1769 nyarán Rimaszombatban összetűzés robbant ki a városba érkező katolikus körmenet és az istentiszteletről távozó református hívek között. A helytartótanácsi vizsgálat eredményeképpen 1771 áprilisában megszűnt a szabad vallásgyakorlat a városban, a református gyülekezettől elvették a templomot és az iskolát és átadták a katolikusoknak. A "Rima Szombatnak gyászos állapottyának Le Irása" című 85 strófás ének ismeretlen szerzője vigasztalni igyekezett a jogfosztottakat s egyúttal dokumentálta az eseményeket.

A 17. században Felső Magyarországon éles ellentétek alakultak ki a lutheri és helvét egyház között, amelyek főleg a teológiai vitákban és írásbeli polémiákban nyilvánultak meg. A lutheri gyülekezetek által uralt szabad királyi városok szigorúan elhatároltak magukat a reformáció más irányzataitól, és a városi tanácsok szigorúan felügyelték az egyházi életet. A református prédikátorokat üldözték és a reformátusoknak csak Kassán és Eperjesen sikerült gyülekezetet létrehozni, mindkét esetben a hosszú harc után és a fejedelmi támogatással.