Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett társadalmi változások hatással vannak a vallásra, a hitgyakorlatra, a lelkipásztori hivatás és élet kapcsolatára.
Bethlen terem
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679-es rendeletét GDPR-ként ismerjünk. Ennek előzménye egy hosszú vita, amiben többek között az volt a kérdés, hogy a személyes adatok meddig őrizhetőek meg. A társadalmi vita során a múlt rögzülése ellen emeltek szót sokan, mivel mindenkinek joga lehet, és joga van a változáshoz. Ha az emberi kapcsolatokban a múlt rossz tapasztalata felülírható megbocsátással, mi történjék a digitális térben? Mennyiben lehet és szabad a személyt a múltjához láncolni? Maradjon az „online múlt” mindig friss?
A 2022 januárjában kezdődött magyarországi pedagógustiltakozások kapcsán szélesebb körben idézett kifejezések lettek az „aktív erőszakmentes ellenállás” és a „polgári engedetlenség”. Evangélikus teológusként ezeknek a fogalmaknak az evangélikus teológiai hátterét igyekszem felvázolni. Lutherrel kezdem, akinek a teológiáját az elmúlt két évszázadban gyakran úgy rendszerezték, hogy abba ezek a fogalmak nem férnek bele, egy új ismerkedés Luther írásaival viszont megmutathatja a kapcsolópontokat.
Az egyházi jövőkép alakításánál, tervezésénél sok egyéb tényező mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül egyházunk népegyházjellegét. Ez egy adottság, amivel, amiben élni, szolgálni kell, viszont akadályként vagy pedig kiaknázatlan lehetőségként is lehet kezelni. Fontos, mert nem szabad, nem lehet megkerülni. Wolfgang Huber vallja: „Minél többet ismételjük ezt a fogalmat, annál homályosabb az értelme”.
Tavaszy Sándor teológiai és filozófiai munkássága mellett jelentős volt közéleti tevékenysége, szerepvállalása a Trianon utáni erdélyi magyarság életében. Előadásunkban Tavaszy Sándornak a teológia és az erdélyi magyar irodalom viszonyára irányuló írásait, hozzászólásait, állásfoglalását igyekszünk feltérképezni. Az „esztéta” Tavaszy irányadó gondolatai a sajátos kisebbségi társadalmi helyzetben egyúttal a teológia és irodalom közös útkeresésére, dilemmáira, sajátos kapcsolatukra, illetve a kálvinizmusnak a formálódó transzilvanista gondolkodásban betöltött szerepére is rávilágítanak.
A közösség (koinónia) fogalma és az ahhoz kapcsolódó értelmezések mindig is kiemelt helyet foglaltak el a keresztyén gondolkodásban. Ez nem csupán a dogmatikai értelemzés tekintetében igaz, hanem legalább annyira etikai vonatkozásban is. Utal ez egyszerre az ember Istennel való személyes közösségére, valamint a keresztyéneknek a Szentlélek által egybegyűjtött közösségére, az egyházra. Bármelyik összefüggésben vizsgáljuk is, azt mindig etikai értelmezés kíséri.
A természettudomány eredményei nagyban befolyásolják a világ mibenlétének magyarázatát. Vajon a természettudományos módszerrel megszerzett tudás helyesebb világértelmezéshez vezet? A világ személyes ügy marad a létezők szerkezetének feltárása után? Szingularitás és teremtés? Tervezett és véletlen? Értelmes és értelmetlen?
A romániai társadalom közel egynegyede – beleértve a magyar és református közösségeket is – mezőgazdaságból, illetve ahhoz kapcsolódó tevékenységből él. A lakosság több mint fele vidéken lakik – és ez az arány egyre nő. Ugyanakkor az is látható, hogy mind a mezőgazdaság, mind pedig a vidéki életforma nagy változásokon ment át az elmúlt évtizedekben. Van-e mondanivalója a teológiának ezekben az összetett kérdésekben, vagy „osztozzon” rajtuk az ökológia és szociológia?
Úgy tűnik, a morális imperatívuszok konjunktúrájának korszakát éljük, és ettől nem mentes a teológia és az egyházi élet sem. Elérkezett volna a keresztyénség „etikai” korszakába? De vajon kimerülhet-e az evangélium üzenetének kommunikálása erkölcsi intelmekben? A reformátorok számára a hit és az értelem nem jelentettek kibékíthetetlen ellentétet. A megismerésre törekvő hit, illetve a teológiai értelmezésre szoruló hittapasztalat még egy egységet alkottak (a cognitio Dei experimentalis értelmében).
H. de Lubac (1896–1991) a 20. század egyik legjelentősebb római katolikus teológusa, az ún. „új teológia” (nouvelle théologie) vezéregyénisége. A francia jezsuita gondolkodónak oroszlánrésze volt annak a döntő személetváltásnak az előkészítésében és elfogadtatásában, ami a II. vatikáni zsinat nyomán bekövetkezett a katolikus egyházban. Hatalmas munkásságának főbb témái: istenhit és ateizmus, a természet és természetfeletti viszonya, Teilhard de Chardin munkássága, a Szentírás és hagyomány, az egyház valósága.
Pages
