1. csoport (Újkor)

A reformációt követően számos liturgikus tárgy veszítette el funkcióját. A használatból kiszorult darabok egy része továbbra is protestáns környezetben maradt, azonban a nagyobb plébániák tárgyállományának használaton kívüli darabjai, a városi tanácsok közvetítésével, eladásra kerültek. A 16. század közepén értékesített tárgyak közül később, a 17. század folyamán több került adományozás révén a református közösségek úrasztali edényei közé. Ennek a folyamatnak szemléletes példája a Naláczi Sára adományából származó bonchidai középkori kehely.

Protestáns gyülekezeteink tárgyi örökségének feltérképezése, a korabeli egyházi iratok tanulmányozása és a kettő összevetése egyedi lehetőséget kínál a 17–18. századi textíliák akkori elnevezéseinek meghatározására. A többségében pamut és len vászonneműeket felsoroló lajstromok tételei közt elkülönülnek a különféle selyemszövetű tárgyak, kisebb csoportot alkotva a recefátyol kifejezéssel illetett darabok. Az emlékanyag vizsgálata arra enged következtetni, hogy ezek alapja gyér szövésű forgófonalas selyemszövet volt, amelynek felületét rendszerint szőtt minta díszítette.

Előadásomban a Teleki család egyházformáló és építő szerepének a bemutatására törekszem a hagymásláposi és kővárhosszúfalusi egyházközségek életének 18. és 19. századi elemzése során. Előadásomban kiemelem Teleki Mihály (1700-1745) és fia Teleki Mihály (1731-1761), Teleki Miksa (1813-1872), valamint testvére Teleki Emma patrónusi szerepét.

Előadásomban egy, a kommunista diktatúra alatti vallásgyakorlás és kulturális ellenállás összefüggéseit vizsgáló, folyamatban lévő intézményközi kutatás részeredményeiről, kérdésfelvetéseiről szeretnék beszámolni. A kutatás olyan kérdésekre keresi a választ, mint pl. milyen eszközei, lehetőségei, mozgástere volt a keresztény közösségeknek saját értékrendjük, normarendszerük tovább örökítésére. Milyen egyéni és közösségi stratégiák alakították az egyházi-vallási magatartásformákat a szocializmus évtizedeiben?

At alig néhány éve megalakult Egyházak Világtanács (EVT) röviddel a koreai háború kirobbanása után nyilatkozatban ítélte el Észak-Koreát és támogatta az ENSZ "rendőri" beavatkozását. Az EVT nyilatkozatát elsőként bírálta nyílt levelében Bereczky Albert, a Magyarországi Református Egyház konventi és zsinati elnöke, amely bírálat után aktív levelezés indult az EVT jövőbeli politikai szerepvállasait és egész jellegét illetően közte és az EVT főtitkára, W. A. Visser 't Hooft között.

A kolozsvári református egyházközség vagyoni helyzete a 18–19. század folyamán megengedte, hogy segítséget nyújtson Erdély rászoruló református gyülekezeteinek. Pénzadományok mellett, az egyre gyarapodó úrasztali készletük használaton kívül álló darabjait is felajánlották a kis lélekszámú, vagy valamilyen kárt szenvedett gyülekezeteknek. Adományaikkal a Kolozs-Kalotai Egyházmegyéhez tartozó eklézsiákat (Inaktelke, Gyerővásárhely, Kalotaszentkirály, Ketesd és Zsobok), valamint Szamosfalvát részesítették előnyben.

Pages

Subscribe to 1. csoport (Újkor)