Gen 1:1 Kezdetben, mikor Isten az eget és a földet megteremtette,
Gen 1:2 a föld puszta és üres volt, és sötétség volt a hullámár színén; és Isten szelleme ült a vizek színén.
Gen 1:3 Mikor Isten mondta: Legyen világosság; világosság lett.
Gen 1:4 És látta Isten a világosságot, hogy jó volt; és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől.
Gen 1:5 És nevezte Isten a világosságot napnak, és a sötétséget nevezte éjszakának. Aztán este lett, aztán reggel lett, egy nap.
Gen 1:6 Mikor Isten mondta: Legyen mennyezet a vizek között, és legyen elválasztó víz és víz közt.
Gen 1:7 És csinálta Isten a mennyezetet; és elválasztotta azokat a vizeket, melyek a mennyezeten alul vannak azoktól a vizektől, melyek a mennyezeten felül vannak; és úgy lett.
Gen 1:8 És nevezte Isten a mennyezetet égnek. Aztán este lett, aztán reggel lett, második nap.
Gen 1:9 Akkor azt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt való vizek egy helyre, és tűnjék elő a száraz; és úgy lett.
Gen 1:10 És nevezte Isten a szárazat földnek; a vizek összegyülekezését pedig nevezte tengereknek; és látta Isten, hogy jó volt.
Gen 1:11 És azt mondta Isten: Hajtson a föld zöldhajtást: maghozó füvet, gyümölcsfát, mely neme szerint való gyümölcsöt terem, amelyben a magja benne van a földön; és úgy lett.
Gen 1:12 És hajtott a föld zöldhajtást, füvet, mely neme szerint való magot terem, és fát, mely olyan gyümölcsöt terem, melyben magja benne van neme szerint; és látta Isten, hogy jó volt.
Gen 1:13 Aztán este lett, aztán reggel lett, harmadik nap.
Gen 1:14 Akkor azt mondta Isten: Legyenek világítók az ég mennyezetén, hogy elválasszák a napot az éjszakától, és legyenek jelekül és ünnepekül és napokul és esztendőkül.
Gen 1:15 És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre; és úgy lett.
Gen 1:16 És megcsinálta Isten a két nagy világítót: a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán; és a csillagokat.
Gen 1:17 És az ég mennyezetére tette őket Isten, hogy világítsanak a földre.
Gen 1:18 És uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől; és látta Isten, hogy jó volt.
Gen 1:19 Aztán este lett, aztán reggel lett, negyedik nap.
Gen 1:20 Akkor azt mondta Isten: Rajozzanak a vizek rajokat, élőlényeket; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
Gen 1:21 És megteremtette Isten a nagy tengeri szörnyeket; és mindazokat a nyüzsgő élőlényeket, melyeket kirajzottak a vizek nemük szerint, és minden szárnyas madarat neme szerint; és látta Isten, hogy jó volt.
Gen 1:22 És megáldotta őket Isten mondván: Legyetek termékenyek és sokasodjatok, és töltsétek be a vizet a tengerekben, és a madár sokasodjék a földön.
Gen 1:23 Aztán este lett, aztán reggel lett, ötödik nap.
Gen 1:24 Akkor azt mondta Isten: Hozzon elő a föld élőlényt neme szerint, barmot és csúszómászót és vadállatot neme szerint; és úgy lett.
Gen 1:25 És megalkotta Isten a vadállatot neme szerint és a barmot neme szerint és mindent, ami a földön csúszik-mászik neme szerint; és látta Isten, hogy jó volt.
Gen 1:26 És azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre, hozzánk hasonlót; és uralkodjanak a tenger halain és az ég madarain és a barmon és minden vadállaton és minden csúszómászón, mely a földön mászik.
Gen 1:27 És megteremtette Isten az embert az ő képére, Isten képére teremtette őt, férfiúvá és nővé teremtette őket.
Gen 1:28 És megáldotta őket Isten, és azt mondta nekik Isten: Legyetek termékenyek és sokasodjatok és töltsétek be a földet és hódítsátok meg azt, és uralkodjatok a tenger halán és az ég madarán és minden állaton, mely a földön mászik.
Gen 1:29 És azt mondta Isten: íme nektek adok minden maghozó füvet, mely az egész föld színén van, és mindazt a fát, amelyen magot magzó fagyümölcs van; nektek legyen eledelül.
Gen 1:30 A föld minden vadjának pedig és az ég minden madarának és minden csúszómászónak a földön, amiben élő lélek van, minden fűlombot eledelül; és úgy lett.
Gen 1:31 És látott Isten mindent, amit csinált, és íme nagyon jó volt. Aztán este lett, aztán reggel lett, hatodik nap.
Gen 2:1 Így végeztetett el az ég és a föld, és egész seregük.
Gen 2:2 Így végezte el Isten a hatodik napon munkáját, melyet csinált; és megszűnt a hetedik napon minden munkájától, melyet csinált.
Gen 2:3 És megáldotta Isten a hetedik napot és szentté tette azt, mivelhogy azon szűnt meg minden munkájától, melyet csinálva teremtett Isten.
Gen 2:4 Ezek az égnek és a földnek teremtéskori történetei. Amely nap az Úr Isten földet és eget alkotott,
Gen 2:5 még semmi mezei bokor nem volt a földön és semmi mezei fű nem sarjadzott még, mivelhogy nem adott esőt az Úr Isten a földre, és nem volt ember, hogy művelje a talajt.
Gen 2:6 De egy vízár jött fel a földből, és megitatta a talaj egész színét.
Gen 2:7 Akkor alakította az Úr Isten az embert a talajból vett porból és életleheletet fújt az orrába - így lett az ember élőlénnyé.
Gen 2:8 Akkor egy kertet ültetett az Úr Isten Édenben keleten; és ott helyezte el az embert, akit alakított.
Gen 2:9 És sarjasztott az Úr Isten a talajból mindenféle fát, ránézve kedveset, eledelre jót; és az élet fáját a kert közepén, és a jó és rossz tudásának fáját.
Gen 2:10 És egy folyó jön ki Édenből, hogy megitassa a kertet; onnét pedig megoszlik és négy fővé lesz.
Gen 2:11 Az egyiknek a neve Pison; ez az, amelyik körülveszi Havilá egész országát, ahol az arany van.
Gen 2:12 És annak az országnak az aranya jó; ott van a bdellium és az ónix kő.
Gen 2:13 És a másik folyó neve Gihon; ez az, amelyik körülveszi Kús egész országát.
Gen 2:14 És a harmadik folyó neve Hiddékel; ez az, amelyik Assúrtól keletre folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
Gen 2:15 Akkor vette az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte őt, hogy művelje azt és őrizze azt.
Gen 2:16 És ráparancsolt az Úr Isten az emberre, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
Gen 2:17 De a jó és rossz tudásának fájáról, arról ne egyél, mert amely nap eszel róla, meg kell halnod.
Gen 2:18 Akkor azt mondta az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek neki egy hozzá illő segítséget.
Gen 2:19 És kialakította az Úr Isten a talajból a mezőnek minden állatát és az égnek minden madarát, és az emberhez vitte, hogy lássa, minek nevezi azt; és aminek éppen nevezi az ember azt az élőlényt, az legyen a neve.
Gen 2:20 És az ember neveket mondott minden baromnak és az ég minden madarának és a mező minden állatának; de embernek való segítséget nem talált, mely hozzá illett volna.
Gen 2:21 Akkor az Úr Isten mély álmot ejtett az emberre, és mikor elaludt, kivett egyet oldalbordái közül és húst zárt a helyébe.
Gen 2:22 Az oldalbordát pedig, amit kivett az emberből, asszonnyá építette az Úr Isten, és az emberhez vitte.
Gen 2:23 És az ember azt mondta: Ez már csont az én csontomból, És hús az én húsomból. Ennek a neve legyen asszony, Mert férfiból vétetett ez.
Gen 2:24 Ezért elhagyja ember atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez és lesznek egy testté.
Gen 2:25 És mindketten mezítelenek voltak, az ember és felesége, de nem szégyellték magukat egymás előtt.
Gen 3:1 A kígyó pedig ravaszabb volt a mező minden állatánál, melyet az Úr Isten alkotott, és azt mondta az asszonynak: Csakugyan azt mondta Isten: Ne egyetek a kertnek egy fájáról se?
Gen 3:2 Erre az asszony azt mondta a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk.
Gen 3:3 Hanem annak a fának gyümölcséből, mely a kert közepén van, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is illessétek azt; nehogy meghaljatok.
Gen 3:4 Akkor azt mondta a kígyó az asszonynak: Semmi esetre sem haltok meg.
Gen 3:5 Hanem tudja Isten, hogy amely nap esztek belőle, felnyílnak szemeitek; és olyanok lesztek, mint Isten, jónak és rossznak tudói.
Gen 3:6 És látta az asszony, hogy jó a fa eledelre, és gyönyörűség az a szemnek, és kívánatos a fa a bölccsé lételre, és vett a gyümölcséből és evett; és adott vele levő férjének is, ő is evett.
Gen 3:7 És felnyíltak mindkettőjüknek szemei, és megtudták, hogy mezítelenek. És fügefaleveleket varrtak össze, és kötényeket csináltak maguknak.
Gen 3:8 Mikor aztán hallották az Úr Isten hangját amint a kertben járkált a nap szellőjén, elrejtőzött az ember és felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
Gen 3:9 Az Úr Isten pedig kiáltott az embernek, és azt mondta neki: Hol vagy?
Gen 3:10 És azt mondta: Hangodat hallottam a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és elrejtőztem.
Gen 3:11 És azt mondta: Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Nemde ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam neked, hogy ne egyél róla?
Gen 3:12 És azt mondta az ember: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, és ettem.
Gen 3:13 Akkor azt mondta az Úr Isten az asszonynak: Mit csináltál? És azt mondta az asszony: A kígyó csalt meg engem, úgy ettem.
Gen 3:14 Erre azt mondta az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt tetted, átkozott légy minden barom között és a mező minden állata között; hasadon járj, és port egyél életednek minden napján.
Gen 3:15 És ellenségeskedést teszek közéd és az asszony közé, és a te magod közé és az ő magva közé; ő fejeden támad téged, te pedig sarkán támadod őt.
Gen 3:16 Az asszonynak ezt mondta: Megsokasítván megsokasítom fájdalmadat és terhességedet, fájdalommal szülsz fiakat; és vágyakozásod lesz férjedre, és ő uralkodik rajtad.
Gen 3:17 És Ádámnak ezt mondta: Mivelhogy hallgattál feleséged szavára és ettél arról a fáról, melyről megparancsoltam neked, mondván: Ne egyél arról; átkozott a talaj temiattad, vesződséggel élj belőle életednek minden napján.
Gen 3:18 És tövist és bogáncskórót teremjen neked; és a mező füvét egyed.
Gen 3:19 Orcád verítékével egyél kenyeret, míg visszatérsz a talajba, mert belőle vétettél; mert por vagy és ismét porrá kell lenned.
Gen 3:20 És az ember Évának mondta feleségének nevét; mert ő lett anyja minden élőnek.
Gen 3:21 Az Úr Isten pedig bőrköntösöket csinált Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket.
Gen 3:22 És azt mondta az Úr Isten: íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és rosszat tudás tekintetében; most tehát nehogy kinyújtsa kezét és vegyen az élet fájáról is, és egyék és örökké éljen!
Gen 3:23 És kiküldte őt az Úr Isten Éden kertjéből, hogy művelje azt a talajt, amelyből vétetett.
Gen 3:24 Elűzte tehát az embert; és Éden kertjétől keletre telepítette le a Kerubokat és a forgó kard lángját az élet fájának útját őrizni.
Gen 4:1 És az ember ismerte feleségét Évát; és terhessé lett és szülte Kaint, és azt mondta: Kaptam egy férfit az Úrral.
Gen 4:2 És ismét szült, annak fivérét, Ábelt. És Ábel juhpásztor volt, Kain pedig földművelő.
Gen 4:3 Mikor aztán napok múltán Kain áldozatot vitt az Úrnak a föld gyümölcséből,
Gen 4:4 és Ábel szintén vitt juhainak első fajzásából és azok kövéreiből, az Úr Ábelre és az ő áldozatára tekintett,
Gen 4:5 Kainra pedig, az ő áldozatára nem tekintett. Nagy haragra lobbant ezért Kain, és leesett az arca.
Gen 4:6 Akkor azt mondta az Úr Kainnak: Miért lobbantál haragra, és miért esett le arcod?
Gen 4:7 Nemde, ha jól csinálod, [van] bocsánat, és ha nem jól csinálod, az ajtón bűn fekszik; és reád van vágya, és neked kell rajta úrrá lenned.
Gen 4:8 És azt mondta Kain Ábel testvérének: Menjünk ki a mezőre. És történt, mikor a mezőn voltak, hogy Kain rátámadt fivérére, Ábelre, és megölte őt.
Gen 4:9 Akkor azt mondta az Úr Kainnak: Hol van Ábel fivéred? És azt mondta: Nem tudom. Őrzője vagyok én fivéremnek?
Gen 4:10 Akkor azt mondta: Mit csináltál? Hallga! Fivéred vére kiált hozzám a földből!
Gen 4:11 Most azért átkozott légy te; távol attól a földtől, mely feltátotta száját, hogy fivéred vérét befogadja a te kezedből.
Gen 4:12 Ha műveled a talajt, ne adja neked erejét ettől fogva; bujdosó és vándorló légy a földön.
Gen 4:13 Erre azt mondta Kain az Úrnak: Nagyobb a büntetésem, mintsem elhordozhatnám!
Gen 4:14 Íme elűztél engem ma a művelhető föld színéről, és színed elől el kell rejtőznöm; és bujdosó és vándorló leszek a földön, és úgy lesz, hogy akárki rám bukkan, meg fog engem ölni.
Gen 4:15 És azt mondta neki az Úr: Azért mindenki, aki Kaint megöli, hétszeresen lakol. És jelt tett az Úr Kainra, hogy meg ne ölje őt senki, aki rábukkan.
Gen 4:16 Akkor kiment Kain az Úr színe elől; és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre.
Gen 4:17 És Kain ismerte feleségét az terhessé lett és szülte Hanokot; ő pedig várost épített, és annak a városnak a nevét a fia nevéről Hanoknak nevezte.
Gen 4:18 Hanoknak pedig Irád született, és Irád Mehujáélt nemzette, és Mehujáél Metusáélt nemzette, és Metusáél Lámeket nemzette.
Gen 4:19 És Lámek két feleséget vett magának: az egyiknek a neve Ádá, a másiknak a neve pedig Cilla volt.
Gen 4:20 És Ádá Jábált szülte; ő volt a sátorban és barom mellett lakók atyja.
Gen 4:21 Fivérének neve pedig Jubál volt; ő volt atyja mindazoknak, akik hárfával és síppal bánnak.
Gen 4:22 És Cilla is szült, Tubal Kaint, minden réz- és vaskovács tanítóját; Tubal Kain nővére pedig Naamá volt.
Gen 4:23 Akkor Lámek ezt mondta feleségeinek: Áda és Cilla hallgassatok szómra, Lámek feleségei figyeljetek mondásomra; Mert férfit ölök sebemért, és gyermeket kékfoltomért.
Gen 4:24 Ha hétszeres bosszú jár Kainért; Akkor Lámekért hetvenhétszeres.
Gen 4:25 Aztán Ádám megint ismerte feleségét, és az szült egy fiat, és annak nevét Sétnek nevezte; mert ültetett nekem Isten másik magot Ábel helyett, mivel őt megölte Kain.
Gen 4:26 És Sétnek is született egy fia, annak nevét meg Énósnak nevezte; az kezdte az Úr nevét segítségül hívni.
Gen 5:1 Ez Ádám nemzetségének könyve. Amely nap Isten embert teremtett, Istenhez hasonlónak alkotta azt.
Gen 5:2 Férfivá és asszonnyá teremtette őket; és megáldotta őket, és nevüket Embernek nevezte azon a napon, melyen megteremtettek.
Gen 5:3 És mikor Ádám százharminc esztendőt élt, nemzett egy hozzá hasonlót, olyat, mint az ő képmása, és a nevét Sétnek nevezte.
Gen 5:4 Sét nemzése után pedig nyolcszáz esztendőnyi napjai voltak Ádámnak; és nemzett fiakat és leányokat.
Gen 5:5 Így Ádám egész ideje, amit élt, kilencszázharminc esztendő volt; akkor meghalt.
Gen 5:6 Mikor Sét százöt esztendőt élt, akkor nemzette Enóst.
Gen 5:7 Enós nemzése után pedig nyolcszázhét esztendőt élt Sét, és nemzett fiakat és leányokat.
Gen 5:8 Így Sét egész ideje kilencszáztizenkét esztendő volt; akkor meghalt.
Gen 5:9 Mikor Enós kilencven esztendőt élt, akkor nemzette Kénánt.
Gen 5:10 Kénán nemzése után pedig nyolcszáztizenöt esztendőt élt Enós, és nemzett fiakat és leányokat.
Gen 5:11 Így Enós egész ideje kilencszázöt esztendő volt; akkor meghalt.
Gen 5:12 Mikor Kénán hetven esztendőt élt, akkor nemzette Mahalalélt.
Gen 5:13 Mahalalél nemzése után pedig nyolcszáznegyven esztendőt élt Kénán, és nemzett fiakat leányokat.
Gen 5:14 Így Kénán egész ideje kilencszáztíz esztendő volt; akkor meghalt.
Gen 5:15 Mikor Mahalalél hatvanöt esztendőt élt, akkor nemzette Járedet.
Gen 5:16 Járed nemzése után pedig nyolcszázharminc esztendőt élt Mahalalél, és nemzett fiakat és leányokat.
Gen 5:17 Így Mahalalél egész ideje nyolcszázkilencvenöt esztendő volt; akkor meghalt.
Gen 5:18 Mikor Járed százhatvankét esztendőt élt, akkor nemzette Énókot.
Gen 5:19 Enók nemzése után pedig nyolcszáz esztendőt élt Járed, és nemzett fiakat és leányokat.
Gen 5:20 Így Járed egész ideje kilencszázhatvankét esztendő volt; akkor meghalt.
Gen 5:21 Mikor Énók hatvanöt esztendőt élt, akkor nemzette Metusélahot.
Gen 5:22 Metusélah nemzése után pedig háromszáz esztendeig járt az Istennel Énók, és nemzett fiakat és leányokat.
Gen 5:23 Így Énók egész ideje háromszázhatvanöt esztendő volt.
Gen 5:24 És az Istennel járt Énók; aztán nem volt, mert Isten elragadta őt.
Gen 5:25 Mikor Metusélah száznyolcvanhét esztendőt élt, akkor nemzette Lámeket.
Gen 5:26 Lámek nemzése után pedig hétszáznyolcvankét esztendőt élt Metusélah, és nemzett fiakat és leányokat.
Gen 5:27 Így Metusélah egész ideje kilencszázhatvankilenc esztendő volt; akkor meghalt.
Gen 5:28 Mikor Lámek száznyolcvankét esztendőt élt, akkor nemzett egy fiat.
Gen 5:29 És annak nevét Noénak nevezte, mondván: Ez fog minket megvigasztalni munkánkban és kezeink fáradalmában a talaj miatt, melyet megátkozott az Úr.
Gen 5:30 Noé nemzése után pedig ötszázkilencvenöt esztendőt élt Lámek, és nemzett fiakat és leányokat.
Gen 5:31 Így Lámek egész ideje hétszázhetvenhét esztendő volt; akkor meghalt.
Gen 5:32 Mikor Noé ötszáz esztendőt élt, akkor nemzette Noé Sémet, Hámot és Jáfetet.
Gen 6:1 És történt, hogy az ember elkezdett sokasodni a föld színén, és leányaik születtek nékik.
Gen 6:2 Akkor az Isten fiai meglátták az ember leányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket mindazok közül, akiket megszerettek.
Gen 6:3 Akkor azt mondta az Úr: Ne tartson az én leheletem az emberben örökké, mivelhogy ő is test; hanem legyenek napjai százhúsz esztendők.
Gen 6:4 Az óriások voltak a földön azokban a napokban, és azután is, mikor az Isten fiai bementek az ember lányaihoz és azok szültek nekik - ezek azok a hősök, akik ősidőktől voltak, a hírneves emberek.
Gen 6:5 Akkor látta az Úr, hogy nagy lett az ember gonoszsága a földön; és szíve gondolatainak minden képzelme csak gonosz egész nap.
Gen 6:6 És megbánta az Úr, hogy az embert megalkotta a földön, és fájlalta szívében.
Gen 6:7 És azt mondta az Úr: Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a föld színéről embertől baromig, csúszómászóig és az ég madaráig; mert megbántam, hogy alkottam őket.
Gen 6:8 De Noé kegyelmet talált az Úr szemeiben.
Gen 6:9 Ezek Noé történetei. Noé igaz, tökéletes férfiú volt kortársai között; az Istennel járt Noé.
Gen 6:10 És három fiút nemzett Noé: Sémet, Hámot és Jáfetet.
Gen 6:11 A föld pedig megromlott volt az Isten előtt, és tele volt a föld erőszakkal.
Gen 6:12 És látta Isten a földet, és íme meg volt romolva, mert minden test megrontotta útját a földön.
Gen 6:13 Akkor azt mondta Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mert megtelt tőlük a föld erőszakkal, és íme én elvesztem őket a földdel együtt.
Gen 6:14 Csinálj magadnak bárkát gófer fából, csupa rekeszekkel csináld a bárkát; és szurkozd be azt belül és kívül szurokkal.
Gen 6:15 És ekképpen csináld azt: háromszáz sing a bárka hossza, ötven sing a szélessége és harminc sing a magassága.
Gen 6:16 Fénynyílást csinálj a bárkára, és egy singnyire fejezd be azt fölülről, és a bárka ajtaját az oldalára tedd; alsó, második és harmadik emeleti rekeszekkel csináld azt.
Gen 6:17 Én pedig íme hozom az özönvizet a földre, elpusztítani minden testet, amelyben életnek lehelete van az ég alatt; minden, ami a földön van, meghal.
Gen 6:18 De teveled felállítom az én frigyemet, menj be azért a bárkába te és fiaid, és a te feleséged és fiaid feleségei veled.
Gen 6:19 És mindenből, ami él, minden testből kettőt vígy be a bárkába, hogy életben tartsd magaddal; hím és nőstény legyen.
Gen 6:20 A madárból neme szerint és a baromból neme szerint, mindenből, ami a földön csúszik-mászik, neme szerint; mindenből kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak.
Gen 6:21 Te pedig végy magadnak minden eledelből, melyet enni szoktak, és takarítsd be magadhoz, hogy legyen neked és nekik ételül.
Gen 6:22 És megtette Noé; egészen úgy tett, amint Isten parancsolta neki.
Gen 7:1 Akkor azt mondta az Úr Noénak: Menj be te és egész házad a bárkába, mert téged láttalak előttem igaznak ebben a nemzedékben.
Gen 7:2 Minden baromból, amelyik tiszta, végy magadnak hetet-hetet, hímet és nőstényét; abból a baromból pedig, amelyik nem tiszta, kettőt, hímet és nőstényét.
Gen 7:3 Az ég madarából is hetet-hetet, hímet és nőstényét; magot tartani életben az egész föld színén.
Gen 7:4 Mert hét nap múlva már én esőt adok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színéről minden állatot, melyet alkottam.
Gen 7:5 És úgy tett Noé egészen, amint parancsolta neki az Úr.
Gen 7:6 És Noé hatszáz éves volt, mikor az özönvíz a földön volt.
Gen 7:7 És bement Noé és fiai és felesége és fiainak feleségei vele a bárkába; az özön vize elől.
Gen 7:8 A tiszta baromból és abból a baromból, amelyik nem tiszta, és a madárból és mindenből, ami a földön csúszik-mászik,
Gen 7:9 kettő-kettő ment be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény; amint parancsolta Isten Noénak.
Gen 7:10 És történt a hetedik napon, hogy az özönvíz a földön volt.
Gen 7:11 Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, a hónap tizenhetedik napján: ezen a napon felhasadt a nagy mélység minden forrása, és az ég csatornái megnyíltak.
Gen 7:12 És az eső a földön volt negyven nap és negyven éjjel.
Gen 7:13 Ugyanezen a napon ment be Noé és Sém és Hám és Jáfet, Noé fiai; és Noé felesége és fiainak három felesége velük a bárkába.
Gen 7:14 Ők és minden vad az ő neme szerint és minden barom az ő neme szerint és minden csúszómászó, mely a földön csúszik-mászik, az ő neme szerint, és minden repdeső az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas. És bementek Noéhoz a bárkába;
Gen 7:15 kettő-kettő minden testből, melyben élet lehelete volt.
Gen 7:16 És amelyek bementek, egy hím és egy nőstény mentek be minden testből, amint parancsolta neki Isten; és az Úr bezárt mögötte.
Gen 7:17 Mikor az özön negyven napig volt a földön, úgy megnőtt a víz, hogy felvette a bárkát és az felemelkedett a földről.
Gen 7:18 És a víz elhatalmasodott és nagyon megnőtt a földön; és a bárka járt a víz színén.
Gen 7:19 Aztán a víz nagyon-nagyon elhatalmasodott a földön; és elboríttattak mind a magas hegyek, melyek az egész ég alatt vannak.
Gen 7:20 Felettük tizenöt singre hatalmasodott el a víz, úgy boríttattak el a hegyek.
Gen 7:21 És meghalt minden test, mely csúszott-mászott a földön, a madár és a barom és a vad és az az egész raj, mely a földön rajzott; és minden ember.
Gen 7:22 Minden, aminek élet lelkének lehelete volt az orrában, a szárazföldön valók közül mind meghalt.
Gen 7:23 És eltöröltetett egyáltalán minden állat, mely a föld színén volt, embertől baromig, csúszómászóig és az ég madaráig; és eltöröltettek a földről, és csak Noé maradt meg, és akik vele voltak a bárkában.
Gen 7:24 Így elhatalmasodott a víz százötven napig.
Gen 8:1 És megemlékezett Isten Noéról és mindarról a vadról, és mindarról a baromról, mely vele volt a bárkában; és szelet vitt át Isten a földön, és megapadt a víz.
Gen 8:2 A mélység forrásai pedig és az ég csatornái bezárattak, és elállt az eső az égből.
Gen 8:3 És visszatért a víz a földről folyton apadva, és százötven nap múlva elfogyott a víz.
Gen 8:4 És a hetedik hónapban, a hónap tizenhetedik napján megállott a bárka Ararát hegyein.
Gen 8:5 A víz pedig folyton fogyott a tizedik hónapig; a tizedik hónapban, a hónap elsején meglátszottak a hegyek csúcsai.
Gen 8:6 És történt negyven nap múlva, hogy Noé kinyitotta a bárka ablakát, melyet csinált volt.
Gen 8:7 És elbocsátotta a hollót, és az kiment, elrepülve meg visszaszállva, míg a víz felszáradt a földről.
Gen 8:8 Azután elbocsátotta a galambot magától, hogy lássa, vajon lefolyt-e a víz a talaj színéről.
Gen 8:9 De a galamb nem talált nyughelyet lába talpának, és visszatért hozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén; és ő kinyújtotta kezét és megfogta azt és bevitte azt magához a bárkába.
Gen 8:10 Ezután várakozott még másik hét napig, akkor újból kibocsátotta a galambot a bárkából.
Gen 8:11 És megjött hozzá a galamb estéli időre, és íme egy friss olajfa levél volt a szájában; és Noé tudta, hogy lefolyt a víz a földről.
Gen 8:12 És várt még másik hét napot, és elbocsátotta a galambot, és az többet már nem tért vissza hozzá.
Gen 8:13 És a hatszázegyedik esztendőben, az első hónap elsején történt, hogy felszáradt a víz a földről; és Noé elmozdította a bárka fedelét, és látta, hogy íme felszáradt a talaj felszíne.
Gen 8:14 És a második hónapban, a hónap huszonhetedik napján felszáradt a föld.
Gen 8:15 Akkor így szólt Isten Noénak, mondván:
Gen 8:16 Jöjj ki a bárkából te és feleséged, és fiaid és fiaidnak feleségei veled.
Gen 8:17 Minden vadat, mely veled van minden testből: a madarat és a barmot és mindazt a csúszómászót, ami a földön mászik, hozd ki magaddal; és rajozzanak a földön, és legyenek termékenyek és sokasodjanak a földön.
Gen 8:18 És kijött Noé és fiai, és felesége és feleségének fiai vele.
Gen 8:19 Minden vad, minden csúszómászó és minden madár, minden, ami a földön mászik, családja szerint jött ki a bárkából.
Gen 8:20 És Noé oltárt épített az Úrnak; és vett minden tiszta baromból, és minden tiszta madárból, és áldozott égő áldozatot az oltáron.
Gen 8:21 És megérezte az Úr a kedves illatot, és azt mondta az Úr az ő szívében: Többé nem átkozom már meg a talajt az emberért. Mivel az ember szívének képzelme gonosz ifjúságától fogva; és én többé már nem vesztek el minden élőt, mint ahogy tettem.
Gen 8:22 Többé - míg a föld lesz - vetés és aratás, és hideg és meleg, és nyár és tél, és nap és éj meg nem szűnik.
Gen 9:1 És megáldotta Isten Noét és fiait; és azt mondta nekik: Legyetek termékenyek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
Gen 9:2 És a tőletek való félelem és rettegés legyen a föld minden vadján és az ég minden madarán; mindenen, ami a földön mászik és a tenger minden halán; kezeitekbe vannak adva.
Gen 9:3 Minden mozgó, ami élő, eledelül legyen nektek; mindent nektek adtam, mint zöld füvet.
Gen 9:4 Csak olyan húst ne egyetek, melyben benne van lelke, ami a vére.
Gen 9:5 A ti tulajdon véreteket pedig bizonyára megkeresem, minden állaton megkeresem azt. Az emberen is, egyikét a másikon, megkeresem az ember életét.
Gen 9:6 Aki embervért ont, ember által ontassék ki annak vére; mert Isten saját képére alkotta az embert.
Gen 9:7 Ti pedig legyetek termékenyek és sokasodjatok; rajozzatok a földön és sokasodjatok rajta.
Gen 9:8 Akkor azt mondta Isten Noénak és vele levő fiainak, mondván:
Gen 9:9 És én, íme felállítom szövetségemet veletek; és a ti magvatokkal tiutánatok.
Gen 9:10 És minden élőlénnyel, mely veletek van, a madárral, a barommal és a föld minden vadával, mely veletek van; mindennel, ami kijött a bárkából, egyáltalán a föld minden vadjával.
Gen 9:11 Felállítom pedig veletek szövetségemet, hogy többé egy test se irtassék ki az özönvíz által; és ne legyen többé özönvíz a föld elpusztítására.
Gen 9:12 És azt mondta Isten: Ez legyen a szövetség jele, melyet én állítok közém és közétek és minden élő állat közé, mely veletek van örök nemzedékekre:
Gen 9:13 ívemet a felhőbe teszem; legyen szövetség jelévé köztem és a föld között.
Gen 9:14 És lesz, hogy mikor én felhőt gyűjtök a föld felett, és meglátszik az ív a felhőben,
Gen 9:15 akkor megemlékszem szövetségemről, amely köztem és köztetek és minden élőlény között van minden testtel együtt, és nem lesz többé a víz özönné minden test elpusztítására.
Gen 9:16 Így az ív a felhőben lesz, és én látni fogom azt, hogy emlékezzem arra, hogy örök szövetség van Isten között és minden élőlény között minden testtel együtt, mely a föld színén van.
Gen 9:17 És azt mondta Isten Noénak: Ez a szövetség jele, melyet felállítottam köztem és minden test között, mely a földön van.
Gen 9:18 És Noé fiai, akik a bárkából kijöttek, Sém, Hám és Jáfet voltak; Hám pedig Kanaán atyja.
Gen 9:19 Ezek hárman a Noé fiai; és ezektől szóródott be az egész föld.
Gen 9:20 És Noé, a földműves, elkezdett szőlőt ültetni.
Gen 9:21 Aztán ivott a borból és megrészegedett, és meztelen volt sátra közepén.
Gen 9:22 Hám pedig, Kanaán atyja, meglátta atyja meztelenségét; és megmondta két fivérének odakint.
Gen 9:23 Akkor Sém és Jáfet fogták a ruhát és rátették kettejüknek vállára, és háttal mentek, úgy takarták be atyjuk meztelenségét; úgy, hogy arcuk hátra volt fordítva, és atyjuk meztelenségét nem látták.
Gen 9:24 De mikor Noé felébredt mámorából, megtudta, mit tett vele legkisebb fia.
Gen 9:25 Akkor azt mondta: Átkozott Kanaán; Utolsó szolgája legyen testvéreinek.
Gen 9:26 Aztán ezt mondta: Áldott az Úr, Sémnek Istene; És Kanaán szolgájuk legyen nekik.
Gen 9:27 Terjessze ki Isten Jáfetet, És lakozzék Sém sátoraiban; Kanaán pedig legyen szolgájuk nekik.
Gen 9:28 És Noé az özönvíz után háromszázötven esztendőt élt.
Gen 9:29 És egész ideje Noénak kilencszázötven esztendő volt; akkor meghalt.
Gen 10:1 És ezek a történetei Noé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek; nekik pedig az özönvíz után születtek fiaik.
Gen 10:2 Jáfet fiai: Gómer és Mágóg és Madai és Jáván és Tubal és Mesek és Tírász.
Gen 10:3 És Gómer fiai: Askenáz és Rifát és Togarmá.
Gen 10:4 És Jáván fiai: Elisa és Társis; a kittimek és dodániak.
Gen 10:5 Ezektől váltak szét a pogányok szigetei országaikban, ki-ki nyelve szerint; családjaik szerint, nemzeteikben.
Gen 10:6 És Hám fiai: Kús, Micraim, Pút és Kanaán.
Gen 10:7 És Kús fiai: Szeba, Havilá, Szábtá, Raamá és Szabteká; és Raamá fiai Sebá és Dedán.
Gen 10:8 És Kús fia volt Nimród; ő volt az első hatalmas ember a földön.
Gen 10:9 Ő hatalmas vadász volt az úr előtt; azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród.
Gen 10:10 Királyságának kezdete Bábel volt, és Erek és Akkád és Kalné; Sineár földjén.
Gen 10:11 Ebből az országból vonult ki Asszíriába; és építette Ninivét és Rehobót-Irt és Kelaht
Gen 10:12 és Reszent - Ninivé között és Kelah között ez az a nagy város.
Gen 10:13 És Micraim volt atyja a lúdiaknak, anámiaknak, lehábiaknak, naftuhiaknak,
Gen 10:14 patrusziaknak és kaszluhiaknak, ahonnét származnak a filiszteusok, és kaftoriaknak.
Gen 10:15 És Kanaán fiai voltak: Cidon, az ő elsőszülötte, és Hét;
Gen 10:16 továbbá a jebuszi, az emori és a girgási,
Gen 10:17 a hivvi, az arki, és a szini,
Gen 10:18 az arvádi, a cemári és a hamáti. Később szétszóródtak a kanaáni nemzetségek,
Gen 10:19 úgy, hogy a kanaániak határa Cidontól Gerár felé Gázáig volt; Szodoma és Gomora és Admá és Ceboim felé Lesáig.
Gen 10:20 Ezek Hám fiai nemzetségük és nyelvük szerint; országaikban és nemzeteikben.
Gen 10:21 De Sémnek is születtek fiai, aki Eber minden fiának atyja és Jáfetnek legnagyobb testvére volt.
Gen 10:22 Sém fiai: Elám, Assúr, Arpaksád, Lúd és Arám.
Gen 10:23 És Arám fiai: Uc, Húl, Geter és Mas.
Gen 10:24 És Arpaksád fia volt Selah, és Selah fia Eber.
Gen 10:25 És Ebernek két fia született; az egyiknek a neve Peleg volt, mert az ő idejében oszlott meg a föld, fivérének a neve pedig Joktán.
Gen 10:26 És Joktán fiai voltak Almodád, Selef, Hacarmávet és Jerah,
Gen 10:27 Hadorám, Uzál és Diklá,
Gen 10:28 Obál, Abimáél és Sebá,
Gen 10:29 Ofir, Havilá és Jóbáb; mindezek Joktán fiai voltak.
Gen 10:30 És lakhelyük Mésától fogva Széfár felé a Keleti hegyig volt.
Gen 10:31 Ezek a Sém fiai nemzetségük és nyelvük szerint; országaikban nemzeteik szerint.
Gen 10:32 Ezek Noé fiainak nemzetségei nemzeteikben való leszármazásuk szerint; és ezektől ágaztak el a nemzetek a földön az özönvíz után.
Gen 11:1 És az egész föld egynyelvű volt és egybeszédű.
Gen 11:2 És történt; mikor keleten vándoroltak, hogy találtak egy folyamvölgyet Sineár földjén, és ott telepedtek le.
Gen 11:3 És azt mondták egymásnak: Nosza, vessünk vályogot, és égessük ki téglává; így lett nekik a vályog kővé, és a földszurok habarccsá.
Gen 11:4 Akkor azt mondták: Nosza, építsünk magunknak várost és tornyot, hogy teteje az égbe érjen, és szerezzünk magunknak nevet; nehogy szétszóródjunk az egész föld színén.
Gen 11:5 Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amit az ember fiai építettek.
Gen 11:6 És azt mondta az Úr: íme egy egységes nép, és egy nyelve van mindnyájuknak, és ezzel kezdik dolgukat; most azért semmiben sem lesznek megakadályozva, aminek kivitelét elgondolják.
Gen 11:7 Nosza szálljunk le és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét.
Gen 11:8 És szétszórta az Úr őket onnét az egész föld színére; és megszűntek a várost építeni.
Gen 11:9 Ezért nevezték a nevét Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnét szórta szét őket az Úr az egész föld színére.
Gen 11:10 Ezek Sém történetei. Sémnek százesztendős korában született Arpaksád két esztendővel az özönvíz után.
Gen 11:11 És Arpaksád születése után ötszáz esztendőt élt Sém, és születtek neki fiai és leányai.
Gen 11:12 És Arpaksád harmincöt esztendőt élt, akkor született Selah.
Gen 11:13 És Selah születése után négyszázhárom esztendőt élt Arpaksád; és születtek neki fiai és leányai.
Gen 11:14 És Selah harminc esztendőt élt, akkor született Eber.
Gen 11:15 És Eber születése után négyszázhárom esztendőt élt Selah; és születtek fiai és leányai.
Gen 11:16 Mikor Eber harmincnégy esztendőt élt, akkor született Peleg.
Gen 11:17 És Peleg születése után négyszázharminc esztendőt élt Eber; és születtek fiai és leányai.
Gen 11:18 Mikor Peleg harmincesztendős volt, akkor született Reú.
Gen 11:19 És Reú születése után kétszázkilenc esztendőt élt Peleg; és születtek fiai és leányai.
Gen 11:20 Mikor Reú harminckét esztendőt élt, akkor született Szerug.
Gen 11:21 És Szerug születése után kétszázhét esztendőt élt Reú; és születtek fiai és leányai.
Gen 11:22 Mikor Szerug harminc esztendőt élt, akkor született Náhor.
Gen 11:23 És Náhor születése után kétszáz esztendőt élt Szerug; és születtek fiai és leányai.
Gen 11:24 Mikor Náhor huszonkilenc esztendőt élt, akkor született Terah.
Gen 11:25 És Terah születése után száztizenkilenc esztendőt élt Náhor; és születtek fiai és leányai.
Gen 11:26 Mikor Terah hetvenesztendős volt, akkor született Ábrám, Náhor és Hárán.
Gen 11:27 És ezek Terah történetei. Terah fia volt Ábrám, Náhor és Hárán; és Hárán fia Lót.
Gen 11:28 De Hárán meghalt atyjának, Terahnak szeme előtt születése földjén, a káldeai Urban.
Gen 11:29 Ábrám és Náhor pedig vett magának feleséget; Ábrám feleségének neve volt Szárai, Náhor feleségének neve pedig Milká, Háránnak, a Milká és Jiszká atyjának leánya.
Gen 11:30 És Szárai meddő volt; nem volt neki gyermeke.
Gen 11:31 És Terah vette fiát Ábrámot és Lótot, Hárán fiát, az ő unokáját, és menyét, Szárait, fiának, Ábrámnak feleségét; és kivitte őket a káldeai Urból, hogy Kanaán országába menjenek, el is jutottak Háránig, és ott letelepedtek.
Gen 11:32 Mikor Terah napjai kétszázöt esztendőt értek, meghalt Terah Háránban.
Gen 12:1 Akkor azt mondta az Úr Ábrámnak: Eredj ki hazádból és rokonságodból és atyád házából arra a földre, melyet mutatok neked.
Gen 12:2 És nagy néppé teszlek téged és megáldalak téged, és naggyá teszem nevedet; és áldássá leszel.
Gen 12:3 És megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom azt, aki téged átkoz, és meg fognak áldatni benned a föld minden nemzetségei.
Gen 12:4 És elment Ábrám, amiképpen az Úr szólt neki; elment vele Lót is. Ábrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor kiment Háránból.
Gen 12:5 És vette Ábrám feleségét, Szárait, és Lótot, fivére fiát, és minden vagyonukat, amit gyűjtöttek, és a lelkeket, akiket Háránban szereztek; és kivonultak, hogy Kanaán földjére menjenek.
Gen 12:6 És mikor Kanaán földjére érkeztek, keresztülment Ábrám az országon a sikemi helyig, a jós cserfáig; a kanaáni pedig akkor az országban volt.
Gen 12:7 És megjelent az Úr Ábrámnak, és szólt: A te magodnak adom ezt az országot. És egy oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.
Gen 12:8 Aztán tovább költözött onnét a hegyre, Bétéltől keletre, és felvonta sátorát; Bétél nyugatra volt és Áj keletre, ott épített oltárt az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét.
Gen 12:9 Így vándorolt Ábrám, folyton tovább menve a Délvidékre.
Gen 12:10 Mikor egyszer éhség volt az országban; Ábrám lement Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nehéz volt az éhség az országban.
Gen 12:11 És történt, hogy mikor közel volt, hogy bemenjen Egyiptomba, azt mondta feleségének, Szárainak: íme tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.
Gen 12:12 Megeshetik azért, ha meglátnak téged az egyiptomiak, hogy azt mondják: Felesége ez, és megölnek engem, téged pedig életben tartanak.
Gen 12:13 Mondd hát, hogy nővérem vagy, hogy jól legyen dolgom teéretted, és lelkem éljen temiattad.
Gen 12:14 És történt, hogy amint bement Ábrám Egyiptomba, meglátták az egyiptomiak az asszonyt, hogy nagyon szép.
Gen 12:15 És mikor meglátták őt Faraó főemberei, dicsérték őt Faraónak, és elvitték az asszonyt Faraó házába.
Gen 12:16 Ábrámmal pedig jól tett érette, és lettek neki juhai és marhái és szamarai és szolgái és szolgálóleányai és nőstényszamarai és tevéi.
Gen 12:17 De megverte az Úr Faraót és az ő házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért.
Gen 12:18 Akkor hívatta Faraó Ábrámot és azt mondta: Mit csináltál velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy ő a te feleséged?
Gen 12:19 Miért mondtad: Nővérem ő, úgyhogy én őt feleségül vettem? Most hát itt a feleséged, vedd és eredj!
Gen 12:20 És embereket rendelt mellé Faraó; és elkísérték őt és feleségét és mindenét, amije volt.
Gen 13:1 És feljött Ábrám, ő és felesége, és mindene, amije volt, Lót is vele jött a Délvidékre.
Gen 13:2 És Ábrám igen gazdag volt baromban, ezüstben és aranyban.
Gen 13:3 És ment menetenként a Délvidékről Bétélig, addig a helyig, ahol először volt sátora Bétél között és Áj között,
Gen 13:4 annak az oltárnak a helyéig, melyet ott először csinált; és segítségül hívta ott Ábrám az Úr nevét.
Gen 13:5 De Lótnak is, aki Ábrámmal ment, voltak juhai és ökrei és sátrai.
Gen 13:6 És nem bírta el őket a föld, hogy együtt lakjanak, mert vagyonuk sok volt, és nem lehetett együtt lakniuk.
Gen 13:7 És versengés támadt Ábrám barompásztorai közt és Lót barompásztorai közt. És a kanaáni és a perizei akkor az országban lakott.
Gen 13:8 Akkor azt mondta Ábrám Lótnak: Ne legyen, kérlek, versengés köztem és közted, és az én pásztoraim között és a te pásztoraid között; hiszen atyafiak vagyunk mi.
Gen 13:9 Nemde az egész föld előtted van, válj el, kérlek, éntőlem: ha te balra, akkor én jobbra megyek, és ha te jobbra, én balra megyek.
Gen 13:10 És Lót felemelte szemeit és látta a Jordán egész környékét, hogy az egész öntözött föld volt. Mielőtt elpusztította az Úr Szodomát és Gomorát, olyan volt, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje Cóár felé.
Gen 13:11 És Lót a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé; és így elváltak egymástól.
Gen 13:12 Ábrám lakott Kanaán földjén; Lót pedig a Környék városaiban lakott, és Szodomáig sátorozott.
Gen 13:13 Szodoma emberei pedig gonoszok és bűnösök voltak az Úr előtt nagyon.
Gen 13:14 Az Úr pedig azt mondta Ábrámnak, miután elvált tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, amelyen vagy, északra és délre és keletre és nyugatra.
Gen 13:15 Mert azt az egész földet, amelyet látsz, neked adom; és a te magodnak örökre.
Gen 13:16 És olyanná teszem a te magodat, mint a föld pora; úgyhogy ha valaki meg tudja olvasni a föld porát, a te magodat is meg lehet olvasni.
Gen 13:17 Kelj fel, járd be az országot hosszában és széltében, mert neked adom azt.
Gen 13:18 Így sátorozott Ábrám, és ment és letelepedett Mamré tölgyesében, mely Hebronban van; és épített ott oltárt az Úrnak.
Gen 14:1 Történt pedig Amráfelnek, Sineár királyának, Arióknak, Ellászár királyanak, Kedorláomernek, Elám királyának, és Tidálnak, Gójim királyának napjaiban,
Gen 14:2 hogy ők háborút indítottak Bera ellen, Szodoma királya ellen, és Birsa ellen, Gomora királya ellen, Sináb, Admá királya ellen, és Seméber, Ceboim királya ellen, és Bela, azaz Cóár királya ellen.
Gen 14:3 Mindezek együtt mentek a Sziddim völgyébe; ez a Sóstenger.
Gen 14:4 Tizenkét esztendeig szolgálták Kedorláomert; és a tizenharmadik esztendőben fellázadtak.
Gen 14:5 A tizennegyedik esztendőben pedig eljött Kedorláomer és a vele levő királyok, és megverték a ráfákat Asterót Karnajimban és a zúzokat Hámban, és az, émieket Kirjátajim síkságán,
Gen 14:6 és a horiakat Széiren, az ő hegyükön; Él-Páránig, mely a puszta mellett van.
Gen 14:7 Akkor megfordultak és En-Mispátba mentek, ez Kádes, és megverték az amálekiek egész mezejét; és az emoriakat is, akik Hacacon-Támárban laktak.
Gen 14:8 Akkor kivonult Szodoma királya és Gomora királya és Admá királya és Ceboim királya és Bela, azaz Cóár királya. És hadi rendbe álltak fel ellenük a Sziddim völgyében
Gen 14:9 Kedorláomer ellen, Elám királya ellen, és Tidál ellen, Gójim királya ellen, és Amrá-fel ellen, Sineár királya ellen, és Ariók ellen,Ellászár királya ellen; négy király az öt ellen.
Gen 14:10 A Sziddim völgye pedig csupa földszurok verem volt, és mikor Szodoma és Gomora királya megfutamodott, beleesett; a többiek pedig hegynek futottak.
Gen 14:11 Akkor elvették Szodoma és Gomora minden vagyonát, és minden eleségüket, és elmentek.
Gen 14:12 Aztán elvették Lótot és vagyonát, Ábrám fivérének fiát, és elmentek - ő ugyanis Szodomában lakott.
Gen 14:13 És jött a menekült és elmondta a héber Ábrámnak, aki az emori Mamrénak, Eskol fivérének és Anér fivérének tölgyesében lakott, ők pedig szövetségesei voltak Ábrámnak.
Gen 14:14 Mikor Ábrám hallotta, hogy fogságra vitetett atyjafia; hát kivonultatta megbízható embereit, akik házában születtek, háromszáztizennyolcat, és utánuk rohant Dánig.
Gen 14:15 És betolakodott rájuk éjszaka, ő és szolgái, és megverte őket, és üldözte őket Hobáig, mely Damaszkusztól balra van.
Gen 14:16 És visszahozta az egész vagyont; és Lótot is, az ő atyjafiát és vagyonát is visszahozta, és az asszonyokat is, és a népet.
Gen 14:17 És Szodoma királya kiment elébe, miután visszatért Kedorláomernek és a vele levő királyoknak megveréséből Sávé völgyébe, ami a Királyvölgye.
Gen 14:18 Malkicedek pedig, Sálem királya, kenyeret és bort vitt ki. És ő a magasságos Isten papja volt,
Gen 14:19 és megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott legyen Ábrám a magasságos Istentől, Égnek és földnek teremtőjétől.
Gen 14:20 És áldott legyen a magasságos Isten, Aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet adott neki mindenből.
Gen 14:21 Szodoma királya pedig azt mondta Ábrámnak: Add nekem a személyeket, a vagyont pedig vedd magadnak.
Gen 14:22 Erre azt mondta Ábrám Szodoma királyának: Felemelem kezemet az Úrhoz, a magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez,
Gen 14:23 hogy én egy fonalszáltól egy sarukötőig egyáltalán semmit sem veszek el abból, ami a tied; hogy ne mondhasd: Én gazdagítottam meg Ábrámot.
Gen 14:24 Magamnak semmit, csak azt, amit az ifjak megettek, és azoknak a férfiaknak a részét, akik velem jöttek: Anér, Eskol és Mamré, ők vegyék ki részüket.
Gen 15:1 Ezek után a dolgok után lett az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám, én pajzsod vagyok neked, jutalmad igen nagy lesz.
Gen 15:2 Erre azt mondta Ábrám: Úr, uram, mit adnál nekem, holott én gyermektelenül megyek el; és házam örököse az Damaszkusz, Eliézer.
Gen 15:3 És ezt mondta Ábrám: íme nekem nem adtál magot; és íme háznépem egyik fia örököl utánam.
Gen 15:4 De íme az Úr szava lett hozzá, mondván: Nem az örököl utánad, hanem az, aki a te ágyékodból származik, az örököl utánad.
Gen 15:5 És kivitte őt a szabadba, és azt mondta: Tekints az égre és olvasd meg a csillagokat, ha meg tudod őket olvasni; és azt mondta neki: így lesz a te magod.
Gen 15:6 És hitt az Urban; és azt beszámította neki igazságul.
Gen 15:7 És azt mondta néki: Én vagyok az Úr, aki téged kihoztalak a káldeai Urból, hogy neked adjam ezt az országot, hogy birtokba vedd azt.
Gen 15:8 Erre azt mondta: Úr, uram, miről tudom meg, hogy birtokba fogom venni?
Gen 15:9 És azt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt és egy háromesztendős kecskét és egy háromesztendős kost és egy gerlét meg egy alambfiat.
Gen 15:10 És elvitte neki mindezeket, és szétvágta őket középen, és egyik darabot a másikkal szemben helyezte; de a madarakat nem vágta szét.
Gen 15:11 És mikor a ragadozók lecsaptak a hullákra, Ábrám elhessegette őket.
Gen 15:12 És mikor a nap lemenőben volt, mély álom esett Ábrámra; és íme nagy rémület, sötétség esett reá.
Gen 15:13 Akkor azt mondta Ábrámnak: Tudván tudd meg, hogy jövevény lesz magod oly országban, mely nem az övé, és szolgálják azokat és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
Gen 15:14 De azt a népet is, amelyet szolgálni fognak, megítélem én; és azután kijönnek nagy vagyonnal.
Gen 15:15 Te pedig elmégy atyáidhoz békével, és eltemetettel jó vénségben.
Gen 15:16 És negyedik nemzedékül térnek vissza ide, mert nem teljes az emoriak bűne idáig.
Gen 15:17 És mikor a nap leszállt és sűrű sötétség lett, ihol egy füstölgő kemence és egy tüzes fáklya, mely átment ezek között a darabok között.
Gen 15:18 Azon a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt az országot Egyiptom folyójától a nagy folyóig, Eufrátesz folyójáig,
Gen 15:19 a kénieket és a kenizzieket és a kadmoniakat,
Gen 15:20 és a hittieket és a perizzieket és a ráfákat,
Gen 15:21 és az emoriakat és a kanaániakat és a girgásiakat és a jebusziakat.
Gen 16:1 És Szárai, Ábrám felesége, nem szült neki; de volt neki egy egyiptomi szolgálója, a neve Hágár.
Gen 16:2 És azt mondta Szárai Ábrámnak: íme elzárt engem az Úr a szüléstől, menj be hát szolgálómhoz, talán megépülök tőle; és hallgatott Ábrám Szárai szavára.
Gen 16:3 És Szárai, Ábrám felesége vette az egyiptomi Hágárt, az ő szolgálóját, tíz esztendővel azután, hogy Ábrám Kanaán földjén lakott, és odaadta őt feleségül Ábrámnak, az ő férjének.
Gen 16:4 És bement Hágárhoz és az másállapotba jutott. És mikor látta, hogy másállapotban van, úrnőjének nem volt előtte becsülete.
Gen 16:5 És Szárai azt mondta Ábrámnak: Az én bántódásom reád szálljon! Én adtam öledbe szolgálómat, és mikor látja, hogy teherbe esett, nincs becsületem előtte; ítéljen az Úr köztem és közted.
Gen 16:6 Ábrám pedig azt mondta Szárainak: íme szolgálód a kezedben van, tégy vele, amint tetszik. Akkor nyomorgatta azt Szárai, és elfutott előle.
Gen 16:7 És az Úr angyala egy vízforrásnál találta meg őt a pusztában, annál a forrásnál, mely a súri úton van.
Gen 16:8 És azt mondta: Hágár, Szárai szolgálója, honnét jöttél és hová mégy? Es azt mondta: Szárai elől, az én úrnőm elől futok én.
Gen 16:9 Akkor azt mondta neki az Úr angyala: Térj vissza úrnődhöz, és alázd meg magadat kezei alatt.
Gen 16:10 És azt mondta neki az Úr angyala: Megsokasítván megsokasítom a te magodat úgy, hogy nem lesz megolvasható a sokaság miatt.
Gen 16:11 És azt mondta neki az Úr angyala: íme te terhes vagy, és fiat fogsz szülni, és a nevét nevezd Ismáélnek, mert hallgatott Isten a te nyomorúságodra.
Gen 16:12 Az pedig egy ember-vadszamár lesz, keze mindenki ellen és mindenki keze ő ellene, és minden testvérének föléje ül.
Gen 16:13 És így nevezte az Úr nevét, aki vele beszélt: Te látás Istene vagy. Mert azt mondta: Nemde itt is utánanéztem annak, aki engem látott?
Gen 16:14 Ezért nevezik azt a kutat Elő Látóm Kútjának. Íme Kádes és Bered között van.
Gen 16:15 És Hágár egy fiút szült Ábrámnak, és Ábrám Ismáélnek nevezte fiának nevét, akit Hágár szült.
Gen 16:16 Ábrám pedig nyolcvanhat esztendős volt, mikor Hágár Ismáélt szülte Ábrámnak.
Gen 17:1 Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős volt, megjelent az Úr Ábrámnak és azt mondta neki: Én vagyok Isten, Mindenható, járj énelőttem, és tökéletes leszel.
Gen 17:2 És szövetségemet felállítom köztem és közted, és megsokasítlak téged nagyon-nagyon.
Gen 17:3 Akkor Ábrám arcra esett, és így beszélt vele Isten:
Gen 17:4 Én, az én szövetségem veled, íme nemzetek sokaságának atyjává leszel.
Gen 17:5 Ne is neveztessék többé a neved Ábrámnak, hanem legyen a neved Ábrahám, mert nemzetek sokaságának atyjává teszlek téged.
Gen 17:6 És termékennyé teszlek téged nagyon-nagyon, és nemzetekké teszlek téged, és királyok fognak tőled származni.
Gen 17:7 És felállítom szövetségemet köztem és közted, és a te magod közt teutánad nemzedékről nemzedékre örök szövetségül, Isteneddé lévén neked és utánad a te magodnak.
Gen 17:8 És neked adom, és utánad a te magodnak azt a földet, melyen jövevény vagy, Kanaán egész földjét örök birtokul, és Istenük leszek nekik.
Gen 17:9 És azt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizd, te és utánad a te magod nemzedékről nemzedékre.
Gen 17:10 Ez az én szövetségem, melyet megőrizzetek köztem és köztetek, és utánad a te magod közt: metéltessék körül köztetek minden férfi nemen lévő.
Gen 17:11 Metéltessetek pedig körül előbőrötök testén, és ez legyen szövetségjelül köztem és köztetek.
Gen 17:12 Nyolcadnapos korában azért körülmetéltessék köztetek minden férfi nemen lévő nemzedékről nemzedékre, akár háznál született, akár bármely idegentől pénzen vett, aki nem a te magodból való.
Gen 17:13 Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; így legyen az én szövetségem a ti testeteken örök szövetségül.
Gen 17:14 Egy körülmetéletlen pedig, olyan férfi nemen lévő, aki nem metéltetett körül előbőrének testén, az a lélek irtassék ki népei közül, mert megtörte az én szövetségemet.
Gen 17:15 És azt mondta Isten Ábrahámnak: Feleségednek, Szárainak nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve.
Gen 17:16 És megáldom őt, és fiút is adok neked tőle, és megáldom őt és nemzetekké lesz, népek királyai tőle lesznek.
Gen 17:17 Akkor Ábrahám arcra esett és kacagott, és azt mondta magában: Vajon egy százesztendősnek lehet-e gyermeke, és vajon Sára, a kilencvenesztendős, szülhet-e?
Gen 17:18 És azt mondta Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáél életben maradna előtted!
Gen 17:19 Akkor azt mondta Isten: Nem, hanem a te feleséged Sára szül neked egy fiút, és nevezd a nevét Izsáknak, és felállítom szövetségemet vele örök szövetségül ő utána a magvának.
Gen 17:20 Ismáélre nézve is meghallgattalak, íme megáldom őt, és termékennyé teszem őt, és megsokasítom őt nagyon-nagyon: tizenkét fejedelmet nemz, és nagy nemzetté teszem őt.
Gen 17:21 De szövetségemet Izsákkal állítom fel, akit Sára szül neked jövő esztendőre ilyenkor.
Gen 17:22 És mikor elvégezte vele beszédét, felment Isten Ábrahámtól.
Gen 17:23 Ábrahám pedig vette fiát, Ismáélt, és a házában szülötteket mind, és a pénzén vetteket mind, minden hímnemen lévőt Ábrahám házanépében, és körülmetélte előbőrük testét ugyanezen a napon, amiképpen Isten szólott neki.
Gen 17:24 És Ábrahám kilencvenkilenc esztendős volt, mikor körülmetéltetett előbőrének teste.
Gen 17:25 Fia, Ismáél pedig tizenhárom esztendős volt, mikor körülmetéltetett előbőrének testén.
Gen 17:26 Ugyanazon a napon metéltetett körül Ábrahám, és fia Ismáél.
Gen 17:27 És egész háza népe, mind a háznál született, mind aki idegen embertől pénzen vétetett, körülmetéltettek vele együtt.
Gen 18:1 Aztán megjelent neki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő a sátorajtóban ült, mikor a nap felmelegedett.
Gen 18:2 Mikor szemeit felemelte, látta, hogy íme három férfiú áll előtte. És amint meglátta, eléjük futott a sátor ajtajából, és meghajtotta magát földig.
Gen 18:3 És azt mondta: Uram, ha találtam némi kegyet a szemeidben, ne menj el, kérlek, szolgád előtt.
Gen 18:4 Hadd hozzanak egy kis vizet, és mossátok meg lábaitokat; és dőljetek le a fa alatt.
Gen 18:5 És hozok egy falat kenyeret és erősítsétek meg szíveteket, aztán menjetek tovább, mert eljöttetek szolgátok előtt. És azt mondták: Úgy tégy, amint szóltál. [20]
Gen 18:6 Ábrahám pedig besietett a sátorba Sárához, és azt mondta: Hozz hamar három mérték finomlisztet, gyúrd meg, és csinálj lepényeket.
Gen 18:7 Aztán a marhákhoz futott Ábrahám, és hozott egy gyenge és kövér borjút és a szolgának adta, és az sietett azt elkészíteni.
Gen 18:8 Aztán hozott vajat és tejet, és a borjút, amit elkészített, és eléjük tette; és ő mellettük állt a fa alatt, míg ettek.
Gen 18:9 És azt mondták neki: Hol van feleséged, Sára? És azt mondta: íme a sátorban.
Gen 18:10 Erre azt mondta: Visszatérvén visszatérek hozzád esztendőre, és íme, feleségednek, Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatta a sátorajtóban, mely annak háta mögött volt.
Gen 18:11 És Ábrahám meg Sára vének voltak, magas korúak; megszűnt Sárának úgy lenni, mint az asszonyoknak szokott.
Gen 18:12 Kacagott azért Sára magában, mondván: Miután megvénhedtem, legyen nekem testi gyönyörűségem? Az uram is vén.
Gen 18:13 Akkor azt mondta az Úr Ábrahámnak: Miért kacagott Sára, mondván: Hát valóban szülhetnék én, holott megvénhedtem?
Gen 18:14 Lehetetlen-e az Úrnak valami? Esztendőre ilyenkor visszatérek, és Sárának fia lesz.
Gen 18:15 Sára pedig tagadta, mondván: Nem kacagtam; mert félt. De az azt mondta: Nem, mert kacagtál.
Gen 18:16 Mikor felkeltek onnét a férfiak, Szodoma felé tekintettek; és Ábrahám elment velük, hogy elkísérje őket.
Gen 18:17 És az Úr azt mondta: Rejtegessem-e Ábrahám elől, amit teendő vagyok?
Gen 18:18 Holott Ábrahám bizonnyal nagy és erős nemzetté lesz; és megáldatnak benne a föld minden nemzetei.
Gen 18:19 Mert arra választottam ki, hogy parancsolja meg fiainak és utána az ő házának, hogy őrizzék meg az Úr útját, igazságot és jogot cselekedvén; hogy elhozza az Úr Ábrahámra, amit szólott felőle.
Gen 18:20 És azt mondta az Úr: A kiáltás Szodoma és Gomora ellen bizony megsokasult; és az ő bűnük bizony súlyossá lett nagyon!
Gen 18:21 Alá kell hát szállnom, hadd lássam, vajon egészen az ellene hozzám jött kiáltás szerint cselekedtek-e, vagy nem; hadd tudjam!
Gen 18:22 Akkor elfordultak onnét a férfiak és elmentek Szodomába; Ábrahám pedig még állva maradt az Úr előtt.
Gen 18:23 És hozzálépett Ábrahám, és azt mondta: Vajon igazat is vesztesz el gonosszal együtt?
Gen 18:24 Talán van ötven igaz a városban; vajon akkor is elveszted és nem kegyelmezel a helynek azért az ötven igazért, aki benne van?
Gen 18:25 Távol legyen tőled ilyen dolgot cselekedni, hogy igazat ölj bűnössel együtt, és olyan legyen az igaz, mint a gonosz; távol legyen tőled! Hát az egész föld bírája ne tenne igazságot?
Gen 18:26 És azt mondta az Úr: Ha találok Szodomában ötven igazat, a városban; akkor az egész helynek megkegyelmezek azokért.
Gen 18:27 És felelt Ábrahám és azt mondta: íme bátorkodom szólni az én uramhoz, noha én por és hamu vagyok.
Gen 18:28 Talán lesz annak az ötven igaznak öt híja, vajon elveszted ötért az egész várost?
Gen 18:29 És azt mondta: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt. És még tovább beszélt neki azt mondta: Talán találtatnak ott negyvenen. És azt mondta: Nem teszem azért a negyvenért.
Gen 18:30 És azt mondta: Kérlek, ne haragudjál, uram, hadd szólok, talán találtatnak ott harmincan. És azt mondta: Nem teszem, ha találok ott harmincat.
Gen 18:31 És azt mondta: íme bátorkodom szólni uramhoz, talán találtatnak ott húszan. És azt mondta: nem vesztem el azért a húszért.
Gen 18:32 Akkor azt mondta: Kérlek, ne haragudjál, uram, hadd szóljak csak ez egyszer, talán találtatnak ott tízen. És azt mondta: Nem vesztem el azért a tízért.
Gen 18:33 Akkor az Úr elment, miután elvégezte az Ábrahámmal való beszélgetést; Ábrahám pedig visszatért az ő helyére.
Gen 19:1 Mikor megérkezett a két angyal Szodomába estére, Lót éppen Szodoma kapujában ült; és mikor meglátta Lót, felkelt eléjük és meghajtotta magát arccal a földre.
Gen 19:2 És azt mondta: íme kérlek, uraim, térjetek be szolgátok házába meghálni, és mossátok meg lábaitokat, és keljetek fel korán, úgy menjetek utatokra; de azok azt mondták: Nem, hanem az utcán hálunk.
Gen 19:3 De mikor nagyon unszolta őket, betértek hozzá és bementek a házába; és ő lakomát készített nekik és kovásztalan kenyereket sütött, és ettek.
Gen 19:4 Még nem feküdtek le, mikor a város férfiai, a szodomai férfiak körülvették a házat, ifjútól vénig, az egész nép a legutolsóig mindenestől.
Gen 19:5 És kiáltottak Lótnak és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek az éjjel? Hozd ki őket hozzánk, hogy ismerjük őket.
Gen 19:6 És Lót kiment hozzájuk az ajtóba; de az ajtót bezárta maga után.
Gen 19:7 És azt mondta: Kérlek, atyafiak, ne tegyetek rosszat.
Gen 19:8 Íme, nekem van két leányom, akik férfit nem ismertek, kérlek, hadd hozzam ki őket hozzátok, és tegyetek velük, amint tetszik, csak ezekkel a férfiakkal ne csináljatok semmit, mert azért jöttek az én fedelem árnyéka alá!
Gen 19:9 De azok azt mondták: Menj tovább! Aztán azt mondták: Ez az egy van, aki úgy jött be tartózkodásra, és erővel bíró akar lenni, no hát majd gonoszabbul cselekszünk veled, mint azokkal! És nagyon rátolakodtak arra a férfiúra, Lótra, és közeledtek, hogy betörjék az ajtót.
Gen 19:10 Akkor kinyújtották a férfiak kezüket és bevitték Lótot magukhoz a házba; és bezárták az ajtót.
Gen 19:11 Azokat a férfiakat pedig, akik a ház ajtajában voltak, megverték káprázattal kicsinytől nagyig; úgyhogy elfáradtak, hogy megtalálják az ajtót.
Gen 19:12 És a férfiak azt mondták Lótnak: Kid van neked még itt, vőd és fiaid és leányaid, vagy akárkid, aki a városban van? Vidd ki erről a helyről!
Gen 19:13 Mert mi elvesztjük ezt a helyet; mert nagy kiáltás lett ellene az Úr előtt, és azért küldött bennünket az Úr, hogy elveszítsük.
Gen 19:14 Akkor kiment Lót és szólt vőinek, akik leányait elveendők voltak, és azt mondta: Keljetek fel, menjetek ki erről a helyről, mert elveszti az Úr a várost; de vőinek úgy tetszett, mintha tréfálna.
Gen 19:15 Mikor pedig a hajnal feljött, siettették az angyalok Lótot mondván: Kelj fel, vedd a feleségedet és két leányodat, akik itt vannak, nehogy elvessz a város bűne miatt.
Gen 19:16 Mikor pedig húzódozott, megragadták a férfiak a kezét és felesége kezét és két leánya kezét, az Úr könyörülete által, mely rajta volt; és kivitték őt és letették őt a városon kívül.
Gen 19:17 És történt, hogy mikor kivitték őket a szabadba, azt mondta: Puszta életeddel menekülj, ne tekints hátra, és meg ne állj az egész környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne vessz.
Gen 19:18 És azt mondta nekik Lót: Ne, oh Uram!
Gen 19:19 Íme kegyelmet talált előtted a te szolgád, és nagynak mutattad irgalmasságodat, melyet cselekedtél velem, hogy életben tartottad lelkemet; de én nem menekülhetek a hegyre, nehogy utolérjen a veszedelem és meghaljak.
Gen 19:20 Ímhol ez a város közel van, hogy oda fussak, és kicsiség az; hadd meneküljek, no, oda, nemde kicsiség az, és maradjon életben a lelkem.
Gen 19:21 És azt mondta neki: íme ebben a dologban is meghallgatlak; hogy ne süllyesszem el azt a várost, amelyről szóltál.
Gen 19:22 Siess, menekülj oda, mert nem csinálhatok semmit, míg oda nem érsz; azért nevezik annak a városnak a nevét Cóárnak.
Gen 19:23 A nap kijött a földre; és Lót bement Cóárba.
Gen 19:24 Akkor az Úr kén- és tűzesőt bocsátott Szodomára és Gomorára; az Úrtól, az égből.
Gen 19:25 És elsüllyesztette azokat a városokat és az egész környéket; és a városok lakóit mind, és a talaj növényét.
Gen 19:26 És a felesége hátra tekintett; és sóbálvánnyá lett.
Gen 19:27 Ábrahám pedig reggel korán elment arra a helyre, ahol az Úr előtt állott.
Gen 19:28 És mikor letekintett Szodomára és Gomorára, és a környék egész földjére; akkor látta, hogy íme felszáll a földnek füstje, mint a kemence füstje.
Gen 19:29 Így történt, hogy mikor elpusztította Isten a környék városait, megemlékezett Isten Ábrahámról; és kikísérte Lótot a süllyedés közül, mikor elsüllyesztette azokat a városokat, amelyekben Lót lakott.
Gen 19:30 Lót pedig felment Cóárból, és a hegységben lakott, két leánya is vele, mert félt Cóárban lakni; lakott tehát a barlangban, ő és két leánya.
Gen 19:31 És az elsőszülött azt mondta a kisebbiknek: Atyánk vén; és nincs férfi a földön, hogy bejöhetne hozzánk az egész föld szokása szerint.
Gen 19:32 Jer, itassunk atyánkkal bort, és háljunk vele; és támasszunk atyánktól magot.
Gen 19:33 És itattak atyjukkal bort azon éjszaka; aztán bement az elsőszülött és atyja mellé feküdt, de az nem tudta, sem hogy mikor feküdt, sem hogy mikor kelt.
Gen 19:34 És történt másnap, hogy azt mondta az elsőszülött a kisebbiknek: íme a múlt éjjel atyámmal háltam; itassunk vele bort ez éjszaka is, és menj be, hálj vele, és támasszunk atyánktól magot.
Gen 19:35 És azon az éjszakán is itattak bort atyjukkal; aztán felkelt a kisebbik és mellé feküdt, de az nem tudta, sem hogy mikor feküdt, sem hogy mikor kelt.
Gen 19:36 Így esett teherbe Lótnak két leánya az atyjától.
Gen 19:37 És az elsőszülött fiút szült, és a nevét Móábnak nevezte; ő a móábiak atyja mind a mai napig.
Gen 19:38 És a kisebbik is fiút szült, és nevét Ben-Amminak nevezte; ő az Ammón fiainak atyja mind a mai napig.
Gen 20:1 És Ábrahám onnét a Délvidékre vándorolt, és letelepedett Kádes között és Súr között; és Gerárban tartózkodott mint jövevény.
Gen 20:2 És azt mondta Ábrahám, feleségéről, Sáráról: A nővérem; és Abimélek, Gerár királya érte küldött és elvette Sárát.
Gen 20:3 És bement Isten Abimélekhez álomban azon éjszaka; és azt mondta neki: íme te meghalsz azért az asszonyért, akit elvettél, holott férjes asszony.
Gen 20:4 Abimélek pedig nem közeledett ahhoz; azt mondta tehát: Uram, igaz népet is meg akarsz ölni?
Gen 20:5 Nem ő mondta-e nekem: Nővérem ő? És ez is azt mondta: Fivérem ő; szívem jámborságában és kezeim tisztaságában tettem ezt.
Gen 20:6 És azt mondta neki az Isten álomban: Én is tudom, hogy szíved jámborságában tetted ezt, azért tartottalak vissza én is téged attól, hogy ellenem vétkezzél; ezért nem engedtem neked, hogy őt illesd.
Gen 20:7 Most azért add vissza a férfiúnak feleségét, mert ő próféta és imádkozni fog érted, hogy életben maradj; ha pedig nem adod vissza, tudd meg, hogy meghalván meghalsz te és mindenki, aki a tied.
Gen 20:8 És korán felkelt Abimélek azon reggel, és előszólította minden szolgáját és elbeszélte mindezeket a dolgokat füleikbe; és a férfiak nagyon megfélemlettek.
Gen 20:9 Aztán Ábrahámot szólította Abimélek és azt mondta neki: Mit csináltál velünk? És mit vétettem én neked, hogy reám és országomra ily nagy bűnt hoztál? Olyanokat tettél velem, amiknek nem volna szabad megtörténni.
Gen 20:10 És azt mondta Abimélek Ábrahámnak: Mi lelt, hogy ezt a dolgot cselekedted?
Gen 20:11 És azt mondta Ábrahám: Mert azt gondoltam, csak nincs istenfélelem ezen a helyen; és megölnek engem a feleségemért.
Gen 20:12 De valóban is nővérem, atyám leánya ő, csak nem anyám leánya; és az én feleségemmé lett.
Gen 20:13 Így történt, hogy mikor bolyongásba vitt engem Isten atyám házából, akkor azt mondtam neki: Ez legyen a te kedvességed, amit irántam tanúsíts: minden helyen, ahova megyünk, azt mondd rólam: Ő az én fivérem.
Gen 20:14 Akkor Abimélek vett juhot és marhát és szolgákat és szolgálókat és Ábrahámnak adta; és visszaadta neki feleségét, Sárát.
Gen 20:15 És azt mondta Abimélek: íme országom előtted van; ahol jónak látod, ott lakjál.
Gen 20:16 Sárának pedig azt mondta: íme adok ezer ezüstöt fivérednek, íme az neked szemtakaró mindenki előtt, aki veled van; és mindenki előtt, úgyhogy igazolva vagy.
Gen 20:17 Akkor Ábrahám imádkozott az Istenhez; és meggyógyította Isten Abiméleket és feleségét és szolgálóit, úgyhogy szültek.
Gen 20:18 Mert bezárván bezárt az Úr minden anyaméhet Abimélek házában Sára miatt, Ábrahám felesége miatt.
Gen 21:1 És az Úr meglátogatta Sárát, amiképpen mondotta; és úgy cselekedett az Úr Sárával, amiképpen szólott.
Gen 21:2 És teherbe esett és szült Sára Ábrahámnak egy fiút vénségére; arra az időre, melyet mondott Isten.
Gen 21:3 És Ábrahám az ő fiának nevét, aki született neki, akit Sára szült neki, Izsáknak nevezte.
Gen 21:4 És körülmetélte Ábrahám az ő fiát, Izsákot nyolcnapos korában; amiképpen parancsolta neki Isten.
Gen 21:5 És Ábrahám százéves volt, mikor fia, Izsák született neki.
Gen 21:6 És azt mondta Sára: Kacagást szerzett nekem Isten; mindenki, aki hallja, kacag rajtam.
Gen 21:7 Ki mondta volna Ábrahámnak: Fiakat szoptat Sára; mert fiút szültem vénségére.
Gen 21:8 Mikor megnőtt a gyermek, elválasztották; és Ábrahám nagy lakomát rendezett azon a napon, mikor Izsákot elválasztották.
Gen 21:9 Mikor pedig Sára az egyiptomi Hágár fiát, akit Ábrahámnak szült, kacagni látta,
Gen 21:10 azt mondta Ábrahámnak: Űzd el ezt a szolgálót és fiát; mert nem fog örökölni ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal.
Gen 21:11 De Ábrahám szemeiben nagyon szomorú volt a dolog az ő fiáért.
Gen 21:12 És azt mondta Isten Ábrahámnak: Ne legyen szomorúság a szemedben a gyermekért és szolgálódért, mindenben, amit mond neked Sára, hallgass a szavára; mert Izsákban neveztetik neked mag.
Gen 21:13 De a szolgáló fiát is nemzetté teszem; mert a te magod ő.
Gen 21:14 És korán felkelt Ábrahám reggel, és vett kenyeret és egy tömlő vizet és Hágárnak adta, a vállára tette a gyermeket is, és elküldte őt; ő pedig elment és Beérseba pusztájában bolyongott.
Gen 21:15 És mikor a víz kifogyott a tömlőből; a gyermeket az egyik bokor alá dobta.
Gen 21:16 És elment és leült mintegy nyíllövésnyi távolságban, mondván: Ne lássam, mikor a gyermek meghal; leült tehát átellenben, és felemelte szavát és sírt.
Gen 21:17 És meghallotta Isten a gyermek hangját, és lekiáltott Isten angyala Hágárnak az égből, és azt mondta neki: Mi a bajod, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a gyermek hangját ott, ahol van.
Gen 21:18 Kelj fel, emeld fel a gyermeket, és fogd őt kezedbe; mert nagy nemzetté teszem őt.
Gen 21:19 Akkor megnyitotta Isten a szemeit, és látott egy vízforrást; és odament és megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a gyermeket.
Gen 21:20 És Isten a gyermekkel volt és az megnőtt; és a pusztában lakott, és lövész lett, íjász.
Gen 21:21 És Párán pusztáján lakott, és anyja Egyiptom földjéről vett neki feleséget.
Gen 21:22 És történt abban az időben, hogy azt mondta Abimélek és Pikol, az ő hadvezére, Ábrahámnak, mondván: Isten veled van mindenben, amit cselekszel.
Gen 21:23 Most azért esküdjél meg nekem itt az Istenre, hogy nem cselekszel álnokságot ellenem, sem fiam, sem unokám ellen: amilyen szívességet én gyakoroltam veled, olyat gyakorolsz te énvelem és az országgal, amelyben jövevény voltam.
Gen 21:24 És azt mondta Ábrahám: Én megesküszöm.
Gen 21:25 Akkor Ábrahám szemrehányást tett Abiméleknek annak a kútnak az ügyében, melyet erővel elvettek Abimélek szolgái.
Gen 21:26 És Abimélek azt mondta: Nem tudom, ki csinálta ezt a dolgot; te sem jelentetted nekem, és én sem hallottam, csak ma.
Gen 21:27 Akkor Ábrahám juhokat és marhákat vett és Abiméleknek adta; és szövetséget kötöttek egymással.
Gen 21:28 És Ábrahám a nyájból hét juhot külön állított.
Gen 21:29 És azt mondta Abimélek Ábrahámnak: Mire való ez a hét juh, melyet külön állítottál?
Gen 21:30 És azt mondta: Hét juhot fogadj el kezemből; hogy az legyen nekem bizonyságul, hogy én ástam ezt a kutat.
Gen 21:31 Azért nevezik azt a helyet Beérsebának; mert ott esküdtek meg ők ketten.
Gen 21:32 Így kötöttek szövetséget Beérsebában; aztán felkelt Abimélek és hadvezére, Pikol, és visszatértek a filiszteusok földjére.
Gen 21:33 És ültetett egy tamariszkfát Beérsebában; és segítségül hívta ott az Úrnak, az örökkévaló Istennek nevét.
Gen 21:34 És sok ideig tartózkodott Ábrahám a filiszteusok földjén.
Gen 22:1 És történt ezek után a dolgok után, hogy az Isten megkísértette Ábrahámot; és azt mondta neki: Ábrahám! és az azt mondta: ímhol vagyok.
Gen 22:2 És azt mondta: Vedd a te fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el a Mórija földjére; és áldozd meg őt ott égő áldozatul a hegyek egyikén, amelyet mondani fogok neked.
Gen 22:3 És korán felkelt Ábrahám reggel, és megnyergelte szamarát, és maga mellé vette két szolgáját és fiát, Izsákot; és áldozati fát hasogatott, és felkelt és elment arra a helyre, amelyet mondott neki az Isten.
Gen 22:4 A harmadik napon, mikor Ábrahám felemelte szemeit; látta a helyet távolról.
Gen 22:5 Akkor azt mondta Ábrahám a szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig, és a gyermek, elmegyünk oda; és imádásunkat bemutatjuk, aztán visszatérünk hozzátok.
Gen 22:6 Akkor vette Ábrahám az áldozati fákat és felrakta fiára, Izsákra, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést; így mentek ketten együtt.
Gen 22:7 És azt mondta Izsák atyjának, Ábrahámnak, és azt mondta: Atyám! Az pedig azt mondta: ímhol vagyok, fiam! És ő azt mondta: Ihol a tűz és a fa, de hol van az égő áldozatra való bárány?
Gen 22:8 És azt mondta Ábrahám: Majd Isten kinézi magának a bárányt égő áldozatra, fiam! így mentek ketten együtt.
Gen 22:9 Mikor arra a helyre érkeztek, melyet az Isten mondott neki, ott megépítette Ábrahám az oltárt, és rendbe rakta a fát; akkor megkötözte fiát, Izsákot, és feltette őt az oltárra a fahasábok tetejébe.
Gen 22:10 És kinyújtotta Ábrahám a kezét és vette a kést; hogy levágja fiát.
Gen 22:11 Akkor kiáltott neki az Úr angyala az égből, és azt mondta: Ábrahám, Ábrahám! És ő az mondta: ímhol vagyok.
Gen 22:12 És azt mondta: Ne nyújtsd ki kezedet a gyermekre, semmit se csinálj neki; mert most tudom, hogy istenfélő vagy te, és nem sajnáltad fiadat, a te egyetlenedet éntőlem.
Gen 22:13 És mikor felemelte szemeit Ábrahám, akkor látta, hogy íme egy kos meg van fogva a bozótban szarvánál fogva; és odament Ábrahám és elhozta a kost, és azt áldozta meg égő áldozatul fia helyett.
Gen 22:14 És Ábrahám így nevezte annak a helynek a nevét: Az Úr lát; amit ma így mondanak: Hegyen láttatik az Úr.
Gen 22:15 És kiáltott az Úr angyala Ábrahámnak másodszor az égből.
Gen 22:16 És azt mondta: Magamra esküszöm, azt mondja az Úr: Hogy amiért ezt a dolgot tetted és nem sajnáltad fiadat, egyetlenedet,
Gen 22:17 megáldván megáldalak, és megsokasítván megsokasítom magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövenyt, mely a tenger partján van; és meg fogja hódítani a te magod ellenségeinek kapuját.
Gen 22:18 És megáldatnak a te magodban a föld minden nemzetei azért, mert hallgattál szavamra.
Gen 22:19 És visszatért Ábrahám a szolgáihoz, és felkeltek és elmentek együtt Beérsebába; és Ábrahám Beérsebában lakott.
Gen 22:20 És történt ezek után a dolgok után, hogy jelentették Ábrahámnak, mondván: íme Milká is szült fiakat fivérednek, Náhornak:
Gen 22:21 Úcot, elsőszülöttjét, és Búzt, annak fivérét. És Kemuélt, Arám atyját,
Gen 22:22 és Keszedet és Házót és Pildást és Jidláfot és Betuelt.
Gen 22:23 Betuel pedig nemzette Rebekát. Ezt a nyolcat szülte Milká Náhornak, Ábrahám fivérének.
Gen 22:24 És ágyasa, a neve Reuma, is szült: Tebahot és Gahamot és Tahast és Maakát.
Gen 23:1 És Sára élete százhuszonhét esztendő volt; Sára életének esztendei.
Gen 23:2 Akkor meghalt Sára Kirjat-Arbában, azaz Hebronban, Kanaán földjén; és Ábrahám bement, hogy gyászolja Sárát és sirassa őt.
Gen 23:3 És mikor felkelt Ábrahám halottja elől, beszélt a Hét fiaival, mondván:
Gen 23:4 Jövevény és zsellér vagyok nálatok; adjatok nekem egy tulajdon temetőhelyet nálatok, hadd temessem el halottamat színem elől.
Gen 23:5 És feleltek a Hét fiai Ábrahámnak, mondván neki:
Gen 23:6 Hallgass meg minket uram, Istentől való fejedelem vagy te közöttünk, a legelőkelőbb sírunkba temesd el halottadat; senki közülünk el nem zárja sírját tőled, hogy eltemesd halottadat.
Gen 23:7 És felkelt Ábrahám és meghajtotta magát az ország népének, Hét fiainak.
Gen 23:8 És szólott hozzájuk, mondván: Ha lelketeken van, hogy eltemessem halottamat színem elől, hallgassatok meg engem és járjatok közbe értem Efronnál, Cohar fiánál.
Gen 23:9 Hogy adja nekem a Makpélá barlangját, mely az övé, amely mezejének a végében van; teljes áron adja azt nekem köztetek tulajdon temetőhelyül.
Gen 23:10 Efron pedig Hét fiai között ült; és felelt a hitti Efron Ábrahámnak Hét fiainak hallatára, mindazoknak, akik városának kapuján bementek, mondván:
Gen 23:11 Nem, uram, a mezőt neked adom, és a barlangot, mely benne van, neked adom; népem fiainak szemei előtt adom azt neked, temesd el halottadat.
Gen 23:12 Akkor meghajtotta magát Ábrahám az ország népe előtt,
Gen 23:13 és az ország népének hallatára beszélt Efronnal, mondván: Csak ha te, vajha meghallgatnál engem! Megadom a mező árát, fogadd el tőlem, hadd temessem el halottamat oda!
Gen 23:14 És felelt Efron Ábrahámnak, mondván neki:
Gen 23:15 Uram, hallgass meg engem, egy darab föld négyszáz ezüstsiklus, köztem és közted mi az? Hát temesd el halottadat!
Gen 23:16 És hallgatott Ábrahám Efronra, és lemérte Ábrahám Efronnak a pénzt, amit mondott Hét fiainak hallatára; a kereskedőknél járó négyszáz ezüst-siklust.
Gen 23:17 így szállt át Efron mezeje, amely a Makpélában van, amely Mamré előtt van: a mező és a barlang, mely benne van, és minden fa, mely a mezőn van, mely egész határában van körül,
Gen 23:18 Ábrahámra Hét fiainak szemei előtt, mindazoknak, akik városa kapuján bementek.
Gen 23:19 Ezután eltemette Ábrahám feleségét, Sárát a Makpélá mezejének barlangjába, Mamré, azaz Hebron előtt; Kanaán földjén.
Gen 23:20 Így lett a mező és a barlang, amely benne van, Ábrahámnak tulajdon temetőhelyévé; a Hét fiaitól.
Gen 24:1 Ábrahám pedig vén ember volt, magas korú; és az Úr megáldotta Ábrahámot mindenben.
Gen 24:2 Azt mondta azért Ábrahám az ő szolgájának, háza vénjének, aki mindenben rendelkezett, amije neki volt: Tedd, kérlek, kezedet ágyékom alá.
Gen 24:3 Hogy megeskesselek az Úrra, az ég Istenére és a föld Istenére; hogy nem veszel feleséget fiamnak a kanaániak leányai közül, akik között én lakom.
Gen 24:4 Hanem elmégy az én hazámba és rokonságomhoz; hogy feleséget végy fiamnak, Izsáknak.
Gen 24:5 Erre azt mondta a szolga: Talán nem akar a nő velem eljönni ebbe az országba; visszavivén visszavigyem-e fiadat abba az országba, ahonnét te kijöttél?
Gen 24:6 És azt mondta neki Ábrahám: Vigyázz magadra, nehogy visszavidd a fiamat oda!
Gen 24:7 Az Úr, az ég Istene, aki kivett engem atyám házából és születésem földjéről, és aki beszélt velem, és aki megesküdött nekem, mondván: A te magodnak adom ezt az országot; ő fogja angyalát előtted küldeni, és onnét fogsz fiamnak feleséget venni.
Gen 24:8 És ha nem akar a nő veled eljönni, akkor ment leszel ettől az eskütől; csak a fiamat oda vissza ne vidd.
Gen 24:9 És a szolga urának, Ábrahámnak ágyéka alá tette kezét; és megesküdött neki erre a dologra.
Gen 24:10 És vett a szolga tíz tevét ura tevéi közül, és elment urának mindenféle javaival kezében; és felkelt, és elment Mezopotámiába, Náhor városába.
Gen 24:11 És letérdeltette a tevéket a városon kívül a vízforrásnál; este idején, oly időben, mikor a lányok ki szoktak járni meríteni.
Gen 24:12 És elment, és azt mondta: Uram, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, hozz elém jó szerencsét ma; és cselekedjél kegyet urammal, Ábrahámmal.
Gen 24:13 Íme én a vízforrás mellé állok; és a város lakosainak leányai kijönnek vizet meríteni.
Gen 24:14 Legyen tehát, hogyha az a leány, akinek azt mondom: Hajtsd meg vedredet, hogy igyam, azt mondja: Igyál, és tevéidet is megitatom: akkor azt rendelted a te szolgádnak, Izsáknak, és erről tudom meg, hogy kegyet cselekedtél urammal.
Gen 24:15 És történt, hogy ő még el sem végezte beszédét, hát íme kijött Rebeka, és vedre a vállán, aki Betuelnek, Milká fiának született, aki Ábrahám fivérének, Náhornak felesége volt.
Gen 24:16 A leány pedig igen szép arcú volt, szűz, és férfi nem ismerte; és lement a forráshoz és megtöltötte vedrét, és feljött.
Gen 24:17 Akkor a szolga elébe futott; és azt mondta: Adj innom, kérlek, egy kis vizet a vedredből.
Gen 24:18 Az pedig azt mondta: Igyál, uram; és hamar leeresztette vedrét a kezére, és inni adott neki.
Gen 24:19 Mikor elvégezte az italnyújtást; akkor azt mondta: Tevéidnek is merítek, míg mindnyájan isznak.28
Gen 24:20 És hamar kiöntötte vedrét a vályúba, és a forráshoz futott ismét meríteni; és merített minden tevéjének.
Gen 24:21 A férfi pedig nézett rá; fÚrkészve, hogy megtudja, vajon sikeressé tette-e az Úr az ő utját, vagy nem.
Gen 24:22 És mikor a tevék az ivást elvégezték, elővett a férfi egy aranyfüggőt, fél siklus a súlya; és két karperecet a kezeire, tíz aranysiklus a súlyuk.
Gen 24:23 És azt mondta: Kinek a leánya vagy, kérlek, mondd meg nekem; van-e atyád házában nekünk hely meghálni?
Gen 24:24 És azt mondta neki: Betuel leánya vagyok én; Milká fiáé, kit ő Náhornak szült.
Gen 24:25 És azt mondta neki: Szalma is, széna is elég van nálunk; hely is hálásra.
Gen 24:26 Akkor meghajolt a férfi és leborult az Úr előtt.
Gen 24:27 És azt mondta: Áldott az Úr, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem hagyta el kegyét és hűségét az én uramtól; engem ebben az útban az Úr vezetett az én uram atyjafiainak házához.
Gen 24:28 A leány pedig elfutott és elmondta anyja házában, mint voltak ezek a dolgok.
Gen 24:29 És Rebekának volt egy fivére, Lábán;
Gen 24:30 mikor az meglátta a függőt és a karpereceket nővére kezein, és amint hallotta nővérének, Rebekának szavait, amint mondta: így beszélt nekem az a férfi;
Gen 24:31 elfutott Lábán ahhoz a férfihoz, ki a forráshoz; és íme az a tevék mellett állt a forrásnál.És azt cserélte fel mondta: Jer be, Úrnak áldottja; miért állsz kinn, mikor én kitakarítottam a házat és a helyet a tevéknek.
Gen 24:32 Mikor aztán az a férfi bement a házhoz, akkor ő megeresztette a tevéket; és adott szalmát és szénát a tevéknek, és vizet, megmosni az ő lábait és azoknak a férfiaknak a lábait, akik vele voltak.
Gen 24:33 De mikor enni tettek eléje, akkor azt mondta: Nem eszem, míg el nem beszélŹtem mondanivalóimat; és az azt mondta: Beszélj.
Gen 24:34 Akkor azt mondta: Ábrahám szolgája vagyok én.
Gen 24:35 És az Úr nagyon megáldotta az én uramat úgy, hogy naggyá lett; és adott neki juhot és marhát és ezüstöt és aranyat és szolgákat és szolgálóleányokat és tevéket és szamarakat.
Gen 24:36 És Sára, az én uram felesége, szült egy fiút az én uramnak vénségében; és ő annak adott mindent, amije van.
Gen 24:37 Engem pedig megesketett uram, mondván: Ne végy feleséget fiamnak a kanaániak leányai közül, akiknek országában én lakom.
Gen 24:38 Hanem menj el az én atyám házába és az én nemzetségemhez, úgy végy feleséget az én fiamnak.
Gen 24:39 Mikor pedig azt mondtam uramnak: Talán nem jön el a nő velem; akkor azt mondta nekem:
Gen 24:40 Az Úr, akinek színe előtt jártam, elküldi veled angyalát, és szerencséssé teszi utadat, úgyhogy az én fiamnak az én nemzetségem közül és atyám házából fogsz feleséget venni.
Gen 24:41 Akkor leszel ment az én eskümtől, ha elmegy az én nemzetségemhez; és ha nem adják neked, akkor ment vagy az én eskümtől.
Gen 24:42 Mikor azért ma a forráshoz érkeztem, azt mondtam: Uram, az én uramnak Ábrahámnak Istene, ha szerencséssé akarod tenni utamat, amelyen én most járok,
Gen 24:43 akkor íme én megállok a víz forrás mellett, és ha az a hajadon, aki kijön meríteni és én azt mondom neki: Adj innom, kérlek, egy kis vizet a vederből,
Gen 24:44 azt fogja nekem mondani: Te is igyál és tevéidnek is merítek; az legyen a feleség, akit az Úr rendelt az én uram fiának.
Gen 24:45 Én még el sem végeztem a beszédet magamban, hát íme Rebeka jött ki, és vedre a vállán, és lement a forráshoz és merített; és azt mondtam neki: Adj innom, kérlek.
Gen 24:46 Ő pedig hamar leeresztette vedrét magáról, és azt mondta: Igyál, és tevéidet is megitatom; és ittam, és tevéimet is megitatta.
Gen 24:47 És megkérdeztem őt, és azt mondtam: Kinek a leánya vagy te? És azt mondta: Betuel leánya, Náhor fiáé, akit Milká szült neki; aztán a függőt orrába tettem, a karpereceket pedig kezeire.
Gen 24:48 Akkor meghajoltam és leborultam az Úr előtt; és áldottam az Urat, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki igaz úton vezérelt engem, hogy uram atyjafiának leányát kérjem meg az ő fia számára.
Gen 24:49 És most, ha szívességet és hűséget akartok cselekedni urammal, mondjátok meg nekem; és ha nem, mondjátok meg nekem, hogy jobbra vagy balra fordulhassak.
Gen 24:50 Akkor felelt Lábán és Betuel és azt mondták: Az Úrtól eredt a dolog; nem szólhatunk neked sem rosszat, sem jót.
Gen 24:51 Íme, Rebeka előtted van, vedd és menj; és legyen a te urad fiának felesége, amiképpen az Úr szólott.
Gen 24:52 És mikor meghallotta Ábrahám szolgája az ő beszédüket; földig meghajtotta magát az Úr előtt.
Gen 24:53 Azután ezüst ékszereket és arany ékszereket és ruhákat hozott elő a szolga, és Rebekának adta; az ő fivérének és anyjának pedig drágaságokat adott.
Gen 24:54 És ettek és ittak, ő és azok a férfiak, akik vele voltak, és megháltak; reggel pedig, mikor felkeltek, azt mondta: Bocsássatok el engem az én uramhoz.
Gen 24:55 De fivére és anyja azt mondta: Maradjon a leány velünk néhány napig, vagy tízig; azután menjen.
Gen 24:56 Erre a szolga azt mondta nekik: Ne késleltessetek engem, mikor az Úr szerencséssé tette utamat; bocsássatok el engem, hadd menjek az én uramhoz.
Gen 24:57 Ők pedig azt mondták: Szólítani fogjuk a leányt, és megkérdezzük őt magát.
Gen 24:58 És szólították Rebekát, és azt mondták neki: Elmégy-e ezzel a férfiúval? És azt mondta: Elmegyek.
Gen 24:59 Erre elbocsátották nővérüket, Rebekát és dajkáját; és Ábrahám szolgáját és embereit.
Gen 24:60 És megáldották Rebekát, és azt mondták neki: Nővérünk vagy, légy tízezer ezreivé; És hódítsa meg magod ellenségei kapuját.
Gen 24:61 Aztán felkelt Rebeka és szolgálóleányai, és felültek a tevékre és elmentek a férfiúval; és a szolga vette Rebekát és elment.
Gen 24:62 Izsák pedig jött az Elő Látóm Kútja felől; mert ő a Délvidéken lakott.
Gen 24:63 És kiment Izsák elmélkedni a mezőre est hajlatán; és mikor felemelte szemeit, hát látta, hogy íme tevék jönnek.
Gen 24:64 Mikor Rebeka felemelte szemeit, meglátta Izsákot; és lepattant a tevéről.
Gen 24:65 És azt mondta a szolgának: Ki az a férfiú, aki a mezőn velünk szembe jön? A szolga pedig azt mondta: Ő az én uram. Akkor elővette a fátyolt, és eltakarta magát.
Gen 24:66 És elbeszélte a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett.
Gen 24:67 Izsák pedig bevitte a sátorba (az ő anyjáéba, Sáráéba), és elvette Rebekát, és az felesége lett neki, és ő szerette; és megvigasztalódott Izsák az ő anyja után.
Gen 25:1 És Ábrahám megint vett egy feleséget, és annak neve Ketura volt.
Gen 25:2 És az szülte neki Zimránt és Joksánt és Medánt és Midjánt; és Jisbakot és Suahot.
Gen 25:3 Joksán fiai pedig Sebá és Dedán; és Dedán fiai voltak az assúriak, letusiak és leummiak.
Gen 25:4 És Midján fiai Efa, Efer, Hanok, Abidá és Eldáá; mindezek Ketura fiai.
Gen 25:5 És Ábrahám mindenét Izsáknak adta, amije volt.
Gen 25:6 Az ágyasok fiainak pedig, akik Ábrahámnak voltak, ajándékokat adott; és elküldte őket fia mellől, Izsák mellől még mikor ő élt, keletre, Keletvidékre.
Gen 25:7 És ezek az Ábrahám életéveinek napjai, amelyeket élt: százhetvenöt esztendő.
Gen 25:8 Akkor kimúlt Ábrahám, és szép öregségben halt meg, vénen és megelégülten; és népeihez takaríttatott.
Gen 25:9 És fiai temették el őt, Izsák és Ismáél a Makpélá barlangjában; Efronnak, a hitti Cohar fiának mezejében, mely Mamré előtt van.
Gen 25:10 A mezőn, melyet Ábrahám a Hét fiaitól vett; ott temettetett el Ábrahám és felesége, Sára.
Gen 25:11 Ábrahám halála után pedig úgy lett, hogy fiát, Izsákot áldotta meg Isten; Izsák pedig az Elő Látóm Kútjánál lakott.
Gen 25:12 És ezek Ismáélnek, Ábrahám fiának nemzetségtáblái akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója szült Ábrahámnak.
Gen 25:13 És ezek Ismáél fiainak nevei, nevükön, családfájuk szerint: Ismáél elsőszülötte Nebájót, azután Kédár, Adbéél és Mibszám;
Gen 25:14 Misma, Dúmá és Masszá;
Gen 25:15 Hadad, Témá, Jetur, Náfis és Kédmá.
Gen 25:16 Ezek az Ismáél fiai és ezek a neveik udvaraikban és sátortáboraikban; tizenkét fejedelem törzseik szerint.
Gen 25:17 És ezek Ismáél életévei, százharminchét esztendő; akkor kimúlt, és meghalt és népeihez takaríttatott.
Gen 25:18 És Havilától Súrig lakott, mely Egyiptomtól keletre van, amerre Assúrba mennek; minden fivéreinek föléje telepedett.
Gen 25:19 És ezek Izsáknak, Ábrahám fiának nemzetségtáblái, Ábrahám fia volt Izsák;
Gen 25:20 Izsák pedig negyvenesztendős volt, mikor elvette Rebekát, a Felső Mezopotámiából való arámi Betuelnek leányát; az arámi Lábán nővérét feleségül.
Gen 25:21 És könyörgött Izsák az Úrnak feleségéért, mert meddő volt; és meghallgatta az Úr őt, és teherbe esett a felesége, Rebeka.
Gen 25:22 És a fiúk lökdösték egymást benne, és azt mondta: Ha így van, miért vagyok én? És elment az Urat megkérdezni.
Gen 25:23 És az Úr azt mondta neki: Két nemzet van a méhedben, És két nép válik szét belsődből; És egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobb szolgál a kisebbiknek.
Gen 25:24 És mikor beteltek a szülés napjai, hát íme ikrek voltak a méhében.
Gen 25:25 És kijött az első, vöröses, az egész olyan, mint egy szőrköpeny; és Ézsaunak nevezték a nevét.
Gen 25:26 Aztán kijött fivére, és keze bele volt fogódzva Ézsau sarkába, és a nevét Jákóbnak nevezték. Izsák pedig hatvanesztendős volt, mikor ezek születtek.
Gen 25:27 Mikor a gyermekek megnőttek, Ézsau ügyes vadászember lett, mezei ember; Jákób pedig jámbor ember, aki sátorokban lakott.
Gen 25:28 És Izsák Ézsaut szerette, mert vad volt a szájában; Rebeka pedig Jákóbot szerette.
Gen 25:29 Mikor egyszer Jákób főzeléket főzött, akkor jött meg Ézsau a mezőről, és el volt fáradva.
Gen 25:30 És azt mondta Ézsau Jákóbnak: Adj ennem, kérlek, a veresből, ebből a veresből, mert el vagyok fáradva; ezért nevezik a nevét Edomnak.
Gen 25:31 Jákób pedig azt mondta: Add el előbb elsőszülöttségedet nekem.
Gen 25:32 És azt mondta Ézsau: íme én meghalni megyek; minek nekem hát elsőszülöttség?
Gen 25:33 De Jákób azt mondta: Esküdjél meg nekem előbb! És megesküdött neki. így adta el elsőszülöttségét Jákóbnak.
Gen 25:34 Akkor Jákób adott Ézsaunak kenyeret és lencsefőzeléket, és evett és ivott, és felkelt és elment; ilyen kevésre becsülte Ézsau az elsőszülöttséget.
Gen 26:1 És lett éhség az országban, azon az első éhségen kívül, amely Ábrahám idejében volt; és elment Izsák Abimélekhez, a filiszteusok királyához Gerárba.
Gen 26:2 És megjelent neki az Úr, és azt mondta: Ne menj le Egyiptomba;lakjál abban az országban, melyet én mondok neked.
Gen 26:3 Tartózkodjál ebben az országban mint jövevény, és veled leszek és megáldalak téged; mert neked és magodnak adom mindezeket az országokat, és megerősítem azt az esküt, amit esküdtem Ábrahámnak, a te atyádnak.
Gen 26:4 És megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mindezeket az országokat; és megáldatnak a te magodban a föld minden nemzetei.
Gen 26:5 Azért amiért Ábrahám hallgatott szavamra; és megtartotta szolgálatomat, parancsolataimat, szabályaimat és törvényeimet.
Gen 26:6 Izsák tehát Gerárban lakott.
Gen 26:7 És mikor a helybeli férfiak kérdezték felesége felől, azt mondta: Nővérem ő; mert félt azt mondani: A feleségem, nehogy megöljék őt a helybeli férfiak Rebekáért, mert szép megjelenésű volt.
Gen 26:8 És történt, mikor hosszú ideig volt ott, hogy Abimélek, a filiszteusok királya, kitekintett az ablakon; és azt látta, hogy íme Izsák enyeleg Rebekával, a feleségével.
Gen 26:9 Akkor hívatta Abimélek Izsákot, és azt mondta: íme bizony a feleséged ő, hát hogy mondhattad, hogy a nővéred? És azt mondta neki Izsák: Mert azt mondtam, nehogy meg kelljen érte halnom.
Gen 26:10 És azt mondta Abimélek: Mit csináltál velünk? Kicsi híja, hogy feleségeddel nem hált a nép közül valaki, és bűnt hoztál volna reánk.
Gen 26:11 És parancsot adott Abimélek az egész népnek, mondván: Aki hozzányúl ehhez a férfiúhoz és feleségéhez, halállal ölessék meg.
Gen 26:12 És vetett Izsák abban az országban, és abban az esztendőben százszorost ért el; úgy megáldotta őt az Úr.
Gen 26:13 És nagy lett az a férfiú; és folyton folyvást nőtt, mígnem igen naggyá lett.
Gen 26:14 És volt neki juhszerzeménye és marhaszerzeménye és nagy cselédsége; úgyhogy irigykedtek rá a filiszteusok.
Gen 26:15 És mindazokat a kutakat, melyeket atyja szolgái ástak atyjának, Ábrahámnak idejében, betömték a filiszteusok és betöltötték földdel.
Gen 26:16 És azt mondta Abimélek Izsáknak: Menj el tőlünk, mert sokkal hatalmasabb lettél mint mi.
Gen 26:17 És elment onnét Izsák; és Gerár völgyében ütött sátort, és ott lakott.
Gen 26:18 És ismét kiásatta Izsák azokat a vízforrásokat, melyeket atyjának, Ábrahámnak idejében ástak, és Ábrahám halála után a filiszteusok betömtek; és olyan nevekkel nevezte el őket, mint azok a nevek, melyekkel atyja nevezte azokat.
Gen 26:19 És mikor Izsák szolgái ástak a völgyben; élő víz forrására találtak ott.
Gen 26:20 És pereltek Gerár pásztorai Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a víz! Ezért nevezte a kút nevét Eszeknek, mert civakodtak vele.
Gen 26:21 Akkor másik kutat ástak, és a felett is perlekedtek; azért annak a nevét Szitnának nevezte.
Gen 26:22 Aztán továbbmozdult onnét és másik kutat ásott, és a felett nem perlekedtek; azért annak a nevét Rehobótnak nevezte, és azt mondta: Mert most tágasságot adott az Úr nekünk, és szaporodhatunk a földön.
Gen 26:23 És felment onnét Beérsebába.
Gen 26:24 És megjelent neki az Úr azon éjszaka és azt mondta: Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene; ne félj, mert én veled vagyok és megáldalak téged és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért.
Gen 26:25 Akkor oltárt épített ott és segítségül hívta az Úr nevét, és felütötte ott sátorát; aztán Izsák szolgái ástak ott egy kutat.
Gen 26:26 És Abimélek elment hozzá Gerárból; és Ahuzzat, az ő barátja és Pikol, az ő hadvezére.
Gen 26:27 És azt mondta nekik Izsák: Miért jöttetek hozzám; holott ti gyűlöltök engem, és elküldtetek magatoktól?
Gen 26:28 És azt mondták: Látván láttuk, hogy az Úr veled volt, és azt mondtuk: Legyen hát esküvés közöttünk, köztünk és közted; szövetséget akarunk azért kötni veled,
Gen 26:29 hogy nem teszel velünk rosszat, miképpen mi nem bántottunk téged, és miképpen csak jót cselekedtünk veled, és békében bocsátottunk el téged. Te már az Úrnak áldotta vagy.
Gen 26:30 Aztán lakomát csinált nekik, és ettek és ittak.
Gen 26:31 És reggel korán felkeltek, és megesküdtek egymásnak; és elbúcsúzott tőlük Izsák, és elmentek tőle békében.
Gen 26:32 És történt ugyanazon a napon, hogy megjöttek Izsák szolgái, és jelentést tettek neki arról a kútról, melyet ástak; és azt mondták neki: Találtunk vizet.
Gen 26:33 És elnevezte azt Sebának; ezért a neve annak a városnak Beérseba mind a mai napig.
Gen 26:34 Mikor Ézsau negyvenesztendős volt, feleségül vette Juditot, a hitti Beéri leányát; és Bászematot, a hitti Elon leányát.
Gen 26:35 És lelki keserűsége lettek Izsáknak és Rebekának.
Gen 27:1 És történt, hogy mikor Izsák olyan öreg volt, hogy elhomályosultak szemei, és már nem látott; hívatta Ézsaut, az ő nagyobbik fiát és azt mondta neki: Fiam! És az azt mondta neki: Ihol vagyok.
Gen 27:2 Akkor azt mondta: íme öreg vagyok, nem tudom, mikor halok meg.
Gen 27:3 Most tehát vedd, kérlek, fegyvereidet, tegzedet és íjadat; és menj ki a mezőre, és vadásszál nékem vadat.
Gen 27:4 És csinálj nekem valami jóízű ételt, úgy, amint én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem; hogy megáldjon téged az én lelkem, mielőtt meghalok.
Gen 27:5 Rebeka pedig hallgatta, mikor Izsák az ő fiához, Ézsauhoz beszélt. És mikor Ézsau elment a mezőre, hogy vadat vadásszon atyjának;32'
Gen 27:6 akkor Rebeka azt mondta az ő fiának, Jákóbnak, mondván: íme hallottam, hogy atyád beszélt fivéreddel, Ézsauval, mondván:
Gen 27:7 Hozz nekem vadat és csinálj nekem valami jóízű ételt, hogy egyem; és megáldjalak az Úr előtt, mielőtt meghalok.
Gen 27:8 Most azért fiam, engedj az én szavamnak; arra nézve, amit én parancsolok neked.
Gen 27:9 Eredj el a juhokhoz, és hozz nekem onnét két szép kecskegödölyét; és megcsinálom azokat atyádnak olyan jóízű étellé, amint ő szereti.
Gen 27:10 És vidd be atyádnak, hogy egyék; avégből, hogy megáldjon téged, mielőtt meghal.
Gen 27:11 De Jákób azt mondta Rebekának az ő anyjának: De nézd, Ezsau fivérem szőrös ember, én pedig sima ember vagyok.
Gen 27:12 Talán megtapogat engem atyám, és akkor olyan leszek a szemeiben, mint aki csúfot akar űzni; és átkot vonok magamra és nem áldást.
Gen 27:13 És azt mondta neki anyja: Rajtam a te átkod, fiam; csak hallgass szavamra, és eredj, hozz nekem!
Gen 27:14 Akkor elment és hozott, és bevitte anyjának; és anyja úgy csinált egy jóízű ételt, amint atyja szerette.
Gen 27:15 És vette Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak ruháit, az ünneplőket, melyek nála voltak a házban; és ráadta Jákóbra, a kisebbik fiára.
Gen 27:16 A kecskegödölyék bőrét pedig ráadta kezeire és nyaka simaságára.
Gen 27:17 Aztán a jóízű ételt és a kenyeret, amit készített, fiának, Jákóbnak kezébe adta.
Gen 27:18 És bement atyjához, és azt mondta: Atyám! Az pedig azt mondta: Ihol vagyok, ki vagy te, fiam?
Gen 27:19 És Jákób azt mondta atyjának: Én vagyok Ézsau, a te elsőszülötted, úgy tettem, amiképpen szóltál nekem; készülj hozzá33 tehát, ülj le és egyél vadászzsákmányomból, avégből, hogy megáldjon engem a te lelked.
Gen 27:20 És azt mondta Izsák a fiának: Hogy-hogy ilyen hamar találtál fiam? Az pedig azt mondta: Mert előmbe hozta az Úr, a te Istened.
Gen 27:21 Erre azt mondta Izsák Jákóbnak: Lépj közel, kérlek, hogy megtapogassalak, fiam; vajon te vagy-e az én fiam Ézsau, vagy nem?
Gen 27:22 Akkor odalépett Jákób Izsákhoz, atyjához, és az megtapogatta őt; és azt mondta: A hang Jákób hangja, de a kezek Ézsau kezei.
Gen 27:23 És nem ismerte meg őt, mert kezei olyanok voltak, mint fivérének Ézsaunak kezei, szőrösek; és így megáldotta őt.
Gen 27:24 És azt mondta: Te vagy az én fiam, Ézsau? Az pedig azt mondta: Én.
Gen 27:25 És ő azt mondta: Hozd ide nekem, hogy egyem a fiam vadászzsákmányából, hogy megáldjon téged a lelkem; és odavitte neki és evett, és vitt neki bort, és ivott.
Gen 27:26 Akkor azt mondta neki Izsák, az ő atyja: Lépj közel, kérlek, és csókolj meg engem, fiam!
Gen 27:27 És mikor odalépett és megcsókolta őt, megérezte ruhái illatát; és megáldotta őt, és azt mondta: Íme fiam illata, Mint a mező illata, Amelyet megáldott az úr!
Gen 27:28 És adjon neked az Isten égi harmatot És kövér földet; És gabonának és mustnak bőségét.
Gen 27:29 Népek szolgáljanak téged, És nemzetek boruljanak le előtted, Légy ura testvéreidnek, És boruljanak le előtted anyád fiai; Akik téged átkoznak, átkozottak, És akik téged áldanak, áldottak.
Gen 27:30 És történt, hogy amint elvégezte Izsák Jákób megáldását, akkor, csak éppenhogy kiment Jákób atyjának, Izsáknak színe elől; hát megérkezett fivére, Ézsau a vadászatból.
Gen 27:31 És ő is csinált egy jóízű ételt és bevitte atyjának; és azt mondta atyjának: Készüljön hozzá atyám és egyék fiának vadászzsákmányából avégből, hogy megáldjon engem a te lelked.
Gen 27:32 És azt mondta neki Izsák, az ő atyja: Ki vagy te? És azt mondta: Én vagyok a te fiad, elsőszülötted, Ézsau.
Gen 27:33 Akkor megijedt Izsák igen nagy ijedtséggel és azt mondta: Ki volt hát az, aki vadat vadászott és behozta nekem és ettem mindenből mielőtt megjöttél, és megáldottam őt? Áldott is lesz!
Gen 27:34 Amint Ézsau hallotta atyja szavait, felkiáltott igen nagy és keserves kiáltással; és azt mondta atyjának: Áldj meg engem, engem is, atyám!
Gen 27:35 De ő azt mondta: Bejött a fivéred csellel; és elvette áldásodat.
Gen 27:36 És azt mondta: Nem hiába nevezik a nevét Jákóbnak, meg is csalt engem most másodszor, elsőszülöttségemet elvette, és íme most elvette áldásomat! És azt mondta: Nemde tettél félre nekem egy áldást?
Gen 27:37 És Izsák felelt, és azt mondta Ézsaunak: íme uraddá tettem őt, és testvéreit mind neki adtam szolgákul, és gabonával és borral megtámasztottam őt; hát veled most már mit csináljak, fiam?
Gen 27:38 Ézsau erre azt mondta atyjának: Hát az volt a te egyetlen áldásod, atyám? Áldj meg engem, engem is, atyám! És Ézsau felemelte szavát és sírt!
Gen 27:39 És felelt Izsák, az ő atyja, és azt mondta neki: ím a föld kövére nélkül lesz a lakhelyed, És fölülről az ég harmata nélkül.
Gen 27:40 És kardodból élsz, és testvérednek szolgálsz; és lesz, mikor uralomra jutsz, hogy letöröd jármát nyakadról.
Gen 27:41 Ézsau pedig gyűlölte Jákóbot az áldás miatt, mellyel megáldotta azt atyja; és azt mondta Ézsau magában: Majd eljönnek az atyámért való gyász napjai, akkor megölöm fivéremet Jákóbot.
Gen 27:42 Mikor megmondták Rebekának az ő nagyobbik fiának, Ézsaunak szavait; elküldött és hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és azt mondta neki: íme fivéred, Ézsau azzal vigasztalja magát a te ügyedben, hogy megöl téged.
Gen 27:43 Most azért fiam, hallgass a szavamra; és kelj fel és fuss Lábán testvéremhez Háránba.
Gen 27:44 És maradj nála néhány napig; amíg megtér fivéred mérge.
Gen 27:45 Amíg visszatér fivéred haragja rólad és elfelejti, amit vele tettél, akkor elküldök és elhozlak onnét; miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?
Gen 27:46 Aztán azt mondta Rebeka Izsáknak: Meguntam az életemet Hét leányai miatt; ha Jákób Hét leányai közül vesz feleséget, olyat, mint ezek, az ország leányai közül, minek nekem az élet?
Gen 28:1 Akkor hívatta Izsák Jákóbot és megáldotta őt; aztán ráparancsolt és azt mondta neki: Ne végy feleséget Kanaán leányai közül.
Gen 28:2 Kelj fel, menj el Felső Mezopotámiába Betuelnek, anyád atyjának házához; és onnét végy magadnak feleséget Lábánnak, anyád fivérének leányai közül.
Gen 28:3 És a mindenható Isten áldjon meg téged, és tegyen termékennyé és sokasítson meg téged; és légy népek gyülekezetévé.
Gen 28:4 És adja neked Ábrahám áldását, neked és magodnak veled együtt; hogy birtokodba vedd azt a földet, melyen jövevény vagy, melyet Isten Ábrahámnak adott.
Gen 28:5 Ezzel elbocsátotta Izsák Jákóbot, és az elment Felső Mezopotámiába Lábánhoz, az arámi Betuel fiához, Rebekának, Jákób és Ézsau anyjának fivéréhez.
Gen 28:6 Mikor Ézsau látta, hogy megáldotta Izsák Jákóbot és elküldte azt Felső Mezopotámiába, hogy onnét hozzon magának feleséget; azzal, hogy megáldotta őt és ráparancsolt, mondván: Ne végy feleséget Kanaán leányai közül;
Gen 28:7 és hogy Jákób hallgatott atyjára és anyjára, és elment Felső Mezopotámiába:
Gen 28:8 akkor látta Ézsau, hogy Kanaán leányai nem tetszenek Izsáknak, az ő atyjának;
Gen 28:9 elment tehát Ézsau Ismáélhez; és feleségeihez feleségül vette még Mahalátot, Ábrahám fiának, Ismáélnek leányát, Nebájót nővérét.
Gen 28:10 És Jákób kiment Beérsebából; és ment Háránba.
Gen 28:11 És rábukkant a Helyre, és ott hált, mert a nap lement, vett tehát a Hely köveiből és a feje alá tette; és lefeküdt azon a Helyen.
Gen 28:12 És azt álmodta, hogy egy lajtorja volt a földre felállítva, és a teteje az égbe ért; és íme Isten angyalai jártak rajta fel és le.
Gen 28:13 És egyszerre az Úr állt előtte és azt mondta: Én vagyok Ábrahámnak, a te atyádnak Istene és Izsák Istene; azt a földet, amelyen te fekszel, neked adom és a te magodnak.
Gen 28:14 És magod olyan lesz, mint a föld pora, és kiterjeszkedel nyugatra és keletre és északra és délre; és megáldatnak benned a föld minden nemzetségei, és a te magodban.
Gen 28:15 És íme én veled vagyok, és megőrizlek téged mindenütt, ahova mégy, és visszahozlak téged erre a földre; mert nem hagylak el téged, míg meg nem tettem, amit mondtam néked.
Gen 28:16 Mikor felébredt Jákób álmából, azt mondta: Valóban az Úr van ezen a Helyen; és én nem tudtam.
Gen 28:17 És félt és azt mondta: Mily félelmetes ez a Hely; csak Isten háza lehet ez, és ez az ég kapuja.
Gen 28:18 És korán felkelt Jákób reggel, és vette azt a követ, amit a feje alá tett, és felállította azt szent kőül; és olajat öntött a tetejére.
Gen 28:19 És nevezte annak a helynek a nevét Bétélnek; ellenben azelőtt Lúz volt a város neve.
Gen 28:20 És fogadást tett Jákób, mondván: Ha Isten velem lesz és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ad nekem kenyeret enni, és ruhát ruházkodni;
Gen 28:21 és visszatérek békében atyám házához: akkor az Úr lesz az én Istenem,
Gen 28:22 és ez a kő, amit szent kőül állítottam fel, istenháza lesz; és mindenért, amit adsz nekem, híven megadom neked a tizedet.
Gen 29:1 És szedte Jákób lábait, és elment a keletiek országába.
Gen 29:2 És látta, hogy egy kút van a mezőn, és íme három juhfalka van ott körülötte heverészve, mert abból a kútból szokták itatni a nyájakat; de a kő nagy volt a kút száján.
Gen 29:3 Mikor aztán a nyájakat mind összegyűjtötték oda, akkor elhengerítették a követ a kút szájáról, és megitatták a juhokat; aztán megint visszatették a követ a kút szájára, a helyére.
Gen 29:4 És azt mondta nekik Jákób: Atyámfiai, honnét valók vagytok? És azt mondták: Háránból valók vagyunk.
Gen 29:5 És azt mondta nekik: Ismeritek-e Lábánt, Náhor fiát? És azt mondták: Ismerjük.
Gen 29:6 És azt mondta nekik: Jól van-e? Es azt mondták: Jól, és a leánya, Rákhel, ihol jő a juhokkal.
Gen 29:7 Akkor azt mondta: íme még a nap nagy, nincs ideje, hogy a nyáj hazatereltessék; itassátok meg a juhokat, és menjetek legeltetni.
Gen 29:8 És azt mondták: Nem tudjuk, csak mikor minden nyájat összeterelnek és elhengerítik a követ a kút szájáról; akkor itatjuk meg a juhokat.
Gen 29:9 Még ő beszélgetett velük; mikor Rákhel megérkezett a juhokkal, melyek atyjáéi voltak, mert pásztorleány volt ő.
Gen 29:10 És történt, hogy mikor Jákób meglátta Rákhelt, Lábánnak, anyja fivérének leányát, és Lábánnak, anyja fivérének juhait; odalépett Jákób és elhengerítette a követ a kút szájáról, és megitatta Lábánnak, anyja testvérének juhait.
Gen 29:11 Erre megcsókolta Jákób Rákhelt; és felemelte hangját és sírt.
Gen 29:12 És megmondta Jákób Rákhelnek, hogy ő atyjafia az ő atyjának, és hogy ő Rebeka fia; az pedig futott és megmondta atyjának.
Gen 29:13 És történt, hogy mikor Lábán hallotta Jákóbnak, nővére fiának hírét, elébe futott és megölelte őt és megcsókolta őt, és bevitte őt házába; az pedig elbeszélte Lábánnak mindezeket a dolgokat.
Gen 29:14 És azt mondta neki Lábán: Csak csontom és húsom vagy te! Mikor egy hónapig nála lakott, azt mondta Lábán Jákóbnak:
Gen 29:15 Amiért atyámfia vagy, ingyen kell-e azért engem szolgálnod? Mondd meg nekem, mi legyen a béred?
Gen 29:16 Lábánnak pedig volt két leánya, a nagyobbiknak a neve Lea, a kisebbiknek a neve pedig Rákhel volt.
Gen 29:17 És Lea szemei gyengék voltak; Rákhel pedig szép termetű és szép arcú volt.
Gen 29:18 És Jákób szerette Rákhelt; azt mondta tehát: Hét esztendeig szolgálok neked Rákhelért, kisebbik leányodért.
Gen 29:19 És azt mondta Lábán: Jobb, ha neked adom őt, mintha más embernek adnám őt; maradj nálam.
Gen 29:20 És leszolgált Jákób Rákhelért hét esztendőt; de ez az ő szemeiben csak néhány nap volt az iránta való szeretet által.
Gen 29:21 Akkor azt mondta Jákób Lábánnak: Add ide feleségemet, mert leteltek napjaim; hát hadd menjek be hozzá.
Gen 29:22 Akkor összegyűjtötte Lábán a helységnek minden emberét, és lakomát készített.
Gen 29:23 És történt este, hogy vette leányát, Leát, és azt vitte be neki; és ő bement hozzá.
Gen 29:24 És Lábán neki adta Zilpát, az ő szolgálóját; Leának, az ő leányának, szolgálóul.
Gen 29:25 És történt reggel, hát íme ő Lea! Akkor azt mondta Lábánnak: Mit csináltál velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltam nálad? Hát miért csaltál meg?
Gen 29:26 És Lábán azt mondta: Nem szokás a mi helységünkben a kisebbiket adni a nagyobbik előtt.
Gen 29:27 Töltsd el ezzel a hetet; és neked adjuk ezt is szolgálatért, amit majd leszolgálsz nálam még másik hét esztendeig.
Gen 29:28 Úgy is tett Jákób, eltöltötte ezzel a hetet; akkor ő odaadta neki leányát Rákhelt feleségül.
Gen 29:29 És Lábán az ő szolgálóját, Bilhát neki adta leányának, Rákhelnek szolgálóul.
Gen 29:30 És bement Rákhelhez is, és szerette Rákhelt is, jobban, mint Leát; és nála szolgált még másik hét esztendeig.
Gen 29:31 Mikor az Úr látta, hogy Lea mellőzött asszony, megnyitotta neki méhét; Rákhel pedig meddő volt.
Gen 29:32 És teherbe esett Lea és szült egy fiút, és a nevét Rúbennek nevezte; mert azt mondta: Megtekintette az Úr az én nyomorúságomat, mert most szeretni fog engem a férjem.
Gen 29:33 Aztán megint teherbe esett és szült egy fiút, és azt mondta: Mert meghallotta az Úr, hogy mellőzött asszony vagyok én, azért adta nekem ezt is, és nevét Simeonnak nevezte.
Gen 29:34 És megint teherbe esett és szült egy fiút, és azt mondta: Most az egyszer hozzám fog csatlakozni a férjem, mert szültem neki három fiút; ezért nevezte a nevét Lévinek.
Gen 29:35 És megint teherbe esett és szült egy fiút, és azt mondta: Immár dicsérem az Urat! Ezért nevezte a nevét Júdának. Akkor megállt a szülésben.
Gen 30:1 Mikor Rákhel látta, hogy ő nem szült Jákóbnak, féltékeny lett Rákhel a nővérére; és azt mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat, és ha nem, én meghalok.
Gen 30:2 És fellobbant Jákób haragja Rákhelre; és azt mondta: Isten helyett vagyok-e én, aki megvonta tőled a méhgyümölcsöt?
Gen 30:3 És ő azt mondta: Ihol az én szolgálóm Bilhá, menj be hozzá; hogy szüljön az én térdemen, és én is megépüljek őtőle.
Gen 30:4 És neki adta Bilhát, az ő szolgálóját feleségül; és Jákób bement hozzá.
Gen 30:5 És teherbe esett Bilhá, és szült Jákóbnak egy fiút.
Gen 30:6 És azt mondta Rákhel: ítélt nekem Isten, meg is hallgatta szavamat és adott nekem fiat; ezért nevezte a nevét Dánnak.
Gen 30:7 És megint teherbe esett és szült Bilhá, Rákhel szolgálója második fiat Jákóbnak.
Gen 30:8 Akkor azt mondta Rákhel: Isten küzdelmét küzdöttem nővéremmel, győztem is; és Naftalinak nevezte a nevét.
Gen 30:9 Mikor Lea látta, hogy ő megállt a szülésben; vette szolgálóját, Zilpát, és odaadta őt Jákóbnak nőül.
Gen 30:10 És szült Zilpa, Lea szolgálója Jákóbnak egy fiút.
Gen 30:11 És azt mondta Lea: Szerencsére! És Gádnak nevezte a nevét.
Gen 30:12 És Zilpa, Lea szolgálója második fiút is szült Jákóbnak.
Gen 30:13 Akkor azt mondta Lea: Boldogságomra! Mert lányok mondanak engem boldognak; és Ásernek nevezte a nevét.
Gen 30:14 És Rúben elment búzaaratás idején és talált mandragórákat a mezőn, és hazavitte őket anyjának Leának; és azt mondta Rákhel Leának: Adj, kérlek, nekem, fiad mandragóráiból.
Gen 30:15 Az pedig azt mondta neki: Nem elég, hogy elvetted férjemet, el akarod venni a fiam mandragóráit is? Erre azt mondta Rákhel: Tehát háljon veled az éjszaka fiad mandragóráiért.
Gen 30:16 És mikor Jákób hazaérkezett a mezőről azon este, Lea kiment elébe és azt mondta: Hozzám jöjj be, mert béren bérbe vettelek a fiam mandragóráin; és vele hált azon éjszaka.
Gen 30:17 És hallgatott Isten Leára; és teherbe esett, és szült Jákóbnak egy ötödik fiút.
Gen 30:18 Akkor azt mondta Lea: Megadta Isten béremet, amiért szolgálómat férjemnek adtam; így nevezte nevét Izsakhárnak.
Gen 30:19 Aztán megint teherbe esett Lea; és szült egy hatodik fiút Jákóbnak.
Gen 30:20 És azt mondta Lea: Megajándékozott engem Isten jó ajándékkal, immár velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem neki; ezért nevezte a nevét Zebulonnak.
Gen 30:21 Azután pedig egy leányt szült, és a nevét Dinának nevezte.
Gen 30:22 És megemlékezett Isten Rákhelről; és meghallgatta őt Isten és megnyitotta a méhét.
Gen 30:23 És teherbe esett és szült egy fiút; és azt mondta: Elvette Isten a szégyenemet.
Gen 30:24 És Józsefnek nevezte a nevét, mondván: Adjon nekem az Úr ehhez egy másik fiút.
Gen 30:25 És történt, hogy mikor Rákhel Józsefet megszülte; azt mondta Jákób Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én helyembe és hazámba.
Gen 30:26 Add ki feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el; mert te ismered szolgálatomat, amellyel szolgáltalak téged.
Gen 30:27 És azt mondta neki Lábán: Kérlek, ha kegyet találtam szemeidben; bűvöléssel megtudakoltam, és az Úr megáldott engem teéretted.
Gen 30:28 És azt mondta: Szabd ki rám béredet és megadom.
Gen 30:29 Ő pedig azt mondta neki: Te tudod, miképpen szolgáltalak téged; és mi lett a te jószágodból énnálam.
Gen 30:30 Mert az a kevés, amid énelőttem volt, sokra szaporodott, és megáldott téged az Úr az én lábam nyomán; de mikor dolgozzam már én is a magam házáért?
Gen 30:31 Azt mondta: Mit adjak neked? És azt mondta Jákób: Ne adj nekem semmit; ha teljesíted ezt a szavamat, hát ismét pásztorod leszek, őrzöm juhaidat.
Gen 30:32 Eljárom minden juhodat ma, és eltávolítok onnét minden pettyes és foltos bárányt és minden fekete bárányt a juhok közül, és foltosat meg pettyeset a kecskék közül; és legyen nekem bérem, és szóljon mellettem jogom a jövőben.
Gen 30:33 Ha eljössz bérem dolgában, előtted lesz: minden, ami nem pettyes és foltos a kecskék közt, és nem fekete a bárányok közt, lopott jószág az nálam.
Gen 30:34 És azt mondta Lábán: Lám! Bár úgy lenne, mint mondod.
Gen 30:35 És elterelte aznap a csíkos és a foltos bakokat, és a pettyes és foltos kecskéket mind, valamennyit, amelyikben fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és fiai kezére adta.
Gen 30:36 Aztán háromnapi utat tett maga közé és Jákób közé; így legeltette Jákób a Lábán többi juhait.
Gen 30:37 És vett magának Jákób friss nyár-, mandula- és juharfa-vesszőket; és hántott rajtok fehér hántásokat, kifejtve a vesszőket a fehérjükig.
Gen 30:38 És oda állította a vesszőket, amelyeket meghántott, a vályúkba, melyekben víz volt; ahova szoktak járni a juhok inni.
Gen 30:39 Éppen a juhokkal szemben úgy, hogy ha akkor párzottak, mikor inni jöttek, hát a vesszők előtt párzottak a juhok; és a juhok csíkosokat, pettyeseket és foltosokat ellettek.
Gen 30:40 És a bárányokat elkülönítette Jákób és a Lábán nyájában levő juhokat arccal mind a csíkosok és feketék felé fordította; magának ugyanis külön nyájakat állított fel, és azokat nem tette a Lábán juhaihoz.
Gen 30:41 És úgy volt, hogy mikor az erős juhok párzottak, akkor mindig odatette Jákób a vesszőket a juhok elé a vályúkba, hogy a vesszők előtt pározzanak;
Gen 30:42 mikor pedig gyengék voltak a juhok, nem szokta odatenni: így a gyengék Lábánéi lettek, az erősek meg Jákóbéi.
Gen 30:43 És nagyon-nagyon felgyarapodott az az ember, úgyhogy sok juha volt neki, és szolgálói, szolgái, tevéi és szamarai.
Gen 31:1 Hallotta pedig Lábán fiainak beszédeit, mondván: Elvett Jákób mindent, ami atyánké volt; és ami atyánké volt, abból szerezte mindezt a gazdagságot.
Gen 31:2 Azt is látta Jákób, hogy Lábán orcája nem olyan hozzá, mint azelőtt volt.
Gen 31:3 Akkor azt mondta az Úr Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére és rokonságodhoz, és veled leszek.
Gen 31:4 Erre elküldött Jákób és kihívatta Rákhelt és Leát a mezőre az ő juhaihoz,
Gen 31:5 és azt mondta nekik: Látom én, hogy atyátok orcája nem olyan hozzám, mint azelőtt volt. Pedig atyám Istene volt velem.
Gen 31:6 Hiszen ti tudjátok, hogy teljes erőmből szolgáltam atyátoknak;
Gen 31:7 de atyátok csalt meg engem. El is változtatta a béremet tízszer; de nem engedte Isten, hogy kárt tegyen nekem.
Gen 31:8 Ha így szólt: A pettyesek legyenek béredül, akkor a juhok mind pettyeseket ellettek; ha pedig így szólt: A csíkosok legyenek béredül, akkor a juhok mind csíkosokat ellettek.
Gen 31:9 Tehát Isten vette el atyátok jószágát, és adta nekem.
Gen 31:10 Egyszer ugyanis, mikor a juhok párzottak, felemeltem szemeimet és láttam álmomban, hogy a kosok, melyek a juhokat hágják, csíkosak, pettyesek és tarkák.
Gen 31:11 És azt mondta nekem az Isten angyala álomban: Jákób; és azt mondtam: Ihol vagyok!
Gen 31:12 És azt mondta: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy a kosok, melyek a juhokat hágják, mind csíkosak, pettyesek és tarkák; mert láttam mindent, amit Lábán veled tesz.
Gen 31:13 Én vagyok az a bétéli Isten, akinek ott kőoszlopot kentél fel, akinek ott fogadalmat tettél; most kelj fel, menj ki erről a földről, és térj vissza rokonságod földjére.
Gen 31:14 És felelt Rákhel és Lea, és azt mondták neki: Van-e még nekünk részünk és örökségünk atyánk házában?
Gen 31:15 Nem idegeneknek számítunk-e előtte? Hiszen eladott bennünket, és az értünk kapott pénzt már el is költötte.
Gen 31:16 Mert mindaz a gazdagság, amit elvett Isten atyánktól, a miénk és a mi fiainké; most tehát tégy meg mindent, amit Isten mondott neked.
Gen 31:17 Akkor felkelt Jákób, és feltette fiait és feleségeit a tevékre;
Gen 31:18 és elhajtotta minden jószágát és minden szerzeményét, melyet szerzett, vett jószágát, melyet Felső Mezopotámiában szerzett; hogy elmenjen atyjához, Izsákhoz Kanaán földjére.
Gen 31:19 Lábán ugyanis elment juhait nyírni (Rákhel azalatt ellopta atyjának házi isteneit);
Gen 31:20 és Jákób megcsalta az arámi Lábánt azzal, hogy nem árulta el neki, hogy ő el akar szökni;
Gen 31:21 így szökött el ő, és mindene, amije volt. Felkelt tehát Jákób és átment a folyamon; és irányát a Gileád hegyének vette.
Gen 31:22 Harmadnapra azután megmondták Lábánnak, hogy elszökött Jákób.
Gen 31:23 Akkor magához vette atyjafiait és üldözte őt hétnapi járóföldre; és utolérte őt a Gileád hegyén.
Gen 31:24 De megjelent Isten az arámi Lábánnak éjszakai álomban; és azt mondta neki: Vigyázz magadra, ne szólj Jákóbnak se jót, se rosszat.
Gen 31:25 Mikor tehát Lábán utolérte Jákóbot (és Jákób a hegyen ütötte fel sátorát, Lábán is a Gileád hegyén ütötte fel atyjafiaival);
Gen 31:26 akkor azt mondta Lábán Jákóbnak: Mit tettél, hogy így megcsaltál engem; hogy úgy hajtottad el leányaimat, mint valami hadifoglyokat?
Gen 31:27 Miért szöktél el titkon és loptál meg engem; és nem jelentetted nekem, hogy elkísértelek volna énekszóval, dobbal és lanttal;
Gen 31:28 és nem engedted nekem, hogy megcsókoljam fiaimat és lányaimat? Bizony, bolondul cselekedtél!
Gen 31:29 Volna hatalmam, hogy rosszat tegyek veletek; de atyátok Istene tegnap éjjel szólt nekem, mondván: Vigyázz magadra, ne szólj Jákóbnak se jót, se rosszat.
Gen 31:30 De ha már mindenáron elmentél, mert nagyon vágyakoztál atyád házához; miért loptad el az én isteneimet?
Gen 31:31 És felelt Jákób és azt mondta Lábánnak: Mert féltem, mert azt gondoltam, hogy elveszed a lányaidat tőlem erővel.
Gen 31:32 Akinél pedig megtalálod isteneidet, ne éljen, atyánkfiai előtt kutasd ki, mid van nálam, és vidd el; de nem tudta Jákób, hogy Rákhel lopta el őket.
Gen 31:33 És bement Lábán Jákób sátorába, Lea sátorába, a két szolgálóleány sátorába, és nem találta; akkor kiment Lea sátorából és bement Rákhel sátorába.
Gen 31:34 Rákhel pedig vette a házi isteneket és beletette őket a teve nyergébe, és rájuk ült. És összekutatta Lábán az egész sátort, és nem találta.
Gen 31:35 És azt mondta atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy nem tudok felkelni előtted, mert asszonyi szokás szerint vagyok. Így kereste, de nem találta a házi isteneket.
Gen 31:36 Akkor haragra lobbant Jákób és perbe szállt Lábánnal. És felelt Jákób és azt mondta Lábánnak: Mi a vétkem, mi a bűnöm, hogy így utánam robogtál?
Gen 31:37 Mert átkutattad minden holmimat, mit találtál, ami a te házad holmija közül való, mindent tégy ide az én atyámfiai és a te atyádfiai elé; és tegyenek igazságot kettőnk között.
Gen 31:38 Most húsz éve voltam nálad, juhaid és kecskéid el nem vetéltek; és nyájad kosait nem ettem.
Gen 31:39 Széttépettet nem vittem be hozzád, én pótoltam azt; kezemből követelted meg azt, amit elloptak nappal, és amit elloptak éjjel.
Gen 31:40 Engem nappal hőség emésztett és hidegség éjjel; és kerülte az álom szemeimet.
Gen 31:41 Ez a huszadik évem a házadnál, szolgáltalak tizennégy évig két leányodért és hat évig juhaidért, és tízszer elváltoztattad a béremet;
Gen 31:42 ha atyám Istene, Ábrahám Istene és Izsák félelme nem lett volna velem, bizony most Úresen bocsátottál volna el engem: nyomorúságomat és kezeim munkáját látta Isten, azért tett igazságot tegnap éjjel.
Gen 31:43 És felelt Lábán és azt mondta Jákóbnak: A leányok az én leányaim, a fiúk az én fiaim, és a juhok az én juhaim, és minden, amit látsz, az enyém; de leányaimért mit tegyek ma, vagy fiaikért, akiket szültek?
Gen 31:44 Most azért jer, kössünk szövetséget, én és te; hogy legyen bizonyságul közöttem és közötted.
Gen 31:45 Vett tehát Jákób egy követ; és felemelte azt oszlopul.
Gen 31:46 Aztán azt mondta Jákób atyjafiainak: Szedjetek össze köveket! És vettek köveket és csináltak egy kőrakást; és ettek ott a kőrakáson.
Gen 31:47 És elnevezte azt Lábán Jegár-Sahadútának; Jákób pedig Gal-Ednek nevezte.
Gen 31:48 Azt mondta ugyanis Lábán: Ez a kőrakás bizonyság köztem és közötted ma; ezért nevezte a nevét Gal-Ednek.
Gen 31:49 És Micpának, mert azt mondta: Az Úr őrködjék köztem és közted, ha majd egymás szemei elől el leszünk rejtve.
Gen 31:50 Ha nyomorgatod leányaimat, és ha feleségeket veszel az én leányaimhoz, ember nincs velünk; vigyázz, Isten a tanú közöttem és közötted.
Gen 31:51 Azután azt mondta Lábán Jákóbnak: íme ez a kőrakás, és íme ez az oszlop, melyet emeltem köztem és közötted!
Gen 31:52 Bizonyság ez a kőrakás, és bizonyság ez az oszlop: hogy én nem megyek át tehozzád ezen a kőrakáson túl, és te nem jössz át énhozzám ezen a kőrakáson és ezen az oszlopon túl rossz végre.
Gen 31:53 Ábrahám Istene és Náhor Istene legyen bíró közöttünk (az ő atyáik Istene); és megesküdött Jákób az ő atyjának, Izsáknak félelmére.
Gen 31:54 Akkor vágóáldozatot áldozott Jákób a hegyen, és meghívta atyjafiait lakomára; lakomát tartottak tehát, aztán megháltak a hegyen.
Gen 31:55 És reggel korán felkelt Lábán, és megcsókolta fiait és leányait, és megáldotta őket; aztán elment és visszatért Lábán az ő lakhelyére.
Gen 32:1 Jákób is ment a maga útján; és rábukkantak Isten angyalai.
Gen 32:2 És azt mondta Jákób, amint őket meglátta: Isten tábora ez; ezért nevezte annak a helynek nevét Mahanajimnak.
Gen 32:3 És Jákób követeket küldött maga előtt testvéréhez, Ézsauhoz Széir földjére, Edom mezejére.
Gen 32:4 És megparancsolta nekik, mondván: így szóljatok az én uramnak, Ézsaunak: Ezt mondja a te szolgád, Jákób, Lábánnál voltam mint jövevény és ott időztem mostanáig,
Gen 32:5 és szereztem ökröket és szamarakat, juhokat és szolgákat és szolgálóleányokat; és azért küldöm ezt a jelentést az én uramnak, hogy kegyelmet találjak szemeiben.
Gen 32:6 És visszatértek a követek Jákóbhoz, mondván: Elmentünk testvéredhez, Ézsauhoz, és jön is elébed, és négyszáz ember vele.
Gen 32:7 Megfélemlett erre Jákób nagyon, és szorongás fogta el; és elosztotta a népet, mely vele volt, és a juhokat, a marhákat és a tevéket két táborba;
Gen 32:8 mert azt gondolta: Ha eljön Ézsau az egyik táborra és levágja azt; hát legyen a megmaradt tábor megmenekítve.
Gen 32:9 Azután ezt mondta Jákób: Oh, én atyámnak, Ábrahámnak Istene és én atyámnak, Izsáknak Istene, Uram, ki azt mondtad nekem: Térj vissza országodba és rokonságodhoz, és jól teszek veled;
Gen 32:10 én nagyon méltatlan vagyok mindarra a kegyelemre és mindarra a hűségre, melyet cselekedtél a te szolgáddal, mert a pálcámmal mentem át ezen a Jordánon, és most két táborrá lettem:
Gen 32:11 óh szabadíts ki engem testvérem kezéből, Ézsau kezéből! Mert én félek tőle, hogy eljön és levág engem, „anyát a fiain.
Gen 32:12 Pedig te azt mondtad: Jól tévén jól teszek teveled; és olyanná teszem magodat, mint a tenger fövenye, mely meg nem számlálható sokasága miatt.
Gen 32:13 És ott hált azon az éjszakán. Aztán abból, ami kezébe akadt, ajándékot vett Ézsaunak, az ő testvérének.
Gen 32:14 Kétszáz kecskét és húsz bakot; kétszáz juhot és húsz kost.
Gen 32:15 Harminc szoptatós tevét csikóstul; negyven tehenet és tíz tulkot, húsz szamárkancát és tíz csikót.
Gen 32:16 És kezébe adta szolgáinak, nyájanként külön-külön; és azt mondta szolgáinak: Vonuljatok előttem, és hagyjatok közt az egyes nyájak között.
Gen 32:17 És megparancsolta az elsőnek, mondván: Ha előtalál téged Ézsau, az én testvérem, és megkérdi tőled, mondván: Kié vagy te és hova mégy, és kiéi ezek előtted?;
Gen 32:18 hát mondd: A te szolgádnak, Jákóbnak ajándéka ez, melyet az én uramnak, Ézsaunak küld; és íme ő is mögöttünk van.
Gen 32:19 És megparancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, mindeniknek, akik a nyájak után mentek, mondván: Ugyanilyen szóval beszéljetek Ézsauval, mikor találkoztok vele,
Gen 32:20 és mondjátok: A te szolgád, Jákób is mögöttünk van. Mert azt gondolta: Engeszteljem ki őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután úgy lássam az ő orcáját, talán kedvesen fogad.
Gen 32:21 Elment tehát az ajándék őelőtte; ő pedig azon az éjszakán a táborban hált.
Gen 32:22 De felkelt azon éjjel és vette két feleségét és két szolgálóleányát, és tizenegy gyermekét; és átment a Jabbók révén.
Gen 32:23 Miután pedig azokat vette és átvitte őket a folyón; és átvitt, amije volt,
Gen 32:24 Jákób egyedül maradt. Akkor egy férfi birkózott vele a hajnal feljöttéig.
Gen 32:25 Mikor látta, hogy nem bír vele, megütötte csípőízületét; és kimarjult Jákób forgócsontja a vele való birkózásban.
Gen 32:26 És azt mondta: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal; és azt mondta: Nem bocsátlak el, csak ha megáldottál engem.
Gen 32:27 Erre azt mondta neki: Mi a neved? És azt mondta: Jákób.
Gen 32:28 Erre azt mondta: Nem Jákóbnak mondatik többé a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
Gen 32:29 És megkérdezte Jákób, és azt mondta: Mondd meg, kérlek, a nevedet; amire azt mondta: Miért kérdezed az én nevemet? És megáldotta őt ott.
Gen 32:30 És elnevezte Jákób azt a helyet Penuélnek: Mert láttam Istent színről színre, mégis élve menekültem.
Gen 32:31 És mikor keresztülment Penuélen, feljött rá a nap; és ő csípőből sántított.
Gen 32:32 Azért nem eszik meg Izráel fiai a nagy inat, mely a csípőízületen van, a mai napig; mert csípőízületét ütötte meg Jákóbnak, a nagy inát.
Gen 33:1 Mikor Jákób felemelte szemeit, és látta, hogy íme Ézsau jön, és vele négy száz ember; elosztotta a gyermekeket Lea és Rákhel mellé, és a két szolgálóleány mellé.
Gen 33:2 És a szolgálóleányokat és gyermekeiket elöl tette; Leát pedig és gyermekeit utánuk, és Rákhelt és Józsefet azok után.
Gen 33:3 Ő pedig előttük ment; és hétszer hajolt földig, míg testvéréhez ért.
Gen 33:4 Ézsau meg elébe futott és megölelte őt, és nyakába borult neki és sírtak.
Gen 33:5 Mikor felemelte szemeit, meglátta az asszonyokat és a gyermekeket, és azt mondta: Kieid ezek neked? És azt mondta: Azok a gyermekek, kikkel Isten a te szolgádat megáldotta.
Gen 33:6 Erre odajárultak a szolgálóleányok gyermekestől, és meghajtották magukat;
Gen 33:7 aztán odajárult Lea is, és gyermekei, és meghajtották magukat; és utoljára odajárult József és Rákhel, és meghajtották magukat.
Gen 33:8 Aztán azt mondta: Mire való neked ez az egész tábor, mellyel találkoztam? És azt mondta: Hogy kedvet találjak az én uram előtt.
Gen 33:9 Erre azt mondta Ézsau: Van nekem elég; öcsém, legyen a tiéd, ami a tiéd.
Gen 33:10 De Jákób azt mondta: Nem úgy, hanem ha kedvet találtam előtted, fogadd el az én ajándékomat tőlem; hiszen azért néztem úgy a te orcádat, mint Isten orcáját nézik, és olyan kedves voltál hozzám.
Gen 33:11 Fogadd el, kérlek, az én tiszteletajándékomat, melyet neked hoztam, mert megáldott engem Isten, és mert van nekem mindenem; és addig unszolta őt, míg elfogadta.
Gen 33:12 Azután azt mondta: Induljunk és menjünk; és én előtted megyek.
Gen 33:13 És azt mondta neki: Az én uram tudja, hogy a gyermekek gyengék, és a juhok és a tehenek szoptatósak nálam; ha meghajtják őket egy napig, elpusztul az egész nyáj.
Gen 33:14 Menjen el, kérlek, az én uram az ő szolgája előtt; én pedig elballagok lassan a marha járása szerint, mely előttem van, és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Széirbe.
Gen 33:15 Akkor azt mondta Ézsau: Hadd állítsak hát melléd abból a népből, mely velem van. De azt mondta: Minek az? Csak találjak kedvet az én uram előtt.
Gen 33:16 Így visszatért Ézsau aznap az ő útján Széirbe.
Gen 33:17 Jákób pedig Szukkótba költözött és házat épített magának; jószágának meg sátorokat csinált, ezért nevezte annak a helynek a nevét Szukkótnak.
Gen 33:18 És eljutott Jákób Sálembe, Sikem városába, mely Kanaán földjén van, mi kor megjött Felső Mezopotámiából; és a várostól keletre táborozott.
Gen 33:19 És megvette azt a darab földet, melyen sátorát felütötte, Hámornak, a Sekem atyjának fiaitól száz keszitán.
Gen 33:20 És állított ott egy oltárt; és így nevezte azt el: Isten Izráel Istene.
Gen 34:1 És mikor egyszer Dina, Lea leánya, akit Jákóbnak szült, kiment, hogy szét nézzen az ország leányai között,
Gen 34:2 meglátta őt Sekem, a hivvi Hámornak, az ország fejedelmének fia; és elragadta őt, és vele hált és erőszakot tett rajta.
Gen 34:3 De lélekből ragaszkodott Dinához, Jákób leányához; és szerette a leányt és szívére beszélt a leánynak.
Gen 34:4 Szólt is Sekem Hámornak, az ő atyjának, mondván: Vedd nekem feleségül ezt a leányt.
Gen 34:5 Jákób is hallotta, hogy megszeplősítette az ő leányát Dinát, de fiai a jószággal a mezőn voltak; tehát hallgatott Jákób, míg megjöttek.
Gen 34:6 Hámor pedig, Sekem atyja kiment Jákóbhoz, hogy beszéljen vele.
Gen 34:7 De Jákób fiai megjöttek a mezőről, amint meghallották, és elbúsulták magukat azok a férfiak és megharagudtak nagyon; mert gyalázatosságot követett el Izráelen, hogy Jákób leányával hált, pedig ilyennek nem volna szabad megtörténni.
Gen 34:8 És beszélt velük Hámor, mondván: Az én fiam, Sekem, lelkéből szerelmes a ti leányotokba, adjátok őt, kérlek, neki feleségül.
Gen 34:9 És lépjetek velünk sógorságra; leányaitokat adjátok nekünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak,
Gen 34:10 és lakjatok velünk. És az ország előttetek lesz, lakjátok, járjátok be és öröködjetek meg benne.
Gen 34:11 Sekem pedig azt mondta Dina atyjának és testvéreinek: Találjak kedvet előttetek; és amit mondotok nekem, megadom.
Gen 34:12 Vessetek rám nagyon sok jegypénzt és jegyajándékot, és én megadom úgy, amint mondjátok nekem; csak adjátok nekem a leányt feleségül.
Gen 34:13 És Jákób fiai erre Sekemnek és atyjának, Hámornak csellel feleltek; azért mondták ezt, mert megszeplősítette Dinát, a nővérüket,
Gen 34:14 ugyanis ezt mondták nekik: Nem tehetjük meg ezt a dolgot, hogy nővérünket olyan férfiúnak adjuk, aki nincs körülmetélve, mert az gyalázat nálunk.
Gen 34:15 Csak úgy egyezünk meg veletek: ha olyanok lesztek, mint mi, tudniillik körülmetélkedik köztetek minden férfi.
Gen 34:16 Akkor a mi leányainkat nektek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük; és veletek lakunk, és egy néppé leszünk.
Gen 34:17 Ha pedig nem hallgattok ránk, hogy körülmetélkedjetek, akkor elvesszük a lányunkat és elmegyünk.
Gen 34:18 És tetszettek az ő szavaik Hámornak és Sekemnek,Hámor fiának.
Gen 34:19 Nem is halogatta az ifjú a dolgot megtenni, mert kívánta Jákób leányát; és ő állt a legnagyobb tiszteletben atyja egész házában.
Gen 34:20 Elment tehát Hámor és fia, Sekem, városuk kapujába; és beszéltek városuk férfijaival, mondván:
Gen 34:21 Ezek az emberek barátságosak irántunk, hát hadd lakjanak az országban, és járják be azt, hiszen az ország íme tágas minden oldalról a számukra; leányaikat vegyük magunknak feleségül, és a mi leányainkat adjuk nekik.
Gen 34:22 De csak így egyeznek velünk az emberek, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyünk: ha körülmetélkedik köztünk minden férfi, miképpen ők körül vannak metélkedve.
Gen 34:23 Jószáguk, vagyonuk és minden barmuk nemde a miénk lesz? Csak egyezzünk meg velük, hogy lakjanak velünk!
Gen 34:24 És hallgatott Hámorra és fiára, Sekemre mindenki, aki városa kapuján kijárt, és körülmetélkedett minden férfi, mind, aki városa kapuján kijárt.
Gen 34:25 És történt harmadnap, mikor fájdalomban voltak, hogy Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dina testvérei, fogta ki-ki a kardját, és bement a városba biztosra;és megölt minden férfit.
Gen 34:26 Hámort és fiát, Sekemet is megölték kard élével; és elvitték Dinát Sekem házából, és kimentek.
Gen 34:27 Jákób fiai bementek a leszúrtakra és felprédálták a várost; mely megszeplősítette az ő nővérüket.
Gen 34:28 Juhaikat, marháikat és szamaraikat; azt is, ami a városban volt, azt is, ami a mezőn volt, elvitték.
Gen 34:29 És egész vagyonukat, és minden gyermeküket és asszonyaikat fogságra vitték; és felprédáltak mindent, ami a házban volt.
Gen 34:30 És azt mondta Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, hogy gyűlöltté tettetek engem az ország lakosai között, a kanaániak és a perizziek között; hiszen én kevesedmagammal vagyok. Ha összegyűlnek ellenem, hát levernek, és én elpusztulok családostól.
Gen 34:31 Mire azt mondták: Hát szabad volt neki úgy bánni a mi nővérünkkel, mint egy tisztátalan személlyel?
Gen 35:1 És azt mondta Isten Jákóbnak: Kelj fel, menj fel Bétélbe, és lakjál ott; és csinálj ott oltárt annak az Istennek, aki megjelent neked, mikor menekültél Ézsau elől, a te bátyád elől.
Gen 35:2 Akkor azt mondta Jákób családjának és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, melyek köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat és váltsatok ruhát.
Gen 35:3 Aztán keljünk fel és menjünk fel Bétélbe; hogy oltárt csináljak ott annak az Istennek, aki meghallgatott engem nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam.
Gen 35:4 Akkor átadták Jákóbnak az idegen isteneket mind, amelyek náluk voltak, és a függőket, melyek füleikben voltak; és elásta azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sikemnél volt.
Gen 35:5 Mikor aztán elindultak, Isten rettentése volt azokon a városokon, melyek körülöttük voltak, úgyhogy nem üldözték Jákób fiait.
Gen 35:6 Így jutott Jákób Lúzba, mely Kanaán földjén van, ez Bétél, ő, és az egész nép, mely vele volt.
Gen 35:7 És oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet El-Béth-Elnek; mert ott jelentette ki neki magát az Isten, mikor bátyja elől menekült.
Gen 35:8 Mikor Deborá meghalt, Rebeka dajkája, Bétélen alól temették el a tölgy fa alatt; és elnevezték azt Siralom tölgyének.
Gen 35:9 És megint megjelent Isten Jákóbnak, mikor Felső Mezopotámiából megjött; és megáldotta őt,
Gen 35:10 és azt mondta neki: A te neved Jákób; ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel legyen a neved. így nevezte őt el Izráelnek.
Gen 35:11 Aztán azt mondta neki Isten: Én vagyok a Mindenható Isten, légy termékeny és sokasodjál, nép, sőt népek gyülekezete származzék tőled, és királyok származzanak ágyékodból.
Gen 35:12 És az országot, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked fogom adni; és teutánad a te magodnak adom ezt az országot.
Gen 35:13 Erre felszállt tőle Isten; azon a helyen, ahol beszélt vele.
Gen 35:14 És állított Jákób egy oszlopot azon a helyen, ahol beszélt vele, egy kőoszlopot; és áldozott rajta italáldozattal, és olajat öntött reá.
Gen 35:15 És elnevezte Jákób azt a helyet, ahol Isten beszélt vele, Bétélnek.
Gen 35:16 Mikor Bétélből elmentek és már csak egy darab földet kellett volna Efrátig menni; akkor kellett Rákhelnek szülni, és nehéz szülése volt neki.
Gen 35:17 És a szülés nehézségei között történt, hogy azt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz.
Gen 35:18 Mikor pedig a lelke elszállt, mert meghalt, akkor elnevezte Benóninak; de atyja Benjáminnak nevezte őt.
Gen 35:19 Így halt meg Rákhel; és eltemették az efráti, azaz bétlehemi úton.
Gen 35:20 Jákób pedig oszlopot állított a sírja fölé; ez a Rákhel sírjának oszlopa a mai napig.
Gen 35:21 Aztán továbbment Izráel; és Migdal-Ederen túl ütötte fel sátorát.
Gen 35:22 És míg Izráel abban az országban lakott, azalatt történt, hogy Rúben elment és vele hált atyjának ágyasával, Bilhával; és meghallotta Izráel. Volt pedig Jákóbnak tizenkét fia.
Gen 35:23 Lea fiai, Jákób elsőszülöttje Rúben; aztán Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon.
Gen 35:24 Rákhel fiai: József és Benjámin.
Gen 35:25 És Bilhának, Rákhel szolgálóleányának fiai: Dán és Naftali.
Gen 35:26 Zilpának pedig, Lea szolgálóleányának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, akik Felső Mezopotámiában születtek neki.
Gen 35:27 És elérkezett Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirjat-Arbába; azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák mint jövevény tartózkodott.
Gen 35:28 Izsák napjai pedig száznyolcvan esztendőt tettek ki, akkor múlt ki Izsák.
Gen 35:29 Mikor meghalt, vén korban, élettel jól lakva takarították az ő népéhez; és az ő fiai, Ézsau és Jákób temették őt el.
Gen 36:1 És ezek Ézsaunak, azaz Edomnak a nemzetségtáblái.
Gen 36:2 Ézsau Kanaán leányai közül vette feleségeit; Ádát, a hitti Elon leányát, és Oholibámát, Aná leányát, a hivvi Cibeon leányát;
Gen 36:3 és Bászematot, Ismáél leányát, Nebájót nővérét.
Gen 36:4 És szülte Ádá Ézsaunak Elifázt; és Bászemat szülte Reuélt;
Gen 36:5 Oholibámá pedig szülte Jeust, Jalámot és Kórahot. Ezek Ézsau fiai, akik Kanaán földjén születtek neki.
Gen 36:6 És vette Ézsau feleségeit, fiait, leányait és minden lelket, mely házában volt, és jószágait és minden barmát és minden vagyonát, amit Kanaán földjén szerzett; és elment Széir földjére testvérétől Jákóbtól;
Gen 36:7 mert több vagyonuk volt, mintsem együtt lakhattak volna; és a föld, melyen jövevények voltak, nem bírta őket eltartani nyájaik miatt.
Gen 36:8 Ézsau tehát Széir hegyén lakott.
Gen 36:9 És ez Ézsaunak, az edomiak atyjának nemzetsége Széir hegyén.
Gen 36:10 Ezek Ézsau fiainak nevei: Elifáz, Ádának, Ézsau feleségének fia, Reuél, Bászematnak, Ézsau feleségének fia.
Gen 36:11 Elifáz fiai voltak pedig: Témán, Omár, Cefó, Gaatám és Kenáz.
Gen 36:12 És Timná másodfelesége volt Elifáznak Ézsau fiának, és szülte Elifáznak Amáleket; ezek Ádának, Ézsau feleségének fiai.
Gen 36:13 És ezek Reuél fiai: Nahat és Zerah, Sammá és Mizzá; ezek voltak Bászematnak, az Ézsau feleségének fiai.
Gen 36:14 Ezek voltak pedig Oholibámának, Aná leányának, Cibeon leányának, Ézsau feleségének fiai: Ézsaunak szülte ugyanis Jeust, Jahlátot és Kórahot.
Gen 36:15 Ezek az Ézsau fiai közül való törzsfők: Elifáznak, Ezsau elsőszülöttjének fiai Témán törzsfő, Omár törzsfő, Cefó törzsfő, Kenáz törzsfő,
Gen 36:16 Kórah törzsfő, Gaatám törzsfő, Amálek törzsfő; ezek az Elifáztól való törzsfők Edom földjén, ezek Ádá fiai.
Gen 36:17 És ezek Reuélnek, Ézsau fiának fiai: Nahat törzsfő, Zerah törzsfő, Sammá törzsfő, Mizzá törzsfő; ezek a Reuéltől való törzsfők Edom földjén; ezek Bászematnak, Ézsau feleségének fiai.
Gen 36:18 Ezek pedig Oholibámának, Ezsau feleségének fiai: Jeus törzsfő, Jalám törzsfő, Kórah törzsfő; ezek az Oholibámától, Aná leányától, Ézsau feleségétől való törzsfők.
Gen 36:19 Ezek az Ézsau fiai és ezek az ő törzsfőik, ez Edom.
Gen 36:20 Ezek a hori Széir fiai, az ország őslakói: Lótán, Sóbál, Cibeon és Aná;
Gen 36:21 És Dison, Ecer és Disán; ezek a horiaknak, Széir fiainak törzsfői Edom földjén.
Gen 36:22 És Lótán fiai voltak Hori és Hémám; Lótán nővére pedig Timná.
Gen 36:23 És ezek Sóbál fiai: Alván, Mánahat és Ebál; Sefó és Onám.
Gen 36:24 Ezek a Cibeon fiai: Ajjá és Aná; Aná az, aki felfedezte a meleg forrásokat a pusztában, mikor atyjának Cibeonnak szamarait legeltette.
Gen 36:25 És ezek Aná fiai: Dison és Oholibámá, Aná leánya.
Gen 36:26 És ezek Dison fiai: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán.
Gen 36:27 Ezek Ecer fiai: Bilhán, Zaaván és Akán.
Gen 36:28 Ezek Disán fiai: Uc és Arán.
Gen 36:29 Ezek a horiak törzsfői: Lótán törzsfő, Sóbál törzsfő, Cibeon törzsfő, Aná törzsfő,
Gen 36:30 Dison törzsfő, Ecer törzsfő, Disán törzsfő; ezek a horiak törzsfői törzseik szerint Széir földjén.
Gen 36:31 És ezek a királyok, akik Edom országában uralkodtak; mielőtt király uralkodott volna Izráel fiai közt.
Gen 36:32 Király volt tehát Edomban Bela, Beór fia; és városának neve Dinhába.
Gen 36:33 Mikor Bela meghalt, királlyá lett helyébe Jóbáb, Zerah fia, Bocrából való.
Gen 36:34 Mikor Jóbáb meghalt, királlyá lett Húsám, a Témániak földjéről való.
Gen 36:35 Mikor meghalt Húsám, király lett helyébe Hadád, Bedad fia, aki Midjánt megverte Móáb mezején, és városának neve Avít.
Gen 36:36 Mikor Hadád meghalt, királlyá lett helyébe Szamlá, Maszrékából való.
Gen 36:37 Mikor Szamlá meghalt, királlyá lett helyébe Saul, a folyam melletti Rehobótból való.
Gen 36:38 Mikor meghalt Saul, királlyá lett helyébe Baál Hánán, Akbór fia.
Gen 36:39 Mikor meghalt Baál Hánán, Akbór fia, királlyá lett helyébe Hadár, és városának neve Páu; feleségének neve pedig Mehétabeél, Mé-Záháb leányának Matrédnek leánya.
Gen 36:40 Ezek a nevei az Ézsautól való törzsfőknek nemzetségeik, lakhelyeik, neveik szerint: Timná törzsfő, Alvá törzsfő; Jetét törzsfő,
Gen 36:41 Oholibámá törzsfő, Elá törzsfő, Pinon törzsfő,
Gen 36:42 Kenáz törzsfő, Témán törzsfő, Mibcár törzsfő,
Gen 36:43 Magdiél törzsfő, írám törzsfő: ezek Edom törzsfői azon a földön való lakásaik szerint, melyet elfoglaltak; ez Ézsau, Edom atyja.
Gen 37:1 Jákób pedig azon a földön lakott, melyen atyja jövevény volt: Kanaán földjén.
Gen 37:2 Ezek Jákób nemzetségtörténetei. József tizenhét esztendős korában pásztor volt testvéreivel a juhok mellett, éspedig bojtár Bilhának és Zilpának, atyja feleségeinek fiai mellett, és ami rosszat azokról beszéltek, József elvitte atyjuknak.
Gen 37:3 Izráel pedig Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert vénségében született; és bokáig érő köntöst csináltatott neki.
Gen 37:4 Mikor látták testvérei, hogy őt atyjuk minden testvérénél jobban szereti, meggyűlölték őt; és nem tudtak hozzá békésen szólni.
Gen 37:5 Egyszer egy álmot látott József, és elmondta testvéreinek; azután még jobban gyűlölték őt.
Gen 37:6 Ugyanis azt mondta nekik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet én álmodtam,
Gen 37:7 hogy kévét kötöztünk a mezőn, és egyszer az én kévém felkelt és egyenesen állva is maradt, és hogy a ti kévéitek meg körülvették, és meghajtották magukat az én kévém előtt.
Gen 37:8 Erre azt mondták neki testvérei: Még majd király akarsz lenni felettünk, vagy uralkodni akarsz rajtunk? És ezután még jobban gyűlölték őt álmaiért és szavaiért.
Gen 37:9 Mikor még egy másik álmot álmodott, azt is elbeszélte testvéreinek; és ezt mondta, hogy: Még egy álmot álmodtam, hogy a nap és a hold és tizenegy csillag meghajtotta magát énelőttem.
Gen 37:10 Mikor elbeszélte atyjának és testvéreinek, rászólt atyja és azt mondta neki: Micsoda álom ez, amit álmodtál? Talán majd elmegyünk, én és anyád52 és testvéreid, hogy meghajtsuk magunkat előtted a földig? [Gen 3618]
Gen 37:11 És féltékenyekké lettek rá testvérei; atyja pedig megőrizte e dolgot.
Gen 37:12 Mikor egyszer elmentek testvérei atyjuk juhait legeltetni Sikembe,
Gen 37:13 azt mondta Izráel Józsefnek: Ugye testvéreid Sikemben legeltetnek, jer, küldjelek el hozzájuk; és azt mondta neki: Ihol vagyok!
Gen 37:14 Erre azt mondta neki: Eredj el, kérlek, nézd meg, hogy vannak testvéreid, és hogy vannak a juhok, és hozz nekem értesítést; így elküldte őt Hebron völgyéből, és elment Sikembe.
Gen 37:15 És rátalált egy ember, amint íme bolyongott; és megkérdezte tőle az az ember, mondván: Mit keresel?
Gen 37:16 És azt mondta: Testvéreimet keresem én; mondd meg nekem, kérlek, hol legeltetnek?
Gen 37:17 És azt mondta az ember: Elvonultak innét, mert hallottam, mikor mondták: Menjünk Dótánba. És elment József testvérei után, és Dótánban találta őket.
Gen 37:18 Mikor messziről meglátták őt, mielőtt közel ért volna hozzájuk, összebeszéltek ellene, hogy megölik őt.
Gen 37:19 És azt mondták egymásnak: Ihol jön ez az álomlátó;
Gen 37:20 de most jertek, öljük meg őt és vessük bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy valami vadállat ette meg; akkor majd meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból.
Gen 37:21 Mikor ezt Rúben meghallotta, kimentette őt kezeikből; azt mondta ugyanis: Ne üssük őt agyon.
Gen 37:22 Azután azt mondta nekik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, mely a pusztában van, de kezet ne tegyetek rá; hogy kimentse őt kezükből, és visszavigye őt atyjának.
Gen 37:23 így történt, hogy mikor odaért József a testvéreihez, hát lehúzták róla a köntösét, a bokáig érő köntöst, mely rajta volt,
Gen 37:24 és fogták, és belevetették őt a kútba. De a kút Úres volt, nem volt benne víz.
Gen 37:25 Mikor leültek enni és felemelték szemeiket, hát látták, hogy ihol jön egy izmáeli karaván Gileádból; tevéik tragakant mézgával, balzsammal és ladánummal megrakva mennek, hogy levigyék Egyiptomba.
Gen 37:26 Akkor azt mondta Júda testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük testvérünket és eltakarjuk a vérét?
Gen 37:27 Jertek, adjuk el az ismáélieknek, és kezünk ne legyen53 rajta, hiszen testvérünk, a mi testünk ő. És hallgattak rá testvérei,
Gen 37:28 és mikor midjáni emberek, vándorkereskedők mentek arra, kihúzták és felhozták Józsefet a kútból, és eladták Józsefet az ismáélieknek húsz ezüstön; kik elvitték Józsefet Egyiptomba.
Gen 37:29 Mikor Rúben visszatért a kúthoz és természetesen József nem volt a kútban; megszaggatta ruháit,
Gen 37:30 és visszatért testvéreihez, és azt mondta: A gyermek nincsen, és én hová menjek?
Gen 37:31 Akkor vették József köntösét, és levágtak egy kecskebakot, és belemártották a köntöst a vérbe.
Gen 37:32 Aztán elküldték a bokáig érő köntöst, és oda vitték atyjuknak, és azt mondták: Ezt találtuk; ismerd meg, vajon fiad köntöse-e, vagy nem.
Gen 37:33 És megismerte és azt mondta: A fiam köntöse! Valami vadállat megette őt! Széttépve, szét van tépve József!
Gen 37:34 És megszaggatta Jákób a ruháit, és zsákruhát vett a derekára, és sok ideig gyászolta fiát.
Gen 37:35 Mikor minden fia és minden leánya folyton vigasztalta őt, nem akart megvigasztalódni és azt mondta: Nem, én gyászban megyek fiamhoz a másvilágra! Így siratta őt atyja;
Gen 37:36 a midjániak pedig eladták őt Egyiptomba Potifárnak, Faraó kamarásának, a testőrök főnökének.
Gen 38:1 És történt abban az időben, hogy Júda elment testvéreitől; és egy adullámi emberhez tért, akinek a neve Hiráh.
Gen 38:2 És meglátta ott Júda egy Súa nevű kanaáni ember leányát; és elvette azt és bement hozzá.
Gen 38:3 És teherbe esett és fiat szült; és Er névvel nevezte azt.
Gen 38:4 És ismét teherbe esett és fiat szült; és azt Onán névvel nevezte.
Gen 38:5 És ismét fiat szült, és azt meg Séla névvel nevezte; és Kezibben volt, mikor azt szülte.
Gen 38:6 Vett pedig Júda feleséget az ő elsőszülött fiának, Ernek; és Támár volt a neve.
Gen 38:7 De miután Er, Júda elsőszülötte gonosz volt Jahve szemeiben, elvette őt Jahve.
Gen 38:8 Akkor azt mondta Júda Onánnak: Menj be testvéred feleségéhez és hajtsd vele végre a sógorházasságot; hogy támassz magot a testvérednek.
Gen 38:9 De miután tudta Onán, hogy nem az övé lesz a mag; hát valahányszor bement testvére feleségéhez, földre vesztegette, hogy ne adjon magot testvérének.
Gen 38:10 Miután gonosz volt Jahve szemeiben, amit cselekedett, elvette őt is.
Gen 38:11 Akkor azt mondta Júda menyének, Támárnak: Lakjál özvegyen atyád házában, míg Séla fiam megnő. Mert azt gondolta: Nehogy meghaljon ez is, mint testvérei. Így aztán Támár elment, és atyja házában lakott.
Gen 38:12 Mikor sok idő eltelt, meghalt Súa leánya, Júda felesége, és mikor Júda gyásza letelt, felment az ő juhainak nyíróihoz, ő és Hiráh, az ő adullámi barátja, Timnába.
Gen 38:13 Támárnak pedig hírül adták, mondván: íme ipad Timnába megy juhait nyírni;
Gen 38:14 mire levetette magáról özvegyi ruháit, és miután feltette a fátyolt és beburkolózott, kiült Enajim ajtajába, mely a timnai úton van; mert látta, hogy Séla megnőtt, mégsem adták őt hozzá feleségül.
Gen 38:15 Mikor Júda meglátta őt, utcai lánynak gondolta; mert eltakarta az arcát.
Gen 38:16 És mikor odatért hozzá az úton és azt mondta: Jer, kérlek, bemegyek hozzád(mert nem tudta, hogy az ő menye az); akkor azt mondta: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám?
Gen 38:17 És azt mondta: Küldök egy kecskegödölyét a nyájból; mire azt mondta: Ha zálogot adsz, míg megküldöd.
Gen 38:18 És mikor azt kérdezte: Mi legyen a zálog, amit adjak neked? Azt felelte: Pecsétgyűrűd, zsinórod és botod, mely a kezedben van. Odaadta tehát neki, és bement hozzá, és az teherbe esett tőle.
Gen 38:19 Aztán felkelt és elment; levetette magáról fátyolát, és felöltötte özvegyi ruháit.
Gen 38:20 És Júda megküldte a kecskegödölyét az ő adullámi barátja által, hogy hozza el a zálogot az asszonytól; de az nem találta őt.
Gen 38:21 Mikor megkérdezte helysége férfiait, mondván: Hol van az a szerelempapnő Enajimban az úton?; azt mondák: Nem volt itt szerelempapnő.
Gen 38:22 Visszatért tehát Júdához és azt mondta: Nem találtam meg őt; de a helység férfiai is azt mondták: Nem volt itt szerelempapnő.
Gen 38:23 Júda pedig azt mondta: Tartsa meg magának, csak csúffá ne legyünk. Ugye megküldtem ezt a gödölyét, de te nem találtad meg őt.
Gen 38:24 És történt mintegy három hónap múlva, hogy hírt hoztak Júdának, mondván: Paráználkodott Támár, a menyed, és íme paráznaságból teherbe is esett. És Júda azt mondta: Hozzátok ki, és égettessék meg.
Gen 38:25 Már kivitték, mikor ipához küldött mondván: Attól a férfitól vagyok én teherben, akiéi ezek; azt mondta továbbá: Ismerd meg, kérlek, kiéi ezek, a pecsétgyűrű, a zsinórok és a bot.
Gen 38:26 És megismerte Júda és azt mondta: Igaza van velem szemben, mert miért nem adtam őt Séla fiamnak? De aztán többé nem ismerte őt.
Gen 38:27 És mikor eljött szülésének ideje, hát íme ikrek voltak a méhében.
Gen 38:28 És történt, hogy mikor szült, az egyik kinyújtotta a kezét; a bába pedig fogta és veres fonalat kötött a kezére, mondván: Ez jött ki először.
Gen 38:29 De történt, hogy amint visszahúzta a kezét, hát a testvére jött ki. Akkor azt mondta: Hogy törtél magadnak rést?; és elnevezte Pérecnek.
Gen 38:30 És azután jött ki testvére, akinek a kezén a veres fonal volt, és azt Zerahnak nevezte el.
Gen 39:1 Józsefet levitték Egyiptomba; és megvette őt Potifár, Faraó kamarása, a testőrök feje, egy egyiptomi ember az ismáéliektől, akik odavitték őt.
Gen 39:2 És mivel az Úr vele volt Józseffel, szerencsés ember lett. Ugyanis egyiptomi urának házában volt,
Gen 39:3 és látta ura, hogy az Úr vele van, és amit csinál, az Úr mindent szerencséssé tesz a kezében:
Gen 39:4 tehát kedvet talált József a szemeiben, úgyhogy ő szolgálta ki azt; aztán felügyelővé tette őt háza felett, és mindent kezébe adott, amije volt.
Gen 39:5 És történt, hogy mióta felügyelővé tette őt házán és mindenén, amije volt, azóta megáldotta az Úr az egyiptomi ember házát Józsefért, úgyhogy az Úr áldása volt mindenen, amije volt a házban és a mezőn.
Gen 39:6 Így aztán József kezére hagyta mindenét, amije volt, és őmellette nem törődött semmivel, csak azzal a kenyérrel, amit evett. József pedig szép termetű és szép arcú ifjú volt.
Gen 39:7 Így történt ezek után a dolgok után, hogy urának felesége Józsefre vetette szemeit; és azt mondta: Hálj velem!
Gen 39:8 De az vonakodott és azt mondta ura feleségének: Lásd, az én uram énmellettem nem törődik semmivel a házban; és mindenét a kezembe adta, amije van.
Gen 39:9 Nem nagyobb ő ebben a házban énnálam, és nem tartott vissza tőlem semmit, csak téged, mert te a felesége vagy; hogyan követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és vétkezhetném Isten ellen?
Gen 39:10 És bár napról napra beszélt Józsefnek; de az nem hallgatott rá, hogy vele hált volna.
Gen 39:11 Történt egy napon, hogy mikor bement a házba munkáját végezni, és a háznép közül senki sem volt ott a házban,
Gen 39:12 megragadta ruháját, mondván: Hálj velem! Akkor ő kezében hagyta ruháját, és elmenekült és kiment.
Gen 39:13 És mikor az látta, hogy ruháját a kezében hagyta, úgy menekült ki,
Gen 39:14 akkor kiáltott háza népének és szólt nekik, mondván: Lássátok, egy héber embert hozott nekünk, hogy csúfot űzzön belőlünk; bejött hozzám, hogy velem háljon, de én nagy hangon kiáltottam.
Gen 39:15 Mikor aztán hallotta, hogy felemeltem a hangomat, úgy kiáltottam; akkor mellettem hagyta ruháját és elmenekült, és kiment.
Gen 39:16 Aztán maga mellé tette a ruháját, míg az ura hazajön.
Gen 39:17 Akkor elbeszélte neki ugyanilyen szavakkal, mondván: Bejött hozzám az a héber szolga, akit hoztál nekünk, hogy csúfot űzzön belőlem.
Gen 39:18 Mikor aztán felemeltem a hangomat és kiáltottam, mellettem hagyta a ruháját és kimenekült.
Gen 39:19 Mikor pedig ura hallotta feleségének szavait, aki elbeszélte neki, mondván: Ezt meg ezt tette velem a te szolgád; haragra gerjedt.
Gen 39:20 És fogta Józsefet az ő ura és betette őt a börtönbe, arra a helyre, ahol a király foglyai voltak fogva.
Gen 39:21 Mikor ott volt a börtönben, az Úr akkor is vele volt Józseffel; kegyelemmel fordult hozzá, és kedvessé tette őt a börtön főnökének szemeiben.
Gen 39:22 És a börtön főnöke József kezébe adott minden foglyot, aki a börtönben volt; és amit ott csináltak, mindent ő rendezett.
Gen 39:23 A börtön főnöke semmivel semmit nem törődött, ami az ő kezében volt; mivelhogy az Úr vele volt, és amit ő csinált, az Úr sikerre juttatta.
Gen 40:1 Történt pedig ezek után, hogy Egyiptom királyának pohárnoka és sütője vétkezett ura ellen, Egyiptom királya ellen.
Gen 40:2 Mikor egyszer megharagudott Faraó két kamarására, a pohárnokok főnökére és a sütők főnökére,
Gen 40:3 őrizetbe tette őket a testőrök főnökének házánál a börtönbe; arra a helyre, ahol József fogva volt.
Gen 40:4 A testőrök főnöke pedig Józsefet rendelte melléjük, és ő szolgálta ki őket; így voltak őrizetben napokig.
Gen 40:5 És mindketten álmot láttak, ki-ki a maga álmát, ugyanazon éjjel, ki-ki a maga álmának jelentése szerint; Egyiptom királyának pohárnoka és sütője, akik fogva voltak a börtönben.
Gen 40:6 Mikor bement hozzájuk József reggel, látta őket, hogy szomorúak.
Gen 40:7 És megkérdezte Faraó kamarásait, akik vele őrizetben voltak ura házában, mondván: Miért ily bús az arcotok ma?
Gen 40:8 És azt mondták neki: Álmot láttunk, és nincs aki megfejtse. Mire azt mondta nekik József: Nemde Istennél vannak megfejtések? Beszéljétek el, kérlek, nekem.
Gen 40:9 Akkor elbeszélte a pohárnokok főnöke az ő álmát Józsefnek; és azt mondta neki: álmomban úgy volt, hogy egy szőlőtő volt előttem,
Gen 40:10 és a szőlőtőn három szál venyige; és az amint kihajtott, virágja nyílott, fÚrtjei szemeket érleltek.
Gen 40:11 Faraó pohara pedig a kezemben volt, és fogtam a szemeket és kifacsartam őket Faraó poharába, és a poharat Faraó kezébe adtam.
Gen 40:12 És azt mondta neki József: Ez a jelentése: a három venyige három nap.
Gen 40:13 Három nap alatt felemeli Faraó a fejedet és visszaállít hivatalodba; és adni fogod Faraó poharát az ő kezébe az előbbi szokás szerint, mikor pohárnoka voltál.
Gen 40:14 Hanem gondolj reám magadban, mikor jól lesz dolgod, és cselekedjél velem, kérlek, kegyelmet; és említs fel engem Faraó előtt, és vígy ki ebből a házból.
Gen 40:15 Mert úgy loptak el engem tolvaj módra a héberek földjéről; és itt sem cselekedtem semmit, hogy engem börtönbe tegyenek.
Gen 40:16 Mikor látta a sütők főnöke, hogy jót magyarázott, azt mondta Józsefnek: Az én álmomban is úgy volt, hogy három kenyeres kosárka volt a fejemen;
Gen 40:17 és a felső kosárkában Faraó minden ételéből (ami sütő munka) volt valami; de a madarak ették azt a kosárkából az én fejemről.
Gen 40:18 És felelt József és azt mondta: Ez a jelentése: a három kosárka három nap.
Gen 40:19 Három nap alatt felemeli Faraó a fejedet [rólad], és fára akasztat téged; és a húsodat fogják enni a madarak rólad.
Gen 40:20 Mivel a harmadik napon Faraónak születése napja volt, lakomát rendezett összes szolgáinak; és felemelte a pohárnokok főnökének fejét és a sütők főnökének fejét szolgái között.
Gen 40:21 Úgyhogy a pohárnokok főnökét visszatette az ő itala mellé, és adta a poharat Faraó kezébe;
Gen 40:22 a sütők főnökét pedig felakasztatta. Úgy, amint József megfejtette nekik.
Gen 40:23 De a pohárnokok főnöke nem gondolt Józsefre, hanem elfelejtette őt.
Gen 41:1 És történt két esztendő múlva, hogy Faraó azt álmodta, hogy a Nílus mellett állt;
Gen 41:2 és hogy a Nílusból hét tehén jött fel, szép formájúak és kövér húsúak; és legeltek a sásban.
Gen 41:3 Aztán, hogy másik hét tehén jött fel utánuk a Nílusból, hitvány formájúak és vékony húsúak; és a Nílus partján levő tehenek mellé álltak.
Gen 41:4 És ezek a hitvány formájú és vékony húsú tehenek felfalták a hét szép formájú és kövér tehenet; erre felébredt Faraó.
Gen 41:5 Aztán elaludt, és másodszor azt álmodta, hogy hét kalász nőtt egy száron, kövérek és szépek.
Gen 41:6 És hogy hét sovány és keleti széltől kiaszott kalász hajtott ki utánuk.
Gen 41:7 És a sovány kalászok elnyelték azt a hét kövér és teljes kalászt. Erre felébredt Faraó; és íme álom volt.
Gen 41:8 És történt reggel, hogy lelke nyugtalan lett, tehát elküldött és elhívatta Egyiptom minden írástudóját és minden bölcsét; és elbeszélte nekik Faraó az ő álmát, de nem volt, aki megfejtette volna Faraónak.
Gen 41:9 Akkor így szólt a pohárnokok főnöke Faraóhoz, mondván: Bűnömet hozom emlékezetbe ma.
Gen 41:10 Faraó megharagudott szolgáira; és engem őrizetbetett a testőrök főnökének házába, engem és a sütők főnökét.
Gen 41:11 És álmot láttunk egy éjjel én és ő; mindenikünk az ő álma jelentésének megfelelő álmot látott.
Gen 41:12 És volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrök főnökének szolgája, és elbeszéltük neki, és megfejtette álmainkat, mindenikünknek a maga álma szerint fejtette meg.
Gen 41:13 És történt, hogy amint megfejtette nekünk, úgy lett; engem visszaállított hivatalomba, őt pedig felakaszttatta.
Gen 41:14 Akkor elküldött Faraó, hívatta Józsefet, és sietve kihozták őt a börtönből; aztán megberetválkozott, ruhát váltott, és ment Faraóhoz.
Gen 41:15 És azt mondta Faraó Józsefnek: Álmot álmodtam, és nincs, ki megfejtse; de én azt hallottam rólad beszélni, hogy csak meg kell hallanod egy álmot, hogy megfejtsd azt.
Gen 41:16 És felelt József Faraónak, mondván: Nem én, Isten fog felelni Faraó javára.
Gen 41:17 Erre azt mondta Faraó Józsefnek: Azt álmodtam, hogy a Nílus partján álltam;
Gen 41:18 és hogy a Nílusból hét tehén jött fel, kövér húsúak és szép alakúak; és legeltek a sásban.
Gen 41:19 Aztán hogy másik hét tehén jött fel utánuk, ványadtak, nagyon hitvány alakúak és vékony húsúak; nem láttam egész Egyiptom földjén olyan hitványakat, mint ezek.
Gen 41:20 És felfalták ezek a vékony és hitvány tehenek az előbbi hét kövér tehenet.
Gen 41:21 És azok beléjük mentek, de nem lehetett észrevenni, hogy beléjük mentek, mert a formájuk olyan hitvány volt, mint kezdetben. Ekkor felébredtem.
Gen 41:22 Ezután azt láttam álmomban, hogy hét kalász nőtt egy száron, teljesek és szépek.
Gen 41:23 És hogy hét száradt, vékony, keleti széltől kiaszott kalász hajtott ki utánuk.
Gen 41:24 És ezek a vékony kalászok elnyelték azt a hét szép kalászt. El is mondtam az írástudóknak, de nem volt, ki megmagyarázza nekem.
Gen 41:25 Akkor azt mondta József Faraónak: A Faraó álma egy; amit az Isten tenni akar, azt jelentette meg Faraónak.
Gen 41:26 A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép kalász is hét esztendő; egy álom ez.
Gen 41:27 És az a hét vékony és hitvány tehén, mely feljött utánuk, hét esztendő, és a hét Úres és keleti széltől kiaszott kalász is az; hét ínséges esztendő lesz.
Gen 41:28 Ez az, amit mondtam Faraónak; amit az Isten tenni akar, azt mutatta meg Faraónak.
Gen 41:29 Hogy hét esztendő jön, mikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén;
Gen 41:30 utána pedig jönni fog hét ínséges esztendő, úgyhogy elfelejtik mindezt a bőséget Egyiptom földjén;
Gen 41:31 és úgy elpusztítja az éhség a földet, hogy nem lehet észrevenni a bőséget, mely az országban volt, a miatt az éhség miatt, mely azután lesz; mert az igen nagy lesz.
Gen 41:32 Azért ismétlődött pedig az álom Faraóhoz kétszer; mert a dolog el van határozva az Istennél, és hamar véghez akarja azt vinni az Isten.
Gen 41:33 Most tehát szemeljen ki Faraó egy értelmes és bölcs embert; és állítsa azt Egyiptom országa fölé;
Gen 41:34 intézkedjék Faraó, hogy az állítson tiszttartókat az ország fölé; és szedjen ötödöt Egyiptom országától a hét bő esztendőben.
Gen 41:35 Így gyűjtsék össze ezeknek a jövendő jó esztendőknek minden élelmét; és halmozzanak fel gabonát Faraó keze alatt élelmül a városokban, és őrizzék.
Gen 41:36 Így ez az élelem az ország letétje lesz a hét ínséges esztendő számára, mely elkövetkezik Egyiptom földjére; és nem pusztul el az ország az éhség folytán.
Gen 41:37 És tetszett a beszéd Faraónak és minden szolgájának.
Gen 41:38 És azt mondta Faraó az ő szolgáinak: Vajon van-e még ilyen ember, akiben az Isten lelke van?
Gen 41:39 Józsefnek pedig azt mondta Faraó: Miután Isten neked tudtodra adta mindezeket; nincs olyan értelmes és bölcs ember, mint te.
Gen 41:40 Te légy az én házam felett, és a te szádon csüngjön egész népem; csak a királyi székkel legyek nagyobb nálad.
Gen 41:41 Azután azt mondta Faraó Józsefnek: Ezennel Egyiptom egész országa fölé helyezlek téged.
Gen 41:42 És levette Faraó gyűrűjét az ő kezéről és József kezére tette azt; és felöltöztette őt patyolat ruhákba, és az aranyláncot a nyakára tette.
Gen 41:43 Azután meghordoztatta a saját második kocsijában, és azt kiáltották előtte: Abrék; így tette őt Egyiptom egész országa fölé.
Gen 41:44 És azt mondta Faraó Józsefnek: Én vagyok Faraó; de nálad nélkül senki ne mozdítsa se kezét, se lábát Egyiptom egész földjén.
Gen 41:45 És elnevezte Faraó Józsefet Cáfenat-Pánéahnak, és neki adta feleségül Aszenatot, Póti-Ferának, On papjának a leányát. Így került József Egyiptom országa fölé.
Gen 41:46 József pedig harmincéves volt, mikor Faraó előtt, Egyiptom királya előtt állt; akkor ment ki József Faraó elől, és beutazta Egyiptom egész földjét.
Gen 41:47 És mikor a föld a hét bő esztendőben tele marokkal termett,
Gen 41:48 összegyűjtött minden eleséget hét esztendeig, melyek Egyiptom földjére jöttek, és eleséget rakott a városokba; a város környékén levő szántóföld termését benne helyezte el.
Gen 41:49 Így halmozott fel József annyi gabonát, mint a tenger fövénye, nagyon sokat; úgyhogy végre már nem is számlálta, mert nem volt száma.
Gen 41:50 És mielőtt eljött volna az éhség esztendeje, Józsefnek két fia született; akiket Aszenat szült neki, Poti-Ferának, On papjának leánya.
Gen 41:51 És az elsőszülöttet Manassé névvel nevezte József; mert: Elfeledtette velem Isten minden szenvedésemet és atyámnak egész házát.
Gen 41:52 A másodikat pedig Efraim névvel nevezte; mert: Termékennyé tett engem Isten nyomorúságom földjén.
Gen 41:53 Mikor elvégződött a bőség hét esztendeje, mely Egyiptom földjén volt;
Gen 41:54 akkor elkezdett megjönni az éhség hét esztendeje, amint József megmondta; és éhség lett minden országban, Egyiptom egész földjén pedig volt kenyér.
Gen 41:55 Úgyhogy mikor Egyiptom egész országa megéhezett és a nép Faraóhoz kiáltott kenyérért; akkor azt mondta Faraó egész Egyiptomnak: Menjetek Józsefhez, amit mond nektek, azt cselekedjétek.
Gen 41:56 József pedig megnyitott mindent, amiben volt, és vették a gabonát Egyiptom részére, mert erős volt az éhség Egyiptom földjén.
Gen 41:57 De az éhség a föld egész színén is elterjedt; és az egész föld Egyiptomba ment gabonát venni Józsefhez; mert erős volt az éhség az egész földön.
Gen 42:1 Mikor Jákób látta, hogy van eladó gabona Egyiptomban; ezt mondta Jákób fiainak: Miért nézitek egymást?
Gen 42:2 Aztán azt mondta: íme hallottam, hogy van eladó gabona Egyiptomban; menjetek le oda és vásároljatok nekünk gabonát onnét, hogy éljünk, és meg ne haljunk.
Gen 42:3 És lement Józsefnek tíz testvére; hogy gabonát vásároljon Egyiptomból.
Gen 42:4 De Benjámint, József testvérét nem bocsátotta el Jákób testvéreivel; mert azt gondolta, nehogy baj érje őt az úton.
Gen 42:5 Izráel fiai tehát bementek gabonát vásárolni a bemenők között (mert az éhség fellépett Kanaán földjén);
Gen 42:6 József volt pedig a kormányzó az ország felett, ő volt az, aki a gabonát az ország egész népének árulta. Odamentek tehát József testvérei, és leborultak előtte arccal a földre.
Gen 42:7 Mikor József meglátta testvéreit, megismerte őket; de idegennek tette magát előttük, keményen beszélt velük, és azt mondta nekik: Honnét jöttetek? Amire azt mondták: Kanaán földjéről eleséget vásárolni.
Gen 42:8 Így József megismerte testvéreit (de azok őt nem ismerték meg);
Gen 42:9 és eszébe jutottak Józsefnek azok az álmai, melyeket felőlük álmodott. Aztán azt mondta nekik: Kémek vagytok ti, azért jöttetek, hogy lássátok az ország meztelenségét.
Gen 42:10 Erre azt mondták neki: Nem, uram; hanem eleséget vásárolni jöttek szolgáid.
Gen 42:11 Mi mind egy embernek a fiai vagyunk; becsületes emberek vagyunk mi, szolgáid nem folytattak kémkedést.
Gen 42:12 De azt mondta nekik: Nem, mert azért jöttetek, hogy az ország meztelenségét meglássátok.
Gen 42:13 És azt mondták: Mi, a te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy ember fiai Kanaán földjén; de íme a legkisebb atyánkkal van jelenleg, egy pedig nincs meg.
Gen 42:14 József pedig azt mondta nekik: Ez az, amiről szóltam nektek, mikor azt mondtam, hogy kémek vagytok ti.
Gen 42:15 Ez lesz a próba rátok nézve: Faraó életére esküszöm, nem mentek innét ki, csak ha legkisebb testvéretek idejön.
Gen 42:16 Küldjetek el egyet magatok közül, hogy hozza el öcséteket, ti pedig maradjatok fogva, így tétessenek próbára szavaitok, vajon igazatok van-e; és ha nincs, Faraó életére esküszöm, hogy kémek vagytok ti.
Gen 42:17 És őrizetbe tétette őket három napra.
Gen 42:18 És azt mondta nekik József a harmadik napon: Ezt cselekedjétek, akkor életben maradtok; istenfélő vagyok én.
Gen 42:19 Ha becsületesek vagytok, egy testvéretek maradjon fogva börtönötökben; ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házaitok éhségére;
Gen 42:20 és legkisebb testvéreteket hozzátok el hozzám: akkor igazaknak bizonyulnak szavaitok, és nem kell meghalnotok. És úgy cselekedtek.
Gen 42:21 És azt mondták egymásnak: Bizonyára testvérünkért bűnhődünk mi, akinek láttuk lelke nyomorúságát, mikor könyörgött hozzánk és nem hallgattunk rá; ezért jött reánk ez a nyomorúság.
Gen 42:22 Erre felelt nekik Rúben, mondván: Ugye mondtam nektek, mondván: Ne vétkezzetek a gyermek ellen, és nem hallgattatok meg; tehát a vére most kerestetik meg!
Gen 42:23 De ők nem tudták, hogy József érti őket (ugyanis a tolmács közöttük volt);
Gen 42:24 ő pedig elfordult tőlük és sírt; majd visszafordult hozzájuk és beszélgetett velük, aztán elvette tőlük Simeont, és megkötöztette őt szemeik előtt.
Gen 42:25 Megparancsolta pedig József, hogy töltsék meg zsákjaikat gabonával, és tegyék vissza pénzeiket, kinek-kinek a maga zsákjába, és adjanak nekik útravalót az útra; és úgy tettek velük.
Gen 42:26 Ők pedig felrakták gabonájukat szamaraikra, és elmentek onnét.
Gen 42:27 Mikor aztán az egyik kinyitotta zsákját, hogy abrakot adjon szamarának az éjjeli szálláson; hát meglátta, hogy a pénze ott van a zsákja szájában.
Gen 42:28 És azt mondta testvéreinek: Visszaadták a pénzemet, nézzétek, itt is van zsákomban! Erre elállt a szívük és megijedtek, egyik a másiknak mondván: Mit tett velünk Isten?
Gen 42:29 Mikor megérkeztek atyjukhoz, Jákóbhoz Kanaán földjére, megjelentették neki mindazt, ami velük történt, mondván:
Gen 42:30 Az a férfiú, aki az ország ura, keményen beszélt velünk; és olybá tett bennünket, mint akik az országot akartuk kikémlelni;
Gen 42:31 de megmondtuk neki: Becsületes emberek vagyunk mi; nem folytattunk kémkedést.
Gen 42:32 Tizenketten vagyunk testvérek, atyánknak fiai; az egyik nincs meg, a legkisebbik pedig jelenleg atyánknál van Kanaán földjén.
Gen 42:33 Erre azt mondta nekünk az a férfiú, aki az országnak ura: Erről tudom meg, hogy becsületes emberek vagytok: az egyik testvéreteket hagyjátok nálam, és vegyetek házaitok éhségére valót, és menjetek el;
Gen 42:34 aztán hozzátok el hozzám legkisebb testvéreteket, hogy megtudjam, hogy nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek; akkor testvéreteket visszaadom nektek, és az országot bejárhatjátok.
Gen 42:35 Mikor aztán kitöltötték zsákjaikat, hát íme mindeniknek a pénzes erszénye a zsákjában volt; és amint meglátták pénzes erszényeiket, ők és atyjuk, megfélemlettek.
Gen 42:36 És azt mondta nekik Jákob, az ő atyjuk: Megfosztottatok engem gyermekeimtől; József nincsen, Simeon nincsen, Benjámint is el akarjátok venni; mindez énreám jött!
Gen 42:37 Akkor azt mondta Rúben az ő atyjának, mondván: A két fiamat öld meg, ha el nem hozom őt hozzád, add őt kezembe, és én visszahozom őt hozzád.
Gen 42:38 De azt mondta: Nem fog lemenni fiam veletek; mert testvére meghalt és ő egye[dül] maradt, ha tehát valami baj éri az úton, melyen mentek, búban viszitek ősz fejemet a túlvilágra.
Gen 43:1 De az éhség súlyos volt az országban.
Gen 43:2 És történt, hogy mikor egészen felélték a gabonát, melyet Egyiptomból hoztak; azt mondta nekik atyjuk: Menjetek vissza, vásároljatok nekünk egy kis eleséget.
Gen 43:3 Erre azt mondta neki Júda, szólván: Nagyon óvott bennünket az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerüljetek, ha testvéretek veletek nem lesz!
Gen 43:4 Ha elereszted testvérünket velünk; lemegyünk és vásárolunk neked eleséget.
Gen 43:5 De ha nem ereszted el, nem megyünk le; mert az a férfiú megmondta nekünk: Színem elé ne kerüljetek, ha testvéretek veletek nem lesz.
Gen 43:6 Erre azt mondta Izráel: Miért tettétek velem ezt a rosszat, hogy elmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy fivéretek.
Gen 43:7 És azt mondták: Apróra kérdezősködött az a férfiú felőlünk és családunk felől, mondván: Atyátok él-e még, van-e még fivéretek, és mi ezek szerint a szavak szerint elmondtuk neki; hát tudhattuk mi, hogy majd azt mondja: Hozzátok le fivéreteket?
Gen 43:8 És azt mondta Júda Izráelnek, az ő atyjának: Bocsásd el már a gyermeket velem, hadd induljunk és menjünk, hogy élhessünk, és meg ne haljunk se mi, se te, se gyermekeink.
Gen 43:9 És kezeskedem érte, az én kezemből kérd őt elő; ha nem hozom őt meg neked, és nem állítom elébed, akkor legyek veled szemben bűnös mindenkor.
Gen 43:10 Mert ha nem haboztunk volna; eddig már kétszer is megjöttünk volna.
Gen 43:11 Erre azt mondta nekik Izráel, az ő atyjuk: Ha már így van, ezt cselekedjétek: Tegyetek az ország gyümölcséből zsákjaitokba és vigyetek annak az embernek ajándékot; egy kis balzsamot és egy kis mézet, tragakant mézgát és ladánumot, pisztáciát és mandulát.
Gen 43:12 Pénzt is kétszerest vegyetek kezetekbe; tudniillik azt a pénzt is vigyétek vissza magatokkal, ami visszakerült zsákjaitok szájába, hátha tévedés az.
Gen 43:13 Aztán vegyétek öcséteket; és keljetek fel, menjetek vissza ahhoz az emberhez.
Gen 43:14 És a Mindenható Isten adjon nektek kedvességet az előtt az ember előtt, hogy bocsássa el nektek a másik fivéreteket és Benjámint; én pedig, ha már árva lettem, árva lettem.
Gen 43:15 Vették tehát a férfiak ezt az ajándékot, és kétszeres pénzt vettek kezükbe, és Benjámint; és felkeltek, és lementek Egyiptomba és József elé álltak.
Gen 43:16 Mikor József meglátta velük Benjámint, azt mondta háznagyának: Vidd be ezeket az embereket a házba; és vágass vágni valót és készítsd el, mert velem esznek ezek az emberek délben.
Gen 43:17 És úgy tett az a férfiú, amint József mondta; és bevitte az a férfiú az embereket József házába.
Gen 43:18 Az emberek pedig féltek, hogy bevitték őket József házába, és azt mondták: A miatt a pénz miatt hoztak be minket, ami először visszakerült zsákjainkba; ránk akarnak rohanni, és ránk támadni, hogy rabszolgákká tegyenek minket és szamarainkat.
Gen 43:19 Odamentek tehát a férfiúhoz, József háznagyához; és beszéltek vele a ház ajtajában.
Gen 43:20 És azt mondták: Kérünk, uram; először valóban azért jöttünk, hogy eleséget vásároljunk;
Gen 43:21 de megtörtént, hogy mikor az éjjeli szállásra érkeztünk, és kinyitottuk zsákjainkat, hát kinek-kinek a pénze ott volt a zsákja szájában, a mi pénzünk, teljes értékében; azt tehát visszahoztuk magunkkal,
Gen 43:22 és más pénzt hoztunk magunkkal eleséget vásárolni. Nem tudjuk, ki tette pénzünket zsákjainkba.
Gen 43:23 Az pedig azt mondta: Legyetek békében, ne féljetek, a ti Istenetek és atyátok Istene adott nektek kincset zsákjaitokba; a ti pénzetek befolyt énhozzám. Es kivitte hozzájuk Simeont.
Gen 43:24 Aztán bevitte az a férfiú azokat az embereket a József házába; és adott nekik vizet és megmosták lábaikat, és adott abrakot szamaraiknak.
Gen 43:25 Aztán elkészítették az ajándékot, amíg József megérkezett délre; mert hallották, hogy ott fognak ebédelni.
Gen 43:26 Mikor József hazaérkezett, odavitték neki az ajándékot, mely velük volt, a házba; és leborultak előtte földig.
Gen 43:27 Ő pedig hogylétük felől kérdezősködött, és azt mondta: Hogy van atyátok, az öreg, akiről beszéltetek; él még?
Gen 43:28 És azt mondták: Jól van atyánk, a te szolgád, még él; és meghajoltak és leborultak.
Gen 43:29 Mikor szemeit felemelte és meglátta Benjámint, az ő testvérét, anyjának fiát, azt mondta: Ez a ti legkisebb testvéretek, akiről nekem beszéltetek? Aztán azt mondta: Isten legyen hozzád kegyelmes, fiam.
Gen 43:30 De sietett József, mert felgyúlt a szíve öccse iránt és rájött a sírás; bement tehát a belső szobába és ott sírt.
Gen 43:31 Mikor aztán megmosta az arcát és kijött; erőt vett magán és azt mondta: Tegyétek fel az ételt.
Gen 43:32 És feltették neki külön és nekik külön; az egyiptomiaknak is külön, akik vele ettek, mert nem ehetnek az egyiptomiak a héberekkel kenyeret, mert utálat az az egyiptomiaknak.
Gen 43:33 És ők vele szemben ültek, az elsőszülött elsőszülöttsége szerint, a legkisebb kisebbsége szerint; és ezen csodálkoztak az emberek egymás között.
Gen 43:34 Mikor pedig fogásokat küldött nekik maga elől, Benjáminnak ötször akkora fogást adott, mint a többiek fogásai; és ittak és megrészegedtek vele.
Gen 44:1 Aztán megparancsolta háznagyának, mondván: Töltsd meg ezeknek az embereknek zsákjait eleséggel, amennyit el bírnak vinni; és tedd mindeniknek a pénzét a zsákja szájába;
Gen 44:2 az én kelyhemet pedig, az ezüstkelyhet tedd a legkisebbik zsákjának a szájába, gabonára való pénzét is; az pedig a József szava szerint cselekedett, amit mondott.
Gen 44:3 A reggel már világos volt, mikor elbocsátották az embereket szamaraikkal együtt.
Gen 44:4 Mikor éppen kimentek a városból, nem voltak messze, azt mondta József háznagyának: Kelj fel, siess azok után az emberek után; és ha eléred őket, mondd nekik: Miért fizettetek rosszal jóért?
Gen 44:5 Nemde ez az, amiből az én uram iszik, és ő bűvöléssel jövendőt mond belőle; rosszul tettétek, amit tettetek.
Gen 44:6 Utol is érte őket és megmondta nekik ezeket a szavakat.
Gen 44:7 Mire azt mondták neki: Miért mond az én uram ilyen dolgokat? Távol van a te szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.
Gen 44:8 Íme azt a pénzt, amit zsákjaink szájában találtuk visszahoztuk hozzád Kanaán földjéről; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?
Gen 44:9 Akinél megtalálják azt szolgáid közül, hát haljon meg; mi meg legyünk rabszolgái az én uramnak.
Gen 44:10 És azt mondta: Hát akkor úgy lesz, amint mondjátok; akinél megtalálják azt, legyen nekem rabszolgám, ti pedig legyetek mentek.
Gen 44:11 És hamar letette mindenik az ő zsákját a földre; és megnyitotta mindenik a zsákját.
Gen 44:12 Ő pedig a kutatást a legnagyobbikon kezdte és a legkisebbiken végezte; és megtalálta a poharat Benjámin zsákjában.
Gen 44:13 Erre megszaggatták ruháikat; felrakodott mindenik a szamarára, és visszamentek a városba.
Gen 44:14 És bement Júda és testvérei József házába, és ő még ott volt; és földre borultak előtte.
Gen 44:15 Akkor azt mondta nekik József: Micsoda dolog ez, amit tettetek? Hát nem tudjátok, hogy bűvöléssel jövendőt mond egy ilyen ember, mint én?
Gen 44:16 Erre Júda azt mondta: Mit mondjunk az én uramnak, mit beszéljünk, és mit igazoljuk magunkat? Az Isten felfedezte szolgáid bűnét, íme mi rabszolgái vagyunk uramnak, mind mi, mind az, akinél a poharat megtalálták.
Gen 44:17 De ő azt mondta: Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem; az az ember, akinél megtalálták a poharat, az legyen nekem rabszolgám, ti pedig menjetek el békességgel atyátokhoz.
Gen 44:18 Akkor odalépett hozzá Júda, és azt mondta: Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót uram füleibe, és ne gerjedjen fel haragod szolgádra, mert te olyan vagy, mint Faraó.
Gen 44:19 Az én uram azt kérdezte szolgáitól mondván: Van-e nektek atyátok vagy testvéretek?
Gen 44:20 És azt mondtuk uramnak: Van egy vén atyánk és egy vénkori gyermeke, a legkisebb; és annak a testvére meghalt, és ő maga maradt anyjának, atyja azért szereti őt.
Gen 44:21 Erre azt mondtad szolgáidnak: Hozzátok őt le hozzám; hadd vessek rá egy pillantást.
Gen 44:22 Mi pedig azt mondtuk az én uramnak: Nem hagyhatja el atyját az a gyermek; ha elhagyná atyját, az meghalna.
Gen 44:23 Erre azt mondtad szolgáidnak: Ha nem jön le legkisebb testvéretek veletek; többé ne kerüljetek színem elé.
Gen 44:24 És történt, hogy felmentünk a te szolgádhoz, atyámhoz; és jelentettük neki uram szavait.
Gen 44:25 Mikor azt mondta atyánk: Menjetek el ismét, vegyetek nekünk egy kis eleséget,
Gen 44:26 akkor azt mondtuk: Nem mehetünk le; ha legkisebb testvérünk velünk lesz, akkor lemegyünk, mert nem kerülhetünk annak a férfiúnak színe elé, ha legkisebb testvérünk nincs velünk.
Gen 44:27 Akkor azt mondta a te szolgád, atyám, nekünk: Ti tudjátok, hogy két fiút szült nekem feleségem;
Gen 44:28 és az egyik úgy elment tőlem, hogy azt mondtam: Bizonyára széttépetett; nem is láttam őt máig sem.
Gen 44:29 Ha ezt is elviszitek tőlem és valami baj éri őt; nyomorúságomban viszitek sírba ősz hajamat.
Gen 44:30 Most tehát, ha bemennék a te szolgádhoz, atyámhoz, és a gyermek nem volna velünk; holott hozzá van kötve annak lelkéhez;
Gen 44:31 akkor megtörténnék, hogy amint látná, hogy nincs a gyermek, hát meghalna; és a te szolgáid búbánatban vinnék le a te szolgádnak, atyánknak ősz haját a sírba.
Gen 44:32 Mert a te szolgád kezességet vállalt a gyermekért atyámnál, mondván: Ha meg nem hozom őt neked, legyek bűnös atyámmal szemben mindenkor.
Gen 44:33 Most azért hadd maradjon a te szolgád a gyermek helyett uramnak rabszolgául; a gyermek pedig menjen fel testvéreivel.
Gen 44:34 Mert hogyan menjek én fel atyámhoz, ha a gyermek nincs velem? Nem tudnám nézni a nyomorúságot, mely atyámat érné.
Gen 45:1 És nem bírta magát tÚrtőztetni József mindazok előtt, akik körülötte álltak, hanem felkiáltott, vigyetek ki mindenkit előlem! És így senki sem állt mellette, mikor megismertette magát József testvéreivel.
Gen 45:2 De oly hangos sírásba tört ki; hogy meghallották az egyiptomiak és meghallotta Faraó háza.
Gen 45:3 És azt mondta József testvéreinek: En vagyok József, él-e még atyám? De nem tudtak neki felelni testvérei, mert megijedtek tőle.
Gen 45:4 Akkor azt mondta József testvéreinek: Jöjjetek hát hozzám közelebb! Mikor közelebb mentek, azt mondta: Én vagyok József, a ti testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.
Gen 45:5 Most azonban ne fájlaljátok és ne haragudjatok magatokra, hogy eladtatok engem ide, mert élelmezés végett küldött engem Isten előttetek.
Gen 45:6 Mert már két éve éhség van az országban; és még öt év van, melyekben nem lesz szántás és aratás.
Gen 45:7 Engem küldött tehát Isten előttetek, hogy maradványt állítsak nektek az országban; és tartassak nektek életben a nagy szabadításra.
Gen 45:8 Úgyhogy nem ti küldtetek engem ide, hanem az Isten; ő tett engem Faraónak atyjává, egész házának urává és Egyiptom egész országában uralkodóvá.
Gen 45:9 Hamar menjetek fel atyámhoz és mondjátok neki: Ezt mondja a te fiad, József: Az Isten engem egész Egyiptomnak urává tett; jöjj le hozzám, meg ne állj.
Gen 45:10 Gósen földjén fogsz lakni, és közel leszel hozzám te és fiaid és unokáid; és juhod, barmod és mindened, amid van.
Gen 45:11 És eltartalak téged ott, mert még öt évig lesz éhség; hogy el ne szegényedjél te és házad és mindened, amid van.
Gen 45:12 És íme szemeitek látják és testvéremnek, Benjáminnak szemei, hogy az én szájam az, mely hozzátok beszél.
Gen 45:13 Mondjátok el tehát atyámnak, mekkora tisztességem van Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok; és hamar hozzátok le atyámat ide.
Gen 45:14 Erre nyakába borult testvérének, Benjáminnak és sírt; Benjámin is sírt az ő nyakán.
Gen 45:15 Aztán megcsókolta minden testvérét, és sírt rajtuk; és csak ezután beszéltek vele testvérei.
Gen 45:16 Mikor a hír eljutott Faraó házába, mondván: Megérkeztek József testvérei; tetszett Faraónak és szolgáinak.
Gen 45:17 És azt mondta Faraó Józsefnek: Mondd testvéreidnek: Ezt cselekedjétek: Rakjátok meg barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kanaán földjére;
Gen 45:18 aztán vegyétek fel atyátokat és háznépeiteket és jöjjetek hozzám; és nektek adom Egyiptom földjének javát, hogy az ország zsírját egyétek.
Gen 45:19 Te tehát utasítva vagy, ezt cselekedjétek: Vigyetek magatokkal Egyiptom földjéről szekereket kicsinyeitek és asszonyaitok számára, és tegyétek fel atyátokat és jertek.
Gen 45:20 Házi eszközeiteket pedig ne sajnáljátok; mert Egyiptom egész földjének java a tiétek lesz.
Gen 45:21 És úgy cselekedtek Izráel fiai, ugyanis József adott nekik szekereket Faraó parancsa szerint; és adott nekik ennivalót az útra.
Gen 45:22 És mindnyájuknak adott egy-egy ünneplő ruhát; Benjáminnak pedig adott háromszáz ezüstöt és öt ünneplő ruhát.
Gen 45:23 Ugyanígy atyjának is küldött tíz szamarat, megrakodva Egyiptom javaival; és tíz szamárkancát, megrakodva gabonával, kenyérrel és étellel atyjának az útra.
Gen 45:24 Aztán elbocsátotta testvéreit és elmentek; akkor azt mondta nekik: Ne izguljatok az úton.
Gen 45:25 Aztán felmentek Egyiptomból; és megérkeztek Kanaán földjére atyjukhoz, Jákóbhoz.
Gen 45:26 Mikor jelentést tettek neki, mondván: József még él, és uralkodik Egyiptom egész országán; szíve hideg maradt, mert nem hitt nekik.
Gen 45:27 De mikor elbeszélték neki József minden szavát, amit nekik mondott, és látta a szekereket, melyeket azért küldött József, hogy őt elvigyék; akkor feléledt atyjuknak, Jákóbnak lelke.
Gen 45:28 És azt mondta Izráel: Elég, József fiam még él! Elmegyek és meglátom őt, mielőtt meghalok!
Gen 46:1 Es elindult Izráel mindenestől, és elment Beérsebába; és áldozott vágóáldozatokat atyja, Izsák Istenének.
Gen 46:2 És szólott Isten Izráelnek éjszakai látomásban és azt mondta: Jákób, Jákób! Ő pedig azt mondta: Ihol vagyok.
Gen 46:3 Erre így szólt: Én vagyok az Isten, atyád Istene; ne félj Egyiptomba lemenni, mert nagy nemzetté teszlek téged ott.
Gen 46:4 Én megyek le veled Egyiptomba, és én hozlak fel feljövet is; és József fogja be a szemeidet.
Gen 46:5 És felkelt Jákób Beérsebából, és feltették Izráel fiai atyjukat, Jákóbot és kicsinyeiket és feleségeiket azokra a szekerekre, amelyeket Faraó küldött, hogy őt elvigyék.
Gen 46:6 És vették jószágaikat és szerzeményüket, melyet Kanaán földjén szereztek, és elmentek Egyiptomba; Jákób és minden magzata vele.
Gen 46:7 Fiait és unokáit, lányait és fiainak lányait, és minden magzatát elvitte magával Egyiptomba.
Gen 46:8 És ezek az Izráel fiainak nevei, akik bementek Egyiptomba, Jákób és fiai: Jákób elsőszülöttje Rúben.
Gen 46:9 Rúben fiai pedig: Hanok, Pallu, Hecron és Karmi.
Gen 46:10 Simeon fiai Jemuél, Jámin, Ohad, Jákin és Cohár; és Saul, a kanaáni nő fia.
Gen 46:11 Lévi fiai: Gérson, Kehát és Merári.
Gen 46:12 Júda fiai Er, Onán és Séla, Pérec és Zerah; de Er és Onán meghalt Kanaán földjén, Pérecnek pedig fiai lettek: Hecron és Hámul.
Gen 46:13 Izsakhár fiai: Tóla, Puvvá, Jób és Simron.
Gen 46:14 Zebulon fiai: Szered, Elon és Jahleél.
Gen 46:15 Ezek Lea fiai, akiket Felső Mezopotámiában szült Jákóbnak, és Dinát, az ő leányát; fiainak és leányainak egész lélekszáma harminchárom.
Gen 46:16 Gád fiai Cifjon és Haggi, Súní és Ecbón; Eri, Aródi és Aréli.
Gen 46:17 Aser fiai Jimná, Jisvá, Jisvi, Beriá, és Szerah, a nővérük; Beriá fiai pedig Heber és Malkiál.
Gen 46:18 Ezek Zilpa fiai, akit Lábán Leának, az ő leányának adott; és ezeket szülte Jákóbnak, tizenhat lelket.
Gen 46:19 Rákhelnek, Jákób feleségének fiai József és Benjámin.
Gen 46:20 És Józsefnek Egyiptom földjén lettek gyermekei, akiket Aszenat szült neki, Poti-Ferának, On papjának a leánya; Manassé és Efraim.
Gen 46:21 Benjámin fiai: Bela, Beker, Asbél, Gérá, Naamán, Ehi és Rós; Muppim, Huppim és Ard.
Gen 46:22 Ezek Rákhel fiai, akik Jákóbnak születtek; az egész lélekszám tizennégy.
Gen 46:23 Dán fia Husim.
Gen 46:24 Naftali fiai: Jahceél, Gúni, Jécer és Sillém.
Gen 46:25 Ezek Bilhá fiai, akit Lábán az ő Rákhel leányának adott; és ezeket szülte Jákóbnak, egész lélekszám hét.
Gen 46:26 Egész lélekszáma azoknak, akik Jákóbbal bementek Egyiptomba, akik tőle származtak, nem számítva Jákób fiainak feleségeit: az egész lélekszám hatvanhat.
Gen 46:27 És József fiai, akik Egyiptomban születtek neki, két lélek; az egész lélekszáma Jákób házának, mely Egyiptomba bement, hetven.
Gen 46:28 Es Júdát elküldte maga előtt Józsefhez, hogy mutasson előtte utat Gósenbe; így érkeztek meg Gósen földjére.
Gen 46:29 Akkor befogatott József az ő kocsijába, és felment Izráel elé, az ő atyja elé Gósenbe; és mikor megjelent előtte, a nyakába borult, és sírt a nyakán sokáig.
Gen 46:30 Akkor azt mondta Izráel Józsefnek: Most haljak meg; miután láttam orcádat, hogy még élsz.
Gen 46:31 József pedig azt mondta testvéreinek és atyja háznépének: Fel kell mennem, hogy jelentést tegyek Faraónak, és megmondjam neki, hogy testvéreim és atyám háznépe, kik Kanaán földjén voltak, eljöttek hozzám.
Gen 46:32 Ezek az emberek pedig juhpásztorok (mert baromtenyésztők voltak), és juhaikat, marháikat és mindenüket elhozták.
Gen 46:33 Ha majd Faraó hívat benneteket, és azt kérdi: Mi a foglalkozástok?;
Gen 46:34 ti is azt mondjátok: Baromtenyésztők voltak a te szolgáid ifjúságunktól fogva mostanáig, mind mi, mind atyáink; hogy Gósen földjén lakhassatok, mert utálat az egyiptomi előtt minden juhpásztor.
Gen 47:1 És bement József, jelentést tett Faraónak és azt mondta: Atyám és testvéreim juhaikkal, marháikkal és minden vagyonukkal eljöttek Kanaán földjéről, és most Gósen földjén vannak.
Gen 47:2 És testvérei közül öt embert magával vitt, és Faraó elé állította őket.
Gen 47:3 És azt mondta Faraó a testvéreinek: Mi a foglalkozástok? És azt mondták Faraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mind mi, mind atyáink.
Gen 47:4 Aztán azt mondták Faraónak: Azért jöttünk, hogy meghúzódjunk az országban, mert nincs legelője szolgáid juhainak, mert nagy az éhínség Kanaán földjén; most tehát hadd lakjanak szolgáid Gósen földjén.
Gen 47:5 Erre így szólt Faraó Józsefnek, mondván: Atyád és testvéreid eljöttek hozzád.
Gen 47:6 Egyiptom földje előtted van, az ország legjobb részén telepítsd le atyádat és testvéreidet; lakjanak Gósen földjén; és ha tudod, hogy vannak közöttük derék emberek, tedd azokat a saját jószágom főpásztoraivá.
Gen 47:7 Aztán bevitte József atyját Jákóbot és Faraó elé állította őt; és megáldotta Jákób Faraót.
Gen 47:8 Akkor azt mondta Faraó Jákóbnak: Mekkora a te életéveidnek ideje?
Gen 47:9 És azt mondta Jákób Faraónak: Az én bujdosásom éveinek ideje százharminc esztendő; kevés és rossz volt az én életéveimnek ideje, és nem érte el atyáim életéveinek idejét, az ő bujdosásuk napjaiban.
Gen 47:10 És miután megáldotta Jákób Faraót; kiment Faraó elől.
Gen 47:11 Aztán József letelepítette atyját és testvéreit, és adott nekik birtokot Egyiptom földjén, az ország legjobb részében, a Ramszesz földjén; amiképpen Faraó parancsolta.
Gen 47:12 És ellátta József atyját és testvéreit, és atyjának egész házát kenyérrel a gyermekek száma szerint.
Gen 47:13 Kenyér pedig nem volt az egész országban, mert igen nagy volt az éhínség; úgy, hogy kimerült Egyiptom földje és Kanaán földje az éhínségtől.
Gen 47:14 József pedig mindazt a pénzt, ami található volt Egyiptom földjén és Kanaán földjén, felszedte a gabonáért, amit vásároltak; és bevitte József a pénzt a Faraó házába.
Gen 47:15 Mikor kifogyott a pénz Egyiptom földjéről és Kanaán földjéről, akkor egész Egyiptom odament Józsefhez és azt mondta: Adj nekünk kenyeret! Hát miért haljunk meg szemed láttára? Mert nincs pénz!
Gen 47:16 József pedig azt mondta: Adjátok ide barmaitokat, és adok nektek barmaitokért; ha nincs pénz.
Gen 47:17 És elvitték barmaikat Józsefhez, és adott nekik József kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a marhanyájakért és a szamarakért; így tartotta össze őket kenyérrel abban az esztendőben összes juhaikért.
Gen 47:18 Mikor az az esztendő eltelt, elmentek hozzá a másik esztendőben, és azt mondták neki: Nem titkoljuk uram előtt, hanem elfogyott a pénz, és a lábas jószág uramnál van; nem maradt uram előtt egyéb, mint testünk és szántóföldünk.
Gen 47:19 Miért haljunk meg szemeid előtt mi is, szántóföldünk is? Végy meg minket és szántóföldünket a kenyéren; és legyünk mi és szántóföldünk Faraó rabszolgái, aztán adj magot, hogy éljünk, és ne haljunk meg, és a szántóföld ne pusztuljon el.
Gen 47:20 Megvette tehát József Egyiptom minden szántóföldjét Faraó számára, mert az egyiptomiak mindnyájan eladták mezejüket, mert erőt vett rajtuk az éhínség; így lett a föld Faraóé.
Gen 47:21 Ami pedig a népet illeti, azt rabszolgává tette; Egyiptom határának egyik szélétől a másik széléig.
Gen 47:22 Csak a papok földjét nem vette meg; mert a papoknak illetménye volt Faraótól, és ezt az illetményüket ették, amit Faraó adott nekik, ezért nem adták el szántóföldjüket.
Gen 47:23 És azt mondta József a népnek: íme megvettelek benneteket ma földestől Faraó számára; ihol nektek mag, és vessétek be a szántóföldet.
Gen 47:24 És majd a termésből adjatok egyötöd részt Faraónak; a négy rész pedig legyen a tietek, magnak a mezőre és eledelül nektek és háznépeiteknek és eledelül kicsinyeiteknek.
Gen 47:25 És azt mondták: Megmentetted életünket; ha kegyelmet találunk uram szemeiben, rabszolgái leszünk Faraónak.
Gen 47:26 És szabállyá tette ezt József a mai napig Egyiptom szántóföldjére (Faraó javára az ötödre vonatkozólag); csak maguknak a papoknak szántóföldje nem lett Faraóé.
Gen 47:27 Izráel tehát Egyiptom országában lakott, Gósen földjén; és megöröködött benne, és szaporodott és megsokasodott nagyon.
Gen 47:28 Jákób pedig tizenhét esztendőt élt Egyiptomban; tehát Jákób életéveinek ideje száznegyvenhét esztendő volt.
Gen 47:29 Mikor közeledett Izráel halálának ideje, hívatta fiát, Józsefet, és azt mondta neki: Ha kedvességet találtam szemeidben, tedd, kérlek, a kezedet ágyékom alá; és cselekedj velem szeretetet és hűséget, ne temess el engem, kérlek, Egyiptomban.
Gen 47:30 Ha elaluszom atyáimmal, vígy ki engem Egyiptomból, és temess engem az ő sírjukba. És ő azt mondta: Én a te beszéded szerint fogok cselekedni.
Gen 47:31 Erre azt mondta neki: Esküdjél meg nekem! Es megesküdött neki; mire Izráel meghajtotta magát az ágy fejére.
Gen 48:1 És történt ezek után a dolgok után, hogy azt mondták Józsefnek: íme atyád beteg; és ő maga mellé vette két fiát, Manassét és Efraimot.
Gen 48:2 Akkor jelentést tettek Jákóbnak, és azt mondták: íme fiad, József jön hozzád; mire megerősítette magát Izráel és felült az ágyon.
Gen 48:3 És azt mondta Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelent nekem Lúzban, Kanaán földjén; és megáldott engem,
Gen 48:4 és azt mondta nekem: ím én termékennyé teszlek téged, megsokasítlak téged, és népek gyülekezetévé teszlek téged; és ezt az országot a te magodnak adom te utánad örök birtokul.
Gen 48:5 És most a te két fiad, akik Egyiptom földjén születtek neked, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba, az enyéim; Efraim és Manassé az enyém lesz úgy, mint Rúben és Simeon.
Gen 48:6 Azok a gyermekeid pedig, akik őutánuk születtek, tieid legyenek; testvéreik nevén neveztessenek örökségükben.
Gen 48:7 Ami pedig engem illet, mikor Felső Mezopotámiából megjöttem, meghalt mellőlem Rákhel Kanaán földjén az úton, mikor még csak egy darab földet kellett volna Efrátig menni; és eltemettem őt ott az efráti, azaz bétlehemi úton.
Gen 48:8 Mikor Izráel meglátta József fiait, azt mondta: Kik ezek?
Gen 48:9 És azt mondta József az ő atyjának: Az én fiaim, akiket itt adott nekem Isten;mire ő azt mondta: Hozd ide őket, kérlek, énhozzám, hadd áldjam meg őket.
Gen 48:10 Izráel szemei ugyanis homályosak voltak a vénségtől; mikor aztán közel vitte őket hozzá, megcsókolta őket és megölelte őket.
Gen 48:11 Aztán azt mondta Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy a te orcádat meglátom; és íme megmutatta nekem Isten a magodat is.
Gen 48:12 Akkor elvette őket József az ő térdeiről; és meghajtotta magát előtte a földig.
Gen 48:13 Azután vette József mindkettőjüket, Efraimot jobbjába Izráel balja felől, Manassét pedig baljába, Izráel jobbja felől; és közel vitte hozzá.
Gen 48:14 És Izráel kinyújtotta jobbját és rátette Efraim fejére, pedig ő volt a kisebb, balját pedig Manassé fejére; keresztbe tette kezeit, mert Manassé volt az elsőszülött.
Gen 48:15 Aztán megáldotta Józsefet, és azt mondta: Az Isten, aki előtt jártak az én atyáim, Ábrahám és Izsák, az Isten, aki őrzött engem, amióta vagyok a mai napig,
Gen 48:16 az angyal, aki megváltott engem minden gonosztól, áldja meg a gyermekeket és maradjon fenn bennük az én nevem és atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak neve; és szaporodjanak tömegesen a földön.
Gen 48:17 Mikor József látta, hogy atyja a jobb kezét Efraim fejére teszi, helytelennek találta; és megfogta atyja kezét, hogy eltérítse azt Efraim fejéről Manassé fejére.
Gen 48:18 És azt mondta József az ő atyjának: Nem úgy, atyám; mert ez az elsőszülött, tedd a jobbodat az ő fejére.
Gen 48:19 De atyja nem engedett, hanem azt mondta: Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is naggyá lesz; de mindazáltal kisebbik testvére nagyobb lesz ő nála, és annak a magva népsokasággá lesz.
Gen 48:20 És megáldotta őket azon a napon, ezt mondván: Benned áldjon Izráel, mondván: Tegyen téged Isten olyanná, mint Efraim és Manassé. Így Efraimot elébe tette Manassénak.
Gen 48:21 Azután azt mondta Izráel Józsefnek: Most én meghalok, de Isten veletek lesz és visszavisz benneteket atyáitok földjére.
Gen 48:22 Én pedig adok neked egy részt testvéreid felett, melyet úgy vettem el az emoriak kezéből kardommal és íjammal.
Gen 49:1 Akkor szólította Jákób a fiait; És azt mondta: gyülekezzetek össze, Hadd hirdessem nektek, ami érni fog Benneteket a napok végén.
Gen 49:2 Gyűljetek össze és hallgassatok, Jákób fiai; Hallgassatok Izráelre, atyátokra.
Gen 49:3 Rúben, te vagy elsőszülöttem, Erőm, és tehetségemnek zsengéje; Fölényes felségben, fölényes erőben.
Gen 49:4 Lobogó, mint a víz, ne légy fölényes. Mert fölhágtál atyád ágyára; Akkor megfertőztetted fekhelyemet. Felhágott.
Gen 49:5 Simeon és Lévi testvérek; Kardjaik erőszak eszközei.
Gen 49:6 Tanácsukba ne menjen bele lelkem, Gyülekezetükkel ne egyesüljön dicsőségem; Mert haragjukban embert öltek, És jókedvükben ökröt bénítottak.
Gen 49:7 Átkozott a haragjuk, hogy oly erős volt, És a dühük, hogy oly kemény volt; Elosztom őket Jákóbban, És szétszórom őket Izráelben.
Gen 49:8 Júda, te vagy, akit dicsérnek testvéreid, Kezed ellenségeid nyakán van; És meghajolnak előtted atyádnak fiai.
Gen 49:9 Kölyökoroszlán Júda, zsákmánytól keltél fel, fiam; Leguggolt, lehevert, mint hím oroszlán És mint egy nőstény oroszlán, ki kelti fel? [9]
Gen 49:10 Jogar nem távozik el Júdától, És kormánypálca lábai közül; Mígnem elérkezik Siló, És azé lesz a népek engedelmessége.
Gen 49:11 A szőlőtőkéhez köti szamarát, És a venyigéhez szamárcsikaját; A borban mossa ruháját És szőlő vérében a köpönyegét.
Gen 49:12 Bortól ködösek szemei És tejtől fehérek fogai.
Gen 49:13 Zebulon a tengerpart irányában lakik; És pedig ő a hajók révpartja irányában, Hátsó oldala pedig Cidon irányában van.
Gen 49:14 Izsakhár csontos szamár; A cserények között hever.
Gen 49:15 Mikor látta a nyugalmat, hogy jó, És az országot, hogy kies; Vállát teherhordásra hajtotta, És robotos szolgává lett.
Gen 49:16 Dán úgy ítéli a maga népét, Mint Izráel akármelyik törzse.
Gen 49:17 Dán kígyó lesz az úton. Szarvas kígyó az ösvényen; Mely megcsípi a ló sarkát, lovagja hanyatt esik.
Gen 49:18 [Szabadításodra várok Uram!]
Gen 49:19 Gád, portyázók törnek be rá; De ő reá tör sarkukra.
Gen 49:20 Aser, kövér a kenyere; És ő ad királyi csemegéket.
Gen 49:21 Naftali barangoló szarvas; Szép mondásokat ád.
Gen 49:22 Termő tő hajtása József, Forrásnál levő termő tő hajtása; Hajtásai felülmennek a kőfalon.
Gen 49:23 Mikor kihívják őt és lövöldözik; És íjászok támadják őt:
Gen 49:24 Mozdulatlanságban marad íja; De rugékonyak kezei, karjai, Jákób hatalmasának kezeitől, Onnét, ahol van pásztor, Izráel sziklája.
Gen 49:25 Atyád Istenétől, aki segítsen, És a Mindenhatótól, aki megáldjon Égi áldásokkal onnét felülről, Az alant elterülő hullámár áldásaival; Az emlők és anyaméh áldásaival.
Gen 49:26 Atyád áldásai, melyek meghaladják Szüleim áldásait az örök halmok határáig; Legyenek Józsefnek fején, Testvérei felkentjének feje tetején.
Gen 49:27 Benjámin ragadozó farkas, Reggel zsákmányt eszik;
Gen 49:28 És estére martalékot oszt. Ezek összesen az Izráel tizenkét törzse; és ez az, amit mondott nekik atyjuk, mikor megáldotta őket. Mindenikőjüket a neki megfelelő áldással áldotta meg.
Gen 49:29 Aztán parancsolatot adott nekik és így szólt hozzájuk: Mikor én népemhez gyűjtetem, temessetek engem atyáimhoz, abba a barlangba, mely a hitti Efron mezején van.
Gen 49:30 Abba a barlangba, mely Kanaán földjén a Mamrétól keletre levő Makpélá mezején van; melyet Abrahám vett meg a mezővel együtt a hitti Efrontól tulajdon sírhelyül.
Gen 49:31 Oda temették Ábrahámot és feleségét Sárát, oda temették Izsákot és feleségét, Rebekát; és oda temettem Leát.
Gen 49:32 A mező és a barlang, mely benne van, meg van véve Hét fiaitól.
Gen 49:33 Mikor elvégezte Jákób a fiainak való parancsolást, felszedte lábait az ágyra; és meghalt és népeihez gyűjtetett.
Gen 50:1 Akkor József reá borult atyja orcájára; és sírt felette és csókolta őt.
Gen 50:2 Aztán megparancsolta József szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját; és bebalzsamozták az orvosok Izráelt.
Gen 50:3 Ebben eltelt negyven nap; mert ennyi időbe kerül a bebalzsamozás; siratták pedig őt az egyiptomiak hetven napig.
Gen 50:4 Mikor elmúltak siratásának napjai, szólott József Faraó háznépének, mondván: Ha találtam valami kedvességet szemeitekben, juttassátok, kérlek, Faraó füleibe, mondván:
Gen 50:5 Az én atyám megesketett engem, és azt mondta: Most én meghalok; síromba, melyet Kanaán földjén ástam magamnak, oda temess el engem. Most tehát hadd menjek fel, kérlek, hogy eltemessem atyámat; azután visszajövök.
Gen 50:6 Erre azt mondta Faraó: Eredj fel és temesd el atyádat, amiképpen megesketett téged.
Gen 50:7 Felment tehát József atyját eltemetni; és vele mentek mind Faraó szolgái, házának vénei, és Egyiptom országának vénei mind,
Gen 50:8 és Józsefnek egész háza, testvérei és atyja háznépe; csak kicsinyeiket, juhaikat és marháikat hagyták Gósen földjén.
Gen 50:9 De mentek vele szekerek is, lovasok is; úgyhogy a tábor igen tekintélyeslett.
Gen 50:10 Mikor Goren Há-Átádhoz érkeztek; mely a Jordánon túl van, ott egyigen nagy és méltóságos gyászszertartást rendeztek; József pedig hétnapi gyászt tartott atyjáért.
Gen 50:11 Mikor az ország lakosai, a kanaániak látták a gyászt Goren Há-Átádban, azt mondták: Súlyos gyásza ez az egyiptomiaknak; ezért nevezték el azt Ábél-Micraimnak, mely a Jordánon túl van.
Gen 50:12 Azután úgy cselekedtek vele fiai, amint megparancsolta nekik.
Gen 50:13 Tudniillik elvitték őt fiai Kanaán földjére és eltemették őt a Makpélá mezejének barlangjába; melyet Ábrahám vett a mezővel együtt tulajdon sírhelyül a hitti Efrontól, Mamrétól keletre.
Gen 50:14 Aztán visszatért József Egyiptomba, ő és testvérei és mindazok, akik felmentek vele atyját eltemetni; miután atyját eltemette.
Gen 50:15 Mikor látták József testvérei, hogy atyjuk meghalt, azt gondolták: Ha József ellenünk támad, akkor bőven visszaadhatja nekünk mindazt a gonoszt, amit elkövettünk vele;
Gen 50:16 tehát megállapították Józsefnek mondván: A te atyád megparancsolta halála előtt, mondván:
Gen 50:17 így szóljatok Józsefhez: Kérünk, bocsásd meg testvéreid vétkét és azt a bűnüket, hogy oly gonoszt követtek el ellened; most tehát bocsásd meg, kérünk, vétkünket, kik atyád Istenének vagyunk szolgái. És József sírt, mikor beszéltek hozzá.
Gen 50:18 Akkor odamentek testvérei is és leborultak előtte; és azt mondták: Itt vagyunk neked szolgákul!
Gen 50:19 De József azt mondta nekik: Ne féljetek; mert vajon Isten helyett vagyok-e én?
Gen 50:20 Ami pedig titeket illet, ti rosszat gondoltatok ellenem; Isten jónak gondolta azt azért, hogy azt cselekedje, mint van a mai nap, hogy életben tartson egy nagy népet.
Gen 50:21 Most tehát ne féljetek, én eltartalak titeket és kicsinyeiteket; és megvigasztalta őket és a szívökre beszélt.
Gen 50:22 Így lakott József Egyiptomban, ő és atyja háza; és élt József száztíz esztendőt.
Gen 50:23 És látta József Efraimnak harmadízen való fiait; Mákírnak, Manassé fiának fiai is József térdein születtek.
Gen 50:24 És azt mondta József testvéreinek: Én meghalok; de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz benneteket ebből az országból abba az országba, melyre nézve megesküdött Abrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
Gen 50:25 És megeskette József Izráel fiait, mondván: Bizonnyal meglátogat Isten titeket, vigyétek fel tehát csontjaimat innét.
Gen 50:26 És meghalt József száztíz esztendős korában; és bebalzsamozták őt, és koporsóba tették Egyiptomban
Exo 1:1 És ezek a nevei Izráel fiainak, akik bementek: Egyiptomba; Jákobbal együtt mindenik háznépestől ment:
Exo 1:2 Rúben, Simeon, Lévi és Júda;
Exo 1:3 Izsakhár, Zebulon és Benjámin;
Exo 1:4 Dán és Naftali, Gád és Aser.
Exo 1:5 És azoknak a lélekszáma, akik Jákób ágyékából származtak, összesen hetven lélek; de József Egyiptomban volt.
Exo 1:6 Aztán meghalt József és minden testvére, és az az egész nemzedék.
Exo 1:7 Izráel fiai pedig termékenyek voltak és rajzottak, sokasodtak, és elhatalmasodtak nagyon-nagyon; úgy, hogy megtelt velük az ország.
Exo 1:8 Akkor egy új király támadt Egyiptomban; aki nem ismerte Józsefet.
Exo 1:9 És az azt mondta népének: íme Izráel fiainak népe számosabb és hatalmasabb, mint mi.
Exo 1:10 Nosza járjunk túl az eszén; hogy meg ne sokasodjék és meg ne történhessék az, hogy ha háború ér bennünket, ő is csatlakozzék ellenségeinkhez és harcoljon ellenünk és elmenjen az országból.
Exo 1:11 Tettek tehát fölé robottiszteket, hogy elnyomják őt [robotjaikkal]. És épített raktárvárosokat Faraónak, Pitomot és Ramszeszt.
Exo 1:12 De ahogyan elnyomták őt, úgy sokasodott és úgy terjeszkedett; úgyhogy undorodtak Izráel fiaitól.
Exo 1:13 Tehát szolgáltatták az egyiptomiak Izráel fiait erőszakkal.
Exo 1:14 És megkeserítették az életüket az agyagban, téglákban és mindenféle mezei munkában való kemény szolgálattal; egyáltalán minden munkájukkal, amit erőszakkal dolgoztattak velük.
Exo 1:15 És szólt Egyiptom királya a héber bábáknak, akik közül az egyiknek a neve Sifra volt, a másiknak a neve pedig Pua;
Exo 1:16 és azt mondta: Mikor héber asszonyoknál bábáskodtok és látjátok a szülésnél: vajon fiú-e az, akkor öljétek meg őt; vagy pedig leány, akkor hadd éljen.
Exo 1:17 De a bábák félték az Istent és nem tettek úgy, amiképpen Egyiptom királya szólott nekik; hanem életben hagyták a gyermekeket.
Exo 1:18 Akkor hívatta Egyiptom királya a bábákat és azt mondta nekik: Miért cselekedtétek ezt a dolgot, hogy életben hagytátok a gyermekeket?
Exo 1:19 És azt mondták a bábák Faraónak: Mert nem olyanok a héber asszonyok, mint az egyiptomi asszonyok; mert azok elevenek, mielőtt bemegy hozzájuk a bába, már megszülnek.
Exo 1:20 És Isten jót tett a bábákkal; a nép pedig sokasodott és igen elhatalmasodott.
Exo 1:21 Mivel a bábák félték az Istent; szerzett nekik (a népnek) háznépeket.
Exo 1:22 Faraó tehát parancsot adott egész népének, mondván : Mindazt a fiút, aki megszületik, vessétek a Nílusba, a leányt pedig mind hagyjátok élve.
Exo 2:1 Akkor elment egy Lévi családjából való férfi, és elvett egy Lévi-leányt.
Exo 2:2 Aztán az asszony teherbe esett és fia született; mikor azt látta, hogy szép, elrejtette őt három hónapig.
Exo 2:3 De tovább nem tudta őt rejtegetni, tehát vett neki egy gyékény kosarat, bevonta kátránnyal és szurokkal; abba tette bele a gyermeket, és letette a sásban a Nílus partjára.
Exo 2:4 Nővére pedig állást foglalt távolról, hogy lássa, a mi történik vele.
Exo 2:5 Akkor ment le Faraó leánya a Nílusra fÚrödni, mialatt szolgálóleányai járkáltak a folyam partján; és meglátta a kosarat a sás között, és odaküldte szolgálóját és elhozatta azt.
Exo 2:6 Mikor kinyitotta és meglátta őt, a gyermeket, hát íme egy síró fiú; és megesett a szíve rajta és azt mondta: A héberek gyermekei közül való ez.
Exo 2:7 Akkor azt mondta a nővére Faraó leányának: Menjek neked egy szoptatós asszonyt hívni a héber asszonyok közül; hogy szoptassa neked a gyermeket?
Exo 2:8 És azt mondta neki Faraó leánya: Eredj. Erre a leány elment, és elhívta a gyermek anyját.
Exo 2:9 És azt mondta neki Faraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd nekem; és én megadom béredet; az asszony pedig vette a gyermeket és szoptatta azt.
Exo 2:10 Mikor aztán megnőtt a gyermek, elvitte őt Faraó leányának, és fiává lett annak; és elnevezte őt Mózesnek, és azt mondta: Mert a vízből húztam ki őt.
Exo 2:11 Történt pedig azokban a napokban, mikor Mózes megnőtt, hogy kiment az ő testvéreihez, és nézte robotolásukat. Akkor látta, hogy egy egyiptomi ember hogyan ver egy héber embert, az ő testvérei közül valót.
Exo 2:12 Erre ide-oda fordult, és mikor látta, hogy nincs senki, agyonütötte az egyiptomit és elrejtette a homokba.
Exo 2:13 Mikor másnap kiment, akkor meg két héber férfi veszekedett. És azt mondta annak, aki hibás volt: Miért ütöd a társadat?
Exo 2:14 Az pedig azt mondta: Ki tett téged feljebbvalóvá és bíróvá fölénk, talán meg akarsz engem ölni, mint megölted az egyiptomit? Erre megijedt Mózes és azt mondta: így hát kitudódott a dolog.
Exo 2:15 Mikor Faraó meghallotta ezt a dolgot, kerestette Mózest, hogy megölesse; de Mózes elfutott Faraó elől és Midján földjén állapodott meg, és leült a kútnál.
Exo 2:16 Midján papjának pedig volt hét leánya; azok odamentek és merítettek, és megtöltötték a vályúkat, hogy megitassák atyjuk juhait;
Exo 2:17 de odamentek a pásztorok és elkergették őket. Erre felkelt Mózes és segített nekik, és megitatta juhaikat.
Exo 2:18 Mikor aztán hazamentek atyjukhoz Reuélhez; az azt mondta: Miért jöttetek meg ma ilyen hamar?
Exo 2:19 És azt mondták: Egy egyiptomi férfi kiragadott bennünket a pásztorok kezéből; sőt a merítést is elvégezte helyettünk, és megitatta a juhokat.
Exo 2:20 És azt mondta lányainak: És hol van ő? Mért hagytátok ott azt a férfit? Hívjátok be őt, hogy egyék kenyeret.
Exo 2:21 És Mózes elhatározta, hogy ennél a férfiúnál marad; az pedig Mózesnek adta leányát Cipporát.
Exo 2:22 Mikor annak fia született, ő elnevezte azt Gérsomnak; mert azt mondta: Jövevény voltam idegen országban.
Exo 2:23 És történt az alatt a hosszú idő alatt, hogy mikor meghalt Egyiptom királya, fohászkodtak Izráel fiai a szolgálat miatt és kiáltottak; és felment a szolgálat miatt való segélykiáltásuk az Istenhez. [2-13]
Exo 2:24 Mikor meghallotta Isten nyögésüket; megemlékezett Isten Ábrahámmal , Izsákkal és Jákóbbal való szövetségről.
Exo 2:25 És látta Isten Izráel fiait; és megértette Isten.
Exo 3:1 Mózes pedig pásztor volt ipának, Jitrónak, Midján papjának juhai mellett; és mikor egyszer a sivatagon túl hajtotta a juhokat, eljutott az Isten hegyéhez, Hórebhez.
Exo 3:2 És megjelent neki az Úr angyala a csipkebokorból egy tűzlángban. Mikor látta, hogy a csipkebokor ég a tűzben, de a csipkebokor nem ég el,
Exo 3:3 azt mondta Mózes: Oda kell mennem , hogy lássam ezt a nagy látványt; miért nem ég el a csipkebokor.
Exo 3:4 Mikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, szólította őt Isten a csipkebokorból és azt mondta: Mózes, Mózes. És ő felelt: ímhol vagyok.
Exo 3:5 Akkor azt mondta: Ne jöjj ide közel; húzd le saruikat lábaidról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld.
Exo 3:6 Aztán azt mondta: Én vagyok atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Erre elrejtette arcát Mózes, mert félt az Istenre tekinteni.
Exo 3:7 Továbbá azt mondta az Úr: Látván láttam népem nyomorúságát, mely Egyiptomban van; és robotmestereik miatt való kiáltásukat meghallgattam, mert ismerem fájdalmaikat.
Exo 3:8 Lejöttem tehát, hogy kiragadjam őt Egyiptom kezéből és felvigyem őt abból az országból egy szép és tágas országba, egy tejjel és mézzel folyó országba; a kanaániak, hittiek, emoriak, perizziek, hivviek és jebusziak helyére.
Exo 3:9 Most tehát, miután Izráel fiainak kiáltása eljutott hozzám; sőt láttam is azt a szorongatást, mellyel az egyiptomiak szorítják őket:
Exo 3:10 most tehát eredj és elküldelek téged Faraóhoz; hogy hozd ki az én népemet, Izráel fiait Egyiptomból.
Exo 3:11 Mózes pedig azt mondta az Istennek: Ki vagyok én, hogy Faraóhoz menjek; és hogy kihozzam Izráel fiait Egyiptomból?
Exo 3:12 De azt mondta: Hogy veled leszek, és ez legyen neked annak a jele, hogy én küldtelek téged; és mikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogjátok az Istent imádni.
Exo 3:13 Erre azt mondta Mózes az Istennek: Ha én most elmegyek Izráel fiaihoz és azt mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok; és ők ezt mondják: Mi a neve? mit mondjak nekik?
Exo 3:14 És azt mondta Isten Mózesnek: Vagyok aki vagyok; azután azt mondta: így szólj Izráel fiainak: A Vagyok küldött engem hozzátok.
Exo 3:15 Továbbá azt mondta Isten Mózesnek: így szólj Izráel fiainak: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok; ez az én nevem örökké, és ez az én megszólításom nemzedékről nemzedékre.
Exo 3:16 Eredj el és gyűjtsd össze Izráel véneit és mondd nekik: Az Úr, atyáitok Istene megjelent nekem, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, mondván : Számon vévén számon vettelek titeket és azt, amit veletek Egyiptomban tettek,
Exo 3:17 és azt mondtam : Felviszlek benneteket Egyiptom nyomorúságából a kanaániak, hittiek, emoriak, perizziek, hivviek és jebusziak országába; egy tejjel és mézzel folyó országba.
Exo 3:18 Ha tehát hallgatnak szavadra; menj el te és Izráel vénei Egyiptom királyához, és mondjátok neki: Az Úr, a héberek Istene találkozott velünk, most tehát hadd menjünk el háromnapi útra a sivatagba, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek.
Exo 3:19 Én azonban tudom, hogy nem enged benneteket elmenni Egyiptom királya; erős kézre sem.
Exo 3:20 De majd kinyújtom kezemet és megverem Egyiptomot mindenféle csodáimmal, melyeket benne véghez viszek; így aztán majd elereszt benneteket.
Exo 3:21 És kedvessé teszem ezt a népet az egyiptomiak szemeiben; úgyhogy ha elmentek, ne menjetek üres kézzel,
Exo 3:22 hanem kérjen minden asszony a maga szomszédasszonyától és a házában tartózkodótól ezüstholmikat és aranyholmikat és ruhákat; és adjátok rá fiaitokra és lányaitokra, így fosszátok ki Egyiptomot.
Exo 4:1 Akkor felelt Mózes és azt mondta: Hát ha nem hisznek és nem hallgatnak szavamra; hanem azt mondják: Nem jelent meg neked az Úr?
Exo 4:2 Erre azt mondta neki az Úr: Mi ez a kezedben? És azt mondta: Vessző.
Exo 4:3 És azt mondta: Dobd a földre! Mikor a földre dobta, kígyóvá lett; úgyhogy Mózes menekült előle.
Exo 4:4 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a farkát (mikor kinyújtotta kezét és megfogta, vesszővé lett a kezében);
Exo 4:5 hogy elhiggyék, hogy megjelent neked az Úr, atyáik Istene; Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
Exo 4:6 Továbbá azt mondta neki az Úr: Dugd a kezedet a kebledbe! És bedugta kezét a keblébe. Aztán kihúzta, és íme olyan volt a keze a poklosságtól, mint a hó.
Exo 4:7 Akkor azt mondta: Dugd vissza kezedet a kebledbe! És visszadugta kezét a keblébe. Aztán kihúzta a kebléből, és íme ismét olyan volt, mint a teste.
Exo 4:8 Most már tehát, ha nem hisznek neked, és nem hallgatnak az első jel szavára; majd hallgatnak az utóbbi jel szavára.
Exo 4:9 Hogyha pedig ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra, akkor végy vizet a Nílusból és öntsd a szárazra; és akkor az a víz, amit a Nílusból veszel, vérré lesz a szárazon.
Exo 4:10 Mózes azonban azt mondta az Úrnak: Kérlek Uram , nem vagyok én a szónak embere sem tegnaptól, sem tegnapelőttől, sem attól fogva, hogy szólottál szolgádhoz; mert nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én.
Exo 4:11 Az Úr pedig azt mondta neki: Ki adott szájat az embernek; vagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká; nemde én, az Úr ?
Exo 4:12 Most tehát eredj; és én vele leszek a te száddal, és megtanítalak, mit beszélj.
Exo 4:13 De azt mondta: Kérlek, Uram , küldj, kérlek, olyat, aki által lehet üzenetet küldened.
Exo 4:14 Erre felgerjedt az Úr haragja Mózesre és azt mondta: Hát nincs egy testvéred, Áron, a lévita? Tudom , hogy beszélni majd beszél ő, és már jön is eléd, és ha meglát, örülni fog szívében.
Exo 4:15 Akkor beszélj vele és tedd a szavakat a szájába; én pedig vele leszek a te száddal és az ő szájával, és megtanítalak titeket, mit cselekedjetek.
Exo 4:16 És ő beszéljen a te megbízásodból a néphez úgy, hogy ő legyen neked száj gyanánt, te pedig légy neki Isten gyanánt.
Exo 4:17 Ezt a vesszőt pedig vedd a kezedbe; amellyel majd véghezviszed azokat a jeleket.
Exo 4:18 Akkor elment Mózes és visszatért ipához Jéterhez, és azt mondta neki: Szeretnék elmenni és visszatérni testvéreimhez, akik Egyiptomban vannak, hogy lássam, élnek-e még ; és azt mondta Jitró Mózesnek: Eredj el békességgel.
Exo 4:19 És azt mondta az Úr Mózesnek Midjánban: Eredj, menj vissza Egyiptomba; mert mind meghaltak azok az emberek, akik életedre törtek.
Exo 4:20 Vette tehát Mózes feleségét és fiait, és felültette őket a szamárra, és visszatért Egyiptom földjére; és kezébe vette Mózes az Isten vesszejét.
Exo 4:21 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Mikor elmégy és visszatérsz Egyiptomba, meglásd, hogy azokat a csodákat, melyeket kezedbe tettem, mind véghezvidd a Faraó előtt; én pedig megkeményítem a szívét, és nem fogja elereszteni a népet.
Exo 4:22 Akkor azt mondd Faraónak: így szól az Úr: Az én elsőszülött fiam Izráel.
Exo 4:23 Azt mondtam tehát neked: Ereszd el fiamat, hogy szolgáljon nekem, és vonakodtál őt elereszteni; íme én megölöm a te elsőszülött fiadat.
Exo 4:24 És történt útközben az éjjeli szálláson, hogy reá támadt az Úr és meg akarta őt ölni.
Exo 4:25 Akkor Cippora fogott egy kőkést és levágta fia előbőrét és hozzá értette Mózes lábaihoz; és azt mondta: Mert vérvőlegényem vagy te nekem;
Exo 4:26 mire az Úr megszűnt tőle. Akkor mondta Cippora, hogy „vérvőlegény, a körülmetélésre való tekintettel.
Exo 4:27 És azt mondta az Úr Áronnak: Eredj Mózes elé a sivatagba; és elment, és rátalált az Isten hegyén és megcsókolta őt.
Exo 4:28 Akkor Mózes elmondta Áronnak az Úr minden szavát, melyekkel elküldötte őt; és mindazokat a jeleket, amelyeket reá bízott.
Exo 4:29 Aztán elment Mózes és Áron; és mind összegyűjtötték Izráel fiainak véneit.
Exo 4:30 Mikor Áron elmondott minden szót, amit az Úr szólott Mózesnek; az megcselekedte a jeleket a nép szemei előtt.
Exo 4:31 És a nép hitt; úgyhogy mikor hallották, hogy az Úr meglátogatta Izráel fiait, és hogy meglátta nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak.
Exo 5:1 Ezután pedig bement Mózes és Áron, és azt mondták Faraónak: így szól az Úr, Izráel Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepeljenek nekem a sivatagban.
Exo 5:2 De Faraó azt mondta: Kicsoda az az Úr, akinek én hallgassak szavára, hogy elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat, és Izráelt sem bocsátom el.
Exo 5:3 Erre azt mondták: A héberek Istene találkozott velünk, szeretnénk hát elmenni háromnapi útra a pusztába és áldozni az Úrnak, a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen bennünket pestissel vagy fegyverrel.
Exo 5:4 Egyiptom királya pedig azt mondta nekik: Oh Mózes és Áron, miért szabadítjátok fel a népet munkáitól? Eredjetek robototokra!
Exo 5:5 Aztán azt mondta Faraó: íme sok most a föld népe; hát megszüntetitek rajtuk a robotot. A népet még jobban elnyomják.
Exo 5:6 És parancsolatot adott Faraó azon a napon a nép robotmestereinek és intézőinek, mondván:
Exo 5:7 Többé ne adjatok polyvát a népnek a vályogvetéshez, mint ezelőtt; maguk menjenek és szedegessenek maguknak polyvát.
Exo 5:8 De a megállapított vályogmennyiséget, amit ezelőtt csináltak, rójátok rájuk, ne szállítsátok le; mert lusták ők, azért kiáltoznak mondván : Menjünk, áldozzunk a mi Istenünknek!
Exo 5:9 Legyen a szolgálat nehéz az embereken, hogy azzal legyen dolguk; és ne nézzenek hazug szavakra.
Exo 5:10 És kimentek a nép robotmesterei és intézői és azt mondták a népnek, mondván : így szól Faraó, nem adok nektek polyvát.
Exo 5:11 Menjetek magatok, hozzatok magatoknak polyvát onnét, ahol találtok; mert semmivel sincs lejjebb szállítva munkátok.
Exo 5:12 És elszéledt a nép Egyiptom egész földjén; hogy tarlót szedegessen polyvának.
Exo 5:13 A robotmesterek pedig szorították, mondván: Végezzétek el munkáitokat, minden nap dolgát a maga napján úgy, mint mikor megvolt a polyva.
Exo 5:14 Az Izráel fiai közül való intézőket pedig, akiket Faraó robotmesterei tettek föléjük, verték, mondván : Miért nem végeztétek el a rátok kiszabott vályogvetést sem tegnap, sem ma úgy, mint ezelőtt.
Exo 5:15 És az Izráel fiai közül való intézők elmentek, és kiáltottak Faraóhoz mondván: Miért bánsz így szolgáiddal?
Exo 5:16 Polyvát nem adnak szolgáidnak, mégis azt mondják: Vályogot csináljatok nekünk; most már verik is szolgáidat, így vétkezel néped ellen.
Exo 5:17 Az pedig azt mondta: Lusták vagytok ti, lusták; ezért mondjátok: Menjünk, áldozzunk az Úrnak.
Exo 5:18 Most tehát menjetek, dolgozzatok, és polyvát nem adnak nektek; de a vályogmennyiséget be kell adnotok.
Exo 5:19 Mikor az Izráel fiai közül való intézők ily bajban látták magukat, hogy azt kell mondaniuk: Nem szállíthatjátok lejjebb a rátok eső vályogot, minden nap dolgát a maga napján:
Exo 5:20 akkor bukkantak rá Mózesre és Áronra; akik ott álltak velük szemben, mikor kijöttek Faraótól.
Exo 5:21 És azt mondták nekik: Tekintsen rátok az Úr és ítéljen; kik bennünket utálatosakká tettetek Faraó szemeiben és az ő szolgái szemeiben, hogy fegyvert adjatok a kezükbe, hogy minket megöljenek.
Exo 5:22 Mózes pedig az Úrhoz fordult és azt mondta: Uram , miért tettél rosszat ezzel a néppel, miért küldöttél engem ?
Exo 5:23 Hiszen mióta bementem Faraóhoz, hogy beszéljek a te nevedben, azóta bánik rosszul ezzel a néppel; megmenteni pedig nem mentetted meg népedet.
Exo 6:1 Erre azt mondta az Úr Mózesnek: Most lásd meg, mit csinálok Faraóval; mert erős kézre elereszti őket, és erős kézre kiűzi őket országából.
Exo 6:2 És szólott Isten Mózeshez; és azt mondta neki: Én vagyok az Úr.
Exo 6:3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak is megjelentem mint Mindenható Isten; de az én Úr nevemen nem voltam ismeretes előttük.
Exo 6:4 Fel is állítottam velük szövetségemet, hogy nekik adom Kanaán földjét; jövevénységük földjét, melyen jövevények voltak.
Exo 6:5 És én vagyok az is, aki meghallottam Izráel fiainak nyögését, akiket az egyiptomiak rabszolgaságban tartanak; és megemlékeztem szövetségemről.
Exo 6:6 Tehát mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az Úr, és kihozlak titeket Egyiptom robotja alól, kiragadlak titeket rabszolgaságukból; és megváltalak benneteket kinyújtott karral és nagy ítéletekkel.
Exo 6:7 És népemmé fogadlak titeket, és Istenetekké leszek néktek; és megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom robotja alól.
Exo 6:8 És beviszlek titeket arra a földre, melyre nézve felemeltem kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt; és nektek adom azt örökségül, én vagyok az Úr.
Exo 6:9 És ekképpen szólott Mózes Izráel fiaihoz; de nem hallgattak Mózesre kislelkűségből, és a kemény szolgálat miatt.
Exo 6:10 Akkor így szólt az Úr Mózeshez, mondván:
Exo 6:11 Menj be, szólj Faraónak, Egyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel fiait országából.
Exo 6:12 De így szólt Mózes az Úr előtt, mondván: íme Izráel fiai nem hallgattak rám, hát hogyan hallgatna rám Faraó, mikor én nehéz ajkú vagyok?
Exo 6:13 Akkor Mózeshez és Áronhoz beszélt az Úr, és kirendelte őket Izráel fiaihoz és Faraóhoz, Egyiptom királyához; hogy hozzák ki Izráel fiait Egyiptom országából.
Exo 6:14 Ezek őscsaládjaik fejei: Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének fiai Hanok, Pallu, Hecron és Karmi, ezek Rúben nemzetségei.
Exo 6:15 És Simeon fiai Jemuél, Jámin, Ohad , Jákin, Cohar és Saul, a kanaáni nő fia; ezek Simeon nemzetségei.
Exo 6:16 És ezek Lévi fiainak nevei leszármazásuk szerint: Gérson, Kehát és Merári; Lévi életének esztendei pedig százharminchét esztendő.
Exo 6:17 Gérson fiai Libni és Simei, nemzetségeik szerint.
Exo 6:18 Kehát fiai Amrám, Jichár, Hebron és Uzziél; Kehát életének esztendei pedig százharminchárom esztendő.
Exo 6:19 Merári fiai pedig Mahli és Músi; ezek a Lévi nemzetségei leszármazásuk szerint.
Exo 6:20 És Amrám elvette nagynénjét Jókebedet feleségül, és az szülte neki Áront és Mózest; Amrám életének esztendei pedig százharminchét esztendő.
Exo 6:21 Jichár fiai: Kórah, Nefeg és Zikri.
Exo 6:22 És Uzziél fiai: Misáél, Elcáfán és Szitri.
Exo 6:23 Áron pedig feleségül vette Elisebát, Amminádáb leányát, Nahsón nővérét; az szülte neki Nádábot, Abihút, Eleázárt és Itámárt.
Exo 6:24 És Kórah fiai Asszír, Elkáná és Abiászáf; ezek a kórahiak nemzetségei.
Exo 6:25 Eleázár pedig, Áron fia, a Putiél leányai közül vett magának feleséget, az szülte neki Pinhászt. Ezek a léviek családfői nemzetségeik szerint.
Exo 6:26 Ez Áron és Mózes; akiknek azt mondta az Úr: Hozzátok ki Izráel fiait Egyiptom országából seregeik szerint.
Exo 6:27 Ők azok, akik szólottak Faraónak, Egyiptom királyának, hogy kihozzák Izráel fiait Egyiptomból; azaz Mózes és Áron. Mózes és Áron újabb küldetése Faraóhoz
Exo 6:28 Történt pedig, hogy amely napon szólt az Úr Mózesnek Egyiptom földjén,
Exo 6:29 így szólt az Úr Mózesnek, mondván : Én vagyok az Úr; beszélj el Faraónak, Egyiptom királyának mindent, amit én beszéltem neked.
Exo 6:30 De megmondta Mózes az Úr előtt: íme én nehéz ajkú vagyok, hát hogyan hallgatna énrám Faraó?
Exo 7:1 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Nézd, én Istenné teszlek téged Faraó előtt; és testvéred, Áron, legyen a prófétád.
Exo 7:2 Te beszélj meg vele mindent, amit parancsolok neked; Áron pedig, a testvéred, beszélje meg Faraóval, hogy bocsássa el Izráel fiait országából.
Exo 7:3 Én pedig megkeményítem Faraó szívét; hogy megsokasítsam jeleimet és csodáimat Egyiptom országában;
Exo 7:4 és nem hallgat rátok Faraó. Akkor ráteszem kezemet Egyiptomra; és kihozom seregeimet, népemet, az Izráel fiait Egyiptom országából nagy ítéletekkel.
Exo 7:5 És majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, mikor kinyújtom kezemet Egyiptomra; és kihozom Izráel fiait őközülük.
Exo 7:6 És megcselekedte Mózes és Áron; amint parancsolta nekik az Úr, úgy cselekedtek.
Exo 7:7 És Mózes nyolcvan esztendős volt, Áron pedig nyolcvanhárom; mikor Faraóval beszéltek.
Exo 7:8 Így szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván :
Exo 7:9 Ha beszél veletek Faraó és azt mondja: Tegyetek magatok mellett csodát; akkor mondd Áronnak: Fogd a vessződet és vesd Faraó elé, kígyóvá lesz.
Exo 7:10 Mikor aztán bement Mózes és Áron Faraóhoz, úgy cselekedtek, amint az Úr parancsolta; és mikor Áron Faraó elé és szolgái elé vetette vesszejét, az kígyóvá lett.
Exo 7:11 Akkor Faraó is hívatta a bölcseket és varázslókat; és úgy cselekedtek azok is, Egyiptom írástudói, az ő titkos mesterségükkel:
Exo 7:12 mindenik eldobta vesszejét, és azok kígyókká lettek (és Áron vesszeje elnyelte az ő vesszeiket):
Exo 7:13 Faraó szíve tehát szilárd maradt, és nem hallgatott rájuk; amiképpen az Úr szólott.
Exo 7:14 És azt mondta az Úr Mózesnek: Nehéz a Faraó szíve; vonakodik elbocsátani a népet.
Exo 7:15 Eredj Faraóhoz reggel, olyankor szokott kimenni a vízre, és állj elébe a Nílus partján; a vesszőt pedig, mely kígyóvá változott, fogd a kezedbe.
Exo 7:16 És mondd neki: Az Úr, a héberek Istene elküldött engem hozzád, mondván: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem a sivatagban; de íme nem engedelmeskedtél mostanig.
Exo 7:17 Így szól az Úr: Erről ismered meg, hogy én vagyok az Úr: hogy én ráütök ezzel a vesszővel, mely a kezemben van, a vízre, mely a Nílusban van, és vérré változik.
Exo 7:18 És a halak, melyek a Nílusban vannak, meghalnak, és a Nílus megbüdösödik; úgyhogy az egyiptomiak utálnak vizet inni a Nílusból.
Exo 7:19 És azt mondta az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Fogd vessződet és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizeire, folyóikra, csatornáikra, tavaikra és minden vízgyűjtőikre, hogy vérré legyenek; és legyen vér Egyiptom egész országában, a faedényekben is, a kőedényekben is.
Exo 7:20 És úgy cselekedett Mózes és Áron, amint az Úr parancsolta, és felemelte vesszejét és megütötte a vizet, mely a Nílusban volt, Faraó szemei előtt és szolgáinak szemei előtt; és vérré változott a víz, mind ami a Nílusban volt.
Exo 7:21 És a halak, melyek a Nílusban voltak, meghaltak, és megbüdösödött a Nílus, úgyhogy az egyiptomiak nem tudtak vizet inni a Nílusból; a vér pedig fellépett Egyiptom egész földjén.
Exo 7:22 Akkor Egyiptom írástudói cselekedtek úgy az ő titkos mesterségükkel; és Faraó szíve szilárd maradt és nem hallgatott rájuk, mint ahogyan az Úr szólott.
Exo 7:23 És megfordult Faraó és hazament; és ezt sem vette a szívére.
Exo 7:24 Egész Egyiptom pedig a Nílus körül ásott ivóvizet; mert a Nílus vizéből nem tudtak inni.
Exo 7:25 Így telt el hét nap; miután az Úr megverte a Nílust.
Exo 8:1 És azt mondta az Úr Mózesnek: Menj be Faraóhoz; és mondd neki: így szól az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem.
Exo 8:2 Ha pedig vonakodol elbocsátani; akkor én megverem egész határodat békákkal.
Exo 8:3 Békáktól nyüzsög majd a Nílus, és felmásznak és bemennek a házadba, a hálószobádba és az ágyadra; és szolgáid és néped házába, és sütőkemencéidbe és sütőteknőidbe.
Exo 8:4 Sőt reád, népedre és minden szolgádra felmásznak a békák.
Exo 8:5 Aztán azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet vessződdel a folyókra, a csatornákra és a tavakra; és hozd fel a békákat Egyiptom földjére.
Exo 8:6 És Áron kinyújtotta kezét Egyiptom vizeire; és feljöttek a békák és elborították Egyiptom földjét.
Exo 8:7 Akkor az írástudók cselekedtek úgy az ő titkos mesterségükkel; ők is felhozták a békákat Egyiptom földjére.
Exo 8:8 És hívatta Faraó Mózest és Áront, és azt mondta: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el a békákat rólam és népemről; akkor elbocsátom a népet, hogy áldozzanak az Úrnak.
Exo 8:9 Mózes pedig azt mondta Faraónak: Mikorra parancsolja Felséged, hogy könyörögjek érted, szolgáidért és népedért, hogy kiirtsa tőled a békákat, és házaidból; csak a Nílusban maradjanak?
Exo 8:10 És azt mondta: Holnapra; amire ő azt mondta: Amint parancsolod, hogy megtudd, hogy nincs olyan, mint az Úr, a mi Istenünk.
Exo 8:11 Tehát eltávoznak a békák tőled és házaidból, szolgáidtól és népedtől; csak a Nílusban maradnak meg.
Exo 8:12 Mikor aztán Mózes és Áron elment Faraótól; kiáltott Mózes az Úrhoz a békák miatt, melyeket Faraóra bocsátott.
Exo 8:13 Az Úr pedig Mózes beszéde szerint cselekedett; és kivesztek a békák a házakból, az udvarokból és a mezőkről.
Exo 8:14 És felhalmozták őket rakásonként úgy, hogy bűzlött az ország.
Exo 8:15 Ekkor látta Faraó, hogy meglett a könnyebbülés, tehát megkeményítette szívét és nem hallgatott rájuk; mint ahogyan az Úr szólott.
Exo 8:16 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyújtsd ki vessződet és üsd meg a föld porát; hogy szúnyoggá legyen Egyiptom egész országában.
Exo 8:17 És úgy cselekedtek, és mikor Áron kinyújtotta kezét vesszejével és megütötte a föld porát, fellépett a szúnyog emberen és barmon; a föld minden pora szúnyoggá lett Egyiptom egész országában.
Exo 8:18 Akkor az írástudók cselekedtek úgy az ő titkos mesterségükkel, hogy előhozzák a szúnyogokat, de nem bírták. Mikor a szúnyog emberen és barmon fellépett,
Exo 8:19 azt mondták az írástudók Faraónak, Isten ujja ez. De Faraó szíve szilárd maradt, és nem hallgatott rájuk, mint ahogyan az Úr szólott.
Exo 8:20 Azt mondta az Úr Mózesnek: Reggel kelj fel korán és állj Faraó elé, olyankor szokott a vízre kimenni; és mondd neki: így szól az Úr: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem.
Exo 8:21 Mert ha nem bocsátod el az én népemet, akkor én reád bocsátom és szolgáidra és népedre és házaidra a kutyalegyet; és megtelnek Egyiptom házai a kutyaléggyel, még a talaj is, melyen vannak.
Exo 8:22 De külön veszem azon a napon Gósen földjét, amelyen az én népem áll, hogy ott ne legyen kutyalégy; avégre, hogy megtudd, hogy én, az Úr, az országban vagyok,
Exo 8:23 és váltságot teszek az én népem között és a te néped között. Holnapra meglesz ez a jel.
Exo 8:24 És ekképpen cselekedett az Úr, és tömeges kutyalégy jött Faraó házára és szolgái házára; és Egyiptom egész földjére, úgyhogy tönkrement az ország a kutyalégy folytán.
Exo 8:25 Akkor Faraó hívatta Mózest és Áront: Menjetek, áldozzatok Isteneteknek az országban.
Exo 8:26 De Mózes azt mondta: Nem helyes így cselekedni, mert utálat az egyiptomiak előtt, amit mi áldozunk az Úrnak, a mi Istenünknek; ha a szemeik előtt áldoznánk olyat, ami utálat az egyiptomiaknak, vajon nem köveznének-e meg bennünket?
Exo 8:27 Három napi útra kell mennünk a sivatagba; hogy úgy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek, amint mondja nekünk.
Exo 8:28 És azt mondta Faraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok az Úrnak, a ti Isteneteknek a sivatagban, csak nagyon messze ne menjetek; imádkozzatok érettem.
Exo 8:29 Mózes pedig azt mondta: íme én kimegyek tőled és imádkozom az Úrhoz, és eltávozik a kutyalégy Faraótól, szolgáitól és népétől holnap; csak többé meg ne csaljon Faraó, hogy nem bocsátja el a népet áldozni az Úrnak.
Exo 8:30 Azzal kiment Mózes Faraótól; és imádkozott az Úrhoz.
Exo 8:31 Az Úr pedig Mózes beszéde szerint cselekedett, és eltávolította a kutyalegyet Faraótól, szolgáitól és népétől, nem maradt egy sem.
Exo 8:32 De Faraó ezúttal is megkeményítette szívét; és nem bocsátotta el a népet.
Exo 9:1 És azt mondta az Úr Mózesnek: Menj be Faraóhoz; és szólj neki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem.
Exo 9:2 Mert ha vonakodol elbocsátani; és tovább tartóztatod őket:
Exo 9:3 akkor az Úr keze lesz jószágodon, mely a mezőn van, a lovakon, a szamarakon, a tevéken, a marhákon és a juhokon igen súlyos dögvésszel.
Exo 9:4 De különbséget tesz az Úr Izráel jószága között és Egyiptom jószága között; és mindabból, ami Izráel fiaié, egy sem hal meg.
Exo 9:5 Aztán határidőt állapított meg az Úr, mondván: Holnap cselekszi meg az Úr ezt a dolgot az országban.
Exo 9:6 Meg is cselekedte az Úr ezt a dolgot másnap, és meghalt Egyiptomnak minden jószága; Izráel fiainak jószágából pedig nem halt meg egy sem.
Exo 9:7 Mikor Faraó elküldött, és kitűnt, hogy még egy sem halt meg Izráel jószágából: akkor is kemény maradt Faraó szíve, és nem bocsátotta el a népet.
Exo 9:8 És azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Vegyetek egy tele összmarék kemencehamut; és szórja azt Mózes az égre Faraó szemei előtt,
Exo 9:9 és porfelhővé lesz Egyiptom egész földje felett; mely az emberen és a barmon gennyedésbe fakadó gyulladássá lesz Egyiptom egész földjén.
Exo 9:10 Vették tehát a kemencehamut és Faraó elé álltak, és Mózes az égre szórta azt; és gennyedésbe fakadó gyulladás lett az emberen és a barmon.
Exo 9:11 És nem bírtak az írástudók Mózes elé állni a gyulladás miatt; mert fellépett a gyulladás az írástudókon és minden egyiptomin.
Exo 9:12 És szilárddá tette az Úr Faraó szívét, úgyhogy nem hallgatott rájuk; mint ahogyan szólott az Úr Mózesnek.
Exo 9:13 És azt mondta az Úr Mózesnek: Reggel kelj fel korán és állj Faraó elé; és mondd neki: így szól az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem.
Exo 9:14 Mert ezúttal rábocsátom minden csapásomat szívedre, szolgáidra és népedre; hogy megtudd, hogy az egész földön nincsen olyan, mint én.
Exo 9:15 Hiszen most kinyújthattam volna kezemet és megverhettelek volna téged és népedet a dögvésszel; úgyhogy eltöröltettél volna a földről:
Exo 9:16 de életben hagytalak azért, hogy megmutassam neked erőmet; és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
Exo 9:17 Te még akadályt állítasz népem elé; és nem bocsátod el őket?
Exo 9:18 íme én holnap ilyenkor oly igen súlyos jégesőt adok; amilyen nem volt Egyiptomban megalapításának napjától mostanig.
Exo 9:19 Most tehát küldj el és menekítsd be nyájadat és mindenedet, amid a mezőn van; az az ember és az a barom, mely a mezőn lesz és nem gyűjtetik be a házba, hanem rájuk esik a jégeső, mind meghal.
Exo 9:20 Aki félte az Úr beszédét Faraó szolgái közül; az bemenekítette szolgáit és nyáját a házakba.
Exo 9:21 Aki pedig nem vette szívére az Úr beszédét; hát az a mezőn hagyta szolgáit és nyáját.
Exo 9:22 És azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégeső Egyiptom egész országában: az emberre, a baromra és a mezőnek minden füvére Egyiptom földjén.
Exo 9:23 Akkor Mózes kinyújtotta vesszejét az égre, és az Úr mennydörgést és jeget támasztott és tűz szállt a földre; így hullatott az Úr jégesőt Egyiptom földjére.
Exo 9:24 És igen súlyos jégeső volt, és egymásba fogózkodó tűz a jégeső között; amilyen nem volt Egyiptom egész földjén, mióta nemzetté lett.
Exo 9:25 És agyonvert a jégeső Egyiptom egész földjén mindent, a mi a mezőn volt, embertől baromig; és a mezőnek minden növényét leverte a jégeső, és a mezőnek minden fáját összetörte.
Exo 9:26 Csak Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai voltak.
Exo 9:27 Akinek pedig Akkor elküldött Faraó és hívatta Mózest és Áront és azt mondta nekik: Hibáztam ezúttal; az Úr az, akinek igaza van, én pedig, és az én népem vagyunk a hibásak.
Exo 9:28 Imádkozzatok az Úrhoz, hogy legyen már elég a mennydörgés és jégeső; és akkor én elbocsátlak titeket és nem kell tovább maradnotok.
Exo 9:29 Erre Mózes azt mondta neki: Mihelyt kimegyek a városból, kiterjesztem kezeimet az Úrhoz: a dörgések megszűnnek és a jégeső nem esik tovább, hogy megtudd, hogy az Úré a föld.
Exo 9:30 Bár tudom, hogy te és szolgáid még nem féltek az Úr Istentől.
Exo 9:31 (A lent pedig és az árpát elverte a jég; mert az árpa kalászban volt, a len pedig virágjában:
Exo 9:32 de a búzát és a tönkölyt nem verte el; mert azok késeiek.)
Exo 9:33 És mikor kiment Mózes Faraótól a városból, kiterjesztette kezeit az Úrhoz; erre megszűnt a dörgés és a jég, és eső nem ömlött a földre.
Exo 9:34 Mikor látta Faraó, hogy megszűnt az eső, a jég és a dörgés, folytatta hibáját:
Exo 9:35 megkeményítette a szívét ő és szolgái. Szilárd maradt tehát Faraó szíve és nem bocsátotta el Izráel fiait; amiképpen szólott az Úr Mózes által.
Exo 10:1 És azt mondta az Úr Mózesnek: Menj be Faraóhoz; mert én azért keményítettem meg az ő szívét és szolgáinak szívét, hogy felállítsam közöttük ezeket a jeleimet.
Exo 10:2 Éspedig avégre, hogy elbeszéld fiadnak és fiad fiának hallatára, amint én Egyiptommal elbántam, és jeleimet, melyeket felállítottam köztük; hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Exo 10:3 És bement Mózes és Áron Faraóhoz és azt mondták neki: így szól az Úr, a héberek Istene: Meddig vonakodol magadat előttem megalázni? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem.
Exo 10:4 Mert ha te vonakodol elbocsátani népemet; akkor én holnap sáskát hozok határodra.
Exo 10:5 És elborítja a föld színét úgy, hogy nem lehet majd a földet látni; és megemészti azt a megmentett maradványt, ami megmaradt nektek a jégeső után, és megemészti minden fátokat, mely a mezőn nő.
Exo 10:6 És betöltik a te házaidat és minden szolgádnak házait és egész Egyiptom házait, amit nem láttak atyáid, sem atyáidnak atyái amióta a földön vannak a mai napig; ezzel megfordult és kiment Faraótól.
Exo 10:7 Akkor Faraó szolgái azt mondták neki: Meddig legyen ez nekünk kelepce gyanánt? Bocsásd el ezeket az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak, az ő Istenüknek! Még most sem veszed észre, hogy el van veszve Egyiptom?
Exo 10:8 Akkor visszavitték Mózest és Áront Faraóhoz, ki azt mondta nekik: Menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek; kik azok, akik elmennek?
Exo 10:9 Mózes pedig mondta: Ifjastól és vénestől megyünk; fiastól és lányostól, juhostól és marhástól megyünk, mert jahveünnepünk van nekünk.
Exo 10:10 Erre azt mondta nekik: Úgy legyen veletek Jahve, amint én elbocsátalak benneteket gyermekestül! Vigyázzatok, mert valami rosszra igyekeztek!
Exo 10:11 Nem úgy: menjetek el ti, férfiak és szolgáljatok az Úrnak, mert ti ezt követeltétek; ezzel elűzték őket Faraó színe elől.
Exo 10:12 És azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom földjén a sáskára, hogy szálljon fel Egyiptom földjére; és eméssze meg a mező minden növényét, egyáltalán mindent, amit a jégeső meghagyott.
Exo 10:13 És kinyújtotta Mózes a vesszejét Egyiptom földjére, az Úr pedig keleti szelet hajtott az országba azon az egész napon és egész éjszakán; a reggel eljött, és a keleti szél felemelte a sáskát.
Exo 10:14 És felszállt a sáska Egyiptom egész földje fölött, és letelepedett Egyiptom egész határában; nagyon tömegesen, előtte nem volt olyan sáska, mint az, sem utána nem lesz olyan.
Exo 10:15 És elborította az egész föld színét úgy, hogy nem látszott a föld, és megemésztette a földnek minden növényét és a fa minden gyümölcsét, amit a jégeső meghagyott; és nem maradt semmi zöld a fán, sem a mezei növényen Egyiptom egész országában.
Exo 10:16 Akkor hamar hívatta Faraó Mózest és Áront; és azt mondta: Hibáztam az Úrral, a ti Istenetekkel és veletek szemben.
Exo 10:17 És most, bocsásd meg, kérlek, hibámat csak ez egyszer, és imádkozzatok az Úrnak a ti Isteneteknek, hogy csak ezt a halált fordítsa el rólam.
Exo 10:18 Mikor kiment Faraóhoz és imádkozott az Úrhoz:
Exo 10:19 igen erős nyugati szelet fordított, és felemelte a sáskát és belevágta a Sástengerbe; egy sáska nem maradt Egyiptom egész határában.
Exo 10:20 De szilárddá tette az Úr Faraó szívét; és nem bocsátotta el Izráel fiait.
Exo 10:21 És azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy sötétség támadjon Egyiptom földjén úgy, hogy tapintsák a sötétséget.
Exo 10:22 És kinyújtotta Mózes a kezét az égre; és sűrű sötétség támadt Egyiptom egész országában három napig.
Exo 10:23 Nem látta egyik ember a másikat, és senki nem kelt fel helyéből három napig; de Izráel fiainak mindenütt világosság volt a lakhelyükön.
Exo 10:24 Akkor hívatta Faraó Mózest és azt mondta: Menjetek, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és marháitok maradjanak; kicsinyeitek is veletek mehetnek.
Exo 10:25 De Mózes azt mondta: Neked is kell vágóáldozatokat és égő áldozatokat kezünkbe adnod, hogy megkészítsük az Úrnak, a mi Istenünknek;
Exo 10:26 és a mi jószágunknak is velünk kell jönnie, nem maradhat el egy körömnyi sem, mert kell belőle vennünk az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálatára; mi ugyanis nem tudhatjuk, mivel kell szolgálnunk az Urat, míg oda nem érkezünk.
Exo 10:27 És szilárddá tette az Úr Faraó szívét; és nem akarta őket elbocsátani.
Exo 10:28 És azt mondta neki Faraó: Eredj előlem! Vigyázz magadra, többé színemet ne lásd, mert amely napon színemet meglátod, meghalsz.
Exo 10:29 Mire Mózes azt mondta: így mondtad; többé már nem látom színedet.
Exo 11:1 És azt mondta az Úr Mózesnek: Még egy csapást hozok Faraóra és Egyiptomra, azután el fog titeket bocsátani innen; mikor ő elbocsát, végleg kiűz titeket innen kergetve.
Exo 11:2 Beszélj hát a nép hallatára, hogy kérjenek kölcsön, minden férfi a maga barátjától és minden asszony a maga barátnőjétől ezüstholmikat és aranyholmikat.
Exo 11:3 Az Úr pedig kedvessé tette a népet Egyiptom szemeiben; az a férfiú is, Mózes, igen nagy volt Egyiptom országában Faraó szolgái előtt és a nép előtt.
Exo 11:4 És azt mondta Mózes: így szól az Úr: Éjfélkor én kivonulok Egyiptomnak közepette.
Exo 11:5 Akkor meghal minden elsőszülött Egyiptom országában, a Faraó elsőszülöttjétől kezdve, aki az ő királyi székén ül, a szolgáló elsőszülöttjéig, aki a kézimalom mögött van; a baromnak is minden első fajzása.
Exo 11:6 Akkor olyan nagy kiáltás lesz Egyiptom egész országában; amelyhez hasonló nem volt, és amelyhez hasonló nem lesz többet.
Exo 11:7 De Izráel fiai közül a kutya sem ölti ki a nyelvét senkire, embertől baromig; hogy megtudjátok, hogy különbséget tesz az Úr Egyiptom között és Izráel között.
Exo 11:8 Akkor majd lejönnek ezek a te szolgáid hozzám mind, és leborulnak előttem mondván: Menj ki te és az egész nép, mely téged követ; akkor fogok aztán kimenni. Ezzel kiment Faraótól lángoló haraggal.
Exo 11:9 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Nem fog rátok hallgatni Faraó; hogy megsokasodjanak csodáim Egyiptom országában.
Exo 11:10 így Mózes és Áron megcselekedték mindezeket a csodákat Faraó előtt; de az Úr szilárddá tette Faraó szívét, és nem bocsátotta el Izráel fiait országából.
Exo 12:1 És azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom országában, mondván:
Exo 12:2 Ez a hónap a ti kezdő hónapotok; első nektek az év hónapjai között.
Exo 12:3 Szóljatok Izráel egész közösségéhez, mondván: Ennek a hónapnak a tizedikén: akkor vegyen magának bárányt mindenitek nemzetségenként, egy bárányt egy családra.
Exo 12:4 De ha kicsiny a család egy bárányra, akkor a házához legközelebbi szomszédjával együtt vegyen, a lelkek számításba vételével; kit-kit amennyit eszik, aszerint vegyetek számításba a bárányra.
Exo 12:5 Bárányotok hibátlan, hím, egyéves legyen; a juhok vagy a kecskék közül vegyétek.
Exo 12:6 És legyen nálatok őrizetben ennek a három hónapnak tizennegyedik napjáig; akkor vágjátok le azt, Izráel közönségének egész gyülekezete, napszálltakor.
Exo 12:7 És vegyenek a vérből és tegyenek a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokon a házakon, amelyekben azt megeszik.
Exo 12:8 Aztán egyék meg a húst azon éjjel; tűzön sülve, kovásztalan kenyérrel, keserű füvekkel egyék meg azt.
Exo 12:9 Ne egyetek belőle nyersen vagy főve, vízben megfőzve; hanem tűzön sülve, feje lábszáraival és belső részeivel együtt.
Exo 12:10 És ne hagyjatok belőle reggelre; ami pedig megmarad belőle reggelre, tűzben égessétek el.
Exo 12:11 És így egyétek azt: derekaitok felövezve, saruitok lábaitokon, és pálcátok kezetekben; és kapkodó sietséggel egyétek azt, az Úr átvonulása az.
Exo 12:12 Mert átvonulok Egyiptom földjén ezen az éjszakán, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén embertől baromig; és Egyiptom minden Istene felett ítéletet tartok, én vagyok az Úr.
Exo 12:13 Akkor a vér jelül lesz nektek azokon a házakon, melyekben lesztek, hogy ha látom a vért, elvonulok mellettetek; és nem lesz rajtatok csapás, mely elpusztítana, mikor én ölök Egyiptom földjén.
Exo 12:14 És legyen ez a nap nálatok emlékezetben, és ünnepeljétek meg azt az Úr ünnepéül; nemzedékről nemzedékre örök törvényül ünnepeljétek meg azt.
Exo 12:15 Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek, legalább az első napon távolítsátok el a kovászt házaitokból; mert aki kovászost eszik az első naptól a hetedik napig, az olyan lélek mind irtassék ki Izráelből.
Exo 12:16 Továbbá az első napon templomi gyülekezet, a hetedik napon is templomi gyülekezet legyen számotokra; semmi munkát ne végezzenek azokon, csak amit minden léleknek enni kell, csupán azt készítsék el nektek.
Exo 12:17 Megtartsátok azért a kovásztalan kenyerek ünnepét, mert ugyanezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptom országából; tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre örök törvényül.
Exo 12:18 Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján este egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estéjéig.
Exo 12:19 Hét napig ne legyen kovász házaitokban; mert aki kovászosat eszik, az olyan lélek irtassék ki mind Izráel közönségéből, akár jövevény, akár az ország törzsökös polgára.
Exo 12:20 Semmi kovászosat ne egyetek; minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
Exo 12:21 Akkor szólította Mózes Izráel véneit mind, és azt mondta nekik: Szakítsatok ki és fogjatok egy juhot nemzetségenként, és vágjátok le a húsvéti bárányt.
Exo 12:22 Aztán vegyetek egy kötés izsópot, mártsátok a vérbe, mely a tálban van, és értessetek a szemöldökfához és a két ajtófélfához a vérből, mely a szilkében van; közületek pedig senki ki ne menjen házának ajtaján reggelig.
Exo 12:23 Mikor átvonul az Úr Egyiptomot megverni, és látja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán; akkor átvonul az Úr az ajtó előtt, és nem engedi, hogy az öldöklő bemenjen házaitokba ölni.
Exo 12:24 És megtartsátok ezt a beszédet: örök törvényül magadnak és fiaidnak.
Exo 12:25 És mikor majd bemégy arra a földre, melyet nektek ad az Úr, amiképpen szólott: akkor is tartsátok meg ezt a szolgálatot.
Exo 12:26 És ha akkor azt mondják nektek fiaitok: Mi ez a szolgálat nektek?
Exo 12:27 Majd azt mondjátok: Pászkaáldozat ez az Úrnak, hogy átvonult Izráel fiainak házai előtt Egyiptomban, mikor megverte Egyiptomot, a mi házainkat pedig megmentette; erre meghajtotta magát a nép és leborult.
Exo 12:28 Mikor aztán elmentek, megcselekedték Izráel fiai; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedtek.
Exo 12:29 És történt éjfélkor, hogy az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén Faraó elsőszülöttjétől fogva, aki az ő királyi székén ült, a fogoly elsőszülöttjéig, aki a börtönben volt; a baromnak is minden első fajzását.
Exo 12:30 És felkelt Faraó azon az éjszakán, ő és szolgái mind, és egész Egyiptom, és lett nagy kiáltás Egyiptomban; mert nem volt ház, ahol nem volt halott.
Exo 12:31 És hívatta Mózest és Áront éjjel, és azt mondta: Keljetek fel, menjetek ki népem közül ti is, Izráel fiai is; és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, mint ahogyan beszéltetek.
Exo 12:32 Juhaitokat is, marháitokat is vigyétek, mint ahogyan beszéltetek, és menjetek; és kérjetek áldást rám is.
Exo 12:33 Úgyhogy Egyiptom szorította a népet, hogy hamar kiküldje őket az országból; mert azt mondták: Mindnyájan meghalunk.
Exo 12:34 És felvette a nép a tésztáját, mielőtt megkelt volna; sütőteknőiket köpönyegeikbe kötve a vállukra.
Exo 12:35 Aztán úgy tettek Izráel fiai, mint Mózes mondta: az egyiptomiaktól ezüstholmikat és aranyholmikat kértek kölcsön, és ruhákat.
Exo 12:36 Az Úr pedig kedvessé tette a népet Egyiptom szemeiben, és kölcsönöztek nekik; és kifosztották Egyiptomot.
Exo 12:37 És elindultak Izráel fiai Ramszeszből Szukkótba; mintegy hatszázezer gyalogos, csak a férfiak, kicsinyeken kívül.
Exo 12:38 Sok elegy nép is ment fel velük; és juh és marha, igen tömeges jószág.
Exo 12:39 És a tésztából, melyet Egyiptomból kihoztak, kovásztalan lepényeket sütöttek, mert nem volt megkelve; mert úgy űzték ki őket Egyiptomból, hogy nem késlekedhettek, így útravalót sem készíthettek maguknak.
Exo 12:40 Izráel fiainak lakása pedig, ameddig Egyiptomban laktak: négyszázharminc esztendő volt.
Exo 12:41 Mikor pedig a négyszázharminc esztendőnek vége volt: ugyanezen a napon vonultak ki az Úrnak minden seregei Egyiptom országából.
Exo 12:42 Vigyázás éjszakája volt az az Úrnak, hogy kihozza őket Egyiptom országából; az ez az éjszaka az Úrnak, vigyázás Izráelnek minden fiára nemzedékről nemzedékre.
Exo 12:43 És azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a húsvéti bárány törvénye: Senki idegen ne egyen belőle;
Exo 12:44 de mindenkinek minden pénzen vett szolgája ehetik belőle akkor, ha körülmetélted őt.
Exo 12:45 Zsellér és napszámos ne egyen belőle.
Exo 12:46 Egy házban egyék meg, ne vígy ki a húsból a házon kívülre; és csontot ne törjetek abban.
Exo 12:47 Izráel egész közönsége készítse el azt.
Exo 12:48 És ha jövevény tartózkodik nálad és húsvéti bárányt készít az Úrnak, metélkedjék körül minden férfia, és akkor közeledjen, hogy azt elkészítse, akkor olyan lesz, mint az ország törzsökös polgára; de senki körülmetéletlen ne egyen belőle.
Exo 12:49 Egy törvénye legyen a törzsökös polgárnak; és a jövevénynek, aki köztetek tartózkodik.
Exo 12:50 És megcselekedték Izráel fiai mindnyájan; amint parancsolta az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedtek.
Exo 12:51 És ugyanezen a napon történt: hogy kihozta az Úr Izráel fiait Egyiptom országából seregeik szerint.
Exo 13:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Exo 13:2 Szentelj nekem minden elsőszülöttet; minden méhmegnyitó Izráel fiai között, emberben és baromban: az enyém.
Exo 13:3 És azt mondta Mózes a népnek: Emlékezzetek meg erről a napról, melyen kijöttetek Egyiptomból, a rabszolgák házából, mert keze erejével hozott ki az Úr titeket innét; tehát nem szabad kovászost enni.
Exo 13:4 Ma vonultok ki; az Abíb hónapban.
Exo 13:5 És ha majd bevisz téged az Úr a kanaániak, hittiek, emoriak, hivviek és jebusziak földjére, melyre nézve megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, egy tejjel és mézzel folyó földre: akkor ezt a szolgálatot ebben a hónapban végezd.
Exo 13:6 Hét nap egyél kovásztalan kenyeret; és a hetedik napon ünnep legyen az Úrnak.
Exo 13:7 Kovásztalan kenyeret kell enni ezen a hét napon; és színét se lásd kovászosnak, és színét se lásd kovásznak egész határodban.
Exo 13:8 És jelentsd ki fiadnak azon a napon, mondván: Ez azért van, amit az Úr cselekedett velem, mikor kijöttem Egyiptomból.
Exo 13:9 És legyen neked jelül a kezeden és emlékjelül a szemeid között, hogy így az Úr tanítása legyen a szádban; hogy erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból.
Exo 13:10 Tartsd meg azért ezt a törvényt a maga kitűzött idejében évről évre.
Exo 13:11 És ha majd bevisz téged az Úr a kanaániak földjére, mint ahogy megesküdött neked és atyáidnak, és neked adja azt:
Exo 13:12 akkor szolgáltass át minden méhmegnyitót az Úrnak; és amit neked barmaid fajzanak, abból minden méhmegnyitó, a hím, az Úré legyen.
Exo 13:13 De minden szamár első fajzást válts meg báránnyal, és ha meg nem váltod, akkor szegd nyakát. Minden emberi elsőszülöttet is megválts fiaid között.
Exo 13:14 És ha majd jövőben a fiad megkérdezi tőled: Mi ez? Akkor azt mondd neki: Keze erejével hozott ki minket az Úr Egyiptomból, a rabszolgák házából.
Exo 13:15 És történt, hogy mivel Faraó nehezen bocsátott el minket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, ember elsőszülöttjétől barom első fajzásáig; ezért áldozok én az Úrnak minden méhmegnyitót, a hímeket, fiaim elsőszülöttjét pedig mind megváltom.
Exo 13:16 És legyen jelül a kezeden és emlékeztető jelül a szemeid között; mert keze erejével hozott ki minket az Úr Egyiptomból.
Exo 13:17 És történt, hogy mikor Faraó elbocsátotta a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok földje felé, mikor arra közel lett volna; mert azt gondolta Isten: Netalán megbánná a nép, ha harcot látna, és visszatérne Egyiptomba.
Exo 13:18 Tehát a sivatag felé fordította Isten a népet, a Sástengernek; és felfegyverkezve vonultak fel Izráel fiai Egyiptom országából.
Exo 13:19 És Mózes magával vitte József csontjait; mert ő erősen megeskette Izráel fiait, mondván: Bizonnyal meglátogat Isten titeket, és akkor vigyétek fel az én csontjaimat innét magatokkal.
Exo 13:20 És elindultak Szukkótból; és sátort ütöttek Etámban, a sivatag szélén.
Exo 13:21 Az Úr pedig előttük ment, nappal füstoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik; hogy mehessenek nappal és éjjel.
Exo 13:22 El nem távozott a füstoszlop nappal és a tűzoszlop éjjel a nép elől.
Exo 14:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Exo 14:2 Szólj Izráel fiainak, hogy térjenek vissza és Pi-Hahirót előtt üssenek tábort Migdol között és a tenger között; Baál Cefón előtt, vele átellenben üssetek tábort a tengernél.
Exo 14:3 Akkor azt mondja majd Faraó Izráel fiairól: Tévelyegnek azok az országban; körülzárta őket a sivatag.
Exo 14:4 Én pedig szilárddá teszem Faraó szívét és üldözőbe veszi őket, hogy megdicsőítsem magamat Faraón és egész seregén, és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr. Úgy is tettek.
Exo 14:5 Mikor jelentették Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép: akkor megváltozott Faraónak és szolgáinak szíve a nép iránt és azt mondták: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt szolgálatunkból!
Exo 14:6 És befogatott harci szekerébe; és maga mellé vette népét.
Exo 14:7 És vitt hatszáz válogatott harci szekeret és Egyiptomnak minden harci szekerét; és törzstiszteket mindeniken.
Exo 14:8 így tette szilárddá az Úr Faraónak, Egyiptom királyának szívét, hogy üldözőbe vegye Izráel fiait. Izráel fiai tehát kivonultak felemelt kézzel.
Exo 14:9 És amint az egyiptomiak üldözőbe vették őket, akkor érték utol őket, mikor a tengernél éppen tábort ütöttek, Faraó minden lova, szekere és lovasai, és serege; Pi-Hahirótnál, Baál Cefón előtt.
Exo 14:10 Mikor Faraó közel volt, Izráel fiai felemelték szemeiket: hát íme Egyiptom vonul utánuk! Akkor megijedtek nagyon, és kiáltottak Izráel fiai az Úrhoz.
Exo 14:11 Mózesnek pedig azt mondták: Vajon mivel Egyiptomban nincsenek sírok, azért hoztál minket a sivatagba meghalni? Mit cselekedtél velünk, hogy kihoztál bennünket Egyiptomból?
Exo 14:12 Nem ezzel a szóval szóltunk-e neked Egyiptomban, mondván: Hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk Egyiptomot; mert jobb volna nekünk Egyiptomot szolgálnunk, mint meghalnunk a sivatagban.
Exo 14:13 És azt mondta Mózes a népnek: Ne féljetek, álljatok meg, és nézzétek az Úr szabadítását, melyet cselekszik veletek ma; mert ha ma láttok egyiptomiakat, soha többé nem látjátok őket.
Exo 14:14 Az Úr hadakozik értetek; ti pedig hallgassatok.
Exo 14:15 És azt mondta az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Beszélj Izráel fiaival, hogy induljanak.
Exo 14:16 Te pedig emeld fel vessződet, és nyújtsd ki kezedet a tengerre és hasítsd szét azt; és menjenek be Izráel fiai a tenger közepébe a szárazföldön.
Exo 14:17 Én pedig ezennel szilárddá teszem az egyiptomiak szívét, úgyhogy bemennek utánuk; és megdicsőítem magamat Faraó és egész seregén, szekerein és lovasain.
Exo 14:18 És megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr; ha megdicsőítem magamat Faraón, szekerein és lovasain.
Exo 14:19 Akkor elmozdult az Isten angyala, aki Izráel tábora előtt szokott járni, és elment mögéjük; elmozdult az előttük lévő felhőoszlop is, és mögéjük állt,
Exo 14:20 úgy, hogy bement Egyiptom tábora közé és Izráel tábora közé, és ő lett a felhő és a sötétség, és ő világította meg az éjszakát; és így nem közelítettek egymáshoz egész éjjel.
Exo 14:21 Mózes pedig kinyújtotta kezét a tengerre, és az Úr egész éjjel hajtotta a tengert egy erős keleti széllel; úgyhogy szárazzá tette a tengert. Mikor megnyílt a víz,
Exo 14:22 bementek Izráel fiai a tenger közepébe a száraz földön; úgy, hogy a víz kőfal gyanánt volt nekik jobbról és balról.
Exo 14:23 Az egyiptomiak pedig követték őket és bement utánuk Faraó minden lova, szekere és lovasa a tenger közepébe.
Exo 14:24 És történt a reggeli őrség alatt, hogy az Úr rátekintett Egyiptom táborára egy felhő és tűzoszlopban; és összezavarta Egyiptom táborát.
Exo 14:25 Eltávolította szekereiknek kerekét, és nehézségbe hajtotta őket; úgyhogy azt mondták az egyiptomiak: Meneküljünk Izráel elől, mert az Úr hadakozik értük Egyiptom ellen!
Exo 14:26 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre; hogy visszatérjen a víz Egyiptomra, szekerére és lovasaira.
Exo 14:27 És Mózes kinyújtotta kezét a tengerre, és a tenger reggelre kelve visszatért folytonosságába, az egyiptomiak pedig szembe menekültek vele; úgyhogy az Úr az egyiptomiakat a tenger közepébe rázta.
Exo 14:28 Mikor ugyanis a víz visszatért, elborította a szekereket és a lovasokat, egyáltalán Faraó egész seregét, mely bement utánuk a tengerbe; nem maradt meg belőlük egy sem.
Exo 14:29 Izráel fiai pedig a szárazföldön jártak a tenger közepén úgy, hogy a víz kőfal gyanánt volt nekik jobbról és balról.
Exo 14:30 Így szabadította meg az Úr azon a napon Izráelt Egyiptom kezéből; és látta Izráel Egyiptomot a tenger partján holtan.
Exo 14:31 Mikor így látta Izráel azt a nagy segítséget, melyet az Úr Egyiptomban nyújtott, félte a nép az Urat; és hitt az Úrban és szolgájában, Mózesben.
Exo 15:1 Akkor énekelte Mózes, és Izráel fiai ezt az éneket, és így szóltak, mondván: Énekelek az Úrnak, mert felséges volt, Lovat lovasával a tengerbe vetett.
Exo 15:2 Erőm és dicsénekem az Úr, Mert szabadításomra lett nekem: Ez az én Istenem, dicsérem őt tehát, Atyám Istene, hát magasztalom.
Exo 15:3 Az Úr harcos férfi; Jahve a neve.
Exo 15:4 Faraó szekereit és seregét a tengerbe buktatta; És válogatott hármasai a Sástengerbe merültek.
Exo 15:5 Hullámár borította el őket; Örvényekbe süllyedtek, mint a kő. Jobbod, Uram, te erőben dicsőséges,
Exo 15:6 Jobbod, Uram, összetöri az ellenséget;
Exo 15:7 Felséged nagysága ledönti támadóidat; Ha kibocsátod haragodat, megemészti őket; mint a tarlót;
Exo 15:8 És orrod leheletétől feltorlódott a víz. Megállt az ár egyenesen, mint egy fal; Megaludt a kavargó víz a tenger szívében.
Exo 15:9 Az ellenség azt mondta: Üldözöm, elérem, Martalékot osztok, betelik rajtuk kedvem, Kirántom kardomat, kiirtja őket kezem:
Exo 15:10 Te fújtál leheleteddel, tenger borította el őket; Elsüllyedtek, mint az ólom a hatalmas vízben.
Exo 15:11 Ki olyan az Istenek között, mint te, Uram, Ki olyan, mint te, szentségben dicsőséges; Dicső tettekkel félelmes, csodatévő?
Exo 15:12 Kinyújtottad jobbodat, elnyelte őket a föld:
Exo 15:13 Kegyelmeddel vezetted a népet, melyet megváltottál; Összeterelted erőddel szentséged enyhelyére.
Exo 15:14 Népek hallották, reszkettek; Kín fogta el Filisztea lakóit.
Exo 15:15 Akkor megijedtek Edom fejedelmei, Móáb hatalmasait remegés fogta el; Elolvadt Kanaán minden lakója.
Exo 15:16 Félelem és rémület esik rájuk, Karod nagyságától elnémulnak, mint a kő; Míg átvonul néped, Uram, Míg átvonul a nép, melyet megvettél.
Exo 15:17 Beviszed őket és elülteted őket örökséged hegyén, Azon a helyen, melyet lakhelyedül készítettél; A szentélybe, Uram, melyet kezeid állítottak.
Exo 15:18 Az Úr király lesz örökkön örökké!
Exo 15:19 Mert Faraó lovai bementek a tengerbe szekereivel és lovasaival együtt, és az Úr rájuk fordította a tenger vizét; Izráel fiai pedig a szárazföldön jártak a tenger közepén.
Exo 15:20 Akkor Mirjám, a prófétanő, Áron nővére, kezébe vette a dobot; és az asszonyok mind kivonultak utána dobokkal és tánclépésekben.
Exo 15:21 És énekelni kezdett nekik Mirjám: Énekeljetek az Úrnak, mert felséges volt, Lovat lovasával a tengerbe vetett...
Exo 15:22 Aztán elindította Mózes Izráelt a Sástengertől, és kimentek a súri sivatagba; és három napig mentek a sivatagban úgy, hogy vizet nem találtak.
Exo 15:23 Akkor Márába érkeztek, de nem bírták a márai vizet inni, mert keserű volt; azért nevezték el Márának.
Exo 15:24 És morgott a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?
Exo 15:25 Ő pedig felkiáltott az Úrhoz, és az Úr mutatott neki egy fát, beledobta a vízbe, és édes lett a víz. Ott adott neki törvényt és jogot, és ott állította próbára.
Exo 15:26 Tudniillik azt mondta: Ha hallgatván hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és azt teszed, ami helyes az ő szemeiben, és figyelsz parancsaira, és megtartod minden törvényét: semmi betegséget, amit Egyiptomra tettem, nem teszek rád, mert én, az Úr, vagyok a te orvosod.
Exo 15:27 Aztán Elimbe jutottak, és ott volt tizenkét vízforrás és hetven pálmafa; tehát tábort ütöttek ott a víznél.
Exo 16:1 Mikor Elimből tovább mentek, eljutottak, Izráel fiainak egész közönsége, Szín sivatagába, mely Elim és Szináj között van; a második hónap tizenötödik napján, Egyiptom országából való kijövetelük után.
Exo 16:2 És morgott Izráel fiainak egész közönsége Mózes ellen és Áron ellen a sivatagban.
Exo 16:3 És azt mondták nekik Izráel fiai: Bár meghaltunk volna az Úr kezétől Egyiptom földjén, mikor a húsos fazék mellett ültünk, mikor jóllakásig ettünk kenyeret; mert azért hoztatok ki bennünket ebbe a sivatagba, hogy megöljétek ezt az egész gyülekezetet az éhséggel.
Exo 16:4 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: íme én kenyéresőt adok nektek az égből; és menjen ki a nép és szedjen egy napra valót napjában, hogy próbára tegyem, vajon akar-e az én törvényemben járni, vagy nem?
Exo 16:5 A hatodik napon pedig az történik, hogy mikor elkészítik azt, amit hazavittek, az kétszerese lesz annak, amit naponként szedni szoktak.
Exo 16:6 Mózes pedig és Áron azt mondta Izráel többi fiainak: Estére megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Egyiptom földjéről.
Exo 16:7 Reggelre pedig meglátjátok az Úr dicsőségét abból, hogy meghallgatta morgástokat az Úr ellen, mert mik vagyunk, hogy ellenünk morogjatok?
Exo 16:8 Abból, azt mondta Mózes, hogy az Úr estére húst ad nektek enni és reggelre kenyeret jóllakásig, abból, hogy az Úr meghallotta morgástokat, mellyel ti őellene morogtatok; hiszen mi mik vagyunk; nem ellenünk morogtatok, hanem az Úr ellen.
Exo 16:9 És azt mondta Mózes Áronnak: Mondd Izráel fiai egész közönségének: Lépjetek elő az Úr elé, mert meghallotta morgástokat.
Exo 16:10 Történt pedig, hogy míg Áron Izráel fiainak egész közönségével beszélt, azok a sivatag felé fordultak; és egyszerre megjelent a felhőben az Úr dicsősége.
Exo 16:11 És így beszélt az Úr Mózeshez, mondván:
Exo 16:12 Hallottam Izráel fiainak morgását, beszélj velük, mondván: Napszálltakor húst esztek, és reggel jóllaktok kenyérrel; és megtudjátok, hogy én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Exo 16:13 És valóban, estére felszállt a fÚrj, és elborította a tábort; reggelre pedig harmathullás lett a tábor körül.
Exo 16:14 És mikor a harmathullás felszállt, akkor a sivatag színén szemcsés por volt, olyan por, mint a dér a földön.
Exo 16:15 Mikor Izráel fiai meglátták, azt mondták egymásnak: Mi ez? Mert nem tudták mi az; Mózes pedig azt mondta nekik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott nektek eledelül.
Exo 16:16 Ez a beszéd, melyet az Úr parancsol: Szedjen belőle mindenki amennyit megeszik; egy ómert egy fejre, lélekszámotok szerint, ki-ki azoknak szedjen, akik sátorában vannak.
Exo 16:17 És így cselekedtek Izráel fiai; így szedett, akinél sokan voltak, és akinél kevesen voltak.
Exo 16:18 Úgyhogy mérték az ómerrel, és nem toldotta meg, akinél sokan voltak, sem nem apasztotta, akinél kevesen voltak; mindenik annyit szedett, amennyi ételére kellett.
Exo 16:19 Aztán azt mondta nekik Mózes: Senki ne hagyjon belőle reggelig.
Exo 16:20 De nem hallgattak Mózesre, és mikor némelyek hagytak belőle reggelig, férgektől nyüzsgött és megbüdösödött; Mózes azért megharagudott rájuk.
Exo 16:21 Tehát úgy szedték azt minden reggel ki-ki annyit, amennyi ételére kellett; és mikor a nap kisütött, akkor elolvadt.
Exo 16:22 Történt pedig a hatodik napon, hogy két adag kenyeret szedtek, egyre két ómerrel; akkor a közönség fejedelmei mind elmentek és jelentették Mózesnek.
Exo 16:23 Ő pedig azt mondta nekik: Ez az, amit az Úr mondott: Ünnepi nyugalom, szent szombat lesz holnap az Úrnak; amit megsüttök, süssétek, és amit megfőztök, főzzétek, a fölösleget pedig mind tegyétek el magatoknak őrizetbe reggelig.
Exo 16:24 És eltették azt reggelig, mint ahogy parancsolta Mózes; és nem büdösödött meg, sem nyű nem lett benne.
Exo 16:25 Akkor azt mondta Mózes: Egyétek meg azt ma, mert szombatja van ma az Úrnak; ma nem találjátok azt a mezőn.
Exo 16:26 Hat napon szedjétek azt; de a hetedik nap szombat, azon nem lesz.
Exo 16:27 És megtörtént, hogy a hetedik napon a nép közül némelyek kimentek szedni; de nem találtak.
Exo 16:28 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Meddig vonakodtok megtartani parancsolataimat és törvényeimet?
Exo 16:29 Lássátok, mivel az Úr adta nektek a szombatot, azért ad ő nektek a hatodik napon két napra való kenyeret: üljetek helyt mindnyájan, ki ne menjen senki a helyéről a hetedik napon.
Exo 16:30 Így pihent meg a nép a hetedik napon.
Exo 16:31 Izráel háza pedig mannának nevezte el azt; és olyan volt, mint a koriándrom magja, fehér, az íze pedig, mint a mézes kalácsé.
Exo 16:32 És azt mondta Mózes: Ez a beszéd, melyet parancsolt az Úr: Tölts meg egy ómert belőle megőrzésre nemzedékeitek számára; hogy lássátok azt a kenyeret, amellyel etettelek titeket a sivatagban, mikor kihoztalak benneteket Egyiptom országából.
Exo 16:33 Aztán azt mondta Mózes Áronnak: Végy egy kosarat, tégy bele egy tele ómer mannát; és tedd azt az Úr elé megőrzésre nemzedékeitek számára.
Exo 16:34 És úgy tett Áron, mint az Úr parancsolta Mózesnek; és a törvénytáblák elé tette megőrzésre.
Exo 16:35 Izráel fiai pedig negyven esztendeig ették a mannát, amíg lakott földre jutottak; a mannát ették, amíg Kanaán földjének határához jutottak.
Exo 16:36 Az ómer az efának tizedrésze.
Exo 17:1 Aztán elindult Izráel fiainak egész közönsége Szín sivatagából menetenként az Úr parancsára; és tábort ütött Refidimben, de nem volt víz, hogy a nép igyék.
Exo 17:2 Mikor ezért a nép Mózessel civakodott és azt mondták: Adj nekünk vizet, hogy igyunk; akkor azt mondta nekik Mózes: Mit civakodtok énvelem? Mit kísértitek az Urat?
Exo 17:3 De a nép ott szomjúhozott a vízre, és morgott a nép Mózesre; és azt mondta: Miért hoztál fel minket Egyiptomból, hogy megölj engem és fiaimat és jószágomat szomjúsággal?
Exo 17:4 Akkor felkiáltott Mózes az Úrhoz, mondván: Mit csináljak ezzel a néppel? Kevés kellene, hogy megkövezzenek engem.
Exo 17:5 És azt mondta az Úr Mózesnek: Lépj a nép elé, végy magad mellé Izráel véneiből is; vessződet, mellyel a Nílust megütötted, vedd a kezedbe, és eredj.
Exo 17:6 íme én ott állok előtted a sziklán (Hóreben), üsd meg a sziklát és víz jön ki belőle, hogy igyék a nép; és úgy cselekedett Mózes Izráel véneinek szemei előtt.
Exo 17:7 És elnevezte azt a helyet Masszának és Meribának; Izráel fiainak civakodásáról, és arról, hogy kísértették az Urat, mondván: Vajon köztünk van-e az Úr, vagy nincs?
Exo 17:8 És jött Amálek, hogy hadakozzék Izráellel Refidimben.
Exo 17:9 Mózes pedig azt mondta Józsuénak: Válassz nekünk férfiakat és vonulj ki, hadakozzál Amálek ellen; holnap én a halom tetejére állok, és az Isten vesszője a kezemben lesz.
Exo 17:10 És úgy cselekedett Józsué, mint ahogy Mózes mondta neki, hogy hadakozzék Amálek ellen; Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a halom tetejére.
Exo 17:11 És úgy történt, hogy mikor Mózes felemelte kezét, akkor Izráel győzött; mikor pedig leeresztette kezét, akkor Amálek győzött.
Exo 17:12 Mikor Mózes kezei megnehezedtek, akkor fogtak egy követ, alája tették és ő arra reá ült; Áron pedig és Húr tartották a kezeit, egyik innen, másik onnan, így maradtak szilárdan kezei a nap leszálltáig.
Exo 17:13 Józsué pedig leterítette Amáleket és népét kardnak élével.
Exo 17:14 És azt mondta az Úr Mózesnek: írd ezt emlékeztetőül a könyvbe, és tedd Józsué füleibe; mert eltörölvén eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól.
Exo 17:15 Aztán épített Mózes egy oltárt; és e névvel nevezte: Az Úr az én zászlóm.
Exo 17:16 És azt mondta: Mert kezet [emelt] az Úrnak zászlajára, háborúja van az Úrnak Amálek ellen nemzedékről nemzedékre.
Exo 18:1 És meghallotta Jitró, Midján papja, Mózes ipa mindazt, amit Isten Mózessel és az ő népével, Izráellel cselekedett; hogy kihozta az Úr Izráelt Egyiptomból.
Exo 18:2 És fogta Jitró, Mózes ipa, Cipporát, Mózes feleségét, miután ő elbocsátotta azt,
Exo 18:3 és két fiát; akik közül az egyiknek a neve Gérsom, mert azt mondta: Jövevény voltam idegen országban;
Exo 18:4 a másiknak a neve pedig Eliézer; mert: Atyám Istene volt nekem segítségem, és megszabadított engem Faraó kardjától.
Exo 18:5 Jitró tehát, a Mózes ipa, odament Mózeshez annak fiaival és feleségével; abba a sivatagba, ahol az táborozott, az Isten hegyéhez.
Exo 18:6 És ezt üzente Mózesnek: Én, a te ipad, Jitró, jövök hozzád, és feleséged két fiával, akik vele vannak.
Exo 18:7 Mózes tehát kiment ipa elé, meghajtotta magát, megcsókolta őt és kérdezősködtek egymás hogyléte felől; azután bementek a sátorba.
Exo 18:8 És elbeszélte Mózes az ő ipának mindazt, amit az Úr Faraóval és Egyiptommal cselekedett Izráel miatt; egyáltalán mindazt a bajt, ami érte őket az úton, és hogy kimentette őket az Úr.
Exo 18:9 És örvendezett Jitró mindazon a jón, amit Izráellel cselekedett az Úr; hogy kimentette őt Egyiptom kezéből.
Exo 18:10 És azt mondta Jitró: Áldott legyen az Úr, aki kimentett benneteket Egyiptom kezéből és Faraó kezéből; aki kimentette a népet Egyiptom keze alól.
Exo 18:11 Most ismertem meg, hogy nagyobb az Úr minden istennél; igen, abban a dologban, amivel kevélyen cselekedtek ellenük.
Exo 18:12 Akkor vitt Jitró, Mózes ipa égő áldozatot és vágóáldozatokat az Istennek; és eljöttek Áron és Izráel vénei mind, hogy kenyeret egyenek Mózes ipával az Isten előtt.
Exo 18:13 És történt másnap, hogy Mózes leült a népnek törvényt tenni; és a nép ott állt Mózes előtt reggeltől estig.
Exo 18:14 Mikor Mózes ipa látta, mi mindent cselekszik ő a néppel; azt mondta: Mi dolog ez, amit te cselekszel a néppel? Miért ülsz te egyedül és áll előtted az egész nép reggeltől estig?
Exo 18:15 És azt mondta Mózes az ő ipának: Mert Istent megkérdezni jön hozzám a nép.
Exo 18:16 Ha valami ügyük akad, hozzám jönnek, és ítéletet teszek a felek között; és megismertetem az Isten törvényeit és tanításait.
Exo 18:17 Erre azt mondta Mózesnek az ipa: Nem jó az a dolog, amit te cselekszel.
Exo 18:18 Nagyon kimerülsz te is, ez a nép is, mely veled van; mert túlságosan nehéz neked e dolog, nem bírod egyedül végezni.
Exo 18:19 Most hallgass a szavamra, tanácsot adok neked és legyen veled az Isten: légy te a nép helyett az Istennel szemben, és vidd te az ügyeket az Isten elé.
Exo 18:20 És tedd világossá előttük a törvényeket és a tanításokat; és ismertesd meg velük az utat, melyen járniuk kell, és a cselekedetet, melyet cselekedniük kell.
Exo 18:21 Te pedig szemelj ki az egész népből derék embereket, istenfélőket, igaz embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést; és tedd föléjük ezrek vezetőivé, százak vezetőivé, ötvenek vezetőivé és tízek vezetőivé,
Exo 18:22 hogy tegyenek ítéletet a népnek minden időben, de úgy, hogy minden nagyobb ügyet hozzanak elődbe, minden kisebb ügyben pedig ők ítéljenek; így könnyíts magadon, hogy veled hordozzák a terhet.
Exo 18:23 Ha ezt a dolgot megcselekszed és parancsolja neked az Isten, akkor meg tudsz állni; és ez az egész nép is hazamegy békével.
Exo 18:24 És hallgatott Mózes ipa szavára; és mindent megtett, amit az mondott.
Exo 18:25 Tehát választott Mózes derék embereket egész Izráelből, és főkké tette őket a nép fölé; ezrek vezetőivé, százak vezetőivé, ötvenek vezetőivé és tízek vezetőivé.
Exo 18:26 És azok ítéletet tettek a népnek minden időben; a nehéz ügyet Mózes elé vitték, a mindenféle kis ügyben pedig ők ítéltek.
Exo 18:27 Aztán elkísérte Mózes az ipát; és az elment hazájába.
Exo 19:1 A harmadik hónapban Izráel fiainak Egyiptom országából való kijövetele után: ugyanezen a napon érkeztek Szináj sivatagába.
Exo 19:2 Mikor ugyanis Refidimből tovább mentek, akkor érkeztek Szináj sivatagába; és tábort ütöttek a sivatagban. Ott táborozott tehát Izráel a heggyel átellenben;
Exo 19:3 és Mózes felment az Istenhez. Akkor szólította őt az Úr a hegyről, mondván: így szólj Jákób házának, és jelentsd ki Izráel fiainak:
Exo 19:4 Ti láttátok, amit Egyiptommal cselekedtem; hogy sasszárnyakra emeltelek titeket, úgy hoztalak el benneteket magamhoz.
Exo 19:5 Most tehát, ha hallgatván hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet: saját tulajdonommá lesztek nekem minden népek közül. Mert enyém az egész föld;
Exo 19:6 de ti nekem papi királyságom és szent nemzetem lesztek. Ezek azok a beszédek, melyeket el kell beszélned Izráel fiainak.
Exo 19:7 Elment tehát Mózes és szólította a nép véneit; és eléjük tárta mindezeket a beszédeket, amelyeket parancsolt neki az Úr.
Exo 19:8 Mire az egész nép egyszerre felelt, és azt mondták: Mindent megcselekszünk, amit az Úr mondott! És megvitte Mózes a nép szavait az Úrhoz.
Exo 19:9 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Most már én sűrű felhőben jövök hozzád azért, hogy a nép hallgathassa, mikor veled beszélek, és benned is higgyenek örökre; a nép szavait pedig Mózes jelentette az Úrnak.
Exo 19:10 És azt mondta az Úr Mózesnek: Eredj a néphez, és szenteld be őket ma és holnap; és mossák meg ruháikat.
Exo 19:11 És legyenek készen holnaputánra; mert holnapután leszáll az Úr az egész nép szemei előtt a Szináj hegyére.
Exo 19:12 Tehát vonj határt a népnek köröskörül, mondván: Őrizkedjetek a hegyre felmenni vagy a széléhez érni; mindenki halállal hal meg, aki a hegyhez hozzáér.
Exo 19:13 Ne nyúljon ahhoz kéz, hanem kővel köveztessék meg vagy nyíllal nyilaztassék le, ha barom, ha ember, ne maradjon életben; mikor megfújják a riadót, akkor mehetnek fel a hegyre.
Exo 19:14 Akkor lement Mózes a hegyről a néphez; és beszentelte a népet és megmosták ruháikat.
Exo 19:15 Aztán azt mondta a népnek: Legyetek készen holnaputánra; ne közelítsetek asszonyhoz.
Exo 19:16 És történt a harmadik napon, mikor eljött a reggel, hogy mennydörgések és villámlások lettek, és nehéz felhő a hegyen, és igen erős harsonaszó; úgyhogy megremegett az egész nép, mely a táborban volt.
Exo 19:17 Akkor kivitte Mózes a népet az Isten elé a táborból; és felállottak a hegy lábánál.
Exo 19:18 Szináj hegye pedig mindenestül füstölt, mivelhogy leszállt reá az Úr a tűzben; és felszállt a füstje, mint a kemence füstje, és megremegett az egész hegy nagyon.
Exo 19:19 És a harsona hangja egyre jobban erősödött; Mózes beszélt és az Isten felelt neki mennydörgésében.
Exo 19:20 És az Úr leszállt Szináj hegyére, a hegy tetejére; és felhívta az Úr Mózest a hegy tetejére, és Mózes felment.
Exo 19:21 És azt mondta az Úr Mózesnek: Eredj le, óvd a népet; nehogy áttörjön az Úrhoz, hogy lássa, és elhulljanak belőle sokan.
Exo 19:22 De a papok is, akik közel szoktak menni az Úrhoz, szenteljék be magukat; hogy rájuk ne rontson az Úr.
Exo 19:23 Mózes pedig azt mondta az Úrnak: Nem jöhet fel a nép Szináj hegyére; hiszen te óvtál bennünket, mondván: Határold el a hegyet és nyilvánítsd azt szentnek.
Exo 19:24 Erre azt mondta neki az Úr: Eredj menj le, aztán jöjj fel te és veled Áron; de a papok és a nép át ne törjenek, hogy feljöjjenek az Úrhoz, nehogy rájuk rontson.
Exo 19:25 Akkor lement Mózes a néphez; és azt mondta nekik:
Exo 20:1 És Isten mondta mindezeket az igéket, mondván:
Exo 20:2 Én vagyok az Úr, a te Istened; aki kihoztalak téged Egyiptom országából, a rabszolgaházból.
Exo 20:3 Ne legyen mellettem más istened.
Exo 20:4 Ne csinálj magadnak istenképet, se semmiféle alakot, ami fent az égben, vagy ami alant a földön; vagy ami a vízben a föld alatt van.
Exo 20:5 Ne borulj le előttük és ne imádd őket; mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok, aki megkeresem az atyák bűnét a fiakban harmad- és negyedízig azoknál, akik engem gyűlölnek;
Exo 20:6 de kegyelmet gyakorolok ezerízig azoknál, akik engem szeretnek és megtartják parancsolataimat.
Exo 20:7 Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.
Exo 20:8 Megemlékezzél a szombat napjáról, szentnek tartván azt.
Exo 20:9 Hat napon át munkálkodjál és végezd dolgodat;
Exo 20:10 de a hetedik nap szombat az Úrnak, a te Istenednek; ne végezz semmi dolgot se te, vagy fiad, vagy leányod, se szolgád vagy szolgálód, vagy barmod, se a hozzád tartozó jövevény, aki kapuidon belül van.
Exo 20:11 Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, és a hetedik napon megnyugodott; ezért megáldotta az Úr a szombat napját és szentnek nyilvánította azt.
Exo 20:12 Tiszteld atyádat és anyádat; hogy hosszú legyen életed azon a földön, melyet az Úr, a te Istened ad neked.
Exo 20:13 Ne ölj.
Exo 20:14 Ne légy házasságtörő.
Exo 20:15 Ne lopj.
Exo 20:16 Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot.
Exo 20:17 Ne kívánd felebarátod házát; ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, se semmit, ami felebarátodé.
Exo 20:18 És az egész nép látta a mennydörgéseket, villámlásokat, a harsona hangját és a hegyet, amint füstölög; és mikor a nép látta, megreszkettek és távolabb álltak.
Exo 20:19 És azt mondták Mózesnek: Te beszélj velünk, hogy hallgathassuk; és ne Isten beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.
Exo 20:20 Mózes pedig azt mondta a népnek: Ne féljetek, mert csak azért jött az Isten, hogy titeket próbára tegyen; és azért, hogy az ő félelme előttetek legyen és ne vétkezzetek.
Exo 20:21 Így a nép megállt távolabb; Mózes pedig közel ment a homályhoz, melyben az Isten volt.
Exo 20:22 És azt mondta az Úr Mózesnek: Ezt mondd Izráel fiainak: Ti láttátok, hogy az égből beszéltem veletek.
Exo 20:23 Ne csináljatok énmellettem más isteneket; ezüst isteneket és arany isteneket ne csináljatok magatoknak.
Exo 20:24 Földből csinálj nekem oltárt, és azon áldozd égő áldozataidat és visszafizetési áldozataidat, juhodat és marhádat: minden helyen, ahol nevemet emlékezetben tartatom, elmegyek hozzád és megáldalak téged.
Exo 20:25 Ha pedig kőoltárt csinálsz nekem, ne építsd faragott kövekből; mert mihelyt felemelted rá vésődet, megfertőztetted.
Exo 20:26 Ne is lépcsőn menj fel az én oltáromra; hogy ki ne lássék rajta meztelenséged.
Exo 21:1 És ezek azok a törvények, melyeket eléjük terjessz.
Exo 21:2 Ha héber rabszolgát szerzel, hat évig szolgáljon; a hetedikben pedig menjen szabadon ingyen.
Exo 21:3 Ha egymaga jön, egymaga menjen el; ha feleséges ember, menjen el vele a felesége is.
Exo 21:4 Ha gazdája ad neki feleséget és az fiakat vagy leányokat szül neki: az asszony gyermekeivel legyen a gazdájáé, és ő egymaga menjen el.
Exo 21:5 De ha azt mondja a szolga: Szeretem gazdámat, feleségemet és fiaimat; nem akarok szabadon menni:
Exo 21:6 akkor állítsa őt gazdája az Isten elé, és állítsa őt az ajtóhoz vagy az ajtófélfához; és fúrja át gazdája a fülét az árral, és legyen neki szolgája örökre.
Exo 21:7 De ha valaki leányát adja el rabnőnek: az nem bocsátható úgy el, mint ahogyan a rabszolgák elmennek.
Exo 21:8 Ha csúnyának találja gazdája, aki magának szánta őt, hát váltassa meg; idegen népnek eladni nincs joga, mert kötelességszegést követett el ellene.
Exo 21:9 Ha pedig a fiának adja őt; a lányok törvénye szerint járjon el vele.
Exo 21:10 Ha másikat vesz magához; az ő húsételét, ruházatát és velehálását alább ne szállítsa.
Exo 21:11 Ha pedig ezt a hármat nem akarja neki megtenni; akkor menjen szabadon ingyen, pénz nélkül. Nem pénzért.
Exo 21:12 Aki úgy megver valakit, hogy belehal, halállal lakoljon.
Exo 21:13 De amennyiben nem szándékosan tette, hanem az Isten engedte úgy kezének; hát rendelek neki helyet, ahova menekülhessen.
Exo 21:14 Ha azonban valaki arra vetemedik felebarátja ellen, hogy szándékosan megölje; vidd el oltáromtól, hogy meghaljon.
Exo 21:15 Aki atyját vagy anyját megüti, halállal lakoljon.
Exo 21:16 És aki szidja atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
Exo 21:17 Aki embert lop, akár eladta azt, akár kezében kapják, halállal lakoljon.
Exo 21:18 Ha férfiak összevesznek, és megüti egyik a másikat kővel vagy ököllel úgy, hogy nem hal meg, hanem ágynak esik:
Exo 21:19 ha felkél és botján kijár, akkor az, aki őt megütötte, mentessék fel; csak mulasztását adja meg, gyógyíttatni pedig gyógyíttassa.
Exo 21:20 Ha valaki úgy megüti rabszolgáját vagy rabnőjét bottal, hogy meghal a keze alatt: minden esetre meg kell torolni.
Exo 21:21 Csak, ha egy vagy két nap életben marad; akkor ne toroltassék meg, mert pénzében van.
Exo 21:22 Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy elmegy a magzat tőle, de baja nem lesz; bírsággal büntessék az illetőt aszerint, amennyit rátesz az asszony férje és bírák elé ad.
Exo 21:23 De ha baja lesz: akkor adj életet életért.
Exo 21:24 Szemet szemért, fogat fogért; kezet kézért, lábat lábért.
Exo 21:25 Forradást forradásért, sebet sebért, kék foltot kék foltért.
Exo 21:26 Ha valaki úgy megüti rabszolgájának szemét, hogy tönkreteszi; bocsássa őt szabadon a szeméért.
Exo 21:27 És ha rabszolgájának fogát, vagy rabnőjének fogát üti ki; bocsássa őt szabadon a fogáért.
Exo 21:28 Ha egy ökör úgy megöklel egy férfit vagy egy asszonyt, hogy meghal; megkövezvén megkövezzék az ökröt, és ne egyék meg a húsát, de az ökör gazdája ártatlan.
Exo 21:29 Ha azonban régebben öklelős egy ökör, figyelmeztették is a gazdáját, és nem vigyáz rá, és megöl egy férfit vagy egy asszonyt: az ökröt kövezzék meg, de gazdája is halállal lakoljon.
Exo 21:30 Ha vérbírságot vetnek rá, akkor adjon élete váltságába éppen annyit, amennyit rávetnek.
Exo 21:31 Akár fiút öklel agyon, akár leányt öklel agyon; e szerint a törvény szerint kell eljárni vele.
Exo 21:32 Ha rabszolgát öklel agyon az ökör, vagy rabnőt: harminc ezüstsiklust adjanak gazdájának, az ökröt pedig kövezzék meg.
Exo 21:33 Ha valaki megnyit egy vermet, vagy valaki ás egy vermet és nem fedi be; ha beleesik abba egy ökör vagy egy szamár:
Exo 21:34 a verem gazdája adjon kártérítést, pénzzel fizesse ki az állat gazdáját, az elhullott állat pedig legyen az övé.
Exo 21:35 Ha valakinek az ökre megökleli felebarátjának ökrét úgy, hogy az belepusztul; adják el az eleven ökröt és osszák meg az árát, és az elhullottat is osszák el.
Exo 21:36 Vagy ha ismeretes, hogy régebben öklelős egy ökör, és gazdája nem vigyáz rá; akkor kártérítésül adjon ökröt az ökör helyett, az elhullott pedig legyen az övé.
Exo 22:1 Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja azt; öt marhát fizessen kártérítésül az ökörért, és négy juhot a bárányért.
Exo 22:2 Ha a betörésen rajtakapják a tolvajt, és úgy megütik, hogy belehal, nincs rajtok vérbűn;
Exo 22:3 ha a nap fel volt kelve felette, vérbűn van rajtok. Kártérítést minden esetre fizetnie kell; ha nincs neki, adják el lopásáért.
Exo 22:4 Ha megkapják a kezén, amit ellopott, akár ökör, akár szamár, akár bárány, élve; kétszeres kártérítést fizessen.
Exo 22:5 Ha valaki mezőt vagy szőlőt éget le úgy, hogy csóvát vet és gyújtogat más mezejében; saját mezejének legjava termését és szőlőjének legjava termését fizesse kártérítésül.
Exo 22:6 Ha úgy megy ki valami tűz, hogy tövisbe kap, és úgy ég le egy osztag, vagy az álló gabona, vagy a mező; annak kell a kártérítést megfizetnie, aki a tüzet gyújtotta.
Exo 22:7 Ha valaki pénzt vagy holmit ad felebarátjának megőrzésre, és azt ellopják annak az embernek a házából: ha megtalálják a tolvajt, fizessen kétszeres kártérítést;
Exo 22:8 ha nem találják meg a tolvajt, akkor lépjen a házigazda az Isten elé; hogy nem nyújtotta ki kezét felebarátja vagyonára.
Exo 22:9 Mindenféle elidegenített dolog felett, ökör felett, szamár felett, bárány felett, ruha felett, szóval mindenféle elveszett dolog felett, amire valaki azt mondja, hogy az övé, az Isten elé jöjjön mindkettőjüknek ügye: akit Isten bűnösnek nyilvánít, fizessen kétszeres kártérítést felebarátjának.
Exo 22:10 Ha valaki felebarátjának szamarat, vagy ökröt, vagy bárányt, vagy bármiféle barmot ad őrizetbe; és az elhull vagy megrokkan [vagy ellopják] úgy, hogy senki sem látja:
Exo 22:11 Úr esküje döntsön a két fél között, hogy ő nem nyújtotta ki kezét felebarátja vagyonára; és a gazda fogadja el, ő pedig ne fizessen kártérítést.
Exo 22:12 De ha úgy lopják el tőle; akkor fizessen kártérítést a gazdájának.
Exo 22:13 Ha úgy tépetik szét, hozza el azt bizonyságul; a széttépettért nem kell kártérítést fizetnie.
Exo 22:14 Ha pedig úgy kéri valaki kölcsön felebarátjától, és megrokkan vagy elhull: ha gazdája nincs vele,
Exo 22:15 kell kártérítést fizetnie; ha gazdája vele van, nem kell. Ha bérelve volt, bérébe megy.
Exo 22:16 Ha valaki elcsábít egy hajadont, aki nincs eljegyezve, és vele hál; jegyajándékkal vegye el azt magának feleségül.
Exo 22:17 Ha éppen nem akarja azt atyja neki adni; fizessen annyi pénzt, mint amennyi a hajadonért járó jegyajándék.
Exo 22:18 Boszorkányt ne hagyj életben.
Exo 22:19 Mindenki halállal lakoljon, aki barommal hál.
Exo 22:20 Aki az isteneknek áldozik, kiátkozva megölessék [kivéve egyedül az Úrnak].
Exo 22:21 Jövevényt pedig ne nyomj el, és azt ne szorítsd; mert jövevények voltatok Egyiptom országában.
Exo 22:22 Senki özvegyet és árvát ne nyomorgassatok.
Exo 22:23 Ha megteszed, hogy nyomorgatod őt: bizony, ha hozzám kiált, meghallgatom kiáltását.
Exo 22:24 És fellobban haragom és megöllek titeket karddal; és feleségeitek ként fordította, özvegyekké, fiaitok pedig árvákká lesznek.
Exo 22:25 Ha pénzt adsz kölcsön népemnek, a veled levő szegénynek, ne légy hozzá olyan, mint egy uzsorás; ne tegyetek rá kamatot.
Exo 22:26 Ha tényleg elveszed zálogba felebarátod ruháját; mire a nap leszáll, add neki vissza.
Exo 22:27 Mert az az egyetlen takarója, az a ruhája a bőrére: miben háljon? És ha megtörténik, hogy hozzám kiált, meghallgatom, mert én kegyelmes vagyok.
Exo 22:28 Istent ne szidalmazd; és népedbeli fejedelmet ne átkozz.
Exo 22:29 Szérűd sajtód zsengéjét ne késleltesd; fiaid közül az elsőszülöttet nekem add.
Exo 22:30 Így tégy ökröddel, juhoddal: hét napig legyen az anyjával, a nyolcadik napon add nekem.
Exo 22:31 És szentség emberei legyetek nekem; tehát a mezőn széttépett állat húsát meg ne egyétek, a kutyának vessétek azt.
Exo 23:1 Ne végy fel hamis hírt; ne fogj össze olyannal, akinek nincs igaza, hogy valami igazságtalanságra légy tanú.
Exo 23:2 Ne légy a nagyok mögött rossz dolgokban; és ne vallj a nagyok után igazodva valamely peres ügyről annak elcsavarására.
Exo 23:3 A szegényt se tüntesd ki perében.
Exo 23:4 Ha rábukkansz ellenségednek eltévedt ökrére vagy szamarára; okvetlen térítsd azt neki vissza.
Exo 23:5 Ha látod annak szamarát, aki téged gyűlöl, terhe alatt leroskadva, tégy le arról, hogy reá hagyd; elhagyni csak vele együtt hagyd el.
Exo 23:6 El ne csavard a közüled való szegénynek jogát az ő perében.
Exo 23:7 A hazug beszédtől tartsd távol magadat; és az ártatlant, akinek igaza van, meg ne öld, mert nem engedem, hogy az istentelennek legyen igaza.
Exo 23:8 És ajándékot el ne fogadj; mert az ajándék megvakítja a nyíltszeműeket, és elcsavarja azoknak ügyét, akiknek igazuk van.
Exo 23:9 A jövevényt pedig ne szorítsátok; hiszen ti ismeritek a jövevény lelkét, mert jövevények voltatok Egyiptom országában.
Exo 23:10 Hat esztendőn át vesd be földedet; és gyűjtsd be termését:
Exo 23:11 a hetedik esztendőben pedig hagyd ugaron, és engedd, hogy éljenek róla néped szegényei, amit pedig meghagynak, egyék meg a mezei vadak. Így cselekedjél szőlőddel, olajfáddal.
Exo 23:12 Hat napon át végezd tennivalóidat, a hetediken pedig szünetelj; hogy nyugodjék ökröd és szamarad, és lélegzethez jusson szolgálód fia és a jövevény.
Exo 23:13 És mindenben, amit mondtam nektek, vigyázzatok magatokra: más istenek nevét ne is említsétek; ne hallassék szádból.
Exo 23:14 Háromszor tarts nekem ünnepet egy évben.
Exo 23:15 Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, amint megparancsoltam neked, az Abíb hónap kitűzött idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból; és ne lássák az én orcámat Úres kézzel;
Exo 23:16 és az aratás ünnepét, termelvényed zsengéjét, amit a mezőn vetettél; és a takarodás ünnepét az esztendő végén, mikor termelvényeidet betakarítod a mezőről.
Exo 23:17 Háromszor egy évben jelenjen meg minden férfid az Úr előtt, Jahve előtt.
Exo 23:18 Ne áldozd kovászos kenyérrel áldozatom vérét; és ünnepem kövérsége ne maradjon éjszakán át reggelig.
Exo 23:19 Földed zsengéjének elejét vidd be az Úrnak, a te Istenednek házába, ne főzz gödölyét anyja tejében. [26]
Exo 23:20 Íme én egy angyalt küldök előtted, hogy vigyázzon rád az úton; és bevigyen téged arra a helyre, melyet készítettem.
Exo 23:21 Őrizkedjél tőle és hallgass a szavára, el ne keserítsd őt; mert nem bocsátja meg vétkeiteket, mert az én nevem van benne.
Exo 23:22 Hanem ha megteszed, hogy hallgatsz a szavára, és megteszel mindent, amit beszélni fogok; akkor ellensége leszek ellenségeidnek, és szorongatom szorongatóidat.
Exo 23:23 Mert az én angyalom előtted megy és bevisz téged az emoriakhoz, a hittiekhez, a perizziekhez, a kanaániakhoz, a hivviekhez és a jebusziakhoz; és megsemmisítem őket.
Exo 23:24 Ne borulj le isteneik előtt és ne szolgálj nekik, ne tégy úgy, mint ők tesznek; hanem feltétlenül döntsd le őket és törd össze szentköveiket.
Exo 23:25 Hanem szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek, hogy áldja meg kenyeredet és vizedet; akkor a betegséget eltávolítom közüled.
Exo 23:26 Nem lesz, aki idétlent szül, sem meddő a te országodban; napjaid számát betöltöm.
Exo 23:27 Ijesztésemet küldöm előtted és összezavarok minden népet, akik közé mégy: és minden ellenségedet háttal állítom feléd.
Exo 23:28 És elküldöm előtted a lódarazsat; hogy űzze el a hivvieket, a kanaániakat és a hittieket előled.
Exo 23:29 Nem egy esztendő alatt űzöm el őket előled; nehogy pusztává legyen az ország és rád sokasodjék a mezei vad.
Exo 23:30 Apránként fogom őket kiűzni előled; míg úgy megszaporodol, hogy birtokodba veheted az országot.
Exo 23:31 És határodat a Sástengertől a Filiszteus tengerig teszem, és a Sivatagtól a Folyóig; mert kezetekbe adom az ország lakóit, hogy űzd el őket magad elől.
Exo 23:32 Ne köss velük és Isteneikkel szövetséget.
Exo 23:33 Ne lakjanak a te országodban, nehogy bűnbe vigyenek téged énellenem; mert, ha szolgálnál isteneiknek, hát az tőr lenne neked.
Exo 24:1 És azt mondta Mózesnek: Menj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihú, és hetvenen Izráel vénei közül; és boruljatok le messziről.
Exo 24:2 De csak Mózes menjen közel az Úrhoz, ők pedig ne közelítsenek; a nép fel se menjen vele.
Exo 24:3 És elment Mózes és elbeszélte a népnek az Úrnak minden szavát és mindezeket az ítéleteket; mire az egész nép egyhangúlag felelt és azt mondta: Mindazokat az igéket, melyeket az Úr szólt, megcselekesszük.
Exo 24:4 Mózes pedig leírta az Úrnak minden szavát, és reggel korán egy oltárt épített a hegy alatt; és tizenkét szent követ az Izráel tizenkét törzsének megfelelően.
Exo 24:5 És elküldte Izráel fiainak ifjait, hogy vigyenek égő áldozatokat; és áldoztak vágóáldozatokat, visszafizetési áldozatokul bikákat az Úrnak.
Exo 24:6 És vette Mózes a vérnek egyik felét és a medencébe tette; a vér másik felét pedig az oltárra hintette.
Exo 24:7 Aztán vette a Szövetség könyvét, és felolvasta a nép hallatára; azok pedig azt mondták: Mindent megcselekszünk, amit az Úr szólt, és engedelmeskedünk.
Exo 24:8 Akkor fogta Mózes a vért, és ráhintette a népre; és azt mondta: íme a szövetség vére, melyet kötött veletek az Úr mindezen beszédek alapján.
Exo 24:9 És mikor Mózes és Áron; Nádáb és Abihú, és hetvenen Izráel vénei közül felmentek,
Exo 24:10 meglátták Izráel Istenét; és lábai alatt valamit, ami olyan volt mintha zafírtéglából készült volna, és oly ragyogó, mint maga az ég.
Exo 24:11 És Izráel fiainak kiválasztottaira nem nyújtotta ki kezét; úgyhogy látták az Istent, és ettek és ittak.
Exo 24:12 És azt mondta az Úr Mózesnek: Jöjj fel hozzám a hegyre és légy ott; hogy átadjam neked a kőtáblákat, és a tant és a parancsolatokat, melyeket azért írtam, hogy tanítsd őket.
Exo 24:13 Felkelt tehát Mózes szolgájával Józsuéval; és felment Mózes az Isten hegyére.
Exo 24:14 A véneknek pedig azt mondta: Várjatok ránk itt, míg visszatérünk hozzátok; hiszen íme Áron és Hur veletek vannak, akinek valami ügye van, forduljon hozzájuk.
Exo 24:15 Ezzel Mózes felment a hegyre; és a felhő elborította a hegyet.
Exo 24:16 Mikor az Úr dicsősége leszállt a Szináj hegyre, felhő borította hat napig; akkor szólította Mózest a hetedik napon a felhő közül.
Exo 24:17 Az Úr dicsősége pedig úgy látszott, mint egy megemésztő tűz; Izráel fiainak szemeiben.
Exo 24:18 És bement Mózes a felhő közé és felment a hegyre; és a hegyen volt Mózes negyven nap és negyven éjjel.
Exo 25:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Exo 25:2 Szólj Izráel fiainak, hogy szedjenek nekem emelékáldozatot; mindenkitől szedjétek be nekem az emelékáldozatot, akit a szíve indít.
Exo 25:3 És ez az az emelékáldozat, amit szedjetek tőlük: arany, ezüst és réz.
Exo 25:4 Kék bíbor, piros bíbor, karmazsin, len és kecskeszőr.
Exo 25:5 Vörösített kosbőrök, delfinbőrök és akácfa.
Exo 25:6 Világító olaj, fűszerszámok a kenet-olajba és a jó illatú füstölésre.
Exo 25:7 Ónix kövek és befoglalni való kövek; vállraöltőhöz és a melledzőhöz.
Exo 25:8 És csináljanak nekem szenthelyet; hogy közöttük lakozzam.
Exo 25:9 Amint én most megmutatom neked a hajlék mintáját és minden felszerelésének mintáját; egészen úgy csináljátok.
Exo 25:10 Csináljanak tehát egy ládát akácfából; hossza harmadfél sing, szélessége másfél sing, és magassága másfél sing.
Exo 25:11 És borítsd be azt tiszta arannyal, belül és kívül borítsd be azt; és csinálj rá egy aranypártázatot körül.
Exo 25:12 Aztán önts hozzá négy aranykarikát és tedd a négy lábára; éspedig két karikát az egyik oldalára, két karikát pedig a másik oldalára.
Exo 25:13 És csinálj rudakat akácfából; és borítsd be azokat arannyal.
Exo 25:14 És dugd a rudakat a láda oldalain levő karikákba; hogy azoknál fogva hordozzák a ládát.
Exo 25:15 A láda karikáiban legyenek a rudak; el ne távozzanak tőle.
Exo 25:16 És majd tedd bele a ládába azokat a törvénytáblákat, melyeket át fogok neked adni.
Exo 25:17 Azután csinálj egy fedelet tiszta aranyból; hossza harmadfél sing, szélessége másfél sing.
Exo 25:18 És csinálj két Kérubot aranyból; hajlított munkával csináld őket, a fedél két végére.
Exo 25:19 Éspedig az egyik Kérubot az egyik végére innen, a másik Kérubot pedig a másik végére amonnan: a fedéllel egy darabból csináljátok a Kérubokat a két végére.
Exo 25:20 így legyenek pedig a Kérubok: szárnyaikat fölfelé terjesztve, szárnyaikkal a fedelet védelmezve, és orcáikkal egymás felé fordulva; a fedél felé legyenek a Kérubok orcái.
Exo 25:21 És tedd a fedelet a ládára fölül; a ládába pedig tedd bele azokat a törvénytáblákat, melyeket át fogok neked adni.
Exo 25:22 És ott találkozom veled és mondom meg neked a fedélről a két Kérub közül, mely a törvényládán van: mindazt, amire nézve parancsolatot adok neked Izráel fiaihoz.
Exo 25:23 És csinálj egy akácfa asztalt; hossza két sing, szélessége egy sing és magassága másfél sing.
Exo 25:24 És borítsd be azt tiszta arannyal; és csinálj rá egy aranypártázatot körül.
Exo 25:25 Aztán csinálj neki egy tenyérnyi rekeszt körül; rekeszére pedig csinálj aranypártázatot körül.
Exo 25:26 És csinálj hozzá négy aranykarikát; és tedd a karikákat a négy lábának négy szegletére.
Exo 25:27 Az oldalánál legyenek a karikák; tartókul az asztal hordozására való rudak számára.
Exo 25:28 Csináld pedig azokat a rudakat akácfából és borítsd be őket arannyal; és velük hordozzák az asztalt.
Exo 25:29 És csinálj hozzá tálakat, csészéket, továbbá kannákat és szilkéket, melyekkel az italáldozatot öntik; tiszta aranyból csináld ezeket.
Exo 25:30 És tégy az asztalra Felség-kenyeret színem elé folytonosan.
Exo 25:31 És csinálj egy gyertyatartót tiszta aranyból; hajlított munkával csinálják a gyertyatartót, talpa, nyele, virágkelyhei, pártái és virágjai vele egy darabból legyenek.
Exo 25:32 És hat kar jöjjön ki oldalaiból: három gyertyatartó-kar az egyik oldalából, és három gyertyatartó-kar a másik oldalából.
Exo 25:33 Három mandula formájú virágkehely legyen az egyik karon, párta és virág, és három mandula formájú virágkehely a másik karon, párta és virág; így mind a hat karon, melyek a nyélből kijönnek.
Exo 25:34 A nyélen pedig négy mandula formájú virágkehely, párta és virág hozzá:
Exo 25:35 tudniillik minden belőle való két kar alatt is egy-egy párta; így mind a hat karnál, mely a nyélből kijön.
Exo 25:36 Pártáik és száraik vele egy darabból legyenek; az egész hajlított mű legyen tiszta aranyból.
Exo 25:37 Csinálj hozzá mécseket is, hetet; és úgy tegyék fel rá a mécseket, hogy maga elé világítson.
Exo 25:38 Csiptetői és koppantói tiszta aranyból legyenek.
Exo 25:39 Egy tálentum tiszta aranyból csinálják azt; mindezzel a felszereléssel együtt.
Exo 25:40 És meglásd, hogy arra a mintára csináld, amit a hegyen láttál.
Exo 26:1 A hajlékot pedig tíz kárpitból csináld; melyeket viszált lenből, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból készíts kérubokkal, műszövő munkával.
Exo 26:2 Az egyik kárpit hossza huszonnyolc sing, szélessége pedig négy sing az egyik kárpitnak; valamennyi kárpitnak egy kiterjedése legyen.
Exo 26:3 Öt kárpit legyen összekapcsolva egyik a másikával; ismét öt kárpit összekapcsolva egyik a másikával.
Exo 26:4 És csinálj hurkokat kék bíborból az egyik kárpit szélére, mely az összefoglalásban legszélről van; és ugyanígy csinálj annak a kárpitnak is, mely a másik összefoglalásban a legszélről van.
Exo 26:5 Ötven hurkot csinálj az egyik kárpitra, ismét ötven hurkot csinálj annak a kárpitnak a szélére, mely a másik összefoglalásban van; szembe legyenek a hurkok egyik a másikával.
Exo 26:6 Aztán csinálj ötven aranykapcsot; és kapcsold össze a kárpitokat, egyiket a másikával, ezek által a kapcsok által, hogy így a hajlék egy legyen.
Exo 26:7 Aztán csinálj kecskeszőr kárpitokat sátorul a hajlék fölé; tizenegy kárpitnak csináld ezeket.
Exo 26:8 Hossza az egyik kárpitnak harminc sing, szélessége pedig négy sing az egyik kárpitnak; egy kiterjedése legyen a tizenegy kárpitnak.
Exo 26:9 És kapcsold össze az öt kárpitot külön és a hat kárpitot külön úgy, hogy a hatodik kárpitot hajtsd kétrét a sátor eleje felől.
Exo 26:10 És csinálj ötven hurkot az egyik kárpit szélére, mely az összefoglalásban legkívül van; és ötven hurkot a kárpit szélére a másik összefoglaláson.
Exo 26:11 Aztán csinálj ötven rézkapcsot; és akaszd a kapcsokat a horgokba, és kapcsold össze a sátort, hogy így egy legyen.
Exo 26:12 A sátor kárpitokból lecsüngő többlet pedig; az a többlet félkárpit csüngjön le a hajlék hátulján.
Exo 26:13 Az az egy sing pedig innen, és egy sing onnan, ami a sátor-kárpitok hosszában többlet; maradjon a hajlék oldalain csüngve innen és onnan, hogy befedje azt.
Exo 26:14 Aztán csinálj egy takarót a sátornak vörösített kosbőrökből; és egy takarót delfinbőrökből a tetejébe.
Exo 26:15 És csináld meg a deszkákat a hajlékhoz: akácfából felállítva.
Exo 26:16 Tíz sing a deszka hossza; és másfél sing a szélessége egy deszkának.
Exo 26:17 Két karja legyen egy-egy deszkának, egyik a másikkal összeillesztve; ilyet csinálj a hajlék minden deszkájának.
Exo 26:18 így csináld pedig a deszkákat a hajlékhoz: húsz deszkát a déli oldalra, délre.
Exo 26:19 És negyven ezüsttalpat csinálj a húsz deszka alá; két talpat egy deszka alá a két csapja számára, ismét két talpat egy deszka alá a két csapja számára.
Exo 26:20 A hajlék másik oldalához is, észak felől: húsz deszkát.
Exo 26:21 És negyven ezüsttalpat hozzájuk; két talpat egy deszka alá, ismét két talpat egy deszka alá.
Exo 26:22 És a hajlék hátsó oldalához, nyugatra: csinálj hat deszkát.
Exo 26:23 Két deszkát pedig csinálj a hajlék szegleteihez; a hátsó oldalra.
Exo 26:24 És legyenek hozzákötve alul, és egyszersmind legyenek hozzákötve a tetején az első karikához; így legyen mind a kettő, a két szegleten legyenek.
Exo 26:25 Lesz tehát nyolc deszka és hozzá tizenhat ezüsttalp; két talp egy deszka alá, ismét két talp egy deszka alá.
Exo 26:26 Aztán csinálj keresztgerendákat akácfából, ötöt a hajlék egyik oldalának deszkáihoz.
Exo 26:27 És öt keresztgerendát a hajlék másik oldalának deszkáihoz; öt keresztgerendát pedig a hajlék hátulsó, nyugati oldalának oldaldeszkáihoz.
Exo 26:28 És a középső keresztgerenda a deszkákon belől fusson végtől végig.
Exo 26:29 És a deszkákat borítsd be arannyal, a hozzájuk való karikákat pedig aranyból csináld, a keresztgerendák tartóiul; a keresztgerendákat is borítsd be arannyal.
Exo 26:30 így állítsd fel a hajlékot; azon a módon, mely neked a hegyen mutatva volt.
Exo 26:31 És csinálj egy függönyt kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből; műszövő munkával csináld azt, Kérubokkal.
Exo 26:32 És tedd azt négy akácfa oszlopra, melyek arannyal vannak borítva és arany horgaik vannak; négy ezüsttalpra.
Exo 26:33 Azután tedd a függönyt a kapcsok alá, és vidd be oda a függönyön belül a törvény ládáját; így válassza el számotokra a függöny a szenthelyet a szentek szentjétől.
Exo 26:34 És a fedelet tedd rá a törvény ládájára; a szentek szentjébe.
Exo 26:35 Az asztalt pedig a függönyön kívül helyezd el, meg a gyertyatartót, az asztallal szembe a hajlék déli oldalára; míg az asztalt az északi oldalra tedd.
Exo 26:36 Azután csinálj egy leplet a sátor ajtónyílására kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből; tarka-szövő munkával.
Exo 26:37 És csinálj a lepelnek öt akácfa oszlopot, és borítsd be őket arannyal, horgaik aranyból legyenek; és önts nekik öt réztalpat.
Exo 27:1 És csináld meg az oltárt akácfából; öt sing hosszú és öt sing széles, négyzet alakú legyen az oltár, magassága pedig három sing.
Exo 27:2 És szarvait a négy szegletére csináld; vele egy darabból legyenek szarvai, és borítsd be azt rézzel.
Exo 27:3 És csinálj hozzá üstöket a faggyúhamu eltisztítására, és lapátokat, hintőcsészéket, villákat és serpenyőket; egyáltalán minden hozzá való felszerelést rézből csinálj.
Exo 27:4 És csinálj hozzá egy hálóművű rostélyt rézből; és csinálj a hálóra négy rézkarikát a négy sarkára.
Exo 27:5 És tedd azt az oltár párkánya alá alulról úgy, hogy a háló az oltár feléig érjen.
Exo 27:6 És csinálj az oltárhoz rudakat, akácfa rudakat; és borítsd be őket rézzel.
Exo 27:7 És dugják a rudakat a karikákba úgy; hogy a rudak az oltár két oldalán legyenek, mikor hordozzák.
Exo 27:8 Úresen, táblákból csináld azt úgy; amint mutatták neked a hegyen, úgy csinálják.
Exo 27:9 így csináld a hajlék udvarát: a déli oldalra, jobbra, viszált len ponyvák legyenek az udvar számára, száz sing hosszúságban, az egyik oldalra.
Exo 27:10 Ezekhez húsz oszlop és ahhoz húsz réztalp; az oszlopok horgai és pántjai ezüstből Száz sing legyenek.
Exo 27:11 Így az északi oldalra is hosszában ponyva, száz sing hosszú; ehhez húsz oszlop és ahhoz húsz réztalp, az oszlopok horgai és pántjai ezüstből legyenek.
Exo 27:12 Az udvar szélességében pedig a nyugati oldalra ötven sing ponyva; hozzá tíz oszlop és ahhoz tíz talp.
Exo 27:13 Az udvar szélessége az első oldalon keletre szintén ötven sing legyen.
Exo 27:14 Éspedig tizenöt sing ponyva az egyik szárnyra; hozzá három oszlop és ahhoz három talp.
Exo 27:15 A másik szárnyra is tizenöt sing ponyva; hozzá három oszlop és ahhoz három talp.
Exo 27:16 Az udvar kapujára pedig húsz sing lepel kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből, tarkaszövő munka; hozzá négy oszlop és ahhoz négy talp.
Exo 27:17 Az udvarnak minden oszlopán körül ezüstpánt legyen és ezüsthorog; talpaik pedig rézből legyenek.
Exo 27:18 Az udvar száz sing hosszú, ötven sing széles és öt sing magas viszált lenből legyen; az ahhoz való talpak pedig rézből.
Exo 27:19 Általában minden szerszám a hajléknak minden munkájában; és a hozzá való minden szög, és az udvarnak minden szöge rézből legyen.
Exo 27:20 Te pedig parancsold meg Izráel fiainak, hogy vigyenek hozzád olajat, tiszta, zúzott faolajat a világítás számára; folytonosan mécset tenni fel.
Exo 27:21 A gyülekezet sátorában azon a függönyön kívül, mely a törvényláda előtt van, állítsa azt rendbe Áron a fiaival estétől reggelig az Úr előtt; örökké való törvényük ezt végezni nemzedékről nemzedékre Izráel fiai részéről.
Exo 28:1 Te pedig állítsd magad elé fivéredet Áront és vele együtt az ő fiait Izráel fiai közül, hogy nekem papi szolgálatot végezzen: Áront, Nádábot és Abihút, Eleázárt és Itámárt, Áron fiait.
Exo 28:2 Csinálj szent ruhákat fivérednek, Áronnak; dicsőségül és díszül.
Exo 28:3 Te tehát beszélj minden bölcs elméjű emberrel, akit betöltöttem bölcsesség szellemével; hogy készítsék el Áron ruháit, hogy őt felszenteljétek, hogy papi szolgálatot végezzen nekem.
Exo 28:4 És ezek azok a ruhák, melyeket készíteniük kell: melledző, vállraöltő, felöltő, kockás köntös, süveg és öv; éspedig szent ruhákat készítsenek fivérednek, Áronnak és az ő fiainak, hogy papi szolgálatot végezhessen nekem.
Exo 28:5 Tehát ők (is) az aranyat, a kék bíbort, a piros bíbort, a karmazsint és a lent alkalmazzák.
Exo 28:6 így készítsék a vállraöltőt: aranyból, kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből legyen: műszövő munka.
Exo 28:7 Két kapcsoló válladzója legyen neki; a két szélén kapcsolódjék.
Exo 28:8 A rajta levő öv pedig, mellyel magukra veszik, vele egy művű, és vele egy darabból legyen: aranyból, kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből.
Exo 28:9 Aztán végy két ónixkövet; és vésd rájuk Izráel fiainak neveit.
Exo 28:10 Neveik közül hatot az egyik kőre; a többi hat nevet pedig a másik kőre, születésük szerint.
Exo 28:11 Kőmetsző munkával, pecsétvéséssel vésesd a két kőre Izráel fiainak neveit; aranyboglárokba foglalva csináld őket.
Exo 28:12 Aztán tedd a két követ a vállraöltő két válladzójára, Izráel fiaira való emlékeztetés köveiül; és hordozza Áron a nevüket az Úr előtt a két vállán emlékeztetőül.
Exo 28:13 Csinálj tehát aranyboglárokat.
Exo 28:14 És két láncot tiszta aranyból, sodorva csináld őket, fonó munkával; és tedd ezeket a fonott láncokat a boglárokra.
Exo 28:15 És csinálj ítélettevő melledzőt, műszövő munkával, olyan munkával csináld, mint a vállraöltőt: aranyból, kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből csináld azt.
Exo 28:16 Négyzet alakú legyen, kétrétű; hossza egy arasz, szélessége is egy arasz.
Exo 28:17 És rakd be azt kőberakással, négy sor kővel: egy sor karneol, topáz és smaragd, az első sor.
Exo 28:18 A második sor: rubin, zafír, és gyémánt.
Exo 28:19 És a harmadik sor: opál, akhát és ametiszt.
Exo 28:20 A negyedik sor pedig: krizolit, ónix és jáspis. Aranyboglárokba foglaltassanak, mikor berakják őket.
Exo 28:21 Így a kövek Izráel fiainak neveire legyenek, tizenkettő az ő nevük szerint; pecsétvésésekkel legyenek ellátva, mindenik a maga nevére, a tizenkét törzs szerint.
Exo 28:22 És csinálj a melledzőre sodrott láncokat fonó munkával; tiszta aranyból.
Exo 28:23 És csinálj a melledzőre két aranykarikát; és tedd a két aranykarikát a melledző két sarkára.
Exo 28:24 És erősítsd a két aranyfonatékot a melledző sarkain levő két karikára.
Exo 28:25 A két végét pedig a két fonatéknak erősítsd a két boglárra; így erősítsd a vállraöltő válladzóira elölfelől.
Exo 28:26 Ismét csinálj két aranykarikát, és tedd azokat a melledző két sarkára; arra a szélére, mely a vállraöltővel szemben van befelé.
Exo 28:27 Még két aranykarikát csinálj és tedd azokat a vállraöltő két válladzójára alól, elölfelől, közel oda, ahol kapcsolódik; a vállraöltő övén felül.
Exo 28:28 És kössék a melledzőt karikáinál fogva a vállraöltő karikáihoz egy kék-bíbor zsinórral, hogy ott legyen a vállraöltő öve felett; és el ne mozduljon a melledző a vállraöltőről.
Exo 28:29 így hordozza Áron Izráel fiainak neveit az ítélettevő melledzőn a szíve felett, mikor bemegy a szenthelyre; folytonos emlékeztetőül az Úr előtt.
Exo 28:30 És tedd az ítélettevő melledzőbe az Urimot és a Tummimot, hogy legyenek Áron szíve fölött, mikor bemegy az Úr elé; és hordozza Áron Izráel fiainak ítéletét a szíve fölött az Úr előtt folytonosan.
Exo 28:31 És csinálj a vállraöltőhöz felöltőt, egészen kék bíborból.
Exo 28:32 Fejnyílása legyen neki a közepén; szegése legyen a nyílása körül, takácsmunka, olyan nyílása legyen neki, mint a páncélingnek, be ne szakadjon.
Exo 28:33 És csinálj a peremére gránátalmákat kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, körül a peremén; és aranycsengettyűket közéjük körül.
Exo 28:34 Aranycsengettyű meg gránátalma, aranycsengettyű meg gránátalma: így legyen a felöltő peremén körül.
Exo 28:35 És legyen rajta Áronon, mikor szolgálatot teljesít; hogy hallassék a hangja, mikor bemegy a szenthelyre az Úr elé, és mikor kijön, hogy meg ne haljon.
Exo 28:36 És csinálj egy lapot tiszta aranyból; és vésd rá pecsét-véséssel: Szentség az Úrnak.
Exo 28:37 És tedd azt egy kék bíbor zsinórra, hogy legyen a süvegen; elölfelől legyen a süvegen.
Exo 28:38 Éspedig a homlokán legyen Áronnak, hogy Áron hordozza azt a bűnt, ami megesik azokban a szentségekben, melyeket Izráel fiai áldoznak, egyáltalán mindenféle szent adományaikban; legyen tehát a homlokán folytonosan, hogy kedvességükre legyen nekik az Úr előtt.
Exo 28:39 És az ujjas köntöst kockásra sződd lenből, süveget lenből csinálj; övet pedig tarkaszövő munkával készíts.
Exo 28:40 Áron fiainak pedig csinálj ujjas köntösöket, és csinálj nekik öveket; süvegeket is csinálj nekik dicsőségül és díszül.
Exo 28:41 És add fel rájuk, fivéredre Áronra és fiaira vele együtt; és kend fel őket, add át nekik a papságot, és szenteld meg a kezüket, fel őket, hogy végezzék nekem a papi szolgálatot.
Exo 28:42 És csinálj nekik gyolcs alsónadrágot, hogy eltakarja meztelen testüket; deréktól combig érjen.
Exo 28:43 És legyen rajta Áronon és fiain, mikor bemennek a gyülekezet sátorába, vagy mikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgálatot végezzenek a szenthelyen, hogy bűnt ne vegyenek magukra és meg ne haljanak. Örök tör vény ez neki és az ő magvának őutána.
Exo 29:1 Ez pedig az a dolog, amit velük tenned kell avégre, hogy felszenteld őket és nekem papi szolgálatot végezzenek: végy egy fiatal bikát és két hibátlan kost,
Exo 29:2 és kovásztalan kenyeret, olajjal kevert kovásztalan pogácsákat, és olajjal megkent kovásztalan laskákat; búza lisztlángból készítsd azokat.
Exo 29:3 Aztán tedd őket egy kosárba és vidd őket az oltárhoz a kosárban; a bikát és a két kost is.
Exo 29:4 Áront pedig és fiait állasd a találkozás sátorának ajtónyílása elé; és mosd meg őket vízzel.
Exo 29:5 Akkor fogd a ruhákat, és add rá Áronra a köntöst, a vállraöltőhöz való felöltőt, a vállraöltőt és a melledzőt; és kösd körül őt a vállraöltő övével.
Exo 29:6 És tedd a süveget a fejére; és tedd a szentség koronáját a süvegre.
Exo 29:7 Akkor fogd a kenet-olaját és öntsd a fejére; így kend fel őt.
Exo 29:8 Aztán fiait állítsd elő: és adj rájuk ujjas köntösöket,
Exo 29:9 és kösd körül őket övvel (Áront és fiait), és köss fel nekik süvegeket, hogy örök törvény szerint való papságuk legyen nekik; így iktasd be Áront és fiait.
Exo 29:10 Azután állítsd a bikát a gyülekezet sátora elé; Áron pedig és fiai tegyék kezeiket a bika fejére.
Exo 29:11 És vágd le a bikát az Úr előtt a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál.
Exo 29:12 És végy a bika véréből és tégy az oltár szarvaira ujjaddal; a többi vért pedig öntsd az oltár lábához.
Exo 29:13 Aztán vedd az egész kövérséget, mely a belső részeket borítja, és a májon lévő karéjt, és a két vesét a rajtok levő kövérséggel együtt; és füstölögtesd el az oltáron.
Exo 29:14 A bika húsát, bőrét és ganéját pedig égesd el tűzben a táboron kívül; bűnáldozat az.
Exo 29:15 Aztán az egyik kost vedd elő; és Áron és fiai tegyék rá kezeiket a kos fejére,
Exo 29:16 és vágd le a kost; és fogd a vérét és hintsd az oltárra körül.
Exo 29:17 A kost pedig darabold fel darabjaira; aztán mosd meg belső részeit és lábszárait és tedd a darabjaihoz és a fejéhez:
Exo 29:18 és füstölögtesd el az egész kost az oltáron, égő áldozat az az Úrnak; kedves illat, tűzáldozat az az Úrnak.
Exo 29:19 Akkor vedd elő a másik kost; és Áron és fiai tegyék rá kezeiket a kos fejére,
Exo 29:20 és vágd le a kost. És végy a véréből és tégy Áron jobb fülének cimpájára és fiai jobb fülének cimpájára, továbbá jobb kezük hüvelykujjára és jobb lábuk hüvelykujjára; aztán hintsd a vért az oltárra körül.
Exo 29:21 Akkor végy abból a vérből, mely az oltáron van, valamint a kenet-olajból, és freccsentsd Áronra és ruháira, és vele együtt fiaira és fiainak ruháira: és szent lesz ő és ruhái, és vele együtt fiai és fiainak ruhái.
Exo 29:22 Aztán vedd a kosból a kövérét és a kövér farkát, és azt a kövéret, mely a belső részeket borítja, és a máj karéját és a két vesét a rajtok levő kövérséggel együtt, és a jobb combot (mert beiktatási kos az);
Exo 29:23 és egy kerek kenyeret, és egy olajos kenyér pogácsát, és egy laskát; abból a kosárból, melyben a kovásztalan kenyerek vannak az Úr előtt:
Exo 29:24 és tedd az egészet Áron kezeire és fiainak kezeire; hogy végezzék el vele az áldozatlengetés szertartását az Úr előtt.
Exo 29:25 De aztán vedd ki a kezükből és füstölögtesd el az oltáron az égő lendítő áldozat mellé; kedves illatul az Úr előtt, tűzáldozat az az Úrnak.
Exo 29:26 És vedd el az Áron beiktatási kosából a szegyet, végezd el vele az áldozatlengetés ábrázolta, hogy szertartását az Úr előtt; aztán legyen a te részed.
Exo 29:27 És nyilvánítsd szentségnek azt az áldozatlengetési szegyet és azt az emelékáldozati combot, az oltárra tette, amellyel az áldozatlengetési szertartást végezték és amely adományul vétetett el abból a beiktatási kosból, amely Áronért és amely az ő fiaiért áldoztatott:
Exo 29:28 hogy legyen Áronnak és fiainak örök illetményévé Izráel fiai részéről, mert emelékáldozat az; tehát adományáldozat legyen Izráel fiai részéről visszafizetési vágóáldozataikból, az ő adományáldozatuk az Úrnak.
Exo 29:29 Áron szent ruhái pedig őutána a fiaié legyenek; hogy azokban szenteljék fel őket és azokban adják át nekik a papságot.
Exo 29:30 Hét napon át vegye magára őket az, aki pap lesz helyette fiai közül; aki majd bemegy a találkozás sátorába, hogy szolgálatot teljesítsen a szenthelyen.
Exo 29:31 Akkor vedd a beiktatási kost; és főzd meg a húsát szent helyen.
Exo 29:32 És egye meg Áron és az ő fiai a kos húsát és azt a kenyeret, mely a kosárban van a találkozás sátorának ajtónyílásában.
Exo 29:33 Tudniillik ők egyék meg azokat, amik által engesztelést végeztek értük, mikor átadták nekik a papságot és felszentelték őket; idegen pedig nem eheti, mert szentség.
Exo 29:34 És ha marad a beiktatási húsból vagy a kenyérből reggelig: akkor égesd el a maradékot tűzben, nem szabad megenni, mert szentség.
Exo 29:35 így cselekedjél Áronnal és fiaival, éppen amint parancsoltam neked; hét napon át tartsd beiktatásukat.
Exo 29:36 Minden nap készíts el egy bikát bűnáldozatnak az engesztelésre, és tedd tisztává az oltárt, engesztelési szertartást végezvén érte; és kend meg azt, hogy beszenteld.
Exo 29:37 Hét napon át végezz engesztelési szertartást az oltárért, és nyilvánítsd azt szentségnek; és az oltár szentségek szentsége lesz, minden, ami az oltárhoz ér, szentségbe esik.
Exo 29:38 És ez az, amit áldoznod kell az oltáron: két egyéves bárányt naponként folytonosan.
Exo 29:39 Az egyik bárányt reggel áldozd meg; a másik bárányt pedig napszálltakor áldozd meg.
Exo 29:40 És egytized efa lánglisztet egynegyed hin zúzott olajjal keverve, és italáldozatul egynegyed hin bort az egyik bárányhoz.
Exo 29:41 A másik bárányt pedig este áldozd meg; olyan étel- és italáldozattal készítsd el, mint reggel, kedves illatul mint tűzáldozatot az Úrnak.
Exo 29:42 Folytonos égő áldozat legyen nálatok nemzedékről nemzedékre a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál az Úr előtt; ahol találkozni akarok veletek, hogy ott szóljak hozzád.
Exo 29:43 Tudniillik ott találkozom Izráel fiaival; és így az én dicsőségem fogja megszentelni.
Exo 29:44 És szentségnek nyilvánítom a gyülekezet sátorát és az oltárt; Áront és az ő fiait pedig felszentelem, hogy papi szolgálatot végezzenek nekem.
Exo 29:45 így az Izráel fiai között fogok lakni; és Istenük leszek nekik.
Exo 29:46 így fogják megtudni, hogy én, az Úr, az ő Istenük vagyok az, aki kihoztam őket Egyiptom országából, hogy köztük lakozzam. Én, az Úr vagyok az ő Istenük.
Exo 30:1 És csinálj egy oltárt a füstölőszerekkel való füstölésre; akácfából csináld azt.
Exo 30:2 Hossza egy sing, szélessége is egy sing, négyzet alakú legyen, magassága pedig két sing; vele egy darabból legyenek szarvai.
Exo 30:3 És borítsd be azt tiszta arannyal, tetejét és falait körül, és szarvait; és csinálj rá egy aranypártázatot körül.
Exo 30:4 És két aranykarikát csinálj hozzá két oldalbordájára, pártázatán alul csináld a két oldalán; és legyenek rúdtartókul, hogy azokon hordozzák azt.
Exo 30:5 És akácfából csináld a rudakat; és borítsd be őket arannyal.
Exo 30:6 És tedd azt az elé a függöny elé, mely a törvény ládája előtt van; az elé a fedél elé, mely a törvény felett van, ahol veled találkozom.
Exo 30:7 És füstölögtessen rajta Áron illatos füstölőszert; reggelről reggelre, mikor rendbe teszi a mécseket, akkor füstölögtesse azt.
Exo 30:8 És mikor felteszi Áron a mécseket napszálltakor, akkor is füstölögtesse azt; folytonos illatáldozatul az Úr előtt nemzedékről nemzedékre.
Exo 30:9 Ne áldozzatok rajta illetéktelen füstölőszert, se égő áldozatot, se ételáldozatot; és italáldozatot ne öntsetek ki rajta.
Exo 30:10 De végezzen Áron engesztelési szertartást a szarvain egyszer egy esztendőben; az engesztelési bűnáldozat vérével egyszer egy esztendőben végezzen rajta engesztelési szertartást nemzedékről nemzedékre, szentségek szentsége az az Úrnak.
Exo 30:11 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Exo 30:12 Ha felveszed Izráel fiainak fejszámát, azokét, akik szemlére állnak, akkor adjon mindenki váltságot az ő életéért az Úrnak; mikor szemlére állítod őket; hogy ne legyen rajtuk csapás, mikor szemlére állítod őket.
Exo 30:13 Ezt adja mindenki, aki átmegy a szemlén: a szent sékelben, húsz géra egy sékel; a sékelnek felét emelékáldozatúl az Úrnak.
Exo 30:14 Mindenki, aki átmegy a szemlén, húszévestől felfelé; adjon emelékáldozatot az Úrnak.
Exo 30:15 A gazdag ne adjon többet, és a szegény ne adjon kevesebbet a sékel felénél, mikor megadjátok az emelékáldozatot az Úrnak, váltságot fizetvén életetekért.
Exo 30:16 Szedd be tehát a váltságpénzt Izráel fiaitól, és fordítsd azt a találkozás sátorának szolgálatára; hogy legyen Izráel fiaira való emlékeztetőül az Úr előtt, váltáságul szolgálván életetekért.
Exo 30:17 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Exo 30:18 És csinálj egy rézmedencét, állványát is rézből, mosakodásra; és állítsd azt a találkozás sátora és az oltár közé, és tégy bele vizet.
Exo 30:19 Hogy Áron és az ő fiai abból mossák meg kezeiket és lábaikat.
Exo 30:20 Mikor bemennek a gyülekezet sátorába, mosódjanak meg vízzel, hogy meg ne haljanak; vagy mikor az oltárhoz járulnak szolgálni, tűzáldozatot füstölögtetni az Úrnak.
Exo 30:21 Mossák meg tehát kezeiket és lábaikat, akkor nem halnak meg; és legyen nekik örök szabályuk, neki és az ő magvának nemzedékről nemzedékre.
Exo 30:22 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Exo 30:23 És te végy magadnak legjava illatokat, szabad mirhát ötszázért, illatos fahéjat felényit, kétszázötvenért; illatos kálmust is kétszázötvenért,
Exo 30:24 és kassziát ötszázért, szent sékelben; és faolajat egy hint.
Exo 30:25 És csinálj belőle szent kenet-olajat, fűszeres italkeveréket, amelyet az illatkeverők csinálnak: az Úr szent kenet-olajának.
Exo 30:26 És kend meg vele a találkozás sátorát; és a törvény ládáját.
Exo 30:27 És az asztalt egész felszerelésével együtt és a gyertyatartót felszerelésével együtt; és a füstölő oltárt.
Exo 30:28 És az égő áldozati oltárt egész felszerelésével együtt; és a medencét és állványát.
Exo 30:29 És nyilvánítsd őket szenteknek, és szentségek szentségévé lesznek: minden, ami hozzájuk ér, szentségbe esik.
Exo 30:30 És Áront és fiait is kend fel; és szenteld fel őket, hogy nekem papi szolgálatot végezzenek.
Exo 30:31 Izráel fiaival pedig beszélj, mondván: Nekem szentelt kenet-olaj legyen ez nálatok nemzedékről nemzedékre.
Exo 30:32 Ember testére ne öntsék, és ennek összetételére ilyet ne csináljatok; szentség ez, szentség legyen előttetek.
Exo 30:33 Aki ilyen illatot kever, vagy aki ebből illetéktelenre önt; irtassék ki népe közül.
Exo 30:34 És azt mondta az Úr Mózesnek: Végy magadnak fűszerszámokat, balzsamfa gyanta, szagos csigahéj, galbán fűszerszámokat és tiszta tömjént; egyenlő részben legyen.
Exo 30:35 És csinálj belőle füstölőszert, illatkeveréket, amilyet az illatkeverők csinálnak; megsózott, tiszta, szentség.
Exo 30:36 És dörzsölj el belőle porrá és tégy belőle a találkozás sátorában levő törvény elé, ahol találkozom veled; szentségek szentsége legyen előttetek.
Exo 30:37 És azt a füstölőszert, amit csinálsz, ebben az összetételben ne csináljátok meg magatoknak; szentség legyen előtted az Úr számára.
Exo 30:38 Aki olyant készít, mint ez, hogy benne gyönyörködjék: irtassék ki népe közül.
Exo 31:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Exo 31:2 íme elhívtam név szerint Becalélt, a Húr fiának, Urinak fiát Júda törzséből.
Exo 31:3 És betöltöttem őt isteni szellemmel bölcsességben, értelemben, tudásban és minden munkában.
Exo 31:4 Terveket kigondolni: dolgozni aranyban, ezüstben és rézben.
Exo 31:5 Befoglalni való kő vésésében és fafaragásban; egyáltalán minden munka elkészítésében.
Exo 31:6 És íme én mellé adtam Oholiábot, Ahiszámák fiát, Dán törzséből, és minden bölcs szívű ember szívébe adtam bölcsességet, hogy készítsenek el mindent, amit neked parancsoltam.
Exo 31:7 A találkozás sátorát, a ládát a törvénynek és a reá való fedelet; és a sátor egész felszerelését.
Exo 31:8 Tudniillik az asztalt és felszerelését, a tiszta gyertyatartót és egész felszerelését; és a füstölő oltárt.
Exo 31:9 Az égő áldozati oltárt és egész felszerelését; a medencét és állványát.
Exo 31:10 A szolgálati ruhákat: tudniillik Áron papnak szent ruháit, és fiainak papi ruháit.
Exo 31:11 A kenet-olaját, és a fűszerszámos füstölőszert a szenthely számára. Egészen úgy csinálják, mint ahogy parancsoltam neked.
Exo 31:12 És így szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Exo 31:13 És te beszélj Izráel fiaival, mondván: Csak az én szombataimat megtartsátok; mert az a jel köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre arra nézve, hogy tudjátok, hogy én, az Úr, vagyok az, aki titeket megszentellek.
Exo 31:14 Tartsátok meg tehát a szombatot, mert szentség az nektek: aki megszentségteleníti, halállal lakol; mert bárki legyen, aki azon valami munkát végez, irtassék ki az a lélek az ő népe közül.
Exo 31:15 Hat napon át kell munkát tenni, de a hetedik napon szombat van, szent ünnepi nyugalom az Úrnak; aki munkát végez a szombat napján, halállal lakoljon.
Exo 31:16 Megtartsák tehát Izráel fiai a szombatot: végrehajtván a szombatot nemzedékről nemzedékre örök szövetségül.
Exo 31:17 Köztem és Izráel fiai közt jel az örökre; mert hat napon készítette az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megszűnt és felüdült.
Exo 31:18 És mikor elvégezte vele való beszédét a Szináj hegyén, átadta Mózesnek a törvény két tábláját; kőtáblák voltak, Isten ujjával írva.
Exo 32:1 Mikor a nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről; összegyülekezett a nép Áron körül, és azt mondták neki: Nosza, csinálj nekünk egy Istent, aki előttünk járjon, mert ebből a Mózesből, abból az emberből, aki felhozott minket Egyiptom földjéről, nem tudjuk, hogy ebből mi lett.
Exo 32:2 Áron pedig azt mondta nekik: Tépjétek le az aranykarikákat, melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok füleiben vannak; és hozzátok hozzám.
Exo 32:3 Erre letépte magáról az egész nép azokat az aranykarikákat, melyek füleikben voltak; és odavitték Áronhoz.
Exo 32:4 És ő elvette kezükből és kialakította azt a vésővel, és csinált belőle egy öntött borjút; azok pedig azt mondták: Ez a te istened, Izráel, ki téged felhozott Egyiptom földjéről.
Exo 32:5 Mikor Áron ezt látta, oltárt épített előtte; és kikiáltotta Áron és azt mondta: Ünnepe lesz az Úrnak holnap.
Exo 32:6 És másnap korán felkeltek és égő áldozatokat áldoztak és visszafizetési áldozatokat vittek; aztán leült a nép enni és inni, aztán felkelt játszani.
Exo 32:7 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Nosza menj le, mert rosszat tett a te néped, melyet felhoztál Egyiptom földjéről.
Exo 32:8 Hamar letértek arról az útról, amelyet én parancsoltam nekik, egy öntött borjút csináltak maguknak; és leborulnak előtte, áldoznak neki, és azt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki téged felhozott Egyiptom földjéről.
Exo 32:9 Aztán azt mondta az Úr Mózesnek: Látom én, hogy ez a nép kemény nyakú nép.
Exo 32:10 Most tehát hagyj engem, hogy gerjedjem fel rájuk haragom és emésszem meg őket; és téged tegyelek nagy néppé.
Exo 32:11 De Mózes kérlelte az Urat, az ő Istenét; és azt mondta: Miért gerjedne fel, Uram, haragod a te néped ellen, melyet kihoztál Egyiptom országából nagy erővel és erős kézzel?
Exo 32:12 Miért mondják az egyiptomiak, szólván: Rossz szándékkal hozta ki őket, hogy megölje őket a hegyek között, és hogy eltörölje őket a föld színéről? Térj vissza haragod hevétől, és bánd meg ezt a néped ellen való rosszat.
Exo 32:13 Emlékezzél Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, a te szolgáidra, akiknek magadra esküdtél meg, és így beszéltél nekik: Megsokasítom a ti magotokat, mint az ég csillagait; és ezt az egész földet, amelyről szóltam, a ti magotoknak fogom adni, hogy örökké birtokukban tartsák.
Exo 32:14 Így aztán megbánta az Úr azt a rosszat, amit mondott, hogy tesz az ő népével.
Exo 32:15 Akkor Mózes megfordult és lement a hegyről (a törvény két táblája a kezében; mind a két oldalukon beírt táblák, innen is, onnan is be voltak írva.
Exo 32:16 Ezeket a táblákat pedig Isten készítette; az írás is Isten írása volt rávésve a táblákra).
Exo 32:17 És mikor Józsué meghallotta a nép hangját, amint rivalgott, azt mondta Mózesnek: Harci zaj van a táborban!
Exo 32:18 Az pedig azt mondta: Nem győzelmi kiáltás hangja, sem nem megvertek kiáltásának hangja; dalolás hangját hallom én.
Exo 32:19 És történt, hogy mikor közel ért a táborhoz és látta a borjút és a körtáncokat: fellobbant Mózes haragja és eldobta kezéből a táblákat, és összetörte őket a hegy alatt.
Exo 32:20 Akkor fogta a borjút, amit készítettek, megégette tűzben, összezúzta úgy, hogy porrá lett; és elszórta a víz színére, és megitatta Izráel fiaival.
Exo 32:21 Aztán azt mondta Mózes Áronnak: Mit tett neked ez a nép: hogy ily nagy bűnt hoztál rá?
Exo 32:22 Áron pedig azt mondta: Ne lobbanjon fel uram haragja; te ismered a népet, hogy gonosz.
Exo 32:23 Azt mondták tehát nekem: Készíts nekünk egy Istent, aki előttünk járjon; mert ebből a Mózesből, abból az emberből, aki felhozott bennünket Egyiptom földjéről, nem tudjuk, mi lett.
Exo 32:24 Én pedig azt mondtam nekik: Akin arany van, tépjétek le magatokról és adjátok nekem; aztán a tűzbe dobtam azt, és kijött ez a borjú.
Exo 32:25 Mikor azért látta Mózes, hogy a nép el van vadulva; mert szabadjára engedte Áron, suttogásul ellenségei között:
Exo 32:26 megállt Mózes a tábor kapujában, és azt mondta: Aki az Úrral van, ide hozzám! És Lévi fiai mind hozzá gyülekeztek.
Exo 32:27 És azt mondta nekik: így szól az Úr, Izráel Istene: Kösse fel kardját ki-ki az oldalára; menjetek keresztül a táboron és jöjjetek vissza, egyik kaputól a másik kapuig, és ölje meg ki-ki a saját testvérét, ki-ki a saját felebarátját és ki-ki a saját rokonát.
Exo 32:28 És Lévi fiai Mózes szavai szerint cselekedtek; és elesett a népből azon a napon mintegy háromezer férfi.
Exo 32:29 Erre azt mondta Mózes: Töltsétek meg ma kezeiteket az Úrnak, hiszen ki-ki a beiktatott papok saját fia és a saját testvére ellen volt, hogy adjon reátok áldást.
Exo 32:30 Másnap pedig az történt, hogy Mózes azt mondta a népnek: Ti nagy bűnt követtetek el; most tehát én felmegyek az Úrhoz, hátha engesztelést szerzek bűnötökre.
Exo 32:31 És visszatért Mózes az Úrhoz, és azt mondta: Kérlek, nagy bűnt követett el ez a nép úgy, hogy egy istent készített magának aranyból.
Exo 32:32 Most tehát vagy bocsásd meg az ő bűnüket; vagy ha nem, törölj ki, kérlek, engem a te könyvedből, amelyet írtál.
Exo 32:33 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Aki ellenem bűnt követett el, azt törlöm ki az én könyvemből.
Exo 32:34 És most menj, vezesd a népet, ahova mondtam neked, íme az én angyalom fog vezetni; de látogatásom napján majd meglátogatom rajtuk bűnüket.
Exo 32:35 És megverte az Úr a népet azért, amiért azt a borjút készítették, melyet Áron készített.
Exo 33:1 Ugyanis az Úr így beszélt Mózeshez: Eredj, menj fel innét, te és az a nép, melyet felhoztál Egyiptom földjéről: arra a földre, melyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mondván: A te magodnak adom azt; egy tejjel és mézzel folyó földre.
Exo 33:2 És egy angyalt küldök előtted; úgy űzöm ki a kanaániakat, az emoriakat, a hittieket, a perizzieket, a hivvieket és a jebusziakat:
Exo 33:3 mert én nem megyek fel közötted, mert kemény nyakú nép vagy te, hogy el ne emésszelek az úton.
Exo 33:4 És mikor a nép meghallotta ezt a szomorú beszédet, gyászba borult; és senki sem tette magára ékszereit.
Exo 33:5 Az Úr is azt mondta Mózesnek: Mondd meg Izráel fiainak: Ti kemény nyakú nép vagytok, ha egy pillanatig felmennék közted, megemésztenélek; most tehát tedd le ékszereidet magadról, majd meglátom, mit csináljak veled.
Exo 33:6 így tették le magukról Izráel fiai ékszereiket Hóreb hegyétől fogva.
Exo 33:7 Mózes pedig elő szokta venni a sátort és a táboron kívül szokta magának felvonni, a tábortól távol, és gyülekezet sátorának nevezte (el) azt; és így mindenkinek, aki az Úrtól kérdezni akart valamit, ki kellett menni a gyülekezet sátorához, mely a táboron kívül volt.
Exo 33:8 Mikor pedig Mózes kiment a sátorhoz, felkelt az egész nép, és ki-ki a maga sátorának ajtónyílásába állt; úgy néztek Mózes után, míg bement a sátorba.
Exo 33:9 Mihelyt aztán Mózes bement a sátorba, leszállt a felhőoszlop, és a sátor ajtónyílásába állt; és ő beszélt Mózessel.
Exo 33:10 És látta az egész nép a felhőoszlopot a sátor ajtónyílásában állni; és felkelt az egész nép, és leborult ki-ki a maga sátorának ajtónyílásában.
Exo 33:11 Az Úr pedig szemtől szembe beszélt Mózessel, mint ahogyan az ember a felebarátjával beszél; ő aztán visszatért a táborba, de szolgája, Józsué, a Nún fia, egy ifjú, nem tágított a sátorból.
Exo 33:12 És azt mondta Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondtad nekem: Vidd fel ezt a népet; de te nem adtad tudtomra, kit küldesz velem: pedig te azt mondtad: Név szerint ismerlek téged, és kegyelmet is találtál szemeimben.
Exo 33:13 Most tehát, ha valóban kegyelmet találtam szemeidben, add tudtomra, kérlek, a te útadat, hogy annak alapján ismerjelek meg, hogy kegyelmet találjak szemeidben; tekintsd meg tehát, hogy a te néped ez a nép.
Exo 33:14 Ő pedig azt mondta: Személyesen menjek, hogy nyugvóhelyedre vigyelek?
Exo 33:15 Erre az azt mondta neki: Ha nem személyesen jössz, ne vígy fel minket innét.
Exo 33:16 Hiszen különben miről ismerszik meg, hogy kegyelmet találtam a te szemeidben én és a te néped, ha nem arról, hogy velünk jársz: és így különbek vagyunk, én és a te néped minden népnél, mely a föld színén van?
Exo 33:17 Erre azt mondta az Úr Mózesnek: Ezt a dolgot is megteszem, amit mondtál; mert kegyelmet találtál szemeimben, és név szerint ismerlek.
Exo 33:18 Akkor azt mondta: Mutasd meg nekem, kérlek, a te dicsőségedet.
Exo 33:19 És azt mondta: Én elvonultatom előtted teljes szépségemet, és kikiáltom előtted az Úr nevét; és kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok. [6]
Exo 33:20 Aztán azt mondta: Nem láthatod arcomat; mert az ember, ha engem lát, nem maradhat életben.
Exo 33:21 De azt mondta az Úr: íme, van egy hely mellettem; tehát állj fel arra a sziklára.
Exo 33:22 És majd mikor dicsőségem átvonul, akkor a szikla Úregébe teszlek téged; és betakarlak kezeimmel, amíg átvonulok.
Exo 33:23 Mikor kezeimet elvettem, akkor meglátsz hátulról; de arcomat nem szabad látni.
Exo 34:1 Aztán azt mondta az Úr Mózesnek: Vágj magadnak két kőtáblát, olyanokat, mint az elsők voltak; hogy felírjam azokra a táblákra azokat a beszédeket, amelyek az első táblákon voltak, melyeket összetörtél.
Exo 34:2 És légy kész reggelre; hogy jöjj fel reggel a Szináj hegyére, és állj ott elébem a hegy tetején.
Exo 34:3 De senki fel ne jöjjön veled, még ne is mutatkozzék senki az egész hegyen; még a juh vagy a marha se legeljen a felé a hegy felé.
Exo 34:4 És vágott két kőtáblát, olyanokat, mint az elsők voltak, és reggel korán felkelt Mózes, és felment a Szináj hegyére, mint ahogyan parancsolta neki az Úr; és két kőtáblát vett a kezébe.
Exo 34:5 És mikor az Úr leszállt a felhőben, ő odaállt mellé ott; és segítségül hívta az Úr nevét.
Exo 34:6 Akkor elvonult előtte az Úr és így kiáltott: Az Úr az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten; hosszútűrő és nagy kegyelmű és hűségű.
Exo 34:7 Aki kegyességet tart ezeríziglen, megbocsát vétket, gonoszságot és bűnt; de büntetlenül semmiképpen nem hagy, meglátogatja az atyák vétkét a fiakon és a fiaknak fiain, harmad- és negyedíziglen.
Exo 34:8 Erre Mózes sietve meghajtotta magát a földig, és leborult,
Exo 34:9 és azt mondta: Ha valóban kegyelmet találtam szemeidben, Uram, jöjjön közöttünk, kérlek, az én Uram; mert kemény nyakú nép ez, tehát bocsásd meg vétkünket és bűneinket, és végy minket birtokodba.
Exo 34:10 Erre ő azt mondta: íme én ezennel szövetséget kötök, egész néped előtt olyan csodákat fogok tenni, amilyenek nem történtek az egész földön és egy nemzet között sem; hogy lássa meg az az egész nép, amely között te vagy, az Úr cselekedetét, mert félelmetes az, amit én cselekedni fogok veled.
Exo 34:11 Vigyázz arra, amit én ma parancsolok neked; íme én kiűzöm előled az emorit, a kanaánit, a hittit, a perizzit, a hivvit és a jebuszit:
Exo 34:12 vigyázz magadra, szövetséget ne köss annak az országnak a lakosságával, amelybe te bemégy, nehogy tőrré legyen közötted.
Exo 34:13 Hanem oltáraikat döntsétek le, szent köveiket törjétek össze; és szentfáikat vágjátok ki.
Exo 34:14 Mert nem szabad más isten előtt leborulnod; mert az Úr neve Féltékeny, féltékeny Isten ő.
Exo 34:15 Ne köss szövetséget az ország lakosaival; hogy mikor az ő isteneiket bálványozzák és áldoznak az ő isteneiknek, és meghívnak téged, nehogy te is egyél az ő áldozatukból.
Exo 34:16 Ne végy leányaik közül fiaidnak; hogy mikor leányaik bálványozzák az ő isteneiket, nehogy a te fiaidat is bálványozásba vigyék az ő isteneik után.
Exo 34:17 Öntött isteneket ne csinálj magadnak.
Exo 34:18 A kovásztalan kenyerek ünnepét megtartsd. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, amint megparancsoltam neked, az Abíb hónap kitűzött idején; mert az Abíb hónapban jöttél ki Egyiptomból.
Exo 34:19 Minden méhmegnyító az enyém; minden jószágod is, a hím, tehén vagy juh első fajzása.
Exo 34:20 De a szamár első fajzását váltsd meg egy juhval, ha pedig nem váltod meg, akkor szegd nyakát. Fiaid közül minden elsőszülöttet megválts; és ne lássák az én orcámat Úres kézzel.
Exo 34:21 Hat napon át dolgozzál, a hetedik napon pedig szünetelj; szántás és aratás idején is szünetelj.
Exo 34:22 És rendezz magadnak egy hetek ünnepét a búza aratásának zsengéjére; és a takarodás ünnepét az esztendő lefolyásakor.
Exo 34:23 Esztendőnként háromszor jelenjék meg közüled minden férfi az Úrnak, Jahvénak, Izráel Istenének színe előtt.
Exo 34:24 Mert nemzeteket űzök ki előled, és kiszélesítem határodat; és senki sem kívánja meg országodat, mikor felmégy, hogy megjelenjél az Úrnak, a te Istenednek színe előtt esztendőnként háromszor.
Exo 34:25 Ne áldozd áldozatom vérét kovászos kenyérrel. És a pászka ünnepének áldozata ne maradjon meg éjszakán át reggelig.
Exo 34:26 Földed zsengéjének elejét vidd be az Úrnak, a te Istenednek házába. Ne főzz gödölyét anyja tejében.
Exo 34:27 És azt mondta az Úr Mózesnek: írd fel magadnak ezeket a beszédeket; mert ezeknek a beszédeknek értelmében kötöttem veled szövetséget, és Izráellel.
Exo 34:28 És ott volt az Úrral negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem evett és vizet nem ivott; és felírta a táblákra a szövetség igéit, a tíz igét.
Exo 34:29 Mikor aztán Mózes leszállt a Szináj hegyéről, és a törvény két táblája Mózes kezében volt, mikor leszállt a hegyről; akkor Mózes nem tudta, hogy arcának bőre sugárzott a vele való beszédtől.
Exo 34:30 Áron pedig és Izráel fiai mind, mikor látták Mózest, hogy íme sugárzott az arca bőre: féltek hozzá közelíteni.
Exo 34:31 Csak mikor Mózes szólította őket, akkor fordultak vissza hozzá Áron és mind, akik fők voltak a gyülekezetben; úgy beszélt velük Mózes.
Exo 34:32 Azután közeledtek aztán Izráel többi fiai is; és ő megparancsolta nekik mindazt, amit az Úr beszélt vele a Szináj hegyén.
Exo 34:33 Mikor pedig elvégezte Mózes a velük való beszédet; egy takarót tett az arcára.
Exo 34:34 De mikor bement Mózes az Úr elé, hogy beszéljen vele, mindig levette a takarót, addig, míg kiment; és mikor kiment, elmondta Izráel fiainak, ami parancsot vett.
Exo 34:35 Akkor látták Izráel fiai Mózes arcát, hogy sugárzott Mózes arcának a bőre; aztán visszatette Mózes a takarót az arcára addig, míg bement vele beszélni.
Exo 35:1 És összegyűjtötte Mózes Izráel fiainak egész közönségét, és azt mondta nekik: Ezek azok a beszédek, melyeket az Úr parancsolt, hogy meg kell tenni:
Exo 35:2 Hat napon át munkát kell tenni, de a hetedik nap legyen szentség, ünnepi nyugalom az Úrnak; aki valami munkát tesz azon, halállal lakoljon.
Exo 35:3 Ne gyújtsatok tüzet egy lakhelyeteken se a szombat napján.
Exo 35:4 És azt mondta Mózes Izráel fiai egész közönségének mondván: Ez az a dolog, amit megparancsolt az Úr, mondván:
Exo 35:5 Szedjetek magatoktól emelékáldozatot az Úrnak, mindenki, akit szíve indít, hozza meg az emelékáldozatot az Úrnak: aranyat, ezüstöt és rezet.
Exo 35:6 Kék bíbort, piros bíbort, karmazsint, viszált lent és kecskeszőrt.
Exo 35:7 Vörösített kosbőröket, delfinbőröket és akácfákat.
Exo 35:8 Világító olajat, fűszerszámokat a kenet-olajba és a jó illatú füstölésre.
Exo 35:9 Ónix köveket és befoglalni való köveket a vállraöltőhöz és a melledzőhöz.
Exo 35:10 És mind, akik bölcs szívűek köztetek: jöjjenek elő és készítsenek el mindent, amit az Úr parancsolt.
Exo 35:11 A hajlékot és annak sátorát takarójával együtt; kapcsait, deszkáit, keresztgerendáit, oszlopait és talpait.
Exo 35:12 A ládát rudastól, a fedelet; és a függöny-leplet.
Exo 35:13 Az asztalt rúdjaival és egész felszerelését; és a Felség-kenyerét.
Exo 35:14 A világításhoz való gyertyatartót felszereléseivel, és mécseit; és a világító olajat.
Exo 35:15 A füstölő oltárt rúdjaival, a kenet-olajat, és az illatos füstölőszert; és az ajtónyílásra való leplet a hajlék ajtónyílására.
Exo 35:16 Az égőáldozati oltárt és a rézrostélyt hozzá, rúdjait és egész felszerelését; a medencét és állványát.
Exo 35:17 Az udvar ponyváit, oszlopait és talpaikat; és az udvar kapujának leplét.
Exo 35:18 A hajlék szögeit, az udvar szögeit, és köteleiket.
Exo 35:19 A szolgálati ruhákat a szenthelyen való szolgálattételre; a szent ruhákat Áron papnak, és fiainak papi ruháit.
Exo 35:20 Ezzel kiment Izráel fiainak egész közönsége Mózes elől.
Exo 35:21 Aztán megjött minden ember, akit a szíve hajtott; és mindenki, akit a lelke önként indított, meghozta az emelékáldozatot az Úrnak a gyülekezet sátorának munkájára és annak minden szolgálatára, és a szent ruhákra.
Exo 35:22 És jöttek a férfiak és az asszonyok; akit szíve indított, mindenki hozott csatot, függőt, gyűrűt, és nyakéket, mindenféle aranyholmit, mindenki, aki valami arany lengető áldozatot áldozott az Úrnak.
Exo 35:23 És mindenki, akinél volt kék bíbor, piros bíbor, ezen fölül karmazsin, len és kecskeszőr; vörösített kosbőrök és delfinbőrök, elhozta.
Exo 35:24 Mindenki, aki ezüst és réz emelékáldozatot áldozott, elhozta az Úr emelékáldozatot stb. áldoztát; és mindenki, akinél akácfák voltak a mindenféle munka szolgálatára, elhozta.
Exo 35:25 És minden bölcs szívű asszony saját kezűleg font; és elhozta alkalmazás a kék bíbor, piros bíbor, karmazsin és len fonalat.
Exo 35:26 Azok az asszonyok pedig mind, akiket a szívük bölcsességénél fogva arra indított; megfonták a kecskeszőrt.
Exo 35:27 A főemberek pedig meghozták az ónix köveket és a befoglalni való köveket: a vállraöltő és a melledző számára.
Exo 35:28 Továbbá a fűszerszámot és az olajat: a világításhoz, a kenet-olajhoz és a jó illatú füstöléshez.
Exo 35:29 Izráel fiai, férfiak és asszonyok, akiket szívük indított, hogy szabad ajándékokat hozzanak mind arra a munkára, melynek véghezvitelét az Úr parancsolta Mózes keze által: mindnyájan hoztak szabad ajándékot az Úrnak.
Exo 35:30 Akkor azt mondta Mózes Izráel fiainak: íme az Úr név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Urinak fiát a Júda törzséből.
Exo 35:31 És betöltötte őt isteni szellemmel: bölcsességben, értelemben, tudásban és minden munkában.
Exo 35:32 Éspedig terveket kigondolni: dolgozni aranyban, ezüstben és rézben.
Exo 35:33 Befoglalni való kő vésésében, és fafaragásban; egyáltalán minden mesterséges munka végzésében.
Exo 35:34 Azt is szívébe adta neki, hogy tanítson: ő és Oholiáb, Ahiszámák fia a Dán törzséből.
Exo 35:35 Betöltötte őket bölcs szívvel, hogy mindenféle munkáját megcsinálják faragónak, műszövőnek, tarkaszövőnek (kék bíborban, piros bíborban, karmazsinban, lenben), és takácsnak; mindenféle munka végzőinek és tervek kigondolóinak.
Exo 35:36 Tehát Becalél fogja megcsinálni, és Oholiáb, és mindaz a bölcs szívű férfiú, akibe az Isten bölcsességet és értelmet adott, hogy meg tudjon csinálni minden munkát a szenthely szolgálatára; egyszóval mindent, amit az Úr parancsolt.
Exo 36:1 Mikor tehát Mózes elhívta Becalélt és Oholiábot, és mindazt a bölcs szívű férfiút, akinek az Úr bölcsességet adott a szívébe; mindenkit, akit szíve arra indított, hogy hozzájáruljon ennek a munkának az elvégzéséhez:
Exo 36:2 átvették Mózestől mindazt az emelékáldozatot, amit Izráel fiai hoztak a munka elvégzésére a szenthely szolgálatára. De azok még hordtak hozzá szabad ajándékot reggelről reggelre.
Exo 36:3 Úgyhogy a bölcsek, akik a szenthely minden munkáján dolgoztak, odamentek mind, ki-ki a maga munkájától, amin dolgozott,
Exo 36:4 és azt mondták Mózesnek, szólván: Sokat hoz a nép; többet, mint ami elég annak a munkának a szolgálatára, aminek elvégzését megparancsolta az Úr.
Exo 36:5 Akkor Mózes parancsot adott, és üzenetet vittek szét a táborban, mondván: Se férfi, se asszony ne csináljon több munkát emelékáldozatul a szenthelyre; és erre megszűnt a nép hordani.
Exo 36:6 Ugyanis az a munka, amit vittek, bőven elég volt nekik az egész munka elvégzésére.
Exo 36:7 Aztán megcsinálták a bölcs szívűek mindnyájan azokkal, akik a munkát végezték, a hajlékot tíz kárpitból; melyeket viszált lenből, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból készített Kérubokkal, műszövő munkával.
Exo 36:8 Az egyik kárpit hossza huszonnyolc sing, szélessége pedig négy sing volt az egyik kárpitnak; valamennyi kárpitnak egy kiterjedése volt.
Exo 36:9 És öt kárpitot összekapcsolt egyiket a másikával; ismét öt kárpitot összekapcsolt egyiket a másikával.
Exo 36:10 És hurkokat csinált kék bíborból az egyik kárpit szélére, mely az összefoglalásban legszélről volt; ugyanígy csinált annak a kárpitnak is, mely a másik összefoglalásban a legszélről volt.
Exo 36:11 Ötven hurkot csinált az egyik kárpitra, ismét ötven hurkot csinált annak a kárpitnak a szélére, mely a másik összefoglalásban volt; szemben voltak a hurkok egyik a másikával.
Exo 36:12 Aztán csinált ötven aranykapcsot; és összekapcsolta a kárpitokat egyiket a másikával ezek által a kapcsok által úgy, hogy a hajlék egy lett.
Exo 36:13 Aztán csinált kecskeszőr kárpitokat, sátorul a hajlék fölé; tizenegy kárpitnak csinálta ezeket.
Exo 36:14 Hossza az egyik kárpitnak harminc sing volt, szélessége pedig négy sing volt az egyik kárpitnak; egy kiterjedése volt a tizenegy kárpitnak.
Exo 36:15 És összekapcsolta az öt kárpitot külön; és a hat kárpitot külön.
Exo 36:16 És csinált ötven hurkot annak a kárpitnak a szélére, mely az összefoglalásban legkívül volt; és ötven hurkot csinált a kárpit szélére a másik összefoglaláson.
Exo 36:17 Aztán csinált ötven rézkapcsot; hogy összekapcsolja a sátort, hogy így egy legyen.
Exo 36:18 És csinált egy takarót a sátornak vörösített kosbőrökből; és egy takarót delfinbőrökből a tetejébe.
Exo 36:19 És megcsinálta a deszkákat a hajlékhoz; akácfából felállítva.
Exo 36:20 Tíz sing volt a deszka hossza; és másfél sing a szélessége egy deszkának.
Exo 36:21 Két karja volt egy deszkának, egyik a másikhoz illesztve; ilyet csinált a hajlék minden deszkájának.
Exo 36:22 Így csinálta pedig a deszkákat a hajlékhoz: húsz deszkát a déli oldalra, jobbra.
Exo 36:23 És negyven ezüsttalpat csinált a húsz deszka alá; két talpat egy deszka alá a két csapja számára, ismét két talpat egy deszka alá a két csapja számára.
Exo 36:24 A hajlék másik oldalához is, észak felől húsz deszkát csinált.
Exo 36:25 És negyven ezüsttalpat hozzájuk; két talpat egy deszka alá, ismét két talpat egy deszka alá.
Exo 36:26 És a hajlék hátsó oldalához, nyugatra hat deszkát csinált.
Exo 36:27 Két deszkát pedig csinált a hajlék szegleteihez; a hátsó oldalra.
Exo 36:28 És hozzá voltak kötve alul, és egyszersmind hozzá voltak kötve a tetején az első karikához; mind a kettőt így csinálta, a két szegeleten.
Exo 36:29 Lett tehát nyolc deszka és hozzá tizenhat ezüsttalp; két-két talp egy-egy deszka alatt.
Exo 36:30 Aztán csinált keresztgerendákat akácfából; ötöt a hajlék egyik oldalának deszkáihoz.
Exo 36:31 És öt keresztgerendát a hajlék másik oldalának deszkáihoz; öt keresztgerendát pedig a hajlék hátulsó, nyugati oldalának deszkáihoz.
Exo 36:32 És a középső keresztgerendát úgy csinálta, hogy a deszkákon belül futott végtől végig.
Exo 36:33 És a deszkákat beborította arannyal, a hozzájuk való karikákat pedig aranyból csinálta, a keresztgerendák tartóiul; a keresztgerendákat is beborította arannyal.
Exo 36:34 És megcsinálta a függönyt kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből; műszövő munkával csinálta azt, Kérubokkal.
Exo 36:35 És csinált hozzá négy akácfa oszlopot, és azt beborította arannyal, horgai aranyból voltak; és ahhoz öntött négy ezüsttalpat.
Exo 36:36 Azután csinált egy leplet a sátor ajtónyílására kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből; tarkaszövő munkával.
Exo 36:37 És ahhoz öt oszlopot és a hozzájuk való horgokat, és fejüket és pántjukat beborította arannyal; és azokhoz öt réztalpat.
Exo 37:1 És megcsinálta Becalél a ládát akácfából; hossza harmadfél sing volt, szélessége másfél sing, és magassága másfél sing.
Exo 37:2 És beborította azt tiszta arannyal belül és kívül; és csinált rá egy aranypártázatot körül.
Exo 37:3 Aztán öntött hozzá négy aranykarikát a négy lábára; éspedig két karikát az egyik oldalára, két karikát pedig a másik oldalára.
Exo 37:4 És csinált rudakat akácfából; és azokat beborította arannyal.
Exo 37:5 És beledugta a rudakat a láda oldalain lévő karikákba; a ládát hordozni.
Exo 37:6 Azután csinált egy fedelet tiszta aranyból, hossza harmadfél sing volt, szélessége pedig másfél sing.
Exo 37:7 És csinált két Kérubot aranyból; hajlított munkával csinálta őket, a fedél két végére.
Exo 37:8 Egyik Kérubot egyik végére innen, másik Kérubot pedig másik végére amonnan; a fedéllel egy darabból csinálta a Kérubokat a két végére.
Exo 37:9 A Kérubok pedig felfelé terjesztett szárnyakkal voltak, szárnyaikkal a fedelet védelmezve, és orcáikkal egymás felé fordulva; a fedél felé voltak a Kérubok orcái.
Exo 37:10 És megcsinálta az asztalt akácfából; hossza két sing volt, szélessége egy sing, és magassága másfél sing.
Exo 37:11 És beborította azt tiszta arannyal; és csinált rá egy aranypártázatot körül.
Exo 37:12 És csinált neki egy tenyérnyi rekeszt körül; rekeszére pedig csinált egy aranypártázatot körül.
Exo 37:13 És öntött hozzá négy aranykarikát; és e karikákat a négy lábának négy szegletére tette.
Exo 37:14 A rekesz mellett voltak a karikák; tartókul az asztal hordozására való rudak számára.
Exo 37:15 És megcsinálta a rudakat akácfából, és beborította őket arannyal; az asztal hordozására.
Exo 37:16 És megcsinálta az asztalra való edényeket, tálait, csészéit, szilkéit, kannáit, melyekkel az italáldozatot öntik; tiszta aranyból.
Exo 37:17 És megcsinálta a gyertyatartót tiszta aranyból; hajlított munkával csinálta a gyertyatartót, talpa, nyele, virágkelyhei, gombjai és virágai vele egy darabból voltak.
Exo 37:18 És hat kar jött ki oldalaiból: három gyertyatartó-kar az egyik oldalából, és három gyertyatartó-kar a másik oldalából.
Exo 37:19 Három mandula formájú virágkehely volt az egyik karon, gomb és virág, és három mandula formájú virágkehely a másik karon, gomb és virág; így mind a hat karon, melyek a nyélből kijönnek.
Exo 37:20 A nyélen pedig négy mandula formájú virágkehely volt; gomb és virág hozzá:
Exo 37:21 tudniillik minden belőle való két kar alatt is egy-egy gomb volt; így mind a hat karnál, mely belőle kijön.
Exo 37:22 Gombjaik és száraik vele egy darabból voltak; az egész egy hajlított mű volt tiszta aranyból.
Exo 37:23 És megcsinálta hozzá a mécseket, hetet; valamint a csíptetőket és koppantókat tiszta aranyból.
Exo 37:24 Egy tálentum tiszta aranyból csinálta azt; és egész felszerelését.
Exo 37:25 És megcsinálta a füstölő oltárt akácfából; hossza egy sing, szélessége is egy sing, négyzet alakú volt, magassága pedig két sing, vele egy darabból voltak szarvai.
Exo 37:26 És beborította azt tiszta arannyal, tetejét és falait körül, és szarvait; és csinált reá egy aranypártázatot körül.
Exo 37:27 És két aranykarikát csinált hozzá, pártázatán alól két oldalbordájára a két oldalán; tartókul a rudaknak, hogy azokon hordozzák azt.
Exo 37:28 És akácfából csinálta a rudakat; és beborította őket arannyal.
Exo 37:29 És megcsinálta a szent kenet-olajat, és a tiszta jó illatú füstölőszert; illatkeverő munkával.
Exo 38:1 És megcsinálta az égő áldozati oltárt akácfából; öt sing hosszú és öt sing széles, négyzet alakú, és három sing magas volt.
Exo 38:2 És szarvait a négy szegletére csinálta, vele egy darabból voltak szarvai; és beborította azt rézzel.
Exo 38:3 És megcsinálta az oltár egész felszerelését, az üstöket, a lapátokat, a hintőcsészéket, a villákat és a serpenyőket; egész fölszerelését rézből csinálta.
Exo 38:4 És csinált az oltárhoz egy hálóművű rostélyt rézből; a párkánya alá, alul, a feléig.
Exo 38:5 És öntött négy karikát a réz rostély négy sarkára; tartókul a rudak számára.
Exo 38:6 És megcsinálta a rudakat akácfából; és beborította őket rézzel.
Exo 38:7 És bedugta a rudakat az oltár oldalain lévő karikákba, hogy azokon hordozzák azt; Úresen, táblákból csinálta azt.
Exo 38:8 És megcsinálta a medencét rézből, állványát is rézből; azoknak a szolgálattevő asszonyoknak a tükreiből, akik a gyülekezet sátorának ajtónyílásában tettek szolgálatot.
Exo 38:9 És megcsinálta az udvart: a déli oldalra, jobbra, ponyvákat az udvar számára viszált lenből, száz singet.
Exo 38:10 Ezekhez húsz oszlopot, hozzá húsz réztalpat; az oszlopok horgai és pántjai ezüstből voltak.
Exo 38:11 Északi oldalra is száz singet, ahhoz húsz oszlopot és ahhoz húsz réztalpat; az oszlopok horgai és pántjai ezüstből voltak.
Exo 38:12 A nyugati oldalra pedig ötven sing ponyvát, ahhoz tíz oszlopot és ahhoz tíz talpat; az oszlopok horgai és pántjai ezüstből voltak.
Exo 38:13 Az első oldalra, keletre is ötven singet.
Exo 38:14 Tizenöt sing ponyvát az egyik szárnyra; hozzá három oszlopot és ahhoz három talpat.
Exo 38:15 A másik szárnyra is (az udvar kapuján innen is, túl is) tizenöt sing ponyvát; hozzá három oszlopot és ahhoz három talpat.
Exo 38:16 Az udvarnak minden ponyváját körül viszált lenből.
Exo 38:17 A talpakat az oszlopokhoz rézből, az oszlopok horgait és pántjait ezüstből, fejük borítását is ezüstből; maguk pedig az udvar oszlopai mind ezüstpántokkal voltak ellátva.
Exo 38:18 Az udvar kapujának leplét pedig tarka-szövőmunkával, kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből; éspedig a hosszúsága húsz sing volt, magassága pedig, szélességben, öt sing, az udvar ponyváinak megfelelően.
Exo 38:19 És hozzá négy oszlopot és ahhoz négy réztalpat; horgaikat ezüstből, fejük borítását és pántjaikat is ezüstből.
Exo 38:20 És a hajléknak és az udvarnak minden szöge körül rézből volt.
Exo 38:21 Ez a hajlék számbavétele, a törvény hajlékáé, mely számba vétetett Mózes parancsára; a léviták szolgálatával, Itámárnak, Áron pap fiának keze alatt.
Exo 38:22 Tehát Becaléel, Húr fiának Urinak fia a Júda törzséből: megcsinált mindent, amit az Úr parancsolt Mózesnek.
Exo 38:23 És vele együtt Oholiáb, Ahiszámák fia a Dán törzséből, faragó és műszövő; és tarka-szövő a kék bíborban, piros bíborban, karmazsinban és lenben.
Exo 38:24 Mindaz az arany, mely a munkára feldolgoztatott, a szenthely minden munkájánál: lengető áldozati arany, huszonkilenc tálentum és hétszázharminc sekel volt, a szent sekel szerint.
Exo 38:25 És ezüst a közönség szemléjéből száz tálentum; és ezerhétszázhetvenöt sekel, a szent sekel szerint.
Exo 38:26 Egy beka egy fejre, fél sekel a szent sekel szerint; mindenkire, aki átment a szemlén, húszévestől felfelé, azaz hatszázháromezer és ötszázötvenre.
Exo 38:27 A száz tálentum ezüst a szenthely talpainak és a függöny talpainak megöntésére ment; száz talp száz tálentumra, egy tálentum egy talpra.
Exo 38:28 Az ezerhétszázhetvenötből pedig horgokat csinált az oszlopokhoz; beborította fejüket és pántokat csinált rájuk.
Exo 38:29 Réz pedig a lengető áldozatból hetven tálentum; és kétezer-négyszáz sekel volt.
Exo 38:30 Abból csinálta a talpakat a gyülekezet sátorának ajtónyílásához, a réz-oltárt a hozzá való rézrostéllyal; és az oltár egész felszerelését.
Exo 38:31 Valamint az udvar talpait körül, és az udvar kapujának talpait; továbbá a hajléknak minden szögét, és az udvarnak minden szögét körül.
Exo 39:1 A kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból pedig szolgálati ruhákat csináltak a szenthelyen való szolgálattételre; és úgy csinálták meg Áronnak a szent ruhákat, amint az Úr parancsolta Mózesnek.
Exo 39:2 így csinálta a vállraöltőt: aranyból, kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből.
Exo 39:3 Az aranyat lemezekké kalapálták és fonalakká vágták, hogy bedolgozzák a kék bíbor közé, a piros bíbor közé, a karmazsin közé és a len közé; műszövő munkával.
Exo 39:4 Kapcsoló válladzókat csináltak neki; a két szélén kapcsolódott.
Exo 39:5 A rajta levő öv pedig, mellyel magukra veszik, vele egy darabból való és vele egy művű volt, aranyból, kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Exo 39:6 Aztán megcsinálták az ónix köveket, aranyboglárokba foglalva; melyekbe be voltak vésve pecsétvéséssel Izráel fiainak nevei.
Exo 39:7 És rátette őket a vállraöltő válladzójára Izráel fiaira való emlékeztetés köveiül; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Exo 39:8 És megcsinálta a melledzőt műszövő munkával, olyan munkával, mint a vállraöltőt: aranyból, kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből. [15-30]
Exo 39:9 Négyzet alakú volt, kétrétűre csinálták a melledzőt; hossza egy arasz, szélessége is egy arasz, kétrétű volt.
Exo 39:10 És berakták azt négy sor kővel: egy sor karneol, topáz és smaragd, az első sor.
Exo 39:11 A második sor: rubin, zafír és gyémánt.
Exo 39:12 És a harmadik sor: opál, akhát és ametiszt.
Exo 39:13 A negyedik sor pedig: krizolit, ónix és jáspis. Aranyboglárokba voltak foglalva, mikor berakták őket.
Exo 39:14 így a kövek Izráel fiainak neveire voltak, tizenkettő az ő nevük szerint; pecsétvésésekkel ellátva, mindenik a maga nevére, a tizenkét törzs szerint.
Exo 39:15 És csináltak a melledzőre sodrott láncokat, fonó munkával; tiszta aranyból.
Exo 39:16 És csináltak két aranyboglárt és két aranykarikát; és rátették a két karikát a melledző két sarkára.
Exo 39:17 És ráerősítették a két aranyfonadékot a melledző sarkain levő két karikára.
Exo 39:18 A két végét pedig a két fonadéknak ráerősítették a két boglárra; így erősítették a vállraöltő válladzóira elölfelől.
Exo 39:19 Ismét csináltak két aranykarikát, és a melledző két sarkára tették; arra a szélére, mely a vállraöltővel szemben volt befelé.
Exo 39:20 Még két aranykarikát csináltak, és azokat odatették a vállraöltő két válladzójára alól, elölfelől, közel oda, ahol kapcsolódik; a vállraöltő övén felül.
Exo 39:21 És odakötötték a melledzőt karikáinál fogva a vállraöltő karikáihoz egy kék-bíbor zsinórral, hogy ott legyen a vállraöltő öve felett, és el ne mozduljon a melledző a vállraöltőről; mint ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
Exo 39:22 És csinált a vállraöltőhöz felöltőt takács munkával; egészen kék bíborból. [31-35]
Exo 39:23 És olyan nyílása volt a felöltőnek a közepén, mint a páncéling nyílása; szegése volt a nyílásának körül, be ne szakadjon.
Exo 39:24 És a felöltő peremére gránátalmákat csináltak kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból (viszálva).
Exo 39:25 Aztán csengettyűket csináltak tiszta aranyból; és elhelyezték a csengettyűket a felöltő peremén lévő gránátalmák között, körül a gránátalmák közé.
Exo 39:26 Csengettyű meg gránátalma, csengettyű meg gránátalma, így volt az ujjatlan köntös peremén körül; hogy úgy végezzék a szolgálatot, amint az Úr parancsolta Mózesnek.
Exo 39:27 És megcsinálták az ujjas köntösöket lenből, takács munkával; Áronnak és fiainak.
Exo 39:28 És a süveget lenből, és a süvegdíszeket lenből; és a gyolcs alsó nadrágot viszált lenből.
Exo 39:29 És az övet viszált lenből, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, tarkaszövő munkával; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Exo 39:30 És csináltak egy lapot a szentség koronáját, tiszta aranyból; és reá írták pecsétvéső írással: Szentség az Úrnak.
Exo 39:31 És egy kék-bíbor zsinórt tettek rá, hogy a süvegre tegyék felül; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Exo 39:32 Ezzel elvégeztetett a gyülekezet sátorának hajlékán minden munka; és Izráel fiai egészen úgy csinálták, amint parancsolta az Úr Mózesnek, úgy csinálták.
Exo 39:33 És odavitték a hajlékot Mózeshez, a sátort és egész felszerelését: kapcsait, deszkáit, keresztgerendáit, oszlopait és talpait.
Exo 39:34 A veresített kosbőr takarót és a delfinbőr takarót; és a függönyleplet.
Exo 39:35 A törvény ládáját rúdjaival; és a fedelet.
Exo 39:36 Az asztalt egész felszerelésével és a Felség kenyerével.
Exo 39:37 A tiszta aranyból való gyertyatartót mécseivel, a rendbe állítandó mécsekkel és egész felszerelésével együtt; és a világító olajat.
Exo 39:38 És az arany-oltárt, a kenet-olajat, a jó illatú füstölőszert; és a sátor ajtónyílásának leplét.
Exo 39:39 A réz oltárt és a hozzá való rézrostélyt rúdjaival és egész felszerelésével; és a medencét állványával együtt.
Exo 39:40 Az udvar ponyváit oszlopaival és talpaival, és az udvar kapujára való leplet, köteleivel és szögeivel együtt; és minden eszközt a gyülekezet sátorának hajlékában való szolgálathoz.
Exo 39:41 A szolgálati ruhákat a szenthelyen való szolgálattételre; a szent ruhákat Áron papnak, és fiainak papi ruháit.
Exo 39:42 Egészen amint parancsolta az Úr Mózesnek: úgy csinálták Izráel fiai az egész munkát.
Exo 39:43 Mikor Mózes látta az egész munkát, hogy íme megcsinálták, ahogyan az Úr parancsolta, úgy csinálták: akkor megáldotta őket Mózes.
Exo 40:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Exo 40:2 Az első hónap napján, a hónap elsején: állítsd fel a gyülekezet sátorának hajlékát.
Exo 40:3 Helyezd el ott a törvény ládáját; és fedezd el a ládát a függönnyel.
Exo 40:4 Aztán vidd be az asztalt és tedd rendbe elrendezését; és vidd be a gyertyatartót és rakd fel mécseit.
Exo 40:5 Azután tedd az arany füstölő oltárt a törvény ládája elé; és tedd fel a leplet a hajlék ajtónyílására.
Exo 40:6 Akkor tedd az égő áldozati oltárt a gyülekezet sátorának hajlékán levő ajtónyílás elé.
Exo 40:7 És tedd a medencét a gyülekezet sátora közé és az oltár közé; és tégy bele vizet.
Exo 40:8 És helyezd el az udvart körül; és tedd fel az udvar kapujára a leplet.
Exo 40:9 Akkor vedd a kenet-olajat, és kend meg a hajlékot és mindent, ami benne van; és nyilvánítsd azt szentnek és egész felszerelését, és szentség lesz.
Exo 40:10 Aztán kend meg az égő áldozati oltárt és egész felszerelését; és nyilvánítsd szentnek az oltárt, és az oltár szentségek szentsége lesz.
Exo 40:11 Aztán kend meg a medencét és állványát; és nyilvánítsd azt szentnek.
Exo 40:12 Azután állítsd Áront és fiait a gyülekezet sátorának ajtónyílása elé; és mosd meg őket vízzel.
Exo 40:13 És add reá Áronra a szent ruhákat; és kend fel őt és szenteld fel őt, és papom lesz nekem.
Exo 40:14 Fiait is állítsd elő; és öltöztesd őket ujjas köntösökbe.
Exo 40:15 És úgy kend fel őket, mint az ő atyjukat felkented, és papjaim lesznek nekem; éspedig úgy, hogy az ő felkenetésük örök papságukra lesz nekik nemzedékről nemzedékre.
Exo 40:16 És megcselekedte Mózes; amint az Úr parancsolta neki, egészen úgy cselekedett.
Exo 40:17 Történt tehát az első hónapban, a második esztendőben, a hónap elsején: felállíttatott a hajlék.
Exo 40:18 Felállította tehát Mózes a hajlékot, letette talpait, elhelyezte deszkáit, feltette keresztgerendáit; és felállította oszlopait.
Exo 40:19 És kifeszítette a sátort a hajlék fölött, és reá tette a sátor takaróját fölül; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Exo 40:20 Akkor vette a törvénytáblákat és bele tette a ládába, és a rudakat feltette a ládára; a fedelet pedig reá tette a ládára fölül.
Exo 40:21 Aztán bevitte a ládát a hajlékba, és feltette a függöny leplet úgy, hogy elfedezte a törvény ládáját; úgy, amint parancsolta az Úr Mózesnek.
Exo 40:22 Az asztalt pedig a gyülekezet sátorába tette, a hajlék északi oldalára; a függönyön kívül.
Exo 40:23 És kenyeret rakott reá az Úr előtt olyan rendben; mint ahogyan az Úr parancsolta Mózesnek.
Exo 40:24 És a gyertyatartót a gyülekezet sátorába az asztallal szembe helyezte el; a hajlék déli oldalára.
Exo 40:25 És felrakta a mécseket az Úr elé; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Exo 40:26 Az arany oltárt is a gyülekezet sátorában helyezte el; a függöny előtt.
Exo 40:27 És jó illatú füstölőszert füstölögtetett rajta; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Exo 40:28 Aztán feltette a leplet a hajlék ajtónyílására.
Exo 40:29 És égő áldozati oltárt a gyülekezet sátorának hajlékába vivő ajtónyílás elé tette; és azon áldozta az égőáldozatot és ételáldozatot, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Exo 40:30 A medencét pedig a gyülekezet sátora közé és az oltár közé helyezte; és vizet tett bele mosdásra.
Exo 40:31 És abból mosták meg Mózes, és Áron és fiai kezeiket és lábaikat.
Exo 40:32 Mikor bementek a gyülekezet sátorába, vagy mikor az oltárhoz járultak, meg szokták mosni; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Exo 40:33 És mikor felállította az udvart a hajlék és az oltár körül, feltette a leplet az udvar kapujára.
Exo 40:34 Mikor bevégezte Mózes a munkát, beborította a felhő a gyülekezet sátorát; és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot.
Exo 40:35 Úgyhogy Mózes nem tudott bemenni a gyülekezet sátorába, mert a felhő reá telepedett; és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot.
Exo 40:36 És mikor a felhő felszállt a hajlékról, elindultak Izráel fiai; egészen meneteik szerint.
Exo 40:37 Ha pedig a felhő nem szállt fel: ők sem indultak el addig a napig, amikor felszállt.
Exo 40:38 Mert az Úr felhője a hajlék felett volt nappal, és tűz volt benne éjjel; Izráel egész házának szemei előtt, egész menetükben.
Lev 1:1 És szólította Mózest: és beszélt vele az Úr a gyülekezet sátorából, mondván:
Lev 1:2 Beszélj Izráel fiaival és mondd nekik: Ha közületek egy ember áldozatot hoz az Úrnak: baromból, marhából vagy juhból hozzátok áldozataitokat.
Lev 1:3 Ha áldozata égő áldozat, a marhából a hímet és a hibátlant hozza; a gyülekezet sátorának ajtónyílásához hozza azt, hogy kedvesen fogadtassék tőle az Úr előtt.
Lev 1:4 És támassza kezét az égő áldozat fejére, hogy kedvesen fogadtassék tőle érette való engesztelésül.
Lev 1:5 Akkor vágja le a tulkot az Úr előtt; Áron fiai pedig, a papok, vigyék fel a vért és hintsék a vért arra az oltárra körül, mely a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál van.
Lev 1:6 Azután nyúzza meg az égő áldozatot; és darabolja fel darabjaira.
Lev 1:7 Áron pap fiai pedig tegyenek tüze az oltárra; és rakjanak fát a tűzre.
Lev 1:8 Aztán rakják Áron fiai, a papok a darabokat, a fejet és a kövérséget a fára, mely az oltáron levő tűzön van.
Lev 1:9 Belső részeit és lábszárait pedig mossa meg vízben; és füstölögtesse el a pap az egészet az oltáron, égő áldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak.
Lev 1:10 Ha pedig a juhnyájból való az áldozata, egy bárány vagy egy kecske égő áldozatnak: a hímet és a hibátlant hozza.
Lev 1:11 És vágja le azt az oltár északi oldalán az Úr előtt; és hintsék Áron fiai, a papok a vérét az oltárra körül.
Lev 1:12 Aztán darabolja azt fel darabjaira; a pap pedig rakja azokat a fejével és kövérségével együtt arra a fára, mely az oltáron levő tűzön van.
Lev 1:13 A belső részeket pedig és a lábszárakat mossa meg vízben; és vigye fel a pap az egészet és füstölögtesse el az oltáron, égő áldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak.
Lev 1:14 És ha madárból álló égő áldozat az Úrnak hozott áldozata; akkor a gerlicék közül vagy a galambfiókák közül hozza meg áldozatát.
Lev 1:15 És vigye azt a pap az oltárhoz, és csípje le a fejét, füstölögtesse el az oltáron; vérét pedig nyomja ki az oltár falára.
Lev 1:16 Azután vegye ki a begyét rútságával egyben; és dobja azt az oltár mellé keletre a faggyúhamu helyére.
Lev 1:17 És hasítsa el azt szárnyainál fogva, ne válassza el, és füstölögtesse el a pap az oltáron azon a fán, mely a tűzön van; égő áldozat az, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak.
Lev 2:1 Ha valaki ételáldozatot visz áldozatul az Úrnak, lisztláng legyen áldozata; és öntsön reá olajat és tegyen reá tömjént.
Lev 2:2 És vigye be azt Áron fiaihoz a papokhoz, és markoljon belőle egy tele marokkal lisztlángjából és olajából az egész tömjénjére; és füstölögtesse el belőle a pap emlékeztetőül az oltáron, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak.
Lev 2:3 Ami pedig megmarad az ételáldozatból, az Ároné és az ő fiaié; szentségek szentsége az Úr tűzáldozataiból.
Lev 2:4 Ha pedig olyan áldozatot hozol ételáldozatul az Úrnak, ami kemencében sült; az lisztlángból legyen: olajjal elegyített kovásztalan pogácsák, vagy olajjal megkent kovásztalan laskák.
Lev 2:5 És ha tepsis ételáldozat a te áldozatod: olajjal kevert, kovásztalan, lisztlángból legyen.
Lev 2:6 Tördeld falatokra és önts rá olajat; ételáldozat az.
Lev 2:7 Ha pedig serpenyős a te ételáldozatod: lisztlángból készíttessék olajjal.
Lev 2:8 És vidd be azt az ételáldozatot, mely ezekből készült, az Úrhoz; és vigyék azt fel a paphoz, az pedig vigye oda az oltárhoz.
Lev 2:9 És vegye el a pap az ételáldozatból az emlékeztetőt, és füstölögtesse el az oltáron; kedves illatú tűzáldozat az Úrnak.
Lev 2:10 Ami pedig megmarad az ételáldozatból, az Ároné és az ő fiaié; szentségek szentsége az Úr tűzáldozataiból.
Lev 2:11 Semmiféle ételáldozat, amit felvisztek az Úrnak, nem készülhet kovászosból; mert semmiféle kovászból és semmiféle mézből semmit nem füstölögtethettek el tűzáldozatul az Úrnak.
Lev 2:12 Zsenge áldozatul felvihetitek ezeket az Úrnak; de az oltárra ne menjenek fel kedves illatul.
Lev 2:13 És minden áldozatod alkalmával ételáldozatodat sózd meg sóval, és ne hagyd el a te Istened szövetségének sóját ételáldozatodról; minden áldozatoddal áldozzál sót.
Lev 2:14 És ha zsengékből áldozol ételáldozatot az Úrnak: tűzben pörkölt kalászt, friss gabonafejek megtört szemeit áldozd zsengéidből ételáldozatul.
Lev 2:15 És adj hozzá olajat és tégy reá tömjént; ételáldozat az.
Lev 2:16 A pap pedig füstölögtesse el belőle, a megtört szemekből és az olajból az emlékeztetőt az egész tömjénnel együtt; tűzáldozat az Úrnak.
Lev 3:1 Ha áldozata visszafizetési vágóáldozat: ha a marhanyájból hozza áldozatát, akár hímet, akár nőstényt, a hibátlant hozza az Úr elé.
Lev 3:2 És támassza kezét áldozata fejére, és vágja le azt a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál; Áron fiai pedig, a papok, hintsék a vért az oltárra körül.
Lev 3:3 Aztán vigyen a visszafizetési vágóáldozatból tűzáldozatot az Úrnak: azt a kövérséget, mely a belső részeket borítja és általában az egész kövérséget, mely a belső részeken van,
Lev 3:4 és a két vesét és a rajtuk levő kövérséget, mely a lágyékokon van, és a májon levő karéjt; a veséknél vegye le azt.
Lev 3:5 És füstölögtessék azt el Áron fiai az oltáron a felett az égő áldozat felett, amely a tűzön levő fákon van; kedves illatú tűzáldozat az Úrnak.
Lev 3:6 Ha a juhnyájból való áldozati ajándéka visszafizetési vágóáldozat az Úrnak: hímet vagy nőstényt, a hibátlant hozza.
Lev 3:7 Ha bárányt ajánl fel áldozatául; vigye fel azt az Úr elé.
Lev 3:8 És támassza kezét áldozata fejére és vágja le azt a gyülekezet sátora előtt; Áron fiai pedig hintsék a vérét az oltárra körül.
Lev 3:9 Aztán vigyen a visszafizetési vágóáldozatból tűzáldozatot az Úrnak, a kövérét, a kövérfarkút egészen, éppen a farcsikcsontnál vegye le azt; és azt a kövérséget, mely a belső részeket borítja, és általában az egész kövérséget, mely a belső részeken van,
Lev 3:10 és a két vesét és a rajtuk levő kövérséget, mely a lágyékokon van, és a májon levő karéjt; a veséknél vegye le azt.
Lev 3:11 És füstölögtesse el azt a pap az oltáron; tűzáldozati kenyér az Úrnak.
Lev 3:12 Ha pedig kecskét hoz áldozatul: akkor vigye azt az Úr elé,
Lev 3:13 és támassza kezét a fejére és vágja le azt a gyülekezet sátora előtt; Áron fiai pedig hintsék a vérét az oltárra körül.
Lev 3:14 Aztán vigye meg belőle áldozatajándékát az Úrnak való tűzáldozatul: azt a kövérséget, ami a belső részeket borítja és általában az egész kövérséget, mely a belső részeken van,
Lev 3:15 és a két vesét és a rajtuk lévő kövérséget, mely a lágyékokon van, és a májon lévő karéjt; a veséknél vegye le azt.
Lev 3:16 És füstölögtesse el őket a pap az oltáron; tűzáldozati kenyér kedves illatul. Minden kövérség az Úré;
Lev 3:17 örök törvény rátok nézve nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken: semmi kövérséget és semmi vért meg ne egyetek.
Lev 4:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Lev 4:2 Szólj Izráel fiaival, mondván: Ha valaki akaratlanul bűnözik bármelyik ellen az Úrnak azok közül a parancsolatai közül, melyek olyan dolgokra vonatkoznak, amelyeket nem szabad megtenni; és megteszi valamelyiket közülük:
Lev 4:3 Ha a felkent pap olyan bűnt követ el, mely a népre vétkességet hoz: akkor hozzon az ő bűnéért, amit elkövetett egy hibátlan fiatal bikát az Úrnak bűnáldozatul.
Lev 4:4 És vigye be a bikát a gyülekezet sátorának ajtónyílásához az Úr elé; és támassza kezét a bika fejére és vágja le a bikát az Úr előtt.
Lev 4:5 Aztán vegyen a felkent pap a bika véréből; és vigye be azt a gyülekezet sátorába.
Lev 4:6 És mártsa bele a pap az ujját a vérbe; és fecskendezzen a vérből kétszer az Úr előtt, a szentély függönye előtt.
Lev 4:7 Aztán tegyen a pap a vérből annak az oltárnak szarvaira, mely az Úr előtt való jó illatú füstölés számára a gyülekezet sátorában van; a bikának többi vérét pedig öntse az égő áldozati oltár lábához, mely a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál van.
Lev 4:8 Akkor a bűnáldozati bikának minden kövérét vegye el belőle: azt a kövérséget, mely a belső részeket borítja, és általában minden kövérséget, mely a belső részeken van;
Lev 4:9 és a két vesét a rajtuk levő kövérséggel, mely a lágyékokon van, és a májon levő karéjt; a veséknél vegye le azt
Lev 4:10 úgy, mint visszafizetési vágóáldozat tulkából el szokták venni: és füstölögtesse el azokat a pap az égő áldozati oltáron.
Lev 4:11 A bika bőrét pedig és egész testét, fejével és lábszáraival együtt, belső részeit is ganéjával együtt:
Lev 4:12 tehát az egész bikát vigye ki a táboron kívül tiszta helyre, ahova a faggyúhamut szokták önteni, és égesse el azt fával a tűzben; ahova a faggyúhamut öntik, ott égessék el.
Lev 4:13 Ha pedig Izráel egész közönsége megtéved, de a dolog rejtve marad a gyülekezet előtt; és megteszik valamelyiket az Úrnak azok közül a parancsolatai közül, amelyek olyan dolgokra vonatkoznak, amiket nem szabad megtenni, és így bűnbe esnek:
Lev 4:14 mikor kitudódik a bűn, amit az ellen elkövettek; hozzon a gyülekezet egy fiatal bikát bűnáldozatul, és vigyék be azt a gyülekezet sátora elé.
Lev 4:15 És a közönség vénei támasszák kezeiket a bika fejére az Úr előtt; és vágják le a bikát az Úr előtt.
Lev 4:16 És vigyen be a felkent pap a bika véréből: a gyülekezet sátorába.
Lev 4:17 Aztán mártsa bele a pap az ujját a vérbe; és fecskendezze hétszer az Úr elé, a függöny felé.
Lev 4:18 Aztán tegyen a vérből annak az oltárnak a szarvaira, mely a gyülekezet sátorában van az Úr előtt; a többi vért pedig öntse az égő áldozati oltár lábához, mely a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál van.
Lev 4:19 Kövérét pedig mind vegye el belőle; és füstölögtesse el az oltáron.
Lev 4:20 Azután úgy tegyen a bikával, mint ahogyan a bűnáldozati bikával tett, úgy tegyen vele; és ha így engesztelési szertartást végez érettük a pap, akkor megbocsáttatik nekik.
Lev 4:21 Aztán vigye ki a bikát a táboron kívül, és úgy égesse el azt, mint az előbbi bikát elégette; a gyülekezet bűnáldozata ez.
Lev 4:22 Mikor egy fejedelem bűnözik; és akaratlanul megteszi valamelyiket az Úrnak, az ő Istenének azok közül a parancsolatai közül, amelyek olyan dolgokra vonatkoznak, melyeket nem szabad megtenni, és így bűnösségbe esik;
Lev 4:23 vagy felvilágosítják valamely bűnéről, amiben bűnös: akkor vigyen magáért áldozatul egy hibátlan kecskebakot.
Lev 4:24 És támassza kezét a bak fejére, és vágja le azt azon a helyen, ahol az égő áldozatot szokták levágni az Úr előtt; bűnáldozat az.
Lev 4:25 És vegyen a pap a bűnáldozat véréből ujjával, és tegye az égő áldozati oltár szarvaira; és a vérét öntse az égő áldozati oltár lábához.
Lev 4:26 Egész kövérjét pedig füstölögtesse el az oltáron, mint a visszafizetési vágóáldozat kövérjét; és ha így bűne miatt engesztelési szertartást végez érte a pap, akkor megbocsáttatik neki.
Lev 4:27 Ha pedig a föld népe közül bűnözik valaki akaratlanul azáltal, hogy megtesz egyet az Úrnak azok közül a parancsolatai közül, amelyek olyan dolgokra vonatkoznak, amiket megtenni nem szabad, és így bűnösségbe esik;
Lev 4:28 vagy felvilágosítják valamely bűnéről, amit elkövetett; akkor vigyen magáért áldozatul egy kecskét, hibátlant, nőstényt, bűnéért, amit elkövetett.
Lev 4:29 És támassza kezét a bűnáldozat fejére; és vágja le a bűnáldozatot az égő áldozat helyén.
Lev 4:30 És vegyen a pap a véréből ujjával, és tegye az égő áldozati oltár szarvaira; és a többi vérét öntse az oltár lábához.
Lev 4:31 Egész kövérjét pedig vegye el, mint ahogyan a visszafizetési vágóáldozatról leveszik a kövérséget, és füstölögtesse el a pap az oltáron kedves illatul az Úrnak; és ha így engesztelési szertartást végez érte a pap, akkor megbocsáttatik neki.
Lev 4:32 Ha pedig bárányt visz magáért áldozatul bűnáldozatnak; a hibátlan nőstényt vigye.
Lev 4:33 És támassza kezét a bűnáldozat fejére; és vágja le azt bűnáldozatul azon a helyen, ahol az égő áldozatot szokták levágni.
Lev 4:34 És vegyen a pap a bűnáldozat véréből ujjával, és tegye az égő áldozati oltár szarvaira; és a többi vérét öntse az oltár lábához.
Lev 4:35 Egész kövérjét pedig vegye el, mint ahogyan el szokták venni a bárány kövérjét a visszafizetési vágóáldozatból, és füstölögtesse el azt a pap az oltáron az Úr tűzáldozatain; és ha így engesztelési szertartást végez érte a pap bűne miatt, amit elkövetett, akkor megbocsáttatik neki.
Lev 5:1 Mikor valaki bűnözik és hallja az átok szavát és ő tanú, vagy látta, vagy tudja a dolgot: ha nem mondja meg és hordozza bűnösségét;
Lev 5:2 vagy mikor valaki bármiféle tisztátalan dolgot érint, vagy tisztátalan vad hulláját, vagy tisztátalan barom hulláját, vagy tisztátalan csúszómászó hulláját; és anélkül, hogy annak tudatában volna, tisztátalan és vétkes;
Lev 5:3 vagy ember tisztátalanságát érinti egyáltalán bármiféle tisztátalanságát, ami által tisztátalanná lehet valaki; éspedig anélkül, hogy annak tudatában volna, és megtudja, hogy vétkes:
Lev 5:4 vagy mikor valaki elhirtelenkedve, szájjal megesküszik, hogy valamit megtett, rosszat vagy jót, bármik legyenek azok, amikre elhirtelenkedve megesküszik, anélkül, hogy annak tudatában volna; és megtudja és vétkezik azok közül egy ellen:
Lev 5:5 mikor egy szóval ezek közül valamelyik ellen vétkezik; tegyen vallást arról, ami ellen bűnt követett el;
Lev 5:6 és vigye meg vétekáldozatát az Úrnak az ő bűnéért, amit elkövetett, egy nőstényt a juhnyájból, bárányt vagy kecskét bűnáldozatul, és végezzen érte a pap engesztelési szertartást bűne miatt.
Lev 5:7 Ha pedig nem telik neki juhra, akkor vigyen vétekáldozata fejében azért, ami bűnt elkövetett, két gerlicét vagy két galambfiókát az Úrnak; egyet bűnáldozatnak, egyet pedig égő áldozatnak.
Lev 5:8 És vigye be őket a paphoz, az pedig azt vigye fel először, amelyik bűnáldozatnak való; és csípje le a fejét éppen a nyaka csigájánál, de ne válassza el.
Lev 5:9 Aztán fecskendezzen a bűnáldozat véréből az oltár falára, a megmaradt vért pedig nyomják ki az oltár lábához; bűnáldozat az.
Lev 5:10 A másikból pedig csináljon égő áldozatot szabály szerint; és ha így engesztelő szertartást végez érte a pap az ő bűne miatt, amit elkövetett, akkor megbocsáttatik neki.
Lev 5:11 Ha pedig nem telik neki két gerlicére vagy két galambfiókára sem, akkor vigyen magáért áldozatul azért a bűnért, amit elkövetett, egy tizedrész efa lisztlángot bűnáldozatul; ne tegyen rá olajat, és ne adjon hozzá tömjént, mert bűnáldozat az.
Lev 5:12 És vigye be azt a paphoz, a pap pedig markolja ki belőle teli markával az emlékeztetőt, és füstölögtesse el az oltáron az Úr tűzáldozatain; bűnáldozat az.
Lev 5:13 És ha így engesztelési szertartást végez érte a pap azért a bűnért, amit elkövetett ezek közül valamelyik ellen, akkor megbocsáttatik neki; aztán legyen a papé, mint az ételáldozata.
Lev 5:14 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Lev 5:15 Ha valaki kötelességszegést követ el, és akaratlanul elhibáz valamit az Úrnak szentelt dolgokban: akkor vigye meg vétekáldozatát az Úrnak, egy hibátlan kost a juhnyájból, a te értékelésednek megfelelő sekelnyi ezüst értékűt a szent sekel szerint, bűnáldozatul.
Lev 5:16 Amit pedig elhibázott a szent dologban, térítse meg, egyötöd részét tegye hozzá ráadásul, és adja azt a papnak; akkor a pap engesztelési szertartást végez érte a vétekáldozati kossal, és megbocsáttatik neki.
Lev 5:17 Vagy pedig ha valaki úgy bűnözik, hogy megteszi valamelyiket az Úrnak azok közül a parancsolatai közül, amelyek olyan dolgokra vonatkoznak, amiket nem szabad megtenni; bár nem tudta, mégis vétkes és hordozza bűnösségét:
Lev 5:18 vigyen tehát egy hibátlan kost a juhnyájból értékelésednek megfelelően vétekáldozatul a papnak; és ha a pap engesztelési szertartást végez érte, vétsége miatt, amiben vétett úgy, hogy nem tudta, akkor megbocsáttatik neki.
Lev 5:19 Vétekáldozat ez; vétkezni vétkezett az Úr ellen.
Lev 6:1 És szólt az Úr Mózesnek mondván:
Lev 6:2 Ha valaki bűnt tesz, és így kötelességszegést követ el az Úr ellen: és letagadja felebarátjának bizonyságát, vagy kézadását, vagy amit tőle elrabolt, vagy amivel megzsarolta felebarátját;
Lev 6:3 vagy ami elveszett, megtalálja és letagadja, és megesküszik hamisan bármire azok közül a dolgok közül, amiket ha az ember elkövet, bűnbe esik általuk:
Lev 6:4 ha egy szóval bűnt tesz és vétkességbe esik, akkor térítse vissza a lopottat, amit elrabolt, vagy az igazságtalan nyereséget, amit kizsarolt, vagy a bizományt, ami rá volt bízva, vagy az elveszettet, amit megtalált,
Lev 6:5 vagy bármi volt az, amire hamisan esküdött; és fizesse meg azt teljes értékében, egyötöd részét pedig tegye hozzá ráadásul; akié volt, annak adja azt vétekáldozatának napján.
Lev 6:6 Vétekáldozatát pedig vigye meg az Úrnak: egy hibátlan kost a juhnyájból, értékelésednek megfelelően, vétekáldozatul a paphoz.
Lev 6:7 Ha így engesztelési szertartást végez érte a pap az Úr előtt, akkor megbocsáttatik neki; bármelyikért mindabból, amit valaki megtesz, vétkességbe esik általa.
Lev 6:8 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Lev 6:9 Adj parancsolatot Áronnak és fiainak, mondván: Ez az égő áldozat törvénye: Az égő áldozat elégetése helyén legyen az oltáron egész éjjel reggelig, és az oltár tüze égjen rajta.
Lev 6:10 Akkor vegye magára a pap gyolcsruháját, és gyolcs alsó nadrágot öltsön testére, és takarítsa el a faggyúhamut, amivé a tűz hamvasztotta az égő áldozatot az oltáron; és tegye azt az oltár mellé.
Lev 6:11 Azután vesse le a ruháit és öltözzék más ruhákba; és vigye ki a faggyúhamut a táboron kívül egy tiszta helyre.
Lev 6:12 Az oltáron levő tűz pedig égjen rajta, ki ne aludjék, és égessen rajta a pap fát reggelről reggelre; és rendezze el rajta az égő áldozatot, és azon füstölögtesse el a visszafizetési áldozatok kövérjét.
Lev 6:13 Folytonos tűz égjen az oltáron, ki ne aludjék.
Lev 6:14 Ez pedig az ételáldozat törvénye: hozzák fel azt Áron fiai az Úr előtt az oltár elé.
Lev 6:15 Aztán vegyen el belőle egy marokkal, az ételáldozat lisztlángjából és olajából, míg a tömjént, mely az ételáldozaton van, egészen; és füstölögtesse el az oltáron kedves illatul belőle ezt az emlékeztetőt az Úrnak.
Lev 6:16 Ami pedig megmarad belőle, egye meg Áron fiaival; kovásztalanul kell megenni szent helyen, a gyülekezet sátorának udvarában egyék meg azt.
Lev 6:17 Nem szabad kovásszal sütni, az én tűzáldozataimból adtam azt nekik részül; szentségek szentsége az, mint a bűnáldozat és mint a vétekáldozat.
Lev 6:18 Áron fiai közül minden férfi eheti azt, mint örökké megillető részét nemzedékről nemzedékre az Úr tűzáldozataiból; amikhez aki hozzájuk ér, mindenki szentségbe esik.
Lev 6:19 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Lev 6:20 Ez Áronnak és fiainak áldozata, amit áldozzanak az Úrnak, ki-ki felkenetése napján kezdve, egytized efa lisztláng folytonos ételáldozatnak; fele reggel, fele pedig este.
Lev 6:21 Tepsiben kell elkészíteni olajjal, összekeverve vidd be; falatokban sült ételáldozatnak vidd fel kedves illatul az Úrnak.
Lev 6:22 Aki az ő fiai közül felkent pap lesz az ő helyén, az is készítse el azt; mint az Úrnak örökké megillető részét. Egészen elégettessék.
Lev 6:23 És minden papi ételáldozat egészáldozat legyen, nem szabad megenni.
Lev 6:24 És szólt az Úr Mózessel, mondván:
Lev 6:25 Szólj Áronnal és fiaival, mondván: Ez a bűnáldozat törvénye: Amely helyen az égő áldozatot szokták levágni, ott kell levágni a bűnáldozatot az Úr előtt, szentségek szentsége az.
Lev 6:26 Az a pap egye meg azt, aki a bűnáldozatot végzi; szent helyen kell megenni, a gyülekezet sátorának udvarában.
Lev 6:27 Minden, ami hozzá ér húsához, szentségbe esik; és akinek a ruhájára freccsen a véréből, amire freccsen, mosd meg szent helyen.
Lev 6:28 És azt a cserépedényt, amiben főzték, törjék össze; ha pedig véredényben főzték, azt súrolják meg és öblítsék le vízzel.
Lev 6:29 A papok közül minden férfi eheti azt; szentségek szentsége az.
Lev 6:30 De semmi olyan bűnáldozatot, amelynek véréből visznek be a gyülekezet sátorába, hogy engesztelési szertartást végezzenek a szentélyben, nem szabad megenni; tűzben égessék el.
Lev 7:1 És ez a vétekáldozat törvénye; szentségek szentsége az.
Lev 7:2 Amely helyen az égő áldozatot szokták levágni, ott vágják le a vétekáldozatot; és a vérét hintse az oltárra körül.
Lev 7:3 És egész kövérjét vigye fel belőle: a kövér farkát és azt a kövérjét, ami a belső részeket borítja.
Lev 7:4 És a két vesét és a rajtuk levő kövérséget, mely a lágyékokon van, és a májon levő karéjt; a veséknél vegye le azt.
Lev 7:5 És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tűzáldozatul az Úrnak; vétekáldozat az.
Lev 7:6 A papok közül minden férfi eheti azt; szent helyen kell megenni, szentségek szentsége az.
Lev 7:7 Akár bűnáldozat, akár vétekáldozat, egy törvénye van neki: azé a papé legyen, aki engesztelési szertartást végez vele.
Lev 7:8 Ami pedig azt a papot illeti, aki valakinek égő áldozatát megáldozza; annak az égő áldozatnak bőre, amit megáldozott, azé a papé legyen.
Lev 7:9 És minden ételáldozat, mely kemencében sül, és minden, amit serpenyőben vagy tepsiben készítettek: azé a papé legyen, aki azt áldozatul felviszi.
Lev 7:10 Minden egyéb áldozat pedig, olajjal kevert és száraz, Áronnak minden fiáé legyen, egyiké úgy, mint a másiké.
Lev 7:11 És ez a visszafizetési vágóáldozat törvénye; amit felajánl valaki az Úrnak.
Lev 7:12 Ha hálaáldozatul ajánlja azt fel, akkor ajánljon fel a hálaáldozat mellé olajjal kevert kovásztalan pogácsát és olajjal megkent kovásztalan laskákat; továbbá olajjal összekevert lisztlángot (kevert pogácsákat).
Lev 7:13 Kovászos kenyérpogácsákkal ajánlja fel áldozati ajándékát; visszafizetési hálaáldozata mellé.
Lev 7:14 És ajánljon fel belőle egyet minden áldozati ajándékból emelékáldozatul az Úrnak: annak a papnak, aki a visszafizetési vért hinti, azé legyen.
Lev 7:15 Visszafizetési hálaáldozatának húsát pedig felajánlása napján meg kell enni; ne hagyjon belőle reggelig.
Lev 7:16 Ha azonban fogadalom vagy szabad ajándék az a vágóáldozat, amit felajánlott, felajánlása napján meg kell enni vágóáldozatát;
Lev 7:17 de ami megmarad belőle, másnap megehető. Hanem ami megmarad a vágóáldozati húsból; harmadnap meg kell égetni tűzben.
Lev 7:18 És ha egyáltalán esznek visszafizetési áldozatának húsából a harmadik napon, nem fogadtatik az kedvesen, aki felajánlotta azt, annak nem számíttatik be, utálat lesz; az a lélek pedig, aki eszik belőle, hordozni fogja bűnét.
Lev 7:19 Azt a húst sem szabad megenni, ami bármi tisztátalanhoz ér; meg kell égetni tűzben. Egyébiránt a húst mindenki eheti, aki tiszta:
Lev 7:20 de az a lélek, aki a visszafizetési áldozatból, ami az Úré, húst eszik, mikor tisztátalanság van rajta: az a lélek irtassék ki népe közül.
Lev 7:21 Ha tehát egy lélek bármiféle tisztátalan dologhoz ér, emberi tisztátalansághoz vagy tisztátalan baromhoz, vagy bármi tisztátalan utálatossághoz, és úgy eszik a visszafizetési áldozat húsából, ami az Úré: az a lélek irtassék ki népe közül.
Lev 7:22 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Lev 7:23 Szólj Izráel fiainak, mondván: Se ökörnek, se báránynak, se kecskének semmiféle kövérjét meg ne egyétek.
Lev 7:24 Elhullott állat kövérjét és széttépett állat kövérjét szabad feldolgozni bármi munkára; de megenni meg ne egyétek.
Lev 7:25 Mert bárki megeszik valami kövérséget az olyan baromból, melyből tűzáldozatot szoktak vinni az Úrnak; az a lélek, amelyik megeszi, irtassék ki az ő népe közül.
Lev 7:26 Semmiféle vért se egyetek meg egy lakhelyeteken se; se madárét, se baromét.
Lev 7:27 Bármely lélek bármiféle vért megeszik; irtassék ki az a lélek népe közül.
Lev 7:28 És szólott az Úr Mózesnek, mondván:
Lev 7:29 Szólj Izráel fiaival, mondván: Aki felajánlja visszafizetési vágóáldozatát az Úrnak, vigye meg áldozati ajándékát az Úrnak visszafizetési vágóáldozatából.
Lev 7:30 Saját kezei vigyék meg az Úrnak tűzáldozatait: a kövérséget a szeggyel együtt vigye oda, a szegyet azért, hogy elvégezzék vele az áldozatlengetés szertartását az Úr előtt. [24]
Lev 7:31 És füstölögtesse el a pap a kövérséget az oltáron; a szegy pedig legyen Ároné és az ő fiaié.
Lev 7:32 A jobb combot is adjátok a papnak emelékáldozatképpen; visszafizetési vágóáldozataitokból.
Lev 7:33 Aki felajánlja a visszafizetési áldozat vérét és a kövérségét Áron fiai közül: annak a része legyen a jobb comb.
Lev 7:34 Mert az áldozatlengetési szegyet és az emelékáldozati combot elvettem Izráel fiaitól visszafizetési vágóáldozataikból; és odaadtam azt Áron papnak és az ő fiainak örökre megillető részül Izráel fiai részéről.
Lev 7:35 Ez Áronnak része és fiainak része az Úr tűzáldozataiból; a naptól fogva, mikor előállította őket, hogy papi szolgálatot végezzenek az Úrnak:
Lev 7:36 melyet felkenetésük napján parancsolt meg az Úr, hogy megadják nekik Izráel fiai részéről; őket örökre megillető részül nemzedékről nemzedékre.
Lev 7:37 Ez a törvénye az égő áldozatnak, az ételáldozatnak, a bűnáldozatnak és a vétekáldozatnak; és a beiktatási áldozatnak és a visszafizetési véres áldozatnak:
Lev 7:38 amit akkor parancsolt az Úr Mózesnek a Szináj hegyén; amely napon azt parancsolta Izráel fiainak, hogy ajánlják fel áldozati ajándékaikat az Úrnak Szináj sivatagában.
Lev 8:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Lev 8:2 Vedd Áront és az ő fiait vele, és a ruhákat és a kenet-olajat; és a bűnáldozati bikát és a két kost, és egy kosár kovásztalan kenyeret.
Lev 8:3 És az egész közönséget gyűjtsd össze a gyülekezet sátorának ajtónyílásához.
Lev 8:4 És úgy cselekedett Mózes, mint ahogyan az Úr parancsolta neki; és összegyülekezett a közönség a gyülekezet sátorának ajtónyílásához.
Lev 8:5 És azt mondta Mózes a közönségnek: Ez lesz az a dolog, aminek véghezvitelét az Úr megparancsolta.
Lev 8:6 Erre előállította Mózes Áront és fiait; és megmosta őket vízzel.
Lev 8:7 Aztán reá adta a köntöst és felövezte őt az övvel, és felöltöztette őt felöltőbe és reá adta a vállraöltőt; és felövezte őt a vállraöltő övével és körülkötötte őt vele.
Lev 8:8 Aztán feltette rá a melledzőt; és beletette a melledzőbe az Urimot és a Tummimot.
Lev 8:9 És feltette a süveget a fejére; és feltette a süvegre elölfelől az aranylapot, a szentség koronáját, mint ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
Lev 8:10 Aztán vette Mózes a kenet-olajat, és megkente a hajlékot és mindent, ami benne volt; és beszentelte őket.
Lev 8:11 És fecskendett belőle az oltárra hétszer; és megkente az oltárt és egész felszerelését, és a medencét és annak állványát, hogy beszentelje őket.
Lev 8:12 És akkor öntött a kenet-olajból Áron fejére; és meg kente őt, hogy felszentelje őt.
Lev 8:13 Azután előállította Mózes Áron fiait, és felöltöztette őket ujjas köntösbe, és felövezte őket övvel, és süvegeket kötött fel nekik; mint ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
Lev 8:14 Akkor odavitette a bűnáldozati bikát; Áron és fiai pedig rátámasztották kezüket a bűnáldozati bika fejére.
Lev 8:15 Aztán levágta és vett Mózes a bika véréből és rátette az oltár szarvaira körül az ujjával és így tisztává tette az oltárt; a többi vért pedig az oltár lábához öntötte, és beszentelte azt, engesztelési szertartást végezvén érte.
Lev 8:16 Aztán vette az egész kövérséget, mely a belső részeken volt, és a májkaréjt és a két vesét és a rajtuk levő kövérséget; és elfüstölögtette Mózes az oltáron.
Lev 8:17 A bikát pedig és bőrét és húsát és ganéját elégette a tűzben a táboron kívül; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Lev 8:18 Aztán előállította az égő áldozati kost; Áron pedig és fiai rátámasztották kezeiket a kos fejére.
Lev 8:19 És levágta: és a vért az oltárra hintette Mózes körül.
Lev 8:20 A kost pedig eldarabolta darabjaira; és elfüstölögtette Mózes a fejet és a darabokat és a kövérjét.
Lev 8:21 A belső részeket pedig és a lábszárakat megmosta vízben; és elfüstölögtette Mózes az egész kost az oltáron, égő áldozat az kedves illatul, tűzáldozat az az Úrnak, mint ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
Lev 8:22 Azután előállította a másik kost, a beiktatási kost; Áron pedig és fiai rátámasztották kezeiket a kos fejére.
Lev 8:23 És levágta, és vett Mózes a véréből, és rátette Áron jobb fülének cimpájára; és jobb kezének hüvelykére meg jobb lábának hüvelykére.
Lev 8:24 Akkor előállította Áron fiait, és tett Mózes a vérből az ő jobb fülük cimpájára és az ő jobb kezük hüvelykére és az ő jobb lábuk hüvelykére is; a vért pedig ráhintette Mózes az oltárra körül.
Lev 8:25 Aztán vette a kövérjét, a kövér farkát és mindazt a kövérjét, mely a belső részeken volt, és a máj karéját, és a két vesét és a rajta levő kövérséget; és a jobb combot.
Lev 8:26 A kovásztalan kenyeres kosárból pedig, mely az Úr előtt volt, vett egy kovásztalan pogácsát, egy olajos kenyérpogácsát és egy laskát; és rátette a kövérségre és a jobb combra.
Lev 8:27 És rátette az egészet Áron kezeire és az ő fiainak kezeire; és elvégeztette velük az áldozatlengetési szertartást az Úr előtt.
Lev 8:28 Aztán elvette azokat Mózes a kezeikről, és elfüstölögtette az oltáron az égő áldozaton; beiktatási áldozat az kedves illatul, tűzáldozat az az Úrnak.
Lev 8:29 Akkor elvette Mózes a szegyet és elvégezte vele az áldozatlengetési szertartást az Úr előtt; a beiktatási kosból Mózesnek a része lett, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Lev 8:30 És vett Mózes a kenet-olajból és abból a vérből, mely az oltáron volt, és Áronra fecskendezte, a ruháira, és fiaira és fiainak ruháira vele együtt; és szentnek nyilvánította Áront, a ruháit, és fiait és fiainak ruháit vele együtt.
Lev 8:31 Akkor azt mondta Mózes Áronnak és fiainak: Főzzétek meg a húst a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál, és ott egyétek meg azt, és azt a kenyeret, mely a beiktató áldozati kosárban van; mint ahogyan megparancsoltam, mondván: Áron és fiai egyék meg azt.
Lev 8:32 Ami pedig megmarad a húsból és a kenyérből: tűzben égessétek el.
Lev 8:33 És a gyülekezet sátorának ajtónyílásától ki ne menjetek hét napig, beiktatástok napjainak leteltéig, mert hét nap iktatnak be benneteket.
Lev 8:34 Azt parancsolta az Úr, hogy úgy cselekedjenek, engesztelési szertartást végezvén értetek, mint ahogyan ezen a napon cselekedtek.
Lev 8:35 Tehát a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál maradjatok nappal és éjjel hét napig, és tartsátok meg az Úr szolgálatát, hogy meg ne haljatok; mert ilyen parancsolatot vettem.
Lev 8:36 És megcselekedte Áron és fiai mindazt, amit parancsolt az Úr Mózes által.
Lev 9:1 A nyolcadik napon aztán szólította Mózes Áront és fiait; és az Izráel véneit,
Lev 9:2 és azt mondta Áronnak: Végy magadhoz egy borjút, fiatal bikát bűnáldozatnak, és egy kost égő áldozatnak, hibátlanokat; és állítsd az Úr elé.
Lev 9:3 Izráel fiaival pedig beszélj, mondván: Vegyetek egy kecskebakot bűnáldozatnak, és egy borjút meg egy bárányt, egyéveseket, hibátlanokat, égő áldozatnak.
Lev 9:4 Továbbá egy ökröt meg egy kost visszafizetési áldozatnak levágni az Úr előtt, és olajjal kevert ételáldozatot: mert ma az Úr megjelenik nektek.
Lev 9:5 Erre a gyülekezet sátora elé vitték, amiket Mózes parancsolt; és oda járult az egész közönség, és felálltak az Úr előtt.
Lev 9:6 Akkor azt mondta Mózes: Ez az a dolog, amit az Úr parancsolt, hogy megtegyétek: és megjelenik nektek az Úr dicsősége.
Lev 9:7 Aztán azt mondta Mózes Áronnak: Járulj az oltárhoz, és készítsd el bűnáldozatodat és égő áldozatodat, és végezz engesztelési szertartást magadért [és a népért]; aztán készítsd el a nép áldozati ajándékát és végezz engesztelési szertartást érettük úgy, amint parancsolta az Úr.
Lev 9:8 Akkor az oltárhoz járult Áron, és levágta azt a bűnáldozati borjút, mely az övé volt.
Lev 9:9 És odavitték hozzá Áron fiai a vért, és belemártotta ujját a vérbe és az oltár szarvaira tette; a vért pedig az oltár talpához öntötte.
Lev 9:10 Aztán a kövérjét, a veséket és a májról való karéjt elfüstölögtette a bűnáldozatból az oltáron; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Lev 9:11 A húst pedig és a bőrt: elégette a tűzben a táboron kívül.
Lev 9:12 Aztán levágta az égő áldozatot; Áron fiai pedig kezébe adták a vért, és ő az oltárra hintette körül.
Lev 9:13 Aztán az égő áldozatot adták kezébe darabonként, a fejet is; és elfüstölögtette az oltáron.
Lev 9:14 Aztán megmosta a belső részeket és a lábszárakat; és elfüstölögtette az égő áldozaton az oltáron.
Lev 9:15 Ekkor felajánlotta a nép áldozati ajándékát: vette azt a bűnáldozati bakot, mely a népé volt, és levágta azt és elvégezte vele a bűnáldozati szertartást úgy, mint az elsővel.
Lev 9:16 Aztán felajánlotta az égő áldozatot; és elkészítette szabály szerint.
Lev 9:17 Aztán felajánlotta az ételáldozatot, megtöltötte belőle kezét és elfüstölögtette az oltáron; a reggeli égő áldozaton kívül.
Lev 9:18 Aztán levágta a visszafizetési vágóáldozatra való ökröt és kost, mely a népé volt; és kezébe adták neki Áron fiai a vért, és az oltárra hintette körül;
Lev 9:19 és a kövérségeket az ökörből; és a kosból a kövér farkat, a csepleszt, a veséket és a máj karéját.
Lev 9:20 És rátették e kövérségeket a szegyekre: és a kövérségeket elfüstölögtette az oltáron;
Lev 9:21 a szegyekkel pedig és a jobb combbal áldozatlengetési szertartást végzett Áron az Úr előtt; mint ahogyan parancsolta Mózesnek.
Lev 9:22 Akkor felemelte Áron kezeit a nép felé, és megáldotta őket; aztán leszállt, miután elvégezte a bűnáldozatot, az égő áldozatot és a visszafizetési áldozatot.
Lev 9:23 És bement Mózes és Áron a gyülekezet sátorába és mikor kijöttek, megáldották a népet; és akkor megjelent az Úr dicsősége az egész népnek.
Lev 9:24 Ugyanis tűz jött ki az Úr elől, és megemésztette az oltáron az égő áldozatot és a kövérségeket. Mikor ezt az egész nép látta, felujjongtak és arcra borultak.
Lev 10:1 És fogták Áron fiai, Nádáb és Abihú, mindenik a maga serpenyőjét, és tettek beléjük tüzet, és arra füstölőszert raktak; és illetéktelen tűzáldozatot ajánlottak fel az Úr előtt, amit nem parancsolt nekik.
Lev 10:2 Ezért tűz jött ki az Úr elől és megemésztette őket; és meghaltak az Úr előtt.
Lev 10:3 Erre azt mondta Mózes Áronnak: Ez az, amit az Úr szólott, mondván: Közelvalóimon mutatom meg szentségemet; És az egész nép előtt mutatom meg dicsőségemet.
Lev 10:4 És Áron hallgatott. Akkor Mózes Misáélt és Elcáfánt szólította, Áron nagybátyjának, Uzziélnek fiait; és azt mondta nekik: Jertek, vigyétek el atyátokfiait a szentély elől a táboron kívülre.
Lev 10:5 És odamentek és elvitték őket ujjas köntöseikben a táboron kívülre; mint ahogyan Mózes szólott.
Lev 10:6 Akkor azt mondta Mózes Áronnak és fiainak Eleázárnak és Itamárnak: Fejeteket ne hagyjátok szabadon és ruháitokat ne hasogassátok be, akkor nem haltok meg és nem fog az egész közönség ellen harag támadni; de atyátok fiai, Izráel egész háza, sirassák az égést, melyet támasztott az Úr.
Lev 10:7 És a gyülekezet sátorának ajtónyílásától ne menjetek ki, hogy meg ne haljatok, mert az Úrnak kenet-olaja van rajtatok; és Mózes beszéde szerint cselekedtek.
Lev 10:8 És beszélt az Úr Áronnal, mondván:
Lev 10:9 Bort és részegítő italt ne igyál se te, se fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet sátorába, akkor nem haltok meg: örök törvényetek legyen nemzedékről nemzedékre.
Lev 10:10 És hogy választást tegyenek a szent és a közönséges között; és a tisztátalan és a tiszta között.
Lev 10:11 És hogy tanítsák Izráel fiait: mindazokra a törvényekre, melyeket az Úr Mózes által mondott nekik.
Lev 10:12 És beszélt Mózes Áronnal és annak megmaradt fiaival, Eleázárral és Iramárral: Vegyétek azt az ételáldozatot, mely megmaradt az Úr tűzáldozataiból, és egyétek meg azt kovásztalanul az oltár mellett; mert szentségek szentsége az.
Lev 10:13 Egyétek pedig azt meg szent helyen, mert megillető részed és megillető része az fiaidnak az Úr tűzáldozataiból; mert ilyen parancsolatot vettem.
Lev 10:14 Az áldozatlengetési szegyet pedig és az emelékáldozati combot tiszta helyen egyétek meg, te és fiaid meg leányaid veled; mert megillető részedül és fiaidnak megillető részéül adattak Izráel fiainak visszafizetési vágóáldozataiból.
Lev 10:15 Az emelékáldozati combot és az áldozatlengetési szegyet a tűzáldozati kövérségekkel együtt vigyék be, hogy elvégezzék az áldozatlengetési szertartást az Úr előtt; aztán legyen a tied és fiaidé veled együtt örökre megillető részül, mint ahogyan parancsolta az Úr.
Lev 10:16 Aztán a bűnáldozati bakot kereste kutatva Mózes, hát íme el volt égetve; ekkor megharagudott Eleázárra és Itamárra, Áronnak megmaradt fiaira, mondván:
Lev 10:17 Miért nem ettétek meg a bűnáldozatot a szenthelyen? Hiszen szentségek szentsége az: és azért adta azt nektek, hogy elvegyétek a közönség bűnét, engesztelési szertarást végezvén értük az Úr előtt.
Lev 10:18 Lám nem vitetett be a vére a szentély belsejébe: meg kellett volna azt ennetek a szenthelyen, mint megparancsoltam.
Lev 10:19 Áron pedig így beszélt Mózesnek: Lásd, ma ajánlották fel bűnáldozatukat és égő áldozatukat az Úr előtt, és ilyenek értek engem: ha tehát ma bűnáldozatot ettem volna, jó lett volna-e az az Úr szemeiben?
Lev 10:20 Mikor Mózes ezt hallotta, tetszett neki.
Lev 11:1 És beszélt az Úr Mózessel és Áronnal, mondván nekik:
Lev 11:2 Beszéljetek Izráel fiaival, mondván: Ezek azok az állatok, melyeket megehettek mind azok közül a barmok közül, melyek a földön vannak:
Lev 11:3 minden hasadt patájú kérődzőt a barmok között, amelyiknek széthasadt patái vannak: megehettek.
Lev 11:4 Csak ezt ne egyétek meg a kérődzők közül és a hasadt patájúak közül: a tevét, mert kérődző, de nem hasadt patájú; számotokra tisztátalan.
Lev 11:5 A marmotát, mert kérődző, de nem hasadt patájú; számotokra tisztátalan.
Lev 11:6 A nyulat, mert kérődző, de nem hasadt patájú; számotokra tisztátalan.
Lev 11:7 És a disznót, mert hasadt patájú, és széthasadt patája van, de nem kérődző; számotokra tisztátalan.
Lev 11:8 Húsukból ne egyetek, hullájukhoz ne érjetek; számotokra tisztátalanok.
Lev 11:9 Ezt egyétek meg mindabból, ami a vízben van: mindent, aminek uszonya és pikkelye van a vízben, a tengerekben és a folyókban, azt egyétek meg.
Lev 11:10 De minden, aminek nincs uszonya és pikkelye a tengerekben és a folyókban mindabból, ami a vizekben nyüzsög, és mindabból az állatból, mely a vizekben él: iszonyat legyen nektek.
Lev 11:11 Tehát iszonyat legyenek számotokra: húsukból ne egyetek és hullájuktól iszonyodjatok.
Lev 11:12 Minden, aminek nincs uszonya és pikkelye a vizekben: iszonyat a számotokra.
Lev 11:13 És ezeket tartsátok iszonyatoknak a madarak közül, meg nem ehetők, iszonyatok: a sast, a griffet és a tengeri sast.
Lev 11:14 Az ölyvet és kányát nemével.
Lev 11:15 A hollónak minden nemét.
Lev 11:16 A struccot, a fecskét és a csüllőt; és az ölyvet nemével.
Lev 11:17 A kuvikot, a gödényt és a füles baglyot.
Lev 11:18 Az éjjeli baglyot, a pelikánt és a dögkeselyűt.
Lev 11:19 A gólyát, a gémet nemével; a büdös bankát és a denevért.
Lev 11:20 Minden szárnyas csúszómászó, mely négykézláb jár; iszonyat legyen számotokra.
Lev 11:21 Csak ezt egyétek meg mindabból a szárnyas csúszómászóból, mely négykézláb jár: azt, amelyiknek két lábszára van a lábain felül, hogy ugorjon velük a földön.
Lev 11:22 Ezeket ehetitek meg ezek közül: a vándor sáskát nemével és a pusztító sáskát nemével; a szöcskét nemével és a sáskát nemével.
Lev 11:23 De minden szárnyas csúszómászó, melynek négy lába van; iszonyat legyen számotokra.
Lev 11:24 Ezektől pedig tisztátalanok lesztek: mindenki, aki hullájukhoz ér, tisztátalan lesz estig;
Lev 11:25 tehát mindenki, aki visz valamit hullájukból; mossa meg a ruháit és tisztátalan legyen estéig.
Lev 11:26 Egyáltalán minden olyan barom, amelynek hasadt a patája, de nincs széthasadva, és amely nem kérődzik, tisztátalan legyen számotokra; mindenki tisztátalanná lesz, aki hozzá ér.
Lev 11:27 És minden négykézláb járó állat közül mindaz, amelyik a tenyerein jár, tisztátalan legyen számotokra;
Lev 11:28 mindenki, aki hozzá ér hullájukhoz, tisztátalan legyen estéig. Aki pedig hullájukat viszi, mossa meg a ruháit, és tisztátalan legyen estéig; tisztátalanok azok számotokra.
Lev 11:29 A földön nyüzsgő csúszómászók között pedig ez az, ami tisztátalan a számotokra: a menyét, az egér és a gyík, neme szerint.
Lev 11:30 A cickány, a földi krokodilus, a gyík, a tűzgyík és a kaméleon.
Lev 11:31 Ezek azok, melyek tisztátalanok számotokra minden csúszómászó közt; mindenki, aki hozzájuk ér holtukban, tisztátalan lesz estéig.
Lev 11:32 És minden, amire ezek közül valamelyik holtan ráesik, tisztátalanná lesz, akármi legyen az, faedény, vagy ruha, vagy bőr, vagy zsák, minden szerszám, amivel valami munkát szoktak végezni; vízbe kell tenni, és tisztátalan legyen estéig, azután tiszta.
Lev 11:33 És akármiféle cserépedény az, amibe ezekből beleesik valami, akármi van benne, az tisztátalan lesz, őt magát pedig törjétek össze.
Lev 11:34 Mindenféle étel, amit enni szoktak, ha víz jut hozzá, tisztátalanná lesz; és mindenféle ital, amit inni szoktak, mindenféle edényben tisztátalanná lesz.
Lev 11:35 És minden, amire ezek hullájából valami ráesik, tisztátalanná lesz, sütőkemence és főző tűzhely döntessék le, tisztátalanok azok; tehát tisztátalanok legyenek számotokra.
Lev 11:36 Csak a forrás vagy kút, vízösszefolyás marad tiszta; de aki a belőlük való hullához hozzá ér, tisztátalanná lesz.
Lev 11:37 És ha hullájukból valami bármiféle vetőmagra esik, amit el akarnak vetni: az tiszta.
Lev 11:38 De ha vizet öntöttek a magra, és arra esik hullájukból valami: tisztátalan az számotokra.
Lev 11:39 Ha azok közül a barmok közül hullik el valamelyik, melyek nektek eledelre valók; az, aki a hullájához ér, tisztátalan lesz estéig.
Lev 11:40 És aki eszik a hullájából, mossa meg a ruháit és legyen tisztátalan estéig; és aki viszi a hulláját, mossa meg a ruháit és legyen tisztátalan estéig.
Lev 11:41 És minden csúszómászó, mely a földön nyüzsög: iszonyat, nem szabad megenni.
Lev 11:42 És semmit, ami hason jár, és semmit, ami négykézláb jár, mindenféle soklábúval együtt, egyáltalán semmi csúszómászót, mely a földön nyüzsög: ne egyetek meg, mert iszonyatok azok.
Lev 11:43 Ne tegyétek iszonyattá a lelketeket semmiféle állattal, ami csúszik-mászik; és ne tegyétek magatokat tisztátalanokká velük, és ne tisztátalanodjatok el tőlük.
Lev 11:44 Mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek, tehát szenteljétek meg magatokat és legyetek szentek, mert én szent vagyok; ne tegyétek azért tisztátalanná lelketeket semmiféle csúszómászóval, mely a földön csúszik-mászik.
Lev 11:45 Mert én vagyok az Úr, aki felhoztalak titeket Egyiptom földjéről, Istenetekké lévén nektek; legyetek tehát szentek, mert én szent vagyok.
Lev 11:46 Ez a törvény a baromról, a madárról és mindarról az élő állatról, mely a vizekben rajzik; és egyáltalán minden állatról, mely a földön nyüzsög.
Lev 11:47 Választást tenni a tisztátalan között és a tiszta között; valamint az olyan állat között, amit szabad megenni, és az olyan között, amit nem szabad megenni.
Lev 12:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Lev 12:2 Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha egy asszony magzatot kap és fiút szül: akkor hét napig tisztátalan legyen, olyan tisztátalan, mint hószámi elkülönítettsége napjaiban.
Lev 12:3 És a nyolcadik napon metéltessék körül a fiú testének előbőre.
Lev 12:4 Aztán harminchárom napig üljön tisztulás véréért; semmi szentséghez ne érjen és a szenthelyre be ne menjen, míg be nem telnek tisztulásának napjai.
Lev 12:5 Ha pedig leányt szül, akkor két hétig legyen olyan tisztátalan, mint elkülönítettségében; aztán hatvanhat napig üljön tisztulás véréért.
Lev 12:6 Mikor aztán betelnek tisztulásának napjai, fiúért vagy leányért, vigyen egy egyéves bárányt égő áldozatul, és egy galambfiókát vagy egy gerlicét bűnáldozatul: a gyülekezet sátorának ajtónyílásához a papnak;
Lev 12:7 az pedig ajánlja fel azt az Úr előtt, és végezze el érte az engesztelési szertartást, akkor ő tisztává lesz vére forrásától. Ez annak a nőnek a törvénye, aki szült, vagy fiút vagy leányt.
Lev 12:8 Ha pedig nem telik neki egy bárányra, akkor vigyen két gerlicét vagy két galambfiókát, egyiket égő áldozatul, a másikat pedig bűnáldozatul; és végezze el érte a pap az engesztelési szertartást, és tisztává lesz.
Lev 13:1 És szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
Lev 13:2 Ha egy ember testének bőrén duzzadás vagy kiütés vagy fehér folt támad úgy, hogy az az ő meztelen bőrén bélpoklosság csapásává lehet; akkor vigyék Áron paphoz, vagy valamelyik paphoz az ő fiai közül.
Lev 13:3 Ha látja a pap a test bőrén megtámadott helyen, hogy a szőr a megtámadott helyen fehérré változott, és a megtámadott hely felszíne mélyebben van teste bőrénél, bélpoklosság csapása az; és mikor ezt látja a pap, nyilvánítsa őt tisztátalannak.
Lev 13:4 Ha pedig fehér folt van testének bőrén, de a felszíne nem mélyebb a bőrnél és a benne levő szőr nem változott fehérré; akkor zárja el a pap az illetőt hét napra.
Lev 13:5 Ha megnézi őt a pap a hetedik napon, és íme a baj megállt, úgy látszik, hogy a megtámadott hely nem terjedt a bőrön; akkor zárja el őt a pap hét napra másodszor.
Lev 13:6 És ha megnézi őt a pap a hetedik napon másodszor, és íme a megtámadott hely meghaloványodott és nem terjedt a baj a bőrön; akkor nyilvánítsa őt a pap tisztának, kiütés az, tehát mossa meg a ruháit és legyen tiszta.
Lev 13:7 Ha azonban a kiütés kétségtelenül terjed a bőrön attól fogva, hogy a papnál tisztulására jelentkezett; akkor jelentkezzék másodszor a papnál.
Lev 13:8 Ha akkor a pap azt látja, hogy terjedt a kiütés a bőrön; akkor nyilvánítsa azt a pap tisztátalannak, bélpoklosság az.
Lev 13:9 Ha bélpoklosság csapása támad valamely emberen; vigyék a paphoz.
Lev 13:10 És ha a pap azt látja, hogy íme fehér duzzadás van a bőrön és az a szőrt fehérre változtatta; és vadhús tenyészik a duzzadásban:
Lev 13:11 idült bélpoklosság az testének bőrén, tehát nyilvánítsa őt tisztátalannak a pap; ne zárja el, mert tisztátalan.
Lev 13:12 De ha burjánozva üt ki a bélpoklosság a bőrön, és elborítja a bélpoklosság az illetőnek egész bőrét a fejétől a lábáig; amennyire csak a pap szemei látnak:
Lev 13:13 és látja a pap, hogy íme elborította a bélpoklosság annak egész testét, nyilvánítsa tisztának az illetőt; egészen fehérré változott, tiszta az.
Lev 13:14 De amely nap vadhús jelentkezik nála, tisztátalan lesz.
Lev 13:15 Mihelyt a pap látja a vadhúst, nyilvánítsa őt tisztátalannak; a vadhús tisztátalan, bélpoklosság az.
Lev 13:16 De ha a vadhús visszatér és fehérre változik; akkor menjen a paphoz.
Lev 13:17 És ha látja a pap, hogy íme megváltozott a megtámadott hely fehérré; akkor nyilvánítsa a pap tisztának az illetőt, tiszta ő.
Lev 13:18 Ha valakinek a bőrén fekély támad; és meggyógyul,
Lev 13:19 azután a fekély helyén fehér duzzadás támad, vagy fehér vörhenyes világos folt; akkor mutassa meg magát a papnak.
Lev 13:20 És ha látja a pap, hogy annak felszíne alacsonyabb a bőrnél, és a benne levő szőr fehérré változott; akkor nyilvánítsa őt a pap tisztátalannak, bélpoklosság csapása az, a fekélyben tört ki.
Lev 13:21 De ha azt látja a pap, hogy íme nem fehér benne a szőr, és nem alacsonyabb a bőrnél, és meghalványodott; akkor zárja el őt a pap hét napra.
Lev 13:22 De ha kétségtelenül terjed a bőrön; akkor nyilvánítsa őt a pap tisztátalannak, csapás az.
Lev 13:23 Ha azonban helyt áll a folt, nem terjed, a fekély forradása az: tehát nyilvánítsa őt tisztának a pap.
Lev 13:24 Vagy ha valakinek a bőrén tűztől égési sebhely támad, és az égési sebhely elevenjéből fehér vörhenyes világos folt lesz, vagy fehér:
Lev 13:25 ha ezt megnézi a pap, és íme fehérré vált szőr van a foltban, felszíne meg mélyebb a bőrnél, bélpoklosság az, mely az égési sebhelyben tört ki; tehát nyilvánítsa őt tisztátalannak a pap, bélpoklosság csapása az.
Lev 13:26 De ha azt látja a pap, hogy íme a foltban nem fehér a szőr, és az nem alacsonyabb a bőrnél, és meghalványodott; akkor zárja el őt a pap hét napra.
Lev 13:27 És nézze meg őt a pap a hetedik napon: ha kétségtelenül terjed a bőrön, akkor nyilvánítsa őt tisztátalannak a pap, bélpoklosság csapása az;
Lev 13:28 ha pedig helyt áll a folt, nem terjedt a bőrön és meghalványodott, az égési sebhely duzzadása az; tehát nyilvánítsa őt tisztának a pap, mert az égési sebhely forradása az.
Lev 13:29 És ha valamely férfin vagy asszonyon támad csapás, fején vagy szakállában,
Lev 13:30 és megnézi a pap a megtámadt helyet, és íme felszíne mélyebb a bőrnél és benne aranysárga vékony szőr van; akkor nyilvánítsa őt tisztátalannak a pap, kosz az, a fej vagy a szakáll bélpoklossága az.
Lev 13:31 De ha megnézi a pap a kosz által megtámadott helyet, és íme felszíne nem mélyebb a bőrnél, de nem fekete rajta a szőr; akkor zárja el a pap a kosz által megtámadottat hét napra.
Lev 13:32 Aztán nézze meg a pap a megtámadott helyet a hetedik napon, és ha akkorra nem terjedt a kosz és nem lett rajta aranysárga szőr; és a kosz felszíne nem mélyebb a bőrnél:
Lev 13:33 akkor nyiratkozzék meg, de a koszt ne nyírja meg, és zárja el a pap a koszost hét napon másodszor.
Lev 13:34 És nézze meg a pap a koszt a hetedik napon, és ha akkorra sem terjedt a kosz a bőrön, és felszíne nem mélyebb a bőrnél; akkor nyilvánítsa őt tisztának a pap, ő pedig mossa meg a ruháit és tiszta.
Lev 13:35 De ha kétségtelenül terjed a kosz a bőrön megtisztulása után:
Lev 13:36 és a pap megnézi, és íme terjedt a kosz a bőrön; ne kutassa a pap az aranysárga szőrt, tisztátalan az.
Lev 13:37 De ha úgy látszik, megállt a kosz és fekete szőr sarjadt rajta, meggyógyult a kosz, ő tiszta; tehát nyilvánítsa őt tisztának a pap.
Lev 13:38 És ha egy férfinak vagy asszonynak teste bőrén fehér foltok támadnak, világos fehér foltok:
Lev 13:39 és ha a pap megnézi, hát íme elhalványodott fehér foltok vannak testük bőrén, világosak: sömör az, mely kiütött a bőrön, tiszta az.
Lev 13:40 És ha valakinek kihullik a haj a fejéről; az hátul kopasz, az tiszta.
Lev 13:41 És ha elöl hullik ki a haj a fejéről; akkor elöl kopasz, tiszta.
Lev 13:42 De ha hátul kopasz vagy elöl kopasz fején egy fehér vörhenyes megtámadott hely van, bélpoklosság az, mely az ő hátul kopasz vagy elöl kopasz fején ütött ki.
Lev 13:43 Ha tehát megnézi őt a pap, és íme a megtámadott hely duzzadása fehér-vörhenyeges az ő hátul kopasz vagy elöl kopasz fején; olyan mint a test bőrének bélpoklossága:
Lev 13:44 bélpoklos ember az, tisztátalan az: mindenesetre nyilvánítsa azt a pap tisztátalannak, a fején van a megtámadott hely.
Lev 13:45 A bélpoklosnak pedig, akin rajta van ez a csapás, ruhái legyenek meghasogatva, fején legyen a haj szabadon eresztve, és szakállát takarja el; és kiáltsa, hogy: Tisztátalan, tisztátalan!
Lev 13:46 Mindaddig, amíg a csapás rajta van, tisztátalan legyen; tisztátalan ő, elkülönítve lakjék, a táboron kívül legyen lakóhelye.
Lev 13:47 Ha a ruhán van egy bélpoklosság által megtámadott hely; gyapjúruhán vagy lenruhán;
Lev 13:48 vagy valami len- vagy gyapjúszövésen vagy kötésen; vagy bőrön, vagy bármiféle bőrmunkán:
Lev 13:49 ha a megtámadott hely zöldes vagy vörhenyeges a ruhán, vagy a bőrön, vagy a szövésen, vagy a kötésen, vagy bármiféle bőrholmin, bélpoklosság csapása az; tehát mutassák meg a papnak.
Lev 13:50 A pap pedig nézze meg a megtámadott helyet; és zárja el a megtámadott holmit hét napra.
Lev 13:51 És ha úgy látja a megtámadott helyen a hetedik napon, hogy terjedt a baj a ruhán, vagy a szövésen, vagy a kötésen, vagy a bőrön, egyáltalán ami munkát a bőrből csinálni szoktak: maró bélpoklosság a baj, tisztátalan az.
Lev 13:52 Tehát égesse el azt a ruhát, vagy azt a szövést, vagy azt a kötést, akár gyapjúból, akár lenből van, vagy egyáltalán azt a bőrholmit, amelyen a baj van; mert maró bélpoklosság az, tűzben kell megégetni.
Lev 13:53 De ha azt látja a pap, hogy nem terjedt a baj a ruhán, vagy a szövésen vagy a kötésen; vagy bármi bőrholmin:
Lev 13:54 akkor rendelje el a pap, hogy mossák meg azt, amin a baj van; és zárja el azt hét napra másodszor.
Lev 13:55 És ha azt látja a pap a megtámadott hely megmosása után, hogy a megtámadott hely nem változtatta a színét, bár a baj nem terjedt, tisztátalan az, tűzben égesd meg; befelé ette magát, a visszáján vagy a színén.
Lev 13:56 De ha látja a pap, hogy íme meghalványodott a megtámadott hely, miután megmosták; akkor szakítsa ki azt a ruhából, vagy a bőrből, vagy a szövésből, vagy a kötésből.
Lev 13:57 De ha ismét jelentkezik a ruhán, vagy a szövésen, vagy a kötésen, vagy bármi bőrholmin, kisarjadás az; tűzben égesd el azt, amin a megtámadott hely van.
Lev 13:58 Azt a ruhát pedig, vagy szövést, vagy kötést, vagy bármi bőrholmit, amit megmosol, és eltűnik róla a megtámadott hely; mossák meg másodszor, akkor legyen tiszta.
Lev 13:59 Ez a törvény a bélpoklosságnak arról a csapásáról, mely a gyapjú vagy a lenruhán van, vagy a szövésen, vagy a kötésen, vagy bármiféle bőrholmin, hogyan kell azt tisztának vagy tisztátalannak nyilvánítani.
Lev 14:1 És beszélt az Úr Mózeshez, mondván:
Lev 14:2 Ez legyen a bélpoklos törvénye, amely napon megtisztul. Akkor vigyék a pap elé,
Lev 14:3 a pap pedig menjen ki a táboron kívül. És ha látja a pap, hogy íme a bélpoklosság által megtámadott hely meggyógyult a bélpokloson,
Lev 14:4 akkor rendelje el a pap, hogy hozzanak a megtisztulandóért két eleven tiszta madarat; cédrusfát, karmazsint és izsópot.
Lev 14:5 Aztán rendelje el a pap, hogy az egyik madarat öljék meg: egy cserépedényben levő élő víz felett,
Lev 14:6 fogja az élő madarat, a cédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa azokat, az élő madarat is, az élő víz felett megölt madár vérébe.
Lev 14:7 Aztán hintse meg a bélpoklosságtól megtisztulandót hétszer; így tisztítsa meg őt, az élő madarat pedig eressze el a nyílt mezőn.
Lev 14:8 A megtisztulandó pedig mossa meg a ruháit, nyírassa le minden szőrét, és fÚrödjék meg vízben, akkor tiszta lesz, azután bemehet a táborba; de maradjon sátorán kívül hét napig.
Lev 14:9 Akkor aztán a hetedik napon nyírassa le minden szőrét fején, szakállát, szemöldökét, és egyáltalán minden szőrét nyírassa le; aztán mossa meg ruháit és fÚrössze meg testét vízben, akkor tiszta.
Lev 14:10 Nyolcadnapon aztán vegyen két hibátlan bárányt és egy hibátlan egyéves juhot; és háromtized lisztlángot ételáldozatnak, olajjal keverve, és egy log olajat:
Lev 14:11 és állítsa a tisztítási szertartást végző pap a megtisztulandó embert és ezeket az Úr elé a gyülekezet sátorának ajtónyílásába.
Lev 14:12 Aztán fogja a pap az egyik bárányt és ajánlja fel azt vétekáldozatul az egy log olajjal; és végezze el velük az áldozatlengetési szertartást az Úr előtt.
Lev 14:13 Aztán vágja le a bárányt azon a helyen, ahol a bűnáldozatot és az égő áldozatot szokták levágni, a szent helyen; mert mint a bűnáldozat, a vétekáldozat is a papé, szentségek szentsége az.
Lev 14:14 És vegyen a pap a vétekáldozat véréből és tegyen a pap a megtisztulandónak jobb füle cimpájára; meg a jobb keze hüvelykére és a jobb lába hüvelykére.
Lev 14:15 Aztán vegyen a pap az egy log olajból; és öntse a papnak bal tenyerébe.
Lev 14:16 És mártsa a pap a jobb ujját abba az olajba, mely a bal tenyerében van; és fecskendjen az ujjával az olajból hétszer az Úr előtt.
Lev 14:17 A többi olajból pedig, mely a tenyerében van, tegyen a pap a megtisztulandónak jobb füle cimpájára, meg a jobb keze hüvelykére és a jobb lába hüvelykére; a vétekáldozati vér fölé.
Lev 14:18 Ami pedig megmarad abból az olajból, mely a pap tenyerén van, tegye a megtisztulandónak a fejére; így végezzen érte a pap engesztelési szertartást az Úr előtt.
Lev 14:19 Azután készítse el a pap a bűnáldozatot, és végezzen engesztelési szertartást a megtisztulandóért tisztátalansága miatt.
Lev 14:20 És azután vágja le az égő áldozatot; és áldozza meg a pap az égő áldozatot és az ételáldozatot az oltáron. Ha így engesztelési szertartást végez érte a pap, akkor tiszta lesz.
Lev 14:21 Ha pedig szegény és nem telik neki, akkor vegyen egy bárányt vétekáldozatnak áldozatlengetési szertartásra, hogy engesztelési szertartást végezzenek érte; és egytized lisztlángot olajjal keverve ételáldozatnak meg egy log olajat.
Lev 14:22 Továbbá két gerlicét vagy két galambfiókát, amire telik neki; és legyen egyik bűnáldozat, a másik pedig égő áldozat.
Lev 14:23 És vigye be ezeket a tisztulása utáni nyolcadik napon a paphoz, a gyülekezet sátorának ajtónyílásához az Úr elé.
Lev 14:24 A pap pedig fogja a vétekáldozati bárányt és az egy log olajat; és végezze el velük a pap az áldozatlengetési szertartást az Úr előtt.
Lev 14:25 Aztán vágja le a vétekáldozati bárányt és vegyen a pap a vétekáldozat véréből és tegyen a megtisztulandónak jobb füle cimpájára meg jobb keze hüvelykére és jobb lába hüvelykére.
Lev 14:26 Az olajból pedig öntsön a pap a pap bal tenyerébe.
Lev 14:27 És fecskendjen a pap jobb ujjával abból az olajból, amely bal tenyerén van; hétszer az Úr előtt.
Lev 14:28 Aztán tegyen a pap abból az olajból, mely a tenyerén van, a megtisztulandónak jobb füle cimpájára, meg a jobb keze hüvelykére és a jobb lába hüvelykére; a vétekáldozati vér helyére.
Lev 14:29 Ami pedig megmarad abból az olajból, ami a pap tenyerén van, tegye a megtisztulandónak a fejére; hogy engesztelési szertartást végezzen érte az Úr előtt.
Lev 14:30 Azután készítse el az egyiket a gerlicék közül vagy a galambfiókák közül;
Lev 14:31 amelyikre telik neki; az egyiket bűnáldozatul, a másikat égő áldozatul az ételáldozattal egybe; így végezzen a pap engesztelési szertartást a megtisztulandóért az Úr előtt.
Lev 14:32 Ez a törvény az olyanra, akin bélpoklosság csapása van; ha nincs elege tisztulása alkalmával.
Lev 14:33 És beszélt az Úr Mózessel és Áronnal, mondván:
Lev 14:34 Ha majd bementek Kanaán földére, melyet én nektek akarok adni birtokul; és bélpoklosság csapását adom a birtokotokban levő föld valamelyik házára:
Lev 14:35 akkor menjen el az, akié a ház, és tegyen jelentést a papnak, mondván: Valami olyan tűnt fel nekem a házamban, mint egy megtámadott hely.
Lev 14:36 A pap pedig rendelje el, hogy hordozkodjanak ki a házból, mielőtt a pap odamegy a megtámadott helyet megnézni, hogy így semmi se legyen tisztátalanná, ami a házban van; és úgy menjen el azután a pap a házat megnézni.
Lev 14:37 És ha megnézi a megtámadott helyet, és íme a baj a ház falaiban zöldes vagy vörhenyes horpadásokban mutatkozik; és felszínük alacsonyabb a falnál:
Lev 14:38 akkor menjen ki a pap a házból a ház ajtónyílása elé; és zárja el a házat hét napra.
Lev 14:39 A hetedik napon aztán térjen vissza a pap; és ha azt látja, hogy íme a baj terjedt a ház falain:
Lev 14:40 akkor rendelje el a pap, hogy szedjék ki azokat a köveket, melyeken a baj van; és dobják őket a városon kívül egy tisztátalan helyre.
Lev 14:41 A házat pedig kaparják körbe belül; és töltsék azt a vakolatot, amit lekapartak, a városon kívül egy tisztátalan helyre.
Lev 14:42 És vegyenek más köveket és tegyék be a kövek helyére; és más vakolatot vegyen, és vakolja be a házat.
Lev 14:43 De ha visszatér a baj és kiüt a házon miután kiszedték a köveket; és miután lekaparták a házat, és miután bevakolták:
Lev 14:44 akkor menjen el a pap, és ha látja, hogy íme terjedt a baj a házon: maró bélpoklosság az a házon, tisztátalan az.
Lev 14:45 Tehát bontsák le a házat, köveit, fáit és egész vakolatát a háznak; és vigyék ki a városon kívül egy tisztátalan helyre.
Lev 14:46 Aki pedig bemegy abba a házba mindaddig, amíg el van zárva; tisztátalan legyen estéig.
Lev 14:47 És aki meghál abban a házban, mossa meg a ruháit; és aki eszik abban a házban, mossa meg a ruháit.
Lev 14:48 De ha tényleg bemegy a pap és azt látja, hogy nem terjedt a baj a házon, miután bevakolták a házat; akkor nyilvánítsa tisztának a pap a házat, mert meggyógyult a baj.
Lev 14:49 És hogy a házért tisztítási szertartást végezzen, vegyen két madarat; cédrusfát, karmazsint és izsópot.
Lev 14:50 És ölje meg az egyik madarat; egy cserépedényben lévő élő víz felett.
Lev 14:51 Aztán vegye a cédrusfát, az izsópot, a karmazsint és az élő madarat, és mártsa bele őket a megölt madár vérébe és az élő vízbe; és fecskendjen a házra hétszer.
Lev 14:52 Így végezzen tisztítási szertartást a házért a madár vérével és az élő vízzel; továbbá az eleven madárral, a cédrusfával, az izsóppal és a karmazsinnal.
Lev 14:53 Aztán eressze el az eleven madarat a városon kívül a nyílt mezőn. Ha így engesztelési szertartást végzett a házért, akkor tiszta.
Lev 14:54 Ez a törvény: a bélpoklosság minden csapásáról és a koszról;
Lev 14:55 és a ruha és a ház bélpoklosságáról;
Lev 14:56 továbbá a duzzadásról, a sömörről és a fehér foltról:
Lev 14:57 hogy megtanítsa, mikor tisztátalan és mikor tiszta valami. Ez a bélpoklosságról való törvény.
Lev 15:1 És szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
Lev 15:2 Szóljatok Izráel fiainak és mondjátok nekik: Bármely férfinak ha folyás támad testéből, folyása tisztátalan.
Lev 15:3 Ez a folyása miatt való tisztátalansága pedig így van: csepegteti teste a folyását, vagy eláll teste a folyástól, tisztátalansága megvan.
Lev 15:4 Mindaz a fekhely, amelyikre lefekszik az, akinek folyása van, tisztátalanná lesz; és mindaz a holmi, amelyikre ráül, tisztátalanná lesz.
Lev 15:5 Ha valaki hozzáér fekhelyéhez; mossa meg ruháit, fÚrödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig.
Lev 15:6 És aki arra a holmira ül, amelyen az szokott ülni, akinek folyása van; mossa meg ruháit, fÚrödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig.
Lev 15:7 És aki hozzáér ahhoz, akinek folyása van; mossa meg ruháit, fÚrödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig.
Lev 15:8 És ha az, akinek folyása van, ráköp a tiszta emberre; ez mossa meg ruháit, fÚrödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig.
Lev 15:9 És minden nyereg, amelyikbe beleül az, akinek folyása van, tisztátalan lesz.
Lev 15:10 És mindenki, aki bármihez hozzáér, ami annak alatta van, tisztátalan lesz estéig; aki pedig azt hordozza, mossa meg a ruháit, fÚrödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig.
Lev 15:11 És mindenki, akihez az, akinek folyása van, a nélkül ér hozzá, hogy kezeit vízzel leöblítette volna; mossa meg ruháit, fÚrödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig.
Lev 15:12 És azt a cserépedényt, amihez hozzáér az, akinek folyása van, össze kell törni; minden faedényt pedig vízzel leöblíteni.
Lev 15:13 Mikor pedig az, akinek folyása van, megtisztul folyásától, számláljon magának hét napot megtisztulásától fogva, akkor mossa meg ruháit; és mossa meg testét élő vízben, és tiszta lesz.
Lev 15:14 A nyolcadik napon pedig vegyen két gerlicét vagy két galambfiókát; és menjen be az Úr elé a gyülekezet sátorának ajtónyílásához, és adja azokat a papnak.
Lev 15:15 És a pap készítse el azokat, egyiket bűnáldozatul, másikat pedig égő áldozatul; így tartson érte a pap engesztelési szertartást az Úr előtt folyása miatt.
Lev 15:16 Ha valakiből magömlés megy ki; akkor mossa meg vízben az egész testét, és legyen tisztátalan estéig.
Lev 15:17 És minden ruha és minden bőr, amire a magömlés ráment; mosattassék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig.
Lev 15:18 Az asszony is, akivel magömléses férfi hál: hát fÚrödjenek meg vízben, és legyenek tisztátalanok estéig.
Lev 15:19 Ha egy asszonyra rájön a folyás, vérfolyása lesz a testében; hét napig legyen elkülönítettségben, és bárki hozzáér, legyen tisztátalan estéig.
Lev 15:20 És amire fekszik elkülönítettségében, mind tisztátalan lesz; és amire ül, mind tisztátalan lesz.
Lev 15:21 És mindenki, aki hozzáér fekhelyéhez: mossa meg ruháit, fÚrödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig.
Lev 15:22 És mindenki, aki hozzá ér bármiféle holmihoz, amelyen ő ül: mossa meg a ruháit, fÚrödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig.
Lev 15:23 És ami azon a fekhelyen van, vagy azon a holmin, amin ő ül, ha ahhoz hozzáér valaki: tisztátalan legyen estéig.
Lev 15:24 És ha valaki tényleg vele hál, akkor elkülönítettsége átmegy reá, és legyen tisztátalan hét napig, és minden fekhely, amelyre fekszik, tisztátalan legyen.
Lev 15:25 Ha egy asszonynak sok ideig folytonos vérfolyása van oly időben, mikor nincs elkülönítettségben, vagy ha elkülönítettségén túl van folyása; folyásának egész ideje alatt tisztátalansága olyan, mint elkülönítettsége idején, tisztátalan ő.
Lev 15:26 Minden fekhely, amelyen fekszik folyásának egész ideje alatt, olyan legyen neki, mint elkülönítettségi fekhelye; és mindaz a holmi, amire ül, olyan tisztátalan legyen, mint elkülönítettségének tisztátalansága.
Lev 15:27 És mindenki, aki hozzájuk ér, tisztátalan lesz; tehát mossa meg ruháit, fÚrödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig.
Lev 15:28 Ha pedig megtisztult folyásától, számláljon magának hét napot, és azután legyen tiszta.
Lev 15:29 A nyolcadik napon aztán vegyen magához két gerlicét vagy két galambfiókát; és vigye be őket a paphoz a gyülekezet sátorának ajtónyílása elé.
Lev 15:30 És készítse el a pap az egyiket bűnáldozatnak, a másikat pedig égő áldozatnak; így végezzen érte a pap engesztelési szertartást tisztátalanságának folyása miatt.
Lev 15:31 Így különítsétek el Izráel fiait tisztátalanságuktól; hogy meg ne haljanak tisztátalanságukban, megtisztátalanítván hajlékomat, mely közöttük van.
Lev 15:32 Ez a törvény arra, akinek folyása van; és akitől magömlés megy el, és tisztátalanná lesz általa;
Lev 15:33 és aki elkülönítettségében szenved, és akinek folytonos folyása van, a férfinak és az asszonynak; és arra a férfira, aki tisztátalan asszonnyal hál.
Lev 16:1 És beszélt az Úr Mózessel, Áron két fiának halála után; akik azért haltak meg, mert az Úr elé járultak.
Lev 16:2 És azt mondta az Úr Mózesnek: Beszélj testvéreddel, Áronnal, hogy ne jöjjön be bármely időben a szenthelyre a függönyön belül; az elé a fedél elé, mely a láda felett van, hogy meg ne haljon, mert a felhőben látható vagyok a fedél felett.
Lev 16:3 Ezzel jöjjön be Áron a szenthelyre: egy fiatal bikával bűnáldozatnak, és egy kossal égő áldozatnak.
Lev 16:4 Gyolcsból való szent ujjas köntöst vegyen magára és gyolcs alsó nadrág legyen a testén, és gyolcsövet kössön fel, és gyolcssüveget tegyen fel; szent ruhák ezek, tehát mossa meg testét vízben, úgy vegye magára őket.
Lev 16:5 Izráel fiainak közönsége részéről pedig vegyen két kecskebakot bűnáldozatul; és egy kost égő áldozatul.
Lev 16:6 És állítsa elő Áron a bűnáldozati fiatal bikát, mely ő érte való; és végezze el az engesztelési szertartást magáért és házáért.
Lev 16:7 Aztán vegye a két bakot: és állítsa őket az Úr elé a gyülekezet sátorának ajtónyílásába.
Lev 16:8 Áron pedig vessen sorsot a két bakra: egy sorsot az Úr számára, és egy sorsot Azázél számára.
Lev 16:9 Aztán állítsa elő Áron azt a bakot, amelyikre az Úr számára esett a sors; és készítse el azt bűnáldozatul.
Lev 16:10 Azt a bakot pedig, amelyikre Azázél számára esett a sors, elevenen állítsák az Úr elé, engesztelési szertartást végezvén érte; hogy elküldjék őt Azázélnek a sivatagba.
Lev 16:11 Tehát állítsa elő Áron azt a bűnáldozati bikát, mely őérte való, hogy végezze el az engesztelési szertartást magáért és házáért; és vágja le azt a bűnáldozati bikát, mely ő érte való.
Lev 16:12 Aztán vegye tele a serpenyőt tüzes parázzsal az oltárról az Úr elől, a markait pedig tele porrá tört jó illatú füstölőszerrel; és vigye be a függönyön belől.
Lev 16:13 És tegye a füstölőszert a tűzön az Úr elé; hogy a füstölőszer felhője borítsa el a fedelet, mely a törvényládán van, és neki ne kelljen meghalnia.
Lev 16:14 Aztán vegyen a bika véréből és fecskendjen az ujjával a fedél színére keletre; a fedél előtt pedig fecskendjen hétszer a vérből az ujjával.
Lev 16:15 Azután vágja le azt a bűnáldozati bakot, mely a népért való, és vigye be a vérét a függönyön belül; és tegyen úgy a vérével, mint a bika vérével tett, és fecskendje azt a fedélre és a fedél elé.
Lev 16:16 Így végezzen engesztelési szertartást a szenthelyért Izráel fiainak tisztátalanságai miatt és vétkei miatt, egyáltalán minden bűnei miatt; és így cselekedjék a gyülekezet sátorával, mely velük lakik, tisztátalanságaik közepette.
Lev 16:17 És egy ember se legyen a gyülekezet sátorában, mikor bejön a szenthelyre engesztelési szertartást végezni, míg ki nem megy; és el nem végezte az engesztelési szertartást magáért és házáért, meg Izráel egész gyülekezetéért.
Lev 16:18 Aztán menjen ki az oltárhoz, mely az Úr előtt van, és végezzen érte engesztelési szertartást; vegyen ugyanis a bika véréből és a kos véréből és tegye az oltár szarvaira körül.
Lev 16:19 És fecskendezzen rá a vérből az ujjával hétszer; és jelentse ki tisztának és szentnek az Izráel fiainak tisztátalanságaitól.
Lev 16:20 Mikor elvégezte az engesztelési szertartást a szenthelyért, a gyülekezet sátoráért és az oltárért; akkor állítsa elő az eleven bakot.
Lev 16:21 És támassza Áron a két kezét az eleven bak fejére, és tegyen vallást felette Izráel fiainak minden vétkéről és minden gonoszságáról, általában minden bűnéről; és tegye azokat a bak fejére, és küldje el egy kész emberrel a sivatagba.
Lev 16:22 Így a bak elviszi magán minden bűnüket egy hozzáférhetetlen földre; ezért küldje el a bakot a sivatagba.
Lev 16:23 Azután menjen be Áron a gyülekezet sátorába és vesse le azokat a gyolcsruhákat, melyekbe akkor öltözött, mikor bement a szenthelyre; és hagyja őket ott.
Lev 16:24 És mossa meg testét vízben szent helyen, és öltözködjék fel ruháiba; aztán menjen ki és készítse el az ő égő áldozatát és a nép égő áldozatát, hogy engesztelési szertartást végezzen magáért és a népért.
Lev 16:25 És a bűnáldozat kövérjét füstölögtesse el az oltáron.
Lev 16:26 Az pedig, aki elkísérte a bakot Azázélhez, mossa meg a ruháit és mossa meg a testét vízben; azután úgy menjen be a táborba.
Lev 16:27 A bűnáldozati bikát pedig és a bűnáldozati kost, melyeknek vére engesztelési szertartás végzésére bevitetett a szenthelyre, vigyék ki a táboron kívülre; és égessék el a tűzben a bőrüket, a húsukat és a ganéjukat.
Lev 16:28 És aki azokat elégeti, mossa meg a ruháit és mossa meg a testét vízben; azután úgy menjen be a táborba.
Lev 16:29 Tehát örök törvényül legyen nektek: A hetedik hónapban, a hónap tizedikén böjtöt tartsatok, és semmi munkát ne végezzetek, se a törzsökös polgár, se a jövevény, aki közöttetek tartózkodik.
Lev 16:30 Mert ezen a napon engesztelési szertartást végeznek értetek, hogy tisztákká tegyenek benneteket: minden bűnötöktől tisztákká kell lennetek az Úr előtt.
Lev 16:31 Ünnepi nyugalom ez nektek, és böjtöljetek: örök törvény.
Lev 16:32 Végezze pedig az engesztelési szertartást mindig az a pap, akit felkentek és akit be fognak iktatni, hogy pap legyen atyja helyében. Öltözzön fel tehát a gyolcsruhákba, a szent ruhákba;
Lev 16:33 és végezzen engesztelési szertartást a szentséges szenthelyért; gyülekezet sátoráért és az oltárért, és végezzen engesztelési szertartást a papokért is, a gyülekezet egész népéért is végezzen engesztelési szertartást.
Lev 16:34 És legyen ez nektek örök törvényül: Izráel fiaiért egyszer évben engesztelési szertartást végezni minden bűneik miatt. És úgy cselekedett, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Lev 17:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Lev 17:2 Beszélj Áronnal és fiaival, és Izráel minden fiával, és mondd meg nekik: Ez az a dolog, amit az Úr parancsolt, mondván:
Lev 17:3 Mindenkinek, aki Izráel házából való, ha ökröt vagy bárányt vagy kecskét vág a táborban; vagy ha a táboron kívül vág,
Lev 17:4 és nem hozza azt a gyülekezet sátorának ajtónyílása elé, hogy áldozati ajándékot ajánljon fel az Úrnak az Úr hajléka előtt: vérbűnül számíttatik annak az embernek, vért ontott, tehát irtassék ki az az ember népe közül.
Lev 17:5 Azért, hogy hozzák be Izráel fiai azokat a vágóáldozataikat, melyeket a nyílt mezőn áldoznak, hogy hozzák be őket az Úrnak, a gyülekezet sátorának ajtónyílásába a paphoz; és áldozzák meg őket visszafizetési vágóáldozatul az Úrnak.
Lev 17:6 És hintse a pap a vért az Úr oltárára a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál; és füstölögtesse el a kövérjét kedves illatul az Úrnak.
Lev 17:7 És ne áldozzák többé vágóáldozataikat a bakkecskéknek, akiket ők bálványoznak; örök törvény legyen ez számukra nemzedékről nemzedékre.
Lev 17:8 És mondd nekik: Mindenki, aki Izráel házából való és azok közül a jövevények közül, akik közöttük tartózkodnak; ha égő áldozatot áldoz, vagy vágóáldozatot,
Lev 17:9 és nem viszi azt a gyülekezet sátorának ajtónyílásába az Úrnak elkészíteni: irtassék ki az az ember népe közül.
Lev 17:10 Mindenki, aki Izráel házából való, vagy azok közül a jövevények közül, akik köztük tartózkodnak, ha bármiféle vért megeszik: hát az ellen a lélek ellen fordítom orcámat, aki a vért megeszi, és kiirtom azt népe közül.
Lev 17:11 Mert a testnek lelke a vérben van, és én az oltárra adtam azt nektek, engesztelési szertartást végezni lelkeitekért; mert a vér éppen a lélek által végez engesztelést.
Lev 17:12 Ezért mondtam Izráel fiainak: Közületek egy lélek se egyen vért; és az a jövevény se egyen vért, aki köztetek tartózkodik.
Lev 17:13 És mindenki, aki Izráel fiai közül való, és azok közül a jövevények közül, akik köztük tartózkodnak, ha vadászzsákmányt ejt, vadat vagy madarat, amit meg szabad enni; ontsa ki a vérét és fedje be azt porral.
Lev 17:14 Mert minden testnek lelke a vér azért mondtam Izráel fiainak: Semmiféle húsnak a vérét meg ne egyétek; mert minden testnek lelke a vére, mindenki irtassék ki, aki megeszi.
Lev 17:15 És minden lélek, aki elhullott vagy széttépett állat húsából eszik, akár törzsökös polgár, akár jövevény; mossa ki a ruháit és fÚrödjék meg vízben és legyen tisztátalan estéig, azután tiszta.
Lev 17:16 Ha pedig nem mossa ki, és testét nem mossa meg, akkor hordozza bűnét.
Lev 18:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Lev 18:2 Beszélj Izráel fiaival, és mondd meg nekik: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Lev 18:3 Egyiptom földjének szokása szerint, ahol laktatok, ne cselekedjetek; se Kanaán földjének szokása szerint, ahova én most beviszlek titeket, ne cselekedjetek, és azok törvényeiben ne járjatok.
Lev 18:4 Az én ítéleteimet cselekedjétek és az én törvényeimet tartsátok meg, azokban járván: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Lev 18:5 Tartsátok meg tehát az én törvényeimet és az én ítéleteimet, amelyek olyanok, hogy ha cselekszi őket az ember, megél belőlük.
Lev 18:6 Egyikőtök se közeledjék egy legközelebbi vérrokonához se, hogy felfedje szemérmét; én vagyok az Úr.
Lev 18:7 Atyád szemérmét és anyád szemérmét fel ne fedd; anyád ő, ne fedd fel szemérmét.
Lev 18:8 Atyád feleségének szemérmét fel ne fedd; atyád szemérme az.
Lev 18:9 Nővérednek, atyád leányának vagy anyád leányának szemérmét, akár otthon született, akár kívül született, fel ne fedd szemérmüket.
Lev 18:10 Fiad leányának vagy lányod leányának szemérmét, fel ne fedd az ő szemérmüket; mert a te szemérmed azok.
Lev 18:11 Atyád felesége leányának szemérmét, aki a te atyádtól való, nővéred ő neked; ne fedd fel szemérmét.
Lev 18:12 Atyád nővérének szemérmét fel ne fedd; a te atyádnak teste ő.
Lev 18:13 Anyád nővérének szemérmét fel ne fedd; mert a te anyádnak teste ő.
Lev 18:14 Atyád fivérének szemérmét fel ne fedd; feleségéhez ne közelíts, nagynénéd ő.
Lev 18:15 Menyed szemérmét fel ne fedd; a te fiad felesége ő, ne fedd fel a szemérmét.
Lev 18:16 Fivéred feleségének szemérmét fel ne fedd; fivéred szemérme az.
Lev 18:17 Egy asszonynak és leányának szemérmét fel ne fedd; fiának leányát és lányának leányát el ne vedd, hogy felfedd szemérmét, ők az ő teste, fajtalanság volna az.
Lev 18:18 Asszonyt nővére mellé ne végy mellékfeleségnek; hogy annak szemérmét felfedd őmellette az ő életében.
Lev 18:19 Asszonyhoz tisztátalanságának elkülönítettségében ne közelíts, hogy felfedd a szemérmét.
Lev 18:20 És felebarátod feleségével ne közösülj; hogy tisztátalanná ne légy miatta.
Lev 18:21 És a te magodból ne adj a Moloknak feláldozni; és ne fertőztesd meg a te Istened nevét, én vagyok az Úr.
Lev 18:22 Férfival ne hálj úgy, mint asszonnyal hálnak; utálat az.
Lev 18:23 Semmiféle barommal ne közösülj, hogy tisztátalanná ne légy miatta; és asszony meg ne álljon barom előtt, hogy őt meghágja, gyalázat az.
Lev 18:24 Ne tisztátalanítsátok meg magatokat semmi effélével; mert mindezzel meg voltak tisztátalanítva azok a pogányok, akiket én most kiűzök előletek.
Lev 18:25 [Mikor a föld tisztátalanná lett, meglátogattam az ő bűnét rajta; és kiokádta a föld lakosait.]
Lev 18:26 Ti tehát az én törvényeimet és ítéleteimet tartsátok meg és ne tegyetek semmit ezek közül az utálatosságok közül, se a törzsökös polgár, se a jövevény, ki közöttetek tartózkodik:
Lev 18:27 (mert mindezeket az utálatosságokat cselekedték e föld lakói, akik előttetek voltak; azért lett tisztátalanná a föld)
Lev 18:28 akkor nem okád ki benneteket a föld, amiért tisztátalanná tettétek; mint ahogy kiokádta azt a nemzetet, mely előttetek itt volt.
Lev 18:29 Mert mindenki, aki megtesz egyet ezek közül az utálatosságok közül; hát irtassanak ki azok a lelkek, akik megteszik, az ő népük közül.
Lev 18:30 Tartsátok meg tehát az én szolgálatomat, semmit sem cselekedvén azokból az utálatos törvényekből, amiket előttetek cselekedtek, akkor nem lesztek tőlük tisztátalanokká: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Lev 19:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Lev 19:2 Beszélj Izráel fiainak egész közönségével és mondd meg nekik: Szentek legyetek; mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
Lev 19:3 Mindenitek félje anyját és atyját, és megtartsa szombataimat; én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Lev 19:4 Ne forduljatok a bálványokhoz, és öntött isteneket ne csináljatok magatoknak; én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Lev 19:5 Ha áldoztok az Úrnak visszafizetési vágóáldozatot; úgy áldozzátok azt, hogy kedvességtekre legyen.
Lev 19:6 Aznap kell megenni, amelyen megáldoztátok, és másnap; ami pedig harmadnapra marad, tűzben kell elégetni.
Lev 19:7 Ha pedig egyáltalán esznek belőle a harmadik napon; utálattá lesz az, nem fogadtatik kedvesen.
Lev 19:8 Aki pedig evett belőle, hordozza bűnét, mert ami az Úrnak szentség, azt megfertőztette; és az a lélek irtassék ki népe közül.
Lev 19:9 Mikor földetek aratását learatjátok, ne arasd le szántóföldedet egészen zugig; és aratásod böngéjét össze ne szedegesd.
Lev 19:10 Szőlődet se böngészd meg, és a szőlődben elpotyogott szemeket ne szedegesd össze; a szegénynek és a jövevénynek hagyd azokat, én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Lev 19:11 Ne lopjatok; és ne tagadjátok le, és ne hazudjatok egymás ellen.
Lev 19:12 Ne esküdjetek az én nevemre hamisan; hogy megfertőztesd a te Istened nevét, én az Úr vagyok.
Lev 19:13 Ne nyomd el felebarátodat és ne rabold meg; ne háljon a napszámos munkabére nálad reggelig.
Lev 19:14 Süketet ne átkozz, vaknak gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől, én vagyok az Úr.
Lev 19:15 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, ne légy részrehajló a szegény iránt, és ne tüntesd ki a hatalmas személyét; igazságban ítéld felebarátodat.
Lev 19:16 Ne járj rágalmazóként néped között, ne állj fel felebarátod vére ellen; én az Úr vagyok.
Lev 19:17 Ne gyűlöld atyádfiát szívedben; feddeni fedd meg felebarátodat, de ne rakj reá bűnt.
Lev 19:18 Bosszút ne állj és haragot ne tarts néped fiaival szemben, hanem szeresd felebarátodat, mint magadat; én az Úr vagyok.
Lev 19:19 Az én törvényeimet megtartsátok: barmodnak ne engedj felemás párosodást, földedbe ne vess felemás magot; felemás ruha, gyapjúból és gyapotból szőtt, ne menjen reád.
Lev 19:20 Ha egy férfi egy asszonnyal hál és közösül, holott az valakinek lejegyzett rabnője volt és kiváltani nem váltották ki, sem szabaddá nem volt téve; büntetés legyen, ne ölettessenek meg, mert a nő nem volt szabad.
Lev 19:21 Az pedig vigye meg vétekáldozatát az Úrnak a gyülekezet sátorának ajtónyílásához; egy vétekáldozati kost.
Lev 19:22 Ha így engesztelési szertartást végez érte a pap a vétekáldozati kossal az Úr előtt bűnéért, amivel bűnözött; akkor megbocsáttatik neki bűne, amivel bűnözött.
Lev 19:23 Ha bementek az országba, és ültettek mindenféle gyümölcsfát, vessétek le előbőrét, gyümölcsét: három évig legyen nektek körülmetéletlen, nem szabad megenni.
Lev 19:24 A negyedik esztendőben pedig legyen az egész termés odaszentelve az Úr dicsőítésére.
Lev 19:25 Az ötödik esztendőben egyétek aztán meg gyümölcsét, hogy annál több termést hozzon nektek; én az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Lev 19:26 Ne egyetek semmit vérrel; ne jövendöljetek se bűvöléssel, se felhőnézésből.
Lev 19:27 Ne kerekítsétek le fejetek sarkát; és ne rontsátok el szakállotok hegyét.
Lev 19:28 Bevágást a halottért ne tegyetek testetekre, se tűzdelt írást ne csináljatok magatokra; én az Úr vagyok.
Lev 19:29 Ne fertőztesd meg leányodat paráznaságra adván őt; hogy paráznává ne legyen az ország, és meg ne teljék a föld fajtalansággal.
Lev 19:30 Szombataimat megtartsátok, és szentélyemet féljétek; én az Úr vagyok.
Lev 19:31 Ne forduljatok a holtak szellemeihez, idézőkhöz, és ne kérdezősködjetek a jósmestereknél, tisztátalanokká tévén magatokat általuk; én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Lev 19:32 Ősz haj előtt kelj fel, öreg embernek tégy tisztességet; és Istenedtől félj, én az Úr vagyok.
Lev 19:33 Ha jövevény tartózkodik veled országotokban; ne nyomjátok el őt.
Lev 19:34 Mint egy közületek való törzsökös polgár, olyan legyen nektek az a jövevény, aki veletek tartózkodik, és úgy szeresd őt, mint magadat, mert jövevények voltatok Egyiptom földjén; én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
Lev 19:35 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; a hosszmértékben, a súlymértékben és az űrmértékben.
Lev 19:36 Igaz font, igaz súly, igaz véka, igaz messzely legyen nálatok; én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.
Lev 19:37 Tartsátok meg tehát minden törvényemet és minden ítéletemet, és cselekedjétek meg azokat; én az Úr vagyok.
Lev 20:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Lev 20:2 És Izráel fiainak mondd meg: Mindenki, aki Izráel fiai közül való, és azok közül a jövevények közül, akik Izráelben tartózkodnak, ha ad magvából a Moloknak, feltétlenül öletessék meg; a föld népe kövezze meg őt kővel.
Lev 20:3 És én ellene fordítom orcámat annak az embernek, és kiirtom őt népe közül; amiért magvából adott a Moloknak, hogy tisztátalanná tegye szentélyemet, és megfertőztesse szent nevemet.
Lev 20:4 Úgyhogy ha a föld népe készakarva behunyta volna szemeit a fölött az ember fölött, mikor magvából adott a Moloknak, nem ölvén meg őt:
Lev 20:5 akkor én fordítom orcámat az ellen az ember ellen és nemzetsége ellen; és kiirtom őt és mindazokat, akik őutána bálványozásba esnek, és bálványozzák a Molokot, az ő népük közül.
Lev 20:6 És amely lélek holtak szellemeihez és a jósmesterekhez fordul, hogy őutánuk bálványimádást kövessen el; hát ellene fordítom orcámat annak a léleknek, és kiirtom őt népe közül.
Lev 20:7 Szenteljétek meg tehát magatokat, és legyetek szentek; mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek:
Lev 20:8 és tartsátok meg az én törvényeimet és cselekedjétek meg azokat; én, az Úr, vagyok az, aki titeket megszentellek.
Lev 20:9 Mert mindenki, aki atyját és anyját átkozza, halállal lakoljon; atyját és anyját átkozta, vére rajta.
Lev 20:10 Az a férfi, aki házasságtörést követ el valakinek a feleségével, aki házasságtörést követ el felebarátjának a feleségével; halállal lakoljon, mind a házasságtörő férfi, mind a házasságtörő asszony.
Lev 20:11 Ha valaki atyja feleségével hál, atyja szemérmét fedi fel; halállal lakoljanak mindketten, vérük rajtuk.
Lev 20:12 Ha valaki menyével hál, halállal lakoljanak mindketten; gyalázatot cselekedtek, vérük rajta.
Lev 20:13 Ha férfi férfival hál, úgy mint asszonnyal hálnak, utálatosságot cselekedtek mindketten; halállal lakoljanak, vérük rajtuk.
Lev 20:14 Ha valaki elvesz egy asszonyt anyjával együtt, fajtalanság az; tűzben égessék meg őt és azokat, és ne legyen köztetek fajtalanság.
Lev 20:15 Ha valaki barommal közösül, halállal lakoljon; a barmot pedig öljétek meg.
Lev 20:16 Ha valamely asszony bármely baromhoz közeledik, hogy az meghágja őt, öld meg az asszonyt és a barmot; halállal lakoljanak, vérük rajtuk.
Lev 20:17 Ha valaki a nővérét veszi feleségül, atyja leányát vagy anyja leányát és meglátja annak szemérmét és az meglátja az ő szemérmét, gyalázat az, tehát irtassanak ki népük fiainak szemei előtt; nővére szemérmét fedte fel, viselje bűnét.
Lev 20:18 Ha valaki havi bajos asszonnyal hál, és felfedi szemérmét, feltakarja forrását, és ő megmutatja vérének forrását; irtassanak ki mindketten népük közül.
Lev 20:19 Anyád nővérének vagy atyád nővérének szemérmét fel ne fedd; mivelhogy vérrokonát takarta fel, viseljék bűnüket.
Lev 20:20 Ha valaki nagynénjével hál, nagybátyja szemérmét fedte fel; bűnüket hordozzák, gyermektelenül haljanak meg.
Lev 20:21 Ha valaki elveszi a fivére feleségét, piszkosság az; fivére szemérmét fedte fel, gyermektelenek legyenek.
Lev 20:22 Tartsátok meg hát minden törvényemet és minden ítéletemet és cselekedjétek meg azokat; hogy titeket ki ne okádjon az a föld, amelyre én most beviszlek benneteket, hogy ott lakjatok.
Lev 20:23 Ne járjatok tehát annak a nemzetnek a törvényeiben, amelyet én most elűzök előletek; mert azok mindezeket megtették, úgyhogy megutáltam őket,
Lev 20:24 és azt mondtam nektek: Ti örököljétek az ő földjüket, és én nektek adom azt, hogy vegyétek azt birtokotokba, egy tejjel és mézzel folyó országot; én, az Úr a ti Istenetek vagyok, aki kiválasztottalak titeket a népek közül.
Lev 20:25 Tegyetek tehát választást a tiszta barom és a tisztátalan közt, a tisztátalan madár és a tiszta közt; és ne tegyétek iszonyattá a ti lelkeiteket azokkal a barmokkal és madarakkal, és mindazokkal a földön csúszómászókkal, amelyeket én elválasztottam rátok nézve tisztátalanoknak nyilvánítván.
Lev 20:26 Legyetek tehát nekem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok; és azért választottalak titeket külön a népektől, hogy az enyéim legyetek.
Lev 20:27 Az a férfi vagy az a nő, akiben halott szelleme vagy jósmester van, halállal lakoljon; kővel kövezzék agyon őket, vérük rajtuk.
Lev 21:1 És azt mondta az Úr Mózesnek: Szólj a papoknak, Áron fiainak: És mondd nekik: Halottal tisztátalanná ne tegye magát népe közt,
Lev 21:2 ha csak a legközelebbi vérrokonával nem; anyjával, atyjával, fiával, leányával és fitestvérével.
Lev 21:3 És a hozzá legközelebb álló nővérével, aki nem volt férjnél; vele tisztátalanná teheti magát.
Lev 21:4 Ne tegye magát tisztátalanná mint férje, népe között; megfertőztetvén magát.
Lev 21:5 Ne csináljanak kopaszságot fejükre, szakálluk sarkát ne nyírják le; és testükbe ne vágjanak bevágást.
Lev 21:6 Szentek legyenek az ő Istenüknek, és ne fertőztessék meg Istenük nevét; mert az Úr tűzáldozatait, Istenük kenyerét ők ajánlják fel, tehát legyenek szentek.
Lev 21:7 Parázna és megszeplősített asszonyt ne vegyenek el, és férjétől elűzött asszonyt ne vegyenek el; mert ő szent az ő Istenének.
Lev 21:8 Tehát tartsd őt szentnek, mert Istened kenyerét ő ajánlja fel; szent legyen neked, mert én szent vagyok, az Úr, aki titeket megszentellek.
Lev 21:9 És ha valamely pap leánya paráználkodván megfertőzteti magát; azzal atyját is megfertőzteti, tűzben kell megégetni.
Lev 21:10 A főpap pedig, akinek testvérei közül fejére öntötték a kenet olaját, és akit beiktattak, hogy magára vegye a szent ruhákat; fején a hajat ne eressze szabadon, és ruháit ne hasogassa meg.
Lev 21:11 Senkihez halotthoz be ne menjen; atyjával és anyjával se tegye magát tisztátalanná;
Lev 21:12 a szentélyből se menjen ki, hogy meg ne fertőztesse Istenének szentélyét; mert korona gyanánt van rajta Istenének kenet-olaja, én az Úr vagyok.
Lev 21:13 És ő szüzességében levő nőt vegyen feleségül.
Lev 21:14 Özvegyet, elváltat és megszeplősítettet, paráznát, ilyeneket ne vegyen; hanem népe közül való szüzet vegyen feleségül;
Lev 21:15 hogy magját fertőzötté ne tegye népe között; mert én, az Úr vagyok, aki őt megszenteli.
Lev 21:16 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Lev 21:17 Beszélj Áronnal, mondván: Az a magodból való férfi, nemzetségről nemzetségre, akiben valami fogyatkozás lesz, ne álljon elő, hogy felajánlja Istenének kenyerét.
Lev 21:18 Mert akiben valami fogyatkozás van, senki ne álljon elő: senki, aki vak vagy sánta, vagy csonka orrú, vagy csonka fülű.
Lev 21:19 Vagy akinek lábtörése van, vagy kéztörése van.
Lev 21:20 Vagy púpos, vagy vékony, vagy hályog van a szemén; vagy rühes, vagy sömörös, vagy zúzott heréjű.
Lev 21:21 Akiben valami fogyatkozás van Áron pap magvából, senki se közeledjék, hogy felajánlja az Úr tűzáldozatait; fogyatkozás van benne, ne közeledjék Istenének kenyerét felajánlani.
Lev 21:22 Az ő Istenük kenyerét ehetik; a szentségek szentségéből és a szentségekből.
Lev 21:23 Csak a függönyön ne menjen be és az oltárhoz ne közelítsen, mert fogyatkozás van benne; tehát ne fertőztesse meg az én szenthelyemet, mert én, az Úr, vagyok az, aki őket megszentelem.
Lev 21:24 És megmondta Mózes Áronnak és fiainak; és Izráel minden fiának.
Lev 22:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Lev 22:2 Beszélj Áronnal és fiaival, hogy áhítatosan viseltessenek Izráel fiainak szentségei iránt, amiket ők nekem szentelnek; és ne fertőztessék meg az én szent nevemet, én az Úr vagyok.
Lev 22:3 Mondd nekik: Nemzedékről nemzedékre, bárki a ti magotokból azokhoz a szentségekhez, amelyeket Izráel fiai az Úrnak szentelnek, úgy járul, hogy tisztátalansága rajta van; irtassék ki az a lélek énelőlem, én az Úr vagyok.
Lev 22:4 Senki, bár Áron magvából való, ha bélpoklos vagy folyásos, a szentségekből ne egyék, míg meg nem tisztul. Aki pedig bárki olyanhoz ér, aki valamely halottól tisztátalan lett, vagy az, akitől magömlés ment ki;
Lev 22:5 vagy aki bármely csúszómászóhoz ér, amitől tisztátalanná lesz az ember; vagy egy olyan emberhez, akitől tisztátalanná lehet bármiféle tisztátalanságban:
Lev 22:6 az a lélek, aki efféléhez ér, tisztátalan legyen estéig; és ne egyék a szentségekből, csak ha megmossa a testét vízben.
Lev 22:7 De ha lemegy a nap, tiszta lesz; és azután ehetik a szentségből, mert az a kenyere.
Lev 22:8 Elhullott vagy széttépett ne egyék, hogy tisztátalanná ne legyen tőle; én az Úr vagyok.
Lev 22:9 Tehát tartsák meg az én szolgálatomat, és egyik se vegyen magára bűnt és ne haljon meg a szentség miatt, hogy megfertőzteti azt; én, az Úr, vagyok az, aki őket megszentelem.
Lev 22:10 Senki illetéktelen pedig ne egyék szentséget; a pap zsellérje és napszámosa ne egyék szentséget.
Lev 22:11 De ha egy pap megvesz valakit pénze árán, az ehetik belőle; és akik az ő házánál születtek, azok ehetnek az ő kenyeréből.
Lev 22:12 De a pap leánya, ha nem paphoz megy férjhez; az azokból az emelékáldozatokból, amelyek szentségek, nem ehetik.
Lev 22:13 Ha azonban a pap leánya özveggyé lesz vagy elválik, és magzata nincs neki, és visszatér atyja házába, mint ifjú korában, atyja kenyeréből ehetik; de senki illetéktelen nem ehetik belőle.
Lev 22:14 Ha pedig valaki tévedésből szentséget eszik; akkor tegye hozzá egyötöd részét, és úgy adja meg a papnak a szentséget.
Lev 22:15 És ne fertőztessék meg Izráel fiainak szentségeit, melyeket az Úrnak áldoznak:
Lev 22:16 és ne rakjanak magukra vétkes bűnt, mikor megeszik a szentségeket; mert én, az Úr, vagyok az, aki őket megszentelem.
Lev 22:17 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Lev 22:18 Beszélj Áronnal és fiaival, és Izráel minden fiával, és mondd nekik: Mindenki, aki Izráel házából való, és az Izráelben levő jövevényekből, ha felajánlja áldozati ajándékát, legyen az bármiféle fogadalom és bármiféle szabad ajándék, amit felajánlanak az Úrnak égő áldozatul;
Lev 22:19 hogy kedvességtekre legyen: hibátlan hím legyen marhából, juhokból és kecskékből.
Lev 22:20 Semmit ne ajánljatok fel, amiben fogyatkozás van; mert nem kedvességtekre lesz nektek.
Lev 22:21 És ha valaki visszafizetési vágóáldozatot ajánl fel az Úrnak, fogadalom beteljesítéséül vagy szabad ajándékul, marhából vagy juhból; hibátlan legyen, elfogadásra való, semmi fogyatkozás ne legyen benne.
Lev 22:22 Vakot vagy bénát, vagy csonkát, vagy sebeset, vagy rüheset, vagy sömöröset, ilyeneket ne ajánljatok fel az Úrnak; és tűzáldozatot ne tegyetek ezekből az oltárra az Úrnak.
Lev 22:23 Ökröt és juhot, ha csonka fülű és csonka farkú, szabad ajándéknak elkészítheted, de fogadalmi áldozatnak nem lesz kedves.
Lev 22:24 Szétnyomott, összetört, kitépett vagy kimetszett heréjűt ne ajánljatok fel az Úrnak; országotokban ne is csináljatok ilyet.
Lev 22:25 Külföldi ember kezéből pedig ne hozzatok kenyeret a ti Isteneteknek mindezekből; mert megrontásuk rajtuk van, fogyatkozás van bennük, nem szolgálnának kedvességtekre.
Lev 22:26 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Lev 22:27 Borjú, vagy bárány, vagy kecske, mikor megelletik, hét napig legyen az anyja alatt; a nyolcadik naptól fogva fogadtatik aztán kedvesen, és azonfölül, áldozati ajándékul, tűzáldozatul az Úrnak.
Lev 22:28 De marhát vagy juhot: őt és fiát ne vágjatok le egy napon.
Lev 22:29 És ha vágóáldozatot áldoztok hálaáldozatul az Úrnak: kedvességtekre áldozzatok.
Lev 22:30 Ugyanazon a napon meg kell enni, ne hagyjatok belőle reggelig; én az Úr vagyok.
Lev 22:31 Tehát tartsátok meg az én parancsolataimat és cselekedjétek meg őket; én az Úr vagyok.
Lev 22:32 És ne fertőztessétek meg az én szent nevemet, hogy szentségben tartassam Izráel fiai között; én, az Úr, aki titeket megszentellek.
Lev 22:33 Aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, Istenetekké lévén nektek, én, az Úr.
Lev 23:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Lev 23:2 Beszélj Izráel fiaival, és mondd nekik: Az Úr ünnepnapjai, melyeket mint szent gyülekezéseket ki kell hirdetnetek: ezek az én ünnepnapjaim:
Lev 23:3 Hat nap kell munkát tenni, a hetedik napon pedig ünnepi nyugalom van, szent gyülekezés, semmi munkát ne végezzetek; szünetnap az az Úrnak minden lakhelyeteken.
Lev 23:4 Ezek az Úrnak ünnepnapjai, szent gyülekezések; melyeket ki kell hirdetnetek a maguk idejére.
Lev 23:5 Az első hónapban, a hónap tizennegyedikén napszálltakor van az Úr pászkája.
Lev 23:6 Ennek a hónapnak a tizenötödik napján pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe az Úrnak; hét nap kovásztalan kenyeret egyetek.
Lev 23:7 Az első nap szent gyülekezéstek legyen nektek; semmi szolgálati munkát ne tegyetek.
Lev 23:8 Aztán ajánljatok fel az Úrnak tűzáldozatot hét nap; a hetedik napon szent gyülekezés, semmi szolgálati munkát ne tegyetek.
Lev 23:9 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Lev 23:10 Szólj Izráel fiainak és mondd nekik: Ha bementek arra a földre, amelyet én most adok nektek, és annak aratását aratjátok; akkor vigyetek be aratástok zsengéjéből egy kévét a paphoz,
Lev 23:11 hogy végezze el az áldozatlengetés szertartását azzal a kévével az Úr előtt a ti kedvességtekre; a szombatra következő napon végezze el vele azt a pap.
Lev 23:12 És készítsetek azon a napon, amelyen az áldozatlengetési szertartást végzitek a kévével: egy egyesztendős hibátlan bárányt égő áldozatul az Úrnak.
Lev 23:13 Ahhoz kéttized lisztlángból ételáldozatot olajjal elegyítve tűzáldozatul az Úrnak, kedves illatul; és hozzá italáldozatul egy negyed hin bort.
Lev 23:14 És kenyeret és pörkölt gabonát és friss gabonafejet ne egyetek éppen eddig a napig, amíg be nem hoztátok Isteneteknek az áldozati ajándékot; örök törvény legyen ez jövő nemzedékeiteknek minden lakhelyeteken.
Lev 23:15 És számláljatok magatoknak az után a szombat után való naptól fogva, amely napon bevittétek az áldozatlengetési kévét; hét hetet, teljesek legyenek.
Lev 23:16 A hetedik szombat után való napig számláljatok ötven napot; akkor ajánljatok fel új ételáldozatot az Úrnak.
Lev 23:17 Lakhelyeitekről hozzatok be áldozatlengetési kenyeret, kettőt, két tized lisztlángból legyenek, kovásszal kell sütni; zsengékül az Úrnak.
Lev 23:18 És ajánljatok fel a kenyérrel hét hibátlan bárányt, egyéveseket, egy fiatal bikát és két kost; legyen égő áldozat az Úrnak, és hozzá a megfelelő ételáldozat és italáldozat, kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak.
Lev 23:19 És készítsetek el egy kecskebakot bűnáldozatnak; két egyéves bárányt pedig visszafizetési vágóáldozatnak.
Lev 23:20 És végezze el velük a pap a zsengéből való kenyérrel együtt az áldozatlengetési szertartást az Úr előtt, a két báránnyal: legyenek szentség az Úrnak, a pap számára.
Lev 23:21 És hirdessétek ki ugyanezen a napon: Szent gyülekezéstek legyen nektek, semmi szolgálati munkát ne tegyetek; örök törvény minden lakhelyeteken nemzedéketekről nemzedéketekre.
Lev 23:22 És mikor földetek aratását learatjátok, ne arasd le szántóföldedet egészen zugig, és aratásod böngéjét össze ne szedegesd; a szegénynek és a jövevénynek hagyd azt, én, az Úr, a ti Istenetek vagyok.
Lev 23:23 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Lev 23:24 Szólj Izráel fiainak, mondván: A hetedik hónapban, a hónap elsején ünnepi szünet legyen nálatok, emlékeztető kÚrtzengés, szent gyülekezés.
Lev 23:25 Semmi szolgálati munkát ne tegyetek; és ajánljatok fel tűzáldozatot az Úrnak.
Lev 23:26 És szólt az Úr Mózessel, mondván:
Lev 23:27 Csak ennek a hetedik hónapnak a tizedikén az engesztelés napja van, szent gyülekezéstek legyen és böjtöljetek; és ajánljatok fel tűzáldozatot az Úrnak.
Lev 23:28 Ugyanezen a napon semmi munkát ne tegyetek; mert engesztelés napja az értetek való engesztelési szertartás végzésére az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
Lev 23:29 Mert minden lélek, aki nem böjtöl éppen ezen a napon; hát irtassék ki népe közül.
Lev 23:30 És minden lelket, aki bármi munkát tesz ugyanezen a napon: kivesztem azt a lelket népe közül.
Lev 23:31 Semmi munkát ne tegyetek; örök törvény nemzedékeitekről nemzedékeitekre minden lakhelyeteken.
Lev 23:32 Ünnepi nyugalom napja az nektek, és böjtöljetek; a hónap kilencedikének estéjén, egyik estétől másik estéig tartsátok szüneteteket.
Lev 23:33 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Lev 23:34 Beszélj Izráel fiaival, mondván: Ennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján sátoros ünnep van hét napig az Úrnak.
Lev 23:35 Az első nap szent gyülekezés; semmi szolgálati munkát ne tegyetek.
Lev 23:36 Hét napon át ajánljatok fel tűzáldozatot az Úrnak; a nyolcadik napon szent gyülekezéstek legyen és ajánljatok fel tűzáldozatot az Úrnak, ez gyülekezeti ünnep, semmi szolgálati munkát ne tegyetek.
Lev 23:37 Ezek az Úrnak ünnepnapjai, melyeket szent gyülekezések végett ki kell hirdetnetek, tűzáldozatot felajánlani az Úrnak, égő áldozatot és ételáldozatot, vágóáldozatot és italáldozatokat, melyik milyen napra való.
Lev 23:38 Az Úr szombatjain kívül; és a ti ajándékaitokon kívül, mindenféle fogadalmaitokon kívül és mindenféle szabad ajándékaitokon kívül, amiket adtok az Úrnak.
Lev 23:39 Csak a hetedik hónap tizenötödik napján, mikor a föld termését begyűjtitek, ünnepeljétek meg az Úrnak ünnepét hét napig; az első napon ünnepi szünet, a nyolcadik napon is ünnepi szünet.
Lev 23:40 És vegyetek magatoknak az első nap pompás fagyümölcsöt, pálmaleveleket, sűrű levelű falombot és pataki fűzeket; és örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt hét napig.
Lev 23:41 Így ünnepeljétek meg azt ünnepül az Úrnak hét nap egy évben; örök törvény: nemzedékeitekről nemzedékeitekre a hetedik hónapban ünnepeljétek meg azt.
Lev 23:42 Sátorokban lakjatok hét nap; Izráelben minden törzsökös polgár sátorban lakjék.
Lev 23:43 Hogy megtudják utódaitok, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, mikor kihoztam őket Egyiptom földjéből; én, az Úr, a ti Istenetek.
Lev 23:44 Így beszélte meg Mózes az Úrnak ünnepnapjait Izráel fiaival.
Lev 24:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Lev 24:2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy vigyenek hozzád olajat, tiszta, zúzott faolajat a világítás számára; folytonosan mécset tenni fel.
Lev 24:3 A törvényláda függönyén kívül a sátorában állítsa azt rendbe Áron estétől reggelig az Úr előtt folytonosan; örök törvény nemzedékeitekről nemzedékeitekre.
Lev 24:4 A tiszta gyertyatartóra állítsa rendbe a mécseket: az Úr előtt folytonosan.
Lev 24:5 Aztán végy lisztlángot, és süss belőle tizenkét pogácsát; két tizedből legyen egy pogácsa.
Lev 24:6 És tedd azokat két rendbe, hatot egy rendbe: a tiszta asztalra az Úr elé.
Lev 24:7 És tégy mindenik rendhez tiszta tömjént; hogy legyen a kenyérhez emlékeztető gyanánt, tűzáldozat gyanánt az Úrnak.
Lev 24:8 Szombatnapról szombatnapra állítsa azt rendbe az Úr előtt; Izráel fiai részéről örök szövetség.
Lev 24:9 Azután legyen Ároné és fiaié, és tiszta helyen egyék meg azt; mert szentségek szentsége az, az Úr tűzáldozataiból őt örökre megillető része.
Lev 24:10 Egyszer kiment egy izráeli asszony fia, aki azonban egyiptomi férfitól való volt, Izráel fiai között, és összevesztek a táborban, az izráeli nő fia és egy izráeli férfi.
Lev 24:11 Mikor az izráeli asszony fia káromolta a Nevet és átkozta, Mózeshez vitték őt (anyjának a neve pedig Selomit, Dibri leánya Dán törzséből);
Lev 24:12 és őrizetbe tették őt, hogy adjon nekik kijelentést az Úr parancsáról.
Lev 24:13 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Lev 24:14 Vidd ki azt, aki átkozott, a táboron kívül, és mindenki, aki hallotta, támassza kezeit a fejére; aztán kövezze meg őt az egész közönség.
Lev 24:15 Izráel fiainak pedig szólj, mondván: Mindenki, aki átkozza az ő Istenét, viselje a bűnét:
Lev 24:16 és aki az Úr nevét káromolja, feltétlenül megölessék, kövezze őt agyon az egész közönség; akár jövevény, akár törzsökös polgár, ha káromolja a Nevet, megölettessék.
Lev 24:17 Ha valaki bármiféle embert agyonüt; halállal haljon.
Lev 24:18 És aki barmot üt agyon, térítse meg azt: elevent eleven helyébe.
Lev 24:19 Ha pedig valaki fogyatkozást ejt felebarátján: amiképpen ő tett, úgy kell vele tenni.
Lev 24:20 Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; amilyen fogyatkozást ejtett az emberen, olyant kell ejteni rajta.
Lev 24:21 Azaz, aki barmot üt agyon, térítse meg azt; aki pedig embert üt agyon, ölettessék meg.
Lev 24:22 Egy törvényetek legyen nektek, a jövevény olyan legyen, mint a törzsökös polgár; mert én az Úr vagyok a ti Istenetek.
Lev 24:23 Mikor Mózes ezt elbeszélte Izráel fiainak, kivitték az átkozódót a táboron kívül, és megkövezték őt kővel; tehát úgy cselekedtek Izráel fiai, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Lev 25:1 És beszélt az Úr Mózessel a Szináj hegyén, mondván:
Lev 25:2 Beszélj Izráel fiaival, és mondd nekik: Ha bementek abba az országba, melyet én most adok nektek; akkor tartson a föld szombatot az Úrnak.
Lev 25:3 Hat esztendőn át vesd be földedet, hat esztendőn át nyesd meg szőlődet; és gyűjtsd be termését.
Lev 25:4 De a hetedik esztendőben ünnepi nyugalma legyen a földnek, egy szombat az Úrnak: szántóföldedet ne vesd be, és szőlődet ne nyesd meg.
Lev 25:5 Aratásod sarjúját ne arasd le, és nyesetlen venyigéd szőlőit ne szÚreteld le; nyugalom esztendeje legyen a földnek.
Lev 25:6 És a föld szombatja legyen nektek eledeletekre, neked, szolgálódnak, szolgálóleányodnak; és napszámosodnak és zsellérednek, akik veled tartózkodnak;
Lev 25:7 és barmodnak és az országodban lévő vadállatoknak: legyen eledelül egész termése.
Lev 25:8 Azután számlálj magadnak hét szombatévet, hétszer hét évet úgy, hogy a hét szombatév ideje negyvenkilenc év legyen.
Lev 25:9 Akkor menessz szét zengő kÚrtöt a hetedik hónapban, a hónap tizedikén; az engesztelés napján menesszetek szét kÚrtöt egész országtokban;
Lev 25:10 és nyilvánítsátok szent esztendőnek az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek elengedést az országban annak minden lakójának; jubileum legyen ez nektek, és térjetek vissza ki-ki a maga birtokába, és ki-ki a maga nemzetségéhez térjen vissza.
Lev 25:11 Jubileumi év legyen nektek az ötvenedik esztendő; ne vessetek és ne arassátok le sarjútermését, és ne szÚreteljétek le nyesetlen venyigéit.
Lev 25:12 Mert jubileum ez, szentség legyen nektek; a mezőről éljetek, annak terményével.
Lev 25:13 Ebben a jubileumi évben mindenkinek vissza kell térni a maga birtokába.
Lev 25:14 Ha tehát eladsz valamit felebarátodnak, vagy veszel felebarátod kezéből; ne zsaroljátok ki egymást.
Lev 25:15 A jubileum utáni évek számában vedd meg felebarátodtól; a termések éveinek számában adja el ő neked.
Lev 25:16 Ez évek sokaságának megfelelően emeld a vételárt, és ez évek kevés voltának megfelelően szállítsd le a vételárt; mert ő a termések számát adja el neked.
Lev 25:17 Így ne zsaroljátok meg egymást, hanem féljétek Isteneteket; mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
Lev 25:18 Ha megcselekszitek az én törvényeimet és az én ítéleteimet megtartjátok, és megcselekszitek azokat; akkor biztonságban fogtok a földön lakni.
Lev 25:19 És megadja a föld az ő gyümölcsét úgy, hogy megelégedésig ehessetek; és biztonságban lakhattok rajta.
Lev 25:20 Ha pedig azt mondjátok: Mit együnk a hetedik évben; ha nem vetünk és nem takarítjuk be termésünket?,
Lev 25:21 hát kirendelem nektek áldásomat a hatodik évben; és meghozza a termést mind a három évre;
Lev 25:22 úgyhogy mikor a nyolcadik évet elvetitek, akkor is az ótermésből éltek; a kilencedik évig, amíg bejön annak a termése, óval éltek.
Lev 25:23 És a földet nem szabad végképp eladni, mert enyém a föld; mert ti jövevények és zsellérek vagytok énnálam.
Lev 25:24 Tehát birodalmatok egész földjén meg kell engednetek a föld kiváltását.
Lev 25:25 Ha lecsúszik atyádfia és elad birtokából; akkor jöjjön az ő megváltója, a hozzá legközelebb álló, és váltsa ki, amit atyjafia eladott.
Lev 25:26 Ha pedig valakinek nincs megváltója; de neki telik és megvan, amennyi elég a kiváltásra:
Lev 25:27 akkor számítsa le az eladásától fogva való éveket, és ami azon felül van, azt térítse meg annak az embernek, akinek eladta; és térjen vissza birtokába.
Lev 25:28 Ha pedig nem telik neki annyi, hogy megtérítse, akkor amit eladott, maradjon annak a kezében, aki megvette azt, a jubileum évéig; és a jubileumkor jöjjön ki, akkor térjen ő vissza birtokába.
Lev 25:29 És ha valaki lakóházat ad el kerített városban, kiváltására legyen meg a jog az eladás után teljes egy évig; ennyi ideig legyen jog a kiváltására.
Lev 25:30 De ha nem váltják ki, míg egy teljes esztendő eltelik felette, akkor az a ház, mely olyan városban van, melynek kőfala van, annak a birtokába megy, aki azt megvette, végképpen, nemzedékeiről nemzedékeire; nem jön ki a jubileumkor.
Lev 25:31 Ha ellenben olyan falvakban van a ház, amelyeknek nincs kőfala körül, az ország szántóföldjéhez számíttassék, kiváltási jog legyen rá, és a jubileumkor jöjjön ki.
Lev 25:32 Ami pedig a léviták városait illeti, az ő birtokukban lévő városok házait; örök kiváltási joguk legyen a lévitáknak:
Lev 25:33 amit ki is vált valaki a léviták közül, hát menjen ki, az eladott ház, tudniillik birtoka városában, a jubileumkor; mert a lévita-városok házai, azok az ő birtokuk Izráel fiai között.
Lev 25:34 Városaik közlegelőjének mezejét pedig nem szabad eladni; mert örök birtokuk az nekik.
Lev 25:35 És ha lecsúszik atyádfia és meginog a keze melletted; erősítsd meg azt, jövevény és zsellér hadd élhessen melletted.
Lev 25:36 Ne végy tőle kamatot és ráadást, hanem félj a te Istenedtől; hogy megélhetése legyen atyádfiának melletted.
Lev 25:37 Pénzedet ne add neki kamatra; és ráadásért ne add eleségedet.
Lev 25:38 Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom országából; nektek adván Kanaán földjét, és Istenetekké lévén nektek.
Lev 25:39 Ha lecsúszik atyádfia melletted és eladatik neked; ne szolgáltasd őt rabszolgai szolgaságban. [12]
Lev 25:40 Mint egy napszámos, mint egy zsellér legyen nálad; a jubileum évéig szolgáljon nálad:
Lev 25:41 akkor menjen ki tőled ő és fiai vele együtt; és térjen vissza nemzetségéhez, és atyái birtokába térjen vissza.
Lev 25:42 Mert az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptom országából; nem szabad őket úgy eladni, mint ahogyan egy rabszolgát eladnak.
Lev 25:43 Ne uralkodjál rajta erőszakkal; hanem félj a te Istenedtől.
Lev 25:44 Rabszolgád pedig és szolgálód, akik lesznek neked; azok közül a nemzetek közül legyenek, akik körülöttetek vannak, azoktól vásároljatok rabszolgát és szolgálót.
Lev 25:45 És azoknak a zselléreknek a fiai közül is, akik veletek tartózkodnak, azokból vásároljatok, és az ő veletek lévő nemzetségükből, akik nekik a ti országotokban születtek: hát legyenek nektek birtokotokká.
Lev 25:46 És hagyjátok őket örökségül fiaitokra magatok után, hogy vegyék örökségbe örök birtokul, velük dolgoztassatok; de atyátok fiain, Izráel fiain, egymáson ne uralkodjatok erőszakkal.
Lev 25:47 Ha egy jövevénynek és zsellérnek telik melletted, a te atyádfia pedig lecsúszik mellette; és eladatik egy jövevény-zsellérnek melletted, vagy egy jövevény-nemzetségből való meggyökeresedett polgárnak:
Lev 25:48 miután eladatott, joga legyen a kiváltásra; atyjafiai közül valamelyik válthassa ki őt.
Lev 25:49 Vagy nagybátyja, vagy nagybátyjának fia váltsa ki őt, vagy valamelyik legközelebbi vérrokona a nemzetségéből váltsa ki őt; vagy ha telik neki, maga váltsa ki magát.
Lev 25:50 És tegyen számítást azzal, aki őt megvette, attól az évtől, melyben őt neki eladták, a jubileum évéig; és az a pénz, amiért őt eladták, az évek száma szerint menjen, úgy számítson nála, mint egy béres ideje.
Lev 25:51 Ha még sok van az évekből; annak megfelelően térítse meg váltságdíját abból a pénzből, amelyen őt megvették.
Lev 25:52 Ha pedig kevés van hátra az évekből a jubileum évéig, hát számítsa be neki, éveinek megfelelően térítse meg váltságdíját.
Lev 25:53 Mint évről évre való béres, úgy legyen nála; ne uralkodják rajta erőszakkal szemed láttára.
Lev 25:54 Ha azonban ezeken a módokon ki nem váltatik; akkor menjen ki a jubileum évében ő és fiai vele együtt.
Lev 25:55 Mert nekem szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptom országából; én, az Úr, a ti Istenetek.
Lev 26:1 Ne csináljatok magatoknak bálványokat, és faragott képet és szentkövet ne állítsatok fel magatoknak, és képes követ ne helyezzetek el országotokban, hogy előtte leboruljatok; mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Lev 26:2 Szombataimat megtartsátok és szenthelyemet féljétek; én az Úr vagyok.
Lev 26:3 Ha törvényeimben jártok; és parancsolataimat megtartjátok és megcselekszitek azokat:
Lev 26:4 akkor esőiteket megadom idejében; és megadja a föld termését, és a mező fája megadja gyümölcsét.
Lev 26:5 És cséplés szÚretet ér nálatok és szÚret vetést ér; és kenyereteket megelégedve eszitek, és földeteken biztonságban laktok.
Lev 26:6 És békességet adok az országban, úgyhogy úgy fekhettek le, hogy nem lesz ki felrettentsen; és kiirtom az ártalmas vadat az országból.
Lev 26:7 És kard nem vonul keresztül földeteken; sőt ti üldözitek ellenségeiteket; és elesnek előttetek kard által.
Lev 26:8 Úgyhogy közületek öten százat üldöznek, és százan közületek tízezret üldöznek; és elesnek ellenségeitek előttetek kard által.
Lev 26:9 És hozzátok fordulok és termékenyekké teszlek benneteket és megsokasítlak benneteket; és szövetségemet fenntartom veletek.
Lev 26:10 És tavalyelőtti ót fogtok enni; és új elől ót kell kihordanotok.
Lev 26:11 És hajlékomat köztetek helyezem el; és nem utál benneteket a lelkem.
Lev 26:12 És közöttetek járok, és Istenetek leszek nektek; ti pedig népem lesztek nekem.
Lev 26:13 Én az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom országából, hogy ne legyetek nekik rabszolgáik; és összetörtem jármotok szegeit, és azt műveltem, hogy felegyenesedve járjatok.
Lev 26:14 Ha pedig nem hallgattok rám; és nem cselekszitek meg mindezeket a parancsolatokat:
Lev 26:15 és ha törvényeimet megvetitek, és ha ítéleteimet utálja lelketek; úgyhogy nem cselekszitek meg minden parancsolatomat, megtörvén szövetségemet:
Lev 26:16 én is ezt cselekszem veletek, meglátogatván benneteket rettentéssel, a sorvadással és a hidegleléssel, szemet emésztővel és életsorvasztóval. Akkor magotokat hiába vetitek el, ugyanis megemésztik azt ellenségeitek;
Lev 26:17 és én ellenetek fordítom orcámat, és leverettek ellenségeitek előtt; és uralkodni fognak rajtatok ellenségeitek, és menekültök, mikor senki nem üldöz is benneteket.
Lev 26:18 Ha ezekre sem hallgattok reám; akkor még hétszerte inkább fenyítelek benneteket bűneitekért.
Lev 26:19 És megtöröm erőtök kevélységét, és olyanná teszem egeteket, mint a vas, és földeteket, mint a réz.
Lev 26:20 És hiába fogy el erőtök: mert nem adja meg földetek termését, és a föld fája nem adja meg gyümölcsét.
Lev 26:21 És ha nekem ellenemre jártok, és nem akartok rám hallgatni; akkor még hétszeres csapást bocsátok rátok bűneitek szerint.
Lev 26:22 És rátok bocsátom a mezei vadat, és elrabolja gyermekeiteket, és kipusztítja barmaitokat, és meggyérít titeket úgy, hogy utaitok pusztákká lesznek.
Lev 26:23 És ha ezekre sem fogadjátok el intésemet; hanem ellenemre jártok nekem:
Lev 26:24 akkor én is ellenetekre járok nektek; és megverlek benneteket én is hétszeresen bűneitekért.
Lev 26:25 És hozok rátok megtorló kardot, szövetség-bosszulót, úgyhogy városaitokba gyülekeztek; és akkor pestist bocsátok közétek, úgy adattok ellenség kezébe.
Lev 26:26 Mikor eltöröm nálatok a kenyér botját, és tíz asszony süti kenyereteket egy kemencében, és mérve viszik vissza kenyereteket úgy, hogy esztek, de jól nem laktok.
Lev 26:27 Ha erre sem hallgattok rám, hanem ellenemre jártok:
Lev 26:28 akkor én is ellenetekre járok haraggal, és megfenyítlek benneteket én is hétszeresen bűneitekért.
Lev 26:29 Úgyhogy fiaitok húsát eszitek; és lányaitok húsát eszitek.
Lev 26:30 És lerontom magaslataitokat, és kivágom naposzlopaitokat, és hulláitokat bálványaitok hulláira hányom; és utál lelkem benneteket.
Lev 26:31 És városaitokat rommá teszem, és elpusztítom szentélyeiteket, és nem szagolom kedves illataitokat.
Lev 26:32 És én fogom elpusztítani az országot; úgyhogy bámulnak majd rajta ellenségeitek, akik benne letelepszenek.
Lev 26:33 Titeket pedig elszórlak a nemzetek közé, és kardot rántok utánatok; és országotok pusztasággá lesz, és városaitok rommá lesznek.
Lev 26:34 Akkor majd ki lesz elégülve a föld szombatjaival, az alatt az egész idő alatt, míg pusztán áll, ti pedig ellenségeitek földjén lesztek; akkor majd megpihen a föld és kielégíttetik szombatjaival.
Lev 26:35 Az alatt az egész idő alatt, míg pusztán áll, kipiheni majd azt, amit nem pihent a ti szombatjaitokon, mikor rajta laktatok.
Lev 26:36 Azoknak pedig, akik megmaradnak belőletek, gyávaságot adok a szívükbe ellenségeik országaiban; úgyhogy megkergeti őket egy szálló falevél zörgése, és úgy menekülnek, mint kard elől szokás menekülni, és elesnek, mikor senki sem kergeti őket.
Lev 26:37 És egymásba botlanak, mintha kard előtt, pedig nincs üldöző; és nem lesz nektek megállástok ellenségeitek előtt.
Lev 26:38 És elvesztek a nemzetek között, és megemészt benneteket ellenségeitek országa.
Lev 26:39 És akik megmaradnak belőletek, emésztik magukat bűnükben ellenségeitek országában; sőt atyáik bűnösségében is velük emésztik magukat;
Lev 26:40 és megvallják bűnüket és atyáik bűnét a miatt a kötelességszegés miatt, amit ellenem elkövettek. És jóllehet, hogy nekem ellenemre jártak,
Lev 26:41 én is ellenökre jártam nekik és bevittem őket ellenségeik földére; akkor mégis megalázzák pogány szívüket, és akkor meg lesz engesztelve bűnük.
Lev 26:42 És megemlékszem Jákóbbal való szövetségemről; sőt Izsákkal való szövetségemről, sőt Ábrahámmal való szövetségemről is megemlékszem, és megemlékszem az országról.
Lev 26:43 Hanem a földnek el kell hagyatni tőlük és kielégíttetnie szombatjaival azalatt, míg tőlük pusztán áll, és nekik bűnükért engesztelést kell nyerni: azért és csak azért, mert ítéleteimet megvetették, és törvényeimet megutálta lelkük.
Lev 26:44 De mindemellett ellenségeik földjén lételükben sem vetem meg őket, és nem utálom meg őket úgy, hogy végképp kiirtsam őket, felbontván velük szövetségemet; mert én, az Úr, az ő Istenük vagyok.
Lev 26:45 És emlékezetben tartom javukra az elődökkel való szövetséget; akiket kihoztam Egyiptom országából a nemzetek szemei előtt, Istenükké lévén nekik, én, az Úr.
Lev 26:46 Ezek azok a törvények és az ítéletek és a tanítások, amelyeket az Úr adott maga között és Izráel fiai között; Szináj hegyén Mózes által.
Lev 27:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
Lev 27:2 Beszélj Izráel fiaival, és mondd nekik: Ha valaki személyre szóló fogadalmat teljesít be a te becslésed szerint az Úrnak:
Lev 27:3 akkor becslésed ez legyen: a férfit illetőleg húszévestől hatvanévesig legyen becslésed ötven ezüstsekel a szent sekel szerint.
Lev 27:4 Ha pedig nő az; akkor harminc sekel legyen a becslésed.
Lev 27:5 Ha ötévestől húszévesig való, akkor ez legyen a becslésed: a férfi húsz sekel, a nő pedig tíz sekel.
Lev 27:6 És ha egyhónapostól ötévesig való, akkor ez legyen becslésed: a férfi öt ezüstsekel, a nő pedig három ezüstsekel.
Lev 27:7 Ha pedig hatvanesztendőstől fogva való és azon fölül, ha férfi, legyen a becslésed tizenöt sekel, a nőre pedig tíz sekel.
Lev 27:8 Ha pedig szegényebb a te becslésednél, akkor állítsa őt a pap elé, és becsülje meg őt a pap; annak megfelelően becsülje meg őt a pap, hogy mennyi telik attól, aki a fogadalmat tette.
Lev 27:9 És ha barmot szentel, olyant, amelyből áldozati ajándékot szoktak felajánlani az Úrnak; minden darab, amit abból ad az Úrnak, szentség legyen.
Lev 27:10 Ne változtassa azt, és ne cserélje ki azt, jót rosszal, vagy rosszat jóval; ha pedig tényleg kicseréli, barmot barommal, legyen az is, amivel kicseréli is legyen szentség.
Lev 27:11 Ha pedig bármiféle tisztátalan barmot, amiből nem szoktak áldozati ajándékot felajánlani az Úrnak; akkor állítsa a barmot a pap elé.
Lev 27:12 És becsülje meg azt a pap, jó-e, rossz-e; amint te becsülöd, pap, úgy legyen.
Lev 27:13 De ha tényleg kiváltja azt; toldja meg egyötödével becsléseden felül.
Lev 27:14 És ha valaki a házát szenteli szentségül az Úrnak, becsülje meg azt a pap, jó-e, rossz-e; amennyire azt a pap becsüli, annyiban álljon.
Lev 27:15 És ha az, aki odaszentelte, megváltja házát, toldjon a becslésed szerinti árhoz egyötöd részt, és legyen az övé.
Lev 27:16 És ha birtokának szántóföldjéből szentel valaki az Úrnak, akkor a belemenő mag szerint legyen a becslésed: egy hómer mag, árpából, ötven ezüstsekel.
Lev 27:17 Ha a jubileum évétől fogva szenteli oda szántóföldjét; amennyire becsülted, annyiban álljon.
Lev 27:18 De ha a jubileum után szenteli oda szántóföldjét, akkor a jubileum évéig hátralévő évek szerint számítsa ki neki a pap a pénzt; akkor le kell vonni becslésedből.
Lev 27:19 És ha tényleg megváltja a szántóföldet az, aki oda szentelte azt; akkor toldja hozzá annak a pénznek egyötödét, amennyire te becsülted, és maradjon az övé.
Lev 27:20 De ha nem váltja meg a szántóföldet, és ha eladta a szántóföldet más embernek; nem lehet többé kiváltani.
Lev 27:21 Hanem az a szántóföld, mikor kijön a jubileumkor, szentség lesz az Úrnak, mint az örökszentség alá vetett szántóföld; a papé legyen, az ő birtoka.
Lev 27:22 Ha pedig szerzett szántóföldjét szenteli az Úrnak, ami nem örökölt birtokának szántóföldjéből való:
Lev 27:23 akkor számítsa ki neki a pap a becslésed szerinti összeget a jubileum évéig: és ő adja meg becslésedet ugyanazon a napon szentségül az Úrnak.
Lev 27:24 A jubileum évében térjen vissza az a szántóföld ahhoz, akitől vette; akié volt az a földbirtok.
Lev 27:25 Minden becslésed a szent sekel szerint legyen, húsz géra legyen egy sekel.
Lev 27:26 De első fajzást, ami a barmok közül mint első fajzás az Úré, senki ne szenteljen; akár ökör, akár bárány, az Úré azt.
Lev 27:27 És ha a tisztátalan barmok közül való, akkor váltsa meg becslésed szerint és toldja hozzá egyötödét; ha pedig nem váltják meg, el kell adni.
Lev 27:28 De semmiféle örökszentséget, melyet örökre az Úrnak szentel valaki bármijéből, amije van, emberből, baromból, birtoka szántóföldjéből, nem szabad eladni, sem megváltani; minden örökszentség szentségek szentsége az Úrnak.
Lev 27:29 Semmi örökszentséget, mely emberek közül szenteltetik, nem szabad megváltani, tényleg meg kell ölni.
Lev 27:30 És a földnek minden tizede a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré; szentség az Úrnak.
Lev 27:31 De ha valaki valamit meg akar váltani az ő tizedéből, egyötödét toldja hozzá.
Lev 27:32 Ami pedig marhának és juhnak egész tizedét illeti, ami a pásztorbot alatt átmegy, minden tizedik szentség legyen az Úrnak.
Lev 27:33 Ne vizsgálja, jó-e, rossz-e, és ne cserélje ki azt; ha pedig megteszi, hogy kicseréli, maradjon az is, de legyen szentséggé az is, amivel kicserélte, nem szabad megváltani.
Lev 27:34 Ezek azok a parancsolatok, melyeket parancsolt az Úr Mózesnek Izráel fiai számára a Szináj hegyén.
Num 1:1 És beszélt az Úr Mózessel a Szináj sivatagában a gyülekezet sátorában a második hónap elsején a második esztendőben, Egyiptom országából való kijövetelük után, mondván:
Num 1:2 Vegyétek fel Izráel fiai egész közönségének összegét nemzetségeik szerint őscsaládonként; minden férfit név szerint számba véve fejenként.
Num 1:3 Húszévestől fogva és azon fölül mindenkit, aki hadköteles Izráelben; állítsátok őket szemlére seregeik szerint, te és Áron.
Num 1:4 És legyen mellettetek egy-egy férfi mindenik törzsből; egy férfi, aki az ő őscsaládjának feje.
Num 1:5 És ezek a nevei azoknak a férfiaknak, akik mellettetek álljanak: Rúbenből Elicúr, Sedéúr fia.
Num 1:6 Simeonból Selumiél, Cúrisaddáj fia.
Num 1:7 Júdából Nahsón, Amminádáb fia.
Num 1:8 Izsakhárból Netanél, Cuár fia.
Num 1:9 Zebulonból Eliáb, Hélon fia.
Num 1:10 József fiai közül Efraimból Elisáma, Ammihúd fia; Manasséból Gamliél, Pedácúr fia.
Num 1:11 Benjáminból Abidán, Gideoni fia.
Num 1:12 Dánból Ahiézer, Ammisaddáj fia.
Num 1:13 Áserből Pagiél, Okrán fia.
Num 1:14 Gádból Eljászáf, Deuél fia.
Num 1:15 Naftaliból Ahira, Enán fia.
Num 1:16 Ezek a közönség hivatalosai, őseik törzseinek fejedelmei; Izráel nemzetségének fejei ők.
Num 1:17 És vette Mózes és Áron ezeket a férfiakat, akik név szerint leszögeztettek:
Num 1:18 és az egész közönséget összegyűjtötték a második hónap elsején, és jelentkeztek születési ágak szerint a maguk nemzetségébe őscsaládonként; húszévestől fogva és azon fölül név szerint számba véve fejenként.
Num 1:19 Mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek: úgy állították őket szemlére Szináj sivatagába.
Num 1:20 Voltak pedig Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének fiai az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként: név szerint számba véve fejenként minden férfit, húszévestől fogva és azon fölül minden hadkötelest,
Num 1:21 akik közülük szemlére álltak Rúben törzséből: negyvenhatezer és ötszáz.
Num 1:22 Simeon fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; akik belőle szemlére álltak, név szerint számba véve fejenként minden férfit húszévestől kezdve és feljebb, minden hadkötelest:
Num 1:23 akik közülük szemlére álltak Simeon törzséből: ötvenkilencezer és háromszáz.
Num 1:24 Gád fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és feljebb minden hadkötelest:
Num 1:25 akik közülük szemlére álltak Gád törzséből: negyvenötezer és hatszázötven.
Num 1:26 Júda fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és azon fölül minden hadkötelest:
Num 1:27 akik közülük szemlére álltak Júda törzséből: hetvennégyezer és hatszáz.
Num 1:28 Izsakhár fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és feljebb minden hadkötelest:
Num 1:29 akik közülük szemlére álltak Izsakhár törzséből: ötvennégyezer és négyszáz.
Num 1:30 Zebulon fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és azon fölül minden hadkötelest:
Num 1:31 akik közülük szemlére álltak Zebulon törzséből: ötvenhétezer és négyszáz.
Num 1:32 József fiai közül Efraim fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és azon fölül minden hadkötelest:
Num 1:33 akik közülük szemlére álltak Efraim törzséből: negyvenezer és ötszáz.
Num 1:34 Manassé fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és annál feljebb minden hadkötelest:
Num 1:35 akik közülük Manassé törzséből álltak szemlére: harminckétezer és kétszáz.
Num 1:36 Benjámin fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és azon fölül minden hadkötelest:
Num 1:37 akik közülük Benjámin törzséből álltak szemlére: harmincötezer és négyszáz.
Num 1:38 Dán fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és annál feljebb minden hadkötelest:
Num 1:39 akik közülük Dán törzséből álltak szemlére: hatvankétezer és hétszáz.
Num 1:40 Áser fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és annál feljebb minden hadkötelest:
Num 1:41 akik közülük Áser törzséből álltak szemle alá: negyvenegyezer és ötszáz.
Num 1:42 Naftali fiai az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és annál feljebb minden hadkötelest:
Num 1:43 akik közülük Naftali törzséből álltak szemlére: ötvenháromezer és négyszáz.
Num 1:44 Ezek azok, akik szemlére állottak, akik felett szemlét tartott Mózes és Áron és Izráel fejedelmei, akik közül egy mindig a maga őscsaládjából való volt.
Num 1:45 Voltak pedig Izráel fiai összesen, akik szemlére állottak őscsaládjaik szerint: húszévestől fogva és azon fölül az összes hadkötelesek Izráelben:
Num 1:46 voltak összesen, akik szemlére állottak hatszázháromezer és ötszázötven.
Num 1:47 De a léviták atyáik törzse szerint nem állíttattak szemlére közöttük.
Num 1:48 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 1:49 De Lévi törzsét ne állítsd szemle alá, és összegüket ne vedd fel Izráel fiai között.
Num 1:50 Hanem te állítsd a lévitákat a bizonyság hajlékához és egész felszereléséhez és mindenhez, ami hozzá tartozik, ők hordozzák a hajlékot és egész felszerelését és ők szolgáljanak mellette; és a hajlék körül táborozzanak.
Num 1:51 Mikor elindul a hajlék, a léviták bontsák le azt, mikor tábort üt a hajlék, a léviták állítsák fel azt; az illetéktelent pedig, ha közel megy, meg kell ölni.
Num 1:52 Így táborozzanak Izráel fiai: ki-ki a maga táboránál és ki-ki a maga zászlaja alatt seregenként;
Num 1:53 de a léviták a bizonyság hajléka körül táborozzanak, hogy ne legyen harag Izráel fiainak közönségén. Tehát a léviták tartsák meg a bizonyság hajlékának szolgálatát.
Num 1:54 És megcselekedték Izráel fiai; egészen úgy cselekedtek, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Num 2:1 És szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
Num 2:2 Mindnyájan a saját zászlajuk alatt, ősháztájuk jelvényeivel táborozzanak Izráel fiai; a gyülekezet sátorával szemben táborozzanak körös-körül.
Num 2:3 Éspedig elöl a kelet felől táborozók: kik Júda táborának zászlaja a hozzá tartozó seregekkel; és Júda fiainak fejedelme Nahsón, Amminádáb fia.
Num 2:4 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak; hetvennégyezer és hatszáz.
Num 2:5 Akik mellette táboroznak, az Izsakhár törzse; és Izsakhár fiainak fejedelme Netanél, Cuár fia.
Num 2:6 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak: ötvennégyezer és négyszáz.
Num 2:7 Zebulon törzse, és Zebulon fiainak fejedelme Eliáb, Hélon fia.
Num 2:8 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak: ötvenhétezer és négyszáz.
Num 2:9 Júdának egész tábora, akik szemlén voltak, száznyolcvanhatezer és négyszáz seregeik szerint; először induljanak.
Num 2:10 Rúben táborának zászlaja dél felől a hozzá tartozó seregekkel, és Rúben fiainak fejedelme Elicúr, Sedéúr fia.
Num 2:11 Serege pedig, tudniillik akik tőle szemlén voltak: negyvenhatezer és ötszáz.
Num 2:12 És akik mellette táboroznak, az Simeon törzse; és Simeon fiainak fejedelme Selumiél, Cúrisaddáj fia.
Num 2:13 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak: ötvenkilencezer és háromszáz.
Num 2:14 És Gád törzse, és Gád fiainak fejedelme Eljászáf, Reuél fia.
Num 2:15 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak: negyvenötezer és hatszázötven.
Num 2:16 Rúben egész tábora, akik szemlén voltak: százötvenegyezer és négyszázötven seregeik szerint; és másodiknak induljanak.
Num 2:17 Azután induljon a gyülekezet sátora, a léviták tábora a táborok között; amiképpen táboroznak, úgy induljanak, ki-ki a maga helyén, zászlaik szerint.
Num 2:18 Efraim táborának zászlaja a hozzá tartozó seregekkel, nyugat felől; és Efraim fiainak fejedelme Elisáma, Ammihúd fia.
Num 2:19 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak: negyvenezer és ötszáz.
Num 2:20 És mellette Manassé törzse; és Manassé fiainak fejedelme Gamliél, Pedácúr fia.
Num 2:21 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak: harminckétezer és kétszáz.
Num 2:22 És Benjámin törzse, és Benjámin fiainak fejedelme Abidán, Gideoni fia.
Num 2:23 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak: harmincötezer és négyszáz.
Num 2:24 Efraim egész tábora, akik szemlén voltak, száznyolcezer és száz seregeik szerint; és harmadiknak induljanak.
Num 2:25 Dán táborának zászlaja észak felé a hozzá tartozó seregekkel, és Dán fiainak fejedelme Ahiézer, Ammisaddáj fia.
Num 2:26 Serege pedig, tudniillik azok, akik közülük szemlén voltak: hatvanhétezer és hétszáz.
Num 2:27 A mellette táborozó pedig Áser törzse; és Áser fiainak fejedelme Pagiél, Okrán fia.
Num 2:28 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak: negyvenegyezer és ötszáz.
Num 2:29 És Naftali törzse, és Naftali fiainak fejedelme Ahira, Enán fia.
Num 2:30 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak: ötvenháromezer és négyszáz.
Num 2:31 Dán egész tábora, akik szemlén voltak, százötvenhétezer és hatszáz; utolsóknak induljanak zászlóik szerint.
Num 2:32 Ezek azok, akik Izráel fiai közül szemlén voltak ősháztájanként; az egész tábor, akik szemlén voltak, seregeik szerint, hatszázháromezer és ötszázötven.
Num 2:33 De a léviták nem állíttattak szemlére Izráel fiai között; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Num 2:34 És Izráel fiai egészen úgy cselekedtek, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek: úgy táboroztak zászlaik szerint, és úgy indultak, ki-ki a maga nemzetsége szerint, a maga ősháztájával.
Num 3:1 És ez az Áron [és Mózes] ága; amely napon szólt az Úr Mózesnek Szináj hegyén.
Num 3:2 És ezek az Áron fiainak nevei: az elsőszülött Nádáb; aztán Abihú, Eleázár és Itámár.
Num 3:3 Ezek Áron papokká felkent fiainak nevei; akiket beiktattak papi szolgálat végzésére.
Num 3:4 De Nádáb és Abihú meghaltak az Úr előtt, mikor egy illetéktelen tűzáldozatot ajánlottak fel az Úr előtt a Szináj sivatagában, fiaik pedig nem voltak nekik; tehát a papi szolgálatot Eleázár és Itámár folytatták atyjuknak, Áronnak színe előtt.
Num 3:5 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 3:6 Hozd ide a Lévi törzsét, és állítsd azt Áron pap elé; hogy szolgáljanak neki.
Num 3:7 És lássák el az ő szolgálatát, és az egész közönség szolgálatát a gyülekezet sátora előtt, végezvén a hajlék munkáját.
Num 3:8 És lássák el a gyülekezet sátorának egész felszerelését, és Izráel fiai szolgálatát; végezvén a hajlék munkáját.
Num 3:9 Egyszóval add át a lévitáknak, Áronnak és fiainak; mert teljesen annak adattak ők Izráel fiai részéről.
Num 3:10 Áront pedig és fiait bízd meg, hogy őrizzék meg papi tisztüket; és az illetéktelent, ha közel megy, meg kell ölni.
Num 3:11 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 3:12 Én pedig ezennel kiveszem a lévitákat Izráel fiai közül mindazok helyett, akik elsőszülöttek, méhmegnyitók Izráel fiai között; hogy legyenek enyémek a léviták.
Num 3:13 Mert enyém minden elsőszülött: amely nap megöltem minden elsőszülöttet Egyiptom országában, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben embertől baromig; enyéim legyenek, enyéim, az Úréi.
Num 3:14 És szólt az Úr Mózesnek Szináj sivatagában, mondván:
Num 3:15 Állítsd szemlére Lévi fiait ősháztájanként nemzetségeik szerint; minden férfit, egyhónapostól fogva és annál feljebb, állítsd őket szemlére.
Num 3:16 És szemlére állította őket Mózes az Úr parancsára; úgy, amint a parancsot vette.
Num 3:17 És ezek voltak Lévi fiai neveik szerint: Gérson, Kehát és Merári.
Num 3:18 És ezek Gérson fiainak nevei nemzetségeik szerint: Libni és Simei.
Num 3:19 Kehát fiai nemzetségeik szerint: Amrám, Jichár, Hebron és Uzziél.
Num 3:20 És Merári fiai nemzetségeik szerint: Mahli és Músi. Ezek a Lévi nemzetségei ősháztájanként.
Num 3:21 Gérsontól való a Libni nemzetsége és a Simei nemzetsége; ezek a gersoni nemzetségek.
Num 3:22 Akik közülük szemlére álltak, számba véve minden férfit egy hónapostól fogva és azon felül; szemlére állt közülük hétezer és ötszáz.
Num 3:23 A gersoni nemzetség a hajlék mögött táborozzék, nyugat felé.
Num 3:24 És a gersoni ősháztáj-fejedelme: Eljászáf, Láél fia.
Num 3:25 Gérson fiainak szolgálata pedig a gyülekezet sátorában a hajlék és a sátor; annak takarója, és a gyülekezet sátorának ajtónyílásán levő lepel.
Num 3:26 És az udvar ponyvái, és az udvar ajtónyílásának leple, mely a hajlék körül és az oltár körül van körös-körül; annak sátorkötelei, egyáltalán minden dolga.
Num 3:27 Keháttól való az amrámi nemzetség, a jichári nemzetség, a hebroni nemzetség az uzzieli nemzetség; ezek a keháti nemzetségek.
Num 3:28 Számbavéve minden férfit egyhónapostól fogva és azon fölül: nyolcezer és hatszáz, akik a szentély szolgálatát látják el.
Num 3:29 Kehát fiainak nemzetségei táborozzanak a hajlék mellett oldalt dél felől.
Num 3:30 És a keháti nemzetségek ősháztájának fejedelme: Elicáfán, Uzziél fia.
Num 3:31 Az ő szolgálatuk[ra van] pedig bízva a láda, az asztal, a gyertyatartó, az oltárok és a szent edények, melyekkel szolgálatot végeznek; továbbá a lepel és minden dolga. [31]
Num 3:32 A lévi-fejedelmek fejedelme pedig Eleázár, Áron pap fia a szentély szolgálatának ellátói felett való felügyelettel.
Num 3:33 Meráritól való a Mahli nemzetsége és a Músi nemzetsége; ezek a merári nemzetségek.
Num 3:34 És akik közülük szemlére álltak, számba véve minden férfit egyhónapostól fogva és azon fölül: hatezer és kétszáz.
Num 3:35 És a merári nemzetségek ősháztájának fejedelme Cúriél, Abiháil fia; a hajlék mellett táborozzanak oldalt észak felé.
Num 3:36 A Merári fiainak kijelölt szolgálata pedig a hajlék deszkái és keresztgerendái, oszlopai és talpai; és egész felszerelése és minden dolga.
Num 3:37 Továbbá az udvar oszlopai körül, és talpaik; és szegeik és köteleik.
Num 3:38 Akik pedig a hajlék előtt táboroztak, elöl a gyülekezet sátora előtt kelet felől, Mózes és Áron a fiaival, azok látták el a szentély szolgálatát, Izráel fiainak szolgálata gyanánt; az illetéktelent pedig, ha közeledett, meg kellett ölni.
Num 3:39 Mind, akik a léviták közül szemlén voltak, akiket szemlére állított Mózes és Áron az Úr parancsára nemzetségeik szerint: minden férfi egyhónapostól fogva és azon felül huszonkétezer.
Num 3:40 És azt mondta az Úr Mózesnek: Állíts szemlére Izráel fiaiból minden elsőszülött férfit egyhónapostól fogva és azon felül; és vedd fel számukat név szerint.
Num 3:41 És vedd a lévitákat nekem, az Úrnak mindazok helyett, akik Izráel fiai közt elsőszülöttek; és a léviták barmait mindazok helyett az első fajzások helyett, melyek Izráel fiainak barmai között vannak.
Num 3:42 És szemlére állította Mózes, mint ahogy parancsolta neki az Úr Izráel fiainak minden elsőszülöttét.
Num 3:43 És volt minden elsőszülött férfi, név szerint számba véve egyhónapostól fogva és annál feljebb azok, akik közülük szemlére álltak: huszonkétezer-kétszázhetvenhárom.
Num 3:44 Akkor szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 3:45 Vedd a lévitákat Izráel fiainak minden elsőszülöttje helyett, és a léviták barmait az ő barmaik helyett; és legyenek enyémek a léviták, enyémek, az Úréi.
Num 3:46 Annak a kétszázhetvenháromnak a váltságdíjául pedig, ami többlet van a lévitákon fölül Izráel fiainak elsőszülöttjeiből:
Num 3:47 végy öt-öt sekelt fejenként; a szent sekel szerint vedd, húsz géra egy sekel.
Num 3:48 És add a pénzt Áronnak és fiainak; a belőlük való többlet váltságdíjául.
Num 3:49 És bevette Mózes a kiváltási pénzt; attól a többlettől, mely a léviták által kiváltottakon felül volt.
Num 3:50 Izráel fiainak elsőszülöttjeitől vette be a pénzt: ezerháromszázhatvanötöt a szent sekel szerint.
Num 3:51 És odaadta Mózes a kiváltási pénzt Áronnak és fiainak az Úr parancsa szerint; úgy, amint parancsolta az Úr Mózesnek.
Num 4:1 És szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
Num 4:2 Vegyétek fel Kehát fiainak összegét Lévi fiai közül; nemzetségeik szerint őscsaládonként.
Num 4:3 Harmincévestől fogva és azon fölül ötvenévesig mindenkit, aki bemehet a seregbe, hogy munkát végezzen a gyülekezet sátorában.
Num 4:4 Ez a Kehát fiainak szolgálata a gyülekezet sátorában: a szentek szentje.
Num 4:5 Menjen be ugyanis Áron és fiai, mikor a tábor indul, és vegyék le a takaró függönyt; és borítsa be vele a törvény ládáját.
Num 4:6 És tegyenek reá egy delfinbőr takarót és terítsenek egy egészen kék bíbor ruhát a tetejébe; aztán tegyék bele a hozzá való rudakat.
Num 4:7 És a Felség asztalára terítsenek egy kék bíbor ruhát, és tegyék rá a tálakat, a csészéket, a szilkéket és az italáldozati kannákat; és a folytonos kenyér rajta legyen.
Num 4:8 És terítsenek rájuk egy karmazsin ruhát, és borítsák be azt egy delfinbőr takaróval; és tegyék bele a hozzá való rudakat.
Num 4:9 Aztán vegyenek egy kék bíbor ruhát, és borítsák be a világításhoz való gyertyatartót és mécseit, csíptetőit és koppantóit és minden olajos edényét, amivel ki szokták szolgálni.
Num 4:10 Aztán tegyék azt minden edényével együtt egy delfinbőr takaróba; és tegyék a saroglyára.
Num 4:11 És az aranyoltárra terítsenek egy kék bíbor ruhát, és borítsák azt egy delfinbőr takaróba; és tegyék bele a hozzá tartozó rudakat.
Num 4:12 És vegyék az összes szolgálati edényeket, amikkel szolgálatot szoktak végezni a szenthelyen, és tegyék egy kék bíbor ruhába és borítsák be azokat egy delfinbőr takaróval; és tegyék a saroglyára.
Num 4:13 Aztán tisztítsák meg az oltárt a faggyúhamutól; és terítsenek rá egy piros bíbor ruhát.
Num 4:14 És tegyék rá egész felszerelését, amivel szolgálatot szoktak rajta végezni, a serpenyőket, a villákat, a lapátokat és a hintőcsészéket, az oltárnak minden edényét; és terítsenek rá egy delfinbőr takarót, és tegyék bele a hozzá tartozó rudakat.
Num 4:15 Mikor aztán elvégezte Áron és fiai a szentélynek és a szentély egész felszerelésének beburkolását a tábor indulásakor; azután jöjjenek a Kehát fiai, hogy vigyék, de hozzá ne érjenek a szentséghez, mert meghalnak. Ezek a Kehát fiainak vinni valói a gyülekezet sátorában.
Num 4:16 Eleázárnak, Áron pap fiának feladata pedig a világító olaj, a jó illatú füstölőszer, a mindennapi ételáldozat és a kenetolaja; felügyelet az egész hajlék felett, és minden felett, Ami abban van: szentség és felszerelés.
Num 4:17 És szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
Num 4:18 Ki ne engedjétek pusztulni a keháti nemzetségek törzsét a léviták közül;
Num 4:19 hanem ezt tegyétek velük, hogy életben maradjanak és meg ne haljanak amiatt, hogy a szentek szentéhez közelednek: Áron és fiai jöjjenek be és állítsák őket, kit-kit a maga dolgára és vinnivalójához;
Num 4:20 de ők ne jöjjenek be úgy, hogy egy pillanatra bár meglássák a szentséget, mert meghalnak.
Num 4:21 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 4:22 Vedd fel Gérson fiainak összegét is; ősháztájanként nemzetségeik szerint.
Num 4:23 Harmincévestől fogva és azon felül ötvenévesig állítsd őket szemlére; mindenkit, aki seregbe vonulhat, hogy szolgálatot végezzen a gyülekezet sátorában.
Num 4:24 Ez a gersoni nemzetségek munkája szolgálatban és teherhordásban.
Num 4:25 Ők viszik a hajlék kárpitjait, és a gyülekezet sátorát, annak takaróját és a delfintakarót, ami annak a tetején van fölül; és a gyülekezet sátorának ajtónyílásán levő leplet.
Num 4:26 Továbbá az udvar ponyváit, és az udvar kapu nyílásának leplét, mely a hajlék körül és az oltár körül van körös-körül, és köteleiket és a velük való munkához való egész felszerelést, egyáltalán mindent, amit ezekkel tenni kell, ők csinálnak.
Num 4:27 Áronnak és fiainak parancsa szerint legyen a gersoniak fiainak minden munkája, minden, amit visznek, és minden, amit dolgoznak; és név szerint adjatok nekik számba mindent, amit visznek.
Num 4:28 Ez a gersoniak fiainak munkája a gyülekezet sátorában; szolgálatuk pedig Itámárnak, Áron pap fiának kezében van.
Num 4:29 Merári fiai: nemzetségeik szerint, őscsaládonként állítsd őket szemlére.
Num 4:30 Harmincévestől fogva és azon felül ötvenévesig állítsd őket szemlére; mindenkit, aki bemehet a seregbe, hogy a gyülekezet sátorának munkáját végezze.
Num 4:31 És ez a szolgálat az ő szállításukat a gyülekezet sátorában való minden munkájukat illetőleg: a hajlék deszkái, keresztgerendái, oszlopai és talpai.
Num 4:32 És az udvar oszlopai körül, talpaikkal, szegeikkel, köteleikkel, egyáltalán egész felszereléseikkel és egyáltalán minden dolgukkal; és név szerint adjátok számba a szállításukra bízott tárgyakat.
Num 4:33 Ez a Merári fiak nemzetségeinek szolgálata, minden, a gyülekezet sátorában való szolgálatokat tekintve; Itámárnak, Áron pap fiának keze alatt.
Num 4:34 És szemlére állította Mózes és Áron és a közönség fejedelmei a kehátiak fiait nemzetségeik szerint és őscsaládonként.
Num 4:35 Harmincévestől fogva és azon felül ötvenévesig; mindenkit, aki bemehet a seregbe szolgálattételre, a gyülekezet sátorába.
Num 4:36 És volt, aki közülük szemlére állt nemzetségeik szerint: kétezer-hétszázötven.
Num 4:37 Ezek azok, akik szemlére álltak a kehátiak nemzetségeiből, minden, aki munkát végez a gyülekezet sátorában; akiket szemlére állított Mózes és Áron az Úrnak Mózes által adott parancsára.
Num 4:38 Akik Gérson fiaiból szemlére álltak nemzetségeik szerint és őscsaládonként
Num 4:39 harmincévestől fogva és azon felül ötvenévesig; mindenki, aki bemehet a seregbe szolgálattételre, a gyülekezet sátorába.
Num 4:40 És volt, aki közülük szemlére állt nemzetségeik szerint őscsaládonként: kétezer-hatszázharminc.
Num 4:41 Ezek azok, akik szemlére álltak Gérson fiainak nemzetségeiből, mind, aki munkát végez a gyülekezet sátorában; akiket szemlére állított Mózes és Áron az Úr parancsára.
Num 4:42 Akik pedig Merári fiainak nemzetségeiből álltak szemlére nemzetségeik szerint, őscsaládonként
Num 4:43 harmincévestől fogva és azon felül ötvenévesig; mindenki, aki bemehet a seregbe szolgálattételre, a gyülekezet sátorába.
Num 4:44 És volt, aki közülük szemlére állt nemzetségeik szerint: háromezer-kétszáz.
Num 4:45 Ezek azok, akik szemlére álltak Merári fiainak nemzetségeiből; akiket szemlére állított Mózes és Áron az Úrnak Mózes által adott parancsára.
Num 4:46 Összesen tehát azok, akik szemlére állíttattak, amely lévitákat szemlére állított Mózes és Áron és Izráel fejedelmei nemzetségeik szerint és őscsaládonként
Num 4:47 harmincévestől fogva és azon felül ötvenévesig; mindaz, aki bemehet munkabeli szolgálatot és szállítási szolgálatot végezni a gyülekezet sátorába.
Num 4:48 Szóval, aki közülük szemlére állt, volt: nyolcezer és ötszáznyolcvan.
Num 4:49 Az Úr parancsára állították őket szemlére Mózes által, kit-kit a maga munkájára és terhére; és azokat állították szemlére, akiket parancsolt az Úr Mózesnek.
Num 5:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 5:2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy küldjenek ki a táborból minden bélpoklost, minden folyásost; és mindenkit, aki halottól lett tisztátalan.
Num 5:3 Férfit és nőt egyaránt kiküldjetek, a táboron kívülre küldjétek őket; hogy el ne tisztátalanítsák az ő táborukat, ahol én közöttük lakom.
Num 5:4 És úgy cselekedtek Izráel fiai, és kiküldték őket a táboron kívülre; mint ahogyan szólt az Úr Mózesnek, úgy cselekedtek Izráel fiai.
Num 5:5 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 5:6 Szólj Izráel fiainak: Ha egy férfi vagy egy asszony valamit megtesz az ember mindenféle bűnei közül, kötelességszegést követvén el az Úr ellen; és így vétkességbe esik az a lélek:
Num 5:7 akkor vallják meg bűnüket, amit tettek, és adjon térítést vétkéért teljes értékében, és még egyötödét tegye reá, úgy adja annak, aki ellen vétkezett.
Num 5:8 Ha pedig annak az embernek nincs megváltója, akinek térítést adhatna a vétekért, a vétek megtérítése az Úré legyen a pap számára; azon az engesztelési koson kívül; mellyel engesztelési szertartást végez érte.
Num 5:9 Minden emelékáldozat is, amit Izráel fiainak minden szentségéből a papnak ajánlanak fel, az övé legyen.
Num 5:10 Általában mindenkinek a szentségei az övéi legyenek; ki mit ad a papnak, azé legyen.
Num 5:11 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 5:12 Szólj Izráel fiainak, és mondd nekik: Ha valakinek a felesége hűtlenségbe esik és kötelességszegést követ el ellene;
Num 5:13 és valaki vele hál és közösül, de az elrejti magát férje szemei elől és így titokban marad, hogy ő tisztátalanságba esett; tanú sincs ellene, rajta sem kapták őt;
Num 5:14 és reá jön a féltékenység lelke és féltékennyé lesz feleségére, aki tisztátalanságba is esett; vagy reá jön a féltékenység lelke és féltékennyé lesz feleségére, holott az nem esett tisztátalanságba:
Num 5:15 akkor vigye el az az ember a feleségét a paphoz, vigye el annak adományáldozatát is érette, egytized efa árpalisztet; ne öntsön rá olajat, és ne tegyen rá tömjént, mert féltékenységi ételáldozat az, emlékeztető ételáldozat, mely bűnre emlékeztet.
Num 5:16 A pap pedig léptesse őt közel, és állítsa őt az Úr elé.
Num 5:17 Aztán vegyen a pap szent vizet egy cserépedénybe; abból a porból is, mely a hajlék földjén van, vegyen a pap és tegye a vízbe.
Num 5:18 Akkor állítsa a pap az asszonyt az Úr elé, és tegye szabaddá az asszony fejét, és tegye a kezeire az emlékeztető ételáldozatot, féltékenységi ételáldozat az; a pap kezében pedig legyen az átokhozó cseppek vize.
Num 5:19 És eskesse meg őt a pap és mondja az asszonynak: Ha nem hált veled senki, és ha nem estél hűtlenségbe férjed ellen való tisztátalansággal; mentes vagy ezeknek az átokhozó cseppeknek vizével szemben.
Num 5:20 De ha te hűtlenséget követtél el férjed oldalán és ha tisztátalanságba estél, és valaki közösült veled férjeden kívül:
Num 5:21 [és eskesse meg a pap az asszonyt az átok esküjével, és mondja a pap az asszonynak] az Úr téged átok- és esküpéldává tesz néped között; azzal, hogy az Úr csípődet esetté, hasadat dagadttá teszi.
Num 5:22 Ez az átokhozó víz ugyanis bemegy beleidbe hasat dagasztani, csípőt lappasztani. Az asszony pedig mondja: Ámen, ámen.
Num 5:23 Aztán írja le a pap ezeket az átkokat a könyvbe; és törölje le, bele a cseppek vizébe
Num 5:24 (úgy itassa meg az asszonnyal az átokhozó cseppek vizét; hogy menjen bele az átokhozó víz cseppenként).
Num 5:25 Akkor vegye el a pap az asszony kezéből a féltékenységi ételáldozatot; és végezze el az ételáldozattal az áldozatlengetési szertartást az Úr előtt, aztán ajánlja fel azt az oltáron.
Num 5:26 Tudniillik markolja ki a pap az ételáldozatból az emlékeztetőt és füstölögtesse el az oltáron; és azután itassa meg az asszonnyal a vizet.
Num 5:27 Mikor megitatta vele a vizet, akkor lesz, ha tisztátalanságba esett és kötelességszegést követett el férje ellen, amint belemegy az átokhozó víz cseppenként, és megdagad a hasa és leesnek a csípői; akkor lesz az asszony átokpéldává népe között.
Num 5:28 Ha pedig nem esett tisztátalanságba, hanem tiszta, akkor ment lesz és termékeny marad.
Num 5:29 Ez a féltékenységi törvény: mikor hűtlenné lesz egy férjénél levő asszony és tisztátalanságba esik;
Num 5:30 vagy ha valakire rá jön a féltékenység lelke és féltékennyé lesz feleségére: akkor állítsa az asszonyt az Úr elé, és a pap egészen e szerint a törvény szerint cselekedjék vele.
Num 5:31 Akkor a férj ment lesz a bűntől; az az asszony pedig viselni fogja bűnösségét.
Num 6:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 6:2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Ha egy férfi vagy egy nő fogadalmat tévén, nazíri fogadalmat teljesít be, megtartóztatván magát az Úrnak:
Num 6:3 bortól és részegítő italtól tartózkodjék, borból való ecetet és részegítő italból való ecetet ne igyék; semmiféle szőlőnedvet ne igyék, és se friss, se aszú szőlőt ne egyék.
Num 6:4 Nazírságának egész ideje alatt semmiből, ami a bor tőkéjéből készül, egrestől kacsig, ne egyék.
Num 6:5 Nazírsági fogadalmának egész ideje alatt borotva át ne menjen a fején; amíg be nem telnek a napok, melyekre az Úrnak szentelte magát, szent legyen, növessze nagyra fején a hajfÚrtöket.
Num 6:6 Az egész idő alatt, melyre az Úrnak szentelte magát; holt emberhez be ne menjen.
Num 6:7 Atyjával vagy anyjával, fivérével vagy nővérével, még velük se tegye magát tisztátalanná, ha meghalnak; mert Istenének koronája van a fején.
Num 6:8 Nazírságának egész ideje alatt szent ő az Úrnak.
Num 6:9 Ha pedig valaki egy szempillantás alatt hirtelen meghal mellette, és így tisztátalanságot hoz az ő koronás fejére; akkor nyírassa meg fejét azon a napon, melyen tisztává lesz, a hetedik napon nyírassa meg azt.
Num 6:10 A nyolcadik napon pedig vigyen két gerlicét vagy két galambfiókát a papnak, a gyülekezet sátorának ajtónyílásához.
Num 6:11 A pap pedig készítse el az egyiket bűnáldozatul és a másikat égő áldozatul, így végezzen érte engesztelő szertartást azért, mert a halott mellett bűnössé lett. Akkor nyilvánítsa szentnek a fejét azon a napon;
Num 6:12 és fogadjon önmegtartóztatást az Úrnak nazírsága napjaira, és vigyen egy egyéves bárányt vétekáldozatul; az előbbi napok pedig elesnek, mert tisztátalanná lett koronája.
Num 6:13 Ez pedig a nazír törvénye: amely napon betelnek nazírságának napjai, vigyék őt a gyülekezet sátorának ajtónyílásához.
Num 6:14 És ajánljon fel áldozati ajándékául az Úrnak egy hibátlan egyéves bárányt égő áldozatnak, egy hibátlan egyéves nőstény bárányt bűnáldozatnak; és egy hibátlan kost visszafizetési áldozatnak.
Num 6:15 Továbbá egy kosár kovásztalan süteményt lisztlángból, olajjal elegyített pogácsákat, és olajjal megkent kovásztalan laskákat; a hozzájuk való étel- és italáldozattal;
Num 6:16 és ajánlja fel a pap az Úr előtt. Az készítse el bűnáldozatát és égő áldozatát;
Num 6:17 és a kost készítse el visszafizetési vágóáldozatul az Úrnak az egy kosár kovásztalan süteménnyel; és készítse el a pap ételáldozatát és italáldozatát.
Num 6:18 Akkor a nazír nyírassa meg az ő koronás fejét a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál; és vegye az ő koronás fejéről való hajat és tegye arra a tűzre, mely a visszafizetési vágóáldozat alatt van.
Num 6:19 És vegye a pap a megfőtt lapockát a kosból és egy kovásztalan pogácsát a kosárból és egy kovásztalan laskát; és tegye a nazír kezeire, miután lenyíratta koronáját.
Num 6:20 Azután végezze el velük a pap az áldozatlengetés szertartását az Úr előtt, szentség az a pap számára az áldozatlengetési szeggyel és az emelékáldozati combbal együtt; és azután igyék a nazír bort.
Num 6:21 Ez a nazír törvénye, aki fogadalmat tett, az ő áldozati ajándéka az Úrnak nazírsága alapján, azon kívül, ami tőle még esetleg telik; fogadalma értelmében, amit tett, így kell neki cselekedni nazírságának törvénye alapján.
Num 6:22 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 6:23 Szólj Áronnak és fiainak, mondván: így áldjátok meg Izráel fiait, mondván nekik:
Num 6:24 Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged.
Num 6:25 Világosítsa meg az Úr az ő orcáját neked, és könyörüljön rajtad.
Num 6:26 Fordítsa az Úr az ő orcáját tereád, és adjon neked békességet.
Num 6:27 Ha így az én nevemet Izráel fiaira teszik, én megáldom őket.
Num 7:1 És történt, hogy amely napon elvégezte Mózes a hajlék felállítását és felkente azt és beszentelte azt és egész felszerelését; és az oltárt és egész felszerelését, és felkente azt és beszentelte azt:
Num 7:2 akkor felajánlották Izráel fejedelmei, ősháztájaik fejei; ők a törzsfők, ők álltak ott a szemlénél:
Num 7:3 és elhozták áldozati ajándékukat az Úr elé, hat fedeles szekeret és tizenkét marhát, egy szekeret két fejedelemre és egy ökröt egyre; és felajánlották őket a hajlék előtt.
Num 7:4 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 7:5 Fogadd el tőlük, és legyenek a gyülekezet sátorán való munka szolgálatára; add át tehát azokat a lévitáknak, kinek-kinek a maga munkája szerint.
Num 7:6 És elfogadta Mózes a szekereket és a marhákat; és átadta azokat a lévitáknak.
Num 7:7 A szekerekből kettőt és a marhákból négyet Gérson fiainak adott; szolgálatuknak megfelelően.
Num 7:8 A négy szekeret és a nyolc marhát pedig a Merári fiainak adta; szolgálatuknak megfelelően, Itámárnak, Áron fiának kezébe.
Num 7:9 És Kehát fiainak nem adott; mert őrajtuk a szentség szolgálata van, azt vállon kell vinniük.
Num 7:10 Felajánlották a fejedelmek az oltár felavatására is, amely napon felkenték azt: felajánlották a fejedelmek áldozati ajándékukat az oltár előtt.
Num 7:11 És azt mondta az Úr Mózesnek: Napjában egy-egy fejedelem ajánlja fel áldozati ajándékát az oltár felavatására.
Num 7:12 És aki az első napon felajánlotta áldozati ajándékát, az volt: Nahsón, Amminádáb fia a Júda törzséből.
Num 7:13 Az ő áldozati ajándéka volt egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze, hetven sekel, a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak.
Num 7:14 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel.
Num 7:15 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak.
Num 7:16 Egy kecskebak bűnáldozatnak.
Num 7:17 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Nahsónnak, Amminádáb fiának áldozati ajándéka.
Num 7:18 A második napon Netanél ajánlott fel, Cuár fia; Izsakhár fejedelme.
Num 7:19 Felajánlott áldozati ajándékául egy ezüsttálat, százharminc sekel súlyút, egy ezüst hintőcsészét, hetven sekel súlyút a szent sekel szerint; mind a kettőt olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak.
Num 7:20 Egy csészét tíz aranyból, tele füstölőszerrel.
Num 7:21 Egy fiatal tulkot, egy kost, egy egyéves bárányt égő áldozatnak.
Num 7:22 Egy kecskebakot bűnáldozatnak.
Num 7:23 És visszafizetési vágóáldozatnak két marhát, öt kost, öt bakot, öt egyéves bárányt; ez Netanélnek, Cuár fiának áldozati ajándéka.
Num 7:24 A harmadik napon Zebulon fiainak fejedelme; Eliáb, Hélon fia.
Num 7:25 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze, hetven sekel a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak.
Num 7:26 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel.
Num 7:27 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak.
Num 7:28 Egy kecskebak bűnáldozatnak.
Num 7:29 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Eliábnak, Hélon fiának áldozati ajándéka.
Num 7:30 A negyedik napon Rúben fiainak fejedelme, Elicúr, Sedéúr fia.
Num 7:31 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze, hetven sekel a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak.
Num 7:32 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel.
Num 7:33 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak.
Num 7:34 Egy kecskebak bűnáldozatnak.
Num 7:35 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Elicúrnak, Sedéúr fiának áldozati ajándéka.
Num 7:36 Az ötödik napon Simeon fiainak fejedelme, Selumiél, Cúrisaddáj fia.
Num 7:37 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze, hetven sekel a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak.
Num 7:38 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel.
Num 7:39 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak.
Num 7:40 Egy kecskebak bűnáldozatnak.
Num 7:41 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Selumiélnek, Cúrisaddáj fiának áldozati ajándéka.
Num 7:42 A hatodik napon Gád fiainak fejedelme; Eljászáf, Deuél fia.
Num 7:43 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze hetven sekel a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak.
Num 7:44 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel.
Num 7:45 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak.
Num 7:46 Egy kecskebak bűnáldozatnak.
Num 7:47 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Eljászáfnak, Deuél fiának áldozati ajándéka.
Num 7:48 A hetedik napon Efraim fiainak fejedelme; Elisáma, Ammihúd fia.
Num 7:49 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze hetven ezüstsekel a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak.
Num 7:50 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel.
Num 7:51 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak.
Num 7:52 Egy kecskebak bűnáldozatnak.
Num 7:53 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Elisámának, Ammihúd fiának áldozati ajándéka.
Num 7:54 A nyolcadik napon Manassé fiainak fejedelme; Gamliél, Pedácúr fia.
Num 7:55 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze, hetven sekel a szent sekel szerint, mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak.
Num 7:56 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel.
Num 7:57 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak.
Num 7:58 Egy kecskebak bűnáldozatnak.
Num 7:59 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Gamliélnek, Pedácúr fiának áldozati ajándéka.
Num 7:60 A kilencedik napon Benjámin fiainak fejedelme; Abidán, Gideoni fia.
Num 7:61 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze, hetven sekel a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak.
Num 7:62 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel.
Num 7:63 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak.
Num 7:64 Egy kecskebak bűnáldozatnak.
Num 7:65 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Abidánnak, Gideoni fiának áldozati ajándéka.
Num 7:66 A tizedik napon Dán fiainak fejedelme; Ahiézer, Ammisaddáj fia.
Num 7:67 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze, hetven sekel, a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak.
Num 7:68 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel.
Num 7:69 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak.
Num 7:70 Egy kecskebak bűnáldozatnak.
Num 7:71 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Ahiézernek, Ammisaddáj fiának áldozati ajándéka.
Num 7:72 A tizenegyedik napon Áser fiainak fejedelme; Pagiél, Okrán fia.
Num 7:73 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze, hetven sekel a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak.
Num 7:74 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel.
Num 7:75 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak.
Num 7:76 Egy kecskebak bűnáldozatnak.
Num 7:77 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Pagiélnek, Okrán fiának áldozati ajándéka.
Num 7:78 A tizenkettedik napon Naftali fiainak fejedelme; Ahira, Enán fia.
Num 7:79 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze, hetven sekel a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak.
Num 7:80 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel.
Num 7:81 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak.
Num 7:82 Egy kecskebak bűnáldozatnak.
Num 7:83 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Ahirának, Enán fiának áldozati ajándéka.
Num 7:84 Ez az avatási ajándék Izráel fejedelmei részéről, amely napon felkenték azt: tizenkét ezüsttál, tizenkét ezüst hintőcsésze, tizenkét aranycsésze.
Num 7:85 Százharminc egy-egy tál ezüstben, és hetven egy-egy hintőcsésze; az edények összes ezüstje kétezer négyszáz a szent sekel szerint.
Num 7:86 Tizenkét aranycsésze füstölőszerrel tele, tíz-tíz egy csésze a szent sekel szerint; a csészék összes aranya százhúsz.
Num 7:87 Marha az égő áldozatra összesen tizenkét tulok, tizenkét kos, tizenkét egyéves bárány, és a hozzájuk való ételáldozat; és tizenkét kecskebak bűnáldozatnak.
Num 7:88 És a visszafizetési vágóáldozatra való marha összesen huszonnégy tulok, hatvan kos, hatvan bak, hatvan egyéves bárány; ez az oltár felavatási ajándéka, miután felkenetett.
Num 7:89 Mikor Mózes bement a gyülekezet sátorába, hogy beszéljen vele, a hangot, mely hozzá szólt, arról a fedélről hallotta, mely a törvény ládáján volt, a két kérub közül; így szólt hozzá. [22]
Num 8:1 És szólt az Úr Mózesnek mondván:
Num 8:2 Szólj Áronnak és mondd neki: Mikor felrakod a mécseket, a gyertyatartó elé világítson a hét mécs.
Num 8:3 És úgy cselekedett Áron, a gyertyatartó eleje felé fordítva rakta fel annak mécseit; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Num 8:4 Ilyen művű pedig a gyertyatartó, hajlított munka aranyból, talpától virágjáig hajlított munka az; mint az a forma, amit mutatott az Úr Mózesnek, úgy csinálta a gyertyatartót.
Num 8:5 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 8:6 Vedd a lévitákat Izráel fiai közül; és tisztítsd meg őket.
Num 8:7 Így tégy pedig velük, hogy megtisztítsd őket: fecskendj rájuk engesztelési vizet; ők pedig beretválják meg egész testüket és mossák meg ruháikat, és tisztítsák meg magokat.
Num 8:8 Aztán vegyenek egy fiatal tulkot, és hozzá való ételáldozatul olajjal elegyített lisztlángot; egy másik fiatal tulkot pedig végy bűnáldozatnak.
Num 8:9 És állítsd elő a lévitákat a gyülekezet sátora elé; és gyűjtsd össze Izráel fiainak egész közönségét.
Num 8:10 Aztán ajánld fel a lévitákat az Úr előtt; és támasszák Izráel fiai kezeiket a lévitákra.
Num 8:11 Áron pedig végezze el a lévitákkal, mint egy Izráel fiai részéről való áldozattal, az áldozatlengetés szertartását az Úr előtt; és legyenek az Úr szolgálatának szolgálatára.
Num 8:12 A léviták pedig támasszák kezeiket a tulkok fejére; és készítsd el az egyiket bűnáldozatul, a másikat pedig égő áldozatul az Úrnak, engesztelési szertartást végezvén a lévitákért.
Num 8:13 És állítsd a lévitákat Áron elé és fiai elé; és végezd el velük az áldozatlengetési szertartást az Úrnak.
Num 8:14 Így válaszd el a lévitákat Izráel fiaitól; hogy legyenek az enyémek a léviták:
Num 8:15 és azután így menjenek be a léviták a gyülekezet sátorát szolgálni. Így tisztítsd meg őket és végezd el velük az áldozatlengetés szertartását;
Num 8:16 mert teljesen nekem adattak ők Izráel fiai közül; minden anyaméh megnyitója, mindennek az elsőszülöttje helyett Izráel fiaiból vettem őket magamnak.
Num 8:17 Mert enyém minden elsőszülött Izráel fiai között az emberből és a baromból; amely napon megöltem minden elsőszülöttet Egyiptom földén, magamnak szenteltem őket.
Num 8:18 És a lévitákat vettem: minden elsőszülött helyett Izráel fiai között.
Num 8:19 És átadtam a lévitákat, mint akik Áronnak és fiaimnak vannak adva Izráel fiai közül, hogy Izráel fiainak munkáját ők végezzék a gyülekezet sátorában, fedezetül szolgálván így Izráel fiai körül; hogy ne legyen Izráel fiain csapás, ha Izráel fiai közelednének a szenthelyhez.
Num 8:20 És így cselekedett Mózes és Áron és Izráel fiainak egész közönsége a lévitákkal; amily parancsot adott az Úr Mózesnek a léviták felől, egészen úgy cselekedtek velük Izráel fiai.
Num 8:21 Ugyanis tisztulási szertartást végeztek a léviták és meg mosták ruháikat, Áron pedig elvégezte velük az áldozatlengetési szertartást az Úr előtt; aztán engesztelési szertartást végzett értük Áron, megtisztítván őket:
Num 8:22 úgy mentek be aztán a léviták munkájukat végezni a gyülekezet sátorában Áron előtt és fiai előtt. Mint amilyen parancsot adott az Úr Mózesnek a léviták felől, úgy cselekedtek velük.
Num 8:23 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 8:24 Ez az, ami a lévitákra szól: huszonöt évestől fogva és azon felül menjen be a seregbe a gyülekezet sátorának munkájában szolgálni.
Num 8:25 Ötvenévestől fogva pedig térjen vissza a munka seregéből, és ne szolgáljon többé.
Num 8:26 Hanem legyen segítségére atyjafiainak a gyülekezet sátorában a szolgálattartásban, de munkát ne végezzen; így cselekedjél a lévitákkal a rájuk bízottakban.
Num 9:1 És szólt az Úr Mózesnek Szináj sivatagában Egyiptom országából való kivonulásuk után a második esztendőben, az első hónapban, mondván:
Num 9:2 Készítsék el Izráel fiai a pászkát kitűzött idejében.
Num 9:3 Ennek a hónapnak tizennegyedik napján napszálltakor készítsék el azt kitűzött napján; egészen törvényei szerint és egészen amint kell, úgy készítsétek el azt.
Num 9:4 És szólt Mózes Izráel fiainak, hogy készítsék el a pászkát.
Num 9:5 És elkészítették a pászkát az első hónapban a tizennegyedik napon napszálltakor a Szináj sivatagában; egészen úgy cselekedtek Izráel fiai, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Num 9:6 De voltak olyan férfiak, akik holt ember miatt való tisztátalanságban voltak, és így nem csinálhatták a pászkát azon a napon; tehát Mózes elé és Áron elé járultak azon a napon.
Num 9:7 És azt mondták neki azok a férfiak: Mi halott ember miatt vagyunk tisztátalanok: miért szenvedjünk rövidséget azzal, hogy ne ajánlhassuk fel az áldozati ajándékot az Úrnak az arra kitűzött napon Izráel fiai között?
Num 9:8 Mózes pedig azt mondta nekik: Álljatok meg, míg meghallgatom, mit parancsol az Úr felőletek.
Num 9:9 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 9:10 Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha valaki tisztátalan lesz halott miatt, vagy hosszú úton lesz köztetek vagy utódaitok között, mégis csináljon pászkát az Úrnak.
Num 9:11 A második hónapban a tizennegyedik napon napszálltakor csinálják azt; kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt.
Num 9:12 Ne hagyjanak belőle reggelig, és csontot ne törjenek benne; egészen a pászka törvénye szerint csinálják azt.
Num 9:13 Amely ember pedig tiszta és nincs úton, mégis elmulasztja a pászkát elkészíteni; irtassék ki az a lélek népéből; mert az Úrnak áldozati ajándékát nem ajánlotta fel a maga kitűzött idejében, viselje bűnét az az ember.
Num 9:14 És ha jövevény tartózkodik nálatok és pászkát készít az Úrnak, a pászka törvénye szerint és amint azt kell, úgy csinálja; egy törvényetek legyen nektek, úgy a jövevénynek, mint az ország törzsökös polgárának.
Num 9:15 És amely napon felállították a hajlékot, beborította a felhő a törvény sátorának hajlékát; és este olyan szokott lenni a hajlékon, mint egy tűzjelenség reggelig.
Num 9:16 Így volt mindig, a felhő beborította azt; és tűznek látszott éjjel.
Num 9:17 És aszerint, amint felszállt a felhő a sátorról, aszerint indultak Izráel fiai; és amely helyen letelepedett a felhő, ott ütöttek tábort Izráel fiai.
Num 9:18 Az Úr parancsára indultak Izráel fiai, és az Úr parancsára ütöttek tábort; mindaddig, míg a felhő a hajlékon maradt, ők a táborban maradtak.
Num 9:19 És ha hosszú ideig maradt a felhő a hajlékon; megtartották Izráel fiai az Úr szolgálatát, és nem indultak el.
Num 9:20 Volt úgy, hogy a felhő kevés napig volt a hajlékon: ők az Úr parancsára ütöttek tábort, és az Úr parancsára indultak.
Num 9:21 Volt úgy, hogy a felhő estétől reggelig volt: mikor a felhő reggel felszállt, ők elindultak; vagy egy nap és egy éjjel: mikor a felhő felszállt, ők elindultak;
Num 9:22 vagy két nap, vagy egy hónapig, vagy egy évig, amíg a felhő a hajlékon időzött és rajta maradt, Izráel fiai a táborban maradtak és nem indultak: és mikor az felszállt, elindultak.
Num 9:23 Az Úr parancsára ütöttek tábort és az Úr parancsára indultak; az Úr szolgálatát megtartották az Úrnak Mózes által adott parancsa szerint.
Num 10:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 10:2 Csinálj magadnak két ezüstkÚrtöt, hajlított munkával csináld őket; és a közönség összehívására és a táborok elindítására valók legyenek neked.
Num 10:3 Mikor azokat megfújják; akkor gyűljön hozzád az egész közönség a gyülekezet sátorának ajtónyílásához.
Num 10:4 Ha az egyiket fújják meg; akkor gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel nemzetségfői.
Num 10:5 Ha riadót fújtok; akkor induljanak el azok a táborok, melyek kelet felől táboroznak.
Num 10:6 Ha másodszor fújtok riadót; akkor induljanak el azok a táborok, melyek dél felől táboroznak. Riadót fújjanak, meneteik szerint;
Num 10:7 mikor pedig összegyűjtik a gyülekezetet, kÚrtöljetek és ne riadót fújjatok;
Num 10:8 és Áron fiai, a papok fújják a kÚrtöket. És legyenek nektek örök törvényül,
Num 10:9 és ha háborúba mentek országotokban az ellenség ellen, aki titeket megtámad, akkor e kÚrtökkel fújjatok riadót; hogy emlékezetbe hozzanak titeket az Úr előtt, a ti Istenetek előtt és megszabaduljatok ellenségeitektől.
Num 10:10 És örömnapjaitokon, ünnepeiteken és újholdjaitokon fújjátok meg e kÚrtöket égő áldozataitok mellett és visszafizetési vágóáldozataitok mellett; hogy emlékeztessenek reátok Istenetek.
Num 10:11 És történt a második esztendőben, a második hónapban, a hónap huszadikán; felszállott a felhő a törvény hajlékáról.
Num 10:12 És elindultak Izráel fiai meneteik szerint Szináj sivatagáról; és a felhő Párán sivatagában telepedett le először.
Num 10:13 Elindultak pedig az Úrnak Mózes által való parancsára.
Num 10:14 Tehát Júda fiai táborának zászlaja indult először, a hozzá tartozó seregekkel. És az ő serege felett Nahsón, Amminádáb fia volt;
Num 10:15 az Izsakhár fiainak törzséből való sereg felett Netanél, Cuár fia;
Num 10:16 a Zebulon fiainak törzséből való sereg felett Eliáb, Hélon fia.
Num 10:17 Mikor a hajlék le volt bontva, elindultak Gérson fiai és Merári fiai, akik a hajlékot vitték.
Num 10:18 Aztán elindult Rúben táborának zászlaja a hozzá tartozó seregekkel. És az ő serege felett Elicúr, Sedéúr fia volt;
Num 10:19 a Simeon fiainak törzséből való sereg felett Selumiél, Cúrisaddáj fia;
Num 10:20 a Gád fiainak törzséből való sereg felett pedig Eljászáf Deuél fia.
Num 10:21 Akkor elindultak a kehátiak, kik a szentélyt vitték; és mire ők megérkeztek, amazok felállították a hajlékot.
Num 10:22 Aztán elindult az Efraim fiai táborának zászlaja, a hozzá tartozó seregekkel. És az ő serege felett Elisáma, Ammihúd fia volt;
Num 10:23 a Manassé fiainak törzséből való sereg felett Gamliél, Pedácúr fia;
Num 10:24 a Benjámin fiainak törzséből való sereg felett pedig Abidán, Gideoni fia.
Num 10:25 Azután elindult Dán fiai táborának zászlaja, bezárva a többi táborokat, a hozzá tartozó seregekkel. És az ő serege felett Ahiézer, Ammisaddáj fia volt;
Num 10:26 az Áser fiainak törzséből való sereg felett Pagiél, Okrán fia;
Num 10:27 a Naftali fiainak törzséből való sereg felett pedig Ahira, Enán fia.
Num 10:28 Ezek Izráel fiainak menetei, a hozzájuk tartozó seregekkel; így indultak el.
Num 10:29 Ekkor azt mondta Mózes Hobábnak, a midjáni Reuél fiának, Mózes ipának: Mi most indulunk arra a helyre, melyről azt mondta az Úr: Azt adom nektek; jer velünk, és jót teszünk veled; mert az Úr jót mondott Izráel felől.
Num 10:30 És azt mondta neki: Nem megyek; hanem országomba és szülőföldemre megyek.
Num 10:31 És azt mondta: Ne hagyj el, kérlek bennünket; hanem mivel ismered a sivatagban való táborjárásunkat, légy nekünk szemünk gyanánt.
Num 10:32 És lesz, ha velünk jössz; akkor lesz, hogy azt a jót, ami jót tesz az Úr velünk, jóval adjuk meg neked.
Num 10:33 És elköltöztek az Úr hegyéről háromnapi járásra; és az Úr szövetségének ládája költözött előttük háromnapi járásra, hogy nyugvóhelyet keressen ki számukra.
Num 10:34 Az Úr felhője pedig felettük volt nappal, mikor elindultak a táborból.
Num 10:35 És történt, hogy mikor a láda elindult, Mózes azt mondta: Kelj fel Uram, és széledjenek el ellenségeid, és meneküljenek színed elől, akik téged gyűlölnek.
Num 10:36 Mikor pedig nyugalomra tért, akkor ezt mondta: Térj vissza Uram... Izráel ezereinek tízezreihez.
Num 11:1 És a nép olyanért kezdett zúgolódni, ami rossz volt az Úr füleiben; és mikor meghallotta az Úr, fellobbant haragja és égett köztük az Úr tüze, és pusztított a tábor sarkában.
Num 11:2 Akkor kiáltott a nép Mózeshez; Mózes pedig imádkozott az Úrhoz, és elült a tűz.
Num 11:3 Ezért nevezték el azt a helyet Tabérának; mert égett köztük az Úr tüze.
Num 11:4 De a csőcselék, mely közte volt, kívánságra gyulladt; és így ismét sírtak Izráel fiai is, és azt mondták: Ki ad nekünk húst enni?
Num 11:5 Ha visszagondolunk a halra, amit Egyiptomban ingyen ehettünk; az uborkára, a dinnyére és a hagymára, a veres hagymára és a fokhagymára!
Num 11:6 Most pedig kiszáradt a lelkünk, nincs semmi; csak a manna van előttünk.
Num 11:7 A manna pedig olyan volt, mint a koriándrom magja; és a színe, mint a bdellium színe.
Num 11:8 Keresgélte a nép és összeszedegette, aztán megőrölték kézi malomban, vagy megtörték mozsárban és megfőzték fazékban, és lepényeket csináltak belőle; az íze pedig olyan volt, mint az olajos kalács íze.
Num 11:9 És mikor a harmat leszállt a táborra éjjel; leszállt a manna reá.
Num 11:10 Hallotta tehát Mózes, hogy a nép sír; nemzetségenként ki-ki a maga sátorajtajában. Erre fellobbant az Úr haragja nagyon, és ez Mózesnek rosszulesett,
Num 11:11 úgyhogy azt mondta Mózes az Úrnak: Miért bántál ily rosszul szolgáddal, és mért nem találtam kegyet szemeidben: hogy ennek az egész népnek a terhét énreám tetted?
Num 11:12 Vajon bennem fogant-e ez az egész nép, vagy én szültem-e azt; hogy azt mondod nekem: Vidd őt az öledben, mint a tápláló atya viszi a csecsemőt, arra a földre, melyről megesküdtél atyáinak?
Num 11:13 Honnan vegyek én húst, hogy ennek az egész népnek adjak? Mert az én nyakamon sírnak, mondván: Adj nekünk húst, hogy együnk!
Num 11:14 Nem bírom én egyedül hordozni ezt az egész népet; mert nehéz hozzám képest.
Num 11:15 Ha pedig így akarsz velem bánni, kérlek, ölj meg engem valósággal, ha kegyet találtam szemeidben; hogy ne kelljen nyomorúságomat látnom.
Num 11:16 Erre azt mondta az Úr Mózesnek: Gyűjts nekem össze hetven férfiút Izráel vénei közül, akiket ismersz, hogy a nép vénei és intézői; és vidd őket a gyülekezet sátorához és álljanak fel ott veled.
Num 11:17 És leszállok és beszélek veled ott, és elveszek abból a lélekből, mely rajtad van, és rájuk teszem; hogy hordozzák veled együtt a nép terhét és ne hordozd te egyedül.
Num 11:18 A népnek pedig mondd meg: Szenteljétek meg magatokat holnapra és húst esztek. Mert sírtatok az Úr füleibe, mondván: Ki ad nekünk húst enni? Mert jobb volt nekünk Egyiptomban: tehát ad az Úr nektek húst, hogy egyetek.
Num 11:19 Nem egy nap esztek és nem két nap; nem is öt nap, és nem tíz nap, sem nem húsz nap:
Num 11:20 egy teljes hónapig, amíg kijön az orrotokon és csömör lesz előttetek; mivelhogy megvetettétek az Urat, aki köztetek van, és sírtatok előtte, mondván: Miért is jöttünk ki Egyiptomból?
Num 11:21 Erre azt mondta Mózes: Hatszázezer gyalogos az a nép, amely között én vagyok; és te azt mondod: Húst adok nekik, hogy egyenek teljes egy hónapig.
Num 11:22 Vajon vághatnak-e nekik annyi juhot és marhát, hogy elég legyen nekik; vagy összefoghatják-e nekik a tengernek minden halát, hogy elég legyen nekik?
Num 11:23 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Vajon rövid-e az Úr keze? Most meg fogod látni, megesik-e rajtad szavam, vagy nem?
Num 11:24 Ezzel kiment Mózes és elmondta a népnek az Úr szavait; és összegyűjtött hetven férfiút a n é p vénei közül, és a sátor köré állította őket.
Num 11:25 Akkor leszállt az Úr a felhőben, és szólt hozzá, és elvett abból a lélekből, mely rajta volt, és a hetven férfiúra adta, a vénekre; és történt, hogy amint leszállt rájuk a lélek, azonnal prófétáltak, de többé nem.
Num 11:26 Két férfiú azonban visszamaradt a táborban, az egyiknek a neve Eldád és a másiknak a neve Médád, rájuk is leszállt a lélek, tudniillik ők is az összeírtak között voltak, de nem mentek ki a sátorhoz; és prófétáltak a táborban.
Num 11:27 És elfutott egy ifjú és jelentette Mózesnek és azt mondta: Eldád és Médád prófétálnak a táborban.
Num 11:28 És felelt Józsué, Nún fia, Mózesnek ifjúkora óta szolgája, és azt mondta: Uram, Mózes, akadályozd meg őket!
Num 11:29 Mózes pedig azt mondta neki: Talán te akarsz féltékeny lenni énérettem? Bárcsak az Úrnak egész népe próféta volna, hogy adná az Úr az ő lelkét reájuk.
Num 11:30 És mikor bevették Mózest a táborba, őt és Izráel véneit,
Num 11:31 szél indult az Úrtól, és fÚrjeket hajtott a tenger felől és kiterítette a táborra, körülbelül egynapi járásra innen és egynapi járásra onnan körös-körül a táboron; és mintegy két singnyire a föld színe felett.
Num 11:32 És felkelt a nép azon az egész napon és egész éjszakán, és az egész következő napon és gyűjtötték a fÚrjeket, aki keveset, tíz hómert gyűjtött; aztán kiteregették maguknak, kiterítve a tábor körül.
Num 11:33 A hús még fogaik között volt, még nem volt megemésztve; már az Úr haragja fellobbant a népre, és megverte az Úr a népet igen nagy csapással.
Num 11:34 És elnevezték azt a helyet Kibrót Ha-Taavának; mert ott temették el a népet, azokat, akik kívánságba estek.
Num 11:35 Kibrót Ha-Taavából Hacérótba költözött a nép; aztán Hacérótban voltak.
Num 12:1 Mirjám pedig és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit elvett; mert egy kúsi asszonyt vett el.
Num 12:2 És azt mondták: Vajon csupán csak Mózessel beszélt az Úr, vajon nem beszélt-e velünk is? És meghallotta az Úr.
Num 12:3 Az a férfiú pedig, Mózes, igen szelíd volt; minden embernek felette, aki a föld színén van.
Num 12:4 És hirtelen azt mondta az Úr Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mind a hárman a gyülekezet sátorához; és kimentek mind a hárman.
Num 12:5 Akkor leszállt az Úr egy felhőoszlopban, és a sátor ajtónyílásába állt; és szólította Áront és Mirjámot, és kimentek mind a ketten.
Num 12:6 És azt mondta: Hát halljátok szómat: Ha lesz nektek Jahve-prófétátok, Látásban jelenek meg annak, Álomban beszélek vele.
Num 12:7 Nem így az én szolgám, Mózes (egész házamban hűséges ő),
Num 12:8 Szemtől szembe beszélek vele; És látásban és nem talányokban. És az Úr alakját megnézheti. Tehát miért nem féltetek szolgám ellen, Mózes ellen beszélni?
Num 12:9 És fellobbant az Úr haragja rájuk, és elment.
Num 12:10 A felhő pedig eltávozott a sátor fölül, és íme Mirjám bélpoklos lett, olyan volt, mint a hó; és mikor Áron Mirjám felé fordult, hát íme bélpoklos volt.
Num 12:11 Akkor azt mondta Áron Mózesnak: Kérlek, uram, ne tulajdonítsd nekünk bűnül, hogy bolondok voltunk és hogy bűnöztünk:
Num 12:12 ne legyen ő olyan, mint a halott, akinek a húsa félig elrothadt, mire kijön anyjának méhéből.
Num 12:13 És felkiáltott Mózes az Úrhoz, mondván: Kérlek, oh Isten, gyógyítsd meg őt!
Num 12:14 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Ha atyja köpött volna az arcába, nem kellett volna-e neki szégyenkeznie hét napig? Be kell zárni hét napig a táboron kívül, és azután be lehet venni.
Num 12:15 És bezárták Mirjámot a táboron kívül hét napra; de a nép nem indult addig, míg Mirjám be nem vétetett.
Num 12:16 És azután elindult a nép Hacérótból; és tábort ütöttek Párán sivatagában.
Num 13:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 13:2 Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kanaán földjét, melyet én Izráel fiainak akarok adni; egy-egy férfit küldjetek atyái törzséből, mind olyat, aki fejedelem köztük.
Num 13:3 El is küldte őket Mózes Párán sivatagából az Úr parancsára; mind olyan férfiakat, akik Izráel fiainak fői voltak.
Num 13:4 És ezek a neveik: Rúben törzséből Sammua, Zakkur fia.
Num 13:5 Simeon törzséből Sáfát, Hori fia.
Num 13:6 Júda törzséből Káleb, Jefunne fia.
Num 13:7 Izsakhár törzséből Jigál, József fia.
Num 13:8 Efraim törzséből Hósea, Nún fia.
Num 13:9 Benjámin törzséből Palti, Ráfú fia.
Num 13:10 Zebulon törzséből Gaddiél, Szódi fia.
Num 13:11 József törzsének Manassé törzséből Gaddi, Szúszi fia.
Num 13:12 Dán törzséből Ammiél, Gemalli fia.
Num 13:13 Áser törzséből Szetúr, Mikáél fia.
Num 13:14 Naftali törzséből Nahbi, Vofszi fia.
Num 13:15 Gád törzséből Geuél, Máki fia.
Num 13:16 Ezek a nevei azoknak a férfiaknak, akiket Mózes az ország kikémlelésére küldött; és elnevezte Mózes Hóseát, a Nún fiát Józsuénak.
Num 13:17 Mikor elküldte őket Mózes Kanaán földjét kikémlelni; azt mondta nekik: Menjetek fel ezen a Délvidékre, aztán menjetek fel a Hegyvidékre.
Num 13:18 És nézzétek meg a földet, milyen; és a népet, mely rajta lakik, vajon erős-e az, vagy gyenge, vajon kevés-e az, vagy sok?
Num 13:19 És milyen az ország, amelyben lakik, jó-e vagy rossz; és milyenek a városok, melyekben lakik, vajon táborokban-e, vagy várakban?
Num 13:20 És milyen a föld, vajon kövér-e, vagy sovány, van-e rajta fa vagy nincs; és szedjétek össze magatokat és vegyetek a föld gyümölcséből. Azok a napok pedig a szőlő zsengéjének a napjai voltak.
Num 13:21 Felmentek tehát és kikémlelték a földet: Cin sivatagától Rehóbig, amerre Hamátba mennek.
Num 13:22 És felmentek a Délvidékre és bementek Hebronig, és ott voltak Ahimán, Sésaj és Talmaj, az Anák szülöttei. Hebron pedig hét évvel épült az egyiptomi Cóán előtt.
Num 13:23 Aztán bementek Eskol völgyéig, és ott levágtak egy szőlővesszőt és egy szőlőfÚrtöt és azt rúdon vitték ketten; és néhány gránátalmát és fügét is.
Num 13:24 Azt a helyet elnevezték Eskol völgyének; arról a szőlőfÚrtről, melyet ott vágtak le Izráel fiai.
Num 13:25 Mikor negyven nap múlva visszatértek az ország kikémleléséből,
Num 13:26 elmentek és megérkeztek Mózeshez és Áronhoz és Izráel fiainak egész közönségéhez Párán sivatagába, Kádesbe; és hírt vittek nekik és az egész közönségnek, és megmutatták neki a föld gyümölcsét.
Num 13:27 És elbeszélték neki, és azt mondták: Eljutottunk arra a földre, ahova küldtél bennünket; és csakugyan tejjel és mézzel folyó az, és ez a gyümölcse.
Num 13:28 Csakhogy erős a nép, mely abban az országban lakik; és a városok erődítve vannak és igen nagyok, sőt az Anák szülötteit is láttuk ott.
Num 13:29 Amálek lakik a Délvidék földén; és a hitti, a jebuszi és az emori lakik a Hegyvidéken, a kanaáni pedig a tengernél és a Jordán mellett lakik.
Num 13:30 Káleb ugyan csitította a népet Mózessel szemben; és azt mondta: Mindenesetre felmehetünk és elfoglalhatjuk azt, mert elbírni elbírunk vele;
Num 13:31 de azok a férfiak, akik vele felmentek volt, azt mondták: Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen; mert erősebb nálunk.
Num 13:32 És Izráel fiai előtt rossz hírét terjesztették az országnak, melyet kikémleltek, mondván: Az az ország, amelyen keresztülmentünk, hogy kikémleljük azt, olyan ország, mely megeszi a lakosait, és nép, melyet benne láttunk, csupa szálas ember.
Num 13:33 És ott láttuk az óriásokat, az óriások közül való Anák-fiakat; úgyhogy olyanok voltunk a saját szemünkben, mint a sáskák, az ő szemükben is olyanok voltunk.
Num 14:1 És felemelte az egész közönség és kiadta hangját; és sírt a nép azon az éjszakán.
Num 14:2 És morogtak Mózesre és Áronra Izráel fiai mindnyájan; és azt mondta nekik az egész közönség: Bár meghaltunk volna Egyiptom országában, vagy ebben a sivatagban bár meghalnánk!
Num 14:3 Miért is akar minket bevinni az Úr ebbe az országba, hogy kard által essünk el, feleségeink és kicsinyeink zsákmánnyá legyenek; nem jobb volna-e nekünk visszatérni Egyiptomba?
Num 14:4 És azt mondták egymásnak: Adjuk rá fejünket és térjünk vissza Egyiptomba.
Num 14:5 Erre Mózes és Áron arcra estek Izráel fiai közönségének egész gyülekezete előtt.
Num 14:6 Józsué, Nún fia pedig, és Káleb, Jefunne fia, azok közül, akik az országot kikémlelték; megszaggatták ruháikat.
Num 14:7 És azt mondták Izráel fiai egész közönségének, mondván: Az az ország, amelyen keresztülmentünk, hogy kikémleljük azt, szép az az ország nagyon-nagyon.
Num 14:8 Ha kedve telik bennünk az Úrnak, bevisz minket az Úr ebbe az országba és nekünk adja azt; oly országot, mely tejjel és mézzel folyik.
Num 14:9 Csak az Úr ellen fel ne lázadjatok, és ti annak az országnak a népétől ne féljetek, mert kenyér az nekünk; az ő oltalmuk eltávozott fölülök, az Úr pedig velünk van, ne féljetek tőlük!
Num 14:10 Erre az egész közönség azt mondta, hogy megkövezi őket kövekkel; de az Úr dicsősége megjelent a gyülekezet sátorában Izráel minden fia előtt.
Num 14:11 És azt mondta az Úr Mózesnek: Míglen vet meg engem ez a nép; és míglen nem hisznek bennem mindazok mellett a jelek mellett, amelyeket cselekedtem közepette?
Num 14:12 Megverem pestissel és kiirtom; és téged teszlek néppé, nála nagyobbá és erősebbé.
Num 14:13 Erre azt mondta Mózes az Úrnak: Ha meghallják az egyiptombeliek (hiszen közülük hoztad fel ezt a népet hatalmaddal),
Num 14:14 azt mondják majd ez ország lakosságának (akik hallották, hogy te, e között a nép között vagy; hogy te szemtől szembe megjelensz, Uram, és felhőd felettük áll; és te felhőoszlopban jársz előttük nappal, és tűzoszlopban éjjel),
Num 14:15 és ha megölöd ezt a népet, mint egy embert, azt is gondolják majd azok a nemzetek (amelyek hallották híredet),
Num 14:16 hogy mivelhogy nem bírta az Úr bevinni ezt a népet abba az országba, melyről megesküdött nekik; levágta őket a sivatagban.
Num 14:17 Most tehát hadd legyen nagy az én uramnak ereje; mint ahogyan mondottad, szólván:
Num 14:18 Az Úr hosszútűrő és nagy kegyelmű, megbocsát vétket és gonoszságot; de büntetlenül semmiképpen nem hagy, meglátogatja az atyák vétkét a fiakon harmad- és negyedíziglen:
Num 14:19 bocsásd meg hát ennek a népnek bűnét kegyelmed nagysága szerint; és úgy, amint megbocsátottál ennek a népnek Egyiptomtól fogva idáig.
Num 14:20 És az Úr azt mondta: Megbocsátok szavad szerint.
Num 14:21 De élek én: és úgy legyen tele az egész föld az Úr dicsőségével,
Num 14:22 hogy azok közül az emberek közül, akik látták dicsőségemet és jeleimet, melyeket Egyiptomban és a sivatagban cselekedtem; és már tízedszer tesznek próbára és nem hallgatnak szavamra:
Num 14:23 egy sem látja meg azt az országot, amely felől megesküdtem atyáiknak. És senki nem láthatja azt, aki engem megvet;
Num 14:24 de az én szolgámat, Kálebet, mivel más szellem vezette, és teljesen engem követett: őt beviszem abba az országba, amelybe bement volt, és magva örökölni fogja azt.
Num 14:25 De az amálekiek és kanaániak a völgyben laknak; holnap forduljatok és induljatok a sivatagba a Sástenger útján.
Num 14:26 És szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
Num 14:27 Meddig lesz még meg ennél a gonosz gyülekezetnél, hogy morognak ellenem? Izráel fiainak morgását, mellyel ellenem morognak, hallottam.
Num 14:28 Mondd meg nekik: Élek én, ez az Úr mondása, hogy amiképpen beszéltek füleimbe; akképpen cselekszem veletek.
Num 14:29 Ebben a sivatagban hullanak el hulláitok, éspedig mind, akik voltatok szemlén, teljes számmal, húszévestől fogva és azon felül; akik morogtatok ellenem.
Num 14:30 Ti nem fogtok bemenni abba az országba, amelyre nézve eskÚre emeltem kezemet, hogy lakosokká teszlek titeket benne; csak Káleb, Jefunne fia, és Józsué, Nún fia.
Num 14:31 Hanem kicsinyeiteket, akikről azt mondtátok, hogy zsákmánnyá lesznek: azokat beviszem, és megismerik azt az országot, melyet ti megvetettetek;
Num 14:32 nektek pedig hulláitok ebben a sivatagban hullanak el.
Num 14:33 És fiaitok pásztorok lesznek a sivatagban negyven esztendeig, és hordozzák hűtlenségteket; míg ki nem vesznek hulláitok a sivatagban.
Num 14:34 Azoknak a napoknak száma szerint, negyven nap, melyek alatt kikémleltétek az országot, egy nap egy esztendőre, egy nap egy esztendőre, negyven esztendeig fogjátok hordozni bűneiteket; így ismeritek meg elidegenedésemet.
Num 14:35 Én, az Úr szólottam, hogy ezt meg fogom tenni ezzel az egész gonosz közönséggel, mely összegyűlt ellenem; ebben a sivatagban jutnak végükre, és ott halnak meg.
Num 14:36 És azok a férfiak, akiket Mózes elküldött az ország kikémlelésére, és mikor visszatértek, felzúdították ellene az egész közönséget, rossz hírt terjesztve az ország felől,
Num 14:37 meghaltak azok a férfiak, mivel gonosz hírét terjesztették az országnak, pestisben az Úr előtt.
Num 14:38 Csak Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunne fia maradtak életben azok közül a férfiak közül, akik elmentek az országot kikémlelni.
Num 14:39 Mikor Mózes elmondta ezeket a szavakat Izráel minden fiának; gyászolt a nép nagyon.
Num 14:40 És reggel korán felkeltek és felmentek a hegy tetejére, mondván: ímhol vagyunk és fel akarunk menni arra a helyre, melyet az Úr mondott, mert bűnbe estünk.
Num 14:41 De Mózes azt mondta: Miért akarjátok áthágni az Úr parancsát, mikor az nem fog sikerülni?
Num 14:42 Ne menjetek fel (mert az Úr nincs közöttetek), és ne szenvedjetek vereséget ellenségeitek előtt.
Num 14:43 Mert az amálekiek és a kanaániak vannak ott előttetek, tehát elestek kard által; mivelhogy hátratértetek az Úrtól, tehát nem lesz az Úr veletek.
Num 14:44 Mégis megkockáztatták, hogy felmentek a hegy tetejére; noha az Úr szövetségének ládája és Mózes nem mozdultak a tábor belsejéből.
Num 14:45 És lejöttek az amálekiek és a kanaániak, akik azon a hegyen laktak; és megverték őket, és szétszórták őket Hormáig.
Num 15:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 15:2 Szólj Izráel fiainak és mondd meg nekik: Ha bementek a ti lakóföldetekre, amelyet én most adok nektek,
Num 15:3 és tűzáldozatot készítetek az Úrnak, égő áldozatot vagy vágóáldozatot, fogadalom beteljesítéséül vagy szabad ajándékul, vagy ünnepnapjaitokon; hogy kedves illatot készítsetek az Úrnak, marhából vagy juhból:
Num 15:4 akkor az, aki áldozati ajándékát felajánlja az Úrnak, ajánljon fel ételáldozatul egy tized lisztlángot, egy negyed hin olajjal elegyítve;
Num 15:5 bort pedig az italáldozathoz egy negyed hint készíts az égő áldozat vagy a vágóáldozat mellé; egy-egy bárányra.
Num 15:6 Vagy a koshoz készíts ételáldozatul lisztlángot két tizedet egyharmad hin olajjal elegyítve;
Num 15:7 bort pedig az italáldozathoz egyharmad hint ajánlj fel kedves illatul az Úrnak.
Num 15:8 És ha fiatal tulkot készítesz égő áldozatul vagy vágóáldozatul; fogadalom beteljesítéséül vagy visszafizetési áldozatul az Úrnak:
Num 15:9 akkor ajánljanak fel a fiatal tulok mellett ételáldozatul háromtized lisztlángot megelegyítve fél hin olajjal.
Num 15:10 Bort pedig ajánlj fel az italáldozathoz fél hint: kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak.
Num 15:11 Így kell tenni az egyes ökörrel vagy az egyes kossal; vagy a juhok vagy kecskék bárányával.
Num 15:12 A szerint a szám szerint, amennyit készítetek; így tegyetek minden egyessel számuk szerint.
Num 15:13 Minden törzsökös polgár így készítse el ezeket; hogy tűzáldozatát kedves illatul ajánlja fel az Úrnak.
Num 15:14 És ha egy jövevény tartózkodik veletek, vagy aki közöttetek van nemzedékeitek óta, és tűzáldozatot készít kedves illatul az Úrnak: amiképpen ti készítitek, úgy készítse.
Num 15:15 Ó gyülekezet, egy törvényetek legyen nektek és a vándor jövevénynek; örök törvény legyen nemzedékeitekről nemzedékeitekre. Olyan legyen a jövevény az Úr előtt, mint ti.
Num 15:16 Egy tanítás és egy ítélet legyen számotokra; és annak a jövevénynek a számára, aki veletek tartózkodik.
Num 15:17 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 15:18 Szólj Izráel fiainak, és mondd nekik: Mikor bementek abba az országba, amelybe én be akarlak titeket vinni;
Num 15:19 és mikor majd esztek annak az országnak kenyeréből: áldozzatok emelékáldozatot az Úrnak.
Num 15:20 Tésztátok zsengéjéből pogácsát áldozzatok emelékáldozatul; mint a szérű emelékáldozatát, úgy áldozzátok azt.
Num 15:21 Tésztátok zsengéjéből adjatok az Úrnak adományáldozatot; nemzedékeitekről nemzedékeitekre.
Num 15:22 És ha megtévedtek és bármit nem tesztek meg e parancsolatokból, amelyeket mondott az Úr Mózesnek;
Num 15:23 egyáltalán bármit, amit parancsolt nektek az Úr Mózes által, a naptól fogva, mikor először parancsot adott az Úr és tovább, nemzedékeitekről nemzedékeitekre:
Num 15:24 akkor ha a közönségtől észrevétlenül történt tévedésből, hát készítsen az egész közönség egy fiatal tulkot égő áldozatul, kedves illatul az Úrnak, a hozzá való ételáldozattal és italáldozattal, amint kell; és egy kecskebakot bűnáldozatul.
Num 15:25 Ha így engesztelési szertartást végez a pap Izráel fiainak egész közönségéért, akkor megbocsáttatik nekik; mert tévedés volt, és ők meghozták áldozati ajándékukat tűzáldozatul az Úrnak, és bűnáldozatukat az Úr elé tévedésükért.
Num 15:26 Tehát Izráel fiai egész közönségének megbocsáttatik, a köztük tartózkodó jövevénynek is; mert az egész népé volt, tévedésből.
Num 15:27 Ha pedig egyes lélek követ el bűnt tévedésből; akkor ajánljon fel egy egyéves kecskét bűnáldozatul.
Num 15:28 És végezzen a pap engesztelési szertartást azért a lélekért, aki tévedésbe esett, mikor tévedésből bűnt követett el; az Úr előtt engesztelést végezvén érte, és megbocsáttatik neki.
Num 15:29 A törzsökös polgárnak Izráel fiai között, és a köztük tartózkodó jövevénynek egy törvénye legyen nálatok, ha tévedésből cselekedett.
Num 15:30 De amely lélek felemelt kézzel cselekszik, akár törzsökös polgár, akár jövevény, az az Urat káromolja; tehát irtassék ki az a lélek népe közül.
Num 15:31 Mivelhogy az Úr szavát megvetette és parancsolatát megszegte: feltétlenül irtassék ki az a lélek, bűne rajta.
Num 15:32 Mikor Izráel fiai a sivatagban voltak, találtak egy férfit, aki fát szedegetett szombati napon.
Num 15:33 És előállították őt azok, akik faszedegetésen kapták, Mózes elé, Áron elé és az egész közönség elé.
Num 15:34 Aztán őrizetbe tették őt; mivel nem volt kijelentés, mit kell vele csinálni.
Num 15:35 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi; kövezze meg őt kövekkel az egész közönség a táboron kívül.
Num 15:36 És kivitte őt az egész közönség a táboron kívül, és megkövezték őt kövekkel és meghalt; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Num 15:37 És azt mondta az Úr Mózesnek, mondván:
Num 15:38 Szólj Izráel fiainak, és mondd nekik, hogy csináljanak maguknak bojtot ruháik szögleteire nemzedékről nemzedékre; és tegyenek a szöglet bojtjára egy kék bíbor zsinórt. [12]
Num 15:39 És legyen nektek a bojton, hogy mikor azt látjátok, jusson eszetekbe az Úrnak minden parancsolata és azt cselekedjétek; ne pedig szívetek után és szemeitek után barangoljatok, amelyek bálványozásba visznek benneteket.
Num 15:40 Hogy tartsátok emlékezetben és cselekedjétek meg minden parancsolatomat; hogy így szentek legyetek a ti Isteneteknek.
Num 15:41 Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom országából, hogy Istenetekké legyek nektek; én, az Úr, a ti Istenetek.
Num 16:1 És fogta Kórah, Jichár fia, ki Lévi fiának, Kehátnak fia volt; továbbá Dátán és Abirám, Eliáb fiai és On, Pelet fia, a Rúben fiai,
Num 16:2 és felkeltek Mózes előtt, velük kétszáz és ötven férfi Izráel fiai közül, közönségfejedelmei, gyülekezet hivatalosai, neves férfiak;
Num 16:3 és összegyülekeztek Mózes ellen és Áron ellen, és azt mondták nekik: Elég volt! Mert az egész közönség, mindnyájan szentek, és közöttük van az Úr; hát miért emelitek magatokat az Úr gyülekezete fölé?
Num 16:4 Mikor Mózes meghallotta, arcra esett,
Num 16:5 és így szólt Kórahhoz és az ő egész közönségéhez, mondván: Reggel majd megismerteti az Úr, aki az övé és aki szent, és közel ereszti magához; azaz akit kiválaszt, azt ereszti közel magához.
Num 16:6 Ezt cselekedjétek: vegyetek magatokhoz serpenyőket, Kórah és egész közönsége,
Num 16:7 és tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rájuk füstölőszert az Úr előtt holnap, és akkor akit az Úr választ, az legyen a szent: elég nektek, Lévi fiai?
Num 16:8 Továbbá azt mondta Mózes Kórahnak: Hallgassatok csak Lévi fiai!
Num 16:9 Nem elég nektek, hogy Izráel Istene elválasztott titeket Izráel közönségétől, közel eresztvén benneteket magához: hogy végezzétek az Úr sátorában való munkát, és hogy álljatok a közönség előtt annak szolgálatában?
Num 16:10 Mert közel eresztett téged és minden testvéredet, a Lévi fiait veled: tehát papságra is törekesztek?
Num 16:11 Ezért te és egész közönséged azok vagytok, akik az Úr ellen gyülekeztek össze; mert micsoda Áron, hogy őellene morogjatok?
Num 16:12 Ekkor elküldött Mózes, hogy hívjátok Dátánt és Abirámot, Eliáb fiait; de azok azt mondták: Nem megyünk fel.
Num 16:13 Nem elég, hogy felhoztál minket egy tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a sivatagban; hanem uralkodóvá is fel akarod magadat tolni felettünk?
Num 16:14 Ugyancsak tejjel és mézzel folyó országba hoztál be bennünket, és adtál nekünk örökségül mezőt és szőlőt. Talán elvakíthatod ezeket az embereket? Nem megyünk fel.
Num 16:15 Erre nagyon megharagudott Mózes és azt mondta az Úrnak: Ne fordulj áldozatuk felé! Egy szamarat el nem vettem tőlük, és rosszat eggyel sem tettem közülük.
Num 16:16 Ezután azt mondta Mózes Kórahnak: Te és egész közönséged legyetek az Úr előtt holnap; te meg ők és Áron.
Num 16:17 És vegye ki-ki a maga serpenyőjét, és tegyetek rájuk füstölőszert, és ajánljátok fel az Úr előtt, ki-ki a maga serpenyőjét, kétszáz és ötven serpenyőt; te és Áron is, ki-ki a maga serpenyőjét.
Num 16:18 Vette tehát ki-ki a maga serpenyőjét, és tettek rájuk tüzet, és raktak rájuk füstölőszert; és felálltak a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál, Mózes is Áronnal.
Num 16:19 És mikor Kórah összegyűjtötte köréjük az egész közönséget a gyülekezet sátorának ajtónyílásához; megjelent az Úr dicsősége az egész közönség előtt.
Num 16:20 És szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
Num 16:21 Váljatok ki ebből a közönségből; hadd pusztítom el őket egy pillanat alatt.
Num 16:22 Azok arcra estek és azt mondták: Isten, minden test lelkének Istene: egy ember esik bűnbe és az egész közönségre haragszol-e?
Num 16:23 Erre szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 16:24 Szólj a közönségnek, mondván: Távozzatok el (Kórah) Dátán és Abirám hajlékának környékéről.
Num 16:25 És felkelt Mózes és elment Dátánhoz és Abirámhoz; és utánamentek Izráel vénei.
Num 16:26 És szólt a közönségnek, mondván: Távozzatok el, kérlek, ezeknek az istentelen embereknek a sátorai mellől, és hozzá ne érjetek semmihez, ami az övék; hogy el ne vesszetek minden ő bűneikben.
Num 16:27 És eltávoztak (Kórah) Dátán és Abirám hajlékai mellől körös-körül; Dátán pedig és Abirám kimentek, megállva sátoraik ajtónyílásában feleségeikkel, fiaikkal és kicsinyeikkel.
Num 16:28 Akkor azt mondta Mózes: Erről tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem mindezeket a cselekedeteket véghezvinni; hogy nem magamtól:
Num 16:29 ha ezek olyan halállal halnak meg, mint minden ember, és az a végzet telik be rajtuk, ami minden emberen; nem az Úr küldött engem:
Num 16:30 de ha olyat tesz az Úr, ami még nem volt, és megnyitja a föld a száját és elnyeli őket és mindenüket, amijük van, és elevenen szállnak le az alvilágba: akkor tudjátok meg , hogy megvetették ezek az emberek az Urat.
Num 16:31 És történt, hogy amint elvégezte mindezen szavak szólását: meghasadt a föld alattuk.
Num 16:32 Hát megnyitotta a föld a száját, és elnyelte őket és házaikat (és minden embert, aki Kórahhoz tartozott és minden vagyont).
Num 16:33 És alászállottak mindenükkel együtt, amijük volt, elevenen az alvilágba; és elborította őket a föld, és elvesztek a gyülekezet közül.
Num 16:34 Az izráeliek pedig mind, akik körülöttük voltak, elfutottak kiáltásukra; mert azt mondták: Nehogy elnyeljen bennünket a föld.
Num 16:35 És tűz jött ki az Úrtól; és megemésztette azt a kétszázötven férfiút, akik a füstölőszert felajánlották.
Num 16:36 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 16:37 Mondd Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy szedje föl a serpenyőket az égés közül, a tüzet pedig szórd tova;
Num 16:38 mert szentségbe estek ezeknek a bűnösöknek a serpenyői az ő lelkük árán. Tehát csináljanak belőlük bádoglemezeket, mert felajánlották őket az Úr előtt és így szentségbe estek; legyenek tehát jelekül Izráel fiainak.
Num 16:39 És vette Eleázár pap azokat a rézserpenyőket, melyeket az elégettek felajánlottak; és azokból kalapáltak huzatot az oltárra.
Num 16:40 Emlékeztetőül Izráel fiainak, a végre, hogy senki illetéktelen, aki nem Áron magvából való, ne közeledjék füstölőszert füstölögtetni az Úr elé; hogy úgy ne járjon, mint Kórah és az ő közönsége, amiképpen szólt az Úr Mózes által.
Num 16:41 És másnap Izráel fiainak egész közönsége morgott Mózesre és Áronra, mondván: Ti öltétek meg az Úr népét.
Num 16:42 És történt, hogy mikor a közönség Mózes ellen és Áron ellen gyülekezett, azok a gyülekezet sátora felé fordultak, és íme azt beborította a felhő: és megjelent az Úr dicsősége.
Num 16:43 Mikor Mózes és Áron a gyülekezet sátora elé érkeztek,
Num 16:44 szólott az Úr Mózesnek, mondván:
Num 16:45 Távozzatok el e közül a közönség közül, hadd pusztítom el őket egy pillanat alatt; ők pedig arcra estek.
Num 16:46 És azt mondta Mózes Áronnak: Vedd a serpenyőt és tégy rá tüzet az oltárról, és rakj füstölőszert, és vidd hamar a közönséghez, és végezz értük engesztelési szertartást; mert kijött a harag az Úr színe elől, elkezdődött a csapás.
Num 16:47 És vette Áron, amint szólt Mózes, és futott a gyülekezet közé, de akkor már elkezdődött a csapás a nép között; tehát megadta a füstölést, és engesztelési szertartást végzett a népért.
Num 16:48 És állt a holtak között és az élők között; és megszűnt a csapás.
Num 16:49 Akik pedig a csapásban meghaltak, tizennégyezer-hétszázan voltak; a Kórah-dologban megholtakon kívül.
Num 16:50 És visszatért Áron Mózeshez a gyülekezet sátorának ajtónyílásához; a csapás pedig megszűnt.
Num 17:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 17:2 Szólj Izráel fiainak, és végy tőlük őscsaládonként egy-egy vesszőt, összes fejedelmeiktől őscsaládjaiknak megfelelően tizenkét vesszőt; mindeniknek a nevét írd a vesszejére.
Num 17:3 És Áron nevét írd a Lévi vesszejére; mert egy vessző az ő őscsaládjuk fejének való.
Num 17:4 És tedd le azokat a gyülekezet sátorába; a bizonyság elé, ahol veletek találkozni szoktam.
Num 17:5 És lesz, hogy annak a férfiúnak, akit választani fogok, a vesszeje kihajt; és így higgasztom le magamról Izráel fiainak morgását, akik reátok morognak.
Num 17:6 Szólt tehát Mózes Izráel fiainak, és adtak neki fejedelmeik mind, egy fejedelemre egy vesszőt, egy fejedelemre egy vesszőt, őscsaládjaiknak megfelelően tizenkét vesszőt; és Áron vesszeje az ő vesszeik közt volt.
Num 17:7 És letette Mózes a vesszőket az Úr elé; a bizonyság sátorába.
Num 17:8 És történt másnap, hogy mikor bement Mózes a bizonyság sátorába, hát íme kihajtott Áron vesszeje, mely a Lévi házáé volt, úgy, hogy bimbót hozott, virágot nyitott és mandulákat érlelt.
Num 17:9 És kivitte Mózes a vesszőket mind az Úr színe elől Izráelnek minden fia elé; és látták, és elvették, ki-ki a maga vesszejét.
Num 17:10 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság elé őrizetbe, jelül a pártos fiaknak; és így vess véget ellenem való morgásuknak, hogy meg ne haljanak.
Num 17:11 És megtette Mózes: amiképpen parancsolta neki az Úr, úgy cselekedett.
Num 17:12 És azt mondták Izráel fiai Mózesnek, mondván: íme meg vagyunk halva, el vagyunk veszve, mindnyájan el vagyunk veszve.
Num 17:13 Minden közeledőnek, aki közel ér az Úr hajlékához, meg kell halni; hát nem végképpen meg vagyunk halva?
Num 18:1 Erre azt mondta az Úr Áronnak: Te és fiaid, és atyád háza veled együtt, viseljétek a szenthelyet terhelő bűnt; te és fiaid pedig veled együtt, viseljétek a ti papi hivatalotokat terhelő bűnt.
Num 18:2 De testvéreidet is, Lévi törzsét, a te őscsaládi törzsedet, engedd odajárulni magaddal, hogy csatlakozzanak hozzád és végezzenek segédszolgálatot melletted; mikor te és veled fiaid a bizonyság sátora előtt vagytok.
Num 18:3 És lássák el a te szolgálatodat és az egész sátor szolgálatát; csak a szent edényekhez és az oltárhoz ne járuljanak, hogy meg ne haljanak mind ők, mind ti.
Num 18:4 Csatlakozzanak tehát hozzád és lássák el a gyülekezet sátorának szolgálatában a sátor minden munkáját illetőleg; illetéktelen pedig ne járuljon hozzátok.
Num 18:5 Ti pedig lássátok el a szenthely szolgálatát és az oltár szolgálatát; hogy ne legyen többé harag Izráel fiain.
Num 18:6 Mert én íme kivettem testvéreiteket a lévitákat Izráel fiai közül; ajándékul nektek, mint akik az Úrnak vannak adva, hogy végezzék a gyülekezet sátorában való szolgálatot;
Num 18:7 te pedig és veled fiaid járjatok el papságotokban minden dolgot illetőleg, Ami az oltár körül és ami a függönyön belül van, úgy végezzetek szolgálatot; a papi szolgálatot nektek adom ajándékul, tehát az illetéktelen, ha közeledik, ölessék meg.
Num 18:8 És szólt az Úr Áronnak: Én pedig ezennel neked adom emelékáldozataim ellátását; Izráel fiainak minden szentségéből neked adom azokat részül, és fiaidnak örök törvény szerint.
Num 18:9 Ez legyen a tied a szentségek szentségéből: a tűzrészen kívül egész áldozati ajándékuk minden ételáldozatukból, minden bűnáldozatukból és minden vétekáldozatukból, amit nekem megtérítenek, mint szentségek szentsége, a tied az és fiaidé.
Num 18:10 A szentséges szenthelyen edd meg azt; minden férfi eheti azt, szentség legyen neked.
Num 18:11 Ez is a tied, mint emelékáldozat az ő ajándékukból, Izráel fiainak minden áldozatlengetéséből neked adtam ezeket, meg fiaidnak és leányaidnak veled, örök törvény szerint; mindenki eheti azt házadban, aki tiszta.
Num 18:12 Az olajnak minden javát, a mustnak és gabonának minden javát: zsengéjüket, amit az Úrnak fognak adni, neked adom.
Num 18:13 Mindannak első termése, ami országukban van, amit behoznak az Úrnak, tiéd legyen; mindenki eheti azt házadban, aki tiszta.
Num 18:14 Minden örökszentség Izráelben tied legyen.
Num 18:15 Minden méhmegnyitó minden testből, amit az Úrnak fel lehet ajánlani, emberből és baromból, a tiéd legyen; csakhogy az ember elsőszülöttjét feltétlen megváltasd, és a tisztátalan barom elsőszülöttjét váltasd meg.
Num 18:16 Ami pedig váltságát illeti, egyhónapos korától fogva váltasd meg becsértékben öt ezüstsekelen a szent sekel szerint; húsz géra az.
Num 18:17 De a tehén első fajzását vagy a juh első fajzását vagy a kecske első fajzását ne váltasd meg, azok szentségek; vérüket hintsd az oltárra, kövérségüket pedig füstölögtesd el mint tűzáldozatot kedves illatul az Úrnak.
Num 18:18 És a húsuk legyen a tied; mind az áldozatlengetési szegy, mind a jobb comb a tied legyen.
Num 18:19 Mindazokat a szentségekben való emelékáldozatokat, amelyeket Izráel fiai az Úrnak áldoznak, neked adom, meg fiaidnak és leányaidnak veled örök illetményül; örök só-szövetség ez az Úr előtt a te számodra és a te magod számára veled.
Num 18:20 És azt mondta az Úr Áronnak: Földjükből örökséget ne foglalj, és neked ne legyen osztályrészed közöttük; én vagyok a te osztályrészed és örökséged Izráel fiai között.
Num 18:21 Lévi fiainak pedig ezennel átadok minden tizedet Izráelben örökségül; szolgálatuk fejében, amellyel ők a gyülekezet sátorának munkáját végzik.
Num 18:22 Hogy ne közeledjenek többé Izráel fiai a gyülekezet sátorához; halálos bűnt véve magukra.
Num 18:23 Hanem végezze a lévita a gyülekezet sátorának munkáját, hogy ők viseljék az ő bűnüket; örök törvény legyen ez nemzedékeitekről nemzedékeitekre, és Izráel fiai között ne foglaljanak örökséget.
Num 18:24 Mert Izráel fiainak tizedét, amit emelékáldozatul áldoznak az Úrnak, adtam a lévitáknak örökségül; ezért mondta m nekik, Izráel fiai között ne foglaljanak örökséget.
Num 18:25 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 18:26 A lévitáknak pedig szólj, és mondd nekik: Ha beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, amit nektek adtam az ő részükről örökségetekbe; akkor áldozzatok belőle emelékáldozatot az Úrnak, tizedet a tizedből.
Num 18:27 És ez olyan emelékáldozatnak számít rátok nézve; mint a szérűről való gabona és a sajtóból való zsenge.
Num 18:28 Így áldozzatok ti is emelékáldozatot az Úrnak minden tizedeitekből, melyeket beszedtek Izráel fiaitól; és adjátok az Urat illető emelékáldozatot Áronnak, a papnak.
Num 18:29 Minden ajándékaitokból áldozzatok teljes emelékáldozatot az Úrnak; teljesen a legjavából, mint annak belőle kijáró szentséget.
Num 18:30 És mondd nekik: mikor megadtátok az adományáldozatot, a legjavát belőle, a többi úgy számít a lévitáknak, mintha a szérűről jött volna be, és mintha a sajtóból jött volna be.
Num 18:31 Tehát ehetitek azt bármely helyen, ti és házatok népe; mert bér az nektek a gyülekezet sátorában való munkát o k fejében.
Num 18:32 És nem vesztek magatokra bűnt miatta, ha megadjátok az adományáldozatot, a legjavát belőle; és Izráel fiainak szentségeit nem szentségtelenítitek meg, és így nem haltok meg.
Num 19:1 És szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
Num 19:2 Ez annak a tannak a törvénye, melyet az Úr parancsolt, mondván: Szólj Izráel fiainak, hogy hozzanak hozzád egy ép vörös tehenet, amelyikben nincs hiba, amelyet járom nem nyomott.
Num 19:3 És adjátok azt Eleázár papnak; aztán vigyék ki azt a táboron kívül és vágják le azt őelőtte.
Num 19:4 És vegyen Eleázár pap a véréből ujjával; és fecskendjen a gyülekezet sátorának eleje felé a véréből hétszer.
Num 19:5 Aztán égessék el a tehenet szemei előtt; bőrét, húsát és vérét ganéjával együtt égessék el.
Num 19:6 A pap pedig vegyen cédrusfát, izsópot és karmazsint; és dobja a tehén égésébe.
Num 19:7 Akkor mossa meg a ruháit a pap, és mossa meg a testét vízben, és azután menjen be a táborba; és legyen tisztátalan a pap estélig.
Num 19:8 Aki elégette azt, az is mossa meg ruháit vízben, és mossa meg a testét vízben; és legyen tisztátalan estélig.
Num 19:9 Egy tiszta férfi pedig gyűjtse össze a tehén hamvát, és tegye le a táboron kívül egy tiszta helyre; és legyen őrizetben Izráel fiainak közönsége számára elkülönítettség elleni víznek, bűnáldozat az.
Num 19:10 Az pedig, aki a tehén hamvát összegyűjtötte, mossa meg a ruháit; és legyen tisztátalan estélig. És Izráel fiainak, valamint a köztük tartózkodó jövevénynek örök törvény legyen:
Num 19:11 Aki halotthoz ér, bármely emberi holttesthez; hát tisztátalan legyen hét napig.
Num 19:12 Az ilyen végezzen vele tisztulási szertartást a harmadik napon és a hetedik napon, akkor tiszta lesz; ha pedig nem végez tisztulási szertartást a harmadik napon és a hetedik napon, nem lesz tiszta.
Num 19:13 Mindenki, aki halotthoz ér, annak az embernek a holttestéhez, aki meghalt, és nem végez tisztulási szertartást, az Úr hajlékát teszi tisztátalanná, tehát irtassék ki az a lélek Izráelből; mivel elkülönítettség elleni víz nem hintetett rá, tisztátalan legyen, még rajta van tisztátalansága. [6]
Num 19:14 Ez a tanítás, ha valaki meghal egy sátorban: mindenki, aki bemegy a sátorba, és mindenki, aki a sátorban van, tisztátalan legyen hét napig.
Num 19:15 Minden nyílt edény, melyen nincs lekötött fedél: tisztátalan.
Num 19:16 És mindenki, aki nyílt mezőn érint egy fegyver által elesettet vagy egy halottat vagy egy embercsontot vagy egy sírt: tisztátalan legyen hét napig.
Num 19:17 Az ilyen tisztátalan számára vegyenek az elégetett bűnáldozat hamvából; és tegyenek rá élő vizet egy edénybe.
Num 19:18 Aztán vegyen izsópot és mártsa a vízbe egy tiszta férfi, és fecskendezze a sátorra és mindazokra az edényekre és azokra a lelkekre, akik ott voltak; illetőleg arra, aki a csontot, vagy az elesettet, vagy a halottat, vagy a sírt érintette.
Num 19:19 Éspedig a harmadik napon és a hetedik napon fecskendezzen a tiszta a tisztátalanra; és a hetedik napon nyilvánítsa azt tisztának, az pedig mossa meg ruháit, mosódjék meg vízben és estére tiszta lesz.
Num 19:20 Aki pedig tisztátalanná lesz és nem tart így tisztulási szertartást, az a lélek irtassék ki a gyülekezetből; mert az Úr szentélyét tisztátalanná tette, elkülönítettség elleni víz nem hintetett reá, tisztátalan ő.
Num 19:21 És legyen nekik örök törvényül. Aki pedig fecskendi az elkülönítettség elleni vizet, mossa meg a ruháit; és aki hozzá ér az elkülönítettség elleni vízhez, tisztátalan legyen estélig.
Num 19:22 És minden, amihez a tisztátalan hozzá ér, tisztátalanná lesz; és amely lélek azt érinti, tisztátalan legyen estélig.
Num 20:1 Aztán Cin sivatagába érkeztek Izráel fiai, az egész közönség az első hónapban; és letelepedett a nép Kádesben. És ott halt meg Mirjám; és ott is temették el.
Num 20:2 És nem volt vize a közönségnek; és összegyülekeztek Mózes ellen és Áron ellen.
Num 20:3 És perlekedett a nép Mózessel, és azt mondták, mondván: Bárcsak meghaltunk volna, mikor testvéreink meghaltak az Úr előtt!
Num 20:4 Miért is hoztátok be az Úr gyülekezetét ebbe a sivatagba; hogy ott haljunk meg mi és barmaink?
Num 20:5 És miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból, hogy erre a rossz helyre vezessetek bennünket? Nem vetésnek, fügének, szőlőnek és gránátalmának helye ez, még inni való víz sincs.
Num 20:6 És bement Mózes és Áron a gyülekezet elől a gyülekezet sátorának ajtónyílásához, és arcra estek; és megjelent nekik az Úr dicsősége.
Num 20:7 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 20:8 Vedd e vesszőt és gyűjtsd össze a közönséget te és testvéred, Áron, és szóljatok a kősziklának szemeik előtt, hogy adja elő vizét; így fakassz nekik vizet a kősziklából és adj inni a közönségnek és barmainak.
Num 20:9 És elvette Mózes a vesszőt az Úr színe elől; amiképpen parancsolta neki.
Num 20:10 És összegyűjtötte Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé; és azt mondta nekik: Ide hallgassatok, ti lázadók, vajon ebből a kősziklából fogunk nektek vizet fakasztani?
Num 20:11 Ezzel felemelte Mózes a kezét és megütötte a kősziklát vesszejével kétszer; és sok víz jött ki, és ivott a közönség és barmaik.
Num 20:12 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek bennem, hogy megdicsőítettetek volna Izráel fiainak szemei előtt; ezért nem viszitek be ezt a gyülekezetet abba az országba, melyet nekik adtam.
Num 20:13 Ez Mé-Meribá, ahol Izráel fiai pereltek az Úrral; és megdicsőítette magát bennük.
Num 20:14 És követeket küldött Mózes Kádestől Edom királyához: Ezt mondja Izráel, a te testvéred: Te ismered mindazt a bajt, ami minket ért.
Num 20:15 Hogy atyáink lementek Egyiptomba, és Egyiptomban laktunk sok ideig; de mikor az egyiptomiak rosszul bántak velünk és atyáinkkal,
Num 20:16 az Úrhoz kiáltottunk, és meghallotta szavunkat, küldött egy angyalt, és kihozott bennünket Egyiptomból; és most Kádesben vagyunk, a határod szélén levő városban.
Num 20:17 Kérlek, hadd vonuljunk át országodon, nem vonulunk mezőn és szőlőn keresztül, és nem iszunk kútvizet; a király útján megyünk, nem térünk le sem jobbra, sem balra, míg át nem megyünk határodon.
Num 20:18 De azt mondta neki Edom: Ne vonulj rajtam keresztül; mert különben karddal vonulok ki ellened.
Num 20:19 Erre azt mondták neki Izráel fiai: Az országúton vonulunk fel, és ha vizedet isszuk, én és jószágaim, meg adom az árát; csak, nincs másról szó, gyalog hadd vonuljak át.
Num 20:20 De azt mondta: Nem vonulhatsz át; és kivonult ellene Edom tekintélyes néppel és erős kézzel.
Num 20:21 Miután Edom így vonakodott megadni Izráelnek a határán való átvonulást; tehát Izráel eltért tőle.
Num 20:22 És elindultak Kádesből, és elérkeztek Izráel fiai az egész közönség a Hór hegyére.
Num 20:23 És azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak a Hór hegyén; Edom országainak határán, mondván:
Num 20:24 Takaríttassék Áron az ő népeihez, mert nem megy be abba az országba, melyet Izráel fiainak adtam azért; mert nem engedtetek szavamnak Mé-Meribánál.
Num 20:25 Vedd Áront és fiát Eleázárt; és vidd fel őket a Hór hegyére.
Num 20:26 És vettesd le Áronnal ruháit és add rá azokat fiára Eleázárra; mert Áron az ő népeihez takaríttatik és meghal ott.
Num 20:27 És úgy tett Mózes, mint ahogyan az Úr parancsolta; és felmentek a Hór hegyére az egész közönség szemei előtt.
Num 20:28 És levettette Mózes Áronnal a ruháit, és ráadta azokat a fiára, Eleázárra, aztán meghalt Áron ott a hegy tetején; Mózes pedig és Eleázár lejött a hegyről.
Num 20:29 Mikor az egész közönség látta, hogy Áron meghalt; siratta Áront harminc napig Izráelnek egész háza.
Num 21:1 És meghallotta a kanaáni Arad királya, aki a Délvidéken lakott, hogy jön Izráel az Atárim útján; és megütközött Izráellel és foglyokat ejtett közülük.
Num 21:2 Erre Izráel fogadalmat tett az Úrnak, és azt mondta: Ha valóban a kezembe adod ezt a népet, akkor örök szentség alá vetem városaikat.
Num 21:3 És meghallgatta az Úr Izráel szavát, és kiszolgáltatta a kanaániakat, és örök szentség alá vetette őket és városaikat, és elnevezte azt a helyet Hormának.
Num 21:4 És elindultak a Hór hegyétől a Sástenger útján, hogy megkerüljék Edom földjét; és elcsüggedt a nép lelke az úton.
Num 21:5 És Isten ellen és Mózes ellen beszélt a nép: Miért hoztatok fel minket Egyiptomból meghalni a sivatagba; mert nincs kenyér és nincs víz, lelkünk pedig utálja ezt a hitvány kenyeret.
Num 21:6 Ekkor ráeresztette az Úr a népre a tüzes kígyókat és megmarták a népet; és sok nép meghalt Izráelből.
Num 21:7 Erre Mózeshez ment a nép és azt mondták: Bűnbe estünk, mert az Úr ellen beszéltünk és teellened, imádkozzál az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyót. Mikor imádkozott Mózes a népért,
Num 21:8 azt mondta az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak egy tüzes kígyót és tedd azt egy zászlórúdra; és lesz, hogy mindenki, aki meg van marva, ha arra ránéz, életben marad.
Num 21:9 És készített Mózes egy rézkígyót, és feltette azt a zászlórúdra; és történt, hogy ha megmart a kígyó valakit, és az rátekintett a rézkígyóra, életben maradt.
Num 21:10 Aztán elindultak Izráel fiai; és tábort ütöttek Obótban.
Num 21:11 És elindultak Obótból; és tábort ütöttek Ijjé Há-Abárimban, abban a sivatagban, mely Móáb előtt van napkelet felől.
Num 21:12 Onnét elindultak; és tábort ütöttek a Zered völgyében.
Num 21:13 És onnét elindultak és tábort ütöttek az Arnon túlsó partján, mely a sivatagban van, amely az emori határából jön ki; mert Arnon Móáb határa Móáb között és az emori között.
Num 21:14 Ezért mondják az Úr hadainak könyvében: Váhebet Szúfában, és a patakokat, Arnont.
Num 21:15 És a patakok lejtőjét, mely Ár fekvéséig nyúlik, És Móáb határára dől.
Num 21:16 És onnét Beérbe; ez az a kút, amit az Úr mondott Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, hogy adjak nekik vizet.
Num 21:17 Akkor énekelte Izráel ezt az éneket: Jöjj fel forrás, kiáltsatok neki:
Num 21:18 Kút, melyet fejedelmek ástak, a nép nemesei vájtak Kormánypálcával, botjaikkal. És Beérből Mattánába;
Num 21:19 és Mattánából Nahaliélbe; és Nahaliélből Bámótba;
Num 21:20 Bámótból pedig abba a völgybe, mely Móáb mezején van a Piszga csúcsánál; és a pusztaság színére tekint alá.
Num 21:21 És követeket küldött Izráel Szihonhoz, az emoriak királyához, mondván:
Num 21:22 Hadd vonuljak át országodon, nem térünk le mezőre, szőlőre, nem isszuk a kút vizét; a király útján megyünk, míg átvonulunk határodon.
Num 21:23 De nem engedte Szihon Izráelt az ő határán átvonulni, hanem összegyűjtötte Szihon egész népét és kivonult Izráel elé a sivatagba, és elment Jahácba; és hadakozott Izráellel.
Num 21:24 És megverte őt Izráel kardnak élével; és elfoglalta országát Arnontól Jabbókig, Ammon fiaiig, Ammon fiainak a határa ugyanis erős volt.
Num 21:25 És elvette Izráel mindezeket a városokat; és megtelepedett Izráel az emoriak minden városában, Hesbonban és minden leányvárosában.
Num 21:26 (Hesbon ugyanis Szihon városa volt, az emori királyé; ő tudniillik háborút viselt Móáb előbbi királyával, és elvette tőle egész országát Arnonig.)
Num 21:27 Ezért mondják a versmondók: Jertek Hesbonba, épüljön meg; És állíttassék fel Szihon városa.
Num 21:28 Mert tűz jött ki Hesbonból, Láng Szihon városából; Megemésztette Ar-Móábot, Arnon bámáinak baáljait.
Num 21:29 Jaj neked, Móáb, elvesztél Kámos népe! Fiait szökevényeknek adta, lányait fogságra (az emori királynak, Szihonnak)
Num 21:30 Elbuktattuk őket, elveszett Hesbon Dibonig; És pusztítottuk Nófahig, tűzzel Médebáig.
Num 21:31 Mikor Izráel az emoriak országában lakott,
Num 21:32 elküldött Mózes Jazért kikémlelni; aztán bevették leányvárosait, és kiűzte az emoriakat, akik ott voltak.
Num 21:33 Aztán megfordultak és felmentek a Básán útján; és kivonult Og, a Básán királya eléjük, ő és egész népe, háborúba, Edreibe.
Num 21:34 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert a kezedbe adom őt és egész népét és országát; és tégy vele úgy, mint Szihonnal, az emori királlyal tettél, aki Hesbonban lakott.
Num 21:35 És megverték őt és fiait, és egész népét úgy, hogy nem hagytak belőle maradékot; és birtokba vették országát.
Num 22:1 És elköltöztek Izráel fiai; és Móáb mezőségén ütöttek tábort, a jerikói Jordánon túl.
Num 22:2 Mikor látta Bálák, Cippór fia, mindazt, amit Izráel az emorival cselekedett;
Num 22:3 nagyon aggódott Móáb a nép miatt, mert olyan számos volt; és irtózott Móáb Izráel fiaitól.
Num 22:4 Akkor azt mondta Móáb Midján véneinek: Most felnyal ez a gyülekezet mindent körülöttünk, mint az ökör felnyalja a mező zöldjét. Bálák pedig, Cippór fia, Móáb királya volt abban az időben.
Num 22:5 És követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához az Eufrátesz melletti Petórba, az ő népe fiainak országába, hogy hívják el őt; mondván: íme egy nép jött ki Egyiptomból, íme elborította a föld színét, és velem átellenben lakik.
Num 22:6 Most azért jöjj el, kérlek, átkozd meg nekem ezt a népet, mert hatalmasabb nálam, talán meg tudjuk őt verni és elűzhetem az országból; mert tudom, akit megáldasz, áldott, és akit megátkozol, átkozott lesz.
Num 22:7 És elmentek Móáb vénei és Midján vénei, igézésdíj a kezükben; mikor megérkeztek Bálámhoz, elmondták neki Bálák szavait.
Num 22:8 És azt mondta nekik: Háljatok itt az éjjel, akkor meg adom nektek a feleletet aszerint, amint szólni fog hozzám az Úr; és ott maradtak Móáb főemberei Bálámnál.
Num 22:9 És bement Isten Bálámhoz; és azt mondta: Kik ezek az emberek nálad?
Num 22:10 És azt mondta Bálám az Istennek: Bálák, Cippór fia, Móáb királya küldött hozzám:
Num 22:11 Itt van az a nép, mely kijött Egyiptomból, és elborította a föld színét; most jöjj el, átkozd meg őt nekem, talán megvívhatok vele és elűzhetem őt.
Num 22:12 És azt mondta Isten Bálámnak: Ne menj el velük; ne átkozd meg azt a népet, mert az áldott.
Num 22:13 Mikor Bálám reggel felkelt, azt mondta Bálák főembereinek: Menjetek el hazátokba; mert megtagadta az Úr az engedélyt, hogy veletek menjek.
Num 22:14 És fölkeltek Móáb főemberei, és mikor megérkeztek Bálákhoz, azt mondták: Nem akart Bálám velünk jönni.
Num 22:15 Akkor Bálák ismét küldött főembereket, többet és tekintélyesebbet amazoknál.
Num 22:16 És mikor megérkeztek Bálámhoz, azt mondták neki: Ezt mondja Bálák, Cippór fia: Ne vonakodjál, kérlek, hozzám eljönni;
Num 22:17 mert tiszteletdíjjal igen megtisztellek, és mindent megteszek, amit nekem mondasz; csak jöjj el, kérlek, átkozd meg nekem ezt a népet.
Num 22:18 És felelt Bálám, és azt mondta Bálák szolgáinak: Ha nekem adná Bálák a házát ezüsttel és arannyal tele; nem léphetném át az Úrnak, az én Istenemnek szavát kicsit vagy nagyot művelvén.
Num 22:19 De most maradjatok itt, kérlek, ti is az éjjel; hogy megtudjam, mit beszél velem tovább az Úr.
Num 22:20 És bement Isten Bálámhoz éjjel, és azt mondta neki: Ha téged hívni jöttek a férfiak, kelj fel, eredj el velük; de csak azt cselekedd, amit mondani fogok neked.
Num 22:21 És felkelt Bálám reggel, megnyergelte szamarát; és elment Móáb főembereivel.
Num 22:22 És fellobbant Isten haragja, hogy ő elment, és odaállt az Úr angyala az útba ellensége gyanánt; míg ő szamarán nyargalt, és két legénye vele.
Num 22:23 Mikor látta a szamár, hogy az Úr angyala az útban áll, és kivont kard van a kezében, letért a szamár az útról, és ráment a mezőre; Bálám pedig megütötte a szamarat, hogy ráterelje az útra.
Num 22:24 Akkor felállt az Úr angyala a szőlők közt levő mély útba; kerítés innen és kerítés túl.
Num 22:25 Mikor látta a szamár az Úr angyalát, odaszorult a falhoz, és Bálám lábát a falhoz szorította; akkor az újra megütötte őt.
Num 22:26 Az Úr angyala pedig ismét továbbment és megállt egy szoros helyen, ahol nem volt út a kitérésre sem jobbra, sem balra.
Num 22:27 Mikor a szamár meglátta az Úr angyalát, lefeküdt Bálám alatt; erre úgy fellobbant Bálám haragja, hogy megütötte a szamarat botjával.
Num 22:28 Erre megnyitotta az Úr a szamár száját; és azt mondta Bálámnak: Mit tettem neked, hogy már háromszor megütöttél engem?
Num 22:29 És azt mondta Bálám a szamárnak: Azt, hogy csúfot űztél belőlem; bárcsak kard lett volna a kezemben, mert akkor megöltelek volna.
Num 22:30 És azt mondta a szamár Bálámnak: Nemde én vagyok neked az a szamarad, amelyiken nyargaltál, mióta vagy, a mai napig, vajon egyáltalán szokásom volt-e nekem veled így cselekedni? És azt mondta: Nem.
Num 22:31 Akkor megnyitotta az Úr Bálám szemét, és meglátta az Úr angyalát, hogy az útban áll, és kivont kard van a kezében; és meghajtotta magát és arcra borult.
Num 22:32 Az Úr angyala pedig azt mondta neki: Miért ütötted meg szamaradat már harmadszor? Lásd, én vonultam ki ellenség gyanánt, mert ez az út velem szembe rohan.
Num 22:33 Engem látott a szamár és énelőlem tért ki immár háromízben; ha ki nem tért volna előlem, akkor most téged már meg is öltelek volna, őt pedig életben hagytam volna.
Num 22:34 És azt mondta Bálám az Úr angyalának: Bűnbe estem, mert nem tudtam, hogy te álltál elébem az útba; most tehát, ha a te szemeidben rossz, kész vagyok visszatérni.
Num 22:35 Az Úr angyala pedig azt mondta Bálámnak: Eredj el ezekkel az emberekkel, csakhogy azt az igét szóld, amit én fogok hozzád szólani. Így ment el Bálám Bálák főembereivel.
Num 22:36 Mikor meghallotta Bálák, hogy megjött Bálám; kiment elébe Ír-Móábhoz, mely az arnoni határon van, Ami a határ legszélén van.
Num 22:37 És azt mondta Bálák Bálámnak: Nem de küldve küldtem hozzád, hogy hívjanak, miért nem jöttél hozzám? Vajon valóban nem tudnálak megtisztelni?
Num 22:38 És azt mondta Bálám Báláknak: íme eljöttem hozzád, most szólni vajon szólhatok-e hozzád valamit? Azt az igét, amit Isten a számba tesz, azt szólhatom.
Num 22:39 Aztán elment Bálám Bálákkal; és bementek Kirjat-Húcótba.
Num 22:40 És áldozott Bálák marhát és juhot; és küldött Bálámnak és azoknak a főembereknek, akik vele voltak.
Num 22:41 És történt reggel, hogy fogta Bálák Bálámot, és felvitte a Baál magaslatára; és onnét meglátta a népnek egyik szárnyát.
Num 23:1 És azt mondta Bálám Báláknak: Építs nekem itt hét oltárt; és készíts el nekem itt hét bikát és hét kost.
Num 23:2 És úgy tett Bálák, amiképpen Bálám szólt; és égő áldozatul megáldozott [Bálák és Bálám] egy bikát meg egy kost mindenik oltáron.
Num 23:3 És azt mondta Bálám Báláknak: Állj meg égő áldozatod mellett, én pedig elmegyek, talán szembejön velem az Úr, és bármit mutat nekem, annak a dolgát megjelentem néked; ezzel elment magában.
Num 23:4 Szembement Isten Bálámmal; és ő azt mondta neki: A hét oltárt elrendeztem és egy bikát meg egy kost áldoztam égő áldozatul mindenik oltáron.
Num 23:5 Akkor igét tett az Úr Bálám szájába; és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz; és így szólj.
Num 23:6 És visszatért hozzá, és íme égő áldozata mellett állt; ő és Móáb főemberei mind.
Num 23:7 Akkor elkezdte mondását, és mondta: Arámból hozatott engem Bálák Móáb királya kelet hegyeiről: Jer, átkozd meg nekem Jákóbot, Jer, átkozd el Izráelt!
Num 23:8 Mit átkozzam? Isten nem átkozta meg; Mit átkozzam el? Nem átkozta el az Úr.
Num 23:9 Mert sziklák tetejéről látom őt, és halmokról szemlélem őt: íme egy nép, mely magában lakik, és nemzetek közé nem számítja magát.
Num 23:10 Ki számlálja meg Jákób porát és Izráel negyedrészének számát? (Igazak halálával haljak meg én; és olyan végem legyen, mint neki.)
Num 23:11 Erre azt mondta Bálák Bálámnak: Mit tettél velem? Ellenségeimet megátkozni hoztalak téged ide, és íme valóságos áldást mondtál.
Num 23:12 És felelt és azt mondta: Nem de, amit az Úr a számba tesz, azt kell megtartanom, mikor szólok?
Num 23:13 És azt mondta neki Bálák: Jöjj velem, kérlek, egy másik helyre, ahonnét látni fogod őt (csakhogy egy szárnyát látod és nem az egészet látod); és átkozd meg őt nekem onnét.
Num 23:14 És elvitte őt az Őrmezőre a Piszga tetejére; és épített hét oltárt és egy bikát meg egy kost áldozott mindegyik oltáron égőáldozatul.
Num 23:15 És azt mondta Báláknak: Állj itt égő áldozatod mellett; én pedig találkozást fogadok amott.
Num 23:16 És szembement az Úr Bálámmal, és igét tett a szájába; aztán azt mondta: Eredj vissza Bálákhoz, és így szólj.
Num 23:17 Oda is ment hozzá, és íme ott állt égő áldozata mellett, és Móáb főemberei vele; és azt mondta neki Bálák: Mit szólt az Úr?
Num 23:18 Akkor elkezdte mondását, és mondta: Kelj fel, Bálák, és hallgass, Figyelj reám Cippór fia.
Num 23:19 Nem ember az Isten, hogy hazudjék; Sem ember fia, hogy valamit megbánjon. Mondott-e ő olyat, amit meg ne tett volna; Szólt-e, amit meg ne valósított volna?
Num 23:20 Íme azt vettem, hogy áldjak; Megáldotta, és én meg nem fordíthatom.
Num 23:21 Nem szemlélnek veszedelmet Jákóbban; és nem látnak nyomorúságot Izráelben. Az Úr, az ő Istene vele van, és királyt illető kÚrtzengés van benne
Num 23:22 Isten, aki kihozta őket Egyiptomból, Olyan neki, mint egy bölény szarva.
Num 23:23 Mert nincs bűvölés Jákób ellen, és nincs jövendölés Izráel ellen; [idejében meg szokta mondani Jákóbnak és Izráelnek, amit cselekedett Isten].
Num 23:24 Egy nép, mely mint nőoroszlán kel fel, és mint hím oroszlán emelkedik fel; Nem fekszik le, míg zsákmányt nem eszik, és megölöttek vérét nem issza.
Num 23:25 Erre azt mondta Bálák Bálámnak: Átkozni se átkozd őket, áldani se áldd meg őket.
Num 23:26 És felelt Bálám és azt mondta Báláknak: Nem szóltam-e neked, mondván: Mindenben azt cselekszem, amit az Úr szól?
Num 23:27 És azt mondta Bálák Bálámnak: Jer, kérlek, elviszlek egy másik helyre; talán tetszeni fog az Istennek, hogy onnét átkozd meg nekem őket.
Num 23:28 És elvitte Bálák Bálámot a Peór tetejére, mely a pusztaság színe fölött néz el.
Num 23:29 És azt mondta Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt; és készíts el nekem itt hét bikát és hét kost.
Num 23:30 És úgy tett Bálák, mint Bálám mondta; és áldozott egy bikát meg egy kost mindenik oltáron égő áldozatul.
Num 24:1 De mivel látta Bálám, hogy jó az Úr szemében, ha áldást mond Izráelre, nem ment, mint máskor, a bűvöletnek elébe; hanem a sivatagnak szögezte arcát.
Num 24:2 És mikor felemelte Bálám a szemeit, és látta Izráelt törzsenként letelepedve; reá szállt Isten lelke,
Num 24:3 és elkezdte mondását és mondta: Bálámnak, Beór fiának mondása, a behunyt szemű ember mondása;
Num 24:4 Az Isten szavait hallónak mondása. Aki a Mindenható látomását látja, Leborulva és nyitott szemekkel:
Num 24:5 Mily szépek a te sátoraid, Jákób; És a te hajlékaid, Izráel!
Num 24:6 Mint elterült patakvölgyek, mint kertek folyóvíz mellett; mint aloék, melyeket az Úr ültetett, mint cédrusok vizek mellett.
Num 24:7 Kiömlik a víz a vedréből, és vetése sok vízzel van; és feljebb lesz a királya Agagnál, és királysága emelkedett lesz.
Num 24:8 Isten, aki kihozta őt Egyiptomból, Olyan neki, mint egy bölény szarva: Nemzeteket eszik, ellenségeit és csontjaikat összetöri, és nyilaival általveri,
Num 24:9 Leguggolt, lefeküdt, mint egy hím oroszlán, és mint egy nőstény oroszlán, ki kelti fel? Áldottak, akik téged áldanak, Átkozottak, akik átkoznak.
Num 24:10 Erre fellobbant Bálák haragja Bálámra, és összecsapta kezeit; aztán azt mondta Bálák Bálámnak: Ellenségeimet megátkozni hívattalak téged, és íme valóságos áldást mondtál már háromszor.
Num 24:11 Most tehát fuss a helyedre; azt mondtam, hogy tiszteletdíjjal megtisztellek téged, de lám az Úr elütött téged a tisztelettől.
Num 24:12 És azt mondta Bálám Báláknak: Nemde követeidnek is, akiket hozzám küldtél, szóltam, mondván:
Num 24:13 Ha nekem adná Bálák a házát ezüsttel és arannyal tele, nem léphetném át az Úr szavát, jót vagy rosszat művelvén magamtól; amit szólni fog az Úr, azt szólom.
Num 24:14 Most pedig íme én elmegyek az én népemhez; jer tehát, hadd tárjam fel előtted, mit fog ez a nép tenni a te népeddel az utolsó időkben.
Num 24:15 Ezzel elkezdte mondását, és mondta: Bálámnak, Beór fiának mondása, a behunyt szemű ember mondása;
Num 24:16 Az Isten szavait hallónak mondása. És aki a Magasságosnak tudományát tudja; Aki a Mindenható látomását látja leborulva és nyitott szemekkel.
Num 24:17 Látom őt, de nem most, nézem őt, de nem közel; Csillag lép fel Jákóbból, királypálca kel fel Izráelből, és átüti Móáb oldalait, és letöri Sétnek minden fiát.
Num 24:18 És Edom öröksége lesz, és öröksége lesz Széir, az ő ellenségei: Izráel pedig hatalmas dolgot cselekszik;
Num 24:19 és Jákóbból fog uralkodni valaki, és elveszti a maradékot a városból.
Num 24:20 Mikor meglátta Amáleket, elkezdte mondását, és mondta: Nemzetek eleje Amálek, és utója a pusztulásnál van.
Num 24:21 Mikor meglátta a Kénit, elkezdte mondását és mondta: Mozdulatlanságban van lakhelyed, és kősziklára van rakva fészked:
Num 24:22 Hanem Kain pusztulása vár; Míglen Assúr fogságra visz téged.
Num 24:23 És elkezdte mondását és mondta: Jaj, aki akkor él, mikor Isten ezt megteszi!
Num 24:24 És hajók jönnek Kittim partjáról, és megalázzák Assúrt, és megalázzák Ebert; és az is a pusztulásnál van.
Num 24:25 Ezzel fölkelt Bálám és elment, visszatért az ő helyére; és Bálák is elment a maga útján.
Num 25:1 Mikor Izráel Sittimben lakott, elkezdett a nép paráználkodni Móáb leányaival.
Num 25:2 Meghívták a népet az ő isteneik vágóáldozataira; és a nép evett és leborult isteneik előtt.
Num 25:3 Miután így csatlakozott Izráel Baál Peórhoz; fellobbant az Úr haragja Izráelre.
Num 25:4 És azt mondta az Úr Mózesnek: Vedd a népnek minden vezetőjét, és akasztasd fel azokat az Úrnak a nap előtt; hogy térjen vissza az Úr haragjának heve Izráelről.
Num 25:5 Erre azt mondta Mózes Izráel bíráinak: Ölje meg mindenikőtök azokat az embereit, akik csatlakoztak Baál Peórhoz.
Num 25:6 És éppen ekkor érkezett meg egy Izráel fiai közül való férfi, és odavitte testvéreihez a midjáni asszonyt Mózes szemei előtt és Izráel fiai egész közönségének szemei előtt; amint azok a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál sírtak.
Num 25:7 Mikor ezt Pinhász, Eleázárnak, Áron pap fiának fia látta, felkelt a közönség közül, dárdát vett a kezébe,
Num 25:8 bement az izráeli férfi után a hálósátorba, és keresztülszúrta mindkettejüket, az izráeli férfit, és az asszonyt a hasán, erre megállt a csapás Izráel fiai között.
Num 25:9 És akik meghaltak a csapás miatt: huszonnégyezeren voltak.
Num 25:10 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 25:11 Pinhász, Áron pap fiának, Eleázárnak fia, visszatérítette haragomat Izráel fiairól azzal, hogy az én féltékenységem helyett ő állt helyt közöttük; és így nem pusztítottam ki Izráel fiait féltékenységemben.
Num 25:12 Ezért mondd: Ezennel neki adom szövetségemet teljesen;
Num 25:13 legyen az övé és őutána az ő magváé örök papság szövetségéül; annak fejében, hogy Istenének féltékenységét gyakorolta, és engesztelést végzett Izráel fiaiért.
Num 25:14 A megölt izráeli férfi neve pedig, aki a midjáni asszonnyal együtt öletett meg, Zimri, Szálu fia; a simeoniak egy őscsaládjának fejedelme.
Num 25:15 És a megölt midjáni asszony neve Kozbi, Cúr leánya; aki egy nemzetségnek, egy őscsaládnak a feje volt Midjánban.
Num 25:16 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 25:17 Támadjátok meg a midjániakat; és verjétek meg őket.
Num 25:18 Mert ők megtámadtak titeket ámításaikkal, amelyekkel elámítottak benneteket Peór dolgában; és nővérüknek, Kozbinak, egy midjáni fejedelem leányának dolgában, aki megöletett a Peór miatt való csapás napján.
Num 26:1 És történt a csapás után, hogy azt mondta az Úr Mózesnek és Eleázárnak, az Áron pap fiának, mondván:
Num 26:2 Vegyétek számba Izráel fiainak egész közönségét, húszévestől fogva és azon felül, őscsaládjaik szerint; mindenkit, aki hadköteles Izráelben.
Num 26:3 És szólt nekik Mózes és Eleázár, a pap, Móáb síkságain; a jerikói Jordán mellett, mondván:
Num 26:4 Húszévestől fogva és azon felül; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Tehát Izráel fiai, akik kijöttek Egyiptom országából:
Num 26:5 Rúben, Izráel elsőszülöttje. Rúben fiai: Hanok, a hanokiak nemzetsége; Pallutól a palluiak nemzetsége.
Num 26:6 Hecrontól a hecroniak nemzetsége; Karmitól a karmiak nemzetsége.
Num 26:7 Ezek a rúbeniek nemzetségei; és közülük szemlén volt negyvenháromezer és hétszázharminc.
Num 26:8 Pallu fiai pedig: Eliáb.
Num 26:9 És Eliáb fiai Nemuél, Dátán és Abirám; ez a Dátán és Abirám, a közönség hivatalosai voltak azok, akik rátámadtak Mózesre és Áronra a Kórah közönségében, mikor azok az Úrra támadtak:
Num 26:10 és megnyitotta a föld a száját és elnyelte őket és Kórahot, mikor a közönség meghalt; mikor a tűz megemésztett kétszázötven férfit úgy, hogy intő jellé lettek.
Num 26:11 De Kórah fiai nem haltak meg.
Num 26:12 Simeon fiai nemzetségeik szerint: Nemuéltől a nemuéliek nemzetsége, Jámintól a jáminiak nemzetsége; Jákintól a jákiniak nemzetsége.
Num 26:13 Zerahtól a zerahiak nemzetsége; Saultól a sauliak nemzetsége.
Num 26:14 Ezek a simeoni nemzetségek: huszonkétezer és kétszáz.
Num 26:15 Gád fiai nemzetségeik szerint: Cefontól a cefoniak nemzetsége, Haggitól a haggiak nemzetsége; Súnitól a súniak nemzetsége.
Num 26:16 Oznitól az ozniak nemzetsége; Eritől az ériek nemzetsége.
Num 26:17 Aródtól az aródiak nemzetsége; Arélitől az aréliek nemzetsége.
Num 26:18 Ezek Gád fiainak nemzetségei aszerint, amint szemlére álltak: negyvenezer és ötszáz.
Num 26:19 Júda fiai: Ér és Onán; és meghalt Ér és Onán a Kanaán földén.
Num 26:20 És Júda fiai voltak nemzetségeik szerint: Sélától a sélániak nemzetsége, Pérectől a parciak nemzetsége; Zerahtól a zarhiak nemzetsége.
Num 26:21 Pérec fiai pedig voltak Hecrontól a hecroniak nemzetsége; Hámultól a hámuliak nemzetsége.
Num 26:22 Ezek Júda nemzetségei aszerint, amint szemlére álltak: hetvenhatezer és ötszáz.
Num 26:23 Izsakhár fiai nemzetségeik szerint: Tóla, a tólaiak nemzetsége; Puvvától a púniak nemzetsége.
Num 26:24 Jásubtól a jásubiak nemzetsége; Simrontól a simroniak nemzetsége.
Num 26:25 Ezek Izsakhár nemzetségei aszerint, amint szemlére álltak: hatvannégyezer és háromszáz.
Num 26:26 Zebulon fiai nemzetségeik szerint: Szeredtől a szárdiak nemzetsége, Elontól az éloniak nemzetsége; Jahleéltől a jahleéliek nemzetsége.
Num 26:27 Ezek a zebuloniak nemzetségei aszerint, amint szemlére álltak: hatvanezer és ötszáz.
Num 26:28 József fiai nemzetségeik szerint: Manassé és Efraim.
Num 26:29 Manassé fiai Mákirtól a mákiriak nemzetsége; és Mákir fia volt Gileád; Gileádtól a gileádiak nemzetsége.
Num 26:30 Ezek Gileád fiai, Jézer, a jezriek nemzetsége; Hélektől a helkiek nemzetsége.
Num 26:31 És Aszriél, az aszriéliek nemzetsége; és Sekem, a sikemiek nemzetsége.
Num 26:32 És Semidá, a semidámiak nemzetsége; és Héfer, a hefriek nemzetsége.
Num 26:33 Celofhádnak, Héfer fiának pedig nem voltak fiai, hanem leányai; és Celofhád leányainak nevei Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá.
Num 26:34 Ezek Manassé nemzetségei; és közülük szemlére álltak ötvenkétezer és hétszázan.
Num 26:35 Ezek Efraim fiai nemzetségeik szerint: Sutelahtól a sutalhi nemzetség, Békertől a bakriak nemzetsége; Tahantól a tahaniak nemzetsége.
Num 26:36 És ezek Sutelah fiai: Erántól az érániak nemzetsége.
Num 26:37 Ezek Efraim fiainak nemzetségei aszerint, amint szemlére álltak, harminckétezer és ötszáz; ezek József fiai nemzetségeik szerint.
Num 26:38 Benjámin fiai nemzetségeik szerint: Belától a baliak nemzetsége, Asbéltől az asbéliek nemzetsége; Ahirámtól az ahirámiak nemzetsége.
Num 26:39 Sefufámtól a sufámiak nemzetsége; Húfámtól a húfámiak nemzetsége.
Num 26:40 Bela fiai pedig Árd és Naamán; [Árdtól] az ardiak nemzetsége. Naamántól a naamániak nemzetsége.
Num 26:41 Ezek Benjámin fiai nemzetségeik szerint; és közülük szemlére álltak negyvenötezer és hatszázan.
Num 26:42 Ezek Dán fiai nemzetségeik szerint: Suhámtól a suhámiak nemzetsége; ezek Dán nemzetségei nemzetségeik szerint.
Num 26:43 A suhámiak minden nemzetsége aszerint, amint szemlére állt: hatvannégyezer és négyszáz.
Num 26:44 Áser fiai nemzetségeik szerint: Jimnától a jimnaiak nemzetsége, Jisvitől a jisviek nemzetsége;
Num 26:45 Beriától a beriiek nemzetsége. Beriá fiaitól, Hébertől a hebriek nemzetsége; Malkiéltől a malkiéliek nemzetsége.
Num 26:46 Áser leányának a neve pedig Szerah volt.
Num 26:47 Ezek Áser fiainak nemzetségei, aszerint amint szemlére álltak: ötvenháromezer és négyszáz.
Num 26:48 Naftali fiai nemzetségeik szerint: Jahceéltől a jahceéliek nemzetsége; Gúnitól a gúniak nemzetsége.
Num 26:49 Jécertől a jicriek nemzetsége; Sillémtől a sillémiek nemzetsége.
Num 26:50 Ezek Naftali nemzetségei nemzetségeik szerint; és közülük szemlére állt negyvenötezer és négyszáz.
Num 26:51 Ezek azok, akik Izráel fiai közül szemlére álltak: hatszázegyezer-hétszázharminc.
Num 26:52 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 26:53 Ezek között osztassék fel a föld örökségül nevek száma szerint.
Num 26:54 A nagyobb számúnak adj nagyobb örökséget, a kisebb számúnak adj kisebb örökséget; mindeniknek aszerint adassék ki öröksége, ahányan belőle szemlén voltak.
Num 26:55 Csakhogy sorsvetéssel kell elosztani a földet; ősi törzseik nevei szerint kapjanak örökséget.
Num 26:56 A sorsvetés szerint kell kiosztani örökségét; nagyszámú és kevésszámú között.
Num 26:57 Ezek pedig azok, akik a léviták közül voltak szemlén nemzetségeik szerint: Gérsontól a gersoniak nemzetsége, Keháttól a kehátiak nemzetsége; Meráritól a meráriták nemzetsége.
Num 26:58 Ezek Lévi nemzetségei: a libniek nemzetsége, a hebroniak nemzetsége, a mahliak nemzetsége, a músiak nemzetsége, a kórahiak nemzetsége. És Kehátnak a fia lett Amrám;
Num 26:59 és Amrám feleségének a neve volt Jókebed, Lévi leánya, aki Lévinek Egyiptomban született; és szülte Amrámnak Áront, Mózest és nővérüket, Mirjámot.
Num 26:60 És Áronnak született Nadáb és Abihú; Eleázár és Itámár.
Num 26:61 De Nádáb és Abihú meghalt; mikor illetéktelen tüzet ajánlottak fel az Úr előtt.
Num 26:62 És akik közülük szemlén álltak, huszonháromezeren voltak, minden férfi, egyhónapostól fogva és azon felül; őket ugyanis nem Izráel fiai között állították szemlére, mert nekik nem adtak örökséget Izráel fiai között.
Num 26:63 Ezek azok, akik szemlén voltak Mózes előtt és Eleázár pap előtt; akik szemlére állították Izráel fiait Móáb síkságain a jerikói Jordán mellett.
Num 26:64 De ezek között nem volt senki azok közül, akik Mózes előtt és Áron előtt voltak szemlén; akik a Szináj sivatagában állították szemlére Izráel fiait;
Num 26:65 azokról ugyanis meg mondta az Úr, hogy feltétlenül meghalnak a sivatagban; nem is maradt belőlük senki, csak Káleb, Jefunne fia, és Józsué, Nún fia.
Num 27:1 És előálltak Celofhádnak, Héfer fiának leányai, aki Manassé Mákir fiának, Gileádnak a fia volt, a József fiának Manassénak a nemzetségeiből; leányainak pedig ezek a nevei: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá.
Num 27:2 És megálltak Mózes előtt és Eleázár pap előtt, valamint a fejedelmek és az egész közönség előtt; a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál mondván:
Num 27:3 A mi atyánk meghalt a sivatagban, de ő nem volt benne abban a közönségben, mely az Úr ellen gyűlt össze a Kórah közönségében; hanem a maga bűnében halt meg. Fiai pedig nem voltak neki.
Num 27:4 Miért töröltessék ki atyánk neve az ő nemzetségéből, amiért nincsen fia? Adj nekünk birtokot atyánk testvérei között.
Num 27:5 És Mózes az Úr elé vitte ügyüket;
Num 27:6 az Úr pedig azt mondta Mózesnek, mondván:
Num 27:7 Helyesen beszélnek Celofhád leányai, tényleg adj nekik örökségi birtokot atyjuk testvérei között; és szállítsd át rájuk atyjuk örökségét.
Num 27:8 Izráel fiainak pedig szólj, mondván: Ha valaki meghal és fia nincs neki, akkor szállítsátok át örökségét a leányára.
Num 27:9 És ha nincs neki leánya; akkor adjátok örökségét a testvéreinek.
Num 27:10 És ha testvérei sincsenek; akkor adjátok örökségét atyja testvéreinek.
Num 27:11 Ha pedig atyjának sincsenek testvérei, akkor adjátok örökségét az ő nemzetségéből hozzá legközelebb való vérrokonának, hogy vegye azt birtokba; és ez legyen Izráel fiainak ítélet-törvényéül, amiképpen parancsolta az Úr Mózesnek.
Num 27:12 És azt mondta az Úr Mózesnek, mondván: Menj fel erre az Abárim hegyére; hogy lásd meg azt az országot, melyet Izráel fiainak adtam.
Num 27:13 És mikor azt láttad, te is népeidhez takaríttatol; amiképpen oda takaríttatott Áron, a te testvéred.
Num 27:14 Mivelhogy nem engedtetek szavamnak Cin sivatagában, mikor a közönség perelt, hogy dicsőítettetek volna engem a vízzel szemeik előtt. Ez a kádesi Mé-Meribá a Cin sivatagában.
Num 27:15 És szólt Mózes az Úrhoz, mondván:
Num 27:16 Rendeljen az Úr, minden test lelkének Istene, egy férfiút a közönség fölé,
Num 27:17 aki kimenjen előttük és aki bejöjjön előttük, aki kivezesse őket és aki bevezesse őket; hogy ne legyen az Úr közönsége olyan, mint a juhok, akiknek nincs pásztoruk.
Num 27:18 És azt mondta az Úr Mózesnek: Vedd maga d mellé Józsuét, a Nún fiát, egy férfit, akiben van lélek; és tedd reá a kezedet.
Num 27:19 És állítsd őt Eleázár pap elé és a közönség elé; és adj neki megbízatást a szemeik előtt.
Num 27:20 És tégy reá a te fenségedből; hogy hallgasson rá Izráel fiainak egész közönsége.
Num 27:21 De neki Eleázár pap elé kell majd állnia, hogy az tegyen érte kérdést az Urim ítélete által az Úr előtt; az ő szavára menjenek ki és az ő szavára jöjjenek be ő és vele Izráel fiai mind, általában az egész közönség.
Num 27:22 És úgy tett Mózes, mint ahogyan az Úr parancsolta neki: azaz fogta Józsuét és Eleázár pap elé állította őt, és az egész közönség elé;
Num 27:23 és reá tette a kezeit és megbízatást adott neki; amiképpen parancsolta az Úr Mózes által.
Num 28:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 28:2 Adj parancsot Izráel fiainak és mondd nekik: Áldozati ajándékomat, nekem kedves illatul való tűzáldozati kenyeremet megtartsátok, a maga kitűzött idejében felajánlván nekem.
Num 28:3 Mondd meg tehát nekik: Ez az a tűzáldozat, melyet fel kell ajánlanotok az Úrnak: egyéves hibátlan bárányt, kettőt naponként égő áldozatul folytonosan.
Num 28:4 Az egyik bárányt reggel készítsd el; a másik bárányt pedig napszálltakor készítsd el.
Num 28:5 És egytized efa lisztlángot ételáldozatnak; elegyítve egynegyed hin zúzott olajjal.
Num 28:6 Folytonos égő áldozatul, amely a Szináj hegyén készült kedves illatnak tűzáldozatul az Úrnak. [38]
Num 28:7 És hozzá való italáldozatul egynegyed hint egy bárányhoz; a szentélyben önts italáldozatot részegítő italból az Úrnak.
Num 28:8 A másik bárányt pedig készítsd el napszálltakor; olyan ételáldozattal, mint reggel, és a hozzá való italáldozattal készítsd el kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak.
Num 28:9 A szombat napján pedig két egyéves hibátlan bárányt; és két tized lisztlángot ételáldozatul, megelegyítve olajjal, és a hozzá való italáldozatot.
Num 28:10 Szombati égő áldozatul minden szombaton; a folytonos égő áldozat és a hozzá való italáldozat mellett.
Num 28:11 És hónapjaitok kezdetén ajánljatok fel égő áldozatul az Úrnak két fiatal bikát és egy kost, hét hibátlan egyéves bárányt.
Num 28:12 És háromtized lisztlángot ételáldozatul, megelegyítve olajjal, egy bikához; és kéttized lisztlángot ételáldozatul, megelegyített olajjal, egy koshoz.
Num 28:13 És egy-egy tized lisztlángot ételáldozatul, megelegyítve olajjal, egy-egy bárányhoz: égő áldozatul, kedves illatul, tűzáldozatul az Úrnak.
Num 28:14 Hozzájuk pedig italáldozat fél hin bor legyen egy bikához, egyharmad hin egy koshoz, és egynegyed hin egy bárányhoz: ez a havonkénti égő áldozat minden hónapban, az esztendő hónapjai szerint.
Num 28:15 Egy kecskebak pedig bűnáldozatul készíttessék el az Úrnak a folytonos égő áldozat és a hozzá való italáldozat mellett.
Num 28:16 És az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján: pászka az Úrnak.
Num 28:17 Tizenötödik napján pedig ennek a hónap n a k ünnep: hét napon át kovásztalan kenyeret kell enni.
Num 28:18 Az első napon szent gyülekezés; semmi szolgai munkát ne tegyetek.
Num 28:19 És tűzáldozatul égő áldozatot ajánljatok fel az Úrnak: két fiatal bikát és egy kost, és hét egyéves bárányt, hibátlanokat adjatok. [8]
Num 28:20 Hozzájuk való ételáldozatul pedig olajjal elegyített lisztlángot; egy bikához háromtizedet, egy koshoz pedig két tizedet készítsetek.
Num 28:21 Egy-egy tizedet készíts egy bárányhoz; mind a hét bárányhoz.
Num 28:22 Továbbá egy bűnáldozati bakot; engesztelési szertartást végezni értetek.
Num 28:23 A reggeli égő áldozaton kívül, mely a folytonos égő áldozatnak számít; készítsétek el ezeket.
Num 28:24 Mint ezeket, úgy készítsetek minden n a p hét napon át kenyér gyanánt kedves illatú tűzáldozatot az Úrnak; a folytonos égő áldozat és a hozzá való italáldozat mellett kell elkészíteni.
Num 28:25 A hetedik napon pedig szent gyülekezéstek legyen; semmi szolgai munkát ne tegyetek.
Num 28:26 A zsengék napján, mikor új ételáldozatot ajánlotok fel az Úrnak a ti heteitekkor: szent gyülekezéstek legyen, semmi szolgai munkát ne tegyetek.
Num 28:27 És ajánljatok fel égő áldozatot kedves illatul az Úrnak: két fiatal bikát, egy kost, hét egyéves bárányt.
Num 28:28 És hozzájuk ételáldozatul lisztlángot olajjal elegyítve; háromtizedet egy bikához, kéttizedet egy koshoz.
Num 28:29 Egy-egy tizedet egy bárányhoz; mind a hét bárányhoz.
Num 28:30 Egy kecskebakot; engesztelési szertartást végezni értetek.
Num 28:31 A folytonos égő áldozaton és a hozzá való étel áldozaton kívül, valamint a hozzájuk való italáldozatokon kívül készítsétek el; hibátlanokat adjatok.
Num 29:1 És a hetedik hónapban, a hónap elsején szent gyülekezéstek legyen, semmi szolgai munkát ne tegyetek; kÚrtzengés napja legyen nektek.
Num 29:2 És készítsetek égő áldozatot kedves illatul az Úrnak: egy fiatal bikát, egy kost, hét egyéves bárányt, hibátlanokat.
Num 29:3 Hozzájuk való ételáldozatul pedig olajjal elegyített lisztlángot; háromtizedet a bikához, kéttizedet a koshoz.
Num 29:4 Egy-egy tizedet pedig egy bárányhoz; mind a hét bárányhoz.
Num 29:5 És egy kecskebakot bűnáldozatnak; engesztelési szertartást végezni értetek.
Num 29:6 Az újholdi égő áldozaton és ételáldozatán, és a folytonos égő áldozaton és annak ételáldozatán kívül, valamint a hozzájuk való szabályszerű italáldozatokon kívül kedves illatnak tűzáldozatul az Úrnak.
Num 29:7 És ennek a hetedik hónapnak a tizedikén szent gyülekezéstek legyen és böjtöljetek; semmi munkát ne tegyetek.
Num 29:8 És ajánljatok fel égő áldozatot az Úrnak kedves illatul: egy fiatal bikát, egy kost, hét egyéves bárányt, hibátlanokat adjatok.
Num 29:9 Hozzájuk való ételáldozatnak pedig olajjal elegyített lisztlángot; háromtizedet a bikához, kéttizedet egy koshoz.
Num 29:10 Egy-egy tizedet egy bárányhoz; mind a hét bárányhoz.
Num 29:11 Egy kecskebakot bűnáldozatul; az engesztelési bűnáldozaton és a folytonos égő áldozaton és ételáldozatán kívül, valamint a hozzájuk való italáldozatokon kívül.
Num 29:12 A tizenötödik napján pedig a hetedik hónapnak szent gyülekezéstek legyen, semmi szolgai munkát ne tegyetek; hanem üljetek ünnepet az Úrnak hét napon át.
Num 29:13 És ajánljatok fel égő áldozatot tűzáldozatnak kedves illatul az Úrnak: tizenhárom fiatal bikát, két kost, tizennégy egyéves bárányt, hibátlanok legyenek.
Num 29:14 És hozzájuk ételáldozatul olajjal elegyített lisztlángot: háromtizedet egy bikára, mind a tizenhárom bikánál, kéttizedet egy kosra, mind a két kosnál.
Num 29:15 És egy-egy tizedet egy bárányra; mind a tizennégy báránynál.
Num 29:16 És egy kecskebak bűnáldozatul; a folytonos égő áldozaton, a hozzá való ételáldozaton és italáldozaton kívül.
Num 29:17 És a második napon tizenkét fiatal bikát, két kost; tizennégy egyéves hibátlan bárányt.
Num 29:18 És hozzájuk való ételáldozatot és italáldozatot a bikákhoz, a kosokhoz és a bárányokhoz számuknak megfelelően a szokás szerint.
Num 29:19 És egy kecskebakot bűnáldozatul; a folytonos égő áldozaton, a hozzá való ételáldozaton és italáldozatokon kívül.
Num 29:20 És a harmadik napon tizenegy bikát, két kost; tizennégy egyéves hibátlan bárányt.
Num 29:21 És a hozzájuk való ételáldozatot és italáldozatot a bikákhoz, a kosokhoz és a bárányokhoz számuknak megfelelően a szokás szerint.
Num 29:22 És egy bűnáldozati bakot; a folytonos égő áldozaton és a hozzá való ételáldozaton és italáldozaton kívül.
Num 29:23 És a negyedik napon tíz bikát, két kost; tizennégy egyéves hibátlan bárányt.
Num 29:24 A hozzájuk való ételáldozatot és italáldozatot a bikákhoz, a kosokhoz és a bárányokhoz számuknak megfelelően a szokás szerint.
Num 29:25 És egy kecskebakot bűnáldozatul; a folytonos égő áldozaton, a hozzá való ételáldozaton és italáldozaton kívül.
Num 29:26 És az ötödik napon kilenc bikát, két kost; tizennégy egyéves hibátlan bárányt.
Num 29:27 És a hozzájuk való ételáldozatot és italáldozatot a bikákhoz, a kosokhoz és a bárányokhoz számuknak megfelelően a szokás szerint.
Num 29:28 És egy bűnáldozati bakot; a folytonos égő áldozaton és a hozzá való ételáldozaton és italáldozaton kívül.
Num 29:29 És a hatodik napon nyolc bikát, két kost; tizennégy egyéves hibátlan bárányt.
Num 29:30 És a hozzájuk való ételáldozatot és italáldozatot a bikákhoz, a kosokhoz és a bárányokhoz számuknak megfelelően a szokás szerint.
Num 29:31 És egy bűnáldozati bakot; a folytonos égő áldozaton, a hozzá való ételáldozaton és italáldozaton kívül.
Num 29:32 És a hetedik napon hét bikát, két kost; tizennégy egyéves hibátlan bárányt.
Num 29:33 És a hozzájuk való ételáldozatot és italáldozatot a bikákhoz, a kosokhoz és a bárányokhoz számuknak megfelelően a szokás szerint.
Num 29:34 És egy bűnáldozati bakot; a folytonos égő áldozaton, a hozzá való ételáldozaton és italáldozaton kívül.
Num 29:35 A nyolcadik napon gyülekezeti ünnepetek legyen; semmi szolgai munkát ne tegyetek.
Num 29:36 Hanem ajánljatok fel égő áldozatot tűzáldozatnak kedves illatul az Úrnak: egy bikát, egy kost, hét egyéves hibátlan bárányt.
Num 29:37 A hozzájuk való ételáldozatot és italáldozatot a bikához, a koshoz és a bárányokhoz számuknak megfelelően a szokás szerint.
Num 29:38 És egy bűnáldozati bakot; a folytonos égő áldozaton és a hozzá való ételáldozaton és italáldozaton kívül.
Num 29:39 Ezeket készítsétek el az Úrnak ünnepnapjaitokon; a ti fogadalomból és szabad ajándékból való égő áldozataitokon, ételáldozataitokon, italáldozataitokon és visszafizetési áldozataitokon kívül.
Num 29:40 És Mózes meg mondta Izráel fiainak egészen úgy, amint parancsolta az Úr Mózesnek.
Num 30:1 És szólt Mózes Izráel fiai törzsfőinek, mondván: Ez az a beszéd, melyet parancsolt az Úr:
Num 30:2 Ha valaki valamit fogadalommal fogad az Úrnak, vagy esküvel esküszik, hogy valamitől megtartóztatja magát, ne szegje meg a szavát: egészen úgy cselekedjék, amint kijött a száján.
Num 30:3 Ha pedig nő fogad fogadalmat az Úrnak; vagy kötelezi magát valami megtartóztatásra atyja házában, leány korában,
Num 30:4 ha atyja hallja fogadalmát vagy megtartóztatását, amit magára vett, és elhallgatja atyja: akkor megálljon minden fogadalma, és mind az a megtartóztatás, amire kötelezte magát, megálljon.
Num 30:5 Ha pedig atyja megtagadja beleegyezését, amely nap meghallja, sem fogadalma, sem megtartóztatása, amire kötelezte magát, ne álljon meg; és az Úr megbocsát neki, mert megtagadta az atyja beleegyezését.
Num 30:6 És ha férjhez megy, míg fogadalmai rajta vannak; vagy ajkainak egy elhamarkodott szava, mellyel valami megtartóztatást vett magára:
Num 30:7 ha férje meghallja, és elhallgatja neki, amely napon meghallotta; akkor álljanak meg fogadalmai, és megtartóztatásai, amelyekre magát kötelezte, álljanak meg.
Num 30:8 Ha azonban a férje, amely nap hallja, megtagadja tőle beleegyezését; ezzel feloldja fogadalmát, mely rajta volt, és ajkainak elhamarkodott szavát, mellyel megtartóztatásra kötelezte magát: az Úr pedig megbocsát neki.
Num 30:9 De özvegy vagy elvált nő fogadalma; mindaz, amire kötelezte magát, megáll rajta.
Num 30:10 És ha férje házában tett fogadalmat, vagy kötelezte magát valami megtartóztatásra esküvéssel,
Num 30:11 és meghallja a férje és elhallgatja neki, nem tagadja meg tőle beleegyezését; akkor megáll minden fogadalma, és minden megtartóztatás, amire kötelezte magát, megáll.
Num 30:12 Ha azonban kifejezetten felbontja azokat férje, amely napon meghallotta; semmi, Ami ajkain kijött, akár fogadalmai, akár megtartóztatásra való elkötelezettsége, nem áll meg: férje felbontotta azokat, és az Úr megbocsát neki.
Num 30:13 Minden fogadalmat és minden önsanyargatásra vonatkozó megtartóztatási esküt a férj megerősíthet és a férj felbonthat.
Num 30:14 De ha tényleg elhallgatja neki a férje egy napról másnapra, akkor megerősíti minden fogadalmát vagy minden megtartóztatását, mely rajta van, megerősítette azokat, mert elhallgatta neki, amely napon hallotta.
Num 30:15 Ha pedig kifejezetten felbontja azokat, miután meghallotta; akkor magára veszi az asszony bűnét.
Num 30:16 Ezek azok a törvények, melyeket Mózesnek parancsolt az Úr férj és felesége között; atya és leánya között, míg leány korában atyja házában van.
Num 31:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 31:2 Áldd meg Izráel fiainak bosszúját a midjániakon; aztán takaríttassál népedhez.
Num 31:3 És szólt Mózes a néphez, mondván: Fegyverezzetek fel közületek férfiakat a hadra; hogy menjenek Midjánra, az Úr bosszúját kitölteni Midjánon.
Num 31:4 Ezeret egy törzsből, ezeret egy törzsből; Izráel minden törzséből küldjetek a hadba.
Num 31:5 És adtak Izráel nemzetségei törzsenként ezeret; tizenkétezer hadba vonulót.
Num 31:6 Mózes pedig elküldte őket; törzsenként ezeret, a hadba; velük Pinhászt is, Eleázár pap fiát, a hadba, és a szent edények és a riadókÚrtök az ő kezében voltak.
Num 31:7 És hadakoztak Midján ellen, mint ahogyan az Úr parancsolta Mózesnek; és megöltek minden férfit.
Num 31:8 Midján királyait is megölték elejtettjeik tetejébe, Evit, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát, Midján öt királyát; Bálámot, a Beór fiát is megölték karddal.
Num 31:9 Midján asszonyait és kicsinyeiket pedig fogságba vitték Izráel fiai; és minden barmukat, minden jószágukat és egész vagyonukat elzsákmányolták.
Num 31:10 Városaikat pedig lakhelyeiken mind, és sátorfalvaikat mind felégették tűzzel.
Num 31:11 És vették az összes martalékot és az összes ragadományt, embert és barmot;
Num 31:12 és elvitték Mózeshez és Eleázár paphoz és Izráel fiainak közönségéhez a foglyokat, a ragadományt és a martalékot a táborba; Móáb síkságára, mely a jerikói Jordánnál van.
Num 31:13 És kiment eléjük Mózes és Eleázár pap és a közönség fejedelmei mind: a táboron kívül.
Num 31:14 És Mózes haragudott a sereg elöljáróira; az ezredparancsnokokra és a századparancsnokokra, akik a hadjáratból megjöttek.
Num 31:15 És azt mondta nekik Mózes: Hát életben hagytatok minden nőt?
Num 31:16 Hiszen ők voltak Bálám szavára Izráel fiainak kötelességszegés elkövetésére [csábítók] a Peór dologban; úgyhogy a csapás jött az Úr közönségére!
Num 31:17 Most azért öljetek meg minden fineműt a kicsinyek között; és minden nőt, aki férfit ismer férfiúval való hálás tekintetében, megöljetek.
Num 31:18 De mindazokat a nőnemen levő kicsinyeket, akik nem ismernek férfival hálást, hagyjátok élve magatoknak.
Num 31:19 Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig; mindenki, aki megölt valakit, és mindenki, aki hullához ért, vessétek magatokat tisztulási szertartás alá a harmadik napon és a hetedik napon, ti és foglyaitok.
Num 31:20 És minden ruhával, minden bőr holmival, minden kecskeszőr készítménnyel és minden faedénnyel végezzetek tisztulási szertartást.
Num 31:21 És azt mondta Eleázár pap a sereg embereinek, akik elmentek a háborúba: Ez a tanítás törvénye, melyet parancsolt az Úr Mózesnek.
Num 31:22 Csak az aranyat és az ezüstöt; a rezet, a vasat, az ónt és az ólmot;
Num 31:23 mindazt a dolgot, ami állja a tüzet, vigyétek át a tűzön, és tiszta lesz, csak elkülönítettség elleni vízzel tisztulási szertartást kell vele tartani; mindazt pedig, ami nem állja a tüzet, a vízen vigyétek át.
Num 31:24 És a hetedik napon mossátok meg ruháitokat, akkor tiszták lesztek; azután bemehettek a táborba.
Num 31:25 És azt mondta az Úr Mózesnek, mondván:
Num 31:26 Vedd számba az emberben és baromban elhurcolt ragadományt; te és Eleázár pap és a közönség családfői.
Num 31:27 És felezd meg a ragadományt a harcolók közt, akik ki voltak vonulva a hadba; és az egész közönség közt.
Num 31:28 És végy be adóba az Úrnak a harcoló férfiaktól, akik ki voltak vonulva a hadba, egy élőt minden ötszázból; az emberből, a marhából, a szamarakból és a juhokból.
Num 31:29 Az őket illető felerészből vegyétek el; és add át Eleázár papnak emelékáldozatul az Úr részére.
Num 31:30 Az Izráel fiaira eső felerészből pedig végy egyet, kisorsolva minden ötvenből, az emberből, a marhából, a szamarakból és a juhokból, minden baromból; és azokat add a lévitáknak, akik az Úr hajlékának szolgálatát látják el.
Num 31:31 És úgy tett Mózes és Eleázár pap, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Num 31:32 És lett a ragadomány, ami megmaradt abból a zsákmányból, amit a hadi nép rabolt: juh hatszázhetvenötezer;
Num 31:33 marha hetvenkétezer;
Num 31:34 szamár hatvanegyezer;
Num 31:35 és emberi lélek olyan nőkből, akik nem ismertek férfival hálást; összesen harminckétezer lélek.
Num 31:36 Volt tehát a fele azoknak a része, akik ki voltak vonulva a hadba, szám szerint háromszázharminchétezer és ötszáz juh;
Num 31:37 az Úrnak való adó pedig volt a juhból: hatszáz és hetvenöt.
Num 31:38 A marha harminchatezer; abból adó az Úrnak hetvenkettő.
Num 31:39 Szamár harmincezer és ötszáz; abból adó az Úrnak hatvanegy.
Num 31:40 És emberi lélek tizenhatezer; abból adó az Úrnak harminckét lélek.
Num 31:41 És átadta Mózes az Úr emelékáldozati adóját Eleázár papnak; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Num 31:42 Az Izráel fiaira eső feléből pedig, amit elvett Mózes a hadba vonult férfiaktól,
Num 31:43 volt pedig a közönségnek járó ez a felerész juhból háromszázhétezer és ötszáz;
Num 31:44 marha hatezer;
Num 31:45 szamár harmincezer és ötszáz
Num 31:46 emberi lélek tizenhatezer
Num 31:47 tehát elvette Mózes minden ötvenből azt az egyet, amelyiket kisorsoltak, az emberből és a baromból; és átadta azokat a lévitáknak, akik az Úr hajlékának szolgálatát látják el, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
Num 31:48 Ekkor Mózes elé léptek a sereg ezreinek elöljárói; az ezredes kapitányok és a százados kapitányok,
Num 31:49 és azt mondták Mózesnek: Szolgáid számba vették a harcoló férfiakat, akik a kezünk alatt voltak; és senki sem hiányzik közülünk.
Num 31:50 Ezért felajánlottuk áldozati ajándékul az Úrnak, ki mi arany ékszert talált, bokaláncot és karperecet, gyűrűt, fülkarikát és nyakéket; engesztelési szertartást végezni a mi lelkünkért az Úr előtt.
Num 31:51 És elvette Mózes és Eleázár pap az aranyat tőlük; mindenféle ékszernek készítve.
Num 31:52 Volt pedig az emelékáldozat aranya, mit az Úrnak áldoztak, összesen tizenhatezer-hétszázötven sekel; az ezredes kapitányok és a százados kapitányok részéről.
Num 31:53 A hadsereg legénysége ki-ki magának zsákmányolt.
Num 31:54 Miután elvette Mózes és Eleázár pap az aranyat az ezredes és a százados kapitányoktól; bevitték azt a gyülekezet sátorába Izráel fiaira való emlékeztetőül az Úr előtt.
Num 32:1 És sok jószága volt Rúben fiainak és Gád fiainak, igen nagy számú; és látták Jazér földjét és Gileád földjét, hogy az a hely éppen jószágnak való hely.
Num 32:2 Elmentek tehát Gád fiai és Rúben fiai; és azt mondták Mózesnek és Eleázár papnak és a közönség fejedelmeinek, mondván:
Num 32:3 Atarót, Dibon, Jazér, Nimrá, Hesbon és Eleálé; Szebám, Nebó és Beon:
Num 32:4 az az ország, melyet megvert az Úr Izráel közönsége előtt, jószágnak való ország; és a te szolgáidnak jószáguk van.
Num 32:5 És azt mondták: Ha kedvességet találtunk szemeidben, adassék ez az ország szolgáidnak birtokul; ne vígy minket át a Jordánon.
Num 32:6 Erre azt mondta Mózes Gád fiainak és Rúben fiainak: Hát testvéreitek menjenek a háborúba, ti pedig üljetek itt?
Num 32:7 És miért akarjátok visszatartani Izráel fiainak szívét attól, hogy átmenjenek abba az országba, melyet adott nekik az Úr?
Num 32:8 Így tettek atyáitok; mikor elküldtem őket Kádes Barneából az országot megnézni.
Num 32:9 Mikor felmentek Eskol völgyéig és megnézték az országot, akkor visszatartották Izráel fiainak szívét; úgyhogy nem mentek be abba az országba, melyet nekik adott az Úr.
Num 32:10 Fellobbant azért az Úr haragja azon a napon; és megesküdött, mondván:
Num 32:11 Nem látják meg azok a férfiak, akik feljöttek Egyiptomból, húszesztendőstől fogva és azon fölül, azt a földet, melyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak esküdtem; mert nem követtek engem teljesen
Num 32:12 Kivéve a kenizzi Kálebet, Jefunne fiát, és Józsuét, Nún fiát; mert ők teljesen követték az Urat.
Num 32:13 És fellobbant az Úr haragja Izráelre, és kóboroltatta őket a sivatagban negyven esztendeig; míg ki nem veszett az az egész nemzedék, mely azt a rosszat cselekedte az Úr szemeiben.
Num 32:14 És most ti álltatok atyáitok helyébe, bűnös férfiak sarjadéka; hogy még növeljétek az Úr haragjának hevét Izráel ellen.
Num 32:15 Ha visszafordultok tőle, akkor itt hagyja őt továbbra is a sivatagban; és tönkreteszitek ezt az egész népet.
Num 32:16 Erre közelebb léptek hozzá, és azt mondták: Juhaklokat építünk jószágunknak itt; és városokat kicsinyeinknek.
Num 32:17 És mi fegyverbe szállunk, sietve Izráel fiai előtt, míg be nem visszük őket helyükre; de kicsinyeink maradjanak a megerősített városokban, az ország lakosai miatt.
Num 32:18 Nem térünk vissza házainkba; míg Izráel fiai közül mindenki birtokában nem lesz a maga örökségének.
Num 32:19 Mi ugyanis nem akarunk örökséget venni velük együtt a Jordánon túl és tovább; mert nekünk részünkbe jutott a mi örökségünk a Jordánon túl napkeletre.
Num 32:20 És azt mondta nekik Mózes: Ha megcselekszitek ezt a dolgot, ha fegyverbe szálltok az Úr előtt a háborúra;
Num 32:21 és átmegy közületek mindenki, aki fel van fegyverezve, a Jordánon az Úr előtt, míg ki nem űzi ellenségeit maga elől;
Num 32:22 és mikor meghódolt az ország az Úr előtt, azután tértek vissza: akkor mentek lesztek az Úrral szemben és Izráellel szemben; és akkor ez az ország birtokotokká lesz nektek az Úr előtt.
Num 32:23 De ha nem így tesztek, íme bűnt követtetek el az Úr ellen; és tudjátok meg, hogy büntetéstek megtalál benneteket.
Num 32:24 Építsetek magatoknak városokat kicsinyeitek számára, és aklokat juhaitok számára; de Ami kijött szátokból, azt megcselekedjétek.
Num 32:25 És azt mondták Gád fiai és Rúben fiai Mózesnek, mondván: Szolgáid úgy cselekszenek, amiképpen uram parancsolja.
Num 32:26 Kicsinyeink, asszonyaink, jószágunk és minden barmunk: legyenek ott a Gileád városaiban;
Num 32:27 szolgáid pedig, minden hadba vonuló, átmennek az Úr előtt a háborúba, amiképpen uram szólott.
Num 32:28 Ekkor parancsot adott felőlük Mózes Eleázár papnak és Józsuénak, a Nún fiának; valamint a törzsek családfőinek Izráel fiai között,
Num 32:29 és azt mondta nekik Mózes: Ha átmennek Gád fiai és Rúben fiai veletek a Jordánon, mindenki, aki fel van szerelve, a háborúba az Úr előtt, és az ország meghódol előttetek: akkor adjátok nekik a Gileád földjét birtokul.
Num 32:30 De ha nem mennek át felszerelkezve veletek; akkor öröködjenek meg köztetek Kanaán országában.
Num 32:31 És feleltek Gád fiai és Rúben fiai, mondván: Amit az Úr szólt szolgáidnak, aszerint cselekszünk.
Num 32:32 Mi átmegyünk felszerelkezve az Úr előtt Kanaán országába; és örökségi birtokunk nálunk lesz a Jordánon túl.
Num 32:33 És nekik adta Mózes Gád fiainak és Rúben fiainak, valamint a József fia Manassé féltörzsének Szihonnak, az emoriak királyának királyságát, és Ognak, a Básán királyának királyságát; az országot városai szerint határostól, az ország városait körül.
Num 32:34 És Gád fiai felépítették Dibont, Atarótot; és Aroért.
Num 32:35 Atrót-Sófánt, Jazért és Jogbehát.
Num 32:36 Bét-Nimrát és Bét-Háránt; megerősített városokat és juhaklokat.
Num 32:37 És Rúben fiai felépítették Hesbont, Eleálét; és Kirjátajimot.
Num 32:38 Nebót és Baál Meónt (változtatott névvel) és Szibmát. Nevekkel is elnevezték azokat a városokat, amelyeket felépítettek.
Num 32:39 Mákirnak, Manassé fiának fiai pedig elmentek Gileádba, és elfoglalták azt; és kiűzték az emoriakat, akik benne voltak.
Num 32:40 És Mózes Mákirnak, Manassé fiának adta a Gileádot; és letelepedett benne.
Num 32:41 Jáir pedig, Manassé fia elment, és elfoglalta falvaikat; és elnevezte őket Jáir falvainak.
Num 32:42 Nóbah pedig elment és elfoglalta Kenátot és leányvárosait; és Nóbahnak hívta a maga nevéről.
Num 33:1 Ezek Izráel fiainak menetei, melyekben kijöttek Egyiptom országából seregeik szerint Mózes és Áron keze alatt.
Num 33:2 Mózes ugyanis felírta meneteik kiindulási helyeit az Úr parancsára; és ezek az ő meneteik kiindulási helyeik szerint.
Num 33:3 Tehát Ramszeszből indultak az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján; a pászka után való nap vonultak ki Izráel fiai felemelt kézzel egész Egyiptom szemei előtt.
Num 33:4 És az egyiptomiak akkor temették azokat, akiket az Úr megölt közöttük, minden elsőszülöttet; isteneiken ugyanis ítéleteket cselekedett az Úr.
Num 33:5 Elindultak tehát Izráel fiai Ramszeszből; és tábort ütöttek Szukkótban.
Num 33:6 Elindultak Szukkótból; és tábort ütöttek Etámban, mely a sivatag szélén van.
Num 33:7 Elindultak Etámból és visszatértek Pi-Hahirótba, mely Baál Cefón előtt van, és tábort ütöttek Migdol előtt.
Num 33:8 És elindultak Pi-Hahirótból és átmentek a tenger közepén a sivatagba; aztán háromnapi járást mentek Etám sivatagában, és tábort ütöttek Márában.
Num 33:9 Elindultak Márából és eljutottak Elimbe; Elimben pedig tizenkét vízforrás és hetven pálmafa volt, és tábort ütöttek ott.
Num 33:10 Elindultak Elimből; és tábort ütöttek a Sástengernél.
Num 33:11 Elindultak a Sástengertől; és tábort ütöttek Szín sivatagában.
Num 33:12 Elindultak Szín sivatagából; és tábort ütöttek Dofkában.
Num 33:13 Elindultak Dofkából; és tábort ütöttek Álúsban.
Num 33:14 Elindultak Álúsból; és tábort ütöttek Refidimben, és ott nem volt a népnek ivóvize.
Num 33:15 Elindultak Refidimből; és tábort ütöttek Szináj sivatagában.
Num 33:16 Elindultak Szináj sivatagából; és tábort ütöttek Kibrót Ha-Taavában.
Num 33:17 Elindultak Kibrót Ha-Taavából; és tábort ütöttek Hacérótban.
Num 33:18 Elindultak Hacérótból; és tábort ütöttek Ritmában.
Num 33:19 Elindultak Ritmából; és tábort ütöttek Rimmon-Perecben.
Num 33:20 Elindultak Rimmon-Perecből; és tábort ütöttek Libnában.
Num 33:21 Elindultak Libnából, és tábort ütöttek Risszában.
Num 33:22 Elindultak Risszából; és tábort ütöttek Kehélátában.
Num 33:23 Elindultak Kehélátából; és tábort ütöttek Har-Séferben.
Num 33:24 Elindultak Har-Séferből; és tábort ütöttek Harádában.
Num 33:25 Elindultak Harádából; és tábort ütöttek Makhélótban.
Num 33:26 Elindultak Makhélótból; és tábort ütöttek Tahatban.
Num 33:27 Elindultak Tahatból; és tábort ütöttek Terahban.
Num 33:28 Elindultak Terahból; és tábort ütöttek Mitkában.
Num 33:29 Elindultak Mitkából; és tábort ütöttek Hasmónában.
Num 33:30 Elindultak Hasmónából; és tábort ütöttek Moszérótban.
Num 33:31 Elindultak Moszérótból; és tábort ütöttek Bené-Jaakánban.
Num 33:32 Elindultak Bené-Jaakánból; és tábort ütöttek Hór Ha-Gidgádban.
Num 33:33 Elindultak Hór Ha-Gidgádból; és tábort ütöttek Jotbatában.
Num 33:34 Elindultak Jotbatából; és tábort ütöttek Abrónában.
Num 33:35 Elindultak Abrónából; és tábort ütöttek Ecjon-Geberben.
Num 33:36 Elindultak Ecjon-Geberből; és tábort ütöttek Cin sivatagában, azaz Kádesben.
Num 33:37 És elindultak Kádesből; és tábort ütöttek a Hór hegyén, Edom országának a szélén.
Num 33:38 És felment Áron pap a Hór hegyére az Úr parancsára, és meghalt ott; a negyvenedik évben Izráel fiainak Egyiptom országából való kijövetele után, az ötödik hónapban, a hónap elsején.
Num 33:39 Áron pedig százhuszonhárom esztendős volt, mikor meghalt a Hór hegyén.
Num 33:40 Ekkor hallott a kanaáni, Arad királya, ő tudniillik a Délvidéken lakott Kanaán országában, Izráel fiainak bejöveteléről.
Num 33:41 És elindultak a Hór hegyétől; és tábort ütöttek Calmónában.
Num 33:42 És elindultak Calmónából; és tábort ütöttek Púnonban.
Num 33:43 És elindultak Púnonból; és tábort ütöttek Obótban.
Num 33:44 És elindultak Obótból; és tábort ütöttek Ijjé Há-Abárimban, Móáb határában.
Num 33:45 Elindultak Ijjimből; és tábort ütöttek Dibon-Gádban.
Num 33:46 Elindultak Dibon-Gádból; és tábort ütöttek Almon-Diblátaimban.
Num 33:47 Elindultak Almon-Diblátaimból; és tábort ütöttek az Abárim hegyein, Nebó előtt.
Num 33:48 És elindultak az Abárim hegyeiről; és tábort ütöttek Móáb síkságain, a jerikói Jordánnál.
Num 33:49 Tábort ütöttek pedig a Jordánnál Bét Ha-Jesimóttól Ábél Ha-Sittimig; Móáb síkságain.
Num 33:50 És szólt az Úr Mózesnek Móáb síkságain; a jerikói Jordánnál, mondván:
Num 33:51 Szólj Izráel fiainak, és mondd nekik: Ha ti átmentek a Jordánon Kanaán földjére:
Num 33:52 akkor űzzétek ki az ország minden lakosát magatok elől, és semmisítsétek meg minden képeiket; és öntött képeiket mind semmisítsétek meg, és minden magaslatukat pusztítsátok le.
Num 33:53 És vegyétek birtokotokba az országot és lakjatok benne; mert nektek adtam azt az országot, hogy birtokba vegyétek azt.
Num 33:54 És osszátok el magatok közt örökségül a földet sorsvetéssel, a soknak több örökséget adjatok, a kevésnek kevesebb örökséget adjatok, ahova a sorsa esik, az legyen az övé; ősi törzseitek szerint osszátok ki egymás közt az örökséget.
Num 33:55 Ha pedig nem űzitek ki az ország lakosait magatok elől, akkor azok, akiket meghagytok belőlük, szálkákká lesznek szemeitekben és tövisekké oldalaitokban; és háborgatni fognak benneteket saját lakóföldeteken.
Num 33:56 És akkor, amint velük szándékoztam cselekedni, úgy cselekszem veletek.
Num 34:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 34:2 Adj parancsot Izráel fiainak, és mondd nekik: Hogy ti most bementek az országba (Kanaánba): ez az az ország, mely rátok esik örökségül, Kanaán országa határai szerint.
Num 34:3 Déli szárnyatok a cini sivatagon lesz az Edom felőli részen; déli határotok pedig a Sóstenger végénél kezdődjék keleten.
Num 34:4 Aztán megkerülje határotok az Akrabbim hágóját dél felől, és menjen át Cinbe, és tartson délen Kádes Barneáig; aztán menjen ki Hacar-Addarba, és menjen át Acmónba.
Num 34:5 Aztán forduljon a határ Acmóntól Egyiptom patakához; és tartson a tengerig.
Num 34:6 Ami pedig a nyugati határt illeti, a nagy tenger nektek határotok is legyen; ez legyen a nyugati határotok.
Num 34:7 Északi határotok pedig ez legyen: a nagy tengertől vonjatok magatoknak határt a Hór hegyig.
Num 34:8 A Hór hegytől vonjatok határt addig, amerre Hamátba mennek; és tartson a határ Cedádig.
Num 34:9 Aztán menjen ki a határ Zifronnak, és tartson Hacar-Enánig; ez legyen északi határotok.
Num 34:10 És vonjatok magatoknak egy vonalat keleti határul: Hacar-Enántól Sáfámig.
Num 34:11 Aztán lefelé menjen a határ Sáfámtól a Riblába Ájintól keletre; és úgy menjen lefelé a határ, hogy keleten súrolja a Genezáreti-tó vállát.
Num 34:12 És menjen le a határ a Jordánhoz; és tartson a Sóstengerig. Ez lesz a ti országotok határai szerint körül.
Num 34:13 És Mózes parancsot adott Izráel fiainak, mondván: Ez az az ország, melyet sorsvetéssel kell magatok közt örökségül kiosztanotok, melyet a kilenc törzsnek és a fél törzsnek parancsolt adni az Úr;
Num 34:14 mert a rúbeniek fiainak törzse az ő őscsaládjaik szerint, a gádiak fiainak törzse az ő őscsaládjaik szerint, és Manassé féltörzse elvette örökségét.
Num 34:15 E két törzs és e fél törzs a jerikói Jordánon túl vette el örökségét keleten, naptámadat felé.
Num 34:16 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 34:17 Ezek a nevei azoknak a férfiaknak, akik nektek örökségképpen felosztják a földet: Eleázár pap és Józsué, a Nún fia.
Num 34:18 És egy-egy fejedelmet vegyetek minden törzsből a föld felosztásához.
Num 34:19 És ezek a nevei azoknak a férfiaknak: Júda törzséből Káleb, Jefunne fia.
Num 34:20 Simeon fiainak törzséből Sámuel, Ammihúd fia.
Num 34:21 Benjámin törzséből Elidad, Kiszlon fia.
Num 34:22 Dán fiainak törzséből való fejedelem: Bukki, Jogli fia.
Num 34:23 József fiai részéről: Manassé fiainak törzséből való fejedelem: Hanniél, Efód fia.
Num 34:24 Efraim fiainak törzséből való fejedelem pedig: Kemuél, Siftán fia.
Num 34:25 Zebulon fiainak törzséből való fejedelem: Elicáfán, Parnák fia.
Num 34:26 Izsakhár fiainak törzséből való fejedelem: Paltiél, Azzán fia.
Num 34:27 Áser fiainak törzséből való fejedelem: Ahihúd, Selómi fia.
Num 34:28 Naftali fiainak törzséből való fejedelem: Pedahél, Ammihúd fia.
Num 34:29 Ezek azok, akiknek az Úr parancsolta, hogy felosszák az örökséget Izráel fiainak Kanaán országában.
Num 35:1 És szólt az Úr Mózesnek Móáb síkságain a jerikói Jordán mellett, mondván:
Num 35:2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy adjanak a lévitáknak az ő örökségi birtokukból lakóvárosokat; és legelőket a városokhoz azok körül adjatok a lévitáknak.
Num 35:3 És legyenek a városok nekik lakásra; a hozzájuk való legelők pedig legyenek barmaik, jószáguk és mindenféle állataik számára.
Num 35:4 És a városok legelője, melyet a leviták számára adnotok kell; a város falától kifelé ezer sing legyen körül.
Num 35:5 Mérjetek ki tehát a városon kívül keleti határnak kétezer singet, déli határnak kétezer singet, nyugati határnak kétezer singet és északi határnak kétezer singet úgy, hogy a város középen legyen: ez legyen számukra a városok legelője.
Num 35:6 És azokkal a városokkal együtt, melyeket a lévitáknak adnotok kell, adjátok a hat menedékvárost, melyek arra valók, hogy odafusson, aki ölt; és azokon fölül adjatok negyvenkét várost.
Num 35:7 A városok összege, amelyeket a lévitáknak adnotok kell, negyvennyolc város; éspedig a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt.
Num 35:8 És amely városokat adtok Izráel fiainak birtokából, a soktól sokat, a kevéstől keveset vegyetek; ki-ki a maga örökségének megfelelően, amely örökséget kap, adjon városaiból a lévitáknak.
Num 35:9 És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
Num 35:10 Szólj Izráel fiainak és mondd nekik: Ha ti átmentek a Jordánon Kanaán országába:
Num 35:11 akkor tegyetek magatoknak kézügybe városokat, melyek menedékvárosok legyenek számotokra; hogy oda meneküljön a gyilkos, aki valakit agyonütött vétségből.
Num 35:12 Tehát szolgáljanak nektek ezek a városok menedékül a vérbosszuló elől; hogy a gyilkos ne haljon meg addig, míg ítéletre nem állt a közönség elé.
Num 35:13 Amely városokat pedig adtok (hat menedékvárosotok legyen nektek):
Num 35:14 azokból három várost a Jordánon túl adjatok, három várost pedig Kanaán országában adjatok; menedékvárosok legyenek.
Num 35:15 Izráel fiainak és a köztük levő jövevénynek és zsellérnek legyen ez a hat város menedékül; hogy odafuthasson mindenki, aki valakit agyonüt vétségből.
Num 35:16 De ha vaseszközzel ütötte meg azt úgy, hogy meghalt, gyilkos ő: halállal lakoljon a gyilkos.
Num 35:17 És ha olyan kézbe való kővel, amitől meghalhat, ütötte meg azt úgy, hogy belehalt, gyilkos ő: halállal lakoljon a gyilkos.
Num 35:18 Vagy ha olyan kézbe való faeszközzel, amitől meghalhat, ütötte meg azt úgy, hogy belehalt, gyilkos ő: halállal lakoljon a gyilkos.
Num 35:19 A vérbosszuló maga ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg őt.
Num 35:20 Ha továbbá gyűlöletből meglökte őt; vagy megdobta őt szántszándékkal úgy, hogy belehalt;
Num 35:21 vagy ellenségeskedésből kezével ütötte meg őt úgy, hogy belehalt, halállal lakoljon az, aki megütötte, gyilkos ő; a vérbosszuló ölje meg a gyilkost, mihelyt találkozik vele.
Num 35:22 De ha hirtelen, ellenségeskedés nélkül lökte meg azt, vagy dobott reá bármiféle tárgyat szándékosság nélkül;
Num 35:23 vagy bármiféle követ, ami által meghalhat, látatlanul reá ejtett úgy, hogy az belehalt; pedig ő nem volt annak ellensége és nem tört a vesztére:
Num 35:24 akkor ítéljen a közönség az agyonütő között és a vérbosszuló között ezeknek a törvényeknek az alapján.
Num 35:25 És mentse ki a közönség a gyilkost a vérbosszuló kezéből, és vigye őt vissza a közönség az ő menedékvárosába, ahova futott; és lakjék abban, míg meg nem hal a főpap, akit felkentek a szent olajjal.
Num 35:26 És ha a gyilkos valamiképpen kimegy menedékvárosának határából, ahova futott,
Num 35:27 és a vérbosszuló menedékvárosának határán kívül találja őt; és meggyilkolja a vérbosszuló a gyilkost, nincs rajta vér.
Num 35:28 Mert menedékvárosában kellett volna maradnia a főpap haláláig; és csak a főpap halála után térhetett volna vissza arra a földre, ahol birtoka volt.
Num 35:29 És ezek legyenek nektek ítélet törvényéül nemzedékeitekről nemzedékeitekre; minden lakhelyeteken.
Num 35:30 Bárki agyonüt valakit, tanúk vallomására gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem elég senkinek a halálára.
Num 35:31 És ne fogadjatok el váltságdíjat az olyan gyilkos életéért, aki halálos bűnt követett el; ha nem az feltétlenül megölessék.
Num 35:32 És ne fogadjatok el váltságdíjat az illető menedékvárosba futás helyett; hogy visszatérjen a vidékre lakni, míg meg nem hal a pap.
Num 35:33 Hogy így meg ne fertőztessétek az országot, melyben vagytok, mert a vér, az meg fertőzteti az országot; az országnak pedig a miatt a vér miatt, mely benne kiontatott, nem szerezhető engesztelés, hanem csak kiontójának vére által.
Num 35:34 Tehát meg ne tisztátalanítsd az országot, amelyben ti laktok, amelynek közepette én lakom; mert én, az Úr lakom Izráel fiainak közepette.
Num 36:1 És előálltak a családfők Gileád fiainak nemzetségéből, aki Mákirnak, Manassé fiának fia volt, a József fiainak nemzetségei közül; és szóltak Mózes előtt és a fejedelmek előtt, Izráel fiainak családfői előtt;
Num 36:2 és azt mondták: Az Úr megparancsolta az én uramnak, hogy a földet sors által kiosztott örökségképpen adja át Izráel fiainak; és az én uram parancsot vett az Úrtól, hogy Celofhádnak, a mi testvérünknek örökségét a leányainak adja.
Num 36:3 Ha ezek az izráeli törzsek fiai közül valamelyikhez feleségül mennek, akkor az ő örökségük elvonatik a mi atyai örökségünktől, és hozzácsatoltatik annak a törzsnek örökségéhez, amelyhez tartozni fognak; és így a mi örökségi osztályrészünk megkisebbedik.
Num 36:4 Ha aztán eljön a jubileum Izráel fiaira, akkor az ő örökségük hozzácsatoltatik annak a törzsnek örökségéhez, melyhez tartozni fognak; a mi atyáink törzsének örökségétől pedig elvonatik az ő örökségük.
Num 36:5 Akkor Mózes parancsot adott Izráel fiainak az Úr szavára, mondván: József fiainak törzse igazat beszél.
Num 36:6 Ez az a parancsolat, amit adott az Úr Celofhád leányaira nézve, mondván: Akihez jónak látják, ahhoz menjenek feleségül; csak atyáik törzséből való nemzetséghez menjenek feleségül.
Num 36:7 Hogy Izráel fiainak egy öröksége se kerüljön egyik törzsről a másik törzsre; mert Izráel fiainak meg kell tartani kinek-kinek a maga atyai törzsének örökségét.
Num 36:8 Tehát minden leány, aki örökséget vesz birtokba Izráel fiainak törzséből, atyja törzsének nemzetségéből menjen feleségül valakihez; hogy birtokban tarthassák Izráel fiai ki-ki az ő atyáinak örökségét,
Num 36:9 és egy örökség se kerüljön egyik törzsről a másik törzsre; mert az izráeliek törzseinek meg kell tartaniuk kinek-kinek a maga örökségét.
Num 36:10 Amiképpen parancsolta az Úr Mózesnek; úgy cselekedtek Celofhád leányai.
Num 36:11 És Mahlá, Tircá, Hoglá, Milká és Nóá, Celofhád leányai, nagybátyjaik fiainak lettek a feleségei.
Num 36:12 A József fia Manassé fiainak nemzetségéből valókhoz mentek feleségül; így örökségük atyjuk nemzetségének törzsénél maradt.
Num 36:13 Ezek azok a parancsolatok és ítéletek, melyeket parancsolt az Úr Mózes által Izráel fiainak; Móáb síkságain a jerikói Jordánnál.
Deu 1:1 Ezek azok a beszédek, melyeket szólott Mózes egész Izraelhez a Jordánon túl; a sivatagban, a Szúffal szemben levő síkságon, Párán, Tófel, Lábán, Hacérót és Di-Záháb között.
Deu 1:2 Tizenegy napi út Hórebtől Széir hegyén Kádes Barneáig.
Deu 1:3 Tehát történt a negyvenedik évben, a tizenegyedik hónapban, a hónap elsején: szólott Mózes Izráel fiainak, mind aszerint, amint az Úr parancsolt általa nekik.
Deu 1:4 Miután megverte Szihont, az emoriak királyát, ki Hesbonban lakott; és Ogot, a Básán királyát, ki Astárótban lakott, Edreiben.
Deu 1:5 A Jordánon túl, Móáb földjén kezdte el Mózes ezt a tanítást magyarázni, mondván:
Deu 1:6 Az Úr, a mi Istenünk, szólt nekünk a Hóreben, mondván: Elég volt nektek e hegyen lakni.
Deu 1:7 Forduljatok, induljatok, és menjetek be az emoriak hegyére és minden szomszédjukhoz, akik a Síkságon, a Hegyvidéken, az Alföldön, a Délvidéken és a Tengermelléken: a kanaániak országában vannak, továbbá a Libánonra a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamáig.
Deu 1:8 Íme előtökbe adom az országot; menjetek be és vegyétek birtokotokba azt az országot, melyről megesküdött az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adja, és őutánuk az ő magvuknak.
Deu 1:9 És azt mondtam nektek abban az időben, mondván: Nem bírlak benneteket egyedül hordozni.
Deu 1:10 Az Úr, a ti Istenetek úgy megsokasított benneteket, hogy íme ma oly sokan vagytok, mint az ég csillagai.
Deu 1:11 (Az Úr, atyáitok Istene tegyen hozzátok még ezerannyit, mint ahányan vagytok; és áldjon meg benneteket, amiképpen szólt felőletek!)
Deu 1:12 Hogyan hordozzam én egyedül bajotokat, terheteket és pereteket?
Deu 1:13 Adjatok ide törzseitek szerint bölcs, értelmes és tudós férfiakat; hogy főkké tegyem őket felettetek.
Deu 1:14 Ti pedig feleltetek nekem; és azt mondtátok: Jó lesz megtenni azt a dolgot, amiről szóltál.
Deu 1:15 Akkor vettem törzseitek főembereit, bölcs és tudós férfiakat, és főkké tettem őket felettetek: ezredparancsnokokká, századparancsnokokká, ötvenedparancsnokokká és tizedparancsnokokká, és intézőkké törzseitek szerint.
Deu 1:16 Bíráitoknak pedig megparancsoltam abban az időben, mondván: Tartsatok kihallgatást testvéreitek között, úgy ítéljetek igazságot egyik közt meg másik közt, és a nála levő jövevény közt.
Deu 1:17 Ne legyetek személyválogatók az ítéletben, mind a kicsit, mind a nagyot meghallgassátok, ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; azt az ügyet pedig, mely nektek nehéz, terjesszétek fel hozzám, hogy meghallgassam.
Deu 1:18 És megparancsoltam nektek abban az időben mindazokat a dolgokat, melyeket tennetek kell.
Deu 1:19 És elindultunk a Hórebtől (és bejártuk azt az egész nagy és félelmetes sivatagot, melyet láttatok az emoriak hegyének útján), amiképpen parancsolta az Úr, a mi Istenünk nekünk; és eljutottunk Kádes Barneáig.
Deu 1:20 És azt mondtam nektek: Eljutottatok az emoriak hegyéhez, melyet az Úr, a mi Istenünk nekünk akar adni.
Deu 1:21 Íme elődbe adta az Úr, a te Istened az országot; menj fel, vedd birtokodba, amiképpen szólt az Úr, atyáid Istene, néked, ne félj és ne csüggedj.
Deu 1:22 Akkor mindnyájan hozzám jöttetek és azt mondtátok: Hadd küldjünk magunk előtt férfiakat, hogy kémleljék ki nekünk az országot; és hozzanak nekünk hírt az út felől, amelyen fel kell vonulnunk, és a városok felől, amelyekbe be kell jutnunk.
Deu 1:23 És tetszett nekem ez a beszéd, tehát választottam közületek tizenkét embert, minden törzsből egy-egy embert.
Deu 1:24 Azok fordultak és felmentek a hegyre, és bementek Eskol völgyéig; és kikémlelték azt.
Deu 1:25 Vettek is kezükbe a föld gyümölcséből és lehozták hozzánk; és hírt hoztak nekünk és azt mondták: Szép az az ország, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk akar adni.
Deu 1:26 Mégsem akartatok felmenni; hanem ellene szegültetek az Úrnak, a ti Istenetek parancsának.
Deu 1:27 És zúgolódtatok sátraitokban és azt mondtátok: Mivel gyűlöl az Úr minket, kihozott bennünket Egyiptom országából; hogy az emoriak kezébe adjon minket, hogy elpusztítson bennünket.
Deu 1:28 Hová mennénk mi fel? Testvéreink elolvasztották szívünket, mondván: Nálunk nagyobb és szálasabb népet, nagy és az égig megerősített városokat; és anákok fiait is láttuk ott.
Deu 1:29 Én pedig azt mondtam nektek: Ne ijedjetek meg, és ne féljetek tőlük.
Deu 1:30 Az Úr, a ti Istenetek, aki előttetek megy, ő hadakozik értetek; egészen úgy, mint ahogyan Egyiptomban tett veletek szemeitek előtt,
Deu 1:31 meg a sivatagban, ahol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, mint a fiát hordozza az ember; az egész úton, melyen jártatok, míg el nem jutottatok erre a helyre.
Deu 1:32 És mindemellett sem hisztek az Úrban, a ti Istenetekben,
Deu 1:33 aki előttetek járt az úton, helyet szemelvén ki nektek, ahol tábort üssetek; a tűzben éjjel, hogy lássatok az úton, melyen mennetek kellett, és a felhőben nappal.
Deu 1:34 És meghallotta az Úr beszédeitek szavát; és megharagudott, és megesküdött, mondván:
Deu 1:35 Senki meg nem látja ezek közül a férfiak közül, ebből a gonosz nemzedékből azt a szép országot, melyről megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.
Deu 1:36 Kivéve Kálebet, Jefunne fiát, ő meglátja azt, és neki adom azt a földet, melyet taposott, és fiainak; mivelhogy teljesen az Urat követte.
Deu 1:37 Énreám is megharagudott az Úr timiattatok, mondván: Te sem mégy be oda.
Deu 1:38 Józsué, a Nún fia, aki előtted áll, ő megy be oda; őt erősítsd, mert ő helyezi örökségébe Izráelt.
Deu 1:39 És kicsinyeitek, akikről azt mondtátok, hogy zsákmánnyá lesznek, és fiaitok, akik ma nem tudnak sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda; és nekik adom azt, és ők veszik azt birtokukba.
Deu 1:40 Ti pedig forduljatok: és induljatok a sivatagba a Sástenger útján.
Deu 1:41 Erre feleltetek és azt mondtátok nekem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi megyünk fel és harcolunk, egészen úgy, amint parancsolta nekünk az Úr, a mi Istenünk; ezzel felöveztétek ki-ki a maga hadieszközeit, és könnyelműen felmentetek a hegyre.
Deu 1:42 Az Úr pedig azt mondta nekem: Mondd nekik: Ne menjetek fel és ne harcoljatok, mert nem vagyok közöttetek; hogy vereséget ne szenvedjetek ellenségeitek előtt.
Deu 1:43 És szóltam nektek, de nem hallgattatok meg; hanem ellene szegültetek az Úr parancsának, és elbizakodottan felmentetek a hegyre.
Deu 1:44 És kijött az emori, aki azon a hegyen lakik, ellenetek, és megkergetett benneteket, mint a méhek szokták tenni; és szétvertek benneteket Széirben, Hormáig.
Deu 1:45 Mikor visszatértetek, sírtatok az Úr előtt; de nem hallgatott az Úr szavatokra, és nem figyelt rátok.
Deu 1:46 És így Kádesben kellett eltöltenetek azt a sok időt; amennyi időt eltöltöttetek.
Deu 2:1 És fordultunk és indultunk a sivatagba a Sástenger útján, amiképpen parancsolta nekem az Úr; és kerülgettük a Széir hegyét sok ideig.
Deu 2:2 Akkor azt mondta az Úr nekem, mondván:
Deu 2:3 Elég volt a hegyet kerülgetnetek; forduljatok észak felé.
Deu 2:4 A népnek pedig adj parancsot, mondván: Ti most testvéreiteknek, Ézsau fiainak határán fogtok átmenni, akik Széirben laknak; azok félnek majd tőletek, tehát vigyázzatok nagyon:
Deu 2:5 ne hívjátok ki őket, mert nem adok nektek országukból egy talpalatnyit sem; mert Ézsaunak adtam birtokul Széir hegyét.
Deu 2:6 Eledelt pénzen vásároljatok tőlük, hogy egyetek; vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok.
Deu 2:7 Mert az Úr, a te Istened, megáldott téged kezed minden munkájában, ismeri jártodat ebben a nagy sivatagban; már negyven éve veled van az Úr, a te Istened, nem szenvedtél hiányt semmiben.
Deu 2:8 Tehát továbbmentünk testvéreinktől, Ézsau fiaitól, kik Széirben laknak, a Síkság útján, Eláton és Ecjon-Geberen át. Aztán fordultunk és átmentünk Móáb sivatagának útjára.
Deu 2:9 Akkor azt mondta az Úr nekem: Ne támadd meg Móábot, és ne hívd ki őket magad ellen háborúra; mert nem adok neked országából birtokot, mert Lót fiainak adtam Árt birtokul
Deu 2:10 (az émiek laktak abban hajdan; nagy, számos és szálas nép, mint az anákok.
Deu 2:11 Ráfáknak számíttatnak ők is, mint az anákok; de a móábiták émieknek hívják őket.
Deu 2:12 Széirben pedig a horiak laktak hajdan, de Ézsau fiai kiűzték és kiirtották őket maguk elől, és letelepedtek helyükbe; mint Izráel tette az általa birtokba vett országgal, melyet adott nekik az Úr);
Deu 2:13 tehát keljetek fel, és menjetek át a Zered patakján; és átmentünk a Zered patakján.
Deu 2:14 Az idő pedig, ameddig mentünk Kádes Barneától, míg átkeltünk a Zered patakján, harmincnyolc esztendő; amíg a harcoló férfiak egész nemzedéke kiveszett a táborból, mint ahogyan megesküdött nekik az Úr.
Deu 2:15 És az Úr keze is rajtuk volt, hogy kiveszítse őket a táborból; míg ki nem vesznek.
Deu 2:16 És történt, hogy mikor a harcoló férfiak teljesen kihaltak mind a nép közül,
Deu 2:17 szólott az Úr hozzám, mondván:
Deu 2:18 Te átmégy ma Móáb határán az Árnál,
Deu 2:19 és közel haladsz el Ammon fiai előtt; ne támadd meg őket és ne hívd ki őket; mert nem adok Ammon fiainak földjéből neked birtokot, mert Lót fiainak adtam azt birtokul.
Deu 2:20 (Ráfák országának számít ez is; ráfák laktak benne hajdan, de az ammoniak zamzummiknak hívják őket.
Deu 2:21 Nagy, számos és szálas nép, mint az anákok; és kipusztította őket az Úr azok elől, és birtokukba vették őket és letelepedtek helyükbe.
Deu 2:22 Amiképpen cselekedett Ézsau fiaival, akik Széirben laknak: hogy kipusztította előlük a hóriakat, és ők birtokukba vették azokat és letelepedtek a helyükbe mind a mai napig.
Deu 2:23 Az avviakat meg, akik tanyákon laktak Gázáig; a Kaftorból kijött kaftoriak pusztították el, és letelepedtek helyükbe).
Deu 2:24 Keljetek fel, induljatok és menjetek át az Arnon patakán, íme kezedbe adtam az emori Szihont, Hesbon királyát, és országát, fogj hozzá, vedd birtokodba; és hívd ki őt háborúra.
Deu 2:25 Ezen a napon kezdem rátenni ijedtségteket és félelmeteket a népek arcára az egész ég alatt; úgyhogy ha nevedet hallják, reszketnek és remegnek tőled.
Deu 2:26 És követeket küldtem Kedémót sivatagából Szihonhoz, Hesbon királyához; béke szavaival mondván:
Deu 2:27 Hadd menjek át országodon, útról útra megyek; nem térek le sem jobbra, sem balra.
Deu 2:28 Eledelt pénzen adj el nekem, hogy egyem, és vizet pénzért adj nekem, hogy igyam; csak hadd menjek át gyalog.
Deu 2:29 Mint ahogyan megtették nekem Ézsau fiai, akik Széirben laknak, és a móábiak, akik Árban laknak; amíg átmegyek a Jordánon abba az országba, melyet az Úr, a mi Istenünk nekünk akar adni.
Deu 2:30 De nem akart Szihon, Hesbon királya azon átereszteni bennünket; mert megkeményítette az Úr, a te Istened, az ő lelkét, és erőssé tette az ő szívét, hogy kezedbe adja őt, mint a mai nap.
Deu 2:31 És azt mondta az Úr nekem: Lásd, elkezdettem elődbe adni Szihont és országát: kezdd el, űzd el birtokából, hogy birtokba vedd országát.
Deu 2:32 És mikor Szihon kijött előnkbe, ő és egész népe a háborúra Jahácba;
Deu 2:33 előnkbe adta őt az Úr, a mi Istenünk; és megvertük őt és fiait és egész népét.
Deu 2:34 És bevettük minden városát abban az időben, és örök szentség alá vetettünk minden várost, a férfiakat, az asszonyokat és a kicsinyeket: nem hagytunk menekülőt.
Deu 2:35 Csak a barmot zsákmányoltuk magunknak; és a városok martalékát, melyeket bevettünk.
Deu 2:36 Aroértől fogva, mely az Arnon patak völgyének szélén van, és attól a várostól fogva, mely a patak völgyében van, Gileádig nem volt város, mely erősebb lett volna nálunk; valamennyit előnkbe adta az Úr, a mi Istenünk.
Deu 2:37 Csak Ammon fiainak országához nem közeledtél; Jabbók patakának egész oldalsó részéhez és a hegyi városokhoz, és semmihez, amitől eltiltott az Úr, a mi Istenünk.
Deu 3:1 És fordultunk és felmentünk a Básán útján; és kijött előnkbe Og, a Básán királya, ő és egész népe a háborúra Edreibe.
Deu 3:2 És azt mondta az Úr nekem: Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt és egész népét és országát; és tégy vele úgy, mint Szihonnal az emoriak királyával tettél, aki Hesbonban lakott.
Deu 3:3 És kezünkbe adta az Úr, a mi Istenünk Ogot is, a Básán királyát, és egész népét; és megvertük őt úgy, hogy egy menekültet sem hagytunk neki.
Deu 3:4 És bevettük minden városát abban az időben, nem volt város, melyet be nem vettünk volna tőlük; hatvan várost, Argob egész kerületét, Ognak Básánban levő királyságát.
Deu 3:5 Mindezek megerősített városok magas kőfalakkal, kapukkal és reteszekkel; az igen sok mezővároson kívül.
Deu 3:6 És örökszentség alá vetettük őket, mint Szihonnal, Hesbon királyával tettünk; örök szentség alá vetvén minden várost, a férfiakat, az asszonyokat és a kicsinyeket.
Deu 3:7 Minden barmot pedig és a városok martalékát magunknak zsákmányoltuk.
Deu 3:8 Elvettük tehát abban az időben azt az országot, mely a Jordánon túl van, az emoriak két királyának kezéből; Arnon patakától Hermon hegyéig.
Deu 3:9 (A cidoniak Szirjonnak hívják a Hermont, az emoriak Szenirnek hívják azt.)
Deu 3:10 A fennsík minden városát, az egész Gileádot és az egész Básánt Szalkáig és Edreiig; Og Básánban levő királyságának városait.
Deu 3:11 (Mert csak Og, a Básán királya maradt meg a ráfák maradékai közül, Íme koporsója, egy vaskő koporsó, ugyebár Ammon fiainak Rabbájában van; kilenc sing a hossza, négy sing a szélessége férfikönyök szerint.)
Deu 3:12 És ezt az országot, melyet abban az időben birtokunkba vettünk: Aroértől fogva, mely Arnon patakánál van, és a Gileád hegyének felét és városait, a rúbenieknek és gádiaknak adtam;
Deu 3:13 a Gileád többi részét pedig és az egész Básánt, Og királyságát, adtam a Manassé féltörzsének; Argob egész kerületét, általában azt az egész Básánt, melyet Ráfák országának szoktak nevezni.
Deu 3:14 Manassé fia elvette Argob egész kerületét a gesúriak és maakátiak határáig; és ezeket, a Básánt, az ő nevéről nevezték Jáir falvainak mind a mai napig.
Deu 3:15 És Mákirnak adtam Gileádot.
Deu 3:16 És a rúbenieknek és gádiaknak adtam Gileádtól Arnon patakáig, a patak derekáig és határáig; és a Jabbók patakáig, mely Ammon fiainak határa;
Deu 3:17 továbbá a síkságot a Jordánnal és határával együtt Genezárettől a síkság tengeréig, a Sóstengerig, a Piszga lejtőinek aljáig kelet felé.
Deu 3:18 És parancsot adtam nektek abban az időben, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megadta nektek ezt az országot, hogy vegyétek birtokotokba, felfegyverkezve menjetek át testvéreitek előtt, Izráel fiai előtt mindnyájan, akik harcképesek vagytok.
Deu 3:19 Csak asszonyaitok és kicsinyeitek és jószágotok, tudom, hogy jószágtok sok van nektek, maradjanak városaitokban, melyeket adtam nektek,
Deu 3:20 míg nyugalmat nem ad az Úr testvéreiteknek, mint nektek, és ők is birtokukba nem veszik azt az országot, melyet az Úr, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl; akkor térjetek vissza, ki-ki a maga birtokára, melyet adtam nektek.
Deu 3:21 Józsuénak pedig ezt a parancsot adtam abban az időben, mondván: Szemeid láttak mindent, amit az Úr, a te Istened ezzel a két királlyal cselekedett; úgy fog cselekedni az Úr mindazokkal a királyságokkal, ahova te most átmégy.
Deu 3:22 Ne féljetek tőlük; mert az Úr, a ti Istenetek, ő hadakozik értetek.
Deu 3:23 És könyörögtem az Úrhoz abban az időben, mondván:
Deu 3:24 Uram, Jahve, te elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és erős kezedet; mert ki van Isten az égen és a földön, aki olyanokat cselekszik, mint a te cselekedeteid és hőstetteid?
Deu 3:25 Kérlek, engedj átmennem, és meglátnom azt a szép országot, mely a Jordánon túl van; ezt a szép hegyet és a Libánont.
Deu 3:26 De az Úr haragudott rám timiattatok, és nem hallgatott meg; hanem azt mondta az Úr nekem: Elég, ne szólj már nekem többet ebben a dologban!
Deu 3:27 Menj fel a Piszga tetejére és emeld fel szemeidet nyugatra és északra, délre és keletre, és nézd meg szemeiddel; mert nem mégy át ezen a Jordánon.
Deu 3:28 Hanem utasítsd Józsuét, erősítsd és bátorítsd őt; mert ő fog átmenni ez előtt a nép előtt, és ő adja nekik örökükbe azt az országot, melyet látni fogsz.
Deu 3:29 Így a völgyben maradtunk, Bét-Peórral átellenben.
Deu 4:1 Most tehát Izráel, hallgass azokra a törvényekre és ítéletekre, amelyekre én tanítalak titeket, hogy megcselekedjétek; hogy így életben maradjatok, és bemenjetek és birtokotokba vegyétek azt az országot, amelyet az Úr, atyáitok Istene, most ad nektek.
Deu 4:2 Ne tegyetek hozzá az igéhez, amit én parancsolok nektek, és ne vegyetek el belőle; megtartván az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek.
Deu 4:3 Tulajdon szemeitek látták, amit az Úr Baál Peór miatt cselekedett; hogy minden férfit, aki Baál Peór után ment, kiirtott az Úr, a te Istened, közüled.
Deu 4:4 Ti pedig, akik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek ma.
Deu 4:5 Íme én oly törvényekre és ítéletekre tanítottalak benneteket, mint az Úr, az én Istenem parancsolta nekem; hogy úgy cselekedjetek abban az országban, ahova most bementek, hogy birtokotokba vegyétek azt.
Deu 4:6 Tartsátok meg tehát és cselekedjétek meg, mert az lesz a ti bölcsességtek és értelmességtek a népek szemeiben; akik mikor hallják mindezeket a törvényeket, azt mondják majd: Csak bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
Deu 4:7 Mert melyik az a nagy nép, melynek istenei oly közel vannak hozzá, mint az Úr, a mi Istenünk mindenkor, mikor hozzá kiáltunk?
Deu 4:8 És melyik az a nagy nép, melynek olyan igazságos törvényei és ítéletei vannak, mint ez az egész tanítás, melyet én előtökbe adok ma?
Deu 4:9 Csak őrizkedjél és vigyázz magadra nagyon, hogy el ne felejtsd azokat a dolgokat, melyeket láttak szemeid (és el ne távozzanak szívedből teljes életedben; hanem ismertesd meg azokat fiaiddal és fiaidnak fiaival);
Deu 4:10 azon a napon, melyen az Úr előtt, a te Istened előtt álltál a Hóreben, mikor azt mondta az Úr nekem: Gyűjtsd össze nekem a népet, hogy hallassam velük szavaimat; hogy tanuljanak meg engem félni teljes életükben, míg a földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.
Deu 4:11 Mikor előléptetek és megálltatok a hegy alatt; a hegy pedig tűzben égett az ég szívéig, sötétség, felhő és homály között.
Deu 4:12 Mikor szólt hozzátok az Úr a tűz közepéből: szavak hangját hallottátok, de alakot nem láttatok, csupáncsak hangot.
Deu 4:13 Mikor kijelentette nektek az ő szövetségét, melyet megparancsolt nektek, hogy megtartsátok, a tízparancsolatot; és felírta azt két kőtáblára.
Deu 4:14 Nekem pedig ugyanakkor megparancsolta az Úr, hogy tanítsalak benneteket törvényekre és ítéletekre; melyek szerint nektek abban az országban cselekednetek kell, ahova most átmentek, hogy birtokba vegyétek azt.
Deu 4:15 Nagyon őrizkedjetek tehát lelketekből: hogy mivel nem láttatok semmi alakot, amely napon az Úr szólt hozzátok a Hóreben a tűz közepéből,
Deu 4:16 arra ne vetemedjetek, hogy istenképet csináltok magatoknak bármely szoboralakra; férfi vagy nő mintájára;
Deu 4:17 bármely barom mintájára, mely a földön van; bármely szárnyas madár mintájára, mely az égen repül;
Deu 4:18 bármely földön csúszómászó mintájára; bármely halnak a mintájára, mely a vízben van a föld alatt.
Deu 4:19 És fel ne emeld szemeidet az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az ég egész seregét, és arra ragadtassál, hogy leborulj előttük és imádd őket; holott azokat az Úr, a te Istened, a többi népeknek osztotta ki az egész ég alatt.
Deu 4:20 Titeket pedig fogott az Úr, és kihozott benneteket a vaskohóból, Egyiptomból; hogy legyetek neki örökségnépe, mint a mai nap.
Deu 4:21 És az Úr megharagudott rám timiattatok; és megesküdött, hogy nem lépem át a Jordánt, nem megyek be abba a szép országba, melyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül.
Deu 4:22 Én tehát meghalok ebben az országban, nem lépem át a Jordánt; de ti átlépitek és birtokba veszitek azt a szép országot.
Deu 4:23 Őrizkedjetek, el ne felejtsétek az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, melyet kötött veletek: és ne csináljatok magatoknak istenképet semmi olyan alakra, amit eltiltott neked az Úr, a te Istened.
Deu 4:24 Mert az Úr, a te Istened megemésztő tűz; féltékeny Isten.
Deu 4:25 Ha fiaid születnek és fiaidnak fiai, és megvénhedtek az országban; és arra vetemedtek, hogy istenképet csináltok bármiféle alakra, és így azt cselekszitek, ami gonosz az Úrnak, a te Istenednek szemeiben, ingerelvén őt:
Deu 4:26 tanúul hívom ellenetek ma az eget és a földet, hogy kiveszvén kivesztek arról a földről hamar, amelyre most átmentek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek azt; nem éltek rajta sokáig, hanem okvetlenül kivesztek.
Deu 4:27 És szétszór az Úr benneteket a népek között; és kevés számmal maradtok meg azok között a nemzetek között, ahova elvisz titeket az Úr.
Deu 4:28 Ott majd emberi kezek által csinált isteneknek szolgáltok: fának és kőnek, melyek nem látnak és nem hallanak, nem esznek és nem szagolnak.
Deu 4:29 Onnét aztán megkeresed az Urat, a te Istenedet, és megtalálod; mert teljes szívedből és teljes lelkedből fogod őt keresni.
Deu 4:30 Ha szükségben leszel és utolérnek téged mindezek a dolgok; a napok végén majd megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz a szavára.
Deu 4:31 Mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened, nem hagy el téged és nem ront meg téged; és nem felejti el atyáid szövetségét, melyre megesküdött nekik.
Deu 4:32 Mert tudakozzál csak a régi napokról, melyek teelőtted voltak attól a naptól fogva, mikor Isten embert teremtett a földre, és az ég egyik szélétől az ég másik széléig: vajon történt-e olyan, mint ez a nagy dolog, vagy hallatott-e olyan, mint ez?
Deu 4:33 Hallotta-e nép Isten hangját a tűz közepéből beszélni, mint te hallottad, úgy, hogy életben maradt?
Deu 4:34 Vagy próbált-e egy isten eljönni, hogy kivegyen magának egy népet egy másik nép kebeléből próbákkal, jelekkel, csodákkal, csodákkal és háborúval, erős kézzel, kinyújtott karral és nagy félelmekkel; egészen úgy, amint veletek cselekedett az Úr, a ti Istenetek Egyiptomban szemeitek előtt?
Deu 4:35 Te nyerted meg annak az ismeretnek a meglátását, hogy az Úr az Isten; nincs kívüle több.
Deu 4:36 Az égből hallatta veled hangját, hogy tanítson téged; és a földön láttatta veled nagy tüzét, és szavait hallottad a tűzből.
Deu 4:37 Tehát annak fejében, hogy szerette atyáidat és kiválasztotta magvukat őutánuk; és kihozott téged személyesen nagy erejével Egyiptomból;
Deu 4:38 hogy nálad nagyobb és erősebb népeket kiűzzön előled; hogy bevigyen téged, hogy neked adja országukat örökségül, mint a mai nap:
Deu 4:39 tudd meg ma és vedd szívedre, hogy az Úr az Isten a mennyben fent és a földön alant; nincs több.
Deu 4:40 Tartsd meg tehát törvényeit és parancsolatait, melyeket én parancsolok neked ma, hogy jól legyen dolgod neked és fiaidnak teutánad minden időben; és hogy hosszú ideig élj azon a földön, melyet az Úr, a te Istened most ad neked.
Deu 4:41 Akkor választott ki Mózes három várost a Jordánon túl, napkelet felé:
Deu 4:42 hogy odafuthasson az olyan gyilkos, aki felebarátját nem szándékosan ölte meg, és nem volt neki gyűlölője tegnapról-tegnapelőttről; tehát fusson ezek közül a városok közül egyikbe, és maradjon életben.
Deu 4:43 Bécert a sivatagban a síkság földjén a rúbenieknek; Rámótot Gileádban a gádiaknak; és Gólánt Básánban a manassiaknak.
Deu 4:44 És ez a tanítás; melyet Mózes Izráel fiai elé tett.
Deu 4:45 Ezek azok a bizonyságok, azok a törvények és azok az ítéletek; melyeket Mózes Izráel fiainak szólt, mikor kijöttek Egyiptomból.
Deu 4:46 A Jordánon túl, a völgyben, Bét-Peórral átellenben, Szihon emori király országában, aki Hesbonban lakott volt; akit megvert Mózes és Izráel fiai, mikor kijöttek Egyiptomból.
Deu 4:47 És birtokukba vették országát, valamint Ognak, a Básán királyának országát, mindkét emori királyét, mely a Jordánon túl van: napkelet felé:
Deu 4:48 Aroértől, mely Arnon patak völgyének szélén van, Szion hegyéig, azaz Hermonig,
Deu 4:49 és az egész síkságot a Jordánon túl keletre a síkság tengeréig, a Piszga lejtőinek aljáig.
Deu 5:1 És előszólította Mózes egész Izráelt, és azt mondta nekik: Hallgasd meg, Izráel, azokat a törvényeket és azokat az ítéleteket, amelyeket én füleitekbe beszélek ma; és tanuljátok meg azokat, és tartsátok meg, beteljesítvén őket.
Deu 5:2 Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk Hóreben.
Deu 5:3 Nem atyáinkkal kötötte az Úr ezt a szövetséget; hanem velünk, ezekkel, kik itt vagyunk ma, mindnyájan élők.
Deu 5:4 Színről-színre beszélt az Úr veletek a hegyen a tűz közepéből.
Deu 5:5 Én álltam az Úr között és tiközöttetek abban az időben, hogy megjelentsem nektek az Úr beszédét; mert féltetek a tűztől és nem mentetek fel a hegyre. Mondván:
Deu 5:6 Én vagyok az Úr, a te Istened; aki kihoztalak téged Egyiptom országából, a rabszolgaházból.
Deu 5:7 Ne legyen mellettem más istened.
Deu 5:8 Ne csinálj magadnak istenképet semmiféle alakra, ami fent az égben, vagy ami alant a földön; vagy ami a vízben a föld alatt van.
Deu 5:9 Ne borulj le előttük és ne imádd őket; mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok, aki megkeresem az atyák bűnét a fiakon, harmad- és negyedízig is azoknál, akik engem gyűlölnek;
Deu 5:10 de kegyelmet gyakorlok ezerízig azoknál, akik engem szeretnek és megtartják parancsolataimat.
Deu 5:11 Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.
Deu 5:12 Megőrizd a szombatnak napját, szentnek tartván azt; amiképpen parancsolta neked az Úr, a te Istened.
Deu 5:13 Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat;
Deu 5:14 de a hetedik nap szombat az Úrnak, a te Istenednek; ne végezz semmi dolgot se te, vagy fiad, vagy leányod, se szolgád vagy szolgálód, se ökröd, se szamarad, se semmi barmod, se az a jövevény, aki kapuidon belül veled van, hogy megnyugodjék szolgád és szolgálód, mint te.
Deu 5:15 És emlékezzél rá, hogy szolga voltál Egyiptom országában, és kihozott téged az Úr, a te Istened onnét erős kézzel és kinyújtott karral; azért parancsolta az Úr, a te Istened, hogy megtartsd a szombat napját.
Deu 5:16 Tiszteld atyádat és anyádat, amiképpen parancsolta neked az Úr, a te Istened; hogy hosszú legyen életed és jól legyen dolgod azon a földön, melyet az Úr, a te Istened ad neked.
Deu 5:17 Ne ölj.
Deu 5:18 És ne légy házasságtörő.
Deu 5:19 És ne lopj.
Deu 5:20 És ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot.
Deu 5:21 És ne kívánd felebarátod feleségét; és ne vágyakozzál felebarátod házára, földjére, szolgájára; se szolgálójára, ökrére és szamarára, se semmire, ami felebarátodé.
Deu 5:22 Ezeket az igéket szólta az Úr egész gyülekezetekhez a hegyen a tűz, felhő és sötétség közepéből nagy hangon, és nem többet; és felírta őket két kőtáblára és nekem adta őket.
Deu 5:23 Történt pedig, hogy amint hallottátok a hangot a sötétségből, a hegy meg tűzben égett; hozzám járultatok mind, törzseitek fejei és véneitek.
Deu 5:24 És azt mondtátok: Íme megmutatta nekünk az Úr, a mi Istenünk az ő dicsőségét és nagyságát, és hangját hallottuk a tűz közepéből; ma láttuk, hogy beszélhet Isten az emberrel úgy, hogy az életben marad.
Deu 5:25 Most tehát miért haljunk meg? Hiszen megemészt bennünket ez a nagy tűz: ha még tovább hallgatjuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, akkor meghalunk.
Deu 5:26 Mert ki az minden test között, aki élő Isten hangját hallotta beszélni a tűz közepéből, mint mi és életben maradt?
Deu 5:27 Menj közel te, és hallgass meg mindent, amit mond az Úr, a mi Istenünk; és te beszélj el nekünk mindent, amit szól az Úr, a mi Istenünk neked, és mi meghallgatjuk és megcselekesszük.
Deu 5:28 Mikor az Úr meghallotta beszédeitek hangját, mikor hozzám szóltatok; azt mondta az Úr nekem: Hallottam e nép beszédeinek hangját, amiket szóltak hozzád, helyes volt minden, amit szóltak.
Deu 5:29 Vajha ez lenne nekik a szívük, hogy féljenek engem és tartsák meg minden parancsolatomat minden időben; hogy jól legyen dolguk nekik és fiaiknak örökké.
Deu 5:30 Eredj, mondd nekik: Térjetek vissza sátoraitokba.
Deu 5:31 Te pedig állj itt velem, hogy elbeszéljem neked mindazt a parancsolatot, törvényt és ítéletet, amit meg kell nekik tanítanod; hogy aszerint cselekedjenek abban az országban, melyet én most adok nekik, hogy birtokukba vegyék azt.
Deu 5:32 Vigyázzatok tehát, hogy úgy cselekedjetek, amint parancsolta az Úr, a ti Istenetek nektek; el ne térjetek se jobbra, se balra.
Deu 5:33 Egészen azon az úton menjetek, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt nektek; hogy éljetek és jól legyen dolgotok, és hosszú ideig legyetek az országban, melyet birtokotokba fogtok venni.
Deu 6:1 Ez tehát a parancsolat, a törvények és ítéletek, melyeket parancsolt az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam nektek; hogy megcselekedjétek abban az országban, ahova most átmentek, hogy birtokotokba vegyétek azt:
Deu 6:2 avégre, hogy féljed az Urat, a te Istenedet, megtartván minden törvényét és parancsolatát, amit én parancsolok neked ma, te, fiad és unokád éltetek minden napján; és avégre, hogy hosszú legyen életed.
Deu 6:3 Hallgasd meg tehát, Izráel, és tartsd meg, megcselekedvén, hogy jól legyen dolgod, és hogy megsokasodjatok nagyon; mint ahogyan az Úr, atyáid Istene, egy tejjel és mézzel folyó országot ígért neked.
Deu 6:4 Halld Izráel: az Úr a mi Istenünk, az Úr egyedül.
Deu 6:5 És szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
Deu 6:6 És legyenek ezek a szavak, melyeket én parancsolok neked ma, szíveden;
Deu 6:7 és vésd be azokat fiaid elméjébe, és beszélgess róluk: otthonültödben és az úton jártodban, lefektedben és felkeltedben.
Deu 6:8 És kösd azokat jelül a kezedre; legyenek homlokkötőkül szemeid között;
Deu 6:9 és írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra.
Deu 6:10 És ha majd bevisz téged az Úr, a te Istened abba az országba, melyről megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy neked adja: nagy és szép városokat, melyeket nem te építettél;
Deu 6:11 és minden jóval telt házakat, melyeket nem te töltöttél meg; kivágott kutakat, melyeket nem te vágtál ki; és szőlőket és olajfákat, melyeket nem te ültettél: mikor majd eszel és jóllaksz,
Deu 6:12 vigyázz magadra, el ne felejtsd az Urat; aki kihozott téged Egyiptom országából, a rabszolgaházból.
Deu 6:13 Az Urat, a te Istenedet féld, őneki szolgálj; és az ő nevére esküdjél.
Deu 6:14 Ne járjatok más istenek után; azoknak a népeknek istenei közül, akik körülötted vannak.
Deu 6:15 Mert féltékeny Isten az Úr, a te Istened teközötted; hogy fel ne gerjedjen az Úrnak, a te Istenednek haragja reád, és el ne pusztítson téged a föld színéről.
Deu 6:16 Ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket; mint kísértettétek Masszában.
Deu 6:17 Tényleg megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsait; és bizonyságait és törvényeit, melyeket parancsolt neked.
Deu 6:18 És azt cselekedd, ami helyes és jó az Úr szemeiben; hogy jól legyen dolgod, és bemenj és birtokodba vedd azt a szép országot, melyről megesküdött az Úr atyáidnak;
Deu 6:19 kiűzvén magad elől minden ellenségedet; amiképpen szólott az Úr.
Deu 6:20 Ha megkérdi tőled holnap a fiad, mondván: Mik azok a bizonyságok, törvények és ítéletek, melyeket parancsolt az Úr, a mi Istenünk nektek?
Deu 6:21 Akkor mondd a fiadnak: Szolgái voltunk Faraónak Egyiptomban; és kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel.
Deu 6:22 És az Úr nagy és veszedelmes jeleket és csodákat tett Egyiptomban Faraón és egész házán szemeink előtt,
Deu 6:23 úgy hozott ki minket onnét; avégre, hogy behozzon minket, nekünk adván azt az országot, melyről megesküdött atyáinknak.
Deu 6:24 Akkor parancsolta nekünk az Úr, hogy megcselekedjük mindezeket a törvényeket, félvén az Urat, a mi Istenünket; hogy jól legyen dolgunk minden időben, hogy éltessen bennünket, mint a mai nap.
Deu 6:25 Igazság lesz tehát számunkra: ha megtartjuk megcselekedvén mindezt a parancsolatot az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, úgy, amint parancsolta nekünk.
Deu 7:1 Ha bevisz téged az Úr, a te Istened abba az országba, amelybe bemenendő vagy, hogy birtokodba vedd azt; és elűz sok népet előled, a hittit, a girgásit, az emorit, a kanaánit, a perizzit, a hivvit és a jebuszit, hét nemzetet, nálad nagyobbakat és erősebbeket;
Deu 7:2 és elődbe adja őket az Úr, a te Istened, és megvered őket: vesd őket örök szentség alá tényleg, ne köss velük megegyezést és ne kegyelmezz nekik.
Deu 7:3 Ne köss velük sógorságot: lányodat ne add az ő fiának, és az ő lányát ne vedd a te fiadnak.
Deu 7:4 Mert elfordítja fiadat tőlem, hogy más isteneknek szolgáljanak; és fellobban az Úr haragja rátok, és kipusztít téged hamar.
Deu 7:5 Hanem így cselekedjetek velük: oltáraikat rontsátok le, szent köveiket törjétek össze, szent fáikat vágjátok ki; és istenképeiket égessétek meg tűzben.
Deu 7:6 Mert szent nép vagy te az Úrnak, a te Istenednek; téged választott az Úr, a te Istened, hogy légy neki tulajdon népe mindazok közül a népek közül, melyek a föld színén vannak.
Deu 7:7 Nem azért vonzódott hozzátok és választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi nép közt ti lettetek volna legtöbben; hiszen valamennyi nép közt ti vagytok a legkevesebben.
Deu 7:8 Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és mivel meg akarta tartani azt az esküt, melyet atyáitoknak tett, azért hozott ki az Úr titeket erős kézzel; és váltott meg téged a rabszolgaházból, Faraónak, Egyiptom királyának kezéből.
Deu 7:9 Tudd meg tehát, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hűséges Isten, aki megtartja a szövetséget és a kegyelmet azok iránt, akik őt szeretik és akik megtartják parancsolatait, ezerízig;
Deu 7:10 de gyűlölőinek megfizet személy szerint, elveszítvén őt; aki őt gyűlöli, annak nem halogatja, személy szerint megfizet neki.
Deu 7:11 Tartsd meg tehát a parancsolatot, a törvényeket és az ítéleteket, melyeket én azért parancsolok neked ma, hogy megcselekedd őket.
Deu 7:12 És lesz annak fejében, hogy hallgattok ezekre az ítéletekre, és megtartjátok és megcselekszitek azokat; megtartja az Úr is, a te Istened veled szemben azt a szövetséget és kegyelmet, melyet atyáidnak esküdött.
Deu 7:13 És szeretni fog téged, megáld és megsokasít; és megáldja méhed gyümölcsét és földed gyümölcsét, gabonádat, mustodat és olajodat, teheneid ellését és juhaid fajzását azon a földön, melyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja azt.
Deu 7:14 Áldottabb leszel minden népnél; nem lesz közted magtalan és meddő, sem barmaid között.
Deu 7:15 És eltávolít az Úr tőled minden betegséget; és Egyiptomnak semmi gonosz betegségét, melyeket ismersz, nem teszi rád, hanem mind azokra adja őket, akik téged gyűlölnek.
Deu 7:16 És eméssz el minden népet, melyet az Úr, a te Istened most átad néked; ne szánja meg őket a szemed, és ne szolgálj isteneiknek; mert tőr lenne az neked.
Deu 7:17 Ha azt mondod magadban: Nagyobbak ezek a népek énnálam; hogyan tudnám őket kiűzni?
Deu 7:18 Ne félj tőlük! Jusson eszedbe, mit tett az Úr, a te Istened Faraóval és egész Egyiptommal.
Deu 7:19 A nagy kísértések, melyeket láttak szemeid, a jelek, a csodák, az erős kéz és a kinyújtott kar, mellyel hozott téged az Úr, a te Istened: így tesz az Úr, a te Istened mindazokkal a népekkel, amelyektől te félsz.
Deu 7:20 És a darazsat is rájuk küldi az Úr, a te Istened; míg ki nem vesznek a többiek, akik előled elrejtőztek.
Deu 7:21 Meg ne ijedj tőlük; mert az Úr, a te Istened közted van, nagy és félelmetes Isten.
Deu 7:22 És az Úr, a te Istened lassan-lassan kihajtja ezeket a nemzeteket előled; nem lehet őket hamarosan megsemmisítened, hogy el ne szaporodjék rajtad a mező vadja.
Deu 7:23 De elődbe adja őket az Úr, a te Istened; és zaklatja őket nagy zaklatással, míg ki nem pusztulnak.
Deu 7:24 És kezedbe adja királyaikat és kiveszted nevüket az ég alól; nem áll meg előtted senki, míg ki nem pusztítod őket.
Deu 7:25 Isteneik istenképeit égessétek meg tűzben; meg ne kívánd a rajtuk levő ezüstöt és aranyat, és magadnak ne vedd, hogy szerencsétlenségbe ne essél általa, mert utálat az az Úrnak, a te Istenednek.
Deu 7:26 Utálatosságot pedig ne vígy be házadba, hogy örök szentségbe ne essél, mint az; iszonyatos iszonyúságnak és utálatos utálatnak tartsd, mert örök szentség az.
Deu 8:1 Mindazt a parancsolatot, melyet én parancsolok neked ma, megtartsátok, megcselekedvén avégre, hogy éljetek, sokasodjatok, és bemenjetek és birtokba vegyétek azt az országot, melyről megesküdött az Úr atyáitoknak.
Deu 8:2 És jusson eszedbe az az egész út, amelyen vezet téged az Úr, a te Istened, már negyven éve a sivatagban; hogy megalázzon téged azért, hogy próbára tegyen téged, hogy megtudja, mi van a szívedben, meg fogod-e tartani parancsolatait vagy nem.
Deu 8:3 Tehát megalázott téged és éheztetett téged, aztán enned adta a mannát, amit te nem ismertél, sem atyáid nem ismertek; hogy tudomásodra hozza, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal, ami az Úr száján kijön, élni kell az embernek.
Deu 8:4 Ruhád nem kopott le rólad, és lábad nem dagadt meg; immár negyven esztendeje.
Deu 8:5 Ismerd el tehát szívedben; hogy mint férfi neveli fiát, úgy nevel téged az Úr, a te Istened;
Deu 8:6 és tartsd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatát; járván az ő útain és félvén őt.
Deu 8:7 Mert az Úr, a te Istened, szép országba visz be téged; hegyen-völgyön felfakadó vízpatakok, források és mélységek országába.
Deu 8:8 Búza, árpa, szőlő, füge és gránátalma országába; olajfa és méz országába.
Deu 8:9 Oly országba, ahol nem szegénységben eszel kenyeret, ahol nem szűkölködsz semmiben; oly országban, melynek köve vas, és hegyeiből rezet vágsz.
Deu 8:10 És ha eszel és megelégszel; akkor áldjad az Urat, a te Istenedet azért a szép országért, melyet neked adott.
Deu 8:11 Vigyázz magadra, el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről; meg nem tartván parancsolatait, ítéleteit és törvényeit, melyeket én parancsolok néked ma.
Deu 8:12 Hogy mikor eszel és megelégszel; jó házakat építesz és laksz;
Deu 8:13 marhád és juhod megsokasodik, ezüst és arany sok lesz nálad; és minden vagyonod sok lesz:
Deu 8:14 akkor fel ne fuvalkodjék szíved; és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom országából, a rabszolgaházból.
Deu 8:15 Aki vezetett téged a nagy és félelmetes sivatagban tüzes kígyók és skorpiók közt, és víztelen szomjú földön; aki vizet fakasztott neked a kovakő sziklából.
Deu 8:16 Aki mannát adott enned a sivatagban, amit nem ismertek atyáid; hogy megalázzon téged azért, hogy próbára tegyen téged, hogy jól tegyen veled azután.
Deu 8:17 És azt ne mondd szívedben: Az én erőm és kezem hatalma cselekedte nekem ezt a hatalmas dolgot.
Deu 8:18 Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, hogy ő az, aki neked erőt adott hatalmas dolgot cselekedni azért, hogy fenntartsa szövetségét, melyre megesküdött atyáidnak, mint a mai nap van.
Deu 8:19 Ha pedig elfelejtkezvén elfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és más istenek után jársz, és azoknak szolgálsz és leborulsz előttök; bizonyságot teszek ellenetek ma, hogy elveszvén elvesztek.
Deu 8:20 Mint azok a nemzetek, amelyeket az Úr elveszít előletek, úgy vesztek el annak következtében, hogy nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.
Deu 9:1 Halld Izráel, te átmégy ma a Jordánon, hogy bemenj nálad nagyobb és erősebb nemzeteket birtokba venni;
Deu 9:2 nagy és az égig megerősített városokat, egy nagy és szálas népet, az anákok fiait; akiket te ismersz, és te hallottad: Ki állhat meg Anák fiai előtt?
Deu 9:3 Tudd meg tehát ma, hogy az Úr, a te Istened az, aki átmegy előtted megemésztő tűz gyanánt, ő pusztítja ki őket és ő alázza meg őket előtted; úgyhogy hamar kiszorítod őket birtokukból és elveszíted őket, amiképpen szólt neked az Úr.
Deu 9:4 Mikor kiűzi őket az Úr, a te Istened előled, ne mondd a szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az Úr ezt az országot birtokba venni; holott ezeknek a nemzeteknek az istentelensége miatt űzi ki őket az Úr teelőled.
Deu 9:5 Nem a te igazságodért és szíved egyenességéért mégy be az ő országukat birtokba venni; hanem ezeknek a nemzeteknek istentelensége miatt űzi ki őket az Úr, a te Istened teelőled, és azért, hogy fenntartsa azt a szót, amire megesküdött az Úr atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
Deu 9:6 Tudd meg tehát, hogy nem igazságodért adja neked az Úr, a te Istened ezt a szép országot birtokodba; mert kemény nyakú nép vagy te.
Deu 9:7 Emlékezzél, el ne felejtsd, hogy megharagítottad az Urat, a te Istenedet a sivatagban. Attól a naptól fogva, mikor kijöttél Egyiptom országából addig, amíg erre a helyre jutottatok, ellenszegülők voltatok az Úrral szemben;
Deu 9:8 és kivált a Hóreben úgy megharagítottátok az Urat; és úgy felindult rátok az Úr, hogy ki akart irtani benneteket.
Deu 9:9 Mikor felmentem a hegyre a kőtáblákat átvenni, annak a szövetségnek a tábláit, melyet az Úr veletek kötött; a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet nem ittam.
Deu 9:10 Akkor átadta az Úr nekem a két kőtáblát, melyek Isten ujjával voltak írva; és rajtuk ugyanazok a szavak voltak, melyeket az Úr szólt hozzátok a hegyen a tűz közepéből a gyülekezet napján.
Deu 9:11 Mikor így negyven nap és negyven éjszaka elmúltával átadta az Úr nekem a két kőtáblát, a szövetség tábláit,
Deu 9:12 azt mondta az Úr nekem: Kelj fel, menj le hamar innét; mert rosszat tett a te néped, melyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek az útról, melyet parancsoltam nekik; öntött képet csináltak maguknak.
Deu 9:13 Aztán azt mondta az Úr nekem, mondván: Láttam ezt a népet, és íme kemény nyakú nép ez:
Deu 9:14 hagyd, hogy elpusztítsam őket és eltöröljem nevüket az ég alól; aztán téged teszlek oly nemzetté, mely erősebb és számosabb lesz nála.
Deu 9:15 Erre fordultam és lementem a hegyről, és a hegy tűzben égett; és a szövetség két táblája a két kezemben volt.
Deu 9:16 És amint megláttam, hogy valóban vétkeztetek az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, csináltatok magatoknak öntött borjút; hamar letértetek az útról, melyet az Úr parancsolt nektek;
Deu 9:17 akkor megragadtam a két táblát és ledobtam két kezemből; és összetörtem őket szemeitek előtt.
Deu 9:18 És leestem az Úr elé, mint először, negyven nap és negyven éjjel kenyeret nem ettem és vizet nem ittam; minden bűnötökért, amit elkövettetek, mikor azt cselekedtétek, ami rossz az Úr szemeiben, bosszantván őt. [9]
Deu 9:19 Mert féltem a haragtól és a hévtől, mellyel haragudott az Úr rátok úgy, hogy el akart pusztítani benneteket; és hallgatott rám az Úr akkor is.
Deu 9:20 Áronra is igen megharagudott az Úr, úgy, hogy el akarta őt pusztítani; és imádkoztam Áronért is abban az időben.
Deu 9:21 Bűnötöket pedig, melyet készítettetek, a borjút, fogtam és megégettem a tűzben, és összetörtem azt, jól megőrölvén, míg finom porrá lett; és beledobtam a porát a patakba, mely a hegyről jött alá.
Deu 9:22 Tabérában is, Masszában is, Kibrót Ha-Taavában is megharagítottátok az Urat.
Deu 9:23 És mikor Kádes Barneából küldött benneteket az Úr, mondán: Menjetek fel és vegyétek birtokba azt az országot, melyet nektek adtam; akkor is ellene szegültetek az Úrnak, a ti Istenetek parancsainak, és nem hittetek neki, és nem hallgattatok szavára.
Deu 9:24 Ellenszegülők voltatok az Úr iránt; mióta ismerlek benneteket.
Deu 9:25 Leestem tehát az Úr előtt azon a negyven napon és azon a negyven éjszakán, amelyen leestem, mert azt mondta az Úr, hogy elpusztít benneteket;
Deu 9:26 és imádkoztam az Úrhoz, és ezt mondtam: Uram, Jahve, ne pusztítsd el népedet és örökségedet, melyet megváltottál nagyságoddal; melyet kihoztál Egyiptomból erős kézzel.
Deu 9:27 Emlékezzél a te szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra; ne tekints e nép keménységére, istentelenségére és bűnére.
Deu 9:28 Hogy azt ne mondja az az ország, ahonnét kihoztál bennünket: Mivel nem bírta őket az Úr bevinni abba az országba, melyet ígért nekik; és mivel gyűlöli őket, azért hozta ki őket, hogy megölje őket a sivatagban.
Deu 9:29 Pedig ők a te néped és örökséged, kiket nagy erőddel és kinyújtott karoddal hoztál ki.
Deu 10:1 Abban az időben azt mondta az Úr nekem: Faragj magadnak két olyan kőtáblát, mint az elsők voltak, és jöjj fel hozzám a hegyre; csinálj magadnak egy faládát is.
Deu 10:2 Majd felírom a táblákra azokat a szavakat, amelyek az első táblákon voltak, melyeket összetörtél; és helyezd azokat a ládába.
Deu 10:3 És csináltam egy ládát akácfából, és faragtam két olyan kőtáblát, mint az elsők voltak; és felmentem a hegyre, és a két tábla a kezemben volt.
Deu 10:4 És ráírta a táblákra olyan írással, mint az első volt, azt a tíz igét, melyet a hegyen szólt hozzátok az Úr a tűz közepéből a gyülekezet napján; és átadta őket nekem.
Deu 10:5 Azzal fordultam, lementem a hegyről, és elhelyeztem a táblákat a ládában, melyet készítettem; és ott maradtak, mint ahogyan parancsolta nekem az Úr.
Deu 10:6 És Izráel fiai elindultak Beérót Bné-Jaakánból Moszérába; ott halt meg Áron, ott is temették el, és a fia, Eleázár lett helyette a pap.
Deu 10:7 Onnét elindultak Gudgódba; és Gudgódból Jotbatába, vízpatakok országába.
Deu 10:8 Abban az időben választotta ki az Úr Lévi törzsét az Úr frigyládáját hordozni; az Úr előtt állani az ő szolgálatára, és az ő nevében áldani mind a mai napig.
Deu 10:9 Ezért nem lett Lévinek osztályrésze és öröksége testvéreivel; az Úr az ő öröksége, mint ahogyan szólt neki az Úr, a te Istened.
Deu 10:10 Én tehát kitartottam a hegyen, mint az első időben, negyven nap és negyven éjjel; és az Úr hallgatott rám akkor is, nem akart az Úr elpusztítani téged.
Deu 10:11 És azt mondta az Úr nekem: Kelj fel, menj, indulj a nép előtt; hogy menjenek be és vegyék birtokba azt az országot, melyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom.
Deu 10:12 És most, Izráel, mit kíván az Úr, a te Istened tőled; ha nem azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet, teljesen az ő útjain járj, és szeresd őt, és szolgálj az Úrnak, a te Istenednek teljes szívedből és teljes lelkedből;
Deu 10:13 megtartván az Úr parancsolatait és törvényeit, melyeket én parancsolok neked ma; a te javadra.
Deu 10:14 Íme az Úré, a te Istenedé az ég és az egeknek ege; a föld, és minden, ami rajta van:
Deu 10:15 az Úr csak a ti atyáitokhoz vonzódott, őket szeretvén; őutánuk pedig az ő magvukat választotta ki, titeket, minden népek közül, mint ma.
Deu 10:16 Metéljétek tehát körül szívetek előbőrét; és ne legyetek többé kemény nyakúak.
Deu 10:17 Mert az Úr, a ti Istenetek, az Isteneknek Istene és az Uraknak Ura; a nagy, a hős és a félelmetes Isten, aki személyt nem válogat, és akit nem lehet megvesztegetni.
Deu 10:18 Aki igazságot szolgáltat árvának és özvegynek; és szereti a jövevényt, adván neki kenyeret és ruhát.
Deu 10:19 Szeressétek tehát a jövevényt; mert jövevények voltatok Egyiptom országában.
Deu 10:20 Az Urat, a te Istenedet féljed, neki szolgálj, és őhozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdjél.
Deu 10:21 Ő a te dicséreted és ő a te Istened; aki ezeket a nagy és félelmetes dolgokat cselekedte veled, melyeket szemeiddel láttál.
Deu 10:22 Hetven lélekkel mentek alá atyáid Egyiptomba; és most oly sokká tett téged az Úr, a te Istened, mint az ég csillagait.
Deu 11:1 Tehát szeresd az Urat, a te Istenedet; és tartsd meg szolgálatát, törvényeit, ítéleteit és parancsolatait minden időben.
Deu 11:2 És értsétek meg ma, mert nem fiaitokat mondom, akik nem ismerték és akik nem látták az Úrnak, a ti Isteneteknek nevelését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját,
Deu 11:3 jeleit és cselekedeteit, melyeket Egyiptomban cselekedett Faraóval, Egyiptom királyával és egész országával;
Deu 11:4 amit Egyiptom seregével cselekedett, lovaival és szekereivel, akikre rájuk árasztotta a Sástenger vizét, mikor titeket üldöztek; és elvesztette őket az Úr a mai napig;
Deu 11:5 amit veletek cselekedett a sivatagban; amíg eljutottatok erre a helyre;
Deu 11:6 amit Dátánnal és Abirámmal, Rúben fiának, Eliábnak fiaival cselekedett, mikor megnyitotta a föld a száját és elnyelte őket és családjaikat sátorostól; és minden lényt, ami hozzájuk tartozott, egész Izráelnek közepette:
Deu 11:7 hanem a ti szemeitek azok, amelyek látták az Úrnak minden nagy cselekedetét; melyet cselekedett.
Deu 11:8 Tartsátok meg tehát mindazt a parancsolatot, amit én parancsolok neked ma; hogy erősek legyetek, bemenjetek és birtokba vegyétek azt az országot, melynek birtokbavételére át akartok menni;
Deu 11:9 és hogy hosszú legyen életetek azon a földön, melyről megesküdött az Úr atyáitoknak, hogy nekik adja és az ő magvuknak; tejjel és mézzel folyó országnak.
Deu 11:10 Mert az az ország, ahova te most bemégy, hogy birtokodba vedd, nem olyan, mint Egyiptom országa, honnét kijöttetek; ahol elveted a magot, és lábaddal kell öntöznöd, mint a konyhakertet;
Deu 11:11 hanem az az ország, ahova most átmentek, hogy birtokba vegyétek azt, hegyek és völgyek országa; az ég esője szerint iszik vizet.
Deu 11:12 Oly ország, melyet az Úr, a te Istened gondoz; folyton rajta vannak az Úrnak, a te Istenednek szemei az év kezdetétől év végéig.
Deu 11:13 Ha tehát hallgatván hallgattok az én parancsolataimra, amelyeket én parancsolok nektek ma; szeretvén az Urat, a ti Isteneteket és szolgálván neki teljes szívetekből és teljes lelketekből:
Deu 11:14 akkor adok esőt földetekre a kellő időben, korait és késeit; úgy, hogy begyűjtheted gabonádat, mustodat és olajodat.
Deu 11:15 Füvet is adok meződön barmodnak; és eszel és jóllaksz.
Deu 11:16 Vigyázzatok magatokra, hogy el ne csábíttassék szívetek; el ne pártoljatok, más isteneknek ne szolgáljatok, előttük le ne boruljatok:
Deu 11:17 mert akkor fellobban az Úr haragja rátok és bezárja az eget, nem lesz eső, és a föld nem adja meg termését; és kivesztek hamar abból a szép országból, melyet az Úr ad nektek.
Deu 11:18 Tegyétek tehát ezeket a szavaimat szívetekre és lelketekre; kössétek azokat jelül kezetekre, és legyenek homlokkötőkül a szemeitek között.
Deu 11:19 És tanítsátok meg rájuk fiaitokat, azokról beszélgetvén: otthon ültödben és az úton jártodban, lefektedben és felkeltedben.
Deu 11:20 És írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra.
Deu 11:21 Hogy napjaitok és fiaitok napjai oly számosak legyenek azon a földön, amelyről az Úr megesküdött atyáitoknak, hogy nekik adja; mint az ég napjai a föld felett.
Deu 11:22 Mert ha tényleg megtartjátok mindezt a parancsolatot, amelyet én parancsolok nektek, hogy megcselekedjétek: szeretvén az Urat, a ti Isteneteket, teljesen az ő útain járván és őhozzá ragaszkodván:
Deu 11:23 akkor kiűzi az Úr mindezeket a nemzeteket előletek; és birtokba vesztek nálatok nagyobb és erősebb nemzeteket.
Deu 11:24 Mindaz a hely, ahova lábatok talpa lép, a tietek lesz; a sivatagtól a Libánonig, a folyamtól, az Eufrátesz folyamtól a nyugati tengerig lesz a határotok.
Deu 11:25 Senki sem állhat meg előttetek; ijedséget és félelmet ad az Úr, a ti Istenetek előttetek az egész föld színére, ahova léptek, úgy, amint szólt nektek.
Deu 11:26 Íme én áldást és átkot adok ma előtökbe.
Deu 11:27 Az áldást: ha hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolataira, melyeket én parancsolok nektek ma.
Deu 11:28 Az átkot pedig, ha nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolataira, és eltértek az útról, melyet én parancsolok nektek ma: más istenek után járván, kiket nem ismertetek.
Deu 11:29 És ha majd bevisz téged az Úr, a te Istened abba az országba, ahova te most bemégy, hogy birtokodba vedd azt; akkor az áldást a Garizim hegyére, az átkot pedig az Ebál hegyére tedd.
Deu 11:30 Nemde ezek a Jordánon túl a napnyugati út mögött a síkságon lakó kanaániak országában vannak; a Gilgállal szemben, Móre tölgyei mellett.
Deu 11:31 Mert ti most átmentek a Jordánon, hogy bemenjetek birtokba venni azt az országot, melyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek. Ha birtokba veszitek azt és benne laktok:
Deu 11:32 akkor vigyázzatok, hogy megcselekedjétek mindazokat a törvényeket és ítéleteket, melyeket én előtökbe adok ma.
Deu 12:1 Ezek azok a törvények és ítéletek, melyeket meg kell tartanotok, azok szerint cselekedvén abban az országban, melyet az Úr, atyáid Istene adott neked, hogy birtokodba vedd, minden időben, amíg ti éltek a földön.
Deu 12:2 Elveszítvén elveszítsétek mindazokat a helyeket, ahol azok a nemzetek, akiket ti birtokotokba vesztek, az ő isteneiknek szolgáltak; a magas hegyeken és a halmokon, és minden zöld fa alatt.
Deu 12:3 Rontsátok le oltáraikat, törjétek össze szent köveiket és szent fáikat égessétek el tűzben, isteneiknek képeit vágjátok le; és veszítsétek el nevüket arról a helyről.
Deu 12:4 Nem szabad úgy tennetek az Úrral, a ti Istenetekkel, mint azok.
Deu 12:5 Hanem azon a helyen keressétek, melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek minden törzsetek közül, hogy odahelyezze nevét, hogy ott lakoztassa; és odamenj.
Deu 12:6 És odavigyétek égő áldozataitokat, tizedeiteket és kezeitek emelékáldozatait; fogadalmi áldozataitokat, szabad ajándékaitokat, és marhátok és juhotok első fajzását.
Deu 12:7 És ott egyetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, ti és háznépeitek, és örvendezzetek kezetek minden keresményében; amivel megáldott téged az Úr, a te Istened.
Deu 12:8 Ne cselekedjetek mind aszerint, amint mi cselekszünk itt ma; ki-ki amit éppen jónak lát,
Deu 12:9 mert mostanig nem mentetek be abba a nyugodalomba és örökségbe, melyet az Úr, a te Istened adni fog neked.
Deu 12:10 De ha átmentek a Jordánon és letelepedtek azon a földön, melyet az Úr, a ti Istenetek örökségül ad nektek; és nyugalmat ad nektek minden ellenségetektől körös-körül, úgy, hogy biztonságban lakoztok:
Deu 12:11 akkor arra a helyre, melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakoztassa nevét, oda vigyétek mindazt, amit én parancsolok nektek; égő áldozataitokat és vágóáldozataitokat; tizedeiteket és kezetek emelékáldozatát, és mindenféle válogatott fogadalmi áldozatokat, melyeket fogadtok az Úrnak.
Deu 12:12 És örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, ti és fiaitok meg leányaitok, szolgáitok és szolgálóleányaitok; és a lévita, aki kapuitokon belül van, mert annak nincs osztályrésze és öröksége veletek.
Deu 12:13 Vigyázz, hogy égő áldozataidat meg ne áldozd bármely helyen, melyet meglátsz;
Deu 12:14 hanem amely helyet kiválaszt az Úr törzseid egyikében, ott áldozd meg égő áldozataidat, és ott végezz mindent, amit én parancsolok neked.
Deu 12:15 Mindazáltal lelked teljes kívánságára vághatsz és ehetsz húst az Úrnak, a te Istenednek áldása szerint, melyet adott neked minden kapudban; mind a tisztátalan, mind a tiszta eheti azt, mint az őzet és a szarvast.
Deu 12:16 Csak a vért meg ne egyétek; a földre ontsd azt, mint a vizet.
Deu 12:17 Nem eheted meg kapuidon belül gabonádnak, mustodnak és olajodnak tizedét, sem marhád és juhod első fajzását; sem semmi fogadalmi áldozatodat, amit fogadsz, sem szabad ajándékaidat, sem kezed emelékáldozatát:
Deu 12:18 hanem az Úr előtt, a te Istened előtt edd meg azt azon a helyen, melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, te és fiad meg leányod, és szolgád meg szolgálóleányod, és a lévita, aki kapuidon belül van; és örvendezzél az Úr előtt, a te Istened előtt kezed minden keresményében.
Deu 12:19 Vigyázz, hogy el ne hagyd a lévitát, ameddig földeden élsz.
Deu 12:20 Ha kiszélesíti az Úr, a te Istened a határodat, mint ahogyan mondta neked, és azt mondod: Húst ehetném!, mert húst kíván enni a lelked; lelked teljes kívánságára ehetsz húst.
Deu 12:21 Ha távol lesz tőled a hely, melyet az Úr, a te Istened választ, hogy odahelyezze nevét, akkor vághatsz marhádból és juhodból, amit adott neked az Úr, úgy, amint parancsoltam neked; és ehetsz kapuidon belül lelked teljes kívánsága szerint.
Deu 12:22 Csak, mint az őzet és szarvast eszik, úgy egyed azt; a tisztátalan és a tiszta együtt eheti azt.
Deu 12:23 Csak tartsd meg, hogy meg ne edd a vért, mert a vér a lélek; tehát ne edd meg a lelket a hússal.
Deu 12:24 Ne edd meg azt; a földre ontsd azt, mint a vizet.
Deu 12:25 Ne edd meg azt; hogy jól legyen dolgod neked, és utánad fiaidnak, mivel azt cselekszed, ami helyes az Úr szemeiben.
Deu 12:26 De szentségeidet, amelyekkel tartozol, és fogadalmi áldozataidat vedd, és menj arra a helyre, melyet választ az Úr.
Deu 12:27 És áldozd meg égő áldozataidat, a húst és a vért, az Úrnak, a te Istenednek oltárán; vágóáldozataidból pedig a vért az Úrnak, a te Istenednek oltárára kell önteni, és a húst megeheted.
Deu 12:28 Hallgasd és tartsd meg mindezeket az igéket, melyeket én parancsolok neked; hogy jól legyen dolgod neked és utánad fiainak örökké, mivel azt cselekszed, ami jó és helyes az Úrnak, a te Istenednek szemeiben.
Deu 12:29 Ha kiirtja az Úr, a te Istened előled a nemzeteket, ahová te bemégy, hogy birtokodba vedd őket; és birtokodba veszed őket és lakozol az ő országukban:
Deu 12:30 vigyázz magadra, hogy tőrbe ne essél az ő nyomukon, miután kivesztek előled; és ne tudakozódjál az ő isteneik felől, mondván: Hogyan szokták tisztelni ezek a nemzetek az ő isteneiket? úgy cselekszem én is.
Deu 12:31 Ne cselekedjél úgy az Úrnak, a te Istenednek; mert ami az Úr előtt utálat, amit gyűlöl, mindazt tették isteneiknek, mert még fiaikat és leányaikat is megégették tűzzel az ő isteneiknek.
Deu 12:32 A teljes igét, amit én parancsolok nektek, azt tartsátok meg, hogy aszerint cselekedjetek; ne tégy hozzá, és ne végy el belőle.
Deu 13:1 Ha fellép közötted egy próféta vagy álomlátó, és valami jelt vagy csodát tűz ki neked
Deu 13:2 (és bekövetkezik a jel és a csoda, melyet megmondott neked), mondván: Kövessünk más isteneket, akiket nem ismersz, és azoknak szolgáljunk:
Deu 13:3 ne hallgass annak a prófétának vagy annak az álomlátónak a szavaira; mert így próbál benneteket az Úr, a ti Istenetek, hogy megtudja, vajon szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből és teljes lelketekből.
Deu 13:4 Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek és őt féljétek; az ő parancsolatait tartsátok meg, az ő szavára hallgassatok, neki szolgáljatok és hozzá ragaszkodjatok.
Deu 13:5 Az a próféta pedig, vagy az az álomlátó ölettessék meg; mert elszakadást szólott az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, aki kihozott titeket Egyiptom országából, és aki megváltott téged a rabszolgaházból, hogy eltántorítson téged az útról, melyet parancsolt neked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Így tisztítsd ki a gonoszt magad közül.
Deu 13:6 Ha fivéred, anyád fia, vagy a te fiad vagy leányod, vagy kebelbeli feleséged, vagy lelki barátod csalogat téged titokban, mondván: Menjünk és szolgáljunk más isteneknek, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid,
Deu 13:7 azoknak a népeknek istenei közül, akik körülöttetek vannak, hozzád közel, vagy tőled távol, a föld egyik végétől a föld másik végéig:
Deu 13:8 ne engedj neki és ne hallgass rá; ne is nézz rá szánalommal, és ne kíméld és ne takargasd őt;
Deu 13:9 hanem ölvén öld meg őt, a te kezed legyen rajta először, hogy megöld őt; és az egész nép keze azután.
Deu 13:10 Éspedig kövekkel kövezd agyon; mert arra törekedett, hogy eltántorítson téged az Úrtól, a te Istenedtől, aki kihozott téged Egyiptom országából, a rabszolgaházból.
Deu 13:11 És egész Izráel hallja meg és féljen; hogy többé ne tegyenek közötted olyan gonosz dolgot, mint ez.
Deu 13:12 Ha városaid egyikében, melyeket az Úr, a te Istened ad neked, hogy ott lakjál, hallod, hogy ezt mondják:
Deu 13:13 Mihaszna emberek támadtak közüled, és eltántorították városuk lakóit, mondván: Menjünk és szolgáljunk más isteneknek, akiket nem ismertetek:
Deu 13:14 akkor nyomozz, kutass, kérdezősködjél jól; és ha igaz bizonyos a dolog, és megtörtént utálatosság közötted:
Deu 13:15 vágván vágd le annak a városnak lakosait kardnak élével; vesd örök szentség alá azt és mindent, ami benne van, barmát is kardnak élével.
Deu 13:16 És minden martalékát gyűjtsd össze piacának közepére, és égesd el tűzben a várost és minden martalékát egész áldozatul az Úrnak, a te Istenednek; és legyen feltöltés örökre, ne építtessék fel többé.
Deu 13:17 És ne ragadjon a kezedhez semmi az örök szentségből; hogy megtérjen az Úr az ő haragjának hevétől, és adjon neked irgalmat, és irgalmazzon neked és sokasítson meg téged, amiképpen megesküdött atyáidnak,
Deu 13:18 ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván minden parancsolatát, melyet én parancsolok neked ma; azt cselekedvén, ami helyes az Úrnak, a te Istenednek szemeiben.
Deu 14:1 Fiai vagytok ti az Úrnak, a ti Isteneteknek; ne vagdaljátok meg magatokat és ne tegyetek kopaszságot szemeitek között halottért.
Deu 14:2 Mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek; és téged választott az Úr, hogy légy neki tulajdon népévé minden nép közül, kik a föld színén vannak.
Deu 14:3 Ne egyél semmi utálatosságot.
Deu 14:4 Ezek azok a barmok, melyeket megehettek: ökör, juh és kecske.
Deu 14:5 Szarvas, őz és dámvad; vadkecske, antilop, vadbika és zerge.
Deu 14:6 És általában minden barmot, amelyiknek hasadt patája van és patája kettőbe van hasadva, amelyik kérődzik a barmok közt; azt megehetitek.
Deu 14:7 Csak ezt ne egyétek meg azok közül, amelyek kérődznek és amelyeknek hasadt patája szét van hasítva: a tevét, a nyulat és a marmotát, mert kérődznek, de nincs nekik hasadt patájuk, tisztátalanok számotokra;
Deu 14:8 és a disznót, mert hasadt patájú, de nem kérődző, tisztátalan számotokra: ezeknek húsából ne egyetek, és hullájukat ne érintsétek.
Deu 14:9 Ezt ehetitek meg mindabból, ami a vízben van: mindazt, aminek uszonya és pikkelye van, megehetitek.
Deu 14:10 De semmit, aminek nincs uszonya és pikkelye, nem ehettek meg, az tisztátalan számotokra.
Deu 14:11 Minden tiszta madarat megehettek.
Deu 14:12 De ez az, amit nem ehettek meg közülük: a sast, a griffet és a tengeri sast.
Deu 14:13 A varjút, ölyvet és kányát nemével.
Deu 14:14 A hollónak semmi nemét.
Deu 14:15 A struccot, a fecskét és a csüllőt; és az ölyvet nemével.
Deu 14:16 A kuvikot, a füles baglyot és az éjjeli baglyot.
Deu 14:17 A pelikánt, a dögkeselyűt és a gödényt.
Deu 14:18 A gólyát és gémet nemével; a büdös bankát és a denevért.
Deu 14:19 Minden szárnyas csúszómászó tisztátalan számotokra; nem szabad megenni.
Deu 14:20 Minden tiszta szárnyast megehettek.
Deu 14:21 Ne egyetek meg semmi elhullott állatot; a jövevénynek add azt, aki kapuidon belül van, hogy egye meg: vagy add el idegennek; mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek. Ne főzz gödölyét anyja tejében.
Deu 14:22 Tizedelve megtizedeld vetésed minden jövedelmét; ami a mezőn terem évről évre.
Deu 14:23 És az Úr előtt, a te Istened előtt edd meg gabonádnak, mustodnak és olajodnak tizedét, és marhádnak és juhodnak első fajzását azon a helyen, melyet választ, hogy ott lakassa nevét; hogy félni tanuld az Urat, a te Istenedet minden időben.
Deu 14:24 És ha igen nagy neked az út, ha nem bírod elvinni, ha megáld téged az Úr, a te Istened, mert messze van tőled az a hely, melyet választ az Úr, a te Istened, hogy odahelyezze nevét:
Deu 14:25 akkor add el pénzen, kösd össze a pénzt a kezedben, menj el arra a helyre, melyet választ az Úr, a te Istened,
Deu 14:26 és add oda a pénzt mindazért, amire a lelked vágyik, marháért és juhért, borért, és szeszes italért, és mindenért, amit a lelked megkíván; és egyél ott az Úr előtt, a te Istened előtt, és örvendezzél te és házad népe.
Deu 14:27 A lévitákat pedig, aki kapuidon belül van, el ne hagyd; mert annak nincs osztályrésze és öröksége veled.
Deu 14:28 Háromévenként vedd ki azon évi jövedelmednek egész tizedét; és tedd le kapuidon belül.
Deu 14:29 Aztán jöjjön a lévita, mert annak nincs osztályrésze és öröksége veled, és a jövevény, az árva és az özvegy, aki kapuidon belül van, és egyék és elégedjenek meg; hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened kezed minden munkájában, amit cselekszel.
Deu 15:1 Hétévenként elengedést csinálj.
Deu 15:2 És ez az elengedés módja: Engedje el minden hitelező, amit kölcsön adott felebarátjának; ne szorongassa felebarátját és testvérét, mert elengedést hirdettek az Úrért. [31]
Deu 15:3 Az idegent szorongathatod; de amid testvérednél lesz, engedje el kezed.
Deu 15:4 Bár ugyan nem lesz közted szegény, mert megáldván megáld téged az Úr abban az országban, melyet az Úr, a te Istened ad neked, hogy örökségül birtokodba vedd azt;
Deu 15:5 ha ugyan valóban hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, vigyázván, hogy megcselekedd mindezt a parancsolatot, melyet én parancsolok neked ma.
Deu 15:6 Mert az Úr, a te Istened megáld téged, mint ahogyan szólott neked; és te sok nemzetnek adsz kölcsönt, de te nem veszel kölcsön, és sok nemzeten uralkodsz, de rajtad nem uralkodnak.
Deu 15:7 Ha lesz közted szegény, testvéreid közül egy, kapuid egyikében, a te országodban, melyet az Úr, a te Istened ad neked; ne keményítsd meg szívedet és ne zárd be kezedet a te szegény testvéred előtt:
Deu 15:8 hanem készséggel nyisd ki neki kezedet; és szívesen adj neki kölcsön, amennyi elég arra a szükségletére, ami szükséglete lesz neki.
Deu 15:9 Vigyázz magadra, nehogy egy mihaszna gondolat támadjon szívedben, mondván: Közel van a hetedik év, az elengedés esztendeje, és rossz szemmel nézz szegény testvéredre és ne adj neki; ő pedig az Úrhoz kiáltson ellened és bűn legyen rajtad.
Deu 15:10 Készséggel adj neki úgy, hogy ne bánja szíved, hogy adsz neki; mert ezért a dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban és mindenben, amire kezedet kinyújtod.
Deu 15:11 Mert nem fogy ki a szegény az országból: azért parancsolom én neked, mondván: Készséggel nyisd ki kezedet testvérednek, nyomorultadnak és szegényednek országodban.
Deu 15:12 Ha testvéred adatik el neked, a héber férfi vagy a héber nő; hat évig szolgáljon téged, a hetedik esztendőben pedig bocsásd őt magadtól szabadon.
Deu 15:13 És ha elbocsátod őt magadtól szabadon; ne bocsásd el Úresen.
Deu 15:14 Bőven rakd meg őt juhodból, szérűdről és sajtódból; adj neki, amivel megáldott téged az Úr, a te Istened.
Deu 15:15 És jusson eszedbe, hogy szolga voltál Egyiptom országában, de megváltott téged az Úr, a te Istened; ezért parancsolom én neked ezt a dolgot ma.
Deu 15:16 Ha pedig azt mondja neked: Nem megyek el tőled; mert megszeretett téged és házadat, mert jó dolga van neki nálad:
Deu 15:17 akkor vedd az árat és tedd a fülére és az ajtóra, és legyen neked örökös szolgád; és szolgálóleányoddal is így cselekedjél.
Deu 15:18 Ne tessék előtted nehéznek szabadon bocsátani őt magadtól, mert a napszámosbér kétszeresére szolgált rá nálad hat évig; és megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, amit cselekszel.
Deu 15:19 Minden első fajzásból, melyet marháid és juhaid ellenek, a hímet szenteld az Úrnak, a te Istenednek; ne dolgozzál marhád első fajzásán, és ne nyírd meg juhod első fajzását.
Deu 15:20 Az Úr előtt, a te Istened előtt edd meg azt évről évre azon a helyen, melyet választ az Úr; te és házad népe.
Deu 15:21 De ha hiba van benne, sánta vagy vak, bármi rossz hiba; ne áldozd meg az Úrnak, a te Istenednek.
Deu 15:22 Kapuidon belül edd meg azt; a tisztátalan és a tiszta együtt, mint az őzet és a szarvast.
Deu 15:23 Csakhogy a vérét ne edd meg; a földre ontsd azt, mint a vizet.
Deu 16:1 Tartsd meg az Abíb hónapot, és szerezz pászkát az Úrnak, a te Istenednek; mert az Abíb hónapban hozott ki téged az Úr, a te Istened Egyiptomból, éjjel.
Deu 16:2 És áldozzál pászkát az Úrnak, a te Istenednek, juhot és marhát; azon a helyen, melyet választ az Úr, hogy ott lakassa nevét.
Deu 16:3 Ne egyél vele kovászost, hét nap kovásztalan kenyeret egyél vele, nyomorúság kenyerét; mert sietséggel jöttél ki Egyiptom országából, hogy emlékezzél Egyiptom országából való kijöveteled napjára életednek minden idejében.
Deu 16:4 És ne láttassék nálad kovász egész határodban hét napig; és abból a húsból, melyet az első nap este áldozol, ne maradjon reggelig.
Deu 16:5 Nem áldozhatod a pászkát kapuid bármelyikében, melyeket az Úr, a te Istened ad neked;
Deu 16:6 hanem azon a helyen, melyet választ az Úr, a te Istened, hogy nevét ott lakassa, áldozd meg a pászkát este; mikor leszáll a nap, Egyiptomból való kivonulásod idején.
Deu 16:7 És főzd meg és edd meg azon a helyen, melyet választ az Úr, a te Istened; reggel aztán fordulj és eredj sátoraidba.
Deu 16:8 Hat nap egyél kovásztalan kenyeret; a hetedik napon pedig gyülekezeti ünnep legyen az Úrnak, a te Istenednek, ne végezz munkát.
Deu 16:9 Hét hetet számlálj magadnak; mikor belekezd a sarló az álló gabonába, attól fogva kezdj számlálni hét hetet.
Deu 16:10 Akkor tarts hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek kezed szabad ajándékának mértéke szerint; amit aszerint adsz, amint megáld téged az Úr, a te Istened.
Deu 16:11 És örvendezzél az Úr előtt, a te Istened előtt, te meg fiad és leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, aki kapuidon belül van és a jövevény, az árva és az özvegy, aki közötted van; azon a helyen, melyet választ az Úr, hogy ott lakassa nevét.
Deu 16:12 És jusson eszedbe, hogy szolga voltál Egyiptomban; tehát tartsd meg és teljesítsd ezeket a törvényeket.
Deu 16:13 A sátoros ünnepet hét nap tartsd; mikor betakarodsz szérűdről és sajtódról.
Deu 16:14 És örvendezzél ünnepeden: te meg fiad és leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita és a jövevény, az árva és az özvegy, aki kapuidon belül van.
Deu 16:15 Hét nap ünnepelj az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, melyet kiválaszt az Úr; mert megáld téged az Úr, a te Istened egész termésedben és kezeidnek minden munkájában, légy hát csak örvendező.
Deu 16:16 Háromszor egy évben jelenjék meg közüled minden férfi az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, melyet választ: a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De ne jelenjenek meg az Úr előtt Úresen:
Deu 16:17 ki-ki azzal, amit ajándékozni bír, az Úrnak, a te Istenednek áldása szerint, amit adott neked.
Deu 16:18 Bírákat és intézőket tégy magadnak minden kapudban, melyeket az Úr, a te Istened ad neked törzseid szerint; hogy ítéljék a népet igaz ítélettel.
Deu 16:19 Ne csavard el az ítéletet, személyt ne válogass; ne fogadj el ajándékot, mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit és elcsavarja azoknak ügyét, akiknek igazuk van.
Deu 16:20 Igazságot, igazságot kövess; hogy élj és birtokba vedd azt az országot, melyet az Úr, a te Istened ad neked.
Deu 16:21 Ne ültess magadnak szent fát semmiféle fából az Úrnak, a te Istenednek oltára mellé, melyet készítesz magadnak.
Deu 16:22 És ne állíts magadnak szent követ; melyet gyűlöl az Úr, a te Istened.
Deu 17:1 Ne áldozzál az Úrnak, a te Istenednek olyan ökröt vagy juhot, melyben hiba van, bármi csúf dolog; mert utálat az az Úr előtt, a te Istened előtt.
Deu 17:2 Ha találtatik közötted, kapuid közül valamelyikben, melyeket az Úr, a te Istened ad neked, oly férfi vagy nő, aki azt cselekszi, ami gonosz az Úrnak, a te Istenednek szemeiben, áthágván az ő szövetségét,
Deu 17:3 úgy, hogy elmegy és más isteneknek szolgál, és leborul előttük; éspedig a nap előtt vagy a hold előtt, vagy az ég egész serege előtt, amit nem parancsoltam, és megjelentik neked
Deu 17:4 és meghallod: akkor nyomozd ki jól. És ha igaz, bizonyos a dolog, megtörtént ez az utálatosság Izráelben:
Deu 17:5 akkor vidd ki azt a férfit vagy azt a nőt, akik ezt a gonosz dolgot cselekedték, kapuidba, a férfit vagy a nőt; és kövezd agyon őket kövekkel.
Deu 17:6 Két tanú vagy három tanú vallomására ölessék meg a halálra ítélt; egy tanú vallomására nem szabad megölni.
Deu 17:7 A tanúk keze legyen rajta először, hogy megöljék őt, és azután az egész nép keze; így tisztítsd ki a gonoszt magad közül.
Deu 17:8 Ha nagyon nehéz lesz rád nézve valamely kérdés az ítéletre, vér és vér közt, ügy és ügy közt, büntetés és büntetés közt, valami peres kérdések kapuidon belül; akkor kelj fel és menj fel arra a helyre, melyet választ az Úr, a te Istened.
Deu 17:9 És menj a lévita papokhoz és a bíróhoz, aki azokban a napokban lesz; és kérdezd meg és kijelentik neked az ítélet igéjét.
Deu 17:10 És annak az igének szava szerint cselekedjél, amit kijelentenek neked arról a helyről, melyet választ az Úr; és vigyázz, hogy egészen úgy cselekedjél, amint tanítanak téged.
Deu 17:11 A tanítás szava szerint cselekedjél, amit tanítanak neked, és az ítélet szerint, amit mondanak neked; ne térj el az igétől, amit kijelentenek neked, se jobbra, se balra.
Deu 17:12 Az az ember pedig, aki elbizakodottságában megteszi, hogy nem hallgat a papra, aki ott áll, hogy szolgálja az Urat, a te Istenedet, vagy a bíróra: haljon meg az az ember, és tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.
Deu 17:13 És az egész nép hallja és féljen; és ne legyenek többé elbizakodottak.
Deu 17:14 Ha bemégy abba az országba, melyet az Úr, a te Istened ad neked, és birtokodba veszed azt és benne laksz; és azt mondod: Királyt akarok tenni magam fölé, éppen úgy, mint azok a nemzetek, melyek körülettem vannak:
Deu 17:15 azt kell magad fölé tenned királyul, akit az Úr, a te Istened választ; testvéreid közül tégy magad fölé királyt, nem tehetsz magad fölé külföldi embert, aki nem testvéred.
Deu 17:16 Csak ne szerezzen sok lovat, és ne vigye vissza a népet Egyiptomba, hogy sok lovat szerezzen; holott az Úr megmondta nektek: Többé ne térjetek már vissza ezen az úton.
Deu 17:17 És ne vegyen sok feleséget, hogy el ne hajoljon a szíve; se ezüstjét, se aranyát ne sokasítsa meg nagyon.
Deu 17:18 És mikor beül királyi székébe; akkor írja le magának egy könyvbe ennek a tanításnak a mását a lévita papok előtt lévőről.
Deu 17:19 És legyen nála és olvasson belőle életének minden napján; hogy megtanulja félni az Urat, az ő Istenét, megtartván e tanításnak minden szavát, és ezeket a törvényeket, ezek szerint cselekedvén.
Deu 17:20 Hogy fel ne fuvalkodjék a szíve testvérei felett, és hogy el ne térjen a parancsolattól se jobbra, se balra; hogy hosszú ideig maradjon királyságában ő és fiai Izráel között.
Deu 18:1 Ne legyen a lévita papoknak, Lévi egész törzsének osztályrésze és öröksége Izráellel; az Úr tűzáldozataiból és örökségéből éljenek.
Deu 18:2 Tehát öröksége ne legyen neki testvérei között; az Úr az ő öröksége, amiképpen szólott neki.
Deu 18:3 És ez legyen a papok jussa a néptől, azoktól, akik a vágóáldozatot áldozzák, akár ökröt, akár juhot: adják a papnak a lapockát, a két állkapcsát és a pacalt.
Deu 18:4 Gabonád, mustod és olajod zsengéjét, és juhnyírásod zsengéjét add neki.
Deu 18:5 Mert őt választotta az Úr, a te Istened minden törzsek közül; hogy álljon az Úr nevében való szolgálattételre, ő és fiai, minden időben.
Deu 18:6 És ha bemegy a lévita kapuid egyikéből, egész Izráelből, ahol mint jövevény tartózkodik, (és bemehet lelkének teljes kívánsága szerint) arra a helyre, melyet választ az Úr:
Deu 18:7 akkor végezzen szolgálatot az Úrnak, az ő Istenének nevében; úgy, mint többi lévita testvére, akik ott állanak az Úr előtt.
Deu 18:8 Egyenlő részt egyenek; a családok számára való eladásokból kire-kire eső jövedelmen kívül.
Deu 18:9 Ha te bemégy abba az országba, melyet az Úr, a te Istened ad néked; ne tanulj meg azoknak a nemzeteknek utálatosságai szerint cselekedni.
Deu 18:10 Ne találkozzék közted, aki fiát és leányát átviszi a tűzön; jövendőmondó, felhőnéző, se bűvölő, se varázsló,
Deu 18:11 se csomókötöző; se holtak szellemét és jósmestert kérdező; se halottaknál tudakozódó.
Deu 18:12 Mert utálat az Úr előtt mind, aki ezeket cselekszi; és ezek miatt az utálatosságok miatt űzi ki őket az Úr, a te Istened teelőled.
Deu 18:13 Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.
Deu 18:14 Mert ezek a nemzetek, akiket te birtokodba veszel, felhőnézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de te? Nem így adta neked az Úr, a te Istened.
Deu 18:15 Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened kebeledből, testvéreid közül, olyat, mint én; arra hallgassatok.
Deu 18:16 Egészen úgy, mint kérted az Úrtól, a te Istenedtől Hóreben, a gyülekezet napján, mondván: Nem hallhatom tovább az Úrnak, az én Istenemnek hangját, és ezt a nagy tüzet nem nézhetem tovább, hogy meg ne haljak;
Deu 18:17 az Úr pedig azt mondta nekem: Helyesen tették, hogy szóltak:
Deu 18:18 prófétát támasztok nekik testvéreik közül, mint téged; és szájába adom szavaimat, hogy egészen azt beszélje nekik, amit parancsolok neki.
Deu 18:19 És hogyha valaki nem hallgat az én beszédeimre, melyeket ő az én nevemben szól: én megkeresem azon.
Deu 18:20 De az a próféta, aki egy szót mer szólni az én nevemben, amit nem parancsoltam neki, hogy szóljon, és aki más istenek nevében szól; haljon meg az a próféta.
Deu 18:21 És ha azt mondod magadban: Hogyan ismerjük meg azt a szót, amit nem az Úr szólt?
Deu 18:22 Amit a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg a dolog és nem következik be, az a szó az, amit nem szólott az Úr; elbizakodottságból mondta azt a próféta, ne félj tőle.
Deu 19:1 Ha kiirtja az Úr, a te Istened azokat a nemzeteket, akiknek országát neked adja az Úr, a te Istened; és birtokodba veszed őket és városaikban és házaikban laksz:
Deu 19:2 három várost válassz ki magadnak országodban, melyet az Úr, a te Istened ad neked, hogy birtokodba vedd azt;
Deu 19:3 készítsd el magadnak az utat, és oszd három részre országod határát, melyet örökségül ad neked az Úr, a te Istened; és arra szolgáljon, hogy odamenekülhessen mindenki, aki embert öl.
Deu 19:4 De ez az az eset, amelyben az emberölő odamenekülhet és életben maradhat: ha felebarátját véletlenül üti le, és nem volt neki haragosa tegnapról-tegnapelőttről.
Deu 19:5 Úgy, mint aki elmegy felebarátjával az erdőbe fát vágni, és meglódul a keze a fejszével, hogy kivágja a fát, de kiesik a vas a nyélből és felebarátját találja úgy, hogy belehal; az meneküljön ezeknek a városoknak egyikébe, hogy életben maradjon.
Deu 19:6 Nehogy űzőbe vegye a vérbosszuló az emberölőt, mert felhevül a szíve, és elérje őt, mert nagy az út, és agyonüsse őt; holott nem érdemel halált, mert nem volt annak haragosa tegnapról-tegnapelőttről.
Deu 19:7 Ezért parancsolom én neked, mondván: Három várost válassz ki magadnak.
Deu 19:8 És ha kiszélesíti az Úr, a te Istened, határodat, amiképpen megesküdött atyáidnak; és neked adja az egész országot, melynek megadásáról atyáidnak szólott,
Deu 19:9 ha megtartod ezt a teljes parancsot, megcselekedvén azt, amit én parancsolok neked ma, szeretvén az Urat, a te Istenedet, és az ő útain járván minden időben; akkor tégy magadnak még három várost ehhez a háromhoz,
Deu 19:10 hogy ne ontassék ártatlan vér országodban, melyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül; és ne legyen rajtad vérbűn.
Deu 19:11 De ha lesz valaki, aki haragosa felebarátjának, és rá les és úgy támad rá, és agyonüti és az meghal; ő pedig elmenekül ezeknek a városoknak egyikébe:
Deu 19:12 akkor küldjenek el városának vénei és vegyék ki őt onnét; és adják őt a vérbosszuló kezébe, hogy haljon meg.
Deu 19:13 Szemed ne szánja meg őt; hanem tisztítsd ki az ártatlan vért Izráelből, hogy jól legyen dolgod.
Deu 19:14 Ne told el felebarátod határát, melyet az elődök vontak meg; örökségedben, melyet örökölni fogsz az országban, melyet az Úr, a te Istened ad neked, hogy birtokodba vedd azt.
Deu 19:15 Nem állhat meg egy tanú senki ellen semmiféle bűnre és semmiféle vétekre nézve, bármiféle vétek az, amiben vétkezhetett; két tanú vallomásán, vagy három tanú vallomásán áll meg a dolog.
Deu 19:16 Ha hamis tanú lép fel valaki ellen, hogy törvényszegést valljon rá;
Deu 19:17 akkor álljon a két ember, akiknek perük van, az Úr elé: a papok és a bírák elé, akik abban az időben lesznek.
Deu 19:18 És nyomozzák ki a bírák jól; és ha hazug tanú a tanú, hazugságot vallott testvérére:
Deu 19:19 akkor úgy tegyetek vele, mint ő szándékozott tenni testvérével; és tisztítsd ki a gonoszt magad közül.
Deu 19:20 Hogy a többiek hallják és féljenek; és ne tegyenek többé teközötted olyat, mint ez a gonosz dolog.
Deu 19:21 És ne szánja szemed; életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.
Deu 20:1 Ha hadba vonulsz ellenséged ellen, és látsz lovat és szekeret, náladnál nagyobb népet, ne félj tőlük; mert az Úr, a te Istened veled van, aki felhozott téged Egyiptom országából.
Deu 20:2 És mikor a háborúba mentek, lépjen elő a pap, és szóljon a néphez.
Deu 20:3 És mondja nekik: Halld Izráel, ti ma háborúba mentek ellenségeitek ellen; ne legyen lágy a szívetek, ne féljetek és ne rettegjetek, és ne ijedjetek meg tőlük.
Deu 20:4 Mert az Úr, a ti Istenetek az, aki veletek megy; hogy hadakozzék értetek ellenségeitekkel, hogy megtartson benneteket.
Deu 20:5 Az intézők pedig szóljanak a néphez, mondván: Amely ember új házat épített és nem avatta fel azt, menjen és térjen vissza házához; nehogy meghaljon a háborúban, és más ember avassa fel azt.
Deu 20:6 Amely ember szőlőt ültetett és meg nem nyitotta azt, menjen és térjen vissza házához; nehogy meghaljon a háborúban, és más ember nyissa meg azt.
Deu 20:7 Amely ember feleséget jegyzett és nem vette el azt, menjen és térjen vissza házához; nehogy meghaljon a háborúban, és más ember vegye el azt.
Deu 20:8 Aztán folytassák az intézők a beszédet a néphez, és mondják: Amely ember fél és lágy szívű, menjen és térjen vissza házához; hogy meg ne olvadjon testvéreinek szíve, mint az ő szíve.
Deu 20:9 És mikor elvégezték az intézők a néphez tartott beszédet; akkor állítsanak hadsereg-főket a nép élére.
Deu 20:10 Ha közeledsz egy városhoz, hogy azt ostrom alá fogd; akkor szólítsd fel békére.
Deu 20:11 És hogyha békésen felel neked és kaput nyit neked: akkor az egész nép, mely benne találtatik, legyen neked robotosod és szolgáljon téged.
Deu 20:12 De ha nem szerez békét veled, hanem háborút készít ellened; akkor ostromold meg azt.
Deu 20:13 És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt; akkor vágj le benne minden férfit kardnak élével.
Deu 20:14 Hanem az asszonyokat és a kicsinyeket, a barmot és mindent, ami a városban van, annak mindenféle martalékát zsákmányold magadnak; és edd meg ellenségeid martalékát, melyet adott neked az Úr, a te Istened.
Deu 20:15 Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, melyek nagyon messze vannak tőled; melyek nem ezeknek a nemzeteknek városai közül valók.
Deu 20:16 De ezeknek a népeknek városaiban, melyeket az Úr, a te Istened örökségül ad neked; ne hagyj életben egy lelket se.
Deu 20:17 Hanem tényleg vesd őket örök szentség alá, a hittit és az emorit, a kanaánit és a perizzit, a hivvit és a jebuszit; mint ahogyan parancsolta neked az Úr, a te Istened.
Deu 20:18 Azért, hogy meg ne tanítsanak benneteket az ő mindenféle utálatosságaik szerint cselekedni, amiket ők cselekedtek az ő isteneiknek; és bűnt ne kövessetek el az Úr ellen, a ti Istenetek ellen.
Deu 20:19 Ha sok ideig ostromolsz egy várost, hadakozván ellene, hogy bevedd azt, ne pusztítsd ki annak fáját, fejszét emelve rá, hanem egyél róla, és őt magát ki ne vágd; mert vajon ember-e a mezőnek fája, hogy miattad ostrom alá jusson?
Deu 20:20 Csak olyan fát, melyet ismersz, hogy nem gyümölcsfa, olyat pusztíts és vágj ki; hogy a város ellen, mely háborút folytat veled, építs ostromművet, míg elesik.
Deu 21:1 Ha megölt embert találnak a földön, melyet az Úr, a te Istened ad neked, hogy birtokodba vedd azt, aki a mezőn esett el, anélkül, hogy tudnák, ki ütötte le:
Deu 21:2 akkor menjenek ki véneid és bíráid; és végezzenek méréseket azokhoz a városokhoz, melyek a megölt ember körül vannak.
Deu 21:3 És amely város a legközelebb van a megölt emberhez; annak a városnak vénei vegyenek egy marhaüszőt, amelyen nem dolgoztak, amely nem húzott igát.
Deu 21:4 És vigyék le annak a városnak vénei az üszőt egy örökvizű patakhoz, ahol nem dolgoznak és nem vetnek; és szegjék nyakát ott az üszőnek a patakban.
Deu 21:5 És járuljanak oda a papok, Lévi fiai, mert őket választotta az Úr, a te Istened, hogy neki szolgáljanak és áldást mondjanak az Úr nevében; tehát az ő szavuk szerint kell lenni minden pernek és minden büntetésnek.
Deu 21:6 És annak a városnak vénei, mint akik legközelebb vannak a megölt emberhez; mindnyájan mossák meg kezeiket az üsző felett, melynek nyakát szegték a patakba,
Deu 21:7 és tegyenek vallást és mondják: A mi kezeink nem ontották ki ezt a vért, sem a mi szemeink nem látták.
Deu 21:8 Bocsáss meg a te népednek, Izráelnek melyet megváltottál, Uram, és ne tulajdoníts ártatlan vért a te népednek, Izráelnek! Így megbocsáttatik nekik a vér;
Deu 21:9 te pedig kitisztítod az ártatlan vért magad közül; mert azt cselekszed, ami helyes az Úr szemeiben.
Deu 21:10 Ha hadba vonulsz ellenséged ellen és kezedbe adja őt az Úr, a te Istened, és foglyokat ejtesz belőle,
Deu 21:11 és látsz a foglyok közt egy szép formájú asszonyt és beleszeretsz és feleségül veszed magadnak:
Deu 21:12 vidd be őt házadba; ő pedig nyírja meg fejét, csinálja meg körmeit,
Deu 21:13 vesse le magáról fogsági ruháit, és üljön házadban és sirassa atyját és anyját egy teljes hónapig: és azután menj be hozzá, hogy férjévé légy és feleségeddé legyen.
Deu 21:14 Hogyha pedig aztán nem tetszik neked, bocsásd el őt kedvére, de semmi esetre se add el pénzen; ne kereskedjél vele, ha már megaláztad őt.
Deu 21:15 Ha egy embernek két felesége van, az egyik kedves és a másik gyűlölt, és szülnek neki fiakat, a kedves is, a gyűlölt is; és az elsőszülött fiú a gyűlölté lesz:
Deu 21:16 akkor, amely nap örökségül adja fiainak, amije van, nem teheti elsőszülötté a kedves nő fiát a gyűlölt nő fia előtt, aki az elsőszülött;
Deu 21:17 hanem az elsőszülöttet, a gyűlölt nő fiát kell elismernie, két részt adván neki mindenből, amije van, mert az az ő erejének zsengéje, azé az elsőszülöttségi jog.
Deu 21:18 Ha valakinek van egy konok és engedetlen fia, aki nem hallgat atyja szavára, sem anyja szavára; bár megfenyítik őt, mégsem hallgat rájuk:
Deu 21:19 akkor fogja meg atyja és anyja, és vigyék ki őt városának véneihez és helységének kapujába,
Deu 21:20 és mondják városa véneinek: Ez a mi fiunk konok és engedetlen, nem hallgat szavunkra; tobzódó és részeges.
Deu 21:21 Akkor kövezze őt meg városának minden férfia kövekkel, hogy meghaljon, és kitisztítsd a gonoszt magad közül; hogy egész Izráel hallja meg, és féljen.
Deu 21:22 Ha valakiben halálítéletre való bűn van és megölik, azután felakasztod őt fára:
Deu 21:23 ne háljon holtteste a fán, hanem okvetlen temesd el azt aznap, mert Isten átka az akasztott ember; és ne tedd tisztátalanná földedet, melyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül.
Deu 22:1 Ne nézd testvéred eltévedt ökrét vagy juhát úgy, hogy elbújj tőlük; készséggel térítsd vissza őket testvérednek.
Deu 22:2 Ha pedig nem közel van hozzád testvéred, nem is ismered őt; akkor tereld be a te házadba, és legyen nálad addig, míg majd nyomozza testvéred, és akkor add neki vissza.
Deu 22:3 Így cselekedjél szamarával, így cselekedjél ruhájával, és így cselekedjél testvérednek minden elveszett holmijával, ami elvész tőle és te megtalálod: nem szabad elbújnod.
Deu 22:4 Ne nézd testvérednek az úton kidőlt szamarát vagy ökrét úgy, hogy elbújj tőlük, készséggel állítsd talpra vele együtt.
Deu 22:5 Ne legyen asszonyon férfi-holmi, és ne öltözzék férfi asszony-ruhába; mert utálat az Úrnak, a te Istenednek mind, aki ezeket cselekszi.
Deu 22:6 Ha madárfészek akad elődbe az úton valami fán vagy a földön, benne fiókák vagy tojások, és az anya ül a fiókákon vagy a tojásokon; ne vedd el az anyát a fiakkal együtt.
Deu 22:7 Eresztve ereszd el az anyát, és a fiakat vedd magadnak, hogy jól legyen dolgod és hosszú ideig élj.
Deu 22:8 Ha új házat építesz, csinálj könyöklőt padlásodra; így nem terheled vérrel házadat, ha leesik, aki leesik róla.
Deu 22:9 Ne vess szőlődbe két különfélét; nehogy szentséggé legyen az egész, a vetés, amit vetsz, és a szőlő termése.
Deu 22:10 Ne szánts ökrön és szamáron együtt.
Deu 22:11 Ne öltözz felemás ruhába, ami gyapjú és len együtt.
Deu 22:12 Bojtokat csinálj magadnak felsőruhád négy szegletére, mellyel takarózol.
Deu 22:13 Ha valaki feleséget vesz; és miután bemegy hozzá, aztán meggyűlöli;
Deu 22:14 és tetteket fog rá Úrügyül és így rossz hírét költi; és azt mondja: Ezt az asszonyt elvettem, de mikor közeledtem hozzá, nem találtam benne szüzességet:
Deu 22:15 akkor fogja a leány atyja és anyja és vigyék ki a leány szüzességének jeleit a város véneihez a kapuba,
Deu 22:16 és mondja a leány atyja a véneknek: Leányomat feleségül adtam e férfinak, de meggyűlölte őt,
Deu 22:17 és most ő fog rá tetteket Úrügyül, mondván: Nem találtam a lányodban szüzességet, holott itt vannak lányom szüzességének jelei; ezzel terítsék ki a ruhát a város vénei előtt.
Deu 22:18 Erre fogják meg annak a városnak vénei azt a férfit; és fenyítsék meg.
Deu 22:19 Bírságot is vessenek rá, száz ezüstöt, és adják a leány atyjának, mert rossz hírét költötte egy izráeli szűznek; és legyen neki felesége, ne bocsáthassa el egész életében.
Deu 22:20 De ha igaz volt a szó: nem találtatott szüzesség a leányban:
Deu 22:21 akkor vigyék ki a leányt atyja házának ajtaja elé és verjék agyon városának férfiai kövekkel, mert gyalázatosságot követett el Izráelben, paráználkodván atyja házában; és tisztítsd ki a gonoszt magad közül.
Deu 22:22 Ha valakit egy férjes asszonnyal fekve találnak, haljanak meg mind a ketten, a férfi, aki az asszonnyal hált, és az asszony; és tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.
Deu 22:23 Ha van egy szűz leány, aki egy férfiúnak a jegyese, és azt előtalálja valaki a városban és vele hál:
Deu 22:24 akkor vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak a kapujába és verjétek agyon őket kövekkel, a leányt azért, mert nem kiáltott, noha a városban volt, a férfit pedig azért, mert megalázta felebarátjának feleségét; és tisztítsd ki a gonoszt magad közül.
Deu 22:25 De ha a mezőn találja a férfi a jegyben járó leányt, és erővel megragadja őt a férfi és vele hál: akkor a férfi haljon meg egyedül, aki vele hált.
Deu 22:26 A leánynak pedig ne csinálj semmit, nincs a leányon halálos bűn; mert mint mikor felebarátjára támad valaki és megöli, olyan ez a dolog.
Deu 22:27 Mert a mezőn találta őt; kiáltott a jegyben járó leány, de nem volt, ki megszabadítsa.
Deu 22:28 Ha egy férfi egy szűz leányra talál, aki nincs eljegyezve, és megragadja azt és vele hál, és rajtakapják őket:
Deu 22:29 akkor adjon a férfi, aki vele hált, a leány atyjának ötven ezüstöt; és a leány legyen az övé feleségül, amiért megalázta, el ne bocsáthassa egész életében.
Deu 22:30 Senki el ne vegye atyja feleségét; és ne takarja ki atyja takaróját.
Deu 23:1 Zúzással megmetszett és levágott tagú ne menjen be az Úr gyülekezetébe.
Deu 23:2 Fattyú ne menjen be az Úr gyülekezetébe; még tizedik nemzedéke se menjen be az Úr gyülekezetébe.
Deu 23:3 Ammoni és móábi ne menjen be az Úr gyülekezetébe; még tizedik nemzedékük se menjen be az Úr gyülekezetébe soha.
Deu 23:4 Azért, mert nem fogadtak benneteket kenyérrel és vízzel az úton, mikor kijöttetek Egyiptomból; és mert felbérelte ellened a mezopotámiai Petórból való Bálámot, Beór fiát, hogy megátkozzon téged.
Deu 23:5 De az Úr, a te Istened, nem akart Bálámra hallgatni, és az Úr, a te Istened az átkot áldásodra fordította; mert szeret téged az Úr, a te Istened.
Deu 23:6 Ne keresd békességüket és javukat teljes életedben soha.
Deu 23:7 Edomi embert ne utálj, mert testvéred; egyiptomi embert ne utálj, mert jövevény voltál országában.
Deu 23:8 Amely gyermekek tőlük születnek, azoknak harmadik nemzedéke bemehet az Úr gyülekezetébe.
Deu 23:9 Ha táborba szállsz ellenségeid ellen; őrizkedjél minden gonosz dologtól.
Deu 23:10 Ha lesz közted valaki, aki tisztátalanná lett valami éjjeli eset folytán; menjen ki a táboron kívül, ne menjen be a táboron belül.
Deu 23:11 Estalkonyatkor aztán mossa meg magát vízben; és mikor leszállt a nap, bemehet a táboron belül.
Deu 23:12 És legyen egy félreeső helyed a táboron kívül; hogy oda menj ki, félre.
Deu 23:13 Legyen egy ásócskád is fegyvered mellett; és mikor kint leülsz, azzal áss egy gödröt, és ismét takard el, ami tőled elment.
Deu 23:14 Mert az Úr, a te Istened a te táborod között jár, hogy megszabadítson téged és elődbe adja ellenségeidet, tehát legyen a te táborod szent; hogy ne lásson benned ocsmány dolgot és vissza ne forduljon tőled.
Deu 23:15 Ne add ki a szolgát urának; aki hozzád menekül urától.
Deu 23:16 Veled lakjék, közötted, azon a helyen, melyet választ, kapuid egyikében, ahol tetszik neki; ne nyomd el őt.
Deu 23:17 Ne legyen szerelempapnő Izráel leányai közül; és ne legyen szerelempap Izráel fiai közül.
Deu 23:18 Parázna-díjt és eb-bért ne vígy be az Úrnak, a te Istenednek házába semmiféle fogadalom fejében; mert utálat az Úr előtt, a te Istened előtt mind a kettő.
Deu 23:19 Kamatot ne végy testvéredtől; kamatot pénzre, kamatot eleségre, kamatot bármire, amit kamatra szoktak adni.
Deu 23:20 A külfölditől végy kamatot, de testvéredtől ne végy kamatot; hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened, mindenben, amire kezedet kinyújtod, abban az országban, ahova bemégy, hogy birtokodba vedd.
Deu 23:21 Ha fogadást teszel az Úrnak, a te Istenednek, ne halogasd annak megadását; mert okvetlenül megkeresi azt rajtad az Úr, a te Istened, és bűn lesz rajtad.
Deu 23:22 Ha pedig elhagyod a fogadástevést; nem lesz rajtad bűn.
Deu 23:23 De ami ajkaidon kijön, vigyázz, hogy megcselekedd; amiképpen önként fogadtad az Úrnak, a te Istenednek, amit száddal szóltál.
Deu 23:24 Ha bemégy felebarátod szőlőjébe, egyél szőlőt kívánságod szerint jóllakásig; de edényeidbe ne tégy.
Deu 23:25 Ha bemégy felebarátod álló gabonájába, téphetsz kalászokat a kezeddel; de sarlót ne emelj felebarátod álló gabonájára.
Deu 24:1 Ha egy férfi elvesz egy asszonyt és végrehajtja vele a házasságot, de aztán nem lelnek benne kedvet szemei, mert valami csúnya dolgot fedezett fel benne, tehát válólevelet ír neki, kezébe adja és elbocsátja őt házából,
Deu 24:2 az pedig kimegy házából, és elmegy és egy másik férfié lesz;
Deu 24:3 a másik férfi is meggyűlöli őt és válólevelet ír neki, kezébe adja és elbocsátja őt házából; vagy meghal a második férfi, aki feleségül vette őt:
Deu 24:4 első ura, aki elbocsátotta őt, nem veheti el ismét, hogy felesége legyen neki, miután tisztátalanná tette magát, mert utálat ez az Úr előtt; és ne tedd bűnössé az országot, melyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül.
Deu 24:5 Ha valaki új asszonyt vesz, ne vonuljon hadba, és ne rójanak rá semmi dolgot; szabad legyen háza számára egy évig, és örvendeztesse feleségét, akit elvett.
Deu 24:6 Ne vegyenek zálogba kézi malmot és felső malomkövet; mert életet vesznek zálogba.
Deu 24:7 Ha azon kapnak valakit, hogy ellop egy lelket testvérei közül, Izráel fiai közül, és kereskedik vele és eladja őt; haljon meg az a tolvaj, és tisztítsd ki a gonoszt magad közül.
Deu 24:8 Vigyázz magadra a bélpoklosság csapásában, hogy nagyon megtartsd és egészen úgy cselekedjél, amint a lévita papok tanítanak benneteket; amint parancsoltam nekik, vigyázzatok, hogy úgy cselekedjetek.
Deu 24:9 Jusson eszedbe, amit az Úr, a te Istened Mirjámmal cselekedett az úton, mikor kijöttetek Egyiptomból.
Deu 24:10 Ha felebarátodnak valamiféle kölcsönt nyújtasz; ne menj be házába, hogy elvedd tőle a zálogot.
Deu 24:11 Kívül állj meg; és az az ember vigye ki hozzád a zálogot, akinek kölcsön adsz.
Deu 24:12 És ha szegény ember az; ne feküdj le zálogával.
Deu 24:13 Sőt, inkább add neki vissza a zálogot, mikor a nap leszáll, hogy felső ruhájában fekhessék le és áldjon téged; és ez neked igazságul fog számítani az Úr előtt, a te Istened előtt.
Deu 24:14 Ne csald meg a szegény és szűkölködő napszámost; akár testvéreid közül való, akár jövevényeid közül, akik országodban vannak kapuidon belül.
Deu 24:15 Aznap add meg a bérét, le se menjen rajta a nap, mert szegény ő, és vágyakozik rá a lelke; így nem kiált ellened az Úrhoz, és nem lesz rajtad bűn.
Deu 24:16 Meg ne ölettessenek atyák fiakért, se fiak meg ne ölettessenek atyákért; ki-ki a maga bűnéért ölettessék meg.
Deu 24:17 Ne csavard el jövevénynek, árvának jogát; és ne vedd zálogba özvegyasszony ruháját.
Deu 24:18 Jusson eszedbe, hogy szolga voltál Egyiptomban, és az Úr, a te Istened váltott ki onnét; azért parancsolom én neked, hogy ezt a dolgot cselekedd.
Deu 24:19 Ha aratni valódat aratod meződön és egy kévét a mezőn felejtesz, ne térj vissza azt felvenni, legyen a jövevényé, az árváé és az özvegyé; hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened kezed minden munkájában.
Deu 24:20 Ha levered olajfádat, ne kutasd az ágakat magad után; legyen a jövevényé, az árváé és az özvegyé.
Deu 24:21 Ha szőlődet szÚreteled, ne böngéssz magad után; legyen a jövevényé, az árváé és az özvegyé.
Deu 24:22 Jusson eszedbe, hogy szolga voltál Egyiptom országában; azért parancsolom én neked, hogy ezt a dolgot cselekedd.
Deu 25:1 Ha per támad valakik között és törvény elé állnak és megítélik őket, igaznak nyilvánítván az igazat és bűnösnek a bűnöst:
Deu 25:2 akkor, ha verésre van ítélve a bűnös, vonassa le őt a bíró és üttessen rá maga színe előtt, bűnösségének megfelelően, szám szerint.
Deu 25:3 Negyvenet üttethet rá, nem többet; nehogy tovább veresse őt, ennél még több ütéssel, és becstelenné legyen szemeidben a testvéred.
Deu 25:4 Nyomtató ökörnek ne kösd fel a száját.
Deu 25:5 Ha fivérek együtt laknak és meghal egy közülük és nincs neki fia, ne menjen ki a megholtnak felesége idegen férfihoz; sógora menjen be ő hozzá, vegye el őt feleségül, és hajtsa végre vele a sógorházasságot.
Deu 25:6 És majd az elsőszülött fiú, akit szül, álljon a meghalt fivér nevén; hogy ki ne töröltessék annak neve Izráelből.
Deu 25:7 Ha pedig nincs kedve a férfinak ángyát elvenni; akkor menjen fel az ángya a kapuba a vénekhez és mondja: Vonakodik a sógorom nevet támasztani fivérének Izráelben, nem akar velem sógorházasságra lépni;
Deu 25:8 és hívassák őt városának vénei, és beszéljenek vele. És ha megáll és azt mondja: Nincs kedvem őt elvenni;
Deu 25:9 akkor lépjen hozzá ángya a vének szemei előtt, húzza le saruját a lábáról és köpjön az arcába; és feleljen és mondja: így kell tenni azzal a férfiúval, aki nem építi fivére házát.
Deu 25:10 És nevezzék a nevét Izráelben: Lehúzott sarujú házának.
Deu 25:11 Ha férfiak verekednek együtt, egyik a másikkal, és az egyiknek a felesége közel megy, hogy kiszabadítsa férjét annak a kezéből, aki veri; és kinyújtja kezét és megragadja annak szemérmét:
Deu 25:12 akkor vágd le a kezét; ne sajnálja szemed.
Deu 25:13 Ne legyen az erszényedben kétféle font, egy nagy meg egy kicsi.
Deu 25:14 Ne legyen a házadban kétféle véka; egy nagy meg egy kicsi.
Deu 25:15 Teljes és igaz fontod legyen neked, teljes és igaz vékád legyen neked, hogy hosszú ideig élj azon a földön, melyet az Úr, a te Istened ad neked.
Deu 25:16 Mert utálat az Úr előtt, a te Istened előtt mindenki, aki ezeket cselekszi; mindenki, aki hamisságot cselekszik.
Deu 25:17 Jusson eszedbe, mit cselekedett veled Amálek az úton, mikor kijöttetek Egyiptomból.
Deu 25:18 Hogy neked ment az úton, és levágta közted mindazokat, akik legyengülve elmaradtak mögötted, mikor te kimerült és fáradt voltál; és nem félte az Istent.
Deu 25:19 Mikor azért nyugodalmat ad majd neked az Úr, a te Istened, minden ellenségeidtől körös-körül abban az országban, melyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, hogy birtokodba vedd azt, töröld ki Amálek emlékezetét az ég alól; el ne felejtsd!
Deu 26:1 És mikor majd bemégy abba az országba, melyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül; és birtokodba veszed és benne laksz:
Deu 26:2 akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, amit behordasz földedről, melyet az Úr, a te Istened ad neked, és tedd kosárba; és menj el arra a helyre, melyet választ az Úr, a te Istened, hogy ott lakassa nevét.
Deu 26:3 És menj be a paphoz, aki lesz azokban a napokban; és mondd neki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejutottam abba az országba, melyről megesküdött az Úr atyáinknak, hogy nekünk adja.
Deu 26:4 Akkor vegye el a pap a kosarat kezedből; és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
Deu 26:5 Erre felelj és mondd az Úr előtt, a te Istened előtt: Bolygó arámi volt atyám, ki mikor lement Egyiptomba, jövevény volt ott kevesedmagával; és ott nagy, erős és nagyszámú nemzetté lett.
Deu 26:6 De mivel az egyiptomiak rosszul bántak velünk és elnyomtak bennünket, és kemény szolgálatot tettek reánk:
Deu 26:7 kiáltottunk az Úrhoz, atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat, fáradságunkat és elnyomatásunkat;
Deu 26:8 és kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral és nagy rettenetességgel; és jelekkel és csodákkal.
Deu 26:9 És behozott bennünket erre a helyre; és nekünk adta ezt az országot, mely egy tejjel és mézzel folyó ország.
Deu 26:10 És most, íme behoztam a föld gyümölcsének zsengéjét, melyet adtál nekem, Uram. És tedd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt;
Deu 26:11 és örvendezzél mindazon a jón, amit adott neked az Úr, a te Istened, és a te házadnak; te és a lévita és a jövevény, aki közötted van.
Deu 26:12 Mikor teljesen megfizetted termésed minden tizedét a harmadik évben, a tized évben; és odaadtad a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek, hogy egyenek kapuidban és elégedjenek meg:
Deu 26:13 akkor mondd ezt az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szentséget a házból, és oda is adtam azt a lévitának és a jövevénynek, az árvának és az özvegynek, egészen a te parancsolatod szerint, melyet parancsoltál nekem; nem hágtam át és nem felejtettem el parancsolataid közül egyet sem.
Deu 26:14 Nem ettem belőle, ha gyászoltam, nem takarítottam ki belőle, ha tisztátalan voltam, és nem adtam belőle halott számára; hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára, egészen úgy cselekedtem, amint parancsoltad nekem.
Deu 26:15 Oh tekints le szentséged lakhelyéből, az égből, és áldd meg a te népedet, Izráelt, és a földet, melyet nekünk adtál; amiképpen megesküdtél atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó országot.
Deu 26:16 E mai nap az Úr, a te Istened azt parancsolta neked, hogy cselekedd meg ezeket a törvényeket és ítéleteket; tartsd meg tehát, és cselekedd meg őket teljes szívedből és teljes lelkedből.
Deu 26:17 Az Úrral kimondattad ma, hogy Istened lesz neked; és hogy az ő útain jársz; és hogy megtartod törvényeit, parancsolatait és ítéleteit; és hogy hallgatsz a szavára
Deu 26:18 Az Úr pedig kimondatta veled ma, hogy tulajdon népe leszel neki, és hogy megtartod minden parancsolatát;
Deu 26:19 és hogy dicséretre, hírre és dicsőségre emel téged minden nemzet felett, akiket alkotott; és hogy szent népe leszel az Úrnak, a te Istenednek, amiképpen szólott.
Deu 27:1 És megparancsolta Mózes és Izráel vénei a népnek, mondván: Megtartsátok mindazt a parancsolatot, melyet én parancsolok nektek ma.
Deu 27:2 És amely nap átmentek a Jordánon abba az országba, melyet az Úr, a te Istened ad neked; állíts magadnak nagy köveket, meszeld be őket mésszel,
Deu 27:3 és írd fel rájuk ennek a tanításnak minden szavát, mihelyt átmentél; hogy bejuss abba az országba, melyet az Úr, a te Istened ad neked, a tejjel és mézzel folyó országba, amiképpen az Úr, atyáid Istene, megígérte neked.
Deu 27:4 Mihelyt tehát átmentek a Jordánon, állítsátok fel ezeket a köveket, melyeket én parancsolok nektek ma, az Ebál hegyén; és meszeld be őket mésszel.
Deu 27:5 Ugyanott építs oltárt is az Úrnak, a te Istenednek; oltárt kövekből, melyekre ne emelj vasat:
Deu 27:6 ép kövekből építsd az Úrnak, a te Istenednek oltárát; és áldozzál rajta égő áldozatokat az Úrnak, a te Istenednek;
Deu 27:7 és áldozzál visszafizetési áldozatokat és egyél ott; és örvendezzél az Úr előtt, a te Istened előtt.
Deu 27:8 A kövekre pedig írd fel ennek a tanításnak minden szavát jól bevésve.
Deu 27:9 És szólt Mózes és a lévita papok egész Izráelhez, mondván: Figyelj és hallgass Izráel, e mai nap lettél népévé az Úrnak, a te Istenednek.
Deu 27:10 Hallgass tehát az Úrnak, a te Istenednek szavára; és cselekedd meg parancsolatait és törvényeit, melyeket én parancsolok neked ma.
Deu 27:11 És parancsot adott Mózes a népnek azon a napon, mondván:
Deu 27:12 Ezek álljanak fel a népet megáldani a Garizim hegyén, mikor átmentek a Jordánon: Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár, József és Benjámin.
Deu 27:13 És ezek álljanak fel az átkozásra Ebál hegyén: Rúben, Gád és Áser, és Zebulon, Dán és Naftali.
Deu 27:14 És feleljenek a léviták, és mondják Izráel minden férfiának emelt hangon:
Deu 27:15 Átkozott a férfiú, aki faragott vagy öntött képet csinál, ami utálat az Úr előtt, mesteri kéz művét, és felállítja azt rejtekben; és feleljen az egész nép, és mondja: Ámen.
Deu 27:16 Átkozott, aki nem tiszteli atyját és anyját; és mondja az egész nép: Ámen.
Deu 27:17 Átkozott, aki elmozdítja felebarátjának határát; és mondja az egész nép: Ámen.
Deu 27:18 Átkozott, aki eltévelyíti a vakot az úton; és mondja az egész nép: Ámen.
Deu 27:19 Átkozott, aki a jövevény, árva és özvegy jogát elcsavarja; és mondja az egész nép: Ámen.
Deu 27:20 Átkozott, aki atyja feleségével hál, mert feltakarta atyja takaróját; és mondja az egész nép: Ámen.
Deu 27:21 Átkozott, aki bármely barommal hál; és mondja az egész nép: Ámen.
Deu 27:22 Átkozott, aki nővérével hál, atyja lányával vagy anyja lányával; és mondja az egész nép: Ámen.
Deu 27:23 Átkozott, aki napával hál; és mondja az egész nép: Ámen.
Deu 27:24 Átkozott, aki leüti felebarátját titkon; és mondja az egész nép: Ámen.
Deu 27:25 Átkozott, aki ajándékot vesz el, hogy ártatlan vért ontson; és mondja az egész nép: Ámen.
Deu 27:26 Átkozott, aki nem tartja fent ennek a tanításnak szavait, megcselekedvén őket; és mondja az egész nép: Ámen.
Deu 28:1 És ha figyelemmel hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, vigyázva, hogy megcselekedd minden parancsolatát, amit én parancsolok neked ma; akkor legfelsővé tesz téged az Úr, a te Istened, a föld minden nemzete fölött;
Deu 28:2 és reád jön mindez az áldás és utolér téged. Ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára,
Deu 28:3 áldott leszel a városban; és áldott leszel a mezőn.
Deu 28:4 Áldott lesz méhed gyümölcse és földed gyümölcse; és barmod gyümölcse, teheneid ellése és juhod fajzása.
Deu 28:5 Áldott a kosarad és a sütőteknőd.
Deu 28:6 Áldott leszel jöttödben; és áldott leszel mentedben.
Deu 28:7 Ellenségeidet, akik rád támadnak, az Úr megverve teszi elődbe; egy úton jönnek ki reád és hét úton futnak el előtted.
Deu 28:8 Az Úr az áldást melléd rendeli csűreidben és mindenben, amire kezedet kinyújtod; és megáld téged az országban, melyet az Úr, a te Istened ad neked.
Deu 28:9 Szent néppé állít fel magának az Úr téged, mint megesküdött neked; ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő útjain jársz.
Deu 28:10 És látja a föld minden népe, hogy az Úr neve neveztetett feletted; és félnek tőled.
Deu 28:11 És jóval bővölködővé tesz téged az Úr méhed gyümölcsében, barmod gyümölcsében és földed gyümölcsében; a földön, melyről megesküdött az Úr atyáidnak, hogy neked adja.
Deu 28:12 Megnyitja az Úr neked az ő jó kincstárát, az eget, hogy esőt adjon országodnak idejében, és hogy megáldja kezed minden munkáját; úgy, hogy sok nemzetnek adhatsz kölcsön, te pedig nem veszel kölcsön.
Deu 28:13 És fővé tesz téged az Úr és nem farkká, és csak fölül leszel és nem leszel alul; ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket én parancsolok neked ma, hogy megtartsd és megcselekedd;
Deu 28:14 és el nem térsz egy igétől sem, amit én parancsolok nektek ma, sem jobbra, sem balra; más istenek után járva és azoknak szolgálva.
Deu 28:15 De ha nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, vigyázva, hogy megcselekedd minden parancsolatát és törvényét, melyeket én parancsolok neked ma; akkor reád jön mindez az átok és utolér téged.
Deu 28:16 Átkozott leszel a városban; és átkozott leszel a mezőn.
Deu 28:17 Átkozott a kosarad és a sütőteknőd.
Deu 28:18 Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed gyümölcse; teheneid ellése és juhod fajzása.
Deu 28:19 Átkozott leszel jöttödben; és átkozott leszel mentedben.
Deu 28:20 Reád bocsátja az Úr az átkot, a bomlást és a dorgálást mindenben, amire kinyújtod kezedet, hogy megtedd; amíg elpusztulsz és amíg hirtelen elveszel cselekedeteid gonoszsága miatt, amiért engem elhagytál.
Deu 28:21 Hozzád ragasztja az Úr a döghalált, míg ki nem pusztít téged a földről, ahova bemégy, hogy birtokodba vedd.
Deu 28:22 Megver téged az Úr sorvadással és hidegleléssel, gyulladással és lázzal, szárazsággal, üszöggel és ragyával; melyek üldöznek, míg el nem veszel.
Deu 28:23 És eged, mely fejed felett van, rézzé lesz; a föld pedig, mely alattad van, vassá.
Deu 28:24 Az Úr porrá teszi országod esőjét; és homok száll rád alá az égből, míg el nem pusztulsz.
Deu 28:25 Az Úr megverve tesz téged ellenséged elé, egy úton mégy ki rá és hét úton futsz el előtte; és réme leszel a föld minden országának.
Deu 28:26 És holttested eledelévé lesz minden égi madárnak és mezei állatnak; és nem lesz, ki elriassza.
Deu 28:27 Megver téged az Úr egyiptomi fekéllyel és gümőkkel, rühvel és kosszal úgy, hogy nem tudsz meggyógyulni.
Deu 28:28 Megver téged az Úr őrjöngéssel, vaksággal és szívrettegéssel:
Deu 28:29 úgyhogy tapogatni fogsz délben, mint a vak tapogat a sötétben, és nem boldogulsz útaidban; hanem csak elnyomott és megrabolt leszel minden időben, és nem lesz, ki megszabadítson.
Deu 28:30 Feleséget jegyzel és más férfi hál vele; házat építesz és nem laksz benne; szőlőt ültetsz és nem nyitod meg.
Deu 28:31 Ökrödet szemeid előtt vágják le és nem eszel belőle; szamaradat előtted rabolják el és nem tér vissza hozzád; juhodat ellenségeidnek adják; és nincs ki megszabadítson.
Deu 28:32 Fiaidat és leányaidat más népnek adják, és szemeid látják és epednek értük egész nap; de semmit sem tehetsz.
Deu 28:33 Földed gyümölcsét és minden munkádat megeszi egy nép, melyet nem ismertél; és csak elnyomott és összetört leszel minden időben.
Deu 28:34 És megőrülsz a látványtól, amit szemeid látnak.
Deu 28:35 Megver téged az Úr gonosz fekéllyel térdeiden és combjaidon úgy, hogy nem tudsz meggyógyulni; talpadtól fogva fejed tetejéig.
Deu 28:36 Elvisz az Úr téged és királyodat, akit magad fölé állítasz, oly néphez, melyet nem ismertél sem te, sem atyáid; és szolgálsz ott más isteneket, fát és követ.
Deu 28:37 És borzadállyá, példabeszéddé és gúnnyá leszel minden nép között, ahova vezet téged az Úr.
Deu 28:38 Sok magot viszel ki a mezőre; de keveset gyűjtesz be, mert megemészti azt a sáska.
Deu 28:39 Szőlőket ültetsz és művelsz; de bort nem iszol, nem is szÚretelsz, mert megeszi azt a féreg.
Deu 28:40 Olajfáid lesznek egész határodban; de olajjal nem kened magadat, mert olajbogyód lehull.
Deu 28:41 Fiaid és leányaid születnek; de nem lesznek tieid, mert a fogságba mennek.
Deu 28:42 Minden fádat és földed gyümölcsét elfoglalja a sáska.
Deu 28:43 A jövevény, aki közötted van, föléd emelkedik feljebb, feljebb; te pedig alászállasz, lejjebb, lejjebb.
Deu 28:44 Ő ad neked kölcsön és nem te adsz neki kölcsön; ő lesz fővé, te pedig farkká leszel.
Deu 28:45 És rád jönnek ezek az átkok mind, és üldöznek téged és utolérnek téged, míg el nem pusztulsz; mert nem hallgattál az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsd parancsolatait és törvényeit, melyeket parancsolt neked:
Deu 28:46 és rajtad lesznek jelül és csodául, és a te magodon örökké.
Deu 28:47 Annak fejében, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel a mindenben való bőség miatt:
Deu 28:48 szolgálni fogod ellenségedet, akit rád bocsát az Úr, éhségben, szomjúságban, mezítelenségben és mindennek szűkében; és vasigát tesz a nyakadba, míg ki nem pusztít téged.
Deu 28:49 Egy nemzetet hoz rád az Úr messziről, a föld végéről, miként a sas repül; egy nemzetet, melynek nyelvét nem érted:
Deu 28:50 egy kemény arcú népet; mely vén emberre nincs tekintettel, ifjúnak pedig nem kegyelmez.
Deu 28:51 És megemészti barmod gyümölcsét és földed gyümölcsét míg ki nem pusztulsz, mert nem hagy neked gabonát, mustot és olajat, teheneid ellését és juhodnak fajzását; amíg el nem veszít téged.
Deu 28:52 És megostromol téged minden kapudban, míg egész országodban le nem dőlnek magas és megerősített kőfalaid, amelyekben te bízol. És mikor ostromol téged minden kapudban, egész országodban, melyet az Úr, a te Istened ad neked:
Deu 28:53 megeszed méhed gyümölcsét, fiaid és leányaid húsát, akiket ad neked az Úr, a te Istened; a szükségben és szorongatásban, mellyel szorongat téged ellenséged. [9]
Deu 28:54 Közötted a legfinomabb és igen kényes férfi irigy szemmel néz fivérére és keblén levő feleségére és többi fiaira, akiket meghagy;
Deu 28:55 hogy egyiknek se adjon közülük fiai húsából, akiket meg fog enni, mert nem hagytak neki semmit a szükségben és szorongatásban, mellyel szorongat téged ellenséged minden kapudban.
Deu 28:56 Közted a legfinomabb nő és a legkényesebb, aki meg nem próbálta a talpát a földre tenni kényeskedésből és finomságból; irigy szemmel néz keblén levő férjére és fiára és leányára;
Deu 28:57 aztán mására, mely lábai közül kijön, és fiaira, kiket szülni fog; mert megeszi őket mindennek hiányában rejtekben; a szükségben és szorongatásban, mellyel szorongat téged ellenséged kapuidban.
Deu 28:58 Ha nem vigyázol, hogy megcselekedd ennek a tanításnak minden szavát, melyek meg vannak írva ebben a könyvben; félvén ezt a dicső és félelmes nevet, az Urat, a te Istenedet:
Deu 28:59 akkor csodálatos módon hoz az Úr csapásokat reád és csapásokat a te magodra; nagy és állandó csapásokat, és gonosz és állandó betegségeket.
Deu 28:60 És ismét rád hozza Egyiptom minden betegségét, melyektől irtóztál; és hozzád ragadnak.
Deu 28:61 Mindenféle betegséget és mindenféle csapást is hoz reád az Úr, mely nincs megírva a tanításnak ebben a könyvében; míg ki nem pusztulsz.
Deu 28:62 És kevesen maradtok, ahelyett hogy annyian volnátok, mint az ég csillagai sokaságra nézve; mert nem hallgattál az Úrnak, a te Istenednek szavára.
Deu 28:63 És amiképpen örült az Úr rajtatok, mikor jót tett veletek és megsokasított titeket; úgy fog örülni az Úr rajtatok, mikor elveszít titeket és elpusztít titeket: és kigyomláltattok arról a földről, ahova bemégy, hogy birtokodba vedd azt.
Deu 28:64 És szétszór téged az Úr minden nép közé a föld egyik végétől a föld másik végéig; és szolgálsz ott más isteneket, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid, fát és követ.
Deu 28:65 És ezek között a nemzetek között nem lesz pihenésed, nem lesz nyughelye talpadnak; hanem reszkető szívet ad neked az Úr ott, és szemek sóvárgását, lélek epedését.
Deu 28:66 Életed függőben lesz előtted; úgyhogy éjjel-nappal félsz, és nem bízol életedben.
Deu 28:67 Reggel azt mondod: Bárcsak már este volna; este pedig azt mondod: Bárcsak már reggel volna; szíved félelme miatt, melyet félsz, és szemeid látása miatt, melyet látsz.
Deu 28:68 És visszavisz téged az Úr Egyiptomba hajókon azon az úton, amelyről azt mondtam neked: Ne lásd meg azt már többé; és rabszolgákul és rabnőkül áruljátok ott magatokat ellenségeiteknek, de nem lesz vevő.
Deu 29:1 Ezek annak a szövetségnek a szavai, melyről az Úr azt parancsolta Mózesnek, hogy Móáb földjén kösse meg Izráel fiaival; azon a szövetségen kívül, melyet Hóreben kötött velük.
Deu 29:2 És előhívta Mózes az egész Izráelt, és azt mondta nekik: Ti láttatok mindent, amit az Úr szemeitek előtt [cselekedett] Egyiptom országában Faraóval és minden szolgájával, és egész országával:
Deu 29:3 a nagy próbákat, melyeket láttak szemeid; azokat a nagy jeleket és csodákat.
Deu 29:4 De nem adott nektek az Úr szívet érteni, szemeket látni és füleket hallani; mind e mai napig.
Deu 29:5 Pedig negyven évig vezettelek benneteket a sivatagban; nem koptak le ruháitok rólatok, és sarud nem kopott le lábadról.
Deu 29:6 Kenyeret nem ettetek, bort és részegítő italt nem ittatok; hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
Deu 29:7 És mikor bejöttetek erre a helyre, kijött Szihon, Hesbon királya, és Og, a Básán királya ellenünk háborúra, de megvertük őket.
Deu 29:8 És elvettük országukat, és örökségül adtuk azt a rúbenieknek és a gádiaknak, és a manassiak féltörzsének.
Deu 29:9 Tartsátok meg tehát e szövetség szavait és cselekedjétek meg azokat; hogy okosan tegyetek mindent, amit cselekesztek.
Deu 29:10 Ti azért állotok ma mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, főitek, törzseitek, véneitek és intézőitek, Izráel minden embere,
Deu 29:11 kicsinyeitek, feleségeitek és jövevényed, aki táborodban van, favágódtól vízmerítődig:
Deu 29:12 hogy szövetségre lépj az Úrral, a te Isteneddel és átokszerződésre; amit az Úr, a te Istened avégre köt veled ma,
Deu 29:13 hogy felemeljen téged ma a maga népévé, ő pedig legyen neked Isteneddé, amiképpen szólott neked; és amiképpen megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
Deu 29:14 nem csak tiveletek kötöm én ezt a szövetséget és ezt az átokszerződést:
Deu 29:15 hanem azzal, aki ma itt van, és velünk együtt az Úr előtt, a mi Istenünk előtt áll; aztán azzal, aki ma nincs itt velünk együtt.
Deu 29:16 Mivel ti tudjátok, hogyan laktunk Egyiptom országában; és hogyan jöttünk át a nemzetek között, melyek között átjöttetek;
Deu 29:17 és láttátok szörnyűségeiket és tuskóikat fából és kőből, ezüstből és aranyból, melyek náluk vannak:
Deu 29:18 nehogy legyen köztetek férfi vagy nő, vagy család vagy nemzetség, kinek szíve elfordul ma az Úrtól, a mi Istenünktől, és elmegy azoknak a nemzeteknek isteneit szolgálni! Nehogy legyen köztetek mérget és Úrmöt termő gyökér,
Deu 29:19 és megtörténjék, hogy mikor hallja ennek az átokszerződésnek szavait, hát áldást mondjon magára szívében, gondolván: Békességem lesz nekem, bár szívem keménységében járok; hogy a részegség vegye el a szomjúságot.
Deu 29:20 Nem lesz hajlandó az Úr megbocsátani neki, mert akkor fellobban az Úr haragja és féltékenysége arra az emberre, és reá fekszik mindaz az átok, ami meg van írva ebben a könyvben; és eltörli az Úr annak nevét az ég alól;
Deu 29:21 és elkülöníti azt az Úr veszedelemre Izráel minden törzsétől; egészen annak a szövetségnek átkai szerint, mely meg van írva a tanításnak ebben a könyvében.
Deu 29:22 És azt mondja majd a későbbi nemzedék, fiaitok, kik utánatok támadnak, és a külföldi, aki messze országból jön; mikor látják annak az országnak csapásait, és betegségeit, melyekkel beteggé tette az Úr;
Deu 29:23 kén és só, égés egész földje, nem vetik be és nem hajt ki, és nem nő benne semmi fű; olyan mint Szodoma és Gomora, Admá és Ceboim süllyedése, melyeket elsüllyesztett az Úr haragjában és búsulásában:
Deu 29:24 azt mondja majd minden nemzet: Miért tett az Úr így ezzel az országgal; a nagy haragnak micsoda heve ez?
Deu 29:25 És azt fogják mondani: Azért mert elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének szövetségét; melyet kötött velük, mikor kihozta őket Egyiptom országából.
Deu 29:26 És elmentek és szolgáltak más isteneknek, és leborultak előttük; oly isteneket, akiket nem ismertek és nem osztott ki nekik.
Deu 29:27 Ezért gerjedt fel az Úr haragja arra az országra úgy, hogy reá hozta mindazt az átkot, mely meg van írva ebben a könyvben.
Deu 29:28 És kigyomlálta őket az Úr földjükről haragjában, búsulásában és nagy bosszúságban; és vetette őket más országba, mint a mai nap van.
Deu 29:29 Amik el vannak rejtve, az Úrra, a mi Istenünkre tartoznak; amik pedig ki vannak nyilatkoztatva, reánk és fiainkra tartoznak örökké, hogy megcselekedjük ennek a tanításnak minden szavát.
Deu 30:1 De majd mikor rád jönnek mindezek az igék, az áldás és az átok, melyet elődbe adtam; és szívedre veszed minden nemzet közt, ahova száműzött téged az Úr, a te Istened,
Deu 30:2 és megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz a szavára egészen úgy, mint én parancsolom neked ma; te és fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
Deu 30:3 akkor megfordítja az Úr sorsodat és könyörül rajtad; és ismét összegyűjt téged minden nép közül, ahova szétszórt az Úr, a te Istened.
Deu 30:4 Ha az ég szélén lesz száműzötted; onnét gyűjt össze az Úr, a te Istened és onnét vesz el téged.
Deu 30:5 És behoz téged az Úr, a te Istened az országba, melyet atyáid foglaltak, és birtokodba veszed azt; és rendbe hoz és megsokasít téged, jobban, mint atyáidat.
Deu 30:6 És körülmetéli az Úr, a te Istened szívedet és magodnak szívét; hogy szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből életedért.
Deu 30:7 Ezt az átkot pedig mind ellenségeidre és gyűlölőidre teszi az Úr, a te Istened, akik üldöztek téged.
Deu 30:8 Te pedig ismét hallgatni fogsz az Úr szavára; és megcselekszed minden parancsolatát, amit én parancsolok neked ma.
Deu 30:9 És jóval bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezed minden munkájában, méhed gyümölcsében és barmod gyümölcsében, és földed gyümölcsében; mert ismét örülni fog rajtad az Úr jóra, mint örült atyáidon;
Deu 30:10 ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és törvényeit, mely meg van írva a tanításnak ebben a könyvében; ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
Deu 30:11 Mert ez a parancsolat, melyet én parancsolok neked ma, nem elérhetetlen neked és nincs távol.
Deu 30:12 Nem az égben van; hogy azt mondd: Ki megy föl kedvünkért az égbe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy megcselekedjük?
Deu 30:13 Nem is a tengeren túl van, hogy azt mondd: Ki megy át kedvünkért a tengeren túlra, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy megcselekedjük?
Deu 30:14 Hanem nagyon közel van hozzád az ige: szádban és szívedben, hogy megcselekedhesd.
Deu 30:15 Nézd meg, elődbe adtam ma az életet és a jót; valamint a halált és a rosszat.
Deu 30:16 Ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsaira, melyeket én parancsolok neked ma, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, járván az ő útain és megtartván parancsolatait, törvényeit és ítéleteit; akkor élsz és sokasodol, és megáld téged az Úr, a te Istened abban az országban, ahova te bemégy, hogy birtokodba vedd azt.
Deu 30:17 Ha pedig elfordul szíved és nem hallgatsz szóra; hanem arra ragadtatol, hogy leborulsz más istenek előtt és azoknak szolgálsz:
Deu 30:18 kijelentem nektek ma, hogy elveszvén elvesztek; nem sok időt értek azon földön, ahova a Jordánon által bemégy, hogy birtokodba vedd azt.
Deu 30:19 Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet; az életet és a halált adtam elődbe, az áldást és az átkot: válaszd tehát az életet, hogy élhess te és a te magod,
Deu 30:20 szeretvén az Urat, a te Istenedet, hallgatván szavára és ragaszkodván hozzá; mert ő a te életed, és időd hosszúsága azon a földön való lakásra, melyről megesküdt az Úr atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adja.
Deu 31:1 Akkor rátért Mózes; és ezeket az igéket szólta egész Izráelhez.
Deu 31:2 És azt mondta nekik: Százhúsz esztendős vagyok én ma, nem bírok már jönni-menni; az Úr is azt mondta nekem: Ne menj át ezen a Jordánon.
Deu 31:3 Az Úr, a te Istened megy át előtted, ő pusztítja el ezeket a nemzeteket előtted, hogy birtokodba vehesd őket; Józsué megy át előtted, amiképpen szólott az Úr.
Deu 31:4 És úgy cselekszik velük az Úr, mint Szihonnal és Oggal cselekedett, az emoriak királyával és országukkal; akiket elpusztított.
Deu 31:5 De ha előtökbe adja őket az Úr; akkor egészen a szerint a parancsolat szerint cselekedjetek velük, melyet én parancsoltam nektek.
Deu 31:6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük; mert az Úr, a te Istened az, aki veled megy, nem tágít tőled és nem hagy el téged.
Deu 31:7 Akkor szólította Mózes Józsuét, és azt mondta neki egész Izráel szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mégy be ezzel a néppel abba az országba, melyről megesküdött az Úr az ő atyáinak, hogy nekik adja; és te osztod el azt nekik örökségül.
Deu 31:8 És az Úr az, aki előtted megy, ő veled lesz, nem tágít tőled és nem hagy el téged; ne félj és ne csüggedj.
Deu 31:9 Aztán leírta Mózes ezt a tanítást, és átadta azt a papoknak, Lévi fiainak, kik az Úr szövetségének ládáját hordozzák; és Izráel minden véneinek.
Deu 31:10 És megparancsolta nekik Mózes, mondván: Hétévenként, az elengedés esztendejének kitűzött idejében, a sátorok ünnepén,
Deu 31:11 mikor egész Izráel eljön, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, melyet választani fog: olvasd fel ezt a tanítást egész Izráel előtt hallásukra.
Deu 31:12 Gyűjtsd össze a népet, a férfiakat, asszonyokat és a kicsinyeket, a nálad levő jövevényt is, aki kapuidon belül van; hogy hallgassák és hogy tanuljanak, és féljék az Urat, a te Istenedet, és vigyázzanak, hogy ennek a tanításnak minden szavát megcselekedjék.
Deu 31:13 Fiaik is, akik nem tudják, hallgassák, és tanulják meg félni az Urat, a ti Isteneteket; minden időben, amíg életben lesztek azon a földön, ahova most átmentek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek azt.
Deu 31:14 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Íme elközelgettek halálod napjai; szólítsd elő Józsuét és álljatok fel a gyülekezet sátorában, hogy parancsot adjak neki. Erre elment Mózes és Józsué, és felálltak a gyülekezet sátorában;
Deu 31:15 az Úr pedig megjelent a sátorban egy felhőoszlopban; és a felhőoszlop a sátor ajtajában állt.
Deu 31:16 És azt mondta az Úr Mózesnek: Íme te most lefekszel atyáiddal; és akkor ez a nép felkel és annak az országnak idegen isteneivel, amelybe bemegy, odabent bálványimádást fog űzni úgy, hogy elhagy engem és megtöri szövetségemet, melyet kötöttem vele.
Deu 31:17 Akkor fellobban rá haragom azon a napon, és elhagyom őket és elrejtem tőlük orcámat; úgyhogy megemésztik és sok baj és nyomorúság fogja őt érni. És akkor azt mondja azon a napon: Nemde mert nincs köztem Istenem, azért értek engem ezek a bajok?
Deu 31:18 Én pedig annál inkább elrejtem orcámat azon a napon mindazért a gonoszért, amit cselekedett; hogy elhajolt más istenekhez.
Deu 31:19 Most azért írjátok le magatoknak ezt az éneket, és tanítsd meg rá Izráel fiait, tedd a szájukba; hogy legyen nekem ez az ének tanúbizonyságul Izráel fiai ellen.
Deu 31:20 Mert beviszem őt arra a tejjel és mézzel folyó földre, melyről megesküdtem atyáinak; és mikor eszik, jóllakik és meghízik, akkor elhajol más istenekhez és azokat szolgálja, engem pedig megvetnek, és megtöri szövetségemet.
Deu 31:21 Mikor aztán majd sok baj és nyomorúság éri őt, akkor tesz ez az ének, mert nem megy feledésbe magvának szájából, előtte tanúbizonyságot, hogy gondolkodását, melyet ma táplál, ismertem, mielőtt bevittem volna őt abba az országba, melyről megesküdtem.
Deu 31:22 Le is írta Mózes ezt az éneket még aznap; és megtanította rá Izráel fiait.
Deu 31:23 Aztán Józsuénak, a Nún fiának adott parancsot, és azt mondta: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait az országba, melyről megesküdtem nekik; és én leszek veled.
Deu 31:24 Mikor aztán Mózes elvégezte e tanítás szavainak a maguk teljességében való könyvbe írását;
Deu 31:25 akkor parancsot adott Mózes a lévitáknak, kik az Úr szövetségének ládáját hordozták, mondván:
Deu 31:26 Vegyétek a tanításnak ezt a könyvét, és tegyétek az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája mellé; hogy legyen ott ellened tanúbizonyságul.
Deu 31:27 Mert én ismerem pártütésedet és kemény nyakadat: Íme még mikor én élvén veletek vagyok ma, pártütők voltatok az Úr iránt; hát még halálom után!
Deu 31:28 Gyűjtsétek össze hozzám törzseitek véneit mind és intézőiteket; hadd mondjam el hallásukra ezeket a szavakat, és hívjam ellenük tanúbizonyságul az eget és a földet.
Deu 31:29 Mert tudom, hogy halálom után nagyon megromoltok és letértek az útról, melyet én parancsoltam nektek; tehát reátok jön a veszedelem a napoknak végén, mert azt teszitek, ami gonosz az Úr szemeiben, kezeitek csinálmányával bosszantván őt.
Deu 31:30 Aztán elbeszélte Mózes Izráel egész gyülekezetének hallatára ennek az éneknek szavait a maguk teljességében.
Deu 32:1 Figyeljetek egek, hadd beszéljek; és hallgassa a föld szám mondásait!
Deu 32:2 Csepegjen, mint az eső, tanításom; szálljon, mint a harmat, mondásom; mint permeteg a zöld pázsitra, és mint záporeső a fűre:
Deu 32:3 mert az Úr nevét hirdetem; - adjatok nagyságot Istenünknek!
Deu 32:4 [A szirt! Hibátlan az ő tette, mert útja csupa jog. Hűség Istene álnokság nélkül, igazságos és egyenes ő:]
Deu 32:5 tőle bomlott el („nem-fiai: rajtuk van folt gyanánt!) egy fonák és facsaros nemzedék.
Deu 32:6 Hát ezzel kellett fizetnetek az Úrnak, te hitetlen és nem-bölcs nép? Hát nem atyád és tulajdonosod ő neked, aki alkotott és alapított téged?
Deu 32:7 Jussanak eszedbe az őskor napjai; gondold meg az éveket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, megjelenti neked; véneidet, megmondják neked:
Deu 32:8 mikor a Magasságos örökséget osztott a nemzeteknek; mikor szétválasztotta az ember-fiakat: a népek határait Izráel fiainak számához mérten állapította meg.
Deu 32:9 Mert az Úrnak osztályrésze az ő népe; Jákób az ő öröksége.
Deu 32:10 Sivatag földön találta őt és süvöltő pusztaság kietlenében. Felkarolta őt, gondjaiba vette őt, őrizte őt, mint a szeme fényét;
Deu 32:11 (mint sas őrködik fészkén, ül fiókái felett; kiterjeszti szárnyait, felveszi, evező tollán hordozza:)
Deu 32:12 egyedül az Úr vezette őt, és nem volt vele idegen isten.
Deu 32:13 Nyargalva vitte őt a föld magasságain, és a mező gyümölcsét ette; és mézet adott neki szopni a sziklából, és olajat a szirt kovájából.
Deu 32:14 Tehén tejszínt és juhtejet bárányok kövérével; és básáni fajzású kosokat és bakokat búza vesekövérével. És szőlővért ittál, gyöngyöző bort...
Deu 32:15 És meghízott Jesurun és kirúgott; (meghíztál, megvastagodtál, meghájasodtál!) És elhagyta Istent, aki alkotta őt, és megvetette üdvének szirtjét.
Deu 32:16 Féltékennyé tették őt idegenekkel, utálatosságokkal bosszantották őt.
Deu 32:17 Az ördögöknek áldoztak, kik nem istenek, isteneknek, kiket nem ismertek. Újaknak, kik közelebb jöttek be, kiket nem féltek atyáid:
Deu 32:18 a szirtet, aki téged szült, feledésbe hagytad, és elfelejtetted Istent, aki világra hozott.
Deu 32:19 És látta az Úr és elvetette, annyira bosszantották fiai és leányai;
Deu 32:20 és azt mondta: Elrejtem tőlük orcámat, hadd lássam, mi lesz a végük? Mert fonák nemzedék ez, fiak, kikben nincs hűség;
Deu 32:21 féltékennyé tettek engem, nem-istennel, bálványaikkal bosszantottak engem. Én tehát féltékenyekké teszem őket egy nem-néppel, hitetlen nemzettel bosszantom őket:
Deu 32:22 Mert tűz gyulladt ki haragomban, és égett a pokol fenekéig; és megemésztette a földet és termését, és lángba borította a hegyek fundamentumait.
Deu 32:23 Veszedelmeket gyűjtök rájuk, kitöltöm rájuk nyilaimat.
Deu 32:24 Mikor éhség szívja, láz emészti őket és keserves döghalál; rájuk bocsátom a vadállatok fogát is, a porban csúszók mérgével.
Deu 32:25 Kint kard gyilkol, bent félelem; ifjait is, szüzet is, csecsemőt ősz emberrel.
Deu 32:26 Azt mondtam, elfúvom őket; kitörlöm emberek közül emlékezetüket;
Deu 32:27 hanem az ellenség bosszantásától tartottam, nehogy félreértsék szorongatóik. Nehogy azt mondják: A mi kezünk kerekedett fölül, és nem az Úr cselekedte mindezt.
Deu 32:28 Mert tanácsavesztett nemzet az; és nincs bennük értelem.
Deu 32:29 Ha bölcsek volnának, megértenék ezt, meggondolnák végüket:
Deu 32:30 hogyan kergethetett volna egy ezeret, és futamíthatott volna meg kettő tízezret? Ha nem úgy, hogy szirtjük eladta őket, és az Úr kiszolgáltatta őket:
Deu 32:31 Mert nincs olyan az ő szirtjük, mint a mi szirtünk; legyenek bár ellenségeink a bírák.
Deu 32:32 Mert Szodoma szőlőtőkéjéből való az ő szőlőtőkéjük, és Gomora mezőségeiről; szőlőszemeik méregbogyók, keserű fÚrtjeik vannak nekik.
Deu 32:33 Sárkánytajték a boruk; és viperák kegyetlen mérge.
Deu 32:34 Nemde ez rováson van nálam; lepecsételve kincstáramban?
Deu 32:35 Enyém a bosszúállás és megfizetés, egy időben meg fog inogni lábuk; mert közel van veszedelmük napja, és siet, ami készen van számukra.
Deu 32:36 Mert az Úr igazságot szolgáltat népének, és szolgáin könyörül: mert látja, hogy elment az erő, és odalett kötött és szabad.
Deu 32:37 És azt mondja: Hol vannak isteneik, a szirt, akiben bíztak;
Deu 32:38 akik áldozataik kövérét ették, italáldozatuk borát itták? Keljenek fel és segítsenek rajtatok, legyen felettetek oltalom!
Deu 32:39 Lássátok most, hogy én, én vagyok az; és mellettem nincsen isten! Én ölök és elevenítek, sebet ütök és én gyógyítok; és nincs, ki kezemből kimentsen.
Deu 32:40 Mert égre emelem kezemet, és azt mondom: Az én örök életemre,
Deu 32:41 ha megélesítettem villámló kardomat, és ítéletbe fog kezem: bosszút állok ellenségeimen, és gyűlölőimnek megfizetek.
Deu 32:42 Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom húst eszik; elesettek és foglyok vérével, ellenség vezéreinek fejéből.
Deu 32:43 Ujjongjatok, nemzetek, az ő népének, mert szolgáinak vérét megbosszulja; bosszúállással fizet ellenségeinek, és engesztelést szerez földjének, népének.
Deu 32:44 Elment tehát Mózes és elbeszélte ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára; ő és Józsué, a Nún fia.
Deu 32:45 Mikor pedig Mózes bevégezte, mind elmondván ezeket a szavakat az egész Izráelhez,
Deu 32:46 akkor azt mondta nekik: Vegyetek szívetekre minden szót, amelyekkel én bizonyságot teszek előttetek ma; hogy megparancsoljátok fiaitoknak, hogy megtartsák őket, megcselekedvén e tanításnak minden szavát.
Deu 32:47 Mert nem Úres szó ez rátok nézve, hanem ez a ti életetek; és ez által az ige által nyújtjátok meg napjaitokat a földön, ahova most átmentek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek azt.
Deu 32:48 És szólt az Úr Mózesnek ugyanezen a napon, mondván:
Deu 32:49 Menj fel az Abarimnak erre a hegyére, a Nebó hegyre, mely Móáb országában van, mely Jerikóval szemben terül el; és nézd meg Kanaán országát, melyet én Izráel fiainak adok birtokul.
Deu 32:50 És halj meg azon a hegyen, amelyikre felmégy, és takaríttassál népeidhez; mint ahogyan Áron, a testvéred, meghalt a Hór hegyén, és takaríttatott népeihez.
Deu 32:51 Azért mert kötelességszegést követtetek el ellenem Izráel fiai között a kádesi Meribá vizénél a Cin sivatagban azzal, hogy nem dicsőítettetek engem Izráel fiai között.
Deu 32:52 Mert átellenben láthatod az országot, melyet én Izráel fiainak adok, de be az országba nem mehetsz.
Deu 33:1 Ez pedig az áldás, mellyel megáldotta Mózes, az Isten embere, Izráel fiait halála előtt.
Deu 33:2 És ezt mondta: Az Úr Szinájból jött és Széirből ragyogott fel népének, Párán hegyéről világított: És vele szentek tízezrei, Jobbja felől tűz, törvény nekik.
Deu 33:3 Szereti is a népet, Szentjei mind veled vannak; És ők lábadhoz szegődtek, Ki-ki vesz beszédeidből.
Deu 33:4 A tanítás, melyet Mózes parancsolt nekünk, Öröksége Jákób gyülekezetének.
Deu 33:5 És király lett Jesurunban; Mikor népfők gyülekeznek össze, Izráel törzsei együtt.
Deu 33:6 Éljen Rúben és meg ne haljon; Hanem legyen egy kevés embere.
Deu 33:7 És ez Júdára, és ezt mondta: Halld meg, Uram, Júda hangját, És népéhez vidd be őt; Kezeivel küzd magáért, Légy hát segítsége ellenségei ellen.
Deu 33:8 És Lévire ezt mondta: Urimod és Tummimod kegyes emberednél legyen; Akit megpróbáltál Masszában, Pereltél vele Meribá vizénél,
Deu 33:9 Aki azt mondta atyjáról és anyjáról: Nem láttam őt, és fivéreit nem nézte, és fiairól nem tudott: Mert megtartották mondásaidat, és szövetségedre vigyáznak.
Deu 33:10 Tanítsák ítéleteidet Jákóbnak, és tanításodat Izráelnek; Tegyenek tömjénillatot színed elé, és teljes áldozatot oltárodra.
Deu 33:11 Áldd meg, Uram, erejét, és kezeinek munkája legyen kedves előtted; Törd le derekát azoknak, akik rátámadnak, és akik őt gyűlölik, hogy fel ne kelhessenek.
Deu 33:12 Benjáminról ezt mondta: Az Úr szerelmese, bátorságban lakozzék vele; Oltalmazza őt mindenkor, és lankái között lakozzék.
Deu 33:13 És Józsefről ezt mondta: Legyen megáldott országa az Úrtól: Az ég drágalátosságával, harmattal. És az alant elterülő hullámárral
Deu 33:14 A nap érlelte drágalátosságokkal; és a hold növelte drágalátossággal.
Deu 33:15 Az őshegyek legjavával, Az örök halmok drágalátosságával;
Deu 33:16 És a föld drágalátosságával és teljességével. És a csipkebokorban lakozónak jóakarata Szálljon a József fejére, Testvérei felkentjének feje tetejére.
Deu 33:17 Elsőszülött bikájának legyen dicsőség, és bölényszarvak legyenek szarvai; Velük népeket ökleljen fel együtt a föld széléig. És ők Efraim tízezrei; és ők Manassé ezerei.
Deu 33:18 És Zebulonról ezt mondta: Örvendj, Zebulon, kivonultodban; Izsakhár pedig sátoraidban.
Deu 33:19 Népeket hívnak a hegyre, ott áldoznak igaz áldozattal; Mert tengerek bőségét szopják, és fövénynek elrejtett kincseit.
Deu 33:20 És Gádról ezt mondta: Áldott, aki kiterjesztette Gádot; Úgy lakik, mint egy oroszlán, és kart, sőt koponyát tép.
Deu 33:21 Mikor látta az először neki jutott részt, hogy ott bírói osztályként fent van tartva; Elment a nép élén, az Úr igazságát cselekedte, és ítéleteit Izráellel együtt.
Deu 33:22 És Dánról ezt mondta: Dán oroszlánkölyök; A Básánból ugrik elő.
Deu 33:23 És Naftaliról ezt mondta: Naftali, jóakarattal megelégedett és teljes az Úr áldásával; Tengert és Délt vedd birtokodba.
Deu 33:24 És Áserről ezt mondta: Legáldottabb legyen a fiak közt Áser; Legyen fivéreinek kedveltje. És mártsa az olajba lábát.
Deu 33:25 Vas és réz legyen závárod; És annyi legyen erőd, amennyi a napod.
Deu 33:26 Nincs olyan Isten, mint Jesuruné: Ki az égen vágtat segítségedre, És az ő felségében a felhőkön.
Deu 33:27 Lakhelyén van az ősi Isten, De lent vannak örök karjai; És elűzte előled az ellenséget, és azt mondta: Pusztítsd!
Deu 33:28 Így lakik Izráel biztonságban, Egyedül, Jákób forrásánál. [Gabona- és mustországban; És egei harmatot csepegnek.]
Deu 33:29 Boldog vagy Izráel, ki olyan mint te? Nép, akit az Úr tart meg! Segítő pajzsod, aki dicsőséged kardja is: Tehát hízelkedni fognak neked ellenségeid, Te pedig az ő magasságaikon lépdelsz.
Deu 34:1 Mózes halála és eltemetése: Mikor aztán felment Mózes Móáb síkságairól Nebó hegyére, a Piszga ormára, mely Jerikóval szemben van; és megmutatta neki az Úr az egész országot: Gileádot Dánig,
Deu 34:2 egész Naftalit, Efraim és Manassé országát, és Júda egész országát a nyugati tengerig;
Deu 34:3 és a Délvidéket, és a Környéket, Jerikónak, a pálmák városának mély völgyét Cóárig.
Deu 34:4 És azt mondta az Úr neki: Ez az az ország, melyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mondván: A te magodnak adom azt; megmutattam neked szemeiddel, de oda nem mégy át.
Deu 34:5 És meghalt ott Mózes, az Úr szolgája, Móáb országában, az Úr szavára.
Deu 34:6 És eltemették őt a völgyben, Móáb országában, Bét-Peórral átellenben; de senki sem tudja a sírját mind e mai napig.
Deu 34:7 Mózes pedig százhúsz esztendős volt, mikor meghalt; nem homályosodott meg a szeme, és nem tűnt el életelevensége.
Deu 34:8 És Izráel fiai harminc napig siratták Mózest Móáb síkságain; mikor bevégződtek a Mózesért való gyász siratónapjai.
Deu 34:9 Józsué pedig, a Nún fia, megtelt bölcsesség lelkével, mert Mózes rátámasztotta a kezeit; tehát hallgattak rá Izráel fiai, és úgy cselekedtek, amint az Úr parancsolta Mózesnek.
Deu 34:10 És nem támadt többé Izráelben olyan próféta, aki Mózeshez (akit az Úr szemtől szembe ismert)
Deu 34:11 fogható lett volna mindazokra a jelekre és csodákra nézve, melyekre küldte őt az Úr, hogy cselekedje meg Egyiptom országában Faraó előtt, minden szolgája előtt és egész országa előtt;
Deu 34:12 és mindarra az erős kézre és mindarra a nagy rettenetességre nézve, melyet cselekedett Mózes egész Izráel szemei előtt.
Jos 1:1 Történt pedig Mózesnek, az Úr szolgájának halála után; hogy azt mondta az Úr Józsuének, Nún fiának, Mózes segédszolgájának, mondván:
Jos 1:2 Szolgám, Mózes meghalt; most tehát kelj fel, menj át ezen a Jordánon te és ez az egész nép abba az országba, melyet én most átadok nekik, Izráel fiainak.
Jos 1:3 Minden helyet, melyre talpatok lép, nektek adok; mint ahogy Mózesnek szóltam.
Jos 1:4 A sivatagtól és ettől a Libánontól fogva a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, a hittiek egész országa, és a nagy tengerig napnyugat felé, lesz a határotok.
Jos 1:5 Nem állhat meg senki előtted életed egész idejében; mint vele voltam Mózessel, úgy leszek veled, nem tágítok tőled és nem hagylak el téged.
Jos 1:6 Légy bátor és erős, mert te osztod ki örökségül ennek a népnek azt az országot, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom.
Jos 1:7 Csak légy igen bátor és erős, vigyázva, hogy egészen a szerint a tanítás szerint cselekedjél, amit parancsolt neked szolgám, Mózes, el ne térj attól se jobbra, se balra; hogy okosan cselekedjél mindenben, amiben jársz.
Jos 1:8 El ne távozzék ennek a tanításnak könyve a szádtól, hanem azon gondolkozzál nappal és éjjel, hogy így megtarthasd, egészen aszerint cselekedvén, ami meg van írva benne; mert akkor viszed sikerre utadat, és akkor cselekszel okosan.
Jos 1:9 Nemde megparancsoltam neked: Légy bátor és erős, ne ijedj meg és ne csüggedj; mert veled van az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.
Jos 1:10 Erre parancsot adott Józsué a nép intézőinek, mondván:
Jos 1:11 Menjetek át a tábor között, és adjatok parancsot a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót; mert harmadnap múlva átmentek ezen a Jordánon, hogy bemenjetek birtokba venni azt az országot, melyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek, hogy birtokotokba vegyétek azt.
Jos 1:12 A rúbenieknek és gádiaknak, valamint a Manassé fél törzsének pedig azt mondta Józsué, mondván:
Jos 1:13 Jusson eszetekbe a szó, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek, mondván: Az Úr, a ti Istenetek elhelyezett benneteket és nektek adta ezt az országot.
Jos 1:14 Asszonyaitok, kicsinyeitek és jószágaitok maradjanak az országban, melyet nektek adott Mózes a Jordán elvén; ti pedig, minden derék vitéz vonuljatok át felfegyverkezve testvéreitek előtt és segítsetek nekik,
Jos 1:15 míg el nem helyezi az Úr testvéreiteket, mint titeket, és birtokukba nem veszik ők is azt az országot, melyet az Úr, a ti Istenetek ad nekik. Akkor térjetek aztán vissza tulajdon országotokba és vegyétek birtokotokba azt, amit nektek adott Mózes, az Úr szolgája a Jordánelvén napkeleten.
Jos 1:16 És feleltek Józsuénak, mondván: Amit nekünk parancsoltál, mindent megteszünk, és ahova küldesz bennünket, mindenüvé elmegyünk.
Jos 1:17 Amint Mózesre hallgattunk, egészen úgy hallgatunk terád; csak legyen veled az Úr, a te Istened, úgy, amint vele volt Mózessel.
Jos 1:18 Mindenki, aki elleneszegül 1parancsodnak és nem hallgat szódra bármiben, amit nekünk parancsolni fogsz, megölettessék. Csak légy bátor és erős.
Jos 2:1 Küldött pedig Józsué, a Nún fia Sittimből két embert kémnek titokban, mondván: Menjetek el, nézzétek meg az országot és Jerikót. És mikor elmentek, bementek egy parázna asszony házába, a neve Ráháb, és ott háltak.
Jos 2:2 De megmondták Jerikó királyának, mondván: íme emberek jöttek ide az éjjel Izráel fiai közül az ország kikémlelésére.
Jos 2:3 Jerikó királya pedig odaküldött Ráhábhoz, mondván: Add ki azokat az embereket, akik jöttek hozzád, akik bementek házadba, mert az egész országot kikémlelni jöttek.
Jos 2:4 Az asszony meg fogta a két embert és elrejtette; aztán azt mondta: Igen, bejöttek hozzám azok az emberek, de nem tudtam, hová valók.
Jos 2:5 Aztán mikor a kaput be kellett zárni a sötétben, akkor az emberek kimentek, nem tudom, hová mentek az emberek; eredjetek hamar utánuk, mert elérhetitek őket.
Jos 2:6 Ő meg felvitte őket a háztetőre és elrejtette őket a száras lenbe, mely nála rendbe volt rakva a háztetőn.
Jos 2:7 És az emberek utánuk eredtek a Jordán felé a réveknek; a kaput pedig bezárták, mihelyt kimentek üldözőik.
Jos 2:8 Ők pedig még le sem feküdtek, mikor felment hozzájuk az asszony a háztetőre.
Jos 2:9 És azt mondta az embereknek: Tudom, hogy az Úr nektek adta az országot; és hogy megszállt bennünket félelmetek, és hogy az ország minden lakosa elolvadt előttetek.
Jos 2:10 Mert hallottuk, mint szárította ki az Úr a Sástenger vizét előttetek, mikor kijöttetek Egyiptomból; és mit csináltatok az emoriak két királyával, akik a Jordánon túl voltak, Szihonnal és Óggal, akiket örök szentség alá vetettetek.
Jos 2:11 Mikor hallottuk, elolvadt a szívünk, és nem állt meg többé a lélek senkiben előttetek; mert az Úr, a ti Istenetek az Isten az égben fent, és a földön alant.
Jos 2:12 Most tehát esküdjetek meg, kérlek, nekem az Úrra, hogy mivel irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek atyám házával; és adjatok nekem megbízható jelt,
Jos 2:13 hogy életben hagyjátok atyámat, anyámat, fivéreimet, nővéreimet és minden hozzátartozóikat; és megmentitek életünket a haláltól.
Jos 2:14 Erre azt mondták neki az emberek: Életünk legyen helyettetek halálra, ha el nem mondjátok ezt a mi dolgunkat; akkor, ha az Úr nekünk adja az országot, irgalmasságot és hűséget cselekszünk veled.
Jos 2:15 Akkor leeresztette őket kötélen az ablakon át; háza ugyanis a bástya falán volt, úgy, hogy ő a bástyán lakott.
Jos 2:16 És azt mondta nekik: A hegynek menjetek, hogy szembe ne kapjanak az üldözők; és rejtőzködjetek ott három napig, míg vissza nem térnek az üldözők, azután menjetek aztán utatokra.
Jos 2:17 És azt mondták neki az emberek: Mi tiszták vagyunk ezzel a te esküddel szemben, mellyel minket megeskettél.
Jos 2:18 Íme mi bejövünk az országba: ezt a karmazsinfonalból való zsinórt kösd abba az ablakba, amelyen leeresztettél bennünket, atyádat, anyádat, fivéreidet pedig, és atyád egész házát gyűjtsd magadhoz a házba.
Jos 2:19 És akkor mindenkinek, aki kimegy házad ajtaján az utcára, vére a saját fején lesz, mi pedig tiszták leszünk; de mindenkinek, aki veled lesz a házban, a mi fejünkön lesz a vére, ha kéz lesz rajta.
Jos 2:20 Ha pedig elmondod ezt a mi dolgunkat: akkor mentek leszünk esküdtől, mellyel megeskettél bennünket.
Jos 2:21 Erre ő azt mondta: Amint szóltatok, úgy legyen, ezzel elbocsátotta őket és elmentek; és rákötötte a karmazsinzsinórt az ablakra.
Jos 2:22 És mikor elmentek és eljutottak a hegyre, ott maradtak három napig, míg vissza nem tértek az üldözők; keresték pedig az üldözők az egész úton, de nem találták.
Jos 2:23 Akkor megfordult a két ember, leszállt a hegyről, átment és eljutott Józsuéhoz, a Nún fiához; és elbeszéltek neki mindent, ami őket érte.
Jos 2:24 És azt mondták Józsuénak: Bizony, kezünkbe adta az Úr az egész országot; meg is olvadt az ország minden lakosa előttünk.
Jos 3:1 És felkelt Józsué korán reggel, és elindultak Sittimből és elmentek a Jordánhoz, ő és Izráel fiai mind; és megháltak ott, mielőtt átkeltek volna.
Jos 3:2 Három nap múlva pedig bejárták az intézők a tábort.
Jos 3:3 És parancsot adtak a népnek, mondván: Mihelyt meglátjátok az Urnak, a ti Isteneteknek frigyládáját és a lévita papokat, amint azt viszik; ti is induljatok el helyetekről és menjetek utána.
Jos 3:4 Csakhogy távolság legyen köztetek és közte mintegy kétezer sing hosszúságban; ne menjetek közel hozzá, hogy tudjátok az utat, melyen mennetek kell, mert nem jártatok azon az úton azelőtt.
Jos 3:5 Józsué pedig azt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat; mert holnap az Úr csodákat fog cselekedni közöttetek.
Jos 3:6 Aztán azt mondta Józsué a papoknak, mondván: Vegyétek fel a frigyládát és menjetek át a nép előtt;
Jos 3:7 és felvették a frigyládát és átmentek a nép előtt. Azt mondta pedig az Úr Józsuénak: A mai nap kezdelek el naggyá tenni egész Izráel szemeiben; hogy megtudják, hogy mint Mózessel vele voltam, úgy leszek veled.
Jos 3:8 Te tehát adj parancsot a papoknak, akik a frigyládát viszik, mondván: Amint a Jordán vizének széléhez értek, álljatok meg a Jordánban.
Jos 3:9 Akkor azt mondta Józsué Izráel fiainak: Jertek ide közelebb, és halljátok meg az Urnak, a ti Isteneteknek szavait.
Jos 3:10 És azt mondta Józsué: Erről tudjátok meg, hogy az élő Isten közöttetek van; és bizonyosan elűzi előletek a kanaánit, a hittit, a hivvit, a perizzit, a girgásit, az emorit és a jebuszit:
Jos 3:11 hogy íme az egész föld Urának frigyládája átmegy előttetek a Jordánba.
Jos 3:12 (Most tehát vegyetek magatoknak tizenkét embert Izráel törzseiből; egy-egy emberttörzsenként.)
Jos 3:13 És lesz, hogy mikor a papok talpai, akik Jahvénak, az egész föld urának ládáját viszik, a Jordán vizébe alászállnak, a Jordán vize, a fölülről aláfolyó víz elvágatik; és megáll, mint egy egységes fal.
Jos 3:14 Így történt, hogy mikor a nép elindult sátoraiból, hogy átmenjen a Jordánon: a papok, akik a frigyládát vitték, a nép előtt voltak.
Jos 3:15 És mikor a láda vivői a Jordánhoz értek, és azoknak a papoknak a lábai, akik a ládát vitték, belemerültek a víz szélébe; a Jordán ugyanis egész partját betöltötte egész aratási idő alatt:
Jos 3:16 akkor az a víz, mely felülről folyt, megállt, állva maradt mint egy egységes fal, igen messze Ádám városánál,8 mely Cártán mellett van; az pedig, amely lefelé folyt a Síkság tengere, a Sóstenger felé, egészen elfogyott: így ment át a nép Jerikóval szemben.
Jos 3:17 Tudniillik a papok, akik az Úr frigyládáját vitték, szárazon álltak a Jordán közepén szilárdan; egész Izráel pedig szárazon vonult, míg teljesen át nem vonult az egész nemzet a Jordánon.
Jos 4:1 Mikor aztán teljesen átvonult az egész nemzet a Jordánon; akkor azt mondta az Úr Józsuénak, mondván:
Jos 4:2 Vegyetek magatoknak a népből tizenkét embert; egy-egy embert egy törzsből.
Jos 4:3 És parancsoljátok meg nekik, mondván: Vegyetek fel magatoknak innét a Jordán közepéből, a papok lábainak szilárd állóhelyéről tizenkét követ; és vigyétek át azokat magatokkal és tegyétek le az éjjeli szálláson, ahol az éjszaka háltok.
Jos 4:4 Előszólította tehát Józsué azt a tizenkét embert, akiket készen tartott9 Izráel fiai közül; egy egy embert egy törzsből.
Jos 4:5 És azt mondta nekik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek ládája elé a Jordán közepére; és vegyen fel közületek mindenki egy követ a vállára, Izráel fiai törzseinek száma szerint,
Jos 4:6 hogy legyen ez jelül köztetek. Ha megkérdik fiaitok holnap, mondván: Miért vannak nálatok e kövek?
Jos 4:7 Hát mondjátok nekik: Mert elvágatott a Jordán vize az Úr frigyládája előtt. Mikor átment a Jordánban, elvágatott a Jordán vize; legyenek tehát ezek a kövek emlékül Izráel fiainak örökre.
Jos 4:8 És úgy cselekedtek Izráel fiai, amint parancsolta nekik Józsué, és vettek tizenkét követ a Jordán közepéből, amiképpen szólt az Úr Józsuéhoz, Izráel fiai törzseinek száma szerint; és átvitték magukkal az éjjeli szállásra és ott letették azokat.
Jos 4:9 Tizenkét követ állított fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a frigyládát vivő papok lábai álltak; ott is vannak mind e mai napig.
Jos 4:10 A papok pedig, akik a ládát vitték, a Jordán közepén álltak, míg el nem végződött az egész dolog, amit az Úr Józsuénak parancsolt, hogy szóljon a népnek, egészen úgy, amint Mózes parancsolta Józsuénak; a nép pedig sietve átvonult.
Jos 4:11 Mikor aztán véget ért az egész nép átvonulása; akkor vonult át az Úr ládája és a papok a nép előtt:
Jos 4:12 Átmentek Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél törzse is felfegyverkezve Izráel fiai előtt; úgy, amint Mózes szólt nekik.
Jos 4:13 Mintegy negyvenezernyi hadba vonuló ment át az Úr előtt a háborúba Jerikó síkságaira.
Jos 4:14 Azon a napon naggyá tette az Úr Józsuét egész Izráel szemeiben; úgyhogy úgy félték őt, mint Mózest félték, életének minden napján.
Jos 4:15 Akkor azt mondta az Úr Józsuénak, mondván:
Jos 4:16 Adj parancsot a papoknak, akik a törvényládát viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból.
Jos 4:17 És parancsot adott Józsué a papoknak, mondván: Jöjjetek fel a Jordánból!
Jos 4:18 És történt, mikor feljöttek a Jordánból a papok, akik az Úr frigyládáját vitték, hogy mihelyt kirántották talpaikat a szárazra; azonnal visszatért a Jordán vize helyére, és mindenütt partja felett folyt, mint azelőtt.
Jos 4:19 A nép pedig az első hónap tizedikén jött fel a Jordánból; és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti szélén.
Jos 4:20 És azt a tizenkét követ, melyet a Jordánból hoztak; felállította Józsué Gilgálban.
Jos 4:21 És azt mondta Izráel fiainak, mondván: Ha kérdezni fogják fiaitok jövőben atyáikat, mondván: Miért vannak ezek a kövek?
Jos 4:22 Akkor adjátok tudtára fiaitoknak, mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon.
Jos 4:23 Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét előttetek, míg átjöttetek; amiképpen cselekedett az Úr, a ti Istenetek a Sástengerrel, melyet kiszárított előttünk, míg átjöttünk.
Jos 4:24 Hogy ismerje meg a föld minden népe az Úrnak kezét, hogy erős; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben.
Jos 5:1 És történt, hogy mikor meghallotta az emoriak valamennyi királya, akik a Jordánon túl nyugaton laktak, és a kanaániak valamennyi királya, akik a tengernél laktak, hogy kiszárította az Úr a Jordán vizét Izráel fiai előtt, míg átkeltünk; hát elolvadt a szívük és nem volt bennük többé lélek Izráel fiai előtt.
Jos 5:2 Abban az időben mondta az Úr Józsiiénak: Csinálj magadnak kőkéseket; és ismét metéld körül Izráel fiait másodszor.
Jos 5:3 És csinált magának Józsué kőkéseket; és körülmetélte Izráel fiait az előbőrök halmánál.
Jos 5:4 Ez pedig az ok, amiért Józsué körülmetélte: az egész nép férfi népesség, mely Egyiptomból kijött, a hadkötelesek mindnyájan meghaltak a sivatagban út közben, amint Egyiptomból kivonultak;
Jos 5:5 tudniillik az egész kivonuló nép körül volt metélve; azt az egész népet pedig, mely a sivatagban született útközben, amint Egyiptomból kivonultak, nem metélték körül.
Jos 5:6 Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a sivatagban, míg ki nem fogyott egész nemzete azoknak a hadköteles férfiaknak, akik kivonultak Egyiptomból, akik nem hallgattak az Úr szavára; akiknek megesküdött az Úr, hogy nem engedi nekik meglátni azt az országot, amelyről megesküdött az Úr atyáiknak, hogy nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó országot;
Jos 5:7 tehát fiaikat, akiket helyükbe támasztott, azokat metélte körül Józsué: mert körülmetéletlenek voltak, mivel nem metélték őket körül az útban.
Jos 5:8 Miután pedig elvégződött az egész nemzet körülmetélése; helyükön maradtak a táborban, míg meggyógyultak.
Jos 5:9 Akkor azt mondta az Úr Józsuénak: Ma gördítettem le rólatok Egyiptom gyalázatát; ezért mondják Gilgálnak annak a helynek a nevét mind e mai napig.
Jos 5:10 Mikor Gilgálban táboroztak Izráel fiai, elkészítették a pászkát a hónap tizennegyedik napján este Jerikó síkságain.
Jos 5:11 És a pászka után való naptól kezdve az ország terméséből ettek kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonát; ugyanezen a napon meg is szűnt a manna.
Jos 5:12 Az után való naptól kezdve, hogy ettek az ország terméséből, nem volt többé Izráel fiainak mannája; hanem Kanaán országának terméséből éltek abban az esztendőben.
Jos 5:13 És történt, mikor Józsué Jerikóban volt, hogy egyszer felemelte szemeit és látta, hogy egy férfi áll előtte, és kivont kard van a kezében. Odament hozzá Józsué és azt mondta neki: Hozzánk tartozol-e te vagy ellenségeinkhez?
Jos 5:14 És azt mondta: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem; mire Józsué arccal a földre esett és leborult és azt mondta neki: Mit szól az én uram az ő szolgájának?
Jos 5:15 És azt mondta az Úr seregének fejedelme Józsuénak: Húzd le sarudat lábadról, mert a hely, amelyre állasz, szent. És úgy cselekedett Józsué.
Jos 6:1 Jerikó pedig zárható volt, és be volt zárva Izráel fiai előtt; nem volt kijövő, és nem volt bemenő.
Jos 6:2 És azt mondta az Úr Józsuénak: íme kezedbe adom Jerikót és királyát; a derék hősöket.
Jos 6:3 Járjátok tehát körül a várost, minden hadköteles férfi, megkerülve a várost egyszer; így tégy hat napon át;
Jos 6:4 és hét pap vigyen hét riadó kÚrtöt a láda előtt. A hetedik napon aztán hétszer kerüljétek meg a várost; a papok pedig fújják a kÚrtöket.
Jos 6:5 És akkor, amint megfújják a riadó tülköt, mihelyt meghalljátok a kÚrt szavát, törjön ki az egész nép nagy harci kiáltásban; erre leesik a város kőfala helyt, és akkor menjen fel rá a nép, ki-ki egyenest neki.
Jos 6:6 Szólította tehát Józsué, a Nún fia, a papokat, és azt mondta nekik: Vegyétek fel a frigyládát; hét pap pedig vigyen hét riadó kÚrtöt az Úr ládája előtt.
Jos 6:7 A népnek pedig azt mondta: Vonuljatok fel és kerüljétek meg a várost; és a fegyveresek az Úr ládája előtt haladjanak.
Jos 6:8 És miután Józsué ezt megmondta a népnek, felvonult a hét pap, aki a hét riadó kürtöt vitte az Úr előtt, és megfújta a kürtöket; mialatt az Úr frigyládája utánuk ment.
Jos 6:9 És a fegyveresek a kürtöket fúvó papok előtt mentek; az utócsapat pedig a láda után ment, folyton fújván a kürtöket.
Jos 6:10 A népnek pedig megparancsolta Józsué, mondván: Ne kiáltsatok, egy hangot se adjatok, egy szó se jöjjön ki szátokból; addig a napig, mikor azt mondom nektek: Kiáltsatok!; akkor kiáltsatok.
Jos 6:11 Így vitette körül az Úr ládáját kereken a város körül egyszer; azután bementek a táborba, és éjszakára a táborban maradtak.
Jos 6:12 Reggel aztán korán felkelt Józsué; és vitték a papok az Úr ládáját:
Jos 6:13 a hét pap vitte a hét riadó kürtöt az Úr ládája előtt, menet közben folyton fújva a kürtöket; miközben a fegyveresek előttük mentek, az utócsapat pedig az Úr ládája után ment, folyton fújva a kürtöket.
Jos 6:14 Így kerülték meg a várost a második nap egyszer; aztán visszatértek a városba. így tettek hat napon át.
Jos 6:15 A hetedik nap aztán korán felkeltek, a hajnal feljöttével, és megkerülték a várost ezen a módon hétszer; csak azon a napon kerülték meg a várost hétszer.
Jos 6:16 És mikor a hetediknél megfújták a papok a kürtöket; azt mondta Józsué a népnek: Kiáltsatok, mert nektek adta az Úr a várost!
Jos 6:17 Legyen tehát a város és vele minden, ami benne van, örök szentséggé az Urnak; csak a parázna Ráháb maradjon életben, és vele mindenki, aki nála van a házban, amiért elrejtette a követeket, kiket küldöttünk.
Jos 6:18 Ti pedig csak vigyázzatok az örök szentség dolgában, hogy mikor örök szentséget ajánlotok fel, el ne vegyetek az örök szentségből; nehogy így Izráel táborát örök szentség alá tegyétek és megháborítsátok.
Jos 6:19 Hanem minden ezüst és arany, továbbá a réz és vaseszközök szentségek legyenek az Úrnak: az Úr kincstárába menjenek.
Jos 6:20 Kiáltott tehát a nép és fújták a kürtöket; és történt, hogy mikor meghallotta a nép a kürt szavát és kitört a nép nagy harci kiáltásban, hát leesett a kőfal helyt, és felment a nép a városba, ki-ki egyenest neki, és bevették a várost.
Jos 6:21 És örök szentség alá vetettek mindent, ami a városban volt, férfitól asszonyig, ifjútól vénig; és ökröt és juhot és szamarat, kardnak élével.
Jos 6:22 Annak a két embernek pedig, akik kikémlelték az országot, azt mondta Józsué: Menjetek be a parázna asszony házába; és hozzátok ki onnét az asszonyt és minden hozzátartozóját, amiképpen megesküdtetek neki.
Jos 6:23 És bementek az ifjak, a kémek, és kihozták Ráhábot és atyját, anyját, testvéreit és minden hozzátartozóját, egyáltalán egész nemzetségét kihozták; és elhelyezték őket Izráel táborán kívül.
Jos 6:24 Akkor a várost felégették tűzzel, és mindent, ami benne volt; csak az ezüstöt és az aranyat, és a réz- és vaseszközöket tették az úr házának kincseihez.
Jos 6:25 A parázna Ráhábot pedig és atyja háznépét minden hozzátartozójával együtt életben hagyta Józsué és Izráel között lakott mind e mai napig; mert elrejtette a követeket, akiket Józsué küldött Jerikót kikémlelni.
Jos 6:26 És esküt vett ki Józsué abban az időben, mondván: Átkozott az az ember az Úr előtt, aki felkel és megépíti ezt a várost, Jerikót, elsőszülöttje árán tegye le alapját, és legkisebbjének árán állítsa fel kapuit.
Jos 6:27 És vele volt az Úr Józsuéval; és híre volt az egész országban.
Jos 7:1 És kötelességszegés miatt bűnbe estek Izráel fiai az örök szentség iránt; tudniillik elvett az örök szentségből Ákán, Karminak fia, aki Zabdinak, a Zerah fiának fia volt a Júda törzséből, és fellobbant az Úr haragja Izráel fiaira.
Jos 7:2 Küldött ugyanis Józsué embereket Jerikóból Ájba, mely Bét-Áven mellett Bétéltől keletre van, és azt mondta nekik, mondván: Menjetek fel és kémleljétek ki az országot. És felmentek az emberek és kikémlelték Ájt.
Jos 7:3 Mikor visszatértek Józsuéhoz, azt mondták neki: Ne menjen fel az egész nép, mintegy kétezer ember vagy háromezer ember menjen fel és megverik Ájt; ne fáraszd oda az egész népet, mert azok kevesen vannak.
Jos 7:4 Felment tehát a népből oda mintegy háromezer ember; és megfutamodtak Áj emberei előtt.
Jos 7:5 Ugyanis miután megöltek közülük Áj emberei mintegy harminchat embert, elkergették őket a kapu előtt a kőbányákhoz, és leverték őket a lejtőn. És elolvadt a nép szíve és vízzé lett;
Jos 7:6 Józsué pedig megszaggatta ruháit és arccal a földre esett az Úr ládája előtt estéig, vele Izráel vénei is; és port hintettek fejükre.
Jos 7:7 És azt mondta Józsué: Jaj, Uram, Jahve, miért hoztad át ezt a népet egyáltalán a Jordánon, az emoriak kezébe adni minket, hogy elveszítsenek bennünket? Bárcsak inkább a Jordánon túl maradtunk volna!
Jos 7:8 Óh Uram, mit mondjak, miután Izráel hátat fordított ellenségei előtt?
Jos 7:9 Ha meghallják a kanaániak és az ország többi lakói, ellenünk fordulnak és kiirtják nevünket a földről: mit teszel akkor a te nagy nevedért?
Jos 7:10 És azt mondta az Úr Józsuénak: Kelj fel; miért vagy így arcodra esve?
Jos 7:11 Bűnbe esett Izráel, tudniillik áthágták szövetségemet is, melyet parancsoltam nekik; elvettek az örök szentségből is (így loptak is, alattomoskodtak is), és holmiaik közé is tették.
Jos 7:12 Ezért nem bírnak Izráel fiai megállni ellenségeik előtt, fordítanak hátat ellenségeik előtt, mert örök szentségbe estek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem pusztítjátok az örök szentséget magatok közül.
Jos 7:13 Kelj fel, szenteltesd be a népet és mondd: Szenteljétek be ma gatokat holnapra; mert ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Örök szentség van közötted, Izráel, nem bírsz megállni ellenségeid előtt, míg el nem távolítottátok az örök szentséget magatok közül.
Jos 7:14 Reggel tehát lépjetek elő törzsenként; és amelyik törzset megfogja az Úr, az lépjen elő nemzetségenként, és az a nemzetség, amelyiket megfogja az Úr, lépjen elő családonként, az a család pedig, amelyiket megfogja az Úr, lépjen elő férfianként.
Jos 7:15 És akkor, aki az örök szentséggel kapatik, égettessék meg tűzben, és vele minden hozzátartozója; mert áthágta az Úr szövetségét, és mert gyalázatosságot cselekedett Izráelben.
Jos 7:16 És reggel korán előléptette Józsué Izráelt törzsenként; és megfogatott Júda törzse.
Jos 7:17 Akkor előléptette Júda nemzetségeit és megfogta a zarhi nemzetséget; aztán előléptette a zarhi nemzetséget családonként, és megfogatott Zabdi.
Jos 7:18 Végül előléptette annak családját férfianként; és megfogatott Ákán, Karminak fia, aki Zabdinak, a Zerah fiának fia volt Júda törzséből.
Jos 7:19 Akkor azt mondta Józsué Ákánnak: Fiam, kérlek, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének és tégy vallást neki; mondd meg hát nekem, mit cselekedtél, el ne titkold előttem.
Jos 7:20 És felelt Ákán Józsuénak és azt mondta: Én bizony bűnbe estem az Úr előtt, Izráel Istene előtt, mert így meg így cselekedtem.
Jos 7:21 Láttam a martalékban egy szép babiloni köpenyt és kétszáz sekel ezüstöt meg egy aranyrudat, súlya ötven sekel, ezeket megkívántam és elvettem; és most ott vannak a sátoromban a földbe elrejtve, és az ezüst legalul.
Jos 7:22 Erre Józsué követeket küldött, kik a sátorba futottak; és íme ott volt elrejtve a sátorában, és az ezüst legalul.
Jos 7:23 És elvették a sátorból és bevitték Józsuéhoz és Izráel többi fiaihoz; és kiöntötték őket az Úr elé.
Jos 7:24 Akkor fogta Józsué, és vele egész Izráel Ákánt, Zerah fiát, és az ezüstöt, a köpenyt és az aranyrudakat, valamint fiait és leányait, továbbá ökreit, szamarait, juhait és sátorát, meg egyáltalán mindent, ami az övé volt; és felvitték őket Ákór völgyébe.
Jos 7:25 Akkor azt mondta Józsué: Miért háborítottál meg minket? Háborítson meg téged az Úr ma! Erre elborította őt az egész Izráel kővel, és elégették őket tűzzel.
Jos 7:26 És miután megkövezték őket kövekkel, egy nagy kőrakást állítottak fölé mind a mai napig; és akkor megtért az Úr haragja hevétől. Ezért nevezték el azt a helyet Ákór völgyének mind e mai napig.
Jos 8:1 Akkor azt mondta az Úr Józsuénak: Ne félj és ne rettegj, vedd magadhoz az egész hadi népet, és kelj fel, vonulj fel Áj ellen; íme kezedbe adtam Áj királyát és népét, városát és országát.
Jos 8:2 Tégy úgy Ájjal és királyával, mint Jerikóval és királyával tettél; csakhogy martalékát és barmait magatoknak zsákmányolhatjátok. Helyezz el lest a város ellen nyugat felől.
Jos 8:3 Mikor felkelt Józsué és az egész hadi nép, hogy felvonuljon Áj ellen; kiválasztott Józsué harmincezer embert, derék vitézeket, és elküldte őket éjjel.
Jos 8:4 És utasította őket, mondván: Nézzétek, ti álljatok lesbe a város ellen a várostól nyugatra, ne nagyon messze a várostól; és legyetek mindnyájan készen.
Jos 8:5 Én pedig és az egész nép, mely velem van, megközelítjük a várost; és akkor, ha kijönnek elébünk, mint először, akkor mi megfutamodunk előttük.
Jos 8:6 És addig jönnek utánunk kifelé, míg elszakítjuk őket a várostól, mert azt mondják majd: Futnak előlünk, mint először; és futunk is előlük.
Jos 8:7 Ti pedig támadjatok elő a lesből és vegyétek hatalmatokba a várost; tudniillik az Úr, a ti Istenetek kezetekbe adja azt.
Jos 8:8 És amint beveszitek a várost, gyújtsátok fel a várost tűzzel, az Úr szava szerint cselekedjetek: íme ezt parancsolom nektek.
Jos 8:9 Ezzel elbocsátotta őket Józsué, és elmentek a leshelyre; és Bétél és Áj között szálltak meg, Ájtól nyugatra. És Józsué azon az éjszaka a nép között hált.
Jos 8:10 Reggel pedig korán felkelt Józsué és szemlét tartott a nép felett; azután felvonult ő és Izráel vénei a nép előtt Ájba.
Jos 8:11 És az egész hadi nép, mely vele volt, felvonult, és mikor előnyomult és megérkezett a város elé, tábort ütött Ájtól északra, úgyhogy a völgy közte és Áj között volt.
Jos 8:12 Akkor vett mintegy ötezer embert; és lesbe helyezte őket Bétél és Áj között, Ájtól nyugatra.
Jos 8:13 Mikor elhelyezték a népet, az egész tábort, mely a várostól északra volt, és hátvédjét a várostól nyugatra; akkor Józsué azon éjszaka elment a völgy közepébe.
Jos 8:14 És miután ezt Áj királya látta, sietve felkeltek és kivonultak korán a város emberei Izráel ellen háborúra, ő és egész népe a kitűzött helyre a síkság előtt; de ő nem tudta, hogy les vár reá a várostól nyugatra.
Jos 8:15 És engedték nekik magukat megverni Józsué és egész Izráel; és megfutamodtak a sivatag felé.
Jos 8:16 Erre összehívták az egész népet, mely a városban volt, hogy üldözze őket; és üldözték Józsuét, és elszakadtak a várostól.
Jos 8:17 És nem maradt senki Ájban [sem Bétélben], aki ki nem jött volna Izráel után; a várost meg otthagyták nyitva, és üldözték Izráelt.
Jos 8:18 [Akkor azt mondta az Úr Józsuénak: Nyújtsd ki a kopját, mely kezedben van, Áj felé, mert a kezedbe adom azt; és kinyújtotta Józsué a kopját, mely a kezében volt, a város felé.]
Jos 8:19 A les pedig hamar felkelt helyéről és futottak [amint kezét kinyújtotta], és bementek a városba, és hatalmukba vették azt; aztán hamar felgyújtották a várost tűzzel.
Jos 8:20 Úgyhogy mikor Áj emberei hátrafordultak, hát látták, hogy száll fel a város füstje az égre, és nekik nem áll hatalmukban ide vagy oda menekülni, mert a nép, mely a sivatagnak futott, megfordult az üldözőkre.
Jos 8:21 Mikor ugyanis Józsué és egész Izráel látta, hogy bevette a les a várost, és hogy felszállt a város füstje; akkor visszatértek és verték Áj embereit.
Jos 8:22 Amazok meg szembejöttek velük a városból, úgyhogy ők Izráel közepébe jutottak, ezek innen, azok onnan: így verték őket úgy, hogy nem maradt belőlük maradék vagy menekült.
Jos 8:23 Áj királyát pedig élve fogták meg; és odavitték Józsuéhoz.
Jos 8:24 És mikor bevégezte Izráel Áj minden lakosának megölését a mezőn, a sivatagban, ahova üldözték őket, úgyhogy mindnyájan elestek kard éle által teljesen; akkor visszatért egész Izráel Ájba, és azt verték le kardnak élével.
Jos 8:25 Akik azon a napon elestek, férfi és asszony együtt, összesen tizenkétezren voltak; Áj minden embere.
Jos 8:26 Józsué ugyanis nem vonta vissza kezét, mellyel a kopját kinyújtotta, míg örök szentség alá nem vetették Áj minden lakosát.
Jos 8:27 Csak a barmot és annak a városnak martalékát zsákmányolta magának Izráel; az Úr szavának megfelelően, amit Józsuénak parancsolt.
Jos 8:28 Azután felégette Józsué Ájt; és örök földhányássá, pusztasággá tette mind e mai napig.
Jos 8:29 Áj királyát pedig felakasztatta egy fára este idejéig; és mikor leszállt a nap, parancsot adott Józsué és levették a hulláját a fáról és a város kapunyílásába vetették azt, és egy nagy kőrakást állítottak fölé mind e mai napig.
Jos 8:30 Akkor épített Józsué oltárt az Úrnak, Izráel Istenének az Ebál hegyén,
Jos 8:31 mint ahogyan parancsolta Mózes, az Úr szolgája Izráel fiainak, mint meg van írva Mózes Tanításának könyvében, ép kövekből való oltárt, melyekre nem emeltek vasat; és vittek rajta égő áldozatokat az Úrnak, és vágtak megfizetési áldozatokat.
Jos 8:32 És leírta ott kövekre Mózes Tanításának másolatát, melyet az Izráel fiai előtt írt.
Jos 8:33 És egész Izráel, és vénei, intézői és bírái a láda mellett állottak kétfelől a lévita papokkal, az Úr frigyládájának hordozóival szemben, mind a jövevény, mind a törzsökös polgár, fele a Garizim heggyel szemben, fele pedig az Ebál heggyel szemben; mint ahogyan Mózes, az Úr szolgája parancsolta hajdan, hogy megáldják a népet, Izráelt.
Jos 8:34 Azután pedig felolvasta a Tanítás minden szavát, az áldást és az átkot; egészen úgy, mint meg van írva a Tanítás könyvében.
Jos 8:35 Nem volt egy szó mindabból, amit Mózes parancsolt, melyet fel nem olvasott volna Józsué Izráel egész gyülekezete előtt, az asszonyok, a kicsinyek és a köztük járó jövevények előtt is.
Jos 9:1 És mikor meghallották a királyok, mind akik a Jordánon túl laktak a Hegyvidéken és az Alföldön, és az egész nagy Tengermelléken a Libánon irányában; a hittiek, emoriak, kanaániak, perizziek, hivviek és jebusziak,
Jos 9:2 hát összegyülekeztek egybe, hogy egy akarattal vívjanak meg Józsuéval és Izráellel.
Jos 9:3 Gibeon lakosai is meghallották, mit csinált Józsué Jerikóval és Ájjal;
Jos 9:4 hát ők is ravaszsággal jártak el, mikor elmentek, ellátták magukat útravalóval: vettek elnyűtt zsákokat szamaraikra, és elnyűtt, repedezett és összekötött boros tömlőket;
Jos 9:5 elnyűtt és foltos sarukat lábaikra, és elnyűtt ruhákat magukra; útravaló kenyerük pedig mind száraz, penészes volt.
Jos 9:6 Így mentek Józsuéhoz a táborba, Gilgálba; és azt mondták neki és Izráel férfiainak: Messze földről jöttünk, most tehát kössetek velünk szövetséget.
Jos 9:7 Erre azt mondták Izráel férfiai a hivvieknek: Talán közöttünk laktok ti, akkor hogyan kössünk veletek szövetséget?
Jos 9:8 Erre azt mondták Józsuénak: A te szolgáid vagyunk mi. Mikor Józsué azt mondta nekik: Kik vagytok ti és honnét jöttök?
Jos 9:9 Akkor azt mondták neki: Nagyon messze földről jöttek a te szolgáid az Úrnak, a te Istenednek nevére; mert hallottuk az ő hírét, és mindazt, amit Egyiptomban cselekedett.
Jos 9:10 Mindazt is, amit a két emori királlyal cselekedett, akik a Jordánon túl voltak; Szihonnal, Hesbon királyával és Oggal, Básán királyával, ki Astárótban lakott.
Jos 9:11 Ezért azt mondták nekünk véneink és országunk lakosai mind, mondván: Vegyetek magatoknak útravalót az útra, menjetek el elébük; és mondjátok nekik: A ti szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek velünk szövetséget.
Jos 9:12 Ez a kenyerünk, melegen hoztuk magunkkal az útra házainkból, amely nap elindultunk, hogy hozzátok jöjjünk; és most íme száraz, és penészes lett.
Jos 9:13 És ezek a boros tömlők, melyek újak voltak, mikor megtöltöttük, íme megrepedeztek; ezek a mi ruháink és saruink pedig elnyűttek az igen nagy úttól.
Jos 9:14 Erre vettek a férfiak útravalójából; de az Úr szavát nem kérték ki:
Jos 9:15 hanem Józsué békét adott nekik és szövetséget kötött velük, hogy életben hagyja őket; és megesküdtek nekik a közönség fejedelmei.
Jos 9:16 Harmadnapra azonban az után, hogy szövetséget kötöttek velük; meghallották, hogy közel valók azok ő hozzájuk, sőt őközöttük laknak.
Jos 9:17 Mikor ugyanis továbbmentek Izráel fiai: harmadnapra az ő városaikhoz jutottak. Az ő városaik pedig Gibeon, Kefira, Beérót és Kirjat-Jeárim.
Jos 9:18 De nem verték le őket Izráel fiai; mert megesküdtek nekik a közönség fejedelmei az Úrra, Izráel Istenére. Mikor az egész közönség morgott a fejedelmek ellen,
Jos 9:19 a fejedelmek mind azt mondták az egész közönségnek: Mi megesküdtünk nekik az Úrra, Izráel Istenére; most tehát nem nyúlhatunk hozzájuk.
Jos 9:20 Ezt kell velük tennünk, hogy életben hagyjuk őket; hogy ne legyen rajtunk harag az eskü miatt, mellyel megesküdtünk nekik.
Jos 9:21 És azt mondták nekik a fejedelmek: Maradjanak életben! Így lettek aztán favágói és vízmerítői az egész közönségnek, úgy, mint a fejedelmek szóltak nekik.
Jos 9:22 Hívatta ugyanis őket Józsué és szólt nekik, mondván: Miért csaltatok meg minket, mondván: Nagyon messzire valók vagyunk mi tőletek, holott közöttünk laktok?
Jos 9:23 Most azért átkozottak legyetek; és ki ne töröltessék belőled a szolga, se a favágó és vízmerítő az én Istenem házába.
Jos 9:24 És feleltek Józsuénak és azt mondták: Mivel nyilván tudtára esett szolgáidnak, amit az Úr, a te Istened parancsolt az ő szolgájának, Mózesnek, hogy nektek adja az egész országot és kipusztítja az ország minden lakóját előletek; tehát nagyon féltettük tőletek életünket, azért tettük ezt a dolgot.
Jos 9:25 És most, íme a te kezeidben vagyunk; amint velünk cselekedni jónak és igaznak látod, úgy cselekedjél.
Jos 9:26 És úgy cselekedett velük; és kimentette őket Izráel fiainak kezéből, hogy nem ölték meg őket.
Jos 9:27 És átadta őket Józsué azon a napon favágókul és vízmerítőkül a közönségnek; éspedig az Úr oltárához mind e mai napig, arra a helyre, melyet ki fog választani.
Jos 10:1 És mikor Adonicedek, Jeruzsálem királya hallotta, hogy Józsué bevette Ájt és örök szentség alá vetette, úgy tett Ájjal és királyával, mint Jerikóval és királyával tett; és hogy Gibeon lakói békét kötöttek Izráellel és közöttük maradtak,
Jos 10:2 hát nagyon féltek. Mert Gibeon olyan nagy város volt, mint akármelyik királyi város; és mert nagyobb volt Ájnál, és emberei mind hősök.
Jos 10:3 Elküldött tehát Adonicedek, Jeruzsálem királya Hóhámhoz, Hebron királyához; Pireámhoz, Jarmát királyához, Jáfiához, Lákis királyához és Debirhez, Eglon királyához, mondván:
Jos 10:4 Jöjjetek fel hozzám és segítsetek nekem, hogy megverjük Gibeont; mert békét kötött Józsuéval és Izráel fiaival.
Jos 10:5 Erre összegyűlt és felvonult az öt emori király, Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jarmut királya, Lákis királya, Eglon királya, velük egész táboraik; és táborba szálltak Gibeon ellen és ostrom alá fogták azt.
Jos 10:6 Ekkor Gibeon emberei Józsuéhoz küldtek a táborba Gilgálba, mondván: Ne tágítson kezed szolgáidtól; jöjj fel hamar hozzánk, ments meg minket és segíts nekünk, mert mind összegyűltek ellenünk az emoriak királyai, akik a Hegyvidéken laknak.
Jos 10:7 És felvonult Józsué Gilgálból, ő és az egész hadi nép vele, mind derék vitézek.
Jos 10:8 Akkor azt mondta az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert kezedbe adom őket; senki sem állhat meg közülük előtted.
Jos 10:9 És mikor megérkezett hozzájuk Józsué váratlanul (egész éjjel menetelt Gilgálból),
Jos 10:10 összezavarta őket az Úr Izráel előtt, úgyhogy nagy vereséget mértek rájuk Gibeonban; aztán üldözték őket a bét-horoni hágó útján, és Azékáig és Makkédáig verték őket.
Jos 10:11 És történt, amint Izráel elől menekültek, hogy mikor éppen a bét-horoni lejtőn voltak, az Úr Azékáig nagy köveket hullatott rájuk az égből, amitől meg is haltak: többen voltak, akik a jégeső köveitől haltak meg, mint akiket Izráel fiai karddal öltek meg.
Jos 10:12 Akkor szólt Józsué az Úrhoz, amely nap az Úr az emoriakat Izráel fiai elé adta; és azt mondta Izráel szemei előtt: Nap, Gibeonban légy veszteg, És hold, Ajjálon völgyében!
Jos 10:13 És veszteg lőn a nap, És a hold megállt, Míg bosszút állt a nép ellenségein. Nemde ez meg van írva Az igaz könyvében? Tehát megállt a nap az ég közepén, és nem sietett lemenni szinte egy teljes napig.
Jos 10:14 Nem is volt olyan nap mint az, sem azelőtt, sem azután, hogy az Úr hallgatott volna ember szavára; mert az Úr harcolt Izráelért.
Jos 10:15 Aztán visszatért Józsué és vele egész Izráel a táborba Gilgálba.
Jos 10:16 Ez az öt király pedig elmenekült; és elrejtőzött a barlangban Makkédában.
Jos 10:17 De jelentés ment Józsuéhoz, mondván: Megtalálták az öt királyt elrejtőzve a barlangban Makkédában.
Jos 10:18 És azt mondta Józsué: Hengergessetek nagy köveket a barlang szájára; és rendeljetek mellé embereket, hogy őrizzék őket.
Jos 10:19 Ti meg ne álljatok, üldözzétek ellenségeiteket, és vágjátok le, akik elmaradoztak közülük; ne engedjétek őket városaikba bemenni, mert az Úr, a ti Istenetek, kezetekbe adta őket.
Jos 10:20 És történt, hogy mikor bevégezte Józsué és Izráel fiai őket igen nagy, megsemmisítő vereséggel sújtani; a maradék pedig, akik közülük megmaradtak, bejutottak az erődített városokba;
Jos 10:21 és mikor az egész nép visszatért a táborba Józsuéhoz Makkédába békességgel; a nyelvét sem öltötte ki Izráel fiaira senki;
Jos 10:22 akkor azt mondta Józsué: Nyissátok ki a barlang száját; és hozzátok ki hozzám ezt az öt királyt a barlangból.
Jos 10:23 És úgy cselekedtek, kihozták hozzá ezt az öt királyt a barlangból: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jarmut királyát, Lákis királyát, Eglon királyát.
Jos 10:24 És mikor kihozták ezeket a királyokat Józsuéhoz, előszólította Józsué Izráel minden emberét és azt mondta a hadi emberek vezéreinek, akik vele jártak: Lépjetek elő, tegyétek lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára; és előléptek és a nyakukra tették lábukat.
Jos 10:25 Akkor azt mondta nekik Józsué: Ne féljetek és ne csüggedjetek; legyetek erősek és bátrak, mert így cselekszik az Úr minden ellenségetekkel, akikkel ti hadakoztok.
Jos 10:26 És ezután levágta őket Józsué és megölte őket, és felakasztotta őket öt fára; és felakasztva maradtak a fákon estéig.
Jos 10:27 Napszállta idején aztán parancsot adott Józsué és levették őket a fákról, és abba a barlangba dobták, ahol el voltak rejtőzve; és nagy köveket tettek a barlang szájára mind a mai napig.
Jos 10:28 Makkédát is bevette Józsué azon a napon és levágta azt kard élével királyostól, örök szentség alá vetette őket és minden lelket, mely benne volt, nem hagyott maradékot; és úgy tett Makkédá királyával, mint Jerikó királyával tett.
Jos 10:29 Aztán átment Józsué és egész Izráel vele Makkédából Libnába; és Libná ellen harcolt.
Jos 10:30 És Izráel kezébe adta az Úr azt is és királyát, és levágta azt kard élével, és minden lelket, mely benne volt, nem hagyott benne maradékot; és úgy tett a királyával, mint Jerikó királyával tett.
Jos 10:31 Akkor átment Józsué és vele egész Izráel Libnából Lákisba; és táborba szállt ellene és hadakozott vele.
Jos 10:32 És az Úr Izráel kezébe adta Lákist és bevette azt a második napon és levágta kard élével, és minden lelket, mely benne volt; egészen úgy, mint Libnával cselekedett.
Jos 10:33 Akkor felvonult Hórám, Gézer királya, hogy megsegítse Lákist; de Józsué úgy megverte őt és népét, hogy egyet sem hagyott belőle maradéknak.
Jos 10:34 Ezután átment Józsué és vele egész Izráel Lákisból Eglonba; és táborba szálltak ellene és hadakoztak vele.
Jos 10:35 És bevették azt azon a napon és levágták kard élével, és minden lelket, mely benne volt, ugyanazon a napon örök szentség alá vetett; egészen úgy, mint Lákissal tett.
Jos 10:36 Majd felvonult Józsué és vele egész Izráel Eglonból Hebronba; és hadakoztak vele.
Jos 10:37 És bevették és levágták azt kard élével, és királyát és minden városát és minden lelket, mely benne volt, nem hagyott maradékot, egészen úgy, mint Eglonnal cselekedett; és örök szentség alá vetette azt, és minden lelket, mely benne volt.
Jos 10:38 Akkor visszafordult Józsué és vele egész Izráel Debirbe; és azzal hadakozott.
Jos 10:39 És bevette azt és királyát és minden városát, és levágták őket kard élével és örök szentség alá vetettek minden lelket, mely benne volt, nem hagyott maradékot; amint Hebronnal cselekedett, úgy cselekedett Debirrel és királyával, és amint cselekedett Libnával és királyával.
Jos 10:40 így verte le Józsué az egész országot, a Hegyvidéket, a Délvidéket, az Alföldet és a Lejtőket és minden királyukat, nem hagyott maradékot; és minden élőt örök szentség alá vetett, úgy amint az Úr, Izráel Istene parancsolta.
Jos 10:41 És leverte őket Józsué Kádes Barneától Gázáig; és Gósen egész földjét Gibeonig.
Jos 10:42 És ezeket a királyokat és országukat mind egyszerre hódította meg Józsué; mert az Úr, Izráel Istene hadakozott Izráelért.
Jos 10:43 Aztán visszatért Józsué és vele egész Izráel a táborba, Gilgálba.
Jos 11:1 És mikor meghallotta Jábin, Hácor királya; elküldött Jóbábhoz, Mádon királyához, továbbá Simron királyához és Aksáf királyához,
Jos 11:2 valamint azokhoz a királyokhoz, akik északra a Hegyvidéken laktak és a Síkságon, Genezáret Délvidékén és az Alföldön;
Jos 11:3 és Dór dombvidékén nyugatra, a kanaánihoz keletre és nyugatra, és az emorihoz, hittihez, perizzihez és jebuszihoz a Hegyvidékre; és a hivvihez Hermon alatt a Micpá földjén.
Jos 11:4 És ők kivonultak, és minden táboruk velük, sok nép, oly sok, mint a föveny a tenger partján; ló is, szekér is sok nagyon.
Jos 11:5 És ezek a királyok mind összejöttek egy helyre; és mikor megérkeztek táborba szálltak a Mérom vizénél, hogy hadakozzanak Izráellel.
Jos 11:6 Akkor azt mondta az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor én mindnyájukat keresztülszúrva teszem Izráel elé; lovaiknak szegd inát, szekereiket pedig égesd el tűzben.
Jos 11:7 És mikor Józsué és vele az egész hadi nép megérkezett hozzájuk a Mérom vizéhez váratlanul, és megrohanták őket:
Jos 11:8 kezébe adta őket az Úr Izráelnek, és megverték őket, úgyhogy egész Nagy-Cidonig és Miszrefót-Majimig és Micpe völgyéig kergették őket keletre; úgy megverték őket, hogy egyet sem hagytak belőlük maradéknak.
Jos 11:9 És úgy tett velük Józsué, mint az Úr mondta neki: lovaiknak inát szegte, szekereiket pedig elégette tűzben.
Jos 11:10 Majd megfordult Józsué abban az időben és bevette Hácort, királyát pedig levágta karddal; Hácor ugyanis azelőtt feje volt mindezeknek a királyságoknak.
Jos 11:11 És levágtak minden lelket, mely benne volt, kard élével, örök szentség alá vetvén, nem maradt meg egy élő sem; Hácort pedig felégette tűzzel.
Jos 11:12 Minden városát ezeknek a királyoknak minden királyával együtt bevette Józsué és levágta őket kard élével; örök szentség alá vetette őket, mint Mózes, az Úr szolgája parancsolta.
Jos 11:13 Csak amely városok a maguk feltöltésén állottak, azok közül egyet sem égetett fel Izráel; Hácort kivéve, egyedül azt égette fel Józsué.
Jos 11:14 De egész ragadományát ezeknek a városoknak és a barmokat maguknak zsákmányolták Izráel fiai; csak az embereket vágták le mind kard élével, míg ki nem pusztították őket, nem hagytak meg egy élőt sem.
Jos 11:15 Amint az Úr rendelkezett Mózesnek, az ő szolgájának, úgy rendelkezett Mózes Józsuénak; és úgy cselekedett Józsué, egy szót nem mellőzött mindabból, amit az Úr parancsolt Mózesnek.
Jos 11:16 Elvette tehát Józsué ezt az egész országot, a Hegyvidéket és az egész Délvidéket, a Gósen egész földjét, az Alföldet és a Síkságot; és az izráeli Hegyvidéket a hozzá tartozó Alfölddel;
Jos 11:17 a Kopárhegytől fogva, mely Széirnek megy fel, Baál-Gádig a Libánon völgyében Hermon hegye alatt. Királyaikat pedig mind elfogta, levágta és megölte őket.
Jos 11:18 Sok ideig folytatott Józsué mindezekkel a királyokkal háborút.
Jos 11:19 Nem volt város, mely békére lépett volna Izráel fiaival, kivéve a hivvieket, akik Gibeonban laktak; valamennyit haddal vették el.
Jos 11:20 Tudniillik az Úrtól lett így, hogy megkeményítette szívüket az Izráellel való háborúra, hogy örök szentség alá vesse őket, hogy ne lehessen számukra kegyelem; hanem hogy elpusztítsa őket, mint az Úr parancsolta Mózesnek.
Jos 11:21 Aztán elment Józsué abban az időben, és kiirtotta az anákiakat a Hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anábból, valamint Júda egész hegyvidékéről és Izráel egész hegyvidékéről; városaikkal együtt örök szentség alá vetette őket Józsué.
Jos 11:22 Nem maradtak anákiak Izráel fiainak országában; csak Gázában, Gátban és Asdódban maradtak.
Jos 11:23 Miután elvette Józsué az egész országot egészen úgy, mint az Úr szólott Mózesnek; átadta azt Józsué örökségül Izráelnek osztályaik szerint törzsenként; és az ország megnyugodott a háborútól.
Jos 12:1 És ezek azok az ország-királyok, akiket megvertek Izráel fiai és birtokukba vették országukat a Jordánon túl napkeletre, Arnon patakától a Hermon hegyéig az egész keleti Síksággal együtt:
Jos 12:2 Szihon, az emoriak királya, aki Hesbonban lakott; uralkodott Aroértől fogva, mely az Arnon patak völgyének szélén van, éspedig a patak derekától fogva és fél Gileádon egészen a Jabbók patakáig, Ammon fiainak határáig,
Jos 12:3 és a síkságon a Genezáret tengeréig kelet felől, és a síkság tengeréig, a Sóstengerig kelet felől, Bét Ha Jesimót felé, és délen a Piszga lejtőnek alján.
Jos 12:4 Azután a ráfák maradékából való Ógnak, a Básán királyának határa; aki Astárótban és Edreiben lakott,
Jos 12:5 és uralkodott a Hermon hegyén és Szalkán és az egész Básánon, a gesúriak és maakátiak határáig; és a fél Gileádon, Szihonnak, Hesbon királyának határáig.
Jos 12:6 Mózes, az Úr szolgája, és Izráel fiai verték meg őket; át is adta ezt Mózes, az Úr szolgája birtokul a rúbenieknek és a gádiaknak, és a Manassé fél törzsének.
Jos 12:7 Ezek pedig azok az ország-királyok, akiket Józsué vert le és Izráel fiai a Jordánon túl nyugat felé, Baál-Gádtól, mely a Libánon völgyében van, a Kopárhegyig, mely Széirnek megy fel; és amit Józsué adott át Izráel fiainak birtokul osztályaik szerint,
Jos 12:8 a Hegyvidéken és az Alföldön, a Síkságon és a Lejtőkön, a Sivatagban és a Délvidéken; a hittit, emorit, kanaánit, perizzit, hivvit és a jebuszit.
Jos 12:9 Jerikó királya egy; Áj királya, mely Bétél mellet van, egy;
Jos 12:10 Jeruzsálem királya egy; Hebron királya egy;
Jos 12:11 Jarmut királya egy; Lákis királya egy;
Jos 12:12 Eglon királya egy; Gézer királya egy;
Jos 12:13 Debir királya egy; Géder királya egy;
Jos 12:14 Horma királya egy; Arád királya egy;
Jos 12:15 Libná királya egy; Adullám királya egy;
Jos 12:16 Makkédá királya egy; Bétél királya egy;
Jos 12:17 Tappúah királya egy; Héfer királya egy;
Jos 12:18 Afék királya egy; Sáronnak királya egy;
Jos 12:19 Mádon királya egy; Hácor királya egy;
Jos 12:20 Simron-Meron királya egy; Aksáf királya egy;
Jos 12:21 Taanák királya egy; Megiddó királya egy;
Jos 12:22 Kádes királya egy; Jokneám királya a Kármelen egy;
Jos 12:23 Dór királya a Dór dombvidékén egy; Gójim királya Gilgálban egy;
Jos 12:24 Tircá királya egy: összesen harmincegy király.
Jos 13:1 Mikor Józsué öreg lett és korban előre haladt; azt mondta neki az Úr: Te öreg lettél és előre haladtál a korban, pedig az országból még igen sok elmaradt, amit el kellett volna foglalni.
Jos 13:2 Ez ami az országból elmaradt: a filiszteusok minden kerülete, és a gesúriak mind
Jos 13:3 (a Sihórtól fogva, mely Egyiptomtól keletre folyik, Ekron határáig északon a kanaániakhoz számíttatik): öt filiszteus fejedelem, a gázai, az asdódi, az askeloni, a gáti és az ekroni, és az avviak
Jos 13:4 délen. A kanaániak egész országa, a cidoniakhoz tartozó Meárá is egész Afékáig; az emoriak határáig,
Jos 13:5 és a gebáliak országáig. És az egész Libánon napkeleten Baál-Gádtól fogva a Hermon hegye alatt; amerre Hamátba mennek.
Jos 13:6 A Hegyvidék lakosait mind, Libánontól Miszrefót-Majimig, a cidoniakat mind én fogom kiűzni Izráel fiai elől; csak sorsold ki Izráelnek örökségül, mint parancsoltam neked.
Jos 13:7 Most tehát oszd el ezt az országot örökségül a kilenc törzsnek és a fél törzsnek, mert a Manassé fél törzse,
Jos 13:8 vele a rúbeniek és a gádiak, kikapták örökségüket; mert Mózes kiadta nekik a Jordánon túl keleten, úgy, amint kiadta nekik Mózes az Úr szolgája:
Jos 13:9 Aroértől fogva, mely az Arnon patak völgyének szélén van, és attól a várostól fogva, mely a patakvölgy derekán van, és az egész médebai fennsíkot Dibonig,
Jos 13:10 és Szihonnak, az emori királynak, aki Hesbonban volt király, minden városát Ammon fiainak határáig,
Jos 13:11 és a Gileádot és a gesúriak és maakátiak határát, és az egész Hermon hegyét és az egész Básánt Szalkáig,
Jos 13:12 Ógnak egész királyságát Básánban, aki Astárótban és Edreiben volt király (ő maradt meg a ráfák maradékából). Miután ezeket Mózes verte meg, tehát ő adta őket birtokba.
Jos 13:13 (De Izráel fiai nem szorították ki a gesúriakat és maakátiakat birtokaikból; úgyhogy Gesúr és Maakát Izráel közepette lakik mind e mai napig.)
Jos 13:14 De a Lévi törzsének nem adott örökséget; az Úrnak, Izráel Istenének tűzáldozatai, az az ő öröksége, mint szólott neki.
Jos 13:15 Hanem adott Mózes Rúben fiai törzsének nemzetségeik szerint.
Jos 13:16 És az ő határuk lett Aroértől fogva, mely Arnon patak völgyének szélén van, és attól a várostól fogva, mely a patakvölgy derekán van, és az egész médebai fennsík;
Jos 13:17 Hesbon és városai mind, amelyek a fennsíkon vannak; Dibon, Bámót-Baál és Bét-Baál Meón;
Jos 13:18 Jahca, Kedémót és Méfaat;
Jos 13:19 Kirjátajim, Szibmá és Ceret Ha-Sáhár a Völgyhegyen;
Jos 13:20 Bét-Peór, a Piszga lejtői és Bét Ha-Jesimót
Jos 13:21 (és egyáltalán a fennsík minden városa, és Szihonnak, az emori királynak egész királysága, aki Hesbonban volt király. Akit megvert Mózes, és vele Midján fejedelmeit, Evit, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát, Szihon felkentjeit, akik az országban laktak.
Jos 13:22 Beór fiát, a jövendőmondó Bálámot is megölték Izráel fiai karddal, azokhoz, akiket leszúrtak);
Jos 13:23 és így lett a Rúben fiainak határa a Jordán és melléke. Ez Rúben fiainak öröksége nemzetségeik szerint, a városok és falvaik
Jos 13:24 És adott Mózes a Gád törzsének, Gád fiainak nemzetségeik szerint.
Jos 13:25 És az ő határuk lett Jaazér, és a Gileád minden városa, és Ammon fiainak fele országa, Aroérig, mely Rabbától keletre van.
Jos 13:26 És Hesbontól Rámat Ha Micpéig és Betonimig; és Mahanajimtól Debir határáig.
Jos 13:27 És a völgyben Bét-Hárám, Bét-Nimrá, Szukkót és Cáfon, Szihonnak, Hesbon királyának maradék királysága, a Jordán és melléke; a Genezáret tengerének széléig, a Jordánon túl, kelet felé.
Jos 13:28 Ez Gád fiainak öröksége nemzetségeik szerint; a városok és falvaik.
Jos 13:29 És adott Mózes Manassé fél törzsének; és lett a Manassé fiaiból álló törzsnek feléé nemzetségeik szerint.
Jos 13:30 És az ő határuk lett Mahanajimtól fogva az egész Básán, Ógnak, a Básán királyának egész királysága, és Jáir falvai mind, melyek Básánban vannak, hatvan város.
Jos 13:31 És a fél Gileád, Astárót és Edrei, Óg királyságának fővárosai Básánban. Ez Manassé fiának, Mákirnak fiaié, Mákir fiainak feléé nemzetségeik szerint.
Jos 13:32 Ezek azok, amiket Mózes adott örökségül Móáb síkságain; a jerikói Jor dánon túl kelet felé.
Jos 13:33 És a Lévi törzsének nem adott Mózes örökséget; az Úr, Izráel Istene, ő az ő örökségük, mint szólt nekik.
Jos 14:1 És ezek azok, amiket Kanaán országában kaptak örökül Izráel fiai; amiket Eleázár, a pap, és Józsué, a Nún fia, meg Izráel fiai törzseinek családfői osztottak ki nekik
Jos 14:2 sorsvetéssel örökségükül; mint az Úr parancsolta Mózes által. A kilenc törzsnek és a fél törzsnek:
Jos 14:3 mert a két törzsnek és a fél törzsnek örökségét kiadta Mózes a Jordánon túl; a lévieknek pedig nem adott örökséget közöttük.
Jos 14:4 József fiainak tudniillik két törzse volt, Manassé és Efraim; de nem adtak osztályrészt a lévieknek, csak lakó városokat és azokhoz legelőket nyájaik és jószáguk számára.
Jos 14:5 Mint az Úr parancsolta Mózesnek, úgy cselekedtek Izráel fiai; úgy osztották fel az országot.
Jos 14:6 Mikor Júda fiai léptek elő Józsué elé Gilgálban, azt mondta neki a kenizzi Káleb, Jefunne fia: Te tudod azt a szót, amit az Úr szólt Mózesnek, az Isten emberének énfelőlem és tefelőled Kádes Barneában.
Jos 14:7 Negyvenesztendős voltam én, mikor elküldött engem Mózes, az Úr szolgája Kádes Barneából az országot kikémlelni; és úgy hoztam meg neki a dolgot, amint a szívemben volt.
Jos 14:8 Pedig testvéreim, akik feljöttek velem, elolvasztották a nép szívét; de én teljesen követtem az Urat, az én Istenemet.
Jos 14:9 És megesküdött Mózes azon a napon, mondván: Az a föld, melyet lábad taposott, legyen a tiéd örökségül, és fiaidé örökre; mert teljesen követted az Urat, az én Istenemet.
Jos 14:10 És most az Úr, aszerint amint szólott, már negyvenöt évig éltetett engem azóta, hogy ezt a szót mondta az Úr Mózesnek, mikor Izráel a sivatagban járt; most tehát én már nyolcvanöt esztendős vagyok ma.
Jos 14:11 Még olyan erős vagyok ma, mint mikor elküldött Mózes, amilyen az erőm akkor volt, olyan az erőm most; a háborúra és a jövésre-menésre.
Jos 14:12 Most tehát add nekem ezt a hegyvidéket, amelyről az Úr szólt azon a napon. Hiszen te hallottad azon a napon, hogy anákok vannak ott és nagy, megerősített városok: talán velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, mint az Úr szólott.
Jos 14:13 Akkor megáldotta őt Józsué; és odaadta Hebront Kálebnek, Jefunne fiának örökségül.
Jos 14:14 Így lett Hebron Kálebnek, Jefunne fiának, a kenizzinek örökségévé mind a mai napig; azért mert teljesen követte az Urat, Izráel Istenét.
Jos 14:15 Hebron neve pedig azelőtt Arba városa volt; ő volt a legnagyobb ember az anákok közt. Az ország pedig nyugodt volt a háborútól.
Jos 15:1 Így jutott a sors Júda fiainak törzse számára nemzetségeik szerint: Edom határa felé Cin sivatagának délre, déli oldalon.
Jos 15:2 Kezdődött pedig déli határuk a Sóstenger végénél: annak délre néző nyelvénél.
Jos 15:3 Onnét kimegy a Skorpió hágótól délre, majd átmegy Cinbe és felmegy Kádes Barneától délre; onnét átmegy Hecronba és felmegy Addarába,46 honnét Karka felé kerül,
Jos 15:4 majd átmegy Acmonba és kimegy Egyiptom patakának és a tengerig tart a határ: ez legyen déli határotok.
Jos 15:5 Keleti határ a Sóstenger a Jordán végéig. Északi oldalon pedig a Jordán végénél levő tengernyelvnél kezdődik a határ.
Jos 15:6 Onnét felmegy a határ Bét-Hoglába, majd átmegy Bét Há-Arabától északra; onnét felmegy a határ Bohánnak, Rúben fiának kövéhez;
Jos 15:7 felmegy a határ Akor völgyéből Debirbe és északra a Gilgál felé fordul, mely éppen szemben van Adummim hágójával, mely a pataktól délre van; onnét felmegy a határ Én-Semes vizéhez és Én-Rógelig tart.
Jos 15:8 Onnét felmegy a határ Hinnom fiának völgyén a jebusziak hegyhátától délre, ami Jeruzsálem; aztán felmegy a határ annak a hegynek a tetejére, mely a Hinnom völgye előtt nyugatra a Ráfák völgyének északi végén van.
Jos 15:9 Ennek a hegynek a tetejéről Neftóah vizének forrásához hajlik a határ és kimegy Efron hegyének városaihoz; onnét Baálába vonul a határ, ami Kirjat Jeárim.
Jos 15:10 Baalából nyugatra kerül a határ Széir hegyének, és átmegy Jeárim hegyének északi oldalára, ami Keszálón; aztán lemegy Bét-Semesbe és átmegy Timnába.
Jos 15:11 Onnét kimegy a határ Ekron északi oldalára, és Sikkeronba hajlik a határ és átmegy Baala hegyének és kimegy Jabneélbe; és a tengerig tart a határ.
Jos 15:12 És a nyugati határ: a nagy tenger és melléke. Ez Júda fiainak határa körül, nemzetségeik szerint.
Jos 15:13 Kálebnek, Jefunne fiának is Júda fiai között adtak osztályrészt, az Úrnak Józsuéhoz intézett parancsára: az anákok atyjának, Arbának városát, az az Hebront.
Jos 15:14 És kiűzte onnét Káleb a három Anák-fit: Sésaj, Ahimán és Talmaj Anák-ivadékokat.
Jos 15:15 Onnét aztán felment Debir lakói ellen; Debir neve pedig azelőtt Kirjat-Széfer volt.
Jos 15:16 És Káleb azt mondta: Aki megveri Kirjat-Széfert és beveszi, neki adom Aksza leányomat feleségül.
Jos 15:17 És mivel Otniél, Kenáz fia, Káleb fivére vette be azt; tehát annak adta leányát, Akszát feleségül.
Jos 15:18 Történt pedig, hogy amikor hozzáment, rábeszélte azt, hogy kérjenek az ő atyjától mezőt; és mikor leszállt a szamárról, azt mondta neki Káleb: Mi bajod?
Jos 15:19 És azt mondta: Adj nekem áldást, mert a Délvidék földjére adtál engem, hát adj nekem vízforrásokat. És neki adta a felső forrásokat és alsó forrásokat.
Jos 15:20 Ez Júda fiai törzsének öröksége nemzetségeik szerint.
Jos 15:21 Voltak pedig a városok Júda fiai törzsének szélén Edom határa felé a Délvidéken: Kabceél, Éder és Jágur.
Jos 15:22 Kína, Dimona és Adeáda.
Jos 15:23 Kédes, Hácor és Jitnán.
Jos 15:24 Zíf Telem és Beálót.
Jos 15:25 Hácor, Hadatta és Keriót; Hecron, azaz Hácor.
Jos 15:26 [Amám, Semá és Moládá.
Jos 15:27 Hacar-Gadda, Hesmon és Bét-Pelet.
Jos 15:28 Hacar-Suál, Beérseba és Bizjóteja.]
Jos 15:29 Baalá, Ijjim és Ecem.
Jos 15:30 Eltólad, Keszil és Horma.
Jos 15:31 Ciklág, Madmannaés Szanszanna.
Jos 15:32 Lebáót, Silhim, Ajin és Rimmon. Összesen huszonkilenc város és faluik.
Jos 15:33 Az Alföldön: Estáol, Córá és Asná.
Jos 15:34 Zánoah, Én-Gannim, Tappúah és Ha-Énám.
Jos 15:35 Jarmut, Adullám, Szokó és Azéká.
Jos 15:36 Saarajim, Aditájim, Ha-Gedéra és Gedérótaim. Tizennégy város és faluik.
Jos 15:37 Cenán, Hadása és Migdal-Gád.
Jos 15:38 Dileán, Ha-Micpe és Jokteél.
Jos 15:39 Lákis, Bockat és Eglon.
Jos 15:40 Kabbon, Lahmász és Kitlis.
Jos 15:41 Gedérót, Bét-Dágon; Naamá és Makkédá. Tizenhat város és faluik.
Jos 15:42 Libná, Eter és Asán.
Jos 15:43 Jiftáh, Asná és Necíb.
Jos 15:44 Keilá, Akzib és Marésá. Kilenc város és faluik.
Jos 15:45 Ekron, leányvárosai és falui.
Jos 15:46 Ekrontól el a tengerig mindaz, ami az asdódi oldalon van, és faluik.
Jos 15:47 Asdód, leányvárosai és falui, Gáza, leányvárosai és falui Egyiptom patakáig; és a nagy tenger és melléke.
Jos 15:48 És a Hegyvidéken: Sámir, Jattir és Szokó.
Jos 15:49 Danná, Kirjat-Szanná, azaz Debir.
Jos 15:50 Anáb, Estemót és Aním.
Jos 15:51 Gósen, Hólon és Giló. Tizenegy város és faluik.
Jos 15:52 Aráb, Dúma és Esán.
Jos 15:53 Jánum, Bét-Tappúah és Aféká.
Jos 15:54 Humta, Kirjat-Arba, azaz Hebron és Cíor. Kilenc város és faluik.
Jos 15:55 Máon, Kármel, Zíf és Jutta.
Jos 15:56 Jizréel, Jokdeám és Zánoah.
Jos 15:57 Ha-Kajin, Gibeá és Timná. Tíz város és faluik.
Jos 15:58 Halhúl, Bét-Cúr és Gedor.
Jos 15:59 Maarát, Bét-Anót és Eltekon. Hat város és faluik.
Jos 15:60 Kirjat-Baál, azaz Kirjat-Jeárim és Há-Rabbá. Két város és faluik.
Jos 15:61 A sivatagban: Bét Há-Arabá, Midin és Szekáká.
Jos 15:62 Ha-Nibsán, ír Ha-Melah és Én-Gedi. Hat város és faluik.
Jos 15:63 A jebusziakat azonban, Jeruzsálem lakóit, nem bírták Júda fiai kiűzni; így a jebusziak Júda fiaival laknak Jeruzsálemben mind e mai napig.
Jos 16:1 Így jött ki a sors József fiainak. Keleten a jerikói Jordántól a Jerikó vizei mellett a sivatagon felmegy a határ Jerikóból a Hegyvidéken át Bétélbe.
Jos 16:2 Mikor Bétél-Lúzból kijön, átmegy az arkiak határa felé Atárótba.
Jos 16:3 Aztán lemegy nyugatra a jaflétiek határa felé Alsó Bét-Horon határáig és Gézerig; onnét a tengerig tart.
Jos 16:4 Mivel József fiai, Manassé és Efraim nyerték örökségül;
Jos 16:5 ez Efraim fiainak határa lett nemzetségeik szerint. Az ő örökségük határa lett tehát keleten Atrót-Addár Felső Bét-Horonig;
Jos 16:6 onnét kimegy a határ a tengerre. Északon a Mikmetát, onnét kerül a határ keletre Taanat-Sílónak; és elmegy mellette kelet felől Jánoahba.
Jos 16:7 Jánoahból aztán lemegy Atárótba és Naarába; és érinti Jerikót és kimegy a Jordánra.
Jos 16:8 Tappúahtól nyugatra megy a határ Káná patakának, és a tengerig tart. Ez Efraim fiai törzsének öröksége nemzetségeik szerint;
Jos 16:9 és azok a városok, melyek el vannak különítve Efraim fiai részére a Manassé fiainak öröksége között; minden város a maga faluival.
Jos 16:10 De nem űzték ki a kanaániakat, akik Gézerben laktak; így a kanaániak Efraim között laknak mind e mai napig, és robotosszolgákká lettek.
Jos 17:1 Így jutott a sors Manassé törzsének, ugyanis ő volt Józsefnek elsőszülöttje. Ami Mákirt, Manassé elsőszülöttjét, Gileád atyját illeti, mert ő harcos ember volt, az övé lett Gileád és Básán.
Jos 17:2 Tehát a sors Manassé többi fiának jutott nemzetségeik szerint, Abiézer fiainak, Hélek fiainak, Aszriél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Semidá fiainak: ezek Manassénak, József fiának férfigyermekei nemzetségeik szerint.
Jos 17:3 Celofhádnak azonban, Héfernek, a Gileád fia, a Mákir fia Manassé fia fiának nem voltak fiai, csak leányai; és ezek a nevei leányainak: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá.
Jos 17:4 Ezek odajárultak Eleázár pap elé, Józsué, Nún fia elé, és a fejedelmek elé, mondván: Az Úr azt parancsolta Mózesnek, hogy adjon nekünk örökséget testvéreink között; erre adott nekik örökséget az Úr parancsa szerint atyjuk testvérei között.
Jos 17:5 Így Manasséra tíz rész esett; a Gileád és a Básán földjén kívül, mely a Jordánon túl van.
Jos 17:6 Mert Manassé leányai örökséget kaptak fiai között; Gileád földje pedig Manassé többi fiaié lett.
Jos 17:7 Manassé határa pedig Asertől a Mikmetátig volt, mely Sekemtől keletre van; aztán délnek megy a határ Én-Tappúah lakóihoz.
Jos 17:8 Manasséé lett Tappúah földje; de Tappúah Manassé határán Efraim fiaié.
Jos 17:9 Aztán lemegy a határ Káná patakjára, a pataktól délre, ezek a városok Efraimhoz tartoznak Manassé városai között; és Manassé határa a pataktól északra van, és a tengerig tart.
Jos 17:10 Délre Efraimé, északra pedig Manasséé, és a tenger a határa; északon pedig Aserbe ütköznek és keleten Izsakhárba.
Jos 17:11 És Manasséé volt Izsakhárban és Aserben Bét-Seán és leányvárosai, és Jibleám és leányvárosai. De ami Dór lakosait és leányvárosait [Én-Dór lakosait és leányvárosait], Taanák lakosait és leányvárosait, és Megiddó lakosait és leányvárosait: a három dombvidékit illeti,
Jos 17:12 nem bírták Manassé fiai elfoglalni ezeket a városokat; és sikerült a kanaániaknak azon a földön megmaradni.
Jos 17:13 Mikor azonban megerősödtek Izráel fiai, robotosokká tették a kanaániakat; de kiűzni nem űzték ki őket.
Jos 17:14 És felszólaltak József fiai Józsuénál, mondván: Miért adtál nekem egy hányadot és egy mértéket az örökségből, holott én nagyszámú nép vagyok, mert eddig így megáldott engem az Úr.
Jos 17:15 És azt mondta nekik Józsué: Ha te nagyszámú nép vagy, eredj fel az erdőbe és irts magadnak ott a perizziek és a ráfák országában; ha szűk neked Efraim hegyvidéke.
Jos 17:16 Erre azt mondták József fiai: Nem elégséges nekünk a hegyvidék; de vas harci szekerek vannak mindazoknál a kanaániaknál, akik a völgyi területen laknak, úgy a Bét-Seánban és leányvárosaiban lévőknél, mint a Jizréel völgyében levőknél.
Jos 17:17 És azt mondta Józsué József házának, Efraimnak és Manassénak, mondván: Nagyszámú nép vagy te és nagy erőd van neked, nem egy hányadod lesz neked.
Jos 17:18 Mert hegyvidéked lesz neked, mert erdő az, ha kiirtod azt, tieid lesznek kijárásai is; mert ki fogod szorítani a kanaániakat birtokukból, bár vas harci szekereik vannak, bár erősek.
Jos 18:1 És összegyülekezett Izráel fiainak egész közönsége Sílóba, és felállították ott a gyülekezet sátorát; az ország ugyanis meghódítva előttük volt,
Jos 18:2 és voltak még Izráel fiai között, akiknek örökségét nem osztották ki: hét törzs.
Jos 18:3 És azt mondta Józsué Izráel fiainak: Meddig lanyhálkodtok még elmenni, hogy birtokotokba vegyétek az országot, melyet adott nektek az Úr, atyáitok Istene?
Jos 18:4 Adjatok ide három embert törzsenként, hadd küldjem el őket, hogy keljenek fel, járják be az országot; és írják le azt az ő örökségük szerint, és jöjjenek hozzám:
Jos 18:5 és osszátok el azt magatok között hét részre: Júda maradjon a maga határán délen, József háza is maradjon a maga határán északon;
Jos 18:6 ti pedig írjátok le az országot hét részre és hozzátok hozzám ide; és én sorsot vetek számotokra itt az Úr előtt, a mi Istenünk előtt.
Jos 18:7 Mert a lévieknek nincs részük köztetek, mert az Úr papsága az ő örökségük; Gád pedig és Rúben, meg Manassé fél törzse elvették örökségüket a Jordánon túl keletre, melyet Mózes, az Úr szolgája adott ki nekik.
Jos 18:8 És felkeltek azok az emberek, hogy elmenjenek; Józsué pedig parancsot adott nekik, mikor elmentek az országot leírni, mondván: Menjetek, járjátok be az országot és írjátok le azt, aztán térjetek hozzám vissza, és itt vetek sorsot számotokra az Úr előtt Sílóban.
Jos 18:9 El is mentek az emberek és bejárták az országot, és leírták azt városonként hét részre egy könyvbe; aztán megérkeztek Józsuéhoz a táborba Sílóba.
Jos 18:10 Akkor sorsot vetett nekik Józsué Sílóban az Úr előtt; és felosztotta ott Józsué az országot Izráel fiainak osztályaik szerint.
Jos 18:11 Mikor kihúzta a sorsot Benjámin fiai törzsének nemzetségeik szerint, hányaduk határa Júda fiai és József fiai közé esett.
Jos 18:12 Határuk lett tehát az északi oldalon, a Jordántól fogva: felmegy a határ a jerikói hegyhátra észak felől, aztán felmegy a hegyen nyugatra, és Bét-Aven sivatagáig tart.
Jos 18:13 Onnét átmegy a határ Lúzba, a lúzi hegyhát felé délre (ez Bétél); aztán lemegy a határ Atarót-Addárnak a hegyen, mely Alsó Bét-Horontól délre van.
Jos 18:14 Aztán hajlik a határ és a nyugati oldalon délnek kerül attól a hegytől fogva, mely dél felől Bét-Horonnal szemben van, és tart Kirjat-Baálig, azaz Kirjat-Jeárimig, Júda fiainak városáig: ez a nyugati oldal.
Jos 18:15 És a déli oldal Kirjat-Jeárim szélénél kezdődik, és kimegy a határ [nyugatra, és kimegy] Neftóah vizeinek forrásához.
Jos 18:16 És lemegy a határ annak a hegynek végéhez, mely a Hinnom fiának völgyével szemben a Ráfák völgyében van északon; és lemegy a Hinnom völgyén a jebusziak hegyhátától délre, és lemegy Én-Rógelbe.
Jos 18:17 Akkor északra hajlik és kimegy Én-Semesbe, aztán kimegy Gelilóthoz, mely szemben van Adummim hágójával; és lemegy Bohánnak, Rúben fiának kövéhez.
Jos 18:18 És átmegy a Há-Arabával szemben levő hegyhátra északon; aztán lemegy Há-Arabába.
Jos 18:19 Aztán átmegy a határ a bét-hoglai hegyháttól északra, és tart a határ a Sóstenger északi nyelvéig, a Jordán déli végéig. Ez a déli határ;
Jos 18:20 a Jordán határolja pedig a nyugati oldalon. Ez Benjámin fiainak öröksége határai szerint körös-körül, nemzetségeik szerint.
Jos 18:21 A városok pedig Benjámin fiainak törzse számára lettek nemzetségeik szerint: Jerikó, Bét-Hoglá és Émek-Kecíc.
Jos 18:22 Bét Há-Arabá, Cemáraim és Bétél.
Jos 18:23 Há-Avvim, Ha-Párá és Ofrá.
Jos 18:24 Kefar Há-Ammóni, Há-Ofni és Geba. Tizenkét város és faluik.
Jos 18:25 Gibeon, Há-Rámá és Beérót.
Jos 18:26 Ha-Micpe, Ha-Kefirá és Ha-Mócá.
Jos 18:27 Rekem, Jirpeél és Tarealá.
Jos 18:28 Céla, Há-Elef és a jebuszi, azaz Jeruzsálem, Gibeát, Kirjat. Tizennégy város és faluik. Ez Benjámin fiainak öröksége nemzetségeik szerint.
Jos 19:1 És a második sors Simeonnak jött ki, Simeon fiai törzsének nemzetségeik szerint; és az ő örökségük Júda fiainak öröksége között volt.
Jos 19:2 Az övék lett pedig örökségükül: Beérseba, [Seba] és Moládá.
Jos 19:3 Hacar-Suál, Bálá és Ecem.
Jos 19:4 Eltólad, Betúl és Hormá.
Jos 19:5 Ciklág, Bét Ha-Markábót és Hacar-Szúszá.
Jos 19:6 Bét-Lebáót és Sárúhen. Tizenhárom város és faluik.
Jos 19:7 Ajin, Rimmon, Eter és Asán. Négy város és faluik.
Jos 19:8 És mindazok a faluk, melyek ezek körül a városok körül vannak Baalat-Beérig, Rámat-Negebig. Ez a Simeon fiai törzsének öröksége nemzetségeik szerint.
Jos 19:9 Júda fiainak mértékéből van Simeon fiainak öröksége; mert Júda fiainak osztályrésze nagy volt hozzájuk képest, ezért vettek örökséget Simeon fiai az ő örökségük között.
Jos 19:10 És a harmadik sorsot Zebulon fiainak húzta ki nemzetségeik szerint; és az ő örökségük határa Száridig volt.
Jos 19:11 És felment határuk nyugatra és Mareálának, és érintette Dabbesetet; azután érintette azt a patakot, mely Jokneámtól keletre van.
Jos 19:12 Majd visszatér Száridtól keletre, naptámadat felé Kiszlót-Tábor határára; aztán kimegy Daberátnak és felmegy Jafiába.
Jos 19:13 Onnét pedig átmegy keletre, naptámadat felé Gát-Héferbe, Ét-Kácinba; és kimegy Rimmonba, mely Néára hajlik.
Jos 19:14 És azt megkerüli a határ Hannátontól északra; és Jiftah-Él völgyéig tart.
Jos 19:15 És Kattát, Nahalál, Simron, Jidealá és Bét-Lehem; tizenkét város és faluik.
Jos 19:16 Ez Zebulon fiainak öröksége nemzetségeik szerint; ezek a városok és faluik.
Jos 19:17 Izsakhárnak jött ki a negyedik sors; Izsakhár fiainak nemzetségeik szerint.
Jos 19:18 Az ő határuk volt: Jizréel, Ha-Keszullót és Súnem.
Jos 19:19 Hafáraim, Cion és Anáharat.
Jos 19:20 Há-Rabbit, Kisjon és Ébec.
Jos 19:21 Remet, Én-Gannim, Én-Haddá és Bét-Paccéc.
Jos 19:22 És érinti a határ Tábort, Sahacimát és Bét-Semest, és a Jordánig tart a határuk: tizenhat város és faluik.
Jos 19:23 Ez Izsakhár fiai törzsének öröksége nemzetségeik szerint; a városok és faluik.
Jos 19:24 És kijött az ötödik sors Aser fiai törzsének nemzetségeik szerint.
Jos 19:25 És lett a határuk: Helkat, Hali, Beten és Aksáf.
Jos 19:26 Allammelek, Ameád és Miseál; ugyanis érinti Kármelt nyugaton és Sihór-Libnátot.
Jos 19:27 És visszatér naptámadatra Bét-Dágonba, és érinti Zebulont és Jiftah-Él völgyét, északon Bét Ha-Émeket és Neiélt és kimegy északnak Kabul felé.
Jos 19:28 Aztán Ebron, Rehób, Hammon és Káná; a nagy Cidonig.
Jos 19:29 És visszatér a határ Há-Rámába és a megerősített Tírusz városáig; és visszatér a határ Hószába, és a tengerig ér Akzib vidékénél.
Jos 19:30 És Umma, Afék és Rehób. Huszonkét város és faluik.
Jos 19:31 Ez Aser fiai törzsének öröksége; ezek a városok és faluik.
Jos 19:32 Naftali fiainak a hatodik sors jött ki; Naftali fiainak nemzetségeik szerint.
Jos 19:33 És az ő határuk lett Héleftől, a Caanannimban lévő tölgyfától Adámi Ha-Nekeb és Jabneél Lakkumig; és a Jordánig tart.
Jos 19:34 És visszatér a határ nyugatra Aznót-Tábórba és onnét kimegy Hukkókba; aztán érinti Zebulont délen, Asert érinti nyugaton, és a jordáni Jehudát naptámadatról.
Jos 19:35 És erősített városok: Ha-Ciddim, Cér, Hammat, Rakkat, és Kinneret.
Jos 19:36 Adámá, Há-Rámá és Hácor.
Jos 19:37 Kedes, Edrei és Én-Hácor.
Jos 19:38 Jireon, Migdal-Él, Horém, Bét-Anát és Bét-Semes. Tizenkilenc város és faluik.
Jos 19:39 Ez Naftali fiai törzsének öröksége nemzetségeik szerint; a városok és faluik.
Jos 19:40 Dán fiai törzsének nemzetségeik szerint: kijött a hetedik sors.
Jos 19:41 És az ő örökségük határa lett: Corá, Estáol és ír-Semes.
Jos 19:42 Saalabbin, Ajjálon és Jitlá.
Jos 19:43 Élon, Timnát és Ekron.
Jos 19:44 Elteké, Gibbeton és Baalát.
Jos 19:45 Jehud, Bené-Berak és Gát-Rimmon.
Jos 19:46 Mé Ha-Jarkon és Há-Rakkon; a Jáfóval szemben levő határral.
Jos 19:47 És kiment Dán fiainak határa rajtuk kívül; ugyanis felmentek Dán fiai és hadakoztak Lesemmel és bevették azt, és levágták azt kardnak élével és birtokukba vették azt és laktak benne, és elnevezték Lesemet Dánnak, atyjuknak, Dánnak neve szerint.
Jos 19:48 Ez Dán fiai törzsének öröksége nemzetségeik szerint; ezek a városok és faluik.
Jos 19:49 Mikor így elvégezték az országnak örökségül vételét határai szerint; akkor adtak Izráel fiai örökséget Józsuénak, a Nún fiának maguk között.
Jos 19:50 Az Úr parancsára azt a várost adták neki, amelyiket kérte, Timnat-Szerahot Efraim hegyén; és megépítette azt a várost és abban lakott.
Jos 19:51 Ezek az örökségek, melyeket örökül adtak Eleázár pap és Józsué, a Nún fia és Izráel fiai törzseinek családfői sorsvetéssel Sílóban az Úr előtt a gyülekezet sátorának ajtajában.
Jos 20:1 És mikor bevégezték az ország felosztását, így szólt az Úr Józsuénak, mondván:
Jos 20:2 Szólj Izráel fiainak, mondván: Jelöljétek ki magatoknak a menedékvárosokat, melyekről szóltam nektek Mózes által,
Jos 20:3 hogy oda meneküljön a gyilkos, aki valakit agyonüt vétségből tudattalanul; és legyenek nektek menedékhelyül a vérbosszuló elől.
Jos 20:4 Ha e városok egyikébe menekül és megáll a város kapujának bejáratában és elbeszéli azon város véneinek hallatára az ő dolgait; azok fogadják be őt a városba magukhoz, és adjanak neki lakóhelyet maguknál.
Jos 20:5 És ha utána megy a vérbosszuló, hát kezébe ne szolgáltassák neki a gyilkost; mert tudattalanul ütötte le felebarátját, és nem volt annak gyűlölője tegnap-tegnapelőttről.
Jos 20:6 És lakjon abban a városban, míg a közönség elé nem áll ítéletre (míg meg nem hal a főpap, aki abban az időben lesz); akkor aztán visszatérhet a gyilkos és bemehet városába és házába, abba a városba, melyből menekült.
Jos 20:7 És erre szentelték Kédest Galileában Naftali hegyén és Sikemet Efraim hegyén; továbbá Kirjat-Arbát, azaz Hebront Júda hegyén.
Jos 20:8 A jerikói Jordánon túl pedig, keleten erre adták Becert, a sivatagban, a fennsíkon Rúben törzséből; Rámótot Gileádban Gád törzséből, és Gólánt Básánban Manassé törzséből.
Jos 20:9 Ezek voltak az Izráel minden fiának és a köztük tartózkodó jövevénynek avégre kijelölt városok, hogy oda menekülhessen mindenki, aki valakit vétségből agyonüt; és ne haljon meg a vérbosszuló keze által, míg közönség előtt nem állt.
Jos 21:1 A léviták családfői pedig Eleázár pap elé járultak és Józsué, Nún fia elé; és Izráel fiai törzseinek családfői elé;
Jos 21:2 és szóltak nekik Sílóban, Kanaán országában, mondván: Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy adjanak nekünk lakóvárosokat; és hozzájuk legelőket barmunknak.
Jos 21:3 Így adtak Izráel fiai a lévitáknak a maguk örökségéből az Úr parancsára; ezeket a városokat és a hozzájuk való legelőket.
Jos 21:4 És kijött a sors a kehátiak nemzetségei számára; és a léviek közül Áron pap fiaié lett a Júda törzsétől, a simeoniak törzsétől és Benjámin törzsétől sorsvetéssel tizenhárom város. [16-20; 1Krón 6-54]
Jos 21:5 Kehát többi fiaié pedig Efraim törzsének nemzetségeitől, Dán törzsétől és Manassé fél törzsétől sorsvetéssel tíz város.
Jos 21:6 Gérson fiaié Izsakhár törzsének nemzetségeitől, Aser törzsétől, Naftali törzsétől és Manassénak Básánban levő fél törzsétől sorsvetéssel tizenhárom város.
Jos 21:7 Merári fiaié nemzetségeik szerint Rúben törzsétől, Gád törzsétől és Zebulon törzsétől tizenkét város.
Jos 21:8 Ezeket a városokat és a hozzájuk való legelőket adták tehát Izráel fiai a lévieknek; mint az Úr parancsolta Mózes által, sorsvetéssel.
Jos 21:9 És mikor kiadták Júda fiainak törzse részéről és Simeon fiainak törzse részéről ezeket a városokat, melyeket név szerint megneveztek:
Jos 21:10 ez Áronnak a Lévi fiaihoz tartozó kehátiak nemzetségeiből való fiaié lett; mert rájuk esett a sors először.
Jos 21:11 Nekik adták tehát Arbának, az ánókiak atyjának városát, azaz Hebront a Júda hegyvidéken; és a hozzá tartozó legelőket körülötte.
Jos 21:12 De a városhoz tartozó szántóföldet és falukat Kálebnek, Jefunne fiának adták birtokába.
Jos 21:13 Áron pap fiainak tehát a várost adták, a gyilkosok menhelyét, Hebront és a hozzá való legelőket; továbbá Libnát és legelőit,
Jos 21:14 Jattirt és legelőjét; Estemoát és legelőjét,
Jos 21:15 Holont és legelőjét, Debirt és legelőjét,
Jos 21:16 Ajint és legelőjét, Juttát és legelőjét és Bét-Semest és legelőjét. Kilenc várost ettől a két törzstől.
Jos 21:17 Benjámin törzsétől pedig Gibeont és legelőjét, Gebát és legelőjét,
Jos 21:18 Anatótot és legelőjét és Almont és legelőjét. Négy várost.
Jos 21:19 Áron pap-fiainak városai összesen: tizenhárom város és legelőik.
Jos 21:20 Ami pedig Kehát fiainak lévita-nemzetségeit illeti, Kehátnak többi fiai: a sorsvetés által nekik jutott városok Efraim törzsétől ezek:
Jos 21:21 nekik adták a gyilkosok menedékvárosát, Sekemet és legelőjét Efraim hegyvidékén, Gézert és legelőjét,
Jos 21:22 Kibcájimot és legelőjét és Bét-Horont és legelőjét. Négy várost.
Jos 21:23 Dán törzsétől pedig Eltekét és legelőjét, Gibbetont és legelőjét;
Jos 21:24 Ajjálont és legelőjét, Gát-Rimmont és legelőjét. Négy várost.
Jos 21:25 És Manassé fél törzsétől Taanákot és legelőjét és Gát-Rimmont és legelőjét. Két várost.
Jos 21:26 Összesen tíz várost és legelőiket Kehát többi fiai nemzetségeinek.
Jos 21:27 És Gérson fiainak a léviták nemzetségei közül Manassé fél törzsétől a gyilkosok menedékvárosát, Gólánt Básánban és legelőjét és Beesterát és legelőjét. Két várost.
Jos 21:28 És Izsakhár törzsétől Kisjont és legelőjét, Daberátot és legelőjét,
Jos 21:29 Jarmutot és legelőjét, Én-Gannimot és legelőjét. Négy várost.
Jos 21:30 És Aser törzsétől Miseált és legelőjét, Abdont és legelőjét,
Jos 21:31 Helkatot és legelőjét és Rehóbot és legelőjét. Négy várost.
Jos 21:32 És Naftali törzsétől a gyilkosok menedékvárosát, Kédest Galileában és legelőjét, Hammót-Dórt és legelőjét, és Kartánt és legelőjét. Három várost.
Jos 21:33 A gersoniak városai nemzetségeik szerint összesen: tizenhárom város és legelőik.
Jos 21:34 Merári fiai nemzetségeinek pedig, a többi lévitának Zebulon törzsétől Jokneámot és legelőjét, Kartát és legelőit,
Jos 21:35 Dimnát és legelőjét, Nahalált és legelőjét. Négy várost.
Jos 21:36 És Rúben törzsétől Becert és legelőjét, Jahcát és legelőjét,
Jos 21:37 Kedémótot és legelőjét, és Méfaatot és legelőjét. Négy várost.
Jos 21:38 És Gád törzsétől a gyilkosok menedékvárosát, Rámótot Gileádban és legelőjét, Mahanajimot és legelőjét,
Jos 21:39 Hesbont és legelőjét, Jaezért és legelőjét. Összesen négy várost.
Jos 21:40 A léviták többi nemzetségeinek, a Merári fiainak nemzetségeik szerint városai összesen: sors által nyert városaik tizenkettő.
Jos 21:41 A léviták összes városai Izráel fiainak birtoka között: negyvennyolc város és legelőik.
Jos 21:42 Ezeket a városokat egyenként a hozzájuk tartozó legelők vették körül; így volt ez mindezeknél a városoknál.
Jos 21:43 Tehát átadta az Úr Izráelnek azt az egész országot, melynek megadására megesküdött atyáiknak; és birtokukba vették azt, és letelepedtek benne.
Jos 21:44 És nyugalmat adott nekik az Úr körös-körül, egészen úgy, amint megesküdött atyáiknak; és nem állt meg senki velük szemben minden ellenségeik közül, minden ellenségüket kezükbe adta az Úr.
Jos 21:45 Nem esett el egy szó sem mindabból a jó szóból, amit szólt az Úr Izráel házának: az mind betelt.
Jos 22:1 Akkor hívatta Józsué a rúbenieket és gádiakat, és Manassé fél törzsét.
Jos 22:2 És azt mondta nekik: Ti megtartottatok mindent, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek;
Jos 22:3 és hallgattatok szómra mindenben, amit parancsoltam nektek. Nem hagytátok el testvéreiteket e hosszú idő alatt mind e mai napig; és megtartottátok, amit az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa rátok bízott.
Jos 22:4 És most nyugodalmat adott az Úr, a ti Istenetek testvéreiteknek, mint ahogyan szólott nekik; most tehát forduljatok és menjetek el sátoraitokba, tulajdon országotokba, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl.
Jos 22:5 Csak nagyon vigyázzatok, hogy megcselekedjétek azt a parancsolatot és azt a tanítást, melyet Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket és mindenben az ő útján járjatok, tartsátok meg parancsolatait és ragaszkodjatok őhozzá; és szolgáljatok neki teljes szívetekből és teljes lelketekből.
Jos 22:6 Erre megáldotta őket Józsué; aztán elbocsátotta őket és elmentek sátoraikba.
Jos 22:7 És a manassiak fél törzsének kiadta Mózes Básánban, felének pedig Józsué adta ki testvéreikkel együtt a Jordánon túl nyugaton; miután tehát azokat is elbocsátotta Józsué sátoraikba, azokat is megáldotta.
Jos 22:8 És azt mondta nekik, mondván: Nagy gazdagsággal térjetek vissza sátoraitokba és igen sok jószággal, ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és igen sok ruhával; osszátok meg ellenségeitek martalékát testvéreitekkel.
Jos 22:9 Visszatértek tehát és elmentek Rúben fiai, Gád fiai és a manassiak fél törzse Izráel fiaitól Sílóból, mely Kanaán országában van; elmenvén Gileád országába, tulajdon országukba, ahol birtokosokká lettek az Úrnak Mózes által adott parancsára.
Jos 22:10 És mikor megérkeztek a Jordán kőköreihez, mely Kanaán országában van: építettek ott Rúben fiai, Gád fiai és a manassiak fél törzse egy oltárt a Jordánnál, egy nagy láttatós oltárt.
Jos 22:11 Mikor meghallották Izráel fiai, hogy azt mondja: íme felépítették Rúben fiai, Gád fiai és a manasséiak fél törzse az oltárt Kanaán országával szemben a Jordán kőkörein Izráel fiaival átellenben,
Jos 22:12 mikor meghallották Izráel fiai: hát összegyülekezett Izráel fiainak egész közönsége Sílóba, hogy hadba vonuljon ellenük.
Jos 22:13 És küldötteket menesztettek Izráel fiai Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és Manassé fél törzséhez Gileád országába: Pinhászt, Eleázár pap fiát,
Jos 22:14 és vele tíz fejedelmet, egy-egy ősháztáj-fejedelmet Izráel minden törzséből; és ezek az illető őscsaládok főemberei voltak Izráel nemzetségeiben.
Jos 22:15 Mikor eljutottak Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és Manassé fél törzséhez Gileád országába; beszéltek velük, mondván:
Jos 22:16 Ezt mondja az Úrnak egész közönsége: Micsoda kötelességszegés ez, amit elkövettetek Izráel Istene ellen, hátrafordulván ma az Úrtól; mikor oltárt építettetek magatoknak, hogy pártot üssetek ma az Úr ellen?
Jos 22:17 Nem elég nekünk Peór bűne, amiből a mai napig sem tisztultunk ki; és az a csapás lett az Úr közönségén; hogy ti ma hátrafordultok az Úrtól?
Jos 22:18 Pedig ha ti pártot üttök az Úr ellen ma, hát holnap ő Izráel egész gyülekezetére megharagszik.
Jos 22:19 Különben ha tisztátalan a tulajdon országotok, jertek át az Úr tulajdon országába, ahol az Úr hajléka áll, és legyetek birtokosokká miközöttünk; de az Úr ellen ne üssetek pártot, és ellenünk ne üssetek pártot azzal, hogy oltárt építetek az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kívül.
Jos 22:20 Nemde Akán, Zerah fia követett el kötelességszegést az örök szentség ellen; és Izráel egész közönségére lett harag, nem ő halt meg egyedül bűnéért?
Jos 22:21 És feleltek Rúben fiai, Gád fiai és a manassiak fél törzse; és így beszéltek Izráel nemzetségfőivel:
Jos 22:22 Istenek Istene az Úr, Istenek Istene az Úr, ő tudja, és Izráel tudja meg: hogy nem pártütésből és nem az Úr iránt való kötelességszegésből van az, úgy75 segítsen minket a mai nap,
Jos 22:23 hogy oltárt építettünk magunknak, hogy hátraforduljunk az Úrtól; nem is azért, hogy égő áldozatot és ételáldozatot áldozzunk rajta, vagy hogy visszafizetési vágóáldozatokat készítsünk rajta, az Úr keresse meg!
Jos 22:24 Hanem hogy valamitől való aggodalomból cselekedtük mi ezt, ezt gondolván: holnap azt mondhatják a ti fiaitok a mi fiainknak, mondván:Mi közötök van nektek az Úrhoz, Izráel Istenéhez?;
Jos 22:25 hiszen határul tette az Úr közénk és közétek, Rúben fiai és Gád fiai a Jordánt, nincs nektek részetek az Úrban: és így véget vethetnek a ti fiaitok annak, hogy a mi fiaink az Urat féljék.
Jos 22:26 Ezért mondottuk: No, hát tegyük meg magunknak, hogy építsük fel az oltárt; nem égő áldozat számára és nem vágóáldozat számára:
Jos 22:27 hanem azért, hogy legyen az bizonysága köztünk és köztetek és utánunk jövő nemzedékeink között annak, hogy mi elvégezzük az Úr szolgálatát őelőtte76 égő áldozatainkkal, vágóáldozatainkkal és visszafizetési áldozatainkkal; tehát ne mondhassák a ti fiaitok holnap a mi fiainknak: Nincs részetek az Úrban.
Jos 22:28 Azt gondoltuk ugyanis, hogy ha ezt mondják nekünk és nemzedékeinknek holnap; akkor azt mondjuk: Nézzétek az Úr oltárának mását, melyet atyáink csináltak, nem égő áldozatnak, sem vágóáldozatnak, hanem hogy bizonyság legyen miköztünk és tiköztetek.
Jos 22:29 Távol legyen tőlünk, hogy pártot üssünk az Úr ellen és hátraforduljunk ma az Úrtól azzal, hogy égő áldozatnak, ételáldozatnak és vágóáldozatnak építsünk oltárt; az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kívül, mely az ő hajléka előtt van.
Jos 22:30 Mikor Pinhász pap és a közönség fejedelmei és Izráel nemzetségfői, akik vele voltak, hallották ezeket a beszédeket, amelyeket Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fiai beszéltek; tetszett nekik.
Jos 22:31 És azt mondta Pinhász pap, Eleázár fia Rúben fiainak, Gád fiainak és Manassé fiainak: Ma tudtuk meg, hogy az Úr közöttünk van, mert nem követtétek el az Úr ellen ezt a kötelességszegést; ezzel megmentettétek Izráel fiait az Úr kezétől.
Jos 22:32 Mikor visszatért Pinhász pap, Eleázár fia és a fejedelmek Rúben fiaitól és Gád fiaitól a Gileád országából Kanaán országába Izráel fiaihoz, és megvitték nekik a hírt:
Jos 22:33 jónak találták a dolgot Izráel fiai, és áldották az Istent Izráel fiai; és nem gondoltak arra, hogy hadba vonuljanak fel ellenük azt az országot elpusztítani, melyben Rúben fiai és Gád fiai laknak.
Jos 22:34 Rúben fiai és Gád fiai pedig elnevezték az oltárt: Mert bizonyság az köztünk, hogy az Úr az Isten.
Jos 23:1 Történt pedig sok idő múlva azután, hogy az Úr nyugalmat adott Izráelnek minden ellenségétől körös-körül; mikor Józsué megvénhedett, előre haladt a korban:
Jos 23:2 hogy Józsué előszólította egész Izráelt véneivel, fejeivel, bíráival és intézőivel; és azt mondta nekik: Én megvénhedtem, előre haladtam a korban.
Jos 23:3 De ti láttatok mindent, amit az Úr, a ti Istenetek cselekedett mindezekkel a nemzetekkel előttetek; mert az Úr, a ti Istenetek az, aki harcolt értetek.
Jos 23:4 Nézzétek, én kisorsoltam nektek ezeket a többi nemzeteket örökségbe törzseitek szerint [a Jordántól fogva azokat a nemzeteket is mind, melyeket kiirtottam és a nagy tengert napnyugaton];
Jos 23:5 és az Úr, a ti Istenetek maga fogja őket kiűzni előletek; és birtokotokba veszitek országukat, úgy amint az Úr, a ti Istenetek szólt nektek.
Jos 23:6 Legyetek tehát igen erősek abban, hogy megtartsatok és megcselekedjetek mindent, ami meg van írva Mózes Tanításának könyvében; el nem térvén attól sem jobbra, sem balra.
Jos 23:7 Hogy bele ne keveredjetek ezekbe a nemzetekbe, ezekbe, amelyek megmaradtak veletek; és isteneik nevét ne említsétek, azokra ne esküdjetek, és ne szolgáljátok és ne imádjátok őket.
Jos 23:8 Hanem ragaszkodjatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez; amiképpen cselekedtétek mind e mai napig.
Jos 23:9 Hiszen nagy és erős nemzeteket űzött ki az Úr előletek; és nem állt meg senki előttetek mind e mai napig.
Jos 23:10 Közületek egy ember ezret megkerget; mert az Úr, a ti Istenetek maga hadakozik értetek, amiképpen szólt nektek.
Jos 23:11 Nagyon vigyázzatok tehát magatokra lelketekből: hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket.
Jos 23:12 Mert ha elfordulván elfordultok és ezekhez a többi nemzetekhez ragaszkodtok, ezekhez, akik megmaradtak veletek; és összeházasodtok velük, és beléjük keveredtek és ők tibelétek:
Jos 23:13 tudván tudjátok meg, hogy nem űzi ki többé az Úr, a ti Istenetek ezeket a nemzeteket előletek; hanem lesznek nektek hurokká és tőrré, ostorrá oldalaitokon és tövisekké szemeitekben, míg el nem vesztek erről a jó földről, melyet az Úr, a ti Istenetek adott nektek.
Jos 23:14 És mikor én ma elmegyek az egész föld útján: hát ismerjétek el teljes szívetekkel és teljes lelketekkel, hogy egy szó el nem esett mindabból a jó szóból, melyet az Úr, a ti Istenetek szólt hozzátok, az mind betelt számotokra, egy szó el nem esett belőle.
Jos 23:15 De amiképpen betelt rajtatok mindaz a jó dolog, melyet szólott az Úr, a ti Istenetek felőletek; úgy fogja az Úr rátok hozni a rossz dolgot is mind, míg ki nem pusztít benneteket erővel a jó földről, melyet adott nektek az Úr, a ti Istenetek.
Jos 23:16 Ha áthágjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, melyet parancsolt nektek, és elmentek és más isteneket szolgáltok és leborultok előttük: akkor fellobban az Úr haragja rátok, és hamar kivesztek arról a jó földről, melyet adott nektek.
Jos 24:1 Azután összegyűjtötte Józsué Izráelnek minden törzsét Sikembe; és előszólította Izráel véneit, fejeit, bíráit és intézőit és odaálltak az Úr elé.
Jos 24:2 Akkor azt mondta Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: A Folyamon túl laktak ősidőktől fogva atyáitok, Terah, Abrahám atyja és Náhor atyja; és más isteneket szolgáltak.
Jos 24:3 És én vettem atyátokat, Abrahámot a Folyamon túlról, és meghordoztam őt Kanaán egész országában; és megsokasítottam az ő magvát. Tudniillik adtam neki Izsákot;
Jos 24:4 Izsáknak pedig adtam Jákóbot és Ézsaut. Ézsaunak a Széir hegyét adtam, hogy vegye birtokába; Jákób pedig és fiai lementek Egyiptomba.
Jos 24:5 Aztán elküldtem Mózest és Aront és megvertem Egyiptomot a szerint, amint cselekedtem közöttük; és azután kihoztalak benneteket.
Jos 24:6 Mikor azonban kihoztam atyáitokat Egyiptomból és eljutottatok a tengerhez; üldözték az egyiptomiak atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Sástengerig.
Jos 24:7 Akkor az Úrhoz kiáltottak, és sötétséget tett közétek és az egyiptomiak közé és rájuk hozta a tengert, úgyhogy elborította őket, hiszen szemeitek látták, amit Egyiptomban cselekedtem; aztán a sivatagban laktatok sok ideig.
Jos 24:8 Aztán behoztalak titeket az emoriak országába, akik a Jordánon túl laktak, és hadakoztak ellenetek; de kezetekbe adtam őket és elfoglaltátok országukat, és kipusztítottam őket előletek.
Jos 24:9 És felkelt Bálák, Cippór fia, Móáb királya, hogy hadakozzék Izráel ellen, és elküldött, hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy átkozzon meg benneteket.
Jos 24:10 De nem voltam hajlandó Bálámra hallgatni; úgyhogy inkább megáldott titeket, és kimentettelek benneteket a kezéből.
Jos 24:11 És átkeltetek a Jordánon, és mikor eljutottatok Jerikóhoz és Jerikó urai hadakoztak ellenetek, az emoriak, a perizziek, a kanaániak, a hittiek, a girgásiak, a hivviek és a jebusziak: a kezetekbe adtam őket.
Jos 24:12 És darazsat küldtem előttetek, az űzte ki őket előletek, az emoriak két királyát: kardod nélkül, íjad nélkül.
Jos 24:13 Így adtam nektek egy országot, melyért nem fáradoztatok, és városokat, melyeket nem építettetek, de bennük laktok; olyan szőlőket és olajfákat élveztek ti, amelyeket nem ti ültettetek.
Jos 24:14 Most tehát féljétek az Urat és szolgáljátok őt őszintén és híven; és távolítsátok el az isteneket, akiket atyáitok a Folyamon túl szolgáltak és Egyiptomban, és szolgáljátok az Urat.
Jos 24:15 Ha pedig rossznak látjátok az Urat szolgálni, válasszatok magatoknak ma, kit szolgáljatok, akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak, akik a Folyamon túl voltak, akár az emoriak isteneit, akiknek országában ti laktok; de én és az én házam az Urat szolgáljuk.
Jos 24:16 És felelt a nép és azt mondta: Távol legyen tőlünk az Urat elhagyni; más isteneket szolgálván.
Jos 24:17 Hiszen az Úr, a mi Istenünk az, aki felhozott minket és atyáinkat Egyiptom országából, a rabszolgák házából; és aki cselekedte ezeket a nagy jeleket szemeink előtt és megőrzött bennünket minden úton, amelyen jártunk, és minden nép között, akik között átvonultunk.
Jos 24:18 Az Úr kiűzött előlünk minden népet, az emorit is, az ország lakóját: mi is szolgáljuk az Urat, mert ő a mi Istenünk.
Jos 24:19 És azt mondta Józsué a népnek: Nem lesztek képesek az Urat szolgálni, mert szentség Istene ő: féltékeny Isten ő, nem bocsátja meg vétkeiteket és bűneiteket.
Jos 24:20 Ha elhagyjátok az Urat és idegen isteneket szolgáltok: akkor megfordul és rosszat tesz veletek, megsemmisít benneteket, miután jót tett veletek.
Jos 24:21 De azt mondta a nép Józsuénak: Nem, mert az Urat fogjuk szolgálni!
Jos 24:22 És azt mondta Józsué a népnek: Ti tanúk vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy őt szolgáljátok; és azt mondták: Tanúk.
Jos 24:23 Akkor tehát távolítsátok el az idegen isteneket, melyek köztetek vannak; és hajtsátok szíveteket az Úrhoz, Izráel Istenéhez.
Jos 24:24 És azt mondta a nép Józsuénak: Az Urat, a mi Istenünket fogjuk szolgálni, és az ő szavára hallgatunk.
Jos 24:25 És szövetséget kötött Józsué a néppel azon a napon; és törvényt és ítéletet állapított meg neki Sekemben.
Jos 24:26 És miután beírta Józsué ezeket a dolgokat Isten tanításának könyvébe; vett egy nagy követ és felállította azt ott az alatt a cserfa alatt, mely az Úr szentélyében volt.
Jos 24:27 Aztán azt mondta Józsué az egész népnek: íme ez a kő tanúvá lehet ellenünk, mert ő hallotta az Úrnak minden szavát, melyet az Úr velünk beszélt, tehát tanúvá lett ellenetek, hogy meg ne tagadjátok Isteneteket.
Jos 24:28 Ezzel elbocsátotta Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe.
Jos 24:29 Történt pedig e dolgok után, hogy meghalt Józsué, Nún fia, az Úr szolgája száztíz esztendős korában.
Jos 24:30 És eltemették őt örökségének határában, Timnát-Szerahban, mely Efraim hegyén van Gaas hegyétől északra.
Jos 24:31 Izráel pedig szolgálta az Urat Józsué egész életében, és azoknak a véneknek egész életében, akik Józsuét túlélték, és akik ismerték az Úrnak minden cselekedetét, amit Izráelért cselekedett.
Jos 24:32 József csontjait pedig, melyeket Izráel fiai felhoztak Egyiptomból, Sekemben temették el, azon a földdarabon, melyet Jákób Hámornak, Sekem atyjának fiaitól vett száz keszitán; és így József fiainak örökségévé lettek.
Jos 24:33 Eleázár, Áron fia is meghalt; őt fiának, Pinhásznak Gibeájában temették el, melyet Efraim hegyvidékén adtak neki.
Jdg 1:1 Történt pedig Józsué halála után, hogy megkérdezték Izráel fiai az Úrtól, mondván: Ki menjen fel közülünk először a kanaániak ellen, hogy hadakozzék velük?
Jdg 1:2 És azt mondta az Úr: Júda menjen fel; ezzel kezébe adom az országot.
Jdg 1:3 Akkor azt mondta Júda testvérének, Simeonnak: Vonulj fel velem az én hányadomba és hadakozzunk a kanaániak ellen, akkor én is felvonulok veled a te hányadodba; és Simeon vele ment.
Jdg 1:4 Mikor Júda felvonult, kezükbe adta az Úr a kanaániakat és a perizzieket; és levágtak közülük Bézekben tízezer embert.
Jdg 1:5 Ugyanis Bézekben találták Adoni-Bezeket és hadakoztak vele; és megverték a kanaániakat és a perizzieket.
Jdg 1:6 Mikor Adoni-Bezek elfutott, üldözték őt; és mikor megfogták, levagdalták a hüvelykujjakat kezéről-lábáról.
Jdg 1:7 Amire Adoni-Bezek azt mondta: Hetven király volt, kezén-lábán csonka hüvelykű, aki az én asztalom alatt szedegetett; amint cselekedtem, úgy fizetett nekem Isten. És elvitték őt Jeruzsálembe és ott meghalt.
Jdg 1:8 Aztán Jeruzsálem ellen hadakoztak Júda fiai, és bevették azt, és levágták kardnak élével; a várost pedig tűzbe borították.
Jdg 1:9 Azután pedig lementek Júda fiai a kanaániak ellen hadakozni: akik a Hegyvidéken, a Délvidéken és az Alföldön laktak.
Jdg 1:10 Majd elment Júda a kanaániakhoz, akik Hebronban laktak (Hebron neve pedig azelőtt Kirjat-Arba volt); és megverték Sésajt, Ahimánt és Talmajt.
Jdg 1:11 Onnét Debir lakói ellen ment; Debir neve pedig azelőtt Kirjat-Széfer volt.
Jdg 1:12 És azt mondta Káleb: Aki megveri Kirjat-Széfert és beveszi azt, annakadom a lányomat, Akszát feleségül.
Jdg 1:13 És Otniél vette azt be, Kenáz fia, Káleb kisebbik testvére; és annak adta leányát, Akszát feleségül.
Jdg 1:14 És történt, hogy amint hozzáment, rábeszélte azt, hogy kérjék az ő atyjától a mezőt; és mikor leszállt a szamárról, azt mondta neki Káleb: Mi bajod?
Jdg 1:15 És azt mondta neki: Adj nekem áldást, mert a Délvidék földjére adtál engem, hát adj nekem vízforrásokat. És neki adta Káleb a felső forrásokat, és az alsó forrásokat.
Jdg 1:16 És Kéninek, Mózes ipának2 fiai feljöttek a Pálmák városából Júda fiaival Júda sivatagába, mely Aradtól délre van; és a néppel jártak és laktak.
Jdg 1:17 És elment Júda testvérével, Simeonnal, és megverték a kanaániakat, akik Cefátban laktak; és örök szentség alá vetették azt, és elnevezték a várost Hormának.
Jdg 1:18 Aztán bevette Júda Gázát és határát, Askelont és határát, és Ekront és határát.
Jdg 1:19 És vele volt az Úr Júdával, úgyhogy elűzte a hegyvidékieket; a völgy lakói tudniillik nem voltak elűzhetők, mert vas harci szekereik voltak nekik.
Jdg 1:20 És Hebront Kálebnek adták, mint Mózes megmondta; és ő elűzte onnét a három Anák-fit.
Jdg 1:21 De a jebusziakat, Jeruzsálem lakóit nem űzték el Benjámin fiai; úgyhogy a jebusziak Benjámin fiaival Jeruzsálemben laknak mind e mai napig.
Jdg 1:22 És József háza is felvonult, ők Bétél ellen; és az Úr velük volt.
Jdg 1:23 Mikor József háza kikémleltette Bétélt; a város neve azelőtt Lúz volt;
Jdg 1:24 és láttak a kémek egy férfit, amint kijött a városból; azt mondták neki: Mutasd meg nekünk, kérünk, a város bejáratát, és irgalmasságot cselekszünk veled.
Jdg 1:25 Mikor megmutatta nekik a város bejáratát, levágták a várost kardnak élével; azt a férfit pedig egész nemzetségével elbocsátották.
Jdg 1:26 És elment az a férfi a hittiek földjére; és épített egy várost és elnevezte Lúznak. Az a neve mind e mai napig.
Jdg 1:27 És nem űzte el Manassé Bét-Seánt és leányvárosait, Taanákot és mezővárosait, Dór lakóit és leányvárosait, Jibleám lakóit és leányvárosait, és Megiddó lakóit és leányvárosait; úgyhogy sikerült a kanaániaknak ezen a földön megmaradni.
Jdg 1:28 Történt ugyan, hogy mikor Izráel megerősödött, robotosokká tette a kanaániakat; de nem űzte el őket.
Jdg 1:29 Efraim pedig nem űzte el azokat a kanaániakat, akik Gézerben laktak; úgyhogy a kanaániak megmaradtak közötte Gézerben.
Jdg 1:30 Zebulon nem űzte el Kitron lakóit, sem Nahalol lakóit; úgyhogy megmaradtak a kanaániak közötte, és robotosokká lettek.
Jdg 1:31 Áser nem űzte el Akkó lakóit, sem Cidon lakóit; sem Ahlábot, Akzibot, Helbát, Afikot, sem Rehóbot:
Jdg 1:32 úgyhogy az áseriek a kanaániak között, az ország lakói között laktak; mert nem űzték el őket.
Jdg 1:33 Naftali nem űzte el Bét-Semes lakóit, sem Bét-Anát lakóit, úgyhogy a kanaániak között, az ország lakosai között lakott; és Bét-Semes és Bét-Anát lakói robotosai lettek neki.
Jdg 1:34 Az emoriak pedig felszorították Dán fiait a hegységbe, mert nem engedte őket a völgybe leszállni.
Jdg 1:35 Így sikerült az emoriaknak megmaradni Har-Hereszben, Ajjálonban és Saalbimban; de aztán rájuk nehezedett József házának keze és robotosokká lettek.
Jdg 1:36 Az emoriak határa pedig Akrabbim hágójánál kezdődött, fent a sziklánál.
Jdg 2:1 És felment az Úr angyala Gilgálból Bókimba; és azt mondta: Felhoztalak titeket Egyiptomból és behoztalak titeket ebbe az országba, melyről megesküdtem atyáitoknak, és azt mondtam, hogy nem bontom fel veletek szövetségemet soha,
Jdg 2:2 de ti se kössetek szövetséget ez ország lakosaival, oltáraikat rontsátok le; és nem hallgattatok szavamra, mit cselekedtetek?
Jdg 2:3 De én is mondom: Nem űzöm el őket előletek; hanem legyenek mellettetek, és isteneik legyenek tőrökké számotokra.
Jdg 2:4 És mikor elmondta az Úr angyala ezeket a beszédeket Izráel minden fiához; a nép felemelte szavát és sírt.
Jdg 2:5 És elnevezték azt a helyet Bókimnak; és áldoztak ott az Úrnak.
Jdg 2:6 Tehát elbocsátotta Józsué a népet; és elmentek Izráel fiai, ki-ki a maga örökségébe, hogy birtokukba vegyék az országot.
Jdg 2:7 És a nép az Urat szolgálta Józsué egész idejében; és azoknak a véneknek egész idejében, akik Józsuét túlélték, akik látták az Úrnak mindazt a nagy cselekedetét, amit Izráelért tett.
Jdg 2:8 Mikor azonban meghalt Józsué, Nún fia, az Úr szolgája száztíz esztendős korában,
Jdg 2:9 és eltemették őt örökségének határában, Timnat-Hereszben, Efraim hegyén, Gaas hegyétől északra;
Jdg 2:10 és atyáikhoz takaríttatott az az egész nemzedék is; és más nemzedék támadt utána, mely nem ismerte az Urat, sem azt a cselekedetet, melyet Izráelért tett:
Jdg 2:11 akkor azt cselekedték Izráel fiai, ami gonosz az Úr szemeiben; hogy a baálokat szolgálták,
Jdg 2:12 és elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom országából; és más istenek után jártak a körülöttük levő nemzetek istenei közül, és azok előtt borultak le, és bosszantották az Urat.
Jdg 2:13 Mikor aztán elhagyták az Urat, és a Baálnak és az Astárótoknak szolgáltak:
Jdg 2:14 akkor felgerjedt az Úr haragja Izráelre, és fosztogatók kezébe adta őket, akik fosztogatták őket; és kiszolgáltatta őket ellenségeik kezébe körös-körül, úgyhogy nem bírtak többé megállni ellenségeik előtt.
Jdg 2:15 Ahova kivonultak, mindenütt rajtuk volt az Úr keze veszedelemre, úgy, amint szólt az Úr és amint megesküdött az Úr nekik; úgyhogy nagy szükségbe jutottak.
Jdg 2:16 Akkor támasztott az Úr bírákat; akik kiszabadították őket fosztogatóik kezéből.
Jdg 2:17 De bíráikra nem hallgattak, hanem más isteneket bálványoztak, azok előtt borultak le; letértek hamar az útról, melyen atyáik jártak, hallgatván az Úr parancsára; ők nem így cselekedtek.
Jdg 2:18 És mikor bírákat támasztott nekik az Úr, akkor velük volt az Úr a bírákkal és megszabadította őket ellenségeik kezéből a bíró egész életére; mert
Jdg 2:19 megindult az Úr szorongatóik és elnyomóik miatti panaszaikon. De mihelyt meghalt a bíró, újból megromlottak, inkább mint atyáik, úgyhogy más istenek után jártak, azokat szolgálták és imádták; nem engedtek cselekedeteikből és makacs útjukból.
Jdg 2:20 És felgerjedt az Úr haragja Izráelre; és azt mondta: Amiért áthágta ez a nemzet az én szövetségemet, amit atyáiknak parancsoltam, és nem hallgattak szavamra:
Jdg 2:21 én sem űzök ki többé senkit előlük azokból a nemzetekből, amelyeket otthagyott Józsué, mikor meghalt;
Jdg 2:22 hogy próbára tegyem velük Izráelt: vajon megtartják-e ők az Úrnak útját, azon járván úgy, mint atyáik megtartották, vagy nem.
Jdg 2:23 Így aztán nyugton hagyta az Úr ezeket a nemzeteket, nem űzvén ki őket mindjárt; és nem adta őket Józsué kezébe.
Jdg 3:1 Ezek pedig azok a nemzetek, amelyeket nyugton hagyott az Úr, hogy velük tegye próbára Izráelt [mindazokat, akik semmit sem tapasztaltak a kanaáni harcokból;
Jdg 3:2 csak azért, hogy megtapasztalják Izráel fiainak nemzedékei, hogy tanítsa őket háborúra; csak azokat, akik azelőtt nem tapasztalták]:
Jdg 3:3 az öt filiszteus fejedelem, a kanaániak mind, a cidoniak és a hivviek, akik a Libánon hegyén laknak: a Baál Hermon hegyétől addig, amerre Hamátba mennek.
Jdg 3:4 Ezek tehát arra valók voltak, hogy próbára tegye velük Izráelt; hogy megtudja, vajon hallgatnak-e az Úr parancsaira, amelyeket atyáiknak parancsolt Mózes által.
Jdg 3:5 És így Izráel fiai a kanaániak között laktak; a hittiek, az emoriak, a perizziek, a hivviek és a jebusziak között:
Jdg 3:6 és leányaikat feleségül vették maguknak, a maguk leányait pedig azok fiaihoz adták; és azok isteneit szolgálták.
Jdg 3:7 Mikor egyszer Izráel fiai azt tették, ami gonosz az Úr szemeiben, elfelejtették az Urat, az ő Istenüket; és a baálokat és az Aserákat szolgálták;
Jdg 3:8 fellobbant az Úr haragja Izráelre, és kiszolgáltatta őket Kusan-Risátajimnak, Mezopotámia királyának kezébe; és nyolc esztendeig szolgálták Izráel fiai Kusan-Risátajimot.
Jdg 3:9 Mikor aztán Izráel fiai az Úrhoz kiáltottak segítségért, támasztott az Úr szabadítót Izráel fiainak, aki megszabadította őket: Otniélt, Kenáz fiát, Káleb kisebbik testvérét.
Jdg 3:10 Ezt megszállta az Úrnak lelke, és igazához juttatta Izráelt, tudniillik hadba vonult és az Úr a kezébe adta Kusan-Risátajimot, Mezopotámia királyát; úgyhogy felülkerekedett Kusan-Risátajimon.
Jdg 3:11 Aztán nyugton volt az ország negyven évig; akkor meghalt Otniél, Kenáz fia.
Jdg 3:12 És Izráel fiai ismét azt tették, ami gonosz az Úr szemeiben; és az Úr erőt adott Eglonnak, Móáb királyának Izráel felett, amiért azt tették, ami gonosz az Úr szemeiben.
Jdg 3:13 Ő tudniillik magához gyűjtötte Ammon fiait és Amáleket; és elment és megverte Izráelt, és elfoglalták a Pálmák városát.
Jdg 3:14 És szolgálták Izráel fiai Eglont, Móáb királyát tizennyolc esztendeig.
Jdg 3:15 Akkor segítségért kiáltottak Izráel fiai az Úrhoz, és támasztott nekik az Úr szabadítót, Ehudot, a benjámini Gérá fiát, egy jobb kezére béna embert. Mikor Izráel fiai ajándékot küldtek tőle Eglonnak, Móáb királyának:
Jdg 3:16 ő csináltatott magának egy kétélű kardot, egy sing hosszút; és azt a ruhája alá a jobb oldalára kötötte;
Jdg 3:17 és így mutatta be az ajándékot Eglonnak, Móáb királyának; Eglon pedig nagyon kövér ember volt.
Jdg 3:18 És miután elvégezte az ajándék bemutatását; elkísérte a népet, az ajándékvivőit.
Jdg 3:19 De ő a faragott képektől, melyek Gilgálnál voltak, visszatért, és azt mondta: Titkos szavam van hozzád, oh király! Az pedig azt mondta: Csitt!; mire kimentek mellőle mind, akik körülötte álltak.
Jdg 3:20 Ekkor Ehud bement hozzá, ő ugyanis a hűs felházban ült, mely csak az ő számára volt, és azt mondta Ehud: Istentől van hozzád szavam; mire ő felkelt a székről.
Jdg 3:21 Ekkor Ehud kinyújtotta bal kezét, elővette a kardot jobb oldaláról: és beleütötte azt a hasába.
Jdg 3:22 Úgyhogy a markolat is bement a penge után, és a háj bezárta a pengét, mert nem húzta ki a kardot a hasából; úgyhogy a hátulján kijött.
Jdg 3:23 Aztán kijött Ehud a csarnokba; bezárta a felház ajtait maga után és bereteszelte.
Jdg 3:24 Alighogy ő kiment, jöttek a szolgák, és látták, hogy a felház ajtai el vannak reteszelve; de azt mondták: Bizonyára lábait takarja a hűs kamarában.
Jdg 3:25 Vártak tehát, míg megunták, hogy még mindig nem nyitja ki a felház ajtait; akkor vették a kulcsot és kinyitották, és íme uruk a földre volt esve holtan.
Jdg 3:26 Ehud pedig elmenekült, míg ők késedelmeskedtek; ő tudniillik keresztülment a faragott képeken, és Szeirába menekült.
Jdg 3:27 És mihelyt megérkezett, megfújta a kürtöt Efraim hegyén; és alámentek vele Izráel fiai a hegyről. Ő pedig előttük volt,
Jdg 3:28 és azt mondta nekik: Rohanjatok utánam, mert kezetekbe adta az Úr ellenségeteket, Móábot! És alámentek utána és elfoglalták a Jordán réveit Móáb felé, és nem engedtek senkit átmenni.
Jdg 3:29 És levágtak abban az időben Móábból mintegy tízezer embert, mind erős és mind derék embereket; és meg nem menekült senki.
Jdg 3:30 Így aláztatott meg Móáb abban az időben Izráel keze alatt; aztán nyugton volt az ország nyolcvan esztendeig.
Jdg 3:31 Ő utána aztán Sámgár lett, Anát fia; ő pedig a filiszteusokból vágott le hatszáz embert egy ökör-ösztökével; és ő is megszabadította Izráelt.
Jdg 4:1 Mikor Izráel fiai ismét azt tették, ami gonosz az Úr szemeiben; miután Ehud meghalt;
Jdg 4:2 kiszolgáltatta őket az Úr Jábinnak, Kanaán királyának kezébe, aki Hácorban uralkodott; fővezére pedig Sziszera volt, és az Haroset Ha-Gójimban lakott.
Jdg 4:3 És segítségért kiáltottak Izráel fiai az Úrhoz; mert kilencszáz vas harci szekere volt neki, és húsz esztendeje erővel szorította Izráel fiait.
Jdg 4:4 És Deborá prófétaasszony, Lappidót felesége volt az, aki Izráelt igazához juttatta abban az időben.
Jdg 4:5 Ő ugyanis a Deborá pálmája alatt ült Há-Rámá közt és Bétél közt az Efraim hegyén, mikor felmentek hozzá Izráel fiai a döntésért.
Jdg 4:6 És elküldött és elhívatta Bárákot, Abinoám fiát Kédes-Naftaliból; és azt mondta neki: Ezennel azt parancsolja az Úr, Izráel Istene, eredj és vonulj a Tábor hegyére, és végy magaddal tízezer embert Naftali fiai közül és Zebulon fiai közül:
Jdg 4:7 és én kihozom hozzád a Kison patakához Sziszerát, Jábin fővezérét harci szekerével és sokaságával együtt; és kezedbe adom őt.
Jdg 4:8 Erre azt mondta neki Bárák: Ha velem jössz, elmegyek; ha nem jössz velem, nem megyek.
Jdg 4:9 És azt mondta: Elmenni elmegyek veled, csakhogy nem lesz dicsőséged az úton, amelyre te mégy, mert egy asszony kezébe fogja az Úr Sziszerát kiszolgáltatni; ezzel felkelt Deborá és elment Bárákkal Kédesbe.
Jdg 4:10 Mikor összehívta Bárák Zebulont és Naftalit Kédesbe, tízezer ember vonult fel nyomában; és felvonult vele Deborá.
Jdg 4:11 A kéni Héber pedig elvált Kaintól, Hobábnak, Mózes ipának fiaitól; és Caanannimban a tölgyfánál ütötte fel sátorát, mely Kédes mellet van.
Jdg 4:12 Mikor Sziszerának jelentették, hogy Bárák, Abinoám fia felvonult a Tábor hegyére:
Jdg 4:13 összehívta Sziszera minden harci szekerét, kilencszáz vasszekeret, és az egész népet, mely vele volt Haroset Ha-Gójimból a Kison patakához.
Jdg 4:14 Deborá pedig azt mondta Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, melyen kezedbe adja az Úr Sziszerát, nem az Úr vonult-e ki előtted? És levonult Bárák a Tábor hegyéről; és tízezer ember utána.
Jdg 4:15 És úgy összezavarta az Úr Sziszerát és minden harci szekerét és egész táborát kard élével Bárák előtt; hogy Sziszera leszállt a szekérről és gyalog menekült.
Jdg 4:16 Bárák pedig üldözte a szekérhadat és a tábort Haroset Ha-Gójimig; és elesett Sziszerának egész tábora kard éle által, nem maradt még egy sem.
Jdg 4:17 Sziszera pedig Jáelnek, a kéni Héber feleségének sátorába menekült gyalog; mert béke volt Jábin között, Hácor királya között és a kéni Héber háza között.
Jdg 4:18 És kiment Jáel Sziszera elé és azt mondta neki: Térj be, uram, térj be hozzám, ne félj; és betért hozzá a sátorba, és betakarta őt a szőnyeggel.
Jdg 4:19 Az pedig azt mondta neki: Adj innom, kérlek, egy kis vizet, mert szomjas vagyok. És megnyitotta a tejes tömlőt és megitatta őt, aztán betakarta őt.
Jdg 4:20 Azután azt mondta neki: Állj a sátorajtóba; és ha valaki jön és megkérdez téged és azt mondja: Van-e itt valaki? Hát mondd: Nincs.
Jdg 4:21 És fogta Jáel, Héber felesége a sátorszöget, kezébe vette a kalapácsot, és bement hozzá titkon, és beleütötte a sátorszeget a halántékába, úgyhogy bemélyedt a földbe. És ő mélyen aludt. És fáradt volt. És meghalt.
Jdg 4:22 És ihol van Bárák, aki üldözi Sziszerát. Jáel pedig kimegy elébe és azt mondja neki: Jer, és megmutatom neked azt az embert, akit keresel. Mikor bement hozzá, ott volt Sziszera elesve, holtan, és sátorszeg a halántékában.
Jdg 4:23 Így megalázta Isten azon a napon Jábint, Kanaán királyát Izráel fiai előtt.
Jdg 4:24 És Izráel fiainak keze folyton keményebb lett Jábinon, Kanaán királyán; míg ki nem irtották Jábint, Kanaán királyát.
Jdg 5:1 Akkor énekelt Deborá és Bárák, Abinoám fia azon a napon, mondván:
Jdg 5:2 Hogy vezérek vezettek Izráelben, Hogy önként ment a nép; áldjátok az Urat!
Jdg 5:3 Halljátok királyok, figyeljetek fejedelmek: Én az Úrnak, én énekelni vágyom, Hárfázni az Úrnak, Izráel Istenének.
Jdg 5:4 Uram, mikor Széirből kijöttél, Mikor előléptél Edom mezejéről: Föld reszketett, ég csepegett, Felhők is víztől csepegtek;
Jdg 5:5 Hegyek folytak el az Úr elől, Ez a Szináj az Úr elől, Izráel Istene elől.
Jdg 5:6 Sámgárnak, Anát fiának napjaiban, Jáel napjaiban megszűntek az utak, És az úton járók zugutakon jártak.
Jdg 5:7 Megszűntek uralkodni Izráelben, megszűntek; Míg én fel nem keltem, Deborá, Míg fel nem keltem anyának Izráelben.
Jdg 5:8 Új isteneket választottak, Akkor kapukat vívtak; Pajzs nem volt látható, sem dárda Negyvenezer között Izráelben:
Jdg 5:9 Szívem azoké, akik vezérlik Izráelt, Akik önként mennek a népből. Áldjátok az Urat!
Jdg 5:10 Akik fehér szamáron lovagoltok, szőnyegen ülve,
Jdg 5:11 Azok szavával, akik vályúk közt vizet osztanak. Ott az Úr igazságszolgáltatását dicsérik, Uralkodásának igazságszolgáltatását Izráelben: Akkor vonult le a kapukhoz az Úr népe.
Jdg 5:12 Ébredj, ébredj, Deborá, Ébredj, ébredj, mondj éneket; Kelj fel Bárák, vidd foglyaidat [Abinoám fia]!
Jdg 5:13 Akkor jött le nemesek maradéka; Az Úr népe jött le hozzám, csupa hősök.
Jdg 5:14 Efraimból, akiknek gyökere Amálekben van, Utánad van Benjámin, népeid között; Mákirból vezéremberek jöttek le, Zebulonból is író-pálca-tartók;
Jdg 5:15 És Izsakhárból, akik fejedelmeim Deborával; És Izsakhár úgy, mint Bárák Rohant a völgybe nyomaiban. Rúben nemzetségeiben Nagy szívbeli határozatok voltak:
Jdg 5:16 Miért ültél a cserények között A nyájak bégetését hallgatván? Rúben nemzetségei között Nagy szívbeli tanakodások voltak.
Jdg 5:17 Gileád a Jordánon túl tanyázott; És Dán miért tartózkodott hajókon? Áser leült a tengerpartra És réveinél tanyázott.
Jdg 5:18 Zebulon nép: kitette életét a halálnak, Naftali is a mező magaslatain.
Jdg 5:19 Királyok jöttek, hadakoztak, Akkor hadakoztak Kanaán királyai; Taanáknál, Megiddó vizénél, Nyereséget, ezüstöt nem kaptak.
Jdg 5:20 Mennybeliek hadakoztak: A csillagok az ő pályájukról Hadakoztak Sziszerával.
Jdg 5:21 Kison patakja sodorta el őket, Osidők patakja, Kison patakja. Tipord én lelkem erővel.
Jdg 5:22 Akkor lópaták csattogtak a vágtatástól, Paripáik vágtatásától.
Jdg 5:23 Átkozzátok Mérozt, azt mondta az Úr angyala, Átkozzátok átkozva lakóit; Mert nem jöttek az Úr segítségére, Az Úr segítségére a hősök között:
Jdg 5:24 Legáldottabb asszony legyen Jáel [a kéni Héber felesége]; Legáldottabb sátorlakó asszony.
Jdg 5:25 Az vizet kért, ő tejet adott; Díszcsészében tejszínt nyújtott.
Jdg 5:26 Kezét a sátorszegre nyújtotta, Jobbját meg egy munkás-kalapácsra; És ráütött Sziszérára, betörte fejét, És bezúzta és átfúrta halántékát.
Jdg 5:27 [Lábainál legörnyedt, elesett, lefeküdt; Lábainál legörnyedt, elesett; Amint legörnyedt, nyomban elesett holtan.]
Jdg 5:28 Az ablakon kinézett és felkiáltott Sziszera anyja a rács mögött: Mért nem jön haza szekere ily soká, Miért késnek fogatának léptei?
Jdg 5:29 Legbölcsebb udvarhölgye felel neki; Ő is ismétli szavait magának:
Jdg 5:30 Ugye martalékra leltek, osztják, Egy lányt, két lányt egy emberre; Festett kelmékből a martalék Sziszeráé, A festett kelme és hímzés-martalék; Festett kelme és hímzések a martalékon felül.
Jdg 5:31 Így vesszen el minden ellenséged, Uram! Akik pedig őt szeretik, olyanok legyenek, mint a nap, mikor fölkel az ő erejében. És nyugta lett az országnak negyven esztendeig.
Jdg 6:1 Mikor Izráel fiai megint azt tették, ami gonosz az Úr szemeiben; akkor az Úr Midján kezébe adta őket hét esztendeig:
Jdg 6:2 és erős volt Midján keze Izráelen. Midján elől rendezték be maguknak Izráel fiai a hegyekben levő vízmosásokat, a barlangokat és az erődítéseket.
Jdg 6:3 Mert mikor Izráel vetett: akkor felvonult Midján és Amálek, Kelet fiai is felvonultak ellene:
Jdg 6:4 és tábort ütöttek ellenük és elpusztították az ország termését egészen addig, amerre Gázába járnak; és nem hagytak élelmet Izráelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat.
Jdg 6:5 Mert nyájastól vonultak fel és sátorostól jöttek oly sokan, mint a sáska, számuk sem volt nekik, sem tevéiknek; úgy jöttek be az országba, pusztítva azt.
Jdg 6:6 Így aztán nagyon elszegényedett Izráel Midján miatt; és Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz.
Jdg 6:7 Történt pedig, mikor Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz Midján miatt,
Jdg 6:8 hogy az Úr egy férfiút küldött Izráel fiaihoz, prófétát; ki is azt mondta nekik: Így szól az Úr, Izráelnek Istene: És felhoztalak titeket Egyiptomból; kihoztalak titeket a rabszolga házból;
Jdg 6:9 megmentettelek titeket Egyiptom kezéből és minden szorongatótok kezéből; és elűztem őket előletek és nektek adtam országukat.
Jdg 6:10 Akkor azt mondtam nektek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, nem szabad az emoriak isteneit félnetek, akiknek országában letelepedtek; és nem hallgattatok szavamra.
Jdg 6:11 Azután jött egy Úr angyala és leült a cserfa alá, mely Ofrában az abi-háezribeli Jóásé volt; éppen mikor annak fia, Gedeon búzát vert ki a bortipró kádban, hogy elmenekítse Midján elől.
Jdg 6:12 Tehát ennek jelent meg az Úr angyala, és azt mondta neki: Az Úr van veled, derék hős!
Jdg 6:13 Mire azt mondta neki Gedeon: Ugyan, uram, ha velünk van az Úr, akkor miért ért bennünket mindez? Es hol van minden csodája, melyről atyáink beszéltek nekünk, mondván: Nem Egyiptomból hozott-e fel minket az Úr, holott most elhagyott bennünket az Úr és Midján kezébe adott minket?
Jdg 6:14 Erre hozzá fordult az Úr, és azt mondta: Eredj ezzel az erőddel, és meg fogod szabadítani Izráelt Midján kezéből: ezennel elküldelek.
Jdg 6:15 De azt mondta neki: Kérlek, Uram, mivel szabadítom meg Izráelt, mikor az én nemzetségem a leggyengébb Izráelben, és én vagyok a legkisebb az én őscsaládomban?
Jdg 6:16 És azt mondta neki az Úr: De veled leszek; tehát megvered Midjánt, mint egy embert.
Jdg 6:17 Ő pedig azt mondta neki: Ha valóban kegyet találtam szemeidben: akkor cselekedd előttem valami jelét annak, hogy te vagy, aki velem beszélsz.
Jdg 6:18 Oh ne távozzál innét addig, míg megjövök hozzád, kihozom ételáldozatomat és elődbe teszem! És azt mondta: Én maradok, míg visszatérsz.
Jdg 6:19 Gedeon pedig bement, elkészített egy kecskegödölyét és egy efa lisztből kovásztalan kenyeret, a húst a kosárba tette, a levet pedig a fazékba tette; és kivitte hozzá a cserfa alá, és felajánlotta.
Jdg 6:20 Akkor azt mondta neki az Isten angyala: Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket és tedd arra a sziklára, a levet pedig öntsd reá; és úgy tett.
Jdg 6:21 Akkor kinyújtotta az Úr angyala a pálca végét, mely a kezében volt és illette a húst és a kovásztalan kenyeret; erre felszállt a tűz a kőszirtből és megette a húst és a kovásztalan kenyereket, az Úr angyala pedig eltűnt szemeiből.
Jdg 6:22 Akkor látta Gedeon, hogy az Úr angyala volt; és azt mondta Gedeon: Jaj, Uram, Jahve, mert mégis az Úr angyalát láttam szemtől szembe!
Jdg 6:23 De az Úr azt mondta neki: Légy békén, ne félj; nem halsz meg.
Jdg 6:24 Akkor Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, és így nevezte el: Az Úr Béke. Mind e mai napig megvan még az abiezriek Ofrájában.
Jdg 6:25 Azon éjjel történt aztán, hogy azt mondta neki az Úr: Vedd atyád marhájából a bikát, éspedig a második bikát, a hétéveset; aztán rontsd le atyád Baál-oltárát és a rajta levő szent fát vágd ki;
Jdg 6:26 építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek ennek az erődnek a tetején máglyával; aztán vedd azt a második bikát és áldozd meg égő áldozatul a szent fa fáival, amelyet kivágsz.
Jdg 6:27 Erre Gedeon vett tíz embert a szolgái közül, és úgy tett, amint az Úr beszélt hozzá; mivel azonban atyja házától és a város embereitől félt nappal tenni, tehát éjjel tette
Jdg 6:28 És mikor a város emberei reggel korán felkeltek, már akkor a Baál oltára le volt rontva, a szent fa pedig, mely rajta volt, ki volt vágva; és a második bika meg volt áldozva égő áldozatul az újon épült oltáron.
Jdg 6:29 Erre azt mondták egymásnak: Ki cselekedte ezt a dolgot? Mikor aztán kérdezősködtek és kutattak, azt mondták: Gedeon, a Jóás fia cselekedte ezt a dolgot.
Jdg 6:30 Akkor azt mondták a város emberei Jóásnak: Hozd ki fiadat, hogy meghaljon; mert lerontotta a Baál oltárát, és mert kivágta a szent fát, mely rajta volt.
Jdg 6:31 De Jóás azt mondta mindazoknak, akik körülötte álltak: Ti akartok Baálért perelni; vagy ti akarjátok őt megmenteni? Aki érte perel, ölettessék meg reggelig. Ha Isten, pereljen magáért, hogy lerontották oltárát.
Jdg 6:32 És elnevezték őt azon a napon Jerubbaálnak, mondván: Pereljen vele a Baál, mert ő rontotta le oltárát.
Jdg 6:33 És egész Midján és Amálek és Kelet fiai egybegyülekeztek, és miután átkeltek, tábort ütöttek a Jizréel völgyében.
Jdg 6:34 Az Úr lelke pedig megszállta Gedeont; amint megfújta a kürtöt, Abiézer összesereglett utána.
Jdg 6:35 Aztán követeket küldött egész Manasséba, és az is összesereglett utána; továbbá követeket küldött Áserbe, Zebulonba és Naftaliba, és felvonultak ellenük.
Jdg 6:36 Akkor azt mondta Gedeon az Istennek: Ha az én kezem által vagy megszabadítandó Izráelt, úgy, mint szólottál:
Jdg 6:37 íme én egy gyapjú nyiretet teszek ki a szérűre: ha egyedül a nyireten lesz harmat, egyebütt pedig a földön szárazság, abból megtudom, hogy megszabadítod általam Izráelt, amiképpen szólottál.
Jdg 6:38 És úgy lett. Mikor másnap korán felkelt és kinyomta a nyiretet; hát harmatot facsart ki a nyiretből, egy tele csésze vizet.
Jdg 6:39 Akkor azt mondta Gedeon az Istennek: Ne lobbanjon fel rám haragod, ha beszélek, csak még ez egyszer: oh hadd tegyek kísérletet a nyirettel csak még egyszer, hadd legyen szárazság a nyireten egyedül, egyebütt pedig a földön legyen harmat.
Jdg 6:40 És úgy tett az Isten azon az éjszakán; tudniillik szárazság lett a nyireten magán, egyebütt pedig harmat lett a földön.
Jdg 7:1 És korán felkelt Jerubbaál, azaz Gedeon, és az egész nép, mely vele volt, és tábort ütöttek a Haród forrásánál; Midján tábora pedig attól északra volt Móre halmától fogva a völgyben.
Jdg 7:2 És azt mondta az Úr Gedeonnak: Több az a nép, mely veled van, minthogy Midjánt kezébe adhatnám; nehogy majd dicsekedjék Izráel velem szemben, mondván: Az én kezem szabadított meg engem.
Jdg 7:3 Most tehát hirdesd ki a nép füleibe, mondván: Aki fél és reszket, térjen vissza, és kerüljön el a Gileád hegyéről; erre visszatértek a népből huszonkétezeren, és visszamaradtak tízezeren.
Jdg 7:4 De azt mondta az Úr Gedeonnak: Még sok a nép, vidd le őket a vízre, és ott megrostálom őket neked; és akkor akire azt mondom neked: Ez menjen veled, az menjen veled, de akire azt mondom neked: Ez ne menjen veled, az egy se menjen veled.
Jdg 7:5 Levitte tehát a népet a vízre; és azt mondta az Úr Gedeonnak: Aki nyelvével nyal magából a vízből, mint a kutya szokott nyalni, azt mind állítsd külön; és azt is mind, aki térdeire ereszkedik, hogy igyon.
Jdg 7:6 És azoknak a száma, akik nyaltak háromszáz ember lett; a többi nép pedig térdeire ereszkedett, hogy vizet igyon.
Jdg 7:7 Akkor azt mondta az Úr Gedeonnak: Azzal a háromszáz emberrel szabadítalak meg titeket és adom Midjánt a kezetekbe, akik nyaltak; a víve. többi nép pedig menjen a helyére.
Jdg 7:8 Erre útravalót vett kezébe a nép és kürtjeit, és Izráel minden emberét elbocsátotta, kit-kit a maga sátorába, a háromszáz embert pedig megtartotta. Midján tábora pedig alatta volt a völgyben.
Jdg 7:9 Történt pedig azon az éjszakán, hogy azt mondta neki az Úr: Kelj fel, menj le a táborba; mert a kezedbe adom azt.
Jdg 7:10 Ha pedig magad félsz lemenni; menj le Púrával, a legényeddel a táborba.
Jdg 7:11 Ha meghallod mit beszélnek, majd megerősödnek kezeid és levonulsz a tábor ellen; lement tehát ő és legénye, Púra, a tábor legszélén levő fegyveresekhez.
Jdg 7:12 Midján pedig és Amálek, meg Keletnek mindenféle fia, úgy terültek el a völgyben, mint a sáska sokaságra nézve; és tevéiknek nem volt száma, mint a föveny, mely a tenger partján van, oly sokan voltak.
Jdg 7:13 Mikor Gedeon odaért, valaki éppen egy álmot beszélt el barátjának; és azt mondta: Íme álmot álmodtam, és íme árpakenyér zörgése, amint begördült Midján táborába; mikor a sátorhoz ért, leütötte azt (úgyhogy ledőlt), azután fölfelé fordította azt (úgyhogy ledőlt a sátor).
Jdg 7:14 És felelt a barátja és azt mondta: Nem más ez, mint Gedeon, Jóás fiának, Izráel férfiának kardja; az ő kezébe adta az Isten Midjánt és az egész tábort.
Jdg 7:15 Mihelyt pedig Gedeon meghallotta az álom elbeszélését és megfejtését, meghajtotta magát; aztán visszatért Izráel táborába és azt mondta: Keljetek fel, mert az Úr kezetekbe adta Midján táborát!
Jdg 7:16 Aztán három csapatba osztotta a háromszáz embert; és kürtöket adott mindnyájuk kezébe és Úres korsókat, és fáklyákat a korsókba.
Jdg 7:17 És azt mondta nekik: Tőlem lessétek el, és úgy tegyetek; éspedig mikor én éppen bemegyek a tábor szélébe, amint akkor cselekszem, ti is úgy cselekedjetek.
Jdg 7:18 Mihelyt én megfúvom a kürtöt és a velem levők mind: azonnal fújjátok meg a kürtöket ti is az egész tábor körül, és mondjátok: Az Úrért és Gedeonért!
Jdg 7:19 Mikor Gedeon és a vele levő száz ember bement a tábor szélébe, a középső őrváltás kezdetén, éppen csak hogy felállították az őröket; és megfújták a kürtöket, egyben összetörve a korsókat, melyek kezükben voltak:
Jdg 7:20 akkor megfújta a három csapat a kÚrtöket, összetörte a korsókat, bal kezébe ragadta a fáklyákat, jobb kezébe pedig a kÚrtöket, fújván; és kiáltottak: Fegyverre az úrért és Gedeonért!
Jdg 7:21 És míg ők álltak, ki-ki a maga helyén a tábor körül; addig az egész tábor futott, kiabált és menekült.
Jdg 7:22 Mikor megfújták a háromszáz kÚrtöt, akkor fordította az Úr egyiknek a kardját a másik ellen az egész táborban; így menekült a tábor Bét Ha-Sittáig Cererának, Ábel-Mehola partjáig Tabbátnál.
Jdg 7:23 Akkor összehívták Izráel embereit Naftaliból, Áserből és egész Manasséból, úgy üldözték Midjánt.
Jdg 7:24 És követeket küldött Gedeon Efraim egész hegyvidékére, mondván: Jertek le Midján elé és szálljátok meg előttük a vizeket Bét-Báráig, és a Jordánt; és engedett a felhívásnak Efraim minden férfia, és megszállták a vizeket Bét-Báráig, és a Jordánt.
Jdg 7:25 És elfogták Midján két fejedelmét, Orébet és Zeébet, és megölték Orébet Oréb szirtjén, Zeébet pedig megölték Zeéb borsajtójában, miközben Midjánt üldözték; Oréb és Zeéb fejét aztán elvitték Gedeonnak a Jordánon túl.
Jdg 8:1 És azt mondták neki Efraim emberei: Micsoda dolog az, amit velünk tettél, hogy nem hívtál bennünket, mikor hadakozni mentél Midján ellen? És pereltek vele erőszakosan.
Jdg 8:2 És azt mondta nekik: Mit tettem én most olyat, mint ti? Nem jobb-e Efraim böngészete Abiézer szÚretjénél?
Jdg 8:3 A ti kezetekbe adta Isten Midján fejedelmeit, Orébet és Zeébet, hát mit tudtam volna én olyat tenni, mint ti? Akkor megenyhült a lelkük iránta, mivel ezt a beszédet szólta.
Jdg 8:4 Mikor Gedeon a Jordánhoz érkezett és átkelt a vele levő háromszáz emberrel az üldözéstől fáradtan:
Jdg 8:5 azt mondta Szukkót embereinek: Adjatoksza néhány karéj kenyeret ennek a népnek, mely a nyomomban van; mert fáradtak, mert én Zebahot és Calmunnát, Midján királyait üldözöm.
Jdg 8:6 De Szukkót fejedelmei azt mondták: Hát már a kezedben van Zebah és Calmunna ökle; hogy kenyeret adjunk seregednek?
Jdg 8:7 Mire azt mondta Gedeon: Ezért, ha az Úr kezembe adja Zebahot és Calmunnát; megcsépelem a testeteket sivatagi tövisekkel és tüskékkel.
Jdg 8:8 És onnét felment Penuélbe és azoknak is így szólt; és úgy feleltek neki Penuél emberei is, mint Szukkót emberei feleltek.
Jdg 8:9 És Penuél embereinek is azt mondta, szólván: Mikor viszszatérek sértetlenül, lerontom ezt a tornyot.
Jdg 8:10 Zebah és Calmunna pedig Karkorban voltak, táboraik is velük, mintegy tizenötezeren, mind akik megmaradtak Kelet fiainak egész táborából; az elesett emberek ugyanis százhúszezeren voltak, kardforgatók.
Jdg 8:11 Gedeon pedig felvonult a sátorlakók útján Nóbahtól és Jogbehától keletre; és megverte a tábort, mikor a tábor bizton volt.
Jdg 8:12 Mikor Zebah és Calmunna elmenekült, ő utánuk futott; és elfogta Midján két királyát, Zebahot és Calmunnát, és megreszkettette az egész tábort.
Jdg 8:13 Mikor Gedeon, Jóás fia visszatért a háborúból; a héreszi hágónál
Jdg 8:14 elfogott egy ifjút Szukkót emberei közül, és azt kikérdezte. Az pedig felírta neki Szukkót fejedelmeit és véneit, hetvenhét férfiút.
Jdg 8:15 És mikor Szukkót embereihez érkezett, azt mondta: Ihol van Zebah és Calmunna; akikkel csúfoltatok engem, mondván: Hát már a kezedben van Zebah és Calmunna ökle, hogy kenyeret adjunk fáradt embereidnek?
Jdg 8:16 Akkor fogta a város véneit és a sivatagi töviseket és a tüskéket; és megtanította velük Szukkót embereit.
Jdg 8:17 Penuél tornyát pedig lerontotta; és a város embereit megölette.
Jdg 8:18 Azután azt mondta Zebahnak és Calmunnának: Hol vannak a férfiak, akiket megöltetek Táborban? Es azt mondták: Éppen olyanok voltak, mint te, mindegyik olyan formájú volt, mint egy királyfi.
Jdg 8:19 Ő pedig azt mondta: Fivéreim, anyám fiai voltak ők. Él az Úr: ha életben hagytátok volna őket, nem ölnélek meg benneteket.
Jdg 8:20 Akkor azt mondta Jéternek, elsőszülöttjének: Kelj fel, öld meg őket! De az ifjú nem húzta ki kardját, mert félt, mert még ifjú volt.
Jdg 8:21 És azt mondta Zebah és Calmunna: Kelj fel te és üss le bennünket, mert amilyen a férfi, olyan a bátorsága; erre felkelt Gedeon és megölte Zebahot és Calmunnát, és elvette azokat a holdacskákat, melyek tevéik nyakán voltak.
Jdg 8:22 Akkor azt mondták Izráel férfiai Gedeonnak: Uralkodjál rajtunk úgy te, mint fiad, mint unokád; mert megszabadítottál bennünket Midján kezéből.
Jdg 8:23 De Gedeon azt mondta nekik:Én nem akarok rajtatok uralkodni, fiam se uralkodjék rajtatok; az Úr uralkodjék rajtatok.
Jdg 8:24 Aztán azt mondta nekik Gedeon: Egy kérést akarok tőletek kérni: Adja nekem mindenitek martalékából az orr karikát; ugyanis arany orr karikáik voltak nekik, mert ismáeliták voltak.
Jdg 8:25 És azt mondták: Szívesen adjuk; és kiterítettek egy ruhát, és odadobta ki-ki martalékából a fülkarikáit.
Jdg 8:26 És az aranykarikák súlya, melyeket elkért, ezerhétszáz aranysekel volt; azokon a holdacskákon, fülönfüggőkön és bíborruhákon kívül, melyek Midján királyain voltak, és azokon a nyakdíszeken kívül, melyek tevéik nyakán voltak.
Jdg 8:27 És ebből egy vállrakötőt csináltatott Gedeon, és azt felállította városában, Ofrában, és bálványozást űzött ott azzal az egész Izráel; és tőrré lett Gedeonra és házára nézve.
Jdg 8:28 Megaláztatott tehát Midján Izráel fiai előtt, és többé nem emelte fel fejét; és nyugton volt az ország negyven esztendeig Gedeon napjaiban.
Jdg 8:29 Jerubaál pedig, Jóás fia elment és házában maradt.
Jdg 8:30 Gedeonnak pedig hetven fia volt, kik tőle származtak; mert sok felesége volt neki.
Jdg 8:31 Sikemben levő ágyasa is szült neki egy fiút; és ő annak az Abimélek nevet adta.
Jdg 8:32 És meghalt Gedeon, Jóás fia jó vénségben; és eltemették atyjának, Jóásnak sírjába az abiezriek Ofrájában.
Jdg 8:33 Történt pedig, hogy mikor Gedeon meghalt, ismét bálványozást űztek Izráel fiai a baálokkal; és Baál Berítet tették istenükké.
Jdg 8:34 És nem jutott eszükbe Izráel fiainak az Úr, az ő Istenük; aki kiszabadította őket minden ellenségük kezéből körös-körül.
Jdg 8:35 Jerubbaál Gedeon házával sem gyakoroltak kegyet mindazért a jóért, amit Izráellel cselekedett.
Jdg 9:1 És elment Abimélek, Jerubbaál fia Sikembe anyja fivéreihez; és beszélt hozzájuk, és anyja őscsaládjának egész nemzetségéhez, mondván:
Jdg 9:2 Beszéljéteksza Sikem minden urának füleibe: Mi jobb nektek, ha hetven ember uralkodik rajtatok, Jerubbaál minden fia, vagy ha egy ember uralkodik rajtatok? És jusson eszetekbe, hogy csontotok és húsotok vagyok.
Jdg 9:3 És addig beszélték róla anyja fivérei mindezeket a dolgokat Sikem minden urának füleibe; míg a szívük Abimélekhez hajlott, mert azt mondták: Testvérünk ő.
Jdg 9:4 És adtak neki hetven ezüstöt Baál Berít házából; azon bérelt Abimélek olyan Úres és léha embereket, akik őt követték:
Jdg 9:5 és bement atyja házába Ofrába, és megölte fivéreit, Jerubbaál fiait, hetven embert egy kövön; de megmaradt Jótám, Jerubbaál legkisebb fia, mert elrejtőzött.
Jdg 9:6 És összegyülekezett Sikem minden polgára és egész Bét-Milló, és elmentek és királlyá tették Abiméleket a Sikemben lévő cserfa-oszlopnál.
Jdg 9:7 Mikor jelentették Jótámnak, elment, a Garizim hegy tetejére állt, felemelte hangját és kiáltott; és azt mondta nekik: Hallgassatok rám, Sikem urai, az Isten is hallgat rátok.
Jdg 9:8 Egyszer elmentek a fák, hogy királyt kenjenek fel maguk fölött; és azt mondták az olajfának: Légy nekünk királyunk!
Jdg 9:9 De azt mondta nekik az olajfa: Talán cserbenhagyjam37 olajomat, melyet bennem Isten és emberek tisztelnek; és elmenjek inogni a fák felett?
Jdg 9:10 Akkor a fügefának mondták a fák: Jer te, légy nekünk királyunk!
Jdg 9:11 De azt mondta nekik a füge Talán cserbenhagyjam édességemet és jó gyümölcsömet, és elmenjek inogni a fák felett?
Jdg 9:12 Akkor a szőlőtőnek mondták a fák: Jer te, légy nekünk királyunk!
Jdg 9:13 De azt mondta nekik a szőlőtő: Talán cserbenhagyjam mustomat, mely isteneket és embereket vidámít, és elmenjek inogni a fák felett?
Jdg 9:14 Akkor mindnyájan azt mondták a fák a tüskebokornak: Jer te, légy nekünk királyunk!
Jdg 9:15 A tüskebokor pedig azt mondta a fáknak: Ha ti igazán királlyá akartok engem kenni magatok felett, jertek, keressetek menedéket az én árnyékomban; ha pedig nem, jöjjön ki tűz a tüskebokorból, és eméssze meg a Libánon cédrusfáit.
Jdg 9:16 És most, ha igazán és becsületesen cselekedtetek, mikor Abiméleket királlyá tettétek; ha jót tettetek Jerubbaállal és házával, és ha amit vele tettetek, megfelel annak, amit az ő kezei tettek
Jdg 9:17 (mert az én atyám hadakozott értetek és életét kockára vetve szabadított meg benneteket Midján kezéből;
Jdg 9:18 ti pedig ma felkeltetek atyám háza ellen és megöltétek fiait, hetven férfiút egy kövön; és királlyá tettétek Abiméleket, az ő szolgálójának fiát, Sikem urai felett, mert ő fivéretek);
Jdg 9:19 egyszóval, ha igazán és becsületesen tettetek Jerubbaállal és az ő házával e mai napon; örvendezzetek Abimélekben, és ő is örvendezzen tibennetek:
Jdg 9:20 ha pedig nem, jöjjön ki tűz Abimélekből és eméssze meg Sikem urait és Bét-Millót; és jöjjön ki tűz Sikem uraiból és Bét-Millóból, és eméssze meg Abiméleket.
Jdg 9:21 Ezzel elfutott Jótám és elmenekült és Beérbe ment; és ott telepedett le testvére elől, Abimélek elől.
Jdg 9:22 Mikor Abimélek három évig uralkodott Izráelen,
Jdg 9:23 Isten rossz szellemet küldött Abimélek és Sikem urai közé; és Sikem urai hitszegést követtek el Abimélek ellen;
Jdg 9:24 hogy erőszak érje Jerubbaál hetven fiáért; és reá tegye vérüket a testvérükre, Abimélekre, aki megölte őket, és Sikem uraira, akik erősítették kezeit, hogy megölje fivéreit.
Jdg 9:25 Lesben állókat helyeztek el ugyanis ellene Sikem urai a hegyek tetein, és kiraboltak mindenkit, aki elment előttük az úton. Ezt feljelentették Abiméleknek.
Jdg 9:26 Mikor megjött Gaal, Ebed fia és testvérei, és átmentek Sikembe; akkor Sikem urai arra bízták magukat.
Jdg 9:27 És kimentek a mezőre, leszÚretelték szőlőiket és kitaposták, és örömünnepet rendeztek; bementek istenük házába, ettek-ittak és szidták Abiméleket.
Jdg 9:28 És azt mondta Gaal, Ebed fia: Kicsoda Abimélek és ki Sekem, hogy szolgáljunk neki? Nem Jerubbaál fia-e, és Zebul a tiszttartója? Szolgáljátok Hámornak, Sekem atyjának embereit, de miért szolgáljuk őt mi?
Jdg 9:29 De bárcsak lenne ez a nép az én kezemben, majd eltávolítanám én Abiméleket!
Jdg 9:30 Mikor Zebul, a város parancsnoka meghallotta Gaalnak, Ebed fiának beszédeit, fellobbant haragja; és azt mondta Abiméleknek: Gyűjts nagy sereget és vonulj ki.
Jdg 9:31 Követeket küldött ugyanis Abimélekhez Tormába, mondván: Íme Gaal, Ebed fia és testvérei megjöttek Sikembe, és most ők szorítják a várost ellened.
Jdg 9:32 Most tehát kelj fel éjjel te és a veled levő nép; és állj lesbe a mezőn.
Jdg 9:33 Reggel aztán, mikor felkel a nap, ronts elő a városra; éppen akkor fog ő a vele levő néppel ellened kivonulni, akkor csinálj vele, amit tudsz.
Jdg 9:34 És felkelt Abimélek és a vele levő egész nép éjjel; és lesbe álltak Sikemben négy csapatban.
Jdg 9:35 Mikor Gaal, Ebed fia kiment és megállt a városkapu nyílásában; akkor kelt fel Abimélek és a vele levő nép a lesből.
Jdg 9:36 Mikor Gaal meglátta a népet, azt mondta Zebulnak: Ihol egy nép jön alá a hegyek tetejéről! De azt mondta neki Zebul: A hegyek árnyékát látod te embereknek.
Jdg 9:37 Gaal pedig újból szólt és azt mondta: Ihol egy nép jön alá az Országköldöke mellől; egy csapat pedig a felhőnézők cserfájának útjáról.
Jdg 9:38 Akkor azt mondta neki Zebul: Hol van hát a szád, mellyel azt mondtad: Kicsoda Abimélek, hogy szolgáljunk neki? Hát ez az a nép, melyet kisebbítettél, most menj ki és hadakozzál meg vele!
Jdg 9:39 Erre kivonult Gaal Sikem urai élén, és hadakozott Abimélekkel.
Jdg 9:40 De megkergette őt Abimélek, úgyhogy menekülnie kellett előle; és sokan elestek keresztülszúrva a kapu bejáratáig.
Jdg 9:41 És Abimélek Arumában maradt; de Zebul elűzte Gaalt és testvéreit, úgyhogy nem maradhattak Sikemben.
Jdg 9:42 És történt másnap, hogy a nép kiment a mezőre. És mikor ezt jelentették Abiméleknek,
Jdg 9:43 fogta a népet és elosztotta őket három csapatba, és lesbe állott a mezőn. Mikor aztán látta, hogy a nép jön ki a városból, rájuk támadt és leverte őket.
Jdg 9:44 Akkor Abimélek és az a csapat, amely vele volt, előrerontott és a város kapubejáratába állt; a másik két csapat pedig rárontott mindenkire, aki a mezőn volt, és levágta őket.
Jdg 9:45 És Abimélek aznap egész nap vívta a várost; és mikor a várost bevette és a benne levő népet megölte, lerontotta a várost és behintette sóval.
Jdg 9:46 Mikor ezt Sikem tornyának urai meghallották, mind bementek El-Berít házának pincéjébe.
Jdg 9:47 Mikor jelentették Abiméleknek, hogy Sikem tornyának urai mind össze vannak gyűlve,
Jdg 9:48 felment Abimélek Calmon hegyére, ő és az egész nép, mely vele volt, és Abimélek fejszét vett a kezébe, faágakat vágott, aztán felvette azokat és a vállára tette; és azt mondta a vele levő népnek: Amit láttatok, hogy tettem, sietve tegyétek, úgy, mint én.
Jdg 9:49 Erre az egész nép is levágta ki-ki a maga rőzséjét, és ment Abimélek után és letette a rejtekre, és rájuk gyújtották a pincét tűzzel; úgyhogy Sikem tornyának emberei is mind meghaltak, mintegy ezer férfi és asszony.
Jdg 9:50 Azután Tébécbe ment Abimélek; tábort ütött Tébéc ellen, és bevette azt.
Jdg 9:51 De volt a város közepén egy erős torony, és odamenekültek a férfiak és az asszonyok mind, és a város urai mind, és bezárták maguk mögött; aztán felmentek a torony tetejére.
Jdg 9:52 Mikor Abimélek e toronyhoz ért, ostrom alá vette azt, és egészen oda ment a torony ajtajához, hogy felégesse azt tűzzel.
Jdg 9:53 Akkor egy asszony egy felső malomkövet dobott Abimélek fejére; és bezúzta koponyáját.
Jdg 9:54 Akkor hamar odahívta fegyverhordozó legényét és azt mondta neki: Húzd ki kardodat és ölj meg engem, hogy azt ne mondhassák rólam: Asszony ölte meg; és keresztülszúrta legénye és meghalt.
Jdg 9:55 Mikor Izráel emberei látták, hogy Abimélek meghalt; elmentek, ki-ki a maga helyére.
Jdg 9:56 Így fordította vissza Isten Abimélek gonoszságát; amit elkövetett atyja ellen, megölvén hetven testvérét.
Jdg 9:57 És Sikem férfiainak minden gonoszságát visszafordította Isten az ő fejükre; és betelt rajtuk Jótámnak, Jerubbaál fiának átka.
Jdg 10:1 És Abimélek után Tóla támadt Izráel megszabadítására, Puának, Dodó fiának fia, izsakhári ember; és ő Sámirban lakott, Efraim hegyvidékén.
Jdg 10:2 Huszonhárom évig ítélte Izráelt; mikor meghalt, Sámirban temették el.
Jdg 10:3 Ő utána a gileádi Jáir támadt; és huszonkét esztendeig ítélte Izráel.
Jdg 10:4 Volt neki harminc fia, akik harminc szamárcsikón nyargaltak és harminc városuk volt; ezeket nevezik Jáir falvainak mind a mai napig, melyek Gileád földjén vannak.
Jdg 10:5 Mikor Jáir meghalt, Kámonban temették el.
Jdg 10:6 És Izráel fiai ismét azt tették, ami gonosz az Úr szemeiben, és szolgálták a baálokat, Astártékat, Szíria isteneit, Cidon isteneit, Móáb isteneit, Ammon fiainak isteneit és a filiszteusok isteneit; az Urat pedig elhagyták és őt nem szolgálták.
Jdg 10:7 Fellobbant tehát az Úr haragja Izráelre; és kiszolgáltatta őket a filiszteusok kezébe és Ammon fiainak kezébe.
Jdg 10:8 És megtörték Izráel fiait abban az esztendőben; és zúzták tizennyolc esztendeig Izráel minden fiát, aki a Jordánon túl volt az emoriak országában, mely Gileádban volt.
Jdg 10:9 De mikor átmentek Ammon fiai a Jordánon, hogy Júda és Benjámin ellen és Efraim háza ellen is hadakozzanak: akkor jutott nagy szükségbe Izráel.
Jdg 10:10 Akkor az Úrhoz kiáltottak Izráel fiai segítségért, mondván: Bűnt követtünk el ellened, mert elhagytuk a mi Istenünket és a baálokat szolgáltuk.
Jdg 10:11 De az Úr azt mondta Izráel fiainak: Ugye az egyiptomiak miatt, az emoriak miatt, Ammon fiai miatt és a filiszteusok miatt,
Jdg 10:12 vagy a cidoniak, amálekiek és máoniak miatt mikor hozzám kiáltottatok, mert szorítottak benneteket: akkor megszabadítottalak titeket kezükből?
Jdg 10:13 És ti elhagytatok engem és más isteneket szolgáltatok; ennélfogva többé nem szabadítalak meg benneteket.
Jdg 10:14 Menjetek és kiáltsatok segítségért azokhoz az istenekhez, akiket választottatok: szabadítsanak meg benneteket azok, mikor szükségben vagytok.
Jdg 10:15 Erre azt mondták Izráel fiai az Úrnak: Bűnösök vagyunk, te tégy velünk, amint éppen jónak látod; csak ments meg bennünket most ez egyszer!
Jdg 10:16 És mikor eltávolították maguk közül az idegen isteneket és az Urat szolgálták: akkor már nem tűrte Izráel nyomorúságát.
Jdg 10:17 Mikor összehívták Ammon fiait és tábort ütöttek Gileádban; és összegyülekeztek Izráel fiai és tábort ütöttek Micpában:
Jdg 10:18 akkor azt mondta a nép, Gileád fejedelmei, egyik a másiknak: Ki lesz az az ember, aki megkezdi a hadakozást Ammon fiai ellen? Az legyen fejévé egész Gileád lakóinak.
Jdg 11:1 A gileádi Jefte pedig derék hős volt, bár parázna asszony fia volt; és Gileádtól született Jefte.
Jdg 11:2 Mikor azonban Gileád felesége fiakat szült neki, és a feleség fiai megnőttek, akkor elűzték Jeftét és azt mondták neki: Nem örökölhetsz atyánk házában, mert te más asszony fia vagy.
Jdg 11:3 Akkor elfutott Jefte testvérei elől és Tób országában telepedett le; és holmi léha emberek szedelőzködtek össze Jeftéhez, és vele portyáztak.
Jdg 11:4 Történt aztán idők multán, hogy Ammon fiai hadakoztak Izráellel.
Jdg 11:5 Történt pedig, hogy mikor Ammon fiai hadakoztak Izráellel: elmentek Gileád vénei, hogy hazavigyék Jeftét Tób országából.
Jdg 11:6 És azt mondták Jeftének: Jer és légy nekünk vezérünk, hogy hadakozzunk Ammon fiaival.
Jdg 11:7 Jefte pedig azt mondta Gileád véneinek: Ugye ti vagytok azok, akik engem gyűlöltetek és kiűztetek atyám házából; hát miért jöttök hozzám most, mikor szorultság van rajtatok?
Jdg 11:8 És azt mondták Gileád vénei Jeftének: Azért tértünk vissza hozzád most, hogy jer velünk és hadakozzál Ammon fiaival; és akkor fejünkké leszel nekünk, egész Gileád lakóinak.
Jdg 11:9 Jefte pedig azt mondta Gileád véneinek: Ha ti engem visszavisztek, hogy hadakozzam Ammon fiaival, és az Úr elébem adja őket: én leszek nektek fejetekké?
Jdg 11:10 És azt mondták Gileád vénei Jeftének: Az Úr legyen fültanú közöttünk, hogy amint szólsz, úgy cselekszünk.
Jdg 11:11 Erre elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a fővé és vezérré tette őt maga felett.
Jdg 11:12 És követeket küldött Jefte Ammon fiainak királyához, mondván: Mi közöd hozzám, hogy ellenem jöttél, országom ellen hadakozni?
Jdg 11:13 És azt mondta Ammon fiainak királya Jefte követeinek: Mert elvette Izráel országomat, mikor Egyiptomból feljött, Arnontól fogva a Jabbókig és a Jordánig; most tehát add vissza azokat békességgel.
Jdg 11:14 Jefte tovább folytatta: követeket küldött Ammon fiainak királyához,
Jdg 11:15 és azt üzente neki: Ezt mondja Jefte: Nem vette el Izráel Móáb országát, sem Ammon fiainak országát.
Jdg 11:16 Hanem mikor ők feljöttek Egyiptomból és Izráel a sivatagban a Sástengerig ment és Kádesbe érkezett:
Jdg 11:17 követeket küldött Izráel Edom királyához, mondván: Hadd menjek át, kérlek, országodon, de nem hallgatta meg Edom királya. Móáb királyához is küldött, az sem egyezett bele. Így Izráel Kádesben maradt.
Jdg 11:18 Aztán elment a sivatagba és megkerülte Edom országát és Móáb országát, és mikor eljutott Móáb országától napkeletre, az Arnonon túl ütött tábort; és így nem ment be Móáb határába, mert Arnon a Móáb határa.
Jdg 11:19 Akkor követeket küldött Izráel Szihonhoz, az emori királyhoz, Hesbon királyához; és azt mondta neki Izráel: Hadd menjek át, kérlek, országodon a helyemre.
Jdg 11:20 De nem hitte Szihon, hogy Izráel átmegy a határán, tehát összegyűjtötte Szihon egész népét és táborba szállt Jahácban, és hadakozott Izráellel.
Jdg 11:21 És az Úr, Izráel Istene Szihont és egész népét kezébe adta Izráelnek, és megverték őket; és birtokába vette Izráel az emoriaknak egész országát,
Jdg 11:22 kik abban az országban laktak. Így vették birtokukba az emoriak egész határát: Arnontól a Jabbókig, és a sivatagtól a Jordánig.
Jdg 11:23 Mikor tehát az Úr, Izráel Istene űzte ki az emorit az ő népe elől, Izráel elől: most te akarod őt birtokából kiszorítani?
Jdg 11:24 Ugye, amit birtokodba ad Kámós, a te istened, te azt birtokodba veszed? Akit tehát az Úr, a mi Istenünk elűzött előlünk, annak pedig minden birtokát mi vesszük el.
Jdg 11:25 És most jónak jobb vagy te Báláknál, Cippór fiánál, Móáb királyánál: perelni perelt-e ő Izráellel, vagy hadakozni hadakozott-e velük?
Jdg 11:26 Mikor Izráel Hesbonban lakik és leányvárosaiban, Aroérben és leányvárosaiban, és mindazokban a városokban, melyek az Arnon mellékein vannak háromszáz esztendeje: hát miért nem szabadítottátok ki abban az időben?
Jdg 11:27 Mikor én nem vétettem ellened, te akkor rosszat cselekszel velem, hadat indítván reám: ítéljen az Úr, a bíró, ma Izráel fiai között és Ammon fiai között.
Jdg 11:28 De nem hallgatott Ammon fiainak királya Jefte szavaira, melyeket üzent neki.
Jdg 11:29 És az Úrnak lelke lett Jeftén, és keresztülvonult Gileádon és Manassén; és átment Micpé-Gileádba, és mikor elmondta Jefte minden beszédét az Úr előtt Micpában; akkor vonult tovább Micpé-Gileádból Ammon fiaira.
Jdg 11:30 Fogadalmat tett ugyanis Jefte az Úrnak, és azt mondta: Ha mindenestől kezembe adod Ammon fiait:
Jdg 11:31 akkor bárki jön ki, aki házam ajtaiból elébem jön, mikor Ammon fiaitól békességgel visszatérek: legyen az Uré, és azt megáldozom égő áldozatul.
Jdg 11:32 És mikor átment Jefte Ammon fiaihoz, hogy hadakozzék velük; kezébe adta őket az Úr.
Jdg 11:33 És megverte őket Aroértől fogva addig, amerre Minnitbe mennek, húsz várost, és Ábél-Kerámimig, igen nagy vereséggel; és megaláztattak Ammon fiai Izráel fiai előtt.
Jdg 11:34 És mikor megérkezett Jefte Micpába a házához, hát íme leánya jött ki elébe dobokkal és körtánccal; és csak ez az egyetlene volt, ezen kívül nem volt neki se fia, se leánya.
Jdg 11:35 Tehát mikor meglátta őt, megszaggatta ruháit és azt mondta: Jaj, leányom, nagyon lesújtottál engem, te is azok közé jutottál, akik engem megháborítottak! Hiszen én megnyitottam számat az Úr előtt, és nem fordíthatom vissza!
Jdg 11:36 Az pedig azt mondta neki: Atyám, meg nyitottad szádat az Úr előtt, tégy velem úgy, amint szádon kijött; miután az Úr megszerezte neked a bosszúállást ellenségeiden, Ammon fiain.
Jdg 11:37 Aztán azt mondta atyjának: Tegyék meg nekem ezt a dolgot: engedj nekem két hónapot, hogy elmenjek és szálljak alá a hegyeken, és sirassam lányságomat leánybarátaimmal.
Jdg 11:38 És azt mondta: Menj! És elbocsátotta őt két hónapra; ő pedig elment leánybarátaival, és siratta leányságát a hegyeken.
Jdg 11:39 Két hónap múlva azonban visszatért atyjához, és végrehajtotta rajta fogadalmát, melyet fogadott; és ő nem ismert férfit. Akkor lett szokássá Izráelben,
Jdg 11:40 hogy évről évre elmennek Izráel leányai a gileádi Jefte leányáról énekelni; négy nap egy esztendőben.
Jdg 12:1 És összehívták Efraim embereit és északra vonultak és azt mondták Jeftének: Miért mentél Ammon fiaival hadakozni úgy, hogy minket nem hívtál, hogy menjünk veled? Házadat felégetjük feletted tűzzel.
Jdg 12:2 És Jefte azt mondta nekik: Nagy perben voltam én és az én népem Ammon fiaival; segítségül is hívtalak titeket, de nem szabadítottatok ki engem kezükből.
Jdg 12:3 Mikor láttam, hogy nem akartok kiszabadítani, kockára tettem életemet, és kivonultam Ammon fiai ellen, és az Úr a kezembe adta őket; hát miért jöttetek fel ellenem e mai nap, hogy hadakozzatok velem?
Jdg 12:4 Ezzel összegyűjtötte Jefte Gileád embereit mind. És mikor hadakozott Efraimmal, Gileád emberei azzal verték le Efraimot, hogy azt mondták: Efraimi menekülők vagytok ti! Gileád Efraim között és Manassé között van;
Jdg 12:5 a gileádiak tehát megszállták a Jordán átjáróit Efraim felé; és mikor efraimi menekülők mondták: Hadd menjek át; azt mondták neki Gileád emberei: Efraimi vagy-e te? Ha azt mondta: Nem;
Jdg 12:6 akkor azt mondták neki: Mondd hát: Sibbolet!; és ha azt mondta: Szibbolet, és nem tudta helyesen mondani, akkor megragadták őt és levágták a Jordán átjáróinál; így elestek Efraimból abban az időben negyvenhétezeren.
Jdg 12:7 Ítélte pedig Jefte Izráelt hat esztendeig. És mikor a gileádi Jefte meghalt, Gileád városaiban temették el.
Jdg 12:8 Őutána a Bét-Lehemből való Ibcán ítélte Izráelt.
Jdg 12:9 Volt neki harminc fia, és harminc leányt adott férjhez ki, harminc leányt pedig vitt be fiainak kívülről. És hét esztendeig ítélte Izráelt.
Jdg 12:10 Mikor Ibcán meghalt, Bét-Lehemben temették el.
Jdg 12:11 És őutána a zebuloni Elon ítélte Izráelt; és ő tíz évig ítélte Izráelt.
Jdg 12:12 Mikor a zebuloni Elon meghalt; Ajjálonban temették el Zebulon földén.
Jdg 12:13 Őutána pedig Abdon ítélte Izráelt, a pirátoni Hillél fia.
Jdg 12:14 Volt neki negyven fia és harminc unokája, akik hetven szamárcsikón nyargaltak.
Jdg 12:15 Ő nyolc esztendeig ítélte Izráelt. Mikor meghalt Abdon, a pirátoni Hillél fia; Pirátonban temették el, Efraim országában az amálekiek hegyvidékén.
Jdg 13:1 Mikor újból azt tették Izráel fiai, ami gonosz az Úr szemeiben: a filiszteusok kezébe adta őket az Úr negyven esztendeig.
Jdg 13:2 Volt pedig egy ember, Córából való, a dániak nemzetségéből, a neve Mánoah; ennek a felesége meddő volt és nem lett gyermeke.
Jdg 13:3 És megjelent az Úr angyala az asszonynak; és azt mondta neki: Íme te meddő voltál és nem lett gyermeked, de áldott állapotba jutsz, és lesz egy fiad.
Jdg 13:4 Most tehát vigyázz magadra és ne igyál bort vagy részegítő italt; és ne egyél semmi tisztátalant.
Jdg 13:5 Mert íme te áldott állapotban vagy és fiad lesz, de beretva ne érje fejét, mert Isten nazírja lesz a fiú születésétől fogva; és ő kezdi megszabadítani Izráelt a filiszteusok kezéből.
Jdg 13:6 Akkor bement az asszony és azt mondta férjének, mondván: Istennek egy embere jött hozzám, és olyan volt a tekintete, mint az Isten angyalának tekintete, félelmetes nagyon; de nem kérdeztem meg tőle, honnét való, és nevét nem monda meg nekem.
Jdg 13:7 És azt mondta nekem: Íme te áldott állapotba jutsz és lesz egy fiad; most tehát ne igyál bort vagy részegítő italt és ne egyél semmi tisztátalanságot, mert Isten nazírja lesz a fiú születésétől fogva halála napjáig.
Jdg 13:8 Erre Mánoah imádkozott az Úrhoz, és azt mondta: Oh Uram, az az Isten embere, akit küldöttél, oh jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg bennünket, mit cselekedjünk a születendő fiúval.
Jdg 13:9 És hallgatott az Isten Mánoah szavára; és megint eljött az Isten angyala az asszonyhoz, mikor az éppen a mezőn ült és Mánoah, a férje nem volt vele.
Jdg 13:10 Akkor hamar elfutott az asszony és jelentést tett férjének; és azt mondta neki: Éppen most jelent meg nekem az az ember, aki a minap hozzám jött.
Jdg 13:11 És felkelt és elment Mánoah a felesége után; és mikor odaért az emberhez, azt mondta neki: Te vagy-e az a férfiú, aki ez asszonnyal beszéltél?; az pedig azt mondta: Én.
Jdg 13:12 Akkor azt mondta Mánoah: Mikor beteljesedik beszéded, mi lesz a fiú joga, és mit kell vele tenni?
Jdg 13:13 Erre azt mondta az Úr angyala Mánoahnak: Mindattól, amit mondtam az asszonynak, őrizkedjék.
Jdg 13:14 Semmiből, ami a bor indájáról származik, ne egyen, bort és részegítő italt ne igyon, és semmi tisztátalanságot ne egyen; mindent, amit parancsoltam neki, megtartson.
Jdg 13:15 És azt mondta Mánoah az Úr angyalának: Engedd, hogy visszatartsunk téged és készítsünk eléd egy kecskegödölyét.
Jdg 13:16 De az Úr angyala azt mondta Mánoahnak: Ha visszatartanál is engem, nem enném kenyeredből, ha pedig égő áldozatot akarsz készíteni, azt az Úrnak áldozd. Mivel Mánoah nem tudta, hogy ő az úr angyala,
Jdg 13:17 azt mondta tehát Mánoah az Úr angyalának: Mi a neved? Ha teljesedik beszéded, hogy megtisztelhessünk.
Jdg 13:18 És azt mondta neki az Úr angyala: Miért kérdezed az én nevemet? És csodálatos volt.
Jdg 13:19 Mikor Mánoah vette a kecskegödölyét és az étel- áldozatot és megáldozta a szirten az Úrnak; akkor tett csodát, úgyhogy Mánoah és felesége látta.
Jdg 13:20 Ugyanis mikor felszállt a láng az oltárról az égre, az Úr angyala felszállt az oltár lángjában: és Mánoah és felesége látták, és arccal a földre borultak.
Jdg 13:21 És többet már nem jelent meg az Úr angyala Mánoahnak és feleségének; akkor tudta meg Mánoah, hogy az Úr angyala volt ő.
Jdg 13:22 És azt mondta Mánoah a feleségének: Meg kell halnunk; mert Istent láttuk.
Jdg 13:23 De azt mondta neki a felesége: Ha az Úr meg akart volna bennünket ölni, nem fogadott volna el kezünkből égő áldozatot és ételáldozatot, nem mutatta volna nekünk mindezeket, és végül nem hirdetett volna nekünk ilyet.
Jdg 13:24 Mikor az asszonynak meglett a fia, Sámsonnak nevezte azt; és nagyra nőtt a fiú, és az Úr megáldotta őt.
Jdg 13:25 És az Úr lelke Dán táborában kezdte őt hajtani; Córá és Estáol között.
Jdg 14:1 Egyszer lement Sámson Timnába; és meglátott Timnában egy asszonyt, aki a filiszteus leányok közül való volt.
Jdg 14:2 Mikor visszament, jelentette atyjának és anyjának, és azt mondta: Egy asszonyt láttam Timnában, aki a filiszteus leányok közül való; most hát azt vegyétek nekem feleségül.
Jdg 14:3 Mikor azt mondta neki atyja és anyja: Hát nincs testvéreid leányai között és az én egész népemben asszony, hogy te elmégy, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül végy feleséget?; akkor azt mondta Sámson az ő atyjának: Őt vedd nekem, mert ő tetszik nekem.
Jdg 14:4 Atyja és anyja persze nem tudták, hogy ez az Úrtól van, hogy ő alkalmat keres a filiszteusokkal szemben; mert abban az időben a filiszteusok uralkodtak Izráelen.
Jdg 14:5 Mikor Sámson atyjával és anyjával lement Timnába; mikor a timnai szőlőkhöz értek, hát ihol egy fiatal oroszlán ordít vele szemben.
Jdg 14:6 Akkor reá szállott az Úr lelke és szétszakította azt, mint ahogyan a gödölyét szétszakítják, pedig semmi sem volt a kezében; de nem mondta meg atyjának és anyjának, mit tett.
Jdg 14:7 Azután lement és szólt az asszonynak. Miután az tetszett Sámsonnak,
Jdg 14:8 néhány nap múlva visszatért, hogy elvegye. Akkor egy kitérést tett, hogy megnézze az oroszlán hulláját; hát íme egy méhraj volt az oroszlán testében, és méz.
Jdg 14:9 Miután azt elvette tenyereire, továbbment, menés közben eddegélve, és mikor atyjához és anyjához érkezett, azoknak is adott és ettek; de nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán testéből vette el a mézet;
Jdg 14:10 és így ment le az ő atyja az asszonyhoz. És mikor Sámson ott lakodalmat tartott; minthogy úgy szokták a legények,
Jdg 14:11 úgy történt, hogy mikor őt meglátták, harminc vőfélyt vittek, hogy vele legyenek.
Jdg 14:12 És azt mondta nekik Sámson: Hadd adjak fel nektek egy találós mesét; ha azt nekem megfejtitek a lakodalom hét napja alatt, és eltaláljátok, akkor én adok nektek harminc inget és harminc ünneplőruhát;
Jdg 14:13 ha pedig nem tudjátok nekem megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc inget és harminc ünneplőruhát; és azt mondták neki: Add fel találós mesédet, hadd halljuk.
Jdg 14:14 És azt mondta nekik: Az evőből étek jött ki, Az erősből édes jött ki; de nem tudják megfejteni a találós mesét három nap.
Jdg 14:15 A hetedik napon aztán azt mondták Sámson feleségének: Beszéld rá férjedet, hogy mondja meg nekünk a találós mesét, nehogy felégessünk téged és atyád házát tűzzel; nem kifosztani hívtatok minket ugye?
Jdg 14:16 és Sámson felesége sírt a nyakán54 és azt mondta: Csak gyűlölsz te engem és nem szeretsz, a találós mesét feladtam népem fiainak, és nekem nem fejtetted meg; mire az azt mondta neki: Lám atyámnak és anyámnak nem fejtettem meg, hát neked megfejtsem?
Jdg 14:17 Így sírt a nyakán az alatt a hét nap alatt, ameddig a lakodalmuk tartott; a hetedik napon aztán megmondta neki, mert nagyon megszorította őt, az pedig megfejtette a találós mesét népe fiainak.
Jdg 14:18 És azt mondták neki a város emberei a hetedik napon, mielőtt a nap leszállt: Méznél mi van édesebb, Oroszlánnál erősebb? Ő pedig azt mondta nekik: Ha üszőmön nem szántottatok volna, Mesémet ki nem találtátok volna.
Jdg 14:19 Akkor reá szállott az Úr lelke és lement Askelonba, leütött közülük harminc embert, elvette a rajtuk levőt zsákmányul, és megadta a gálaruhákat azoknak, akik megfejtették a találós mesét; aztán fellobbant haragjában visszament atyja házához.
Jdg 14:20 Sámson felesége azé a társáé lett, aki neki vőfélye volt.
Jdg 15:1 Történt pedig néhány nap múlva, a búzaaratás idején, hogy Sámson meglátogatta feleségét egy kecskegödölyével, és azt gondolta: Menjek be feleségemhez a hálószobába; de az atyja nem engedte őt bemenni.
Jdg 15:2 És azt mondta az atyja: Valóban azt gondoltam, hogy végképp meggyűlölted őt, tehát odaadtam vőfélyednek; hanem kisebbik nővére még szebb, mint ő, hát legyen a tied őhelyette.
Jdg 15:3 Erre Sámson azt mondta nekik: Ez egyszer nem róhatják fel a filiszteusok, ha rosszat cselekszem velük.
Jdg 15:4 Elment tehát Sámson és fogott háromszáz rókát; aztán csóvákat vett és farkat farokhoz fordítván, egy-egy csóvát tett két farok közé középre.
Jdg 15:5 Akkor meggyújtotta a csóvákat tűzzel és ráeresztette a filiszteusok álló gabonájára; úgyhogy felgyújtott mindent, kalangyát és álló gabonát, sőt olajfás kertet is.
Jdg 15:6 És azt mondták a filiszteusok: Ki tette ezt? És azt mondták: Sámson, a timnai veje, mert elvette a feleségét és odaadta vőfélyének. Erre felvonultak a filiszteusok, és megégették az asszonyt és atyját tűzzel.
Jdg 15:7 Sámson pedig azt mondta nekik: Ha ti így tesztek; nem nyugszom addig, míg bosszút nem állok rajtatok.
Jdg 15:8 És miután megverte őket „lábszár a combon nagy vereséggel; lement és letelepedett az etámi sziklahasadékba.
Jdg 15:9 És felvonultak a filiszteusok és tábort ütöttek Júda ellen; és Lehiben terültek el.
Jdg 15:10 És azt mondták Júda emberei: Miért vonultatok fel ellenünk? Azok pedig azt mondták: Sámsont megkötözni vonultunk fel, hogy úgy tegyünk vele, mint ő tett mivelünk.
Jdg 15:11 Erre lement háromezer ember Júdából az etámi sziklahasadékhoz, és azt mondták Sámsonnak: Ugye tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk, hát miért tetted ezt velünk? És azt mondta nekik: Amint ők tettek énvelem, úgy tettem én ővelük.
Jdg 15:12 Aztán azt mondták neki: Téged megkötözni jöttünk le, hogy a filiszteusok kezébe adjunk. Erre azt mondta nekik Sámson: Esküdjetek meg nekem, hogy ti nem üttök le.
Jdg 15:13 És azt mondták neki: Nem, hanem megkötözni megkötözünk és a kezükbe adunk, de megölni nem ölünk meg téged; és megkötözték őt két kötéllel, és úgy vitték fel a sziklából.
Jdg 15:14 Éppen Lehihez ért, és a filiszteusok ujjongtak elébe: mikor reá szállott az Úr lelke, és a kötelek, melyek karjain voltak, olyanok lettek, mint a mécsbelek, melyek megégtek a tűzben, úgyhogy a rajta levő kötelékek lemállottak kezeiről.
Jdg 15:15 És mikor egy nyers szamár állkapcsot talált; kinyújtotta kezét, felvette azt, és leütött vele ezer embert.
Jdg 15:16 És azt mondta Sámson: Szamár állkapcsával sereget seregre, Szamár állkapcsával ezer embert vertem le.
Jdg 15:17 És mikor ezt elmondta, elhajította az állkapcsot kezéből; és elnevezték azt a helyet Rámat-Lehinek.
Jdg 15:18 Aztán nagyon megszomjazott, és kiáltott az Úrhoz és azt mondta: Te adtad szolgád keze által ezt a nagy szabadítást: és most haljak meg szomjan és essem a körülmetéletlenek kezébe?
Jdg 15:19 Ekkor meghasította Isten a foggödröt; mely az állkapocsban volt, és víz jött ki belőle, és miután ivott, visszatért bele a lélek és feléledt; ezért nevezik annak a nevét A kiáltó forrásának, mely Lehiben van mind e mai napig.
Jdg 15:20 És ítélte Izráelt a filiszteus időkben húsz évig.
Jdg 16:1 Egyszer elment Sámson Gázába; és meglátott ott egy parázna asszonyt és bement hozzá.
Jdg 16:2 Mikor hírül adták a gázaiaknak, mondván: Idejött Sámson; körülfogták őt és lestek rá egész éjjel a város kapujában; de hallgattak egész éjjel, azt gondolván: Mire a reggel megvirrad, megöljük őt.
Jdg 16:3 Sámson pedig feküdt éjfélig, éjfélkor aztán felkelt, megragadta a város kapujának kapuszárnyait és a két kapufélfát, kiemelte őket a retesszel együtt, feltette a vállaira: és felvitte őket annak a hegynek a tetejére, mely Hebron előtt van.
Jdg 16:4 Történt pedig ezután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sórek völgyében, akinek a neve Delilá volt.
Jdg 16:5 Ahhoz mentek el a filiszteusok fejedelmei, és azt mondták neki: Vedd rá őt, hogy meglásd, miben van az a nagy ereje, és mivel bírhatjuk őt le, hogy megkötözzük és elnyomjuk; és mi adunk neked fejenként ezerszáz ezüstöt.
Jdg 16:6 És azt mondta Delilá Sámsonnak: Mondd meg nekem, kérlek, miben van a te nagy erőd; és mivel kellene téged megkötözni, hogy elnyomhassanak?
Jdg 16:7 És azt mondta neki Sámson: Ha engem megkötöznek hét nyers bélhúrral, ami még nem volt kiszárítva: akkor elgyengülök és olyan leszek, mint bármely ember.
Jdg 16:8 És vittek neki a filiszteusok fejedelmei hét nyers bélhúrt, ami még nem volt kiszárítva; és megkötözte őt azzal,
Jdg 16:9 a lesben állók pedig a hálószobában vártak nála. Mikor aztán azt mondta neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson!; akkor elszakította a bélhúrokat, mint elszakad a csepűfonal, ha tüzet fog, és nem tudódott ki ereje.
Jdg 16:10 És azt mondta Delilá Sámsonnak: Íme megcsaltál engem és hazugságokat beszéltél nekem; most mondd meg hát nekem, mivel lehet téged megkötözni?
Jdg 16:11 Az pedig azt mondta neki: Ha jól megkötöznek engem új kötelekkel, melyekkel még munkát nem végeztek: akkor elgyengülök és olyan leszek, mint bármely ember.
Jdg 16:12 És vett Delilá új köteleket és megkötözte őt velük és azt mondta neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson!; (a lesben állók pedig a hálószobában vártak) és ő úgy leszakította azokat karjáról, mint a cérnát.
Jdg 16:13 És azt mondta Delilá Sámsonnak: Eddig csaltál engem és hazugságokat beszéltél nekem, hát mondd meg nekem, mivel lehet téged megkötözni! És azt mondta neki: Ha megszövöd a fejem hét fonatát a bélfonállal.
Jdg 16:14 Mikor aztán beverte a bordával, azt mondta neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Erre az felébredt álmából, és kirántotta a bordát, a vetélőt és a bélfonalat.
Jdg 16:15 Akkor azt mondta neki: Hogy mondhatod: Szeretlek téged, mikor szíved nincs velem? Már háromszor megcsaltál, és nem mondtad meg nekem, miben van a te nagy erőd.
Jdg 16:16 És történt, hogy mikor minden nap szorította őt beszédeivel és annyira sÚrgette őt, hogy már halálosan unta a lelke:
Jdg 16:17 hát kitárta neki egész szívét és azt mondta neki: Borotva nem érte az én fejemet; mert Isten nazírja vagyok én születésemtől fogva; ha megnyírnak, akkor eltávozik tőlem az erőm, és elgyengülök, és olyan leszek, mint minden ember.
Jdg 16:18 Mikor Delilá látta, hogy feltárta előtte egész szívét, elküldött és hívatta a filiszteusok fejedelmeit, mondván: Jertek fel ez egyszer, mert feltárta előttem egész szívét; és felmentek hozzá a filiszteusok fejedelmei és vitték a pénzt kezükben.
Jdg 16:19 És elaltatta őt térdein, akkor szólította az embert és lenyírta fejének hét fonatát; és elkezdte őt megalázni, mikor eltávozott tőle az ereje.
Jdg 16:20 Azt mondta ugyanis: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Az pedig, mikor felébredt álmából, azt gondolta: Kivágom magamat, mint máskor, ha megrázkódom; de nem tudta, hogy az Úr eltávozott tőle.
Jdg 16:21 Tehát megfogták őt a filiszteusok és kiszúrták a szemeit; és levitték őt Gázába, bilincsbe verték őt, és őrlő lett a foglyok házában.
Jdg 16:22 De fején a haj nőni kezdett, mihelyt megnyírták.
Jdg 16:23 És a filiszteusok fejedelmei összegyülekeztek, hogy nagy vágóáldozatot áldozzanak Dágonnak, az ő Istenüknek; és örvendezzenek, mert azt mondták: Kezünkbe adta a mi Istenünk Sámsont, a mi ellenségünket.
Jdg 16:24 És mikor jó kedvük lett, azt mondták: Hívjátok Sámsont, hadd játsszék nekünk; és előhívták Sámsont a foglyok házából, és játszott előttük.
Jdg 16:25 És mikor az oszlopok közé állították őt, és meglátta őt a nép, dicsérte a maga istenét; mert azt mondta: Kezünkbe adta a mi istenünk a mi ellenségünket és országunk pusztítóját, aki sokat megölt közülünk.
Jdg 16:26 Sámson pedig azt mondta a legénynek, aki őt kézen fogta: Tégy le engem úgy, hogy megtapinthassam azokat az oszlopokat, amelyeken a ház áll; hogy hozzájuk támaszkodjam.
Jdg 16:27 A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, és ott voltak a filiszteusok fejedelmei mind; a háztetőn is mintegy háromezer férfi és asszony volt, akik Sámson játékát nézték.
Jdg 16:28 Akkor az Úrhoz kiáltott Sámson, és azt mondta: Uram, Jahve, oh emlékezzél meg rólam és erősíts meg engem csak még ez egyszer, oh Isten, hogy a két szemem közül az egyikért bosszút álljak a filiszteusokon.
Jdg 16:29 Akkor átölelte Sámson a két középső oszlopot, amelyeken a ház állott; és nekik támaszkodott, egyiknek jobbjával, másiknak baljával
Jdg 16:30 (és azt gondolta Sámson: Hadd haljon meg lelkem a filiszteusokkal), és meghajlította erővel, úgyhogy a ház leszakadt a fejedelmekre és az egész népre, mely benne volt; és így többen lettek azok a halottak, akiket halálában ölt meg, mint azok voltak, akiket életében megölt.
Jdg 16:31 És lementek testvérei és atyjának egész háza és elvitték őt; és mikor felmentek, eltemették őt Córá és Estáol között atyjának, Mánoahnak sírjába. És ő húsz évig ítélte Izráelt.
Jdg 17:1 Volt egy ember Efraim Hegyvidékén, Mikájehú volt a neve.
Jdg 17:2 És azt mondta anyjának: Az az ezer és száz ezüst, melyet valaki elvitt tőled és te átkot mondtál, fülembe is mondtad, íme az az ezüst nálam van, én vittem el azt; erre anyja azt mondta: Áldott legyen az én fiam az Úrtól!
Jdg 17:3 Mikor pedig visszaadta az ezer és száz ezüstöt az anyjának; anyja azt mondta: Végleg az Úrnak szenteltem ezt az ezüstöt a magam kezéből a fiam javára, egy faragott és egy öntött istenkép készítésére, most tehát visszaadom azt neked.
Jdg 17:4 De ő visszaadta az ezüstöt anyjának; anyja pedig elvett kétszáz ezüstöt és odaadta azt az ötvösnek, aki egy faragott és egy öntött istenképet készített belőle, mely a Mikájehú házában volt.
Jdg 17:5 Ennek az embernek ugyanis, Mikának, volt egy istenháza; és készített egy vállraöltőt és házi isteneket, és egyik fiának átadta a papságot, és az neki pappá lett.
Jdg 17:6 Azokban a napokban nem volt király Izráelben; mindenki azt tehette, ami az ő szemében helyes volt.
Jdg 17:7 Volt egy ifjú a júdai Bét-Lehemből, Júda nemzetségéből való; ő tudniillik lévita volt, de ott tartózkodott mint jövevény.
Jdg 17:8 Ez az ember elment abból a városból, Júda Bét-Leheméből, hogy ott telepedjen le jövevényképpen, ahova bukkan; így jutott el Efraim Hegyvidékére Miká házához utazása közben.
Jdg 17:9 És azt mondta neki Miká: Honnét jösz? Az pedig azt mondta neki: Lévita vagyok Júda Bét-Leheméből, és abban járok, hogy letelepedjem jövevényképpen, ahova bukkanok.
Jdg 17:10 Erre azt mondta neki Miká: Maradj nálam és légy nekem atyám és papom, és én adok neked tíz ezüstöt egy évre, egy rend ruhát63 és élelmedet; és ráállt a lévita.
Jdg 17:11 Es mihelyt elhatározta a lévita, hogy annál a férfiúnál marad; úgy volt nála az ifjú, mint fiainak egyike.
Jdg 17:12 És átadta Miká a papságot a lévitának, és papjává lett neki az ifjú. És mikor a Miká házában volt,
Jdg 17:13 azt mondta Miká: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert a lévita lett a papom.
Jdg 18:1 Azokban a napokban nem volt király Izráelben; és azokban a napokban a dániak törzse örökséget keresett magának letelepülésre, mert addig a napig nem esett rá örökség Izráel törzsei között.
Jdg 18:2 Küldtek tehát Dán fiai az ő nemzetségükből öt férfit, a maguk köréből való vitéz férfiakat Córából és Estáolból, kikémlelni az országot és kikutatni azt, és azt mondták nekik: Menjetek, kutassátok ki az országot; így jutottak el Efraim Hegyvidékére Miká házához, és ott megháltak.
Jdg 18:3 Éppen a Miká házánál voltak és megismerték az ifjú lévita szavát; úgy tértek be oda, és azt mondták neki: Ki hozott téged ide, mit csinálsz te itt, és mid van neked itt?
Jdg 18:4 És azt mondta nekik: Így meg így tett velem Miká; és megfogadott és papjává lettem neki.
Jdg 18:5 És azt mondták neki: Kérdezd meg hát Istent; hadd tudjuk meg, vajon sikerül-e utunk, amelyen járunk?
Jdg 18:6 És azt mondta nekik a pap: Menjetek el békességgel; az Úr előtt van utatok, amelyen jártok.
Jdg 18:7 És elment az az öt férfi és eljutottak Lajisba, mely biztonságban feküdt; és látták a népet, mely benne volt, a cidoniak törvénye szerint csendben és biztonságban, és hogy nincs semmi az országban, ami megszégyeníthetné, ha valaki az uralmat el akarná venni, mert ők távol voltak a cidoniaktól, és egy emberrel sem volt összeköttetésük.
Jdg 18:8 Mikor aztán hazamentek testvéreikhez Córába és Estáolba, és azt mondták nekik testvéreik: Mit hoztok?;
Jdg 18:9 ők azt mondták: Keljetek fel és menjünk fel ellenük, mert láttuk, hogy az ország nagyon jó. És ti veszteg maradtok? Ne legyetek restek elmenni, hogy bemenjetek és birtokotokba vegyétek azt az országot, mert Isten kezetekbe adta azt.
Jdg 18:10 Ha bementek, egy magát biztonságban érző néphez mentek, az ország pedig tágas; oly hely, ahol nincs hiány semmiben, ami a földön van.
Jdg 18:11 És elindult onnét, a dániak nemzetségéből, Córából és Estáolból hatszáz ember hadi felszerelésbe felövezve.
Jdg 18:12 És amint felvonultak, tábort ütöttek Kirjat-Jeárimban, Júdában; azért nevezték el azt a helyet Mahané-Dánnak mind e mai napig, íme ott van Kirjat-Jeárim mögött.
Jdg 18:13 Mikor onnét tovább mentek Efraim Hegyvidékére, eljutottak Miká házához.
Jdg 18:14 Akkor megszólalt az az öt ember, aki elment Lajis országát kikémlelni, és azt mondta testvéreinek: Tudjátok-e, hogy ezekben a házakban vállraöltő, házi istenek, faragott és öntött istenkép van? Most tehát gondoljátok meg, mit kell tennetek.
Jdg 18:15 Erre ők betértek oda, és bementek az ifjú lévita lakásába a Miká házában; és kérdezősködtek hogyléte felől.
Jdg 18:16 Amint pedig a hatszáz hadi felszereléssel felövezett ember felállt a kapu bejáratánál; akik Dán fiaiból valók voltak:
Jdg 18:17 akkor azok öten, akik elmentek volt az országot kikémlelni, felmentek és bementek oda, és elvették a faragott istenképet, a vállraöltőt, a házi isteneket és az öntött istenképet. Mikor a pap éppen a kapu bejáratában állt a hatszáz hadi felszereléssel felövezett emberrel,
Jdg 18:18 akkor mentek azok be Miká házába és vitték el a faragott istenképet, a vállraöltőt, a házi isteneket és az öntött istenképet. Es mikor a pap azt mondta nekik: Ti mit csináltok?;
Jdg 18:19 azt mondták neki: Hallgass, fogd be a szádat és jer velünk, légy nekünk atyánk és papunk! Hát jobb neked egy ember házi papjának lenni, mint egy törzs és nemzetség papjának Izráelben?
Jdg 18:20 Erre jókedve lett a papnak, vette a vállraöltőt, a házi isteneket és a faragott istenképet; és bement a nép közé.
Jdg 18:21 Akkor fordultak és elmentek, miután maguk elé helyezték a kicsinyeket, a jószágot és az értékeket.
Jdg 18:22 Alig távoztak azonban a Miká házától; összegyülekeztek az emberek, akik a Miká háza mellett levő házakban voltak, és utolérték Dán fiait.
Jdg 18:23 Mikor kiáltottak Dán fiainak, azok megfordultak és azt mondták Mikának: Mi bajod van, hogy így felsereglettél?
Jdg 18:24 És azt mondta: Isteneimet, melyeket készítettem, elvittétek, a papot is, úgy mentetek el; hát nekem mi marad? Miért mondjátok tehát nekem: Mi bajod?
Jdg 18:25 Dán fiai pedig azt mondták neki: Ne hallasd velünk szavadat; nehogy leüssenek benneteket valami elkeseredett lelkű emberek, és halálodat és családod halálát is magadra vedd.
Jdg 18:26 Ezzel elmentek Dán fiai az ő útjukra; Miká pedig mikor látta, hogy azok erősebbek őnála, megfordult és visszatért házához.
Jdg 18:27 Ők tehát elvitték, amit Miká készített, a papot is, aki nála volt, úgy mentek Lajis ellen, egy csendes és magát biztonságban érző nép ellen, és levágták őket kard élével; a várost pedig felégették tűzzel,
Jdg 18:28 mert nem volt, ki megmentse, mivel Cidontól távol volt, és egy emberrel sem volt összeköttetésük. Volt pedig abban a völgyben, mely Bét-Rehob felé van; és felépítették a várost és megtelepedtek benne.
Jdg 18:29 És elnevezték a várost Dánnak, atyjuknak, Dánnak nevéről, aki Izráel fia volt; bár Lajis volt a város neve először.
Jdg 18:30 És felállították maguknak Dán fiai a faragott istenképet; és Mózes fiának, Gérsomnak fia, Jónátán és az ő fiai voltak papok a dániak törzsénél az ország fogságra vitelének napjáig.
Jdg 18:31 Felállították pedig maguknak a Miká faragott istenképét, melyet ő csinált: arra az egész időre, míg az Isten háza Sílóban volt.
Jdg 19:1 És történt azokban a napokban (király tudniillik nem volt Izráelben), hogy volt egy ember, egy lévita, aki Efraim hegyvidékének hátsó sarkában tartózkodott mint jövevény, és Júda Bét-Leheméből vett magának egy asszonyt - másodféleségül.
Jdg 19:2 De megharagudott rá másodfelesége és elment tőle atyja házához Júda Bét-Lehemébe. Mikor négy hónapig ott volt,
Jdg 19:3 akkor felkelt a férje és utána ment, hogy szívére beszéljen és visszavigye őt. Vele volt legénye is, és egy pár szamár. Mikor az bevitte őt atyja házába és a leány atyja meglátta őt, örvendezve ment eléje.
Jdg 19:4 És miután ipa, a leány atyja, tartóztatta őt, nála maradt három napig; és ettek és ittak, és ott háltak.
Jdg 19:5 negyedik nap aztán az történt, hogy reggel korán felkeltek; és mikor hozzáfogott, hogy elmenjen, azt mondta a leány atyja vejének: Erősítsd meg szívedet egy falat kenyérrel, és aztán menjetek.
Jdg 19:6 Erre leültek és ettek ketten együtt, és ittak; és azt mondta a leány atyja a férfiúnak: Határozd el magadat, kérlek, hálj meg, és legyen jókedved.
Jdg 19:7 De a férfi felkelt, hogy elmenjen; mikor azonban ipa unszolta őt, megint ott hált.
Jdg 19:8 Mikor ötödik nap reggel korán felkelt, hogy elmenjen, azt mondta a leány atyja: Erősítsd meg kérlek, szívedet, és időzzetek míg meghajlik a nap; és ettek kettesben.
Jdg 19:9 Mikor aztán felkelt a férfi; hogy ő elmegy másodfeleségével és legényével; azt mondta neki ipa, a leány atyja: Íme már estére hanyatlott a nap, háljatok meg hát. Nézd, a nap nyugvóra hajlik, hálj itt és legyen jókedved, holnap aztán majd korán utatokra indultok, és elmégy sátorodba.
Jdg 19:10 De nem akart az ember meghálni, tehát felkelt és elment, és eljutott Jebusz, azaz Jeruzsálem átellenébe; és vele volt másodfelesége és egy pár felnyergelt szamár.
Jdg 19:11 Mikor éppen Jebusz mellett voltak, a nap nagyon alászállott; és a legény azt mondta urának: Nosza, térjünk be a jebusziaknak ebbe a városába, és háljunk meg benne.
Jdg 19:12 De azt mondta neki ura: Ne térjünk be idegen városokba, melyek nem tartoznak Izráel fiaihoz; hanem menjünk el Gibeáig.
Jdg 19:13 És azt mondta legényének: Nosza, közelítsük meg e helységek egyikét; és háljunk meg Gibeában vagy Rámában.
Jdg 19:14 Elmentek tehát mellette és továbbmentek; és lement felettük a nap Gibeá mellett, mely Benjáminhoz tartozik.
Jdg 19:15 Tehát ott letértek, hogy bemenjenek és megháljanak Gibeában. Mikor bement, leült a város piacán; és nem volt senki, aki befogadta volna őket házába hálásra.
Jdg 19:16 Akkor jött egy öreg ember munkájából, a mezőről este. És az az ember Efraim Hegyvidékéről való volt és jövevény volt Gibeában; a helység emberei pedig Benjámin fiai voltak.
Jdg 19:17 Mikor az öreg ember felemelte szemét és meglátta az utas embert a város piacán; azt mondta: Hová mégy és honnét jössz?
Jdg 19:18 És azt mondta neki: Átutazóban vagyunk Júda Bét-Leheméből Efraim Hegyvidékének hátsó sarkába. Én odavaló vagyok, és elutaztam Júda Bét-Lehemébe; most pedig az Úr házához utazom. És nincs senki, aki befogadna engem házába,
Jdg 19:19 pedig szalma is, abrak is van szamaraink számára, és van kenyér és bor is az én számomra és a te szolgálód számára, meg a legény számára, aki szolgáiddal van; nincs hiány semmiben.
Jdg 19:20 Erre azt mondta az öregember: Békesség neked! Csak hagyd reám minden hiányodat; de a piacon nem hálhatsz.
Jdg 19:21 Ezzel bevitte őt házába, és a szamaraknak abrakot adott; ők pedig megmosták lábaikat, aztán ettek és ittak.
Jdg 19:22 Ők éppen vigadtak, mikor a város emberei, haszontalan emberek, körülvették a házat, verve az ajtót; és azt mondták az öregembernek, a házigazdának, mondván: Hozd ki azt a férfit, aki házadhoz érkezett, mert meg akarjuk őt ismerni.
Jdg 19:23 Erre kiment hozzájuk a férfi, a házigazda, és azt mondta nekik: Ne, testvéreim, ne kövessetek el gonoszt!
Jdg 19:24 Miután ez a férfiú bejött az én házamba, ne kövessétek el ezt a gyalázatosságot! Ihol az én lányom, a hajadon, és ennek a másodfelesége, kihozom inkább azokat, és alázzátok meg őket, tegyetek velük, amit tetszik; de ezzel a férfiúval ne kövessétek el ezt a gyalázatos dolgot.
Jdg 19:25 De nem akartak az emberek ráhallgatni, úgyhogy az a férfi megfogta másodfeleségét és kivitte őt nekik; és ismerték őt és egész éjszaka gonoszul éltek vele reggelig, mikor feljött a hajnal, akkor bocsátották el őt.
Jdg 19:26 Mikor az asszony hazament reggelre kelve: összeesett annak az embernek háza ajtajában, ahol az ő ura világos reggelig volt.
Jdg 19:27 Mikor aztán reggel felkelt az ura és kinyitotta a ház ajtaját és kilépett, hogy útjára menjen; hát íme az asszony, az ő másodfelesége ott volt elterülve a ház ajtajában, és kezei a küszöbön voltak.
Jdg 19:28 És mikor azt mondta neki: Kelj fel, hogy elmenjünk, és nem volt, ki feleljen; akkor feltette őt a szamárra, aztán felkelt a férfi és elment haza.
Jdg 19:29 És mikor hazaért, vette a kést és fogta másodfeleségét, és eldarabolta azt ízenként tizenkét darabra, és elküldötte Izráel minden határába.
Jdg 19:30 És akkor aki látta, mindenki azt mondta: Nem tettek, nem is láttak ilyet attól a naptól fogva, mikor feljöttek Izráel fiai Egyiptom országából mind a mai napig: vegyétek fontolóra, tanácskozzatok és nyilatkozzatok.
Jdg 20:1 És kivonultak Izráel fiai mind, és összegyülekezett a közönség mint egy ember Dántól Beérsebáig és a Gileád földje: az Úr előtt Micpában.
Jdg 20:2 És felálltak az egész népnek, Izráel minden törzsének oszlopemberei az Isten népének gyülekezetébe; négyszázezer ember gyalogos, kardforgató;
Jdg 20:3 úgyhogy meghallották Benjámin fiai is, hogy felvonultak Izráel fiai Micpába. És azt mondták Izráel fiai: Beszéljétek el, miképpen történt ez a gonoszság?
Jdg 20:4 És felelt az a bizonyos lévita, a megölt asszony férje, és azt mondta: Bementem Gibeába, mely Benjáminhoz tartozik, másodfeleségemmel együtt hálásra.
Jdg 20:5 Ekkor rám támadtak Gibeá urai és körülvették értem a házat éjjel; engem akartak megölni, és másodfeleségemet alázták meg, úgyhogy meghalt.
Jdg 20:6 Akkor fogtam másodfeleségemet és eldaraboltam őt, és elküldtem Izráel örökségének egész mezejére; mert fajtalanságot és gyalázatosságot követtek el Izráelben.
Jdg 20:7 Itt vagytok mindnyájan, Izráel fiai; tárgyaljátok meg és határozzatok itt!
Jdg 20:8 Erre felkelt az egész nép mint egy ember, mondván: Nem szabad közülünk senkinek sátorához elmenni; nem szabad közülünk senkinek házába betérni;
Jdg 20:9 mert most ezt a dolgot kell megtennünk Gibeával; a felőle való sorsvetés szerint:
Jdg 20:10 tudniillik vennünk kell tíz embert százból Izráel minden törzséből, és százat ezerből és ezeret tízezerből, hogy eleséget hozzanak a népnek; hogy mikor megjönnek, egészen annak a gyalázatosságnak megfelelően bánjunk el Benjámin Gebájával, amit ő cselekedett Izráelben.
Jdg 20:11 Így gyülekeztek aztán össze Izráel férfiai mind a város ellen, mint egy ember, egyesülve.
Jdg 20:12 Akkor Izráel törzsei férfiakat küldtek Benjámin egész törzséhez, mondván: Micsoda gonoszság az, mely közöttetek történt?
Jdg 20:13 Most tehát adjátok ki azokat a haszontalan embereket, akik Gibeában vannak, hogy megöljük őket, és kitisztítsuk a gonoszt Izráelből; de nem akartak Benjámin fiai testvéreiknek, Izráel fiainak szavára hallgatni;
Jdg 20:14 hanem összegyűltek Benjámin fiai a városokból Gibeába; hogy háborúra vonuljanak ki Izráellel.
Jdg 20:15 És szemlére álltak Benjámin fiai azon a napon a városokból huszonhatezeren, kardforgató férfiak; Gibeá lakóin kívül, akik hétszázan álltak szemlére, válogatott férfiak.
Jdg 20:16 Ebből az egész népből hétszáz válogatott férfi béna volt a jobb kezére; ez mind olyan volt, hogy a hajszálat megparittyázta kővel, és nem hibázott.
Jdg 20:17 Izráel férfiai pedig négyszázezeren állottak szemlére Benjámin nélkül, kardforgató férfiak; ezek mind hadköteles emberek voltak.
Jdg 20:18 És felkeltek Izráel fiai és felmentek Bétélbe, és megkérdezték Istent, és azt mondták: Ki menjen fel közülünk először a háborúra Benjámin fiai ellen? És azt mondta az Úr: Júda először.
Jdg 20:19 Felkeltek tehát Izráel fiai reggel, és táborba szálltak Gibeá ellen.
Jdg 20:20 Aztán kivonultak Izráel emberei a háborúra Benjámin ellen; és csatarendbe állottak ellenük Izráel emberei Gibeá előtt.
Jdg 20:21 Erre kivonultak Benjámin fiai Gibeából; és tönkresilányítottak Izráelből azon a napon huszonkétezer embert a földre.
Jdg 20:22 De erőt vett magán a nép, Izráel emberei, és újból csatarendbe állottak azon a helyen, ahol első nap sorakoztak.
Jdg 20:23 Tudniillik felmentek Izráel fiai Bétélbe, és sírtak az Úr előtt estig, és megkérdezték az Urat, mondván: Közeledjem-e újból háborúra testvéremnek, Benjáminnnak fiaihoz? És azt mondta az úr: Vonuljatok fel ellene.
Jdg 20:24 Mikor aztán közeledtek Izráel fiai Benjámin fiaihoz a második napon,
Jdg 20:25 kivonult elébük Benjámin Gibeából a második napon, és tönkresilányítottak Izráel fiaiból még tizennyolcezer embert a földre; ezek mind kardforgatók voltak.
Jdg 20:26 Akkor felvonultak Izráel fiai mind és az egész nép és bementek Bétélbe és sírtak, és ott ültek az Úr előtt és böjtöltek azon a napon estéig; és égő áldozatokat áldoztak és visszafizetési áldozatokat az Úr előtt.
Jdg 20:27 És mikor megkérdezték Izráel fiai az Urat (mert ott volt az Isten frigyládája azokban a napokban,
Jdg 20:28 és Pinhász, Áron fiának, Eleázárnak fia állott előtte azokban a napokban), mondván: Kivonuljak-e még tovább háborúra testvéremnek, Benjáminnak fiai ellen, vagy hagyjam abba?; azt mondta az Úr: Vonuljatok fel, mert holnap kezetekbe adom őket.
Jdg 20:29 Akkor Izráel leseket állított Gibeá ellen körül;
Jdg 20:30 és a harmadik napon felvonultak Izráel fiai Benjámin fiai ellen. Mikor felsorakoztak Gibeá előtt, mint előző alkalmakkor,
Jdg 20:31 kivonultak Benjámin fiai a nép elé, elszakadtak a várostól az országutakra, melyek közül az egyik Bétélnek megy fel, a másik pedig Gibeának a mezőn. És elkezdtek megöletteket ejteni, mint előző alkalmakkor, mintegy harminc embert Izráelből;
Jdg 20:32 mert Benjámin fiai azt mondták: Meg vannak verve előttünk, mint először. Izráel fiai pedig azt mondták: Fussunk és szakítsuk el őket a várostól az országutakra.
Jdg 20:33 Tehát Izráel minden embere felkelt helyéről és Baál Támárban sorakozott; Izráel lese pedig előtört helyéről, Geba tisztásáról.
Jdg 20:34 Gibeával szemben így tízezer válogatott ember jelent meg egész Izráelből és a hadakozás súlyossá lett; de ők nem tudták, hogy elérte őket a veszedelem.
Jdg 20:35 Mikor megverte az Úr Benjámint Izráel előtt, és tönkrevertek Izráel fiai Benjáminból azon a napon huszonötezer és száz embert (ezek mind kardforgatók voltak);
Jdg 20:36 akkor látták Benjámin fiai, mikor meg voltak verve, hogy Izráel emberei azért adtak helyet Benjáminnak, mert bíztak a lesben, melyet Gibeá ellen állítottak.
Jdg 20:37 És a les sietve előrontott Gibeára; és bevonult a les és leverte az egész várost kardnak élével.
Jdg 20:38 A többire nézve pedig az volt a megállapodása Izráel embereinek a lessel; hogy mikor ők feleresztik a füst-jelt a városból:
Jdg 20:39 akkor megfordulnak Izráel emberei a hadakozás közben. És mikor a benjáminiek éppen elkezdettek megöletteket ejteni Izráelből, mintegy harminc embert, mert azt mondták: Csak vereséget szenvedett ő tőlünk, mint az első hadakozásban:
Jdg 20:40 hát a jel, egy füstoszlop akkor kezdett felszállni a városból; és mikor Benjámin hátrafordult, már az egész város az ég felé szállt.
Jdg 20:41 Akkor Izráel emberei megfordultak, Benjámin emberei pedig megijedtek; mert látták, hogy elérte őket a veszedelem.
Jdg 20:42 És elfordultak Izráel emberei elől a sivatagi útra, de a fegyver utolérte őket; és a városokból válókat is tönkreverte köztük.
Jdg 20:43 Bekerítették Benjámint, üldözték őt, nyugvó helyén letiporták őt; egyenest előre Gibeától napkeletre;
Jdg 20:44 úgyhogy elesett Benjáminból tizennyolcezer ember; ezek egyáltalán mind vitéz emberek voltak.
Jdg 20:45 Mikor elfordultak és a sivatagba menekültek a Rimmon sziklához, az országutakon böngésztek belőlük ötezer embert; mikor pedig utolérték őket Gideomnál, levágtak közülük kétezer embert.
Jdg 20:46 Úgyhogy összesen huszonötezer kardforgató ember esett el Benjáminból azon a napon; ezek egyáltalán mind vitéz emberek voltak.
Jdg 20:47 Mikor elfordultak, elmenekült a sivatagba a Rimmon sziklájához hatszáz ember; és a Rimmon szikláján maradtak négy hónapig.
Jdg 20:48 Izráel emberei pedig visszatértek Benjámin fiaihoz és levágták őket kard élével, ép várostól baromig mindent, ami található volt; és minden várost, ami még megvolt,tűzbe is borítottak.
Jdg 21:1 Izráel emberei pedig megesküdtek Micpában, mondván: Senki közülünk nem adja leányát feleségül Benjáminnak.
Jdg 21:2 Aztán elment a nép Bétélbe és ottmaradt estig az Isten előtt; és felemelték szavukat és sírtak nagy sírással.
Jdg 21:3 És azt mondták: Uram, Izráel Istene, miért történt ez Izráelben; hogy ma hiányozni kell egy törzsnek Izráelből?
Jdg 21:4 Másnap pedig korán reggel oltárt épített ott a nép; és áldozott égő áldozatokat és visszafizetési áldozatokat.
Jdg 21:5 És azt mondták Izráel fiai: Ki az, aki nem jött fel a gyülekezettel Izráel valamennyi törzse közül az Urhoz? Mert arra, aki nem ment fel az Úrhoz Micpába, az a nagy esküvés volt, mondván: Halállal haljon meg.
Jdg 21:6 Tudniillik megsajnálták Izráel fiai testvérüket, Benjámint; és azt mondták: Ma kivágatott egy törzs Izráelből:
Jdg 21:7 mit csináljunk azokkal, akik megmaradtak, asszonyok dolgában? Mi ugyanis megesküdtünk az Urra, hogy senkit sem adunk nekik leányaink közül feleségül.
Jdg 21:8 Akkor mondták ezt: Van valaki Izráel törzseiből, aki nem jött fel az Úrhoz Micpába?
Jdg 21:9 És íme senki sem jött a táborba Jábes-Gileádból a gyülekezethez. Ugyanis szemlére állott a nép; és íme senki sem volt ott Jábes-Gileád lakosai közül.
Jdg 21:10 Akkor odaküldött a közönség tizenkétezer embert a legvitézebbekből; és megparancsolták nekik, mondván: Menjetek el és vágjátok le Jábes-Gileád lakosait kardnak élével, az asszonyokat is, a kicsinyeket is.
Jdg 21:11 Tehát ez a parancs, amit teljesítenetek kell: minden férfit, és minden asszonyt, aki ismer férfival való hálást, vessetek örök szentség alá.
Jdg 21:12 De találtak Jábes-Gileád lakosai között négyszáz szűz leányt, aki nem ismert férfit férfival való hálás tekintetében; és azokat elvitték a táborba Sílóba, mely Kanaán országában volt.
Jdg 21:13 Akkor elküldött az egész közönség és üzent Benjámin fiainak, akik Rimmon szikláján voltak; és békét hirdetett nekik.
Jdg 21:14 Erre visszatért Benjámin abban az időben, és nekik adták azokat az asszonyokat, akiket Jábes Gileád asszonyai közül életben hagytak; de ez nem volt nekik elég.
Jdg 21:15 A nép pedig sajnálta Benjámint; hogy az Úr rést csinált Izráel törzsei között.
Jdg 21:16 Akkor azt mondták a közönség vénei: Mit csináljunk a többiekkel asszonyok dolgában?; mert Benjáminból kipusztíttatott az asszony.
Jdg 21:17 És azt mondták: A megmenekültek öröksége legyen az, ami Benjáminé; hogy törzs ki ne töröltessék Izráelből.
Jdg 21:18 Mi azonban nem adhatunk nekik feleségeket leányaink közül; mert megesküdtek Izráel fiai, mondván: Átkozott, aki feleséget ad Benjáminnak!
Jdg 21:19 Aztán azt mondták: Íme Sílóban évről évre van egy Úr ünnepe, amely Bétéltől északra, a Bétélből Sikembe vivő országúttól napkeletre van; és Lebonától délre.
Jdg 21:20 Utasították tehát Benjámin fiait, mondván: Menjetek el és álljatok lesbe a szőlők között.
Jdg 21:21 És figyeljetek, és akkor, ha kijönnek Síló leányai körtáncot lejteni, jöjjetek ki ti is a szőlőkből, és raboljatok feleséget, ki-ki magának, Síló leányai közül; azzal menjetek el Benjámin földére.
Jdg 21:22 És ha akkor atyjaik vagy testvéreik eljönnek velünk perelni, azt mondjuk majd nekik: Adjátok őket nekünk ajándékba, mert nem kaptuk meg mindeniknek a feleségét a hadakozásban; hiszen nem ti adtátok őket nekik, hogy most bűnösök lennétek!
Jdg 21:23 És úgy tettek Benjámin fiai, és vettek feleségeket számuk szerint a körtáncot lejtők közül, akiket elraboltak; aztán elmentek és visszatértek örökségükbe, és felépítették a városokat és azokban laktak.
Jdg 21:24 Izráel fiai is elmentek onnét abban az időben, ki-ki a maga törzséhez és nemzetségéhez; onnét aztán szétmentek, ki-ki a maga örökségébe.
Jdg 21:25 Azokban a napokban nem volt király Izráelben; mindenki azt tehette, ami az ő szemében helyes volt.
Rut 1:1 Történt egyszer a bírák uralkodásának, idején, hogy éhség lett az országban; és egy ember a júdai Bét-Lehemből elment, hogy Móáb mezein tartsa fent magát mint jövevény feleségével és két fiával.
Rut 1:2 Az ember neve Elimelek volt, felesége neve Noomi, két fiának neve pedig Mahlon és Kiljon, efrátiak, a júdai Bét-Lehemből valók; kik megérkeztek Móáb mezeire, és ott éltek.
Rut 1:3 Mikor Elimelek, Noomi férje meghalt, és ő két fiával maradt;
Rut 1:4 azok móábi nőket vettek maguknak feleségül, egyiknek a neve Orpá, másiknak a neve Rúth; így laktak ott mintegy tíz esztendeig.
Rut 1:5 Mikor azok is meghaltak mind a ketten, Mahlon és Kiljon, és az asszony két gyermeke nélkül és férje nélkül maradt;
Rut 1:6 felkelt menyeivel és visszatért Móáb mezeiről; mert azt hallotta Móáb mezején, hogy az Úr meglátogatta népét, adván nekik kenyeret.
Rut 1:7 Mikor kiment arról a helyről, ahol élt,2 és a két menye vele; amint mentek az úton visszatérőben Júda országába:
Rut 1:8 azt mondta Noomi az ő két menyének: Menjetek, kérlek, térjetek vissza, ki-ki az ő anyjának házába; cselekedjék az Úr veletek kegyelmességet, mint ti cselekedtetek a megholtakkal és velem.
Rut 1:9 Adja az Úr nektek, hogy találjatok nyugodalmat, ki-ki a férje házában; ezzel megcsókolta őket, azok pedig felemelték szavukat és sírtak;
Rut 1:10 és azt mondták neki: Inkább visszatérünk veled a te népedhez.
Rut 1:11 De Noomi azt mondta: Térjetek vissza leányaim, miért jönnétek velem; hát vannak-e még fiak az én szívem alatt, hogy nektek férjeitek lehetnének?
Rut 1:12 Térjetek vissza, leányaim, menjetek, mert én öregebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Ha azt mondanám, hogy van reményem, sőt még ez éjjel férjhez mennék és fiaim is születnének:
Rut 1:13 akkor is, várakozhatnátok-e addig, míg megnőnek; akkor is, elzárhatnátok-e magatokat, hogy férjhez ne menjetek? Ne, lányaim, úgyis nagy keserűségem van miattatok; hiszen az Úr keze énreám jött ki.
Rut 1:14 Erre megint felemelték szavukat és sírtak; aztán Orpá megcsókolta napát, Rúth pedig belekapaszkodott.
Rut 1:15 De az azt mondta: íme sógorasszonyod visszatért népéhez és istenéhez; térj vissza sógorasszonyod után!
Rut 1:16 Erre azt mondta Rúth: Ne unszolj engem, hogy téged elhagyjalak, hogy visszatérjek tőled; mert ahova mégy, megyek; ahol megszállsz, megszállok; néped a népem, Istened Istenem;
Rut 1:17 ahol meghalsz, ott halok meg és ott temessenek el; úgy cselekedjen velem az Úr és még inkább úgy, hogy csak a halál választhat el engem tetőled.
Rut 1:18 Mikor így látta, hogy erősen el van tökélve, hogy vele megy; megszűnt rábeszélni.
Rut 1:19 Így mentek aztán kettesben, míg megérkeztek Bét-Lehembe; és mikor megérkeztek Bét-Lehembe, megmozdult miattuk az egész város, és azt mondták az asszonyok: Hát ez Noomi?
Rut 1:20 Ő pedig azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Noominak; hívjatok engem Márának, mert nagy keserűséggel illetett engem a Mindenható.
Rut 1:21 Én teli mentem el és Úresen hozott vissza az Úr; miért hívnátok engem Noominak, mikor az Úr tett bizonyságot ellenem, és a Mindenható bajjal illetett engem?
Rut 1:22 Így tért vissza Noomi és vele menye, a móábi Rúth, aki Móáb mezeiről tért vissza; és éppen az árpaaratás kezdetén érkeztek meg Bét-Lehembe.
Rut 2:1 Noominak pedig volt egy rokona a férjéről, egy derék, vagyonos ember Elimelek nemzetségéből; a neve Bóáz volt.
Rut 2:2 Egyszer azt mondta a móábi Rúth Noominak: Szeretnék elmenni kalászt szedni valaki után, akinek kedvet találok szemeiben; ő pedig azt mondta neki: Eredj, leányom.
Rut 2:3 És elment és mikor odaért, szedegetett a mezőn az aratók után; és a véletlen úgy hozta, hogy a mezőnek az a része Bóázé volt, aki Elimelek nemzetségéhez tartozott.
Rut 2:4 És egyszer csak jött Bóáz Bét-Lehemből, és azt mondta az aratóknak: Az Úr legyen veletek!; azok pedig azt mondták neki: Áldjon meg téged az Úr!
Rut 2:5 Akkor azt mondta Bóáz a legényének, aki az aratók felett állott: Kié ez a leány?
Rut 2:6 És felelt a legény, ki az aratók felett állott, és azt mondta: Az a móábi leány ez, aki Noomival tért vissza Móáb mezeiről,
Rut 2:7 és azt mondta: Hadd szedegessek, kérlek, és gyűjtsek a kévék közt az aratók után; és mikor ideért, attól fogva kitartott, reggeltől mostanig, ez a kevés pihenése volt otthon.
Rut 2:8 Erre azt mondta Bóáz Rúthnak: Ugye hallod, leányom, ne menj más mezőre szedegetni, ne is távozzál el innét; hanem itt járj szorosan az én leányaim nyomában.
Rut 2:9 Szemeid legyenek a mezőn, amit aratnak, és menj utánuk, egyébiránt megparancsoltam a legényeknek, hogy hozzád ne nyúljanak; ha szomjas leszel, eredj az edényekhez és igyál abból; amit a legények merítenek.
Rut 2:10 Erre ő arcra esett és meghajolt a földig és azt mondta neki: Hogy-hogy találtam kegyet szemeidben, hogy rám tekintesz, holott én idegen vagyok?
Rut 2:11 Felelt pedig Bóáz és azt mondta neki: Jól megmondtak nekem mindent, amit napaddal tettél férjed halála után; hogy elhagytad atyádat, anyádat, szülőföldedet, és eljöttél egy olyan néphez, melyet azelőtt nem ismertél.
Rut 2:12 Fizesse meg az Úr, amit tettél; és legyen teljes jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.
Rut 2:13 És ő azt mondta: Találjak kegyet szemeidben, uram, de megvigasztaltál engem, és de szívére beszéltél szolgálóleányodnak; holott én nem vagyok olyan, mint akármelyik szolgálóleányod.
Rut 2:14 És azt mondta neki Bóáz az evés idején: Jer ide közelebb, és egyél a kenyérből és mártsd falatodat az ecetbe; és mikor leült oldalt az aratók mellé, nyújtott neki pörkölt gabonát, és evett, jóllakott, maradt is neki.
Rut 2:15 És mikor felkelt szedegetni, parancsot adott Bóáz a legényeinek, mondván: A kévék között is szedegethet, hát ne pirítsatok rá.
Rut 2:16 Sőt akarva is húzzatok ki neki a nyalábokból; és hagyjátok el, hadd szedegesse fel, rá ne szóljatok.
Rut 2:17 Aztán szedegetett a mezőn estig; és mikor kicsépelte, amit szedegetett, lett szinte egy efa árpa.
Rut 2:18 És felvette és bement a városba, és mikor napa látta, amit szedegetett; elővette és neki adta azt, ami maradt neki, miután jóllakott.
Rut 2:19 Akkor azt mondta neki napa: Hát te hol szedegettél ma és hol foglalkoztál? Legyen áldott, aki rád tekintett! Akkor megmondta napának, hogy kinél foglalkozott, és azt mondta: Annak az embernek a neve, akinél ma foglalkoztam: Bóáz.
Rut 2:20 Erre azt mondta Noomi a menyének: Az Úrnak áldottja ő, hogy nem hagyta el kegyességét az élők iránt és a megholtak iránt (továbbá azt mondta neki Noomi: Közelvalónk nekünk az az ember, megváltóink közül való);
Rut 2:21 amire azt mondta a móábi Rúth: Azért is, hogy nekem azt mondta: Szorosan az én legényeim nyomában járj, míg el nem végzik az én egész aratásomat.
Rut 2:22 És azt mondta Noomi a menyének, Rúthnak: Jó lesz, leányom, ha az ő leányaival jársz ki, így nem akadhatnak beléd más mezőn.
Rut 2:23 Így aztán szorosan a Bóáz leányainak nyomában járt szedegetve, míg el nem végződött az árpaaratás és búzaaratás; azután pedig napával maradt.
Rut 3:1 És azt mondta neki a napa, Noomi: Leányom, ugye keressek neked egy nyugalmas helyet, ahol jó dolgod lesz?
Rut 3:2 Most tehát ugye Bóáz rokonság hozzánk, akinek a leányaival voltál? Hát ő az éjjel árpát szór a szérűn.
Rut 3:3 Tehát fÚrödjél meg, kend meg magadat, vedd magadra ruháidat, és menj le a szérűre; ne mutatkozzál a férfiú előtt, míg el nem végzi ételét és italát.
Rut 3:4 És majd mikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahova fekszik, aztán menj be, takard ki a lábainál és feküdjél le; ő aztán megmondja neked, mit csinálj.
Rut 3:5 És azt mondta neki: Mindent megteszek, amit mondasz.
Rut 3:6 És lement a szérűre, és egészen úgy tett, mint ahogyan napa parancsolta neki.
Rut 3:7 És mikor Bóáz evett, ivott, jókedve lett és elment lefeküdni a garmada szélére; ő is odament titkon és kitakarta a lábainál és lefeküdt.
Rut 3:8 És történt, hogy éjfélkor felrezzent a férfi, és mikor megfordult, hát íme egy asszony feküdt a lábainál.
Rut 3:9 És azt mondta: Ki vagy te? Az pedig azt mondta: Én vagyok Rúth, a te szolgálód, hogy terjeszd ki szárnyadat a te szolgálódra, mert megváltó vagy te.
Rut 3:10 És azt mondta: Az Úrnak áldottja vagy te, leányom, nagyobb szeretetet tanúsítottál utóbb, mint előbb, hogy nem jártál a legények után, sem szegény, sem gazdag után.
Rut 3:11 Most tehát, leányom, ne félj, mindent megteszek neked, amit mondasz; mert tudja mindenki népem kapujában, hogy derék asszony vagy te.
Rut 3:12 És most igaz, hogy én megváltó vagyok; de van nálam közelebbi megváltó is.
Rut 3:13 Maradj éjszakára, reggel aztán, ha meg akar váltani, jó, váltson meg, ha pedig nem kíván téged megváltani, akkor megváltalak én, él az Úr! Feküdjél reggelig.
Rut 3:14 Az ő lábainál feküdt tehát reggelig, és olyankor kelt fel, mikor egyik ember a másikat még nem ismerhette meg. Mert azt gondolta: Ne tudják meg, hogy az asszony eljött a szérűre.
Rut 3:15 És azt mondta: Add ide azt a nagy kendőt, mely rajtad van, és tartsd; és mikor odatartotta, belemért hattal árpát, feladta neki, és azzal elment a városba.
Rut 3:16 Ő pedig mikor megérkezett napához, az azt mondta neki: Ki vagy, leányom?; mire ő elmondott neki mindent, amit az a férfiú cselekedett vele.
Rut 3:17 És azt mondta: Ezt az árpát adta nekem hattal; mert azt mondta: Ne érkezzél Úresen napadhoz.
Rut 3:18 Az pedig azt mondta: Várj, leányom, míg megtudod, hogy dől el a dolog; mert nem nyugszik az az ember, míg el nem végzi a dolgot ma.
Rut 4:1 Bóáz pedig felment a kapuba, és ott leült. Hát egyszer csak arra ment az a megváltó, akiről Bóáz beszélt, mire azt mondta: Térj ide, ülj le itt ez s ez; az pedig odatért és leült.
Rut 4:2 Aztán vett tíz embert a város vénei közül, és azt mondta: Üljetek le itt. És mikor leültek,
Rut 4:3 azt mondta a megváltónak: Azt a darab mezőt, mely testvérünké, Elimeleké volt, eladja Noomi, aki visszatért Móáb mezejéről.
Rut 4:4 Én tehát azt gondoltam, hogy teszek neked egy nyilatkozatot, mondván: Vedd meg az itt ülők előtt és népem vénei előtt. Ha megváltod, váltsd meg, ha pedig nem váltod meg, jelentsd ki nekem, hogy tudjam, mert rajtad kívül nincs ki megváltsa, és utánad én vagyok; és az azt mondta: Én megváltom.
Rut 4:5 Akkor azt mondta Bóáz: Amely napon megveszed a mezőt Noomi kezéből: a móábi Rúthot, a megholtnak feleségét is megveszed, hogy a megholtnak nevét feltámaszd öröksége fölé.
Rut 4:6 Erre azt mondta a megváltó: Nem válthatom meg magamnak, mert tönkretenném a saját örökségemet; váltsd meg magadnak te, amit nekem lenne jogom megváltani, mert én nem válthatom meg.
Rut 4:7 Hajdanában pedig Izráelben a megváltásnál és a cserénél ez szolgált minden ügylet megállapítására, lehúzta az ember a saruját, és odaadta a másik félnek; és ez volt a tanúbizonyság Izráelben.
Rut 4:8 Azt mondta tehát a megváltó Bóáznak: Vedd meg magadnak; és lehúzta saruját.
Rut 4:9 Bóáz pedig azt mondta a véneknek és az egész népnek: Tanúk vagytok ti ma, hogy megvettem mindent, ami Elimeleké volt, és mindent, ami Kiljoné és Mahloné volt; Noomi kezéből.
Rut 4:10 És a móábi Rúthot, Mahlon feleségét is megvettem magamnak feleségül, hogy feltámasszam a megholtnak nevét öröksége fölé, és ne vágassék ki a megholtnak neve testvérei közül és helysége kapujából; tanúk vagytok ti ma.
Rut 4:11 Erre azt mondta az egész nép, mely a kapuban volt, és a vének: Tanúk vagyunk: adja az Úr, hogy legyen az az asszony, aki most bemegy házadba olyan, mint Rákhel és mint Lea, akik ketten építették fel Izráel házát, és szerezz sereget Efratában és nevezz nevet Bét-Lehemben.
Rut 4:12 Hogy legyen a házad olyan, mint Pérec háza, akit Támár szült Júdának; abból a magból, melyet ettől a leánytól ad néked az Úr.
Rut 4:13 Így vette el Bóáz Rúthot, és mikor felesége lett, bement hozzá; és az Úr foganást adott neki, és lett egy fia.
Rut 4:14 Akkor azt mondták az asszonyok Noominak: Áldott az Úr, aki nem engedte ma, hogy a megváltó megszűnjön a számodra; hogy neveztessék neve Izráelben;
Rut 4:15 és legyen neked lelked felüdítőjévé és öregségedben eltartóddá; mert a menyed szülte őt, aki téged szeret, aki jobb neked két fiúnál.
Rut 4:16 Aztán fogta Noomi a gyermeket, ölébe tette és dajkája gyanánt lett neki.
Rut 4:17 A szomszédasszonyok pedig nevet adtak neki, mondván: Fia született Noominak; és elnevezték őt Obednek. Ő volt Isainak, a Dávid atyjának atyja.
Rut 4:18 És ez a Pérec ága: Pérec fia volt Hecron.
Rut 4:19 Hecron fia volt Rám; Rám fia volt Amminádáb.
Rut 4:20 Amminádáb fia volt Nahsón; Nahsón fia volt Szalmá.
Rut 4:21 Szalmón fia volt Bóáz; Bóáz fia volt Obed.
Rut 4:22 Obed fia volt Isai; Isai fia pedig volt Dávid.
1Sa 1:1 Volt pedig egy ember, a cúfiak Há-Rámátajimjából, Efraim Hegyvidékéről való; Elkáná volt a neve, Jerohám fia, Elihú fia, Tohu fia, Cúf fia, efráti.
1Sa 1:2 És ennek volt két felesége, az egyiknek a neve Anna volt, a másiknak a neve pedig Peninna; és Peninnának voltak gyermekei, Annának meg nem voltak gyermekei.
1Sa 1:3 És ez az ember évről évre felment az ő városából Silóba, magát meghajtani és áldozni a Seregek Urának; és ott Eli két fia, Hofni és Pinhász volt az Úrnak papja.
1Sa 1:4 És történt egy napon, hogy Elkáná áldozott, és mikor kiadta feleségének, Peninnának és valamennyi fiának és lányának részeit:
1Sa 1:5 hát Annának egyetlenegy részt adhatott; haraggal, mert Annát szerette, és annak nem adott az Úr gyermeket.
1Sa 1:6 Feleségtársa pedig még akarattal is bosszantotta őt, hogy kifakadásra ingerelje; hogy az Úr neki nem adott gyermeket.
1Sa 1:7 [És így tett évről évre, valahányszor felment az Úr házába, így bosszantotta őt;] erre ő sírt és nem evett.
1Sa 1:8 Akkor azt mondta neki Elkáná, a férje: Anna, miért sírsz, miért nem eszel, és miért van rossz kedved? Hát nem jobb vagyok én neked tíz fiúnál?
1Sa 1:9 De Anna egyszerre felkelt (miután ettek Silóban és miután ittak; és Éli, a pap, éppen az Úr templomának ajtófelénél ült székén),
1Sa 1:10 mert el volt keseredve lelkében; és imádkozott az Úrhoz és sírván sírt.
1Sa 1:11 Akkor fogadalmat tett és azt mondta: Seregeknek Ura, ha te megtekinted szolgálólányod nyomorúságát, és megemlékezel rólam és nem felejted el szolgálóleányodat, és adsz a te szolgálóleányodnak egy férfimagzatot; akkor én azt az Urnak adom egész életére, és beretva nem éri annak fejét.
1Sa 1:12 És mikor már sokat imádkozott az Úr előtt
1Sa 1:13 (Eli ugyanis figyelte a száját; ő tudniillik magában beszélt, csak ajkai mozogtak, hangja nem hallatszott); akkor Éli azt gondolta, hogy részeg;
1Sa 1:14 és azt mondta neki Éli: Meddig mutogatod még részegségedet? Távolítsd el magadról mámorodat!
1Sa 1:15 Anna pedig felelt és azt mondta: Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok én, sem bort, sem részegitő italt nem ittam; hanem lelkemet öntöm ki az Úr előtt.
1Sa 1:16 Ne tartsd a e szolgálóleányodat valami haszontalan asszonynak; mert panaszom és bánatom sokasága miatt beszéltem idáig.
1Sa 1:17 És felelt Éli és azt mondta: Eredj el békével, és Izráel Istene adja meg kérésedet, amit kértél tőle.
1Sa 1:18 Ő pedig azt mondta: Találjon kegyet szolgálóleányod a szemeidben; ezzel ment az asszony a maga útján és evett, orcái sem voltak már neki búsak.
1Sa 1:19 Reggel aztán korán felkeltek, és miután meghajtották magukat az Úr előtt, visszatértek, és megérkeztek házukhoz Há-Rámába; és mikor Elkáná ismerte feleségét, Annát, az Úr megemlékezett arról.
1Sa 1:20 És mikor Anna terhességének ideje lejárt, fia született neki; és elnevezte őt Sámuelnek, mert: Az Úrtól kértem őt.
1Sa 1:21 És mikor a férj, Elkáná és egész háza felment évi áldozatát bemutatni az Úrnak, és fogadalmát,
1Sa 1:22 akkor Anna nem ment fel; mert azt mondta férjének: Míg elválasztjuk a gyermeket [itt maradok],azután majd felviszem őt, hogy megjelenjék az Úr előtt, és ott maradjon örökre.
1Sa 1:23 És azt mondta neki a férje, Elkáná: Tedd, amit jónak látsz, maradj, míg elválasztod őt, csak teljesítse ígéretét az Úr! Így az asszony otthon maradt és szoptatta fiát, míg el nem választotta őt.
1Sa 1:24 Akkor, mihelyt elválasztotta, felvitte őt magával három tulokkal, egy efa liszttel és egy tömlő borral, és bevitte őt az Úr házába Silóban; mikor a gyermek még gyermek volt.
1Sa 1:25 Mikor levágták a tulkot és bevitte a gyermeket Élihez,
1Sa 1:26 azt mondta: Kérlek uram, mint a te lelked él, uram: én vagyok az az asszony, aki itt állottam veled, imádkozván az Úrhoz.
1Sa 1:27 Ezért a fiúért imádkoztam; és megadta nekem az Úr kérésemet, melyet kértem tőle.
1Sa 1:28 Én is tehát az Úrnak adom őt, minden időre, amíg él, az Úrnak legyen adva. Erre meghajtották magukat ott az Úrnak.
1Sa 2:1 Akkor imádkozott Anna, és ezt mondta: Tombol a szívem az Urban; Felmagasztosult a szavam az Urban; Kinyílt a szám ellenségeim ellen: Mert örvendezek szabadításodban;
1Sa 2:2 Nincsen olyan szent, mint az Úr! Mert nincsen terajtad kívül, Nincs oly szirt, mint a mi Istenünk.
1Sa 2:3 Ne beszéljetek annyi kevélyet, Ne jöjjön ki kérkedés szátokból; Mert mindentudó Isten az Úr. És nála ki vannak egyenlítve a tettek:
1Sa 2:4 Hősök kézíve össze van törve; Elesettek pedig erőt öveznek magukra.
1Sa 2:5 Jóllakottak kenyérért állnak bérszolgálatba; Éhezők pedig abbahagyják örökre. A meddőnek hét gyermeke születik; A sok gyermekes pedig gyászol.
1Sa 2:6 Az Úr öl és elevenít; Levisz az alvilágba és felhoz;
1Sa 2:7 Az Úr szegénnyé tesz és meggazdagít. Lealacsonyít, fel is magasztal:
1Sa 2:8 Talpra állítja a porból a szegényt; Felemeli a szemétből a szűkölködőt: Hogy fejedelmek mellé ültesse, És dicsőség trónját adjon neki örökségül. Mert az Úréi a földnek oszlopai, És azokra tette a földkerekségét.
1Sa 2:9 Kegyeseinek lábait megőrzi, De az istentelenek a sötétségben elvesznek; Mert nem erővel diadalmaskodik az ember.
1Sa 2:10 Az Úrral aki perel, összetörik, Felette az égben mennydörög, Az Úr megítéli a földnek végeit; És hatalmat ad királyának, És felemeli felkentjének szarvát.
1Sa 2:11 Elkáná aztán elment Há-Rámába családjával; a gyermek pedig az Úr szolgájává lett Éli pap színe előtt.
1Sa 2:12 Éli fiai pedig haszontalan emberek voltak; nem akartak tudni az Úrról,
1Sa 2:13 sem a papok kötelességéről a nép iránt. Mindig, mikor valaki vágó áldozatot áldozott, jött a pap legénye, amint a húst főzték; kezében a háromágú villa,
1Sa 2:14 és beleütötte a medencébe, vagy az üstbe, vagy a bográcsba, vagy a fazékba, és mindent, amit a villa felhozott, elvitt vele a pap. Így tettek minden izráelivel, aki odament Silóba.
1Sa 2:15 Sőt mielőtt a kövérét elfüstölögtették volna is, odament a pap legénye és azt mondta annak az embernek, aki áldozott: Adj húst sütni a papnak; mert nem fogad el tőled főtt húst, csak nyerset.
1Sa 2:16 Ha azt mondta neki az ember: Most a kövérét kell elfüstölögtetni, aztán végy magadnak, amint a lelked kivánja; akkor azt mondta: Nem, hanem most adj, mert ha nem, elveszem erővel.
1Sa 2:17 Ezért igen nagy volt a legények bűne az Úr színe előtt; mert megvetették az emberek9 az Úr áldozatát.
1Sa 2:18 És Sámuel az Úr színe előtt szolgált: egy gyolcs vállraöltővel felövezett gyermek.
1Sa 2:19 És egy kis felöltőt csinált neki anyja, és felvitte neki évenként, mikor felment férjével az évi vágóáldozatot bemutatni.
1Sa 2:20 És megáldotta Éli Elkánát és feleségét, és azt mondta: Adjon az Úr neked magot ettől az asszonytól a helyett, akit kérésére kapott, akit az Úrnak kért, úgy mentek haza:
1Sa 2:21 mert meglátogatta az Úr Annát és áldott állapotba jutott, és három fia és két leánya született neki, míg a gyermek Sámuel felnövekedett az Úrral.
1Sa 2:22 Mikor Éli nagyon öreg lett, mindenfélét hallott, hogy mit csinálnak fiai egész Izráellel, és hogy azokkal az asszonyokkal hálnak, akik a gyülekezet sátorának ajtajában teljesítettek szolgálatot.
1Sa 2:23 És azt mondta nekik: Miért csináltok ilyen dolgokat? Mert gonosz dolgokat hallok rólatok ettől az egész néptől.
1Sa 2:24 Ne, fiaim, mert nem jó hír az, amit Isten népétől terjeszteni hallok.
1Sa 2:25 Ha ember ellen vét valaki, azt Isten megbünteti; ha tehát az Úr ellen vét valaki, ki imádkozhatnék azért? De nem hallgattak atyjuk szavára, mert az Úr azt akarta, hogy megölje őket.
1Sa 2:26 Ellenben a gyermek Sámuel folyton nőtt és kedvesebb lett; mind az Úrnál, mind az embereknél.
1Sa 2:27 És egy Isten embere érkezett Élihez; és azt mondta neki: Azt mondja az Úr Ugye nyilván kijelentettem magamat atyád házának, mikor Egyiptomban voltak Faraó házánál?
1Sa 2:28 És papommá választottam őt Izráel minden törzse közül, hogy áldozzon oltáromon, hogy füstölőszert füstölögtessen, hogy vállraöltőt viseljen előttem; és atyád házának adtam Izráel fiainak minden tűzáldozatát.
1Sa 2:29 Miért rúgtatok bele vágó áldozatomba és ételáldozatomba, melyet lakásomra rendeltem; és miért becsülted fiaidat többre, mint engem, hogy magatokat az én népemnek, az Izráelnek minden áldozatából a legjavával hizlaltátok?
1Sa 2:30 Ezért ez az Úrnak, Izráel Istenének mondása: Jóllehet azt mondottam, hogy a te házad és atyád háza jár előttem örökké; de most ez az Úr mondása: Távol legyen tőlem; hanem akik engem megtisztelnek, azokat megtisztelem, és akik engem megvetnek, legyenek lenézettek.
1Sa 2:31 Íme, jönnek napok, mikor levágom karodat és atyád házának karját; hogy ne legyen vénember a te házadban.
1Sa 2:32 Mivel a hajlék ellensége gyanánt tekintesz mindenre, ami Izráelnek jót tesz; nem lesz vén ember a te házadban egész időn át.
1Sa 2:33 De nem mindenkit irtok ki közüled oltárom mellől, hogy epesszem szemeidet és búsítsam lelkedet; de házad minden sarja férfikorban hal meg.
1Sa 2:34 És ez legyen neked a jel, ami két fiadon, Hofnin és Pinhászon fog beteljesedni: egy napon halnak meg mind a ketten.
1Sa 2:35 És állítok magamnak hű papot, aki a szerint cselekszik, ami szívemben és lelkemben van, és építek neki állandó házat, hogy járjon az én felkentem előtt minden időben.
1Sa 2:36 És lesz, hogy aki a te házadból megmarad, mind eljön, hogy meghajtsa magát neki egy kis aprópénzért és egy egész kenyérért; és azt mondja: Kérlek, fogadj
1Sa 3:1  fel engem egy papságra, hogy ehessem egy falat kenyeret.Mikor pedig a gyermek Sámuel szolgálta az Urat Éli színe előtt; azokban a napokban az Úr szava ritka volt, a látomás nem volt elterjedve.
1Sa 3:2 És abban az időben történt, mikor egyszer Éli a helyén feküdt (szemei pedig már kezdtek homályosodni, nem tudott látni);
1Sa 3:3 és az Isten szövétneke még nem aludt ki; Sámuel pedig az Úr templomában feküdt, ahol az Isten ládája volt;
1Sa 3:4 hogy szólította az Úr Sámuelt, és az azt mondta: Itt vagyok;
1Sa 3:5 és azzal futott Élihez és azt mondta: Itt vagyok, mert szólítottál. Az pedig azt mondta: Nem szólítottalak, térj vissza, feküdj le. És visszatért és lefeküdt.
1Sa 3:6 Akkor tovább szólította az Úr: Sámuel! Sámuel pedig felkelt, elment Élihez és azt mondta: Itt vagyok, mert szólítottál engem. Az pedig azt mondta: Nem szólítottalak, fiam, térj vissza, feküdj le.
1Sa 3:7 Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat; és még nem jelentetett ki neki az Úr szava.
1Sa 3:8 Akkor tovább szólította az Úr harmadízben: Sámuel! Mire felkelt, elment Élihez és azt mondta: Itt vagyok, mert szólítottál engem; akkor értette meg Éli, hogy az Úr szólítja a gyermeket.
1Sa 3:9 Azt mondta tehát Éli Sámuelnek: Eredj, feküdjél le, és ha szólít téged, akkor mondd ezt: Beszélj, Uram, mert hallja a te szolgád. És elment Sámuel és lefeküdt helyére.
1Sa 3:10 Akkor eljött az úr, megállt és szólította, mint máskor: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig azt mondta: Beszélj, mert hallja a te szolgád.
1Sa 3:11 És azt mondta az Úr Sámuelnek: íme én oly dolgot teszek Izráelben, melyet aki hall, mindenkinek megcsendül bele mind a két füle.
1Sa 3:12 Azon a napon viszem véghez Élin mindazt, amit szóltam háza felől; kezdettől végig.
1Sa 3:13 Ugyanis kijelentettem neki, hogy én elítélem házát örökre; azért a bűnért, hogy tudta, hogy fiai kisebbítik az Istent, és nem akadályozta meg őket.
1Sa 3:14 És ezért megesküdtem Éli házának; hogy Éli házának bűne ki nem engeszteltetik áldozattal, sem ételáldozattal soha.
1Sa 3:15 Ezután feküdt Sámuel reggelig, akkor kinyitotta az Úr házának ajtait; de félt Sámuel a látomást Élinek megjelenteni.
1Sa 3:16 Hanem Éli szólította Sámuelt, és azt mondta: Sámuel, fiam!; az pedig azt mondta: Itt vagyok!
1Sa 3:17 Akkor azt mondta: Mi az a dolog, amit beszélt veled? El ne titkold, kérlek, tőlem! Úgy cselekedjék veled Isten és úgy folytassa, hogy egy szót el nem titkolsz előlem mindabból, amit beszélt veled.
1Sa 3:18 Erre Sámuel elmondta neki az egész dolgot és nem titkolta el tőle; ő pedig azt mondta: Ő az Úr, ami neki tetszik, tegye.
1Sa 3:19 Mikor aztán Sámuel megnőtt és az Úr vele volt, úgy, hogy semmit nem ejtett földre beszédeiből;
1Sa 3:20 akkor megtudta egész Izráel Dántól fogva Beérsebáig, hogy Sámuel megbízható az Úr prófétájának.
1Sa 3:21 Azután ismét megjelent az Úr Silóban; Sámuelnek ugyanis az Úr igéjében nyilatkozott meg az Úr Silóban.
1Sa 4:1 Sámuel beszéde pedig akkor történt egész Izráelhez; mikor Izráel kivonult a filiszteusok elé a háborúba, és Eben Há-Ezernél ütött tábort, a filiszteusok pedig Aféknél táboroztak. [3-17]
1Sa 4:2 Miután a filiszteusok felsorakoztak Izráellel szemben, és a hadakozás kiterjedt, megveretett Izráel a filiszteusok előtt; és levágtak a csatasorban a mezőn mintegy négyezer embert.
1Sa 4:3 És mikor a nép megérkezett a táborba, azt mondták Izráel vénei: Miért vert meg bennünket az Úr ma a filiszteusok előtt? Vegyük magunkhoz Silóból az Úr frigyládáját, akkor ő közénk jön és megszabadít bennünket ellenségeink kezéből.
1Sa 4:4 Elküldött tehát a nép Silóba, és elhozták a seregek Urának frigyládáját, aki a Kérubokon ül; ott volt Éli két fia is az Isten frigyládájával, Hofni és Pinhász.
1Sa 4:5 És mikor az Úr frigyládája megérkezett a táborba, egész Izráel olyan nagy riadalomban tört ki, hogy megrendült a föld.
1Sa 4:6 Mikor meghallották a filiszteusok a riadalom hangját, azt mondták: Micsoda nagy riadalom hangja ez a héberek táborában? És mikor megtudták, hogy az Úr ládája érkezett meg a táborba,
1Sa 4:7 megfélemlettek a filiszteusok, mert azt gondolták: Isten jött a táborba; és azt mondták: Jaj nekünk!; mert nem történt ilyen azelőtt.
1Sa 4:8 Jaj nékünk, ki szabadit meg minket ennek a hatalmas Istennek kezéből? Ez az az Isten, aki Egyiptomot mindenféle csapással megverte a sivatagban.
1Sa 4:9 Szedjétek össze magatokat és legyetek férfiak, filiszteusok, hogy szolgáivá ne legyetek a hébereknek, mint ők nektek szolgáitok voltak; tehát legyetek férfiak és harcoljatok!
1Sa 4:10 Harcoltak is a filiszteusok úgy, hogy Izráel megverettetett, és menekült mindenki a sátorába, és igen nagy lett a vereség; úgyhogy Izráelből harmincezer gyalogos esett el.
1Sa 4:11 Isten ládáját is elvették; Éli két fia is meghalt, Hofni és Pinhász.
1Sa 4:12 Egy benjámini ember pedig elfutott a csatasorból, és még aznap Silóba érkezett; ruhái megszaggatva, fején por.
1Sa 4:13 Mikor megérkezett, Éli ott ült a széken az út14 karfájánál, kémlelve, mert szíve rettegésben volt az Isten ládájáért; az ember pedig bement a városba elmondván a hírt, mire felkiáltott az egész város.
1Sa 4:14 Mikor Éli meghallotta a kiáltás hangját, és azt mondta: Micsoda zajongás hangja ez? akkor az ember hamar odament és megmondta Élinek.
1Sa 4:15 Éli tudniillik kilencvennyolc éves volt; szemei megálltak és nem bírt látni.
1Sa 4:16 Mikor tehát azt mondta az ember Élinek: Én vagyok az, aki a csatasorból érkeztem, és én a csatasorból ma menekültem el; akkor az azt mondta: Hogy történt a dolog, fiam?
1Sa 4:17 És felelt a követ és azt mondta: Megfutamodott Izráel a filiszteusok előtt, nagy vereség is lett a népben; és meghalt a te két fiad is, Hofni és Pinhász, és az Isten ládáját is elvették.
1Sa 4:18 És történt, hogy mikor az Isten ládáját említette, ő hanyatt esett a székről a kapu karfáján keresztül, és kitörött a nyaka és meghalt; mert öreg ember volt, és nehéz. És ő negyven esztendeig ítélte Izráelt.
1Sa 4:19 Menye pedig, Pinhász felesége, áldott állapotban volt, szüléshez közel, és mikor meghallotta a hírt az Isten ládájának elvételéről és az ő ipának és férjének haláláról; hát térdre roskadt és megszült, mert meglepte a vajúdás.
1Sa 4:20 És mikor halála alkalmával azt mondták neki a körülötte álló asszonyok: Ne félj, mert fiad lett; hát nem felelt, nem is figyelt oda;
1Sa 4:21 hanem elnevezte a gyermeket Íkábódnak, mondván: Odalett Izráel dicsősége; az Isten ládájának elvételére és az ő ipára és férjére célozva.
1Sa 4:22 Azért mondta: Odalett Izráel dicsősége; mert elvették az Isten ládáját.
1Sa 5:1 A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját, és bevitték azt Eben Há-Ézerből Asdódba;
1Sa 5:2 aztán fogták a filiszteusok az Isten ládáját és bevitték azt Dágon házába; és Dágon mellé állították.
1Sa 5:3 De mikor másnap korán felkeltek az asdódiak, hát Dágon már ott volt arcával a földre esve az Úr ládája előtt; fogták tehát Dágont és ismét helyére tették.
1Sa 5:4 Azonban másnap is, mikor korán reggel felkeltek, hát Dágon már ott volt arcával a földre esve az Úr ládája előtt; de feje és két keze feje levágva a küszöbön volt, csak dágon16 maradt rajta.
1Sa 5:5 Ezért nem lépnek Dágon papjai, sem senki, aki Dágon házába bemegy, a Dágon küszöbére Asdódban; mind a mai napig.
1Sa 5:6 És rájuk nehezedett az Úr keze az asdódiakra és megijesztette őket; és megverte őket gümőkkel, Asdódot és határát.
1Sa 5:7 Mikor látták Asdód emberei, hogy így van; azt mondták: Nem maradhat Izráel Istenének ládája nálunk, mert kemény a keze rajtunk és istenünkön, Dágonon.
1Sa 5:8 Elküldöttek tehát és összegyűjtötték a filiszteusoknak minden fejedelmét magukhoz, és azt mondták: Mit csináljunk Izráel Istenének ládájával? És azt mondta Gát: Járjon körül Izráel Istenének ládája.
1Sa 5:9 De mikor körülvitték Izráel Istenének ládáját, az történt, hogy miután körülvitték, az Úr keze lett a városon igen nagy rémülettel, és megverte a város embereit kicsinytől fogva nagyig; és gümők fakadtak ki rajtuk.
1Sa 5:10 Úgyhogy mikor Ekronba küldték az Isten ládáját, hát amint megérkezett az Isten ládája Ekronba, felkiáltottak az ekroniak, mondván: Reám fordították Izráel Istenének ládáját, hogy megöljenek engem és népemet.
1Sa 5:11 És elküldöttek, összegyűjtötték a filiszteusok minden fejedelmét, és azt mondták: Küldjétek el Izráel Istenének ládáját, hogy térjen vissza helyére és ne öljön meg engem és népemet; mert halálos rémület volt az egész városban, nagyon ránehezült az Isten keze.
1Sa 5:12 Mert az emberek, akik nem haltak meg, gümőkkel verettek meg úgy, hogy a város kiáltása felhatott az égre.
1Sa 6:1 Miután az Úr ládája hét hónapig volt a filiszteusok területén,
1Sa 6:2 szólitották a filiszteusok a papokat és jövendőmondókat mondván: Mit csináljunk az Úr ládájával? Adjátok tudtunkra, hogyan küldjük azt helyére.
1Sa 6:3 És azt mondták: Ha elkülditek Izráel Istenének ládáját, ne küldjétek azt Úresen, hanem mindenesetre fizessetek neki vétekáldozatot; akkor meggyógyultok és ismeretessé lesz előttetek, miért nem tágít keze tőletek.
1Sa 6:4 És azt mondták: Mi az a vétekáldozat, amit fizetnünk kell? Azok pedig azt mondták: A filiszteusok fejedelmeinek száma szerint öt aranygümő és öt aranyegér; mert egy csapás van mindenkin, fejedelmeiteken is.
1Sa 6:5 Tehát csináltassátok meg gümőitek képeit és egereitek képeit, melyek az országot pusztítják, így adjatok dicsőséget Izráel Istenének; talán lekönnyebbíti kezét rólatok, isteneitekről és országotokról.
1Sa 6:6 Miért is keményítenének meg szíveteket, mint az egyiptomiak és Faraó megkeményítették szívüket? Ugye, mikor elbánt velük, azok is elbocsátották őket és elmehettek?
1Sa 6:7 Most tehát csináltassatok egy új szekeret és vegyetek két szoptatós tehenet, melyeken még nem volt járom; és fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat pedig tereljétek vissza tőlük haza.
1Sa 6:8 Aztán vegyétek az Úr ládáját, tegyétek a szekérre, az aranyékszereket pedig, melyeket vétekáldozatul fizettek neki, tegyétek egy ládikba mellé; és bocsássátok el, hadd menjen.
1Sa 6:9 És nézzétek meg: ha a maga határának útján megy fel Bét-Semesnek, akkor ő csinálta nekünk ezt a nagy veszedelmet; ha pedig nem, akkor tudjuk, hogy nem az ő keze vert meg bennünket, véletlen az, ami velünk történt.
1Sa 6:10 Es úgy tettek az emberek. Vettek két szoptatós tehenet és befogták a szekérbe; borjaikat pedig berekesztették otthon.
1Sa 6:11 Aztán az Úr ládáját feltették a szekérre; a ládikát is az aranyegerekkel és fekélyeik képeivel.
1Sa 6:12 És a tehenek egyenes irányban18 mentek a bét-semesi útra, egy országúton mentek, folyton bőgve, és nem tértek le sem jobbra, sem balra; és a filiszteusok fejedelmei utánuk mentek BétSemes határáig.
1Sa 6:13 A bét-semesiek pedig éppen arattak, búzaaratás volt a völgyben; és mikor felemelték szemeiket és meglátták a ládát, megörültek, hogy láthatják.
1Sa 6:14 A szekér pedig, mikor a bét-semesi Józsua mezejéhez ért, ott megállt. Volt pedig ott egy nagy kő; tehát felvágták a szekér fáit, és a teheneket megáldozták égő áldozatul az Úrnak.
1Sa 6:15 A léviták ugyanis evették az Úr ládáját és a ládikát, mely mellette volt, melyben az aranyékszerek voltak, és feltették a nagy kőre. És a bét-semesi emberek égő áldozatokat mutattak be és vágóáldozatokat áldoztak azon a napon az Úrnak.
1Sa 6:16 Az öt filiszteus fejedelem pedig látta; aztán visszatért Ekronba még aznap.
1Sa 6:17 És ezek az aranyfekélyek, melyeket a filiszteusok vétekáldozatul fizettek az Úrnak: Asdódért egy, Gázáért egy, Askelonért egy, Gátért egy és Ekronért egy;
1Sa 6:18 aranyegér pedig annyi, mint ahány filiszteus város van összesen az öt fejedelem alatt, erőditett várostól nyilt faluig; egész addig a nagy rétig, amelyen hagyták az Úr ládáját mind e mai napig a bét-semesi Józsua mezején.
1Sa 6:19 Ölt is a bét-semesi emberek között; mert belenéztek az Úr ládájába. Mikor egyszer megölt a népből hetven embert, ötvenezer embert; és gyászolt a nép, hogy az Úr ily nagy csapással sújtotta a népet,
1Sa 6:20 és azt mondták Bét-Semes emberei: Ki állhat meg az Úr előtt, ez előtt a szent Isten előtt; és kihez menjen fel mirólunk?;
1Sa 6:21 akkor követeket küldöttek Kirjat-Jeárim lakosaihoz, mondván: Visszahozták a filiszteusok az Úr ládáját, jertek le, vigyétek fel magatokhoz.
1Sa 7:1 És eljöttek Kirjat-Jeárim emberei és felvitték az Úr ládáját és bevitték azt Abinádáb házába a dombra; és annak fiát, Eleázárt szentelték fel az Úr ládájának őrizetére.
1Sa 7:2 Mikor pedig attól a naptól fogva, hogy a láda Kirjat-Jeárimban lakott, sok idő eltelt, volt húsz esztendő is; és Izráel egész háza siránkozott az Úr után:
1Sa 7:3 azt mondta Sámuel Izráel egész házának, mondván: Ha ti egész szívetekkel meg akartok térni az Úrhoz, távolítsátok el az idegen isteneket magatok közül, kivált az Astártékat; és készítsétek szíveteket az Úrhoz és egyedül őt szolgáljátok: akkor kiszabadít titeket a filiszteusok kezéből.
1Sa 7:4 Erre eltávolították Izráel fiai a baálokat és Astártékat; és egyedül az Urat szolgálták.
1Sa 7:5 Akkor azt mondta Sámuel: Gyűjtsétek össze egész Izráelt Micpába; majd imádkozom értetek az Úrhoz.
1Sa 7:6 Mikor aztán összegyűltek Micpába, vizet merítettek és kiöntötték az Úr előtt és böjtöltek azon a napon, és azt mondták ott: Vétkeztünk az Úr ellen; azután pedig törvényt szolgáltatott Sámuel Izráel fiainak Micpában.
1Sa 7:7 Mikor a filiszteusok meghallották, hogy Izráel fiai összegyűltek Micpába; felvonultak a filiszteusok fejedelmei Izráel ellen. Mikor ezt Izráel fiai meghallották, féltek a filiszteusoktól,
1Sa 7:8 és azt mondták Izráel fiai Sámuelnek: El ne hallgass értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz segítségért kiáltani; hogy mentsen ki bennünket a filiszteusok kezéből.
1Sa 7:9 Akkor vett Sámuel egy tejes bárányt és megáldozta azt egész égő áldozatul az Úrnak; és segítségért kiáltott Sámuel az Úrhoz Izráelért, és az Úr meghallgatta őt.
1Sa 7:10 Ugyanis éppen mikor Sámuel az égő áldozatot áldozta, akkor értek közel a filiszteusok Izráelhez a hadakozásra; és rájuk mennydörgött az Úr nagy hangon a filiszteusokra azon a napon, és úgy összezavarta őket, hogy megverettek Izráel előtt.
1Sa 7:11 És kijöttek Izráel emberei Micpából, üldözték a filiszteusokat; és vágták őket egészen Bét-Káron alul.
1Sa 7:12 Akkor vett Sámuel egy követ és Micpá és Sén közé helyezte, és ezt a nevet adta neki: Eben Há-Ézer; és azt mondta: Eddig segített minket az Úr.
1Sa 7:13 Miután így megaláztattak a filiszteusok, nem jöttek be többé Izráel határába; és az Úr keze a filiszteusokon volt Sámuelnek teljes életében.
1Sa 7:14 És visszakerültek Izráelhez azok a városok, melyeket a filiszteusok elvettek
1Sa 7:15  Izráeltől Ekrontól Gátig, határaikat is kiragadta Izráel a filiszteusok kezéből; és békesség volt Izráel között és az emoriak között.Így ítélte Sámuel Izráelt életének teljes idejében.
1Sa 7:16 Esztendőnként elment és bejárta Bétélt, Gilgált és Micpát; és miután törvényt szolgáltatott Izráelnek mindezeken a helyeken:
1Sa 7:17 útja visszavitt Há-Rámába, mert ott volt neki háza és ott ítélte Izráelt; ott épített oltárt is az Úrnak.
1Sa 8:1 És történt, hogy mikor Sámuel megvénhedett; fiait tette bírákká Izráel felett.
1Sa 8:2 Elsőszülött fiának neve Jóel volt, másodszülöttéé pedig Abija; Beérsebában bíráskodtak.
1Sa 8:3 De fiai nem az ő útjain jártak, hanem a nyereség után hajoltak; ajándékot fogadtak el és elcsavarták az ítéletet.
1Sa 8:4 Összegyűltek tehát Izráel vénei mind, elmentek Sámuelhez Rámába,
1Sa 8:5 és azt mondták neki: Íme te megvénhedtél, fiaid pedig nem járnak a te utaidban: most tégy fölénk királyt, hogy ítéljen bennünket, mint a többi nemzeteket.
1Sa 8:6 Ugyan rossznak tetszett a beszéd Sámuel szemeiben, mikor azt mondták: Adj nekünk királyt, hogy az ítéljen bennünket; de mikor imádkozott Sámuel az Úrhoz,
1Sa 8:7 azt mondta az Úr Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindenben, amit mondanak neked; mert nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne legyek felettük király.
1Sa 8:8 Egészen azoknak a cselekedeteknek megfelelően tesznek ők így veled is, amelyeket cselekedtek attól a naptól fogva, mikor felhoztam őket Egyiptomból, mind e mai napig, hogy elhagytak engem és más isteneket szolgáltak.
1Sa 8:9 Most hát hallgass szavukra; csakhogy óva óvd őket, és jelentsd ki nekik a király jogát, aki uralkodni fog rajtuk.
1Sa 8:10 És megmondta Sámuel az Úr minden szavát a népnek, mely tőle királyt kért.
1Sa 8:11 És azt mondta: Ez lesz a király joga, aki uralkodni fog rajtatok: fiaitokat elveszi és a maga szekereire és lovaira teszi, hogy az ő szekere előtt fussanak.
1Sa 8:12 És hogy ezredeseivé és ötvenedeseivé tegye őket; és szántását szántsák, aratását arassák, és hadi eszközeit és szekér-felszereléseit elkészítsék.
1Sa 8:13 Leányaitokat pedig elviszi kenetkészitőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek.
1Sa 8:14 És legjobb szántóföldeiteket, szőlőiteket és olajfás kertjeiteket elveszi; és szolgáinak adja.
1Sa 8:15 Vetéseitekre és szőlőitekre tizedet vet; és kamarásainak és szolgáinak adja.
1Sa 8:16 Szolgáitokat, szolgálóitokat és legjobb legényeiteket, és szamaraitokat elveszi, és az ő munkáján dolgoztatja.
1Sa 8:17 Juhaitokra tizedet vet; és magatok szolgáivá lesztek neki.
1Sa 8:18 És ha segítségért kiáltotok majd egy napon királyotok miatt, akit választottatok magatoknak: hát nem hallgat meg az Úr benneteket azon a napon.
1Sa 8:19 De nem akart a nép Sámuel szavára hallgatni; és azt mondták: Nem, hanem király lesz felettünk!
1Sa 8:20 Legyünk úgy mi is, mint a többi nemzetek: királyunk tegyen nekünk törvényt, és vonuljon ki előttünk és vívja meg harcainkat.
1Sa 8:21 És miután Sámuel a népnek minden szavát meghallgatta; és elmondta azt az Úr hallatára:
1Sa 8:22 azt mondta az Úr Sámuelnek: Hallgass szavukra és tégy nekik királyt. Akkor azt mondta Sámuel Izráel embereinek: Menjetek el, ki-ki a maga városába.
1Sa 9:1 Volt pedig egy benjáminbeli ember, a neve Kis, Abiél fia, ki Cerór fia, ki Bekórát fia, ki Afiah fia, ki egy benjámini ember fia volt; derék, vagyonos ember.
1Sa 9:2 És ennek volt egy fia, a neve Saul, kiváló és szép úgy, hogy nem volt Izráel fiai közt nála szebb ember; egy fejjel magasabb az egész népnél.
1Sa 9:3 Mikor egyszer elvesztek Kísnek, Saul atyjának szamárkancái; azt mondta Kís az ő fiának, Saulnak: Végy magad mellé egyet a legények közül és menj el megkeresni a szamárkancákat.
1Sa 9:4 El is mentek Efraim Hegyvidékére; és bejárták Salisa földjét és nem találták, és bejárták Saalim földjét és nem voltak; aztán átmentek Benjámin földjére, és nem találták.
1Sa 9:5 Mikor aztán Cúf földjére jutottak, Saul azt mondta legényének, aki vele volt: Jer, térjünk vissza; nehogy felhagyjon atyám a szamárkancákkal és értünk aggódjon.
1Sa 9:6 De az azt mondta neki: Ihol ebben a városban van egy Isten embere, éspedig tisztelt ember, minden bizonyosan beteljesedik, amit megmond; tehát menjünk oda, talán megjelenti nekünk utunkat, amiben járunk.
1Sa 9:7 Saul pedig azt mondta legényének: És ha elmennénk, hát mit vinnénk annak az embernek, mert a kenyér elfogyott a tarisznyánkból, és nincs mit vigyünk ajándékul az Isten emberének; mi van nálunk?
1Sa 9:8 Újból felelt a legény Saulnak és azt mondta: Ihol van a kezemben egy negyed ezüst sekel; azt odaadom az Isten emberének, hogy jelentse meg a mi utunkat.
1Sa 9:9 Azelőtt Izráelben így mondta az ember, mikor Istent megkérdezni ment: Jertek, menjünk el a látóhoz; mert aki ma próféta; azelőtt látónak hívták.
1Sa 9:10 Azt mondta tehát Saul a legényének: Helyes, amit mondtál, jer, menjünk el; és elmentek a városba, ahol az Isten embere volt.
1Sa 9:11 Amint a város lépcsőjén mentek felfelé, leányokkal találkoztak, akik kifelé jöttek vizet meríteni; és azt mondták nekik: Itt van-e a látó?
1Sa 9:12 Azok feleltek nekik és azt mondták: Itt, ihol előtted; siess tehát, mert ma bejött a városba, tudniillik vágóáldozata van ma a népnek a bámán;
1Sa 9:13 ha beértek a városba, nyomban megtaláljátok őt, mielőtt felmenne a bámára az evéshez. Tudniillik a nép nem eszik addig, míg ő meg nem érkezik; mert ő áldja meg az áldozatot, úgy esznek aztán a meghívottak. Tehát most menjetek fel, mert őt ez idő szerint magát találjátok.
1Sa 9:14 Erre felmentek a városba: éppen mikor a városba be akartak menni, akkor jött kifelé Sámuel velük szemben, a bámához felmenőben.
1Sa 9:15 Az Úr pedig kijelentést tett Sámuel fülébe egy nappal Saul érkezése előtt, mondván:
1Sa 9:16 Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert Benjámin földjéről, és azt kend fel fejedelemmé népem felett, Izráel felett, hogy szabadítsa meg népemet a filiszteusok kezéből; mert megtekintettem népemet, mert elért hozzám segélykiáltása.
1Sa 9:17 Mihelyt tehát Sámuel meglátta Sault; az Úr felelt neki: Ihol az ember, akiről azt mondtam neked: Ez uralkodjék az én népemen.
1Sa 9:18 Mikor tehát Saul a kapuban odalépett Sámuelhez és azt mondta: Mondd meg nekem, kérlek, hol van a látó háza?
1Sa 9:19 Sámuel felelt Saulnak és azt mondta: Én vagyok a látó, menj fel előttem a bámához és egyetek ma velem; reggel majd elkísérlek, és mindent megjelentek neked, ami szívedben van.
1Sa 9:20 A szamárkancákra pedig, melyek tőled ma három napja elvesztek, ne gondolj, mert megkerültek; hanem kié Izráel minden kívánsága, nemde a tiéd és atyád egész házáé?
1Sa 9:21 Felelt erre Saul és azt mondta: Ugye én benjámini vagyok, Izráel legkisebb törzseinek egyikéből való, és az én nemzetségem a legkisebb Benjámin törzsének összes nemzetségei között: hát miért beszélsz nekem ilyen módon?
1Sa 9:22 De Sámuel fogta Sault és legényét és bevitte őket a terembe; és a meghívottak élén adott nekik helyet, akik mintegy harmincan voltak.
1Sa 9:23 És azt mondta Sámuel a szakácsnak: Add ide azt a darabot, amelyet neked adtam; amelyről azt mondtam neked: Tedd el ezt magadnál.
1Sa 9:24 Mikor pedig a szakács kiemelte a combot a rajta levővel és Saul elé tette, akkor azt mondta: íme ami megmaradt, tedd magad elé és egyél, mert neked van fenntartva erre az ünnepélyes összesereglésre; nevezetesen a népet én hívtam meg. Saul tehát Sámuellel evett azon a napon.
1Sa 9:25 Mikor pedig lementek a bámától a városba; az erkélyen beszélgetett Saullal.
1Sa 9:26 Mikor reggel korán felkeltek, hajnal feljöttekor felkiáltott Sámuel Saulhoz az erkélyre, mondván: Kelj fel, hogy elkísérjelek; és mikor Saul felkelt, kimentek ketten, ő és Sámuel, az utcára.
1Sa 9:27 Mikor lent jártak a város végén, azt mondta Sámuel Saulnak: Mondd a legénynek, hogy menjen tovább előttünk (és továbbment); te pedig állj meg most, hogy meghalld tőlem Isten beszédét.
1Sa 10:1 Ezzel elővette Sámuel az olajos palackot, a fejére öntötte és megcsókolta őt; és azt mondta: Ezennel felken téged az Úr az ő öröksége felett fejedelemmé.
1Sa 10:2 Mikor most tőlem elmégy, két embert fogsz találni Rákhel sírjánál Benjámin határában Celcahban; kik azt mondják neked: Megkerültek a szamárkancák, melyeknek keresésére mentél, és atyád már elvetette a szamárkancák dolgát, hanem értetek aggódik, mondván: Mit tegyek fiamért?
1Sa 10:3 Mikor onnét tovább haladsz és a Tábor cserfájához érsz, ott talál téged három ember, aki az Istenhez megy fel Bétélbe; egyik három gödölyét visz, másik három egész kenyeret visz, és a harmadik egy tömlő bort visz.
1Sa 10:4 Miközben hogyléted felől kérdezősködnek, adnak neked két kenyeret; és fogadd el a kezükből.
1Sa 10:5 Így érkezel aztán Gibeá Há-Elohimba, ahol filiszteus hivatalnokok vannak; és mikor oda bemégy a városba, egy próféta-csapatra bukkansz, akik a bámától jönnek le, előttük koboz, dob, síp és hárfa, ők maguk pedig prófétai elragadtatásban vannak.
1Sa 10:6 Akkor reád száll az Úr lelke, és prófétai elragadtatásba esel velük; és megváltozol más emberré.
1Sa 10:7 És akkor, ha ezek a jelek beteljesednek rajtad: tedd meg a magad részéről, amit tudsz, mert az Isten veled lesz.
1Sa 10:8 Mikor lemégy előttem Gilgálba, olyankor én lemegyek hozzád égő áldozatokat bemutatni, visszafizetési vágóáldozatokat áldozni; hét napig várj, míg megérkezem hozzád és tudtodra adom, mit kell tenned.
1Sa 10:9 És történt, hogy amint hátat fordított, hogy elmenjen Sámueltől, megváltoztatta neki Isten a szívét mássá; és beteljesedtek ezek a jelek mind azon a napon.
1Sa 10:10 És mikor odaértek Gibeába és egyszerre szembejött vele egy próféta-csapat: reá szállott Isten lelke, és prófétai elragadtatásba esett közöttük.
1Sa 10:11 És mikor mind, akik őt régebbről ismerték, látták, hogy a próféták között van prófétai elragadtatásban: azt mondta a nép, egyik ember a másiknak: Mi lelte Kís fiát, hát Saul is a próféták között van?
1Sa 10:12 Erre megszólalt egy odavaló ember és azt mondta: De ki az atyjuk? Így lett közmondássá: Hát Saul is a próféták között van?
1Sa 10:13 Mikor elvégződött prófétai elragadtatása és bement a házba,
1Sa 10:14 azt mondta Saul nagybátyja neki és legényének: Hova mentetek? És azt mondta: A szamárkancákat keresni, és mikor láttuk, hogy nincsenek, hát bementünk Sámuelhez.
1Sa 10:15 Erre azt mondta Saul nagybátyja: Ugyan mondd meg nekem, mit mondott nektek Sámuel?
1Sa 10:16 Saul pedig azt mondta nagybátyjának: Világosan kijelentette nekünk, hogy megkerültek a szamárkancák; de amit a királyságról mondott Sámuel; azt nem mondta meg neki.
1Sa 10:17 És összehívta Sámuel a népet az Úrhoz Micpába.
1Sa 10:18 És azt mondta Izráel fiainak: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én hoztam fel Izráelt Egyiptomból, és én szabadítottalak ki benneteket Egyiptom kezéből és mindazoknak a királyságoknak kezéből, amelyek szorítottak benneteket;
1Sa 10:19 és ti most megvetettétek a ti Isteneteket, aki kimentett titeket minden bajotokból és nyomorúságotokból, és azt mondtátok: Nem, hanem királyt tégy fölénk: tehát most álljatok az Úr elé törzsenként és nemzetségenként.
1Sa 10:20 És mikor Sámuel előállította Izráel minden törzsét; megfogatott Benjámin törzse.
1Sa 10:21 Mikor pedig Benjámin törzsét állította elő nemzetségenként, megfogatott a mátriak nemzetsége; és mikor megfogatott Saul, Kís fia, keresték őt, de nem találták.
1Sa 10:22 Akkor megint megkérdezték az Urat: Jön-e még be ide valaki? És azt mondta az Úr: Ahol van elrejtőzve a holmiknál.
1Sa 10:23 És futottak és elhozták őt onnét; és mikor a nép közé állt, magasabb volt az egész népnél egy fejjel.
1Sa 10:24 Sámuel pedig azt mondta az egész népnek: Látjátok-e, kit választott az Úr, hogy nincs olyan, mint ő az egész nép között? Erre riadalban tört ki az egész nép, és azt mondták: Éljen a király!
1Sa 10:25 Akkor elbeszélte Sámuel a népnek a királyság jogát, és beírta azt a könyvbe, és letette az Úr elé; aztán elbocsátotta Sámuel az egész népet, kit-kit a maga házába.
1Sa 10:26 És Saul is elment haza Gibeába; és vele ment egy sereg, melynek szívét Isten megihlette.
1Sa 10:27 Némely haszontalan emberek pedig azt mondták: Mit segíthet ez rajtunk? ; és megvetették őt és nem vittek neki ajándékot; de ő olyan volt, mint a süket.
1Sa 11:1 Mikor az ammoni Náhás felvonult és táborba szállt Jábes Gileád ellen; Jábes emberei mind azt mondták Náhásnak: Köss velünk szerződést és szolgálunk neked.
1Sa 11:2 Az ammoni Náhás pedig azt mondta nekik: Ezzel szerződöm veletek, hogy kiszúrom mindnyájatoknak jobb szemét; és ezt gyalázatul vetem egész Izráelre.
1Sa 11:3 Erre azt mondták neki Jábes vénei: Engedj nekünk hét napot, hogy követeket küldjünk Izráel egész határába; és ha nem lesz, ki megtartson bennünket, akkor kimegyünk hozzád.
1Sa 11:4 Mikor a követek Saul Gibeájába érkeztek és elbeszélték a dolgokat a nép hallatára; az egész nép felemelte szavát, és sírtak.
1Sa 11:5 Saul pedig éppen akkor jött a barmok után a mezőről; és azt mondta Saul: Mi lelte a népet, hogy sírnak? És mikor elbeszélték neki Jábes embereinek beszédét,
1Sa 11:6 reá szállott Isten lelke Saulra e beszédek hallatára; és fellobbant a haragja nagyon.
1Sa 11:7 És vett egy pár ökröt, feldarabolta és elküldötte Izráel egész határába követek által, mondván: Aki ki nem vonul Saul után és Sámuel után, annak ökrével ez történjék; és az Úr félelme szállt a népre, úgyhogy kivonultak mint egy ember.
1Sa 11:8 Mikor szemlére állította őket Bézekben; Izráel fiai háromszázezeren voltak, Júda emberei pedig harmincezeren.
1Sa 11:9 Akkor azt mondták a jött követeknek: Ezt mondjátok Jábes Gileád embereinek: Holnap szabadítás lesz számotokra, mire a nap felmelegszik. Mikor a követek megérkeztek és jelentést tettek Jábes embereinek, azok megörültek.
1Sa 11:10 Akkor azt mondták Jábes emberei: Holnap kimegyünk hozzátok; és tegyetek velünk úgy, ahogyan nektek éppen tetszik.
1Sa 11:11 Történt pedig másnap, hogy Saul három csapatba tette a népet, és benyomultak a tábor belsejébe reggeli őrváltáskor, és vágták Ammont, amíg a nap felmelegedett; és akik megmaradtak, úgy szétszóródtak, hogy nem maradt belőlük kettő együtt.
1Sa 11:12 Akkor azt mondta a nép Sámuelnek: Ki az, aki azt mondta: Saul akar rajtunk uralkodni? Ide az ilyen emberekkel, hadd öljük meg őket!
1Sa 11:13 De Saul azt mondta: Ezen a napon senkit sem szabad megölni; mert ma szerzett az Úr szabadítást Izráelben.
1Sa 11:14 Sámuel pedig azt mondta a népnek: Jertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot.
1Sa 11:15 És elment az egész nép Gilgálba, és királlyá tették Sault az Úr előtt ott Gilgálban, és áldoztak ott visszafizetési vágó áldozatokat az Úr előtt; és örvendezett ott Saul és Izráel minden embere felette igen.
1Sa 12:1 Akkor azt mondta Sámuel egész Izráelhez: íme hallgattam szavatokra
1Sa 12:2  mindenben, amit mondtatok nekem; és tettem fölétek királyt.És most íme a király jár előttetek és én megöregedtem és megőszültem, és ihol fiaim vannak veletek; pedig én jártam előttetek ifjúságomtól fogva mind e mai napig.
1Sa 12:3 Itt vagyok, tegyetek ellenem tanúságot az Úr előtt és az ő felkentje előtt, kinek az ökrét vettem el? Es kinek a szamarát vettem el? És kit nyomtam el, kit törtem le? És kinek a kezéből fogadtam el váltságot, hogy azzal szemeimet eltakarjam? És visszatérítem nektek.
1Sa 12:4 És azt mondták: Nem nyomtál el bennünket, nem törtél le bennünket; és nem vettél el senki kezéből semmit.
1Sa 12:5 Erre azt mondta nekik: Tanú az Úr ellenetek és tanú az ő felkentje e mai napon, hogy semmit nem találtatok a kezemben; és azt mondták: Tanú.
1Sa 12:6 Sámuel pedig azt mondta a népnek: Az az Úr, aki teremtette Mózest és Áront, és aki felhozta atyáitokat Egyiptom országából.
1Sa 12:7 És most álljatok elő, hadd vitathassam meg veletek az Úrnak minden igazságát, amit cselekedett veletek és atyáitokkal.
1Sa 12:8 Mikor Jákób bement Egyiptomba, és segítségért kiáltottak atyáitok az Urhoz: akkor az Úr Mózest és Áront küldötte el, és ők hozták ki atyáitokat Egyiptomból, és telepítették le őket ezen a helyen.
1Sa 12:9 Mikor elfelejtették az Urat, az ő Istenüket, és kiszolgáltatta őket Sziszerának, Hácor hadvezérének kezébe, aztán a filiszteusok kezébe, aztán Móáb királyának kezébe, akik harcoltak ellenük;
1Sa 12:10 és ők segítségért kiáltottak az Úrhoz és azt mondták: Bűnbe estünk, mert elhagytuk az Urat, és a baálokat és az Astártékat szolgáltuk; de most ragadj ki bennünket ellenségeink kezéből és téged fogunk szolgálni:
1Sa 12:11 akkor az Úr Jerubbaált, aztán Bedánt, aztán Jeftét, aztán Sámuelt küldötte el; és kiragadott benneteket ellenségeitek kezéből körös-körül, úgyhogy biztonságban laktatok.
1Sa 12:12 Mikor pedig láttátok, hogy Náhás, Ammon fiainak királya jött el reátok; akkor azt mondtátok nekem: Nem, hanem király uralkodjon rajtunk. Bár az Úr, a ti Istenetek a ti királyotok,
1Sa 12:13 de most itt van a király, akit előnyben részesítettetek, akit kértetek; íme hát adott az Úr királyt fölétek.
1Sa 12:14 Ha az Urat félitek és őt szolgáljátok és hallgattok a szavára és az Úr parancsának ellene nem szegültök; akkor megmaradtok mind ti, mind a király, aki uralkodik rajtatok az Úr után, a ti Istenetek után.
1Sa 12:15 De ha nem hallgattok az Úr szavára, és ellene szegültök az Úr parancsának; akkor az Úr keze rajtatok lesz és királyotokon.
1Sa 12:16 És most még álljatok elő és lássátok ezt a nagy dolgot, melyet az Úr szemeitek előtt ezennel cselekszik.
1Sa 12:17 Ugye búzaaratás van most? Kiáltok az Úrhoz, és mennydörgést és esőt ad: hogy megtudjátok, hogy nagy a ti gonoszságtok az Úr szemeiben, melyet elkövettetek, mikor királyt kértetek magatoknak.
1Sa 12:18 Ezzel kiáltott Sámuel az Úrhoz, és az Úr mennydörgést és esőt adott a napon; úgyhogy az egész nép nagyon félt az Úrtól és Sámueltől.
1Sa 12:19 És azt mondta az egész nép Sámuelnek: Imádkozzál szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk; mert minden bűnünket azzal a rosszal tetéztük, hogy királyt kértünk magunknak.
1Sa 12:20 De Sámuel azt mondta az egész népnek: Ne féljetek, hogy megtettétek mindezt a gonoszt; csak el ne térjetek az Úrtól, és szolgáljátok az Urat teljes szívetekből.
1Sa 12:21 Tehát ne térjetek el éppen hiábavalóságok után, melyek nem használnak és meg nem szabadítanak, mert hiábavalóságok.
1Sa 12:22 Hanem az Úr nem hagyja el népét az ő nagy nevéért; mert tetszett az Úrnak, hogy titeket a maga népévé tegyen.
1Sa 12:23 Tőlem is távol legyen, hogy bűnt kövessek el az Úr ellen, megszűnvén értetek imádkozni; sőt tanítani foglak benneteket a jó és igaz útra.
1Sa 12:24 Csak féljétek az Urat és szolgáljátok őt híven teljes szívetekből; mert lássátok, mely nagy dolgot cselekedett veletek!
1Sa 12:25 Ha pedig rosszra rosszat tesztek; mind ti, mind királyotok elvesztek.
1Sa 13:1 Aztán kiválasztott magának Saul háromezeret Izráelből, és kétezer Saullal volt Mikmászban és Bétél hegyvidékén, és ezer Jónátánnal volt Benjámin Gibeájában; a nép többi részét pedig elbocsátotta, kit-kit a maga sátorába.
1Sa 13:2 Mikor Saul egy éves király volt, vagy két éve uralkodott Izráelben,
1Sa 13:3 Jónátán levágta a filiszteusok hivatalnokát, aki Gibeában volt, és meghallották a filiszteusok; Saul pedig megfúvatta a kÚrtöt az egész országban, mondván: Hallják meg a héberek.
1Sa 13:4 És meghallotta egész Izráel, mondván: Levágta Saul a filiszteusok hivatalnokát és meg is utálták Izráelt a filiszteusok; mire összehívták a népet Saul mögé Gilgálba.
1Sa 13:5 És összegyűltek a filiszteusok Izráellel hadakozni, harmincezer szekér, hatezer lovas, és nép oly sok, mint a föveny a tenger partján; és felvonultak és tábort ütöttek Mikmászban, Bét-Áventől keletre.
1Sa 13:6 Mikor Izráel emberei látták, hogy bajban vannak, mert szorongatják a népet; elrejtőzött a nép a barlangokba, bozótokba, sziklákba, pincékbe és vermekbe.
1Sa 13:7 Egyes héberek át is mentek a Jordánon Gád és Gileád országába; Saul pedig még Gilgálban volt, és az egész nép ott reszketett mögötte.
1Sa 13:8 Mikor várt hét napig, a Sámuel által kitűzött időig, és nem érkezett meg Sámuel Gilgálba, a nép pedig elszéledt mellőle; [1Sám10,8]
1Sa 13:9 akkor azt mondta Saul: Hozzátok ide hozzám az égő áldozatot és a visszafizetési áldozatokat; és megáldozta az égő áldozatot.
1Sa 13:10 De alighogy bevégezte az égő áldozat bemutatását, már megérkezett Sámuel. Mikor Saul kiment elébe, hogy őt üdvözölje,
1Sa 13:11 azt mondta Sámuel: Mit cselekedtél? És azt mondta Saul: Mikor láttam, hogy a nép elszéledt mellőlem és te nem érkeztél meg a kitűzött időre, a filiszteusok pedig össze vannak gyűlve Mikmászba:
1Sa 13:12 azt gondoltam, most lejönnek reám a filiszteusok Gilgálba, és én az Úr színét nem kérleltem meg; tehát tÚrtőztettem ugyan magamat, de az égő áldozatot mégis megáldoztam.
1Sa 13:13 Erre Sámuel azt mondta Saulnak: Bolondul cselekedtél: nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsát, melyet parancsolt néked, pedig most örökre megerősítette volna az Úr királyságodat Izráel felett.
1Sa 13:14 De most már királyságod nem fog megállani; keresett az Úr magának egy szíve szerint való embert és azt rendelte az Úr fejedelmül népe fölé, mert te nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt neked.
1Sa 13:15 Mikor Sámuel felkelt és felment Gilgálból Benjámin Gibeájába; Saul szemlére állította a még vele levő népet, mintegy hatszáz embert.
1Sa 13:16 Aztán Saul és fia, Jónátán meg a még velük levő nép Benjámin Gibeájában szállt meg; a filiszteusok pedig Mikmászban táboroztak.
1Sa 13:17 És a dúló sereg a filiszteusok táborából három csapatban jött ki: egy csapat az ofrai útra fordult Suál földének;
1Sa 13:18 egy csapat a bét-horoni útra fordult; egy csapat pedig a Ceboim völgyére néző határ útjára fordult a sivatagnak.
1Sa 13:19 És kovács nem volt található Izráel egész országában; mert azt mondták a filiszteusok: Nehogy kardot vagy dárdát csináltassanak a héberek.
1Sa 13:20 Úgyhogy egész Izráel a filiszteusokhoz járt be, hogy ki-ki megkalapáltassa ekevasát, kapáját, fejszéjét és ásóját;
1Sa 13:21 és valahányszor eltompultak az ekevasak, a kapák, háromágú villa és a fejszék élei; és az ösztökét kiegyenesíteni.
1Sa 13:22 Így történt aztán, hogy a háború napján nem volt található kard és dárda az egész nép kezében, mely Saullal és Jónátánnal volt; csak Saulnál és fiánál, Jónátánnál volt található.
1Sa 13:23 Mivel pedig a filiszteusok előörse kijött Mikmász szorosához,
1Sa 14:1 történt egy napon, hogy azt mondta Jónátán, Saul fia fegyverhordozó legényének: Jer, menjünk át a filiszteusok előörséhez, mely ide túl van; de atyjának nem mondta meg.
1Sa 14:2 Saul akkor éppen Gibeá határán az alatt a gránátalmafa alatt ült, mely Migronban volt. A vele levő nép pedig mintegy hatszáz ember volt;
1Sa 14:3 és Ahija, Ahitúbnak, Íkábód testvérének, Pinhász fiának fia, aki az Úr sílói papjának, Elinek fia volt, viselte a vállraöltőt. És a nép nem tudta, hogy Jónátán elment.
1Sa 14:4 És a szoros partjai között, ahol Jónátán a filiszteusok előörséhez átmenni törekedett, volt egy sziklaszirt az egyik oldalon innen, meg volt egy sziklaszirt a másik oldalon túl; és az egyiknek a neve Bócéc, a másiknak a neve pedig Szenne volt.
1Sa 14:5 Az egyik szirt gyámoszlopul szolgált északon, Mikmásszal szemben; a másik pedig délen Gibeával40 szemben.
1Sa 14:6 Azt mondta tehát Jónátán fegyverhordozó legényének: Jer, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előörséhez, talán csinál velünk az Úr valamit;
1Sa 14:7 mert az Úr nincs korlátozva, hogy sok által vagy kevés által végezzen szabadítást.Fegyverhordozója pedig azt mondta neki: Tégy mindent kedved szerint; térülj, íme én veled vagyok kedved szerint.
1Sa 14:8 Erre azt mondta Jónátán: Akkor hát átmegyünk azokhoz az emberekhez; és megmutatjuk nekik magunkat.
1Sa 14:9 Ha azt mondják nekünk: Legyetek veszteg, míg hozzátok érünk; akkor megállunk helyünkön, és nem megyünk fel hozzájuk.
1Sa 14:10 Ha pedig azt mondják: Jertek fel hozzánk, akkor felmegyünk, mert az Úr kezünkbe adta őket; és ez a jel számunkra.
1Sa 14:11 Mikor aztán mind a ketten megmutatták magukat a filiszteusok előörsének; azt mondták a filiszteusok: Ezek héberek, kibújtak a lyukakból, ahova elrejtőztek.
1Sa 14:12 És megszólították az őrség emberei Jónátánt és fegyverhordozóját, és azt mondták: Jertek fel hozzánk, hogy megtanítsunk benneteket valamire; Jónátán pedig azt mondta fegyverhordozójának: Jer fel utánam, mert kezébe adta őket az Úr Izráelnek!
1Sa 14:13 És mikor felment Jónátán kézzel-lábbal és fegyverhordozója utána: elestek Jónátán előtt, fegyverhordozója pedig utána öldökölt.
1Sa 14:14 Mikor megtörtént az első csapás, hogy Jónátán és fegyverhordozója mintegy húsz embert levágott mintegy fél barázdahosszban egy iga földön:
1Sa 14:15 reszketés lett a táborban, a mezőn és az egész népben, az előörs és a dúló sereg is reszketett; és megrendült a föld, amiből Istentől való reszketés lett.
1Sa 14:16 Mikor a kémek látták és jelentették Saulnak Benjámin Gibeájában; hogy íme a tömeg felbomlott és folyton tombol:
1Sa 14:17 akkor azt mondta Saul a népnek, mely vele volt: Tartsatok szemlét és nézzétek meg, ki ment el tőlünk? Mikor szemlét tartottak, kitűnt, hogy nincs ott Jónátán és fegyverhordozója.
1Sa 14:18 Akkor azt mondta Saul Ahijának: Hozd ide az Isten ládáját!; mert az Isten ládája akkor Izráel fiainál volt.
1Sa 14:19 De mikor, míg Saul a paphoz beszélt, a tömeg, mely a filiszteusok táborában volt, egyre jobban civakodott: akkor azt mondta Saul a papnak: Vond vissza kezedet!
1Sa 14:20 És összeszedelőzködött Saul és az egész nép, mely vele volt, és mikor megérkeztek a hadakozáshoz; hát mindeniknek a kardja a társa ellen volt, igen nagy zavarodásban.
1Sa 14:21 A héberek is ott voltak a filiszteusoknál úgy, mint azelőtt, akik felvonultak velük a táborba körül; úgyhogy ők is az izráeliekkel tarthattak, akik Saullal és Jónátánnal voltak.
1Sa 14:22 Izráelnek azok az emberei is, akik Efraim Hegyvidékén el voltak rejtőzve, meghallották, hogy menekülnek a filiszteusok; és ők is utánuk eredtek a hadakozásba.
1Sa 14:23 Így szabadította meg az Úr azon a napon Izráelt. És mikor a hadakozás Bét-Ávenen túlhaladt,
1Sa 14:24 Izráel emberei meg voltak hajszolva azon a napon; de mivel Saul megeskette a népet, mondván: Átkozott az az ember, aki ételhez nyúl estig, míg megállom bosszúmat ellenségeimen, hát nem ízlelt kenyeret az egész nép.
1Sa 14:25 És ha az egész ország bement volna egy erdőbe, hol méz lett volna a mező színén:
1Sa 14:26 mikor bement volna a nép az erdőbe és méz-folyam lett volna előtte: akkor sem lett volna, aki kezét szájához értesse, mert félt a nép az eskütől.
1Sa 14:27 De Jónátán nem hallotta, mikor megeskette atyja a népet, így hát kinyújtotta a pálca végét, mely kezében volt, és belemártotta azt egy lépes mézbe; és mikor kezét szájához vitte, felcsillantak szemei.
1Sa 14:28 Erre megszólalt valaki a népből, és azt mondta: Atyád esküvéssel megeskette a népet, mondván: Átkozott az az ember, aki ételhez nyúl ma. Mivel pedig a nép ki volt merülve,
1Sa 14:29 azt mondta Jónátán: Atyám megháborította az országot; nézzétek csak, hogy felcsillantak szemeim, hogy ezt a kis mézet ízleltem!
1Sa 14:30 Hátha még a nép szabadon evett volna ma ellenségeinek martalékából, melyet talált: akkor most nem nagyobb vereség lett volna-e a filiszteusokon?
1Sa 14:31 És vágták aznap a filiszteusokat Mikmásztól Ajjálonig; és mivel a nép nagyon ki volt merülve,
1Sa 14:32 akkor rárohant a nép a martalékra, és vettek juhot, marhát, borjúkat, és levágták a földön; és a vérrel együtt ette a nép.
1Sa 14:33 Mikor ezt Saulnak jelentették, mondván: íme a nép bűnt követ el az Úr ellen, vérrel együtt evén; az azt mondta: Kötelességszegést követtetek el, hengerítsetek hozzám ma egy nagy követ.
1Sa 14:34 Azután azt mondta Saul: Széledjetek el a nép közt, és mondjátok nekik: Hozzátok hozzám ki-ki az ökrét és ki-ki a juhát, és itt vágjátok le és egyétek meg, hogy bűnt ne kövessetek el az Úr ellen, a vérrel együtt evén; és odavitte az egész nép, ki-ki a maga ökrét magával azon éjszaka, és ott vágták le.
1Sa 14:35 Saul pedig épített egy oltárt az Úrnak; ez volt az első oltár, melyet épített az Úrnak.
1Sa 14:36 Akkor azt mondta Saul: Menjünk le a filiszteusok után az éjjel, zsákmányoljuk őket világos reggelig, és ne hagyjunk meg közülük senkit; és azt mondták: Egészen úgy tégy, amint neked tetszik. De a pap azt mondta: Járuljunk ide az Isten elé.
1Sa 14:37 Megkérdezte tehát Saul az Istent: Lemenjek-e a filiszteusok után? Kezébe adod-e őket Izráelnek?; de nem felelt neki azon a napon.
1Sa 14:38 Akkor azt mondta Saul: Jertek elő mind, ti népnek oszlopai; és tudjátok meg, és lássátok meg, miben volt ma ez a bűn?
1Sa 14:39 Mert él az Úr, aki Izráelt megszabadította, hogy ha fiamban, Jónátánban van is az, meg kell neki halnia; de nem volt, ki feleljen az egész népből.
1Sa 14:40 Akkor azt mondta Saul egész Izráelnek: Ti legyetek egyik felől, én pedig, és fiam, Jónátán leszünk a másik felől; és azt mondta a nép Saulnak: Tedd, ami neked tetszik.
1Sa 14:41 És mikor azt mondta Saul az Úrnak, Izráel Istenének: Add ki a hibátlant; akkor megfogatott Jónátán és Saul, a nép pedig kiment.
1Sa 14:42 Mikor pedig azt mondta Saul: Vessetek sorsot köztem és fiam, Jónátán között; akkor megfogatott Jónátán.
1Sa 14:43 Akkor azt mondta Saul Jónátánnak: Mondd meg nekem, mit csináltál? Es megmondta neki Jónátán, és ezt mondotta: Csak éppen megízleltem a pálca végével, mely a kezemben volt, egy kis mézet, itt vagyok, meghalhatok.
1Sa 14:44 Erre azt mondta Saul: Úgy cselekedjék Isten és úgy folytassa, hogy bizonnyal meg kell halnod, Jónátán.
1Sa 14:45 De a nép azt mondta Saulnak: Jónátán haljon-e meg, aki ezt a nagy szabadítást szerezte Izráelben? Távol legyen! Él az Úr, hogy nem esik le egyetlen hajszál a fejéről a földre, mert Istennel cselekedett e mai napon. És kiváltotta a nép Jónátánt, és nem halt meg.
1Sa 14:46 Akkor Saul felment a filiszteusok üldözéséből; a filiszteusok pedig elmentek lakhelyükre.
1Sa 14:47 Miután Saul megkapta a királyságot Izráel felett, és hadakozott körös-körül annak minden ellensége ellen, Móáb ellen, Ammon fiai ellen, Edom ellen, Cóbá királyai ellen és a filiszteusok ellen, és mindenütt, ahova fordult, győzött:
1Sa 14:48 azt a hatalmas dolgot is cselekedte, hogy megverte Amáleket; és kiragadta Izráelt ennek a fosztogatójának kezéből.
1Sa 14:49 Saul fiai voltak pedig Jónátán, Jisvi és Malkisua; és két leányának neve: az idősebbiknek a neve Mérab, a kisebbiknek a neve pedig Mikal.
1Sa 14:50 És Saul feleségének a neve Ahinóám. Ahimaác leánya; hadvezérének neve meg Abinér, Nérnek, Saul nagybátyjának a fia.
1Sa 14:51 Ugyanis Kís, a Saul atyja, és Nér, az Ábner atyja Abiél fiai voltak azt a hatalmas dolgot is cselekedte, hogy megverte Amáleket; és kiragadta Izráelt ennek a fosztogatójának kezéből.
1Sa 14:52 Mivel a háború erős volt a filiszteusok ellen Saul egész életében; ahány erős embert és ahány vitéz embert látott Saul, azt mind magához gyűjtötte.
1Sa 15:1 Ezért azt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött az Úr, hogy téged királlyá kenjelek az ő népe felett, Izráel felett; most tehát hallgass az Úr beszédeinek szavára.
1Sa 15:2 Ezt mondja a seregek Ura: Meglátogatom, amit Amálek Izráellel cselekedett; hogy útját állta neki, mikor feljött Egyiptomból:
1Sa 15:3 most menj, verd meg Amáleket, és vesd örök szentség alá őt és mindenét, amije van, és ne könyörülj rajta; hanem öld meg férfitól asszonyig, gyermektől csecsemőig; ökörtől juhig, tevétől szamárig.
1Sa 15:4 És felhívta Saul a népet és szemlére állította őket Teláimban, kétszázezer gyalogost, és tízezer embert Júdából.
1Sa 15:5 Mikor megérkezett Saul Amálek városához; lesbe állt a völgyben,
1Sa 15:6 a kénieknek pedig azt mondta Saul: Menjetek, távozzatok el, menjetek le az amálekiek közül, nehogy elveszejtselek téged is vele; pedig te irgalmasságot cselekedtél Izráel minden fiával, mikor feljöttek Egyiptomból. Mikor aztán eltávoztak a kéniek Amálek közül,
1Sa 15:7 megverte Saul Amáleket; Havilától addig, amerre Súrba mennek, mely Egyiptomtól keletre van.
1Sa 15:8 És Agagot, Amálek királyát elfogta élve; az egész népet pedig örök szentség alá vetette kardnak élével.
1Sa 15:9 De megkönyörült Saul és a nép Agagon és a juhoknak és marháknak, a másodrendűeknek is legjaván, és a bárányokon és mindenen, ami jó volt, és azokat nem akarták örök szentség alá vetni; hanem minden jószágból, ami hitvány és leromlott volt, azt vetették örök szentség alá.
1Sa 15:10 És lett az Úr szava Sámuelhez, mondván:
1Sa 15:11 Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert hátratért tőlem és szavaimat nem valósította meg. Ezen haragra gerjedt Sámuel, és segítségért kiáltott az Úrhoz egész éjszaka.
1Sa 15:12 És mikor reggel korán felkelt, hogy Saul elé menjen, jelentették Sámuelnek, mondván: Saul Kármelbe érkezett és ott oszlopot állított magának, aztán megfordult, továbbment, és lement Gilgálba.
1Sa 15:13 Mikor Sámuel megérkezett Saulhoz, azt mondta neki Saul: Légy áldott az Úrtól! Megvalósítottam az Úr beszédét.
1Sa 15:14 Sámuel pedig azt mondta: És mi ez a juhbégetés a fülemben, és az a marhabőgés, amit hallok?
1Sa 15:15 És azt mondta Saul: Az amálekiektől hozták ezeket, mert megkönyörült a nép a juhok és marhák legjaván, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek; de a többit örök szentség alá vetettük.
1Sa 15:16 Akkor azt mondta Sámuel Saulnak: Hagyd el, hadd mondjam meg neked, mit beszélt az Úr hozzám az éjjel; az pedig azt mondta neki: Beszélj.
1Sa 15:17 És azt mondta Sámuel: Nemde, bár kicsiny voltál a magad szemeiben, te lettél Izráel törzseinek feje; és felkent téged az Úr királlyá Izráel felett?
1Sa 15:18 És elküldött téged az Úr egy útra; és azt mondta neked: Menj és vesd örök szentség alá a bűnösöket, Amáleket, és hadakozzál ellene, míg ki nem pusztítod őket.
1Sa 15:19 Miért nem hallgattál tehát az Úr szavára; és rohantál rá a martalékra, és tetted azt, ami gonosz az Úr szemeiben?
1Sa 15:20 És azt mondta Saul Sámuelnek: Én hallgattam az Úr szavára, és azon az úton jártam, amelyre küldött engem az Úr; és elhoztam Agagot, Amálek királyát, Amáleket pedig örök szentség alá vetettem.
1Sa 15:21 De a nép vett a martalékból juhot és marhát az örök szentség zsengéjéül, hogy megáldozza az Urnak, a te Istenednek Gilgálban.
1Sa 15:22 Sámuel pedig azt mondta: Vajon az Úr előtt van olyan kedves az égő áldozat és vágóáldozat, mint az Úr szavára való hallgatás? Íme: engedelmesség jobb az áldozatnál, és szófogadás a kosok kövérénél.
1Sa 15:23 Mert az engedetlenség olyan bűn, mint a varázslás, és a konokság, mint a bálvány és a házi istenek; mivel megvetetted az Úr szavát, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.
1Sa 15:24 Akkor azt mondta Saul Sámuelnek: Vétkeztem, hogy áthágtam az Úr parancsát és a te szavaidat; de féltem a néptől, azért hallgattam szavukra.
1Sa 15:25 Most tehát bocsásd meg, kérlek, bűnömet; és térj vissza velem, hogy leboruljak az Úr előtt.
1Sa 15:26 De Sámuel azt mondta Saulnak: Nem térek vissza veled; mivel megvetetted az Úr beszédét, az Úr is megvetett téged, hogy ne légy király Izráel felett.
1Sa 15:27 Ezzel megfordult Sámuel, hogy elmenjen; de az megragadta felöltőjének szárnyát úgy, hogy elszakadt.
1Sa 15:28 Mire azt mondta neki Sámuel: Leszakította az Úr Izráel királyságát rólad ma: és felebarátodnak adja azt, aki jobb náladnál.
1Sa 15:29 És Izráel Dicsősége nem is hazudik és nem érez megbánást; mert nem ember ő, hogy megbánást érezzen.
1Sa 15:30 De az azt mondta: Vétkeztem, de kérlek, tisztelj meg népem vénei előtt és Izráel előtt; és térj velem vissza, hogy leboruljak az Úr előtt, a te Istened előtt.
1Sa 15:31 Így visszatért Sámuel Saul után; és miután Saul leborult az Úr előtt,
1Sa 15:32 Sámuel azt mondta: Hozzátok ide hozzám Agagot, Amálek királyát! És mikor Agag odament hozzá kényesen, azt gondolta Agag: Bizonyára eltávozott a halál keserűsége;
1Sa 15:33 Sámuel pedig azt mondta: Miképpen a te kardod asszonyokat fosztott meg gyermeküktől, úgy fosztassék meg asszonyoknál inkább a te anyád; és ezzel feldarabolta Sámuel Agagot az Úr előtt Gilgálban.
1Sa 15:34 Ezután Sámuel elment Rámába, Saul pedig felment haza Saul Gibeájába.
1Sa 15:35 És Sámuel többé nem látogatta meg Sault halála napjáig; mert Sámuel szomorkodott Saulért. Mivel az Úr megbánta, hogy Sault királlyá tette Izráel felett,
1Sa 16:1 azt mondta az Úr Sámuelnek: Meddig szomorkodsz Saulért, holott én megvetettem őt, hogy ne legyen király Izráel felett? Töltsd meg szarudat olajjal és eredj, elküldelek téged a bét-lehemi Isaihoz, mert az ő fiai közül szemeltem ki magamnak királyt.
1Sa 16:2 És azt mondta Sámuel: Hogy mehetnék? Ha meghallja Saul, megöl engem. És azt mondta az Úr: Egy üsző borjút vígy magaddal, és mondd: Az Úrnak áldozni jöttem.
1Sa 16:3 És hívd meg Isait az áldozatra; akkor én tudtodra adom mit tégy, és kend fel nekem azt, akit mondani fogok neked.
1Sa 16:4 És megtette Sámuel, amit az Úr szólott; és mikor megérkezett Bét-Lehembe, reszketve mentek elébe a város vénei, és azt mondták: Szerencsésen érkeztél?
1Sa 16:5 És azt mondta: Szerencsésen. Áldozni jöttem az Úrnak, szenteljétek be magatokat és jertek el velem az áldozatra; aztán beszentelte Isait és fiait, és meghívta őket az áldozatra.
1Sa 16:6 És történt, hogy mikor megérkeztek és meglátta Eliábot; azt mondta: Bizonyára az ő felkentje van az Úr előtt.
1Sa 16:7 De azt mondta az Úr Sámuelnek: Ne tekints megjelenésére, se termetére, magasságára, mert elvetettem őt; mert nem azt nézem, amit az ember néz, mert az ember a látszatra néz, az Úr pedig a szívre néz.
1Sa 16:8 Akkor Abinádábot szólította Isai és elléptette őt Sámuel előtt; de az azt mondta: Ezt sem választotta az Úr.
1Sa 16:9 Akkor elléptette Isai Sammát; de azt mondta: Ezt sem választotta az Úr.
1Sa 16:10 Így elléptette Isai az ő hét fiát Sámuel előtt; de azt mondta Sámuel Isainak: Ezeket nem választotta az Úr.
1Sa 16:11 És azt mondta Sámuel Isainak: Nincsenek többen az ifjak? És azt mondta: Még hátravan a legkisebb, az éppen a juhokat legelteti. És azt mondta Sámuel Isainak: Küldj el és hozd ide őt, mert nem megyünk el, míg ő ide nem jön.
1Sa 16:12 Elküldött tehát és elhozatta őt, ő pedig piros volt, szép szemekkel, és jó megjelenésű; és azt mondta az Úr: Kelj fel, kend fel őt, mert ő az.
1Sa 16:13 Akkor vette Sámuel az olajszarut és felkente őt testvérei között; és Dávidra szállt az Úrnak lelke attól a naptól fogva és tovább. Sámuel pedig felkelt és elment Rámába.
1Sa 16:14 Miután az Úrnak lelke eltávozott Saultól; gonosz lélek szokta őt ijegetni az Úrtól.
1Sa 16:15 :És azt mondták Saul szolgái neki: íme most Istennek egy gonosz lelke ijeget téged:
1Sa 16:16 csak mondja a mi urunk, szolgáid, akik előtted vannak, majd keresnek valakit, aki tud hárfán játszani; és akkor, ha reád jön Istennek egy gonosz lelke, amint ő penget kezével, jobban leszel.
1Sa 16:17 Akkor azt mondta szolgáinak Saul: Hát szemeljetek ki nekem valakit, aki jól hárfázik, és hozzátok el hozzám.
1Sa 16:18 Erre megszólalt egy a legények közül és azt mondta: Én már szemeltem ki: a bét-lehemi Isainak van egy fia, aki tud hárfázni, amellett erős vitéz, hadakozó férfi, értelmes beszédű és formás ember; és az Úr vele van.
1Sa 16:19 Erre Saul követeket küldött Isaihoz; és azt mondta: Küldd hozzám fiadat, Dávidot, aki a juhoknál van.
1Sa 16:20 Isai pedig vett egy szamarat, kenyérrel, egy tömlő borral és egy kecskegödölyével; és elküldte fia, Dávid által Saulnak.
1Sa 16:21 Mikor pedig Dávid megérkezett Saulhoz és megállt előtte; az igen megszerette őt, és fegyverhordozója lett neki.
1Sa 16:22 És elküldött Saul Isaihoz, mondván: Hadd álljon Dávid énelőttem, mert kedvet talált szemeimben.
1Sa 16:23 És mikor rájött Saulra Isten lelke, vette Dávid a hárfát és pengette kezével; és Saul megkönnyebbült és jobban lett, és eltávozott róla a gonosz lélek.
1Sa 17:1 Mikor a filiszteusok összevonták táboraikat a háborúra, Szokónál gyűltek össze, mely Júdához tartozik; és Szokó és Azéka között táboroztak Efesz-Dammimban.
1Sa 17:2 Saul és Izráel emberei szintén összegyülekeztek és a Cser-völgyben táboroztak; és háborúra sorakoztak a filiszteusok ellen.
1Sa 17:3 És a filiszteusok a túlsó hegyen állottak, Izráel pedig az innenső hegyen állott úgy, hogy a völgy közöttük volt.
1Sa 17:4 Akkor kijött a bajvívó a filiszteusok táboraiból, Góliát a neve, Gátból való: magassága hat sing és egy arasz.
1Sa 17:5 Réz-sisak volt a fején, ő meg pikkelyes páncélba volt öltözve; és a páncél súlya ötezer réz-sekel volt.
1Sa 17:6 Réz láb-páncél a lábain; és egy rézgerely a vállai között.
1Sa 17:7 Dárdájának a nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának a hegye pedig hatszáz sekel vasból volt; és a pajzsvivő ment előtte.
1Sa 17:8 És megállt és odakiáltott Izráel csatasorainak, és azt mondta nekik: Miért vonultok ki, hadakozásra sorakozván? Nemde én vagyok a filiszteus, ti pedig Saul szolgái? Válasszatok ki magatoknak egy embert, és az jöjjön le hozzám:
1Sa 17:9 ha meg bír velem vívni és levág engem, akkor mi leszünk a ti szolgáitokká; ha pedig én bírok el vele és levágom őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink és szolgálni fogtok bennünket.
1Sa 17:10 Aztán azt mondta a filiszteus: Én gyalázattal illettem Izráel sorait e mai napon; adjatok nekem valakit, hogy megvívjunk egymással.
1Sa 17:11 Mikor pedig meghallotta Saul és egész Izráel a filiszteusnak ezeket a beszédeit; megrettentek és féltek nagyon.
1Sa 17:12 Dávid pedig efráti embernek volt a fia. Ez Júda Bét-Leheméből, tudniillik Isai volt a neve, és nyolc fia volt neki, és az ember Saul idejében már vén volt,
1Sa 17:13 embereket hozott, akik bevonultak: Isai három nagyobbik fia ment el Saul után a háborúba. Annak a három fiának a neve pedig, akik elmentek a háborúba: Eliáb, az elsőszülött, aztán másodszülöttje Abinádáb, a harmadik pedig Sammá.
1Sa 17:14 Dávid volt pedig a legkisebb; tehát mikor a három legnagyobb elment Saul után,
1Sa 17:15 akkor Dávid elment Saultól és visszatért atyja juhait őrizni Bét-Lehembe.
1Sa 17:16 Elközelített pedig a filiszteus reggel és este; és kiállott negyven napon át.
1Sa 17:17 Egyszer azt mondta Isai fiának, Dávidnak: Vedd testvéreidnek ezt az efa pergelt gabonát és ezt a tíz kenyeret; és futtasd el a táborba testvéreidnek.
1Sa 17:18 Ezt a tíz sajtszeletet pedig vidd el az ezredesnek; és látogasd meg testvéreidet, hogy vannak, és válaszukat hozd el.
1Sa 17:19 Saul pedig, és ők és Izráel férfiai mind a Cservölgyben voltak, a filiszteusokkal hadakozván.
1Sa 17:20 És felkelt Dávid korán reggel, és a juhokat egy őrizőre hagyta, aztán megrakodott és elment, mint ahogyan Isai parancsolta neki. És mikor a szekérvárhoz érkezett, a csatarendhez kivonuló sereg akkor kiáltott riadót a hadakozásra:
1Sa 17:21 és felsorakozott Izráel is, a filiszteusok is, csatarend csatarenddel szembe.
1Sa 17:22 Dávid tehát a nála levő holmit ott hagyta a holmik őrzőjének kezén, és elfutott a csatarendhez; és mikor odaért, kérdezősködött testvérei hogyléte felől.
1Sa 17:23 És éppen mikor ővelük beszélgetett, a bajvívó, a Góliát nevű filiszteus Gátból akkor vonult fel a filiszteusok csatarendjei közül, és hasonló beszédeket beszélt; úgyhogy Dávid hallotta.
1Sa 17:24 Izráel emberei pedig, mikor meglátták az embert, mind elfutottak előle, mert nagyon féltek.
1Sa 17:25 És azt mondták Izráel emberei: Láttátok-e ezt az embert, aki itt felvonult? Mert Izráelt gyalázattal illetni vonult fel; hát azt az embert, aki ezt levágja, a király gazdaggá teszi nagy gazdagsággal, leányát is neki adja, és atyja házát szabaddá teszi Izráelben.
1Sa 17:26 Erre Dávid azt mondta a mellette álló embereknek, mondván: Mit csinálnak azzal az emberrel, aki levágja ezt a filiszteust és leveszi a gyalázatot Izráelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy az élő Istennek csatarendjeit gyalázza?
1Sa 17:27 Mire a nép hasonló szóval felelt neki, mondván: így tesznek azzal az emberrel, aki ezt levágja.
1Sa 17:28 Mikor meghallotta Eliáb, a legnagyobbik testvére, hogy beszélget az emberekkel, felgerjedt Eliáb haragja Dávidra, és azt mondta: Miért is jöttél te le, és kire hagytad azt a néhány juhot a sivatagban? Ismerem én a te elbizakodottságodat és szíved gonoszságát, hogy azért jöttél le, hogy meglásd a háborút.
1Sa 17:29 Dávid pedig azt mondta: Mit tettem én most; hát nem beszélik?
1Sa 17:30 Ezzel elfordult attól egy másikhoz és hasonlóképpen szólott; nép pedig hasonlóképpen felelt neki, mint az első felelet volt.
1Sa 17:31 Mikor híre terjedt azoknak a beszédeknek, melyeket Dávid beszélt, és elmondták Saul előtt, az magához vitette őt.
1Sa 17:32 Akkor Dávid azt mondta Saulnak: Senki szíve ne csüggedjen el miatta; a te szolgád elmegy és megvív ezzel a filiszteussal.
1Sa 17:33 De Saul azt mondta Dávidnak: Nem mehetsz te ez ellen a filiszteus ellen, hogy vele hadakozzál; mert gyermek vagy te, az pedig hadakozó férfiú ifjúságától fogva.
1Sa 17:34 Dávid pedig azt mondta Saulnak: Pásztor volt a te szolgád atyjánál a juhok mellett; és ha eljött az oroszlán és medve és elvitt egyet a nyájból,
1Sa 17:35 kimentem utána, levágtam azt és kiragadtam a szájából; ha pedig ellenem állt, megragadtam a szakállát, és leütöttem és megöltem őt.
1Sa 17:36 Az oroszlánt is, a medvét is leütötte a te szolgád; úgy jár ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illette az élő Isten csatarendjeit.
1Sa 17:37 És azt mondta Dávid: Az Úr, aki kiragadott engem az oroszlán kezéből és a medve kezéből, ő ki fog engem ragadni ennek a filiszteusnak kezéből; amire azt mondta Saul Dávidnak: Eredj, és az Úr legyen veled.
1Sa 17:38 És felöltöztette Saul Dávidot a maga ruháiba, és réz-sisakot tett a fejébe; és páncélba öltöztette őt.
1Sa 17:39 De mikor felkötötte Dávid a kardját a ruhája fölé és úgy akart járni, mert még nem próbálta; akkor azt mondta Dávid Saulnak: Nem tudok ezekben járni, mert még nem próbáltam, ezzel levetette őket Dávid magáról.
1Sa 17:40 Hanem kezébe vette botját és kiválasztott magának öt sima követ a patakból és azt beletette pásztor készségébe, mely vele volt, tudniillik a táskába, parittyája pedig kezében volt: így közeledett a filiszteushoz.
1Sa 17:41 A filiszteus is folyton közeledett Dávidhoz; és az az ember, aki a pajzsot vitte előtte.
1Sa 17:42 Mikor aztán rátekintett a filiszteus és meglátta Dávidot, lenézte őt; mert gyermek volt, bár piros, szép megjelenésű.
1Sa 17:43 És azt mondta a filiszteus Dávidnak: Hát eb vagyok én, hogy te botokkal jössz reám? És Istenével káromolta a filiszteus Dávidot.
1Sa 17:44 És azt mondta a filiszteus Dávidnak: Jösszte ide hozzám, hadd adjam húsodat az ég madarainak és a mező vadainak!
1Sa 17:45 Dávid pedig azt mondta a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és gerellyel jössz énreám; én pedig a seregek Urának nevével megyek tereád, aki Izráel csatarendjeinek Istene, akiket te gyalázattal illettél.
1Sa 17:46 E mai nap kiszolgáltat téged az Úr az én kezembe, és leváglak téged és leveszem a fejedet rólad; a filiszteusok táborának hulláit pedig e mai napon az ég madarainak és a mező vadainak adom: és megtudja az egész föld, hogy van Istene Izráelnek;
1Sa 17:47 és megtudja ez az egész gyülekezet, hogy nem karddal és dárdával szabadít meg az Úr; hanem az Úré a viadal, és ő ad kezünkbe titeket.
1Sa 17:48 Mikor aztán a filiszteus felkelt és ment, hogy szembeszálljon Dáviddal; Dávid is hamar harci állásba futott a filiszteussal szemben.
1Sa 17:49 Akkor Dávid kinyújtotta a kezét a készségbe és kivett onnét egy követ, és parittyával homlokon dobta a filiszteust úgy, hogy a kő belemélyedt a homlokába, és ő arccal a földre esett.
1Sa 17:50 Mikor így erőt vett Dávid a filiszteuson egy parittyával és egy kővel, és úgy leütötte és megölte a filiszteust, hogy kard nem is volt Dávid kezében:
1Sa 17:51 tudniillik odafutott Dávid, a filiszteus mellé állt, fogta annak kardját, kivonta hüvelyéből és megölte őt és levágta vele a fejét. És mikor a filiszteusok látták, hogy meghalt az ő hősük, megfutamodtak.
1Sa 17:52 Izráel és Júda emberei pedig felkeltek, riadót kiáltottak és üldözték a filiszteusokat völgynek menet egészen Ekron kapuiig; és hullottak a filiszteusok hullái a saarajimi úton Gátig és Ekronig.
1Sa 17:53 Mikor aztán visszatértek Izráel fiai a filiszteusok üldözéséből, kifosztották táboraikat.
1Sa 17:54 Dávid pedig vette a filiszteus fe