Hunyadi Abats Márton Bánffyhunyadon született, Kolozsváron tanult, ahol 1693–1694 között senior is volt. 1694. május 23-án indult külföldi tanulmányútra Kolozsvárról. Nagy vonalakban a megszokott útirányt követte, Kolozsvár, Zilah, Székelyhíd, Debrecen, Hajdúnánás, Tokaj, Kassa, Eperjes, Boroszló irányában. Boroszlót június 16-án elhagyva indult tovább Oderafrankfurt felé. Július elsején érte ez Hamburgot, ahol öt napot töltött. Tengeri úton jutott el Franekerbe, ahova 1694. július 23-án érkezett meg.
205. terem
Az előadás a kéziratos és nyomtatásban megjelent unitárius kegyességi irodalom legfontosabb szövegeit vizsgálja.
A 16 század második felében végbement felekezetváltások Kalotaszeg magyarságát sem kerülték el. Miközben a vidék falvainak lakossága túlnyomó többségben elfogadta a reformációt, a Gyerőffyek, mint Kalotaszeg egyik legnagyobb bírtokos családja továbbra is katolikus maradt. Ebben az időben a család feje Gyerőffy János, Kolozs vármegye főispánja és Báthory Zsigmond fejedelem főadószedője, aki 1596-ban, az Illyei táborban írja meg végrendeletét, lelkileg is felkészülve az elötte álló hatalmas kihívásokra.
A reformációt követően számos liturgikus tárgy veszítette el funkcióját. A használatból kiszorult darabok egy része továbbra is protestáns környezetben maradt, azonban a nagyobb plébániák tárgyállományának használaton kívüli darabjai, a városi tanácsok közvetítésével, eladásra kerültek. A 16. század közepén értékesített tárgyak közül később, a 17. század folyamán több került adományozás révén a református közösségek úrasztali edényei közé. Ennek a folyamatnak szemléletes példája a Naláczi Sára adományából származó bonchidai középkori kehely.
Protestáns gyülekezeteink tárgyi örökségének feltérképezése, a korabeli egyházi iratok tanulmányozása és a kettő összevetése egyedi lehetőséget kínál a 17–18. századi textíliák akkori elnevezéseinek meghatározására. A többségében pamut és len vászonneműeket felsoroló lajstromok tételei közt elkülönülnek a különféle selyemszövetű tárgyak, kisebb csoportot alkotva a recefátyol kifejezéssel illetett darabok. Az emlékanyag vizsgálata arra enged következtetni, hogy ezek alapja gyér szövésű forgófonalas selyemszövet volt, amelynek felületét rendszerint szőtt minta díszítette.
Korunkat meghatározza a „jobb–bal” politikai dichotómia, amely kihat keresztyén gondolkodásunkra is. Az előadás során a legújabb erkölcslélektani kutatások eredményeire alapozva vizsgáljuk meg, hogy miért vagyunk hajlamosak erre a tagolódásra, és gyakorlati következtetéseket fogalmazunk meg egyházi életünkre nézve ezek alapján.
Nagyenyeden került sor arra a teológiai konferenciára, amelyen Tavaszy Sándor és Makkai Sándor (bár a konferenciának nemcsak ők ketten voltak az előadói) nyilvánosan is szembekerültek egymással. A nagyenyedi konferencia mindenképpen mérföldkőnek tekinthető az erdélyi református teológiatörténetben. Mérföldkő abból a szempontból, hogy a teológiai gondolkodásmód formálása, a megújulás utáni vágy, ami a húszas évek elején már egyszer fellángolt, tovább élt, és az erdélyi református teológiai tudományosságot nem engedte elposványosodni és ellaposodni, hanem újabb kihívások elé állította.
Vajon a világban kialakult versenyben, a túlélésért folytatott harcban mennyire van hely az egymásra rezonálásnak? Az együttműködés és az összetartozás lehet-e öncélú csupán, vagy valami ennél többel van dolgunk? Lehet, hogy alapvető motivációnk az együttműködés? A kutatások igazolták, hogy a „tükörneuronok hálózata az az idegélettani szerkezet, amely lehetővé teszi ezeket a csere- és rezonanciafolyamatokat.” (BAUER, Joachim (2010): Miért érzem azt, amit te? Ösztönös kommunikáció és a tükörneuronok titka. Budapest, Ursus Libris Kiadó, 15.)
Oldalak
