Törvény és evangélium

Azt a feladatot kaptam, hogy a törvény és evangélium viszonyáról beszéljek, arról az ívről, amely e kettő között feszül, és hitünk szerint valóságos ernyőt képez az emberi élet fölött. Hankiss Elemér: A Nincsből a Van felé című könyvet olvasom éppen (karácsonyi ajándék, fiam dedikációjával: „Köszönöm a segítséget, amit Tőled kaptam a Nincsből a Van felé tartó utamon.”). A nemrég elhunyt szerzőnek ez az utolsó munkája, és ezt a merész alcímet viseli: Gondolatok az élet értelméről (Osiris, Budapest, 2012). Manapság kézbe venni egy ilyen könyvet – márpedig egy viszonylag friss kiadványról van szó –, azt a bizarr érzést ébreszti bennünk, hogy megint egy olyan gondolkodó, aki nem találja a helyét az életben; hisz normális ember, ugyebár, ilyen kérdést, nem tesz fel, él és dolgozik, fizeti a számlákat, elvégzi a napi teendőjét, nem pedig azon töpreng, hogy ugyan bizony mi lehet az élet értelme. Ezt nem most nem csak a figyelem felkeltése érdekében mondom; Freud maga is úgy vélekedett, hogy az az ember, aki az élet értelme felől érdeklődik, már patológiás eset, és ez a kérdés belső irányvesztésének, zavarodottságának a jele. Szerencsére jött Viktor E. Frankl, aki épp az ellenkezőjét állította: az, hogy az ember nem csupán él és dolgozik, számlákat fizet és a napi teendőjét végzi, hanem mindeközben időről-időre felteszi a mi végre, milyen irányba, milyen értékek mentén típusú kérdéseket éppen egészségének, működő intelligenciájának és legsajátosabb emberi mivoltának a jele, hisz nincs az emberen kívül egyetlen élőlény sem, amely képes lenne az ilyenszerű kérdések megfogalmazására.