Gen 1:1 Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.
Gen 1:2 A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett.
Gen 1:3 És Isten szólt: "Legyen világosság!" És lett világosság.
Gen 1:4 Látta Isten, hogy a világosság jó. Elválasztotta a világosságot a sötétségtől,
Gen 1:5 és elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Akkor este és reggel lett: egy nap.
Gen 1:6 Azután újra szólt Isten: "Legyen boltozat a vizek között, s válassza el a vizeket a vizektől!"
Gen 1:7 Meg is alkotta Isten a boltozatot, s elválasztotta azokat a vizeket, amelyek a boltozat alatt voltak, azoktól, amelyek a boltozat felett voltak. Úgy is lett.
Gen 1:8 Isten elnevezte a boltozatot égnek. Akkor este és reggel lett: a második nap.
Gen 1:9 Azt mondta ezután Isten: "Gyűljenek egy helyre a vizek, amelyek az ég alatt vannak, és tűnjék elő a száraz!" Úgy is lett.
Gen 1:10 Isten elnevezte a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig elnevezte tengernek. És látta Isten, hogy jó.
Gen 1:11 Majd azt mondta Isten: "Hajtson a föld füvet, amely zöldül és magot hoz, és gyümölcstermő fát, amely a földön faja szerint meghozza gyümölcsét, a belsejében maggal!" Úgy is lett.
Gen 1:12 A föld füvet hajtott, amely zöldül, és faja szerint magot hoz, és fát, amely faja szerint gyümölcsöt hoz, a belsejében maggal. És látta Isten, hogy jó.
Gen 1:13 És lett este és reggel: a harmadik nap.
Gen 1:14 Azt mondta ezután Isten: "Legyenek világítók az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat és az esztendőket,
Gen 1:15 ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsanak a földre!" Úgy is lett.
Gen 1:16 Megalkotta tehát Isten a két nagy világítót -- a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán --, és a csillagokat.
Gen 1:17 Az ég boltozatára helyezte őket, hogy világítsanak a földre,
Gen 1:18 s uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó.
Gen 1:19 És lett este és reggel: a negyedik nap.
Gen 1:20 Azt mondta ezután Isten: "Hozzanak elő a vizek csúszó-mászó élőlényeket, és szárnyaljon szárnyas a föld felett, az ég boltozata alatt!"
Gen 1:21 Megteremtette tehát Isten a nagy tengeri szörnyetegeket, és mindazt az élő és nyüzsgő lényt, amelyet a vizek előhoztak, faja szerint, és minden szárnyast, faja szerint. És látta Isten, hogy jó.
Gen 1:22 És megáldotta őket Isten: "Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a tenger vizeit, és sokasodjék a szárnyas a földön!"
Gen 1:23 És lett este és reggel: az ötödik nap.
Gen 1:24 Azt mondta ezután Isten: "Hozzon elő a föld élőlényt, faja szerint: lábasjószágot, csúszó-mászót és szárazföldi vadat, faja szerint." Úgy is lett.
Gen 1:25 Megalkotta tehát Isten a szárazföld vadjait, fajuk szerint, a lábasjószágokat, fajuk szerint, és a föld minden csúszó-mászóját, faja szerint. És látta Isten, hogy jó.
Gen 1:26 Majd azt mondta Isten: "Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog a földön!"
Gen 1:27 Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.
Gen 1:28 Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: "Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön!"
Gen 1:29 Majd azt mondta Isten: "Íme, nektek adtam minden füvet, amely magot hoz, a földön, s minden fát, amelynek a gyümölcsében benne van a magva, hogy legyen ennivalótok,
Gen 1:30 a zöld növényzetet pedig a föld minden állatának, az ég minden madarának és mindannak, ami mozog a földön, s amiben élő pára van, hogy eledelük legyen!" Úgy is lett.
Gen 1:31 És látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt. És lett este és reggel: a hatodik nap.
Gen 2:1 Elkészült tehát az ég és a föld, s azok minden ékessége.
Gen 2:2 A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik napon megnyugodott minden munkától, amelyet végzett.
Gen 2:3 Megáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától, amelyet végezve teremtett az Isten.
Gen 2:4 Ez volt az ég és föld története a teremtésükben. Azon a napon, amelyen az Úr Isten megalkotta az eget és a földet,
Gen 2:5 még semmiféle mezei bokor nem hajtott a földön, és semmilyen fű nem sarjadt, ugyanis még nem hullatott az Úr Isten esőt a földre, és ember sem volt, aki művelje a földet.
Gen 2:6 Akkor forrás fakadt a földből, és megöntözte a föld egész színét.
Gen 2:7 Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett.
Gen 2:8 Ültetett az Úr Isten egy kertet Édenben, keleten, és elhelyezte benne az embert, akit alkotott.
Gen 2:9 S növesztett az Úr Isten a földből mindenféle fát, amelyet látni szép és melyről enni jó -- az élet fáját is a kert közepén, s a jó és a rossz tudásának fáját.
Gen 2:10 Édenből folyóvíz jött ki, hogy öntözze a kertet, utána pedig négy ágra szakadt.
Gen 2:11 Az egyiknek a neve Píson: ez az, amelyik körüljárja Hevilának egész földjét, ahol az arany terem --
Gen 2:12 annak a földnek az aranya igen jó, s ott található a bdellium és az ónixkő. --
Gen 2:13 A második folyó neve Gihon: ez az, amelyik körüljárja Etiópia egész földjét.
Gen 2:14 A harmadik folyó neve Tigris: ez folyik az asszírok felé; a negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
Gen 2:15 Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg.
Gen 2:16 Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: "A kert minden fájáról ehetsz,
Gen 2:17 de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!"
Gen 2:18 Azt mondta továbbá az Úr Isten: "Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!"
Gen 2:19 Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég összes madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket -- mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte. --
Gen 2:20 Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég összes madarának és a föld minden vadjának, de az embernek nem akadt magához illő segítője.
Gen 2:21 Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét.
Gen 2:22 Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez.
Gen 2:23 Az ember ekkor azt mondta: "Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiből vétetett!"
Gen 2:24 Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek.
Gen 2:25 Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.
Gen 3:1 A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak: "Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?"
Gen 3:2 Az asszony azt felelte neki: "A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk.
Gen 3:3 Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni."
Gen 3:4 A kígyó erre azt mondta az asszonynak: "Dehogy is haltok meg!
Gen 3:5 Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!"
Gen 3:6 Mivel az asszony látta, hogy a fa evésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, és ő is evett.
Gen 3:7 Erre megnyílt mindkettőjük szeme. Amikor észrevették, hogy mezítelenek, fügefaleveleket fűztek egybe, és kötényeket készítettek maguknak.
Gen 3:8 S amint meghallották az Úr Isten szavát, aki a kertben járkált az alkony hűvösén, az ember és a felesége elrejtőztek a kert fái közé az Úr Isten színe elől.
Gen 3:9 Az Úr Isten azonban szólította az embert: "Hol vagy?"
Gen 3:10 Az így válaszolt: "Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem."
Gen 3:11 Erre megkérdezte tőle: "Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Csak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?"
Gen 3:12 Az ember azt felelte: "Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem."
Gen 3:13 Az Úr Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: "Miért tetted ezt?" Ő így felelt: "A kígyó rászedett és ettem."
Gen 3:14 Ekkor az Úr Isten így szólt a kígyóhoz: "Mivel ezt tetted, légy átkozott minden állat és földi vad között; a hasadon járj, és port egyél életed valamennyi napján!
Gen 3:15 Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod."
Gen 3:16 Az asszonynak pedig azt mondta: "Megsokasítom gyötrelmeidet és terhességed kínjait! Fájdalommal szüld a gyermekeket! Vágyakozni fogsz a férfi után, és ő uralkodni fog rajtad!"
Gen 3:17 Ádámnak pedig azt mondta: "Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Fáradozva élj belőle életed minden napján!
Gen 3:18 Teremjen az neked tövist és bogáncsot, és edd csak a föld növényeit!
Gen 3:19 Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél, -- mert por vagy, és visszatérsz a porba!"
Gen 3:20 És elnevezte az ember a feleségét Évának, mert ő lett az anyja minden élőnek.
Gen 3:21 Az Úr Isten ezután bőrköntösöket készített az embernek és a feleségének. Felöltöztette őket,
Gen 3:22 és azt mondta az Úr Isten: "Íme, az ember olyanná lett, mint egy közülünk: tud jót és rosszat. Most aztán nehogy kinyújtsa a kezét, vegyen az élet fájáról is, egyen, és örökké éljen!"
Gen 3:23 Ezért aztán kiküldte őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.
Gen 3:24 Amikor kiűzte az embert, az Éden kertjétől keletre kerubokat és villogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Gen 4:1 Az ember aztán megismerte feleségét, Évát. Az fogant, megszülte Káint, és így szólt: "Embert kaptam Istentől!"
Gen 4:2 Majd ismét szült: az öccsét, Ábelt. Ábel juhpásztor volt, Káin pedig földműves.
Gen 4:3 Történt pedig számos nap múltán, hogy Káin ajándékot mutatott be az Úrnak a föld gyümölcséből.
Gen 4:4 Ábel is áldozott nyája elsőszülötteiből és azok kövérjéből. Az Úr rátekintett Ábelre és ajándékaira,
Gen 4:5 de Káinra és ajándékaira nem tekintett. Nagy haragra gerjedt erre Káin, és lehorgasztotta a fejét.
Gen 4:6 Ám az Úr azt mondta neki: "Miért gerjedtél haragra, s miért horgasztod le a fejed?
Gen 4:7 Nemde, ha jól cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta!"
Gen 4:8 Mindazonáltal Káin azt mondta Ábelnek, a testvérének: "Menjünk ki!" Amikor kint voltak a mezőn, Káin rátámadt testvérére, Ábelre, és megölte.
Gen 4:9 Azt mondta ekkor az Úr Káinnak: "Hol van Ábel, a testvéred?" Ő így felelt: "Nem tudom. Talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek?"
Gen 4:10 Azt mondta erre neki: "Mit műveltél? Testvéred vérének szava hozzám kiált a földről.
Gen 4:11 Ezért légy átkozott e földön, amely megnyitotta száját, s befogadta öcséd vérét kezedből!
Gen 4:12 Ha műveled, ne adja meg neked gyümölcsét! Kóbor bujdosó légy a földön!"
Gen 4:13 Azt mondta erre Káin az Úrnak: "Nagyobb az én gonoszságom, hogysem viselhetném.
Gen 4:14 Íme, ma kivetsz engem e föld színéről, el kell takarodnom színed elől, s kóbor bujdosó lesz belőlem a földön: így bárki megölhet, aki rám talál!"
Gen 4:15 Azt mondta erre az Úr neki: "Korántsem lesz úgy, sőt bárki, aki megöli Káint, hétszeresen bűnhődik!" Jelt is tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje senki sem, aki rátalál.
Gen 4:16 Eltávozott erre Káin az Úr színe elől, és bujdosóként lakott Nód földjén, Édentől keletre.
Gen 4:17 Káin aztán megismerte feleségét, s az fogant, és megszülte Hénokot. Majd várost épített, s azt elnevezte a fia nevéről Hénoknak.
Gen 4:18 Hénok aztán nemzette Irádot, Irád pedig nemzette Mehujaélt, Mehujaél pedig nemzette Matuzsálemet, Matuzsálem pedig nemzette Lámeket.
Gen 4:19 Ez két feleséget vett: az egyiknek a neve Áda, a másiknak a neve Cilla.
Gen 4:20 Áda megszülte Jábelt: ez lett a sátorlakók és a pásztorok atyja.
Gen 4:21 Öccsét Jubálnak hívták: ez lett a lantosok és a furulyások atyja.
Gen 4:22 Cilla is szült: Tubálkaint, aki kovács lett, és mindenféle réz- és vasmunkának művese. Tubálkain nővére Noéma volt.
Gen 4:23 Lámek azt mondta a feleségeinek: "Áda és Cilla, halljátok szavamat Lámek feleségei, hallgassátok szózatomat: Megöltem sebemért egy férfit, Sérülésemért egy ifjút,
Gen 4:24 Hétszeres a bosszú Káinért: De hetvenhétszeres Lámekért!"
Gen 4:25 Ádám megismerte még a feleségét, s az fiút szült, és elnevezte Szetnek, mondván: "Másik magzatot adott nekem Isten Ábel helyett, akit megölt Káin!"
Gen 4:26 Szetnek szintén született fia, ezt Enósnak nevezte el; ő kezdte segítségül hívni az Úr nevét.
Gen 5:1 Ádám nemzetségtáblája. Azon a napon, amelyen Isten az embert teremtette, az Isten hasonlatosságára alkotta.
Gen 5:2 Férfinak és nőnek teremtette, megáldotta, és embernek nevezte el őket, azon a napon, amelyen teremtette.
Gen 5:3 Amikor aztán Ádám százharmincesztendős lett, gyermeket nemzett a maga képére és hasonlatosságára, s elnevezte azt Szetnek.
Gen 5:4 Azután, hogy Szetet nemzette, Ádám még nyolcszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 5:5 Ádám összesen kilencszázharminc esztendeig élt, azután meghalt.
Gen 5:6 Amikor Szet százöt esztendős lett, Enóst nemzette.
Gen 5:7 Miután Enóst nemzette, Szet még nyolcszázhét esztendeig élt, s nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 5:8 Szet összesen kilencszáztizenkét esztendeig élt, aztán meghalt.
Gen 5:9 Amikor Enós kilencvenesztendős lett, Káinánt nemzette.
Gen 5:10 Ennek születése után nyolcszáztizenöt esztendeig élt, s nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 5:11 Enós összesen kilencszázöt esztendeig élt, s aztán meghalt.
Gen 5:12 Amikor Káinán hetvenesztendős volt, nemzette Maláleélt.
Gen 5:13 Káinán azután, hogy Maláleélt nemzette, nyolcszáznegyven esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 5:14 Káinán összesen kilencszáztíz esztendeig élt, azután meghalt.
Gen 5:15 Amikor Maláleél hatvanötesztendős volt, nemzette Járedet.
Gen 5:16 Maláleél azután, hogy Járedet nemzette, nyolcszázharminc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 5:17 Maláleél összesen nyolcszázkilencvenöt esztendeig élt, azután meghalt.
Gen 5:18 Amikor Járed százhatvankétesztendős volt, nemzette Hénokot.
Gen 5:19 Járed azután, hogy Hénokot nemzette, nyolcszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 5:20 Járed összesen kilencszázhatvankét esztendeig élt, azután meghalt.
Gen 5:21 Amikor Hénok hatvanötesztendős volt, nemzette Matuzsálemet.
Gen 5:22 És Hénok az Istennel járt. Azután, hogy Matuzsálemet nemzette, háromszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 5:23 Hénok összesen háromszázhatvanöt esztendeig élt.
Gen 5:24 Az Istennel járt, és eltűnt, mert Isten elvitte.
Gen 5:25 Amikor Matuzsálem száznyolcvanhétesztendős volt, nemzette Lámeket.
Gen 5:26 Matuzsálem azután, hogy Lámeket nemzette, hétszáznyolcvankét esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 5:27 Matuzsálem összesen kilencszázhatvankilenc esztendeig élt, azután meghalt.
Gen 5:28 Amikor Lámek száznyolcvankét esztendős volt, fiút nemzett,
Gen 5:29 és elnevezte Noénak, mondván: "Ez vigasztal meg majd minket kezünk munkáiban és fáradalmaiban a földön, melyet az Úr megátkozott!"
Gen 5:30 Lámek azután, hogy Noét nemzette, ötszázkilencvenöt esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 5:31 Lámek összesen hétszázhetvenhét esztendeig élt, azután meghalt.
Gen 5:32 Noé pedig, amikor ötszázesztendős volt, nemzette Szemet, Kámot és Jáfetet.
Gen 6:1 Amikor azután az emberek sokasodni kezdtek a földön, és leányokat nemzettek,
Gen 6:2 látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek.
Gen 6:3 Isten ekkor így szólt: "Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő maradjon meg napjaiból!"
Gen 6:4 Óriások voltak a földön azokban a napokban -- azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok szültek --, ezek az ősidők erős, híres férfiai.
Gen 6:5 Amikor azonban az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden gondolata folyton gonoszra irányul,
Gen 6:6 megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében
Gen 6:7 így szólt: "Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket!"
Gen 6:8 Noé azonban kegyelmet talált az Úr előtt.
Gen 6:9 Noé nemzetségének története a következő. Noé igaz és tökéletes ember volt nemzedékében: Istennel járt.
Gen 6:10 Három fiút nemzett: Szemet, Kámot és Jáfetet.
Gen 6:11 A föld azonban megromlott Isten előtt, és telve volt gonoszsággal.
Gen 6:12 Amikor aztán látta Isten, hogy a föld megromlott -- mert romlott útra tért minden test a földön --,
Gen 6:13 azt mondta Noénak: "Elérkezett a vége minden testnek előttem: megtelt a föld gonoszsággal általuk, s én elpusztítom őket a földről.
Gen 6:14 Készíts magadnak bárkát cédrusfából -- kamrákat készíts a bárkában --, és kend be szurokkal belülről, kívülről.
Gen 6:15 Így készítsd el: háromszáz könyök legyen a bárka hossza, ötven könyök a szélessége, és harminc könyök a magassága.
Gen 6:16 Készíts ablakot a bárkára, s attól egy könyöknyire legyen a teteje; a bárka ajtaját pedig oldalt helyezd el; alsó, középső és felső fedélzetet készíts benne.
Gen 6:17 Mert íme én az özön vizeit hozom majd a földre, hogy megöljek minden testet, amelyben az élet lehelete van az ég alatt; minden, ami a földön van, elvész.
Gen 6:18 Veled azonban szövetséget kötök: menj be majd a bárkába, te, és veled a fiaid, a feleséged és a fiaid feleségei.
Gen 6:19 Vigyél be a bárkába minden állatból, minden testből kettőt-kettőt, hímet és nőstényt, hogy életben maradjanak veled.
Gen 6:20 A madárból, faja szerint, a lábasjószágból, faja szerint, s a föld minden csúszómászójából, faja szerint. Mindenből kettő-kettő menjen be majd veled, hogy életben maradjon.
Gen 6:21 Végy magaddal minden eledelből is, ami ennivaló, s hordd be magadhoz, hogy eleségül legyen neked és nekik."
Gen 6:22 Meg is tette ezt Noé. Mindent megtett úgy, ahogy Isten megparancsolta neki.
Gen 7:1 Azt mondta erre az Úr Noénak: "Menj be a bárkába, te és egész házadnépe, mert téged találtalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.
Gen 7:2 Minden tiszta állatból végy hetet-hetet, hímet és nőstényt, a nem tiszta állatokból pedig kettőt-kettőt, hímet és nőstényt,
Gen 7:3 az ég madaraiból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy a magja megmaradjon az egész föld színén.
Gen 7:4 Mert még hét nap, azután esőt hullatok a földre negyven napon és negyven éjen át, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amelyet alkottam!"
Gen 7:5 Meg is tette Noé mindazt, amit az Úr megparancsolt neki.
Gen 7:6 Hatszázesztendős volt, amikor az özönvíz elárasztotta a földet.
Gen 7:7 Bement tehát Noé a bárkába az özönvíz elől, és vele fiai, felesége, és fiainak feleségei.
Gen 7:8 A tiszta és tisztátalan állatokból, a madarakból is, és mindabból, ami mozog a földön,
Gen 7:9 kettő-kettő, hím és nőstény ment be Noéhoz a bárkába, amint az Úr megparancsolta Noénak.
Gen 7:10 Amikor aztán eltelt a hét nap, elárasztották az özön vizei a földet.
Gen 7:11 Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, a hónap tizenhetedik napján feltört a nagy mélység minden forrása, megnyíltak az ég zsilipjei,
Gen 7:12 és negyven napon és negyven éjen át esett az eső a földre.
Gen 7:13 Ugyanazon a napon ment be Noé a bárkába, és vele Szem, Kám és Jáfet, a fiai, s velük felesége és fiainak három felesége,
Gen 7:14 ők, és minden állat, faja szerint, minden lábasjószág, faja szerint, és minden csúszó-mászó, amely mozog a földön, faja szerint, minden, ami repül, faja szerint, minden madár és minden szárnyas.
Gen 7:15 Kettő-kettő ment be Noéhoz a bárkába minden testből, amelyben az élet lehelete volt.
Gen 7:16 Hím és nőstény ment be minden testből, amely bement, amint Isten megparancsolta neki. És bezárta őt az Úr kívülről.
Gen 7:17 A vízözön pedig negyven napig áradt a földre. A vizek megszaporodtak, és felemelték a bárkát a földről.
Gen 7:18 Azután rettenetesen megáradtak, és betöltöttek mindent a föld színén; a bárka pedig továbbhaladt a vizeken.
Gen 7:19 Végül igen elhatalmasodtak a vizek a föld felett, és elborítottak minden magas hegyet az egész ég alatt:
Gen 7:20 tizenöt könyökkel volt magasabb a víz, mint a hegyek, amelyeket elborított.
Gen 7:21 Oda is veszett minden test, amely mozgott a földön, minden madár és barom, vad, és minden csúszó-mászó, amely nyüzsög a földön -- és valamennyi ember.
Gen 7:22 Minden meghalt, amiben a szárazföldön az élet lehelete volt.
Gen 7:23 Eltörölt tehát minden lényt, amely a földön volt, embert, jószágot, csúszómászót és égi madarat, eltörölte őket a földről, csak Noé maradt meg, és azok, akik vele voltak a bárkában.
Gen 7:24 Százötven napig tartották hatalmukban a vizek a földet.
Gen 8:1 Ekkor megemlékezett Isten Noéról, s minden állatról és minden baromról, amely vele volt a bárkában. Szelet támasztott a földön, és a vizek apadni kezdtek.
Gen 8:2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég zsilipjei, s megszűnt az eső az égből.
Gen 8:3 A vizek visszahúzódtak vizek a földről, folytak visszafelé, és százötven nap múlva apadni kezdtek.
Gen 8:4 A hetedik hónapban, a hónap huszonhetedik napján megállapodott a bárka Ararát hegyein.
Gen 8:5 A vizek pedig egyre apadtak a tizedik hónapig: s a tizedik hónapban a hónap első napján előtűntek a hegyek ormai.
Gen 8:6 Amikor aztán még negyven nap elmúlt, kinyitotta Noé a bárka ablakát, amelyet készített, és kibocsátotta a hollót;
Gen 8:7 az ide-oda szállt, majd visszatért, mert a vizek még nem száradtak fel a földön.
Gen 8:8 Ezután kibocsátotta a galambot is, hogy lássa, megszűntek-e már a vizek a föld színén.
Gen 8:9 De az, mivel nem talált helyet, ahol megpihenhetett volna a lába, visszatért hozzá a bárkára -- ugyanis viz volt még az egész földön. -- Erre ő kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette a bárkába.
Gen 8:10 Ezután várt még másik hét napig, s akkor újra kibocsátotta a galambot a bárkából.
Gen 8:11 Az pedig estefelé visszatért hozzá, és zöldlevelű olajfagallyat hozott a csőrében. Noé megértette, hogy megszűnt a víz a földön,
Gen 8:12 de várt még másik hét napig, aztán kibocsátotta a galambot, és az többé nem tért vissza hozzá.
Gen 8:13 Így tehát, Noé hatszázegyedik esztendejében, az első hónapban, a hónap első napján leapadtak a vizek a földön. Noé kinyitotta a bárka fedelét, kitekintett, és látta, hogy megszáradt a föld színe.
Gen 8:14 A második hónapra, a hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld.
Gen 8:15 Ekkor Isten így szólt Noéhoz:
Gen 8:16 "Szállj ki a bárkából, te és veled a feleséged, fiaid és a fiaid feleségei!
Gen 8:17 Hozd ki magaddal az összes állatot, amely veled van, minden testet, szárnyast, lábasjószágot, és minden csúszó-mászót, amely nyüzsög a földön! Járjatok-keljetek a földön: szaporodjatok és sokasodjatok rajta!"
Gen 8:18 Kiszállt tehát Noé és vele fiai, a felesége és fiainak a feleségei,
Gen 8:19 és kijött a bárkából valamennyi állat, lábasjószág és csúszó-mászó, amely nyüzsög a földön, faja szerint.
Gen 8:20 Ekkor Noé oltárt épített az Úrnak, vett minden tiszta állatból és madárból, és egészen elégő áldozatokat mutatott be az oltáron.
Gen 8:21 Az Úr megérezte a kedves illatot, és szívében azt mondta az Úr: "Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt: mert az emberi szív gondolata ifjúságától fogva hajlik a rosszra. Nem sújtom többé az összes élőlényt úgy, ahogy tettem.
Gen 8:22 Amíg tartanak a föld napjai, meg nem szűnik többé a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, az éjszaka és a nappal."
Gen 9:1 Ezután Isten megáldotta Noét és fiait, és azt mondta nekik: "Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet!
Gen 9:2 Féljen és rettegjen titeket a föld minden állata, az ég minden madara, és minden, ami mozog a földön; a tenger minden halát is kezetekbe adtam!
Gen 9:3 Minden, ami mozog és él, eledelül szolgáljon nektek: mint a zöld növényzetet, íme, ezeket is mind odaadtam nektek,
Gen 9:4 csak a húst a vérével ne egyétek.
Gen 9:5 A ti életetek vérét is számon kérem minden állattól és az embertől: számon kérem az ember életét az embertől, a testvérétől.
Gen 9:6 Aki embervért ont, ember ontsa ki annak vérét, mert az ember Isten képére alkottatott.
Gen 9:7 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok: járjatok-keljetek a földön, és uralkodjatok rajta!"
Gen 9:8 Majd ezt mondta Isten Noénak, s vele fiainak:
Gen 9:9 "Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal,
Gen 9:10 és minden élőlénnyel, amely veletek van, a madarakkal, a lábasjószággal és a mező minden vadjával, amely kijött a bárkából, s a föld minden állatával.
Gen 9:11 Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden test az özönvíz által, s nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet."
Gen 9:12 Azután Isten azt mondta: "Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet megkötök velem és veletek, és minden élőlénnyel, amely veletek van, örök időkre:
Gen 9:13 szivárványomat a felhőkbe helyezem, s az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
Gen 9:14 Amikor ugyanis felhőkbe borítom az eget, feltűnik a felhőkben szivárványom,
Gen 9:15 és megemlékezem szövetségemről, amelyet veletek kötöttem, és az összes testet éltető élő lélekkel kötöttem, s nem lesz többé özönvíz, hogy eltöröljön minden testet.
Gen 9:16 A felhőkben lesz tehát a szivárvány, s én látni fogom, és megemlékezem arról az örök szövetségről, amely Isten között és a földön lévő minden testet éltető lélek között létrejött."
Gen 9:17 Majd azt mondta Isten Noénak: "Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet közöttem és a földön levő minden test között szereztem."
Gen 9:18 Noé fiai tehát, akik a bárkából kijöttek, Szem, Kám és Jáfet voltak; Kám ősatyja lett Kánaánnak.
Gen 9:19 Ők hárman voltak Noé fiai, s ezektől terjedt el minden emberi nemzetség az egész földön.
Gen 9:20 Noé aztán, mint földművelő ember, elkezdett szőlőt ültetni.
Gen 9:21 Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül feküdt a sátrában.
Gen 9:22 Amikor ezt Kánaán apja, Kám meglátta, azt ugyanis, hogy apja szemérme ki van takarva, hírül adta kint levő két testvérének.
Gen 9:23 Ám Szem és Jáfet vállukra terítették a palástot, és hátrafelé haladva betakarták apjuk szemérmét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk szégyenét.
Gen 9:24 Amikor aztán Noé felébredt a részegségből, s megtudta, mit tett vele a kisebbik fia,
Gen 9:25 így szólt: "Átkozott legyen Kánaán, legyen utolsó szolgája testvéreinek!"
Gen 9:26 Majd ezt mondta: "Áldott legyen az Úr, Szem Istene, és legyen Kánaán a szolgája!
Gen 9:27 Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Szem sátraiban, s Kánaán legyen a szolgája!"
Gen 9:28 Noé a vízözön után háromszázötven esztendeig élt még.
Gen 9:29 Aztán beteltek napjai, amelyek összesen kilencszázötven esztendőt tettek ki, és meghalt.
Gen 10:1 Noé fiainak, Szem, Kám és Jáfetnek, nemzetsége a következő: fiaik születtek ugyanis a vízözön után.
Gen 10:2 Jáfet fiai: Gómer, Magóg, Madáj, Jáván, Tubál, Mesek és Tírász. --
Gen 10:3 Gómer fiai pedig: Askenáz, Rifát és Togorma. --
Gen 10:4 Jáván fiai pedig: Elisa, Tarzis, Kittím és Rodáním.
Gen 10:5 Ezekből különültek el a nemzetek szigetei, országaik szerint, mindegyik a maga nyelve, családja és nemzete szerint.
Gen 10:6 Kám fiai pedig: Kús, Micrajim, Pút és Kánaán. --
Gen 10:7 Kús fiai: Sába, Havila, Szabáta, Regma és Szabátáka. -- Regma fiai: Sába és Dedán. --
Gen 10:8 Kús nemzette még Nimródot: ő volt az első uralkodó a földön.
Gen 10:9 Erős vadász is volt az Úr előtt, azért vált közmondássá: "Mint Nimród, olyan erős vadász az Úr előtt."
Gen 10:10 Birodalmának kezdete volt: Babilon, Erek, Akkád és Kálne, Sineár földjén.
Gen 10:11 Erről a földről kiment Asszúrba, és megépítette Ninivét, Rehobót-Írt, Kálét
Gen 10:12 és Reszent -- Ninive és Kále között --, vagyis a nagy várost.
Gen 10:13 Micrajim nemzette: a luditákat, az anamitákat, a lahabitákat, a neftuitákat,
Gen 10:14 a fetruszitákat, a kaszluitákat és a kaftoriakat -- ezek közül vonultak ki a filiszteusok.
Gen 10:15 Kánaán pedig nemzette: Szidont, az elsőszülöttét, valamint a hetitákat,
Gen 10:16 a jebuzitákat, az amoritákat, a girgasitákat,
Gen 10:17 a hivvitákat, az arákitákat, a színitákat,
Gen 10:18 az arvaditákat, a zemaritákat és a hamatitákat. Miután a kánaániak nemzetségei szétszéledtek,
Gen 10:19 a kánaániak területe Szidontól, ha Gerár felé megyünk, Gázáig, ha Szodoma, Gomorra, Adáma és Ceboim felé megyünk, Lesáig terjedt.
Gen 10:20 Ezek Kám fiai, nemzetségeik, nyelveik, utódaik, országaik és nemzeteik szerint.
Gen 10:21 Szemtől, Héber valamennyi fiának atyjától, Jáfet bátyjától is születtek fiak.
Gen 10:22 Szem fiai: Élám, Asszúr, Arfaxád, Lúd és Arám. --
Gen 10:23 Arám fiai: Úc, Húl, Geter és Mes.
Gen 10:24 Arfaxád Selahot nemzette, ettől Héber származott,
Gen 10:25 Hébernek meg két fia született: az egyiknek a neve Peleg -- azért, mert az ő napjaiban került felosztásra a föld --, a testvérének neve pedig Joktán.
Gen 10:26 Ez a Joktán nemzette Elmodádot, Sálefet, Hacármótot, Járét,
Gen 10:27 Hadorámot, Uzált, Deklát,
Gen 10:28 Ebált, Abimaélt, Sábát,
Gen 10:29 Ofírt, Havilát és Jobábot; ezek mind Joktán fiai.
Gen 10:30 Lakóhelyük Mésából haladva Szefárig, a keleti hegységig terjedt.
Gen 10:31 Ezek Szem fiai, nemzetségeik, nyelveik, országaik és nemzeteik szerint.
Gen 10:32 Ezek Noé fiainak nemzetségei, népeik és nemzeteik szerint; ezekből különültek el a nemzetek a földön a vízözön után.
Gen 11:1 A föld akkor még egy ajkú és egyazon beszédű volt.
Gen 11:2 Amikor azonban Keletről elköltöztek, Sineár földjén egy mezőségre bukkantak, és ott letelepedtek.
Gen 11:3 Azt mondták egymásnak: "Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki tűzben!" Aztán felhasználták a téglát építőkőnek, az aszfaltot meg habarcsnak,
Gen 11:4 és azt mondták: "Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre!"
Gen 11:5 Az Úr ekkor leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet építettek az ember fiai,
Gen 11:6 és azt mondta az Úr: "Íme, egy ez a nép, és egyajkú az egész: ezzel az alkotással kezdik, s ezentúl nem fognak elállni szándékaiktól, amíg meg nem valósítják azokat tettekkel.
Gen 11:7 Gyertek tehát, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás szavát!"
Gen 11:8 Így el is szélesztette őket onnan az Úr az egész földre, s ők abbahagyták a város építését.
Gen 11:9 Azért nevezték el tehát azt Bábelnek, mert ott zavarodott össze az egész föld nyelve, s onnan szélesztette el őket az Úr a föld egész színére.
Gen 11:10 Szem nemzetsége a következő: Szem százesztendős volt, amikor Arfaxádot nemzette, két esztendővel a vízözön után.
Gen 11:11 Szem azután, hogy Arfaxádot nemzette, ötszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 11:12 Amikor aztán Arfaxád harmincötesztendős lett, nemzette Selahot.
Gen 11:13 Arfaxád azután, hogy Selahot nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 11:14 Amikor aztán Selah harmincesztendős volt, nemzette Hébert.
Gen 11:15 Selah azután, hogy Hébert nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 11:16 Amikor aztán Héber harmincnégyesztendős volt, nemzette Peleget.
Gen 11:17 Héber azután, hogy Peleget nemzette, négyszázharminc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 11:18 Amikor aztán Peleg harmincesztendős volt, nemzette Reut.
Gen 11:19 Peleg azután, hogy Reut nemzette, kétszázkilenc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 11:20 Amikor aztán Reu harminckétesztendős volt, nemzette Szerugot.
Gen 11:21 Reu azután, hogy Szerugot nemzette, kétszázhét esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 11:22 Amikor aztán Szerug harmincesztendős volt, nemzette Náchort.
Gen 11:23 Szerug azután, hogy Náchort nemzette, kétszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 11:24 Amikor aztán Náchor huszonkilencéves volt, nemzette Terahot.
Gen 11:25 Náchor azután, hogy Teraht nemzette, száztizenkilenc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 11:26 Amikor aztán Terah hetvenesztendős volt, nemzette Ábrámot, Náchort és Háránt.
Gen 11:27 Terah nemzetsége pedig a következő. Terah nemzette Ábrámot, Náchort és Háránt, Hárán pedig nemzette Lótot.
Gen 11:28 De Hárán meghalt apja, Terah színe előtt a szülőföldjén, a káldeai Úrban.
Gen 11:29 Ábrám és Náchor pedig feleséget vettek maguknak: Ábrám feleségének a neve Sárai volt, Náchor feleségének a neve pedig Melka. Ez Háránnak, Melka apjának és Jeszka apjának volt a lánya.
Gen 11:30 Sárai azonban meddő volt, s így nem volt gyermeke.
Gen 11:31 Terah azután fogta Ábrámot, a fiát, és Lótot, Háránnak, a fiának a fiát, valamint Sárait, a menyét, fiának, Ábrámnak a feleségét, és kivezette őket a káldeai Úrból, hogy Kánaán földjére menjenek. El is jutottak Háránig, és ott megtelepedtek.
Gen 11:32 És Terah kétszázöt esztendős volt, amikor meghalt Háránban.
Gen 12:1 Ekkor az Úr azt mondta Ábrámnak: "Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked!
Gen 12:2 Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, s naggyá teszem neved, és áldott leszel.
Gen 12:3 Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége."
Gen 12:4 Elindult tehát Ábrám, ahogy az Úr megparancsolta neki, és vele ment Lót is. Hetvenötesztendős volt Ábrám, amikor elindult Háránból.
Gen 12:5 Vette Sárait, a feleségét, és Lótot, testvérének a fiát, s minden vagyonukat, amijük volt, meg azokat a szolgákat, akiket Háránban szereztek, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. És eljutottak Kánaán földjére.
Gen 12:6 Ábrám átvonult az országon, egészen a szíchemi helyig, a Móre Tölgyéig. -- Akkor még kánaániak laktak azon a földön. --
Gen 12:7 Ekkor az Úr megjelent Ábrámnak, és azt mondta neki: "Ezt a földet a te utódodnak adom!" Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.
Gen 12:8 Onnan aztán a felé a hegység felé tartott, amely Bételtől keletre volt, és ott felütötte sátrát, úgyhogy Bétel nyugatra esett, keletre pedig Ái. Ott oltárt épített az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét.
Gen 12:9 Aztán továbbment Ábrám, és egyre a Negeb felé tartott.
Gen 12:10 Azt a földet azonban éhínség sújtotta, ezért Ábrám lement Egyiptomba, hogy egy darabig ott tartózkodjék, mert igen elhatalmasodott az éhség azon a földön.
Gen 12:11 Amikor már majdnem beért Egyiptomba, azt mondta Sárainak, a feleségének: "Tudom, hogy szép asszony vagy,
Gen 12:12 s ha meglátnak téged az egyiptomiak, azt fogják mondani: "A felesége". Akkor engem megölnek, téged pedig életben hagynak.
Gen 12:13 Mondd tehát, kérlek, hogy a húgom vagy, hogy jó dolgom legyen miattad, s életben maradjak miattad!"
Gen 12:14 És valóban, amikor Ábrám bement Egyiptomba, látták az egyiptomiak az asszonyon, hogy igen szép.
Gen 12:15 A főemberek elbeszélték ezt a fáraónak, és dicsérgették őt előtte. Erre az asszonyt elvitték a fáraó házába,
Gen 12:16 Ábrámmal pedig jól bántak miatta, s lettek neki juhai, marhái és szamarai, rabszolgái meg szolgálói, nőstény szamarai és tevéi.
Gen 12:17 Ám az Úr igen nagy csapásokkal sújtotta a fáraót és a házát Sárai, Ábrám felesége miatt.
Gen 12:18 Hívatta tehát a fáraó Ábrámot, és azt mondta neki: "Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg, hogy ő a feleséged?
Gen 12:19 Miért mondtad húgodnak, úgyhogy én elhozattam feleségül magamnak! Most íme, itt a feleséged, vedd és menj!"
Gen 12:20 Aztán a fáraó embereket rendelt Ábrám mellé, s azok elkísérték őt, a feleségét és mindenét, amije volt.
Gen 13:1 Felment tehát Egyiptomból a Negebbe Ábrám, a felesége és mindene, amije volt, és vele Lót is.
Gen 13:2 Ábrám igen gazdag volt jószágban, aranyban és ezüstben.
Gen 13:3 Aztán visszament -- ugyanazon az úton, amelyen lement -- a Negebből Bételbe, egészen addig a helyig, ahol azelőtt a sátrát felütötte, Bétel és Ái közé,
Gen 13:4 annak az oltárnak a helyéig, amelyet korábban épített, és ott segítségül hívta az Úr nevét.
Gen 13:5 Lótnak azonban, aki Ábrámmal volt, szintén voltak juhnyájai, marhacsordái és sátrai.
Gen 13:6 Így az a föld nem bírta el, hogy együtt lakjanak. Olyan sok jószáguk volt ugyanis, hogy nem lakhattak együtt.
Gen 13:7 Ebből aztán veszekedés támadt Ábrám és Lót nyájainak pásztorai között. -- Abban az időben még kánaániak és periziták laktak azon a földön. --
Gen 13:8 Ábrám azt mondta tehát Lótnak: "Kérlek, ne legyen veszekedés közöttem és közötted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk!
Gen 13:9 Itt van előtted ez az egész föld: válj el tőlem, kérlek! Ha te mégy balra, akkor én jobbra tartok, ha te jobbra akarsz, akkor én balra megyek!"
Gen 13:10 Felemelte tehát Lót a szemét, és látta, hogy az egész Jordán-környék, mindaddig, amíg Coárba jut az ember -- ekkor még nem pusztította el az Úr Szodomát és Gomorrát --, mindenütt olyan bővizű, mint az Úr paradicsoma, és mint Egyiptom.
Gen 13:11 Lót ezért a Jordán-környékét választotta magának, és keletre tért; így elváltak egymástól a testvérek.
Gen 13:12 Ábrám Kánaán földjén maradt, Lót pedig a Jordán-környék városaiban telepedett meg, és Szodomában lakott.
Gen 13:13 A szodomai emberek azonban nagyon gonoszak és igen bűnösök voltak az Úr előtt.
Gen 13:14 Az Úr azt mondta Ábrámnak, miután Lót elvált tőle: "Emeld fel szemedet, és arról a helyről, ahol most vagy, tekints északra és délre, keletre és nyugatra!
Gen 13:15 Ezt az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak fogom adni örökre.
Gen 13:16 Olyanná teszem utódodat, mint amilyen a föld pora: ha van ember, aki meg tudja számlálni a föld porszemeit, utódodat is meg tudja majd számlálni.
Gen 13:17 Kelj fel, és járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked fogom adni!"
Gen 13:18 Felszedte tehát Ábrám a sátrát, elment, és letelepedett Mamre Tölgye mellett, amely Hebronban van, s ott oltárt épített az Úrnak.
Gen 14:1 Történt pedig abban az időben, hogy Amráfel, Sineár királya, és Áriok, Ellaszár királya, és Kedorlaomer, az elamiták királya, és Tádál, a nemzetek királya
Gen 14:2 háborút indítottak Bára, Szodoma királya, és Bersa, Gomorra királya, és Sineáb, Adáma királya, és Semeber, Ceboim királya, és Bála -- azaz Coár -- királya ellen.
Gen 14:3 Az utóbbiak mind a Sziddím völgyben gyűltek össze, amely most a Sós-tenger.
Gen 14:4 Tizenkét esztendeig szolgáltak ugyanis Kedorlaomernek, de a tizenharmadik esztendőben elpártoltak tőle.
Gen 14:5 A tizennegyedik esztendőben eljött tehát Kedorlaomer, és a királyok, akik vele voltak, és megverték a refaitákat Astarót-Karnaimban, a szúszitákat Hámban, az emitákat Sáve-Kirjátaimban,
Gen 14:6 és a horitákat a Szeír hegységben, egészen a Párán síkságig, amely a pusztánál van.
Gen 14:7 Azután visszafordultak, és elmentek a Mispát forráshoz -- azaz Kádeshez --, s elpusztították az amalekiták egész földjét, valamint az amoritákat, akik Hacacon-Támárban laktak.
Gen 14:8 Kivonult erre Szodoma királya, Gomorra királya, Adáma királya, Ceboim királya, valamint Bála -- azaz Coár -- királya, és csatasorba álltak a Sziddím völgyben ellenük,
Gen 14:9 vagyis Kedorlaomer, az elamiták királya, Tádál, a nemzetek királya, Amráfel, Sineár királya és Áriok, Ellaszár királya ellen: négy király öt ellen.
Gen 14:10 A Sziddím völgynek sok aszfaltgödre volt, és amikor megfutamodott a szodomai és a gomorrai király, beleestek ezekbe, a többiek pedig felmenekültek a hegységbe.
Gen 14:11 Erre azok elvitték Szodoma és Gomorra minden vagyonát és minden eleségét, és elvonultak.
Gen 14:12 Elvitték vagyonával együtt Lótot is, Ábrám testvérének fiát, aki Szodomában lakott.
Gen 14:13 De íme, egy menekült hírt vitt erről a héber Ábrámnak, aki akkor az amorita Mamrénak, Eskol testvérének és Áner testvérének a Tölgyénél lakott; ezek ugyanis szövetségben voltak Ábrámmal.
Gen 14:14 Amikor Ábrám meghallotta ezt, azt ugyanis, hogy a testvére, Lót fogságba esett, felsorakoztatta háromszáztizennyolc nála született, ügyes rabszolgáját, és utánukment Dánig.
Gen 14:15 Majd elosztotta embereit, éjszaka rájuk rontott, megverte, és egészen Hóbáig kergette őket, amely Damaszkusztól balra fekszik.
Gen 14:16 Visszahozta az egész vagyont és Lótot, a testvérét vagyonával együtt, valamint az asszonyokat és a népet.
Gen 14:17 Amikor aztán Kedorlaomer és a vele lévő királyok leverése után visszafelé tartott, kiment eléje Szodoma királya a Sáve völgybe, azaz a Király-völgybe.
Gen 14:18 Melkizedek, Szálem királya pedig kenyeret és bort hozott eléje, mert a fölséges Isten papja volt.
Gen 14:19 Megáldotta őt, és így szólt: "Áldja meg Ábrámot a fölséges Isten, aki az eget és földet teremtette,
Gen 14:20 és áldott legyen a fölséges Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet!" Erre ő tizedet adott neki mindenből.
Gen 14:21 Szodoma királya pedig azt mondta Ábrámnak: "Az embereket add ide nekem, a többit tartsd meg magadnak!"
Gen 14:22 Ő azonban azt felelte neki: "Kezemet az Úrhoz, a felséges Istenhez emelem, aki az ég és a föld Alkotója,
Gen 14:23 hogy még egy szál fonalat vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tiéd, hogy azt ne mondjad: "én tettem gazdaggá Ábrámot" --
Gen 14:24 kivéve azt, amit a legények megettek, és a velem jött embereknek, Ánernek, Eskolnak és Mamrénak a részét: ők kapják meg a részüket!"
Gen 15:1 Ezen események után az Úr látomásban beszédet intézett Ábrámhoz, és azt mondta neki: "Ne félj, Ábrám, én az oltalmazód vagyok, és igen nagy lesz a jutalmad!"
Gen 15:2 Ábrám ekkor megkérdezte: "Uram, Isten, mit adhatnál nekem? Gyermektelenül költözöm én el, s házam gondviselőjének fia, a damaszkuszi Eliézer örökli a házamat!"
Gen 15:3 Aztán így folytatta Ábrám: "Nem adtál nekem gyermeket, és íme, a házamban született rabszolga lesz az örökösöm!"
Gen 15:4 De az Úr azt válaszolta neki: "Nem az lesz az örökösöd, hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd!"
Gen 15:5 Majd kivezette a szabadba, és azt mondta neki: "Nézz fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha tudod!" Aztán így folytatta: "Éppen ilyen lesz az utódod is."
Gen 15:6 Hitt az Úrnak, s ez igazságul tudatott be neki.
Gen 15:7 Ekkor azt mondta neki az Úr: "Én vagyok az Úr, aki kihoztalak a káldeai Úrból, hogy neked adjam ezt a földet birtokul."
Gen 15:8 Ám ő azt válaszolta: "Uram, Isten, miből tudhatnám meg, hogy a birtokom lesz?"
Gen 15:9 Az Úr erre azt felelte neki: "Hozz nekem egy háromesztendős üszőt, egy háromesztendős kecskét, egy háromesztendős kost, továbbá egy gerlét és egy galambot!"
Gen 15:10 Ekkor ő elhozta mindezeket, középen kettévágta őket, és lerakta a két darabot egymással szembe; a madarakat azonban nem vágta ketté.
Gen 15:11 A húsokra ragadozó madarak szálltak, de Ábrám elűzte őket.
Gen 15:12 Amikor aztán a nap leszállóban volt, mély álom fogta el Ábrámot, és nagy rettegés és sötétség szállt rá.
Gen 15:13 Az Úr azt mondta Ábrahámnak: "Tudd meg előre, hogy utódod idegenként olyan földön lesz, amely nem az övé. Szolgaságba vetik és sanyargatják őket négyszáz esztendeig.
Gen 15:14 De a népet, amelynek szolgálni fognak, megítélem majd, s aztán kijönnek onnan nagy vagyonnal.
Gen 15:15 Te azonban békességben térsz meg atyáidhoz, és szép öregségben fognak eltemetni.
Gen 15:16 Utódaid a negyedik nemzedék idején térnek vissza ide, mert mindmáig nem telt még be az amoriták gonoszsága."
Gen 15:17 Amikor a nap lenyugodott, sűrű sötétség lett. És íme, megjelent egy füstölgő kemence és egy tüzes fáklya, s átvonult a húsdarabok között.
Gen 15:18 Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, ezekkel a szavakkal: "Utódodnak adom ezt a földet, Egyiptom folyójától egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig,
Gen 15:19 a kenitákat, a kenizitákat, a kedmonitákat,
Gen 15:20 a hetitákat és a perizitákat, valamint a ráfaitákat, az amoritákat, a kanániakat, a girgasitákat és a jebuzitákat!"
Gen 16:1 Sárai pedig, Ábrám felesége nem szült neki gyermeket. Volt azonban neki egy egyiptomi rabszolganője, név szerint Hágár.
Gen 16:2 Azt mondta Sárai Ábrámnak: "Íme, az én méhemet bezárta az Úr, hogy ne szüljek. Menj be hát a szolgálómhoz, hátha legalább az ő révén nyerek gyermeket!" Ábrám hallgatott Sárai szavára.
Gen 16:3 Ő tehát vette Hágárt, az egyiptomi rabszolganőjét, tíz esztendővel azután, hogy Kánaán földjén megtelepedtek, és feleségül adta a férjének.
Gen 16:4 Ábrahám pedig bement Hágárhoz. Hágár, amikor látta, hogy fogant, lenézte asszonyát.
Gen 16:5 Azt mondta erre Sárai Ábrámnak: "Igaztalanul jársz el velem! Én adtam öledbe a szolgálómat, s az, mióta látja, hogy fogant, lenéz engem. Ítéljen az Úr közöttem és közötted!"
Gen 16:6 Ábrám azt felelte neki: "Íme, kezedben van szolgálód, tégy vele, ahogy tetszik." Erre Sárai úgy megsanyargatta, hogy az megszökött.
Gen 16:7 Amikor az Úr angyala így találta őt a pusztában, annál a vízforrásnál, amely a Súr felé vivő úton van, --
Gen 16:8 így szólt hozzá: "Hágár, Sárai szolgálója, honnan jössz és hová mégy?" Ő azt felelte: "Az úrnőm, Sárai színe elől menekülök."
Gen 16:9 Az Úr angyala erre azt mondta neki: "Térj vissza úrnődhöz, s alázd meg magad a keze alatt!"
Gen 16:10 Majd így folytatta az Úr angyala: "Úgy megsokasítom utódodat, hogy sokasága miatt meg sem lehet majd számlálni!"
Gen 16:11 Azután pedig így szólt az Úr angyala: "Íme, fogantál, s fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert meghallotta az Úr nyomorúságodat.
Gen 16:12 Vadszamárhoz lesz hasonló: kezet emel mindenkire, s rá is kezet emel mindenki. Valamennyi testvérével szemben veri fel majd sátrait."
Gen 16:13 Erre ő ezt a nevet adta az Úrnak, aki vele beszélt: "Te vagy az Isten, aki láttál engem!" Azt mondta ugyanis: "Valóban itt néztem az után, aki látott engem."
Gen 16:14 Ezért a kútnak ezt a nevet adta: Annak a kútja, aki él, és látott engem. Ez Kádes és Bárád között van.
Gen 16:15 Hágár fiút szült Ábrámnak, ő pedig Izmaelnek nevezte fiát, akit Hágár szült neki.
Gen 16:16 Nyolcvanhat esztendős volt Ábrám, amikor Hágár megszülte neki Izmaelt.
Gen 17:1 Amikor pedig Ábrám kilencvenkilenc esztendős lett, megjelent neki az Úr, és azt mondta: "Én vagyok a Mindenható Isten: járj előttem, légy tökéletes,
Gen 17:2 és én szövetséget szerzek közöttem és közötted, és nagyon megsokasítlak!"
Gen 17:3 Ábrám arcra borult.
Gen 17:4 Isten így folytatta: "Íme, itt vagyok! Ez az én veled kötött szövetségem: sok nemzet atyja leszel.
Gen 17:5 Ne is legyen többé Ábrám a neved, hanem Ábrahámnak hívjanak, mert sok nemzet atyjává rendeltelek!
Gen 17:6 Nagyon megsokasítalak, és számos nemzetté teszlek; királyok származnak majd tőled.
Gen 17:7 És azt a szövetséget kötöm meg közöttem és közötted, és utódaid között, nemzedékről-nemzedékre örök szövetségül, hogy Istened leszek neked, és utánad a te utódodnak.
Gen 17:8 Neked és utódodnak adom majd ezt a földet, ahol most idegenként tartózkodsz, Kánaánnak egész földjét örökös birtokul, és Istenük leszek."
Gen 17:9 Isten ezután azt mondta Ábrahámnak: "Te is tartsd meg tehát szövetségemet, és utódod nemzedékről nemzedékre.
Gen 17:10 Ez a szövetségem közöttem és közöttetek, és utódod között, amelyet meg kell tartanotok: metélkedjék körül közöttetek minden férfi,
Gen 17:11 metéljétek körül előbőrötök húsát, hogy az legyen a jele a szövetségnek közöttem és közöttetek.
Gen 17:12 Nyolcnapos korában metéljenek körül közöttetek minden fiúgyermeket, nemzedékről nemzedékre! A rabszolgát is metéljétek körül, akkor is, ha nálatok született, s akkor is, ha vásárolt, és nem a ti törzsetekből való.
Gen 17:13 Körül kell megélni a nálatok születettet és a pénzen vásároltat is. Ez legyen a szövetségem testeteken örök szövetségül.
Gen 17:14 Az a férfi, akinek előbőre húsát körül nem metélik, irtassék ki a népéből, mert megszegte szövetségemet!"
Gen 17:15 Majd azt mondta Isten Ábrahámnak: "Sárait, a feleségedet, ne Sárainak hívd, hanem Sárának,
Gen 17:16 mert megáldom, s tőle adom neked azt a fiút, akit majd megáldok, hogy nemzetekké legyen, s népek királyai származzanak tőle!"
Gen 17:17 Arcra borult erre Ábrahám, és nevetett, mert azt gondolta magában: "Százesztendős embernek fog fia születni, s a kilencvenesztendős Sára fog szülni?"
Gen 17:18 Istennek pedig azt mondta: "Csak Izmael maradjon életben előtted!"
Gen 17:19 Így szólt erre Isten Ábrahámhoz: "Nem! Sára, a feleséged fiút fog szülni neked. Nevezd el őt Izsáknak, s én fenntartom szövetségemet vele és utódjával örökre.
Gen 17:20 Izmaelre vonatkozólag is meghallgattalak: íme, megáldom és megszaporítom, és nagyon megsokasítom: tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem.
Gen 17:21 De a szövetségemet Izsáknak tartom fenn, akit Sára szül majd neked, egy esztendő múlva ilyenkor."
Gen 17:22 Amikor aztán befejezte beszédét, amelyet vele folytatott, Isten felemelkedett Ábrahám elől.
Gen 17:23 Ábrahám pedig fogta a fiát, Izmaelt, s házának valamennyi nála született és valamennyi vásárolt rabszolgáját, háza népe minden férfi tagját, és mindjárt aznap körülmetélte előbőrük húsát, miként Isten megparancsolta neki.
Gen 17:24 Kilencvenkilenc esztendős volt Ábrahám, amikor körülmetélte előbőre húsát,
Gen 17:25 Izmael, a fia pedig tizenharmadik esztendejét töltötte be, amikor körülmetélkedett.
Gen 17:26 Ugyanaznap metélkedett körül Ábrahám, és a fia, Izmael,
Gen 17:27 és házának minden férfi tagja, minden nála született, és minden pénzen vásárolt és máshol született rabszolga körülmetélkedett vele együtt.
Gen 18:1 Ezután az Úr megjelent neki Mamre völgyében, amikor a legforróbb napszakban éppen a sátra nyílásában üldögélt.
Gen 18:2 Amint fölemelte szemét, megjelent neki három férfi, s megállt ott a közelében. Amikor észrevette őket, a sátra ajtajából eléjük szaladt, földig borult előttük,
Gen 18:3 és így szólt: "Uram, ha kegyelmet találtam szemed előtt, ne haladj el szolgád mellett!
Gen 18:4 Hadd hozzak egy kis vizet, mossátok meg lábatokat, és pihenjetek le a fa alatt!
Gen 18:5 Teszek majd elétek egy falat kenyeret is, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek, hiszen azért tértetek erre szolgátok felé!" Azok így szóltak: "Tégy, ahogy mondtad!"
Gen 18:6 Besietett erre Ábrahám a sátorba Sárához, és azt mondta neki: "Siess, keverj be három véka lisztlángot, s készíts hamuban sült lepényt!"
Gen 18:7 Maga pedig elfutott a csordához, hozott onnan egy fiatal borjút a javából, odaadta a legénynek, s az sietve elkészítette.
Gen 18:8 Aztán fogta a vajat, a tejet és a borjút, amelyet készíttetett, és eléjük tette, ő maga pedig odaállt melléjük a fa alá.
Gen 18:9 Azok, miután ettek, így szóltak hozzá: "Hol van Sára, a feleséged?" Ő azt felelte: "Itt, benn a sátorban."
Gen 18:10 Erre az egyikük azt mondta neki: "Egy esztendő múlva, ilyen időtájban, visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának, a feleségednek." Amint Sára a sátor ajtaja mögött meghallotta ezt, elnevette magát.
Gen 18:11 Öregek voltak ugyanis mindketten, és élemedett korúak, Sárának megszűntek már megjönni az asszonyi dolgok.
Gen 18:12 Nevetett tehát magában, s azt gondolta: "Miután megöregedtem, és az uram is vén, lehet-e még gyönyörben részem?"
Gen 18:13 Így szólt erre az Úr Ábrahámhoz: "Miért nevetett Sára, s miért mondta: "Szülhetek-e még vén asszony létemre?"
Gen 18:14 Túlságosan csodálatos talán bármi is az Úrnak? Amint megmondtam, egy esztendő múlva, ilyen időtájban, visszatérek hozzád, s fia lesz Sárának."
Gen 18:15 Sára azonban tagadta: "Nem nevettem!" -- mert félelmében megrettent. De az Úr azt mondta: "Nem úgy van az, te bizony nevettél!"
Gen 18:16 Azután a férfiak felkeltek onnan, elindultak, és Szodoma felé fordították a szemüket. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket.
Gen 18:17 Így szólt ekkor az Úr: "Eltitkoljam-e Ábrahám előtt, amit tenni akarok?
Gen 18:18 Mert ő nagy és igen hatalmas nemzetté lesz, benne nyer áldást a föld minden nemzete.
Gen 18:19 Hiszen azért ismertem meg, hogy megparancsolja fiainak és házanépe utódainak, hogy tartsák meg az Úr útját, és cselekedjenek a jog és az igazság szerint, hogy az Úr így teljesítse Ábrahámért mindazt, amit mondott neki."
Gen 18:20 Azt mondta tehát az Úr: "Szodoma és Gomorra ellen sok a panasz és jajkiáltás, és a bűnük igen súlyos.
Gen 18:21 Lemegyek hát, és megnézem, hogy megtudjam, vajon teljesen a hozzám szállt kiáltás szerint cselekedtek-e vagy sem!"
Gen 18:22 Erre a férfiak megfordultak, és lementek Szodomába. Ábrahám azonban továbbra is az Úr előtt maradt.
Gen 18:23 Eléje járult, és azt mondta: "Hát elpusztítod az igazat a gonosszal együtt?
Gen 18:24 Ha ötven igaz van abban a városban, azokat is elpusztítod, s nem kegyelmezel meg annak a helynek az ötven igazért, ha van benne annyi?
Gen 18:25 Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedj, s megöld az igazat a gonosszal együtt, s úgy járjon az igaz, mint a gonosz! Távol legyen tőled! A mindenség Bírája ne tenne igazságot?"
Gen 18:26 Azt mondta erre neki az Úr: "Ha találok Szodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek."
Gen 18:27 Erre Ábrahám azt válaszolta: "Ha már egyszer elkezdtem, hadd szóljak Uramhoz, noha por és hamu vagyok.
Gen 18:28 Hátha öt híja lesz az ötven igaznak? Negyvenötért már eltörlöd az egész várost?" Erre ő azt mondta: "Nem törlöm el, ha találok ott negyvenötöt."
Gen 18:29 Erre ismét szólt hozzá: "És ha csak negyven lesz, mit teszel?" Ő azt mondta: "Nem sújtom a negyvenért."
Gen 18:30 "Kérlek -- folytatta --, ne haragudj, Uram, hogy szólok: És ha csak harmincat találsz?" Azt felelte: "Nem teszem meg, ha találok ott harmincat."
Gen 18:31 "Ha már egyszer elkezdtem -- mondta --, hadd szóljak Uramhoz: Hátha csak húsz lesz?" Azt mondta: "Nem pusztítom el a húszért".
Gen 18:32 "Könyörgök -- folytatta --, ne haragudj, Uram, hogy még egyszer szólok: Hátha csak tíz lesz?" Erre azt mondta: "Nem törlöm el a tízért."
Gen 18:33 Amikor az Úr befejezte a beszélgetést Ábrahámmal, az Úr elment, Ábrahám pedig visszatért lakóhelyére.
Gen 19:1 A két angyal este érkezett Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujában üldögélt. Amint meglátta őket, felkelt, és eléjük ment. A földig hajtotta arcát előttük,
Gen 19:2 és így szólt: "Könyörgök, uraim, térjetek be szolgátok házába, és szálljatok meg ott! Mossátok meg lábatokat, reggel aztán elmehettek utatokra!" Azok azt mondták: "Nem, majd megalszunk az utcán!"
Gen 19:3 De nagyon unszolta őket, így betértek hozzá, és bementek a házába. Ő pedig lakomát készített, kovásztalan kenyeret sütött, és ettek.
Gen 19:4 Mielőtt azonban lefeküdni mentek volna, a város lakói, Szodoma férfiai körülvették a házat, gyerektől az aggastyánig az egész nép.
Gen 19:5 Szólították Lótot, s azt mondták neki: "Hol vannak azok a férfiak, akik betértek hozzád az éjjel? Hozd ki őket ide, hadd ismerjük meg őket!"
Gen 19:6 Kiment erre hozzájuk Lót -- maga mögött bezárva az ajtót --, és azt mondta:
Gen 19:7 "Kérlek titeket, testvéreim, ne tegyetek ilyen gonoszságot.
Gen 19:8 Van két leányom, akik még nem ismertek férfit. Kihozom őket hozzátok, és éljetek vissza velük, ahogy nektek tetszik, csak ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmi gonoszat, hiszen hajlékom árnyékába jöttek."
Gen 19:9 Ám azok azt mondták: "Takarodj innen!" Aztán pedig így szóltak: "Jövevényként jött ide, és ő akar bíráskodni? Majd mindjárt elbánunk veled alaposabban, mint azokkal!" -- Azzal nagy erővel Lótra rohantak, s már majdnem betörték az ajtót.
Gen 19:10 De íme, azok a férfiak kinyújtották kezüket, behúzták Lótot magukhoz, és bezárták az ajtót.
Gen 19:11 A kinn lévőket pedig vaksággal sújtották, az aprajától a nagyjáig, úgyhogy nem tudták megtalálni az ajtót.
Gen 19:12 Ekkor így szóltak Lóthoz: "Kid van még itt? Vődet, vagy fiaidat, vagy leányaidat, vagy bárkidet, akid van, vidd ki ebből a városból!
Gen 19:13 Mi ugyanis eltöröljük ezt a helyet, mivel megsokasodott a jajkiáltás ellenük az Úr előtt, s ő elküldött minket, hogy pusztítsuk el."
Gen 19:14 Kiment tehát Lót, és szólt a vejeinek, akik a leányait el akarták venni: "Keljetek fel, menjetek ki ebből a helységből, mert az Úr eltörli ezt a várost!" Ám azok úgy gondolták, hogy csak tréfálkozik.
Gen 19:15 Amikor aztán megvirradt, így sürgették őt az angyalok: "Kelj fel, vedd feleségedet és két lányodat, hogy el ne vessz te is a város gonoszsága miatt!"
Gen 19:16 És mivel késedelmeskedett, a férfiak megragadták a kezét, a felesége kezét, és a két leányáét, mert az Úr megkegyelmezett neki.
Gen 19:17 Kivezették, a városon kívül elengedték, és így szóltak hozzá: "Mentsd az életedet! Ne tekints hátra, és meg ne állj az egész környéken, hanem menekülj a hegyre, hogy el ne vessz te is!"
Gen 19:18 Ám Lót azt mondta nekik: "Kérlek, uram,
Gen 19:19 hiszen kegyelmet talált előtted szolgád, s nagy volt irgalmasságod, amelyet velem cselekedtél, hogy megmentsd az életemet! Nem menekülhetek a hegyre, mert akkor utolérhet a veszedelem, és meghalok.
Gen 19:20 Egy város közel van itt, oda elfuthatnék. Kicsi az, ott megmenekülhetek -- ugye valóban kicsi az? - és életben maradhatok."
Gen 19:21 Erre azt válaszolta neki: "Íme, ebben is meghallgatom kérésedet, s nem dúlom fel azt a várost, amelyért szóltál.
Gen 19:22 Siess, és menekülj oda, mert semmit sem tehetek, amíg be nem érsz oda." -- Ezért nevezték el azt a várost Coárnak.
Gen 19:23 Éppen akkor jött fel a nap a földre, amikor Lót bement Coárba.
Gen 19:24 Ekkor az Úr kénkövet és tüzet hullatott az Úrtól az égből Szodomára és Gomorrára,
Gen 19:25 és elpusztította Isten ezeket a városokat, és az egész környéket, a városok minden lakóját, s a föld minden növényét.
Gen 19:26 Lót felesége pedig, aki hátratekintett, sóoszloppá változott.
Gen 19:27 Amikor aztán Ábrahám felkelt reggel, és onnan, ahol azelőtt az Úrral állt,
Gen 19:28 letekintett Szodomára és Gomorrára és a környék egész földjére, azt látta, hogy olyan füst száll fel a földből, mint az olvasztókemence füstje.
Gen 19:29 Így tehát Isten, amikor elpusztította a környék városait, megemlékezett Ábrahámról, és kimentette Lótot azoknak a városoknak a pusztulásából, amelyekben lakott.
Gen 19:30 Lót aztán felment Coárból, és a hegyen telepedett le két lányával együtt -- félt ugyanis Coárban maradni. Egy barlangban lakott két lányával.
Gen 19:31 A nagyobbik azt mondta a kisebbnek: "Az apánk öreg már, s nincs más férfi ezen a földön, aki be tudna jönni hozzánk, az egész föld szokása szerint.
Gen 19:32 Gyere, részegítsük meg őt borral, és aludjunk vele, hogy utódot támasszunk apánktól!"
Gen 19:33 Bort adtak tehát inni apjuknak azon az éjszakán, aztán bement a nagyobbik, és az apjával aludt. Az meg nem is vette észre, amikor a lány odafeküdt, sem azt, amikor felkelt.
Gen 19:34 Másnap aztán azt mondta a nagyobbik a kisebbnek: "Íme, tegnap én aludtam az apámmal. Adjunk neki ma éjjel is bort inni, s aludj vele te is, hogy utódot támasszunk apánktól!"
Gen 19:35 Azon az éjszakán is bort adtak inni az apjuknak, aztán bement a kisebbik lány, és vele aludt. Az ezúttal sem érezte meg, amikor a lány odafeküdt, sem azt, amikor felkelt.
Gen 19:36 Fogant is apjától Lótnak mindkét lánya.
Gen 19:37 A nagyobb fiút szült, és elnevezte Moábnak -- ő a mai moabiták apja.
Gen 19:38 A kisebb is fiút szült, s elnevezte Ammonnak, azaz Népem fiának -- ő a mai ammoniták apja.
Gen 20:1 Ábrahám ezután elment onnan Negeb földjére, és letelepedett Kádes és Súr között. Egy darabig Gerárban tartózkodott.
Gen 20:2 Sáráról, a feleségéről pedig azt mondta: "A húgom ő." Érte küldött tehát Abimelek, Gerár királya, és elvitette.
Gen 20:3 Isten azonban éjjel álmában eljött Abimelekhez, és azt mondta neki: "Íme, meghalsz az asszony miatt, akit elhozattál, mert az férjnél van."
Gen 20:4 De Abimelek nem érintette még őt. Azt mondta tehát: "Uram, hát gyanútlan és igaz népet ölsz meg?
Gen 20:5 Hát nem ő maga mondta nekem: "Ő az én húgom"? És az is azt mondta: "Ő az én bátyám"! Szívem gyanútlanságában, s kezem tisztaságában cselekedtem ezt!"
Gen 20:6 Isten erre azt mondta neki: "Magam is jól tudom, hogy ártatlan szívvel cselekedted, azért óvtalak meg attól, hogy vétkezz ellenem, azért nem engedtem, hogy hozzáérj.
Gen 20:7 Most tehát add vissza az asszonyt a férjének, mert ő próféta. Ő majd imádkozik érted, hogy életben maradj. Ha azonban nem adod vissza, tudd meg, hogy halállal lakolsz, te és minden hozzátartozód!"
Gen 20:8 Mihelyt felkelt Abimelek reggel, összehívatta minden szolgáját, s fülük hallatára elbeszélte mindezeket a dolgokat. Erre az emberei mindannyian igen megrémültek.
Gen 20:9 Aztán Abimelek hívatta Ábrahámot, és így szólt hozzá: "Mit tettél velünk! Mit vétettem ellened, hogy ilyen nagy bűnt hoztál rám és országomra? Olyan dolgot tettél velem, amit nem lett volna szabad tenned!"
Gen 20:10 Aztán megint kifakadt, és azt mondta: "Mi jutott eszedbe, hogy ezt művelted?"
Gen 20:11 Ábrahám azt válaszolta: "Azt gondoltam magamban: Hátha nem félik Istent ezen a helyen, és megölnek engem a feleségem miatt.
Gen 20:12 Egyébként valóban a húgom ő: lánya az apámnak, csak az anyámnak nem lánya, és én feleségül vettem.
Gen 20:13 Amikor azonban Isten kihozott engem apám házából, azt mondtam neki: Azzal mutasd meg szeretetedet irántam, hogy minden helyen, ahová bemegyünk, azt mondod, hogy a bátyád vagyok!"
Gen 20:14 Erre Abimelek juhokat és marhákat, rabszolgákat és szolgálókat vett, odaadta azokat Ábrahámnak, és visszaadta neki Sárát, a feleségét.
Gen 20:15 Azt mondta neki: "Előttetek van ez a föld: ahol tetszik, ott lakhatsz!"
Gen 20:16 Sárának pedig azt mondta: "Íme, ezer ezüstöt adtam a "bátyádnak": szolgáljon ez neked fátyolként mindazok előtt, akik veled vannak, és mindenki előtt igazoljon téged."
Gen 20:17 Isten azután Ábrahám könyörgésére meggyógyította Abimeleket, a feleségét és a szolgálóit, úgyhogy ismét szülhettek;
Gen 20:18 az Úr ugyanis bezárta Abimelek egész házanépe méhét Sára, Ábrahám felesége miatt.
Gen 21:1 Az Úr azután meglátogatta Sárát, amint megígérte, és teljesítette Sárának, amit mondott.
Gen 21:2 Fogant ugyanis és fiút szült Ábrahámnak vénségében, abban az időben, amelyet Isten előre megmondott neki.
Gen 21:3 Erre Ábrahám elnevezte fiát, akit Sára szült neki, Izsáknak,
Gen 21:4 s körülmetélte a nyolcadik napon, amint Isten megparancsolta neki.
Gen 21:5 Ábrahám százesztendős volt, amikor megszületett a fia, Izsák.
Gen 21:6 Sára pedig azt mondta: "Isten nevetést szerzett nekem, s aki csak meghallja, együtt nevet velem!"
Gen 21:7 Azután azt mondta: "Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még fiút fog szoptatni, hisz vénségében szültem neki!"
Gen 21:8 Amikor aztán megnőtt a gyermek, elválasztották, és elválasztása napján Ábrahám nagy lakomát rendezett.
Gen 21:9 Amikor azonban Sára látta, hogy az egyiptomi Hágár fia ingerkedik Izsákkal, az ő fiával, azt mondta Ábrahámnak:
Gen 21:10 "Dobd ki ezt a szolgálót és a fiát, mert nem fog örökölni ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal!"
Gen 21:11 Nehezére esett ez a dolog Ábrahámnak a fia miatt.
Gen 21:12 De Isten azt mondta neki: "Ne essen nehezedre gyermeked és szolgálód dolga: mindabban, amit Sára mond neked, hallgass a szavára, mert Izsák utódait fogják utódodnak nevezni.
Gen 21:13 Azért a szolgáló fiát is nagy nemzetté teszem, hiszen a te magzatod!"
Gen 21:14 Kora reggel felkelt tehát Ábrahám, fogott egy kenyeret és egy tömlő vizet, rátette Hágár vállára, odaadta a gyermeket, és elbocsátotta. Az elment, és össze-vissza bolyongott Beerseba pusztájában.
Gen 21:15 Amikor aztán elfogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik ott lévő fa alá.
Gen 21:16 Aztán elment, és vele szemben leült egy nyíllövésnyi távolságban. Azt mondta ugyanis: "Ne lássam meghalni a gyermeket!" Leült tehát átellenben, és hangos sírásra fakadt.
Gen 21:17 Isten azonban meghallotta a gyermek hangját, és Isten angyala szólította Hágárt a mennyből: "Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a gyermek hangját arról a helyről, ahol van.
Gen 21:18 Kelj fel, vedd fel a gyermeket, fogd őt erősen a kezeddel, mert nagy nemzetté teszem őt!"
Gen 21:19 Isten azután megnyitotta az asszony szemét, mire az meglátott egy kutat. Odament, megtöltötte a tömlőt, és inni adott a gyermeknek.
Gen 21:20 Isten ettől kezdve vele volt, s az felnövekedett, a pusztában maradt, és íjász lett belőle.
Gen 21:21 Párán pusztájában telepedett le, anyja pedig feleséget szerzett neki Egyiptom földjéről.
Gen 21:22 Ebben az időben történt, hogy Abimelek és Píkol, a hadvezére azt mondta Ábrahámnak: "Veled van Isten mindenben, amit teszel.
Gen 21:23 Esküdj meg hát nekem Istenre, hogy nem ártasz sem nekem, sem az utódaimnak, sem a nemzetségemnek, hanem amilyen jó szívvel voltam én hozzád, te is olyannal leszel énhozzám, s ehhez az országhoz, amelyben jövevényként tartózkodtál."
Gen 21:24 Azt mondta erre Ábrahám: "Megesküszöm!"
Gen 21:25 Ábrahám azonban szemrehányást tett Abimeleknek a miatt a kút miatt, amelyet Abimelek szolgái erőszakosan elvettek tőle.
Gen 21:26 De Abimelek azt felelte: "Nem tudom, ki tette ezt. Te nem jelentetted nekem, én pedig nem hallottam róla, csak ma."
Gen 21:27 Erre Ábrahám juhokat és marhákat vett, odaadta azokat Abimeleknek, és szövetséget kötöttek egymással.
Gen 21:28 Hét bárányt azonban külön állított Ábrahám a nyájból.
Gen 21:29 Abimelek megkérdezte tőle: "Mire való az a hét bárány, amelyet külön állítottál?"
Gen 21:30 Erre ő azt felelte: "Fogadd el kezemből ezt a hét bárányt: szolgáljanak tanúul nekem, hogy én ástam e kutat."
Gen 21:31 Azért nevezték el azt a helyet Beersebának, mert ott esküdtek meg ők ketten.
Gen 21:32 Szövetséget kötöttek tehát Beersebában.
Gen 21:33 Aztán felkelt Abimelek és Píkol, a hadvezére, és visszatértek a filiszteusok földjére. Ábrahám pedig ligetet ültetett Beersebában, és ott segítségül hívta az Úr, az Örökkévaló Isten nevét.
Gen 21:34 Még sok napon át lakott a filiszteusok földjén.
Gen 22:1 Miután mindezek megtörténtek, Isten próbára tette Ábrahámot. Megszólította őt: "Ábrahám!" Ő azt felelte: "Itt vagyok!"
Gen 22:2 Isten akkor azt mondta neki: "Vedd egyszülött fiadat, Izsákok, akit szeretsz, és menj el a Mória földjére. Áldozd fel ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd mutatok neked!"
Gen 22:3 Erre Ábrahám kora reggel felkelt, megnyergelte szamarát, maga mellé vette két szolgáját és a fiát, Izsákot, s miután fát hasogatott az egészen elégő áldozathoz, elindult arra a helyre, amelyet Isten mondott neki.
Gen 22:4 A harmadik napon, amikor felemelte szemét, meglátta azt a helyet a távolban.
Gen 22:5 Azt mondta erre szolgáinak: "Várjatok itt a szamárral; én meg a gyermek elmegyünk amoda, s miután imádkoztunk, visszatérünk hozzátok!"
Gen 22:6 Vette tehát az egészen elégő áldozathoz való való fát, feltette a fiára, Izsákra, ő pedig a tüzet és a kardot vitte a kezében. Amint így ketten együtt mentek,
Gen 22:7 azt mondta Izsák az apjának, Ábrahámnak: "Apám!" Ő válaszolt: "Mit akarsz, fiam?" "Íme -- mondta a fiú --, itt a tűz meg a fa, de hol van az egészen elégő áldozat?"
Gen 22:8 Ábrahám azt felelte: "Fiam, Isten majd gondoskodik magának egészen elégő áldozatról!" Így mentek ketten együtt,
Gen 22:9 míg végül eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mutatott neki. Ábrahám oltárt épített ott, elrendezte rajta a fát, s miután megkötözte a fiát, Izsákot, feltette az oltárra, a farakásra.
Gen 22:10 Aztán Ábrahám kinyújtotta kezét, és megfogta a kardot, hogy feláldozza a fiát.
Gen 22:11 De íme, az Úr angyala kiáltott a mennyből, és azt mondta: "Ábrahám, Ábrahám!" Ő azt felelte: "Itt vagyok!"
Gen 22:12 Azt mondta erre neki: "Ne nyújtsd ki kezed a gyermekre, és ne árts neki semmit! Most már tudom, hogy féled Istent, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél!"
Gen 22:13 Erre Ábrahám felemelte a szemét, s meglátott maga mögött egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Elhozta, és a fia helyett azt áldozta fel egészen elégő áldozatul.
Gen 22:14 Annak a helynek ezért ezt a nevet adta: "Az Úr gondoskodik!" Azért mondják mindmáig: "A hegyen majd gondoskodik az Úr!"
Gen 22:15 Majd másodszor is megszólította az Úr angyala Ábrahámot a mennyből, és azt mondta:
Gen 22:16 "Önmagamra esküszöm -- mondja az Úr --, hogy mivel ezt megtetted, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél,
Gen 22:17 megáldalak, és megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét: utódod birtokolni fogja ellenségeinek kapuit,
Gen 22:18 és a te utódodban nyer áldást a föld minden népe, mivel engedelmeskedtél szavamnak!"
Gen 22:19 Erre Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és elmentek együtt Beersebába; Ábrahám ezután Beersebában lakott.
Gen 22:20 Miután ezek így végbementek, hírül hozták Ábrahámnak, hogy Melka szintén szült fiakat Náchornak, a fivérének:
Gen 22:21 Húszt, az elsőszülöttet, Búzt, ennek öccsét, továbbá Kámuelt, Arám atyját,
Gen 22:22 Kászedet, Azáut, valamint Feldást, Jedláfot
Gen 22:23 és Bátuelt, akitől Rebekka született: ezt a nyolcat szülte Melka Náchornak, Ábrahám fivérének.
Gen 22:24 Mellékfelesége pedig, akit Reumának hívtak, Tábét, Gáhámot, Táhást és Maákát szülte.
Gen 23:1 Sára százhuszonhét esztendeig élt,
Gen 23:2 aztán meghalt Kirját-Arbában -- azaz Hebronban --, Kánaán földjén. Ábrahám odament, hogy meggyászolja és elsirassa.
Gen 23:3 Amikor azután felkelt a halotti szertartástól, így szólt Hét fiaihoz:
Gen 23:4 "Jövevény és idegen vagyok én nálatok, adjatok nekem sírnak birtokot köztetek, hogy eltemethessem halottamat!"
Gen 23:5 Hét fiai azt felelték:
Gen 23:6 "Hallgass meg minket, uram! Isten fejedelme vagy te közöttünk! Sírjaink közül a legkiválóbban temesd el halottadat! Senki sem fogja neked megtiltani közülünk, hogy sírjába temesd halottadat."
Gen 23:7 Felkelt erre Ábrahám, s meghajtotta magát a föld népe, vagyis Hét fiai előtt.
Gen 23:8 Azt mondta nekik: "Ha úgy tetszik nektek, hogy eltemessem halottamat, hallgassatok meg engem, s járjatok közben értem Efronnál, Szeor fiánál,
Gen 23:9 hogy adja ide nekem Makpéla barlangját, amely a szántóföldje végében van. Adja el nekem teljes áron sírnak birtokul, a ti színetek előtt!"
Gen 23:10 Efron éppen Hét fiai között tartózkodott. Azt felelte tehát a hetita Efron Ábrahámnak, Hét összes fiainak hallatára, akik városának kapujába jöttek:
Gen 23:11 "Ne úgy legyen, uram! Inkább hallgasd meg, amit mondok: odaajándékozom én neked a szántót és a rajta lévő barlangot népem fiainak jelenlétében -- temesd csak el halottadat!"
Gen 23:12 Meghajtotta erre magát Ábrahám a föld népe előtt,
Gen 23:13 és így szólt Efronhoz a föld népe előtt: "Kérlek, hallgass meg: pénzt adok én a szántóért! Fogadd el, és úgy temetem el oda halottamat!"
Gen 23:14 Azt felelte erre Efron Ábrahámnak:
Gen 23:15 "Uram, hallgass meg! A föld négyszáz sékel ezüstöt ér: ez az ára köztem és közted, ugyan mi az? Temesd csak el halottadat!"
Gen 23:16 Engedett Ábrahám Efronnak, és kimérte a pénzt, amelyet Efron Hét fiainak hallatára kívánt, a négyszáz sékel ezüstöt, amint szokás volt a kereskedőknél.
Gen 23:17 Így szállt Efron egykori szántója, amely Makpélában volt, Mamréval szemben, mind maga, mind a barlangja és valamennyi fája köröskörül egész határában
Gen 23:18 Ábrahámra birtokul, Hét fiainak, és mindazoknak a színe előtt, akik városának kapujába jöttek.
Gen 23:19 Ezek után Ábrahám eltemette a feleségét, Sárát Makpéla mezejének barlangjában, Mamréval -- azaz Hebronnal -- szemben, Kánaán földjén.
Gen 23:20 Így szállt át a szántó és a rajta levő barlang Hét fiairól Ábrahámra, sírnak való birtokul.
Gen 24:1 Ábrahám, akit az Úr mindennel megáldott, öreg és élemedett korú volt már.
Gen 24:2 Akkor Ábrahám azt mondta háza legöregebb szolgájának, aki gondját viselte mindenének, amije volt: "Tedd a kezedet az ágyékom alá,
Gen 24:3 hadd eskesselek meg az Úrra, az ég és föld Istenére, hogy nem veszel fiamnak feleséget a kánaániak lányai közül, akik között lakom,
Gen 24:4 hanem elmégy az én földemre és az én rokonságomhoz, s onnan veszel feleséget fiamnak, Izsáknak!"
Gen 24:5 A szolga azt felelte: "Hátha nem akar az az lány eljönni velem erre a földre? Vigyem vissza akkor a fiadat arra a helyre, ahonnan kijöttél?"
Gen 24:6 Ábrahám erre így szólt: "Őrizkedj attól, hogy valaha is visszavidd a fiamat oda!
Gen 24:7 Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és szülőföldemről, aki szólt hozzám, és megesküdött nekem, azt mondta: "Ivadékodnak adom majd ezt a földet!" -- Ő elküldi majd angyalát előtted, s kapsz onnan feleséget a fiamnak.
Gen 24:8 Ha azonban a lány nem akar követni téged, nem kötelez ez az eskü. A fiamat azonban ne vidd vissza oda!"
Gen 24:9 Erre a szolga odatette kezét urának, Ábrahámnak az ágyéka alá, és megesküdött neki erre a dologra.
Gen 24:10 A szolga vett azután tíz tevét ura csordájából, vitt magával mindenféle javaiból, aztán elindult, elment, és eljutott Arám Naharaimba, Náchor városához.
Gen 24:11 Miután pedig letelepítette a tevéket a városon kívül, a kút mellett, estefelé, olyan időtájban, amikor az asszonyok vizet meríteni járnak, így szólt:
Gen 24:12 "Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, esedezem, jöjj ma segítségemre, és cselekedj irgalmasságot a gazdámmal, Ábrahámmal!
Gen 24:13 Íme, itt állok a víz forrása mellett, s ki fognak jönni e város lakóinak lányai vizet meríteni.
Gen 24:14 Add tehát, hogy az a lány, aki, ha azt mondom neki: "Döntsd meg korsódat, hadd igyam", azt válaszolja: "Igyál, sőt a tevéidet is megitatom" -- az legyen az, akit szolgádnak, Izsáknak rendeltél, s erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél urammal!"
Gen 24:15 Még be sem fejezte magában ezeket a szavakat, amikor íme, korsóval a vállán kijött Rebekka, annak a Bátuelnek a lánya, akit Melka, Náchornak, Ábrahám fivérének a felesége szült.
Gen 24:16 A lány igen szép volt, még szűz, férfit nem ismert. Lement a forráshoz, telemerítette korsóját, és feljött.
Gen 24:17 A szolga ekkor eléje szaladt, és így szólt: "Adj egy kis vizet innom a korsódból!"
Gen 24:18 A lány azt felelte: "Igyál, uram!" Azzal gyorsan leeresztette korsóját karjára, s inni adott neki.
Gen 24:19 Amikor aztán ivott, hozzátette: "Sőt tevéidnek is merítek vizet, amíg eleget nem isznak!"
Gen 24:20 Ki is öntötte korsóját az itatóba, visszafutott a kúthoz, hogy vizet merítsen. Merített, és adott valamennyi tevének.
Gen 24:21 A szolga csak hallgatagon nézte, mert meg akarta tudni, szerencséssé tette-e az Úr az ő útját, vagy sem.
Gen 24:22 Amikor aztán ittak a tevék, a férfi elővett két aranyfüggőt, amely fél sékelt nyomott, s ugyanannyi karkötőt, amelynek a súlya tíz sékel volt.
Gen 24:23 Aztán megkérdezte: "Kinek a lánya vagy? Mondd csak nekem, van-e atyád házában hely megszállni?"
Gen 24:24 Az így felelt: "Melka fiának, akit Náchornak szült, Bátuelnek a lánya vagyok."
Gen 24:25 Majd hozzátette: "Alom meg széna igen sok van nálunk, hely is van bővében megszállni."
Gen 24:26 A férfi erre meghajtotta magát, leborult az Úr előtt,
Gen 24:27 és azt mondta: "Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg irgalmasságát és hűségét gazdámtól, sőt, egyenesen gazdám testvérének házába vezérelt utamon!"
Gen 24:28 Elfutott erre a lány, s hírül vitte anyja házának mindazt, amit hallott.
Gen 24:29 Volt pedig Rebekkának egy fivére, akit Lábánnak hívtak; ő sietve kiment ahhoz az emberhez, oda, ahol a forrás volt.
Gen 24:30 Amikor ugyanis látta a függőket és testvére kezén a karkötőket, s hallotta mindazokat a szavakat, amelyekkel az elbeszélte: "Ezt és ezt mondta nékem az az ember" -- kiment ahhoz az emberhez, aki a tevék mellett álldogált a vízforrásnál,
Gen 24:31 és azt mondta neki: "Gyere be, áldottja az Úrnak! Miért álldogálsz idekinn? Elkészítettem a házat és a tevéknek a helyet!"
Gen 24:32 Azzal bevezette a szállásra, leszedte a szerszámot a tevékről, és almot meg szénát adott a tevéknek, valamint vizet, hogy ő meg emberei, akik vele jöttek, megmoshassák lábukat.
Gen 24:33 Aztán ennivalót tett eléje. Ő azonban így szólt: "Nem eszem, amíg el nem mondom mondandómat!" Azt felelte neki: "Mondd hát el!"
Gen 24:34 Erre ő így szólt: "Ábrahám szolgája vagyok.
Gen 24:35 Igen megáldotta az Úr az én uramat, úgyhogy naggyá vált: adott neki juhot, marhát, ezüstöt, aranyat, rabszolgát, szolgálót, tevét és szamarat.
Gen 24:36 Sára meg, a gazdám felesége öregkorában fiút szült uramnak, és ő neki adta mindenét, amije volt.
Gen 24:37 Engem pedig megesketett az én uram, és azt mondta: "Ne végy feleséget fiamnak a kánaániak lányai közül, akiknek a földjén lakom.
Gen 24:38 Menj el atyám házához, és a rokonságomból végy feleséget fiamnak!"
Gen 24:39 Azt feleltem erre a gazdámnak: Hátha nem akar a lány eljönni velem?
Gen 24:40 Ő azt mondta: "Az Úr, akinek színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, ő vezérli utadat, és kapsz feleséget fiamnak rokonságomból és atyám házából.
Gen 24:41 Ha elmégy rokonaimhoz, és nem adnak neked, akkor mentes leszel átkomtól."
Gen 24:42 Eljöttem tehát ma ehhez a vízforráshoz, és azt mondtam: Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, ha eddig vezérelted utamat, amelyen most járok --
Gen 24:43 íme, itt állok a vízforrás mellett --, add, hogy az a leány, aki kijön vizet meríteni, és az hallja tőlem: Adj egy kis vizet innom a korsódból,
Gen 24:44 azt mondja majd nekem: "Igyál csak, és a tevéidnek is merítek" -- az legyen az az asszony, akit az Úr az én uram fiának rendelt!
Gen 24:45 És amíg csöndben ezeket forgattam magamban, megjelent Rebekka. Odajött, korsó volt a vállán, lement a forráshoz és vizet merített. Én pedig megszólítottam: Adj egy kicsit innom!
Gen 24:46 Ő sietve leeresztette válláról a korsót, és azt mondta nekem: "Igyál csak, és a tevéidet is megitatom!" Ittam, és ő megitatta a tevéket is.
Gen 24:47 Erre megkérdeztem: Kinek a lánya vagy? Azt felelte: "Bátuel lánya vagyok, Náchornak azé a fiáé, akit Melka szült neki." Erre a függőket rátéve felékesítettem az arcát, karjára pedig ráhúztam a karkötőket.
Gen 24:48 Aztán arcra borultam az Úr előtt, és áldottam az Urat, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy uram testvérének lányát vigyem feleségül a fiának.
Gen 24:49 Azért tehát, ha irgalmat és hűséget akartok cselekedni urammal, adjátok tudtomra; ha pedig mást akartok, mondjátok meg azt is, hadd menjek jobbra vagy balra!"
Gen 24:50 Azt felelte erre Lábán és Bátuel: "Az Úrtól való ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.
Gen 24:51 Itt van Rebekka előtted: vedd és menj, legyen felesége urad fiának, ahogy az Úr szólt."
Gen 24:52 Amikor Ábrahám szolgája meghallotta ezt, leborult, és földig hajtotta magát az Úr előtt.
Gen 24:53 Aztán ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat vett elő, és odaadta Rebekkának ajándékba; a fivérének és anyjának is adott ajándékot.
Gen 24:54 Lakomához kezdtek, ettek és ittak mindnyájan, aztán lepihentek ott. Reggel aztán felkelt a szolga, és így szólt: "Bocsássatok el engem, hadd menjek el uramhoz!"
Gen 24:55 A lány testvére és anyja azt felelték: "Maradjon a lány még legalább tíz napig nálunk, azután hadd menjen!" --
Gen 24:56 "Ne tartóztassatok fel -- mondta erre a szolga --, hisz az Úr vezérelte utamat! Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz!
Gen 24:57 Erre ők azt felelték: "Hívjuk ide a lányt, kérdezzük meg az ő akaratát!"
Gen 24:58 Hívatták, s amikor odajött, megkérdezték tőle: "El akarsz-e menni ezzel az emberrel?" Ő azt válaszolta: "Megyek!"
Gen 24:59 Elbocsátották tehát Rebekkát, a nővérüket, és a dajkáját, Ábrahám szolgáját, valamint a kísérőit.
Gen 24:60 Jó szerencsét kívántak nővérüknek, és ezt mondták neki: "Nővérünk, szaporodjál ezerszer ezerre, s legyenek utódodé ellenségeinek kapui!"
Gen 24:61 Erre Rebekka és a szolgálólányai felszálltak a tevékre, és követték a férfit, a szolga pedig fogta Rebekkát, és elment.
Gen 24:62 Izsák eközben megérkezett Lahai-Rói kútjának vidékéről, és a Negeb földjén lakott.
Gen 24:63 Mivel a nap alkonyatra hajlott már, kiment busongani a mezőre. Amikor azonban felemelte szemét, látta, hogy tevék jönnek a távolban.
Gen 24:64 Rebekka is felemelte szemét, és meglátta Izsákot. Erre leszállt a tevéről,
Gen 24:65 és megkérdezte a szolgától: "Ki az az ember, aki jön elénk a mezőn?" A szolga azt felelte neki: "Ő az én uram!" Erre a lány hamar fogta a fátylát, és befödte magát.
Gen 24:66 A szolga aztán elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett,
Gen 24:67 az pedig bevitte Rebekkát anyjának, Sárának sátrába. Feleségül vette, és annyira megszerette, hogy megvigasztalódott fájdalmától, amelyet anyja halála miatt érzett.
Gen 25:1 Ábrahám pedig másik feleséget vett, akit Keturának hívtak.
Gen 25:2 Ő Zámránt, Jeksánt, Mádánt, Mádiánt, Jesbokot és Súát szülte neki.
Gen 25:3 Jeksán aztán Sábát és Dedánt nemzette. Dedán fiai az assuriták, a letusiták és a leummiták voltak,
Gen 25:4 Mádiántól pedig Éfa, Éfer, Hénok, Abida és Eldáa származott. Ezek Ketura fiai.
Gen 25:5 Ábrahám Izsáknak adta mindenét, amije volt,
Gen 25:6 a mellékfeleségek fiait pedig megajándékozta, s még életében elküldte fia, Izsák mellől a Keleti vidékre.
Gen 25:7 Ábrahám életének napjai százhetvenöt esztendőt tettek ki.
Gen 25:8 Aztán elhunyt, meghalt késő öregségben, élemedett korban, napokkal telten, és népéhez tért.
Gen 25:9 Erre fiai, Izsák és Izmael eltemették a Makpéla barlangjában, amely Mamréval szemben a hetita Cohár fiának, Efronnak mezején van,
Gen 25:10 amelyet Ábrahám megvásárolt Hét fiaitól. Ott temették el őt, és a feleségét, Sárát.
Gen 25:11 Halála után Isten megáldotta fiát, Izsákot, aki az úgynevezett "Élő és látó kútja" mellett lakott.
Gen 25:12 Ábrahám fiának, Izmaelnek, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója szült neki, a következő a nemzetsége.
Gen 25:13 Izmael fiainak neve, nevük és származásuk szerint a következő: Izmael elsőszülötte, Nebajót, aztán Kedár, Adbeél, Mibszám,
Gen 25:14 Másma, Dúma, Mássza,
Gen 25:15 Hádár, Tema, Jetur, Náfis és Kedma.
Gen 25:16 Ezek Izmael fiai, és ez a nevük, szállásaik és lakóhelyeik szerint; tizenkét fejedelem, törzseik szerint.
Gen 25:17 Izmael életkora százharminchét esztendő volt, amikor elhunyt, meghalt, és népéhez tért.
Gen 25:18 Hevilától Súrig laktak, amely az asszírokhoz menet, Egyiptommal átellenben van. Minden testvérét megelőzve hunyt el.
Gen 25:19 Izsáknak, Ábrahám fiának nemzetségtörténete a következő. Izsákot Ábrahám nemzette.
Gen 25:20 Amikor negyvenesztendős volt, feleségül vette Rebekkát, a mezopotámiai szír Bátuel lányát, az arám Lábán nővérét.
Gen 25:21 Izsáknak azonban könyörögnie kellett az Úrhoz feleségéért, mivel meddő volt. Az Úr meg is hallgatta, és megadta Rebekkának, hogy foganjon.
Gen 25:22 A magzatok azonban viaskodtak méhében, mire ő azt mondta: "Ha így kellett járnom, mi szükség volt fogannom?" Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat.
Gen 25:23 Az Úr azt felelte: "Két nemzet van méhedben, és két nép válik el öledből: az egyik nép a másik fölé kerekedik, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak."
Gen 25:24 Amikor aztán eljött a szülés napja, íme, kiderült, hogy ikrek voltak a méhében.
Gen 25:25 Az, aki elsőként született meg, vöröses volt és egészen szőrös, mint az állat prémje; elnevezték tehát Ézsaunak. Mindjárt megszületett a másik is, kezével a bátyja sarkát fogva. Elnevezték ezért Jákobnak.
Gen 25:26 Hatvanesztendős volt Izsák, amikor ezek a gyermekek születtek neki.
Gen 25:27 Amikor felnövekedtek, Ézsauból ügyes vadász és mezőt járó ember lett, Jákobból pedig csendes, sátorban lakó ember.
Gen 25:28 Izsák Ézsaut szerette, mert jóízűket evett vadászatából, Rebekka viszont Jákobot szerette.
Gen 25:29 Amikor Jákob egyszer főzeléket főzött, Ézsau, aki akkor jött meg fáradtan a mezőről,
Gen 25:30 így szólt hozzá: "Adj nekem ebből a vörös főzetből, mert szörnyen fáradt vagyok!" -- Emiatt nevezték el őt Edomnak (azaz Vörösnek). --
Gen 25:31 Jákob azt mondta neki: "Add el nekem érte az elsőszülöttségedet!"
Gen 25:32 Ézsau azt felelte: "Íme, úgyis meghalok, mit használ nekem az elsőszülöttség!"
Gen 25:33 Jákob erre azt mondta: "Akkor esküdj is meg nekem!" Ézsau megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttséget.
Gen 25:34 Miután így kenyeret, és lencsefőzeléket kapott, evett és ivott, aztán elment, és csekélységnek tartotta, hogy eladta az elsőszülöttséget.
Gen 26:1 Amikor pedig éhínség támadt azon a földön -- az után a szárazság után, amely Ábrahám napjaiban volt --, elment Izsák Abimelekhez, a filiszteusok királyához, Gerárba.
Gen 26:2 Megjelent ugyanis neki az Úr, és azt mondta: "Ne menj le Egyiptomba, hanem telepedjél meg azon a földön, amelyet majd mutatok neked,
Gen 26:3 és egy ideig maradj ott! Én pedig veled leszek, és megáldalak, mert neked és utódodnak fogom adni mindezeket az országokat, teljesítve azt az esküt, amelyet atyádnak, Ábrahámnak esküvel ígértem.
Gen 26:4 Megsokasítom utódodat, mint az ég csillagait, és utódaidnak adom majd mindezeket az országokat. Utódodban nyer áldást a föld minden népe,
Gen 26:5 mert Ábrahám engedelmeskedett szavamnak, megtartotta parancsolataimat és rendeleteimet, megtartotta szertartásaimat és törvényeimet."
Gen 26:6 Izsák tehát Gerárban lakott.
Gen 26:7 Amikor aztán ennek a helynek a férfiai a felesége felől kérdezősködtek, ő így felelt: "A húgom ő." Félt ugyanis megmondani, hogy a felesége, mert attól tartott, hogy annak szépsége miatt megölik őt.
Gen 26:8 Amikor már sok nap elmúlt, miközben ott tartózkodott, egyszer Abimelek, a filiszteusok királya kitekintett az ablakon, és meglátta, hogy kedveskedik Rebekkával, a feleségével.
Gen 26:9 Odahívatta erre őt, és azt mondta neki: "Nyilvánvaló, hogy a feleséged ő. Miért hazudtad húgodnak?" Ekkor így felelt: "Féltem, hogy meghalok miatta."
Gen 26:10 Azt mondta erre Abimelek: "Miért szedtél rá minket? Valaki a nép közül lefeküdhetett volna a feleségeddel, s nagy bűnt hoztál volna ránk!" Megparancsolta tehát az egész népnek:
Gen 26:11 "Aki ennek az embernek a feleségét érinti, halállal lakol!"
Gen 26:12 Izsák aztán vetett azon a földön, s százannyit aratott abban az esztendőben, mert megáldotta őt az Úr.
Gen 26:13 Meg is gazdagodott, és egyre csak gyarapodott, növekedett, míg végül igen tehetőssé lett:
Gen 26:14 volt neki juhnyája, marhacsordája és igen sok szolgája. A filiszteusok ezért irigykedtek rá,
Gen 26:15 és azokat a kutakat, amelyeket atyjának, Ábrahámnak szolgái ástak Ábrahám napjaiban, mind betömték, behányták földdel,
Gen 26:16 úgyhogy maga Abimelek mondta Izsáknak: "Távozz el tőlünk, mert túl hatalmas lettél számunkra!"
Gen 26:17 Erre eltávozott, hogy Gerár völgyébe menjen, és ott lakjon.
Gen 26:18 Aztán újra kiásta azokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak napjaiban ástak, s amelyeket annak halála után a filiszteusok betömtek. Ugyanazokat a neveket adta nekik, amelyeket egykor az apja adott nekik.
Gen 26:19 Izsák szolgái a völgyben is ástak, és megtalálták ott az élő víz kútját.
Gen 26:20 De ott is civakodni kezdtek Gerár pásztorai Izsák pásztoraival: "Miénk a víz!" Ezért arról, ami ott történt, elnevezte a kutat Eszeknek (azaz Civakodásnak), mivel civakodtak vele.
Gen 26:21 Másikat is ástak, amiatt is civakodtak, ezért elnevezte azt Szitnának (azaz Ellenségeskedésnek).
Gen 26:22 Erre elment onnan, és ásott egy másik kutat. Emiatt nem civakodtak, elnevezte tehát Rehobótnak (azaz Tágas térnek) mondván: "Most tágas teret adott az Úr nekünk, s megadta, hogy sokasodjunk ezen a földön."
Gen 26:23 Onnan aztán felment Beersebába.
Gen 26:24 Ott még azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és azt mondta: "Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene. Ne félj, mert én veled vagyok: megáldalak, és megsokasítom utódodat szolgámnak, Ábrahámnak kedvéért!"
Gen 26:25 Erre ő oltárt épített ott, s miután segítségül hívta az Úr nevét, leverte sátrát, és Izsák szolgái kutat ástak ott is.
Gen 26:26 Amikor aztán odajött Gerárból Abimelek, és a barátja, Achuzát, valamint hadvezére, Píkol,
Gen 26:27 Izsák így szólt hozzájuk: "Miért jöttetek hozzám, ahhoz az emberhez, akit gyűlöltök, s elkergettetek magatok közül?"
Gen 26:28 Azok így feleltek: "Láttuk, hogy veled van az Úr, ezért azt mondtuk: Legyen eskü köztünk, kössünk szövetséget,
Gen 26:29 hogy nem teszel semmi rosszat ellenünk, mint ahogy mi sem bántottuk semmidet, és semmit sem tettünk ártalmadra, hanem békességgel bocsátottunk el téged, akit naggyá tett az Úr áldása!"
Gen 26:30 Erre ő lakomát készített nekik, aztán ettek és ittak.
Gen 26:31 Reggel pedig felkeltek, esküt tettek egymásnak, aztán Izsák elbocsátotta őket békességgel a lakóhelyükre.
Gen 26:32 És íme, még aznap eljöttek Izsák szolgái, és hírt hoztak neki a kútról, amelyet ástak: "Találtunk vizet."
Gen 26:33 Erre ő elnevezte azt Sebuának (ami Bőséget jelent), ezért a városnak Beerseba a neve mind a mai napig.
Gen 26:34 Ézsau pedig negyvenesztendős korában feleségül vette Juditot, a hetita Beeri lányát, és Bászemátot, a hetita Élon lányát.
Gen 26:35 Mindketten keserűséget okoztak Izsák és Rebekka lelkének.
Gen 27:1 Amikor Izsák megöregedett és a szeme elhomályosodott, úgyhogy már nem látott, hívatta idősebb fiát, Ézsaut, és azt mondta neki: "Fiam!" Ő azt felelte: "Itt vagyok!"
Gen 27:2 Ekkor az apja azt mondta neki: "Látod, megöregedtem, s nem ismerhetem halálom napját.
Gen 27:3 Fogd a fegyvereidet, a tegezt meg az íjat, menj ki a mezőre, és ha elejtesz valamit a vadászaton,
Gen 27:4 készíts belőle nekem ételt, úgy, amint tudod, hogy szeretem! Aztán hozd el, hogy egyek, és megáldjon téged a lelkem, mielőtt meghalok!"
Gen 27:5 Rebekka meghallotta, hogy Izsák a fiával, Ézsauval beszél. Mihelyt kiment Ézsau a mezőre, hogy zsákmányt ejtsen, és feláldozza,
Gen 27:6 Rebekka így szólt a fiához, Jákobhoz: "Hallottam, amint atyád beszélt bátyáddal, Ézsauval, és azt mondta neki:
Gen 27:7 "Hozz nekem vadászatodból, készíts belőle ételt, hogy egyek, és megáldjalak az Úr előtt, mielőtt meghalok!"
Gen 27:8 Most tehát, fiam, hallgasd meg szavam, amit parancsolok neked:
Gen 27:9 menj el a nyájhoz, hozz nekem két igen jó kecskegidát, hogy ételt készítsek belőlük atyádnak, olyat, amilyet szeret,
Gen 27:10 hogy amikor beviszed atyádhoz, és megeszi, téged áldjon meg, mielőtt meghal!"
Gen 27:11 Ő azt felelte neki: "Tudod, hogy Ézsau, a bátyám szőrös ember, én meg csupasz vagyok.
Gen 27:12 Ha atyám megtapogat és megismer, félek, azt gondolja, hogy gúnyt akartam űzni belőle, és áldás helyett átkot vonok magamra."
Gen 27:13 Anyja azonban azt mondta neki: "Énrám szálljon az az átok, fiam! Csak hallgass szavamra, menj el, és hozd ide, amit mondtam!"
Gen 27:14 El is ment tehát, elhozta és odaadta anyjának. Az elkészítette az ételt, úgy, amint tudta, hogy atyja szereti,
Gen 27:15 aztán felöltöztette őt Ézsau legjobb ruháiba, amelyek nála voltak a házban,
Gen 27:16 s a kecskegidák bőrével körülvette kezét, és befödte a csupasz nyakát.
Gen 27:17 Aztán az ételt meg a kenyeret, amelyet készített, odaadta a fiának, Jákobnak a kezébe.
Gen 27:18 Ő bement atyjához, és így szólt: "Atyám!" Az így válaszolt: "Hallgatlak! Ki vagy te, fiam?"
Gen 27:19 Jákob erre azt mondta apjának: "Én vagyok elsőszülötted, Ézsau! Úgy cselekedtem, ahogy parancsoltad nekem. Kelj fel, ülj le, és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked."
Gen 27:20 Ám Izsák újra szólt a fiához: "Hogy találtad ezt ilyen hamar, fiam?" Jákob azt felelte: "Az Úr, a te Istened akarata volt, hogy hamar elém jöjjön, amit kerestem!"
Gen 27:21 Izsák erre így szólt Jákobhoz: "Gyere csak ide, hadd tapogassalak meg, fiam, s hadd győződjem meg, te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy sem!"
Gen 27:22 Ő odament apjához. Izsák megtapogatta, és így szólt: "A hang ugyan Jákob hangja, de a kéz az Ézsau keze!"
Gen 27:23 Nem ismerte meg, mert a szőrös kezei jobban hasonlítottak Ézsaura. Meg akarta tehát őt áldani, ezért
Gen 27:24 megkérdezte tőle: "Te vagy az én fiam, Ézsau?" Ő azt válaszolta: "Én vagyok."
Gen 27:25 Erre így szólt: "Akkor hozd ide nekem az ételt a vadászatodból, fiam, hogy megáldjon téged a lelkem!" Ő odavitte, s mikor azt elfogyasztotta, bort is nyújtott neki. Miután megitta,
Gen 27:26 Izsák, az ő atyja azt mondta neki: "Gyere ide hozzám, és csókolj meg, fiam!"
Gen 27:27 Ő odament, és megcsókolta. Erre aztán, mihelyt megérezte ruhái illatát, megáldotta őt ezekkel a szavakkal: "Íme, olyan az én fiam illata, mint a dús mező illata, amelyet az Úr megáldott.
Gen 27:28 Adjon neked Isten az ég harmatából s a föld kövérségéből, bőséget a gabonából és a borból.
Gen 27:29 Népek szolgáljanak neked, nemzetségek boruljanak eléd: légy ura testvéreidnek, és anyád fiai hajoljanak meg előtted. Aki átkoz téged, legyen átkozott, s aki megáld téged, teljen el áldással!"
Gen 27:30 Alighogy Izsák befejezte Jákob megáldását, és Jákob alig ment ki apjától, Izsáktól, megjött Ézsau, a testvére.
Gen 27:31 Elkészítette az ételt a vadászatból, bevitte apjának, és így szólt: "Kelj fel, atyám, s egyél fiad vadászatából, hogy megáldjon engem a te lelked!"
Gen 27:32 Apja, Izsák erre megkérdezte tőle : "Hát te meg ki vagy?" Ő azt felelte: "Én vagyok elsőszülött fiad, Ézsau."
Gen 27:33 Nagyon megrémült erre Izsák, és csodálkozva kérdezte: "Akkor ki volt az, aki az előbb, mielőtt te jöttél, a vadat, amelyet ejtett, elhozta nekem, úgyhogy én ettem mindenből? Őt áldottam meg, és ő lesz az áldott!"
Gen 27:34 Amikor Ézsau meghallotta apja szavait, mélységesen elkeseredve és nagy hangon kiáltva kérlelte apját: "Áldj meg engem is, atyám!"
Gen 27:35 Ő azonban azt mondta: "Az öcséd eljött álnokul, és elvette áldásodat!"
Gen 27:36 Erre ő azt mondta: "Méltán nevezték el Jákobnak, mert íme, másodízben csalt meg engem: a múltkor elvette elsőszülöttségemet, most meg másodszor: alattomban ellopta áldásomat!" Aztán megkérdezte: "Nem tartottál fenn nekem valamiféle áldást?"
Gen 27:37 Izsák azt felelte: "Uraddá tettem őt, minden testvérét az ő szolgálata alá vetettem, gabonával és borral őt láttam el. Ezek után mit tehetnék még veled, fiam?"
Gen 27:38 Ézsau megkérdezte apját: "Csak ez az egy áldásod van, atyám? Könyörgöm, áldj meg engem is!" Mivel nagyon jajgatott és sírt,
Gen 27:39 Izsák megszánta, és azt mondta neki: "A zsíros földektől távol lesz lakásod, és távol az ég fentről jövő harmatától.
Gen 27:40 Kardod által fogsz élni, s szolgálsz az öcsédnek, de eljön az idő, mikor nekifeszülsz és lerázod igáját nyakadról."
Gen 27:41 Ézsau ezért örökre megharagudott Jákobra az áldás miatt, amellyel apja megáldotta. Azt mondta magában: "Majd eljönnek atyám meggyászolásának napjai, aztán majd megölöm Jákobot, az öcsémet."
Gen 27:42 Mivel Rebekkának tudtára adták a szavakat, amelyeket idősebb fia, Ézsau mondott, ezért ő elküldött, magához hívatta kisebb fiát, Jákobot, és azt mondta neki: "Íme, bátyád, Ézsau azzal fenyegetőzik, hogy megöl téged.
Gen 27:43 Most tehát, fiam, hallgass a szavamra: kelj fel, menekülj a testvéremhez, Lábánhoz Háránba!
Gen 27:44 Légy nála egy kis ideig, amíg lecsendesedik bátyád dühe,
Gen 27:45 elmúlik haragja, és elfelejti, amit ellene elkövettél. Akkor majd elküldök érted, és visszahozatlak onnan. Miért veszítsem el egy napon mindkét fiamat?"
Gen 27:46 Rebekka azután azt mondta Izsáknak: "Meguntam az életemet Hét lányai miatt! Ha Jákob is Hét lányai közül vesz feleséget, nem kívánok tovább élni!"
Gen 28:1 Hívatta erre Izsák Jákobot, megáldotta, és megparancsolta neki: "Ne végy feleséget Kánaán lányai közül,
Gen 28:2 hanem eredj, menj el Paddan-Arámba, Bátuelnek, anyád atyjának a házához, s onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, anyád testvérének a lányai közül!
Gen 28:3 A mindenható Isten pedig áldjon meg téged, szaporítson és sokasítson meg, hogy népek seregévé légy!
Gen 28:4 Adja Ábrahám áldásait neked, és utódodnak, hogy birtokold ezt a földet, amelyen idegenként laktál, s amelyet nagyapádnak megígért!"
Gen 28:5 Miután Izsák így elbocsátotta őt, útrakelt, és elment Paddan-Arámba Lábánhoz, az arám Bátuel fiához, Jákob és Ézsau anyjának, Rebekkának a testvéréhez.
Gen 28:6 Ézsau megtudta, hogy apja megáldotta Jákobot, és elküldte Paddan-Arámba, hogy onnan vegyen feleséget, és hogy az áldás után megparancsolta neki: "Ne végy feleséget Kánaán lányai közül!"
Gen 28:7 és hogy Jákob engedelmeskedett szüleinek, és elment Szíriába.
Gen 28:8 Azt is tudta, hogy apja nem nézi jó szemmel Kánaán lányait.
Gen 28:9 Ezért elment Izmaelhez, és az eddigieken kívül feleségül vette Máheletet, Izmaelnek, Ábrahám fiának a lányát, Nábajót hugát.
Gen 28:10 Jákob tehát elindult Beersebából, és Hárán felé tartott.
Gen 28:11 Eljutott egy helyre, és ott, amikor a nap leszállt, le akart pihenni. Fogott tehát egy ott heverő követ, a feje alá tette, és elaludt azon a helyen.
Gen 28:12 Álmában azt látta, hogy egy létra áll a földön, a teteje pedig az eget éri, és Isten angyalai fel és le járkálnak rajta.
Gen 28:13 Az Úr a létrára támaszkodott, és azt mondta neki: "Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene! A földet, amelyen alszol, neked és utódodnak fogom adni.
Gen 28:14 Annyi utódod lesz, mint a föld porszeme. Kiterjedsz nyugatra és keletre, északra és délre. Benned és utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége.
Gen 28:15 Íme, én veled leszek, és őrződ leszek, bárhová mégy, és visszahozlak erre a földre. Nem hagylak el, amíg nem teljesítem mindazt, amit mondtam!"
Gen 28:16 Amikor Jákob felébredt az álomból, így szólt: "Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem is tudtam!"
Gen 28:17 Aztán megrémülve azt mondta: "Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja!"
Gen 28:18 Ezért Jákob, amikor reggel felkelt, fogta a követ, amelyet a feje alá rakott, és felállította emlékjelül, majd olajat öntött rá.
Gen 28:19 Azt a várost pedig elnevezte Bételnek -- azelőtt Lúzának hívták.
Gen 28:20 Fogadalmat is tett Jákob, ezekkel a szavakkal: "Ha velem lesz az Úr, és megőriz az úton, amelyen járok, ha ad nekem kenyeret, amit megeszem, és ruhát, amit felveszek,
Gen 28:21 s ha szerencsésen visszatérek atyám házába: az Úr lesz az én Istenem.
Gen 28:22 Ezt a követ pedig, amelyet emlékjelül ideállítottam, Isten házának fogják hívni, és neked áldozom a tizedét mindannak, amit adsz majd nekem!"
Gen 29:1 Jákob azután folytatta útját. Amikor eljutott a Keleti-földre,
Gen 29:2 meglátott egy kutat a mezőn, és három juhnyájat, amely mellette heverészett. Abból szokták ugyanis itatni a nyájakat. A kút száját azonban nagy kő fedte.
Gen 29:3 Az volt ugyanis a szokás, hogy amikor minden juhot összetereltek, elhengerítették a követ, miután pedig megitatták a nyájakat, megint visszatették a kút szájára.
Gen 29:4 Megszólította a pásztorokat: "Testvérek, honnan valók vagytok?" Azok azt felelték: "Háránból."
Gen 29:5 Erre megkérdezte őket: "Ismeritek-e Lábánt, Náchor fiát?" Azok azt felelték: "Ismerjük."
Gen 29:6 "Egészségben van-e?" -- kérdezte. "Egészségben -- felelték. -- Éppen ott jön Ráchel, a lánya a nyájával."
Gen 29:7 Jákob ekkor azt mondta: "Sok van még a napból, még nincs itt az ideje, hogy aklokba tereljék a nyájakat. Itassátok meg előbb a juhokat, aztán hajtsátok őket vissza legelni!"
Gen 29:8 Azok azt felelték: "Nem tehetjük, amíg minden állat össze nem gyűlik. Akkor majd elgördítjük a követ a kút szájáról, hogy megitassuk a nyájakat."
Gen 29:9 Még beszéltek, amikor íme, odaért Ráchel az apja juhaival -- ő legeltette ugyanis a nyájat.
Gen 29:10 Amikor Jákob meglátta -- mivel tudta, hogy anyja testvérének lánya, a juhok meg Lábánéi, anyja testvéréi --, elgördítette a követ, amely a kutat fedte,
Gen 29:11 és megitatta a nyájat. Aztán megcsókolta őt, és hangos sírásra fakadt.
Gen 29:12 Elmondta neki, hogy ő az apja rokona és Rebekkának a fia. Erre az elsietett, és hírt vitt erről apjának.
Gen 29:13 Amint apja meghallotta, hogy Jákob, a nővérének fia megérkezett, eléje futott, megölelte, össze-vissza csókolta, és bevezette a házába. Miután pedig meghallgatta őt útjának céljáról,
Gen 29:14 így szólt: "Te az én csontom és húsom vagy!" Amikor elteltek egy hónap napjai,
Gen 29:15 azt mondta neki: "Mivel a testvérem vagy, ingyen fogsz nekem szolgálni? Mondd meg, mi legyen a béred?"
Gen 29:16 Két lánya volt neki: a nagyobb neve Lea volt, a kisebbet pedig Ráchelnek hívták.
Gen 29:17 Lea azonban könnyezős szemű volt, míg Ráchel szép termetű és bájos külsejű.
Gen 29:18 Mivel Jákob megszerette őt, így szólt: "Hét esztendőt szolgálok neked Ráchelért, a kisebb lányodért."
Gen 29:19 Lábán azt felelte: "Jobb, ha neked adom, mint más embernek: maradj hát nálam!"
Gen 29:20 Hét esztendeig szolgált tehát Jákob Ráchelért, és ez csak néhány napnak tűnt neki nagy szeretetében.
Gen 29:21 Aztán így szólt Lábánhoz: "Add ki nekem a feleségemet, mert letelt már az idő, hadd menjek be hozzá!" --
Gen 29:22 Lábán lakomára hívta a helység minden lakóját, és menyegzőt rendezett.
Gen 29:23 Este aztán bevitte hozzá Leát, a lányát, ő pedig bement hozzá.
Gen 29:24 Adott a lánynak egy szolgálót is, név szerint Zilpát. Amikor azonban megvirradt, Jákob látta, hogy íme, Lea volt az.
Gen 29:25 Azt mondta erre az apósának: "Mi az, amit velem tettél? Nem Ráchelért szolgáltam én neked? Miért szedtél rá engem?"
Gen 29:26 Lábán azt felelte: "A mi vidékünkön nem szokás, hogy a fiatalabbat előbb adjuk férjhez.
Gen 29:27 Töltsd ki e menyegzős napok hetét, s majd a másikat is neked adom azért a munkáért, ha szolgálsz nekem másik hét esztendőt!"
Gen 29:28 Beletörődött tehát abba, amit apósa akart. Letöltötte a hét esztendőt, aztán feleségül vette Ráchelt is.
Gen 29:29 Ennek Bilhát adta szolgálóul az apja.
Gen 29:30 Miután így végre hozzájutott az óhajtott menyegzőhöz, és jobban szerette Ráchelt, mint Leát. Így szolgált nála másik hét esztendőt.
Gen 29:31 Amikor azonban az Úr látta, hogy Leát megveti, megnyitotta Lea méhét, a húga viszont meddő maradt.
Gen 29:32 Fogant tehát és fiút szült, és elnevezte Rúbennek, mondván: "Rám tekintett az Úr megaláztatásomban: most majd szeretni fog engem az uram!"
Gen 29:33 Aztán ismét fogant, fiút szült, és így szólt: "Mivel meghallotta az Úr, hogy Jákob megvet engem, ezt is megadta nekem!" Elnevezte tehát Simeonnak.
Gen 29:34 Harmadízben is fogant, újra fiút szült, és így szólt: "Most majd ragaszkodni fog hozzám az uram, hiszen három fiút szültem neki!" Ezért elnevezte Lévinek.
Gen 29:35 Aztán negyedszer is fogant, fiút szült, és azt mondta: "Mostmár hadd dicsőítsem az Urat!" Ezért elnevezte Júdának. Azután szünetelt a szülése.
Gen 30:1 Amikor Ráchel látta, hogy ő meddő, féltékeny lett a nővérére. Azt mondta a férjének: "Adj nekem gyermekeket, különben meghalok!"
Gen 30:2 Jákob ezért megharagudott rá, és azt felelte: "Hát én vagyok az Isten, aki megtagadta tőled méhed gyümölcsét?"
Gen 30:3 Erre Ráchel így szól: "Itt van a szolgálóm, Bilha, menj be hozzá! Szüljön ő a térdemen, és legyenek fiaim általa!"
Gen 30:4 Feleségül adta tehát neki Bilhát, aki,
Gen 30:5 miután a férfi bement hozzá, fogant, és fiút szült.
Gen 30:6 Ráchel ekkor azt mondta: "Igazságot szolgáltatott nekem Isten! Meghallgatta szavamat, és fiút adott nekem!" Ezért elnevezte Dánnak.
Gen 30:7 Aztán ismét fogant Bilha, Ráchel szolgálója, és szült Jákobnak egy másik fiút.
Gen 30:8 Ráchel erre azt mondta: "Az Úr harcát vívtam a nénémmel, és győztem!" Elnevezte tehát Naftalinak.
Gen 30:9 Amikor Lea látta, hogy ő nem szül, odaadta a férjének szolgálóját, Zilpát.
Gen 30:10 Amikor az fogant és fiút szült,
Gen 30:11 így szólt: "Szerencsére!" Elnevezte tehát Gádnak.
Gen 30:12 Másikat is szült Zelfa,
Gen 30:13 s ekkor Lea azt mondta: "Ő a boldogságomra szolgál, mert boldognak mondanak engem az asszonyok!" Ezért elnevezte Ásernek.
Gen 30:14 Amikor Rúben egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráchel azt mondta neki: "Adj nekem fiad mandragórájából!"
Gen 30:15 Az így felelt: "Kevésnek találod, hogy a férjemet elvetted tőlem, még a fiam mandragóráját is elvennéd?" Ráchel erre azt mondta: "Veled alhat ma éjjel a fiad mandragórájáért!"
Gen 30:16 Amikor aztán Jákob estefelé megjött a mezőről, Lea kiment elé, és így szólt: "Hozzám kell bejönnöd, mert bérbe vettelek a fiam mandragórájáért." Vele aludt tehát azon az éjszakán.
Gen 30:17 Isten pedig meghallgatta könyörgését. Fogant, megszülte az ötödik fiút,
Gen 30:18 és azt mondta: "Megadta Isten a béremet, mert odaadtam szolgálómat az uramnak!" -- Elnevezte tehát Isszakárnak.
Gen 30:19 Lea azután megint fogant, megszülte Jákobnak a hatodik fiút,
Gen 30:20 és azt mondta: "Jó ajándékkal ajándékozott meg engem Isten: ezután is velem lesz az uram, mivel hat fiút szültem neki." Ezért elnevezte a fiát Zebulonnak.
Gen 30:21 Ezután egy lányt szült, név szerint Dínát.
Gen 30:22 Az Úr azonban megemlékezett Ráchelről is: meghallgatta őt, és megnyitotta a méhét.
Gen 30:23 Fogant tehát, fiút szült, és azt mondta: "Elvette Isten a gyalázatomat." --
Gen 30:24 Elnevezte a gyermeket Józsefnek, mondván: "Adjon hozzá az Úr egy másik fiút is nekem."
Gen 30:25 József születése után Jákob így szólt Lábánhoz: "Bocsáss el engem, hadd térjek vissza hazámba és földemre!
Gen 30:26 Add ide feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked, hadd menjek! Hiszen ismered a szolgálat feltételeit, amellyel szolgáltam neked."
Gen 30:27 Lábán azt mondta neki: "Bárcsak kegyelmet találnék a szemedben! Jóslatból tudom, hogy miattad áldott meg engem az Isten.
Gen 30:28 Határozd meg béredet, amelyet adnom kell neked!"
Gen 30:29 Erre ő így felelt: "Tudod, hogyan szolgáltam neked, és mennyire gyarapodott jószágod a kezemben.
Gen 30:30 Alig volt valamid, mielőtt hozzád jöttem, s most pedig gazdaggá lettél, mert megáldott az Úr téged a lábam nyomában. De mikor gondoskodhatok már végre a magam házáról is?"
Gen 30:31 Lábán erre megkérdezte: "Mit adjak hát neked?" Ő azt válaszolta: "Semmit, hanem csak tedd meg, amit kérek, akkor megint legeltetem és őrzöm juhaidat.
Gen 30:32 Ma körüljárom minden nyájadat. Különíts el minden tarka- és pettyes szőrű juhot! Ha aztán lesz a juhok között fekete, a kecskék között pedig pettyes vagy tarka, legyen az az én bérem.
Gen 30:33 A becsületemmel felelek azért, hogy ezentúl, amikor eljössz, meglátod a béremet. Mindaz ugyanis, ami nem lesz tarka vagy pettyes a kecskék között, vagy fekete a juhok között, lopásról vádoljon engem!"
Gen 30:34 Azt mondta erre Lábán: "Szívesen elfogadom, amit kívánsz!"
Gen 30:35 Még aznap el is különítette a csíkos és a foltos bakokat, és minden tarka és foltos kecskét mindattól, ami fehér volt, és minden feketeszőrű juhot. Átadta azokat a fiai kezébe,
Gen 30:36 és háromnapi járóföld távolságot hagyott maga és Jákob között, aki Lábán többi nyáját legeltette.
Gen 30:37 Erre Jákob zöld nyárfa-, mandulafa- és juharfavesszőket vett, részben meghántotta őket úgy, hogy azokon, amelyeket meghámozott, előtűnt a fehérség.
Gen 30:38 Aztán a vesszőket, amelyeket részben meghántott, berakta az itatóvályúba, ahova a vizet szokták önteni, hogy amikor inni jönnek a nyájak, szemük előtt legyenek a vesszők, s azokra nézzenek, amikor fogannak.
Gen 30:39 Így azután az történt, hogy a párzás hevében a juhok a vesszőkre néztek, és csíkosakat, tarkákat és pettyeseket ellettek.
Gen 30:40 Jákob aztán különválasztotta a bárányokat, a nyájat pedig külön terelte mindattól, ami csíkos és fekete volt Lábán nyájában. Külön itatta a saját nyájait, és nem tartotta őket Lábán nyájával együtt.
Gen 30:41 Valahányszor erős juhok párosodtak, Jákob odatette a vesszőket a vályúkba a juhok szeme elé, hogy azokra nézzenek, amikor fogannak.
Gen 30:42 Amikor azonban gyenge juhok voltak ott, nem tette oda őket. Így aztán, ami gyenge volt, Lábáné lett, ami pedig erős volt, Jákobé lett.
Gen 30:43 Jól meg is gazdagodott ez az ember, lett neki sok nyája, szolgálója és rabszolgája, tevéje meg szamara.
Gen 31:1 Lábán azonban meghallotta fiai beszédét, akik azt mondták: "Elvett Jákob mindent, ami az apánké volt, az apánk vagyonából lett gazdag".
Gen 31:2 Jákob azt is észrevette Lábán arcán, hogy nem olyan már hozzá, mint előző nap és azelőtt.
Gen 31:3 Az Úr ekkor azt mondta Jákobnak: "Térj vissza atyáid földjére, a nemzetségedhez, és én veled leszek!"
Gen 31:4 Ekkor elküldött Jákob, és kihívatta Ráchelt és Leát a mezőre, ahol nyájait legeltette.
Gen 31:5 Így szólt hozzájuk: "Látom atyátok arcán, hogy nem olyan már hozzám, mint tegnap és tegnapelőtt. Pedig atyám Istene velem volt,
Gen 31:6 és ti magatok is tudjátok, hogy minden erőmmel szolgáltam atyátoknak.
Gen 31:7 Atyátok azonban megcsalt engem, és tízszer változtatta meg a bérem, Isten mégsem engedte meg neki, hogy árthasson nekem.
Gen 31:8 Amikor azt mondta: "A pettyesek legyenek a béred," -- minden juh pettyes bárányt ellett, ha viszont azt mondta: "Ami csíkos, azt kapod bérül," -- minden nyájban csíkosak születtek.
Gen 31:9 Elvette ugyanis Isten atyátok jószágát, és ideadta nekem.
Gen 31:10 Amikor ugyanis a juhok foganásának ideje elérkezett, felemeltem szememet, és azt láttam álmomban, hogy a hímek, amelyek a nőstényekkel párosodnak, tarkák, foltosak és különféle színűek.
Gen 31:11 Isten angyala aztán azt mondta nekem álmomban: "Jákob!" Én azt feleltem: Itt vagyok!
Gen 31:12 Ő azt mondta: "Emeld fel szemedet, és lásd, hogy a hímek, amelyek a nőstényekkel párosodnak, mind tarkák, foltosak és pettyesek. Láttam ugyanis mindent, amit Lábán veled cselekedett.
Gen 31:13 Én vagyok annak a Bételnek az Istene, ahol felkented a követ, és esküt tettél nekem. Most tehát kelj fel, menj ki erről a földről, és térj vissza szülőföldedre!""
Gen 31:14 Erre Ráchel és Lea azt felelték: "Van-e még valami részünk atyánk házának javaiban, és örökségében?
Gen 31:15 Nem tekintett minket idegeneknek, eladott, és elfogyasztotta vételárunkat?
Gen 31:16 Isten azonban elvette atyánk örökségét, és ideadta nekünk és fiainknak. Tedd meg tehát mindazt, amit Isten parancsolt neked!"
Gen 31:17 Felkelt erre Jákob, tevékre tette gyermekeit és feleségeit, és elindult.
Gen 31:18 Elvitte minden vagyonát is, a nyájait is, és mindenét, amit Paddan-Arámban szerzett, és apjához, Izsákhoz igyekezett, Kánaán földjére.
Gen 31:19 Abban az időben Lábán elment juhokat nyírni. Ezalatt Ráchel ellopta apja bálványait,
Gen 31:20 Jákob pedig eltitkolta apósa előtt, hogy szökni akar.
Gen 31:21 Miután Jákob, és mindene, amije volt, elmenekült, átkelt a folyóvízen, és Gileád hegye felé tartott,
Gen 31:22 harmadnapra hírül vitték Lábánnak, hogy Jákob megszökött.
Gen 31:23 Erre az maga mellé vette testvéreit, hét napig üldözte őt, és Gileád hegyén utol is érte.
Gen 31:24 Isten azonban eljött az arám Lábánhoz éjszaka álmában, és ezt mondta neki: "Vigyázz, ne szólj Jákobnak se jót, se rosszat!"
Gen 31:25 Addigra Jákob a hegyen felütötte már a sátrát. Amikor Lábán a testvéreivel utolérte, ugyancsak Gileád hegyén ütötte fel sátrát.
Gen 31:26 Majd azt mondta Jákobnak: "Miért tetted ezt, miért csaptál be engem, hogy titokban hurcoltad el lányaimat, mint karddal szerzett rabokat?
Gen 31:27 Miért titokban szöktél meg és csaptál be engem? Miért nem mondtad meg nekem, és elkísérhettelek volna örömmel és énekkel, dobokkal és lantokkal?
Gen 31:28 Nem engedted, hogy megcsókoljam fiaimat és lányaimat! Balgán cselekedtél! Most ugyan
Gen 31:29 megtehetné a kezem, hogy rosszal fizessek neked, de atyátok Istene tegnap azt mondta nekem: "Vigyázz, ne szólj Jákobnak se jót, se rosszat!"
Gen 31:30 Ám legyen, el akartál menni a tieidhez, s vágyakoztál atyád házába. De az isteneimet miért loptad el?"
Gen 31:31 Jákob így felelt: "Tudtod nélkül azért jöttem el, mert féltem, hogy erőszakkal elveszed tőlem lányaidat.
Gen 31:32 Akinél megtalálod az isteneidet, az ne maradjon életben! Testvéreink előtt keresd meg, amit nálam a te holmidból találsz, s vidd el!" Ezt mondta, mert nem tudta, hogy Ráchel ellopta a bálványokat.
Gen 31:33 Bement tehát Lábán Jákobnak, Leának és mindkét szolgálónak a sátrába, de semmit sem talált. Amikor Lea kijött a sátrából, és bement Ráchel sátrába,
Gen 31:34 az gyorsan elrejtette a bálványokat a tevenyereg aljába, és ráült. Amikor Lábán átkutatta az egész sátort, és semmit sem talált,
Gen 31:35 ő azt mondta neki: "Ne haragudj, uram, hogy fel nem kelhetek előtted, de éppen most jött rám az, ami az asszonyokra jönni szokott!" Kutatta tehát, de nem találta a bálványokat.
Gen 31:36 Felháborodott erre Jákob és így perlekedett: "Milyen vétkemért, s milyen bűnömért rohantál így utánam,
Gen 31:37 és hánytad fel minden holmimat? Találtál valamit is a házad egész vagyonából? Tedd ide testvéreim és testvéreid elé, hadd szolgáltassanak igazságot közöttem és közötted!
Gen 31:38 Ezért voltam nálad húsz esztendeig? Juhaid és kecskéid meddők nem voltak, nyájad kosait meg nem ettem.
Gen 31:39 Amit a vad szétszaggatott, nem mutattam be neked? Magam térítettem meg minden kárt, sőt ami nappal és éjjel lopás által veszett el, azt is rajtam követelted.
Gen 31:40 Nappal a hőség emésztett, éjjel meg a hideg, és elkerülte szememet az álom.
Gen 31:41 Így szolgáltam a házadban húsz esztendeig: tizennégy évig a lányaidért, hatig meg a nyájaidért, és tízszer változtattad meg a bérem!
Gen 31:42 Ha atyámnak Istene, Ábrahámnak Istene és Izsák Félelme nem lett volna velem, most talán üres kézzel bocsátanál el! De Isten rátekintett nyomorúságomra és kezem fáradalmára, s tegnap megfeddett téged!"
Gen 31:43 Lábán erre azt felelte neki: "A lányok lányaim, a fiúk fiaim, a nyájak a nyájaim, és minden, amit itt látsz, az enyém; a lányaim ellen mit tehetnék, és az ő fiaik ellen, akiket szültek?
Gen 31:44 Gyere tehát, kössünk szövetséget, s szolgáljon az tanúul közöttem és közötted!"
Gen 31:45 Jákob ekkor fogott egy követ, felállította emlékjelül,
Gen 31:46 testvéreinek pedig azt mondta: "Hozzatok köveket!" Azok köveket hordtak össze, és egy dombot emeltek. Aztán ettek rajta.
Gen 31:47 Lábán elnevezte azt Jegár Szahadutának (azaz Tanú-dombnak), Jákob pedig Gileádnak (mindegyikük a maga nyelvjárása szerint).
Gen 31:48 Aztán Lábán így szólt: "Ez a domb legyen tanú ma közöttem és közötted" -- ezért nevezték el azt Gileádnak (azaz Tanú-dombnak), --
Gen 31:49 és Micpának is (azaz Látásnak) is, mondván: "Lássa ezt az Úr, és ítéljen közöttünk, amikor majd elválunk egymástól,
Gen 31:50 ha nyomorgatod lányaimat, és más feleségeket veszel melléjük. Mivel senki sincs velünk, íme, Isten a tanú közöttem és közötted!"
Gen 31:51 Lábán azután azt mondta Jákobnak: "Íme, ez a domb meg ez az emlékkő, amelyet ideállítottam közém és közéd,
Gen 31:52 legyen a tanú: ez a domb, mondom, meg ez az emlékkő szolgáljon tanúul, hogy sem én nem megyek túl rajta, feléd tartva, sem te nem jössz el mellette, gonoszat forralva ellenem!
Gen 31:53 Ábrahám Istene és Náchor Istene, ítéljen közöttünk!" Erre megesküdött Jákob, atyjának, Izsáknak Félelmére, s áldozati barmot vágott a hegyen, és meghívta testvéreit a lakomára. Miután ettek, ott aludtak a hegyen.
Gen 32:1 Amikor aztán Lábán reggel felkelt, megcsókolta fiait és lányait, megáldotta őket, és visszatért lakóhelyére.
Gen 32:2 Jákob pedig folytatta megkezdett útját. Egyszer csak szembejöttek vele Isten angyalai.
Gen 32:3 Amikor meglátta őket, így szólt: "Isten tábora ez!" Elnevezte tehát azt a helyet Mahanaimnak (azaz Két-Tábornak).
Gen 32:4 Majd követeket küldött maga előtt Ézsauhoz, a bátyjához, Szeír földjére, Edom vidékére.
Gen 32:5 Megparancsolta nekik: "Így szóljatok uramhoz, Ézsauhoz: Ezt üzeni szolgád, Jákob: Lábánnál tartózkodtam, nála voltam mindmáig.
Gen 32:6 Van marhám, szamaram, juhom, rabszolgám és szolgálóm: most pedig követséget küldök uramhoz, hogy kegyelmet találjak színed előtt!"
Gen 32:7 Amikor a követek visszatértek Jákobhoz, elmondták: "Eljutottunk bátyádhoz, Ézsauhoz, és íme, ő siet eléd négyszáz emberrel!"
Gen 32:8 Jákob erre nagyon megijedt. Két táborra osztotta a vele lévő népet, valamint a nyájakat és a juhokat, a marhákat és a tevéket,
Gen 32:9 és azt mondta: "Ha Ézsau az egyik tábort megtámadja és megveri, a másik tábor megmarad és megmenekül."
Gen 32:10 Jákob ezután így szólt: "Atyámnak, Ábrahámnak Istene, és atyámnak, Izsáknak Istene, Uram, aki azt mondtad nekem: "Térj vissza földedre, születésed helyére, és jót teszek veled"!
Gen 32:11 Méltatlan vagyok mindarra az irgalomra és hűségre, amelyet szolgáddal műveltél! Egy szál botommal keltem át a Jordánon, és két táborral jövök vissza most.
Gen 32:12 Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak kezéből, mert igen félek tőle! Ha eljön, nehogy megtaláljon ölni anyát és gyermeket egyaránt!
Gen 32:13 Te azt mondtad, hogy jót teszel velem, és oly bőségessé teszed utódomat, mint a tenger homokját, amelyet sokasága miatt megszámlálni nem lehet!"
Gen 32:14 Miután ott aludt azon az éjszakán, abból, amije volt, kiválasztott ajándékul bátyjának, Ézsaunak
Gen 32:15 kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot és húsz kost,
Gen 32:16 harminc szoptatós tevét csikóstul, negyven tehenet és húsz bikát, húsz nőstény szamarat és tíz szamárcsikót.
Gen 32:17 Aztán külön-külön elküldte szolgáival ezeket a nyájakat, a szolgáinak pedig meghagyta: "Vonuljatok előttem úgy, hogy szabad tér legyen az egyes nyájak között!"
Gen 32:18 A legelöl lévőnek azt parancsolta: "Ha találkozol bátyámmal, Ézsauval, és megkérdezi tőled: "Kié vagy?" vagy: "Hová mégy?" vagy: "Kié az, amit terelsz?",
Gen 32:19 ezt feleld neki: Jákobé, a te szolgádé. Ajándékba küldte ezt uramnak, Ézsaunak, és ő maga is jön utánunk."
Gen 32:20 Hasonló parancsot adott a másodiknak, a harmadiknak és mindazoknak, akik a nyájakat hajtották: "Ugyanezekkel a szavakkal szóljatok Ézsauhoz, ha találkoztok vele,
Gen 32:21 és tegyétek hozzá: A te szolgád, Jákob maga is követi utunkat. -- Azt gondolta ugyanis: Megengesztelem az ajándékkal, amely elől halad, csak azután kerülök a színe elé. Talán kegyelmes lesz irántam!"
Gen 32:22 Az ajándék elindult tehát előtte, ő maga pedig akkor éjjel a táborban aludt.
Gen 32:23 Miután igen korán felkelt, fogta két feleségét, két szolgálóját, valamint tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján.
Gen 32:24 Vette őket, átvitte a folyón mindannyiukat, és mindent, ami hozzá tartozott,
Gen 32:25 aztán egyedül maradt. És íme, egy férfi küzdött vele egész virradatig.
Gen 32:26 Amikor azt látta, hogy nem tud erőt venni rajta, megérintette csípőjének inát, s a vele való küzdelemben kificamodott Jákob csípőjének ina.
Gen 32:27 Aztán arra kérte: "Eressz el, mert elérkezett már a hajnal!" Ő azt felelte: "Nem eresztelek el, amíg meg nem áldasz!"
Gen 32:28 Erre a férfi megkérdezte: "Mi a neved?" Ő azt felelte: "Jákob."
Gen 32:29 A férfi ekkor így szólt: "Ne Jákobnak hívjanak ezentúl, hanem Izraelnek! Mert küzdöttél Istennel és az emberekkel, s győzedelmeskedtél!"
Gen 32:30 Erre Jákob megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem, mi a neved?" Az így felelt: "Miért kérdezed a nevemet?" És azzal megáldotta őt azon a helyen.
Gen 32:31 Erre Jákob elnevezte azt a helyet Penuelnek, mondván: "Színről-színre láttam itt Istent, mégis megmenekült a lelkem!"
Gen 32:32 A nap éppen akkor kelt fel felette, amikor elhagyta Penuelt. A lábára azonban sántított. --
Gen 32:33 Emiatt nem eszik meg Izrael fiai mind a mai napig azt az inat, amely a csípőben van: mert ő megérintette Jákob csípőjének inát.
Gen 33:1 Amint aztán Jákob felemelte szemét, látta, hogy megérkezik Ézsau, és vele négyszáz ember. Erre különválasztotta Leának, Ráchelnek és a két szolgálónak gyermekeit,
Gen 33:2 a két szolgálót és gyermekeit felállította elöl, Leát és a gyermekeit a második helyen, Ráchelt és Józsefet pedig leghátul.
Gen 33:3 Aztán eléjük állt, és hétszer földig hajtotta magát, amíg a bátyja közelébe ért.
Gen 33:4 Erre Ézsau az öccse elé futott, megölelte, a nyakába borult, megcsókolta, és sírt.
Gen 33:5 Amikor aztán felemelte szemét, meglátta az asszonyokat és gyermekeiket. Így szólt: "Kik ezek?" Ő azt felelte: "Ezek azok a gyermekek, akiket Isten nekem, szolgádnak ajándékozott."
Gen 33:6 Erre közelebb jöttek a szolgálók és fiaik, és meghajtották magukat.
Gen 33:7 Odament Lea is a gyermekeivel, és ők is meghajtották magukat. Végül odalépett József és Ráchel, és meghajtotta magát.
Gen 33:8 Ézsau ekkor azt mondta: "Mire való az a tábor, amellyel találkoztam?" Ő azt felelte: "Hogy kegyelmet találjak uram előtt!"
Gen 33:9 Ám Ézsau azt mondta: "Van nekem mindenem bőven, öcsém! Ami a tied volt, maradjon csak a tied!"
Gen 33:10 De Jákob így szólt: "Ne legyen úgy, kérlek: ha kegyelmet találtam szemedben, fogadd el ezt a kicsiny ajándékot a kezemből, mert úgy néztem arcodra, mintha Isten arcát láttam volna. Légy hozzám kegyes,
Gen 33:11 és fogadd el az áldást, amelyet neked hoztam, mert kegyes volt hozzám Isten, és mindenem megvan!" Öccse unszolására nagy nehezen elfogadta azokat, majd
Gen 33:12 így szólt: "Menjünk együtt, társad leszek utadon!"
Gen 33:13 Jákob erre azt mondta: "Tudod, uram, hogy gyenge gyermekek, szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha a járásban jobban megerőltetem őket, egy nap alatt elhull az egész nyájam.
Gen 33:14 Uram csak menjen előre a szolgája előtt, én meg majd lassan ballagok az előttem járó jószág és a gyerekek járása szerint, amíg el nem jutok uramhoz Szeírbe!"
Gen 33:15 Ézsau azt felelte: "Kérlek, hadd maradjanak legalább a velem levő népből néhányan útitársaid!" "Nem szükséges -- felelte Jákob --, csak arra van szükségem, hogy kegyelmet találjak szemedben, uram!"
Gen 33:16 Ézsau tehát még aznap visszatért tehát Szeírbe azon az úton, amelyen jött.
Gen 33:17 Jákob pedig Szukkótba ment. Ott házat épített magának, és sátrakat állított a nyájainak, ezért el is nevezte azt a helyet Szukkótnak (azaz Sátraknak).
Gen 33:18 Jákob azután sértetlenül eljutott Szíchem városába, amely Kánaán földjén van -- miután Paddan-Arámból visszatért --, és letelepedett a város mellett.
Gen 33:19 Megvette azt a darab földet, amelyen a sátrait felütötte, Hémornak, Szíchem atyjának fiaitól száz bárányon,
Gen 33:20 s ott oltárt állított. Így nevezte el: "Isten, Izrael Istene."
Gen 34:1 Egyszer aztán kiment Dína, akit Lea szült Jákobnak, hogy megnézze annak a vidéknek a lányait.
Gen 34:2 Szíchem, a föld fejedelmének, a hivvita Hémornak a fia megszerette, elrabolta, és vele aludt, erőszakot követve el ellene.
Gen 34:3 Mivel teljes szívéből ragaszkodott hozzá, és szerette a lányt, a szívére beszélt,
Gen 34:4 aztán elment apjához, Hémorhoz, és azt mondta: "Vedd meg nekem feleségül ezt a lányt!"
Gen 34:5 Amikor Jákob meghallotta, hogy lányát, Dínát megbecstelenítették, miközben a fiai távol voltak, s a nyáj legeltetésében foglalatoskodtak, hallgatott, amíg azok vissza nem jöttek.
Gen 34:6 Hémor pedig, Szíchem atyja kiment, hogy beszéljen Jákobbal.
Gen 34:7 Közben azonban Jákob fiai megjöttek a mezőről. Amikor meghallották, hogy mi történt, nagyon elszomorodtak, és megharagudtak, hogy gyalázatos dolog esett Izraelen, és meggyalázták Jákob lányát, tilalmas dolgot cselekedtek.
Gen 34:8 Hémor így szólt hozzájuk: "Fiamnak, Szíchemnek a lelke lányotokhoz ragaszkodik. Adjátok feleségül neki,
Gen 34:9 és kössünk egymás között házasságokat! Adjátok lányaitokat mihozzánk, ti pedig vegyétek el a mi lányainkat,
Gen 34:10 és lakjatok velünk! Ez a föld a birtokotokban van: maradjatok, lakjatok rajta, és birtokoljátok!"
Gen 34:11 Maga Szíchem is szólt a lány apjához és testvéreihez: "Hadd találjak kegyelmet előttetek, s bármit határoztok, megadom!
Gen 34:12 Szabjátok magasra a hozományt, és követeljetek nászajándékot! Örömest megadom, amit kívántok, csak adjátok nekem azt a lányt feleségül!"
Gen 34:13 Jákob fiai azt felelték Szíchemnek és apjának, Hémornak -- álnokul, mivel nővérüket meggyalázták --:
Gen 34:14 "Nem tehetjük meg, amit kértek, mert nem adhatjuk nővérünket körülmetéletlen embernek: gyalázatos dolog az minálunk.
Gen 34:15 Csak abban az esetben szövetkezhetünk, ha hasonlók akartok lenni hozzánk, és körülmetélkedik közöttetek minden férfi.
Gen 34:16 Akkor hozzátok adjuk lányainkat, mi pedig elvesszük a tieiteket, és veletek lakunk majd, s egy néppé leszünk!
Gen 34:17 Ha azonban nem akartok körülmetélkedni, fogjuk a lányunkat, és megyünk!"
Gen 34:18 Ajánlatuk tetszett Hémornak és fiának, Szíchemnek.
Gen 34:19 Az ifjú nem vonakodott attól, hogy azonnal teljesítse, amit kívántak, mert nagyon szerette Jákob lányát; márpedig ő igen tekintélyes ember volt apja egész házában.
Gen 34:20 Hémor és a fia, Szíchem bementek tehát a város kapujába, és így szóltak a város férfiaihoz:
Gen 34:21 "Ezek az emberek békességesek irántunk. Maradjanak ezen a földön, és lakjanak rajta, hisz tágas az és széles előttük! Vegyük lányaikat feleségül, és adjuk nekik a mieinket!
Gen 34:22 De csak akkor egyeznek bele ezek a férfiak, hogy velünk maradjanak és egy néppé legyünk, ha körülmetéltetjük közülünk a férfiakat, követve ezzel ennek a népnek szertartását.
Gen 34:23 Akkor a jószáguk is, barmuk is és mindenük, amijük van, a mienk lesz! Csak ebbe egyezzünk bele, akkor együtt fognak lakni velünk!"
Gen 34:24 Mindannyian beleegyeztek, és körülmetéltette magát minden férfi, aki kiment a város kapuján.
Gen 34:25 A harmadik napon azonban, amikor a legsúlyosabb a sebek fájdalma, íme, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dína fivérei kardot ragadtak, sértetlenül bementek a városba, és megöltek minden férfit.
Gen 34:26 Megölték Hémort és Szíchemet is, Dínát pedig, a nővérüket elvitték Szíchem házából.
Gen 34:27 A megöltek fölött berohant Jákob többi fia is, és kipusztították a várost, hogy bosszút álljanak a megbecstelenítésért.
Gen 34:28 Juhaikat és marháikat, szamaraikat és mindenüket, ami a városban és a mezőkön volt, elhajtották. Fogságba vitték minden vagyonukat,
Gen 34:29 gyermekeiket és feleségeiket is. Kifosztottak mindent, ami a házakban volt.
Gen 34:30 Jákob azonban így szólt Simeonhoz és Lévihez: "Megszomorítottatok, mert gyűlöletessé tettetek engem e föld lakói, a kánaániak és a periziták előtt! Mi kevesen vagyunk, ők meg majd egybegyűlnek, és megölnek minket, eltörölnek engem és házam népét."
Gen 34:31 Ők azonban azt felelték: "Hát kellett nekik úgy bánniuk a nővérünkkel, mint valami utcanővel?"
Gen 35:1 Isten ekkor így szólt Jákobhoz: "Kelj fel, és menj fel Bételbe. Telepedj le ott, és építs oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor a bátyád, Ézsau elől menekültél!"
Gen 35:2 Erre Jákob összehívta egész házanépét, és így szólt: "Dobjátok el a nálatok levő idegen isteneket, tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát.
Gen 35:3 Keljetek fel, és menjünk fel Bételbe, hogy ott oltárt építsünk Istennek, aki meghallgatott engem szorongatásom napján, és kísérőm volt utamon!"
Gen 35:4 Odaadták tehát neki az összes idegen istent, amelyet őrizgettek, s a függőket is, amelyek a füleikben voltak. Ő pedig elásta azokat az alatt a tölgyfa alatt, amely Szíchem városa mögött van.
Gen 35:5 Amikor aztán elindultak, Isten rémületet támasztott a körülöttük fekvő városokban, úgyhogy azok nem merték űzőbe venni Jákob fiait.
Gen 35:6 Jákob eljutott tehát Lúzába -- amely Kánaán földjén van --, más néven Bételbe az egész vele levő néppel együtt.
Gen 35:7 Ott oltárt épített, és elnevezte azt a helyet Bétel Istenének, mivel ott jelent meg neki Isten, amikor a bátyja elől menekült.
Gen 35:8 Ugyanebben az időben meghalt Debóra, Rebekka dajkája. Bétel mellett a tölgyfa alatt temették el, és azt a helyet elnevezték Siratás tölgyének.
Gen 35:9 Isten ekkor ismét megjelent Jákobnak, miután visszatért Paddan-Arámból. Megáldotta őt
Gen 35:10 ezekkel a szavakkal: "Ne Jákobnak hívjanak ezentúl, hanem Izrael legyen a neved!" Elnevezte tehát Izraelnek,
Gen 35:11 és azt mondta neki: "Én vagyok a Mindenható Isten: szaporodj tehát és sokasodj. Egy nemzet, sőt a nemzetek sokasága lesz belőled, királyok erednek ágyékodból.
Gen 35:12 Azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom. Utánad pedig utódodnak fogom adni ezt a földet."
Gen 35:13 Azzal Isten eltávozott tőle.
Gen 35:14 Erre ő emlékkövet állított arra a helyre, ahol Isten szólt hozzá. Italáldozatot mutatott be rajta, olajat öntött rá,
Gen 35:15 és elnevezte azt a helyet Bételnek.
Gen 35:16 Azután elindultak Bételből, és Ráchel még jóval Efrata előtt, útközben vajúdni kezdett,
Gen 35:17 és a szülés nehézsége miatt életveszélybe került. A bába ekkor azt mondta neki: "Ne félj, ez is fiú lesz!"
Gen 35:18 Amikor aztán lelkét gyötrelmében már-már kiadta, és elközelgett a halála, elnevezte a fiát Ben-Óninak (azaz Gyötrelmem fiának). Apja azonban Benjaminnak (azaz Jobbom fiának) nevezte őt.
Gen 35:19 Aztán meghalt Ráchel, és eltemették azon az úton, amely Efratába, vagyis Betlehembe visz.
Gen 35:20 Jákob emlékkövet állított a sírjára: ez Ráchel sírjának emlékköve mind a mai napig.
Gen 35:21 Aztán elindult onnan, és a Migdaléderen (azaz Nyáj-tornyon) túl verte le a sátrát.
Gen 35:22 Amíg azon a földön lakott, Rúben elment, és lefeküdt Bilhával, apja mellékfeleségével. Ez azonban nem maradt titokban apja előtt. Jákob fiai tizenketten voltak:
Gen 35:23 Lea fiai: az elsőszülött, Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Isszakár és Zebulon.
Gen 35:24 Ráchel fiai: József és Benjamin.
Gen 35:25 Bilhának, Ráchel szolgálójának a fiai: Dán és Naftali.
Gen 35:26 Zilpának, Lea szolgálójának a fiai: Gád és Áser. Ezek Jákob fiai, akik Paddan-Arámban születtek neki.
Gen 35:27 Jákob ezek után odaérkezett apjához, Izsákhoz Mamréba, Kirjat-Arbába, azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként lakott.
Gen 35:28 Ekkor beteltek Izsák napjai -- száznyolcvan esztendőt tettek ki --
Gen 35:29 aztán elhunyt. Öreg korában, napokkal telten megtért népéhez. Fiai pedig, Ézsau és Jákob eltemették.
Gen 36:1 Ézsaunak, azaz Edomnak nemzetsége pedig a következő.
Gen 36:2 Ézsau feleségül vette Kánaán lányai közül Ádát, a hetita Élon lányát, ezenkívül Oholibámát, Ánának, a horita Cibón fiának lányát,
Gen 36:3 továbbá Bászemátot, Izmael lányát, Nebajót nővérét.
Gen 36:4 Áda Elifázt szülte, Bászemát Reuelt szülte,
Gen 36:5 Oholibáma Jehust, Ihelont és Kórét szülte. Ezek Ézsaunak azon fiai, akik Kánaán földjén születtek neki.
Gen 36:6 Ézsau azután fogta a feleségeit, a fiait s a lányait, és háza egész népét, valamint jószágát és barmait, s mindent, amit Kánaánban szerzett, és Szeír földjére ment, különválva öccsétől, Jákobtól.
Gen 36:7 Igen gazdagok voltak ugyanis, így nem élhettek együtt, mert a föld, ahol laktak, nyájaik sokasága miatt nem tudta mindkettőjüket eltartani.
Gen 36:8 Azután Ézsau, vagyis Edom, letelepedett Szeír hegyén.
Gen 36:9 Ézsaunak, az edomiták atyjának nemzetsége Szeír hegyén a következő,
Gen 36:10 és fiainak neve a következő: Elifáz, Ádának, Ézsau feleségének a fia, és Reuel, Bászemátnak, Ézsau feleségének a fia.
Gen 36:11 Elifáz fiai voltak: Temán, Ómár, Szefó, Gátám és Kenez.
Gen 36:12 Támna pedig, aki Elifáznak, Ézsau fiának mellékfelesége volt, Amaleket szülte neki. Ezek Ádának, Ézsau feleségének fiai.
Gen 36:13 Reuel fiai pedig: Náhát, Zára, Sámma és Meza; ezek Bászemátnak, Ézsau feleségének fiai.
Gen 36:14 Oholibáma pedig, Ézsaunak az a felesége, aki Cibón lányának, Ánának volt a lánya, a következő fiúkat szülte neki: Jehust, Ihelont és Kórét.
Gen 36:15 Ézsau fiainak fejedelmei a következők: Elifáznak, Ézsau elsőszülöttének fiai: Temán fejedelem, Ómár fejedelem, Szefó fejedelem, Kenez fejedelem,
Gen 36:16 Kóré fejedelem, Gátám fejedelem, Amalek fejedelem. Ezek az Elifáztól való fejedelmek Edom földjén, és ezek Áda fiai.
Gen 36:17 Reuelnek, Ézsau fiának fiai pedig a következők: Náhát fejedelem, Zára fejedelem, Sámma fejedelem, Meza fejedelem. Ezek a Reueltől való fejedelmek Edom földjén, és ezek Bászemátnak, Ézsau feleségének fiai.
Gen 36:18 Oholibámának, Ézsau feleségének fiai pedig a következők: Jehus fejedelem, Ihelon fejedelem, Kóré fejedelem. Ezek az Oholibámától, Ána lányától, Ézsau feleségétől való fejedelmek.
Gen 36:19 Ezek Ézsaunak, azaz Edomnak fiai, és ezek a fejedelmeik.
Gen 36:20 A horita Szeír fiai, és annak a földnek a lakosai a következők: Lótán, Sobál, Cibón, Ána,
Gen 36:21 Díson, Eszer és Dísán. Ezek a horiták fejedelmei, Szeír fiai, Edom földjén.
Gen 36:22 Lótán fiai pedig ezek voltak: Hóri és Hemán. Lótán nővére pedig Támna volt.
Gen 36:23 Sobál fiai a következők: Alván, Manhat, Ebál, Szefó és Onám.
Gen 36:24 Cibón fiai a következők: Ája és Ána. Ez az az Ána, aki meleg forrásokat talált a pusztában, amikor apjának, Cibónnak a szamarait legeltette.
Gen 36:25 A fia Díson volt, a lánya pedig Oholibáma.
Gen 36:26 Díson fiai a következők: Hamdán, Esebán, Jetrám és Kárán.
Gen 36:27 Eszer fiai a következők: Bálaán, Záván és Ákán.
Gen 36:28 Dísán fiai pedig Úc és Arán voltak.
Gen 36:29 A horiták fejedelmei a következők: Lótán fejedelem, Sobál fejedelem, Cibón fejedelem, Ána fejedelem,
Gen 36:30 Díson fejedelem, Eszer fejedelem, Dísán fejedelem. Ezek a horiták fejedelmei, törzseik szerint Szeír földjén.
Gen 36:31 A királyok pedig, akik Edom földjén uralkodtak, mielőtt Izrael fiainak királyuk lett volna, a következők voltak:
Gen 36:32 Uralkodott Edomban Bela, Beor fia; a városának neve: Denába.
Gen 36:33 Amikor Bela meghalt, Jobáb, a boszrai Zára fia lett a király helyette.
Gen 36:34 Amikor pedig Jobáb is meghalt, a temániták földjéről való Husám lett a király helyette.
Gen 36:35 Amikor az is meghalt, Hadad, Bádád fia lett a király helyette, az, aki megverte Mádiánt Moáb földjén. A városának neve: Ávit.
Gen 36:36 Amikor Hadad meghalt, a mászrekai Szemla lett a király helyette.
Gen 36:37 Amikor az is meghalt, a folyóvíz melletti Rehobótból való Saul lett a király helyette.
Gen 36:38 Amikor pedig az is meghalt, Balánán, Ákobor fia követte az uralkodásban.
Gen 36:39 Amikor ő meghalt, Ádár lett a király helyette. A városának neve Fáu, a feleségét pedig Meetábelnek hívták, ő Mátrednek, Mezaáb lányának volt a lánya.
Gen 36:40 Ézsau fejedelmeinek neve pedig családjuk, helyeik és nevük szerint a következő: Támna fejedelem, Álva fejedelem, Jetet fejedelem,
Gen 36:41 Oholibáma fejedelem, Éla fejedelem, Finon fejedelem,
Gen 36:42 Kenez fejedelem, Temán fejedelem, Mábszár fejedelem,
Gen 36:43 Magdiél fejedelem, Hírám fejedelem. Ezek Edomnak, azaz Ézsaunak, az edomiták atyjának fejedelmei, annak megfelelően, ahogy birodalmuk földjén laktak.
Gen 37:1 Jákob pedig Kánaán földjén telepedett meg, ahol apja mint jövevény élt.
Gen 37:2 Jákob nemzetségtörténete a következő. József tizenhét esztendős korában, még mint ifjú, a nyájat legeltette testvéreivel. Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek fiai mellett volt. Egyszer valami igen nagy vétek miatt bevádolta testvéreit apjánál.
Gen 37:3 Izrael ráadásul minden fiánál jobban szerette Józsefet, mert öregségében nemzette, ezért készíttetett neki egy tarka köntöst.
Gen 37:4 Amikor testvérei látták, hogy apjuk őt minden fiánál jobban szereti, meggyűlölték, és egy jó szót sem tudtak szólni hozzá.
Gen 37:5 Történt ezenkívül, hogy álmot látott, és elbeszélte azt testvéreinek; és még jobban meggyűlölték őt.
Gen 37:6 Azt mondta ugyanis nekik: "Halljátok álmomat, amelyet láttam:
Gen 37:7 Azt álmodtam, hogy kévét kötöttünk a mezőn, az én kévém felemelkedett és egyenesen állt, a ti kévéitek pedig köréje álltak, és leborultak az én kévém előtt."
Gen 37:8 A testvérei azt felelték neki: "Talán a királyunk leszel, vagy uralmad alá kerülünk?" Ezek miatt az álmok és beszédek miatt még jobban meggyűlölték őt.
Gen 37:9 Egy másik álmot is látott, és azt is elbeszélte testvéreinek: "Azt láttam álmomban, hogy a nap, a hold és tizenegy csillag leborult előttem."
Gen 37:10 Amikor elbeszélte ezt apjának és testvéreinek, apja megdorgálta: "Mit jelent ez az álom, amelyet láttál? Talán én és anyád is a testvéreiddel együtt földig boruljunk előtted?"
Gen 37:11 Irigykedtek ezért rá a testvérei, apja pedig némán fontolgatta magában a dolgot.
Gen 37:12 Amikor testvérei egyszer apjuk nyájait legeltetve Szíchemben tartózkodtak,
Gen 37:13 Izrael azt mondta Józsefnek: "Testvéreid Szíchemben legeltetik a juhokat. Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk!" Ő azt felelte:
Gen 37:14 "Itt vagyok!" Izrael erre azt mondta neki: "Menj, nézd meg, rendben van-e minden a testvéreid és a juhok körül. Hozz nekem hírt arról, hogy mi van velük!" Elküldte tehát Hebron völgyéből, s ő el is jutott Szíchembe.
Gen 37:15 Miközben a mezőn keresgélt, találkozott vele egy ember, és megkérdezte, mit keres.
Gen 37:16 Ő azt felelte: "A testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, hol legeltetik a nyájaikat!"
Gen 37:17 Az ember erre azt felelte neki: "Elmentek innen, de hallottam, hogy azt mondták: "Menjünk Dótainba!"" József elment tehát a testvérei után, és Dótainban meg is találta őket.
Gen 37:18 Amikor messziről meglátták, mielőtt még odaért volna hozzájuk, arra gondoltak, hogy megölik.
Gen 37:19 Így szóltak ugyanis egymáshoz: "Itt jön az álomlátó!
Gen 37:20 Gyertek, öljük meg, dobjuk egy régi vízverembe, és mondjuk azt, hogy fenevad tépte szét. Akkor majd meglátjuk, mit használnak neki az álmai!"
Gen 37:21 Amikor azonban Rúben meghallotta ezt, azon volt, hogy kiszabadítsa a kezükből, ezért így szólt:
Gen 37:22 "Ne vegyétek el az életét! Ne ontsatok vért, inkább dobjátok ebbe a pusztai vízverembe, és őrizzétek meg tisztán a kezeteket!" Ezt csak azért mondta, mert ki akarta szabadítani a kezükből, és visszaadni atyjának.
Gen 37:23 Így tehát, amikor odaért testvéreihez, azok tüstént lehúzták róla a tarka, bokáig érő köntöst,
Gen 37:24 őt pedig beledobták a régi vízverembe, amelyben nem volt víz.
Gen 37:25 Amikor aztán leültek enni, és föltekintve látták, hogy izmaelita vándorkereskedők jönnek arrafelé Gileádból, és fűszert, gyantát és mirhazsengét visznek tevéiken Egyiptomba.
Gen 37:26 Júda ekkor azt mondta a testvéreinek: "Mi hasznunk, ha megöljük testvérünket, és a vérét eltitkoljuk?
Gen 37:27 Jobb lesz, ha eladjuk az izmaelitáknak, és nem szennyezzük be a kezünket. Hiszen testünk és vérünk ő!" Testvérei hallgattak szavára,
Gen 37:28 és amikor odaértek a mádiánita kereskedők, kihúzták a vízveremből, és eladták az izmaelitáknak húsz ezüstért. Azok elvitték Egyiptomba.
Gen 37:29 Így aztán, amikor Rúben visszatért a veremhez, nem találta a gyermeket.
Gen 37:30 Erre megszaggatta ruháit, visszament testvéreihez, és így szólt: "Nincs meg a gyermek, jaj, hova legyek!"
Gen 37:31 Azok pedig fogták a testvérük köntösét, belemártották egy levágott kecskegida vérébe,
Gen 37:32 és ezekkel a szavakkal küldték el apjukhoz: "Ezt találtuk, nézd meg, a fiad köntöse-e vagy sem?"
Gen 37:33 Amikor apjuk megismerte, így szólt: "A fiam köntöse! Fenevad ette meg, vadállat falta fel Józsefet!"
Gen 37:34 Aztán megszaggatta ruháit, szőrzsákba öltözött, és hosszú ideig gyászolta fiát.
Gen 37:35 Bár a fiai mind összegyűltek, hogy enyhítsék apjuk bánatát, nem akart megvigasztalódni. Csak azt hajtogatta: "Gyászolva megyek el fiamhoz az alvilágba!" Az apja tehát szakadatlanul siratta.
Gen 37:36 A mádiániták pedig eladták Józsefet Egyiptomban Putifárnak, a fáraó udvari tisztjének, a testőrök kapitányának.
Gen 38:1 Ebben az időben Júda lement testvéreitől, és betért egy Híra nevű adullámi emberhez.
Gen 38:2 Ott meglátta egy Súa nevű kánaáni embernek a lányát, feleségül vette, és bement hozzá.
Gen 38:3 Az fogant, fiút szült, és elnevezte Hernek.
Gen 38:4 Aztán ismét gyermeket fogant az asszony, s a fiút, akit szült, elnevezte Onánnak.
Gen 38:5 Harmadikat is szült: azt Selának nevezte el. Keszibben volt, amikor azt szülte.
Gen 38:6 Júda egy Támár nevű feleséget adott elsőszülöttjének, Hernek.
Gen 38:7 Her azonban, Júda elsőszülöttje gonosz volt az Úr színe előtt, és az Úr megölte.
Gen 38:8 Júda ezért azt mondta Onánnak: "Menj be bátyád feleségéhez, és vedd el, hogy utódot támassz a bátyádnak!"
Gen 38:9 Ő azonban, mivel tudta, hogy nem az ő számára születik a gyermek, amikor bement bátyja feleségéhez, a földre ontotta a magot, hogy a bátyja nevére ne szülessék gyermek.
Gen 38:10 Ezért elveszítette őt az Úr, mivel utálatos dolgot cselekedett.
Gen 38:11 Júda ekkor azt mondta a menyének, Támárnak: "Légy özvegyen az apád házában, amíg Sela fiam fel nem nő!" Attól félt ugyanis, hogy ez is meghal, mint bátyjai. Az asszony elment, és atyja házában lakott.
Gen 38:12 Sok nap múltával aztán meghalt Súa lánya, Júda felesége. Amikor Júda a gyász leteltével megvigasztalódott, Hírával, adullámi barátjával felment Támnába azokhoz, akik a juhait nyírták.
Gen 38:13 Hírül vitték ekkor Támárnak, hogy az apósa Támnába megy a juhnyírásra.
Gen 38:14 Erre ő levetette özvegysége ruháit, fátyolt öltött, és külsejét elváltoztatva leült a Támnába vivő út elágazásánál, Énaim kapujánál. Sela ugyanis felnövekedett már, mégsem kapta meg férjül.
Gen 38:15 Amikor Júda meglátta, azt hitte róla, hogy parázna személy; eltakarta ugyanis az arcát.
Gen 38:16 Odament tehát hozzá, és azt mondta: "Engedd meg, hogy lefeküdjek veled!" Nem tudta ugyanis, hogy a menye. Az így felelt: "Mit adsz nekem, ha lefekhetsz velem?"
Gen 38:17 Ő azt mondta: "Küldök neked egy kecskegidát a nyájból." Erre az így szólt: "Adj zálogot nekem, amíg megadod."
Gen 38:18 Júda megkérdezte: "Mit kérsz magadnak zálogul?" Az így felelt: "A gyűrűdet, a karkötődet és a botodat, amelyet kezedben tartasz." Ő odaadta neki. Miután bement hozzá, az asszony fogant.
Gen 38:19 Aztán felkelt, és elment, letette öltözékét, amelyet magára vett, majd újra felvette özvegysége ruháit.
Gen 38:20 Júda később elküldte a kecskegidát adullámi barátja által, hogy visszakapja a zálogot, amelyet az asszonynak adott. Mivel nem találta meg az asszonyt,
Gen 38:21 megkérdezte annak a helységnek az férfiait: "Hol az az asszony, aki Énaimban az út elágazásánál üldögélt?" Azok mindannyian azt felelték: "Ezen a helyen sohasem volt parázna személy!" Erre
Gen 38:22 visszatért Júdához, és azt mondta neki: "Nem találtam meg, és annak a helységnek az emberei is azt mondták nekem, hogy ott sohasem ült parázna személy."
Gen 38:23 Júda erre azt mondta: "Tartsa csak meg magának a zálogot; hazugsággal igazán nem vádolhat minket. Én elküldtem a gidát, amelyet ígértem, de te nem találtad meg."
Gen 38:24 Három hónap múlva aztán jelentették Júdának: "Paráználkodott Támár, a menyed, és már meglátszik rajta, hogy viselős." Júda erre azt mondta: "Vigyétek ki, és égessétek el!"
Gen 38:25 Amikor azonban ki akarták vinni a büntetésre, ezt üzente az apósának: "Attól a férfitól fogantam, akié mindez: nézd meg, kinek a gyűrűje, karkötője és botja ez!"
Gen 38:26 Az megismerte, amit odaadott és így szólt: "Igazabb ő, mint én, mert nem adtam oda őt Selának, a fiamnak!" Többé azonban nem ismerte meg őt.
Gen 38:27 Amikor aztán a szülés elérkezett, ikrek voltak a méhében. A gyermekek szülése közben az egyik kidugta a kezét, mire a bába piros fonalat kötött rá, mondván:
Gen 38:28 "Ez jön ki elsőnek."
Gen 38:29 De az visszahúzta a kezét, és a testvére született meg. Az asszony erre azt mondta: "Miért hasadt meg előtted a burok?" Ezért Fáresznek (azaz Szakadásnak) nevezte el őt.
Gen 38:30 Aztán megszületett a testvére is, az, akinek a kezén a piros fonal volt; s ő elnevezte Zárának (azaz Napkeltének).
Gen 39:1 Józsefet tehát Egyiptomba vitték. Egy egyiptomi ember, Putifár, a fáraó udvari tisztje, a testőrség kapitánya vette meg az izmaelitáktól, akik odavitték.
Gen 39:2 Az Úr azonban vele volt, úgyhogy mindenben szerencsés kezű ember lett, és bent lakott az ura házában.
Gen 39:3 Ura nagyon jól tudta, hogy az Úr vele van, és mindent, amit csinál, sikeressé tesz a kezében.
Gen 39:4 József tehát kegyelmet talált a gazdája előtt, és személyesen neki szolgált. Őt rendelte mindene fölé, rábízta a házát, átadta neki mindenét, így ő viselte gondját mindenének.
Gen 39:5 Az Úr pedig megáldotta az egyiptomi házát Józsefért, és az Úr áldása volt annak minden vagyonán, házán és mezején egyaránt.
Gen 39:6 Mindent, amije csak volt, József kezére bízott. Nem is volt annak semmi másra gondja, csak arra a kenyérre, amelyet megevett. József pedig szép termetű és csinos külsejű volt.
Gen 39:7 Egy idő múlva szemet vetett Józsefre urának asszonya, és így szólt hozzá: "Feküdj le velem!"
Gen 39:8 Ő azonban sehogysem állt rá erre a gonosz cselekedetre. Azt mondta neki: "Íme, a gazdám mindent rám bízott, azt sem tudja, mije van házában.
Gen 39:9 Nincs semmi sem, ami ne lenne az én hatalmamban, vagy amit nekem át nem adott volna, rajtad kívül, aki a felesége vagy. Hogy tehetnék tehát ilyen gonoszságot, és hogyan vétkezhetnék Istenem ellen?"
Gen 39:10 Hasonló szavakkal beszélt az asszony nap mint nap az ifjúhoz, de József visszautasította, hogy vele aludjon.
Gen 39:11 Történt azonban egy napon, hogy József bement a házba valami dolgot elintézni, amikor éppen senki sem volt odabenn.
Gen 39:12 Ekkor az asszony megragadta a ruhája szélét, és azt mondta: "Feküdj le velem!" Ő azonban otthagyta a palástját, elfutott, és kiment.
Gen 39:13 Amikor az asszony látta, hogy kezében hagyta ruháját és kifutott,
Gen 39:14 összehívta házanépét, és így szólt: "Íme, héber legényt hoztak ide, hogy pajzánkodjon velünk! Bejött hozzám, hogy lefeküdjön velem! De amikor kiáltottam,
Gen 39:15 és meghallotta a hangomat, itthagyta a palástját, amelyet megragadtam, és kifutott!"
Gen 39:16 A palástot magánál tartotta tehát, és mihelyt hazajött a férje, megmutatta neki,
Gen 39:17 ezekkel a szavakkal: "Bejött hozzám az a héber legény, akit idehoztál, hogy pajzánkodjon velem.
Gen 39:18 Amikor azonban meghallotta, hogy kiáltok, itthagyta a palástját, amelyet megragadtam, és kiszaladt!"
Gen 39:19 Amikor a gazda meghallotta felesége szavát, nagyon megharagudott.
Gen 39:20 Börtönbe vettette Józsefet, abba, amelyikben a király foglyait őrizték. Ott maradt tehát, bezárva.
Gen 39:21 Az Úr azonban Józseffel volt. Megkönyörült rajta, és kedvessé tette őt a főfoglár szemében,
Gen 39:22 úgyhogy az József kezére bízta az összes foglyot, akiket a börtönben tartottak, és mindent, amit kellett, ő intézett.
Gen 39:23 Nem is volt a főfoglárnak semmi gondja semmire sem, amit rábízott, mert az Úr vele volt, és sikerre vitte minden cselekedetét.
Gen 40:1 Miután ezek így végbementek, történt, hogy az egyiptomi király pohárnoka és a sütőmestere vétkeztek uruk ellen.
Gen 40:2 A fáraó ekkor megharagudott a két eunuchra, akik a pohárnokok és a sütőmesterek vezetői voltak,
Gen 40:3 és a testőrök kapitányának tömlöcébe vettette őket, oda, ahol József is fogságban volt.
Gen 40:4 A főfoglár pedig Józsefre bízta őket, ő pedig ellátta őket. Hosszú ideig fogságban voltak.
Gen 40:5 Egyszer azután egyazon éjjel álmot láttak mind a ketten, mindegyikük önmagára vonatkozó jelentéssel.
Gen 40:6 Amikor reggel József bement hozzájuk, és látta, hogy szomorúak,
Gen 40:7 megkérdezte őket: "Miért szomorúbb ma az arcotok a szokottnál?"
Gen 40:8 Azok azt felelték: "Álmot láttunk, de nincs, aki megfejtse nekünk." József erre azt mondta nekik: "Nem Istené az álomfejtés? Mondjátok csak el nekem, mit láttatok!"
Gen 40:9 Elsőként a főpohárnok beszélte el álmát: "Azt láttam, hogy egy szőlőtő volt előttem,
Gen 40:10 amelyen három vessző volt. Lassanként kihajtott, aztán elvirágzott és fürtöket érlelt.
Gen 40:11 Nekem pedig kezemben volt a fáraó pohara. Fogtam a fürtöket, belefacsartam a pohárba, amelyet tartottam, és odanyújtottam a poharat a fáraónak."
Gen 40:12 József azt felelte: "Az álom megfejtése ez: a három szőlővessző még három nap;
Gen 40:13 azután felemeli fejedet a fáraó, és visszahelyez előbbi hivatalodba, hogy adogasd neki a poharat, tiszted szerint, amint azelőtt szoktad.
Gen 40:14 De eszedbe jussak ám, ha jól megy majd sorod, és cselekedj irgalmasságot velem! Beszéld rá a fáraót, hogy vitessen ki engem ebből a tömlöcből,
Gen 40:15 mert úgy loptak el engem a héberek földjéről, és itt is ártatlanul vetettek ebbe a verembe."
Gen 40:16 Amikor a fősütőmesten látta, hogy milyen jól megfejtette az álmot, így szólt: "Én is álmot láttam: három lisztes kosár volt a fejemen.
Gen 40:17 A legfelső kosárban vittem a fáraó összes ételét, amelyek sütőmesterséggel készültek, de a madarak kiették belőle."
Gen 40:18 József azt felelte: "Az álom megfejtése ez: a három kosár még három nap,
Gen 40:19 azután a fáraó fejedet véteti és bitófára akasztat, és a húsodat madarak tépik le."
Gen 40:20 Harmadnapra a fáraó születésnapja volt, és nagy lakomát rendezett szolgáinak. Lakoma közben eszébe jutott a főpohárnok és a fősütőmester.
Gen 40:21 Az egyiket visszaállította a helyére, hogy adogassa neki a poharat,
Gen 40:22 a másikat pedig bitófára akasztatta, amint József megmondta nekik.
Gen 40:23 Ám a főpohárnok nem emlékezett meg Józsefről, mert megfeledkezett álmának megfejtőjéről.
Gen 41:1 Két esztendő múlva a fáraó látott álmot. Azt álmodta, hogy a folyóvíz mellett állt,
Gen 41:2 és abból feljött hét szép és igen kövér tehén, és legelészett a mocsaras helyeken.
Gen 41:3 Aztán hét másik emelkedett fel utánuk a folyóvízből, csúnyák és soványságtól elaszottak. Ott álltak a vízparton,
Gen 41:4 és elnyelték a hét szép és kövér tehenet. Ekkor felébredt a fáraó.
Gen 41:5 Aztán ismét elaludt, és egy másik álmot látott: Hét kalász növekedett egy száron, mind teljes és szép,
Gen 41:6 aztán pedig ugyanannyi hitvány, forróság-perzselte kalász sarjadt.
Gen 41:7 Ezek elnyelték az előbbiek minden szépségét. Ekkor felébredt a fáraó az álomból.
Gen 41:8 Amikor megvirradt, a fáraó félelemtől remegve elküldött Egyiptom valamennyi jósához és minden bölcséhez, összehívta őket, és elbeszélte nekik az álmot. Nem akadt azonban senki, aki meg tudta volna fejteni.
Gen 41:9 Ekkor a főpohárnok végre észbekapott, és azt mondta: "Egy vétkemről szólok:
Gen 41:10 amikor a király megharagudott szolgáira, engem és a fősütőmestert a testőrök kapitányának tömlöcébe vetett.
Gen 41:11 Ott egy és ugyanazon éjszakán mindketten jövőre vonatkozó álmot láttunk.
Gen 41:12 Volt ott egy héber ifjú, a testőrök kapitányának a legénye, s mi elbeszéltük neki az álmokat.
Gen 41:13 Tőle mindazt meghallottuk, amit aztán a dolgok menete igazolt. Én ugyanis visszakerültem tisztembe, a társamat pedig bitófára függesztették."
Gen 41:14 Parancsot adott erre a király, és tüstént kihozták Józsefet a tömlöcből, megnyírták, más ruhát adtak rá, és eléje vezették.
Gen 41:15 A fáraó így szólt hozzá: "Álmokat láttam, és nincs, aki megfejtse. Azt hallottam, hogy te igen bölcsen meg tudod fejteni azokat."
Gen 41:16 József ezt válaszolta: "Nem én, hanem Isten ad majd szerencsés választ a fáraónak!"
Gen 41:17 Erre a fáraó elbeszélte, amit látott: "Azt álmodtam, hogy a folyó partján álltam.
Gen 41:18 Hét, igen szép és kövérhúsú tehén jött fel a folyóból, és legelte a mocsaras legelő zöldjét.
Gen 41:19 De íme, követte őket hét másik tehén, annyira rút és sovány, hogy sohasem láttam olyat Egyiptom földjén.
Gen 41:20 Ezek elnyelték és elemésztették az előbbieket,
Gen 41:21 mégsem mutatták semmi nyomát annak, hogy jóllaktak, ugyanolyan soványak és rútak maradtak. Felébredtem, és amikor újra elnyomott az álom,
Gen 41:22 ezt az álmot láttam: Hét kalász nőtt egy száron, mind teljes és igen szép.
Gen 41:23 Aztán hét másik nőtt egy száron, hitvány és forróságtól aszott.
Gen 41:24 Ezek elnyelték az előbbiek szépségét. Elmondtam az álmot a jósoknak, de nincs, aki megfejtse."
Gen 41:25 József azt felelte: "A király mindkét álma ugyanazt jelenti: amit Isten cselekedni akar, megmutatta a fáraónak.
Gen 41:26 A hét szép tehén és a hét teli kalász a bőség hét esztendeje; ezek az álomnak egy és ugyanazon jelentését tartalmazzák.
Gen 41:27 A hét hitvány és sovány tehén, amely utánuk feljött, valamint a hét üres és forrószél-perzselte kalász az elkövetkező éhség hét esztendeje.
Gen 41:28 Mindezek pedig ebben a rendben teljesednek be:
Gen 41:29 Most hét, nagyon termékeny esztendő köszönt Egyiptom egész földjére.
Gen 41:30 Ezek után hét másik olyan terméketlen esztendő következik, hogy feledésbe merül az előző bőség, mert elemészti az éhség az egész földet,
Gen 41:31 és a nagy bőséget elpusztítja a nagy ínség.
Gen 41:32 Az pedig, hogy kétszer láttál ugyanarra a dologra vonatkozó álmot, a bizonyosság jele, mert megtörténik az, amit Isten mondott, és Isten hamarosan beteljesíti.
Gen 41:33 Most azért válasszon ki a fáraó egy bölcs és ügyes férfit, és állítsa azt Egyiptom földje fölé.
Gen 41:34 Ő pedig rendeljen tiszttartókat minden tartományba, és a termés ötödét a hét termékeny esztendőben,
Gen 41:35 amely majd most következik, gyűjtse raktárakba. Minden gabonát gyűjtsenek be a fáraó hatalma alá, és raktározzanak el a városokban.
Gen 41:36 Így készüljenek fel az elkövetkezendő hétesztendős éhínségre, amely azután Egyiptomra szakad, hogy el ne vesszen ez a föld az éhség miatt!"
Gen 41:37 Tetszett a tanács a fáraónak és minden szolgájának.
Gen 41:38 Azt mondta nekik: "Találhatunk-e olyan férfit, mint őt, akit betölt az Isten lelke?"
Gen 41:39 Így szólt azért Józsefhez: "Mivel Isten neked mutatta meg mindazt, amit mondtál, találhatok-e bölcsebbet nálad, vagy hozzád hasonlót?
Gen 41:40 Te légy házam felett, és a te szád parancsára hallgasson az egész nép. Csak a trón tesz nagyobbá engem tenálad."
Gen 41:41 Azután a fáraó azt mondta Józsefnek: "Íme, Egyiptom egész földje fölé rendeltelek!"
Gen 41:42 Azzal levette a gyűrűt a kezéről, és ráhúzta az ő kezére, bisszus ruhába öltöztette, és nyakába akasztotta az aranyláncot.
Gen 41:43 Aztán körülvitette második kocsiján, egy hírnöknek pedig az kellett kiáltania: "Térdre!" hogy mindenki térdet hajtson előtte, és tudja meg, hogy ő Egyiptom egész földjének a feje.
Gen 41:44 A király azután így szólt Józsefhez: "A fáraó én vagyok, de a te parancsod nélkül se kezét, se lábát ne mozdítsa senki Egyiptom egész földjén."
Gen 41:45 Új nevet is adott neki, és elnevezte Szafanet Fánek-nek (ami Világszabadítót jelent), és feleségül adta neki Ászenetet, Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lányát. Kiment tehát József Egyiptom földjére
Gen 41:46 -- harmincesztendős volt, amikor a fáraó-király színe előtt állt --, és bejárta Egyiptom összes tartományát.
Gen 41:47 Amikor aztán eljött a hétesztendős bőség, kévékbe kötötték a gabonát, összegyűjtötték Egyiptom raktáraiba,
Gen 41:48 és elrakták a gabona minden feleslegét az egyes városokban.
Gen 41:49 Oly nagy volt a gabona bősége, hogy annyi volt, mint a tenger homokja; nagy mennyisége miatt megmérni sem lehetett.
Gen 41:50 Józsefnek még az éhség eljövetele előtt született két fia, akiket Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lánya, Ászenet szült neki.
Gen 41:51 Az elsőszülöttet Manasszénak nevezte, mondván: "Elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet és atyám házát."
Gen 41:52 A másikat pedig elnevezte Efraimnak, mondván: "Megsokasított engem Isten szegénységem földjén."
Gen 41:53 Amikor aztán eltelt a bőség hét esztendeje, amely Egyiptomra köszöntött,
Gen 41:54 elkövetkezett az éhség hét esztendeje, amint József előre megmondta. Az éhség elhatalmasodott az egész földön, de Egyiptom egész földjén volt félretéve eleség.
Gen 41:55 Amikor tehát megéheztek, a nép a fáraóhoz kiáltott, és élelmet kért tőle. Ő azt felelte nekik: "Menjetek Józsefhez, s amit ő mond nektek, azt cselekedjétek!"
Gen 41:56 Amikor aztán súlyosbodott az éhínség Egyiptom egész földjén, József megnyitotta az összes gabonatárolót, és adott az egyiptomiaknak, mert őket is sújtotta az éhség.
Gen 41:57 Erre minden ország Egyiptomba ment, hogy eleséget vásároljon Józsefnél, mivel az éhínség egyre súlyosabb volt az egész földön.
Gen 42:1 Amikor aztán Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban lehet kapni eleséget, azt mondta fiainak: "Miért késlekedtek?
Gen 42:2 Hallottam, hogy Egyiptomban lehet kapni gabonát; menjetek le, vegyetek, amennyire szükségünk van, hogy életben maradjunk, és el ne pusztítson bennünket az ínség."
Gen 42:3 Lement tehát József tíz testvére, hogy gabonát vegyen Egyiptomban.
Gen 42:4 Benjamint, József testvérét azonban otthon tartotta Jákob. Azt mondta a testvéreinek: "Nehogy valami baja történjen az úton!"
Gen 42:5 Bementek tehát Izrael fiai Egyiptom földjére, másokkal együtt, akik szintén odamentek vásárolni, mert éhség pusztított Kánaán földjén.
Gen 42:6 József volt tehát a kormányzó Egyiptom földjén, és az ő engedélyével adták el a gabonát a népeknek. Amikor aztán testvérei leborultak előtte,
Gen 42:7 megismerte őket, de mintha idegenek lettek volna, keményen szólt hozzájuk, és megkérdezte tőlük: "Honnan jöttetek?" Azok azt felelték: "Kánaán földjéről, hogy ennivalót vegyünk."
Gen 42:8 Ő felismerte testvéreit, de azok nem ismerték fel őt.
Gen 42:9 Ekkor eszébe jutottak az álmok, amelyeket egykor látott, és azt mondta nekik: "Kémek vagytok! Azért jöttetek, hogy megnézzétek, hol gyenge ez az ország!"
Gen 42:10 Azok azt mondták: "Nem, uram! Azért jöttek szolgáid, hogy eleséget vegyenek.
Gen 42:11 Mindannyian egy ember fiai vagyunk, békességesen jöttünk, semmi gonoszat sem forralnak szolgáid."
Gen 42:12 Ő azt felelte nekik: "Nem úgy van az! Azért jöttetek, hogy kifürkésszétek, hol védtelen ez az ország!"
Gen 42:13 De azok erősítették: "Tizenketten vagyunk mi, szolgáid, testvérek, egy embernek fiai, Kánaán földjén; a legkisebb az apánknál van, a másik pedig nincs többé."
Gen 42:14 Ő azonban azt mondta: "Úgy van, ahogy mondtam: kémek vagytok!
Gen 42:15 Mindjárt próbára is teszlek titeket! Úgy éljen a fáraó, hogy el nem mentek innen, amíg el nem jön legkisebb öcsétek is.
Gen 42:16 Küldjetek el valakit közületek, hogy hozza el! Ti pedig fogságban maradtok, amíg kiderül, hogy amit mondtatok, igaz-e, vagy hamis. Különben, úgy éljen a fáraó, kémek vagytok!"
Gen 42:17 Azzal fogságba vetette őket, három napra.
Gen 42:18 Harmadnapon azonban kihozatta őket a börtönből, és így szólt hozzájuk: "Tegyétek meg, amit mondok, s akkor életben maradtok! Hiszen félem én Istent!
Gen 42:19 Ha békességes emberek vagytok, maradjon egyik testvéretek megkötözve a börtönben! Ti pedig menjetek, vigyétek el házatoknak a gabonát, amelyet vettetek!
Gen 42:20 Aztán hozzátok el hozzám legkisebbik öcséteket, hogy meggyőződhessem szavaitokról, és meg ne haljatok!" Úgy tettek tehát, amint mondta.
Gen 42:21 Egymás közt azonban így szóltak: "Méltán szenvedjük ezeket, mert vétkeztünk öcsénk ellen! Láttuk lelke szorongását, amikor rimánkodott nekünk, de nem hallgattuk meg, azért jött ránk ez a nyomorúság!"
Gen 42:22 Egyikük, Rúben, így szólt: "Nem megmondtam-e nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen? De ti nem hallgattatok rám! Lám, most számon kérik a vérét!"
Gen 42:23 Nem tudták ugyanis, hogy József érti őket, mert tolmács segítségével beszélt velük.
Gen 42:24 Erre ő egy kissé elfordult és sírt. Aztán visszafordult, és beszélt velük,
Gen 42:25 majd fogta Simeont, és megkötöztette előttük. A szolgáknak pedig megparancsolta, hogy töltsék meg a zsákjukat gabonával, tegyék vissza mindegyikük pénzét a zsákjába, és adjanak nekik élelmet is az útra. Azok úgy tettek, ahogy meghagyta nekik.
Gen 42:26 Erre ők feltették a gabonát a szamaraikra, és elmentek.
Gen 42:27 Amikor aztán egyikük kinyitotta a zsákját, hogy abrakot adjon a jószágnak a szálláson, meglátta a pénzt a zsák szájában.
Gen 42:28 Erre azt mondta a testvéreinek: "Visszaadták a pénzemet, itt van a zsákban!" Álmélkodva és döbbenten mondták erre egymásnak: "Lám, mit cselekedett velünk az Isten!"
Gen 42:29 Amikor aztán megérkeztek apjukhoz, Jákobhoz Kánaán földjére, elbeszélték neki mindazt, ami velük történt, és azt mondták:
Gen 42:30 "Keményen beszélt velünk annak a földnek az ura! Az ország kémeinek gondolt minket."
Gen 42:31 De mi megmondtuk neki: "Békességes emberek vagyunk, és nem akarunk kifürkészni semmit.
Gen 42:32 Tizenketten vagyunk, testvérek, és egy apától származunk. Egyikünk nincs többé, a legkisebb pedig apánknál van, Kánaán földjén.
Gen 42:33 Az az ember, annak a földnek az ura, erre azt mondta nekünk: "Ebből fogom megítélni, hogy békességesek vagytok-e: egyik testvérteket hagyjátok itt nálam, ti meg vegyétek a házatoknak szükséges élelmet, menjetek,
Gen 42:34 és hozzátok el hozzám legkisebb öcséteket! Akkor tudni fogom, hogy nem vagytok kémek, és őt, aki fogságban van, visszakaphatjátok. Azontúl pedig, amit csak akartok, szabadon vásárolhattok.""
Gen 42:35 Ezt mondták. Amikor aztán kitöltötték a gabonát, ott találta mindegyik a zsákja szájában egybekötve a pénzét. Meg is ijedt valamennyi egyaránt.
Gen 42:36 Apjuk, Jákob azonban így szólt: "Megfosztotok engem minden gyermekemtől: József nincs többé, Simeon fogságban van, Benjamint is elvinnétek! Rám szakad az összes baj!"
Gen 42:37 Rúben azt felelte neki: "Az én két fiamat öld meg, ha vissza nem hozom neked! Bízd az én kezemre, és én visszahozom neked!"
Gen 42:38 Ám ő azt mondta: "Nem megy le veletek a fiam; a testvére meghalt, ő maradt meg egyedül. Ha valami baja történnék az úton, ősz fejemet bánatával juttatnátok az alvilágba."
Gen 43:1 Közben az éhínség egyre súlyosabb lett az egész vidéken.
Gen 43:2 Amikor tehát elfogyasztották az élelmet, amelyet Egyiptomból hoztak, Jákob így szólt a fiaihoz: "Menjetek el ismét, vegyetek nekünk egy kis eleséget!"
Gen 43:3 Júda azt felelte: "Meghagyta nékünk az az ember, és esküvel is megerősítette, hogy "ne kerüljetek a színem elé, ha el nem hozzátok magatokkal legkisebb öcséteket!"
Gen 43:4 Ha tehát el akarod őt engedni velünk, akkor elmegyünk ismét, és megvesszük neked, amire szükség van.
Gen 43:5 Ha azonban nem akarod, nem megyünk, mert az az ember, mint ahogy már sokszor mondtuk, meghagyta nekünk: "Ne kerüljetek a színem elé legkisebb öcsétek nélkül!""
Gen 43:6 Izrael azt felelte nekik: "Hogy bajt szerezzetek vele nekem, azért mondtátok el neki, hogy van még egy öcsétek."
Gen 43:7 Ám azok azt felelték: "Az az ember kérdezett ki sorban nemzetségünkről: hogy él-e az apánk, hogy van-e még testvérünk. Ezért feleltünk mi neki annak megfelelően, amit kérdezett. Tudhattuk-e, hogy azt fogja mondani: "Hozzátok el magatokkal öcséteket?""
Gen 43:8 Júda ekkor így szólt az apjához, Izraelhez: "Engedd el velem a gyermeket, hadd menjünk, hogy életben maradhassunk, és meg ne haljunk, mi és a gyermekeink!
Gen 43:9 Felelek én a gyermekért: az én kezemből kérd őt számon! Ha vissza nem hozom és vissza nem adom neked, bűnös legyek előtted minden időre!
Gen 43:10 Ha ez a huzavona közbe nem jön, már kétszer is visszajöttünk volna!"
Gen 43:11 Izrael, az apjuk azt mondta erre nekik: "Ha így kell lennie, tegyétek hát meg, amit akartok! Tegyetek edényeitekbe e föld legkiválóbb gyümölcseiből, s vigyétek el ajándékul annak az embernek: egy kis gyantát és mézet, szóraxot, mirhazsengét, terebintdiót és mandulát!
Gen 43:12 Pénzt meg kétannyit vigyetek magatokkal! Azt is vigyétek vissza, amit a zsákotokban találtatok, hátha tévedés történt!
Gen 43:13 Aztán vigyétek öcséteket is, és menjetek el ahhoz az emberhez!
Gen 43:14 Az én mindenható Istenem pedig tegye őt könyörületessé hozzátok, hogy visszabocsássa veletek fogságban levő testvéreteket, és ezt a Benjamint is. Én magam meg így maradok, elárvultan, gyermek nélkül!"
Gen 43:15 Fogták erre a férfiak az ajándékot, a kétszerannyi pénzt és Benjamint, lementek Egyiptomba, és József elé álltak.
Gen 43:16 Amikor József meglátta őket és velük Benjamint, megparancsolta háza felügyelőjének: "Vezesd be ezeket az embereket a házba, aztán vágj állatot, és készíts lakomát, mert velem fognak enni délben!"
Gen 43:17 Az teljesítette a parancsot, és bevezette a férfiakat József házába.
Gen 43:18 Azok pedig megrettentek ott, és azt mondták egymásnak: "Bizonyosan a pénz miatt hoztak be minket ide, amelyet a múltkor visszavittünk zsákjainkban, hogy hamis vád alapja legyen, és erőszakos módon rabszolgaságra vessenek minket is, szamarainkat is."
Gen 43:19 Azért még az ajtóban a ház felügyelője elé járultak,
Gen 43:20 és azt mondták: "Kérünk, uram, hallgass meg minket! A múltkor egyszer itt voltunk már eleséget venni.
Gen 43:21 A vásárlás után, amikor a szállásra értünk, kinyitottuk zsákjainkat, és a pénzt a zsákok szájában találtuk. Most súlyban visszahoztuk azt,
Gen 43:22 sőt más pénzt is hoztunk, hogy vegyünk, amire szükségünk van. Nem tudjuk, ki tette azt a zsákjainkba!"
Gen 43:23 Ám az így felelt: "Béke veletek, ne féljetek! Istenetek és atyátok Istene adta nektek azt a kincset zsákjaitokba. A pénzt ugyanis, amit nekem adtatok, én igazolom." Aztán kivezette hozzájuk Simeont,
Gen 43:24 és bevitte őket a házba. Vizet hozott, hogy mossák meg a lábukat, és abrakot adott szamaraiknak.
Gen 43:25 Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön; hallották ugyanis, hogy ott fognak enni.
Gen 43:26 Amikor aztán József hazatért, elé rakták az ajándékot, amelyet a kezükben hoztak, és földre borultak előtte.
Gen 43:27 Erre ő kegyesen köszöntötte őket, és megkérdezte tőlük: "Egészséges-e a ti idős atyátok, akiről beszéltetek nekem? Él-e még?"
Gen 43:28 Ők azt felelték: "Egészséges a szolgád, a mi atyánk: még életben van." Azzal meghajtották magukat, és leborultak előtte.
Gen 43:29 Amikor József felemelte szemét és meglátta Benjamint, az ő édes testvérét, így szólt: "Ez a ti legkisebb öcsétek, akiről beszéltetek nekem?" Aztán pedig azt mondta: "Fiam, legyen kegyes Isten irántad!"
Gen 43:30 Aztán elsietett, mert megindult a szíve az öccse miatt, és kicsordultak a könnyei. Bement tehát a belső szobába, és sírt.
Gen 43:31 Aztán megmosta az arcát, erőt vett magán, ismét kijött, és így szólt: "Adjátok fel az étkeket!"
Gen 43:32 Miután feltátaltak, külön Józsefnek, külön a testvéreinek, és külön az egyiptomiaknak, akik ott ettek -- az egyiptomiaknak ugyanis nem szabad a héberekkel együtt enniük, ők az ilyen lakomát tisztátalannak tartják --,
Gen 43:33 leültették őket előtte: az elsőszülöttet rangja szerint, és a legfiatalabbikat is a maga kora szerint. Ezen ők nagyon elcsodálkoztak.
Gen 43:34 Mindegyikük elvette a részét, amelyet tőle kapott -- Benjaminnak akkora rész jutott, hogy ötször nagyobb volt, mint a többieké --, aztán ittak, és megrészegedtek vele együtt.
Gen 44:1 József ezután megparancsolta a háza felügyelőjének: "Töltsd meg zsákjaikat gabonával, amennyi csak fér beléjük, s tedd mindegyikük pénzét a zsákja szájába.
Gen 44:2 A legfiatalabbnak a zsákja szájába pedig tedd be az ezüstpoharamat, és azt a pénzt, amelyet a gabonáért adott!" Úgy is történt.
Gen 44:3 Hajnalhasadtakor aztán elbocsátották őket szamaraikkal együtt.
Gen 44:4 Amikor kiértek a városból és haladtak egy keveset, József hívatta háza felügyelőjét, és azt mondta neki: "Kelj fel, menj azok után a férfiak után, és ha utolérted őket, mondd nekik: Miért fizettetek rosszal a jóért?
Gen 44:5 Az a pohár, amelyet elloptatok, uram ivópohara, abból szokott jósolni! Nagyon nagy gonoszságot műveltetek!"
Gen 44:6 Az úgy tett, ahogy József megparancsolta, és amikor utolérte őket, az utasítás szerint beszélt hozzájuk.
Gen 44:7 Ők azt felelték: "Miért mondja ezt a mi urunk, mintha szolgáid ekkora vétket követtek volna el?
Gen 44:8 Azt a pénzt, amit a zsákjaink szájában találtunk, Kánaán földjéről visszahoztuk neked: hogyan loptunk volna tehát aranyat vagy ezüstöt urad házából?
Gen 44:9 Ha szolgáid közül bárkinél előkerül, amit keresel, az haljon meg, mi pedig rabszolgái leszünk urunknak!"
Gen 44:10 Ő azt mondta nekik: "Legyen, ahogy állítjátok! De ha bárkinél előkerül, az rabszolgám lesz, ti pedig sértetlenek maradtok."
Gen 44:11 Erre mindegyik sietve lerakta zsákját a földre, és kinyitotta.
Gen 44:12 Ő végigkutatta mindegyiket, a legnagyobbtól kezdve a legkisebbig, és Benjamin zsákjában megtalálta a poharat.
Gen 44:13 Erre megszaggatták ruháikat, újra felrakodtak a szamarakra, és visszatértek a városba.
Gen 44:14 Júda a testvéreivel együtt bement Józsefhez -- ő ugyanis még nem távozott el arról a helyről --, és mindnyájan a földre vetették magukat előtte.
Gen 44:15 Ő azt mondta nekik: "Miért tettétek ezt? Nem tudjátok, hogy nincs hozzám hasonló a jósolás tudományában?"
Gen 44:16 Júda azt válaszolta neki: "Mit feleljünk uramnak, mit szóljunk, vagy mit hozhatnánk fel mentségünkre? Isten feltárta szolgáid vétségét. Íme, mindannyian rabszolgái vagyunk uramnak: mi is, és az is, akinél megkerült a pohár!"
Gen 44:17 József azt felelte: "Távol álljon tőlem, hogy így cselekedjek! Aki a poharat ellopta, az legyen a rabszolgám, ti pedig menjetek szabadon atyátokhoz!"
Gen 44:18 Júda ekkor közelebb járult és bizakodva így szólt: "Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót a füledbe, és ne haragudj meg szolgádra, hiszen olyan vagy, mint a fáraó!
Gen 44:19 Az én uram a múltkor azt kérdezte szolgáitól: "Van-e atyátok vagy testvéretek?"
Gen 44:20 Mi azt feleltük uramnak: Van egy idős apánk és egy kisöcsénk, aki az ő öregségében született. Az édes testvére meghalt, így egyedül ő maradt meg anyjától, és az apja igen szereti.
Gen 44:21 Ekkor te azt mondtad szolgáidnak: "Hozzátok el hozzám, hadd lássam őt!"
Gen 44:22 Mi kijelentettük uramnak: Nem hagyhatja el az a gyermek az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja.
Gen 44:23 Te azonban azt mondtad szolgáidnak: "Ha el nem jön veletek legkisebb öcsétek, ne kerüljetek többé a színem elé!"
Gen 44:24 Amikor tehát felmentünk szolgádhoz, az apánkhoz, elbeszéltünk neki mindent, amit uram mondott.
Gen 44:25 Amikor aztán azt mondta apánk: "Menjetek el ismét, és vegyetek egy kis gabonát nekünk,"
Gen 44:26 mi azt mondtuk neki: Nem mehetünk. Ha eljön velünk legkisebb öcsénk, vele együtt elmegyünk. Mert ha ő nem lesz velünk, nem merünk annak az embernek a színe elé kerülni.
Gen 44:27 Erre ő azt felelte: "Tudjátok, hogy csak kettőt szült nekem ez a feleségem.
Gen 44:28 Az egyik elment tőlem, és így szóltam: Fenevad falta fel! És mindeddig nem került elő.
Gen 44:29 Ha ezt is elviszitek, és valami éri az úton, ősz fejemet bánatával juttatjátok az alvilágba."
Gen 44:30 Ha tehát én most elmegyek szolgádhoz, az apánkhoz, és hiányzik a fiú -- mivel az ő lelke ennek a lelkén csügg --,
Gen 44:31 amikor meglátja, hogy nincs velünk, meghal, és ősz fejét bánatával juttatják szolgáid az alvilágba.
Gen 44:32 A gyermek helyett hadd legyek én a rabszolgád, aki kezességet vállaltam apámnál ezekkel a szavakkal: Ha vissza nem hozom, bűnös legyek atyám előtt minden időre!
Gen 44:33 Hadd maradjak tehát én, a te szolgád, a gyermek helyett uram szolgálatában, a gyermek pedig hadd menjen fel testvéreivel!
Gen 44:34 Úgysem tudnék visszatérni apámhoz e gyermek nélkül, hogy ne legyek tanúja a bajnak, amely alatt összeroskad az apám!"
Gen 45:1 József nem tudta tovább tartóztatni magát, noha sokan álltak körülötte. Felkiáltott: "Menjen ki mindenki!" Senki más nem volt vele, amikor felfedte kilétét testvérei előtt.
Gen 45:2 Aztán hangos sírásra fakadt -- úgyhogy meghallották az egyiptomiak, és a fáraó egész háza --
Gen 45:3 és így szólt testvéreihez: "Én vagyok József! Él-e még az atyám?" Testvérei nagy félelmükben a rémülettől felelni sem tudtak.
Gen 45:4 Ő azonban szelíden szólt hozzájuk: "Gyertek ide hozzám!" Amikor aztán közelebb jöttek, azt mondta nekik: "Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.
Gen 45:5 Ne féljetek, és ne is szörnyülködjetek azon, hogy eladtatok engem ebbe az országba! Hiszen a ti megmentésetekre küldött engem Isten előttetek Egyiptomba.
Gen 45:6 Két esztendeje ugyanis, hogy elkezdődött az éhség ezen a földön, és még öt olyan esztendő van hátra, amelyben sem szántani, sem aratni nem lehet.
Gen 45:7 Előre küldött tehát engem Isten, hogy megtartson a földön titeket, és életeteket nagy szabadítással.
Gen 45:8 Nem a ti elhatározásotok, hanem Isten akarata küldött engem ide. Ő tett engem szinte a fáraó atyjává, egész házának urává, és Egyiptom egész földjének fejedelmévé.
Gen 45:9 Siessetek, menjetek fel atyámhoz, és mondjátok neki: "Ezt üzeni a fiad, József: Isten Egyiptom egész földjének urává tett engem! Ne késlekedj, gyere le hozzám!
Gen 45:10 Gósen földjén fogsz majd lakni, a közelemben leszel, te és a fiaid, s fiaidnak fiai, juhaid és marháid, és mindened, amid van.
Gen 45:11 Én pedig ellátlak ott élelemmel -- mert még öt esztendő van hátra az éhínségből --, hogy el ne vessz házad népével és mindeneddel együtt, amid van!
Gen 45:12 Íme, saját szemetek és testvérem, Benjamin szeme látja, hogy én beszélek hozzátok.
Gen 45:13 Mondjátok el atyámnak minden dicsőségemet, és mindazt, amit Egyiptomban láttatok! Siessetek, hozzátok el hozzám!"
Gen 45:14 Azután Benjaminnak, az öccsének a nyakába borult, megölelte, és sírt. Ugyanúgy sírt Benjamin is a nyakába borulva.
Gen 45:15 Majd a többi testvéreit is megcsókolta József, átölelte őket és sírt. Erre aztán szóba mertek állni vele.
Gen 45:16 Amikor tudomást szereztek erről, a szokásos szóbeszéd által elterjedt a király udvarában: "Eljöttek József testvérei!" Örült neki a fáraó, és egész házanépe.
Gen 45:17 Sőt, meghagyta Józsefnek, hogy parancsolja meg testvéreinek: "Rakodjatok fel a teherhordó állataitokra, menjetek el Kánaán földjére,
Gen 45:18 és hozzátok el onnan atyátokat és rokonságotokat, és jöjjetek el hozzám! Nektek adom Egyiptom minden javát, úgyhogy majd ennek a földnek a javából éltek.
Gen 45:19 Parancsold meg azt is: vigyetek magatokkal szekereket Egyiptom földjéről, hogy elhozhassátok gyermekeiteket és feleségeiteket! Hozzátok atyátokat, és siessetek, gyertek minél előbb!
Gen 45:20 Ne sajnáljatok semmit a holmitokból, mert Egyiptomnak minden java a tiétek lesz!"
Gen 45:21 Úgy is tettek Izrael fiai, ahogy parancsolták nekik. József pedig a fáraó parancsa szerint szekereket adott nekik, és ennivalót az útra.
Gen 45:22 Hozatott mindegyiküknek két-két rend ruhát is, Benjaminnak pedig háromszáz ezüstöt és öt drága ruhát adott.
Gen 45:23 Apjának is küldött tíz szamarat, amelyek Egyiptom mindenféle javaiból vittek, és ugyanannyi nőstény szamarat, megrakva gabonával és útravaló kenyérrel.
Gen 45:24 Aztán elbocsátotta testvéreit. Amikor elindultak, azt mondta nekik: "Ne veszekedjetek az úton!"
Gen 45:25 Azok felmentek Egyiptomból, eljutottak Kánaán földjére apjukhoz, Jákobhoz,
Gen 45:26 és elmondták neki: "József él, és ő uralkodik Egyiptom egész földjén!" Apjuk szíve azonban hideg maradt, mert nem hitt nekik.
Gen 45:27 De amikor elbeszélték József minden szavát, amit mondott nekik, és látta a szekereket, s mindazt, amit küldött, hogy elvigyék őt, feléledt a lelke,
Gen 45:28 és így szólt: "Elég nekem, ha József fiam még él! Elmegyek, hadd lássam, mielőtt meghalok!"
Gen 46:1 El is indult Izrael mindenével, amije volt. Amikor eljutott Beersebába, ott áldozati állatokat vágott atyja, Izsák Istenének.
Gen 46:2 Hallotta, hogy Isten szólítja őt éjszakai látomásban, és azt mondja neki: "Jákob, Jákob!" Ő így felelt: "Itt vagyok!"
Gen 46:3 Isten azt mondta neki: "Én vagyok Isten, atyád Istene! Ne félj, csak menj le Egyiptomba, mert ott nagy nemzetté teszlek téged!
Gen 46:4 Lemegyek oda veled, és amikor majd visszatérsz, felhozlak onnan. József fogja lezárni a szemedet saját kezével."
Gen 46:5 Fölkerekedett erre Jákob Beersebából. Fiai feltették őt gyermekeikkel és feleségeikkel együtt azokra a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elhozzák rajtuk az idős embert
Gen 46:6 és mindenét, amit Kánaán földjén szerzett. El is jutott Egyiptomba Jákob minden utódával:
Gen 46:7 fiaival, unokáival, lányaival és egész nemzetségével együtt.
Gen 46:8 Izrael fiainak neve, akik vele és gyermekeikkel Egyiptomba bementek, a következő volt. Az elsőszülött Rúben.
Gen 46:9 Rúben fiai: Hénok, Fállu, Heszron és Kármi.
Gen 46:10 Simeon fiai: Jámuel, Jámin, Áhod, Jákin, Szohár és Saul, a kánaáni asszony fia.
Gen 46:11 Lévi fiai: Gerson, Kaát és Merári.
Gen 46:12 Júda fiai: Her, Onán, Sela, Fáresz és Zára. Her és Onán azonban meghalt Kánaán földjén. Fáresznek ezek a fiai születtek: Heszron és Hámul.
Gen 46:13 Isszakár fiai: Tóla, Fúa, Jasúb és Semron.
Gen 46:14 Zebulon fiai: Száred, Élon és Jáhelél.
Gen 46:15 Ezek Lea fiai, akiket Paddan-Arámban szült, éppúgy, mint Dínát, a lányát. Fiainak és lányainak száma összesen harminchárom.
Gen 46:16 Gád fiai: Széfion, Hággi, Súni, Eszebon, Heri, Árodi és Áreli.
Gen 46:17 Áser fiai: Jimna, Jisva, Jisvi és Béria, a nővérük pedig Sára. Béria fiai: Héber és Melkiel.
Gen 46:18 Ezek Zilpának a fiai, akit Lábán adott Leának, a lányának. Ezeket szülte ő Jákobnak: tizenhat személyt.
Gen 46:19 Ráchelnek, Jákob feleségének a fiai: József és Benjamin.
Gen 46:20 Józsefnek Egyiptom földjén ezek a fiai születtek, ezeket szülte neki Ászenet, Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lánya: Manassze és Efraim.
Gen 46:21 Benjamin fiai: Bela, Bekor, Ásbel, Gera, Námán, Ehi, Rós, Mofím, Ofím és Áred.
Gen 46:22 Ezek Ráchel fiai, ezeket szülte Jákobnak; összesen tizennégy személy.
Gen 46:23 Dán fia: Húsim.
Gen 46:24 Naftali fiai: Jásziel, Gúni, Jeszer és Sillem.
Gen 46:25 Ezek Bilha fiai, akit Lábán adott Ráchelnek, a lányának. Ezeket szülte ő Jákobnak; összesen hét személy.
Gen 46:26 Azok száma tehát, akik Jákobbal Egyiptomba bementek, és az ő ágyékából származtak, fiainak feleségein kívül, összesen hatvanhat.
Gen 46:27 Ezenkívül József fiai, akik neki Egyiptom földjén születtek: két személy. Jákob házanépének létszáma tehát, amely Egyiptomba bement, összesen hetven volt.
Gen 46:28 Júdát közben előre küldte Józsefhez, hogy mondja meg neki, jöjjön elé Gósenbe.
Gen 46:29 Amikor aztán Gósen földjére érkezett, József befogatott szekerébe, és felment apja elé Gósenbe. Amikor meglátta, a nyakába borult, átölelte. és hosszan sírt.
Gen 46:30 Izrael ekkor azt mondta Józsefnek: "Mostmár örömest halok meg, mert láttam arcodat, és életben hagylak itt téged."
Gen 46:31 Erre ő így szólt testvéreihez és apja egész házához: "Felmegyek, jelentem a fáraónak, és megmondom neki: Testvéreim és atyám házanépe, akik Kánaán földjén voltak, eljöttek hozzám.
Gen 46:32 Juhpásztorok azok az emberek, és nyájak tenyésztésével foglalkoznak. Juhaikat és marháikat, s mindenüket, amijük csak volt, elhozták magukkal.
Gen 46:33 Ha aztán majd ő hívat titeket, és megkérdezi: "Mi a foglalkozásotok?"
Gen 46:34 feleljétek azt: "Pásztoremberek vagyunk mi, szolgáid, ifjúságunktól kezdve a mai napig, mi is, mint atyáink." Ezt kell mondanotok, hogy Gósen földjén lakhassatok, mert az egyiptomiak minden juhpásztort utálnak."
Gen 47:1 Bement tehát József, és jelentette a fáraónak: "Atyám és testvéreim, juhaik és marháik, és mindenük, amijük van, eljöttek Kánaán földjéről, s most Gósen földjén állnak."
Gen 47:2 Maga mellé vett ötöt a testvérei közül, és odaállította a király elé.
Gen 47:3 Az megkérdezte őket: "Mi a foglalkozásotok?" Ők azt felelték: "Juhpásztorok vagyunk mi, szolgáid is, mint atyáink."
Gen 47:4 Aztán elmondták a fáraónak: "Eljöttünk, hogy egy darabig földeden tartózkodjunk, mert nincs füve szolgáid nyájainak, mivel elhatalmasodott az éhség Kánaán földjén. Arra kérünk tehát, engedd meg, hogy mi, szolgáid, itt lehessünk Gósen földjén."
Gen 47:5 A király erre azt mondta Józsefnek: "Atyád és testvéreid eljöttek hozzád.
Gen 47:6 Előtted van Egyiptom földje: telepítsd le őket a legjobb helyen, és add nekik Gósen földjét. Ha pedig tudsz közöttük ügyes férfiakat, tedd meg őket jószágaim felügyelőivé!"
Gen 47:7 Ezután József bevitte apját is a királyhoz. Eléje állította, és ő megáldotta a fáraót.
Gen 47:8 Amikor az megkérdezte tőle: "Hány esztendős vagy?" --
Gen 47:9 ő azt felelte: "Vándorlásom ideje százharminc esztendő, kevés és mostoha, és nem érte el atyáim vándorlásának idejét."
Gen 47:10 Aztán megáldotta a királyt, és elment.
Gen 47:11 József pedig birtokot adott apjának és testvéreinek Egyiptomban, az ország legjobb helyén, Rámszeszben, amint a fáraó megparancsolta,
Gen 47:12 és gondoskodott róluk, s atyja egész házáról, ellátva mindannyiukat élelemmel.
Gen 47:13 Nem volt ugyanis kenyér sehol a föld kerekségén, és az éhség ránehezedett a földre, főként Egyiptomra és Kánaánra.
Gen 47:14 Össze is szedett ezekből minden pénzt az eladott gabona fejében, és bevitte a király kincstárába.
Gen 47:15 Amikor aztán a vásárlóknak elfogyott a pénzük, egész Egyiptom Józsefhez ment, és így szólt: "Adj nekünk kenyeret! Miért haljunk meg a szemed előtt pénz hiányában!"
Gen 47:16 Ő azt felelte nekik: "Hozzátok el jószágaitokat, azokért adok én nektek élelmet, ha pénzetek nincsen!"
Gen 47:17 Amikor elhozták, adott nekik élelmet a lovakért, a juhokért, a marhákért és a szamarakért. Ellátta őket abban az esztendőben is, cserébe a jószágaikért.
Gen 47:18 A következő esztendőben ismét elmentek hozzá, és azt mondták neki: "Nem titkoljuk el urunk elől, hogy elfogyott a pénzünk, és elfogyott a jószágunk is. Az sem titok előtted, hogy testünkön és földünkön kívül semmink sincsen.
Gen 47:19 Miért haljunk meg tehát szemed láttára? Hadd legyünk a tieid: mi magunk is, a földünk is. Végy meg minket és földünket a király szolgálatára, csak adj vetőmagot, nehogy elpusztuljanak a föld művelői, és sivataggá váljék!"
Gen 47:20 Megvette tehát József Egyiptom egész földjét -- mert mindenki eladta birtokát a nagy éhínség miatt --, és a fáraó tulajdonává tette azt,
Gen 47:21 és minden népét szolgaságba vetette, Egyiptom egyik határától a másik határáig.
Gen 47:22 Csak a papok földjét nem vette meg, amelyet a király adott nekik. Ők ugyanis meghatározott élelmet is kaptak az állami raktárakból, így nem kellett eladniuk birtokaikat.
Gen 47:23 József ekkor azt mondta a népnek: "Íme, amint látjátok, ti magatok is, a földetek is a fáraó tulajdona. Vigyétek a magot, és vessétek be a földeket,
Gen 47:24 hogy legyen gabonátok! Egy ötödrészt be kell szolgáltatnotok a királynak, a többi négyet nektek hagyom vetésre és házatok népének s gyermekeiteknek élelmére!"
Gen 47:25 Azok azt felelték: "A te kezed műve, hogy megmenekültünk! Csak tekintsen ránk urunk, és mi örömest leszünk rabszolgái a királynak."
Gen 47:26 Attól az időtől kezdve mind a mai napig Egyiptom egész földjén egy ötödrész a királynak jár -- s ez József óta mintegy törvénnyé vált --, kivéve a papi földet, amely mentes volt ettől a kötelességtől.
Gen 47:27 Izrael letelepedett tehát Egyiptomban, azaz Gósen földjén, és elfoglalta azt. Gyarapodott, és nagyon megsokasodott.
Gen 47:28 Tizenhét esztendeig élt Jákob Egyiptom földjén. Életének napjai összesen száznegyvenhét esztendőt tettek ki.
Gen 47:29 Amikor aztán látta, hogy közeledik halálának napja, magához hívatta fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: "Ha kegyelmet találtam szemedben, tedd kezedet ágyékom alá, és cselekedj velem irgalmasságot és hűséget: ne temess el engem Egyiptomban.
Gen 47:30 Hadd nyugodjak atyáim mellett! Vigyél ki tehát majd engem erről a földről, és temess őseim sírjába!" József azt felelte neki: "Megteszem, amit parancsoltál!"
Gen 47:31 Erre ő azt mondta: "Akkor esküdj is meg nekem!" Ő pedig megesküdött. Erre Izrael imádta Istent, az ágy fejére borulva.
Gen 48:1 Miután ezek megtörténtek, jelentették Józsefnek, hogy beteg az apja. Erre magához vette két fiát, Manasszét és Efraimot.
Gen 48:2 Amikor megmondták az idős embernek: "Íme, a fiad, József eljött hozzád" -- összeszedte erejét, és kiült az ágy szélére.
Gen 48:3 Amikor bement hozzá, azt mondta neki: "A mindenható Isten megjelent nekem Lúzában, amely Kánaán földjén van, és megáldott engem.
Gen 48:4 Azt mondta: "Megszaporítalak és megsokasítalak, és népek seregévé teszlek. Neked és utódaidnak adom majd ezt a földet örökös birtokul."
Gen 48:5 Azért tehát a két fiad, aki neked Egyiptomban született, mielőtt idejöttem hozzád, legyen az enyém: Efraimot és Manasszét számítsák éppúgy az enyémnek, mint akár Rúbent és Simeont.
Gen 48:6 A többiek azonban, akiket utánuk nemzel, a tieid legyenek, és testvéreik nevét viseljék birtokaikban.
Gen 48:7 Amikor ugyanis visszatértem Paddanból, Ráchel, a te anyád, meghalt az úton, Kánaán földjén. Efratához közeledtem akkor, és eltemettem őt az efratai -- másik nevén a betlehemi -- út mentén."
Gen 48:8 Amikor Izrael meglátta József fiait, megkérdezte tőle: "Kik ezek?"
Gen 48:9 Ő így felelt: "A fiaim, akiket itt adott nekem Isten." Azt mondta erre: "Vezesd csak őket ide hozzám, hadd áldjam meg őket!" --
Gen 48:10 Elhomályosodott ugyanis Izrael szeme a késő öregségtől, így nem látott tisztán. -- Odavitte tehát hozzá őket, ő pedig megcsókolta és megölelte őket.
Gen 48:11 Aztán ezt mondta a fiának: "Nem fosztottak meg látásodtól, sőt Isten még utódodat is megmutatta nekem!"
Gen 48:12 József erre elvette őket az apja öléből, és földig borult.
Gen 48:13 Aztán Efraimot a maga jobbjára, azaz Izrael balkeze elé, Manasszét meg a maga baljára, azaz apjának jobb keze elé állította, és mindkettőjüket odavezette hozzá.
Gen 48:14 Erre ő kinyújtotta jobbkezét, és Efraimnak, a fiatalabb testvérnek a fejére tette, a balkezét pedig Manasszénak, az idősebbnek a fejére, kezeit keresztbe téve.
Gen 48:15 Aztán megáldotta Jákob Józsefet ezekkel a szavakkal: "Isten, akinek színe előtt jártak atyáim, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt ifjúságomtól kezdve mind a mai napig,
Gen 48:16 az angyal, aki megszabadított engem minden bajtól, áldja meg ezeket a gyermekeket, szálljon át rájuk az én nevem, atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak a neve, és növekedjenek sokasággá a földön!"
Gen 48:17 Amikor azonban József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszul esett ez neki. Megfogta tehát apja kezét, le akarta venni Efraim fejéről, és áttenni Manassze fejére.
Gen 48:18 Közben azt mondta apjának: "Nem jó ez így, atyám, mert ez az elsőszülött, ennek a fejére tedd a jobbkezedet!"
Gen 48:19 Ő azonban ellenállt neki, és azt mondta: "Tudom, fiam, tudom! Ez is több néppé lesz, meg is sokasodik, de a kisebb testvére nagyobb lesz nála, s annak utódja sok nemzetté növekszik."
Gen 48:20 Aztán megáldotta őket, és azt mondta: "Tebenned nyerjen áldást Izrael! Hadd mondják: "Úgy cselekedjék veled Isten, mint Efraimmal és mint Manasszéval!"" Efraimot tehát Manassze elé helyezte.
Gen 48:21 Józsefnek, a fiának pedig azt mondta: "Íme, én meghalok, de Isten veletek lesz, és visszavisz titeket atyáitok földjére.
Gen 48:22 Adok neked ott egy részt a testvéreidén kívül: azt, amelyet kardommal és íjammal vettem el az amoriták kezéből."
Gen 49:1 Jákob azután hívatta a fiait. Azt mondta nekik: "Gyűljetek össze, hadd adjam tudtotokra, mi vár rátok a távoli napokban!
Gen 49:2 Gyűljetek össze, s halljátok, Jákob fiai, halljátok atyátokat, Izraelt!
Gen 49:3 Rúben, elsőszülöttem, te erőm és erősségem kezdete: a méltóságból elsőbbség, a hatalomból nagyobb rész illetne!
Gen 49:4 De kicsaptál, mint a víz! Nem lesz elsőbbséged, mert atyád fekhelyére léptél, és ágyamat beszennyezted.
Gen 49:5 Simeon és Lévi: testvérek ők, fegyvereik az erőszak edényei.
Gen 49:6 Tanácsukba a lelkem ne menjen, gyülekezetükben dicsőségem ne legyen, mert férfit gyilkoltak dühükben, bikákat erőtlenné tettek önkényükben!
Gen 49:7 Átkozott a dühük, mert nyakas, és a haragjuk, mert kemény. Elosztom őket Jákobban, és szétszórom őket Izraelben.
Gen 49:8 Júda: téged dicsőítenek majd testvéreid; ellenségeid nyakán lesz a kezed, és atyád fiai meghajolnak előtted.
Gen 49:9 Júda fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán, mint a nőstény oroszlán -- ki merné felkelteni?
Gen 49:10 El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek.
Gen 49:11 Szőlőtőhöz köti csikaját, az indához a szamara vemhét. Borban mossa ruháját, és szőlő vérében a palástját.
Gen 49:12 Szeme feketébb a bornál, s a foga fehérebb a tejnél.
Gen 49:13 Zebulon a tenger partján lakik, hajók kikötőjénél, és elér egész Szidonig.
Gen 49:14 Isszakár mint erős szamár hever a karámok között.
Gen 49:15 Látja, hogy jó a nyugalom, és hogy a földje kiváló. Vállát tehát teher alá hajtja s lesz belőle adózó szolga.
Gen 49:16 Dán igazságot szolgáltat népének, mint bármely törzse Izraelnek.
Gen 49:17 Kígyó lesz Dán az úton, vipera az ösvényen, amely megmarja a ló patáját, hogy lovasával hanyatt essék.
Gen 49:18 A te szabadításodra várakozom, Uram!
Gen 49:19 Gád ellen rablók támadnak, de harcra készen ő követi nyomukat.
Gen 49:20 Áser kenyere kövér, királyoknak adhatna csemegét!
Gen 49:21 Naftali iramló szarvas, viseli szép szarvait.
Gen 49:22 Gyümölcsöző fa József, gyümölcstermő fa a forrás felett, ágai áthajolnak a falon.
Gen 49:23 Megkeserítették azonban, és belekötöttek, ellene fordultak a dárdavetők.
Gen 49:24 Ám összetört az íjuk, s karjuk inai szétszakadtak Jákob Hatalmasának keze által, Izrael Pásztorának, Kövének neve által.
Gen 49:25 Atyád Istene segítőd lesz, s a Mindenható meg fog áldani téged az ég áldásaival onnan felülről, és a lent fekvő mélység áldásaival, a mell és az anyaméh áldásaival.
Gen 49:26 Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál, az ősi halmok kívánságánál! Szálljanak József fejére, testvérei nazírjának homlokára!
Gen 49:27 Benjamin ragadozó farkas: reggel prédát eszik, este pedig zsákmányt osztogat."
Gen 49:28 Ezek Izrael törzsei, mind a tizenketten. Ezt mondta nekik apjuk, és megáldotta őket, mindegyiket a neki szóló áldással.
Gen 49:29 Aztán megparancsolta nekik: "Én immár népemhez térek. Temessetek engem atyáimhoz a Makpéla-barlangba, amely a hetita Efron mezején van,
Gen 49:30 Mamréval szemben, Kánaán földjén, amelyet Ábrahám vett meg a hetita Efrontól, a mezővel együtt, temetőbirtokul.
Gen 49:31 Ott temették el őt, és a feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot is a feleségével, Rebekkával együtt, és ott fekszik eltemetve Lea is."
Gen 49:32 Amikor aztán befejezte parancsait, amelyeket fiainak adott, felhúzta lábát az ágyra, meghalt, és népéhez tért.
Gen 50:1 József ráborult apja arcára, siratta és csókolgatta őt.
Gen 50:2 Aztán megparancsolta rabszolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be apját.
Gen 50:3 Mialatt azok a parancsot teljesítették, elmúlt negyven nap, mert így szokott az lenni a holttestek bebalzsamozásánál. Egyiptom siratta őt hetven napig.
Gen 50:4 Amikor letelt a siratás ideje, így szólt József a fáraó házanépéhez: "Ha kegyelmet találtam előttetek, mondjátok meg a fáraónak,
Gen 50:5 hogy apám megesketett engem: "Íme, én meghalok. Temess engem az én síromba, amelyet Kánaán földjén ástam meg magamnak!" Hadd menjek fel tehát, hadd temessem el atyámat, aztán majd visszatérek!"
Gen 50:6 A fáraó azt üzente neki: "Menj csak fel, és temesd el atyádat, amint megesketett!"
Gen 50:7 Felment tehát, és vele ment a fáraó összes szolgája, házának vénei és Egyiptom földjének összes nagyja,
Gen 50:8 valamint József házanépe és testvérei. Csak a gyermekek, a nyájak és a csordák nem, ezeket Gósen földjén hagyták.
Gen 50:9 Szekerek és lovasok is voltak a kíséretében, így nem volt kicsi a tábor.
Gen 50:10 Amikor aztán eljutottak Átád szérűjéhez, amely a Jordánon túl fekszik, ott nagy és keserves siránkozással gyászszertartást tartottak. Hét napot töltöttek el ezzel.
Gen 50:11 Amikor Kánaán földjének lakosai látták ezt, így szóltak: "Nagy gyászuk van az egyiptomiaknak!" Azt a helyet elnevezték tehát Egyiptom gyászának.
Gen 50:12 Jákob fiai úgy tettek tehát, ahogy apjuk megparancsolta nekik:
Gen 50:13 elvitték őt Kánaán földjére, és eltemették a Makpéla barlangba, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hetita Efrontól, temetőbirtokul, Mamréval szemben.
Gen 50:14 Miután apját eltemette, József visszatért Egyiptomba testvéreivel és egész kíséretével együtt.
Gen 50:15 Mivel Jákob meghalt, a testvérei félni kezdtek, és azt mondták egymásnak: "Csak meg ne emlékezzen arról a bántalomról, amelyet elszenvedett! Nehogy visszafizesse nekünk mindazt a gonoszságot, amelyet elkövettünk!"
Gen 50:16 Azt üzenték tehát neki: "Atyád meghagyta nekünk, mielőtt meghalt,
Gen 50:17 hogy az ő szavaival ezt mondjuk neked: "Kérlek, felejtsd el testvéreid vétkét, a bűnt és a gonoszságot, amelyet ellened elkövettek!" Mi magunk is kérünk, bocsásd meg ezt a gonoszságot azoknak, akik szolgái atyád Istenének!" Ennek hallatára József sírni kezdett.
Gen 50:18 Ezután a testvérei maguk is eléje járultak, és földig borulva azt mondták: "A szolgáid vagyunk!"
Gen 50:19 Ő azonban ezt felelte: "Ne féljetek! Ellene szegülhetünk-e Isten akaratának?
Gen 50:20 Ti gonoszat terveltetek ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy felmagasztaljon engem, amint most látjátok, és sok népet megmentsen.
Gen 50:21 Ne féljetek, én gondoskodom rólatok és gyermekeitekről." Megvigasztalta tehát őket, és barátságosan, szelíden beszélt hozzájuk.
Gen 50:22 Ettől kezdve Egyiptomban lakott apja egész házanépével együtt. Száztíz esztendőt élt,
Gen 50:23 és meglátta Efraim fiainak harmadik nemzedékét. Manassze fiának, Mákirnak a fiai is József térdén születtek.
Gen 50:24 Ezek megtörténte után azt mondta testvéreinek: "Halálom után meg fog emlékezni rólatok Isten, és felvisz titeket erről a földről arra a földre, amelyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak."
Gen 50:25 Azután megeskette őket: "Ha majd megemlékezik rólatok Isten, vigyétek fel magatokkal csontjaimat erről a helyről!" Végül
Gen 50:26 meghalt, miután száztíz esztendőt ért meg életében. Bebalzsamozták, és koporsóban eltemették Egyiptomban.
Exo 1:1 Ezek Izrael fiainak nevei, akik Jákobbal Egyiptomba mentek. Mindegyikük a háza népével együtt ment:
Exo 1:2 Rúben, Simeon, Lévi, Júda,
Exo 1:3 Isszakár, Zebulon, Benjamin,
Exo 1:4 Dán, Naftali, Gád és Áser.
Exo 1:5 Azoknak a száma tehát, akik Jákob ágyékából származtak, összesen hetven volt; József azonban már Egyiptomban volt.
Exo 1:6 Amikor aztán meghalt ő, minden testvére és az egész nemzedék,
Exo 1:7 Izrael fiai tovább szaporodtak, és úgy megsokasodtak, mintha a földből sarjadtak volna. Annyira népesek lettek, hogy megtelt velük az ország.
Exo 1:8 Közben Egyiptomnak új királya támadt, aki nem ismerte Józsefet.
Exo 1:9 Ez azt mondta népének: "Íme, Izrael fiainak népe túl számos és túl hatalmas számunkra.
Exo 1:10 Gyertek, nyomjuk el okosan, hogy ne sokasodjék tovább. Nehogy ellenségeinkhez szegődjön, ha háború támad ellenünk, ne harcoljon ellenünk, és ki se vonuljon erről a földről!"
Exo 1:11 Munkafelügyelőket rendelt tehát föléjük, hogy nehéz munkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat építettek a fáraónak: Pítomot és Rámszeszt.
Exo 1:12 De minél inkább nyomorgatták őket, annál inkább sokasodtak és gyarapodtak.
Exo 1:13 Ezért az egyiptomiak meggyűlölték Izrael fiait, és gyalázatosan megsanyargatták őket.
Exo 1:14 Megkeserítették életüket az agyag- és téglavetés kemény munkájával, és mindenféle olyan szolgálattal, amellyel a mezei munkában nyomorgatták őket.
Exo 1:15 Egyiptom királya azután megparancsolta a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták,
Exo 1:16 és megparancsolta nekik: "Amikor a héber asszonyoknál bábáskodtok, és eljön a szülés ideje, ha fiú az, öljétek meg, ha pedig lány, hagyjátok életben!"
Exo 1:17 A bábák azonban félték Istent, és nem tették meg amit az egyiptomi király parancsolt nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket.
Exo 1:18 Magához hívatta erre őket a király, és kérdőre vonta őket: "Miért hagytátok életben a fiúgyermekeket?"
Exo 1:19 Azok azt felelték: "Nem olyanok ám a héber asszonyok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek! Mire mi odaérünk hozzájuk, már megszülnek!"
Exo 1:20 Isten ezért jót tett a bábákkal. A nép pedig sokasodott, és nagyon megerősödött.
Exo 1:21 Mivel a bábák félték Istent, ő házat épített nekik.
Exo 1:22 Erre egész népének megparancsolta a fáraó: "Ha fiú születik, vessétek mindet a folyóba, ha lány, hagyjátok mindet életben!"
Exo 2:1 Egy Lévi házából való férfi elment, és feleséget vett a maga nemzetségéből.
Exo 2:2 Az fogant és fiút szült. Mivel látta, hogy szép, rejtegette három hónapig.
Exo 2:3 Amikor aztán tovább már nem titkolhatta, fogott egy gyékénykosárkát, bekente aszfalttal és szurokkal, beletette a gyermeket, és kitette a folyó partján levő sás közé.
Exo 2:4 A nénje pedig messzebb megállt, és figyelte a dolog kimenetelét.
Exo 2:5 A fáraó lánya éppen lement, hogy megfürödjék a folyóban. A szolgálói ezalatt a folyó partján járkáltak. Amikor a fáraó lánya meglátta a kosárkát a sás között, odaküldte egyik szolgálóját, elhozatta,
Exo 2:6 és kinyitotta. Amikor látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne, megkönyörült rajta, és így szólt: "Ez a héberek gyermekei közül való!"
Exo 2:7 A gyermek nénje ekkor azt mondta neki: "Akarod-e, hogy elmenjek, és hívjak neked egy héber asszonyt, hogy szoptassa a gyermeket?"
Exo 2:8 Az így felelt: "Menj!" Elment a lány, és elhívta a gyermek anyját.
Exo 2:9 A fáraó lánya így szólt hozzá: "Fogd ezt a gyermeket, és szoptasd nekem! Jutalmadat megadom majd neked!" Az asszony fogta a gyermeket, szoptatta, és amikor megnőtt, átadta a fáraó lányának.
Exo 2:10 A fáraó lánya fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mondván: "Mert a vízből vettem ki."
Exo 2:11 Azokban a napokban, amikor Mózes már felnőtt, kiment testvéreihez. Látta sanyargatásukat, és hogy egy egyiptomi ember üti az ő egyik héber testvérét.
Exo 2:12 Ekkor szétnézett erre is, arra is, és amikor látta, hogy nincs ott senki sem, leütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban.
Exo 2:13 Másnap ismét kiment, és azt látta, hogy két héber ember civódik. Azt mondta erre annak, aki jogtalanul cselekedett: "Miért ütöd felebarátodat?"
Exo 2:14 Az így felelt: "Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá fölénk? Talán meg akarsz ölni, ahogy tegnap megölted az egyiptomit?" Megijedt erre Mózes, és azt mondta: "Hogyan derülhetett ki ez a dolog?"
Exo 2:15 De a fáraó is hallott a dologról, és halálra kerestette Mózest. Erre ő elmenekült a fáraó színe elől, és Mádián földjén telepedett meg. Elérkezett tehát Mádián földjére, és leült egy kút mellé.
Exo 2:16 Mádián papjának volt hét lánya, ezek odajöttek vizet meríteni. Megtöltötték az itatókat, és meg akarták itatni apjuk nyáját.
Exo 2:17 Odajöttek azonban a pásztorok, és elkergették őket. Felkelt erre Mózes, megvédelmezte a lányokat, és megitatta juhaikat.
Exo 2:18 Amikor azok visszatértek atyjukhoz, Ráguelhez, az megkérdezte tőlük: "Miért jöttetek meg hamarabb a szokottnál?"
Exo 2:19 Ők azt felelték: "Egy egyiptomi férfi kiszabadított minket a pásztorok kezéből, sőt vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat."
Exo 2:20 Erre ő megkérdezte: "Hol van ő? Miért engedtétek el azt az embert? Hívjátok meg, hogy egyen kenyeret!"
Exo 2:21 Mózes ezután úgy döntött, hogy vele fog lakni. A lányát, Cippórát pedig feleségül vette.
Exo 2:22 Az fiút szült neki, s ő elnevezte Gersámnak, mondván: "Jövevény voltam idegen földön."
Exo 2:23 Sok idő múltán meghalt Egyiptom királya. Ekkor Izrael fiai sóhajtoztak és segítségért kiáltottak a munka miatt. Kiáltásuk felszállt Istenhez a szolgaságból,
Exo 2:24 ő pedig meghallotta sóhajtozásukat, és megemlékezett arról a szövetségről, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött.
Exo 2:25 Rátekintett az Úr Izrael fiaira, és megjelent nekik.
Exo 3:1 Mózes pedig apósának, Jetrónak, Mádián papjának a juhait legeltette. Egyszer, amikor behajtotta a nyájat a puszta belsejébe, eljutott Isten hegyéhez, a Hórebhez.
Exo 3:2 Ekkor megjelent neki az Úr angyala, tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor lángol, de nem ég el.
Exo 3:3 Erre Mózes így szólt: "Odamegyek, megnézem ezt a különös látványt, miért nem ég el a csipkebokor!"
Exo 3:4 Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, szólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és azt mondta: "Mózes, Mózes!" Ő azt felelte: "Itt vagyok!"
Exo 3:5 Az Úr ekkor így szólt: "Ne közelíts ide! Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld!"
Exo 3:6 Azután azt mondta: "Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene." Mózes erre eltakarta az arcát, mert nem mert Istenre nézni.
Exo 3:7 Az Úr ezután azt mondta neki: "Láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, hallottam kiáltását a munkafelügyelők kegyetlensége miatt,
Exo 3:8 és ismerem szenvedését. Leszálltam tehát, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezéből, és kivezessem arról a földről egy jó és tágas földre, egy tejjel és mézzel folyó földre, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták lakóhelyére.
Exo 3:9 Mert Izrael fiainak kiáltása felhatolt hozzám, és láttam sanyargatásukat, amellyel az egyiptomiak nyomorgatják őket.
Exo 3:10 Most tehát jöjj, hadd küldjelek a fáraóhoz, hogy kivezesd népemet, Izrael fiait Egyiptomból!"
Exo 3:11 Mózes erre azt felelte Istennek: "Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kivezessem Izrael fiait Egyiptomból?"
Exo 3:12 Ő azt mondta neki: "Én veled leszek! Ez legyen a jel számodra, hogy én küldtelek: miután kivezetted népemet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni Istennek!"
Exo 3:13 Mózes azt felelte Istennek: "Íme, elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok! Ha ők akkor azt kérdezik tőlem: "Mi az ő neve?" -- mit mondjak nekik?"
Exo 3:14 Isten erre azt mondta Mózesnek: "Én vagyok az, "Aki vagyok"." Aztán azt mondta: "Ezt mondd Izrael fiainak: Az "Aki van" küldött engem hozzátok!"
Exo 3:15 Azután Isten azt mondta Mózesnek: "Ezt mondd Izrael fiainak: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökké, és ez az én emlékezetem nemzedékről-nemzedékre.
Exo 3:16 Menj el, és gyűjtsd egybe Izrael véneit, és mondd nekik: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene megjelent nekem, és azt mondta: Íme, meglátogattalak benneteket, és láttam mindazt, ami veletek Egyiptomban történt.
Exo 3:17 Elhatároztam, hogy kivezetlek titeket Egyiptom nyomorúságából a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel és mézzel folyó földre.
Exo 3:18 Ők hallgatni is fognak szavadra. Aztán menj be Izrael véneivel Egyiptom királyához, és mondd neki: Találkoztunk az Úrral, a héberek Istenével. Most elmegyünk háromnapi járásra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek!
Exo 3:19 Ám én tudom, hogy Egyiptom királya nem fogja megengedni, hogy elmenjetek, csak ha erős kéz kényszeríti.
Exo 3:20 Ki fogom tehát nyújtani a kezem, és megverem Egyiptomot azokkal a csodáimmal, amelyet közöttük véghezvinni szándékozom, azok miatt aztán majd elbocsát titeket.
Exo 3:21 Ezt a népet pedig kedvessé teszem az egyiptomiak előtt, úgyhogy amikor kijöttök, nem jöttök ki üres kézzel.
Exo 3:22 Az asszonyok kölcsön fognak kérni szomszédasszonyuktól és a lakótársnőjüktől ezüst- és aranyholmikat és ruhákat. Ti pedig ráadjátok azokat fiaitokra és lányaitokra, s így kifosztjátok Egyiptomot."
Exo 4:1 Mózes azt felelte: "Nem hisznek majd nekem, és nem hallgatnak szavamra! Azt fogják mondani: "Nem is jelent meg neked az Úr!""
Exo 4:2 Ezért az Úr azt mondta neki: "Mi az, amit kezedben tartasz?" Ő azt felelte: "Egy bot."
Exo 4:3 Az Úr erre azt mondta: "Dobd csak le a földre!" Ő ledobta, s az kígyóvá változott, úgyhogy Mózes elfutott.
Exo 4:4 Aztán azt mondta neki az Úr: "Nyújtsd ki a kezedet, és fogd meg a farkát!" Ő kinyújtotta és megfogta, és az bottá változott a kezében.
Exo 4:5 "Hogy elhiggyék -- folytatta --, hogy megjelent neked az Úr, atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!"
Exo 4:6 Azután az Úr azt mondta: "Dugd csak be a kezedet a kebledbe!" Ő bedugta a keblébe, és amikor kihúzta, olyan volt a leprától, mint a hó.
Exo 4:7 "Dugd vissza a kezedet kebledbe!" -- mondta azután. Ő visszadugta, és amikor megint kivette, olyan volt, mint a többi testrésze. --
Exo 4:8 "Ha nem hinnének neked -- mondta --, és nem hallgatnának az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavára.
Exo 4:9 Ha pedig e két jelre sem hinnének, és nem hallgatnának szavadra, végy vizet a folyóból, öntsd szét a szárazon, és amit a folyóból merítettél, vérré fog változni!"
Exo 4:10 Mózes erre azt mondta: "Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere, sem tegnap, sem tegnapelőtt nem voltam az, sem azelőtt, mielőtt szolgáddal beszéltél volna. Nehéz ajkú, nehéz beszédű ember vagyok én!"
Exo 4:11 Az Úr azt felelte neki: "Ki teremtett szájat az embernek, vagy ki tesz némává és süketté, látóvá és vakká? Nem én, az Úr?
Exo 4:12 Menj tehát, én pedig a száddal leszek, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!"
Exo 4:13 De ő ellenvetette: "Kérlek, Uram, küldj mást, ha valakit küldeni akarsz!"
Exo 4:14 Megharagudott ezért az Úr Mózesre, és így szólt: "Tudom, hogy Áron, a te levita bátyád ékesen szóló. Íme, ő eléd fog jönni, és ha meglát, szívből fog örülni.
Exo 4:15 Beszélj majd vele, add szájába szavaimat, és én a te száddal és az ő szájával leszek, s megmutatom nektek, mit kell tennetek!
Exo 4:16 Ő beszél majd helyetted a néphez, ő lesz a te szád, te meg olyan leszel neki, mint az Isten.
Exo 4:17 Vedd kezedbe ezt a botot is, s vidd végbe vele a jeleket!"
Exo 4:18 Elment tehát Mózes, és visszatért apósához, Jetróhoz. Azt mondta neki: "Elmegyek, visszatérek testvéreimhez Egyiptomba, hogy lássam, élnek-e még." Jetró azt felelte neki: "Menj békességgel!"
Exo 4:19 Az Úr ugyanis ezt mondta Mózesnek Mádiánban: "Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok, akik életedre törtek!"
Exo 4:20 Mózes tehát fogta feleségét és fiait, szamárra ültette őket, és visszatért Egyiptomba, kezében Isten botjával.
Exo 4:21 Miközben úton volt Egyiptomba, az Úr azt mondta neki: "Vigyázz, hogy minden csodát, amelyet a kezedbe adtam, véghezvígy a fáraó előtt! Én azonban megkeményítem az ő szívét, s ő nem fogja elengedni a népet.
Exo 4:22 Mondd azért majd azt neki: Ezt üzeni az Úr: Izrael elsőszülött fiam nekem.
Exo 4:23 Megmondtam ezért neked: Engedd el fiamat, hogy szolgáljon nekem, de te nem akartad elengedni! Íme, én megölöm a te elsőszülött fiadat!"
Exo 4:24 Amikor úton volt, a szálláson eléje állt az Úr, és meg akarta őt ölni.
Exo 4:25 Cippóra azonban mindjárt fogott egy jó éles követ, körülmetélte a fia előbőrét, aztán megérintette azzal a lábát, és így szólt: "Vérvőlegényem vagy te nekem!"
Exo 4:26 Alighogy kimondta az asszony, hogy "Vérvőlegényem vagy a körülmetélés miatt", az Úr eltávozott tőle.
Exo 4:27 Áronhoz pedig így szólt az Úr: "Menj Mózes elé a pusztába!" Ő elment, Isten hegyénél találkozott vele, és megcsókolta.
Exo 4:28 Erre Mózes elbeszélte Áronnak az Úr minden szavát, amellyel őt küldte, és mindazokat a jeleket, amelyeket rendelt.
Exo 4:29 Aztán elmentek együtt, és összegyűjtötték Izrael fiainak valamennyi vénjét.
Exo 4:30 Áron elmondta mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr Mózesnek mondott, ő pedig véghezvitte a jeleket a nép előtt.
Exo 4:31 Hitt erre a nép, és amikor meghallották, hogy az Úr megemlékezett Izrael fiairól, és rátekintett nyomorúságukra, meghajoltak és leborultak.
Exo 5:1 Ezután Mózes és Áron bementek, és azt mondták a fáraónak: "Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem a pusztában!"
Exo 5:2 Ám az így felelt: "Ki az az Úr, hogy hallgassak szavára, és elengedjem Izraelt? Nem ismerem én az Urat, és nem engedem el Izraelt!"
Exo 5:3 Erre ők azt mondták: "Találkoztunk a héberek Istenével. Most elmegyünk háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek. Különben pestis vagy kard fog sújtani ránk!"
Exo 5:4 Erre azt mondta nekik Egyiptom királya: "Mózes és Áron, miért vonjátok el a népet munkájától? Menjetek csak dolgozni!"
Exo 5:5 Aztán így folytatta a fáraó: "Máris túl sok a föld népe! Láthatjátok, hogy megnövekedett száma. Hát még ha megengeditek, hogy elnyugodjék a kényszermunkától?"
Exo 5:6 Ezért még aznap megparancsolta a munkafelügyelőknek és a nép elöljáróinak:
Exo 5:7 "Ne adjatok többé szalmát a népnek a tégla készítéséhez, mint azelőtt! Menjenek ők maguk, és gyűjtsenek maguknak szalmát!
Exo 5:8 De azért vessétek ki rájuk ugyanazt a téglaszámot, amelyet ezelőtt készítettek, semmivel se szállítsátok alább! Ráérnek ugyanis, azért lármáznak, mondván: "Menjünk, és áldozzunk Istenünknek!"
Exo 5:9 El kell nyomni őket a munkával, hogy azt végezzék, és ne hajoljanak hazug szavakra!"
Exo 5:10 Kimentek tehát a munkafelügyelők és az elöljárók, és azt mondták a népnek: "Ezt üzeni a fáraó: Nem adok nektek szalmát.
Exo 5:11 Menjetek, szedjetek ott, ahol találtok! A teljesítményeteket azonban semmivel sem szállítják lejjebb."
Exo 5:12 Elszéledt erre a nép Egyiptom egész földjén, hogy szalmát gyűjtsön.
Exo 5:13 A munkafelügyelők pedig csak hajszolták őket: "Végezzétek el napi munkátokat, mint ahogy azelőtt szoktátok, amikor kaptátok a szalmát!"
Exo 5:14 A fáraó tisztjei pedig megostoroztatták Izrael fiainak munkafelügyelőit ezekkel a szavakkal: "Miért nem készítettétek el sem tegnap, sem ma a téglaszámot, mint azelőtt?"
Exo 5:15 Izrael fiainak elöljárói erre elmentek és a fáraóhoz kiáltottak: "Miért teszel így szolgáiddal?
Exo 5:16 Szalmát nem adnak nekünk, mégis ugyanannyi téglát követelnek! Minket, szolgáidat íme, ostoroznak, és népeddel igazságtalanul bánnak!"
Exo 5:17 Ő azonban azt felelte: "Ráértek henyélni, azért mondjátok: "Menjünk, áldozzunk az Úrnak!"
Exo 5:18 Menjetek csak, és dolgozzatok! Szalmát nem kaptok, de a szokásos téglaszámot be kell szolgáltatnotok!"
Exo 5:19 Látták ekkor Izrael fiainak elöljárói, hogy bajban vannak, mivel azt mondták nekik: "Semmivel sem szabad alábbszállítani a napi téglaszámot!"
Exo 5:20 Amikor kijöttek a fáraótól, találkoztak Mózessel és Áronnal, akik éppen ott álltak velük szemben.
Exo 5:21 Azt mondták nekik: "Tekintsen rátok az Úr, és ítéljen felettetek azért, hogy kiállhatatlanná tettétek illatunkat a fáraó és szolgái előtt! Kardot nyújtottatok neki, hogy megöljön minket!"
Exo 5:22 Mózes erre visszament az Úrhoz, és megkérdezte: "Uram, miért sanyargattatod ezt a népet? Miért küldtél engem?
Exo 5:23 Hiszen azóta, hogy bementem a fáraóhoz, és szóltam a nevedben, még jobban sanyargatja népedet, te pedig nem szabadítottad meg őket!"
Exo 6:1 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: "Most majd meglátod, mit teszek a fáraóval, mert egy erős kéz kényszerítésére el fogja őket engedni, sőt, egy hatalmas kéz kényszere alatt el fogja őket kergetni a földjéről!"
Exo 6:2 Aztán így szólt az Úr Mózeshez: "Én, az Úr
Exo 6:3 jelentem meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mint Mindenható Isten -- mert azt a nevemet: "Úr", nem közöltem velük --,
Exo 6:4 és szövetséget kötöttem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, vándorlásuk földjét, amelyen jövevények voltak.
Exo 6:5 Aztán meghallottam Izrael fiainak sóhajtozását, hogy elnyomják őket az egyiptomiak, és megemlékeztem szövetségemről.
Exo 6:6 Mondd tehát Izrael fiainak: Én, az Úr vagyok az, aki kiviszlek titeket az egyiptomi kényszermunka házából, és kiszabadítalak titeket a szolgaságból. Megváltalak titeket kinyújtott karral, nagy ítéletek által,
Exo 6:7 és népemmé fogadlak titeket. Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, az Úr, a ti Istenetek vagyok az, aki kiviszlek titeket Egyiptom kínszenvedéseiből,
Exo 6:8 és beviszlek arra a földre, amely felől esküre emeltem kezem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak adom, és odaadom azt nektek birtokul, én, az Úr!"
Exo 6:9 Mózes elmondta mindezt Izrael fiainak, de azok nem hallgattak rá kishitűségük, kíméletlenül kemény munkájuk miatt.
Exo 6:10 Aztán így szólt az Úr Mózeshez:
Exo 6:11 "Menj be és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy engedje el földjéről Izrael fiait!"
Exo 6:12 Mózes azt felelte az Úr előtt: "Izrael fiai sem hallgatnak rám, hogy hallgatna tehát rám a fáraó, amikor én ráadásul körülmetéletlen ajkú is vagyok!"
Exo 6:13 Az Úr tehát szólt Mózeshez és Áronhoz, s megparancsolta Izrael fiainak és a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről.
Exo 6:14 A következők a családok fejei, nemzetségük szerint: Rúbennek, Izrael elsőszülöttjének fiai: Hénok, Fállu, Heszron és Kármi. Ezek Rúben nemzetségei.
Exo 6:15 Simeon fiai: Jámuel, Jámin, Áhod, Jákin, Szoár és Saul a kánaáni asszony fia. Ezek Simeon nemzetségei.
Exo 6:16 Lévi fiainak, származásuk szerint, a következő a nevük: Gerson, Kaát és Merári. Lévi százharminchét esztendeig élt.
Exo 6:17 Gerson fiai: Libni és Szemei, nemzetségeik szerint.
Exo 6:18 Kaát fiai: Armám, Jiszhár, Hebron és Oziel. Kaát százharminchárom esztendeig élt.
Exo 6:19 Merári fiai: Moholi és Músi. Ezek Lévi nemzetségei, származásuk szerint.
Exo 6:20 Armám Jokebedet, apai nagybátyjának lányát vette feleségül, aki Áront és Mózest szülte neki. Armám százharminchét esztendeig élt.
Exo 6:21 Jichár fiai: Kóré, Nefeg és Zekri.
Exo 6:22 Oziel fiai: Misaél, Eliszafán és Szetri.
Exo 6:23 Áron Erzsébetet, Aminádáb lányát, Nahson nővérét vette feleségül, aki Nádábot, Ábiut, Eleazárt meg Itamárt szülte neki.
Exo 6:24 Kóré fiai: Asszír, Elkána és Abiászáf. Ezek a kóriták nemzetségei.
Exo 6:25 Eleazár, Áron fia, Futiel lányai közül vett magának feleséget, aki Fineeszt szülte neki. Ezek a leviták családjának fejei, nemzetségük szerint.
Exo 6:26 Ez az az Áron és Mózes, akiknek azt parancsolta az Úr, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről, seregeik szerint.
Exo 6:27 Ők azok, akik szóltak a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy kivezethessék Izrael fiait Egyiptomból. Ez az a Mózes és Áron,
Exo 6:28 azon a napon, amelyen szólt az Úr Mózeshez Egyiptom földjén.
Exo 6:29 És szólt az Úr Mózeshez: "Én, az Úr parancsolom: Mondd el a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit mondok neked!"
Exo 6:30 Azt mondta erre Mózes az Úr előtt: "Íme, én körülmetéletlen ajkú vagyok, hogyan hallgatna rám a fáraó?"
Exo 7:1 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: "Íme, mintegy Istenné tettelek a fáraó számára, és bátyád, Áron lesz a prófétád.
Exo 7:2 Te neki mondj el mindent, amit parancsolok neked, a fáraóhoz pedig ő szóljon, hogy engedje el földjéről Izrael fiait!
Exo 7:3 Én azonban megkeményítem a szívét. Megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom földjén,
Exo 7:4 s ő mégsem hallgat majd rátok. Erre kinyújtom kezeimet Egyiptomra, és hatalmas ítéletek által vezetem ki seregemet és népemet, Izrael fiait Egyiptom földjéről.
Exo 7:5 Akkor majd megtudják az egyiptomiak, hogy én, az Úr vagyok az, aki kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kivezetem Izrael fiait közülük!"
Exo 7:6 Úgy tettek tehát Mózes és Áron, amint az Úr megparancsolta, úgy cselekedtek.
Exo 7:7 Mózes nyolcvanesztendős volt, Áron pedig nyolcvanhárom, amikor a fáraóhoz szóltak.
Exo 7:8 Az Úr akkor így szólt Mózeshez és Áronhoz:
Exo 7:9 "Ha azt mondja nektek a fáraó: Mutassatok jeleket, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat, dobd a fáraó elé, és kígyóvá változik!"
Exo 7:10 Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy tettek, ahogy az Úr megparancsolta. Áron odadobta a botot a fáraó és szolgái elé, és az kígyóvá változott.
Exo 7:11 Előhívatta azonban a fáraó is a bölcseket és a varázslókat, és azok az egyiptomi bűbájosság és egyéb titkos mesterség által hasonlóképpen tettek.
Exo 7:12 Mindegyikük odadobta a botját, és az kígyóvá változott; ám Áron botja elnyelte a botjukat.
Exo 7:13 De a fáraó szíve megkeményedett, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta.
Exo 7:14 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: "Megátalkodott a fáraó szíve, nem akarja elengedni a népet.
Exo 7:15 Menj tehát ki eléje reggel, akkor íme, ő kimegy a vízhez. Állj elé a folyó partján, vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott,
Exo 7:16 és mondd neki: Az Úr, a héberek Istene elküldött engem hozzád. Azt üzeni: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem a pusztában. Te azonban mindeddig nem akartál rá hallgatni.
Exo 7:17 Ezt üzeni tehát az Úr: Erről tudod meg, hogy én, az Úr vagyok: íme, ezzel a bottal, amely a kezemben van, ráütök a folyó vizére, és az vérré változik.
Exo 7:18 Odavész a hal, amely a folyóban van, megromlik a víz, és undor fogja el az egyiptomiakat, amikor a folyó vizét isszák."
Exo 7:19 Azután azt mondta az Úr Mózesnek: "Mondd Áronnak: Vedd botodat, és nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire, folyóira, patakjaira, tavaira, és minden víztárolójára, hogy vérré változzanak, és vér legyen Egyiptom egész földjén, a fa- és kőedényekben egyaránt!"
Exo 7:20 Úgy is tett Mózes és Áron, amint az Úr megparancsolta: felemelte a botot, ráütött a fáraó és szolgái előtt a folyó vizére, s az vérré változott.
Exo 7:21 Odaveszett a hal, amely a vízben volt, megáporodott a folyó, és nem tudtak inni az egyiptomiak a folyó vizéből, és vér lett Egyiptom egész földjén.
Exo 7:22 De az egyiptomi varázslók bűbájosságuk által hasonlóképpen cselekedtek. Megkeményedett erre a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta.
Exo 7:23 Megfordult, hazament, és ezt sem vette szívére.
Exo 7:24 Az egyiptomiak mindnyájan vízért ástak ekkor a folyó környékén, hogy ihassanak: nem tudtak ugyanis inni a folyó vizéből.
Exo 7:25 Hét nap telt el attól fogva, hogy az Úr csapással sújtotta a folyót.
Exo 7:26 Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: "Menj be a fáraóhoz, és mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem.
Exo 7:27 Ha nem akarod elengedni, íme, békával sújtom egész határodat.
Exo 7:28 Hemzsegni fog a folyó a békától! Feljönnek, bemennek házadba, a hálószobádba és az ágyadba, szolgáid házába és néped közé, a sütőkemencéidbe és dagasztóteknőidbe,
Exo 7:29 tehozzád, a népedhez és minden szolgádhoz bemennek a békák!"
Exo 8:1 Az Úr azután ezt mondta Mózesnek: "Mondd Áronnak: Nyújtsd ki kezedet a botoddal a folyókra, a patakokra és a tavakra, és hozd fel a békákat Egyiptom földjére!"
Exo 8:2 Kinyújtotta erre Áron a kezét Egyiptom vizeire, feljöttek a békák, és ellepték Egyiptom földjét.
Exo 8:3 De a varázslók is hasonlóképpen cselekedtek bűbájosságuk által, és felhozták a békákat Egyiptom földjére.
Exo 8:4 Hívatta erre a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta nekik: "Könyörögjetek az Úrhoz, hogy vigye el rólam és népemről a békákat! Akkor elengedem a népet, hogy áldozzék az Úrnak!"
Exo 8:5 Azt mondta erre Mózes a fáraónak: "Határozd meg nekem, mikor könyörögjek érted, szolgáidért és népedért, hogy eltávozzanak a békák tőled és házadtól, és csak a folyóban maradjanak meg!"
Exo 8:6 A fáraó így felelt: "Holnap." Erre ő azt mondta: "Szavad szerint cselekszem, és megtudod, hogy nincs hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!
Exo 8:7 El fognak távozni a békák tőled és házadtól, szolgáidtól és népedtől, csak a folyóban maradnak meg!"
Exo 8:8 Amikor aztán Mózes és Áron kimentek a fáraótól, Mózes az Úrhoz kiáltott a békák miatt, ahogy a fáraónak megígérte.
Exo 8:9 Erre az Úr Mózes szava szerint cselekedett, és kiveszett a béka a házakból, az udvarokból és a mezőkről.
Exo 8:10 Mérhetetlen rakásokba dobálták össze őket, és bűzlött tőlük az ország.
Exo 8:11 Amikor azonban a fáraó látta, hogy visszatért a nyugalma, megkeményítette szívét, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta.
Exo 8:12 Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: "Szólj Áronnak: Nyújtsd ki botodat, és üss a föld porára, hogy szúnyoggá legyen az Egyiptomnak egész földjén!"
Exo 8:13 Úgy is tettek: Áron kinyújtotta a kezét a bottal, ráütött a föld porára, és szúnyog lett abból emberen és állaton. A föld minden pora szúnyoggá változott Egyiptom egész földjén.
Exo 8:14 Ugyanígy cselekedtek a varázslók is, hogy bűbájosságukkal szúnyogot támasszanak, de nem tudtak. Szúnyog volt tehát emberen és állaton.
Exo 8:15 A varázslók azt mondták erre a fáraónak: "Isten ujja ez!" Ám a fáraó szíve megkeményedett, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta.
Exo 8:16 Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: "Kora reggel kelj fel, állj a fáraó elé -- kimegy ugyanis a vízhez --, és mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem,
Exo 8:17 mert ha el nem engeded, íme, mindenféle legyet bocsátok rád, szolgáidra, népedre és házaidra, úgyhogy megtelik százféle léggyel az egyiptomiak háza és az egész föld, amelyen laknak.
Exo 8:18 Gósen földjével azonban csodát teszek, ahol az én népem van, hogy ott ne támadjon légy, és megtudd, hogy én, az Úr itt vagyok ezen a földön!
Exo 8:19 Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap kövekezik be ez a jel."
Exo 8:20 Úgy is tett az Úr: tömérdek légy lepte el a fáraó és szolgáinak házát és Egyiptom egész földjét, és ezek a legyek tönkretették az országot.
Exo 8:21 Hívatta erre a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta nekik: "Menjetek, áldozzatok Isteneteknek, de itt, ezen a földön!"
Exo 8:22 Mózes azonban azt felelte: "Azt nem lehet, mert az egyiptomiak előtt utálatos az, amit mi áldozunk az Úrnak, a mi Istenünknek. Ha azt, amit az egyiptomiak tisztelnek, levágjuk előttük, megköveznek minket.
Exo 8:23 Hadd menjünk tehát háromnapi útra a pusztába, hogy ott áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek, ahogy megparancsolta nekünk!"
Exo 8:24 Azt mondta erre a fáraó: "Elengedlek titeket, hogy áldozzatok az Úrnak, a ti Isteneteknek a pusztában. De nagyon messzire ne menjetek, és könyörögjetek értem!"
Exo 8:25 Mózes azt felelte: "Mihelyt kimegyek tőled, imádkozni fogok az Úrhoz, és holnap eltávozik a légy a fáraótól, szolgáitól és népétől. De aztán rá ne szedj megint, hogy nem engeded el a népet, hogy áldozzék az Úrnak!"
Exo 8:26 Amikor tehát Mózes kiment a fáraótól, imádkozott az Úrhoz,
Exo 8:27 és az Úr az ő szava szerint cselekedett. Eltávolította a legyet a fáraóról, a szolgáiról és a népéről, egy sem maradt belőle.
Exo 8:28 Ám a fáraó szíve megkeményedett, és ezúttal sem engedte el a népet.
Exo 9:1 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: "Menj be a fáraóhoz, és mondd meg neki: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem,
Exo 9:2 mert ha tovább is ellenállsz, és visszatartod őket,
Exo 9:3 íme, az Úr keze nehezedik a mezőn nyájaidra, dögvészt bocsát lovaidra, szamaraidra, tevéidre, marháidra és juhaidra.
Exo 9:4 Ugyanakkor csodálatos különbséget is tesz az Úr Izrael jószága és az egyiptomiak jószága között, és abból, ami Izrael fiaié, semmi sem vész el.
Exo 9:5 Az időt is megállapította az Úr: Holnap cselekszi meg az Úr ezt a dolgot ezen a földön."
Exo 9:6 Meg is cselekedte az Úr ezt a dolgot másnap, és elhullott az egyiptomiak minden marhája. Izrael fiainak marháiból azonban nem hullott el egy sem.
Exo 9:7 A fáraó oda is küldetett, hogy megnézze, és íme, semmi sem hullott el abból, ami Izraelé volt. Ám a fáraó szíve megkeményedett, és nem engedte el a népet.
Exo 9:8 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez és Áronhoz: "Vegyetek egy tele marok kemencehamut, és Mózes szórja azt az ég felé a fáraó előtt!
Exo 9:9 Legyen az porfelhővé Egyiptom egész földje felett, és legyenek belőle fekélyek és hólyagos kelések emberen és állaton, Egyiptomnak egész földjén!"
Exo 9:10 Fogták tehát a kemencehamut, a fáraó elé álltak, és Mózes az ég felé szórta azt, erre fekélyes kelések támadtak emberen és állaton.
Exo 9:11 A varázslók nem is állhattak Mózes elé, mert rajtuk is fekélyek voltak, és Egyiptomnak egész földjén.
Exo 9:12 Ám az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és az nem hallgatott rájuk, amint az Úr előre megmondta Mózesnek.
Exo 9:13 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: "Reggel kelj fel, állj a fáraó elé, és mondd neki: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem!
Exo 9:14 Különben ezúttal minden csapásomat ráküldöm szívedre, szolgáidra és népedre, és megtudod, hogy nincs hozzám hasonló az egész földön!
Exo 9:15 Már eddig is kinyújthattam volna a kezem, döghalállal sújthattalak volna téged és népedet, hogy eltűntél volna a földről.
Exo 9:16 De megtartottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hirdessék nevemet az egész földön.
Exo 9:17 Még mindig visszatartod népemet, és nem akarod elengedni?
Exo 9:18 Íme, holnap ugyanebben az órában hatalmas jégesőt hullatok, olyat, amilyen nem volt még Egyiptomban, attól a naptól fogva, hogy megalapították, mindmáig.
Exo 9:19 Most tehát küldj el és hozasd be állataidat, és mindenedet, amid a mezőn van, mert ember, állat és minden, ami kinn marad, nem kerül be a mezőről, és rázúdul a jégeső, elpusztul!"
Exo 9:20 Aki a fáraó szolgái közül félte az Úr szavát, fedél alá mentette szolgáit és állatait,
Exo 9:21 aki pedig nem törődött az Úr szavával, az a mezőn hagyta szolgáit és állatait.
Exo 9:22 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: "Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy jégeső hulljon Egyiptom egész földjére, emberre, állatra, és a mező minden füvére Egyiptomnak földjén!" --
Exo 9:23 Erre Mózes kinyújtotta botját az ég felé, és az Úr mennydörgést, jégesőt és cikázó villámokat bocsátott a földre. Jégesőt hullatott az Úr Egyiptom földjére,
Exo 9:24 és szakadt a jégeső és a tűz vegyesen. Akkora volt, hogy sohasem láttak olyat azelőtt Egyiptom egész földjén, amióta azt a nemzetet megalapították.
Exo 9:25 El is vert a jégeső Egyiptom egész földjén mindent, ami a mezőn volt, embert, állatot egyaránt. A mező minden füvét elverte a jégeső, és a föld minden fáját összetörte.
Exo 9:26 Csak Gósen földjén, ahol Izrael fiai voltak, nem esett jégeső.
Exo 9:27 Elküldött erre a fáraó, hívatta Mózest és Áront, és azt mondta nekik: "Vétkeztem most is! Az Úr az igaz, én és népem vagyunk a bűnösök.
Exo 9:28 Imádkozzatok az Úrhoz, hogy szűnjék meg Isten mennydörgése és a jégeső! Elengedlek titeket, és semmiképpen sem kell tovább itt maradnotok!" --
Exo 9:29 Mózes azt felelte: "Mihelyt kimegyek a városból, kiterjesztem kezem az Úrhoz, és megszűnik a mennydörgés. Nem lesz jégeső, hogy megtudd, hogy az Úré a föld,
Exo 9:30 bár tudom, hogy te és szolgáid még mindig nem félitek az Úr Istent!" --
Exo 9:31 A len és az árpa tönkrement, mert az árpa zsendülőben, a len pedig már virulóban volt.
Exo 9:32 A búza és a tönköly nem szenvedett kárt, mert azok későiek.
Exo 9:33 Amikor aztán Mózes kiment a fáraótól a városon kívülre, kiterjesztette kezét az Úrhoz, megszűnt a mennydörgés és a jégeső, és az eső nem ömlött tovább a földre.
Exo 9:34 Amikor azonban a fáraó látta, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, tovább vétkezett.
Exo 9:35 Megkeményedett a szíve a szolgáéival együtt, egészen megkeményedett, és nem engedte el Izrael fiait, ahogy az Úr Mózes által megmondta.
Exo 10:1 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: "Menj be a fáraóhoz, mert megkeményítettem a szívét, és szolgáinak szívét, hogy véghez vigyem rajta ezeket a jeleimet,
Exo 10:2 és hogy elbeszélhesd majd fiaidnak és unokáidnak, hányszor törtem meg az egyiptomiakat, s hogyan hajtottam végre rajtuk jeleimet. Így megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!"
Exo 10:3 Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és azt mondták neki: "Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarsz meghódolni előttem? Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem!
Exo 10:4 Ha ellenszegülsz, s nem akarod elbocsátani, íme, holnap sáskát hozok határodra.
Exo 10:5 Az úgy ellepi a föld színét, hogy semmi sem látszik ki belőle, és megeszi, ami a jégeső után megmaradt. Lerág minden fát, amely a mezőn kihajt,
Exo 10:6 ellepi házaidat és szolgáidnak, az összes egyiptominak a házát. Nem láttak annyit atyáid és őseid attól fogva, hogy megjelentek a földön, mindmáig!" Azzal megfordult, és kiment a fáraó színe elől.
Exo 10:7 Azt mondták erre a fáraó szolgái: "Meddig szenvedjük még ezt a veszedelmet? Engedd el azokat az embereket, hadd áldozzanak az Úrnak, az ő Istenüknek! Nem látod, hogy elpusztul Egyiptom?"
Exo 10:8 Visszahívták erre Mózest és Áront a fáraó elé, és ő azt mondta nekik: "Menjetek, áldozzatok az Úrnak, a ti Isteneteknek! Kik mennek el közületek?"
Exo 10:9 Azt mondta Mózes: "Kicsinyeinkkel és öregeinkkel együtt megyünk, fiainkkal és lányainkkal, juhainkkal és állatainkkal, mert ünnepe lesz az Úrnak, a mi Istenünknek!"
Exo 10:10 A fáraó azt felelte erre: "Úgy legyen az Úr veletek, ahogy én elengedlek titeket és gyermekeiteket! Ki vonhatná kétségbe, hogy a szándékotok gonosz?
Exo 10:11 Nem jó lesz ez! Menjetek egyedül ti, férfiak, és áldozzatok az Úrnak, hisz magatok is ezt kértétek!" Mindjárt ki is kergették őket a fáraó színe elől.
Exo 10:12 Így szólt erre az Úr Mózeshez: "Nyújtsd ki kezed Egyiptom földje fölé, hogy sáskák szálljanak rá, és faljanak fel minden füvet, amely a jégesőből megmaradt!"
Exo 10:13 Erre Mózes kinyújtotta botját Egyiptom földje fölé, az Úr pedig forró szelet küldött azon az egész napon és éjszakán át. Amikor reggel lett, a forró szél előhozta a sáskákat.
Exo 10:14 Megszállták Egyiptom egész földjét, és leszálltak az egyiptomiak egész területére oly nagy számban, hogy annyi sem azelőtt nem volt, sem azután nem lesz.
Exo 10:15 Ellepték a föld egész színét, és elsötétedett a föld. Felfalták a föld füvét és a fák minden gyümölcsét, amelyet a jégeső meghagyott, úgyhogy nem maradt semmi zöld sem a fákon, sem a mező füvén egész Egyiptomban.
Exo 10:16 Erre a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, és azt mondta nekik: "Vétkeztem az Úr, a ti Istenetek ellen és ellenetek!
Exo 10:17 De bocsássátok meg még egyszer vétkemet, és könyörögjetek az Úrhoz, a ti Istenetekhez, hogy vigye el ezt a halált rólam!"
Exo 10:18 Amikor aztán Mózes kiment a fáraó színe elől, könyörgött az Úrhoz,
Exo 10:19 és az Úr igen erős nyugati szelet támasztott. Az felkapta a sáskákat, és belesöpörte a Vörös-tengerbe. Nem maradt egy sem Egyiptom egész területén.
Exo 10:20 Ám az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem engedte el Izrael fiait.
Exo 10:21 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: "Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és olyan sűrű sötétség legyen Egyiptom földjén, hogy meg lehessen tapogatni!"
Exo 10:22 Kinyújtotta erre Mózes a kezét az ég felé, és iszonyú sötétség lett Egyiptom egész földjén három napig.
Exo 10:23 Senki sem látta a testvérét, és senki sem mozdult ki arról a helyről, ahol volt. Ahol azonban Izrael fiai laktak, ott világos volt.
Exo 10:24 Hívatta erre a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta nekik: "Menjetek, áldozzatok az Úrnak; csak juhaitok és jószágaitok maradjanak itt, gyermekeitek elmehetnek veletek!"
Exo 10:25 Mózes erre azt felelte: "Vágóáldozatot, és egészen elégő áldozatot is kell adnod nekünk, hogy bemutathassuk az Úrnak, a mi Istenünknek!
Exo 10:26 Minden nyájunknak velünk kell jönnie, egy pata sem maradhat itt, mert abból vesszük majd, ami szükséges az Úrnak, a mi Istenünknek tiszteletéhez -- annál is inkább, mivel nem is tudjuk, mit kell majd áldoznunk, amíg arra a helyre nem jutunk!"
Exo 10:27 Ám az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem akarta elengedni őket.
Exo 10:28 Sőt, a fáraó azt mondta neki: "Távozz tőlem! És vigyázz, a színem elé ne kerülj többé, mert amely napon elém jössz, meghalsz!"
Exo 10:29 Mózes azt felelte: "Úgy lesz, ahogy mondtad: nem fogok többé a színed elé kerülni!"
Exo 11:1 Azt mondta ugyanis az Úr Mózesnek: "Még egy csapással sújtom a fáraót és Egyiptomot, arra aztán elenged titeket, sőt kényszerít, hogy kimenjetek.
Exo 11:2 Mondd tehát az egész népnek, hogy kérjenek a férfiak a barátaiktól, az asszonyok a szomszédasszonyaiktól ezüst- és aranyholmikat!
Exo 11:3 Az Úr majd kedvessé teszi népét az egyiptomiak előtt!" Maga Mózes is igen nagytekintélyű ember volt Egyiptom földjén a fáraó szolgái és az egész nép előtt.
Exo 11:4 Aztán így szólt Mózes: "Ezt üzeni az Úr: Éjfélkor kimegyek Egyiptomba,
Exo 11:5 és meghal minden elsőszülött az egyiptomiak földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a kézimalomnál levő rabszolganő elsőszülöttjéig, és az állatok minden elsőszülöttje is.
Exo 11:6 Olyan nagy jajgatás lesz akkor Egyiptom egész földjén, amilyen sem azelőtt nem volt, sem azután nem lesz.
Exo 11:7 Izraelnek azonban egyetlen fiánál sem fog üvölteni a kutya sem ember, sem állat miatt, hogy megtudjátok, milyen csodálatosan különbséget tesz az Úr az egyiptomiak és Izrael között!
Exo 11:8 Akkor majd leereszkednek hozzám ezek a szolgáid mindnyájan, leborulnak előttem, és azt mondják: "Vonulj ki az egész néppel, amely követ téged!" Akkor aztán kivonulunk!" És nagy haraggal kiment a fáraó elől.
Exo 11:9 Megmondta az Úr Mózesnek: "A fáraó nem fog hallgatni rátok, hogy sok jel történjék Egyiptom földjén."
Exo 11:10 Mózes és Áron végbe is vitték mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem engedte el földjéről Izrael fiait.
Exo 12:1 Akkor az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén:
Exo 12:2 "Ez a hónap legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között.
Exo 12:3 Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen mindenki, családonként és házanként, egy-egy bárányt!
Exo 12:4 Ha háznépének száma kevés egy bárány elfogyasztásához, vegye maga mellé háza legközelebbi szomszédját, annyi személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához.
Exo 12:5 A bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen! Ugyanezen szabály szerint kecskegidát is vehettek.
Exo 12:6 Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága!
Exo 12:7 Vegyenek a véréből, és kenjék be mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják.
Exo 12:8 A húsát pedig egyék meg azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával!
Exo 12:9 Ne egyetek belőle se nyersen, se vízben főzve, hanem csak tűzön sütve! A fejét a lábszáraival és belső részeivel együtt egyétek!
Exo 12:10 Semmi se maradjon belőle reggelre! Ha valami megmarad, égessétek el a tűzben!
Exo 12:11 Így egyétek: derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon, bototokat tartsátok a kezetekben, és sietve egyétek, mert az Úr Pászkája (vagyis: Átvonulása) ez.
Exo 12:12 Átvonulok ugyanis azon az éjszakán Egyiptom földjén, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, embert, állatot egyaránt, és ítéletet tartok Egyiptom minden istenén: én, az Úr.
Exo 12:13 Ez a vér jel lesz számotokra a házakon, amelyekben lesztek. Én meglátom a vért, elvonulok mellettetek, és nem ér benneteket pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét.
Exo 12:14 Legyen azért ez a nap emléknap nálatok: üljétek meg nemzedékről-nemzedékre, mint az Úr Ünnepét, örök szertartásként!
Exo 12:15 Hét napig kovásztalant egyetek! Már az első napon se legyen kovász házatokban! Aki kovászosat eszik, az első naptól kezdve a hetedik napig, azt ki kell irtani Izraelből.
Exo 12:16 Az első nap szent és ünnepélyes legyen, és hasonló ünnepélyesség szentelje meg a hetedik napot! Semmiféle munkát ne végezzetek ezeken, kivéve azt, ami az evéshez tartozik.
Exo 12:17 Tartsátok meg tehát a kovásztalanok ünnepét, mert ez az a nap, amelyen kivezettem seregeiteket Egyiptom földjéről! Tartsátok meg azt a napot nemzedékről-nemzedékre örök szertartásként!
Exo 12:18 Az első hónapban, a hó tizennegyedik napjának estéjétől kovásztalant egyetek, ugyanazon hó huszonegyedik napjának estéjéig!
Exo 12:19 Ezen a hét napon ne legyen kovász a házatokban. Aki kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izrael közösségéből, akár jövevény, akár földetek szülöttje!
Exo 12:20 Semmiféle kovászosat ne egyetek, minden lakóhelyeteken csak kovásztalant egyetek!"
Exo 12:21 Összehívta tehát Mózes Izrael fiainak valamennyi vénjét, és azt mondta nekik: "Menjetek, fogjatok családonként egy-egy állatot, és vágjátok le a Pászkát.
Exo 12:22 Aztán mártsatok egy izsópköteget az edényben lévő vérbe, és hintsetek belőle a szemöldökfára s mind a két ajtófélfára, és senki ne menjen ki közületek háza ajtaján reggelig.
Exo 12:23 Körüljár ugyanis az Úr, és megveri az egyiptomiakat. Ha azonban látja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, elvonul a ház ajtaja előtt, és nem engedi, hogy az Öldöklő bemenjen a házatokba ártani.
Exo 12:24 Tartsd meg ezt a dolgot, törvény legyen az neked és fiaidnak mindörökre!
Exo 12:25 Ha majd bejuttok arra a földre, amelyet az Úr nektek ad, amint megígérte, ott is tartsátok meg ezt a szertartást!
Exo 12:26 Ha pedig a fiaitok azt kérdezik majd tőletek: "Miféle szertartás ez?" --
Exo 12:27 mondjátok nekik: "Az Úr elvonulásának áldozata ez, mert elvonult Izrael fiainak háza felett Egyiptomban, amikor megverte az egyiptomiakat, és megmentette házainkat."" -- A nép erre meghajtotta magát, leborult,
Exo 12:28 aztán Izrael fiai elmentek, és úgy tettek, amint az Úr megparancsolta Mózesnek és Áronnak.
Exo 12:29 Történt azután éjfélkor, hogy az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a börtönben levő rab elsőszülöttjéig, valamint az állatok minden elsőszülöttjét.
Exo 12:30 Felkelt erre azon az éjjelen a fáraó, az összes szolgája és egész Egyiptom, és nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, mert nem volt ház, amelyben halott ne lett volna.
Exo 12:31 A fáraó el is hívatta Mózest és Áront még azon az éjszakán, és azt mondta: "Keljetek fel, és menjetek ki népem közül, ti is, Izrael fiai is! Menjetek, áldozzatok az Úrnak, amint mondtátok.
Exo 12:32 Juhaitokat és jószágaitokat is vigyétek magatokkal, ahogy kívántátok! Csak menjetek el, és áldjatok meg engem!"
Exo 12:33 Az egyiptomiak is sürgették a népet, hogy gyorsan menjen ki a földről, hiszen: "Mindnyájan meghalunk!"
Exo 12:34 Fogta tehát a nép a beáztatott tésztát, mielőtt kovásszal elegyítette volna, a ruhájába kötötte, és a vállára vetette.
Exo 12:35 Közben Izrael fiai úgy tettek, amint Mózes megparancsolta: kértek az egyiptomiaktól ezüst- és aranyholmikat, és igen sok ruhát.
Exo 12:36 Az Úr pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt, úgyhogy azok adtak nekik, így kifosztották az egyiptomiakat.
Exo 12:37 Aztán Izrael fiai elindultak Rámszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi a gyermekeken kívül.
Exo 12:38 Nagyszámú héber is felment velük, valamint igen sok juh, marha, és mindenféle jószág.
Exo 12:39 Megsütötték a beáztatott tésztát, amelyet még Egyiptomból hoztak, és hamuban sült kovásztalan lepényeket készítettek belőle. Nem tudták ugyanis megkovászosítani, mert az egyiptomiak hajszolták őket, hogy menjenek, és nem engedték, hogy késlekedjenek. Így még útravaló eleséget sem készíthettek.
Exo 12:40 Izrael fiainak egyiptomi tartózkodása négyszázharminc esztendeig tartott.
Exo 12:41 Ennek elteltével, ugyanazon a napon kivonult az Úr egész serege Egyiptom földjéről.
Exo 12:42 Ez az éjszaka az Úrnak szentelt virrasztás, amikor kivezette őket Egyiptom földjéről. Meg kell azt tartania Izrael minden fiának nemzedékről-nemzedékre.
Exo 12:43 Azt mondta ezután az Úr Mózesnek és Áronnak: "Ez a Pászkára vonatkozó előírás. Semmiféle idegen lakos nem ehet belőle.
Exo 12:44 Minden vásárolt rabszolgát körül kell metélni, akkor ehet belőle.
Exo 12:45 Jövevény és napszámos nem ehet belőle.
Exo 12:46 Egy házban kell megenni: ne vigyetek ki a húsából, és ne törjétek szét csontjait.
Exo 12:47 Izrael fiainak egész közössége készítse el azt!
Exo 12:48 Ha valamely idegen közétek akar telepedni, és Pászkát akar készíteni az Úrnak, előbb metélkedjék körül nála mindenki, aki férfi, akkor annak rendje s módja szerint megülheti. Olyan lesz, mint a földetek szülötte. Aki azonban nem metélkedik körül, nem ehet belőle.
Exo 12:49 Ugyanaz legyen a törvénye a föld szülöttjének és a közöttetek tartózkodó idegennek!" --
Exo 12:50 Úgy is tett Izrael valamennyi fia, amint az Úr megparancsolta Mózesnek és Áronnak.
Exo 12:51 Ugyanezen a napon kivezette tehát az Úr Izrael fiait Egyiptom földjéről, seregeik szerint.
Exo 13:1 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:
Exo 13:2 "Nekem szentelj minden elsőszülöttet, amely méhet nyit Izrael fiainál, akár ember, akár állat, mert az enyém valamennyi!"
Exo 13:3 Mózes erre azt mondta a népnek: "Emlékezzetek meg erről a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a rabszolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki az Úr onnan titeket, és ne egyetek kovászos kenyeret!
Exo 13:4 Ezen a napon vonultok ki, abíb (azaz az új kalász) havában.
Exo 13:5 Ezért ha majd bevisz téged az Úr a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, arra a tejjel-mézzel folyó földre, végezd el ezt a szent szolgálatot ebben a hónapban!
Exo 13:6 Hét napon át kovásztalant egyél, és a hetedik nap az Úr ünnepe legyen!
Exo 13:7 Kovásztalant egyetek hét napon át, ne lehessen látni semmiféle kovászosat se nálad, se egész határodban!
Exo 13:8 Fiadnak pedig mondd majd el ezen a napon, hogy "amiatt történik ez, amit az Úr cselekedett velem, amikor kijöttem Egyiptomból."
Exo 13:9 Legyen mindez jelként a kezeden és emlékeztetőül a szemed előtt, hogy mindig az Úr törvénye legyen a szádban, mert erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból!
Exo 13:10 Tartsd meg tehát ezt a szertartást a megszabott időben, esztendőről esztendőre.
Exo 13:11 Amikor pedig az Úr bevisz majd téged a kánaániak földjére, amint megesküdött neked és atyáidnak, és odaadja azt neked,
Exo 13:12 különítsd el az Úr számára mindazt, ami méhet nyit, és állataidnak minden elsőszülöttjét, ha hím, amelyre szert teszel, szenteld az Úrnak!
Exo 13:13 A szamár elsőszülöttjét váltsd meg egy bárányon! Ha nem váltod meg, öld meg! De az ember minden elsőszülöttjét pénzzel meg kell váltanod fiaid közül.
Exo 13:14 És ha a fiad holnap megkérdezi majd tőled: "Mire való ez?" -- azt feleld neki: "Erős kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából.
Exo 13:15 Amikor ugyanis a fáraó megátalkodott, és nem akart elengedni minket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttjétől az állatok elsőszülöttjéig. Ezért áldozok az Úrnak minden hímet, amely méhet nyit, és ezért váltok meg fiaim közül minden elsőszülöttet."
Exo 13:16 Legyen ez tehát jelként a kezeden, és mint felfüggesztett emlékeztető jelzés a szemeid között, mert erős kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból!"
Exo 13:17 Miután a fáraó végre elengedte a népet, Isten nem a filiszteusok földje felé vivő úton vezette őket, bár az a rövidebb -- azt gondolta ugyanis, hogy a nép megbánja a dolgot, amikor látja, hogy háború támad ellene, és visszatér Egyiptomba --,
Exo 13:18 hanem kerülővel, a pusztai úton, a Vörös tenger felé vitte őket. Felfegyverkezve vonultak ki Izrael fiai Egyiptom földjéről.
Exo 13:19 Mózes magával vitte József csontjait is, mivel ő megeskette Izrael fiait: "Amikor Isten megemlékezik majd rólatok, vigyétek el innen csontjaimat magatokkal!"
Exo 13:20 Elindultak tehát Szukkótból, és Etámban, a puszta legszélső határán vertek tábort.
Exo 13:21 Az Úr előttük vonult, hogy mutassa az utat, nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy mind a két napszakban vezérelje őket az úton.
Exo 13:22 A nép elől sohasem hiányzott nappal a felhőoszlop, éjjel pedig a tűzoszlop.
Exo 14:1 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:
Exo 14:2 "Szólj Izrael fiaihoz: Kanyarodjanak vissza, és Piháhirót előtt, Migdol és a tenger között üssenek tábort! Beelszefonnal átellenben, vele szemben üssetek tábort a tenger mellett!
Exo 14:3 Ekkor a fáraó azt mondja majd Izrael fiairól: "Eltévedtek földemen, körülzárta őket a puszta."
Exo 14:4 Én pedig megkeményítem a szívét, hogy vegyen üldözőbe titeket, s én megdicsőülök a fáraó által és egész hadserege által, és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr!" Ők aztán úgy is tettek.
Exo 14:5 Jelentették eközben az egyiptomiak királyának, hogy megszökött a nép. Megváltozott erre a fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt, és azt mondták: "Mit is tettünk, hogy elengedtük szolgálatunkból Izraelt?"
Exo 14:6 Befogatott tehát harci szekerébe, maga mellé vette egész hadnépét,
Exo 14:7 vett hatszáz válogatott harci szekeret, és minden egyéb harci szekeret, amely Egyiptomban volt, és mindegyikbe harcosokat helyezett.
Exo 14:8 Az Úr pedig megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának szívét, és ő üldözni kezdte Izrael fiait, jóllehet azok hatalmas kéz oltalma alatt vonultak ki.
Exo 14:9 Amikor aztán az egyiptomiak követték az előttük haladók lábnyomait, a tenger mellett levő táborban rájuk bukkantak. A fáraó egész lovassága, harciszekerei és egész hadserege ott volt Piháhirót mellett, Baálcefonnal szemben.
Exo 14:10 Amíg a fáraó közeledett, Izrael fiai felemelték szemüket, és meglátták, hogy az egyiptomiak mögöttük vannak. Erre igen megijedtek. Az Úrhoz kiáltottak,
Exo 14:11 Mózesnek pedig azt mondták: "Talán nem voltak sírok Egyiptomban, hogy ide a pusztába hoztál ki minket meghalni? Miért is tetted azt, hogy kihoztál minket Egyiptomból?
Exo 14:12 Nem így hangzott-e a szavunk, amelyet mondtunk neked Egyiptomban: Hagyj minket, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? Hiszen sokkal jobb volt szolgálni nekik, mint meghalni a pusztában!"
Exo 14:13 Mózes erre azt mondta a népnek: "Ne féljetek, várjatok csak, és meglátjátok az Úr üdvösségét, amelyeket ma cselekedni fog! Mert az egyiptomiakat, akiket most láttok, nem látjátok többé sohasem!
Exo 14:14 Az Úr fog harcolni értetek, és ti el fogtok némulni!"
Exo 14:15 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: "Mit kiáltasz hozzám! Szólj Izrael fiaihoz, hogy induljanak!
Exo 14:16 Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, és oszd azt kétfelé, hogy szárazon járjanak Izrael fiai a tenger közepén!
Exo 14:17 Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy nyomuljanak utánatok, és megdicsőülök a fáraó által, egész hadserege, harci szekerei és lovasai által.
Exo 14:18 Az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok az Úr -- amikor megdicsőülök a fáraó által, harci szekerei és lovasai által!"
Exo 14:19 Felkelt erre Isten angyala, aki Izrael tábora előtt vonult, és mögéjük ment. Vele együtt elvonult a felhőoszlop is elölről, és a hátuk mögé
Exo 14:20 állt, az egyiptomiak tábora és az izraeliták tábora közé. Hátrafelé sötét volt a felhő, előre pedig világossá tette az éjszakát, úgyhogy egész éjszaka nem közelíthettek egymáshoz.
Exo 14:21 Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az Úr erős és forró szél által, amely egész éjjel fújt, elhajtotta és szárazzá tette a tengert, s a víz kétfelé vált.
Exo 14:22 Erre Izrael fiai bementek a kiszáradt tenger közepébe, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal.
Exo 14:23 Ekkor az egyiptomiak üldözni kezdték őket, és bementek utánuk: a fáraó minden lovassága, harci szekere és lovasa bement a tenger közepébe.
Exo 14:24 Amikor aztán eljött a hajnali őrváltás ideje, íme, az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak táborára. Szétzilálta hadseregüket,
Exo 14:25 és kitörte harci szekereik kerekeit, úgyhogy megfeneklettek. Azt mondták ekkor az egyiptomiak: "Fussunk Izrael elől, mert az Úr harcol érettük ellenünk!"
Exo 14:26 De az Úr ekkor azt mondta Mózesnek: "Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy térjenek vissza a vizek, rá az egyiptomiakra, harci szekereikre és lovasaikra!"
Exo 14:27 Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az hajnalban visszatért előbbi helyére, a vizek nekizúdultak a menekülő egyiptomiaknak, és az Úr belesodorta őket a habok közepébe.
Exo 14:28 Így a visszatérő vizek elborították a fáraó egész hadseregének harci szekereit és lovasait, akik utánuk nyomultak a tengerbe: egy sem maradt meg közülük.
Exo 14:29 Izrael fiai azonban átkeltek a kiszáradt tenger közepén, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal.
Exo 14:30 Így szabadította meg az Úr azon a napon Izraelt az egyiptomiak kezéből.
Exo 14:31 Amikor aztán látták a tenger partján a meghalt egyiptomiakat, s azt a hatalmas kezet, amellyel az Úr elbánt velük, félte a nép az Urat, és hittek az Úrnak és szolgájának, Mózesnek.
Exo 15:1 Akkor Mózes és Izrael fiai ezt az éneket énekelték az Úrnak: "Énekeljünk az Úrnak, mert fenségeset művelt, lovat és lovast a tengerbe vetett!
Exo 15:2 Az Úré az én erőm és dicsérő énekem, mert ő lett az én szabadulásom. Ő az én Istenem, hadd dicsőítsem, Atyámnak Istene, hadd magasztaljam!
Exo 15:3 Olyan az Úr, mint hős harcos: Mindenható az ő neve,
Exo 15:4 a fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette, válogatott vezérei elmerültek a Vörös-tengerben.
Exo 15:5 Hullámok borították el őket, miként a kő, a mélységbe süllyedtek.
Exo 15:6 Jobbodat, Uram, megdicsőíti ereje, jobbod, Uram, az ellenséget megverte.
Exo 15:7 Dicsőséged nagyságában elgáncsoltad ellenfeleidet, elengedted haragodat, s az mint tarlót, megemésztette őket.
Exo 15:8 Haragod kiáradt, s a vizek feltorlódtak, a hömpölygő hullámok falként megálltak, s a tenger közepén a mélységek megdermedtek.
Exo 15:9 Szólt az ellenség: "Üldözöm és elérem, zsákmányt osztok, és megelégszik a lelkem, kirántom kardomat, s megöli őket a kezem."
Exo 15:10 De leheleted ráfújtad, és tenger borította el őket, a hatalmas vizekben, mint ólom, elmerültek.
Exo 15:11 Ki olyan, mint Te, Uram, az istenek között, ki olyan, mint Te, szentségben dicső, félelmetes, dicsérendő és csodatevő?
Exo 15:12 Kinyújtottad jobbodat, s a föld elnyelte őket.
Exo 15:13 A népet, melyet megváltottál, irgalmasan vezetted, szent lakóhelyedre hatalmaddal elvitted.
Exo 15:14 A népek felkeltek és haragra gerjedtek: Filisztea lakóit gyötrelem szállta meg,
Exo 15:15 Edom fejedelmei megrökönyödtek, Moáb erőseit remegés szállta meg, Kánaán minden lakója megdermedt.
Exo 15:16 Szakadjon is rájuk félelem és rettegés, karod erejétől kővé meredjenek, míg átvonul közöttük, Uram, a te néped, míg átvonul néped, melyet a sajátoddá tettél!
Exo 15:17 Vidd be és ültesd őket örökséged hegyére, erős lakóhelyedre, melyet, Uram, te készítettél, szent helyedre, melyet kezed erősített meg,
Exo 15:18 s uralkodjék az Úr mindenkor, örökre!"
Exo 15:19 Bement ugyanis a fáraó lovassága, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, az Úr pedig visszabocsátotta rájuk a tenger vizeit, míg Izrael fiai szárazon keltek át a tenger közepén.
Exo 15:20 Ekkor Mirjám próféta asszony, Áron nővére a dobot kezébe vette, kiment utána az összes asszony dobokkal, táncoló karokban,
Exo 15:21 és ő így énekelt előttük: "Énekeljünk az Úrnak, mert fenségeset művelt, lovat és lovast a tengerbe vetett!"
Exo 15:22 Mózes ezután elindította Izraelt a Vörös-tengertől. Kimentek a Súr pusztába, és három napig jártak a pusztában anélkül, hogy vízre akadtak volna.
Exo 15:23 Így jutottak el Márába, de Mára vizét sem ihatták, mert keserű volt. Ezért nevezték el az a helyet Márának (azaz Keserűségnek).
Exo 15:24 Ekkor a nép zúgolódni kezdett Mózes ellen. Azt kérdezték: "Mit igyunk?"
Exo 15:25 Erre ő az Úrhoz kiáltott, és az Úr egy fadarabot mutatott neki. Amikor ő beledobta azt a vízbe, az édessé változott. Az Úr ott adott nekik parancsokat és rendeleteket, és ott tette őket próbára.
Exo 15:26 Azt mondta: "Ha hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, ha azt cselekszed, ami helyes a szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak, és megtartod minden rendeletét: azon betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, egyet sem bocsátok rád: mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód!"
Exo 15:27 Izrael fiai ezután Elimbe jutottak, ahol tizenkét forrás és hetven pálmafa volt, és tábort ütöttek a vizek mellett.
Exo 16:1 Majd elindultak Elimből, és az Egyiptom földjéről való kivonulásuktól számítva a második hónap tizenötödik napján eljutott Izrael fiainak egész sokasága a Szín-pusztába, amely Elim és a Sínai között van.
Exo 16:2 Zúgolódott ekkor Izrael fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában.
Exo 16:3 Azt mondták nekik Izrael fiai: "Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettünk kenyeret! Miért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy éhen veszítsétek ezt az egész sokaságot?"
Exo 16:4 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: "Íme, én majd kenyeret hullatok nektek az égből! Menjen ki a nép, és szedjen egy-egy napra valót, hogy próbára tegyem, vajon törvényem szerint jár-e el, vagy sem.
Exo 16:5 A hatodik napon is készítsék el azt, amit bevisznek, de az kétszerannyi legyen, mint amennyit naponta szedni szoktak."
Exo 16:6 Azt mondta erre Mózes és Áron Izrael valamennyi fiának: "Estére megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Egyiptom földjéről,
Exo 16:7 reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét! Meghallotta ugyanis, hogy zúgolódtok az Úr ellen. Ugyan kik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtatok?"
Exo 16:8 Azt mondta továbbá Mózes: "Estére az Úr húst ad nektek enni, reggelre pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta zúgolódásotokat, mellyel ellene zúgolódtatok. Ugyan kik vagyunk mi? Nem mi ellenünk irányul zúgolódástok, hanem az Úr ellen!"
Exo 16:9 Áronnak pedig azt mondta Mózes: "Mondd Izrael fiai egész közösségének: Járuljatok az Úr elé, mert meghallotta zúgolódástokat!"
Exo 16:10 Amikor aztán Áron Izrael fiai egész közösségének elmondta ezt, ők a puszta felé tekintettek, és íme, megjelent az Úr dicsősége a felhőben.
Exo 16:11 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:
Exo 16:12 "Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. Mondd nekik: Estére húst fogtok enni, reggel pedig jóllaktok kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek!"
Exo 16:13 És történt este, hogy fürjek szálltak fel, és ellepték a tábort, reggel pedig harmat szállt a tábor köré.
Exo 16:14 Miután elborította a föld színét, apró, mozsárban tört dologhoz hasonló valami lett látható a pusztán, olyan, mint a földre hullott dér.
Exo 16:15 Amikor Izrael fiai meglátták, azt mondták egymásnak: "Man-hu?", ami azt jelenti, hogy: "Mi ez?" Nem tudták ugyanis, hogy micsoda. Mózes pedig azt mondta nekik: "Ez az a kenyér, amelyet az Úr eledelül adott nektek.
Exo 16:16 Ezt parancsolja az Úr: "Szedjen belőle mindenki annyit, amennyi élelemre szüksége van: fejenként egy-egy ómernyit; a sátratokban lakó személyek számához mérten szedjétek!""
Exo 16:17 Úgy is cselekedtek Izrael fiai, és szedtek, ki többet, ki kevesebbet.
Exo 16:18 Aztán megmérték az ómer mértékével, és sem azé nem lett több, aki többet szedett, sem azé nem lett kevesebb, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit gyűjtött, mint amennyit megehetett.
Exo 16:19 Ekkor azt mondta nekik Mózes: "Senki se hagyjon belőle holnapra!"
Exo 16:20 Ám ők nem hallgattak rá, hanem közülük egyesek hagytak belőle másnapra, de az megférgesedett és megromlott. Erre Mózes megharagudott rájuk.
Exo 16:21 Mindig reggel szedték, mindenki annyit, amennyi élelemre szüksége volt, mert ha a nap kisütött, elolvadt.
Exo 16:22 A hatodik napon azonban kétszerannyi eleséget szedtek össze, azaz két ómernyit egy-egy embernek. Erre elment a sokaság valamennyi vezetője, és jelentette ezt Mózesnek.
Exo 16:23 Ő azt mondta nekik: "Ezt mondta az Úr: Holnap az Úrnak szentelt szombati nyugalom van. Amit el akartok készíteni, készítsétek el, amit meg akartok főzni, főzzétek meg, ami pedig megmarad, azt tegyétek el holnapra!"
Exo 16:24 Úgy is cselekedtek, ahogy Mózes parancsolta, és nem romlott meg, sem féreg nem támadt benne.
Exo 16:25 Azt mondta ekkor Mózes: "Ezt egyétek ma, mert ma az Úr szombatja van, ma nincs belőle a mezőn.
Exo 16:26 Hat napon szedhettek, de a hetedik napon az Úr szombatja van, azért nem találni!"
Exo 16:27 A hetedik nap eljöttével is kimentek azonban néhányan a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak.
Exo 16:28 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: "Meddig vonakodtok megtartani parancsaimat és törvényemet?
Exo 16:29 Láthatjátok, hogy az Úr adta nektek a szombatot, és ezért ad nektek kétszerannyi eledelt a hatodik napon! Maradjon tehát mindenki otthon, ne menjen ki senki a helyéről a hetedik napon!"
Exo 16:30 Erre szombati nyugalmat tartott a nép a hetedik napon.
Exo 16:31 Az ételt pedig mannának nevezte Izrael háza. Olyan volt, mint a koriander magva, fehér, és olyan ízű, mint a mézeskalács.
Exo 16:32 Azt mondta ezután Mózes: "Ezt parancsolta az Úr: Tölts meg vele egy ómert, és őriztesd meg azt a jövendő nemzedékek számára, hogy lássák azt a kenyeret, amellyel tápláltalak titeket a pusztában, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről!"
Exo 16:33 Azt mondta azért Mózes Áronnak: "Végy egy edényt, tégy bele egy ómernyi mannát, és tedd az Úr elé, hogy őrizzék meg nemzedékeitek számára!"
Exo 16:34 Amint az Úr parancsolta Mózesnek, Áron be is tette a szent sátorba, hogy őrizzék meg.
Exo 16:35 Negyven esztendőn át ették a mannát Izrael fiai, addig, amíg lakott földre nem jutottak. Ezzel az eledellel táplálkoztak, amíg el nem érték Kánaán földjének határait. --
Exo 16:36 Az ómer tizedrésze az éfának.
Exo 17:1 Aztán elindult Izrael fiainak egész sokasága a Szín-pusztából, állomásról-állomásra, az Úr parancsa szerint, és tábort ütöttek Rafidimban. Itt nem volt ivóvize a népnek.
Exo 17:2 Perbe szálltak ezért Mózessel, és azt mondták: "Adj nekünk vizet, hogy ihassunk!" Mózes megkérdezte: "Miért pereltek velem? Miért kísértitek az Urat?"
Exo 17:3 A nép azonban szomjazott ott a víz hiánya miatt, és zúgolódott Mózes ellen: "Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Azért, hogy szomjan veszíts minket, gyermekeinket és állatainkat?"
Exo 17:4 Ekkor Mózes az Úrhoz kiáltott: "Mitévő legyek ezzel a néppel? Kis híja, és megkövez engem!"
Exo 17:5 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: "Vonulj el a nép előtt, végy magad mellé néhányat Izrael véneiből, aztán vedd kezedbe botodat, amellyel a folyóvízre ütöttél! Aztán jöjj,
Exo 17:6 és íme, én majd odaállok eléd a Hóreb sziklájára. Üss a sziklára, és víz fakad belőle, hogy ihasson a nép!" Úgy is cselekedett Mózes Izrael vénei előtt.
Exo 17:7 Azt a helyet pedig elnevezte Masszának és Meríbának, Izrael fiainak perelése miatt, és azért, mert kísértették az Urat, mondván: "Köztünk van-e az Úr, vagy sem?"
Exo 17:8 Eljött ekkor Amalek, és harcra kelt Izrael ellen Rafidimban.
Exo 17:9 Mózes ekkor azt mondta Józsuénak: "Válassz ki férfiakat, és vonulj hadba Amalek ellen! Én pedig holnap a domb tetejére állok, kezemben Isten botjával."
Exo 17:10 Józsue úgy tett, ahogy Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére.
Exo 17:11 Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül.
Exo 17:12 Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő ráült, Áron és Húr pedig kétfelől felemelve tartották a kezét. Történt aztán, hogy keze nem ernyedt el naplementéig,
Exo 17:13 és Józsue megfutamította Amaleket és a népét kard élével.
Exo 17:14 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: "Írd be ezt a könyvbe emlékeztetőül, és add Józsue tudtára, hogy el fogom törölni Amalek emlékét az ég alól!"
Exo 17:15 Mózes erre oltárt épített, és ezt a nevet adta neki: Az Úr az én hadijelvényem:
Exo 17:16 "Felemeli kezét trónusán az Úr, és harcol az Úr az amalekiták ellen nemzedékről-nemzedékre."
Exo 18:1 Amikor aztán Jetró, Mádián papja, Mózes apósa meghallotta mindazt, amit Isten Mózessel és népével, Izraellel cselekedett, és azt, hogy az Úr kihozta Izraelt Egyiptomból,
Exo 18:2 fogta Cippórát, Mózes feleségét, akiket az visszaküldött,
Exo 18:3 valamint a két fiát. -- Ezek közül az egyiket Gersámnak hívták, mivel apja azt mondta: "Jövevény voltam idegen földön",
Exo 18:4 a másikat pedig Eliézernek, mivel azt mondta: "Atyám Istene segítőm volt, és megmentett engem a fáraó kardjától." --
Exo 18:5 Aztán elment Jetró, Mózes apósa Mózes fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, oda, ahol ő Isten hegye mellett táborozott.
Exo 18:6 Azt üzente Mózesnek: "Én, Jetró, az apósod jövök hozzád, feleségeddel és két fiaddal."
Exo 18:7 Erre ő kiment apósa elé, meghajtotta magát, megcsókolta, és békességes szavakkal köszöntötték egymást. Amikor aztán betértek a sátorba,
Exo 18:8 Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izraelért a fáraóval és az egyiptomiakkal tett, s mindazt a bajt, amely őket az úton érte, és azt, hogy az Úr megszabadította őket.
Exo 18:9 Örült erre Jetró mindannak a jónak, amelyet Isten Izraellel cselekedett, hogy kiszabadította őket az egyiptomiak kezéből.
Exo 18:10 Így szólt: "Áldott legyen az Úr, aki megszabadított titeket az egyiptomiak kezéből és a fáraó kezéből, s aki megszabadította népét Egyiptom kezéből!
Exo 18:11 Most már tudom, hogy nagyobb az Úr minden istennél, hiszen ők olyan elbizakodottan bántak velük!"
Exo 18:12 Erre Jetró, Mózes apósa egészen elégő és vágóáldozatokat mutatott be Istennek. Áron és Izrael valamennyi véne is eljött, hogy kenyeret egyenek vele Isten előtt.
Exo 18:13 Másnap aztán Mózes leült, hogy igazságot szolgáltasson a népnek, míg a nép ott állt Mózes körül reggeltől estig.
Exo 18:14 Amikor ezt apósa látta, vagyis mindazt, amit ő a néppel cselekedett, azt mondta: "Mi az, amit a néppel teszel? Miért ülsz te itt egyedül, és miért várakozik az egész nép reggeltől estig?"
Exo 18:15 Mózes azt felelte: "Hozzám jön a nép, hogy megtudja Isten ítéletét.
Exo 18:16 Ha ugyanis valami vita támad közöttük, eljönnek hozzám, hogy szolgáltassak igazságot nekik, és közöljem Isten parancsait és törvényeit."
Exo 18:17 Erre ő azt mondta: "Nem jól csinálod a dolgot!
Exo 18:18 Kimerít ez a hiábavaló munka téged is, a nálad levő népet is: az ügy meghaladja erőidet, egyedül nem végezheted.
Exo 18:19 Hallgass tehát szavamra és tanácsomra, és Isten veled lesz. Te azokban a dolgokban légy a nép szolgálatára, amelyek Istent illetik: terjeszd elé azt, amit hozzá intéznek,
Exo 18:20 közöld a néppel a szertartásokat és az istentisztelet módját, és az utat, amelyen járniuk kell, azokat a dolgokat, amelyeket tenniük kell!
Exo 18:21 Ugyanakkor szemelj ki az egész népből derék, istenfélő, megbízható férfiakat, akik gyűlölik a haszonlesést! Tedd meg őket ezrek, százak, ötvenek és tizek elöljáróivá!
Exo 18:22 Szolgáltassanak ők igazságot a népnek minden időben! Ha azonban valami fontosabb dolog akad, terjesszék azt teeléd, ők pedig csak a kisebb dolgokban ítélkezzenek! Így könnyebb lesz neked, mert megosztod másokkal a terhet.
Exo 18:23 Ha ezt megteszed, Isten parancsát teljesíted, eleget tudsz tenni az ő rendeleteinek, és ez az egész nép is békességgel tér vissza a helyére!"
Exo 18:24 Miután Mózes meghallgatta, meg is tette mindazt, amit apósa mondott.
Exo 18:25 Derék férfiakat választott egész Izraelből, és megtette őket a nép fejedelmeivé: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.
Exo 18:26 Ezek szolgáltattak igazságot a népnek minden időben. Ha azonban valami fontosabb akadt, azt őelé terjesztették; ők csak a kisebb dolgokban ítélkeztek. --
Exo 18:27 Aztán elbocsátotta apósát. Az visszatért, és elment a földjére.
Exo 19:1 A mai napon, Izraelnek Egyiptomból való kijövetele után a harmadik hónapban, eljutottak a Sínai pusztába.
Exo 19:2 Elindultak ugyanis Rafidimból, és amikor a Sínai pusztába érkeztek, tábort vertek ezen a helyen. Izrael itt a heggyel szemben verte fel sátrait.
Exo 19:3 Mózes pedig felment Istenhez. Ekkor az Úr szólította őt a hegyről, és azt mondta: "Ezt mondd Jákob házának s ezt hirdesd Izrael fiainak:
Exo 19:4 Ti magatok láttátok, mit műveltem az egyiptomiakkal, és hogyan hordoztalak titeket sasszárnyakon, amíg idehoztalak titeket magamhoz.
Exo 19:5 Ha tehát majd hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, tulajdonommá lesztek minden nép közül -- hiszen az egész föld az enyém --,
Exo 19:6 és ti lesztek az én papi királyságom és szent népem. Ezek azok a szavak, amelyeket el kell mondanod Izrael fiainak."
Exo 19:7 Mózes elment, összehívta a nép véneit, és eléjük terjesztette mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr parancsolt.
Exo 19:8 Az egész nép egy szívvel-lélekkel azt felelte erre: "Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott" Amikor aztán Mózes elvitte a nép válaszát az Úrnak,
Exo 19:9 az Úr azt mondta neki: "Most tehát eljövök majd hozzád a felhő homályában, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és higgyen neked mindörökre." Miután Mózes elmondta a nép szavait az Úrnak,
Exo 19:10 az Úr azt mondta neki: "Menj el a néphez, és tartass velük megszentelődést ma és holnap! Mossák ki ruháikat,
Exo 19:11 hogy készen legyenek a harmadik napra, mert a harmadik napon leszáll az Úr az egész nép előtt a Sínai hegyére!
Exo 19:12 Vonj továbbá körös-körül határt a nép számára, és mondd nekik: Vigyázzatok, fel ne menjetek a hegyre, még a széléhez se érjetek! Minden, ami a hegyhez ér, halállal lakoljon --
Exo 19:13 kéz azonban ne érintse, hanem kövekkel verjék agyon, vagy nyíllal lőjék le -- akár jószág, akár ember, ne maradjon életben! Ha majd megharsan a kürt, akkor jöjjenek a hegyre!"
Exo 19:14 Lement erre Mózes a hegyről a néphez, és elrendelte, hogy szentelődjék meg. Miután kimosták ruháikat,
Exo 19:15 azt mondta nekik: "Legyetek készen a harmadik napra, és feleségeitekhez ne közelítsetek!"
Exo 19:16 Amikor aztán eljött a harmadik nap, és felvirradt a reggel, íme, mennydörögni és villámlani kezdett. Egészen sűrű felhő borult a hegyre, és egyre erősödő harsonazengés zúgott, úgyhogy megrémült a nép, amely a táborban volt.
Exo 19:17 Erre Mózes kivezette őket a táborhelyről Isten elé, s ők odaálltak a hegy tövébe.
Exo 19:18 Füstölgött az egész Sínai hegy -- mert az Úr tűzben szállt le rá --, úgy szállt belőle a füst felfelé, mint az olvasztókemencéből, igazán félelmetes volt az egész hegy.
Exo 19:19 A harsonazengés pedig csak növekedett és egyre erősebben szólt: Mózes beszélt és Isten válaszolt neki.
Exo 19:20 Miután az Úr leszállt a Sínai hegyére, a hegy csúcsára, Mózest felhívta a hegy tetejére. Amikor felment,
Exo 19:21 az Úr azt mondta neki: "Menj le, és figyelmeztesd a népet, hogy kedve ne kerekedjék átlépni a határt, hogy megnézze az Urat, mert akkor igen sokan elvesznek belőlük!
Exo 19:22 A papok is, akik az Úr közelébe járulhatnak, szentelődjenek meg, hogy meg ne büntesse őket!"
Exo 19:23 Mózes erre azt mondta az Úrnak: "A nép nem jöhet fel a Sínai hegyére, hiszen te figyelmeztettél és parancsoltad meg: "Szabj határt a hegy körül, és tedd szentté a hegyet!""
Exo 19:24 Az Úr azt felelte neki: "Eredj, menj le! Aztán gyere fel Áronnal együtt, de a papok és a nép ne lépjék át a határt, ne jöjjenek fel az Úrhoz, hogy meg ne ölje őket!"
Exo 19:25 Lement erre Mózes a néphez, és mindezt elbeszélte nekik.
Exo 20:1 Akkor Isten elmondta mindezeket a szavakat:
Exo 20:2 "Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából.
Exo 20:3 Rajtam kívül más istened ne legyen!
Exo 20:4 Ne készíts magadnak faragott képet, és semmiféle képmást arról, ami fenn van az égen, vagy lenn a földön, vagy a föld alatt, a vizekben!
Exo 20:5 Ne imádd ezeket, és ne szolgáld őket, mert én, az Úr, a te Istened erős és féltékeny vagyok, és az atyák vétkét megtorlom gyermekeiken, és azok harmadik és negyedik nemzedékén, akik gyűlölnek engem!
Exo 20:6 De irgalmasságot gyakorlok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsaimat.
Exo 20:7 Ne vedd hiába az Úr, a te Istened nevét: mert nem hagyja büntetlenül az Úr azt, aki hiába veszi az Úr, az ő Istene nevét!
Exo 20:8 Emlékezzél meg arról, hogy a szombat napját megszenteld!
Exo 20:9 Hat napon dolgozzál, és végezd minden munkádat!
Exo 20:10 A hetedik napon azonban az Úrnak, a te Istenednek szombatja van: semmiféle munkát se végezz azon se te, se fiad, se lányod, se rabszolgád, se szolgálód, se állatod, se a jövevény, aki a kapuidon belül van!
Exo 20:11 Hat nap alatt alkotta ugyanis az Úr az eget és a földet, a tengert, és mindazt, ami bennük van, a hetedik napon azonban megpihent, azért áldotta meg az Úr a szombat napját, és azért szentelte meg.
Exo 20:12 Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked!
Exo 20:13 Ne ölj!
Exo 20:14 Ne paráználkodj!
Exo 20:15 Ne lopj!
Exo 20:16 Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen!
Exo 20:17 Ne kívánd meg felebarátod házát! Ne kívánd meg feleségét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se marháját, se szamarát: semmijét se, ami az övé!"
Exo 20:18 Az egész nép látta a mennydörgéseket és a villámokat, a harsonazengést és a füstölgő hegyet, ezért rémülten, a félelemtől remegve megállt a távolban,
Exo 20:19 és így szólt Mózeshez: "Te szólj hozzánk, és meghallgatjuk! Ne Isten szóljon hozzánk, hogy meg ne találjunk halni!"
Exo 20:20 Mózes azt felelte erre a népnek: "Ne féljetek! Azért jött Isten, hogy próbára tegyen titeket, és legyen bennetek az ő félelme, hogy ne vétkezzetek!"
Exo 20:21 A nép tehát a távolban maradt, Mózes pedig odajárult ahhoz a homályhoz, amelyben Isten volt.
Exo 20:22 Az Úr azt mondta ekkor Mózesnek: "Ezt mondd Izrael fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből szóltam hozzátok.
Exo 20:23 Ne készítsetek tehát ezüst isteneket, és ne készítsetek magatoknak arany isteneket!
Exo 20:24 Oltárt földből építsetek nekem, és azon mutassátok be egészen elégő- és békeáldozataitokat, apró- és lábasjószágaitokat minden olyan helyen, ahol megemlékezem nevemről: eljövök hozzád és megáldalak.
Exo 20:25 Ha pedig kőből készítesz nekem oltárt, ne építsd azt faragott kövekből, mert ha vésőt emelsz rá, tisztátalanná válik!
Exo 20:26 Ne lépcsőn járj fel oltáromhoz, hogy fel ne táruljon a szemérmed!
Exo 21:1 Ezek azok a rendeletek, amelyeket eléjük kell terjesztened:
Exo 21:2 Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon neked, a hetedikben váljék ingyen szabaddá!
Exo 21:3 Ha egyedül jött, egyedül is menjen el, ha volt felesége, a felesége is menjen el vele!
Exo 21:4 Ha azonban a gazdája adott neki feleséget, s ez fiúkat és lányokat szült, akkor az asszony és gyermekei a gazdájáé maradnak, ő pedig menjen el egyedül.
Exo 21:5 De ha a rabszolga azt mondja: "Szeretem gazdámat, feleségemet és gyermekeimet, nem akarok szabaddá válni",
Exo 21:6 akkor vigye el gazdája Isten elé, állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, fúrja át a fülét árral, és legyen a rabszolgája örökre!
Exo 21:7 Ha valaki a lányát eladja rabszolgának, akkor az ne szabaduljon fel úgy, mint ahogy a rabszolgák fel szoktak szabadulni!
Exo 21:8 Ha nem talál tetszésre a gazdája szeme előtt, akié lett, akkor engedje meg, hogy kiváltsák! Ahhoz azonban nincs joga, hogy idegen embernek eladja, mert igazságtalanul bánt vele.
Exo 21:9 Ha a fia számára jegyzi el, akkor úgy bánjon vele, mint a lányaival.
Exo 21:10 Ha az második asszonyt vesz magának, akkor se tagadja meg tőle az ételt, a ruházatot és a házastársi jogot.
Exo 21:11 Ha ezt a hármat nem teljesíti, akkor elmehet ingyen, váltságdíj nélkül.
Exo 21:12 Aki valakit úgy megüt, hogy az illető belehal, az halállal lakoljon.
Exo 21:13 Ha azonban nem leselkedett utána, hanem Isten ejtette a kezébe, akkor meneküljön arra a helyre, amelyet majd rendelek neked.
Exo 21:14 Ha azonban valaki szántszándékkal és orvul öli meg felebarátját, oltáromtól is szakítsd el, hogy meghaljon.
Exo 21:15 Aki megveri apját vagy anyját, halállal lakoljon.
Exo 21:16 Aki embert rabol, akár eladja, akár még nála van, halállal lakoljon.
Exo 21:17 Aki megátkozza apját vagy anyját, halállal lakoljon.
Exo 21:18 Ha férfiak verekednek, és az egyik megüti a másikat kővel vagy ököllel, de az nem hal meg, hanem csak ágynak esik:
Exo 21:19 ha felkel, és bottal kinn tud járni, maradjon büntetlen, aki megütötte, csak a fekvés idejére adjon kártérítést és gyógyíttassa meg.
Exo 21:20 Aki rabszolgáját vagy rabszolganőjét úgy megbotozza, hogy az a keze alatt meghal: bűnhődjék érte.
Exo 21:21 Ha azonban él még egy-két napig, ne bűnhődjék, mert a saját pénze az.
Exo 21:22 Ha férfiak összevesznek, s az egyikük megüt egy viselős asszonyt, és az elvetél, de más baja nem történik: akkora kártérítésre köteles az illető, amekkorát az asszony férje követel, és amennyit a bírák megítélnek.
Exo 21:23 Ha azonban az asszony belehal, akkor adjon életet az életért.
Exo 21:24 Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért,
Exo 21:25 égetést égetésért, sebet sebért, sérülést sérülésért.
Exo 21:26 Ha valaki úgy megüti rabszolgája vagy rabszolganője szemét, hogy őt félszeművé teszi: bocsássa azt szabadon kiütött szeméért.
Exo 21:27 Ha rabszolgájának vagy rabszolganőjének a fogát üti ki: szintén bocsássa szabadon.
Exo 21:28 Ha egy ökör férfit vagy asszonyt öklel meg szarvával, s az illető meghal: kövezzék agyon az ökröt és a húsát ne egyék meg -- de az ökör gazdája büntetlen maradjon.
Exo 21:29 Ha azonban az ökör tegnap is, tegnapelőtt is öklelős volt, a gazdáját pedig már figyelmeztették, és mégsem zárta be, s az ökör férfit vagy asszonyt ölt meg: kövezzék meg az ökröt, és öljék meg a gazdáját is.
Exo 21:30 Ha azonban pénzben váltságot szabnak ki rá, adjon életéért annyit, amennyit megszabnak.
Exo 21:31 Ha az ökör fiút vagy lányt öklel meg szarvával: ugyanilyen megítélés alá essék.
Exo 21:32 Ha rabszolgát vagy rabszolganőt öklel agyon, harminc sékel ezüstöt kell adni a gazdájuknak, az ökröt pedig meg kell kövezni.
Exo 21:33 Ha valaki kinyitja a vermet, vagy újat ás, s azt nem födi be, és ökör vagy szamár esik bele:
Exo 21:34 a verem tulajdonosa térítse meg az állat árát, de ami beleveszett, legyen az övé.
Exo 21:35 Ha valakinek az ökre úgy megsebesíti másnak az ökrét, hogy az elhull: adják el az élő ökröt, felezzék meg az árát, és osszák meg egymás között az elhullott állat húsát.
Exo 21:36 Ha azonban tudott dolog volt, hogy az ökör tegnap is, tegnapelőtt is öklelős volt, és a gazdája mégsem vigyázott rá: adjon egy ökröt az ökörért, de az elhullott állatot kapja meg egészen.
Exo 21:37 Ha valaki ökröt vagy aprójószágot lop, s azt levágja vagy eladja: akkor öt lábasjószágot adjon egy ökörért, és négy aprójószágot egy juhért.
Exo 22:1 Ha éjszaka kapják rajta a tolvajt a ház betörése vagy aláásása közben, és az olyan sebet kap, hogy meghal: aki megölte, nem felelős a vérért.
Exo 22:2 Ha azonban napkelte után tette, gyilkosságot követett el, és haljon meg ő maga is. Ha a tolvajnak nincs miből megtéríteni a lopást, el kell adni őt magát.
Exo 22:3 Ha azt, amit ellopott, élve találják meg nála, akár ökör, akár szamár, akár juh: a kétszeresét térítse meg.
Exo 22:4 Ha valaki kárt tesz a mezőben vagy a szőlőben, azáltal, hogy jószágát a máséra ereszti legelni: mezejének és szőlőjének javával fizessen a megbecsült kár szerint.
Exo 22:5 Ha tűz támad, tövisbe kap, és megemészti az asztagokat vagy az álló gabonát a mezőn: térítse meg a kárt, aki a tüzet gyújtotta.
Exo 22:6 Ha valaki pénzt vagy ingóságot bíz felebarátjára megőrzés végett, s annak házából ellopják: ha a tolvaj megkerül, kétannyit térítsen meg.
Exo 22:7 Ha a tolvaj nem kerül meg, állítsák a ház gazdáját Isten elé, és esküdjék meg, hogy nem nyújtotta ki kezét felebarátja holmijára.
Exo 22:8 Csalárdság elkövetése ügyében, akár ökörről, akár szamárról, akár juhról, akár ruháról, akár bármiféle kártételről van szó: Isten elé kell vinni mindkét ember ügyét, s akit Isten elítél, az térítsen meg kétannyit felebarátjának.
Exo 22:9 Ha valakire szamarat, ökröt, juhot vagy bármiféle jószágot bíz felebarátja megőrzés végett, s az elhull, megsérül vagy az ellenség elhajtja, de senki sem látta:
Exo 22:10 eskü bizonyítsa kettejük között, hogy nem nyújtotta ki kezét felebarátja jószágára, s a tulajdonos fogadja el az esküt, amazt pedig ne kötelezzék kártérítésre.
Exo 22:11 Ha azonban ellopták, térítse meg a kárt a tulajdonosnak.
Exo 22:12 Ha vad tépte szét: vigye el hozzá a széttépett állatot, és ne térítse meg.
Exo 22:13 Ha valaki kölcsön kér valami ilyesmit embertársától, s az megsérül vagy elhull: ha a tulajdonos nem volt jelen, akkor az illetőt kötelezzék a kártérítésre.
Exo 22:14 Ha azonban a tulajdonos jelen volt, nem kell megtérítenie. Ha bérbe adták, csak a bért köteles megtéríteni.
Exo 22:15 Ha valaki elcsábít egy szűz lányt, aki még nem volt eljegyezve, és lefekszik vele: adja meg érte a jegyajándékot, és vegye feleségül.
Exo 22:16 Ha a szűz apja nem akarja odaadni, akkor is adja meg érte azt a pénzt, amit a szüzek jegyajándékul kapni szoktak.
Exo 22:17 Varázslót ne hagyj életben.
Exo 22:18 Aki állattal közösül, halállal lakoljon.
Exo 22:19 Aki az isteneknek áldozik, nem egyedül az Úrnak, azt meg kell ölni.
Exo 22:20 A jövevényhez ne légy kegyetlen és ne sanyargasd, hiszen ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.
Exo 22:21 Az özvegyet vagy árvát ne nyomorgassátok.
Exo 22:22 Ha sanyargatjátok őket, hozzám kiáltanak. Én meghallgatom kiáltásukat,
Exo 22:23 felizzik haragom, és megöllek titeket karddal, úgyhogy feleségeitek özvegyekké lesznek és a fiaitok árvákká.
Exo 22:24 Ha pénzt adsz kölcsön az én népemből való szegénynek, aki közötted lakik, ne szorongasd, mint az uzsorás, és ne vess ki rá kamatot.
Exo 22:25 Ha zálogba vetted embertársad köpenyét, naplemente előtt add vissza neki.
Exo 22:26 Hiszen az az egyetlen takarója, testének öltözete, és nincs egyebe, amiben alhatna. Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert én irgalmas vagyok.
Exo 22:27 Istent ne rágalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd.
Exo 22:28 Tizedeidet és zsengéidet ne halogasd megadni. Fiaid közül az elsőszülöttet nekem add.
Exo 22:29 Hasonlóképp cselekedj marháddal és aprójószágoddal: hét napig maradjon anyjánál, a nyolcadik napon add nekem.
Exo 22:30 Szentek legyetek számomra! Mezőn széttépett állat húsából ne egyetek: a kutyának vessétek.
Exo 23:1 Hazug hírt ne terjessz! Ne fogj össze a bűnössel, hogy hamis tanúságot tégy!
Exo 23:2 Ne kövesd a tömeget gonoszság elkövetésében, és ne csatlakozz a perben a többség vallomásához, eltérve az igazságtól.
Exo 23:3 Perben a szegénynek se kedvezz!
Exo 23:4 Ha ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára bukkansz, hajtsd vissza hozzá.
Exo 23:5 Ha látod, hogy haragosod szamara a teher alatt leroskadt, ne menj el mellette, hanem segítsd fel vele.
Exo 23:6 Ne csavard el a szegény ember igazát.
Exo 23:7 Óvakodj a hazug ügyektől. Ártatlan és igaz embert meg ne öless, mert én elfordulok a gonosz embertől.
Exo 23:8 Ajándékot el ne fogadj, mert az megvakítja az okosak szemét, és elferdíti az igazak szavát.
Exo 23:9 A jövevényt ne nyomd el, hiszen ismeritek a jövevény életét, mivel ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.
Exo 23:10 Hat esztendőn át vesd be szántódat, és gyűjtsd be termését,
Exo 23:11 a hetedik esztendőben azonban hagyd ugaron. A termését hagyd a sorsára, hadd egyék meg néped szegényei. Amit azok meghagynak, hadd egye meg a mező vadja. Szőlőddel és olajfakerteddel hasonlóképp cselekedj.
Exo 23:12 Hat napon dolgozzál, a hetedik napon pihenj meg, hogy pihenjen ökröd és szamarad, s felüdüljön rabszolganőd fia és a jövevény.
Exo 23:13 Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek: más istenek nevére ne esküdjetek, hallani se lehessen azt a te szádból.
Exo 23:14 Esztendőnként három ízben zarándokünnepet tartsatok nekem.
Exo 23:15 Tartsd meg a kovásztalanok ünnepét: hét napon át kovásztalant egyél, amint parancsoltam neked, abib havának idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból: ne jelenj meg üres kézzel színem előtt.
Exo 23:16 Tartsd meg ezenkívül munkád zsengéinek, szántód minden veteményének aratási ünnepét, -- és az évet záró ünnepet, amikor betakarítod minden termésedet a mezőről.
Exo 23:17 Közüled minden férfi háromszor jelenjék meg esztendőnként az Úr, a te Istened előtt.
Exo 23:18 Kovászos kenyérrel együtt ne áldozd fel áldozatom vérét, és ünnepi áldozatom kövérje ne maradjon meg reggelig.
Exo 23:19 Földed terményeinek zsengéjét vidd el az Úr, a te Istened házába. Ne főzz kecskegidát anyja tejében.
Exo 23:20 Íme, elküldöm angyalomat, hogy előtted haladjon, őrizzen téged az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet neked szántam.
Exo 23:21 Féld őt, hallgass a szavára, és ne gondold, hogy megvetheted, mert nem nézi el, ha vétkezel, hiszen az én nevem van benne.
Exo 23:22 Ha hallgatsz a szavára, és megteszed mindazt, amit mondok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek, és szorongatni fogom szorongatóidat.
Exo 23:23 Ha tehát előtted megy majd angyalom, és bevezet téged az amoriták, a hetiták, a periziták, a kánaániak, a hivviták és a jebuziták közé, akiket majd kiirtok --
Exo 23:24 ne imádd és ne tiszteld isteneiket, ne utánozd tetteiket, hanem rontsd le bálványaikat, és törd össze emlékoszlopaikat.
Exo 23:25 Szolgáljátok tehát az Urat, a ti Isteneteket, akkor megáldom kenyeredet és vizedet. Távol tartom tőled a betegséget,
Exo 23:26 nem lesz gyermektelen és meddő asszony a földeden, és teljessé teszem napjaid számát.
Exo 23:27 Elküldöm előtted félelmetességemet, megölök minden népet, amely közé bemégy, és megfutamítom előled minden ellenségedet.
Exo 23:28 Darazsakat küldök előtted, hogy űzzék ki a hivvitákat, a kánaániakat és a hetitákat, mielőtt bevonulsz.
Exo 23:29 Nem egy esztendőben űzöm ki majd őket színed elől, hogy sivataggá ne váljék az ország, és károdra meg ne szaporodjék a vadállat.
Exo 23:30 Csak fokozatosan űzöm ki majd őket színed elől, amíg te megsokasodsz, és birtokodba veheted az országot.
Exo 23:31 Úgy szabom meg határaidat, hogy a Vörös-tengertől a filiszteusok tengeréig, a pusztától a folyóvízig érjenek: kezetekbe adom az ország lakóit, és kiűzöm őket színetek elől.
Exo 23:32 Ne lépj szövetségre velük és isteneikkel,
Exo 23:33 ne lakjanak földeden, hogy bűnbe ne vigyenek ellenem: mert ha isteneiknek szolgálnál, bizony, vesztedre lenne az neked."
Exo 24:1 Ezután így szólt az Úr Mózeshez: "Jöjjetek fel az Úrhoz, te és Áron, Nádáb, Ábiu és hetven vén Izraelből, és imádjátok őt a távolban.
Exo 24:2 De egyedül Mózes jöjjön közel az Úrhoz, ők ne jöjjenek a közelébe, és a nép se jöjjön fel vele!"
Exo 24:3 Elment tehát Mózes, és elmondta a népnek az Úr minden szavát és rendeletét. A nép egy szívvel-lélekkel felelte: "Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott!"
Exo 24:4 Ekkor Mózes leírta az Úr minden beszédét. Majd felkelt kora reggel, oltárt épített a hegy tövében, és tizenkét emlékoszlopot állított, Izrael tizenkét törzsének megfelelően.
Exo 24:5 Aztán odaküldte Izrael fiainak ifjait, hogy mutassanak be egészen elégő áldozatokat, és vágjanak az Úrnak békeáldozatul fiatal bikákat.
Exo 24:6 Mózes pedig fogta a vér felét, és a medencékbe töltötte, a másik felét pedig az oltárra öntötte.
Exo 24:7 Aztán fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép hallatára. Erre ők azt mondták: "Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott, és engedelmesek leszünk!"
Exo 24:8 Ő pedig fogta a vért, és meghintette vele a népet, és így szólt: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr megkötött veletek e szavak alapján!"
Exo 24:9 Aztán Mózes és Áron, Nádáb, Ábiu és hetvenen Izrael vénei közül felmentek,
Exo 24:10 és látták Izrael Istenét. -- Olyan valami volt a lába alatt, mintha zafírkőből készült volna, és mint az ég, amikor tiszta. --
Exo 24:11 Az Úr nem emelt rájuk kezet, pedig messzire távoztak Izrael fiaitól. Látták Istent, és ettek és ittak.
Exo 24:12 Az Úr azt mondta eztán Mózesnek: "Jöjj fel hozzám a hegyre, maradj ott, és én átadom neked a kőtáblákat, a törvényt és a parancsokat, amelyeket leírtam, hogy tanítsd őket!"
Exo 24:13 Fel is készült Mózes és szolgája, Józsue, és amikor Mózes elindult Isten hegyére,
Exo 24:14 azt mondta a véneknek: "Várjatok itt, amíg vissza nem térünk hozzátok! Áron és Húr veletek vannak, ha valami peres dolog felmerül, vigyétek őeléjük!"
Exo 24:15 Amikor aztán Mózes felment, a felhő elborította a hegyet,
Exo 24:16 és az Úr dicsősége leszállt a Sínai hegyére. Miután azt hat napig eltakarta a felhővel, a hetedik napon szólította őt a felhő közepéből. --
Exo 24:17 Izrael fiainak szeme előtt olyan látvány volt az Úr dicsősége, mint a hegy ormán égő tűz. --
Exo 24:18 Erre Mózes bement a felhő közepébe, felment a hegyre, és ott volt negyven nap és negyven éjen át.
Exo 25:1 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:
Exo 25:2 "Szólj Izrael fiainak, hogy gyűjtsenek nekem adományokat! Minden embertől, aki önként ajánlja fel, fogadjátok el.
Exo 25:3 A következő dolgokat kell összegyűjtenetek: aranyat, ezüstöt, rezet,
Exo 25:4 kék, bíbor és kétszer festett, karmazsin színű fonalat, bisszust, kecskeszőrt,
Exo 25:5 vörösre festett kosbőrt, halbőrt, akácfát,
Exo 25:6 olajat a mécsesek feltöltéséhez, fűszereket a kenethez, jóillatú füstölőszereket,
Exo 25:7 ónixköveket és drágaköveket az efód és a tudakoló díszítésére.
Exo 25:8 Készítsenek nekem szentélyt, hogy közöttük lakhassam,
Exo 25:9 mindenben annak a hajléknak és a hozzátartozó eszközöknek a mintájára, amelyet majd mutatok neked. A következőképpen csináljátok:
Exo 25:10 Készítsetek akácfából egy ládát: két és fél könyöknyi legyen a hossza, másfél könyöknyi a szélessége, és ugyancsak másfél könyöknyi a magassága.
Exo 25:11 Ezt aztán vond be színarannyal belülről, kívülről, és helyezz rá körös-körül aranyszegélyt.
Exo 25:12 Önts ezenkívül négy arany karikát, és illeszd a láda négy sarkára: két karika legyen az egyik oldalon és kettő a másikon.
Exo 25:13 Azután készíts rudakat akácfából, vond be azokat arannyal,
Exo 25:14 és dugd be őket a láda oldalain levő karikákba, hogy hordozni lehessen velük a ládát.
Exo 25:15 Ezek legyenek mindig a karikákban, sohase húzzák ki onnan azokat.
Exo 25:16 Ebbe a ládába tedd majd azt a bizonyságot, amelyet adni fogok neked.
Exo 25:17 Azután készítsd el színaranyból az engesztelőhelyet! Két és fél könyöknyi legyen a hossza, másfél könyöknyi a szélessége.
Exo 25:18 Készíts két kerubot vert aranyból az engesztelőhely két szélére.
Exo 25:19 Az egyik kerub az egyik oldalon legyen, a másik a másikon,
Exo 25:20 úgyhogy az engesztelőhely mindkét oldalát befedjék, terjesszék ki szárnyukat, és borítsák be az engesztelőhelyet. Egymással szemben legyenek, és arcukkal az engesztelőhely felé forduljanak. Ezzel aztán fedd be a ládát,
Exo 25:21 tedd bele a bizonyságot, amelyet adok majd neked.
Exo 25:22 Onnan, és az engesztelőhelyről fogok találkozni veled, és beszélni hozzád. A bizonyság ládája felett levő két kerub közül szólok majd hozzád mindarról, amit általad Izrael fiainak parancsolok.
Exo 25:23 Készíts továbbá akácfából egy asztalt: két könyöknyi legyen a hossza, egy könyöknyi a szélessége, és másfél könyöknyi a magassága.
Exo 25:24 Ezt aztán vond be színarannyal, és helyezz rá körös-körül aranyszegélyt:
Exo 25:25 a szegélyre négy ujj nyi magas, átvert párkányzatot, fölé pedig egy másik aranyszegélyt.
Exo 25:26 Készíts továbbá négy arany karikát, és illeszd azt rá az asztal négy sarkára, minden lábhoz egyet.
Exo 25:27 Az arany karikák a szegély alatt legyenek, úgy, hogy rudakat lehessen beléjük dugni, és hordozni lehessen az asztalt.
Exo 25:28 Készítsd el a rudakat is akácfából, és vond be őket arannyal; ezekkel hordozzák az asztalt.
Exo 25:29 Készítsd el továbbá a tálakat, a csészéket, a tömjéntartókat és az italáldozatok bemutatására szolgáló serlegeket, színaranyból.
Exo 25:30 Tedd aztán az asztalra a kitett kenyereket: ezek mindenkor színem előtt legyenek.
Exo 25:31 Készíts továbbá mécstartót, színaranyból verve. A szára, az ágai, kelyhei, gömböcskéi és liliomai egy darabból legyenek.
Exo 25:32 Hat ág jöjjön ki oldalaiból: három az egyik oldalon, három a másikon.
Exo 25:33 Három dióalakú kehely legyen az egyik ágon, mindegyik egy gömböcskével és liliommal; hasonlóképpen három dióalakú kehely a második ágon, mindegyik gömböcskével és liliommal. Ilyen művű legyen mind a hat ág, amely a szárból kijön.
Exo 25:34 A mécstartó szárán pedig négy dióalakú kehely legyen, mindegyik gömböcskével és liliommal.
Exo 25:35 Egy-egy gömböcske legyen két-két ág tövében, mind a három helyen, mind a hat ág alatt, amely a szárból kijön.
Exo 25:36 A gömböcskék és az ágak egy darabból legyenek -- színaranyból legyen verve az egész.
Exo 25:37 Készíts továbbá hét mécsest, és rakd fel azokat a mécstartóra úgy, hogy messzire világítsanak.
Exo 25:38 Hamuszedői is, és azok az edények, amelyekben a leszedett hamvat eloltják, színaranyból legyenek.
Exo 25:39 A mécstartó egész súlya -- minden eszközével együtt -- egy talentum színarany legyen.
Exo 25:40 Nézd meg, és arra a mintára készítsd, amelyet a hegyen mutattam neked.
Exo 26:1 A hajlékot pedig a következőképpen készítsd: Szőjj tíz szőnyeget sodrott lenből kék, bíbor és kétszer festett karmazsinszínű fonalból, műszövő munkával tarkítva.
Exo 26:2 Huszonnyolc könyöknyi legyen egy-egy szőnyeg hossza, négy könyöknyi a szélessége; egy mérete legyen valamennyi szőnyegnek.
Exo 26:3 Aztán fűzz össze egymással öt szőnyeget, majd a másik ötöt is foglald egybe, ugyanolyan módon.
Exo 26:4 Azután készíts hurkokat kékszínű fonalból a szőnyegek oldalára, a szélükre, hogy össze lehessen fűzni őket egymással.
Exo 26:5 Ötven hurok legyen mindkét szőnyeg oldalán, úgy alkalmazva, hogy hurok hurokkal szembe kerüljön, és egyiket a másikhoz lehessen kapcsolni.
Exo 26:6 Aztán készíts ötven aranykarikát, és kapcsold velük össze a szőnyegek két szárnyát, hogy a hajlék eggyé legyen.
Exo 26:7 Készíts továbbá tizenegy kecskeszőr sátorlapot a hajlék tetejének betakarására.
Exo 26:8 Harminc könyöknyi legyen egy-egy sátorlap hossza, négy a szélessége; egyenlő mérete legyen valamennyi sátorlapnak.
Exo 26:9 Ötöt közülük aztán fűzz össze külön, majd foglald egybe a hatot is egymással, úgy, hogy a hatodik lapot kétrét hajthasd a fedél elejére.
Exo 26:10 Készíts aztán ötven hurkot az egyik sátorlap szélére, hogy a másikkal össze lehessen kapcsolni, és ötven hurkot a másik sátorlap szélére, hogy az előzővel össze lehessen kapcsolni.
Exo 26:11 Készíts aztán ötven rézkapcsot, és kapcsold velük össze a hurkokat, hogy egy sátorlap legyen az összesből.
Exo 26:12 Ami pedig a fedél lapjából fennmarad, vagyis az az egy sátorlap, amellyel több van, annak a felével a hajlék hátulját fedd be.
Exo 26:13 Abból meg, ami a sátorlapok hosszából marad meg, egy könyöknyi függjön le az egyik oldalon, egy pedig a másikon, befedve a hajlék mindkét oldalát.
Exo 26:14 Készíts egy másik takarót is a fedélre vörösre festett kosbőrből, efölé pedig még egy takarót halbőrből.
Exo 26:15 Készítsd el a hajlék deszkáit is akácfából, úgy, hogy fel lehessen állítani azokat.
Exo 26:16 Tíz könyöknyi legyen mindegyiknek a hossza, és másfél a szélessége.
Exo 26:17 A deszkák oldalain két-két ereszték legyen, hogy az egyik deszkát a másik deszkához lehessen velük foglalni; így készüljön valamennyi deszka.
Exo 26:18 Húsz legyen belőlük a déli oldalon, a dél felé eső szárnyon.
Exo 26:19 Ezek számára önts negyven ezüsttalpat, úgy, hogy egy-egy deszka alá, a két eresztékhez képest két-két talp kerüljön.
Exo 26:20 A hajlék másik oldalán, az észak felé esőn, szintén húsz deszka legyen
Exo 26:21 negyven ezüst talppal; egy-egy deszka alá két-két talp kerüljön.
Exo 26:22 A hajlék nyugati oldalához pedig hat deszkát készíts,
Exo 26:23 és még kettőt, utóbbiak a sarkokra kerüljenek, a hajlék hátulján.
Exo 26:24 Legyenek összefogva alulról a tetejéig, és egy foglalat tartsa össze valamennyit. Azon a két deszkán is, amelyet a sarkokra kell helyezni, hasonló foglalat legyen.
Exo 26:25 Összesen tehát nyolc deszka legyen tizenhat ezüsttalppal -- két-két talpat számítva egy-egy deszka alá.
Exo 26:26 Készíts továbbá reteszrudakat akácfából a deszkák összefogására -- ötöt a hajlék egyik oldalához,
Exo 26:27 öt másikat a másikhoz, és ugyanannyit a nyugati oldalhoz.
Exo 26:28 Dugd át őket a deszkák közepén az egyik végtől a másik végig.
Exo 26:29 Magukat a deszkákat pedig vond be arannyal, és önts hozzájuk aranykarikákat, hogy ezeken keresztül a reteszrudak összetarthassák a deszkákat. A reteszrudakat is vond be arannyal.
Exo 26:30 Aztán állítsd fel a hajlékot a szerint a minta szerint, amelyet a hegyen mutattam neked.
Exo 26:31 Készíts továbbá függönyt kék, bíbor, kétszer festett, karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, műszövő munkával, szép tarkára szőve.
Exo 26:32 Ezt aztán függeszd fel elölről négy akácfaoszlopra: ezeket egészét arany borítsa, az oszlopfő is arany legyen, de a talpuk ezüst.
Exo 26:33 Aztán akaszd fel a függönyt a karikákra, és helyezd el mögötte a bizonyság ládáját: ez a függöny válassza el a szentélyt a szentek szentjétől.
Exo 26:34 Helyezd aztán az engesztelőhelyet a bizonyság ládájára, a szentek szentjébe,
Exo 26:35 az asztalt a függönyön kívülre, a mécstartót pedig az asztallal szembe, a hajlék déli oldalára -- az asztal ugyanis az északi oldalon álljon.
Exo 26:36 Készíts továbbá leplet a sátor bejáratára kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, hímző munkával.
Exo 26:37 Aztán vonj be öt akácfaoszlopot arannyal, és akaszd rájuk elölről a leplet: a tetejük arany, a talpuk réz legyen.
Exo 27:1 Készítsd el az oltárt is akácfából: öt könyök legyen a hossza, ugyanannyi a szélessége, tehát négyzet legyen, és három könyök a magassága.
Exo 27:2 Szarvai a négy sarkán magából az oltárból jöjjenek elő. Az egészet vond be rézzel.
Exo 27:3 Készíts hozzá ezenkívül hamuszedő üstöket, lapátokat, villákat és parázstartókat; rézből készítsd valamennyi eszközét.
Exo 27:4 Készíts azután egy hálószerű rézrostélyt is. Ennek négy rézkarika legyen a négy sarkán,
Exo 27:5 és tedd az oltár pereme alá, úgy, hogy a rostély az oltár közepéig érjen.
Exo 27:6 Készíts aztán akácfából két rudat az oltár számára, vond be őket rézlemezekkel,
Exo 27:7 és dugd be a karikákba. Legyenek az oltár két oldalán, hogy hordozni lehessen.
Exo 27:8 Ne tömörre, hanem belül üresre, üregesre készítsd, úgy, amint a hegyen mutattam neked.
Exo 27:9 Készítsd el a hajlék udvarát is: déli oldalán, a délre eső szárnyán kárpitok legyenek, sodrott bisszusból, lenből -- százkönyöknyi legyen a hossza ennek az oldalnak --
Exo 27:10 húsz oszloppal és ugyanannyi réztalppal. Az oszlopfők metszéseikkel együtt ezüstből legyenek.
Exo 27:11 Északi oldalán, hosszában, szintén százkönyöknyi kárpit, húsz oszlop és ugyanannyi számú réztalp legyen. Az oszlopfők metszéseikkel együtt ezüstből legyenek.
Exo 27:12 Az udvar nyugatra néző szélességében ötvenkönyöknyi kárpit, tíz oszlop és ugyanannyi talp legyen.
Exo 27:13 Az udvar keletre néző szélessége szintén ötvenkönyöknyi legyen.
Exo 27:14 Az egyik oldalán tizenötkönyöknyi kárpit, három oszlop és ugyanannyi talp legyen,
Exo 27:15 a másik oldalán is tizenöt könyök kárpit, három oszlop és ugyanannyi talp legyen.
Exo 27:16 Az udvar bejáratán pedig húszkönyöknyi lepel legyen kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, hímző munkával. Ennek négy oszlopa legyen, ugyannyi talppal.
Exo 27:17 Az udvar minden oszlopát körös-körül ezüstlemezek borítsák; oszlopfőik ezüst, talpuk réz legyen.
Exo 27:18 Hosszában százkönyöknyi legyen az udvar, széltében ötven, magassága öt könyök legyen. Sodrott lenből készüljön, talpai rézből legyenek.
Exo 27:19 A hajlék minden eszközét, bármely célra és szolgálatra való, valamint annak és az udvar cövekeit, rézből készítsd.
Exo 27:20 Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked színtiszta, sajtóval ütött faolajat, hogy mindenkor mécses égjen
Exo 27:21 a bizonyság sátrában, a bizonyság előtt kifeszített függönyön kívül. Ezt Áron és fiai helyezzék oda úgy, hogy estétől reggelig égjen az Úr előtt. Örök szolgálat legyen ez nemzedékről-nemzedékre Izrael fiai részéről.
Exo 28:1 Állítsd továbbá magad elé Izrael fiai közül Áront, a bátyádat fiaival együtt, hogy papjaimmá legyenek: Áront, Nádábot, Ábiut, Eleazárt és Itamárt.
Exo 28:2 Készíts szent ruhákat Áronnak, a bátyádnak, dicsőségül és ékességül.
Exo 28:3 Szólj tehát minden bölcsszívű embernek, akit betöltöttem a bölcsesség lelkével, hogy készítsék el Áron ruháit, hogy fel lehessen szentelni, és szolgálhasson nekem bennük.
Exo 28:4 A következő ruhákat kell elkészíteniük: efódot, vállravalót, felsőköntöst, szoros gyolcsruhát, süveget és övet. Készítsenek tehát szent ruhákat a bátyádnak, Áronnak és a fiainak, hogy papjaimmá legyenek.
Exo 28:5 Aranyat, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalat és lent használjanak hozzá.
Exo 28:6 Az efódot aranyból, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, műszövő munkával készítsék.
Exo 28:7 Két vállpánt csatlakozzon hozzá fönt két oldalon úgy, hogy vele egyet alkosson.
Exo 28:8 Szövése és művének egész hímzése aranyból, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből legyen.
Exo 28:9 Végy továbbá két ónixkövet, és vésd rájuk Izrael fiainak nevét:
Exo 28:10 hat nevet az egyik kőre, a másik hat nevet a másikra, születésük rendjében;
Exo 28:11 kőmetsző munkával, a pecsétmetsző mesterségével vésd rájuk Izrael fiainak nevét. Ezeket aztán szorítsd és foglald körös-körül aranyba.
Exo 28:12 Aztán illeszd ezt a vállravaló két vállpántjára, emlékeztetőül Izrael fiaira, hogy viselje Áron a nevüket a két vállán az Úr előtt emlékeztetőül.
Exo 28:13 Készíts továbbá kis horgokat aranyból,
Exo 28:14 két sodrott kis láncot színaranyból, és fűzd rá őket a horgokra.
Exo 28:15 Készítsd el az ítélet tudakolóját is: műszövő munkával, a vállravaló szövésének módjára, aranyból, kék, bíbor és kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből.
Exo 28:16 Négyzetalakú legyen és kétrétű, hosszában is, széltében is egy-egy arasznyi méretű.
Exo 28:17 Ebbe aztán foglalj négy sor drágakövet: az első sorban karneol, topáz és smaragd legyen,
Exo 28:18 a másodikban karbunkulus, zafír és jáspis,
Exo 28:19 a harmadikban jácint, achát és ametiszt,
Exo 28:20 a negyedikben krizolit, ónix és berill. Aranyba legyenek foglalva fajtánként,
Exo 28:21 és Izrael fiainak neve legyen rajtuk. Tizenkét név legyen beléjük vésve, kövenként egy-egy név, a tizenkét törzs szerint. --
Exo 28:22 Készíts továbbá a tudakolóra sodrott láncokat színaranyból,
Exo 28:23 valamint két aranykarikát, és az utóbbiakat illeszd a tudakoló két felső sarkára.
Exo 28:24 Aztán fűzd be az arany láncokat a tudakoló sarkain levő karikákba,
Exo 28:25 a láncok végét pedig kapcsold a két kis horoggal a vállravalónak az efóddal szembe eső két vállpántjára.
Exo 28:26 Aztán készíts két aranykarikát, és illeszd a tudakoló két alsó sarkára, az efóddal szembe eső, befelé néző szélére,
Exo 28:27 ezenkívül két másik aranykarikát; ezeket illeszd a vállravaló efód két vállpántjának alsó részére, az alsó összefoglalással szembe, hogy a tudakolót össze lehessen fűzni az efóddal.
Exo 28:28 Szorítsák aztán a tudakolót kék zsinórral, karikáinál fogva, a vállravaló karikáihoz úgy, hogy a mesterien készült összekapcsolás látható maradjon, és a tudakoló és az efód el ne válhasson egymástól.
Exo 28:29 Így viselje Áron a mellén, az ítélet tudakolóján Izrael fiainak nevét mindig, amikor bemegy a szentélybe, emlékeztetőül az Úr előtt.
Exo 28:30 Az ítélet tudakolójába pedig tedd bele az Urimot és a Tumimot, hogy Áron mellén legyenek, amikor bemegy az Úr elé: így viselje Izrael fiainak ítéletét a mellén az Úr színe előtt mindenkor.
Exo 28:31 Készítsd el a vállravalóhoz tartozó felsőköntöst is, kékszínű fonalból az egészet.
Exo 28:32 Fenn a közepén nyílás legyen rajta a fej számára, körülötte szövött szegéllyel, olyan, mint a ruhák szélén szokott lenni, hogy egykönnyen be ne szakadjon.
Exo 28:33 Alulra, a felsőköntös aljára készíts körös-körül gránátalmához hasonló díszeket, kék, bíbor és kétszer festett karmazsin színű fonalból, azok közé pedig tégy csengőket,
Exo 28:34 úgy, hogy először aranycsengő, aztán gránátalma, majd megint aranycsengő, és ismét gránátalma legyen rajta.
Exo 28:35 Öltse fel ezt Áron, ha szolgálatot teljesít, hogy hallatsszék a csengés, amikor bemegy a szentélybe az Úr színe elé, és amikor kijön, hogy halállal ne lakoljon.
Exo 28:36 Készíts ezenkívül egy lemezt színaranyból, és a pecsétmetsző mesterségével vésd rá: "Az Úr Szentje".
Exo 28:37 Ezt aztán kösd egy kékszínű zsinórra, legyen a süvegen,
Exo 28:38 és feküdjön a főpap homlokára, hogy így Áron magára vegye azokat a vétkeket, amelyek Izrael fiainak áldozataihoz és szentelményeihez, bármilyen ajándékaihoz és adományaihoz tapadnak. Mindig legyen ez a lemez a homlokán, hogy az Úr kegyelmes legyen irántuk.
Exo 28:39 Készíts ezenkívül egy szűk köntöst lenből, készíts egy lensüveget, valamint egy hímzett övet.
Exo 28:40 Áron fiainak pedig készíts gyolcsköntösöket, öveket és süvegeket dicsőségül és ékességül.
Exo 28:41 Aztán öltöztesd fel mindezekbe Áront, a bátyádat, vele fiait, és szenteld fel valamennyiük kezét. Szenteld fel őket, hogy papjaimmá legyenek.
Exo 28:42 Készíts még gyolcsnadrágokat is, hogy csípőtől combig befödjék szemérmüket.
Exo 28:43 Viseljék ezeket Áron és fiai, amikor bemennek a bizonyság sátrába, vagy amikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgálatot teljesítsenek a szentélyben, hogy vétket ne hívjanak magukra, és halállal ne lakoljanak. Örök törvény legyen ez Áronra és utódaira nézve.
Exo 29:1 A következőképpen kell majd eljárnod, hogy papjaimmá szenteld őket. Végy majd egy fiatal bikát a csordából, valamint két hibátlan kost,
Exo 29:2 ezenkívül kovásztalan kenyereket, olajjal meghintett, kovásztalan kalácsokat, és olajjal megkent, kovásztalan lepényeket: búzalisztlángból készítsd valamennyit.
Exo 29:3 Az utóbbiakat rakd egy kosárba, és hozd elém az ökörrel és a két kossal együtt.
Exo 29:4 Aztán állítsd Áront és fiait a bizonyság sátrának ajtaja elé. Miután megmostad az apát és a fiait vízzel,
Exo 29:5 öltöztesd fel Áront a ruháiba, azaz a gyolcsköntösbe, a felsőköntösbe, a vállravalóba, a tudakolóba, fogd össze ezt az övvel,
Exo 29:6 tedd a fejére a süveget, a süvegre a szent lemezt,
Exo 29:7 aztán öntsd fejére a kenet olaját, és szenteld fel őt ezzel a szertartással. --
Exo 29:8 A fiait is léptesd előre, és öltöztesd fel a gyolcsköntösökbe, aztán övezd fel őket az övvel --
Exo 29:9 vagyis Áront és fiait --, végül tedd rájuk a süvegeket, és papjaimmá lesznek örök jogon. Miután így felszentelted kezüket,
Exo 29:10 állítsd a bikát a bizonyság sátra elé, Áron és fiai tegyék rá kezüket a fejére,
Exo 29:11 aztán vágd le az Úr színe előtt, a bizonyság sátrának ajtaja mellett.
Exo 29:12 Majd végy a bika véréből, és tedd ujjaddal az oltár szarvaira, a többi vért pedig öntsd az oltár aljára.
Exo 29:13 Végül vedd az egész hájat, amely a beleket fedi, ezenkívül a máj hártyáját, a két vesét és a rajtuk lévő hájat, és égesd el áldozati füstként az oltáron.
Exo 29:14 A bika húsát, bőrét és trágyáját pedig égesd el a táboron kívül, mert bűnért való áldozat.
Exo 29:15 Aztán vedd az egyik kost, Áron és fiai tegyék rá kezüket a fejére,
Exo 29:16 aztán vágd le, végy a véréből, és öntsd azt körös-körül az oltárra.
Exo 29:17 A kost pedig vagdald darabokra, mosd meg a belét és a lábszárait, tedd rá felvagdalt húsára és fejére,
Exo 29:18 és égesd el az egész kost áldozati füstként az oltáron. Egészen elégő áldozat az az Úrnak, kedves tűzáldozati illat az Úrnak.
Exo 29:19 Aztán fogd a másik kost, Áron és fiai tegyék rá kezüket a fejére,
Exo 29:20 aztán vágd le, végy a véréből, és kend meg vele Áronnak és fiainak jobb fülcimpáját, valamint jobbkezüknek és -lábuknak hüvelykujját, aztán öntsd a vért körös-körül az oltárra.
Exo 29:21 Majd végy az oltáron levő vérből és a kenet olajából, hintsd meg Áront és ruháit, a fiait és azok ruháit, és szent lesz ő és a ruhája, az ő fiai és az ő ruhájuk.
Exo 29:22 Aztán vedd a kos háját, farkát, a beleket borító hájat, a máj hártyáját, a két vesét, a rajtuk levő hájat és a jobboldali lapockát -- mert ez felszentelési kos --,
Exo 29:23 hozzá egy kenyércipót, egy olajjal meghintett kalácsot és egy lepényt az Úr színe elé helyezett kovásztalan kenyerek kosarából.
Exo 29:24 Tedd mindezeket Áronnak és fiainak a kezére, és szenteld meg és ajánld fel őket az Úr előtt.
Exo 29:25 Aztán vedd el mindezt a kezükből, és égesd el az oltáron az egészen elégő áldozat felett, kedves illatul az Úr színe előtt, mert az ő tűzáldozata ez.
Exo 29:26 Vedd aztán annak a kosnak a szegyét, amellyel Áront felszentelted, szenteld meg azt és ajánld fel az Úr előtt, és ez legyen a te részed.
Exo 29:27 Így tedd szentté a szegyet, amelyet felajánlottál, és a lapockát, amelyet elvettél abból a kosból,
Exo 29:28 amellyel Áront és fiait felszentelted, hogy ezek Áronnak és fiainak a járandóságai legyenek Izrael fiai részéről, örök törvény alapján. Ezek ugyanis adomány részei, és mint az adomány részeit kell ezeket odaadniuk békeáldozataikból; ezeket az Úrnak kell adományozniuk.
Exo 29:29 A szent öltözet pedig, amelyet Áron visel, őutána fiaira szálljon, hogy abban kenjék fel őket, és abban szenteljék meg kezüket.
Exo 29:30 Hét napon át viselje, aki főpappá lesz helyette a fiai közül, és bemegy a bizonyság sátrába, hogy szolgáljon a szentélyben.
Exo 29:31 Fogd azután a felszentelési kost, a húsát főzd meg a szent helyen,
Exo 29:32 és egyék meg Áron és fiai. Ők egyék meg a kosárban levő kenyereket is a bizonyság sátrának ajtajánál,
Exo 29:33 hogy engeszteljen az áldozat, és szentté váljon azok keze, akik bemutatják. Idegen ember ne egyen belőlük, mert szentek.
Exo 29:34 Ha valami megmarad a felszentelési húsból vagy a kenyérből reggelig, a maradékot égesd el a tűzben; megenni nem szabad azt, mert szent.
Exo 29:35 Mindazt, amit parancsoltam neked, tedd meg majd Áronnal és fiaival. Hét napon át szenteld meg a kezüket,
Exo 29:36 és naponta mutass be egy bikát bűnért való áldozatul, engesztelésül. Tisztítsd meg az oltárt az engesztelő áldozat bemutatása által, és kend fel megszentelésül.
Exo 29:37 Hét napon tisztítsd és szenteld meg így az oltárt, akkor szent lesz: mindenki, aki érinti, szentté lesz.
Exo 29:38 Ezt kell majd áldoznod az oltáron: két egyesztendős bárányt, minden nap, megszakítás nélkül --
Exo 29:39 az egyik bárányt reggel, a másikat este --,
Exo 29:40 és egy tizedrész lisztlángot, meghintve egy negyed hín mennyiségű, vert olajjal, italáldozatul pedig ugyanannyi mennyiségű bort -- az egyik bárányhoz.
Exo 29:41 A másik bárányt pedig estefelé áldozd fel, a reggeli áldozat szertartása és a mondottak szerint, kedves illatul.
Exo 29:42 Ez legyen az Úrnak bemutatandó egészen elégő áldozat, ezt kell szüntelenül bemutatni közöttetek nemzedékről nemzedékre, a bizonyság sátrának ajtajánál, az Úr előtt. Oda foglak majd téged rendelni, hogy szóljak hozzád.
Exo 29:43 Ott parancsolok majd Izrael fiainak, és dicsőségem megszenteli az oltárt.
Exo 29:44 Az oltárral együtt megszentelem a bizonyság sátrát, valamint Áront és fiait, hogy papjaimmá legyenek.
Exo 29:45 Izrael fiai között fogok lakni és Istenük leszek,
Exo 29:46 s megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük, aki kihoztam őket Egyiptom földjéről, hogy közöttük lakjam, én, az Úr, az ő Istenük.
Exo 30:1 Készíts továbbá akácfából egy oltárt az illatáldozatok bemutatásához:
Exo 30:2 hosszúsága egy könyök, szélessége szintén egy, tehát négyzet alakú, magassága pedig két könyök legyen. Szarvai magából az oltárból jöjjenek elő.
Exo 30:3 Ezt aztán vond be színarannyal -- a rostélyát is, körös-körül a falait is, és a szarvait is. Helyezz rá körös-körül aranyszegélyt,
Exo 30:4 a szegély alá pedig minkét oldalon két aranykarikát, hogy rudakat lehessen dugni beléjük, és hordozni lehessen az oltárt.
Exo 30:5 Készítsd el a rudakat is akácfából, és vond be őket arannyal.
Exo 30:6 Aztán tedd az oltárt az elé a függöny elé, amely a bizonyság ládája és a bizonyságot fedő kegyelemtábla előtt függ, ahonnan majd szólok hozzád.
Exo 30:7 Áron pedig égessen rajta jó illatú füstölőszert: égessen rajta reggel, amikor előkészíti a mécseseket,
Exo 30:8 és égessen estefelé is, amikor feltölti őket. Szüntelen égő illatáldozat legyen ez részetekről az Úr előtt, nemzedékről-nemzedékre.
Exo 30:9 Más összetételű füstölőszert, egészen elégő áldozatot és ételáldozatot ne mutassatok be rajta, és italáldozatot se öntsetek rá.
Exo 30:10 Évente egyszer pedig könyörögjön Áron ennek az oltárnak a szarvai felett a bűnért való áldozat vérével, és végezzen engesztelést rajta, nemzedékről-nemzedékre közöttetek. Legyen szent az Úrnak."
Exo 30:11 Aztán így szólt az Úr Mózeshez:
Exo 30:12 "Amikor majd szám szerint összeírod Izrael fiainak összességét, adjon mindegyikük váltságot életéért az Úrnak, hogy ne legyen rajtuk csapás, amikor megszámlálják őket.
Exo 30:13 Ezt kell adnia mindenkinek, akinek a nevét felveszik: fél sékelt a szentély súlyegysége szerint -- egy sékelben húsz gera van --, fél sékelt ajánljon fel az Úrnak.
Exo 30:14 Akit számbavesznek, húsz esztendőstől fölfelé, ezt a váltságot adja meg.
Exo 30:15 A gazdag ne adjon többet fél sékelnél, és a szegény se kevesebbet.
Exo 30:16 Te pedig vedd a pénzt, amelyet Izrael fiai adnak, és fordítsd azt a bizonyság sátrának szolgálatára, hogy emlékeztetőjük legyen az az Úr előtt, és ő megkegyelmezzen életüknek."
Exo 30:17 Aztán így szólt az Úr Mózeshez:
Exo 30:18 "Készíts majd rézből egy mosdómedencét, valamint egy hozzávaló talapzatot, tedd a bizonyság sátra és az oltár közé, és tölts bele vizet.
Exo 30:19 Ebből mossák meg Áron és fiai a kezüket és lábukat,
Exo 30:20 amikor bemennek a bizonyság sátrába, vagy amikor az oltárhoz járulnak, hogy rajta illatáldozatot mutassanak be az Úrnak,
Exo 30:21 -- nehogy halállal lakoljanak. Örök törvény legyen ez számára és utódai számára nemzedékről nemzedékre."
Exo 30:22 Aztán így szólt az Úr Mózeshez:
Exo 30:23 "Végy ezután fűszereket: ötszáz sékel finom mirhazsengét, félannyi, azaz kétszázötven sékel fahéjat, ugyancsak kétszázötven sékel illatos nádat,
Exo 30:24 és ötszáz sékel kassziát, a szentély súlyegysége szerint, végül egy hín mennyiségű faolajat.
Exo 30:25 Készíts belőle kenethez való szent olajat, kenetet a kenetkészítők mestersége szerint.
Exo 30:26 Ezzel aztán kend meg a bizonyság sátrát, a szövetség ládáját,
Exo 30:27 az asztalt és eszközeit, a mécstartót és eszközeit, az illatáldozat oltárát
Exo 30:28 és az egészen elégő áldozatét, s minden eszközt, amely szolgálatukhoz tartozik.
Exo 30:29 Így szenteld meg mindezt, és szentek lesznek: aki hozzájuk ér, szentté válik.
Exo 30:30 Kend fel és szenteld meg ezzel Áront és fiait is, hogy papjaimmá legyenek.
Exo 30:31 Izrael fiainak pedig mondd: Nekem szentelt kenet olaja legyen ez közöttetek nemzedékről nemzedékre.
Exo 30:32 Senki se kenje meg ezzel a testét, és ennek összetétele szerint másikat ne készítsetek, mert szent ez, és szentnek számítson előttetek.
Exo 30:33 Mindaz, aki ugyanilyet készít, vagy ebből idegen embernek ad, irtassék ki népéből."
Exo 30:34 Az Úr ezután azt mondta Mózesnek: "Végy ismét fűszereket: mirhazsengét, ónixot, jó illatú galbánt, fehér tömjént -- egyenlő mennyiségű legyen valamennyi --
Exo 30:35 és készíts a kenetkészítők mestersége szerint jól összevegyített, tiszta és szentelésre alkalmas füstölőszert.
Exo 30:36 Aztán törd az egészet finom porrá, és tégy belőle a bizonyság sátra elé, ahol majd megjelenek neked. Szent legyen előttetek ez a füstölőszer:
Exo 30:37 ilyen keveréket a saját használatra ne készítsetek, mert az Úrnak szentelt dolog ez.
Exo 30:38 Mindaz, aki ilyet készít, hogy élvezze illatát, irtassék ki népéből."
Exo 31:1 Aztán így szólt az Úr Mózeshez:
Exo 31:2 "Íme, név szerint meghívtam Bezeleélt, Úrinak, a Júda törzséből való Húr fiának a fiát.
Exo 31:3 Eltöltöttem Isten lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudással minden munkára,
Exo 31:4 mindannak kigondolására, amit csak alkotni lehet aranyból, ezüstből, rézből,
Exo 31:5 márványból, drágakövekből és mindenféle fából.
Exo 31:6 Egyszersmind társul adtam mellé Oliábot, a Dán törzséből való Ahiszámek fiát. Bölcsességet adtam minden műértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit neked parancsoltam:
Exo 31:7 a szövetség sátrát, a bizonyság ládáját, az e fölé való kegyelemtáblát, a sátor minden eszközét,
Exo 31:8 az asztalt és eszközeit, a színarany mécstartót és eszközeit, a füstölőszer oltárát,
Exo 31:9 valamint az egészen elégő áldozatét és minden eszközüket, a medencét és talapzatát,
Exo 31:10 a szent ruhákat Áronnak, a papnak és fiainak szolgálatához, hogy gyakorolhassák szent tisztüket,
Exo 31:11 a kenet olaját és a fűszerekből készült füstölőszert a szentély számára: mindent tegyenek meg, amit parancsoltam neked."
Exo 31:12 Végül így szólt az Úr Mózeshez:
Exo 31:13 "Szólj majd Izrael fiaihoz, és mondd nekik: Vigyázzatok, hogy szombatomat megtartsátok, mert jel az közöttem és közöttetek nemzedékről nemzedékre, hogy tudjátok, hogy én, az Úr szentséget kívánok tőletek.
Exo 31:14 Tartsátok meg szombatomat, mert szent az nektek. Aki megszentségteleníti, halállal lakoljon, s aki dolgozik rajta, irtassék ki népéből.
Exo 31:15 Hat napon dolgozzatok: a hetediken szombat van, szent nyugalom az Úr tiszteletére. Mindaz, aki munkát végez azon a napon, halállal lakoljon.
Exo 31:16 Tartsák meg Izrael fiai a szombatot, és üljék meg nemzedékről nemzedékre. Örök szövetség az
Exo 31:17 közöttem és Izrael fiai között. Örök jel az, mert hat nap alatt alkotta az Úr a mennyet és a földet, és hetednapra felhagyott a munkával."
Exo 31:18 Amikor a Sínai hegyen befejezte ezeket a szavakat, az Úr átadta Mózesnek a bizonyságnak Isten ujjával megírt két kőtábláját.
Exo 32:1 Amikor azonban a nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, összegyűlt Áron ellen, és azt mondta: "Rajta, készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak! Nem tudjuk ugyanis, hogy mi történt Mózessel, azzal az emberrel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!"
Exo 32:2 Áron erre azt mondta nekik: "Szedjétek le az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és lányaitok füléről, és hozzátok el hozzám!"
Exo 32:3 Meg is tette a nép, amit parancsolt, és elvitte Áronhoz a fülbevalókat.
Exo 32:4 Ő pedig átvette, öntőmesterséggel megformálta, és öntött borjút készített belőlük. Erre ők azt mondták: "Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!"
Exo 32:5 Amikor Áron látta ezt, oltárt épített eléje, és hírnök szavával kikiáltatta: "Holnap ünnepe lesz az Úrnak!"
Exo 32:6 Másnap aztán kora reggel felkeltek, egészen elégő- és békeáldozatokat áldoztak, aztán leült a nép enni és inni, majd nekiállt játszani.
Exo 32:7 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: "Menj le hamar, mert vétkezett néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről!
Exo 32:8 Hamar letértek arról az útról, amelyet mutattál nekik: öntött borjút készítettek maguknak, imádták azt, áldozatokat mutattak be neki, és azt mondták: "Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!""
Exo 32:9 Aztán így szólt az Úr Mózeshez: "Látom már, hogy keménynyakú nép ez!
Exo 32:10 Hagyj engem, hadd izzék fel haragom ellenük, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!"
Exo 32:11 Mózes erre így kezdte kérlelni az Urat, az ő Istenét: "Miért gerjedne fel, Uram, haragod néped ellen, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, nagy erővel és hatalmas kézzel?
Exo 32:12 Kérlek, ne mondhassák az egyiptomiak: "Álnokul kivitte őket, hogy megölje mindnyájukat a hegyekben, és eltörölje őket a földről." Szűnjék meg haragod, és légy kegyelmes néped gonoszságával szemben!
Exo 32:13 Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, akiknek megesküdtél önmagadra: "Megsokasítom utódaitokat, mint az ég csillagait, és ezt az egész földet, amelyről szóltam, utódaitoknak adom, s birtokolni fogjátok azt örökké!""
Exo 32:14 Megengesztelődött erre az Úr, és nem tette meg azt a rosszat, amelyet népe ellen mondott.
Exo 32:15 Visszatért erre Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. Mindkét oldalukon írás volt.
Exo 32:16 Magának Istennek voltak a művei, a táblákba vésett írás is Istené volt.
Exo 32:17 Amikor Józsue meghallotta az ujjongó nép zajongását, azt mondta Mózesnek: "Harci lárma hallatszik a táborból!"
Exo 32:18 Ő így felelt: "Nem harcra buzdítás kiáltása ez, és nem harcra serkentők ujjongása ez: énekekesek szavát hallom én!"
Exo 32:19 Amikor aztán a tábor közelébe ért, és meglátta a borjút és a táncokat, igen megharagudott. Ledobta kezéből a táblákat, és összetörte azokat a hegy tövében.
Exo 32:20 Aztán megragadta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe, és megitatta Izrael fiaival.
Exo 32:21 Áronnak pedig azt mondta: "Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnt hoztál rá?"
Exo 32:22 Az így felelt neki: "Ne haragudjon az én uram, hiszen ismered ezt a népet, hogy hajlik a gonoszra!
Exo 32:23 Azt mondták nekem: "Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak; mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!"
Exo 32:24 Én azt mondtam nekik: Kinek van közületek aranya? -- Elhozták, ideadták nekem, én a tűzbe vetettem, és ez a borjú készült belőle."
Exo 32:25 Amikor Mózes látta, hogy a nép fegyvertelen -- Áron ugyanis elvette fegyverzetüket az undok gyalázatosság által, és fegyvertelenül állította őket ellenségeik elé --,
Exo 32:26 megállt a tábor kapujában, és így szólt: "Aki az Úrral tart, álljon ide mellém!" Erre Lévi fiai mindnyájan odagyűltek köré,
Exo 32:27 ő pedig azt mondta nekik: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Kössön mindegyiktek kardot derekára, és menjetek oda és vissza a táboron keresztül, kaputól-kapuig, és ölje meg mindenki a testvérét, a barátját és a rokonát is!"
Exo 32:28 Erre Lévi fiai megtették, amit Mózes parancsolt nekik. Aznap mintegy huszonháromezer ember halt meg.
Exo 32:29 Mózes azután azt mondta nekik: "Ma az Úrnak szenteltétek kezeteket, mindenki a fia és a testvére által, így ő nektek adja majd áldását."
Exo 32:30 Másnap aztán így szólt Mózes a néphez: "Igen nagy vétekkel vétkeztetek! Felmegyek az Úrhoz, talán sikerül megkövetnem őt vétketekért!"
Exo 32:31 Vissza is ment az Úrhoz, és így szólt: "Kérlek, igen nagy vétekkel vétkezett ez a nép: aranyisteneket csinált magának. Most azonban vagy bocsásd meg nekik ezt a vétket,
Exo 32:32 vagy pedig, ha ezt nem teszed, törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!"
Exo 32:33 Az Úr azt felelte neki: "Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki könyvemből.
Exo 32:34 Te csak menj, és vezesd azt a népet, ahová mondtam neked! Angyalom előtted megy majd, de a megtorlás napján meg fogom torolni ezt a vétküket is."
Exo 32:35 Meg is verte az Úr a népet ezért a vétekért, a borjúért, amelyet Áron készített.
Exo 33:1 Az Úr ezután így szólt Mózeshez: "Eredj, menj fel erről a helyről, te és a néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak: Az utódaidnak adom.
Exo 33:2 Egy angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, az amoritákat, a hetitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat,
Exo 33:3 s te bemész a tejjel-mézzel folyó földre. Én azonban nem megyek fel veled, mert keménynyakú nép vagy, és még el találnálak pusztítani az úton."
Exo 33:4 Amikor a nép meghallotta ezt a nagyon rossz hírt, gyászba borult, és senki sem vette fel a szokott díszeit.
Exo 33:5 Azt mondta ugyanis az Úr Mózesnek: "Mondd Izrael fiainak: Keménynyakú nép vagy! Ha csak egy kis ideig is veled járnék, eltörölnélek. Most azonban tedd le díszeidet, hogy megtudjam, mit tegyek veled!"
Exo 33:6 Le is tették Izrael fiai a díszeiket a Hóreb hegyénél.
Exo 33:7 Mózes pedig fogta a sátrat, és messze a táboron kívül verte azt fel, s elnevezte szövetség sátrának. Így a népből mindenkinek, akinek valami kérdezni valója volt, ki kellett mennie a szövetség sátrához, a táboron kívülre.
Exo 33:8 Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, fölkelt az egész nép, mindenki kiállt sátra ajtajába, és nézett Mózes után, amíg ő be nem ment a sátorba.
Exo 33:9 Amikor aztán belépett a szövetség sátrába, leszállt a felhőoszlop, megállt az ajtónál, és az Úr beszélt Mózessel.
Exo 33:10 Amikor az izraeliták látták, hogy a felhőoszlop ott áll a sátor ajtajánál, mindannyian felálltak, és leborultak sátruk ajtajában.
Exo 33:11 Az Úr pedig beszélt Mózessel, szemtől-szembe, úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Aztán Mózes visszatért a táborba, de szolgája, az ifjú Józsue, Nún fia nem távozott a sátortól.
Exo 33:12 Mózes ekkor azt mondta az Úrnak: "Azt parancsolod, hogy vezessem fel ezt a népet, de nem adod tudtomra, kit küldesz majd velem! Pedig azt mondtad: "Név szerint ismerlek, és kegyelmet találtál előttem."
Exo 33:13 Ha tehát kegyelmet találtam színed előtt, mutasd meg nekem arcodat, hogy ismerjelek, és valóban kegyelmet találjak szemed előtt. Vedd figyelembe, hogy a te néped ez a nemzet."
Exo 33:14 Azt mondta erre az Úr: "Magam fogok előtted haladni, és nyugalmat szerzek neked!"
Exo 33:15 Mózes azt válaszolta: "Ha nem te magad mégy előttünk, ne is vezess ki minket erről a helyről!
Exo 33:16 Miből is tudhatnánk meg, én és a te néped, hogy kegyelmet találtunk színed előtt, hacsak velünk nem jársz, hogy így dicsőbbek legyünk minden népnél, amely a földön lakik?"
Exo 33:17 Az Úr erre azt mondta Mózesnek: "Ezt is, amit mondtál, megteszem, mert kegyelmet találtál előttem, és név szerint ismerlek téged."
Exo 33:18 Mózes azt felelte: "Mutasd meg nekem dicsőségedet!"
Exo 33:19 Az Úr erre így szólt: "Neked megmutatom egész jóságomat, és kimondom előtted az Úr nevét, mert könyörülök azon, akin akarok, és kegyelmes vagyok az iránt, aki iránt nekem tetszik."
Exo 33:20 Majd azt mondta: "Ám arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon."
Exo 33:21 Azután így szólt: "De, íme, van itt egy hely mellettem: állj erre a kősziklára!
Exo 33:22 Ha majd elvonul előtted dicsőségem, beállítlak a kőszikla hasadékába, és befödlek jobbommal, amíg el nem vonulok.
Exo 33:23 Aztán elveszem kezemet, és utánam tekinthetsz -- de arcomat nem láthatod!"
Exo 34:1 Ezután így szólt: "Vágj magadnak két ugyanolyan kőtáblát, mint az elsők voltak, hogy rájuk írhassam azokat az igéket, amelyek azokon a táblákon voltak, amelyeket összetörtél!
Exo 34:2 Reggelre légy készen, hogy akkor mindjárt feljöhess a Sínai hegyére, és állj elém ott a hegy tetején.
Exo 34:3 Senki se jöjjön fel veled, és senkit se lehessen látni az egész hegyen, se marha, se juh ne legeljen arrafelé!"
Exo 34:4 Vágott tehát két ugyanolyan kőtáblát, mint az előbbiek voltak, aztán felkelt az éjszakából, és fölment a Sínai hegyére, amint az Úr parancsolta neki. A két kőtáblát felvitte magával.
Exo 34:5 Amikor aztán az Úr leszállt a felhőben, Mózes odaállt mellé, és kiáltotta az Úr nevét.
Exo 34:6 Amíg az Úr elvonult előtte, azt mondta: "Uralkodó Úr, irgalmas és kegyes Isten, hosszan tűrő, nagy könyörületességű és hűségű,
Exo 34:7 te irgalmasságot gyakorolsz ezer nemzedéken át, megbocsátasz gonoszságot, vétket és bűnt. Előtted azonban semmi sem marad büntetlen, mert megtorlod az apák gonoszságát gyermekeiken, unokáikon, harmadik és negyedik nemzedékükön!"
Exo 34:8 Ekkor Mózes sietve leborult a földre, meghajtotta magát,
Exo 34:9 és így szólt: "Ha kegyelmet találtam színed előtt, Uram, kérlek, járj velünk! Bár keménynyakú ez a nép, bocsásd meg gonoszságainkat és bűneinket, és fogadj tulajdonoddá minket!"
Exo 34:10 Az Úr azt felelte: "Megkötöm a szövetséget: mindenki láttára olyan jeleket fogok művelni, amilyeneket még nem láttak a földön semmiféle népnél, hogy lássa ez a nép, amely között vagy, az Úr rettenetes tetteit, amelyeket cselekedni fogok.
Exo 34:11 Vigyázz azonban mindarra, amit ma parancsolok neked! Én magam fogom kiűzni előled az amoritákat, a kánaániakat, a hetitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat.
Exo 34:12 Őrizkedj tehát attól, hogy valaha is barátságra lépj annak a földnek a lakosaival, mert az romlásodra lenne.
Exo 34:13 Ehelyett rontsd le oltáraikat, törd össze emlékoszlopaikat, és vágd ki berkeiket.
Exo 34:14 Ne imádj más istent, mert féltékenynek nevezik az Urat, féltékeny Isten ő!
Exo 34:15 Ne köss szövetséget annak a földnek a lakóival, hogy amikor isteneikkel paráználkodnak, és bálványaiknak áldoznak, meg ne hívjanak téged, hogy egyél áldozataikból.
Exo 34:16 Feleséget se végy lányaik közül fiaidnak, hogy amikor azok paráználkodnak, isteneikkel paráznává ne tegyék fiaidat.
Exo 34:17 Öntött isteneket ne készíts magadnak!
Exo 34:18 Tartsd meg a kovásztalanok ünnepét! Hét napon át egyél kovásztalant, amint megparancsoltam neked, abíb havának idején, mert a tavaszi idő hónapjában jöttél ki Egyiptomból.
Exo 34:19 Minden hím, amely méhet nyit, az enyém legyen! Az állatok közül minden elsőszülött, akár marha, akár aprójószág, az enyém legyen.
Exo 34:20 Szamarad elsőszülöttjét váltsd meg egy juhon. Ha nem adsz érte váltságot, meg kell ölni. Fiaid közül az elsőszülöttet meg kell váltanod. Ne jelenj meg üres kézzel színem előtt.
Exo 34:21 Hat napon dolgozzál, a hetedik napon pihentesd a szántást és az aratást!
Exo 34:22 Tartsd meg a hetek ünnepét, amikor búzád zsengéjét aratják, és azt az ünnepet, amikor az esztendő végén mindenedet betakarítják!
Exo 34:23 Esztendőnként három ízben minden férfi jelenjék meg a mindenható Úrnak, Izrael Istenének színe előtt!
Exo 34:24 Amikor ugyanis elűzöm majd a nemzeteket előled, bár kiterjesztem határodat, senki sem fog földedre lecsapni, amikor te felmégy, hogy megjelenj az Úr, a te Istened színe előtt, esztendőnként háromszor.
Exo 34:25 Ne ontsd kovász mellett áldozatom vérét, és ne maradjon reggelre semmi sem a pászka ünnep áldozatából!
Exo 34:26 Földed termésének zsengéjét vidd fel az Úrnak, Istenednek házába! Ne főzz kecskegidát anyja tejében!"
Exo 34:27 Az Úr végül azt mondta Mózesnek: "Írd fel magadnak ezeket az igéket, mert ezek alapján kötöttem szövetséget veled és Izraellel!"
Exo 34:28 Ő tehát ott volt az Úrnál, negyven nap és negyven éjen át. Kenyeret nem evett, vizet nem ivott, és felírta a táblákra a szövetség tíz igéjét.
Exo 34:29 Amikor aztán Mózes leszállt a Sínai hegyéről, kezében a bizonyság két táblájával, nem tudta, hogy ragyog az arca az Úrral való beszélgetés miatt.
Exo 34:30 Áron és Izrael fiai azonban meglátták, hogy sugárzik Mózes arca, ezért féltek a közelébe menni.
Exo 34:31 Ő azonban hívta őket. Erre Áron is, a gyülekezet fejedelmei is odamentek hozzá. Miután velük már beszélt,
Exo 34:32 odamentek hozzá Izrael fiai is mindnyájan, és ő megparancsolta nekik mindazt, amit az Úrtól a Sínai hegyén hallott.
Exo 34:33 Amikor aztán befejezte beszédét, fátyolt borított az arcára.
Exo 34:34 Ezt mindig levette, ha bement az Úrhoz, hogy beszéljen Vele, addig, amíg ki nem jött. Akkor aztán elmondta Izrael fiainak mindazt, amit az Úr parancsolt neki.
Exo 34:35 Amikor kijött, látták, hogy sugárzik Mózes arca, ő azonban ismét eltakarta arcát, amikor hozzájuk szólt.
Exo 35:1 Aztán egybegyűjtötte Izrael fiainak egész közösségét, és azt mondta nekik: "Ez az, amit az Úr parancsolt, hogy meg kell tennetek.
Exo 35:2 Hat napon át végezzétek munkátokat, a hetedik nap szent legyen nektek, szombat és nyugalom az Úr tiszteletére. Aki azon munkát végez, ölessék meg!
Exo 35:3 Tüzet se gyújtsatok szombat napján egyetlen lakóhelyeteken sem!"
Exo 35:4 Azt mondta továbbá Mózes Izrael fiai egész közösségének: "Ezt parancsolta az Úr:
Exo 35:5 Különítsetek el magatok közt adományokat az Úr számára! Önként, jószántából hozza azokat mindenki az Úrnak: aranyat, ezüstöt, rezet,
Exo 35:6 kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalat, ezenkívül lent, kecskeszőrt,
Exo 35:7 vörösre festett kosbőrt, halbőrt, akácfát,
Exo 35:8 olajat a mécsesek feltöltésére és a kenet elkészítéséhez, kellemes illatú füstölőszert,
Exo 35:9 ónixköveket és drágaköveket a vállravaló és a tudakoló díszítésére.
Exo 35:10 Aki bölcs köztetek, jöjjön és készítse el, amit az Úr parancsolt:
Exo 35:11 a hajlékot, annak fedelét és sátorlapját, a karikákat, a deszkázatot, a reteszrudakat, a cövekeket és a talpakat,
Exo 35:12 a ládát és rúdjait, a kegyelem táblát és az előtte lévő függönyt,
Exo 35:13 az asztalt, annak rúdjait és eszközeit, a kitett kenyereket,
Exo 35:14 a mécstartót a mécsesek számára, annak tartozékait és mécseseit, az olajat a mécsesek táplálására,
Exo 35:15 az illatáldozat oltárt és rúdjait, a kenet olaját, a fűszerekből készült illatáldozatot, a hajlék ajtajára való leplet,
Exo 35:16 az égőáldozati oltárt, annak rézből való rostélyát, rúdjait és tartozékait; a mosdómedencét és talapzatát,
Exo 35:17 az udvar kárpitjait, oszlopait és talpazatát, az udvar ajtajára való függönyt,
Exo 35:18 a hajlék és az udvar cövekeit, a hozzájuk tartozó köteleket,
Exo 35:19 a ruhákat, amelyeket a szentély szolgálatában használnak, végül pedig Áronnak, a főpapnak és fiainak ruháit, hogy nekem papokként szolgáljanak."
Exo 35:20 Elment erre Izrael fiainak egész közössége Mózes színe elől, aztán
Exo 35:21 készséges és ájtatos szívvel adományokat hoztak az Úrnak a bizonyság sátrának elkészítéséhez, és mindahhoz, ami a szolgálathoz és a szent ruhákhoz kellett.
Exo 35:22 A férfiak és az asszonyok átadták a karpereceket, fülbevalókat, gyűrűket, karkötőket: mindenféle aranytárgy került az Úr ajándékai közé.
Exo 35:23 Akinek volt kék, bíbor, kétszer festett karmazsin anyaga, lenvászna, kecskeszőre, vörösre festett kosbőre, halbőre,
Exo 35:24 ezüstje, reze vagy akácfája a különféle célokra, elhozta az Úrnak.
Exo 35:25 A hozzáértő asszonyok beszolgáltatták azt, amit megfontak: a kék, bíbor, karmazsin színű, len
Exo 35:26 és kecskeszőr-fonalat, jószántukból adva mindent.
Exo 35:27 A fejedelmek átadták az ónixköveket és a drágaköveket a vállravalóhoz és a tudakolóhoz,
Exo 35:28 valamint a fűszereket és az olajat a mécsesek feltöltéséhez, a kenet elkészítéséhez és a kellemes illatú füstölőszer elkészítéséhez.
Exo 35:29 Minden férfi és asszony buzgó szívvel hozott ajándékot, hogy elkészüljön a munka, amelyet az Úr Mózes által parancsolt: Izrael fiai mindnyájan jószántukból ajándékoztak az Úrnak.
Exo 35:30 Azt mondta erre Mózes Izrael fiainak: "Íme, az Úr név szerint meghívta Bezeleélt, Úrinak, a Júda törzséből való Húr fiának fiát.
Exo 35:31 Eltöltötte őt Isten lelkével, bölcsességgel, értelemmel, tudással és minden ismerettel
Exo 35:32 az aranyból, ezüstből és rézből való munkák kigondolására és elkészítésére,
Exo 35:33 kövek metszésére, fa faragására. Mindazt, amit mesterséggel el lehet készíteni,
Exo 35:34 a szívébe adta. Ugyanígy Oliábnak, a Dán törzséből való Ahiszámek fiának is.
Exo 35:35 Betöltötte mindkettőjüket bölcsességgel, hogy tudjanak faragott, műszövő és hímzett munkákat készíteni kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és lenből, tudjanak mindenfélét szőni és mindenféle új dolgokat kigondolni."
Exo 36:1 Dolgozni kezdtek tehát Bezeleél, Oliáb és mindazok a bölcs férfiak, akiknek az Úr bölcsességet és értelmet adott, hogy mesterien meg tudják csinálni, ami a szentély szolgálatára szükséges, és amit az Úr parancsolt.
Exo 36:2 Mózes ugyanis meghívta őket és mindazokat a hozzáértő férfiakat, akiknek az Úr bölcsességet adott, és akik önként ajánlkoztak a munka elvégzésére.
Exo 36:3 Átadta nekik Izrael fiainak minden adományát. Ezek már javában szorgoskodtak a munkában, amikor a nép még minden reggel hozott önkéntes adományokat.
Exo 36:4 Ez arra indította a mestereket, hogy menjenek el,
Exo 36:5 és mondják meg Mózesnek: "Többet hord össze a nép, mint amennyi szükséges!"
Exo 36:6 Erre Mózes megparancsolta, hogy hirdessék ki a hírnökök: "Se férfi, se asszony ne hozzon többé semmit a szentély készítéséhez!" Így aztán nem hoztak több ajándékot,
Exo 36:7 mivel elég volt az, amit hoztak, sőt már sok is.
Exo 36:8 Mindazok, akiknek a szíve bölcs volt, készítettek tehát a hajlék berendezéséhez tíz szőnyeget, sodrott lenből, kék, bíbor és kétszer festett karmazsin színű fonalból, tarka mintákkal, műszövő munkával.
Exo 36:9 Huszonnyolc könyöknyi volt egynek-egynek a hossza, négy a szélessége; mindegyik szőnyegnek azonos volt a mérete.
Exo 36:10 Aztán összekapcsolta az egyik öt szőnyeget, egyiket a másikhoz, és összekapcsolta a másik ötöt is.
Exo 36:11 Ezután kék színű hurkokat erősítettek mindkét oldalra: az egyik szőnyeg szélére is, s ugyanúgy a másik szőnyeg szélére is,
Exo 36:12 úgy hogy a hurkok egymással szembe kerüljenek, és egymásba lehessen kapcsolni őket.
Exo 36:13 Öntött ötven aranykarikát is, hogy azok összekapcsolják a szőnyegek hurkait, és a hajlék egybefüggő legyen.
Exo 36:14 Készített ezenkívül tizenegy kecskeszőr sátorlapot is a hajlék tetejének befedésére.
Exo 36:15 Harminc könyök volt egy-egy sátorlap hossza, négy könyök a szélessége; egyenlő méretű volt valamennyi.
Exo 36:16 Ötöt közülük egybefoglalt külön, és hat másikat is külön.
Exo 36:17 Aztán készített ötven hurkot az egyik sátorlap szélére, és ötven hurkot a másik sátorlap szélére, hogy össze lehessen kapcsolni őket egymással,
Exo 36:18 valamint ötven rézkapcsot, hogy össze lehessen kapcsolni a fedelet, és egy sátorlap legyen az egész.
Exo 36:19 Takarót is készített a sátorra, vörösre festett kosbőrből, fölé pedig egy másik takarót, halbőrből.
Exo 36:20 Elkészítette a deszkákat is a hajlékhoz akácfából, úgy, hogy fel lehessen állítani őket.
Exo 36:21 Tíz könyök volt egy-egy deszka hossza, másfél könyök volt a szélessége.
Exo 36:22 Két-két ereszték volt mindegyik deszkán, hogy össze lehessen fogni őket egymással. Így készítette el a hajlék valamennyi deszkáját.
Exo 36:23 Húsz közülük a déli oldalon, a dél felől eső szárnyon volt,
Exo 36:24 negyven ezüsttalppal. Két-két talpat tettek egy-egy deszka alá, egyet-egyet mind a két sarkára, oda, ahol az oldalt levő eresztékek sarkokban végződtek.
Exo 36:25 A hajléknak arra az oldalára, amely északra néz, szintén húsz deszkát helyezett,
Exo 36:26 negyven ezüsttalppal, két-két talpat egy-egy deszkához.
Exo 36:27 Nyugat felé pedig, vagyis a hajléknak arra az oldalára, amely a tenger felé néz, hat deszkát helyezett,
Exo 36:28 két másikat pedig a hajlék mindegyik hátsó sarkára.
Exo 36:29 Az utóbbiak lentről a tetejükig egybe voltak fogva, és egy foglalat tartotta össze őket. Így tettek mindkét oldal szegletén,
Exo 36:30 úgyhogy hátul összesen nyolc deszka volt, tizenhat ezüsttalppal, két-két talp volt ugyanis egy-egy deszka alatt.
Exo 36:31 Készített ezenkívül reteszrudakat is akácfából: ötöt a hajlék egyik oldalán levő deszkák összefogására,
Exo 36:32 másik ötöt a másik oldal deszkáinak összefogására. Ezeken kívül másik öt reteszrudat a hajlék nyugati, a tenger felé eső oldalára.
Exo 36:33 Elkészítette azt a másik reteszrudat is, amelynek a deszkák közepén, az egyik végtől a másik végig kellett érnie.
Exo 36:34 Magukat a deszkákat bevonta arannyal, és ezüsttalpakat öntött hozzájuk. Elkészítette az aranykarikáikat is, amelyekbe a reteszrudakat kellett dugni, és ezeket is bevonta aranylemezekkel.
Exo 36:35 Elkészítette a függönyt is, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, műszövő munkával, tarka mintával,
Exo 36:36 és a négy oszlopot akácfából. Az utóbbiakat oszlopfőikkel együtt bevonta arannyal, és ezüsttalpakat öntött hozzájuk.
Exo 36:37 Készített egy függönyt is a sátor bejáratára kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, hímző munkával,
Exo 36:38 valamint öt oszlopot, és ezekhez oszlopfőket. Az utóbbiakat bevonta arannyal, talpukat pedig rézből öntötte.
Exo 37:1 Elkészítette Bezeleél a ládát is akácfából. Két és fél könyök volt a hossza, másfél könyök a szélessége, és ugyancsak másfél könyök a magassága. Aztán kívül-belül bevonta színarannyal,
Exo 37:2 és körben egy aranyszegélyt helyezett rá.
Exo 37:3 Azután öntött még négy aranykarikát, ennek a négy sarkára: két karikát az egyik oldalára, és kettőt a másikra.
Exo 37:4 Aztán rudakat készített akácfából, bevonta őket arannyal,
Exo 37:5 és bedugta a láda oldalain levő karikákba, hogy hordozni lehessen a ládát.
Exo 37:6 Elkészítette az engesztelőhelyet is, azaz a tudakolóhelyet színaranyból -- két és fél könyök volt a hossza, másfél könyök a szélessége --,
Exo 37:7 és két kerubot vert aranyból. Az utóbbiakat rátette az engesztelőhely két végére:
Exo 37:8 az egyik kerubot az egyik oldalon a végére, a másik kerubot a másik oldalon a végére, tehát egy-egy kerubot az engesztelőhely mindkét végére.
Exo 37:9 Kiterjesztették szárnyukat, és befödték az engesztelőhelyet, egymás felé és az engesztelőhely felé néztek.
Exo 37:10 Elkészítette az asztalt is, akácfából; két könyök volt a hossza, egy könyök a szélessége, és másfél könyök a magassága.
Exo 37:11 Aztán bevonta színarannyal, és körben aranyszegélyt helyezett rá,
Exo 37:12 a szegély fölé pedig egy négy ujj magas átszegett párkányzatot, afölé pedig egy másik aranyszegélyt.
Exo 37:13 Öntött továbbá négy aranykarikát, ráillesztette az asztal négy sarkára, minden lábhoz egyet,
Exo 37:14 a szegély mellé. Aztán keresztüldugta rajtuk a rudakat, hogy hordozni lehessen az asztalt.
Exo 37:15 Elkészítette a rudakat is akácfából, aztán bevonta őket arannyal --
Exo 37:16 valamint a különféle célokra szolgáló asztali edényeket: a tálakat, a csészéket, a serlegeket és a tömjénezőket színaranyból, az italáldozatok bemutatásához.
Exo 37:17 Elkészítette a mécstartót is, színaranyból verve. A szárából ágak, kelyhek, kis gömbök és liliomok ágaztak ki,
Exo 37:18 összesen hat a két oldalból: három ág az egyik oldalból, és három a másikból.
Exo 37:19 Három dióformájú kehely volt az egyik ágon, mindegyik egy-egy kis gömbbel és liliommal; három dióalakú kehely volt a másik ágon, mindegyik egy-egy kis gömbbel és liliommal. Egyformára készült mind a hat ág, amely a mécstartó szárából kiágazott.
Exo 37:20 Magán a száron négy dióformájú kehely volt, mindegyik egy-egy kis gömbbel és liliommal:
Exo 37:21 egy-egy kis gömb volt két-két ág tövén, mind a három helyen, mind a hat ág alatt, amely a szárból leágazott.
Exo 37:22 A kis gömbök is, az ágak is magából a szárból jöttek elő, és az egész színaranyból volt verve.
Exo 37:23 Elkészítette a hét mécsest is színaranyból, hamuszedőikkel és azokkal az edényekkel együtt, amelyekben a leszedett hamvat eloltják.
Exo 37:24 Egy talentum aranyat nyomott a mécstartó, minden tartozékával együtt.
Exo 37:25 Elkészítette az illatáldozat oltárát is akácfából; egy könyök volt mind a négy oldala, kettő a magassága, a sarkaiból álltak ki a szarvak.
Exo 37:26 Aztán bevonta színarannyal, rostélyával, falaival, szarvaival együtt,
Exo 37:27 és körben aranyszegélyt, a szegély alá pedig mindegyik oldalára két-két aranykarikát, hogy rudakat lehessen beléjük dugni, és hordozni lehessen az oltárt.
Exo 37:28 Elkészítette a rudakat is akácfából, és bevonta őket aranylemezekkel.
Exo 37:29 Elkészítette az olajat is, a szentelés kenetét, valamint a füstölőszert színtiszta fűszerekből, a kenetkészítők mestersége szerint.
Exo 38:1 Elkészítette az egészen elégő áldozat oltárát is akácfából -- öt könyök volt mind a négy oldala, három a magassága,
Exo 38:2 a szarvai a sarkaiból álltak ki --, azután bevonta rézlemezekkel.
Exo 38:3 Elkészítette rézből a különféle tartozékokat is: az üstöket, a lapátokat, a villákat, a horgokat és a parázstartókat.
Exo 38:4 Elkészítette hálószerű rézrostélyát is, ez alá az oltár közepére a párkányzatot.
Exo 38:5 Öntött még négy karikát a rostély minden sarkára, hogy rudakat lehessen beléjük dugni, és hordozni lehessen az oltárt.
Exo 38:6 A rudakat is elkészítette akácfából, aztán bevonta rézlemezekkel,
Exo 38:7 és bedugta az oltár oldalain kiálló karikákba. Maga az oltár nem volt tömör, hanem üreges, deszkákból való és belül üres.
Exo 38:8 Elkészítette a rézmedencét is talapzatával együtt, az asszonyok tükreiből, akik a sátor ajtajánál várakoztak.
Exo 38:9 Elkészítette az udvart is. Déli oldalán száz könyök széles kárpit volt sodrott lenből,
Exo 38:10 valamint húsz rézoszlop és talpazat. Az oszlopfők és az egész mű metszései ezüstből voltak.
Exo 38:11 Északi oldalán a kárpitok, az oszlopok, a talpak és az oszlopfők ugyanilyen méretűek és alakúak voltak, ugyanabból a fémből.
Exo 38:12 Nyugatra néző oldalán ötven könyök széles kárpit, tíz rézoszlop és talpazat volt, az oszlopfők és az egész mű metszései ezüstből voltak.
Exo 38:13 Kelet felé is ötven könyök széles kárpitot készített.
Exo 38:14 Ezek közül tizenöt könyöknyi, három oszloppal és talppal az egyik oldalt foglalta el.
Exo 38:15 A másik oldalon -- a két oldal közé helyezte ugyanis az udvar bejáratát -- szintén tizenöt könyök kárpit, három oszlop és ugyanennyi talp volt.
Exo 38:16 Az udvar valamennyi kárpitja sodrott lenvászon volt.
Exo 38:17 Az oszlopok talpa rézből, fejük pedig összes metszésükkel együtt ezüstből volt. Az udvar oszlopait is bevonta ezüsttel.
Exo 38:18 Bejáratára hímző munkával, kék, bíbor, karmazsin színű fonalból és sodrott lenből készítette el a függönyt. Ennek hossza húsz könyök, a magassága öt könyök volt, az udvar valamennyi kárpitjának méretével megegyezően.
Exo 38:19 A bejáratnak négy oszlopa volt, réztalppal, ezüstfővel és metszésekkel.
Exo 38:20 Elkészítette körben a hajléknak és az udvarnak a cövekeit is rézből.
Exo 38:21 A következők voltak a bizonyság hajlékához felhasznált dolgok: Mózes parancsára, a leviták szolgálata által Itamár, Áron papnak a fia számlálta össze őket.
Exo 38:22 Bezeleél, Úrinak, a Júda törzséből való Húr fiának a fia készítette el mindazt, amit az Úr Mózes által parancsolt.
Exo 38:23 A társa Oliáb, a Dán törzséből való Ahiszámek fia volt, aki maga is kiváló mesten volt a fafaragásban, a kék, bíbor, karmazsin színű fonallal és lenből való műszövésben és hímzésben.
Exo 38:24 Az arany, amelyet a szentély elkészítéséhez felhasználtak, és amelyet ajándékul felajánlottak, összesen huszonkilenc talentum és hétszázharminc sékel volt a szentély súlyegysége szerint.
Exo 38:25 Ezt azok ajánlották fel, akiket számbavettek, azaz a húszévesnél idősebb hatszázháromezer-ötszázötven fegyverfogató férfi.
Exo 38:26 Volt továbbá száz talentum ezüst: ebből öntötték a szentélynek és a függönnyel fedett bejáratnak a talpait.
Exo 38:27 Száz talp készült a száz talentumból, egy-egy talentumot számítottak minden talpra.
Exo 38:28 Ezerhétszáz-hetvenöt sékelből pedig oszlopfőket készített, és az oszlopokat bevonta ezüsttel.
Exo 38:29 Rézből hetvenkétezer talentumot és négyszáz sékelt ajánlottak fel.
Exo 38:30 Ebből öntötték a talpakat a bizonyság sátrának bejáratához, a rézoltárt és rostélyát, és mindazokat a kellékeket, amelyek annak szolgálatához tartoznak,
Exo 38:31 udvar talpazatát körben és a bejáratánál, valamint a hajlék és az udvar cövekeit körös-körül.
Exo 39:1 A kék, bíbor és karmazsin színű fonalból és a lenből pedig ruhákat készített, és Áron azokba öltözött, amikor a szentélyben szolgált -- úgy, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.
Exo 39:2 Elkészítette tehát az efódot is aranyból, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből,
Exo 39:3 műszövő munkával; az aranyat vékony lemezekre vágta, és fonalakra nyújtotta, hogy bele lehessen szőni az előbb említett színű fonalak közé.
Exo 39:4 Elkészítette a két csatlakozó vállpántot is a két felső végére,
Exo 39:5 valamint az övet ugyanazokból a színekből, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
Exo 39:6 Elkészítette a két ónixkövet is aranyba foglalva, és rájuk véste pecsétmetsző munkával Izrael fiainak nevét.
Exo 39:7 Aztán rátette őket a vállravaló vállpántjaira, hogy emlékeztessenek Izrael fiaira, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
Exo 39:8 Elkészítette a tudakolót is műszövő munkával, a vállravaló szövése szerint, aranyból, kék, bíbor, kétszer festett karmazsinszínű fonalból és sodrott lenből.
Exo 39:9 Ez négyzet alakú volt, kétrétű, egy-egy arasz méretű.
Exo 39:10 Aztán tett rá négy sor drágakövet: az első sorban karneol, topáz és smaragd volt,
Exo 39:11 a másodikban karbunkulus, zafír és jáspis,
Exo 39:12 a harmadikban jácint, achát és ametiszt,
Exo 39:13 a negyedikben krizolit, ónix meg berill, aranyba foglalva fajtánként.
Exo 39:14 Erre a tizenkét kőre Izrael tizenkét törzsének neve volt vésve, egy-egy név mindegyikre.
Exo 39:15 Készítettek a tudakolóra sodrott láncocskákat is színaranyból,
Exo 39:16 valamint két kis horgot és ugyanannyi aranykarikát. A karikákat aztán ráillesztették a tudakoló két sarkára,
Exo 39:17 hogy róluk függjön a két aranylánc, ezeket pedig hozzáfűzték a vállravaló pántjain kiálló kis horgokhoz.
Exo 39:18 Ezek a dolgok elöl is, hátul is úgy egymáshoz illettek, hogy az efód és a tudakoló egymáshoz simultak,
Exo 39:19 mert az övnél össze voltak szorítva, és a kék zsinórral odakapcsolt karikák révén jó erősen összefogva, hogy lazán ne álljanak, és egymástól el ne váljanak.
Exo 39:20 Készítettek még két aranykarikát, ezeket ráillesztették az efód két vállrészére, elöl kissé lejjebb, közel az összefűzéshez az efód öve felett.
Exo 39:21 Kék bíborzsinórral csatolták a tudakolót karikáinál fogva az efód karikáihoz, úgyhogy az efód öve felett volt, és nem csúszott el a tudakoló az efódtól -- amint az Úr megparancsolta Mózesnek.
Exo 39:22 Elkészítették az efód köntösét is, kék fonalból az egészet,
Exo 39:23 rajta fenn, középen a nyílást a fej számára, és a nyílást körülvevő szövött szegélyt,
Exo 39:24 alul pedig, a lábnál, a gránátalmákat, kék, bíbor, karmazsinszínű fonalból és sodrott lenből,
Exo 39:25 valamint a csengőket színaranyból. Az utóbbiakat a köntös alsó szegélyére helyezték a gránátalmák közé körben,
Exo 39:26 mindig egy aranycsengőt, aztán egy gránátalmát, hogy ezekkel ékesítve járjon a főpap, ha szolgálatot teljesít -- úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
Exo 39:27 Elkészítették a lenvászon köntösöket is Áronnak és fiainak szövőmunkával,
Exo 39:28 és a süvegeket ékességükkel együtt lenből,
Exo 39:29 valamint a gyolcsnadrágokat lenből, az övet pedig sodrott lenből, kék, bíbor, kétszer festett karmazsinszínű fonalból, hímző munkával, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
Exo 39:30 Elkészítették a szent méltóság lemezét is színaranyból, és ráírták pecsétmetsző munkával: "Az Úr Szentje",
Exo 39:31 és kék zsinórral hozzáfogták a süveghez, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
Exo 39:32 Elkészült tehát a hajléknak és a bizonyság sátrának egész műve, és Izrael fiai megtettek mindent, amit az Úr megparancsolt Mózesnek.
Exo 39:33 Erre elvitték Mózeshez a hajlékot, a fedelét és minden tartozékát, karikáit, deszkáit, reteszrúdjait, oszlopait, talpait,
Exo 39:34 a vörösre festett kosbőrből készült takarót, a másik, halbőrből való takarót,
Exo 39:35 a függönyt, a ládát, annak rúdjait, az engesztelőhelyet,
Exo 39:36 az asztalt, annak tarozékaival és a kitett kenyerekkel együtt,
Exo 39:37 a mécstartót, a mécseseket tartozékaival és az olajjal együtt,
Exo 39:38 az aranyoltárt, a kenetet, a fűszerekből való füstölőszert, a sátor bejáratára való függönyt,
Exo 39:39 a rézoltárt, annak rostélyát, rúdjait és minden eszközét, a mosdómedencét talapzatával együtt, az udvar kárpitjait és oszlopait talpukkal együtt,
Exo 39:40 az udvar bejáratára való függönyt, az udvar köteleit és cövekeit. Semmi sem hiányzott azokból az eszközökből, amelyeket a hajlék szolgálatára a szövetség sátra számára a parancs szerint készíteni kellett.
Exo 39:41 A ruhákat, amelyeket a szentélyben a papok, azaz Áron és fiai viselnek, szintén
Exo 39:42 elhozták Izrael fiai, úgy, ahogy az Úr parancsolta.
Exo 39:43 Amikor Mózes látta, hogy elkészült minden, megáldotta őket.
Exo 40:1 Ekkor így szólt az Úr Mózeshez:
Exo 40:2 "Az első hónapban, a hó első napján, állítsd fel a bizonyság hajlékát!
Exo 40:3 Helyezd el benne a ládát, és bocsásd le előtte a függönyt.
Exo 40:4 Azután vidd be az asztalt, és tedd rá azt, amit annak rendje és módja szerint megparancsoltam. Állítsd fel a mécstartót mécseseivel együtt.
Exo 40:5 Helyezd az aranyoltárt, amelyen a füstölőszert égetik, a bizonyság ládája elé, és akaszd fel a függönyt a hajlék bejáratára.
Exo 40:6 Ez elé aztán tedd az egészen elégő áldozat oltárát,
Exo 40:7 az oltár és a sátor közé pedig a mosdómedencét, és ez utóbbit töltsd meg vízzel.
Exo 40:8 Végül vond be a kárpitokkal az udvart körben és a bejáratnál.
Exo 40:9 Aztán vedd a kenet olaját, és kend fel a hajlékot felszerelésével együtt, hogy szentté legyen.
Exo 40:10 Kend fel az egészen elégő áldozat oltárát és minden eszközét,
Exo 40:11 a mosdómedencét és talapzatát. Mindezt a kenet olajával szenteld fel, hogy szentek legyenek.
Exo 40:12 Aztán állítsd Áront és fiait a bizonyság sátrának ajtajához, mosd meg őket vízzel,
Exo 40:13 aztán öltöztesd fel Áront a szent ruhákba, és kend fel őt és szenteld fel, hogy papként szolgáljon nekem.
Exo 40:14 A fiait is állítsd oda és öltöztesd fel a köntösökbe,
Exo 40:15 és szenteld fel őket, amint felszentelted apjukat, hogy papként szolgáljanak nekem, és felkenésük örökös papság legyen számukra nemzedékről nemzedékre."
Exo 40:16 Meg is tette Mózes mindazt, amit az Úr parancsolt.
Exo 40:17 A második esztendő első hónapjában, a hónap első napján felállították tehát a hajlékot.
Exo 40:18 Mózes felállította a hajlékot, elhelyezte a deszkákat, a talpakat és a reteszrudakat, felállította az oszlopokat,
Exo 40:19 ráterítette a hajlékra a fedelet, arra meg rátette a takarót, úgy, ahogy az Úr parancsolta.
Exo 40:20 Betette továbbá a bizonyságot a ládába, arra pedig rátette alul a rudakat, felül az engesztelőhelyet.
Exo 40:21 Aztán bevitte a ládát a hajlékba, és felakasztotta elé a függönyt, hogy teljesítse az Úr parancsát.
Exo 40:22 Aztán betette az asztalt a bizonyság sátrába, az északi oldalra, a függönyön kívülre,
Exo 40:23 és elrendezte rajta a kitett kenyereket, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
Exo 40:24 Betette a mécstartót is a bizonyság sátrába, szembe az asztallal, a déli oldalra,
Exo 40:25 és sorban rárakta a mécseseket az Úr parancsa szerint.
Exo 40:26 Betette az aranyoltárt is a bizonyság sátrába, a függöny elé,
Exo 40:27 és fűszerekből való füstölőszert gyújtott rajta, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
Exo 40:28 Aztán felakasztotta a függönyt a bizonyság hajlékának bejáratára.
Exo 40:29 Elhelyezte az egészen elégő áldozat oltárát a bizonyság bejárata előtt, és egészen elégő és ételáldozatokat mutatott be rajta, úgy, ahogy az Úr parancsolta.
Exo 40:30 Elhelyezte a mosdómedencét is a bizonyság sátra és az oltár közé, megtöltötte vízzel,
Exo 40:31 és Mózes, valamint Áron és fiai megmosták kezüket és lábukat,
Exo 40:32 ha a szövetség sátrába mentek, vagy ha az oltárhoz járultak, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
Exo 40:33 Felállította az udvart is, a hajlék és az oltár köré, és feltette bejáratára a függönyt. Így aztán minden elkészült.
Exo 40:34 Ekkor a felhő eltakarta a bizonyság sátrát, és betöltötte az Úr dicsősége.
Exo 40:35 Mózes nem is tudott bemenni a szövetség sátrába, amíg a felhő mindent eltakart, és az Úr dicsősége tündöklött, mert mindent beborított a felhő.
Exo 40:36 Ha felemelkedett a felhő a hajlékról, elindultak Izrael fiai, nemzetségenként;
Exo 40:37 ha állt felette, azon a helyen maradtak.
Exo 40:38 Nappal ugyanis az Úr felhője lebegett a hajlék felett, éjszaka pedig tűz, Izrael egész népének láttára, egész vándorlásuk alatt.
Lev 1:1 Szólította az Úr Mózest, és így szólt hozzá a bizonyság sátrából:
Lev 1:2 "Szólj Izrael fiaihoz, és mondd nekik: Ha valaki áldozati ajándékot mutat be közületek az Úrnak, és vágóállatot, azaz szarvasmarhát vagy aprómarhát mutat be áldozati ajándékul,
Lev 1:3 és áldozati ajándéka egészen elégő áldozatul bemutatott szarvasmarha, akkor hibátlan hímet mutasson be. Vigye a bizonyság sátrának ajtajához, hogy kedvessé tegye magát az Úr előtt.
Lev 1:4 Aztán tegye rá kezét az áldozat fejére, hogy az kedves legyen, és engesztelést szerezzen neki.
Lev 1:5 Majd vágja le a bikát az Úr előtt, Áron fiai, a papok pedig áldozzák fel a vérét: öntsék rá körben arra az oltárra, amely a sátor ajtaja előtt van.
Lev 1:6 Aztán húzzák le az áldozat bőrét, tagjait pedig vágják darabokra.
Lev 1:7 Majd tegyenek tüzet az oltárra. Először rakjanak rá fát,
Lev 1:8 arra pedig rakják rá a szétvágott tagokat, valamint a fejet és mindazt, ami a májra tapad
Lev 1:9 -- a beleket, s a lábszárakat mossák meg vízben --, végül égesse el a pap mindezt az oltáron, egészen elégő áldozatul, kedves illatul az Úrnak.
Lev 1:10 Ha aprómarha az áldozati ajándék, azaz juh vagy kecske, éspedig egészen elégő áldozat, akkor hibátlan hímet mutasson be.
Lev 1:11 Vágja le az oltárnak északra néző oldalánál, az Úr előtt, a vérét pedig Áron fiai öntsék körben az oltárra.
Lev 1:12 Aztán válasszák el a tagokat, a fejet, és mindazt, ami a májra tapad, és rakják rá a fára, az alá meg tegyenek tüzet.
Lev 1:13 A beleket és a lábszárakat mossák meg vízben. Végül mutassa be, égesse el a pap az oltáron az egészet, egészen elégő áldozatul, kedves illatul az Úrnak.
Lev 1:14 Ha madár, gerle vagy galambfióka az Úrnak egészen elégő áldozatul szánt áldozati ajándék,
Lev 1:15 akkor vigye azt a pap az oltárhoz, tekerje fejét a nyakához, vágjon sebet rajta, és csurgassa vérét az oltár oldalára.
Lev 1:16 Aztán dobja a begyét és tollait az oltár keleti oldalára, arra a helyre, ahová a hamut szokták önteni,
Lev 1:17 a szárnyait pedig törje meg, s anélkül, hogy összevagdalná és késsel feldarabolná, égesse el az oltáron a tűzre rakott fán: egészen elégő áldozat az, kedves illatú tűzáldozata az Úrnak.
Lev 2:1 Ha valaki ételáldozatot mutat be áldozati ajándékul az Úrnak: akkor lisztláng legyen áldozati ajándéka és öntsön arra olajat és tegyen rá tömjént.
Lev 2:2 Ezt aztán vigye el Áron fiaihoz, a papokhoz. Azok egyike vegyen egy tele marékkal a lisztlángból meg az olajból, s azt az egész tömjénnel együtt égesse el emékeztetőül az oltáron, kedves illatul az Úrnak.
Lev 2:3 Ami az ételáldozatból megmarad, az Ároné és fiaié legyen: szentséges rész az az Úr tűzáldozataiból.
Lev 2:4 Ha kemencében készült süteményt mutatsz be ételáldozatul: akkor lisztlángból való, kovásztalan, olajjal meghintett kalácsokat vagy olajjal megkent kovásztalan lepényeket hozz.
Lev 2:5 Ha áldozati ajándékod a serpenyőből való: akkor olajjal meghintett, kovásztalan lisztlángból legyen;
Lev 2:6 oszd darabokra, s önts rá olajat.
Lev 2:7 Ha az ételáldozat a rostélyról való, akkor szintén olajjal meghintett lisztlángból legyen.
Lev 2:8 Ha ilyesmit viszel az Úrnak, add a pap kezébe;
Lev 2:9 ez, amikor bemutatja, vegye el az ételáldozatból az emlékeztető részt, s égesse el azt az oltáron, kedves illatul az Úrnak.
Lev 2:10 Ami megmarad, Ároné és fiaié legyen: szentséges rész az Úr tűzáldozataiból.
Lev 2:11 Valamennyi ételáldozat, amelyet az Úrnak bemutatnak: kovász nélkül készüljön; kovászból és mézből semmit sem szabad tűzáldozatul elégetni az Úrnak.
Lev 2:12 Ezeknek csak zsengéit mutassátok be áldozati ajándékul az Úrnak, de az oltárra azok se kerüljenek fel kedves illatul.
Lev 2:13 Mindazt, amit ételáldozatul bemutatsz, sózd meg; el ne hagyd ételáldozatodból Istened szövetségének jelképét: a sót; minden áldozati ajándékodban mutass be sót.
Lev 2:14 Ha gabonád zsengéjéből mutatsz be ételáldozatot az Úrnak, akkor még zöld kalászokat hozz; ezeket pörköld meg a tűzön, s törd meg, mint a darát szokás és úgy mutasd be zsengéidet az Úrnak.
Lev 2:15 Önts rá olajat és tégy rá tömjént is, mert az Úr ételáldozata az.
Lev 2:16 Ebből égesse el a pap az ajándék emlékeztető részéül a megtört darának, s az olajnak egy részét és az egész tömjént.
Lev 3:1 Ha békeáldozat valakinek az áldozati ajándéka és szarvasmarhát akar bemutatni, akár hímet, akár nőstényt: hibátlant mutasson be az Úr előtt.
Lev 3:2 Tegye rá kezét az áldozati ajándéka fejére, aztán vágja le a bizonyság sátrának bejáratánál, s Áron fiai, a papok, öntsék vérét körben az oltárra.
Lev 3:3 Majd mutassák be a békeáldozatból tűzáldozatul az Úrnak: azt a hájat, amely a beleket borítja, s azt az egész hájat, amely a belek között van,
Lev 3:4 a két vesét, a véknyakot borító hájukkal együtt, s a vesékkel együtt a máj hártyáját:
Lev 3:5 égessék el az oltáron, az egészen elégő áldozattal, a tűzre tett fán, kedves illatú áldozatul az Úrnak.
Lev 3:6 Ha aprómarha valakinek az áldozati ajándéka és békeáldozatnak szánja: akár hímet, akár nőstényt mutat be, hibátlan legyen.
Lev 3:7 Ha bárányt mutat be az Úr előtt,
Lev 3:8 akkor tegye rá kezét áldozati ajándéka fejére, aztán vágja le a bizonyság sátrának bejáratánál, Áron fiai pedig öntsék vérét körben az oltárra.
Lev 3:9 Majd mutassák be a békeáldozatból tűzáldozatul az Úrnak: a hájat, az egész farkat,
Lev 3:10 a vesékkel együtt, meg azt a hájat, amely a hasat és az összes beleket borítja, meg a két vesét, a vékonyánál levő hájukkal együtt, s a vesékkel együtt a máj hártyáját:
Lev 3:11 égesse el a pap az oltáron tűzáldozati eledelül az Úrnak.
Lev 3:12 Ha kecske valakinek az áldozati ajándéka és azt mutat be az Úrnak:
Lev 3:13 akkor tegye rá kezét az állat fejére, aztán vágja le a bizonyság sátrának bejáratánál, Áron fiai pedig öntsék rá vérét körben az oltárra.
Lev 3:14 Majd vigyék el belőle tűzáldozati eledelül az Úrnak: azt a hájat, amely a hasat borítja, s az összes beleket fedi,
Lev 3:15 a két vesét, azzal a hártyával együtt, amely rajtuk a vékonyánál van, s a vesékkel együtt a máj háját
Lev 3:16 és a pap égesse el mindezt az oltáron tűzáldozati, kedves illatú eledelül. Minden háj az Urat illeti!
Lev 3:17 Örök törvény legyen ez nemzedékeitek számára minden lakóhelyeteken: vért és hájat egyáltalán ne egyetek."
Lev 4:1 Majd így szólt az Úr Mózeshez:
Lev 4:2 "Szólj Izrael fiaihoz: Ha valaki tudatlanságból bűnt követ el azáltal, hogy az Úr valamelyik tilalma ellenére megtesz valamit, aminek megtételét az Úr megtiltotta:
Lev 4:3 ha a fölkent pap követ el bűnt, bűnbe ejtve népét: akkor mutasson be bűnéért egy hibátlan fiatal bikát az Úrnak.
Lev 4:4 Vigye ezt a bizonyság sátrának ajtajához, az Úr elé, tegye rá kezét a bika fejére és vágja le az Úr előtt.
Lev 4:5 Aztán merítsen a bika véréből, vigye be a bizonyság sátrába,
Lev 4:6 mártsa bele ujját a vérbe és hintsen belőle hétszer az Úr elé, a szentély függönye felé.
Lev 4:7 Aztán tegyen ugyanebből a vérből az Úr előtt kedves füstölőszer oltárának szarvaira, arra, amely a bizonyság sátrában van, az egész többi vért pedig öntse a sátor bejáratánál levő égőáldozati oltár aljára.
Lev 4:8 Aztán szedje ki a bűnért való áldozatul szolgáló fiatal bika háját, azt, amely a beleket borítja és mindazt, ami a belek között van,
Lev 4:9 a két vesét, azzal a hártyával együtt, amely rajtuk, a vékonyánál van, s a vesékkel együtt a máj háját,
Lev 4:10 úgy, ahogy a békeáldozatra való szarvasmarhából kiszedni szokás és égesse el az égőáldozatok oltárán.
Lev 4:11 Végül a bőrt, s az egész húst, a fejjel, a lábszárakkal, a belekkel, a bélsárral,
Lev 4:12 s az egyéb testtel együtt vigye ki a táboron kívülre, tiszta helyre, oda, ahova a hamut szokták önteni és gyújtsa meg egy rakás fán: azon a helyen kell elégetni, ahova a hamut szokták önteni.
Lev 4:13 Ha Izrael egész közössége téved meg és tesz meg tudatlanságból valamit, ami az Úr tilalma ellen van,
Lev 4:14 s azután rájön bűnére: mutasson be bűnéért egy fiatal bikát. Vigye a sátor ajtajához,
Lev 4:15 s a nép vénei tegyék rá kezüket az Úr előtt a fejére. Aztán vágják le a fiatal bikát az Úr színe előtt,
Lev 4:16 s a felkent pap vigyen be a véréből a bizonyság sátrába,
Lev 4:17 mártsa bele ujját, s hintsen hétszer a függöny felé.
Lev 4:18 Aztán tegyen ugyanebből a vérből annak az oltárnak a szarvaira, amely az Úr előtt, a bizonyság sátrában van, a többi vért pedig öntse az égőáldozati oltár aljára, arra, amely a bizonyság sátrának ajtaja előtt van.
Lev 4:19 Aztán vegye az állat egész háját és égesse el az oltáron;
Lev 4:20 úgy járjon el ezzel a fiatal bikával is, mint ahogy az előbb említettel kell eljárnia; így könyörögjön értük a pap, s az Úr megbocsát nekik.
Lev 4:21 Magát a fiatal bikát pedig vigye ki a táboron kívülre, s égesse el, úgy, mint az előbb említett fiatal bikát, mert a közösség bűnéért való áldozat az.
Lev 4:22 Ha fejedelem követ el bűnt és tesz meg tudatlanságból valami olyasmit, amit az Úr törvénye tilt,
Lev 4:23 s azután rájön bűnére: akkor vigyen egy hibátlan kecskebakot áldozati ajándékul az Úrnak.
Lev 4:24 Tegye rá kezét a kecskebak fejére, aztán vágja le, azon a helyen, ahol az egészen elégő áldozatra valókat szokták levágni, az Úr előtt, mert bűnért való áldozat az,
Lev 4:25 a pap pedig mártsa bele ujját a bűnért való áldozat vérébe, s érintse meg vele az égő áldozatok oltárának szarvait; aztán a többi vért öntse az oltár aljára,
Lev 4:26 a hájat pedig égesse el az oltáron, mint a békeáldozatoknál szokás; így könyörögjön a pap érte és bűnéért és akkor ő bocsánatot nyer.
Lev 4:27 Ha a föld népe közül követ el valaki tudatlanságból bűnt, azáltal, hogy megtesz valamit, amit az Úr törvénye tilt, s így vétekbe esik,
Lev 4:28 ha rájön bűnére, mutasson be egy hibátlan nősténykecskét.
Lev 4:29 Tegye rá kezét a bűnért való áldozat fejére, aztán vágja le az egészen elégő áldozatok helyén,
Lev 4:30 a pap pedig vegyen a vérből az ujjára és érintse meg vele az égő áldozatok oltárának szarvait, a többi vért pedig öntse az oltár aljára;
Lev 4:31 aztán vegye el az egész hájat, úgy, ahogy azt a békeáldozatokból szokás elvenni és égesse el az oltáron kedves illatul az Úrnak; így könyörögjön érte és akkor ő bocsánatot nyer.
Lev 4:32 Ha valaki a juhnyájból visz bűnért való áldozatot, tudniillik egy hibátlan nőstényjuhot,
Lev 4:33 tegye rá kezét a bűnért való áldozat fejére, s vágja le azon a helyen, ahol az egészen elégő áldozatra való állatokat szokás levágni,
Lev 4:34 a pap pedig vegyen a véréből az ujjára és érintse meg vele az égő áldozatok oltárának szarvait, a többi vért pedig öntse az oltár aljára;
Lev 4:35 aztán szedje ki az egész hájat, úgy, ahogy a békeáldozatul levágott kosok háját szokás kiszedni és égesse el az oltáron az Úr tűzáldozatai felett, így könyörögjön érte és bűnéért és akkor ő bocsánatot nyer.
Lev 5:1 Ha valaki bűnt követ el azáltal, hogy hallja annak szavát, aki esküszik, s bár tanúja volt a dolognak, minthogy vagy maga látta vagy tudomást szerzett róla, s nem jelenti be, s így gonoszságát viseli;
Lev 5:2 ha valaki valamilyen tisztátalan állatot érint, akár olyat, amelyet a vad tépett szét, akár olyat, amely magától hullott el, akár valamilyen más csúszómászót, s nem tudja, hogy tisztátalanná lett, s így bűnös és vétkes marad;
Lev 5:3 vagy ha valamelyik embernek a tisztátalanságát érinti, bármely tisztátalanságát, amely tisztátalanná szokott tenni, s nem tudja, de később rájön, hogy vétkessé lett;
Lev 5:4 végül ha valaki esküt tesz, kiejtve ajkain, hogy valamit, akár jót, akár rosszat, megtesz, s ezt esküvel és szóval erősíti, anélkül, hogy észrevenné, de később rájön vétkére --
Lev 5:5 ha tehát valaki ezen vétkek egyikébe esik, tartson bűnéért bűnbánatot,
Lev 5:6 és vigyen áldozatul egy nőstény bárányt vagy egy nőstény kecskét a nyájból, s a pap könyörögjön érte és bűnéért.
Lev 5:7 Ha nem tud aprómarhát vinni, két gerlét vagy két galambfiókát vigyen áldozatul az Úrnak, egyet bűnért való áldozatul, egyet pedig egészen elégő áldozatul.
Lev 5:8 Adja oda őket a papnak, az meg mutassa be az elsőt bűnért való áldozatul: tekerje fejét hátra a szárnyához, de úgy, hogy rajta maradjon a nyakán, s egészen le ne szakadjon
Lev 5:9 és hintsen véréből az oltár falára, a többi vért pedig csurgassa az oltár aljára, mert bűnért való áldozat az --,
Lev 5:10 a másikat pedig égesse el egészen elégő áldozatul, úgy, ahogy az történni szokott. Így könyörögjön a pap érte és bűnéért és akkor bocsánatot nyer.
Lev 5:11 Ha két gerlét vagy két galambfiókát sem tud bemutatni keze, akkor egy tized éfa lisztlángot vigyen áldozatul bűnéért; olajat ne tegyen bele, s tömjént ne tegyen rá, mert bűnért való áldozat az.
Lev 5:12 Adja oda a papnak, az vegyen belőle egy tele marokkal, s azt égesse el az oltáron, emlékeztetőül arra, aki bemutatta;
Lev 5:13 így könyörögjön érte és így szerezzen engesztelést neki. A fennmaradt rész a papé legyen, éppen úgy, mint az ételáldozatnál."
Lev 5:14 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 5:15 "Aki hűtlenséget követ el a szertartások ellen és tévedésből valamit bűnös módon elvesz az Úrnak szentelt dolgokból: az vigyen áldozatul vétkéért egy hibátlan kost a nyájból, olyat, amely a szentély súlyegysége szerint két sékelbe kerül,
Lev 5:16 és térítse meg azt a kárt, amelyet okozott, ráadásul tegye hozzá az ötödét, adja oda a papnak. Az könyörögjön érte, mutassa be a kost, és akkor bocsánatot nyer.
Lev 5:17 Aki tudatlanságból bűnt követ el, azáltal, hogy megtesz valami olyasmit, amit az Úr törvénye tilt, s így vétkessé válik, s aztán rájön gonoszságára:
Lev 5:18 vigyen áldozatul egy hibátlan, a vétek megbecsült nagyságának megfelelő kost a nyájból a paphoz, s az könyörögjön érte, mivel tudatlanságból cselekedett és akkor bocsánatot nyer,
Lev 5:19 minthogy tévedésből vétkezett az Úr ellen."
Lev 5:20 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 5:21 "Ha valaki bűnt követ el, azáltal, hogy semmibe sem véve az Urat, letagadja felebarátjának nála elhelyezett, az ő hűségére bízott holmiját, vagy valamit erőszakkal kicsikar, vagy hamisságot követ el,
Lev 5:22 vagy elvesztett jószágot talál és azt eltagadja, s a tetejébe hamisan meg is esküszik, vagy pedig más olyasvalamit követ el, amivel az emberek vétkezni szoktak --
Lev 5:23 ha rájön, hogy vétkezett, térítse meg
Lev 5:24 mindazt, amit csalárdsággal szerezni akart, a maga egészében, s ráadásul tegye hozzá az ötödét és adja oda a tulajdonosnak, akinek a kárt okozta.
Lev 5:25 Vétkéért pedig vigyen áldozatul egy hibátlan, a vétek megbecsült nagyságának megfelelő kost a nyájból, s adja oda a papnak,
Lev 5:26 s az könyörögjön érte az Úrnál, s akkor az Úr megbocsátja neki mindazt, aminek elkövetése által vétkezett."
Lev 6:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 6:2 "Parancsold meg Áronnak, s fiainak: Ez az egészen elégő áldozat törvénye: Égjen az az oltáron egész éjszaka, reggelig; a tűz ugyanarról az oltárról való legyen.
Lev 6:3 Akkor vegye fel a pap a gyolcsköntöst és nadrágot és szedje ki az emésztő tűz által kiégetett hamvakat, s öntse az oltár mellé;
Lev 6:4 aztán vesse le az imént felvett ruhát, öltsön másikat és vigye ki a hamvakat a táboron kívülre, s hagyja egy tiszta helyen az utolsó szikráig elégni.
Lev 6:5 A tűz mindenkor égjen az oltáron, s táplálja azt a pap: minden reggel rakjon rá fát, s tegye rá az egészen elégő áldozatot, s afölött égesse el a békeáldozatok háját.
Lev 6:6 Szüntelen való tűz legyen az, sohase aludjon ki az az oltáron.
Lev 6:7 Ez az ételáldozatul szánt adományok törvénye. Vigyék az ilyet Áron fiai az Úr elé, az oltár elé.
Lev 6:8 Aztán vegyen a pap az olajjal meghintett lisztlángból egy marékkal, s azt meg a lisztlángra tett egész tömjént égesse el az oltáron kedves illatú emlékeztető részül az Úrnak.
Lev 6:9 A lisztláng többi részét aztán egye meg Áron a fiaival; kovász nélkül, a sátor udvarának szent helyén egye meg.
Lev 6:10 Azért ne kovászosítsák meg, mert egy részét az Úr tűzáldozatául mutatták be. Szentséges az, éppúgy, mint a bűnért vagy a vétekért való áldozat.
Lev 6:11 Áron nemzetségének csupán férfitagjai egyenek belőle. Örök járandóság legyen ez utódaitok számára az Úr tűzáldozataiból. Mindaz, aki érinti, szentté legyen."
Lev 6:12 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 6:13 "Ez Áronnak és fiainak áldozati ajándéka, ezt kell majd bemutatniuk az Úrnak, Áron felkenésének napjától fogva: egy tized éfa lisztlángot mutassanak be állandó ételáldozatul, felét reggel, felét este.
Lev 6:14 Serpenyőben készüljön, olajjal meghintve, s melegen mutassa be azt kedves illatul az Úrnak
Lev 6:15 az a pap, aki a törvény szerint atyja örökébe lép. Egészen égessék el az oltáron,
Lev 6:16 mert a papok minden ételáldozatát a tűznek kell megemésztenie és belőle senkinek sem szabad ennie."
Lev 6:17 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 6:18 "Szólj Áronhoz és fiaihoz: Ez a bűnért való áldozat törvénye: Ahol az egészen elégő áldozatokat szokás levágni, ott vágják le, az Úr előtt: szentséges az.
Lev 6:19 Az a pap egye meg, aki bemutatja: szent helyen, a sátor udvarában egye meg.
Lev 6:20 Mindaz, ami a húsához ér, szentté lesz; ha a véréből valami ráfreccsen a ruhára, azt ki kell mosni a szent helyen.
Lev 6:21 A cserépedényt, amelyben főzték, össze kell törni; ha rézedény volt, ki kell súrolni, s vízzel kiöblíteni.
Lev 6:22 A papi nemzetségnek csupán a férfitagjai ehetnek a húsából, mert szentséges az.
Lev 6:23 De azt a bűnért levágott áldozatot, amelynek vérét beviszik a bizonyság sátrába, hogy a szentélyben tartsanak engesztelést vele, nem szabad megenni, hanem tűzben el kell égetni.
Lev 7:1 Ez a vétekért való áldozat törvénye: szentséges az.
Lev 7:2 Tehát, ahol az egészen elégő áldozatot szokás megölni, ott öljék meg a vétekért való áldozatot is. Vérét öntsék körben az oltárra.
Lev 7:3 Mutassák be belőle a farkat meg a beleket borító hájat,
Lev 7:4 a két vesét, s a vékonyánál levő hájukat, s a vesékkel együtt a máj hártyáját:
Lev 7:5 égesse el a pap az oltáron; tűzáldozat az az Úrnak, vétekért való áldozat az.
Lev 7:6 A papi nemzetségnek csupán a férfitagjai ehetnek ebből a húsból: szent helyen, mert szentséges az.
Lev 7:7 Ahogy a bűnért való áldozatot szokás bemutatni, úgy kell a vétekért valót is: ugyanaz a törvénye van mindkét áldozatnak. Azé a papé legyen, aki bemutatja.
Lev 7:8 Az a pap, aki az egészen elégő áldozatot bemutatja, az kapja meg a bőrét.
Lev 7:9 A lisztlángból való minden olyan ételáldozat, amelyet kemencében sütnek, rostélyon vagy serpenyőben készítenek, azé a papé legyen, aki bemutatja;
Lev 7:10 az olajjal meghintettet vagy a szárazat szét kell osztani Áron valamennyi fia között, kinek-kinek egyenlő mértékkel.
Lev 7:11 Ez az Úrnak bemutatott békeáldozat törvénye:
Lev 7:12 Ha hálaadásból történik az áldozat, akkor kovásztalan, olajjal meghintett kalácsokat, kovásztalan, olajjal megkent lepényeket, főtt lisztlángot és olajjal kevert süteményeket kell bemutatni,
Lev 7:13 de kovászos kenyereket is hozzanak a hálaadó békeáldozatul bemutatott áldozati ajándékhoz.
Lev 7:14 Ezek közül egyet-egyet be kell mutatni adományul az Úrnak, s az aztán azé a papé legyen, aki az áldozati állat vérét kiontja.
Lev 7:15 A húst még aznap meg kell enni: reggelre ne maradjon belőle semmi sem.
Lev 7:16 Ha valaki fogadalomból vagy jószántából mutat be békeáldozatot, ugyancsak aznap meg kell enni azt; ha másnapra is marad belőle valami, meg szabad enni;
Lev 7:17 amire azonban a harmadik napra megmarad belőle, azt a tűz eméssze meg.
Lev 7:18 Ha a harmadik napon eszik valaki a békeáldozat húsából, érvénytelenné válik az áldozat és nem használ a bemutatónak, sőt az, aki magát efféle eledellel beszennyezi, törvényszegés vétkébe esik.
Lev 7:19 Azt a húst, amely valami tisztátalanhoz ért, nem szabad megenni, hanem a tűzben el kell égetni. Csak annak szabad ennie áldozati húst, aki tiszta;
Lev 7:20 aki tisztátalan létére eszik az Úrnak bemutatott békeáldozatok húsából, az vesszen el népéből, s
Lev 7:21 aki érinti embernek, állatnak vagy bármi olyas dolognak a tisztátalanságát, amely tisztátalanná tesz, s eszik az efféle húsból, az vesszen el népéből."
Lev 7:22 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 7:23 "Szólj Izrael fiaihoz: Se juh, se marha, se kecske háját ne egyétek.
Lev 7:24 Az elhullott vagy a vadállat által széttépett állat háját bármily célra felhasználhatjátok.
Lev 7:25 Ha valaki olyan hájat eszik, amelyet az Úr tűzáldozatául kell bemutatni, vesszen el népéből.
Lev 7:26 Vérét se egyétek semmiféle állatnak, se madárnak, se vadnak, se háziállatnak:
Lev 7:27 mindaz, aki vért eszik, vesszen el népéből."
Lev 7:28 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 7:29 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd: Aki békeáldozatot mutat be az Úrnak, vigyen neki áldozati ajándékot, vagyis megfelelő áldozati adományokat is.
Lev 7:30 Vegye kezébe a tűzáldozatra szánt hájat meg a szegyet, s miután mindkettőt felajánlotta és az Úrnak szentelte, adja oda a papnak.
Lev 7:31 Ez a hájat égesse el az oltáron, a szegy pedig legyen Ároné és fiaié.
Lev 7:32 A békeáldozatokból a jobb lapocka is a papnak jusson adományul.
Lev 7:33 Aki bemutatja a vért és a hájat Áron fiai közül, annak legyen osztályrésze a jobb lapocka is.
Lev 7:34 A felajánlási szegyet és az adománylapockát ugyanis elvettem Izrael fiaitól, az ő békeáldozataikból, s Áron papnak és fiainak adtam örök járandóságul Izrael egész népétől."
Lev 7:35 Ez Áronnak és fiainak felkenési járandósága az Úr szertartásaiból, attól a naptól fogva, amelyen Mózes odaállította őket, hogy papokká legyenek
Lev 7:36 és ezt kötelesek Izrael fiai az Úr parancsára nekik adni, örök járandóságul, nemzedékről nemzedékre.
Lev 7:37 Ez az egészen elégő áldozatnak, az ételáldozatnak, a bűnért és a vétekért való áldozatnak, a felszentelési és a békeáldozatnak az a törvénye,
Lev 7:38 amelyet az Úr Mózesnek a Sínai hegyen meghagyott, akkor, amikor megparancsolta Izrael fiainak, hogy mutassák be áldozati ajándékaikat az Úrnak a Sínai pusztában.
Lev 8:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 8:2 "Vedd Áront és fiait meg öltözeteiket, a kenet olaját, a bűnért való áldozatra szánt fiatal bikát, a két kost meg a kosár kovásztalan kenyeret,
Lev 8:3 s gyűjtsd egybe az egész közösséget a sátor ajtaja elé."
Lev 8:4 Úgy tett Mózes, ahogy az Úr parancsolta. Amikor egybegyűlt az egész közösség a sátor ajtaja előtt,
Lev 8:5 így szólt: "Ezek azok a dolgok, amelyeket az Úr megparancsolt, hogy meg kell tenni."
Lev 8:6 Aztán legott odaállította Áront és fiait, s miután megmosta őket,
Lev 8:7 felöltöztette a főpapot a gyolcs alsóköntösbe, átövezte az övvel, ráadta a kék köntöst, efölé rátette a vállruhát,
Lev 8:8 azt megszorította az övvel, s ráillesztette a tudakolót, amelyben az Urim és a Tumim volt,
Lev 8:9 aztán befödte fejét a süveggel, arra meg elöl rátette a szenteléssel megszentelt aranylemezt, úgy, ahogy az Úr megparancsolta neki.
Lev 8:10 Majd fogta a kenet olaját és felkente a hajlékot és minden eszközét.
Lev 8:11 Aztán hétszer meghintette az oltárt, hogy azt felszentelje és felkente azt és minden eszközét, s megszentelte az olajjal a vízmedencét és talapzatát.
Lev 8:12 Aztán öntött az olajból Áron fejére és felkente és felszentelte őt,
Lev 8:13 majd odaállította fiait, felöltöztetette őket a gyolcsköntösökbe, s felövezte őket az övekkel, s rájuk tette a süvegeket, amint az Úr parancsolta.
Lev 8:14 Aztán előhozta a bűnért való áldozatra szánt fiatal bikát, s miután Áron és fiai rátették a kezüket a fejére,
Lev 8:15 levágta, felfogta a vért, belemártotta az ujját és megérintette vele körben az oltár szarvait. Miután ezt így megtisztította és felszentelte, a megmaradt vért az aljára öntötte.
Lev 8:16 Aztán elégette a beleken levő hájat meg a máj hártyáját és a két vesét, a hájukkal együtt az oltáron,
Lev 8:17 a bikát pedig, a bőrrel, a hússal és a bélsárral együtt, elégette a táboron kívül, amint az Úr parancsolta.
Lev 8:18 Aztán odaállította az egészen elégő áldozatra szánt kost, s miután Áron és fia rátették a kezüket a fejére,
Lev 8:19 levágta és a vérét ráöntötte körben az oltárra.
Lev 8:20 Aztán magát a kost darabokra vagdalta, s a fejét, darabjait és háját elégette a tűzön,
Lev 8:21 a beleket, s a lábszárakat azonban előbb megmosta. Az egész kost mindenestül elégette az oltáron, mert kedves illatú egészen elégő áldozat volt az az Úrnak -- úgy, amint parancsolta neki.
Lev 8:22 Aztán odaállította a másik, a papok felszentelésére való kost és Áron és fiai rátették a kezüket a fejére,
Lev 8:23 Mózes pedig levágta és vett a véréből és megérintette vele Áron jobb fülcimpáját, jobb keze és ugyanazon lába hüvelykujját.
Lev 8:24 Aztán odaállította Áron fiait, s miután megérintette mindegyikük jobb fülcimpáját, jobb kezének és lábának hüvelykjét az áldozati kos vérével, a megmaradt vért ráöntötte körben az oltárra.
Lev 8:25 Aztán fogta a hájat, a farkat, azt az egész hájat, amely a beleket borítja, a máj hártyáját, a két vesét a hájukkal együtt meg a jobb lapockát
Lev 8:26 és vett a kovásztalan kenyereknek az Úr előtt levő kosarából egy kovásztalan kalácsot, egy olajjal meghintett kalácsot és egy lepényt, s rátette a hájrészekre és a jobb lapockára
Lev 8:27 és átadta mindezt Áronnak és fiainak. Miután azok felajánlották az Úr előtt,
Lev 8:28 ismét elvette kezükből, s elégette az egészen elégő áldozatok oltárán, mivel felszentelési áldozat volt, kedves illatul és tűzáldozatul az Úrnak.
Lev 8:29 Aztán fogta a szegyet és felajánlotta az Úr előtt, s elvette a maga részére a felszentelési kosból, amint az Úr parancsolta neki.
Lev 8:30 Végül fogta a kenetet és az oltáron levő vért, s meghintette Áront és ruháit, fiait és azok ruháit.
Lev 8:31 Miután így felszentelte őket és ruháikat, megparancsolta nekik: "Főzzétek meg a húst a sátor ajtaja előtt, s egyétek meg ugyanott. Egyétek meg a kosárban levő felszentelési kenyereket is, miként az Úr parancsolta nekem, mondván: "Áron és fiai egyék meg azokat.
Lev 8:32 Ami meg a húsból és a kenyérből megmarad, azt a tűz eméssze meg."
Lev 8:33 A sátor ajtajától pedig el ne távozzatok hét napig, addig a napig, amelyen letelik felszentelésetek ideje, mert hét napon át kell végezni a felszentelést,
Lev 8:34 úgy, ahogy most történt, hogy az áldozati szertartás teljessé legyen.
Lev 8:35 Éjjel-nappal egyaránt maradjatok a sátornál, s tartsátok meg, amit az Úr megtartani rendelt, hogy meg ne haljatok: mert ezt a parancsot kaptam."
Lev 8:36 Meg is tették Áron és fiai mindazt, amit az Úr Mózes által mondott.
Lev 9:1 A nyolcadik napon aztán szólította Mózes Áront és fiait meg Izrael véneit és azt mondta Áronnak:
Lev 9:2 "Végy egy borjút a csordából bűnért való áldozatul, meg egy kost egészen elégő áldozatul -- mindkettő hibátlan legyen -- és mutasd be őket az Úr előtt.
Lev 9:3 Izrael fiaihoz pedig szólj: "Vegyetek egy kecskebakot bűnért való áldozatul, meg egy-egy egyesztendős hibátlan borjút és bárányt egészen elégő áldozatul
Lev 9:4 és egy szarvasmarhát meg egy kost békeáldozatul és vágjátok le őket az Úr előtt, ételáldozatul pedig hozzatok mindegyikhez olajjal meghintett lisztlángot -- mert ma megjelenik az Úr nektek.""
Lev 9:5 Elhozták tehát mindazt, amit Mózes parancsolt, a sátor ajtaja elé, s amikor ott együtt volt az egész közösség,
Lev 9:6 így szólt Mózes: "Ezeket parancsolta az Úr: tegyétek meg, és megjelenik nektek dicsősége."
Lev 9:7 Azzal azt mondta Áronnak: "Járulj az oltárhoz, s mutasd be bűnért való áldozatodat, s áldozd fel egészen elégő áldozatodat, s könyörögj magadért, s a népért, aztán pedig mutasd be a nép áldozatát, s könyörögj érte -- amint az Úr megparancsolta."
Lev 9:8 Ekkor Áron mindjárt az oltárhoz járult, s levágta a borjút bűnért való áldozatul, önmagáért;
Lev 9:9 vérét fiai odavitték hozzá, s ő belemártotta ujját és megérintette vele az oltár szarvait, a maradékot pedig az oltár aljára öntötte.
Lev 9:10 Aztán elégette a hájat meg a veséket és a máj hártyáját, mint amelyek bűnért valók, az oltáron, amint az Úr parancsolta Mózesnek,
Lev 9:11 a húsát és a bőrét pedig elégette a táboron kívül, tűzben.
Lev 9:12 Azután levágta az egészen elégő áldozatra való állatot, fiai odavitték hozzá a vérét, s ő ráöntötte körben az oltárra.
Lev 9:13 Aztán odavitték hozzá magát a darabokra vágott áldozatot, a fejet, s az egyes tagokat, s ő elégette mindezt az oltáron, a tűzben,
Lev 9:14 a beleket, s a lábakat azonban előbb megmosta vízzel.
Lev 9:15 Aztán bemutatta a nép bűnért való áldozatát: levágta a kecskebakot és elvégezte az engesztelést az oltáron.
Lev 9:16 Aztán elkészítette az egészen elégő áldozatot,
Lev 9:17 s rátette az ételáldozatból azt a részt, amelyet azzal egyidejűleg be szokás mutatni és elégette az oltáron, a reggeli egészen elégő áldozat szertartásán felül.
Lev 9:18 Aztán levágta a szarvasmarhát és a kost, a nép békeáldozatait, s fiai odavitték hozzá a vért, s ő ráöntötte körben az oltárra,
Lev 9:19 a szarvasmarha háját pedig, valamint a kos farkát meg a veséket a hájukkal együtt és a máj hártyáját
Lev 9:20 rátették a szegyekre, s miután a hájat elégette az oltáron,
Lev 9:21 a szegyeket és a jobb lapockákat felajánlotta Áron az Úr előtt és félretette magának, amint Mózes parancsolta.
Lev 9:22 Aztán kiterjesztette kezét a népre és megáldotta. Miután így elvégezte a bűnért való, az egészen elégő és a békeáldozatot, lejött.
Lev 9:23 Akkor bement Mózes és Áron a bizonyság sátrába; amikor aztán kijöttek, megáldották a népet. Ekkor megjelent az Úr dicsősége az egész közösségnek,
Lev 9:24 s íme, tűz jött ki az Úrtól és megemésztette az egészen elégő áldozatot, s a hájrészeket az oltáron. Amikor ezt a tömeg látta, dicsérte az Urat és arcra borult.
Lev 10:1 Áron fiai, Nádáb és Ábiu pedig fogták a tömjénezőjüket, tüzet tettek bele, s füstölőszert rá, s idegen tüzet vittek az Úr elé, amit nem parancsolt nekik.
Lev 10:2 Erre tűz jött ki az Úrtól és megemésztette őket, s meghaltak az Úr előtt.
Lev 10:3 Azt mondta ekkor Mózes Áronnak: "Ez azt bizonyítja, amit az Úr mondott: "Megmutatom szentségemet azokon, akik hozzám közelítenek, s dicsőnek bizonyulok az egész nép előtt."" -- Amikor Áron ezt hallotta, hallgatott.
Lev 10:4 Majd odaszólította Mózes Misaélt és Eliszafánt, Ozielnek, Áron atyai nagybátyjának fiait és azt mondta nekik: "Menjetek, szedjétek fel testvéreiteket a szentély elől, s vigyétek ki őket a táboron kívülre."
Lev 10:5 Azok tüstént odamentek, fogták őket, úgy, ahogy gyolcsköntösükben feküdtek, s kivitték őket, amint megparancsolta nekik.
Lev 10:6 Így szólt aztán Mózes Áronhoz és fiaihoz, Eleazárhoz és Itamárhoz: "Fejeteket díszétől meg ne fosszátok, ruháitokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne találjatok halni és harag ne zúduljon az egész közösségre. Testvéreitek, Izrael egész háza, sirassák meg a tűzvészt, amelyet az Úr támasztott,
Lev 10:7 ti azonban ne távozzatok a sátor ajtajától, különben elvesztek, mert a szent kenet olaja van rajtatok." -- Azok mindenben Mózes parancsa szerint cselekedtek.
Lev 10:8 Azt mondta erre az Úr Áronnak:
Lev 10:9 "Bort vagy más részegítő italt ne igyatok, se te, se fiaid, ha a bizonyság sátorába mentek, hogy meg ne haljatok: örök parancs legyen ez nemzedékeitek számára,
Lev 10:10 hogy különbséget tudjatok tenni a szent és a közönséges, a tisztátalan és a tiszta között,
Lev 10:11 s taníthassátok Izrael fiait valamennyi törvényemre, amelyet nekik az Úr Mózes által meghagyott."
Lev 10:12 Így szólt aztán Mózes Áronhoz és megmaradt fiaihoz, Eleazárhoz és Itamárhoz: "Vegyétek az ételáldozatot, amely fennmaradt az Úr tűzáldozatából és egyétek meg -- kovász nélkül, az oltár mellett, mert szentséges az.
Lev 10:13 Egyétek meg szent helyen: neked, s fiaidnak jár az az Úr tűzáldozataiból, amint parancsolta nekem.
Lev 10:14 A felajánlott szegyet, s az adományul adott lapockát is egyétek meg és pedig tiszta helyen, te és fiaid meg lányaid veled, mert azok neked és gyermekeidnek járnak Izrael fiainak békeáldozataiból.
Lev 10:15 A lapockát meg a szegyet ugyanis felajánlották az oltáron elégetendő hájjal az Úr előtt, s ezek neked meg gyermekeidnek járnak, örök törvény alapján, amint az Úr parancsolta."
Lev 10:16 Eközben, amikor Mózes a bűnért való áldozatul bemutatott kecskebakot kereste, rájött, hogy elégették. Megharagudott erre Eleazárra és Itamárra, Áron megmaradt fiaira és azt mondta:
Lev 10:17 "Miért nem ettétek meg a szent helyen a bűnért való áldozatot? Szentséges az és az Úr tinektek adta, hogy magatokra vegyétek a sokaság gonoszságát, s könyörögjetek érte az Úr színe előtt.
Lev 10:18 Hiszen ennek a véréből nem vittek be a szentélybe: meg kellett volna tehát ennetek a szent helyen, amint parancsolta nekem."
Lev 10:19 Azt felelte Áron: "Ma mutatták be az Úr előtt a bűnért való áldozatot meg az egészen elégő áldozatot, amikor engem az ért, amit látsz: hogyan tudtam volna megenni, s hogy tetszhettem volna az Úrnak a szolgálatban keseredett szívvel!"
Lev 10:20 Amikor ezt Mózes hallotta, elfogadta mentségül.
Lev 11:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Lev 11:2 "Mondjátok Izrael fiainak: Ezeket az állatokat szabad ennetek a föld minden állata közül:
Lev 11:3 mindazt, aminek hasadt körme van és kérődzik az állatok közül, ehetitek.
Lev 11:4 Viszont ami kérődzik ugyan, van körme, de nem hasadt, mint amilyen a teve és hasonlók, azt ne egyétek, hanem számláljátok a tisztátalanok közé.
Lev 11:5 A tengeri nyúl, amely kérődzik ugyan, de körme nem hasadt, tisztátalan;
Lev 11:6 a nyúl is, mert az is kérődzik, de körme nem hasadt;
Lev 11:7 a sertés szintén, mert az meg hasadtkörmű ugyan, de nem kérődzik.
Lev 11:8 Ezeknek húsát ne egyétek, s tetemüket ne érintsétek, mert tisztátalanok nektek.
Lev 11:9 Ezeket szabad ennetek a vízben élő állatok közül: mindazt, aminek úszószárnya és pikkelye van, akár a tengerben, akár a folyókban, akár a tavakban, ehetitek.
Lev 11:10 Viszont aminek nincsen úszószárnya és pikkelye a vizekben nyüzsgő és élő állatok közül, az utálatos legyen nektek:
Lev 11:11 undok legyen, húsukat ne egyétek, tetemüket utáljátok.
Lev 11:12 Mindaz, aminek nincsen úszószárnya és pikkelye a vizekben: utálatos legyen.
Lev 11:13 Ezeket nem szabad ennetek, s kell utálnotok a madarak közül: a sast, a saskeselyűt, a tengeri sast,
Lev 11:14 a kányát és a héjafajtát,
Lev 11:15 valamennyi hollófajtát és hasonlókat,
Lev 11:16 a struccot, a baglyot, a sirályt és a karvalyt,
Lev 11:17 a kuvikot, a búvárt, az íbiszt,
Lev 11:18 a hattyút, a pelikánt, a dögkeselyűt,
Lev 11:19 a gémet, a gólyát, a büdös bankát, a denevért.
Lev 11:20 A szárnyas rovarok közül mindaz, ami négy lábon jár, utálatos legyen nektek.
Lev 11:21 Ami azonban négy lábon jár ugyan, de hosszabb hátsólábakkal bír, amelyekkel szökdécsel a földön,
Lev 11:22 azt megehetitek; ilyen a cserebogársáska és fajtája, a szarvasbogársáska, a kígyóval vívó sáska, a nagy sáska és ezek fajtái.
Lev 11:23 Aminek azonban csak négy lába van a szárnyas rovarok közül, az utálatos legyen nektek.
Lev 11:24 Aki ezek tetemét érinti, tisztátalanná teszi magát és tisztátalan lesz estig,
Lev 11:25 aki pedig vinni kénytelen ezek valamelyikének tetemét, mossa ki ruháit és legyen tisztátalan estig.
Lev 11:26 Minden olyan állat, amelynek van ugyan körme, de nem hasadt és nem kérődzik, tisztátalan legyen; aki ilyet érint, tisztátalan legyen.
Lev 11:27 Mindaz, ami a talpán jár a négylábú állatok közül, tisztátalan legyen; aki tetemüket érinti, tisztátalan legyen estig,
Lev 11:28 aki pedig ilyen tetemet visz, mossa ki ruháit és legyen tisztátalan estig, mert mindez tisztátalan nektek.
Lev 11:29 Ugyancsak a tisztátalanokhoz kell számítani a földön nyüzsgő állatok közül a következőket: a menyétet, az egeret, a krokodilust és ezek fajait,
Lev 11:30 a cickányt, a kaméleont, a tarka gyíkot, a zöld gyíkot és a vakondokot.
Lev 11:31 Mindez tisztátalan. Aki tetemüket érinti, tisztátalan legyen estig.
Lev 11:32 Amire ezek egyikének hullája esik, tisztátalan legyen, akár faholmi, akár ruha vagy bőr, vagy zsák vagy valamilyen szerszám: vízbe kell tenni és estig tisztátalan legyen, akkor aztán tiszta lesz.
Lev 11:33 A cserépedény azonban, amelybe valami ezek közül esik, végleg tisztátalanná válik és azért össze kell törni.
Lev 11:34 Minden fertőzött ehető eledel, amelyre vizet öntenek, tisztátalan legyen és minden ilyen innivaló folyadék, bármilyen edényben van, tisztátalan legyen.
Lev 11:35 Mindaz, amire ilyen tetem esik, tisztátalan legyen: ha kemence vagy tűzhely, le kell rontani és tisztátalan legyen.
Lev 11:36 Forrás, vízverem, s minden vízmedence azonban tiszta marad; de aki a bennük levő ilyen tetemet érinti, tisztátalan legyen.
Lev 11:37 Ha vetőmagra esik ilyesmi, nem teszi tisztátalanná;
Lev 11:38 ha azonban a magot leöntik vízzel, s aztán éri ilyen tetem, legott tisztátalan lesz.
Lev 11:39 Ha elhull valamilyen olyan állat, amelyet szabad ennetek, aki a tetemét érinti, tisztátalan legyen estig,
Lev 11:40 aki pedig eszik vagy visz belőle valamit, mossa ki ruháit és legyen tisztátalan estig.
Lev 11:41 Mindaz, ami csúszik-mászik a föld színén, utálatos legyen: eledelül ne szolgáljon.
Lev 11:42 Semmit, ami a hasán jár, akár négy lábbal, akár sok lábbal, akár csúszva-mászva a földön, ne egyetek, mert utálatos.
Lev 11:43 Ne tegyétek utálatossá magatokat általuk és semmit se érintsetek közülük, hogy tisztátalanokká ne legyetek,
Lev 11:44 mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek: szentek legyetek, mert én szent vagyok. Ne tegyétek tisztátalanná magatokat semmiféle csúszó-mászó által, amely a földön mozog,
Lev 11:45 mert én, az Úr, hoztalak ki titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek: szentek legyetek, mert én szent vagyok.
Lev 11:46 Ez a törvény az állatokról, a szárnyasokról, s minden élőlényről, amely a vizekben mozog, s amely a földön csúszik-mászik,
Lev 11:47 hogy különbséget ismerjetek a tiszta és a tisztátalan között, s tudjátok, mit szabad ennetek, s mit kell megvetnetek."
Lev 12:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 12:2 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha egy asszony magzatot fogan és fiút szül, hét napig olyan tisztátalan legyen, mint a havi tisztulás miatt való elkülönülés napjaiban.
Lev 12:3 A nyolcadik napon aztán metéljék körül a kisdedet,
Lev 12:4 ő maga pedig maradjon harminchárom napig otthon, tisztulása vérében; semmi szent dolgot ne érintsen, a szent helyre be ne menjen, míg le nem telnek tisztulása napjai.
Lev 12:5 Ha lányt szül, két hétig legyen olyan tisztátalan, mint a havi tisztuláskor szokás és hatvanhat napig maradjon otthon tisztulása vérében.
Lev 12:6 Amikor aztán letelnek a fiú vagy a lány miatt való tisztulása napjai, vigyen egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul meg egy galambfiókát vagy egy gerlét bűnért való áldozatul a bizonyság sátrának ajtajához, s adja oda a papnak,
Lev 12:7 az pedig mutassa be azokat az Úr előtt és könyörögjön érte, s akkor megtisztul vérfolyása miatt való tisztátalanságától. Ez a törvény a fiút vagy a lányt szülő asszonyra vonatkozólag.
Lev 12:8 Ha azonban arra nem telik neki és bárányt vinni nem tud, két gerlét vagy két galambfiókát vigyen: egyet egészen elégő áldozatul, s egyet bűnért való áldozatul, s könyörögjön érte a pap, s akkor megtisztul".
Lev 13:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Lev 13:2 "Az olyan embert, kinek teste bőrén színbeli különbség, vagy kelés vagy valami fehér folt, vagyis lepraszerű kiütés támad, el kell vinni Áronhoz, a paphoz, vagy valamelyik fiához.
Lev 13:3 Ha az megnézve a kiütést a bőrön, azt látja, hogy szőre fehérszínűvé változott, s a kiütés felszíne mélyebb, mint a test többi bőre, akkor leprás kiütés az, s mondja ki az illető felett az elkülönítő ítéletet.
Lev 13:4 Ha azonban csak fénylő fehér folt van a bőrön, de az nem mélyebb, mint a többi test, s a szőr színe a régi, akkor zárassa el őt a pap hét napig;
Lev 13:5 a hetedik napon aztán nézze meg, s ha a kiütés nem terjedt tovább, s nem haladta meg a bőrön a múltkori határokat, akkor ismét zárassa el újabb hét napig;
Lev 13:6 a hetedik napon aztán nézze meg: ha a kiütés homályosabb lett, s nem terjedt tovább a bőrön, akkor nyilvánítsa tisztának, mert kelés az. Az illető mossa ki ruháit, és tiszta lesz.
Lev 13:7 Ha azonban tovább terjed a kelés, miután a pap az illetőt megnézte és tisztának nyilvánította, akkor vigyék el őt ismét hozzá,
Lev 13:8 ő meg ítélje tisztátalannak.
Lev 13:9 Ha leprás kiütés támad valakin, vigyék el az illetőt a paphoz,
Lev 13:10 s az nézze meg őt. Ha fehér folt van a bőrön, s az megváltoztatta a szőr színét, s maga az eleven hús is kilátszik,
Lev 13:11 idült, a bőrbe rögzött leprának kell azt ítélni. Nyilvánítsa tehát őt a pap tisztátalannak, ne is zárassa el, mert nyilvánvalóan tisztátalan.
Lev 13:12 Ha azonban a lepra rohamosan tör ki a bőrön és ellepi az egész bőrt tetőtől-talpig, bármerre tekint a szem,
Lev 13:13 nézze meg őt a pap, s ítélje teljesen tiszta leprában levőnek, mivel az egészen fehérré változott, s ennélfogva az illető tiszta.
Lev 13:14 Mihelyt azonban eleven hús mutatkozik rajta,
Lev 13:15 ítélje őt a pap tisztátalannak és számítsák a tisztátalanok közé, mert az eleven hús, ha lepra van rajta, tisztátalan.
Lev 13:16 De ha ismét fehérré változik, s ellepi az egész embert,
Lev 13:17 nézze meg őt a pap és ítélje tisztának.
Lev 13:18 Ha a test bőrén fekély volt, s az meggyógyult,
Lev 13:19 de a fekély helyén fehér vagy vörhenyes folt támad, vigyék az illetőt a paphoz.
Lev 13:20 Ha az azt látja, hogy a kiütés helye mélyebb a többi húsnál, s a szőr fehérré változott, ítélje tisztátalannak, mert leprás kiütés támadt a fekélyen.
Lev 13:21 Ha azonban a szőr színe a régi, a folt homályos, s nem mélyebb a körülötte levő húsnál, zárja el őt hét napig:
Lev 13:22 ha továbbterjed, ítélje őt leprásnak,
Lev 13:23 ha pedig megállapodik a helyén, akkor a fekély sebhelye az, s az illető tiszta.
Lev 13:24 Ha a test bőrét tűz égette meg, s amikor az meggyógyult, sebhelye fehér vagy vörhenyes,
Lev 13:25 nézze meg a pap, s ha szőre íme, fehérré változott, s helye mélyebb a többi bőrnél, ítélje tisztátalannak az illetőt, mert leprás kiütés támadt a sebhelyen.
Lev 13:26 Ha pedig a szőr színe nem változott meg, s a kiütés nem mélyebb a többi húsnál, s a kiütés színe homályos, zárja el az illetőt hét napig,
Lev 13:27 s a hetedik napon nézze meg: ha a kiütés tovább terjedt a bőrön, ítélje tisztátalannak az illetőt;
Lev 13:28 ha azonban a fehér folt megállapodott a helyén, s nem elég élénk, az égés helye az, ítélje tehát az illetőt tisztának, mert égési heg az.
Lev 13:29 Ha egy férfinak vagy asszonynak kiütése támad a fején vagy a szakállában, nézze meg az illetőt a pap,
Lev 13:30 és ha a hely mélyebb a többi húsnál, a haj pedig szőke, s a szokottnál vékonyabb, ítélje tisztátalannak, mert a fej vagy a szakáll leprája az.
Lev 13:31 Ha azonban azt látja, hogy a var felszíne egyenlő a körülötte levő hússal, a haj pedig fekete, zárja el az illetőt hét napig,
Lev 13:32 s a hetedik napon nézze meg: ha a var nem terjedt, s a hajnak megvan a maga színe, s a kiütés felszíne egyenlő a többi hússal,
Lev 13:33 az illető borotválkozzék meg, kivéve a var helyén és zárják el másik hét napig.
Lev 13:34 Ha a hetedik napon az látszik, hogy a kiütés megállapodott a helyén, s nem mélyebb a húsnál, ítélje tisztának az illetőt: mossa ki ruháit, s tiszta legyen.
Lev 13:35 Ha azonban a tisztának nyilvánítás után a var tovább terjed a bőrön,
Lev 13:36 ne is vizsgálja többé, szőkévé változott-e a szőr, minthogy nyilvánvalóan tisztátalan az illető.
Lev 13:37 Ha azonban a var megállapodott, s a szőr fekete, tudja meg, hogy az illető meggyógyult, s ítélje bízvást tisztának.
Lev 13:38 Ha egy férfi vagy asszony bőrén fehér folt támad,
Lev 13:39 nézze meg őket a pap: ha azt találja, hogy a fehér folt homályosan fehérlik a bőrön, tudja meg, hogy nem lepra az, hanem fehérszínű sömör, s az illető tiszta.
Lev 13:40 Ha egy férfi fejebúbján kihullik a haj, az illető kopasz és tiszta;
Lev 13:41 ha elöl hull ki a haj, az illető elöl kopasz és tiszta.
Lev 13:42 Ha azonban a hátul levő kopaszságon vagy az elöl levő kopaszságon fehér vagy vörhenyes folt támad, akkor az lepra, amely ennek az embernek a fején vagy homlokán támadt.
Lev 13:43 A papnak meg kell őt vizsgálnia. Ha megállapítja, hogy az ember tarkóján vagy homlokán olyan vörhenyes folt támadt, amilyen a bőrlepra,
Lev 13:44 akkor az ember leprás és tisztátalan. A papnak ki kell nyilvánítani, hogy tisztátalan, hogy a fején megtámadta a lepra.
Lev 13:45 Mindaz pedig, akit a lepra tisztátalanná tett, s a pap ítélete elkülönített,
Lev 13:46 megszaggatott ruhában s hajadon fővel járjon, száját fedje be kendővel, s kiáltsa ezt magáról: "Tisztátalan, tisztátalan!" Mindaddig, amíg leprás és tisztátalan, egyedül lakjon, a táboron kívül.
Lev 13:47 Ha lepraszerű folt támad egy gyapjú- vagy lenruhán,
Lev 13:48 a láncfonalon vagy a vetülékfonalon, vagy pedig valamelyik bőrön vagy bőrből készült holmin,
Lev 13:49 s a rajtuk levő folt fehér vagy vörhenyes: leprának kell tartani és meg kell mutatni a papnak.
Lev 13:50 Az, miután megnézte, zárassa el hét napig;
Lev 13:51 a hetedik napon aztán nézze meg újra, s ha azt találja, hogy terjedt, akkor makacs lepra az: tisztátalannak ítélje azt a ruhát vagy egyebet, amin található,
Lev 13:52 s azért égettesse el tűzzel.
Lev 13:53 Ha pedig azt látja, hogy nem terjedt,
Lev 13:54 akkor parancsolja meg, hogy mossák ki azt, amin a kiütés van, s zárassa el ismét hét napig.
Lev 13:55 Ha akkor azt látja, hogy régi színét nem nyerte vissza, noha a kiütés nem terjedt, akkor ítélje tisztátalannak, s égettesse el tűzzel, mivel lepra lepte el az egész ruhát vagy felszínét.
Lev 13:56 Ha pedig a ruha kimosása után a kiütés helye elhomályosodott, akkor szakítsa azt le és válassza el az éptől;
Lev 13:57 ha aztán előtűnik azokon a helyeken, amelyek azelőtt nem voltak foltosak, akkor terjedő, vándorló lepra az: el kell égetni tűzzel;
Lev 13:58 ha nem mutatkozik, mosassa ki a tiszta részt másodszor is vízzel, s az tiszta lesz.
Lev 13:59 Ez a törvény a gyapjú- és a lenruha, a láncfonal és a vetülékfonal s minden bőrből készült holmi leprájáról, hogy mi módon kell őket tisztáknak vagy tisztátalanoknak ítélni."
Lev 14:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 14:2 "Ez a törvény áll a leprásra, amikor őt meg kell tisztítani: Vigyék el a paphoz,
Lev 14:3 akinek azonban ki kell mennie a tábor elé, s ha ő úgy találja, hogy a lepra meggyógyult,
Lev 14:4 parancsolja meg a megtisztítandónak, hogy hozzon magáért két élő, ehető madárkát, cédrusfát, karmazsinszínű fonalat meg izsópot.
Lev 14:5 Aztán parancsolja meg, hogy vágják le az egyik madárkát cserépedényben lévő élővíz felett,
Lev 14:6 a másikat pedig, az élőt, mártsa a cédrusfával, a karmazsinszínű fonállal és az izsóppal együtt a levágott madárka vérébe.
Lev 14:7 Aztán hintse meg ezzel hétszer a megtisztítandót, hogy így annak rendje s módja szerint megtisztuljon, az élő madárkát pedig engedje elrepülni a mezőre.
Lev 14:8 Aztán az illető mossa ki ruháját és borotválja le testének minden szőrét, s fürödjék meg vízben, s tiszta lesz, s bemehet a táborba, de hét napig még sátrán kívül kell maradnia.
Lev 14:9 A hetedik napon aztán borotválja le fejének haját, szakállát, szemöldökét, s egész testének szőrét és mossa meg ismét ruháját és testét.
Lev 14:10 A nyolcadik napon vegyen két hibátlan hím bárányt s egy egyesztendős hibátlan nőstény bárányt s háromtized, olajjal meghintett lisztlángot, ételáldozatul, s külön még egyhatod olajat.
Lev 14:11 Aztán állítsa a pap, aki az illető tisztítását végzi, őt és mindezt az Úr elé, a bizonyság sátrának ajtajához.
Lev 14:12 Vegye az egyik bárányt, s mutassa be a hatod olajjal vétekért való áldozatul, s ajánlja fel mindkettőt az Úr előtt.
Lev 14:13 Ott vágja le a bárányt, ahol a bűnért való áldozatot és az egészen elégő áldozatot szokták levágni, tudniillik a szent helyen: mert, miként a bűnért való áldozat, úgy ez a vétekért való áldozat is a papé: szentséges az.
Lev 14:14 Aztán vegyen a pap a vétekért bemutatott áldozat véréből, s kenje meg vele a megtisztítandó ember jobb fülcimpáját, jobb keze és lába hüvelykujját.
Lev 14:15 Aztán öntsön a hatod olajból a maga balkezébe,
Lev 14:16 mártsa bele jobb ujját, s hintsen belőle hétszer az Úr elé,
Lev 14:17 ami pedig megmarad az olajból a bal kezében, azt kenje a megtisztítandó ember jobb fülcimpájára, jobb kezének és lábának hüvelykujjára a vétekért való áldozatul kiontott vér fölé,
Lev 14:18 meg a fejére,
Lev 14:19 és könyörögjön érte az Úr előtt. Aztán végezze el a bűnért való áldozatot, majd vágja le az egészen elégő áldozatot,
Lev 14:20 s rakja fel az oltárra, ételáldozatával együtt, s az illető annak rendje s módja szerint megtisztul.
Lev 14:21 Ha azonban az illető szegény, s keze nem tud szert tenni a mondottakra, akkor vegyen egy bárányt, vétekért való áldozatul, a felajánlás céljára, hogy a pap könyöröghessen érte, meg egy tized, olajjal meghintett lisztlángot, ételáldozatul, meg egy hatod olajat,
Lev 14:22 továbbá két gerlét vagy két galambfiókát, egyet bűnért való áldozatul, egyet pedig egészen elégő áldozatul,
Lev 14:23 és vigye ezeket, tisztulása nyolcadik napján, a paphoz, a bizonyság sátrának ajtajához, az Úr elé.
Lev 14:24 Az vegye a vétekért való áldozatul szánt bárányt meg a hatod olajat, s ajánlja fel mindkettőt.
Lev 14:25 Aztán vágja le a bárányt, kenjen a véréből a megtisztítandó ember jobb fülcimpájára, jobb keze és lába hüvelykujjára,
Lev 14:26 az olaj egy részét pedig öntse a maga bal kezébe,
Lev 14:27 mártsa bele jobb keze ujját, s hintsen belőle hétszer az Úr elé,
Lev 14:28 s érintse meg vele a megtisztítandó ember jobb fülcimpáját, jobb keze s lába hüvelykujját, a vétekért való áldozatul kiontott vér helyén,
Lev 14:29 a maradék olajat pedig, amely bal kezében van, öntse a megtisztítandó ember fejére, hogy kiengesztelje érte az Urat.
Lev 14:30 Aztán mutassa be a két gerlét vagy galambfiókát,
Lev 14:31 az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat egészen elégő áldozatul, ételáldozatával együtt.
Lev 14:32 Ez legyen az áldozata annak a leprásnak, aki nem tud mindent megszerezni tisztulásához."
Lev 14:33 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Lev 14:34 "Ha majd bejuttok Kánaán földjére, amelyet én nektek fogok adni birtokul, és lepraszerű kiütés támad valamelyik házon,
Lev 14:35 menjen el az, akié a ház és jelentse a papnak, s mondja: "Lepraszerű kiütést látok a házamon."
Lev 14:36 Erre az parancsolja meg, hogy hordjanak ki mindent a házból, mielőtt ő bemegy, hogy megnézze, leprás-e az, hogy tisztátalanná ne váljék mindaz, ami a házban van. Aztán menjen be, hogy megnézze a ház lepráját
Lev 14:37 és ha azt látja, hogy falain zöldes vagy vörhenyes horpadásfélék éktelenkednek, s azok mélyebbek a többi falfelületnél,
Lev 14:38 menjen ki a ház ajtaján, s tüstént zárassa be hét napig.
Lev 14:39 A hetedik napon aztán menjen el ismét és nézze meg. Ha azt találja, hogy a kiütés terjedt,
Lev 14:40 parancsolja meg, hogy szedjék ki azokat a köveket, amelyeken a kiütés van és dobálják valamilyen tisztátalan, a városon kívül levő helyre,
Lev 14:41 a ház belsejét pedig körös-körül vakarják le, s a levakart port öntsék valamilyen tisztátalan, a városon kívül levő helyre,
Lev 14:42 s tegyenek más köveket a kivettek helyére, s tapasszák be más sárral a házat.
Lev 14:43 Ha aztán, miután a köveket kiszedték, a port levakarták, s a házat más földdel kitapasztották,
Lev 14:44 bemegy a pap és azt látja, hogy a kiütés újra előjött, s a falak foltosak -- akkor makacs lepra az, s a ház tisztátalan:
Lev 14:45 tüstént rontsák le, s kövét, fáját s minden porát vessék valamilyen tisztátalan, a városon kívül levő helyre. --
Lev 14:46 Aki bemegy a házba, míg az zár alatt van, tisztátalan legyen estig,
Lev 14:47 aki pedig ott alszik vagy eszik valamit benne, mossa ki ruháit.
Lev 14:48 Ha azonban a pap bemegy és azt látja, hogy a kiütés nem terjedt a házon, miután újra tapasztották, ítélje tisztának, mert visszanyerte épségét.
Lev 14:49 Megtisztítására pedig vegyen két madárkát, cédrusfát, karmazsinszínű fonalat és izsópot,
Lev 14:50 s vágja le az egyik madárkát cserépedényben lévő élővíz felett,
Lev 14:51 s vegye a cédrusfát, az izsópot meg a karmazsinszínű fonalat s az élő madárkát, s mártsa mindezt a levágott madárka vérébe és az élővízbe, s hintse meg ezzel hétszer a házat,
Lev 14:52 s tisztítsa meg azt a madárka vérével meg az élővízzel, az élő madárkával, a cédrusfával, az izsóppal s a karmazsinszínű fonállal.
Lev 14:53 Aztán engedje a madárkát szabadon elrepülni a mezőre, s könyörögjön a házért, s az annak rendje s módja szerint tiszta lesz.
Lev 14:54 Ez a törvény a különféle lepráról és kiütésről,
Lev 14:55 a ruha és a ház leprájáról,
Lev 14:56 a sebhelyről, a kelésről, a fehér és a különböző színváltozatú foltról,
Lev 14:57 hogy tudni lehessen, mikor tiszta vagy tisztátalan valami."
Lev 15:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Lev 15:2 "Szóljatok Izrael fiaihoz, s mondjátok nekik: Az olyan férfi, aki magfolyásban szenved, tisztátalan legyen.
Lev 15:3 Akkor kell pedig valakit ebben a bajban levőnek ítélni, ha testén szüntelenül folyik és megalszik az az undok nedvesség.
Lev 15:4 Minden fekvőhely, amelyen hál s minden, amire ül, tisztátalan legyen.
Lev 15:5 Ha valaki érinti ilyennek a fekvőhelyét, mossa ki ruháját, maga pedig fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig;
Lev 15:6 ha ráül valamire, amin ilyen ült, szintén mossa ki ruháját, fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig;
Lev 15:7 ha érinti ilyennek a testét, mossa ki ruháját, fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.
Lev 15:8 Ha az ilyen ember leköp valakit, aki tiszta, akkor az mossa ki ruháját, fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.
Lev 15:9 A nyereg, amelyben az ilyen ült, tisztátalan legyen,
Lev 15:10 s mindaz, ami a magfolyásban szenvedő alatt volt, tisztátalan legyen estig; ha valaki visz valamit ezen dolgok közül, mossa ki ruháját, fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.
Lev 15:11 Mindaz, akit az ilyen érint anélkül, hogy előzőleg leöblítené a kezét, mossa ki ruháját, fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.
Lev 15:12 Az olyan cserépedényt, amelyet ilyen érint, össze kell törni, a faedényt vízzel kiöblíteni.
Lev 15:13 Ha meggyógyul az ilyenfajta bajban szenvedő, számláljon hét napot tisztulása után, s mossa meg ruháját s egész testét élővízzel, s tiszta lesz.
Lev 15:14 A nyolcadik napon pedig vegyen két gerlicét vagy két galambfiókát, s menjen az Úr színe elé, a bizonyság sátrának ajtajához, s adja oda azokat a papnak,
Lev 15:15 az meg áldozza fel az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat egészen elégő áldozatul, s könyörögjön érte az Úr előtt, hogy megtisztuljon magfolyása miatt való tisztátalanságától.
Lev 15:16 Ha egy férfitól elmegy a közösülés magva, fürössze meg egész testét vízben, s legyen tisztátalan estig;
Lev 15:17 a ruhát vagy a bőrt, amely rajta volt, mossa ki vízzel, s az tisztátalan legyen estig.
Lev 15:18 Az asszony, akivel hált, fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.
Lev 15:19 Az asszony, amikor a hó fordultával vérfolyást szenved, különüljön el hét napig.
Lev 15:20 Mindaz, aki érinti, tisztátalan legyen estig.
Lev 15:21 Amin alszik vagy ül elkülönülése napjaiban, tisztátalan legyen.
Lev 15:22 Aki érinti a fekvőhelyét, mossa ki ruháját, maga pedig fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.
Lev 15:23 Aki érint valami holmit, amelyen ilyen nő ült, mossa ki ruháját, maga pedig fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.
Lev 15:24 Ha valamelyik férfi hál vele havi vérzése idején, akkor hét napig tisztátalan legyen, s minden fekvőhely, amelyen hál, tisztátalan legyen.
Lev 15:25 Az olyan asszony, aki sok napon át szenved vérfolyást, a havibaj idején kívül, vagy akinél a havi tisztulás után a vérfolyás meg nem szűnik -- mindaddig, amíg ebben a bajban szenved, olyan tisztátalan legyen, mint havi tisztulásának idején.
Lev 15:26 Minden fekvőhely, amelyen hál, s minden holmi, amelyen ül, tisztátalan legyen;
Lev 15:27 aki ezeket érinti, mossa ki ruháját, maga pedig fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig. --
Lev 15:28 Ha megáll a vérzés, s megszűnik folyása, számláljon hét napot tisztulására,
Lev 15:29 s a nyolcadik napon vigyen magáért két gerlét vagy két galambfiókát a bizonyság sátrának ajtajához, a paphoz,
Lev 15:30 s az áldozza fel az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat egészen elégő áldozatul, s könyörögjön érte az Úr előtt, tisztátalanságot okozó folyása miatt.
Lev 15:31 Így oktassátok Izrael fiait arra, hogy óvakodjanak a tisztátalanságtól, hogy meg ne haljanak tisztátalanságuk miatt, ha tisztátalanná teszik hajlékomat, amely közöttük van. --
Lev 15:32 Ez a törvény arról, aki magfolyásban szenved, aki közösülés által tisztátalanná lesz,
Lev 15:33 akit a havi tisztulás ideje elkülönít vagy aki szüntelen vérfolyásban van és arról a férfiról, aki az ilyennel hál."
Lev 16:1 Áron két fiának halála után pedig, amikor azok idegen tüzet vittek az Úr elé, s azért halállal lakoltak, így szólt az Úr Mózeshez
Lev 16:2 és azt parancsolta neki: "Szólj bátyádnak, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a függönyön belül levő szent helyre, a ládát fedő engesztelőhely elé, hogy meg ne haljon (mert a felhőben megjelenek az engesztelőhely felett),
Lev 16:3 hanem csak akkor, ha előbb ezt megtette: vegyen egy fiatal bikát bűnért való áldozatul, s egy kost egészen elégő áldozatul,
Lev 16:4 öltözzék gyolcsköntösbe, fedje be szemérmét gyolcsnadrággal, övezze magát körül gyolcsövvel, tegyen a fejére gyolcssüveget -- szent ruhák ezek: fürödjék meg azért, s aztán vegye fel mindezeket.
Lev 16:5 Izrael fiainak egész közösségétől pedig vegyen két kecskebakot, bűnért való áldozatul és egy kost egészen elégő áldozatul.
Lev 16:6 Aztán mutassa be a bikát és könyörögjön magáért és házáért.
Lev 16:7 Előbb azonban állítsa a két kecskebakot az Úr elé, a bizonyság sátrának ajtajához,
Lev 16:8 s vessen mindkettőre sorsot, egyet "az Úrnak", egyet pedig "kibocsátandó kecskebakul" felírással;
Lev 16:9 amelyikre "az Úrnak" sors esik, azt majd áldozza fel bűnért való áldozatul,
Lev 16:10 amelyikre pedig a "kibocsátandó kecskebakul", azt majd állítsa elevenen az Úr elé, hogy könyörögjön felette, s kibocsássa a pusztába.
Lev 16:11 Amikor aztán mindezt annak rendje s módja szerint elvégezte, mutassa be a fiatal bikát, s könyörögve magáért és házáért, vágja le.
Lev 16:12 Aztán vegye a tömjénezőt, töltse meg az oltárról parázzsal, vegye tele kezét fűszerekből kevert füstölőszerrel, és menjen be a függönyön belülre, a szent helyre,
Lev 16:13 s tegye a tűzre a füstölőszert, hogy felhője s füstje elfedje a bizonyság felett levő engesztelőhelyet, s meg ne haljon.
Lev 16:14 Aztán vegyen a bika véréből, s hintse ujjával hétszer az engesztelőhely felé, napkelet felé.
Lev 16:15 Majd vágja le a kecskebakot a nép bűnért való áldozatául és vigye be vérét a függönyön belülre -- úgy, ahogy a bika vérére vonatkozólag parancsoltam --, hogy az engesztelőhely felé hintse.
Lev 16:16 Így tisztítsa meg a szent helyet Izrael fiainak tisztátalanságaitól, törvényszegéseitől, s minden bűnétől. Ugyanilyen módon cselekedjék a bizonyság sátrával is, amely közöttük, lakóhelyük tisztátalanságai között áll.
Lev 16:17 Senki se legyen a sátorban, amikor a főpap bemegy a szent helyre, hogy könyörögjön magáért, házáért s Izrael egész gyülekezetéért, mindaddig, amíg ki nem jön. --
Lev 16:18 Erre aztán menjen ki ahhoz az oltárhoz, amely az Úr előtt van és könyörögjön magáért, s vegyen a fiatal bikának és a kecskebaknak véréből, s kenje körben az oltár szarvaira,
Lev 16:19 majd hintsen belőle az ujjával hétszer az oltárra; így tisztítsa meg és így szentelje meg Izrael fiainak tisztátalanságaitól.
Lev 16:20 Miután így megtisztította a szent helyet, a sátrat és az oltárt, hozza elő az élő kecskebakot,
Lev 16:21 tegye rá mindkét kezét a kecskebak fejére, s vallja meg Izrael fiainak minden gonoszságát, minden vétkét s bűnét, s átkozza azokat a kecskebak fejére, s küldje ki azt egy arra rendelt emberrel a pusztába.
Lev 16:22 Amikor aztán a kecskebak kivitte minden gonoszságukat egy kietlen földre, s azt elengedték a pusztában,
Lev 16:23 menjen be Áron ismét a bizonyság sátrába, s vesse le azokat a ruhákat, amelyeket az elébb, amikor a szent helyre bement, felvett, s hagyja ott azokat,
Lev 16:24 s fürössze meg testét a szent helyen, s vegye fel a maga ruháit. Aztán menjen ki, mutassa be a maga és a nép egészen elégő áldozatát, s könyörögjön mind magáért, mind a népért.
Lev 16:25 A bűnért való áldozat háját égesse el az oltáron.
Lev 16:26 Az, aki a kibocsátandó kecskebakot elengedte, mossa meg ruháját és testét vízben, s úgy menjen be a táborba.
Lev 16:27 A fiatal bikát meg a kecskebakot, amelyeket bűnért való áldozatul mutattak be, s amelyeknek vérét bevitték a szent helyre engesztelés végzésére -- vigyék ki a táboron kívülre, s mind bőrüket, mind húsukat, mind a bélsárukat égessék el tűzben.
Lev 16:28 Az pedig, aki elégeti őket, mossa meg ruháját és testét vízben, s úgy menjen be a táborba.
Lev 16:29 Ez pedig örök törvény legyen számotokra: a hetedik hónapban, a hó tizedik napján, tagadjátok meg magatokat és semmiféle munkát se végezzetek -- se a bennszülött, se a köztetek tartózkodó jövevény.
Lev 16:30 Ezen a napon engesztelés lesz értetek, megtisztítás minden bűnötöktől: megtisztultok az Úr előtt.
Lev 16:31 Nyugalom szombatja legyen ez tehát és tagadjátok meg magatokat örök törvény alapján.
Lev 16:32 A jövőben pedig majd az a pap végezze az engesztelést, akit fel fognak kenni, s akinek a kezét fel fogják avatni, hogy pappá legyen atyja helyett: öltözzék a gyolcsruhába, a szent öltözetbe
Lev 16:33 és végezzen engesztelést a szent helyért, a bizonyság sátráért, az oltárért, valamint a papokért és az egész népért.
Lev 16:34 Örök törvény legyen számotokra, hogy esztendőnként egyszer könyörgést tartsatok Izrael fiaiért, s minden bűnükért." Áron úgy is tett, amint az Úr parancsolta Mózesnek.
Lev 17:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 17:2 "Szólj Áronhoz és fiaihoz s Izrael valamennyi fiához, s mondd nekik: Ezt parancsolta az Úr:
Lev 17:3 Ha valaki Izrael házából marhát, juhot vagy kecskét vág, akár a táborban, akár a táboron kívül,
Lev 17:4 és nem a sátor ajtajához viszi áldozatul az Úrnak: vérontásban legyen bűnös; mintha vért ontott volna, éppúgy vesszen el népéből.
Lev 17:5 Azért kell a paphoz vinniük Izrael fiainak vágóáldozataikat, amelyeket azelőtt a mezőkön szoktak levágni, hogy az Úrnak szenteljék azokat a bizonyság sátrának ajtaja előtt és békeáldozatul vágják le az Úrnak,
Lev 17:6 és a pap a vért a bizonyság sátrának ajtajánál az Úr oltárára hintse, a hájat pedig kedves illatul elégesse az Úrnak,
Lev 17:7 s ne áldozzák többé vágóáldozataikat a démonoknak, akikkel paráználkodtak. Örök törvény legyen ez nekik, s utódaiknak.
Lev 17:8 Mondd továbbá nekik: Ha valaki, Izrael házából vagy a közöttetek tartózkodó jövevények közül, egészen elégő áldozatot vagy vágó áldozatot mutat be,
Lev 17:9 s azt nem a bizonyság sátrának ajtajához viszi, hogy az Úrnak mutassa be: vesszen el népéből.
Lev 17:10 Ha valaki, Izrael házából, vagy a közöttük tartózkodó jövevények közül, vért eszik, én ellene fordítom arcomat, s elvesztem őt népéből.
Lev 17:11 A test lelke ugyanis a vérben van, és én a vért arra rendeltem nektek, hogy engesztelést végezzetek vele lelketekért az oltáron és a vér a lélek által engesztelésre szolgáljon.
Lev 17:12 Ezért mondtam Izrael fiainak: Senki se egyék vért közületek vagy a közöttetek tartózkodó jövevények közül.
Lev 17:13 Ha valaki, Izrael fiai közül vagy a közöttetek tartózkodó jövevények közül, vadászással vagy madarászással olyan vadat vagy madarat ejt, amelyet nem szabad enni, folyassa ki vérét, s födje be földdel.
Lev 17:14 Minden testnek a lelke ugyanis a vérben van. Azért mondtam Izrael fiainak: Semmiféle test vérét ne egyétek, mert a test lelke a vérben van -- s aki eszi, vesszen el.
Lev 17:15 Ha valaki elhullott vagy vad által széttépett állatot eszik, akár bennszülött, akár jövevény: mossa meg ruháját s önmagát vízzel, s legyen tisztátalan estig; ez után a rendtartás után tiszta lesz.
Lev 17:16 Ha azonban nem mossa meg ruháját és testét, viselje gonoszságát."
Lev 18:1 Így szólt az Úr Mózeshez:
Lev 18:2 "Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Lev 18:3 Ne tegyetek úgy, ahogy Egyiptom földjén szokás, ahol laktatok, s ne tegyetek úgy, ahogy Kánaán földjén szokás, ahová majd beviszlek titeket, és ezek törvényei szerint ne járjatok.
Lev 18:4 Az én rendeléseim szerint tegyetek, az én parancsaimat tartsátok meg, s azok szerint járjatok: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Lev 18:5 Tartsátok meg törvényeimet s rendeleteimet, mert az az ember, aki szerintük cselekszik, élni fog általuk. Én vagyok az Úr!
Lev 18:6 Senki se közelítsen vér szerinti rokonához, hogy felfedje szemérmét. Én vagyok az Úr!
Lev 18:7 Atyád szemérmét fel ne fedd, sem anyád szemérmét: anyád ő, fel ne fedd szemérmét.
Lev 18:8 Atyád feleségének szemérmét fel ne fedd: atyád szemérme az.
Lev 18:9 Atyádtól vagy anyádtól való nővérednek, akár a házban született, akár azon kívül, szemérmét fel ne fedd.
Lev 18:10 Fiad lányának vagy lányod lányának szemérmét fel ne fedd: a te szemérmed az.
Lev 18:11 Atyád felesége lányának, akit ő atyádnak szült, s aki neked nővéred, szemérmét fel ne fedd.
Lev 18:12 Atyád nővérének szemérmét fel ne fedd: atyád teste az;
Lev 18:13 anyád nővérének szemérmét fel ne fedd: anyád teste az.
Lev 18:14 Atyád fivérének szemérmét fel ne fedd: ne közelíts tehát feleségéhez: nagynénéd ő neked.
Lev 18:15 Menyed szemérmét fel ne fedd: fiad felesége ő, fel ne fedd szemérmét.
Lev 18:16 Fivéred feleségének szemérmét fel ne fedd: fivéred szemérme az.
Lev 18:17 Feleségének és a lányának szemérmét fel ne fedd, fiának lányát vagy lányának lányát el ne vedd, hogy szemérmét felfedjed: az ő teste az és vérfertőzés az ilyen közösülés.
Lev 18:18 Feleséged nővérét társfeleségül el ne vedd mellé és szemérmét fel ne fedd az ő életében.
Lev 18:19 Havi tisztulásban szenvedő asszonyhoz ne közelíts, s fel ne fedd szemérmét.
Lev 18:20 Felebarátod feleségével ne hálj és a mag vegyítése által magadat vele tisztátalanná ne tedd.
Lev 18:21 Gyermekedet ne add oda, hogy a Molok bálványnak szenteljék: ne szentségtelenítsd meg a te Istened nevét. Én vagyok az Úr!
Lev 18:22 Férfival ne hálj asszonnyal való hálás módjára: undokság az!
Lev 18:23 Semmiféle állattal se közösülj és ne tedd magadat tisztátalanná vele, asszony pedig ne feküdjék állat alá, hogy közösüljön vele: iszonyú bűn az!
Lev 18:24 Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmivel se ezek közül: ezekkel tették magukat tisztátalanokká mindazok a nemzetek, amelyeket ki fogok űzni színetek elől,
Lev 18:25 és ezek által lett tisztátalanná az a föld, amelynek bűneit számon fogom kérni, hogy okádja ki lakóit.
Lev 18:26 Tartsátok meg törvényeimet és rendeleteimet, s ne kövessetek el semmit se ezek közül az undokságok közül, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény.
Lev 18:27 Ezeket az undokságokat cselekedték ugyanis mind meg földeteknek előttetek levő lakói és így tették azt tisztátalanná:
Lev 18:28 vigyázzatok tehát, mert ha hasonlókat tesztek, titeket is úgy kiokád, mint ahogy kiokádta az előttetek levő nemzetet.
Lev 18:29 Mindaz, aki elkövet valamit ezek közül az undokságok közül, vesszen el népéből.
Lev 18:30 Tartsátok meg parancsaimat, s ne tegyétek azt, amit az előttetek levők cselekedtek és ne tegyétek magatokat tisztátalanokká ezekkel a dolgokkal. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek."
Lev 19:1 Így szól az Úr Mózeshez:
Lev 19:2 "Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!
Lev 19:3 Ki-ki tisztelje atyját és anyját. Szombatjaimat tartsátok meg: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Lev 19:4 Ne forduljatok a bálványok felé és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Lev 19:5 Ha békeáldozatot vágtok az Úrnak, akkor, hogy az kedves legyen,
Lev 19:6 aznap, amelyen levágjátok, meg a következőn meg kell ennetek: ami harmadnapra marad belőle, azt égessétek el tűzben.
Lev 19:7 Ha valaki a két nap után eszik belőle, szentségtelen lesz és istentelenségben vétkes;
Lev 19:8 viselje is gonoszságát, mert megszentségtelenítette az Úr szentségét: vesszen el az ilyen ember népéből.
Lev 19:9 Amikor földed terményeit aratod, ne arasd le egész a föld színéig és ne szedd össze az elmaradt kalászokat;
Lev 19:10 szőlődben se szedd össze az elmaradt gerezdeket, s a lehullott szemeket: hadd szedjék össze a szegények és a jövevények -- én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Lev 19:11 Ne lopjatok, ne tagadjatok le semmit és ne csalja meg egyiktek a másikat!
Lev 19:12 Ne esküdjél nevemre hamisan, hogy meg ne szentségtelenítsd Istened nevét -- én vagyok az Úr!
Lev 19:13 Ne keress ürügyet felebarátod ellen, és erőszakkal se nyomd el őt! Napszámosod bére ne maradjon reggelig tenálad!
Lev 19:14 Ne átkozz süketet és ne tégy gáncsot vak elé: féld az Urat, a te Istenedet -- mert én vagyok az Úr!
Lev 19:15 Ne kövess el jogtalanságot és ne ítélj igazságtalanul! Ne nézd a szegény személyét, s ne légy tekintettel a hatalmas arcára: igazság szerint ítélj felebarátodnak.
Lev 19:16 Ne légy rágalmazó, se besúgó a nép között. Ne törj felebarátod vérére -- én vagyok az Úr!
Lev 19:17 Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta.
Lev 19:18 Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat -- én vagyok az Úr!
Lev 19:19 Tartsátok meg törvényeimet. Ne párosítsd állatodat másféle állattal, ne vesd be szántódat kétféle maggal, ne öltözzél kétféléből szőtt ruhába.
Lev 19:20 Ha valaki olyan asszonnyal hál és közösül, aki másnak sem váltságdíjjal ki nem váltott, sem szabadsággal meg nem ajándékozott rabszolganője és jegyese: veréssel lakoljanak mind a ketten, de halállal ne bűnhődjenek, mert a nő nem volt szabad.
Lev 19:21 Vétkéért pedig vigyen a férfi áldozatul egy kost az Úrnak, a bizonyság sátrának ajtajához,
Lev 19:22 s a pap könyörögjön érte és vétkéért az Úr előtt, s ő megkegyelmez neki és megbocsátja bűnét.
Lev 19:23 Ha majd bejuttok földetekre és gyümölcsfákat ültettek rajta, ne távolítsátok el előbőrüket, azaz az első gyümölcsüket; a gyümölcs, amelyet hoznak, tisztátalan legyen nektek: ne egyetek belőle.
Lev 19:24 A negyedik esztendőben pedig minden gyümölcsüket hálaadásul az Úrnak kell szentelni.
Lev 19:25 Az ötödik esztendőben aztán egyétek gyümölcsüket és gyűjtsétek be a termést, amelyet hoznak. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
Lev 19:26 A vérével semmit ne egyetek. Ne jósolgassatok, álmokra ne adjatok.
Lev 19:27 Hajatokat ne vágjátok kerekre, szakállatokat le ne nyírjátok.
Lev 19:28 Halott miatt testeteket be ne vagdaljátok, semmiféle jelet vagy bélyeget se csináljatok magatokra. Én vagyok az Úr!
Lev 19:29 Lányodat ne add paráználkodásra, hogy gyalázatossá ne legyen az ország, s meg ne teljék gonoszsággal.
Lev 19:30 Szombatjaimat tartsátok meg, s szentélyemet féljétek. Én vagyok az Úr!
Lev 19:31 Ne forduljatok a halottidézőkhöz és semmit se kérdezzetek a jósoktól, hogy tisztátalanná ne tegyétek magatokat általuk. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
Lev 19:32 Ősz fő előtt kelj fel, s tiszteld az öreg ember személyét: félj az Úrtól, a te Istenedtől: én vagyok az Úr!
Lev 19:33 Ha jövevény lakik földeteken, s tartózkodik köztetek, ne tegyetek szemrehányást neki:
Lev 19:34 olyan legyen köztetek, mint a bennszülött, s úgy szeressétek, mint önmagatokat, hisz ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
Lev 19:35 Ne kövessetek el jogtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, a súlymértékben s az űrmértékben:
Lev 19:36 igaz mérleg, igaz súly, igaz véka, igaz meszely legyen köztetek. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.
Lev 19:37 Tartsátok meg minden parancsomat s minden rendeletemet s mindent azok szerint tegyetek: én vagyok az Úr!"
Lev 20:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 20:2 "Ezt mondd Izrael fiainak: Ha valaki, Izrael fiai vagy az Izraelben lakó jövevények közül, odaadja gyermekét a Molok bálványnak: halállal lakoljon, kövezze agyon a föld népe.
Lev 20:3 Én ugyanis ellene fordítom arcomat, s kiirtom népéből, mert odaadta gyermekét a Moloknak, s tisztátalanná tette szentélyemet, s megszentségtelenítette szent nevemet.
Lev 20:4 Ha pedig a föld népe nem törődik vele, s mintegy kevésbe veszi parancsomat és hagyja azt az embert, aki odaadta gyermekét a Moloknak, s nem öli meg:
Lev 20:5 akkor én fordítom arcomat az ellen az ember ellen s rokonsága ellen, s kiirtom népéből őt és mindazokat, akik egyetértettek vele a Molokkal való paráználkodásban.
Lev 20:6 Ha valaki a halottidézőkhöz s a jósokhoz fordul, s paráználkodik velük: ellene fordítom arcomat, s kiirtom népéből.
Lev 20:7 Szentül viselkedjetek és szentek legyetek, mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
Lev 20:8 Tartsátok meg parancsaimat és cselekedjetek szerintük: én, az Úr, szentséget kívánok tőletek!
Lev 20:9 Ha valaki megátkozza atyját vagy anyját, halállal lakoljon; atyját vagy anyját átkozta: vére legyen rajta.
Lev 20:10 Ha valaki paráználkodik másnak a feleségével és házasságtörést követ el felebarátja feleségével: halállal lakoljon a házasságtörő férfi is, a házasságtörő asszony is.
Lev 20:11 Ha valaki a mostohaanyjával hál és így felfedi atyja szemérmét: halállal lakoljon mind a kettő, vérük legyen rajtuk.
Lev 20:12 Ha valaki a menyével hál: haljon meg mind a kettő; iszonyú bűnt követtek el, vérük legyen rajtuk.
Lev 20:13 Ha valaki férfival hál asszonnyal való hálás módjára: förtelmességet követett el mind a kettő, halállal lakoljanak, vérük legyen rajtuk.
Lev 20:14 Ha valaki feleségül veszi a lányt, s hozzá annak az anyját: nagy vétket követett el, elevenen égessék el velük együtt, ne maradjon ilyen nagy bűn közöttetek.
Lev 20:15 Ha valaki marhával vagy más állattal közösül: halállal lakoljon, s öljétek meg az állatot is;
Lev 20:16 ha asszony valamilyen állat alá fekszik: öljék meg azzal együtt, vérük legyen rajtuk.
Lev 20:17 Ha valaki elveszi a nővérét, atyja lányát vagy anyja lányát, s meglátja annak szemérmét, s az meglátja fivére szemérmét: gyalázatos dolgot cselekedtek, öljék meg őket népük színe előtt, mert felfedték egymásnak szemérmüket, s viseljék gonoszságukat.
Lev 20:18 Ha valaki havi tisztulásban levő asszonnyal hál, s felfedi annak szemérmét, s az felfedi vére forrását: irtassanak ki mindketten népükből.
Lev 20:19 Anyád és atyád nővérének szemérmét fel ne fedd; ha valaki ezt megteszi, önnön testének szemérmét fedi fel: viseljék mindketten gonoszságukat.
Lev 20:20 Ha valaki atyja vagy anyja fivérének feleségével hál, s így felfedi önnön rokonsága szemérmét: viseljék mindketten vétküket, haljanak meg gyermek nélkül.
Lev 20:21 Ha valaki elveszi fivére feleségét, tilalmas dolgot követ el, fivére szemérmét fedte fel: gyermektelenek legyenek.
Lev 20:22 Tartsátok meg törvényeimet és rendeleteimet és cselekedjetek szerintük, hogy titeket is ki ne okádjon az a föld, amelyre lakni mentek.
Lev 20:23 Ne járjatok azoknak a nemzeteknek a törvényei szerint, amelyeket én majd kiűzök előletek, mert mindezeket cselekedték és én megutáltam őket.
Lev 20:24 Nektek pedig azt mondom: foglaljátok el földjüket, nektek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én, az Úr, a ti Istenetek, elkülönítettelek titeket a többi néptől.
Lev 20:25 Tegyetek tehát ti is különbséget a tiszta és a tisztátalan állat között, a tiszta és a tisztátalan madár között, hogy be ne szennyezzétek magatokat olyan állattal, madárral vagy valamilyen földi csúszó-mászóval, amelyet tisztátalannak nyilvánítottam nektek.
Lev 20:26 Szentek legyetek számomra, mert szent vagyok én, az Úr, s én elkülönítettelek titeket a többi népektől, hogy az enyéim legyetek.
Lev 20:27 Az olyan férfi vagy asszony, akiben halottidéző vagy jósló lélek van, halállal lakoljon; kövezzék agyon őket, vérük legyen rajtuk!"
Lev 21:1 Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek: "Szólj a papokhoz, Áron fiaihoz és mondd nekik: Pap ne tegye magát tisztátalanná polgártársainak holtteste által,
Lev 21:2 ha csak nem közeli vérrokona, azaz atyja, anyja, fia, lánya, fivére,
Lev 21:3 vagy még férjhez nem ment, szűz nővére.
Lev 21:4 Még népének fejedelme által se tegye magát tisztátalanná.
Lev 21:5 Ne nyírják meg fejüket és szakállukat, testükön bevágásokat ne csináljanak.
Lev 21:6 Szentek legyenek Istenüknek, meg ne szentségtelenítsék nevét, mert az Úr tűzáldozatait, Istenük kenyerét áldozzák, s azért szenteknek kell lenniük.
Lev 21:7 Parázna vagy becstelen asszonyt ne vegyenek nőül, olyat se, akit férje eltaszított, mert Istenüknek szentelték magukat,
Lev 21:8 s a kiteendő kenyereket áldozzák. Szentek legyenek tehát, mert szent vagyok én is, az Úr, aki szentséget kívánok tőlük.
Lev 21:9 A pap lányát, ha paráznaságon érik, s így atyja nevét megszentségteleníti, tűzben égessék el.
Lev 21:10 A főpap, azaz testvérei között a legfőbb pap, kinek fejére öntötték a kenet olaját, s akinek kezét felszentelték a papságra, s akit felöltöztettek a szent ruhákba, fejét díszétől meg ne fossza, ruháját meg ne szaggassa.
Lev 21:11 Egyáltalán semmiféle holttesthez be ne menjen -- még atyja vagy anyja által se tegye magát tisztátalanná --,
Lev 21:12 s ki ne menjen a szent helyről, hogy meg ne szentségtelenítse az Úr szent helyét, mert Istene szent kenetének olaja van rajta. Én vagyok az Úr!
Lev 21:13 Szűz lányt vegyen feleségül,
Lev 21:14 özvegyet, eltaszítottat, becstelent vagy parázna nőt el ne vegyen, hanem csak népéből való hajadon leányt,
Lev 21:15 hogy nemzetsége törzsét össze ne keverje nemzete köznépével, mert én, az Úr, szentséget kívánok tőle."
Lev 21:16 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 21:17 "Szólj Áronhoz: Ha valakinek utódaid közül, bármely nemzedékben, testi hibája van: ne mutasson be kenyeret Istenének;
Lev 21:18 ne járuljon az ő szolgálatához olyan, aki vak, sánta, tömpe-, nagy- vagy görbeorrú,
Lev 21:19 aki töröttlábú vagy -kezű,
Lev 21:20 aki púpos, aki fájósszemű, akinek a szemén hályog, a testén állandó var vagy sömör van, vagy aki megszakadt.
Lev 21:21 Senki, akinek testi hibája van Áron pap ivadékai közül, elő ne álljon, hogy tűzáldozatot mutasson be az Úrnak, kenyeret az Istenének.
Lev 21:22 Ehet ugyan a szent helyen bemutatott kenyerekből,
Lev 21:23 de a függönyön belülre nem mehet, s az oltárhoz nem járulhat, mert testi hibája van, s nem szabad szentségtelenné tennie szent helyemet. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük!"
Lev 21:24 Elmondta tehát Mózes Áronnak s fiainak meg egész Izraelnek mindazt, amit az Úr megparancsolt neki.
Lev 22:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 22:2 "Szólj Áronnak és fiainak, hogy kellő tartózkodást tanúsítsanak Izrael fiainak szent adományaival szemben, és ne szentségtelenítsék meg azoknak a szent dolgoknak nevét, amelyeket nekem bemutatnak. Én vagyok az Úr!
Lev 22:3 Mondd nekik és utódaiknak: Mindaz, aki nemzetségetekből olyankor közelít azokhoz a szent adományokhoz, amelyeket Izrael fiai az Úrnak bemutattak, amikor tisztátalanság van rajta: vesszen el az Úr elől. Én vagyok az Úr!
Lev 22:4 Ha valaki Áron utódai közül leprás vagy magfolyásban szenved, mindaddig ne egyék a nekem szentelt dolgokból, míg meg nem gyógyul. Aki pedig olyan dolgot érint, amely halott miatt tisztátalan, vagy akitől elmegy a mag, úgy, mint a közösüléskor,
Lev 22:5 vagy aki valamely csúszó-mászót vagy bármi más olyan tisztátalan dolgot érint, amelynek érintése tisztátalanná tesz:
Lev 22:6 legyen tisztátalan estig és ne egyék a szentelt dolgokból; miután azonban testét megfürösztötte
Lev 22:7 és a nap lenyugodott, tisztává lesz és ehet a szentelt dolgokból, mert azok szolgáltatják az ő élelmét.
Lev 22:8 Elhullott vagy vad által széttépett állatot ne egyenek, hogy tisztátalanná ne tegyék magukat vele. Én vagyok az Úr!
Lev 22:9 Tartsák meg ezeket a parancsaimat, hogy bűnbe ne essenek, és meg ne haljanak a szent helyen, ha azt megszentségtelenítik. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük.
Lev 22:10 Semmiféle idegen se egyék a szentelt dolgokból. A pap zsellére és napszámosa ne egyék belőlük,
Lev 22:11 a pap vásárolt vagy házánál született rabszolgája azonban ehet belőlük.
Lev 22:12 Ha a pap lánya valakihez a népből megy férjhez, a szentelt dolgokból és adományokból nem ehet.
Lev 22:13 Ha azonban özvegyként vagy eltaszítottként visszatér atyja házába és gyermeke nincsen: éppúgy ehet atyja eledeléből, mint lány korában szokott. Semmiféle idegennek sem szabad ennie belőle.
Lev 22:14 Ha valaki tudatlanságból mégis eszik a szentelt dolgokból, tegye hozzá a megevett mennyiséghez annak ötödrészét, s adja a papnak a szent helyre.
Lev 22:15 Ne engedjék megszentségteleníteni a papok Izrael fiainak azokat a szentelt dolgait, amelyeket az Úrnak adományoznak,
Lev 22:16 hogy ne kelljen viselniük vétkük gonoszságát, ha szentelt dolgokat esznek. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük!"
Lev 22:17 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 22:18 "Szólj Áronhoz és fiaihoz és Izrael valamennyi fiához és mondd nekik: Ha valaki Izrael házából vagy a nálatok lakó jövevények közül be akarja mutatni áldozati ajándékát, akár fogadalmat akar leróni, akár jószántából áldozik, mindannak, amit egészen elégő áldozatul akar bemutatni az Úrnak,
Lev 22:19 hogy általatok bemutatható legyen, hibátlan hím állatnak, szarvasmarhának, juhnak vagy kecskének kell lennie.
Lev 22:20 Ha hibája van, ne mutassátok be, mert nem lenne kedves.
Lev 22:21 Ha valaki békeáldozatot akar bemutatni az Úrnak, akár fogadalmat akar leróni, akár jószántából áldozik, akár szarvasmarhát, akár aprómarhát: hibátlant mutasson be, hogy kedves legyen. Semmiféle hiba ne legyen benne:
Lev 22:22 ha vak, ha törött tagú, ha sebhelyes, ha fekélyes, ha rühös vagy sömörös, ne mutassátok be az Úrnak és ne égessetek belőle az Úr oltárán.
Lev 22:23 Levágott fülű vagy farkú szarvasmarhát s aprómarhát jószántadból bemutathatsz, de fogadalmat nem lehet leróni vele.
Lev 22:24 Semmiféle szétnyomott, összezúzott, kimetszett vagy kiszakított heréjű állatot se mutassatok be az Úrnak: egyáltalában ne tegyétek ezt földeteken.
Lev 22:25 Idegen ember kezéből ne mutassatok be kenyeret Isteneteknek vagy másvalamit, amit adni akarna, mert mindaz romlott és hibás: ne fogadjátok el."
Lev 22:26 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 22:27 "Újszülött borjú, bárány és kecske hét napig anyja tőgye alatt maradjon; a nyolcadik napon és azon túl bemutatható az Úrnak.
Lev 22:28 Se szarvasmarhát, se aprómarhát nem szabad kicsinyével egy napon levágni.
Lev 22:29 Ha hálaáldozatot vágtok az Úrnak, akkor, hogy az kedves legyen,
Lev 22:30 aznap egyétek meg; ne maradjon belőle semmi sem másnap reggelig. Én vagyok az Úr!
Lev 22:31 Tartsátok meg parancsaimat és cselekedjetek szerintük: én vagyok az Úr!
Lev 22:32 Ne szentségtelenítsétek meg szent nevemet, hogy szentnek bizonyuljak Izrael fiai között. Én, az Úr, szentséget kívánok tőletek,
Lev 22:33 én hoztalak ki titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek, én, az Úr."
Lev 23:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 23:2 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ezek az Úr azon ünnepei, amelyeket szenteknek kell hívnotok.
Lev 23:3 Hat napon dolgozzatok, a hetedik napot, mivel szombat nyugalma, szentnek nevezzétek; semmiféle munkát ne végezzetek rajta, szombat legyen az az Úr tiszteletére, minden lakóhelyeteken.
Lev 23:4 Ezek pedig az Úrnak azok a szent ünnepei, amelyeket a maguk idejében kell megülnötök.
Lev 23:5 Az első hónapban, a hó tizennegyedik napján, estefelé, az Úr pászkája van;
Lev 23:6 ennek a hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan ünnepe van. Hét napon át kovásztalant egyetek.
Lev 23:7 Az első nap nagy és szent legyen számotokra, semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
Lev 23:8 Mind a hét napon tűzáldozatot mutassatok be az Úrnak. A hetedik nap ismét nagy és szent legyen: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta."
Lev 23:9 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 23:10 "Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd bejuttok arra a földre, amelyet én nektek adok, s learatjátok vetését, vigyetek egy kalászos kévét aratásotok zsengéjéül a paphoz,
Lev 23:11 s ő ajánlja fel a szombat után következő napon a kévét az Úr előtt és szentelje meg, hogy kedvesen fogadja tőletek.
Lev 23:12 Ugyanazon a napon, amelyen a kévét szentelik, le kell vágni egy hibátlan, egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul az Úrnak,
Lev 23:13 s be kell mutatni vele ételáldozatul két tized, olajjal meghintett lisztlángot, kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak, italáldozatul pedig egy negyed hín bort.
Lev 23:14 Se kenyeret, se darát, se kását ne egyetek a termésből addig a napig, míg be nem mutattok belőle Isteneteknek. Örök parancs legyen ez nemzedékről-nemzedékre közöttetek, minden lakóhelyeteken.
Lev 23:15 Számláljatok aztán a szombatot követő naptól, amelyen a zsenge-kévét bemutattátok, hét teljes hetet
Lev 23:16 a hetedik hét letelte után következő napig, azaz ötven napot, s akkor mutassatok be új ételáldozatot az Úrnak
Lev 23:17 minden lakóhelyetekről: két zsengekenyeret, kéttized kovászos lisztlángból sütve, zsengéül az Úrnak.
Lev 23:18 Mutassatok be továbbá a kenyerekkel együtt hét hibátlan egyesztendős bárányt meg egy fiatal bikát a csordából, meg két kost, egészen elégő áldozatul, a hozzájuk tartozó étel- és italáldozattal együtt, kedves illatul az Úrnak,
Lev 23:19 és készítsetek el egy kecskebakot bűnért való áldozatul, meg két egyesztendős bárányt békeáldozatul.
Lev 23:20 Utóbbiakat ajánlja fel a pap a zsengekenyerekkel együtt az Úr előtt, s aztán legyenek az övéi.
Lev 23:21 Magát ezt a napot pedig nagynak és szentnek hívjátok: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta. Örök törvény legyen ez minden lakóhelyeteken, nemzedékről nemzedékre közöttetek.
Lev 23:22 Amikor pedig földetek vetését aratjátok, ne vágjátok le egészen a földig, s az elmaradt kalászokat ne szedjétek össze, hanem hagyjátok a szegényeknek s a jövevényeknek. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek!"
Lev 23:23 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 23:24 "Szólj Izrael fiaihoz: A hetedik hónapban, a hó első napján harsonazengéssel emlékeztető ünnepetek legyen; szentnek nevezzétek,
Lev 23:25 semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta, és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak."
Lev 23:26 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 23:27 "Ennek a hetedik hónapnak tizedik napján az engesztelés nagy ünnepe legyen; szentnek nevezzétek, tagadjátok meg magatokat rajta és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak.
Lev 23:28 Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek e nap folyamán, mert ez a nap az engesztelésé, hogy megengesztelődjék az Úr, a ti Istenetek, irántatok.
Lev 23:29 Mindaz, aki nem tagadja meg magát ezen a napon, vesszen el népéből,
Lev 23:30 s aki valami munkát végez, azt eltörlöm népéből.
Lev 23:31 Semmiféle munkát ne végezzetek tehát rajta: örök törvény legyen ez minden nemzedéketekben és lakóhelyeteken!
Lev 23:32 Nyugalom szombatja legyen és tagadjátok meg magatokat a hó kilencedik napján: estétől estéig üljétek meg nyugalmatokat."
Lev 23:33 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 23:34 "Szólj Izrael fiaihoz: Ennek a hetedik hónapnak tizenötödik napjától fogva hét napon át sátoros ünnep legyen az Úrnak.
Lev 23:35 Az első napot nagynak és szentnek hívjátok: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
Lev 23:36 Mind a hét napon mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. A nyolcadik nap ismét nagy és szent legyen és mutassatok be rajta tűzáldozatot az Úrnak, mert az a záró gyülekezés napja: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
Lev 23:37 Ezek az Úrnak azok az ünnepei, amelyeket nagynak és szentnek kell hívnotok és amelyeken tűzáldozatokat, egészen elégő áldozatokat és ételáldozatokat kell bemutatnotok az Úrnak, aszerint, amint azt az egyes napok szertartása megszabja,
Lev 23:38 az Úr szombatjain felül, ajándékaitokon felül, fogadalmi áldozataitokon felül és azon felül, amit jószántotokból adományoztok az Úrnak.
Lev 23:39 Tehát a hetedik hó tizenötödik napjától kezdve, miután földetek minden termését betakarítottátok, üljétek meg hét napon át az Úr ünnepét; az első és a nyolcadik napon szombat, azaz nyugodalom legyen.
Lev 23:40 Vegyetek magatoknak az első napon szép fákról való gyümölcsöket, pálmafaágakat, sűrűlombú fákról való gallyakat, patakmenti fűzfaágakat és örvendezzetek az Úr, a ti Istenetek, előtt
Lev 23:41 hét napig; így üljétek meg ünnepét esztendőről esztendőre. Örök törvény legyen ez nemzedékről nemzedékre közöttetek. A hetedik hónapban üljétek ezt az ünnepet,
Lev 23:42 és sátrakban lakjatok hét napig: mindenki, aki Izrael nemzetségéből való, sátorban lakjon,
Lev 23:43 hogy megtudják utódaitok, hogy sátrakban lakattam Izrael fiait, miután kihoztam őket Egyiptom földjéről, én, az Úr, a ti Istenetek."
Lev 23:44 Mózes el is mondta Izrael fiainak az Úr ünnepeit.
Lev 24:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 24:2 "Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked teljesen tiszta, világos faolajat, hogy állandóan mécseseket lehessen fenntartani
Lev 24:3 a bizonyság függönyén kívül, a szövetség sátrában. Áron állítsa fel őket, estétől reggelig égjenek az Úr előtt: örök rend- és szertartás legyen ez nemzedékről nemzedékre közöttetek.
Lev 24:4 A színarany mécstartóra kerüljenek, állandóan az Úr előtt égjenek.
Lev 24:5 Végy továbbá lisztlángot és süss belőle tizenkét kenyeret -- két-két tizednyi legyen mindegyik --,
Lev 24:6 és tedd őket hatonként egymás mellé a színarany asztalra az Úr elé,
Lev 24:7 és tégy rájuk világos tömjént, a kenyérnek az Úr tűzáldozatára szánt emlékeztető részéül.
Lev 24:8 Ezeket minden szombaton fel kell váltani az Úr előtt, mint örök szövetségi járandóságot Izrael fiai részéről,
Lev 24:9 azután Ároné és fiaié legyenek, hogy egyék meg szent helyen, mert szentséges részként őket illetik az Úr tűzáldozataiból örök törvény alapján."
Lev 24:10 Kiment pedig egy izraelita asszonynak a fia, akit ő egy egyiptomi embertől szült, Izrael fiai közé és összeveszett a táborban egy izraelita emberrel.
Lev 24:11 Mivel eközben káromolta és szidalmazta a Nevet, elvitték Mózeshez (anyját Selomitnak hívták, s a Dán törzséből való Dibri lánya volt)
Lev 24:12 és tömlöcbe vetették, míg megtudják, mit parancsol az Úr.
Lev 24:13 Így szólt erre az Úr Mózeshez:
Lev 24:14 "Vidd ki a káromlót a táboron kívülre, s mindazok, akik hallották, tegyék rá a kezüket a fejére, és kövezze meg az egész nép.
Lev 24:15 Izrael fiaihoz pedig így beszélj: Aki átkozza Istenét, viselje bűnét,
Lev 24:16 s aki káromolja az Úr nevét, halállal lakoljon: kövekkel verje agyon az egész közösség, akár bennszülött, akár jövevény, mert aki az Úr nevét káromolja, annak halállal kell lakolnia.
Lev 24:17 Aki agyonüt valakit, halállal lakoljon.
Lev 24:18 Aki állatot üt agyon, adjon másikat helyette, azaz életet életért.
Lev 24:19 Aki sebet ejt valamely embertársán: ahogy ő tett, úgy tegyenek vele is:
Lev 24:20 törést törésért, szemet szemért, fogat fogért adjon; amilyen sebet ejtett, olyat kelljen elviselnie neki is.
Lev 24:21 Aki állatot üt agyon, adjon másikat helyette, aki embert üt agyon, lakoljon.
Lev 24:22 Egyenlő ítélet legyen nálatok, akár jövevény, akár bennszülött vétkezik mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek."
Lev 24:23 Szólt erre Mózes Izrael fiainak, és kivitték a káromlót a táboron kívülre, s kövekkel agyonverték. Úgy tettek Izrael fiai, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.
Lev 25:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez a Sínai hegyen:
Lev 25:2 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd bejuttok arra földre, amelyet én nektek adok, tartson a föld is szombatot az Úrnak.
Lev 25:3 Hat esztendőn át vesd be szántódat, hat esztendőn át metszd meg szőlődet, és takarítsd be gyümölcsét,
Lev 25:4 a hetedik esztendőben azonban szombati nyugalma legyen a földnek az Úr tiszteletére. Szántódat be ne vesd, szőlődet meg ne metszd.
Lev 25:5 Amit a föld magától terem, ne arasd le és tőkédet meg ne metszd és ne szüreteld le, mert a föld nyugalmának esztendeje az.
Lev 25:6 Szolgáljon neked, rabszolgádnak, szolgálódnak, napszámosodnak s a közöttetek tartózkodó jövevénynek eledelül,
Lev 25:7 jószágodnak és az állatoknak nyújtson eledelt mindaz, ami magától terem.
Lev 25:8 Számlálj továbbá magadnak hét évhetet, azaz hétszer hét, tehát összesen negyvenkilenc esztendőt,
Lev 25:9 s a hetedik hónapban, a hónap tizedik napján, az engesztelés idején, fúvasd meg a kosszarvat egész földeteken,
Lev 25:10 s tedd szentté az ötvenedik esztendőt. Hirdess szabadulást földed minden lakójának, mert örvendetes esztendő az. Kapja vissza akkor mindenki a birtokát, és térjen vissza mindenki eredeti családjához,
Lev 25:11 mert az örvendetes, az ötvenedik esztendő az. Ne vessetek, ami a szántón magától terem, ne arassátok le, tőkéiteket ne metsszétek és termését ne takarítsátok be,
Lev 25:12 hogy szent legyen az örvendetes esztendő, hanem azt egyétek, amit éppen találtok.
Lev 25:13 Az örvendetes esztendőben mindenki kapja vissza a maga birtokát.
Lev 25:14 Ha eladsz valamit embertársadnak, vagy vásárolsz valamit tőle, ne szomorítsd meg testvéredet, hanem az örvendetes esztendő óta eltelt évek száma szerint vásárolj tőle,
Lev 25:15 ő meg a termés száma szerint adjon el neked.
Lev 25:16 Minél több esztendő van hátra az örvendetes esztendőig, annál nagyobb legyen az ár, s mennél kevesebb időt számlálhatsz, annál olcsóbb legyen a vétel, mert a termésidőt adja el ő neked.
Lev 25:17 Ne nyomorgassátok meg a saját nemzetségetekből levőket, hanem mindenki félje Istenét, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
Lev 25:18 Tegyétek meg parancsaimat és tartsátok meg rendeleteimet, s teljesítsétek őket, hogy minden rettegés nélkül lakhassatok országotokban,
Lev 25:19 s a föld megteremje nektek gyümölcsét, és ehessetek belőle jóllakásig, nem rettegve senki támadásától.
Lev 25:20 Ha erre ti azt mondjátok: "Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk és nem takarítjuk be termésünket?" --
Lev 25:21 Áldásomat adom én nektek a hatodik esztendőben, és három esztendőre való terem nektek.
Lev 25:22 A nyolcadik esztendőben vethettek, és a kilencedik esztendeig az ógabonából fogtok enni: amíg az új meg nem terem, a régiből fogtok enni.
Lev 25:23 Ne adjátok el tehát örökre a földet, mert az enyém az, ti csak jövevények és zsellérek vagytok nálam.
Lev 25:24 Éppen azért birtokotok minden földjét a visszaválthatóság kikötésével kell eladni.
Lev 25:25 Ha testvéred elszegényedik, és eladja kicsi birtokát, ha rokona úgy akarja, visszaválthatja, amit ő eladott.
Lev 25:26 Ha pedig nincs ilyen rokona, de ő maga szert tesz a kiváltási költségre,
Lev 25:27 akkor számítsa ki a termés értékét az eladás idejétől kezdve, s ami azon felül van, adja vissza a vevőnek, s nyerje vissza ilyenképpen birtokát.
Lev 25:28 Ha pedig keze nem tud szert tenni arra, hogy visszaadja a vételárat, legyen a vevőé, amit vett, egészen az örvendetes esztendőig; akkor ugyanis minden eladott birtok visszaszáll urára s eredeti birtokosára.
Lev 25:29 Ha valaki olyan házat ad el, amely város falain belül van, szabadságában áll visszaváltani, míg egy esztendő el nem telik.
Lev 25:30 Ha nem váltja vissza, s az esztendő tartama lepergett, a vevőnek és utódainak tulajdona legyen örökre: nem lehet visszaváltani, még az örvendetes esztendőben sem.
Lev 25:31 Ha azonban a ház körülkerítetlen faluban van, a szántóföldekre vonatkozó törvény szerint kell eladni: ha előbb vissza nem váltják, az örvendetes esztendőben visszaszáll urára.
Lev 25:32 A levitáknak azokat a házait, amelyek az ő városaikban vannak, mindenkor vissza lehet váltani;
Lev 25:33 ha nem váltják őket vissza, az örvendetes esztendőben visszaszállnak urukra, mert a levita városok házai földbirtokszámba mennek Izrael fiai között.
Lev 25:34 A városaikhoz tartozó legelőiket azonban soha el ne adják, mert azok örökös birtokuk.
Lev 25:35 Ha testvéred elszegényedik és vagyonilag meginog, s felsegíted mint jövevényt vagy idegent, s így eléldegél melletted,
Lev 25:36 ne végy tőle kamatot vagy többet, mint adtál: féld Istenedet, hogy megélhessen melletted testvéred.
Lev 25:37 Pénzedet ne kamatra add neki, s gabonádért ráadást ne követelj tőle.
Lev 25:38 Én az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek.
Lev 25:39 Ha a szegénység arra kényszeríti testvéredet, hogy eladja magát neked: ne terheld rabszolgamunkával,
Lev 25:40 hanem napszámosnak vagy zsellérnek tekintsd. Az örvendetes esztendőig szolgáljon nálad,
Lev 25:41 azután szabaduljon fel gyermekeivel együtt és térjen vissza rokonságához és atyái birtokához.
Lev 25:42 Az én szolgáim ugyanis ők, én hoztam ki őket Egyiptom földjéről: nem lehet eladni őket rabszolgák módjára.
Lev 25:43 Ne sanyargasd hatalmaddal, hanem féld Istenedet.
Lev 25:44 Rabszolgáitok és rabszolganőitek a körülöttetek levő nemzetekből kerüljenek ki,
Lev 25:45 meg a közöttetek tartózkodó jövevényekből s azokból, akik tőlük születtek földeteken; ezeket rabszolgákként tarthatjátok,
Lev 25:46 örökségül hagyhatjátok utódaitokra, s bírhatjátok örökké: testvéreiteket, Izrael fiait azonban ne sanyargassátok hatalmatokkal.
Lev 25:47 Ha valamely jövevény vagy idegen vagyonilag megerősödik nálatok, s elszegényedett testvéred eladja magát neki vagy valakinek az ő nemzetségéből:
Lev 25:48 az eladás után ki lehessen váltani. Ha akarja, válthassa ki őt valamelyik testvére,
Lev 25:49 atyai nagybátyja, atyai nagybátyjának fia vagy valamelyik vérrokona és hozzátartozója, vagy ha ő maga képes rá, sajátmaga is kiválthassa magát.
Lev 25:50 Ki kell ugyanis számítani az esztendőket attól az időtől fogva, hogy magát eladta, egészen az örvendetes esztendeig, s a pénzt, amelyen eladta magát, az esztendők száma szerint, s napszámbér-szerűen kell elszámolni.
Lev 25:51 Ha sok esztendő van hátra az örvendetes esztendőig, ahhoz mérten fizesse a váltságot is,
Lev 25:52 ha kevés, akkor is az esztendők száma szerint ejtse meg az elszámolást az illetővel, s a hátralevő esztendőkhöz mérten fizessen a vevőnek.
Lev 25:53 Amit már leszolgált, bérül kell betudni. Ne sanyargassa őt ura erőszakoskodva színed előtt.
Lev 25:54 Ha pedig így nem lehet kiváltani, szabaduljon fel az örvendetes esztendőben gyermekeivel együtt.
Lev 25:55 Izrael fiai ugyanis az én szolgáim, akiket kihoztam Egyiptom földjéről.
Lev 26:1 Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. Ne csináljatok magatoknak bálványt vagy faragott képet, ne emeljetek emlékoszlopokat, s ne állítsatok fel jelzett követ földeteken, hogy imádjátok, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek!
Lev 26:2 Tartsátok meg szombatjaimat, s féljétek szentélyemet: én, az Úr, parancsolom!
Lev 26:3 Ha rendeleteim szerint jártok, parancsaimat megtartjátok és megteszitek: megadom nektek az esőket a maguk idejében,
Lev 26:4 megtermi a föld a maga termését, és megtelnek a fák gyümölccsel.
Lev 26:5 A gabona cséplése eléri a szüretet, a szüret eléri a vetést. Jóllakásig fogjátok enni kenyereteket, és rettegés nélkül laktok földeteken.
Lev 26:6 Békességet adok földeteken, alhattok, mert nem lesz, aki felriasszon, kiirtom az ártalmas vadat, s kard nem járja földeteket.
Lev 26:7 Megkergetitek ellenségeiteket, és ők elhullanak előttetek.
Lev 26:8 Öten közületek száz idegent kergetnek meg, és százan közületek tízezret: kardélre hullanak ellenségeitek előttetek.
Lev 26:9 Rátok tekintek és megszaporítalak titeket: megsokasodtok, és megerősítem szövetségemet veletek.
Lev 26:10 A réginél is régibb gabonát ehettek, s ki kell hordanotok a régit a beérkező új elől.
Lev 26:11 Közétek helyezem hajlékomat, s nem vet meg titeket lelkem.
Lev 26:12 Közöttetek járok, a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.
Lev 26:13 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket az egyiptomiak földjéről, hogy ne legyetek rabszolgáik, s összetörtem azt a láncot, amely a nyakatokban volt, hogy felegyenesedve járjatok.
Lev 26:14 Ha azonban nem hallgattok rám, és nem teszitek meg minden parancsomat,
Lev 26:15 ha megvetitek törvényeimet és semmibe sem veszitek rendeleteimet, s nem teszitek meg azt, amit meghagytam, és megszegitek szövetségemet,
Lev 26:16 akkor én is azt teszem veletek. Meglátogatlak titeket csakhamar sorvadással és lázzal, az tönkreteszi szemeteket és elsorvasztja életeteket. Hiába vetitek el a magot: ellenségeitek eszik meg a termést.
Lev 26:17 Ellenetek fordítom arcomat, és elhullotok ellenségeitek előtt, azok alá kerültök, akik gyűlölnek titeket, s futni fogtok, noha senki sem kerget titeket.
Lev 26:18 Ha pedig még így sem engedelmeskedtek nekem, akkor hétszeresen fenyítlek meg titeket bűneitekért,
Lev 26:19 s megtöröm makacs gőgötöket. Olyanná teszem az eget felettetek, mint a vas, földeteket pedig mint az érc.
Lev 26:20 Hiába emésztődik erőtök, nem hoz termést a föld, s nem adnak gyümölcsöt a fák.
Lev 26:21 Ha azután is ellenemre jártok, és nem hallgattok rám, akkor hétszeresen sújtlak titeket bűneitekért:
Lev 26:22 rátok bocsátom a mező vadjait, hogy faljanak fel titeket és jószágaitokat, s fogyasszanak el mindent, úgy, hogy pusztákká legyenek útjaitok.
Lev 26:23 Ha pedig még így sem akartok fegyelemre térni, hanem továbbra is ellenemre jártok,
Lev 26:24 akkor én is ellenetekre járok és hétszeresen sújtlak titeket bűneitekért:
Lev 26:25 Rátok bocsátom szövetségem bosszúálló kardját, s ha városaitokba menekültök, döghalált bocsátok közétek, és ellenség kezére kerültök,
Lev 26:26 mert eltöröm kenyérsütő bototokat, úgyhogy tíz asszony süt egy kemencében kenyeret, mértékre adják azt, és jóllakásig nem ehettek.
Lev 26:27 Ha pedig még ezek után sem hallgattok rám, hanem továbbra is ellenemre jártok,
Lev 26:28 akkor én is ellenetekre járok ellenséges haraggal, hétszeres csapással fenyítlek meg titeket bűneitekért,
Lev 26:29 úgyhogy fiaitok és lányaitok húsát eszitek.
Lev 26:30 Lerontom magaslataitokat, összetöröm bálványszobraitokat. Bálványaitok romjai közé hullotok, s megutál titeket a lelkem
Lev 26:31 annyira, hogy sivataggá teszem városaitokat, elpusztítom szentélyeiteket, s nem fogadom el többé a kedves illatot.
Lev 26:32 Úgy elpusztítom földeteket, hogy álmélkodni fognak rajta ellenségeitek, amikor lakosaivá lesznek.
Lev 26:33 Titeket pedig szétszórlak a nemzetek közé, kivonom a kardot a hátatok mögött, pusztasággá válik földetek, és romokká lesznek városaitok.
Lev 26:34 Akkor kedvére megtartja majd a föld a maga szombatjait, pusztaságának egész ideje alatt -- amikor ti
Lev 26:35 ellenséges földön lesztek --, szombatot tart, s nyugodni fog pusztasága szombatjain, mivel nem nyugodott szombatjaitokon, amikor ti rajta laktatok.
Lev 26:36 Azoknak a szívébe pedig, akik megmaradnak közületek, félénkséget öntök az ellenség földjén. Megrémíti őket a hulló levél zörrenése, s úgy futnak majd, mint a kard elől, elhullanak, pedig senki sem kergeti őket.
Lev 26:37 Egymásra omlanak, mintha harcból szaladnának; senki sem mer majd megállni közületek az ellenség előtt,
Lev 26:38 elpusztultok a nemzetek között, s az ellenséges föld felemészt titeket.
Lev 26:39 Ha pedig néhányan ezek ellenére is megmaradnak közületek, azok sorvadozni fognak gonoszságaik miatt ellenségeik földjén és meggyötrődnek atyáik és önmaguk bűneiért,
Lev 26:40 míg meg nem vallják maguk és atyáik gonoszságait, amelyekkel megszegték az irántam köteles hűséget és ellenemre jártak,
Lev 26:41 s amelyekért én is ellenükre járok, s ellenséges földre viszem őket, míg meg nem szégyenül körülmetéletlen szívük. Akkor majd könyörögnek istentelenségükért,
Lev 26:42 s én megemlékezem szövetségemről, amelyet Jákobbal, Izsákkal és Ábrahámmal kötöttem, s megemlékezem földjükről is.
Lev 26:43 A föld pedig, ha majd ők elhagyják, kedvére megtartja szombatjait, mert pusztasággá válik miattuk, ők azonban könyörögni fognak bűneikért, mert megvetették rendeleteimet, és megutálták törvényeimet.
Lev 26:44 De noha ellenséges földön lesznek is, mégsem vetem el őket egészen, mégsem utálom meg őket annyira, hogy megsemmisüljenek és felbontsam velük való szövetségemet, mert én vagyok az ő Istenük
Lev 26:45 és megemlékezem ősi szövetségemről, amelyet akkor kötöttem, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről a nemzetek színe előtt, hogy Istenük legyek, én, az Úr."
Lev 26:46 Ezek azok a rendeletek, parancsok és törvények, amelyeket az Úr a Sínai hegyen Mózes által adott, szövetségül önmaga és Izrael fiai között.
Lev 27:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 27:2 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha valaki fogadalmat tesz és valamilyen személyt ígér Istennek, becse szerint adja meg értékét.
Lev 27:3 Ha az illető férfi, húsz esztendőtől hatvan esztendőig, ötven sékel ezüstöt adjon a szentély súlyegysége szerint,
Lev 27:4 ha nő, harmincat.
Lev 27:5 Öt esztendőtől húszig férfiért húsz sékelt adjon, nőért tízet.
Lev 27:6 Egy hónaptól öt esztendőig fiúgyermekért öt sékelt kell adni, lányért hármat.
Lev 27:7 Hatvanesztendős és azon felül levő férfiért tizenöt sékelt adjon, nőért tízet.
Lev 27:8 Ha szegény, s e becslés szerint fizetni nem tud, állítsa az illetőt pap elé, s amennyire az becsüli, s amennyinek a megfizetésére őt képesnek tartja, annyit adjon.
Lev 27:9 Ha valaki olyan jószágot ígér, amelyet be szabad mutatni az Úrnak, akkor az szent legyen:
Lev 27:10 kicserélni ne lehessen, azaz se a jobbat hitványra, se a hitványabbat jóra; ha mégis kicseréli, azt is, amelyet kicserélt, azt is, amelyre cserélte, az Úrnak kell szentelni.
Lev 27:11 Ha valaki tisztátalan állatot ígér az Úrnak, olyat, amilyet az Úrnak bemutatni nem szabad, akkor azt el kell vinni a pap elé,
Lev 27:12 s az ítélje meg, jó-e vagy hitvány, s határozza meg az árát;
Lev 27:13 ha fizetni akar érte az, aki felajánlotta, egyötöddel többet adjon a becslésnél.
Lev 27:14 Ha valaki a házát ígéri és szenteli az Úrnak, nézze meg a pap, jó-e vagy rossz, s adják el az általa megállapított áron.
Lev 27:15 Ha vissza akarja váltani az, aki a fogadalmat tette, egyötöddel többet adjon a becslésnél, s legyen a ház az övé.
Lev 27:16 Ha örökségéhez tartozó szántóföldet fogad és szentel valaki az Úrnak, akkor a vetőmag mennyisége szerint kell megbecsülni az árát: ha harminc hómer árpa kell a föld bevetésére, ötven sékel ezüstön kell eladni.
Lev 27:17 Ha mindjárt az örvendetes esztendő kezdetén ígéri a földet, akkor amennyi a teljes értéke, annyira kell becsülni;
Lev 27:18 ha pedig bizonyos idő múlva, akkor a papnak az örvendetes esztendőig hátralevő évek száma szerint kell számítania az árat, s az értékből levonást kell eszközölni.
Lev 27:19 Ha vissza akarja váltani a szántót az, aki a fogadalmat tette, egyötöddel többet adjon a becslési árnál, s legyen az övé.
Lev 27:20 Ha azonban nem akarja visszaváltani, s eladják valaki másnak, akkor az, aki a fogadalmat tette, többé meg nem válthatja,
Lev 27:21 mert amikor az örvendetes esztendő ideje elérkezik, az Úrnak kell szentelni, s mint véglegesen szent birtok a papok tulajdona lesz.
Lev 27:22 Ha a szántót vették, s nem az ősök örökségéből szentelik az Úrnak,
Lev 27:23 akkor a pap az örvendetes esztendőig hátralevő évek száma szerint számítsa az árat, s azt adja oda az, aki fogadta, az Úrnak,
Lev 27:24 a szántó pedig szálljon vissza az örvendetes esztendőben előbbi urára, arra, aki eladta, s akinek az örökségi része volt.
Lev 27:25 Minden becslés a szentély sékelje szerint történjék: egy sékelben húsz gera van.
Lev 27:26 Az elsőszülötteket, amelyek amúgy is az Urat illetik, senki sem szentelheti vagy ígérheti: akár szarvasmarha, akár aprómarha, az amúgy is az Úré.
Lev 27:27 Ha a jószág tisztátalan, akkor váltsa meg az, aki felajánlotta, az árát megbecsülve, és megtoldva az ár egyötödével. Ha megváltani nem akarja, el kell adni másnak, annyiért, amennyire becsülöd.
Lev 27:28 Semmit, amit véglegesen az Úrnak szentelnek, akár ember, akár állat, akár szántó, nem szabad eladni, s nem lehet megváltani. Amit egyszer véglegesen az Úrnak szenteltek, az szentséges legyen az Úrnak.
Lev 27:29 Senkit, akit véglegesen az Úrnak szenteltek és felajánlottak az emberek közül, megváltani nem szabad: halállal lakoljon.
Lev 27:30 A föld minden tizede, akár a veteményből, akár a fák gyümölcséből való, az Urat illeti és szent neki.
Lev 27:31 Ha valaki meg akarja váltani tizedét: egyötödrésszel többet kell adnia.
Lev 27:32 Minden tizedik marhát, juhot, kecskét, amely átmegy a pásztor botja alatt, azt, amelyik tizediknek jön, az Úrnak kell szentelni.
Lev 27:33 Nem szabad kiválasztani sem a jót, sem a hitványt, s nem szabad kicserélni mással; ha valaki kicseréli, akkor azt is, amelyet kicserélt, azt is, amelyre cserélte, az Úrnak kell szentelni: megváltani nem lehet."
Lev 27:34 Ezek azok a parancsok, amelyeket az Úr Mózes által a Sínai hegyen Izrael fiainak meghagyott.
Num 1:1 Így szólt az Úr Mózeshez a Sínai pusztában, a szövetség sátrában, a második hónap első napján, az Egyiptomból való kivonulásuk után a második esztendőben:
Num 1:2 "Írjátok össze Izrael fiainak egész közösségét nemzetségük, nagycsaládjuk és nevük szerint: minden férfit,
Num 1:3 a húszévesektől kezdve felfelé mindazokat a férfiakat, akik hadra alkalmasak Izraelben. Azután te és Áron számláljátok meg őket csapataik szerint.
Num 1:4 Legyen azonban mellettetek törzsenként egy-egy olyan férfi, aki feje nemzetsége nagycsaládjának,
Num 1:5 név szerint: Rúbenből Eliszúr, Sedeúr fia;
Num 1:6 Simeonból: Salámiel, Szúrisaddáj fia;
Num 1:7 Júdából Nahson, Aminádáb fia;
Num 1:8 Isszakárból Natanael, Szuár fia;
Num 1:9 Zebulonból Eliáb, Helon fia;
Num 1:10 József fiaiból Efraimból Elisáma, Ammiúd fia, Manasszéból Gamáliel, Fadasszúr fia;
Num 1:11 Benjaminból Abidán, Gedeon fia;
Num 1:12 Dánból Ahiézer, Ammisaddáj fia;
Num 1:13 Áserből Fegiel, Okrán fia;
Num 1:14 Gádból Eliászáf, Dúel fia;
Num 1:15 Naftaliból Áhira, Enán fia."
Num 1:16 Ezek voltak a nép nemes fejedelmei, mindegyikük fejedelme a maga törzsének és nagycsaládjának, feje Izrael népének.
Num 1:17 Ezeket tehát Mózes és Áron maguk mellé vették, a nép egész közösségét
Num 1:18 pedig összegyűjtötték a második hónap első napján, és megszámláltak származása, nemzetsége és nagycsaládja szerint, fejenként és nevenként mindenkit, a húszesztendősöktől kezdve felfelé,
Num 1:19 úgy, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek a Sínai pusztájában.
Num 1:20 Rúbennek, Izrael elsőszülöttjének fiai közül származása, nemzetsége és nagycsaládja szerint, nevenként és fejenként, húszesztendőset és annál idősebbet, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:21 negyvenhatezer-ötszáz férfit számláltak össze.
Num 1:22 Simeon fiai közül származása, nemzetsége és nagycsaládja szerint, nevenként és fejenként, húszesztendőst és annál idősebbet, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:23 ötvenkilencezer-háromszáz férfit számláltak össze.
Num 1:24 Gád fiai közül összeszámláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, mindenkit, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:25 negyvenötezer-hatszázötvenet.
Num 1:26 Júda fiai közül származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:27 hetvennégyezer-hatszázat számláltak.
Num 1:28 Isszakár fiai közül származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:29 ötvennégyezer-négyszázat számláltak.
Num 1:30 Zebulon fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:31 ötvenhétezer-négyszázat.
Num 1:32 József fiai közül: Efraim fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:33 negyvenezer-ötszázat,
Num 1:34 Manassze fiai közül pedig számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:35 harminckétezer-kétszázat.
Num 1:36 Benjamin fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:37 harmincötezer-négyszázat.
Num 1:38 Dán fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:39 hatvankétezer-hétszázat.
Num 1:40 Áser fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:41 negyvenegyezer-ötszázat.
Num 1:42 Naftali fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:43 ötvenháromezer-négyszázat.
Num 1:44 Ezek voltak azok, akiket Mózes és Áron meg Izrael tizenkét fejedelme megszámlált, mindenkit az apja családja szerint.
Num 1:45 Izrael azon fiainak száma, nemzetségeik és nagycsaládjaik szerint, akik húszesztendősök és azon felül levők voltak, s hadba vonulhattak, összesen
Num 1:46 hatszázháromezer-ötszázötven férfi volt.
Num 1:47 A levitákat azonban, nagycsaládjuk törzse szerint nem számlálták meg velük.
Num 1:48 Mert az Úr azt mondta Mózesnek:
Num 1:49 "Lévi törzsét ne számláld meg, őket ne írd össze Izrael fiaival,
Num 1:50 hanem rendeld őket a bizonyság hajlékához, annak minden eszközéhez és minden olyan dolgához, amely a szertartásokhoz tartozik. Ők vigyék a hajlékot és minden eszközét, ők lássák el szolgálatát, s ők táborozzanak a hajlék körül.
Num 1:51 Ha indulni kell, a leviták szedjék szét a hajlékot, ha tábort kell ütni, ők állítsák fel, ha rajtuk kívül álló közelít hozzá, meg kell ölni.
Num 1:52 Izrael fiai közül mindenki a maga csapata, szakasza és serege szerint táborozzék.
Num 1:53 A hajlék körül pedig a leviták üssék fel sátraikat, hogy harag ne zúduljon Izrael fiainak sokaságára, s ők lássák el a bizonyság sátrának tennivalóit."
Num 1:54 Mindent úgy tettek Izrael fiai, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.
Num 2:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Num 2:2 "Ki-ki a maga csapata, jelvénye, zászlaja és nagycsaládja szerint táborozzon Izrael fiai közül a szövetség sátra körül.
Num 2:3 Keletre Júda üsse fel sátrait, seregének csapatai szerint; fiainak fejedelme Nahson, Aminádáb fia legyen;
Num 2:4 a törzséből való harcosok száma összesen: hetvennégyezer-hatszáz.
Num 2:5 Mellette táborozzanak az Isszakár törzséből valók; fejedelmük Natanael, Szuár fia legyen;
Num 2:6 harcosainak száma összesen: ötvennégyezer-négyszáz.
Num 2:7 Zebulon törzsében Eliáb, Helon fia legyen a fejedelem;
Num 2:8 a törzséből való harcosok száma összesen: ötvenhétezer-négyszáz.
Num 2:9 Júda táborának megszámláltjai összesen: száznyolcvanhatezer-négyszáz. Ezek induljanak elsőknek csapataik szerint.
Num 2:10 A déli oldalon, Rúben fiainak táborában Eliszúr, Sedeúr fia legyen a fejedelem;
Num 2:11 megszámlált harcosainak száma összesen: negyvenhatezer-ötszáz.
Num 2:12 Mellette táborozzanak a Simeon törzséből valók; fejedelmük Salámiel, Szúrisaddáj fia legyen,
Num 2:13 megszámlált harcosainak száma összesen ötvenkilencezer-háromszáz.
Num 2:14 Gád törzsében Eliászáf, Dúel fia legyen a fejedelem;
Num 2:15 megszámlált harcosainak száma összesen: negyvenötezer-hatszázötven.
Num 2:16 Rúben táborának megszámláltjai, csapataik szerint, összesen: százötvenegyezer-négyszázötven; másodiknak induljanak.
Num 2:17 Aztán szedjék fel a leviták a bizonyság sátrát, tisztük és csapataik szerint; ahogy felállítják, úgy tegyék le is; mindenki a maga helye és rendje szerint vonuljon.
Num 2:18 A nyugati oldalon Efraim fiainak tábora legyen; fejedelmük Elisáma, Ammiúd fia legyen,
Num 2:19 megszámlált harcosaik száma összesen: negyvenezer-ötszáz.
Num 2:20 Mellettük Manassze fiainak törzse; fejedelmük Gamáliel, Fadasszúr fia legyen,
Num 2:21 megszámlált harcosainak száma összesen: harminckétezer-kétszáz.
Num 2:22 Benjamin fiainak törzsében Abidán, Gedeon fia legyen a fejedelem;
Num 2:23 megszámlált harcosainak száma összesen: harmincötezer-négyszáz.
Num 2:24 Efraim táborának megszámláltjai, csapataik szerint, összesen: száznyolcezer-egyszáz; harmadiknak induljanak.
Num 2:25 Az északi részen Dán fiai táborozzanak; fejedelmük Ahiézer, Ammisaddáj fia legyen;
Num 2:26 megszámlált harcosainak száma összesen: hatvankétezer-hétszáz.
Num 2:27 Mellette az Áser törzséből valók üssék fel sátraikat; fejedelmük Fegiel, Okrán fia legyen,
Num 2:28 megszámlált harcosainak száma összesen: negyvenegyezer-ötszáz.
Num 2:29 Naftali törzséből Áhira, Enán fia legyen a fejedelem;
Num 2:30 harcosainak száma összesen: ötvenháromezer-négyszáz.
Num 2:31 Dán táborának megszámláltjai összesen: százötvenhétezer-hatszáz; utolsóknak induljanak."
Num 2:32 Izrael fiainak száma, miután mindet megszámolták nagycsaládjaik és hadosztályaik csapatai szerint, a következő volt: hatszázháromezer-ötszázötven.
Num 2:33 A levitákat nem számlálták meg Izrael fiai között, mert az Úr úgy parancsolta Mózesnek.
Num 2:34 Egészen úgy is tettek Izrael fiai, ahogy az Úr parancsolta: csapataik szerint táboroztak és nemzetségeik meg nagycsaládjaik szerint indultak.
Num 3:1 A következők voltak Áron és Mózes nemzedékei azon a napon, amelyen az Úr Mózeshez szólt, a Sínai hegyén.
Num 3:2 A következő volt Áron fiainak neve: az elsőszülött Nádáb, azután Ábiu, Eleazár és Itamár.
Num 3:3 Ez volt a neve Áron fiainak, a papoknak, akiket felkentek, s akiknek kezét felavatták és felszentelték, hogy papokká legyenek.
Num 3:4 Nádáb és Ábiu azonban utód nélkül meghaltak, amikor idegen tűzzel áldoztak az Úr előtt a Sínai pusztájában, s így Eleazár és Itamár voltak a papok atyjuk, Áron színe előtt.
Num 3:5 Így szólt az Úr Mózeshez:
Num 3:6 "Hozasd elő Lévi törzsét és állítsd Áron pap színe elé, hogy szolgáljanak neki, teljesítsék parancsait
Num 3:7 és lássák el mindazt, ami a bizonyság sátra előtt a közösség tisztéhez tartozik:
Num 3:8 viseljék gondját a sátor eszközeinek és lássák el a hajlék szolgálatát.
Num 3:9 Add tehát oda ajándékul a levitákat
Num 3:10 Áronnak és fiainak, nekik engedjék át őket Izrael fiai, de Áront és fiait rendeld a papi szolgálatra: ha rajtuk kívül álló közelít a szolgálathoz, halállal lakoljon."
Num 3:11 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 3:12 "Elhatároztam, hogy elveszem a levitákat Izrael fiaitól, cserébe minden elsőszülöttért, amely méhet nyit Izrael fiai között, hogy az enyéim legyenek a leviták.
Num 3:13 Az enyém ugyanis minden elsőszülött attól kezdve, hogy megvertem az elsőszülötteket Egyiptom földjén. Magamnak szenteltem mindent, ami elsőnek születik Izraelben, akár ember, akár állat: az enyémek. Én vagyok az Úr!"
Num 3:14 Így szólt ezután az Úr Mózeshez a Sínai pusztájában:
Num 3:15 "Számláld meg Lévi fiait, nagycsaládjaik és nemzetségeik szerint, minden férfit, az egyhónapostól kezdve felfelé!"
Num 3:16 Meg is számlálta őket Mózes, amint az Úr parancsolta,
Num 3:17 és a következők voltak Lévi fiai, nevük szerint: Gerson, Kaát és Merári.
Num 3:18 Gerson fiai voltak: Libni és Szemei,
Num 3:19 Kaát fiai: Amrám, Iszaár, Hebron és Oziel,
Num 3:20 Merári fiai: Moholi és Músi.
Num 3:21 Gersontól két nemzetség volt: a libnita és a szemeita;
Num 3:22 megszámlált, egyhónapos és annál idősebb férfiak: hétezer-ötszáz.
Num 3:23 Ők a hajlék mögött, nyugaton táborozzanak,
Num 3:24 Eliászáf, Láel fia fejedelem alatt.
Num 3:25 Az ő gondjuk legyen a szövetség sátrában:
Num 3:26 maga a hajlék és takarója, a szövetség sátrának ajtajára való lepel, az udvar kárpitjai, a hajlék udvarának bejáratára való lepel, mindaz, ami az oltár szolgálatához tartozik, meg a sátor kötelei és összes szerszámai.
Num 3:27 Kaát nemzetségéhez tartozott az amrámiták, az iszaáriták, a hebroniták és az ozieliták nemzetsége. Ezek a kaátiták nemzetségei; megszámlálva nevük szerint,
Num 3:28 a férfiak, az egyhónaposok, s az azoknál idősebbek, összesen: nyolcezer-hatszáz. Ők viseljék gondját a szentélynek,
Num 3:29 a déli oldalon táborozzanak,
Num 3:30 fejedelmük Eliszafán, Oziel fia legyen.
Num 3:31 Az ő gondjuk legyen: a láda, az asztal, a mécstartó, az oltárok, a szentély azon eszközei, amelyekkel szolgálatukat végzik, a függöny s minden ilyenféle felszerelés.
Num 3:32 A leviták fejedelmeinek fejedelme, Eleazár, Áron papnak a fia, ügyeljen fel azokra, akik a szentély dolgairól gondoskodnak.
Num 3:33 Meráritól volt a moholiták és a músiták nemzetsége; nevük szerint megszámlálva,
Num 3:34 a férfiak, az egyhónaposok és az azoknál idősebbek, összesen: hatezer-kétszáz.
Num 3:35 Fejedelmük Szuriel, Abihail fia. Az északi oldalon táborozzanak.
Num 3:36 Gondjuk: a hajlék deszkái, rúdjai, oszlopai, ezek talpai s mindaz, ami az ilyesmi ellátásához tartozik,
Num 3:37 meg körben az udvar oszlopai s azok talpai, cövekei s kötelei.
Num 3:38 A szövetség hajléka előtt, azaz a keleti oldalon Mózes, Áron és ennek fiai táborozzanak; ők lássák el a szentélyt Izrael fiai között: bárki más közelít hozzá, halállal lakoljon.
Num 3:39 A férfiak, egyhónapos és annál idősebb leviták, akiket Mózes és Áron az Úr parancsa szerint nemzetségenként megszámlált, összesen huszonkétezren voltak.
Num 3:40 Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: "Számláld meg Izrael fiai közül az egyhónapos és annál idősebb elsőszülött fiúkat, s állapítsd meg számukat.
Num 3:41 Aztán vedd el a levitákat az én számomra -- én vagyok az Úr -- cserébe Izrael fiainak minden elsőszülöttjéért, s állataikat cserébe Izrael fiai állatainak minden elsőszülöttjéért."
Num 3:42 Meg is számlálta Mózes, amint az Úr parancsolta, Izrael fiainak elsőszülötteit
Num 3:43 és a nevek száma szerint, egyhónapos és annál idősebb férfi volt: huszonkétezer-kétszázhetvenhárom.
Num 3:44 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:
Num 3:45 "Vedd el a levitákat cserébe Izrael fiainak elsőszülötteiért, s a leviták állatait cserébe állataikért, s legyenek a leviták az enyéim. Én vagyok az Úr!
Num 3:46 Annak a kétszázhetvenháromnak a váltságául pedig, akik Izrael fiainak elsőszülöttei közül a leviták számát meghaladják,
Num 3:47 szedj fejenként öt-öt sékelt, a szentély súlyegysége szerint -- egy sékel húsz gera --,
Num 3:48 s add ezt a pénzt Áronnak s fiainak, váltságul azokért, akik számfölöttiek."
Num 3:49 Fogta tehát Mózes azt a pénzt, amely azokért volt, akik szám fölöttiek voltak, s akiket megváltottak a levitáktól
Num 3:50 Izrael fiainak elsőszülöttei közül, az ezerháromszázhatvanöt sékelt a szentély súlyegysége szerint
Num 3:51 és odaadta Áronnak és fiainak aszerint a parancs szerint, amelyet az Úr meghagyott neki.
Num 4:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Num 4:2 "Írd össze a leviták közül Kaát fiait, nemzetségük és nagycsaládjuk szerint,
Num 4:3 harminc esztendőtől és feljebb ötven esztendeig, mindazokat, akik bevonulhatnak, hogy a szövetség sátrának szolgálatába álljanak.
Num 4:4 A következő a tisztük Kaát fiainak. A szövetség sátrába és a szentek szentjébe
Num 4:5 menjenek be Áron és fiai, amikor indulnia kell a tábornak. Ott aztán vegyék le azt a függönyt, amely az ajtóban függ, takarják be vele a bizonyság ládáját,
Num 4:6 majd borítsanak rá egy halbőrből készült takarót, arra meg terítsenek egy egészen kékszínű leplet, s tegyék a helyére rúdjait.
Num 4:7 Takarják be továbbá a kitett kenyerek asztalát egy egészen kékszínű lepellel, tegyék hozzá a tömjénezőket, a mozsárkákat, a csészéket s az italáldozat bemutatására szolgáló serlegeket -- a kenyerek mindenkor legyenek rajta --,
Num 4:8 aztán terítsenek föléjük egy karmazsin színű leplet, azt meg borítsák be egy halbőrből készült takaróval, s tegyék a helyére rúdjait.
Num 4:9 Aztán vegyenek egy kékszínű leplet, takarják be vele a mécstartót mécseseivel, hamuszedőivel, hamutartóival s minden olyan olajos edényével együtt, amely a mécsesek felszereléséhez szükséges,
Num 4:10 tegyenek mindezek fölé egy halbőrből készült takarót, s dugjanak be rudakat.
Num 4:11 Aztán takarják be az aranyoltárt egy kékszínű lepelbe, efölé terítsenek egy halbőrből készült takarót, s tegyék a helyére rúdjait.
Num 4:12 Aztán takarjanak be minden eszközt, mellyel a szentélyben a szolgálatot végzik, egy kékszínű lepelbe, efölé terítsenek egy halbőrből készült takarót, s tegyenek alá rudakat.
Num 4:13 Végül tisztítsák meg az oltárt a hamutól, takarják be bíborszínű lepelbe,
Num 4:14 tegyék hozzá mindazokat az eszközöket, amelyekkel rajta a szolgálatot végzik, vagyis a parázstartókat, a villákat, a fogókat, a horgokat meg a lapátokat, majd takarják be az oltár minden eszközét egy halbőrből készült takaróval, s helyezzék bele a rudakat.
Num 4:15 Amikor aztán Áron és fiai betakarták a szentélyt s minden eszközét, a tábor indulásakor, akkor menjenek be Kaát fiai, hogy elvigyék a betakart dolgokat: de magukat a szentély eszközeit ne érintsék, hogy halállal ne lakoljanak. Ezek Kaát fiainak vinnivalói a szövetség sátrában.
Num 4:16 Eleazár, Áron papnak a fia legyen a felügyelőjük; az ő gondja legyen a mécsesek elkészítésére való olaj, a füstölőszer-keverék, a mindenkor bemutatandó ételáldozat, a kenet olaja és mindaz, ami a hajlék szolgálatához tartozik s minden eszköz, amely a szentélyben van."
Num 4:17 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Num 4:18 "Ne idézzétek elő Kaát nemzetségének pusztulását a leviták közül,
Num 4:19 hanem így járjatok el velük, hogy életben maradjanak, s halállal ne lakoljanak, ha a szentséges dolgokhoz közelednek. Áron és fiai menjenek be, ők rendeljék el kinek-kinek teendőit, s ők osszák ki, kinek mit kell vinnie;
Num 4:20 amazok ne kíváncsiskodjanak és meg ne lássák a szentélyben levő dolgokat betakarásuk előtt, különben halállal lakolnak."
Num 4:21 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 4:22 "Írd össze Gerson fiait is, nagycsaládjuk és nemzetségük szerint:
Num 4:23 harminc- esztendőstől fölfelé ötvenesztendősig számláld meg mindazokat, akik bevonulhatnak, hogy szolgálatot teljesítsenek a szövetség sátránál.
Num 4:24 A következő a gersoniták nemzetségének tiszte:
Num 4:25 ők vigyék a hajlék szőnyegeit, a szövetség sátrát, a másik takarót s a mindezek fölé való, halbőrből készült takarót, a szövetség sátrának bejáratán függő leplet,
Num 4:26 az udvar kárpitjait, a bejáratra való leplet, amely a hajlék előtt van, mindazt, ami az oltárhoz tartozik, meg a köteleket s a szolgálatukhoz tartozó eszközöket.
Num 4:27 Áronnak és fiainak parancsa szerint vigyék mindezt Gerson fiai és tőlük tudja meg mindegyikük, hogy mit kell vinnie szolgálatában.
Num 4:28 Ez a gersoniták nemzetségének tiszte a szövetség sátrában; Itamárnak, Áron pap fiának keze alatt legyenek.
Num 4:29 Számláld meg Merári fiait is, nemzetségük s nagycsaládjuk szerint,
Num 4:30 harmincesztendőstől fölfelé ötvenesztendősig mindazokat, akik bevonulhatnak szolgálatuk végzésére a bizonyság szövetségének szolgálatára.
Num 4:31 Vinnivalóik a következők: ők vigyék a hajlék deszkáit és reteszrúdjait, oszlopait s azok talpait,
Num 4:32 továbbá az udvar körben levő oszlopait azok talpaival, cövekeivel s köteleivel együtt. Minden tárgyat és eszközt szám szerint kapjanak meg, s úgy vigyenek.
Num 4:33 Ez a meráriták nemzetségének tiszte és szolgálata a szövetség sátrában: Itamárnak, Áron pap fiának keze alatt legyenek."
Num 4:34 Megszámlálták tehát Mózes és Áron meg a gyülekezet fejedelmei Kaát fiait, nemzetségük és nagycsaládjuk szerint,
Num 4:35 harmincesztendőstől fölfelé ötvenesztendősig mindazokat, akik bevonulhattak a szövetség sátrának szolgálatára:
Num 4:36 és kétezer-hétszázötvenen voltak.
Num 4:37 Ez azoknak a száma Kaát nemzetségéből, akik bevonulhattak a szövetség sátrába, akiket megszámlált Mózes és Áron, az Úrnak Mózes által adott parancsára.
Num 4:38 Megszámlálták Gerson fiait is, nemzetségük és nagycsaládjuk szerint,
Num 4:39 harmincesztendőstől fölfelé ötvenesztendősig mindazokat, akik bevonulhattak, hogy szolgálatot teljesítsenek a szövetség sátrában:
Num 4:40 és kétezer-hatszázharmincan voltak.
Num 4:41 Ez azoknak a gersonitáknak a nemzetsége, akiket megszámlált Mózes és Áron az Úr parancsára.
Num 4:42 Megszámlálták Merári fiait is, nemzetségük és nagycsaládjuk szerint,
Num 4:43 harmincesztendőstől fölfelé ötvenesztendősig mindazokat, akik bevonulhattak, hogy a szövetség sátrának szolgálatát ellássák:
Num 4:44 és háromezer-kétszázan voltak.
Num 4:45 Ez Merári azon fiainak száma, akiket megszámlált Mózes és Áron, az Úrnak Mózes által adott parancsára.
Num 4:46 A leviták összes megszámláltjai, akiket megszámláltak Mózes és Áron meg Izrael fejedelmei, nevük szerint, nemzetségük és nagycsaládjuk szerint,
Num 4:47 harmincesztendőstől fölfelé ötvenesztendősig azok, akik bevonulhattak a sátor szolgálatára, s vinnivalóinak szállítására,
Num 4:48 összesen nyolcezer-ötszáznyolcvanan voltak.
Num 4:49 Az Úr parancsára számlálta meg őket Mózes, mindenkit tiszte, s vinnivalója szerint, amint az Úr parancsolta neki.
Num 5:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 5:2 "Parancsold meg Izrael fiainak, hogy utasítsák ki a táborból mindazt, aki leprás, folyásban szenved, vagy halott miatt tisztátalan:
Num 5:3 akár férfi, akár nő, utasítsátok ki a táborból, hogy tisztátalanná ne tegyék a tábort, mert én közöttetek lakom."
Num 5:4 Úgy is tettek Izrael fiai: kiutasították az ilyeneket a táboron kívülre, amint az Úr meghagyta Mózesnek.
Num 5:5 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 5:6 "Szólj Izrael fiaihoz: Ha valaki, akár férfi, akár nő, elkövet valami vétket, amelyet az emberek el szoktak követni, s így hűtlenül megszegi az Úr parancsát és vétkessé válik:
Num 5:7 vallja meg vétkét, s térítse meg magát az értéket, s azonfelül ötödrészét annak, aki ellen vétkezett.
Num 5:8 Ha nincsen, aki felvegye, akkor adja oda az Úrnak, s legyen a papé, azon a koson felül, amelyet az engesztelés végett, engesztelő áldozatul kell bemutatni.
Num 5:9 Minden adomány, amelyet Izrael fiai hoznak, a papot illesse,
Num 5:10 s mindaz, amit valaki a szent helyre visz és a pap kezébe ad, a papé legyen."
Num 5:11 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 5:12 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha valakinek a felesége megtéved és megcsalja a férjét és
Num 5:13 más férfival hál, de ezt férje nem tudja megállapítani, hanem titok marad a házasságtörés és tanúk által sem lehet bizonyítani, mert nem érték rajta a házasságtörésen:
Num 5:14 ha a féltékenység szelleme izgatja a férfit a felesége ellen, akár valóban tisztátalanná lett az, akár hamisan gyanúsítja,
Num 5:15 vezesse a paphoz és vigyen miatta áldozati ajándékul egy tized mérték árpalisztet; olajat ne öntsön rá, és tömjént se tegyen rá, mert féltékenységi ételáldozat, házasságtörést vizsgáló áldozat az.
Num 5:16 A pap aztán vezesse és állítsa az asszonyt az Úr elé
Num 5:17 és vegyen egy cserépedénybe szent vizet, s tegyen abba egy kis port a hajlék padozatáról.
Num 5:18 Aztán fossza meg az Úr színe előtt álló asszony fejét a díszétől, tegye rá kezére az emlékeztető ételáldozatot, a féltékenységi ételáldozatot, ő maga pedig tartsa kezében a keservek vizét, amelyet átokkal megátkozott
Num 5:19 és eskesse meg őt és mondja: "Ha nem hált veled más férfi, s nem lettél tisztátalanná férjed ágyának elhagyása által, ne ártson neked e keservek vize, amelyet megátkoztam.
Num 5:20 Ha azonban elhajoltál férjedtől és tisztátalanná lettél és más férfival háltál,
Num 5:21 szálljanak rád a következő átkok: Tegyen az Úr téged átokká és példázattá mindenki számára néped között: sorvassza el csípődet, s szakadjon szét megdagadó méhed.
Num 5:22 Hatoljon ez az átkozott víz beleidbe, s dagadjon meg méhed, sorvadjon el a csípőd." Felelje erre az asszony: "Ámen, ámen!"
Num 5:23 Aztán írja rá a pap ezeket az átkokat egy lapra, s törölje bele a keservek vizébe, amelyet megátkozott,
Num 5:24 s itassa meg az asszonnyal. Mielőtt azonban megissza,
Num 5:25 vegye el a pap a kezéből a féltékenységi ételáldozatot, ajánlja fel az Úr előtt és tegye az oltárra -- úgy tudniillik, hogy előbb
Num 5:26 vegyen egy marékra valót emlékeztetőrészül az áldozatból, s égesse el az oltáron, és csak aztán itassa meg az asszonnyal a keservek vizét. --
Num 5:27 Amikor megitta: ha tisztátalanná lett, s megcsalta férjét és házasságtörésben vétkes, akkor átjárja őt az átok vize, s feldagad a hasa, elsorvad a csípője, és az asszony átokká és példázattá lesz egész népe között;
Num 5:28 ha pedig nem lett tisztátalanná, akkor sértetlen marad és szülhet magzatot.
Num 5:29 Ez a törvény a féltékenységről. Ha elhajol az asszony a férjétől és tisztátalanná lesz,
Num 5:30 s a férj a féltékenység szellemétől izgatva elviszi az Úr színe elé, s a pap megteszi vele mindazt, ami itt meg van írva,
Num 5:31 akkor a férj vétek nélkül lesz, ő pedig meglakol vétkéért."
Num 6:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 6:2 "Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha egy férfi vagy nő fogadalmat tesz, hogy megszentelődik és az Úrnak fogja magát szentelni,
Num 6:3 bortól és mindattól, ami részegít, tartózkodjon. Borból vagy más valami italból készült ecetet és semmit, amit szőlőből sajtolnak, ne igyon, se friss, se szárított szőlőt ne egyék.
Num 6:4 Azon egész idő alatt, amelyben fogadalma az Úrnak szenteli, semmit se egyék, ami szőlőtőről való, se aszú szőlőt, se szőlőmagot.
Num 6:5 Megtartóztatásának egész ideje alatt borotva ne járja fejét; annak a napnak leteltéig, ameddig az Úrnak szentelte magát, szent legyen: hagyja nőni fején haját.
Num 6:6 Megszentelődésének egész ideje alatt halotthoz be ne menjen,
Num 6:7 még atyja, anyja, fivére és nővére temetése által se tegye tisztátalanná magát, mert fején annak a jele van, hogy Istenének szentelte magát.
Num 6:8 Megtartóztatásának egész ideje alatt az Úrnak szentelje magát.
Num 6:9 Ha valaki hirtelen meghal előtte, akkor tisztátalanná válik szentelt feje: nyírja is meg azt mindjárt tisztulása napján, s a hetediken újra.
Num 6:10 A nyolcadik napon aztán vigyen két gerlicét vagy két galambfiókát a paphoz, a bizonyság sátrának bejáratához.
Num 6:11 A pap pedig készítse el az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat meg egészen elégő áldozatul és esedezzék érte, amiért bűnbe esett a halott által. Ugyanazon a napon szentelje fejét,
Num 6:12 és szentelje megtartóztatásra szánt napjait újra az Úrnak, bemutatva egy egyesztendős bárányt vétekért való áldozatul -- úgy azonban, hogy az előbbi napok érvénytelenek legyenek, minthogy tisztátalanná vált megszentelődése.
Num 6:13 A megszentelődésről a következő a törvény. Amikor letelnek azok a napok, amelyeket fogadalmára megállapított, vezesse őt a pap a szövetség sátrának ajtajához
Num 6:14 és hozasson vele áldozati ajándékul az Úrnak: egy egyesztendős hibátlan bárányt egészen elégő áldozatul, egy egyesztendős hibátlan juhot bűnért való áldozatul, meg egy hibátlan kost békeáldozatul,
Num 6:15 meg egy kosár kovásztalan, olajjal meghintett kenyeret és kovásztalan, olajjal megkent lepényt, a hozzájuk tartozó étel- s italáldozatokkal együtt.
Num 6:16 Aztán vigye ezeket a pap az Úr elé és készítse el a bűnért való áldozatot és az egészen elégő áldozatot,
Num 6:17 a kost pedig vágja le békeáldozatul az Úrnak, és mutassa be vele a kosár kovásztalan kenyeret meg a szokásos étel- s italáldozatot.
Num 6:18 Aztán nyírassa le a nazírral a szövetség sátrának ajtaja előtt megszentelődésének haját, és vegye a haját és tegye a békeáldozat alá tett tűzre.
Num 6:19 Majd vegye a kos megfőzött lapockáját meg az egyik kovásztalan cipót a kosárból, s az egyik kovásztalan lepényt, s tegye rá a nazír kezére, miután fejét megnyírták,
Num 6:20 s ajánlja fel az Úr előtt; aztán vegye vissza tőle, s legyen éppúgy a pap szent része, mint a parancs szerint odaadandó szegy meg a comb. Ezután ihat a nazír bort.
Num 6:21 Ez a kötelessége a nazírnak, minthogy megszentelődése idején áldozati ajándékát ígérte az Úrnak -- azonkívül, amire a tehetségéből telik: amint szívében a fogadalmat tette, úgy kell cselekednie, hogy megszentelődése tökéletes legyen."
Num 6:22 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 6:23 "Szólj Áronhoz és fiaihoz: Így áldjátok meg Izrael fiait és ezt mondjátok nekik:
Num 6:24 "Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged,
Num 6:25 ragyogtassa rád arcát az Úr és kegyelmezzen néked,
Num 6:26 fordítsa feléd arcát az Úr, s adjon békét tenéked!"
Num 6:27 Így hívják le nevemet Izrael fiaira, és én megáldom őket."
Num 7:1 Történt pedig azon a napon, amelyen Mózes befejezte, felállította, felkente és megszentelte a hajlékot és minden eszközét, valamint az oltárt és minden eszközét,
Num 7:2 hogy Izrael fejedelmei, a nagycsaládok fejei, azok, akik az egyes törzsek fejedelmei, s a megszámláltak elöljárói voltak, elhoztak
Num 7:3 az Úr elé áldozati ajándékul hat fedett szekeret és tizenkét szarvasmarhát. Egy-egy szekeret hozott két-két fejedelem, egy-egy szarvasmarhát mindegyik. Amikor elhozták ezeket a hajlék elé,
Num 7:4 így szólt az Úr Mózeshez:
Num 7:5 "Fogadd el tőlük és szolgáljanak a sátor szolgálatára és add oda a levitáknak szolgálatuk tisztéhez képest."
Num 7:6 Átvette tehát Mózes a szekereket s a marhákat, és odaadta a levitáknak.
Num 7:7 Két szekeret és négy marhát Gerson fiainak adott szükségletükhöz képest,
Num 7:8 másik négy szekeret meg nyolc marhát Merári fiainak adott tisztükhöz és szolgálatukhoz Itamárnak, Áron pap fiának keze alá.
Num 7:9 Kaát fiainak azonban nem adott sem szekeret, sem marhát, minthogy ők a szent helyen levő dolgok szolgálatát végezték, s vinnivalóikat tulajdon vállukon vitték.
Num 7:10 Azon a napon, amelyen felkenték az oltárt, elhozták a fejedelmek az oltár felavatására áldozati ajándékukat az oltár elé.
Num 7:11 Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: "Minden nap egy-egy fejedelem mutassa be áldozati ajándékát az oltár felavatására."
Num 7:12 Az első napon a Júda törzséből való Nahson, Aminádáb fia mutatta be áldozati ajándékát.
Num 7:13 Volt pedig abban: egy ezüsttál, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsésze, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint; mindkettő telve ételáldozatnak szánt, olajjal meghintett lisztlánggal;
Num 7:14 egy tíz aranysékeles mozsárka telve füstölőszerrel;
Num 7:15 egy fiatal bika a csordából, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul;
Num 7:16 meg egy kecskebak bűnért való áldozatul;
Num 7:17 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt kecskebak, öt egyesztendős bárány. Ez volt Nahsonnak, Aminádáb fiának áldozati ajándéka.
Num 7:18 A második napon Natanael, Szuár fia, Isszakár törzsének fejedelme mutatta be áldozatát:
Num 7:19 egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal;
Num 7:20 egy tízsékeles aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:21 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:22 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:23 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Natanaelnek, Szuár fiának áldozati ajándéka.
Num 7:24 A harmadik napon Zebulon fiainak fejedelme, Eliáb, Helon fia
Num 7:25 mutatta be: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,
Num 7:26 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:27 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:28 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:29 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliábnak, Helon fiának áldozati ajándéka.
Num 7:30 A negyedik napon Rúben fiainak fejedelme, Eliszúr, Sedeúr fia
Num 7:31 mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,
Num 7:32 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát, telve füstölőszerrel;
Num 7:33 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:34 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:35 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliszúrnak Sedeúr fiának áldozati ajándéka.
Num 7:36 Az ötödik napon Simeon fiainak fejedelme, Salámiel, Szúrisaddáj fia
Num 7:37 mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal;
Num 7:38 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:39 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:40 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:41 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Salámielnek, Szúrisaddáj fiának áldozati ajándéka.
Num 7:42 A hatodik napon Gád fiainak fejedelme, Eliászáf, Dúel fia
Num 7:43 mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,
Num 7:44 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:45 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:46 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:47 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliászáfnak, Dúel fiának áldozati ajándéka.
Num 7:48 A hetedik napon Efraim fiainak fejedelme, Elisáma, Ammiúd fia
Num 7:49 mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal;
Num 7:50 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:51 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:52 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:53 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Elisámának, Ammiúd fiának áldozati ajándéka.
Num 7:54 A nyolcadik napon Manassze fiainak fejedelme, Gamáliel, Fadasszúr fia
Num 7:55 mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,
Num 7:56 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:57 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:58 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:59 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Gamálielnek, Fadasszúr fiának áldozati ajándéka.
Num 7:60 A kilencedik napon Benjamin fiainak fejedelme, Abidán, Gedeon fia
Num 7:61 mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettő telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,
Num 7:62 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:63 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:64 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:65 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Abidánnak, Gedeon fiának áldozati ajándéka.
Num 7:66 A tizedik napon Dán fiainak fejedelme, Ahiézer, Ammisaddáj fia
Num 7:67 mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,
Num 7:68 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:69 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:70 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:71 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Ahiézernek, Ammisaddáj fiának áldozati ajándéka.
Num 7:72 A tizenegyedik napon Áser fiainak fejedelme, Fegiel, Okrán fia
Num 7:73 mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,
Num 7:74 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:75 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:76 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:77 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Fegielnek, Okrán fiának áldozati ajándéka.
Num 7:78 A tizenkettedik napon Naftali fiainak fejedelme, Áhira, Enán fia
Num 7:79 mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,
Num 7:80 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:81 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:82 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:83 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Ahirának, Enán fiának áldozati ajándéka.
Num 7:84 A következőket mutatták be tehát Izrael fejedelmei az oltár felavatására azon a napon, amelyen felszentelték: tizenkét ezüsttálat, tizenkét ezüstcsészét, tizenkét aranymozsárkát,
Num 7:85 úgyhogy százharminc sékel ezüst volt egy-egy tál és hetven sékel volt egy-egy csésze, tehát ezüstből, az összes edényeket együttvéve, kétezernégyszáz sékelt a szentély súlyegysége szerint;
Num 7:86 a tizenkét, füstölőszerrel telt aranymozsárka pedig tíz-tíz sékel súlyú volt a szentély súlyegysége szerint, aranyból tehát összesen százhúsz sékelt;
Num 7:87 egészen elégő áldozatul tizenkét fiatal bikát a csordából, tizenkét kost, tizenkét egyesztendős bárányt meg a hozzájuk tartozó ételáldozatokat; vétekért való áldozatul tizenkét kecskebakot;
Num 7:88 békeáldozatul huszonnégy szarvasmarhát, hatvan kost, hatvan kecskebakot, hatvan egyesztendős bárányt. Ezt mutatták be az oltár felavatására, amikor felkenték.
Num 7:89 Ha pedig Mózes bement a szövetség sátrába, hogy tanácsot kérjen, hallotta a hangot, mellyel az Úr a bizonyság ládáján levő engesztelőhelyről, a két kerub közül szólt hozzá és onnan vele beszélt.
Num 8:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 8:2 "Szólj Áronhoz és mondd neki: Ha felrakod a hét mécsest, a déli oldalra állítsd a mécstartót. Azt parancsold tehát, hogy a mécsesek észak felé, a kitett kenyerek asztala felé nézzenek, a mécstartóval szembeeső oldalra világítsanak."
Num 8:3 Áron úgy is tett: úgy rakta fel a mécseseket a mécstartóra, amint az Úr parancsolta Mózesnek. --
Num 8:4 A mécstartó vert aranyból készült, a középső szára éppúgy, mint mindaz, ami az ágak mindkét oldalából kijött: azon minta szerint, amelyet az Úr mutatott Mózesnek, aszerint csinálta meg a mécstartót.
Num 8:5 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 8:6 "Vedd ki a levitákat Izrael fiai közül és tisztítsd meg őket
Num 8:7 a következő szertartással: hintsd meg őket a tisztulás vizével, borotválják le testüket egészen, és mossák ki ruhájukat. Miután így megtisztultak,
Num 8:8 vegyenek egy fiatal bikát a csordából, hozzávaló ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, egy másik bikát a csordából pedig végy bűnért való áldozatul.
Num 8:9 Aztán állítsd a levitákat a szövetség sátra elé és hívd egybe Izrael fiainak egész sokaságát.
Num 8:10 Miután pedig a leviták az Úr elé álltak, Izrael fiai tegyék rájuk a kezüket,
Num 8:11 Áron pedig ajánlja fel a levitákat az Úr színe előtt ajándékul Izrael fiai részéről, hogy szolgáljanak az Ő szolgálatában.
Num 8:12 Majd tegyék rá a leviták a kezüket a fiatal bikák fejére, te pedig készítsd el az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat meg egészen elégő áldozatul az Úrnak, hogy engesztelést végezz értük.
Num 8:13 Így állítsd a levitákat Áronnak és fiainak színe elé, így szenteld és ajánld fel őket az Úrnak,
Num 8:14 így különítsd el őket Izrael fiai közül, hogy az enyéim legyenek,
Num 8:15 s aztán bemehetnek a szövetség sátrába, hogy szolgáljanak nekem. Így tisztítsd, szenteld és ajánld fel őket az Úrnak, mert teljesen nekem adták őket Izrael fiai:
Num 8:16 cserébe minden elsőszülöttért, amely méhet nyit Izraelben, vettem el őket magamnak.
Num 8:17 Az enyém ugyanis minden elsőszülött Izrael fiai között, akár ember, akár állat: attól a naptól kezdve, hogy megvertem minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, magamnak szenteltem őket.
Num 8:18 De cserébe Izrael fiainak összes elsőszülötteiért elvettem a levitákat,
Num 8:19 s odaadtam őket a népből ajándékba Áronnak és fiainak, hogy szolgáljanak nekem Izrael helyett a szövetség sátrában és könyörögjenek az izraelitákért, hogy csapás ne legyen a népen, ha a szentélyhez közelíteni merészel."
Num 8:20 Meg is tette Mózes és Áron meg Izrael fiainak egész közössége a levitákkal azt, amit az Úr Mózesnek parancsolt:
Num 8:21 megtisztultak, kimosták ruhájukat, Áron felajánlotta őket az Úr színe előtt, s könyörgött értük,
Num 8:22 hogy megtisztulva menjenek be szolgálatukra a szövetség sátrába Áron s fiai előtt. Ahogy az Úr parancsolt Mózesnek a leviták felől, úgy történt.
Num 8:23 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 8:24 "Ez a törvény a levitákról: Huszonötesztendős koruktól kezdve vonuljanak be, hogy szolgáljanak a szövetség sátrában;
Num 8:25 ha azonban ötvenedik esztendejüket betöltötték, ne szolgáljanak többé;
Num 8:26 legyenek testvéreik segítői a szövetség sátrában, gondoskodjanak arról, amit rájuk bíznak, de szolgálatot ne teljesítsenek. Így rendelkezzél a levitákkal dolgaikat illetőleg."
Num 9:1 Így szólt az Úr Mózeshez, a Sínai pusztájában, Egyiptom földjéről való kivonulásuk után a második esztendőben, az első hónapban, mondván:
Num 9:2 "Készítsék el Izrael fiai a pászkát a maga idejében,
Num 9:3 ennek a hónapnak tizennegyedik napján estefelé, annak minden törvénye és előírása szerint."
Num 9:4 Megparancsolta erre Mózes Izrael fiainak, hogy készítsék el a pászkát,
Num 9:5 és ők el is készítették a maga idejében, a hónap tizennegyedik napján estefelé a Sínai hegynél. Egészen úgy tettek Izrael fiai, amint az Úr parancsolta Mózesnek.
Num 9:6 Ám azonban némelyek, akik halott ember miatt tisztátalanok voltak, s így azon a napon pászkát nem készíthettek, Mózes és Áron elé járultak
Num 9:7 és azt mondták nekik: "Halott ember miatt tisztátalanok vagyunk; de miért szenvedjünk hátrányt azáltal, hogy nem mutathatjuk be az áldozati ajándékot az Úrnak a maga idejében Izrael fiaival együtt?"
Num 9:8 Azt felelte nekik Mózes: "Várjatok, hadd kérdezzem meg, mit parancsol az Úr felőletek."
Num 9:9 Így szólt erre az Úr Mózeshez:
Num 9:10 "Szólj Izrael fiaihoz: Ha valaki nemzetetekben halott miatt tisztátalan, vagy messze úton van, készítse el a pászkát az Úrnak
Num 9:11 a második hónapban, a hónap tizennegyedik napján estefelé; kovásztalan kenyérrel s mezei salátával egye meg,
Num 9:12 ne hagyjon belőle semmit se reggelig, s ne törje meg csontjait: tartsa meg a pászka minden előírását.
Num 9:13 Ha azonban valaki tiszta is és úton sincs, s mégsem készíti el a pászkát: irtassék ki népéből, mivel nem mutatta be idejében az áldozati ajándékot az Úrnak; az ilyen ember viselje bűnét.
Num 9:14 Ha idegen vagy jövevény tartózkodik nálatok, a pászkát ő is annak törvényei és előírásai szerint készítse el az Úrnak: egy törvény legyen nálatok mind a jövevény, mind a bennszülött számára."
Num 9:15 Tehát azon a napon, amelyiken felállították a hajlékot, befödte a felhő, estétől reggelig pedig tűzszerű tünemény volt a hajlék felett.
Num 9:16 Így volt ez állandóan: nappal a felhő borította, éjjel pedig tűzszerű tünemény.
Num 9:17 Ha felemelkedett a felhő, amely a sátort fedte, akkor elindultak Izrael fiai, s ahol a felhő megállt, ott tábort ütöttek.
Num 9:18 Az Úr parancsára indultak, s az ő parancsára ütöttek tábort. Mindaddig, amíg a felhő állt a hajlék felett, egy helyen maradtak.
Num 9:19 Ha úgy történt, hogy hosszú ideig állt felette, Izrael fiai ügyeltek az Úrra, s nem indultak el,
Num 9:20 akárhány napig állt a felhő a hajlék felett. Az Úr parancsára ütötték fel a sátrakat, és az ő parancsára szedték fel azokat.
Num 9:21 Ha a felhő estétől reggelig volt ott, s mindjárt virradatkor felemelkedett a hajlékról, akkor indultak; ha egy nap és egy éjszaka után szállt fel, akkor szedték fel a sátrakat,
Num 9:22 ha két napig, egy hónapig vagy még hosszabb ideig volt a hajlékon, akkor Izrael fiai egy helyen maradtak, s nem indultak el; mihelyt pedig felemelkedett, elindították a tábort.
Num 9:23 Az Úr szavára állították fel a sátrakat, az ő szavára indultak el, és ügyeltek az Úrra, Mózes által adott parancsa szerint.
Num 10:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 10:2 "Készíts magadnak két ezüstből vert trombitát, hogy egybehívhasd velük a közösséget, amikor el kell indítani a tábort.
Num 10:3 Ha mindkét trombitát megfúvatod, gyűljön egybe hozzád az egész közösség a szövetség sátrának ajtajához.
Num 10:4 Ha csak egyet fúvatsz, jöjjenek hozzád a fejedelmek, Izrael közösségének fejei.
Num 10:5 Ha hosszú, szaggatott hang harsan, indítsák el a tábort az elsők, azok, akik kelet felé vannak;
Num 10:6 a trombita második szavára, s ugyanilyen harsogására szedjék fel sátraikat azok, akik dél felé tartózkodnak; ekképpen tegyenek a többiek is. Ha indulni kell, harsogjanak a trombiták,
Num 10:7 ha pedig egybe kell gyűjteni a népet, egyhuzamban zengjenek a trombiták, s ne szaggatottan harsogjanak.
Num 10:8 Áron fiai, a papok fújják a trombitákat: örök rendtartás legyen ez nemzedékről nemzedékre közöttetek.
Num 10:9 Ha hadba mentek földetekről az ellenség ellen, amely hadakozik ellenetek, harsogtassátok ezeket a trombitákat és megemlékezik rólatok az Úr, a ti Istenetek, és megszabadultok ellenségeitek kezéből.
Num 10:10 Ha áldozati lakomátok, ünnepnapotok vagy a hó első napja van, fújjátok meg ezeket a trombitákat egészen elégő- és békeáldozataitok mellett, hogy emlékezzék meg rólatok Istenetek. Én az Úr vagyok a ti Istenetek."
Num 10:11 A második esztendőben, a második hónapban, a hó huszadik napján felemelkedett a felhő a szövetség hajlékáról,
Num 10:12 és elindultak Izrael fiai, csapataik szerint, a Sínai pusztájából. A felhő a Párán pusztájában ereszkedett le.
Num 10:13 Először indították el táborukat az Úrnak Mózes által adott parancsa szerint
Num 10:14 Júda fiai, csapataik szerint; a fejedelmük Nahson, Aminádáb fia volt;
Num 10:15 Isszakár fiai törzsének fejedelme Natanael, Szuár fia volt,
Num 10:16 Zebulon törzsének fejedelme Eliáb, Helon fia volt.
Num 10:17 Aztán lebontották a hajlékot és elindultak Gersonnak és Merárinak fiai, akik vitték.
Num 10:18 Erre aztán elindultak Rúben fiai, csapataik és rendjük szerint; fejedelmük Heliszúr, Sedeúr fia volt;
Num 10:19 Simeon fiai törzsének fejedelme Salámiel, Szúrisaddáj fia volt,
Num 10:20 Gád törzsének fejedelme Eliászáf, Dúel fia volt.
Num 10:21 Aztán elindultak a kaátiták, akik a szent helyen levő dolgokat vitték. Addig vitték a hajlékot, amíg a felállítás helyére nem érkeztek.
Num 10:22 Aztán elindították táborukat Efraim fiai, csapataik szerint; seregük fejedelme Elisáma, Ammiúd fia volt;
Num 10:23 Manassze fiai törzsének fejedelme Gamáliel, Fadasszúr fia volt,
Num 10:24 Benjamin törzsének fejedelme Abidán, Gedeon fia volt.
Num 10:25 Valamennyi tábor után utolsóknak Dán fiai indultak el, csapataik szerint; seregük fejedelme Ahiézer, Ammisaddáj fia volt;
Num 10:26 Áser fiai törzsének fejedelme Fegiel, Okrán fia volt,
Num 10:27 Naftali fiai törzsének fejedelme Áhira, Enán fia volt.
Num 10:28 Ezek voltak Izrael fiainak táborai és ekként indultak csapataik szerint, amikor elindultak.
Num 10:29 Azt mondta ekkor Mózes Hóbábnak, a mádiánita Ráguel fiának, az ő rokonának: "Íme, elindulunk arra a helyre, amelyet nekünk fog adni az Úr; gyere velünk, s jót teszünk veled, mert jót ígért az Úr Izraelnek."
Num 10:30 Az így felelt neki: "Nem megyek veled, hanem visszatérek szülőföldemre."
Num 10:31 Ám ő azt mondta: "Ne hagyj el minket; te ugyanis tudod, hol kell tábort ütnünk a pusztában, légy tehát vezetőnk.
Num 10:32 Ha velünk jössz, azoknak a javaknak a legjavát, amelyeket az Úr nekünk juttat, neked fogjuk adni."
Num 10:33 Elindultak tehát az Úr hegyétől és megtettek háromnapi utat, mert az Úr szövetségének ládája három napig haladt előttük, helyet keresve a tábornak.
Num 10:34 Nappal az Úr felhője is felettük volt, mialatt vonultak.
Num 10:35 Valahányszor pedig felemelték a ládát, ezt mondta Mózes: "Kelj fel, Uram, hadd széledjenek szét ellenségeid, s hadd futamodjanak meg színed elől, akik gyűlölnek téged." --
Num 10:36 Amikor pedig letették, ezt mondotta: "Térj vissza, Uram, Izrael seregének sokaságához."
Num 11:1 Ezenközben zúgolódás támadt az Úr ellen a nép között a fáradság miatt. Amikor az Úr ezt meghallotta, megharagudott és kigyulladt ellenük az Úr tüze és emészteni kezdte a tábor szélét.
Num 11:2 Amikor azonban a nép Mózeshez kiáltott, Mózes könyörgött az Úrhoz és a tűz elenyészett.
Num 11:3 Erre elnevezte azt a helyet Taberának (azaz Gyulladásnak), mivel kigyulladt ellenük az Úr tüze.
Num 11:4 Az a gyülevész népség pedig, amely velük feljött, kívánságra gerjedt, s leült és siránkozott és Izrael fiait is csatlakozásra bírta és azt mondta: "Ki ad nekünk húst enni?
Num 11:5 Emlékszünk a halra, amelyet ingyen ettünk Egyiptomban, eszünkbe jut az uborka, a dinnye, a póréhagyma, a vöröshagyma s a fokhagyma.
Num 11:6 Most száraz a torkunk: nem lát szemünk semmi mást, csak mannát."
Num 11:7 A manna olyan volt, mint a koriander magva, olyan színű, mint a bdellium;
Num 11:8 a nép körüljárt, felszedte, megőrölte a kézimalmon vagy megtörte a mozsárban, aztán megfőzte a fazékban, s kalácsot készített belőle, olyan ízűt, mint az olajos lepény.
Num 11:9 Amikor éjjel leszállt a táborra a harmat, leszállt vele a manna is.
Num 11:10 Hallotta tehát Mózes, hogy siránkozik a nép családról családra, mindenki a sátra ajtajában. Erre igen felgerjedt az Úr haragja, de Mózesnek is tűrhetetlennek tűnt ez a dolog.
Num 11:11 Azt mondta azért az Úrnak: "Miért nyomorítottad meg szolgádat? Miért nem lelek kegyelmet előtted, s miért raktad énrám az egész nép terhét?
Num 11:12 Hát én fogantam-e ezt az egész sokaságot, vagy én szültem-e őt, hogy azt mondod nekem: "Hordozd őket kebleden, amint a dajka szokta hordozni a csecsemőt, s vidd el őket arra a földre, amely felől megesküdtél atyáiknak?"
Num 11:13 Honnan vegyek húst, hogy adjak ekkora sokaságnak? Sírnak nekem és mondják: "Adj nekünk húst enni!"
Num 11:14 Én egyedül nem győzöm ezt az egész népet, mert nehéz az nekem.
Num 11:15 Ha azonban te másként ítélsz, akkor kérlek, ölj meg engem, s találjak kegyelmet szemed előtt, hogy ne szenvedjek ennyi nyomorúságot."
Num 11:16 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: "Gyűjts egybe nekem hetven olyan férfit Izrael vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei s elöljárói, s vidd őket a szövetség sátrának ajtajához és állítsd ott őket magad mellé.
Num 11:17 Én majd leszállok és szólok neked, s elveszek lelkedből, s odaadom nekik, hogy hordozzák veled a nép terhét, s ne terheljen az téged egyedül.
Num 11:18 A népnek pedig mondd: Szentelődjetek meg: holnap húst esztek. Hallottam ugyanis, hogy azt mondtátok: "Ki ad nekünk húst enni? Jó volt nekünk Egyiptomban." -- Ad tehát majd nektek húst az Úr, s esztek,
Num 11:19 nem egy nap, sem kettőn, sem ötön, sem tízen, sem húszon,
Num 11:20 hanem egy egész hónapig, míg ki nem jön orrotokon, s utálatossá nem válik, mivel megvetettétek az Urat, aki közöttetek van és sírtatok előtte, mondván: "Miért jöttünk ki Egyiptomból?""
Num 11:21 Azt mondta erre Mózes: "Hatszázezer gyalogosa van e népnek, s te azt mondod: "Húst adok nekik enni egy egész hónapig?"
Num 11:22 Talán bizony juhok s marhák sokasága kerül levágásra, hogy elég legyen eledelül, vagy egybegyűlik a tenger minden hala, hogy jóllakassa őket?"
Num 11:23 Azt felelte neki az Úr: "Hát erőtlen-e az Úr keze? Nos, majd meglátod, valóban beteljesedik-e beszédem?"
Num 11:24 Elment tehát Mózes és elmondta a népnek az Úr szavait, s egybegyűjtött hetven férfit Izrael vénei közül, s odaállította őket a sátor köré.
Num 11:25 Ekkor leszállt az Úr a felhőben, szólt hozzá és elvett abból a lélekből, amely Mózesen volt, s odaadta a hetven férfinak. Ezek, amikor megnyugodott rajtuk a Lélek, akkor prófétálni kezdtek, máskor azonban nem.
Num 11:26 Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiket Eldádnak, a másikat Medádnak hívták; ezeken is megnyugodott a Lélek, mert ők is az összeírtak között voltak, csak nem mentek ki a sátorhoz.
Num 11:27 Amikor ezek prófétálni kezdtek a táborban, elszaladt egy legény, s jelentette Mózesnek: "Eldád és Medád prófétálnak a táborban."
Num 11:28 Nyomban azt mondta Józsue, Nún fia, Mózesnek sokak közül kiválasztott szolgája: "Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!"
Num 11:29 Ám ő azt mondta: "Mit féltékenykedsz miattam? Bárcsak az egész nép prófétálna, s az Úr nekik adná Lelkét!"
Num 11:30 Aztán Mózes meg Izrael vénei visszatértek a táborba.
Num 11:31 Ekkor szél érkezett az Úrtól, fürjeket ragadott fel a tengeren túlról, s elhozta őket és a táborra hullatta, egynapi járóföldre körös-körül, a tábor minden oldalán; két könyöknyi magasságban repdestek a föld felett a levegőben.
Num 11:32 Felkerekedett erre a nép, s azon az egész napon és éjszakán meg a következő napon szedte a fürjeket. Még aki keveset gyűjtött, annak is volt tíz hómernyi; és kiterítették őket a tábor körül.
Num 11:33 Még a foguk között volt a hús és még el sem fogyott ez az eledel, amikor íme, felgerjedt az Úr haragja a nép ellen, s megverte felette nagy csapással.
Num 11:34 Erre elnevezték azt a helyet a Kívánkozás sírjainak, mert ott temették el a kívánkozó népet.
Num 11:35 Aztán elindultak a Kívánkozás sírjaitól, s eljutottak Hácerótba, s ott telepedtek meg.
Num 12:1 Ekkor Mirjám és Áron Mózes ellen beszéltek az ő etióp felesége miatt
Num 12:2 és azt mondták: "Hát csak Mózes által szólt az Úr? Nemde, hozzánk is éppen úgy szólt!" Amikor az Úr ezt meghallotta --
Num 12:3 Mózes ugyanis szelídebb férfi volt minden embernél, aki a földön lakott --,
Num 12:4 azonnal szólt hozzá meg Áronhoz és Mirjámhoz: "Menjetek ki csak ti hárman a szövetség sátrához." Amikor aztán kimentek,
Num 12:5 leszállt az Úr egy felhőoszlopban, megállt a sátor ajtajában és szólította Áront meg Máriát. Amikor odamentek,
Num 12:6 azt mondta nekik: "Halljátok beszédem! Ha valaki közületek prófétája az Úrnak, annak látomásban jelenek meg vagy álomban szólok.
Num 12:7 Ám Mózes, az én szolgám nem ilyen: ő az én egész házamban meghitt,
Num 12:8 mert vele szemtől szembe beszélek, s ő nyíltan, nem rejtélyekben és jelképekben látja az Urat. Miért nem féltetek tehát gyalázni szolgámat, Mózest?"
Num 12:9 Aztán haragra gerjedve irántuk, elment.
Num 12:10 Amint pedig eltávozott a felhő, amely a sátor felett volt, íme, Mirjám úgy fehérlett a leprától, mint a hó. Amikor Áron rátekintett és látta, hogy lepra öntötte el,
Num 12:11 azt mondta Mózesnek: "Kérlek, uram, ne ródd fel nékünk ezt a bűnt, amelyet esztelenül elkövettünk,
Num 12:12 ne legyen ez olyan, mint a halott, s mint az idétlen magzat, amelyet anyja méhe elvetél: íme, már fél testét megemésztette a lepra."
Num 12:13 Erre Mózes az Úrhoz kiáltott: "Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!"
Num 12:14 Azt felelte neki az Úr: "Ha az atyja az arcába köpött volna, nemde legalább hét napig kellene szégyellnie magát? El kell csak különíteni hét napig a táboron kívül, aztán vissza lehet hívni."
Num 12:15 Kizárták tehát Máriát hét napra a táborból és a nép nem indult el arról a helyről, amíg vissza nem hívták Máriát.
Num 12:16 Aztán elindult a nép Hácerótból és a Párán pusztában ütötte fel sátrait.
Num 13:1 Ekkor szólt ott az Úr Mózeshez:
Num 13:2 "Küldj férfiakat, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét, amelyet majd Izrael fiainak adok, minden törzsből egyet-egyet, a fejedelmek közül."
Num 13:3 Megtette Mózes, amit az Úr parancsolt, s elküldte Párán pusztából a fejedelmi férfiakat, név szerint:
Num 13:4 Rúben törzséből: Sámuát, Zekur fiát,
Num 13:5 Simeon törzséből: Safátot, Húri fiát,
Num 13:6 Júda törzséből: Kálebet, Jefóne fiát,
Num 13:7 Isszakár törzséből: Jígalt, József fiát,
Num 13:8 Efraim törzséből: Hóseát, Nún fiát,
Num 13:9 Benjamin törzséből: Fáltit, Ráfu fiát,
Num 13:10 Zebulon törzséből Geddiélt, Szódi fiát,
Num 13:11 József törzséből: Manassze ágából: Gáddit, Szúszi fiát,
Num 13:12 Dán törzséből Ammielt, Gemálli fiát,
Num 13:13 Áser törzséből: Sztúrt, Mikaél fiát,
Num 13:14 Naftali törzséből Nahábit, Vápszi fiát,
Num 13:15 Gád törzséből: Gúelt, Máki fiát.
Num 13:16 Ez volt azoknak a férfiaknak a neve, akiket Mózes elküldött, hogy vegyék szemügyre a földet. Hóseát, Nún fiát azonban Józsuénak hívta.
Num 13:17 Elküldte tehát ezeket Mózes, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét és azt mondta nekik: "Menjetek fel a Délvidéken át, s ha feljuttok a hegyekre,
Num 13:18 vegyétek szemügyre azt a földet, hogy milyen, meg a népet, amely lakja, hogy erős-e vagy gyenge, hogy számra nézve kevés-e vagy sok,
Num 13:19 maga a föld jó-e vagy rossz, milyenek a városok, körülkerítettek-e vagy kerítetlenek,
Num 13:20 a talaj kövér-e vagy sovány, erdős-e vagy fátlan. Legyetek bátrak, s hozzatok nekünk a föld gyümölcseiből." -- Éppen az az idő volt, amikor már enni lehetett a korai szőlőt.
Num 13:21 Felmentek tehát, s kikémlelték a földet a Szín-pusztától kezdve egészen Rohóbig, amely Emát felé menet van.
Num 13:22 Felmentek a Délvidékre, s eljutottak Hebronba, ahol Achimán, Sisáj és Talmáj, Enák fiai voltak. -- Hebron hét esztendővel előbb épült, mint Tánisz, Egyiptom városa. --
Num 13:23 Aztán elmentek a Szőlőfürt völgyéig, s levágtak egy szőlővesszőt a fürtjével együtt, s két férfi egy rúdon elhozta, és vettek a hely gránátalmáiból és fügéiből is,
Num 13:24 a helyet pedig elnevezték Nehel-Eskólnak (azaz a Szőlőfürt völgyének), minthogy szőlőfürtöt hoztak onnan Izrael fiai.
Num 13:25 Negyven nap múlva aztán, bejárva az egész vidéket, visszatértek a föld kémei,
Num 13:26 s eljutottak Mózeshez és Áronhoz meg Izrael fiainak egész gyülekezetéhez a Párán-pusztába, amely Kádesnél van. Beszámoltak nekik és az egész közösségnek, megmutatták a föld gyümölcseit
Num 13:27 és elbeszélték, mondván: "Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél minket, s az csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható,
Num 13:28 de igen erős lakói, nagy és fallal körülvett városai vannak: Enák utódait is láttuk ott.
Num 13:29 Amalekiták laknak a Délvidéken, hetiták, jebuziták, amoriták a hegységben és kánaániak laknak a tenger mellett és a Jordán folyó körül."
Num 13:30 Zúgolódni kezdett erre a nép Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket, és azt mondta: "Csak menjünk fel, s foglaljuk el azt a földet, mert el tudjuk foglalni."
Num 13:31 Ám a többiek, akik vele voltak, azt mondták: "Semmiképpen sem mehetünk fel e nép ellen, mert erősebb nálunk."
Num 13:32 Sőt gyalázták Izrael fiai előtt azt a földet, amelyet megtekintettek, mondván: "A föld, amelyet bejártunk, elemészti lakóit, népe, amelyet láttunk, szálas termetű,
Num 13:33 láttunk ott jó néhány szörnyet Enák fiaiból, az óriások nemzetségéből, akikhez képest mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák."
Num 14:1 Jajveszékelve sírt emiatt az egész sokaság azon az éjszakán
Num 14:2 és Izrael valamennyi fia zúgolódott Mózes és Áron ellen:
Num 14:3 "Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, s bárcsak elpusztulnánk ebben a kietlen pusztában, s ne vinne be minket az Úr arra a földre, hogy magunk kardélre ne hulljunk, feleségeink és gyermekeink pedig fogságba ne jussanak! Nem jobb-e visszatérnünk Egyiptomba?"
Num 14:4 Majd azt mondták egymásnak: "Állítsunk magunk fölé vezért és térjünk vissza Egyiptomba."
Num 14:5 Amikor ezt Mózes és Áron meghallották, arcukkal a földre borultak Izrael fiainak egész közössége előtt.
Num 14:6 Józsue, Nún fia pedig, meg Káleb, Jefóne fia, akik szintén bejárták azt a földet, megszaggatták ruháikat,
Num 14:7 s szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: "A föld, amelyet bejártunk, felette jó.
Num 14:8 Ha az Úr kegyelmes lesz, bevisz minket rá, s ideadja azt a tejjel s mézzel folyó földet.
Num 14:9 Ne lázongjatok az Úr ellen, s ne féljetek annak a földnek a lakóitól, mert úgy megehetjük őket, mint a kenyeret. Eltávozott tőlük minden oltalmuk: az Úr velünk van, ne féljetek!"
Num 14:10 Amikor erre az egész közösség felkiáltott, és meg akarta kövezni őket, megjelent az Úr dicsősége a szövetség sátra felett, Izrael minden fia előtt.
Num 14:11 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: "Meddig gyaláz engem ez a nép, meddig nem hisz nekem, mindazon jelek ellenére, amelyeket véghezvittem előttük?
Num 14:12 Megverem tehát döghalállal, s elpusztítom, téged pedig nagy és ennél erősebb nemzet fejedelmévé teszlek."
Num 14:13 Azt mondta erre Mózes az Úrnak: "Hogy meghallják az egyiptomiak, akik közül kihoztad ezt a népet,
Num 14:14 meg ennek a földnek a lakói -- akik azt hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy és színről-színre engeded látni magad, s felhőd védi őket, s felhőoszlopban jársz előttük nappal, s tűzoszlopban éjszaka --,
Num 14:15 hogy megöltél egy ekkora sokaságot, mint egy embert, s azt mondják:
Num 14:16 "Nem tudta bevinni a népet arra a földre, amely felől megesküdött, azért ölte meg őket a pusztában!"
Num 14:17 Bizonyuljon tehát nagynak az Úr ereje és tégy úgy, amint megesküdtél, mondván:
Num 14:18 "Hosszan tűrő s nagyirgalmú az Úr, megbocsát gonoszságot és vétket, de büntetlenül nem hagy senkit, megbünteted az atyák vétkeit fiaikon, harmadik és negyedik nemzedékükön."
Num 14:19 Bocsásd meg, kérlek, ennek a népnek a bűnét irgalmasságod nagysága szerint, mint ahogy megbocsátottál nekik Egyiptomból való kijövetelüktől kezdve eddig a helyig."
Num 14:20 Azt mondta erre az Úr: "Megbocsátom szavad szerint.
Num 14:21 De amilyen igaz, hogy én élek, s az egész föld tele van az Úr dicsőségével,
Num 14:22 olyan igaz, hogy mindazok a férfiak, akik látták dicsőségemet s a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában műveltem, s mégis próbára tettek már vagy tízszer, s nem engedelmeskedtek szavamnak,
Num 14:23 nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak; azok közül, akik gyaláztak engem, senki sem látja meg!
Num 14:24 Szolgámat, Kálebet, aki más lélekkel telten követett engem, beviszem majd arra a földre, amelyet bejárt, s utóda bírni fogja azt.
Num 14:25 Mivel az amalekiták s a kánaániak laknak a völgyben, holnap indítsátok el a tábort és térjetek vissza a pusztába, a Vörös-tenger felé vivő úton."
Num 14:26 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Num 14:27 "Meddig fog még zúgolódni ellenem ez a felette gonosz közösség? Hallottam Izrael fiainak zúgolódását!
Num 14:28 Mondd meg tehát nekik: Amilyen igaz, hogy én élek -- ezt üzeni az Úr --, olyan igaz, hogy amint szólni hallottalak benneteket, úgy fogok tenni veletek.
Num 14:29 Ebben a pusztában fog heverni holttestetek. Senki, akit megszámláltak a húszesztendősök s az idősebbek közül, aki zúgolódott ellenem,
Num 14:30 be nem megy arra a földre, amely felől esküre emeltem kezem, hogy lakóivá teszlek titeket, kivéve Kálebet, Jefóne fiát és Józsuét, Nún fiát.
Num 14:31 Gyermekeiteket azonban, akikről azt mondtátok, hogy ellenség zsákmányává lesznek, beviszem: hadd lássák a földet, amely nektek nem tetszett.
Num 14:32 Ebben a pusztában fog heverni holttestetek,
Num 14:33 fiaitok ebben a pusztában fognak kóborolni negyven esztendeig, s viselni fogják a ti paráznaságotok következményeit, amíg meg nem emésztődik atyáik holtteste a pusztában.
Num 14:34 Annak a negyven napnak megfelelően, amely alatt szemügyre vettétek a földet, egy-egy esztendőt számítva minden napért, negyven esztendeig lakoltok gonoszságaitokért és ismeritek meg bosszúmat,
Num 14:35 mert amint mondtam, úgy teszek ezzel a felette gonosz sokasággal, amely felkelt ellenem: elpusztul és meghal ebben a pusztában."
Num 14:36 Ekkor mindazokat a férfiakat, akiket elküldött Mózes, hogy szemléljék meg a földet, s akik visszatértük után fellázították ellene az egész sokaságot, gyalázva a földet, hogy rossz,
Num 14:37 halál sújtotta az Úr színe előtt.
Num 14:38 Csak Józsue, Nún fia és Káleb, Jefóne fia maradt életben mindazok közül, akik elmentek, hogy szemügyre vegyék a földet.
Num 14:39 Amikor Mózes elmondta mindezeket Izrael valamennyi fiának, igen elszomorodott a nép.
Num 14:40 Kora reggel aztán felkeltek, s fel akartak menni a hegytetőre és azt mondták: "Készek vagyunk felmenni arra a helyre, amelyet az Úr mondott, mert vétkeztünk."
Num 14:41 Azt mondta nekik Mózes: "Miért szegitek meg az Úr parancsát? Nem fog az javatokra válni!
Num 14:42 Minthogy az Úr nincsen közöttetek, ne menjetek fel, hogy el ne hulljatok ellenségeitek előtt.
Num 14:43 Az amalekiták s a kánaániak ott vannak előttetek, s kardjuk által elhullotok: mivel nem akartatok engedelmeskedni az Úrnak, az Úr sem lesz veletek."
Num 14:44 Azok mégis elindultak elvakultan a hegytetőre, de az Úr bizonyságának ládája és Mózes nem mozdultak a táborból.
Num 14:45 Ekkor lerohantak az amalekiták és a kánaániak, akik a hegyen laktak és verve-vágva kergették őket egészen Hormáig.
Num 15:1 Így szólt az Úr Mózeshez:
Num 15:2 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd bejuttok lakóföldetekre, amelyet én nektek adok
Num 15:3 és szarvasmarhából vagy aprómarhából egészen elégő áldozatul vagy vágóáldozatul tűzáldozatot készítetek az Úrnak, akár fogadalmat róttok le, akár jószántotokból mutattok be áldozatot, akár ünnepeiteken gyújtotok kellemes illatot az Úrnak,
Num 15:4 mindaz, aki áldozati ajándékot mutat be, mutasson be ételáldozatul egytized éfa lisztlángot, meghintve egy negyed hín mennyiségű olajjal,
Num 15:5 italáldozatul pedig adjon ugyanannyi mennyiségű bort az egészen elégő áldozathoz vagy a békeáldozathoz, bárányonként.
Num 15:6 Koshoz kéttizednyi lisztláng legyen az ételáldozat, egyharmad hínnyi olajjal meghintve,
Num 15:7 italáldozatul pedig ugyanezen mértékegység harmadrészét kell bemutatni kellemes illatul az Úrnak.
Num 15:8 Ha pedig szarvasmarhából készítesz egészen elégő áldozatot vagy vágóáldozatot, fogadalom teljesítése végett vagy békeáldozatul,
Num 15:9 háromtized lisztlángot adj bikánként, egy fél hín mennyiségű olajjal meghintve,
Num 15:10 italáldozatul pedig ugyanennyi mennyiségű bort, kellemes illatú tűzáldozatul az Úrnak.
Num 15:11 Így cselekedjél bikánként, kosonként, bárányonként vagy gödölyénként.
Num 15:12 Aszerint, hogy mennyi áldozatot mutattok be, ezt kell mindig tennetek.
Num 15:13 Minden bennszülött ugyanazzal a szertartással mutassa be az égőáldozatot kedves illatul az Úrnak.
Num 15:14 És minden jövevény, aki veletek lakik vagy köztetek tartózkodik nemzedékről-nemzedékre, az égőáldozatot ugyanúgy mutassa be kellemes illatul az Úrnak, ahogyan ti.
Num 15:15 Egy törvény s egy rendelet legyen számotokra is, a föld jövevénye számára is."
Num 15:16 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 15:17 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik:
Num 15:18 Ha majd eljuttok arra a földre, amelyet én nektek adok,
Num 15:19 és esztek annak az országnak a kenyeréből, adjatok adományt az Úrnak
Num 15:20 étketekből. Mint ahogy a szérűről adtok adományt,
Num 15:21 úgy adjatok a tésztából is zsengét az Úrnak.
Num 15:22 Hogyha tudatlanságból elmulasztotok valamit azok közül, amiket az Úr Mózesnek mondott
Num 15:23 és általa tinektek azon a napon, amelyen parancsolni kezdett, vagy azután, parancsolt: a következőképpen tegyetek.
Num 15:24 Ha a közösség felejt el valamit megtenni: mutasson be egy fiatal bikát a csordából egészen elégő áldozatul, kellemes illatul az Úrnak, a szertartások által megkívánt étel- és italáldozatával együtt, meg egy kecskebakot bűnért való áldozatul.
Num 15:25 A pap aztán könyörögjön Izrael fiainak egész közösségéért, s ők bocsánatot nyernek, minthogy nem szántszándékkal követték el a bűnt és bemutatták a tűzáldozatot az Úrnak magukért, bűnükért és tévedésükért;
Num 15:26 bocsánatot nyer Izrael fiainak egész népe s a közöttük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terheli a tudatlanságból elkövetett bűn.
Num 15:27 Hogyha egy személy követ el tudtán kívül bűnt, mutasson be egy egyesztendős nőstény kecskét bűnéért,
Num 15:28 s a pap esedezzék érte, mert tudtán kívül bűnt követett el az Úr előtt, s eszközölje ki neki a bocsánatot, s ő bocsánatot nyer.
Num 15:29 Bennszülöttnek, jövevénynek, egy törvénye legyen mindenkinek, aki tudtán kívül követ el bűnt.
Num 15:30 Aki azonban kevélységből követ el valamit, akár bennszülött, akár idegen (minthogy lázadt az Úr ellen), vesszen el népéből;
Num 15:31 mivel az Úr szavát megvetette, s parancsát megszegte, azért irtassék ki: viselje gonoszságát."
Num 15:32 Történt pedig, hogy amikor Izrael fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy embert, hogy fát szedeget a szombat napján.
Num 15:33 Erre elvitték őt Mózeshez és Áronhoz meg az egész közösséghez.
Num 15:34 Azok tömlöcbe zárták, mert nem tudták, mit kell vele tenniük.
Num 15:35 Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: "Halállal lakoljon az az ember: kövezze meg az egész nép a táboron kívül."
Num 15:36 Ki is vitték és halálra kövezték, amint az Úr megparancsolta Mózesnek.
Num 15:37 Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek:
Num 15:38 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik, hogy csináljanak maguknak felsőruhájuk sarkaira bojtokat, azokra pedig tegyenek egy-egy kékszínű zsinórt.
Num 15:39 Ha ezeket látják, emlékezzenek meg az Úr minden parancsáról és ne kövessék gondolataikat és szemüket, amelyek oly sokféle dologban paráználkodnak,
Num 15:40 hanem inkább emlékezzenek meg az Úr parancsairól, s tegyék meg azokat, s legyenek szentek Istenüknek.
Num 15:41 Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek".
Num 16:1 Azonban Kóré, aki Jichárnak, Lévi fiának, Kaát fiának a fia volt, meg Dátán és Abiron, Eliáb fiai és Hon, Felet fia, akik Rúben fiai közül valók voltak
Num 16:2 és más kétszázötven olyan férfi Izrael fiai közül, akik fejedelmei voltak a gyülekezetnek s akiket tanácskozás idején név szerint szoktak meghívni, felkeltek Mózes ellen
Num 16:3 és szembeszálltak Mózessel és Áronnal és azt mondták: "Legyen elég nektek! Hiszen az egész közösség szent, s közöttük van az Úr! Miért emelitek hát magatokat az Úr népe fölé?"
Num 16:4 Amikor ezt Mózes meghallotta, arcára borult,
Num 16:5 majd így szólt Kóréhoz és egész közösségéhez: "Reggel majd ismeretessé teszi az Úr, hogy kik az övéi: a szenteket magához engedi, s választottjai közelíthetnek hozzá.
Num 16:6 Ezt tegyétek tehát: Vegye mindenki a füstölőjét, te, Kóré, s egész gyülekezeted,
Num 16:7 töltsétek meg holnap tűzzel, s tegyetek rá füstölőszert az Úr előtt, s akit Ő kiválaszt, az legyen a szent. Nagyon nekibátorodtatok, Lévi fiai!"
Num 16:8 Azt mondta továbbá Kórénak: "Halljátok, Lévi fiai!
Num 16:9 Kevés-e nektek, hogy Izrael Istene elkülönített titeket az egész néptől és magához fűzött, hogy szolgáljatok neki a hajlék szolgálatában és a nép közössége elé álljatok, s nevében szolgáljatok?
Num 16:10 Azért engedte-e meg, hogy közelítsetek hozzá, te és minden testvéred, Lévi fiai, hogy még a papságot is magatoknak követeljétek,
Num 16:11 s egész pártod szembe szálljon az Úrral? Hiszen, micsoda Áron, hogy ő ellene zúgolódtok?"
Num 16:12 Aztán elküldött Mózes, hogy elhívassa Dátánt és Abiront, Eliáb fiait. Ám azok azt felelték: "Nem megyünk.
Num 16:13 Talán bizony kevés neked, hogy kihoztál minket arról a földről, amely tejjel s mézzel folyt, hogy megölj minket a pusztában? Még uralkodni is akarsz rajtunk?
Num 16:14 Igazán tejjel s mézzel patakokban folyó földre vittél minket, s valóban adtál nekünk szántó- és szőlőbirtokot! Ki akarod talán szúrni a szemünket is? Nem megyünk."
Num 16:15 Nagyon megharagudott erre Mózes és azt mondta az Úrnak: "Ne tekints áldozatukra! Te tudod, hogy soha még egy fia-szamarat sem vettem el tőlük és senkit sem bántottam közülük."
Num 16:16 Aztán azt mondta Kórénak: "Álljatok a holnapi napon az Úr elé, külön te és egész gyülekezeted és külön Áron.
Num 16:17 Vegyétek mindnyájan füstölőtöket, tegyetek rá füstölőszert, s vigyétek az Úr elé a kétszázötven füstölőt, s Áron is tartsa füstölőjét."
Num 16:18 Amikor ezt megtették, s Mózes és Áron is odaállt,
Num 16:19 s ők egybegyűjtötték ellenük az egész közösséget a sátor ajtajához, és megjelent mindnyájuknak az Úr dicsősége.
Num 16:20 Akkor így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Num 16:21 "Váljatok ki ebből a közösségből, hadd veszítem el őket egyszerre."
Num 16:22 Ám ők arcra borultak, s azt mondták: "Minden test lelkének hatalmas Istene: vajon egy ember vétke miatt az egész népre zúdul-e haragod?"
Num 16:23 Azt mondta erre az Úr Mózesnek:
Num 16:24 "Parancsold meg az egész népnek, hogy álljon félre Kóré, Dátán és Abiron sátrától."
Num 16:25 Felkelt tehát Mózes és elment Dátánhoz s Abironhoz, s követték őt Izrael vénei
Num 16:26 és azt mondta a népnek: "Távozzatok ezeknek az istentelen embereknek a sátrától, s ne nyúljatok semmihez sem, ami az övék, hogy el ne sodródjatok bűneik miatt."
Num 16:27 Miután ők körben eltávoztak sátraiktól, Dátán és Abiron kijöttek és megálltak sátruk bejáratánál feleségeikkel, gyermekeikkel s egész háznépükkel együtt.
Num 16:28 Azt mondta ekkor Mózes: "Erről tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem, hogy megtegyem mindazt, amit láttok, s hogy nem a magam szívéből csináltam:
Num 16:29 ha ők az emberek szokott halálával múlnak ki, s az a csapás látogatja meg őket, amely a többi embert szokta meglátogatni, akkor nem küldött engem az Úr;
Num 16:30 de ha új dolgot művel az Úr, úgyhogy a föld nyitja fel száját és nyeli el őket s mindazt, ami az övék, s elevenen szállnak le az alvilágba, akkor tudjátok meg, hogy káromolták az Urat."
Num 16:31 S nyomban, ahogy befejezte a beszédet, meghasadt lábuk alatt a föld
Num 16:32 és felnyitotta száját, s elnyelte őket sátrukkal s minden holmijukkal együtt,
Num 16:33 s leszálltak elevenen az alvilágba, s a föld befödte őket, és így vesztek ki a közösségből.
Num 16:34 Ekkor egész Izrael, amely ott állt körben, elfutott az elveszők kiáltására, mondván: "El ne találjon nyelni minket is a föld."
Num 16:35 Aztán tűz jött ki az Úrtól, s megölte azt a kétszázötven férfit, akik bemutatták a füstölőszert.
Num 17:1 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:
Num 17:2 "Parancsold meg Eleazárnak, Áron pap fiának, hogy szedje össze a füstölőket, amelyek a tűzvész helyén hevernek, tüzüket szórja szerteszét, mert szentekké lettek
Num 17:3 a bűnösök halála által, aztán pedig lapítsa lemezekké azokat és szegezze az oltárra, mivel füstölőszert mutattak be azokban az Úrnak és szentekké lettek -- hogy intő jelként tekintsenek rájuk Izrael fiai."
Num 17:4 Fogta tehát Eleazár pap a rézfüstölőket, amelyekben azok, akiket a tűzvész megemésztett, áldoztak, lemezekké kalapálta, és rászegezte azokat az oltárra,
Num 17:5 hogy a jövőben figyelmeztessék Izrael fiait, hogy idegen ember, aki nem Áron magvából való, ne álljon elő füstölőszert bemutatni az Úrnak, és úgy ne járjon, mint Kóré és egész közössége járt, amint az Úr megmondta Mózesnek.
Num 17:6 Másnap aztán fellázadt Izrael fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen, mondván: "Ti öltétek meg az Úr népét."
Num 17:7 Amikor aztán lázadás támadt, s a zűrzavar növekedett,
Num 17:8 Mózes és Áron a szövetség sátrához menekültek. Miután bementek, befedte ezt a felhő, megjelent az Úr dicsősége
Num 17:9 és azt mondta az Úr Mózesnek:
Num 17:10 "Váljatok ki ebből a közösségből, hadd pusztítsam el most őket is." Erre ők földre borultak
Num 17:11 és Mózes azt mondta Áronnak: "Fogd a füstölőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, s menj gyorsan a nép közé és esedezzél értük, mert kiáradt immár a harag az Úrtól és dúl a csapás."
Num 17:12 Megtette ezt Áron, s elfutott a közösség közé, amelyet már pusztított a tűzvész és bemutatta a füstölőszert
Num 17:13 és odaállt a holtak és az élők közé és esedezett a népért és megszűnt a csapás.
Num 17:14 Tizennégyezer-hétszázan voltak a megöltek, azokon kívül, akik Kóré lázadásában vesztek el.
Num 17:15 Amikor aztán megszűnt a pusztulás, Áron visszatért Mózeshez, a szövetség sátrának ajtajához.
Num 17:16 Így szólt erre az Úr Mózeshez:
Num 17:17 "Szólj Izrael fiainak és végy tőlük, minden nagycsaládból törzseik minden fejedelmétől egy-egy vesszőt, vagyis tizenkét vesszőt, s írd rá kinek-kinek a nevét a maga vesszejére.
Num 17:18 Áron neve Lévi törzséén legyen, egy külön vessző pedig foglaljon egybe minden nagycsaládot.
Num 17:19 Aztán tedd őket a szövetség sátrába, a bizonyság elé, ahol szólni szoktam hozzád.
Num 17:20 Akit ezek közül kiválasztok, annak a vesszeje ki fog hajtani; így fogom lecsendesíteni magam körül Izrael fiainak panaszkodásait, amelyekkel zúgolódnak ellenetek."
Num 17:21 Szólt erre Mózes Izrael fiainak, s törzsről-törzsre minden fejedelem adott neki egy-egy vesszőt, úgyhogy tizenkét vessző volt, Áron vesszején kívül.
Num 17:22 Ezeket Mózes odatette a bizonyság sátrában az Úr elé,
Num 17:23 s amikor másnap visszatért, azt találta, hogy a Lévi házából való Áron vesszeje kihajtott, a duzzadó bimbókból virágok fakadtak, s azok kitárták szirmaikat és mandulává alakultak.
Num 17:24 Erre Mózes kivitte valamennyi vesszőt az Úr színe elől Izrael valamennyi fiához, s megnézte és visszavette mindenki a vesszejét.
Num 17:25 Aztán azt mondta az Úr Mózesnek: "Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság hajlékába, hogy ott megőrizzék, jelül Izrael lázongó fiainak, hogy megszűnjenek előttem panaszkodásaik és halállal ne lakoljanak."
Num 17:26 Mózes úgy is tett, ahogy az Úr parancsolta.
Num 17:27 Azt mondták ekkor Izrael fiai Mózesnek: "Íme, elpusztulunk, mindnyájan elveszünk,
Num 17:28 mindenki, aki az Úr hajlékához közelít, meghal; el kell-e vesznünk valamennyiünknek egy szálig?"
Num 18:1 Így szólt erre az Úr Áronhoz: "A szentély ellen elkövetett gonoszságokat te és veled fiaid meg családod viseljétek, a papságtok ellen elkövetett bűnöket pedig te és veled fiaid vállaljátok.
Num 18:2 Testvéreidet, Lévi törzsét, atyád nemzetségét is vedd azonban magad mellé, hogy rendelkezésedre álljanak és szolgáljanak neked. Te és fiaid a bizonyság sátrában szolgáljatok,
Num 18:3 a leviták pedig teljesítsék parancsaidat és lássák el a sátor minden dolgát, úgy azonban, hogy a szentély szereihez és az oltárhoz ne közelítsenek, hogy halállal ne lakoljanak, s ti is velük ne vesszetek.
Num 18:4 Ők legyenek melletted, s ők lássák el a sátor dolgait és minden szolgálatát: más ne keveredjék közétek.
Num 18:5 Ti pedig lássátok el a szentély dolgait és az oltár szolgálatát, hogy harag ne zúduljon Izrael fiaira.
Num 18:6 Testvéreiteket, a levitákat adtam én mellétek Izrael fiai közül, s őket adtam oda ajándékul az Úrnak, hogy szolgáljanak sátra szolgálatában.
Num 18:7 Neked pedig, s fiaidnak papságotokat kell ellátnotok: mindazt, ami az oltár szolgálatához tartozik, s ami a függönyön belül van, a papoknak kell végezniük.Ha másvalaki közelít hozzájuk, meg kell ölni."
Num 18:8 Így szólt továbbá az Úr Áronhoz: "Íme, neked adtam adományaim meghagyott részét: mindazt, amit Izrael fiai szentté tesznek, neked s fiaidnak engedtem át a papi tisztségért örök járandóságul.
Num 18:9 Ezt kapd tehát azokból, amiket szentségessé tesznek és az Úrnak áldoznak: minden olyan áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár bűnért vagy vétekért való áldozat, amelyet nekem adnak, s amely szent lesz, tiéd és fiaidé legyen.
Num 18:10 Szent helyen edd meg, csak a férfiak egyenek belőle, mert szent dolog az számodra.
Num 18:11 Azokat az adományokat pedig, amelyeket Izrael fiai megfogadnak és felajánlanak, neked, fiaidnak és lányaidnak adtam örök járandóságul. Aki házadban tiszta, ehet belőlük. --
Num 18:12 Az olaj, a bor s a gabona minden javát, mindazt, amit ezekből zsengéül hoznak az Úrnak, neked adtam:
Num 18:13 minden termés zsengéje, amelyet földjük terem, s amelyet elhoznak az Úrnak, a tiéd legyen; aki házadban tiszta, ehet belőle. --
Num 18:14 Mindaz, amit fogadalomból adnak Izrael fiai, a tiéd legyen. --
Num 18:15 Mindaz, ami elsőként megnyitja valamelyik olyan testnek a méhét, amelyet be szoktak mutatni az Úrnak, akár ember, akár állat, a tiéd legyen: úgy azonban, hogy az ember elsőszülöttéért váltságdíjat kell szedned, és minden olyan állatot, amely tisztátalan, meg kell váltatnod.
Num 18:16 Ezek megváltása egy hónap után történjék öt sékel ezüstön, a szentély súlyegysége szerint; egy sékel húsz gera.
Num 18:17 De a szarvasmarha, a juh és a kecske elsőszülöttjét meg ne váltasd, mert azokat az Úrnak kell szentelni: vérüket öntsd az oltárra, s hájukat égesd el az Úrnak kellemes illatul;
Num 18:18 húsuk azonban a tied legyen: éppúgy, mint a felajánlott szegy s a jobb lapocka, a tied legyen.
Num 18:19 A szentély minden adományát, amelyet Izrael fiai az Úrnak hoznak, neked, fiaidnak s lányaidnak adtam örök járandóságul. Örök só-szövetség ez az Úr előtt számodra és fiaid számára."
Num 18:20 Azt mondta továbbá az Úr Áronnak: "Földjükön semmi birtokot sem kaptok, s osztályrészetek nem lesz közöttük: én vagyok a te osztályrészed s örökséged Izrael fiai között.
Num 18:21 Lévi fiainak pedig Izrael minden tizedét adtam birtokul azért a szolgálatért, mellyel nekem a szövetség sátrában szolgálnak,
Num 18:22 hogy Izrael fiai ne közelítsenek többé a sátorhoz, s így el ne kövessenek olyan bűnt, amely halált hoz rájuk,
Num 18:23 hanem csak Lévi fiai szolgáljanak nekem a sátorban, s ők viseljék a nép bűneit. Örök törvény legyen ez nemzedékeitek számára. Semmi más birtokot nem kapnak:
Num 18:24 elégedjenek meg a tized adományával, amelyet használatukra és szükségleteikre kijelöltem."
Num 18:25 Így szólt azután az Úr Mózeshez:
Num 18:26 "Parancsold meg és hirdesd ki a levitáknak: Amikor megkapjátok Izrael fiaitól a tizedet, amelyet nektek adtam, hozzatok belőle adományt, vagyis egy tizedet a tizedből az Úrnak,
Num 18:27 hogy ez úgy számítson nektek, mintha a szérűről vagy a sajtóból hoztatok volna adományt.
Num 18:28 Mindabból, amiből tizedajándékot kaptok, hozzatok az Úrnak, s adjatok Áron papnak.
Num 18:29 Mindaz, amit a tizedből hoztok, s adományként az Úrnak adtok, a legjobb s a legkiválóbb legyen.
Num 18:30 Mondd továbbá nekik: Ha elhoztátok a tized színe-javát, ez úgy számít nektek, mintha a szérűről és a présből megadtátok volna a zsengét,
Num 18:31 s akkor a többit ti is, családotok is bármely helyeteken megehetitek, mert ez a jutalmatok azért a szolgálatért, mellyel a bizonyság sátrában szolgáltok.
Num 18:32 Ne kövessetek el tehát bűnt azáltal, hogy magatoknak tartjátok meg a színe-javát, hogy meg ne szentségtelenítsétek Izrael fiainak ajándékait és halállal ne lakoljatok."
Num 19:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Num 19:2 "A következő áldozati szertartást rendelte el az Úr, mondván: Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak hozzád kifejlett vörös tehenet, amely hibátlan, s amely jármot még nem viselt.
Num 19:3 Ezt aztán adjátok oda Eleazár papnak, ő pedig vitesse ki a táboron kívülre és vágassa le mindenki láttára.
Num 19:4 Aztán mártsa bele ujját a vérébe és hintsen vele hétszer a sátor ajtaja felé.
Num 19:5 Majd égettesse el mindenki láttára: mind bőrét és húsát, mind vérét és trágyáját vettesse a tűzbe,
Num 19:6 a pap pedig vessen cédrusfát és izsópot meg kétszer festett karmazsinszínű fonalat a tűzbe, amely a tehenet emészti.
Num 19:7 Végül aztán mossa meg ruháját és testét, s menjen be a táborba, de tisztátalan legyen estig.
Num 19:8 Aki elégette, szintén mossa meg ruháját és testét és legyen tisztátalan estig.
Num 19:9 Egy tiszta ember pedig szedje össze a tehén hamuját, s öntse egy, a táboron kívül levő tiszta helyre, hogy megőrizzék Izrael fiainak közössége számára, a tisztítóvíz céljára, mert bűnért való áldozatul égett el e tehén.
Num 19:10 Aki a tehén hamvát egybehordta, mossa ki ruháit és legyen tisztátalan estig. Legyen ez Izrael fiai s a közöttük lakó jövevény számára szent, örök törvény.
Num 19:11 Aki emberi holttestet érint, s ezért hét napra tisztátalanná válik,
Num 19:12 azt hintsék meg a harmadik és a hetedik napon ezzel a vízzel, s akkor tisztává válik. Ha a harmadik napon nem hintik meg, a hetediken nem válhat tisztává.
Num 19:13 Mindaz, aki emberi lény holttestét illeti, s e keverékkel meg nem hintik, tisztátalanná teszi az Úr hajlékát, s vesszen el Izraelből; mivel az engesztelő vízzel nem hintette meg magát, tisztátalan legyen, s maradjon rajta tisztátalansága.
Num 19:14 Ez legyen a törvény: ha valaki sátorban hal meg, akkor mindenki, aki belép sátrába, s minden holmi, amely ott van, tisztátalanná válik hét napra;
Num 19:15 ha edény, amelynek nincsen rákötött fedele, szintén tisztátalanná válik.
Num 19:16 Ha valaki a mezőn érinti megölt vagy magától meghalt ember holttestét, csontját vagy sírját, tisztátalanná válik hét napra.
Num 19:17 Vegyenek ilyenkor a bűnért elégetett áldozat hamujából, töltsenek rá egy edényben élővizet,
Num 19:18 s egy tiszta ember mártson bele izsópot és hintse meg vele az egész sátort s minden holmiját, meg az effajta tisztátalanság által tisztátalanná vált embereket,
Num 19:19 s tisztítsa meg ekként a tiszta a tisztátalant a harmadik s a hetedik napon, s az a hetedik napon megtisztul: mossa meg önmagát és ruháját, s aznap estig legyen tisztátalan.
Num 19:20 Ha valaki ezzel a szertartással meg nem tisztítja magát, vesszen el a gyülekezetből, mert tisztátalanná teszi az Úr szentélyét, mivel nem hinteti meg magát a tisztulás vizével.
Num 19:21 Örök törvény legyen ez a parancsolat. Az, aki a vizet hintette, szintén mossa ki ruháit: mindaz, aki a tisztulás vizét érinti, tisztátalan legyen estig.
Num 19:22 Bármit érint a tisztátalan, tisztátalanná teszi, s aki valami ilyesmit érint, tisztátalan legyen estig."
Num 20:1 Az első hónapban aztán eljutottak Izrael fiai az egész közösséggel együtt a Szín-pusztába és Kádesben telepedett meg a nép. Ott meghalt Mirjám és ugyanott el is temették.
Num 20:2 Mivel pedig nem volt vize a népnek, egybegyűltek Mózes és Áron ellen,
Num 20:3 s pörölni kezdtek és azt mondták: "Bárcsak elvesztünk volna akkor, amikor testvéreink, az Úr színe előtt!
Num 20:4 Miért hoztátok ki az Úr gyülekezetét ebbe a pusztába, hogy meghaljunk mi is, jószágaink is?
Num 20:5 Miért hoztatok fel minket Egyiptomból, s vezettetek erre a felette rossz helyre, amelyet bevetni nem lehet, amely nem terem sem fügét, sem szőlőt, sem gránátalmát, sőt még csak ivóvize sincsen?"
Num 20:6 Erre Mózes és Áron otthagyták a közösséget és bementek a szövetség sátrába, s arcukkal a földre borultak, és megjelent nekik az Úr dicsősége.
Num 20:7 Az Úr így szólt Mózeshez:
Num 20:8 "Vedd a botot és gyűjtsd egybe, te, meg Áron bátyád, a népet és szóljatok előttük a sziklának, s az vizet fog adni. Ha aztán így vizet fakasztottál a sziklából, ihat az egész közösség és jószága."
Num 20:9 Fogta tehát Mózes az Úr színe előtt levő botot, amint parancsolta neki,
Num 20:10 s egybegyűjtötte a népet a szikla elé és azt mondta nekik: "Halljátok, ti lázadók s hitetlenek! Fogunk-e tudni vizet fakasztani nektek ebből a sziklából?"
Num 20:11 Azzal felemelte Mózes a kezét, ráütött kétszer a bottal a sziklára és bőséges víz fakadt, úgy, hogy ihatott a nép és jószága.
Num 20:12 Azt mondta erre az Úr Mózesnek és Áronnak: "Mivel nem hittetek nekem, s így nem bizonyítottatok engem szentnek Izrael fiai előtt, nem viszitek be a népet arra a földre, amelyet nekik adok." --
Num 20:13 Ez a Pörölés-vize: ott pöröltek Izrael fiai az Úr ellen, s ő ott bizonyította be rajtuk szentségét.
Num 20:14 Közben Mózes követeket küldött Kádesből Edom királyához, hogy mondják neki: "Ezt üzeni testvéred, Izrael. Tudod mindazt a viszontagságot, amely minket ért,
Num 20:15 hogy miképpen mentek le atyáink Egyiptomba, hogy ott hosszú ideig laktunk, hogy az egyiptomiak nyomorgattak minket s atyáinkat,
Num 20:16 s hogy miképpen kiáltottunk az Úrhoz, s hogy ő meghallgatott minket, s angyalt küldött, aki kihozott minket Egyiptomból. Íme, itt vagyunk Kádes városában, amely határod szélén van,
Num 20:17 s kérünk, hadd vonulhassunk át földeden. Nem megyünk át sem szántón, sem szőlőn, kútjaidból nem iszunk vizet, csakis az országúton megyünk, s nem térünk le sem jobbra, sem balra, míg át nem vonulunk területeden."
Num 20:18 Azt felelte neki Edom: "Nem vonulsz át rajtam, különben fegyveresen szállok szembe veled."
Num 20:19 Azt mondták erre Izrael fiai: "A járt úton megyünk, s ha iszunk vizedből, mi vagy állataink, megadjuk ami jár, semmi nehézség sem lesz a fizetség körül, csak hamarosan átvonulhassunk."
Num 20:20 Ám ő így felelt: "Nem vonulsz át!" Rögtön ki is vonult eléje vég nélküli sokasággal és fegyveres kézzel,
Num 20:21 s nem akarta meghallgatni, amikor kérte, hogy engedje meg a területén való átvonulást. Éppen azért kitért előle Izrael.
Num 20:22 Miután pedig elindították Kádesből a tábort, eljutottak a Hór hegyéhez, amely Edom földjének határán van.
Num 20:23 Így szólt ott az Úr Mózeshez:
Num 20:24 "Térjen meg immár Áron a népéhez, mert nem megy be arra a földre, amelyet Izrael fiainak szántam, minthogy nem hitt az én számnak a Pörölés-vizénél.
Num 20:25 Vedd Áront s vele fiát, s vidd fel őket a Hór hegyére,
Num 20:26 s vedd le az atyáról ruháit, s add rá őket Eleazárra, a fiára: Áron pedig térjen meg népéhez és haljon meg ott."
Num 20:27 Úgy tett Mózes, ahogy az Úr parancsolta: felmentek a Hór hegyére az egész közösség előtt,
Num 20:28 s levette Áronról ruháit, s ráadta őket Eleazárra, a fiára.
Num 20:29 Amikor aztán Áron a hegy tetején meghalt, Mózes Eleazárral együtt lejött.
Num 20:30 Amikor pedig az egész közösség látta, hogy Áron meghalt, siratta őt harminc napig valamennyi családjában.
Num 21:1 Amikor ezt Árád kánaáni király, aki a Délvidéken lakott, meghallotta, azt tudniillik, hogy Izrael idejött a kémek útvonalán, hadat indított ellene, győzött és zsákmányt szerzett tőle.
Num 21:2 Ám Izrael fogadalmat tett az Úrnak, s azt mondta: "Ha kezembe adod ezt a népet, eltörlöm városaikat."
Num 21:3 Az Úr meg is hallgatta Izrael könyörgését, s a kezébe adta a kánaániakat, s ő megölte őket, feldúlta városaikat, a helyet pedig elnevezte Hormának, azaz Átoknak.
Num 21:4 Aztán elindultak a Hór hegyétől a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. A nép azonban unni kezdte az utat meg a fáradságot
Num 21:5 és Isten és Mózes ellen lázadt: "Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől."
Num 21:6 Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokat halálra martak közülük. Erre
Num 21:7 elmentek Mózeshez és azt mondták: "Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat!" Könyörgött is Mózes a népért,
Num 21:8 mire az Úr így szólt hozzá: "Készíts egy rézkígyót és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad."
Num 21:9 Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.
Num 21:10 Aztán elindultak Izrael fiai, és Obótban ütöttek tábort.
Num 21:11 Majd elvonultak onnan, és Jeábarimban ütötték fel sátraikat, abban a pusztában, amely kelet felől néz Moábra.
Num 21:12 Aztán felkerekedtek onnan is, és a Szered patakhoz jutottak.
Num 21:13 Miután azt elhagyták, az Arnonnal szemben ütöttek tábort. Ez a pusztában van és az amoriták területéről jön ki. Az Arnon a határa ugyanis Moábnak, az választja el a moabitákat és az amoritákat.
Num 21:14 Ezért mondja az Úr harcainak könyve: "Amint a Vörös-tengerrel cselekedett, Úgy cselekszik Arnon patakjaival is.
Num 21:15 Lehajlottak a patakok szirtjei, Hogy megpihenhessenek Árnál És letelepedhessenek a moabiták határánál."
Num 21:16 Onnan feltűnt az a kút, amelyről azt mondta az Úr Mózesnek: "Gyűjtsd egybe a népet, s vizet adok neki."
Num 21:17 Akkor énekelte Izrael ezt az éneket: "Jöjj fel, kút! Énekeljetek neki!
Num 21:18 Kút, amelyet fejedelmek ástak, a nép vezérei vájtak törvénypálcával és botjukkal." A pusztából Mattánába,
Num 21:19 Mattánából Nahálielbe, Nahálielből Bámótba,
Num 21:20 Bámótból abba a völgybe mentek, amely Moáb mezején, a sivatagra néző Fászga tetején van.
Num 21:21 Szihonhoz, a amoriták királyához pedig követeket küldött Izrael, üzenvén:
Num 21:22 "Kérlek, hadd vonulhassak át földeden. Szántókra és szőlőkre nem térünk, vizet a kutakból nem iszunk, az országúton megyünk, míg át nem vonulunk területeden."
Num 21:23 Ám ő nem akarta megengedni, hogy Izrael átvonulhasson területén, sőt egybegyűjtötte seregét, s kivonult ellene a pusztába, s amikor eljutott Jászába, harcba szállt Izraellel.
Num 21:24 Ez azonban megverte őt a kard élével, s elfoglalta földjét az Arnontól a Jabbokig, Ammon fiaiig, mert az ammoniták határát erős őrség tartotta.
Num 21:25 Valamennyi városát elvette tehát Izrael, s megtelepedett az amoriták városaiban, Hesebonban és leányvárosaiban.
Num 21:26 Hesebon városa ugyanis Szihoné, az amoriták királyáé volt, mert ő harcra kelt Moáb királyával, s elvette tőle az egész földet, amely uralma alatt volt, egészen az Arnonig.
Num 21:27 Azért mondják a példabeszédben: "Gyertek Hesebonba Építeni, s erősítni Szihon városát.
Num 21:28 Tűz csapott ki Hesebonból, Láng Szihonnak városából S megemésztette a moabita Árt S Arnon magaslatainak lakóit.
Num 21:29 Jaj neked Moáb! Elvesztél Kámos népe, Mert ő futni hagyta fiait, Az amoriták királyának, Szihonnak Fogságába juttatta lányait.
Num 21:30 Elpusztult a birodalmuk Hesebontól Dibonig, Kimerülve értek csak el Nóféig és Medebáig."
Num 21:31 Így telepedett meg Izrael az amoriták földjén.
Num 21:32 Ekkor Mózes elküldött, hogy kémleljék ki Jázert, mire elfoglalták leányvárosait, s meghódították lakosait.
Num 21:33 Aztán megfordultak és felmentek a Básán felé vivő úton. Ám Óg, Básán királya kivonult ellenük egész népével együtt, hogy harcra keljen velük Edráiban.
Num 21:34 Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: "Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt és egész népét meg földjét, s úgy elbánsz vele, mint ahogy elbántál Szihonnal, az amoritáknak azzal a királyával, aki Hesebonban lakott."
Num 21:35 Megverték tehát őt is a fiaival együtt, s az egész népét az utolsó szálig, a földjét pedig elfoglalták.
Num 22:1 Aztán elindultak, és Moáb mezőségén ütöttek tábort, ott, ahol a Jordánon túl Jerikó fekszik.
Num 22:2 Amikor pedig látta Bálák, Szefor fia mindazt, amit Izrael az amoritával cselekedett,
Num 22:3 s hogy igen félnek tőle a moabiták, s támadását kiállni nem tudnák,
Num 22:4 azt mondta Mádián a véneinek: "Úgy eltöröl ez a nép mindenkit, aki határainkban lakik, mint az ökör a füvet, amelyet tövig lerág." Ő volt abban az időben a király Moábban.
Num 22:5 Követeket küldött tehát a jövendőmondó Bálámhoz, Beor fiához, aki Ammon fiainak földjén, a folyóvíz mellett lakott, hogy hívják el, s mondjákneki: "Íme, egy nép kijött Egyiptomból, ellepte ennek a földnek a színét, s letelepedett velem szemben.
Num 22:6 Gyere tehát, átkozd meg ezt a népet, mert erősebb nálam, akkor talán megverhetem valahogy és kiűzhetem földemről: tudom ugyanis, hogy áldott, akit te megáldasz, s átkozott, akire te átkot szórsz."
Num 22:7 Elmentek tehát Moáb vénei és Mádián vénei, kezükben a jövendölés díjával. Amikor aztán eljutottak Bálámhoz, s elmondták neki Bálák minden szavát,
Num 22:8 az így felelt: "Maradjatok itt ez éjjel, s én majd azt felelem, amit az Úr mond nekem." Ott maradtak tehát Bálámnál. Eljött ekkor Isten, s azt mondta neki:
Num 22:9 "Mit keresnek ezek az emberek nálad?"
Num 22:10 Ő azt felelte: "Bálák, Szefor fia, a moabiták királya küldte őket hozzám,
Num 22:11 ezzel az üzenettel: "Íme, az a nép, amely kijött Egyiptomból, ellepte e föld színét: gyere, s átkozd meg, akkor talán valahogy megküzdhetek vele, s elűzhetem.""
Num 22:12 Azt mondta erre Isten Bálámnak: "Ne menj el velük, s ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az."
Num 22:13 Felkelt tehát reggel és azt mondta a fejedelmeknek: "Menjetek földetekre, mert az Úr megtiltotta nekem, hogy veletek menjek."
Num 22:14 Visszatértek tehát a fejedelmek, s elmondták Báláknak: "Nem akart Bálám eljönni mivelünk."
Num 22:15 Erre ő ismét elküldött, sokkal több s előkelőbb fejedelmet, mint először küldött.
Num 22:16 Amikor ezek eljutottak Bálámhoz, azt mondták: "Ezt üzeni Bálák, Szefor fia: "Ne vonakodjál eljönni hozzám.
Num 22:17 Kész vagyok megtisztelni téged, s bármit akarsz, megadom neked: csak gyere, s átkozd meg ezt a népet.""
Num 22:18 Azt felelte Bálám: "Ha tele adja nekem Bálák a házát ezüsttel s arannyal, akkor sem változtathatom meg az Úrnak, az én Istenemnek szavát, sem arra, hogy többet, sem arra, hogy kevesebbet mondjak.
Num 22:19 Kérlek, maradjatok ti is itt ezen az éjszakán, hadd tudjam meg, mit felel ismét az Úr nekem."
Num 22:20 Erre eljött Isten éjszaka Bálámhoz, s azt mondta neki: "Ha azért jöttek ezek az emberek, hogy elhívjanak, akkor kelj fel és menj el velük -- de csak azt tedd, amit majd parancsolok neked."
Num 22:21 Bálám reggel felkelt, megnyergelte szamarát és elindult velük.
Num 22:22 Ám Isten megharagudott, s azért az Úr angyala odaállt az útra, Bálám elé; ő a szamarán ült, s két szolga volt vele.
Num 22:23 Amikor a szamár meglátta, hogy ott áll az Úr angyala kivont karddal az úton, letért az útról és a mezőn haladt. Bálám erre megverte, hogy visszaterelje az útra. Ekkor
Num 22:24 az angyal két szőlőkerítés között egy szűk ösvényre állt.
Num 22:25 Amikor a szamár meglátta, a falhoz szorult, s odaszorította utasa lábát. Erre ő ismét megverte.
Num 22:26 Ekkor azonban az angyal egy olyan szűk helyre ment, ahol sem jobbra, sem balra nem lehetett kitérni, s eléje állt.
Num 22:27 Amikor a szamár meglátta az ott álló angyalt, lefeküdt Bálám alatt. Erre az megharagudott és még jobban csapdosta oldalát botjával.
Num 22:28 Ekkor megnyitotta az Úr a szamár száját, s az így szólt: "Mit vétettem neked? Miért versz meg engem most már harmadszor?"
Num 22:29 Azt felelte Bálám: "Mert megérdemelted, s játékot űztél velem. Bárcsak lenne kardom, hogy megölhetnélek!"
Num 22:30 Azt mondta a szamár: "Nem én vagyok-e állatod, amelyre mindig ülni szoktál mind e mai napig? Mondd, tettem-e valaha ilyesmit veled?" Bálám azt felelte: "Sohasem."
Num 22:31 Ugyanekkor megnyitotta az Úr Bálám szemét, úgyhogy meglátta az angyalt, amint ott állt kivont karddal az úton; erre leborult előtte arccal a földre.
Num 22:32 Azt mondta neki az angyal: "Miért vered meg már harmadszor szamaradat? Én jöttem, hogy feltartóztassalak, mert utad gonosz, s ellenem van,
Num 22:33 s ha szamarad le nem tért volna az útról, hogy kitérjen, amikor feltartóztattam, téged öltelek volna meg, ő pedig élne."
Num 22:34 Azt mondta Bálám: "Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te tartóztatsz fel; most azonban, ha nem tetszik neked, hogy elmenjek, visszatérek."
Num 22:35 Azt mondta az angyal: "Menj csak el velük, de vigyázz, hogy mást ne mondj, mint amit majd parancsolok neked." Elment tehát Bálák fejedelmeivel.
Num 22:36 Amikor Bálák meghallotta, hogy jön Bálám, kiment elé a moabiták városába, amely az árnoni határszélen van.
Num 22:37 Azt mondta Bálámnak: "Elküldtem követeimet, hogy elhivassalak; miért nem jöttél el mindjárt hozzám? Talán azért, mert nem tudnám megadni jöveteled jutalmát?"
Num 22:38 Az így felelt neki: "Íme, itt vagyok. De szólhatok-e majd egyebet, mint amit Isten ad a számba?"
Num 22:39 Majd elmentek együtt, s eljutottak abba a városba, amely országának határszélén volt.
Num 22:40 Ott Bálák marhákat és juhokat vágatott, s ajándékot küldött belőlük Bálámnak, és azoknak a fejedelmeknek, akik vele voltak.
Num 22:41 Amikor aztán megvirradt, felvezette Baál magaslataira, s ő meglátta a néptömeg szélét.
Num 23:1 Azt mondta ekkor Bálám Báláknak: "Építs itt nekem hét oltárt, s készíts ide ugyanannyi fiatal bikát s ugyanannyi kost."
Num 23:2 Miután ő megtette ezt Bálám szavai szerint, bemutattak közösen mindegyik oltáron egy bikát meg egy kost.
Num 23:3 Majd azt mondta Bálám Báláknak: "Állj egy kissé egészen elégő áldozatod mellett, míg elmegyek, hátha találkozom az Úrral: akármit parancsol, majd elmondom neked." Amikor fölment egy kopár domra,
Num 23:4 találkozott Istennel. Ekkor Bálám így szólt hozzá: "A hét oltárt felállítottam, bikát és kost rajtuk bemutattam."
Num 23:5 Erre az Úr ezt a szót adta Bálám szájába: "Térj vissza Bálákhoz, és ezt és ezt mondd."
Num 23:6 Amikor visszatért, ott találta egészen elégő áldozatánál állva Bálákot és a moabiták valamennyi fejedelmét.
Num 23:7 Erre elkezdte példázatát és azt mondta: "Arámból hozatott el engem Bálák, Moáb királya, napkelet hegyeiről: "Gyere, üzente, s átkozd meg Jákobot, Siess, s átkozd el Izraelt."
Num 23:8 Hogy átkozzam meg, akit nem átkozott meg Isten? Miképp átkozzam el, akit nem átkoz el az Úr!
Num 23:9 A szirtek tetejéről látom, A halmokról szemlélem: Külön fog lakni e nép S a nemzetek közé nem számítja magát.
Num 23:10 Ki számlálhatná meg Jákob porát S tudná Izrael ivadékának számát? Bár halnék meg én az igazak halálával S olyan lenne végem, mint amilyen az övék!"
Num 23:11 Azt mondta erre Bálák Bálámnak: "Mit művelsz? Azért hívtalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, s te épp a fordítottját teszed, és megáldod őket!"
Num 23:12 Az így felelt neki: "Szólhatok-e egyebet, mint amit az Úr parancsolt?"
Num 23:13 Azt mondta erre Bálák: "Gyere velem valami más helyre, ahonnan Izraelnek egy részét látod, de az egészet nem láthatod, s átkozd meg onnét."
Num 23:14 Miután fel is vitte egy magas helyre, a Fászga tetejére, Bálám hét oltárt épített, mindegyiken bemutatott egy bikát meg egy kost,
Num 23:15 és azt mondta Báláknak: "Állj itt egészen elégő áldozatod mellett, míg én találkozom az Úrral."
Num 23:16 Ekkor megjelent az Úr és szót adott a szájába, és azt mondta: "Térj vissza Bálákhoz, s ezt és ezt mondd neki."
Num 23:17 Amikor visszatért, ott találta egészen elégő áldozatánál állva őt és vele a moabiták fejedelmeit. Azt mondta neki Bálák: "Mit mondott az Úr?"
Num 23:18 Erre ő elkezdte példázatát, s azt mondta: "Állj meg, Bálák, s hallgasd, halljad Szefor fia!
Num 23:19 Isten nem ember, hogy hazudjon, s nem ember fia, hogy változzon. Mond-e hát valamit anélkül, hogy megtenné? Szól-e valamit anélkül, hogy teljesítené?
Num 23:20 Áldani küldtek, s az áldást meg nem tagadhatom.
Num 23:21 Nincsen bálvány Jákobban, nem látható bálványkép Izraelben. Az Úr, az ő Istene van ővele, s a Király győzelmi harsonája zeng benne.
Num 23:22 Isten hozta ki őt Egyiptomból, olyan az ereje, mint az orrszarvúé.
Num 23:23 Nincs jósolás Jákobban, s nincs varázslás Izraelben: idejében megmondják Jákobnak, és Izraelnek, mit fog művelni Isten.
Num 23:24 Íme, felkel e nép, mint a nőstény oroszlán, s felemelkedik, mint a hím oroszlán: le nem fekszik, míg zsákmányt nem eszik s a megöltek vérét nem issza."
Num 23:25 Azt mondta erre Bálák Bálámnak: "Ne átkozd, és ne is áldd meg őt!"
Num 23:26 Ő azonban azt mondta: "Nemde megmondtam neked, hogy amit az Úr parancsol, azt fogom tenni."
Num 23:27 Azt mondta erre neki Bálák: "Gyere, hadd vezesselek valami más helyre, hátha úgy tetszik majd Istennek, hogy onnan megátkozd őket."
Num 23:28 Ezután elvitte a Fogor hegy tetejére, amely a sivatagra néz,
Num 23:29 és azt mondta neki Bálám: "Építs nekem itt hét oltárt, aztán készíts ide ugyanannyi bikát, és ugyanannyi számú kost!"
Num 23:30 Úgy tett Bálák, ahogy Bálám mondta, s bemutatott mindegyik oltáron egy bikát meg egy kost.
Num 24:1 Mivel pedig Bálám látta, hogy úgy tetszik az Úrnak, hogy áldja meg Izraelt, el sem ment, mint ahogy azelőtt elment, hogy a jövendőt megkérdezze, hanem arcát a puszta felé fordította
Num 24:2 és felemelte szemét, mire meglátta Izraelt, amint sátraiban törzsei szerint táborozott. Ekkor leszállt rá Isten lelke,
Num 24:3 ő pedig elkezdte példázatát, s azt mondta: "Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember,
Num 24:4 szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Mindenható látomását látja, aki leborul és akkor megnyílik a szeme:
Num 24:5 Mily szépek sátraid, Jákob, hajlékaid, ó Izrael!
Num 24:6 Mint az erdős völgyek, mint a folyóvíz menti jól öntözött kertek, mint a sátrak, melyeket az Úr állított fel, mint a vizek mentén a cédrusok.
Num 24:7 Ömlik a víz vedreiből, s vetése bőséges vizek közé kerül. Elveti az Úr Ágág miatt királyát, s elveszi a királyságát.
Num 24:8 Isten hozta ki őt Egyiptomból, olyan az ereje, mint az orrszarvúé. Megemészti ellenségeit, a nemzeteket, csontjaikat összezúzza és nyilakkal átlyuggatja.
Num 24:9 Ha lefekszik, alszik, mint a hím oroszlán, sőt mint a nőstény oroszlán, melyet senki sem mer fölkelteni. Aki áld téged, legyen áldott, aki átkoz, legyen átkozott."
Num 24:10 Megharagudott ekkor Bálák Bálámra és összecsapta kezét és azt mondta: "Azért hívtalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, s te éppen fordítva, immár háromszor megáldottad.
Num 24:11 Térj vissza lakóhelyedre. Eltökéltem ugyan, hogy felette megtisztellek téged, de az Úr megfosztott téged a tervezett megtiszteltetéstől."
Num 24:12 Azt felelte Bálám Báláknak: "Nemde követeidnek, kiket hozzám küldtél, megmondtam:
Num 24:13 Ha tele adja nekem Bálák a házát arannyal s ezüsttel, akkor sem szeghetem meg az Úrnak, az én Istenemnek parancsát, hogy csak valami jót vagy rosszat is a magam szívéből mondjak, hanem amit majd az Úr mond, azt mondom.
Num 24:14 Ám mielőtt elmegyek népemhez, hadd adjak tanácsot, mit tegyen néped ezzel a néppel az utolsó időkben."
Num 24:15 Erre elkezdte példázatát és ismét szólt: "Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember,
Num 24:16 szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Fölséges tudományát tudja, s a Mindenható látomásait látja leborulva, s megnyílt szemmel:
Num 24:17 Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből s megveri Moáb fejedelmeit, mind elpusztítja Szetnek gyermekeit.
Num 24:18 Az ő birtoka lesz Edom, Szeír öröksége: ellenségeire száll, de Izrael hatalmat gyakorol.
Num 24:19 Jákob sarja uralkodni fog s elpusztítja a Város maradékait."
Num 24:20 Amikor pedig meglátta az amalekitákat, elkezdte példázatát, s azt mondta: "Amalek első a nemzetek közül, de az utolsó szálig elpusztul."
Num 24:21 Látta a kenitákat is, s elkezdte példázatát és azt mondta: "Bár erős a lakóhelyed, de ha szirtre helyezed is fészked,
Num 24:22 s választottja leszel is Kain nemzetségének. Meddig maradhatsz meg? Asszúr ugyanis fogságba visz téged."
Num 24:23 Majd elkezdte példázatát és ismét szólt: "Jaj, ki akar élni, amikor ezt megteszi Isten?
Num 24:24 Hadihajókon jönnek a ciprusiak, az asszírok fölé kerekednek, elpusztítják a hébereket s végül maguk is elvesznek."
Num 24:25 Felkelt erre Bálám és visszatért lakóhelyére, s Bálák is hazament azon az úton, amelyen jött.
Num 25:1 Abban az időben pedig, amikor Izrael Szittimben tartózkodott, paráználkodni kezdett a nép Moáb lányaival.
Num 25:2 Ezek ugyanis meghívták őket vágóáldozataikhoz, ők ettek, imádták az ő isteneiket,
Num 25:3 és így Beelfegorhoz szegődött Izrael. Megharagudott erre az Úr,
Num 25:4 s azt mondta Mózesnek: "Vedd a nép valamennyi főemberét, s akasztasd őket bitófákra, szembe a nappal, hogy elforduljon haragom Izraeltől."
Num 25:5 Azt mondta erre Mózes Izrael bíráinak: "Ölje meg mindenki azokat az alattvalóit, akik Beelfegorhoz szegődtek."
Num 25:6 Ekkor, íme, Izrael fiainak egyike bement testvérei előtt egy mádiánita parázna személyhez, Mózesnek, s Izrael fiai egész sokaságának láttára, akik ott sírtak a sátor ajtaja előtt.
Num 25:7 Amikor ezt Fineesz, Eleazárnak, Áron pap fiának a fia meglátta, felkelt a sokaságból, dárdát ragadott,
Num 25:8 bement az izraelita férfi után a paráznaság helyére, és átdöfte egyszerre mindkettőt, a férfit is, meg a nőt is az ágyékukon. Erre megszűnt a csapás Izrael fiai között;
Num 25:9 huszonnégyezer ember lelte akkor halálát.
Num 25:10 Azt mondta erre az Úr Mózesnek:
Num 25:11 "Fineesz, Eleazárnak, Áron pap fiának a fia elfordította haragomat Izrael fiaitól, mert kitöltötte rajtuk bosszúmat, hogy ne én magam töröljem el Izrael fiait bosszúmban.
Num 25:12 Mondd azért neki: Íme, szövetségem békéjét adom neki,
Num 25:13 s övé és ivadékáé lesz a papság örökre szóló szövetség alapján, mivel bosszút állt Istenéért és jóvá tette Izrael fiainak vétkét."
Num 25:14 A mádiánita nővel megölt izraelita férfinak a neve Zimri volt; Szálunak volt a fia, fejedelme az egyik nagycsaládnak, Simeon törzsében.
Num 25:15 A vele megölt mádiánita nőt pedig Kozbinak hívták; Szúrnak, a mádiániták egyik előkelő fejedelmének volt a lánya.
Num 25:16 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 25:17 "Váljatok a mádiániták ellenségeivé és verjétek meg őket,
Num 25:18 mert ők is ellenségesen jártak el veletek és tőrbe csaltak titeket a Fogor bálvány által meg Kozbi, Mádián fejedelmének a lánya, az ő nővérük által, akit Fineesz megölt a Fogorral való szentségtörés miatti csapás napján."
Num 26:1 A csapás megtörténte után azt mondta az Úr Mózesnek meg Eleazárnak, Áron fiának, a papnak:
Num 26:2 "Írjátok össze Izrael fiainak egész közösségét, a húszesztendősöktől kezdve felfelé, házuk és nagycsaládjuk szerint mindazokat, akik hadba vonulhatnak."
Num 26:3 Meg is mondták ezt Mózes és Eleazár, a pap Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben, azoknak, akik
Num 26:4 húszesztendősök, s annál idősebbek voltak, amint az Úr parancsolta. Jegyzékük a következő:
Num 26:5 Rúben, Izrael elsőszülötte; ennek fiai: Hénok, akitől a hénokiták nemzetsége, meg Fállu, akitől a fálluiták nemzetsége,
Num 26:6 meg Heszron, akitől a heszroniták nemzetsége, meg Kármi, akitől a kármiták nemzetsége származott.
Num 26:7 Ezek voltak Rúben törzsének nemzetségei; számuk negyvenháromezer-hétszázharminc volt.
Num 26:8 Fállu fia Eliáb volt;
Num 26:9 ennek fiai Námuel Dátán és Abiron voltak. Ezek, Dátán és Abiron, voltak a nép azon fejedelmei, akik felkeltek Mózes és Áron ellen Kóré lázadásában, fellázadva az Úr ellen,
Num 26:10 mire a föld megnyitotta száját és elnyelte Kórét és sokan meghaltak, mert a tűz megemésztette a kétszázötven férfit, de az a nagy csoda történt,
Num 26:11 hogy Kóré pusztulásával nem vesztek el fiai.
Num 26:12 Simeon fiai, nemzetségeik szerint: Námuel, akitől a námueliták nemzetsége, Jámin, kitől a jáminiták nemzetsége, Jákin, akitől a jákiniták nemzetsége,
Num 26:13 Szerah, akitől a szerahiták nemzetsége, Saul, akitől a sauliták nemzetsége származott.
Num 26:14 Ezek voltak Simeon törzsének nemzetségei; számuk összesen huszonkétezer-kétszáz volt.
Num 26:15 Gád fiai, nemzetségeik szerint: Szefon, akitől a szefoniták nemzetsége, Ággi, akitől az ággiták nemzetsége, Súni, akitől a súniták nemzetsége,
Num 26:16 Ozni, akitől az ozniták nemzetsége, Her, akitől a heriták nemzetsége,
Num 26:17 Árod, akitől az ároditák nemzetsége, Ariel, akitől az arieliták nemzetsége származott.
Num 26:18 Ezek voltak Gád nemzetségei; számuk összesen negyvenezer-ötszáz volt.
Num 26:19 Júda fiai: Her és Onán; ezek mindketten meghaltak Kánaán földjén.
Num 26:20 Így Júda fiai, nemzetségeik szerint, a következők voltak: Sela, akitől a selaiták nemzetsége, Fáresz, akitől a fáresziták nemzetsége, Szerah, akitől a szerahiták nemzetsége származott.
Num 26:21 Fáresz fiai pedig: Heszron, akitől a heszroniták nemzetsége, s Hámul, akitől a hamuliták nemzetsége származott.
Num 26:22 Ezek voltak Júda nemzetségei; számuk összesen hetvenhatezer-ötszáz volt.
Num 26:23 Isszakár fiai, nemzetségeik szerint: Tóla, akitől a tólaiták nemzetsége, Fúa, akitől a fúaiták nemzetsége,
Num 26:24 Jasúb, akitől a jasubiták nemzetsége, Semrán, akitől a semraniták nemzetsége származott.
Num 26:25 Ezek voltak Isszakár nemzetségei; számuk hatvannégyezer-háromszáz volt.
Num 26:26 Zebulon fiai, nemzetségeik szerint: Száred, akitől a szárediták nemzetsége, Élon, akitől az éloniták nemzetsége, Jálel, akitől a jáleliták nemzetsége származott.
Num 26:27 Ezek voltak Zebulon nemzetségei; számuk hatvanezer-ötszáz volt.
Num 26:28 József fiai, nemzetségeik szerint: Manassze és Efraim.
Num 26:29 Manasszétól származott Mákir, ettől a mákiriták nemzetsége. Mákir nemzette Gileádot, ettől származott a gileádiak nemzetsége;
Num 26:30 Gileád fiai voltak: Jézer, akitől a jézeriták nemzetsége, Helek, akitől a helekiták nemzetsége,
Num 26:31 Aszriél, akitől az aszrieliták nemzetsége, Sekem, akitől a sekemiták nemzetsége,
Num 26:32 Semida, akitől a semidaiták nemzetsége, Hefer, akitől a heferiták nemzetsége származott.
Num 26:33 Hefer volt az atyja Celofhádnak is; ennek fiai nem voltak, csak lányai, név szerint: Maála, Noa, Hegla, Melka és Tirca.
Num 26:34 Ezek voltak Manassze nemzetségei; számuk: ötvenkétezer-hétszáz.
Num 26:35 Efraim fiai, nemzetségük szerint a következők voltak: Sutála, akitől a sutálaiták nemzetsége, Beker, akitől a bekeriták nemzetsége, Tehen, akitől a teheniták nemzetsége származott.
Num 26:36 Sutála fia volt továbbá Herán, akitől a herániták nemzetsége származott.
Num 26:37 Ezek voltak Efraim fiainak nemzetségei; számuk harminckétezer-ötszáz volt. Ezek voltak József fiai, nemzetségeik szerint.
Num 26:38 Benjamin fiai, nemzetségeik szerint: Bela, akitől a belaiták nemzetsége, Ásbel, akitől az ásbeliták nemzetsége, Ahirám, akitől az ahirámiták nemzetsége,
Num 26:39 Sufám, akitől a sufámiták nemzetsége, Hufám, akitől a hufámiták nemzetsége származott.
Num 26:40 Bela fiai: Hered és Noemán voltak; Heredtől a herediták nemzetsége, Noemántól a noemániták nemzetsége származott.
Num 26:41 Ezek voltak Benjamin fiai, nemzetségeik szerint; számuk negyvenötezer-hatszáz volt.
Num 26:42 Dán fiai, nemzetségeik szerint: Suhám, akitől a suhámiták nemzetsége származott; ezek voltak Dán családjai, nemzetségeik szerint,
Num 26:43 mindnyájan suhámiták voltak, számuk hatvannégyezer-négyszáz volt.
Num 26:44 Áser fiai, nemzetségeik szerint: Jimna, akitől a jimnaiták nemzetsége, Jessúj, akitől a jessuiták nemzetsége, Brie, akitől a brieiták nemzetsége származott.
Num 26:45 Brie fiai voltak: Héber, akitől a héberek nemzetsége és Melkiel, akitől a melkieliták nemzetsége származott.
Num 26:46 Áser lányának neve pedig Sára volt.
Num 26:47 Ezek voltak Áser fiainak nemzetségei; számuk ötvenháromezer-négyszáz.
Num 26:48 Naftali fiai, nemzetségeik szerint: Jesziel, ettől a jeszieliták nemzetsége, Gúni, akitől a gúniták nemzetsége,
Num 26:49 Jeszer, ettől a jeszeriták nemzetsége, Sellem, akitől a sellemiták nemzetsége származott;
Num 26:50 ezek voltak Naftali fiainak családjai, nemzetségeik szerint, számuk negyvenötezer-négyszáz.
Num 26:51 Izrael megszámlált fiainak száma összesen a következő volt: hatszázegyezer-hétszázharminc.
Num 26:52 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:
Num 26:53 "Ezek között kell majd elosztani az országot birtokul, a nevek számához képest.
Num 26:54 A nagyobb nemzetségnek nagyobb részt adj, a kisebbnek kisebbet, mindegyiknek a mostani számlálás eredményéhez képest kell adni birtokot,
Num 26:55 úgy azonban, hogy a sors ossza el a törzsek és a nemzetségek között a földet:
Num 26:56 amit a sors megszab, azt kapják azok is, akik sokan vannak, azok is, akik kevesen."
Num 26:57 Lévi fiainak jegyzéke, nemzetségeik szerint, a következő volt: Gerson, akitől a gersoniták nemzetsége, Kaát, akitől a kaátiták nemzetsége, Merári, akitől a meráriták nemzetsége származott.
Num 26:58 Lévi nemzetségei a következők voltak: Libni nemzetsége, Hebroni nemzetsége, Moholi nemzetsége, Músi nemzetsége, Kóré nemzetsége. -- Kaát pedig nemzette Amrámot;
Num 26:59 ennek felesége Jókebed, Lévi lánya volt, aki Egyiptomban született Lévinek; ő szülte Amrámnak, a férjének Mózest és Áront, a fiúkat és Mirjámot, a nővérüket.
Num 26:60 Árontól származott: Nádáb, Ábiu, Eleazár és Itamár;
Num 26:61 ezek közül Nádáb és Ábiu meghalt, amikor idegen tüzet vitt az Úr elé.
Num 26:62 Az egyhónapos és annál idősebb férfiak, akiket megszámláltak összesen huszonháromezren voltak; de ezeket nem számlálták Izrael fiai közé, s nekik nem is adtak birtokot a többiek között.
Num 26:63 Ez a jegyzéke Izrael azon fiainak, akiket Mózes és Eleazár, a pap, Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben írt össze.
Num 26:64 Ezek között egy sem volt azokból, akiket Mózes és Áron azelőtt a Sínai pusztájában számlált össze,
Num 26:65 mert az Úr előre megmondta, hogy azok mindnyájan meghalnak a pusztában, s nem is maradt életben közülük senki sem, csak Káleb, Jefóne fia és Józsue, Nún fia.
Num 27:1 Eljöttek ekkor Celofhád lányai -- Celofhád Hefernek volt a fia, az meg Gileádnak a fia, az meg Mákirnak a fia, az meg Manasszénak a fia, az meg Józsefnek volt a fia -- név szerint Maála, Noa, Hegla, Melka és Tirca
Num 27:2 és megálltak Mózes, Eleazár pap és a nép valamennyi fejedelme előtt a szövetség sátrának ajtajánál és azt mondták:
Num 27:3 "Atyánk meghalt a pusztában, de nem volt részes abban a lázadásban, amely Kóré alatt az Úr ellen támadt, hanem a maga bűnéért halt meg; fiú utóda nem volt neki.
Num 27:4 Miért tűnjék el neve az ő nemzetségéből, azért, hogy fia nem volt? Adjatok majd nekünk birtokot atyánk rokonai között!"
Num 27:5 Mózes erre elvitte ügyüket az Úr ítélete elé,
Num 27:6 s az Úr ezt mondta neki:
Num 27:7 "Igazságos dolgot kívánnak Celofhád lányai: adj majd nekik birtokot atyjuk rokonai között, s lépjenek örökébe.
Num 27:8 Izrael fiainak pedig mondd meg a következőket: Ha valaki fiúgyermek nélkül hal meg, lányára szálljon öröksége;
Num 27:9 ha lánya sincs, a fivérei legyenek az örökösei,
Num 27:10 ha fivérei sincsenek, atyja fivéreinek adjátok az örökséget;
Num 27:11 ha pedig atyjának sincsenek fivérei, akkor az örökséget azoknak kell adni, akik legközelebb állnak hozzá. Örök törvény által szentesített dolog legyen ez Izrael fiai között, amint az Úr parancsolta Mózesnek."
Num 27:12 Majd azt mondta az Úr Mózesnek: "Eredj fel erre az Abárim hegyre, s tekintsd meg onnan azt a földet, amelyet majd Izrael fiainak adok.
Num 27:13 Ha aztán megnézted, te is megtérsz népedhez, mint ahogy megtért bátyád, Áron,
Num 27:14 mivel megbántottatok engem a Szín-pusztában, a sokaság pörölésekor, s nem akartatok szentnek bizonyítani előtte a vízfakasztás alkalmával." -- Ez a Pörölés-vize, Kádesben, a Szín-pusztában.
Num 27:15 Mózes azt felelte az Úrnak:
Num 27:16 "Rendeljen tehát az Úr, minden test lelkének Istene, valakit e fölé a nép fölé,
Num 27:17 hogy kimenjen és bemenjen előttük, kivezesse vagy bevezesse őket, hogy ne legyen az Úr népe olyan, mint a pásztor nélküli juhnyáj."
Num 27:18 Azt mondta erre neki az Úr: "Vedd Józsuét, Nún fiát, azt a férfit, akiben lélek van és tedd rá kezedet --
Num 27:19 eközben ő Eleazár pap és az egész közösség előtt álljon --,
Num 27:20 s adj neki megbízást mindenki láttára, meg egy részt a te méltóságodból, hogy hallgasson rá Izrael fiainak egész gyülekezete.
Num 27:21 Ha aztán valamit tenni kell, kérjen számára Eleazár pap tanácsot az Úrtól: annak válasza szerint menjen ki vagy menjen be ő és vele Izrael valamennyi fia meg az egész közösség."
Num 27:22 Úgy tett Mózes, ahogy az Úr parancsolta: vette Józsuét, odaállította Eleazár pap és a nép egész sokasága elé,
Num 27:23 rátette a fejére a kezét, és megismételte mindazt, amit az Úr parancsolt.
Num 28:1 Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek:
Num 28:2 "Parancsolj Izrael fiainak és mondd nekik: Áldozati ajándékaimat, kenyeremet, kellemes illatú tűzáldozatomat mutassátok be a maguk idejében.
Num 28:3 A következő tűzáldozatokat kell bemutatnotok: Naponkint két egyesztendős hibátlan bárányt, állandó, egészen elégő áldozatul --
Num 28:4 az egyiket reggel mutassátok be, a másikat estefelé --,
Num 28:5 meg egy-egy tized éfa lisztlángot, meghintve egy-egy negyed hín színtiszta olajjal.
Num 28:6 Ez legyen az állandó, egészen elégő áldozat: ezt áldoztátok a Sínai hegyén tűzáldozati kellemes illatul az Úrnak.
Num 28:7 Italáldozatul pedig mutassatok be bárányonként egy negyed hín bort az Úr szent helyén.
Num 28:8 A másik bárányt ugyanígy estefelé mutassátok be: teljesen a reggeli ételáldozat s az ahhoz tartozó italáldozat rendtartása szerint, kellemes illatú tűzáldozatul az Úrnak.
Num 28:9 Szombat napján pedig mutassatok be két egyesztendős hibátlan bárányt, ételáldozatul pedig kéttizednyi, olajjal meghintett lisztlángot, továbbá megfelelő italáldozatot.
Num 28:10 Ezt kell bemutatni szombatonként, annak rendje s módja szerint, az állandó, egészen elégő áldozaton felül.
Num 28:11 A hónapok első napján pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt egészen elégő áldozatul,
Num 28:12 továbbá bikánként háromtized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul, kosonként kéttized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul,
Num 28:13 s bárányonként egytized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul; kellemes illatú, egészen elégő áldozat, tűzáldozat ez az Úrnak.
Num 28:14 Italáldozatul pedig áldozatonként a következő mennyiségű bort kell bemutatni: bikánként egy fél-, kosonként egy harmad-, bárányonként egy negyed hínnyit. -- Ez legyen az egészen elégő áldozat minden hónapban, amint azok az esztendő folyamán egymást követik.
Num 28:15 Egy kecskebakot pedig bűnért való áldozatul kell bemutatni az Úrnak, az állandó, egészen elégő áldozaton s a hozzátartozó italáldozaton felül.
Num 28:16 Az első hónapban, a hó tizennegyedik napján az Úr pászkája legyen,
Num 28:17 tizenötödik napján pedig ünnep. Hét napon át kovásztalant kell enni.
Num 28:18 Ezek közül az első nap szent összejövetel legyen: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
Num 28:19 Tűzáldozatul, egészen elégő áldozatul pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 28:20 s mindegyikhez ételáldozatot olajjal meghintett lisztlángból, háromtizedet mindegyik bikához, kéttizedet a koshoz,
Num 28:21 s egytizedet mindegyik bárányhoz, vagyis a hét bárányhoz,
Num 28:22 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul, hogy engesztelést lehessen végezni értetek --
Num 28:23 a reggeli egészen elégő áldozaton felül, amelyet mindenkor be kell mutatnotok.
Num 28:24 Így járjatok el a hét nap minden egyes napján, hogy a tűz táplálása által kellemes illat szálljon fel az Úr felé az egészen elégő áldozatból, s mindegyiknek italáldozatából.
Num 28:25 A hetedik nap ismét szent összejövetel legyen számotokra: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
Num 28:26 A zsengék napja, amikor a hetek elteltével az új gabonát bemutatjátok az Úrnak, szintén szent összejövetel legyen: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
Num 28:27 Egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 28:28 a hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, háromtizedet minden bikához, kettőt minden koshoz,
Num 28:29 s egytizedet minden bárányhoz, mind a hét bárányhoz, továbbá egy kecskebakot,
Num 28:30 amelyet engesztelésül kell levágni -- az állandó egészen elégő áldozaton és az ahhoz tartozó ételáldozaton felül.
Num 28:31 Csupa hibátlant mutassatok be, italáldozatukkal együtt.
Num 29:1 A hetedik hónap első napja szintén szent összejövetel legyen nektek: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta, mert az a harsonazengés napja.
Num 29:2 Egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig mutassatok be az Úrnak egy fiatal bikát a csordából, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:3 a hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, háromtizedet minden bikához, kéttizedet minden koshoz,
Num 29:4 egytizedet minden bárányhoz, mind a hét bárányhoz,
Num 29:5 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul, amelyet engesztelésül kell levágni a népért.
Num 29:6 A hónapok első napjának egészen elégő áldozatán és az ahhoz tartozó ételáldozaton, valamint az állandó egészen elégő áldozaton és a szokásos étel- s italáldozatokon kívül, ugyanazokkal a szertartásokkal mutassátok be ezeket kellemes illatul, tűzáldozatul az Úrnak.
Num 29:7 E hetedik hó tizedik napja is szent összejövetel legyen nektek: tagadjátok meg magatokat és semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
Num 29:8 Egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig mutassatok be az Úrnak egy fiatal bikát a csordából, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:9 a hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, háromtizedet minden bikához, kéttizedet minden koshoz,
Num 29:10 s egytizedet minden bárányhoz, mind a hét bárányhoz,
Num 29:11 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul, azon kívül, amit az engesztelés végett szoktak bűnért való áldozatul bemutatni, valamint az állandó egészen elégő áldozaton meg az ezekhez tartozó étel- és italáldozatokon kívül.
Num 29:12 A hetedik hó tizenötödik napja is szent összejövetel legyen nektek: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta, hanem kezdjetek hétnapos ünnepet az Úrnak.
Num 29:13 Egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig mutassatok be az Úrnak tizenhárom fiatal bikát a csordából, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:14 a hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, háromtizedet minden bikához, mind a tizenhárom bikához, kéttizedet minden koshoz, vagyis mind a két koshoz,
Num 29:15 s egytizedet minden bárányhoz, mind a tizennégy bárányhoz,
Num 29:16 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul -- az állandó egészen elégő áldozaton, s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.
Num 29:17 A második napon áldozzatok tizenkét fiatal bikát a csordából, két kost, tizennégy hibátlan egyesztendős bárányt,
Num 29:18 s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot bikánként, kosonként s bárányonként annak rendje s módja szerint;
Num 29:19 meg egy kecskebakot bűnért való áldozatul, az állandó egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.
Num 29:20 A harmadik napon áldozzatok tizenegy fiatal bikát, két kost, tizennégy hibátlan egyesztendős bárányt,
Num 29:21 s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot, bikánként, kosonként s bárányonként annak rendje s módja szerint,
Num 29:22 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul -- az állandó egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.
Num 29:23 A negyedik nap áldozzatok tíz fiatal bikát, két kost s tizennégy egyesztendős, hibátlan bárányt,
Num 29:24 s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot, bikánként, kosonként, bárányonként annak rendje s módja szerint;
Num 29:25 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.
Num 29:26 Az ötödik napon áldozzatok kilenc fiatal bikát, két kost s tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:27 s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot bikánként, kosonként s bárányonként annak rendje s módja szerint,
Num 29:28 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó, egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.
Num 29:29 A hatodik napon áldozzatok nyolc fiatal bikát, két kost s tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:30 s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot bikánként, kosonként, bárányonként annak rendje s módja szerint;
Num 29:31 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.
Num 29:32 A hetedik napon áldozzatok hét fiatal bikát, két kost s tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:33 s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot bikánként, kosonként s bárányonként annak rendje s módja szerint,
Num 29:34 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.
Num 29:35 A nyolcadik napon ünnepélyes összejövetel legyen, semmiféle szolgai munkát ne végezzetek,
Num 29:36 egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig áldozzatok az Úrnak egy fiatal bikát, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:37 s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot bikánként, kosonként és bárányonként annak rendje s módja szerint,
Num 29:38 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.
Num 29:39 Ezeket mutassátok be az Úrnak ünnepeiteken, a fogadalmi vagy önkéntes, egészen elégőáldozati, ételáldozati, italáldozati s békeáldozati ajándékokon kívül."
Num 30:1 Mózes el is mondta Izrael fiainak mindazt, amit az Úr megparancsolt neki.
Num 30:2 Majd így szólt Izrael fiainak törzsfőihez: "A következőket parancsolta az Úr:
Num 30:3 Ha egy férfi fogadalmat tesz az Úrnak vagy esküvel kötelezi magát valamire, meg ne szegje szavát, hanem teljesítse mindazt, mit fogadott.
Num 30:4 Ha olyan nő fogad valamit vagy kötelezi magát valamire esküvel, aki atyja házában és még hajadonkorban van: ha atyja tudomást szerez a fogadalomról, amelyet tett, vagy az esküről, amellyel magát kötelezte és hallgat, akkor kötelezi a nőt a fogadalom:
Num 30:5 amit fogadott vagy amire esküdött, teljesítse cselekedettel.
Num 30:6 Ha azonban mindjárt, ahogy hallja, ellentmond atyja, akkor fogadalma is, esküje is érvénytelen lesz, s nem köteles megtartani fogadalmát, mivel atyja ellene mondott.
Num 30:7 Ha férjhez megy, s valami fogadalma van, vagy a száján egykor kiejtett szó esküvéssel kötelezi valamire,
Num 30:8 ha férje azon a napon, amelyen meghallja, ellene nem mond, akkor kötelezi a fogadalom, s teljesítenie kell, amit fogadott.
Num 30:9 Ha azonban férje, amikor meghallja, azonnal ellene mond, akkor érvényteleníti fogadalmait és szavait, amelyekkel kötelezte magát: az Úr meg fogja bocsátani neki.
Num 30:10 Özvegy és eltaszított nő, amit fogad, teljesítse.
Num 30:11 A feleség, aki ura házában kötelezi magát fogadalommal vagy esküvel valamire,
Num 30:12 ha férje, amikor meghallja, hallgat és nem mond ellene a fogadalomnak, teljesítse, amit fogadott;
Num 30:13 ha azonban azonnal ellene mond, akkor nem köteles megtartani a fogadalmat, mivel férje ellene mondott, s az Úr meg fogja bocsátani neki.
Num 30:14 Ha fogadalmat tesz vagy esküvel kötelezi magát, hogy böjt vagy bármiféle dologtól való megtartóztatás által megsanyargatja magát, mindig ura akaratán múlik, hogy teljesítse-e, vagy sem.
Num 30:15 Ha ura, amikor meghallja, hallgat és másnapra halasztja ítéletét, akkor amit fogadott vagy ígért, teljesítenie kell, mert amikor meghallotta, hallgatott;
Num 30:16 ha aztán később ellene mond, noha tudta, akkor ő viselje felesége vétkét."
Num 30:17 Ezek azok a törvények, amelyeket az Úr Mózesnek parancsolt a férj és a feleség, az atya és a még hajadonkorban levő, s a szülői házban lakó lánya között.
Num 31:1 Majd így szólt az Úr Mózeshez:
Num 31:2 "Állj bosszút előbb Izrael fiaiért a mádiánitákon, aztán megtérsz népedhez."
Num 31:3 Legott azt mondta Mózes: "Fegyverezzetek föl magatok közül férfiakat a hadra, hogy végrehajtsák az Úr bosszúját a mádiánitákon.
Num 31:4 Ezer-ezer embert válasszatok ki és küldjetek hadba Izrael mindegyik törzséből."
Num 31:5 Rendelkezésére is bocsátottak ezret-ezret mindegyik törzsből, vagyis tizenkétezer hadra felkészült embert.
Num 31:6 Ezeket elküldte Mózes Fineesszel, valamint Eleazár pap fiát, akinek átadta a szent szereket s a riadótrombitákat is.
Num 31:7 Miután ezek harcba szálltak a mádiánitákkal és győztek, megöltek minden férfit,
Num 31:8 királyaikkal, Evivel, Rekemmel, Szúrral, Húrral és Rebével, nemzetük öt királyával együtt; Bálámot, Beor fiát is megölték a karddal.
Num 31:9 Aztán foglyul ejtették asszonyaikat és gyermekeiket, elzsákmányolták minden jószágukat és minden holmijukat, amijük csak volt,
Num 31:10 és lángba borították városaikat, falvaikat s majorjaikat egyaránt.
Num 31:11 Majd fogták a zsákmányt s mindazt, amit az emberek s az állatok közül foglyul ejtettek
Num 31:12 és elvitték Mózeshez, Eleazár paphoz és Izrael fiainak egész sokaságához, a többi holmit pedig elvitték a táborba, amely Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben volt.
Num 31:13 Ekkor kiment Mózes, Eleazár pap és a gyülekezet valamennyi fejedelme eléjük, a táboron kívülre.
Num 31:14 Ám Mózes megharagudott a sereg vezéreire, az ezredesekre meg a századosokra, akik megjöttek a hadból
Num 31:15 és azt mondta: "Miért hagytátok életben az asszonyokat?
Num 31:16 Nemde ezek azok, akik tőrbe csalták Izrael fiait Bálám tanácsára és hűtlenség elkövetésére vittek rá titeket az Úr ellen a Fogorral elkövetett bűn által, amiért csapás is zúdult a népre?
Num 31:17 Öljetek meg tehát a gyermekek közül is minden fiúgyermeket, s pusztítsatok el minden asszonyt, aki férfit ismert,
Num 31:18 s csak a leánykákat meg a szűz nőket hagyjátok meg magatoknak.
Num 31:19 Maradjatok továbbá hét napig a táboron kívül, s aki embert ölt vagy megöltet érintett, végezzen tisztulást a harmadik, s a hetedik napon
Num 31:20 és tisztítsatok meg minden zsákmányt is, akár ruha, akár edény, akár valami kecskebőrből vagy szőrből, vagy fából készült eszköz."
Num 31:21 Erre Eleazár pap így szólt a sereg hadat járt férfiaihoz: "A következő a törvény intézkedése, ezt parancsolta az Úr Mózesnek:
Num 31:22 Az aranyat, az ezüstöt, a rezet, a vasat, az ólmot, az ónt
Num 31:23 és mindazt, ami átmehet tűzön, tűzzel kell megtisztítani; mindazt pedig, ami nem állja a tüzet, a tisztítóvízzel kell megszentelni.
Num 31:24 Mossátok ki továbbá ruháitokat a hetedik napon, s akkor tiszták lesztek, s aztán bemehettek a táborba."
Num 31:25 Majd azt mondta az Úr Mózesnek:
Num 31:26 "Állapítsd meg Eleazár pappal és a nép fejeivel együtt a foglyul ejtett emberek és állatok számát
Num 31:27 és felezd el a zsákmányt azok között, akik harcoltak és kimentek a hadba, meg az egész egyéb sokaság között.
Num 31:28 Végy el azonban azoktól, akik harcoltak és hadban voltak, egyet-egyet minden ötszáz ember, marha, szamár és juh közül részesedésül az Úrnak,
Num 31:29 és add oda Eleazár papnak adományul az Úrnak,
Num 31:30 az Izrael fiainak járó fél részből pedig végy el minden ötvenedik fejet emberből, marhából, szamárból, juhból, minden állatból, s add oda a levitáknak, akik az Úr hajlékának gondjait viselik."
Num 31:31 Úgy is tett Mózes és Eleazár, ahogy az Úr parancsolta.
Num 31:32 A zsákmány, amelyet a hadsereg ejtett ez volt: hatszázhetvenötezer juh,
Num 31:33 hetvenkétezer marha,
Num 31:34 hatvanegyezer szamár,
Num 31:35 az emberekből pedig harminckétezer volt azoknak a hajadonoknak száma, akik férfit nem ismertek.
Num 31:36 Odaadták tehát azoknak, akik a hadban voltak, ennek a felét: háromszázharminchétezer-ötszáz juhot,
Num 31:37 de ebből az Úr részére levontak hatszázhetvenöt juhot,
Num 31:38 a harminchatezer marhából hetvenkét marhát,
Num 31:39 a harmincezer-ötszáz szamárból hatvanegy szamarat,
Num 31:40 míg a tizenhatezer emberből harminckét személy jutott az Úr részére.
Num 31:41 Aztán átadta Mózes az Úrnak járó adomány összességét Eleazár papnak, amint az Úr parancsolta neki,
Num 31:42 Izrael fiainak abból a fél részéből, amelyet azok számára különített el, akik a hadban voltak.
Num 31:43 Abból a fél részből pedig, amely a többi népnek jutott, vagyis a háromszázharminchétezer-ötszáz juhból,
Num 31:44 a harminchatezer marhából,
Num 31:45 a harmincezer-ötszáz szamárból,
Num 31:46 s a tizenhatezer emberből
Num 31:47 elvette Mózes minden ötvenedik fejet, s odaadta a levitáknak, akik az Úr hajlékának gondjait viselték, amint az Úr parancsolta.
Num 31:48 Ekkor Mózes elé járultak a hadsereg vezérei, az ezredesek és a századosok, s azt mondták:
Num 31:49 "Mi, szolgáid, megszámláltuk a harcosokat, akik a kezünk alatt voltak, s egy sem hiányzik közülük.
Num 31:50 Éppen azért valamennyien odaadjuk ajándékul az Úrnak az aranyat, amit a zsákmányban találtunk: karkötőt és karperecet, gyűrűt és karékességet meg nyakláncot, hogy esedezzél értünk az Úrnál."
Num 31:51 Mózes és Eleazár pap át is vették a különféleképpen feldolgozott aranyat, amely összesen
Num 31:52 tizenhatezer-hétszázötven sékelt nyomott, az ezredesektől meg a századosoktól --
Num 31:53 amit ugyanis a közemberek zsákmányoltak, az az övék maradt --,
Num 31:54 s miután átvették, bevitték a bizonyság sátrába, hogy emlékeztesse az Urat Izrael fiaira.
Num 32:1 Rúben és Gád fiainak pedig sok jószáguk és temérdek állatállományuk volt. Amikor tehát látták, hogy Jázer és Gileád állatok tartására alkalmas föld,
Num 32:2 elmentek Mózeshez, Eleazár paphoz meg a közösség fejedelmeihez és azt mondták:
Num 32:3 "Atarót, Díbon, Jázer, Nemra, Hesebon, Elále, Szábán, Nébó és Beón,
Num 32:4 az a föld, amelyet megvert az Úr Izrael fiainak színe előtt, állatok tartására igen jó föld, nekünk pedig, szolgáidnak igen sok állatunk van.
Num 32:5 Kérünk tehát, ha kegyelmet találtunk előtted, azt add nekünk, szolgáidnak birtokul, s ne vigyél minket át a Jordánon."
Num 32:6 Azt felelte nekik Mózes: "Talán bizony testvéreitek háborúba menjenek, ti meg itt majd ültök?
Num 32:7 Miért csüggesztitek el Izrael fiainak lelkét, hogy ne merjenek átmenni arra a földre, amelyet az Úr nekik fog adni?
Num 32:8 Nem így tettek-e atyáitok, amikor elküldtem őket Kádes-Barneából, hogy kémleljék ki a földet?
Num 32:9 Miután ugyanis felmentek a Szőlőfürt völgyéig és szemügyre vették az egész földet, elcsüggesztették Izrael fiainak szívét, hogy ne menjenek be arra a területre, amelyet az Úr nekik adott.
Num 32:10 Meg is haragudott érte az Úr és megesküdött, mondván:
Num 32:11 "Bizony azok közül, akik feljöttek Egyiptomból, egyetlen húszesztendős és annál idősebb ember sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mert nem akartak követni engem,
Num 32:12 kivéve a kenita Kálebet, Jefóne fiát meg Józsuét, Nún fiát, akik teljesítették akaratomat."
Num 32:13 Ezért haragudott meg az Úr Izraelre, ezért barangoltatta őket negyven esztendeig a pusztában, míg ki nem pusztult az az egész nemzedék, amely azt tette, ami gonosz az ő színe előtt.
Num 32:14 És íme -- folytatta --, ti támadtatok atyáitok helyett, ti vétkes emberek fajzatai és sarjai, hogy növeljétek az Úr haragját Izrael ellen!
Num 32:15 Hiszen ha nem akarjátok követni őt, akkor a pusztában hagyja a népet és ti lesztek az okai, hogy mindnyájan elvesznek."
Num 32:16 Erre azok közelebb járultak és azt mondták: "Csak aklokat akarunk építeni juhainknak, istállókat barmainknak, erős városokat gyermekeinknek,
Num 32:17 mi magunk azonban felfegyverkezve és harcrakészen fogjuk járni a hadat Izrael fiainak élén, míg be nem visszük őket helyükre. Megerősített városokban csak gyermekeink lesznek, mindazzal együtt, amink van, a lakosok zaklatásai miatt.
Num 32:18 Mi nem térünk vissza házunkba, míg Izrael fiai el nem foglalják örökségüket,
Num 32:19 s nem kívánunk semmit sem a Jordánon túl, mert meglesz már birtokunk annak keleti vidékén."
Num 32:20 Azt mondta erre nekik Mózes: "Ha megteszitek, amit ígértek és harcrakészen járjátok az Úr előtt a hadat,
Num 32:21 s átkel minden hadakozó, fegyveres férfiatok a Jordánon, míg az Úr el nem veszti ellenségeit,
Num 32:22 s meg nem hódol előtte az az egész föld, akkor vétek nélkül fogtok állni az Úr és Izrael előtt, s elnyeritek azt a földet, amelyet akartok, az Úr előtt.
Num 32:23 Ha azonban nem teszitek meg, amit mondtok, nincs kétség benne, vétkeztek az Úr ellen, s tudjátok meg, hogy bűnötök utolér titeket.
Num 32:24 Építsetek tehát városokat gyermekeiteknek, aklokat és istállókat juhaitoknak meg barmaitoknak, de amit ígértetek, teljesítsétek."
Num 32:25 Azt mondták erre Gád és Rúben fiai Mózesnek: "Szolgáid vagyunk, megtesszük, amit urunk parancsol.
Num 32:26 Gyermekeinket, asszonyainkat, juhainkat s állatainkat Gileád városaiban hagyjuk,
Num 32:27 mi pedig, szolgáid valamennyien harcrakészen fogjuk járni a hadat, amint te, uram, mondod."
Num 32:28 Parancsot adott tehát Mózes Eleazárnak, a papnak meg Józsuénak, Nún fiának, s az Izrael törzseiben levő nagycsaládok fejeinek és azt mondta nekik:
Num 32:29 "Ha átmennek Gád fiai s Rúben fiai veletek a Jordánon, hogy valamennyien felfegyverkezve harcoljanak az Úr előtt, s meghódol az a föld előttetek, akkor adjátok nekik Gileádot birtokul;
Num 32:30 ha azonban nem akarnak felfegyverkezve átmenni veletek Kánaán földjére, akkor közöttetek kapjanak lakóhelyet."
Num 32:31 Azt felelték erre Gád fiai és Rúben fiai: "Ahogy az Úr szólott szolgáinak, úgy cselekszünk:
Num 32:32 felfegyverkezve átmegyünk az Úr előtt Kánaán földjére, de kijelentjük, hogy ezennel megkaptuk birtokunkat a Jordánon túl."
Num 32:33 Odaadta tehát Mózes Gád és Rúben fiainak meg Manassze, József fia fél törzsének Szihon, amorita király országát meg Óg básáni király országát: földjüket és városaikat körös-körül.
Num 32:34 Felépítették tehát Gád fiai Díbont, Atarótot, Ároert,
Num 32:35 Etrótot, Sófánt, Jázert, Jegbaát,
Num 32:36 Betnemrát és Betháránt, a megerősített városokat és juhaiknak az aklokat.
Num 32:37 Rúben fiai pedig felépítették Hesebont, Elálét, Kirjátaimot,
Num 32:38 Nábót, Baálmeont -- nevüket megváltoztatva --, meg Szabámát és nevet adtak a városoknak, amelyeket építettek.
Num 32:39 Mákirnak, Manassze fiának fiai pedig elmentek Gileádba, s azt elpusztították, lakosait, az amoritákat pedig megölték.
Num 32:40 Odaadta tehát Mózes Gileád földjét Mákirnak, Manassze fiának, s az megtelepedett rajta.
Num 32:41 Jaír, Manassze fia pedig elment, s elfoglalta falvaikat, s elnevezte őket Hávót-Jaírnak, azaz Jaír falvainak.
Num 32:42 Nóbe pedig elment, s elfoglalta Kánátot leányvárosaival együtt, s elnevezte a maga nevéről Nóbénak.
Num 33:1 A következők voltak Izrael fiainak állomásai, amikor kivonultak Egyiptomból csapataik szerint, Mózes és Áron vezetése alatt,
Num 33:2 amint Mózes feljegyezte a tábornak az Úr parancsára váltogatott helyei szerint.
Num 33:3 Izrael fiai elindultak tehát Ramesszeszből az első hónapban, az első hó tizenötödik napján, a pászka után való napon, hatalmas kéz által, az összes egyiptomi láttára,
Num 33:4 amikor ők azokat az elsőszülötteiket temették, akiket az Úr megölt -- mert isteneiken is bosszút állt --,
Num 33:5 és tábort ütöttek Szukkótban.
Num 33:6 Szukkótból aztán eljutottak Etámba, amely a puszta határának szélén van.
Num 33:7 Aztán elindultak onnét és Fiháhirót felé tartottak, amely Beelszefonnal szemben van és tábort ütöttek Migdol előtt.
Num 33:8 Aztán elindultak Fiháhirótból, s átmentek a tenger közepén a pusztába, s három napig jártak a pusztában és tábort ütöttek Márában.
Num 33:9 Aztán elindultak Márából és eljutottak Elimbe, ahol tizenkét forrás és hetven pálmafa volt, s tábort ütöttek ott.
Num 33:10 Aztán elindultak onnét is és felütötték sátraikat a Vörös-tenger mellett. Aztán elindultak a Vörös-tengertől
Num 33:11 és tábort ütöttek a Szín-pusztában.
Num 33:12 Aztán elindultak onnét és eljutottak Dáfkába.
Num 33:13 Aztán elindultak Dáfkából és tábort ütöttek Álusban.
Num 33:14 Aztán elindultak Álusból, s felütötték sátraikat Rafidimban, ahol nem volt ivóvize a népnek.
Num 33:15 Aztán elindultak Rafidimból és tábort ütöttek a Sínai pusztájában.
Num 33:16 Aztán elindultak a Sínai pusztájából is és eljutottak a Kibrót-Hattaavába.
Num 33:17 Aztán elindultak a Kívánság-sírjaitól és tábort ütöttek Hácerótban.
Num 33:18 Hácerótból aztán eljutottak Retmába.
Num 33:19 Aztán elindultak Retmából és tábort ütöttek Remmon-Fáreszben.
Num 33:20 Aztán elindultak onnét és eljutottak Libnába.
Num 33:21 Libna után tábort ütöttek Resszában.
Num 33:22 Aztán elindultak Resszából és eljutottak Keelátába.
Num 33:23 Aztán elindultak onnét és tábort ütöttek a Sefer hegynél.
Num 33:24 Aztán elindultak a Sefer hegytől és eljutottak Aráfába.
Num 33:25 Aztán elindultak innét és tábort ütöttek Makelótban.
Num 33:26 Aztán elindultak Makelótból és eljutottak Táhátba.
Num 33:27 Táhát után tábort ütöttek Táréban.
Num 33:28 Aztán elindultak onnét és felütötték sátraikat Metkában.
Num 33:29 Metka után tábort ütöttek Hesmonában.
Num 33:30 Aztán elindultak Hesmonából és eljutottak Mószerótba.
Num 33:31 Mószerót után tábort ütöttek Benéjaakánban.
Num 33:32 Aztán elindultak Benéjaakánból és eljutottak a Gidgád hegyéhez.
Num 33:33 Aztán elindultak innét és tábort ütöttek Jetebátában.
Num 33:34 Jetebáta után eljutottak Hebronába.
Num 33:35 Aztán elindultak Hebronából és tábort ütöttek Ecjon-Gáberben.
Num 33:36 Aztán elindultak innét, s eljutottak a Szín-pusztába, vagyis Kádesbe.
Num 33:37 Aztán elindultak Kádesből és tábort ütöttek a Hór hegyénél, Edom földje határának szélén.
Num 33:38 Ekkor Áron pap felment az Úr parancsára a Hór hegyére, s ott meghalt, Izrael fiai Egyiptomból való kivonulásának negyvenedik esztendejében, az ötödik hónapban, a hó első napján,
Num 33:39 százhuszonhárom esztendős korában.
Num 33:40 Aztán meghallotta Árád kánaáni király, aki a Délvidéken lakott, hogy odajöttek Izrael fiai, Kánaán földjére mentükben.
Num 33:41 Aztán elindultak a Hór hegyétől és tábort ütöttek Szálmonában.
Num 33:42 Aztán elindultak onnét és eljutottak Fúnonba.
Num 33:43 Aztán elindultak Fúnonból és tábort ütöttek Obótban.
Num 33:44 Obót után eljutottak Ijeábarimba, amely a moabiták határán van.
Num 33:45 Aztán elindultak Ijeábarimból és felütötték sátraikat Díbon-Gádban.
Num 33:46 Aztán elindultak onnét és tábort ütöttek Helmon-Deblátaimban.
Num 33:47 Aztán elindultak Helmon-Deblátaimból és eljutottak az Abárim hegységhez, Nábóval szemben.
Num 33:48 Aztán elindultak az Abárim hegységtől, s átmentek Moáb mezőségére, a Jordán mellé, Jerikóval átellenben,
Num 33:49 s tábort ütöttek ott Betsimóttól Ábelsátimig, a moabiták sík térségein.
Num 33:50 Itt így szólt az Úr Mózeshez:
Num 33:51 "Parancsold meg Izrael fiainak, s mondd nekik: Ha majd átkeltek a Jordánon, s bementek Kánaán földjére,
Num 33:52 pusztítsátok el annak a földnek valamennyi lakóját, zúzzátok össze jelképeiket, törjétek össze bálványszobraikat, pusztítsátok el minden magaslatukat,
Num 33:53 s tisztítsátok meg azt a földet és telepedjetek meg rajta, mert nektek adtam én azt birtokul.
Num 33:54 Sors által osszátok szét magatok között: a nagyobb nemzetségnek nagyobb birtokot, a kisebbnek kisebbet adjatok; mindegyiknek azt kell örökségül juttatni, amire a sors esik; törzsek és nagycsaládok szerint kell kiosztani a birtokot.
Num 33:55 De ha nem akarjátok majd kipusztítani annak a földnek a lakóit, akkor azok, akik megmaradnak, szeggé lesznek szemetekben, s dárdává oldalatokban, s ellenségeskedni fognak veletek lakóföldeteken,
Num 33:56 s amit velük szándékoztam tenni, tiveletek teszem meg."
Num 34:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 34:2 "Parancsolj Izrael fiainak és mondd nekik: Ha majd bejuttok Kánaán földjére, s azt kisorsolják közöttetek birtokul, a következők legyenek határai.
Num 34:3 A déli rész az Edom mellett levő Szín-pusztától kezdődjék. Határa keleten a Sós-tenger legyen,
Num 34:4 aztán kerülje meg a Skorpió-magaslat déli oldalát, úgy hogy átmenjen Szennán és Kádes-Barneától délre jusson; onnan haladjon a határ az Ádár nevű faluig, majd húzódjon Aszemónáig,
Num 34:5 Aszemónától aztán kanyarodjék a határ Egyiptom patakjához és végződjék a Nagy-tenger partján.
Num 34:6 A nyugati oldal a Nagy-tengernél kezdődjék, s ugyanennél a határnál végződjék.
Num 34:7 Az északi oldalon a határ a Nagy-tengernél kezdődjék, aztán haladjon egészen a Magas-hegyig,
Num 34:8 onnan menjen Emát felé egészen Szedáda határáig,
Num 34:9 aztán menjen a határ egészen Zefronáig és Enán falváig. Ez legyen a határ az északi részen.
Num 34:10 A keleti oldal határát innen, Enán falvától kell meghúzni egészen Sefámáig,
Num 34:11 Sefámától aztán menjen le a határ addig a Rebláig, amely a Dafním forrással átellenben van, onnan jusson el a Kinneret tenger keleti partjára,
Num 34:12 majd húzódjon le a Jordánhoz, s végül a Sós-tengernél fejeződjék be. Ez legyen földetek, határai szerint, körös-körül."
Num 34:13 Megparancsolta tehát Mózes Izrael fiainak: "Ez és ez az a föld, amelyet majd sors által birtokul kaptok, s amely felől azt parancsolta az Úr, hogy a kilenc törzsnek és a fél törzsnek kell adni,
Num 34:14 mert Rúben fiainak törzse nagycsaládjai szerint, meg Gád fiainak törzse nagycsaládjainak száma szerint, meg Manassze fél törzse,
Num 34:15 vagyis két és fél törzs már megkapta a részét a Jordánon túl, Jerikóval szemben, kelet felé."
Num 34:16 Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek:
Num 34:17 "A következő a neve azoknak a férfiaknak, akik el fogják osztani azt a földet közöttetek: Eleazár, a pap és Józsue, Nún fia,
Num 34:18 továbbá minden törzsből egy-egy fejedelem,
Num 34:19 név szerint: Júda törzséből: Káleb, Jefóne fia;
Num 34:20 Simeon törzséből: Sámuel, Ammiúd fia;
Num 34:21 Benjamin törzséből: Elidád, Kászelon fia;
Num 34:22 Dán fiainak törzséből: Bokki, Jogli fia;
Num 34:23 József fiai közül: Manassze törzséből: Hanniél, Efód fia;
Num 34:24 Efraim törzséből: Kámuel, Seftán fia;
Num 34:25 Zebulon törzséből: Eliszafán, Fárnák fia;
Num 34:26 Isszakár törzséből: Fáltiel fejedelem, Ozán fia;
Num 34:27 Áser törzséből: Áhiud, Salómi fia;
Num 34:28 Naftali törzséből: Fedaél, Ammiúd fia."
Num 34:29 Ezek azok, akiknek megparancsolta az Úr, hogy osszák fel Izrael fiai között Kánaán földjét.
Num 35:1 Ezt is mondta az Úr Mózesnek, Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben:
Num 35:2 "Parancsold meg Izrael fiainak, hogy adjanak a levitáknak birtokukból
Num 35:3 városokat lakóhelyül s legelőket a városok körül, hogy a városokban lakjanak, a legelők pedig juhaik és állataik eltartására szolgáljanak.
Num 35:4 Utóbbiak a város falától kifelé, körös-körül, ezer lépésnyire terjedjenek:
Num 35:5 keleten legyen egy kétezer könyöknyi, délen is legyen egy kétezernyi, a nyugatra néző tenger felé is legyen egy ekkora nagyságú, végül az északi oldalon is egy ugyanilyen terjedelmű legelő, úgyhogy középen legyenek a városok és künn a legelők.
Num 35:6 A városok közül, amelyeket a levitáknak adtok, hatot a menekvők oltalmára kell kijelölni, hogy oda meneküljön, aki vért ontott; ezeken kívül negyvenkét más várost is adjatok,
Num 35:7 vagyis összesen negyvennyolcat, legelőikkel együtt.
Num 35:8 Ezeket a városokat Izrael fiainak birtokából kell adni: azoktól, akiknek több van, több várost kell elvenni, akiknek kevesebb van, kevesebbet: mindegyik a maga örökségének mértékéhez képest adjon városokat a levitáknak."
Num 35:9 Azt mondta az Úr Mózesnek:
Num 35:10 "Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd átkeltetek a Jordánon, Kánaán földjére,
Num 35:11 határozzátok meg, amely városok szolgáljanak a menekvők oltalmára, azok számára, akik akaratlanul vért ontottak,
Num 35:12 hogy azt, aki ezekbe menekül, ne ölhesse meg a megöltnek a rokona, míg a közösség elé nem áll, s ügyét meg nem ítélik.
Num 35:13 E városok közül, amelyeket a menekvők oltalmára ki kell jelölni,
Num 35:14 három a Jordánon túl, három pedig Kánaán földjén legyen,
Num 35:15 s mind Izrael fiai, mind a jövevények, mind az idegenek ezekbe meneküljenek, ha akaratlanul vért ontottak.
Num 35:16 Ha valaki vasszerszámmal üt meg valakit, úgy, hogy a megütött meghal, akkor az illető gyilkosságban vétkes és haljon meg maga is;
Num 35:17 ha kővel hajít meg valakit, úgy, hogy a meghajított meghal, akkor ugyanígy bűnhődjék;
Num 35:18 ha faszerszámmal ütnek meg valakit, úgy, hogy meghal, akkor bosszút kell érte állni annak a vérével, aki megütötte:
Num 35:19 a meggyilkoltnak a rokona ölje meg a gyilkost, mihelyt rátalál, ölje meg.
Num 35:20 Ha valaki gyűlölségből taszít meg valakit, vagy lesből hajít meg valamivel,
Num 35:21 vagy ellenségeskedésből üt meg a kezével, úgy, hogy az meghal, akkor az, aki megütötte, gyilkosságban vétkes: a meggyilkoltnak a rokona, mihelyt rátalál, ölje meg.
Num 35:22 Ha azonban véletlenségből, gyűlölség
Num 35:23 és ellenségeskedés nélkül követ el valaki ilyesmit,
Num 35:24 s ezt a nép hallatára, amikor az emberölés tettese és a vérrokon között levő ügyet megtárgyalják, igazolják,
Num 35:25 akkor az illetőt, minthogy ártatlan, meg kell menteni a bosszulónak a kezétől és az ítélet alapján vissza kell vitetni abba a városba, amelybe menekült, s maradjon ott, míg a főpap, akit a szent olajjal felkentek, meg nem hal.
Num 35:26 Ha az emberölés tettesét a menekvők számára rendelt városok határán kívül
Num 35:27 találja a vérbosszuló és megöli, akkor az, aki megöli, nem követ el bűnt,
Num 35:28 mert a menekültnek a főpap haláláig a városban kellett volna maradnia; annak halála után az emberölés tettese visszatérhet földjére.
Num 35:29 Örök törvény legyen ez minden lakóhelyeteken.
Num 35:30 A gyilkost csak tanúk alapján szabad megbüntetni: egy ember tanúvallomása alapján senkit sem szabad elítélni.
Num 35:31 Váltságot ne fogadjatok el attól, aki vétkes a vérben: legott haljon meg ő maga is.
Num 35:32 A száműzöttek, s az elmenekültek semmiképpen sem térhetnek vissza városukba a főpap halála előtt.
Num 35:33 Ne szentségtelenítsétek meg lakóföldeteket: az ártatlanok vére megszentségteleníti, s másképp nem lehet megtisztítani, mint csak annak a vére által, aki a más vérét kiontotta.
Num 35:34 Így lesz tiszta a ti birtokotok, amelyen én közöttetek lakom: mert én, az Úr, Izrael fiai között lakom."
Num 36:1 Előálltak ekkor Gileád nagycsaládjainak fejei -- Gileád Mákirnak, Manassze fiának volt a fia -- József fiainak nemzetségéből és így szóltak Mózeshez, Izrael fejedelmei előtt:
Num 36:2 "Neked, urunknak, azt parancsolta az Úr, hogy sors útján oszd el a földet Izrael fiai között, meg hogy Celofhád testvérünk lányainak add oda az atyjukat illető birtokot.
Num 36:3 Ha ezeket más törzsből való emberek veszik feleségül, akkor birtokuk követi őket és más törzsre száll, s a mi örökségünk csökken.
Num 36:4 Így aztán az fog történni, hogy amikor az örvendetes esztendő, vagyis a szabadulás ötvenedik esztendeje elérkezik, az, amit a sors szétosztott, összezavarodik, s az egyik törzs birtoka a másikra száll."
Num 36:5 Azt felelte és mondta erre Mózes az Úr parancsából Izrael fiainak: "József fiainak törzse helyesen szólt.
Num 36:6 Ezt a törvényt hirdeti ki tehát az Úr Celofhád lányai felől: Férjhez mehetnek, akihez akarnak, de csak a saját törzsükből való emberhez,
Num 36:7 hogy ne szálljon át Izrael fiainak birtoka az egyik törzsről a másik törzsre. Azért minden férfi a maga törzséből, s a maga rokonságából vegyen feleséget,
Num 36:8 s minden nő ugyanabból a törzsből nyerjen férjet, hogy az örökség megmaradjon az egyes családokban,
Num 36:9 s ne keveredjenek össze egymással a törzsek, hanem úgy maradjanak, amint az Úr szétválasztotta őket."
Num 36:10 Úgy is tettek Celofhád lányai, ahogy a parancs szólt,
Num 36:11 s Maála, Tirca, Hegla, Melka és Noa atyjuk bátyjának fiaihoz mentek feleségül;
Num 36:12 ezek Manasszénak, József fiának nemzetségéből származtak, s így az a birtok, amelyet nekik adtak, atyjuk törzsében és nemzetségében maradt.
Num 36:13 Ezek azok a parancsok és rendeletek, amelyeket az Úr Mózes által Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben parancsolt Izrael fiainak.
Deu 1:1 Ezek azok a szavak, amelyeket Mózes egész Izraelhez intézett a Jordánon túl, a pusztában, a Mezőségen, a Vörös-tengerrel átellenben, Párán, Tófel, Lábán és Hácerót között, ahol igen sok arany van.
Deu 1:2 Tizenegy napig tart a járás a Hórebtől a Szeír hegy felé vivő úton Kádes-Barneáig.
Deu 1:3 A negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hó első napján Mózes elmondta Izrael fiainak mindazt, amit megparancsolt neki az Úr,
Deu 1:4 miután megverte Szihont, az amoriták királyát, aki Hesebonban lakott, meg Ógot, Básán királyát, aki Astarótban és Edráiban lakott.
Deu 1:5 A Jordánon túl Moáb földjén kezdte el Mózes kifejteni a törvényt ezekkel a szavakkal:
Deu 1:6 "Az Úr, a mi Istenünk szólt hozzánk a Hóreben, és azt mondta: "Eleget voltatok már ennél a hegynél!
Deu 1:7 Forduljatok meg, és menjetek el az amoriták hegységére, s a többi helyre, amely annak közelében van: a Mezőségre, a Hegyvidékre, az Alföldre, a Délvidékre, a tenger mellékére, a kánaániak földjére és a Libanonra, egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig.
Deu 1:8 Íme, mondom, nektek adtam azt: menjetek be, és foglaljátok el azt a földet, amely felől megesküdött az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik és utódaiknak adja."
Deu 1:9 Ugyanabban az időben én azt mondtam nektek:
Deu 1:10 Egymagam nem boldogulok veletek, mert az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket, s immár olyan sokan vagytok, mint az ég csillagai.
Deu 1:11 Adjon az Úr, atyáitok Istene még sok ezret e számhoz, s áldjon meg titeket, amint mondta! --
Deu 1:12 De én egymagam nem győzöm ügyeiteket, terheiteket és pereiteket.
Deu 1:13 Adjatok tehát közületek bölcs és értelmes férfiakat, akiknek magaviselete törzseitekben elismert, hogy feljebbvalóitokká tegyem őket.
Deu 1:14 Ekkor ti ezt feleltétek nekem: "Jó dolog, amit tenni akarsz."
Deu 1:15 Vettem tehát törzseitekből bölcs és nemes férfiakat, és megtettem őket feljebbvalóitokká: ezrek, százak, ötvenek és tizek fejeivé, hogy tanítsanak titeket mindenben.
Deu 1:16 Aztán megparancsoltam nekik: Hallgassátok meg őket, s ami igazságos, azt ítéljétek, akár bennszülött az illető, akár idegen.
Deu 1:17 Semmi különbség se legyen a személyek között: a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot, senkinek a személyére se tekintsetek, mert Isten ügye az ítélet. Ha valami nehéznek tűnik nektek, terjesszétek elém, azt én hallgatom meg.
Deu 1:18 Aztán megparancsoltam mindazt, amit tennetek kell.
Deu 1:19 Ezek után elindultunk a Hórebtől, és átmentünk azon a rettenetes és végtelen nagy pusztán, amelyet láttatok, az amoriták hegysége felé vivő úton, amint az Úr, a mi Istenünk parancsolta nekünk. Amikor aztán Kádes-Barneába jutottunk,
Deu 1:20 azt mondtam nektek: Eljutottatok az amoriták hegységéig, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk ad.
Deu 1:21 Lásd e földet, amelyet az Úr, a te Istened neked ad, menj fel, és foglald el, amint az Úr, a mi Istenünk atyáidnak mondta; ne félj és semmit se rettegj.
Deu 1:22 Erre valamennyien elém járultatok, és azt mondtátok: "Küldjünk el férfiakat, hogy vegyék szemügyre a földet, és mondják meg, melyik úton kell felmennünk, és mely városokba kell mennünk."
Deu 1:23 Mivel tetszett nekem ez a beszéd, elküldtem közületek tizenkét férfit, egyet-egyet minden törzsből.
Deu 1:24 Azok el is indultak, felmentek a hegységre, és eljutottak egészen a Szőlőfürt völgyéig. Szemügyre vették a földet,
Deu 1:25 vettek gyümölcséből, s hogy megmutassák termékenységét, elhozták hozzánk, és azt mondták: "Jó az a föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk adni fog nekünk."
Deu 1:26 Ti azonban nem akartatok felmenni, hanem ellene szegültetek az Úr, a mi Istenünk szavának.
Deu 1:27 Zúgolódtatok sátraitokban, és azt mondtátok: "Gyűlöl minket az Úr. Azért hozott ki minket Egyiptom földjéről, hogy az amoriták kezébe adjon, és eltöröljön bennünket.
Deu 1:28 Hova menjünk fel? Maguk a kémek félemlítették meg szívünket, mert azt mondták: Igen nagy az a sokaság, termetre szálasabb nálunknál, a városok nagyok, és meg vannak erősítve az égig: az enakiták fiait láttuk mi ott."
Deu 1:29 Erre én azt mondtam nektek: Ne rettegjetek, és ne féljetek tőlük.
Deu 1:30 Az Úr Isten, aki vezet titeket, maga fog harcolni értetek, mint ahogy Egyiptomban cselekedett mindenki szeme láttára.
Deu 1:31 A pusztában is -- te magad láttad --, úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, mint ahogy az ember szokta hordozni kicsi gyermekét, az egész úton, amelyen jártatok, amíg eljutottatok erre a helyre.
Deu 1:32 De még ekkor sem hittetek az Úrnak, a ti Isteneteknek,
Deu 1:33 aki előttetek járt az úton, és kijelölte a helyet, ahol sátraitokat fel kellett állítanotok, és éjszaka tűz által mutatta nektek az utat, nappal pedig felhőoszlop által.
Deu 1:34 Amikor aztán az Úr meghallotta siránkozásotokat, megharagudott és megesküdött:
Deu 1:35 "E gonosz nemzedéknek férfiai közül senki sem fogja meglátni azt a jó földet, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak --
Deu 1:36 kivéve Kálebet, Jefóne fiát: ő ugyanis meglátja, és neki meg fiainak adom azt a földet, amelyet taposott, mert követte az Urat." --
Deu 1:37 Nem is lehet csodálni a nép ellen való haragját, amikor még énrám is megharagudott az Úr miattatok, s így szólt: "Te sem mégy be oda!
Deu 1:38 Józsue, Nún fia, a te szolgád megy be helyetted. Biztasd őt, és erősítsd, mert ő osztja el sorshúzással azt a földet Izraelnek.
Deu 1:39 Gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy fogságba kerülnek, s fiaitok, akik ma még nem ismerik a jó és rossz különbségét, azok mennek be; nekik adom azt a földet, s ők foglalják el.
Deu 1:40 Ti azonban forduljatok meg, s menjetek vissza a pusztába, a Vörös-tenger felé vivő úton!"
Deu 1:41 Erre ti azt feleltétek nekem: "Vétkeztünk az Úr ellen; felmegyünk és harcolunk, amint az Úr, a mi Istenünk parancsolta." Amikor aztán felfegyverkeztetek, s a hegyre tartottatok,
Deu 1:42 azt mondta nekem az Úr: "Mondd nekik: Ne menjetek fel, s ne harcoljatok, mert nem vagyok veletek, hogy el ne hulljatok ellenségeitek előtt."
Deu 1:43 Én szóltam, de ti nem hallgattatok rám, hanem szembeszálltatok az Úr parancsával, és felfuvalkodottan felmentetek a hegyre.
Deu 1:44 Erre kijöttek az amoriták, akik a hegységben laktak, felvonultak ellenetek, és úgy megkergettek titeket, ahogy a méhek szokták megkergetni az embert, és vágtak titeket Szeírtől Hormáig.
Deu 1:45 Amikor aztán visszatértetek és sírtatok az Úr előtt, ő nem hallgatott meg titeket, s nem akart figyelni szavatokra.
Deu 1:46 Így hosszú időn keresztül Kádes-Barneában maradtatok.
Deu 2:1 Amikor aztán elindultunk onnét, elmentünk abba a pusztába, amely a Vörös-tenger felé visz, amint az Úr mondta nekem és hosszú ideig kerülgettük a Szeír hegyet.
Deu 2:2 Majd azt mondta az Úr nekem:
Deu 2:3 "Eleget kerülgettétek már ezt a hegyet, menjetek észak felé;
Deu 2:4 a népnek azonban parancsold meg: Át fogtok menni testvéreiteknek, Ézsau fiainak határán, akik Szeírben laknak, s ők félni fognak tőletek:
Deu 2:5 ám nagyon vigyázzatok, hogy ellenük ne induljatok, mert egy talpalatnyit sem adok nektek földjükből, mivel Ézsaunak adtam Szeír hegyét birtokul.
Deu 2:6 Pénzen vegyetek eleséget tőlük, s azt egyétek, megfizetett vizet merítsetek s igyatok.
Deu 2:7 Az Úr, a te Istened megáldott téged kezed minden munkájában, figyelemmel kísérte utadat, mint jöttél át ezen a nagy pusztán: negyven esztendeje lakik veled az Úr, a te Istened, s nem volt hiányod semmiben sem."
Deu 2:8 Amikor aztán átvonultunk testvéreink, Ézsau fiai között, akik Szeírben laktak, a Mezőség útján át, Eláton és Ecjon-Gáberen keresztül, eljutottunk arra az útra, amely Moáb pusztájába vezet.
Deu 2:9 Ekkor azt mondta az Úr nekem: "Ne indíts hadat a moabiták ellen, s ne szállj harcba velük, mert semmit sem adok neked földjükből, mivel Lót fiainak adtam Árt birtokul.
Deu 2:10 Ennek az emiták voltak az első lakói, egy nagy, erős és olyan szálas nép, mint az enakiták nemzetsége;
Deu 2:11 az Óriások közé számították őket, éppen úgy, mint az enakiták fiait, de a moabiták emitáknak nevezik őket. --
Deu 2:12 Szeírben pedig azelőtt a horiták laktak, de Ézsau fiai kiűzték és eltörölték őket, s ők telepedtek oda, úgy, ahogy Izrael tett a maga birtokának földjén, amelyet az Úr őneki adott."
Deu 2:13 Felkerekedtünk tehát, hogy átkeljünk a Szered patakján és át is keltünk rajta.
Deu 2:14 Az idő pedig, amely alatt Kádes-Barneától a Szered patakján való átkelésig jártunk, harmincnyolc esztendő volt, s ezalatt a hadra való férfiak egész nemzedéke kiveszett a táborból, amint az Úr megesküdött:
Deu 2:15 az ő keze volt ellenük, hogy kivesszenek a táborból.
Deu 2:16 Amikor aztán mind elestek a hadra való férfiak,
Deu 2:17 így szólt az Úr hozzám:
Deu 2:18 "Te ma átmégy Moáb határán, az Ár nevű városon
Deu 2:19 és Ammon fiainak közelébe kerülsz; vigyázz, ne indíts hadat ellenük, s ne kezdj harcot velük, mert semmit sem adok neked Ammon fiainak földjéből, mivel Lót fiainak adtam azt birtokul.
Deu 2:20 (Ezt az Óriások földjéhez számították, s rajta egykor az Óriások laktak, de ezeket az ammoniták szamszummitáknak nevezik;
Deu 2:21 nagy, sok és szálas termetű nép volt, olyan, mint az enakiták. Az Úr eltörölte őket az ammoniták színe elől, s őket telepítette helyükre,
Deu 2:22 úgy, amint Ézsau fiaival cselekedett, akik Szeírben laknak, amikor eltörölte a horitákat, s Ézsau fiainak adta földjüket, amelyet bírnak is mind a mai napig.
Deu 2:23 A hivvitákat pedig, akik egészen Gázáig falvakban laktak, a kaftoriak űzték ki: ezek ugyanis kijöttek Kaftorból, eltörölték őket, s letelepedtek a helyükre.)
Deu 2:24 Kerekedjetek azonban fel és keljetek át az Arnon patakon. Íme, az amorita Szihont, Hesebon királyát a kezedbe adtam: láss hozzá, hogy elfoglald földjét, s indíts hadat ellene.
Deu 2:25 Ma kezdek el tőled való rettegést és félelmet bocsátani valamennyi népre, amely az ég alatt lakik, hogy neved hallatára rettegjenek és gyötrődjenek."
Deu 2:26 Követeket küldtem tehát Kádemót pusztájából Szihonhoz, Hesebon királyához békességes szavakkal, ezt üzentem:
Deu 2:27 Hadd menjünk át földeden; az országúton megyünk, nem térünk le sem jobbra, sem balra;
Deu 2:28 eleséget, hogy ehessünk, pénzért adj nékünk, vizet pénzen adj, s úgy iszunk. Csak engedd meg nékünk az átvonulást --
Deu 2:29 úgy, amint Ézsau fiai cselekedtek, akik Szeírben laknak, meg a moabiták, akik Árban laknak --, míg eljutunk a Jordánhoz, s átkelünk arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk ad.
Deu 2:30 De Szihon, Hesebon királya nem akarta megengedni nekünk az átvonulást, mert az Úr, a te Istened megkeményítette a lelkét és keménnyé tette a szívét, hogy kezedbe adhassa, mint ahogy most látod.
Deu 2:31 Erre azt mondta az Úr nekem: "Íme, elkezdem kezedbe adni Szihont és földjét: láss hozzá elfoglalásához."
Deu 2:32 Amikor aztán kijött elénk Szihon, egész népével együtt, hogy megütközzék velünk Jászában,
Deu 2:33 kezünkbe is adta az Úr, a mi Istenünk, s megvertük fiaival s egész népével együtt.
Deu 2:34 Ugyanabban az időben elfoglaltuk valamennyi városát, megöltük azok lakóit, a férfiakat, az asszonyokat s a gyermekeket: nem hagytunk meg bennük semmit,
Deu 2:35 csak az állatokat meg az elfoglalt városokból való zsákmányt: ezek a zsákmányszerzők osztályrészévé lettek.
Deu 2:36 Ároertől, amely az Arnon patak partján van, attól a várostól, amely a völgyben fekszik, egészen Gileádig nem volt sem falu, sem város, amely megmenekült volna kezünktől: valamennyit átadta nekünk az Úr, a mi Istenünk,
Deu 2:37 kivéve Ammon fiainak földjét, amelyhez nem közelítettünk, vagyis mindazt, ami a Jabbok pataknál fekszik, meg a hegyi városokat és mindazokat a helyeket, amelyektől eltiltott minket az Úr, a mi Istenünk.
Deu 3:1 Aztán megfordultunk, s felmentünk a Básán felé vivő úton. Ekkor kijött elénk Óg, Básán királya egész népével együtt, hogy megütközzék velünk Edráiban.
Deu 3:2 Ám az Úr azt mondta nekem: "Ne félj tőle, mert a kezedbe adom egész népével és földjével együtt. Tégy vele úgy, ahogy Szihonnal, az amoritáknak azzal a királyával tettél, aki Hesebonban lakott."
Deu 3:3 Kezünkbe adta tehát az Úr, a mi Istenünk Ógot, Básán királyát is meg egész népét, s megvertük őket az utolsó szálig.
Deu 3:4 Ugyanakkor feldúltuk minden városát, úgy, hogy nem volt város, amely megmenekült volna tőlünk: hatvan várost, az egész árgobi vidéket, amely Óg básáni birodalmához tartozott --
Deu 3:5 ezek mind városok voltak, megerősítve igen magas falakkal, kapukkal és zárakkal --, azonkívül számtalan mezővárost, amelynek nem volt várfala.
Deu 3:6 Aztán eltöröltük őket, mint ahogy Szihonnal, Hesebon királyával tettünk: eltöröltünk valamennyi várost, férfit, asszonyt és gyermeket,
Deu 3:7 de az állatokat meg a városokból való prédát zsákmányul vittük.
Deu 3:8 Így vettük el abban az időben a földet az amoriták két királyának kezéből, akik a Jordánon túl voltak, az Arnon patakjától a Hermon hegyéig --
Deu 3:9 ezt a szidoniak Szárionnak hívják, az amoriták pedig Szánirnak --,
Deu 3:10 a síkságon fekvő összes várost, s Gileádnak és Básánnak egész földjét Szelkáig és Edráiig, Óg básáni birodalmának városaiig.
Deu 3:11 Óg, Básán királya volt ugyanis már csak hátra az Óriások nemzetségéből; még mutogatják vasból való ágyát, amely Ammon fiainak Rabbátjában van: hossza kilenckönyöknyi, szélessége négy, a férfikar könyöktávolságának mértéke szerint.
Deu 3:12 A földet, amelyet abban az időben elfoglaltunk, Ároertől, amely az Arnon patak partján van, egészen Gileád hegységének feléig, meg annak városait Rúbennek és Gádnak adtam.
Deu 3:13 Gileád többi részét pedig, és az egész Básánt, Óg országát, Árgob egész vidékét Manassze fél törzsének juttattam. -- Az egész Básánt az Óriások földjének is hívják. --
Deu 3:14 Jaír, Manassze fia kapta ugyanis Árgob egész vidékét, a gessúriták és a makátiták határáig, mire ő elnevezte Básánt a maga nevéről Hávót-Jaírnak, azaz Jaír falvainak, mind a mai napig,
Deu 3:15 Mákirnak pedig Gileádot adtam.
Deu 3:16 Rúben és Gád törzsének adtam a Gileád földjétől az Arnon patakig, a patak közepéig terjedő földet meg ennek határterületét egészen a Jabbok patakig, amely Ammon fiainak határa,
Deu 3:17 meg a pusztai síkságot meg a Jordánt és keleti határterületét Kinnerettől a puszta tengeréig, azaz a Sós-tengerig, a Piszga hegy tövéig.
Deu 3:18 Ugyanakkor megparancsoltam nektek: Az Úr, a ti Istenetek odaadja nektek ezt a földet örökségül, de valamennyi vitézlő férfinak harcrakészen kell járnia a hadat testvéreiteknek, Izrael fiainak élén
Deu 3:19 és csak feleségeitek, gyermekeitek és állataitok -- mert tudom, hogy sok állatotok van -- maradhatnak a városokban, amelyeket nektek adtam,
Deu 3:20 míg nyugodalmat nem ad az Úr testvéreiteknek is, mint ahogyan nektek adott, s ők is el nem foglalják a földet, amelyet nekik a Jordánon túl fog adni. Akkor visszatérhet mindenki közületek birtokához, amelyet adtam nektek.
Deu 3:21 Józsuénak pedig meghagytam abban az időben: Szemed látta, mit tett az Úr, a ti Istenetek ezzel a két királlyal: így fog tenni minden országgal, ahova átmégy.
Deu 3:22 Ne félj tőlük, mert az Úr, a ti Istenetek fog harcolni értetek.
Deu 3:23 Könyörögtem ugyanis az Úrhoz abban az időben:
Deu 3:24 Úr Isten, ha már elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és erős kezedet -- nincs is más Isten sem égben, sem földön, aki végbevihetné a te cselekedeteidet és hasonlítható lenne a te hatalmadhoz --,
Deu 3:25 hát akkor hadd menjek át, s hadd lássam meg azt a felette jó földet a Jordánon túl, azt a kiváló Hegyvidéket meg Libanont.
Deu 3:26 Ám az Úr haragudott rám miattatok, s nem hallgatott meg, hanem azt mondotta nekem: "Elég, ne is szólj többé nekem erről a dologról.
Deu 3:27 Menj fel a Piszga tetejére, s jártasd körül szemedet nyugatra és északra, délre és keletre, s tekintsd meg: mert te nem kelsz át ezen a Jordánon.
Deu 3:28 Bízd meg Józsuét, erősítsd és bátorítsd őt, mert ő megy majd ennek a népnek az élén, s ő osztja szét azt a földet, amelyet látni fogsz."
Deu 3:29 Így maradtunk ebben a völgyben, Fogorral szemben.
Deu 4:1 Most pedig, Izrael, hallgass azokra a parancsokra és rendeletekre, amelyekre tanítalak, hogy megtartsd őket, s így élhess és elérhesd és birtokolhasd azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene majd nektek ad.
Deu 4:2 Ne tegyetek hozzá semmit se ahhoz az igéhez, amelyet hozzátok intézek, se el ne vegyetek belőle: tartsátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket parancsolok nektek.
Deu 4:3 Tulajdon szemetek látta mindazt, amit az Úr Beelfegor miatt tett, hogy miképp veszített el mindenkit, aki annak hódolt közületek;
Deu 4:4 ti pedig, akik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindannyian éltek mind a mai napig.
Deu 4:5 Tudjátok, hogy parancsolatokra és rendeletekre tanítottalak titeket, amint az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy szerintük cselekedjetek azon a földön, amelyet elfoglalni készültök.
Deu 4:6 Tartsátok meg tehát őket, és azok szerint cselekedjetek, mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmességtek bizonysága a népek előtt, hogy amikor meghallják mindezeket a parancsokat, azt mondják: "Íme, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet."
Deu 4:7 Nincs is más ilyen nagy nemzet, amelyhez istenei olyan közel lennének, mint amilyen közel mihozzánk van a mi Urunk, Istenünk, valahányszor kérjük.
Deu 4:8 Vagy melyik az a másik ilyen dicső nemzet, amelynek olyan szertartásai, olyan igazságos rendeletei lennének, mint ez az egész törvény, amelyet ma én szemetek elé tárok?
Deu 4:9 Gondosan vigyázz tehát magadra és lelkedre: el ne feledd azokat a dolgokat, amelyeket tulajdon szemed látott, ne távozzanak szívedtől egész életedben, ismertesd meg őket fiaiddal s unokáiddal.
Deu 4:10 Meg ne feledkezzél arról a napról, amelyen az Úr, a te Istened előtt álltál a Hóreben, amikor az Úr szólt hozzám és mondta: "Gyűjtsd elém a népet, hogy hallják szavaimat, s megtanuljanak félni engem minden időben, míg a földön élnek, s fiaikat is megtanítsák rá."
Deu 4:11 Erre ti odajárultatok a hegy tövéhez: s az égett mind az égig és sötétség, felhő és homály volt rajta.
Deu 4:12 Ekkor szólt hozzátok az Úr a tűz közepéből, szavak hangzását hallottátok, de alakot egyáltalában nem láttatok.
Deu 4:13 Így hirdette ki nektek szövetségét, amelynek teljesítését nektek megparancsolta: a tíz igét, amelyet ráírt két kőtáblára.
Deu 4:14 Ugyanakkor nekem megparancsolta, hogy tanítsalak meg titeket azokra a szertartásokra és rendeletekre, amelyeket meg kell tennetek azon a földön, amelyet elfoglalni készültök.
Deu 4:15 Gondosan vigyázzatok tehát lelketekre! Nem láttatok semmiféle alakot sem azon a napon, amelyen szólt hozzátok az Úr a Hóreben a tűz közepéből!
Deu 4:16 Meg ne tévedjetek tehát valahogy, és ne csináljatok magatoknak valamilyen faragott hasonmást, képmást férfiról vagy asszonyról,
Deu 4:17 hasonmást valamilyen állatról, amely a földön van, vagy madárról, amely az ég alatt repül,
Deu 4:18 vagy csúszó-mászóról, amely a földön mozog, vagy halról, amely a föld alatt, a vízben van.
Deu 4:19 Ha felemeled szemedet az égre és látod a napot, a holdat s az ég minden csillagát, meg ne ejtsen valahogy a tévedés és ne imádd és ne tiszteld őket! Ezeket az Úr, a te Istened mindazoknak a népeknek a szolgálatára teremtette, amelyek az ég alatt vannak.
Deu 4:20 Titeket azonban vett az Úr, és kihozott Egyiptom vaskohójából, hogy tulajdon népévé legyetek, mint ahogy az a mai napon meg is van.
Deu 4:21 Rám megharagudott az Úr a ti dolgaitok miatt, s megesküdött, hogy nem megyek át a Jordánon, s nem jutok be arra az igen jó földre, amelyet nektek fog adni.
Deu 4:22 Íme, meghalok ezen a földön, nem megyek át a Jordánon: ti átmentek, s elfoglaljátok azt a kiváló földet.
Deu 4:23 Vigyázz, hogy soha meg ne feledkezz az Úr, a te Istened szövetségéről, amelyet veled kötött, és ahogy az Úr megtiltotta neked, ne készíts faragott képmást semmiről,
Deu 4:24 mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltékeny Isten.
Deu 4:25 Ha majd fiakat és unokákat nemzetek, és ott tartózkodtok azon a földön, s megtévedtek, s valamilyen képmást csináltok magatoknak, s így azt cselekszitek, ami gonosz az Úr, a ti Istenetek előtt, hogy őt haragra ingereljétek.
Deu 4:26 Bizonyságul hívom fel ma az eget és a földet, hogy hamarosan elvesztek arról a földről, amelynek elfoglalására átkeltek a Jordánon. Nem laktok rajta hosszú ideig, hanem eltöröl róla az Úr titeket.
Deu 4:27 Szétszór minden nép közé, és csak kevesen maradtok meg azok között a nemzetek között, amelyek közé az Úr elvisz majd titeket.
Deu 4:28 Ott aztán szolgálni fogtok emberi kéz alkotta isteneknek, fának és kőnek, amelyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek és nem szagolnak.
Deu 4:29 Ha azonban majd keresed ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod őt, feltéve, hogy egész szívedből és lelked egész eltökéltségével keresed.
Deu 4:30 Miután utolért téged mindaz, amit az előbb mondtam, az utolsó időben visszatérsz az Úrhoz, a te Istenedhez és hallgatni fogsz szavára.
Deu 4:31 Irgalmas Isten ugyanis az Úr, a te Istened nem hagy el téged, s nem töröl el teljesen, s nem feledkezik meg arról a szövetségről, amelyre atyáitoknak megesküdött.
Deu 4:32 Kérdezősködj csak a régi napok felől, amelyek te előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten megteremtette az embert a földön -- kérdezősködj az ég egyik szélétől a másikig, történt-e valaha ilyesfajta dolog, vagy lehetett-e hallani,
Deu 4:33 hogy hallja egy nép Isten szavát, aki a tűz közepéből szól, mint ahogy te hallottad, s életben maradtál!
Deu 4:34 Vagy hogy megtette-e Isten, hogy elmegy és nemzetet választ magának a nemzetek közül próbák, jelek, csodák, harc, erős kéz, kinyújtott kar és rettenetes látványok által, mindent aszerint, amit tiértetek tett az Úr, a ti Istenetek Egyiptomban, szemed láttára,
Deu 4:35 hogy megtudd, hogy az Úr az Isten, s rajta kívül nincs más.
Deu 4:36 Az égből szavát hallatta veled, hogy oktasson téged, a földön megmutatta neked felette nagy tüzét, s hallottad igéit a tűz közepéből,
Deu 4:37 mivel szerette atyáidat, s kiválasztotta utódaikat. Éppen azért az ő nagy erejével kihozott téged Egyiptomból, s előtted járt,
Deu 4:38 hogy igen nagy, s nálad erősebb nemzeteket eltöröljön utadból, s téged bevigyen helyükre és neked adja földjüket birtokul, mint ahogy azt ma is láthatod.
Deu 4:39 Ismerd el tehát ma, és vésd a szívedbe, hogy az Úr az Isten fönn az égben és lenn a földön és senki más!
Deu 4:40 Tartsd meg parancsait és rendeleteit, amelyeket parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked, s utánad fiaidnak és hosszú ideig maradhass azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened majd ad neked."
Deu 4:41 Ekkor Mózes kiválasztott három várost a Jordánon túl, a keleti oldalon,
Deu 4:42 hogy aki felebarátját akaratlanul, s a nélkül, hogy neki egy s más nap előtt az ellensége lett volna, megölte, oda menekülhessen, s e városok egyikében menedéket találhasson:
Deu 4:43 Bószort a pusztában, a sík földön, Rúben törzsében, továbbá Rámótot, Gileádban, Gád törzsében és Gólánt Básánban, Manassze törzsében.
Deu 4:44 Ez az a törvény, amelyet Mózes Izrael fiai elé terjesztett,
Deu 4:45 s ezek azok a bizonyságok, szertartások és rendeletek, amelyeket Izrael fiainak elmondott, amikor kijöttek Egyiptomból,
Deu 4:46 a Jordánon túl, a völgyben, Fogor házával szemben, Szihonnak, az amoriták királyának földjén, aki Hesebonban lakott, s akit Mózes megvert. Amikor ugyanis Izrael fiai kijöttek Egyiptomból,
Deu 4:47 elfoglalták az ő földjét meg Ógnak, Básán királyának a földjét -- az amoriták két királyáét, akik a Jordánon túl, a keleti oldalon voltak --
Deu 4:48 Ároertől kezdve, amely az Arnon patak partján fekszik, egészen a Szion hegyig, vagyis a Hermonig,
Deu 4:49 meg az egész Síkságot a Jordánon túl, a keleti oldalon, egészen a Puszta tengeréig, a Piszga hegy tövéig.
Deu 5:1 Egybehívta ugyanis Mózes egész Izraelt és azt mondta neki: "Halld, Izrael, azokat a szertartásokat és rendeleteket, amelyeket ma fületek hallatára elmondok: tanuljátok meg őket, és cselekedjetek szerintük.
Deu 5:2 Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.
Deu 5:3 Nem atyáinkkal kötötte ezt a szövetséget, hanem mivelünk, akik itt vagyunk, s élünk.
Deu 5:4 Színről-színre szólt hozzánk a hegyen, a tűz közepéből.
Deu 5:5 Én voltam abban az időben a közbenjáró, s a közvetítő az Úr között és közöttetek, hogy tolmácsoljam nektek az ő igéit, mert ti féltetek a tűztől, s nem mentetek fel a hegyre. Azt mondta:
Deu 5:6 "Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából.
Deu 5:7 Rajtam kívül más isteneid ne legyenek.
Deu 5:8 Ne készíts magadnak faragott képet, se hasonmást semmiről, ami fenn az égen vagy lenn a földön van, vagy a föld alatt, a vizekben lakik.
Deu 5:9 Ne imádd, s ne tiszteld ezeket, mert én az Úr, a te Istened, féltékeny Isten vagyok. Megtorlom az atyák gonoszságát fiaikon harmad- és negyedízig, mindazokon, akik gyűlölnek engem,
Deu 5:10 de irgalmasságot gyakorlok sok ezerízig azokkal, akik szeretnek, és megtartják parancsaimat.
Deu 5:11 Ne vedd hiába az Úrnak, a te Istenednek nevét, mert nem marad büntetlen, aki hiába veszi az ő nevét.
Deu 5:12 Figyelj a szombat napjára, hogy megszenteld azt, amint megparancsolta neked az Úr, a te Istened.
Deu 5:13 Hat napon dolgozzál, és végezd minden munkádat,
Deu 5:14 a hetedik nap azonban szombat, azaz nyugalomnap legyen az Úrnak, a te Istenednek tiszteletére. Ne végezz rajta semmiféle munkát, se te, se fiad, se lányod, se rabszolgád, se rabszolganőd, se marhád, se szamarad, se bármi más állatod, se a jövevény, aki kapuidon belül van, hogy nyugodjék rabszolgád és rabszolganőd, éppen úgy, mint te magad.
Deu 5:15 Emlékezzél meg arról, hogy magad is szolga voltál Egyiptomban, s az Úr, a te Istened hozott ki téged onnan erős kézzel és kinyújtott karral; azért parancsolta neked, hogy tartsd meg a szombat napját.
Deu 5:16 Tiszteld atyádat s anyádat, amint megparancsolta neked az Úr, a te Istened, hogy hosszú ideig élj, s jó dolgod legyen azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked.
Deu 5:17 Ne ölj!
Deu 5:18 Ne paráználkodj!
Deu 5:19 Ne lopj!
Deu 5:20 Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen.
Deu 5:21 Ne kívánd meg felebarátod feleségét, se házát, se mezejét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se marháját, se szamarát; semmit se, ami az övé."
Deu 5:22 Ezeket az igéket mondta az Úr egész sokaságotoknak a hegyen, a tűz, a felhő és a homály közepéből, fennszóval, semmivel sem többet; aztán ráírta őket két kőtáblára, s ideadta azokat nekem.
Deu 5:23 Amikor ti hallottátok a szózatot a sötétség közepéből, s láttátok, hogy ég a hegy, elém járultatok valamennyi törzsfővel és vénnel, s ezt mondtátok:
Deu 5:24 "Íme, az Úr, a mi Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hallottuk szavát a tűz közepéből és megtudtuk, hogy ha szól is Isten az emberhez, életben maradhat az ember.
Deu 5:25 Miért haljunk meg tehát, s miért emésszen meg minket e felette nagy tűz? Ha ugyanis még tovább hallgatjuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk.
Deu 5:26 Elvégre is micsoda mindaz, ami test, hogy hallhassa az élő Isten szavát, amint szól a tűz közepéből, mint ahogy mi hallottuk, és életben maradjon?
Deu 5:27 Inkább te járulj oda: hallgasd meg mindazt, amit az Úr, a mi Istenünk mond neked, aztán közöld velünk, s mi meghallgatjuk és megtesszük."
Deu 5:28 Amikor ezt az Úr meghallotta, azt mondta nekem: "Hallottam ennek a népnek hozzád intézett szavait: jól mondtak mindent.
Deu 5:29 Bárcsak ilyen maradna a gondolkodásmódjuk és félnének engem, s megtartanák valamennyi parancsomat minden időben, hogy jó dolguk legyen nekik s gyermekeiknek mindenkor!
Deu 5:30 Eredj, s mondd nekik: Térjetek vissza sátraitokba.
Deu 5:31 Te pedig majd maradj itt velem, s én elmondom neked minden parancsomat, szertartásomat és rendeletemet, amelyekre meg kell tanítanod őket, hogy megtegyék azon a földön, amelyet nekik fogok adni birtokul."
Deu 5:32 Vigyázzatok tehát, s tegyétek meg, amit az Úr Isten parancsolt nektek; ne térjetek se jobbra, se balra,
Deu 5:33 hanem azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt, hogy élhessetek, jó dolgotok legyen és hosszú ideig maradhassatok birtokotok földjén.
Deu 6:1 Ezek azok a parancsok, szertartások és rendeletek, amelyek felől az Úr, a ti Istenetek megparancsolta, hogy megtanítsalak titeket rájuk, s ti megtartsátok azokat azon a földön, amelyet majd birtokba vesztek.
Deu 6:2 Teljes életedben féld az Urat, a te Istenedet, s tartsd meg minden parancsát, amelyet én neked, fiaidnak és unokáidnak meghagyok, hogy hosszú életed legyen.
Deu 6:3 Halld tehát Izrael, s vigyázz, tedd meg, amit az Úr megparancsolt neked, hogy jó dolgod legyen és felette megsokasodj azon a tejjel s mézzel folyó földön, amint az Úr, atyáid Istene megígérte neked.
Deu 6:4 Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!
Deu 6:5 Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből.
Deu 6:6 Legyenek a szívedben ezek az igék, amelyeket ma megparancsolok neked!
Deu 6:7 Beszéld el ezeket fiaidnak! Elmélkedj róluk, ha a házadban ülsz, ha úton jársz, ha lefekszel és ha felkelsz!
Deu 6:8 Kösd őket jelként a kezedre, függeszd azokat a szemeid közé,
Deu 6:9 írd rá őket házad ajtófélfáira és kapuira!
Deu 6:10 Ha majd bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, amely felől megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, s nagy és jó városokat ad neked, amelyeket nem te építettél,
Deu 6:11 házakat telve minden jóval, amelyet nem te halmoztál fel, vízvermeket, amelyeket nem te ástál, szőlőket és olajfakerteket, amelyeket nem te ültettél,
Deu 6:12 s eszel és jóllaksz:
Deu 6:13 szorgalmasan vigyázz arra, hogy meg ne feledkezzél az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából. Féld az Urat, a te Istenedet és csak neki szolgálj; s az ő nevére esküdj.
Deu 6:14 Ne járjatok más istenek után, semmiféle körülöttetek levő nép istenei után.
Deu 6:15 Mert az Úr, a te Istened, aki közötted van, féltékeny Isten, fel ne gerjedjen ellened egyszer az Úrnak, a te Istenednek haragja, s el ne pusztítson a föld színéről.
Deu 6:16 Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet, mint ahogy kísértetted őt Masszában.
Deu 6:17 Tartsd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsait, bizonyságait és szertartásait, amelyeket parancsolt neked,
Deu 6:18 s azt tedd, ami kedves és jó az Úr színe előtt, hogy jó dolgod legyen, s elérhesd és elfoglalhasd azt az igen jó földet, amely felől megesküdött az Úr atyáidnak,
Deu 6:19 s hogy eltörölje minden ellenségedet előled, amint megmondta.
Deu 6:20 Ha pedig majd fiad maholnap megkérdez téged: "Mire valók ezek a bizonyságok, szertartások és rendeletek, amelyeket az Úr, a mi Istenünk megparancsolt nekünk,"
Deu 6:21 mondd neki: "A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de az Úr erős kézzel kihozott minket Egyiptomból.
Deu 6:22 Nagy és szörnyű jeleket és csodákat művelt Egyiptomban szemünk láttára a fáraón és egész háza népén,
Deu 6:23 minket azonban kivezetett onnan, hogy behozzon ide és nekünk adja ezt a földet, amely felől megesküdött atyáinknak.
Deu 6:24 Akkor parancsolta meg nekünk az Úr, hogy tegyük meg mindezeket a törvényeket és féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen egész életünkben, mint ahogy ma van.
Deu 6:25 Irgalmas is lesz irántunk, ha az Úr, a mi Istenünk előtt vigyázunk és teljesítjük minden parancsát, amint parancsolta nekünk."
Deu 7:1 Ha majd bevisz téged az Úr, a te Istened arra földre, amelyet elfoglalni mégy, s eltöröl előled sok nemzetet, hetitát, girgasitát, amoritát, kánaánit, perizitát, hivvitát, jebuzitát, -- hét, nálad sokkal nagyobb számú, nálad erősebb nemzetet -- ,
Deu 7:2 s ezeket a kezedbe adja az Úr, a te Istened: veszítsd el őket egy szálig. Ne köss velük szövetséget, és ne könyörülj meg rajtuk.
Deu 7:3 Ne lépj velük házasságra: lányodat ne add oda fiának, és az ő lányát el ne vedd fiadnak,
Deu 7:4 mert eltéríti fiadat, hogy ne engem kövessen, hanem inkább más isteneknek szolgáljon, s akkor felgerjed az Úr haragja, s hamarosan eltöröl téged.
Deu 7:5 Sőt éppen ellenkezőleg, ezt cselekedjétek velük: rontsátok le oltáraikat, törjétek össze oszlopaikat, vágjátok ki berkeiket, égessétek el faragott képeiket.
Deu 7:6 Te ugyanis az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép vagy: téged kiválasztott az Úr, a te Istened, hogy tulajdon népe légy minden nép közül, amely a földön van.
Deu 7:7 Nem azért lépett kapcsolatba veletek és választott ki titeket az Úr, mintha számra nézve minden népet meghaladnátok, hiszen minden népnél kevesebben vagytok,
Deu 7:8 hanem azért, mert szeretett titeket az Úr, s meg akarta tartani azt az esküt, mellyel megesküdött atyáitoknak; azért hozott és szabadított ki titeket erős kézzel a rabszolgaság házából, a fáraónak, Egyiptom királyának kezéből.
Deu 7:9 Tudd tehát, hogy az Úr, a te Istened erős és hűséges Isten, aki ezerízig megtartja a szövetséget, s az irgalmasságot azokkal szemben, akik szeretik őt, s megtartják parancsait,
Deu 7:10 de legott megfizet azoknak, akik gyűlölik őt: elpusztítja őket, nem késlekedik, legott megadja nekik, amit érdemelnek.
Deu 7:11 Tartsd meg tehát azokat a parancsolatokat, szertartásokat és rendeleteket, amelyeknek a megtartását ma megparancsolom neked.
Deu 7:12 Ha hallgatsz ezekre a rendeletekre, megtartod és teljesíted azokat, akkor az Úr, a te Istened is megtartja számodra a szövetséget és az irgalmasságot, amely felől megesküdött atyáidnak
Deu 7:13 és szeretni fog téged. Meg fog sokasítani és megáldja méhed gyümölcsét, földed gyümölcsét, gabonádat, szüretedet, olajodat, állataidat s juhaid nyáját azon a földön, amely felől megesküdött atyáidnak, hogy neked adja.
Deu 7:14 Áldottabb leszel minden népnél, nem lesz közötted meddő lény az egyik nemen sem, sem az emberek, sem a nyájaid között.
Deu 7:15 Távol tart tőled az Úr minden betegséget s Egyiptomnak gonosz nyavalyáit, amelyeket ismersz, nem terád hozza, hanem mindazokra, akik ellenségeid.
Deu 7:16 Pusztítsd el tehát mindazokat a népeket, amelyeket az Úr, a te Istened a kezedbe ad, meg ne szánja őket szemed, s ne szolgálj isteneiknek, hogy romlásodra ne legyenek.
Deu 7:17 Ha azt mondanád szívedben: "Többen vannak azok a népek, mint én, hogy tudnám eltörölni őket,"
Deu 7:18 ne félj, emlékezzél meg arról, amit az Úr, a te Istened a fáraóval s minden egyiptomival művelt,
Deu 7:19 azokról a nagy csapásokról, amelyeket tulajdon szemed látott, azokról a jelekről és csodákról, arról az erős kézről és kinyújtott karról, amellyel kihozott téged az Úr, a te Istened: így fog tenni mindazokkal a népekkel, amelyektől félsz.
Deu 7:20 Még a darazsakat is rájuk bocsátja az Úr, a te Istened, míg mind el nem törli őket, s el nem pusztítja azokat is, akik el tudtak menekülni és el tudtak rejtőzni előled.
Deu 7:21 Ne félj tőlük, mert közötted van az Úr, a te Istened, a nagy és félelmetes Isten:
Deu 7:22 Ő majd lassanként és apránként elfogyasztja ezeket a nemzeteket a színed elől. Egyszerre nem törölheted el őket, hogy el ne sokasodjék ellened a föld vadja.
Deu 7:23 De az Úr, a te Istened eléd adja és addig pusztítja őket, míg teljesen el nem törli őket.
Deu 7:24 Királyaikat is a kezedbe adja és kipusztítod nevüket az ég alól: senki sem tud majd ellenállni neked, míg el nem tiprod őket.
Deu 7:25 Faragott képeiket azonban el kell égetned a tűzben: meg ne kívánd azt az ezüstöt és aranyat, amelyből készültek, ne végy el belőlük semmit se magadnak, hogy bajba ne kerülj, mert utálatos az ilyesmi az Úr, a te Istened előtt.
Deu 7:26 Ne vigyél tehát semmit se házadba a bálványból, hogy átkozottá ne légy, amilyen az; undokságként vesd meg, förtelemként és szennyként utáld, mert átkozott.
Deu 8:1 Gondosan ügyelj arra, hogy teljesíts minden parancsot, amelyet ma parancsolok neked, hogy élhessetek, megsokasodhassatok, s elérhessétek és bírtokolhassátok azt a földet, amely felől megesküdött az Úr atyáitoknak.
Deu 8:2 Gondolj csak vissza arra az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven esztendőn át vezetett a pusztában, hogy megsanyargasson és próbára tegyen, s így nyilvánvalóvá legyen, mi forog szívedben: vajon megtartod-e parancsait vagy nem?
Deu 8:3 Éhínséggel sanyargatott téged és eledelül mannát adott neked, amelyet nem ismertél sem te, sem atyáid, hogy megmutassa neked, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.
Deu 8:4 Ruházatod, amely betakart, az öregségtől el nem kopott, lábad fel nem törött immár negyvenedik esztendeje!
Deu 8:5 Ismerd el tehát szívedben, hogy amint az ember oktatja fiát, úgy oktatott téged az Úr, a te Istened,
Deu 8:6 hogy megtartsd az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, járj az ő útjain és féld őt.
Deu 8:7 Az Úr, a te Istened ugyanis bevisz téged egy pompás földre, patakok, vizek és források földjére, amelynek mezőin s hegyein folyók mélységei fakadnak,
Deu 8:8 búza, árpa és szőlő földjére, ahol füge, gránátalma és olajfa terem, olaj és méz földjére,
Deu 8:9 ahol minden szűkölködés nélkül eszed kenyeredet, s mindennek bőségét élvezed, olyan földre, amelynek köve vasas, és amelynek hegyeiből rézércet bányásznak.
Deu 8:10 Ha tehát majd eszel és jóllaksz, áldd az Urat, a te Istenedet azért a felette jó földért, amelyet neked adott.
Deu 8:11 Ügyelj, s vigyázz magadra, hogy soha meg ne feledkezzél az Úrról, a te Istenedről, s el ne hanyagold parancsolatait, rendeleteit és szertartásait, amelyeket ma parancsolok neked,
Deu 8:12 hogy amikor eszel, s jóllaksz, szép házakat építesz és azokban laksz,
Deu 8:13 marhacsordákra, juhnyájakra, ezüst, arany és minden dolog bőségére szert teszel,
Deu 8:14 fel ne fuvalkodjék szíved, s meg ne feledkezzél az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából.
Deu 8:15 Hogy vezéred volt a nagy és rettenetes pusztán, amelyben tüzes leheletű kígyó, skorpió és kiaszott föld volt, és egy szemernyi víz sem. Aki forrást fakasztott neked a kemény sziklából,
Deu 8:16 s atyáid által nem ismert mannával etetett téged a pusztában, s miután megsanyargatott és próbára tett, végül megkönyörült rajtad.
Deu 8:17 Ne mondd tehát majd szívedben: "Az én erőm, az én kezem ereje szerezte meg mindezt nekem,"
Deu 8:18 hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, hogy ő az, aki erőt adott neked, hogy teljesítse szövetségét, amely felől megesküdött atyáidnak, mint ahogy a mai nap mutatja.
Deu 8:19 Ha azonban megfeledkezel az Úrról, a te Istenedről, s más istenek után jársz, azokat tiszteled és imádod, íme, most előre megmondom neked, hogy teljességgel el fogsz veszni.
Deu 8:20 Mint azok a nemzetek, amelyeket majd eltöröl az Úr utadból, úgy vesztek el ti is, ha engedetlenek lesztek az Úr, a ti Istenetek szavával szemben.
Deu 9:1 Halljad, Izrael! Te most átkelsz a Jordánon, hogy meghódíts nagy és nálad erősebb nemzeteket, nagy és égig bástyázott városokat,
Deu 9:2 nagy és szálas népet, az enakiták fiait, akiket magad láttál, s akikről azt hallottad, hogy senki sem képes ellenállni nekik.
Deu 9:3 Tudd meg tehát ma, hogy az Úr, a te Istened emésztő és pusztító tűzként maga megy át előtted, hogy eltiporja, eltörölje, s hamarosan elpusztítsa színed elől, amint mondta neked.
Deu 9:4 De amikor majd eltörli őket az Úr, a te Istened, a színed elől, azt ne mondd szívedben: "Az én igazvoltomért juttatott engem az Úr e föld birtokába" -- mert istentelenségük miatt törli el azokat a nemzeteket.
Deu 9:5 Nem a te igaz voltodért, s nem a te szíved egyenességéért jutsz ugyanis földjük birtokába, hanem azért vesznek el utadból, mert istentelenül cselekedtek, meg azért, hogy az Úr teljesítse szavát, amelyet esküvel ígért atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.
Deu 9:6 Tudd meg tehát, hogy nem a te igazvoltodért adja neked az Úr, a te Istened ezt az igazán jó földet birtokul, hiszen te kemény nyakú nép vagy!
Deu 9:7 Emlékezzél csak meg, s ne feledd, miképp ingerelted haragra az Urat, a te Istenedet a pusztában: attól a naptól kezdve, hogy kijöttél Egyiptomból egészen eddig a helyig, mindenkor tusakodtál az Úr ellen.
Deu 9:8 Hiszen magánál a Hórebnél ingerelted őt, úgyhogy megharagudott és el akart törölni téged.
Deu 9:9 Amikor felmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr veletek megkötött, s negyven nap és negyven éjen át tartózkodtam a hegyen anélkül, hogy kenyeret ettem és vizet ittam volna.
Deu 9:10 Az Úr pedig ideadta nekem az Isten ujjával írt két kőtáblát, rajta mindazokkal az igékkel, amelyeket a hegyen, a tűz közepéből mondott nektek, amikor együtt volt a nép gyülekezete.
Deu 9:11 Amikor ugyanis elmúlt a negyven nap és az ugyanannyi éj, az Úr ideadta nekem a két kőtáblát, a szövetség tábláit
Deu 9:12 és azt mondta nekem: "Kelj fel, s menj le gyorsan innen, mert néped, amelyet kihoztál Egyiptomból, hamar elhagyta azt az utat, amelyet mutattál neki, s öntött bálványt csinált magának."
Deu 9:13 Majd meg azt mondta az Úr nekem: "Látom, hogy keménnyakú ez a nép.
Deu 9:14 Hagyj engem, hadd tiporjam el őt, s hadd töröljem el nevét az ég alól, s hadd rendeljelek téged egy ennél nagyobb, s erősebb nép fölé."
Deu 9:15 Amikor aztán lejöttem az égő hegyről, két kezemben a szövetség két táblájával,
Deu 9:16 s láttam, hogy vétkeztetek az Úr, a ti Istenetek ellen, s öntött borjút csináltatok magatoknak, s hamar elhagytátok az ő útját, amelyet mutatott nektek,
Deu 9:17 ledobtam a két kőtáblát a kezemből, s összetörtem azokat a szemetek láttára.
Deu 9:18 Aztán leborultam az Úr elé, s mint ahogy először, negyven nap és negyven éjen át nem ettem kenyeret és nem ittam vizet a ti minden bűnötökért, amelyet elkövettetek az Úr ellen, s mellyel őt haragra ingereltétek,
Deu 9:19 mert féltem bosszankodásától, s haragjától, amikor annyira felindult ellenetek, hogy el akart törölni titeket. Meg is hallgatott engem az Úr ezúttal is.
Deu 9:20 Áronra is felette megharagudott, s őt is el akarta tiporni, de érte is hasonlóképpen könyörögtem.
Deu 9:21 Bűnötök művét pedig, amelyet csináltatok, vagyis a borjút, megragadtam, tűzben elégettem, darabokra zúztam, teljesen porrá törtem, s belevetettem abba a patakba, amely a hegyről lejön.
Deu 9:22 Taberában, Masszában és Cibrót-Hattaavában is ingereltétek az Urat,
Deu 9:23 és amikor elküldött titeket Kádes-Barneából, mondván: "Menjetek fel, s foglaljátok el azt a földet, amelyet nektek adtam," akkor is megvetettétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsát, s nem hittetek neki, s nem akartatok hallgatni szavára.
Deu 9:24 Mindenkor ellenszegülők voltatok, attól a naptól kezdve, hogy megismertelek titeket.
Deu 9:25 Ott feküdtem tehát az Úr előtt negyven nap és negyven éjen át, miközben alázatosan esedeztem hozzá, hogy ne töröljön el titeket, mint ahogy fenyegetett,
Deu 9:26 és imádkoztam: Úr Isten, ne veszítsd el népedet és tulajdonodat, amelyet nagyságoddal megszabadítottál, s Egyiptomból erős kézzel kihoztál!
Deu 9:27 Emlékezzél meg szolgáidról, Ábrahámról, Izsákról és Jákobról, s ne tekintsd e nép konokságát, istentelenségét és bűnét,
Deu 9:28 hogy azt ne találják mondani annak a földnek a lakói, ahonnan kihoztál minket: "Nem tudta az Úr bevinni őket arra a földre, amelyet megígért nekik és mivel gyűlölte őket, azért vitte ki őket, hogy megölje őket a pusztában!"
Deu 9:29 Hiszen a te néped és a te tulajdonod ők, akiket kihoztál nagy erőddel és kinyújtott karoddal.
Deu 10:1 Ugyanabban az időben azt mondta nekem az Úr: "Faragj magadnak két ugyanolyan kőtáblát, mint az elsők voltak, s készíts egy faládát, s gyere fel hozzám a hegyre.
Deu 10:2 E táblákra majd ráírom azokat az igéket, amelyek azokon a táblákon voltak, amelyeket a múltkor összetörtél, aztán tedd őket a ládába."
Deu 10:3 Csináltam tehát akácfából egy ládát, s miután faragtam két ugyanolyan kőtáblát, mint az elsők voltak, felmentem a hegyre, kezemben a táblákkal.
Deu 10:4 Rá is írta a táblákra úgy, ahogy először írta, azt a tíz igét, amelyet az Úr a hegyen, a tűz közepéből, a nép egybegyűltekor mondott nektek, s aztán ideadta azokat nekem.
Deu 10:5 Erre megfordultam, lejöttem a hegyről, s beletettem a táblákat abba a ládába, amelyet csináltam -- ott is vannak mostanáig --, amint az Úr parancsolta nekem.
Deu 10:6 Amikor aztán Izrael fiai elindították a tábort, Jákán fiainak Berótjából Mószerbe, ott meghalt Áron, s ott el is temették. Helyette fia, Eleazár vette át a papságot.
Deu 10:7 Innen Gidgádba jutottak, majd elindultak onnan és Jetebátában, a vizek és patakok földjén ütöttek tábort.
Deu 10:8 Ugyanabban az időben kiválasztotta az Úr Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, álljon előtte a szolgálatban, s áldást adjon az ő nevében, mint ahogy mind a mai napig van.
Deu 10:9 Ezért nem jutott Lévinek osztályrész és birtok a testvérei között; maga az Úr ugyanis az ő birtoka, amint az Úr, a te Istened megígérte neki.
Deu 10:10 Én tehát ott álltam a hegyen, miként először, negyven nap és negyven éjen át, s az Úr ezúttal is meghallgatott engem: nem akart elveszteni téged.
Deu 10:11 Aztán azt mondta nekem: "Eredj, s menj a nép élére, hogy elérje és elfoglalja azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom."
Deu 10:12 Nos tehát, Izrael, mi mást kíván az Úr, a te Istened tőled, mint azt, hogy féld az Urat, a te Istenedet, az ő útjain járj, szeresd őt és szolgálj az Úrnak, a te Istenednek teljes szívedből és teljes lelkedből,
Deu 10:13 s tartsd meg az Úr parancsait és szertartásait, amelyeket ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen.
Deu 10:14 Íme, az Úré, a te Istenedé az ég s az ég ege, a föld s mindaz, ami rajta van,
Deu 10:15 mégis a ti atyáitokhoz ragaszkodott az Úr, s őket szerette s az ő utódaikat, vagyis titeket választott ki minden nép közül, miként ez ma nyilvánvaló.
Deu 10:16 Metéljétek tehát körül szívetek előbőrét, s ne keményítsétek meg többé nyakatokat,
Deu 10:17 mert az Úr, a ti Istenetek az istenek Istene s az urak Ura, nagy, hatalmas és félelmetes Isten, aki nem néz sem személyre, sem ajándékra,
Deu 10:18 igazságot szolgáltat árvának és özvegynek, szereti a jövevényt, s ad neki eledelt és ruházatot.
Deu 10:19 Szeressétek tehát ti is a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.
Deu 10:20 Az Urat, a te Istenedet féljed, csak őneki szolgálj, őhozzá ragaszkodj, s az ő nevére esküdj.
Deu 10:21 Ő a te dicsőséged és a te Istened, ő művelte veled azokat a nagy és félelmetes dolgokat, amelyeket tulajdon szemed látott.
Deu 10:22 Hetven lélekkel mentek le atyáid Egyiptomba, s íme, most úgy megsokasított téged az Úr, a te Istened, mint az ég csillagait.
Deu 11:1 Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, s tartsd meg parancsait, szertartásait, rendeleteit és utasításait minden időben.
Deu 11:2 Vegyétek ma fontolóra mindazt, amiről fiaitok, akik az Úrnak, a ti Isteneteknek fenyítését nem látták, nem tudnak: az ő nagy tetteit, erős kezét és kinyújtott karját,
Deu 11:3 jeleit és tetteit, amelyeket Egyiptomban művelt a fáraón, a királyon és egész földjén,
Deu 11:4 meg az egyiptomiak egész hadseregén, lovain és harciszekerein, hogy miképpen borították el őket a Vörös-tenger vizei, amikor üldöztek titeket, s mint törölte el őket az Úr mind a mai napig;
Deu 11:5 meg amit veletek tett a pusztában, míg erre a helyre nem jutottatok;
Deu 11:6 és amit Dátánnal s Abironnal, Eliábnak, Rúben fiának fiaival cselekedett, amikor a föld felnyitotta száját és elnyelte őket háznépükkel, sátraikkal s minden vagyonukkal együtt, amijük csak volt, Izraelben.
Deu 11:7 A ti szemetek látta az Úr minden nagy tettét, amelyet művelt,
Deu 11:8 tartsátok meg tehát minden parancsát, amelyet ma meghagyok nektek, hogy elérhessétek, s elfoglalhassátok azt a földet, amelyre átkeltek
Deu 11:9 és hosszú ideig élhessetek azon a tejjel s mézzel folyó földön, amelyet esküvel ígért az Úr atyáitoknak s utódaiknak.
Deu 11:10 Az a föld ugyanis, ahová mégy, hogy elfoglald, nem olyan, mint Egyiptom földje, amelyről kijöttél, hogy az elvetett magra öntözővizet vezetnek, miként a zöldségeskertre,
Deu 11:11 hanem hegyes-völgyes és az égből várja az esőt.
Deu 11:12 Azt az Úr, a te Istened gondozza mindenkor: rajta van a szeme az esztendő kezdetétől annak végéig.
Deu 11:13 Ha tehát engedelmeskedtek parancsaimnak, amelyeket ma meghagyok nektek, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket és szolgáljatok neki teljes szívetekkel s teljes lelketekkel,
Deu 11:14 akkor megadja földeteknek a korai s a késői esőt, s betakarítotok gabonát, bort és olajat,
Deu 11:15 a mezőről pedig szénát, hogy elláthassátok a jószágot és ti magatok is ehessetek és jóllakjatok.
Deu 11:16 Vigyázzatok, hogy meg ne tévedjen valahogy szívetek, s el ne pártoljatok az Úrtól és más isteneket ne szolgáljatok, s ne imádjatok,
Deu 11:17 s hogy meg ne haragudjék az Úr, s be ne zárja az eget, s eső ne essék, s a föld ne adja meg termését, s hamarosan el ne vesszetek arról az igen jó földről, amelyet az Úr majd ad nektek.
Deu 11:18 Véssétek e szavaimat szívetekbe-lelketekbe, s kössétek jel gyanánt a kezetekre, s tegyétek a szemetek közé.
Deu 11:19 Tanítsátok meg ezeket fiaitoknak, hogy beszélj róluk, amikor a házadban üldögélsz, amikor úton jársz, ha lefekszel és ha felkelsz.
Deu 11:20 Írd rá őket házad ajtófélfáira s kapuira,
Deu 11:21 hogy addig sokasodjanak napjaid és fiaid napjai azon a földön, amely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak, hogy nekik adja, amíg csak ég borul a földre.
Deu 11:22 Ha ugyanis megtartjátok és teljesítitek azokat a parancsokat, amelyeket meghagyok nektek, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, s mindenben az ő útjain járjatok, s hozzá ragaszkodjatok:
Deu 11:23 akkor elveszíti az Úr mindezeket a nemzeteket a színetek elől, s meghódítjátok őket, bár nagyobbak s erősebbek nálatoknál.
Deu 11:24 Minden hely, amelyre lábatok lép, a tiétek lesz: a pusztától a Libanonig, a nagy folyótól, az Eufrátesztől a nyugati tengerig terjed majd határotok.
Deu 11:25 Senki sem tud majd ellenállni nektek: tőletek való rettegést és félelmet bocsát az Úr, a ti Istenetek arra az egész földre, amelyre léptek, amint mondta nektek.
Deu 11:26 Ím áldást és átkot terjesztek ma elétek:
Deu 11:27 áldást, ha engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek parancsainak, amelyeket ma meghagyok nektek,
Deu 11:28 s átkot, ha nem engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek parancsainak, hanem letértek arról az útról, amelyet most mutatok nektek, s más istenek után jártok, akiket nem ismertek.
Deu 11:29 Ha tehát majd bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, amelyre lakni mégy, mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot az Ebál hegyén;
Deu 11:30 ott vannak ezek a Jordánon túl, a napnyugat felé tartó út mögött, a Mezőségen lakó kánaániak földjén, azzal a Gilgállal szemben, amely a messze benyúló völgy mellett van.
Deu 11:31 Ti ugyanis átkeltek a Jordánon, hogy elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek nektek ad, hogy tiétek legyen és birtokoljátok.
Deu 11:32 Vigyázzatok tehát, hogy teljesítsétek e szertartásokat és rendeleteket, amelyeket ma elétek terjesztek.
Deu 12:1 Ezek azok a parancsok és rendeletek, amelyeket azon a földön, amelyet az Úr, atyáid Istene neked birtokul fog adni, minden időben meg kell tennetek, amíg csak taposod ezt a földet.
Deu 12:2 Forgassátok fel mindazokat a helyeket, amelyeken a magas hegyeken, a halmokon, vagy valamilyen lombos fa alatt isteneiket tisztelték azok a nemzetek, amelyeket meghódítotok.
Deu 12:3 Szórjátok szét oltáraikat, törjétek össze oszlopaikat, égessétek fel tűzzel berkeiket és zúzzátok össze bálványképeiket: irtsátok ki nevüket azokról a helyekről.
Deu 12:4 Ti ne így tegyetek az Úrral, a ti Istenetekkel:
Deu 12:5 hanem arra a helyre menjetek, amelyet majd kiválaszt az Úr, a ti Istenetek valamennyi törzsetek közül, hogy oda helyezze nevét, s ott lakozzék.
Deu 12:6 Azon a helyen mutassátok be egészen elégő áldozataitokat és vágó áldozataitokat, tizedeiteket, kezetek adományait, fogadalmaitokat és ajándékaitokat, marháitok s aprójószágaitok elsőszülöttét.
Deu 12:7 Ott költsétek el áldozati lakomáitokat, az Úr, a ti Istenetek színe előtt, s ott örvendezzetek házatok népével együtt mindannak, amire kezetek szert tett, s amivel az Úr, a ti Istenetek titeket megáldott.
Deu 12:8 Ne tegyétek ott azt, amit mi ma itt teszünk: mindenki azt, amit jónak lát.
Deu 12:9 Ez ideig ugyanis még nem jutottatok a nyugodalomhoz, s ahhoz a birtokhoz, amelyet nektek az Úr, a ti Istenetek adni fog.
Deu 12:10 Ha azonban majd átkeltek a Jordánon, s megtelepedtek azon a földön, amelyet nektek az Úr, a ti Istenetek adni fog, s nyugtotok lesz körös-körül minden ellenségtől, s minden félelem nélkül laktok:
Deu 12:11 akkor arra a helyre menjetek, amelyet majd az Úr, a ti Istenetek kiválaszt, hogy ott legyen a neve és oda vigyétek mindazt, amit parancsolok: egészen elégő áldozataitokat, vágó áldozataitokat, tizedeiteket s kezetek adományait s mindazt, ami kiválóbb azon ajándékok közül, amelyeket fogadtok az Úrnak.
Deu 12:12 Ott lakmározzatok az Úr, a ti Istenetek előtt, ti és fiaitok meg lányaitok, rabszolgátok és rabszolganőitek, meg a levita, aki városotokban tartózkodik: mert neki nincsen más része és birtoka közöttetek.
Deu 12:13 Vigyázz, be ne mutasd egészen elégő áldozataidat akármelyik helyen, amelyet meglátsz,
Deu 12:14 hanem azon, amelyet az Úr választ ki törzseid egyikében: ott mutasd be áldozataidat, s ott tedd meg mindazt, amit parancsolok neked.
Deu 12:15 Ha azonban enni akarsz, s húsételre jő kedved, vághatsz és ehetsz városaidban az Úrnak, a te Istenednek ahhoz az áldásához képest, amelyet adott neked: akár tisztátalan, azaz hibás és fogyatékos, akár tiszta, azaz ép és hibátlan, vagyis olyan, amilyet be szabad mutatni, megeheted úgy, mint a vadkecskét vagy a szarvast,
Deu 12:16 de a vér megevése nélkül: azt a földre kell öntened, mint a vizet.
Deu 12:17 Nem eheted meg azonban városaidban gabonád, borod s olajod tizedét, szarvasmarháid és aprójószágaid elsőszülöttét, mindazt, amit fogadtál vagy önként akarsz bemutatni s kezed adományait.
Deu 12:18 Ezeket az Úr, a te Istened előtt edd meg, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt, te és fiaid meg lányod, rabszolgád és rabszolganőd, meg a levita, aki városodban tartózkodik, s az Úr, a te Istened előtt örvendezzél, s vigadj mindazzal, amire kezed szert tesz.
Deu 12:19 Vigyázz, el ne hagyd a levitát sohasem, míg azon a földön laksz.
Deu 12:20 Ha majd kiterjeszti az Úr, a te Istened határaidat, amint mondta neked, s húst akarsz enni, s azt kíván a lelked,
Deu 12:21 de a hely, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt, hogy ott legyen neve, távol lesz: akkor szarvasmarháidból s aprójószágaidból, amelyekre majd szert teszel, vághatsz úgy, amint parancsoltam neked, s ehetsz városaidban, kívánságod szerint.
Deu 12:22 Amint a vadkecskét vagy a szarvast eszik, úgy edd az ilyesmit. Tiszta és tisztátalan ember egyaránt ehet belőle.
Deu 12:23 Csak arra vigyázz, hogy a vért meg ne edd, mert vérük lelkük gyanánt van, s éppen azért a lelket nem szabad megenned a hússal együtt,
Deu 12:24 hanem a földre kell öntened, miként a vizet,
Deu 12:25 hogy jó dolgod legyen neked s utánad fiaidnak, ha azt teszed, ami kedves az Úr színe előtt. --
Deu 12:26 Amit azonban az Úrnak szentelsz vagy fogadsz, azt fogd, s menj vele arra a helyre, amelyet majd az Úr kiválaszt,
Deu 12:27 és az Úrnak, a te Istenednek oltárán mutasd be egészen elégő áldozataidat, a húst és a vért, s az oltárra öntsd vágó áldozataid vérét, de utóbbiak húsát megeheted magad.
Deu 12:28 Vigyázz, hallgass mindarra, amit parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked s utánad fiaidnak mindörökké, minthogy azt teszed, ami jó és kedves az Úr, a te Istened színe előtt.
Deu 12:29 Ha majd elpusztítja az Úr, a te Istened a színed elől azokat a nemzeteket, amelyeket meghódítani mégy és meghódítod őket, s földjükön laksz:
Deu 12:30 vigyázz, ne utánozd őket, miután elpusztultak utadból, s ne tudakozódjál szertartásaik után, mondván: "Amint e nemzetek tisztelték isteneiket, úgy cselekszem majd én is."
Deu 12:31 Ne tégy így az Úrral, a te Isteneddel, mert azok minden olyan undokságot elkövettek isteneikkel, amelyet az Úr gyűlöl: fiaikat s lányaikat feláldozták, s tűzben elégették.
Deu 13:1 Csak azt tedd az Úrnak, amit parancsolok neked: ne tégy hozzá semmit, és el se végy belőle.
Deu 13:2 Ha próféta vagy olyan ember támad közötted, aki azt állítja, hogy álmot látott, s jelet vagy csodát jövendöl
Deu 13:3 és be is következik, amit mondott, de azt mondja neked: "Gyerünk, kövessünk és szolgáljunk más isteneket, akiket te nem ismersz,"
Deu 13:4 ne hallgass annak a prófétának vagy álomlátónak a szavára, mert csak próbára tesz titeket az Úr, a ti Istenetek, hogy kiderüljön, szeretitek-e őt teljes szívetekből és teljes lelketekből, vagy sem.
Deu 13:5 Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, őt féljétek, az ő parancsait tartsátok, az ő szavára hallgassatok, neki szolgáljatok, s őhozzá ragaszkodjatok.
Deu 13:6 Azt a prófétát vagy álomlátót pedig meg kell ölni, mert azért beszélt, hogy eltántorítson titeket az Úrtól, a ti Istenetektől, aki kihozott titeket Egyiptom földjéről, s megszabadított a rabszolgaság házából -- azért, hogy letérítsen téged arról az útról, amelyet az Úr, a te Istened parancsolt neked. Irtsd ki tehát a gonoszt magad közül.
Deu 13:7 Ha rá akar beszélni téged a testvéred, anyádnak a fia, vagy a fiad vagy a lányod, vagy a kebleden levő feleséged, vagy az a barátod, akit úgy szeretsz, mint lelkedet, s titkon azt mondogatja: "Gyerünk és szolgáljunk más isteneknek," akiket te nem ismersz és atyáid sem ismertek,
Deu 13:8 bármely nemzet isteneinek, amely körülötted van, közel vagy távol, a föld egyik végétől a másik végéig:
Deu 13:9 ne engedj neki, s ne hallgass rá, sőt ne szánja meg őt szemed, ne könyörülj rajta, s ne takargasd,
Deu 13:10 hanem öld meg mindjárt. Először te emeld fel rá kezedet, s azután az egész nép vesse rá kezét.
Deu 13:11 Megkövezve kell megölni, mert el akart tántorítani téged az Úrtól, a te Istenedtől, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából --
Deu 13:12 hadd hallja meg ezt egész Izrael, hogy féljen, s ne kövessen el többé semmi ilyesmit.
Deu 13:13 Ha azt hallod beszélni, hogy valamelyik városodban, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked lakóhelyül,
Deu 13:14 előálltak közüled Béliál fiai, s eltántorították városuk lakóit, s azt mondták: "Gyerünk és szolgáljunk más isteneknek" -- olyanoknak, akiket ti nem ismertek --,
Deu 13:15 akkor tarts gondos és szorgalmas vizsgálatot. Ha aztán a tényállást megállapítottad, s azt találod, hogy igaz, amit beszélnek, s valóban elkövették ezt az utálatosságot,
Deu 13:16 akkor rögtön hányd kardélre annak a városnak a lakóit, s töröld el azt és mindazt, ami benne van, a jószággal együtt.
Deu 13:17 Minden holmiját, amije csak van, hordd össze utcái közepére, s gyújtsd fel a várossal együtt és égesd el teljesen az Úrnak, a te Istenednek tiszteletére, s a város romhalmaz legyen mindörökre: fel ne építsék többé.
Deu 13:18 Semmi se tapadjon ezekből az átok alá vetett dolgokból a kezedhez, hogy az Úr elforduljon haragjának gerjedelmétől, s könyörüljön rajtad, s megsokasítson téged, amint megesküdött atyáidnak,
Deu 13:19 mivel hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, megtartod minden parancsát, amelyet én ma meghagyok neked, hogy azt tedd, ami kedves az Úr, a te Istened színe előtt.
Deu 14:1 Fiai legyetek az Úrnak, a ti Isteneteknek! Ne vagdaljátok be magatokat, s ne nyírjátok magatokat kopaszra a halott miatt,
Deu 14:2 mert te az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép vagy, s téged választott ki, hogy tulajdon népe légy minden nemzet közül, amely a földön van.
Deu 14:3 Meg ne egyétek, ami tisztátalan.
Deu 14:4 Ezek azok az állatok, amelyeket megehettek: marha, juh, kecske,
Deu 14:5 szarvas, vadkecske, bivaly, vadbak, zerge, gazella, jávorszarvas.
Deu 14:6 Minden olyan állatot, amelynek két részre hasadt körme van és kérődzik, megehettek;
Deu 14:7 azok közül azonban, amelyek bár kérődznek, de körmük nem hasadt, ne egyetek; ilyenek: a teve, a nyúl, a tengeri nyúl; ezek, mivel bár kérődznek, de körmük nem hasadt, tisztátalanok legyenek nektek;
Deu 14:8 a sertés, mivel hasadtkörmű ugyan, de nem kérődzik, szintén tisztátalan legyen. Ezek húsát ne egyétek, s tetemüket ne érintsétek.
Deu 14:9 Ezeket ehetitek mindazok közül, amik a vízben laknak: aminek úszószárnya és pikkelye van, azt ehetitek;
Deu 14:10 ami úszószárny és pikkely nélkül való, azt ne egyétek, mert az tisztátalan.
Deu 14:11 Minden tiszta madarat megehettek;
Deu 14:12 a tisztátalanokat, tudniillik a következőket ne egyétek: a sast, a saskeselyűt, a tengeri sast,
Deu 14:13 a sólymot, a héját és a kányát faja szerint,
Deu 14:14 a holló semmilyen fajtáját,
Deu 14:15 a struccot, a baglyot, a sirályt, a karvalyt faja szerint,
Deu 14:16 a gémet, a hattyút, az íbiszt,
Deu 14:17 a búvárt, a dögkeselyűt s a vöcsköt,
Deu 14:18 a pelikánt, a lilét, mindegyiket a maga fajával, a büdösbankát és a denevért. --
Deu 14:19 A szárnyas rovarok közül mindaz, ami csúszik-mászik, tisztátalan legyen, s azt ne egyétek.
Deu 14:20 Mindazt, ami tiszta, megehetitek.
Deu 14:21 Semmiféle elhullott állatot se egyetek. A kapuidon belül levő idegennek add oda, hogy megegye, vagy annak add el, mert te az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép vagy. Ne főzd meg a gödölyét anyja tejében.
Deu 14:22 Esztendőről esztendőre vedd tizedét minden termésednek, amely a mezőn terem,
Deu 14:23 s az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, azon a helyen, amelyet majd kiválaszt, hogy ott tiszteljék nevét, edd meg gabonádnak, borodnak s olajodnak tizedét, barmaidnak s juhaidnak elsőszülöttét, hogy megtanuld félni az Urat, a te Istenedet minden időben.
Deu 14:24 Ha azonban hosszú az út és messze van az a hely, amelyet az Úr, a te Istened majd kiválaszt, téged pedig annyira megáld, hogy nem bírod odavinni mindezt,
Deu 14:25 akkor add el, s tedd pénzzé mindezeket, s fogd a pénzt a kezedbe, s menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened majd kiválaszt
Deu 14:26 és végy azon a pénzen, amit csak kívánsz, barmot, juhot, bort, részegítő italt, mindent, amit lelked óhajt, s edd meg az Úr, a te Istened előtt, s lakmározzál te és házad népe
Deu 14:27 meg a levita, aki kapuidon belül van. Vigyázz, őt el ne hagyd, mert neki nincs más osztályrésze birtokodon.
Deu 14:28 A harmadik esztendőben vedd ismét a tizedét mindannak, ami neked abban az időben terem, s rakd le kapuidban,
Deu 14:29 s jöjjön el a levita -- akinek nincs más osztályrésze és birtoka melletted --, meg az idegen és az árva meg az özvegy, akik kapuidon belül vannak, s egyenek, s lakjanak jól, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened kezed minden munkájában, amelyet végzel.
Deu 15:1 A hetedik esztendőben tarts elengedést.
Deu 15:2 Ezt a következő módon kell intézni: Az, akinek tartozik valamivel az embertársa, a rokona vagy a testvére, nem követelheti a tartozást, mert az Úr elengedési esztendeje van.
Deu 15:3 Az idegentől s a jövevénytől követelheted, polgártársadtól s rokonodtól nem szabad követelned.
Deu 15:4 Egyáltalán nem lesz szegény és koldus közöttetek, mert megáld majd téged az Úr, a te Istened azon a földön, amelyet birtokul fog adni neked,
Deu 15:5 feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s megtartod mindazt, amit parancsolt, s amit én ma meghagyok neked. Megáld téged, amint megígérte,
Deu 15:6 sok nemzetnek adsz kölcsönt, de te senkitől sem veszel kölcsönt, sok nemzeten fogsz uralkodni, de rajtad nem fog uralkodni senki sem.
Deu 15:7 Ha szegénységre jut valaki a testvéreid közül, akik valamelyik városod kapuin belül laknak, azon a földön, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog, akkor ne keményítsd meg szívedet, s ne zárd be kezedet,
Deu 15:8 hanem nyisd meg a szegény előtt és add neki kölcsön azt, amire látod, hogy rászorul.
Deu 15:9 Vigyázz, nehogy istentelen gondolat támadjon benned, s nehogy azt mondd szívedben: "közeledik a hetedik esztendő, az elengedés esztendeje," s el ne fordítsd szemedet szegény testvéredtől, nem akarva kölcsönadni neki, amit kíván -- hogy az Úrhoz ne kiáltson ellened, s bűnöd ne legyen,
Deu 15:10 hanem csak adj neki, s ne ravaszkodjál semmit sem szükségének enyhítése körül, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened minden időben, s mindenben, amit kezedbe veszel.
Deu 15:11 Nem fognak hiányozni a szegények lakásod földjén: azért parancsolom neked, hogy nyisd meg kezedet szűkölködő és szegény testvéred előtt, aki veled lakik azon a földön.
Deu 15:12 Ha testvéred, egy héber férfi vagy héber nő, eladja magát neked, s hat esztendeig szolgált téged, a hetedik esztendőben bocsásd szabadon.
Deu 15:13 Amikor azonban a szabadsággal megajándékozod, ne engedd üres kézzel elmenni,
Deu 15:14 hanem adj neki útravalót nyájaidból, szérűdből és sajtódból, amivel majd megáld téged az Úr, a te Istened.
Deu 15:15 Gondolj csak arra, hogy te is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened megszabadított téged; azért parancsolom tehát én ezt most neked.
Deu 15:16 Ha azonban ő azt mondja: "Nem akarok elmenni" -- mivel szeret téged s házadat, s jól érzi magát nálad:
Deu 15:17 akkor vedd az árat, s fúrd át a fülét házad ajtaján, s legyen rabszolgád mindörökké. A rabszolganővel is hasonlóan cselekedj.
Deu 15:18 Ne fordítsd el a szemedet róluk, amikor szabadon bocsátod őket, hiszen a napszámos béréhez képest busásan szolgált neked hat esztendeig -- hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened minden munkádban, amelyet végzel.
Deu 15:19 Az elsőszülöttek közül, amelyeket szarvasmarháid és aprójószágaid ellenek, mindazt, ami hím, szenteld az Úrnak, a te Istenednek. Ne dolgozzál tehened elsőszülöttével, s ne nyírd meg juhaid elsőszülöttét:
Deu 15:20 az Úrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg őket te és házad népe, minden egyes esztendőben, azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt.
Deu 15:21 Ha azonban testi hibája van, ha sánta vagy vak, vagy valamelyik részében rút vagy nyomorult, akkor ne mutasd be az Úrnak, a te Istenednek,
Deu 15:22 hanem városod kapuin belül edd meg; tiszta is, tisztátalan is egyaránt ehet belőlük, éppúgy, mint a vadkecskéből meg a szarvasból.
Deu 15:23 Csak arra ügyelj, hogy a vérüket meg ne edd, hanem a földre öntsd, mint a vizet.
Deu 16:1 Tartsd számon az új gabona hónapját, a tavaszi idő első hónapját, hogy pászkát készíts az Úrnak, a te Istenednek, mert abban a hónapban hozott ki téged az Úr, a te Istened azon az éjszakán Egyiptomból.
Deu 16:2 Áldozd fel tehát a pászkát az Úrnak, a te Istenednek aprójószágaidból s marháidból azon a helyen, amelyet majd az Úr, a te Istened kiválaszt, hogy ott lakjék a neve.
Deu 16:3 Kovászos kenyeret ne egyél akkor: hét napon át edd kovásztalanul a sanyarúság kenyerét, mert rettegéssel jöttél ki Egyiptomból, hogy megemlékezz Egyiptomból való kijöttöd napjáról életed minden napján.
Deu 16:4 Ne lehessen látni kovászt egész határodban hét napon át és reggelre ne maradjon semmi sem annak a húsából, amit az első nap estéjén levágtok.
Deu 16:5 A pászkát azonban nem áldozhatod fel bármelyik városodban, amelyet az Úr, a te Istened majd ad neked,
Deu 16:6 hanem csak azon a helyen, amelyet majd az Úr, a te Istened kiválaszt, hogy ott lakjék a neve. Ott áldozd fel a pászkát este, napszálltakor, amikor kijöttél Egyiptomból,
Deu 16:7 s azon a helyen süsd meg, és edd meg, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Reggel aztán kelj fel, s menj vissza sátraidhoz.
Deu 16:8 Hat napon át egyél kovásztalant, s a hetedik napon munkát ne végezz, mivel az Úrnak, a te Istenednek záróünnepe az.
Deu 16:9 Attól a naptól kezdve pedig, amelyen a vetésre veted a sarlót, számlálj hét hetet magadnak
Deu 16:10 és akkor üld meg a hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek kezed önkéntes ajándékával, amelyet az Úrnak, a te Istenednek áldásához képest kell bemutatnod.
Deu 16:11 Lakmározzál akkor az Úr, a te Istened előtt te és fiad meg lányod, rabszolgád és rabszolganőd meg a levita, aki kapuidon belül van, a jövevény, az árva meg az özvegy, akik köztetek laknak -- azon a helyen, amelyet majd az Úr, a te Istened kiválaszt, hogy ott lakjék a neve.
Deu 16:12 Emlékezzél meg arról, hogy rabszolga voltál Egyiptomban, s tartsd meg, s tedd meg, amit ez a parancs megszab.
Deu 16:13 A sátrak ünnepét is üld meg hét napon át, amikor betakarítod termésedet a szérűről és a sajtóból,
Deu 16:14 s lakmározzál ünnepeden te és fiaid meg lányod, rabszolgád és rabszolganőd meg a levita, a jövevény, az árva és özvegy, akik kapuidon belül vannak.
Deu 16:15 Hét napon át ülj ünnepet az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt és megáld téged az Úr, a te Istened minden termésedben s kezed minden munkájában és vigasságban leszel.
Deu 16:16 Esztendőnként három ízben meg kell jelennie közüled minden férfinak az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet majd kiválaszt: a kovásztalanok ünnepén, a hetek ünnepén, s a sátrak ünnepén. De ne jelenjék meg senki sem üres kézzel az Úr előtt,
Deu 16:17 hanem mutasson be mindenki áldozatot ahhoz képest, amije van, ahhoz az áldáshoz képest, amelyet az Úr, az ő Istene juttat majd neki.
Deu 16:18 Bírákat és elöljárókat kell rendelned törzsről-törzsre minden kapudba, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog, hogy ítéljék a népet igaz ítélettel
Deu 16:19 és részrehajlás nélkül. Ne légy személyválogató, s ne fogadj el ajándékot, mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemét, s elferdíti az igazak szavát.
Deu 16:20 Igazsággal kövesd, ami igazságos, hogy élhess és birtokolhasd azt a földet, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog.
Deu 16:21 Ne ültess berket vagy valamilyen fát az Úr, a te Istened oltára mellé.
Deu 16:22 Ne készíts és ne állíts magadnak oszlopot sem: gyűlöli azt az Úr, a te Istened.
Deu 17:1 Ne vágj az Úrnak, a te Istenednek olyan juhot vagy marhát, amelyben fogyatkozás vagy valamilyen hiba van, mert utálatosság az az Úr, a te Istened előtt.
Deu 17:2 Ha nálad, valamelyik kapudban, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog, olyan férfi vagy nő akad, aki azt cselekszi, ami gonosz az Úr, a te Istened színe előtt, s megszegi az ő szövetségét,
Deu 17:3 s elmegy és más isteneket szolgál és imád, a napot, a holdat vagy az ég egész seregét, amit nem parancsoltam,
Deu 17:4 s jelentik ezt neked, s te, miután hallottad, szorgalmasan vizsgálódsz, s azt találod, hogy igaz, s megtörtént ez az utálatosság Izraelben:
Deu 17:5 akkor vidd ki azt a férfit vagy azt a nőt, aki ezt a felette gonosz dolgot művelte, városod kapuihoz, s köveztesd agyon.
Deu 17:6 Két vagy három tanú szavára szabad azonban csak megölni a kivégzendőt: senkit sem szabad megölni, ha csak egy ember mond ellene tanúbizonyságot.
Deu 17:7 A tanúk keze kezdje meg a kivégzését: aztán vesse rá kezét a többi ember. Így távolítsd el a gonoszt magad közül.
Deu 17:8 Ha nehéznek s kétségesnek látod az ítélkezést vér és vér között, per és per között, lepra és lepra között, s azt látod, hogy eltérőek a bírák szavai kapuidban, akkor kelj fel és menj fel arra a helyre, amelyet majd az Úr, a te Istened kiválaszt,
Deu 17:9 s menj el a levitanemzetségből való papokhoz meg ahhoz a bíróhoz, aki abban az időben lesz, s kérdezd meg őket, s ők majd közlik veled a helyes ítéletet.
Deu 17:10 De aztán tedd meg mindazt, amit azok mondanak, akik annak a helynek a gondviselői, amelyet az Úr kiválaszt, meg amire tanítanak téged
Deu 17:11 az Ő törvénye szerint, s kövesd ítéletüket, s ne térj el attól se jobbra, se balra.
Deu 17:12 Aki pedig felfuvalkodik, s nem akar engedelmeskedni a pap parancsának, aki abban az időben szolgál az Úrnak, a te Istenednek, és a bíró végzésének, az az ember halállal lakoljon: távolítsd el a gonoszságot Izraelből,
Deu 17:13 hogy az egész nép hallja és féljen és többé kevélyen senki fel ne fuvalkodjék.
Deu 17:14 Ha majd bemégy arra a földre, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog, s elfoglalod, s laksz rajta, s azt mondod: "Királyt állítok magam fölé, mint ahogy körös-körül minden nemzetnek van,"
Deu 17:15 akkor azt tedd királlyá, akit majd az Úr, a te Istened választ ki testvéreid közül. Nem tehetsz királlyá más nemzetből való embert, aki nem testvéred.
Deu 17:16 Az pedig, akit királlyá tesznek, ne tartson sok lovat magának, s ne vezesse vissza a népet Egyiptomba, hogy a lovasok számával büszkélkedjen, holott az Úr megparancsolta nektek, hogy ne térjetek többé vissza arra az útra.
Deu 17:17 Ne legyen neki nagyon sok felesége, hogy magukhoz ne édesgessék szívét, se mérhetetlen mennyiségű ezüstje s aranya.
Deu 17:18 Amikor pedig elfoglalja királysága trónját, írassa le magának egy könyvbe e törvény másolatát, a levita törzsből való papoktól véve a mintapéldányt,
Deu 17:19 s legyen az nála és olvasgassa azt élete minden napján, hogy megtanulja félni az Urat, az ő Istenét, s megtartsa az ő igéit és szertartásait, amelyeket ez a törvény parancsol,
Deu 17:20 és szíve kevélyen testvérei fölé ne emelkedjék, s el ne térjen ettől a parancstól se jobbra, se balra, hogy ő és fiai hosszú ideig uralkodjanak Izrael fölött.
Deu 18:1 A papoknak, a levitáknak, mindazoknak, akik ebből a törzsből valók, ne legyen osztályrészük s örökségük, mint a többi izraelitának, hanem az Úr tűzáldozataiból és ajándékaiból éljenek.
Deu 18:2 Semmi mást ne kapjanak testvéreik birtokából, mert maga az Úr az ő örökségük, amint megmondta nekik.
Deu 18:3 A következő legyen a papok járandósága a néptől, azoktól, akik áldozatot mutatnak be, akár marhát, akár juhot vágnak: a papnak adják a lapockát meg a gyomrot;
Deu 18:4 őt illesse a gabonának, a bornak és az olajnak a zsengéje, a juhnyírásból a gyapjú első része,
Deu 18:5 mert őt választotta ki az Úr, a te Istened valamennyi törzsed közül, hogy az Úr nevének szolgálatában álljon, ő és fiai mindörökké.
Deu 18:6 Ha egy levita eljön városaid valamelyikéből, bármelyikből, egész Izraelben, ahol lakik, s oda akar menni, s arra helyre kívánkozik, amelyet majd az Úr kiválaszt:
Deu 18:7 éppúgy szolgálhat az Úr, az ő Istene nevében, mint többi levitatestvére, aki abban időben az Úr előtt áll.
Deu 18:8 Az eledelekből ugyanakkora részt nyerjen, mint a többiek, azon kívül, ami a városában levő atyai örökségből illeti.
Deu 18:9 Ha majd bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, vigyázz, ne akard utánozni azoknak a nemzeteknek az utálatosságait.
Deu 18:10 Ne akadjon közötted, aki fiát vagy lányát átviszi a tűzön, hogy megtisztítsa, vagy aki jósoktól tudakozódik, aki álmokat s jeleket magyaráz, ne legyen varázsló,
Deu 18:11 se bűbájos, se aki ördöngősöktől vagy jósoktól kér tanácsot, se aki halottaktól kérdez igazságot.
Deu 18:12 Mindezt ugyanis utálja az Úr, s az effajta vétkekért törli el azokat a nemzeteket utadból.
Deu 18:13 Légy tökéletesen és fogyatkozás nélkül az Úrral, a te Isteneddel.
Deu 18:14 Azok a nemzetek, amelyek földjét majd elfoglalod, varázslókra és jósokra hallgatnak: téged azonban másképp teremtett az Úr, a te Istened.
Deu 18:15 Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened a te saját nemzetségedből s a te testvéreid közül, úgy, mint engem: arra hallgass.
Deu 18:16 Azt kérted ugyanis az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, amikor együtt volt a gyülekezet: "Ne halljam tovább az Úrnak, az én Istenemnek szavát, s ne lássam tovább ezt a felette nagy tüzet, hogy meg ne haljak."
Deu 18:17 Erre azt mondta az Úr nekem: "Jól mondták mindezt.
Deu 18:18 Prófétát támasztok majd nekik a testvéreik közül, hozzád hasonlót, s annak a szájába adom szavaimat, hogy elmondja nekik mindazt, amit parancsolok nekik.
Deu 18:19 Aki az ő szavára, amelyet az én nevemben szól, hallgatni nem akar, azon majd én bosszút állok.
Deu 18:20 Viszont a prófétát, aki elkapatja magát, s olyat mer szólni nevemben, amit én nem parancsoltam neki, hogy mondjon, vagy más istenek nevében szól, azt meg kell ölni."
Deu 18:21 Ha erre te magadban gondolkodva azt feleled: "Miről tudom megismerni azt az igét, amelyet nem az Úr mondott?"
Deu 18:22 Ez legyen a jeled: Amit a próféta az Úr nevében megjövendöl és nem következik be, azt nem mondta az Úr, hanem lelke elkapatottságában maga a próféta koholta; ne félj tehát tőle!
Deu 19:1 Ha majd elpusztítja az Úr, a te Istened azokat a nemzeteket, amelyeknek a földjét neked fogja adni, s te elfoglalod azt, s megtelepedsz városaiban és házaiban:
Deu 19:2 jelölj ki magadnak három várost azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened neked ad birtokul.
Deu 19:3 Készítsd el hozzájuk szorgosan az utat, s oszd három egyenlő részre földed egész területét, hogy annak, aki emberölés miatt menekül, közel legyen az a hely, ahol megmenekülhet.
Deu 19:4 A következő törvény álljon arra az emberre, aki emberölés miatt menekül. Meg kell hagyni az életét annak, aki nem szántszándékkal öli meg embertársát s akiről nyilvánvaló, hogy sem tegnap, sem tegnapelőtt nem táplált gyűlöletet ellene,
Deu 19:5 hanem egyszerűen elmegy vele az erdőre fát vágni, s a favágásnál kiszalad a fejsze a kezéből, s a nyeléről leesett vas felebarátját találja és megöli: az ilyen meneküljön a fent említett városok egyikébe, hogy életben maradjon,
Deu 19:6 hogy annak a hozzátartozója, akinek a vérét kiontotta, a fájdalomtól ingerülten, űzőbe ne vegye és ha az út hosszú, utol ne érje, s agyon ne üsse, noha nem méltó a halálra, minthogy nyilvánvaló, hogy előzetesen semmi gyűlölettel sem viseltetett az ellen, akit megölt.
Deu 19:7 Ezért parancsolom neked, hogy három várost válassz, egyenlő távolságra egymástól.
Deu 19:8 Ha pedig majd kiterjeszti az Úr, a te Istened határaidat, amint megesküdött atyáidnak, s neked adja azt az egész földet, amelyet megígért nekik --
Deu 19:9 feltéve, hogy megtartod parancsait, s megteszed, amit ma meghagyok neked, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, s az ő útjain járj minden időben --, akkor tégy hozzá ezekhez még három várost, s kettőztesd meg a fent említett három város számát,
Deu 19:10 hogy ártatlan vért ne ontsanak azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened neked ad birtokul, hogy vér vádja ne legyen rajtad.
Deu 19:11 Ha azonban valaki gyűlöli testvérét és leselkedik életére, s rátámad és halálra sújtja, s aztán menekül az előbb mondott városok egyikébe:
Deu 19:12 akkor küldjenek érte városának vénei, s ragadtassák ki a menedékhelyről, s adják annak az embernek a hozzátartozóinak a kezébe, akinek a vérét kiontotta, s haljon meg.
Deu 19:13 Ne könyörülj meg rajta: távolítsd el az ártatlan vér vádját Izraelről, hogy jó dolgod legyen.
Deu 19:14 Ne szedd fel, s ne vidd tovább felebarátod határköveit, amelyeket őseid tűztek le birtokodon, amelyet neked az Úr, a te Istened majd azon a földön ad, amelyet birtokul nyerni fogsz.
Deu 19:15 Egy tanú bizonysága ne bírjon érvénnyel senkivel szemben sem, semmiféle bűn vagy vétek ügyében sem: két vagy három tanú szájának kell állítania minden dolgot.
Deu 19:16 Ha hamis tanú áll elő valaki ellen, s törvényszegéssel vádolja,
Deu 19:17 akkor álljanak mind a ketten, akiknek ez az ügyük van, az Úr előtt a papok és a bírák színe elé, akik abban az időben lesznek
Deu 19:18 és ha azok szorgos vizsgálódás után azt találják, hogy a tanú hamis, hogy hazugságot mondott a testvére ellen,
Deu 19:19 akkor azt cselekedjék vele, amit ő szándékozott tétetni a testvérével: távolítsd el a gonoszt magad közül,
Deu 19:20 hogy a többiek hallják és féljenek és semmiképp se merészeljenek ilyesmit művelni.
Deu 19:21 Ne könyörülj meg rajta, hanem követelj életet az életért, szemet a szemért, fogat a fogért, kezet a kézért, lábat a lábért.
Deu 20:1 Ha hadba mégy ellenségeid ellen, s látod a lovasokat, a harciszekereket, s az ellenséges had sokaságát, amely nagyobb, mint a tied: ne félj tőlük, mert veled van az Úr, a te Istened, aki kihozott téged Egyiptom földjéről.
Deu 20:2 Amikor pedig már közeledik az ütközet, álljon a pap a sereg elé, s így szóljon a néphez:
Deu 20:3 "Halljad, Izrael! Ti ma megütköztök ellenségeitekkel: meg ne ijedjen szívetek, ne féljetek, ne csüggedjetek, ne rettegjetek tőlük,
Deu 20:4 mert az Úr, a ti Istenetek közöttetek van, s harcol értetek az ellenség ellen, hogy megmentsen titeket a veszedelemből."
Deu 20:5 Majd kiáltsák ki az elöljárók csapatonként a sereg hallatára: "Kicsoda az az ember, aki új házat épített és még nem avatta fel? Menjen és térjen vissza a házába, hogy meg ne találjon halni harcban, s ne más avassa fel.
Deu 20:6 Kicsoda az az ember, aki szőlőt ültetett, s még nem fordította termőre, hogy mindenki ehessék róla? Menjen, s térjen vissza házába, hogy meg ne találjon halni a harcban, s ne más ember végezze el dolgát.
Deu 20:7 Kicsoda az az ember, aki feleséget jegyzett el magának, s még nem vette el? Menjen, s térjen vissza házába, hogy meg ne találjon halni a harcban, s ne más ember vegye el."
Deu 20:8 Miután ezt elmondták, intézzék még a következő szavakat a néphez: "Kicsoda félénk és ki rettegő szívű ember? Menjen és térjen vissza házába, hogy ne tegye testvérei szívét is olyan rettegővé, mint amilyen rettegő önmaga."
Deu 20:9 Amikor aztán a sereg elöljárói elhallgattak és befejezték a beszédet, készítse el mindenki a harcra csapatait.
Deu 20:10 Ha egy várost megvívni mégy, először kínáld fel a békét.
Deu 20:11 Ha elfogadja, s megnyitja előtted kapuit, akkor az egész nép, amely benne van, maradjon életben, fizessen adót és szolgáljon neked.
Deu 20:12 Ha azonban nem akar szövetségre lépni, s hadat kezd ellened, akkor vedd ostrom alá,
Deu 20:13 s ha kezedbe adja az Úr, a te Istened, hányj benne kardélre minden férfit,
Deu 20:14 az asszonyokat pedig meg a gyermekeket s az állatokat s mindazt, ami a városban van, az egész zsákmányt, oszd szét a seregnek, s egyél az ellenségeidtől szerzett zsákmányból, amelyet neked ad az Úr, a te Istened.
Deu 20:15 Így járj el mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze vannak tőled, s nem azok közül a városok közül valók, amelyeket birtokul nyersz.
Deu 20:16 Azokban a városokban azonban, amelyeket birtokul nyersz, egyáltalában senkit se hagyj életben,
Deu 20:17 hanem hányd kard élére a lakosokat, tudniillik a hetitákat, az amoritákat, a kánaániakat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat, úgy ahogy az Úr megparancsolta neked,
Deu 20:18 hogy meg ne találjanak tanítani titeket arra, hogy elkövessétek mindazokat az utálatosságokat, amelyeket ők cselekedtek isteneiknek, s vétkezzetek az Úr, a ti Istenetek ellen.
Deu 20:19 Ha hosszú ideig ostromolsz egy várost, s ostromló művekkel veszed körül, hogy bevedd, ki ne vágd azokat a fákat, amelyekről enni lehet, s ne pusztítsd el fejszével körös-körül a vidéket, mert fa az és nem ember, s nem szaporítja az ellened hadakozók számát.
Deu 20:20 Azokat a fákat, amelyek nem gyümölcstermők, hanem vadak, s más célokra valók, kivághatod, s az ostromló művekhez felhasználhatod, amíg be nem veszed a várost, amely ellened hadakozik.
Deu 21:1 Ha meggyilkolt ember holttestére bukkannak azon a földön, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog, s nem tudni, ki a gyilkos:
Deu 21:2 akkor menjenek ki véneid és bíráid, s mérjék meg a holttest helyétől a körülötte levő városok távolságát,
Deu 21:3 s amelyiket a legközelebbinek találják, annak a városnak a vénei vegyenek egy üszőt a csordából, amelyik igát még nem húzott, s földet ekevassal nem hasított,
Deu 21:4 s vigyék ki egy zordon és köves völgybe, amelyet még soha fel nem szántottak és be nem vetettek és ott szegjék nyakát az üszőnek.
Deu 21:5 Aztán járuljanak oda a papok, Lévi fiai, akiket az Úr, a te Istened kiválasztott, hogy neki szolgáljanak, nevében áldjanak, s az ő szavuk alapján ítéljenek meg minden ügyet, s minden tiszta vagy tisztátalan dolgot,
Deu 21:6 s annak a városnak a vénei lépjenek a meggyilkolthoz, mossák meg kezüket a völgyben leütött üsző felett
Deu 21:7 és mondják: "A mi kezünk nem ontotta ezt a vért, s a mi szemünk nem látta a gyilkosságot.
Deu 21:8 Légy kegyelmes, Uram, népedhez, Izraelhez, amelyet megszabadítottál, s ne ródd fel ezt az ártatlan vért népednek, Izraelnek." Erre ők mentesülnek a vér vádjától.
Deu 21:9 Így mentesítsd magadat a kiontott ártatlan vértől, megtéve azt, amit az Úr parancsolt.
Deu 21:10 Ha hadba mégy ellenségeid ellen, s az Úr, a te Istened a kezedbe adja őket és foglyokat ejtesz,
Deu 21:11 s a foglyok között meglátsz egy szép asszonyt, s azt megszereted, s feleségül akarod venni:
Deu 21:12 akkor vidd be házadba, s ő nyírja le haját, vágja le körmeit,
Deu 21:13 vesse le azt a ruhát, amelyben fogságba jutott, lakjék a házadban és sirassa atyját és anyját egy hónapig; akkor aztán bemehetsz hozzá, hálhatsz vele és a feleséged lehet.
Deu 21:14 Ha azonban később nem tetszik neked, akkor szabadon kell bocsátanod: sem pénzért el nem adhatod, sem hatalmaskodással nem sanyargathatod, minthogy megaláztad.
Deu 21:15 Ha valakinek két felesége van, egy kedves meg egy gyűlölt, s azok fiúkat szülnek tőle, s a gyűlöltnek a fia lesz az elsőszülött:
Deu 21:16 akkor, amikor el akarja osztani vagyonát a fiai között, a kedvesnek a fiát nem teheti elsőszülötté, s nem helyezheti a gyűlöltnek a fia elé,
Deu 21:17 hanem a gyűlöltnek a fiát kell elismernie elsőszülöttéül, s annak kell kettős részt adnia mindabból, amije van, mert az az ő gyermekeinek zsengéje, s azt illeti az elsőszülöttség.
Deu 21:18 Ha valakinek nyakas és makacs fia van, aki nem hallgat apja és anyja parancsára, s bár megfenyítik, mégsem akar engedelmeskedni:
Deu 21:19 akkor fogják meg, s vigyék városának véneihez, az ítélkezés kapujához,
Deu 21:20 s mondják nekik: "Ez a mi fiunk nyakas és makacs, intéseinkre hallgatni nem akar, lakmározásnak, tobzódásnak, s ivásnak adja magát."
Deu 21:21 Erre kövezze meg őt a város népe és haljon meg, hogy eltávolítsátok a gonoszságot magatok közül, s egész Izrael hallja és féljen.
Deu 21:22 Ha valaki főbenjáró bűnt követ el, s kivégzik, s akasztófára függesztik:
Deu 21:23 holtteste ne maradjon a fán, hanem még aznap temessék el, mert Isten átkozottja az, aki a fán függ: semmiképpen se tedd tisztátalanná földedet, amelyet neked az Úr, a te Istened birtokul adni fog.
Deu 22:1 Ha testvéred marhája vagy juha eltéved, ne nézd és ne menj el mellette, hanem hajtsd vissza testvéredhez.
Deu 22:2 Ha testvéred nincs közel hozzád, vagy nem ismered őt: akkor hajtsd be házadba, s legyen nálad, míg testvéred nem keresi, s vissza nem veszi.
Deu 22:3 Ugyanígy cselekedjél szamarával, ruhájával, testvéred minden elveszett holmijával: ha megtalálod, ne hagyd ott azért, mert másé.
Deu 22:4 Ha azt látod, hogy testvéred szamara vagy marhája elesett az úton, ne nézz másfelé, hanem emeld fel vele együtt.
Deu 22:5 Asszony ne öltözzék férfiruhába, s férfi ne használjon asszonyi ruhát: mert utálatos Isten előtt, aki ilyesmit tesz.
Deu 22:6 Ha az úton jársz és fán vagy földön madárfészket találsz, s az anyamadár rajta ül a fiókákon vagy a tojáson, ne fogd meg fiókáival együtt,
Deu 22:7 hanem engedd elmenni és csak a fiókákat ejtsd foglyul, hogy jó dolgod legyen és hosszú ideig élj.
Deu 22:8 Ha új házat építesz, készíts védőfalat körben a tetőre, hogy vérontás ne történjék házadban, s vétkessé ne légy, ha valaki megcsúszik, s leesik onnan.
Deu 22:9 Ne vesd be szőlődet másféle maggal: hogy a termés is, amelyet vetettél s az is, ami a szőlődön terem, egyaránt szentté ne legyen.
Deu 22:10 Ne szánts egyszerre marhával és szamárral.
Deu 22:11 Ne öltözz gyapjúból és lenből vegyesen szőtt ruhába.
Deu 22:12 Bojtokat készíts a köpenyedre, mellyel befeded magad, a szélére, mind a négy sarkára.
Deu 22:13 Ha valaki feleséget vesz, s aztán meggyűlöli,
Deu 22:14 s ürügyet keres, hogy annak alapján elbocsáthassa, s azért rossz hírét költi és azt mondja: "feleségül vettem ezt és ezt, s amikor bementem hozzá, nem találtam szűznek",
Deu 22:15 akkor a nő apja és anyja fogják a nőt, s vigyék ki magukkal szüzességének jeleit a város véneihez, akik a kapuban vannak,
Deu 22:16 s mondja az apa: "Lányomat ennek s ennek adtam feleségül, s mivel gyűlöli,
Deu 22:17 rossz hírét költi, s azt mondja: Nem találtam lányodat szűznek -- pedig íme, itt vannak lányom szüzességének jelei" --, és terítsék ki a ruhát a város vénei előtt.
Deu 22:18 Erre fogják meg az illető város vénei a férfit, veressék meg,
Deu 22:19 s azon felül ítéljék arra, hogy száz sékel ezüstöt adjon a lány apjának, amiért rossz hírét költötte Izrael egyik szűzének és tartsa meg a nőt feleségül, s el ne bocsáthassa egész életében.
Deu 22:20 Ha azonban igaz, amit a szemére vet, s nem talált szüzességet a lányban,
Deu 22:21 akkor vessék ki a lányt apja házának ajtaján, városának férfiai pedig kövezzék halálra, mert gonoszságot cselekedett Izraelben, minthogy paráználkodott apja házánál: távolítsd el a gonoszságot magad közül.
Deu 22:22 Ha valaki másnak a feleségével hál, haljon meg mind a kettő, vagyis a házasságtörő férfi meg a házasságtörő asszony: távolítsd el a gonoszságot Izraelből.
Deu 22:23 Ha valamely szűzlányt eljegyez egy férfi, s valaki a városban találkozik és hál vele,
Deu 22:24 akkor vidd ki mind a kettőt az illető város kapujához, s kövezd agyon: a lányt, mert nem kiáltott, noha benn volt a városban, a férfit, mert megalázta felebarátjának feleségét -- távolítsd el a gonoszságot magad közül. --
Deu 22:25 Ha azonban a mezőn találkozik a férfi az eljegyzett leánnyal, s megragadja, s hál vele, akkor csak ő haljon meg egyedül.
Deu 22:26 A lányt ne érje semmi se, mert nem halálra méltó, mivel olyasmi történt a leánnyal, mint amikor a rabló rátámad a felebarátra és megöli:
Deu 22:27 egyedül volt a mezőn, kiáltott, de nem volt senki sem ott, aki megszabadíthatta volna.
Deu 22:28 Ha egy férfi olyan szűzleánnyal találkozik, akinek nincsen jegyese, s megragadja a lányt, s hál vele, s az ügy a törvény elé kerül:
Deu 22:29 akkor adjon az, aki vele hált, a lány apjának ötven sékel ezüstöt, a lányt pedig vegye feleségül, minthogy megalázta, s el ne bocsáthassa egész életében.
Deu 23:1 Senki se vegye el apja feleségét, s fel ne emelje apja takaróját!
Deu 23:2 Az olyan ember, akinek heréjét szétzúzták vagy kivágták, vagy akinek a szeméremtestét levágták, ne jusson be az Úr gyülekezetébe.
Deu 23:3 Mámzer, vagyis parázna személytől született ember ne jusson be az Úr gyülekezetébe a tizedik ízig,
Deu 23:4 ammoniták és moabiták még a tizedik nemzedék után se, sohase jussanak be az Úr gyülekezetébe,
Deu 23:5 mivel nem akartak elétek jönni kenyérrel és vízzel az úton, amikor kijöttetek Egyiptomból, s mivel felbérelték ellened Bálámot, Beor fiát Paddan-Arámból, hogy átkozzon meg téged,
Deu 23:6 csakhogy az Úr, a te Istened nem akarta meghallgatni Bálámot, hanem áldásodra fordította átkát, mert szeretett téged;
Deu 23:7 ne köss velük békét, s ne keresd javukat soha életedben.
Deu 23:8 Az edomitát ne utáld, mert testvéred, sem az egyiptomit, mert jövevény voltál földjén:
Deu 23:9 akik ezektől harmadízen születnek, bejuthatnak az Úr gyülekezetébe.
Deu 23:10 Ha hadba vonulsz ellenségeid ellen, őrizkedjél minden rút dologtól.
Deu 23:11 Ha olyan ember lesz közöttetek, aki éjszakai álom miatt tisztátalanná válik, az menjen ki a táboron kívülre,
Deu 23:12 s ne térjen vissza, míg estefelé vízben meg nem fürdött. Napnyugta után azonban visszatérhet a táborba.
Deu 23:13 Tarts fenn a táboron kívül egy helyet, s oda menj ki a természet szükségeire.
Deu 23:14 Viselj ásócskát az öveden, s ha leülsz, áss egy gödröt, aztán a kiásott földdel fedd be azt,
Deu 23:15 amivel megkönnyebbedtél. Mivel az Úr, a te Istened jár a táborban, hogy téged megszabadítson, s ellenségeidet kezedbe adja, szent legyen táborod és semmi undokságot se lehessen látni benne, hogy el ne hagyjon téged.
Deu 23:16 Ne szolgáltasd ki a hozzád menekülő rabszolgát urának,
Deu 23:17 hadd lakjék veled azon a helyen, ahol neki tetszik, s hadd maradjon akármelyik városodban: ne szomorítsd meg őt.
Deu 23:18 Ne akadjon parázna nőszemély Izrael lányai között, se parázna férfiszemély Izrael fiai között.
Deu 23:19 Ne ajánld fel parázna nőszemély bérét, se eb árát az Úrnak, a te Istened házában, bármi legyen is az, amit fogadtál, mert mindkettő utálatosság az Úr, a te Istened előtt.
Deu 23:20 Testvérednek ne kölcsönözz pénzt, gabonát vagy bármi más jószágot kamatra,
Deu 23:21 csak idegennek: testvérednek kamat nélkül add kölcsön azt, amire szüksége van, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened minden munkádban azon a földön, amelyet elfoglalni mégy.
Deu 23:22 Ha fogadalmat teszel az Úrnak, a te Istenednek, ne késlekedj megadni, mert megköveteli tőled azt az Úr, a te Istened, s ha késlekedsz, bűnül tudja be neked.
Deu 23:23 Ha nem akarsz fogadalmat tenni, nem követsz el vele bűnt,
Deu 23:24 de ami kijött egyszer ajkaidon, azt tartsd meg és teljesítsd úgy, amint az Úrnak, a te Istenednek fogadtad és szabad akaratból és saját száddal ígérted.
Deu 23:25 Ha bemégy felebarátod szőlőjébe, annyi szőlőt ehetsz, amennyi tetszik, de ki nem vihetsz magaddal;
Deu 23:26 ha bemégy felebarátod vetésébe, szakíthatsz és kézzel kimorzsolhatsz kalászt, de sarlóval nem vághatsz.
Deu 24:1 Ha valaki feleséget vesz, s azt a magáévá teszi, de az valami rút dolog miatt nem talál kedvet a szeme előtt, akkor írjon válólevelet, adja a kezébe, s bocsássa el házából.
Deu 24:2 Ha azonban az elmegy és más férfihoz megy feleségül,
Deu 24:3 s az is meggyűlöli, s válólevelet ad neki, s elbocsátja házából, vagy pedig, ha az meghal:
Deu 24:4 akkor előbbi férje nem veheti vissza feleségül, mert tisztátalanná lett, s utálatossá vált az Úr előtt. Ne tedd bűnössé földedet, amelyet neked az Úr, a te Istened birtokul adni fog.
Deu 24:5 Ha valaki feleséget vesz, akkor abban az időben ne menjen hadba, s ne vessenek ki rá semmiféle közterhet, hanem éljen szabadon a házában, hogy örvendezhessék egy esztendeig a feleségével.
Deu 24:6 Ne vedd el zálogul az alsó vagy a felső malomkövet, mert azzal életét adja neked zálogba az illető.
Deu 24:7 Ha valakit azon kapnak, hogy elcsal valakit a testvérei, Izrael fiai közül, s eladja, s felveszi árát: meg kell ölni; távolítsd el a gonoszságot magad körül.
Deu 24:8 Vigyázz szorgosan magadra, hogy a lepra csapása rád ne jöjjön. Éppen azért tedd meg és gondosan teljesítsd mindazt, amire a levita-nemzetségből való papok tanítanak téged, ahogy én parancsoltam nekik,
Deu 24:9 s gondoljatok csak arra, mit tett az Úr, a ti Istenetek Mirjámmal az úton, amikor kijöttetek Egyiptomból.
Deu 24:10 Ha visszaköveteled felebarátodtól, amivel tartozik neked, be ne menj házába, hogy zálogot végy tőle,
Deu 24:11 hanem kinn állj meg, s ő hozza ki neked, amije van.
Deu 24:12 Ha az illető szegény ember, akkor ne maradjon nálad éjszakára a zálogja,
Deu 24:13 hanem add vissza azt neki rögtön napszállta előtt, hogy ruházatában hálhasson és áldjon téged, s ez érdemedül szolgáljon az Úr, a te Istened előtt.
Deu 24:14 Ne tartsd vissza a szűkölködő és szegény napszámos bérét, se a testvéredét, se a jövevényét, aki veled lakik földeden, s kapuidon belül van,
Deu 24:15 hanem még aznap, napszállta előtt fizesd ki neki munkadíját -- hiszen szegény, s abból tartja fenn életét --, hogy ne kiáltson az Úrhoz miattad, s Ő bűnül ne tulajdonítsa ezt neked.
Deu 24:16 Nem szabad kivégezni apát gyermekei miatt, gyermeket apja miatt: mindenki csak a maga bűnéért lakolhat halállal.
Deu 24:17 Ne ferdítsd el a jövevény és az árva igazát, s ne vedd zálogba az özvegy ruháját.
Deu 24:18 Emlékezzél meg arról, hogy rabszolga voltál Egyiptomban, s az Úr, a te Istened szabadított meg onnan: azért parancsolom neked, hogy ezt cselekedd.
Deu 24:19 Ha vetésedet aratod földeden, s ott felejtesz egy kévét, ne térj vissza, hogy elhozzd, hanem hagyd, hogy a jövevény, az árva s az özvegy vigye el, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened kezed minden munkájában.
Deu 24:20 Ha olajfád termését szeded, ne térj vissza összeszedni, ami a fán ottmaradt, hanem hagyd a jövevénynek, az árvának s az özvegynek.
Deu 24:21 Ha szőlőd szüreteled, ne szedd össze az ottmaradt fürtöket, hanem hagyd, hogy azok a jövevény, az árva s az özvegy szükségleteire szolgáljanak.
Deu 24:22 Emlékezzél meg arról, hogy te is rabszolga voltál Egyiptomban: azért parancsolom neked, hogy ezt cselekedjed.
Deu 25:1 Ha per támad az emberek között, s a bírákhoz fordulnak, akkor annak, akit igaznak találnak, adjanak igazat, akit pedig vétkesnek, azt ítéljék vétkesnek.
Deu 25:2 Ha a vétkest verésre találják méltónak, akkor saját jelenlétükben húzassák le és veressék meg. A vétek nagyságához igazodjék az ütések száma,
Deu 25:3 úgy azonban, hogy a negyvenes számot meg ne haladják, hogy ne rútul megszaggatva távozzék testvéred szemed elől.
Deu 25:4 Ne kösd be az ökör száját, amikor gabonádat nyomtatja a szérűn.
Deu 25:5 Ha a fivérek együtt laknak, s az egyik közülük meghal a nélkül, hogy fia lenne, akkor az elhunytnak a felesége ne menjen máshoz feleségül, hanem férjének fivére vegye el és támasszon utódot fivérének,
Deu 25:6 s az asszonytól származó elsőszülött fiút nevezze el fivére nevére, hogy ki ne töröltessék annak neve Izraelből.
Deu 25:7 Ha azonban nem akarja elvenni fivére feleségét, noha az a törvény szerint őt illeti: akkor menjen el az asszony a város kapujához, s forduljon a vénekhez és mondja: "Férjem fivére nem akarja feltámasztani fivére nevét Izraelben, nem akar engem feleségül venni."
Deu 25:8 Erre azok legott hivassák őt el, s kérdezzék meg. Ha azt feleli: "Nem akarom feleségül venni,"
Deu 25:9 akkor menjen oda hozzá az asszony a vének előtt, húzza le a sarut a férfi lábáról, s köpjön az arcába és mondja: "Így történjék azzal az emberrel, aki nem építi fel fivére házát." --
Deu 25:10 Ezért házát "sarujafosztott ember házának" nevezzék Izraelben.
Deu 25:11 Ha két férfi között veszekedés támad, s verekedni kezdenek egymással, s az egyiknek a felesége, hogy kiszabadítsa férjét az erősebbiknek a kezéből, kinyújtja kezét, s megragadja ennek szeméremtestét:
Deu 25:12 vágd le a kezét, meg ne szánd semmiféle könyörületességből.
Deu 25:13 Ne legyen zacskódban kétféle súlymérték, egy nagyobb meg egy kisebb,
Deu 25:14 s ne legyen házadban kétféle űrmérték: egy nagyobb meg egy kisebb:
Deu 25:15 Teljes és igaz súlymértéked legyen, s teljes és igaz űrmértéked legyen, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog,
Deu 25:16 mert a te Urad utálja azt, aki ilyesmit tesz, s gyűlöl minden csalárdságot.
Deu 25:17 Emlékezz meg arról, mit tettek veled az amalekiták az úton, amikor kijöttél Egyiptomból,
Deu 25:18 hogyan vonultak ki ellened, s vágták le sereged utócsapatát, amely elfáradt és elmaradt -- amikor te az éhségtől, s a fáradtságtól kimerültél, ők nem félték Istent.
Deu 25:19 Azért tehát, amikor majd nyugalmat ad neked az Úr, a te Istened, s leigáz körös-körül minden nemzetet azon a földön, amelyet ígért neked, töröld el nevüket az ég alól; vigyázz, el ne felejtsd!
Deu 26:1 Ha majd bemégy arra a földre, amelyet neked az Úr, a te Istened birtokul adni fog, s azt elfoglalod, s megtelepedsz rajta,
Deu 26:2 vedd minden termésedből a zsengét, tedd kosárba, s menj arra a helyre, amelyet majd az Úr, a te Istened kiválaszt, hogy ott tiszteljék nevét,
Deu 26:3 és járulj a pap elé, aki abban az időben lesz, s mondd neki: "Elismerem ma az Úr, a te Istened előtt, hogy bejutottam arra a földre, amely felől megesküdött atyáinknak, hogy nekünk adja."
Deu 26:4 Erre vegye el a pap a kosarat kezedből, s tegye az Úr, a te Istened oltára elé.
Deu 26:5 Aztán mondd az Úr, a te Istened színe előtt: "Kóborló arám volt az én atyám, s ő lement Egyiptomba, s ott tartózkodott jövevényként kevesedmagával, s nőtt nagy és erős, temérdek sokaságú nemzetté.
Deu 26:6 Ám az egyiptomiak sanyargattak és üldöztek minket, s felette nehéz terheket raktak ránk.
Deu 26:7 Erre mi az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, s ő meghallgatott minket, s látta megalázásunkat, fáradalmainkat és szorongatásunkat,
Deu 26:8 és erős kézzel, kinyújtott karral, nagy, félelmetes tettekkel, csodákkal és jelekkel kihozott minket Egyiptomból,
Deu 26:9 s behozott erre a helyre, s nekünk adta ezt a tejjel s mézzel folyó földet.
Deu 26:10 Éppen azért, íme most bemutatom annak a földnek a terméséből a zsengét, amelyet az Úr nekem adott." -- Így tedd le azt az Úr, a te Istened színe előtt, s imádd az Urat, a te Istenedet,
Deu 26:11 s lakmározzál mindazon javakból, amelyeket az Úr, a te Istened neked és házadnak adott, te meg a levita és a jövevény, aki veled van.
Deu 26:12 Amikor minden termésed tizedét teljesen leróttad a tizedek harmadik esztendejében, s odaadtad a levitának, a jövevénynek, az árvának s az özvegynek, hogy egyenek kapuidban, s jóllakjanak,
Deu 26:13 akkor így szólj az Úr, a te Istened színe előtt: "Kivittem a szent részt a házamból, s odaadtam a levitának s a jövevénynek, az árvának s az özvegynek, úgy, ahogy parancsoltad nekem: nem szegtem meg parancsaidat, s nem feledkeztem meg rendeletedről.
Deu 26:14 Nem ettem belőle gyászomban, nem vittem ki semmiféle tisztátalan állapotomban, s nem fordítottam belőle semmit sem gyászszertartásra. Engedelmeskedtem az Úr, az én Istenem szavának, s mindent úgy tettem, ahogy parancsoltad nekem.
Deu 26:15 Tekints le szent helyedről, magasságos mennyei lakóhelyedről, s áldd meg népedet, Izraelt s a földet, ezt a tejjel s mézzel folyó földet, amelyet nekünk adtál, amint megesküdtél atyáinknak."
Deu 26:16 Ma az Úr, a te Istened azt parancsolja neked, hogy tedd meg mindezeket a parancsokat és rendeleteket: tartsd meg tehát és teljesítsd őket teljes szívedből és teljes lelkedből.
Deu 26:17 Te ma az Urat választottad, hogy Istened legyen, hogy az ő útjain járj, megtartsd szertartásait, parancsait s rendeléseit, s az ő szavának engedelmeskedj,
Deu 26:18 az Úr pedig ma téged választott, hogy tulajdon népe légy, amint szólt neked, s megtartsd minden parancsát,
Deu 26:19 s fennköltebbé tegyen téged minden nemzetnél, amelyet teremtett, a maga dicséretére, hírnevére és dicsőségére, hogy szent népe légy az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta."
Deu 27:1 Ekkor Mózes és Izrael vénei megparancsolták a népnek: "Tartsátok meg ezt az egész parancsot, amelyet ma meghagyok nektek,
Deu 27:2 s ha majd átmentek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, állíts fel ott hatalmas köveket, s fesd be őket mésszel,
Deu 27:3 hogy mihelyt átkeltél a Jordánon, rájuk írhasd ennek a törvénynek minden igéjét, hogy bejuthass arra a földre, arra a tejjel s mézzel folyó földre, amelyet az Úr, a te Istened adni fog neked, amint megesküdött atyáidnak.
Deu 27:4 Mihelyt tehát átkeltetek a Jordánon, állítsátok fel az Ebál hegyen azokat a köveket, amelyeket ma parancsolok nektek, s fesd be őket mésszel.
Deu 27:5 Aztán építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek, olyan kövekből, amelyeket vas nem érintett,
Deu 27:6 formátlan s faragatlan kövekből, s mutass be rajta egészen elégő áldozatokat az Úrnak, a te Istenednek,
Deu 27:7 s vágj békeáldozatokat, s egyél, s lakmározzál az Úr, a te Istened előtt
Deu 27:8 és írd rá a kövekre ennek a törvénynek minden szavát tisztán és világosan."
Deu 27:9 Erre így szólt Mózes a levita nemzetségből való papokkal együtt egész Izraelhez: "Figyelj és halljad, Izrael! Ma lettél az Úrnak, a te Istenednek népévé.
Deu 27:10 Hallgass tehát szavára, s tedd meg parancsait s rendeleteit, amelyeket meghagyok neked."
Deu 27:11 Megparancsolta továbbá Mózes a népnek ugyanazon a napon:
Deu 27:12 "Ha majd átkeltetek a Jordánon, a következők álljanak fel Garizim hegyén a nép áldására: Simeon, Lévi, Júda, Isszakár, József és Benjamin;
Deu 27:13 átellenben pedig, az Ebál hegyén, az átkozásra, ezek álljanak fel: Rúben, Gád, Áser, Zebulon, Dán és Naftali.
Deu 27:14 Aztán szólaljanak meg a leviták, s mondják Izrael minden férfiához fennszóval:
Deu 27:15 "Átkozott az az ember, aki az Úr előtt utálatos, faragott vagy öntött képet, mesterember keze alkotta művet készít, s titokban felállít." Felelje rá az egész nép és mondja: "Ámen!"
Deu 27:16 "Átkozott, aki nem tiszteli apját és anyját!" Mondja rá az egész nép: "Ámen."
Deu 27:17 "Átkozott, aki odább tolja felebarátja határköveit!" Mondja rá az egész nép: "Ámen!"
Deu 27:18 "Átkozott, aki tévútra vezeti a vakot az úton!" Mondja rá az egész nép: "Ámen."
Deu 27:19 "Átkozott, aki elferdíti a jövevény, az árva és az özvegy igazát!" Mondja rá az egész nép: "Ámen!"
Deu 27:20 "Átkozott, aki apja feleségével hál, s így felemeli apja ágyának takaróját!" Mondja rá az egész nép: "Ámen!"
Deu 27:21 "Átkozott, aki valamilyen állattal fajtalankodik!" Mondja rá az egész nép: "Ámen!"
Deu 27:22 "Átkozott, aki lánytestvérével, apja vagy anyja lányával hál!" Mondja rá az egész nép: "Ámen!"
Deu 27:23 "Átkozott, aki anyósával hál!" Mondja rá az egész nép: "Ámen!"
Deu 27:24 "Átkozott, aki titkon agyonüti felebarátját!" Mondja rá az egész nép: "Ámen!"
Deu 27:25 "Átkozott, aki ajándékot fogad el, hogy érte valamilyen ártatlanvérű személyt halálra juttasson!" Mondja rá az egész nép: "Ámen!"
Deu 27:26 "Átkozott, aki nem marad ennek a törvénynek szavai mellett, s nem teljesíti ezeket tettekkel!" Mondja rá az egész nép: "Ámen."
Deu 28:1 Ha hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s megteszed, s megtartod minden parancsát, amelyet ma meghagyok neked, akkor dicsőbbé tesz téged az Úr, a te Istened minden nemzetnél, amely a földön lakik,
Deu 28:2 s mind rád szállnak, s elérnek téged a következő áldások, feltéve, hogy hallgatsz parancsaira:
Deu 28:3 Áldott leszel a városban, s áldott a mezőn,
Deu 28:4 áldott lesz méhednek gyümölcse, földednek gyümölcse, állataid ellése, marháid csordája és juhaid akla.
Deu 28:5 Áldottak lesznek csűreid, s áldottak éléstáraid.
Deu 28:6 Áldott leszel, ha bemégy és ha kimégy.
Deu 28:7 Összetöri az Úr színed előtt ellenségeidet, akik ellened támadnak: egy úton jönnek ki ellened, s hét úton futnak el színed elől.
Deu 28:8 Áldást bocsát az Úr magtáraidra, s kezed minden munkájára, s megáld téged azon a földön, amelyet a te Urad, Istened ad neked.
Deu 28:9 Szent népévé emel az Úr téged, amint megesküdött neked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsait, s az ő útjain jársz,
Deu 28:10 s látni fogja a föld minden népe, hogy te az Úr nevét viseled, s félni fognak tőled.
Deu 28:11 Bőséget ad neked az Úr minden jóban, méhed gyümölcsében, állataid ellésében, s földed gyümölcsében, azon a földön, amely felől megesküdött az Úr atyáidnak, hogy neked adja.
Deu 28:12 Megnyitja neked az Úr gazdag kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon földednek a maga idejében, s megáldja kezed minden munkáját. Kölcsönt nyújtasz sok nemzetnek, de te senkitől sem veszel kölcsönt.
Deu 28:13 Fejjé tesz téged az Úr, s nem farokká, s felül leszel mindenkor, nem alul, feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened parancsaira, amelyeket ma meghagyok neked, s megtartod és teljesíted őket,
Deu 28:14 s el nem térsz tőlük sem jobbra, sem balra, s nem követsz és nem tisztelsz más isteneket.
Deu 28:15 Ha azonban nem akarsz hallgatni az Úrnak, a te Istenednek arra a szavára, hogy tartsd meg és teljesítsd minden parancsát és szertartását, amelyet ma meghagyok neked, akkor mind rád szállnak és elérnek téged a következő átkok:
Deu 28:16 Átkozott leszel a városban, átkozott a mezőn.
Deu 28:17 Átkozott lesz csűröd, s átkozottak éléstáraid.
Deu 28:18 Átkozott lesz méhed gyümölcse s földed gyümölcse, marháid csordája s juhaid nyája.
Deu 28:19 Átkozott leszel, ha bemégy, s átkozott, ha kimégy.
Deu 28:20 Éhséget és ínséget bocsát az Úr rád, s átkot minden dolgodra, amelyet művelsz, amíg csak el nem tipor, s hamarosan el nem pusztít mérhetetlenül gonosz tetteid miatt, amelyekkel elhagytál engem.
Deu 28:21 Rád szakasztja az Úr a döghalált, míg csak el nem emészt téged arról a földről, amelyet elfoglalni mégy.
Deu 28:22 Megver téged az Úr nyavalyával, lázzal, hidegleléssel és gyulladással, továbbá szárazsággal, kártékony időjárással és vetési ragyával, s az üldöz, míg el nem veszel.
Deu 28:23 Az ég, amely feletted van, olyan lesz, mint az érc s a föld, amelyet tapodsz, olyan, mint a vas.
Deu 28:24 Eső gyanánt port ad az Úr földedre, s hamu hull rád az égből, míg csak el nem pusztulsz.
Deu 28:25 Összeomlaszt téged az Úr ellenségeid előtt: egy úton vonulsz ki ellenük, s hét felé fogsz elfutni előlük, s szétszóródsz a föld minden országába,
Deu 28:26 s holttested eledele lesz az ég minden madarának s a föld vadjainak, s nem lesz, aki elűzze őket.
Deu 28:27 Megver téged az Úr az egyiptomi fekéllyel, tested azon részén is, amelyen a bélsár távozik, megver rühhel és viszketéssel, úgyhogy kigyógyítani nem tudnak.
Deu 28:28 Megver téged az Úr tébolyodással, vaksággal és elmezavarral, s
Deu 28:29 úgy fogsz tapogatózni délben, mint ahogy a vak szokott tapogatózni a sötétben, s nem fogsz célhoz jutni útjaidon. Minden időben sanyargatni fognak és erőszakosan elnyomnak, s nem lesz, aki megszabadítson téged.
Deu 28:30 Feleséget veszel és más fog hálni vele, házat építesz és nem fogsz lakni benne, szőlőt ültetsz és nem szüretelsz belőle.
Deu 28:31 Előtted fogják levágni marhádat és te nem eszel belőle, szemed előtt rabolják el szamaradat, s nem adják többé vissza neked, ellenségeidnek adják juhaidat, s nem lesz, aki segítsen téged.
Deu 28:32 Fiaid s lányaid más nép hatalmába kerülnek és szemed azt látni fogja és bár egész nap epekedik a látásuk után, nem lesz erő kezedben.
Deu 28:33 Földed gyümölcsét s munkád minden eredményét olyan nép eszi meg, amelyet nem ismersz és sanyargatni fognak mindenkor és elnyomnak minden időben
Deu 28:34 és eszedet veszted rémültödben azok miatt, miket látni fog szemed. --
Deu 28:35 Megver téged az Úr igen gonosz fekéllyel a térdeden s a lábszáradon, tetőtől talpig, úgyhogy kigyógyítani nem tudnak.
Deu 28:36 Elvisz az Úr téged s királyodat, akit majd magad fölé állítasz, egy olyan nemzethez, amelyet nem ismersz és atyáid sem ismertek, s ott más isteneknek fogsz szolgálni: fának és kőnek
Deu 28:37 és közmondás s csúfság tárgyává süllyedsz mindazon népek előtt, amelyek közé majd az Úr elvisz téged.
Deu 28:38 Sok magot vetsz a földbe, s keveset gyűjtesz be, mert sáska emészti meg mindet.
Deu 28:39 Szőlőt fogsz ültetni és művelni, de nem iszol bort és semmit se szedsz róla, mert féreg pusztítja el.
Deu 28:40 Olajfáid lesznek minden határodban, de olajjal meg nem kenheted magad, mert termésed lehull és elpusztul.
Deu 28:41 Fiakat s lányokat nemzel, de nem látod hasznukat, mert fogságba hurcolják őket.
Deu 28:42 Ragya emészti meg minden fádat s földed gyümölcsét.
Deu 28:43 A jövevény, aki veled lakik azon a földön, föléd emelkedik, s egyre feljebb kerül, te pedig leszállsz, s egyre lejjebb kerülsz.
Deu 28:44 Ő fog kölcsönözni neked, s nem te fogsz kölcsönözni neki; ő lesz a fej és te leszel a farok.
Deu 28:45 Bizony rád jönnek mindezek az átkok, üldöznek és elérnek téged, míg csak el nem pusztulsz, mivel nem hallgattál az Úr, a te Istened szavára, s nem tartottad meg parancsait és szertartásait, amelyeket megparancsolt neked
Deu 28:46 és mint jelek és csodák, rajtad és utódaidon lesznek mindörökké.
Deu 28:47 Mivel nem szolgáltál az Úrnak, a te Istenednek, örömmel és szívbéli jókedvvel, bár bőségben volt mindened,
Deu 28:48 azért éhségben, szomjúságban, mezítelenségben, s teljes ínségben fogsz szolgálni ellenségednek, akit az Úr rád bocsát, s ő vasigát tesz nyakadba, míg csak el nem tipor téged.
Deu 28:49 Rád hoz ugyanis az Úr messziről, a föld határának széléről egy nemzetet, amely mint a lecsapó sas, megrohan, amelynek nyelvét nem érted,
Deu 28:50 egy nagyon arcátlan nemzetet, amely nem tekint öreget, s nem szán meg gyermeket.
Deu 28:51 Megeszi állataid ivadékát és földed gyümölcsét, míg csak el nem pusztulsz, s nem hagy neked gabonát, bort, olajat, marhacsordát s juhnyájat, míg csak el nem veszít
Deu 28:52 és össze nem tipor minden városodban s egész földeden le nem omlanak erős és magas falaid, amelyekbe reménységedet helyezted. Ostromzár alá vesz kapuidban, egész földeden, amelyet az Úr, a te Istened majd neked ad,
Deu 28:53 s a szorongatásban és a pusztításban, mellyel ellenséged nyomorgatni fog, megeszed saját méhed gyümölcsét, fiaid és lányaid húsát, akiket az Úr, a te Istened majd neked adni fog.
Deu 28:54 Legkényesebb és elpuhultabb férfid is irigységgel néz majd testvérére, s ölében fekvő feleségére,
Deu 28:55 s nem ad nekik fiai húsából, amelyet megenni kénytelen, mivel semmi egyebe sem lesz abban a szorongatásban és ínségben, mellyel ellenségeid pusztítani fognak téged valamennyi kapudon belül.
Deu 28:56 Az elpuhult és kényeskedő asszony, aki járni sem tudott a földön, s a lábát sem tudta letenni az elpuhultság és a nagy kényeskedés miatt, irigyelni fogja ölében fekvő férjétől fiának s lányának húsát
Deu 28:57 meg asszonyi testéből kijövő, szennyes mását, meg újszülött gyermekeit, mert titokban maguk az asszonyok eszik meg ezeket minden más hiányában, abban a szorongatásban és pusztításban, mellyel ellenséged nyomorgatni fog téged kapuidon belül.
Deu 28:58 Ha meg nem tartod, s meg nem teszed ennek a törvénynek minden szavát, amely meg van írva ebben könyvben, s nem féled az Ő dicsőséges és félelmetes nevét, vagyis az Urat, a te Istenedet,
Deu 28:59 akkor az Úr megsokasítja csapásaidat s utódaid csapásait, nagy és maradandó csapásokkal, rosszindulatú és tartós betegségekkel sújt,
Deu 28:60 mind rád fordítja Egyiptom nyavalyáit, amelyektől annyira féltél, s azok rád ragadnak,
Deu 28:61 sőt mindenféle olyan betegséget és csapást is bocsát rád az Úr, amely nincs megírva e törvény könyvében, míg csak össze nem tipor téged.
Deu 28:62 Ti, akik azelőtt oly sokan voltatok, mint az ég csillagai, kevés számmal maradtok meg, mivel nem hallgattál az Úr, a te Istened szavára.
Deu 28:63 Ahogyan örömét lelte az Úr bennetek, amikor jót tett veletek és megsokasított titeket, éppúgy örömét fogja lelni akkor, amikor majd eltöröl és kiirt titeket, hogy elvesszetek arról a földről, amelyet elfoglalni mégy.
Deu 28:64 Szétszór téged az Úr mindenféle nép közé, a föld egyik szélétől a másik széléig, s ott szolgálni fogsz más isteneknek, akiket nem ismersz, s atyáid sem ismertek: fának és kőnek.
Deu 28:65 De még azok között a nemzetek közt sem fogsz megpihenni, s ott sem lesz nyugodalma lábad talpának, mert ott rettegő szívet, elapadó szemet s bánkódás törte lelket ad az Úr neked.
Deu 28:66 Olyan lesz az életed, mintha hajszálon függne előtted, rettegni fogsz éjjel-nappal és nem bízol életedben.
Deu 28:67 Reggel azt fogod mondani: "Bárcsak már este volna" -- és este azt: "Bárcsak már reggel volna" --, szíved félelme miatt, amely rettegéssel tölt el, és amiatt, amit szemeddel látsz.
Deu 28:68 Visszavisz téged az Úr Egyiptomba, hajókon, azon az úton, amelyről azt mondta neked, hogy azt többé ne lásd, s ott majd el akarjátok adni magatokat ellenségeiteknek rabszolgául, s nem lesz, aki megvegyen rabszolgának."
Deu 28:69 Ezek voltak annak a szövetségnek az igéi, amely felől azt parancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg Izrael fiaival, Moáb földjén, azon a szövetségen felül, amelyet a Hóreben kötött velük.
Deu 29:1 Erre Mózes összehívta egész Izraelt és azt mondta nekik: "Ti láttátok mindazt, amit az Úr előttetek Egyiptom földjén a fáraóval, annak minden szolgájával és egész földjével művelt,
Deu 29:2 azokat a nagy csapásokat, amelyeket saját szemetekkel láttatok, azokat a nagy jeleket és csodákat,
Deu 29:3 de az Úr mind a mai napig nem adott nektek értelmes szívet, látó szemet és halló fület.
Deu 29:4 Negyven esztendeig vezetett titeket a pusztában. Ruháitok nem koptak el, lábatok saruját nem tette tönkre az idő,
Deu 29:5 kenyeret nem ettetek, bort és részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
Deu 29:6 Amikor pedig eljutottatok erre a helyre és Szihon, Hesebon királya meg Óg, Básán királya kivonult ellenünk, hogy megütközzék velünk, megvertük őket,
Deu 29:7 s elvettük földjüket, s odaadtuk Rúbennek és Gádnak meg Manassze fél törzsének birtokul.
Deu 29:8 Tartsátok meg és teljesítsétek tehát e szövetség igéit, hogy boldoguljatok mindenben, amit csak tesztek.
Deu 29:9 Itt álltok ti ma mindnyájan az Úr, a ti Istenetek előtt, fejedelmeitek, törzseitek, véneitek, elöljáróitok, Izraelnek egész férfi népe,
Deu 29:10 gyermekeitek, feleségeitek, a táborban veled lakó jövevények, azokat sem kivéve, akik a fát vágják, s a vizet hordják,
Deu 29:11 hogy belépj az Úrnak, a te Istenednek szövetségébe és esküvel megerősített szerződésébe, amelyet ma az Úr, a te Istened megköt veled,
Deu 29:12 hogy népévé emeljen téged, s ő legyen a te Istened, mint ahogy megígérte neked, s amint megesküdött atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.
Deu 29:13 De nemcsak veletek kötöm meg ezt a szövetséget és létesítem ezt az esküvel megerősített szerződést,
Deu 29:14 hanem minden jelen- és távollevővel egyaránt.
Deu 29:15 Nos, ti tudjátok, miképp laktunk Egyiptom földjén, s mint jöttünk át a nemzetek között, s amikor átjöttünk közöttük,
Deu 29:16 láttátok azokat az utálatosságokat és undokságokat, vagyis bálványaikat, a fát, a követ, az ezüstöt s az aranyat, amelyet imádtak.
Deu 29:17 Ne akadjon tehát közöttetek olyan férfi vagy asszony, család vagy törzs, amelynek szíve ma elfordul az Úrtól, a mi Istenünktől, s amely elmegy, s ama nemzetek isteneinek szolgál! Ne akadjon közöttetek epét és keserűséget termő gyökér,
Deu 29:18 aki, amikor hallja ennek az esküvel erősített szerződésnek az igéit, megnyugtatja magát szívében, mondván: "Békességem lesz, ha szívem gonoszsága szerint járok is", mert akkor elpusztul az áztatott föld a kiaszottal együtt.
Deu 29:19 Bizony, az ilyennek nem bocsát meg az Úr, sőt mindjárt felgerjed haragja és bosszúja az ilyen ember ellen, s arra rászáll minden átok, amely meg van írva ebben a könyvben, s az Úr eltörli nevét az ég alól,
Deu 29:20 s végleg kipusztítja őt Izrael minden törzséből azok szerint az átkok szerint, amelyeket ennek a törvénynek és szövetségnek könyve magában foglal.
Deu 29:21 Akkor majd kérdezni fogja a következő nemzedék, gyermekeitek is, akik majd születnek, az idegenek is, akik messziről jönnek, amikor látják ennek a földnek a csapásait és betegségeit, amelyekkel az Úr sújtotta --
Deu 29:22 kiégeti kénkővel és forró sóval, úgyhogy többé bevetni nem lehet és semmi zöldet sem terem, hasonlóan a felforgatott Szodomához, Gomorrához, Adámához és Ceboimhoz, amelyeket az Úr haragjában és bosszújában felforgatott --,
Deu 29:23 kérdezni fogja valamennyi nemzet: "Miért tette ezt az Úr ezzel a földdel? Miért bosszújának ez a mérhetetlen haragja?"
Deu 29:24 Azt fogják felelni erre: "Mivel elhagyták az Úr szövetségét, amelyet atyáikkal kötött, amikor kihozta őket Egyiptomból
Deu 29:25 és más isteneket szolgáltak és imádtak, olyanokat, akiket azelőtt nem ismertek, s akikhez az Úr nem utasította őket,
Deu 29:26 azért felgerjedt az Úr haragja ez ellen a föld ellen, s rá hozott minden átkot, amely meg van írva ebben a könyvben,
Deu 29:27 s haragjában, bosszújában, s felette nagy felháborodásában kitépte őket földjükről és idegen földre vetette őket, mint a mai nap mutatja."
Deu 29:28 Ami rejtve van, az az Úrnak, a mi Istenünknek a dolga; ami nyilvánvaló, az a miénk s a mi fiainkéi mindörökké, hogy teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét.
Deu 30:1 Ámde ha majd rád jönnek mindezek a dolgok, az áldás vagy az átok, amelyet eléd adtam, s te szíved bánatában megindulsz azok között a nemzetek között, amelyek közé szétszór téged az Úr, a te Istened,
Deu 30:2 s gyermekeiddel együtt teljes szívedből és teljes lelkedből visszatérsz hozzá és engedelmeskedsz parancsainak úgy, ahogy ma parancsolom neked:
Deu 30:3 akkor az Úr, a te Istened visszahoz téged fogságodból, megkönyörül rajtad, s ismét egybegyűjt téged azok közül a népek közül, amelyek közé egykor szétszórt.
Deu 30:4 Még ha az ég szélére vetett volna is téged, visszahoz onnan az Úr, a te Istened,
Deu 30:5 s összeszed és bevisz arra a földre, amelyet atyáid birtokoltak, s birtokolni fogod azt, s megáld téged és még nagyobb számúvá tesz, mint atyáid voltak.
Deu 30:6 Körülmetéli az Úr, a te Istened szívedet s utódod szívét, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből s teljes lelkedből, hogy élhess
Deu 30:7 és ráfordítja ezeket az átkokat ellenségeidre és azokra, akik gyűlölnek és üldöznek téged.
Deu 30:8 Te akkor majd ismét hallgatni fogsz az Úr, a te Istened szavára, s teljesíted ezeket a parancsokat, amelyeket ma meghagyok neked,
Deu 30:9 s az Úr, a te Istened bőséget ad neked kezed minden munkájában, méhed magzatában, állataid ivadékában, földed termésében, s minden dologban, mert az Úr ismét örömét fogja lelni abban, hogy téged minden jóval ellásson, mint ahogy örömét lelte ebben atyáidnál,
Deu 30:10 feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s megtartod parancsait és szertartásait, amelyek ebben a törvényben meg vannak írva, s teljes szívedből és teljes lelkedből visszatérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
Deu 30:11 Ez a parancs, amelyet ma meghagyok neked, nem elérhetetlen számodra, és nincs messze tőled.
Deu 30:12 Nincs az égben, hogy azt mondhatnád: "Ki szállhatna fel közülünk az égbe, ki hozhatná le azt nekünk, hogy hallhassuk és tetteinkkel követhessük?"
Deu 30:13 Nincs a tengeren túl sem, hogy kifogásul azt mondhatnád: "Ki kelhetne át közülünk a tengeren, ki hozhatná el azt nekünk, hogy hallhassuk és megtehessük, amit Isten parancsol?"
Deu 30:14 Egészen közel van hozzád a törvény: a szádban és a szívedben, hogy hozzá szabhasd tetteidet.
Deu 30:15 Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is.
Deu 30:16 Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz. Megsokasít és megáld téged azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz.
Deu 30:17 Ha azonban elfordul szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, más isteneket imádsz és szolgálsz,
Deu 30:18 akkor -- íme, ma előre megmondom neked -- elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon.
Deu 30:19 Tanúul hívom ma az eget és a földet, hogy elétek tártam az életet és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is!
Deu 30:20 Szeresd az Urat, a te Istenedet, engedelmeskedj szavának, ragaszkodj hozzá -- hisz tőle függ életed és napjaid hosszúsága --, hogy sokáig lakhass azon a földön, amely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja."
Deu 31:1 Elment tehát Mózes és elmondta mindezeket az igéket egész Izraelnek.
Deu 31:2 Aztán ezt mondta nekik: "Százhúsz esztendős vagyok immár; nem járhatok többé ki és be, legfőképpen azért nem, mert az Úr azt mondta nekem: "Nem mégy át ezen a Jordánon."
Deu 31:3 Az Úr, a te Istened megy át tehát előtted, s ő majd eltörli ezeket a nemzeteket előled, úgyhogy örökükbe léphetsz, és átmegy előtted Józsue, miként az Úr mondta.
Deu 31:4 Úgy fog tenni az Úr ezekkel a népekkel, mint ahogy Szihonnal és Óggal, az amoriták királyaival s azok földjével tette: el fogja törölni őket.
Deu 31:5 Éppen ezért, ha majd őket is a kezetekbe adja, úgy tegyetek velük, ahogy parancsoltam nektek.
Deu 31:6 Férfiasan viselkedjetek, legyetek bátrak, ne féljetek, s ne rettegjetek, ha meglátjátok őket, mert az Úr, a te Istened maga vezérel majd téged, s nem marad el tőled, s nem hagy el téged."
Deu 31:7 Majd előszólította Mózes Józsuét és azt mondta neki egész Izrael előtt: "Légy erős és bátor, mert te viszed be ezt a népet arra a földre, amely felől megesküdött az Úr, hogy atyáiknak adja, s te sorsolod ki azt közöttük.
Deu 31:8 Az Úr, aki vezérel titeket, maga lesz veled: nem marad el tőled, s nem hagy el téged, ne félj és ne rettegj."
Deu 31:9 Miután Mózes megírta ezt a törvényt, odaadta a papoknak, Lévi fiainak, akik az Úr szövetségének ládáját hordozni szokták, s Izrael minden vénének
Deu 31:10 és megparancsolta nekik: "Hétesztendőnként, az elengedés esztendejében, a sátrak ünnepén,
Deu 31:11 amikor mindenki eljön Izraelből, hogy megjelenjék az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt, olvasd fel ennek a törvénynek az igéit egész Izrael előtt fülük hallatára.
Deu 31:12 Gyűjtsd egybe az egész népet, a férfiakat, az asszonyokat, a gyermekeket s a jövevényeket, akik kapuidon belül tartózkodnak, hogy hallják és megtanulják, s féljék az Urat, a ti Isteneteket, s megtartsák, s teljesítsék ennek a törvénynek minden igéjét.
Deu 31:13 Gyermekeik is, akik most még nem ismerik, hallják, hogy féljék az Urat, az ő Istenüket minden időben, míg csak élnek azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon."
Deu 31:14 Majd azt mondta az Úr Mózesnek: "Íme, közel van halálod napja. Hívd elő Józsuét, s álljatok fel a bizonyság sátrában, hogy közöljem vele megbízásomat." Elment tehát Mózes és Józsue, s felálltak a bizonyság sátrában.
Deu 31:15 Akkor ott megjelent az Úr egy felhőoszlopban, amely megállt a sátor ajtajában.
Deu 31:16 Az Úr ezt mondta Mózesnek: "Íme, ha te majd aludni térsz atyáidhoz, ez a nép felkel, s paráználkodni fog annak a földnek idegen isteneivel, amelyre lakni megy, s ott elhagy engem, s megszegi azt a szövetséget, amelyet vele kötöttem.
Deu 31:17 Ezért akkor majd felgerjed ellene haragom, s elhagyom őt és elrejtem arcomat előle, s martalékká válik, s mindenféle baj és szorongatás éri, úgyhogy akkor majd mondani fogja: "Nyilván azért értek engem ezek a bajok, mert Isten nincs velem!"
Deu 31:18 Én azonban akkor teljesen elrejtem és elfedem arcomat előle mindazon gonoszság miatt, amelyet elkövetett, mivel más isteneket követett.
Deu 31:19 Nos tehát, írjátok le magatoknak a következő éneket, s tanítsátok meg rá Izrael fiait, hogy betéve tudják és a szájukkal énekeljék, s ez az ének tanúbizonyságul szolgáljon nekem Izrael fiai ellen.
Deu 31:20 Beviszem őt ugyanis arra a tejjel s mézzel folyó földre, amely felől megesküdtem atyáiknak, de ők, ha majd esznek, jóllaknak és meghíznak, más istenekhez fognak fordulni és azoknak szolgálni, engem pedig elvetnek és szövetségemet megszegik.
Deu 31:21 Ha tehát majd sok baj és szorongatás éri, tegyen tanúságot ellene ez az ének -- amelyet nem törölhet el semmiféle feledés sem utódja szájából --, hiszen ismerem gondolatait, miket művel már ma, mielőtt még bevittem volna őt arra a földre, amelyet ígértem neki."
Deu 31:22 Mózes tehát leírta a következő éneket, s megtanította rá Izrael fiait.
Deu 31:23 Majd megparancsolta az Úr Józsuénak, Nún fiának: "Légy erős és bátor, mert te vezeted be Izrael fiait arra földre, amelyet ígértem és én veled leszek."
Deu 31:24 Amikor aztán Mózes teljesen leírta egy könyvbe ennek a törvénynek az igéit,
Deu 31:25 megparancsolta a levitáknak, akik az Úr szövetségládáját hordozzák:
Deu 31:26 "Vegyétek ezt a könyvet és tegyétek az Úr, a ti Istenetek szövetségládája mellé, hogy ott bizonyságul szolgáljon ellened.
Deu 31:27 Ismerem ugyanis ellenszegülésedet és nyakasságodat. Még éltemben és veletek jártomban is mindig ellene szegültetek az Úrnak: mennyivel inkább, ha meghalok!
Deu 31:28 Gyűjtsétek elém törzsről-törzsre valamennyi véneteket és elöljárótokat, hadd mondjam el fülük hallatára ezeket az igéket, s hadd hívjam bizonyságul ellenük az eget és a földet,
Deu 31:29 hiszen tudom, hogy halálom után gonoszul fogtok cselekedni, s hamar letértek arról az útról, amelyet meghagytam nektek, miért is utolérnek titeket a bajok az idők folyamán, amikor azt teszitek, ami gonosz az Úr színe előtt, hogy ingereljétek őt kezetek műveivel."
Deu 31:30 Erre elmondta Mózes Izrael egész gyülekezetének hallatára a következő ének szavait egészen végig.
Deu 32:1 "Halljátok egek, amit szólok, hallja a föld számnak igéit!
Deu 32:2 Esőként csepegjen tanításom, harmatként hulljon szólásom úgy, mint zápor a pázsitra, mint az esőcsepp a sarjúra.
Deu 32:3 Hirdetem ugyanis az Úr nevét: ismerjétek el Istenünk fenségét!
Deu 32:4 Isten tettei tökéletesek, útjai mind helyesek, hűséges az Isten, hamisság nincs benne, igaz ő és őszinte.
Deu 32:5 Mégis vétkezett ellene, s gyalázata miatt nem fia többé a gonosz és elvetemült nemzedék.
Deu 32:6 Ezzel fizetsz talán az Úrnak? Balga és esztelen nép! Nem atyád-e ő neked, az övé voltál, ő alkotott és szilárdított téged?
Deu 32:7 Emlékezzél meg csak az ősi napokról, gondolj csak át minden nemzedéket, kérdezd meg atyádat, s elbeszéli neked, véneidet, és elmondják neked!
Deu 32:8 Amikor a Felséges a nemzeteket elosztotta, amikor Ádám fiait szétválasztotta, megszabta a népek határait Izraelt fiainak száma szerint,
Deu 32:9 s az Úr osztályrésze lett az ő népe, Jákob az ő kötélmérte öröksége.
Deu 32:10 Megtalálta a puszta földjén a borzalom és a kietlen sivatag helyén. Felkarolta, oktatgatta, mint a szeme fényét óvta.
Deu 32:11 Miként a sas, amely repülésre készteti fiait és felettük lebeg, kiterjesztette szárnyait, felkapta s tulajdon vállán hordozta.
Deu 32:12 Egyedül az Úr vezette, idegen isten nem volt mellette.
Deu 32:13 Hegyes vidékre helyezte, hogy a mezők gyümölcsét egye, mézet szívjon a kőszálból, olajat a kemény sziklából.
Deu 32:14 Élvezze tehenek vaját, juhok tejét, bárányok és básáni kosok kövérét, bakok húsát s búza velejét, s igya a szőlő színtiszta vérét.
Deu 32:15 Ám meghízott a kedves -- és ficánkolt! Meghízott, kövér lett, meghájasodott, és elhagyta Istent, alkotóját, megvetette Istent, szabadító Szikláját!
Deu 32:16 Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bőszítették,
Deu 32:17 démonoknak áldoztak, nem-istennek, isteneknek, kiket nem ismertek, újaknak, nemrég jötteknek, kiket atyáik nem tiszteltek.
Deu 32:18 Elhagytad Istent, szülődet, feledted az Urat, teremtődet.
Deu 32:19 Látta ezt az Úr és haragra gerjedt, mert felingerelték fiai s lányai.
Deu 32:20 Mondta tehát: "Elrejtem arcomat előlük, hadd látom, mi lesz majd a végük, mert elvetemült nemzedék ez, hűtlenné vált gyermekek.
Deu 32:21 Ők azzal ingereltek, ami nem-isten, bőszítettek semmiségeikkel, én is ingerlem majd őket: népnek sem nevezhető néppel, bosszantom majd őket oktalan nemzettel.
Deu 32:22 Tűz lobban fel haragomban s égni fog az alvilágnak fenekéig, megemészti a földet, termésével együtt s elégeti a hegyek alapjait.
Deu 32:23 Elhalmozom őket a bajokkal, elfogyasztom rajtuk nyilaimat,
Deu 32:24 éhség emészti meg őket, s madarak falják fel őket szörnyű harapásokkal. Rájuk uszítom a fenevadak fogát, a porban csúszó-mászó állatoknak dühét,
Deu 32:25 kinn a kard fogja pusztítani őket, odahaza a rémület, ifjút, szüzet egyaránt, csecsemőt és aggastyánt.
Deu 32:26 Sőt azt mondanám: Hol vannak? Hadd szüntetem meg emlékezetüket az emberek között! --
Deu 32:27 De ettől elállok, hogy ne bosszantsanak ellenségei, fel ne fuvalkodjanak ellenei, s azt ne mondják: A mi diadalmas kezünk s nem az Úr cselekedte mindezt!
Deu 32:28 Tanácstalan nemzet ez, s okosság nélkül való!
Deu 32:29 Bárcsak eszesek és értelmesek lennének, s fontolóra vennék végüket!
Deu 32:30 Hogy is kergethetne meg egy ember ezret, szalaszthatna meg kettő tízezret? Nemde csak úgy, hogy Sziklájuk eladja őket, s az Úr kiszolgáltatja őket?"
Deu 32:31 - Hisz a mi Istenünk nem olyan, mint az ő isteneik, ezt ellenségeink is megítélhetik. --
Deu 32:32 Szőlőjük Szodoma szőlőjéből való, és Gomorra határából származó. Szőlőszemeik epeízű szemek, fürtjeik felette keserűek.
Deu 32:33 Boruk sárkányok epéje, s viperák gyógyíthatatlan mérge.
Deu 32:34 Nincsen ez eltéve nálam, s lepecsételve kincstáraimban?
Deu 32:35 Enyém a bosszú, én megfizetek annak idején, amikor meginog a lábuk. Közel van a veszedelem napja, sietve jő időpontja.
Deu 32:36 Akkor az Úr igazságot szolgáltat népének, s megkönyörül szolgáin, látva, hogy elerőtlenedett a kezük, oda vannak a bezártak, s a szabadok is kimerültek.
Deu 32:37 Akkor majd azt mondja: "Hol vannak isteneik, akikbe bizalmukat vetették,
Deu 32:38 akik megették áldozataik háját, s megitták italáldozataik borát? Keljenek fel, segítsenek titeket, oltalmazzanak a bajban benneteket!
Deu 32:39 Lássátok be, hogy én vagyok egyedül s nincs más Isten rajtam kívül: én ölök és én éltetek, sebesítek és gyógyítok s nincs, aki kezemből kiszabadíthasson!
Deu 32:40 Égnek emelem kezemet, s örök életemre mondom:
Deu 32:41 Ha megélesítem villámló kardom s ítélethez fog kezem, bosszút állok ellenségeimen s megfizetek azoknak, akik gyűlölnek engem.
Deu 32:42 Vérrel részegítem nyilaimat, s hússal lakik jól kardom, a megöltek és a foglyok vérével, a tar fejű ellenség vérével."
Deu 32:43 Nemzetek, dicsérjétek népét, mert Ő megtorolja szolgáinak vérét, bosszút áll ellenségeiken, s megkegyelmez népe földjének."
Deu 32:44 Mózes tehát elment és Józsuéval, Nún fiával együtt elmondta ez ének minden szavát a nép füle hallatára.
Deu 32:45 Amikor aztán végig elmondta mindezeket a szavakat az egész Izraelnek,
Deu 32:46 ezt mondta nekik: "Véssétek szívetekbe mindezeket a szavakat, amelyekkel ma tanúságot teszek ellenetek, s parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák emlékezetükben ezeket, s tegyék meg és teljesítsék mindazt, ami ebben a törvényben írva van,
Deu 32:47 mert e parancsokat nem hiába kaptátok, hanem azért, hogy általuk életetek legyen, s teljesítésük fejében hosszú ideig lakjatok azon a földön, amelynek elfoglalására átkeltek a Jordánon."
Deu 32:48 Még ugyanazon a napon így szólt az Úr Mózeshez:
Deu 32:49 "Menj fel erre az Abárim (vagyis: Átkelés) hegységre, a Nébó hegyére, amely Moáb földjén, Jerikóval átellenben van és tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet én majd Izrael fiainak adok birtokul. Aztán halj meg a hegyen,
Deu 32:50 amelyre felmégy és térj meg népedhez, miként a Hór hegyén Áron bátyád is meghalt és megtért népéhez,
Deu 32:51 mert hűtlenül jártatok el velem szemben Izrael fiai között a Pörölés vizénél, a Szín-pusztában levő Kádesnél és nem bizonyítottatok engem szentnek Izrael fiai között.
Deu 32:52 Átellenből megláthatod azt a földet, de be nem mehetsz abba az országba, amelyet én majd Izrael fiainak adok."
Deu 33:1 Ez az az áldás, mellyel Mózes, Isten embere, halála előtt megáldotta Izrael fiait.
Deu 33:2 Azt mondta: "Eljött az Úr a Sínairól, elénk támadt a Szeírről, megjelent a Párán hegyről, s megérkezett Meribat-Kádesbe, dél felől, Asdótba.
Deu 33:3 A népeket szerette, kezében van minden szentje, s akik lábához közelednek, tanításában részesülnek.
Deu 33:4 Törvényt adott nekünk Mózes által, örökségül Jákob sokaságának,
Deu 33:5 királya lett az Igaznak, amikor egybegyűltek a nép fejei, egybe Izraelnek törzsei."
Deu 33:6 "Éljen Rúben, s ki ne haljon kisszámúvá ne apadjon."
Deu 33:7 Júda áldása a következő volt: "Hallgasd meg, Uram, Júda szavát, juttasd el őt népéhez. Kezei küzdenek majd érte, ellenségei ellen megsegíti!"
Deu 33:8 Lévire vonatkozólag ezt mondta: "Tökéletességedet és tudományodat szent emberednek adtad, akit próbára tettél a kísértésnél, perbe fogtál a Pörölés vizénél.
Deu 33:9 Aki azt mondotta atyjának és anyjának: "Nem tudok rólatok." A testvéreinek: "Nem vagyok tekintettel rátok," sőt gyermekeiről sem tudott. Ők megtartották igéidet, megőrizték szövetségedet,
Deu 33:10 rendeleteidet, ó Jákob, törvényedet, ó Izrael! Füstölőszert tesznek haragod elé s egészen elégő áldozatot oltárodra.
Deu 33:11 Uram, áldd meg erejét, vedd kedvesen keze cselekvését, sújtsd derékon ellenségeit, hogy fel ne kelhessenek, akik gyűlölik."
Deu 33:12 Benjaminra vonatkozólag ezt mondta: "Ő az Úr kedveltje, biztonságban lakik majd mellette. A Magasságbeli védelmezi egész nap, s az ő vállai között nyugszik."
Deu 33:13 Józsefre vonatkozólag ezt mondta: "Áldja meg az Úr a földjét az ég gyümölcsével, a harmattal, az alant elterülő vízáradattal,
Deu 33:14 nap és hold termelte gyümölcsökkel,
Deu 33:15 az ősi hegyek csúcsának kincseivel, az örök halmok gyümölcseivel,
Deu 33:16 s a föld termésével, bőségével. Annak az áldása, aki megjelent a csipkebokorban, szálljon József fejére, testvérei közt megkoronázott feje tetejére.
Deu 33:17 Mint elsőszülött bikáé, olyan a szépsége, mint az orrszarvú szarvai, olyanok szarvai, széthányja velük a nemzeteket, mind a föld széléig, ilyenek Efraim sokaságai, ilyenek Manassze ezrei."
Deu 33:18 Zebulonra vonatkozólag ezt mondta: "Örvendj, Zebulon, kijáratodnak, és Isszakár a sátraidnak.
Deu 33:19 Ők népeket hívnak meg a hegyre, ahol igaz áldozatokat mutatnak be. Mint a tejet, nyelik a tengerek árját s a föveny rejtett kincseit."
Deu 33:20 Gádra vonatkozólag ezt mondta: "Áldott Gád, mert földje terjedelmes, mint az oroszlán, leheveredett, kart és koponyát megszerzett.
Deu 33:21 Fejedelmi helyet szemelt ki magának, mert az ő részén került sírba Izraelnek tanítója. de azért ő kitartott a nép vezérei mellett, és teljesítette az Úr igazságos parancsát s a rá vonatkozó ítéletet, elkísérve Izraelt."
Deu 33:22 Dánra vonatkozólag ezt mondta: "Dán fiatal oroszlán, ami kirohan Básánból szaporán."
Deu 33:23 Naftalira vonatkozólag ezt mondta: "Naftali bőségben fog dúslakodni, telve az Úr áldásaival, nyugatot s délt fogja bírni."
Deu 33:24 Áserre vonatkozólag ezt mondta: "Áldott Áser a fiúk között, kedves legyen a testvérei előtt. Mártsa a lábát olajba,
Deu 33:25 vasból és ércből legyen a saruja. Aggkorod is olyan legyen, mint amilyen ifjúkorod!"
Deu 33:26 "Nincs más olyan Isten, mint az Igaznak Istene, az égre száll fel a te segítőd, fenségétől szétfutnak a felhők,
Deu 33:27 lakóhelye fent van, örökkévaló karja alant. Színed elől elűzi az ellent és azt mondja neki: "Pusztulj innen!"
Deu 33:28 Biztonságban lakik majd Izrael, egymagában Jákob szemefénye, gabonának s bornak földjén, ahol harmattól párás az ég.
Deu 33:29 Boldog vagy, Izrael, ki hasonló hozzád? Nép, amelyet oltalmaz az Úr, a te segítő pajzsod és diadalmas kardod. Hízelegni fognak neked ellenségeid s te a nyakukra hágsz."
Deu 34:1 Felment erre Mózes Moáb síkjáról a Nébó hegyére, a Fászga tetejére, amely Jerikóval szemben van és az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot egészen Dánig,
Deu 34:2 az egész Naftalit, Efraim és Manassze földjét, Júda földjét a mögötte levő tengerig,
Deu 34:3 a Délvidéket és Jerikónak, a pálmafák városának terjedelmes rónaságát egészen Coárig.
Deu 34:4 Majd azt mondta neki az Úr: "Ez az a föld, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mondván: Utódaidnak adom. Szemeddel ím láttad, de nem mehetsz át oda."
Deu 34:5 Aztán meghalt ott, Moáb földjén Mózes, az Úr szolgája, az Úr parancsára
Deu 34:6 és az Úr eltemette őt Moáb földjének völgyében, Fogorral szemben, de senki sem ismeri a sírját mind a mai napig.
Deu 34:7 Százhúszesztendős volt Mózes, amikor meghalt; szeme nem volt homályos és fogai nem mozogtak.
Deu 34:8 Izrael fiai aztán harminc napig siratták őt Moáb síkjain: akkor leteltek Mózes siratásának és gyászolásának napjai.
Deu 34:9 Józsue, Nún fia pedig megtelt a bölcsesség lelkével, mert Mózes rátette kezét, emiatt Izrael fiai engedelmeskedtek neki és így aszerint tettek, ahogy az Úr meghagyta Mózesnek.
Deu 34:10 De olyan próféta nem támadt többé Izraelben, akit az Úr színről-színre ismert volna és aki Mózeshez hasonló lett volna
Deu 34:11 azoknak a jeleknek és csodáknak tekintetében, amelyekkel őt elküldte, hogy hajtsa végre Egyiptom országában a fáraón, s annak minden szolgáján és egész földjén,
Deu 34:12 meg mindazon hatalmas erő és nagy csodajel tekintetében, amelyet Mózes egész Izrael szeme láttára véghezvitt.
Jos 1:1 Mózesnek, az Úr szolgájának halála után történt, hogy az Úr szólt Józsuéhoz, Nún fiához, Mózes szolgájához és ezt mondta neki:
Jos 1:2 "Szolgám, Mózes meghalt. Kelj fel, és menj át a Jordánon, te és veled az egész nép, arra a földre, amelyet majd Izrael fiainak adok.
Jos 1:3 Minden helyet, amelyet lábatok tapos, nektek fogok adni, ahogy Mózesnek megmondtam.
Jos 1:4 A pusztától és a Libanontól egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig -- a hetiták egész földjéig --, és a napnyugati Nagy tengerig fog terjedni határotok.
Jos 1:5 Senki sem tud majd ellenállni nektek életed egész folyamán. Ahogy Mózessel voltam, úgy leszek veled is, nem maradok el tőled és nem hagylak el téged.
Jos 1:6 Légy erős és bátor: te fogod kisorsolni ennek a népnek azt a földet, amellyel kapcsolatban megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom.
Jos 1:7 Légy tehát erős és nagyon bátor, és vigyázz arra, hogy teljesítsd az egész törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám meghagyott neked; ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenben, amit cselekszel.
Jos 1:8 Ne hiányozzék ennek a törvénynek a könyve az ajkadról! Elmélkedj róla nappal és éjjel, és vigyázz arra, hogy teljesítsd mindazt, ami abban írva van, akkor sikerrel járod utadat és boldogulsz.
Jos 1:9 Megparancsolom neked: légy erős és bátor! Ne rettegj és ne félj, mert veled van az Úr, a te Istened mindenütt, bárhova mégy."
Jos 1:10 Megparancsolta erre Józsue a nép elöljáróinak: "Járjátok be a tábort, s hagyjátok meg a népnek:
Jos 1:11 Készítsetek ennivalót magatoknak, mert három nap múlva átkeltek a Jordánon, és megkezditek annak a földnek az elfoglalását, amelyet az Úr, a ti Istenetek nektek szánt."
Jos 1:12 A rúbenitáknak, a gáditáknak és Manassze fél törzsének pedig ezt mondta:
Jos 1:13 "Emlékezzetek meg arról a dologról, amelyet nektek Mózes, az Úr szolgája parancsolt, amikor azt mondta: "Az Úr, a ti Istenetek nektek megadta már a nyugalmat, és odaadta ezt az egész földet."
Jos 1:14 Feleségeitek és jószágaitok maradjanak azon a földön, amelyet nektek Mózes a Jordánon túl adott. Ti pedig, erőskarú férfiak, valamennyien keljetek át felfegyverkezve testvéreitek élén, s harcoljatok értük,
Jos 1:15 amíg az Úr testvéreiteknek is nyugalmat nem ad, mint ahogy nektek adott, s ők is el nem foglalják azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek nekik szánt. Akkor visszatérhettek majd birtokotok földjére, s lakhattok azon a földön, amelyet nektek Mózes, az Úr szolgája a Jordánon túl, a keleti oldalon adott."
Jos 1:16 Erre ők azt felelték Józsuénak: "Mindazt, amit parancsoltál, megtesszük, s bárhova küldesz, megyünk.
Jos 1:17 Amint Mózesnek engedelmeskedtünk mindenben, úgy fogunk engedelmeskedni neked is, csak legyen veled az Úr, a te Istened, mint ahogy Mózessel volt.
Jos 1:18 Aki ellene szegül szádnak, és nem engedelmeskedik minden szónak, amelyet parancsolsz neki, az halállal lakoljon. Csak légy erős és cselekedj férfiasan!"
Jos 2:1 Erre Józsue, Nún fia, elküldött titokban két kémet Sittímből és azt mondta nekik: "Menjetek és vegyétek szemügyre a földet és Jerikó városát." -- Azok el is mentek és betértek egy erkölcstelen nő házába, akit Ráhábnak hívtak és megpihentek nála. --
Jos 2:2 Jerikó királyának azonban jelentették: "Izrael fiai közül való emberek jöttek ide az éjjel, hogy kikémleljék a földet."
Jos 2:3 Elküldött erre Jerikó királya Ráhábhoz, és azt üzente: "Add ki azokat az embereket, akik hozzád jöttek és házadba tértek, mert kémek, s azért jöttek, hogy szemügyre vegyék ezt az egész földet."
Jos 2:4 Fogta erre a nő az embereket, elrejtette őket és azt mondta: "Megvallom, hozzám jöttek, de nem tudtam, honnan valók.
Jos 2:5 Amikor azonban a sötétség beálltakor bezárták a kaput, ki is mentek. Nem tudom, hova mentek, de vegyétek gyorsan üldözőbe, s még eléritek őket."
Jos 2:6 Ő pedig felvitte az embereket háza tetejére, s letakarta az ott levő lenszárral.
Jos 2:7 A kiküldöttek el is kezdték üldözni őket a Jordán átkelője felé vivő úton. Mihelyt kimentek, rögtön bezárták a kaput utánuk.
Jos 2:8 Az elrejtőzött emberek még el sem aludtak, amikor a nő felment hozzájuk és így szólt:
Jos 2:9 "Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet, mert megszállt minket a tőletek való félelem és elcsüggedt ennek a földnek valamennyi lakosa.
Jos 2:10 Hallottuk, hogy az Úr kiszárította előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, s hogy mit tettetek az amoritáknak azzal a két királyával, akik a Jordánon túl voltak, Szihonnal és Óggal, akiket megöltetek.
Jos 2:11 Amikor ezt hallottuk, félni kezdtünk, s elcsüggedt a szívünk, s nem maradt bennünk bátorság arra, hogy bejöveteletek idején szembeszálljunk veletek, hiszen az Úr, a ti Istenetek Isten fenn az égben, és lenn a földön.
Jos 2:12 Most azért esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy amint én irgalmasságot cselekedtem veletek, úgy ti is azt tesztek majd apám házával, és biztos jelét adjátok nekem,
Jos 2:13 hogy életben hagyjátok apámat és anyámat, fivéreimet és nővéreimet s mindenüket és megmentitek életünket a haláltól."
Jos 2:14 Ők azt felelték neki: "Életünkkel kezeskedünk értetek, hogyha el nem árulsz minket, s ha majd az Úr nekünk adja ezt a földet, irgalmasságot és hűséget fogunk cselekedni veled."
Jos 2:15 Erre ő kötélen lebocsátotta őket az ablakon -- háza ugyanis a város falában volt --
Jos 2:16 és azt mondta nekik: "A hegység felé tartsatok, hogy ne találkozzanak veletek visszatérő üldözőitek, s ott rejtőzködjetek három napig, míg ők vissza nem érkeznek; akkor aztán menjetek utatokra."
Jos 2:17 Ők pedig azt mondták neki: "Kifogástalanul megtartjuk ezt az esküt, mellyel megeskettél minket,
Jos 2:18 ha, amikor mi bevonulunk erre a földre, ezt a karmazsinszínű zsinórt jelként alkalmazod, s rákötöd arra az ablakra, amelyen lebocsátottál minket, apádat, anyádat, testvéreidet s minden rokonságodat pedig a házadba gyűjtöd.
Jos 2:19 Aki házad ajtaján kijön, annak a vére az ő fején lesz, s azért minket felelősség nem terhel. Mindazoknak a vére azonban, akik veled benn lesznek a házban, a mi fejünkre száll, ha valaki érinti őket.
Jos 2:20 De ha elárulsz minket és ezt a megállapodást nyilvánosságra hozod, akkor mentesek leszünk ettől az eskütől, mellyel megeskettél minket."
Jos 2:21 Ő erre azt felelte: "Úgy legyen, ahogy mondtátok." Azzal útjukra bocsátotta őket, a karmazsinszínű fonalat pedig rákötötte az ablakra.
Jos 2:22 Ők elmentek és eljutottak a hegységbe, s ott maradtak három napig, míg vissza nem tértek az üldözők. Ezek ugyanis keresték őket az egész úton, de nem akadtak rájuk,
Jos 2:23 s azért visszamentek a városba. Erre a kémek megfordultak és lejöttek a hegyről, s miután átkeltek a Jordánon, eljutottak Józsuéhoz, Nún fiához és elbeszéltek neki mindent, ami velük történt
Jos 2:24 és azt mondták: "Kezünkbe adta az Úr ezt az egész földet: a félelem leterítette valamennyi lakosát."
Jos 3:1 Erre Józsue kora reggel felkelt és elindította a tábort. El is indultak Sittímből és eljutottak a Jordánig, ő és Izrael valamennyi fia, s ott időztek három napig.
Jos 3:2 Ennek elmúltával az elöljárók bejárták a tábort,
Jos 3:3 és kikiáltották: "Mihelyt meglátjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládáját és hogy a Lévi törzséből való papok azt viszik, keljetek fel ti is, és menjetek utánuk,
Jos 3:4 -- kétezerkönyöknyi távolság legyen köztetek és a láda között, hogy messziről láthassátok és tudjátok, melyik úton kell haladnotok, mert azon még nem jártatok sohasem --, de vigyázzatok ám, hogy a ládához közelebb ne kerüljetek!"
Jos 3:5 Józsue pedig azt mondta a népnek: "Szentelődjetek meg, mert holnap csodákat fog művelni az Úr közöttetek."
Jos 3:6 Majd azt mondta a papoknak: "Vegyétek fel a szövetség ládáját, és vonuljatok vele a nép élén." Azok teljesítették a parancsot, felvették és előttük mentek.
Jos 3:7 Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: "Ma kezdelek felemelni téged egész Izrael előtt, hogy megtudják, hogy úgy, ahogy Mózessel voltam, úgy leszek veled is.
Jos 3:8 Parancsolj tehát a papoknak, akik a szövetség ládáját viszik, és mondd nekik: Ha a Jordán vizének széléhez értek, álljatok meg a Jordánban."
Jos 3:9 Azt mondta erre Józsue Izrael fiainak: "Gyertek ide, és halljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavát!"
Jos 3:10 Majd így folytatta: "A következő dologból fogjátok megtudni, hogy az Úr, az élő Isten közöttetek van és elűzi színetek elől a kánaánit, a hetitát, a hivvitát, a perizitát, a girgasitát, a jebuzitát meg az amoritát:
Jos 3:11 íme, az egész föld Urának szövetségládája bemegy előttetek a Jordánba. --
Jos 3:12 Válasszatok tizenkét férfit Izrael törzseiből, egyet-egyet minden törzsből --
Jos 3:13 s amint a papok, akik az Úrnak, az egész föld Istenének ládáját viszik, talpukat a Jordán vizére teszik, a lefelé levő víz lefolyik és elfogy, a felülről jövő pedig egy tömegben megáll."
Jos 3:14 A nép tehát elindult sátraiból, hogy átkeljen a Jordánon, s a papok, akik a szövetség ládáját vitték, előtte mentek.
Jos 3:15 Amint beléptek a Jordánba, és lábukat belemártották a víz szélébe -- mivel aratás ideje volt, a Jordán teljesen betöltötte medrének partjait --,
Jos 3:16 a felülről jövő víz egy helyen megállt és messze attól a várostól, amelyet Ádomnak neveznek, egészen Szártán helyéig, úgy feltornyosodott, hogy hegynek látszott, a lefelé levő víz pedig lefolyt a Puszta tengerébe (melyet most Holt-tengernek neveznek), míg egészen el nem fogyott.
Jos 3:17 Erre a nép átment Jerikó felé: a papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon, a Jordán közepén, felövezve álltak, s az egész nép száraz medren ment át.
Jos 4:1 Amikor aztán átmentek, azt mondta az Úr Józsuénak:
Jos 4:2 "Válassz tizenkét férfit, egyet-egyet minden törzsből,
Jos 4:3 és parancsold meg nekik, hogy vegyenek a Jordán medrének közepéből, onnan, ahol a papok lába állt, tizenkét igen kemény követ, s tegyétek le azokat azon a táborhelyen, ahol ezen az éjszakán sátrat üttök."
Jos 4:4 Hívatta erre Józsue a tizenkét férfit, akit kiválasztott Izrael fiai közül, egyet-egyet minden törzsből
Jos 4:5 és azt mondta nekik: "Menjetek az Úrnak, a ti Isteneteknek a ládája elé a Jordán közepébe, s hozzatok onnan a vállatokon Izrael fiai számának megfelelően valamennyien egy-egy követ,
Jos 4:6 hogy jelül szolgáljon közöttetek. Ha aztán majd az elkövetkező időkben megkérdeznek titeket fiaitok: "Mire valók ezek a kövek?" --
Jos 4:7 feleljétek nekik: Elfogyott a Jordán vize az Úr szövetségének ládája előtt, amikor átment rajta: azért tették ide ezeket a köveket örök emlékül Izrael fiai számára."
Jos 4:8 Úgy tettek tehát Izrael fiai, amint Józsue meghagyta nekik: kivittek a Jordán medrének közepéből Izrael fiai számának megfelelően tizenkét követ, amint az Úr megparancsolta nekik, arra a helyre, ahol a tábort felütötték, s ott letették azokat.
Jos 4:9 Ugyanakkor másik tizenkét követ Józsue a Jordán medrének közepén helyezett el, ott, ahol a szövetség ládáját vivő papok álltak: ott is vannak mind a mai napig.
Jos 4:10 A papok, akik a ládát vitték, mindaddig a Jordán közepén maradtak, míg végbe nem ment mindaz, amit az Úr Józsuéval a népnek mondatott és Mózes neki meghagyott, és a nép sietve át nem ment.
Jos 4:11 Amikor aztán mindnyájan átmentek, átment az Úr ládája is és a papok a nép élére vonultak.
Jos 4:12 Rúben és Gád fiai, valamint Manassze fél törzse felfegyverkezve vonultak Izrael fiainak élén, úgy, ahogy Mózes megparancsolta nekik:
Jos 4:13 negyvenezer harcos vonult fel csapatokban és csatarendben Jerikó városának síksága és mezősége felé.
Jos 4:14 Ezen a napon emelte fel az Úr Józsuét egész Izrael előtt, hogy úgy tiszteljék, mint ahogyan Mózest tisztelték, amíg élt.
Jos 4:15 Végül azt mondta az Úr neki:
Jos 4:16 "Parancsold meg a papoknak, akik az Úr ládáját viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból."
Jos 4:17 Ő meg is parancsolta nekik: "Jöjjetek fel a Jordánból."
Jos 4:18 Amikor aztán azok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, feljöttek, és a szárazföldön kezdtek járni, visszatért a víz a medrébe, és úgy folyt, ahogy azelőtt szokott.
Jos 4:19 Az első hónap tizedik napján jött fel a nép a Jordánból és Gilgálban, Jerikó városától keletre ütöttek tábort.
Jos 4:20 Ekkor Józsue felállította Gilgálban azt a tizenkét követ, amelyet a Jordán medréből kihoztak
Jos 4:21 és azt mondta Izrael fiainak: "Ha majd az elkövetkező időkben fiaitok megkérdezik apjukat, s azt mondják nekik: "Mire valók ezek a kövek?" --
Jos 4:22 adjátok tudtukra és mondjátok: Száraz medren jött át Izrael a Jordánon,
Jos 4:23 mert az Úr, a ti Istenetek kiszárította a vizét a színetek elől, míg át nem jöttetek,
Jos 4:24 úgy, mint ahogy egykor a Vörös-tengerrel cselekedett, amikor kiszárította, míg át nem jöttünk rajta,
Jos 4:25 hogy a föld minden népe megismerje az Úr nagyon erős kezét, ti pedig féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben."
Jos 5:1 Amikor aztán meghallotta az amoriták összes királya, akik a Jordánon túl, a nyugati oldalon laktak, valamint a kánaániak összes királya, akik a Nagy-tenger közelében levő helyeken laktak, hogy az Úr kiszárította a Jordán habjait Izrael fiai előtt, míg át nem mentek, elcsüggedt a szívük, nem maradt bátorság bennük, és féltek Izrael fiainak bejövetelétől.
Jos 5:2 Abban az időben azt mondta az Úr Józsuénak: "Csinálj magadnak kőkéseket, s metéld ismét körül Izrael fiait."
Jos 5:3 Ő megtette, amit az Úr parancsolt és az Előbőrök halmán körülmetélte Izrael fiait.
Jos 5:4 Ez volt az oka, hogy ismét körülmetélte őket: Abból az egész népből, amely Egyiptomból kijött, minden hadviselő férfi meghalt a pusztában a hosszú bolyongásban.
Jos 5:5 Ezek mindnyájan körülmetéltek voltak. Az a nép azonban, amely a pusztában született, körülmetéletlen volt.
Jos 5:6 Negyven évig vándoroltak ugyanis Izrael fiai, amíg meg nem halt minden harcos, aki nem hallgatott az Úr szavára, és akiknek megesküdött, hogy nem mutatja meg nekik azt a földet, amelyről esküvel ígérte atyáiknak, hogy azt a tejjel-mézzel folyó földet nekik adja.
Jos 5:7 Ezeknek az apáknak a helyébe fiaik léptek, s ezeket metélte körül Józsue, mert ezeknek megvolt az előbőrük, úgy ahogy megszülettek és senki sem metélte körül őket az úton.
Jos 5:8 Amikor aztán valamennyien körülmetélkedtek, mindaddig azon a táborhelyen maradtak, amíg meg nem gyógyultak.
Jos 5:9 Ekkor azt mondta az Úr Józsuénak: "Ma vettem le rólatok Egyiptom gyalázatát." Ezért hívják ezt a helyet Gilgálnak mind a mai napig.
Jos 5:10 Miközben Izrael fiai Gilgálban tartózkodtak, a hónap tizennegyedik napján, estefelé, Jerikó mezőségén elkészítették a pászkát
Jos 5:11 és másnap az ország terméséből ettek kovásztalan kenyeret és ugyanazon a napon árpadarát.
Jos 5:12 Miután pedig ettek a föld terméséből, megszűnt a manna és Izrael fiai nem éltek többé ezzel az eledellel, hanem Kánaán földjének azévi terméséből ettek.
Jos 5:13 Amikor aztán egyszer Józsue Jerikó városának mezején tartózkodott, felemelte szemét, és látta, hogy egy férfi áll előtte, aki kivont kardot tart. Erre odament hozzá és megkérdezte: "Hozzánk tartozol, vagy az ellenséghez?"
Jos 5:14 Az így felelt: "Egyikhez sem: az Úr hadseregének a fejedelme vagyok és éppen most jöttem."
Jos 5:15 Józsue arccal a földre borult, meghajtotta magát és azt mondta: "Mi beszélni valója van az én Uramnak az ő szolgájával?"
Jos 5:16 Az Úr seregének vezére erre így szólt Józsuéhoz: "Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent!" Erre Józsue úgy tett, ahogy az megparancsolta neki.
Jos 6:1 Jerikó ekkor Izrael fiaitól való félelmében már bezárkózott és megerősítette magát, úgyhogy senki sem mehetett se ki, se be.
Jos 6:2 Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: "Kezedbe adtam Jerikót és királyát, s minden erős férfiát.
Jos 6:3 Járjátok körül valamennyi harcosotokkal a várost, napjában egyszer járjátok körül. Így tegyetek hat napon át.
Jos 6:4 A hetedik napon aztán fogják a papok azt a hét harsonát, amelyet az örvendetes esztendőben szokás használni, és menjenek velük a szövetségládája előtt, és járjátok körül hétszer a várost, s közben fújják a papok a harsonákat.
Jos 6:5 Amikor aztán hosszan és szaggatottan zengő harsonaszó hatol fületekbe, törjön ki az egész nép igen nagy lármába, s tövig leomlanak a város falai, s akkor mindenki menjen be azon a helyen, amellyel szemben éppen állni fog."
Jos 6:6 Hívatta tehát Józsue, Nún fia a papokat és azt mondta nekik: "Vegyétek fel a szövetség ládáját, hét másik pap pedig fogja az örvendetes esztendő hét harsonáját, s menjen velük az Úr ládája előtt."
Jos 6:7 A népnek pedig azt mondta: "Menjetek és járjátok körül a várost. A fegyveresek az Úr ládája előtt menjenek."
Jos 6:8 Amikor Józsue befejezte szavait, elindultak. A hét pap egyre fújta a hét harsonát az Úr szövetségének ládája előtt,
Jos 6:9 elöl ment az egész fegyveres sereg, a láda után haladt a tömeg többi része, és minden zúgott a harsonáktól.
Jos 6:10 A népnek azonban megparancsolta Józsue: "Ne lármázzatok, hangotokat se lehessen hallani, egy szó se jöjjön ki szátokból, míg el nem jön az a nap, amelyen majd azt mondom nektek: "Kiáltozzatok!" -- akkor aztán lármázzatok."
Jos 6:11 Körüljárta tehát az Úr ládája azon a napon egyszer a várost, aztán visszatért a táborba és ott maradt.
Jos 6:12 Kora reggel aztán Józsue felkelt, s a papok fogták az Úr ládáját
Jos 6:13 és heten közülük azt a hét harsonát, amelyet az örvendetes esztendőben szokás használni, s mentek velük az Úr ládája előtt, s menet közben egyre fújták a harsonákat. Előttük ment a fegyveres nép, s a láda után haladt a tömeg többi része, és egyre zengett a harsonaszó.
Jos 6:14 Körüljárták tehát a második napon is egyszer a várost, aztán visszatértek a táborba. Így tettek hat napon át.
Jos 6:15 A hetedik napon azonban már hajnalhasadáskor felkeltek és hétszer járták körül a várost a rendelet szerint.
Jos 6:16 Amikor aztán a papok a hetedik fordulónál megfújták a harsonákat, azt mondta Józsue a népnek: "Lármázzatok, mert az Úr nektek adta a várost.
Jos 6:17 De ezt a várost és mindazt, ami benne van, az Úrnak kell szentelni, egyedül Ráháb, a parázna nő maradjon életben mindazokkal együtt, akik vele a házában tartózkodnak, amiért elrejtette a követeket, akiket küldtünk.
Jos 6:18 Vigyázzatok tehát, hogy semmihez se nyúljatok, ami tilos és hűtlenségbe ne essetek, s így Izrael egész tábora bűnössé ne legyen és bajba ne jusson.
Jos 6:19 Minden aranyat, ezüstöt, réztárgyat és vasat az Úrnak kell szentelni: az ő kincsei közé kell helyezni."
Jos 6:20 Amikor tehát megfújták a harsonákat és ez a hang és zengés a sokaság fülébe hatolt, az egész nép lármába tört ki, legott leomlottak a falak, és mindenki felment azon a helyen, amely előtte volt. Aztán bevették a várost
Jos 6:21 és megöltek mindent, ami benne volt, férfit, asszonyt, csecsemőt és aggastyánt egyaránt, s a marhát, a juhot, a szamarat is kardélre hányták.
Jos 6:22 Azt mondta ekkor Józsue annak a két férfinak, akiket kémlelni küldött: "Menjetek be a parázna nő házába és hozzátok ki őt és mindenét, amint ezt esküvel megfogadtátok neki."
Jos 6:23 Erre az ifjak bementek, s kihozták Ráhábot, szüleit, fivéreit, minden holmiját és rokonságát és elhelyezték Izrael táborán kívül.
Jos 6:24 Aztán felgyújtották a várost s mindazt, ami benne volt, kivéve az aranyat, az ezüstöt, a réztárgyakat és a vasat: ezt az Úr kincstárának szentelték.
Jos 6:25 Csak Ráhábot, a parázna nőt s apja házát s mindazt, amije volt, hagyta életben Józsue -- ott is laknak Izrael körében mind a mai napig --, amiért az elrejtette azokat a követeket, akiket Jerikó kikémlelésére küldött. Ugyanabban az időben átkot mondott Józsue:
Jos 6:26 "Átkozott legyen az Úr előtt az a férfi, aki feltámasztja és felépíti Jerikó városát! Elsőszülöttje árán rakja le alapját, s legutolsó fia árán állítsa fel kapuit."
Jos 6:27 Az Úr tehát Józsuéval volt és hírneve elterjedt azon az egész földön.
Jos 7:1 Izrael fiai azonban hűtlenül megszegték a parancsot, és átok alá vetett dolgot bitoroltak. Ákán ugyanis, annak a Kárminak a fia, aki a Júda törzséből való Szerah fiának, Zábdinak volt a fia, elvett valamit az átok alá vetett dologból, miért is az Úr megharagudott Izrael fiaira.
Jos 7:2 Józsue tudniillik embereket küldött Jerikóból Ái ellen, amely Bétáven mellett, Bétel városától keletre van és azt mondta nekik: "Menjetek fel, és kémleljétek ki azt a földet!" Azok teljesítették a parancsot, kikémlelték Áit,
Jos 7:3 és amikor visszatértek, azt mondták neki: "Ne is menjen fel oda az egész nép, két- vagy háromezer ember menjen csupán, s eltörlik a várost. Miért fáradjon hiába az egész nép ilyen kevés ellenség ellen!"
Jos 7:4 Felvonult tehát háromezer harcos. Ezek azonban legott meghátráltak
Jos 7:5 és Ái városának férfiai megverték őket, úgyhogy harminchat ember elesett közülük, aztán az ellenség a kaputól egészen Sabárimig üldözte őket, s amint a hegyoldalon menekültek, ismét megverték őket. A nép szíve megfélemlett és vízzé olvadt.
Jos 7:6 Józsue pedig megszaggatta ruháit és Izrael valamennyi vénével együtt estig arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája előtt és port hintett fejére.
Jos 7:7 Akkor aztán azt mondta Józsue: "Jaj, Uram Isten, miért hoztad át ezt a népet a Jordán folyóján? Azért, hogy az amoriták kezébe adj minket és elveszíts? Bárcsak ott maradtunk volna a Jordánon túl!
Jos 7:8 Uram Isten, mit mondjak, látva, hogy Izrael meghátrál ellenségei előtt?
Jos 7:9 Ha ezt meghallják a kánaániak és ennek a földnek többi lakói, összegyűlnek és körülvesznek minket, s eltörlik nevünket a földről: mit fogsz tehát tenni a te nagy nevedért?"
Jos 7:10 Azt mondta erre az Úr Józsuénak: "Kelj fel, mit fekszel arccal a földön?
Jos 7:11 Vétkezett Izrael, s hűtlenül megszegte szövetségemet: vettek az átok alá vetett dologból, ellopták, elhazudták, s a holmijuk közé rejtették.
Jos 7:12 Éppen azért Izrael nem fog tudni megállni ellenségei előtt, hanem futni fog előttük, mert beszennyezte magát az átok alá vetett dologgal. Nem is leszek mindaddig veletek, míg el nem tiporjátok azt, aki ezt a gonoszságot elkövette.
Jos 7:13 Kelj fel, tartass megszentelődést a néppel, s mondd nekik: Szentelődjetek meg holnapra: ezt üzeni ugyanis az Úr, Izrael Istene: Átok alá vetett dolog van közötted, Izrael, nem fogsz tudni megállni ellenségeid előtt, míg el nem pusztul közüled az, aki ezzel a vétekkel beszennyezte magát.
Jos 7:14 Reggel aztán járuljatok ide törzsről-törzsre valamennyien: az a törzs, amelyet a sors bűnösnek talál, járuljon ide nemzetségenként, a nemzetség házanként, a ház férfianként,
Jos 7:15 s azt, aki ebben a vétekben bűnösnek bizonyul, el kell égetni minden vagyonával együtt a tűzben, mert megszegte az Úr szövetségét, s gazságot követett el Izraelben."
Jos 7:16 Józsue tehát kora reggel felkelt, törzsenként felállította Izraelt, és Júda törzsét találta bűnösnek.
Jos 7:17 Amikor Júdát nemzetségenként felállíttatta, Szerah nemzetségét találta bűnösnek. Amikor pedig Szerahot családonként odaállította, Zábdit találta bűnösnek.
Jos 7:18 Amikor pedig ennek házából az egyes férfiakat felsorakoztatta, Ákánt találta bűnösnek, annak a Kárminak a fiát, aki a Júda törzséből való Szerah fiának, Zábdinak volt a fia.
Jos 7:19 Így szólt ekkor Józsue Ákánhoz: "Fiam, ismerd el az Úrnak, Izrael Istenének dicsőségét és tégy vallomást és mondd meg nekem, mit tettél, ne titkold el."
Jos 7:20 Azt felelte erre Ákán Józsuénak: "Bizony, vétkeztem az Úr, Izrael Istene ellen, ezt és ezt tettem.
Jos 7:21 Láttam ugyanis a zsákmány között egy nagyon jó, karmazsinszínű köntöst, kétszáz sékel ezüstöt és egy ötvensékeles aranyrudat. Megkívántam, elvettem, és elrejtettem a földben, a sátram közepén, és az ezüstöt a kiásott földdel befedtem."
Jos 7:22 Ekkor Józsue szolgákat küldött oda, s azok elfutottak sátrához, s megtaláltak mindent elrejtve azon a helyen, az ezüsttel együtt.
Jos 7:23 Kihozták a sátorból, és elvitték Józsuéhoz és Izrael valamennyi fiához, s letették az Úr elé.
Jos 7:24 Fogta erre Józsue Ákánt, Szerah fiát meg az ezüstöt, a köntöst és az aranyrudat, valamint fiait és lányait, marháit és szamarait és juhait meg magát a sátrat, s minden holmiját -- egész Izraellel együtt -- kivitte az Ákor völgybe.
Jos 7:25 Ott azt mondta Józsue: "Mivel romlásunkra lettél, legyen romlásodra az Úr ezen a napon." Erre egész Izrael megkövezte, és mindenét, amije volt, tűzzel megsemmisítette.
Jos 7:26 Aztán egy nagy rakás követ halmoztak föléje, amely megvan mind a mai napig. Erre elfordult az Úr haragja tőlük. Ezért hívják azt a helyet Ákor völgynek mindmáig.
Jos 8:1 Azt mondta erre az Úr Józsuénak: "Ne félj, s ne rettegj: vedd magad mellé a harcosok egész sokaságát, s kelj fel, s vonulj fel Ái városa ellen. Íme, kezedbe adtam királyát, népét, városát és földjét.
Jos 8:2 Úgy tegyél Ái városával és királyával, amint Jerikóval, s királyával tettél, de a zsákmányt és az összes barmot megtarthatjátok magatoknak. Helyezz lesbe csapatot a város mögé."
Jos 8:3 Felkelt erre Józsue, s vele a harcosok egész serege, hogy felvonuljanak Ái ellen. Éjjel aztán elküldött harmincezer válogatott, erős férfit
Jos 8:4 és megparancsolta nekik: "Álljatok lesbe a város mögött, de túl messzire ne menjetek, s legyetek mindannyian készenlétben.
Jos 8:5 Én, s a velem lévő sokaság többi része az ellenkező oldalról megközelítjük a várost. Amikor aztán a városbeliek kijönnek ellenünk, akkor, amint a múltkor csináltuk, megfutamodunk és addig hátrálunk,
Jos 8:6 míg üldözőink jó messzire nem szakadnak a várostól. Azt fogják ugyanis hinni, hogy megfutamodunk, mint a múltkor.
Jos 8:7 Erre, míg mi futunk és ők kergetnek, keljetek fel a lesből, s dúljátok fel a várost, s kezetekbe adja azt az Úr, a ti Istenetek,
Jos 8:8 s amint elfoglaltátok, gyújtsátok fel. Úgy tegyetek ám mindent, ahogy parancsoltam!"
Jos 8:9 Azzal elbocsátotta őket, s ők elmentek a lesállás helyére, s elhelyezkedtek Bétel és Ái között, Ái városától nyugatra. Józsue azon az éjszakán a nép között maradt.
Jos 8:10 Hajnalban aztán felkelt, megszemlélte társait, majd a sereg élén, a vénekkel együtt, harcosai csapatától övezve, felvonult Ái ellen.
Jos 8:11 Amikor aztán eljutottak és felértek a város elé, a várostól északra állást foglaltak, úgyhogy a völgy köztük és Ái között volt.
Jos 8:12 Ötezer embert kiválasztott, és Bétel és Ái között, e várostól nyugatra lesbe állította őket,
Jos 8:13 a sereg többi része pedig északon állt csatarendbe, úgyhogy e sokaságból az utolsók a város nyugati vidékéig értek. Józsue még az éjjel előrenyomult és felállt a völgy közepén.
Jos 8:14 Amikor ezt Ái királya meglátta, reggel sietve felkészült és kiment a város egész seregével; hadseregét a pusztaság felé irányította, mert nem tudta, hogy a hátában lesben állók rejtőznek.
Jos 8:15 Ekkor Józsue és egész Izrael elhagyták helyüket, félelmet színleltek és futni kezdtek a puszta irányába.
Jos 8:16 Erre azok, mindannyian kiáltozva és egymást biztatva, üldözni kezdték őket. Amikor aztán elszakadtak a várostól,
Jos 8:17 s egyetlen ember sem maradt Ái városában és Bételben, aki nem üldözte volna Izraelt (amint kirohantak, nyitva- hagyták a várost),
Jos 8:18 azt mondta az Úr Józsuénak: "Emeld fel a pajzsot, amely kezedben van, Ái városa felé, mert átadom neked".
Jos 8:19 Amikor aztán felemelte a pajzsot a város felé, az elrejtőzött lesvetők azonnal felkeltek, s a városhoz mentek és elfoglalták és felgyújtották.
Jos 8:20 Ekkor hátratekintettek a város emberei, akik Józsuét üldözték, és látták, hogy száll a város füstje egészen az égig, de nem futhattak többé sem erre, sem arra, annál kevésbé, mivel azok, akik futást színlelve a pusztának tartottak, üldözőikkel vitézül szembeszálltak.
Jos 8:21 Amikor ugyanis Józsue és egész Izrael látta, hogy a város elesett és füst száll fel a városból, visszafordult és megverte Ái embereit.
Jos 8:22 Ugyanakkor azok is, akik elfoglalták és felgyújtották a várost, kijöttek a városból az övéik felé, és vágni kezdték a közre kapott ellenséget. Mivel tehát az ellenséget mindkét oldalról vágták, úgyhogy hatalmas sokaságából senki sem menekülhetett meg,
Jos 8:23 Ái királyát is elfogták elevenen és Józsue elé vitték.
Jos 8:24 Amikor aztán mindenkit leöltek, aki a pusztának tartó Izraelt üldözte, s azok ugyanazon a helyen kard által elhullottak, Izrael fiai megfordultak, és leöldösték a város lakóit.
Jos 8:25 Azok, akik aznap elhullottak, férfit s asszonyt együttvéve, tizenkétezren voltak, úgyhogy Ái városának valamennyi embere elveszett.
Jos 8:26 Józsue ugyanis nem eresztette le a kezét, amelyet a pajzsot tartva, a magasba emelt, míg Ái valamennyi lakosát meg nem ölték.
Jos 8:27 A városban levő állatokat meg a zsákmányt Izrael fiai elosztották maguk között, mint ahogy az Úr Józsuénak parancsolta,
Jos 8:28 a várost pedig Józsue felégette és örök romhalmazzá tette,
Jos 8:29 királyát meg bitófára akasztotta, s ott hagyta estig, napnyugtáig. Akkor Józsue parancsára levették a holttestet a bitóról, s odadobták a város bejáratához, s nagy halom követ hordtak föléje, amely megvan mind a mai napig.
Jos 8:30 Aztán Józsue az Ebál hegyén oltárt épített az Úrnak, Izrael Istenének,
Jos 8:31 amint Mózes, az Úr szolgája Izrael fiainak meghagyta, úgy, ahogy meg van írva Mózes törvényének könyvében -- tehát faragatlan, vas nem érintette kövekből való oltárt --, és egészen elégő áldozatokat mutatott be rajta az Úrnak és békeáldozatokat vágott.
Jos 8:32 Majd ráírta a kövekre Mózes törvényének mását, úgy, ahogy azt ő Izrael fiai előtt kifejtette.
Jos 8:33 Ezalatt az egész nép: a vének, a vezetők, a bírák, jövevények és bennszülöttek egyaránt a láda két oldalán álltak, szemben a papokkal, az Úr ládájának hordozóival -- egyik felük a Garizim hegy mellett, a másik felük az Ebál hegy mellett, amint Mózes, az Úr szolgája parancsolta. -- Aztán először megáldotta Izrael népét,
Jos 8:34 majd felolvasta az áldás és az átok minden igéjét és mindazt, ami a törvény könyvében írva volt.
Jos 8:35 Semmit sem hagyott el abból, amit Mózes parancsolt, hanem mindent megismételt, Izrael egész sokasága, az asszonyok, a gyermekek s a köztük tartózkodó jövevények előtt.
Jos 9:1 Amikor ezt meghallották mindazok a királyok, akik a Jordánon túl, a Hegyvidéken, az Alföldön, a Nagy tenger mellékén és partján uralkodtak, meg azok, akik a Libanon mellett laktak, a hetiták, az amoriták, a kánaániak, a periziták, a hivviták és a jebuziták,
Jos 9:2 mindannyian összegyűltek, hogy egy szívvel, egy akarattal hadba szálljanak Józsuéval s Izraellel.
Jos 9:3 Azok azonban, akik Gibeonban laktak, amikor meghallották mindazt, amit Józsue Jerikóval s Ái-jal művelt,
Jos 9:4 szintén cselhez folyamodtak. Eleséget vettek ugyanis magukhoz, ócska zsákokat, szakadozott, össze-vissza varrott bortömlőket raktak szamaraikra,
Jos 9:5 nagyon régi, ócskaságuk feltüntetésére bőrdarabokkal össze-vissza varrott sarukat és ócska ruhákat öltöttek magukra -- útravalóul vitt kenyerük is száraz és darabokra morzsálódott volt --,
Jos 9:6 és elmentek Józsuéhoz, aki akkor Gilgálban táborozott és azt mondták neki, és vele együtt egész Izraelnek: "Messze földről jöttünk, hogy szövetséget kössünk veletek." Így feleltek nekik erre Izrael fiai:
Jos 9:7 "Hátha azon a földön laktok, amely nekünk jár osztályrészül, s így nem léphetünk szövetségre veletek."
Jos 9:8 Ám azok azt mondták Józsuénak: "Szolgáid vagyunk." Józsue megkérdezte tőlük: "Kik vagytok, s honnan jöttetek?"
Jos 9:9 Azt felelték: "Igen messze földről jöttek szolgáid az Úrnak, a te Istenednek hírére. Hallottuk ugyanis hatalmának hírét, mindazt, amit művelt Egyiptomban,
Jos 9:10 meg az amoritáknak azzal a két királyával, akik a Jordánon túl voltak, Szihonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, aki Astarótban volt.
Jos 9:11 Erre azt mondták nekünk a vének s földünk összes lakója: "Vegyetek eleséget kezetekbe, mert igen hosszú az út és menjetek eléjük, s mondjátok: Szolgáitok vagyunk, lépjetek szövetségre velünk."
Jos 9:12 Íme, a kenyeret, amikor hazulról elindultunk, hogy hozzátok jöjjünk, melegen vettük magunkhoz: most száraz és a nagy régiségtől csupa morzsa.
Jos 9:13 A boros tömlőket újkorukban töltöttük meg: most szakadtak és feslettek. A ruha, amelyet hordunk, és a saru, amely a lábunkon van, a hosszú út fáradalma miatt elkopott és csaknem tönkrement."
Jos 9:14 Erre ők vettek eleségükből, anélkül, hogy kikérték volna az Úr döntését.
Jos 9:15 Így Józsue békét kötött, szövetségre lépett velük, és megígérte, hogy nem ölik meg őket. A sokaság fejedelmei is megesküdtek nekik.
Jos 9:16 A szövetségkötés után a harmadik napon azonban meghallották, hogy a közelben vannak, és köztük fognak lakni.
Jos 9:17 Erre elindították Izrael fiai a tábort, s harmadnapra eljutottak városaikhoz, név szerint: Gibeonhoz, Kafirához, Beróthoz és Kirját-Jearimhoz.
Jos 9:18 De nem verték meg őket, minthogy a sokaság fejedelmei megesküdtek nekik, az Úrnak, Izrael Istenének nevére. Erre felzúdult az egész község a fejedelmek ellen.
Jos 9:19 Azok azonban azt felelték nekik: "Megesküdtünk nekik az Úrnak, Izrael Istenének nevére, s így nem bánthatjuk őket.
Jos 9:20 Cselekedjünk azonban velük a következőképpen: Maradjanak ugyan életben, hogy fel ne gerjedjen ellenünk az Úr haragja, ha megszegjük az esküt,
Jos 9:21 de úgy éljenek, hogy az egész sokaság szükségletére fát vágjanak és vizet hordjanak." Amikor ezt elhatározták,
Jos 9:22 Józsue hívatta a gibeoniakat és azt mondta nekik: "Miért szedtetek rá álnokul minket, mondván: "Igen messze lakunk tőletek" -- holott közöttünk vagytok?
Jos 9:23 Legyetek tehát átok alatt, s ki ne fogyjon nemzetségetekből Istenem házának favágója és vízhordója."
Jos 9:24 Azok azt felelték: "Hírül hozták nekünk, szolgáidnak, hogy megígérte az Úr, a te Istened Mózesnek, a szolgájának, hogy nektek adja ezt az egész földet, és elpusztítja minden lakóját. Ezért igen megijedtünk, s a tőletek való félelem arra kényszerített, hogy gondoskodjunk életünkről. Ezért határoztunk így.
Jos 9:25 Most azonban a kezedben vagyunk: tégy velünk úgy, ahogy jónak és helyesnek látod."
Jos 9:26 Józsue úgy is tett, ahogy mondta és megmentette őket Izrael fiainak kezéből, hogy meg ne öljék őket,
Jos 9:27 de elrendelte azon a napon, hogy mint favágók és vízhordók az egész népnek és az Úr oltárának szolgálatában legyenek -- azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt. Így is van ez mindmáig.
Jos 10:1 Amikor ezt Adonicedek, Jeruzsálem királya meghallotta, azt tudniillik, hogy Józsue Áit bevette és feldúlta (ahogy ugyanis Jerikóval s királyával cselekedett, úgy cselekedett Ái-jal és királyával is), s hogy a gibeaiak átszöktek Izraelhez és szövetségesei lettek,
Jos 10:2 igen megijedt. Nagy város volt ugyanis Gibeon, olyan, mint a királyi városok, nagyobb Ái városánál, s harcosai mindannyian igazi hősök voltak.
Jos 10:3 Éppen azért elküldött Adonicedek, Jeruzsálem királya Ohámhoz, Hebron királyához, Fárámhoz, Jerimót királyához, Jáfiához, Lákis királyához és Debirhez, Eglon királyához és azt üzente:
Jos 10:4 "Jöjjetek fel hozzám, nyújtsatok segítséget és verjük meg Gibeont, amiért átszökött Józsuéhoz s Izrael fiaihoz."
Jos 10:5 Összegyűlt és felvonult tehát az amoriták öt királya: Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jerimót királya, Lákis királya, Eglon királya seregükkel együtt, s tábort ütöttek Gibeon körül, s ostrom alá vették.
Jos 10:6 Erre Gibeonnak, az ostromlott városnak lakói elküldtek Józsuéhoz, aki akkor Gilgálban táborozott és azt üzenték neki: "Ne vond meg segítő kezedet szolgáidtól: jöjj gyorsan fel és szabadíts meg minket, s hozz segítséget, mert összegyűlt ellenünk a Hegyvidéken lakó amoriták valamennyi királya."
Jos 10:7 Felvonult tehát Józsue Gilgálból, s vele a harcosok egész serege, a legvitézebb férfiak.
Jos 10:8 Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: "Ne félj tőlük, mert a kezedbe adtam őket: senki sem tud majd közülük ellenállni neked."
Jos 10:9 Józsue váratlanul rájuk is rontott, miután egész éjszaka menetelt Gilgálból.
Jos 10:10 Az Úr megzavarta őket Izrael színe előtt, és Izrael súlyos vereséget mért rájuk Gibeonnál, majd tovább űzte őket a Béthoronba vezető hegyi úton, és verte őket Azekáig és Makkedáig.
Jos 10:11 Miközben pedig azok Izrael fiai elől menekültek, s a béthoroni lejtőn voltak, az Úr nagy köveket hullatott rájuk az égből egészen Azekáig, úgyhogy többen haltak meg a jégeső köveitől, mint amennyit Izrael fiai öltek meg karddal.
Jos 10:12 Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen odaadta az amoritákat Izrael fiainak színe elé, és azt mondta előttük: "Nap, ne mozdulj Gibeon felé, és hold Ajjalon völgye felé!"
Jos 10:13 Erre megállt a nap és hold, amíg a nemzet bosszút nem állt ellenségein. Vajon nincs ez megírva az Igazak könyvében? Megállt tehát a Nap az ég közepén, s nem sietett lenyugodni egy teljes napig.
Jos 10:14 Nem volt olyan hosszú nap sem azelőtt, sem azután, mint amikor az Úr engedett az ember szavának és harcolt Izraelért. --
Jos 10:15 Józsue aztán egész Izraellel együtt visszatért a táborba, Gilgálba.
Jos 10:16 Maga az öt király azonban elfutott és elrejtőzött Makkeda városának barlangjában.
Jos 10:17 Amikor aztán jelentették Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt, elrejtőzve Makkeda városának barlangjában,
Jos 10:18 ő megparancsolta társainak: "Hengerítsetek nagy köveket a barlang szájához, s rendeljetek melléje ügyes férfiakat, hogy őrizzék a bezártakat.
Jos 10:19 Ti azonban ne álljatok meg, hanem űzzétek az ellenséget, s vágjátok a menekülő utócsapatokat, s ne engedjétek, hogy városaik oltalmába jussanak, mert az Úr, a ti Istenetek a kezetekbe adta őket."
Jos 10:20 Amikor aztán megverték az ellenséget, s nagy vereséget okoztak neki és csaknem egy szálig megsemmisítették, s akik el tudtak menekülni Izrael elől, bevonultak a megerősített városokba:
Jos 10:21 visszatért az egész sereg Józsuéhoz Makkedába, ahol akkor a tábor állt, épen és teljes számban és senki sem mert Izrael fiai ellen támadni.
Jos 10:22 Ekkor Józsue megparancsolta: "Nyissátok ki a barlang száját, s hozzátok ki hozzám azt az öt királyt, aki benne rejtőzik."
Jos 10:23 Szolgái úgy is tettek, ahogy parancsolta nekik, s kivitték hozzá a barlangból az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jerimót királyát, Lákis királyát, Eglon királyát.
Jos 10:24 Amikor aztán kivezették őket hozzá, előhívta Izrael minden férfiát, s azt mondta a sereg vezéreinek, akik vele voltak: "Menjetek, s tegyétek rá lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára." Azok odamentek, legyűrték őket és lábukkal taposták nyakukat.
Jos 10:25 Azt mondta ekkor nekik: "Ne féljetek, ne rettegjetek, legyetek erősek és bátrak, mert így tesz majd az Úr minden ellenségetekkel, akik ellen hadakoztok."
Jos 10:26 Aztán Józsue leüttette és megölette őket, majd felakasztotta őket öt fára, s ott voltak felakasztva estig.
Jos 10:27 Amikor aztán a nap leszállóban volt, megparancsolta társainak, hogy vegyék le őket a bitókról. Azok levették, s bedobták őket abba a barlangba, amelyben elrejtőztek, s hatalmas köveket helyeztek a szájához, amelyek megvannak mindmáig.
Jos 10:28 Ugyanazon a napon Józsue Makkedát is bevette és kardélre hányta, és megölte királyát és minden lakosát: a legkisebbet sem hagyta ott életben, aztán úgy tett Makkeda királyával, amint Jerikó királyával tett.
Jos 10:29 Makkedából aztán átment egész Izraellel együtt Libnába és hadakozott ellene,
Jos 10:30 s azt az Úr Izrael kezébe adta királyával együtt, s kardélre hányták a várost s minden lakóját és senkit sem hagytak ott életben. Aztán úgy tettek Libna királyával, amint Jerikó királyával cselekedtek.
Jos 10:31 Libnából egész Izraellel együtt átment Lákisba és felállította körülötte seregét és ostrom alá vette.
Jos 10:32 Az Úr Izraelnek kezébe is adta Lákist. Az másnap elfoglalta, kardélre hányt és felkoncolt minden élőt, amely benne volt, úgy, ahogy Libnával tett.
Jos 10:33 Ekkor feljött Hórám, Gézer királya, hogy segítséget nyújtson Lákisnak, de Józsue megverte őt egész népével együtt, mind egy szálig.
Jos 10:34 Lákisból aztán átment Eglonba és körülvette
Jos 10:35 és még aznap bevette. Kardélre hányt minden élőt, amely benne volt, egészen úgy, ahogy Lákissal tett.
Jos 10:36 Eglonból aztán felment egész Izraellel együtt Hebronba, és hadakozott ellene.
Jos 10:37 Bevette azt, és kardélre hányta királyával és vidékének minden városával együtt, felkoncolt minden élőt, amely ott tartózkodott. Nem hagyott ott senkit sem életben. Ahogy Eglonnal cselekedett, úgy tett Hebronnal is: mindazt, amit benne talált, elpusztította karddal.
Jos 10:38 Innen Debir felé fordult,
Jos 10:39 bevette azt, és feldúlta. A királyát és a körülötte levő összes várost kardélre hányta, nem hagyott benne senkit sem életben. Amint Hebronnal, Libnával és azok királyával tett, úgy cselekedett Debirrel és királyával is.
Jos 10:40 Így verte meg Józsue az egész földet: a Hegyvidéket, a Délvidéket, az Alföldet, a Lejtőket királyukkal együtt; nem hagyott rajta senkit sem életben, hanem mindenkit megölt, aki lélegzett, amint az Úr, Izrael Istene megparancsolta neki,
Jos 10:41 Kádes-Barneától Gázáig és Gósen egész földjén Gibeonig.
Jos 10:42 Mindezeket a királyokat és földjüket egy felvonulás során vette be, s pusztította el, mert az Úr, Izrael Istene hadakozott érte.
Jos 10:43 Aztán visszatért egész Izraellel a tábor helyére, Gilgálba.
Jos 11:1 Amikor ezeket Jábin, Hácor királya meghallotta, elküldött Jobábhoz, Mádon királyához, továbbá Semeron királyához és Aksáf királyához
Jos 11:2 meg az északi királyokhoz, akik a Hegyvidéken meg a Kinnerettől délre levő síkságon meg az Alföldön és Dór vidékén, a tenger mellett laktak,
Jos 11:3 meg a keleti és nyugati kánaániakhoz, meg az amoritákhoz, meg a hetitákhoz és a perizitákhoz, meg a Hegyvidéken levő jebuzitákhoz, meg a hivvitákhoz, akik a Hermon tövében, Micpe földjén laktak.
Jos 11:4 Ezek mindannyian ki is jöttek seregükkel együtt, nagyon sok emberrel, annyival, mint a föveny, amely a tenger partján van, s mérhetetlen sokaságú lóval és harci szekérrel.
Jos 11:5 Aztán összegyűltek mindezek a királyok a Merom vizénél, hogy hadakozzanak Izraellel.
Jos 11:6 Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: "Ne félj tőlük: mert holnap, ugyanezen órában mindannyiukat odavetem Izrael színe elé, és megsebesítitek őket: lovaik inát azonban majd vágd el, szekereiket pedig égesd el a tűzben."
Jos 11:7 Erre Józsue az egész sereggel együtt váratlanul odament ellenük a Merom vizéhez, s rájuk rontott.
Jos 11:8 Ekkor az Úr Izrael kezébe adta őket és ők megverték és kergették őket egészen a Nagy-Szidonig és Miszrefót vizéig és Micpe mezejéig, amely attól keletre van. Úgy megverte valamennyit, hogy senki sem maradt életben.
Jos 11:9 Aztán úgy tett, amint az Úr megparancsolta neki: lovaik ínát elvágta, szekereiket pedig tűzben elégette.
Jos 11:10 Erre rögtön megfordult, s bevette Hácort és megölte királyát karddal. Hácor volt ugyanis egykor a legfőbb ezek között a királyságok között.
Jos 11:11 Megölt minden élőt, amely ott lakott, nem hagyott benne életben senkit sem, hanem elpusztított minden lényt egy szálig, magát a várost pedig tűzzel semmisítette meg.
Jos 11:12 Az összes környező várost és királyukat is meghódította, megverte és eltörölte, amint Mózes, az Úr szolgája megparancsolta neki.
Jos 11:13 Azokon a városokon kívül, amelyek halmokon és dombokon feküdtek, a többit mind felgyújtotta Izrael: azok közül csak a nagyon megerősített Hácort emésztette meg a láng.
Jos 11:14 Ezeknek a városoknak minden zsákmányát és állatait Izrael fiai felosztották maguk között, az embereket azonban mind megölték.
Jos 11:15 Amint az Úr Mózesnek, a szolgájának parancsolt, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, s ez mindent teljesített: egy szót sem mulasztott el mindabból a parancsból, amelyet az Úr Mózesnek meghagyott.
Jos 11:16 Elfoglalta tehát Józsue az egész Hegyvidéket, a Délvidéket, Gósen földjét, az Alföldet, a nyugati vidéket, Izrael hegyvidékét, s ennek Alföldjét,
Jos 11:17 továbbá azt a hegyrészt, amely felmegy Szeírnek egészen Baálgádig, amely a Libanon síkságán, a Hermon hegy alatt van: minden királyukat elfogta, megverte és megölte.
Jos 11:18 Hosszú ideig harcolt Józsue ezek ellen a királyok ellen.
Jos 11:19 Nem volt város, amely megadta volna magát Izrael fiainak, a Gibeonban lakó hivvitákon kívül: mind haddal vette be,
Jos 11:20 mert az Úr végzése az volt, hogy megkeményedjék szívük, harcoljanak Izrael ellen, elhulljanak, és semmi kegyelmet se találjanak, hanem elvesszenek, amint az Úr meghagyta Mózesnek.
Jos 11:21 Ugyanabban az időben Józsue elment és kipusztította az enakitákat a Hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anábból és Júdának és Izraelnek egész hegyvidékéről és eltörölte városaikat.
Jos 11:22 Egyet sem hagyott meg az enakiták fiai közül Izrael fiainak földjén, kivéve Gáza, Gát és Asdód városát: csak ezeket hagyták meg.
Jos 11:23 Elfoglalta tehát Józsue az egész földet, úgy, ahogy az Úr megmondta Mózesnek és odaadta Izrael fiainak birtokul, részeik és törzseik szerint. Ezzel nyugta lett a földnek a harcoktól.
Jos 12:1 Ezek azok a királyok, akiket Izrael fiai megvertek, s akiknek a földjét elfoglalták a Jordánon túl, a keleti oldalon, az Arnon pataktól a Hermon hegyéig, azzal az egész keleti vidékkel együtt, amely a pusztára néz:
Jos 12:2 Szihon, az amoriták királya, aki Hesbonban lakott; uralkodott Ároertől, amely az Arnon patak partján fekszik, mind a patakvölgyben levő rész közepén, mind Gileádnak a felén, egészen a Jabbok patakig, amely Ammon fiainak határa,
Jos 12:3 és a pusztaságon, a Kinneret tengerig, kelet felé és a pusztaság tengeréig, azaz a Sós-tengerig, kelet felé, a Bét-Jesimótba vivő út irányában, és azon a déli részen, amely Piszga lejtői alatt fekszik.
Jos 12:4 Továbbá a refaiták maradékaiból való Ógnak, Básán királyának a területe, ki Astarótban és Edráiban lakott; uralkodott a Hermon hegyen és Szálekában és az egész Básánban, egészen
Jos 12:5 a gessúriták és a makátiták határáig és Gileádnak a felén, Szihonnak, Hesbon királyának határáig.
Jos 12:6 Ezeket Mózes, az Úr szolgája és Izrael fiai verték meg és földjüket Mózes a rúbenitáknak, a gáditáknak és Manassze fél törzsének adta birtokul.
Jos 12:7 Ezek az ország azon királyai, akiket Józsue és Izrael fiai vertek meg a Jordánon túl, a nyugati oldalon, a Libanon mezején levő Baálgádtól egészen addig a hegyig, amelynek egyik része felmegy Szeírnek; ezt Józsue adta oda Izrael törzseinek birtokul, kinek-kinek a maga részét,
Jos 12:8 a Hegyvidéken, az Alföldön, a Mezőségen, a lejtőkön, a pusztában, a Délvidéken -- ahol a hetiták, az amoriták, a kánaániak, a periziták, a hivviták és a jebuziták laktak.
Jos 12:9 Jerikó királya: -- egy; a Bétel oldalán levő Ái királya: -- egy;
Jos 12:10 Jeruzsálem királya: -- egy; Hebron királya: -- egy;
Jos 12:11 Jerimót királya: -- egy; Lákis királya: -- egy;
Jos 12:12 Eglon királya: -- egy; Gézer királya: -- egy;
Jos 12:13 Debir királya: -- egy; Gáder királya: -- egy;
Jos 12:14 Herma királya: -- egy; Hered királya: -- egy;
Jos 12:15 Libna királya: -- egy; Adullám királya: -- egy;
Jos 12:16 Makkeda királya: -- egy; Bétel királya: -- egy;
Jos 12:17 Táfua királya: -- egy; Éfer királya: -- egy;
Jos 12:18 Áfek királya: -- egy; Száron királya: -- egy;
Jos 12:19 Mádon királya: -- egy; Hácor királya: -- egy;
Jos 12:20 Semeron királya: -- egy; Aksáf királya: -- egy;
Jos 12:21 Tenák király: -- egy; Megiddó királya: -- egy;
Jos 12:22 Kádes királya: -- egy; a kármeli Jákanán királya: -- egy;
Jos 12:23 Dórnak s Dór tartományának királya: -- egy; Gilgál nemzeteinek királya: -- egy;
Jos 12:24 Tirca királya: -- egy; összesen: harmincegy király.
Jos 13:1 Mivel Józsue már öreg és élemedett korú volt, azt mondta neki az Úr: "megöregedtél és koros vagy és igen terjedelmes föld maradt hátra, amely még nincs kisorsolva:
Jos 13:2 tudniillik a filiszteusok egész Galileája és az egész Gessúri,
Jos 13:3 az Egyiptomot öntöző Zavaros folyótól kezdve észak felé egészen Akkaron határáig, Kánaán földjének az a része, amely az öt filiszteus fejedelemségre, a gázaiakra, az asdódiakra, az askaloniakra, a getiekre, az akkaroniakra oszlik,
Jos 13:4 s amelytől délre a hivviták vannak; továbbá Kánaán egész földje, meg a szidoniak Meárája egészen Afekáig és az amoriták határáig,
Jos 13:5 s ennek véghelyei, valamint a Libanon keleti vidéke, Baálgádtól, amely a Hermon hegye alatt van, egészen addig, amerre Hamatba járnak,
Jos 13:6 mindazoknak a vidéke, akik a hegyen laknak, a Libanontól egészen Miszrefót vizéig, s akik mindnyájan szidoniak. Én majd eltörlöm őket Izrael fiainak színe elől: kerüljön tehát földjük Izrael örökségének részei közé, amint megparancsoltam neked,
Jos 13:7 és oszd el most ezt a földet a kilenc törzsnek és Manassze ezen fél törzsének birtokul."
Jos 13:8 Rúben és Gád már megkapták földjüket, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nekik, a Jordán folyón túl, a keleti oldalon:
Jos 13:9 Ároertől kezdve, amely az Arnon patak partján és a patakvölgy közepén fekszik, Medebának egész síkságát Dibonig,
Jos 13:10 és Szihonnak, az amoriták azon királyának, aki Hesbonban uralkodott, valamennyi városát egészen Ammon fiainak határáig,
Jos 13:11 továbbá Gileádot meg a gessúriták és a makátiták határát, meg az egész Hermon hegyet és az egész Básánt Szálkáig,
Jos 13:12 Ógnak egész básáni birodalmát. Ez Astarótban és Edráiban uralkodott, ő volt már csak hátra a refaiták maradékaiból, amikor Mózes megverte és eltörölte őket.
Jos 13:13 Csak a gessúritákat és a makátitákat nem akarták elveszíteni Izrael fiai, s így azok Izrael között maradtak mind a mai napig.
Jos 13:14 Lévi törzsének Mózes nem adott birtokot, mert annak örökségét az Úrnak, Izrael Istenének tűzáldozatai és áldozati ajándékai alkotják, amint mondta neki.
Jos 13:15 Rúben fiai törzsének tehát Mózes adott birtokot nemzetségeikhez mérten.
Jos 13:16 Az ő területük lett Ároertől kezdve, amely az Arnon patak partján s ugyanazon patak völgyének közepén fekszik: az egész síkság, amely Medebára visz,
Jos 13:17 meg Hesbon s ezek valamennyi helysége, amely a síkságon van: Díbon, Bámótbaál, Baálmeon városa,
Jos 13:18 Jássza, Kedimót, Mefaát,
Jos 13:19 Kirjátaim, Szabáma, Ceret-Saar a völgy mellett fekvő hegyen,
Jos 13:20 Bétfegor, Piszga lejtői, Bétjesimót
Jos 13:21 és a síkság valamennyi városa; mindez Szihonnak, az amoriták azon királyának a birodalma volt, aki Hesbonban lakott s akit Mózes a mádiánita fejedelmekkel, Hivvitával, Rekemmel, Szúrral, Húrral és Rebével, Szihon vezéreivel, annak a földnek lakóival együtt megvert;
Jos 13:22 Bálámot, Beor fiát, a jóst is megölték Izrael fiai karddal, a többi megöltekkel együtt.
Jos 13:23 Rúben fiainak határa a Jordán folyó lett. Ez a rúbeniták birtoka, nemzetségeikhez mérten, ezek városaik és falvaik.
Jos 13:24 Gád törzsének és fiainak is adott Mózes birtokot, nemzetségeikhez mérten; ennek ez a felosztása,
Jos 13:25 területe: Jázer, tovább Gileád valamennyi városa, meg Ammon fiai földjének a fele addig az Ároerig, amely Rábbával szemben van
Jos 13:26 és Hesbontól Rámót-Maszféig és Bétóninig és Maniámtól Debir határáig,
Jos 13:27 a völgyben pedig Béthárán, Bétnemra, Szukkót, Száfon -- Szihon heseboni király országának többi része. Ennek is a Jordán a határa, egészen a Kinneret tengernek a Jordánon túl a keleti oldalon levő széléig.
Jos 13:28 Ez Gád fiainak, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.
Jos 13:29 Manassze törzse felének és fiainak is adott birtokot, nemzetségeikhez mérten.
Jos 13:30 Ennek területe lett Maniámtól kiindulva az egész Básán, azaz Ógnak, Básán királyának egész országa, így Jaír valamennyi faluja, amely Básánban van, hatvan város,
Jos 13:31 és Gileádnak a fele és Astarót és Edrái, Óg básáni országának fővárosai. Ezt adta Mózes -- Mákir, Manassze fia fiainak, Mákir fiai felének, nemzetségeikhez mérten.
Jos 13:32 Ezt a birtokot osztotta ki Mózes Moáb mezőségén, a Jordánon túl, a keleti oldalon, Jerikóval szemben.
Jos 13:33 Lévi törzsének nem adott birtokot: mert annak az Úr, Izrael Istene a birtoka, amint mondta neki.
Jos 14:1 Kánaán földjén pedig a következő területeket nyerték birtokul Izrael fiai. Ezeket Eleazár pap, továbbá Józsue, Nún fia meg Izrael törzseiből egy-egy nemzetség fejedelme adta ki nekik.
Jos 14:2 Mindezeket sors által osztották ki a kilenc törzsnek és a fél törzsnek, úgy, amint az Úr Mózes által parancsolta.
Jos 14:3 Két és fél törzsnek ugyanis Mózes adott birtokot a Jordánon túl, a leviták pedig nem kaptak földet testvéreik között,
Jos 14:4 de helyükbe léptek József fiai, akik két törzsre oszlottak: Manasszéra és Efraimra; a leviták nem kaptak más osztályrészt az országban, mint városokat lakásra és körülöttük legelőket barmaik és jószágaik ellátására.
Jos 14:5 Amint az Úr parancsolta Mózesnek, úgy cselekedtek Izrael fiai és úgy osztották el a földet.
Jos 14:6 Tehát Gilgálban Józsue elé járultak Júda fiai. Ekkor a kenita Káleb, Jefóne fia így szólt hozzá: "Tudod, mit szólt az Úr Mózeshez, Isten emberéhez felőlem és felőled Kádes-Barneában.
Jos 14:7 Negyvenesztendős voltam, amikor Mózes, az Úr szolgája elküldött engem Kádes-Barneából, hogy vegyem szemügyre ezt a földet, és én azt jelentettem neki, amit a leghelyesebbnek láttam.
Jos 14:8 Azok a testvéreim, akik feljöttek velem, elcsüggesztették a nép szívét: én azonban teljesen követtem az Urat, az én Istenemet.
Jos 14:9 Erre megesküdött Mózes azon a napon, mondván: "Az a föld, amelyet lábad taposott, a te birtokod és fiaid birtoka lesz mindörökké, mert követted az Urat, az én Istenemet."
Jos 14:10 Nos, az Úr életben hagyott engem, amint megígérte, mind a mai napig. Negyvenöt esztendeje, hogy az Úr ezt a dolgot mondta Mózesnek, akkor, amikor Izrael a pusztában járt: ma nyolcvanötesztendős vagyok,
Jos 14:11 de úgy bírom magamat, mint abban az időben bírtam, amikor kémkedni küldött: az akkori erő máig megvan bennem, mind a harcra, mind a járás-kelésre.
Jos 14:12 Add ide tehát nekem azt a hegyet, amelyet az Úr, mint magad is hallottad, ígért, amelyen enakiták, valamint nagy és erős városok vannak: hátha velem lesz az Úr, és el tudom majd törölni őket, amint megígérte nekem."
Jos 14:13 Megáldotta erre őt Józsue és neki adta Hebront birtokul,
Jos 14:14 s attól kezdve Hebron a kenita Kálebé, Jefóne fiáé lett mind a mai napig, mert ő követte az Urat, Izrael Istenét. --
Jos 14:15 Hebront azelőtt Kirját-Arbénak hívták; ott fekszik Ádám, az enakiták legnagyobbika. -- Ekkor már nyugta volt a földnek a harcoktól.
Jos 15:1 Júda fiainak sorsszabta osztályrésze pedig nemzetségeikhez mérten a következő: Edom határa felé, a Szín-puszta felé, a Délvidék felé, éspedig a déli rész legvégső széle felé terül el. --
Jos 15:2 Határa a Sós-tenger végénél, azaz délre néző nyelvénél kezdődik;
Jos 15:3 aztán tovább halad a Skorpió-magaslattal szemben, majd átmegy Színába és felmegy Kádes-Barneába, aztán tovább megy Eszronba, felmegy Addárba és átkanyarodik Kárkaába,
Jos 15:4 onnan aztán átmegy Acmónába, majd tovább megy Egyiptom patakjához és a Nagy-tengernél végződik. Ez legyen a déli rész határa. --
Jos 15:5 Kelet felől a Sós-tenger legyen a határ, egészen a Jordán torkolatáig. -- Az északra néző rész határa szintén ennek a tengernek a Jordán folyóig érő nyelvétől kezdődik,
Jos 15:6 aztán felmegy a határ Béthaglába, majd átmegy észak felé Bétarabába, aztán felmegy Bóennek, Rúben fiának a kövéhez,
Jos 15:7 majd az Ákor völgyből felhúzódik Debera határai felé, aztán észak felé, a Gilgál felé tart, amely a pataktól délre levő Adommím magaslattal szemben van, majd tovább megy az úgynevezett Nap-forrás vizeihez, aztán kimegy a Rógel forráshoz,
Jos 15:8 majd felmegy Ennom fiának völgyében a jebuziták városának, azaz Jeruzsálemnek déli oldalán, onnan aztán felmegy annak a hegynek a csúcsára, amely Géenommal szemben, nyugat felé, a Refaim völgy északi végében van,
Jos 15:9 a hegy tetejéről aztán átmegy a Neftoa víz forrásához, majd tovább megy Efron hegyének falvaihoz, aztán átkanyarodik Baálába, azaz Kirját-Jearimba, vagyis az Erdők városába,
Jos 15:10 Baálától aztán nyugatra fordul, a Szeír hegyhez, majd a Jármi hegy oldala mellett átmegy északra Keszlonba, aztán lemegy Bétsemesbe, majd átmegy Támnába,
Jos 15:11 aztán tovább megy Akkaron északi oldalára, majd átkanyarodik Sekronába, aztán tovább megy a Baála hegyhez és eljut Jabneélbe. -- Nyugat felé a Nagy-tenger széle zárja.
Jos 15:12 Ezek Júda fiainak határai, körös-körül, nemzetségeikhez mérten.
Jos 15:13 Kálebnek, Jefóne fiának Józsue szintén Júda fiai között adott birtokot, amint az Úr parancsolta neki: Kirját-Arbét, Enák atyjának városát, azaz Hebront.
Jos 15:14 Erre Káleb kiűzte onnan Enák három fiát: Sesájt, Áhimánt és Talmájt, Enák sarjait.
Jos 15:15 Aztán felment onnan Debir lakosai ellen, amelyet azelőtt Kirját-Szefernek, azaz Írások-városának hívtak.
Jos 15:16 Ekkor azt mondta Káleb: "Annak, aki Kirját-Szefert megveri, és beveszi, odaadom Áxát, a lányomat feleségül."
Jos 15:17 Otoniel, Kenez fia, Káleb öccse be is vette, mire ő neki adta Áxát, a lányát feleségül.
Jos 15:18 Amikor hozzáment, rábeszélte a férjét, hogy kérjen az apjától mezőt. Erre az leszállt a szamaráról. Káleb megkérdezte tőle: "Mi lelt?"
Jos 15:19 Ő azt felelte: "Adj búcsúajándékot nekem: a délvidéki száraz földet adtad nekem, adj hozzá vízforrásost is!" Erre Káleb neki adta a felső és az alsó forrás vidékét.
Jos 15:20 Ez Júda fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten.
Jos 15:21 A városok Júda fiai birtokának végső részeitől kezdve Edom határáig a következők voltak. A Délvidéken: Kabszeél, Eder, Jágur,
Jos 15:22 Kína, Dimóna, Adáda,
Jos 15:23 Kádes, Hácor, Jetnám,
Jos 15:24 Zíf, Telem, Bálót,
Jos 15:25 Hácarhadatta, Kirját-Eszron, azaz Hácor,
Jos 15:26 Ámám, Sáma, Moláda,
Jos 15:27 Hácargadda, Hassemon, Bétfelet,
Jos 15:28 Hácarsuál, Beerseba, Bázjótja,
Jos 15:29 Baála, Jím, Eszem,
Jos 15:30 Eltolád, Keszíl, Hárma,
Jos 15:31 Szikeleg, Medemena, Szenszenna,
Jos 15:32 Lebáót, Selim, En és Remmon. Összesen huszonkilenc város és falvaik.
Jos 15:33 Az Alföldön pedig: Estaol, Córa, Ásena,
Jos 15:34 Zánoe, Éngannim, Táfua, Énaim,
Jos 15:35 Jerimót, Adullám, Szokó, Azeka,
Jos 15:36 Sáráim, Aditaim, Gedera, Gederótaim: tizennégy város és falvaik. --
Jos 15:37 Szánán, Hadassza, Migdalgád,
Jos 15:38 Deleán, Micpe, Jektel,
Jos 15:39 Lákis, Bászkát, Eglon,
Jos 15:40 Kebbon, Lehemán, Ketlis,
Jos 15:41 Giderót, Bétdágon, Naáma, Makkeda: tizenhat város és falvaik. --
Jos 15:42 Libna, Eter, Ásán,
Jos 15:43 Jefte, Esna, Neszíb,
Jos 15:44 Keila, Ákzib, Máresa: kilenc város és falvaik. --
Jos 15:45 Akkaron, leányvárosaival és falvaival együtt.
Jos 15:46 Akkarontól a tengerig mindazok a városkák, amelyek Asdód és falvai felé húzódnak.
Jos 15:47 Asdód, leányvárosaival és falvaival együtt. Gáza, leányvárosaival és falvaival együtt, egészen Egyiptom patakjáig, úgyhogy határát a Nagy-tenger alkotja.
Jos 15:48 A Hegyvidéken: Sámir, Jeter, Szukkót,
Jos 15:49 Dánna, Kirját-Szenna, azaz Debir,
Jos 15:50 Anáb, Istemó, Ánim,
Jos 15:51 Gósen, Olon, Gíló: tizenegy város és falvaik. --
Jos 15:52 Aráb, Rúma, Esaán,
Jos 15:53 Jánum, Béttáfua, Afeka,
Jos 15:54 Atmáta, Kirját-Arbe, azaz Hebron; továbbá Szíor: kilenc város és falvaik. --
Jos 15:55 Máon, Kármel, Zíf, Jutta,
Jos 15:56 Jezrael, Jukádám, Zánoe,
Jos 15:57 Akkáin, Gibea, Támna: tíz város és falvaik. --
Jos 15:58 Hálhul, Besszúr, Gedor,
Jos 15:59 Máret, Bétanót, Eltekon: hat város és falvaik. -- Tekoa, Betlehem azaz Efrata, Peor, Etam, Kulon, Tatam Szoresz, Karem, Gallim, Beter, Manach: tizenegy város és falvaik --
Jos 15:60 Kirját-Baál, azaz Kirját-Jearim, az Erdők városa, továbbá Arebba: két város és falvaik.
Jos 15:61 A pusztában: Bétaraba, Meddín, Szakáka,
Jos 15:62 Nebsán, Só-város, Engadi: hat város és falvaik.
Jos 15:63 A jebuzitákat, Jeruzsálem lakóit azonban nem tudták elpusztítani Júda fiai: ott is laknak a jebuziták Júda fiaival Jeruzsálemben mind a mai napig.
Jos 16:1 Ezután a sors József fiaira esett. Határuk Jerikóval és vizével szemben, keletre, a Jordánnál kezdődik, majd azzal a pusztával folytatódik, amely Jerikótól felmegy a bételi hegyhez,
Jos 16:2 Bételből aztán kimegy Lúzába, majd átmegy az arkiták határára, Atarótba,
Jos 16:3 aztán lemegy nyugat felé, a jefletiták határára, egészen Alsó-Béthoron határáig és Gézerig, s vonalát a Nagy-tenger zárja.
Jos 16:4 Ezt kapták birtokul József fiai, Manassze és Efraim.
Jos 16:5 Efraim fiainak területe és birtoka, nemzetségeikhez mérten, a következő: kelet felé Atarót-Addár egészen Felső-Béthoronig,
Jos 16:6 aztán kimegy a határ a tengerig. Makmetát fekszik északon, aztán a határ kelet felé fordul Taanat-Silóig, majd kelet felől átmegy Jánoéba,
Jos 16:7 Jánoéból aztán lemegy Atarótba és Naárába, majd elér Jerikóhoz és kimegy a Jordánhoz.
Jos 16:8 Táfuából a tenger felé a Nád-völgybe megy és vége a Sós-tengernél van. Ez Efraim fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten.
Jos 16:9 Továbbá azok a városok, amelyeket Manassze fiainak birtoka között jelöltek ki Efraim fiai számára és az azokhoz tartozó falvak.
Jos 16:10 De Efraim fiai nem pusztították ki a kánaániakat, akik Gézerben laktak: ott is laknak a kánaániak Efraim fiai között mint robotosok, mind a mai napig.
Jos 17:1 Aztán Manassze törzsére esett a sors (ő volt ugyanis József elsőszülötte) és pedig Mákirra, Manassze elsőszülöttjére, Gileád atyjára, aki harcos férfi volt és Gileádot és Básánt kapta birtokul,
Jos 17:2 meg Manassze többi fiára, nemzetségeik szerint: Abiézer fiaira, Helek fiaira, Eszriel fiaira, Sekem fiaira, Hefer fiaira, Semida fiaira; ezek Manasszénak, József fiának férfi leszármazottai, nemzetségeik szerint.
Jos 17:3 Hefer fiának, Celofhádnak azonban nem voltak fiai -- Hefer Gileádnak volt a fia, az meg Mákirnak volt a fia, az meg Manasszénak volt a fia --, hanem csak lányai, név szerint: Maála, Noa, Hegla, Melka, Tirca.
Jos 17:4 Ezek odajárultak Eleazár papnak a színe elé és Józsue, Nún fia elé, meg a fejedelmek elé és azt mondták: "Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy nekünk is adjatok birtokot testvéreink között." Nekik is adott tehát birtokot az Úr parancsa szerint apjuk testvérei között.
Jos 17:5 Így tíz kötél osztályrész esett Manasszéra -- nem számítva Gileád földjét és Básánt, amelyek a Jordánon túl vannak --,
Jos 17:6 minthogy Manasszénak a lányai is kaptak örökséget az ő fiai között. Gileád földje Manassze többi fiának osztályrésze lett.
Jos 17:7 Manassze határa pedig Ásertől Makmetátnak halad -- ez Szíchemmel szemben van --, aztán kimegy jobbra, a Táfua forrás lakosaihoz.
Jos 17:8 Táfua földje ugyanis Manasszénak jutott osztályrészül, az maga azonban, Manassze határa mellett, Efraim fiainak.
Jos 17:9 Aztán lemegy a határ a Nád-völgyre, a patakvölgy déli oldalára -- itt vannak Efraimnak azok a városai, amelyek Manassze városai között vannak, míg Manassze területe a patakvölgy északi oldalán van --, és vége a tengerig megy,
Jos 17:10 úgyhogy Efraim birtoka dél felé van, Manasszéé északra, és mindkettőt a tenger zárja. Északról Áser törzsével, kelet felől pedig Isszakár törzsével érnek össze.
Jos 17:11 Manassze öröksége volt, továbbá Isszakárban és Áserben: Bétsán, leányvárosaival együtt, Jeblaám, leányvárosaival együtt, Dór lakosai leányvárosaikkal együtt, Endor lakosai, leányvárosaikkal együtt, Tenák lakosai, leányvárosaikkal együtt, valamint Megiddó lakosai, leányvárosaikkal együtt és Nófet városának harmadrésze.
Jos 17:12 Manassze fiai azonban nem tudták feldúlni ezeket a városokat, s így a kánaániak ismét megtelepedtek földjükön.
Jos 17:13 Amikor aztán Izrael fiai megerősödtek, leigázták a kánaániakat, s robotosaikká tették őket, de nem pusztították ki.
Jos 17:14 Így szóltak ekkor József fiai Józsuéhoz: "Miért adtál nekem csak egy sorsnyi és egy kötélnyi birtokot, noha oly nagy számú vagyok, s az Úr annyira megáldott engem!"
Jos 17:15 Azt felelte nekik Józsue: "Hát ha oly nagy nép vagy, akkor menj fel az erdőre, s irts magadnak területet a periziták és a refaiták földjén, ha szűk neked Efraim hegységének birtoka!"
Jos 17:16 Azt felelték neki József fiai: "Nem tudunk felmenni a hegyre, mert vasszekereik vannak a kánaániaknak, akik azon a sík földön laknak, amelyen Bétsán és leányvárosai meg a völgy közepén elterülő Jezrael fekszenek."
Jos 17:17 Azt mondta erre Józsue József házának, Efraimnak, s Manasszénak: "Nagyszámú és nagy erejű nép vagy: nem lesz neked egy sorsnyi részed,
Jos 17:18 csak menj fel a hegyre, irts és tisztíts ott magadnak lakóterületet, s akkor tovább terjeszkedhetsz, mert bizony ki fogod tudni űzni a kánaániakat, akikről azt mondod, hogy vasszekereik vannak, és igen erősek."
Jos 18:1 Izrael fiai mindnyájan összegyűltek Silóban, s ott felállították a bizonyság sátrát, mivel az ország már meghódolt nekik.
Jos 18:2 Maradt azonban hét törzs Izrael fiai közül, amely még nem kapta meg birtokát.
Jos 18:3 Azt mondta ezeknek Józsue: "Meddig tespedtek még tunyaságban, s még meddig nem mentek elfoglalni azt a földet, amelyet az Úr, atyáitoknak Istene nektek adott?
Jos 18:4 Válasszatok minden törzsből három-három férfit, hadd küldjem el őket, hogy menjenek, járják be a földet, és írják össze az egyes törzsek számának megfelelően, s aztán hozzák el hozzám, amit összeírtak.
Jos 18:5 Osszátok el magatok közt hét részre a földet: Júda maradjon meg a maga határai között, a déli vidéken, József háza az északin,
Jos 18:6 a köztük levő földet írjátok össze hét részben, s aztán gyertek ide hozzám, hogy itt, az Úr, a ti Istenetek előtt sorsot vessek nektek.
Jos 18:7 A levitáknak ugyanis nincs részük közöttetek, mert az ő örökségük az Úr papsága, Gád és Rúben pedig, valamint Manassze törzsének fele már megkapta birtokát a Jordánon túl, a keleti oldalon, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nekik."
Jos 18:8 Amikor aztán felkeltek azok a férfiak, hogy elmenjenek, s összeírják a földet, Józsue megparancsolta nekik: "Járjátok be a földet, s írjátok össze, aztán térjetek vissza hozzám, hogy itt, az Úr előtt, Silóban sorsot vessek nektek."
Jos 18:9 Elmentek tehát, megnézték, felosztották hét részre, könyvbe írták, s aztán visszatértek Józsuéhoz a táborba, Silóba.
Jos 18:10 Ő sorsot vetett az Úr előtt Silóban és elosztotta a földet Izrael fiai között hét részre.
Jos 18:11 Elsőként Benjamin fiaira esett a sors, nemzetségeikhez mérten, éspedig úgy, hogy Júda fiai és József fiai között legyen övék a föld.
Jos 18:12 Északi határuk a Jordánnál kezdődik, aztán elvonul Jerikó északi oldala mellett, majd onnan felmegy nyugat felé a hegyre, és eljut Bétáven pusztájához,
Jos 18:13 aztán dél felől elhalad Lúza, azaz Bétel mellett, majd lemegy Atarót-Addárba, arra hegyre, amely Alsó-Béthorontól délre van. --
Jos 18:14 Aztán lekanyarodik, s a tenger felé eső részre kerül, délre attól a hegytől, amely Béthorontól délre van és Kirját-Baálnál, amelyet Kirját-Jearimnak is neveznek, Júda fiainak városánál végződik. Ez a tenger felé, a nyugatra eső határ. --
Jos 18:15 A déli határ Kirját-Jearim szélétől a tenger felől indul, majd elmegy egészen a Neftoa víz forrásáig,
Jos 18:16 aztán lemegy annak a hegynek a széléhez, amely Ennom fiai völgyével szemben, a Refaim völgy északi végében van, majd lemegy Géenomba (azaz Ennom völgyébe), a jebuziták városának déli oldalán, s elmegy a Rógel forráshoz,
Jos 18:17 aztán átmegy észak felé, s kimegy Énsemeshez, azaz a Nap-forráshoz,
Jos 18:18 aztán tovább megy azokig a dombokig, amelyek az Adommím magaslattal szemben vannak, majd lemegy Áben-Bóenhez, azaz Bóennek, Rúben fiának a kövéhez, aztán átmegy a Mezőség északi oldalára, majd lemegy a Mezőségre,
Jos 18:19 aztán átmegy a határ Béthagla mellett és a Sós-tenger északi nyelvénél, a Jordán déli végénél végződik.
Jos 18:20 Keletről a Jordán a határa. -- Ez Benjamin fiainak nemzetségeikhez mért birtoka, határaik szerint, körös-körül.
Jos 18:21 Városai pedig ezek voltak: Jerikó, Béthagla, Kászisz völgy,
Jos 18:22 Bétaraba, Szamáraim, Bétel,
Jos 18:23 Ávím, Áfára, Ofera,
Jos 18:24 Emona falva, Ofni, Gába: tizenkét város és falvaik. --
Jos 18:25 Gibeon, Ráma, Berót,
Jos 18:26 Micpe, Kefira, Moca,
Jos 18:27 Rekem, Járefel, Tárela,
Jos 18:28 Szela, Elef, Jebuz, azaz Jeruzsálem, továbbá Gibeát, Kirját: tizennégy város és falvaik. Ez Benjamin fiainak nemzetségeikhez mért birtoka.
Jos 19:1 Másodszorra Simeon fiaira esett a sors, nemzetségeikhez mérten; az ő örökségük
Jos 19:2 Júda fiainak birtokai közé esett: Beerseba, Sábe, Moláda,
Jos 19:3 Hácarsuál, Bála, Ászem,
Jos 19:4 Eltolád, Betul, Hárma,
Jos 19:5 Szikeleg, Bétmarkabót, Hácarszúsza,
Jos 19:6 Bétlebaót, Sárohen: tizenhárom város és falvaik.
Jos 19:7 Áin, Remmon, Átár, Ásán: négy város és falvaik;
Jos 19:8 továbbá mindazok a falvak, amelyek ezek körül a városok körül voltak, Baálát-Beerig, a délvidéki Rámátig. Ez Simeon fiainak öröksége, nemzetségeikhez mérten,
Jos 19:9 Júda fiainak birtoka és osztályrésze között. Az ugyanis túl nagy volt, s azért Simeon fiai az ő örökségük között kaptak birtokot.
Jos 19:10 Harmadszorra a sors Zebulon fiaira esett, nemzetségeikhez mérten. Az ő birtokuk egészen Száridig terjedt.
Jos 19:11 Határuk a tenger irányában Meralába megy fel, majd eljut Debbásetig és addig a patakig, amely Jekonámmal szemben van.
Jos 19:12 Száredtől kelet felé viszont Keszelet-Mahanaim vidékéhez megy, majd kimegy Dáberethez, aztán felmegy Jáfiénak,
Jos 19:13 onnan pedig átmegy Gáthefer és Takászin keleti részére, majd kimegy Remmonba, Amtárba és Noába,
Jos 19:14 aztán észak felé megkerüli Hanátont, s a Jefteél völgyénél végződik.
Jos 19:15 Hozzá tartozott továbbá Kátet, Naálol, Semeron, Jerála, Betlehem: tizenkét város és falvaik.
Jos 19:16 Ez Zebulon fiai törzsének, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.
Jos 19:17 Negyedikként Isszakárra esett a sors, nemzetségeikhez mérten.
Jos 19:18 Az örökségük: Jezrael, Kászalót, Sunem,
Jos 19:19 Hafaraim, Seon, Anáhara,
Jos 19:20 Rabbót, Kesion, Ábesz,
Jos 19:21 Rámet, Éngannim, Énhadda, Bétfeszesz,
Jos 19:22 majd határa eljut a Mahanaimig és Seheszimáig és Bétsemesig, s a Jordánnál végződik: tizenhat város és falvaik.
Jos 19:23 Ez Isszakár fiainak, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.
Jos 19:24 Ötödszörre a sors Áser fiainak törzsére esett, nemzetségeikhez mérten.
Jos 19:25 Az ő területük Halkát, Háli, Beten, Axáf,
Jos 19:26 Alammelek, Amád és Mesál, aztán határuk a tenger irányában eljut egészen a Kármelig, és Síhorig, meg Libnátig,
Jos 19:27 majd visszafordul keletre Bétdágonnak, átmegy Zebulonig és észak felől Jefteaél völgyéig, Bétemekig és Nehielig, aztán bal felől kimegy Kabulnak,
Jos 19:28 majd Abdonnak, Rohóbnak, Hámonnak és Kánának, egészen Nagy-Szidonig,
Jos 19:29 aztán visszafordul Horma felé egészen Tírusznak megerősített városáig és Hószáig, és Akziba területe felől a tengernél végződik.
Jos 19:30 Hozzá tartozott továbbá Ámma, Áfek és Rohób: huszonkét város és falvaik.
Jos 19:31 Ez Áser fiainak, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.
Jos 19:32 A hatodikként a sors Naftali fiaira esett, nemzetségeikhez mérten.
Jos 19:33 Határuk Heleftől és a Szaánanimnál levő Élontól kezdődik, majd átmegy Adámin, azaz Nekeben és Jabneélen egészen Lekumig és a Jordánnál végződik.
Jos 19:34 Majd visszafordul a határ nyugat felé Asznót-Mahanaimba, onnan aztán kimegy Hukkókig, és dél felé átmegy Zebulonig, nyugat felé Áserig, kelet felé pedig a Jordánnál levő Júdáig.
Jos 19:35 Megerősített városai: Asszedím, Szer, Hamat, Rekkát, Kinneret,
Jos 19:36 Edema, Aráma, Hácor,
Jos 19:37 Kedes, Edrái, Énhácar,
Jos 19:38 Jeron, Magdalél, Hórem, Bétanát, Bétsemes: tizenkilenc város és falvaik.
Jos 19:39 Ez Naftali fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten, ezek a városok és falvaik.
Jos 19:40 Hetedszerre a sors Dán fiainak törzsére esett, nemzetségeikhez mérten.
Jos 19:41 Az ő birtokuk területéhez tartozott Córa, Estaol, Hirsemes, azaz Nap-város,
Jos 19:42 Selebin, Ajjalon, Jetela,
Jos 19:43 Élon, Temna, Ákron,
Jos 19:44 Elteke, Gebbeton, Bálaát,
Jos 19:45 Júd, Báne, Bárák, Gátremmon,
Jos 19:46 Mejárkon, Árekon, a Joppéra néző vidékkel együtt --
Jos 19:47 ezzel a vidékkel fejeződött be. -- Majd Dán fiai felmentek és hadakoztak Lesem ellen. Bevették, kardélre hányták, elfoglalták, s megtelepedtek benne, és Lesemet apjuknak, Dánnak nevéről, Dánnak nevezték el.
Jos 19:48 Ez Dán fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten, ezek a városok és falvaik.
Jos 19:49 Amikor aztán bevégezte a föld kisorsolását, kinek-kinek törzse szerint, akkor Izrael fiai birtokot adtak maguk között Józsuénak, Nún fiának,
Jos 19:50 az Úr parancsa szerint: azt a várost, amelyet kívánt, Támnát-Száraát Efraim hegységén, s ő kiépítette a várost, s megtelepedett benne.
Jos 19:51 Ezek azok a birtokok, amelyeket Eleazár pap és Józsue, Nún fia és Izrael fiainak család- és törzsfői Silóban, az Úr előtt, a bizonyság sátrának ajtajánál kisorsoltak. Ezzel elosztották a földet.
Jos 20:1 Így szólt ekkor az Úr Józsuéhoz: "Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik:
Jos 20:2 Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről nektek Mózes által szóltam,
Jos 20:3 hogy azokba menekülhessen, aki valakit akaratlanul megöl, s így megmenekülhessen a vérbosszuló rokon haragjától.
Jos 20:4 Ha ezeknek a városoknak egyikéhez menekül, álljon meg a város kapuja előtt, beszélje el a város véneinek mindazt, ami ártatlanságát igazolja, s arra azok fogadják be, és adjanak neki lakóhelyet.
Jos 20:5 Ha a vérbosszuló utána iramodik, ne adják ki a kezébe, mert akaratlanul ölte meg felebarátját és nem bizonyítható, hogy annak két vagy három nappal azelőtt ellensége volt.
Jos 20:6 Ő aztán lakjék abban a városban, míg a törvény elé nem áll, hogy számot adjon cselekedetéről, s amíg meg nem hal az akkori főpap. Akkor az, aki az emberölést elkövette, térjen vissza, s menjen be városába és házába, amelyből elmenekült."
Jos 20:7 Erre kijelölték Kedest Galileában, Naftali hegységén, Szíchemet Efraim hegységén és Kirját-Arbét, azaz Hebront Júda hegységén.
Jos 20:8 A Jordánon túl, Jerikótól keletre pedig kiválasztották Bószort, amely a sík pusztában feküdt, Rúben törzséből, és Rámótot, Gileádban Gád törzséből, és Gaulont Básánban Manassze törzséből.
Jos 20:9 Ezeket a városokat állapították meg Izrael valamennyi fia számára és minden jövevény számára, aki közöttük lakott, hogy ezekbe meneküljön, aki valakit akaratlanul megölt, hogy meg ne haljon a kiontott vért megbosszulni akaró rokonnak a keze által, míg a nép elé nem áll, hogy számot adjon ügyéről.
Jos 21:1 Ekkor odajárultak Lévi nagycsaládjainak fejei Eleazár pap elé és Józsue, Nún fia elé, és az Izrael fiainak törzseiben levő nagycsaládok fejei elé,
Jos 21:2 s így szóltak hozzájuk Silóban, Kánaán földjén: "Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy adjatok nekünk városokat lakásra és körülöttük legelőket állataink táplálására."
Jos 21:3 Erre Izrael fiai az Úr parancsa szerint városokat, s körülöttük legelőket adtak nekik birtokaikból.
Jos 21:4 A sors útján Kaát nemzetségére és pedig Áron papnak fiaira, Júda, Simeon és Benjamin törzséből tizenhárom város esett,
Jos 21:5 Kaát többi fiára pedig, azaz a többi levitára, Efraim, Dán és Manassze fél törzséből tíz város.
Jos 21:6 Gerson fiaira az a sors esett, hogy Isszakár, Áser, Naftali törzsétől és Manassze básáni fél törzsétől kapjanak összesen tizenhárom várost,
Jos 21:7 míg Merári fiaira, nemzetségeikhez mérten, Rúben, Gád és Zebulon törzséből tizenkét város esett.
Jos 21:8 Erre odaadták Izrael fiai a levitáknak ezeket a városokat s a körülöttük levő legelőket, amint az Úr Mózes által parancsolta, mindegyiknek a sors szerint adták oda.
Jos 21:9 Júda és Simeon fiainak törzséből Józsue a következő nevű városokat adta:
Jos 21:10 a Kaát nemzetségeiből való levita származásúak közül Áron fiainak (ezekre esett ugyanis először a sors):
Jos 21:11 Kirját-Arbét, Enák atyjának városát, azaz Hebront Júda hegységén s a körülötte levő legelőket.
Jos 21:12 Ennek szántóit és falvait azonban Kálebnek, Jefóne fiának adta birtokul.
Jos 21:13 Áron pap fiainak adta tehát Hebront, a menedékvárost, s a körülötte levő legelőket, továbbá Libnát, a körülötte levő legelőkkel együtt,
Jos 21:14 meg Jetert, Estemót,
Jos 21:15 Holont, Debirt,
Jos 21:16 Áint, Juttát, Bétsemest, a körülöttük levő legelőkkel együtt: kilenc város, az említett két törzsből.
Jos 21:17 Benjamin fiainak törzséből pedig: Gibeont, Gábát,
Jos 21:18 Anatótot, Álmont, a körülöttük levő legelőkkel együtt: négy város. --
Jos 21:19 Áron pap fiainak városai összesen: tizenhárom s a körülöttük levő legelők.
Jos 21:20 A Kaát fiainak nemzetségeiből való többi levita származásúaknak pedig a következő birtokot adták:
Jos 21:21 Efraim törzséből: a menedékvárost, Szíchemet, a körülötte levő legelőkkel együtt, Efraim hegységén, továbbá Gézert,
Jos 21:22 Kibszaimot, Béthoront, a körülöttük levő legelőkkel együtt: ez négy város. --
Jos 21:23 Dán törzséből pedig: Eltekót, Gábátont,
Jos 21:24 Ajjalont, Gátremmont, a körülöttük levő legelőkkel együtt: ez négy város. --
Jos 21:25 Továbbá Manassze fél törzséből: Tánákot és Gátremmont, a körülöttük levő legelőkkel együtt: ez két város.
Jos 21:26 Mindez összesen tíz város s a körülöttük levő legelők; ezt adták Kaát alsóbb rangú fiainak.
Jos 21:27 A levita-nemzetségből azoknak, akik Gerson fiai voltak, adta: Manassze fél törzséből a menedékvárost, Gaulont Básánban, továbbá Boszrát, a körülöttük levő legelőkkel együtt: két város.
Jos 21:28 Továbbá Isszakár törzséből: Kesiont, Dáberetet,
Jos 21:29 Jarámótot, Éngannimot, a körülöttük levő legelőkkel együtt: négy város.
Jos 21:30 Áser törzséből pedig: Másált, Abdont,
Jos 21:31 Helkátot és Rohóbot, a körülöttük levő legelőkkel együtt: négy város.
Jos 21:32 Naftali törzséből a menedékvárost: Kedest Galileában, továbbá Hammót-Dórt, Kártánt, a körülöttük levő legelőkkel együtt: három város.
Jos 21:33 Gerson családjának városai összesen: tizenhárom s a körülöttük levő legelők.
Jos 21:34 Merári fiai nemzetségeinek, az alsóbb rangú levitáknak adták: Zebulon törzséből: Jeknámot, Kártát,
Jos 21:35 Dámnát, Naálolt: négy várost, a körülöttük levő legelőkkel együtt.
Jos 21:36 Rúben törzséből, a Jordánon túl, Jerikóval szemben a menedékvárost, Bószort a Miszor pusztában, Jázert,
Jos 21:37 Kedemótot és Mefaátot: négy várost, a körülöttük levő legelőkkel együtt.
Jos 21:38 Gád törzséből a menedékvárost, Rámótot, Gileádban, továbbá Mánaimot,
Jos 21:39 Hesbont és Jázert: négy várost, a körülöttük levő legelőkkel együtt.
Jos 21:40 Merári fiainak városai, családjaikhoz és nemzetségeikhez mérten, összesen: tizenkettő.
Jos 21:41 Összesen tehát negyvennyolc városuk volt a levitáknak Izrael fiainak birtokai között,
Jos 21:42 mindegyiket a körülötte levő legelőkkel együtt adták oda az egyes nemzetségeknek.
Jos 21:43 Megadta tehát az Úr Izraelnek azt az egész földet, amely felől megesküdött atyáiknak, hogy odaadja: ők elfoglalták, és megtelepedtek rajta.
Jos 21:44 Békét is adott nekik az Úr valamennyi környező nemzettel szemben és senki sem mert ellenállni nekik ellenségeik közül, hanem valamennyien a hatalmukba kerültek.
Jos 21:45 Egy szó sem hiúsult meg mindabból, ami felől azt ígérte, hogy teljesíti, hanem minden valóra vált és beteljesedett.
Jos 22:1 Ugyanabban az időben Józsue összehívta a rúbenitákat, a gáditákat s Manassze fél törzsét
Jos 22:2 és azt mondta nekik: "Megtettetek mindent, amit nektek Mózes, az Úr szolgája parancsolt, s nekem is engedelmeskedtetek mindenben.
Jos 22:3 Nem hagytátok el testvéreiteket hosszú időn keresztül egészen a mai napig, s megtartottátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsát.
Jos 22:4 Minthogy tehát immár nyugalmat és békességet adott az Úr testvéreiteknek, amint megígérte: térjetek vissza, s menjetek sátraitokba, s birtokotok földjére, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl.
Jos 22:5 Csak arra vigyázzatok nagyon, hogy cselekedeteitekkel teljesítsétek a parancsot és a törvényt, amelyet nektek Mózes, az Úr szolgája meghagyott, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, járjatok mindenben az ő útjain, tartsátok meg parancsait, ragaszkodjatok hozzá, s szolgáljatok neki teljes szívetekből s teljes lelketekből.
Jos 22:6 Aztán Józsue megáldotta és elbocsátotta őket, hogy térjenek vissza sátraikba."
Jos 22:7 Manassze törzse felének ugyanis Mózes adott birtokot Básánban, a másik felének pedig Józsue adott birtokot a többi testvére között a Jordánon túl, a nyugati oldalon. Amikor pedig elbocsátotta őket sátrukba és megáldotta őket,
Jos 22:8 azt mondta nekik: "Sok vagyonnal s gazdagsággal tértek vissza lakóhelyetekre: ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és sokféle ruhával. Osszátok meg az ellenség zsákmányát testvéreitekkel!"
Jos 22:9 Erre Rúben fiai, Gád fiai és Manassze fél törzse megfordultak és eltávoztak Izrael fiaitól Silóból, amely Kánaánban fekszik, hogy visszamenjenek Gileádba, birtokuk földjére, amelyet az Úr parancsa szerint Mózestől kaptak.
Jos 22:10 Amikor aztán eljutottak a Jordán halmaihoz, Kánaán földjén, a Jordán mellett roppant nagyságú oltárt építettek.
Jos 22:11 Amikor ezt Izrael fiai meghallották, hogy Rúben, Gád és Manassze fél törzsének fiai Kánaán földjén, a Jordán halmainál, Izrael fiaival átellenben oltárt építettek,
Jos 22:12 valamennyien összegyűltek Silóba, hogy felvonuljanak és hadakozzanak ellenük.
Jos 22:13 Előbb azonban elküldték hozzájuk Gileád földjére Fineeszt, Eleazárnak, a papnak a fiát,
Jos 22:14 s vele tíz fejedelmet, egyet-egyet minden törzsből.
Jos 22:15 Ezek elmentek Rúben, Gád és Manassze fél törzse fiaihoz Gileád földjére és azt mondták nekik:
Jos 22:16 "Ezt üzeni az Úr egész népe: Micsoda hitszegés ez? Miért hagytátok el az Urat, Izrael Istenét, szentségtörő oltárt építve, s az Ő tiszteletétől eltérve?
Jos 22:17 Kevés nektek, hogy vétkeztetek Baál-Peor által, s hogy ennek a véteknek szennye mind a mai napig rajtunk van és sokan elhullottak a népből?
Jos 22:18 Ti ma elhagytátok az Urat, s holnap egész Izraelre fog zúdulni haragja.
Jos 22:19 Ha úgy vélitek, hogy birtokotok földje tisztátalan, gyertek át arra a földre, ahol az Úr hajléka van, s lakjatok közöttünk, csak el ne térjetek az Úrtól és a mi közösségünktől, oltárt építve az Úr, a mi Istenünk oltárán kívül.
Jos 22:20 Nemde, Ákán, Szerah fia szegte meg az Úr parancsát, s mégis Izrael egész népére szállt haragja! Egy ember volt -- bárcsak egyedül ő halt volna meg vétkéért!"
Jos 22:21 Azt felelték erre Rúben és Gád fiai s Manassze fél törzse Izrael követekül küldött fejedelmeinek:
Jos 22:22 "Erős Isten az Úr, erős Isten az Úr, ő tudja, s Izrael is tudja meg: ha hitszegő lélekkel építettük ezt az oltárt, ne tartson meg minket, hanem büntessen meg azonnal.
Jos 22:23 Ha azzal a szándékkal készítettük, hogy egészen elégő áldozatot, ételáldozatot s békeáldozatot helyezzünk rá, ő maga kérje számon, és torolja meg.
Jos 22:24 Sőt éppen az ellenkező gondolatból és megfontolásból kifolyólag készítettük. Azt mondtuk ugyanis: Maholnap fiaitok majd azt mondják fiainknak: Mi közötök nektek az Úrhoz, Izrael Istenéhez?
Jos 22:25 Közénk és közétek vetette az Úr, ó Rúben fiai és Gád fiai, határul a Jordán folyóját: nincs tehát részetek az Úrban -- és ezzel az ürüggyel fiaitok elutasítják fiainkat az Úr tiszteletétől. Jobbnak véltük tehát,
Jos 22:26 hogy azt mondjuk: Építsünk magunknak oltárt, nem azért, hogy egészen elégő- vagy véresáldozatot mutassunk be rajta,
Jos 22:27 hanem azért, hogy bizonyságul szolgáljon közöttetek és közöttünk, a mi utódaink s a ti utódaitok között arra, hogy mi is szolgálhatunk az Úrnak, s nekünk is jogunk van egészen elégő áldozatokat, véresáldozatokat és békeáldozatokat bemutatni és fiaitok semmiképpen se mondhassák maholnap fiainknak: "Nektek nincs részetek az Úrban."
Jos 22:28 Ha ezt találnák mondani, feleljék nekik: "Íme, itt az Úr oltára, amelyet apáink készítettek, nem egészen elégő áldozatokra, vagy véresáldozatokra, hanem azért, hogy bizonyságul szolgáljon közöttünk és közöttetek."
Jos 22:29 Távol legyen tőlünk az a vétek, hogy elpártoljunk az Úrtól, s elhagyjuk az ő nyomdokait, oltárt építve egészen elégő áldozatok, ételáldozatok vagy véresáldozatok bemutatására az Úrnak, a mi Istenünknek azon az oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt épült."
Jos 22:30 Amikor ezt Fineesz pap és Izraelnek követekül küldött fejedelmei, akik vele voltak, meghallották, megbékültek, s Rúben, Gád és Manassze fél törzse fiainak szavait nagy örömmel fogadták.
Jos 22:31 Ezért Fineesz, Eleazár fia, a pap ezt mondta nekik: "Most tudjuk, hogy velünk van az Úr, mivel mentesek vagytok a hitszegéstől, s így megóvtátok Izrael fiait az Úr kezétől."
Jos 22:32 Aztán visszatért a fejedelmekkel Rúben és Gád fiaitól, Gileád földjéről, Kánaán széléről Izrael fiaihoz és beszámolt nekik.
Jos 22:33 Tetszett is a dolog mindazoknak, akik hallották, és Izrael fiai dicsérték az Urat, s nem mondták többé, hogy felvonulnak ellenük, s hadakoznak és elpusztítják birtokuk földjét.
Jos 22:34 Rúben fiai és Gád fiai pedig annak az oltárnak, amelyet építettek, ezt a nevet adták: "Ez a mi bizonyságunk arra, hogy az Úr az Isten!"
Jos 23:1 Hosszú idővel azután, hogy az Úr békét adott Izraelnek, s körös-körül minden nemzetet alája vetett, s amikor Józsue már igen koros és nagyon öreg lett,
Jos 23:2 hívatta Józsue egész Izraelt, a véneket, a fejedelmeket, a vezetőembereket s az elöljárókat, s azt mondta nekik: "Megöregedtem, s igen élemedett korú vagyok.
Jos 23:3 Ti magatok láttátok mindazt, amit az Úr, a ti Istenetek a körben lakó összes nemzettel tett, hogy mi módon harcolt ő maga értetek.
Jos 23:4 Nos, mivel kisorsoltatta közöttetek ezt az egész földet, a Jordán keleti részétől kezdve egészen a Nagy-tengerig, de még sok nemzet fennmaradt,
Jos 23:5 azért ezeket az Úr, a ti Istenetek el fogja pusztítani és távolítani a színetek elől, hogy elfoglalhassátok ezt a földet, amint megígérte nektek.
Jos 23:6 Ám erősen és gondosan ügyeljetek arra, hogy megtartsátok mindazt, ami meg van írva Mózes törvényének könyvében, s el ne térjetek attól se jobbra, se balra,
Jos 23:7 hogy, amikor majd bejuttok azok közé a nemzetek közé, amelyek közöttetek lesznek, ne az ő isteneik nevére esküdjetek, ne azoknak szolgáljatok, s ne azokat imádjátok,
Jos 23:8 hanem az Úrhoz, a ti Istenetekhez ragaszkodjatok, amint ezt a mai napig tettétek.
Jos 23:9 Akkor majd az Úr, a ti Istenetek eltávolít előletek igen nagy s erős népeket és senki sem tud majd nektek ellenállni.
Jos 23:10 Egy ember közületek ezer férfit űz el az ellenségből, mert az Úr, a ti Istenetek maga fog harcolni értetek, amint megígérte.
Jos 23:11 Csak arra ügyeljetek nagyon nagy gonddal, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket.
Jos 23:12 Ha ugyanis csatlakoztok ezeknek a közöttetek lakó nemzeteknek a tévedéseihez, ha összeházasodtok és összebarátkoztok velük:
Jos 23:13 nos, akkor vegyétek tudomásul, hogy az Úr, a ti Istenetek nem törli el őket a színetek elől, hanem vermetekké s tőrötökké, oldalatokat érő bántalommá, szemetekben levő tüskévé lesznek, míg el nem távolít és el nem pusztít titeket erről az igen jó földről, amelyet adott nektek.
Jos 23:14 Íme, én maholnap elmegyek minden földi lény útjára. Ismerjétek el teljes lelketekből, hogy egy szó sem hiúsult meg mindabból, aminek teljesítését az Úr nektek megígérte.
Jos 23:15 Azonban ahogy teljesítette tetteivel azt, amit megígért, s mind meglett a jó, úgy rátok hozza mindazt a rosszat is, amellyel fenyegetett, míg el nem távolít és el nem pusztít titeket erről a nagyon jó földről, amelyet nektek adott,
Jos 23:16 ha megszegitek az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, amelyet veletek megkötött és más isteneket szolgáltok és imádtok: bizony akkor hamarosan felkél az Úr haragja ellenetek, s eltávolít titeket erről a nagyon jó földről, amelyet nektek adott."
Jos 24:1 Aztán Józsue egybegyűjtötte Izrael valamennyi törzsét Szíchembe, összehívatta a véneket, a fejedelmeket, a bírákat s az elöljárókat, s amikor azok odaálltak az Úr elé,
Jos 24:2 így szólt a néphez: "Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: A folyóvízen túl laktak eleinte atyáitok, Táré, Ábrahámnak és Náchornak atyja és más isteneknek szolgáltak.
Jos 24:3 Éppen azért kihoztam atyátokat, Ábrahámot Mezopotámia határaiból, elvittem Kánaán földjére, megsokasítottam ivadékát
Jos 24:4 és adtam neki Izsákot, Izsáknak pedig adtam Jákobot és Ézsaut. Ezek közül Ézsaunak odaadtam Szeír hegyét birtokul, Jákob pedig és fiai lementek Egyiptomba.
Jos 24:5 Aztán elküldtem Mózest és Áront és megvertem Egyiptomot sok jellel és csodával.
Jos 24:6 Majd kihoztalak titeket s atyáitokat Egyiptomból és eljutottatok a tengerhez, s az egyiptomiak harciszekerekkel és lovassággal egészen a Vörös-tengerig űzték atyáitokat.
Jos 24:7 Ekkor Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak: s ő sötétséget vetett közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk zúdította a tengert, s az elborította őket, a ti szemetek pedig nézte mindazt, amit Egyiptommal cselekedtem. Aztán hosszú ideig a pusztában laktatok.
Jos 24:8 Majd bevittelek titeket az amoriták földjére, akik a Jordánon túl laktak, s amikor azok hadba szálltak ellenetek, kezetekbe adtam őket, s ti elfoglaltátok földjüket, és megöltétek őket.
Jos 24:9 Aztán meg Bálák, Szefor fia, Moáb királya kelt harcra Izraellel és elküldött és elhívatta Bálámot, Beor fiát, hogy átkozzon meg titeket,
Jos 24:10 de én nem akartam őt meghallgatni, sőt ellenkezőleg, megáldattalak vele titeket, s így megszabadítottalak titeket kezéből.
Jos 24:11 Majd átjöttetek a Jordánon, s eljutottatok Jerikóhoz, és ennek a városnak az emberei, az amoriták, a periziták, a kánaániak, a hetiták, a girgasiták, a hivviták meg a jebuziták hadba szálltak ellenetek, de én a kezetekbe adtam őket.
Jos 24:12 Darazsakat küldtem el előttetek, s így vetettem ki helyükből őket, az amoriták két királyát -- nem a te kardod és íjad által.
Jos 24:13 Így adtam nektek földet, amelyért nem fáradtatok, s városokat, amelyeket nem építettetek, hogy bennük lakjatok, szőlőket s olajfákat, amelyeket nem ültettetek.
Jos 24:14 Nos tehát féljétek az Urat, s szolgáljatok neki egész és igaz szívvel: távolítsátok el azokat az isteneket, akiknek Mezopotámiában s Egyiptomban atyáitok szolgáltak és az Úrnak szolgáljatok.
Jos 24:15 Ha azonban rossznak látjátok, hogy az Úrnak szolgáljatok: választhattok. Válasszátok ma, ami tetszik, kinek akartok inkább szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak Mezopotámiában, vagy az amoriták isteneinek, akiknek földjén laktok: én és házam azonban az Úrnak fogunk szolgálni."
Jos 24:16 Azt felelte erre a nép: "Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat és más isteneknek szolgáljunk.
Jos 24:17 Az Úr, a mi Istenünk. Ő hozott ki minket s atyáinkat Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából, Ő vitt végbe szemünk láttára igen nagy jeleket, Ő őrzött minket az egész úton, amelyen jártunk, s azok között a népek között, amelyek között átjöttünk,
Jos 24:18 s Ő vetett ki minden nemzetet az amoritákkal, ennek a földnek, amelyre bejöttünk, lakóival együtt. Az Úrnak fogunk tehát szolgálni, mert Ő a mi Istenünk."
Jos 24:19 Azt mondta erre Józsue a népnek: "Nem szolgálhattok az Úrnak, mert Ő szent és erősen féltékeny Isten, s nem nézi el vétkeiteket s bűneiteket:
Jos 24:20 ha elhagyjátok az Urat, s idegen isteneknek szolgáltok, akkor Ő elfordul tőletek, és megsanyargat és elpusztít titeket, bár azelőtt jót tett veletek."
Jos 24:21 Azt mondta erre a nép Józsuénak: "Nem lesz úgy, amint mondod: mert az Úrnak fogunk szolgálni."
Jos 24:22 Azt mondta erre Józsue a népnek: "Tanúi vagytok annak, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy neki szolgáljatok." Azt felelték: "Tanúi vagyunk."
Jos 24:23 Ő erre azt mondta: "Nos, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket, s hajtsátok szíveteket az Úrhoz, Izrael Istenéhez."
Jos 24:24 Azt mondta erre a nép Józsuénak: "Az Úrnak, a mi Istenünknek fogunk szolgálni, s az ő parancsainak fogunk engedelmeskedni."
Jos 24:25 Erre Józsue megkötötte a szövetséget azon a napon, s a nép elé terjesztette a parancsokat és a rendeleteket Szíchemben.
Jos 24:26 Majd beírta mindezeket a szavakat az Úr törvényének könyvébe és fogott egy igen nagy követ, s odatette az alá a tölgyfa alá, amely az Úr szent helyén volt,
Jos 24:27 s azt mondta az egész népnek: "Íme, ez a kő szolgáljon bizonyságul ellenetek, mert ez hallotta az Úr minden szavát, amelyet nektek mondott, hogy később le ne akarjátok tagadni és hazudni az Úrnak, a ti Isteneteknek."
Jos 24:28 Aztán elbocsátotta a népet, mindenkit a birtokára.
Jos 24:29 Ezek után meghalt Józsue, Nún fia, az Úr szolgája száztízéves korában
Jos 24:30 és eltemették birtokának határában, Tamnát-Száréban, amely Efraim hegységén, Gaás hegyétől északra fekszik.
Jos 24:31 Izrael az Úrnak szolgált Józsue és azon vének valamennyi napja alatt, akik még hosszú ideig éltek Józsue után, s akik tudtak az Úr minden tettéről, amelyeket Izraellel művelt.
Jos 24:32 Eltemették József csontjait is, amelyeket Izrael fiai felhoztak Egyiptomból, éspedig Szíchemben, azon a meződarabon, amelyet Jákob vett meg Szíchem atyjának, Hémornak fiaitól száz fiatal juhon, s amely József fiainak birtoka lett.
Jos 24:33 Meghalt Eleazár, Áron fia is, s eltemették fiának, Fineesznek Gibeájában, amely neki jutott birtokul Efraim hegységén.
Jdg 1:1 Józsue halála után megkérdezték Izrael fiai az Urat: "Ki vonuljon fel közülünk elsőként a kánaániak ellen, hogy megkezdje a harcot?"
Jdg 1:2 Az Úr azt felelte: "Júda menjen fel, íme, kezébe adtam a földet."
Jdg 1:3 Azt mondta erre Júda Simeonnak, a testvérének: "Jöjj fel velem sorsszabta földemre, és hadakozz a kánaániak ellen, hogy aztán én is elmenjek veled sorsszabta földedre!" Simeon el is ment vele.
Jdg 1:4 Felvonult tehát Júda, és az Úr a kezükbe adta a kánaániakat és a perizitákat, úgyhogy Bezeknél megvertek tízezer embert.
Jdg 1:5 Meglepték ugyanis Bezeknél Adonibezeket, hadakoztak ellene, és megverték a kánaániakat és a perizitákat.
Jdg 1:6 Adonibezek megfutamodott, de üldözőbe vették és megfogták, és levágták a keze és lába ujjait.
Jdg 1:7 Azt mondta ekkor Adonibezek: "Hetven király szedegette asztalom alatt az étkek hulladékait, akiknek levágattam kezük s lábuk ujjait. Ahogy én cselekedtem, úgy fizetett nekem Isten." Aztán elvitték Jeruzsálembe, és ott meghalt.
Jdg 1:8 Júda fiai ugyanis hadakoztak Jeruzsálem ellen, bevették, lakóit kardélre hányták, és az egész várost felgyújtották.
Jdg 1:9 Aztán lementek, és azok ellen a kánaániak ellen hadakoztak, akik a Hegyvidéken, a Délvidéken és az Alföldön laktak.
Jdg 1:10 Elment ugyanis Júda azok ellen a kánaániak ellen, akik Hebronban laktak -- ennek neve régente Kirját-Arbe volt --, és megverte Sesájt, Áhimánt és Talmájt.
Jdg 1:11 Onnan aztán tovább ment és Debir lakói ellen vonult. Ennek régi neve Kirját-Széfer (azaz Írások-városa) volt.
Jdg 1:12 Azt mondta ekkor Káleb: "Aki megveri és elpusztítja Kirját-Széfert, annak odaadom lányomat, Áxát feleségül."
Jdg 1:13 Amikor aztán Otoniel, Kenez fia, Káleb öccse bevette, neki adta Áxát, a lányát feleségül.
Jdg 1:14 Az pedig, amikor hozzáment, rábeszélte a férjét, hogy kérjen az apjától szántóföldet. A férfi leszállt a szamaráról, mire Káleb megkérdezte tőle: "Mi lelt?"
Jdg 1:15 Ő így felelt: "Adj nekem búcsúajándékot, mert száraz földet juttattál nekem: adj vízzel öntözöttet is." Erre Káleb neki adta a felső forrás és az alsó forrás vidékét.
Jdg 1:16 Mózes kenita rokonának fiai is felmentek a Pálmák városából Júda fiaival Júda osztályrészének arra a pusztájára, amely Aradtól délre van, és ott telepedtek le vele.
Jdg 1:17 Júda viszont elment Simeonnal, a testvérével, s közösen megverték azokat a kánaániakat, akik Szefaátban laktak. Megölték őket, ezért a várost elnevezték Hormának (azaz Átkozottnak).
Jdg 1:18 Aztán Júda bevette Gázát, határával együtt, továbbá Askalont és Akkaront határukkal együtt.
Jdg 1:19 Az Úr tehát Júdával volt, s ő elfoglalta a Hegyvidéket. A Völgy lakóit azonban nem tudta elpusztítani, mert azoknak sok kaszás-szekerük volt.
Jdg 1:20 Hebront Kálebnek adták, amint Mózes megparancsolta, s ő eltörölte belőle Enák három fiát.
Jdg 1:21 Benjamin fiai azonban nem pusztították el a jebuzitákat, Jeruzsálem lakóit, így a jebuziták ott maradtak Benjamin fiai között Jeruzsálemben mind a mai napig.
Jdg 1:22 Felvonult József háza is Bétel ellen, és az Úr velük volt.
Jdg 1:23 Amikor ugyanis körülvették a várost -- azt azelőtt Lúzának hívták --,
Jdg 1:24 megláttak egy embert, aki a városból jött ki, és azt mondták neki: "Mutasd meg nekünk a város bejáróját, akkor irgalmasságot cselekszünk veled."
Jdg 1:25 Amikor megmutatta nekik, kardélre hányták a várost, de azt az embert és egész rokonságát elbocsátották.
Jdg 1:26 Amikor elbocsátották, az elment a hetiták földjére, ott várost épített, és elnevezte Lúzának; így is hívják azt mind a mai napig.
Jdg 1:27 Manassze azonban nem törölte el Bétsánt, Tánákot és ezek leányvárosait, sem Dór lakóit meg Jeblaámot és Megiddót és ezek leányvárosait, így a kánaániak velük kezdtek lakni.
Jdg 1:28 Amikor aztán Izrael megerősödött, jobbágyaivá tette, de elpusztítani nem akarta őket.
Jdg 1:29 Efraim sem ölte meg azokat a kánaániakat, akik Gézerben laktak, hanem megtelepedett mellettük.
Jdg 1:30 Zebulon nem pusztította el Keton és Naálol lakóit, hanem a kánaániak közöttük maradtak, és csak jobbágyaikká lettek.
Jdg 1:31 Áser sem pusztította el Akkó, Szidon, Ahaláb, Akázíb, Helba, Áfek és Rohób lakosait,
Jdg 1:32 hanem megtelepedett a föld lakói, a kánaániak között, és nem ölte meg őket.
Jdg 1:33 Naftali sem pusztította el Bétsemes és Bétanát lakóit, hanem megtelepedett a föld lakói, a kánaániak között, a bétsemesiek és a bétanátiak pedig a jobbágyaik lettek.
Jdg 1:34 Dán fiait az amoriták felszorították a Hegyvidékre, és nem adtak nekik helyet, hogy lejöhessenek a síkságra.
Jdg 1:35 Az amoriták a Háresz hegyen, Ajjalonban és Sálebímben laktak. József házának a keze azonban rájuk nehezedett, és ők annak jobbágyaivá lettek.
Jdg 1:36 Az amoritáké volt Skorpió-magaslattól, a Sziklától fölfelé eső terület.
Jdg 2:1 Erre felment az Úr angyala Gilgálból a Sírók-helyére és azt mondta: "Kihoztalak titeket Egyiptomból, és bevittelek arra a földre, amely felől megesküdtem atyáitoknak, s megígértem, hogy nem bontom fel szövetségemet veletek sohasem,
Jdg 2:2 csak ne kössetek szövetséget e föld lakóival, hanem rontsátok le oltáraikat. Ti azonban nem akartatok hallgatni szavamra. Miért tettétek ezt?
Jdg 2:3 Ezért nem akartam eltörölni őket színetek elől, hogy ők ellenségeitekké legyenek, isteneik pedig vesztetekre szolgáljanak."
Jdg 2:4 Amikor az Úr angyala elmondta ezeket az igéket Izrael valamennyi fiának, azok hangos sírásra fakadtak --
Jdg 2:5 azért hívják azt a helyet Bókímnak (azaz Könnyek-helyének) --, és áldozatokat vágtak ott az Úrnak.
Jdg 2:6 Miután ugyanis Józsue elbocsátotta a népet, Izrael fiai valamennyien elmentek birtokukra, hogy elfoglalják földjüket,
Jdg 2:7 és Józsuénak meg azoknak a véneknek valamennyi napja alatt, akik ő utána még hosszú ideig éltek, s akik ismerték az Úr minden cselekedetét, amelyet Izraellel művelt, az Úrnak szolgáltak.
Jdg 2:8 Miután azonban Józsue, Nún fia, az Úr szolgája száztíz esztendős korában meghalt,
Jdg 2:9 és birtokának határában, Tamnát-Száréban, amely Efraim hegységén, a Gaás hegytől északra van, eltemették
Jdg 2:10 és az egész nemzedék is megtért atyáihoz: más emberek születtek, akik nem ismerték az Urat és azokat a cselekedeteket, amelyeket Izraellel művelt.
Jdg 2:11 Ekkor Izrael fiai azt tették, ami gonosz az Úr színe előtt: szolgáltak ugyanis a Baáloknak
Jdg 2:12 és elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, s más isteneket követtek és imádtak, a körülöttük lakó népek isteneit, s haragra ingerelték az Urat azzal,
Jdg 2:13 hogy őt elhagyták és a Baálnak meg az Astartéknek szolgáltak.
Jdg 2:14 Meg is haragudott az Úr Izraelre, s fosztogatók kezébe adta őket, s azok megfogták és eladták őket azoknak az ellenséges népeknek, amelyek körülöttük laktak: ők ellenállni sem tudtak ellenségeiknek,
Jdg 2:15 mert bárhová akartak menni, mindenütt rajtuk volt az Úr keze, amint megmondta, s amint arra megesküdött nekik és igen nagy nyomorúságba jutottak.
Jdg 2:16 Ekkor az Úr bírákat támasztott, hogy azok megszabadítsák őket fosztogatóik kezéből, de azokra sem akartak hallgatni,
Jdg 2:17 hanem parázna módon más isteneket követtek és imádtak: hamar elhagyták azt az utat, amelyen atyáik jártak és bár hallották az Úr parancsait, mindenben az ellenkezőjét cselekedték.
Jdg 2:18 Valahányszor az Úr bírákat támasztott, azok napjaiban megkönyörült rajtuk és meghallgatta a szorongatottak sóhajait és megszabadította őket pusztítóik öldöklésétől.
Jdg 2:19 Mindazonáltal mihelyt meghalt a bíró, ismét elpártoltak és sokkal gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik cselekedtek: más isteneket követtek, szolgáltak és imádtak, s nem hagyták el alkotásaikat, és nagyon kemény útjukat, amelyen járni szoktak.
Jdg 2:20 Fellobbant tehát az Úr haragja Izrael ellen, és így szólt: "Mivel ez a nemzet felbontotta szövetségemet, amelyet atyáikkal kötöttem és nem akart hallgatni szavamra,
Jdg 2:21 azért én sem törlöm el azokat a nemzeteket, amelyeket Józsue, amikor meghalt, hátrahagyott,
Jdg 2:22 hogy próbára tegyem általuk Izraelt, megtartják-e az Úr útját, s járnak-e azon, mint ahogy megtartották atyáik, vagy nem."
Jdg 2:23 Így tehát meghagyta az Úr mindezeket a nemzeteket, s nem akarta hamarosan elveszíteni őket, s nem adta őket Józsue kezébe.
Jdg 3:1 A következők azok a nemzetek, amelyeket az Úr meghagyott, hogy általuk tanítsa Izraelt, mindazokat, akik nem ismerték a kánaániakkal vívott harcokat,
Jdg 3:2 hogy aztán Izrael fiai megtanuljanak küzdeni az ellenséggel, s készséget szerezzenek a hadakozásra:
Jdg 3:3 a filiszteusok öt fejedelme, az összes kánaániak, a szidoniak és azok a hivviták, akik a Libanon hegyén laktak, a Baál-Hermon hegytől egészen Hamat bejárójáig.
Jdg 3:4 Azért hagyta meg őket, hogy próbára tegye általuk Izraelt, hallgatnak-e az Úr parancsaira, amelyeket Mózes által atyáiknak meghagyott, vagy sem. --
Jdg 3:5 Ezért kellett Izrael fiainak a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták között lakniuk.
Jdg 3:6 Ők azonban feleségül vették azok lányait és hozzáadták lányaikat azok fiaihoz és szolgáltak azok isteneinek.
Jdg 3:7 Azt cselekedték ugyanis, ami gonosz az Úr színe előtt és megfeledkeztek az ő Urukról, Istenükről, s a Baáloknak és az Astartéknek szolgáltak.
Jdg 3:8 Ezért az Úr megharagudott Izrael fiaira és Kúsán-Rasátaimnak, Mezopotámia királyának kezébe adta őket, mire nyolc esztendeig annak szolgáltak.
Jdg 3:9 Ekkor az Úrhoz kiáltottak, s ő szabadítót támasztott nekik, hogy megszabadítsa őket: Otonielt, Kenez fiát, Káleb öccsét.
Jdg 3:10 Rászállt ugyanis az Úr lelke, s bírája lett Izraelnek és kiment a harcba, s az Úr kezébe adta Kúsán-Rasátaimot, Szíria királyát, s ő legyőzte őt.
Jdg 3:11 Aztán nyugta volt az országnak negyven esztendeig és Otoniel, Kenez fia meghalt.
Jdg 3:12 Ám Izrael fiai ismét azt cselekedték, ami gonosz az Úr színe előtt. Ekkor ő erőt adott velük szemben Eglonnak, Moáb királyának, mivel azt cselekedték, ami gonosz az Úr színe előtt,
Jdg 3:13 s mellé adta Ammonnak és Amaleknek fiait. Erre az felvonult, megverte Izraelt, és elfoglalta a Pálmák városát,
Jdg 3:14 mire Izrael fiai tizennyolc esztendeig Eglonnak, Moáb királyának szolgáltak.
Jdg 3:15 Akkor aztán az Úrhoz kiáltottak, és ő szabadítót támasztott nekik, név szerint Áodot, Gerának, Jemini fiának a fiát, aki a balkezét úgy használta, mint más a jobb kezét. Általa ugyanis ajándékot küldtek Izrael fiai Eglonnak, Moáb királyának.
Jdg 3:16 Ő akkor egy kétélű kardot készített magának, amelyen tenyérnyi hosszú markolat volt, s azt felkötötte a köntöse alá, a jobb csípőjére.
Jdg 3:17 Így vitte el az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig igen kövér ember volt.
Jdg 3:18 Amikor aztán átadta neki az ajándékot, egy darabig elkísérte társait, akik vele jöttek,
Jdg 3:19 de Gilgálból, ahol a bálványok voltak, visszatért, s beüzent a királynak: "Bizalmas szavam volna hozzád, ó király!" Erre az csendet parancsolt, s amikor mindenki kiment, aki körülötte volt,
Jdg 3:20 Áod bement hozzá -- ő nyári termében ült egyedül --, és azt mondta: "Isteni üzenetem van a számodra." Erre ő legott felkelt trónjáról.
Jdg 3:21 Ekkor Áod kinyújtotta bal kezét és előrántotta a jobb csípőjéről a tőrt, s beledöfte Eglon hasába,
Jdg 3:22 akkora erővel, hogy a penge után a markolat is beleszaladt a sebbe, s beleszorult a kövér hájba -- ki sem húzta a kardot, hanem amint beledöfte, úgy hagyta a testben --, és a természet elrejtett helyén legott kiomlott belének sara.
Jdg 3:23 Erre Áod gondosan bezárta és elreteszelte a terem ajtóit,
Jdg 3:24 s a hátsó ajtón kiment. Amikor aztán előjöttek a király szolgái és látták, hogy a terem ajtói be vannak zárva, azt mondták: "Nyilván szükségét végzi nyári kamrájában."
Jdg 3:25 Amikor azonban már oly sokáig várakoztak, hogy szinte szégyellték, s látták, hogy senki sem nyit ajtót, vették a kulcsot, benyitottak, s ott találták urukat a földön elterülve, halva.
Jdg 3:26 Amíg ők zavarban voltak, Áod elmenekült és elhaladt a Bálványok-helye mellett, ahonnan visszament, és eljutott Szeírába.
Jdg 3:27 Efraim hegységén aztán legott megfújta a harsonát, mire Izrael fiai az ő vezetésével leereszkedtek vele a hegységről.
Jdg 3:28 Azt mondta ugyanis nekik: "Kövessetek, mert az Úr a kezünkbe adta ellenségeinket, a moabitákat." Leereszkedtek tehát utána és elfoglalták a Jordánnak Moábba vezető átkelőit és nem engedtek átkelni senkit,
Jdg 3:29 hanem úgy megverték a moabitákat abban az időben -- körülbelül tízezer, csupa erős és vitéz embert --, hogy egy sem tudott megmenekülni közülük.
Jdg 3:30 Így Moáb megalázkodott azon a napon Izrael keze alatt, s az országnak nyugta volt nyolcvan esztendeig.
Jdg 3:31 Ő utána Samgár, Ánát fia következett. Ő egy szántóvassal megvert a filiszteusok közül hatszáz embert, s ő is megvédte Izraelt.
Jdg 4:1 Áod halála után azonban Izrael fiai ismét azt cselekedték, ami gonosz az Úr színe előtt,
Jdg 4:2 és ezért az Úr Jábinnak, Kánaán azon királyának a kezébe adta őket, aki Hácorban uralkodott, s akinek hadvezérét Siserának hívták. Ez a Nemzetek-Harósetjében lakott.
Jdg 4:3 Ekkor Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak, mert neki kilencszáz kaszás-szekere volt és húsz esztendőn át nagyon nyomorgatta őket.
Jdg 4:4 Debóra prófétanő, Lápidót felesége bíráskodott ebben az időben a nép felett.
Jdg 4:5 A róla elnevezett pálmafa alatt ült törvényt, Ráma és Bétel között, Efraim hegységén, s hozzá jártak fel Izrael fiai minden ügyük megítélésére.
Jdg 4:6 Ő elküldött és elhívatta Bárákot, Abinoem fiát Kádes-Naftaliból és azt mondta neki: "Ezt parancsolta neked az Úr, Izrael Istene: Eredj, vigyél hadsereget a Tábor hegyére, s végy magad mellé tízezer harcost Naftali fiai és Zebulon fiai közül
Jdg 4:7 és én kivonultatom ellened a Kíson patakhoz Siserát, Jábin hadvezérét, harci szekereivel és egész seregével együtt és a kezedbe adom."
Jdg 4:8 Bárák ekkor így szólt: "Ha velem jössz, elmegyek, ha nem akarsz velem jönni, nem megyek."
Jdg 4:9 Erre ő azt felelte neki: "Jó, hát elmegyek veled, de ezúttal a győzelmet nem neked fogják tulajdonítani, mert Sisera asszony kezébe fog kerülni." Fel is készült Debóra, s elment Bárákkal Kádesbe.
Jdg 4:10 Erre ő összehívta Zebulont és Naftalit és tízezer harcossal Debóra kíséretében felvonult.
Jdg 4:11 A kenita Héber pedig elvált egykor a többi kenitától, Hóbáb testvéreitől, Mózes rokonának fiaitól és sátrait azon a területen ütötte fel, amely a Szenním nevű, Kedes mellett levő völgyig húzódott.
Jdg 4:12 Amikor aztán hírül vitték Siserának, hogy Bárák, Abinoem fia felvonult a Tábor hegyére,
Jdg 4:13 ő egybegyűjtötte kilencszáz kaszás-szekerét és egész hadseregét a Nemzetek-Harósetjéből a Kíson patakhoz.
Jdg 4:14 Azt mondta ekkor Debóra Báráknak: "Rajta, mert ez az a nap, amelyen az Úr a kezedbe adja Siserát: íme, ő maga lesz vezéred." Leszállt tehát Bárák a Tábor hegyéről, s vele a tízezer harcos
Jdg 4:15 és az Úr úgy megrettentette Siserát és minden harci-szekerét és egész seregét a kard élével Bárák színe előtt, hogy Sisera leugrott szekeréről és gyalog lábbal menekült
Jdg 4:16 és Bárák egészen a Nemzetek-Harósetjéig kergette a szaladó harci-szekereket meg a hadsereget, s az ellenség egész sokasága egy szálig elhullott.
Jdg 4:17 Sisera futva, Jáhelnek, a kenita Héber feleségének sátrához tartott, mert Jábin, Hácor királya és a kenita Héber háza között békesség volt.
Jdg 4:18 Ekkor Jáhel kiment Sisera elé és azt mondta neki: "Térj be hozzám, uram, térj be, ne félj." Ő be is tért Jáhel sátrába, s miután ez a takaróval betakarta,
Jdg 4:19 azt mondta neki: "Adj, kérlek, egy kis vizet, mert nagyon szomjazom." Erre ez felnyitotta a tejes tömlőt, inni adott neki, aztán megint betakarta.
Jdg 4:20 Azt mondta ekkor neki Sisera: "Állj ki a sátor ajtajába, s ha valaki jön és megkérdezi: "Van-e itt valaki?" -- feleld azt: "Nincsen.""
Jdg 4:21 Jáhel, Héber felesége azonban vette a sátorcöveket, s fogta a kalapácsot is és csendesen belopózott, s ráillesztette a cöveket halántékára és a kalapáccsal beleverte agyvelejébe és leütötte a földig. Az egyesítette az álmot a halállal, kiszenvedett és meghalt.
Jdg 4:22 Amikor aztán íme, Bárák, aki Siserát hajszolta, odaért, Jáhel kiment eléje és azt mondta neki: "Gyere, megmutatom neked azt az embert, akit keresel." Ő betért hozzá, s látta, hogy Sisera ott fekszik halva, s a cövek a halántékában van.
Jdg 4:23 Így alázta meg Isten azon a napon Jábint, Kánaán királyát Izrael fiai előtt,
Jdg 4:24 ők pedig napról-napra erősebbek lettek és egyre erősödő kézzel addig szorították Jábint, Kánaán királyát, amíg el nem törölték.
Jdg 5:1 Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abinoem fia:
Jdg 5:2 "Ti, akik Izraelből önként veszélynek tettétek ki magatokat, áldjátok az Urat!
Jdg 5:3 Halljátok, királyok, hallgassátok meg fejedelmek, amit én, az Úrnak énekelek, az Úrnak, Izrael Istenének zengek.
Jdg 5:4 Uram, amikor kijöttél Szeírből és átvonultál Edom mezein, megrendült a föld, vizet csepegtettek az egek és a felhők,
Jdg 5:5 elolvadtak a hegyek az Úr színe előtt, s a Sínai az Úrnak, Izrael Istenének színe előtt.
Jdg 5:6 Samgárnak, Ánát fiának napjaiban, Jáhel napjaiban pihentek az utak s akik utaztak, félreeső ösvényeken jártak:
Jdg 5:7 nem voltak hősök Izraelben, bizony nem voltak, amíg fel nem kelt Debóra, fel nem kelt Izraelnek anyja.
Jdg 5:8 Akkor új harci módot választott az Úr: ő maga rontotta le az ellenség kapuit, lehetett-e látni pajzsot vagy dárdát negyvenezer izraelitánál?
Jdg 5:9 Szívem szereti Izrael fejedelmeit, ti, akik önként veszélynek tettétek ki magatokat, áldjátok az Urat!
Jdg 5:10 Ti, akik nyargaltok pompás szamarakon, ültök a törvényben, jártok az úton: zengjetek!
Jdg 5:11 Ahol összetörtek a harci-szekerek, s megfulladt az ellenség serege, ott hirdessék az Úr igazságosságát, Izrael hősei iránt való jóságát, mert immár lement az Úr népe a kapukhoz és visszanyerte birodalmát.
Jdg 5:12 Kelj fel, kelj fel, Debóra! Kelj fel, kelj fel, s zengj éneket! Kelj fel, Bárák s fogd meg foglyaidat, Abinoem fia!
Jdg 5:13 Megszabadult a nép maradéka, az Úr harcolt a hősök által!
Jdg 5:14 Az Amalek hegyén lakó efraimiak törölték el az ellenséget, mögöttük a benjaminiták törtek népeidre, ó Amalek. Mákirból fejedelmek jöttek le, Zebulonból hadvezérek,
Jdg 5:15 Isszakár vezérei is Debórával tartottak s követték Bárák nyomdokait, aki úgy vetette magát a veszedelembe, mint valami mélységbe. Ám a rúbeniták meghasonlottak egymással: nagylelkük között vetélkedés honolt,
Jdg 5:16 miért maradtál a két határ között? Hogy furulyaszót hallgass a nyájaknál? Ám a rúbeniták meghasonlottak egymással: nagylelkük között vetélkedés honolt.
Jdg 5:17 Gileád a Jordánon túl pihent, Dán a hajóival foglalkozott, Áser a tenger partján maradt s kikötőiben tartózkodott.
Jdg 5:18 Zebulon és Naftali kitették magukat a halálnak a Meróme mezőn.
Jdg 5:19 Eljöttek a királyok és hadakoztak, Kánaán királyai harcba bocsátkoztak Tánáknál, Megiddó vizei mellett, de semmi zsákmányt sem szereztek,
Jdg 5:20 mert az égből harc indult ellenük, helyükről és pályájukról harcra keltek Siserával a csillagok,
Jdg 5:21 elsodorta tetemüket a Kíson patak, a Kadumim patak, Kíson patak! Tipord csak, lelkem, hatalmasaikat!
Jdg 5:22 Lehullott a lovak körme, oly száguldva futottak, az ellenség hősei oly hanyatt-homlok rohantak.
Jdg 5:23 Átkozzátok meg Meróz földjét, mondja az Úr angyala, szórjatok átkot lakosaira, mert nem jöttek az Úr segítségére, hőseinek megsegítésére.
Jdg 5:24 Áldott az asszonyok közt Jáhel, a kenita Héber felesége! Áldott legyen sátrában!
Jdg 5:25 Amikor az vizet kért, ő tejet adott neki, fejedelmi csészében vajat nyújtott neki.
Jdg 5:26 Bal kezével a cövek után nyúlt, jobbjával az ácskalapács után s ütötte Siserát, helyet keresve fején a sebnek s nagy erővel átfúrva a halántékát.
Jdg 5:27 Az ő lába között fetrengett, múlt ki és halt meg, az ő lába előtt hempergett és terült el élettelenül, nyomorultan.
Jdg 5:28 Kinézett az ablakon és jajgatott az anyja és a felső teremből azt mondogatta: miért késik megjönni szekere, miért késik fogatainak lépte?
Jdg 5:29 Feleségeinek legokosabbika anyósának ezt a választ adta:
Jdg 5:30 nyilván most osztja szét a zsákmányt, neki választják ki az asszonyok legpompásabbját. Tarka színű ruhákat adnak Siserának zsákmányul és mindenféle ékszert hordanak össze nyakékül.
Jdg 5:31 Így vesszen el, Uram, valamennyi ellenséged, de, akik szeretnek téged, úgy ragyogjanak, mint ahogy tündöklik felkeltekor a Nap."
Jdg 5:32 Aztán nyugta volt az országnak negyven esztendeig.
Jdg 6:1 Ám Izrael fiai ismét azt cselekedték, ami gonosz az Úr színe előtt, s azért ő hét esztendőre a mádiániták kezébe adta őket.
Jdg 6:2 Ezek annyira megnyomorgatták őket, hogy ők a hegyekben levő üregeket és barlangokat meg az erődöket használták fel maguknak oltalmul.
Jdg 6:3 Mihelyt ugyanis befejezte Izrael a vetést, feljöttek a mádiániták s az amalekiták meg a többi napkeleti népség,
Jdg 6:4 s felütötték nála sátraikat, s úgy, ahogy a vetés állt, mindent elpusztítottak egészen Gáza bejárójáig, s teljességgel semmi élelmiszert sem hagytak Izraelben, sem juhot, sem marhát, sem szamarat.
Jdg 6:5 Nyájastul, sátrastul jöttek fel és úgy elleptek mindent, mint a sáskák, nem volt se szeri, se száma embereiknek s tevéiknek, s amit értek, elpusztítottak.
Jdg 6:6 Izrael pedig nagyon elszegényedett a mádiániták miatt.
Jdg 6:7 Ekkor az Úrhoz kiáltottak és segítséget kértek a mádiániták ellen.
Jdg 6:8 Ő egy prófétát küldött hozzájuk, aki ezt mondta nekik: "Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én felhoztalak titeket Egyiptomból, kihoztalak titeket a rabszolgaság házából,
Jdg 6:9 kiszabadítottalak titeket az egyiptomiaknak s mindazon ellenségeiteknek a kezéből, akik sanyargattak titeket, s kiűztem őket előletek, s nektek adtam földjüket.
Jdg 6:10 Azt mondtam azonban: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, ne féljétek az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok, de ti nem akartatok hallgatni szavamra."
Jdg 6:11 Aztán elment az Úr angyala, s leült az alatt a tölgyfa alatt, amely Efrában volt és Joáshoz, Ezri nemzetségének atyjához tartozott. Amikor annak a fia, Gedeon éppen gabonát csépelt és tisztított a sajtóban, hogy megmentse a mádiániták elől,
Jdg 6:12 megjelent neki az Úr angyala, és azt mondta: "Az Úr veled, hős vitéz."
Jdg 6:13 Gedeon megkérdezte tőle: "Kérlek, uram, ha velünk van az Úr, miért ért minket mindez? Hol vannak azok a csodái, amelyekről atyáink beszéltek, amikor azt mondták: "Az Úr hozott ki minket Egyiptomból?" Most ugyanis elhagyott minket az Úr, s a mádiániták kezébe adott."
Jdg 6:14 Ekkor az Úr rátekintett, és így szólt: "Menj el a te saját erőddel és szabadítsd meg Izraelt a mádiániták kezéből. Vedd tudomásul, hogy én küldtelek."
Jdg 6:15 Ő azonban megkérdezte: "Kérlek, Uram, mivel szabadítsam meg Izraelt? Íme, nemzetségem a legcsekélyebb Manasszéban és én a legkisebb vagyok apám házában."
Jdg 6:16 Az Úr erre azt felelte: "Én veled leszek, s te úgy megvered a mádiánitákat, mintha csak egyetlenegy embert vernél meg."
Jdg 6:17 Erre ő így szólt: "Ha csakugyan kegyelmet találtam előtted, adj nekem valami jelt, hogy Te szólsz hozzám,
Jdg 6:18 és ne menj el innen, amíg vissza nem térek hozzád, s ki nem hozom áldozatomat, és fel nem ajánlom neked." Az Úr azt felelte: "Itt maradok, amíg vissza nem jössz."
Jdg 6:19 Erre Gedeon bement, megfőzött egy gödölyét, egy véka lisztből kovásztalan kenyeret készített, aztán a húst egy kosárba tette, a hús levét pedig egy fazékba öntötte, s kivitte mindezt a tölgy alá, s felajánlotta neki.
Jdg 6:20 Az Úr angyala ekkor azt mondta neki: "Vedd a húst meg a kovásztalan kenyeret, s tedd erre a sziklára, a levet pedig öntsd rá." Amikor ő ezt megtette,
Jdg 6:21 az Úr angyala odanyújtotta a kezében levő bot végét, s megérintette vele a húst és a kovásztalan kenyeret. A sziklából tűz szállt fel, s megemésztette a húst s a kovásztalan kenyeret. Erre az Úr angyala eltűnt szeme elől.
Jdg 6:22 Amikor Gedeon látta, hogy az Úr angyala volt az, így szólt: "Jaj nekem, Uram Isten, mert színről-színre láttam az Úr angyalát!"
Jdg 6:23 Ám az Úr azt mondta neki: "Béke veled! Ne félj, nem halsz meg!"
Jdg 6:24 Erre Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, s elnevezte azt az "Úr békéjének". Ott is van mind a jelen napig Abiézer fiainak Efrájában.
Jdg 6:25 Ugyanazon éjjel azt mondta az Úr neki: "Vedd apád bikáját és pedig a másodikat, a hétesztendős bikát, rontsd le apád Baál-oltárát, vágd ki az oltár körül levő berket,
Jdg 6:26 és építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek ennek a sziklának a tetején, ahova az előbb az áldozatot helyezted. Aztán vedd a második bikát, és mutasd be egészen elégő áldozatul azon a farakáson, amelyet majd a berekből kivágsz."
Jdg 6:27 Erre Gedeon maga mellé vett tíz embert a rabszolgái közül, s úgy cselekedett, ahogy az Úr parancsolta. Mivel azonban félt apja házanépétől s a város embereitől, nem akarta nappal megtenni, hanem éjjel végzett el mindent.
Jdg 6:28 Amikor aztán reggel a város emberei felkeltek, látták, hogy Baál oltára le van rontva, a berek kivágva, s a második bika rátéve az akkor épült oltárra.
Jdg 6:29 Erre azt mondták egymásnak: "Ki művelte ezt?" Amikor aztán kutatták a dolog szerzőjét, azt mondták nekik: "Gedeon, Joás fia cselekedte mindezt."
Jdg 6:30 Erre így szóltak Joáshoz: "Hozd ki ide a fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta Baál oltárát, s kivágta a berket."
Jdg 6:31 Ő azonban ezt felelte nekik: "Hát ti álltok bosszút Baálért, hogy ti hadakoztok érte? Aki harcol Baálért, holnap reggelig meghal! Ha ő isten, álljon ő maga bosszút azon, aki lerontotta oltárát."
Jdg 6:32 Ettől a naptól kezdve Gedeont Jerobaálnak nevezték, azért, mert Joás azt mondta: "Baál maga álljon bosszút azon, aki lerontotta oltárát."
Jdg 6:33 Erre a mádiániták, az amalekiták s a keleti népek valamennyien egybesereglettek, s átkeltek a Jordánon és tábort ütöttek Jezrael völgyében.
Jdg 6:34 Ekkor az Úr lelke megszállta Gedeont, mire ő megfújta a harsonát, s összehívta Abiézer házát, hogy kövesse.
Jdg 6:35 Követeket küldött egész Manasszéba, s azok is követték, más követeket pedig Áserbe, Zebulonba és Naftaliba, s azok is csatlakoztak hozzá.
Jdg 6:36 Azt mondta ekkor Gedeon az Úrnak: "Ha csakugyan meg akarod szabadítani kezem által Izraelt, amint mondtad:
Jdg 6:37 leteszem a gyapjúfürtöt a szérűre, s ha csak magán a gyapjún lesz harmat, de a föld teljesen száraz marad, tudni fogom, hogy megszabadítod kezem által Izraelt, amint mondtad."
Jdg 6:38 Úgy is lett. Amikor ugyanis reggelre kelve kifacsarta a gyapjút, egy csészét töltött meg a harmattal.
Jdg 6:39 Azt mondta erre Istennek: "Ne gerjedjen fel haragod ellenem, ha még egy próbát teszek, s jelet keresek a gyapjún. Kérlek, maradjon maga a gyapjú száraz, az egész föld pedig legyen harmattól nedves."
Jdg 6:40 Úgy is cselekedett Isten azon az éjszakán, ahogy ő kívánta: maga a gyapjú száraz maradt, az egész föld pedig harmatos lett.
Jdg 7:1 Erre Jerobaál, azaz Gedeon az egész vele levő néppel együtt kora reggel felkelt és elment a Harod nevű forráshoz; a mádiániták tábora Magas-halomtól északra, a völgyben volt.
Jdg 7:2 Az Úr ekkor azt mondta Gedeonnak: "Sok a veled levő nép, nem adom kezébe a mádiánitákat, hogy ne dicsekedjék velem szemben Izrael, és nehogy azt mondja: "A magam erejéből szabadultam meg."
Jdg 7:3 Szólj a néphez, s hirdesd ki mindnyájuk hallatára: "Aki fél és retteg, térjen vissza!"" Erre eltávozott Gileád hegyéről és visszatért a népből huszonkétezer ember és csak tízezer maradt.
Jdg 7:4 Az Úr ekkor azt mondta Gedeonnak: "Még mindig sok a nép: vezesd őket a vízhez, s ott majd kipróbálom őket: akiről azt mondom neked, hogy menjen veled, az menjen, akinek megtiltom, hogy menjen, az térjen vissza."
Jdg 7:5 Amikor aztán a nép lement a vízhez, azt mondta az Úr Gedeonnak: "Akik nyelvükkel nyalják fel a vizet, mint ahogy a kutya nyalja, azokat válaszd külön, akik pedig térdre esve isznak, azok maradjanak a másik csoportban."
Jdg 7:6 Azoknak az embereknek a száma, akik a vizet kezükkel a oszájukhoz véve itták, háromszáz volt; a többi sokaság mind térdre esve ivott.
Jdg 7:7 Azt mondta ekkor az Úr Gedeonnak: "Az által a háromszáz ember által szabadítalak meg titeket, s adom kezedre a mádiánitákat, aki nyelvével nyalta a vizet; az egész többi sokaság térjen vissza lakóhelyére."
Jdg 7:8 Miután tehát amazok magukhoz vették a számuknak megfelelő eleséget és harsonát, megparancsolta az egész többi sokaságnak, hogy vonuljon sátraiba, ő maga pedig a háromszáz emberrel felkészült a harcra. A mádiániták tábora lent volt a völgyben.
Jdg 7:9 Ugyanazon az éjszakán azt mondta az Úr neki: "Kelj fel, menj le a táborba, mert kezedbe adtam őket.
Jdg 7:10 Ha félsz egyedül lemenni, menjen le veled Fára, a legényed is,
Jdg 7:11 és ha majd meghallod, mit beszélnek ott, erőre kap kezed, s akkor bátran rajta ütsz az ellenség táborán." Lement tehát ő és a legénye, Fára a tábornak arra a részére, ahol a fegyveresek őrségei voltak.
Jdg 7:12 A mádiániták, az amalekiták s a keleti népek valamennyien ott feküdtek a völgyben, s azt úgy elöntötték, mint a sáskák sokasága; tevéik is éppoly számlálhatatlanok voltak, mint a tenger partján fekvő föveny.
Jdg 7:13 Amikor Gedeon odaért, az egyik ember éppen álmát beszélte el a szomszédjának éspedig ilyen módon beszélte el, amit látott: "Álmot láttam, s úgy tűnt nekem, mintha egy hamuban sült árpakenyér gurult és szállt volna le a mádiániták táborára, s amikor a sátorhoz jutott, nekivágódott, s felfordította és teljesen egyenlővé tette a földdel."
Jdg 7:14 Így felelt az, akinek beszélt: "Nem más ez, mint Gedeonnak, Joás fiának, az izraelita férfinek kardja: kezébe adta ugyanis az Úr a mádiánitákat s egész táborukat."
Jdg 7:15 Amikor Gedeon hallotta az álmot és magyarázatát, leborult. Aztán visszatért Izrael táborába és azt mondta: "Keljetek fel, mert az Úr kezünkbe adta a mádiániták táborát."
Jdg 7:16 Majd három részre osztotta a háromszáz embert, harsonát adott a kezükbe, meg egy-egy üres korsót, s a korsóba fáklyát.
Jdg 7:17 Aztán azt mondta nekik: "Amit láttok, hogy én teszek, azt tegyétek: behatolok a tábor szélére, s amit teszek, kövessétek.
Jdg 7:18 Ha megharsan a harsona kezemben, ti is fújjátok meg a harsonákat a tábor körül, s kiáltsátok mindnyájan: "Az Úrért és Gedeonért!""
Jdg 7:19 Erre Gedeon, s a vele levő háromszáz ember behatolt a tábor szélére, az éjféli őrködés kezdetén, éppen az őrök felállítása után, és megfújta a harsonákat és összeverte a korsókat.
Jdg 7:20 Fújták a harsonákat három helyen a tábor körül, összetörték a korsókat, tartották bal kezükben a fáklyákat, jobb kezükben a zengő harsonákat és kiáltották: "Kardra az Úrért és Gedeonért",
Jdg 7:21 s ott állt mindegyikük mozdulatlanul a maga helyén az ellenséges tábor körül. -- Ekkor az egész tábor megzavarodott, s kiáltozva, s ordítozva megfutamodott,
Jdg 7:22 miközben a háromszáz ember rendületlenül fújta a harsonákat. Az Úr ugyanis kardot bocsátott az egész táborra és ők egymást ölték, vágták. El is szaladtak Bétsettáig és a Tebbátnál levő, ábelmehulai partig.
Jdg 7:23 Erre összehívták egymást Izrael fiai Naftaliból, Áserből, s egész Manasszéból, s üldözőbe vették a mádiánitákat.
Jdg 7:24 Ugyanakkor Gedeon követeket küldött Efraim egész hegyvidékére, és azt üzente: "Menjetek le a mádiániták elé és szálljátok meg Bétberáig a vizeket és a Jordánt." Erre egész Efraim elfoglalta előlük Bétberáig a vizeket meg a Jordánt,
Jdg 7:25 és elfogott két mádiánita fejedelmet, Órebet és Zebet, s Órebet megölte az Óreb sziklán, Zebet pedig a Zeb présben és megkergette a mádiánitákat, Óreb és Zeb fejét pedig elvitte Gedeonhoz, a Jordán folyón túlra.
Jdg 8:1 Azt mondták akkor neki Efraim férfiai: "Mit akartál elérni azzal, hogy minket nem hívtál meg, amikor hadba mentél a mádiániták ellen?" -- És hevesen pereltek, s csaknem erőszakoskodtak vele.
Jdg 8:2 Ő azt felelte nekik: "Mit tudtam én cselekedni ahhoz képest, amit ti cselekedtetek? Nem ér-e többet Efraim böngészése Abiézer szüretjénél?
Jdg 8:3 A ti kezetekbe adta az Úr a mádiániták fejedelmeit, Órebet és Zebet: mit tudtam én cselekedni ahhoz képest, amit ti cselekedtetek?" Amikor ezt mondta, lecsendesedett az ellene háborgó lelkük.
Jdg 8:4 Amikor pedig Gedeon a Jordánhoz ért, átkelt rajta azzal a háromszáz emberrel, aki vele volt, de a kimerültség miatt nem tudták üldözni a menekülő ellenséget.
Jdg 8:5 Azt mondta tehát Szukkót embereinek: "Adjatok, kérlek, egy-egy kenyeret a velem levő népnek, mert nagyon kimerült, hogy űzőbe vehessük Zebahot és Calmunnát, a mádiániták királyait."
Jdg 8:6 Így feleltek Szukkót fejedelmei: "Talán bizony már a kezedben van Zebahnak és Calmunnának a kezefeje, s azért kívánod, hogy adjunk seregednek kenyeret."
Jdg 8:7 Ő azt mondta nekik: "Ezért, ha majd kezembe adja az Úr Zebahot és Calmunnát, összetöröm testeteket a puszta töviseivel s bojtorjánjaival."
Jdg 8:8 Erre felment onnan Fánuelbe és ennek a helységnek embereihez is hasonlóképpen szólt, de ezek is azt felelték neki, amit Szukkót emberei feleltek.
Jdg 8:9 Azért ezt mondta nekik: "Ha majd békességben, győzedelmesen visszatérek, lerontom ezt a tornyot."
Jdg 8:10 Zebah és Calmunna ekkor egész seregével együtt pihent. Tizenötezer ember maradt ugyanis a keleti népek egész seregéből, amíg a megöltek száma százhúszezer kardforgató harcos volt.
Jdg 8:11 Felment tehát Gedeon a sátorlakók útján, amely Nóbtól és Jegbaától keletre van, s megverte a magát biztonságban érző és semmi bajtól sem tartó ellenség táborát.
Jdg 8:12 Erre Zebah és Calmunna futásnak eredtek, de Gedeon üldözőbe vette és elfogta őket, seregüket pedig teljesen szétzavarta.
Jdg 8:13 Amikor aztán visszatért a harcból napkelte előtt,
Jdg 8:14 Szukkót emberei közül, elfogott egy legényt, megkérdezte tőle Szukkót fejedelmeinek és véneinek nevét, és felírt hetvenhét férfit.
Jdg 8:15 Erre elment Szukkótba és azt mondta nekik: "Ímhol Zebah és Calmunna, akik miatt gúnyolódtatok velem, mondva: "Talán bizony már kezedben van Zebah és Calmunna keze, s azért kívánod, hogy adjunk fáradt és kimerült embereidnek kenyeret?""
Jdg 8:16 Azzal vette a város véneit meg a puszta töviseit és bojtorjánjait, s összetörte-verte velük Szukkót embereit.
Jdg 8:17 Aztán lerombolta Fánuel tornyát és megölte a város lakóit.
Jdg 8:18 Majd azt mondta Zebahnak s Calmunnának: "Milyenek voltak azok az emberek, akiket megöltetek a Táboron? Azok azt felelték: "Olyanok, mint te, mindegyikük olyan, mint egy királyfi."
Jdg 8:19 Ő ezt válaszolta nekik: "Akkor az én testvéreim, az én anyámnak a fiai voltak. Az Úr életére mondom, hogyha meghagytátok volna őket, én sem ölnélek meg titeket."
Jdg 8:20 Aztán ezt mondta Jeternek, az elsőszülöttjének: "Kelj fel, s öld meg őket." Ám az nem rántott kardot, mert félt, mivel még gyermek volt.
Jdg 8:21 Azt mondta erre Zebah és Calmunna: "Te kelj fel, s te ronts ránk, mert kor szerint van ereje az embernek." Gedeon felkelt és megölte Zebahot és Calmunnát, s elvette azokat az ékszereket és holdacskákat, amelyekkel a királyi tevék nyakát szokták díszíteni.
Jdg 8:22 Azt mondták ekkor Izrael férfiai mindnyájan Gedeonnak: "Uralkodjál rajtunk mind te, mind a fiad, mind fiad fia, mert megszabadítottál minket a mádiániták kezéből."
Jdg 8:23 Ám ő azt mondta nekik: "Nem uralkodom rajtatok, s nem fog uralkodni rajtatok fiam sem: az Úr uralkodjék rajtatok."
Jdg 8:24 Majd azt mondta nekik: "Egy dolgot kérek csak tőletek: adjátok nekem zsákmányotokból a fülönfüggőket." Az izmaeliták ugyanis arany fülönfüggőket viseltek.
Jdg 8:25 Azok ezt felelték: "Szívesen odaadjuk." Azzal kiterítettek a földre egy köntöst, s rádobták a zsákmányból a fülönfüggőket.
Jdg 8:26 A kért fülönfüggők súlya ezerhétszáz aranysékel volt, azokon az ékszereken, függőkön s bíborruhákon kívül, amelyeket a mádiánita királyok viseltek és azokon az aranyláncokon kívül, amelyek a tevéken voltak.
Jdg 8:27 Ebből aztán Gedeon efódot készített, s azt elhelyezte városában, Efrában. És paráználkodott azzal egész Izrael, s az Gedeonnak s egész háznépének romlására lett.
Jdg 8:28 A mádiániták tehát úgy megszégyenültek Izrael fiai előtt, hogy nem is tudták többé felemelni nyakukat, s az országnak nyugta volt negyven esztendeig, amíg Gedeon volt az élén.
Jdg 8:29 Jerobaál, Joás fia tehát hazatért és otthon is maradt.
Jdg 8:30 Hetven olyan fia volt, aki az ő ágyékából származott, mert több felesége volt.
Jdg 8:31 Mellékfelesége, akit Szíchemben tartott, szintén szült neki egy fiút, név szerint Abimeleket.
Jdg 8:32 Amikor aztán Gedeon, Joás fia, jó vénségben meghalt, eltemették Joásnak, apjának sírjában, Ezri nemzetségének Efrájában.
Jdg 8:33 Miután azonban Gedeon meghalt, Izrael fiai elfordultak és paráználkodtak a Baálokkal és szövetséget kötöttek Baállal, hogy ő legyen az istenük,
Jdg 8:34 és nem emlékeztek meg az Úrról, az ő Istenükről, aki kiszabadította őket minden körülöttük levő ellenségük kezéből,
Jdg 8:35 és nem cselekedtek irgalmasságot Jerobaál-Gedeon házával mindazon jótettek ellenére sem, amelyet ő cselekedett Izraellel.
Jdg 9:1 Ekkor Abimelek, Jerobaál fia elment Szíchembe, anyja testvéreihez és szólt hozzájuk, s anyja apai házának egész nemzetségéhez, ezeket mondva:
Jdg 9:2 "Szóljatok Szíchem valamennyi emberéhez: "Mi jobb nektek, az-e, hogy hetven ember, Jerobaál valamennyi fia uralkodjon rajtatok, vagy az, hogy egy ember uralkodjon rajtatok? Vegyétek tekintetbe azt is, hogy én csontotok és húsotok vagyok."" --
Jdg 9:3 Anyja testvérei el is mondták róla mindezeket a dolgokat Szíchem valamennyi emberének, s Abimelek felé hajlították azoknak a szívét, mert azt mondták: "Testvérünk ő nekünk!"
Jdg 9:4 Erre azok hetven sékel ezüstöt adtak neki Baál-Berít templomából, s azon ő szűkölködő és csavargó embereket fogadott magának, hogy kövessék.
Jdg 9:5 Aztán elment Efrába, apja házába, s megölte testvéreit, Jerobaál fiait, a hetven férfit, egy kövön; csak Jótám, Jerobaál legkisebbik fia maradt meg, mert az elrejtőzött.
Jdg 9:6 Erre összegyűlt Szíchem minden embere és Milló városának valamennyi családja és elmentek, s királlyá tették Abimeleket az alatt a tölgyfa alatt, amely Szíchemnél állott.
Jdg 9:7 Amikor ezt hírül vitték Jótámnak, ő elment, s megállt a Garizim hegyének tetején és harsány hangon kiáltva így szólt: "Hallgassatok meg, Szíchem emberei, hogy Isten meghallgasson titeket!
Jdg 9:8 Elmentek a fák, hogy királyt kenjenek föl maguknak. Azt mondták azért az olajfának: "Uralkodj rajtunk."
Jdg 9:9 Az így felelt: "Elhagyhatnám-e zsiradékomat, amelyet istenek, emberek élveznek, s elmehetnék-e, hogy a fák között ide-oda mozogjak?"
Jdg 9:10 Azt mondták erre a fák a fügefának: "Gyere, s vedd át közöttünk az uralkodást."
Jdg 9:11 Az ezt felelte nekik: "Elhagyhatnám-e édességemet és pompás gyümölcseimet, s elmehetnék-e, hogy a többi fa között ide-oda mozogjak?"
Jdg 9:12 Azt mondták erre a fák a szőlőtőnek: "Gyere, s uralkodj rajtunk."
Jdg 9:13 Az ezt felelte nekik: "Elhagyhatnám-e boromat, amely Istent és embert felvidít, hogy a többi fa között ide-oda mozogjak?"
Jdg 9:14 Azt mondták erre a fák mindnyájan a galagonyának: "Gyere és uralkodj rajtunk."
Jdg 9:15 Az ezt felelte nekik: "Ha csakugyan királyotokká tesztek, gyertek, s pihenjetek meg árnyékomban; de ha ezt nem akarjátok, jöjjön ki tűz a galagonyából, s eméssze meg a Libanon cédrusait."
Jdg 9:16 Nos tehát, ha becsülettel, s bűn nélkül tettétek királyotokká Abimeleket, s ha jól cselekedtetek Jerobaállal s házával, s megháláltátok jótéteményeit -- ő hadakozott értetek,
Jdg 9:17 s veszélynek tette ki életét, hogy megszabadítson titeket a mádiániták kezéből,
Jdg 9:18 ti pedig most felkeltetek apám háza ellen, s megöltétek fiait, a hetven férfit egy kövön és Abimeleket, az ő rabszolganőjének a fiát tettétek Szíchem lakóinak királyává azért, mert a testvéretek --,
Jdg 9:19 tehát ha becsülettel s vétek nélkül jártatok el Jerobaállal s házával, akkor örüljetek ma Abimeleknek, s ő is örüljön nektek;
Jdg 9:20 ha azonban gonoszul: jöjjön ki tűz belőle, s eméssze meg Szíchem lakóit s Milló városát, s jöjjön ki tűz Szíchem embereiből s Milló városából, s eméssze meg Abimeleket."
Jdg 9:21 Ezt mondta, aztán elfutott, és elment Beerbe. Ott telepedett meg, mert félt fivérétől, Abimelektől.
Jdg 9:22 Így uralkodott Abimelek Izraelen három esztendeig.
Jdg 9:23 Akkor az Úr gonosz lelket küldött Abimelek és Szíchem lakói közé, s azok elkezdték őt utálni,
Jdg 9:24 és Jerobaál hetven fia megölésének vétkét és vére ontását Abimelekre, a testvérükre meg a szíchemiek többi főemberére, az ő segítőtársaira hárítani.
Jdg 9:25 Azért csapdát állítottak neki a hegyek tetején, s amíg odajöttére várakoztak, kirabolták és kifosztották az arra menőket. Ezt hírül vitték Abimeleknek.
Jdg 9:26 Ugyanakkor odaérkezett Gaál, Obed fia a testvéreivel együtt, s átment Szíchembe. Ennek eljövetelére nekibátorodtak Szíchem lakói,
Jdg 9:27 s kimentek a mezőkre, feldúlták a szőlőket, kitaposták a fürtöket, éneklő karokba oszlottak, s bementek istenük templomába, s ott lakoma s pohár között szidalmazták Abimeleket.
Jdg 9:28 Gaál, Obed fia azt kiáltotta: "Kicsoda Abimelek és micsoda Szíchem, hogy szolgáljunk neki? Nemde, Jerobaál fia és Zebult, a szolgáját, nevezte ki helytartónak Emor, Szíchem atyjának emberei fölé? Miért szolgáljunk tehát neki?
Jdg 9:29 Csak adná valaki kezem alá e népet, hogy eltávolíthatnám Abimeleket. Erre megüzenték Abimeleknek: Gyűjts hatalmas sereget és jöjj."
Jdg 9:30 Amikor ugyanis Zebul, a város kapitánya Gaálnak, Obed fiának beszédeit meghallotta, igen megharagudott,
Jdg 9:31 s titkon követeket küldött Abimelekhez ezzel az üzenettel: "Íme, Gaál, Obed fia Szíchembe jött a testvéreivel és harcra tüzeli ellened a várost.
Jdg 9:32 Éppen azért kerekedj fel az éjszaka a veled levő néppel együtt, és állj lesben a mezőn,
Jdg 9:33 kora reggel, napkeltekor pedig ronts a városra, s amikor ő kivonul ellened népével, tegyél vele azt, amit csak bírsz."
Jdg 9:34 Erre Abimelek éjjel egész seregével együtt felkerekedett és Szíchem mellett négy helyen csapatokat helyezett lesbe.
Jdg 9:35 Amikor aztán Gaál, Obed fia kijött és megállt a város kapujának bejárójában, Abimelek s az egész vele levő sereg felkelt a leshelyről.
Jdg 9:36 Amikor Gaál a népet meglátta, azt mondta Zebulnak: "Íme, valami sereg ereszkedik le a hegyekről!" Az így felelt neki: "A hegyek árnyékát nézed te emberi fejeknek, az téveszt meg téged!"
Jdg 9:37 Ám Gaál ismét szólt: "Íme, valami nép ereszkedik alá a táj köldökéről, s egy csapat jön azon az úton, amely a tölgyfára néz."
Jdg 9:38 Azt mondta ekkor neki Zebul: "Hol van most a szád, amellyel azt mondtad: "Kicsoda Abimelek, hogy szolgáljunk neki?" Nemde, ez az a nép, amelyet becsméreltél? Eredj ki, s kelj harcra vele!"
Jdg 9:39 Ki is vonult Gaál, a szíchemiek népének láttára, s harcra kelt Abimelekkel,
Jdg 9:40 de megfutamodott, s az üldözőbe vette és bekergette a városba, miközben a város kapujáig igen sokan elestek Gaál részéről.
Jdg 9:41 Aztán Abimelek Rúmában helyezkedett el, Zebul pedig kiűzte Gaált s társait a városból, s nem tűrte, hogy ott tartózkodjanak.
Jdg 9:42 Másnap aztán kiment a nép a mezőre. Amikor ezt hírül vitték Abimeleknek,
Jdg 9:43 ő vette seregét, három csapatra osztotta és lesben állt a mezőn. Amint aztán meglátta, hogy a nép kijött a városból, felkelt és rájuk rontott;
Jdg 9:44 a maga csapatával ostrom alá vette és körülfogta a várost, a másik két csapat pedig a mezőn kószáló ellenség után nyomult.
Jdg 9:45 Abimelek egész nap ostromolta a várost, végül pedig bevette, lakosait leölte, magát a várost pedig lerombolta, és sót hintett rá.
Jdg 9:46 Amikor ezt a szíchemiek tornyának lakói meghallották, bementek Berít istenük templomába, oda, ahol a szövetséget kötötték vele, amiről a hely a nevét is kapta; ez ugyanis igen meg volt erősítve.
Jdg 9:47 Amint Abimelek meghallotta, hogy a szíchemiek tornyának emberei mind odagyűltek,
Jdg 9:48 felment egész népével együtt a Szelmon hegyére, fejszét ragadott, levágott egy faágat, a vállára tette, elvitte és azt mondta társainak: "Amit láttok, hogy én cselekszem, cselekedjétek gyorsan ti is."
Jdg 9:49 Erre azok is gyorsan egy-egy faágat vágtak és követték a vezért, majd körülrakták és felgyújtották a várat és így az történt, hogy a füst és a tűz megölt mintegy ezer embert, minden férfit és asszonyt, aki Szíchem tornyának lakója volt.
Jdg 9:50 Aztán elindult onnan Abimelek és Tebesz városához ment, s azt körülvette és megszállta hadával.
Jdg 9:51 A város közepén azonban egy magas torony volt, s abba menekült minden férfi és asszony s a város minden főembere; jó erősen bezárták az ajtót, s a torony tetejére, a bástyákra álltak.
Jdg 9:52 Ezért Abimelek a toronyhoz vonult és erős ostrom alá vette. Megközelítette az ajtót, s arra törekedett, hogy tüzet tegyen alá.
Jdg 9:53 Ekkor íme, fölülről egy asszony lehajított egy malomkődarabot, s eltalálta Abimelek fejét és bezúzta koponyáját.
Jdg 9:54 Erre ő gyorsan odahívta fegyverhordozóját, s azt mondta neki: "Rántsd ki kardodat, s ölj meg, hogy azt ne találják mondani, hogy asszony ölt meg engem." Az teljesítette a parancsot, s megölte.
Jdg 9:55 Miután meghalt, mindazok, akik vele voltak Izraelből, visszatértek lakóhelyükre.
Jdg 9:56 Így torolta meg Isten azt a gonoszságot, amelyet Abimelek az apja ellen elkövetett, amikor megölte hetven testvérét;
Jdg 9:57 a szíchemieknek is megfizetett azért, amit tettek, s így teljesedett rajtuk Jótámnak, Jerobaál fiának átka.
Jdg 10:1 Abimelek után Tóla, Fúának, Abimelek nagybátyjának fia lett Izrael vezére. Isszakárból való ember volt, s az Efraim hegységén levő Sámirban lakott.
Jdg 10:2 Huszonhárom esztendeig bíráskodott Izraelen, aztán meghalt és eltemették Sámirban.
Jdg 10:3 Utána a gileádi Jaír következett. Ő huszonkét esztendeig bíráskodott Izraelen.
Jdg 10:4 Harminc fia volt, akik harminc szamárcsikón nyargaltak, s harminc város fejedelmei voltak. Utóbbiakat az ő nevéről Hávót-Jaírnak, azaz Jaír városainak hívják mind a mai napig; Gileád földjén vannak.
Jdg 10:5 Amikor Jaír meghalt, a Kámon nevű helységben temették el.
Jdg 10:6 Izrael fiai azonban régi bűneikre újakat halmoztak, s azt cselekedték, ami gonosz az Úr színe előtt: bálványoknak, a Baáloknak és az Astartéknek, Szíria, Szidon, Moáb, Ammon fiai meg a filiszteusok isteneinek szolgáltak, az Urat pedig elhagyták és nem tisztelték.
Jdg 10:7 Ezért az Úr megharagudott rájuk, s a filiszteusoknak és Ammon fiainak a kezébe adta őket.
Jdg 10:8 Ezek tizennyolc esztendőn keresztül nagyon sanyargatták és nyomorgatták közülük mindazokat, akik a Jordánon túl, az amoriták földjén, Gileádban laktak,
Jdg 10:9 sőt Ammon fiai a Jordánon is átkeltek, hogy kifosszák Júdát, Benjamint és Efraimot. Így Izrael igen szorult helyzetbe került.
Jdg 10:10 Ekkor az Úrhoz kiáltottak, s azt mondták: "Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk a mi Istenünket, s a Baáloknak szolgáltunk."
Jdg 10:11 Azt mondta erre nekik az Úr: "Nemde az egyiptomiak, az amoriták, Ammon fiai, a filiszteusok,
Jdg 10:12 a szidoniak, az amalekiták, a kánaániak szorongattak titeket, s amikor hozzám kiáltottatok, megszabadítottalak titeket kezükből?
Jdg 10:13 Ti mégis elhagytatok engem, s más isteneket tiszteltetek! Ezért többé nem szabadítalak meg titeket:
Jdg 10:14 menjetek, s hívjátok segítségül azokat az isteneket, akiket választottatok, azok szabadítsanak meg titeket szorongattatástok idején."
Jdg 10:15 Azt mondták erre Izrael fiai az Úrnak: "Vétkeztünk, bánj velünk tetszésed szerint, csak most szabadíts meg minket."
Jdg 10:16 Ezt mondták, s az idegen istenek valamennyi bálványképét eltávolították határaik közül, s az Úrnak, az ő Istenüknek szolgáltak. Erre ő megindult nyomorúságukon.
Jdg 10:17 Ekkoriban összegyülekeztek Ammon fiai és felütötték sátraikat Gileádban. Erre összegyűltek ellenük Izrael fiai és tábort ütöttek Micpában.
Jdg 10:18 Azt mondták ekkor Gileád fejedelmei egymásnak: "Aki hadba vezet minket Ammon fiai ellen, legyen Gileád népének feje."
Jdg 11:1 Volt abban az időben egy Jefte nevű gileádi, aki igen vitéz és harcias férfi volt; egy parázna nőszemélynek volt a fia és Gileádtól származott.
Jdg 11:2 Gileádnak azonban felesége volt, s attól fiai lettek; amikor ezek megnőttek, elűzték Jeftét, és ezt mondták: "Te nem örökölhetsz apánk házában, mert más anyától születtél."
Jdg 11:3 Erre ő elfutott és eltávozott előlük és Tób földjén telepedett meg. Ott a szűkölködő és rablásból élő emberek köréje gyűltek és fejedelmükként követték.
Jdg 11:4 Azokban a napokban Ammon fiai hadba szálltak Izrael ellen.
Jdg 11:5 Mivel már nagyon szorongatták őket, Gileád fejedelmei elmentek, hogy segítségül hozzák Jeftét Tób földjéről.
Jdg 11:6 Azt mondták neki: "Gyere, légy vezérünk, s hadakozz Ammon fiai ellen."
Jdg 11:7 Ő ezt felelte nekik: "Nemde ti vagytok azok, akik gyűlöltetek engem, s elűztetek apám házából? Most hozzám jöttök, mert kényszerít a szükség."
Jdg 11:8 Azt mondták erre Gileád fejedelmei Jeftének: "Igenis, azért jöttünk most hozzád, hogy gyere velünk és hadakozz Ammon fiai ellen. Akkor te leszel a feje mindazoknak, akik Gileádot lakják."
Jdg 11:9 Azt mondta erre nekik Jefte: "Igazán azért jöttetek hozzám, hogy hadakozzam értetek Ammon fiaival, s hogyha kezembe adja őket az Úr, én legyek a fejedelmetek?"
Jdg 11:10 Azok ezt felelték neki: "Az Úr, aki hallja ezt, maga legyen közvetítőnk és tanúnk, hogy teljesítjük ígéretünket."
Jdg 11:11 Erre Jefte elment Gileád fejedelmeivel, s az egész nép a fejévé tette, Jefte pedig megismételte minden szavát az Úr előtt Micpában.
Jdg 11:12 Aztán követeket küldött Ammon fiainak királyához, hogy mondják a nevében: "Mi van közöttünk, hogy ellenem jöttél elpusztítani földemet?"
Jdg 11:13 Az így felelt nekik: "Az, hogy Izrael elvette földemet, amikor feljött Egyiptomból, az Arnon szélétől egészen a Jabbokig, s a Jordánig: add tehát vissza most nekem békességgel!"
Jdg 11:14 Erre újra üzent általuk Jefte, s azt parancsolta, hogy ezt mondják Ammon királyának:
Jdg 11:15 "Ezt üzeni Jefte: Izrael nem vette el sem Moáb földjét, sem Ammon fiainak földjét.
Jdg 11:16 Amikor ugyanis feljött Egyiptomból, s átvonult a pusztán a Vörös-tengerig és Kádesbe jutott,
Jdg 11:17 követeket küldött Edom királyához, s azt üzente: "Engedd meg nekem, hogy átvonuljak földeden." Az nem járult hozzá kéréséhez. Moáb királyához is elküldött, s az is megtagadta az átvonulás megengedését. Kádesben maradt tehát,
Jdg 11:18 majd oldalról megkerülte Edom földjét s Moáb földjét, s eljutott a Moáb földjétől keletre eső vidékre, s az Arnonon túl ütött tábort. Moáb területére nem is akart bemenni, hiszen az Arnon Moáb földjének a határa.
Jdg 11:19 Aztán követeket küldött Izrael Szihonhoz, az amoriták azon királyához, aki Hesbonban lakott és ezt üzente neki: "Engedd meg, hogy átvonuljak földeden a folyóig."
Jdg 11:20 De az is megvetette Izrael szavait, s nem engedte meg, hogy átvonuljon területén, sőt egybegyűjtötte mérhetetlen seregét, s kivonul ellene Jászába, s erősen ellenállt.
Jdg 11:21 De az Úr Izrael kezébe adta egész seregével együtt, úgyhogy az megverte őt és elfoglalta az amoritáknak, azon vidék lakóinak egész földjét,
Jdg 11:22 s egész területét az Arnontól a Jabbokig, s a pusztától a Jordánig.
Jdg 11:23 Az Úr, Izrael Istene tette tönkre az amoritákat, Ő hadakozott ellenük népéért, Izraelért, s te most el akarnád foglalni földjét?
Jdg 11:24 Nemde az, amit Kámos, a te istened elfoglal, az joggal megillet téged? Az tehát, amit az Úr, a mi Istenünk mint győztes elfoglalt, nekünk jár birtokul.
Jdg 11:25 Avagy talán különb vagy Báláknál, Szefor fiánál, Moáb királyánál? Be tudod-e bizonyítani, hogy az perbe szállt Izraellel, s hadakozott ellene?
Jdg 11:26 Izrael meg Hesbonban és leányvárosaiban, Ároerben s leányvárosaiban meg mindazon városokban, amelyek a Jordán mellett vannak, háromszáz esztendő óta lakik! Miért nem kíséreltetek meg semmit sem annyi időn át e követelés dolgában?
Jdg 11:27 Nem én vétek tehát ellened, hanem te cselekszel velem gonoszul, amikor igaztalan harcot indítasz ellenem. Az Úr, e napnak bírája, tegyen igazságot Izrael és Ammon fiai között."
Jdg 11:28 De Ammon fiainak királya nem hallgatott Jefte szavaira, amelyeket a követek által üzent.
Jdg 11:29 Ekkor Jeftét megszállta az Úr lelke, mire ő bejárta Gileádot és Manasszét és elment Gileád-Micpába. Amikor aztán onnan átment Ammon fiai elé,
Jdg 11:30 fogadalmat tett az Úrnak, ezekkel a szavakkal: "Ha kezembe adod Ammon fiait:
Jdg 11:31 bárki lép ki elsőnek házam ajtaján, hogy elém jöjjön, amikor békességgel visszatérek Ammon fiaitól, bemutatom őt egészen elégő áldozatul az Úrnak."
Jdg 11:32 Átment tehát Jefte Ammon fiai elé, hogy hadakozzon ellenük, s az Úr a kezébe is adta őket.
Jdg 11:33 Így ő igen súlyos vereséget mért rájuk és verte őket Ároertől kezdve egészen addig, ahol Mennítbe jutni, húsz városon keresztül és egészen a szőlőhegyeknél fekvő Ábelig. Így Izrael fiai megalázták Ammon fiait.
Jdg 11:34 Amikor aztán Jefte hazatért Micpába, elé jött egyetlen lánya, dobokkal és táncoló karokkal; más gyermeke nem is volt neki.
Jdg 11:35 Amint ő azt meglátta, megszaggatta ruháját és azt mondta: "Jaj nekem, lányom, csalódást szereztél nekem és csalódást szereztél magadnak is: szavamat adtam ugyanis az Úrnak, s azt meg nem másíthatom."
Jdg 11:36 Az ezt felelte neki: "Apám, ha szavadat adtad az Úrnak, hajtsd végre rajtam, amit fogadtál, hiszen megkaptad a bosszúállást s a győzelmet ellenségeid felett."
Jdg 11:37 Majd azt mondta apjának: "Csak azt az egyet tedd meg nekem, amit kérek: engedj el engem, hadd menjek két hónapra a hegyekbe, s hadd sírjak szüzességemen barátnőimmel."
Jdg 11:38 Az ezt felelte neki: "Menj!" -- és elengedte őt két hónapra. Ő el is ment társ- és barátnőivel és sírt szüzességén a hegyekben.
Jdg 11:39 Amikor aztán eltelt a két hónap, visszatért apjához, s az úgy cselekedett vele, amint megfogadta, s ő nem ismert meg férfit. Ebből támadt az a szokás és maradt fenn az a gyakorlat Izraelben,
Jdg 11:40 hogy esztendőnként összegyűlnek Izrael lányai, s négy napon át siratják a gileádi Jefte lányát.
Jdg 12:1 Ekkor azonban Efraimban lázadás támadt. Átmentek ugyanis északra és azt mondták Jeftének: "Miért nem hívtál minket, amikor hadba vonultál Ammon fiai ellen, hogy veled menjünk? Ezért felgyújtjuk házadat!"
Jdg 12:2 Ő ezt felelte nekik: "Nagy perünk volt, nekem és népemnek, Ammon fiaival, hívtalak is titeket, hogy nyújtsatok segítséget, de ti nem akartátok megtenni.
Jdg 12:3 Amikor ezt láttam, kockára tettem életemet, s átvonultam Ammon fiai elé, s az Úr kezembe is adta őket. Mivel érdemeltem meg, hogy hadba szálltok ellenem?"
Jdg 12:4 Aztán magához hívatta Gileád valamennyi emberét, s harcba bocsátkozott Efraimmal. Gileád emberei megverték Efraimot. Azt mondták ugyanis: "A gileádiak Efraimból menekültek el, s úgy telepedtek meg Efraim és Manassze között." --
Jdg 12:5 A gileádiak ezután megszállták a Jordán átkelőit, amelyeken Efraim vissza akart térni. Amikor aztán egy-egy menekülő efraimi odajött és azt mondta: "Kérlek titeket, hadd menjek át" -- a gileádiak megkérdezték tőle: "Efraimi vagy?" Ha azt mondta: "Nem",
Jdg 12:6 akkor felszólították: "Mondd ki tehát: Sibbólet" -- ami annyit jelent, mint kalász. Aki azt felelte: "Szibbólet", mert ugyanazt a hangot a kalász szóban kiejteni nem tudta, azt legott megfogták, s ott a Jordán átkelőjénél megölték. Negyvenkétezren estek el abban az időben Efraimból.
Jdg 12:7 Hat esztendeig bíráskodott a gileádi Jefte Izraelen, aztán meghalt, és eltemették városában, Gileádban.
Jdg 12:8 Utána a betlehemi Ibszán bíráskodott Izraelen.
Jdg 12:9 Ennek harminc fia és ugyanannyi lánya volt; utóbbiakat idegenbe küldte és adta férjhez, fiainak pedig ugyanannyi számú feleséget szerzett és hozta be házába. Hét esztendeig bíráskodott Izraelen,
Jdg 12:10 aztán meghalt és eltemették Betlehemben.
Jdg 12:11 Utána a Zebulonból való Élon következett. Ez tíz esztendeig bíráskodott Izraelen,
Jdg 12:12 aztán meghalt és eltemették Zebulonban.
Jdg 12:13 Utána a fárátoni Abdon, Hillél fia bíráskodott Izraelen.
Jdg 12:14 Negyven fia, azoktól pedig harminc unokája volt; ezek hetven szamárcsikón lovagoltak. Nyolc esztendeig bíráskodott Izraelen,
Jdg 12:15 aztán meghalt és eltemették Fárátonban, Efraim földjén, az amalekiták hegységén.
Jdg 13:1 Izrael fiai azonban ismét azt cselekedték, ami gonosz az Úr színe előtt, s azért ő a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre.
Jdg 13:2 Volt azonban egy córai, Dán-nemzetségbeli ember, név szerint Mánue. Felesége meddő volt,
Jdg 13:3 de az Úr angyala megjelent neki és így szólt hozzá: "Te meddő vagy és nincs gyermeked; de foganni fogsz és fiút szülsz.
Jdg 13:4 Óvakodj tehát attól, hogy bort és szeszes italt igyál, vagy valami tisztátalant egyél.
Jdg 13:5 Ha fogantál és megszülted a fiút, borotva ne érintse fejét, mert Isten nazírja lesz gyermekségétől és anyja méhétől. Ő kezdi majd megszabadítani Izraelt a filiszteusok kezéből."
Jdg 13:6 Erre az asszony elment férjéhez, s azt mondta neki: "Isten egyik embere jött hozzám, de külseje olyan volt, mint egy angyalé: igen félelmetes. Amikor megkérdeztem, kicsoda, honnan jön és mi a neve, nem akarta megmondani nekem,
Jdg 13:7 hanem ezt felelte: "Íme, foganni fogsz és fiút szülsz: óvakodj attól, hogy bort és szeszes italt igyál, s valami tisztátalant egyél, mert a gyermek Isten nazírja lesz gyermekségétől fogva, anyja méhétől egészen halála napjáig.""
Jdg 13:8 Erre Mánue az Úrhoz fohászkodott és azt mondta: "Kérlek, Uram, jöjjön el ismét Istennek az az embere, akit küldtél, s tanítson meg minket, mit kell cselekednünk a születendő gyermekkel."
Jdg 13:9 Az Úr meg is hallgatta a könyörgő Mánuét. Isten angyala ismét megjelent feleségének, amikor éppen a mezőn üldögélt, de Mánue, a férje nem volt vele. Amikor meglátta az angyalt,
Jdg 13:10 gyorsan férjéhez szaladt, s hírül vitte neki, ezekkel a szavakkal: "Íme, megjelent nekem az a férfi, akit a múltkor láttam."
Jdg 13:11 Erre az felkelt, követte a feleségét, s amikor odaért a férfihez, megkérdezte tőle: "Te vagy az, aki az asszonnyal beszéltél?" Az így felelt: "Én."
Jdg 13:12 Mánue erre azt mondta neki: "Ha majd beteljesedik a beszéded, mit akarsz, mit cselekedjen a gyermek, s mitől kell majd tartózkodnia?"
Jdg 13:13 Azt mondta erre az Úr angyala Mánuénak: "Mindattól, amit feleségednek mondtam, tartózkodjék:
Jdg 13:14 semmit se egyen, ami szőlőtőn terem, bort és részegítő italt ne igyon, semmi tisztátalant se egyen, s mindazt, amit parancsoltam neki, teljesítse, s tartsa meg."
Jdg 13:15 Azt mondta erre Mánue az Úr angyalának: "Kérlek, engedj kérésemnek: hadd készítsünk neked egy kecskegödölyét."
Jdg 13:16 Az angyal azt felelte neki: "Ha kényszerítesz, sem eszem ételedből: de ha egészen elégő áldozatot akarsz készíteni, ám mutasd be az Úrnak." Mánue ugyanis nem tudta, hogy az Úr angyala az.
Jdg 13:17 Meg is kérdezte tőle: "Mi a neved, hogy ha majd teljesedik beszéded, megtisztelhessünk?"
Jdg 13:18 Ő azonban azt felelte neki: "Miért kérdezed nevemet? Csodálatos az!"
Jdg 13:19 Erre Mánue elhozta a kecskegödölyét és a hozzá tartozó ételáldozatot, rátette a sziklára, és bemutatta az Úrnak. Ekkor az Úr csodálatos dolgot cselekedett Mánue és felesége szeme láttára.
Jdg 13:20 Amikor ugyanis az oltárról a láng felcsapott az égnek, az Úr angyala is felszállt a lángban. Amikor ezt Mánue és felesége látták, arcukkal a földre borultak,
Jdg 13:21 de az Úr angyala többé nem jelent meg nekik. Ekkor Mánue legott megértette, hogy az az Úr angyala volt
Jdg 13:22 és azt mondta feleségének: "Meg kell halnunk, mert láttuk Istent!"
Jdg 13:23 Az asszony azt felelte neki: "Ha az Úr meg akarna ölni minket, akkor nem fogadott volna el egészen elégő áldozatot és ételáldozatot kezünkből, nem mutatta volna nekünk mindezeket, s nem mondta volna meg a jövendőt."
Jdg 13:24 Meg is szülte a fiút és elnevezte Sámsonnak. Aztán a gyermek felnövekedett, s az Úr megáldotta,
Jdg 13:25 és Dán táborában, Córa és Estaol között kezdett vele lenni az Úr lelke.
Jdg 14:1 Lement tehát Sámson Tamnátába, s ott meglátott egy nőt a filiszteusok lányai közül.
Jdg 14:2 Aztán felment és közölte apjával és anyjával: "Láttam egy nőt Tamnátában a filiszteusok lányai közül, kérlek, vegyétek nekem feleségül."
Jdg 14:3 Azt mondta neki az apja és az anyja: "Hát nincs testvéreid lányai között, s egész népemben nő, hogy a körülmetéletlen filiszteusoktól akarsz feleséget venni?" Sámson azt felelte apjának: "Őt vedd el nekem, mert ő tetszett meg szememnek."
Jdg 14:4 Szülei ugyanis nem tudták, hogy a dolog az Úrtól van, s hogy ő csak az alkalmat keresi, hogy beleköthessen a filiszteusokba. Abban az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izraelen.
Jdg 14:5 Lement tehát Sámson az apjával és anyjával Tamnátába. Amikor a város szőlőhegyéhez jutottak, egy dühös és ordító kölyökoroszlán tűnt fel és jött eléje.
Jdg 14:6 Erre Sámsont megszállta az Úr lelke, s úgy széttépte az oroszlánt, mintha csak egy gödölyét tépett volna darabokra, pedig egyáltalán semmi sem volt a kezében. Apjának és anyjának azonban nem akarta elmondani a dolgot.
Jdg 14:7 Majd lement és beszélt a nővel, aki megtetszett szemének.
Jdg 14:8 Amikor aztán néhány nap múlva visszatért, hogy elvegye, került egyet, hogy megnézze az oroszlán tetemét, s íme, méhraj és lépesméz volt az oroszlán szájában.
Jdg 14:9 Kezébe vette és eszegette az úton: amikor apjához s anyjához ért, nekik is adott belőle, s ők is ettek; azt azonban nem akarta megmondani nekik, hogy az oroszlán teteméből vette ki a mézet.
Jdg 14:10 Lement tehát apja a nőhöz, s lakomát rendezett Sámsonnak, a fiának, mert így szoktak cselekedni a legények.
Jdg 14:11 Amint őt a helység polgárai meglátták, harminc társat adtak melléje, hogy legyenek vele.
Jdg 14:12 Sámson azt mondta nekik: "Találós kérdést tárok elétek: ha megfejtitek nekem a lakoma hét napja alatt, harminc inget, s ugyanannyi köntöst adok nektek.
Jdg 14:13 Ha azonban nem tudjátok megfejteni, ti adtok nekem harminc inget, s ugyanannyi köntöst." Azok ezt felelték neki: "Add elő találós kérdésedet, hadd halljuk!"
Jdg 14:14 Azt mondta erre nekik: "Ennivaló jött ki az evőből s édesség került ki az erősből!" Ők azonban nem tudták megfejteni a feladatot három napon át.
Jdg 14:15 Amikor aztán eljött a hetedik nap, mondák Sámson feleségének: "Hízelegj férjednek, s bírd rá, hogy mondja meg neked, mit jelent a találós kérdés; ha ezt nem vagy hajlandó megtenni, elégetünk téged s apád házát. Hát azért hívtatok meg minket menyegzőre, hogy kifosszatok"?
Jdg 14:16 Ontotta erre az asszony a könnyeit Sámsonnál és panaszkodott, mondva: "Gyűlölsz engem, s nem szeretsz, azért nem akarod megmagyarázni nekem a találós kérdést, amelyet népem fiai elé adtál." Az ezt felelte neki: "Apámnak s anyámnak sem akartam megmondani, s veled közöljem?"
Jdg 14:17 Mivel azonban a lakoma hét napján keresztül egyre sírt előtte, a hetedik napon, amikor már nagyon alkalmatlankodott neki, végre is megmagyarázta. Ő legott közölte a társaival.
Jdg 14:18 Azt mondták erre azok neki a hetedik napon, napszállta előtt: "Méznél vajon mi édesebb, oroszlánnál mi erősebb?" Ő azt mondta nekik: "Ha nem az én üszőmmel szántottatok volna: feladatomat meg nem fejtettétek volna."
Jdg 14:19 Erre megszállta őt az Úr lelke, lement Askalonba, s ott leütött harminc férfit, lehúzta ruhájukat, s odaadta azoknak, akik a találós kérdést megfejtették. Aztán nagy haragosan felment apja házába.
Jdg 14:20 Erre felesége férjhez ment az ő egyik barátjához s vőfélyéhez.
Jdg 15:1 Bizonyos idő múltán azonban, amikor éppen a búzaaratás napjai közeledtek, elment Sámson, hogy meglátogassa feleségét, s vitt neki egy kecskegödölyét. De amikor szokása szerint be akart menni hálókamrájába, az asszony apja eltiltotta és azt mondta:
Jdg 15:2 "Azt hittem, hogy meggyűlölted, s azért odaadtam barátodnak. Van azonban neki egy nővére, aki fiatalabb és szebb nála, legyen az a feleséged helyette."
Jdg 15:3 Azt mondta neki Sámson: "Ettől a naptól kezdve nem érhet engem vád a filiszteusok részéről, ha rosszat teszek nektek."
Jdg 15:4 Azzal elment, összefogdosott háromszáz rókát, egymáshoz kötözte farkukat, csóvákat kötözött közéjük,
Jdg 15:5 azokat tűzzel meggyújtotta, aztán elengedte őket, hogy fussanak szét mindenfelé. Azok legott belementek a filiszteusok vetésébe és felgyújtották, úgyhogy elégett a már összehordott gabona is, a még szárban álló is, sőt a szőlőket és az olajfakerteket is megemésztette a láng.
Jdg 15:6 Azt mondták erre a filiszteusok: "Ki tette ezt?" Azt mondták nekik: "Sámson, a tamnátai ember veje cselekedte, mert az elvette feleségét, s máshoz adta." Felmentek erre a filiszteusok, s elégették az asszonyt is, az apját is.
Jdg 15:7 Azt mondta nekik Sámson: "Ámbár ezt cselekedtétek, mégsem nyugszom mindaddig, amíg még egyszer bosszút nem állok rajtatok."
Jdg 15:8 Meg is verte őket akkora veréssel, hogy rémületükben lábukat a hasuk alá húzták. Aztán lement, és Etám sziklabarlangjában telepedett meg.
Jdg 15:9 Erre felvonultak a filiszteusok Júda földjére és tábort ütöttek azon a helyen, amelyet később Lechinek, azaz Állkapocsnak neveztek, s ott felállt a seregük.
Jdg 15:10 Azt mondták ekkor nekik a Júda törzséből valók: "Miért jöttetek fel ellenünk?" Azok ezt felelték: "Azért jöttünk fel, hogy megkötözzük Sámsont, s visszafizessük neki, amit velünk művelt."
Jdg 15:11 Erre lement háromezer férfi Júdából Etám sziklabarlangjához, s azt mondták Sámsonnak: "Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Miért művelted ezt?" Ő így felelt nekik: "Ahogy ők tettek velem, úgy tettem velük."
Jdg 15:12 Erre ők így szóltak: "Azért jöttünk, hogy megkötözzünk, s a filiszteusok kezébe adjunk." azt mondta nekik Sámson: "Esküdjetek meg, s ígérjétek meg nekem, hogy nem öltök meg engem."
Jdg 15:13 Azok azt mondták: "Nem ölünk meg, csak megkötözünk és kiszolgáltatunk." Meg is kötözték két új kötéllel, s felhozták Etám sziklájából.
Jdg 15:14 Amikor azonban ő az Állkapocs-helyére érkezett, s a filiszteusok ujjongva eléje jöttek, megszállta az Úr lelke, s úgy lemállottak, s lefoszlottak róla a kötelek, amelyekkel megkötözték, mint ahogy szét szokott foszlani a len, amikor tűz éri.
Jdg 15:15 Talált aztán egy ott heverő szamár állkapcsot, s azt felkapta és megölt vele ezer férfit.
Jdg 15:16 Erre így szólt: "Szamár állkapcsával, szamárcsikó állcsontjával Őket íme, eltöröltem, ezer embert leütöttem."
Jdg 15:17 Amikor aztán befejezte ezt az éneket, elhajította kezéből az állcsontot, s elnevezte azt a helyet Rámát-Lechinek, ami annyit jelent, mint Állkapocs-magaslat.
Jdg 15:18 Mivel igen megszomjazott, felkiáltott az Úrhoz és azt mondta: "Te adtad szolgád kezébe ezt a nagy győzelmet és diadalt: s íme, szomjan kell halnom, s a körülmetéletlenek kezébe jutnom."
Jdg 15:19 Erre az Úr megnyitotta a Zápfogat a Szamár-állkapcsában, s víz fakadt belőle. Amint ő ebből ivott, felüdült, s visszanyerte erejét. Ezért nevezik azt a helyet az Állkapocs mellől felkiáltó forrásának mind a mai napig.
Jdg 15:20 Húsz esztendeig bíráskodott Izraelen a filiszteusok idejében.
Jdg 16:1 Elment Gázába is. Ott meglátott egy parázna nőszemélyt, s bement hozzá.
Jdg 16:2 Amikor ezt a filiszteusok meghallották, s annak a híre, hogy Sámson bement a városba, elterjedt közöttük, bekerítették őt. Őröket állítottak ugyanis a város kapujába, s ott egész éjszaka csendben várakoztak, hogy reggel, ha kimegy, megöljék.
Jdg 16:3 Sámson azonban csak éjfélig aludt, akkor felkelt, fogta a kapu mindkét szárnyát a kapufélfákkal és a zárakkal együtt, a vállára vette, és felvitte a Hebronra néző hegy tetejére.
Jdg 16:4 Azután megszeretett egy nőt, aki a Szórek völgyben lakott, s akit Delilának hívtak.
Jdg 16:5 Odamentek hozzá a filiszteusok fejedelmei, s azt mondták: "Szedd rá őt, s tudd meg tőle, miben rejlik erejének nagysága, s mi módon győzhetnénk le őt, hogy megkötözve megsanyargathassuk. Ha megteszed, ezerszáz ezüstöt ad neked mindegyikünk."
Jdg 16:6 Így szólt tehát Delila Sámsonhoz: "Mondd meg nekem, kérlek, miben rejlik erőd nagysága, s mivel kellene téged úgy megkötözni, hogy ki ne szabadulhass?"
Jdg 16:7 Sámson azt felelte neki: "Ha megkötöznek hét ki nem száradt, hanem még friss húrzsinórral, olyan erőtlen leszek, mint a többi ember."
Jdg 16:8 Erre a filiszteusok fejedelmei vittek neki hét olyan zsinórt, mint amilyent mondott, s ő azzal megkötözte őt --
Jdg 16:9 a lesvetők már ott rejtőztek nála, s várták a dolog végét a hálókamrában --, és rákiáltott: "Rajtad a filiszteus, Sámson!" Erre ő úgy elszakította a zsinórokat, mint ahogy az ember a csepűhulladékból sodrott, tűzperzselte fonalat szakítja el és nem tudódott ki, miben rejlik ereje.
Jdg 16:10 Azt mondta ekkor neki Delila: "Ím rászedtél, s hamis dolgot mondtál; legalább most mondd meg tehát nekem, mivel kell megkötözni téged?"
Jdg 16:11 Ő ezt felelte neki: "Ha megkötöznek új kötelekkel, amelyek soha munkában nem voltak, erőtlen leszek, s olyan, mint a többi ember."
Jdg 16:12 Erre megkötözte őt Delila ilyenekkel, s elkiáltotta magát: "Rajtad a filiszteus, Sámson!" -- miközben a lesvetők már készenlétben álltak a kamrában. Ő azonban úgy széttépte a köteléket, mint valami cérnaszálat.
Jdg 16:13 Azt mondta erre neki Delila: "Meddig szedsz még rá, s mondasz hamis dolgot? Közöld, mivel kell megkötözni téged?" Sámson azt felelte neki: "Ha fejem hét fonatát összeszövöd a nyüstfonállal, s rákötöd a szegre, s ezt belevered a földbe, erőtlen leszek."
Jdg 16:14 Megtette ezt Delila, s aztán azt mondta neki: "Rajtad a filiszteus, Sámson!" Ő felébredt álmából, s kitépte a szeget a hajfonatokkal s a nyüstfonállal együtt.
Jdg 16:15 Azt mondta erre neki Delila: "Hogy mondhatod, hogy szeretsz, amikor lelked nincs velem? Három ízben hazudtál nekem, s nem akartad megmondani, miben rejlik erőd nagysága!"
Jdg 16:16 Amikor aztán folyton alkalmatlankodott neki és sok napon át nyaggatta, s pihenésre sem adott neki időt, kimerült a lelke és halálra fáradt.
Jdg 16:17 Végre is igazán feltárta a dolgot és azt mondta neki: "Borotva sohasem járta még fejemet, mert nazír, azaz Istennek szentelt ember vagyok anyám méhétől. Ha megnyírják fejemet, eltávozik tőlem erőm, elgyengülök, s olyan leszek, mint a többi ember."
Jdg 16:18 Amikor az látta, hogy feltárta előtte egész lelkét, elküldött a filiszteusok fejedelmeihez, s üzente: "Gyertek fel még ez egyszer, mert most feltárta előttem szívét." Azok fel is mentek, s magukkal vitték a pénzt is, amelyet ígértek.
Jdg 16:19 Erre ő a térdén elaltatta, fejét ölébe hajtatta, nyírót hívatott, s lenyíratta hét hajfonatát. Aztán elkezdte ellökni, s eltaszítani magától -- legott eltávozott ugyanis tőle ereje --,
Jdg 16:20 és azt mondta: "Rajtad a filiszteus, Sámson!" Ő erre felébredt álmából, s azt mondta magában: "Kimegyek, mint eddig tettem, s kivágom magamat" -- nem tudta ugyanis, hogy az Úr eltávozott tőle.
Jdg 16:21 Ám a filiszteusok megfogták, és legott kivájták a szemét. Elvitték Gázába, láncra kötötték, bezárták a tömlöcbe, és őröltettek vele.
Jdg 16:22 De a fürtjei már-már növekedni kezdtek.
Jdg 16:23 Összegyűltek akkor a filiszteusok fejedelmei, hogy nagy áldozatokat mutassanak be Dágon istenüknek, s lakomázzanak. Közben egyre mondogatták: "Kezünkbe adta istenünk Sámsont, a mi ellenségünket."
Jdg 16:24 Amikor ezt a nép látta, dicsérte istenét és ugyanazt kiáltotta: "Kezünkbe adta istenünk a mi ellenségünket, aki pusztította országunkat s megölt igen sokunkat."
Jdg 16:25 Amikor aztán jókedvük kerekedett a lakomán, az ételek elfogyasztása után megparancsolták, hívják elő Sámsont, hogy játsszon előttük. Ki is hozták a tömlöcből, s játszania kellett előttük. Két oszlop közé állították.
Jdg 16:26 Egyszer csak azt mondta annak a legénynek, aki lépéseit irányította: "Eressz el, hadd fogjam meg az oszlopokat, amelyeken az egész ház nyugszik, s hadd támaszkodjam hozzájuk, hogy egy kissé megpihenjek."
Jdg 16:27 A ház tele volt férfiakkal s asszonyokkal, ott volt a filiszteusok valamennyi fejedelme, a tetőzetről és a napozóról pedig mintegy háromezer férfi és asszony nézte a játszó Sámsont.
Jdg 16:28 Ekkor ő segítségül hívta az Urat és azt mondta: "Uram, Isten, emlékezzél meg rólam, s add vissza nekem most, Istenem, egykori erőmet, hogy bosszút állhassak ellenségeimen, s legalább az egyik szemem elvesztését megbosszulhassam!"
Jdg 16:29 Aztán megfogta a két oszlopot, amelyen a ház nyugodott, az egyiket a jobb kezével, a másikat a bal kezével
Jdg 16:30 és azt mondta: "Haljak meg a filiszteusokkal együtt." Azzal nagy erővel megrántotta az oszlopokat, úgyhogy a ház rászakadt valamennyi fejedelemre, s az egyéb ott levő sokaságra, s így sokkal többet ölt meg akkor, amikor meghalt, mint amennyit akkor ölt meg, amikor élt.
Jdg 16:31 Lementek erre testvérei s egész rokonsága, elhozták testét, és eltemették Córa és Estaol között apjának, Mánuénak sírboltjában. Húsz esztendeig bíráskodott Izraelen.
Jdg 17:1 Volt abban az időben egy Efraim hegységéről való ember, akit Míkajehunak hívtak.
Jdg 17:2 Ez azt mondta anyjának: "Az az ezerszáz ezüst, amelyet elvettek tőled, és amely miatt fülem hallatára esküdöztél, íme, az én birtokomban, nálam van." Ő így felelt neki: "Áldjon meg az Úr, fiam!"
Jdg 17:3 Erre ő visszaadta anyjának, aki így szólt hozzá: "Az Úrnak akarom szentelni és ajánlani ezt az ezüstöt, úgy, hogy fiam vegye el kezemből és csináljon belőle faragott és öntött képet: oda is adom most neked."
Jdg 17:4 Erre ő visszaadta anyjának, az pedig vett kétszáz ezüstöt, s odaadta az ezüstművesnek, hogy készítsen belőle faragott és öntött képet. Ez aztán Míka házába került.
Jdg 17:5 Ő ott egy kis hajlékot is elkülönített Isten tiszteletére, és efódot meg teráfokat, vagyis papi ruhákat és bálványokat készített. Felavatta egyik fiának kezét, s az papja lett neki.
Jdg 17:6 Azokban a napokban ugyanis nem volt király Izraelben, hanem mindenki azt cselekedte, amit jónak látott.
Jdg 17:7 Volt továbbá egy másik, Júda Betleheméből és nemzetségéből való ifjú, aki levita volt, de ott lakott.
Jdg 17:8 Ez kivándorolt Betlehem városából, s idegenként ott akart letelepedni, ahol alkalmas helyet talál magának. Amikor aztán útján Efraim hegységére érkezett, s egy kissé betért Míka házába,
Jdg 17:9 az megkérdezte tőle, hogy honnan jön. Ő ezt felelte: "Levita vagyok, Júda Betleheméből, s megyek, hogy letelepedjem valahol, ahol lehet, s ahol azt hasznosnak látom."
Jdg 17:10 Azt mondta erre Míka: "Maradj nálam, s légy atyám és papom; esztendőnként tíz ezüstöt, egy váltó ruhát s ellátást adok érte neked."
Jdg 17:11 Ő beleegyezett, ott maradt az embernél, s úgy számított nála, mint fiai egyike.
Jdg 17:12 Míka fel is avatta kezét, s az ifjút tette meg papjának,
Jdg 17:13 s azt mondta: "Most tudom, hogy jót fog tenni velem az Úr, mert levita nemzetségű papom van."
Jdg 18:1 Azokban a napokban nem volt király Izraelben, s Dán törzse birtokot keresett magának, hogy ott letelepedjék, mert mindaddig nem kapott osztályrészt a többi törzs között.
Jdg 18:2 Elküldtek tehát Dán fiai Córából és Estaolból öt olyan bátor embert, aki az ő törzsükből és nemzetségükből származott, hogy kémleljék ki és vegyék jól szemügyre az országot. Azt mondták nekik: "Menjetek, vegyétek szemügyre az országot!" Azok el is mentek, s eljutottak Efraim hegységére, s betértek Míka házába, s ott megpihentek.
Jdg 18:3 Miközben nála voltak szálláson, megismerték az ifjú levita hangját, s azt mondták neki: "Ki hozott téged ide? Mit művelsz itt? Mi járatban jöttél ide?"
Jdg 18:4 Ő azt felelte nekik: "Ezt és ezt cselekedte velem Míka, s megfogadott, hogy papjává legyek."
Jdg 18:5 Erre megkérték, hogy kérdezze meg az Urat, hadd tudják meg, szerencsével járják-e meg útjukat, s lesz-e eredménye dolguknak?
Jdg 18:6 Ő ezt felelte nekik: "Menjetek békességgel; az Úr tetszéssel nézi jártatokat s az utat, amelyre mentek."
Jdg 18:7 Elment tehát az öt ember és eljutott Laisba és látta, hogy ott a nép a szidoniak módjára, minden félelem nélkül, biztonságban s nyugalomban lakik, egyáltalában senki sem bántja, igen gazdag, s távol van Szidontól, s mindenkitől független.
Jdg 18:8 Amikor tehát visszatértek testvéreikhez Córába és Estaolba, s azok megkérdezték, hogy mit végeztek, ezt felelték:
Jdg 18:9 "Gyertek, vonuljunk fel ellenük, mert láttuk, hogy földjük igen gazdag s termékeny. Ne vesztegeljetek, ne húzódozzatok, menjünk, s foglaljuk el, semmi fáradságba sem kerül.
Jdg 18:10 Biztonságban levő emberekhez, nagyon tágas tartományba megyünk, s az Úr nekünk fogja adni azt a helyet, ahol semmi sem hiányzik mindabból, ami a földön terem."
Jdg 18:11 Elindult tehát Dán nemzetségéből, azaz Córából s Estaolból hatszáz, harci fegyverekkel felszerelt ember.
Jdg 18:12 Felvonulásuk folyamán tábort ütöttek a júdai Kirját-Jearimnál, ezért az a hely attól az időtől kezdve a Dán tábora nevet viseli; Kirját-Jearim mögött van.
Jdg 18:13 Onnan átmentek Efraim hegységére. Amikor aztán Míka házához jutottak,
Jdg 18:14 azt mondta az az öt ember, akit azelőtt Lais földjének kikémlelésére küldtek, többi testvérének: "Tudjátok-e, hogy ezekben a házakban efód, teráf, faragott és öntött kép van? Határozzatok, mit láttok jónak."
Jdg 18:15 Erre ők lekanyarodtak egy kissé, s betértek annak a fiatal levitának a házába, aki Míka házában volt, s köszöntötték őt békességes szavakkal,
Jdg 18:16 a hatszáz ember pedig, úgy ahogy volt, felfegyverkezve megállt a kapu előtt.
Jdg 18:17 Ám azok, akik betértek az ifjú házába, arra törekedtek, hogy elvihessék a faragott képet, az efódot s a teráfokat s az öntött képet. Miközben a pap a kapu előtt állt, s nem messze várakozott a hatszáz vitéz,
Jdg 18:18 el is vitték azok, akik betértek, a faragott képet, az efódot, a bálványokat s az öntött képet. Rájuk szólt a pap: "Mit műveltek?"
Jdg 18:19 Ők ezt felelték neki: "Hallgass, tedd ujjadat szádra, jöjj velünk, és légy atyánk és papunk. Mi jobb neked, az, hogy egy ember házában légy pap, vagy az, hogy Izrael egy törzsében és nemzetségében?"
Jdg 18:20 Amikor ő meghallotta ezt, engedett a kérésüknek. Fogta az efódot, a bálványokat, a faragott képet, és elment velük.
Jdg 18:21 Amikor elmentek, maguk előtt terelték kisdedeiket, barmaikat s minden drágaságukat.
Jdg 18:22 Már messzire voltak Míka házától, amikor azok az emberek, akik Míka házában laktak, összehívták egymást, utánuk mentek,
Jdg 18:23 és a hátuk mögött kiáltozni kezdtek. Erre ők hátratekintettek, s azt mondták Míkának: "Mi bajod, miért kiáltozol?"
Jdg 18:24 Az ezt felelte: "Elvittétek az isteneimet, amelyeket készítettem magamnak, meg a papomat is és mindenemet, s azt mondjátok: "Mi bajod?"
Jdg 18:25 Azt mondták erre neki Dán fiai: "Vigyázz, ne beszélj többet nekünk, hogy neked ne menjenek e felindult lelkű emberek, s el ne vessz egész házad népével együtt."
Jdg 18:26 Azzal folytatták megkezdett útjukat. Mivel Míka látta, hogy erősebbek nála, visszatért házába.
Jdg 18:27 A hatszáz ember pedig vitte a papot, s a fent említett dolgokat, s elment Laisba, a nyugalomban s biztonságban élő néphez, s kardélre hányta őket, s lángba borította a várost.
Jdg 18:28 Egyáltalában senki sem vitt segítséget nekik, mivel távol laktak Szidontól és senkivel sem volt szövetségük s ügyük. A város pedig Rohób vidékén feküdt. Miután újra felépítették, megtelepedtek benne
Jdg 18:29 és elnevezték a várost apjuk nevéről, akit Izrael nemzett, Dánnak; azelőtt Laisnak hívták.
Jdg 18:30 Aztán felállították maguknak a faragott képet s Jonatánt -- Gersámnak, Mózes fiának a fiát -- és fiait tették papokká Dán törzsében egészen fogságba jutásuk napjáig.
Jdg 18:31 Ott is maradt náluk Míka bálványa azon egész idő alatt, amíg Isten háza Silóban volt. Azokban a napokban nem volt király Izraelben.
Jdg 19:1 Volt egy levita ember, aki Efraim hegységének oldalán lakott. Ez mellékfeleséget vett Júda Betleheméből,
Jdg 19:2 de az elhagyta őt, s visszatért apja házába, Betlehembe, s annál maradt négy hónapig.
Jdg 19:3 Ekkor férje utána ment, hogy újra megnyerje, visszaédesgesse, és visszavigye magával. Legényt és két szamarat is vitt magával. Az asszony szívesen fogadta, s bevezette apja házába. Amikor apósa a dolgot meghallotta, s őt meglátta, örvendezve eléje ment,
Jdg 19:4 s megölelte az embert. A vő ott is maradt három napig apósa házában, evett és ivott vele barátságosan.
Jdg 19:5 A negyedik napon aztán kora reggel felkelt, és el akart menni. Ám apósa tartóztatta, s azt mondta neki: "Egyél előbb egy kis kenyeret, s erősítsd meg gyomrodat, és úgy menj."
Jdg 19:6 Le is ültek egymással és ettek és ittak. Majd azt mondta a nő apja a vejének: "Kérlek, maradj ma itt, s vigadjunk egymással."
Jdg 19:7 Ám az felkelt, s indulni akart, apósa azonban igen tartóztatta, és magánál is tartotta.
Jdg 19:8 Amikor aztán megvirradt, felkészült a levita az útra. Ám apósa ismét azt mondta neki: "Kérlek, végy egy kis eledelt magadhoz, s szerezz erőt, amíg a nap megnövekszik, aztán menj." Ettek tehát együtt,
Jdg 19:9 majd felkelt az ifjú, hogy elmenjen feleségével s legényével. Ám apósa ismét azt mondta neki: "Gondold meg, hogy a nap már hanyatlóban van, s estére hajlik: maradj ma is nálam, töltsd vígan a napot, holnap aztán indulj el, hogy házadba térj."
Jdg 19:10 Veje nem akart engedni a szavának, hanem legott elindult, s el is jutott Jebuz elé, amelyet más néven Jeruzsálemnek neveznek, magával vitte két megterhelt szamarát s mellékfeleségét.
Jdg 19:11 Éppen Jebuz mellett voltak, amikor a nappal éjszakára fordult. Azt mondta tehát gazdájának a legény: "Jöjj, kérlek, térjünk be a jebuziták városába és szálljunk ott meg."
Jdg 19:12 A gazda azt felelte: "Nem térek be ez idegen, nem Izrael fiai közül való nemzet városába, hanem tovább megyek Gibeáig,
Jdg 19:13 s ha odaérek, megszállunk ott, vagy pedig Ráma városában."
Jdg 19:14 Elhaladtak tehát Jebuz mellett, s folytatták a megkezdett utat. A Benjamin törzséhez tartozó Gibea mellett aztán leszállt a nap felettük.
Jdg 19:15 Lekanyarodtak tehát oda, hogy ott megszálljanak. Amikor beértek, leültek a város utcájára, azonban senki sem akarta befogadni őket szállásra.
Jdg 19:16 De, íme, feltűnt egy öreg ember, aki éppen a mezőről, munkájából tért vissza az estidőben; ő is Efraim hegységéről való volt, s csak jövevényként tartózkodott Gibeában, amíg azon vidék emberei Jemini fiai voltak.
Jdg 19:17 Amikor az öreg felemelte szemét, meglátta holmijával a város utcáján ülő embert és megkérdezte tőle: "Honnan jössz és hová mész?"
Jdg 19:18 Ő így felelt neki: "Júda Betleheméből jövünk, s a lakóhelyünkre megyünk, amely Efraim hegységének oldalán van; onnan mentünk Betlehembe. Most az Úr házához megyünk, de senki sem akar befogadni minket hajlékába.
Jdg 19:19 Pedig van szalmánk és szamaraink élelmére való szénánk, valamint kenyerünk és borunk a magam, a szolgálód és a velem levő legény számára. Semmire sincs szükségünk, csak szállásra."
Jdg 19:20 Azt felelte neki az öreg: "Béke veled, én mindent adok, amire szükséged van, csak kérlek, ne maradj az utcán."
Jdg 19:21 Bevitte tehát házába, enni adott a szamaraknak, őket pedig, miután megmosták lábukat, megvendégelte.
Jdg 19:22 Mialatt lakomáztak, s az út fáradalma után testüket étellel s itallal üdítgették, eljöttek a város férfiai, Béliálnak (azaz az Igátlannak) fiai, körülvették az öregnek a házát, s dörömbölni kezdtek az ajtón, s bekiáltottak a ház gazdájának és azt mondták: "Hozd ki azt az embert, aki betért házadba, hadd éljünk vissza vele."
Jdg 19:23 Kiment erre hozzájuk az öreg és azt mondta: "Ne, testvéreim, ne műveljetek ilyen gonoszságot, hiszen vendégségbe jött hozzám az az ember! Hagyjatok fel ezzel az őrültséggel!
Jdg 19:24 Van egy szűz lányom, ennek az embernek pedig van egy mellékfelesége; kihozom őket hozzátok, alázzátok meg azokat, töltsétek ki rajtuk kedveteket, csak kérlek, ne kövessétek el ezt a vétket ezen az emberen."
Jdg 19:25 Ám azok nem akartak engedni beszédének. Amikor ezt látta az az ember, fogta és kivitte hozzájuk mellékfeleségét. Azok egész éjszaka visszaéltek vele és kedvüket töltötték rajta, reggel pedig elbocsátották.
Jdg 19:26 Amikor a sötétség oszladozott, az asszony odaért annak a háznak az ajtajához, ahol ura megszállt, s ott összeesett.
Jdg 19:27 Amikor aztán reggel lett, felkelt az az ember, s kinyitotta az ajtót, hogy befejezze megkezdett útját: s íme, mellékfelesége ott feküdt az ajtó előtt, küszöbre vetett kézzel.
Jdg 19:28 Azt hitte, hogy pihen, s azt mondta neki: "Kelj fel, menjünk." Amikor az semmit sem felelt, megértette, hogy halott. Erre felszedte és feltette a szamárra, s visszatért házába.
Jdg 19:29 Amikor hazaért, előrántotta a kardot, s felesége holttestét csontostul tizenkét részre és darabra vágta és elküldte Izrael minden határába.
Jdg 19:30 Mindenki, aki meglátta, felkiáltott: "Sohasem történt ilyen dolog Izraelben, attól a naptól kezdve, hogy atyáink feljöttek Egyiptomból, mind a mai napig!" Parancsot adott ugyanis a férfiaknak, akiket elküldött, ezekkel a szavakkal: "Így szóljatok minden izraelita férfihoz: "Vajon történt-e valaha ilyen dolog Izraelben, attól a naptól kezdve, hogy atyáink eljöttek Egyiptomból, egészen a mai napig? Gondoljatok erre, tanácskozzátok meg, és döntsétek el, mi a tennivaló.""
Jdg 20:1 Kivonultak tehát Izrael fiai mindnyájan és összegyűltek valamennyien, Dántól Beersebáig és Gileád földjéről, mint egy ember az Úr elé, Micpába.
Jdg 20:2 A nép minden főembere, Izrael minden törzse összejött Isten népének gyülekezetébe: négyszázezer gyalogos harcos.
Jdg 20:3 (Benjamin fiai előtt sem volt titok, hogy Izrael fiai felmentek Micpába.) Aztán megkérdezték a levitát, a megölt asszony férjét, hogy hogyan történt az a nagy gonoszság.
Jdg 20:4 Az ezt felelte: "Eljutottam a feleségemmel Benjamin-Gibeába, s ott szálltam meg.
Jdg 20:5 Éjjel aztán, íme, körülvették a város emberei azt a házat, amelyben tartózkodtam, s meg akartak ölni, majd feleségemet a bujaság hihetetlen hevével annyira meggyötörték, hogy végre is meghalt.
Jdg 20:6 Erre megragadtam, s darabokra vágtam és egy-egy részt küldtem birtokotok valamennyi területére, mert sohasem történt ekkora aljasság és ilyen nagy vétek Izraelben.
Jdg 20:7 Itt vagytok mindnyájan, Izrael fiai, határozzatok, mit kell tennetek."
Jdg 20:8 Felállt erre az egész nép, s szinte egy ember szavával felelte: "Nem térünk vissza sátrainkba, s nem megy egyikünk sem házába,
Jdg 20:9 hanem közös erővel ezt cselekedjük Gibeával:
Jdg 20:10 ki kell választani Izrael valamennyi törzséből tíz embert száz közül, százat ezer közül és ezret tízezer közül, hogy élelmet hordjon a seregnek, s harcolhassunk Benjamin-Gibea ellen, s megadhassuk neki a vétekért azt, amit érdemel."
Jdg 20:11 Egybe is gyűlt egész Izrael a város előtt mint egy ember, egy szívvel, egy akarattal.
Jdg 20:12 Ekkor követeket küldtek Benjamin egész törzséhez ezzel az üzenettel: "Miért történt közöttetek ekkora gonoszság?
Jdg 20:13 Adjátok ki azokat a gibeai embereket, akik e gaztettet elkövették, hogy meghaljanak, s eltűnjék a gonoszság Izraelből." Ám azok nem hallgattak testvéreiknek, Izrael fiainak üzenetére,
Jdg 20:14 sőt osztályrészük valamennyi városából összegyűltek Gibeába, hogy segítséget vigyenek nekik, s hadakozzanak Izrael egész népe ellen.
Jdg 20:15 Huszonötezren kerültek ki Benjaminból olyanok, akik kardot foghattak, Gibea lakosain kívül,
Jdg 20:16 akiknek hétszáz igen erős emberük volt; utóbbiak úgy hadakoztak bal kezükkel, mint a jobb kezükkel, s olyan biztosan hajították a parittyából a követ, hogy a hajszálat is eltalálták, s a kő ütése semmiképpen sem tévesztett célt.
Jdg 20:17 Izrael fiaiból viszont, Benjamin fiain kívül, négyszázezren kerültek ki olyanok, akik kardot foghattak, s harcrakészek voltak.
Jdg 20:18 Ezek felkeltek, s elmentek Isten házába, azaz Silóba, s megkérdezték Istent, s azt mondták: "Ki kezdje meg seregünkből a küzdelmet Benjamin fiai ellen?" Az Úr azt felelte: "Júda kezdje meg közületek."
Jdg 20:19 Erre Izrael fiai mindjárt reggel felkerekedtek, s tábort ütöttek Gibea mellett,
Jdg 20:20 majd onnan felvonultak a harcra Benjamin ellen, s ostromolni kezdték a várost.
Jdg 20:21 Benjamin fiai azonban kirontottak Gibeából, s megöltek azon a napon Izrael fiai közül huszonkétezer embert.
Jdg 20:22 Ám Izrael fiai, erejükben és számukban bizakodva, ugyanazon a helyen, ahol az előbb küzdöttek, ismét csatarendbe álltak.
Jdg 20:23 Előbb azonban felmentek az Úr elé és sírtak előtte egészen éjszakáig, s megkérdezték őt: "Fel kell-e még mennem harcolni Benjamin fiai, a testvéreim ellen vagy sem?" Az Úr így felelt nekik: "Csak menjetek fel ellenük, s bocsátkozzatok küzdelembe velük."
Jdg 20:24 Amikor azonban Izrael fiai másnap felvonultak a harcra Benjamin fiai ellen,
Jdg 20:25 Benjamin fiai kirontottak Gibea kapuiból, s eléjük rohantak, s olyan nagy öldökléssel dühöngtek ellenük, hogy tizennyolcezer kardforgató embert terítettek le.
Jdg 20:26 Erre Izrael fiai mindnyájan felmentek az Isten házába, leültek, sírtak az Úr előtt, böjtöltek azon a napon egészen estig, és egészen elégő áldozatokat s békeáldozatokat mutattak be neki,
Jdg 20:27 s megkérdezték őt helyzetükről. Abban az időben ott volt Isten szövetségének ládája,
Jdg 20:28 és Fineesz, Áron fiának, Eleazárnak a fia volt a ház gondviselője. Megkérdezték tehát az Urat, s azt mondták: "Ki kell-e még mennünk a harcra Benjamin fiai, a testvéreink ellen, vagy hagyjuk abba?" azt mondta az Úr nekik: "Csak menjetek fel, mert holnap kezetekbe adom őket."
Jdg 20:29 Erre Izrael fiai csapatokat helyeztek lesbe Gibea városa körül,
Jdg 20:30 s harmadízben is felvonultatták a sereget Benjamin ellen, mint először és másodszor.
Jdg 20:31 Ám Benjamin fiai is merészen kirontottak a városból, s jó messzire a futásnak eredő ellenség után nyomultak, miközben úgy, mint az első és a második napon, osztották a sebeket és vágták a hátrálókat azon a két ösvényen, amelyek közül az egyik Bételbe, a másik Gibeába vezetett és leterítettek körülbelül harminc embert.
Jdg 20:32 Azt hitték ugyanis, hogy azok a szokott módon meghátrálnak. Ám ők csak mesterségesen színlelték a futást, s abban állapodtak meg, hogy elszakítják őket a várostól, s mintha megfutamodnának, a fent említett utakra viszik.
Jdg 20:33 Fel is keltek Izrael fiai mindnyájan helyükről, és azon a helyen, amelyet Baáltámárnak hívnak, csatarendbe álltak. Ugyanakkor a város körül lesben álló csapatok lassankint felfejlődtek,
Jdg 20:34 és előjöttek a város nyugati részéről, sőt másik tízezer, egész Izraelből összeválogatott ember is harcra ingerelte a város lakóit. Aztán súlyos harc indult Benjamin fiai ellen, de azok nem vették észre, hogy minden oldalról veszedelem fenyegeti őket.
Jdg 20:35 Végre is az Úr megverte őket Izrael fiainak színe előtt, s megöltek közülük azon a napon huszonötezer-száz, csupa hadakozó és kardforgató férfit.
Jdg 20:36 Amikor Benjamin fiai látták, hogy alul maradtak, futásnak eredtek. -- Amikor ugyanis Izrael fiai látták a dolgokat, helyet engedtek nekik, hogy nyomuljanak utánuk, s így azokhoz a lesben álló csapatokhoz jussanak, amelyeket a város mellett elhelyeztek.
Jdg 20:37 Amikor aztán Benjamin hátat fordított öldöklőinek, a lesben állók hirtelen felkeltek, s bementek a városba, s azt kardélre hányták.
Jdg 20:38 Izrael fiai már most abban a jelben állapodtak meg azokkal, akiket lesbe állítottak, hogy ha bevették a várost, gyújtsanak tüzet, hogy annak magasba szálló füstjével jelezzék, hogy elfoglalták a várost.
Jdg 20:39 Amikor ezt Izrael megtámadott fiai meglátták (Benjamin fiai ugyanis azt hitték, hogy megfutamodnak, s mind hevesebben üldözték őket, s harminc embert le is vágtak seregükből),
Jdg 20:40 s a városból oszlopszerűen felemelkedő füstöt megpillantották, s amikor Benjamin is hátratekintett, s látta, hogy a várost bevették és száll belőle a láng a magasba,
Jdg 20:41 akkor ők, akik eddig futást színleltek, megfordították arcukat és keményen helytálltak. Amikor ezt Benjamin fiai látták, megfutamodtak,
Jdg 20:42 s a puszta felé vivő útra tartottak, de oda is utánuk nyomultak ellenségeik. Ugyanakkor azok, akik felgyújtották a várost, eléjük vágtak.
Jdg 20:43 Így az történt, hogy mindkét oldalról ellenség vágta őket és sehonnan sem volt nyugtuk és meg kellett halniuk: elestek és elhullottak Gibea városának keleti vidékén.
Jdg 20:44 Azok az emberek, akiket ezen a helyen öltek meg, tizennyolcezren voltak: mind igazán erős harcos.
Jdg 20:45 Amikor látták ezt azok, akik Benjaminból még megmaradtak, a pusztába menekültek, és a Remmon nevű szikla felé tartottak. Amint a menekülés közben mindenfelé bolyongtak és igyekeztek, szintén megöltek közülük ötezer embert. Amikor pedig tovább tartottak, utánuk nyomultak és megöltek másik kétezret is.
Jdg 20:46 Így történt az, hogy azok, akik Benjaminból a különböző helyeken elestek, összesen huszonötezren voltak: csupa hadra igazán alkalmas harcos.
Jdg 20:47 Ennek következtében Benjamin egész létszámából csak az a hatszáz férfi maradt meg, aki meg tudott menekülni és a pusztába futni; ezek Remmon szikláján maradtak négy hónapig.
Jdg 20:48 Izrael fiai aztán visszafordultak, s kardélre hányták a városban megmaradt embereket s barmokat egyaránt, Benjamin valamennyi városát és falvát pedig a lángok martalékává tették.
Jdg 21:1 Micpában Izrael fiai meg is esküdtek, így szólva: "Egyikünk sem fog feleséget adni a lányai közül Benjamin fiainak."
Jdg 21:2 Ekkor azonban elmentek mindannyian Isten házához Silóba, s ott ültek a színe előtt estig, s hangos zokogással és nagy jajveszékeléssel sírni kezdtek és azt mondták:
Jdg 21:3 "Urunk, Izrael Istene, miért történt népeddel az a szerencsétlenség, hogy a mai nappal el kell vesznie egy törzsnek közülünk?"
Jdg 21:4 Másnap aztán hajnalban felkeltek, oltárt építettek, s egészen elégő- s békeáldozatokat mutattak be rajta,
Jdg 21:5 és azt mondták: "Ki nem jött fel az Úr hadseregébe Izrael valamennyi törzséből?" Amikor ugyanis Micpában voltak, a nagy esküvel arra kötelezték magukat, hogy megölik azokat, akik hiányoznak.
Jdg 21:6 Izrael fiai ekkor szánalomra gerjedtek a testvérük, Benjamin iránt, s azt kezdték mondogatni: "Kivész egy törzs Izraelből --
Jdg 21:7 honnan vegyenek feleséget, hiszen valamennyien egyaránt megesküdtünk, hogy nem adjuk nekik lányainkat."
Jdg 21:8 Ezért azt mondták: "Ki az Izrael valamennyi törzse közül, aki nem jött fel az Úrhoz Micpába?" És íme, Jábes-Gileádból senki sem jött fel a közösség táborába.
Jdg 21:9 Amikor a népet számba vették, senkit sem találtak közülük.
Jdg 21:10 Elküldtek tehát tízezer igen erős embert, s meghagyták nekik: "Menjetek, s hányjátok kardélre Jábes-Gileád lakóit feleségeikkel és gyermekeikkel együtt.
Jdg 21:11 A következő módon kell eljárnotok: minden férfit s mindazokat a nőket, akik már megismerték a férfit, öljétek meg, a szüzeket azonban hagyjátok életben."
Jdg 21:12 Ők négyszáz szüzet találtak a jábesgileádiak között, akik még nem ismerték meg a férfi ágyát, s azokat elvitték a táborba, Silóba, Kánaán földjére.
Jdg 21:13 Aztán követeket küldtek Benjaminnak Remmon szikláján levő fiaihoz, s megüzenték nekik, hogy békességgel visszafogadják őket.
Jdg 21:14 Erre Benjamin fiai nyomban visszatértek, s ők feleséget adtak nekik Jábes-Gileád lányaiból. Másokat azonban, akiket hasonlóképpen odaadhattak volna, nem találtak.
Jdg 21:15 Ám egész Izrael nagyon bánkódott és szánakozott, hogy elvész egy törzs Izraelből.
Jdg 21:16 Azt mondták azért a vének: "Mit cselekedjünk a többiekkel, akik nem kaptak feleséget? Benjaminban a nők mind elpusztultak!"
Jdg 21:17 Aztán így szóltak: "Nagy gonddal, s nagy igyekezettel valamilyen intézkedést kell tehát tennünk, hogy el ne tűnjön egy törzs Izraelből.
Jdg 21:18 A mi lányainkat ugyanis nem adhatjuk oda nekik, mert kötelez minket az eskü s az átok, amellyel azt mondtuk: "Átkozott, aki lányaiból feleséget ad Benjamin fiainak!""
Jdg 21:19 Erre tanácsot tartottak és azt mondták: "Íme, az Úrnak esztendőnként ünnepe van Silóban, amely Bétel városától északra, a Bételből Szíchembe vivő úttól keletre, Lebóna városától pedig délre fekszik."
Jdg 21:20 Meghagyták tehát Benjamin fiainak, s azt mondták: "Menjetek, s rejtőzzetek el a szőlőkben,
Jdg 21:21 s ha látjátok, hogy Siló lányai a szokás szerint kivonulnak a körtáncra, jertek ki hirtelen a szőlőkből, s ragadjon mindegyiktek egy-egy feleséget közülük, s menjetek el Benjamin földjére.
Jdg 21:22 Ha aztán eljönnek apáik s testvéreik, s panaszt emelnek ellenetek, s perelni kezdenek, mi majd azt mondjuk nekik: "Könyörüljetek meg rajtuk, hiszen nem háborúban rabolták el őket, hanem kérték, hogy kapjanak, s ti nem adtatok nekik, s így a tiétek a vétek.""
Jdg 21:23 Úgy is cselekedtek Benjamin fiai, ahogy parancsolták nekik és számuknak megfelelően egy-egy feleséget ragadtak maguknak a táncolók közül. Aztán elmentek birtokukra, s felépítették városaikat és megtelepedtek bennük.
Jdg 21:24 Izrael fiai is visszatértek törzsről-törzsre, családról-családra sátraikba.
Jdg 21:25 Azokban a napokban nem volt király Izraelben, hanem mindenki azt cselekedte, amit jónak látott.
Rut 1:1 Az egyik bíró napjaiban, amikor a bírák kormányoztak, éhínség támadt az országban. Ekkor egy ember, aki Júda Betleheméből származott, elindult, hogy egy időre Moáb földjén telepedjen le feleségével és két fiával együtt.
Rut 1:2 Elimeleknek hívták, a feleségét Noéminak, két fia közül pedig az egyiket Mahálonnak, a másikat meg Kelionnak. Efrataiak voltak, Júda Betleheméből valók. El is jutottak Moáb földjére, és ott éltek.
Rut 1:3 Közben meghalt Elimelek, Noémi férje, és az asszony magára maradt fiaival.
Rut 1:4 A fiúk moábi feleséget vettek: az egyiket Orfának hívták, a másikat pedig Rútnak. Miután tíz esztendeig ott laktak,
Rut 1:5 meghalt mindkettő, vagyis Mahálon és Kelion, így az asszony, megfosztva két fiától és férjétől, magára maradt.
Rut 1:6 Ekkor felkelt két menyével együtt, hogy visszatérjen Moáb földjéről hazájába; hallotta ugyanis, hogy az Úr rátekintett népére, és eleséget adott nekik.
Rut 1:7 Elindult tehát arról a helyről, ahol jövevényként tartózkodott, mindkét menyével együtt. Útközben azonban, amikor már visszatérőben volt Júda földjére,
Rut 1:8 mégis azt mondta nekik: "Menjetek vissza anyátok házába! Cselekedjen az Úr irgalmasságot veletek, amint ti is azt cselekedtetek a megholtakkal és velem!
Rut 1:9 Adja, hogy nyugalmat találjatok jövendő férjetek házában!" S azzal megcsókolta őket. Erre azok hangos sírásra fakadtak,
Rut 1:10 és így szóltak: "Veled megyünk népedhez!"
Rut 1:11 Ő azonban ezt felelte nekik: "Térjetek vissza, lányaim, miért jönnétek velem? Ugyan vannak-e még gyermekek a méhemben, hogy férjeket remélhetnétek tőlem?
Rut 1:12 Térjetek vissza, lányaim, menjetek; én már vén vagyok, nem vagyok alkalmas a házasságra. Még ha ezen az éjszakán foganhatnék és fiakat szülhetnék is,
Rut 1:13 megvárhatnátok-e, amíg felnőnek, és az ifjúság esztendeit elérik? Ne tegyétek ezt, kérlek, lányaim, hiszen a ti nyomorúságtok engem még inkább bántana, és az Úr keze is ellenem fordult!"
Rut 1:14 Erre azok ismét hangos sírásra fakadtak. Orfa ezután megcsókolta anyósát és visszatért, Rút azonban ragaszkodott anyósához.
Rut 1:15 Noémi ekkor így szólt hozzá: "Íme, sógornőd visszatért népéhez és isteneihez, menj vele!"
Rut 1:16 Ő azonban ezt felelte: "Ne légy ellenemre azzal, hogy hagyjalak el és távozzam, mert ahova te mégy, oda megyek én is, s ahol te laksz, ott lakom én is. Néped az én népem, Istened az én Istenem.
Rut 1:17 Azon a földön, amelyen te meghalsz, s amely téged befogad, ott haljak meg, s ott nyerjem el én is temetésem helyét. Úgy segítsen az Úr engem most és mindenkor, hogy egyedül csak a halál választ el engem és téged!"
Rut 1:18 Amikor Noémi látta, hogy Rút eltökélt lélekkel feltette magában, hogy vele megy, nem akart ellenkezni, és nem akarta őt tovább rábeszélni, hogy térjen vissza övéihez.
Rut 1:19 Tovább mentek tehát együtt, és eljutottak Betlehembe. Amikor bementek a városba, hírük csakhamar eljutott mindenkihez, s az asszonyok azt mondogatták: "Ez az a Noémi!"
Rut 1:20 Ám ő azt kérte tőlük: "Ne hívjatok engem Noéminek (azaz Szépnek), hívjatok inkább Márának (vagyis Keserűnek), mert egészen eltöltött engem keserűséggel a Mindenható.
Rut 1:21 Ép családdal mentem el, és elárvultan hozott vissza az Úr. Hogy hívhatnátok tehát Noéminek engem, akit az Úr megalázott, és a Mindenható megsanyargatott?"
Rut 1:22 Eljött tehát Noémi, a moábi Rúttal, a menyével együtt, arról a földről, ahol jövevényként tartózkodott, és visszatért Betlehembe, éppen akkor, amikor aratni kezdték az árpát.
Rut 2:1 Volt pedig Noémi férjének, Elimeleknek egy rokona, aki hatalmas és igen gazdag ember volt; Boóznak hívták.
Rut 2:2 A moábi Rút így szólt anyósához: "Ha parancsolod, elmegyek a mezőre, és összeszedem azokat a kalászokat, amelyek az aratók kezét elkerülik, ott, ahol hozzám irgalmas gazdának kegyére találok." Noémi ezt válaszolta neki: "Menj csak, lányom!"
Rut 2:3 Elment tehát, és összeszedegette a kalászokat az aratók után. Úgy esett azonban, hogy annak a mezőnek a Boóz nevű, Elimelek nemzetségéből való ember volt a gazdája.
Rut 2:4 És ő íme, éppen akkor kijött Betlehemből. Köszöntötte az aratókat: "Az Úr legyen veletek!" Azok ezt felelték neki: "Áldjon meg az Úr!"
Rut 2:5 Boóz ezután megkérdezte az aratókra felügyelő legénytől: "Kié ez a lány?"
Rut 2:6 Az ezt válaszolta: "Ez az a moábi asszony, aki Noémivel jött Moáb földjéről.
Rut 2:7 Kérte, hogy az aratók nyomában járva felszedhesse az elszórt kalászokat. Reggeltől egyfolytában itt van a mezőn, egy pillanatra sem tért be a házba."
Rut 2:8 Azt mondta erre Boóz Rútnak: "Halld, lányom, ne is menj más mezőre böngészni, el ne távozz erről a helyről! Csatlakozz szolgáimhoz,
Rut 2:9 és menj utánuk, amerre aratnak. Meghagytam ugyanis legényeimnek, hogy senki se bántson. Sőt, ha megszomjazol, csak menj oda az edényekhez, s igyál a vízből, amelyből legényeim is isznak!"
Rut 2:10 Erre ő arcra borult, a földig hajtotta magát, és azt mondta neki: "Hogyan lehet az, hogy kegyelmet találtam színed előtt, és ismerni méltóztatsz engem, az idegen asszonyt?"
Rut 2:11 Boóz azt felelte neki: "Hírül adtak nekem mindent, hogy mit cselekedtél anyósoddal férjed halála után, hogy elhagytad szüleidet és a földet, amelyen születtél, és eljöttél ahhoz a néphez, amelyet azelőtt nem ismertél.
Rut 2:12 Fizessen meg neked az Úr cselekedetedért, és nyerj teljes jutalmat az Úrtól, Izrael Istenétől, akihez jöttél, s akinek szárnya alá menekültél."
Rut 2:13 Erre ő így szólt: "Kegyelmet találtam színed előtt, uram, megvigasztaltál, és szolgálódnak a szívéhez szóltál, noha nem is tartozom szolgálóid közé!"
Rut 2:14 Boóz ezután azt mondta neki: "Ha eljön az evés órája, gyere ide, egyél az eledelből, és mártsd be falatodat az ecetbe!" Ő le is ült az aratók mellé, és kapott egy nagy halom árpadarát. Evett és jóllakott, a maradékot pedig eltette.
Rut 2:15 Aztán felkelt onnan, hogy a szokott módon kalászt szedegessen. Ekkor Boóz megparancsolta a legényeinek: "Ha aratni akarna veletek, ne tiltsátok meg neki,
Rut 2:16 sőt szántszándékkal dobáljatok el és szórjatok szét kévéitekből, hogy pironkodás nélkül felszedhesse. Ha pedig szedeget, senki se dorgálja meg."
Rut 2:17 Így szedegetett ő a mezőn estig; akkor, amit szedett, egy bottal kicsépelte, kiverte, és körülbelül egy éfa mennyiségű (azaz három véka) árpára tett szert.
Rut 2:18 Ezt aztán elvitte, visszatért a városba, és megmutatta anyósának. Aztán elővette és adott neki annak az ételnek a maradékából is, amellyel jóllakott.
Rut 2:19 Anyósa ekkor megkérdezte tőle: "Hol szedegettél, hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki megkönyörült rajtad!" Erre ő elbeszélte neki, hogy kinél dolgozott. Megmondta a férfi nevét, hogy Boóznak hívják.
Rut 2:20 Noémi azt felelte: "Áldja meg az Úr, mert azt az irgalmat, amelyet az élőkkel művelt, megőrizte a holtak iránt is." Majd hozzátette: "Rokonunk az az ember."
Rut 2:21 Rút ezután így szólt: "Azt is meghagyta nekem, hogy mindaddig csatlakozzam aratóihoz, amíg az egész vetést le nem aratják."
Rut 2:22 Az anyósa ezt válaszolta: "Jobb is, lányom, ha az ő szolgálóival mégy ki aratni, nehogy más mezőn zaklasson valaki."
Rut 2:23 Csatlakozott tehát Boóz szolgálóihoz, és addig aratott velük, amíg raktárakba nem takarították az árpát meg a búzát.
Rut 3:1 Noémi ekkor így szólt hozzá: "Lányom, hadd keressek nyugalmat neked, és hadd gondoskodjam arról, hogy jó dolgod legyen!
Rut 3:2 Boóz, akinek a szolgálóihoz csatlakoztál a mezőn, rokonunk, és az éjjel árpát szelel a szérűn.
Rut 3:3 Fürödj meg tehát, kend meg magad, vedd magadra díszesebb ruháidat, és menj le a szérűre, de meg ne lásson téged az az ember, amíg nem végez az evéssel és az ivással.
Rut 3:4 Amikor aztán aludni megy, jegyezd meg a helyet, ahol aludni fog. Menj oda, hajtsd fel lábánál a köntöst, amellyel takarózik, és feküdj oda. Ő majd megmondja, mit kell cselekedned."
Rut 3:5 Noémi azt felelte: "Mindazt, amit parancsolsz, megteszem."
Rut 3:6 Lement tehát a szérűre, és megtette mindazt, amit anyósa parancsolt neki.
Rut 3:7 Amikor aztán Boóz evett, ivott, jókedve kerekedett, és aludni tért az asztag mellett, ő titkon odament, felhajtotta lábánál a takarót, és odafeküdt.
Rut 3:8 Amikor már éjfélre járt, íme, felneszelt a férfi, és megrettent, mert látta, hogy egy asszony fekszik a lábánál.
Rut 3:9 Megkérdezte tőle: "Ki vagy?" Az így felelt: "Rút vagyok, a szolgálód. Terítsd takaródat szolgálódra, mert rokonom vagy!"
Rut 3:10 Erre ő azt mondta: "Megáldott téged az Úr, lányom, és eddigi jámborságodon túltettél a mostanival, mert nem futottál sem szegény, sem gazdag ifjak után.
Rut 3:11 Ne félj tehát, bármit mondasz nekem, megteszem neked, mert tudja az egész nép, amely városom kapuján belül lakik, hogy erényes asszony vagy.
Rut 3:12 Nem is tagadom, hogy rokonod vagyok, de van nálam közelebbi rokonod is.
Rut 3:13 Pihenj csak az éjjel, reggel pedig, ha az illető a rokonság jogánál fogva meg akar tartani téged, jó, legyen úgy a dolog. Ha azonban nem akar, én minden habozás nélkül elveszlek. Az Úr életére mondom! Aludj csak reggelig!"
Rut 3:14 Ott is aludt a lábánál, amíg el nem múlt az éjszaka, de még mielőtt az emberek egymást felismerik, felkelt. Boóz akkor azt mondta: "Vigyázz, meg ne tudja senki sem, hogy idejöttél."
Rut 3:15 Aztán így szólt: "Terítsd szét palástodat, amely rajtad van, és tartsd mindkét kezeddel!" Az kiterítette és odatartotta, ő pedig belemért hat véka árpát, aztán segített neki felvenni. Ő elvitte, és bement a városba. Amikor megérkezett anyósához,
Rut 3:16 Noémi azt kérdezte tőle: "Mit végeztél, lányom?" Erre ő elbeszélte neki mindazt, amit az az ember cselekedett vele.
Rut 3:17 Azután így szólt: "Íme, hat véka árpát adott nekem, és azt mondta: "Nem akarom, hogy üresen térj vissza anyósodhoz!""
Rut 3:18 Noémi erre így szólt: "Várj csak, leányom, amíg meg nem látjuk, mi lesz a dolog vége! Az az ember nem nyugszik ugyanis, amíg el nem intézi, amit mondott."
Rut 4:1 Boóz ekkor felment a kapuba, és leült ott. Amikor látta, hogy arra megy az a rokon, akiről már szó volt, megkérte: "Gyere ide egy kicsit, ülj csak le ide!" s a nevén szólította őt. Az odament és leült.
Rut 4:2 Boóz ekkor odahívott tíz férfit a város vénei közül, és azt mondta nekik: "Üljetek ide!"
Rut 4:3 Amikor leültek, így szólt a rokonhoz: "Elimelek testvérünk földjét eladja Noémi, aki visszatért Moáb földjéről.
Rut 4:4 Akartam, hogy halljad, és megmondjam ezt neked mindazok előtt, akik itt ülnek, s népem vénei előtt. Ha magadnak akarod a rokonság jogánál fogva, vedd meg és legyen a tiéd! De ha nem akarod, mondd meg nekem azt is, hogy tudjam, mit kell tennem. Nincs ugyanis más rokon, csak te, aki az első vagy, és én, aki a második vagyok." Az ember azt felelte: "Megveszem a mezőt."
Rut 4:5 Boóz erre így szólt: "De ha megveszed a mezőt az asszony kezéből, akkor el kell venned a moábi Rútot is, aki az elhunytnak a felesége volt, hogy fenntartsd rokonod nevét örökségén."
Rut 4:6 Erre ő azt felelte: "Lemondok a rokoni jogról, mert nem vagyok köteles tönkretenni saját családom utódait. Élj te a jogommal! Kijelentem, hogy szívesen megválok tőle."
Rut 4:7 Régente az volt ugyanis a szokás Izraelben a rokonok között, hogy amikor valaki a jogát másnak átengedte, az átengedés megerősítésére az illető leoldotta saruját, és odaadta a társának. Ez volt az átengedés bizonyítéka Izraelben.
Rut 4:8 Boót tehát azt mondta a rokonának: "Vesd le a sarudat!" Az mindjárt le is oldotta a lábáról.
Rut 4:9 Boóz ekkor így szólt a vénekhez és az egész néphez: "Ti vagytok ma a tanúi annak, hogy megszereztem Noémi kezéből mindazt, ami Elimeleké, Kelioné és Maháloné volt!
Rut 4:10 A moábi Rútot, Mahálon feleségét feleségül vettem, hogy fenntartsam az elhunytnak a nevét örökségén, hogy el ne tűnjék neve családjából, testvérei közül és népéből. Mondom, ti vagytok e dolog tanúi!"
Rut 4:11 Az egész nép, amely a kapuban volt, a vénekkel együtt azt felelte: "Tanúi vagyunk. Tegye az Úr ezt az asszonyt, aki házadba megy, olyanná, mint Ráhelt és Leát, akik felépítették Izrael házát. Légy az erény példaképe Efratában, s neved dicső legyen Betlehemben!
Rut 4:12 Azon utód által, akit az Úr neked majd ettől az asszonytól ad, olyan legyen házad, mint Fáresznek a háza, akit Támár szült Júdának!"
Rut 4:13 Erre Boóz magához vette Rútot. Feleségül vette, bement hozzá, az Úr pedig megadta az asszonynak, hogy foganjon és fiút szüljön.
Rut 4:14 Azt mondták ekkor az asszonyok Noéminak: "Áldott az Úr, aki nem engedte, hogy ne legyen utódja családodnak! Emlékezzenek meg nevéről Izraelben!
Rut 4:15 Így most már lesz, aki megvigasztalja lelkedet, gyámolítja öregségedet, hiszen a menyed szülte, aki szeret téged, és sokkal többet ér néked, mintha hét fiad lenne."
Rut 4:16 Erre Noémi felvette a gyermeket, az ölébe helyezte, és dajkája és hordozója lett.
Rut 4:17 Ekkor a szomszédasszonyok szerencsét kívántak neki, és azt mondták: "Fia született Noéminek!" És elnevezték Obednek. Ő Izájnak, Dávid apjának apja.
Rut 4:18 Fáresz nemzetsége a következő: Fáresz nemzette Eszront,
Rut 4:19 Eszron nemzette Arámot, Arám nemzette Aminádábot,
Rut 4:20 Aminádáb nemzette Nahsont, Nahson nemzette Szálmont,
Rut 4:21 Szálmon nemzette Boózt, Boóz nemzette Obedet,
Rut 4:22 Obed nemzette Izájt, Izáj nemzette Dávidot.
1Sa 1:1 Volt egy Ramátaim-Szófímból, Efraim hegységéről való ember, akit Elkánának hívtak. Jerohámnak volt a fia, aki Eliúnak volt a fia, aki Tóhunak volt a fia, aki az efraimi Szúfnak volt a fia.
1Sa 1:2 Két felesége volt, az egyiket Annának, a másikat Fenennának hívták. Fenennának voltak gyermekei, Annának viszont nem voltak gyermekei.
1Sa 1:3 Ez az ember minden évben felment városából Silóba, hogy imádkozzon, és áldozatot mutasson be a Seregek Urának. Ott Héli két fia, Ofni és Fineesz volt az Úr papja.
1Sa 1:4 Egyszer aztán, amikor feljött a nap, Elkána leölte áldozatát, és adott belőle egy-egy részt Fenennának, a feleségének, és Fenenna valamennyi fiának és lányának.
1Sa 1:5 Annának azonban szomorúan adta oda az egy részt, mert Annát szerette, de az ő méhét az Úr bezárta.
1Sa 1:6 Ezért a vetélytársnője bosszantotta is sokat, és bántotta, sőt azt is a szemére vetette, hogy az Úr bezárta a méhét.
1Sa 1:7 Ezt tette vele, és így ingerelte őt esztendőről-esztendőre, valahányszor eljött az idő, és felmentek az Úr templomába. Így ő csak sírt, és nem nyúlt az ételhez.
1Sa 1:8 Elkána, a férje megkérdezte tőle: "Anna, miért sírsz, miért nem eszel, és miért kesereg szíved? Nem érek-e én neked tíz fiúnál többet?"
1Sa 1:9 Miután ettek és ittak Silóban, Anna felkelt, és amíg Héli pap az Úr templomának ajtófélfájánál a székében üldögélt,
1Sa 1:10 Anna keseredett szívvel imádkozott az Úrhoz, és nagyon sírt.
1Sa 1:11 Fogadalmat is tett, és ezt mondta: "Seregeknek Ura, ha letekintesz és meglátod szolgálód nyomorúságát, ha megemlékezel rólam, nem feledkezel el szolgálódról, és fiúmagzatot adsz szolgálódnak, akkor az Úrnak adom őt élete valamennyi napján, és borotva nem éri a fejét."
1Sa 1:12 Történt pedig, hogy amíg ő imádkozott az Úr előtt sokáig, Héli egyre figyelte a száját.
1Sa 1:13 Mivel Anna csak a szívében beszélt, és csak az ajka mozgott, a szava pedig egyáltalán nem hallatszott, Héli azt gondolta róla, hogy részeg.
1Sa 1:14 Meg is kérdezte tőle: "Meddig leszel részeg? Menj, emészd meg egy kissé a bort, amitől elkábultál!"
1Sa 1:15 Anna azt felelte: "Nem, uram! Nagyon szerencsétlen asszony vagyok én, sem bort, sem más részegítő italt nem ittam, csak a lelkemet öntöttem ki az Úr színe előtt.
1Sa 1:16 Ne tartsd szolgálódat Béliál lányai közül valónak, mert bánatom és szomorúságom sokasága miatt szóltam mindeddig."
1Sa 1:17 Héli erre azt mondta neki: "Menj békével, és Izrael Istene teljesítse kérésedet, amelyet hozzá intéztél."
1Sa 1:18 Anna így válaszolt: "Bárcsak kegyelmet találna szolgálód a szemedben!" Azzal elment az asszony a maga útjára. Evett, és az arca többé bánatosra nem változott.
1Sa 1:19 Reggel aztán felkeltek, imádkoztak az Úr előtt, aztán visszatértek, és elmentek házukba, Ramátába. Amikor aztán Elkána megismerte Annát, a feleségét, az Úr megemlékezett róla,
1Sa 1:20 és történt napok múltával, hogy Anna fogant és fiút szült. Sámuelnek nevezte el, mert az Úrtól kérte őt.
1Sa 1:21 Amikor aztán felment férje, Elkána és egész házanépe, hogy lerója ünnepi áldozatát és fogadalmát az Úrnak,
1Sa 1:22 Anna nem ment fel. Azt mondta a férjének: "Nem megyek fel, amíg el nem választom a gyermeket. Akkor majd felviszem, hogy jelenjen meg az Úr színe előtt, és végleg ott is maradjon."
1Sa 1:23 Elkána, a férje azt felelte neki: "Tedd csak, amit jónak látsz! Maradj, amíg el nem választod! Csak azért könyörgök, hogy az Úr teljesítse szavát!" Otthon maradt tehát az asszony, és szoptatta fiát, míg el nem választotta.
1Sa 1:24 Amikor aztán elválasztotta, felvitte magával, három fiatal bikával, három véka liszttel és egy korsó borral együtt, és elvitte az Úr házába, Silóba. A gyermek még kicsinyke volt.
1Sa 1:25 Amikor levágták a fiatal bikát, odavitték a gyermeket Hélihez.
1Sa 1:26 Anna ekkor így szólt: "Kérlek, uram! Életedre mondom, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki előtted álltam, amikor itt az Úrhoz imádkoztam.
1Sa 1:27 Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amelyet hozzá intéztem.
1Sa 1:28 Ezért én is kölcsönbe adom őt az Úrnak arra az egész időre, amely alatt kölcsönben kell lennie az Úrnál." Ezután imádták ott az Urat.
1Sa 2:1 Anna is imádkozott, ezekkel a szavakkal: "Ujjongóvá vált az én szívem az Úrban, Istenem révén felemelkedett a szarvam. Tágra nyílt a szám ellenségeimmel szemben, mert örvendezem segítségeden.
1Sa 2:2 Nincs olyan szent, mint az Úr, bizony nincsen más terajtad kívül, nincs oly erős, mint a mi Istenünk.
1Sa 2:3 Ne beszéljetek annyit, kérkedve, kevélyen, távozzék a régi beszéd szátoktól, mert mindentudó Isten az Úr s eléje kerülnek szándékaitok.
1Sa 2:4 Vereséget szenved az erősek íja, de erővel övezik fel magukat a gyengék,
1Sa 2:5 elszegődnek kenyérért, akik azelőtt bővelkedtek, de jóllaknak, akik éheztek, s míg sokat szül, aki meddő volt, akinek sok fia volt, meddőségbe esik.
1Sa 2:6 Az Úr tesz halottá és élővé, visz le az alvilágba, s hoz vissza onnét,
1Sa 2:7 az Úr tesz szegénnyé s gazdaggá, megalázottá és felmagasztalttá.
1Sa 2:8 Porból felemel szűkölködőt, sárból kihoz szegényt, hogy fejedelmek mellé üljön és elfoglalja a dicsőség székét. Mert az Úré a föld minden sarka, s ő helyezte rájuk a föld kerekségét.
1Sa 2:9 Szentjeinek lábát megóvja, és sötétségben némulnak el az istentelenek, mert nem a maga ereje teszi erőssé az embert.
1Sa 2:10 Félni fognak az Úrtól ellenségei, mennydörögni fog felettük az egekben, meg fogja ítélni az Úr a föld határait, s hatalmat ad királyának s felemeli felkentjének szarvát."
1Sa 2:11 Elkána ezután visszatért Ramátába, házába, a gyermek pedig Héli pap felügyelete alatt szolgálni kezdett az Úr színe előtt.
1Sa 2:12 Ám Héli fiai Béliál fiai voltak, s nem törődtek az Úrral,
1Sa 2:13 sem a papoknak a nép iránt való kötelességével, hanem ha valaki áldozatot vágott, amikor a húst főzték, odament a pap legénye, háromágú villával a kezében,
1Sa 2:14 s azt beleszúrta a tűzhelybe, az üstbe, a fazékba vagy a tálba, s amit éppen a villával kihúzott, azt a pap elvette magának. Így cselekedtek a Silóba jövő egész Izraellel.
1Sa 2:15 Sőt még a háj meggyújtása előtt is odament a pap legénye és azt mondta az áldozónak: "Adj nekem húst, hogy megfőzzem a papnak, mert főtt húst nem fogadok el tőled, csak nyerset."
1Sa 2:16 Ha erre az áldozó azt mondta neki: "Hadd gyújtsák meg először annak rendje s módja szerint a hájat, aztán végy magadnak, amennyit lelked kíván", ő feleletül így szólt: "Semmiképpen sem! Csak adj azonnal, különben erőszakkal veszek!"
1Sa 2:17 Igen nagy volt tehát az ifjak vétke az Úr előtt, mert elidegenítették az embereket az Úrnak való áldozattól.
1Sa 2:18 Ott szolgált a gyermek Sámuel is az Úr színe előtt, gyolcs efóddal felövezve.
1Sa 2:19 Anyja kicsiny felsőköntöst is szokott neki készíteni, s azt a megszabott napokon, amikor felment a férjével, hogy bemutassa az ünnepi áldozatot, felvitte neki.
1Sa 2:20 Ilyenkor Héli megáldotta Elkánát és feleségét, s azt mondta nekik: "Adjon neked az Úr magzatot ettől az asszonytól azért a kölcsönért, amelyet kölcsönöztél az Úrnak." Ők aztán visszatértek lakóhelyükre.
1Sa 2:21 Az Úr meg is emlékezett Annáról, s az fogant, s három fiút és két lányt szült. A gyermek Sámuel pedig felnövekedett az Úrnál.
1Sa 2:22 Héli ekkor már igen öreg volt. Amikor meghallotta mindazt, amit fiai egész Izraellel cselekedni szoktak, s hogy a sátor ajtajánál ügyelő asszonyokkal hálnak,
1Sa 2:23 azt mondta nekik: "Miért cselekszitek azokat a dolgokat, azokat az igen rossz dolgokat, amelyeket az egész néptől hallok?
1Sa 2:24 Ne fiaim, mert nem jó hír az, amelyet hallok: vétekre viszitek az Úr népét.
1Sa 2:25 Ha ember ellen vétkezik az ember, Isten lehet a döntőbíró, de ha az Úr ellen vétkezik az ember, ki járhat közben érte?" Ám azok nem hallgattak apjuk szavára, mert az Úr meg akarta őket ölni.
1Sa 2:26 A gyermek Sámuel ellenben egyre nagyobb és kedvesebb lett mind az Úr, mind az emberek előtt.
1Sa 2:27 Egyszer aztán eljött Isten egyik embere Hélihez, s azt mondta neki: "Ezt üzeni az Úr: Nem nyilatkoztattam-e ki magamat világosan atyád házának, amikor Egyiptomban, a fáraó házában voltak?
1Sa 2:28 Ki is választottam őt Izrael valamennyi törzse közül papomnak, hogy oltáromhoz járuljon, illatot gyújtson nekem, s efódot viseljen előttem: s atyád házának adtam Izrael fiainak minden tűzáldozatát.
1Sa 2:29 Miért rugdaltátok lábbal véresáldozataimat s ételáldozataimat, amelyekről azt parancsoltam, hogy be kell mutatni a templomban és miért becsülted többre fiaidat, mint engem, azzal, hogy ti ettétek meg az én népem, Izrael minden áldozatának legjavát?
1Sa 2:30 Ezért ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Azt mondtam, hogy házad s atyád háza szolgáljon színem előtt mindörökké. Most azonban azt mondja az Úr: Távol legyen ez tőlem: mert aki megdicsőít engem, azt megdicsőítem, de aki megvet engem, az megvetett lesz.
1Sa 2:31 Íme, eljönnek majd a napok, amikor levágom karodat s atyád házának karját, úgyhogy nem lesz többé öreg ember házadban.
1Sa 2:32 Miközben Izraelnek mindenben jó dolga lesz, te látni fogod vetélytársadat a templomban, s a te házadban nem lesz öreg ember az egész idő alatt.
1Sa 2:33 Nem távolítom el ugyanis oltáromtól teljesen nemzetségedet, hogy elepedjen szemed, és elsorvadjon lelked, de házad nagy része meghal, ha férfikorba jut.
1Sa 2:34 Az legyen számodra a jel, ami két fiadat, Ofnit és Fineeszt éri: egy napon fog meghalni mindkettő.
1Sa 2:35 Én aztán majd hűséges papot támasztok magamnak, aki szívem és lelkem szerint fog cselekedni. Maradandó házat építek neki, és felkentem előtt fog járni minden időben.
1Sa 2:36 Akkor aztán eljön majd az, aki megmarad házadból, leborul előtte egy ezüst pénzért s egy karéj kenyérért, és könyörög neki: "Kérlek, végy fel engem valamelyik papi rendbe, hogy egy falat kenyeret ehessek!""
1Sa 3:1 Azokban a napokban, amikor a gyermek Sámuel Héli előtt az Úrnak szolgált, ritka volt az Úr szózata, s nem fordult elő gyakran látomás.
1Sa 3:2 Történt azonban az egyik nap, amikor Héli, akinek szeme elhomályosodott már és látni sem tudott, a szokott helyén pihent,
1Sa 3:3 Isten mécsesét pedig még nem oltották ki, és Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája volt,
1Sa 3:4 hogy szólította az Úr Sámuelt. Az felelt és így szólt: "Itt vagyok!"
1Sa 3:5 Azután odafutott Hélihez és azt mondta: "Itt vagyok, hívtál!" Héli azt felelte: "Nem hívtalak, menj vissza és aludj!" Elment tehát és aludt.
1Sa 3:6 Ám az Úr ismét szólította Sámuelt. Sámuel megint felkelt, Hélihez ment, s azt mondta: "Itt vagyok, hívtál!" Az ezt felelte: "Nem hívtalak, fiam, menj vissza és aludj!"
1Sa 3:7 Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, még nem nyilatkozott meg neki az Úr szózata.
1Sa 3:8 Ám az Úr ismét, harmadszor is szólította Sámuelt. Ő megint felkelt, Hélihez ment,
1Sa 3:9 és azt mondta neki: "Itt vagyok, hívtál!" Megértette erre Héli, hogy az Úr szólítja a gyermeket, ezért azt mondta Sámuelnek: "Menj és aludj, s ha megint szólít, mondd neki: "Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!"" Elment tehát Sámuel, s aludt a helyén.
1Sa 3:10 Ekkor eljött az Úr, odaállt és szólította, ahogy előbb is szólította: "Sámuel, Sámuel!" Sámuel erre azt felelte: "Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!"
1Sa 3:11 Azt mondta ekkor az Úr Sámuelnek: "Íme, olyan dolgot művelek Izraelben, hogy annak, aki meghallja, belecsendül mindkét füle.
1Sa 3:12 Azon a napon végrehajtom Hélin mindazt, amit a háza felől mondtam: megkezdem és véghezviszem.
1Sa 3:13 Megmondtam ugyanis neki, hogy elítélem házát mindörökre a gonoszság miatt, mert tudta, hogy méltatlanul cselekszenek fiai, s mégsem rótta meg őket.
1Sa 3:14 Éppen azért íme, megesküszöm Héli házának, hogy nem törli el soha háza gonoszságát sem véresáldozat, sem ételáldozat!"
1Sa 3:15 Sámuel aztán reggelig aludt, akkor kinyitotta az Úr házának kapuit, de a látomást nem merte elmondani Sámuel Hélinek.
1Sa 3:16 Szólította azért Héli Sámuelt és azt mondta neki: "Sámuel fiam!" Ő felelt, s így szólt: "Itt vagyok!"
1Sa 3:17 Erre megkérdezte tőle: "Mi az a szózat, amelyet az Úr hozzád intézett? Kérlek, ne titkold előttem. Büntessen téged az Isten most és mindenkor, ha bármit is eltitkolsz előlem mindabból, amit mondott neked!"
1Sa 3:18 Elmondta erre neki Sámuel az egész dolgot, s nem titkolt el előle semmit sem. Ő azt felelte rá: "Ő az Úr, tegye azt, amit jónak lát szeme."
1Sa 3:19 Sámuel aztán felnövekedett, s az Úr vele volt, és ezekből a szavakból egy sem esett a földre.
1Sa 3:20 Meg is tudta egész Izrael, Dántól Beersebáig, hogy Sámuel az Úr meghitt prófétája.
1Sa 3:21 Az Úr aztán többször is megjelent Silóban, mert Silóban nyilatkoztatta ki magát az Úr Sámuelnek az Úr szava által. Sámuel beszéde pedig eljutott egész Izraelhez.
1Sa 4:1 Történt aztán azokban a napokban, hogy a filiszteusok harcra gyűltek egybe. Erre Izrael hadbavonult a filiszteusok ellen és a Segítség-kövénél ütött tábort, amíg a filiszteusok Áfekben gyűltek össze
1Sa 4:2 és álltak csatarendbe Izrael ellen. Amikor aztán megkezdődött a harc, Izrael meghátrált a filiszteusok előtt, s azok megöltek e harcban, szanaszét a mezőn, mintegy négyezer embert.
1Sa 4:3 Amikor aztán a nép visszatért a táborba, azt mondták Izrael vénei: "Miért vert meg minket ma az Úr a filiszteusok előtt? Hozzuk el magunkhoz Silóból az Úr szövetségének ládáját, jöjjön közénk, hogy megszabadítson ellenségeink kezéből."
1Sa 4:4 Elküldött tehát a nép Silóba és elhozták onnan a kerubok felett trónoló Seregek Urának szövetségládáját; Héli két fia, Ofni és Fineesz volt az Úr szövetségének ládájával.
1Sa 4:5 Amikor aztán megérkezett az Úr szövetségének ládája a táborba, akkora örömrivalgásba tört ki egész Izrael, hogy a föld rengett belé.
1Sa 4:6 Amint a filiszteusok meghallották a rivalgás hangját, azt mondták: "Micsoda nagy rivalgás hangja ez a héberek táborában?" Amikor megtudták, hogy az Úr ládája jött a táborba,
1Sa 4:7 félelem szállta meg a filiszteusokat és azt mondták: "Isten jött a táborba!" Majd felsóhajtottak és azt mondták:
1Sa 4:8 "Jaj nekünk, mert nem volt ekkora ujjongás sem tegnap, sem tegnapelőtt. Jaj nekünk! Ki szabadít meg minket ezeknek a felséges isteneknek a kezéből? Ezek azok az istenek, akik annyi csapással sújtották Egyiptomot a pusztában!
1Sa 4:9 Legyetek erősek, legyetek férfiak, filiszteusok, hogy ne kelljen szolgálnotok a hébereknek, mint ahogy azok szolgáltak nektek, legyetek erősek, harcoljatok!"
1Sa 4:10 Harcba is szálltak a filiszteusok, s úgy megverték Izraelt, hogy mindenki a sátrába menekült. A vereség igen nagy volt: harmincezer gyalogos esett el Izraelből.
1Sa 4:11 Az Isten ládáját is elfogták, s Héli két fia, Ofni és Fineesz is meghalt.
1Sa 4:12 Még ugyanazon a napon Silóba futott és érkezett egy Benjaminból való ember a harctérről, megszaggatott ruhával s porral hintett fővel.
1Sa 4:13 Amikor odaért, Héli éppen a székében ült, s egyre az út felé nézett, mert szíve rettegett az Isten ládája miatt. Beérve, hírül vitte az az ember a dolgot a városnak, mire jajveszékelni kezdett az egész város.
1Sa 4:14 Amikor Héli meghallotta a jajveszékelés hangját, azt mondta: "Micsoda zsivaj hangja ez?" Erre az sietve odament, hogy tudtára adja Hélinek.
1Sa 4:15 Héli ekkor kilencvennyolc esztendős volt, s a szeme már úgy elhomályosodott, hogy nem látott.
1Sa 4:16 Azt mondta azért Hélinek: "Én vagyok az, aki a harctérről idejöttem, én vagyok az, aki ma a harctérről idefutottam." Erre ő azt mondta neki: "Mi történt, fiam?"
1Sa 4:17 A hírhozó ezt felelte: "Megszaladt Izrael a filiszteusok elől, s nagy vereség érte a népet, sőt két fiad, Ofni és Fineesz is meghalt, s az Isten ládáját is elfogták."
1Sa 4:18 Amikor ő az Isten ládáját említette, Héli hátraesett a kapu mellett székéből és nyakát szegte és meghalt. Öreg ember volt ugyanis és élemedett korú. Negyven esztendeig bíráskodott Izraelen.
1Sa 4:19 Menye, Fineesz felesége ekkor éppen várandós volt, s már közel volt a szüléshez. Amikor meghallotta a hírt, hogy az Isten ládáját elfogták, s apósa és férje meghalt, meggörbült és szült, mert hirtelen meglepték a fájdalmak.
1Sa 4:20 Haldoklása közepette azt mondták neki a körülötte álló asszonyok: "Ne félj, mert fiút szültél." Ám ő nem felelt nekik, s nem figyelt rájuk,
1Sa 4:21 hanem az Isten ládájának elfogása meg apósa és férje miatt elnevezte a gyermeket Ikabódnak, mondva: "Oda van Izrael dicsősége!"
1Sa 4:22 Majd így szólt: "Oda van Izrael dicsősége, mert elfogták az Isten ládáját!"
1Sa 5:1 A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját, s elvitték a Segítség-kövétől Asdódba.
1Sa 5:2 Ott aztán vették a filiszteusok az Isten ládáját, s bevitték Dágon templomába, s odaállították Dágon mellé.
1Sa 5:3 Amikor azonban másnap reggel az asdódiak felkeltek, íme, Dágon ott feküdt arccal a földön az Úr ládája előtt. Fogták erre Dágont, s visszaállították helyére.
1Sa 5:4 Amikor másnap reggel felkeltek, Dágont ismét arccal a földön az Úr ládája előtt fekve találták: Dágon feje és két kézfeje levágva a küszöbön volt
1Sa 5:5 és csak Dágon törzse maradt a helyén. Ezért nem lépnek Dágon papjai, s mindazok, akik az ő templomába mennek, Dágon küszöbére Asdódban mind a mai napig.
1Sa 5:6 Ezenfelül ránehezedett az Úr keze az asdódiakra. Pusztította és daganatokkal sújtotta Asdódnak és környékének lakóit.
1Sa 5:7 Amikor látták az asdódi emberek ezt a csapást, azt mondták: "Ne maradjon nálunk Izrael Istenének ládája, mert keze keményen sújt minket és Dágon istenünket."
1Sa 5:8 Elküldtek tehát és összegyűjtötték magukhoz a filiszteusok valamennyi fejedelmét, és megkérdezték: "Mit csináljunk Izrael Istenének ládájával?" Azok azt felelték: "Körül kell vinni Gátban Izrael Istenének ládáját." Körül is vitték Izrael Istenének ládáját.
1Sa 5:9 Ám amikor körülvitték, az Úr a városra emelte kezét, nagy félelmet keltve. Lesújtott a város férfiaira az aprajától a nagyjáig, úgyhogy daganatok támadtak rajtuk.
1Sa 5:10 Erre elküldték az Isten ládáját Akkaronba. Amikor azonban az Isten ládája Akkaronba érkezett, az akkaroniak jajveszékelni kezdtek és azt mondták: "Hozzánk hozták Izrael Istenének ládáját, hogy megöljön minket és népünket!"
1Sa 5:11 Éppen azért elküldtek és összegyűjtötték a filiszteusok minden fejedelmét. Azok azt mondták: "Küldjétek haza Izrael Istenének ládáját, hadd térjen vissza a helyére, hogy ne öljön meg minket népünkkel együtt."
1Sa 5:12 Halálos félelem volt ugyanis mindegyik városban, s az Úr keze nagyon nehéz volt. Azokon a férfiakon, akik nem haltak meg, daganatok támadtak, úgyhogy jajveszékelés szállt valamennyi városból az ég felé.
1Sa 6:1 Hét hónapig volt az Úr ládája a filiszteusok földjén.
1Sa 6:2 Akkor a filiszteusok összehívták a papokat és jósokat és azt mondták: "Mi a tennivalónk az Úr ládájával? Közöljétek velünk, mi módon küldjük vissza a helyére?" Azok ezt válaszolták:
1Sa 6:3 "Ha visszakülditek Izrael Istenének ládáját, ne küldjétek vissza üresen, hanem rójátok le Neki azt, amivel a vétekért tartoztok, s akkor meggyógyultok, s megtudjátok, miért nem távozik most rólatok keze."
1Sa 6:4 Erre megkérdezték: "Mi az, amit a vétekért le kell rónunk Neki?" Azok ezt felelték:
1Sa 6:5 "Készítsetek a filiszteusok fejedelemségeinek számával megegyezően öt arany daganatot és öt arany egeret, mert ugyanaz a csapás ért titeket mindnyájatokat s fejedelmeiteket. Készítsetek tehát képmásokat daganataitokról és képmásokat azokról az egerekről, amelyek elpusztították földeteket, s adjátok meg a tisztességet Izrael Istenének: akkor talán elveszi kezét rólatok, isteneitekről és földetekről.
1Sa 6:6 Miért keményítenétek meg szíveteket úgy, mint ahogy Egyiptom és a fáraó keményítette meg szívét? Nemde, amikor csapások érték, akkor az is elbocsátotta őket, s ők elmehettek.
1Sa 6:7 Nos tehát, lássatok hozzá és készítsetek egy új szekeret, fogjatok a szekérbe két olyan szoptatós tehenet, amelyen még nem volt járom, és zárjátok el borjaikat odahaza.
1Sa 6:8 Aztán vegyétek az Úr ládáját, s tegyétek rá a szekérre, azokat az aranytárgyakat pedig, amelyeket neki a vétekért leróttok, helyezzétek egy ládácskában melléje, és bocsássátok el, hadd menjen.
1Sa 6:9 Aztán figyeljétek meg: ha az Ő határa irányába, Bétsemes felé tart, akkor Ő okozta nekünk ezt a nagy bajt, ha pedig nem, akkor tudni fogjuk, hogy nem az ő keze ért minket, hanem véletlen volt, ami történt."
1Sa 6:10 Úgy is cselekedtek: vettek két olyan tehenet, amelynek szopós borja volt, s befogták a szekérbe, s borjaikat elzárták odahaza.
1Sa 6:11 Aztán rátették a szekérre az Isten ládáját s azt a ládácskát, amelyben az arany egerek és a daganatok képmásai voltak.
1Sa 6:12 Erre a tehenek egyenesen a Bétsemes felé vivő útra tartottak, mindig csak azon az egy úton haladtak, s bár folytonosan bőgtek, nem tértek le se jobbra, se balra. A filiszteusok fejedelmei pedig követték őket egészen Bétsemes határáig.
1Sa 6:13 A bétsemesiek éppen búzát arattak a völgyben, s amint felemelték szemüket, meglátták a ládát, s láttára megörültek.
1Sa 6:14 Amikor aztán a szekér a bétsemesi Józsue mezejére jutott, ott megállapodott. Ott éppen egy nagy kő feküdt. Ekkor ők felvagdalták a szekér fáját, s azon bemutatták a teheneket egészen elégő áldozatul az Úrnak,
1Sa 6:15 a leviták pedig leemelték az Isten ládáját s a mellette levő ládácskát, amelyben az aranytárgyak voltak, s rátették a nagy kőre. Aztán a bétsemesi emberek egészen elégő áldozatokat mutattak be és véresáldozatokat vágtak az Úrnak azon a napon.
1Sa 6:16 Amikor ezt a filiszteusok öt fejedelme látta, még aznap visszatért Akkaronba.
1Sa 6:17 A következő számú arany daganatot készítették a filiszteusok a vétekért az Úrnak: Asdód egyet, Gáza egyet, Askalon egyet, Gát egyet, Akkaron egyet,
1Sa 6:18 s annyi arany egeret, ahány város volt a filiszteusok öt fejedelemségében a bekerített városoktól a be nem kerített falvakig. Az a kő, amelyre az Úr ládáját helyezték, a mai napig tanúja ennek a bétsemesi Józsue mezején.
1Sa 6:19 Megverte azonban az Úr a bétsemesi emberek egy részét, mert megtekintették az Úr ládáját: hetven embert vert meg a népből és ötvenezret a tömegből. Gyászba borult erre a nép, hogy az Úr ekkora csapással sújtotta a népet,
1Sa 6:20 és azt mondták a bétsemesi emberek: "Ki állhat meg az Úr, ezen szent Isten előtt? Kihez menjen tőlünk?"
1Sa 6:21 Követeket küldtek tehát Kirját-Jearim lakóihoz ezen üzenettel: "Visszahozták a filiszteusok az Úr ládáját, jertek le, s vigyétek fel magatokhoz."
1Sa 7:1 Erre a kirjátjearimi emberek odamentek, s felvitték az Úr ládáját magukhoz, s felvitték Abinádáb házába a dombra, Eleazárt, a fiát pedig felszentelték, hogy őrizze az Isten ládáját.
1Sa 7:2 Amikor sok nap elmúlt már attól a naptól kezdve, hogy az Úr ládája Kirját-Jearimba került -- már a huszadik esztendő volt --, az történt, hogy Izrael egész háza az Úrhoz kiáltott.
1Sa 7:3 Ekkor Sámuel felszólította egész Izraelt: "Ha valóban teljes szívetekből akartok megtérni az Úrhoz, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket, a Baálokat és az Astartéket, készítsétek el szíveteket az Úrnak és szolgáljatok egyedül neki, s akkor ő megszabadít titeket a filiszteusok kezéből."
1Sa 7:4 Erre Izrael fiai eltávolították a Baálokat és az Astartéket, s egyedül az Úrnak szolgáltak.
1Sa 7:5 Ekkor azt mondta Sámuel: "Gyűjtsétek egybe egész Izraelt Micpába, hadd imádkozzam értetek az Úrhoz."
1Sa 7:6 Egybe is gyűltek Micpába, s ott vizet merítettek, s kiöntötték az Úr színe előtt, s aznap böjtöltek és azt mondták: "Vétkeztünk az Úr ellen." Aztán átvette Sámuel a bíráskodást Izrael fiai felett Micpában.
1Sa 7:7 Amikor azonban a filiszteusok meghallották, hogy Izrael fiai összegyűltek Micpában, a filiszteusok fejedelmei felvonultak Izrael ellen. Amikor ezt Izrael fiai meghallották, félelem fogta el őket a filiszteusoktól,
1Sa 7:8 és azt mondták Sámuelnek: "Ne szűnj meg kiáltani értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy szabadítson meg minket a filiszteusok kezéből."
1Sa 7:9 Sámuel vett is egy szopós bárányt, s azt egészben bemutatta egészen elégő áldozatul az Úrnak, s amikor Sámuel az Úrhoz kiáltott Izraelért, az Úr meghallgatta őt.
1Sa 7:10 Történt ugyanis, hogy miközben Sámuel bemutatta az egészen elégő áldozatot, a filiszteusok harcolni kezdtek Izrael ellen. Ám az Úr nagy mennydörgést támasztott azon a napon a filiszteusok felett és megrémítette őket, s így ők vereséget szenvedtek Izrael színe előtt.
1Sa 7:11 Erre kijöttek Izrael emberei Micpából és üldözőbe vették a filiszteusokat, s verték őket egészen addig a helyig, amely Betkár alatt volt.
1Sa 7:12 Vett erre Sámuel egy követ és azt elhelyezte Micpa és Sen között és Abenézernek (azaz Segítség kövének) nevezte el azt a helyet, mondva: "Idáig segített minket az Úr!"
1Sa 7:13 Erre a filiszteusok meghunyászkodtak és nem mentek többé Izrael területére, s az Úr keze a filiszteusokon volt Sámuel valamennyi napja alatt.
1Sa 7:14 Így azok a városok, amelyeket a filiszteusok elvettek Izraeltől, Akkarontól Gátig, visszakerültek vidékükkel együtt Izraelhez, s Izrael felszabadította őket a filiszteusok keze alól. Izrael és az amoriták között ekkor béke volt.
1Sa 7:15 Sámuel bíráskodott Izraelben élete valamennyi napján.
1Sa 7:16 Esztendőnként elment és bejárta Bételt, Gilgált és Micpát, s bíráskodott Izraelen a nevezett helyeken.
1Sa 7:17 Aztán visszatért Ramátába, mert ott volt a háza és ott bíráskodott Izraelen. Ott oltárt is épített az Úrnak.
1Sa 8:1 Történt pedig, hogy amikor Sámuel megöregedett, a fiait tette Izrael bíráivá.
1Sa 8:2 Elsőszülött fiának a neve Joel, a másodiknak a neve Ábia volt; Beersebában bíráskodtak.
1Sa 8:3 Ám fiai nem jártak az ő útjain, hanem kapzsiságra hajlottak, ajándékokat fogadtak el és elferdítették az igazságot.
1Sa 8:4 Összegyűlt tehát Izrael minden vénje és elmentek Sámuelhez Ramátába
1Sa 8:5 és azt mondták neki: "Íme, te megöregedtél, s fiaid nem járnak útjaidon: rendelj királyt fölénk, hogy az bíráskodjon felettünk, mint ahogy minden nemzetnél van."
1Sa 8:6 Nem tetszett Sámuel szemének a beszéd, hogy azt mondták: "Adj nekünk királyt, hogy az bíráskodjon felettünk." Imádkozott tehát Sámuel az Úrhoz.
1Sa 8:7 Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: "Hallgass a nép szavára mindabban, amit neked mond, mert nem téged vetettek el, hanem engem, hogy ne én legyek a királyuk.
1Sa 8:8 Egészen úgy cselekszenek, ahogy attól a naptól kezdve, hogy kihoztam őket Egyiptomból, egészen eddig a napig cselekedtek: ahogy engem elhagytak, s más isteneknek szolgáltak: úgy cselekszenek veled is.
1Sa 8:9 Nos tehát hallgass csak szavukra, de figyelmeztesd őket, s fejtsd ki előttük, mihez lesz joga a királynak, aki uralkodni fog rajtuk."
1Sa 8:10 Elmondta erre Sámuel az Úr minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle,
1Sa 8:11 és azt mondta: "A következőkhöz lesz joga a királynak, aki uralkodni fog rajtatok: fiaitokat elveszi, szekereihez rendeli, lovasaivá teszi, s a szekerei előtt futtatja;
1Sa 8:12 ezredeseivé és századosaivá teszi őket, velük szántatja meg mezőit, arattatja le vetéseit, készítteti el fegyvereit és szekereit.
1Sa 8:13 Lányaitokat kenetkészítőivé, szakácsnőivé és kenyérsütőivé teszi.
1Sa 8:14 Szántóföldjeiteket, szőlőiteket, legjobb olajfakertjeiteket elveszi és szolgáinak adja.
1Sa 8:15 Vetéseiteket s szőlőitek termését megtizedeli, hogy azt odaadja udvari tisztjeinek s szolgáinak.
1Sa 8:16 Rabszolgáitokat s rabszolgálóitokat, legjobb ifjaitokat s szamaraitokat elveszi, s a maga munkájára fogja.
1Sa 8:17 Aprójószágaitokat is megtizedeli, ti pedig rabszolgáivá lesztek.
1Sa 8:18 Akkor aztán majd jajveszékelni fogtok királyotok színe előtt, akit választottatok magatoknak, de akkor az Úr nem fog meghallgatni titeket, mert ti kértetek királyt magatoknak."
1Sa 8:19 Ám a nép nem akart hallgatni Sámuel szavára, hanem azt mondta: "Nem! Legyen csak király felettünk,
1Sa 8:20 s legyünk mi is olyanok, mint minden nemzet: királyunk bíráskodjon felettünk, ő járjon élünkön, s ő vívja harcainkat értünk."
1Sa 8:21 Amikor Sámuel meghallotta a népnek ezen szavait, elmondta őket az Úr hallatára.
1Sa 8:22 Erre az Úr azt mondta Sámuelnek: "Hallgass szavukra, s rendelj királyt föléjük." Azt mondta azért Sámuel Izrael férfiainak: "Egyelőre menjen mindenki a maga városába."
1Sa 9:1 Volt egy Benjaminból való erős és vitéz ember, akit Kísnek hívtak; ő Abielnek volt a fia, aki Szerórnak volt a fia, aki Bekorátnak volt a fia, aki Áfiának, egy benjaminita embernek volt a fia.
1Sa 9:2 Kísnek volt egy Saul nevű jeles s derék fia, akinél derekabb ember nem akadt Izrael fiai között: válltól kimagaslott az egész nép közül.
1Sa 9:3 Ekkor éppen elvesztek Kísnek, Saul apjának szamarai. Azt mondta azért Kís Saulnak, a fiának: "Vedd magad mellé az egyik legényt, indulj el, menj, és keresd meg a szamarakat!" Erre ők bejárták Efraim hegységét
1Sa 9:4 és Sálisa földjét, de nem találták meg; majd bejárták Sálim földjét is, de ott sem kerültek elő, sőt Jemini földjét is, mégsem bukkantak rájuk.
1Sa 9:5 Amikor aztán Szúf földjére értek, azt mondta Saul a vele levő legénynek: "Gyere, térjünk vissza, hátha apám már letett a szamarakról, s miattunk aggódik."
1Sa 9:6 Az erre így szólt: "Íme, ebben a városban van Isten egyik embere; igen híres ember: mindaz, amit mond, kétségtelenül bekövetkezik. Nos tehát menjünk oda, talán mond nekünk valamit utunkra vonatkozóan, ami miatt eljöttünk."
1Sa 9:7 Azt mondta erre Saul a legényének: "Íme, elmehetünk, de mit vigyünk Isten emberének? A kenyér kifogyott tarisznyánkból, és nincs sem ajándékunk, sem más egyebünk, amit az Isten emberének adhatnánk."
1Sa 9:8 Azt felelte erre a legény Saulnak: "Íme, van még nálam egy negyed sékel ezüst, adjuk azt oda az Isten emberének, hogy mutassa meg utunkat."
1Sa 9:9 -- Régen ugyanis Izraelben mindenki, aki elment megkérdezni az Urat, azt mondta: "Gyertek, menjünk a látóhoz!" Akit ugyanis ma prófétának neveznek, azt régente látónak hívták. --
1Sa 9:10 Azt mondta erre Saul a legényének: "Beszéded igen helyes, gyere, menjünk." El is indultak abba a városba, amelyben az Isten embere volt.
1Sa 9:11 Amikor a város felé vivő hegyoldalon felfelé tartottak, lányokkal találkoztak, akik vizet meríteni jöttek ki a városból. Megkérdezték őket: "Itt van-e a látó?"
1Sa 9:12 Azok azt felelték nekik: "Itt van íme, előtted. De azonnal siess hozzá, mert ma azért jött a városba, mert ma áldozata van a népnek a magaslaton.
1Sa 9:13 Ha bementek a városba, még éppen megtaláljátok, mielőtt felmenne enni a magaslatra. A nép ugyanis nem eszik, amíg ő oda nem érkezik. Ő áldja meg ugyanis az áldozatot, és csak aztán esznek a meghívottak. Nos tehát csak menjetek fel, mert ma éppen megtaláljátok."
1Sa 9:14 Fel is mentek a városba. Amikor aztán a városban járkáltak, feltűnt Sámuel, aki velük szemben kifelé tartott, hogy felmenjen a magaslatra.
1Sa 9:15 Saul jövetele előtt egy nappal azonban az Úr titkos kinyilatkoztatást adott Sámuelnek, s azt mondta:
1Sa 9:16 "Holnap, ugyanabban az órában, amely most van, hozzád küldök egy Benjamin földjéről való embert. Kend fel őt népem, Izrael fejedelmévé, s ő majd megszabadítja népemet a filiszteusok kezéből. Megtekintettem ugyanis népemet, mivel eljutott hozzám kiáltása."
1Sa 9:17 Amikor pedig Sámuel meglátta Sault, azt mondta neki az Úr: "Íme, ez az az ember, akiről beszéltem neked; ez uralkodjon népemen."
1Sa 9:18 Ugyanekkor Saul odalépett a kapuban Sámuelhez és azt mondta: "Mondd meg, kérlek, nekem, hol van a látó háza?"
1Sa 9:19 Sámuel azt felelte Saulnak: "Én vagyok a látó. Menj fel előttem a magaslatra, s egyetek ma velem. Reggel aztán elbocsátalak titeket, s tudtodra adok mindent, ami szívedben van.
1Sa 9:20 A szamarak miatt pedig, amelyeket harmadnapja elvesztettél, ne aggódj, mert megkerültek. Különben is kié lesz Izraelnek minden java? Nemde tiéd, s apád egész házáé?"
1Sa 9:21 Saul azt felelte: "Nem Jemini fia vagyok-e én, nem Izrael legkisebb törzséből származom-e, s nem a legutolsó-e nemzetségem Benjamin törzsének valamennyi nemzetsége közül? Miért mondasz tehát nekem ilyeneket?"
1Sa 9:22 Sámuel azonban vette Sault és legényét, és bevezette őket az étkezőterembe, s helyet adott nekik a meghívottak élén, akik mintegy harmincan voltak.
1Sa 9:23 Majd azt mondta Sámuel a szakácsnak: "Add ide azt a részt, amelyet odaadtam neked, s amelyről meghagytam, hogy tedd félre magadnál."
1Sa 9:24 Erre a szakács felhozta a combot és Saul elé tette, Sámuel pedig azt mondta: "Íme, ez téged várt, vedd magad elé és edd meg, mert szántszándékkal a te számodra tetettem el, amikor összehívtam a népet." Saul tehát együtt evett Sámuellel azon a napon.
1Sa 9:25 Azután lementek a magaslatról a városba és Sámuel beszélt Saullal a háztetőn és ágyat vetetett Saulnak a háztetőn, aki aludni tért.
1Sa 9:26 Amikor aztán reggel felkeltek, s már kivilágosodott, Sámuel felszólt Saulnak a tetőre és azt mondta: "Készülj fel, hadd bocsássalak el." Erre Saul felkészült, s kimentek az utcára mindketten, azaz ő és Sámuel.
1Sa 9:27 Amikor aztán leértek a város végére, azt mondta Sámuel Saulnak: "Szólj a legénynek, hogy menjen előre és folytassa útját: te pedig állj meg egy kissé, hadd közöljem veled az Úr szavát."
1Sa 10:1 Aztán vette Sámuel az olajos korsót, s ráöntötte Saul fejére, majd megcsókolta őt és azt mondta: "Íme, az Úr felkent téged fejedelemmé népe, Izrael felett. Te fogsz uralkodni fölötte, s te fogod megszabadítani őket ellenségeik kezéből, akik körülöttük vannak. Ez lesz a jele annak, hogy fölkent téged fejedelemmé öröksége felett:
1Sa 10:2 amikor ma eltávozol tőlem, Ráhel sírja mellett, Benjamin határán, délen két emberrel fogsz találkozni, s ezek azt fogják mondani neked: "Megkerültek a szamarak, amelyeket elmentél megkeresni. Apád a szamarakról már le is tett, értetek aggódik, s azt mondja: Mit tegyek fiamért?"
1Sa 10:3 Amikor aztán onnan elindulsz és továbbmégy, s a Tábor tölgyéhez jutsz, ott három emberrel fogsz találkozni, akik Istenhez mennek fel Bételbe; az egyik három gödölyét visz, a másik három cipó kenyeret, a harmadik egy korsó bort visz.
1Sa 10:4 Ezek üdvözölni fognak téged és két kenyeret adnak neked, fogadd is el tőlük.
1Sa 10:5 Aztán eljutsz az Isten halmához, ahol a filiszteusok előőrse van. Amikor ott bemégy a városba, egy sereg prófétával fogsz találkozni, akik éppen a magaslatról jönnek le; előttük hárfa, dob, fuvola és lant lesz, ők maguk pedig prófétálni fognak.
1Sa 10:6 Ekkor téged is megszáll az Úr lelke és prófétálni fogsz velük, s más emberré változol.
1Sa 10:7 Éppen azért, amikor teljesednek rajtad mindezek a jelek, tedd meg mindazt, ami a kezed alá kerül, mert az Úr veled van.
1Sa 10:8 Te lemégy előttem Gilgálba. Én majd oda megyek le hozzád, hogy egészen elégő áldozatokat és békeáldozatokat mutassak be. Hét napig várj rám, amíg hozzád nem megyek, és meg nem mutatom néked, mit cselekedj."
1Sa 10:9 Amikor aztán Saul hátat fordított, hogy eltávozzon Sámueltől, Isten megváltoztatta szívét, s még aznap teljesedtek mindezek a jelek.
1Sa 10:10 Eljutottak a fent említett halomhoz is, és ott íme, egy sereg próféta jött vele szembe, és őt megszállta Isten lelke, s prófétált közöttük.
1Sa 10:11 Amikor azok, akik őt tegnap is, tegnapelőtt is ismerték, látták, hogy ő a próféták közt van és prófétál, azt mondták egymásnak: "Mi történt Kís fiával? Hát Saul is a próféták közt van?"
1Sa 10:12 De aztán azt kérdezte az egyik a másiktól: "Hát azoknak ki az apjuk?" Ezért lett közmondássá: "Hát Saul is a próféták közt van?"
1Sa 10:13 Majd felhagyott a prófétálással és elment a magaslatra.
1Sa 10:14 Ekkor Saul nagybátyja megkérdezte tőle és legényétől: "Hova mentetek?" Ők ezt felelték: "A szamarakat keresni, s amikor nem találtuk őket, Sámuelhez mentünk."
1Sa 10:15 Azt mondta erre neki nagybátyja: "Mondd meg nekem, mit mondott neked Sámuel?"
1Sa 10:16 Azt mondta erre Saul a nagybátyjának: "Megmondta, hogy megkerültek a szamarak." Sámuelnek a királyság ügyében hozzá intézett beszédét azonban nem mondta el neki.
1Sa 10:17 Erre Sámuel összehívta a népet az Úrhoz Micpába
1Sa 10:18 és azt mondta Izrael fiainak: "Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én kihoztam Izraelt Egyiptomból, kiszabadítottalak titeket az egyiptomiak kezéből s mindazoknak a királyoknak a kezéből, akik sanyargattak titeket.
1Sa 10:19 Ti azonban ma elvetettétek Isteneteket, aki egyedül szabadított meg titeket minden bajotokból és nyomorúságtokból, és azt mondtátok: "Nem! Királyt rendelj fölénk." Nos tehát álljatok az Úr elé törzseitek s nemzetségeitek szerint."
1Sa 10:20 Erre Sámuel odaállította Izrael minden törzsét, s a sors Benjamin törzsére esett.
1Sa 10:21 Erre odaállította Benjamin törzsét és nemzetségeit és a sors Metri nemzetségére esett, és benne Saulra, Kís fiára jutott. Keresték tehát őt, de nem találták.
1Sa 10:22 Ekkor aztán megkérdezték az Urat, vajon eljön-e oda? Így felelt erre az Úr: "Íme, otthon elrejtőzött."
1Sa 10:23 Elfutottak tehát és elhozták onnan: és ő megállt a nép között, s vállal magasabb volt az egész népnél.
1Sa 10:24 Azt mondta erre Sámuel az egész népnek: "Bizonyára látjátok azt, akit az Úr kiválasztott, mert nincs hozzá hasonló az egész népben." Erre az egész nép felkiáltott és azt mondta: "Éljen a király!"
1Sa 10:25 Sámuel aztán elmondta a népnek a királyság törvényét, s azt leírta egy könyvbe és odatette az Úr elé. Aztán Sámuel elbocsátotta a népet, mindenkit a maga házába.
1Sa 10:26 Saul maga is elment házába, Gibeába és vele ment a seregnek az a része, amelynek szívét Isten megillette.
1Sa 10:27 Béliál fiai azonban azt mondták: "Hogyan tudna ez majd megszabadítani minket?" És megvetették őt, s nem vittek ajándékot neki. Ő azonban úgy tett, mintha nem hallotta volna.
1Sa 11:1 Ezután körülbelül egy hónap múlva az történt, hogy az ammonita Naás felvonult és hadba szállt Jábes-Gileád ellen. Erre a jábesi emberek valamennyien azt mondták Naásnak: "Fogadj el minket szövetségeseidnek, s szolgálni fogunk neked."
1Sa 11:2 Ám az ammonita Naás azt felelte nekik: "Csak úgy kötök szövetséget veletek, ha kivájathatom mindannyiatok jobb szemét, s így meggyalázhatlak titeket egész Izrael előtt."
1Sa 11:3 Azt mondták erre neki Jábes vénei: "Engedj nekünk hét napot, hogy követeket küldhessünk Izrael minden határába: s ha nem akad, aki megvéd minket, akkor kimegyünk hozzád."
1Sa 11:4 Elmentek tehát a követek Saul Gibeájába, s elmondták e szavakat a nép hallatára. Erre az egész nép hangos sírásra fakadt.
1Sa 11:5 Íme, azonban éppen akkor jött meg Saul, aki marháit terelte haza a mezőről és azt mondta: "Mi baja van a népnek, hogy sír?" Erre elbeszélték neki a jábesi emberek szavait.
1Sa 11:6 Amikor e szavakat hallotta, nagyon fellobbant haragja, az Úr lelke pedig megszállta Sault.
1Sa 11:7 Erre ő vette mind a két marhát, darabokra vagdalta, s követekkel elküldte Izrael minden határába és azt mondta: "Aki nem vonul ki és nem követi Sault és Sámuelt, annak marháival ugyanígy fog történni." Elfogta erre a népet az Úr félelme, és egy emberként kivonultak.
1Sa 11:8 Ő meg is számlálta őket Bezekben, s Izrael fiai háromszázezren, Júda emberei pedig harmincezren voltak.
1Sa 11:9 Azt mondták erre az odajött követeknek: "Ezt mondjátok a jábesgileádi embereknek: Holnap, mire az idő felmelegszik, megszabadultok." Elmentek tehát a követek, s hírül vitték ezt a jábesi embereknek, s azok megörültek.
1Sa 11:10 Ki is üzentek az ammonitáknak: "Holnap kimegyünk hozzátok, s tehettek velünk akármit, ami nektek tetszik."
1Sa 11:11 Amikor aztán a másnap elérkezett, az történt, hogy Saul három részre osztotta a népet, s a hajnali őrködés idején behatolt a táborba és mire az idő felmelegedett, megverte az ammonitákat; a megmaradtak is úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt.
1Sa 11:12 Ekkor a nép így szólt Sámuelhez: "Ki az, aki azt mondta: "Hát Saul fog uralkodni rajtunk?" Adjátok ki azokat az embereket, s öljük meg őket."
1Sa 11:13 Ám Saul azt mondta: "Senkit sem szabad megölni ezen a napon, mert ma az Úr szabadulást szerzett Izraelnek."
1Sa 11:14 Azt mondta erre Sámuel a népnek: "Gyertek, menjünk Gilgálba, s újítsuk ott meg a királyságot."
1Sa 11:15 El is ment az egész nép Gilgálba, s ott királlyá tették Sault az Úr előtt Gilgálban, s békeáldozatokat vágtak ott az Úr előtt és nagyon örvendezett Saul s Izraelnek valamennyi embere.
1Sa 12:1 Azt mondta erre Sámuel egész Izraelnek: "Íme, meghallgattam szavatokat mindabban, amit mondtatok nekem, s királyt rendeltem fölétek,
1Sa 12:2 s a király immár előttetek jár. Én azonban megöregedtem, s megőszültem, fiaim is közöttetek vannak. Íme, előttetek jártam ifjúságomtól kezdve mind a mai napig, itt vagyok,
1Sa 12:3 nyilatkozzatok rólam az Úr előtt és felkentje előtt, elvettem-e valakinek a szamarát? Ha erőszakoskodtam valakivel vagy elnyomtam valakit, ha bárki kezéből ajándékot fogadtam el, hogy ügyében szemet húnyjak: visszaadom nektek."
1Sa 12:4 Ők erre azt mondták: "Nem erőszakoskodtál rajtunk, nem nyomtál el minket, s nem fogadtál el senki kezéből semmit sem."
1Sa 12:5 Erre ő azt mondta nekik: "Tanúm tehát az Úr veletek szemben és tanúm az ő felkentje ezen a napon, hogy semmit sem találtatok kezemben!" Ők azt mondták rá: "Tanúd!"
1Sa 12:6 Majd azt mondta Sámuel a népnek: "Az Úr tehát a tanúm, aki Mózest és Áront rendelte és aki kihozta atyáinkat Egyiptom földjéről.
1Sa 12:7 Nos tehát álljatok elő, hadd szálljak perbe veletek az Úr előtt, az Úr mindazon irgalmassága ügyében, amelyet veletek s atyáitokkal cselekedett.
1Sa 12:8 Tudjátok miként ment be Jákob Egyiptomba, s miként kiáltottak az Úrhoz atyáitok. Akkor az Úr elküldte Mózest és Áront, s kihozta atyáitokat Egyiptomból és letelepítette őket ezen a helyen.
1Sa 12:9 Ám ők megfeledkeztek az Úrról, Istenükről, s azért ő kiszolgáltatta őket Siserának, a hácori hadvezérnek a kezébe, a filiszteusoknak a kezébe, valamint Moáb királyának a kezébe, s azok hadakoztak ellenük.
1Sa 12:10 Akkor aztán az Úrhoz kiáltottak, s azt mondták: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Urat és a Baáloknak, s az Astartéknek szolgáltunk; most azonban szabadíts meg minket ellenségeink kezéből és szolgálunk neked.
1Sa 12:11 El is küldte az Úr Jerobaált, Bádánt, Jeftét és Sámuelt, s kiszabadított titeket köröskörül ellenségeitek kezéből, s biztonságban laktatok.
1Sa 12:12 Mindazonáltal, amikor láttátok, hogy Naás, Ammon fiainak királya ellenetek vonult, azt mondtátok nekem: "Nem! Király uralkodjék rajtunk" -- holott az Úr, a ti Istenetek uralkodott rajtatok.
1Sa 12:13 Most tehát itt van királyotok, akit választottatok és kértetek, íme, az Úr királyt adott nektek!
1Sa 12:14 Ha félitek az Urat, s szolgáltok neki, s hallgattok szavára, s nem szegültök ellen az Úr parancsának, akkor ti is, meg királyotok is, aki uralkodik rajtatok, követni fogjátok az Urat, a ti Isteneteket.
1Sa 12:15 Ha azonban nem hallgattok az Úr szavára, hanem ellenszegültök szavának, akkor éppúgy rajtatok lesz az Úr keze, mint atyáitokon.
1Sa 12:16 Most azonban csak álljatok meg és lássátok azt a nagy dolgot, amelyet az Úr szemetek láttára művelni fog.
1Sa 12:17 Nemde, ma búzaaratás van? Segítségül fogom hívni az Urat és Ő mennydörgést és esőt támaszt, s így megtudjátok és meglátjátok, hogy nagy gonoszságot követtetek el az Úr színe előtt, amikor királyt kértetek magatoknak."
1Sa 12:18 Erre Sámuel az Úrhoz kiáltott és az Úr mennydörgést és esőt támasztott azon a napon.
1Sa 12:19 Nagyon nagy félelem szállta meg erre az egész népet az Úr előtt és Sámuel előtt, és az egész nép azt mondta Sámuelnek: "Imádkozz szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert oly sok bűnünket azzal a gonoszsággal is tetéztük, hogy királyt kértünk magunknak."
1Sa 12:20 Azt mondta erre Sámuel a népnek: "Ne féljetek! Elkövettétek ugyan mindezt a gonoszságot, csak ne távozzatok az Úr nyomából, hanem szolgáljatok az Úrnak egész szívetekből,
1Sa 12:21 s ne forduljatok a hiábavalóságok felé, amelyek nem használnak nektek, s nem szabadítanak meg titeket, mert hiábavalóságok.
1Sa 12:22 Akkor az Úr, tekintettel az ő nagy nevére, nem hagyja el népét, hiszen megesküdött az Úr, hogy népévé tesz titeket.
1Sa 12:23 Tőlem pedig távol legyen az a vétek az Úr ellen, hogy megszűnjek imádkozni értetek: sőt tanítani foglak titeket a jó és helyes útra.
1Sa 12:24 Féljétek tehát az Urat, s szolgáljatok neki hűségesen egész szívetekből, hisz láttátok azokat a nagyszerű dolgokat, amelyeket közöttetek művelt.
1Sa 12:25 Ha azonban a gonoszságban tartotok ki, akkor ti is és a királyotok is egyaránt elvesztek."
1Sa 13:1 Amikor elmúlt egy esztendő attól kezdve, hogy Saul uralkodni kezdett és már második esztendeje uralkodott Izraelen,
1Sa 13:2 választott magának Saul háromezer embert Izraelből. Ezek közül kétezren Saullal voltak Makmásban és Bétel hegyén, ezren pedig Jonatánnal a benjaminbeli Gibeában. A nép többi részét elbocsátotta, mindenkit a maga sátrába.
1Sa 13:3 Jonatán azonban megverte a filiszteusoknak azt az előőrsét, amely Gibeában volt. Amikor ezt a filiszteusok meghallották, Saul megfúvatta a harsonát az egész országban és azt mondta: "Hallják meg a héberek!"
1Sa 13:4 Így egész Izrael meghallotta a hírt: "Megverte Saul a filiszteusok előőrsét." Erre Izrael felkelt a filiszteusok ellen és összehívta a népet Saul mögé Gilgálba.
1Sa 13:5 Összegyűltek a filiszteusok is, hogy hadakozzanak Izrael ellen harmincezer szekérrel és hatezer lovassal, s oly sok egyéb néppel, mint a tenger partján levő föveny, majd felvonultak és tábort ütöttek Makmásnál, Bétáventől keletre.
1Sa 13:6 Amikor Izrael emberei látták, hogy szorult helyzetbe jutottak (a filiszteusok ugyanis szorongatták a népet), elrejtőztek a barlangokba, a rejtekhelyekre, a sziklákba, az üregekbe meg a vermekbe,
1Sa 13:7 sőt voltak héberek, akik átkeltek a Jordánon túlra, Gád és Gileád földjére. Saul ugyan kitartott Gilgálban, de a nép, amely követte, rettegett.
1Sa 13:8 Így várakozott hét napig Sámuel meghagyása szerint, de Sámuel csak nem jött Gilgálba, a nép pedig lassanként elszéledt mellőle.
1Sa 13:9 Erre Saul azt mondta: "Hozzátok ide az egészen elégő áldozatot és a békeáldozatokat" -- és bemutatta az egészen elégő áldozatot.
1Sa 13:10 Éppen mire elkészült az egészen elégő áldozat bemutatásával, íme, megérkezett Sámuel. Amikor Saul kiment eléje, hogy köszöntse,
1Sa 13:11 azt mondta neki Sámuel: "Mit műveltél?!" Saul azt felelte: "Mivel láttam, hogy a nép kezd elszéledni mellőlem, te pedig nem jöttél meg a meghagyott időre, a filiszteusok meg már összegyűltek Makmásnál,
1Sa 13:12 azt mondtam: Most majd lejönnek ellenem a filiszteusok Gilgálba és én még nem is esedeztem az Úr színe előtt. Így a szükség arra kényszerített, hogy bemutassam az egészen elégő áldozatot."
1Sa 13:13 Azt mondta erre Sámuel Saulnak: "Esztelenül cselekedtél: nem tartottad meg az Úrnak, Istenednek parancsát, amelyet meghagyott neked. Már pedig ha ezt nem tetted volna, most az Úr mindörökre megszilárdította volna királyságodat Izraelen.
1Sa 13:14 Így azonban királyságod nem lesz maradandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, s azt rendelte népe fejedelmévé, mivel te nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt."
1Sa 13:15 Azzal Sámuel felkerekedett és felment Gilgálból Benjamin-Gibeába. Erre a megmaradt nép felvonult Saul vezérlete alatt az ellene hadbaszállt nép elé és el is jutott Gilgálból a Benjamin halmán levő Gibeába. Ekkor Saul megszámlálta a vele levő népet, s az mintegy hatszáz emberből állt.
1Sa 13:16 Saul és fia, Jonatán meg a velük levő nép Benjamin-Gibeában helyezkedett el, a filiszteusok pedig Makmásban táboroztak.
1Sa 13:17 Ekkor kivonult a filiszteusok táborából három csapat zsákmányolni: az egyik csapat az Efrába vivő útra, Suál földje felé tartott,
1Sa 13:18 a másik a Béthoronba vivő útra tért, a harmadik a határ felé vivő, a Ceboim völgy felett a pusztára húzódó útra fordult.
1Sa 13:19 Ekkoriban Izrael egész földjén nem akadt kovács, mert a filiszteusok attól tartottak, hogy a héberek kardot vagy dárdát találnak készíteni,
1Sa 13:20 s azért egész Izraelnek a filiszteusokhoz kellett lejárnia, hogy mindenki megélesíttethesse ekevasát, kapáját, fejszéjét és ásóját.
1Sa 13:21 Így tehát az ekevasaknak, kapáknak, háromágú villáknak fejszéknek és ösztökéknek az élesítése egy pímbe került.
1Sa 13:22 Amikor aztán eljött a csata napja, a Saullal és Jonatánnal levő egész nép kezében nem akadt sem kard, sem dárda, csak Saulnál és fiánál, Jonatánnál.
1Sa 13:23 Ekkor a filiszteusok előőrse kivonult, hogy Makmás elé kerüljön.
1Sa 14:1 Történt aztán az egyik napon, hogy Jonatán, Saul fia azt mondta fegyverhordozó legényének: "Gyere, menjünk át a filiszteusok előőrséhez, amely odaát van." Apjának azonban ezt nem mondta meg.
1Sa 14:2 Saul ekkor Gibea szélén, a Magronnál levő gránátalmafa alatt tartózkodott, s vele volt mintegy hatszáz emberből álló népe is,
1Sa 14:3 valamint az efódot viselő Ahiás, annak az Ahitóbnak a fia, aki Ikabódnak a fivére, a Hélitől, az Úr silói papjától származó Fineesznek pedig a fia volt. De a nép sem tudta, hova ment Jonatán.
1Sa 14:4 A szorosok között pedig, amelyeken Jonatán át akart menni a filiszteusok előőrséhez, egy-egy meredek szikla volt mind a két oldalon, s mint valami fog, egy-egy kőszirt meredezett innen is, onnan is: az egyiknek Bószesz volt a neve, a másiknak Szene:
1Sa 14:5 az egyik szirt északon meredezett, Makmással szemben, a másik délen, Gibeával szemben.
1Sa 14:6 Jonatán tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: "Gyere, menjünk át e körülmetéletlenek előőrséhez, hátha tesz értünk az Úr valamit, hiszen az Úrnak nem okoz nehézséget, hogy sok vagy kevés ember által szabadít-e meg."
1Sa 14:7 Azt mondta erre neki fegyverhordozója: "Tegyél egészen úgy, ahogy kedved tartja; menj, ahová szándékozol, s én veled leszek, ahol csak akarod."
1Sa 14:8 Azt mondta erre Jonatán: "Íme, átmegyünk azokhoz az emberekhez, megmutatjuk magunkat nekik,
1Sa 14:9 s ha ők így szólnak hozzánk: "Maradjatok ott, amíg odamegyünk hozzátok," akkor álljunk meg helyünkön, s ne menjünk fel hozzájuk.
1Sa 14:10 Ha azonban azt mondják: "Gyertek fel hozzánk," akkor menjünk fel, mert kezünkbe adta őket az Úr. Ez legyen a jel számunkra."
1Sa 14:11 Meg is mutatták magukat mindketten a filiszteusok előőrsének. Ekkor a filiszteusok azt mondták: "Íme, a héberek kijönnek a lyukakból, ahova rejtőztek."
1Sa 14:12 Majd szóltak az előőrs emberei Jonatánhoz és fegyverhordozójához és azt mondták: "Gyertek fel hozzánk, mutatunk nektek valamit." Azt mondta erre Jonatán a fegyverhordozójának: "Menjünk fel, gyere utánam: mert az Úr Izrael kezébe adta őket."
1Sa 14:13 Fel is ment Jonatán, négykézláb mászva, s utána a fegyverhordozója, s így ki Jonatán előtt hullott el, kit meg fegyverhordozója ölt meg, aki őt követte.
1Sa 14:14 Ezt az első vereséget, amelyben Jonatán és fegyverhordozója mintegy húsz embert ölt meg, egy fél holdnyi földön szenvedték el, akkora területen, amennyit egy iga ökör egy nap alatt szokott megszántani.
1Sa 14:15 Erre óriási riadalom támadt a mezőn levő táborban, sőt a zsákmányolni kivonuló őrs egésze is megrémült. Zavar támadt a környéken, és szinte az Istentől származó csodálatos rémület következett be.
1Sa 14:16 Ekkor odatekintettek Saul őrszemei, akik a Benjamin-Gibeában voltak, és íme, részben elhullott, részben szanaszét futkosó tömeget láttak.
1Sa 14:17 Azt mondta erre Saul a vele levő népnek: "Vizsgáljátok meg, nézzétek meg, hogy ki távozott közülünk!" Amikor megvizsgálták, kiderült, hogy Jonatán, s fegyverhordozója nincs ott.
1Sa 14:18 Azt mondta erre Saul Ahiásnak: "Hozd elő az Isten ládáját." (Ott volt ugyanis akkor az Isten ládája Izrael fiainál.)
1Sa 14:19 Amíg azonban Saul a pappal beszélt, nagy lárma keletkezett a filiszteusok táborában, amely mindinkább növekedett és hangosabb lett. Azt mondta tehát Saul a papnak: "Hagyd abba!"
1Sa 14:20 Azzal Saul és az egész vele levő nép felkiáltott és elment a harctérre, s látta, hogy íme, azok egymás ellen fordították kardjukat, s nagyon nagy öldöklés folyik közöttük.
1Sa 14:21 Hozzá azok a héberek, akik eddig a filiszteusokkal tartottak, s azokkal a táborba felvonultak, megfordultak, és a Saullal és Jonatánnal levő izraelitákhoz szegődtek.
1Sa 14:22 Amikor aztán azok az izraeliták, akik Efraim hegységében elrejtőztek, meghallották, hogy a filiszteusok megfutamodtak, ők is valamennyien övéikhez csatlakoztak a harcban. Így Saullal mintegy tízezer ember volt,
1Sa 14:23 s az Úr megsegítette Izraelt azon a napon. A harc egészen Bétávenig terjedt.
1Sa 14:24 Amikor aztán Izrael emberei csoportosulni kezdtek azon a napon, Saul megeskette a népet e szavakkal: "Átkozott legyen az az ember, aki estig eledelt vesz magához, amíg bosszút nem állok ellenségeimen." Nem is vett magához az egész nép semmiféle eledelt.
1Sa 14:25 Sőt eljutott a föld egész népe egy erdőséghez, amelyben méz volt a föld színén
1Sa 14:26 és bement a nép az erdőségbe, s látta, hogy folyik a méz, de senki sem emelte kezét szájához, mert félt a nép az eskü miatt.
1Sa 14:27 Jonatán azonban nem hallotta, amikor apja megeskette a népet. Kinyújtotta tehát a kezében levő bot végét, belemártotta a lépesmézbe, a szájához emelte kezét, és felragyogott szeme.
1Sa 14:28 Rászólt ekkor valaki a nép közül, és azt mondta: "Esküvel kötelezte apád a népet, mondván: "Átkozott legyen az az ember, aki ma eledelt vesz magához!" A nép pedig nagyon kimerült."
1Sa 14:29 Jonatán azt felelte: "Apám ezzel csak megzavarta az országot; magatok láttátok, hogy felragyogott a szemem, mivel ízleltem egy keveset a mézből!
1Sa 14:30 Ha a nép evett volna ellenségeinek zsákmányából, amelyet talált, nemde sokkal nagyobb lett volna a filiszteusok veresége?"
1Sa 14:31 Mivel aznap a filiszteusokat Makmástól Ajjalonig verték, nagyon kimerült a nép.
1Sa 14:32 Nekiesett tehát a zsákmánynak, juhot, marhát, borjút vett, levágta a földön, s a vérrel együtt ette meg a húst a nép.
1Sa 14:33 Hírül vitték és megmondták azonban Saulnak, hogy vétkezik a nép az Úr ellen, mert vérrel együtt eszi a húst. Erre ő így szólt: "Hitszegésbe estetek! Tüstént hengerítsetek hozzám egy nagy követ."
1Sa 14:34 Aztán azt mondta Saul: "Széledjetek el a nép közé, s mondjátok meg nekik, hogy mindenki hozza ide hozzám a marháját s a kosát, s itt vágjátok le ezen a kövön, s úgy egyetek, hogy ne vétkezzetek az Úr ellen azáltal, hogy vérrel együtt eszitek a húst." Oda is vitte aznap éjjel az egész nép közül mindenki a kezébe került marhát, s ott vágta le,
1Sa 14:35 Saul pedig oltárt épített az Úrnak. Ekkor épített először oltárt az Úrnak.
1Sa 14:36 Majd azt mondta Saul: "Üssünk ez éjjel a filiszteusokra, s pusztítsuk őket, amíg felvirrad a reggel, s ne hagyjunk meg közülük senkit sem." Azt mondta erre a nép: "Tegyél egészen úgy, ahogy szemed jónak látja." A pap azonban így szólt: "Járuljunk előbb ide Istenhez."
1Sa 14:37 Meg is kérdezte Saul az Urat: "Űzőbe vegyem-e a filiszteusokat? Izrael kezébe adod-e őket?" Ám Ő nem felelt neki azon a napon.
1Sa 14:38 Azt mondta erre Saul: "Állítsátok ide a nép valamennyi főemberét, s tudjátok meg és lássátok, kitől eredt ez a mai bűnös állapot!
1Sa 14:39 Az Úrnak, Izrael szabadítójának életére mondom, hogy még ha fiam, Jonatán idézte is elő, megmásíthatatlanul meg kell halnia." Senki sem válaszolt neki erre a népből.
1Sa 14:40 Majd azt mondta egész Izraelnek: "Álljatok ti külön az egyik oldalra, én meg fiammal, Jonatánnal a másik oldalra állok." A nép erre azt felelte Saulnak: "Tedd azt, amit jónak lát szemed."
1Sa 14:41 Azt mondta ekkor Saul az Úrnak, Izrael Istenének: "Uram, Izrael Istene, adj jelt -- mi az, hogy ma nem feleltél szolgádnak? Ha bennem vagy fiamban, Jonatánban van e vétek, nyilvánítsd jeledet, ha pedig népedben van e vétek, nyilvánítsd szentségedet." Erre Jonatán és Saul bűnösnek nyilvánult, a nép pedig ártatlannak bizonyult.
1Sa 14:42 Azt mondta erre Saul: "Vessetek sorsot közöttem és fiam, Jonatán között." Ekkor Jonatán nyilvánult bűnösnek.
1Sa 14:43 Azt mondta azért Saul Jonatánnak: "Beszéld el nekem, mit műveltél?" Jonatán el is beszélte neki: "Megízleltem a kezemben levő bot végével egy kis mézet: íme, kész vagyok a halálra."
1Sa 14:44 Erre Saul így szólt: "Úgy segéljen engem az Úr most és mindenkor, hogy halállal lakolsz Jonatán!"
1Sa 14:45 A nép azonban azt mondta Saulnak: "Tehát meghaljon Jonatán, aki ezt a nagy győzelmet szerezte Izraelnek? Ennek nem szabad megtörténnie! Az Úr életére mondjuk, hogy haja szálának sem szabad lehullani a fejéről a földre, hiszen ő Isten segítségével szerezte meg a győzelmet a mai napon." Éppen azért megváltotta a nép Jonatánt, hogy ne kelljen meghalnia.
1Sa 14:46 Saul erre visszavonult és nem üldözte tovább a filiszteusokat, a filiszteusok pedig visszatértek lakóhelyükre.
1Sa 14:47 Miután így Saul megszilárdította királyságát Izraelen, hadba szállt köröskörül annak valamennyi ellenségével: a moabitákkal, Ammon fiaival, az edomitákkal, Szóba királyaival s a filiszteusokkal, és mindenütt, ahova fordult, győzedelmeskedett.
1Sa 14:48 Majd sereget gyűjtött és megverte az amalekitákat, s megmentette Izraelt fosztogatóinak kezétől.
1Sa 14:49 Saul fiai Jonatán, Jessúj és Melkisua voltak; két lányának neve: az elsőszülöttnek a neve Merób, a fiatalabbiknak a neve Míkol.
1Sa 14:50 Saul feleségének a neve: Ahinoám; ez Ahimaász lánya volt. Hadvezérének a neve: Ábner; ez Nérnek, Saul apai nagybátyjának volt a fia.
1Sa 14:51 Kís, Saul apja ugyanis és Nér, Ábner apja Abiel fiai voltak.
1Sa 14:52 A filiszteusok ellen Saul valamennyi napja alatt keményen folyt a harc, s azért, ha Saul egy-egy erős, hadravaló férfit látott, azt maga mellé vette.
1Sa 15:1 Azt mondta egyszer Sámuel Saulnak: "Engem küldött az Úr, hogy téged népének, Izraelnek királyává kenjelek: most azért halld az Úr szavát.
1Sa 15:2 Ezt üzeni a Seregek Ura: Megemlékeztem mindarról, amit az amalekiták Izraelen elkövettek, hogy miképp álltak ellene az úton, amikor feljött Egyiptomból.
1Sa 15:3 Most azért eredj, s verd meg az amalekitákat, s pusztítsd el mindenüket: ne kíméld őket, s meg ne kívánj holmijukból semmit sem, hanem ölj meg férfit s asszonyt, gyermeket és csecsemőt, szarvasmarhát, s aprójószágot, tevét és szamarat egyaránt."
1Sa 15:4 Erre Saul hadba szólította a népet, s megszámlálta őket, miként a bárányokat: kétszázezer gyalogosa és tízezer júdabeli embere volt.
1Sa 15:5 Amikor aztán Saul az amalekiták városáig jutott, lesbeállt a völgyben.
1Sa 15:6 Majd azt mondta Saul a kenitáknak: "Menjetek, távozzatok, s költözzetek ki az amalekiták közül, hogy pusztulásba ne találjalak sodorni titeket közöttük, noha ti irgalmasságot cselekedtetek Izrael valamennyi fiával, amikor feljöttek Egyiptomból." Erre aztán eltávoztak a keniták az amalekiták közül.
1Sa 15:7 Saul pedig megverte az amalekitákat Hevilától egészen addig, ahol az Egyiptommal szemben levő Súrhoz jut az ember.
1Sa 15:8 Agágot, az amalekiták királyát elevenen elfogta, az egész népet pedig kardélre hányatta.
1Sa 15:9 Ám Saul és a nép megkímélte Agágot meg az aprójószág és szarvasmarha legjavát, a juhokat és a kosokat, és mindazt, ami szép volt. Nem akarták elpusztítani, hanem csak azt pusztították el, ami silány és megvetendő volt.
1Sa 15:10 Ekkor az Úr szózatot intézett Sámuelhez, mondva:
1Sa 15:11 "Bánom, hogy királlyá tettem Sault, mert elhagyott engem, s nem hajtotta végre szavamat." Elszomorodott erre Sámuel, s egész éjszaka kiáltott az Úrhoz.
1Sa 15:12 Amikor aztán éjszaka felkelt Sámuel, hogy reggelre Saul elé menjen, hírül hozták Sámuelnek, hogy Saul Kármelbe ment, s diadalívet emelt magának, s aztán megfordult, tovább ment, s lement Gilgálba. Odament tehát Sámuel Saulhoz, miközben Saul éppen egészen elégő áldozatot mutatott be az Úrnak az amalekitáktól hozott zsákmány legjavából.
1Sa 15:13 Amikor Sámuel odaért Saulhoz, azt mondta neki Saul: "Áldjon meg téged az Úr! Teljesítettem az Úr szavát!"
1Sa 15:14 Ám Sámuel azt mondta: "Hát micsoda juhok bégetése az, amely a fülembe hatol, s miféle marhák bőgése az, amelyet hallok?"
1Sa 15:15 Azt mondta erre Saul: "Az amalekitáktól hozták őket; a nép ugyanis megkímélte az aprójószág s a szarvasmarha legjavát, hogy feláldozza az Úrnak, a te Istenednek, a többit azonban megöltük."
1Sa 15:16 Azt mondta erre Sámuel Saulnak: "Engedd, hadd közöljem veled, mit mondott nekem az Úr ez éjszaka." Ő így szólt: "Beszélj!"
1Sa 15:17 Azt mondta erre Sámuel: "Nemde, noha kicsiny is voltál a magad szemében, Izrael törzseinek fejévé lettél, és az Úr Izrael királyává kent fel téged.
1Sa 15:18 Aztán elküldött az Úr téged erre az útra és azt mondta: "Eredj, s pusztítsd el a vétkes amalekitákat, s hadakozz ellenük, amíg meg nem semmisülnek."
1Sa 15:19 Miért nem hallgattál tehát az Úr szavára? Miért estél neki a zsákmánynak, s miért cselekedted azt, ami gonosz az Úr előtt?"
1Sa 15:20 Azt mondta erre Saul Sámuelnek: "Hiszen én hallgattam az Úr szavára, s elmentem arra az útra, amelyre az Úr küldött, s elhoztam Agágot, az amalekiták királyát, s megöltem az amalekitákat.
1Sa 15:21 A nép pedig azért vett el a zsákmányból aprójószágot és marhát, hogy a megölt jószág zsengéjeként áldozatul mutassa be az Úrnak, Istenének Gilgálban."
1Sa 15:22 Azt mondta erre Sámuel: "Vajon egészen elégő áldozatokat s véresáldozatokat akar-e az Úr, s nem inkább azt, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának? Többet ér az engedelmesség, mint a véresáldozat, és a szófogadás többet, mint a kosok hájának bemutatása,
1Sa 15:23 mert a varázslás bűnével ér fel az ellenszegülés, és a bálványimádás vétkével az engedelmesség megtagadása. Mivel tehát megvetetted az Úr szavát, azért az Úr is megvetett téged, hogy ne légy tovább király."
1Sa 15:24 Azt mondta erre Saul Sámuelnek: "Vétkeztem, mert megszegtem az Úr szavát s a te szavadat, de féltem a néptől, azért engedtem szavuknak.
1Sa 15:25 Most azonban kérlek, vedd el bűnömet, s gyere vissza velem, hogy imádjam az Urat."
1Sa 15:26 Ám Sámuel azt mondta Saulnak: "Nem megyek vissza veled, mert megvetetted az Úr szavát, s azért az Úr is megvetett téged, hogy ne légy tovább Izrael királya."
1Sa 15:27 Azzal Sámuel megfordult, hogy távozzon: ő azonban megragadta palástja szélét, úgyhogy az elszakadt.
1Sa 15:28 Azt mondta erre neki Sámuel: "Elszakította ma tőled az Úr Izrael királyságát, s odaadta másnak, aki különb, mint te.
1Sa 15:29 Izrael Győzedelmese nem von vissza, s nem bán meg semmit, mert nem ember, hogy megbánjon valamit!"
1Sa 15:30 Ám ő azt mondta: "Vétkeztem! Most azonban tisztelj meg engem népem vénei és Izrael előtt: gyere vissza velem, hogy imádjam az Urat, Istenedet."
1Sa 15:31 Megfordult tehát Sámuel és követte Sault és Saul imádta az Urat.
1Sa 15:32 Majd azt mondta Sámuel: "Hozzátok elém Agágot, az amalekiták királyát." Oda is vitték eléje a kövér, remegő Agágot. Azt mondta ekkor Agág: "Így szakít el a keserű halál?"
1Sa 15:33 Azt mondta azonban Sámuel: "Amint kardod gyermektelenné tette az asszonyokat, úgy legyen gyermektelenné anyád is az asszonyok között." Azzal darabokra szabdalta őt Sámuel az Úr előtt Gilgálban.
1Sa 15:34 Sámuel azután elment Ramátába, Saul pedig felment Gibeába, házába.
1Sa 15:35 Sámuel nem is kereste fel többé Sault halála napjáig. Sámuel azonban egyre bánkódott Saul miatt, mivel az Úr megbánta, hogy Izrael királyává tette.
1Sa 16:1 Azt mondta azért az Úr Sámuelnek: "Meddig bánkódsz még Saul miatt, noha én elvetettem őt, hogy ne uralkodjon Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, s gyere, hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz, mert annak a fiai közül szemeltem ki magamnak királyt."
1Sa 16:2 Azt mondta erre Sámuel: "Hogyan menjek? Hiszen meghallja Saul és megöl!" Azt mondta erre az Úr: "Vigyél magaddal egy borjút a csordából és mondd: Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak.
1Sa 16:3 Izájt pedig hívd meg a véresáldozatra és én majd értésedre adom, hogy mit cselekedj, s kend fel azt, akit majd mutatok neked."
1Sa 16:4 Úgy is cselekedett Sámuel, ahogy az Úr azt mondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, elcsodálkoztak a város vénei és eléje mentek és megkérdezték: "Békés-e a jöveteled?"
1Sa 16:5 Ő azt mondta: "Békés! Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. Tartsatok megszentelődést és gyertek velem, hogy bemutassam a véresáldozatot." Megszentelődést tartatott tehát Izájjal s fiaival, és meghívta őket a véresáldozatra.
1Sa 16:6 Amikor aztán eljöttek, meglátta Eliábot és azt mondta magában: "Nemde, máris az Úr előtt áll felkentje?"
1Sa 16:7 Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: "Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti."
1Sa 16:8 Erre Izáj odahívta Abinádábot, és őt vezette Sámuel elé. Ám ő azt mondta: "Ezt sem választotta az Úr."
1Sa 16:9 Erre Izáj Simát vitte oda, de őróla is azt mondta: "Ezt sem választotta az Úr."
1Sa 16:10 Hét fiát vezette így oda Izáj Sámuel elé, de Sámuel azt mondta Izájnak: "Ezek közül nem választott az Úr!"
1Sa 16:11 Majd azt mondta Sámuel Izájnak: "Ez az összes fiad?" Ő azt felelte: "Hátra van még a legkisebbik, az a juhokat legelteti." Azt mondta erre Sámuel Izájnak: "Küldj érte, s hozasd el, mert addig nem telepszünk le, amíg ide nem jön."
1Sa 16:12 Érte küldött tehát, és elhozatta. Vörös volt, szépszemű és csinos külsejű. Azt mondta ekkor az Úr: "Kelj fel, kend fel, mert ő az!"
1Sa 16:13 Erre Sámuel vette az olajos szarut, s felkente őt testvérei közepette, és ettől a naptól az Úr lelke Dávidra szállt. Sámuel aztán felkelt és elment Ramátába.
1Sa 16:14 Miután Saultól eltávozott az Úr lelke, az Úr egy gonosz lelket bocsátott rá, s az igen gyötörte.
1Sa 16:15 Azt mondták azért Saul szolgái uruknak: "Íme, Isten egyik gonosz lelke gyötör téged.
1Sa 16:16 Adja ki tehát urunk a parancsot, és előtted levő szolgáid keresnek valakit, aki ért a lantpengetéshez, hogy amikor elfog téged az Úrnak az a gonosz lelke, ő pengesse kezével a lantot és megkönnyebbülj."
1Sa 16:17 Azt mondta erre Saul a szolgáinak: "Szerezzetek tehát nekem valakit, aki jól pengeti a lantot, s hozzátok ide hozzám."
1Sa 16:18 Megszólalt ekkor egyik legénye és azt mondta: "Íme, én láttam, hogy a betlehemi Izáj egyik fia jól tudja pengetni a lantot, hozzá nagy erejű vitéz, hadra termett ember, értelmes szavú, szép férfi, s az Úr is vele van."
1Sa 16:19 Erre Saul követeket küldött Izájhoz, ezzel az üzenettel: "Küldd hozzám Dávidot, azt a fiadat, aki a legelőn van."
1Sa 16:20 Erre Izáj vett egy szamarat, megrakta kenyérrel, meg egy korsó bort és egy kecskegödölyét és elküldte Dáviddal, a fiával Saulnak.
1Sa 16:21 Dávid el is jutott Saulhoz és szolgálatába állt, aki őt nagyon megszerette és fegyverhordozójává tette.
1Sa 16:22 Éppen azért Saul elküldött Izájhoz, s ezt üzente: "Hadd maradjon Dávid a szolgálatomban, mert kedvet talált szememben."
1Sa 16:23 Így aztán valahányszor elfogta Sault az Úrnak az a gonosz lelke, Dávid elővette a lantot, s pengette kezével és Saul felüdült és megkönnyebbedett, mert a gonosz lélek eltávozott tőle.
1Sa 17:1 Ám a filiszteusok ismét harcra gyűjtötték hadaikat. A júdabeli Szókóban gyűltek össze és Szókó és Azeka között, Dommím határában ütöttek tábort.
1Sa 17:2 Erre összegyűltek Saul és Izrael fiai és elmentek a Terebint völgybe és csatasorba álltak, hogy hadakozzanak a filiszteusokkal.
1Sa 17:3 A filiszteusok az egyik hegyoldalon álltak, Izrael pedig a másik hegyoldalon állt, úgyhogy a völgy közöttük volt.
1Sa 17:4 Ekkor kijött a filiszteusok táborából egy harcos férfi, akit Góliátnak hívtak, s Gátból való volt. Hat könyöknyi és egy arasznyi volt a magassága,
1Sa 17:5 rézsisak volt a fején, s pikkelyes páncélt viselt: páncéljának súlya ötezer rézsékel volt.
1Sa 17:6 Lábszárán rézvért volt, s vállát rézpajzs fedte.
1Sa 17:7 Dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának vasa hatszáz vassékel volt és fegyverhordozó járt előtte.
1Sa 17:8 Megállt, átkiáltott Izrael csatasorainak, és azt mondta nekik: "Miért vonultatok fel, s miért készülődtök harcra? Hát nem vagyok-e én filiszteus, ti meg Saul szolgái? Válasszatok ki magatok közül valakit, s az jöjjön le hozzám páros viadalra.
1Sa 17:9 Ha meg tud velem vívni és megver: szolgáitok leszünk; ha én kerekedek felül, s verem meg őt, ti lesztek szolgák, s ti fogtok szolgálni nekünk."
1Sa 17:10 Majd azt mondta a filiszteus: "Íme, én ma gyalázattal illettem Izrael hadait: adjatok elém valakit, hogy páros viadalra keljen velem."
1Sa 17:11 Amikor Saul és az izraeliták mindnyájan meghallották a filiszteusnak ezt a beszédét, meghökkentek és nagyon nagy félelem fogta el őket.
1Sa 17:12 Dávid annak a júdabeli Betlehemből való efratai embernek volt a fia, akiről fentebb szóltunk. Ezt Izájnak hívták, s nyolc fia volt, de ő Saul napjaiban már öreg ember volt és az élemedett korú férfiak közé tartozott.
1Sa 17:13 Három idősebb fia azonban elment Saullal a harcba; hadbavonult három fiának a neve: Eliáb, az elsőszülött, Abinádáb a második és Sámma a harmadik.
1Sa 17:14 Dávid volt a legfiatalabb. Minthogy a három legidősebb fiú követte Sault,
1Sa 17:15 Dávid vissza-visszatért Saul mellől, hogy legeltesse apja nyáját Betlehemben.
1Sa 17:16 A filiszteus negyven napon át minden reggel és este előjött és kiállt.
1Sa 17:17 Azt mondta egyszer Izáj Dávidnak, a fiának: "Fogd ezt az éfa árpadarát s ezt a tíz kenyeret a testvéreid számára, s fuss el vele a táborba testvéreidhez,
1Sa 17:18 ezt a tíz darab sajtot pedig vidd el az ezredesnek, aztán nézd meg testvéreidet, jól vannak-e, s tudd meg, kikkel vannak egy sorban."
1Sa 17:19 Saul meg ők, és Izrael fiai mindnyájan ekkor éppen a Terebint völgyben hadakoztak a filiszteusokkal.
1Sa 17:20 Erre Dávid kora reggel felkelt, rábízta a nyájat egy pásztorra, felrakodott és elment, amint Izáj parancsolta neki. El is jutott a Magála helyéhez és a sereghez, de az éppen kivonult a harcra és csatakiáltásba tört ki.
1Sa 17:21 Izrael ugyanis csatarendben állt, de velük szemben a filiszteusok is harcra készülődtek.
1Sa 17:22 Erre Dávid rábízta a hozott holmit a poggyászőr kezére, aztán elfutott a harctérre, és megkérdezte, rendben van-e minden a testvéreivel kapcsolatban.
1Sa 17:23 Miközben beszélgetett velük, megjelent az a harcos férfi, a Góliát nevű, Gátból való filiszteus és kijött a filiszteusok táborából és megismételte szavait Dávid hallatára.
1Sa 17:24 Amint az izraeliták meglátták azt az embert, valamennyien elfutottak színe elől, mert igen féltek tőle.
1Sa 17:25 Valaki azonban azt mondta Izraelből: "Látjátok ezt az embert, aki előjött? Azért jött elő, hogy gyalázza Izraelt! Éppen azért azt az embert, aki őt megveri, nagy gazdagsággal ajándékozza meg a király, sőt neki adja lányát, és adómentessé teszi apai házát Izraelben!"
1Sa 17:26 Odaszólt erre Dávid a körülötte álló embereknek: "Mit is adnak annak az embernek, aki megveri ezt a filiszteust, s elhárítja a gyalázatot Izraelről? Ugyan ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Isten hadsorait?"
1Sa 17:27 Elmondta erre neki a nép a dolgot: "Ezt és ezt adják annak az embernek, aki őt megveri."
1Sa 17:28 Amikor Eliáb, legidősebb bátyja meghallotta, hogy erről beszél a többiekkel, haragra gerjedt Dávid ellen és azt mondta: "Miért jöttél ide, s miért hagytad azt a néhány juhot a pusztában? Ismerem nagyravágyásodat és szíved gonoszságát; azért jöttél le, hogy lásd a harcot!"
1Sa 17:29 Azt mondta erre Dávid: "Mit követtem el? Nem beszélgetés-e ez csupán?"
1Sa 17:30 Majd eltávozott tőle egy kevéssé és másfelé fordult, s ugyanazokat a szavakat mondta, s a nép is ugyanazokat a szavakat felelte neki, mint az előbb.
1Sa 17:31 Híre ment azoknak a szavaknak, amelyeket Dávid mondott, s elbeszélték őket Saul színe előtt.
1Sa 17:32 Amikor aztán eléje vitték, Dávid így szólt hozzá: "Senkinek se csüggedjen el a szíve e miatt; én, a te szolgád, elmegyek és megvívok a filiszteussal."
1Sa 17:33 Azt mondta erre Saul Dávidnak: "Nem bírsz te szembeszállni és megvívni ezzel a filiszteussal, mert te gyermek vagy, az meg harchoz szokott ember kora ifjúságától kezdve."
1Sa 17:34 Dávid azt felelte Saulnak: "Amikor szolgád legeltette az apja nyáját, ha oroszlán vagy medve jött, és elvitt egy kost a nyájból,
1Sa 17:35 utánamentem és leütöttem, s kiszabadítottam szájából; ha rám támadt, megragadtam az állát, megfojtottam és megöltem.
1Sa 17:36 Oroszlánt is, medvét is megöltem én, a te szolgád: úgy jár tehát majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok. Nos, megyek és elhárítom népemről a gyalázatot, elvégre is ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni merte az élő Isten seregét."
1Sa 17:37 Majd azt mondta Dávid: "Az Úr, aki megszabadított az oroszlán mancsai meg a medve mancsai közül, Ő fog megszabadítani engem e filiszteus kezéből." Azt mondta erre Saul Dávidnak: "Eredj, s az Úr legyen veled!"
1Sa 17:38 Aztán Saul felöltöztette Dávidot a maga ruháiba, rézsisakot tett a fejére, s páncélt adott rá.
1Sa 17:39 Ekkor Dávid felcsatolta kardját a ruhái fölé, s elkezdte próbálgatni, tud-e így felfegyverkezve járni, mert nem szokta meg. Azt mondta Dávid Saulnak: "Nem tudok így járni, mert nem szoktam meg." Azzal lerakta ezeket,
1Sa 17:40 s vette botját, amelyet mindig a kezében hordott, kiválasztott magának öt jó sima követ a patakból, s betette azokat pásztortáskájába, amely nála volt, s kezébe vette parittyáját, s kiment a filiszteus elé.
1Sa 17:41 Erre a filiszteus, előtte haladó fegyverhordozójával együtt, ballagva és egyre jobban közeledve Dávid felé tartott.
1Sa 17:42 Amikor aztán a filiszteus feltekintett és meglátta Dávidot, semmibe sem vette, hiszen egy vörös, szép külsejű ifjú volt előtte.
1Sa 17:43 Erre a filiszteus így szólt Dávidhoz: "Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?" Aztán a filiszteus megátkozta isteneivel Dávidot,
1Sa 17:44 és azt mondta Dávidnak: "Gyere csak ide hozzám, hadd adjam húsodat az ég madarainak s a mező vadjainak!"
1Sa 17:45 Dávid ekkor így szólt a filiszteushoz: "Te karddal, dárdával s pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael hadainak Istene nevével megyek ellened, amelyeket te gyalázattal illettél
1Sa 17:46 a mai napon. Az Úr pedig a kezembe fog adni téged, megöllek, leveszem rólad a fejedet, és még ma az ég madarainak és a mező vadjainak adom a filiszteusok táborának hulláit, hadd tudja meg az egész föld, hogy van Izraelnek Istene!
1Sa 17:47 Tudja meg ez az egész gyülekezet, hogy nem kell kard és dárda az Úrnak a győzelemhez, mert ő a harc ura, s ő a kezünkbe is fog adni titeket!"
1Sa 17:48 Amikor aztán a filiszteus nekikészült, s elindult, s Dávid felé közelített, Dávid sietve a filiszteus elé futott, hogy megküzdjön vele,
1Sa 17:49 és benyújtotta kezét táskájába, kivett belőle egy követ, azt parittyájával megforgatta, s elhajította, s homlokon sújtotta vele a filiszteust, úgyhogy a kő belefúródott homlokába, s az arcával a földre bukott.
1Sa 17:50 Így győzte le Dávid a filiszteust parittyával és kővel, s miután leverte, meg is ölte a filiszteust. Mivel ugyanis kard nem volt Dávid kezében,
1Sa 17:51 odaszaladt, megállt a filiszteus felett, megfogta kardját, kirántotta hüvelyéből, s megölte őt és levágta fejét. Amikor a filiszteusok látták, hogy hősük meghalt, megfutamodtak.
1Sa 17:52 Erre Izrael és Júda emberei felkeltek és felkiáltottak és addig űzték a filiszteusokat, amíg a völgybe és Akkaron kapujához nem jutottak. Hullottak is a sebesültek a filiszteusok közül a Sáráim felé vivő úttól kezdve egészen Gátig és Akkaronig.
1Sa 17:53 Amikor aztán megkergették a filiszteusokat, Izrael fiai visszatértek, s elfoglalták táborukat.
1Sa 17:54 Dávid pedig fogta a filiszteus fejét, s elvitte Jeruzsálembe, fegyvereit pedig elhelyezte sátrában.
1Sa 17:55 Amikor Saul látta, hogy Dávid kimegy a filiszteus elé, azt mondta Ábnernek, a sereg fővezérének: "Melyik nemzetségből származik ez az ifjú, Ábner?" Ábner azt felelte: "Életedre mondom, ó király, hogy nem tudom!"
1Sa 17:56 Azt mondta erre a király: "Kérdezd meg, kinek a fia ez az ifjú!"
1Sa 17:57 Ezért, amikor Dávid a filiszteus megölése után visszatért, kezében a filiszteus fejével, Ábner megfogta, s bevitte Saul elé.
1Sa 17:58 Saul így szólt hozzá: "Melyik nemzetségből való vagy, ó ifjú?" Dávid azt mondta rá: "Szolgádnak, a betlehemi Izájnak vagyok a fia."
1Sa 18:1 Amikor befejezte Saullal való beszédét, történt, hogy Jonatán lelke egybeforrt Dávid lelkével, és Jonatán úgy megszerette őt, mint a saját lelkét.
1Sa 18:2 Saul azon a napon egészen maga mellé vette és nem engedte többé visszatérni apja házába,
1Sa 18:3 Jonatán pedig szövetségre lépett Dáviddal, mert úgy szerette, mint a saját lelkét.
1Sa 18:4 Éppen azért Jonatán levetette magáról azt a köntöst, amelyet viselt, s egyéb felszerelésével, kardjával, íjával és övével együtt Dávidnak adta.
1Sa 18:5 Valahányszor aztán Dávid kivonult valamerre, ahová őt Saul küldte, mindig sikert aratott. Ezért Saul a harcosok fejévé tette, s ez tetszésre talált az egész nép szemében, sőt Saul szolgáinak színe előtt is.
1Sa 18:6 Amikor azonban Dávid a filiszteus megverése után visszafelé tartott, kivonultak az asszonyok Izrael valamennyi városából Saul király elé, énekelve, körtáncot lejtve, ujjongó dobokkal és csörgőkkel,
1Sa 18:7 s egyre csak ezt zengedezték a játszó asszonyok: "Megvert Saul ezret, Dávid pedig tízezret."
1Sa 18:8 Nagyon megharagudott erre Saul, nem tetszett neki ez a beszéd, és azt mondta: "Dávidnak tízezret adtak, nekem pedig ezret adtak: mi hiányzik még neki, mint a királyság?"
1Sa 18:9 Ettől a naptól kezdve Saul nem nézett egyenes szemmel Dávidra.
1Sa 18:10 Másnap aztán ismét elfogta Sault Isten egyik gonosz lelke, úgyhogy prófétált házában. Közben Dávid pengette kezével a lantot, mint minden nap. Saulnak ekkor éppen kezében volt a dárda,
1Sa 18:11 s azt odahajította, azt gondolva, hogy a falhoz szegezheti Dávidot, ám Dávid két ízben is elhajolt előle.
1Sa 18:12 Erre Saul félni kezdett Dávidtól, mert az Úr vele volt, tőle pedig eltávozott.
1Sa 18:13 Éppen azért Saul eltávolította őt maga mellől, és egy ezred tisztjévé tette, s ő vonult ki és be a nép élén.
1Sa 18:14 Dávid azonban sikerrel járt el minden útjában, mert az Úr vele volt.
1Sa 18:15 Amikor Saul látta, hogy nagyon szerencsés, tartani kezdett tőle.
1Sa 18:16 Egész Izrael és Júda azonban szerette Dávidot, mert ő vonult ki és be élükön.
1Sa 18:17 Azt mondta azért Saul Dávidnak: "Íme, itt van idősebbik lányom, Merób; neked adom feleségül, csak légy bátor harcosom és harcold az Úr harcait." Saul azonban azt gondolta és azt mondta magában: "Ne az én kezem bánjon el vele, bánjon el csak vele a filiszteusok keze."
1Sa 18:18 Dávid azt mondta rá Saulnak: "Ki vagyok én, s mi az én életem, s mi apám nemzetsége Izraelben, hogy én a király vejévé legyek?"
1Sa 18:19 Mindazonáltal amikor eljött az idő, amikor oda kellett volna adni Meróbot, Saul lányát Dávidnak, a meholita Hadrielnek adták oda feleségül.
1Sa 18:20 Míkol, Saul második lánya azonban megszerette Dávidot, s amikor ezt hírül vitték Saulnak, tetszett neki a dolog.
1Sa 18:21 Azt mondta ugyanis magában Saul: "Neki adom, hadd legyen kelepcéjévé és hadd bánjon el vele a filiszteusok keze." Üzent azért Saul Dávidnak: "Légy ma e második alkalommal a vőm."
1Sa 18:22 Majd meghagyta Saul a szolgáinak: "Beszéljetek titokban Dáviddal, és mondjátok neki: Íme, tetszel a királynak, s minden szolgája is szeret: légy tehát most a király veje."
1Sa 18:23 El is juttatták Saul szolgái mindezeket a szavakat Dávid fülébe. Ám Dávid azt mondta rá: "Csekélységnek látszik-e előttetek a király vejévé lenni? Hiszen én szegény és vagyontalan ember vagyok!"
1Sa 18:24 Jelentették erre Saul szolgái, mondva: "Ezeket s ezeket a szavakat mondta Dávid."
1Sa 18:25 Azt mondta erre Saul: "Így szóljatok Dávidhoz: Nem kell a királynak semmi más jegyajándék, csak száz filiszteus előbőre, hogy meglakoljanak a király ellenségei." Azt gondolta ugyanis Saul, hogy így a filiszteusok kezébe juttatja Dávidot.
1Sa 18:26 Amikor szolgái elmondták Dávidnak azokat a szavakat, amelyeket Saul mondott, tetszett Dávidnak a dolog, hogy a király vejévé legyen.
1Sa 18:27 Éppen azért néhány nap múlva felkerekedett Dávid, elment az alatta levő emberekkel, levágott kétszáz férfit a filiszteusok közül. Aztán elvitte és leszámlálta az előbőröket a királynak, hogy a vejévé lehessen. Erre Saul neki adta Míkolt, a lányát feleségül.
1Sa 18:28 Amikor Saul látta és megértette, hogy az Úr Dáviddal van és Míkol, Saul lánya is szereti őt,
1Sa 18:29 még inkább félni kezdett Saul Dávidtól és minden időre ellensége lett Saul Dávidnak.
1Sa 18:30 S valahányszor a filiszteusok fejedelmei támadtak, Dávid mindjárt a támadásuk elején mindig nagyobb sikert aratott, mint Saul bármelyik szolgája, s így nagyon híressé lett neve.
1Sa 19:1 Szólt ezért Saul Jonatánnak, a fiának és minden szolgájának, hogy öljék meg Dávidot. Ám Jonatán, Saul fia nagyon szerette Dávidot.
1Sa 19:2 Éppen azért értesítette Jonatán Dávidot, s megmondta neki: "Saul, az apám halálra keres téged: reggel tehát, kérlek, vigyázz magadra, s rejtőzködj el titokban.
1Sa 19:3 Én aztán majd kimegyek, s azon a mezőn, ahol te leszel, apám elé állok, s beszélek rólad apámnak, s amit tapasztalni fogok, majd tudtodra adom."
1Sa 19:4 Jonatán erre jót szólt apjának, Saulnak Dávidról és azt mondta neki: "Ne vétkezz király, szolgád, Dávid ellen, hiszen ő nem vétkezett ellened, s cselekedetei nagyon hasznosak neked.
1Sa 19:5 Kockára tette életét, és megverte a filiszteust. Az Úr nagy győzelmet juttatott általa egész Izraelnek: láttad és örültél! Miért vétkeznél tehát ártatlan vér ellen, s miért ölnéd meg Dávidot, aki semmit sem követett el?"
1Sa 19:6 Amikor ezt Saul hallotta, Jonatán szavára megengesztelődött és megesküdött: "Az Úr életére mondom, hogy nem fogom megöletni."
1Sa 19:7 Erre Jonatán előhívatta Dávidot és elmondta neki mindezeket a szavakat. Aztán Jonatán bevitte Dávidot Saulhoz, s ő ismét olyan volt előtte, mint azelőtt.
1Sa 19:8 Ám ismét megindult a harc és Dávid kivonult és hadakozott a filiszteusok ellen. Nagy csapást mért rájuk, és azok megfutamodtak színe elől.
1Sa 19:9 Erre Sault ismét megszállta az Úr egyik gonosz lelke. Így üldögélt házában, kezében a dárdával, miközben Dávid pengette a lantot kezével.
1Sa 19:10 Egyszer csak Saul ismét megkísérelte, hogy Dávidot a falhoz szegezze a dárdával, de Dávid elhajolt Saul színe elől, s a dárda, anélkül, hogy sebet ejtett volna, a falba fúródott. Erre Dávid elszaladt és még azon éjjel elmenekült.
1Sa 19:11 Erre Saul elküldte csatlósait Dávid házához, hogy őrizzék és reggel megöljék. Ám Míkol, a felesége tudtára adta ezt Dávidnak: "Ha meg nem mented magadat ez éjjel, holnap meghalsz."
1Sa 19:12 Éppen azért lebocsátotta őt az ablakon, s ő elment, elfutott és megmenekült.
1Sa 19:13 Míkol aztán vette a szobrot, rátette az ágyra, szőrös kecskebőrt tett a feje alá és ruhákkal betakarta.
1Sa 19:14 Amikor aztán Saul poroszlókat küldött oda, hogy fogják meg Dávidot, azok azt a választ hozták, hogy beteg.
1Sa 19:15 Erre Saul visszaküldte a követeket, hogy nézzék meg Dávidot és azt mondta: "Ágyastul is hozzátok elém, hogy megölethessem."
1Sa 19:16 Amikor azonban a követek odaértek, a szobrot találták az ágyban, kecskebőrrel a feje alatt.
1Sa 19:17 Azt mondta erre Saul Míkolnak: "Miért játszottál így ki, s miért engedted ellenségemet elfutni?" Míkol azt felelte rá Saulnak: "Azért, mert ő azt mondta nekem: "Engedj el, különben megöllek.""
1Sa 19:18 Közben Dávid elfutott és megmenekült és eljutott Sámuelhez Ramátába, s elbeszélte neki mindazt, amit vele Saul művelt. Erre ő és Sámuel elmentek, s megtelepedtek Nájótban.
1Sa 19:19 Hírül vitték azonban Saulnak, s elmondták neki: "Íme, Dávid a ramátai Nájótban van."
1Sa 19:20 Erre Saul poroszlókat küldött, hogy fogják meg Dávidot. Amikor azonban meglátták a jövendölő próféták seregét és vezetőjüket, Sámuelt, őket is betöltötte Isten lelke, s ők is prófétálni kezdtek.
1Sa 19:21 Amikor ezt hírül vitték Saulnak, más követeket küldött, de azok is prófétálni kezdtek. Erre Saul harmadszor is követeket küldött, de azok is prófétálni kezdtek. Megharagudott erre Saul,
1Sa 19:22 s maga is elment Ramátába; amikor a Szókóban levő nagy vízveremhez jutott, megkérdezte: "Hol van Sámuel és Dávid?" Azt mondták erre neki: "Íme, a ramátai Nájótban vannak."
1Sa 19:23 Elindult tehát a ramátai Nájótba, de őt is eltöltötte Isten lelke, s amint ment és haladt, egyre prófétálgatott, amíg a ramátai Nájótba nem jutott.
1Sa 19:24 Ott ő is levetette ruháit és prófétált a többiekkel együtt Sámuel előtt, s ott feküdt azon egész nap és éjjel mezítelenül. Innen is származott a közmondás: "Hát Saul is a próféták közt van?"
1Sa 20:1 Dávid azonban elfutott a ramátai Nájótból, elment és szólt Jonatánnak: "Mit követtem el? Mi a vétkem, s mi a bűnöm apád ellen, hogy életemre tör?"
1Sa 20:2 Ő azt mondta neki: "Dehogyis, nem fogsz meghalni, mert apám nem cselekszik sem nagy, sem kicsiny dolgot, mielőtt velem nem közli. Csak éppen ezt az egy dolgot titkolta volna el előttem? Nem fog az megtörténni!"
1Sa 20:3 Meg is esküdött újra Dávidnak. Ám Dávid azt mondta: "Nyilván tudja apád, hogy én kegyelmet találtam szemedben, s azért azt fogja mondani magában: "Ne tudjon erről Jonatán, nehogy elszomorodjék!" Én azonban az Úr életére és a te életedre mondom, hogy szinte csak egy lépés választ el engem a haláltól."
1Sa 20:4 Azt mondta erre Jonatán Dávidnak: "Bármit mondasz nekem, megteszem neked."
1Sa 20:5 Azt mondta erre Dávid Jonatánnak: "Íme, holnap újhold napja van, amikor a szokás szerint a király mellé kellene ülnöm, hogy egyem. Engedj azonban el, hadd rejtőzzem el a mezőn harmadnap estig.
1Sa 20:6 Ha apád odanéz és keres engem, feleld neki: "Dávid megkért engem, hogy sietve Betlehem városába mehessen, mert ott most ünnepi áldozata van egész nemzetségének."
1Sa 20:7 Ha ő erre azt mondja: "Jól van" -- akkor békessége lesz szolgádnak; ha azonban haragra gerjed, akkor tudd meg, hogy gonoszsága teljes ellenem.
1Sa 20:8 Cselekedj tehát irgalmasságot szolgáddal, hiszen szövetségre léptél velem, szolgáddal az Úr előtt. Ha azonban valami gonoszság van bennem, ölj meg te magad, s ne vígy apádhoz."
1Sa 20:9 Azt mondta erre Jonatán: "Távol legyen tőled! Mihelyt bizonyosan megtudom, hogy apám gonoszsága teljes ellened, lehetetlen, hogy tudtodra ne adjam."
1Sa 20:10 Erre Dávid megkérdezte Jonatánt: "Ki fog értesíteni engem, ha apád netán valami rosszat mond neked rólam?"
1Sa 20:11 Azt mondta erre Jonatán Dávidnak: "Gyere, menjünk ki a mezőre." Miután pedig mindketten kimentek a mezőre,
1Sa 20:12 azt mondta Jonatán Dávidnak: "Uram, Izrael Istene, ha megtudom holnap vagy holnapután apám szándékát, s valami jót tudok meg Dávidról, és nem küldök azonnal hozzád, nem adom tudtodra,
1Sa 20:13 akkor sújtsa az Úr Jonatánt most és mindenkor! Ha pedig fennáll apám gonoszsága ellened, akkor azt juttatom füledbe, és elbocsátalak, hogy menj békében, s az Úr legyen veled, miként apámmal volt.
1Sa 20:14 De akkor, ha még élek, az Úr irgalmasságát gyakorold ám velem, ha pedig már meghaltam,
1Sa 20:15 ne vond meg irgalmasságodat házamtól sohasem, akkor sem, amikor majd az Úr kiirtja Dávid minden ellenségét a földről. Vegye el az Úr Jonatánt házából, s álljon bosszút Dávid ellenségein!"
1Sa 20:16 Így kötött szövetséget Jonatán Dávid házával, s az Úr így állt bosszút Dávid ellenségein.
1Sa 20:17 Majd ismételten megesküdött Jonatán Dávidnak, mert szerette őt -- mint a saját lelkét, úgy szerette.
1Sa 20:18 Aztán azt mondta neki Jonatán: "Holnap újhold napja van, s keresni fognak téged.
1Sa 20:19 Holnapután pedig menj el messzire, oda, ahol a tett napján elrejtőztél, és ülj le az Ezel nevű kő mellé.
1Sa 20:20 Én aztán majd három nyilat lövök oda, mintha a céllövésben gyakorolnám magamat,
1Sa 20:21 és értük küldöm a fiút, s azt mondom neki: "Eredj, s hozd vissza nekem a nyilakat."
1Sa 20:22 Ha azt mondom majd a fiúnak: "Íme, a nyilak rajtad innen vannak, szedd fel őket" -- akkor te csak jöjj hozzám, mert békességed van, s nincs baj, az Úr életére mondom! Ha azonban azt mondom majd a fiúnak: "Íme, a nyilak túl vannak rajtad", akkor te menj el békével, mert az Úr elküldött téged.
1Sa 20:23 Erre a dologra pedig, amelyet megbeszéltünk egymással, az Úr legyen a tanúnk mindörökké!"
1Sa 20:24 Dávid tehát elrejtőzött a mezőn és eljött az újhold napja és a király lakomához ült.
1Sa 20:25 Amikor a király, ahogy szokott, leült a fal mellett levő székére, Jonatán felállt. Ábner is leült Saul mellé, de Dávid helye üresen maradt.
1Sa 20:26 Saul aznap nem szólt semmit, mert azt gondolta, hogy talán történt vele valami, amiért nem tiszta, s még nem tisztult meg.
1Sa 20:27 Amikor eljött az újhold másodnapja, Dávid helye megint üresen maradt. Azt mondta erre Saul Jonatánnak, a fiának: "Miért nem jött el Izáj fia sem tegnap, sem ma a lakomára?"
1Sa 20:28 Jonatán erre azt felelte Saulnak: "Igen kért engem, hadd mehessen Betlehembe."
1Sa 20:29 Azt mondta: "Engedj el, mert most ünnepi áldozat van városomban, s egyik testvérem meghívott; ha tehát kegyelmet találtam szemedben, hadd menjek el most hamarosan, hogy megnézzem testvéreimet." Ezért nem jött el a király asztalához."
1Sa 20:30 Megharagudott erre Saul Jonatánra és azt mondta neki: "Te, férfit önként magához ragadó asszony fia! Talán bizony nem tudom, hogy szereted Izáj fiát a magad szégyenére és gyalázatos anyád szégyenére?
1Sa 20:31 Pedig mindaddig, amíg Izáj fia a földön él, sem személyed, sem királyságod nem áll szilárdan! Most azért tüstént küldj el, s hozasd ide hozzám, mert halál fia!"
1Sa 20:32 Jonatán erre azt felelte Saulnak, az apjának: "Miért haljon meg? Mit követett el?"
1Sa 20:33 Erre Saul megragadta a dárdát, hogy keresztüldöfje. Megértette erre Jonatán, hogy apja elhatározta, hogy megöli Dávidot.
1Sa 20:34 Éppen azért Jonatán dühödt haraggal felkelt az asztaltól és semmit sem evett az újhold másodnapján, mert bánkódott Dávid miatt, hogy apja gyalázattal illette.
1Sa 20:35 Amikor aztán megvirradt a reggel, Jonatán a Dáviddal való megállapodás szerint kiment egy kis fiúval a mezőre.
1Sa 20:36 Ott azt mondta a fiúnak: "Eredj, s hozd vissza nekem a nyilakat, amelyeket ellövök." Amikor azonban a fiú elszaladt, ellövött egy másik nyilat a fiún túlra.
1Sa 20:37 Amikor a fiú arra a helyre jutott, ahol az a nyíl volt, amelyet Jonatán először lőtt ki, utána kiáltott Jonatán a fiúnak: "Íme, ott, tovább, rajtad túl is van egy nyíl."
1Sa 20:38 Majd ismét a fiú után kiáltott: "Siess gyorsan, ne állj meg!" Felszedte tehát a fiú Jonatán nyilait, s visszavitte urához,
1Sa 20:39 de hogy miről van szó, egyáltalán nem tudta, mert csak Jonatán és Dávid tudta a dolgot.
1Sa 20:40 Ekkor Jonatán odaadta fegyvereit a fiúnak, s azt mondta: "Eredj, s vidd be a városba."
1Sa 20:41 Amikor aztán a fiú elment, Dávid felkelt dél felé néző helyéről, arcával a földre borult és háromszor meghajtotta magát, majd megcsókolták egymást és sírtak mindketten, de kivált Dávid.
1Sa 20:42 Azt mondta aztán Jonatán Dávidnak: "Eredj békességgel. Amire megesküdtünk mindketten az Úr nevében, ezekkel a szavakkal: Az Úr legyen köztem és közötted s az én ivadékom s a te ivadékod között -- az álljon mindörökké."
1Sa 21:1 Felkerekedett erre Dávid és elment, Jonatán pedig visszament a városba.
1Sa 21:2 Így Dávid Nóbba, Ahimelek paphoz jutott. Ahimelek azonban meghökkent, hogy Dávid odajött és azt mondta neki: "Miért vagy egyedül, s miért nincs senki sem veled?"
1Sa 21:3 Azt mondta erre Dávid Ahimelek papnak: "Megbízott engem valamivel a király, de azt mondta: "Senki se tudja meg a dolgot, amiért elküldelek, s hogy milyen parancsokat adtam neked." Éppen azért a legényeket erre és erre a helyre rendeltem.
1Sa 21:4 Nos tehát, ha van valami a kezednél, adj vagy öt kenyeret nekem, vagy valami mást, amit tudsz."
1Sa 21:5 A pap azt felelte Dávidnak: "Közönséges kenyér nincs a kezemnél, csak szent kenyér. Tiszták-e legényeid, főképpen asszonytól?"
1Sa 21:6 Dávid erre azt mondta neki: "Igen; ami az asszonyt illeti, megtartóztattuk magunkat tegnaptól és tegnapelőttől, amikor elindultunk, s a legények holmijai tiszták voltak, s bár ez az út közönséges, a holmi szempontjából ma ez is szent lesz."
1Sa 21:7 Erre a pap szent kenyeret adott neki; nem volt ott ugyanis más kenyér, mint csak azok a kitett kenyerek, amelyeket elvettek az Úr színe elől, hogy meleg kenyereket tegyenek helyükbe.
1Sa 21:8 Ott volt azonban azon a napon egy ember Saul szolgái közül, benn az Úr hajlékában: egy Dóeg nevű edomita, Saul pásztorainak felügyelője.
1Sa 21:9 Azt mondta továbbá Dávid Ahimeleknek: "Van-e itt kezednél dárda vagy kard? Nem hoztam ugyanis magammal kardomat s fegyvereimet, mert a király ügye sürgős volt."
1Sa 21:10 Azt mondta erre a pap: "Íme, a filiszteus Góliát kardja, akit megvertél a Terebint völgyben, itt van, betakarva egy ruhába az efód mögött; ha azt el akarod vinni, vidd el, mert itt azon kívül más nincs." Azt mondta erre Dávid: "Nincs több olyan, mint az, add csak ide!"
1Sa 21:11 Dávid aztán felkerekedett, s még aznap elfutott Saul színe elől és Ákishoz, Gát királyához ment.
1Sa 21:12 Dávid láttára azonban Ákis szolgái, azt mondták uruknak: "Vajon nem ez-e Dávid, annak a földnek a királya? Nem ennek énekelték-e körtáncban, mondva: "Megvert Saul ezret, Dávid pedig tízezret?""
1Sa 21:13 Dávid a szívére vette ezeket a szavakat, s nagyon megijedt Ákistól, Gát királyától.
1Sa 21:14 Éppen azért elváltoztatta arcát előttük, dülöngött kezük között, nekiütközött a kapuajtóknak, s nyálát szakállára csurgatta.
1Sa 21:15 Azt mondta erre Ákis a szolgáinak: "Látjátok, hogy ez az ember bolond: miért hoztátok hozzám?
1Sa 21:16 Szűkölködünk-e bolondokban, hogy ezt behoztátok, hogy őrjöngjön előttem? Ez jöjjön be házamba?"
1Sa 22:1 Dávid aztán elment onnan és Adullám barlangjába menekült. Amikor ezt bátyjai s apjának egész házanépe meghallották, lementek oda hozzá.
1Sa 22:2 Majd köréje sereglettek mindazok, akik szorongatott helyzetben voltak, s akiket adósság terhelt, meg akik szívükben elkeseredtek, s ő lett a vezérük; mintegy négyszáz ember volt vele.
1Sa 22:3 Onnan aztán Dávid a moábi Micpába ment és azt mondta Moáb királyának: "Hadd maradjon, kérlek, apám és anyám nálatok, amíg megtudom, mit tesz velem Isten."
1Sa 22:4 Ott is hagyta őket Moáb királyának színe előtt, s azok nála maradtak mindaddig, amíg Dávid a várban tartózkodott.
1Sa 22:5 Gád próféta ugyanis azt mondta Dávidnak: "Ne maradj tovább a várban, hanem indulj el és menj Júda földjére." Erre Dávid elindult és a Háret erdőségbe ment.
1Sa 22:6 Meghallotta azonban Saul, hogy Dávid s a vele levő emberek előkerültek. Erre Saul, aki ekkor Gibeában tartózkodott, és a tamariszkuszfa alatt üldögélt, miközben a dárdát tartotta kezében, s valamennyi szolgája körülötte állott,
1Sa 22:7 így szólt a körülötte álló szolgáinak: "Halljátok Jemini fiai: Vajon Izáj fia fog-e adni mindnyájatoknak mezőket és szőlőket, és megtesz-e mindnyájatokat ezredesekké és századosokká,
1Sa 22:8 mivel mindannyian összeesküdtetek ellenem, és nincs senki, aki értesítene engem a dolgokról, sőt még a fiam is szövetséget kötött Izáj fiával? Nincs senki, aki megszánná sorsomat közületek, s értesítene engem arról, hogy fiam fellázította ellenem szolgámat, s az leselkedik rám mindmáig!"
1Sa 22:9 Azt felelte erre az edomita Dóeg, aki éppen ott állt és az első volt Saul szolgái között: "Én láttam Izáj fiát Nóbban, Ahimelek papnál, Ahitób fiánál,
1Sa 22:10 aki tanácsot kért számára az Úrtól, eleséget adott neki, sőt a filiszteus Góliát kardját is odaadta neki."
1Sa 22:11 Erre elküldött a király, hogy hívják el Ahimelek papot, Ahitóbnak a fiát meg apja egész házanépét, a nóbi papokat, s azok mindannyian el is jöttek a királyhoz.
1Sa 22:12 Azt mondta ekkor Saul Ahimeleknek: "Halld, Ahitób fia!" Az így felelt: "Itt vagyok, uram."
1Sa 22:13 Azt mondta erre neki Saul: "Miért esküdtetek össze ellenem, te és Izáj fia azzal, hogy kenyeret és kardot adtál neki, s tanácsot kértél számára Istentől, hogy így fellázadhasson ellenem, s leselkedhessék rám mindmáig?"
1Sa 22:14 Ahimelek erre azt felelte a királynak: "Ki olyan megbízható valamennyi szolgád között, mint Dávid, aki veje a királynak, eljár parancsaidban, s tiszteletben áll házadban?
1Sa 22:15 Vajon ma kértem először tanácsot számára Istentől? Távol legyen ez a dolog tőlem: ne gyanúsítsa a király ilyesmivel egyetlen szolgáját sem apám egész házában, mert nem tudott szolgád semmit sem erről a dologról, sem kicsit, sem nagyot."
1Sa 22:16 Ám a király azt mondta: "Halállal lakolsz, Ahimelek, te és apád egész házanépe."
1Sa 22:17 Azt mondta azért a király a körülötte álló futároknak: "Forduljatok meg, s öljétek meg az Úr papjait, mert kezük Dáviddal van: tudták, hogy szökik, s nem jelentették nekem." Ám a király szolgái nem akarták kinyújtani kezüket az Úr papjaira.
1Sa 22:18 Azt mondta erre a király Dóegnak: "Fordulj meg te, s ronts a papokra." Megfordult erre az edomita Dóeg, s rárontott a papokra és nyolcvanöt gyolcs efódot viselő embert ölt meg azon a napon,
1Sa 22:19 Nóbot pedig, a papok városát kardélre hányta, megölt férfit és asszonyt, gyermeket és csecsemőt, marhát, szamarat és juhot egyaránt.
1Sa 22:20 Ahimeleknek, Ahitób fiának egyik fia azonban, akinek Abjatár volt a neve, megmenekült és Dávidhoz futott
1Sa 22:21 és hírül vitte neki, hogy Saul megölette az Úr papjait.
1Sa 22:22 Azt mondta erre Dávid Abjatárnak: "Tudtam én azt aznap, amikor az edomita Dóeg ott volt, hogy kétségkívül értesíti Sault: én okoztam apád háza minden emberének halálát!
1Sa 22:23 Maradj nálam, ne félj: hiszen aki az én éltemre tör, az tör a tiedre is, de velem együtt életben maradsz te is."
1Sa 23:1 Közben hírül vitték Dávidnak, s azt mondták: "Íme, a filiszteusok ostromolják Keilát, s fosztogatják a szérűket."
1Sa 23:2 Megkérdezte azért Dávid az Urat: "Elmenjek-e és leverjem-e ezeket a filiszteusokat?" Azt mondta erre az Úr Dávidnak: "Eredj, s verd le a filiszteusokat, s mentsd fel Keilát."
1Sa 23:3 Ám azok az emberek, akik Dáviddal voltak, azt mondták neki: "Íme, mi itt is félünk, mert Júdában állunk; mennyivel inkább fogunk, ha Keilába, a filiszteusok csatasorai elé megyünk!"
1Sa 23:4 Erre Dávid ismét megkérdezte az Urat. Az Úr ezt felelte neki: "Kelj fel, s menj Keilába, mert kezedbe adom a filiszteusokat."
1Sa 23:5 Erre Dávid elment embereivel Keilába, s hadakozott a filiszteusok ellen, s elhajtotta barmaikat, s nagy vereséget mért rájuk. Így Dávid megszabadította Keila lakóit.
1Sa 23:6 Abban az időben pedig, amikor Abjatár, Ahimelek fia Dávidhoz menekült Keilába, az efódot is levitte magával.
1Sa 23:7 Hírül vitték azonban Saulnak, hogy Dávid Keilába ment. Azt mondta ekkor Saul: "Kezembe adta őt Isten, mert önmagát zárta be, amikor olyan városba ment, amelynek kapui és zárai vannak."
1Sa 23:8 Meg is parancsolta Saul az egész népnek, hogy menjen le hadakozni Keila ellen, s zárja körül Dávidot és embereit.
1Sa 23:9 Amikor azonban Dávid megtudta, hogy Saul titokban gonoszat forral ellene, azt mondta Abjatár papnak: "Vedd fel az efódot."
1Sa 23:10 Aztán azt mondta Dávid: "Uram, Izrael Istene, azt a hírt hallotta szolgád, hogy Saul Keilába készül jönni, hogy feldúlja a várost miattam.
1Sa 23:11 Vajon kezébe adnának-e engem Keila polgárai? Le akar-e jönni Saul, amint szolgád hallotta? Uram, Izrael Istene, mondd meg szolgádnak!" Azt mondta erre az Úr: "Le akar jönni."
1Sa 23:12 Ekkor Dávid így szólt: "Kezébe adnának-e Saulnak engem és a velem levő embereket Keila polgárai?" Azt mondta erre az Úr: "Kezébe adnának."
1Sa 23:13 Erre Dávid és mintegy hatszáz embere felkerekedett, s kivonult Keilából és céltalanul hol itt, hol ott kóborolt. Hírül vitték erre Saulnak, hogy Dávid Keilából elmenekült, s megmenekült, mire ő elállt attól, hogy oda vonuljon.
1Sa 23:14 Dávid aztán a pusztában, védett helyeken húzódott meg. Zíf pusztájának hegységében, a Hóresa hegyen telepedett meg, s ámbár Saul mindennap kereste, Isten nem adta kezébe.
1Sa 23:15 Ám Dávid aggódva látta, hogy Saul kivonult, hogy életére törjön. Miközben azonban Dávid Zíf pusztájában, az erdőben volt,
1Sa 23:16 Jonatán, Saul fia felkerekedett és elment Dávidhoz az erdőbe, s megerősítette bizalmát Istenben és azt mondta neki:
1Sa 23:17 "Ne félj, mert nem ér el téged Saulnak, apámnak keze, s te fogsz uralkodni Izraelen, s én leszek melletted méltóságban a második. Tudja azt Saul, az apám is!"
1Sa 23:18 Aztán szövetséget kötöttek egymással az Úr előtt, s Dávid az erdőben maradt, Jonatán pedig visszatért házába.
1Sa 23:19 Ám a zífbeliek felmentek Saulhoz Gibeába és azt mondták: "Íme, nem nálunk lappang-e Dávid, az erdő legbiztosabb helyein, a Hahila dombon, amely a sivatagtól jobbra van?
1Sa 23:20 Nos tehát, ha lelked úgy kívánja, hogy lejöjj, jöjj le: a mi dolgunk lesz, hogy őt a király kezébe adjuk."
1Sa 23:21 Azt mondta erre Saul: "Áldjon meg az Úr titeket, hogy megszántátok sorsomat.
1Sa 23:22 Menjetek tehát, kérlek és készítsétek elő szorgalmasabban a dolgot, legyetek szemfülesek és lessétek ki a helyet, merre jár a lába, s ki látta őt ott, mert sejti rólam, hogy ravaszul leselkedem utána.
1Sa 23:23 Lessétek ki és nézzétek meg minden rejtekhelyét, ahol rejtőzik! Ha a dolog biztos, jöjjetek vissza hozzám, hogy elmenjek veletek. Még ha a földbe bújt is, felhajszolom Júda valamennyi ezrede közül!"
1Sa 23:24 Azok fel is kerekedtek és elmentek Saul előtt Zífbe. Dávid és emberei ekkor Máon pusztájában, a Jesimontól jobbra eső mezőségen voltak.
1Sa 23:25 Amikor azonban Saul és társai elindultak, hogy megkeressék, Dávid értesült a dologról, s tüstént lement a sziklához, s Máon pusztájában húzta meg magát. Amikor ezt Saul meghallotta, üldözőbe vette Dávidot, Máon pusztájában.
1Sa 23:26 Saul a hegy egyik oldalán haladt, Dávid pedig és emberei a hegy másik oldalán voltak. Dávid már-már kezdte elveszíteni reményét, hogy megmenekülhet Saul színe elől, mert Saul és emberei koszorú módjára körülvették Dávidot és embereit, hogy elfogják őket.
1Sa 23:27 Ekkor azonban követ érkezett Saulhoz és azt mondta: "Siess és jöjj, mert a filiszteusok betörtek az országba."
1Sa 23:28 Erre Saul megfordult és abbahagyta Dávid üldözését, s a filiszteusok ellen vonult. Ezért nevezték el azt a helyet Elválasztó-sziklának.
1Sa 24:1 Dávid aztán felment onnan, s Engadi legbiztonságosabb helyein telepedett meg.
1Sa 24:2 Ám amikor Saul visszatért a filiszteusok üldözéséből, hírül vitték neki: "Íme, Dávid Engadi pusztájában van."
1Sa 24:3 Erre Saul kiválasztott háromezer embert egész Izraelből, maga mellé vette őket, s elment, hogy felkutassa Dávidot és embereit akár még azokon a meredek sziklákon is, amelyeken csak a vadkecskék járnak.
1Sa 24:4 Így jutott el az út mentén fekvő juhaklokhoz. Saul bement az ott levő barlangba, hogy elvégezze szükségét. Dávid és emberei éppen e barlang belső részében lappangtak.
1Sa 24:5 Mondták is Dávid szolgái uruknak: "Itt a nap, amelyről az Úr azt mondta neked: "Kezedbe adom ellenségedet, hogy úgy tehess vele, amint szemednek tetszik."" Dávid erre felkelt, s titokban levágta Saul köntösének csücskét.
1Sa 24:6 Utána azonban furdalta Dávidot lelkiismerete, hogy levágta Saul köntösének csücskét.
1Sa 24:7 Azt mondta azért embereinek: "Legyen az Úr kegyelmes irántam, hogy meg ne tegyem azt a dolgot az én urammal, az Úr felkentjével, hogy felemeljem kezemet ellene, hiszen ő az Úr felkentje!"
1Sa 24:8 Így Dávid megfékezte szavaival embereit és nem engedte meg nekik, hogy Saulra rontsanak. Saul aztán felkelt a barlangból, s folytatta megkezdett útját.
1Sa 24:9 Utána Dávid is felkerekedett, s kiment a barlangból és utána kiáltott Saulnak: "Uram, király!" Amikor Saul hátratekintett, Dávid földig hajtotta arcát és leborult
1Sa 24:10 és azt mondta Saulnak: "Miért hallgatsz azoknak az embereknek a szavára, akik azt mondják, hogy Dávid rosszat forral ellened?
1Sa 24:11 Íme, ma saját szemed láthatja, hogy az Úr a kezembe adott a barlangban, s hogy eszembe jutott, hogy megöllek, ám szemem megkímélt téged, mert azt mondtam: Nem nyújtom ki kezemet uram ellen, hiszen az Úr felkentje ő.
1Sa 24:12 Nézz csak ide, apám, lásd, köntösöd csücske itt van a kezemben! Mivel tehát, amikor levágtam köntösöd csücskét, nem akartam kinyújtani kezemet ellened, ismerd el és lásd be, hogy nincs kezemben gonoszság és hamisság és nem vétettem ellened: s te mégis az életemre leselkedsz, hogy elvedd.
1Sa 24:13 Az Úr ítéljen köztem és közted, s az Úr álljon bosszút rajtad értem, de az én kezem ne emelkedjen fel ellened.
1Sa 24:14 A régi közmondás is úgy tartja: "Gonoszoktól származik gonoszság", az én kezem tehát ne emelkedjen fel ellened.
1Sa 24:15 Kit kergetsz, Izrael királya, kit kergetsz? Holt ebet, bolhát kergetsz!
1Sa 24:16 Legyen az Úr a bíránk, s ítéljen közöttem és közötted, lássa és ítélje meg ügyemet és szabadítson meg engem kezedből."
1Sa 24:17 Amikor Dávid befejezte e Saulhoz intézett szavakat, azt mondta Saul: "Nemde, a te hangod ez, fiam Dávid?" Azzal Saul hangos sírásra fakadt
1Sa 24:18 és azt mondta Dávidnak: "Te igazabb vagy, mint én, mert te jót tettél velem, én pedig rosszal fizettem neked.
1Sa 24:19 Te ma bebizonyítottad, hogy jót cselekedtél velem: az Úr a kezedbe adott, s te nem öltél meg engem!
1Sa 24:20 Pedig, ki bocsátja el ellenségét, ha ráakad, békében útjára? Fizessen is meg neked az Úr hasonló jóval azért, amit ma velem tettél.
1Sa 24:21 Most pedig, mivel tudom, hogy biztosan uralkodni fogsz, s a te kezedben lesz Izrael királysága,
1Sa 24:22 esküdj meg nekem az Úrra, hogy nem törlöd el utódaimat, s nem törlöd ki nevemet apám házából."
1Sa 24:23 Erre Dávid megesküdött Saulnak és Saul elment házába, Dávid pedig és emberei felvonultak a biztosabb helyekre.
1Sa 25:1 Ekkor meghalt Sámuel és összegyűlt egész Izrael és elsiratták és eltemették házában, Ramátában. Dávid aztán felkerekedett, s lement Párán pusztájába.
1Sa 25:2 Volt pedig egy ember Máon pusztájában, akinek a jószága Kármelben volt. Ez az ember igen gazdag volt, háromezer juha s ezer kecskéje volt; ekkor éppen a nyáját nyírták Kármelben.
1Sa 25:3 Ennek az embernek a neve Nábál, feleségének a neve pedig Abigail volt; az asszony igen okos és szép volt, férje azonban durva és igen rossz és gonosz indulatú; Káleb nemzetségéből származott.
1Sa 25:4 Amikor Dávid a pusztában meghallotta, hogy Nábál a nyáját nyírja,
1Sa 25:5 elküldött tíz legényt, s azt mondta nekik: "Menjetek fel Kármelbe, menjetek el Nábálhoz, és köszöntsétek őt a nevemben békességesen.
1Sa 25:6 Azt mondjátok: Békesség testvéreimnek és neked, békesség házadnak, s békesség mindennek, amid van!
1Sa 25:7 Hallottam, hogy nyírnak pásztoraid. Azok velünk voltak a pusztában, sohasem bántottuk őket, sohasem hiányzott semmijük sem a nyájból azon egész idő alatt, amíg velünk voltak Kármelben.
1Sa 25:8 Kérdezd csak meg legényeidet, s majd megmondják neked. Nos hát, találjanak ezek az ifjak kegyelmet szemedben: jó napon jöttünk, adj tehát szolgáidnak s fiadnak, Dávidnak valamit, amit kezed tud."
1Sa 25:9 Amikor Dávid legényei odaértek, el is mondták Dávid nevében mindezeket a szavakat Nábálnak, s aztán várakoztak.
1Sa 25:10 Nábál azonban feleletül így szólt Dávid legényeinek: "Ki az a Dávid, s ki az az Izáj fia? Manapság sok olyan rabszolga van, aki megszökik urától.
1Sa 25:11 Vegyem-e kenyereimet, vizemet s juhaim húsát, amelyeket nyíróim számára vágtam, és odaadjam-e olyan embereknek, akikről azt sem tudom, honnan valók?"
1Sa 25:12 Erre Dávid legényei visszafordultak útjukra. Visszatértek, elmentek, és jelentették neki mindazokat a szavakat, amelyeket mondott.
1Sa 25:13 Ekkor Dávid azt mondta legényeinek: "Kösse fel mindenki a kardját." Erre mindenki felkötötte kardját, s Dávid is felkötötte kardját, s mintegy négyszáz ember elindult Dávid után, míg kétszáz ottmaradt a holminál.
1Sa 25:14 Ám Abigailnak, Nábál feleségének hírül vitte egyik legénye: "Íme, Dávid követeket küldött a pusztából, hogy köszöntsék urunkat, de ő elutasította őket.
1Sa 25:15 Pedig azok az emberek igen jók voltak hozzánk, nem bántottak minket, s semmink sem veszett el sohasem azon egész idő alatt, amíg velük voltunk a pusztában:
1Sa 25:16 védőfalul szolgáltak nekünk éjjel is, nappal is, azon egész idő alatt, amíg náluk legeltettük a nyájakat.
1Sa 25:17 Éppen azért vedd fontolóra és gondold meg, mit teszel: mert kész a baj férjed és egész házad ellen, ő azonban Béliál fia, úgyhogy senki sem beszélhet vele."
1Sa 25:18 Erre Abigail sietve kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt megfőzött kost, öt véka árpadarát, száz köteg aszú szőlőt és kétszáz csomó fügét vett, s azt szamárra rakta
1Sa 25:19 és azt mondta legényeinek: "Menjetek előttem, íme, én mögöttetek megyek." Férjének, Nábálnak azonban nem mondta meg a dolgot.
1Sa 25:20 Amikor aztán felszállott a szamárra, s lefelé tartott a hegy tövéhez, Dávid és emberei is éppen jöttek lefelé vele szemben, úgyhogy találkozott velük.
1Sa 25:21 Dávid éppen azt mondta: "Bizony hiába őriztem mindazt, ami az övé volt a pusztában, úgyhogy semmi sem veszett el mindabból, ami az övé volt -- rosszal fizetett nekem a jóért.
1Sa 25:22 Segítse Isten Dávid ellenségeit most és mindenkor, ha akár csak egy férfit is meghagyok reggelig mindabból, ami az övé."
1Sa 25:23 Amikor Abigail Dávidot meglátta, sietve leszállt a szamárról, arcra esett Dávid előtt, földig hajtotta magát,
1Sa 25:24 lába elé borult és azt mondta: "Rajtam legyen, uram, az a vétek, de kérlek, hadd szólhasson szolgálód füled előtt, s hallgasd meg szolgálód szavait.
1Sa 25:25 Ne törődjön, kérlek, uram királyom szíve azzal a gonosz emberrel, Nábállal, hiszen ő nevének megfelelően bolond, s bolondság van benne. Én pedig, szolgálód, nem láttam, uram, legényeidet, akiket küldtél.
1Sa 25:26 Nos tehát, uram, az Úr életére s a te életedre mondom: Ő tartott vissza téged attól, hogy vérbűnbe ne essél, s ő mentette meg kezedet! Váljanak hát most olyanná, mint Nábál, azok, akik ellenségeid s akik rosszat akarnak uramnak.
1Sa 25:27 Fogadd el tehát ezt az áldomást, amelyet szolgálód neked, uramnak hozott, s add a legényeknek, akik követnek téged, uramat.
1Sa 25:28 Bocsásd meg szolgálód vétkét, hiszen neked, uramnak maradandó házat épít majd az Úr, hiszen te, uram, az Úr harcait harcolod: ne akadjon tehát benned gonoszság soha életedben.
1Sa 25:29 Hiszen ha fel is kel valaha valaki ellened, hogy üldözzön és életedre törjön: uram élete megmarad az élők tarsolyában az Úrnál, a te Istenednél, ellenségeid élete azonban úgy elhajítódik, mintha sebesen forgó parittya hajítaná el.
1Sa 25:30 Amikor tehát majd az Úr megadja neked, uramnak mindazt a jót, amelyet rólad mondott, s Izrael fejedelmévé rendel téged:
1Sa 25:31 ne okozzon az zokogást és szívbéli szemrehányást uramnak, hogy ártatlan vért ontottál, vagy hogy magad álltál bosszút magadért. Ha majd jót tesz az Úr veled, az én urammal, meg fogsz emlékezni szolgálódról!"
1Sa 25:32 Azt mondta erre Dávid Abigailnak: "Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki ma elém küldött téged, s áldott legyen ékesszólásod,
1Sa 25:33 s áldott te magad, aki ma megakadályoztál abban, hogy vérbűnbe keveredjem és a magam kezével álljak bosszút magamért.
1Sa 25:34 Különben -- az Úrnak, Izrael Istenének életére mondom, aki ma visszatartott attól, hogy gonoszul bánjak veled -- ha nem siettél volna elém, virradatra nem maradt volna egy férfia sem Nábálnak."
1Sa 25:35 Aztán Dávid átvette az asszony kezéből mindazt, amit hozott neki, és azt mondta neki: "Eredj békével házadba, íme, meghallgattam szavadat, s tekintetbe vettem személyedet."
1Sa 25:36 Amikor aztán Abigail visszatért Nábálhoz, íme, fejedelmi lakoma volt házában, s Nábál szíve vigadozott, mert nagyon részeg volt. Erre ő nem mondott el neki egyáltalában semmit, egészen reggelig.
1Sa 25:37 Reggel aztán, amikor Nábál a bort már megemésztette, felesége elmondta neki ezeket a dolgokat. Erre megszűnt a szíve dobogni, s ő olyan lett, mint a kő.
1Sa 25:38 Tíz nap múlva aztán az Úr halállal sújtotta Nábált.
1Sa 25:39 Amikor Dávid meghallotta, hogy Nábál meghalt, azt mondta: "Áldott legyen az Úr, aki megtorolta gyalázatomat Nábálon, s visszatartotta szolgáját a gonosztól! Így fordította vissza az Úr Nábál gonoszságát az ő fejére." Dávid aztán elküldött és megüzente Abigailnak, hogy elvenné feleségül.
1Sa 25:40 El is mentek Dávid legényei Abigailhoz Kármelbe, s szóltak neki: "Dávid küldött minket hozzád, hogy feleségül vegyen téged."
1Sa 25:41 Erre az felkelt, arccal a földre borult és azt mondta: "Íme, szolgálód rabszolganőd lesz, hogy moshassa uram szolgáinak lábát."
1Sa 25:42 Aztán Abigail sietve felkelt, szamárra ült -- kíséretül öt leányzója is vele ment --, s követte Dávid küldötteit, s felesége lett.
1Sa 25:43 A Jezreelből való Ahinoámot is elvette Dávid, s mind a kettő a felesége lett neki.
1Sa 25:44 Saul pedig Míkolt, a lányát, Dávid feleségét, a Gallimból való Faltinak, Lais fiának adta feleségül.
1Sa 26:1 Ám a zífbeliek elmentek Saulhoz Gibeába és azt mondták: "Íme, Dávid a sivataggal szemben levő Hahila dombon rejtőzik."
1Sa 26:2 Felkerekedett erre Saul, s lement Zíf pusztájába, s vele háromezer ember Izrael válogatottjai közül, hogy felkutassa Dávidot Zíf pusztájában.
1Sa 26:3 Saul az út mentén, a pusztával szemben levő Hahila Gibeán ütött tábort, Dávid pedig a pusztában tartózkodott. Amikor észrevette, hogy Saul utána jött a pusztába,
1Sa 26:4 kémeket küldött ki, s megtudta, hogy valóban odajött.
1Sa 26:5 Erre Dávid titokban felkerekedett, s elment arra a helyre, ahol Saul volt. Amikor aztán megnézte azt a helyet, ahol Saul és Ábner, Nér fia, a hadvezére aludt, és látta, hogy Saul a sátrában, a többi ember pedig körülötte alszik,
1Sa 26:6 Dávid szólt a hetita Ahimelekhez meg Abisájhoz, Száruja fiához, Joáb fivéréhez, és megkérdezte: "Ki jön le velem Saulhoz a táborba?" Azt mondta erre Abisáj: "Én lemegyek veled."
1Sa 26:7 Éjjel Dávid és Abisáj el is jutottak a néphez, és Sault sátrában fekve és alva találták; dárdája a földbe szúrva a feje mellett volt, Ábner és a nép pedig aludt körülötte.
1Sa 26:8 Azt mondta ekkor Abisáj Dávidnak: "Kezedbe adta ma Isten ellenségedet: nos hát, hadd szegezzem a dárdával a földhöz -- csak egyszer, mert másodszor nem lesz szükséges."
1Sa 26:9 Ám Dávid azt mondta Abisájnak: "Meg ne öld, mert ki nyújthatná ki kezét az Úr felkentje ellen büntetlenül?"
1Sa 26:10 Majd azt mondta Dávid: "Az Úr életére mondom: akár az Úr fogja agyonsújtani, akár el kell jönnie halála napjának, akár harcba kell mennie, s ott kell elvesznie,
1Sa 26:11 én irántam legyen az Úr kegyelmes, hogy ki ne nyújtsam kezemet az Úr felkentje ellen! Nos hát vedd a dárdát, amely a feje mellett van meg a vizeskorsót, s menjünk."
1Sa 26:12 Dávid aztán magához vette a dárdát és a vizeskorsót, amely Saul feje mellett volt, és elmentek; nem volt senki, aki látta vagy észrevette volna, vagy aki felébredt volna, mert mindannyian aludtak, mivel az Úr mély álmot bocsátott rájuk.
1Sa 26:13 Amikor aztán Dávid átért a túlsó oldalra, megállt a hegy tetején -- jó messze, úgyhogy nagy távolság volt közöttük --,
1Sa 26:14 és átkiáltott Dávid a néphez és Ábnerhez, Nér fiához: "Nem felelsz, Ábner?" Ábner erre megkérdezte: "Ki vagy te, aki kiabálsz és zavarod a királyt?"
1Sa 26:15 Azt mondta erre Dávid Ábnernek: "Nemde, te férfi vagy és nincs más hozzád hasonló Izraelben!? Miért nem vigyáztál tehát uradra, a királyra? Behatolt ugyanis valaki a néptömegből hozzá, hogy megölje a királyt, uradat.
1Sa 26:16 Nem jó dolog, amit cselekedtél: az Úr életére mondom, hogy halálra vagytok méltók, mert nem vigyáztatok uratokra, az Úr felkentjére. Nos, nézz csak utána, hol a király dárdája, s hol a vizeskorsó, amely a fejénél volt!"
1Sa 26:17 Ekkor Saul megismerte Dávid hangját és azt mondta: "Nem a te hangod-e ez, fiam, Dávid?" Azt mondta erre Dávid: "Az én hangom ez, uram király."
1Sa 26:18 Majd azt mondta: "Miért üldözi uram a szolgáját? Mit követtem el, vagy mi gonoszság van kezemben?
1Sa 26:19 Nos hát kérlek, uram király, hallgasd meg szolgád szavát: Ha az Úr ingerel téged ellenem, akkor engeszteld meg Őt áldozati illattal, ha azonban emberek fiai ingerelnek, akkor átkozottak legyenek az Úr színe előtt, mert ezennel elűznek engem, hogy ne lakjam tovább az Úr örökségén, s azt mondják: "Eredj, szolgálj más isteneknek!"
1Sa 26:20 Ne is hulljon tehát most vérem az Úr előtt levő földre, mert Izrael királya kivonult, hogy úgy üldözzön egy bolhát, mint ahogy a fogolymadarat szokták hajszolni a hegyekben."
1Sa 26:21 Saul ekkor így szólt: "Vétkeztem, térj vissza, fiam, Dávid, nem bántalak többé, mivel életem ma becses volt szemedben. Nyilvánvaló, hogy esztelenül cselekedtem, s igen sok mindent nem tudtam!"
1Sa 26:22 Ám Dávid így felelt: "Íme, a király dárdája: jöjjön át valaki a király legényei közül, s vegye át.
1Sa 26:23 Az Úr pedig majd megfizet kinek-kinek az Ő igazsága és hűsége szerint: azért is, hogy az Úr a kezembe adott ma téged, s én nem akartam kinyújtani kezemet az Úr felkentje ellen.
1Sa 26:24 Amilyen nagyrabecsült volt életed ma az én szemem előtt, olyan nagyrabecsült lesz az én életem is az Úr szeme előtt, s Ő meg fog szabadítani engem minden szorongatásból."
1Sa 26:25 Azt mondta erre Saul Dávidnak: "Áldott leszel, fiam, Dávid, mert cselekedni fogsz és győzni!" Erre Dávid elment a maga útjára, Saul pedig visszatért a maga helyére.
1Sa 27:1 Dávid ekkor így szólt magában: "Egy nap mégiscsak Saul kezébe fogok esni; nem jobb-e, ha elfutok, s a filiszteusok földjére menekülök, hogy Saul reménységét veszítse, s megszűnjön keresni engem Izraelnek egész területén. Elfutok tehát keze elől."
1Sa 27:2 Fel is kerekedett Dávid és elment hatszáz emberével együtt Ákishoz, Máok fiához, Gát királyához.
1Sa 27:3 Dávid Ákisnál Gátban telepedett le embereivel együtt; ott volt mindenki a maga házanépével s Dávid a két feleségével, a jezreeli Ahinoámmal és Abigaillal, a kármeli Nábál volt feleségével.
1Sa 27:4 Amikor Saulnak hírül vitték, hogy Dávid Gátba menekült, felhagyott üldözésével.
1Sa 27:5 Majd azt mondta Dávid Ákisnak: "Ha kegyelmet találtam szemedben, hadd kapjak inkább valamely vidéki városban helyet, hogy ott lakjam! Miért is tartózkodnék szolgád veled a királyi városban?"
1Sa 27:6 Neki adta tehát Ákis azon a napon Szikeleget; ezért tartozik Szikeleg Júda királyaihoz mind a mai napig.
1Sa 27:7 Azoknak a napoknak a száma, amelyek alatt Dávid a filiszteusok földjén lakott, négy hónap volt.
1Sa 27:8 Közben Dávid és emberei feljárogattak és portyázgattak a gessúriták, a girgasiták és az amalekiták földjén; ezeket a vidékeket lakták ugyanis ősidőktől kezdve azon a földön egészen Súrig, Egyiptom földjéig.
1Sa 27:9 Dávid meg-megverte az egész földet, nem hagyott elevenen sem férfit, sem asszonyt, elvett juhot, marhát, szamarat, tevét és ruhát, s aztán visszatért és elment Ákishoz.
1Sa 27:10 Ha Ákis azt mondta neki: "Kire rontottál ma?" -- Dávid azt felelgette: "Júda Délvidékére, Jerameél Délvidékére, Keni Délvidékére."
1Sa 27:11 Férfit és asszonyt nem hagyott elevenen Dávid, s nem vitt be Gátba, mert azt mondta: "Hátha azt találják mondani ellenünk: Ezt és ezt tette Dávid." -- Így járt el az egész idő alatt, amíg a filiszteusok földjén tartózkodott.
1Sa 27:12 Ákis ezért megbízott Dávidban, s azt mondta: "Sok rosszat követett el népe, Izrael ellen, s azért az én szolgám lesz örökre."
1Sa 28:1 Történt pedig azokban a napokban, hogy a filiszteusok egybegyűjtötték seregeiket, hogy hadba szálljanak Izrael ellen. Azt mondta ekkor Ákis Dávidnak: "Vedd tudomásul, hogy embereiddel együtt velem kell jönnöd a táborba."
1Sa 28:2 Azt mondta erre Dávid Ákisnak: "Most majd megtudod, mit fog művelni szolgád." Azt mondta erre Ákis Dávidnak: "Fejem őrévé teszlek ezért mindenkorra."
1Sa 28:3 Sámuel ekkor meghalt már. El is siratta egész Izrael, és Ramátában, a városában el is temették. Saul pedig eltávolította már a halottidézőket s a jósokat az országból.
1Sa 28:4 Összegyűltek tehát a filiszteusok, elindultak, és Sunámban ütöttek tábort. Erre Saul is összegyűjtötte egész Izraelt és elment a Gilboára.
1Sa 28:5 Amikor Saul meglátta a filiszteusok táborát, félelem fogta el és szíve igen megrémült.
1Sa 28:6 Tanácsot kért tehát az Úrtól, de az nem felelt neki sem álmok, sem a papok, sem a próféták által.
1Sa 28:7 Ezért Saul így szólt szolgáihoz: "Keressetek nekem egy halottidézéshez értő asszonyt, s elmegyek hozzá és kérdezősködöm nála." Azt mondták erre neki szolgái: "Endorban van egy halottidézéshez értő asszony."
1Sa 28:8 Erre ő megváltoztatta külsejét, más ruhákat öltött és két emberével elindult. Éjjel el is jutottak az asszonyhoz. Azt mondta tehát neki: "Jósolj nekem halottidézés által, s idézd fel nekem azt, akit mondok neked."
1Sa 28:9 Ám az asszony azt mondta neki: "Íme, tudod, mit művelt Saul, hogyan irtotta ki a halottidézőket és jósokat az országból. Miért vetsz tehát csapdát életemnek, hogy megöljenek?"
1Sa 28:10 Erre Saul megesküdött neki az Úrra, ezekkel a szavakkal: "Az Úr életére mondom, hogy semmi baj sem ér téged e dolog miatt."
1Sa 28:11 Az asszony erre megkérdezte: "Kit idézzek fel neked?" Ő azt felelte: "Sámuelt idézd fel nekem."
1Sa 28:12 Amint az asszony meglátta Sámuelt, nagy hangon felkiáltott, s azt mondta Saulnak: "Miért szedtél rá engem? Hiszen te magad vagy Saul!"
1Sa 28:13 A király azonban azt mondta neki: "Ne félj! Mit látsz?" Azt mondta erre az asszony Saulnak: "Isteni alakot látok feljönni a földből."
1Sa 28:14 Ő erre azt mondta neki: "Milyen az alakja?" Az azt mondta: "Öreg ember jön fel, s palást van rajta." Erre Saul megértette, hogy Sámuel az. Arcát a földre hajtotta, és leborult.
1Sa 28:15 Azt mondta ekkor Sámuel Saulnak: "Miért háborgattál engem azzal, hogy felidéztettél?" Azt mondta erre Saul: "Nagy bajban vagyok, mert a filiszteusok hadakoznak ellenem, s Isten eltávozott tőlem, s nem akart meghallgatni sem próféták, sem álmok által: téged hívattalak tehát, hogy mutasd meg, mit cselekedjem."
1Sa 28:16 Azt mondta erre Sámuel: "Mit kérdezel engem, ha az Úr eltávozott tőled, s vetélytársad pártjára állott?
1Sa 28:17 Úgy cselekszik ugyanis az Úr veled, ahogy általam szólt: kiszakítja királyságodat kezedből, s társadnak, Dávidnak adja,
1Sa 28:18 mert nem engedelmeskedtél az Úr szavának, s nem hajtottad végre haragjának bosszúját az amalekitákon. Ezért cselekedte ma veled az Úr azt, amit szenvedsz.
1Sa 28:19 Sőt, veled együtt Izraelt is a filiszteusok kezébe adja az Úr, s holnap te és fiaid velem lesztek. Igen, Izrael táborát is a filiszteusok kezébe adja az Úr!"
1Sa 28:20 Saul erre hirtelen egész hosszában a földre esett, mert megrémült Sámuel szavaitól, és ereje sem volt, mivel egész nap semmit sem evett.
1Sa 28:21 Erre odament az asszony Saulhoz, és mivel látta, hogy nagyon megrémült, azt mondta neki: "Íme, szolgálód engedelmeskedett szavadnak: életemet is kockára vetettem, s hallgattam beszédedre, amelyet hozzám intéztél.
1Sa 28:22 Most azért te is hallgass szolgálód szavára: hadd tegyek eléd egy falat kenyeret, s egyél, hogy erőre tégy szert, s megtehesd az utat."
1Sa 28:23 Ő azonban vonakodott és azt mondta: "Nem eszem!" Ám szolgái és az asszony addig unszolták, míg végre is hallgatott szavukra, felkelt a földről, s leült az ágyra.
1Sa 28:24 Az asszonynak éppen volt egy hízott borjúja a háznál, azt sietve levágta, majd lisztet vett elő, meggyúrta és kovásztalan kenyeret sütött,
1Sa 28:25 és Saul és szolgái elé tette. Miután ettek, felkerekedtek és még az éjjel elmentek.
1Sa 29:1 Összegyűlt tehát a filiszteusok valamennyi serege Áfeknél, és Izrael is tábort ütött a Jezreel mellett levő forrásnál.
1Sa 29:2 Felvonultak a filiszteusok fejedelmei századaikkal és ezredeikkel és Dávid és emberei is felvonultak az utolsó csapatban Ákissal.
1Sa 29:3 Azt mondták ekkor a filiszteusok fejedelmei Ákisnak: "Mit keresnek itt ezek a héberek?" Azt mondta erre Ákis a filiszteusok fejedelmeinek: "Hát nem ismeritek Dávidot, Saulnak, Izrael királyának volt szolgáját? Sok nap vagy esztendő óta van már nálam, s nem találtam benne semmi rosszat sem attól a naptól kezdve, hogy hozzám átszökött, mind a mai napig." --
1Sa 29:4 Erre a filiszteusok fejedelmei megharagudtak rá és azt mondták neki: "Térjen vissza az az ember, s üljön a helyén, ahova rendelted, de ne jöjjön le velünk a harcba, hogy ellenségünkké ne legyen, amikor harcolni kezdünk: hiszen mi másképp engesztelhetné meg urát, mint a mi fejünkkel?
1Sa 29:5 Nem ez az a Dávid, akinek a körtáncban ezt énekelték: "Megverte Saul a maga ezerét. Dávid pedig a maga tízezerét?""
1Sa 29:6 Hívatta tehát Ákis Dávidot és azt mondta neki: "Az Úr életére mondom, hogy derék és jó ember vagy színem előtt, s kedvemre van, hogy velem jársz-kelsz a táborban, mert nem találtam benned semmi rosszat attól a naptól kezdve, hogy hozzám jöttél mind a mai napig. Ám a fejedelmeknek nem tetszel.
1Sa 29:7 Térj vissza tehát, s menj el békességben, hogy ne sértsd a filiszteusok fejedelmeinek szemét."
1Sa 29:8 Azt mondta erre Dávid Ákisnak: "De hát mit követtem el, s mi rosszat találtál bennem, szolgádban attól a naptól kezdve, hogy színed elé jutottam mind a mai napig, hogy nem vonulhatok és nem harcolhatok uram, királyom ellenségei ellen?"
1Sa 29:9 Ákis erre azt felelte Dávidnak: "Tudom, hogy olyan jó vagy szememben, mint az Isten angyala, de hát a filiszteusok fejedelmei azt mondták: "Ne jöjjön fel velünk a harcba."
1Sa 29:10 Éppen azért kelj fel kora reggel urad azon szolgáival együtt, akik veled jöttek, s hajnalban, mihelyt felkeltek és virradni kezd, menjetek el."
1Sa 29:11 Erre Dávid és emberei hajnalban felkeltek, hogy kora reggel útra keljenek és visszatérjenek a filiszteusok földjére, a filiszteusok pedig felmentek Jezreelbe.
1Sa 30:1 Mire harmadnapra Dávid és emberei Szikelegbe jutottak, az amalekiták betörtek a Délvidékről Szikelegbe, feldúlták és lángba borították Szikeleget,
1Sa 30:2 fogságba hurcolták belőle az aprajától a nagyjáig a nőket -- nem öltek meg senkit, hanem csak elvitték őket magukkal --, s útjukra mentek.
1Sa 30:3 Amikor Dávid és emberei a városhoz jutottak, s látták, hogy felgyújtották, feleségeiket, fiaikat s lányaikat pedig fogságba hurcolták,
1Sa 30:4 zokogni kezdett Dávid és a nép, amely vele volt, és addig sírtak, amíg el nem apadtak könnyeik.
1Sa 30:5 Dávid két feleségét ugyanis, a jezreeli Ahinoámot és Abigailt, a kármeli Nábál volt feleségét szintén fogságba hurcolták.
1Sa 30:6 Dávid nagyon elszomorodott, mert a nép meg akarta kövezni, mivel kinek-kinek elkeseredett a lelke a fiaiért s a lányaiért. Ám Dávid erőt nyert az Úrtól, az ő Istenétől,
1Sa 30:7 és azt mondta Abjatár papnak, Ahimelek fiának: "Hozd ide hozzám az efódot!" Abjatár oda is vitte Dávidhoz az efódot,
1Sa 30:8 s Dávid megkérdezte az Urat: "Üldözzem-e ezeket a rablókat, elérem-e őket vagy sem?" Az Úr azt felelte neki: "Üldözd őket, mert biztosan eléred őket, és visszaszerzed a zsákmányt."
1Sa 30:9 El is indult Dávid s az a hatszáz ember, aki vele volt. Amikor a Beszór patakhoz jutottak, azok, akik elfáradtak, megálltak.
1Sa 30:10 Dávid azonban négyszáz emberrel tovább folytatta az üldözést; kétszázan álltak meg ugyanis, mert úgy elfáradtak, hogy nem kelhettek át a Beszór patakon.
1Sa 30:11 A mezőn aztán egy egyiptomi emberre akadtak, s azt elvitték Dávidhoz, s adtak neki kenyeret, hogy egyen és vizet, hogy igyon,
1Sa 30:12 sőt egy csomó száraz fügét és két füzér aszúszőlőt is. Amikor megette, magához tért, s felüdült -- három nap és három éjjel nem evett ugyanis kenyeret és nem ivott vizet.
1Sa 30:13 Dávid megkérdezte tőle: "Kié vagy, honnan való vagy, és hova mégy?" Az azt felelte: "Egyiptomi legény vagyok, egy amalekita embernek a rabszolgája, de a gazdám elhagyott, mert harmadnapja megbetegedtem.
1Sa 30:14 Betörtünk ugyanis a keretiek Délvidékére, továbbá Júdába és Káleb Délvidékére, és lángba borítottuk Szikeleget."
1Sa 30:15 Azt mondta erre neki Dávid: "El tudsz-e vezetni engem ahhoz a csapathoz?" Az azt mondta: "Ha megesküszöl nekem Istenre, hogy nem ölsz meg, s nem adsz a gazdám kezébe, akkor elvezetlek ahhoz a csapathoz." Dávid megesküdött neki.
1Sa 30:16 Erre ő odavezette, s íme, azok éppen szanaszét hevertek az egész vidéken, ettek és ittak, és szinte ünnepet ültek amiatt a sok préda és zsákmány miatt, amelyet a filiszteusok földjén és Júda földjén szereztek.
1Sa 30:17 Dávid másnap reggeltől estig úgy megverte őket, hogy senki sem menekült meg közülük, csak négyszáz fiatal ember, aki tevére ugrott és elmenekült.
1Sa 30:18 Így Dávid visszaszerezte mindazt, amit az amalekiták elvittek, visszaszerezte két feleségét is,
1Sa 30:19 úgyhogy nem hiányzott semmi sem, sem kicsiny, sem nagy, sem a fiúk, sem a lányok közül, sem a zsákmányból. Aztán mindazt, amit elraboltak, visszavitte Dávid,
1Sa 30:20 sőt vett valamennyi nyájat és csordát és maga előtt hazatereltette, miközben az emberek azt mondták: "Ez Dávid zsákmánya."
1Sa 30:21 Amikor aztán eljutott Dávid ahhoz a kétszáz emberhez, akik elfáradva megálltak, s nem tudták követni Dávidot, s akiknek megparancsolta, hogy maradjanak a Beszór pataknál, azok kimentek Dávid s a vele lévő nép elé. Amikor Dávid odaért e néphez, köszöntötte őket békességgel.
1Sa 30:22 Megszólalt azonban ekkor minden gaz és gonosz ember azok közül az emberek közül, akik elmentek Dáviddal. Ezt mondták "Mivel ezek nem jöttek velünk, ne adjunk nekik semmit sem a zsákmányból, amelyet visszaszereztünk, hanem elégedjék meg mindegyikük a feleségével s a gyermekeivel, s ha azokat megkapták, távozzanak."
1Sa 30:23 Ám Dávid azt felelte: "Ne járjatok el így, testvéreim, azzal, amit az Úr adott nekünk, mert ő oltalmazott minket, s ő adta kezünkbe azokat a rablókat, akik ránk törtek.
1Sa 30:24 Senki sem fog rátok hallgatni ebben a dologban, mert egyenlő rész jár annak, aki lement a harcba és annak, aki a holminál maradt: egyformán kell az osztozkodást megejteni."
1Sa 30:25 Ettől a naptól kezdve ez rendelet, szabály és törvény lett Izraelben mind a mai napig.
1Sa 30:26 Amikor aztán Dávid eljutott Szikelegbe, ajándékokat küldött a zsákmányból Júda hozzá közel álló véneinek ezzel az üzenettel: "Fogadjátok el ezt az áldomást az Úr ellenségeinek zsákmányából."
1Sa 30:27 Küldött a bételieknek, a délvidéki rámótiaknak, a jeterieknek,
1Sa 30:28 az ároerieknek, a szefámótiaknak, az estemóiaknak,
1Sa 30:29 a rakáliaknak, a Jerameél városaiban levőknek, a Keni városaiban levőknek,
1Sa 30:30 az arámaiaknak, az Ásán tónál levőknek, az atákiaknak,
1Sa 30:31 a hebroniaknak, és a többieknek, akik azokon a helyeken laktak, ahol Dávid és emberei megfordultak.
1Sa 31:1 A filiszteusok pedig megütköztek Izraellel és Izrael emberei megfutamodtak a filiszteusok színe elől, s elhullottak sebeikben a Gilboa hegyén.
1Sa 31:2 Erre a filiszteusok megrohanták Sault és fiait, és megölték Jonatánt, Abinádábot és Melkisuát, Saul fiait.
1Sa 31:3 Aztán a harc egész súlya Saulra fordult, s az íjászemberek üldözőbe vették, s az íjászok nagyon megsebesítették.
1Sa 31:4 Ekkor Saul azt mondta fegyverhordozójának: "Vond ki kardodat, s ölj meg, hogy ide ne találjanak jönni ezek a körülmetéletlenek, s meg ne öljenek engem, s csúfot ne űzzenek belőlem." Fegyverhordozója azonban nem akarta ezt megtenni, mert igen félt. Erre Saul megragadta a kardot, s beléje dőlt.
1Sa 31:5 Amikor ezt fegyverhordozója látta, azt tudniillik, hogy Saul meghalt, maga is kardjába dőlt, s meghalt vele.
1Sa 31:6 Így halt meg Saul és három fia, meg a fegyverhordozója, s valamennyi embere azon a napon egyszerre.
1Sa 31:7 Amikor látták Izraelnek azok az emberei, akik a völgyön túl és a Jordánon túl voltak, hogy az izraelita emberek megfutamodtak, s hogy Saul és fiai meghaltak, elhagyták városaikat és megfutamodtak. Erre a filiszteusok odamentek, s ott is megtelepedtek.
1Sa 31:8 Másnap aztán elmentek a filiszteusok, hogy kifosszák a megölteket, s megtalálták Sault és három fiát, elterülve a Gilboa hegyén.
1Sa 31:9 Erre levágták Saul fejét, leszedték fegyvereit és elküldték a filiszteusok földjére, köröskörül mindenfelé, hogy így közöljék a hírt a bálványok templomával és a néppel.
1Sa 31:10 Aztán elhelyezték fegyvereit az Astarték templomában, tetemét pedig feltűzték Bétsán falára.
1Sa 31:11 Amikor Jábes-Gileád lakói meghallották mindazt, amit a filiszteusok Saullal cselekedtek,
1Sa 31:12 vitézlő embereik valamennyien felkerekedtek, egész éjszaka meneteltek, s levették Saul tetemét s fiainak tetemét Bétsán faláról, aztán visszamentek Jábes-Gileádba, és ott elégették.
1Sa 31:13 Végül vették csontjaikat és eltemették őket Jábes berkében, majd hétnapos böjtöt tartottak.
2Sa 1:1 Miután Saul meghalt, Dávid pedig az amalekiták megverése után visszatért, és már két napot Szikelegben töltött, történt, hogy
2Sa 1:2 a harmadik napon megszaggatott ruhában és porral behintett fővel megjelent egy ember, aki Saul táborából jött. Amikor Dávidhoz ért, meghajtotta magát, és arcra borult.
2Sa 1:3 Dávid megkérdezte tőle: "Honnan jössz?" Az ember azt felelte: "Izrael táborából menekültem."
2Sa 1:4 Dávid tovább kérdezte: "Mi történt hát? Mondd el nekem!" Az ember azt válaszolta: "Megfutamodott a nép a harcban, és sokan elestek és meghaltak a népből, sőt maga Saul és Jonatán, a fia is meghalt!"
2Sa 1:5 Dávid erre ismét megkérdezte az ifjút, aki ezt a hírt hozta neki: "Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonatán, a fia?"
2Sa 1:6 Az ifjú, aki a hírt hozta neki, azt felelte: "Gilboa hegyére tévedtem, amikor Saul a dárdájára támaszkodva állt, s a harci szekerek és a lovasok már közeledtek hozzá.
2Sa 1:7 Ekkor hátrafordult, meglátott és odahívott. Amikor azt feleltem neki: Itt vagyok,
2Sa 1:8 megkérdezte tőlem: "Ki vagy te?" Azt mondtam neki: Amalekita vagyok.
2Sa 1:9 Erre ő így szólt hozzám: "Állj fölém, és ölj meg, mert nagyon szenvedek, de életerőm még teljesen bennem van."
2Sa 1:10 Föléje is álltam és megöltem, mert tudtam, hogy nem éli túl a bukását. Aztán levettem a koronát a fejéről, az aranykarikát a karjáról, és elhoztam ide, hozzád, uramhoz."
2Sa 1:11 Erre Dávid, és mindazok az emberek, akik vele voltak, megragadták és megszaggatták ruháikat.
2Sa 1:12 Napestig jajveszékeltek, sírtak és böjtöltek Saul és a fia, Jonatán, valamint az Úr népe és Izrael háza miatt, hogy a kard által elestek.
2Sa 1:13 Dávid ezután megkérdezte az ifjútól, aki a hírt hozta neki: "Honnan való vagy?" Az ezt felelte: "Egy jövevény amalekita embernek vagyok a fia."
2Sa 1:14 Dávid erre így szólt: "Hát nem féltél kinyújtani kezedet, hogy megöld az Úr felkentjét?"
2Sa 1:15 Azzal Dávid odahívta egyik legényét, és azt mondta: "Gyere, támadj rá!" Az halálra is sújtotta.
2Sa 1:16 Azután így szólt Dávid: "A te fejedet terhelje a véred, hiszen saját szád vallott ellened, amikor azt mondtad: "Én öltem meg az Úr felkentjét.""
2Sa 1:17 Akkor Dávid rázendített Saul és Jonatán, a fia miatt erre a gyászdalra,
2Sa 1:18 és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda fiait erre az Íjászdalra, amint meg van írva az Igazak könyvében. Így szólt: "Emlékezzél meg Izrael azokról, akik meghaltak halmaidon sebükben.
2Sa 1:19 Izrael, megölték a dicsőket hegyeiden! Miként estek el a hősök!
2Sa 1:20 Ne hirdessétek Gátban, ne hirdessétek Askalon utcáin, hogy ne örüljenek a filiszteusok lányai, ne ujjongjanak a körülmetéletlenek lányai.
2Sa 1:21 Gilboa hegyei! Se harmat, se eső ne hulljon rátok, ne hozzanak rajtatok zsengéket a földek, mert ott érte gyalázat a hősök pajzsát, Saul pajzsát, mintha fel sem kenték volna olajjal.
2Sa 1:22 Megöltek vére nélkül, hősök zsírja nélkül, Jonatán íja sohasem tért vissza, Saul kardja sem jött vissza eredménytelenül.
2Sa 1:23 Saul és Jonatán, akik életükben úgy szerették, becsülték egymást, holtukban sem váltak el egymástól. Sasoknál gyorsabbak, oroszlánoknál vitézebbek voltak!
2Sa 1:24 Izrael lányai, sirassátok Sault, aki bíborral titeket gyönyörűn ruházott és ruhátokra arany ékszereket rakott.
2Sa 1:25 Mint estek el a hősök a harcban! Jonatánt megölték halmaidon!
2Sa 1:26 Fájlallak, testvérem, Jonatán, oly kedves voltál nekem, szeretetem nagyobb volt irántad, mint szerelmem feleségeim iránt. Mint az anya szereti egyetlen fiát, úgy szerettelek én téged.
2Sa 1:27 Mint estek el a hősök, és vesztek el a harci fegyverek!"
2Sa 2:1 Ezek után Dávid megkérdezte az Urat: "Felmenjek-e Júda valamelyik városába?" Az Úr azt mondta neki: "Menj fel." Azt mondta erre Dávid: "Hova menjek fel?" Ő azt felelte neki: "Hebronba."
2Sa 2:2 Felment tehát Dávid két feleségével, a jezreeli Ahinoámmal és a kármeli Nábál volt feleségével, Abigaillal együtt.
2Sa 2:3 Azokat az embereket, akik vele voltak, szintén felvitte Dávid, mindenkit a maga házanépével együtt, s azok Hebron városaiban telepedtek meg.
2Sa 2:4 Erre eljöttek Júda férfiai és felkenték ott Dávidot Júda házának királyává. Aztán hírül vitték Dávidnak, hogy a jábesgileádi emberek eltemették Sault.
2Sa 2:5 Erre Dávid követeket küldött a jábesgileádi emberekhez és ezt üzente nekik: Áldjon meg az Úr titeket, amiért azt az irgalmasságot cselekedtétek uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek.
2Sa 2:6 Nos, az Úr ugyan majd megfizet nektek irgalmassággal és hűséggel, de én is meg akarom hálálni, hogy ezt cselekedtétek.
2Sa 2:7 Legyen csak kezetek erős és legyetek csak bátor emberek, noha uratok, Saul meghalt, mert Júda háza máris felkent engem királyává.
2Sa 2:8 Ámde Ábner, Nér fia, Saul hadvezére, fogta Isbaált, Saul fiát, körülhordozta a Mahanaimban,
2Sa 2:9 és megtette Gileád, Gessúri, Jezreel, Efraim, Benjamin és egész Izrael királyává.
2Sa 2:10 Negyven esztendős volt Isbaál, Saul fia, amikor uralkodni kezdett Izraelen és két esztendeig uralkodott. Dávidot csak Júda háza követte.
2Sa 2:11 Azoknak a napoknak az összege, amelyek alatt Dávid Hebronban tartózkodott és csak Júda házán uralkodott, hét esztendő és hat hónap volt.
2Sa 2:12 Majd kivonult Ábner, Nér fia, Isbaálnak, Saul fiának a legényeivel a Mahanaimból Gibeonba.
2Sa 2:13 Erre Joáb, Száruja fia és Dávid legényei is kivonultak, és Gibeon tavánál találkoztak. Miután így összekerültek, egymással szemben telepedtek le: ezek a tónak ezen az oldalán, azok pedig a túlsón.
2Sa 2:14 Ekkor Ábner azt üzente Joábnak: "Keljen fel néhány legény, s rendezzen harci játékot előttünk." Joáb azt felelte erre: "Jó, keljen fel."
2Sa 2:15 Fel is keltek, és kiálltak szám szerint: tizenketten Benjaminból, Isbaálnak, Saul fiának a részéről, és tizenketten Dávid legényei közül.
2Sa 2:16 Mindenki megragadta azonban párja fejét, s beledöfte kardját ellenfele oldalába, s így valamennyien elestek. Ezért nevezték el Gibeonnak azt a helyét Hősök mezejének.
2Sa 2:17 Erre nagyon kemény harc támadt azon a napon, ám Dávid legényei megszalasztották Ábnert és Izrael embereit.
2Sa 2:18 Ott volt Száruja három fia is: Joáb, Abizáj és Aszaél. Aszaél olyan gyors futó volt, mint az erdei vadkecske.
2Sa 2:19 Aszaél már most üldözőbe vette Ábnert, s nem tért el sem jobbra, sem balra, s nem hagyott fel Ábner üldözésével.
2Sa 2:20 Hátratekintett azért Ábner és azt mondta: "Te vagy-e az, Aszaél?" Ő azt felelte: "Én vagyok."
2Sa 2:21 Azt mondta erre neki Ábner: "Térj jobbra vagy balra, s fogd meg valamelyik legényt, s vedd el a holmiját." Aszaél azonban csak nem akart felhagyni kergetésével.
2Sa 2:22 Ismét szólt tehát Ábner Aszaélnek: "Térj vissza, ne kergess, hogy ne legyek kénytelen téged a földre szegezni, mert akkor nem emelhetném fel arcomat Joáb, a fivéred előtt."
2Sa 2:23 Ám ő semmibe sem vette szavát és nem akart letérni. Ábner erre dárdája végével úgy lágyékon sújtotta, hogy a dárda keresztülhatolt rajta, s ő ott helyben meghalt. Mindazok, akik azon a helyen mentek keresztül, ahol Aszaél elesett és meghalt, megálltak.
2Sa 2:24 Joáb és Abizáj azonban tovább űzték a menekülő Ábnert. Közben leszállt a nap, s ők eljutottak a Vízvezeték halmához, amely a Völggyel szemben, a gibeoni puszta felé vivő úton van.
2Sa 2:25 Ekkor Benjamin fiai összegyűltek Ábner körül és zárt csoportba verődve kiálltak az egyik halom tetejére.
2Sa 2:26 Ábner azonban kiáltott Joábnak és azt mondta: "Hát végpusztulásig fog dühöngeni kardod? Nem tudod-e, hogy veszedelmes a kétségbeesés? Meddig nem szólsz még a népnek, hogy hagyjon fel testvérei üldözésével?"
2Sa 2:27 Azt mondta erre Joáb: "Az Úr életére mondom, hogy ha szóltál volna, már reggel visszatért volna a nép, amely most testvéreit kergeti."
2Sa 2:28 Aztán Joáb megfúvatta a harsonát, s megállt az egész sereg, s nem üldözték tovább Izraelt, s nem bocsátkoztak vele harcba.
2Sa 2:29 Erre Ábner és emberei elvonultak, egész éjszaka meneteltek az Arabán. Átkeltek a Jordánon, megjárták egész Béthoront, s eljutottak a Mahanaimba.
2Sa 2:30 Joáb is visszavonult, hagyta Ábnert, és egybegyűjtötte az egész népet. Dávid legényei közül. Aszaélen kívül tizenkilenc ember hiányzott,
2Sa 2:31 Dávid szolgái pedig Benjaminból, s azon emberek közül, akik Ábnerrel voltak, háromszázhatvanat sújtottak halálra.
2Sa 2:32 Majd felvették Aszaélt és eltemették apja sírboltjába Betlehemben. Aztán Joáb és azok az emberek, akik vele voltak, egész éjszaka meneteltek, s virradatkor meg is érkeztek Hebronba.
2Sa 3:1 Hosszú háborúság lett aztán Saul háza és Dávid háza között, de Dávid egyre gyarapodott és erősödött, Saul háza pedig napról-napra gyengült.
2Sa 3:2 Dávidnak a következő fiai születtek Hebronban: elsőszülötte Ámnon volt, a jezreeli Ahinoámtól;
2Sa 3:3 utána Keleáb, Abigailtól, a kármeli Nábál volt feleségétől; a harmadik Absalom, Maákának, Talmáj, gessúri király lányának fia;
2Sa 3:4 a negyedik Adoniás, Haggit fia; az ötödik Safárja, Abitál fia;
2Sa 3:5 a hatodik Jetraám, Eglától, Dávid feleségétől. Ezek születtek Dávidnak Hebronban.
2Sa 3:6 Tehát, amíg folyt a harc Saul háza és Dávid háza között, Ábner, Nér fia vezette Saul házát.
2Sa 3:7 Volt azonban Saulnak egy mellékfelesége, név szerint Reszfa, Ája lánya. Azt mondta egyszer Isbaál Ábnernek:
2Sa 3:8 "Miért mentél be apám mellékfeleségéhez?" Erre ő nagyon megharagudott Isbaál szavaiért, és azt mondta: "Hát Júda felé fordult kutyafej vagyok-e én ma, én, aki irgalmasságot cselekedtem apád, Saul házával, testvéreivel és hozzátartozóival, s nem adtalak Dávid kezébe? S te ma belém kötsz, s megdorgálsz azért az asszonyért?
2Sa 3:9 Büntesse Isten Ábnert most és mindenkor, ha úgy nem teszek Dáviddal, amint az Úr megesküdött Dávidnak:
2Sa 3:10 "Elveszem a királyságot Saul házától, s Dávid trónját állítom Izrael és Júda fölé, Dántól Beersebáig.""
2Sa 3:11 Ő erre semmit sem mert felelni neki, mivel félt tőle.
2Sa 3:12 Ábner csakugyan követeket küldött maga helyett Dávidhoz, hogy mondják: "kié ez az ország", és hogy mondják: "köss velem barátságot, s veled lesz a kezem, s hozzád térítem egész Izraelt."
2Sa 3:13 Ő azt mondta: "Jó, barátságot kötök veled, de egy dolgot megkövetelek tőled; azt mondom: Ne kerülj a színem elé, amíg el nem hozod Míkolt, Saul lányát: úgy jöjj, és úgy kerülj elém."
2Sa 3:14 Majd követeket küldött Dávid Isbaálhoz, Saul fiához is, és ezt üzente: "Add vissza feleségemet, Míkolt, akit száz filiszteus előbőre árán jegyeztem el magamnak."
2Sa 3:15 Isbaál el is küldött érte, és elvetette őt a férjétől, Fáltieltől, Lais fiától.
2Sa 3:16 Férje ugyan siránkozva követte őt egész Bahurimig, de Ábner rászólt: "Eredj, térj vissza", s akkor visszatért.
2Sa 3:17 Ábner aztán beszédet intézett Izrael véneihez, s ezeket mondta: "Tegnap is, tegnapelőtt is azt kívántátok, hogy Dávid uralkodjék rajtatok.
2Sa 3:18 Most tehát cselekedjetek, mert az Úr így szólt Dávidhoz: "Szolgámnak, Dávidnak a keze által mentem meg népemet, Izraelt, a filiszteusok és minden ellensége kezéből.""
2Sa 3:19 Ugyanígy szólt Ábner a benjaminitákhoz is. Aztán elment, hogy közölje Hebronban Dáviddal mindazt, amit Izrael s egész Benjamin határozott.
2Sa 3:20 El is jutott Dávidhoz Hebronba húsz emberrel, s Dávid lakomát szerzett Ábnernek s embereinek, akik vele jöttek.
2Sa 3:21 Aztán azt mondta Ábner Dávidnak: "Hadd menjek el, hogy egybegyűjtsem eléd, uram királyom elé, egész Izraelt és szövetséget kössek veled, s uralkodj mindeneken, miként lelked kívánja." Amikor aztán Dávid elkísérte Ábnert, s az békességgel elment,
2Sa 3:22 legott megjöttek Joábbal Dávid legényei, akik megverték a portyázókat, s igen nagy zsákmányt hoztak. Ábner ekkor már nem volt Dávidnál Hebronban, mert az elbocsátotta, és ő békében elment.
2Sa 3:23 Joáb és az egész sereg, amely vele volt, csak azután érkezett. Elbeszélték azonban Joábnak: "Eljött Ábner, Nér fia a királyhoz. Az elbocsátotta, és ő békében elment."
2Sa 3:24 Bement erre Joáb a királyhoz és azt mondta: "Mit műveltél? Íme, Ábner idejött hozzád, miért engedted tehát elmenni és távozni?
2Sa 3:25 Nem ismered-e Ábnert, Nér fiát? Hiszen csak azért jött hozzád, hogy megcsaljon, s tudja, mit teszel-veszel, s tudomása legyen mindenről, amit cselekszel."
2Sa 3:26 Amikor aztán Joáb kiment Dávidtól, követeket küldött Ábner után, s visszahozatta őt Szír vízvermétől, anélkül azonban, hogy Dávid tudta volna.
2Sa 3:27 Amikor aztán Ábner visszatért Hebronba, Joáb álnokul félrevitte őt a kapuközbe, mintha beszélni akarna vele: s ott, bosszúból Aszaélnek, a fivérének a véréért, úgy lágyékon sújtotta, hogy meghalt.
2Sa 3:28 Amikor Dávid a már megtörtént dolgot meghallotta, azt mondta: "Ártatlan vagyok én és országom az Úr előtt mindörökké Ábnernek, Nér fiának vérétől.
2Sa 3:29 Szálljon az Joáb fejére és apja egész házára, s ne fogyjon ki Joáb házából a folyásban szenvedő, a leprás, a mankóval járó, a kard alatt elhulló, a kenyérben szűkölködő!"
2Sa 3:30 Így ölte meg Joáb és Abizáj, a fivére, Ábnert, azért, mert megölte Aszaélt, a fivérüket Gibeonban, a harcban.
2Sa 3:31 Majd azt mondta Dávid Joábnak és az egész vele levő népnek: "Szaggassátok meg ruháitokat, övezzétek fel magatokat zsákkal és jajveszékeljetek Ábner temetési menetének élén." Dávid király maga a halotti kerevet után haladt,
2Sa 3:32 s amikor eltemették Ábnert Hebronban, Dávid király hangos sírásra fakadt Ábner sírja felett és sírt az egész nép is.
2Sa 3:33 Majd gyászdalra zendített a király, és gyászolva Ábnert, azt mondta: "Nem úgy halt meg Ábner, mint a gyávák szoktak halni,
2Sa 3:34 kezedet nem kötötték össze, lábadat béklyó nem terhelte, hanem miként álnok emberek által szoktak elesni, úgy estél el te!" Felzokogott erre az egész nép és méginkább siratta.
2Sa 3:35 Mindazonáltal még fényes nappal eljött az egész sokaság, hogy eledelt vegyen magához Dáviddal. Ám Dávid megesküdött, és azt mondta: "Büntessen engem az Úr most és mindenkor, ha naplemente előtt kenyeret vagy valami mást ízlelek."
2Sa 3:36 Tudomásul vette ezt az egész nép, és tetszett nekik mindaz, amit a király az egész nép előtt cselekedett,
2Sa 3:37 és meggyőződött az egész nép és egész Izrael azon a napon, hogy nem a király intézkedésére ölték meg Ábnert, Nér fiát.
2Sa 3:38 Sőt, a király azt mondta szolgáinak: "Nem tudjátok-e, hogy vezér és nagy ember esett el ma Izraelben?
2Sa 3:39 Én azonban még gyenge vagyok, csak most kentek királlyá, azok az emberek pedig, azaz Száruja fiai hatalmasabbak nálam. Ezért az Úr fizessen meg a gonosztevőnek gonoszsága szerint."
2Sa 4:1 Amikor Isbaál, Saul fia meghallotta, hogy Ábner elesett Hebronban, elvesztette bátorságát, s egész Izrael is megrémült.
2Sa 4:2 Volt már most Saul fiának két, portyázókat vezérlő embere. Az egyiknek a neve Baána, a másiknak a neve Rekáb volt. Benjamin fiai közül való beróti Rimmonnak voltak a fiai. Berót ugyanis szintén Benjaminnak jutott osztályrészül,
2Sa 4:3 de a berótiak elmenekültek Getaimba, és ott laknak mint jövevények mind ez ideig.
2Sa 4:4 Jonatánnak, Saul fiának pedig csak egy béna lábú fia volt. Öt esztendős volt akkor, amikor Saul és Jonatán felől Jezreelből a hír megérkezett, akkor dajkája felvette és elmenekült vele, minthogy azonban sietve menekült, a gyermek leesett és megsántult; Meribbaál volt a neve.
2Sa 4:5 A beróti Rimmonnak ezek a fiai tehát, vagyis Rekáb és Baána elmentek, és a nap legforróbb szakán behatoltak Isbaál házába, aki éppen déli álmát aludta fekhelyén. Minthogy az ajtónálló asszonyt is elnyomta búzatisztítás közben az álom,
2Sa 4:6 Rekáb és Baána, a fivére belopóztak a házba, mintha búzát hoztak volna, s lágyékon sújtották Isbaált és elmenekültek.
2Sa 4:7 Amikor ugyanis bementek a házba, az éppen aludt az ágyán hálószobájában, s így ők ütésükkel megölték. Aztán vették a fejét és egész éjjel meneteltek az Araba útján.
2Sa 4:8 Isbaál fejét elvitték Dávidhoz, Hebronba, és azt mondták a királynak: "Íme, Isbaálnak, Saul fiának, ellenségednek a feje, aki életedre tört. Így állt bosszút ma az Úr Saulon és ivadékán uramért, a királyért."
2Sa 4:9 Dávid erre azt felelte Rekábnak és Baánának, a fivérének, a beróti Remmon fiainak: "Az Úr életére, mondom, aki megszabadította életemet minden szorongatásból,
2Sa 4:10 hogy ha azt, aki hírül hozta és azt mondta nekem: "Meghalt Saul" -- s úgy hitte, hogy jó hírt hozott, megfogattam és megölettem Szikelegben, hogy megadjam neki a hírért járó jutalmat,
2Sa 4:11 akkor most, amikor istentelen emberek ártatlan embert öltek meg saját házában és ágyában, hogyne kérném sokkal inkább számon vérét kezetektől, s hogyne veszítenélek el titeket a földről?"
2Sa 4:12 Azzal Dávid parancsolt legényeinek, s azok megölték őket, s levágták kezüket és lábukat, s felakasztották őket a hebroni tó mellett, Isbaál fejét pedig vették és eltemették Hebronban Ábner sírjába.
2Sa 5:1 Elment erre Izrael valamennyi törzse Dávidhoz Hebronba, hogy mondja: "Íme, mi a te csontod, s a te húsod vagyunk.
2Sa 5:2 Tegnap is, tegnapelőtt is, amikor Saul volt a királyunk, te vezetted ki és be Izraelt, s az Úr azt mondta neked: "Te legeltesd népemet, Izraelt, s te légy Izrael fejedelme.""
2Sa 5:3 Elmentek tehát Izrael vénei a királyhoz Hebronba, s Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban az Úr előtt, ők pedig felkenték Dávidot Izrael királyává.
2Sa 5:4 Harminc esztendős volt Dávid, amikor uralkodni kezdett, és negyven esztendeig uralkodott.
2Sa 5:5 Hebronban, Júda felett, hét esztendeig és hat hónapig uralkodott, Jeruzsálemben pedig, egész Izrael és Júda felett, harminchárom esztendeig uralkodott.
2Sa 5:6 Felvonult ugyanis a király s mindazok az emberek, akik vele voltak, Jeruzsálembe, a jebuziták, azon föld lakói ellen. Erre azok azt üzenték Dávidnak: "Ide ugyan be nem jutsz, hacsak el nem távolítod a vakokat és sántákat, akik azt mondják: "Ide ugyan be nem jut Dávid.""
2Sa 5:7 Dávid mindazonáltal bevette Sion várát, azaz a Dávid-várost.
2Sa 5:8 Jutalmat ígért ugyanis Dávid azon a napon annak, aki megveri a jebuzitákat, s eléri a tetőcsatornákat, s eltávolítja a vakokat és sántákat, Dávid lelkének gyűlölőit. Ezért mondja a közmondás: "Vak és sánta nem jut vissza a templomba!"
2Sa 5:9 Dávid aztán megtelepedett a várban és elnevezte azt Dávid-városnak, s kiépítette a Millótól köröskörül és befelé,
2Sa 5:10 és mindinkább gyarapodott és növekedett, mert az Úr, a Seregek Istene vele volt.
2Sa 5:11 Erre Hírám, Tírusz királya követeket, majd cédrusfát, ácsokat és kőműveseket küldött Dávidhoz, és azok palotát építettek Dávidnak.
2Sa 5:12 Ekkor Dávid megértette, hogy az Úr megerősítette őt Izrael királyául, s hogy felmagasztalta népén, Izraelen való királyságát.
2Sa 5:13 Jeruzsálemben, miután Hebronból odaköltözött, Dávid még vett magának mellékfeleségeket és feleségeket, s így még születtek Dávidnak fiai és lányai.
2Sa 5:14 Azoknak a neve, akik Jeruzsálemben születtek neki, a következő volt: Sámua, Sobáb, Nátán, Salamon,
2Sa 5:15 Jibhár, Elisua, Nefeg,
2Sa 5:16 Jáfia, Elisáma, Eljóda és Elifálet.
2Sa 5:17 Amikor a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot Izrael királyává kenték, valamennyien felvonultak, hogy halálra keressék Dávidot. Amint ezt Dávid meghallotta, levonult a várba.
2Sa 5:18 Amikor aztán a filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refaim völgyet,
2Sa 5:19 Dávid megkérdezte az Urat: "Felvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket?" Azt mondta erre az Úr Dávidnak: "Vonulj fel, mert kezedbe adom a filiszteusokat."
2Sa 5:20 Erre Dávid elment Baál Fáraszimba, s ott megverte őket, és azt mondta: "Eloszlatta az Úr ellenségeimet előttem, mint ahogy eloszlik a víz." Ezért nevezte el azt a helyet Baál Fáraszimnak.
2Sa 5:21 A filiszteusok otthagyták bálványaikat is, és Dávid és emberei felszedték azokat.
2Sa 5:22 Ám a filiszteusok ismét felvonultak, s ellepték a Refaim völgyet.
2Sa 5:23 Erre Dávid megkérdezte az Urat: "Felvonuljak-e a filiszteusok ellen, s kezembe adod-e őket?" Ő azt felelte: "Ne vonulj fel ellenük, hanem kerülj a hátuk mögé, s a körtefák felől közelítsd meg őket,
2Sa 5:24 s ha majd lépések neszét hallod a körtefák teteje felől, akkor indulj hadba, mert akkor vonul ki színed előtt az Úr, hogy megverje a filiszteusok táborát."
2Sa 5:25 Úgy tett tehát Dávid, ahogy az Úr parancsolta neki, s verte a filiszteusokat Gibeától egészen Gézer bejáratáig.
2Sa 6:1 Dávid aztán ismét egybegyűjtötte Izraelnek valamennyi, harmincezer válogatottját.
2Sa 6:2 Majd felkerekedett Dávid, s a Júda emberei közül vele tartó egész néppel együtt elment, hogy elhozza az Isten ládáját, amely a kerubok közt rajta ülő Seregek Urának nevéről kapta nevét.
2Sa 6:3 Fel is tették az Isten ládáját egy új szekérre, s elhozták a gibeai Abinádáb házából. Óza és Ahió, Abinádáb fiai vezették az új szekeret.
2Sa 6:4 Miközben hozták a gibeai Abinádáb házából, Ahió, őrizve az Isten ládáját, a láda előtt haladt,
2Sa 6:5 Dávid pedig s egész Izrael játszott az Úr előtt mindenféle fahangszeren, lanton, hárfán, dobon, csörgőn és cintányéron.
2Sa 6:6 Amikor azonban Nákon szérűjéhez értek, Óza kinyújtotta kezét az Isten ládájára és elkapta, mert a marhák kirúgtak, és csaknem lefordították.
2Sa 6:7 Erre az Úr haragra gerjedt Óza ellen, s megverte őt vakmerőségéért, úgyhogy ott halt meg az Isten ládája mellett.
2Sa 6:8 Erre Dávid elszomorodott, hogy az Úr megverte Ózát, és elnevezte azt a helyet Óza megverésének. Úgy is hívják mind a mai napig.
2Sa 6:9 Majd megijedt Dávid az Úrtól azon napon, és azt mondta: "Hogyan jöjjön az Úr ládája hozzám?"
2Sa 6:10 Éppen azért nem akarta magához, a Dávid-városba vinni az Isten ládáját, hanem a geti Obededom házába vitte.
2Sa 6:11 Így a geti Obededom házában maradt az Úr ládája három hónapig, s az Úr megáldotta érte Obededomot és egész házát.
2Sa 6:12 Hírül vitték erre Dávid királynak, hogy az Úr megáldotta Obededomot és mindenét az Isten ládájáért. Erre Dávid elment, s vigasság közepette átvitte az Isten ládáját Obededom házából a Dávid-városba. Dávid hét énekkart és áldozati borjút is vitt magával.
2Sa 6:13 Amikor aztán az Úr ládájának hordozói hat lépést haladtak, bemutatott egy marhát és egy kost.
2Sa 6:14 Dávid teljes erejéből táncolt az Úr előtt; közben Dávidot gyolcs efód övezte.
2Sa 6:15 Így vitte Dávid és Izrael egész háza az Úr bizonyságának ládáját ujjongás és harsonaszó közepett.
2Sa 6:16 Amikor azonban az Úr ládája Dávid városába jutott, Míkol, Saul lánya, aki az ablakon kinézett, meglátta az Úr előtt ugráló és táncoló Dávid királyt, és megvetette őt szívében.
2Sa 6:17 Az Úr ládáját aztán bevitték, s elhelyezték a helyére, annak a sátornak a közepére, amelyet Dávid állíttatott neki, majd egészen elégő áldozatokat s békeáldozatokat mutatott be Dávid az Úr előtt.
2Sa 6:18 Amikor aztán befejezte az egészen elégő áldozatok s a békeáldozatok bemutatását, megáldotta a népet a seregek Urának nevében
2Sa 6:19 és juttatott Izrael egész sokaságának, férfinak, asszonynak egyaránt egy-egy cipó kenyeret, egy-egy darab sült marhahúst, meg egy-egy olajjal gyúrt kalácsot. Aztán elment az egész nép, mindenki a maga házába.
2Sa 6:20 Visszatért Dávid is, hogy megáldja a maga házát. Ekkor Míkol, Saul lánya kiment Dávid elé, és azt mondta: "Milyen dicső volt ma Izrael királya, amikor felfedte magát szolgáinak szolgálói előtt, s olyan mezítelenül jelent meg, mint amilyen mezítelenül jelenik meg valami bohóc."
2Sa 6:21 Azt mondta erre Dávid Míkolnak: "Az Úr előtt, aki inkább engem választott, mint apádat s egész házát, s aki engem rendelt az Úr népének, Izraelnek fejedelmévé,
2Sa 6:22 igenis játszom, s akár még alábbvaló leszek, mint voltam, s akár még inkább megalázom magamat önmagam előtt, s akár még "dicsőbb"-nek mutatkozom a szolgálók előtt, akikről beszéltél." --
2Sa 6:23 Ezért Míkolnak, Saul lányának nem született gyermeke halála napjáig.
2Sa 7:1 Történt pedig, hogy amikor a király már a palotájában lakott, s az Úr már nyugodalmat szerzett neki mindenfelől valamennyi ellenségétől,
2Sa 7:2 így szólt a király Nátán prófétához: "Nem látod-e, hogy én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig bőrök között van?"
2Sa 7:3 Azt mondta erre Nátán a királynak: "Eredj, tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert az Úr veled van."
2Sa 7:4 Íme, azonban még az éjjel szózatot intézett az Úr Nátánhoz, ezekkel a szavakkal:
2Sa 7:5 "Eredj, s mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Hát te házat akarsz építeni nekem lakásul?
2Sa 7:6 Hiszen nem laktam én házban attól a naptól kezdve, hogy kihoztam Izrael fiait Egyiptom földjéről mind a mai napig, hanem sátorhajlékban jártam.
2Sa 7:7 Szóltam-e valahol, ahol Izrael fiaival jártam, Izrael valamelyik törzsének, amelyet népemnek, Izraelnek legeltetésével megbíztam, s mondtam-e nekik: Miért nem építettetek nekem cédrusházat?
2Sa 7:8 Most azonban ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni a seregek Ura: Én elhoztalak téged a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy,
2Sa 7:9 s veled voltam mindenütt, ahol csak jártál, s kipusztítottam minden ellenségedet színed elől, s olyan nagy nevet szereztem neked, mint a föld nagyjainak neve.
2Sa 7:10 Nos, én népemnek, Izraelnek helyet szerzek, s elültetem, hogy ott lakjon, s ne háborgassák többé, s a gonoszság fiai ne nyomorgassák többé, mint azelőtt,
2Sa 7:11 attól a naptól kezdve, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Nyugodalmat adok tehát neked minden ellenségedtől, s íme, előre megmondja neked az Úr, hogy házat alkot neked az Úr.
2Sa 7:12 Amikor ugyanis letelnek napjaid, s aludni térsz atyáidhoz, felemelem utánad ivadékodat, aki ágyékodból származik, s megszilárdítom királyságát.
2Sa 7:13 Ő fog házat építeni nevemnek, s én megszilárdítom királysága trónját mindörökre.
2Sa 7:14 Atyja leszek neki, s ő fiam lesz nekem: ha valami gonoszat cselekszik, megfenyítem őt az emberek vesszejével, s az emberek fiainak csapásaival.
2Sa 7:15 De irgalmasságomat meg nem vonom tőle, mint ahogy megvontam Saultól, akit eltávolítottam színem elől,
2Sa 7:16 hanem állandó lesz házad és királyságod mindörökké színem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor."
2Sa 7:17 Így, egészen e szavak szerint, s egészen e látomás szerint mondta el Nátán mindezt Dávidnak.
2Sa 7:18 Bement erre Dávid király az Úr elé, leült, és így szólt: "Ki vagyok én, Uram Isten, s mi az én házam, hogy engem ennyire felemeltél?
2Sa 7:19 Sőt még ez is kevésnek tűnt színed előtt, Uram, Isten, s a messze időre vonatkozólag is szóltál szolgád házáról, mert ez a törvénye az embernek, Uram, Isten!
2Sa 7:20 Mit is tudna még mondani Dávid neked? Hiszen te, Uram Isten, ismered szolgádat!
2Sa 7:21 Szavad dicsőségére és szíved jóságának bizonyságára cselekedted, és adtad tudtára szolgádnak mindezeket a nagy dolgokat.
2Sa 7:22 Nagynak bizonyultál általa, Uram, Isten, bizony nincs hasonló hozzád, s nincs Isten rajtad kívül -- egészen úgy, mint ahogy hallottuk fülünkkel.
2Sa 7:23 Van-e olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izrael, amelyért elment volna Isten, hogy népévé váltsa, s általa hírnevet szerezzen magának, és olyan nagy és rettenetes dolgokat cselekedjen érte a földön, mint az a te néped színe előtt történt, amelyet kiváltottál magadnak Egyiptomból, annak nemzetétől s istenétől?
2Sa 7:24 Örökre népeddé tetted ugyanis népedet, Izraelt, s te, Uram Isten, lettél az Istenük.
2Sa 7:25 Most tehát, Uram Isten, tartsd fenn szavadat, amelyet szóltál szolgádról s házáról, mindörökké, s tégy, ahogy szóltál,
2Sa 7:26 hogy magasztalják nevedet mindörökké és mondják: "A seregek Ura az Istene Izraelnek" -- s akkor szolgádnak, Dávidnak a háza állandó lesz az Úr előtt.
2Sa 7:27 Seregek Ura, Izrael Istene, mivel te nyilatkoztattad ki szolgád hallatára a szót: "Házat építek neked", azért merített szolgád bátorságot arra, hogy ezzel az imádsággal forduljon hozzád.
2Sa 7:28 Most tehát, Uram Isten, te Isten vagy és szavad igaz lesz, mert te mondtad szolgádnak e jókat!
2Sa 7:29 Méltóztasd tehát megáldani szolgád házát, hogy fennmaradjon előtted örökké, hiszen, Uram Isten, te mondtad és áldásod meg is fogja áldani szolgád házát mindörökké."
2Sa 8:1 Ezek után az történt, hogy Dávid megverte és leigázta a filiszteusokat, s így Dávid kiragadta a kormány gyeplőjét a filiszteusok kezéből.
2Sa 8:2 Megverte továbbá a moabitákat, s lefektette őket a földre, s kötéllel végigmérte soraikat: mindig két kötélnyit mért le, az egyiket megölette, a másikat életben hagyta. Így lettek a moabiták Dávid adófizető szolgáivá.
2Sa 8:3 Megverte továbbá Dávid Adarézert, Rohób fiát, Szóba királyát, amikor az elindult, hogy helyreállítsa uralmát az Eufrátesz folyó mellett.
2Sa 8:4 Dávid ezerhétszáz lovast és húszezer gyalogost ejtett foglyul seregéből, de valamennyi szekeres ló inát elvágatta, és csak száz fogatot hagyott meg belőlük.
2Sa 8:5 Ekkor eljöttek a damaszkuszi szírek, hogy segítséget nyújtsanak Adarézernek, Szóba királyának, de Dávid megvert a szírek közül huszonkétezer embert.
2Sa 8:6 Aztán Dávid őrséget helyezett a damaszkuszi Szíriába, s a szírek Dávid adófizető szolgái lettek, mert az Úr mindenütt megoltalmazta Dávidot, bármerre tartott.
2Sa 8:7 Ugyanakkor Dávid elvette azokat az arany fegyvereket, amelyek Adarézer szolgáin voltak, és elvitte Jeruzsálembe.
2Sa 8:8 Tébából és Berótból, Adarézer városaiból pedig igen sok rézre tett szert Dávid király.
2Sa 8:9 Ekkor Tóu, Hamat királya meghallotta, hogy Dávid megverte Adarézer egész haderejét.
2Sa 8:10 Erre Tóu elküldte a fiát, Jórámot Dávid királyhoz, hogy köszöntse és üdvözölje, s megköszönje, hogy Adarézerrel megvívott és azt megverte -- Adarézer ugyanis ellensége volt Tóunak --, és aranytárgyakat, ezüsttárgyakat és réztárgyakat vigyen neki.
2Sa 8:11 Dávid király ezeket is az Úrnak szentelte, azzal az arannyal és ezüsttel együtt, amelyet a különböző meghódított nemzetektől szentelt Neki:
2Sa 8:12 a szírektől, a moabitáktól, Ammon fiaitól, a filiszteusoktól, az amalekitáktól, továbbá Adarézernek, Szóba királyának, Rohób fiának zsákmányából.
2Sa 8:13 Akkor is hírnevet szerzett magának Dávid, amikor visszatért Edom leverése után, mert a Sós-völgyben megvert tizennyolcezer embert,
2Sa 8:14 és Edomba őröket helyezett, s őrséget rendelt. Így egész Edom Dávid szolgája lett, mert az Úr mindenütt megoltalmazta Dávidot, bárhova tartott.
2Sa 8:15 Dávid egész Izraelen uralkodott, ítéletet és igazságot szolgáltatott egész népének.
2Sa 8:16 Joáb, Száruja fia volt a sereg fővezére, Jozafát, Áhiud fia volt a jegyző,
2Sa 8:17 Szádok, Ahitób fia és Ahimelek, Abjatár fia voltak a papok, Szeraja, az íródeák,
2Sa 8:18 Benája, Jojáda fia a keretiek és feletiek vezetője, Dávid fiai pedig papok voltak.
2Sa 9:1 Majd azt mondta Dávid: "Van-e még valaki életben Saul házából, hogy irgalmasságot cselekedhetnék vele Jonatánért?"
2Sa 9:2 Volt pedig Saul házában egy rabszolga, akit Szíbának hívtak. Ezt magához hívatta a király, és megkérdezte tőle: "Te vagy-e az a Szíba?" Ő azt felelte: "Én vagyok az, a te szolgád."
2Sa 9:3 Azt mondta erre a király: "Van-e még valaki életben Saul házából, hogy Isten irgalmát cselekedhetném vele?" Szíba azt felelte a királynak: "Jonatán béna lábú fia még életben van."
2Sa 9:4 A király megkérdezte: "Hol van?" Szíba azt felelte a királynak: "Íme, Mákirnak, Ammiel fiának a házában, Lodabárban van."
2Sa 9:5 Elküldött tehát Dávid király, s elhozatta Mákirnak, Ammiel fiának házából, Lodabárból.
2Sa 9:6 Amikor aztán Meribbaál, Jonatánnak, Saul fiának a fia Dávidhoz érkezett, arcra vetette és meghajtotta magát. Dávid megszólította: "Meribbaál!" Ő azt felelte: "Itt vagyok, én, a te szolgád."
2Sa 9:7 Azt mondta ekkor neki Dávid: "Ne félj, mert irgalmasságot cselekszem veled Jonatánért, az apádért. Visszaadom neked atyádnak, Saulnak minden földjét, és asztalomnál fogsz étkezni mindenkor."
2Sa 9:8 Erre ő meghajtotta magát előtte és azt mondta: "Ki vagyok én, szolgád, hogy a magamfajta holt ebre tekintettél?"
2Sa 9:9 Odaszólította erre a király Szíbát, Saul legényét, és azt mondta neki: "Mindazt, ami Saulé volt, egész házát, urad fiának adtam.
2Sa 9:10 Műveld meg tehát neki fiaiddal és szolgáiddal a földet, s takarítsd be urad fiának az eleséget, hogy ellátása legyen, maga Meribbaál, urad fia azonban mindenkor asztalomnál étkezzen!" -- Tizenöt fia és húsz szolgája volt Szíbának. --
2Sa 9:11 Azt mondta erre Szíba a királynak: "Úgy fog cselekedni szolgád, uram király, ahogy szolgádnak megparancsoltad!" Meribbaál tehát az asztalánál evett, mint a király fiainak egyike.
2Sa 9:12 Meribbaálnak volt egy kisfia, akit Míkának hívtak, ettől kezdve Szíba házának egész közössége Meribbaálnak szolgált.
2Sa 9:13 Meribbaál Jeruzsálemben lakott, mert állandóan a király asztalánál étkezett. Mindkét lábára sánta volt.
2Sa 10:1 Történt pedig ezek után, hogy meghalt Ammon fiainak királya, s Hánon, a fia lett a király helyette.
2Sa 10:2 Azt mondta ekkor Dávid: "Irgalmasságot cselekszem Hánonnal, Naás fiával, mint ahogy az apja irgalmasságot cselekedett velem." Éppen azért elküldött Dávid, hogy megvigasztalja őt szolgái által apja halála miatt. Amikor azonban Dávid szolgái Ammon fiainak földjére jutottak,
2Sa 10:3 Ammon fiainak fejedelmei azt mondták Hánonnak, az uruknak: "Azt hiszed, hogy apád iránt való tiszteletből küldött hozzád Dávid vigasztalókat, s nem azért küldte el Dávid a szolgáit hozzád, hogy megvizsgálja és kikémlelje a várost, s aztán feldúlja?"
2Sa 10:4 Erre Hánon elfogatta Dávid szolgáit, és lenyíratta szakálluk felét és levágatta ruhájuk felét egészen az ágyékukig, s aztán elbocsátotta őket.
2Sa 10:5 Amikor ezt hírül vitték Dávidnak, eléjük küldött, mert igen rútul megcsúfították embereit, és azt üzente nekik Dávid: "Maradjatok Jerikóban, amíg ki nem nő szakállatok, s csak akkor térjetek vissza."
2Sa 10:6 Amikor Ammon fiai észrevették, hogy megbántották Dávidot, elküldtek, s felbéreltek a rohóbi szírek s a szóbai szírek közül húszezer gyalogost, továbbá Maáka királyától ezer embert és Istóbból tizenkétezer embert.
2Sa 10:7 Amikor ezt Dávid meghallotta, odaküldte Joábot s a vitézek egész seregét.
2Sa 10:8 Erre kivonultak Ammon fiai, s csatasorba álltak a kapu bejárata előtt, amíg a szóbai szírek meg a rohóbiak meg az istóbiak és a maákaiak külön, a mezőn helyezkedtek el.
2Sa 10:9 Amikor Joáb látta, hogy elölről is, hátulról is harc készül ellene, kiválasztotta Izrael valamennyi válogatottjának javát, s a szírek ellen állt csatasorba,
2Sa 10:10 a nép többi részét pedig Abizájra, a fivérére bízta, aki Ammon fiai ellen állt csatasorba.
2Sa 10:11 Azt mondta Joáb: "Ha fölém kerekednek a szírek, légy segítségemre; ha meg Ammon fiai föléd kerekednek, én segítek neked.
2Sa 10:12 Légy erős férfi, s hadakozzunk népünkért s Istenünk városáért, s az Úr majd megteszi azt, ami jó az ő színe előtt."
2Sa 10:13 Erre Joáb megtámadta a vele levő néppel a szíreket, s azok tüstént megfutamodtak színe elől.
2Sa 10:14 Amikor aztán Ammon fiai látták, hogy a szírek megfutamodtak, ők is megfutamodtak Abizáj színe elől, s visszavonultak a városba. Erre Joáb visszatért Ammon fiaitól és visszament Jeruzsálembe.
2Sa 10:15 Amikor azonban a szírek látták, hogy vereséget szenvedtek Izrael előtt, valamennyien összegyűltek,
2Sa 10:16 sőt Adarézer elküldte, s kirendelte azokat a szíreket is, akik a folyón túl laktak, s elhozatta seregüket; Sobák, Adarézer hadvezére volt a vezérük.
2Sa 10:17 Amikor ezt hírül vitték Dávidnak, az összevonta egész Izraelt, átkelt a Jordánon és Helámba ment. Erre a szírek csatasorba álltak Dáviddal szemben és harcba bocsátkoztak vele.
2Sa 10:18 Ám a szírek megfutamodtak Izrael színe elől, és Dávid hétszáz szekérharcost és negyvenezer lovast ölt meg a szírek közül. Sobákot, a hadvezérüket is leütötte, úgyhogy az tüstént meghalt.
2Sa 10:19 Amikor aztán látták mindazok a királyok, akik Adarézer fennhatósága alatt voltak, hogy Izrael legyőzte őket, megrémültek és ötvennyolcezer emberükkel együtt megfutamodtak Izrael elől. Aztán békét kötöttek Izraellel és szolgáltak neki, s többé a szírek nem mertek segítséget nyújtani Ammon fiainak.
2Sa 11:1 Történt pedig esztendő fordultán, abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak vonulni, hogy Dávid elküldte Joábot és vele szolgáit és egész Izraelt, hogy dúlják fel Ammon fiainak földjét, s vegyék ostrom alá Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt.
2Sa 11:2 Amíg ez folyt, történt, hogy Dávid egyik délután felkelt fekvőhelyéről és a királyi palota tetején sétált és a tetőről meglátott egy asszonyt, aki ott szemben fürdött. Az asszony igen szép volt.
2Sa 11:3 Erre elküldött a király, tudakozódott, hogy ki az az asszony. Azt jelentették neki, hogy Batseba, Eliám lánya, a hetita Uriás felesége.
2Sa 11:4 Erre Dávid követeket küldött érte, elhozatta, és amikor eljött hozzá, vele aludt. Az éppen akkor tisztult meg tisztátalanságából.
2Sa 11:5 Az asszony fogant, és visszatért a házába. Aztán elküldött, és megüzente Dávidnak: "Fogantam."
2Sa 11:6 Dávid erre Joábhoz küldött ezzel az üzenettel: "Küldd el hozzám a hetita Uriást!" Joáb el is küldte Uriást Dávidhoz.
2Sa 11:7 Amikor Uriás megérkezett Dávidhoz, Dávid megkérdezte, jól van-e Joáb és a nép, s hogy megy a harc.
2Sa 11:8 Majd azt mondta Dávid Uriásnak: "Eredj házadba, s mosd meg lábadat." Erre Uriás kiment a király palotájából és királyi ételt vittek utána.
2Sa 11:9 Ám Uriás a királyi palota kapuja előtt, urának többi szolgája között tért aludni, s nem ment le házába.
2Sa 11:10 Jelentették erre Dávidnak, s azt mondták neki: "Nem ment a házába Uriás." Azt mondta erre Dávid Uriásnak: "Nemde, útról jöttél, miért nem mentél hát le házadba?"
2Sa 11:11 Azt mondta erre Uriás Dávidnak: "Az Isten ládája és Izrael meg Júda sátrakban laknak, uram, Joáb és uram szolgái a puszta földön hálnak, én pedig menjek a házamba, egyek, igyak, és a feleségemmel aludjak? Életedre, lelked életére mondom: nem cselekszem ilyet!"
2Sa 11:12 Azt mondta erre Dávid Uriásnak: "Maradj itt mára, holnap majd elbocsátlak." Jeruzsálemben maradt tehát Uriás aznap és másnap.
2Sa 11:13 Dávid meghívta, hogy egyen és igyon nála, lerészegítette, de az, amikor este kiment, a szokott fekvőhelyén, urának szolgái között tért aludni, s nem ment be házába.
2Sa 11:14 Ezért reggel Dávid levelet írt Joábnak, s azt elküldte Uriással.
2Sa 11:15 Ezt írta a levélben: "Állítsátok Uriást az ütközet élére, ahol leghevesebb a harc, s hagyjátok magára, hogy megöljék és elvesszen."
2Sa 11:16 Amikor tehát Joáb ostrom alá vette a várost, arra a helyre állította Uriást, ahol tudta, hogy igen erős emberek vannak.
2Sa 11:17 Ki is jöttek a városból az emberek, megütköztek Joábbal, és néhányan el is estek Dávid szolgáinak népéből. Meghalt a hetita Uriás is.
2Sa 11:18 Elküldött erre Joáb és értesítette Dávidot az ütközet minden eseményéről,
2Sa 11:19 és megparancsolta a követnek: "Ha elmondtad a harc minden eseményét a királynak,
2Sa 11:20 s látod, hogy haragra gerjed, s azt mondja: "Miért mentetek a falak alá harcolni? Nem tudtátok-e, hogy sok nyilat lőnek le a kőfalról?
2Sa 11:21 Ki ölte meg Abimeleket, Jerobaál fiát? Nemde a kőfalról dobott rá egy asszony malomkődarabot, úgy ölte meg Tebeszben? Miért mentetek a falak alá?" -- csak azt mondd: Szolgád, a hetita Uriás is elesett."
2Sa 11:22 Elment tehát a követ, s amikor megérkezett, elbeszélte Dávidnak mindazt, amit Joáb neki parancsolt.
2Sa 11:23 Azt mondta ugyanis a követ Dávidnak: "Erőt vettek rajtunk azok az emberek, kijöttek hozzánk a mezőre, mi azonban rájuk rontottunk, és visszaűztük őket egészen a város kapujáig.
2Sa 11:24 A kőfalról azonban nyilakat lövöldöztek le az íjászok szolgáidra, s néhányan meghaltak a király szolgái közül, sőt szolgád, a hetita Uriás is meghalt."
2Sa 11:25 Azt mondta erre Dávid a követnek: "Ezt mondd Joábnak: Ne törjön meg téged e dolog, hiszen különféle a harc eshetősége, hol ezt, hol azt emészti meg a kard. Bátorítsd csak harcosaidat a város ellen, s rontsd le; biztasd csak őket!"
2Sa 11:26 Amikor Uriás felesége meghallotta, hogy Uriás, a férje meghalt, elsiratta.
2Sa 11:27 Amikor azonban elmúlt a gyász, Dávid érte küldött és bevitte házába, s ő felesége lett, s fiút szült neki. Ám az Úrnak nem tetszett az a dolog, amelyet Dávid elkövetett.
2Sa 12:1 Elküldte tehát az Úr Nátánt Dávidhoz. Amikor odaért hozzá, azt mondta neki: "Két ember volt egy városban: az egyik gazdag, a másik szegény.
2Sa 12:2 A gazdagnak igen sok juha és marhája volt,
2Sa 12:3 a szegénynek azonban nem volt semmije sem, csak egy kis nőstény báránykája, amelyet ő vásárolt és táplált, s amely nála, fiaival együtt nőtt fel, a kenyeréből evett, a poharából ivott, az ölében aludt, s olyan volt neki, mintha a lánya lett volna.
2Sa 12:4 Amikor aztán egyszer vendég érkezett a gazdaghoz, az nem akart a maga juhaiból s marháiból venni, hogy lakomát szerezzen a hozzá érkezett utasnak, hanem fogta a szegény ember bárányát, s azt készítette el eledelül a hozzá érkezett embernek."
2Sa 12:5 Igen nagy haragra gerjedt erre Dávid az ellen az ember ellen, s azt mondta Nátánnak: "Az Úr életére mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt cselekedte.
2Sa 12:6 Négyszeresen térítse vissza a bárányt, mivelhogy ezt cselekedte és könyörtelenül járt el."
2Sa 12:7 Azt mondta erre Nátán Dávidnak: "Te vagy az az ember! Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én felkentelek Izrael királyává, megszabadítottalak Saul kezéből,
2Sa 12:8 neked adtam urad házát, öledbe adtam urad feleségeit, neked adtam Izrael és Júda házát, s ha ez még kevés volt, sokkal többet is adtam volna neked.
2Sa 12:9 Miért vetted hát semmibe az Úr szavát, olyasmit cselekedve, ami gonosz az én színem előtt?! A hetita Uriást megöletted karddal, feleségét feleségül vetted, Ammon fiainak kardja által ölted meg őt!
2Sa 12:10 Ne távozzék tehát a kard sohasem házadtól, mivel semmibe sem vettél engem, s elvetted a hetita Uriás feleségét, hogy a te feleséged legyen.
2Sa 12:11 Ezt üzeni ezért az Úr: Íme, saját házadból támasztok bajt ellened, szemed előtt veszem el feleségeidet, és adom oda vetélytársadnak. Az le fog feküdni feleségeiddel a nap színe alatt.
2Sa 12:12 Te ugyanis titokban cselekedtél, én azonban egész Izrael színe előtt s a Nap színe alatt váltom valóra ezt a dolgot."
2Sa 12:13 Azt mondta ekkor Dávid Nátánnak: "Vétkeztem az Úr ellen!" Azt mondta erre Nátán Dávidnak: "Az Úr meg is bocsátotta bűnödet: nem lakolsz halállal;
2Sa 12:14 mindazonáltal, mivel e dolog által alkalmat adtál az Úr ellenségeinek a káromlásra, fiad, aki született neked, meghal."
2Sa 12:15 Nátán erre visszatért házába. Meg is verte az Úr azt a gyermeket, akit Uriás felesége szült Dávidnak, úgyhogy lemondtak róla.
2Sa 12:16 Erre Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért, majd böjtöt tartott Dávid, félrevonult, és lefeküdt a földre.
2Sa 12:17 Erre odamentek hozzá házának vénei, és unszolták, hogy keljen fel a földről. Ő azonban nem akart, s eledelt sem vett magához velük.
2Sa 12:18 Hetednapon aztán az történt, hogy meghalt a gyermek. Dávid szolgái azonban nem merték jelenteni neki, hogy meghalt a gyermek, mert azt mondták: "Íme, amikor a gyermek még élt, szóltunk neki, s nem hallgatott szavunkra: mennyivel inkább fogja sanyargatni magát, ha azt mondjuk: Meghalt a gyermek."
2Sa 12:19 Ám amikor Dávid látta, hogy szolgái sugdolóznak, megértette, hogy meghalt a gyermek, s azt mondta szolgáinak: "Úgye meghalt a gyermek?" Ők azt felelték neki: "Meghalt."
2Sa 12:20 Erre Dávid felkelt a földről, megfürdött, megkente magát, ruhát váltott és bement az Úr házába és imádkozott, majd házába tért, s kérte, hogy tegyenek ennivalót eléje és evett.
2Sa 12:21 Azt mondták erre neki szolgái: "Mi dolog ez, amit műveltél? Amikor még élt, böjtöltél és sírtál a gyermekért, amikor pedig meghalt a gyermek, felkeltél és étkeztél?"
2Sa 12:22 Ő azt mondta: "Amikor még élt, böjtöltem és sírtam a gyermekért, mert azt mondtam: Ki tudja, hátha nekem ajándékozza őt az Úr, s életben marad a gyermek.
2Sa 12:23 Most azonban, hogy meghalt, miért böjtöljek? Visszahívhatom-e még? Sőt, én elmegyek majd hozzá, de ő nem tér vissza hozzám."
2Sa 12:24 Aztán Dávid megvigasztalta Batsebát, a feleségét, s bement hozzá és hált vele, s az fiút szült, s elnevezte Salamonnak. Az Úr szerette őt,
2Sa 12:25 és elküldte Nátán prófétát, hogy nevezze el az Úr miatt Jedidjának (azaz az Úr kedveltjének).
2Sa 12:26 Joáb ezalatt hadakozott Ammon fiainak Rabbátja ellen, s be is vette a királyi várost.
2Sa 12:27 Követeket küldött erre Joáb Dávidhoz, s ezt üzente: "Hadakoztam Rabbát ellen, de a Vizivárost még be kell venni.
2Sa 12:28 Nos tehát gyűjtsd egybe a nép többi részét, s vedd ostrom alá a várost, s vedd be, hogy ne az én nevemnek tulajdonítsák a győzelmet, ha én dúlom fel a várost."
2Sa 12:29 Erre Dávid egybegyűjtötte az egész népet, s elindult Rabbát ellen, s hadakozott ellene és bevette.
2Sa 12:30 A koronát is levette királyuk fejéről -- egy talentum arany volt a súlya, s drágakövek voltak rajta --, s azt Dávid a maga fejére tétette. Nagyon sok zsákmányt is hozott a városból,
2Sa 12:31 s elhozta népét is, és a kőfűrészek, vasékek és fejszék mellé állította és a téglaégetőkben dolgoztatta őket. Így cselekedett Ammon fiainak valamennyi városával. Aztán Dávid visszatért egész seregével együtt Jeruzsálembe.
2Sa 13:1 Ezek után az történt, hogy Ámnon, Dávid fia, megszerette Absalomnak, Dávid fiának Támár nevű, igen szép nővérét.
2Sa 13:2 Annyira gyötrődött utána, hogy beteg lett szerelméért, hisz mivel az szűz volt, lehetetlennek tűnt előtte, hogy vele valami illetlenséget elkövethessen.
2Sa 13:3 Volt azonban Ámnonnak egy barátja, név szerint Jonadáb, Semmaának, Dávid fivérének fia, aki igen eszes ember volt.
2Sa 13:4 Ez megkérdezte tőle: "Miért fogysz így napról-napra, királyfi? Miért nem közlöd velem?" Azt mondta erre neki Ámnon: "Szeretem Támárt, fivéremnek, Absalomnak nővérét."
2Sa 13:5 Jonadáb azt felelte neki: "Feküdj ágyadba és színlelj betegséget, s ha apád eljön, hogy meglátogasson, mondd neki: Hadd jöjjön el, kérlek, Támár, a nővérem, hogy enni adjon nekem. De itt készítse el az étket, hogy az ő kezéből egyem."
2Sa 13:6 Ámnon le is feküdt és betegnek tetette magát. Amikor aztán eljött a király, hogy meglátogassa, azt mondta Ámnon a királynak: "Hadd jöjjön el, kérlek, Támár, a nővérem, hogy a szemem előtt süteményt süssön, és az ő kezéből egyek!"
2Sa 13:7 Erre Dávid elküldött Támár házához ezzel az üzenettel: "Menj el Ámnonnak, a fivérednek a házába, s készíts ennivalót neki."
2Sa 13:8 Támár el is ment Ámnonnak, a fivérének a házába, ahol az feküdt. Fogta a lisztet, bekeverte, kiszaggatta a szeme előtt, és megsütötte az ételt.
2Sa 13:9 Aztán vette, amit sütött, kiszedte, és eléje tette. Ámnon azonban nem akart enni és azt mondta: "Küldjetek ki mindenkit előlem." Amikor aztán mindenkit eltávolítottak,
2Sa 13:10 azt mondta Ámnon Támárnak: "Hozd be az ételt a hálókamrába, hogy a te kezedből egyem." Erre vette Támár a süteményt, amelyet készített, s bevitte Ámnonhoz, a fivéréhez a hálókamrába.
2Sa 13:11 Amikor azonban odavitte neki az ételt, az megragadta őt, s azt mondta: "Gyere, aludj velem, nővérem."
2Sa 13:12 Ő azonban így felelt neki: "Ne, testvér, ne kövess el erőszakot rajtam! Nem szabad ilyet tenni Izraelben, ne tégy ilyen butaságot.
2Sa 13:13 Hisz én nem tudnám elviselni szégyenemet, te meg olyan lennél Izraelben, mint valami bolond. Szólj csak inkább a királynak, s ő nem fog megtagadni tőled."
2Sa 13:14 Ám ő nem hajlott könyörgésére, hanem erősebb lévén, legyűrte és hált vele.
2Sa 13:15 Utána azonban Ámnon nagyon nagy gyűlöletre gerjedt iránta, úgyhogy nagyobb volt a gyűlölet, amellyel gyűlölte, mint a szeretet, amellyel azelőtt szerette. Azt mondta azért neki Ámnon: "Kelj fel, s eredj!"
2Sa 13:16 Ő azt felelte neki: "Nagyobb ez a gonoszság, amelyet most követsz el rajtam, amikor kiűzöl, mint az, amelyet az imént cselekedtél." Ám ő nem akart rá hallgatni,
2Sa 13:17 hanem beszólította azt a legényt, aki szolgált neki és azt mondta: "Kergesd ki ezt előlem és zárd be mögötte az ajtót!" --
2Sa 13:18 A lány bokáig érő köntöst viselt, mert ilyen ruhát hordtak a király szűz lányai. -- A legény ki is kergette és bezárta mögötte az ajtót.
2Sa 13:19 Ekkor Támár hamut hintett fejére, megszaggatta bokáig érő köntösét, fejére tette kezét, és járt-kelt jajgatva.
2Sa 13:20 A fivére, Absalom megkérdezte tőle: "Talán Ámnon, a fivéred veled aludt? Most azonban, testvérem, hallgass: a fivéred ő, ne gyötrődjék szíved e dolog miatt!" -- Így aztán Támár megszégyenülten Absalomnak, a fivérének házában maradt.
2Sa 13:21 Amikor aztán Dávid király meghallotta ezt a dolgot, nagyon elszomorodott, de nem akarta megszomorítani Ámnonnak, fiának lelkét, mert szerette őt, mivel elsőszülötte volt.
2Sa 13:22 Absalom azonban nem beszélt Ámnonnal sem rosszat, sem jót, mert gyűlölte Absalom Ámnont, azért, hogy meggyalázta Támárt, a nővérét.
2Sa 13:23 Történt azonban két esztendő múlva, hogy Absalom juhnyírást tartott Baálhácorban, amely Efraim mellett van. Erre Absalom meghívta a király valamennyi fiát.
2Sa 13:24 Elment ugyanis a királyhoz és azt mondta neki: "Íme, szolgád juhnyírást tart, kérlek, jöjjön el a király a szolgáival együtt szolgájához."
2Sa 13:25 Azt mondta erre a király Absalomnak: "Ne, fiam, ne kívánd, hogy mindnyájan elmenjünk és terhedre legyünk." Unszolására sem akart elmenni, hanem megáldotta őt.
2Sa 13:26 Azt mondta ekkor Absalom: "Hát ha te nem akarsz eljönni, hadd jöjjön el, kérlek, velünk legalább Ámnon, a fivérem." Azt mondta erre neki a király: "Nem szükséges, hogy veled menjen."
2Sa 13:27 De Absalom unszolta, s így ő elbocsátotta vele Ámnont, s a király valamennyi fiát. Lakomát szerzett erre Absalom, olyat, mint a király lakomája.
2Sa 13:28 Legényeinek azonban megparancsolta Absalom: "Vigyázzatok! Ha Ámnon ittas lesz a bortól, s én azt mondom nektek: Üssétek le, akkor öljétek meg. Ne féljetek, hiszen én parancsolom nektek, legyetek bátrak és vitéz emberek!"
2Sa 13:29 Absalom legényei úgy is cselekedtek Ámnonnal, ahogy Absalom parancsolta nekik. Erre a király fiai valamennyien felkeltek, mindegyikük öszvérére ült és elmenekült.
2Sa 13:30 Amikor még úton voltak, ez a hír érkezett Dávidhoz: "Mind megölte Absalom a király fiait, egyetlenegy sem maradt meg közülük."
2Sa 13:31 Erre a király felkelt, megszaggatta ruháit, levetette magát a földre és körülötte álló szolgái is mindnyájan megszaggatták ruháikat.
2Sa 13:32 Megszólalt azonban Jonadáb, Semmaának, Dávid fivérének fia, és azt mondta: "Ne gondolja azt az én uram, a király, hogy mind megölték a király fiait: csak Ámnon halt meg, mert ő Absalom begyében volt attól a naptól kezdve, hogy erőszakot követett el Támáron, a nővérén.
2Sa 13:33 Nos tehát ne vegye szívére uram, a király azt a szóbeszédet és ne mondja: Mind megölték a király fiait -- mert csak Ámnon halt meg."
2Sa 13:34 Közben Absalom elmenekült. Az őrálló legény pedig felemelte szemét, széttekintett és jelentette, hogy íme, sok nép jön a mellékúton, a hegyoldal felől.
2Sa 13:35 Azt mondta erre Jonadáb a királynak: "Lám, itt vannak a király fiai: úgy történt, ahogy szolgád mondta."
2Sa 13:36 Amikor megszűnt szólni, meg is jelentek a király fiai és bementek és hangos sírásra fakadtak. Maga a király és minden szolgája is sírt nagyon nagy jajgatással.
2Sa 13:37 Absalom azonban elmenekült, s Talmajhoz, Ammiúd fiához, Gessúr királyához ment, és Dávid minden nap gyászolta fiát.
2Sa 13:38 Miután Absalom elmenekült és Gessúrba jutott, ott volt három esztendeig.
2Sa 13:39 Dávid király végül felhagyott Absalom üldözésével, mert megvigasztalódott Ámnon halálán.
2Sa 14:1 Amikor aztán Joáb, Száruja fia észrevette, hogy a király szíve ismét Absalom felé fordult,
2Sa 14:2 elküldött Tekoába, s hozatott onnan egy eszes asszonyt, s azt mondta neki: "Színlelj gyászt, s ölts gyászruhát, s ne kend meg magadat olajjal, hogy olyan légy, mint a már hosszú ideje halottat gyászoló asszony,
2Sa 14:3 s menj be a királyhoz, s mondd neki ezt és ezt." Azzal szájába adta Joáb a szavakat.
2Sa 14:4 A tekoai asszony be is ment a királyhoz, földre borult előtte és meghajtotta magát és azt mondta: "Segíts rajtam, király!"
2Sa 14:5 Azt mondta erre neki a király: "Mi bajod?" Az így felelt: "Jaj! Özvegyasszony vagyok én, mert meghalt a férjem.
2Sa 14:6 Volt szolgálódnak két fia, de azok összevesztek a mezőn, s nem volt senki sem, aki megfékezhette volna őket, így az egyik leütötte és megölte a másikat.
2Sa 14:7 Most íme, felkelt az egész rokonság szolgálód ellen, s azt mondja: "Add ki a testvérgyilkost, hogy megölhessük meggyilkolt testvére életéért, s így eltörölhessük az örököst." Így akarják eloltani megmaradt szikrácskámat, hogy ne maradjon férjemnek se neve, se maradéka a földön."
2Sa 14:8 Azt mondta erre a király az asszonynak: "Eredj házadba, majd intézkedem ügyedben!"
2Sa 14:9 Azt mondta erre a tekoai asszony a királynak: "Rajtam, uram király, rajtam és apám házán legyen a vétek, a király és trónja mentes legyen tőle!"
2Sa 14:10 Azt mondta erre a király: "Aki ellened szól, hozd csak elém, s többé nem nyúl hozzád!"
2Sa 14:11 Ám ő azt mondta: "Emlékezzék meg a király az Úrról, Istenéről, hogy ne folytathassák a vérrokonok a bosszút és semmiképp se ölhessék meg fiamat." Ő tehát azt mondta: "Az Úr életére mondom, hogy fiad haja szála sem esik a földre!"
2Sa 14:12 Azt mondta ekkor az asszony: "Hadd szóljon szolgálód még egy szót uramhoz, a királyhoz." Ő azt mondta: "Szólj!"
2Sa 14:13 Azt mondta erre az asszony: "Miért gondoltál te ehhez hasonló dolgot Isten népe ellen, s miért határozta a király azt, hogy vétkezik és nem hozatja vissza azt, akit eltaszított?
2Sa 14:14 Mindnyájan meghalunk, s olyanok vagyunk, mint a víz, amely befolyik a földbe, s vissza nem tér, s Isten nem akarja senkinek a vesztét, hanem az a gondolata, hogy ne vesszen el egészen az eltaszított sem.
2Sa 14:15 Nos, tehát azért jöttem ide, hogy ezt elmondjam uramnak, a királynak a nép jelenlétében. Azt mondta ugyanis magában szolgálód: Szólok a királynak, hátha megteszi szolgálója szavát. --
2Sa 14:16 A király meg is hallgatott és megszabadította szolgálóját mindazoknak a kezéből, akik el akarnak törölni engem, s velem fiamat az Isten örökségéből.
2Sa 14:17 Hadd kérje tehát szolgálód, hogy úgy hasson uramnak, a királynak szava, mint az áldozat, hiszen az én uram, a király olyan, mint az Isten angyala, mivel nem ingatja meg sem az áldás, sem az átok, s azért az Úr, a te Istened, veled van."
2Sa 14:18 A király azt felelte erre az asszonynak: "Ne titkold el előlem azt, amit kérdezek." Azt mondta erre neki az asszony: "Szólj, uram király!"
2Sa 14:19 Azt mondta erre a király: "Nem Joáb keze van-e veled mindebben?" Az asszony ezt válaszolta: "Életed üdvösségére mondom, uram király, hogy sem balra, sem jobbra nem tér el az igazságtól semmi sem, amit uram, a király mondott, mert valóban szolgád, Joáb parancsolta ezt nekem, s ő adta szolgálód szájába mindezeket a szavakat.
2Sa 14:20 Hogy e képes beszédre térjek, szolgád, Joáb parancsolta, te azonban, uram király, olyan bölcs vagy, mint amilyen bölcs Isten angyala, s így mindent megértesz a földön."
2Sa 14:21 Azt mondta erre a király Joábnak: "Íme, megengesztelődöm, s megteszem szavadat: eredj tehát, s hívd vissza az ifjút, Absalomot."
2Sa 14:22 Joáb erre arcával a földre borult, meghajtotta magát, s áldotta a királyt. Aztán azt mondta Joáb: "Ma ismerte meg szolgád, hogy kegyelmet találtam szemedben, uram király, mert megtetted szolgád szavát."
2Sa 14:23 Joáb fel is kerekedett és elment Gessúrba és elhozta Absalomot Jeruzsálembe.
2Sa 14:24 Ám a király azt mondta: "Térjen vissza házába, de az én színem elé ne kerüljön." Absalom tehát visszatért házába, s nem kerülhetett a király színe elé.
2Sa 14:25 Egész Izraelben nem volt olyan szép és csinos ember, mint Absalom: tetőtől talpig nem volt benne semmi hiba.
2Sa 14:26 Amikor levágatta haját (esztendőnként megnyiratkozott ugyanis, mert nehéz volt a haja), fejének haja kétszáz sékelt nyomott, a közönséges súlyegység szerint.
2Sa 14:27 Absalomnak három fia és egy Támár nevű, széptermetű lánya született.
2Sa 14:28 Két esztendőt töltött Absalom Jeruzsálemben, de csak nem kerülhetett a király színe elé.
2Sa 14:29 Elküldött tehát Joábhoz, hogy azt a királyhoz küldje, de az nem akart eljönni hozzá. Amikor másodszor is elküldött, s akkor sem akart eljönni hozzá,
2Sa 14:30 azt mondta szolgáinak: "Tudjátok, hogy Joáb szántója az én szántóm mellett van, s árpavetés van rajta. Nos menjetek és borítsátok lángba." Erre Absalom szolgái lángba borították Joáb vetését. Erre Joáb szolgái megszaggatták ruháikat, s elmentek urukhoz és azt mondták: "Absalom szolgái lángba borították a szántó egyik részét."
2Sa 14:31 Joáb erre felkerekedett, s elment Absalomhoz a házába, és azt mondta: "Miért borították lángba szolgáid vetésemet?"
2Sa 14:32 Absalom erre azt felelte Joábnak: "Küldtem hozzád és kértelek, hogy jöjj hozzám, hadd küldjelek el a királyhoz, hogy mondd neki: "Miért jöttem vissza Gessúrból? Jobb volt nekem ott lennem!" Az kérem tehát, hadd kerüljek a király színe elé, ha pedig eszében tartja vétkemet, ölessen meg."
2Sa 14:33 Joáb be is ment a királyhoz és elmondott neki mindent. Erre ő elhivatta Absalomot. Az bement a királyhoz, leborult előtte a földre, s a király megcsókolta Absalomot.
2Sa 15:1 Ezek után pedig szerzett magának Absalom szekereket, lovasokat s ötven embert fullajtárnak.
2Sa 15:2 Reggelenként aztán felkelt Absalom, odaállt a kapu bejáratához, s minden embert, akinek valami ügye volt, s ítéletért a királyhoz tartott, magához hívott Absalom és azt mondta: "Melyik városból való vagy?" Ha az feleletül azt mondta: "Izrael egyik törzséből való vagyok, én, a te szolgád,"
2Sa 15:3 akkor Absalom azt felelte neki: "Úgy látom, hogy ügyed jó és igaz, de a király nem rendelt senkit sem, aki meghallgatna téged." Majd azt mondta Absalom:
2Sa 15:4 "Bárcsak engem tenne valaki bíróvá e földön, hogy hozzám jönnének mindazok, akiknek ügyük van, én majd igazságosan ítélnék."
2Sa 15:5 Sőt, amikor valaki odament hozzá, hogy leborulva köszöntse, ő kinyújtotta kezét, megfogta és megcsókolta.
2Sa 15:6 Így járt el egész Izraellel, amikor valaki ítélet végett kihallgatásra jött a királyhoz, s így bujtogatta Izrael embereinek szívét.
2Sa 15:7 Négy esztendő múltával aztán azt mondta Absalom a királynak, Dávidnak: "Hadd menjek el, hogy teljesítsem Hebronban az Úrnak tett fogadalmamat.
2Sa 15:8 Ezt a fogadalmat tette ugyanis szolgád, amikor a szíriai Gessúrban volt: Ha visszavisz engem az Úr Jeruzsálembe, akkor áldozatot mutatok be az Úrnak."
2Sa 15:9 Azt mondta erre neki a király, Dávid: "Eredj békességben." Fel is kelt és elment Hebronba.
2Sa 15:10 Ugyanakkor titkos követeket küldött Absalom Izrael valamennyi törzséhez, ezzel az üzenettel: "Mihelyt meghalljátok a harsona szavát, mondjátok: "Király lett Absalom Hebronban!""
2Sa 15:11 Kétszáz ember ment el Absalommal Jeruzsálemből. Ezeket meghívta, s ők jóhiszeműen mentek és semmit sem tudtak az ügyről.
2Sa 15:12 A gílói Ahitófelt, Dávid tanácsosát is elhívatta Absalom Gílóból, a városából. Amikor aztán bemutatta az áldozatokat, igen nagy lett az összeesküvés, s a nép egyre gyülekezett és növekedett Absalom mellett.
2Sa 15:13 Hírmondó jött ekkor Dávidhoz és azt mondta: "Teljes szívvel követi Absalomot egész Izrael."
2Sa 15:14 Azt mondta erre Dávid a szolgáinak, akik vele voltak Jeruzsálemben: "Keljetek fel, meneküljünk, mert nem lesz menekvésünk Absalom színe elől; szaporán menjetek, hogy ha megérkezik, itt ne lepjen minket, s romlást ne zúdítson ránk, s kardélre ne hányja a várost."
2Sa 15:15 Azt mondták erre a király szolgái neki: "Mindazt, amit urunk, a király parancsol, készséggel megtesszük, mi, szolgáid."
2Sa 15:16 Ki is vonult a király és nyomában egész házanépe. Csak tíz mellékfeleségét hagyta hátra a király, hogy őrizzék a házat.
2Sa 15:17 Amikor aztán a király s nyomában egész Izrael kivonult, a háztól messze megállapodott,
2Sa 15:18 s valamennyi szolgája odament melléje, a keretiek és feletiek serege pedig, valamint az a hatszáz erős, harcos geti ember, aki Gátból követte nyomdokait, mind elvonult a király előtt.
2Sa 15:19 Azt mondta ekkor a király geti Ittajnak: "Miért jössz velünk? Térj csak vissza, s maradj a királynál, hiszen te idegen vagy, s csak úgy költöztél ki lakóhelyedről.
2Sa 15:20 Tegnap jöttél, s már ma kénytelen lennél velünk jönni? Én megyek, ahova mennem kell, te térj vissza, s vidd vissza testvéreidet magaddal és cselekedjen az Úr irgalmasságot és hűséget veled, amiért jóindulatot és hűséget tanúsítottál."
2Sa 15:21 Ittaj azt felelte a királynak: "Az Úr életére s a te életedre mondom, uram király, hogy bárhol leszel, uram király, akár a halálban, akár az életben, ott lesz szolgád is."
2Sa 15:22 Azt mondta erre Dávid Ittajnak: "Jöjj tehát, s vonulj át." Át is vonult a geti Ittaj s minden vele levő embere, valamint az egész sokaság.
2Sa 15:23 Mindenki hangosan sírt, s átvonult az egész nép, s a király is átment a Kedron patakon, s az egész nép arra az útra tartott, amely a pusztára visz.
2Sa 15:24 Eljött Szádok pap is, s vele a leviták mind, s elhozták az Isten szövetségének ládáját, s letették az Isten ládáját -- Abjatár is felment --, amíg az egész nép teljesen ki nem vonult a városból.
2Sa 15:25 Ám a király azt mondta Szádoknak: "Vidd vissza az Isten ládáját a városba: ha kegyelmet találok az Úr szemében, majd visszavisz engem, s ismét megmutatja nekem azt és hajlékát;
2Sa 15:26 ha pedig azt mondja nekem: "Nem tetszel," itt vagyok, tegye azt, ami jó előtte."
2Sa 15:27 Majd azt mondta a király Szádok papnak: "Ó látó, térj vissza a városba békességgel, s két fiatok, Ahimaász, a te fiad és Jonatán, Abjatár fia is legyen veletek.
2Sa 15:28 Íme, én a puszta mezőin fogok lappangani, amíg hír nem jön tőletek értesítésül."
2Sa 15:29 Erre Szádok és Abjatár visszavitték az Isten ládáját Jeruzsálembe, s ott maradtak,
2Sa 15:30 Dávid pedig felment az Olajfák hegyére, sírva ment, mezítelen lábbal s beburkolt fejjel haladt, s az egész vele levő nép is beburkolt fővel, sírva tartott felfelé.
2Sa 15:31 Hírül hozták közben Dávidnak, hogy Ahitófel is az összeesküvők között, Absalom mellett van. Azt mondta akkor Dávid: "Kérlek, Uram, hiúsítsd meg Ahitófel tanácsát."
2Sa 15:32 Amikor aztán Dávid feljutott a hegy tetejére, ahol imádni akarta az Urat, íme, eléje jött az aráki Húszáj, megszaggatott ruhával s földdel beszórt fővel.
2Sa 15:33 Azt mondta ekkor neki Dávid: "Ha velem jössz, csak terhemre leszel,
2Sa 15:34 ha azonban visszamégy a városba, s azt mondod Absalomnak: "Szolgád vagyok, király, amint apád szolgája voltam, úgy leszek a te szolgád": akkor megsemmisítheted Ahitófel tanácsát.
2Sa 15:35 Ott lesznek veled Szádok és Abjatár, a papok, s te majd jelents mindent, amit hallasz a király házából, Szádoknak és Abjatárnak, a papoknak.
2Sa 15:36 Azokkal pedig ott van két fiúk: Ahimaász, Szádok fia és Jonatán, Abjatár fia. Ezek által aztán üzenjetek meg nekem mindent, amit hallotok."
2Sa 15:37 Elment tehát Húszáj, Dávid barátja a városba, és Absalom is bevonult Jeruzsálembe.
2Sa 16:1 Amikor aztán Dávid egy kissé túljutott a hegy tetején, eléje került Szíba, Meribbaál legénye két szamárral, amelyet kétszáz kenyér, száz kötés aszú szőlő, száz csomó füge és egy tömlő bor terhelt.
2Sa 16:2 Azt mondta ekkor a király Szíbának: "Mire valók ezek?" Szíba erre azt felelte: "A szamarak a király háznépe számára, hogy rájuk üljenek, a kenyér és a füge legényeid számára, hogy megegyék, a bor pedig, hogy igyék, aki kimerül a pusztában."
2Sa 16:3 Azt mondta erre a király: "Hol van urad fia?" Szíba erre azt felelte a királynak: "Ő Jeruzsálemben maradt, mert azt mondja: "Ma adja vissza nekem Izrael háza apám királyságát.""
2Sa 16:4 Ekkor a király azt mondta Szíbának: "Legyen a tied mindaz, ami eddig Meribbaálé volt." Szíba erre így szólt: "Kérlek, hadd találjak kegyelmet előtted, uram király!"
2Sa 16:5 Amikor aztán Dávid király Bahurimig jutott, íme, kijött onnan egy ember, aki Saul házának nemzetségéből való volt, név szerint Szemei, Gera fia, s amint kijött, jártában egyre átkozta,
2Sa 16:6 s kövekkel hajigálta Dávidot s Dávid király minden szolgáját, pedig az egész nép és valamennyi harcos ott haladt a király jobbján és balján.
2Sa 16:7 Így szólt Szemei, amikor a királyt átkozta: "Eredj, eredj te vérszopó ember, Béliál fia!
2Sa 16:8 Megtorolta rajtad az Úr Saul házának minden vérét, hogy elfoglaltad királyságát és Absalomnak, a fiadnak a kezébe adta az Úr a királyságot, s téged íme, szorongatnak bajaid, mert vérszopó ember vagy."
2Sa 16:9 Azt mondta ekkor Abizáj, Száruja fia a királynak: "Mit átkozza ez a holt eb uramat, a királyt? Elmegyek, s fejét veszem."
2Sa 16:10 Ám a király azt mondta: "Mi közöm hozzátok, Száruja fiai? Hagyjátok, hadd átkozzon, hiszen az Úr parancsolta neki, hogy átkozza Dávidot, s azért ki merné kérdezni, hogy "miért cselekszik így.""
2Sa 16:11 Majd azt mondta a király Abizájnak s minden szolgájának: "Íme, saját fiam, aki az én ágyékomból származott, tör életemre: mennyivel inkább tehát Jemini fia? Hagyjátok, hadd átkozzon az Úr parancsa szerint,
2Sa 16:12 hátha megtekinti az Úr nyomorúságomat, s jóval fizet nekem az Úr e mai átokért."
2Sa 16:13 Tovább ment tehát Dávid, s vele társai az úton, Szemei pedig a hegygerinc oldalán, vele szemben haladt, s közben átkozódott, köveket hajigált és földet hányt feléje.
2Sa 16:14 Így érkezett meg a király, és vele az egész nép, fáradtan, s ott megpihentek.
2Sa 16:15 Közben Absalom és egész népe bevonult Jeruzsálembe és Ahitófel is vele.
2Sa 16:16 Amikor aztán az aráki Húszáj, Dávid barátja bement Absalomhoz, így szólt hozzá: "Üdvözlégy király, üdvözlégy király!"
2Sa 16:17 Absalom erre megkérdezte tőle: "Hát ez a szereteted barátod iránt? Miért nem mentél el barátoddal?"
2Sa 16:18 Húszáj erre azt felelte Absalomnak: "Hogyne! Én azé leszek, akit az Úr, s ez az egész nép és egész Izrael választott, s azzal maradok.
2Sa 16:19 De meg hogy erről is beszéljek, hát kinek fogok szolgálni? Nem a király fiának-e? Amint apádnak engedelmeskedtem, úgy fogok engedelmeskedni neked is."
2Sa 16:20 Azt mondta aztán Absalom Ahitófelnek: "Tartsatok tanácsot, mit cselekedjünk."
2Sa 16:21 Azt mondta erre Ahitófel Absalomnak: "Menj be apád mellékfeleségeihez, akiket itt hagyott a ház őrzésére, hogy ha meghallja egész Izrael, hogy meggyaláztad apádat, megerősödjék melletted keze."
2Sa 16:22 Sátrat ütöttek tehát Absalomnak a tetőn, s ő bement apja mellékfeleségeihez egész Izrael láttára.
2Sa 16:23 Ahitófel tanácsát ugyanis, amelyet azokban a napokban adott, annyira becsülték, mintha Istentől kértek volna tanácsot. Így becsülték Ahitófel minden tanácsát, akkor is, amikor Dáviddal tartott, akkor is, amikor Absalommal volt.
2Sa 17:1 Majd azt mondta Ahitófel Absalomnak: "Kiválasztok magamnak tizenkétezer embert és felkerekedem és még ez éjjel üldözőbe veszem Dávidot,
2Sa 17:2 és rárontok (ő bizonnyal fáradt s erőtlen kezű), s megverem, s ha megfutamodott az egész nép, amely vele van, megölöm a magára maradt királyt,
2Sa 17:3 s úgy visszatérítem az egész népet, mint ahogy egy ember szokott visszatérni -- hiszen te csak egy embert üldözöl --, s akkor az egész nép békességben lesz."
2Sa 17:4 Beszéde tetszett is Absalomnak s Izrael valamennyi vénének.
2Sa 17:5 Ekkor Absalom azt mondta: "Hívjátok ide az aráki Húszájt, őt is hallgassuk meg, mit mond!"
2Sa 17:6 Amikor aztán Húszáj eljött Absalomhoz, azt mondta neki Absalom: "Ezt és ezt mondta Ahitófel. Megtegyük-e vagy sem, mit tanácsolsz?"
2Sa 17:7 Azt mondta erre Húszáj: "Nem jó tanács az, amelyet Ahitófel ezúttal adott."
2Sa 17:8 Majd folytatta Húszáj: "Te tudod, hogy apád s a vele levő emberek igen vitézek, s olyan elkeseredett szívűek, mint a nőstény medve, amikor kölykei elrablása miatt dühöng az erdőn. Apád azonban harcban jártas ember, s nem fog vesztegelni a néppel.
2Sa 17:9 Hátha éppen a barlangokban lappang, vagy valamely más helyen, ahol éppen akar, s ha mindjárt kezdetben elesnek egy páran embereink közül, meghallja, aki meghallja, s azt fogja mondani: "Vereség érte azt a népet, amely Absalomot követte,"
2Sa 17:10 s akkor a félelem csüggedtté teszi még a legvitézebb embert is, akinek szíve olyan, mint az oroszláné: mert Izrael egész népe tudja, hogy apád vitéz és bátrak mindazok, akik vele vannak.
2Sa 17:11 Én azért ezt tartom helyes tanácsnak: Gyűljön hozzád egész Izrael, Dántól Beersebáig, olyan nagy számban, mint a tenger fövenye és te magad állj közéjük.
2Sa 17:12 Aztán üssünk rajta azon a helyen, ahol éppen található lesz, és lepjük el, mint ahogy a harmat szokta ellepni a földet, s ne hagyjunk meg azokból az emberekből, akik vele vannak, egyetlenegyet se.
2Sa 17:13 Ha pedig valamely városba húzódik, akkor vegye körül egész Izrael azt a várost kötelekkel, s húzzuk be a patakba, úgy hogy még egy kavicsot se lehessen találni belőle."
2Sa 17:14 Azt mondta erre Absalom és Izrael valamennyi embere: "Jobb az aráki Húszáj tanácsa Ahitófel tanácsánál!" -- Ahitófel hasznos tanácsa azonban az Úr rendeléséből hiúsult meg, hogy így az Úr bajt hozzon Absalomra.
2Sa 17:15 Azt mondta ekkor Húszáj Szádoknak és Abjatárnak, a papoknak: "Ezt és ezt tanácsolta Ahitófel Absalomnak és Izrael véneinek, én pedig ezt és ezt a tanácsot adtam.
2Sa 17:16 Most tehát küldjetek el hamar, s értesítsétek Dávidot, s mondjátok: "Ne vesztegelj ezen az éjszakán a puszta mezején, hanem kelj át késedelem nélkül a Jordánon, hogy el ne nyelje a veszedelem a királyt s az egész népet, amely vele van.""
2Sa 17:17 Jonatán és Ahimaász a Rógel forrásnál álltak. Odament tehát a szolgáló, s elmondta nekik a dolgot, s ők elindultak, hogy közöljék a hírt Dávid királlyal. Ők ugyanis nem mutatkozhattak, s nem mehettek be a városba.
2Sa 17:18 Ám egy legény meglátta őket, s értesítette Absalomot. Erre ők meggyorsították járásukat, s Bahurimban bementek egy ember házába. Ennek volt az udvarán egy kútja, s ők abba leszálltak,
2Sa 17:19 az asszony pedig vett egy takarót, s ráterítette a kút szájára, mintha darált árpát szárítana, s így nem lehetett észrevenni semmit sem.
2Sa 17:20 Amikor aztán Absalom szolgái bementek a házba, s azt mondták az asszonynak: "Hol van Ahimaász és Jonatán?" Az asszony azt felelte: "Sietve átkeltek, éppen csak egy kis vizet ittak." Erre azok, akik keresték őket, mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe.
2Sa 17:21 Amikor aztán elmentek, ők feljöttek a kútból. Elmentek, és jelentették Dávid királynak: "Induljatok el és keljetek át gyorsan a folyón, mert ezt és ezt tanácsolta ellenetek Ahitófel."
2Sa 17:22 Felkerekedett erre Dávid s az egész vele levő nép, s mire megvirradt, átkeltek a Jordánon, és senki sem maradt, aki át nem kelt volna a folyón.
2Sa 17:23 Amikor aztán Ahitófel látta, hogy nem hajtották végre tanácsát, megnyergelte szamarát, felkerekedett, hazament városába, intézkedett háza felől és felakasztotta magát. Meg is halt és eltemették apja sírjába.
2Sa 17:24 Dávid Mahanaimba ment. Erre Absalom s vele Izraelnek minden embere is átkelt a Jordánon.
2Sa 17:25 Absalom Amászát tette meg Joáb helyett a sereg vezérévé. Amásza egy jezreeli Jetra nevű embernek volt a fia, aki Abigailhoz, Naás lányához, Szárujának, Joáb anyjának a nővéréhez ment be. --
2Sa 17:26 Izrael Absalommal Gileád földjén ütött tábort.
2Sa 17:27 Amikor aztán Dávid Mahanaimba jutott, Sóbi, az Ammon fiainak Rabbátjából való Naás fia, továbbá Mákir, a Lodabárból való Ammiel fia, meg a Rógelimből való gileádi Barzilláj
2Sa 17:28 hoztak neki ágyneműt, szőnyeget, cserépedényt, búzát, árpát, lisztet, árpadarát, babot, lencsét, pörkölt borsót,
2Sa 17:29 mézet, vajat, juhot és hízott marhát és odaadták Dávidnak s a vele levő népnek eleségül, mert gyanították, hogy éhség és szomjúság gyötri a népet a pusztában.
2Sa 18:1 Ekkor Dávid szemlét tartott népén, s ezredeseket és századosokat rendelt föléjük,
2Sa 18:2 s a nép egyharmadát Joáb keze alá, egyharmadát Abizájnak, Száruja fiának, Joáb fivérének keze alá, egyharmadát a Gátból való Ittaj keze alá vetette. Majd azt mondta a király a népnek: "Én is kivonulok veletek."
2Sa 18:3 A nép azonban ezt felelte: "Ne jöjj ki, mert ha mi megfutamodunk is, velünk nem nagyon törődnek, s ha a fele közülünk elesik is, nem sokat gondolnak vele, te magad azonban tízezernek számítasz, jobb tehát, ha a városból oltalmunkra leszel."
2Sa 18:4 Azt mondta erre a király nekik: "Amit ti jónak láttok, azt teszem." Megállt tehát a király a kapunál, a nép pedig kivonult százas és ezres csapatokban.
2Sa 18:5 A király ekkor megparancsolta Joábnak, Abizájnak és Ittajnak: "Életben hagyjátok ám nekem azt a gyermeket, Absalomot!" Hallotta az egész nép is, amikor a király minden vezérnek parancsot adott Absalom felől.
2Sa 18:6 Kivonult tehát a nép a mezőre Izrael ellen, s Efraim erdejében megtörtént az ütközet.
2Sa 18:7 Ott Dávid serege megverte Izrael népét, s annak nagy lett a vesztesége azon a napon: húszezer ember.
2Sa 18:8 Majd kiterjedt a harc annak az egész földnek a színére és sokkal többen voltak azok, akiket az erdő emésztett meg a népből, mint azok, akiket a kard emésztett meg azon a napon.
2Sa 18:9 Történetesen Absalom is Dávid szolgái elé került. Öszvéren nyargalt ugyanis, s amikor az öszvér egy sűrű és nagy cserfa alá jutott, Absalom fennakadt fejénél fogva a cserfán, s amíg ő függött ég és föld között, az öszvér, amelyen ült, továbbhaladt.
2Sa 18:10 Meglátta mármost ezt valaki és jelentette Joábnak: "Láttam Absalomot, amint egy cserfán függött."
2Sa 18:11 Azt mondta erre Joáb annak az embernek, aki a hírt hozta neki: "Ha láttad, miért nem szegezted a földhöz, s én tíz sékel ezüstöt meg egy övet adtam volna neked."
2Sa 18:12 Azt mondta az Joábnak: "Ha ezer sékel ezüstöt mérnél is kezembe, akkor sem nyújtanám ki kezemet a király fiára, mert fülünk hallatára parancsolta a király neked, Abizájnak és Ittajnak: "Vigyázzatok ám nekem a gyermekre, Absalomra!"
2Sa 18:13 De meg ha vakmerően kockáztattam volna is életemet, a dolog semmiképpen sem maradhatott volna titokban a király előtt, s vajon akkor te mellettem állnál-e vele szemben?"
2Sa 18:14 Azt mondta erre Joáb: "Nem teszek úgy, ahogy te akarod, hanem megtámadom előtted." Kezébe vett tehát három dárdát, és beledöfte Absalom szívébe. Mivel még vonaglott a cserfán függve,
2Sa 18:15 odafutott Joáb tíz fegyverhordozó legénye, leütötték és megölték.
2Sa 18:16 Ekkor Joáb megfúvatta a harsonát, s visszatartotta a népet, hogy ne üldözze a menekülő Izraelt, mert kímélni akarta a sokaságot.
2Sa 18:17 Absalomot aztán levették, s az erdőben egy nagy gödörbe vetették, s igen nagy rakás követ hordtak föléje, egész Izrael pedig sátraiba menekült.
2Sa 18:18 Absalom, amikor még élt, emlékoszlopot állíttatott magának, amely a Király-völgyben van; azt mondta ugyanis: "Fiam nincs, ez legyen tehát nevem emléke." Éppen azért az emlékoszlopot a maga nevéről nevezte el: "Absalom kezének" hívják azt mind a mai napig.
2Sa 18:19 Ahimaász, Szádok fia ekkor azt mondta: "Elfutok, s hírül viszem a királynak, hogy az Úr kiszabadította ellenségei kezéből."
2Sa 18:20 Joáb azonban azt mondta neki: "Te ma ne légy hírmondó, hanem máskor vidd a hírt. Nem akarom, hogy ma te vidd a hírt, mivelhogy meghalt a király fia."
2Sa 18:21 Majd azt mondta Joáb Kúsinak: "Eredj, s jelentsd a királynak, amit láttál!" Kúsi meghajtotta magát Joáb előtt és elfutott.
2Sa 18:22 Erre Ahimaász, Szádok fia ismét szólt Joábnak: "Mit árt, ha én is elfutok Kúsi után?" Azt mondta erre neki Joáb: "Miért futnál, fiam? Nem leszel jó hír vivője!"
2Sa 18:23 Ám az ezt felelte: "Hátha mégis elfutok?" Erre ő azt mondta: "Fuss hát!" Elfutott tehát Ahimaász, a rövidebb úton, s megelőzte Kúsit.
2Sa 18:24 Dávid éppen a két kapu között üldögélt. Ekkor az őr, aki a kapu tetején, a kőfalon volt, felemelte szemét, s látta, hogy egy magányos ember fut feléje.
2Sa 18:25 Lekiáltott tehát és jelentette a királynak. Azt mondta erre a király: "Ha egyedül van, jó hír van szájában." Mialatt pedig az igyekezett és mind közelebb jutott,
2Sa 18:26 látta az őr, hogy másik ember is fut feléje. Lekiáltott tehát a tetőről, s azt mondta: "Feltűnt egy másik ember is, az is egyedül fut." Azt mondta erre a király: "Az is jó hírt hoz."
2Sa 18:27 Majd azt mondta az őr: "Úgy látom, az elsőnek a futása olyan, mint Ahimaásznak, Szádok fiának a futása." Azt mondta erre a király: "Jó ember az, s jó hírrel jön."
2Sa 18:28 Kiáltott ekkor Ahimaász és azt mondta a királynak: "Üdvözlégy, király!" Majd arccal a földre borult a király előtt és azt mondta: "Áldott legyen az Úr, a te Istened, aki kiszolgáltatta azokat az embereket, akik felemelték kezüket az én uram, a király ellen!"
2Sa 18:29 Azt mondta ekkor a király: "Békén van-e a gyermek, Absalom?" Azt mondta erre Ahimaász: "Nagy csődületet láttam, amikor Joáb, a szolgád elküldött engem, a szolgádat, ó király, de egyebet nem tudok."
2Sa 18:30 Azt mondta neki a király: "Fordulj meg, s állj ide." Amikor erre az megfordult és félreállt,
2Sa 18:31 megjelent Kúsi is, s amikor megérkezett, azt mondta: "Jó hírt hozok, uram király, mert az Úr kiszabadított ma téged mindazoknak a kezéből, akik felkeltek ellened."
2Sa 18:32 Azt mondta erre a király Kúsinak: "Békén van-e a gyermek, Absalom?" Kúsi azt felelte: "Úgy járjanak, mint e gyermek, az én uramnak, a királynak ellenségei, s mindazok, akik vesztére törnek."
2Sa 19:1 Elszomorodott erre a király, felment a kapu felett levő terembe és sírt, s ezt mondogatta járva-kelve: "Én fiam, Absalom! Absalom, én fiam, bárcsak én haltam volna meg helyetted, Absalom, én fiam, én fiam Absalom!"
2Sa 19:2 Hírül vitték erre Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja fiát.
2Sa 19:3 Gyászra fordult erre a győzelem azon a napon az egész nép számára, mert hallotta a nép azon a napon, hogy beszélik: "Bánkódik a király a fián." --
2Sa 19:4 Úgy lopakodott be a nép azon a napon a városba, mint ahogy a harcból meghátráló s megfutamodó nép szokott belopakodni.
2Sa 19:5 A király pedig beburkolta fejét, s fennszóval egyre azt kiáltotta: "Én fiam, Absalom, Absalom, én fiam, én fiam!"
2Sa 19:6 Bement erre Joáb a királyhoz a házba és azt mondta: "Megszégyenítetted ma mindazoknak a szolgáidnak az arcát, akik megszabadították a te életedet, s fiaid s lányaid életét és feleségeidnek s mellékfeleségeidnek életét.
2Sa 19:7 Szeretetet tanúsítasz azok iránt, akik gyűlölnek téged, s gyűlölettel illeted azokat, akik szeretnek téged, s ma megmutattad, hogy nem törődsz vezéreiddel s szolgáiddal, s most valóban látom, hogy az tetszene neked, ha Absalom élne, s mi mindnyájan meghaltunk volna.
2Sa 19:8 De most aztán kelj fel és jöjj ki és szólj szolgáidnak és szolgáltass elégtételt nekik, mert esküszöm neked az Úrra, hogyha ki nem jössz, senki sem marad ez éjjel veled, s ez rosszabb lesz számodra, mint mindaz a baj, amely ifjúságodtól kezdve mostanig ért téged."
2Sa 19:9 Felkelt tehát a király, s leült a kapuba, s hírül adták az egész népnek, hogy a király a kapuban ül, s elvonult az egész sokaság a király előtt. Miután Izrael a sátraiba futott,
2Sa 19:10 versengett a nép Izrael valamennyi törzsében, s azt mondta: "A király szabadított meg minket ellenségeink kezéből, ő szabadított meg minket a filiszteusok kezéből, s most elmenekült e földről Absalom miatt.
2Sa 19:11 Absalom pedig, akit felkentünk magunk fölé, meghalt a hadban. Meddig vesztegeltek, s meddig nem hozzátok vissza a királyt?"
2Sa 19:12 Dávid király pedig elküldött Szádokhoz és Abjatárhoz, a papokhoz, s ezt üzente: "Szóljatok Júda véneihez, s mondjátok: Miért jönnétek utolsóknak visszahozni a királyt a házába? -- Egész Izrael beszéde eljutott ugyanis a király házába. --
2Sa 19:13 Ti az én testvéreim, ti az én csontom s húsom vagytok, miért hoznátok vissza ti utolsóknak a királyt?
2Sa 19:14 Amászának pedig mondjátok: Nemde, az én csontom s az én húsom vagy? Büntessen engem az Úr most és mindenkor, ha nem te leszel a sereg fővezére előttem minden időben Joáb helyett."
2Sa 19:15 Ezzel úgy megnyerte Júda valamennyi emberének szívét, mint egy emberét. El is küldtek a királyhoz és üzenték: "Térj vissza valamennyi szolgáddal együtt!"
2Sa 19:16 Visszatért tehát a király, s eljutott a Jordánhoz. Közben egész Júda Gilgálba érkezett, hogy a király elé menjen, és áthozza őt a Jordánon.
2Sa 19:17 Júda embereivel Szemei, a Bahurimból való Gerának, Jemini fiának a fia is sietve lement Dávid király elé
2Sa 19:18 ezer Benjaminból való emberrel. Szíba, Saul házának legénye s annak tizenöt fia és húsz szolgája is vele volt. Mindezek berohantak a Jordánba és szemben a királlyal
2Sa 19:19 átkeltek a gázlón, hogy áthozzák a király házanépét és rendelkezésére bocsássák magukat. Amikor aztán ő már átkelt a Jordánon, Szemei, Gera fia, leborult a király előtt
2Sa 19:20 és azt mondta neki: "Ne ródd fel nekem, uram, gonoszságomat, s ne emlékezz meg arról, hogy szolgád vétkezett ellened azon a napon, amelyen te, uram király, Jeruzsálemből kijöttél, s ne vedd azt, ó király, szívedre.
2Sa 19:21 Elismerem ugyanis én, a te szolgád, vétkemet, s éppen azért jelentem meg és jöttem le ma elsőnek József egész házából az én uram, a király elé."
2Sa 19:22 Megszólalt erre Abizáj, Száruja fia és azt mondta: "Vajon e szavak fejében most már nem fogják megölni Szemeit azért, hogy megátkozta az Úr felkentjét?"
2Sa 19:23 Azt mondta erre Dávid: "Mi közöm hozzátok, Száruja fiai! Mit sátánkodtok ma ellenem? Hát ma öljenek meg valakit Izraelben? Avagy nem tudom-e, hogy ma lettem Izrael királya?"
2Sa 19:24 Majd azt mondta a király Szemeinek: "Nem halsz meg" -- és megesküdött neki.
2Sa 19:25 Meribbaál, Saul fia is lement a király elé. Lábát nem mosta meg, szakállát nem nyírta meg, ruháját nem mosta ki attól a naptól kezdve, hogy a király eltávozott, mindaddig a napig, amíg békességben vissza nem tért.
2Sa 19:26 Amikor aztán Jeruzsálem a király elé járult, azt mondta neki a király: "Miért nem jöttél velem, Meribbaál?"
2Sa 19:27 Ő felelt és azt mondta: "Uram király, szolgám cserbenhagyott engem. Én, szolgád, azt mondtam neki, hogy nyergelje meg nekem a szamarat, s felülök és elmegyek a királlyal, mert hogy sánta vagyok, én, a te szolgád.
2Sa 19:28 Sőt be is vádolt engem, szolgádat nálad, uramnál, a királynál, de te, uram, olyan vagy, mint az Isten angyala: tégy, ami neked tetszik.
2Sa 19:29 Hiszen apám háza nem volt másra méltó, mint a halálra az én uram a király előtt, s te mégis asztalod vendégei közé helyeztél engem, szolgádat. Mi igazságos panaszom lehetne tehát, s mi jajszót intézhetnék még a királyhoz?"
2Sa 19:30 Azt mondta erre a király: "Mit beszélnél tovább! Áll, amit mondok: Te és Szíba osztozzatok meg a birtokon."
2Sa 19:31 Meribbaál erre azt felelte a királynak: "Elveheti akár az egészet, csakhogy békességben visszatért uram, a király a házába!"
2Sa 19:32 Lejött a gileádi Barzilláj is Rógelimből, s átkelt a Jordánon a királlyal, s kész volt a folyón túl is követni őt.
2Sa 19:33 A gileádi Barzilláj igen öreg ember, vagyis nyolcvan esztendős volt, és ő látta el a királyt élelemmel, amikor Mahanaimban tartózkodott; nagyon gazdag ember volt ugyanis.
2Sa 19:34 Azt mondta tehát a király Barzillájnak: "Jöjj velem, hogy gondtalanul pihenj nálam Jeruzsálemben."
2Sa 19:35 Azt mondta erre Barzilláj a királynak: "Mennyi az én életem esztendeinek napja, hogy felmenjek a királlyal Jeruzsálembe?
2Sa 19:36 Nyolcvan esztendős vagyok ma: meg tudják-e még különböztetni érzékeim az édeset s a keserűt, gyönyörűséget szerezhet-e még szolgádnak az étel és az ital, hallgathatom-e még az énekesek s az énekesnők szavát? Miért legyen szolgád uramnak, a királynak terhére?
2Sa 19:37 Csak egy kicsit megyek majd még veled én, a te szolgád tovább a Jordántól: azt nem kell nekem így viszonoznod!
2Sa 19:38 Hadd térjek csak, kérlek, vissza én, a te szolgád, s hadd haljak meg a magam városában, s hadd temessenek apám s anyám sírja mellé. Itt van azonban szolgád, Kámaám, ő menjen el veled, uram király, s tégy vele, amit jónak látsz."
2Sa 19:39 Azt mondta erre neki a király: "Jöjjön el tehát velem Kámaám, s én azt teszem vele, ami neked tetszik, s te mindazt, amit kívánsz tőlem, megnyered."
2Sa 19:40 Amikor aztán átkelt az egész nép s a király a Jordánon, megcsókolta a király Barzillájt, megáldotta, s az visszatért lakóhelyére.
2Sa 19:41 Majd átvonult a király s vele Kámaám Gilgálba. A királyt Júda egész népe hozta át, Izrael népének azonban csak a fele volt ott.
2Sa 19:42 Felsereglettek ezért Izrael emberei mindnyájan a királyhoz, s azt mondták neki: "Miért loptak el téged testvéreink, Júda emberei, s miért hozták át ők a királyt és házanépét s vele Dávid minden emberét a Jordánon?"
2Sa 19:43 Erre Júda valamennyi embere azt felelte Izrael embereinek: "Mert hozzánk közelebb áll a király! Miért haragszol ezért? Ettünk-e érte valamit a királyéból, vagy kaptunk-e érte ajándékot?"
2Sa 19:44 Így feleltek erre Izrael emberei Júda embereinek: "Tíz résszel nagyobb vagyok én a király előtt, s inkább hozzám tartozik Dávid, mint tehozzád: miért követted el rajtam ezt a méltatlanságot? Miért nem nekem üzentek először, hogy hozzam vissza királyomat?" Júda emberei erre még keményebben feleltek Izrael embereinél.
2Sa 20:1 Történetesen ott volt Béliálnak egyik embere, név szerint Seba, Bokri fia, egy jeminita férfi. Ez megfújta a harsonát, s azt mondta: "Nincs részünk Dávidban, s nincs örökségünk Izáj fiában: térj vissza sátraidba, Izrael!"
2Sa 20:2 Erre egész Izrael elpártolt Dávidtól és Sebát, Bokri fiát követte. Júda emberei azonban kitartottak királyuk mellett a Jordántól egészen Jeruzsálemig.
2Sa 20:3 Amikor aztán a király hazaért Jeruzsálembe, vette azt a tíz mellékfeleségét, akit a ház őrzésére hátrahagyott, s őrizet alá helyezte őket. Élelemmel ellátta őket, de nem ment be hozzájuk, hanem zár alatt voltak haláluk napjáig, s özvegységben éltek.
2Sa 20:4 Majd azt mondta a király Amászának: "Hívd egybe nekem harmadnapra Júda valamennyi emberét, s jelenj meg magad is."
2Sa 20:5 Elment tehát Amásza, hogy összehívja Júdát, de tovább maradt el annál az időnél, amelyet a király megszabott neki.
2Sa 20:6 Azt mondta ezért Dávid Abizájnak: "Most még majd jobban megsanyargat minket Seba, Bokri fia, mint Absalom! Vedd tehát urad szolgáit, s nyomulj utána, hogy erős városokra ne találjon, s el ne meneküljön előlünk."
2Sa 20:7 Kivonultak tehát vele Joáb emberei meg a keretiek és a feletiek s a vitézek is mind kivonultak Jeruzsálemből, hogy üldözőbe vegyék Sebát, Bokri fiát.
2Sa 20:8 Amikor aztán annál a nagy kőnél voltak, amely Gibeonban van, Amásza, aki éppen odaért, találkozott velük. Joábot ekkor szoros, testhez álló ruha fedte, fölötte ágyékig csüngő, hüvelybe dugott kard övezte, amely azonban olyan volt, hogy egy kis mozdulattal döfésre készen ki lehetett rántani.
2Sa 20:9 Azt mondta ekkor Joáb Amászának: "Üdvözlégy, testvérem!" -- és megfogta jobb kezével Amásza állát, mintha meg akarta volna csókolni.
2Sa 20:10 Amásza nem vette észre a kardot, amelyet Joáb készen tartott, s Joáb oldalba döfte és kiontotta belét a földre. Második sebet nem is ejtett rajta, mert halott volt. Joáb és Abizáj, a fivére azután üldözőbe vették Sebát, Bokri fiát.
2Sa 20:11 Eközben néhány ember Joáb társai közül megállt Amásza holtteste mellett és azt mondta: "Íme, aki Joáb helyett Dávid kísérője akart lenni."
2Sa 20:12 Amásza ugyanis vérbe borítva ott feküdt az út közepén. Amikor az egyik ember látta, hogy az egész nép megáll és nézi, kivitte Amászát az útról a mezőre, s letakarta egy ruhával, hogy ne álljanak meg miatta az arra menők.
2Sa 20:13 Amikor aztán kivitték az útról, minden ember tovább ment, s követte Joábot, Sebának, Bokri fiának üldözésében.
2Sa 20:14 Ő ezalatt keresztülvonult Izraelnek valamennyi törzsén egészen Abeláig, vagyis Bétmaakáig, s ott összegyűlt körülötte minden válogatott ember.
2Sa 20:15 Ők tehát odamentek, s ostrom alá vették Abelában, vagyis Bétmaakában. Körülvették a várost töltésekkel, s ostromolni kezdték a várost, s a Joábbal levő egész nép nekilátott a falak lerombolásának.
2Sa 20:16 Ekkor kikiáltott egy eszes asszony a városból: "Halljátok, halljátok! Mondjátok meg Joábnak: "Jöjj közelebb, hadd beszéljek veled.""
2Sa 20:17 Amikor ő odament hozzá, azt mondta neki: "Te vagy, Joáb?" Ő erre azt felelte: "Én." Ekkor az így szólt hozzá: "Hallgasd meg szolgálód szavát." Ő azt felelte: "Meghallgatom."
2Sa 20:18 Azt mondta erre az asszony: "Így hangzik a régi közmondás: "Akik kérdezősködni akarnak, Abelában kérdezősködjenek. Így célt is értek."
2Sa 20:19 Nem én vagyok-e az, aki igazat felelek Izraelben, s te fel akarod dúlni a várost, s el akarsz pusztítani egy anyát Izraelben? Miért rontasz az Úr örökségére?"
2Sa 20:20 Joáb erre azt felelte: "Távol legyen, távol legyen az tőlem, hogy rárontsak és leromboljam.
2Sa 20:21 Nem úgy van a dolog, hanem úgy, hogy egy Efraim hegységéből való ember, név szerint Seba, Bokri fia felemelte kezét Dávid király ellen. Csak őt szolgáltassátok ki, s akkor elvonulunk a város alól." Azt mondta erre az asszony Joábnak: "Íme, majd kihajítjuk hozzád a fejét a kőfalon."
2Sa 20:22 Bement erre az egész néphez, s bölcsen szólt nekik, s azok levágatták Sebának, Bokri fiának fejét, s kihajították Joábnak. Erre ő megfúvatta a harsonát, s mindenki elvonult a város alól sátrába, Joáb pedig visszatért Jeruzsálembe a királyhoz.
2Sa 20:23 Ekkor Joáb volt Izrael egész seregének fővezére, Benája, Jojáda fia a keretiek és a feletiek vezére,
2Sa 20:24 Adurám a robotügyek vezetője, Jozafát, Áhilud fia a jegyző,
2Sa 20:25 Síva az íródeák, Szádok és Abjatár a papok,
2Sa 20:26 a jaíri Ira pedig Dávid papja.
2Sa 21:1 Éhínség is volt Dávid napjaiban három álló esztendőn keresztül. Dávid ekkor az Úrhoz fordult tanácsért, s az Úr azt mondta: "Saul és vérszopó háza miatt van ez, mivelhogy megölte a gibeaiakat."
2Sa 21:2 Maga elé hivatta tehát a király a gibeaiakat és beszélt velük. (A gibeaiak ugyanis nem voltak Izrael fiai közül valók, hanem az amoriták maradékai. Izrael fiai ugyan megesküdtek nekik, de Saul, mintegy buzgólkodva Izrael és Júda fiaiért, ki akarta őket irtani.)
2Sa 21:3 Azt mondta Dávid a gibeaiaknak: "Mit tegyek nektek, s mivel engeszteljelek meg titeket, hogy áldjátok az Úr örökségét?"
2Sa 21:4 Azt mondták erre neki a gibeaiak: "Nem ezüstért s aranyért perelünk, hanem Saul és házanépe ellen, de mi nem ölhetünk meg senkit sem Izraelben." Azt mondta nekik a király: "Mit akartok tehát, hogy cselekedjem nektek?"
2Sa 21:5 Erre azok azt mondták a királynak: Azt az embert, aki minket felőrölt és igaztalanul elnyomott, úgy el kell törölnünk, hogy senki se maradjon nemzetségéből Izrael egész határában.
2Sa 21:6 Adj ki nekünk hét embert a fiai közül, hogy felakaszthassuk őket az Úr előtt, Saulnak, az Úr egykori választottjának Gibeájában." Azt mondta erre a király: "Kiadok."
2Sa 21:7 Meribbaált, Jonatánnak, Saul fiának fiát azonban megkímélte a király az Úrra tett eskü miatt, amely Dávid és Jonatán, Saul fia között volt.
2Sa 21:8 Éppen azért vette a király Reszfának, Ája lányának két fiát, akiket az Saulnak szült, Armónit és Meribbaált, meg Míkolnak, Saul lányának öt fiát, akiket az Hadriélnek, a Molátiból való Barzilláj fiának szült,
2Sa 21:9 s kiszolgáltatta őket a gibeaiak kezébe, s azok fel is akasztották őket a hegyen, az Úr előtt, s így mind a heten egyszerre elpusztultak. Az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölték meg őket.
2Sa 21:10 Erre Reszfa, Ája lánya, fogott egy szőrzsákot, maga alá terítette a sziklán, és ott volt az aratás kezdetétől mindaddig, amíg víz nem hullott rájuk az égből, és nem engedte, hogy megszaggassák őket nappal a madarak vagy éjszaka a vadak.
2Sa 21:11 Hírül vitték erre Dávidnak, amit Reszfa, Ája lánya, Saul mellékfelesége cselekedett.
2Sa 21:12 Elment erre Dávid és átvette Saul csontjait és Jonatánnak, a fiának csontjait a jábesgileádi emberektől, akik ellopták azokat Bétsán utcájáról, ahová a filiszteusok feltűzték őket, amikor Sault a Gilboán megölték
2Sa 21:13 és elhozta onnan Saul csontjait, s Jonatánnak, a fiának csontjait. Aztán összeszedték a felakasztottak csontjait is
2Sa 21:14 és eltemették Saulnak és Jonatánnak, a fiának csontjaival együtt Benjamin földjén, a hegyoldalban, Kísnek, az ő apjának a sírjában és megtették mindazt, amit a király parancsolt. Erre aztán megengesztelődött az Úr az ország iránt.
2Sa 21:15 Amikor pedig egyszer a filiszteusok ismét háborút kezdtek Izrael ellen, lement Dávid s vele szolgái, s hadakoztak a filiszteusokkal. Amikor aztán Dávid kifáradt,
2Sa 21:16 Jesbibenób, aki Aráfa nemzetségéből való volt, s akinek dárdavasa háromszáz sékelt nyomott, s akit új kard övezett, meg akarta ölni Dávidot.
2Sa 21:17 Ám Abizáj, Száruja fia, segítséget nyújtott neki, s leütötte és megölte a filiszteust. Ekkor Dávid emberei megesküdtek, s azt mondták: "Többé nem jössz ki velünk a hadba, hogy el ne oltsd Izrael szövétnekét."
2Sa 21:18 Egy második háború is volt a filiszteusokkal Góbban: ekkor a husáti Sobokáj leütötte az Aráfa nemzetségéből, az óriások törzséből való Száfot.
2Sa 21:19 Egy harmadik háború is volt a filiszteusokkal, Góbban. Ebben Elhanán, Járe fia, a betlehemi szövőmesten leütötte a geti Góliátot, akinek dárdanyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája.
2Sa 21:20 Egy negyedik háború Gátban volt. Volt ott egy hatalmas ember, akinek kezén-lábán hat-hat ujja volt, összesen tehát huszonnégy, s aki Áráfától származott.
2Sa 21:21 Szitkokkal illette Izraelt, mire Jonatán, Sámaának, Dávid fivérének fia leütötte.
2Sa 21:22 Ők négyen születtek Gátban Áráfától és estek el Dávidnak és szolgáinak keze által.
2Sa 22:1 Dávid azon a napon, amelyen az Úr megszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, a következő éneknek az igéit intézte az Úrhoz,
2Sa 22:2 s ezt zengte: "Uram, én kősziklám, erőm, szabadítóm,
2Sa 22:3 Én erős Istenem, akiben én bízom, pajzsom és szabadulásom szarva, felemelőm és oltalmam, megmentőm: te megszabadítasz az erőszaktól.
2Sa 22:4 Csak segítségül hívom az Urat, a dicséretre méltót, és megszabadulok ellenségeimtől.
2Sa 22:5 Már körülvettek a halál gyötrelmei, rettentgettek Béliál örvényei,
2Sa 22:6 körülfogtak az alvilág kötelei, elém álltak a halál tőrei,
2Sa 22:7 szorultságomban az Urat segítségül hívtam, Istenemhez kiáltottam, s ő meghallgatta templomából szavamat, kiáltásom a füléhez jutott.
2Sa 22:8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrázkódtak a hegyek, s reszkettek, mert ő ellenük haragra gerjedt.
2Sa 22:9 Füst szállt fel orrából, emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.
2Sa 22:10 Lehajtotta az eget és leszállott, lába alatt ködhomály volt,
2Sa 22:11 haladt a kerubokon, s repült, a szél szárnyain siklott.
2Sa 22:12 Sátrat vont maga köré sötét fellegekből és vizet szitált az ég felhőiből.
2Sa 22:13 A színe előtt levő fényességből tüzes parazsakat lövellt,
2Sa 22:14 dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges,
2Sa 22:15 ellőtte nyilait, és szétszórta őket, villámait, és elemésztette ellenségeimet.
2Sa 22:16 Láthatóvá lettek a tenger forrásai, feltárultak a világ alapjai, az Úr dübörgő szavától, haragja leheletének fúvásától.
2Sa 22:17 Lenyúlt a magasból, megfogott, nagy vizekből kihúzott,
2Sa 22:18 megszabadított hatalmas ellenségeimtől, fölém kerekedett gyűlölőimtől.
2Sa 22:19 Elém jött nyomorúságom napján és erős támaszom lett az Úr,
2Sa 22:20 kivezetett a szabad térre engem, megszabadított, mert kedvét lelte bennem.
2Sa 22:21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
2Sa 22:22 mert az Úr útjait megőriztem, Istenemtől gonoszul el nem tértem;
2Sa 22:23 mert minden rendeletét szem előtt tartottam, parancsait magamtól el nem távolítottam,
2Sa 22:24 mert feddhetetlen voltam előtte s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
2Sa 22:25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
2Sa 22:26 A szenthez szent vagy, a kitartóhoz kitartó,
2Sa 22:27 a választotthoz választott vagy, az ellenállóhoz ellenálló.
2Sa 22:28 A szegény népet megmented de megalázod szemeddel a kevélyeket.
2Sa 22:29 Bizony, te vagy, Uram, az én szövétnekem, te teszed, Uram, világossá sötétségem.
2Sa 22:30 Bizony, általad futok, ha járom a hadat, Istenem által ugrom át a falat.
2Sa 22:31 Isten -- szeplőtelen az ő útja, salaktalan az Úr szava, pajzsa ő minden benne bízónak.
2Sa 22:32 Ki Isten az Úron kívül, ki erős a mi Istenünkön kívül?
2Sa 22:33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és simává tette utamat teljesen,
2Sa 22:34 lábamat szarvaséhoz hasonlóvá tette, s magaslataimra állított fel engem,
2Sa 22:35 kezemet harcra tanította s karomat, mint ércíjat, felajzotta.
2Sa 22:36 Mentő pajzsodat nyújtottad nekem s kegyességed naggyá tett engem.
2Sa 22:37 Kiszélesítetted alattam lépteimet s bokáim nem hagytak cserben.
2Sa 22:38 Űzőbe vettem ellenségeimet, s eltiportam, nem tértem vissza, amíg el nem pusztítottam,
2Sa 22:39 elpusztítottam, s összetörtem, fel nem kelhetnek, a lábam alá estek.
2Sa 22:40 Engem erővel öveztél fel a harcra, az ellenem állókat alám hajlítottad,
2Sa 22:41 megszalasztottad ellenségeimet, gyűlölőimet, s elpusztítottam őket.
2Sa 22:42 Kiáltottak, s nem volt, aki őket megmentse, kiáltottak az Úrhoz, s figyelembe őket nem vette.
2Sa 22:43 Eltöröltem őket, mint a föld porát, széttiportam, széttapostam, mint az utca sarát.
2Sa 22:44 Népem ellenmondásaitól engem megmentettél, nemzetek fejéül engem megőriztél. Népek, amelyeket nem ismertem, szolgáimmá lettek.
2Sa 22:45 Idegen fiak, ha szembe is szálltak velem, mihelyt fülük hallott rólam, engedelmeskedtek nekem.
2Sa 22:46 Mert elcsüggedtek az idegen fiak, s félelmükben összehúzódzkodtak.
2Sa 22:47 Él az Úr, áldott légy Istenem, magasztaltassál erős Isten, aki megmentettél engem,
2Sa 22:48 Isten, aki bosszút engedtél állnom, és népeket vetettél alám,
2Sa 22:49 aki ellenségeim közül kiragadtál, az ellenem állók fölé juttattál s az erőszak emberétől megszabadítottál.
2Sa 22:50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között és dicséretet zengek nevednek,
2Sa 22:51 ó, segítséget királyának bőséggel adó, felkentjével, Dáviddal és ivadékával mindörökké irgalmasságot gyakorló!"
2Sa 23:1 Dávid utolsó szózata ez volt: "Szól Dávid, Izáj fia, szól az a férfi, aki ígéretet kapott Jákob Istenének fölkentjéről, Izrael jeles zsoltárosa.
2Sa 23:2 Az Úr lelke szól belőlem, az ő szózata van nyelvemen,
2Sa 23:3 azt mondta nekem Izrael Istene, így szólt Izrael Erőse: "Úgy eljön az emberek Uralkodója, aki istenfélelemben, igazsággal uralkodik,
2Sa 23:4 miként a hajnal fénye napkeltekor, felhőtlen reggelen felpiroslik, s miként az esőre fű sarjad a földből."
2Sa 23:5 Nem oly nagy bár házam Isten előtt, mégis örök szövetségre lépett velem, s az szilárd és biztos teljesen, mert mindabból, ami üdvösségem, s mindabból, ami kívánságom, semmi sincs, ami meg ne valósuljon.
2Sa 23:6 A hitszegők azonban mind olyanok lesznek, mint a kitépett tövis: nem fogják meg azt kézzel,
2Sa 23:7 ha valaki hozzá akar nyúlni, vassal és hegyes rúddal fegyverzi fel magát s meggyújtja tűzzel és semmivé égeti."
2Sa 23:8 Dávid vitézeinek neve a következő volt: Jesbaám, Hakámoninak a fia, aki a három között a legfőbb volt. Ő egyszer felemelte dárdáját és nyolcszázat ölt meg egy ütközetben.
2Sa 23:9 Utána következett az áhohita Eleazár, az ő apai nagybátyjának a fia, annak a három vitéznek az egyike, akik Dáviddal voltak, amikor a filiszteusokat megcsúfolták, s ott összegyűltek a harcra.
2Sa 23:10 Amikor aztán Izrael emberei visszavonultak, ő megállt, s addig vágta a filiszteusokat, amíg keze el nem fáradt, s oda nem tapadt a kardhoz. Aznap az Úr nagy győzelmet szerzett, s a megfutamodott nép visszatért, hogy kifossza a megölteket.
2Sa 23:11 Utána következett Semma, az Áráriból való Áge fia. Amikor a filiszteusok összegyűltek állomásukra, ahol egy lencsével teli mező volt, s amikor a nép megfutamodott a filiszteusok színe elől,
2Sa 23:12 ő megállt a mező közepén, s megvédte a mezőt, s megverte a filiszteusokat, s az Úr nagy győzelmet szerzett.
2Sa 23:13 Ezt megelőzően, egyszer aratás idején, hárman a harminc legfőbb közül elindultak és lementek Dávidhoz, az adullámi barlangba, pedig a filiszteusok tábora az Óriások völgyében állt.
2Sa 23:14 Dávid akkor a sziklavárban tartózkodott, s a filiszteusok előőrse Betlehemnél volt.
2Sa 23:15 Dávid vágyakozva azt mondta: "Ó, ha adna nekem valaki egy ital vizet abból a vízveremből, amely Betlehem kapujánál van!"
2Sa 23:16 Erre a három vitéz betört a filiszteusok táborába, s vizet merített abból a vízveremből, amely Betlehem kapujánál van, s elvitte Dávidnak. Ő azonban nem akarta meginni, hanem az Úrnak áldozta,
2Sa 23:17 s ezt mondta: "Legyen az Úr kegyelmes irántam, hogy ezt meg ne cselekedjem. Vajon megigyam-e azoknak az embereknek a vérét, akik éltük kockáztatásával mentek el érte?!" Ezért nem akarta meginni. -- Ilyeneket művelt a három vitéz.
2Sa 23:18 Abizáj, Joáb fivére, Száruja fia is legfőbb volt a harminc között. Ő volt az, aki felemelte dárdáját háromszáz ellen, s azokat meg is ölte. Neve volt a három között,
2Sa 23:19 s a legjelesebb volt a harminc között, a vezérük is volt, de az első harmincat nem érte utol.
2Sa 23:20 Utána következett a nagy tetteket cselekvő Benája, Jojádának, egy vitéz embernek a fia, aki Kabszeélből való volt. Ő ütötte le a két moábi oroszlánt, s ő ment le, s ütötte agyon az oroszlánt a veremben, a hóesés napjaiban.
2Sa 23:21 Ugyancsak ő ütötte le azt az egyiptomi embert, aki nagyságával keltett méltó bámulatot. Ennek dárda volt a kezében, s ő csak egy bottal ment le hozzá, de nagy erővel kicsavarta a dárdát az egyiptomi kezéből, s megölte őt tulajdon dárdájával.
2Sa 23:22 Ilyeneket művelt Benája, Jojáda fia.
2Sa 23:23 Neki is neve volt azon három vitéz között, aki a harminc között a legjelesebb volt, de azt a hármat nem érte utol. Dávid őt titkos tanácsosává tette.
2Sa 23:24 A harminc között voltak: Aszaél, Joáb fivére; Elehanán, az ő betlehemi nagybátyjának fia;
2Sa 23:25 a Háródiból való Semma; a Háródiból való Elika;
2Sa 23:26 a Fáltiból való Helesz; Híra, a Tekoából való Ákkes fia;
2Sa 23:27 az Anatótból való Abiézer; a Husátiból való Mobonnáj;
2Sa 23:28 az áhohita Szelmon; a Netofátiból való Mahráj;
2Sa 23:29 a szintén Netofátiból való Heled, Baána fia; Itáj, a Benjamin fiainak Gibeájából való Ribáj fia;
2Sa 23:30 a Fárátonból való Benája; a Gaás völgyéből való Heddáj;
2Sa 23:31 az Arbábtól való Abiálbon; a Beroimból való Azmávet;
2Sa 23:32 a Saláboniból való Eliába; Jássen fiai; Jonatán;
2Sa 23:33 az Ororiból való Semma; az Ároriból való Ajám, Sárár fia;
2Sa 23:34 Elifelet, egy Makáriból való ember fiának, Ahaszbájnak a fia; a Gelóból való Eliám, Ahitófel fia;
2Sa 23:35 a Kármelből való Heszráj; az Arábból való Fáráj;
2Sa 23:36 Jígal, a Szóbából való Nátán fia; a Gáddiból való Bonni;
2Sa 23:37 az ammonita Szelek; a Berótból való Nahráj, Joábnak, Száruja fiának fegyverhordozója;
2Sa 23:38 a Jetriből való Ira; a szintén Jetriből való Gáreb;
2Sa 23:39 a hetita Uriás. Összesen harmincheten voltak.
2Sa 24:1 Majd ismét felgerjedt az Úr haragja Izrael ellen, s azért arra ingerelte közöttük Dávidot, hogy adja ki a parancsot: "Eredj, számláld meg Izraelt és Júdát."
2Sa 24:2 Meg is hagyta a király Joábnak, serege vezérének: "Járd be Izrael valamennyi törzsét, Dántól Beersebáig és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a számát."
2Sa 24:3 Azt mondta erre Joáb a királynak: "Sokasítsa meg az Úr, a te Istened népedet, bármekkora is most, s tegye meg százannyivá uram, a király színe előtt, de mit akar uram, a király, ezzel a dologgal?"
2Sa 24:4 Ám a király szava erőt vett Joábnak s a sereg vezéreinek szaván, s Joáb és a hadvezérek kimentek a király színe elől, hogy megszámlálják Izrael népét.
2Sa 24:5 Miután átkeltek a Jordánon, elmentek Ároerbe, a Gád völgyében fekvő város jobb oldalára,
2Sa 24:6 majd Jázeren keresztül átmentek Gileádba és Hodsi alföldjére, aztán elmentek Erdős-Dánba, majd bejárták Szidon környékét,
2Sa 24:7 aztán átmentek Tírusz bástyáinak vidékére, majd a hivviták és a kánaániak minden földjére, végül elmentek Júda Délvidékére, Beersebába
2Sa 24:8 és miután bejárták az egész országot, kilenc hó és húsz nap múlva visszaérkeztek Jeruzsálembe.
2Sa 24:9 Erre Joáb átadta a királynak a nép összeírásának eredményét, amely szerint Izraelben nyolcszázezer kardforgató, erős férfi, Júdában meg ötszázezer harcos akadt.
2Sa 24:10 Ám a nép megszámlálása után bántotta Dávidot lelkiismerete, s azért Dávid azt mondta az Úrnak: "Nagyon vétkeztem e tettel, de kérlek, Uram, bocsásd meg szolgád vétkét, mert igen esztelenül cselekedtem."
2Sa 24:11 Mire Dávid reggel felkelt, az Úr a következő szózatot intézte Gád prófétához, Dávid látnokához:
2Sa 24:12 "Eredj és szólj Dávidhoz: Ezt üzeni az Úr: Három dolog közül választhatsz: válassz közülük egyet tetszésed szerint, s én azt cselekszem meg veled."
2Sa 24:13 Gád el is ment Dávidhoz és jelentette neki: "Vagy hét esztendeig éhínségnek kell jönnie országodra, vagy három hónapig menekülnöd kell ellenségeid elől, s azoknak üldözniük kell téged, vagy pedig három napig döghalálnak kell lennie földeden. Nos, gondolkodj, s határozz, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött."
2Sa 24:14 Azt mondta erre Dávid Gádnak: "Nagyon szorongok, de jobb az Úr kezébe esnem (mert nagy az ő irgalmassága), mint az emberekébe."
2Sa 24:15 Döghalált bocsátott tehát az Úr Izraelre attól a reggeltől kezdve a megszabott ideig, s meghalt a népből Dántól Beersebáig hetvenezer ember.
2Sa 24:16 Amikor azonban az Úr angyala Jeruzsálemre nyújtotta ki kezét, hogy azt is elpusztítsa, megkönyörült az Úr a nyomorúságon és azt mondta a nép öldöklő angyalának: "Elég, vondd vissza immár kezedet." Amikor ugyanis az Úr angyala a jebuzita Arauna szérűje mellett volt,
2Sa 24:17 így szólt Dávid az Úrhoz, amint meglátta a nép öldöklő angyalát: "Én vagyok az, aki vétkeztem, s aki gonoszul cselekedtem; de ők, a juhok, mit követtek el? Kérlek, forduljon tehát kezed én ellenem s az én apámnak háza ellen!"
2Sa 24:18 Erre Gád még aznap elment Dávidhoz és azt mondta neki: "Menj fel és állíts oltárt az Úrnak a jebuzita Arauna szérűjén."
2Sa 24:19 Dávid fel is ment Gád beszéde szerint, ahogy az Úr parancsolta neki.
2Sa 24:20 Amint Arauna kitekintett, s észrevette, hogy a király és szolgái feléje tartanak,
2Sa 24:21 kiment, földig hajtotta arcát a király előtt és azt mondta: "Mi végett jön szolgájához uram, a király?" Azt mondta neki Dávid: "Hogy megvegyem tőled a szérűt s oltárt építsek rajta az Úrnak, hogy megszűnjék az a vész, amely a nép között dúl."
2Sa 24:22 Azt mondta erre Arauna Dávidnak: "Fogadja el, s áldozzon rajta uram, a király, amint neki tetszik. Itt vannak a marhák egészen elégő áldozatnak, a cséplőszánok meg a marhajármok tüzelőfának.
2Sa 24:23 Mindezt odaadja, ó király, Arauna a királynak." Majd azt mondta Arauna a királynak: "Fogadja kegyesen az Úr fogadalmadat."
2Sa 24:24 Így felelt azonban neki a király: "Nem fogadom el úgy, ahogy akarod, hanem megveszem tőled az áráért, mert nem áldozok az Úrnak, az én Istenemnek ingyen szerzett egészen elégő áldozatot." Dávid meg is vette a szérűt meg a marhákat ötven sékel ezüstön,
2Sa 24:25 s ott oltárt épített Dávid az Úrnak, s egészen elégő áldozatokat és békeáldozatokat mutatott be. Erre az Úr megengesztelődött az ország iránt és megszűnt a csapás Izraelben.
1Ki 1:1 Amikor Dávid király megöregedett és nagyon koros lett, bár ruhákkal takargatták, nem tudott felmelegedni.
1Ki 1:2 A szolgái ezért azt mondták neki: "Hadd keressünk urunknak, a királynak egy szűz leányzót, hogy a királynak szolgáljon, ápolja őt, a keblén aludjon, és melengesse urunkat, a királyt!"
1Ki 1:3 Kerestek tehát egy szép leányzót Izrael minden határában, így találtak rá a sunemi Abiságra, és elvitték a királyhoz.
1Ki 1:4 A lány igen szép volt. A királlyal aludt, és szolgált neki, de a király nem ismerte meg.
1Ki 1:5 Adoniás, Haggit fia azonban felfuvalkodott, és azt mondta: "Én leszek a király!" Szerzett is magának szekereket és lovasokat, és ötven embert küldöncnek.
1Ki 1:6 Apja sohasem fedte meg őt, és nem kérdezte: "Miért tetted ezt vagy azt?" Ráadásul szép is volt, és a születés rendjében ő következett Absalom után.
1Ki 1:7 Tárgyalásokba bocsátkozott tehát Joábbal, Száruja fiával és Abjatár pappal. Ők támogatták is Adoniás pártját.
1Ki 1:8 Szádok pap azonban, valamint Benája, Jojáda fia, Nátán próféta, Szemei, Rei és Dávid hadseregének vitézei nem tartottak Adoniással.
1Ki 1:9 Amikor tehát Adoniás a Rógel forrás közelében levő Zóhelet kőnél kosokat, marhákat és mindenféle hízott állatokat vágatott le áldozatul, az áldozati lakomára meghívta valamennyi testvérét, a király fiait, és Júda valamennyi emberét, a király szolgáit.
1Ki 1:10 Nátán prófétát azonban, valamint Benáját, a vitézeket és Salamont, az öccsét nem hívta meg.
1Ki 1:11 Azt mondta erre Nátán Batsebának, Salamon anyjának: "Hallottad-e, hogy Adoniás, Haggit fia, királlyá tette magát urunknak, Dávidnak tudta nélkül?
1Ki 1:12 Most tehát jöjj, vedd tanácsomat, hogy megmenthesd a magad és fiad, Salamon életét.
1Ki 1:13 Eredj, menj be Dávid királyhoz, és kérdezd meg tőle: Ugye, te, uram, király, megesküdtél nekem, szolgálódnak, ezekkel a szavakkal: "Salamon, a te fiad lesz a király utánam, ő ül majd királyi székembe?" Miért lett tehát Adoniás a király?
1Ki 1:14 S amíg te ott a királlyal beszélsz, én majd utánad megyek, és kiegészítem beszédedet."
1Ki 1:15 Bement tehát Batseba a királyhoz, a hálóterembe; a király igen öreg volt, és a sunemi Abiság szolgált neki.
1Ki 1:16 Batseba meghajtotta magát, és leborult a király előtt. A király megkérdezte tőle: "Mit kívánsz?"
1Ki 1:17 Ő így felelt: "Uram, te megesküdtél az Úrra, a te Istenedre szolgálódnak: "Salamon, a te fiad lesz a király utánam, ő ül királyi székembe."
1Ki 1:18 S mégis, íme, most Adoniás lett a király, anélkül, hogy te, uram, király, tudnád!
1Ki 1:19 Temérdek marhát, mindenféle hízott állatot és kost vágatott le áldozatul. Meghívta a király valamennyi fiát, Abjatár papot is, meg Joábot, a hadsereg vezérét is, de Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.
1Ki 1:20 Most tehát, uram, király, rád tekint egész Izrael szeme, hogy kijelentsd nekik, ki üljön királyi székedbe utánad, uram király.
1Ki 1:21 Különben az fog történni, hogy amikor majd uram, a király aludni tér atyáihoz, én és fiam, Salamon mint bűnösök fogunk itt állni."
1Ki 1:22 Még beszélt a királlyal, amikor megérkezett Nátán próféta.
1Ki 1:23 Jelentették a királynak: "Itt van Nátán próféta." Nátán bement a király elé, a földig hajtotta arcát előtte,
1Ki 1:24 és megkérdezte: "Uram, király, te mondtad-e: "Adoniás legyen a király utánam, ő üljön trónomra?"
1Ki 1:25 Ő ugyanis ma lement, temérdek marhát, hízott állatot és kost vágatott le áldozatul, és meghívta a király valamennyi fiát, a hadsereg vezéreit, és Abjatár papot. Azok esznek és isznak előtte, és azt mondják: "Éljen Adoniás király!"
1Ki 1:26 Engem, szolgádat, valamint Szádok papot, Benáját, Jojáda fiát, és Salamont, a szolgádat, nem hívta meg.
1Ki 1:27 Vajon uramtól, a királytól származik-e ez a dolog, és csak nekem, szolgádnak, nem adtad tudtomra, hogy ki üljön uramnak, a királynak trónjára utána?"
1Ki 1:28 Dávid király erre azt felelte: "Hívjátok hozzám Batsebát!" Amikor Batseba bement a király elé és megállt előtte,
1Ki 1:29 a király megesküdött, és azt mondta: "Az Úr életére mondom, aki megszabadította életemet minden szorongatásból,
1Ki 1:30 hogy amint megesküdtem neked az Úrra, Izrael Istenére, ezekkel a szavakkal: Salamon, a te fiad lesz a király utánam, ő ül királyi székembe helyettem! -- úgy fogok cselekedni ezen a mai napon!"
1Ki 1:31 Batseba erre a földig hajtotta az arcát, leborult a király előtt, és így szólt: "Éljen az én uram, Dávid, mindörökké!"
1Ki 1:32 Dávid király azt mondta: "Hívjátok hozzám Szádok papot, Nátán prófétát, és Benáját, Jojáda fiát!" Amikor azok bementek a király elé,
1Ki 1:33 azt mondta nekik: "Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, ültessétek Salamont, a fiamat, öszvéremre, és vigyétek el a Gíhonhoz!
1Ki 1:34 Ott kenje fel őt Szádok pap és Nátán próféta Izrael királyává! Fúvassátok meg a harsonát, és mondjátok: "Éljen Salamon király!"
1Ki 1:35 Aztán vonuljatok fel ide, ő jöjjön, üljön királyi székembe, és legyen a király helyettem, mert őt rendelem Izrael és Júda fejedelmévé!"
1Ki 1:36 Így felelt erre Benája, Jojáda fia, a királynak: "Ámen! Így szóljon az Úr uramnak, a királynak Istene is!
1Ki 1:37 Miként urammal, a királlyal volt az Úr, úgy legyen Salamonnal is! Tegye királyi székét még dicsőbbé, mint uramnak, Dávid királynak székét!"
1Ki 1:38 Lementek tehát Szádok pap, Nátán próféta, Benája, Jojáda fia, a keretiek és a feletiek, felültették Salamont Dávid király öszvérére, és elvitték a Gíhonhoz.
1Ki 1:39 Aztán Szádok pap elővette a sátor olajos szaruját, és felkente Salamont, majd megfúvatták a harsonát, az egész nép pedig azt kiáltotta: "Éljen Salamon király!"
1Ki 1:40 Aztán az egész sokaság felvonult a városba. Közben a nép fújta a fuvolát, s olyan örömmel ujjongott, hogy a föld csak úgy zengett kiáltásuktól.
1Ki 1:41 Meghallotta ezt Adoniás, és mindazok, akiket meghívott -- éppen akkor, amikor a lakoma véget ért. Erre Joáb, amint meghallotta a harsona szavát, így szólt: "Mit jelenthet a zajongó város lármája?"
1Ki 1:42 Még szólt, amikor megérkezett Jonatán, Abjatár pap fia. Adoniás így szólt hozzá: "Jöjj csak ide, hiszen te derék ember vagy, nyilván jó hírt hozol!"
1Ki 1:43 Jonatán azt felelte Adoniásnak: "Éppenséggel nem. Urunk, Dávid király ugyanis királlyá tette Salamont:
1Ki 1:44 elküldte vele Szádok papot, Nátán prófétát, Benáját, Jojáda fiát, meg a keretieket és feletieket. Felültették a király öszvérére,
1Ki 1:45 Szádok pap és Nátán próféta pedig a Gíhonnál királlyá kenték. Onnan akkora ujjongással vonultak fel Jeruzsálembe, hogy csak úgy zengett bele a város! Ez az a zaj, amelyet hallottatok.
1Ki 1:46 Sőt Salamon már be is ült a királyi székbe,
1Ki 1:47 a király szolgái pedig bementek, és áldást kívántak urukra, Dávid királyra, ezekkel a szavakkal: "Tegye Isten Salamon nevét nagyobbá nevednél, és királyi székét dicsőbbé királyi székednél!" Erre a király meghajtotta magát fekvőhelyén,
1Ki 1:48 és így szólt: "Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki ma a szemem láttára királyi székembe ültette utódomat.""
1Ki 1:49 Megrettentek erre és felkeltek mindazok, akiket Adoniás meghívott. Mindegyikük elment a maga útjára,
1Ki 1:50 Adoniás pedig Salamontól való félelmében felkelt, elment, és megragadta az oltár szarvát.
1Ki 1:51 Jelentették erre Salamonnak: "Íme, Adoniás, Salamon királytól való félelmében megfogta az oltár szarvát, és azt mondja: "Esküdjék meg nekem ma Salamon király, hogy nem öleti meg szolgáját karddal!""
1Ki 1:52 Salamon erre így szólt: "Ha jó ember lesz, egy hajaszála sem hullik a földre; de ha gonoszságon kapják, meghal."
1Ki 1:53 Aztán elküldött érte Salamon király, és elhozatta az oltártól. Adoniás bement, leborult Salamon király előtt, Salamon pedig azt mondta neki: "Menj haza!"
1Ki 2:1 Amikor aztán Dávid halálának ideje közeledett, ezt parancsolta fiának, Salamonnak:
1Ki 2:2 "Én immár elmegyek minden földi lény útjára: légy erős és légy férfi.
1Ki 2:3 Tartsd meg, amivel az Úrnak, Istenednek tartozol, járj az Ő útjain, tartsd meg szertartásait, parancsait, végzéseit s intelmeit, amint meg van írva Mózes törvényében, hogy így boldogulj mindenben, amit cselekszel, s mindenhol, ahova fordulsz,
1Ki 2:4 az Úr megvalósítsa szavát, amelyet rólam mondott: "Ha fiaid megtartják útjukat, s teljes szívükből s teljes lelkükből hűségesen járnak előttem, nem fogy el ivadékod Izrael királyi székéről."
1Ki 2:5 Te is tudod, mit cselekedett velem Joáb, Száruja fia, mit cselekedett Izrael seregének két fővezérével, Ábnerrel, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával: megölte őket, s mint háborúban, vért ontott békesség idején, s mint csatában, vért hintett derekán levő övére s lábán levő sarujára.
1Ki 2:6 Cselekedj tehát bölcsességed szerint, s ne juttasd ősz fejét békességgel az alvilágba.
1Ki 2:7 A gileádi Barzilláj fiai iránt azonban légy hálás: asztalodnál egyenek, mert előzékenységet tanúsítottak irántam, amikor Absalom bátyád színe elől menekültem.
1Ki 2:8 Nálad van Szemei is, Jemini fiának, a Bahurimból való Gerának a fia, aki szörnyű átokkal illetett, amikor Mahanaimba mentem, de akinek, mivel lejött elém, amikor átkeltem a Jordánon, megesküdtem az Úrra és azt mondtam: Nem foglak megölni a karddal.
1Ki 2:9 Te azonban ne hagyd őt büntetlenül: bölcs ember vagy, s tudni fogod, mit cselekedj vele, hogy ősz fejét vérrel juttasd az alvilágba."
1Ki 2:10 Dávid aztán aludni tért atyáihoz, s eltemették a Dávid-városban.
1Ki 2:11 Az idő, amely alatt Dávid Izraelen uralkodott, negyven esztendő volt. Hebronban uralkodott hét esztendeig, Jeruzsálemben harmincháromig.
1Ki 2:12 Salamon aztán beült apjának, Dávidnak trónjába, s uralma igen megszilárdult.
1Ki 2:13 Bement erre Adoniás, Haggit fia, Batsebához, Salamon anyjához. Ez így szólt hozzá: "Békességes-e a jöveteled?" Ő azt felelte neki: "Békességes."
1Ki 2:14 Majd mondta: "Beszédem volna veled." Ő azt mondta: "Szólj!" Erre ő
1Ki 2:15 így szólt: "Tudod, hogy az enyém volt a királyság, s egész Izrael engem tett meg királyának, de elkerült tőlem a királyság, s az öcsémé lett, mert az Úr neki rendelte.
1Ki 2:16 Most azért egy kérésem lenne hozzád, ne szégyenítsd meg arcomat." Ő azt mondta neki: "Szólj!"
1Ki 2:17 Erre ő azt mondta: "Kérlek, mondd Salamon királynak (hisz neked nem tagadhat meg semmit sem), hogy adja nekem a sunemi Abiságot feleségül."
1Ki 2:18 Azt mondta erre Batseba: "Jó, majd beszélek érdekedben a királlyal."
1Ki 2:19 Elment tehát Batseba Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adoniás érdekében. A király felkelt, eléje ment, meghajtotta magát előtte, s leült királyi székébe; majd odatettek egy királyi széket a király anyjának, s az leült az ő jobbjára
1Ki 2:20 és azt mondta neki: "Egy kis kérésem lenne hozzád, ne szégyenítsd meg arcomat." Azt mondta erre neki a király: "Kérj, anyám, hisz lehetetlen, hogy elutasítsalak."
1Ki 2:21 Erre ő azt mondta: "Adasd a sunemi Abiságot Adoniás bátyádnak feleségül."
1Ki 2:22 Salamon király erre azt felelte az anyjának: "Miért kéred te a sunemi Abiságot Adoniásnak? Kérd neki mindjárt a királyságot, hiszen bátyám, és az ő pártján van Abjatár pap meg Joáb, Száruja fia."
1Ki 2:23 Majd megesküdött Salamon király az Úrra, ezekkel a szavakkal: "Úgy segéljen engem az Úr most és mindenkor, hogy önnön élete ellen mondta ki Adoniás ezt a dolgot.
1Ki 2:24 Nos tehát, az Úr életére mondom -- aki megerősített és apámnak, Dávidnak királyi székébe helyezett engem, s aki, miként megmondta, házat szerzett nekem --, hogy még ma megölik Adoniást."
1Ki 2:25 Tüstént ki is adta Salamon király Benájának, Jojáda fiának a parancsot, s az halálra sújtotta.
1Ki 2:26 Abjatár papnak pedig ezt mondta a király: "Eredj Anatótba, a jószágodra, mert bár megérdemelnéd a halált, ma nem öllek meg, mert te hordoztad az Úr Isten ládáját apám, Dávid előtt, s részt vettél mindazon a szenvedésben, amelyet apám szenvedett."
1Ki 2:27 Így távolította el Salamon Abjatárt az Úr papságából, hogy beteljesedjék az Úr szava, amelyet Silóban Héli háza felől mondott.
1Ki 2:28 Joábhoz pedig az a hír jutott, hogy Joáb Adoniáshoz hajlott és Salamonhoz nem hajlott. Erre Joáb az Úr sátrába menekült, s megfogta az oltár szarvát.
1Ki 2:29 Jelentették erre Salamon királynak, hogy Joáb az Úr sátrába menekült, s az oltár mellett van. Erre Salamon elküldte Benáját, Jojáda fiát, s megparancsolta: "Eredj, öld meg."
1Ki 2:30 Elment tehát Benája az Úr sátorához, s azt mondta neki: "Ezt üzeni a király: Gyere ki." Ő azonban azt mondta: "Nem megyek ki, itt halok meg." Jelentette Benája a királynak a dolgot, s azt mondta: "Ezt mondta Joáb, s ezt felelte nekem."
1Ki 2:31 Azt mondta erre neki a király: "Tégy, ahogy mondta: öld meg, s temesd el, s hárítsd el rólam s apám házáról a felelősséget azért az ártatlan vérért, amelyet Joáb kiontott,
1Ki 2:32 az ő vérét pedig az ő fejére fordítsa az Úr, mert két igaz s nálánál különb embert pusztított el és ölt meg apám, Dávid tudta nélkül a karddal: Ábnert, Nér fiát, Izrael hadvezérét és Amászát, Jeter fiát, Júda hadvezérét.
1Ki 2:33 Szálljon tehát vérük Joáb fejére s ivadékainak fejére mindörökre, de Dávidnak és ivadékának, házának és trónjának békessége legyen az Úrtól mindörökre."
1Ki 2:34 Felment tehát Benája, Jojáda fia, s rárohant és megölte, s eltemettette házában, a pusztában.
1Ki 2:35 Helyébe a király Benáját, Jojáda fiát állította a hadsereg fölé, Abjatár helyébe pedig Szádok papot helyezte.
1Ki 2:36 Majd elküldött a király és elhívatta Szemeit és azt mondta neki: "Építs magadnak Jeruzsálemben házat, s lakj ott, s ki ne menj onnan semerre sem,
1Ki 2:37 mert amely napon kimész és átkelsz a Kedron patakon, tudd meg, hogy halállal lakolsz, s a te fejeden lesz a véred."
1Ki 2:38 Azt mondta erre Szemei a királynak: "Jól van. Ahogy uram, a király szólt, úgy fog cselekedni szolgád." Jeruzsálemben lakott tehát Szemei számos napon át.
1Ki 2:39 Történt azonban három esztendő múlva, hogy Szemei két szolgája elszökött Ákishoz, Maáka fiához, Gát királyához. Amikor hírül vitték Szemeinek, hogy szolgái Gátba mentek,
1Ki 2:40 Szemei felkelt, felnyergelte szamarát, s elment Ákishoz Gátba, hogy megkeresse szolgáit, s vissza is hozta őket Gátból.
1Ki 2:41 Jelentették azonban Salamonnak, hogy Szemei Jeruzsálemből Gátba ment, s visszajött.
1Ki 2:42 Erre elküldött és elhivatta és azt mondta neki: "Nemde, megeskettelek téged az Úrra, s figyelmeztettelek: amely napon kimész, bárhova mész, tudd meg, hogy halállal lakolsz -- s te azt felelted nekem: "Jó, megértettem."
1Ki 2:43 Miért nem tartottad meg tehát az Úrra tett esküt s azt a parancsot, amelyet parancsoltam neked?"
1Ki 2:44 Majd azt mondta a király Szemeinek: "Te tudod mindazt a gonoszságot -- tudatában van annak a szíved --, amelyet Dáviddal, az apámmal műveltél: íme, az Úr visszafordítja gonoszságodat fejedre,
1Ki 2:45 de Salamon király áldott lesz, s Dávid trónja állandó lesz az Úr előtt mindörökre."
1Ki 2:46 Parancsolt tehát a király Benájának, Jojáda fiának, mire az kiment és halálra sújtotta.
1Ki 3:1 Amikor így megszilárdult a királyság Salamon kezében, rokonságra lépett a fáraóval, Egyiptom királyával; elvette ugyanis annak a lányát. Ezt addig, amíg be nem fejezte palotájának, az Úr házának, meg a Jeruzsálemet körülvevő falnak építését, a Dávid-városba vitte.
1Ki 3:2 Ám a nép még a magaslatokon áldozott, mert mindazon napig még nem épült templom az Úr nevének.
1Ki 3:3 Salamon szerette az Urat, s apjának, Dávidnak parancsai szerint járt, kivéve azt, hogy a magaslatokon áldozott, s gyújtott füstölőszert.
1Ki 3:4 Elment tehát Gibeonba, hogy ott áldozzon -- az volt ugyanis a legfőbb magaslat --, s ezer áldozati állatot mutatott be Salamon egészen elégő áldozatul azon az oltáron, Gibeonban.
1Ki 3:5 Éjszaka aztán megjelent az Úr Salamonnak álmában és azt mondta: "Kérj, amit akarsz, s megadom neked."
1Ki 3:6 Azt mondta erre Salamon: "Te a te szolgáddal, apámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, minthogy hűséggel, igazsággal s irántad egyenes szívvel járt színed előtt: megőrizted iránta nagy irgalmasságodat, s fiút adtál neki, s az ma az ő trónján ül.
1Ki 3:7 Nos tehát, Uram, Isten, te királlyá tetted szolgádat, apám, Dávid helyett: de én kicsiny gyermek vagyok, s nem tudok kimenni-bejönni,
1Ki 3:8 s itt áll szolgád a nép között, amelyet kiválasztottál, e mérhetetlen nép között, amelyet sokasága miatt megszámlálni, s megolvasni sem lehet.
1Ki 3:9 Adj tehát szolgádnak értelmes szívet, hogy ítélni tudja népedet, s megkülönböztethesse a jót és a rosszat, hisz ki tudná ítélni e népet, ezt a te hatalmas népedet?"
1Ki 3:10 Tetszett e beszéd az Úrnak, hogy ilyesmit kért Salamon.
1Ki 3:11 Azt mondta azért az Úr Salamonnak: "Mivel ezt kérted, s nem kértél magadnak sem hosszú életet, sem gazdagságot, s nem kérted ellenségeid életét, hanem bölcsességet kértél magadnak, hogy igazságot szolgáltathass:
1Ki 3:12 íme, szavad szerint cselekszem veled, s olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló sem előtted nem volt, sem utánad nem lesz.
1Ki 3:13 Sőt amit nem kértél, azt is adok neked: olyan gazdagságot tudniillik és dicsőséget, hogy hozzád hasonló még senki sem volt a királyok között sohasem.
1Ki 3:14 Ha pedig útjaimon jársz úgy, amint apád járt, s megtartod parancsolataimat és rendeleteimet, akkor még hosszú életet is adok neked."
1Ki 3:15 Ekkor felébredt Salamon, s megértette, hogy álma volt. Amikor aztán Jeruzsálembe érkezett, az Úr szövetségének ládája elé állt, s egészen elégő áldozatokat mutatott be, s békeáldozatokat készített, s nagy lakomát rendezett minden szolgájának.
1Ki 3:16 Akkor két parázna asszony jött a királyhoz. Eléje álltak,
1Ki 3:17 s egyikük ezt mondta: "Kérlek, uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, s én ott szültem nála, a hálószobában.
1Ki 3:18 Harmadnapra szülésem után ő is szült; mi együtt voltunk, s kettőnkön kívül senki más sem volt velünk a házban.
1Ki 3:19 Egy éjjel azonban meghalt ennek az asszonynak a fia, mert álmában agyonnyomta.
1Ki 3:20 Erre ő felkelt az éjfél csendjében, elvette mellőlem fiamat, amikor én, szolgálód, aludtam, s a maga keblére helyezte, az ő fiát pedig, aki meghalt, az én keblemre tette.
1Ki 3:21 Amikor aztán hajnalban felkeltem, hogy tejet adjak fiamnak, íme, halott volt. Amikor azonban fényes nappal jobban szemügyre vettem, rájöttem, hogy nem az én szülöttem."
1Ki 3:22 A másik asszony azt felelte: "Nem úgy van, ahogy mondod, hanem a te fiad halt meg, s az enyém él." Amaz viszont azt mondta: "Hazudsz, mert az én fiam él, s a te fiad halt meg." Ilyenképpen veszekedtek a király előtt.
1Ki 3:23 Azt mondta ekkor a király: "Ez azt mondja: "az én fiam él, s a te fiad halt meg," az viszont azt mondja: "nem, hanem a te fiad halt meg, s az enyém él.""
1Ki 3:24 Azt mondta tehát a király: "Hozzatok elém egy kardot." Amikor aztán odavitték a kardot a király elé,
1Ki 3:25 ő így szólt: "Vágjátok kétfelé az élő gyermeket, s adjátok felét az egyiknek s felét a másiknak."
1Ki 3:26 Azt mondta erre az az asszony, akié az élő fiú volt (megindult ugyanis szíve a fián): "Kérlek, uram, adjátok inkább neki az élő gyermeket, de ne öljétek meg." Az azonban azt mondta: "Se az enyém, se tied ne legyen: el kell csak felezni."
1Ki 3:27 A király erre azt mondta: "Adjátok oda annak az élő gyermeket, s ne öljétek meg, mert az az anyja."
1Ki 3:28 Meghallotta erre egész Izrael az ítéletet, amelyet a király hozott, s elfogta a félelem a király iránt, mert látta, hogy Isten bölcsessége vezeti az ítélkezésben.
1Ki 4:1 Salamon király tehát egész Izraelnek volt a királya
1Ki 4:2 és ezek voltak a főemberei: Azarja, Szádok papnak a fia;
1Ki 4:3 Elihóref és Áhia, Sisának a fiai, az íródeákok; Jozafát, Áhilud fia, a jegyző;
1Ki 4:4 Benája, Jojáda fia, a hadsereg vezére; Szádok és Abjatár, a papok;
1Ki 4:5 Azarja, Nátán fia, a királyi kamarások feje; Zábud, Nátán fia, a pap, a király barátja;
1Ki 4:6 Ahisár, a háznagy és Adonirám, Abda fia, a robotfelügyelő.
1Ki 4:7 Volt továbbá Salamonnak tizenkét kamarása egész Izraelen; ezek látták el élelemmel a királyt és házát, mindegyik az év egy-egy hónapjában gondoskodott a szükségesekről.
1Ki 4:8 Nevük a következő: Benhúr, akihez Efraim hegysége tartozott;
1Ki 4:9 Bendekár, akihez Mákkes, Szálebim, Bétsemes, Élon és Bétánán tartozott,
1Ki 4:10 az Arubótban levő Benheszed, akihez Szokó és az egész Éferföld tartozott;
1Ki 4:11 Benabinádáb, akihez az egész Nefát-Dór tartozott, ennek Táfet, Salamon lánya volt a felesége;
1Ki 4:12 Bána, Áhilud fia, akihez Tánák, Megiddó és az egész Bétsán vidék tartozott, amely Szártána mellett Jezreel alatt van, Bétsántól egészen Ábelmehuláig, Jekmaánnal szemben;
1Ki 4:13 a Rámót-Gileádban levő Bengáber, akihez Jaírnak, Manassze fiának Gileádban levő Ávótja tartozott, ő állt az egész, Básánban levő Árgob vidék élén, hatvan nagy, kőfallal kerített, fémzárral ellátott város élén;
1Ki 4:14 Ahinádáb, Addó fia, aki Mánaim élén állt;
1Ki 4:15 Ahimaász, akihez Naftali tartozott; ennek szintén Salamon egyik lánya, Bászemát volt a felesége;
1Ki 4:16 Baána, Húsi fia, akihez Áser és Bálót tartozott;
1Ki 4:17 Jozafát, Fárue fia, akihez Isszakár tartozott;
1Ki 4:18 Szemei, Éla fia, akihez Benjamin tartozott;
1Ki 4:19 Gáber, Úri fia, akihez Gileád földje, Szihonnak, az amoriták királyának és Ógnak, Básán királyának a földje, mindaz, ami azon a földön volt, tartozott.
1Ki 4:20 Júda és Izrael megszámlálhatatlan volt, olyan sok, mint a tenger fövenye -- s evett, ivott, s vigadozott.
1Ki 5:1 Salamon ugyanis hatalmában tartott minden országot a filiszteusok földjének folyójától egészen Egyiptom határáig; mindezek ajándékokat hoztak, s szolgáltak neki élete valamennyi napja alatt.
1Ki 5:2 Salamon élelmiszerszükséglete naponkint ez volt: harminc kór lisztláng, hatvan kór liszt,
1Ki 5:3 tíz hízlalt marha, húsz legelőről való marha, száz kos, a vadászatból való szarvasokon, vadkecskéken, a bivalyokon, meg a hízlalt szárnyasokon kívül.
1Ki 5:4 Ő uralkodott ugyanis az egész folyón túli vidéken, Tifszahtól Gázáig s ennek a vidéknek valamennyi királyán, s békessége volt körös-körül minden oldalon,
1Ki 5:5 úgyhogy Júda és Izrael minden félelem nélkül lakozott, mindenki a maga szőlőtője és fügefája alatt, Dántól Beersebáig, Salamon valamennyi napja alatt.
1Ki 5:6 Volt továbbá Salamonnak negyvenezer jászol szekeres lova s tizenkétezer hátaslova.
1Ki 5:7 Ezeket a király fent említett kamarásai élelmezték, s azok látták el Salamon király asztalát is a szükségesekkel, nagy gonddal, mindenki a maga idejében.
1Ki 5:8 Árpát és szalmát is vittek mindig a paripák s az igásállatok számára arra a helyre, ahol a király volt, mindenki a maga sora szerint.
1Ki 5:9 Adott továbbá Isten Salamonnak bölcsességet, igen nagy okosságot, s olyan bőséges ismereteket, mint a tenger partján levő föveny,
1Ki 5:10 úgyhogy Salamon bölcsessége meghaladta az összes napkeleti és egyiptomi bölcsességét.
1Ki 5:11 Bölcsebb volt minden embernél, bölcsebb, mint az ezrahita Etán, meg Hemán, Kálkol és Dorda, Máhol fiai, s hírneve volt minden népnél, körös-körül.
1Ki 5:12 Háromezer példabeszédet mondott Salamon, s ezeröt éneke volt.
1Ki 5:13 Szólt a fákról, a cédrustól kezdve, amely a Libanonon van egész az izsópig, amely a falból nő ki, szólt a barmokról s a madarakról, a csúszómászókról és a halakról.
1Ki 5:14 Minden népből jöttek emberek, hogy hallják Salamon bölcsességét, jöttek a föld minden királyától, ahol hallottak bölcsességéről.
1Ki 5:15 Hírám, Tírusz királya is elküldte szolgáit Salamonhoz, mivel meghallotta, hogy őt kenték fel királlyá apja helyett. Hírám ugyanis barátja volt Dávidnak minden időben.
1Ki 5:16 Erre Salamon is elküldött Hírámhoz és ezt üzente:
1Ki 5:17 "Te tudsz Dávid apám szándékáról s arról, hogy ő nem építhetett házat az Úr, az ő Istene nevének a háborúk miatt, amelyek körös-körül folyton szorongatták, amíg az Úr a lába alá nem vetette ellenségeit.
1Ki 5:18 Most azonban az Úr, az én Istenem nyugalmat adott nekem körös-körül mindenfelől, s nincs ellenségem, s nem fenyeget baj.
1Ki 5:19 Éppen azért templomot szándékozom építeni az Úr, az én Istenem nevének, ahogy az Úr apámnak, Dávidnak szólt: "Fiad, akit helyedbe királyi székedre ültetek, az építsen házat nevemnek."
1Ki 5:20 Parancsold meg tehát, hogy vágjanak nekem szolgáid cédrusokat a Libanonról. Szolgáim ott lesznek szolgáiddal, a te szolgáid bérét pedig megadom neked, ahogy csak kívánod. Hiszen tudod, hogy népem között nincs senki sem, aki úgy értene a favágáshoz, mint a szidoniak."
1Ki 5:21 Amikor Hírám meghallotta Salamon szavait, igen megörült és azt mondta: "Áldott legyen ma az Úr Isten, aki nagyon bölcs fiat adott Dávidnak e nagyszámú nép királyául."
1Ki 5:22 Majd elküldött Hírám Salamonhoz, s ezt üzente: "Tudomásul vettem, amit nekem üzentél, s teljesítem is mindazt, amit a cédrus- és fenyőfák dolgában kívántál.
1Ki 5:23 Szolgáim majd lehozzák őket a Libanonról a tengerre, s én tutajokat rakatok belőlük, s elvitetem a tengeren arra a helyre, amelyet majd kijelölsz nekem, s ott kirakatom őket, s te elviteted, s ellátsz engem a szükségesekkel, hogy élelme legyen házamnak."
1Ki 5:24 Hírám tehát cédrusfát és fenyőfát adott Salamonnak, amennyit csak kívánt.
1Ki 5:25 Salamon viszont húszezer kór búzát adott Hírámnak, háza élelmére és húsz kór színtiszta olajat; ezt adta Salamon Hírámnak esztendőről-esztendőre.
1Ki 5:26 Az Úr pedig bölcsességet adott Salamonnak, amint megmondta neki, s békesség volt Hírám és Salamon között és szövetséget kötöttek egymással.
1Ki 5:27 Ekkor Salamon király robotmunkásokat szedetett egész Izraelből: a kirendeltség harmincezer emberből állt.
1Ki 5:28 Ezeket elküldte a Libanonra, tíz-tízezret havonként, felváltva, úgyhogy két-két hónapig odahaza voltak. Adonirám volt e kirendeltség felügyelője.
1Ki 5:29 Volt továbbá Salamonnak hetvenezer teherhordozója s nyolcvanezer kőfejtője a hegységben,
1Ki 5:30 azokon a felügyelőkön kívül, akik az egyes munkákat vezették és szám szerint háromezer - háromszázan voltak, s a népnek és a munkásoknak parancsoltak.
1Ki 5:31 Majd megparancsolta a király, hogy nagy köveket, értékes köveket fejtsenek a templom alapjául, s faragják négyszögűre őket.
1Ki 5:32 Ki is faragták őket Salamon kőművesei és Hírám kőművesei, a gibliek pedig elkészítették a fát és a köveket a ház építéséhez.
1Ki 6:1 Így történt, hogy Izrael fiainak Egyiptom földjéről való kivonulása után a négyszáznyolcvanadik esztendőben, Salamon Izraelen való uralkodásának negyedik esztendejében, a Zív hónapban (azaz a második hónapban) épülni kezdett a ház az Úrnak.
1Ki 6:2 A háznak, amelyet Salamon király az Úrnak épített, hatvan könyök volt a hossza, húsz könyök a szélessége és harminc könyök a magassága.
1Ki 6:3 A templom előtt egy előcsarnok volt, amely húsz könyöknyi hosszú volt, a templom szélességi méretével megegyezően, s tíz könyöknyi széles a templom előtt.
1Ki 6:4 A templomra rézsútos ablakokat készíttetett,
1Ki 6:5 körös-körül a templom falára, a ház falára pedig -- a szentély körül is, meg a felelőhely körül is -- emeleteket építtetett, s körös-körül melléktermeket készíttetett.
1Ki 6:6 A legalul levő emelet szélessége öt könyöknyi volt, a középső emelet szélessége pedig hat könyöknyi, amíg a harmadik emelet hét könyöknyi széles volt; a gerendákat köröskörül kívülről helyeztette a házra, hogy ne nyúljanak be a templom falába.
1Ki 6:7 Az építésnél a házat kifaragott s kész kövekből építették, úgyhogy sem kalapács, sem fejsze, sem egyéb vasszerszám zaja nem hallatszott a házban, amikor épült.
1Ki 6:8 A melléképítmény ajtaja középen, a ház jobb oldalán volt, s onnan csigalépcső vitt fel a középső emeletre, s a középsőből a harmadikra.
1Ki 6:9 Amikor a házat teljesen felépíttette, befedette a házat cédrusfa mennyezettel,
1Ki 6:10 s felépíttette az emeleteket az egész ház körül, öt-öt könyöknyi magasságban, s befedette a házat cédrusfával.
1Ki 6:11 Ekkor az Úr szózatot intézett Salamonhoz, s ezt mondta:
1Ki 6:12 "Íme, a ház, amelyet építesz. Ha parancsaim szerint jársz, s teljesíted rendeleteimet, s ügyelsz minden parancsolatomra, s azok szerint jársz, megvalósítom rajtad szavamat, amelyet Dávidnak, az apádnak mondtam,
1Ki 6:13 s Izrael fiai között fogok lakni, s nem hagyom el népemet, Izraelt."
1Ki 6:14 Amikor aztán teljesen felépíttette Salamon a házat,
1Ki 6:15 bevonatta a ház falait belülről cédrusfa deszkákkal -- a ház padlójától a falak tetejéig, egész a mennyezetig beboríttatta belülről cérdusfával --, és befedette a padlózatot fenyőfa deszkával.
1Ki 6:16 Majd építtetett a templom hátsó részében, húsz könyöknyire, egy cédrusfalat a padlózattól egészen a mennyezetig, s így elkészíttette a ház belső részét felelőhelynek, szentek szentjének.
1Ki 6:17 Maga a szentély, a felelőhely ajtaja előtt, negyven könyöknyi volt.
1Ki 6:18 Belülről az egész házat cédrusfa borította, faragványokkal, mesteri füzérekkel s domború díszítésekkel. Mindent cédrusfa deszka borított, úgyhogy egyáltalában nem látszott ki kő a falból.
1Ki 6:19 Belül a házban, a belső részben, felelőhelyet készíttetett, hogy odahelyeztesse az Úr szövetségének ládáját --
1Ki 6:20 a felelőhely húsz könyöknyi hosszú, húsz könyöknyi széles és húsz könyöknyi magas volt --, és azt beboríttatta és bevonatta színarannyal, az oltárt pedig bevonatta cédrusfával.
1Ki 6:21 Majd bevonatta a felelőhely előtt levő termet is színarannyal, aranyszegekkel szegeztetve fel a lemezeket.
1Ki 6:22 Semmi sem volt a templomban, amit ne borított volna arany, sőt a felelőhely előtt levő oltárt is egészen bevonta arannyal.
1Ki 6:23 Majd két tíz könyöknyi magas kerubot készíttetett a felelőhelyre olajfából.
1Ki 6:24 Öt könyöknyi volt a kerub egyik szárnya s öt könyöknyi a kerub másik szárnya, azaz tíz könyöknyi volt az egyik szárny végétől a másik szárny végéig.
1Ki 6:25 Tíz könyöknyi volt a másik kerub is, egyenlő méretű és egyforma művű volt mindkét kerub,
1Ki 6:26 azaz tíz könyöknyi magas volt az egyik kerub s ugyanannyi a másik kerub.
1Ki 6:27 Majd elhelyeztette a kerubokat a belső templom bensejében; a kerubok kiterjesztették szárnyukat, s az egyiknek az egyik szárnya az egyik falig, a másik kerub egyik szárnya a másik falig ért, a másik két szárnyuk pedig a templom közepén összeért egymással.
1Ki 6:28 Aztán beboríttatta a kerubokat arannyal.
1Ki 6:29 Majd mindenféle cifraságokat és faragványokat metszetett körös-körül a templom egész falára: kerubokat, pálmákat s mindenféle, a falból kiemelkedő s kidomborodó ábrákat készíttetett rájuk.
1Ki 6:30 Majd beboríttatta a ház padlózatát is arannyal, benn és kinn egyaránt.
1Ki 6:31 Aztán olajfából ajtókat készíttetett a felelőhely bejáratára, ötszögű ajtókerettel,
1Ki 6:32 és két, olajfából készült ajtószárnnyal -- s kerubalakokat, pálmamintázatokat és erősen kidomborodó faragványokat metszetett rájuk, majd bevonatta őket arannyal, úgyhogy a kerubokat is, a pálmákat is, meg a többit is beboríttatta arannyal.
1Ki 6:33 Aztán olajfából négyszögű ajtófélfákat készíttetett a templom bejáratára,
1Ki 6:34 fenyőfából pedig két ajtót egymással szemben -- mindkét ajtószárny kétrétű volt, úgyhogy össze lehetett hajtani, ha kinyitották --,
1Ki 6:35 s kerubokat, pálmákat s erősen kidomborodó díszítéseket metszetett rájuk, s mindezt beborította szabályosan rájuk illő aranylemezekkel.
1Ki 6:36 Aztán három sor faragott kőből s egy sor cédrusgerendából felépítette a belső udvart.
1Ki 6:37 A negyedik esztendőben, a Zív hónapban tették le az Úr házának alapját,
1Ki 6:38 s a tizenegyedik esztendőben, a Búl hónapban, (azaz a nyolcadik hónapban) készült el a ház, minden dolga s minden felszerelése: hét évig építették.
1Ki 7:1 A maga házán pedig tizenhárom esztendeig építkezett Salamon, amíg teljesen befejezte.
1Ki 7:2 Megépíttette ugyanis a Libanon erdejének száz könyöknyi hosszú, ötven könyöknyi széles és harminc könyöknyi magas házát és cédrusfa oszlopok között levő négy folyosóját -- cédrusfából vágatta ugyanis az oszlopokat --,
1Ki 7:3 aztán cédrusfa deszkázattal befedette az egész tetőzetet. Utóbbit negyvenöt oszlop tartotta. Egy-egy sorban tizenöt oszlop volt.
1Ki 7:4 Ezek egymással szemben helyezkedtek el,
1Ki 7:5 és egymásra néztek; az oszlopok között egyenlő közök, az oszlopok felett pedig négyszögletes, mindenben egyenlő gerendák voltak.
1Ki 7:6 Csináltatott továbbá egy ötven könyöknyi hosszú és harminc könyöknyi széles oszlopcsarnokot s e nagyobbik csarnok elé egy másik csarnokot és oszlopokat s az oszlopokra gerendázatot.
1Ki 7:7 Csináltatott továbbá egy tróncsarnokot az ítélőszék elhelyezésére és beborította cédrusfával a padlótól a mennyezetig.
1Ki 7:8 Az a ház, amelyben ítéletre ültek, a csarnok közepén volt, s ugyanígy készült; csináltatott továbbá egy házat a fáraó lányának (akit Salamon feleségül vett) ugyanolyan módon, mint e csarnokot.
1Ki 7:9 Mindez értékes, belül-kívül megfelelő formára és méretre fűrészelt kövekből készült az alaptól a falak tetejéig s kívülről a nagy udvarig.
1Ki 7:10 Az alap is értékes kövekből volt: nagy, tíz- vagy nyolc könyöknyi kövekből,
1Ki 7:11 s igazán értékes, ugyanilyen méretű faragott kövek, valamint cédrusfák voltak.
1Ki 7:12 A nagy udvart három sor faragott kő és egy sor faragott cédrusfa kerítette, ugyanígy volt az Úr házának belső udvarával s a ház csarnokával is.
1Ki 7:13 Elküldött továbbá Salamon király és elhozatta Tíruszból Hírámot.
1Ki 7:14 Ez egy Naftali törzséből való özvegyasszonynak volt a fia, de tíruszi apától származott; rézműves volt és tökéletes műérzékkel, hozzáértéssel és ügyességgel tudott mindenféle rézmunkát végezni. El is jött Salamon királyhoz és elkészítette minden művét.
1Ki 7:15 Alkotott ugyanis két rézoszlopot; tizennyolc könyöknyi magas volt egy-egy oszlop, s tizenkét könyöknyi zsinór érte körül mindegyik oszlopot.
1Ki 7:16 Majd két, rézből öntött oszlopfőt készített, hogy azokat az oszlopok tetejére helyezze -- öt könyöknyi magas volt az egyik oszlopfő és öt könyöknyi magas volt a másik oszlopfő --,
1Ki 7:17 és csodás munkával egybefont láncocskákból hálószerű díszeket készített rájuk. Mindkét oszlopfő öntött volt; hét rend hálózat volt az egyik oszlopfőn és hét hálózat a másik oszlopfőn.
1Ki 7:18 Amikor aztán elkészítette az oszlopokat, két sor gránátalmát tett mindegyik hálózat köré, úgy, hogy az befedje a fönt levő oszlopfőket; ugyanígy tett a másik oszlopfővel is.
1Ki 7:19 Azok az oszlopfők, amelyek az előcsarnokban, az oszlopok legtetején voltak, négy könyöknyi liliomszerű művet alkottak;
1Ki 7:20 az oszlopok legtetején ugyanis, fönn, a hálózattal szemben levő oszlopdomborulat mellett újabb oszlopfők voltak. Gránátalma kétszáz volt sorban köröskörül mindkét oszlopfőn.
1Ki 7:21 Majd felállította a két oszlopot a templom csarnokában, s miután felállította a jobb oszlopot, elnevezte azt Jákinnak, majd felállította a másik oszlopot is, s azt elnevezte Boáznak --
1Ki 7:22 liliomszerű művet helyezett az oszlopok tetejére --, s elkészült az oszlopok műve.
1Ki 7:23 Megcsinálta továbbá az öntött tengert: tíz könyöknyi volt az egyik szélétől a másik széléig, körös-körül kerek, öt könyöknyi a magassága, s harminc könyöknyi zsinór érte körül.
1Ki 7:24 A pereme alatt metszetek övezték: könyökönként tíz-tíz vette körül a tengert, két sor domború, öntött metszet volt rajta.
1Ki 7:25 Tizenkét szarvasmarhán állt; ezek közül három északra nézett, három nyugatra, három délre és három keletre; a tenger fönn, rajtuk volt; hátsó része mindegyiknek befelé volt és nem látszott.
1Ki 7:26 A medence vastagsága három hüvelyk volt, pereme olyan, mint a serleg pereme vagy a kinyílt liliom pártája; kétezer bát fért bele.
1Ki 7:27 Készített továbbá tíz rézállványt: mindegyik állványnak négy könyöknyi volt a hossza, négy könyöknyi a szélessége és három könyöknyi a magassága.
1Ki 7:28 Maga az állvány műve átszegett volt, s a keretlécek között metszetek voltak.
1Ki 7:29 A párkányzatok és az oldallécek között, valamint a felső keretléceken oroszlánok, szarvasmarhák és kerubok voltak, az oroszlánok és szarvasmarhák alatt pedig rézrojtok függtek.
1Ki 7:30 Mindegyik állványon négy kerék volt: tengelyeik is rézből készültek; négy sarkukon, az üst alatt, egymással szembenéző, öntött vállacskák voltak.
1Ki 7:31 Az üst ágya fenn, a korona belsejében volt; az, ami ebből kívülről látszott, egészen kerek, egy könyöknyi, mindenestül másfél könyöknyi volt. A keretlécek lapjain mindenféle metszetek voltak, s az, ami a keretlécek között volt, négyszögű volt, nem kerek.
1Ki 7:32 A négy kerék, amely az állvány négy sarkán volt, az állvány alatt állt kapcsolatban egymással; egy-egy kerék másfél könyök magas volt.
1Ki 7:33 Olyanok voltak a kerekek, mint amilyeneket a szekerekre szoktak csinálni, de tengelyük, küllőjük, talpuk és agyuk mind öntött volt.
1Ki 7:34 Az a négy vállacska, amely mindegyik állvány minden sarkán volt, egy darabba volt öntve és készítve az állvánnyal.
1Ki 7:35 Az állvány tetején egy fél könyöknyi domborulat volt, úgy készítve, hogy az üstöt rá lehessen helyezni; vésetei és különböző metszetei belőle magából kerültek ki.
1Ki 7:36 A réztáblákra és a keretlécekre kerubokat, oroszlánokat és pálmákat metszett, szinte úgy, mint ahogy az ember áll, úgyhogy nem látszottak metszetteknek, hanem körös-körül odarakottaknak.
1Ki 7:37 Így készítette el a tíz állványt egyenlő öntéssel, mérettel és egyenlő metszetekkel.
1Ki 7:38 Csinált továbbá tíz rézüstöt: negyven bát fért egy üstbe, s négy könyöknyi volt mindegyik, s rátett mindegyik állványra, azaz mind a tízre, egy-egy üstöt.
1Ki 7:39 Aztán elhelyezte a tíz állványt: ötöt a templom jobb oldalára, ötöt a bal oldalára -- a templom jobb oldalára, délkeletre pedig elhelyezte a tengert.
1Ki 7:40 Majd elkészítette Hírám a medencéket, a csészéket s a lapátokat, s így elvégezte Salamon király egész munkáját az Úr templomában:
1Ki 7:41 a két oszlopot meg a két, gömbszerű oszlopfőt a két oszlop tetejére, meg a két hálózatot az oszlopok tetején levő két gömb befedésére,
1Ki 7:42 meg a négyszáz gránátalmát a két hálózatra, a két sor gránátalmát mindegyik hálózatra, az oszlopok tetején levő két gömb befedésére,
1Ki 7:43 meg a tíz állványt és a tíz üstöt a tíz állványra,
1Ki 7:44 meg az egy tengert s a tizenkét szarvasmarhát a tenger alá,
1Ki 7:45 meg a medencéket, meg a csészéket, meg a lapátokat. Minden tárgy, amelyet Hírám Salamon királynak az Úr háza számára készített, tiszta rézből volt.
1Ki 7:46 A Jordán síkján öntette őket a király, agyagos földben, Szukkót és Szártán között.
1Ki 7:47 Aztán elhelyezte Salamon mindezeket a tárgyakat: nagyon nagy mennyisége miatt meg sem mérték a rezet.
1Ki 7:48 Elkészíttetett továbbá Salamon minden egyéb tárgyat is az Úr háza számára: az arany oltárt, az arany asztalt a kiteendő kenyerek elhelyezésére,
1Ki 7:49 az arany mécstartókat, ötöt jobbra, ötöt balra a felelőhely elé, színaranyból, s rájuk liliom formájú virágokat s arany mécseseket, meg az arany hamuszedőket,
1Ki 7:50 továbbá a vödröket, a villákat, a csészéket, a mozsárkákat és a tömjénezőket, színaranyból; a belső háznak, a szentek szentjének ajtósarkai s a templomháznak ajtósarkai is aranyból voltak.
1Ki 7:51 Amikor elkészült az egész munka, amelyet Salamon az Úr háza számára csináltatott, Salamon bevitte azt, amit apja, Dávid az Úrnak szentelt, az ezüstöt, az aranyat és az egyéb tárgyakat és elhelyezte az Úr házának kincsei közé.
1Ki 8:1 Aztán egybegyűjtötték Izrael valamennyi vénét, a törzsek fejeit és Izrael fiainak nemzetségfőit, Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy elhozzák az Úr szövetségének ládáját a Dávid-városból, azaz a Sionról.
1Ki 8:2 Egybe is gyűlt egész Izrael Salamon királynál Etánim havában, azaz a hetedik hónapban, az ünnepen. --
1Ki 8:3 Amikor aztán Izrael vénei mindnyájan eljöttek, felvették a papok a ládát,
1Ki 8:4 s elhozták az Úr ládáját, meg a szövetség sátrát s a szent hely minden eszközét, amely a sátorban volt. Amíg ezeket a papok és a leviták vitték,
1Ki 8:5 Salamon király és Izrael egész sokasága, amely összegyűlt nála, vele együtt a láda előtt haladt, s annyi juhot és marhát mutatott be áldozatul, hogy se szeri, se száma nem volt.
1Ki 8:6 Aztán bevitték a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére, a templom felelőhelyére, a szentek szentjébe, a kerubok szárnya alá;
1Ki 8:7 a kerubok ugyanis kiterjesztették szárnyukat a láda helye fölött, s befedték a ládát s rúdjait felülről.
1Ki 8:8 Ámbár a rudak hosszúak voltak, s végüket kinn, a szent helyen, a szentek szentje előtt látni lehetett, messzebbről nem lehetett látni őket; ott is vannak mind a mai napig.
1Ki 8:9 A ládában nem volt semmi egyéb, mint a két kőtábla, amelyet Mózes tett bele a Hórebnél, amikor az Úr szövetséget kötött Izrael fiaival, amikor kijöttek Egyiptom földjéről.
1Ki 8:10 Történt pedig, hogy amikor a papok kijöttek a szentélyből, a felhő betöltötte az Úr házát,
1Ki 8:11 úgyhogy a papok nem állhattak szolgálatba a felhő miatt, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát.
1Ki 8:12 Ekkor Salamon így szólt: "Az Úr azt mondta, hogy a felhőben akar lakni:
1Ki 8:13 íme, építettem házat neked lakásul, állandó, örökös királyi székedül."
1Ki 8:14 Majd megfordult a király, s megáldotta Izrael egész gyülekezetét: ott állt ugyanis Izrael egész gyülekezete.
1Ki 8:15 Aztán azt mondta Salamon: "Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki teljesítette kezével, amit szájával apámnak, Dávidnak mondott. Azt mondta ugyanis:
1Ki 8:16 "Attól a naptól kezdve, hogy kihoztam népemet, Izraelt Egyiptomból, Izrael egyik törzséből sem választottam várost, hogy ott ház épüljön számomra, s nevem ott legyen, Dávidot azonban kiválasztottam, hogy népemnek, Izraelnek fejedelmévé legyen."
1Ki 8:17 Dávid, az apám aztán házat akart építeni az Úr, Izrael Istene nevének,
1Ki 8:18 de az Úr így szólt Dávidhoz, az apámhoz: "Amikor szívedben eltökélted, hogy házat építesz nevemnek -- jól tetted, hogy ezt forgattad elmédben.
1Ki 8:19 Mindazonáltal nem te fogsz házat építeni nekem, hanem fiad, aki majd ágyékodból származik, az fog házat építeni nevemnek."
1Ki 8:20 Az Úr teljesítette is szavát, amelyet szólt, s én apám, Dávid helyébe léptem, s Izrael királyi székébe ültem, amint az Úr szólt: és házat építettem az Úr, Izrael Istene nevének
1Ki 8:21 és helyet készítettem ott a ládának, amelyben az Úr azon szövetségének táblái vannak, amelyet atyáinkkal kötött, amikor kijöttek Egyiptom földjéről."
1Ki 8:22 Majd odaállt Salamon Izrael gyülekezetének színe előtt az Úr oltára elé, s kitárta kezét az ég felé
1Ki 8:23 és így szólt: "Uram, Izrael Istene, nincs hozzád fogható Isten sem fenn az égben, sem lenn a földön! Te megtartod szövetségedet s irgalmasságodat szolgáid iránt, akik teljes szívükkel előtted járnak,
1Ki 8:24 s megtartottad szolgádnak, Dávidnak, az apámnak, amit neki mondtál: száddal szóltál, s kezeddel teljesítetted, mint e nap bizonyítja.
1Ki 8:25 Nos tehát, Uram, Izrael Istene, tartsd meg szolgádnak, Dávidnak, az apámnak, amit neki megígértél, amikor azt mondtad: "Nem fogy el előttem ivadékod Izrael királyi székéről, feltéve, hogy fiaid megőrzik útjukat, s énelőttem járnak, mint ahogy te jártál színem előtt."
1Ki 8:26 Uram, Izrael Istene, teljesedjék tehát ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak, az apámnak tettél. --
1Ki 8:27 De hát gondolhatunk-e arra, hogy Isten igazán a földön lakjon? Hiszen ha az ég s az egek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet építettem?
1Ki 8:28 De tekints szolgád imájára s könyörgéseire, Uram, Istenem: hallgass e dicséretre s imádságra, amellyel szolgád ma előtted imádkozik,
1Ki 8:29 hogy éjjel-nappal nyitva legyen szemed e ház felett, amelyről azt mondtad: "Ott lesz az én nevem" -- hogy meghallgasd az imádságot, amellyel szolgád e helyen hozzád imádkozik,
1Ki 8:30 hogy meghallgasd szolgádnak s népednek, Izraelnek, minden könyörgését, bármiért fognak imádkozni e helyen: halld meg azt lakóhelyeden, az égben, s ha meghallod, légy kegyelmes.
1Ki 8:31 Ha vétkezik valaki a felebarátja ellen, s tartozik letenni a köteles esküt, s eljön megesküdni oltárod elé házadba --
1Ki 8:32 halld meg az égben és cselekedj: tégy igazságot szolgáid között, elítélve az istentelent, s megfizetve neki eljárása szerint, s igazolva az igazat, s megfizetve neki igaz volta szerint.
1Ki 8:33 Ha néped, Izrael megfutamodik ellenségei elől (mert vétkezik ellened), de aztán bűnbánatot tartva és nevedet vallva eljönnek, s imádkoznak, s könyörögnek hozzád e házban --
1Ki 8:34 hallgasd meg az égben, s bocsásd meg néped, Izrael bűnét, s hozd vissza őket erre a földre, amelyet atyáidnak adtál.
1Ki 8:35 Ha bezárul az ég, s nem esik az eső bűneik miatt, s imádkoznak e helyen és bűnbánatot tartanak nevedben, s megtérnek bűneikből csapásuk miatt --
1Ki 8:36 hallgasd meg őket az égben, s bocsásd meg szolgáid s néped, Izrael bűneit, s mutasd meg nekik a helyes utat, amelyen járniuk kell, s adj esőt földedre, amelyet népednek birtokul adtál.
1Ki 8:37 Ha éhség támad e földön, vagy dögvész vagy rossz időjárás, vagy ragya, vagy sáska, vagy rozsda pusztít, ha szorongatja ellensége, amely megszállja kapuit, ha bármi csapás, bármi nyavalya,
1Ki 8:38 bármi átok vagy rossz kívánság ér valakit népedből, Izraelből -- ha valaki megérti a szívét ért csapást, s kitárja kezét e házban:
1Ki 8:39 hallgasd meg az égben, lakóhelyeden, s engesztelődj meg, s cselekedj, hogy kinek-kinek megfizess eljárása szerint úgy, amint szívét látod (hiszen egyedül te ismered az emberek minden fiának szívét),
1Ki 8:40 hogy aztán mindenkor féljenek téged, amíg élnek e föld színén, amelyet atyáinknak adtál.
1Ki 8:41 Sőt még az idegent is, aki nem népedből, Izraelből való, ha eljön messze földről neved hírére (hallani fognak ugyanis nagy nevedről, erős kezedről és kinyújtott
1Ki 8:42 karodról mindenütt), ha eljön, s imádkozik e helyen,
1Ki 8:43 hallgasd meg az égben, erős lakóhelyeden, s tedd meg mindazt, amiért segítségül hív téged az idegen, hogy a föld minden népe megtanulja félni nevedet úgy, mint néped, Izrael, s tapasztalja, hogy a te nevedet viseli e ház, amelyet építettem.
1Ki 8:44 Ha néped hadba megy ellenségei ellen, bármely irányba, akárhová küldöd, és imádkozik hozzád e város irányában, amelyet kiválasztottál, s e ház irányában, amelyet nevednek építettem --
1Ki 8:45 hallgasd meg az égben imádságukat s könyörgésüket és szolgáltass igazságot nekik.
1Ki 8:46 Ha pedig vétkeznek ellened (hisz nincs ember, aki ne vétkeznék), s te megharagszol és ellenségeik kezébe adod őket, s fogságba hurcolják őket, ellenségeik földjére, messzire vagy közelre,
1Ki 8:47 s a fogság helyén bűnbánatot tartanak szívükben, s megtérnek és könyörögnek hozzád fogságukban, s így szólnak: "Vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk, istentelenül tettünk" --
1Ki 8:48 s teljes szívükből s teljes lelkükből hozzád térnek ellenségeik földjén, amelyre fogságba vitték őket, s imádkoznak hozzád földjük irányában, amelyet atyáiknak adtál, s e város irányában, amelyet kiválasztottál, s e templom irányában, amelyet nevednek építettem:
1Ki 8:49 hallgasd meg az égben, erős királyi székedben imádságukat és könyörgésüket és szolgáltass igazságot nekik,
1Ki 8:50 s légy kegyelmes néped iránt, amely vétkezett ellened s minden gonoszságuk iránt, amellyel ellened vétettek, s add, hogy irgalmasságot leljenek azok előtt, akiknek foglyaik, hogy azok megkönyörüljenek rajtuk.
1Ki 8:51 Hiszen a te néped s a te örökséged ők, akiket kihoztál Egyiptom földjéről, a vaskohó közepéből.
1Ki 8:52 Legyen tehát nyitva szemed szolgád és néped, Izrael könyörgésére, s hallgasd meg őket mindabban, amiben segítségül hívnak téged,
1Ki 8:53 hiszen te választottad ki őket örökségül magadnak a föld minden népe közül, miként szolgád, Mózes által mondtad, amikor kihoztad atyáinkat Egyiptomból, Uram, Isten!"
1Ki 8:54 Amikor aztán Salamon elimádkozta ezt az imádságot és könyörgést az Úr előtt, az történt, hogy felkelt az Úr oltárának színe elől -- ahol az ég felé tárt kezekkel a földön térdelt, mind a két térdével --
1Ki 8:55 és felállt és harsány hangon megáldotta Izrael egész gyülekezetét, ezekkel a szavakkal:
1Ki 8:56 "Áldott legyen az Úr, aki nyugodalmat adott népének, Izraelnek, egészen úgy, mint ahogy mondta: nem hiúsult meg egy szó sem mindabból a jóból, amelyet szolgája, Mózes által mondott.
1Ki 8:57 Legyen velünk az Úr, a mi Istenünk, mint ahogy atyáinkkal volt, ne hagyjon el és ne vessen el minket,
1Ki 8:58 hanem hajlítsa magához szívünket, hogy mindenben útjain járjunk, s megtartsuk parancsolatait, szertartásait s rendeleteit, amelyeket atyáinknak meghagyott.
1Ki 8:59 Legyenek ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr előtt, éjjel-nappal közel az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és népének, Izraelnek minden nap,
1Ki 8:60 hogy megtudja a föld minden népe, hogy az Úr az Isten, s rajta kívül nincs más.
1Ki 8:61 Legyen is szívünk egészen az Úrral, a mi Istenünkkel, hogy rendeletei szerint járjunk, s megtartsuk parancsolatait úgy, mint ma."
1Ki 8:62 Erre a király s vele egész Izrael, véresáldozatokat mutatott be az Úr előtt.
1Ki 8:63 Huszonkétezer szarvasmarhát és százhúszezer juhot vágatott és mutatott be Salamon az Úrnak békeáldozatul. Így avatták fel az Úr templomát a király s Izrael fiai.
1Ki 8:64 Ugyanezen a napon felszentelte a király az Úr háza előtt levő udvar belsejét, mert ott mutatta be az egészen elégő áldozatokat, az ételáldozatokat és a békeáldozatok háját, minthogy az Úr előtt levő rézoltár kisebb volt, semhogy ráfért volna az egészen elégő áldozatok, az ételáldozatok s a békeáldozatok hája.
1Ki 8:65 Így ünnepelte ebben az időben Salamon, s vele egész Izrael, a Hamat bejárójától Egyiptom patakjáig terjedő földről összegyűlt nagy sokaság az Úr, a mi Istenünk előtt a nagy ünnepet, hét napig, majd ismét hét napig, azaz tizennégy napig.
1Ki 8:66 A nyolcadik napon aztán elbocsátotta a népeket, s azok áldották a királyt, s elmentek sátrukba, örvendezve és vidám szívvel, hogy az Úr annyi minden jót cselekedett szolgájával, Dáviddal és népével, Izraellel.
1Ki 9:1 Történt pedig, hogy miután Salamon befejezte az Úr házának épületét s a király épületét s mindazt, amit készíteni kívánt és akart,
1Ki 9:2 másodszor is megjelent neki az Úr úgy, ahogy megjelent neki Gibeonban.
1Ki 9:3 Azt mondta ekkor neki az Úr: "Meghallgattam imádságodat s könyörgésedet, amellyel könyörögtél előttem, s szentté tettem ezt a házat, amelyet építettél, hogy oda helyezzem nevemet mindörökké, s ott legyen szemem és szívem mindenkoron.
1Ki 9:4 Ha te is előttem jársz úgy, ahogy apád járt, feddhetetlen szívvel és egyenességgel, s megteszed mindazt, amit parancsoltam neked, s megtartod törvényeimet s rendeleteimet,
1Ki 9:5 akkor örökre megszilárdítom Izrael felett való királyságod trónját, amint apádnak, Dávidnak megígértem, amikor azt mondtam: Nem fogy el ivadékod Izrael királyi székéről.
1Ki 9:6 Ha azonban ti és fiaitok elfordultok tőlem, s nem követtek engem, s nem tartjátok meg parancsaimat és szertartásaimat, amelyeket elétek adtam, hanem elmentek, s más isteneket tiszteltek és imádtok,
1Ki 9:7 akkor eltávolítom Izraelt annak a földnek a színéről, amelyet nekik adtam, s a templomot, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől. Akkor Izrael közmondás és példabeszéd tárgya lesz minden népnél,
1Ki 9:8 ez a ház pedig intő példa lesz: mindenki, aki elhalad mellette, elámul, felszisszen és azt fogja mondani: "Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel és ezzel a házzal?"
1Ki 9:9 Erre azt fogják felelni: "Mert elhagyták az Urat, Istenüket, aki kihozta atyáikat Egyiptom földjéről, s más isteneket követtek, imádtak és tiszteltek: azért hozta rájuk az Úr mindezt a rosszat.""
1Ki 9:10 Amikor aztán elmúlt a húsz esztendő és Salamon felépítette a két házat, vagyis az Úr házát s a király házát,
1Ki 9:11 (miközben Hírám, Tírusz királya adott Salamonnak cédrus- és fenyőfát, meg aranyat, amennyi csak kellett), akkor Salamon húsz várost adott Hírámnak Galilea földjén.
1Ki 9:12 Hírám el is ment Tíruszból, hogy megnézze a városokat, amelyeket Salamon neki adott, de nem tetszettek neki
1Ki 9:13 és azt mondta: "Ezek azok a városok, amelyeket nekem adtál, testvér?" El is nevezte őket Kabulföldnek, mind a mai napig.
1Ki 9:14 Százhúsz talentum aranyat küldött ugyanis Hírám Salamon királynak.
1Ki 9:15 Ez volt azoknak a kiadásoknak az összege, amelyeket Salamon király az Úr házának, a maga házának, a Millónak, Jeruzsálem falainak, Heszernek, Megiddónak és Gézernek felépítésére fordított.
1Ki 9:16 A fáraó, Egyiptom királya ugyanis felment, s elfoglalta Gézert, s azt felgyújtotta tűzzel, a kánaániakat pedig, akik a várost lakták, megölte, s aztán odaadta a várost lányának, Salamon feleségének hozományul.
1Ki 9:17 Így tehát Salamon fölépíttette Gézert, továbbá Alsó-Béthoront
1Ki 9:18 és Baálátot és a Pusztaság földjén levő Palmírát
1Ki 9:19 és megerősíttetett minden falut, amely az övé volt, s amelynek nem voltak falai, s építtetett városokat a szekereknek és városokat a lovasoknak és mindenfélét, aminek építéséhez kedve volt Jeruzsálemben, s a Libanonon s birodalmának egész földjén.
1Ki 9:20 Azt az egész népet, amely megmaradt az amoriták, a hetiták, a periziták, a hivviták s a jebuziták közül, akik nem voltak Izrael fiai közül valók,
1Ki 9:21 ezeknek a fiait tudniillik, akik megmaradtak az országban, s akiket Izrael fiai nem tudtak kiírtani, Salamon robotosokká tette mind a mai napig.
1Ki 9:22 Izrael fiai közül azonban senkit sem vetett Salamon robotszolgaságra, hanem azok harcosok, az ő szolgái, főemberei, vezérei, szekereinek és lovainak felügyelői lettek.
1Ki 9:23 A főemberek, akik Salamon minden munkájának élén álltak, ötszázötvenen voltak; ezek alá tartozott a nép és ők intézkedtek a kirótt munkákban.
1Ki 9:24 Amikor aztán a fáraó lánya felment a Dávid-városból a maga házába, amelyet Salamon neki építtetett, ő tüstént megépíttette a Millót.
1Ki 9:25 Esztendőnként háromszor pedig egészen elégő áldozatokat és békeáldozatokat mutatott be Salamon azon az oltáron, amelyet az Úrnak építtetett, s füstölőszert gyújtott az Úr előtt, miután elkészült a templom.
1Ki 9:26 Hajóhadat is létesített Salamon király Ecjon-Gáberben, amely Ejlát mellett, a Vörös-tenger partján, Edom földjén van.
1Ki 9:27 Ekkor Hírám elküldte hajós és tengerismerő szolgáit e hajóhadon Salamon szolgáival
1Ki 9:28 és azok eljutottak Ofírba, s hoztak onnan négyszázhúsz talentum aranyat, s elvitték Salamon királyhoz.
1Ki 10:1 Amikor pedig Sába királynője hallott Salamon híréről az Úr nevével kapcsolatban, ő is eljött, hogy találós kérdésekkel próbára tegye.
1Ki 10:2 Miután nagy kísérettel és gazdagsággal, fűszereket, mérhetetlen sok aranyat és drágaköveket hozó tevékkel bevonult Jeruzsálembe, elment Salamon királyhoz, s elmondta neki mindazt, ami a szívében volt.
1Ki 10:3 Salamon fel is világosította minden dologról, amelyet eléje terjesztett: nem volt olyan dolog, amely a király előtt rejtély lett volna, s amire meg nem felelt volna.
1Ki 10:4 Amikor aztán Sába királynője látta Salamon egész bölcsességét s a házat, amelyet épített,
1Ki 10:5 meg az asztalán levő ételeket, meg a szolgák lakóhelyeit s a cselédek sorait és ruháit, meg a pohárnokokat, meg azokat az egészen elégő áldozatokat, amelyeket az Úr házában szokott bemutatni, még a lélegzete is elállt,
1Ki 10:6 és azt mondta a királynak: "Igaz az a beszéd, amelyet hallottam földemen
1Ki 10:7 a te dolgaidról s bölcsességedről; nem hittem, amikor nekem beszélték, amíg el nem jöttem magam és saját szememmel nem láttam, s meg nem győződtem, hogy felét sem mondták el nekem: bölcsességed és dolgaid felülmúlják a hírt, amelyet hallottam.
1Ki 10:8 Boldogok embereid, s boldogok szolgáid, akik mindig előtted állnak, s hallják bölcsességedet.
1Ki 10:9 Áldott legyen az Úr, a te Istened, akinek megtetszettél, s aki Izrael trónjára ültetett -- mivel az Úr mindörökké szereti Izraelt --, s aki királlyá tett, hogy jogot s igazságot szolgáltass!"
1Ki 10:10 Majd adott a királynak százhúsz talentum aranyat s nagyon sok fűszert meg drágaköveket: sohasem hoztak többé annyi fűszert, mint amennyit Sába királynője adott Salamon királynak.
1Ki 10:11 (De Hírám hajóhada is, amely aranyat hordott Ofírból, igen sok illatos-fát s drágakövet hozott Ofírból;
1Ki 10:12 ebből az illatos-fából a király oszlopokat készíttetett az Úr házába s a királyi házba, meg lantokat és hárfákat az énekesek számára; ilyen illatos-fát nem hoztak és nem is láttak többé mind a mai napig.)
1Ki 10:13 Salamon király pedig adott Sába királynőjének mindent, amit csak akart és kért tőle azonfelül, amit önként, királyi ajándékul adott neki. Erre az visszatért, s szolgáival együtt földjére ment.
1Ki 10:14 Az arany súlya, amelyet Salamonnak esztendőnként hoztak, hatszázhatvanhat arany talentum volt,
1Ki 10:15 azonfelül amit a vámszedők, a kereskedők, a különböző kalmárok, meg Arábia különböző királyai s az ország helytartói hoztak.
1Ki 10:16 Készíttetett továbbá Salamon király kétszáz nagy pajzsot színaranyból, hatszáz arany sékelt fordított egy-egy pajzs lemezelésére,
1Ki 10:17 meg háromszáz kis pajzsot finom aranyból -- háromszáz mína arany borított egy-egy pajzsot --, s ezeket elhelyezte a király a Libanon erdejének házába.
1Ki 10:18 Készíttetett továbbá Salamon király egy nagy trónust elefántcsontból, s azt beboríttatta színtiszta arannyal;
1Ki 10:19 hat lépcsője volt, a trónus teteje hátul kerek volt, kétfelől két kar tartotta az ülést, két oroszlán állt a karok mellett, mindegyik mellet egy-egy
1Ki 10:20 és tizenkét kisebb oroszlán állt a hat lépcsőn, kétfelől: nem alkottak ilyen művet semmilyen királyságban.
1Ki 10:21 Sőt Salamon király valamennyi ivó edénye is aranyból volt, s a libanoni erdő házának egész felszerelése is színaranyból készült: ezüst semmi sem volt, mert azt semmire sem becsülték Salamon napjaiban,
1Ki 10:22 mivel a király hajóhada háromévenként elment Hírám hajóhadával a tengeren Tarzisba, s hozott onnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmot és pávát.
1Ki 10:23 Salamon király tehát gazdagságban és bölcsességben fölülmúlta a föld minden királyát,
1Ki 10:24 és az egész föld kívánta látni Salamon arcát, hogy hallja bölcsességét, amelyet Isten a szívébe adott,
1Ki 10:25 s mindenki hozott neki ajándékot, ezüst- és aranytárgyakat, ruhákat, hadi szerszámokat, valamint fűszereket, lovakat és öszvéreket, esztendőről-esztendőre.
1Ki 10:26 Gyűjtött továbbá Salamon szekereket s lovasokat, úgyhogy ezernégyszáz szekere s tizenkétezer lovasa lett, s ezeket elhelyezte a megerősített városokban és a király mellett Jeruzsálemben.
1Ki 10:27 Végül is azt idézte elő, hogy az ezüst olyan bőségben volt Jeruzsálemben, mint a kő, a cédrusfák sokasága pedig hasonlóvá lett az Alföldön növő vadfügefákéhoz.
1Ki 10:28 A lovakat Salamonnak Egyiptomból és Koából hozták A király kereskedői ugyanis Koából vásárolták és hozták őket megszabott áron.
1Ki 10:29 Egy-egy szekér hatszáz sékel ezüstbe került Egyiptomból, egy-egy ló pedig százötvenbe; ugyanígy adták a hetita és szír királyok is mindnyájan a lovakat.
1Ki 11:1 Salamon király azonban sok idegen nőt szeretett meg: a fáraó lányán kívül moabita, ammonita, edomita, szidoni és hetita nőket,
1Ki 11:2 azok közül a népek közül való nőket, amelyek felől azt mondta az Úr Izrael fiainak: "Ne menjetek be lányaikhoz, s közülük se menjen be senki sem a ti lányaitokhoz, mert bizonnyal elfordítják szíveteket, hogy az ő isteneiket kövessétek." Ezekhez ragaszkodott Salamon forró szerelemmel.
1Ki 11:3 Hétszáz királynői rangban levő felesége és háromszáz mellékfelesége volt és feleségei elfordították szívét az Úrtól.
1Ki 11:4 Amikor ugyanis már vén volt, feleségei arra csábították szívét, hogy más isteneket kövessen, s így szíve nem volt teljesen az Úrral, az ő Istenével, mint Dávidnak, apjának a szíve,
1Ki 11:5 hanem Astartét, a szidoniak istennőjét s Molokot, az ammoniták bálványát tisztelte Salamon,
1Ki 11:6 és azt cselekedte Salamon, ami nem tetszett az Úrnak, s nem követte oly teljesen az Urat, mint apja, Dávid.
1Ki 11:7 Ekkoriban építtetett Salamon templomot Kámosnak, a moabiták bálványának, a Jeruzsálemmel szemben levő hegyen, meg Moloknak, Ammon fiai bálványának,
1Ki 11:8 s ugyanígy járt el minden idegen feleségével, akik az ő isteneiknek tömjéneztek, s áldoztak.
1Ki 11:9 Megharagudott erre az Úr Salamonra, hogy elfordult az elméje az Úrtól, Izrael Istenétől, aki kétszer is megjelent neki,
1Ki 11:10 s éppen azt parancsolta meg, hogy ne kövessen más isteneket, s ő mégsem tartotta meg, amit az Úr megparancsolt neki.
1Ki 11:11 Azt mondta azért az Úr Salamonnak: "Mivel ezt tudtad, s mégsem tartottad meg szövetségemet s parancsaimat, amelyeket meghagytam neked, azért elszakítom tőled királyságodat és szolgádnak adom.
1Ki 11:12 Mindazonáltal apád, Dávid miatt nem a te napjaidban cselekszem meg ezt, hanem fiad kezéből szakítom majd el,
1Ki 11:13 s nem is veszem el az egész királyságot, hanem egy törzset meghagyok fiadnak, szolgám, Dávid miatt s Jeruzsálem miatt, amelyet kiválasztottam."
1Ki 11:14 Ezért ellenséget támasztott az Úr Salamonnak az edomita Ádádban, aki az edomi királyi nemzetségből való volt.
1Ki 11:15 Amikor ugyanis Dávid Edomban volt és Joáb, a sereg fővezére felment, hogy eltemettesse azokat, akiket megöltek, s Edomban mindenkit felkoncolt, aki férfi nemen volt
1Ki 11:16 (hat hónapig tartózkodott ott Joáb és egész Izrael, amíg el nem pusztított Edomban mindenkit, aki férfi nemen volt),
1Ki 11:17 Ádád s vele néhány edomita férfi, apja szolgái közül, elmenekült és Egyiptomba tartott; Ádád ekkor kis gyermek volt.
1Ki 11:18 Miután pedig felszedelőzködtek Mádiánból, elmentek Páránba, s maguk mellé vettek néhányat Párán férfiai közül, s bementek Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához, s az házat adott, eleséget rendelt és földet jelölt ki neki,
1Ki 11:19 sőt Ádád akkora kegyelmet talált a fáraó előtt, hogy az feleségül adta neki feleségének, Táfnesz királynénak édes nővérét.
1Ki 11:20 Táfnesz nővére aztán fiút szült neki, Genubátot, s azt Táfnesz a fáraó házában neveltette. Genubát a fáraónál lakott, annak fiai között.
1Ki 11:21 Amikor aztán Ádád Egyiptomban meghallotta, hogy Dávid aludni tért atyáihoz, s hogy Joáb, a sereg fővezére is meghalt, azt mondta a fáraónak: "Bocsáss el, hadd menjek földemre."
1Ki 11:22 Azt mondta erre neki a fáraó: "Mid hiányzik nálam, hogy földedre akarsz menni?" Ő azt felelte: "Semmi, de kérlek, csak bocsáss el engem."
1Ki 11:23 Ellenséget támasztott továbbá neki Isten Rázonban, Eljáda fiában. Ez ugyanis megszökött Adarézertől, Szóba királyától, a gazdájától,
1Ki 11:24 s embereket gyűjtött ellene, s e rablók vezére lett, amikor Dávid a szóbaiakat megölte. Ezek aztán elmentek Damaszkuszba, s ott letelepedtek, s őt Damaszkusz királyává tették.
1Ki 11:25 Ő Salamon valamennyi napja alatt ellensége volt Izraelnek, s ugyanannyi bajt szerzett, mint Ádád és gyűlölte Izraelt; végül is Szíria királya lett.
1Ki 11:26 Jeroboám, Nábát fia, egy Száredából való efraimita, -- özvegyasszony anyját Száruának hívták --, Salamon egyik szolgája is felemelte kezét a király ellen.
1Ki 11:27 Annak pedig, hogy fellázadt ellene, a következő volt az oka. Salamon kiépíttette a Millót, s betemettette apja, Dávid városának szakadékát.
1Ki 11:28 Jeroboám bátor és erős ember volt, s amikor Salamon látta, hogy jóravaló és szorgalmas ifjú, József egész házának robotfelügyelőjévé tette.
1Ki 11:29 Történt már most ebben az időben, hogy Jeroboám kiment Jeruzsálemből, s az úton találkozott vele a Silóból való Ahiás próféta, akin új palást volt és csak ők ketten voltak a mezőn.
1Ki 11:30 Ekkor Ahiás megragadta rajta levő új palástját és tizenkét darabra szakította
1Ki 11:31 és azt mondta Jeroboámnak: "Vegyél magadnak tíz darabot, mert ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Íme, én elszakítom a királyságot Salamon kezétől, s neked adok tíz törzset --
1Ki 11:32 egy törzs azonban maradjon meg neki szolgám, Dávid miatt és Jeruzsálem városa miatt, amelyet kiválasztottam Izrael minden törzse közül --,
1Ki 11:33 mivel elhagyott engem s Astartét, a szidoniak istennőjét és Kámost, a moabiták istenét s Molokot, Ammon fiainak istenét imádta, s nem járt az én útjaimon, s nem tette meg azt, ami igaz én előttem: parancsaimat s rendeleteimet, miként apja, Dávid.
1Ki 11:34 De nem veszem el az egész királyságot kezéből, sőt fejedelemnek is meghagyom élete valamennyi napjára, szolgám, Dávid miatt, akit kiválasztottam, s aki megtartotta törvényeimet és parancsolataimat.
1Ki 11:35 Fia kezéből azonban elveszem a királyságot, s neked adok tíz törzset,
1Ki 11:36 bár fiának is adok egy törzset, hogy minden időben szövétneke maradjon előttem szolgámnak, Dávidnak Jeruzsálem városában, amelyet kiválasztottam, hogy ott legyen nevem.
1Ki 11:37 Téged emellek fel tehát, hogy uralkodj mindenen, amit lelked kíván, s király légy Izraelen.
1Ki 11:38 Ha te majd hallgatsz mindarra, amit parancsolok neked, s útjaimon jársz, s azt teszed, ami igaz én előttem, s megtartod törvényeimet és parancsaimat, miként szolgám, Dávid cselekedett: veled leszek, s maradandó házat építek neked, mint ahogy házat építettem Dávidnak is és neked adom Izraelt.
1Ki 11:39 Ilyen módon sanyargatom meg Dávid ivadékát, ámde nem minden időkre."
1Ki 11:40 Salamon ezért meg akarta ölni Jeroboámot, de az felkelt, s Egyiptomba menekült Sesákhoz, Egyiptom királyához, s Egyiptomban volt egészen Salamon haláláig.
1Ki 11:41 Salamon egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett és a bölcsessége: íme, mind meg van írva Salamon krónikás könyvében.
1Ki 11:42 Az idő, amely alatt Salamon Jeruzsálemben, egész Izraelen uralkodott: negyven esztendő volt.
1Ki 11:43 Aztán Salamon aludni tért atyáihoz, s eltemették apja, Dávid városában, s fia, Roboám lett a király helyette.
1Ki 12:1 Roboám ugyanis elment Szíchembe, mert ott gyűlt egybe egész Izrael, hogy őt királlyá tegye.
1Ki 12:2 Ám Jeroboám, Nábát fia, aki még Egyiptomban bujdosott Salamon király színe elől, értesült ennek haláláról, visszatért Egyiptomból.
1Ki 12:3 El is küldtek hozzá és elhívatták. Elment tehát Jeroboám s Izrael egész sokasága és szóltak Roboámhoz, s azt mondták:
1Ki 12:4 "Apád igen kemény igát rakott ránk: nos, te könnyíts most egy kissé apád kemény uralmán s a súlyos igán, amelyet ránk rakott, s akkor mi szolgálni fogunk neked."
1Ki 12:5 Ő azt mondta nekik: "Menjetek el, s harmadnap majd térjetek vissza hozzám." Amikor aztán a nép elment,
1Ki 12:6 tanácsot tartott Roboám király a vénekkel, akik apjának, Salamonnak szolgálatában álltak, amikor még az élt, s azt mondta: "Mit tanácsoltok nekem, hogyan feleljek e népnek?"
1Ki 12:7 Azok ezt mondták neki: "Ha engedsz ma e népnek és szolgálsz neki, s helyt adsz kérésüknek, s szelíd szóval szólsz hozzájuk, akkor ők szolgáid lesznek minden időben."
1Ki 12:8 Ám ő figyelmen kívül hagyta a vének tanácsát, amelyet neki adtak, s az ifjakhoz fordult, akik vele nevelkedtek, s az ő szolgálatában álltak,
1Ki 12:9 s azt mondta nekik: "Mit tanácsoltok, hogyan feleljek e népnek, amely azt mondta nekem: "Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád ránk rakott?""
1Ki 12:10 Azt mondták erre neki az ifjak, akik vele nevelkedtek: "Ezt mondd a népnek, amely így szólt hozzád: "Apád súlyossá tette igánkat, te könnyíts rajtunk" -- ezt mondd nekik: Az én kisujjam vastagabb, mint apám dereka.
1Ki 12:11 Nos tehát: apám súlyos igát rakott rátok, de én még súlyosabbá teszem igátokat; apám ostorral vert titeket, én meg skorpióval foglak verni benneteket."
1Ki 12:12 Harmadnapon elment tehát Jeroboám s az egész nép Roboámhoz, miként a király meghagyta, amikor azt mondta: "Harmadnap térjetek vissza hozzám."
1Ki 12:13 Ekkor a király kemény feleletet adott a népnek, figyelmen kívül hagyta a vének tanácsát, amelyet neki adtak,
1Ki 12:14 s az ifjak tanácsa szerint szólt hozzájuk, s azt mondta: "Apám súlyossá tette igátokat, de én még súlyosabbá teszem igátokat; atyám ostorral vert titeket, én meg skorpióval foglak verni benneteket."
1Ki 12:15 Nem hallgatta meg tehát a király a népet, mert az Úr elfordult tőle, hogy teljesítse szavát, amelyet a silói Ahiás által Jeroboámhoz, Nábát fiához intézett.
1Ki 12:16 Így tehát, amikor a nép látta, hogy nem akarja meghallgatni őket a király, azt válaszolták neki: "Mi részünk van Dávidban, s mi örökségünk Izáj fiában? Eredj sátraidba, Izrael; törődj ezentúl a magad házával, Dávid!" Azzal Izrael elment sátraiba. --
1Ki 12:17 De Izrael azon fiain, akik Júda városaiban laktak, Roboám uralkodott. --
1Ki 12:18 Erre Roboám király hozzájuk küldte Adurámot, a robotfelügyelőt, de azt egész Izrael halálra kövezte. Ekkor Roboám király sietve szekerére szállt, s Jeruzsálembe menekült.
1Ki 12:19 Így pártolt el Izrael Dávid házától mind a mai napig.
1Ki 12:20 Amikor aztán meghallotta egész Izrael Jeroboám visszatértét, az történt, hogy érte küldtek, s elhívták az összegyűlt gyülekezet elé, s egész Izrael királyává tették; Dávid házát senki sem követte az egy Júda törzsén kívül.
1Ki 12:21 Amikor Roboám Jeruzsálembe érkezett, egybegyűjtötte Júda egész házát és Benjamin törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy harcba szálljanak Izrael házával, s így visszaszerezzék a királyságot Roboámnak, Salamon fiának.
1Ki 12:22 Ám az Úr szózatot intézett Semejához, az Isten emberéhez, ezekkel a szavakkal:
1Ki 12:23 "Szólj Roboámhoz, Salamon fiához, Júda királyához s Júda meg Benjamin egész házához s a többi néphez, s mondd:
1Ki 12:24 Ezt üzeni az Úr: Ne vonuljatok fel, s ne szálljatok harcba testvéreitekkel, Izrael fiaival: térjen vissza mindenki a házába, mert tőlem eredt ez a dolog." -- Hallgattak is az Úr szavára, s visszatértek útjukról, amint az Úr parancsolta nekik.
1Ki 12:25 Jeroboám pedig kiépíttette Szíchemet Efraim hegységén, s ott letelepedett. Majd kiköltözött onnan, s kiépíttette Fánuelt.
1Ki 12:26 Jeroboám már most azt gondolta magában: "Még majd visszaszáll a királyság Dávid házára,
1Ki 12:27 ha e nép feljár, hogy az Úr házában, Jeruzsálemben áldozzon; így urához, Roboámhoz, Júda királyához fordul e nép szíve, s engem megölnek, s visszatérnek hozzá."
1Ki 12:28 Gondolkodott, s tanakodott tehát, s két aranyborjút készíttetett, s azt mondta a népnek: "Ne járjatok fel többé Jeruzsálembe: íme, itt vannak isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről."
1Ki 12:29 Egyiket Bételben állíttatta fel, a másikat pedig Dánban;
1Ki 12:30 lett is bűn ebből a dologból, mert a nép egészen Dánig, a borjút járt imádni.
1Ki 12:31 Majd magaslati templomokat építtetett, s papokat szerzett a köznépből, olyanokat, akik nem voltak Lévi fiai közül valók.
1Ki 12:32 Aztán ünnepet rendezett a nyolcadik hónapban, a hó tizenötödik napján, annak az ünnepnek a mintájára, amelyet Júdában szoktak ünnepelni és felment az oltárra -- hasonlóképpen cselekedett Bételben --, hogy áldozzon a borjúknak, amelyeket készíttetett, s beiktatta Bételben azoknak a magaslatoknak a papjait, amelyeket alkottatott.
1Ki 12:33 Felment tehát az oltárra, amelyet Bételben építtetett a nyolcadik hó tizenötödik napján, amelyet a maga szívéből koholt és ünnepet szerzett Izrael fiainak, s felment az oltárra, hogy illatot gyújtson.
1Ki 13:1 Ekkor íme, az Úr parancsára Bételbe jött az Isten egyik embere, amikor Jeroboám éppen az oltáron állt és tömjénezett,
1Ki 13:2 s kiáltott az oltár ellen az Úr parancsára, s azt mondta: "Oltár, oltár, ezt üzeni az Úr: íme, születni fog Dávid házából egy fiú, akinek Jozija lesz a neve, s az fel fogja áldozni rajtad a magaslatok papjait, akik most tömjént gyújtanak rajtad, s embercsontokat fog égetni rajtad."
1Ki 13:3 Jelt is adott nekik azon a napon, így szólva: "Ez lesz a jele annak, hogy az Úr szólt: Íme, meghasad az oltár, s kiömlik a rajta levő hamu."
1Ki 13:4 Amikor a király meghallotta az Isten emberének beszédét, amelyet a bételi oltár ellen kiáltott, kinyújtotta kezét az oltárról és azt mondta: "Fogjátok meg őt!" Erre elszáradt keze, amelyet ellene kinyújtott -- úgyhogy nem tudta visszahúzni magához
1Ki 13:5 és meghasadt az oltár és kiömlött a hamu az oltárról, azon jel szerint, amelyet az Isten embere az Úr parancsára megjövendölt.
1Ki 13:6 Azt mondta ekkor a király az Isten emberének: "Könyörögj az Úrhoz, a te Istenedhez, s imádkozz értem, hogy helyreálljon kezem." Imádkozott erre az Isten embere az Úrhoz, s a király keze visszatért hozzá, s olyan lett, mint azelőtt volt.
1Ki 13:7 Szólt ekkor a király az Isten emberéhez: "Gyere haza velem, s egyél, s megajándékozlak téged."
1Ki 13:8 Az Isten embere erre azt felelte a királynak: "Ha házad felét adod is nekem, akkor sem megyek el veled, s nem eszem kenyeret, s nem iszom vizet ezen a helyen:
1Ki 13:9 mert így hagyta meg nekem az Úr szava, aki azt parancsolta: "Ne egyél kenyeret, s ne igyál vizet, s ne azon az úton térj vissza, amelyiken jöttél.""
1Ki 13:10 Más úton ment el tehát, s nem azon az úton tért vissza, amelyiken Bételbe ment.
1Ki 13:11 Lakott azonban Bételben egy öreg próféta. Ehhez elmentek fiai, s elbeszélték neki mindazokat a cselekedeteket, amelyiket az Isten embere azon a napon Bételben művelt, s elbeszélték apjuknak a szavakat, amelyeket a királynak mondott.
1Ki 13:12 Azt mondta ekkor nekik apjuk: "Melyik úton ment el?" Megmutatták neki fiai az utat, amelyen elment Istennek az az embere, aki Júdából jött.
1Ki 13:13 Azt mondta erre fiainak: "Nyergeljétek meg nekem a szamarat." Miután azok megnyergelték, ráült,
1Ki 13:14 s elment az Isten embere után. Meg is találta, amint éppen a terebintfa alatt üldögélt és azt mondta neki: "Te vagy-e Istennek az az embere, aki Júdából jöttél?" Az azt felelte: "Én."
1Ki 13:15 Azt mondta erre neki: "Gyere velem haza, s egyél kenyeret."
1Ki 13:16 Az ezt mondta: "Nem térhetek vissza, s nem mehetek el veled, s nem eszem kenyeret, s nem iszom vizet ezen a helyen,
1Ki 13:17 mert meghagyta nekem az Úr az ő szavával: "Ne egyél kenyeret, s ne igyál vizet ott, s ne azon az úton térj vissza, amelyiken odamégy.""
1Ki 13:18 Ő azt mondta neki: "Magam is próféta vagyok, éppen úgy, mint te, s egy angyal az Úr parancsából meghagyta nekem, s azt mondta: "Vidd vissza őt magaddal házadba, hogy egyen kenyeret és igyon vizet."" Rászedte őt,
1Ki 13:19 s visszavitte magával: evett tehát kenyeret és ivott vizet házában.
1Ki 13:20 Miközben azonban az asztalnál ültek, az Úr szózatot intézett ahhoz a prófétához, aki őt visszavitte.
1Ki 13:21 Erre ő rákiáltott Istennek arra az emberére, aki Júdából jött: "Ezt üzeni az Úr: Mivel nem engedelmeskedtél az Úr szájának, s nem tartottad meg azt a parancsot, amelyet az Úr, a te Istened neked meghagyott,
1Ki 13:22 s visszatértél, s ettél kenyeret és ittál vizet azon a helyen, amely felől megparancsoltam neked, hogy ott ne egyél kenyeret, s ne igyál vizet: nem kerül tetemed atyáid sírjába."
1Ki 13:23 Amikor aztán evett és ivott, megnyergeltette szamarát a próféta számára, akit visszahozott.
1Ki 13:24 Miután az elment, az úton rátalált egy oroszlán, s megölte; teste ott hevert az úton, s mellette állt a szamár, s a holttest mellett állt az oroszlán is.
1Ki 13:25 Éppen akkor emberek mentek arrafelé, s meglátták az úton heverő holttestet s a holttest mellett álló oroszlánt és elmentek, s elbeszélték a városban, amelyben az az öreg próféta lakott.
1Ki 13:26 Amikor meghallotta ezt az a próféta, aki visszatérítette őt az útról, így szólt: "Istennek az az embere az, aki nem engedelmeskedett az Úr szájának: az Úr kiszolgáltatta az oroszlánnak, s az összetörte, s megölte az Úrnak azon szava szerint, amelyet hozzá intézett."
1Ki 13:27 Majd azt mondta fiainak: "Nyergeljétek meg nekem a szamarat." Miután azok megnyergelték,
1Ki 13:28 ő elment, s megtalálta az úton heverő holttestet s a holttest mellett álló szamarat és oroszlánt; az oroszlán nem evett a holttestből, s nem bántotta a szamarat sem.
1Ki 13:29 Erre a próféta felvette Isten emberének holttestét, feltette a szamárra és visszatért, s bevitte az öreg próféta városába, hogy elsirassa.
1Ki 13:30 Le is tette holttestét a saját sírjába és elsiratták: "Jaj, jaj, testvérem!"
1Ki 13:31 Amikor aztán elsiratták, azt mondta fiainak: "Ha majd meghalok, temessetek abba a sírba, amelybe az Isten emberét temették; az ő csontjai mellé tegyétek csontjaimat,
1Ki 13:32 mert bizonnyal be fog következni az a dolog, amelyet az Úr parancsára a bételi oltár ellen s a Szamaria városaiban levő valamennyi magaslati templom ellen jövendölt."
1Ki 13:33 Jeroboám azonban ezen dolgok után sem fordult vissza nagyon gonosz útjáról, sőt ellenkezőleg, papokat rendelt a magaslatokra a köznépből: aki csak akarta, felavattatta kezét, s a magaslatok papjává lett.
1Ki 13:34 Ez lett az oka annak, hogy Jeroboám háza vétket vont magára, s összedűlt és elpusztult a föld színéről.
1Ki 14:1 Ugyanebben az időben megbetegedett Ábia, Jeroboám fia.
1Ki 14:2 Azt mondta ekkor Jeroboám a feleségének: "Kelj fel, cserélj ruhát, hogy ne ismerjenek meg, hogy te vagy Jeroboám felesége, s eredj el Silóba, ahol Ahiás próféta van, aki megmondta nekem, hogy királya leszek e népnek.
1Ki 14:3 Végy kezedbe tíz kenyeret is, meg egy lepényt és egy edény mézet, s eredj el hozzá: ő majd közli veled, mi lesz e gyermekkel."
1Ki 14:4 Úgy cselekedett Jeroboám felesége, ahogy ő mondta, s felkelt, s elment Silóba, s betért Ahiás házába; ez azonban már nem látott, mert szeme az öregségtől elhomályosodott.
1Ki 14:5 Azt mondta azonban az Úr Ahiásnak: "Íme, Jeroboám felesége jött, hogy megkérdezzen téged beteg fia felől. Ezt és ezt mondd neki." -- Amikor tehát az kilétét titkolva bement,
1Ki 14:6 s Ahiás meghallotta lába neszét, amint az ajtóhoz lépett, azt mondta: "Gyere csak be, Jeroboám felesége, miért tetteted magadat másnak? Én azonban kemény hírre kaptam megbízatást számodra.
1Ki 14:7 Eredj, s mondd Jeroboámnak: "Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Mivel én felemeltelek téged a nép közül, s népemnek, Izraelnek fejedelmévé tettelek,
1Ki 14:8 s elszakítottam a királyságot Dávid házától, s neked adtam, te azonban nem voltál olyan, mint szolgám, Dávid, aki megtartotta parancsaimat, s teljes szívéből követett engem, s azt cselekedte, ami kedves az én színem előtt,
1Ki 14:9 hanem gonoszabbul cselekedtél, mint mindazok, akik előtted voltak, s más, öntött isteneket csináltattál magadnak, hogy haragra ingerelj, engem pedig a hátad mögé vetettél:
1Ki 14:10 azért íme, én nyomorúságot hozok Jeroboám házára, s kiirtom Jeroboám minden férfiát, a bezártat is, az utolsót is Izraelben és úgy elsöpröm Jeroboám házának utódait, mint ahogy a trágyát szokták elsöpörni egészen tisztára.
1Ki 14:11 Akije a városban hal meg Jeroboámnak, azt a kutyák eszik meg, akije pedig a mezőn hal meg, azt az ég madarai falják fel, mert az Úr így szólt.
1Ki 14:12 Te pedig kelj fel, s menj házadba, s mihelyt lábad a városba lép, meghal a gyermek,
1Ki 14:13 s elsiratja egész Izrael és el is temeti: mert egyedül ő kerül sírba Jeroboám ivadékai közül, mert Jeroboám házában csak benne talált jót az Úr, Izrael Istene.
1Ki 14:14 Aztán majd királyt támaszt az Úr magának Izrael számára, s az megveri Jeroboám házát azon a napon s abban az időben
1Ki 14:15 és úgy megveri az Úr Isten Izraelt, hogy úgy fog ingadozni, mint a nád a vízben, s kitépi Izraelt erről a jó földről, amelyet atyáinak adott, s elszórja őket a folyóvízen túlra, mivel berkeket csináltak maguknak, hogy bosszantsák az Urat
1Ki 14:16 és kiszolgáltatja az Úr Izraelt Jeroboámnak azon vétkei miatt, amelyekkel vétkezett, s vétekbe vitte Izraelt.""
1Ki 14:17 Felkelt tehát Jeroboám felesége, s elment, s eljutott Tircába, s amint belépett a ház küszöbén, meghalt a gyermek;
1Ki 14:18 el is temették, s el is siratta őt egész Izrael az Úr beszéde szerint, amelyet szolgája, Ahiás próféta által szólt.
1Ki 14:19 Jeroboám egyéb dolgai pedig, hogy miként hadakozott, s miként uralkodott, íme, meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében.
1Ki 14:20 Az idő pedig, amíg Jeroboám uralkodott, huszonkét esztendő volt: aztán aludni tért atyáihoz, s fia, Nádáb lett a király helyette.
1Ki 14:21 Tehát Roboám, Salamon fia lett a király Júdában. Negyvenegy esztendős volt Roboám, amikor uralkodni kezdett, s tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az Úr kiválasztott Izrael minden törzse közül, hogy odahelyezze nevét. Anyját, aki ammonita volt, Naámának hívták.
1Ki 14:22 Ekkor Júda azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, s jobban ingerelték Őt mindannál, amit atyáik cselekedtek vétkeikkel, amelyeket elkövettek.
1Ki 14:23 Ők is építettek ugyanis maguknak oltárokat, oszlopokat és berkeket minden magas dombon s minden lombos fa alatt,
1Ki 14:24 sőt fiúszeretők is voltak az országban, s azoknak a népeknek minden undokságát elkövették, amelyeket az Úr eltörölt Izrael fiainak színe elől.
1Ki 14:25 Roboám királyságának ötödik esztendejében aztán felvonult Sesák, Egyiptom királya, Jeruzsálembe,
1Ki 14:26 s elvitte az Úr házának kincseit s a királyi kincseket, s elrabolt mindent, azokat az aranypajzsokat is, amelyeket Salamon készíttetett.
1Ki 14:27 Ezek helyett Roboám király rézpajzsokat készíttetett, s azokat adta a pajzsosok vezéreinek kezébe s azok kezébe, akik a király házának ajtajában őrködtek.
1Ki 14:28 Valahányszor a király az Úr házába ment, felvették őket azok, akiknek az volt a tisztük, hogy előtte vonuljanak, aztán megint visszavitték a pajzsosok fegyvertárába.
1Ki 14:29 Roboám egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, íme, meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében.
1Ki 14:30 Roboám és Jeroboám között ugyanis háború volt minden időben.
1Ki 14:31 Amikor aztán Roboám aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük Dávid városában anyját, aki ammonita volt, s Naámának hívták. Ezután a fia, Abia lett a király helyette.
1Ki 15:1 Jeroboám, Nábát fia uralkodásának tizennyolcadik esztendejében tehát Abia lett Júda királya.
1Ki 15:2 Három esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyját, aki Abisalom lánya volt, Maákának hívták.
1Ki 15:3 Követte apja minden bűnét, amelyet őelőtte elkövetett és szíve nem volt olyan tökéletesen az Úrral, Istenével, mint atyjának, Dávidnak szíve.
1Ki 15:4 Mindazonáltal Dávidért szövétneket adott neki az Úr, az ő Istene Jeruzsálemben, azáltal, hogy fiát emelte trónra utána, s állni hagyta Jeruzsálemet,
1Ki 15:5 azért, mert Dávid azt cselekedte, ami igaz az Úr szeme előtt, s nem tért el semmitől sem, amit neki parancsolt élete valamennyi napja alatt, kivéve a hetita Uriás dolgát.
1Ki 15:6 De háború volt Roboám és Jeroboám között élete valamennyi napja alatt.
1Ki 15:7 Abia egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? Abia és Jeroboám között is hadakozás volt.
1Ki 15:8 Amikor aztán Abia aludni tért atyáihoz, eltemették a Dávid-városban, s fia, Ásza lett a király helyette.
1Ki 15:9 Jeroboámnak, Izrael királyának huszadik esztendejében tehát Ásza lett Júda királya.
1Ki 15:10 Negyvenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Abisalom lánya volt, Maákának hívták.
1Ki 15:11 Ásza azt cselekedte, ami igaz az Úr színe előtt, úgy mint atyja, Dávid.
1Ki 15:12 Eltávolította a fiúszeretőket az országból, s megtisztította azt a bálványok minden szennyétől, amelyeket atyái készíttettek.
1Ki 15:13 Sőt anyját, Maákát is eltávolította, hogy ne legyen fejedelem Astarte szolgálatánál és berkében, amelyet ő annak tiszteletére szerzett, és lerontatta annak barlangját, s összetörette az undok bálványt, s elégettette a Kedron völgyében.
1Ki 15:14 A magaslatokat ugyan nem távolította el, de Ásza szíve tökéletesen az Úrral volt valamennyi napján át.
1Ki 15:15 Azt, amit apja szentté tett, s amit ő fogadott, az ezüstöt, aranyat s a tárgyakat, bevitte az Úr házába.
1Ki 15:16 Ásza és Bása, Izrael királya között azonban háború volt valamennyi napjuk alatt.
1Ki 15:17 Bása, Izrael királya fel is vonult Júda ellen, s kiépíttette Rámát, hogy senki se jöhessen ki vagy mehessen be Ásza, Júda királya részéről.
1Ki 15:18 Erre Ásza vette azt az egész ezüstöt és aranyat, amely megmaradt az Úr házának kincseiből meg a király házának kincseiből, s szolgái kezébe adta, s elküldte Benadádhoz, Tábremonnak, Hezjón fiának fiához, Szíria királyához, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel:
1Ki 15:19 "Szövetség van közöttem s közötted, az én apám s a te apád között: azért küldök ajándékot neked, ezüstöt s aranyat, s kérlek, jöjj, s bontsd fel azt a szövetséget, amelyet Básával, Izrael királyával tartasz, hogy elvonuljon tőlem."
1Ki 15:20 Ben-Hadad hallgatott is Ásza királyra és elküldte seregének vezéreit Izrael városai ellen, s azok megverték Áhiont, Dánt, Ábel-Maáka házát s az egész Kennerótot, vagyis Naftali egész földjét.
1Ki 15:21 Amikor ezt Bása meghallotta, abbahagyta Ráma építését, s visszatért Tircába.
1Ki 15:22 Erre Ásza király követet küldött egész Júdába, s ezt üzente: Senki sem húzhatja ki magát! -- s elhordták Rámából a követ és a fát, amellyel Bása építkezett, s Ásza király kiépíttette belőle Benjamin-Gibeát és Micpát.
1Ki 15:23 Ásza egyéb dolgai pedig és valamennyi hőstette s mindaz, amit cselekedett, s a városok, amelyeket építtetett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? Öreg korában azonban megfájdult lába.
1Ki 15:24 Amikor aztán aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük atyja, Dávid városába, s fia, Jozafát lett a király helyette.
1Ki 15:25 Jeroboám fia, Nádáb Ászának, Júda királyának második esztendejében lett Izrael királya, s két esztendeig uralkodott Izraelen.
1Ki 15:26 Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt, s követte apja útjait és vétkeit, amelyekkel az vétekre vitte Izraelt.
1Ki 15:27 De Bása, az Isszakár házából való Ahiás fia, csapdát vetett ellene és Gebbetonnál, a filiszteusok városánál leütötte; Nádáb ugyanis és egész Izrael ostromolták Gebbetont.
1Ki 15:28 Bása tehát Ászának, Júda királyának harmadik esztendejében megölte és király lett helyette.
1Ki 15:29 Amikor király lett, leüttette Jeroboám egész házát; egy lelket sem hagyott ivadékából, amíg el nem törölte őt az Úrnak azon szava szerint, amelyet szolgája, a silói Ahiás által szólt
1Ki 15:30 Jeroboám vétkei miatt, amelyekkel vétkezett, s vétekre vitte Izraelt és bűne miatt, amellyel bosszantotta az Urat, Izrael Istenét.
1Ki 15:31 Nádáb egyéb dolgai, s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
1Ki 15:32 Ásza és Bása, Izrael királya között pedig háborúság volt valamennyi napjukon át.
1Ki 15:33 Ászának, Júda királyának harmadik esztendejétől kezdve ugyanis Bása, Ahiás fia uralkodott egész Izraelen, Tircában, huszonnégy esztendeig.
1Ki 15:34 Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, s követte Jeroboám eljárását és vétkeit, amelyekkel az vétekre vitte Izraelt.
1Ki 16:1 Ekkor az Úr szózatot intézett Jéhuhoz, Hanáni fiához, Bása ellen, ezekkel a szavakkal:
1Ki 16:2 "Mivel én felemeltelek téged a porból, s népem, Izrael fejedelmévé tettelek, te pedig Jeroboám eljárását követted, s vétekre vitted népemet, Izraelt, hogy bosszants vétkeikkel:
1Ki 16:3 íme, én learatom Bása utódait s háza utódait, s olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nábát fiának házát.
1Ki 16:4 Akije a városban hal meg Básának, azt a kutyák eszik meg, akije pedig a mezőn hal meg, azt az ég madarai eszik meg."
1Ki 16:5 Bása egyéb dolgai pedig, s mindaz, amit cselekedett s viadalai, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
1Ki 16:6 Amikor aztán Bása aludni tért atyáihoz, eltemették Tircában, s fia, Éla lett a király helyette.
1Ki 16:7 Amikor pedig elhangzott az Úr szava Jéhu próféta, Hanáni fia által Bása s háza ellen s mindazon gonoszság ellen, amelyet az Úr előtt elkövetett, hogy bosszantsa őt keze műveivel, s olyan legyen, mint Jeroboám háza -- ő emiatt megölte őt, azaz Jéhut, Hanáni fiát, a prófétát.
1Ki 16:8 Ászának, Júda királyának huszonhatodik esztendejétől kezdve Éla, Bása fia uralkodott Izraelen, Tircában, két esztendeig.
1Ki 16:9 Ekkor pártot ütött ellene szolgája, Zimri, a lovasok egyik felének vezére. Miközben Éla Tircában Árszának, a terszai tiszttartónak a házában részegre itta magát,
1Ki 16:10 Zimri rárontott, leütötte, s megölte Ászának, Júda királyának huszonhetedik esztendejében, s király lett helyette.
1Ki 16:11 Amikor pedig királlyá lett, s beült az ő királyi székébe, leüttette Bása egész házát, s nem hagyott belőle férfit, sem rokont, sem barátot.
1Ki 16:12 Így törölte el Zimri Bása egész házát, az Úr ama szava szerint, amelyet Básának Jéhu próféta által szólt,
1Ki 16:13 Bása minden vétke miatt, s fia, Éla vétkei miatt, akik vétkeztek, s vétekre vitték Izraelt, s bosszantották az Urat, Izrael Istenét hiábavalóságaikkal.
1Ki 16:14 Éla egyéb dolgai pedig, s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
1Ki 16:15 Ászának, Júda királyának huszonhetedik esztendejében uralkodott Zimri hét napig Tircában. A sereg ekkor éppen Gebbetont, a filiszteusok városát ostromolta.
1Ki 16:16 Amikor meghallotta, hogy Zimri pártot ütött, s megölte a királyt, egész Izrael Omrit tette királyává, aki abban az időben Izrael seregének fővezére volt a táborban.
1Ki 16:17 Felment tehát Omri s vele egész Izrael Gebbetonból, s ostrom alá vették Tircát.
1Ki 16:18 Amikor Zimri látta, hogy be fogják venni a várost, bement a palotába, s magára gyújtotta a királyi házat, s meghalt
1Ki 16:19 vétkei miatt, amelyekkel vétkezett, amikor azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, s amikor követte Jeroboám útjait és vétkét, amellyel az vétekre vitte Izraelt.
1Ki 16:20 Zimri egyéb dolgai és lesvetése meg zsarnoksága, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
1Ki 16:21 Ekkor Izrael népe két részre szakadt: a nép fele Tebnit, Ginet fiát követte, hogy őt tegye királlyá, a fele pedig Omrit.
1Ki 16:22 De erősebb lett az a nép, amely Omrival volt, mint az a nép, amely Tebnit, Ginet fiát követte, s meghalt Tebni, s Omri lett a király.
1Ki 16:23 Ászának, Júda királyának harmincegyedik esztendejétől kezdve Omri uralkodott Izraelen tizenkét esztendeig. Hat esztendeig Tircában uralkodott.
1Ki 16:24 Majd megvette Semertől két talentum ezüstön Szamaria hegyét, s kiépítette azt, s elnevezte a várost, amelyet épített, Szemernek, a hegy gazdájának nevéről Szamariának.
1Ki 16:25 Azt cselekedte Omri, ami gonosz az Úr színe előtt, sőt gonoszabbul cselekedett, mint mindazok, akik előtte voltak
1Ki 16:26 és követte Jeroboámnak, Nábát fiának minden útját és vétkeit, amelyekkel az vétekre vitte Izraelt, hogy bosszantsa az Urat, Izrael Istenét hiábavalóságai által.
1Ki 16:27 Omri egyéb dolgai pedig és harcai, amelyeket viselt, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
1Ki 16:28 Amikor aztán Omri aludni tért atyáihoz, eltemették Szamariában, s fia, Ácháb lett a király helyette.
1Ki 16:29 Omri fia, Ácháb Ászának, Júda királyának harmincnyolcadik esztendejében lett Izrael királya; huszonkét esztendeig uralkodott Ácháb, Omri fia Izraelen, Szamariában.
1Ki 16:30 Azt cselekedte Ácháb, Omri fia, ami gonosz az Úr színe előtt, még jobban, mint mindazok, akik előtte voltak.
1Ki 16:31 Sőt nem volt elég neki, hogy Jeroboámnak, Nábát fiának vétkeit követte, hanem még Jezabelt, Etbaálnak, a szidoniak királyának lányát is feleségül vette. Elment, Baált szolgálta és imádta,
1Ki 16:32 és oltárt emeltetett Baálnak Baál házában, amelyet Szamariában építtetett.
1Ki 16:33 Berket ültettetett, s egyebeket is cselekedett Ácháb, hogy bosszantsa az Urat, Izrael Istenét, jobban, mint Izrael minden királya, aki előtte volt.
1Ki 16:34 Az ő napjaiban építtette ki a bételi Hiél Jerikót -- Abirámnak, elsőszülöttének árán vetette meg alapját és Szegubnak, legkisebb fiának árán állíttatta fel kapuit, az Úr azon szava szerint, amelyet Józsue, Nún fia által szólt.
1Ki 17:1 Majd azt mondta a Tesbiből, Gileád lakói közül való Illés Áchábnak: "Az Úrnak, Izrael Istenének életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy nem lesz ezekben az esztendőkben sem harmat, sem eső, csak majd szám szavára."
1Ki 17:2 Ekkor az Úr szózatot intézett hozzá, ezekkel a szavakkal:
1Ki 17:3 "Távozz innen, s eredj napkeletre, s rejtőzz el a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van.
1Ki 17:4 A patakból lesz ott italod, s a hollóknak hagytam meg, hogy tápláljanak ott téged."
1Ki 17:5 Elment tehát, s az Úr szava szerint cselekedett, s amikor odaért, megtelepedett a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van.
1Ki 17:6 A hollók hoztak is neki kenyeret és húst reggel, valamint kenyeret s húst este, s a patakból ivott.
1Ki 17:7 Napok múltával azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban.
1Ki 17:8 Ezért az Úr szózatot intézett hozzá, ezekkel a szavakkal:
1Ki 17:9 "Kelj fel, s eredj a szidoniak Száreftájába, s tartózkodj ott: íme, meghagytam ott egy özvegyasszonynak, hogy tápláljon téged."
1Ki 17:10 Felkelt és elment Száreftába. Amikor a város kapujához ért, meglátott egy özvegyasszonyt, aki fát szedegetett. Megszólította, s azt mondta neki: "Adj nekem egy kis vizet valami edényben, hadd igyam."
1Ki 17:11 Amikor aztán az elment, hogy hozzon, ő így kiáltott utána: "Hozz nekem, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben."
1Ki 17:12 Az ezt felelte: "Az Úrnak, a te Istenednek életére mondom, hogy nincs semmiféle kenyerem, csak egy maroknyi lisztem a vékában s egy kis olajam a korsóban: éppen egy pár darabka fát szedek, hogy elkészítsem azt magamnak s fiamnak, hogy megegyük, s azután meghaljunk."
1Ki 17:13 Azt mondta neki Illés: "Ne félj, csak eredj, s tégy, ahogy mondtad. Először azonban nekem készíts abból a lisztecskéből egy kis hamuban sült lepényt, s hozd ki azt nekem. Magadnak és fiadnak azután csinálj.
1Ki 17:14 Ezt üzeni ugyanis az Úr, Izrael Istene: "Nem ürül ki lisztes vékád, s nem apad el olajos korsód mindaddig, amíg esőt nem ad az Úr a föld színére.""
1Ki 17:15 Erre az elment, s Illés szava szerint cselekedett, és evett ő s az asszony s egész házanépe, s attól a naptól kezdve
1Ki 17:16 nem ürült ki a lisztes véka, s nem apadt el az olajos korsó -- az Úr szava szerint, amelyet Illés által szólt.
1Ki 17:17 Történt pedig ezek után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház asszonyának fia, s olyan súlyos volt betegsége, hogy nem maradt lélegzet benne.
1Ki 17:18 Azt mondta azért az asszony Illésnek: "Mi dolgom van veled, Isten embere? Azért jöttél-e hozzám, hogy felhívd a figyelmet vétkeimre, s megöld fiamat?"
1Ki 17:19 Azt mondta erre neki Illés: "Add ide fiadat." Azzal elvette öléből, s felvitte a tetőszobába, ahol ő lakott, s ágyára fektette,
1Ki 17:20 majd kiáltott az Úrhoz és azt mondta: "Uram Istenem, sújtod ezt az özvegyet is, akinél én úgy ahogy ellátást találok, hogy fiát így megölöd?"
1Ki 17:21 Aztán kinyújtotta magát, s háromszor ráborult a gyermekre, s az Úrhoz kiáltott és azt mondta: "Uram Istenem, kérlek, térjen vissza e gyermek lelke a testébe."
1Ki 17:22 Az Úr meg is hallgatta Illés szavát, s a gyermek lelke visszatért bele, s az ismét élt.
1Ki 17:23 Erre Illés vette a gyermeket, levitte a felső teremből az alsó házba, átadta anyjának, s azt mondta neki: "Íme, fiad él."
1Ki 17:24 Az asszony azt felelte Illésnek: "Ezáltal most megtudtam, hogy az Isten embere vagy, s az Úr szava igaz a te szádban."
1Ki 18:1 Hosszú idő múltán, a harmadik esztendőben szózatot intézett az Úr Illéshez, ezekkel a szavakkal: "Eredj, s mutasd meg magadat Áchábnak, hogy esőt adhassak a föld színére."
1Ki 18:2 Elment tehát Illés, hogy megmutassa magát Áchábnak. Szamariában már olyan nagy volt az éhség,
1Ki 18:3 hogy Ácháb elhívatta háza sáfárát, Abdiást -- Abdiás igen félte az Urat,
1Ki 18:4 s amikor Jezabel megölette az Úr prófétáit, vett száz prófétát, s elrejtette őket ötvenenként egy-egy barlangba, s ellátta őket kenyérrel s vízzel --
1Ki 18:5 és ezt mondta Ácháb Abdiásnak: "Menj el az országba minden vízforráshoz s minden patakhoz, hátha találunk füvet, s életben tarthatjuk a lovakat s az öszvéreket, s nem pusztul el mindenestül a jószág."
1Ki 18:6 Majd felosztották maguk között a bejárandó vidékeket: Ácháb ment az egyik irányban, Abdiás a másik irányban, külön-külön.
1Ki 18:7 Útközben Abdiás egyszer csak találkozott Illéssel; amikor megismerte, arcra borult, és megkérdezte: "Te vagy-e az, uram, Illés?"
1Ki 18:8 Ő ezt felelte neki: "Én. Eredj, s mondd meg uradnak: "Itt van Illés.""
1Ki 18:9 Erre ő így szólt: "Mit vétettem, hogy Ácháb kezébe adsz engem, szolgádat, hogy megöljön engem?
1Ki 18:10 Az Úrnak, a te Istenednek életére mondom, hogy nincs olyan nemzet vagy királyság, ahova ne küldött volna uram, hogy téged megkeressen, s amikor megannyi azt felelte: "Nincs itt" -- meg is esketett minden királyságot és nemzetet, hogy csakugyan nem találtak meg téged.
1Ki 18:11 S most te azt mondod nekem: "Eredj, s mondd uradnak: Itt van Illés!"
1Ki 18:12 Ha távozásom után téged olyan helyre visz az Úr lelke, amelyet én nem tudok, s én bemegyek és értesítem Áchábot, s ő nem talál meg téged, akkor megölet engem: pedig szolgád féli az Urat gyermeksége óta.
1Ki 18:13 Nem beszélték-e el neked, uramnak, mit cselekedtem, amikor Jezabel megölette az Úr prófétáit, hogy elrejtettem az Úr prófétái közül száz embert, ötvenet-ötvenet egy-egy barlangba, s elláttam őket kenyérrel s vízzel?
1Ki 18:14 S te most azt mondod nekem: "Eredj, s mondd uradnak: Itt van Illés" -- hogy megöljön engem."
1Ki 18:15 Azt mondta erre Illés: "A Seregek Urának életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy még ma megjelenek előtte."
1Ki 18:16 Elment tehát Abdiás Ácháb elé és jelentette neki. Erre Ácháb elment Illés elé,
1Ki 18:17 s amikor meglátta, azt mondta: "Te vagy-e az, te, aki bajba döntötted Izraelt?"
1Ki 18:18 Erre ő azt mondta: "Nem én döntöttem bajba Izraelt, hanem te s apád háza, akik elhagytátok az Úr parancsait s a Baálokat követtétek.
1Ki 18:19 Nos, küldj csak el, s gyűjtsd egybe nekem egész Izraelt a Kármel hegyére, valamint Baál négyszázötven prófétáját s a berkek négyszáz prófétáját, akik Jezabel asztaláról esznek."
1Ki 18:20 Ácháb elküldött Izrael valamennyi fiához, s egybegyűjtötte a prófétákat a Kármel hegyére.
1Ki 18:21 Ekkor Illés odalépett az egész nép elé és azt mondta: "Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baál, kövessétek azt." A nép azonban egy szót sem felelt neki.
1Ki 18:22 Erre Illés azt mondta a népnek: "Én maradtam meg egyedül az Úr prófétái közül: Baál prófétái pedig négyszázötvenen vannak.
1Ki 18:23 Adjatok nekünk két fiatal bikát, aztán ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, s vágják darabokra, s tegyék a fára, de tüzet ne tegyenek alája: én pedig majd a másik bikát készítem el és teszem a fára, s tüzet szintén nem teszek alája.
1Ki 18:24 Hívjátok segítségül isteneitek nevét, én meg majd segítségül hívom az én Uram nevét, s amelyik Isten tűz által meghallgat, az legyen az Isten." Erre az egész nép azt felelte: "Helyes indítvány!"
1Ki 18:25 Azt mondta tehát Illés Baál prófétáinak: "Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát, s készítsétek el -- elsőknek, mert ti vagytok többen --, s hívjátok segítségül isteneitek nevét, de tüzet ne tegyetek alája."
1Ki 18:26 Miután ők átvették a bikát, amelyet nekik odaadott, elkészítették, s reggeltől délig hívogatták Baál nevét, s azt mondták: "Baál, hallgass meg minket." De nem jött egy hang sem, s nem felelt senki sem, hiába ugrándoztak az oltár körül, amelyet készítettek.
1Ki 18:27 Amikor aztán már délre járt, így gúnyolódott velük Illés: "Hangosabban kiáltsatok, hiszen isten ő!Talán éppen beszélget, vagy a fogadóban van, vagy úton, vagy bizony tán alszik, hadd ébredjen fel."
1Ki 18:28 Hangosabban kiáltoztak tehát és szokásuk szerint késekkel s tőrökkel vagdalták magukat, amíg el nem borította őket a vér.
1Ki 18:29 Amikor aztán elmúlt a dél és prófétálásuk közben eljött az az idő, amikor az ételáldozatot szokták bemutatni, s nem hallatszott egy hang sem és nem felelt és nem hallgatta meg az imádkozókat senki sem,
1Ki 18:30 azt mondta Illés az egész népnek: "Gyertek hozzám." Amikor aztán a nép eléje járult, helyreállította az Úr lerombolt oltárát --
1Ki 18:31 vett ugyanis tizenkét követ, Jákob fiai törzseinek száma szerint, akihez szólt az Úr szava: "Izrael legyen a neved,"
1Ki 18:32 és oltárt épített e kövekből az Úr nevében -- s mintegy két barázda széles vízárkot készített az oltár köré,
1Ki 18:33 aztán elrendezte a fát, földarabolta a bikát, rátette a fára
1Ki 18:34 és azt mondta: "Töltsetek meg négy vedret vízzel, s öntsétek rá az egészen elégetendő áldozatra, meg a fára." Aztán ismét azt mondta: "Másodszor is tegyétek meg ezt." Amikor másodszor is megtették, azt mondta: "Harmadszor is tegyétek meg ugyanezt." Megtették harmadszor is,
1Ki 18:35 úgyhogy folyt a víz az oltár körül, s az árok medre is megtelt.
1Ki 18:36 Amikor aztán eljött az egészen elégő áldozat bemutatásának ideje, odalépett Illés próféta, s azt mondta: "Uram, Ábrahámnak, Izsáknak s Izraelnek Istene, mutasd meg ma, hogy te vagy Izrael Istene, meg hogy én a te szolgád vagyok és hogy a te parancsodra cselekedtem mindezt.
1Ki 18:37 Hallgass meg, Uram, hallgass meg engem, hogy megtanulja e nép, hogy te, az Úr, vagy az Isten, s hogy te térítetted vissza ismét szívüket."
1Ki 18:38 Ekkor lecsapott az Úr tüze, és megemésztette az egészen elégő áldozatot, meg a fát, a köveket és a port, s felitta a vizet, amely az árokban volt.
1Ki 18:39 Amikor látta ezt az egész nép, arcára borult, s azt mondta: "Az Úr az Isten, az Úr az Isten!"
1Ki 18:40 Azt mondta erre nekik Illés: "Fogjátok meg Baál prófétáit, egy se szaladjon el közülük!" Miután megfogták őket, Illés levitte őket a Kíson patakhoz, s ott megölette őket.
1Ki 18:41 Majd azt mondta Illés Áchábnak: "Menj fel, egyél, s igyál, mert nagy eső zuhogása hallatszik."
1Ki 18:42 Fölment Ácháb, hogy egyen, s igyon, Illés pedig felment a Kármel csúcsára, lekuporodott a földre, arcát térdei közé tette,
1Ki 18:43 s azt mondta legényének: "Menj fel, s nézz a tenger felé." Ez, miután felment és arrafelé tekintett, azt mondta: "Nincs semmi sem." Erre ő ismét szólt neki: "Menj vissza, hétszer."
1Ki 18:44 Hetedik alkalommal aztán íme, egy kis felhőcske szállt fel a tengerből, akkora, mint az ember lábnyoma. Erre ő így szólt: "Eredj fel és mondd Áchábnak: Fogass be szekeredbe, s menj le, hogy meg ne akadályozzon az eső."
1Ki 18:45 Alighogy egyet-kettőt fordult, íme, elsötétedett az ég, s felhő, szél és hatalmas eső támadt. Felült tehát Ácháb és elment Jezreelbe,
1Ki 18:46 Illést pedig megszállta az Úr ereje, s ő felövezte derekát, s futott Ácháb előtt, amíg Jezreelbe nem ért.
1Ki 19:1 Ácháb azonban elbeszélte Jezabelnek mindazt, amit Illés cselekedett, s hogy mi módon ölte meg az összes prófétát a kard által.
1Ki 19:2 Erre Jezabel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: "Sújtsanak engem az istenek, most és mindenkor, ha holnap ilyenkorra olyanná nem teszem életedet, mint amilyen azok bármelyikének élete."
1Ki 19:3 Megijedt erre Illés és felkelt, s elment, amerre éppen akarata vitte. A júdai Beersebába érve, otthagyta legényét,
1Ki 19:4 maga pedig egy napi járásnyira bement a pusztába. Miután beért, s egy borókafenyő alá leült, azt kívánta magának, hogy haljon meg. Így szólt: "Elég volt, Uram, vedd el életemet, mert én sem vagyok jobb, mint atyáim."
1Ki 19:5 Majd lefeküdt és elaludt a borókafenyő árnyában. Ekkor íme, az Úr angyala megérintette és azt mondta neki: "Kelj fel, s egyél."
1Ki 19:6 Odatekintett, s íme, egy hamuban sült lepény és egy edény víz volt a fejénél; evett tehát és ivott, s ismét elaludt.
1Ki 19:7 Ekkor másodszor is eljött az Úr angyala, s megérintette és azt mondta neki: "Kelj fel, egyél, mert nagy út vár rád."
1Ki 19:8 Ő felkelt, evett és ivott, s ennek az ételnek az erejével negyven nap és negyven éjjel ment, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig.
1Ki 19:9 Amikor odaért, megszállt a barlangban. Ekkor íme, az Úr szózatot intézett hozzá, e szavakkal: "Mit művelsz itt, Illés?"
1Ki 19:10 Ő azt felelte rá: "Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, megölték prófétáidat karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék."
1Ki 19:11 Azt mondta erre neki: "Jöjj ki, s állj a hegyre az Úr elé," s íme, ott elvonul az Úr, s az Úr előtt nagy és erős szélvész, amely hegyeket forgat fel és sziklákat zúz össze, s a szélvészben nincs az Úr -- s a szélvész után földrengés, s a földrengésben nincs az Úr --
1Ki 19:12 s a földrengés után tűz, s a tűzben nincs az Úr -- s a tűz után enyhe szellő susogása.
1Ki 19:13 Amikor ezt Illés meghallotta, palástjával eltakarta arcát, s kiment, s kiállt a barlang ajtajába. Ekkor íme, egy hang szólt hozzá, s azt mondta: "Mit művelsz itt, Illés?"
1Ki 19:14 Ő azt felelte rá: "Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, megölték prófétáidat karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék."
1Ki 19:15 Azt mondta erre neki az Úr: "Eredj, s térj vissza utadon a pusztán át Damaszkuszba, s ha odaérsz, kend fel Házaélt Szíria királyává,
1Ki 19:16 Jéhut, Námsi fiát pedig kend fel Izrael királyává, Elizeust, az ábelmehulai Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a te helyedbe.
1Ki 19:17 Így az fog történni, hogy aki megmenekül Házaél kardjától, azt Jéhu öli meg, s aki megmenekül Jéhu kardjától, azt Elizeus öli meg.
1Ki 19:18 Csak hétezer embert hagyok meg magamnak Izraelben, azokat, akiknek térde nem hajolt meg Baál előtt, s akiknek ajka nem hódolt kézcsókkal neki."
1Ki 19:19 Elindult tehát onnan Illés és ráakadt Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántatott tizenkét iga marhával, s maga is egyike volt azoknak, akik a tizenkét iga marhával szántottak. Erre Illés odament hozzá, s rávetette palástját.
1Ki 19:20 Ő tüstént otthagyta a barmokat, s utána futott Illésnek, s azt mondta: "Hadd csókoljam meg, kérlek, apámat s anyámat, s aztán majd követlek." Ő azt mondta neki: "Eredj csak és térj vissza, mert ami az én dolgom volt, megtettem veled."
1Ki 19:21 Miután visszatért tőle, vett egy iga marhát, levágta, a marhák ekéjével megfőzte a húst, odaadta a népnek, hogy egyenek, aztán felkelt, elment, s követte Illést, s a szolgája lett.
1Ki 20:1 Ben-Hadad, Szíria királya pedig maga köré gyűjtötte egész seregét -- harminckét királyt meg lovakat s harci szekereket --, s felment, s hadakozott Szamaria ellen, s ostrom alá vette.
1Ki 20:2 Majd követeket küldött a városba, Áchábhoz, Izrael királyához,
1Ki 20:3 ezzel az üzenettel: "Ezt üzeni Ben-Hadad: Ezüstöd s aranyod az enyém, feleségeid s legjobb fiaid az enyémek."
1Ki 20:4 Izrael királya erre azt felelte: "Parancsodra, uram király, tiéd vagyok én és mindenem."
1Ki 20:5 Erre ismét eljöttek a követek, s azt mondták: "Ezt üzeni Ben-Hadad, aki hozzád küldött minket: "Ezüstödet, aranyodat, feleségeidet s fiaidat tehát nekem adod."
1Ki 20:6 Éppen azért holnap ilyenkor elküldöm szolgáimat hozzád, s ők majd átkutatják házadat és szolgáid házát és mindazt, ami tetszik nekik, a kezükhöz veszik, s elhozzák."
1Ki 20:7 Összehívta erre Izrael királya az ország valamennyi vénét, s azt mondta: "Észrevehetitek, s láthatjátok, hogy ármánykodik ellenünk, mert az én feleségeimért, az én fiaimért, az én ezüstömért s az én aranyomért küldött, s én azt nem tagadtam meg tőle."
1Ki 20:8 Azt mondta erre neki az összes vén az egész néppel együtt: "Ne hallgass rá, s ne engedj neki."
1Ki 20:9 Ekkor Ben-Hadad így szólt követeihez: "Mondjátok meg uramnak, a királynak: Mindazt, amiért először küldtél hozzám, szolgádhoz, megteszem; ezt a dolgot azonban nem tehetem."
1Ki 20:10 Visszatértek erre a követek, s megmondták neki. Erre ő ismét elküldte őket, s ezt üzente: "Úgy segítsenek engem az istenek most és mindenkor, hogy nem lesz elég Szamaria pora arra, hogy megtöltse annak az egész népnek a markát, amely engem követ!"
1Ki 20:11 Feleletül ezt üzente erre Izrael királya: "Mondjátok neki: Aki felölti a fegyvert, ne dicsekedjék úgy, mint az, aki már levetette."
1Ki 20:12 Amikor Ben-Hadad ezt a választ meghallotta, történetesen éppen ivott a királyokkal a sátrakban és azt mondta szolgáinak: "Vegyétek körül a várost." Azok körül is vették.
1Ki 20:13 Ekkor íme, egy próféta járult Ácháb, Izrael királya elé, s azt mondta neki: "Ezt üzeni az Úr: Nyilván láttad ezt az egész, nagyon nagy sokaságot: íme, én ezt még ma a kezedbe adom, hogy megtudd, hogy én, az Úr vagyok."
1Ki 20:14 Azt mondta erre Ácháb: "Ki által?" Erre ő azt mondta neki: "Ezt üzeni az Úr: A tartományfőnökök szolgái által." Erre ő azt kérdezte: "Ki kezdje meg a harcot?" Az azt mondta rá: "Te."
1Ki 20:15 Megszámlálta tehát a tartományfőnökök legényeit, s számukat kétszázharminckettőnek találta. Utánuk megszámlálta a népet is, Izrael valamennyi fiát: ezek hétezren voltak.
1Ki 20:16 Délben aztán kivonultak, miközben Ben-Hadad részegen ivott sátrában a harminckét királlyal, akik segítségére jöttek.
1Ki 20:17 A tartományfőnökök legényei vonultak ki az első csapatban. Ben-Hadad erre kiküldött, s azt hozták hírül neki: "Valami emberek jöttek ki Szamariából."
1Ki 20:18 Erre ő azt mondta: "Ha a békességért jönnek, akkor is fogjátok meg őket elevenen, ha hadakozni, akkor is fogjátok meg őket elevenen."
1Ki 20:19 Kivonultak tehát a tartományfőnökök legényei, s követte őket a többi sereg,
1Ki 20:20 s megverte mindenki azt az embert, aki ellene jött, s megfutamodtak a szírek, s Izrael üldözőbe vette őket. Ben-Hadad, Szíria királya is megfutamodott lovon, lovasaival együtt.
1Ki 20:21 Kivonult erre Izrael királya is, s megverte a lovakat s a harci szekereket, s nagy vereséget mért Szíriára.
1Ki 20:22 (A próféta azonban Izrael királya elé járult és azt mondta neki: "Eredj, s gyűjts erőt és tudd és lásd, mitévő légy, mert a következő esztendőben Szíria királya ismét feljön ellened.")
1Ki 20:23 Azt mondták erre a szíriai király szolgái uruknak: "Hegyi istenek az isteneik, azért kerekedtek fölénk; jobb lesz tehát, ha a síkságon hadakozunk ellenük -- akkor megbírunk velük.
1Ki 20:24 Éppen azért tedd a következőket: Távolíts el minden királyt a seregedből, s tégy vezéreket helyükbe,
1Ki 20:25 s pótold azoknak a vitézeknek a számát, akik elestek a tieid közül, s szerezz annyi lovat, mint amennyi lovad a múltkor volt, s annyi szekeret, mint amennyi szekered a múltkor volt, s hadakozzunk ellenük a síkságon, s meglátod, megbírunk velük." Elfogadta tanácsukat, s úgy cselekedett.
1Ki 20:26 Amikor tehát az esztendő elmúlt, Ben-Hadad felsorakoztatta a szíreket, s felvonult Áfekbe, hogy hadakozzon Izrael ellen.
1Ki 20:27 Izrael fiai is felsorakoztak, s miután ellátták magukat élelemmel, kivonultak ellenük, s tábort ütöttek velük szemben, mint két kis kecskenyáj, amíg a szírek valósággal ellepték a földet.
1Ki 20:28 (Ekkor előlépett Isten egyik embere, s azt mondta Izrael királyának: "Ezt üzeni az Úr: Mivel a szírek azt mondták: "A hegyek Istene az Úr, és nem Istene a völgyeknek" -- azért kezedbe adom ezt az egész nagy sokaságot, s megtudjátok, hogy én, az Úr, vagyok.")
1Ki 20:29 Hét napig csatasorban álltak egymással szemben ezek is, azok is, a hetedik napon aztán megtörtént az ütközet, s Izrael fiai leütöttek ezen az egy napon százezer gyalogost a szírek közül.
1Ki 20:30 Erre azok, akik megmaradtak, Áfekbe, a városba szaladtak, de a fal rászakadt a megmaradt huszonhétezer emberre. Ben-Hadad is elszaladt, s bement a városba, egy kamrában levő kamrába.
1Ki 20:31 Azt mondták ekkor neki szolgái: "Íme, azt hallottuk, hogy Izrael házának királyai kegyesek: rakjunk tehát zsákot derekunkra s kötelet fejünkre, s menjünk ki Izrael királyához, hátha meghagyja életünket."
1Ki 20:32 Zsákot öveztek derekukra, s kötelet tettek fejükre, s elmentek Izrael királyához, s azt mondták neki: "Ezt üzeni szolgád, Ben-Hadad: "Kérlek, hagyd meg életemet."" Erre ő azt mondta: "Ha még él, testvérem ő."
1Ki 20:33 Kedvező jelül vették ezt a férfiak, s sietve elkapták a szót szájából, s azt mondták: "Ben-Hadad tehát testvéred!" Erre ő azt mondta nekik: "Menjetek, s hozzátok őt hozzám!" Kijött tehát hozzá Ben-Hadad, s ő felvette szekerére.
1Ki 20:34 Ekkor ő azt mondta neki: "Visszaadom azokat a városokat, amelyeket apám elvett atyáidtól, s utcákat csinálhatsz magadnak Damaszkuszban, miként apám csinált Szamariában, s mint szövetségesed távozom tőled." Erre ő megkötötte a szövetséget, s elbocsátotta.
1Ki 20:35 Ekkor egy férfi a próféták fiai közül így szólt társához az Úr parancsára: "Verj meg engem." Ez azonban nem akarta megverni.
1Ki 20:36 Azt mondta erre neki: "Mivel nem hallgattál az Úr szavára, íme, mihelyt eltávozol tőlem, megöl téged az oroszlán." Alighogy eltávozott tőle, rábukkant egy oroszlán, s megölte.
1Ki 20:37 Amikor aztán egy másik emberrel találkozott, annak azt mondta: "Verj meg!" Az sebesre verte.
1Ki 20:38 Elment erre a próféta, s a király elé szaladt az úton, s port hintve magára, felismerhetetlenné tette száját és szemét,
1Ki 20:39 s amikor a király arra ment, kiáltott a királyhoz, s azt mondta: "Szolgád kivonult a harci tusába, s amikor egy ember megfutamodott, valaki hozzám hozta, s azt mondta: "Őrizd meg ezt az embert: ha elszökik, életeddel lakolsz életéért, vagy egy talentum ezüstöt fizetsz."
1Ki 20:40 Mialatt azonban én megzavarodva ide-oda forgolódtam, egyszerre csak eltűnt." Azt mondta erre neki Izrael királya: "Az az ítéleted, amit magad mondtál."
1Ki 20:41 Ám az tüstént letörölte a port az arcáról, s így Izrael királya megismerte, hogy a próféták közül való,
1Ki 20:42 majd azt mondta neki: "Ezt üzeni az Úr: Mivel elengedted kezedből azt az embert, aki halált érdemelt, a te életed lakol az életéért s a te néped az ő népéért."
1Ki 20:43 Erre a király hallani sem akart a dologról, visszatért házába, s dúlva-fúlva Szamariába érkezett.
1Ki 21:1 Ezen események után ez történt. Volt abban az időben a jezraeli Nábótnak egy szőlője Jezraelben, Áchábnak, Szamaria királyának palotája mellett.
1Ki 21:2 Szólt azért Ácháb Nábótnak, s azt mondta: "Add nekem szőlődet, hogy zöldségeskertet csináljak magamnak belőle, mivel szomszédságomban, a házam mellett van, s én egy jobb szőlőt adok érte neked, vagy ha inkább úgy tetszik, annyi értékű ezüstöt, amennyit ér."
1Ki 21:3 Nábót azt felelte neki: "Mentsen meg az Úr attól, hogy odaadjam neked atyáim örökét!"
1Ki 21:4 Ácháb erre elment házába, bosszankodva s mérgelődve a beszéd miatt, amelyet a jezreeli Nábót szólt neki, amikor azt mondta: "Nem adom neked atyáim örökét" -- és ágyára vetette magát, s a falnak fordította arcát, s nem evett semmit sem.
1Ki 21:5 Bement erre hozzá felesége, Jezabel és azt mondta neki: "Mi dolog ez? Miért szomorodott meg lelked, s miért nem eszel semmit sem?"
1Ki 21:6 Ő azt felelte neki: "Beszéltem a jezreeli Nábóttal, s azt mondtam neki: Add nekem szőlődet, s megkapod az árát, vagy ha úgy tetszik neked, jobb szőlőt adok neked érte -- s ő azt mondta: "Nem adom neked szőlőmet.""
1Ki 21:7 Azt mondta erre neki felesége, Jezabel: "Nagyszerű tekintélyed van, s pompásan kormányozod Izrael országát! Kelj fel, s végy magadhoz ennivalót, s légy jókedvű, majd én fogom neked adni a jezreeli Nábót szőlőjét."
1Ki 21:8 Levelet írt tehát Ácháb nevében, s azt megpecsételte annak gyűrűjével, s elküldte azokhoz a vénekhez és főemberekhez, akik Nábóttal laktak, s városában voltak.
1Ki 21:9 Ez volt pedig a levél tartalma: "Hirdessetek böjtöt, s ültessétek Nábótot a nép elsői közé,
1Ki 21:10 s fogadjatok fel ellene két embert, akik Béliál fiai, hogy ezt a hamis tanúságot mondják: "Káromolta Istent s a királyt" -- s aztán vigyétek ki s kövezzétek meg, hogy így meghaljon." --
1Ki 21:11 Polgártársai, a vének és a főemberek, akik vele a városban laktak, úgy is cselekedtek, amint Jezabel meghagyta nekik, s amint meg volt írva a levélben, amelyet nekik küldött:
1Ki 21:12 böjtöt hirdettek, s Nábótot a nép elsői közé ültették,
1Ki 21:13 s odavittek két ördögfia embert, s leültették őket vele szemben, s azok, tudniillik ezek a szinte ördögi emberek, ezt a tanúságot mondták ellene az egész sokaság előtt: "Káromolta Nábót Istent s a királyt" -- amiért is kivitték őt a városon kívülre, s agyonkövezték.
1Ki 21:14 Aztán elküldtek Jezabelhez, s üzenték: "Nábótot megkövezték, s meghalt."
1Ki 21:15 Történt továbbá, hogy amikor Jezabel meghallotta, hogy Nábótot megkövezték, s az meghalt, ő így szólt Áchábhoz: "Kelj fel, s foglald el a jezreeli Nábót szőlőjét, aki nem hallgatott rád, és nem akarta azt pénzért odaadni, mert Nábót nem él, hanem meghalt."
1Ki 21:16 Amikor ezt Ácháb meghallotta, azt tudniillik, hogy Nábót meghalt, felkelt, s lement a jezreeli Nábót szőlőjébe, hogy elfoglalja.
1Ki 21:17 Ekkor az Úr szózatot intézett a tesbi Illéshez, ezekkel a szavakkal:
1Ki 21:18 "Kelj fel, s menj le Ácháb, Izrael királya elé, aki Szamariában van: íme, éppen lemegy Nábót szőlőjébe, hogy azt elfoglalja
1Ki 21:19 és mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Öltél, s azonfelül foglaltál is! Aztán tedd hozzá: Ezt üzeni az Úr: Ezen a helyen, ahol felnyalták a kutyák Nábót vérét, fel fogják nyalni a te véredet is."
1Ki 21:20 Azt mondta ekkor Ácháb Illésnek: "Hát megtaláltál engem, ellenségedet? Ő azt mondta: "Megtaláltalak, mert arra adtad magadat, hogy azt tedd, ami gonosz az Úr színe előtt.
1Ki 21:21 Íme, nyomorúságot hozok terád, s learatom utódaidat, s kipusztítom Ácháb házából a férfit, a bezártat is s az utolsót is Izraelben
1Ki 21:22 és olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nábát fiának házát és Básának, Ániás fiának házát, mivel bosszantásomra cselekedtél, s vétekre vitted Izraelt.
1Ki 21:23 Sőt Jezabelről is így szólt az Úr: Kutyák eszik meg Jezabelt Jezreel mezején.
1Ki 21:24 Akije a városban hal meg Áchábnak, azt a kutyák eszik meg, akije a mezőn hal meg, azt az ég madarai eszik meg."
1Ki 21:25 Valóban nem volt senki más sem olyan, mint Ácháb, aki arra adta magát, hogy azt művelje, ami gonosz az Úr színe előtt, mivel felesége, Jezabel, felbujtogatta,
1Ki 21:26 s aki olyan utálatosságra vetemedett, hogy a bálványokat követte, mint ahogy az amoriták cselekedtek, akiket az Úr elemésztett Izrael fiainak színe előtt.
1Ki 21:27 Amikor Ácháb meghallotta ezeket a beszédeket, megszaggatta ruháját, szőrzsákkal födte be testét, s böjtölt és zsákban aludt, s lehorgasztott fővel járt.
1Ki 21:28 Erre az Úr szózatot intézett a tesbi Illéshez, ezekkel a szavakkal:
1Ki 21:29 "Láttad-e, hogy Ácháb megalázta magát előttem? Mivel tehát megalázta magát kedvemért, nem az ő napjaiban hozom rá a nyomorúságot, hanem fia napjaiban hozom a nyomorúságot házára."
1Ki 22:1 Elmúlt erre három esztendő, anélkül, hogy háború lett volna Szíria s Izrael között.
1Ki 22:2 A harmadik esztendőben aztán lement Jozafát, Júda királya Izrael királyához.
1Ki 22:3 Izrael királya pedig azt mondta szolgáinak: "Nem tudjátok-e, hogy Rámót-Gileád a miénk? És mi hagyjuk és nem vesszük vissza Szíria királyának kezéből?"
1Ki 22:4 Azt mondta ekkor Jozafátnak: "Eljössz-e velem hadakozni Rámót-Gileád ellen?"
1Ki 22:5 Azt mondta erre Jozafát Izrael királyának: "Éppoly kész vagyok, mint te: népem s néped egy, s lovasaim a te lovasaid." Majd azt mondta Jozafát Izrael királyának: "Kérdezd meg, kérlek, még ma az Úr szavát."
1Ki 22:6 Egybegyűjtötte erre Izrael királya a prófétákat, mintegy négyszáz embert, s azt mondta nekik: "Elmenjek-e hadakozni Rámót-Gileád ellen, vagy maradjak nyugton?" Azok azt felelték: "Menj fel, s az Úr a király kezébe adja."
1Ki 22:7 Azt mondta azonban Jozafát: "Nincs-e itt az Úr valamelyik prófétája, hogy ő általa kérdezősködhetnénk?"
1Ki 22:8 Azt mondta erre Izrael királya Jozafátnak: "Van itt még egy ember, aki által megkérdezhetnénk az Urat, de én gyűlölöm, mert nem jövendöl nekem jót, csak rosszat: Mikeás, Jemla fia." Azt mondta neki Jozafát: "Ne beszélj így, király!"
1Ki 22:9 Odahívatott tehát Izrael királya egy udvari szolgát, s azt mondta neki: "Siess, hozd ide Mikeást, Jemla fiát."
1Ki 22:10 Ezalatt Izrael királya s Jozafát, Júda királya ott üldögéltek, mindenki a maga királyi székében, királyi díszbe öltözötten, a Szamaria kapuja előtti térségen, s a próféták mind ott prófétáltak színük előtt.
1Ki 22:11 Cidkija, Kánaána fia, vasszarvakat is készített magának, s azt mondta: "Ezt üzeni az Úr: Ilyenekkel ökleled majd Szíriát, amíg el nem törlöd."
1Ki 22:12 Valamennyi próféta hasonlóképp prófétált és azt mondta: "Menj fel Rámót-Gileád ellen: sikerülni fog, s az Úr a király kezébe adja."
1Ki 22:13 Eközben az a követ, aki elment, hogy elhívja Mikeást, azt mondta neki: "Íme, a próféták szavai egyhangúlag jót jövendölnek a királynak: legyen tehát szavad hasonló az övékéhez és szólj jót."
1Ki 22:14 Azt mondta neki Mikeás: "Az Úr életére mondom, hogy azt fogom mondani, amit az Úr mond nekem."
1Ki 22:15 Amikor aztán a királyhoz ért, azt mondta neki a király: "Mikeás, felmenjünk-e hadakozni Rámót-Gileád ellen, vagy hagyjuk?" Ő azt felelte neki: "Menj fel, sikerülni fog, s az Úr a király kezébe adja."
1Ki 22:16 Azt mondta erre neki a király: "Ismét s ismét eskü alatt kényszerítelek, hogy ne mondj nekem az Úr nevében mást, csak azt, ami igaz."
1Ki 22:17 Erre ő azt mondta: "Láttam egész Izraelt szétszórva a hegyeken mint a juhokat, amelyeknek nincs pásztoruk. És azt mondta az Úr: "Nincs ezeknek uruk, térjen vissza mindenki békességben házába.""
1Ki 22:18 (Azt mondta erre Izrael királya Jozafátnak: "Nem megmondtam neked, hogy nem jövendöl jót nekem, csak mindig rosszat?")
1Ki 22:19 Majd folytatta és azt mondta: "Halljad tehát az Úr szavát: Láttam az Urat, amint királyi székében ült, s az egész mennyei sereg jobbról s balról mellette állt
1Ki 22:20 és az Úr azt mondta: "Ki szedné rá Áchábot, Izrael királyát, hogy felmenjen és elessék Rámót-Gileádnál?" Ekkor egyik ezt, a másik azt a dolgot mondta.
1Ki 22:21 Előlépett azonban a lélek, s az Úr elé állt és szólt: "Én rászedem." Szólt hozzá az Úr: "Mi által?"
1Ki 22:22 Erre ő azt mondta: "Kimegyek, s hazug lélek leszek valamennyi prófétája szájában." Azt mondta erre az Úr: "Szedd rá, sikerülni fog: menj csak ki és tégy úgy." --
1Ki 22:23 Nos tehát íme, a hazugság lelkét adta az Úr valamennyi itt levő prófétád szájába, az Úr azonban rosszat szólt ellened."
1Ki 22:24 Odalépett ekkor Cidkija, Kánaána fia, s arcul ütötte Mikeást és azt mondta: "Hát engem elhagyott az Úr lelke, neked azonban szólt?"
1Ki 22:25 Azt mondta erre Mikeás: "Majd meglátod azon a napon, amikor a kamrában levő kamrába fogsz menni elbújni."
1Ki 22:26 Izrael királya pedig azt mondta: "Vigyétek Mikeást el, s maradjon Ámonnál, a város parancsnokánál s Joásnál, a király fiánál
1Ki 22:27 és mondjátok nekik: "Ezt üzeni a király: Vessétek tömlöcbe ezt az embert, s tartsátok nyomorúságos kenyéren és szűk vízen, amíg én békével vissza nem térek.""
1Ki 22:28 Azt mondta erre Mikeás: "Ha te békével visszatérsz, nem szólt az Úr általam." Majd azt mondta: "Halljátok népek mindnyájan!"
1Ki 22:29 Felvonult tehát Izrael királya és Jozafát Júda királya Rámót-Gileád ellen.
1Ki 22:30 Azt mondta ekkor Izrael királya Jozafátnak: "Fogj fegyvert, s eredj a harcba, de csak öltsd fel saját ruháidat!" Izrael királya azonban álruhát öltött, s úgy ment a harcba. --
1Ki 22:31 Szíria királya pedig megparancsolta a szekerek harminckét parancsnokának: "Ne harcoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak egyedül Izrael királya ellen." --
1Ki 22:32 Így amikor a szekerek parancsnokai Jozafátot meglátták, azt hitték, hogy ő Izrael királya, s rátámadtak, s ellene hadakoztak, de Jozafát felkiáltott.
1Ki 22:33 Megértették erre a szekerek parancsnokai, hogy nem ő Izrael királya, s ott hagyták.
1Ki 22:34 Egy ember azonban felvonta íját és csak úgy találomra ellőtte a nyilat, s véletlenül éppen Izrael királyát találta el a tüdő és a gyomor között. Erre ez azt mondta szekérvezetőjének: "Fordulj meg, s vigyél ki engem a seregből, mert súlyosan megsebesültem."
1Ki 22:35 Ám nagy harc kerekedett azon a napon, s így Izrael királya továbbra is ott állt szekerén a szírekkel szemben. Estére azonban meghalt; sebéből a vér a szekér belsejébe folyt.
1Ki 22:36 Erre még napnyugta előtt kikiáltotta a hírnök az egész seregben, s azt mondták: "Mindenki térjen vissza városába s földjére!"
1Ki 22:37 Meghalt tehát a király, s elvitték Szamariába, s eltemették a királyt Szamariában,
1Ki 22:38 szekerét pedig megmosták és szerszámát leöblítették Szamaria tavában, amikor is a kutyák felnyalták vérét -- az Úrnak azon szava szerint, amelyet szólt.
1Ki 22:39 Ácháb egyéb dolgai pedig, s mindaz, amit cselekedett, az elefántcsontház, amelyet építtetett, s mindazok a városok, amelyeket kiépíttetett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
1Ki 22:40 Ácháb tehát aludni tért atyáihoz, s fia, Ahaszja lett a király helyette.
1Ki 22:41 Jozafát, Ásza fia, Áchábnak, Izrael királyának negyedik esztendejében kezdett uralkodni Júdán.
1Ki 22:42 Harmincöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, s huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyját, aki Saláj lánya volt, Azubának hívták.
1Ki 22:43 Mindenben apjának, Ászának útján járt, s arról le nem tért, s azt cselekedte, ami igaz az Úr színe előtt.
1Ki 22:44 Mindazonáltal a magaslatokat nem távolította el: a nép ugyanis még a magaslatokon áldozott és gyújtott jó illatot.
1Ki 22:45 Jozafát békességet tartott Izrael királyával.
1Ki 22:46 Jozafát egyéb dolgai pedig és cselekedetei, amelyeket művelt, valamint harcai, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?
1Ki 22:47 Ő eltávolította az országból azoknak a fiúszeretőknek maradékait is, akik apja, Ásza napjaiból maradtak.
1Ki 22:48 Akkoriban nem állt király Edom élén.
1Ki 22:49 Így Jozafát király tengeri hajókat készíttetett, hogy Ofírba hajózzanak aranyért, de nem mehettek el, mert összetörtek Ecjon-Géberben.
1Ki 22:50 Akkor azt mondta Ahaszja, Ácháb fia Jozafátnak: "Menjenek szolgáim szolgáiddal a hajókon" -- de azt Jozafát nem akarta.
1Ki 22:51 Amikor aztán Jozafát aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük atyja, Dávid városában és fia, Jórám lett a király helyette.
1Ki 22:52 Ahaszja, Ácháb fia Jozafátnak, Júda királyának tizenhetedik esztendejében kezdett uralkodni Izraelen Szamariában, s két esztendeig uralkodott Izraelen.
1Ki 22:53 Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt, s apjának meg anyjának útján járt, meg Jeroboámnak, Nábát fiának az útján, aki vétekre vitte Izraelt.
1Ki 22:54 Baált szolgálta és imádta -- az Urat, Izrael Istenét pedig bosszantotta, egészen úgy, ahogy apja cselekedett.
2Ki 1:1 Ácháb halála után Moáb elszakadt Izraeltől.
2Ki 1:2 Ahaszja pedig kiesett Szamariában levő felső termének rácsán, és megbetegedett. Ekkor elküldte követeit ezekkel a szavakkal: "Menjetek, kérdezzétek meg Beelzebubot, Akkaron istenét, meggyógyulok-e ebből a betegségemből?"
2Ki 1:3 Így szólt ekkor az Úr angyala a tesbi Illéshez: "Kelj fel, menj Szamaria királyának követei elé, és mondd nekik: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Beelzebubot, Akkaron istenét mentek megkérdezni?
2Ki 1:4 Ezért ezt üzeni az Úr: Az ágyról, amelyre felszálltál, leszállni nem fogsz, hanem bizony meghalsz!" -- Illés elment,
2Ki 1:5 azután a követek visszatértek Ahaszjához. A király megkérdezte tőlük: "Miért jöttetek vissza?"
2Ki 1:6 Azok azt felelték neki: "Elénk jött egy ember, és azt mondta nekünk: "Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, aki küldött titeket, és mondjátok neki: Ezt üzeni az Úr: Talán azért küldesz Beelzebubhoz, Akkaron istenéhez válaszért, mert nincs Isten Izraelben? Ezért az ágyról, amelyre felszálltál, leszállni nem fogsz, hanem bizony meghalsz.""
2Ki 1:7 Erre ő megkérdezte őket: "Milyen formájú és öltözetű az az ember, aki elétek jött, és ezeket a szavakat mondta?"
2Ki 1:8 Azok ezt felelték: "Egy ember szőrpalástban és a derekán bőrövvel." A király erre így szólt: "A tesbi Illés az!"
2Ki 1:9 Elküldött tehát hozzá egy ötvenes hadnagyot, ötven alattvalójával együtt. Az felment hozzá -- ő éppen a hegy tetején üldögélt --, és azt mondta neki: "Isten embere! A király azt parancsolta, hogy jöjj le."
2Ki 1:10 Illés azt felelte az ötvenes hadnagynak: "Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged és ötven emberedet." Erre tűz szállt le az égből, és megemésztette őt a vele levő ötven emberrel együtt.
2Ki 1:11 Erre ismét elküldött a király egy másik ötvenes hadnagyot, és vele ötven embert. Ez így szólt hozzá: "Isten embere: ezt üzeni a király: "Siess, jöjj le!""
2Ki 1:12 Illés azt válaszolta: "Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged és ötven emberedet." Erre tűz szállt le az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt.
2Ki 1:13 Erre ismét elküldött egy harmadik ötvenes hadnagyot, ötven emberével együtt. Amikor az odaért, térdet hajtott Illés előtt, könyörgött neki, és azt mondta: "Isten embere, gondolj életemre és velem levő szolgáid életére!
2Ki 1:14 Íme, tűz szállt le az égből, és megemésztette a két első ötvenes hadnagyot és azt az ötven-ötven embert, aki velük volt; most azonban kérlek, irgalmazz életemnek!"
2Ki 1:15 Így szólt erre az Úr angyala Illéshez: "Menj le vele, ne félj!" Felkelt tehát, lement vele a királyhoz,
2Ki 1:16 és így szólt hozzá: "Ezt üzeni az Úr: Mivel Beelzebubhoz, Akkaron istenéhez küldtél követeket válaszért, mintha Izraelben nem volna Isten, akitől feleletet kérhetnél, azért az ágyról, amelyre felszálltál, leszállni nem fogsz, hanem bizony meghalsz."
2Ki 1:17 Meg is halt, az Úr szava szerint, amelyet Illés mondott. Mivel fia nem volt, a testvére, Jórám lett a király helyette, Jórámnak, Jozafát fiának, Júda királyának második esztendejében.
2Ki 1:18 Ahaszja egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, ugye, meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
2Ki 2:1 Történt pedig, hogy amikor az Úr fel akarta vinni Illést a forgószél által a mennybe, Illés és Elizeus éppen távozóban voltak Gilgálból.
2Ki 2:2 Azt mondta ekkor Illés Elizeusnak: "Maradj itt, mert az Úr engem Bételbe küldött." Azt mondta neki Elizeus: "Az Úr életére s a te életedre mondom, hogy nem hagylak el." Amikor aztán lementek Bételbe,
2Ki 2:3 a bételi prófétafiak kijöttek Elizeushoz, s azt mondták neki: "Tudod-e, hogy az Úr ma elveszi tőled uradat?" Ő azt felelte: "Én is tudom, hallgassatok."
2Ki 2:4 Majd azt mondta Illés Elizeusnak: "Maradj itt, mert az Úr engem Jerikóba küldött." Ő azonban azt mondta: "Az Úr életére s a te életedre mondom, hogy nem hagylak el." Amikor aztán Jerikóba értek,
2Ki 2:5 a jerikói prófétafiak Elizeushoz járultak, és azt mondták neki: "Tudod-e, hogy az Úr ma elveszi tőled uradat?" Ő azt mondta: "Én is tudom, hallgassatok."
2Ki 2:6 Majd azt mondta neki Illés: "Maradj itt, mert az Úr engem a Jordánhoz küldött." Ő azt mondta: "Az Úr életére s a te életedre mondom, hogy nem hagylak el." Elmentek tehát mindketten együtt.
2Ki 2:7 Ötven ember azonban követte őket a prófétafiak közül, s amikor ők ketten a Jordán mellett megálltak, messziről, velük szemben azok is megálltak.
2Ki 2:8 Ekkor Illés vette a palástját, összegöngyölítette, ráütött vele a vízre, s az két részre vált, s ők mindketten átmentek a szárazon.
2Ki 2:9 Amikor aztán átmentek, azt mondta Illés Elizeusnak: "Kívánj valamit, amit akarsz, hogy megtegyek neked, mielőtt elvesznek engem tőled." Azt mondta erre Elizeus: "Kérlek, legyen a lelkedből kétszeres osztályrész rajtam."
2Ki 2:10 Ő azt felelte: "Nehéz dolgot kértél: mindazonáltal, ha majd látsz engem, amikor elvesznek engem tőled, meglesz neked, amit kértél; ha azonban nem látsz, nem lesz meg."
2Ki 2:11 Miközben így mendegéltek, s menet közben beszélgettek, íme, egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztotta őket egymástól, s Illés felment a forgószéllel az égbe.
2Ki 2:12 Amikor ezt Elizeus látta, kiáltott: "Atyám, atyám, Izrael szekere és szekérvezetője!" Amikor aztán nem látta többé, megragadta ruháit és kettészaggatta.
2Ki 2:13 Aztán felemelte Illés palástját, amely leesett róla, s visszafordult, s megállt a Jordán partján,
2Ki 2:14 s Illés palástjával, amely leesett róla, ráütött a vízre, s az nem vált ketté. Erre azt mondta: "Hát most hol van Illés Istene?" Aztán ismét ráütött a vízre, s az két felé vált, s Elizeus átment.
2Ki 2:15 Amikor aztán meglátták őt a prófétafiak, akik átellenben, Jerikóban voltak, azt mondták: "Illés lelke Elizeusra szállt." Majd eléje mentek, s földig borultak előtte
2Ki 2:16 és azt mondták neki: "Íme, van szolgáid között ötven erős ember. Elmehetnének, s megkereshetnék uradat, hátha elvitte őt az Úr lelke, s levetette valamelyik hegyre, vagy valamelyik völgybe." Ő azt mondta: "Ne küldjetek."
2Ki 2:17 De azok addig unszolták, amíg bele nem egyezett és azt nem mondta: "Küldjetek." Erre elküldték az ötven embert, s azok három napig keresték, de nem találták.
2Ki 2:18 Amikor aztán visszatértek hozzá -- ő ugyanis Jerikóban maradt --, azt mondta nekik: "Nem mondtam-e nektek: ne küldjetek?"
2Ki 2:19 Majd azt mondták a város emberei Elizeusnak: "Íme, e város fekvése igen jó, amint te, uram, magad is látod, de vize igen rossz, s földje terméketlen."
2Ki 2:20 Erre ő azt mondta: "Hozzatok nekem valami új edényt, s tegyetek bele sót." Amikor hoztak,
2Ki 2:21 kiment a víz forrásához, beledobta a sót, és azt mondta: "Ezt üzeni az Úr: Egészségessé tettem ezt a vizet, s nem származik többé belőle sem halál, sem terméketlenség."
2Ki 2:22 Egészséges is lett a víz, mind a mai napig, Elizeus szava szerint, amelyet szólt.
2Ki 2:23 Majd felment onnan Bételbe. Amint az úton felfelé tartott, kis gyermekek jöttek ki a városból, s csúfolgatták őt, s azt mondták: "Gyere föl, kopasz, gyere föl, kopasz.
2Ki 2:24 Erre ő hátratekintett, s amikor meglátta őket, megátkozta őket az Úr nevében. Erre két medve jött ki az erdőből, s széttépett közülük negyvenkét gyermeket.
2Ki 2:25 Majd elment onnan a Kármel hegyére, onnan pedig visszatért Szamariába.
2Ki 3:1 Jórám, Ácháb fia, Jozafátnak, Júda királyának tizennyolcadik esztendejében lett Izrael királya Szamariában, s tizenkét esztendeig uralkodott.
2Ki 3:2 Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, de nem annyira, mint apja és anyja: eltávolíttatta ugyanis Baál szobrait, amelyeket apja készíttetett.
2Ki 3:3 Mindazonáltal ragaszkodott Jeroboámnak, Nábát fiának vétkeihez, aki vétekre vitte Izraelt, s azoktól el nem távozott.
2Ki 3:4 Mésa, Moáb királya, sok barmot tenyésztett és százezer báránnyal meg százezer gyapjas kossal adózott Izrael királyának.
2Ki 3:5 Amikor azonban Ácháb meghalt, megszegte a szövetséget, amelyet Izrael királyával tartott.
2Ki 3:6 Ezért Jórám király kivonult ebben az időben Szamariából, s felsorakoztatta egész Izraelt.
2Ki 3:7 Aztán elküldött Jozafáthoz, Júda királyához, ezzel az üzenettel: "Moáb királya elszakadt tőlem, gyere velem hadba ellene." Ő azt felelte: "Felmegyek; aki az enyém, az a tied, az én népem a te néped, s az én lovaim a te lovaid."
2Ki 3:8 Majd kérdezte: "Melyik úton vonuljunk fel?" Ő azt felelte: "Edom pusztáján keresztül."
2Ki 3:9 Elindult tehát Izrael királya, Júda királya és Edom királya, s hét napot haladtak kerülő útjukon, de nem volt víz sem a sereg, sem a velük menő jószág számára.
2Ki 3:10 Azt mondta ekkor Izrael királya: "Jaj, jaj, jaj, egybegyűjtött az Úr minket, három királyt, hogy Moáb kezébe adjon."
2Ki 3:11 Azt mondta erre Jozafát: "Van-e itt prófétája az Úrnak, hogy könyöröghessünk általa az Úrhoz?" Erre valaki Izrael királyának szolgái közül azt felelte: "Itt van Elizeus, Sáfát fia, aki Illés kezére a vizet öntötte."
2Ki 3:12 Azt mondta ekkor Jozafát: "Nála van az Úr üzenete." Lement tehát hozzá Izrael királya s Jozafát, Júda királya és Edom királya.
2Ki 3:13 Elizeus azonban azt mondta Izrael királyának: "Mi közöm hozzád? Eredj apád és anyád prófétáihoz!" Mindazonáltal azt mondta neki Izrael királya: "Miért gyűjtötte egybe az Úr ezt a három királyt, hogy a moabiták kezébe adja őket?"
2Ki 3:14 Azt mondta erre neki Elizeus: "A Seregek Urának életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy ha nem tekinteném Jozafátnak, Júda királyának személyét, ügyet sem vetnék rád, s meg sem néznélek.
2Ki 3:15 Most azonban hozzatok ide nekem egy hárfást." Amikor aztán az játszani kezdett a hárfáján, őt megszállta az Úr ereje és szólt:
2Ki 3:16 Ezt üzeni az Úr: "Csináljatok gödröt gödör mellé e patakvölgy árkában,
2Ki 3:17 mert ezt üzeni az Úr: Nem fogtok látni sem szelet, sem esőt, s ez az árok mégis megtelik vízzel, s isztok ti és családjaitok meg barmaitok.
2Ki 3:18 Sőt ez még kevés az Úr színe előtt: még Moábot is a kezetekbe adja,
2Ki 3:19 s megvertek minden erős várost s minden válogatott várost, kivágtok minden gyümölcsfát, betömtök minden vízforrást, s behánytok minden jó szántóföldet kövekkel."
2Ki 3:20 S csakugyan az történt, hogy reggel, amikor az ételáldozatot szokták bemutatni, íme, víz áradt Edom felől, s megtelt a vidék vízzel.
2Ki 3:21 Amikor a moabiták mindannyian meghallották, hogy felvonultak a királyok, hogy hadakozzanak ellenük, összehívták mindazokat, akik vitézi övet viseltek, s felálltak határukon.
2Ki 3:22 Amikor aztán kora hajnalban felkeltek, s a nap a vízzel szemben felsütött, a moabiták átellenből olyan vörösnek látták a vizet, mint a vér.
2Ki 3:23 Erre azt mondták: "Kard ontotta vér ez! Harcra keltek egymással a királyok, s leöldösték egymást! Rajta hát zsákmányra, Moáb!"
2Ki 3:24 Azzal elmentek Izrael táborához, de Izrael felkelt, s megverte a moabitákat, s azok megfutamodtak előlük. Erre a győztesek elmentek, s megverték Moábot
2Ki 3:25 és lerontották a városokat, s azáltal, hogy mindegyikük odadobott egy-egy követ, telehajigáltak minden jó szántóföldet, betömtek minden vízforrást, kivágtak minden gyümölcsfát, úgyhogy csak a cserepes falak maradtak meg, de a parittyások körülvették a várost, s nagy részben összelövöldözték.
2Ki 3:26 Amikor ezt Moáb királya látta, azt tudniillik, hogy az ellenség föléje kerekedett, maga mellé vett hétszáz kardforgató embert, hogy áttörjön Edom királyához, de nem tudott.
2Ki 3:27 Erre megragadta elsőszülött fiát, akinek idővel királlyá kellett volna lennie helyette, s bemutatta egészen elégő áldozatul a várfalon. Erre nagy felháborodás lett Izraelben, s ők azonnal visszavonultak tőle, s visszatértek földjükre.
2Ki 4:1 Egy asszony pedig a próféták feleségei közül segítségért kiáltott Elizeushoz, mondván: "Szolgád, a férjem meghalt, s te tudod, hogy szolgád félte az Urat, s íme, eljött a hitelező, hogy elvegye két fiamat, s rabszolgáivá tegye."
2Ki 4:2 Azt mondta neki Elizeus: "Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Mondd meg nekem, mid van házadban?" Ő azt felelte: "Nincs nekem, szolgálódnak semmim sem házamban, csak egy kis olajom, amellyel kenni szoktam magamat."
2Ki 4:3 Azt mondta erre neki: "Eredj, kérj kölcsön minden szomszédasszonyodtól üres edényeket, de ne keveset,
2Ki 4:4 aztán menj be házadba, s ha benn leszel fiaiddal együtt, zárd be ajtódat, s tölts olajodból mindezekbe az edényekbe, s ha megtelnek, állítsd őket félre."
2Ki 4:5 Elment tehát az asszony, s rázárta magára s fiaira az ajtót, s azok adogatták az edényeket, ő pedig töltögetett.
2Ki 4:6 Amikor aztán megteltek az edények, azt mondta fiának: "Hozz ide nekem még edényt." De az azt felelte: "Nincsen." Ekkor megállt az olaj.
2Ki 4:7 Erre elment, s elmondta a dolgot az Isten emberének. Ő ezt mondta: "Eredj, add el az olajat, s fizesd ki hiteleződet, te pedig s fiaid éljetek abból, ami megmarad."
2Ki 4:8 Történt pedig egy napon, hogy Elizeus keresztülment Sunámon. Volt azonban ott egy előkelő asszony, s az feltartóztatta, hogy étkezzék nála. Így aztán valahányszor arra járt, betért hozzá, hogy étkezzék.
2Ki 4:9 Erre az asszony azt mondta férjének: "Úgy veszem észre, hogy Istennek szent embere az, aki gyakorta erre jár mifelénk.
2Ki 4:10 Csináltassunk tehát neki egy kis tetőszobát, tegyünk bele neki ágyat, asztalt, széket és mécsest, hogy ha hozzánk jön, ott ellehessen."
2Ki 4:11 Történt erre egy napon, hogy eljött és betért a tetőszobába, s ott megpihent.
2Ki 4:12 Majd azt mondta legényének, Giezinek: "Hívd elő azt a sunemi asszonyt." Amikor előhívta, s az elébe állt,
2Ki 4:13 azt mondta legényének: "Mondd neki: Íme, gondosan elláttál minket mindennel. Mit akarsz, hogy cselekedjem neked? Van-e valami ügyed, s akarod-e, hogy szóljak a királynak vagy a sereg fővezérének?" Ő azt felelte: "Én nyugodtan lakom népem között."
2Ki 4:14 Erre ő azt mondta: "Mit akar tehát, hogy cselekedjem neki?" Azt mondta erre Giezi: "Ne is kérdezd, hiszen fia nincs, s a férje vén."
2Ki 4:15 Erre megparancsolta, hogy hívja oda, s amikor odahívta, s az megállt az ajtóban,
2Ki 4:16 azt mondta neki: "Esztendő fordultán, ebben az időben s ugyanebben az órában fiad lesz méhedben." Ám ő azt felelte: "Ne, kérlek uram, Isten embere, ne hazudj szolgálódnak."
2Ki 4:17 Az asszony csakugyan fogant, s fiút szült, abban az időben s abban az órában, amelyet Elizeus mondott.
2Ki 4:18 Fel is növekedett a gyermek. Amikor azonban egy napon kiment apjához, az aratókhoz,
2Ki 4:19 azt mondta apjának: "A fejem fáj, a fejem fáj." Erre ő azt mondta a legénynek: "Vedd fel, s vidd el az anyjához."
2Ki 4:20 Az fel is vette és elvitte anyjához. Ő a térdén tartotta egészen délig, akkor meghalt.
2Ki 4:21 Erre ő felment, rátette az Isten emberének ágyára, rázárta az ajtót, kiment,
2Ki 4:22 elhívta férjét és azt mondta: "Bocsáss el, kérlek, velem egy legényt meg egy szamarat, hadd siessek el az Isten emberéhez, majd visszajövök."
2Ki 4:23 Ő azt mondta: "Miért mégy hozzá? Ma nincs sem újhold, sem szombat." Ő azt felelte: "Csak hadd menjek."
2Ki 4:24 Azzal megnyergeltette a szamarat, s megparancsolta a legénynek: "Hajts, siess és meg ne állíts engem menetközben, hanem azt tedd, amit majd parancsolok neked."
2Ki 4:25 Elindult tehát, s eljutott az Isten emberéhez, a Kármel hegyére. Amikor az Isten embere átellenből meglátta, azt mondta legényének, Giezinek: "Íme, az a sunemi asszony.
2Ki 4:26 Eredj csak eléje, s mondd neki: Jól vagy-e te s a férjed meg a fiad?" Ő azt felelte: "Jól."
2Ki 4:27 Amikor aztán eljutott az Isten emberéhez a hegyre, megragadta lábát. Odament erre Giezi, hogy eltávolítsa, de az Isten embere azt mondta: "Hagyd csak, mert keserűségben van a lelke, de az Úr azt eltitkolta előlem, s nem adta tudtomra."
2Ki 4:28 Az asszony azt mondta neki: "Vajon kértem-e én fiút uramtól? Nemde azt mondtam neked: Ne ámíts engem?"
2Ki 4:29 Erre ő azt mondta Giezinek: "Övezd fel derekadat, s vedd kezedbe botomat, s menj el. Ha találkozol valakivel, ne köszöntsd, s ha köszönt téged valaki, ne válaszolj neki, s tedd botomat a gyermek arcára."
2Ki 4:30 Ám a gyermek anyja azt mondta: "Az Úr életére s a te életedre mondom, hogy nem hagylak el téged." Felkelt tehát és követte.
2Ki 4:31 Giezi azonban előrement, s rátette a botot a gyermek arcára, de az nem szólalt meg, s nem eszmélt fel. Erre visszatért, s jelentette neki, s azt mondta: "Nem kelt fel a gyermek."
2Ki 4:32 Amikor Elizeus bement a házba, íme, a gyermek csakugyan holtan feküdt ágyán.
2Ki 4:33 Erre bement, s rázárta az ajtót magára s a gyermekre, s imádkozott az Úrhoz.
2Ki 4:34 Aztán föllépett az ágyra, s ráfeküdt a gyermekre, s rátette száját a szájára, szemét a szemére, s kezét a kezére, s ráborult. Ekkor meleg lett a gyermek teste.
2Ki 4:35 Erre ő lejött, sétált egyet föl s alá a házban, aztán föllépett az ágyra, s ráfeküdt: erre a gyermek hetet ásított, s kinyitotta a szemét.
2Ki 4:36 Erre ő beszólította Giezit, s azt mondta neki: "Hívd ide azt a sunemi asszonyt." Az a hívásra be is ment hozzá. Erre ő azt mondta: "Vedd fiadat."
2Ki 4:37 Az odament, a lába elé omlott, s földig hajtotta magát, majd vette a fiát, s kiment.
2Ki 4:38 Elizeus erre visszatért Gilgálba. Az országban akkor éhség volt. Amikor aztán a prófétafiak letelepedtek előtte, azt mondta egyik legényének: "Tedd föl a nagy fazekat, s főzz főzeléket a prófétafiaknak."
2Ki 4:39 Erre egyikük kiment a mezőre, hogy zöldséget szedjen, s vadszőlőtőhöz hasonló növényre talált. Teleszedte róla vadtökkel palástját, s miután visszatért, belevagdalta a főzelékes fazékba, mert nem tudta, hogy mi az.
2Ki 4:40 Ki is tálalták a társaknak, hogy egyenek, de amikor azok megízlelték a főzeléket, felkiáltottak, s azt mondták: "Halál van a fazékban, Isten embere!" -- és nem tudtak enni.
2Ki 4:41 Erre ő így szólt: "Hozzatok lisztet!" Amikor hoztak, beleszórta a fazékba, s azt mondta: "Tálald ki a népnek, hogy egyen." És nem volt többé semmi keserűség a fazékban.
2Ki 4:42 Majd odajött egy ember Baálsálisából, és zsengéből való kenyereket hozott az Isten emberének: húsz árpakenyeret s friss gabonát a tarisznyájában. Erre ő azt mondta: "Add oda a népnek, hadd egyen."
2Ki 4:43 A szolgája erre azt felelte: "Mi ez ahhoz, hogy száz ember elé adjam?" Ám ő ismét azt mondta: "Add csak oda a népnek, hadd egyen, ezt üzeni ugyanis az Úr: "Esznek is, marad is.""
2Ki 4:44 Odatette tehát eléjük, s ettek, s maradt is, az Úr szava szerint.
2Ki 5:1 Námán, Szíria királyának hadvezére, nagy és tekintélyes ember volt ura előtt, mert általa adott az Úr győzelmet Szíriának. Vitéz és gazdag ember volt, de poklos.
2Ki 5:2 Egyszer azonban portyázni mentek a szíriaiak, s foglyul ejtettek Izrael földjéről egy kislányt. Ez Námán feleségének szolgálatába jutott
2Ki 5:3 és azt mondta asszonyának: "Bárcsak lett volna az én uram annál a prófétánál, aki Szamariában van. Biztosan meggyógyította volna a poklosságtól, amelyben van."
2Ki 5:4 Námán erre bement urához s elbeszélte neki: "Így s így szólt az az Izrael földjéről való lány."
2Ki 5:5 Azt mondta erre neki Szíria királya: "Eredj el s én majd küldök egy levelet Izrael királyának." Az, miután elment és magával vitt tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat s tíz váltóruhát,
2Ki 5:6 elvitte a levelet Izrael királyának. Ezek a szavak voltak benne: "Ha e levelet megkapod, tudd, hogy hozzád küldtem szolgámat, Námánt, hogy meggyógyítsd poklosságából."
2Ki 5:7 Amikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját s azt mondta: "Isten vagyok-e én, hogy ölni s életet adni tudjak, hogy ez hozzám küld, hogy meggyógyítsak valakit poklosságából? Észrevehetitek s láthatjátok, hogy csak ürügyet keres ellenem."
2Ki 5:8 Amikor ezt Elizeus, az Isten embere meghallotta, azt tudniillik, hogy Izrael királya megszaggatta ruháját, elküldött hozzá ezzel az üzenettel: "Miért szaggattad meg ruháidat? Jöjjön hozzám, s tudja meg, hogy van próféta Izraelben."
2Ki 5:9 Odament tehát Námán, lovaival és szekereivel együtt, és megállt Elizeus házának ajtaja előtt.
2Ki 5:10 Ekkor Elizeus követet küldött ki hozzá ezzel az üzenettel: "Menj s fürödj meg hétszer a Jordánban, s akkor tested visszanyeri egészségét s megtisztulsz."
2Ki 5:11 Megharagudott erre Námán, elment, és ezt mondta: "Azt hittem, hogy ki fog jönni hozzám, megáll, segítségül hívja az Úrnak, Istenének nevét, megérinti kezével a poklosság helyét s meggyógyít.
2Ki 5:12 Hát nem jobbak-e az Abána és a Fárfár, Damaszkusz folyói, Izrael valamennyi vizénél arra, hogy bennük megfürödjem és megtisztuljak?" Amikor azonban megfordult s bosszankodva elment,
2Ki 5:13 eléje járultak szolgái s így szóltak hozzá: "Apám, ha nagy dolgot mondott volna is neked a próféta, bizonyára meg kellett volna tenned. Mennyivel inkább, hogy most csak azt mondta neked: "Fürödj meg és megtisztulsz.""
2Ki 5:14 Lement s megfürdött hétszer a Jordánban az Isten emberének szava szerint, s ismét olyan lett a teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult.
2Ki 5:15 Erre visszatért az Isten emberéhez egész kíséretével együtt s bement s megállt előtte s azt mondta: "Immár tudom, hogy nincs másutt Isten az egész földön, hanem csakis Izraelben. Kérlek tehát, fogadj el áldomást szolgádtól."
2Ki 5:16 Ám ő azt felelte: "Az Úr életére mondom, aki előtt szolgálok, hogy nem fogadok el." Nem is engedett semmiképpen sem, pedig unszolta.
2Ki 5:17 Végre Námán azt mondta: "Hát ahogy akarod; de kérlek, engedd meg nekem, szolgádnak, hogy vehessek e földből annyit, amennyit egy öszvérpár elbír, mert nem mutat be többé szolgád egészen elégő áldozatot vagy békeáldozatot más isteneknek, hanem csak az Úrnak.
2Ki 5:18 Csak ebben az egy dologban engeszteld az Urat szolgád érdekében: amikor uram bemegy Remmon templomába, hogy ott leboruljon s a kezemre támaszkodik, ha én is leborulok Remmon templomában, amikor ő ott leborul -- nézze el az Úr nekem, szolgádnak ezt a dolgot."
2Ki 5:19 Ő azt mondta neki: "Eredj békességben." Erre ő eltávozott tőle a föld legkiválóbb idejében.
2Ki 5:20 Azt mondta ekkor magában Giezi, az Isten emberének legénye: "Megkímélte uram ezt a szíriai Námánt, hogy nem fogadta el tőle, amit hozott: az Úr életére mondom, hogy utána futok és szerzek tőle valamit."
2Ki 5:21 Utána is eredt Giezi Námánnak. Amikor ez meglátta, hogy feléje fut, leugrott szekeréről elébe s azt mondta: "Rendben van-e minden?"
2Ki 5:22 Ő azt mondta: "Rendben." Uram küldött hozzád s üzeni: "Épp most jött hozzám két ifjú Efraim hegységéből, a prófétafiak közül. Adj számukra egy talentum ezüstöt s két öltözet ruhát."
2Ki 5:23 Azt mondta erre Námán: "Jobb lesz, ha két talentumot veszel." Rá is erőszakolta s bekötött két talentum ezüstöt két zsákba és két váltóruhát s rátette két legényére, s azok el is vitték előtte.
2Ki 5:24 Amikor aztán már estefelé megérkezett, elvette kezükből s félretette a házban s elbocsátotta az embereket s azok elmentek,
2Ki 5:25 ő pedig bement s ura elé állt. Azt mondta ekkor Elizeus: "Honnan jössz, Giezi?" Ő azt felelte: "Nem volt el szolgád sehol sem."
2Ki 5:26 Ő azonban azt mondta: "Nem volt-e jelen az én szívem, amikor az az ember visszafordult szekeréről feléd? Nos tehát, szereztél ezüstöt és szereztél ruhákat, hogy olajkerteket, szőlőket, juhokat, barmokat, rabszolgákat és rabszolgálókat vásárolj,
2Ki 5:27 de Námán poklossága is rád s ivadékodra ragad mindörökre." Poklosságtól hófehéren ment is ki előle.
2Ki 6:1 Majd azt mondták a prófétafiak Elizeusnak: "Íme, ez a hely, ahol felügyeleted alatt lakunk, szűk nekünk.
2Ki 6:2 Hadd menjünk el a Jordánhoz s hadd hozzon mindenki az erdőből egy-egy szálfát, hogy ott lakóhelyet építsünk magunknak." Ő azt mondta: "Menjetek el."
2Ki 6:3 Azt mondta erre egyikük: "Gyere azonban te is el szolgáiddal." Ő felelte: "Elmegyek."
2Ki 6:4 El is ment velük. Amikor aztán a Jordánhoz jutottak, vágták a fát.
2Ki 6:5 Történt azonban, hogy amint egyikük egy szálfát kivágott, a fejsze vasa beleesett a vízbe. Erre ő felkiáltott s azt mondta: "Jaj, jaj, jaj, uram, ezt is csak kölcsön kaptam."
2Ki 6:6 Azt mondta erre az Isten embere: "Hova esett?" Amikor az megmutatta neki a helyet, ő levágott egy fadarabot, odahajította s felúszott a vas.
2Ki 6:7 Erre azt mondta: "Vedd ki." Az kinyújtotta kezét s kivette.
2Ki 6:8 Szíria királya pedig hadakozott Izraellel s megállapodott szolgáival: "Ezen és ezen a helyen vessünk lest."
2Ki 6:9 Elküldött erre az Isten embere Izrael királyához ezzel az üzenettel: "Vigyázz, ne vonulj át ezen s ezen helyen, mert ott akarnak lesbeállni a szírek."
2Ki 6:10 Elküldött tehát Izrael királya arra a helyre, amelyet neki az Isten embere mondott s előre elfoglalta és vigyázott ott magára nem egyszer, sem kétszer.
2Ki 6:11 Felháborodott ezen a dolgon Szíria királyának szíve s összehívta szolgáit és azt mondta: "Miért nem jelentitek nekem, ki az én árulóm Izrael királyánál?"
2Ki 6:12 Azt mondta erre egyik szolgája: "Nem úgy van az, uram király, de Elizeus próféta, aki Izraelben van, megjelent minden szót Izrael királyának, amelyet te a hálókamrádban beszélsz."
2Ki 6:13 Azt mondta erre nekik: "Menjetek s nézzétek meg, hol van, hogy odaküldjek s elfogassam." Jelentették is neki: "Íme, Dótánban van."
2Ki 6:14 Ekkor lovakat, szekereket és erős csapatokat küldött oda s azok, amikor éjjel megérkeztek, körülvették a várost.
2Ki 6:15 Amikor aztán reggel az Isten emberének szolgája felkelt és kiment, látta a sereget, a lovakat meg a szekereket a város körül s jelentette urának és azt mondta: "Jaj, jaj, jaj, uram, mitévők legyünk?"
2Ki 6:16 Ő azonban felelte: "Ne félj, mert többen vannak velünk, mint velük."
2Ki 6:17 Majd imádkozott Elizeus és azt mondta: "Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson." Erre megnyitotta az Úr a legény szemét s az látott: s íme, a hegy tele volt lovakkal s tüzes szekerekkel Elizeus körül.
2Ki 6:18 Amikor aztán az ellenség felvonult ellene, Elizeus ismét imádkozott az Úrhoz, ezekkel a szavakkal: "Sújtsd, kérlek, vaksággal e nemzetet." Erre az Úr azzal sújtotta őket, hogy nem láttak, -- Elizeus szava szerint.
2Ki 6:19 Ekkor Elizeus így szólt hozzájuk: "Nem ez az út s nem ez a város, gyertek utánam s majd megmutatom nektek azt az embert, akit kerestek." Azzal elvitte őket Szamariába.
2Ki 6:20 Amikor aztán beértek Szamariába, azt mondta Elizeus: "Uram, nyisd meg a szemüket, hadd lássanak." Erre megnyitotta az Úr a szemüket s látták, hogy Szamaria közepében vannak.
2Ki 6:21 Izrael királya, amikor meglátta őket, azt mondta Elizeusnak: "Levágassam-e őket, apám?"
2Ki 6:22 Ám ő azt mondta: "Ne vágasd le, mert nem kardoddal és íjaddal fogtad el őket, hogy levághatnád őket. Sőt tégy eléjük kenyeret és vizet, hogy egyenek s igyanak s aztán hadd menjenek urukhoz."
2Ki 6:23 Erre ő nagy lakomát készített nekik s miután ettek és ittak, elbocsátotta őket s azok elmentek urukhoz. Ettől kezdve nem jöttek többé a szíriai portyázók Izrael földjére.
2Ki 6:24 Történt pedig ezek után, hogy Ben-Hadad, Szíria királya egybegyűjtötte egész seregét s felment s ostrom alá vette Szamariát.
2Ki 6:25 Erre nagy éhínség támadt Szamariában, mert addig ostromolták, amíg egy szamárfejet nyolcvan ezüstön, egy negyed káb galambtrágyát pedig öt ezüstön adtak.
2Ki 6:26 Amikor aztán egyszer Izrael királya a várfalon járkált, felkiáltott hozzá egy asszony, s ezt mondta: "Segíts rajtam, uram király."
2Ki 6:27 Ő azt mondta: "Ha az Úr nem segít rajtad, én honnan segítselek? A szérűről vagy a sajtóról?" Majd azt mondta neki a király: "Mit akarsz?" Ő azt felelte:
2Ki 6:28 "Ez az asszony azt mondta nekem: "Add ide a fiadat, hogy ma megegyük, holnap aztán megesszük az én fiamat."
2Ki 6:29 Megfőztük tehát a fiamat s megettük. Másnap aztán azt mondtam neki: Add ide a fiadat, hogy megegyük. Ő azonban elrejtette fiát."
2Ki 6:30 Amikor ezt a király meghallotta, megszaggatta ruháját s tovább ment a várfalon; ekkor az egész nép látta, hogy alul a testén szőrzsákot viselt.
2Ki 6:31 Majd azt mondta a király: "Sújtson engem Isten most és mindenkoron, ha Elizeusnak, Sáfát fiának feje ma rajta marad!"
2Ki 6:32 Elizeus ekkor a házában ült s körülötte ültek a vének. Odaküldött tehát előre egy embert, de mielőtt még ez a követ odaért volna, ő azt mondta a véneknek: "Tudjátok-e, hogy a gyilkos fia ideküld, hogy fejemet vegyék? Vigyázzatok tehát s ha a követ ideér, zárjátok be az ajtót s ne engedjétek bejönni, mert íme, ura lábának nesze követi őt."
2Ki 6:33 Még beszélt velük, amikor megjelent a követ, aki hozzá jött és azt mondta: "Íme, ekkora baj származott az Úrtól, mit várjak még az Úrtól?"
2Ki 7:1 Azt mondta erre Elizeus: "Halljátok az Úr szavát: Ezt üzeni az Úr: Holnap ilyenkor egy mérő lisztláng egy sékel s két mérő árpa egy sékel lesz Szamaria kapujában."
2Ki 7:2 Erre azt felelte az Isten emberének az egyik főtiszt, az, akinek a kezére a király támaszkodott: "Még ha az Úr zsilipeket csinálna is az égre, bekövetkezhetnék-e az, amit beszélsz?" Erre ő azt mondta: "Saját szemeddel fogod látni, de nem eszel belőle."
2Ki 7:3 Volt mármost a kapu bejárata előtt négy poklos férfi. Ezek azt mondták egymásnak: "Mit maradjunk itt, amíg meg nem halunk?
2Ki 7:4 Ha bemegyünk a városba, akkor is éhen halunk, ha itt maradunk, akkor is meg kell halnunk. Gyertek tehát, szökjünk át Szíria táborába: ha megkegyelmeznek nekünk, életben maradunk, ha pedig meg akarnak ölni, hát akkor meghalunk."
2Ki 7:5 Estefelé fel is kerekedtek, hogy Szíria táborába menjenek. Amikor azonban Szíria táborának széléhez jutottak, nem találtak ott senkit sem.
2Ki 7:6 Az Úr ugyanis harci szekereknek, lovaknak s nagy hadseregnek lármáját hallatta a szíriaiak táborában, mire azok azt mondták egymásnak: "Íme, Izrael királya felbérelte ellenünk a hetiták s az egyiptomiak királyait s azok jönnek ránk."
2Ki 7:7 Erre felkerekedtek s a szürkületben elfutottak s ott hagyták sátraikat, lovaikat, szamaraikat a táborban, s megfutamodva csak arra törekedtek, hogy életüket megmentsék.
2Ki 7:8 Így tehát, amikor azok a poklosok a tábor széléhez jutottak, bementek az egyik sátorba, ettek és ittak, majd kivittek onnan ezüstöt, aranyat, ruhát és elmentek s elrejtették; aztán visszatértek egy másik sátorba s onnan szintén elhordták ezeket és elrejtették.
2Ki 7:9 Majd azt mondták egymásnak: "Nem cselekszünk helyesen! Ez a nap ugyanis jó hír napja. Ha hallgatunk s reggelig hírül nem visszük, bűnnel fognak vádolni minket. Gyertek, menjünk s jelentsük a király udvarában."
2Ki 7:10 Amikor aztán eljutottak a város kapujához, elbeszélték a kapuőröknek: "Elmentünk Szíria táborába s nem találtunk ott egyetlen embert sem, csak kikötött lovakat és szamarakat s felütött sátrakat."
2Ki 7:11 Elmentek erre a kapuőrök s jelentették benn a király palotájában.
2Ki 7:12 Ő még éjjel felkelt és azt mondta szolgáinak: "Megmondom nektek, mit akarnak velünk a szírek: tudják, hogy éhséget szenvedünk s azért kivonultak a táborból s elrejtőztek a mezőn, s ezt mondták: "Ha kijönnek a városból, megfogjuk őket elevenen s akkor bemehetünk a városba.""
2Ki 7:13 Egyik szolgája erre azt felelte: "Vegyük azt az öt lovat, amely még megmaradt a városban (ennyi van csak ugyanis Izrael egész sokaságánál, mert a többi elfogyott) s küldjünk ki s akkor kipuhatolhatjuk a dolgot."
2Ki 7:14 Elő is hoztak két fogatot s a király kiküldött a szírek táborába, s ezt mondta: "Menjetek s nézzétek meg."
2Ki 7:15 Erre ők utánuk nyomultak egészen a Jordánig s íme, az egész út tele volt azokkal a ruhákkal és holmikkal, amelyeket a szírek ijedtükben eldobáltak. Amikor aztán a követek visszatértek, jelentették ezt a királynak.
2Ki 7:16 Erre a nép kivonult s kifosztotta a szír tábort s egy mérő lisztláng egy sékel s két mérő árpa egy sékel lett az Úr szava szerint.
2Ki 7:17 Közben a király azt a főtisztet rendelte a kapuhoz, akinek kezére támaszkodott. Ezt a néptömeg összetaposta a kapuban, úgyhogy meghalt, amint az Isten embere megmondta, amikor a király lement hozzá.
2Ki 7:18 Beteljesedett tehát az Isten emberének az a szava, amelyet a királynak mondott, amikor azt mondta: "Két mérő árpa egy sékel és egy mérő lisztláng egy sékel lesz holnap ilyenkor Szamaria kapujában."
2Ki 7:19 Ugyanakkor az a főtiszt azt felelte és azt mondta az Isten emberének: "Még ha zsilipeket csinálna is az Úr az égre, bekövetkezhetnék-e az, amit beszélsz", s ő azt mondta neki: "Saját szemeddel fogod látni, de nem eszel belőle."
2Ki 7:20 Úgy is történt tehát vele, amint ő megjövendölte: összetaposta a nép a kapuban, úgyhogy meghalt.
2Ki 8:1 Ahhoz az asszonyhoz pedig, akinek fiát feltámasztotta, Elizeus ezt mondta: "Kelj fel s eredj el házanépeddel együtt s tartózkodj ott, ahol tudsz, mert az Úr éhínséget hívott elő, s az hét esztendeig jön az országra."
2Ki 8:2 Erre az felkelt s az Isten emberének szava szerint cselekedett: elment ugyanis házanépével együtt s a filiszteusok földjén tartózkodott hosszú ideig.
2Ki 8:3 Amikor aztán elmúlt a hét esztendő, visszatért az asszony a filiszteusok földjéről s elment, hogy panaszt emeljen a királynál háza és szántóföldjei miatt.
2Ki 8:4 A király éppen Giezivel, az Isten emberének legényével beszélt s azt mondta: "Beszéld el nekem mindazokat a nagy dolgokat, amelyeket Elizeus művelt."
2Ki 8:5 Amikor ő éppen azt beszélte el a királynak, hogy mi módon támasztotta fel a halottat, megjelent az asszony, akinek életre keltette fiát s a királyhoz kiáltott háza és szántóföldjei miatt. Azt mondta ekkor Giezi: "Uram király, ez az az asszony s ez az a fia, akit feltámasztott Elizeus."
2Ki 8:6 Erre megkérdezte a király az asszonyt s az elbeszélte neki a dolgot. Erre a király mellé adott egy udvari tisztet, s ezt mondta: "Adasd vissza neki mindenét, meg a szántóföldjeinek minden jövedelmét attól a naptól kezdve, hogy elhagyta az országot mindmáig."
2Ki 8:7 Majd elment Elizeus Damaszkuszba. Ekkor Ben-Hadad, Szíria királya éppen beteg volt. Amikor hírül vitték neki s azt mondták: "Idejött az Isten embere",
2Ki 8:8 azt mondta a király Házaélnek: "Végy magadhoz ajándékot s eredj az Isten embere elé s kérdezd meg általa az Urat: Kilábolok-e ebből a betegségemből?"
2Ki 8:9 Házaél elé is ment, vitt magával ajándékot s mindenféle damaszkuszi jókat, negyven teve terhét. Amikor aztán elé állt, azt mondta: "Fiad, Ben-Hadad, Szíria királya küldött engem hozzád ezzel a kérdéssel: Meggyógyulok-e ebből a betegségemből?"
2Ki 8:10 Azt mondta erre neki Elizeus: "Eredj s mondd neki: Meggyógyulsz; -- ám az Úr azt is megmutatta nekem, hogy halálát leli."
2Ki 8:11 Aztán csak állt ott vele s úgy megrendült, hogy belepirult az arca, végre sírva fakadt az Isten embere.
2Ki 8:12 Azt mondta neki Házaél: "Miért sír az én uram?" Ő azt mondta rá: "Mert tudom, mennyi rosszat fogsz tenni Izrael fiainak: erős városaikat lángba borítod, ifjaikat karddal megölöd, kisdedeiket összezúzod, áldott állapotban levő asszonyaikat felhasítod."
2Ki 8:13 Azt mondta erre Házaél: "Mi vagyok én, a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgot művelhetnék?" Azt mondta erre Elizeus: "Megmutatta nekem az Úr, hogy te leszel Szíria királya."
2Ki 8:14 Erre ő eltávozott Elizeustól s elment urához. Ez azt mondta neki: "Mit mondott neked Elizeus?" Ő azt felelte rá: "Azt mondta nekem: "Visszanyered egészségedet.""
2Ki 8:15 Másnap aztán vette a takarót, vizet öntött rá s ráterítette arcára és meghalt, s Házaél lett a király helyette.
2Ki 8:16 Jórámnak, Ácháb fiának, Izrael királyának és Jozafátnak, Júda királyának ötödik esztendejében, Jórám, Jozafátnak a fia lett Júda királya.
2Ki 8:17 Harminckét esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2Ki 8:18 Izrael királyainak útjain járt -- úgy, ahogy Ácháb háza járt, mert felesége Ácháb lánya volt --, s azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt.
2Ki 8:19 De az Úr nem akarta elveszíteni Júdát, szolgája, Dávid kedvéért, mert megígérte neki, hogy szövétneket ad neki s fiainak minden időben.
2Ki 8:20 Az ő napjaiban elszakadt Edom Júdától s királyt állított maga fölé.
2Ki 8:21 Erre Jórám elment Szeírába valamennyi harci szekerével együtt. Éjjel aztán felkelt és megverte az edomitákat, akik őt körülvették a harci szekerek parancsnokaival együtt, népe azonban sátraiba futott.
2Ki 8:22 Így szakadt el Edom Júdától mind a mai napig. Ekkor, ugyanebben az időben szakadt el Libna is.
2Ki 8:23 Jórám egyéb dolgai pedig, s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?
2Ki 8:24 Amikor aztán Jórám aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük a Dávid-városban, s fia, Ahaszja lett a király helyette.
2Ki 8:25 Jórámnak, Ácháb fiának, Izrael királyának tizenkettedik esztendejében lett királlyá Ahaszja, Jórámnak, Júda királyának fia.
2Ki 8:26 Huszonkét esztendős volt Ahaszja, amikor uralkodni kezdett s egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Ámrinak, Izrael királyának volt a lánya, Atáliának hívták.
2Ki 8:27 Ácháb házának útjain járt s azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, éppen úgy, mint Ácháb háza, mert Ácháb házának veje volt.
2Ki 8:28 El is ment Jórámmal, Ácháb fiával, hogy hadakozzon Házaél, Szíria királya ellen Rámót-Gileádba, de a szírek megsebesítették Jórámot.
2Ki 8:29 Erre ő visszatért, hogy meggyógyíttassa magát, Jezreelbe, mert a szírek megsebesítették őt Rámótnál, amikor Házaél, Szíria királya ellen hadakozott. Erre Ahaszja, Jórám fia, Júda királya lement, hogy meglátogassa Jórámot, Ácháb fiát Jezreelben, mert ott betegeskedett.
2Ki 9:1 Ekkor Elizeus próféta előhívatta a prófétafiak egyikét és azt mondta neki: "Övezd fel derekadat s vedd kezedbe ezt az olajos korsót s eredj el Rámót-Gileádba.
2Ki 9:2 Ha odaérsz, keresd fel Jéhut, Námsi fiának, Jozafátnak fiát s menj el hozzá s mondd, hogy álljon fel testvérei közül s vidd be a legbelső szobába
2Ki 9:3 s fogd az olajos szelencét s öntsd a fejére s mondd: Ezt üzeni az Úr: Felkentelek Izrael királyává. Aztán nyisd fel az ajtót s szaladj el, meg ne állj ott."
2Ki 9:4 Elment tehát az ifjú, a próféta legénye Rámót-Gileádba.
2Ki 9:5 Amikor odaért, íme, éppen együtt ültek a sereg vezérei. Ő azt mondta: "Szavam volna hozzád, vezér!" Azt mondta erre Jéhu: "Mindannyiunk közül kihez?" Erre ő azt mondta: "Hozzád, vezér!"
2Ki 9:6 Erre az felkelt s bement a szobába, ő pedig fejére öntötte az olajat s azt mondta: "Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Felkentelek az Úr népének, Izraelnek királyává,
2Ki 9:7 hogy kiirtsd urad, Ácháb házát. Így megtorlom szolgáimnak, a prófétáknak vérét s az Úr minden szolgájának vérét Jezabelen,
2Ki 9:8 és kiirtom Ácháb egész házát s megölöm Ácháb házából a férfit, a bezártat is s az utolsót is Izraelben,
2Ki 9:9 és olyanná teszem Ácháb házát, mint Jeroboámnak, Nábát fiának házát s mint Básának, Ahiás fiának házát,
2Ki 9:10 s Jezabelt kutyák eszik meg Jezreel mezején s nem lesz, aki eltemesse." Azzal kinyitotta az ajtót s elfutott.
2Ki 9:11 Jéhu pedig kiment ura szolgái közé. Ezek azt mondták neki: "Rendben van-e minden? Miért jött ez a bolond hozzád?" Ő azt mondta nekik: "Tudjátok, ki ez az ember s hogy mit fecseghetett."
2Ki 9:12 Ám azok azt felelték: "Hamiskodás! Csak beszéld el nekünk a dolgot." Erre ő azt mondta nekik: "Ezt és ezt beszélte nekem s ezt mondta: Ezt üzeni az Úr: Felkentelek Izrael királyává."
2Ki 9:13 Erre mindenki sietve levette palástját s az ő lába elé tette mintegy királyi emelvényt alkotva s megfújták a harsonát s azt mondták: "Jéhu a király!"
2Ki 9:14 Összeesküdött erre Jéhu, Námsi fiának, Jozafátnak fia Jórám ellen, -- Jórám ekkor egész Izraellel együtt Rámót-Gileádot tartotta megszállva, Házaéllel, Szíria királyával szemben,
2Ki 9:15 de visszatért, hogy meggyógyíttassa magát Jezreelben a sebekből, mert megsebezték a szírek, amikor Házaél, Szíria királya ellen hadakozott. Akkor Jéhu így szólt: "Ha tetszésetekkel találkozik: senki szökve ki ne léphessen a városból, hogy el ne menjen és meg ne vigye a hírt Jezreelbe."
2Ki 9:16 Majd szekérre szállt s elment Jezreelbe, mert Jórám ott betegeskedett; Ahaszja, Júda királya éppen lenn volt, hogy meglátogassa Jórámot.
2Ki 9:17 Amint az őr, aki Jezreel tornyán állt, meglátta a közelgő Jéhu csapatát, azt mondta: "Valami csapatot látok." Azt mondta erre Jórám: "Végy egy szekeret s küldj eléjük, s az, aki majd kimegy, kérdezze meg: Rendben van-e mindez?"
2Ki 9:18 Szekérre szállt és elment tehát eléje egy ember s azt mondta: "Ezt üzeni a király: Békességes-e mindez?" Azt mondta erre Jéhu: "Mi közöd neked a békéhez? Eredj mögém s kövess!" Jelentette erre az őr, s azt mondta: "A követ eljutott hozzájuk, de nem tér vissza."
2Ki 9:19 Erre elküldött egy másik lovasszekeret s az is eljutott hozzájuk s azt mondta: "Ezt üzeni a király: Béke van-e?" Azt mondta erre Jéhu: "Mi közöd neked a békéhez? Eredj mögém s kövess."
2Ki 9:20 Jelentette erre az őr, s ezt mondta: "Eljutott hozzájuk, de nem tér vissza; a hajtás azonban olyan, mint Jéhunak, Námsi fiának hajtása, mert hanyatt-homlok hajtat."
2Ki 9:21 Azt mondta erre Jórám: "Fogass be a szekérbe." Erre befogtak szekerébe s kiment Jórám, Izrael királya és Ahaszja, Júda királya, mindenki a maga szekerén s Jéhu elé mentek s a jezreeli Nábót mezején találkoztak vele.
2Ki 9:22 Amikor Jórám meglátta Jéhut, azt mondta: "Béke van-e, Jéhu?" Ám ő azt felelte: "Micsoda béke? Még virágzik anyádnak, Jezabelnek paráznasága és sok varázslása."
2Ki 9:23 Erre Jórám megfordult s menekült s azt mondta Ahaszjának: "Árulás, Ahaszja!"
2Ki 9:24 Ám Jéhu felajzotta kezével az íjat s hátba lőtte Jórámot, úgyhogy a szívén át jött ki a nyíl s azonnal összerogyott szekerén.
2Ki 9:25 Azt mondta erre Jéhu Bádaker főtisztnek: "Fogd meg és vesd a jezreeli Nábót mezejére, mert emlékszem, hogy amikor én és te a szekéren ülve apját, Áchábot követtük, az Úr ezt a fenyegető kijelentést tette rá:
2Ki 9:26 Nábót véréért s fiainak véréért, amelyet tegnap láttam -- mondta az Úr --, bizony hogy megfizetek neked ezen a mezőn -- mondta az Úr. -- Nos tehát fogd s vesd a mezőre, az Úr szava szerint."
2Ki 9:27 Amikor ezt Ahaszja, Júda királya látta, menekülni kezdett a kerti ház irányába. Jéhu azonban üldözőbe vette s azt mondta: "Ezt is öljétek meg szekerében." Meg is sebesítették Gáver hágójánál, amely Jeblaám mellett van, de elmenekült Megiddóba s ott halt meg.
2Ki 9:28 Erre szolgái feltették szekerére s elvitték Jeruzsálembe s eltemették sírjába, atyái mellé, a Dávid-városban.
2Ki 9:29 Jórámnak, Ácháb fiának tizenegyedik esztendejében lett Ahaszja Júda királya.
2Ki 9:30 Jéhu erre elment Jezreelbe. Amikor Jezabel meghallotta, hogy bevonul, kifestette szemét stíbiummal, felékesítette fejét s az ablakból nézte,
2Ki 9:31 mint vonul be Jéhu a kapun és azt mondta neki: "Lehet-e békessége Zimrinek, ura gyilkosának?"
2Ki 9:32 Erre Jéhu felemelte tekintetét az ablakra és azt mondta: "Ki ez?" Erre kihajolt feléje két vagy három udvari tiszt,
2Ki 9:33 mire ő azt mondta nekik: "Dobjátok le." Le is dobták, s vére ráfreccsent a falra, testét pedig a lovak patája összetaposta.
2Ki 9:34 Amikor aztán bement, hogy egyen és igyon, azt mondta: "Menjetek s nézzetek utána annak az átkozottnak s temessétek el, hiszen király lánya."
2Ki 9:35 Amikor azonban kimentek, hogy eltemessék, nem találtak belőle mást, csak a koponyáját, a lábát és a kezefejét.
2Ki 9:36 Visszatértek tehát s jelentették neki. Azt mondta erre Jéhu: "Az Úr szava ez, amelyet a tesbi Illés által szólt, aki ezt mondta: "Kutyák eszik meg Jezreel mezején Jezabel testét,
2Ki 9:37 s olyan lesz Jezabel teteme Jezreel mezején, mint a trágya a föld színén, úgyhogy az arra menők azt fogják mondani: Ez az a Jezabel?""
2Ki 10:1 Volt továbbá Áchábnak hetven fia Szamariában. Leveleket írt s küldött tehát Jéhu Szamariába, a város előkelőihez s véneihez s Ácháb nevelőihez ezzel az üzenettel:
2Ki 10:2 "Mihelyt megkapjátok e levelet, minthogy nálatok vannak uratok fiai meg a szekerek, a lovak, az erős városok és a fegyverek,
2Ki 10:3 válasszátok ki a legjobbat, s aki nektek leginkább tetszik uratok fiai közül, azt ültessétek apja királyi székébe s harcoljatok uratok házáért."
2Ki 10:4 Erre azok igen megijedtek s azt mondták: "Íme, két király nem tudott megállni előtte, hogy tudnánk ellene állni mi?"
2Ki 10:5 Elküldtek tehát az udvarnagyok, a város elöljárói meg a vének és a nevelők Jéhuhoz s üzenték: "A te szolgáid vagyunk, akármit parancsolsz, megtesszük. Nem választunk királyt magunknak: amit jónak látsz, azt cselekedd."
2Ki 10:6 Erre egy második levelet írt nekik ezzel az üzenettel: "Ha enyéim vagytok s nekem engedelmeskedtek, vegyétek uratok fiainak fejét s holnap ilyenkor gyertek hozzám Jezreelbe." A királyfiak -- hetven ember -- a város nagyjainál nevelkedtek.
2Ki 10:7 Amikor tehát a levél megérkezett hozzájuk, vették a királyfiakat s megölték a hetven embert s kosarakba tették fejüket s elküldték hozzá Jezreelbe.
2Ki 10:8 Amikor a követ odaért, jelentette neki, s szólt: "Elhozták a királyfiak fejét." Erre ő azt felelte: "Rakjátok őket két rakásba a kapu mellé reggelig."
2Ki 10:9 Amikor aztán megvirradt, kiment, odaállt s azt mondta az egész népnek: "Igazak vagytok! Én ugyan összeesküdtem uram ellen s megöltem őt, de ki ölte meg mindezeket?
2Ki 10:10 Nos tehát láthatjátok, hogy semmi sem hullott a földre az Úrnak azon szavaiból, amelyeket az Úr Ácháb háza ellen mondott, s az Úr megtette, amit szolgája, Illés által szólt."
2Ki 10:11 Majd megölte Jéhu mindazokat, akik még megmaradtak Ácháb házából Jezreelben, valamint összes nagyjait, bizalmasait s papjait, úgyhogy egy sem maradt meg belőlük.
2Ki 10:12 Aztán felkelt és elment Szamariába. Amikor útján a pásztorok hajlékához jutott,
2Ki 10:13 találkozott Ahaszjának, Júda királyának testvéreivel s azt mondta nekik: "Kik vagytok?" Azok azt felelték: "Ahaszja testvérei vagyunk s lemegyünk, hogy köszöntsük a király fiait s a királynő fiait."
2Ki 10:14 Erre ő azt mondta: "Fogjátok meg őket elevenen." Amikor aztán megfogták őket elevenen, lemészárolták őket -- negyvenkét embert -- a hajlék mellett levő vízveremnél. Egyet sem hagyott meg közülük.
2Ki 10:15 Amikor aztán tovább ment onnan, Jonadábbal, Rekáb fiával találkozott s köszöntötte őt s azt mondta: "Olyan igaz-e a szíved, mint amilyen az én szívem a te szívedhez?" Azt mondta erre Jonadáb: "Igen." "Ha igen" -- mondta, -- "add kezedet." Az kezét adta neki, mire ő felvette maga mellé a szekérre
2Ki 10:16 és azt mondta neki: "Gyere velem s lásd buzgalmamat az Úrért." Helyet adott tehát neki szekerén s
2Ki 10:17 elvitte Szamariába s ott megölte mindazokat, akik még megmaradtak Ácháb házából Szamariában, egy szálig, az Úr azon szava szerint, amelyet Illés által szólt.
2Ki 10:18 Majd egybegyűjtötte Jéhu az egész népet és azt mondta: "Ácháb keveset tisztelte Baált, én többet fogom tisztelni.
2Ki 10:19 Most azért hívjátok hozzám Baál minden prófétáját, minden szolgáját s minden papját. Senki se maradjon el, mert nagy áldozatot mutatok be Baálnak. Aki hiányozni fog, nem marad életben." Jéhu azonban ezt cselből cselekedte, hogy elveszíthesse Baál tisztelőit.
2Ki 10:20 Majd azt mondta: "Szenteljetek ünnepet Baálnak." Ki is hirdettette
2Ki 10:21 és megüzente Izrael minden határába. Erre eljöttek Baál összes szolgái -- nem maradt senki sem, aki el nem jött volna --, és bementek Baál templomába, úgyhogy Baál háza színültig megtelt.
2Ki 10:22 Azt mondta erre azoknak, akik a ruhákat kezelték: "Hozzatok ruhákat Baál minden szolgájának." Azok elő is hozták nekik a ruhákat.
2Ki 10:23 Erre bement Jéhu Jonadábbal, Rekáb fiával Baál templomába és azt mondta Baál tisztelőinek: "Vizsgálódjatok s nézzetek utána, nehogy legyen közöttetek valaki az Úr szolgái közül, s hogy Baál szolgái egyedül legyenek."
2Ki 10:24 Bementek tehát, hogy véresáldozatokat és egészen elégő áldozatokat tegyenek. Jéhu azonban elkészített magának kinn nyolcvan embert s azt mondta nekik: "Aki elszalaszt egyet ez emberek közül, akiket én a kezetekbe juttatok, életével lakol annak életéért."
2Ki 10:25 Amikor aztán bevégezték az egészen elégő áldozatot, az történt, hogy Jéhu megparancsolta vitézeinek s főtisztjeinek: "Menjetek be s üssétek le őket, el ne meneküljön egy sem!" Erre kardélre hányták és odadobták őket a vitézek s a főtisztek, majd behatoltak Baál templomának városába
2Ki 10:26 s kihozták a bálványt Baál templomából és elégették
2Ki 10:27 s összetörték, aztán lerombolták Baál házát s árnyékszéket csináltak a helyére mind a mai napig.
2Ki 10:28 Jéhu tehát kipusztította Baált Izraelből,
2Ki 10:29 de Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki vétekre vitte Izraelt, nem távozott el s nem hagyta el az aranyborjúkat, amelyek Bételben és Dánban voltak.
2Ki 10:30 Pedig az Úr azt mondta Jéhunak: "Mivel oly serényen megcselekedted azt, ami igaz és kedves volt szemem előtt s végrehajtottad Ácháb házán mindazt, amit szívem akart, fiaid negyedíziglen fognak ülni Izrael trónján."
2Ki 10:31 Jéhu azonban nem ügyelt arra, hogy teljes szívéből az Úrnak, Izrael Istenének törvénye szerint járjon: nem távozott ugyanis Jeroboám vétkeitől, aki vétekre vitte Izraelt.
2Ki 10:32 Abban az időben az Úrnak kezdett terhére lenni Izrael, s azért Házaél megverte őket Izraelnek azon egész területén,
2Ki 10:33 amely a Jordántól keletre van, megverte Gileádnak egész földjét, azaz Gádot, Rúbent és Manasszét, Ároertől kezdve, amely az Arnon patak mellett van, Gileádot is, Básánt is.
2Ki 10:34 Jéhu egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, meg a vitézsége, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
2Ki 10:35 Amikor Jéhu aludni tért atyáihoz, eltemették Szamariában s fia, Joacház lett a király helyette.
2Ki 10:36 Az idő, amely alatt Jéhu Izraelen, Szamariában uralkodott, huszonnyolc esztendő volt.
2Ki 11:1 Amikor aztán Atália, Ahaszja anyja, megtudta, hogy a fia meghalt, felkelt s megölette az összes királyi ivadékot.
2Ki 11:2 Jósába, Jórám király lánya, Ahaszja nővére, azonban vette Joást, Ahaszja fiát és ellopta a király megölésre szánt fiai közül dajkájával együtt az ágyasházból s elrejtette Atália elől, hogy meg ne öljék.
2Ki 11:3 Hat esztendeig aztán magánál rejtegette az Úr házában, miközben Atália uralkodott az országon.
2Ki 11:4 A hetedik esztendőben aztán elküldött Jojáda s magához hozatta a századosokat s a vitézeket s bevitte őket magához az Úr templomába és szövetséget kötött velük s megeskette őket az Úr házában. Majd megmutatta nekik a király fiát
2Ki 11:5 s parancsolt nekik: "Ezt kell tennetek:
2Ki 11:6 Ha szombaton szolgálatba léptek, harmadrészetek lássa el a királyi palota őrizetét, harmadrészetek legyen a Szúr kapunál s harmadrészetek a pajzsosok laktanyája mögött levő kapunál s lássátok el váltakozva a templom őrizetét.
2Ki 11:7 Két rész eddig közületek, vagyis mindazok, akik szombaton a szolgálatból kilépnek, lássák el az Úr házának őrizetét a király körül.
2Ki 11:8 Vegyétek őt körül fegyverrel kezetekben -- ha valaki behatol a templom elkerített részébe --, öljétek meg, s legyetek a király körül jártában-keltében."
2Ki 11:9 A századosok egészen úgy is cselekedtek, ahogy Jojáda pap parancsolta nekik: mindegyik maga mellé vette embereit, azokat, akik szombaton szolgálatba léptek, azokkal együtt, akik szombaton a szolgálatból kiléptek s elmentek Jojáda paphoz,
2Ki 11:10 az pedig odaadta nekik Dávid király dárdáit s fegyvereit, amelyek az Úr házában voltak.
2Ki 11:11 Aztán felálltak, mindenki fegyverrel a kezében, a templom jobb oldalától az oltár és a templom bal oldaláig a király körül.
2Ki 11:12 Erre ő kivezette a királyfit, rátette a koronát s a bizonyságot, aztán királlyá tették és felkenték s tapsolva mondták: "Éljen a király."
2Ki 11:13 Amint Atália meghallotta a futkosó nép lármáját, bement a sokasághoz az Úr templomába.
2Ki 11:14 Amikor látta, hogy a király az emelvényen áll, amint szokás, mellette énekesek és trombitások s a föld egész népe ujjong és trombitál, megszaggatta ruháit és kiáltotta: "Összeesküvés, összeesküvés!"
2Ki 11:15 Erre Jojáda pap parancsolt azoknak a századosoknak, akik a sereg parancsnokai voltak és azt mondta nekik: "Vezessétek ki őt a templom bekerített részéből s aki utána megy, öljétek meg kardotokkal." Azt mondotta ugyanis a pap: "Ne az Úr templomában öljétek meg."
2Ki 11:16 Erre kezet vetettek rá s kituszkolták azon az úton, amelyen a lovak a palotába járnak s ott megölték.
2Ki 11:17 Aztán Jojáda szövetséget szerzett az Úr között meg a király és a nép között, hogy az Úr népe lesznek és a király meg a nép között.
2Ki 11:18 Erre bement a föld egész népe Baál templomába s lerontották oltárait s teljesen összetörték képeit, Mattánt, Baál papját pedig megölték az oltár előtt. Aztán a pap őrséget rendelt az Úr házába,
2Ki 11:19 majd vette a századosokat meg a keretiek és feletiek seregeit s a föld egész népét s levitték a királyt az Úr házából s a pajzsosok kapujának útján át bevonultak a palotába s az beült a királyok székébe.
2Ki 11:20 Erre a föld egész népe örvendezett s a város nyugodt maradt, pedig Atáliát megölték karddal a király házában.
2Ki 12:1 Hét esztendős volt Joás, amikor uralkodni kezdett.
2Ki 12:2 Jéhu hetedik esztendejében lett Joás királlyá s negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki beersebai volt, Szebiának hívták.
2Ki 12:3 Joás azon egész idő alatt, amíg Jojáda pap oktatta, azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt.
2Ki 12:4 Mindazonáltal a magaslatokat nem távolította el s a nép továbbra is a magaslatokon áldozott és gyújtott illatot.
2Ki 12:5 Joás azt mondta a papoknak: "Minden olyan szent pénzt, amelyet a megszámláltak az Úr házába hoznak, vagy amelyet az emberek személyváltság fejében adományoznak, vagy amelyet önként, szívük jószántából az Úr templomába hoznak,
2Ki 12:6 vegyenek fel a papok beosztásuk szerint s ennek ellenében javíttassák ki a ház romlásait, ha valami kijavítani valót látnak."
2Ki 12:7 De Joás király huszonharmadik esztendejéig sem javíttatták ki a papok a templom romlásait.
2Ki 12:8 Hivatta erre Joás király Jojáda főpapot meg a papokat és azt mondta nekik: "Miért nem javíttatjátok ki a templom romlásait? Ne vegyétek fel tehát ezentúl a pénzt beosztástok szerint, hanem fordítsátok a templom kijavítására."
2Ki 12:9 Nem volt szabad tehát többé a papoknak felvenniük a pénzt a néptől, de nem is kellett kijavíttatniuk a ház romlásait.
2Ki 12:10 Ekkor vett Jojáda főpap egy ládát, felül lyukat csinált rá s elhelyezte az oltár mellé, az Úr házába vezető bejárat jobb oldalára s az ajtónálló papok abba tettek minden pénzt, amelyet az Úr templomába hoztak.
2Ki 12:11 Ha aztán látták, hogy sok pénz van a ládában, felment a király jegyzője és a főpap, kiöntötték és megszámlálták a pénzt, amelyet az Úr házában találtak
2Ki 12:12 és szám és súly szerint azok kezébe adták, akik az Úr házának mesterembereire felügyeltek, azok pedig kiadták az ácsoknak és a kőműveseknek, akik az Úr házán dolgoztak
2Ki 12:13 s a romlásokat javították, meg a kőfaragóknak, meg arra, hogy fát és faragott követ vásároljanak rajta, hogy így véghezvigyék az Úr házának kijavítását mindabban, amiben a ház erősítése végett költségekre volt szükség.
2Ki 12:14 De vedrek, villák, tömjénezők, trombiták, szóval arany- és ezüsttárgyak nem készültek ebből a pénzből az Úr temploma számára -- abból a pénzből, amelyeket az Úr templomába hoztak --,
2Ki 12:15 mert azt azoknak adták át, akik a munkát vezették, hogy az Úr templomát javítsák ki.
2Ki 12:16 Elszámolást nem kívántak azoktól az emberektől, akik a pénzt átvették, hogy a mesteremberek közt kiosszák, hanem bizalmi alapon kezelték.
2Ki 12:17 A vétekért való áldozatból származó pénzt azonban, meg a bűnért való áldozatokból származó pénzt, nem szolgáltatták be az Úr templomába, mert az a papoké volt.
2Ki 12:18 Ekkoriban feljött Házaél, Szíria királya s hadakozott Gát ellen s bevette, majd megfordult, hogy felvonuljon Jeruzsálem ellen.
2Ki 12:19 Ekkor Joás, Júda királya vette mindazokat a szent tárgyakat, amelyeket atyái, Jozafát, Jórám, Ahaszja, Júda királyai az Úrnak szenteltek, meg amelyeket ő ajánlott fel, meg az összes ezüstöt, amely az Úr templomának s a király palotájának kincsei közt akadt s elküldte Házaélnek, Szíria királyának. Erre az visszavonult Jeruzsálem alól.
2Ki 12:20 Joás egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde, meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?
2Ki 12:21 Végül szolgái fellázadtak s összeesküdtek egymás között s leütötték Joást Milló házában, Cilla lejtőjén:
2Ki 12:22 Jozakár, Semaát fia és Jozabád, Sómer fia, a szolgái sújtották halálra. Aztán eltemették atyái mellé Dávid városában, és fia, Amaszja, lett a király helyette.
2Ki 13:1 Joásnak, Ahaszja fiának, Júda királyának huszonharmadik esztendejétől kezdve tizenhét esztendeig Joacház, Jéhu fia uralkodott Izraelen, Szamariában.
2Ki 13:2 Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt s Jeroboámnak, Nábát fiának bűneit követte, aki vétekre vitte Izraelt s nem távozott azoktól.
2Ki 13:3 Fel is gerjedt az Úr haragja Izrael ellen s Házaélnek, Szíria királyának és Ben-Hadadnak, Házaél fiának kezébe adta őket ezen egész idő alatt.
2Ki 13:4 Joacház azonban könyörgött az Úrnak s az Úr meghallgatta őt, mert látta Izrael nyomorúságát, minthogy elnyomta őket Szíria királya,
2Ki 13:5 és szabadítót adott az Úr Izraelnek s ez megszabadult Szíria királyának kezéből s Izrael fiai úgy laktak sátraikban, mint azelőtt.
2Ki 13:6 Mindazonáltal nem távoztak el Jeroboám házának bűneitől, aki vétekre vitte Izraelt, hanem azok szerint jártak, sőt a berek is megmaradt Szamariában.
2Ki 13:7 Pedig nem maradt Joacháznak a népből csak ötven lovasa és tíz szekere és tízezer gyalogosa, mert Szíria királya megölte és olyanná tette őket, mint a por a nyomtatószérűn.
2Ki 13:8 Joacház egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, meg a vitézsége, nemde, meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
2Ki 13:9 Amikor aztán Joacház aludni tért atyáihoz, eltemették Szamariában s fia, Joás lett a király helyette.
2Ki 13:10 Joásnak, Júda királyának harminchetedik esztendejétől kezdve tizenhat esztendeig uralkodott Joás, Joacház fia Izraelen, Szamariában.
2Ki 13:11 Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt s nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának semmiféle bűnétől, aki vétekre vitte Izraelt, hanem azok szerint járt.
2Ki 13:12 Joás egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, meg a vitézsége, hogy hogyan hadakozott Amaszjával, Júda királyával, nemde, meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
2Ki 13:13 Amikor aztán Joás aludni tért atyáihoz, Jeroboám ült királyi székébe, Joást pedig eltemették Szamariában, Izrael királyai mellé.
2Ki 13:14 Amikor Elizeus megbetegedett abban a betegségben, amelybe bele is halt, lement hozzá Joás, Izrael királya és sírt előtte és ezt mondogatta: "Atyám, én atyám, Izrael szekere és szekérvezetője!"
2Ki 13:15 Azt mondta erre neki Elizeus: "Hozz íjat és nyilakat!" Amikor odavitte hozzá az íjat s a nyilakat,
2Ki 13:16 azt mondta Izrael királyának: "Tedd kezedet az íjra!" Amikor aztán rátette kezét az íjra, Elizeus rátette kezét a király kezére
2Ki 13:17 és azt mondta: "Nyisd ki a keleti ablakot." Amikor aztán kinyitotta, azt mondta Elizeus: "Lődd ki a nyilat." Ki is lőtte. Azt mondta erre Elizeus: "Az Úr győzelmi nyila, győzelmi nyíl Szíriával szemben: megvered Szíriát Áfeknél a végpusztulásig."
2Ki 13:18 Majd azt mondta: "Vedd a nyilakat." Miután vette, azt mondta neki: "Verd meg a nyíllal a földet." Amikor aztán háromszor megverte s akkor megállt,
2Ki 13:19 megharagudott rá az Isten embere és azt mondta: "Ha ötször, hatszor vagy hétszer verted volna meg, a végpusztulásig verted volna meg Szíriát, most azonban csak háromszor fogod megverni."
2Ki 13:20 Meghalt tehát Elizeus és eltemették. Ugyanabban az esztendőben portyázók jöttek Moábból az országba.
2Ki 13:21 Bizonyos emberek pedig, akik éppen egy embert temettek, -- amikor meglátták a portyázókat, bevitték a holttestet Elizeus sírjába. Amikor hozzáért Elizeus teteméhez, életre kelt az ember, s a lábára állt.
2Ki 13:22 Házaél, Szíria királya tehát sanyargatta Izraelt Joacház egész idejében.
2Ki 13:23 Ám az Úr megkönyörült rajtuk s feléjük fordult azon szövetség kedvéért, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal tartott s nem akarta elveszíteni s egészen elvetni őket mind a mai napig.
2Ki 13:24 Amikor aztán Házaél, Szíria királya meghalt s fia, Ben-Hadad lett a király helyette,
2Ki 13:25 Joás, Joacház fia visszavette Ben-Hadadnak, Házaél fiának a kezéből azokat a városokat, amelyeket ez hadijoggal elvett apjának, Joacháznak kezéből. Három ízben verte meg őt Joás s így visszaszerezte Izrael városait.
2Ki 14:1 Joásnak, Joacház fiának, Izrael királyának második esztendejében lett királlyá Amaszja, Joásnak, Júda királyának fia.
2Ki 14:2 Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Joadánnak hívták.
2Ki 14:3 Azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt, -- de nem annyira, mint atyja, Dávid. Egészen úgy cselekedett, ahogy apja, Joás cselekedett,
2Ki 14:4 csakhogy a magaslatokat ő sem távolította el s a nép továbbra is a magaslatokon áldozott és gyújtott illatot.
2Ki 14:5 Amikor elfoglalta a királyságot, megölette azokat a szolgáit, akik apját, a királyt megölték,
2Ki 14:6 de a gyilkosok fiait nem ölette meg, -- miként meg van írva Mózes törvényének könyvében, amely szerint az Úr azt parancsolta és azt mondta: "Ne lakoljanak halállal az apák a fiakért, sem a fiak az apákért: mindenki csak a saját bűnéért lakoljon halállal."
2Ki 14:7 Ugyanő megverte az edomitákat -- tízezret -- a Sóaknás-völgyben s bevette harccal Petrát s elnevezte azt Jektehélnek mind a mai napig.
2Ki 14:8 Ekkor követeket küldött Amaszja Joáshoz, Joacháznak, Jéhu, Izrael királya fiának fiához, ezzel az üzenettel: "Gyere, szálljunk szembe egymással."
2Ki 14:9 Visszaküldött erre Joás, Izrael királya, Amaszjához, Júda királyához, ezzel az üzenettel: "A libanoni bogáncs elküldött a libanoni cédrushoz, ezzel az üzenettel: Add lányodat fiamnak feleségül. De a libanoni erdei vadak arrafelé mentek és eltiporták a bogáncsot.
2Ki 14:10 Te megverted az edomitákat s föléjük kerekedtél s szíved felfuvalkodottá tett téged: elégedj meg a dicsőséggel s maradj házadban. Miért hívod ki a bajt, hogy elessél te és veled Júda?"
2Ki 14:11 Ám Amaszja nem nyugodott. Felvonult tehát Joás, Izrael királya s szembeszálltak egymással, ő és Amaszja, Júda királya, Bétsemesnél, Júda városánál.
2Ki 14:12 Júda vereséget szenvedett Izrael előtt úgyhogy mindenki a sátrába menekült,
2Ki 14:13 Amaszját pedig, Júda királyát, Ahaszja fiának, Joásnak fiát elfogta Joás, Izrael királya Bétsemesnél és elvitte Jeruzsálembe. Ott aztán lerontotta Jeruzsálem falát, Efraim kapujától kezdve egészen a szegletkapuig, négyszáz könyöknyi darabon,
2Ki 14:14 majd vett minden aranyat és ezüstöt s minden tárgyat, amely az Úr házában meg a király kincsei között akadt és túszokat szedetett és visszatért Szamariába.
2Ki 14:15 Joás egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, meg a vitézsége, amellyel Amaszja, Júda királya ellen hadakozott, nemde, meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
2Ki 14:16 Amikor aztán Joás aludni tért atyáihoz, eltemették Szamariában Izrael királyai mellé s fia, Jeroboám lett a király helyette.
2Ki 14:17 Amaszja, Joás fia, Júda királya, Joásnak, Joacház fiának, Izrael királyának halála után tizenöt esztendeig élt.
2Ki 14:18 Amaszja egyéb dolgai pedig, nemde, meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?
2Ki 14:19 Végül is összeesküvés támadt ellene Jeruzsálemben, mire ő elmenekült Lákisba, de utána küldtek Lákisba s ott megölték.
2Ki 14:20 Aztán lovakon visszavitték s eltemették Jeruzsálemben atyái mellé, Dávid városában.
2Ki 14:21 Erre vette Júda egész népe Azarját, aki tizenhat esztendős volt s királlyá tették apja, Amaszja helyett.
2Ki 14:22 Ő építette ki és szerezte vissza Ejlátot Júdának, miután a király aludni tért atyáihoz.
2Ki 14:23 Amaszjának, Joás fiának, Júda királyának tizenötödik esztendejétől kezdve, negyvenegy esztendeig Jeroboám, Joásnak, Izrael királyának fia uralkodott Szamariában.
2Ki 14:24 Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt: nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának semmi bűnétől, aki vétekre vitte Izraelt.
2Ki 14:25 Ő állította helyre Izrael határait, Hamat bejárójától kezdve a Puszta tengeréig, az Úrnak, Izrael Istenének azon szava szerint, amelyet szolgája, Jónás próféta, Amáti fia által szólt, aki abból a Gátból való volt, amely Heferben van.
2Ki 14:26 Látta ugyanis az Úr Izrael nagyon keserves nyomorúságát s hogy oda vannak a tömlöcbe zártakig s az utolsóig, s nincs, aki megszabadítsa Izraelt,
2Ki 14:27 azt pedig nem mondta az Úr, hogy eltörli Izrael nevét az ég alól. Éppen azért megszabadította őket Jeroboámnak, Joás fiának keze által.
2Ki 14:28 Jeroboám egyéb dolgai pedig és mindaz, amit cselekedett, meg a vitézsége, amellyel hadakozott és hogy miképpen szerezte vissza Izraelnek Damaszkuszt és Hamatot, amely egykor Júdához tartozott, nemde, meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
2Ki 14:29 Amikor aztán Jeroboám aludni tért atyáihoz, Izrael királyaihoz, fia, Zakariás lett a király helyette.
2Ki 15:1 Jeroboámnak, Izrael királyának huszonhetedik esztendejében lett Azarja, Amaszjának, Júda királyának fia, királlyá.
2Ki 15:2 Tizenhat esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Jekeljának hívták.
2Ki 15:3 Azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy apja, Amaszja cselekedett.
2Ki 15:4 Mindazonáltal a magaslatokat nem rontotta le s a nép továbbra is a magaslatokon áldozott és gyújtott illatot.
2Ki 15:5 Ám az Úr megverte a királyt s az poklossá lett halála napjáig s egy magánházban, elkülönítve lakott és Jótám, a király fia kormányozta a palotát s ítélte a föld népét.
2Ki 15:6 Azarja egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde, meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?
2Ki 15:7 Amikor aztán Azarja aludni tért atyáihoz, eltemették őseihez Dávid városában, s fia, Jótám lett a király helyette.
2Ki 15:8 Azarjának, Júda királyának harmincnyolcadik esztendejétől Zakariás, Jeroboám fia uralkodott Izraelen, hat hónapig Szamariában.
2Ki 15:9 Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, úgy, ahogy atyái cselekedtek, nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki vétekre vitte Izraelt.
2Ki 15:10 Sallum, Jábes fia azonban összeesküdött ellene s a nyilvánosság előtt leütötte és megölte s király lett helyette.
2Ki 15:11 Zakariás egyéb dolgai pedig, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
2Ki 15:12 Ez volt az Úr szava, amelyet Jéhuhoz szólt: "Negyedíziglen fognak ülni fiaid Izrael királyi székében." Így is történt.
2Ki 15:13 Sallum, Jábes fia Azarjának, Júda királyának harminckilencedik esztendejében lett királlyá s egy hónapig uralkodott Szamariában.
2Ki 15:14 Ekkor feljött Menahem, Gádi fia, Tircából s bement Szamariába és leütötte s megölte Sallumot, Jábes fiát Szamariában s király lett helyette.
2Ki 15:15 Sallum egyéb dolgai pedig, meg az összeesküvése, amelyet szőtt, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
2Ki 15:16 Ekkoriban verte meg Menahem Tápszát s mindazokat, akik ott voltak s annak egész határát Tircától kezdve. Mivel nem akartak kaput nyitni előtte, megölte és felhasította ott az összes áldott állapotban levő asszonyt.
2Ki 15:17 Azarjának, Júda királyának harminckilencedik esztendejétől uralkodott Menahem, Gádi fia Izraelen tíz esztendeig Szamariában.
2Ki 15:18 Azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr előtt: nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki bűnre vitte Izraelt egész ideje alatt.
2Ki 15:19 Ekkoriban Fúl, az asszírok királya az országba jött s Menahem ezer talentum ezüstöt adott Fúlnak, hogy legyen segítségére és szilárdítsa meg királyságát.
2Ki 15:20 Menahem kivetette az ezüstöt Izraelre, minden tehetős és gazdag emberre, hogy az asszírok királyának adja, ötven sékel ezüstöt mindegyikre. Erre visszatért az asszírok királya s nem maradt az országban.
2Ki 15:21 Menahem egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
2Ki 15:22 Amikor aztán Menahem aludni tért atyáihoz, fia, Pekahja lett a király helyette.
2Ki 15:23 Azarjának, Júda királyának ötvenedik esztendejétől uralkodott Pekahja, Menahem fia Izraelen, Szamariában két esztendeig.
2Ki 15:24 Azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr előtt: nem távozott el Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki bűnre vitte Izraelt.
2Ki 15:25 Pekah, Remalja fia, a főtisztje, azonban összeesküdött ellene s leütötte Szamariában, a királyi ház tornyában, őt, továbbá Agróbot és Arjét és a nála levő ötven embert a gileádiak fiai közül és miután megölte, királlyá lett helyette.
2Ki 15:26 Pekahjának egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
2Ki 15:27 Azarjának, Júda királyának ötvenkettedik esztendejétől uralkodott Izraelen Pekah, Remalja fia, Szamariában húsz esztendeig.
2Ki 15:28 Azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr előtt: nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki bűnre vitte Izraelt.
2Ki 15:29 Pekahnak, Izrael királyának napjaiban eljött Tiglatpilezer, Asszúr királya s elfoglalta Ájont, Ábel-házát, Maákát, Jánoét, Kedest, Hácort, Gileádot, Galileát és Naftali egész földjét s elvitte őket Asszíriába.
2Ki 15:30 Végül is Hósea, Éla fia összeesküdött és cselt vetett Pekah, Remalja fia ellen s leütötte és megölte s király lett helyette Jótámnak, Uzija fiának huszadik esztendejében.
2Ki 15:31 Pekah egyéb dolgai pedig és mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
2Ki 15:32 Pekahnak, Remalja fiának, Izrael királyának második esztendejében lett király Jótám, Uzijának, Júda királyának fia.
2Ki 15:33 Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Szádok lánya volt, Jerusának hívták.
2Ki 15:34 Azt cselekedte, ami kedves volt az Úr előtt, egészen úgy cselekedett, mint ahogy apja, Uzija cselekedett.
2Ki 15:35 Mindazonáltal a magaslatokat nem távolította el. A nép továbbra is a magaslatokon áldozott és gyújtott illatot. Ő építtette az Úr házának felső kapuját.
2Ki 15:36 Jótám egyéb dolgai pedig és mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?
2Ki 15:37 Ebben az időben kezdte az Úr Júdára bocsátani Rászint, Szíria királyát és Pekahot, Remalja fiát.
2Ki 15:38 Amikor aztán Jótám aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük atyjának, Dávidnak városában és fia, Ácház lett király helyette.
2Ki 16:1 Pekahnak, Remalja fiának tizenhetedik esztendejében lett Ácház, Jótámnak, Júda királyának fia, királlyá.
2Ki 16:2 Húsz esztendős volt Ácház, amikor uralkodni kezdett s tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt cselekedte, ami kedves volt az Úr, az ő Istene színe előtt, mint ahogy atyja, Dávid,
2Ki 16:3 hanem Izrael királyainak útján járt, sőt a fiát is bemutatta azáltal, hogy átvitte a tűzön, azon nemzetek bálványozása szerint, amelyeket az Úr szétszórt Izrael fiai elől,
2Ki 16:4 és a magaslatokon, a halmokon s mindenféle lombos fa alatt áldozott és gyújtott illatot.
2Ki 16:5 Ekkoriban feljött Rászin, Szíria királya és Pekah, Remalja fia, Izrael királya, hogy hadakozzanak Jeruzsálem ellen. Ostrom alá is vették Ácházt, de nem tudtak föléje kerekedni.
2Ki 16:6 Ugyanabban az időben visszaszerezte Rászin, Szíria királya, Ejlát Szíria számára s kiűzte a júdaiakat Ejlából s edomiták mentek Ejlába s telepedtek meg ott mind a mai napig.
2Ki 16:7 Erre követeket küldött, Ácház Tiglatpilezerhez, az asszírok királyához, ezzel az üzenettel: "Szolgád és fiad vagyok: gyere fel s ments meg Szíria királyának kezéből és Izrael királyának kezéből, akik megtámadtak engem."
2Ki 16:8 Ugyanakkor összeszedte az ezüstöt s az aranyat, amely az Úr házában és a király kincsei közt akadt s ajándékul küldte az asszírok királyának.
2Ki 16:9 Az engedett is kérésének: felvonult ugyanis az asszírok királya Damaszkusz ellen és elpusztította s lakosait elhurcolta Kírbe, Rászint pedig megölte.
2Ki 16:10 Erre elment Ácház király Tiglatpilezer, az asszírok királya elé Damaszkuszba és amikor meglátta a Damaszkuszban levő oltárt, elküldte Ácház király Uriás paphoz az oltár képét és minden művére kiterjedő mintáját.
2Ki 16:11 Uriás pap fel is építtette az oltárt. Egészen úgy készítette el Uriás pap, amíg Ácház király vissza nem jött Damaszkuszból.
2Ki 16:12 Amikor aztán visszajött a király Damaszkuszból, megnézte az oltárt s megtisztelte s felment rá és bemutatta egészen elégő áldozatait s ételáldozatát,
2Ki 16:13 ráöntötte az italáldozatot s ráhintette a bemutatott békeáldozatok vérét az oltárra.
2Ki 16:14 A rézoltárt pedig, amely az Úr előtt volt, elvitette a templom homlokzata elől, az oltár s az Úr temploma között levő helyről, s az oltár északi oldalán állíttatta fel.
2Ki 16:15 Majd parancsolta Ácház király Uriás papnak: "E nagy oltáron mutasd be a reggeli egészen elégő áldozatot és az esti ételáldozatot, meg a király egészen elégő áldozatát és ételáldozatát, meg az ország egész népének egészen elégő áldozatát s ételáldozatait és italáldozatait s erre hintsd az egészen elégő áldozat minden vérét s a békeáldozat minden vérét. A rézoltár pedig várja rendelkezésemet."
2Ki 16:16 Uriás pap egészen úgy is cselekedett, ahogy Ácház király parancsolta.
2Ki 16:17 Eltávolította továbbá Ácház király a faragott állványokat s a rajtuk levő üstöket s levétette a tengert azokról a rézökrökről, amelyek tartották s egy kőből rakott talapzatra helyeztette.
2Ki 16:18 A szombati fedett csarnokot, amelyet a templomban építtetett s a király külső bejáróját is átalakíttatta az Úr templomában az asszírok királya miatt.
2Ki 16:19 Ácház egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?
2Ki 16:20 Amikor aztán Ácház aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük a Dávid-városban és fia, Hiszkija, lett a király helyette.
2Ki 17:1 Ácháznak, Júda királyának tizenkettedik esztendejétől uralkodott Hósea, Éla fia, Szamariában Izraelen kilenc esztendeig.
2Ki 17:2 Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, de nem annyira, mint Izrael azon királyai, akik előtte voltak.
2Ki 17:3 Ő ellene felvonult Szalmanasszár, az asszírok királya s Hósea a szolgájává lett s adót fizetett neki.
2Ki 17:4 Amikor azonban az asszírok királya azon kapta Hóseát, hogy lázadó szándékkal követeket küldött Egyiptom királyához Szóba, hogy ne kelljen adót fizetnie az asszírok királyának, mint ahogy minden esztendőben szokott, -- hatalmába kerítette, megkötöztette s tömlöcbe vettette.
2Ki 17:5 Keresztülvonult ugyanis az egész országon, felment Szamaria ellen, három esztendeig ostromolta
2Ki 17:6 és Hósea kilencedik esztendejében bevette az asszírok királya Szamariát s elhurcolta Izraelt Asszíriába és Hálában és Hábornál, Gózán folyója mellett, a médek városaiban telepítette le őket.
2Ki 17:7 Az történt ugyanis, hogy Izrael fiai vétkeztek az Úr ellen, az ő Istenük ellen, aki kihozta őket Egyiptom földjéről s a fáraónak, Egyiptom királyának kezéből s más isteneket tiszteltek
2Ki 17:8 s azon nemzetek szertartásai szerint jártak, amelyeket az Úr elpusztított Izrael fiai és Izrael királyai színe elől, mivel hasonlóképpen cselekedtek,
2Ki 17:9 meg hogy Izrael fiai igaztalan dolgokkal megbántották az Urat, Istenüket s magaslatokat építettek maguknak minden városukban, az őrtornyoktól kezdve a megerősített városokig,
2Ki 17:10 és emlékoszlopokat meg berkeket csináltak maguknak minden magas halmon és minden lombos fa alatt,
2Ki 17:11 s ott gyújtottak illatot az oltárokon, azon nemzetek szokása szerint, amelyeket az Úr eltávolított színük elől s nagyon gonosz dolgokat cselekedtek, hogy bosszantsák az Urat
2Ki 17:12 és a tisztátalanságokat tisztelték, amelyekről pedig megparancsolta nekik az Úr, hogy e dolgot ne cselekedjék.
2Ki 17:13 Figyelmeztette erre az Úr Izraelt és Júdát minden prófétája és látnoka által: "Térjetek vissza nagyon gonosz útjaitokról s tartsátok meg parancsaimat és szertartásaimat teljesen azon törvény szerint, amelyet atyáitoknak parancsoltam s amint nektek szolgáim, a próféták által meghagytam."
2Ki 17:14 Ám ők nem hallgattak rá, hanem megkeményítették nyakukat atyáik nyakassága szerint, akik szintén nem akartak engedelmeskedni az Úrnak, Istenüknek.
2Ki 17:15 Elvetették törvényeit és szövetségét, amelyet atyáikkal kötött s figyelmeztetéseit, amelyekkel figyelmeztette őket s a hiábavalóságokat követték s hiábavalóságokat cselekedtek és utánozták a nemzeteket, amelyek körülöttük voltak s amelyek felől azt parancsolta nekik az Úr, hogy ne tegyenek úgy, mint ahogy azok cselekedtek.
2Ki 17:16 Elhagyták az Úrnak, az ő Istenüknek valamennyi parancsát, két öntött borjút és berkeket csináltak maguknak, imádták az ég egész seregét, szolgálták Baált,
2Ki 17:17 bemutatták fiaikat s lányaikat a tűz által, jóslást és jövendölést űztek s arra adták magukat, hogy azt cselekedjék, ami gonosz az Úr előtt, hogy bosszantsák őt.
2Ki 17:18 Ezért igen megharagudott az Úr Izraelre s eltávolította őket színe elől, úgyhogy nem maradt meg csak Júda törzse. --
2Ki 17:19 Ámde Júda sem tartotta meg az Úrnak, az ő Istenének parancsait, hanem azokat a tévedéseket követte, amelyeket Izrael csinált. --
2Ki 17:20 Elvetette ugyanis az Úr Izrael egész ivadékát s megsanyargatta s rablók kezébe adta őket, amíg el nem vetette őket színe elől,
2Ki 17:21 már attól az időtől kezdve, amikor Izrael elszakadt Dávid házától s Jeroboámot, Nábát fiát tették királyukká, mert Jeroboám elszakította Izraelt az Úrtól s nagyon nagy bűnre vitte őket,
2Ki 17:22 Izrael fiai pedig követték Jeroboám minden bűnét, amelyet cselekedett s el nem távoztak azoktól,
2Ki 17:23 amíg az Úr el nem távolította Izraelt színe elől, ahogy megmondta valamennyi szolgája a próféták által. Így hurcolták el Izraelt földjéről Asszíriába mind a mai napig.
2Ki 17:24 Erre az asszírok királya gyarmatosokat hozatott Babilonból, Kútából, Ávából, Hamatból és Szefárvaimból s letelepítette őket Szamaria városaiba Izrael fiai helyébe s azok birtokukba vették Szamariát s letelepedtek városaiban.
2Ki 17:25 Ottlétük kezdetén azonban nem félték az Urat, mire az Úr oroszlánokat bocsátott rájuk s azok öldösték őket.
2Ki 17:26 Jelentették erre az asszírok királyának és azt mondták: "Azok a népek, amelyeket átvitettél és letelepíttettél Szamaria városaiba, nem ismerik azon föld Istenének törvényeit s az Úr oroszlánokat bocsátott rájuk s íme, azok öldösik őket, mivel nem ismerik azon föld Istenének szertartását."
2Ki 17:27 Ezt parancsolta erre az asszírok királya: "Vigyetek oda egyet azon papok közül, akiket onnan fogságba hoztatok s menjen s lakjon közöttük s tanítsa meg őket azon föld Istenének törvényeire."
2Ki 17:28 Elment tehát egy azon papok közül, akiket fogságba vittek Szamariából s letelepedett Bételben és megtanította őket, hogy miképpen tiszteljék az Urat.
2Ki 17:29 Mindazonáltal minden nemzet megcsinálta a maga istenét s elhelyezte a magaslati templomokban, amelyeket a szamariaiak építettek, minden nemzet a maga városában, amelyben lakott.
2Ki 17:30 A babiloni emberek ugyanis Szukkótbenótot csináltak, a kútai emberek Nergelt csináltak, a Hamatból való emberek Ásimát csináltak,
2Ki 17:31 a hivviták Nebaházt és Tartákot csináltak, azok pedig, akik Szefárvaimból valók voltak, megégették fiaikat tűzzel Adrameleknek és Anameleknek, Szefárvaim isteneinek tiszteletére.
2Ki 17:32 Egyszersmind azonban az Urat is tisztelték s az alsóbbrendűekből magaslati papokat szereztek maguknak s azokat a magaslati templomokba rendelték.
2Ki 17:33 Így, noha tisztelték az Urat, isteneiknek is szolgáltak, azon nemzetek szokásai szerint, amelyek közül Szamariába kerültek.
2Ki 17:34 Mind a mai napig régi szokásaikat követik: nem félik az Urat és nem tartják meg szertartásait, rendeleteit, törvényét és parancsát, amelyet az Úr Jákob fiainak adott -- akit elnevezett Izraelnek --,
2Ki 17:35 akikkel szövetséget is kötött s akiknek megparancsolta: "Ne féljetek más isteneket, ne imádjátok, ne tiszteljétek őket s ne áldozzatok nekik,
2Ki 17:36 hanem az Urat, a ti Isteneteket, aki kihozott titeket Egyiptom földjéről nagy erővel és kinyújtott karral, őt féljétek s őt imádjátok s neki áldozzatok.
2Ki 17:37 Ügyeljetek, hogy a szertartásokat, a rendeleteket, a törvényt és a parancsot, amelyet számotokra megírt, minden időben megtartsátok s ne féljetek más isteneket,
2Ki 17:38 s meg ne feledkezzetek a szövetségről, amelyet veletek megkötött s ne tiszteljetek más isteneket
2Ki 17:39 hanem az Urat, a ti Isteneteket féljétek s akkor ő megszabadít titeket minden ellenségetek kezéből."
2Ki 17:40 Ám ők nem hallgattak erre, hanem régi szokásaik szerint cselekedtek.
2Ki 17:41 Félték tehát ugyan e nemzetek az Urat, de egyszersmind bálványaiknak is szolgáltak s fiaik és unokáik is úgy cselekszenek mind a mai napig, amint atyáik cselekedtek.
2Ki 18:1 Hóseának, Éla fiának, Izrael királyának harmadik esztendejében lett királlyá Hiszkija, Ácháznak, Júda királyának fia.
2Ki 18:2 Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Zakariás lánya volt, Ábinak hívták.
2Ki 18:3 Azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy atyja, Dávid cselekedett.
2Ki 18:4 Ő eltávolította a magaslatokat, összetörte az emlékoszlopokat, kivágta a berkeket s összezúzta a rézkígyót, amelyet Mózes csinált. Mindezen ideig ugyanis illatot gyújtottak annak Izrael fiai s Nehustánnak hívták.
2Ki 18:5 Az Úrban, Izrael Istenében bízott, úgyhogy nem is volt hozzá hasonló utána Júda összes királya között, sőt azok között sem, akik előtte voltak
2Ki 18:6 és ragaszkodott az Úrhoz és nem távozott el nyomdokaitól s teljesítette parancsolatait, amelyeket az Úr Mózesnek parancsolt.
2Ki 18:7 Azért az Úr is vele volt s így bármihez fogott, sikere volt. El is pártolt Asszíria királyától s nem szolgált neki.
2Ki 18:8 Ugyanő megverte a filiszteusokat egészen Gázáig s egész területüket, az őrtornyoktól kezdve a megerősített városokig.
2Ki 18:9 Hiszkija királynak negyedik esztendejében, amely Hóseának, Éla fiának, Izrael királyának hetedik esztendeje volt, felvonult Szalmanasszár, az asszírok királya Szamaria ellen és ostrom alá vette
2Ki 18:10 és elfoglalta, -- éspedig három esztendő múlva: Hiszkija hatodik esztendejében, azaz Hóseának, Izrael királyának kilencedik esztendejében esett el Szamaria. --
2Ki 18:11 Akkor az asszírok királya elhurcolta Izraelt Asszíriába és Hálában és a Hábornál, Gózán folyója mellett, a médek városaiban telepítette le őket,
2Ki 18:12 azért, mert nem hallgattak az Úrnak, Istenüknek szavára, hanem megszegték szövetségét: semmit, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt, meg nem hallgattak s meg nem cselekedtek.
2Ki 18:13 Hiszkija király tizennegyedik esztendejében pedig felvonult Szanherib, az asszírok királya Júda valamennyi megerősített városa ellen s bevette őket.
2Ki 18:14 Ekkor Hiszkija, Júda királya követeket küldött az asszírok királyához Lákisba ezzel az üzenettel: "Vétkeztem, vonulj vissza tőlem s mindazt, amit rám rósz, viselem." Erre Asszíria királya háromszáz talentum ezüstöt és harminc talentum aranyat vetett ki Hiszkijára, Júda királyára,
2Ki 18:15 mire Hiszkija odaadott minden ezüstöt, ami csak az Úr házában és a király kincsei közt akadt.
2Ki 18:16 Ebben az időben törette le Hiszkija az Úr templomának ajtóit és azokat az aranylemezeket, amelyeket ő maga tétetett fel -- hogy odaadhassa az asszírok királyának.
2Ki 18:17 Ám az asszírok királya elküldte Tartánt, Rábszáriszt és Rábsakét Lákisból erős haddal Hiszkija királyhoz Jeruzsálembe. Azok fel is vonultak s eljutottak Jeruzsálembe s felálltak a felső tó vízvezetéke mellett, amely a Kalló-mezőre vivő úton van
2Ki 18:18 és hivatták a királyt. Kiment erre hozzájuk Eljakim, Helkija fia, az udvarnagy és Sebna, az íródeák és Jóah, Ászáf fia, a jegyző.
2Ki 18:19 Azt mondta ekkor nekik Rábsaké: "Mondjátok meg Hiszkijának: Ezt üzeni a nagykirály, az asszírok királya: Micsoda bizodalom az, amelyre támaszkodsz?
2Ki 18:20 Talán bizony az a szándékod, hogy harcra készülsz? Kiben bizakodsz, hogy lázadozni mersz?
2Ki 18:21 Törött nádszálban -- Egyiptomban -- bizakodsz? Az, ha rátámaszkodik az ember, összetörik s bemegy a kezébe s átlyukasztja! Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindazok számára, akik benne bíznak!
2Ki 18:22 Ha pedig azt mondjátok nekem: "Az Úrban, a mi Istenünkben bízunk", -- akkor azt kérdezem: Nem ő-e az, akinek magaslatait s oltárait lerontotta Hiszkija és azt parancsolta Júdának és Jeruzsálemnek: Ez előtt a jeruzsálemi oltár előtt imádkozzatok?
2Ki 18:23 Nos hát, gyertek uramhoz, az asszírok királyához, s én kétezer lovat adok nektek s lássuk, tudtok-e lovasokat szerezni rájuk?
2Ki 18:24 Hogy tudnátok tehát ellenállni uram legkisebb szolgái közül egyetlenegy helytartónak is? Avagy a harci szekerek s a lovasok miatt bizakodsz Egyiptomban?
2Ki 18:25 Hát az Úr akarata nélkül vonultam-e fel én erre a helyre, hogy elpusztítsam? Bizony, maga az Úr mondta nekem: "Eredj fel azon föld ellen s pusztítsd el!""
2Ki 18:26 Azt mondták erre Eljakim, Helkija fia és Sebna meg Jóah Rábsakénak: "Kérünk, beszélj szolgáiddal szírül, mert értjük azt a nyelvet s ne beszélj velünk zsidóul a nép hallatára, amely a várfalon van."
2Ki 18:27 Így felelt erre nekik Rábsaké: "Vajon uradhoz és hozzád küldött-e engem az én uram, hogy elmondjam e szavakat s nem inkább azokhoz az emberekhez-e, akik a várfalon ülnek -- hogy megegyék saját ürüléküket s megigyák saját vizeletüket veletek együtt?"
2Ki 18:28 Odaállt tehát Rábsaké s fennhangon zsidóul kiáltva ezt mondta: "Halljátok a nagykirály, az asszírok királyának szavait:
2Ki 18:29 Ezt üzeni a király: Meg ne csaljon titeket Hiszkija, mert ő nem bír megszabadítani titeket kezemből.
2Ki 18:30 Az Úrral se biztasson titeket, s ne mondja: Az Úr bizonyosan meg fog szabadítani minket s nem kerül e város az asszírok királyának kezébe.
2Ki 18:31 Ne hallgassatok Hiszkijára, mert ezt üzeni nektek Asszíria királya: Cselekedjétek velem, ami javatokra szolgál s jöjjetek ki hozzám: s akkor mindenki ehet szőlőjéből s fügefájáról s ihattok vizet vermeitekből,
2Ki 18:32 amíg el nem jövök s el nem viszlek titeket arra a földre, amely hasonló földetekhez, gabona- és bortermő földre, kenyér és szőlő földjére, olajfák, olaj és méz földjére s életben maradtok s nem fogtok meghalni. Ne hallgassatok Hiszkijára, aki rászed titeket, s azt mondja: "Az Úr majd megszabadít minket."
2Ki 18:33 Vajon megszabadították-e a nemzetek istenei földjüket az asszírok királyának kezéből?
2Ki 18:34 Hol van Hamat és Arfád istene, hol van Szefárvaim, Ána és Áva istene? Vajon megszabadították-e Szamariát a kezemből?
2Ki 18:35 Kik azok a föld valamennyi istenei közül, akik megszabadították földjüket kezemtől? Hogy tudná az Úr megszabadítani Jeruzsálemet kezemtől?"
2Ki 18:36 A nép azonban hallgatott és semmit sem felelt neki, mert azt a parancsot kapták a királytól, hogy ne feleljenek neki.
2Ki 18:37 Elment erre Eljakim, Helkija fia, az udvarnagy és Sebna, az íródeák, meg Jóah, Ászáf fia, a jegyző Hiszkijához megszaggatott ruhával és jelentették neki Rábsaké szavait.
2Ki 19:1 Amikor ezeket Hiszkija király meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákba öltözött és bement az Úr házába.
2Ki 19:2 Majd elküldte Eljakimot, az udvarnagyot és Sebnát, az íródeákot, meg a papok véneit, zsákba öltözötten, Izajás prófétához, Ámosz fiához,
2Ki 19:3 hogy mondják: "Ezt üzeni Hiszkija: Szorongatás, fenyítés és káromlás napja ez a nap: szülésig jutottak a magzatok s nincs ereje a vajúdónak!
2Ki 19:4 Talán meghallja az Úr, a te Istened Rábsakénak minden szavát, akit elküldött ura, az asszírok királya, hogy szidalmazza és gyalázza az élő Istent azokkal a szavakkal, amelyeket az Úr, a te Istened hallott. Imádkozz tehát a maradékért, amely még megvan."
2Ki 19:5 Hiszkija király szolgái el is mentek Izajáshoz.
2Ki 19:6 Izajás azt felete nekik: "Ezt mondjátok uratoknak: Ezt üzeni az Úr: Ne félj azoktól a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel az asszírok királyának legényei engem káromoltak.
2Ki 19:7 Íme, én egy lelket bocsátok rá és hírt hall és visszatér földjére s elejtetem karddal saját országában."
2Ki 19:8 Rábsaké aztán visszatért s felkereste az asszírok királyát Libna ostrománál, mert hallotta, hogy elvonult Lákisból.
2Ki 19:9 Amikor az meghallotta, hogy Tirhaka, Etiópia királya felől azt beszélik: "Íme, hadba vonult ellened" -- s elindult ellene, követeket küldött Hiszkijához ezzel az üzenettel:
2Ki 19:10 "Ezt mondjátok Hiszkijának, Júda királyának: Meg ne csaljon téged Istened, akiben bizakodsz s ne mondd: Nem kerül Jeruzsálem az asszírok királyának kezébe!
2Ki 19:11 Hiszen magad hallottad, mit cselekedtek az asszírok királyai minden országgal, miként pusztították el azokat. Hát éppen te tudsz majd megmenekülni?
2Ki 19:12 Vajon megszabadították-e a nemzetek istenei mindazokat, akiket elpusztítottak atyáim, tudniillik Gózánt, Háránt, Reszefet és Éden fiait, akik Telasszárban voltak?
2Ki 19:13 Hol van Hamat királya, Arfád királya, meg Szefárvaim városának, Ánának és Ávának királya?"
2Ki 19:14 Amikor aztán Hiszkija átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta, felment az Úr házába és az Úr elé tárta
2Ki 19:15 és így imádkozott az ő színe előtt: "Uram, Izrael Istene, aki a kerubok felett ülsz, te vagy egyedül a föld minden királyának Istene, te alkottad az eget és a földet.
2Ki 19:16 Hajtsd ide füledet s halld: nyisd meg, Uram, szemedet és lásd, halld meg Szanherib minden szavát, aki ideküldött, hogy gyalázza előttünk az élő Istent.
2Ki 19:17 Igaz, Uram, Asszíria királyai elpusztították azon nemzeteket s mindazok földjét
2Ki 19:18 s tűzbe vetették azok isteneit, hiszen azok nem voltak istenek, hanem emberi kéz fából s kőből való alkotásai s így megsemmisíthették őket.
2Ki 19:19 Nos tehát, te, Urunk, Istenünk, ments meg minket kezükből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy egyedül Isten!"
2Ki 19:20 Elküldött erre Izajás, Ámosz fia, Hiszkijához és üzente: "Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Meghallgattam, amit tőlem Szanherib, az asszírok királya felől kértél.
2Ki 19:21 Ez az, amit az Úr felőle szólt: "Megvet téged s csúfot űz belőled Sion szűzi lánya, hátad mögött fejét rázza, Jeruzsálem lánya.
2Ki 19:22 Kit gyaláztál s káromoltál? Ki ellen emelted fel hangodat s vetetted magasra pillantásodat? Izraelnek Szentje ellen!
2Ki 19:23 Szolgáid által az Urat gyaláztad s azt mondtad: szekereim sokaságával felmentem a hegyek magasaira, a Libanonnak ormára, kivágtam sudár cédrusait s legpompásabb fenyőfáit, behatoltam egészen a határáig s Kármeljének erdejét
2Ki 19:24 kivágtam. Idegen vizet ittam, és lábam nyomával kiszárítottam minden elzárt vizet.
2Ki 19:25 Nem hallottad-e, mit határoztam kezdettől fogva? Ős időktől fogva rendeltem el, -- most hajtottam végre --, hogy romhalmazzá legyenek a hősök erős városai.
2Ki 19:26 Akik bennük laknak, tehetetlenül ezért rettentek s szégyenültek meg s lettek olyanok, mint a mezei pázsit s a tetőn zöldellő fű, amely elszárad, mielőtt megérik.
2Ki 19:27 Rég ismerem lakásodat, kijöttödet, bemeneteledet, utadat és ellenem való tombolásodat.
2Ki 19:28 Őrjöngtél ellenem, s kevélységed felhatott fülembe. Nos hát karikát teszek az orrodba és zablát a szájadba, és visszavezetlek arra az útra, amelyen feljöttél.
2Ki 19:29 Neked pedig, Hiszkija, ez szolgáljon jelül: ebben az esztendőben azt kell enned, amit találsz, a második esztendőben azt, ami magától terem, a harmadik esztendőben azonban vethettek, arathattok, ültethettek szőlőt és ehetitek gyümölcsét.
2Ki 19:30 Mindaz, ami megmarad Júda házából, azután is gyökeret hajt alul s gyümölcsöt hoz felül,
2Ki 19:31 mert a megmaradtak fognak kivonulni Jeruzsálemből és a megszabadultak Sionnak hegyéről. A Seregek Urának buzgalma fogja véghezvinni ezt.
2Ki 19:32 Éppen azért ezt mondja az Úr Asszíria királya felől: nem jön be e városba, nyilat sem lő belé, pajzzsal sem támadja meg, sánccal sem veszi körül:
2Ki 19:33 az úton, amelyen jött, visszatér, s e városba be nem jön, -- úgymond az Úr --,
2Ki 19:34 mert megoltalmazom s megmentem e várost önmagamért és szolgámért, Dávidért."
2Ki 19:35 Csakugyan, még azon az éjjelen az történt, hogy eljött az Úr angyala s megölt az asszírok táborában száznyolcvanötezer embert. Amikor aztán reggel felkelt s látta a megannyi holttestet, felkerekedett, elment
2Ki 19:36 és visszatért Szanherib, az asszírok királya és Ninivében maradt.
2Ki 19:37 Amikor azonban egyszer Neszrok templomában istenét imádta, fiai, Adramelek és Szárezer megölték karddal, majd elmenekültek az örmények földjére s fia, Asszarhaddon lett a király helyette.
2Ki 20:1 Abban az időben Hiszkija halálosan megbetegedett. Ekkor elment hozzá Izajás próféta, Ámosz fia és azt mondta neki: "Ezt üzeni az Úr Isten: Intézkedj házad felől, mert meghalsz s nem maradsz életben.
2Ki 20:2 Erre ő arccal a fal felé fordult s így imádkozott az Úrhoz:
2Ki 20:3 Könyörgök, Uram, emlékezzél meg, kérlek, arról, mint jártam előtted hűséggel s egész szívvel s hogy azt cselekedtem, ami kedves előtted." Aztán keserves sírásra fakadt Hiszkija.
2Ki 20:4 Erre, mielőtt Izajás kiért volna a középső udvarból, az Úr ezt a szózatot intézte hozzá:
2Ki 20:5 "Eredj vissza s mondd Hiszkijának, népem fejedelmének: Ezt üzeni az Úr, atyád, Dávid Istene: Meghallgattam könyörgésedet s tekintetbe vettem könnyeidet: íme, meggyógyítalak s harmadnapra felmész az Úr templomába.
2Ki 20:6 Sőt megtoldom életedet tizenöt esztendővel s megszabadítalak téged és e várost az asszírok királyának kezétől s megoltalmazom ezt a várost önmagamért és szolgámért, Dávidért."
2Ki 20:7 Ezután azt mondta Izajás: "Hozzatok egy csomó fügét." Amikor hoztak s rátették kelevényére, meggyógyult.
2Ki 20:8 Előzőleg azt mondta Hiszkija Izajásnak: "Mi lesz a jele annak, hogy az Úr meggyógyít engem s hogy harmadnapra felmegyek az Úr templomába?"
2Ki 20:9 Izajás azt mondta neki: "Ez lesz a jele az Úr részéről annak, hogy az Úr teljesíti azt, amit szólt: Azt akarod-e, hogy az árnyék előremenjen tíz fokkal, vagy azt-e, hogy visszatérjen ugyanannyi fokkal?"
2Ki 20:10 Hiszkija erre azt mondta: "Könnyű az árnyéknak előremennie tíz fokkal! Nem azt akarom, hogy ez történjék, hanem azt, hogy térjen vissza tíz fokkal!"
2Ki 20:11 Erre Izajás próféta segítségül hívta az Urat s az visszatérítette az árnyékot Ácház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már lement, hátrafelé, tíz fokkal.
2Ki 20:12 Abban az időben Meródák-Baladán, Baladán fia, a babiloniak királya levelet és ajándékokat küldött Hiszkijának, mert hallotta, hogy Hiszkija beteg volt.
2Ki 20:13 Hiszkija megörült jöttüknek és megmutatta nekik az illatszerek házát, meg az aranyat és az ezüstöt, meg a különféle festékeket és keneteket, meg felszereléseinek házát s mindazt, amije csak volt kincsei között. Nem volt semmi sem házában és egész vagyonában, amit Hiszkija meg nem mutatott volna nekik.
2Ki 20:14 Elment erre Izajás próféta Hiszkija királyhoz és azt mondta neki: "Mit mondtak ezek az emberek s honnan jöttek hozzád?" Azt mondta neki Hiszkija: "Messze földről jöttek hozzám, Babilonból."
2Ki 20:15 Erre ő azt mondta: "Mit láttak házadban?" Hiszkija azt mondta: "Mindent láttak, ami házamban van. Nincs semmi sem kincseim között, amit meg ne mutattam volna nekik."
2Ki 20:16 Azt mondta erre Izajás Hiszkijának: "Halld az Úr szavát:
2Ki 20:17 Íme, eljön az idő, hogy elviszik mindazt, ami házadban van s amit atyáid mind e napig gyűjtöttek, Babilonba. Nem marad meg semmi sem, azt üzeni az Úr.
2Ki 20:18 Sőt fiaid közül is, akik tőled származnak s akiket te nemzesz, lesznek, akiket elvisznek s akik udvari tisztek lesznek Babilon királyának palotájában."
2Ki 20:19 Azt mondta erre Hiszkija Izajásnak: "Jó az Úr szava, amelyet szóltál: uralkodjék napjaimban békesség és hűség!"
2Ki 20:20 Hiszkija egyéb dolgai pedig és egész vitézsége, meg hogy miként készíttette a tavat és a vízvezetéket s vitte be a városba a vizet, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?
2Ki 20:21 Amikor aztán Hiszkija aludni tért atyáihoz, fia, Manassze lett a király helyette.
2Ki 21:1 Tizenkét esztendős volt Manassze, amikor uralkodni kezdett, s ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hafszibának hívták.
2Ki 21:2 Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt, azon nemzetek bálványimádása szerint, amelyeket az Úr eltörölt Izrael fiainak színe elől.
2Ki 21:3 Újra felépíttette a magaslatokat, amelyeket apja, Hiszkija lerontatott, oltárokat emelt Baálnak és berkeket ültetett, mint ahogy Ácháb, Izrael királya cselekedett, s imádta és tisztelte az ég egész seregét.
2Ki 21:4 Oltárokat építtetett az Úr házában, amely felől azt mondta az Úr: "Jeruzsálembe helyezem nevemet" --,
2Ki 21:5 oltárokat építtetett az ég egész seregének az Úr templomának mindkét udvarában.
2Ki 21:6 Átvitte fiát a tűzön, jóslást és jövendölést űzött, halottidézőket szerzett és számos jóst tartott, hogy azt cselekedje, ami gonosz az Úr előtt és bosszantsa őt.
2Ki 21:7 Elhelyezte az általa készíttetett berekbálványt az Úr templomába, amely felől azt mondta az Úr Dávidnak és fiának, Salamonnak: "Ebbe a templomba és Jeruzsálembe, amelyet kiválasztottam Izrael valamennyi törzse közül, helyezem nevemet mindörökre,
2Ki 21:8 s nem mozdítom ki többé Izrael lábát arról a földről, amelyet atyáiknak adtam, ha teljesítik mindazt, amit parancsoltam nekik s az egész törvényt, amelyet szolgám, Mózes, meghagyott nekik."
2Ki 21:9 Ám ők nem hallgattak erre, mert Manassze tévedésbe vitte őket, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint azok a nemzetek, amelyeket az Úr eltörölt Izrael fiainak színe elől.
2Ki 21:10 Ezért az Úr így szólt szolgái, a próféták által:
2Ki 21:11 "Mivel Manassze, Júda királya, olyan undokságokat cselekedett, amelyek gonoszabbak, mint mindazok, amiket előtte az amoriták cselekedtek s mivel tisztátalanságai által Júdát is bűnre vitte,
2Ki 21:12 azért ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Íme, én olyan bajt hozok Jeruzsálemre s Júdára, hogy annak, aki hallja, belecsendül mindkét füle.
2Ki 21:13 Kifeszítem Jeruzsálemre Szamaria mérőzsinórját és Ácháb házának mérőónját s úgy letörlöm Jeruzsálemet, mint ahogy a táblát szokták letörölni s ha letöröltem, megfordítom és sűrűn végighúzok lapján az íróvesszővel.
2Ki 21:14 Elhagyom örökségem maradványait s ellenségei kezébe adom, hogy pusztítsa és megrabolja valamennyi ellensége,
2Ki 21:15 mivel azt cselekedték, ami gonosz előttem s állandóan bosszantottak engem, attól a naptól kezdve, hogy kijöttek atyáik Egyiptomból, mind e napig."
2Ki 21:16 Ezeken kívül igen sok ártatlan vért is ontott Manassze, úgyhogy színültig megtöltötte vele Jeruzsálemet, azon a bűnén kívül, amellyel arra a bűnre vitte Júdát, hogy azt cselekedje, ami gonosz az Úr előtt.
2Ki 21:17 Manassze egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, meg a vétke, amelyet elkövetett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?
2Ki 21:18 Amikor aztán Manassze aludni tért atyáihoz, eltemették háza kertjében, Óza kertjében és fia, Ámon lett a király helyette.
2Ki 21:19 Huszonkét esztendős volt Ámon, amikor uralkodni kezdett és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki a jetebai Hárusz lánya volt, Mesullemetnek hívták.
2Ki 21:20 Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt, amint apja, Manassze cselekedett,
2Ki 21:21 és egészen azon az úton járt, amelyen apja járt s azoknak a tisztátalanságoknak szolgált, amelyeknek apja szolgált és azokat imádta
2Ki 21:22 és elhagyta az Urat, atyái Istenét s nem járt az Úr útjain.
2Ki 21:23 Szolgái összeesküdtek ellene s megölték a királyt házában.
2Ki 21:24 Ám a föld népe megölte mindazokat, akik összeesküdtek Ámon király ellen és fiát, Joziját tette meg királyának helyette.
2Ki 21:25 Ámon egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?
2Ki 21:26 Miután eltemették sírjába, Óza kertjébe, a fia, Jozija lett a király helyette.
2Ki 22:1 Nyolc esztendős volt Jozija, amikor uralkodni kezdett és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki a beszekáti Hadája lánya volt, Ididának hívták.
2Ki 22:2 Azt cselekedte, ami kedves volt az Úr előtt s egészen atyja, Dávid útjain járt: nem tért el sem jobbra, sem balra.
2Ki 22:3 Jozija király tizennyolcadik esztendejében elküldte a király Sáfánt, Mesullám fiának, Acaljahu fiát, az Úr templomának íródeákját s ezt mondta neki:
2Ki 22:4 "Eredj el Helkija főpaphoz, hogy szedjék össze azt a pénzt, amely az Úr házában befolyt, amelyet a templom ajtónállói a néptől összeszedtek
2Ki 22:5 s adják ki a mesterembereknek az Úr házának felügyelői által; ezek ugyanis osszák ki azoknak, akik az Úr templomán dolgoznak, hogy kijavítsák a templom romlásait:
2Ki 22:6 tudniillik az ácsoknak és a kőműveseknek s azoknak, akik a hiányokat kiegészítik, meg arra, hogy fát és bányakövet vásároljanak az Úr templomának kijavítására.
2Ki 22:7 Elszámolást azonban nem kell kívánni tőlük arról a pénzről, amelyet átvesznek, hanem kezeljék szabadon és bizalmi alapon."
2Ki 22:8 Azt mondta ekkor Helkija főpap Sáfánnak, az íródeáknak: "Megtaláltam a törvény könyvét az Úr házában." Majd odaadta Helkija a könyvet Sáfánnak s az el is olvasta.
2Ki 22:9 Elment erre Sáfán, az íródeák, a királyhoz és jelentést tett neki arról, amit parancsolt és azt mondta: "Szolgáid összeszedték a pénzt, amely az Úr házában akadt s kiadták, hogy az Úr templomának munkavezetői kiosszák a mesterembereknek."
2Ki 22:10 Ekkor ezt jelentette Sáfán, az íródeák, a királynak: "Egy könyvet adott nekem Helkija pap." Amikor ezt Sáfán a király előtt felolvasta
2Ki 22:11 és a király meghallotta az Úr törvénye könyvének szavait, megszaggatta ruháit
2Ki 22:12 és parancsolt Helkija papnak, továbbá Ahikámnak, Sáfán fiának, meg Ákobornak, Míka fiának és Sáfánnak, az íródeáknak és Aszájának, a király szolgájának:
2Ki 22:13 "Menjetek s kérdezzétek meg rám, a népre és egész Júdára vonatkozólag az Urat e könyv szavai felől, amely előkerült, mert nagy az Úr haragja, amely felgerjedt ellenünk, mivel atyáink nem hallgattak e könyv szavaira, hogy megcselekedjék mindazt, amit megírtak számunkra."
2Ki 22:14 Elment tehát Helkija pap meg Ahikám, Ákobor, Sáfán és Aszája Holda prófétaasszonyhoz, Áraás unokájának, Tikva fiának, a ruhatáros Sallumnak feleségéhez, aki Jeruzsálem másik részében lakott és szóltak neki.
2Ki 22:15 Erre ő így felelt nekik: "Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg annak a férfinek, aki titeket hozzám küldött:
2Ki 22:16 Ezt üzeni az Úr: Íme, én bajt hozok erre a helyre s lakóira teljesen a Törvény szavai szerint, amelyet Júda királya olvasott --
2Ki 22:17 mivel elhagytak engem s más isteneknek mutattak be áldozatot, hogy bosszantsanak engem kezük művével --, és fellobban haragom e hely ellen s ki nem alszik.
2Ki 22:18 Júda királyának azonban, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Urat, ezt mondjátok: Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Mivel hallgattál e könyv igéire
2Ki 22:19 s amikor hallottad szavait e hely és lakói ellen -- hogy tudniillik álmélkodás és átok tárgyává lesznek--, megrettent a szíved s megaláztad magadat az Úr előtt s megszaggattad ruhádat és sírtál előttem, én is meghallgattalak, azt üzeni az Úr.
2Ki 22:20 Éppen azért atyáidhoz gyűjtelek s békességgel kerülsz sírodba, úgyhogy semmit sem fog látni szemed azokból a bajokból, amelyeket e helyre hozok."
2Ki 23:1 Jelentették is a királynak, amit Holda mondott. Erre ő elküldött s maga köré gyűjtötte Júdának s Jeruzsálemnek valamennyi vénét.
2Ki 23:2 Aztán felment a király az Úr templomába s vele Júda minden embere s Jeruzsálem minden lakója, meg a papok és a próféták, az egész nép az aprajától a nagyjáig s felolvasta valamennyiük hallatára a szövetség könyvének, amelyet az Úr házában találtak, minden igéjét.
2Ki 23:3 Majd felállt a király az emelvényre s szövetséget kötött az Úr előtt, hogy követni fogják az Urat s teljes szívből s teljes lélekből megtartják parancsait, bizonyságait és szertartásait s megvalósítják e szövetség igéit, amelyeket megírtak abban a könyvben, s a nép ráállt a szövetségre.
2Ki 23:4 Megparancsolta továbbá a király Helkija főpapnak s a másodrendű papoknak, meg az ajtónállóknak, hogy vessenek ki az Úr házából minden holmit, amely Baálnak s a bereknek s az ég egész seregének készült s elégette azokat Jeruzsálemen kívül, a Kedron völgyében s hamvukat Bételbe vitte.
2Ki 23:5 Majd eltörölte a jósokat, akiket Júda királyai alkalmaztak, hogy áldozzanak a magaslatokon Júda városaiban és Jeruzsálem környékén, meg azokat, akik Baálnak, a napnak, a holdnak, a tizenkét jelnek s az ég egész seregének gyújtottak illatot.
2Ki 23:6 Kivitette továbbá a berket az Úr házából Jeruzsálemen kívülre, a Kedron völgyébe s ott elégette és porrá zúzatta s a köznép sírjaira vetette.
2Ki 23:7 Lerontatta a fiúszeretők azon házait is, amelyek az Úr házában voltak és amelyekben az asszonyok holmi bereksátrakat szőttek.
2Ki 23:8 Egybegyűjtötte továbbá az összes papot Júda városaiból s tisztátalanná tette a magaslatokat, ahol a papok áldoztak, Gibeától Beersebáig s lerontotta a kapuk mellett levő oltárokat, Józsuénak, a város parancsnokának kapubejárója mellett, amely a város kapujának bal oldalán volt.
2Ki 23:9 De a magaslatok papjai nem mehettek fel az Úr oltárára Jeruzsálemben, hanem csak a kovásztalanokból ehettek testvéreik között.
2Ki 23:10 Tisztátalanná tette a Tófetet is, amely Hinnom fiának völgyében van, hogy senki se szentelhesse fiát vagy lányát a tűz által Moloknak.
2Ki 23:11 Eltávolította azokat a lovakat is, amelyeket Júda királyai a Napnak szenteltek az Úr templomának bejárata mellett, Nátánmelek udvari tiszt hajléka mellett, aki a Fárurimban volt, a Nap szekereit pedig elégette tűzzel.
2Ki 23:12 Azokat az oltárokat, amelyek Ácház felső termének tetején voltak, amelyeket Júda királyai csináltattak, meg azokat az oltárokat, amelyeket Manassze csináltatott az Úr templomának mindkét udvarában, szintén lerontotta a király, aztán elsietett onnan és hamvukat a Kedron patakba vetette.
2Ki 23:13 Azokat a magaslatokat, amelyek Jeruzsálemben, a Botrány hegyétől jobbra voltak, amelyeket Salamon, Izrael királya építtetett Astarténak, a szidoniak bálványának, meg Kámosnak, a moabiták botrányának, meg Melkomnak, Ammon fiai utálatosságának, szintén tisztátalanná tette a király:
2Ki 23:14 összetörette az oszlopokat, kivágatta a berkeket s holtak csontjaival töltette meg helyüket.
2Ki 23:15 Ezeken kívül azt az oltárt, amely Bételben volt s azt a magaslatot, amelyet Jeroboám, Nábát fia készíttetett, aki bűnre vitte Izraelt, azt az oltárt és azt a magaslatot is lerontatta és elégette s porrá zúzatta és elégette a berekkel együtt.
2Ki 23:16 Sőt amikor Jozija megfordult s meglátta ott a sírokat, amelyek a hegyen voltak, odaküldött s elhozatta a csontokat a sírokból s elégette az oltáron s tisztátalanná tette azt az Úr azon szava szerint, amelyet Istennek az az embere mondott, aki e dolgokat megjövendölte.
2Ki 23:17 Majd azt mondta: "Miféle síremlék az, amelyet látok?" Így feleltek erre neki a város polgárai: "Isten azon emberének a sírja, aki idejött Júdából s megjövendölte azt, amit te a bételi oltárral cselekedtél."
2Ki 23:18 Erre ő azt mondta: "Hagyjatok békét neki, senki se mozdítsa meg csontjait." Érintetlenül is maradtak csontjai, annak a prófétának a csontjaival együtt, aki Szamariából ment oda.
2Ki 23:19 Eltávolította ezenkívül Jozija mindazokat a magaslati templomokat is, amelyek Szamaria városaiban voltak, amelyeket Izrael királyai készíttettek az Úr bosszantására. Egészen úgy cselekedett velük, mint ahogyan Bételben cselekedett,
2Ki 23:20 sőt megölte a magaslatok összes papjait, akik az oltárokat ellátták és emberi csontokat égetett az oltárokon. Aztán visszatért Jeruzsálembe.
2Ki 23:21 Megparancsolta továbbá az egész népnek: "Készítsetek pászkát az Úrnak, a ti Isteneteknek, amint írva van a szövetségnek ebben a könyvében." --
2Ki 23:22 Nem készítettek ugyanis úgy pászkát, a bírák napjaitól kezdve, akik Izraelen bíráskodtak s Izrael királyainak és Júda királyainak egész ideje alatt,
2Ki 23:23 mint ahogy ezt a pászkát készítették Jozija király tizennyolcadik esztendejében az Úr tiszteletére, Jeruzsálemben.
2Ki 23:24 A halottidézőket, a jósokat, a bálványképeket, a tisztátalanságokat és az utálatosságokat, amelyek Júda földjén és Jeruzsálemben voltak, szintén eltávolította Jozija, hogy teljesítse a törvény azon szavait, amelyeket megírtak abban a könyvben, amelyet Helkija pap az Úr templomában talált.
2Ki 23:25 Nem volt előtte hozzá hasonló király, aki teljes szívéből, teljes lelkéből, minden erejéből egészen Mózes törvénye szerint tért volna vissza az Úrhoz és utána sem támadt hozzá hasonló.
2Ki 23:26 Mindazonáltal az Úr nem fordult el nagy bosszankodásának haragjától, amellyel bosszankodása haragra gerjedt Júda ellen azokért a bosszantásokért, amelyekkel Manassze bosszantotta.
2Ki 23:27 Éppen azért azt mondta az Úr: "Júdát is eltávolítom színem elől, amint eltávolítottam Izraelt és elvetem ezt a várost, amelyet választottam, Jeruzsálemet, és ezt a házat, amelyről azt mondtam: Ott lesz az én nevem."
2Ki 23:28 Jozija egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?
2Ki 23:29 Az ő napjaiban vonult fel Nékaó fáraó, Egyiptom királya, az asszír király ellen az Eufrátesz folyóhoz. Jozija király ekkor ellene vonult, de az megölte Megiddóban, mihelyt szembe került vele.
2Ki 23:30 Erre szolgái elszállították őt holtan Megiddóból és elvitték Jeruzsálembe s eltemették sírjába. Aztán vette a föld népe Joacházt, Jozija fiát s felkenték s királlyá tették apja helyébe.
2Ki 23:31 Huszonhárom esztendős volt Joacház, amikor uralkodni kezdett s három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki a libnai Jeremiás lánya volt, Amitálnak hívták.
2Ki 23:32 Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy atyái cselekedtek.
2Ki 23:33 Nékaó fáraó őt bilincsekbe verte Reblában, amely Hamat földjén van, hogy ne uralkodjék Jeruzsálemben és sarcot vetett az országra: száz talentum ezüstöt és egy talentum aranyat.
2Ki 23:34 Aztán Nékaó fáraó Eljakimot, Jozija fiát tette királlyá apja, Jozija helyébe -- de a nevét Joakimra változtatta --, Joacházt pedig vette és elvitte Egyiptomba, s az ott meghalt.
2Ki 23:35 Joakim meg is adta az ezüstöt és az aranyat a fáraónak, miután kivetette az országra, mindenkire, hogy összehozhassa a fáraó parancsa szerint: az ország népétől hajtotta be, kitől-kitől ereje szerint mind az ezüstöt, mind az aranyat, hogy megadhassa Nékaó fáraónak.
2Ki 23:36 Huszonöt esztendős volt Joakim, amikor uralkodni kezdett, s tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki a rúmai Fadája lánya volt, Zebidának hívták.
2Ki 23:37 Azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr előtt, egészen úgy, ahogy atyái cselekedtek.
2Ki 24:1 Az ő napjaiban jött fel Nebukadnezár, Babilon királya és Joakim a szolgája lett három esztendeig. Aztán ismét elpártolt tőle.
2Ki 24:2 Ekkor rábocsátotta az Úr a kaldeusok portyázóit és Szíria portyázóit és Moáb portyázóit és Ammon fiainak portyázóit. Rábocsátotta őket Júdára, hogy pusztítsák el az Úr azon szava szerint, amelyet szolgái, a próféták által szólt.
2Ki 24:3 Az Úr parancsára történt ez Júdával, azért, hogy eltávolítsa őt maga elől Manassze mindazon bűnéért, amelyet elkövetett,
2Ki 24:4 s azért az ártatlan vérért, amelyet kiontott, úgyhogy megtöltötte Jeruzsálemet ártatlan vérrel: ezért nem akart az Úr megengesztelődni.
2Ki 24:5 Joakim egyéb dolgai pedig, s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Joakim aludni tért atyáihoz,
2Ki 24:6 fia, Joachin, lett a király helyette.
2Ki 24:7 Egyiptom királya azonban többé nem jött ki földjéről, mert Babilon királya elvette Egyiptom patakjától az Eufrátesz folyóig mindazt, ami Egyiptom királyáé volt.
2Ki 24:8 Tizennyolc esztendős volt Joachin, amikor uralkodni kezdett és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki a jeruzsálemi Elnátán lánya volt, Nehustának hívták.
2Ki 24:9 Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy apja cselekedett.
2Ki 24:10 Ebben az időben felvonultak Nebukadnezár, Babilon királyának szolgái Jeruzsálem ellen s körülvették ostromművekkel a várost.
2Ki 24:11 Majd eljött Nebukadnezár, Babilon királya is szolgáival a város ellen, hogy megostromolják azt.
2Ki 24:12 Kiment erre Joachin, Júda királya, Babilon királyához anyjával, szolgáival, főembereivel és udvari tisztjeivel együtt, de Babilon királya elfogatta uralkodásának nyolcadik esztendejében.
2Ki 24:13 Aztán elhurcolta onnan az Úr házának valamennyi kincsét, meg a királyi ház kincseit s összevagdalta mindazokat az aranytárgyakat, amelyeket Salamon, Izrael királya, az Úr templomában csináltatott -- ahogy az Úr megmondta --,
2Ki 24:14 és fogságba hurcolta egész Jeruzsálemet, az összes főembert, a sereg összes vitézét, tízezer embert, az összes mesterembert és lakatost, úgyhogy nem maradt ott senki sem, csak a föld szegény népe.
2Ki 24:15 Elhurcolta Joachint is Babilonba, meg a király anyját, feleségeit és udvari tisztjeit. Az ország bíráit is fogságba vitte Jeruzsálemből Babilonba.
2Ki 24:16 Az összes vitézi embert, hétezret, a mesterembereket és a lakatosokat, ezret, az összes vitéz és hadravaló embert foglyul vitte Babilon királya Babilonba.
2Ki 24:17 Helyébe apai nagybátyját, Mattanját tette királlyá, de elnevezte Cidkijának.
2Ki 24:18 Huszonegy esztendős volt Cidkija, amikor uralkodni kezdett s tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki a libnai Jeremiás lánya volt, Amitálnak hívták.
2Ki 24:19 Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy Joakim cselekedett.
2Ki 24:20 Az Úr ugyanis haragudott Jeruzsálemre és Júdára, amíg el nem vetette őket színe elől. Cidkija elpártolt Babilon királyától.
2Ki 25:1 Ezért aztán az történt, hogy uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hó tizedik napján felvonult Nebukadnezár, Babilon királya és egész serege, Jeruzsálem ellen, és körülvette a várost és ostromműveket épített köréje.
2Ki 25:2 Így tartották elzárva és körülvéve a várost Cidkija király tizenegyedik esztendejéig,
2Ki 25:3 a hó kilencedik napjáig, úgyhogy a városban elhatalmasodott az éhség, s nem volt kenyere a föld népének.
2Ki 25:4 Ekkor rést ütöttek a városon, mire éjszaka az összes harcos futásnak eredt, azon a kapun át, amely a két kőfal között, a király kertje mellett van (a kaldeusok körös-körül megszállva tartották a várost). Így futott el Cidkija is, azon az úton, amely a puszta mezőségére vezet.
2Ki 25:5 Ám a kaldeusok serege üldözőbe vette a királyt és Jerikó síkján utol is érte. Ekkor az összes harcos, aki vele volt, elszéledt s magára hagyták.
2Ki 25:6 Megfogták tehát a királyt és elvitték Babilon királya elé, Reblátába. Miután az ítéletet tartott felette,
2Ki 25:7 Cidkija fiait szeme láttára megölette, aztán szemét kivájatta, őt magát láncra verette, s elvitette Babilonba.
2Ki 25:8 Az ötödik hónapban, a hó hetedik napján, azaz Babilon királyának tizenkilencedik esztendejében eljött Nebuzaradán, a testőrök kapitánya, Babilon királyának szolgája Jeruzsálembe
2Ki 25:9 és felgyújtotta az Úr házát és a király házát és Jeruzsálem házait és minden házat elégetett tűzzel.
2Ki 25:10 Jeruzsálem falait körös-körül lerombolta a kaldeusok egész serege, amely a testőrök kapitányával volt,
2Ki 25:11 a nép maradékát pedig, amely megmaradt a városban, valamint a szökevényeket, akik átszöktek Babilon királyához, meg a többi népet elhurcolta Nebuzaradán, a testőrök kapitánya,
2Ki 25:12 csak a föld szegényeiből hagyott ott néhány szőlőművest és földművest.
2Ki 25:13 A rézoszlopokat, amelyek az Úr templomában voltak, meg az állványokat, meg a réztengert, amely az Úr házában volt, összetörték a káldok, s a rezet mind elvitték Babilonba.
2Ki 25:14 A rézfazekakat, a lapátokat, a villákat, a serlegeket, a mozsárkákat s az összes rézeszközt, amelyekkel a szolgálatot végezték, elvitték.
2Ki 25:15 A tömjénezőket és a csészéket, mind az aranyból, mind az ezüstből valókat, szintén elvitte a testőrök kapitánya,
2Ki 25:16 éppúgy, mint a két oszlopot, az egy tengert meg az állványokat, amelyeket Salamon készíttetett az Úr templomába. Meg sem lehetett mérni mindezen tárgyak rezét.
2Ki 25:17 Tizennyolc könyöknyi magas volt az egyik oszlop, rajta három könyöknyi magas rézoszlopfő, az oszlopfőn hálózat és gránátalmák, mind rézből. Ugyanilyen mívű volt a másik oszlop is.
2Ki 25:18 Elvitte továbbá a testőrök kapitánya Szeraját, az első papot és Szofoniást, a másodpapot és a három ajtónállót,
2Ki 25:19 a városból pedig azt az udvari tisztet, aki a harcosok elöljárója volt s öt férfit azok közül, akik a király előtt álltak, akiket a városban talált és Szófert, a sereg vezérét, aki a föld népe közül az újoncokat válogatta és hatvan embert a népből, akiket a városban talált.
2Ki 25:20 Ezeket Nebuzaradán, a testőrök kapitánya vette és elvitte Babilon királyához Reblátába
2Ki 25:21 s Babilon királya levágatta és megölette őket Reblátában, Hamat földjén. Így hurcolták el Júdát földjéről.
2Ki 25:22 Annak a népnek pedig, amely Júda földjén megmaradt, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya meghagyott, Gedalját, Sáfán fiának, Ahikámnak fiát rendelte elöljáróul.
2Ki 25:23 Amikor ezt a vitézek vezérei embereikkel együtt mindannyian meghallották, azt tudniillik, hogy Babilon királya Gedalját rendelte ki, elmentek Gedaljához Micpába: Izmael, Natanja fia és Johanán, Kárea fia és a netofáti Szeraja, Tánehumet fia és Jaszanja, egy maákáti ember fia és társaik.
2Ki 25:24 Erre Gedalja megesküdött nekik és társaiknak és azt mondta: Ne féljetek a káldeaiak szolgálatától, maradjatok az országban és szolgáljatok Babilon királyának, s jól lesz dolgotok.
2Ki 25:25 A hetedik hónapban azonban az történt, hogy Izmael, a királyi származású Elisáma fiának, Natanjának fia és vele tíz ember elment és halálra sújtotta Gedalját meg azokat a zsidókat és kaldeusokat, akik vele voltak Micpában.
2Ki 25:26 Erre felkerekedett az egész nép, az aprajától a nagyjáig a vitézek vezéreivel együtt s elment Egyiptomba, mert félt a kaldeusoktól.
2Ki 25:27 Történt továbbá Joachin, Júda királya elhurcolásának harminchetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hó huszonhetedik napján, hogy Evilmerodák, Babilon királya, abban az esztendőben, amikor uralkodni kezdett, felemelte Joachinnak, Júda királyának fejét a tömlöcből.
2Ki 25:28 Kegyesen beszélt vele, királyi székét azon királyok széke fölé helyezte, akik nála voltak Babilonban,
2Ki 25:29 megváltoztatta ruháit, amelyeket a tömlöcben viselt, mindenkor az ő színe előtt étkezett életének valamennyi napján,
2Ki 25:30 s állandó ellátást rendelt neki s azt ő meg is kapta a királytól napról-napra, életének valamennyi napján.
1Ch 1:1 Ádám, Szet, Enós,
1Ch 1:2 Káinán, Maláleél, Járed,
1Ch 1:3 Hénok, Matuzsálem, Lámek,
1Ch 1:4 Noé, Szem, Kám és Jáfet.
1Ch 1:5 Jáfet fiai Gómer, Magóg, Madáj, Jáván, Tubál, Mosok, és Tírász voltak.
1Ch 1:6 Gómer fiai Askenez, Rifát és Togorma,
1Ch 1:7 Jáván fiai pedig Elisa, Tarzis, Ketim és Dodanim voltak.
1Ch 1:8 Kám fiai Kús, Micrajim, Fút és Kánaán voltak.
1Ch 1:9 Kús fiai Sába, Hevila, Szabáta, Regma és Szabátáka, Regma fiai pedig Sába és Dádán voltak.
1Ch 1:10 Kús nemzette Nimródot is: ennek kezdett hatalmas lenni a földön.
1Ch 1:11 Micrajim nemzette Ludimot, Anamimot, Laabimot, Neftuimot,
1Ch 1:12 Fetruszimot és Kaszluimot -- ezek közül vonultak ki a filiszteusok -- meg Kaftorimot.
1Ch 1:13 Kánaán nemzette Szidont, az elsőszülöttjét, továbbá Hetitát,
1Ch 1:14 Jebuzitát, Amoritát, Gergezitát,
1Ch 1:15 Hivvitát, Arákitát, Szinitát,
1Ch 1:16 Aráditát, Cemaritát és a Hamatitát.
1Ch 1:17 Szem fiai Élám, Asszúr, Arfaxád, Lúd, Arám, Húsz, Húl, Geter és Mosok voltak.
1Ch 1:18 Arfaxád Sálét nemzette, az pedig Hébert nemzette.
1Ch 1:19 Hébernek két fia született: az egyiket Fálegnek hívták, mert az ő napjaiban került felosztásra a föld, fivérét pedig Jektánnak nevezték.
1Ch 1:20 Jektán nemzette Elmodádot, Sálefet, Aszármótot, Járét,
1Ch 1:21 Adorámot, Huzált, Deklát,
1Ch 1:22 Hebált, Abimaélt, Sábát, valamint
1Ch 1:23 Ofírt, Hevilát és Jobábot: ezek mind Jektán fiai voltak.
1Ch 1:24 Szem, Arfaxád, Sál,
1Ch 1:25 Héber, Fáleg, Rágau,
1Ch 1:26 Szerúg, Náchor, Táre,
1Ch 1:27 Ábrám, vagyis Ábrahám.
1Ch 1:28 Ábrahám fiai Izsák és Izmael voltak.
1Ch 1:29 Nemzedékeik a következők voltak. Izmaeltől származott az ő elsőszülöttje, Nábajót, azután Kedár, Abdeél, Mábszám,
1Ch 1:30 Misma, Dúma, Mássza, Hádád, Tema,
1Ch 1:31 Jetur, Náfis és Kedma. Ezek voltak Izmael fiai.
1Ch 1:32 Keturának, Ábrahám mellékfeleségének fiai, azok, akiket ő szült, Zámrán, Jeksán, Mádán, Mádián, Jesbok és Sua voltak. Jeksán fiai Sába és Dedán,
1Ch 1:33 Mádián fiai pedig Éfa, Éfer, Hénok, Abida és Eldáa voltak. Ezek mind Ketura fiai voltak.
1Ch 1:34 Ábrahám nemzette továbbá Izsákot: az ő fiai Ézsau és Izrael voltak.
1Ch 1:35 Ézsau fiai Elifáz, Ráguel, Jehus, Jálám és Kóré voltak.
1Ch 1:36 Elifáz fiai Temán, Ómár, Szefi, Gátán, Kenez, Támna és Amalek,
1Ch 1:37 Ráguel fiai pedig Náhát, Zára, Samma, Meza voltak.
1Ch 1:38 Szeír fiai Lótán, Sobál, Szebeon, Ána, Díson, Eszer és Dísán voltak.
1Ch 1:39 Lótán fiai Hóri és Homám voltak, Lótán nővére pedig Támna volt.
1Ch 1:40 Sobál fiai Alián, Manhat, Ebál, Séfi és Onám, Szebeon fiai Ája és Ána, Ána fiai Díson,
1Ch 1:41 Díson fiai Hamrám, Esebán, Jetrán és Kárán,
1Ch 1:42 Eszer fiai Bálaán, Záván és Jákán, Dísán fiai Húsz és Árán voltak.
1Ch 1:43 A következők voltak azok a királyok, akik Edom földjén uralkodtak, mielőtt Izrael fiainak királyuk lett volna: Bále, Beor fia; városának neve: Denába.
1Ch 1:44 Amikor Bále meghalt, a Boszrából való Jobáb, Záre fia lett a király helyette.
1Ch 1:45 Amikor Jobáb is meghalt, a temániak földéről való Husám lett a király helyette.
1Ch 1:46 Amikor Husám is meghalt, Ádád, Bádád fia lett a király helyette, az, aki megverte a mádiánitákat Moáb földjén. Városának neve: Ávít.
1Ch 1:47 Amikor Ádád is meghalt, a Mászrekából való Szemla lett a király helyette.
1Ch 1:48 Amikor Szemla is meghalt, a Folyóvíz mellett fekvő Rohobótból való Saul lett a király helyette.
1Ch 1:49 Amikor Saul is meghalt, Balánán, Ákobor fia, lett a király helyette.
1Ch 1:50 Amikor ő is meghalt, Ádád lett a király helyette. Városának neve Fáu, feleségét pedig, aki Mezaáb leányának, Mátrednek volt a leánya, Meetábelnek hívták.
1Ch 1:51 Ádád halála után királyok helyett fejedelmek kezdtek uralkodni Edomban: Támna fejedelem, Álva fejedelem, Jetet fejedelem,
1Ch 1:52 Oolibáma fejedelem, Éla fejedelem, Finon fejedelem,
1Ch 1:53 Kenez fejedelem, Temán fejedelem, Mábszár fejedelem,
1Ch 1:54 Magdiél fejedelem, Hírám fejedelem. Ezek voltak Edom fejedelmei.
1Ch 2:1 Izrael fiai Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Isszakár, Zebulon,
1Ch 2:2 Dán, József, Benjamin, Naftali, Gád és Áser voltak.
1Ch 2:3 Júda fiai Her, Onán és Sela voltak; ezt a hármat szülte neki Sua leánya, a kánaáni asszony. Her, Júda elsőszülöttje azonban gonosz volt az Úr előtt, s ezért az Úr megölte.
1Ch 2:4 Támár, a menye, Fáreszt és Zárát szülte neki; Júda fiai összesen tehát öten voltak.
1Ch 2:5 Fáresz fiai Heszron és Hámul voltak.
1Ch 2:6 Zára fiai összesen öten voltak: Zámri, Etán, Emán, Kalkál és Dára.
1Ch 2:7 Kármi fiai voltak: Ákár, aki bajba döntötte Izraelt, mivel az átok alá vetett dologból lopott s így bűnt követett el,
1Ch 2:8 Etán fia pedig Azarja.
1Ch 2:9 Heszron fiai, azok, akik neki születtek, Jerameél, Rám és Kalubi voltak.
1Ch 2:10 Rám Aminádábot nemzette, Aminádáb Nahsont, Júda fiainak fejedelmét nemzette,
1Ch 2:11 Nahson nemzette Szálmát, tőle származott Boóz.
1Ch 2:12 Boóz Obedet nemzette, aki pedig Izájt nemzette,
1Ch 2:13 Izáj aztán nemzette: Eliábot, az elsőszülöttet, Abinádábot, a másodikat, Simát, a harmadikat,
1Ch 2:14 Natanaelt, a negyediket, Raddájt, az ötödiket,
1Ch 2:15 Ászomot, a hatodikat, Dávidot, a hetediket.
1Ch 2:16 Nővéreik voltak: Száruja és Abigail. Szárujának három fia volt: Abizáj, Joáb és Aszaél,
1Ch 2:17 Abigail pedig Amászát szülte: az ő atyja az izmaelita Jeter volt.
1Ch 2:18 Káleb, Heszron fia, egy Azuba nevű asszonyt vett feleségül. Vele nemzette Jeriótot, akinek fiai Jáser, Sobáb és Árdon voltak.
1Ch 2:19 Azuba halála után Káleb Efratát vette feleségül, aki Húrt szülte neki.
1Ch 2:20 Húr aztán Úrit nemzette. Úri pedig Beszeleélt nemzette.
1Ch 2:21 Heszron aztán bement Mákirnak, Gileád atyjának leányához, s elvette; ekkor ő hatvan éves volt. Ő szülte neki Szegubot,
1Ch 2:22 Szegub pedig Jaírt nemzette. Neki huszonhárom városa volt Gileád földjén,
1Ch 2:23 de Gessúr és Arám elvette Jaír városait, Kánátot is, ennek falvait is, hatvan várost. Ők mind Mákirnak, Gileád atyjának fiai voltak.
1Ch 2:24 Amikor pedig Heszron meghalt, Káleb bement Efratához. Heszronnak Ábia is felesége volt, aki neki Áshurt, Tekoa atyját szülte.
1Ch 2:25 Jerameélnek, Heszron elsőszülöttjének a következő fiai születtek: Rám, elsőszülöttje, továbbá Búna, Arám, Ászom és Áhia.
1Ch 2:26 Jerameél egy másik asszonyt is feleségül vett: ezt Atárának hívták és Onám anyja lett.
1Ch 2:27 Rámnak, Jerameél elsőszülöttjének fiai Moósz, Jámin és Áhár voltak.
1Ch 2:28 Onám fiai Szemei és Jáda, Szemei fiai pedig Nádáb és Abisúr voltak.
1Ch 2:29 Abisúr feleségét Abihailnak hívták, aki neki Ahobbánt és Mólidot szülte.
1Ch 2:30 Nádáb fiai Száled és Affaim voltak. Száled gyermektelenül halt meg,
1Ch 2:31 Affaim fia Jesi volt. Ez a Jesi Sesánt nemzette, Sesán pedig Oholájt nemzette.
1Ch 2:32 Jádának, Szemei fivérének fiai Jeter és Jonatán voltak. Jeter gyermektelenül halt meg,
1Ch 2:33 Jonatán Fáletet és Zízát nemzette. Ezek voltak Jerameél fiai.
1Ch 2:34 Sesánnak nem voltak fiai, csak leányai, meg egy egyiptomi rabszolgája, akit Jeraának hívtak.
1Ch 2:35 Hozzáadta leányát feleségül s az neki Etejt szülte.
1Ch 2:36 Etej aztán Nátánt nemzette, Nátán Zábádot nemzette,
1Ch 2:37 Zábád Oflált nemzette, Oflál Obedet nemzette,
1Ch 2:38 Obed Jéhut nemzette, Jéhu Azarját nemzette,
1Ch 2:39 Azarja Heleszt nemzette, Helesz Elászát nemzette,
1Ch 2:40 Elásza Sziszámojt nemzette, Sziszámoj Sallumot nemzette,
1Ch 2:41 Sallum Ikámiát nemzette, Ikámia pedig Elisámát nemzette.
1Ch 2:42 Kálebnek, Jerameél fivérének fiai voltak: Mésa, az ő elsőszülöttje, Zífnek az atyja, és Máresának, Hebron atyjának fiai.
1Ch 2:43 Hebron fiai Kóré, Táfua, Rekem és Samma voltak.
1Ch 2:44 Samma Rahámot, Jerkaám atyját nemzette, Rekem pedig Sammájt nemzette.
1Ch 2:45 Sammáj fia Máon volt, Máon Bétszúr atyja volt.
1Ch 2:46 Éfa, Káleb mellékfelesége Háránt, Mószát és Gezezt szülte. Hárán Gezezt nemzette,
1Ch 2:47 Jahaddáj fiai pedig Regom, Jótám, Gésán, Fálet, Éfa és Saáf voltak.
1Ch 2:48 Maáka, Káleb mellékfelesége Sábert és Taránát szülte.
1Ch 2:49 Saáf, Madmena atyja Sevát, Makbena atyját és Gibea atyját nemzette. Káleb leánya Áksza volt.
1Ch 2:50 Ezek voltak Káleb fiai. Húrnak, Efrata elsőszülöttjének fiai voltak: Sobál, Kirját-Jearim atyja,
1Ch 2:51 Szálma, Betlehem atyja, Hárif, Betgáder atyja.
1Ch 2:52 Sobálnak, Kirját-Jearim atyjának fiai voltak: Haróe, a fél Menuhót,
1Ch 2:53 továbbá Kirját-Jearim nemzetségei, a jetriták, az afutiták, a sematiták, a misraiták, tőlük származtak a száraiták és az estáoliták.
1Ch 2:54 Szálma fiai voltak: Betlehem, Netofáti, Atarót-Bét-Joáb meg a manahatiták száraita fele,
1Ch 2:55 továbbá a Jábeszben lakó írástudók nemzetségei, a tirátiták, a simátiták meg a szúkátiták. Utóbbiak Rekáb házának atyjától, Hammáttól származó kiniták voltak.
1Ch 3:1 Ezek voltak Dávidnak azok a fiai, akik Hebronban születtek: elsőszülöttje a jezreeli Ahinoámtól Ámnon; a második a kármeli Abigailtól Dániel,
1Ch 3:2 a harmadik Absalom, Maákának, Tolmáj gessúri király leányának fia; a negyedik Adoniás, Ággit fia,
1Ch 3:3 az ötödik Abitáltól Safátja, a hatodik Eglától, a feleségétől Jetrahám.
1Ch 3:4 Hat született tehát neki Hebronban, ahol hét esztendeig és hat hónapig uralkodott. Harminchárom esztendeig aztán Jeruzsálemben uralkodott.
1Ch 3:5 Jeruzsálemben a következő fiai születtek: Sima, Sobáb, Nátán és Salamon -- négy, Batsebától, Ammiel leányától --,
1Ch 3:6 továbbá Jibhár, Elisáma,
1Ch 3:7 Elifálet, Nóge, Nefeg, Jáfia,
1Ch 3:8 valamint Elisáma, Eljáda és Elifelet: kilenc;
1Ch 3:9 ez volt Dávid összes fia, a mellékfeleségek fiain kívül. Nővérük Támár volt.
1Ch 3:10 Salamon fia Roboám volt, akinek fia, Ábia, Ászát nemzette, tőle született Jozafát,
1Ch 3:11 Jórám atyja, Jórám Ohozját nemzette, tőle Joás származott,
1Ch 3:12 akinek fia, Amaszja, Azarját nemzette, Azarja fia, Jótám,
1Ch 3:13 Ácházt, Hiszkija atyját nemzette, Hiszkijától Manassze született,
1Ch 3:14 Manassze Ámont, Jozija atyját nemzette.
1Ch 3:15 Jozija fiai voltak: az elsőszülött, Johanán, a második: Joakim, a harmadik: Cidkija, a negyedik: Sallum.
1Ch 3:16 Joakimtól Joachin és Cidkija született.
1Ch 3:17 A fogoly Joachin fiai ezek voltak: Salátiel,
1Ch 3:18 Melkirám, Fadája, Senneszer, Jekemia, Sáma, Nadábia.
1Ch 3:19 Fadájától Zerubbábel és Szemei származott. Zerubbábel Mesullámot, Hananját s nővérüket, Selomitot nemzette,
1Ch 3:20 továbbá Hásabást, Oholt, Berekját, Haszádját és Josábheszedet: ötöt.
1Ch 3:21 Hananja fia, Faltja, Jesaja atyja volt, Jesaja fia Rafája volt, akinek fia Arnán volt, tőle Obadja született, akinek a fia Sekenja volt,
1Ch 3:22 Sekenja fia Semeja volt. Neki összesen hat fia volt: Háttus, Jegaál, Bária, Naária és Safát.
1Ch 3:23 Naáriának három fia volt: Elioenáj, Hiszkija és Ezrikám.
1Ch 3:24 Elioenájnak hét fia volt: Óduja, Eljasúb, Pelaja, Akkub, Johanán, Dalája és Anáni.
1Ch 4:1 Júda fiai Fáresz, Heszron, Kármi, Húr és Sobál voltak.
1Ch 4:2 Sobál fia, Rája, Jahátot nemzette, tőle Ahumáj és Laád született. Ezek voltak a száratiták nemzetségei.
1Ch 4:3 Etám nemzetsége a következő volt: Jezreel, Jesema és Jedebós. Nővérüket Aszálelfúninak hívták.
1Ch 4:4 Továbbá Fánuel, Gedor atyja, és Ezer, Hósa atyja. Ezek voltak Húrnak, Efrata elsőszülöttjének, Betlehem atyjának fiai.
1Ch 4:5 Asszúrnak, Tekoa atyjának két felesége volt: Haláa és Naára.
1Ch 4:6 Naára Oozát, Hefert, Temánit és az ahastaritákat szülte neki. Ezek voltak Naára fiai.
1Ch 4:7 Haláa fiai Szeret, Zóhár, és Etnán voltak.
1Ch 4:8 Kósz Ánobot, Szobobát és Aharhélnek, Árum fiának nemzetségét nemzette.
1Ch 4:9 Jábesz volt a legnevezetesebb a testvérei között; anyja nevezte el Jábesznek, mondván: "Fájdalommal szültem őt," --
1Ch 4:10 Jábesz pedig segítségül hívta Izrael Istenét: "Bárcsak megáldanál engem s kiterjesztenéd határaimat s velem lenne kezed s nem engednéd, hogy elnyomjon a baj!" -- Isten teljesítette is, amit kért.
1Ch 4:11 Káleb, Súha fivére, Máhírt nemzette, aki Eston atyja lett.
1Ch 4:12 Eston pedig Betráfát, Fesszét és Tehinnát, Naás városának atyját nemzette. Ezek voltak Reka férfiai.
1Ch 4:13 Kenez fiai Otoniel és Szárája voltak. Otoniel fiai Hátát és Maonáti voltak.
1Ch 4:14 Maonáti Ofrát nemzette. Szárája Joábot, a Mesteremberek völgyének atyját nemzette; ott ugyanis mesteremberek voltak.
1Ch 4:15 Kálebnek, Jefóne fiának fiai Hír, Éla és Náhám voltak. Éla fia Kenez,
1Ch 4:16 Jehallelél fiai pedig Zíf, Zífa, Tíria és Aszraél voltak.
1Ch 4:17 Ezra fiai Jeter, Mered, Éfer és Jálon voltak és nemzette Mirjámot, Sammájt és Jesbát, Estámó atyját
1Ch 4:18 az ő felesége, Judája pedig Járedet, Gedor atyját, Hébert, Szókó atyját, és Ikutiélt, Zánoe atyját szülte. Ezek voltak Betiának, a Fáraó leányának, akit Mered feleségül vett, a fiai.
1Ch 4:19 Odája feleségének, aki Náhámnak, Keila atyjának volt a nővére, Gármi és a makátita Estámó voltak a fiai.
1Ch 4:20 Simon fiai Ámnon, Rinna, Hánán fia, és Tilon, Jesi fiai pedig Zóhet és Benzóhet voltak.
1Ch 4:21 Selának, Júda fiának fiai voltak: Her, Leka atyja, Laáda, Máresa atyja, a bisszuskészítők házának bétásbeai nemzetségei,
1Ch 4:22 továbbá Jókim, meg Kozeba polgárai, meg Joás, és Száráf, akik Moáb fejedelmei voltak, meg Jasubi-Lehem, ezek azonban régi dolgok.
1Ch 4:23 Ezek voltak a Netaimban és Gederában lakó fazekasok. A királynál, az ő szolgálatában laktak ott.
1Ch 4:24 Simeon fiai Námuel, Jámin, Járib, Zára és Saul voltak.
1Ch 4:25 Akinek fia Sallum, akinek fia Mapszám, akinek fia Miszma volt.
1Ch 4:26 Misma fiai voltak: az ő fia, Hámuel, akinek fia Szakkur, akinek fia Szemei.
1Ch 4:27 Szemeinek tizenhat fia és hat leánya volt; fivéreinek azonban nem volt sok fiuk, s így az egész nemzetség sem érte el Júda fiainak számát.
1Ch 4:28 Beersebában, Moládában, Hácar-Suálban,
1Ch 4:29 Bálában, Ászomban, Tóládban,
1Ch 4:30 Bátuelben, Hormában, Szikelegben,
1Ch 4:31 Betmarkabótban, Hácar-Szúszimban, Betberájban és Saárimban laktak. Ezek voltak az ő városaik Dávid királyig.
1Ch 4:32 Az ő helységeik voltak továbbá Etám, Áen, Remmon, Tóken és Ászán: öt város,
1Ch 4:33 valamint mindazok a falvak, amelyek e városok körül voltak, egészen Baálig. Ez volt az ő lakóhelyük és telepjegyzékük.
1Ch 4:34 Továbbá: Mosobáb, Jemlek, Jósa, Amaszja fia,
1Ch 4:35 meg Joel, és Jéhu, aki annak a Josábjának volt a fia, aki Szárajának, Ásziel fiának volt a fia,
1Ch 4:36 és Elioenáj, Jákoba, Isuhája, Aszája, Adiél, Iszmiel, Beanája,
1Ch 4:37 továbbá Zíza. Ő Sefeinek volt a fia, aki meg Állonnak volt a fia, aki meg Idájának volt a fia, aki meg Semrinek volt a fia, aki meg Samájának volt a fia.
1Ch 4:38 Ezek a felsoroltak fejedelmek voltak nemzetségeikben és családjuk nagyon megsokasodott.
1Ch 4:39 Elindultak tehát, hogy egészen a völgy keleti részéig behatoljanak Gádorba és legelőt keressenek nyájaiknak.
1Ch 4:40 Találtak is kövér és igen jó legelőket, a föld ott igen tágas, nyugodt és termékeny volt és eddig Kám nemzetségei laktak rajta.
1Ch 4:41 Azok tehát, akiket fentebb név szerint feljegyeztünk, Hiszkijának, Júda királyának napjaiban elmentek és elpusztították az ő sátraikat meg az ott talált lakosokat. Eltörölték őket és letelepedtek helyükbe mind a mai napig, mivel ott igen kövér legelőket találtak.
1Ch 4:42 Simeon fiai közül ötszáz ember pedig Pelatjának, Naárjának, Rafájának és Ozielnek, Jesi fiainak vezérlete alatt elment Szeír hegyére,
1Ch 4:43 megverte az amalekiták megmenekült maradványait és ott maradt helyükbe telepedve mind a mai napig.
1Ch 5:1 Rúbennek, Izrael elsőszülöttjének fiai: -- ő volt ugyanis elsőszülöttje, de minthogy meggyalázta atyja ágyát, elsőszülöttségét Józsefnek, Izrael fiának fiai kapták meg s ő nem számított elsőszülöttnek,
1Ch 5:2 hanem Júda lett a legerősebb a testvérei között s az ő törzséből származtak a fejedelmek, az elsőszülöttség pedig Józsefnek jutott. --
1Ch 5:3 Tehát Rúbennek, Izrael elsőszülöttjének fiai Énok, Fállu, Eszron és Kármi voltak.
1Ch 5:4 Joel fiai voltak : az ő fia, Sámia, akinek fia Góg, akinek fia Szemei,
1Ch 5:5 akinek fia Míka, akinek fia Reja, akinek fia Baál,
1Ch 5:6 akinek fia Beéra, akit Tiglatpilezer, az asszírok királya fogságba vitt és aki Rúben törzsének egyik fejedelme volt. --
1Ch 5:7 Testvéreinek s egész nemzetségének, amikor családjaik szerint összeírták őket, fejedelmei a következők voltak: Jejél, Zakariás,
1Ch 5:8 továbbá Bála, annak az Atáznak a fia, aki Sammának, Joel fiának volt a fia. Ő Ároertől egészen Nébóig és Beelmeonig lakott,
1Ch 5:9 kelet felé pedig az Eufrátesz folyóig terjedő puszta bejáratáig telepedett le. Nagyszámú barmuk volt ugyanis Gileád földjén,
1Ch 5:10 és Saul napjaiban hadat indítottak az agariták ellen. Miután ezeket megölték, helyettük ők laktak sátraikban, a Gileádtól keletre eső egész vidéken.
1Ch 5:11 Gád fiai pedig velük szemben, Básán földjén, Szelkáig telepedtek le.
1Ch 5:12 Joel volt a fő, Sáfán a második, majd Jánáj és Sáfát következett Básánban.
1Ch 5:13 Testvéreik, családjaik szerint a következők voltak: Mikaél, Mesullám, Sebe, Jóráj, Jákán, Zíe és Héber: hét.
1Ch 5:14 Ezek voltak Abihail fiai, aki Húrinak volt a fia, aki meg Járának a fia, aki meg Gileádnak a fia, aki meg Mikaélnek a fia, aki meg Jesesinek a fia, aki meg Jeddónak a fia, aki meg Búznak a fia.
1Ch 5:15 Ahi, Abiel, Gúni fiának a fia volt a családfő.
1Ch 5:16 Gileádot, Básánt, ennek falvait, meg Sáron valamennyi legelővidékét lakták egészen a határokig.
1Ch 5:17 Mindezeket Jótámnak, Júda királyának napjaiban és Jeroboámnak, Izrael királyának napjaiban írták össze.
1Ch 5:18 Rúbennek, Gádnak és Manassze fél törzsének a fiai közül negyvennégyezer-hétszázhatvan harcos, pajzs- és kardviselő, íjász, harcban jártas férfi hadba vonult és
1Ch 5:19 hadat indított az agariták ellen. Erre az ituriták meg Náfis és Nódáb
1Ch 5:20 segítséget nyújtottak azoknak. Mindazonáltal az agariták és mindazok, akik velük tartottak, a kezükbe jutottak, mert ők segítségül hívták Istent, amikor harcoltak, s Ő meghallgatta őket, mivel benne bíztak.
1Ch 5:21 El is fogtak mindent, ami azoké volt: ötvenezer tevét, kétszázötvenezer juhot, kétezer szamarat és százezer embert,
1Ch 5:22 sebesülten pedig sokan hullottak el, mert az Úr harcolt velük. Így ők laktak ott helyettük egészen fogságba hurcolásukig.
1Ch 5:23 Manassze fél törzsének fiai a Básán határaitól a Baál-Hermonig és a Szánirig terjedő földet meg a Hermon hegyet lakták, mivel igen sokan voltak.
1Ch 5:24 A családok fejei a következők voltak: Éfer, Jesi, Eliél, Ezriél, Jirmeja, Hodavja és Jahdiél. Ők igen vitéz és hatalmas emberek és neves fejedelmek voltak családjaikban.
1Ch 5:25 Elhagyták azonban atyáik Istenét s parázna módra az ország azon népeinek istenei után jártak, amelyeket Isten eltávolított előlük.
1Ch 5:26 Erre Izrael Istene felingerelte ellenük Fúlnak, az asszírok királyának lelkét és Tiglatpilezernek, Asszúr királyának lelkét s az fogságba vitte Rúbent, Gádot és Manassze törzsének felét s Láhelába, meg a Háborhoz és Árába meg Gózán folyójához vitette őket, s ott is vannak mind a mai napig.
1Ch 5:27 Lévi fiai Gerson, Kaát és Merári.
1Ch 5:28 Kaát fiai Amrám, Jichár, Hebron és Oziel,
1Ch 5:29 Amrám fiai Áron, Mózes és Mirjám. Áron fiai Nádáb, Ábiu, Eleazár és Itamár voltak.
1Ch 5:30 Eleazár Fineeszt nemzette, Fineesz Abisuét nemzette,
1Ch 5:31 Abisue Bokkit nemzette, Bokki Ózit nemzette,
1Ch 5:32 Ózi Zaráját nemzette, Zarája Merajótot nemzette,
1Ch 5:33 Merajót Amarját nemzette, Amarja Ahitóbot nemzette,
1Ch 5:34 Ahitób Szádokot nemzette, Szádok Ahimaászt nemzette,
1Ch 5:35 Ahimaász Azarját nemzette, Azarja Johanánt nemzette,
1Ch 5:36 Johanán Azarját nemzette -- ő az, aki a papságot viselte abban a házban, amelyet Salamon Jeruzsálemben építtetett --
1Ch 5:37 Azarja Amarját nemzette, Amarja Ahitóbot nemzette,
1Ch 5:38 Ahitób Szádokot nemzette, Szádok Sallumot nemzette,
1Ch 5:39 Sallum Helkiját nemzette, Helkija Azarját nemzette,
1Ch 5:40 Azarja Száraját nemzette, Száraja Joszedeket nemzette.
1Ch 5:41 Joszedek eltávozott, amikor az Úr fogságba vitette Júdát és Jeruzsálemet Nebukadnezár által.
1Ch 6:1 Lévi fiai tehát Gerson, Kaát és Merári voltak.
1Ch 6:2 Gerson fiait Libninek és Szemeinek hívták.
1Ch 6:3 Kaát fiai Amrám, Jichár, Hebron és Oziel,
1Ch 6:4 Merári fiai pedig Moholi és Músi voltak. Lévi nemzetségei, családjaik szerint, a következők voltak:
1Ch 6:5 Gerson,akinek fia Libni, akinek fia Jahát, akinek fia Zámma,
1Ch 6:6 akinek fia Jóah, akinek fia Addó, akinek fia Zára, akinek fia Jetráj.
1Ch 6:7 Kaát fiai voltak: az ő fia, Aminádáb, akinek fia Kóré, akinek fia Ászír,
1Ch 6:8 akinek fia Elkána, akinek fia Abiászáf, akinek fia Ászír,
1Ch 6:9 akinek fia Táhát, akinek fia Uriel, akinek fia Ozija, akinek fia Saul.
1Ch 6:10 Elkána fiai Amaszáj, Ahimót
1Ch 6:11 és Elkána voltak. Elkána fiai voltak: az ő fia Szófáj, akinek fia Náhát,
1Ch 6:12 akinek fia Eliáb, akinek fia Jerohám, akinek fia Elkána.
1Ch 6:13 Sámuel fiai voltak: az elsőszülött, Vásseni, és Ábia.
1Ch 6:14 Merári fiai voltak: Moholi, ennek fia Libni, akinek fia Szemei, akinek fia Óza,
1Ch 6:15 akinek fia Sima, akinek fia Haggia, akinek fia Aszája.
1Ch 6:16 A következők voltak azok, akiket Dávid a láda elhelyezése után az Úr házában az énekesek vezetésére rendelt.
1Ch 6:17 Mint énekesek szolgáltak a bizonyság sátra előtt, míg Salamon fel nem építette az Úr házát Jeruzsálemben és a rájuk vonatkozó rendtartás szerint végezték szolgálatukat.
1Ch 6:18 A következők voltak azok, akik ott szolgáltak fiaikkal: Kaát fiai közül Hemán énekes. Ő Jóhelnek volt a fia, aki meg Sámuelnek volt a fia,
1Ch 6:19 aki meg Elkánának volt a fia, aki meg Jerohámnak volt a fia, aki meg Eliélnek volt a fia, aki meg Tóhunak volt a fia,
1Ch 6:20 aki meg Szúfnak volt a fia, aki meg Elkánának volt a fia, aki meg Mahátnak volt a fia, aki meg Amaszájnak volt a fia,
1Ch 6:21 aki meg Elkánának volt a fia, aki meg Jóhelnek volt a fia, aki meg Azarjának volt a fia, aki meg Szofoniásnak volt a fia,
1Ch 6:22 aki meg Tahátnak volt a fia, aki meg Ászírnak volt a fia, aki meg Abiászáfnak volt a fia, aki meg Kórénak volt a fia,
1Ch 6:23 aki meg Jichárnak volt a fia, aki meg Kaátnak volt a fia, aki meg Lévinek, Izrael fiának volt a fia.
1Ch 6:24 Továbbá testvére, Ászáf, aki az ő jobbján állt. Ászáf Berekjának volt a fia, aki meg Samáának volt a fia,
1Ch 6:25 aki meg Mikaélnek volt a fia, aki meg Mászejának volt a fia, aki meg Melkiának volt a fia,
1Ch 6:26 aki meg Atanájnak volt a fia, aki meg Zárának volt a fia, aki meg Afájának volt a fia,
1Ch 6:27 aki meg Etánnak volt a fia, aki meg Zammának volt a fia, aki meg Szemeinek volt a fia,
1Ch 6:28 aki meg Jetnek volt a fia, aki meg Gersomnak volt a fia, aki meg Lévinek volt a fia.
1Ch 6:29 Testvéreik, Merári fiai közül, bal felől, Etán állt ott. Ő Kúsinak volt a fia, aki meg Abdinak volt a fia, aki meg Máloknak volt a fia,
1Ch 6:30 aki meg Hásabjának volt a fia, aki meg Amaszjának volt a fia, aki meg Helkijának volt a fia,
1Ch 6:31 aki meg Amaszájnak volt a fia, aki meg Bóninak volt a fia, aki meg Sómernak volt a fia,
1Ch 6:32 aki meg Moholinak volt a fia, aki meg Músinak volt a fia, aki meg Merárinak volt a fia, aki meg Lévinek volt a fia.
1Ch 6:33 Testvéreiknek, a többi levitának az volt a rendeltetése, hogy ellássák mindazt, ami az Úr lakóházának szolgálatához tartozott,
1Ch 6:34 Áronnak és fiainak pedig az, hogy jóillatot gyújtsanak az égőáldozat oltárán és a füstölőszer oltárán, ellássák a szentek szentjének egész szolgálatát, s könyörögjenek Izraelért, egészen úgy, ahogy Mózes, Isten szolgája rendelte.
1Ch 6:35 Áron fiai a következők voltak: az ő fia, Eleazár, akinek fia Fineesz, akinek fia Abisue,
1Ch 6:36 akinek fia Bokki, akinek fia Ózi, akinek fia Zarahja,
1Ch 6:37 akinek fia Merajót, akinek fia Amarja, akinek fia Ahitób,
1Ch 6:38 akinek fia Szádok, akinek fia Ahimaász.
1Ch 6:39 Ezeknek, tudniillik a kaátiták nemzetségei közül Áron fiainak, lakóhelyei falvaik és határaik szerint a következők voltak. Nekik juttatta ugyanis a sorsvetés
1Ch 6:40 s azért nekik is adták: Júda földjén Hebront, s annak legelőit körös-körül. --
1Ch 6:41 A város szántóföldjeit és majorjait Kálebnek, Jefóne fiának,
1Ch 6:42 a menedékvárost, Hebront pedig Áron fiainak adták, -- továbbá Libnát és legelőit,
1Ch 6:43 meg Jetert és Estemót legelőikkel együtt, valamint Helont és Debirt, legelőikkel együtt,
1Ch 6:44 meg Ásánt és Bétsemest és ezek legelőit.
1Ch 6:45 Benjamin törzséből pedig: Gebát és legelőit, Álmátot legelőivel együtt, továbbá Anatótot legelőivel együtt: összesen tizenhárom várost adtak nekik nemzetségeikhez mérten.
1Ch 6:46 Kaát többi, az ő nemzetségéből való fiainak tíz várost adtak birtokul Manassze fél törzséből.
1Ch 6:47 Gersom fiainak, nemzetségeikhez mérten tizenhárom várost adtak, Isszakár törzséből, Áser törzséből, Naftali törzséből és Manassze Básánban lakó törzséből.
1Ch 6:48 Merári fiainak, nemzetségeikhez mérten, tizenkét várost adtak sorsvetés által Rúben törzséből, Gád törzséből és Zebulon törzséből.
1Ch 6:49 Kiadták tehát Izrael fiai a levitáknak a városokat s azok legelőit:
1Ch 6:50 sorsvetés által adták ki Júda fiainak törzséből, Simeon fiainak törzséből és Benjamin fiainak törzséből azokat a név szerint megnevezett városokat.
1Ch 6:51 Kiadták azoknak is, akik Kaát fiainak nemzetségéből valók voltak -- az ő határaikban levő városok Efraim törzséből valók voltak. --
1Ch 6:52 Nekik adták: a menedékvárost, Szíchemet, legelőivel együtt, Efraim hegységén, és Gézert, legelőivel együtt,
1Ch 6:53 továbbá Jokmaámot, legelőivel együtt, meg Béthoront hasonlóképpen,
1Ch 6:54 továbbá Elont, legelőivel együtt és Gátremmont ugyanúgy,
1Ch 6:55 Manassze fél törzséből pedig Ánert és legelőit, Bálámot és legelőit: azoknak tudniillik, akik Kaát fiainak nemzetségéből még hátra voltak.
1Ch 6:56 Gersom fiainak pedig: Manassze fél törzsének nemzetségéből Gaulont, Básánban, s annak legelőit, meg Astarótot, legelőivel együtt.
1Ch 6:57 Isszakár törzséből Kedest és legelőit, Dáberetet és legelőit,
1Ch 6:58 továbbá Rámótot és legelőit, meg Ánemet, legelőivel együtt.
1Ch 6:59 Áser törzséből pedig Másált legelőivel együtt, és Abdont, hasonlóképpen,
1Ch 6:60 továbbá Hukókot és legelőit, meg Rohóbot, legelőivel együtt.
1Ch 6:61 Naftali törzséből pedig: Kedest, Galileában, s annak legelőit, Hámont, legelőivel együtt, Kirját-Jearimot és legelőit.
1Ch 6:62 Merári még hátralevő fiainak pedig: Zebulon törzséből Rimmont és legelőit, Mahanaimot és legelőit
1Ch 6:63 a Jordánon túl, Jerikóval szemben. A Jordántól keletre pedig: Rúben törzséből Bószort a pusztában, legelőivel együtt, és Jászát, legelőivel együtt,
1Ch 6:64 továbbá Kademótot és legelőit és Mefaátot, legelőivel együtt.
1Ch 6:65 Gád törzséből pedig Rámótot, Gileádban, és legelőit, Manaimot legelőivel együtt,
1Ch 6:66 meg Hesebont legelőivel együtt és Jézert, legelőivel együtt.
1Ch 7:1 Isszakár négy fia Tóla, Fúa, Jasúb és Simeron volt.
1Ch 7:2 Tóla fiai Ózi, Rafája, Jeriél, Jemáj, Jebszem és Sámuel voltak. Mindegyikük családfő volt. Tóla nemzetségéből Dávid napjaiban huszonkétezer-hatszáz vitézlő embert számláltak össze.
1Ch 7:3 Ózi fiai Izráhia, valamint az utóbbitól született Mikaél, Obadja, Joel és Jesia voltak. Fejedelem volt mind az öt.
1Ch 7:4 Nemzetségeik és háznépeik szerint harminchatezer harcrakész, vitézlő ember tartozott hozzájuk, sok feleségük és fiuk volt ugyanis.
1Ch 7:5 Testvéreik, Isszakár valamennyi nemzetségében, szintén igen erős harcosok voltak. Számuk nyolcvanhétezerre rúgott.
1Ch 7:6 Benjamin három fia Bela, Bekor és Jedjaél volt.
1Ch 7:7 Bela öt fia Eszbon, Ózi, Oziel, Jerimót és Uráj volt. Ezek családfők és igen erős harcosok voltak. Jegyzékük huszonkétezer-harmincnégy tagot számlált.
1Ch 7:8 Bekor fiai Zámira, Joás, Elieszer, Elioenáj, Ámri, Jerimót, Ábia, Anatót és Álmát voltak, ezek voltak Bekor összes fiai.
1Ch 7:9 Jegyzékük nemzetségeik és a családfők szerint húszezer-kétszáz vitézlő harcost számlált.
1Ch 7:10 Jedjaél fiai Bálán, Bálán fiai pedig Jehus, Benjamin, Áod, Kanána, Zetán, Tarzis és Ahisahár voltak.
1Ch 7:11 Ezek mind Jedjaél fiai voltak. Jegyzékük a családfők szerint, tizenhétezer-kétszáz harcba vonuló, vitézlő embert számlált.
1Ch 7:12 Hír fiai Sefám és Háfám, Áher fia pedig Húsim volt.
1Ch 7:13 Naftali fiai Jásziel, Gúni, Jeszer és Sallum, ők Bilhától születtek.
1Ch 7:14 Manassze fia Eszriel volt, akit szír mellékfelesége szült; ő szülte Mákirt, Gileád atyját is.
1Ch 7:15 Mákir feleségül vette Hufím és Szufím Maáka nevű hugát. Egy másik fiának Celofhád volt a neve. Celofhádnak csak leányai születtek.
1Ch 7:16 Maáka, Mákir felesége, fiút szült és elnevezte Peresnek. Az öccsét Seresnek hívták, akinek fiai Ulám és Rekem voltak,
1Ch 7:17 Ulám fia pedig Bádán lett. Ezek voltak a fiai Gileádnak, aki Mákirnak, Manassze fiának volt a fia.
1Ch 7:18 Nővére, Regina, Ishódot, Abiézert és Moholát szülte.
1Ch 7:19 Semida fiai Áhin, Sekem, Leki és Ániám voltak.
1Ch 7:20 Efraim fiai voltak Sutála, az ő fia Báred, akinek fia Táhát, akinek fia Eláda, akinek fia Táhát, akinek fia Zábád,
1Ch 7:21 akinek fia Sutála, akinek fia Ezer és Elád. Utóbbiakat Gát bennszülött emberei megölték, mivel ők lementek, hogy rajtaüssenek a jószágaikon.
1Ch 7:22 Ezért atyjuk, Efraim sok napig gyászolt, de fivérei eljöttek, hogy megvigasztalják.
1Ch 7:23 Aztán bement feleségéhez, az fogant és fiút szült, akit ő Bériának nevezett el, mivel háza bajai között született.
1Ch 7:24 Leánya Sára volt: ő építtette ki Alsó- és Felső-Béthoront meg Ózensárát.
1Ch 7:25 Fia volt továbbá Ráfa, Resef és Tále, utóbbitól született Taán.
1Ch 7:26 Ő Laádánt nemzette, akinek a fia Ammiúd volt, aki Elisámát nemzette,
1Ch 7:27 tőle pedig Nún származott, akinek a fia Józsue volt.
1Ch 7:28 Birtokaik és lakóhelyeik voltak: Betel és leányvárosai, kelet felé Nórán, nyugat felé Gézer és leányvárosai, továbbá Szíchem, leányvárosaival együtt egészen Ájáig és leányvárosaiig.
1Ch 7:29 Manassze fiaié voltak: Bétsán és leányvárosai, Tánák és leányvárosai, Megiddó és leányvárosai, Dór és leányvárosai. Ezekben laktak Józsefnek, Izrael fiának fiai.
1Ch 7:30 Áser fiai Jimna, Jisva, Jisvi és Béria voltak, nővérük Szára volt.
1Ch 7:31 Béria fiai Héber és Melkiel voltak, utóbbi volt Bárszait atyja.
1Ch 7:32 Héber Jeflátot, Sómert, Hótámot és nővérüket Suát nemzette.
1Ch 7:33 Jeflát fiai Pászah, Bimhál és Asvat voltak. Ezek voltak Jeflát fiai.
1Ch 7:34 Sómer fiai Áhi, Roága, Hába és Arám,
1Ch 7:35 fivérének, Helemnek fiai pedig Szúfa, Jimna, Selles és Amál voltak.
1Ch 7:36 Szúfa fiai Szúe, Harnáfer, Suál, Béri, Jámra,
1Ch 7:37 Bószor, Hód, Samma, Sálusa, Jetrán és Beéra voltak.
1Ch 7:38 Jeter fiai Jefóne, Piszpa és Ára,
1Ch 7:39 Olla fiai pedig Áreé, Hániel és Reszia voltak.
1Ch 7:40 Ezek mind Áser fiai, családfők, válogatott és igen vitéz fővezérek voltak. Nemzetség-jegyzékük huszonhatezer, hadra alkalmas korban levő embert számlált.
1Ch 8:1 Benjamin nemzette Bálét, elsőszülöttjét, Ásbelt, a másodikat, Ahárát, a harmadikat,
1Ch 8:2 Noháát, a negyediket és Ráfát, az ötödiket.
1Ch 8:3 Bále fiai voltak Addár, Gera, Ábiud,
1Ch 8:4 Abisue, Naámán, Áhoe,
1Ch 8:5 Gera, Sefufán és Húrám.
1Ch 8:6 Áhod fiai, a Gibeában lakó családok fejei, akiket áttelepítettek Manahatba, a következők voltak:
1Ch 8:7 Naámán, Áhia és Gera. Utóbbi telepítette át őket. Ő Ózát és Áhiudot nemzette.
1Ch 8:8 Saháraim Moáb földjén, miután elbocsátotta feleségeit, Húsimot és Bárát, nemzette,
1Ch 8:9 éspedig feleségétől, Hódestől nemzette: Jobábot, Szebiát, Mésát, Molkomot,
1Ch 8:10 Jéuzt, Szekiát és Mármát: ezek a fiai családfők voltak.
1Ch 8:11 Husimtól Abitóbot és Elfaált nemzette.
1Ch 8:12 Elfaál fiai Héber, Mísaám és Sámád voltak, ő építtette ki Onót, Lódot és leányvárosait.
1Ch 8:13 Béria és Sáma az Ajjalonban lakó családfők voltak, ők űzték el Gát lakóit.
1Ch 8:14 Ahió, Sesák, Jerimót,
1Ch 8:15 Zábadja, Árod, Heder,
1Ch 8:16 Mikaél, Jesfa és Jóha voltak Béria fiai. --
1Ch 8:17 Zábadja, Mesullám, Hezeki, Héber,
1Ch 8:18 Jesamári, Jezlia, Jobáb voltak Elfaál fiai,
1Ch 8:19 Jákim, Zekri, Zábdi,
1Ch 8:20 Elioenáj, Szeletáj, Eliél,
1Ch 8:21 Adája, Barája, Samarát pedig Szemei fiai voltak. --
1Ch 8:22 Jesfám, Héber, Eliél,
1Ch 8:23 Abdon, Zekri, Hánán,
1Ch 8:24 Hananja, Élám, Anatótja,
1Ch 8:25 Jefdája, Fánuel voltak Sesák fiai,
1Ch 8:26 Samsári, Sohorja, Otolja,
1Ch 8:27 Jersia, Elija, Zekri pedig Jerohám fiai.
1Ch 8:28 Ezek család- és nemzetségfők voltak és Jeruzsálemben laktak.
1Ch 8:29 Gibeonban laktak: Abigibeon, akinek feleségét Maákának hívták,
1Ch 8:30 s akinek elsőszülött fia Abdon volt, továbbá Szúr, Kís, Baál, Nádáb,
1Ch 8:31 Gedor, Ahió, Záker és Miklót.
1Ch 8:32 Miklót Simát nemzette. Ezek a testvéreikkel átellenben, Jeruzsálemben, a testvéreik között laktak.
1Ch 8:33 Nér Kíst nemzette, Kís meg Sault nemzette. Saul Jonatánt, Melkisuát, Abinádábot és Esbaált nemzette.
1Ch 8:34 Jonatán fia Meribbaál volt, Meribbaál pedig Míkát nemzette.
1Ch 8:35 Míka fiai Fíton, Melek, Táraa, és Ácház voltak.
1Ch 8:36 Ácház Joádát nemzette, Joáda Alamátot, Azmótot és Zámrit nemzette, Zámri Mószát nemzette,
1Ch 8:37 Mósza Bánaát nemzette, akinek fia Ráfa volt, tőle Elásza származott, ő pedig Ászelt nemzette.
1Ch 8:38 Ászelnek hat fia volt, név szerint: Ezrikám, Bokru, Ismaél, Sária, Obadja és Hánán: ez volt Ászel összes fia.
1Ch 8:39 Fivérének, Eseknek fiai voltak: Ulám, az elsőszülött, Jehus, a második és Elifálet, a harmadik.
1Ch 8:40 Ulám fiai igen erős emberek s nagy erejű íjászok voltak. Sok fiuk és unokájuk volt, mintegy százötven. Ezek mind Benjamin fiai voltak.
1Ch 9:1 Így foglalták jegyzékekbe egész Izraelt: összességük fel van jegyezve Izrael és Júda királyainak könyvében. Vétkeik miatt azonban Babilonba hurcolták őket.
1Ch 9:2 Azok, akik azelőtt birtokaikon és városaikban laktak: izraeliták, papok, leviták és natiniták voltak.
1Ch 9:3 Jeruzsálemben Júda fiai, Benjamin fiai, Efraim és Manassze fiai közül a következők laktak.
1Ch 9:4 Júda fiának, Fáresznek fiai közül: Otei; aki Ammiúdnak volt a fia, aki meg Ámrinak volt a fia, aki meg Omrájnak volt a fia, aki meg Bonninak volt a fia.
1Ch 9:5 A selaiták közül: Aszája, az elsőszülött, és fiai.
1Ch 9:6 Zára fiai közül: Jehuél, továbbá ezek testvérei, hatszázkilencvenen. --
1Ch 9:7 Benjamin fiai közül: Száló, ő Mesullámnak volt a fia, aki meg Odujának volt a fia, aki meg Aszánának volt a fia,
1Ch 9:8 továbbá Jobánja, Jerohám fia, meg Éla, Ózinak, Mokori fiának fia, meg Mesullám. Ő Sáfatjának volt a fia, aki meg Ráguelnek volt a fia, aki meg Jebanjának volt a fia,
1Ch 9:9 továbbá ezek testvérei, családjaik szerint, kilencszázötvenhatan. Ezek mind családfők voltak a családjukban.
1Ch 9:10 A papok közül: Jedája, Jojárib, Jákin,
1Ch 9:11 továbbá Azarja, az Isten házának főpapja. -- Ő Helkijának volt a fia, aki meg Mesullámnak volt a fia, aki meg Szádoknak volt a fia, aki meg Marájótnak volt a fia, aki meg Ahitóbnak volt a fia, --
1Ch 9:12 továbbá Adája. -- Ő Jerohámnak volt a fia, aki meg Fássúrnak volt a fia, aki meg Melkiának volt a fia, meg Maászáj. -- Ő Adiélnek volt a fia, aki meg Jezrának volt a fia, aki meg Mesullámnak volt a fia, aki meg Mesullámitnak volt a fia, aki meg Immernek volt a fia, --
1Ch 9:13 meg ezek testvérei, ezerhétszázhatvanan, akik családfők voltak családjukban és vitéz hősök az Isten háza szolgálatának végzésében.
1Ch 9:14 A leviták közül: a Merári fiai közül való Semeja, ő Hásubnak volt a fia, aki meg Ezrikámnak volt a fia, aki meg Hásebjának volt a fia,
1Ch 9:15 továbbá Bákbakár, Cheres, Galál és Matanja. Ő Míkának volt a fia, aki meg Zekrinek volt a fia, aki meg Ászáfnak volt a fia,
1Ch 9:16 továbbá Obadja. Ő Semejának volt a fia, aki meg Galálnak volt a fia, aki meg Iditunnak volt a fia, továbbá Berekja, aki a netofátiak majorjaiban lakó Elkána fiának, Ászának volt a fia.
1Ch 9:17 Továbbá az ajtónállók: Sallum, Akkub, Telmon és Áhimán. Fivérük, Sallum volt a fő:
1Ch 9:18 mindezideig ő és emberei őrködtek Lévi fiai közül a királyi, a keleti kapunál, rendjeik szerint.
1Ch 9:19 Sallum, annak a Kórénak a fia, aki Kóré fiának, Abiászáfnak volt a fia, meg az ő testvérei és az ő családja voltak ugyanis azok a kóriták, akik mint a sátor bejáratának őrei teljesítettek szolgálatot, s az ő családjaik őrizték rendjeik szerint az Úr táborának bejáratát.
1Ch 9:20 Fineesz, Eleazár fia volt az elöljárójuk az Úr előtt.
1Ch 9:21 Zakariás, Mesullámja fia volt a bizonyság hajlékába vezető kapu őre.
1Ch 9:22 Azok, akiket a kapuk őreivé szemeltek ki, összesen kétszáztizenketten voltak és a saját falvaikban voltak jegyzékbe véve. Dávid és Sámuel, a látnok rendelte őket megbízatásukba
1Ch 9:23 éspedig őket is, fiaikat is az Úr házának ajtajaihoz és a sátorhoz, rendjeik szerint.
1Ch 9:24 A négy égtáj felé voltak felállítva az ajtónállók: azaz kelet, nyugat, észak és dél felé.
1Ch 9:25 Testvéreik falvaikban tartózkodtak, de szombatjaikon, időről-időre, bevonultak.
1Ch 9:26 Erre a négy levitára volt bízva az ajtónállók egész összessége. Ők ügyeltek fel a kamrákra és az Úr házának kincseire is.
1Ch 9:27 Az Úr temploma körül tartózkodtak őrhelyeiken, hogy amikor az ideje elérkezik, reggel kinyissák az ajtókat.
1Ch 9:28 Az ő nemzetségükből valók voltak a szolgálathoz szükséges eszközök gondviselői is: megszámlálva vitték be és hozták ki ugyanis az eszközöket.
1Ch 9:29 Közülük valók voltak azok is, akikre a szentély tárgyai voltak bízva, akik gondot viseltek a lisztlángra, a borra, az olajra, a tömjénre és a fűszerekre.
1Ch 9:30 A keneteket azonban a papok fiai készítették a fűszerekből.
1Ch 9:31 Matatiás levita, a kórita Sallum elsőszülöttje a serpenyőben készítendő süteményekről gondoskodott,
1Ch 9:32 néhányan testvéreik, Kaát fiai közül pedig a kiteendő kenyerekre viseltek gondot, hogy minden szombatra mindig újakat készítsenek.
1Ch 9:33 Ezek voltak az énekesek vezetői a leviták családjai szerint, akik a templom oldalkamráiban laktak, hogy éjjel-nappal állandóan szolgálhassanak tisztükben,
1Ch 9:34 s ezek voltak a leviták vezetői, a családok fejei, akik Jeruzsálemben laktak.
1Ch 9:35 Gibeonban laktak: Gibeon atyja, Jehiél; feleségét Maákának hívták,
1Ch 9:36 elsőszülött fia pedig Abdon volt; továbbá Szúr, Kís, Baál, Nér, Nádáb,
1Ch 9:37 Gedor, Ahió, Zakariás és Miklót.
1Ch 9:38 Miklót Simát nemzette. Ők testvéreikkel szemben, Jeruzsálemben, testvéreik között laktak.
1Ch 9:39 Nér Kíst nemzette, Kís Sault nemzette, Saul Jonatánt, Melkisuát, Abinádábot és Esbaált nemzette.
1Ch 9:40 Jonatán fia Meribbaál volt, Meribbaál Míkát nemzette,
1Ch 9:41 Míka fiai Fíton, Melek, Táraa és Áház voltak.
1Ch 9:42 Áház Járát nemzette, Jára Alamátot, Azmótot és Zámrit nemzette, Zámri Mószát nemzette,
1Ch 9:43 Mósza Bánaát nemzette, az ő fia, Rafája, Elászát nemzette, tőle Ászel származott.
1Ch 9:44 Ászelnek hat fia volt, név szerint: Ezrikám, Bokru, Ismaél, Sária, Obadja, Hánán. Ezek voltak Ászel fiai.
1Ch 10:1 A filiszteusok azonban harcra keltek Izraellel, s Izrael emberei megfutamodtak a filiszteusok elől, s elhullottak sebeikben a Gilboa hegyén.
1Ch 10:2 Amikor aztán a filiszteusok, akik űzőbe vették Sault és fiait, közelebb kerültek, leütötték Jonatánt, Abinádábot és Melkisuát, Saul fiait.
1Ch 10:3 Majd Saul ellen fordult a harc heve, az íjászok rátaláltak és nyilaikkal megsebesítették.
1Ch 10:4 Ekkor Saul azt mondta fegyverhordozójának: "Húzd ki kardodat s ölj meg, hogy ide ne találjanak jönni ezek a körülmetéletlenek s csúfot ne űzzenek belőlem." Fegyverhordozója azonban nem akarta ezt megtenni, mert félelem szállta meg. Erre Saul megragadta a kardot és beledőlt.
1Ch 10:5 Mikor ezt fegyverhordozója látta, azt tudniillik, hogy Saul meghalt, maga is kardjába dőlt és meg is halt.
1Ch 10:6 Így pusztult el Saul és három fia s vele együtt összeomlott egész háza.
1Ch 10:7 Amikor ezt Izraelnek azok az emberei, akik a Mezőségen laktak, látták, megfutamodtak, és Saulnak és fiainak halála után elhagyták városaikat és szanaszét széledtek. Erre a filiszteusok odamentek s azokban is megtelepedtek.
1Ch 10:8 Másnap aztán a filiszteusok, miközben a megölteket fosztogatták, megtalálták Sault és fiait, elterülve a Gilboa hegyén.
1Ch 10:9 Erre, miután kifosztották, fejét levágták, a fegyvereit leszedték és elküldték földjükre, hogy hordozzák körül és mutassák meg bálványaik templomaiban és a népnek.
1Ch 10:10 Aztán elhelyezték fegyvereit istenük templomába, fejét pedig kitűzték Dágon templomában.
1Ch 10:11 Amikor ezt Jábes-Gileád emberei meghallották, mindazt tudniillik, amit a filiszteusok Saullal tettek,
1Ch 10:12 vitézlő embereik valamennyien felkerekedtek és elvették Saulnak és fiainak tetemét. Elvitték Jábesbe és eltemették csontjaikat a jábesi tölgyfa alatt. Aztán hétnapos böjtöt tartottak.
1Ch 10:13 Így halt meg Saul gonoszságai miatt, azért, mert megszegte s nem tartotta meg az Úr adott parancsát, meg azért, mert halottidéző asszonytól kért tanácsot
1Ch 10:14 s nem az Úrban bízott. Ezért ölte meg őt s ruházta át királyságát Dávidra, Izáj fiára.
1Ch 11:1 Összesereglett erre egész Izrael Dávidhoz, Hebronba és azt mondta: "Csontod és húsod vagyunk.
1Ch 11:2 Tegnap is, tegnapelőtt is, amikor még Saul volt a király, te voltál az, aki kivezetted s bevezetted Izraelt, meg aztán neked mondta az Úr, a te Istened: "Te fogod legeltetni népemet, Izraelt, s te leszel fejedelme.""
1Ch 11:3 Elment tehát Izrael valamennyi véne a királyhoz, Hebronba és Dávid szövetséget kötött velük Hebronban az Úr előtt, ők pedig felkenték őt Izrael királyává, az Úr szava szerint, amelyet Sámuel által mondott.
1Ch 11:4 Aztán elment Dávid és egész Izrael Jeruzsálembe, azaz Jebuzba, ahol a jebuziták voltak a föld lakói.
1Ch 11:5 Ekkor Jebuz lakosai azt mondták Dávidnak: "Ide ugyan be nem jössz." Ám Dávid elfoglalta Sion várát, azaz a Dávid-várost. --
1Ch 11:6 Azt mondta: "Aki elsőnek üt agyon egy jebuzitát, fejedelem és vezér lesz." Elsőnek Joáb, Száruja fia ment fel s fejedelem is lett. --
1Ch 11:7 Dávid megtelepedett a várban, melyet éppen ezért neveztek el Dávid-városnak,
1Ch 11:8 és körös-körül kiépítette a várost, a Mellót és környékét, Joáb pedig helyreállította a város többi részét.
1Ch 11:9 Dávid aztán mindinkább gyarapodott és növekedett, mert a seregek Ura vele volt.
1Ch 11:10 A következők voltak Dávid legfőbb vitézei, akik segítették őt, hogy egész Izrael királyává legyen, az Úr szava szerint, amelyet Izraelnek mondott.
1Ch 11:11 A következő Dávid vitézeinek jegyzéke: Jesbaám, Hakámoni fia, aki a harminc között a legfőbb volt. Ő emelte fel dárdáját háromszáz ember felett, akiket egyetlen ütközetben sebesített meg.
1Ch 11:12 Utána következik az áhohita Eleazár, az ő atyai nagybátyjának a fia, a három legkiválóbb egyike.
1Ch 11:13 Ő volt Dáviddal Feszdomimban, amikor a filiszteusok odagyűltek viadalra. Ennek a vidéknek a szántóföldje tele volt árpával, s a nép megfutamodott a filiszteusok színe elől.
1Ch 11:14 Ők azonban megálltak a szántóföld közepén, megoltalmazták a mezőt, megverték a filiszteusokat és az Úr nagy győzelmet szerzett népének.
1Ch 11:15 Egyszer, amikor a filiszteusok a Refaim völgyben táboroztak, lementek hárman a harminc legfőbb közül ahhoz a sziklához, ahol Dávid tartózkodott, az adullámi barlanghoz.
1Ch 11:16 Dávid ekkor az erősségben volt, a filiszteusok előőrse pedig Betlehemnél állt.
1Ch 11:17 Dávid vágyakozva azt mondta: "Ó, bárcsak adna nekem valaki vizet abból a vízveremből, amely Betlehemben, a kapunál van."
1Ch 11:18 Erre ez a három keresztülvágta magát a filiszteusok táborán, s vizet merített abból a vízveremből, amely Betlehemben, a kapunál volt, s elvitte Dávidnak, hogy igyék. Ő azonban nem akarta meginni, hanem italáldozatként bemutatta az Úrnak,
1Ch 11:19 mondván: "Távol legyen tőlem, hogy ilyesmit cselekedjem Istenem színe előtt és megigyam ezeknek a férfiaknak a vérét: hiszen életük kockáztatásával hozták nekem ezt a vizet." Éppen ezért nem is akarta meginni. Ilyeneket művelt a három vitéz.
1Ch 11:20 Abizáj, Joáb fivére is legfőbb volt a három között: ő emelte fel dárdáját háromszáz megsebesített ember felett, ő volt a három között a legnevesebb,
1Ch 11:21 s a második három között a leghíresebb és a legfőbb, de az első hármat nem érte utol.
1Ch 11:22 Utána következik a nagy tetteket cselekvő Benája, Jojádának, egy vitéz embernek a fia, aki Kábszeélből származott: ő ütötte le a két moábi Arielt, s ő ment le s ölte meg a veremben az oroszlánt a hóesés idején.
1Ch 11:23 Ugyancsak ő ütötte le azt az egyiptomi embert, akinek magassága öt könyöknyi volt s akinek olyan dárdája volt, mint a takácsok zugolyfája: lement ugyanis hozzá egy szál bottal, kiragadta a kezében tartott dárdát és megölte őt tulajdon dárdájával.
1Ch 11:24 Ilyeneket művelt Benája, Jojáda fia. Ő volt a három vitéz között a legnevesebb,
1Ch 11:25 s a harminc között a legelső, de azt a hármat nem érte utol. Dávid őt titkos tanácsosává tette.
1Ch 11:26 A hadsereg vitézei a következők voltak: Aszaél, Joáb fivére, továbbá Elhanán, az ő betlehemi nagybátyjának fia,
1Ch 11:27 az árori Sammót, a fáloni Helesz,
1Ch 11:28 a tekoai Ira, Ákkes fia, az anatóti Abiézer,
1Ch 11:29 a husáti Szibbekáj, az áhohita Iláj,
1Ch 11:30 a netofáti Mahráj, a netofáti Heled, Baána fia,
1Ch 11:31 Ittaj, a Benjamin fiainak Gibeájából való Ribáj fia, a fárátoni Benája,
1Ch 11:32 a Gaás völgyéből való Huráj, az arbáti Abiel, a baurámi Azmót, a sálaboni Eliába,
1Ch 11:33 a gezoni Ássem fiai, az árári Jonatán, Ságe fia,
1Ch 11:34 az árári Ahiám, Szákár fia,
1Ch 11:35 Elifál, Úr fia,
1Ch 11:36 a mekerai Hefer fia, a felóni Áhia,
1Ch 11:37 a kármeli Heszró, Naáráj, Ászbáj fia,
1Ch 11:38 Joel, Nátán fivére, Mibahár, Agáráj fia,
1Ch 11:39 az ammonita Szelek, a beróti Naáráj, Joábnak, Száruja fiának fegyverhordozója,
1Ch 11:40 a jetrita Ira, a jetrita Gáreb,
1Ch 11:41 a hetita Uriás, Zábád, Oholi fia,
1Ch 11:42 a rúbenita Ádina, Síza fia, a rúbeniták vezetője és vele harminc ember,
1Ch 11:43 Hánán, Maáka fia, a mátáni Jozafát,
1Ch 11:44 az astaróti Ozija, az árori Samma és Jehiél, Hótám fiai,
1Ch 11:45 a tószai Jedjaél, Sámri fia, és fivére Jóha,
1Ch 11:46 a máhumi Eliél meg Jeribáj és Josája, Elnaém fiai, a moábi Jetma, a maszóbiai Eliél, Obed és Jásziel.
1Ch 12:1 A következők mentek Dávidhoz Szikelegbe, amikor még bujdosott Saul, Kís fia elől. Ezek igen vitéz és kiváló harcosok,
1Ch 12:2 íjászok, mindkét kézzel követ hajítani tudó parittyások és nyilasok voltak. Benjaminból, Saul testvérei közül:
1Ch 12:3 a gibeai Ahiézer, a vezérük és Joás, Sammáa fiai; Jáziel és Fállet, Azmót fiai; az anatóti Baráka és Jéhu;
1Ch 12:4 a gibeoni Samája, a harminc közül való vitéz és a harmincnak elöljárója;
1Ch 12:5 a gáderóti Jeremiás, Jeheziél, Johanán és Jezábád;
1Ch 12:6 a hárufi Eluzáj, Jerimót, Baálja, Samarja és Safátja;
1Ch 12:7 a kárehimi Elkána, Jesia, Azareél, Joézer és Jesbaám,
1Ch 12:8 továbbá a gedori Joela és Zábadja, Jerohám fiai.
1Ch 12:9 A gáditák közül szöktek át Dávidhoz, amikor a pusztában lappangott, a következő igen erős férfiak s kiváló harcosok, pajzsosok és dárdások, akiknek tekintete olyan volt, mint az oroszlán tekintete, s akik oly gyorsak voltak, mint a vadkecskék a hegyeken:
1Ch 12:10 Ezer, a vezérük, Obadja, a második, Eliáb, a harmadik,
1Ch 12:11 Masmána, a negyedik, Jeremiás az ötödik,
1Ch 12:12 Eti, a hatodik, Eliél, a hetedik,
1Ch 12:13 Johanán, a nyolcadik, Elzábád, a kilencedik,
1Ch 12:14 Jeremiás, a tizedik, Makbanáj, a tizenegyedik;
1Ch 12:15 ezek voltak Gád fiai közül a had vezetői: az utolsó is felért száz vitézzel, a legnagyobb ezerrel is.
1Ch 12:16 Ők voltak azok, akik átkeltek a Jordánon, az első hónapban, amikor el szokta önteni partjait, s megfutamították mindazokat, akik keleten és nyugaton, a völgyekben laktak.
1Ch 12:17 Benjaminból és Júdából is elmentek azonban néhányan ahhoz az erősséghez, amelyben Dávid tartózkodott.
1Ch 12:18 Erre Dávid kiment eléjük és azt mondta: "Ha békességes szándékkal jöttetek hozzám, azért, hogy segítségemre legyetek, akkor szívem egy lesz veletek, ha azonban csapdát állítottatok nekem ellenségeim érdekében, noha kezemben gonoszság nincsen, akkor lássa ezt atyáink Istene és torolja meg."
1Ch 12:19 Erre megszállta a lélek Amaszájt, a harmincnak a vezérét és azt mondta: "Tieid vagyunk, Dávid, és veled tartunk Izáj fia; béke, béke neked és béke segítőidnek, mert megsegít téged a te Istened." Erre Dávid befogadta őket és vezérekké tette a seregben.
1Ch 12:20 Manasszéból is átszöktek néhányan Dávidhoz, amikor ő a filiszteusokkal Saul ellen hadba vonult, de nem harcolt velük -- mert a filiszteusok fejedelmei tanácsot tartottak s visszaküldték őt, mondván: "Fejünk árán akar visszatérni urához, Saulhoz" --,
1Ch 12:21 hanem visszatért Szikelegbe. Ekkor szöktek át hozzá Manasszéból: Adnah, Jozabád, Jedjaél, Mikaél, Jozabád, Eliú és Szaláti, a manasszei ezrek vezetői.
1Ch 12:22 Ezek segítséget nyújtottak Dávidnak a rablók ellen, -- mert mindannyian igen vitéz emberek voltak -- s vezérek lettek a seregben.
1Ch 12:23 Egyébként napról-napra jöttek emberek Dávidhoz, hogy segítségére legyenek, végül is akkora lett a számuk, mint az Isten seregéé.
1Ch 12:24 A következő volt azoknak a hadvezéreknek a száma, akik Dávidhoz mentek, amikor Hebronban volt, hogy ráruházzák Saul királyságát, az Úr szava szerint:
1Ch 12:25 Júda fiai közül: hatezer-nyolcszáz, pajzsot és dárdát viselő harcrakész ember.
1Ch 12:26 Simeon fiai közül: hétezer-száz, igen vitéz harcos.
1Ch 12:27 Lévi fiai közül: négyezer-hatszáz ember,
1Ch 12:28 továbbá Jojáda, Áron nemzetségének feje s vele háromezer-hétszáz ember,
1Ch 12:29 valamint Szádok, e kiváló erkölcsű ifjú, és családja, huszonkét vezér.
1Ch 12:30 Benjamin fiai, Saul testvérei közül: háromezer ember, nagyrészük ugyanis még Saul házát követte.
1Ch 12:31 Efraim fiai közül húszezer-nyolcszáz igen vitéz, nemzetségében neves ember.
1Ch 12:32 Manassze fél törzséből tizennyolcezer, név szerint ismert ember ment, hogy királlyá tegye Dávidot,
1Ch 12:33 Isszakár fiai közül pedig kétszáz tapasztalt vezér, aki minden időben meg tudta mondani, hogy mit kell tennie Izraelnek, s akinek tanácsát valamennyi többi nemzetség követte.
1Ch 12:34 Zebulon fiai közül ötvenezer hadba vonuló, a hadban hadiszerszámokkal felszerelve álló ember jött segítségül, nem kettős szívvel.
1Ch 12:35 Naftaliból ezer vezér és velük harminchétezer, pajzzsal és dárdával felszerelt ember.
1Ch 12:36 Dánból huszonnyolcezer-hatszáz, harcra felkészült ember.
1Ch 12:37 Áserből negyvenezer hadba vonuló, s a hadban támadó ember.
1Ch 12:38 A Jordánon túlról Rúben és Gád fiaiból s Manassze törzsének feléből százhúszezer, hadiszerszámokkal felszerelt ember.
1Ch 12:39 Ezek a harcra felkészült harcosok teljes szívvel jöttek Hebronba, hogy Dávidot egész Izrael királyává tegyék: de a többi izraelita is mind egy szívvel azon volt, hogy Dávid legyen a király.
1Ch 12:40 Három napig voltak ott Dávidnál, s ettek és ittak, mert testvéreik ellátták őket,
1Ch 12:41 de meg azok is, akik a szomszédságukban voltak, egészen Isszakárig, Zebulonig és Naftaliig, hoztak szamarakon, tevéken, öszvéreken és marhákon ennivalót: lisztet, fügét, aszú szőlőt, bort, olajat, marhát s kost minden mennyiségben, mert öröm volt Izraelben.
1Ch 13:1 Majd tanácsot tartott Dávid az ezredesekkel, a századosokkal és az összes főemberrel,
1Ch 13:2 és ezt mondta Izrael egész gyülekezetének: "Ha tetszik nektek, s az Úrtól, a mi Istenünktől ered ez a dolog, amelyet mondok, küldjünk el többi testvéreinkhez, Izrael valamennyi vidékére, meg a papokhoz és a levitákhoz, akik a városaikhoz tartozó majorokban laknak, hogy gyűljenek hozzánk,
1Ch 13:3 és hozzuk vissza Istenünk ládáját mihozzánk. Saul idejében ugyanis nem gondoskodtunk róla."
1Ch 13:4 Erre az egész nép azt felelte, hogy úgy legyen, tetszett ugyanis ez a dolog az egész népnek.
1Ch 13:5 Egybegyűjtötte tehát Dávid egész Izraelt, Egyiptom Síhorjától Emát bejárójáig, hogy elhozza az Isten ládáját Kirját-Jearimból.
1Ch 13:6 Aztán felment Dávid és Izrael egész férfinépe a Júdában lévő Kirját-Jearim halmára, hogy elhozza onnan az Istennek, a kerubok között ülő Úrnak ládáját, ahol segítségül hívták az ő nevét.
1Ch 13:7 Ki is hozták Isten ládáját Abinádáb házából és rátették egy új szekérre. Óza és fivére vezették a szekeret,
1Ch 13:8 Dávid és egész Izrael pedig teljes erejéből táncolt Isten előtt, ének, lant, hárfa, dob, cintányér és trombita kísérettel.
1Ch 13:9 Amikor azonban Hidon szérűjéhez értek, Óza kinyújtotta kezét, hogy fenntartsa a ládát, mert a féktelen ökrök megugrottak.
1Ch 13:10 Ekkor az Úr megharagudott Ozára, s megverte őt, amiért a ládához nyúlt, úgy, hogy meghalt ott, az Úr előtt.
1Ch 13:11 Erre Dávid elszomorodott, hogy az Úr elszakította Ózát, s elnevezte azt a helyet Óza elszakításának. Így is hívják mind a mai napig.
1Ch 13:12 Ugyanakkor Istentől való félelem szállta meg és így szólt: "Hogyan vihetném be magamhoz Isten ládáját?"
1Ch 13:13 Éppen azért nem is vitte be magához, vagyis a Dávid-városba, hanem a getita Obededom házába irányította.
1Ch 13:14 Így az Isten ládája három hónapig Obededom házában maradt és az Úr megáldotta házát és mindenét, amije volt.
1Ch 14:1 Hírám, Tírusz királya követeket, cédrusfát, kőműveseket és ácsmestereket küldött Dávidhoz, hogy házat építsenek neki.
1Ch 14:2 Ekkor Dávid megértette, hogy az Úr megerősítette őt Izraelen való királyságában, s hogy tekintélyt szerzett népe körében, Izraelen való királyságának.
1Ch 14:3 Jeruzsálemben Dávid további feleségeket vett és fiúkat s leányokat nemzett.
1Ch 14:4 Így hívták azokat, akik Jeruzsálemben születtek neki: Sámua, Sobáb, Nátán, Salamon,
1Ch 14:5 Jibhár, Elisua, Elifálet,
1Ch 14:6 Nóga, Náfeg, Jáfia,
1Ch 14:7 Elisáma, Baáljáda és Elifálet.
1Ch 14:8 Amikor azonban a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot egész Izrael királyává kenték, valamennyien felvonultak, hogy megkeressék. Amikor ezt Dávid meghallotta, kivonult eléjük.
1Ch 14:9 A filiszteusok is megérkeztek, és ellepték a Refaim völgyet.
1Ch 14:10 Ekkor Dávid megkérdezte az Urat: "Felvonuljak-e a filiszteusok ellen, s kezembe adod-e őket?" Az Úr azt mondta erre neki: "Vonulj fel s a kezedbe adom őket."
1Ch 14:11 Amikor aztán azok felvonultak Baál-Farászimba, Dávid ott megverte őket és azt mondta: "Eloszlatta kezem által Isten az ellenségeimet, úgy, amint eloszlanak a vizek", ezért nevezték el azt a helyet Baál-Farászimnak.
1Ch 14:12 Azok ott hagyták isteneiket, mire Dávid megparancsolta, hogy égessék el őket.
1Ch 14:13 A filiszteusok másodízben is betörtek és ellepték a völgyet.
1Ch 14:14 Erre Dávid ismét megkérdezte Istent, s Isten azt mondta neki: "Ne vonulj fel utánuk, hanem térj ki előlük és a körtefák felől vonulj ellenük,
1Ch 14:15 s ha majd járás neszét hallod a körtefák tetejéről, akkor vonulj ki a harcra, mert akkor vonul ki előtted Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát."
1Ch 14:16 Dávid úgy is cselekedett, ahogy Isten megparancsolta neki, és megverte a filiszteusok táborát Gibeontól Gézerig.
1Ch 14:17 Erre elterjedt Dávid híre minden országban, és az Úr félelmet keltett iránta minden nemzetnél.
1Ch 15:1 Majd házakat készíttetett magának a Dávid-városban és helyet építtetett az Isten ládájának és sátrat állíttatott neki.
1Ch 15:2 Ugyanakkor meghagyta Dávid: "Nem szabad akárkinek hordoznia Isten ládáját, hanem csak a levitáknak, akiket az Úr választott ki arra, hogy azt hordozzák, s Neki mindörökké szolgáljanak."
1Ch 15:3 Majd egész Izraelt egybegyűjtötte Jeruzsálembe, hogy átszállítsák az Isten ládáját a helyére, amelyet készíttetett neki,
1Ch 15:4 meg összehívta Áron fiait és a levitákat.
1Ch 15:5 Ott voltak Kaát fiai közül Uriel fejedelem és testvérei, százhúszan;
1Ch 15:6 Merári fiai közül Aszája fejedelem, és testvérei, kétszázhúszan;
1Ch 15:7 Gersom fiai közül Joel fejedelem és testvérei, százharmincan;
1Ch 15:8 Elszafán fiai közül Semeja fejedelem és testvérei, kétszázan;
1Ch 15:9 Hebron fiai közül Eliél fejedelem s testvérei, nyolcvanan;
1Ch 15:10 Oziel fiai közül Aminádáb fejedelem s testvérei száztizenketten.
1Ch 15:11 Majd magához hivatta Dávid Szádok és Abjatár papokat, s Uriel, Aszája, Joel, Semeja, Eliél és Aminádáb levitákat
1Ch 15:12 és ezt mondta nekik: "Ti, akik a levita családok fejei vagytok, tartsatok megszentelődést testvéreitekkel együtt, s vigyétek az Úrnak, Izrael Istenének ládáját arra a helyre, amely neki készült,
1Ch 15:13 hogy mi tilalmas dolgot ne cselekedjünk és ne történjék velünk most is úgy, mint a múltkor, amikor -- mivel ti nem voltatok jelen --, megvert minket az Úr."
1Ch 15:14 Megszentelődést tartottak erre a papok és a leviták, hogy elhozhassák az Úrnak, Izrael Istenének a ládáját.
1Ch 15:15 Aztán felvették Lévi fiai az Isten ládáját, miként Mózes az Úr szava szerint megparancsolta, a rudakkal a vállukra.
1Ch 15:16 Meghagyta továbbá Dávid a leviták vezetőinek, hogy rendeljék ki testvéreik közül az énekeseket a hangszerekkel, a lantokkal, hárfákkal és cintányérokkal, hogy felzendüljön az örvendezés szava.
1Ch 15:17 Ki is rendelték a következő levitákat: Hemánt, Joel fiát és az ő testvérei közül Ászáfot, Berekja fiát, testvéreik, Merári fiai közül pedig Etánt, Kásája fiát,
1Ch 15:18 és velük testvéreiket a második rendből: Zakariást, Bent, Jázielt, Semirámótot, Jáhielt, Ánit, Eliábot, Benaját, Maaszját, Mattitját, Elifálút, Makenját, Obededomot és Jejélt, az ajtónállókat.
1Ch 15:19 Az énekesek, Hemán, Ászáf és Etán rézcintányérokat zengettek,
1Ch 15:20 Zakariás, Oziel, Semirámót, Jáhiel, Áni, Eliáb, Maaszja és Benája lantkísérettel titkos dolgokat énekeltek a "Szüzek" szerint.
1Ch 15:21 Mattitja, Elifálú, Makenja, Obededom, Jejél és Ozáziu kobozkísérettel egy nyolcaddal lejjebb énekelték a győzelmi éneket.
1Ch 15:22 Konenja, a leviták vezetője állt az ének élén és ő vezette az éneket, mert igen bölcs volt.
1Ch 15:23 Berekja és Elkána voltak a láda ajtónállói,
1Ch 15:24 Sebenja, Jozafát, Natanael, Amaszáj, Zakariás, Benája és Eliézer papok fújták a trombitákat az Isten ládája előtt, s Obededom és Jehia voltak a láda ajtónállói.
1Ch 15:25 Tehát Dávid, Izrael összes vénei és az ezredesek elmentek, hogy örvendezve elhozzák az Úr szövetségének ládáját Obededom házából.
1Ch 15:26 Amikor aztán Isten megsegítette a levitákat, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, feláldoztak hét fiatal bikát és hét kost.
1Ch 15:27 Dávid bisszusköntöst viselt, éppen úgy, mint mindazok a leviták, akik a ládát vitték, meg az énekesek és Konenja, az ének vezetője az énekesek között. Dávid azonban gyolcs efódot is viselt.
1Ch 15:28 Egész Izrael örömrivalgással, harsonaszóval, trombitákkal, cintányérokkal, hárfát, lantot zengetve kísérte az Úr szövetségének ládáját.
1Ch 15:29 Amikor azonban az Úr szövetségének ládája a Dávid-városhoz érkezett, Míkol, Saul leánya, aki kinézett az ablakon, meglátta az ugráló és táncoló Dávid királyt, és megvetette őt szívében.
1Ch 16:1 Elhozták tehát Isten ládáját és elhelyezték annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid felállíttatott neki, és egészen elégő és békeáldozatokat mutattak be az Úr előtt.
1Ch 16:2 Amikor aztán befejezte Dávid az egészen elégő és a békeáldozatok bemutatását, megáldotta az Úr nevében a népet,
1Ch 16:3 és mindenkinek, férfinak, asszonynak egyaránt, egy-egy kenyércipót, egy darab marhasültet s egy olajjal sütött kalácsot juttatott.
1Ch 16:4 A leviták közül az Úr ládája elé rendelte, hogy szolgálatot teljesítsenek, az Úr tetteiről megemlékezzenek, az Urat, Izrael Istenét magasztalják és dicsérjék:
1Ch 16:5 Ászáfot, a vezetőt, Zakariást, a helyettesét, továbbá Jáhielt, Semirámótot, Jejélt, Mattitját, Eliábot, Benaját és Obededomot. Jejélt, hogy a húros hangszereket és a lantokat, Ászáfot pedig, hogy a cintányérokat zengessék,
1Ch 16:6 Benája és Jáziel papokat pedig, hogy szüntelenül fújják a trombitákat az Úr szövetségének ládája előtt.
1Ch 16:7 Aznap bízta meg Dávid először Ászáfot és testvéreit az Úr következő dicséretével:
1Ch 16:8 "Dicsérjétek az Urat, kiáltsátok nevét, hirdessétek a népek közt tetteit.
1Ch 16:9 Énekeljetek neki, zengedezzetek neki beszéljétek minden csodatettét.
1Ch 16:10 Dicsekedjetek az ő szent nevével, örvendezzen az Urat keresők szíve.
1Ch 16:11 Keressétek az Urat és erejét keressétek arcát szüntelenül.
1Ch 16:12 Emlékezzetek a csodákra, melyeket művelt, jeleire és szája ítéleteire,
1Ch 16:13 ti, Izrael utódai, az ő szolgái, Jákob fiai, az ő választottai.
1Ch 16:14 Ő, az Úr, a mi Istenünk, ő ítéli az egész földet.
1Ch 16:15 Gondoljatok örökké szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre rendelt,
1Ch 16:16 szövetségére, amit Ábrahámmal kötött. az esküre, amelyet Izsáknak tett.
1Ch 16:17 Jákobnak parancsba adta azt, Izraelnek örök szövetségként,
1Ch 16:18 mondván: "Neked adom Kánaán földjét örökségtek osztályrészeként."
1Ch 16:19 Noha szám szerint kevesen voltak, és zsellérként tartózkodtak rajta,
1Ch 16:20 s nemzettől nemzethez vándoroltak, egyik országból a másiknak népéhez,
1Ch 16:21 senkinek sem engedte bántani őket, sőt fejedelmeket vert meg érettük,
1Ch 16:22 mondván: "Ne bántsátok Felkentjeimet, prófétáimnak ne ártsatok."
1Ch 16:23 Országok, mindnyájan énekeljetek az Úrnak, szabadítását napról-napra hirdessétek,
1Ch 16:24 beszéljetek a nemzetek közt dicsőségéről, valamennyi nép között csodatetteiről.
1Ch 16:25 Mert nagy az Úr és igen méltó a dicséretre, s félelmetesebb minden istennél,
1Ch 16:26 mert a népek istenei mind csak bálványok egeket csak az Úr alkotott.
1Ch 16:27 Dicsőség és fenség van előtte, erő és öröm az ő lakóhelyén.
1Ch 16:28 Hódoljatok az Úrnak, népek nemzetségei, ismerjétek el az Úr dicsőségét s erejét,
1Ch 16:29 ismerjétek el az Úrnak, nevének dicsőségét. Hozzatok áldozatot s jöjjetek színe elé, boruljatok szent ékességben az Úr elé.
1Ch 16:30 Remegjen színétől az egész föld, mert ő vetette meg alapját a földnek, hogy ne ingadozzék.
1Ch 16:31 Örvendjenek az egek, s ujjongjon a föld s mondják a nemzetek között: "Az Úr a király."
1Ch 16:32 Zúgjon a tenger s ami azt betölti. ujjongjanak a mezők s mindaz, ami rajtuk van.
1Ch 16:33 Az erdő fái dicséretet mondanak majd az Úr előtt akkor, mivel eljön megítélni a földet.
1Ch 16:34 Dicsérjétek az Urat, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló,
1Ch 16:35 s mondjátok: "Szabadíts meg minket, szabadító Istenünk, gyűjts össze s szabadíts ki minket a pogányok közül, hogy dicsérjük szent neved, s ujjongva zengjük énekeidet.
1Ch 16:36 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökre."" Azt mondja erre az egész nép: "Ámen" és "Dicsőség az Úrnak!"
1Ch 16:37 Otthagyta tehát az Úr szövetségének ládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy szüntelenül, minden napnak s rendjüknek megfelelően szolgálatot teljesítsenek a láda előtt.
1Ch 16:38 Ugyanakkor Obededomot -- éspedig Obededomot, Iditun fiát -- és hatvannyolc testvérét meg Hószát ajtónállókká rendelte.
1Ch 16:39 Szádok papot s paptestvéreit az Úr hajléka előtt, a gibeoni magaslaton hagyta,
1Ch 16:40 hogy szüntelenül, reggel és este, egészen elégő áldozatot mutassanak be az Úrnak az egészen elégő áldozat oltárán, pontosan úgy, ahogy meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izraelnek parancsolt.
1Ch 16:41 Rajta kívül otthagyta Hemánt, Iditunt s a többieket, akiket név szerint kiválasztott, hogy dicsérjék az Urat, "mert irgalmassága örökkévaló",
1Ch 16:42 Hemánt és Iditunt, hogy trombitáljanak s a cintányérokat s az Istennek való énekléshez tartozó egyéb hangszereket zengessék, Iditun fiait pedig ajtónállókká tette.
1Ch 16:43 Erre az egész nép hazatért, Dávid pedig elment, hogy a maga házanépét is megáldja.
1Ch 17:1 Amikor aztán Dávid már a palotájában lakott, ezt mondta Nátán prófétának: "Íme, én cédruspalotában lakom, az Úr szövetségének ládája pedig bőrök alatt van."
1Ch 17:2 Azt mondta erre Nátán Dávidnak: "Hajtsd végre mindazt, ami szándékodban van, mert Isten veled van."
1Ch 17:3 Ám még ugyanazon az éjszakán Isten szózatot intézett Nátánhoz:
1Ch 17:4 "Eredj s mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Ne te építs nekem házat lakásul.
1Ch 17:5 Hiszen nem laktam én házban attól az időtől fogva, hogy kihoztam Izraelt, a mai napig, hanem állandóan változtattam hajlékom helyét és sátorban
1Ch 17:6 laktam egész Izraellel együtt. Vagy szóltam-e csak egynek is Izrael bírái közül, akiknek megparancsoltam, hogy legeltessék népemet, mondván: Miért nem építettetek nekem cédrusházat?
1Ch 17:7 Nos tehát, így szólj szolgámhoz, Dávidhoz: Ezt üzeni a seregek Ura: Én kiválasztottalak téged, noha a legelőn a nyájat terelted, hogy népem, Izrael vezére légy.
1Ch 17:8 Veled voltam, bárhová mentél, és elpusztítottam minden ellenségedet előled. Olyan hírnevet szereztem neked, mint azoknak a nagyoknak, akik híresek a földön.
1Ch 17:9 Lakóhelyet is adtam népemnek, Izraelnek, s odaültetem őt, és ő lakni fog rajta, s többé ki nem mozdítják s az erőszak fiai el nem nyomják úgy, mint azelőtt,
1Ch 17:10 azoktól a napoktól fogva, amelyekben bírákat adtam népemnek, Izraelnek. Megaláztam valamennyi ellenségedet, sőt azt is tudtodra adom, hogy az Úr házat fog építeni neked.
1Ch 17:11 Ha ugyanis majd eltöltötted napjaidat s atyáidhoz térsz, felemelem utánad ivadékodat, aki a te fiaid közül való lesz, s megszilárdítom királyságát.
1Ch 17:12 Ő épít majd nekem házat s én megszilárdítom királyi székét mindörökre.
1Ch 17:13 Én atyja leszek s ő fiam lesz, s irgalmasságomat meg nem vonom tőle, mint ahogy megvontam elődödtől,
1Ch 17:14 hanem házam s országom fölé állítom őt mindörökre s királyi széke szilárd lesz örökre."
1Ch 17:15 Így, teljesen e szavak szerint s teljesen e látomás szerint mondta el Nátán mindezt Dávidnak.
1Ch 17:16 Elment erre Dávid király s leült az Úr elé s azt mondta: "Ki vagyok én, Uram Isten, s mi az én házam, hogy ilyeneket tettél velem!
1Ch 17:17 Sőt még ez is kevésnek tűnt színed előtt, s azért a jövőre vonatkozólag is szóltál szolgád házáról, s tekintélyesebbé tettél engem minden embernél, Uram Isten.
1Ch 17:18 Mit is mondhatna még Dávid, mikor ennyire megdicsőítetted szolgádat s ennyire ismered őt.
1Ch 17:19 Uram, szíved jóságából tetted szolgádért mindezeket a nagy dolgokat s jelentetted ki mindezeket a nagyszerű tényeket.
1Ch 17:20 Uram, nincs hozzád hasonló és nincs más Isten rajtad kívül, egészen úgy, ahogy hallottuk a fülünkkel.
1Ch 17:21 Hol is van más olyan nemzet, mint a te néped, Izrael, az egyetlen nemzet a földön, amelyhez elment Isten, hogy kiszabadítsa és a maga népévé tegye, s miután Egyiptomból kiszabadította, nagyságával és rettenetes tetteivel kiűzze színe elől a nemzeteket.
1Ch 17:22 Te népedet, Izraelt a te népeddé tetted mindörökre, s te, Uram, neki Istene lettél!
1Ch 17:23 Nos tehát, Uram, tartsd fenn szavadat, amelyet szolgádról és házáról mondtál, mindörökké, és tégy úgy, ahogy szóltál.
1Ch 17:24 Bizonyuljon hűségesnek s nagynak neved mindörökké, s mondják: "A seregek Ura Izraelnek Istene, s szolgájának, Dávidnak háza maradandó előtte."
1Ch 17:25 Mivel Uram Isten, te nyilatkoztattad ki szolgád fülének, hogy házat építesz neki, azért merítette szolgád azt a bizodalmat, hogy ezt imádkozza előtted.
1Ch 17:26 Nos tehát, Uram, te Isten vagy s te ígérted e nagy jótéteményeket szolgádnak:
1Ch 17:27 elkezdted megáldani szolgád házát, hogy mindenkor fennmaradjon előtted, s mivel te, Uram, megáldottad, áldott is lesz mindörökké."
1Ch 18:1 Ezek után az történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat és megalázta őket s elvette Gátot és leányvárosait a filiszteusok kezéből.
1Ch 18:2 Aztán megverte a moabitákat, és a moabiták Dávid adófizető szolgáivá lettek.
1Ch 18:3 Ugyanabban az időben megverte Dávid Adarézert, a Hemát vidékén levő Szóba királyát is, amikor az elindult, hogy kiterjessze hatalmát az Eufrátesz folyóig.
1Ch 18:4 Ezer harciszekerét, hétezer lovasát s húszezer gyalogos emberét fogta el Dávid, de valamennyi szekeres ló inát elvágatta, kivéve száz szekérbe valót, amelyet magának tartott meg.
1Ch 18:5 Amikor aztán odajöttek a damaszkuszi szírek, hogy segítséget nyújtsanak Adarézernek, Szóba királyának, közülük is levágott Dávid huszonkétezer embert,
1Ch 18:6 aztán vitézeket helyezett Damaszkuszba, hogy Szíria is szolgáljon és adót fizessen neki. Így segítette őt az Úr mindenütt, ahova ment.
1Ch 18:7 Ugyanekkor elvette Dávid azokat az arany tegzeket is, amelyek Adarézer szolgáinál voltak és elvitte Jeruzsálembe.
1Ch 18:8 Tebátból és Kúnból, Adarézer városaiból pedig igen sok rezet szerzett. Ebből csináltatta Salamon a rézmedencét, az oszlopokat és a réztárgyakat.
1Ch 18:9 Amikor ezt Tóu, Hemát királya meghallotta, azt tudniillik, hogy Dávid megverte Adarézernek, Szóba királyának egész hadseregét,
1Ch 18:10 elküldte fiát, Adorámot Dávid királyhoz, hogy békét kérjen tőle és üdvözölje őt abból az alkalomból, hogy megverte és legyőzte Adarézert -- Tóu ugyanis ellensége volt Adarézernek.
1Ch 18:11 Dávid király azonban az összes arany-, ezüst- és réztárgyat az Úrnak szentelte, azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet a különböző nemzetektől, az edomitáktól, a moabitáktól, Ammon fiaitól, valamint a filiszteusoktól s az amalekitáktól zsákmányolt.
1Ch 18:12 Abizáj, Száruja fia pedig megvert a Sóaknás-völgyben tizennyolcezer edomitát
1Ch 18:13 és helyőrséget rendelt Edomba, hogy Edom Dávidnak szolgáljon. Így segítette az Úr Dávidot mindenütt, ahova ment.
1Ch 18:14 Dávid volt tehát egész Izrael királya s ő szolgáltatott törvényt és igazságot egész népének.
1Ch 18:15 Joáb, Száruja fia volt a sereg fővezére, Jozafát, Áhilud fia a jegyző,
1Ch 18:16 Szádok, Ahitób fia és Ahimelek, Abjatár fia a papok, Súsa az íródeák,
1Ch 18:17 Benája, Jojáda fia a keretiek és feletiek légióinak vezére, Dávid fiai pedig az elsők voltak a király keze körül.
1Ch 19:1 Történt továbbá, hogy meghalt Naás, Ammon fiainak királya, és fia lett a király helyette.
1Ch 19:2 Így szólt ekkor Dávid: "Irgalmasságot tanúsítok Hánon, Naás fia iránt, mert atyja kedvességet tanúsított irántam." Követeket küldött tehát Dávid, hogy vigasztalják meg őt atyja halála miatt. Amikor ezek eljutottak Ammon fiainak földjére, hogy megvigasztalják Hánont,
1Ch 19:3 Ammon fiainak fejedelmei azt mondák Hánonnak: "Te talán azt hiszed, hogy Dávid atyád iránt való tiszteletből küldte el vigasztalóidat, s nem veszed észre, hogy azért jöttek hozzád szolgái, hogy kikémleljék, kifürkésszék s kilessék földedet?"
1Ch 19:4 Erre Hánon megkopasztotta és megborotváltatta Dávid szolgáit, és levágatta ruhájukat az alfelüktől egészen a lábukig, s elbocsátotta őket.
1Ch 19:5 Amikor ezek elmentek és ezt megüzenték Dávidnak, ő eléjük küldött (minthogy nagy gyalázatot szenvedtek) és megparancsolta, hogy maradjanak Jerikóban, amíg meg nem nő a szakálluk, és csak akkor térjenek vissza.
1Ch 19:6 Amikor aztán Ammon fiai látták, hogy méltatlanságot követtek el Dáviddal, mind Hánon, mind a többi nép, elküldött ezer talentum ezüstöt, hogy Mezopotámiából, a szíriai Maákából és Szóbából harci szekereket és lovasokat fogadjanak maguknak.
1Ch 19:7 Meg is fogadtak harminckétezer harci szekeret s Maáka királyát, népével együtt. Ezek, miután megérkeztek, Medebával szemben ütöttek tábort. Ammon fiai is egybegyűltek városaikból, és hadba vonultak.
1Ch 19:8 Amikor ezt Dávid meghallotta, odaküldte Joábot és a vitézek egész seregét.
1Ch 19:9 Erre kivonultak Ammon fiai és a város kapuja mellett álltak csatarendbe, azok a királyok pedig, akik a segítségükre jöttek, külön, a mezőn álltak fel.
1Ch 19:10 Ezért, amikor Joáb észrevette, hogy előlről is, hátulról is harc készül ellene, kiválasztotta egész Izraelből a legvitézebb embereket, és a szírek ellen indult.
1Ch 19:11 A nép többi részét pedig Abizájnak, fivérének keze alá adta és azok Ammon fiai ellen indultak,
1Ch 19:12 és azt mondta: "Ha fölém kerekednek a szírek, légy segítségemre, ha pedig föléd kerekednek Ammon fiai, én segítek neked.
1Ch 19:13 Légy erős és cselekedjünk férfiasan népünkért és Istenünk városaiért, és az Úr majd megteszi azt, ami jó az ő színe előtt."
1Ch 19:14 Elindult tehát Joáb s a vele levő nép a szírek elleni harcra és megfutamította őket.
1Ch 19:15 Amikor aztán Ammon fiai látták, hogy a szírek megfutamodtak, ők is megfutamodtak fivére, Abizáj elől, és visszavonultak a városba. Erre Joáb visszatért Jeruzsálembe.
1Ch 19:16 Amikor azonban a szírek látták, hogy vereséget szenvedtek Izrael előtt, követeket küldtek és elhozatták azokat a szíreket, akik a folyón túl laktak. Sófák, Adarézer hadvezére volt a vezérük.
1Ch 19:17 Amikor ezt hírül vitték Dávidnak, ő egybegyűjtötte egész Izraelt, átkelt a Jordánon, és meglepte őket s csatarendbe állt ellenük. Erre azok megütköztek vele.
1Ch 19:18 Ám a szírek megfutamodtak Izrael elől és Dávid hétezer szekeret s negyvenezer gyalogost pusztított el a szírek közül, Sófákot, a hadvezérüket is megölte.
1Ch 19:19 Amikor aztán Adarézer szolgái látták, hogy Izrael föléjük kerekedett, Dávidhoz pártoltak és szolgáivá lettek, és Szíria nem akart többé segítséget nyújtani Ammon fiainak.
1Ch 20:1 Az esztendő fordulója után, abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak vonulni, az történt, hogy Joáb egybegyűjtötte a hadsereget s a haderőt, s elpusztította Ammon fiainak földjét, majd elment és ostrom alá vette Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt, amíg Joáb meg nem verte és le nem rontotta Rabbát.
1Ch 20:2 Akkor Dávid levette Melkom fejéről a koronát és megállapította, hogy egy talentum aranyat nyom és igen drága kövek vannak benne, és koronát csináltatott belőle magának. Zsákmányt is igen sokat hozott a városból,
1Ch 20:3 a benne levő népet pedig kihozta és cséplőszánokat, boronákat s vasszekereket járatott rajtuk, úgy hogy azok összevágták és összetörték őket. Így cselekedett Dávid Ammon fiainak valamennyi városával, aztán visszatért egész népével Jeruzsálembe.
1Ch 20:4 Ezután háború támadt Gézerben a filiszteusokkal; ebben a husáti Szibbekáj leütötte a ráfeiták nemzetségéből való Száfájt, és így megalázta őket.
1Ch 20:5 Egy másik háború is keletkezett a filiszteusokkal: ebben a betlehemi Elhanán, Jaír fia, leütötte a geti Góliát fivérét, akinek dárdanyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája.
1Ch 20:6 Sőt még egy másik háború is keletkezett Gátban. Volt ebben egy igen magas ember, akinek hat-hat, összesen tehát huszonnégy ujja volt; ez is Ráfa nemzetségéből származott.
1Ch 20:7 Ez szidalmakkal illette Izraelt, mire Jonatán, Samáának, Dávid fivérének fia leütötte. Ezek voltak Gátban Ráfának azok a fiai, akik Dávidnak és szolgáinak keze által estek el.
1Ch 21:1 Felkelt azonban a sátán Izrael ellen és arra ingerelte Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt.
1Ch 21:2 Ezt mondta azért Dávid Joábnak és a nép vezéreinek: "Menjetek és számláljátok meg Izraelt, Beersebától egészen Dánig és hozzátok meg nekem a számát, hadd tudjam."
1Ch 21:3 Joáb erre így válaszolt: "Szaporítsa az Úr százszor annyira népét, mint amennyi, hisz nem a te szolgáid-e ők, uram, király, mindnyájan? Miért kívánja azonban én uram azt, ami Izraelnek vétkéül fog számítani?"
1Ch 21:4 Ám a király szava erősnek bizonyult. Kiment tehát Joáb és bejárta egész Izraelt, aztán visszatért Jeruzsálembe,
1Ch 21:5 és átadta Dávidnak azoknak a számát, akiknél járt: Izrael száma összesen egymillió-százezer fegyverfogható ember, Júdáé pedig négyszázhetvenezer harcos volt.
1Ch 21:6 Lévit és Benjamint ugyanis nem számlálta meg, mivel Joáb csak kelletlenül teljesítette a király parancsát.
1Ch 21:7 De Istennek sem tetszett ez a parancs, és megverte érte Izraelt.
1Ch 21:8 Azt mondta erre Dávid Istennek: "Nagyot vétkeztem, hogy ezt műveltem! Kérlek, bocsásd meg szolgád gonoszságát, mert esztelenül cselekedtem."
1Ch 21:9 Így szólt erre az Úr Gádhoz, Dávid látnokához:
1Ch 21:10 "Eredj és szólj Dávidhoz s mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Három dolgot adok eléd választásul: válaszd az egyiket, amelyiket akarod és azt megcselekszem veled."
1Ch 21:11 Gád el is ment Dávidhoz és azt mondta neki: "Ezt üzeni az Úr: Válassz, amit akarsz:
1Ch 21:12 vagy három esztendei éhséget, vagy azt, hogy három hónapig menekülnöd kelljen ellenségeid elől és kardjuktól ne tudj megszabadulni, vagy azt, hogy három napig az Úr kardja és döghalál járja az országot és az Úr angyala öldököljön Izrael egész területén. Nos tehát, határozz, mit feleljek annak, aki engem küldött."
1Ch 21:13 Dávid erre így válaszolt Gádnak: "Mindegyiktől szorongás fog el: de jobb az Úr kezébe esnem, mint az emberekébe, mert nagy az ő irgalmassága."
1Ch 21:14 Döghalált bocsátott tehát az Úr Izraelre és meghalt Izraelből hetvenezer ember.
1Ch 21:15 Jeruzsálemre is ráküldte az Úr az angyalt, hogy azt is megverje, de amikor az meg akarta verni, az Úr odatekintett és a csapás nagysága miatt megkönyörült, és parancsolt az angyalnak, aki meg akarta verni: "Elég, hagyja már abba kezed!" Az Úr angyala ekkor éppen a jebuzita Ornán szérűje mellett állt.
1Ch 21:16 Ekkor Dávid felemelte szemét és látta, hogy az Úr angyala ott áll az ég s a föld között, kezében kivont, és Jeruzsálem ellen fordított karddal. Erre mind ő, mind a vének, szőrzsákokba öltözve, arcra borultak a földön
1Ch 21:17 és Dávid így szólt Istenhez: "Nemde, én parancsoltam meg, hogy számlálják meg a népet? Én vagyok az, aki vétkeztem, én követtem el gonoszságot. Ez a nyáj mit követett el? Uram Isten, kérlek, forduljon ellenem s atyám háza ellen kezed, de népedet ne sújtsa."
1Ch 21:18 Erre az Úr angyala megparancsolta Gádnak, mondja meg Dávidnak, hogy menjen fel s építsen oltárt az Úr Istennek a jebuzita Ornán szérűjén.
1Ch 21:19 Dávid fel is ment Gád szava szerint, amelyet az Úr nevében mondott neki.
1Ch 21:20 Ornán ugyan, aki éppen akkor búzát csépelt a szérűn, amikor felpillantott s meglátta az angyalt, négy fiával együtt elrejtőzött.
1Ch 21:21 Amikor azonban Dávid Ornánhoz ment, Ornán meglátta őt, eléje ment a szérűről és arcát földre hajtotta előtte.
1Ch 21:22 Dávid így szólt hozzá: "Add nekem szérűd helyét, hadd építsek rajta oltárt az Úrnak, éspedig úgy, hogy fogadj el érte annyi ezüstöt, mint amennyit ér -- hogy távozzon el a csapás a népről."
1Ch 21:23 Ornán erre ezt válaszolta Dávidnak: "Vedd, s tegye meg az én uram, a király azt, ami neki tetszik, sőt odaadom a marhákat is egészen elégő áldozatnak, a cséplőszánokat áldozati fának, a búzát ételáldozatnak: mindezt szívesen odaadom."
1Ch 21:24 Dávid király azonban azt mondta neki: "Ne úgy legyen, hanem hadd adjak csak meg érte annyi ezüstöt, amennyit megér: nem fogadhatom el ugyanis azt, ami a tied, hogy így ingyen szerzett egészen elégő áldozatot mutassak be az Úrnak."
1Ch 21:25 Éppen azért hatszáz siklus, igaz súlyú aranyat adott Dávid Ornánnak a helyért.
1Ch 21:26 Aztán oltárt épített ott az Úrnak, és egészen elégő áldozatokat s békeáldozatokat mutatott be rajta és segítségül hívta az Urat, és az Úr meg is hallgatta őt. Tüzet bocsátott ugyanis az égből az égő áldozati oltárra,
1Ch 21:27 és parancsolt az Úr az angyalnak, és az hüvelyébe tette kardját.
1Ch 21:28 Minthogy tehát Dávid látta, hogy az Úr meghallgatta őt a jebuzita Ornán szérűjén, mindjárt ott mutatott be áldozatokat.
1Ch 21:29 Az Úr hajléka, amelyet Mózes csinált a pusztában, meg az égő áldozati oltár ebben az időben ugyanis a gibeoni magaslaton volt,
1Ch 21:30 és Dávid nem mehetett ehhez az oltárhoz, hogy ott engesztelje ki Istent, mert igen nagy félelem fogta el, amikor az Úr angyalának kardját látta.
1Ch 22:1 Éppen azért azt mondta Dávid: "Itt legyen az Isten háza és itt legyen az égő áldozati oltár Izrael számára."
1Ch 22:2 Ugyanazért megparancsolta, hogy gyűjtsenek egybe Izrael földjéről minden jövevényt, aztán kőfaragókat rendelt közülük, hogy köveket vágjanak s faragjanak az Isten házának felépítésére.
1Ch 22:3 Igen sok vasat is szerzett Dávid, az ajtók szegeire meg a kapcsokra és a foglalatokra, s töméntelen súlyú rezet.
1Ch 22:4 A cédrusfát, amelyet a szidoniak s a tírusziak szállítottak Dávidnak, meg sem lehetett számlálni.
1Ch 22:5 Azt mondta ugyanis Dávid: "Fiam, Salamon, még kicsiny és gyönge gyermek, a háznak pedig, amelyet az Úrnak akarok építtetni, olyannak kell lennie, hogy híres legyen az egész földön: előkészítem tehát neki azt, ami szükséges." Éppen ezért elő is készített halála előtt minden anyagot.
1Ch 22:6 Majd hivatta fiát, Salamont s meghagyta neki, hogy építsen házat az Úrnak, Izrael Istenének.
1Ch 22:7 Azt mondta Dávid Salamonnak: "Fiam, én akartam házat építeni az Úr, az én Istenem nevének,
1Ch 22:8 de az Úr szózatot intézett hozzám: "Sok vért ontottál s igen sok háborút viseltél: nem építhetsz házat nevemnek, mert ennyi vért ontottál előttem.
1Ch 22:9 Fiad, aki születni fog neked, a nyugalom embere lesz, mert nyugalmat adok neki körös-körül minden ellenségétől: s éppen azért fogják Békességesnek hívni, mert békességet s nyugalmat adok Izraelnek, az ő valamennyi napja alatt.
1Ch 22:10 Ő építsen házat nevemnek. Ő a fiam lesz és én az atyja leszek s megszilárdítom Izraelen való királysága trónját mindörökre."
1Ch 22:11 Nos tehát, fiam, legyen az Úr veled, hogy sikerüljön házat építened az Úrnak, a te Istenednek, mint ahogy kijelentette rólad.
1Ch 22:12 Adjon neked az Úr okosságot és értelmet is, hogy tudd kormányozni Izraelt s megtartani az Úr, a te Istened törvényét,
1Ch 22:13 mert csak akkor fogsz boldogulni, ha megtartod azokat a parancsokat és rendeleteket, amelyre az Úr Mózes által Izraelt megtanította. Légy erős és járj el férfiasan, ne félj és ne rettegj!
1Ch 22:14 Íme, én szegénységemben elkészítettem az Úr házához szükséges dolgokat: százezer talentum aranyat, egymillió talentum ezüstöt, s réz és vas annyi van, hogy megmérni sem lehet, mert tömege meghaladja a számot, s fát és követ is készítettem mindarra, ami szükséges.
1Ch 22:15 Rendelkezésedre áll igen sok mesterember is, kőfaragó, kőműves és ács s mindenféle művészetben járatos ember, aki tud alkotni
1Ch 22:16 aranyból, ezüstből, rézből és vasból, amelynek száma nincsen. Fel tehát, láss hozzá és az Úr veled lesz."
1Ch 22:17 Megparancsolta továbbá Dávid Izrael valamennyi főemberének, hogy támogassák fiát, Salamont,
1Ch 22:18 mondván: "Látjátok, hogy az Úr, a ti Istenetek veletek van és nyugalmat adott nektek körös-körül mindenfelől, a kezetekbe adta minden ellenségeteket s meghódolt e föld az Úr s az ő népe előtt.
1Ch 22:19 Adjátok tehát szíveteket s lelketeket az Úr, a ti Istenetek keresésére: fel, építsetek szentélyt az Úr Istennek, hogy be lehessen vinni az Úr szövetségének ládáját s az Úrnak szentelt tárgyakat az Úr nevének építendő házba."
1Ch 23:1 Amikor aztán Dávid megöregedett s éltesebb korú lett, fiát, Salamont tette Izrael királyává
1Ch 23:2 és egybegyűjtötte Izrael valamennyi főemberét meg a papokat és a levitákat.
1Ch 23:3 Aztán megszámláltatta a levitákat, a harmincesztendősöktől felfelé, s harmincnyolcezer főnyinek találta őket.
1Ch 23:4 "Ezek közül huszonnégyezret az Úr házának szolgálatára választott ki és osztott be, hatezret pedig elöljárónak és bírának,
1Ch 23:5 négyezret meg ajtónállónak, s ugyancsak ennyit arra, hogy dicsérjék az Urat azokkal a hangszerekkel, amelyeket a dicsérethez készíttetett."
1Ch 23:6 Fel is osztotta őket Dávid, Lévi fiainak, tudniillik Gersonnak, Kaátnak és Merárinak rendje szerint.
1Ch 23:7 Gerson fiai voltak: Leedán és Szemei.
1Ch 23:8 Leedán fiai voltak: Jáhiel, a fő, továbbá Zetán meg Joel: három.
1Ch 23:9 Szemei fiai voltak: Selomit, Hosziel és Árán: három. Ők voltak a Leedántól származó családfők. --
1Ch 23:10 Szemei fiai voltak: Jahat, Zíza, Jáus és Béria; ezek négyen voltak Szemei fiai.
1Ch 23:11 Jahat volt a fő, Zíza a helyettese; Jáusnak és Bériának azonban nem volt nagyon sok fia, s azért csak egy családnak s egy háznak számítottak.
1Ch 23:12 Kaát fiai voltak: Amrám, Jichár, Hebron és Oziel: négy.
1Ch 23:13 Amrám fiai Áron és Mózes voltak. Áront kiválasztották, hogy fiaival együtt mindörökké a szentek szentjében szolgáljon, és illatot gyújtson az Úrnak a neki megparancsolt szertartás szerint, s mindörökké áldja az ő nevét;
1Ch 23:14 Mózesnek, az Isten emberének fiait is Lévi törzsébe sorolták.
1Ch 23:15 Mózes fiai Gersom és Eliézer voltak.
1Ch 23:16 Gersom fiai voltak: Subaél, a fő,
1Ch 23:17 Eliézer fiai pedig: Rohóbia, a családfő, több fia nem is volt Eliézernek, de Rohóbia fiai nagyon megsokasodtak.
1Ch 23:18 Jichár fiai voltak: Selomit, a családfő.
1Ch 23:19 Hebron fiai: Jeriáu, a családfő, Amarja a második, Jahaziél a harmadik, Jekmaán a negyedik.
1Ch 23:20 Oziel fiai: Míka, a családfő, Jesia a második.
1Ch 23:21 Merári fiai voltak: Moholi és Músi. Moholi fiai voltak: Eleazár és Kís.
1Ch 23:22 Eleazár azonban úgy halt meg, hogy nem voltak fiai, csak leányai, ezeket testvéreik, Kís fiai vették el.
1Ch 23:23 Músi fiai voltak Moholi, Eder és Jerimót:: három.
1Ch 23:24 Ezek voltak Lévi fiainak családfői, nemzetségük, családjuk, rendjük és családfőik száma szerint. Ők látták el az Úr házának szolgálatát, a húszesztendősöktől kezdve felfelé.
1Ch 23:25 Azt mondta ugyanis Dávid: "Az Úr, Izrael Istene, immár nyugalmat adott népének, s Jeruzsálemben lakik mindörökké,
1Ch 23:26 és így nem kell többé hordozniuk a levitáknak a hajlékot s különböző szolgálati tárgyait.
1Ch 23:27 Dávid utolsó rendelkezései szerint tehát a húszesztendősöktől fogva kell megállapítani Lévi fiainak számát.
1Ch 23:28 Ők lássák el Áron fiainak felügyelete alatt az Úr házának szolgálatát, az udvarokon, a kamarákban, a tisztogatás helyén és a szent helyen, s az Úr temploma szolgálatának minden munkájában.
1Ch 23:29 A papok viseljenek gondot a kitett kenyerekre, a lisztlángból való ételáldozatra, a kovásztalan lepényekre, a serpenyőben készített meg a pirított dolgokra, s minden súly- és hosszmértékre,
1Ch 23:30 a leviták pedig álljanak elő dicséretet zengedezni és énekelni az Úrnak reggel, valamint este,
1Ch 23:31 továbbá a szombatokon, a hónapok első napján, s a többi ünnepen az Úr egészen elégő áldozatainak bemutatásánál, úgy, ahogy azt az Úr előtt mindenkor bemutatandó mindenegyes áldozat száma és szertartása megkívánja.
1Ch 23:32 Így teljesítsék kötelességüket a szövetség sátra iránt, feladatukat a szent hely iránt, s kötelességüket testvéreik, Áron fiai iránt, szolgálva az Úr házában."
1Ch 24:1 Áron fiainak a következő osztályaik voltak. Áron fiai Nádáb, Ábiu, Eleazár és Itamár voltak,
1Ch 24:2 de Nádáb és Ábiu atyjuk előtt haltak meg s nem voltak fiaik, és így Eleazár és Itamár viselték a papságot.
1Ch 24:3 Ezeket osztotta be tehát Dávid, azaz az Eleazár fiai közül való Szádok és az Itamár fiai közül való Ahimelek, rendjeik és szolgálatuk szerint.
1Ch 24:4 Ám Eleazár fiai között sokkal több családfő volt, mint Itamár fiai között. Ezért azoknak, vagyis Eleazár fiainak családjaik szerint tizenhat főembert juttatott, Itamár fiainak pedig, családjaik szerint nyolcat.
1Ch 24:5 Sorsvetés által osztotta be mind a két nemzetséget egyaránt, mert Eleazár fiai közül is, meg Itamár fiai közül is voltak vezetői a szenthelynek és megbízottai Isten ügyének.
1Ch 24:6 Semeja, Natanael fia, a levita íródeák jegyezte fel őket, a király és a fejedelmek meg Szádok pap és Ahimelek, Abjatár fia, meg a papi és levita családok fejei előtt: egyfelől Eleazár családját, amely a többi felett állott, másfelől Itamár családját, amely alatt a többiek voltak.
1Ch 24:7 Az első sorsvetés Jojáribra esett, a második Jedeire,
1Ch 24:8 a harmadik Hárimra, a negyedik Szeorimra,
1Ch 24:9 az ötödik Melkiára, a hatodik Majmánra,
1Ch 24:10 a hetedik Kószra, a nyolcadik Ábiára,
1Ch 24:11 a kilencedik Jesuára, a tizedik Sekenjára,
1Ch 24:12 a tizenegyedik Eliásibra, a tizenkettedik Jákimra,
1Ch 24:13 a tizenharmadik Hoffára, a tizennegyedik Jesebábra,
1Ch 24:14 a tizenötödik Bilgára, a tizenhatodik Immerre,
1Ch 24:15 a tizenhetedik Hezírre, a tizennyolcadik Áfszeszre,
1Ch 24:16 a tizenkilencedik Petahjára, a huszadik Hezekielre,
1Ch 24:17 a huszonegyedik Jákinra, a huszonkettedik Gámulra,
1Ch 24:18 a huszonharmadik Dalája, a huszonnegyedik Maazjáura.
1Ch 24:19 Ez volt az ő szolgálati rendjük az Úr házába való bevonulásukat illetőleg, az atyjuktól, Árontól, az Úrnak, Izrael Istenének parancsa alapján kapott rendtartásuk szerint.
1Ch 24:20 Ami Lévi többi fiát illeti: Amrám fiai közül való volt Subaél; Subaél fiai közül Jehedeja,
1Ch 24:21 Rohóbia fiai közül pedig Jesia volt a családfő.
1Ch 24:22 Jichár fiai közül való volt Sálemót, Sálemót fiai közül Jahát volt a családfő.
1Ch 24:23 Ennek első fia Jeriáu, a második Amarja, a harmadik Jahaziél, a negyedik Jekmaán volt.
1Ch 24:24 Oziel fia volt Míka, Míka fiai közül Sámir volt a családfő.
1Ch 24:25 Míka fivére Jesia volt, Jesia fiai közül Zakariás volt a családfő.
1Ch 24:26 Merári fiai voltak: Moholi és Músi. Ozjáu fia: Bennó.
1Ch 24:27 Merári fiai voltak: Ozjáu, Soám, Zákur és Hebri.
1Ch 24:28 Moholi fia volt Eleazár, -- ennek nem voltak fiai.
1Ch 24:29 Kís fia pedig Jerameél.
1Ch 24:30 Músi fiai voltak: Moholi, Eder és Jerimót. Ezek voltak Lévi fiai, családjaik szerint.
1Ch 24:31 Ezek is sorsot vetettek, mint ahogy a testvéreik, Áron fiai, Dávid király előtt és Szádok, Ahimelek, s a papi és levita családok fejei előtt, mind az idősebbek, mind a fiatalabbak: sorsvetés által osztották be egyaránt valamennyit.
1Ch 25:1 Kijelölték továbbá a szolgálatra Dávid és a sereg elöljárói Ászáfnak, Hemánnak és Iditunnak fiait, hogy azok lantokkal, hárfákkal és cintányérokkal prófétáljanak. Num szerint a következők látták el e reájuk bízott szolgálatot:
1Ch 25:2 Ászáf fiai közül: Szakkur, József, Natanja és Aszáréla, Ászáf fiai, Ászáf vezetése alatt, aki a király utasítása szerint prófétált.
1Ch 25:3 Idituntól: Iditun fiai: Gedalja, Szóri, Jesaja, Hásabja és Mattitja, hatan, atyjuk, Iditun vezetése alatt, aki lanttal prófétált azok élén, akik dicsérték és magasztalták az Urat.
1Ch 25:4 Hemántól: Hemán fiai: Bokkjáu, Matanjáu, Oziel, Subuél, Jerimót, Hananja, Hanáni, Eliáta, Geddelti, Romemtiézer, Jesbakassa, Mallóti, Ótir és Maháziót;
1Ch 25:5 ezek mind Hemánnak, a király látnokának voltak a fiai, Isten azon szavai folytán, hogy növeli hatalmát: tizennégy fiút és három leányt adott ugyanis az Isten Hemánnak. --
1Ch 25:6 Mindezeknek az volt a tisztük, hogy énekeljenek az Úr házában cintányér, hárfa- és lantkísérettel, az Úr házának szolgálatára, a király utasításai szerint atyjuk, tudniillik Ászáf, Iditun és Hemán vezetése alatt.
1Ch 25:7 Num szerint azokkal a testvéreikkel együtt, akik az Úr énekét tanították -- vagyis a mesterek összesen -- kétszáznyolcvannyolcan voltak.
1Ch 25:8 Szolgálati rendjükre sorsot vetettek, az idősebbekre éppúgy, mint a fiatalabbakra, a tanultakra és tanulatlanokra egyaránt.
1Ch 25:9 Az első sorsvetés Józsefre, Ászáf fiára esett, a második Gedaljára, rá magára, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:10 a harmadik Zákurra, fiaira s testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:11 a negyedik Iszárira, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:12 az ötödik Natanjára, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:13 a hatodik Bokkjáura, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:14 a hetedik Iszreelára, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:15 a nyolcadik Jesajára, fiaira és testvéreire: tizenkettő.
1Ch 25:16 A kilencedik Matanjára, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:17 a tizedik Semejára, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:18 a tizenegyedik Azareélre, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:19 a tizenkettedik Hásabjára, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:20 a tizenharmadik Subaélre, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:21 a tizennegyedik Mattitjára, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:22 a tizenötödik Jerimótra, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:23 a tizenhatodik Hananjára, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:24 a tizenhetedik Jesbakassára, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:25 a tizennyolcadik Hanánira, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:26 a tizenkilencedik Mellótira, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:27 a huszadik Eljatára, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:28 a huszonegyedik Ótirra, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:29 a huszonkettedik Geddeltire, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:30 a huszonharmadik Maháziótra, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
1Ch 25:31 a huszonnegyedik Romemtiézerre, fiaira és testvéreire: tizenkettő.
1Ch 26:1 Az ajtónállók osztályaihoz tartoztak: A kóriták közül Meselemia, az Ászáf fiai közül való Kóré fia.
1Ch 26:2 Meselemia fiai: Zakariás, az elsőszülött, Jedjaél a második, Zábadja a harmadik, Jatanaél a negyedik,
1Ch 26:3 Élám, az ötödik, Johanán, a hatodik, Elioenáj, a hetedik. --
1Ch 26:4 Továbbá Obededom fiai: Semeja, az elsőszülött, Jozábád a második, Jóah a harmadik, Szákár a negyedik, Natanael az ötödik,
1Ch 26:5 Ammiel a hatodik, Isszakár a hetedik, Folláti a nyolcadik, -- mert az Úr megáldotta őt.
1Ch 26:6 Fiának, Szemeinek is születtek fiai. Ők elöljárói voltak családjuknak, mert igen derék emberek voltak;
1Ch 26:7 Semeja fiai voltak: Otni, Ráfael, Obed és Elzábád és testvérei, akik igen derék emberek voltak, Eliú meg Szamákja.
1Ch 26:8 Ezek mind Obededom fiai közül valók voltak, ők maguk is, fiaik is, testvéreik is igen derekasan szolgáltak. Obededomtól hatvanketten voltak.
1Ch 26:9 Meselemia fiai és azok testvérei, akik szintén igen derék emberek voltak, tizennyolcan voltak.
1Ch 26:10 Hószától, vagyis Merári fiai közül valók voltak: Semri, a családfő -- atyjának ugyanis nem volt már elsőszülöttje s azért őt tette meg családfőnek --,
1Ch 26:11 Helkija a második, Tabelja a harmadik, Zakariás a negyedik. Hószának ezek a fiai meg a testvérei összesen tizenhárman voltak.
1Ch 26:12 Ezeket ajtónállóknak osztották be, hogy mint az őrség vezetői, testvéreikhez hasonlóan, szüntelenül az Úr házában szolgáljanak.
1Ch 26:13 Majd kisorsolták fiatalnak s idősnek egyaránt, családról-családra a különböző kapukat.
1Ch 26:14 A napkeleti rész Selemiára esett, fiának, Zakariásnak, aki igen okos és tapasztalt ember volt, az északi oldal jutott osztályrészül.
1Ch 26:15 Obededomnak és fiainak a déli, a háznak az a része, amelyben a vének tanácsa volt.
1Ch 26:16 Sefímnek és Hószának pedig a nyugati, a feljárat útjára vivő kapuval együtt, úgyhogy az egyik őrhely a másikkal szemben volt.
1Ch 26:17 Kelet felé naponkint hat levita állt őrt, észak felé négy, dél felé hasonlóképpen naponkint négy, ahol a tanács volt kettő-kettő,
1Ch 26:18 nyugat felé, az ajtónállók kamráinál pedig négy az útnál, kettő-kettő a kamráknál. --
1Ch 26:19 Ez volt Kóré és Merári ajtónálló fiainak osztályai.
1Ch 26:20 Isten házának kincseire és a szentelt tárgyakra Áhia ügyelt fel.
1Ch 26:21 Ledán fiai, Gersonnak Ledántól származó fiai, a Ledántól és Gersontól származó Jejél család fejei,
1Ch 26:22 Jejél fiai: Zátán és Joel, az ő testvérei, az Úr házának kincseire ügyeltek fel.
1Ch 26:23 Az amrámiták, jicháriták, hebroniták és oziheliták élén álló
1Ch 26:24 Subaél, Gersomnak, Mózes fiának a fia, volt a főkincstartó.
1Ch 26:25 Az ő Eliézertől származó testvérei voltak: Eliézer fia, Rahábia, az ő fia Izajás, az ő fia Jórám, az ő fia Zekri, meg az ő fia Selemit.
1Ch 26:26 Ez a Selemit meg a testvérei ügyeltek fel azokra a szent kincsekre, amelyeket Dávid király, a családfők, az ezredesek, a századosok meg a hadvezérek szenteltek
1Ch 26:27 a harcokból és a háborús zsákmányból az Úrnak, ezeket ugyanis ők az Úr templomának fenntartására és felszerelésére szentelték.
1Ch 26:28 Mindazt, amit Sámuel látnok szentelt az Úrnak, meg Saul, Kís fia, meg Ábner, Nér fia, meg Joáb, Száruja fia vagy bárki más szentelt az Úrnak, szintén Selemit és testvérei kezelték.
1Ch 26:29 Elöljárók az jicháriták közül Konenja és fiai voltak. A feladatukat Izrael külső ügyei, tanítása és ítélése alkották.
1Ch 26:30 A hebroniták közül Hásabja és testvérei, ezerhétszáz derék férfi, álltak a Jordánon túl, a nyugati oldalon lakó Izrael élén, az Úr valamennyi ügyében és a király szolgálatában.
1Ch 26:31 A hebroniták feje, nemzetségeik és családjaik szerint, Jeria volt. Ezeket Dávid uralkodásának negyvenedik esztendejében számlálták meg, és Jázer-Gileádban igen vitéz emberek akadtak közülük.
1Ch 26:32 Kétezer-hétszáz felnőtt korú testvére családfő volt. Ezeket Dávid a rúbenitáknak, a gáditáknak és Manassze fél törzsének élére állította, Istennek és a királynak minden ügyében.
1Ch 27:1 Izrael fiai, a családfők, az ezredesek, a századosok, az elöljárók, akik csapataik szerint szolgáltak a királynak, s az esztendő egy-egy hónapjában vonultak ki és be, és egyenkint huszonnégyezer ember élén álltak, számuk szerint a következők voltak.
1Ch 27:2 Az első csapat élén, az első hónapban, Jesboám, Zábdiel fia állt; huszonnégyezer embere volt.
1Ch 27:3 Fáresz fiai közül való volt, s ő volt a sereg valamennyi vezérének vezére az első hónapban.
1Ch 27:4 A második hónap csapatát az áhohita Dúdia vezérelte; helyettesét Miklótnak hívták. Huszonnégyezer emberből álló seregrésznek parancsolt.
1Ch 27:5 A harmadik seregnek, a harmadik hónapban Benája, Jojáda pap fia volt a vezére; csapatában huszonnégyezer ember volt.
1Ch 27:6 Ez a Benája igen vitéz volt a harminc között, sőt a harminc felett volt; csapatának élén fia, Amizábád állt.
1Ch 27:7 A negyediknek a vezére, a negyedik hónapban Aszaél, Joáb testvére, utána pedig fia, Zábadja volt; csapatában huszonnégyezer ember volt.
1Ch 27:8 Az ötödik vezér, az ötödik hónapban, a jézerita Samhut volt; csapatában huszonnégyezer ember volt.
1Ch 27:9 A hatodik, a hatodik hónapban, a tekoai Híra, Ákkes fia volt; csapatában huszonnégyezer ember volt.
1Ch 27:10 A hetedik, a hetedik hónapban, az Efraim fiai közül való fállonita Helesz volt; csapatában huszonnégyezer ember volt.
1Ch 27:11 A nyolcadik, a nyolcadik hónapban, a Zaráhi nemzetségből való husáti Szibbekáj volt; csapatában huszonnégyezer ember volt.
1Ch 27:12 A kilencedik, a kilencedik hónapban, a Jemini fiai közül való, anatóti Abiézer volt; csapatában huszonnégyezer ember volt.
1Ch 27:13 A tizedik, a tizedik hónapban, a netofáti Maráj volt. Ő is a Zaráhi nemzetségből való volt, csapatában huszonnégyezer ember volt.
1Ch 27:14 A tizenegyedik, a tizenegyedik hónapban, az Efraim fiai közül való, fárátoni Benája volt; csapatában huszonnégyezer ember volt.
1Ch 27:15 A tizenkettedik, a tizenkettedik hónapban, a Gotoniel nemzetségéből való, netofáti Holdáj volt; csapatában huszonnégyezer ember volt.
1Ch 27:16 Izrael törzseinek élén álltak: a rúbeniták élén Eliézer vezér, Zekri fia, a simeoniták élén Safátja vezér, Maáka fia,
1Ch 27:17 a leviták élén Hásabja, Kámuel fia, az ároniták élén Szádok,
1Ch 27:18 Júda élén Eliú, Dávid fivére, Isszakár élén Ámri, Mikaél fia,
1Ch 27:19 a zebuloniták élén Jesmaja, Abdiás fia, a naftaliták élén Jerimót, Ozriel fia,
1Ch 27:20 Efraim fiainak élén Ózeás, Ozáziu fia, Manassze fél törzsének élén Joel, Fadája fia,
1Ch 27:21 Manassze gileádi fél törzsének élén Jaddó, Zakariás fia, Benjamin élén Jásziel, Ábner fia,
1Ch 27:22 Dán élén pedig Ezriél, Jerohám fia. Ezek voltak Izrael fiainak vezetői.
1Ch 27:23 A húszesztendősnél fiatalabbakat Dávid nem akarta megszámláltatni, mert az Úr azt mondta, hogy úgy megsokasítja Izraelt, mint az ég csillagait.
1Ch 27:24 Joáb, Száruja fia megkezdte a számlálást, de be nem végezte, mert emiatt harag zúdult Izraelre. Éppen azért a megszámláltak száma nem került be Dávid király jegyzékeibe.
1Ch 27:25 A király kincseinek felügyelője Azmót, Adiél fia volt, a városokban, a falvakban, a tornyokban levő kincseknek a gondviselője pedig Jonatán, Ozija fia volt.
1Ch 27:26 A falusi munkák és a földművelő mezei munkások élén Ezri, Kelub fia állt.
1Ch 27:27 A szőlőművesek élén a romátita Semeja állt, a borosházak felügyelője pedig az áfonita Zabdiás volt.
1Ch 27:28 A Mezőségen elterülő olaj- és fügefa-kertek felügyelője a gederita Balanám volt, az olajtárházak felett pedig Joás állt.
1Ch 27:29 A Sáronon legelő csordák felügyelője a sároni Setráj volt, a völgyekben levő szarvasmarhák felett Sáfát, Ádli fia volt,
1Ch 27:30 a tevék felett az izmaelita Ubil, a szamarak felett a meronátita Jehdeja,
1Ch 27:31 a juhok felett pedig az agarita Jáziz. Ez volt Dávid király jószágának összes felügyelője.
1Ch 27:32 Jonatán, Dávid atyai nagybátyja tanácsos volt, értelmes és írástudó ember. Ő és Jáhiel, Hakámoni fia voltak a király fiai mellett.
1Ch 27:33 Ahitófel szintén tanácsosa volt a királynak, az arákita Húsáj pedig a király barátja.
1Ch 27:34 Ahitófel után Jojáda, Benája fia és Abjatár következett. A király hadseregének vezére Joáb volt.
1Ch 28:1 Majd egybehívta Dávid Izrael valamennyi fejedelmét, a törzsek vezéreit, a király szolgálatában álló csapattiszteket, meg az ezredeseket, a századosokat, a királyi jószág- és vagyonfelügyelőket, fiait meg az udvari tiszteket és a sereg erős és vitéz embereit Jeruzsálembe.
1Ch 28:2 Aztán felkelt és felállt a király és így szólt: "Hallgassatok meg, testvéreim és népem! Elhatároztam, hogy házat építek, hogy ott megnyugodhasson az Úr szövetségének ládája, Istenünk lábának zsámolya, és el is készítettem mindent az építéshez.
1Ch 28:3 Ám Isten azt mondta nekem: "Ne építs házat nevemnek, mert harcos ember vagy és vért ontottál."
1Ch 28:4 Az Úr, Izrael Istene azonban engem választott ki atyám egész házából arra, hogy királya legyek Izraelnek mindörökké. Júdából választotta ki ugyanis a vezéreket, Júda házából pedig atyám házát, atyám fiai közül pedig úgy tetszett neki, hogy engem válasszon ki egész Izrael királyává.
1Ch 28:5 Fiaim közül pedig -- sok fiút adott ugyanis nekem az Úr -- kiválasztotta Salamon fiamat, hogy ő üljön az Úr izraeli királyi trónjára,
1Ch 28:6 s azt mondta nekem: "Fiad, Salamon építi fel majd házamat és udvaraimat: őt választottam ki ugyanis fiamnak s én neki atyja leszek
1Ch 28:7 és megszilárdítom királyságát mindörökre, ha kitart parancsaim és rendeleteim teljesítésében, úgy, mint ma."
1Ch 28:8 Nos tehát, Izrael egész gyülekezete előtt és Istenünk hallatára mondom: tartsátok meg és keressétek az Úr, a mi Istenünk valamennyi parancsát, hogy tulajdonotok legyen és magatok után fiaitokra hagyhassátok ezt a pompás földet mindörökre.
1Ch 28:9 Te pedig, fiam, Salamon, ismerd el atyád Istenét és szolgálj neki teljes szívből és készséges lélekkel, mert az Úr minden szívet megvizsgál s az elmék minden gondolatát ismeri. Ha keresed őt, megtalálod, ha azonban elhagyod őt, elvet téged mindörökre.
1Ch 28:10 Nos tehát, mivel téged választott ki az Úr arra, hogy megépítsd a szenthely házát, légy erős és készítsd el!"
1Ch 28:11 Azzal Dávid átadta fiának, Salamonnak az előcsarnok, a templom, a melléktermek, az emeleti terem, a belső termek és az engesztelés házának leírását,
1Ch 28:12 valamint mindannak a tervét, amit kigondolt az udvarokra, az Úr házának kincsei és a szent kincsek számára körös-körül építendő kamrákra,
1Ch 28:13 a papok s a leviták beosztására meg az Úr házának valamennyi munkájára és az Úr templomának szolgálatához szükséges valamennyi eszközre vonatkozólag,
1Ch 28:14 továbbá a megfelelő súlyú aranyat a szolgálat minden egyes eszközére, meg a megfelelő súlyú ezüstöt a különböző tárgyakra és dolgokra,
1Ch 28:15 meg az arany mécstartók és mécseseik számára a mindegyik mécstartó és mécses méretének megfelelő aranyat. Hasonlóképpen átadta az ezüst mécstartók és mécseseik számára a megfelelő súlyú ezüstöt, a különböző méreteknek megfelelően.
1Ch 28:16 Odaadta az aranyat a kitett kenyerek asztalaihoz is, a különböző fajtájú asztalokhoz, meg az ezüstöt az egyéb ezüstasztalok számára,
1Ch 28:17 meg a villák, csészék, tömjénezők és az aranyserlegek számára a színtiszta aranyat, a méretek nagysága szerint számítva a súlyt minden egyes serlegre. Hasonlóképpen odaadta az ezüstserlegekre a különböző súlyú ezüstöt.
1Ch 28:18 A füstölő oltár számára színtiszta aranyat adott; ugyanabból kellett készíteni a szárnyaikat kiterjesztő s az Úr szövetségládáját befedő kerubok szekerének képét is.
1Ch 28:19 "Mindez, úgy mond, az Úr kezével írva jutott el hozzám, értésemre adva a terv egész kivitelét."
1Ch 28:20 Majd azt mondta Dávid a fiának, Salamonnak: "Légy férfi s erős és kezdj hozzá! Ne félj és ne rettegj, mert az Úr, az én Istenem veled lesz és nem hagy magadra s nem hagy cserben téged, amíg az Úr házának szolgálatához szükséges minden dolgot el nem készítesz.
1Ch 28:21 Íme, a papok s a leviták csapatai itt vannak melletted az Úr házának minden szolgálatára, és készen vannak, és meg tudják tenni minden parancsodat a főemberek is, meg a nép is."
1Ch 29:1 Majd így szólt Dávid király az egész gyülekezethez: "Egyedül fiamat, Salamont, aki még gyermek és gyenge, választotta ki Isten, pedig a munka nagy, mert nem embernek, hanem Istennek készül hajlék.
1Ch 29:2 Én minden erőmmel előkészítettem a szükségeseket Istenem házához. Szereztem aranyat az arany-, ezüstöt az ezüst-, rezet a réz-, vasat a vas-, fát a fatárgyakhoz, ónix, stíbiumszerű és mindenféle színű köveket s mindenféle drágakövet és pároszi márványt bőségben.
1Ch 29:3 Ezenkívül, amit az én Istenem házára felajánlottam, a saját vagyonomból is adok aranyat és ezüstöt az én Istenem templomához: azonfelül amit a szent épület céljaira előkészítettem,
1Ch 29:4 háromezer talentum aranyat Ofír aranyából s hétezer talentum finom ezüstöt, hogy be lehessen vonni arannyal a templom falait
1Ch 29:5 és ahol aranyra van szükség, aranyból, ahol ezüstre van szükség, ezüstből el lehessen készíttetni a dolgokat a mesteremberek keze által. Ha valaki önként akar még áldozni valamit, töltse meg ma a tenyerét és hozza el, amit az Úrnak szán."
1Ch 29:6 Fogadalmat tettek erre a nemzetségek vezetői, meg Izrael törzseinek elöljárói, meg az ezredesek, a századosok és a királyi vagyonfelügyelők,
1Ch 29:7 és az Isten házának műveire adtak ötezer talentum aranyat, tízezer szolidust, tízezer talentum ezüstöt, tizennyolcezer talentum rezet, meg százezer talentum vasat.
1Ch 29:8 Akinek drágaköve volt, odaadta az Úr házának kincsei közé, a gersonita Jáhiel kezébe.
1Ch 29:9 A nép örvendezett, amikor ők fogadalmi ajándékaikat önként megígérték, -- teljes szívvel ajánlották fel ugyanis azokat az Úrnak, -- s Dávid király is örvendezett nagy örömmel.
1Ch 29:10 Majd áldotta az Urat az egész sokaság előtt és mondta: "Áldott légy Uram, atyánknak, Izraelnek Istene mindörökkön-örökké.
1Ch 29:11 Tiéd Uram a fenség, a hatalom, a dicsőség és a győzelem: tiéd a dicséret, mert minden, ami az égben s a földön van, a tiéd, tiéd Uram a királyság és te vagy valamennyi fejedelem felett.
1Ch 29:12 Tiéd a gazdagság, tiéd a dicsőség, te uralkodsz mindenen, a te kezedben van az erő s a hatalom, a te kezedben van a nagyság s az uralkodás mindenen.
1Ch 29:13 Ezért most hálát adunk neked, Istenünk és dicsérjük hatalmas nevedet.
1Ch 29:14 Ki vagyok én és ki az én népem, hogy neked ajánlhatnánk mindezeket? Tiéd minden és mi csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk.
1Ch 29:15 Idegenek s jövevények vagyunk csak előtted, éppúgy, mint atyáink voltak valamennyien. Napjaink olyanok ezen a földön, mint a múló árnyék.
1Ch 29:16 Urunk, Istenünk, ez az egész vagyon, amelyet készítettünk, hogy ház épüljön szent nevednek, a te kezedből való és a tiéd az egész.
1Ch 29:17 Tudom Istenem, hogy vizsgálod a szíveket és szereted az egyszerűséget: azért én is szívem egyszerűségében, örvendezve ajánlottam fel mindezeket és láttam, hogy itt levő néped is nagy örömmel ajánlotta fel neked ajándékait.
1Ch 29:18 Uram, atyáinknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek Istene, tartsd meg mindörökre szívüknek ezt a készségét és maradjon meg bennük mindig ez az érzés tiszteleted iránt!
1Ch 29:19 Fiamnak, Salamonnak pedig adj tökéletes szívet, hogy megtartsa parancsolataidat, bizonyságaidat, szertartásaidat s tegyen meg mindent és építse fel azt a házat, amelynek költségeit előkészítettem."
1Ch 29:20 Majd megparancsolta Dávid az egész gyülekezetnek: "Áldjátok az Urat, a mi Istenünket!" Erre áldotta az egész gyülekezet az Urat, atyái Istenét és meghajolva hódolt Isten, majd a király előtt.
1Ch 29:21 Másnap aztán vágóáldozatokat vágtak az Úrnak és egészen elégő áldozatul bemutattak ezer bikát, ezer kost, ezer bárányt a hozzátartozó italáldozattal és sok minden szertartással együtt egész Izraelért.
1Ch 29:22 Aztán ettek és ittak az Úr előtt azon a napon nagy örömmel. Majd másodszor is felkenték Salamont, Dávid fiát: felkenték őt az Úrnak, fejedelmül, Szádokot pedig főpapul.
1Ch 29:23 Salamon bele is ült az Úr trónusába, mint király, atyja, Dávid helyett, és tetszett mindenkinek s engedelmeskedett neki egész Izrael.
1Ch 29:24 A fejedelmek s a hatalmasok, sőt Dávid király valamennyi fia is mind kezüket adták s hódoltak Salamon királynak.
1Ch 29:25 Az Úr felmagasztalta Salamont egész Izrael előtt és olyan királyi dicsőséget adott neki, amilyen semmiféle királynak sem volt előtte Izraelben.
1Ch 29:26 Így uralkodott Dávid, Izáj fia egész Izraelen.
1Ch 29:27 Az idő, amíg Izraelen uralkodott, negyven esztendő volt: Hebronban uralkodott hét esztendeig, Jeruzsálemben harmincháromig.
1Ch 29:28 Aztán meghalt, jó öregségben, betelve éltével, gazdagságával s a dicsőséggel, és fia, Salamon lett a király helyette.
1Ch 29:29 Dávid király dalait pedig, az elsőtől az utolsókig megírták Sámuel látnok könyvében, Nátán próféta könyvében, és Gád látnok könyvében,
1Ch 29:30 egész uralkodásával, vitézségével és az ő idejében vele, Izraellel, és a föld minden országával történtekkel együtt.
2Ch 1:1 Salamon, Dávid fia meg is erősödött királyságában s az Úr, az ő Istene, vele volt és igen naggyá tette őt.
2Ch 1:2 Ekkor Salamon felszólította egész Izraelt, az ezredeseket, a századosokat, a hadnagyokat, s a bírákat egész Izraelben meg a családfőket
2Ch 1:3 és elment az egész sokasággal a gibeoni magaslatra. Ott volt ugyanis az Isten szövetségének sátra, amelyet Mózes, Isten szolgája csinált a pusztában.
2Ch 1:4 Az Isten ládáját ugyan Dávid Kirját-Jearimból arra a helyre vitette, amelyet számára készített és ahol számára sátrat állított, azaz Jeruzsálembe,
2Ch 1:5 de a rézoltár, amelyet Beszeleél, Húr fiának, Úrinak a fia készített, ott volt az Úr sátra előtt. Felkereste tehát ezt Salamon és az egész gyülekezet,
2Ch 1:6 és felment Salamon az Úr szövetségének sátra előtt levő rézoltárhoz s ezer egészen elégő áldozatot mutatott be rajta.
2Ch 1:7 Éjszaka aztán íme, megjelent neki Isten és mondta: "Kérj, amit akarsz s megadom neked."
2Ch 1:8 Salamon erre így válaszolt Istennek: "Te az én atyámmal, Dáviddal, nagy irgalmasságot cselekedtél és helyébe engem tettél királlyá.
2Ch 1:9 Nos tehát, Uram Istenem, teljesedjék ígéreted, amelyet atyámnak, Dávidnak, tettél. Mivel te tettél engem néped királyává, amely oly sok s annyira megszámlálhatatlan, mint a föld pora,
2Ch 1:10 adj nekem bölcsességet és értelmet, hogy tudjak ki- és bejárni néped előtt: hiszen ki tudná helyesen kormányozni ezt a te nagy népedet?"
2Ch 1:11 Isten erre így felelt Salamonnak: "Mivel ez tetszett leginkább szívednek és nem kértél gazdagságot, vagyont s dicsőséget, sem azoknak az életét, akik gyűlölnek téged, sőt még hosszú életet sem, hanem bölcsességet és tudományt kértél, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek királyává tettelek:
2Ch 1:12 megadom neked a bölcsességet és a tudományt, sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok majd neked, hogy nem akad hozzád hasonló sem előtted, sem utánad a királyok között."
2Ch 1:13 Salamon aztán visszatért a gibeoni magaslatról, a szövetség sátra elől Jeruzsálembe, és uralkodott Izraelen.
2Ch 1:14 Szerzett magának szekereket és lovasokat is, úgyhogy ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lovasa lett. Ezeket a szekeres városokban és a király körül, Jeruzsálemben helyezte el.
2Ch 1:15 Az ezüstöt és az aranyat olyan bőségessé tette a király Jeruzsálemben, mint a követ, a cédrusfát pedig mint a vadfügefát, amely nagy tömegben nő az alföldön.
2Ch 1:16 Lovat Egyiptomból és Koából hoztak neki a királyi kereskedők, akik odajártak és szabott áron vásároltak:
2Ch 1:17 egy-egy szekeret hatszáz, egy-egy lovat százötven siklusért. Ugyanígy vásároltak a hetiták összes királyságától és Szíria királyaitól is.
2Ch 1:18 Majd elhatározta Salamon, hogy házat épít az Úr nevének és palotát önmagának.
2Ch 2:1 Éppen azért kirendelt hetvenezer embert, hogy hordják a terhet a vállukon, és nyolcvanezret, hogy vágják a követ a hegyekben, s hozzájuk háromezer-hatszáz felügyelőt.
2Ch 2:2 Elküldött ugyanis Hírámhoz, Tírusz királyához, ezzel az üzenettel: "Ahogy atyámmal, Dáviddal, cselekedtél, amikor cédrusfát küldtél neki, hogy megépíthesse magának azt a házat, amelyben aztán lakott is,
2Ch 2:3 úgy cselekedj velem is, mert házat akarok építeni az Úr, az én Istenem nevének s azt arra akarom szentelni, hogy Előtte jó illatot gyújtsanak, fűszereket égessenek, Eléje állandóan kenyereket tegyenek, s reggel és este, továbbá szombaton, a hónapok első napján s az Úrnak, a mi Istenünknek ünnepein állandóan bemutassák azokat az egészen elégő áldozatokat, amelyeket Izraelnek megparancsolt az Úr.
2Ch 2:4 A ház ugyanis, amelyet építeni akarok, nagy lesz, hiszen a mi Istenünk nagyobb minden istennél.
2Ch 2:5 Éppen azért kinek volna annyi ereje, hogy neki méltó házat építsen? Ha az ég s az egek ege sem bírják őt befogadni, ki vagyok én, hogy házat tudjak építeni neki, hacsak nem arra, hogy jó illatú áldozatot mutassanak be Előtte.
2Ch 2:6 Küldj tehát nekem valami ügyes embert, aki tud aranyból, ezüstből, rézből, vasból, bíbor, karmazsin, és kékszínű fonalból alkotni s tud metszeteket vésni azokkal a mesteremberekkel, akik nálam, Júdeában és Jeruzsálemben vannak s akiket atyám Dávid szerzett.
2Ch 2:7 Küldj továbbá cédrus- jegenye- és fenyőfát is nekem a Libanonról, hiszen tudom, hogy szolgáid hozzáértéssel vágják a Libanon fáját, és az én szolgáim is ott lesznek szolgáid mellett,
2Ch 2:8 hogy sok fát készítsenek nekem, mert a ház, amelyet építeni akarok, igen nagy és dicső lesz.
2Ch 2:9 Egyébként a favágó munkásoknak, szolgáidnak élelmezésére húszezer kór búzát, ugyanannyi kór árpát, húszezer bát bort s húszezer bát olajat adok."
2Ch 2:10 Erre Hírám, Tírusz királya abban a levélben, amelyet Salamonnak küldött, így felelt: "Mivel az Úr szereti népét, azért tett téged népe királyává!"
2Ch 2:11 Majd így folytatta: "Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki az eget és a földet teremtette és aki Dávid királynak bölcs, tudós, értelmes és okos fiút adott, hogy házat építsen az Úrnak és palotát önmagának.
2Ch 2:12 Éppen azért elküldök hozzád egy okos és tudós embert, Hírámot, az én mesteremet,
2Ch 2:13 aki egy Dán leányai közül való asszonynak a fia, és akinek az atyja tíruszi volt. Ő tud alkotni aranyból, ezüstből, rézből, vasból, márványból, fából, bíbor- és kékszínű fonalból, bisszusból és karmazsinból és tud mindenféle metszetet vésni, és okosan megtervezni mindent, amire a munkában szükség van a te kézműveseiddel s uramnak, atyádnak, Dávidnak, kézműveseivel együtt.
2Ch 2:14 Azért tehát csak küldd el azt a búzát, árpát, olajat és bort, amelyet ígértél, uram, szolgáidnak.
2Ch 2:15 Mi pedig majd vágunk fát a Libanonról, amennyire csak szükséged van, s eltutajozzuk a tengeren Joppéba: Jeruzsálembe szállítani a te dolgod lesz."
2Ch 2:16 Erre Salamon megszámoltatott valamennyi idegen férfit, aki Izrael földjén volt, az után a számlálás után, amelyet atyja, Dávid végeztetett, s százötvenháromezer-hatszázat talált.
2Ch 2:17 Ezekből hetvenezret arra rendelt, hogy vállukon terhet hordjanak, nyolcvanezret arra, hogy követ fejtsenek a hegységben, háromezer-hatszázat pedig arra, hogy a nép munkafelügyelői legyenek.
2Ch 3:1 Majd elkezdte Salamon építtetni az Úr házát, Jeruzsálemben, a Mória hegyen, amelyet az Úr Dávidnak, az atyjának mutatott, azon a helyen, amelyet Dávid a jebuzita Ornán szérűjén készített.
2Ch 3:2 Az építést a második hónapban kezdte el, uralkodásának negyedik esztendejében.
2Ch 3:3 A következő alapokat vetette Salamon az Isten házának felépítésénél. Hossza a régi mértékegység szerint hatvan, szélessége húsz könyöknyi volt.
2Ch 3:4 Az előcsarnok, amely a ház szélességi méretével egyenlő terjedelmű volt, húsz könyöknyi hosszú és százhúsz könyöknyi magas volt, belülről tiszta arannyal boríttatta be.
2Ch 3:5 A nagyobbik helyiséget fenyőfával boríttatta be, aztán mindenütt finom aranylemezeket szegeztetett fel s ezekre pálmákat és sodrott láncformákat metszetett.
2Ch 3:6 A templom padozatát igen értékes márvánnyal boríttatta be, nagy ékességgel.
2Ch 3:7 Az arany, amelynek lemezeivel a házat, a gerendáit, ajtófélfáit, falait és ajtóit beboríttatta, teljesen salaktalan volt. A ház falaira kerubokat vésetett.
2Ch 3:8 Elkészíttette a szentek szentjének helyiségét is. Hossza, a ház szélességével megegyezően húsz könyöknyi, szélessége szintén húsz könyöknyi volt; mintegy hatszáz talentumnyi aranylemezzel boríttatta be.
2Ch 3:9 Aranyból készíttette a szegeket is, úgy, hogy mindegyik szeg ötven siklust nyomott. A felső helyiségeket is beboríttatta arannyal.
2Ch 3:10 A szentek szentjének helyiségébe két kerubszobrot készíttetett és azokat bevonattatta arannyal.
2Ch 3:11 A kerubok szárnyai húsz könyöknyire terjedtek, úgy, hogy az egyiknek az egyik szárnya öt könyöknyi volt s a ház faláig ért, a másik szárnya, amely szintén öt könyöknyi volt, a másik kerub szárnyát érintette.
2Ch 3:12 A másik kerub egyik szárnya szintén öt könyöknyi volt s a falat érte, másik szárnya is öt könyöknyi volt s a másik kerub szárnyát érintette.
2Ch 3:13 Mindkét kerub szárnyai tehát ki voltak terjesztve s húsz könyöknyire terjedtek; ők maguk egyenes lábbal álltak és arcukat a külső helyiség felé fordították.
2Ch 3:14 Megcsináltatta a függönyt is kék, bíbor, karmazsinszínű fonalból és bisszusból és kerubokat szövetett rá.
2Ch 3:15 A templom bejárója elé két oszlopot készíttetett: harmincöt könyöknyi volt a magasságuk és öt könyöknyi volt az oszlopfő.
2Ch 3:16 Csináltatott továbbá olyanforma láncocskákat, mint a felelőhelyé, és rátette azokat az oszlopfőkre, meg száz gránátalmát s ezeket a láncocskák közé helyezte.
2Ch 3:17 Magukat az oszlopokat a templom bejárójánál helyezte el: az egyiket jobbra, a másikat balra. A jobboldalon levőt Jákinnak, a baloldalon levőt Boáznak nevezte el.
2Ch 4:1 Csináltatott továbbá egy rézoltárt; hossza húsz könyöknyi, szélessége húsz könyöknyi, magassága pedig tíz könyöknyi volt.
2Ch 4:2 Megcsináltatta az öntött tengert is. Egyik szélétől a másik széléig tíz könyöknyi volt, s körös-körül kerek. Öt könyöknyi magas volt és harminc könyöknyi zsinór érte körül kerületét.
2Ch 4:3 Alatta ökörhöz hasonló alakok voltak és kívülről könyökönként tíz vésett cifrázat övezte két sorban a medence kerületét. Az ökrök öntve voltak,
2Ch 4:4 s a tenger tizenkét ökörre volt helyezve: három közülük északra, másik három nyugatra, másik három délre, a többi három keletre nézett. A tenger rájuk volt helyezve, a bikák hátsó része pedig a tenger alatt, befelé volt.
2Ch 4:5 Vastagsága egy tenyérnyi méretű volt, pereme olyan, mint a kehely pereme vagy a liliom kelyhe, háromezer bát fért bele.
2Ch 4:6 Csináltatott továbbá tíz rézüstöt: ötöt jobbra, ötöt balra helyeztetett el, hogy bennük mossák meg mindazt, amit egészen elégő áldozatul be szándékoznak mutatni; a tengerben ugyanis a papok mosakodtak.
2Ch 4:7 Elkészíttette a tíz arany mécstartót is a parancsolt forma szerint és elhelyezte őket a templomban, ötöt jobbra, ötöt balra.
2Ch 4:8 Csináltatott tíz asztalt is, s elhelyezte őket a templomban, ötöt jobbra, ötöt balra, továbbá száz arany csészét.
2Ch 4:9 Elkészíttette a papok udvarát is meg a nagy csarnokot s a csarnokhoz az ajtókat, utóbbiakat rézzel vonatta be.
2Ch 4:10 Majd elhelyeztette a tengert a jobb, a délkeleti oldalon.
2Ch 4:11 Elkészítette továbbá Hírám a fazekakat, a villákat és a csészéket és így elkészítette mindazt, amit a királynak az Isten háza számára csináltatnia kellett:
2Ch 4:12 vagyis a két oszlopot, az oszlopok tetején levő oszlopfőket, a hálószerű műveket az oszlopok tetején levő oszlopfők befedésére,
2Ch 4:13 a négyszáz gránátalmát s a két hálót, úgyhogy mindegyik hálóra két sor gránátalma kerüljön, az oszlopok tetején levő oszlopfők befedésére,
2Ch 4:14 megcsináltatta az állványokat is és az üstöket és ezeket rátették az állványokra,
2Ch 4:15 meg az egy tengert s a tenger alá a tizenkét ökröt,
2Ch 4:16 meg a fazekakat, villákat és csészéket. Mindezeket az eszközöket tiszta rézből csinálta Salamonnak Hírám, az ő mestere, az Úr háza számára.
2Ch 4:17 A Jordán vidékén öntette őket a király, agyagos földben, Szokót és Száredáta között.
2Ch 4:18 Az edények mennyisége megszámlálhatatlan volt, úgyhogy nem is tudták a réz súlyát.
2Ch 4:19 Megcsináltatta Salamon az Isten házának valamennyi eszközét is, az arany oltárt, az asztalokat, a kenyereket, amelyeket ezekre tesznek,
2Ch 4:20 a színtiszta aranyból való mécstartókat is mécseseikkel együtt, hogy világítsanak a Szentek Szentje előtt annak rendje s módja szerint,
2Ch 4:21 és virágszerű díszeiket, mécseseiket s arany koppantóikat -- mindez tiszta aranyból készült --,
2Ch 4:22 továbbá a tömjéntartókat, a tömjénezőket, a csészéket, a mozsarakat, színtiszta aranyból, és bevonatta a templom belső, azaz a szentek szentjébe vezető ajtóit, meg a templom külső ajtóit arannyal. Így készült el az egész mű, amelyet Salamon az Úr háza számára csináltatott.
2Ch 5:1 Ekkor Salamon bevitte mindazt, amit atyja, Dávid fogadott, az ezüstöt, az aranyat, meg az összes edényeket és elhelyezte azokat az Isten házának kincstárában.
2Ch 5:2 Azután egybegyűjtötte Izrael véneit s a törzsek minden fejedelmét s Izrael fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy elhozzák az Úr szövetségének ládáját a Dávid-városból, vagyis a Sionról.
2Ch 5:3 El is jöttek Izrael férfiai mindnyájan a királyhoz, a hetedik hónapban levő ünnepen.
2Ch 5:4 Amikor pedig Izrael vénei valamennyien eljöttek, felvették a leviták a ládát
2Ch 5:5 és bevitték a sátor minden felszerelésével együtt. A szentély eszközeit, amelyek a sátorban voltak, szintén felvitték a papok a levitákkal.
2Ch 5:6 Salamon király s Izrael egész gyülekezete s mindazok, akik egybegyűltek a láda előtt, annyi kost és bikát mutattak be áldozatul, hogy meg sem lehetett azokat számlálni, mert igen nagy volt az áldozati állatok száma.
2Ch 5:7 Aztán a papok bevitték az Úr szövetségének ládáját a helyére, azaz a templom felelőhelyére, a szentek szentjébe, a kerubok szárnya alá,
2Ch 5:8 úgyhogy a kerubok éppen afölött a hely fölött terjesztették ki szárnyukat, ahol a ládát elhelyezték, és befedték a ládát rúdjaival együtt.
2Ch 5:9 A láda hordozórúdjainak végét, mivel kissé hosszabbak voltak, a felelőhely előtt ugyan látni lehetett, de ha valaki egy kissé kijjebb volt, nem látta őket. Így volt ott a láda mind a mai napig.
2Ch 5:10 A ládában nem volt semmi sem, csak az a két tábla, amelyet Mózes helyezett bele a Hórebnél, amikor az Úr törvényt adott Izrael Egyiptomból kijövő fiainak.
2Ch 5:11 Amikor aztán kijöttek a papok a szentélyből (valamennyi ott levő pap elvégezte ugyanis a megszentelődést, mert akkor még nem volt közöttük felosztva a szolgálat sora és rendje),
2Ch 5:12 a leviták és az énekesek, vagyis azok, akik Ászáf alatt, meg azok, akik Emán alatt, meg azok, akik Iditun alatt voltak, az ő fiaik és testvéreik, bisszusba öltözve, az oltár keleti oldalán állva cintényérokon, hárfákon és lantokon játszottak, mellettük pedig százhúsz pap trombitált.
2Ch 5:13 Mivel valamennyien egyszerre zendítettek rá a trombitákra, az énekszóra, a cintányérokra, a hangszerekre és a különféle zeneszerszámokra és fennhangon énekeltek, messzire hallatszott a hang. Amikor pedig elkezdték dicsérni az Urat és ismételni, hogy: "Dicsérjétek az Urat, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló" -- a felhő betöltötte az Isten házát,
2Ch 5:14 úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak szolgálatba állni s szolgálni, mert az Úr dicsősége teljesen betöltötte az Isten házát.
2Ch 6:1 Salamon ekkor ezt mondta: "Az Úr azt ígérte, hogy a felhőben fog lakni:
2Ch 6:2 én pedig íme, megépítettem a házat nevének, hogy lakjék ott mindörökké."
2Ch 6:3 Aztán megfordult a király és áldással köszöntötte Izrael egész gyülekezetét (az egész tömeg ott állt ugyanis figyelve) és így szólt:
2Ch 6:4 "Áldott az Úr, Izrael Istene, aki teljesítette, amit atyámnak, Dávidnak ígért. Azt mondta ugyanis:
2Ch 6:5 "Attól a naptól fogva, amelyen kihoztam népemet Egyiptom földjéről, mindeddig nem választottam Izrael egyetlen törzséből sem várost, hogy ott ház épüljön nevemnek, és nem választottam senki mást, hogy népemnek, Izraelnek fejedelme legyen,
2Ch 6:6 hanem Jeruzsálemet választottam ki, hogy ott legyen nevem és Dávidot választottam ki, hogy őt népemnek, Izraelnek fejedelmévé tegyem."
2Ch 6:7 Amikor pedig atyám, Dávid, házat akart építeni az Úr, Izrael Istene nevének,
2Ch 6:8 az Úr azt mondta neki: "Amikor házat akartál építeni nevemnek, jól tetted, hogy ezt akartad,
2Ch 6:9 de nem te fogsz építeni házat, hanem fiad, aki majd ágyékodból származik, az fog házat építeni nevemnek."
2Ch 6:10 Az Úr teljesítette is szavát, amelyet mondott, és én álltam atyám, Dávid helyébe és én ültem Izrael trónjára, amint az Úr mondta, és én meg is építettem a házat az Úr, Izrael Istene nevének,
2Ch 6:11 és elhelyeztem benne a ládát, amelyben az a szövetség van, amelyet az Úr Izrael fiaival kötött."
2Ch 6:12 Aztán odaállt Izrael egész sokasága előtt az Úr oltára elé és kiterjesztette kezét.
2Ch 6:13 Salamon ugyanis egy rézemelvényt készíttetett s helyeztetett az udvar közepére; öt könyöknyi volt a hossza, öt könyöknyi a szélessége s három könyöknyi a magassága; erre állt s aztán térdre esve Izrael egész sokasága előtt, égre emelt kezekkel,
2Ch 6:14 így szólt: "Uram, Izrael Istene, nincs hozzád fogható Isten sem a mennyben, sem a földön! Te megtartod szövetségedet s irgalmasságodat azok iránt a szolgáid iránt, akik teljes szívükkel előtted járnak,
2Ch 6:15 és teljesítetted szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak, amit neki mondtál: amit száddal megígértél, cselekedeteddel megvalósítottad, miként a jelen idő bizonyítja.
2Ch 6:16 Nos tehát, Uram, Izrael Istene, teljesítsd szolgádnak, az atyámnak, Dávidnak azt, amit megígértél, amikor azt mondtad: "Nem fogy el előttem ivadékod Izrael királyi székéről, feltéve, hogy fiaid vigyáznak útjukra és az én törvényem szerint járnak, úgy, amint te is én előttem jártál."
2Ch 6:17 Nos tehát Uram, Izrael Istene, valósuljon meg ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél.
2Ch 6:18 De hát gondolhatunk-e arra, hogy Isten az emberek között, a földön lakjon? Ha az ég s az egek ege nem képes befogadni téged, mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet építettem?
2Ch 6:19 De hiszen csak azért készült, hogy tekints szolgád imádságára és könyörgésére, Uram, Istenem, és hallgasd meg azokat a könyörgéseket, amelyeket szolgád eléd terjeszt,
2Ch 6:20 hogy nyitva tartsd szemedet nappal és éjjel e ház felett, e hely felett, amelyről azt ígérted, hogy oda helyezed nevedet, és meghallgatod a könyörgést, amit szolgád hozzád intéz,
2Ch 6:21 s hogy meghallgasd szolgádnak s népednek, Izraelnek könyörgését. Ha imádkozik valaki ezen a helyen, hallgasd meg lakóhelyedről, az égből, s légy kegyelmes.
2Ch 6:22 Ha vétkezik valaki a felebarátja ellen, s kész megesküdni vele szemben, eljön és átok alá helyezi magát az oltár előtt e házban:
2Ch 6:23 halld meg az égből s szolgáltass igazságot szolgáid között: a gonosz eljárását torold meg az ő fején, és állj bosszút az igazért s fizess neki igaz volta szerint.
2Ch 6:24 Ha vereséget szenved néped, Izrael az ellenség előtt (vétkezni fog ugyanis ellened), de aztán megtér és bűnbánatot tart s könyörög nevedhez s esdekel ezen a helyen,
2Ch 6:25 halld meg az égből s bocsásd meg népednek, Izraelnek bűnét s hozd vissza őket erre a földre, amelyet nekik és atyáiknak adtál.
2Ch 6:26 Ha bezárul az ég és nem hull eső a földre a nép bűnei miatt, de aztán, minthogy sanyargatod őket, könyörögnek hozzád ezen a helyen s vallják nevedet s megtérnek bűneikből,
2Ch 6:27 halld meg Uram az égből és bocsásd meg szolgáidnak s népednek, Izraelnek a bűnt, és mutasd meg nekik a helyes utat, amelyen járniuk kell, és adj esőt e földnek, amelyet népednek adtál birtokul.
2Ch 6:28 Ha éhínség vagy pestis, gabonaragya, szárazság, sáska vagy féreg támad az országban, ha ellenség pusztítja e földet s szállja meg a város kapuit, ha bármiféle csapás vagy nyomorúság sújtja,
2Ch 6:29 ha valaki megérti népedből, Izraelből azt a csapást s nyomorúságot, amely sújtotta, és könyörög s kitárja kezét e házban:
2Ch 6:30 halld meg az égből, a te lakóhelyedről, légy kegyelmes és fizess kinek-kinek az ő eljárása szerint, úgy, amint szívét megismerted (te ismered ugyanis egyedül az emberek fiainak szívét),
2Ch 6:31 hogy aztán mindenkor féljenek téged és a te útjaidon járjanak, amíg csak élnek azon a földön, amelyet atyáinknak adtál.
2Ch 6:32 Sőt még az idegent is, aki nem népedből, Izraelből való, ha eljön messze földről, nagy neved, erős kezed s kinyújtott karod hírére és imádkozik ezen a helyen,
2Ch 6:33 hallgasd meg az égből, erős lakóhelyedről és tedd meg mindazt, amiért segítségül hív téged az idegen, hogy a föld minden népe megismerje nevedet s féljen is téged, úgy, mint ahogy néped, Izrael és megtudja, hogy a te nevedet viseli ez a ház, amelyet építettem.
2Ch 6:34 Ha néped hadba vonul ellenségei ellen, bármerre, amerre küldöd és imádkozik abba az irányba, amelyben ez a város, amelyet kiválasztottál, és ez a ház, amelyet nevednek építettem, fekszik,
2Ch 6:35 hallgasd meg az égből könyörgésüket s esdeklésüket és állj bosszút értük.
2Ch 6:36 Ha pedig vétkeznek ellened, (hiszen nincs ember, aki ne vétkezne) és te megharagszol rájuk s kiszolgáltatod őket az ellenségnek, és az fogságba hurcolja őket távoli vagy közeli földre,
2Ch 6:37 és ők azon a földön, ahová fogságba viszik őket, szívből megtérnek és bűnbánatot tartanak s könyörögnek hozzád fogságuk földjén, és azt mondják: "Vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk, istentelenül tettünk,"
2Ch 6:38 és megtérnek hozzád teljes szívükből s teljes lelkükből fogságuk földjén, amelyre viszik őket s imádkoznak földjük irányába, amelyet atyáiknak adtál, e város irányába, amelyet kiválasztottál és e ház irányába, amelyet nevednek építettem,
2Ch 6:39 hallgasd meg az égből, azaz erős lakóhelyedről imádságukat és szolgáltass igazságot s bocsáss meg népednek, bár vétkes.
2Ch 6:40 Mivel te vagy az én Istenem: nyíljék meg, kérlek, szemed, és figyeljen füled arra az imádságra, amely ezen a helyen végbemegy.
2Ch 6:41 Most pedig, Uram, Isten, térj nyugvóhelyedre hatalmad ládájával együtt: papjaidat, Uram, Isten, vegye körül segítséged, és szentjeid örvendezzenek javaidnak.
2Ch 6:42 Uram, Isten, ne utasítsd el felkented személyét: emlékezzél meg Dávid szolgád iránt tanúsított irgalmasságodról."
2Ch 7:1 Amikor aztán Salamon befejezte könyörgését, tűz szállt le az égből és megemésztette az egészen elégő s a vágó áldozatokat és az Úr dicsősége betöltette a házat.
2Ch 7:2 A papok nem is tudtak bemenni az Úr templomába, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát.
2Ch 7:3 Izrael fiai is valamennyien látták, amint a tűz s az Úr dicsősége a házra leszállott, mire arcukkal a földre, a kövezett padozatra borultak és imádták s dicsérték az Urat, "mert jó, mert irgalmassága örökkévaló."
2Ch 7:4 Aztán a király és az egész nép vágóáldozatot mutatott be az Úr előtt:
2Ch 7:5 huszonkétezer marhát és százhúszezer kost mutatott be Salamon király vágóáldozatul. Így avatta fel a király s az egész nép az Isten házát.
2Ch 7:6 Amíg a papok szolgálatukat végezték, a leviták Dávid énekeit játszották kezükkel az Úr hangszerein, amelyeket Dávid király arra készíttetett, hogy dicsérjék az Urat, "mert irgalmassága örökkévaló," a velük szemben álló papok pedig trombitáltak, és egész Izrael ott állt.
2Ch 7:7 Salamon az Úr temploma előtt elterülő középső udvart is felszentelte: ott égette el ugyanis az egészen elégő áldozatokat s a békeáldozatok háját, mert arra a rézoltárra, amelyet készíttetett, nem fértek rá az egészen elégő áldozatok meg az ételáldozatok és a hájrészek.
2Ch 7:8 Így ünnepelte Salamon az ünnepet abban az időben hét napon át és vele egész Izrael, az Emát bejárójától egészen Egyiptom patakjáig mindenhonnan egybesereglett, igen nagy gyülekezet.
2Ch 7:9 A nyolcadik napon aztán záróünnepet tartott: hét napig avatta fel ugyanis az oltárt és hét napig tartotta az ünnepet.
2Ch 7:10 A hetedik hónap huszonharmadik napján aztán sátraiba bocsátotta a népet, és az örült és örvendezett, hogy annyi jót tett az Úr Dáviddal meg Salamonnal és népével, Izraellel.
2Ch 7:11 Amikor aztán Salamon szerencsésen befejezte az Úr házát, a király házát s mindazt, amiről magában elhatározta, hogy megcsinálja az Úr házában meg a maga házában,
2Ch 7:12 éjjel megjelent neki az Úr és azt mondta: "Meghallgattam imádságodat és kiválasztottam magamnak ezt a helyet az áldozat házává.
2Ch 7:13 Ha bezárom az eget s nem esik az eső, és ha megparancsolom s meghagyom a sáskáknak, hogy emésszék fel az országot, ha pestist bocsátok népemre:
2Ch 7:14 de népem, amely nevemet viseli, megtér s könyörög hozzám s keresi arcomat s felhagy nagyon gonosz tetteivel, én is meghallgatom az égből és megbocsátom bűneit s meggyógyítom földjét.
2Ch 7:15 Szemem nyitva lesz s fülem figyelni fog annak az imádságára, aki ezen a helyen imádkozik.
2Ch 7:16 Kiválasztottam és szentté tettem ugyanis ezt a helyet, hogy ott legyen az én nevem mindörökre és ott maradjon szemem és szívem mindenkor.
2Ch 7:17 Ami pedig téged illet, ha előttem jársz, mint ahogy atyád, Dávid járt és mindenben úgy cselekszel, amint parancsoltam neked és megtartod parancsaimat és törvényeimet,
2Ch 7:18 megszilárdítom királyságod trónját, amint atyádnak, Dávidnak megígértem, amikor azt mondtam: Nem fog elfogyni Izraelen uralkodó utódod.
2Ch 7:19 Ha azonban elfordultok tőlem és elhagyjátok törvényeimet s parancsaimat, amelyeket elétek adtam és elmentek s más isteneket szolgáltok és imádtok,
2Ch 7:20 akkor kitéplek titeket földemről, amelyet nektek adtam, és e házat, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől s közmondás és példabeszéd tárgyává teszem minden nép számára.
2Ch 7:21 Közmondás tárgyává lesz e ház mindenki számára, aki erre jár, és álmélkodva fogják mondani: "Miért bánt az Úr így ezzel a földdel és ezzel a házzal?"
2Ch 7:22 Azt fogják erre felelni: "Mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről és más istenekhez szegődtek s azokat imádták és tisztelték: azért jött rájuk mindez a baj.""
2Ch 8:1 Húsz esztendő múlva, miután Salamon felépítette az Úr házát meg a maga házát,
2Ch 8:2 kiépítette azokat a városokat, amelyeket Hírám visszaadott Salamonnak, és letelepítette bennük Izrael fiait.
2Ch 8:3 Majd elment Emát-Szúbába és elfoglalta,
2Ch 8:4 aztán pedig kiépítette Palmírát a pusztában, és kiépített más megerősített városokat is Emátban.
2Ch 8:5 Kiépítette Felső-Béthoront s Alsó-Béthoront is fallal, kapukkal, reteszekkel és zárakkal ellátott városokká,
2Ch 8:6 továbbá Bálaátot s mindazokat a megerősített városokat, amelyek Salamonéi voltak, meg az összes szekeres városokat és a lovasok városait, s felépítette mindazt, amit akart és jónak látott Salamon, Jeruzsálemben, a Libanonon s birodalmának egész földjén.
2Ch 8:7 Azt az egész népet, amely megmaradt a hetiták, az amoriták, a fereziták, a hivviták, s a jebuziták közül, akik nem voltak Izrael törzséből valók,
2Ch 8:8 hanem azoknak a fiai s utódai közül, akiket nem irtottak ki Izrael fiai, Salamon robotosokká tette mind a mai napig.
2Ch 8:9 Izrael fiai közül azonban Salamon senkit sem rendelt ki arra, hogy a királyi robotmunkákban szolgáljon, hanem ők harcosok, főtisztek, a szekerek és a lovasok felügyelői lettek.
2Ch 8:10 Salamon király robotos seregének felügyelői összesen kétszázötvenen voltak; ők adták ki az utasításokat a népnek.
2Ch 8:11 A fáraó leányát átvitte a Dávid-városból abba a házba, amelyet számára építtetett. Azt mondta ugyanis a király: "Ne lakjon feleségem Dávidnak, Izrael királyának házában, mert szentséges az, mivel oda vonult be az Úr ládája."
2Ch 8:12 Ugyanakkor egészen elégő áldozatokat mutatott be az Úrnak Salamon az Úrnak azon az oltárán, amelyet az előcsarnok előtt emeltetett,
2Ch 8:13 hogy áldozzanak rajta Mózes parancsa szerint minden napnak megfelelően: a szombatokon, a hónapok első napján, az ünnepeken, s háromszor az esztendőben, vagyis a kovásztalanok ünnepén, a hetek ünnepén és a sátrak ünnepén.
2Ch 8:14 Kirendelte atyjának, Dávidnak parancsa szerint a papok osztályait is szolgálatukba, meg a levitákat tisztükbe, hogy dicséretet zengjenek s szolgáljanak a papok előtt, amint az egyes napok szertartása megszabja, és az ajtónállókat osztályaik szerint kapuról-kapura, mert így parancsolta Dávid, az Isten embere.
2Ch 8:15 Sem a papok, sem a leviták nem tértek el semmiben sem attól, amit a király parancsolt s a kincsek őrzésére vonatkozólag meghagyott.
2Ch 8:16 Valamennyi költség készen állott Salamon számára, attól a naptól kezdve, hogy megvetette az Úr házának alapját egészen addig a napig, amelyen befejezte.
2Ch 8:17 Aztán elment Salamon Ecjon-Gáberbe s Ejlátba, a Vörös-tenger partvidékére, Edom földjére.
2Ch 8:18 Hírám ekkor szolgái által hajókat s tengerismerő hajósokat küldött neki és azok elmentek Salamon szolgáival Ofírba s onnan négyszázötven talentum aranyat hoztak és azt elvitték Salamon királynak.
2Ch 9:1 Sába királynője, amikor meghallotta Salamon hírét, szintén eljött Jeruzsálembe, nagy kincsekkel, s fűszereket, igen sok aranyat s drágakövet hozó tevékkel, hogy próbára tegye őt találós kérdésekkel. Amikor aztán megérkezett Salamonhoz, elmondta neki mindazt, ami a szívén volt.
2Ch 9:2 Salamon meg is fejtette mindazt, amit eléje terjesztett: nem volt semmi sem, amit világossá ne tett volna előtte.
2Ch 9:3 Amikor ő látta mindezt, tudniillik Salamon bölcsességét, a házat, amelyet építtetett,
2Ch 9:4 valamint asztalának ételeit, a szolgák lakóhelyeit s cselédeinek kiszolgálását és ruháját, valamint a pohárnokokat s ruháikat és azokat az áldozatokat, amelyeket az Úr házában bemutatni szokott, az álmélkodástól még a lélegzete is elállt,
2Ch 9:5 és azt mondta a királynak: "Igaz az a beszéd, amelyet földemen hatalmadról és bölcsességedről hallottam.
2Ch 9:6 Nem hittem, amikor mesélték, amíg magam el nem jöttem és saját szememmel nem láttam s meg nem győződtem arról, hogy alig a felét beszélték el nekem bölcsességednek: hatalmaddal felülmúltad a hírt.
2Ch 9:7 Boldogok embereid s boldogok szolgáid, akik mindig előtted állnak és hallják bölcsességedet.
2Ch 9:8 Legyen áldott az Úr, a te Istened, aki elhatározta, hogy téged az ő trónusára, az Úrnak, a te Istenednek királyává rendel. Mivel Isten szereti Izraelt és meg akarja őt tartani mindörökké, azért tett téged királyává, hogy jogot s igazságot szolgáltass."
2Ch 9:9 Aztán százhúsz talentum aranyat s igen sok fűszert s drágakövet adott a királynak: nem volt olyan illatszer, mint amilyet Sába királynője adott Salamon királynak.
2Ch 9:10 De Hírám szolgái is hoztak Salamon szolgáival aranyat Ofírból, meg illatos fát és drágakövet:
2Ch 9:11 ebből, az illatos fából tudniillik, lépcsőket csináltatott a király az Úr házába meg a király házába, továbbá lantokat és hárfákat az énekesek számára: sohasem láttak azelőtt ilyen fát Júda földén.
2Ch 9:12 Salamon király viszont adott Sába királynőjének mindent, amit csak akart és kívánt, sőt sokkal többet, mint amennyit az hozott neki. Ő aztán visszatért és szolgáival együtt földjére ment.
2Ch 9:13 Az arany súlya, amelyet Salamonnak esztendőnként hoztak, hatszázhatvanhat arany talentum volt,
2Ch 9:14 nem számítva azt az összeget, amelyet a különböző népek követei s a kereskedők szoktak hozni, meg Arábia összes királya s a tartományok helytartói, akik szintén hoztak aranyat és ezüstöt Salamonnak.
2Ch 9:15 Salamon király kétszáz arany lándzsát is készíttetett, hatszáz aranypénzt fordítva mindegyik lándzsára,
2Ch 9:16 meg háromszáz arany kispajzsot, arannyal boríttatva be mindegyik pajzsot, és ezeket elhelyezte a király a liget mellett fekvő fegyvertárba.
2Ch 9:17 Csináltatott továbbá a király egy nagy trónust elefántcsontból és azt bevonatta színtiszta arannyal.
2Ch 9:18 Hat lépcsőn kellett felmenni az üléshez, arany zsámolya volt s két egymással szembenálló karja. A karok mellett két oroszlán állt
2Ch 9:19 és másik tizenkét oroszlán állt a hat lépcsőn, két felől: nem volt ilyen trónus semmilyen királyságban.
2Ch 9:20 A király valamennyi ivóedénye is aranyból volt s a libanoni erdő házának felszerelése is színaranyból készült. Az ezüstöt ugyanis abban az időben semmire sem becsülték.
2Ch 9:21 A király hajói háromesztendőnként elmentek Tarzisba Hírám szolgáival és hoztak onnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmot és pávát.
2Ch 9:22 Salamon király tehát gazdagságban és dicsőségben felülmúlta a föld minden királyát
2Ch 9:23 és a föld valamennyi királya kívánta látni Salamon arcát, hogy hallja bölcsességét, amelyet Isten a szívébe adott,
2Ch 9:24 és hoztak neki ajándékot, ezüst- és aranytárgyakat, ruhákat, fegyvereket, fűszereket, lovakat, öszvéreket, esztendőről-esztendőre.
2Ch 9:25 Volt továbbá Salamonnak negyvenezer lova az istállókban, meg tizenkétezer szekere és lovasa: ezeket a szekeres városokba helyezte, meg oda, ahol a király volt: Jeruzsálembe.
2Ch 9:26 Hatalmat gyakorolt valamennyi király felett az Eufrátesz folyótól egészen a filiszteusok földjéig s Egyiptom határáig.
2Ch 9:27 Elérte azt, hogy az ezüst olyan bőségben volt Jeruzsálemben, mint a kő, a cédrusfa pedig olyan sok, mint az alföldön növő vadfügefa.
2Ch 9:28 Lovakat Egyiptomból és minden országból hoztak neki.
2Ch 9:29 Salamon egyéb dolgai pedig, mind az elsők, mind az utolsók meg vannak írva Nátán próféta és a silói Áhia könyvében, meg Addó látnoknak Jeroboám, Nábát fia ellen írt látomásában.
2Ch 9:30 Salamon negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben egész Izraelen.
2Ch 9:31 Aztán aludni tért atyáihoz és eltemették a Dávid-városban s fia, Roboám lett a király helyette.
2Ch 10:1 Roboám el is ment Szíchembe: ott gyűlt ugyanis egybe egész Izrael, hogy őt királlyá tegye.
2Ch 10:2 Amikor azonban meghallotta ezt Jeroboám, Nábát fia, aki Egyiptomban tartózkodott, (oda menekült ugyanis Salamon elől), azonnal visszatért.
2Ch 10:3 El is hívták, és ő eljött egész Izraellel és ezeket mondta Roboámnak:
2Ch 10:4 "Atyád igen kemény igával sújtott minket: te könnyebb dolgokat parancsolj, mint atyád, aki nehéz szolgaságot rakott ránk, és enyhíts egy kissé a terhen s akkor szolgálni fogunk neked."
2Ch 10:5 Ő így válaszolt: "Három nap múlva jöjjetek vissza hozzám." Amikor aztán a nép eltávozott,
2Ch 10:6 tanácsot tartott azokkal a vénekkel, akik atyja, Salamon előtt szolgáltak, amíg élt. Megkérdezte tőlük: "Mit tanácsoltok, mit feleljek a népnek?"
2Ch 10:7 Ők azt mondták neki: "Ha megnyered e nép tetszését s kegyes szavakkal megnyugtatod őket, szolgálni fognak neked minden időben."
2Ch 10:8 Ám ő figyelmen kívül hagyta a vének tanácsát, és azokkal az ifjakkal kezdett tanácskozni, akik vele nevelkedtek s az ő kíséretét alkották.
2Ch 10:9 Ezt kérdezte tőlük: "Mit láttok jónak, vagy mit kell felelnem e népnek, amely azt mondta nekem: "Enyhíts azon az igán, amelyet atyád reánk rakott.""
2Ch 10:10 Ők úgy feleltek neki, mint ifjak s mint akik vele nevelkedtek a gyönyörökben, s azt mondták: "Így szólj a néphez, amely azt mondta neked: "Atyád súlyos igát rakott ránk, te könnyíts rajta" -- így felelj neki: Az én kisujjam vastagabb, mint atyám dereka!
2Ch 10:11 Atyám nehéz igát rakott rátok, én még nehezebbel tetézem: atyám ostorral vert titeket, én skorpióval foglak verni titeket."
2Ch 10:12 Jeroboám el is jött a harmadik napon az egész néppel együtt Roboámhoz, úgy, ahogy ez meghagyta nekik: "Térjetek vissza hozzám három nap múlva!"
2Ch 10:13 A király keményen felelt, és figyelmen kívül hagyva a vének tanácsát,
2Ch 10:14 az ifjak kívánsága szerint így szólt: "Atyám nehéz igát rakott rátok: én azt nehezebbé teszem, atyám ostorral vert titeket: én skorpióval foglak verni titeket."
2Ch 10:15 Nem hallgatta meg tehát a nép kérését, mert Isten meg akarta valósítani szavát, amelyet a silói Áhia által Jeroboámhoz, Nábát fiához intézett.
2Ch 10:16 Amikor a király ilyen keményen felelt, az egész nép így szólt hozzá: "Nincs nekünk részünk Dávidban, nincs örökségünk Izáj fiában. Térj vissza sátraidba Izrael, te pedig legeltesd a magad házát, Dávid!" Azzal Izrael visszatért sátraiba.
2Ch 10:17 Izraelnek azokon a fiain azonban, akik Júda városaiban laktak, továbbra is Roboám uralkodott.
2Ch 10:18 Erre Roboám király elküldte hozzájuk Adurám robotfelügyelőt, de Izrael fiai halálra kövezték őt. Ekkor Roboám király gyorsan szekérre szállt és Jeruzsálembe menekült.
2Ch 10:19 Így pártolt el Izrael Dávid házától mind a mai napig.
2Ch 11:1 Amikor Roboám Jeruzsálembe érkezett, egybehívta Júda és Benjamin egész házát, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy harcra keljen Izraellel és visszatérítse magához országát.
2Ch 11:2 Ám az Úr szózatot intézett Semejához, az Isten emberéhez, ezekkel a szavakkal:
2Ch 11:3 "Szólj Roboámhoz, Salamon fiához, Júda királyához s egész Izraelhez, amely Júdában és Benjaminban van:
2Ch 11:4 Ezt üzeni az Úr: Ne vonuljatok fel és ne szálljatok harcba testvéreitekkel! Térjen vissza mindenki a házába, mert az én akaratom alapján történt ez a dolog." Amikor ezek meghallották az Úr üzenetét, visszatértek s nem vonultak fel Jeroboám ellen.
2Ch 11:5 Roboám Jeruzsálemben lakott, és fallal megerősített városokat építtetett Júdában.
2Ch 11:6 Kiépíttette Betlehemet, Etámot, Tekoát,
2Ch 11:7 Bétszúrt, Szókót, Adullámot,
2Ch 11:8 valamint Gátot, Máresát, Zífet,
2Ch 11:9 továbbá Adurámot, Lákist, Azekát,
2Ch 11:10 Száraát, Ajjalont, Hebront erős városokká; mindezek Júdában és Benjaminban voltak.
2Ch 11:11 Miután fallal körülvétette őket, parancsnokokat és élelmiszer-, azaz olaj- és borraktárakat helyezett beléjük,
2Ch 11:12 és mindegyik városban pajzsoknak és dárdáknak való fegyvertárakat készíttetett és nagy gondossággal megerősíttette őket. Így uralkodott Júdán és Benjaminon.
2Ch 11:13 A papok és a leviták, bárhol voltak egész Izraelben, eljöttek hozzá valamennyi lakóhelyükről,
2Ch 11:14 és elhagyták legelőiket és birtokaikat s átköltöztek Júdába és Jeruzsálembe, mert Jeroboám és utódai eltávolították őket, hogy ne gyakorolják az Úr papságát.
2Ch 11:15 Ő ugyanis más papokat rendelt a magaslatokhoz, a démonokhoz és az általa készített borjúkhoz.
2Ch 11:16 Különben Izrael valamennyi törzséből is mindazok, akik szívükben elhatározták, hogy az Urat, Izrael Istenét keresik, Jeruzsálembe jöttek, hogy vágó áldozataikat az Úr, az ő atyáik Istene előtt mutassák be.
2Ch 11:17 Így erősítették Júda királyságát s erősítették Roboámot, Salamon fiát, három esztendőn át; csak három esztendeig jártak ugyanis Dávid és Salamon útjain.
2Ch 11:18 Roboám feleségül vette Mahálátot, Jerimótnak, Dávid fiának leányát, meg Abihailt, Eliábnak, Izáj fiának leányát.
2Ch 11:19 Ez neki fiúkat szült: Jehust, Somorját és Zóomot.
2Ch 11:20 Utána elvette Maákát, Absalom leányát; ez neki Ábiát, Ittajt, Zízát és Selomitot szülte.
2Ch 11:21 Roboám Maákát, Absalom leányát jobban szerette valamennyi feleségénél és mellékfeleségénél: tizennyolc feleséget és hatvan mellékfeleséget vett ugyanis el s huszonnyolc fiút és hatvan leányt nemzett.
2Ch 11:22 Ábiát, Maáka fiát rendelte valamennyi testvére fejévé, mert őt akarta királlyá tenni,
2Ch 11:23 mivel bölcsebb és hatalmasabb volt valamennyi fiánál. A többieket szétosztotta Júda és Benjamin egész területére s valamennyi megerősített városba, és bőségesen ellátta élelemmel és sok asszonyt szerzett nekik.
2Ch 12:1 Amikor aztán megerősödött és megszilárdult Roboám királysága, elhagyta az Úr törvényét ő és vele egész Izrael.
2Ch 12:2 Fel is vonult Roboám uralkodásának ötödik esztendejében Sesák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen (mert vétkeztek az Úr ellen)
2Ch 12:3 ezerkétszáz szekérrel és hatvanezer lovassal. A hadnépnek, amely vele jött Egyiptomból, a líbiaiaknak, a trogloditáknak és az etiópoknak, száma sem volt.
2Ch 12:4 Elfoglalta a megerősített városokat Júdában és egészen Jeruzsálemig jutott.
2Ch 12:5 Ekkor Semeja próféta bement Roboámhoz és Júda fejedelmeihez, akik Sesák elől menekülve Jeruzsálemben egybegyűltek, és így szólt hozzájuk: "Ezt üzeni az Úr: Mivel ti elhagytatok engem, azért én Sesák kezére hagylak titeket."
2Ch 12:6 Megdöbbentek erre Izrael fejedelmei a királlyal együtt és azt mondák: "Igazságos az Úr!"
2Ch 12:7 Amikor így az Úr látta, hogy megalázkodtak, szózatot intézett az Úr Semejához: "Mivel megalázkodtak, nem pusztítom el őket, hanem egy kis segítséget adok nekik, hogy ne Sesák keze által szakadjon Jeruzsálemre haragom.
2Ch 12:8 Mindazonáltal szolgálniuk kell neki, hogy tudják a különbséget az én szolgálatom s a föld országainak szolgálata között."
2Ch 12:9 Sesák, Egyiptom királya csakugyan visszavonult Jeruzsálemből, de elvette az Úr házának és a király házának kincseit és mindenestül magával vitte: elvitte azokat az aranypajzsokat is, amelyeket Salamon készíttetett.
2Ch 12:10 Ezek helyett a király rézpajzsokat készíttetett és azokat adta át a palota bejáratát őrző pajzsosok vezéreinek.
2Ch 12:11 Valahányszor a király az Úr házába ment, eljöttek a pajzsosok, és felvették a pajzsokat, aztán meg ismét visszavitték azokat fegyvertárukba.
2Ch 12:12 Mivel tehát megalázkodtak, elfordult tőlük az Úr haragja és nem kellett teljesen elpusztulniuk, mert Júdában is akadtak jócselekedetek.
2Ch 12:13 Roboám aztán ismét megerősödött és tovább uralkodott Jeruzsálemben: negyvenegy esztendős volt, amikor uralkodni kezdett és tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet kiválasztott az Úr Izrael valamennyi törzse közül, hogy oda telepítse nevét. Anyját, aki ammonita volt, Naámának hívták.
2Ch 12:14 Gonoszat cselekedett és nem arra irányította szívét, hogy az Urat keresse.
2Ch 12:15 Roboám első és utolsó dolgai meg vannak írva és gondosan fel vannak jegyezve Semeja próféta és Addó látnok könyvében. Roboám és Jeroboám állandóan hadakoztak egymással.
2Ch 12:16 Amikor aztán Roboám aludni tért atyáihoz, eltemették a Dávid-városban és fia, Ábia lett a király helyette.
2Ch 13:1 Jeroboám király tizennyolcadik esztendejében lett Ábia Júda királya.
2Ch 13:2 Három esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyját, aki a gibeai Uriel leánya volt, Mikájának hívták. Ábia és Jeroboám között háború támadt.
2Ch 13:3 Ábia négyszázezer válogatott harcossal meg is kezdte a harcot, Jeroboám azonban nyolcszázezer szintén válogatott, vitéz harcost állított vele szemben csatarendbe.
2Ch 13:4 Ekkor Ábia felállt az efraimi Szemeron hegyre és így szólt: "Halld Jeroboám s egész Izrael!
2Ch 13:5 Vajon nem tudjátok-e, hogy az Úr, Izrael Istene, mindörökre Dávidnak adta a királyságot Izrael felett: neki és fiainak só-szövetség alapján?
2Ch 13:6 Jeroboám, Nábát fia, Dávid fiának, Salamonnak szolgája azonban felkelt és fellázadt ura ellen.
2Ch 13:7 Erre a leghaszontalanabb emberek, Béliál fiai, köréje sereglettek s Roboám, Salamon fia fölé kerekedtek. Roboám ügyetlen és félénkszívű ember volt és nem tudott szembeszállni velük.
2Ch 13:8 Most tehát ti azt gondoljátok, hogy ellene tudtok állni az Úr királyságának, amelyet Dávid fiai által gyakorol, mivel hatalmas tömeg a ti népetek, s a tietek azok az aranyborjúk, amelyeket Jeroboám csináltatott nektek istenekül.
2Ch 13:9 Pedig ti kiűztétek az Úr papjait, Áron fiait meg a levitákat, és úgy szereztetek magatoknak papokat, mint a föld bármelyik népe: akárki, aki eljön s egy bikaborjú és hét kos által felavatja kezét, papjává lehet a nem-isteneknek.
2Ch 13:10 Nekünk azonban az Úr az Istenünk, akit nem hagytunk el, és nálunk papokként Áron fiai szolgálnak az Úrnak és a leviták végzik tisztüket,
2Ch 13:11 mindennap reggel és este bemutatják az Úrnak az egészen elégő áldozatokat, meg a törvény parancsai szerint készített füstölőszereket, kirakják a kenyereket a színtiszta asztalra, megvan nálunk az arany mécstartó a lámpáival együtt és meggyújtják azokat minden este, mert mi megtartjuk az Úr, a mi Istenünk parancsait, akit ti elhagytatok.
2Ch 13:12 Éppen azért, a mi seregünket Isten vezérli és itt vannak az ő papjai, akik fújják a trombitát és a riadót ellenetek. Izrael fiai, ne harcoljatok az Úr, atyáitok Istene ellen, mert nem válik javatokra."
2Ch 13:13 Amíg ezeket mondta, Jeroboám hátulról csapdába ejtette és amíg ő maga az ellenség előtt maradt, a mit sem sejtő Júdát körülvetette seregével.
2Ch 13:14 Amikor Júda hátranézett s látta, hogy előlről is, hátulról is áll a harc ellene, az Úrhoz kiáltott és a papok elkezdték fújni a trombitákat,
2Ch 13:15 és Júda emberei valamennyien kiáltozni kezdtek. Amikor ők felkiáltottak, íme, Isten megrémítette Jeroboámot és egész Izraelt, amely Ábiával és Júdával szemben állott.
2Ch 13:16 Erre Izrael fiai megfutamodtak Júda elől, ám Isten Júda kezébe adta őket.
2Ch 13:17 Így Ábia és népe olyan súlyos vereséget mért rájuk, hogy ötszázezer vitéz esett el sebeiben Izraelből.
2Ch 13:18 Így maradtak alul Izrael fiai ebben az időben, amíg Júda fiai fölülkerekedtek, minthogy az Úrban, atyáik Istenében bíztak.
2Ch 13:19 Ábia aztán űzőbe vette a menekülő Jeroboámot, elfoglalta városait, Betelt és a hozzátartozó leányvárosokat, Jesánát a hozzátartozó leányvárosokkal együtt meg Efront és a hozzátartozó leányvárosokat.
2Ch 13:20 Jeroboám nem is tudott többé ellenállni Ábia idejében, sőt az Úr úgy megverte, hogy meghalt.
2Ch 13:21 Amikor aztán Ábia megerősítette uralmát, tizennégy feleséget vett s huszonkét fiút és tizenhat leányt nemzett.
2Ch 13:22 Ábia egyéb dolgai, élete s cselekedetei gondosan meg vannak írva Addó próféta könyvében.
2Ch 13:23 Amikor aztán Ábia aludni tért atyáihoz, eltemették a Dávid-városban, s fia, Ásza lett a király helyette. Az ő idejében tíz esztendeig nyugta volt az országnak.
2Ch 14:1 Ásza azt cselekedte, ami jó és kedves volt az ő Istenének színe előtt: leromboltatta az idegen istenek tiszteletére szolgáló oltárokat és a magaslatokat,
2Ch 14:2 összetörette az emlékoszlopokat és kivágatta a berkeket.
2Ch 14:3 Meghagyta Júdának, hogy keresse az Urat, atyái Istenét és teljesítse a törvényt s minden parancsot.
2Ch 14:4 Eltávolította Júda valamennyi városából az oltárokat és az istentiszteleti helyeket és békében uralkodott.
2Ch 14:5 Majd megerősített városokat építtetett Júdában, mert nyugta volt és az ő idejében nem támadtak háborúk, mivel az Úr békességet adott.
2Ch 14:6 Azt mondta Júdának: "Építsük ki ezeket a városokat, vegyük körül azokat fallal, erősítsük meg őket tornyokkal, kapukkal és zárakkal, amíg nyugta van mindennek a háborúktól. Kerestük ugyanis az Urat, atyáink Istenét és ő békességet adott nekünk körös-körül mindenfelől." Ezért építettek és az építést nem is akadályozta meg semmi sem.
2Ch 14:7 Ászának Júdából háromszázezer, pajzsot és lándzsát viselő embere, Benjaminból pedig kétszáznyolcvanezer pajzsosa és íjásza volt a seregében: ezek valamennyien igen vitéz emberek voltak.
2Ch 14:8 Kivonult azonban ellenük az etióp Zára, ezerszer ezer emberből álló seregével és háromszáz szekérrel, és el is jutott egészen Máresáig.
2Ch 14:9 Ásza erre ellene vonult és a Máresa mellett levő Szefáta völgyben csatarendbe állította seregét.
2Ch 14:10 Majd segítségül hívta az Úr Istent: "Uram, neked nem okoz különbséget, hogy kevés vagy sok ember által nyújtasz-e segítséget. Segíts meg minket, Urunk, Istenünk, mert benned s nevedben bízva vonultunk ki e sokaság ellen. Uram, te vagy a mi Istenünk, ne győzedelmeskedjék rajtad ember!"
2Ch 14:11 Erre az Úr megrémítette az etiópokat Ásza és Júda előtt, és az etiópok megfutamodtak.
2Ch 14:12 Ásza és a vele levő nép egészen Geráráig kergette őket. Az etiópok mind egy szálig elestek, mert az Úr verése és seregének támadása eltiporta őket. Így ők sok zsákmányt ejtettek,
2Ch 14:13 és megverték Gerára körül az összes várost, mert nagy félelem szállta meg valamennyit. Kifosztották a városokat és sok zsákmányt hordtak el belőlük,
2Ch 14:14 sőt a juhaklokat is lerombolták, és végtelen sok juhot és tevét szereztek. Aztán visszatértek Jeruzsálembe.
2Ch 15:1 Azarját, Oded fiát ekkor megragadta az Isten lelke.
2Ch 15:2 Kiment Ásza elé és azt mondta neki: "Hallgass meg engem Ásza, s egész Júda meg Benjamin! Az Úr veletek van, mivel vele voltatok. Ha keresitek őt, megtaláljátok, ha azonban elhagyjátok, elhagy titeket.
2Ch 15:3 Sok nap fog elmúlni Izraelben, az igaz Isten tisztelete, tanító pap és törvény nélkül.
2Ch 15:4 Ha majd azonban nyomorúságukban visszatérnek az Úrhoz, Izrael Istenéhez s keresik őt, meg fogják találni.
2Ch 15:5 Abban az időben nem lesz békességük a kivonulóknak és a visszatérőknek, hanem mindenfelől félelem lesz a föld valamennyi lakója között:
2Ch 15:6 mert harcolni fog nemzet nemzet ellen és város város ellen, mert az Úr mindenféle nyomorúsággal fogja háborgatni őket.
2Ch 15:7 Ti tehát legyetek erősek, és ne ernyedjen el kezetek, mert meglesz munkátok jutalma."
2Ch 15:8 Amikor ezt Ásza meghallotta -- nevezetesen Azarja prófétának, Oded fiának szavait és jövendölését -- nekibátorodott és eltávolította a bálványokat Júda egész földjéről és Benjaminból s azokból a városokból, amelyeket Efraim hegységén elfoglalt, és megújította az Úr oltárát, amely az Úr előcsarnoka előtt volt.
2Ch 15:9 Majd egybegyűjtötte egész Júdát és Benjamint s velük az Efraimból, Manasszéból és Simeonból való jövevényeket; sokan átmenekültek ugyanis hozzá Izraelből, mert látták, hogy az Úr, az ő Istene vele van.
2Ch 15:10 Amikor aztán egybejöttek Jeruzsálemben, a harmadik hónapban, Ásza királyságának tizenötödik esztendejében,
2Ch 15:11 áldozatul levágtak az Úrnak azon a napon szerzeményeikből és zsákmányukból, amelyet hoztak, hétszáz marhát és hétezer kost.
2Ch 15:12 Aztán hozzálátott a szövetség megújításához, hogy teljes szívükből és teljes lelkükből az Urat, atyáik Istenét keressék:
2Ch 15:13 ha valaki, így szólt, nem keresi az Urat, Izrael Istenét, haljon meg az, akár kicsi, akár nagy, akár férfi, akár nő.
2Ch 15:14 Meg is esküdtek erre az Úrnak, fennszóval, ujjongással, trombitaszó és harsonazengés közepette,
2Ch 15:15 átok terhe alatt mindazok, akik Júdában voltak. Mivel teljes szívből esküdtek meg s teljes akarattal keresték őt, azért meg is találták és az Úr nyugalmat adott nekik körös-körül mindenfelől.
2Ch 15:16 Sőt Maákát, Ásza király anyját is megfosztotta a királynői méltóságtól, mert Astarte bálványokat készített a berekben: ő ezt egészen összetörette s darabokra zúzva elégettette a Kedron völgyében.
2Ch 15:17 A magaslatok ugyan megmaradtak Izraelben, de Ásza szíve tökéletes volt egész életében.
2Ch 15:18 Azt, amit atyja és ő fogadott, az ezüstöt, az aranyat, az edényeket s a különböző tárgyakat, bevitte az Úr házába.
2Ch 15:19 Háború aztán nem volt Ásza uralkodásának egészen harmincötödik esztendejéig.
2Ch 16:1 Uralkodásának harminchatodik esztendejében azonban felvonult Bása, Izrael királya Júda ellen és fallal körülvette Rámát, hogy senki se tudjon nyugodtan kimenni vagy bejönni Ásza országából.
2Ch 16:2 Erre Ásza kihozta az ezüstöt meg az aranyat az Úr házának kincstárából meg a király kincstárából s elküldte Benadádnak, Szíria királyának, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel:
2Ch 16:3 "Szövetség van közöttem és közötted s atyám s atyád is jóban voltak. Azért küldök neked ezüstöt és aranyat, hogy bontsd fel azt a szövetséget, amelyet Básával, Izrael királyával tartasz és intézkedjél, hogy elvonuljon tőlem."
2Ch 16:4 Amikor ezt Benadád megtudta, elküldte hadvezéreit Izrael városai ellen és azok megverték Áhiont, Dánt, Ábelmaimot s Naftali valamennyi fallal övezett városát.
2Ch 16:5 Amikor ezt Bása meghallotta, abbahagyta Ráma kiépítését és beszüntette munkáját.
2Ch 16:6 Erre Ásza egybegyűjtötte egész Júdát s elhordták Rámából a követ és a fát, amelyet Bása az építésre előkészített, és kiépítette belőle Gibeát és Micpát.
2Ch 16:7 Ugyanebben az időben elment Hánáni próféta Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: "Mivel Szíria királyában bíztál s nem az Úrban, a te Istenedben, azért szabadult meg Szíria királyának hadserege kezedből.
2Ch 16:8 Nemde az etiópok s a líbiaiak sokkal több szekérrel, lovassal s nagyobb sokasággal támadtak, s azokat, minthogy bíztál az Úrban, kezedbe adta?
2Ch 16:9 Az Úr szeme nézi ugyanis az egész földet s erőt ad azoknak, akik teljes szívvel bíznak benne. Oktalanul cselekedtél tehát és azért mostantól fogva háborúk támadnak ellened."
2Ch 16:10 Erre Ásza igen megharagudott a látnokra és megkötöztette, mert igen megharagudott emiatt a dolog miatt; ugyanakkor sokakat megöletett a népből.
2Ch 16:11 Ásza első és utolsó dolgai meg vannak írva Izrael királyainak könyvében.
2Ch 16:12 Uralkodásának harminckilencedik esztendejében Ásza súlyos lábbajba esett, de betegségében sem kereste az Urat, hanem inkább az orvosok tudományában bízott.
2Ch 16:13 Uralkodásának negyvenegyedik esztendejében aztán aludni tért atyáihoz és meghalt.
2Ch 16:14 A sírjába temették, amelyet a Dávid-városban vágatott magának: fekvőhelyére helyezték, amely tele volt illatszerekkel s a kenőcskészítők mesterségével készített, parázna asszonyok által használatos kenőcsökkel s nagy pompával illatszereket égettek felette.
2Ch 17:1 Helyette fia, Jozafát lett a király. Ő megerősítette magát Izraellel szemben,
2Ch 17:2 számos vitézt helyezett Júda valamennyi, fallal övezett városába, és őrseregeket rendelt Júda országába és Efraim azon városaiba, amelyeket atyja, Ásza elfoglalt.
2Ch 17:3 Az Úr Jozafáttal volt, mivel ő atyjának, Dávidnak első útjain járt és nem vetette reményét a Baálokba,
2Ch 17:4 hanem atyja Istenébe s annak a parancsai szerint járt és nem Izrael vétkei szerint.
2Ch 17:5 Ezért az Úr megerősítette a királyságot az ő kezében és egész Júda ajándékot adott Jozafátnak, úgy, hogy gazdagsága végtelen, dicsősége pedig nagy lett.
2Ch 17:6 Minthogy szíve bátor lett az Úr útjain, a magaslatokat és a berkeket is eltávolította Júdából.
2Ch 17:7 Uralkodásának harmadik esztendejében aztán elküldte főemberei közül Benháilt, Abdiást, Zakariást, Natanaelt és Mikeást, hogy tanítsanak Júda városaiban,
2Ch 17:8 és velük a leviták közül Semeját, Natanját, Zábadja, Aszaél, Semirámót, Jonatán, Adoniás, Tóbiás és Tóbadoniás levitákat, s velük Elisáma és Jórám papokat.
2Ch 17:9 Ezek tanították is a népet Júdában: velük volt az Úr törvényének könyve és bejárták Júda valamennyi városát és oktatták a népet.
2Ch 17:10 Ezért az Úr megrémítette a föld mindazon országait, amelyek Júda körül voltak, úgy, hogy nem mertek hadra kelni Jozafáttal.
2Ch 17:11 Még a filiszteusok is hoztak ajándékokat és adópénzt Jozafátnak, az arabok pedig aprómarhát, hétezer-hétszáz kost és ugyanannyi kecskét hoztak.
2Ch 17:12 Így Jozafát mindig nagyobb és egyre hatalmasabb lett. Júdában toronyszerű házakat és fallal övezett városokat építtetett,
2Ch 17:13 és sok dolgot csináltatott Júda városaiban. Jeruzsálemben harcos és erős férfiai is voltak:
2Ch 17:14 ezeknek a száma, családjuk és nemzetségük szerint a következő volt. Júdabeli hadvezérek voltak: Adna vezér, s vele háromszázezer vitéz,
2Ch 17:15 utána következett Johanán vezér, s vele kétszáznyolcvanezer ember,
2Ch 17:16 utána Amaszja, Zekri fia következett, aki az Úrnak szentelte magát, s vele kétszázezer vitéz.
2Ch 17:17 Ez után következett Eljáda, a vitéz harcos, és vele kétszázezer íjász és pajzsos.
2Ch 17:18 Utána következett Jozábád s vele száznyolcvanezer hadra felszerelt ember.
2Ch 17:19 Mindezek a király rendelkezésére álltak, nem számítva azokat, akiket a fallal övezett városokba, egész Júdába helyezett.
2Ch 18:1 Jozafát tehát igen gazdag és híres volt, és sógorságra lépett Áchábbal.
2Ch 18:2 Néhány esztendő múlva le is ment hozzá Szamariába. Megérkezésekor Ácháb igen sok kost és marhát vágatott neki s a vele jött népnek, és rábeszélte, hogy vonuljon fel vele Rámót-Gileád ellen.
2Ch 18:3 Azt mondta Ácháb, Izrael királya, Jozafátnak, Júda királyának: "Gyere velem Rámót-Gileád ellen." Ő azt felelte neki: "Úgy akarom, ahogy te, amint a te néped, úgy akarja az én népem is: veled leszünk a harcban."
2Ch 18:4 Majd azt mondta Jozafát Izrael királyának: "Kérdezd meg kérlek tüstént az Úr szavát."
2Ch 18:5 Erre Izrael királya egybegyűjtött a próféták közül négyszáz embert és megkérdezte tőlük: "Elmenjünk-e hadakozni Rámót-Gileád ellen, vagy maradjunk nyugton?" Azok azt felelték: "Menj fel és Isten azt a király kezébe adja."
2Ch 18:6 Jozafát azonban így szólt: "Nincs-e itt az Úr valamelyik prófétája, hogy tőle is kérdezősködhessünk?"
2Ch 18:7 Izrael királya erre így válaszolt Jozafátnak: "Van itt egy ember, akitől megkérdezhetnénk az Úr akaratát, de én gyűlölöm őt, mert nem jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, Jemla fia." Ezt mondta erre Jozafát: "Ne beszélj így, király."
2Ch 18:8 Erre Izrael királya odaszólított egy udvari szolgát s mondta neki: "Hívd ide gyorsan Mikeást, Jemla fiát."
2Ch 18:9 Ezalatt mindketten, Izrael királya és Jozafát, Júda királya, királyi díszbe öltözötten trónusukon ültek. A Szamaria kapuja mellett levő térségen ültek és a próféták valamennyien prófétáltak előttük.
2Ch 18:10 Cidkija, Kánaána fia, vasszarvakat is készített magának és azt mondta: "Ezt üzeni az Úr: Ilyenekkel ökleled majd Szíriát, amíg csak el nem tiprod."
2Ch 18:11 Valamennyi próféta is hasonlóképpen prófétált és azt mondta: "Vonulj csak fel Rámót-Gileád ellen, és sikered lesz, s az Úr a király kezébe adja."
2Ch 18:12 Eközben az a követ, aki elment, hogy elhívja Mikeást, azt mondta neki: "Íme, valamennyi próféta egyhangúlag jót jövendöl a királynak: kérlek tehát, hogy a te szavad se térjen el tőlük, s szólj kedvező dolgokat."
2Ch 18:13 Mikeás azt felelte neki: "Az Úr életére mondom, hogy azt fogom mondani, amit Istenem mond majd nekem."
2Ch 18:14 Amikor aztán a királyhoz ért, a király így szólt hozzá: "Mikeás, elmenjünk-e hadakozni Rámót-Gileád ellen, vagy maradjunk nyugton?" Ő azt felelte neki: "Vonuljatok csak fel: minden szerencsésen megy majd végbe s az ellenség a kezedbe kerül."
2Ch 18:15 Erre a király így szólt: "Ismételten s ismételten eskü alatt kényszerítelek, hogy ne mondj nekem az Úr nevében mást, csak azt, ami igaz."
2Ch 18:16 Erre ő így szólt: "Azt láttam, hogy egész Izrael szétszóródott a hegyekben, mint a pásztor nélküli juhnyáj s az Úr azt mondta: Nincs ezeknek uruk: térjen vissza mindenki békességben házába."
2Ch 18:17 Izrael királya erre ezt mondta Jozafátnak: "Nem megmondottam neked, hogy nem jövendöl ez nekem jót, hanem csak rosszat?"
2Ch 18:18 Ő pedig folytatta: "Halljátok tehát az Úr szavát. Láttam az Urat, amint királyi székében ült s jobbról s balról mellette állt az egész mennyei sereg,
2Ch 18:19 és az Úr azt mondta: "Ki szedné rá Áchábot, Izrael királyát arra, hogy felmenjen és elessék Rámót-Gileádnál?" Amíg az egyik így, a másik amúgy beszélt,
2Ch 18:20 előlépett a lélek, s megállott az Úr előtt és így szólt: "Én rászedem!" Az Úr megkérdezte: "Mivel szeded rá?"
2Ch 18:21 Erre ő azt felelte: "Kimegyek s hazug lélek leszek valamennyi prófétája szájában." Az Úr ekkor azt mondta: "Szedd rá, sikerülni fog, menj csak ki és tégy úgy!"
2Ch 18:22 Nos tehát, íme, az Úr a hazugság lelkét adta valamennyi prófétád szájába, de az Úr rosszat mondott ki rólad."
2Ch 18:23 Odalépett ekkor Cidkija, Kánaána fia, arcul ütötte Mikeást és azt mondta: "Merre ment el az Úr lelke tőlem, hogy neked szóljon?"
2Ch 18:24 Mikeás erre ezt mondta: "Meglátod majd te magad azon a napon, amikor kamrából kamrába fogsz menekülni, hogy elbújhass."
2Ch 18:25 Erre Izrael királya parancsot adott és azt mondta: "Vegyétek Mikeást és vigyétek őt Ámonhoz, a város parancsnokához s Joáshoz, Amelek fiához,
2Ch 18:26 és mondjátok: Ezt üzeni a király: Vessétek tömlöcbe ezt az embert és csak kevés kenyeret s kevés vizet adjatok neki, amíg én békességgel vissza nem térek.
2Ch 18:27 Erre Mikeás így szólt: Ha te békességgel visszatérsz, akkor nem szólt általam az Úr! Majd hozzá tette: Halljátok népek mindnyájan!"
2Ch 18:28 Fel is vonult Izrael királya és Jozafát, Júda királya Rámót-Gileád ellen.
2Ch 18:29 Ekkor Izrael királya azt mondta Jozafátnak: "Megváltoztatom ruhámat s úgy megyek a harcba, te azonban csak öltsd fel saját ruháidat." Izrael királya meg is változtatta ruháit és elment a harcba.
2Ch 18:30 Szíria királya azonban parancsot adott lovassága vezéreinek: "Ne harcoljatok se kicsi, se nagy ellen, hanem csak egyedül Izrael királya ellen."
2Ch 18:31 Ennek következtében, amikor a lovasság vezérei meglátták Jozafátot, azt mondották: "Ez Izrael királya." Azzal körülvették őt a harcosok, de ő az Úrhoz kiáltott és ő megsegítette őt s eltérítette őket tőle.
2Ch 18:32 Amikor ugyanis látták a lovasság vezérei, hogy ő nem Izrael királya, elhagyták.
2Ch 18:33 Történetesen azonban valaki a népből csak úgy találomra kilőtte nyilát és eltalálta vele Izrael királyát a nyakszirt és a vállak között. Erre ő azt mondta szekérvezetőjének: "Fordulj meg és vigyél ki engem a csatasorból, mert megsebesültem."
2Ch 18:34 Aznap vége is lett a harcnak. Izrael királya azonban ott állt a szekerén a szírekkel szemben egészen estig és napnyugtakor meghalt.
2Ch 19:1 Erre Jozafát, Júda királya békességgel visszatért házába, Jeruzsálembe.
2Ch 19:2 Jéhu, Hánáni fia, a látnok, azonban eléje szaladt és azt mondta neki: "Gonosz embernek nyújtottál segítséget s az Úr gyűlölőivel léptél barátságra, azért megérdemelted az Úr haragját.
2Ch 19:3 De jó cselekedeteid is vannak, mert eltávolítottad a berkeket Júda földjéről és az Úrnak, atyáid Istenének keresésére adtad magad."
2Ch 19:4 Jozafát egy darabig Jeruzsálemben tartózkodott, aztán ismét kiment a nép közé, Beersebától egészen Efraim hegységéig, és visszatérítette őket az Úrhoz, atyáik Istenéhez.
2Ch 19:5 Majd bírákat rendelt Júda valamennyi megerősített városába, helységről-helységre,
2Ch 19:6 és megparancsolta a bíráknak: "Vigyázzatok, mit csináltok, mert nem embernek, hanem az Úrnak nevében gyakoroljátok az igazságszolgáltatást, és mindazért, amit ítéltek, felelősek lesztek!
2Ch 19:7 Az Úr félelme legyen veletek és gondosan tegyetek mindent: az Úrnál, a mi Istenünknél ugyanis nincs sem hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékra való vágyakozás."
2Ch 19:8 Jeruzsálemben is kirendelt Jozafát néhány levitát, papot és izraelita családfőt arra, hogy igazságot szolgáltassanak lakosai között a perekben s az Úr ügyeiben.
2Ch 19:9 Azt parancsolta nekik: "A következőképpen cselekedjetek az Úr félelmében, hűséggel és tökéletes szívvel.
2Ch 19:10 Akármilyen ügyet terjesztenek elétek városaikban lakó testvéreitek, amelyben a per nemzetségek között folyik, vagy törvényre, parancsra, szertartásra, jogra vonatkozik, adjátok meg nekik az utasítást, hogy ne vétkezzenek az Úr ellen s ne szálljon rátok és testvéreitekre az Úr haragja. Ha így tesztek, nem fogtok vétkezni.
2Ch 19:11 Amarja pap lesz a fejetek s a főnökötök az Istenre vonatkozó dolgokban, Zábadja, Ismaél fia, Júda házának vezére, lesz az elöljárótok a király tisztéhez tartozó dolgokban, tisztviselőitek pedig a leviták lesznek. Legyetek tehát erősek, járjatok el gondosan és az Úr veletek lesz a jóban."
2Ch 20:1 Aztán egybegyűltek Moáb fiai s Ammon fiai s velük mások az ammoniták közül, Jozafát ellen, hogy hadra keljenek vele.
2Ch 20:2 Hírmondók jöttek azonban, és jelentették Jozafátnak: "Hatalmas sokaság jött ellened a tengeren túl levő helyekről meg Szíriából, és íme, már Aszászon-Támárban, vagyis Engadiban vannak."
2Ch 20:3 Jozafát ekkor igen megrémült és minden erejéből az Urat kezdte keresni s böjtöt hirdetett egész Júdában.
2Ch 20:4 Erre Júda egybegyűlt, hogy könyörögjön az Úrhoz és városaiból is valamennyien eljöttek, hogy esdekeljenek előtte.
2Ch 20:5 Ekkor Jozafát megállt Júda és Jeruzsálem gyülekezetének közepén, az Úr házában, az új udvar előtt,
2Ch 20:6 és azt mondta: "Urunk, atyáink Istene, te vagy az Isten az égben és te uralkodsz a nemzetek valamennyi országán, kezedben erő és hatalom van s neked senki sem tud ellenállni.
2Ch 20:7 Nemde, Istenünk, te pusztítottad el e föld valamennyi lakóját néped, Izrael elől és te adtad azt oda barátod, Ábrahám utódának mindörökre?
2Ch 20:8 Ők le is telepedtek rajta és szentélyt építettek nevednek, mondván:
2Ch 20:9 "Ha nyomorúság, ítélő kard, pestis vagy éhínség zúdul ránk, megállunk színed előtt, e ház előtt, amely nevedet viseli és hozzád kiáltunk ínségünkben, s te meghallgatsz és megsegítesz."
2Ch 20:10 Nos, íme, Ammon és Moáb fiai, meg Szeír hegyének lakói, akik között nem engedted átvonulni az izraelitákat, amikor kijöttek Egyiptomból, ezért azok elkerülték őket s nem pusztították el őket,
2Ch 20:11 ellenkezőleg fizetnek nekünk, és ki akarnak minket űzni birtokunkból, amelyet nekünk adtál.
2Ch 20:12 Istenünk, hát nem bünteted meg őket? Hiszen bennünk nincs annyi erő, hogy e ránk zúduló sokaságnak ellent tudjunk állni. Mivel pedig nem tudjuk, mit csináljunk, csak az marad hátra számunkra, hogy hozzád emeljük szemünket." --
2Ch 20:13 Ott állt ezalatt egész Júda az Úr előtt, kisdedeivel, feleségeivel és gyermekeivel együtt.
2Ch 20:14 Ott volt Jahaziél is, az Ászáf fiai közül való levita, Zakariásnak a fia, annak a Benájának az unokája, aki Matanja fiának, Jejélnek volt a fia. Ezt a tömeg között megragadta az Úr lelke,
2Ch 20:15 és azt mondta: "Figyeljetek ide júdaiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan, veled együtt, Jozafát király. Ezt üzeni nektek az Úr: Ne féljetek és ne rettegjetek ettől a sokaságtól, mert nem ti fogtok harcolni ellenük, hanem Isten.
2Ch 20:16 Vonuljatok le holnap ellenük és mivel ők a Szísz nevű domboldalon fognak felvonulni, rájuk találtok a Jeruel pusztával szemben levő völgy szélén.
2Ch 20:17 Harcolnotok azonban nektek nem kell, hanem csak álljatok veszteg és meglátjátok, hogy segít az Úr titeket, Júda és Jeruzsálem! Ne féljetek, ne rettegjetek, csak vonuljatok ki holnap ellenük és az Úr veletek lesz."
2Ch 20:18 Erre Jozafát s Júda és Jeruzsálem valamennyi lakosa arccal a földre borult az Úr előtt és imádta őt,
2Ch 20:19 a Kaát fiai és a Kóré fiai közül való leviták pedig nagy fennszóval magasztalták az Urat, Izrael Istenét.
2Ch 20:20 Reggel aztán felkeltek és kivonultak Tekoa pusztájába. Elinduláskor megállt közöttük Jozafát és azt mondta: "Hallgassatok meg, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben és akkor nyugodtak lehettek, higgyetek prófétáinak és minden sikerülni fog."
2Ch 20:21 Miután ezt a tanácsot adta a népnek, kirendelte az Úr énekeseit, hogy dicsérjék őt seregeikben, és vonuljanak a hadsereg élén és egyhangúlag mondják: "Dicsérjétek az Urat, mert irgalmassága mindörökké tart."
2Ch 20:22 Mihelyt elkezdték énekelni a dicséretet, az Úr önmaguk ellen fordította az ő lescsapataikat -- tudniillik Ammon, Moáb és a Szeír hegy fiainak lescsapatait, akik kivonultak, hogy harcra keljenek Júdával -- és vereséget szenvedtek.
2Ch 20:23 Ammon és Moáb fiai ugyanis felkeltek Szeír hegyének lakói ellen, s ölték és pusztították őket, s miután ezt végrehajtották, egymás ellen fordultak s kölcsönösen osztották egymásnak a sebeket.
2Ch 20:24 Így, amikor Júda ahhoz az őrhelyhez jutott, amely a pusztával szemben van, azt látta, hogy az egész széles vidék messze tele van holttesttel és senki sincs, aki a haláltól meg tudott volna menekülni.
2Ch 20:25 Erre Jozafát és vele az egész nép elment, hogy leszedje a holtakról a zsákmányt, s a holttestek között annyi mindenféle felszerelést és ruhát, drágaságot találtak és zsákmányoltak, hogy valamennyit el sem tudták vinni s három nap alatt sem tudták elhordani a zsákmányt a préda bősége miatt.
2Ch 20:26 Negyedik napon aztán egybegyűltek a Baraka völgyében. Mivel ugyanis ott hálát adtak az Úrnak, elnevezték azt a helyet a Hálaadás-völgyének s így is hívják mind a mai napig.
2Ch 20:27 Aztán visszatért Júda egész legénysége s Jeruzsálem lakossága, élükön Jozafáttal Jeruzsálembe nagyon örvendezve, hogy az Úr örömet adott nekik ellenségeikkel szemben,
2Ch 20:28 és Jeruzsálemben hárfa-, lant- és trombitakísérettel bementek az Úr házába.
2Ch 20:29 Erre az országok valamennyi királyságát megszállta az Úrtól való félelem, mert hallották, hogy az Úr harcolt Izrael ellenségei ellen,
2Ch 20:30 és Jozafát országának nyugta lett és Isten békét adott neki körös-körül mindenfelől.
2Ch 20:31 Így uralkodott Jozafát Júdán. Harmincöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Seláhi leánya volt, Azubának hívták.
2Ch 20:32 Atyjának, Ászának útján járt, és arról nem tért le, s azt cselekedte, ami kedves volt az Úr előtt.
2Ch 20:33 Mindazonáltal a magaslatokat nem távolította el, és a nép még mindig nem fordította szívét az Úrhoz, atyái Istenéhez.
2Ch 20:34 Jozafát egyéb dolgai, mind az elsők, mind az utolsók meg vannak írva Jéhunak, Hánáni fiának szavai által, amelyeket ő Izrael királyainak könyveibe iktatott.
2Ch 20:35 Ezután Jozafát, Júda királya barátságra lépett Izrael királyával, Ohozjával, akinek cselekedetei igen gonoszak voltak.
2Ch 20:36 Mindazonáltal szövetkezett vele arra, hogy hajókat készítenek s azokat Tarzisba küldik, és el is készíttették a hajóhadat Ecjon-Gáberben.
2Ch 20:37 Ám Eliézer, a máresai Dodáu fia így jövendölt Jozafátnak: "Mivel szövetséget kötöttél Ohozjával, az Úr összetöri műveidet." Csakugyan, összetörtek a hajók és nem tudtak Tarzisba menni.
2Ch 21:1 Amikor aztán Jozafát aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük a Dávid-városban s fia, Jórám, lett a király helyette.
2Ch 21:2 Fivérei, Jozafát fiai, Azarja, Jáhiel, Zakariás, Azarja, Mikaél és Safátja voltak; ők Jozafátnak, Júda királyának fiai voltak.
2Ch 21:3 Atyjuk bőségesen megajándékozta őket ezüsttel, arannyal, jövedelemmel és júdabeli, megerősített városokkal, de a királyságot Jórámnak adta, mert ő volt az elsőszülöttje.
2Ch 21:4 Jórám át is vette atyja országát, de amikor megerősödött, karddal megölette valamennyi fivérét, sőt Izraelnek néhány fejedelmét is.
2Ch 21:5 Harminckét esztendős volt Jórám, amikor uralkodni kezdett és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2Ch 21:6 Izrael királyainak útjain járt, úgy, ahogy Ácháb háza tette -- Ácháb leánya volt ugyanis a felesége -- s azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr színe előtt.
2Ch 21:7 Mindazonáltal az Úr nem akarta elpusztítani Dávid házát, mert szövetséget kötött vele, s mert megígérte, hogy világosságot ad neki s fiainak minden időben.
2Ch 21:8 Az ő napjaiban fellázadt Edom, hogy ne kelljen továbbra is Júda alattvalójának lennie és királyt állított magának.
2Ch 21:9 Jórám ugyan átment valamennyi vezérével és egész lovasságával, amely vele volt, és éjjel felkelt s megverte Edomot, amely őt körülvette, s lovassága minden vezérét,
2Ch 21:10 de Edom mégis elpártolt Júda uralmától; így is van mind a mai napig. Ugyanabban az időben pártolt el Libna is, hogy ne kelljen az ő keze alatt lennie. Ő ugyanis elhagyta az Urat, atyái Istenét,
2Ch 21:11 sőt magaslatokat épített Júda városaiban és paráznaságba vitte Jeruzsálem lakóit s törvényszegésbe Júdát.
2Ch 21:12 Erre levelet hoztak neki Illés prófétától, amelyben ez állt: "Ezt üzeni az Úr, atyád, Dávid Istene: Mivel nem jártál Jozafátnak, atyádnak útjain s Ászának, Júda királyának útjain,
2Ch 21:13 hanem Izrael királyainak útjára léptél s paráznaságba vitted Júdát s Jeruzsálem lakóit, s utánoztad Ácháb házának paráználkodását, sőt megöletted atyád házát, a te fivéreidet, akik különbek voltak nálad:
2Ch 21:14 íme, az Úr súlyos csapást mér rád, népedre, fiaidra, feleségeidre és egész vagyonodra,
2Ch 21:15 te pedig súlyos bélbajba esel, úgy, hogy lassankint, naponkint kimegy a beled."
2Ch 21:16 Csakugyan az Úr felbőszítette Jórám ellen a filiszteusok és az etiópokkal határos arabok lelkét,
2Ch 21:17 azok felvonultak Júda földjére és elpusztították azt. Elvitték egész vagyonát, amely a királyi palotában volt, azonfelül fiait és feleségeit, és nem maradt neki más fia, csak Joacház, a legkisebbik.
2Ch 21:18 Ezenfelül megverte őt az Úr gyógyíthatatlan bélbajjal is.
2Ch 21:19 S amíg nap napot követett s peregtek az idők szakaszai, két teljes esztendő múlt el. Így a hosszú betegségben elsorvadva, a beleit is kiadva, egyszerre vesztette el betegségét és életét, s meghalt szörnyű kínokban. Népe nem égetett neki a szokás szerint végtisztességül illatszereket, úgy, ahogy őseivel tette.
2Ch 21:20 Harminckét esztendős volt, amikor uralkodni kezdett és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, de a saját kedvét kereste. A Dávid-városban temették el, de nem a királyok sírboltjába.
2Ch 22:1 Jeruzsálem lakói Ohozját, legkisebbik fiát tették meg királlyá helyette, mert azokat, akik idősebbek voltak nála, mind megölték az arab portyázók, akik rátörtek a táborra. Így lett királlyá Ohozja, Jórámnak, Júda királyának fia.
2Ch 22:2 Negyvenkét esztendős volt Ohozja, amikor uralkodni kezdett s egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Ámri leánya volt, Atáliának hívták.
2Ch 22:3 Ámde ő is Ácháb házának útjain járt, mert anyja arra ösztönözte, hogy gonoszul cselekedjen.
2Ch 22:4 Csakugyan azt tette, ami gonosz volt az Úr színe előtt, úgy, amint Ácháb házanépe, mert vesztére ugyanazok voltak atyja halála után a tanácsadói.
2Ch 22:5 Tanácsukat követve elment Jórámmal, Ácháb fiával, Izrael királyával harcolni Házaél, Szíria királya ellen Rámót-Gileádba. A szírek azonban megsebesítették Jórámot,
2Ch 22:6 mire ő visszatért Jezreelbe, hogy meggyógyíttassa magát, mert sok sebet kapott a fenntemlített harcban. Erre Ohozja, Jórám fia, Júda királya lement, hogy meglátogassa a Jezreelben betegeskedő Jórámot, Ácháb fiát.
2Ch 22:7 Ám Istennek Ohozja ellen irányuló akaratából történt, hogy Jórámhoz ment: amikor ugyanis odaért, ő kivonult vele Jéhu, Námsi fia ellen, akit az Úr arra kent fel, hogy eltörölje Ácháb házát.
2Ch 22:8 Ezért, amikor Jéhu kiirtotta Ácháb házát, s rátalált Júda fejedelmeire s Ohozja fivéreinek fiaira, akik szolgáltak neki, megölte őket.
2Ch 22:9 Ohozját magát is kereste és el is fogatta szamariai rejtekhelyén: erre maga elé hozatta s megölette. Mindazonáltal eltemették, mert Jozafát fia volt és az kereste az Urat teljes szívéből. Ezután már semmi remény sem volt arra, hogy Ohozja utódai közül valaki uralomra jusson.
2Ch 22:10 Anyja, Atália, ugyanis amikor látta, hogy fia meghalt, felkelt és kiirtotta Jórám házának minden királyi utódát.
2Ch 22:11 Ám Josabet, a király leánya, fogta Joást, Ohozja fiát, és ellopta őt a királyfiak közül, amikor azokat megölték. Elrejtette őt dajkájával együtt az ágyas házban. Josabet, aki elrejtette őt, Jórám király leánya, Jojáda főpap felesége, Ohozja nővére volt és így Atália nem ölette meg Joást:
2Ch 22:12 hat esztendeig, amíg Atália uralkodott az országban, náluk volt elrejtve az Isten házában.
2Ch 23:1 A hetedik esztendőben aztán megerősödött Jojáda és maga mellé vette a századosokat, Azarját, Jerohám fiát, meg Ismaélt, Johanán fiát, meg Azarját, Obed fiát, meg Maaszját, Adája fiát, meg Elisafátot, Zekri fiát s szövetséget kötött velük.
2Ch 23:2 Erre ezek bejárták Júdát s egybegyűjtötték Júda valamennyi városából a levitákat és Izrael családfőit s elmentek Jeruzsálembe.
2Ch 23:3 Az Isten házában aztán szövetséget kötött az egész közösség a királlyal és Jojáda azt mondta nekik: "Íme, a király fia lesz a király, mint ahogy azt az Úr Dávid fiairól kijelentette.
2Ch 23:4 A következő az a dolog, amelyet meg kell tennetek:
2Ch 23:5 Ha szombaton szolgálatba léptek, harmadrészetek, papok, leviták és ajtónállók, a kapuknál legyen, harmadrészetek a király házánál, s harmadrészetek az Alap nevű kapunál, a többi nép pedig mind az Úr házának udvarain.
2Ch 23:6 Az Úr házába azonban senki más be ne lépjen, mint a papok és a szolgálattevő leviták: csak ők lépjenek be, mert ők meg vannak szentelve. Az egész többi nép tartsa meg azt, amivel az Úrnak tartozik.
2Ch 23:7 A leviták aztán vegyék körül a királyt, fegyverrel a kezükben, (ha más valaki lépne be a templomba, meg kell ölni) s legyenek a király mellett jártában, keltében."
2Ch 23:8 A leviták és egész Júda mindenben úgy cselekedett, ahogy Jojáda főpap parancsolta: mindenki magához vette alárendeltjeit, azok is, akik szolgálatba léptek a heti rend szerint, és azok is, akik kitöltötték a hetet s elmehettek volna. Jojáda főpap ugyanis nem engedte elmenni azokat a csapatokat, amelyek a heti szokás szerint felváltást kaptak.
2Ch 23:9 Aztán Jojáda pap odaadta a századosoknak Dávid király dárdáit, pajzsait és kispajzsait, amelyeket az Úr házának szentelt
2Ch 23:10 és felállította az egész fegyveres népet a templom jobb oldalától kezdve a templom bal oldaláig, az oltár és a templom előtt, a király körül.
2Ch 23:11 Aztán kihozták a király fiát, rátették a koronát és a bizonyságot, s kezébe adták a megtartandó törvényt és királlyá tették. Miután Jojáda főpap és fiai felkenték, szerencsét kívántak neki és azt mondták: "Éljen a király."
2Ch 23:12 Amikor Atália ezt, tudniillik a futkosó és a királyt dicsérő nép lármáját meghallotta, bement a néphez az Úr házába.
2Ch 23:13 Amikor aztán látta, hogy a király ott áll a bejáratnál a lépcsőn, körülötte a fejedelmek és a tömeg, és az ország egész népe örül, s trombitál s mindenféle hangszeren játszik és a dicséretet zengedezik, megszaggatta ruháját és így szólt: "Pártütés, pártütés!"
2Ch 23:14 Ekkor kiment Jojáda főpap a századosokhoz és a sereg vezéreihez és azt mondta nekik: "Vigyétek ki őt a templom bekerített részéből és kinn aztán öljétek meg a karddal." Ezt azért parancsolta a főpap, hogy "ne öljék meg az Úr házában."
2Ch 23:15 Erre nyakon ragadták és amikor a királyi palota lókapujába lépett, ott megölték.
2Ch 23:16 Jojáda aztán szövetséget kötött maga, az egész nép és a király között, hogy az Úr népévé lesznek.
2Ch 23:17 Erre bement az egész nép Baál házába és elpusztította azt: oltárát s képét összetörte, Mattánt, Baál papját pedig megölte az oltár előtt.
2Ch 23:18 Aztán felügyelőket helyeztetett Jojáda az Úr házába a papok és a leviták által, akiket Dávid osztályokba sorozott az Úr házában, hogy bemutassák az egészen elégő áldozatokat az Úrnak, amint meg van írva Mózes törvényében, vigasság és ének kíséretében, amint Dávid elrendelte.
2Ch 23:19 Ajtónállókat is rendelt az Úr házának ajtóiba, hogy be ne menjen oda senki sem, aki valami miatt tisztátalan.
2Ch 23:20 Aztán maga mellé vette a századosokat, a vitézeket, a nép főembereit és a föld egész népét és levitték a királyt az Úr házából. A felső kapun át bevitték a király házába és ráültették a királyi székre.
2Ch 23:21 A föld egész népe örvendezett és a város nyugodt maradt, bár Atáliát karddal megölték.
2Ch 24:1 Hét esztendős volt Joás, amikor uralkodni kezdett s negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki beersebai volt, Szebiának hívták.
2Ch 24:2 Azt cselekedte, ami jó volt az Úr előtt, Jojáda pap egész életében.
2Ch 24:3 Jojáda pap két feleséget vett neki, s ő azoktól fiakat és leányokat nemzett.
2Ch 24:4 Majd eltökélte magában Joás, hogy kijavíttatja az Úr házát.
2Ch 24:5 Egybegyűjtötte tehát a papokat, s a levitákat s azt mondta nekik: "Járjátok be Júda városait s szedjetek pénzt egész Izraeltől, hogy esztendőről-esztendőre ki lehessen javíttatni Istenetek templomát. Siessetek a dologgal!" Ám a leviták hanyagul végezték a dolgot.
2Ch 24:6 Erre a király elhívatta Jojádát, a vezetőt és ezt mondta neki: "Miért nem volt gondod arra, hogy sürgesd a levitákat, hogy hozzák be Júdából és Jeruzsálemből azt a pénzt, amelyről Mózes, az Úr szolgája meghagyta, hogy hozza el azt Izrael egész sokasága a bizonyság sátrához.
2Ch 24:7 A gonosz Atália és fiai ugyanis tönkretették az Isten házát s mindazzal, amit az Úr házának szenteltek, a Baálok templomát díszítették."
2Ch 24:8 Erre a király parancsára egy ládát készítettek és elhelyezték azt kinn, az Úr házának bejárata mellett,
2Ch 24:9 és kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy ki-ki hozza el azt az adót az Úrnak, amelyet Mózes, az Isten szolgája, egész Izraelnek megparancsolt a pusztában.
2Ch 24:10 Örömmel vette ezt valamennyi főember s az egész nép, és amikor eljöttek, elhozták s beledobták az Úr ládájába, úgy, hogy megtelt.
2Ch 24:11 Amikor aztán elérkezett annak az ideje, hogy elvigyék a ládát a leviták a király elé (minthogy látták, hogy sok pénz van benne), bement a király íródeákja s a főpap által megbízott felügyelő s kiöntötték a ládában levő pénzt, a ládát pedig visszatették a helyére. Így jártak el időről-időre s igen nagy mennyiségű pénzt gyűjtöttek.
2Ch 24:12 Ezt a király és Jojáda odaadták az Úr házában végzendő munkák felügyelőinek. Azok kőfejtőket és különböző mesterembereket fogadtak rajta, hogy kijavítsák az Úr házát, meg vas- és rézműveseket, hogy azt, ami leesni készült, megtámasszák.
2Ch 24:13 A mesteremberek serényen el is kezdték a munkát és kezük behegesztette a falak sebeit és visszaállították az Úr házát régi állapotába s megszilárdították.
2Ch 24:14 Amikor aztán befejezték az egész munkát, a megmaradt pénzt elvitték a király és Jojáda elé, ők abból a szolgálathoz és az egészen elégő áldozatokhoz templomi szereket, meg csészéket s egyéb arany- és ezüsttárgyakat készíttettek. Jojáda valamennyi napja alatt állandóan bemutatták az egészen elégő áldozatokat az Úr házában.
2Ch 24:15 Ám Jojáda megöregedett és betelve az élettel, százharmincesztendős korában meghalt.
2Ch 24:16 A Dávid-városban, a királyok mellé temették őt, mert jót tett Izraellel s házával.
2Ch 24:17 Jojáda halála után aztán bementek s leborultak Júda fejedelmei a király elé s az hódolatuk hatása alatt szabadjára engedte őket.
2Ch 24:18 Erre ők elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének templomát s a berkeknek meg a faragott képeknek szolgáltak. Erre az Úr megharagudott Júdára és Jeruzsálemre emiatt a vétek miatt.
2Ch 24:19 Prófétákat küldött hozzájuk, hogy térjenek vissza az Úrhoz. De bárhogy tiltakoztak is azok, ők nem hallgattak rájuk.
2Ch 24:20 Ekkor Isten lelke megszállta Zakariás papot, Jojáda fiát, ő megállt a nép színe előtt s azt mondta nekik: "Ezt üzeni az Úr Isten: Miért szegtétek meg az Úr parancsait? Nem fog az javatokra válni! Elhagytátok az Urat, hogy ő is elhagyjon titeket?"
2Ch 24:21 Erre ők egybesereglettek ellene s megkövezték őt a király parancsára, az Úr házának udvarán.
2Ch 24:22 Joás király nem emlékezett meg arról az irgalmasságról, amelyet az ő atyja, Jojáda vele cselekedett, hanem megölette fiát. Ez, amikor meghalt, így szólt: "Lássa és torolja meg ezt az Úr!"
2Ch 24:23 Az esztendő fordultával aztán felvonult ellene Szíria hadserege, behatolt Júdába és Jeruzsálembe s megölte a nép valamennyi főemberét, a zsákmányt pedig mind elküldte királyának, Damaszkuszba.
2Ch 24:24 Bár csak igen csekély számú szír jött, az Úr a kezükbe adta a végtelen nagy sokaságot, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. Joáson is bosszút álltak, gyalázatos módon,
2Ch 24:25 úgy, hogy amikor elvonultak, súlyos betegségben hagyták hátra. Ekkor felkeltek ellene szolgái, hogy megbosszulják Jojáda pap fiának vérét és megölték őt ágyában. Így halt meg. Ekkor eltemették őt a Dávid-városban, de nem a királyok sírboltjában.
2Ch 24:26 Zábád, az ammonita Semmaát fia, és Jozábád, a moabita Semárit fia lázadtak fel ellene.
2Ch 24:27 Fiai, az alatta egybegyűjtött adó összege, s az Isten házának kijavítása fel vannak jegyezve a Királyok könyvében. Fia, Amaszja lett a király helyette.
2Ch 25:1 Huszonötesztendős volt Amaszja, amikor uralkodni kezdett és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Jeruzsálemből való volt, Joadénnak hívták.
2Ch 25:2 Azt cselekedte, ami jó volt az Úr előtt, de nem teljes szívvel.
2Ch 25:3 Amikor szilárdnak látta királyságát, megölette azokat a szolgáit, akik megölték atyját, a királyt,
2Ch 25:4 de fiaikat nem ölette meg, mert úgy cselekedett, ahogy meg van írva Mózes törvénykönyvében, ahol az Úr a következő parancsot adja: "Nem szabad megöletni az atyákat a fiaikért, sem a fiúkat az atyjukért: mindenki csak a saját bűnéért lakoljon halállal."
2Ch 25:5 Majd Amaszja egybegyűjtötte Júdát és felosztotta őket nemzetségek, ezredesek és századosok szerint egész Júdában és Benjaminban és megszámlálta őket a húszesztendősöktől felfelé. Háromszázezer olyan ifjút talált, aki hadba vonulhatott és dárdát meg pajzsot hordhatott.
2Ch 25:6 Ezenkívül százezer vitézt fogadott Izraelből száz talentum ezüstön.
2Ch 25:7 Ekkor elment hozzá Isten egyik embere és azt mondta: "Ó király, ne vonuljon ki veled Izrael serege, mert az Úr nincs Izraellel és nincs Efraimnak semelyik fiával.
2Ch 25:8 Ha azt hiszed, hogy a haderőn fordul meg a háború, akkor Isten legyőzet téged ellenségeiddel: Istentől függ ugyanis a segítség s a megfutamítás."
2Ch 25:9 Erre Amaszja azt mondta Isten emberének: "Mi történik akkor azzal a száz talentum ezüsttel, amelyet Izrael vitézeinek adtam?" Ezt felelte neki az Isten embere: "Van az Úrnak, amiből sokkal többet adhat neked annál."
2Ch 25:10 Erre Amaszja elkülönítette azt a sereget, amely Efraimból jött hozzá, hogy térjen vissza lakóhelyére: erre azok nagyon megharagudtak Júdára és visszatértek országukba.
2Ch 25:11 Amaszja aztán bátran kivezette seregét és elment a Sóaknás-völgybe s megvert tízezret Szeír fiai közül.
2Ch 25:12 Másik tízezer embert pedig elfogtak Júda fiai, elvitték őket egy meredek sziklára és letaszították őket a tetejéről a mélységbe, úgy, hogy valamennyien elpusztultak.
2Ch 25:13 Ám az a sereg, amelyet Amaszja visszaküldött, hogy ne tartson vele a hadba, ellepte Júda városait Szamariától egészen Béthoronig s háromezer embert megölt és nagy zsákmányt hurcolt el.
2Ch 25:14 Amaszja azonban elvitte magával az edomiták leverése után Szeír fiainak istenségeit. Isteneivé választotta, imádta őket és jó illatot gyújtott nekik.
2Ch 25:15 Ezért az Úr megharagudott Amaszjára és elküldött hozzá egy prófétát ezzel az üzenettel: "Miért imádtál olyan isteneket, amelyek nem tudták megszabadítani népüket kezedből?"
2Ch 25:16 Amikor azonban ezt elmondta, ő azt felelte neki: "Talán bizony tanácsadója vagy a királynak? Vigyázz, meg ne ölesselek!" Erre a próféta eltávozott, miután ezt mondta: "Tudom, hogy Isten elhatározta, hogy megölet téged, mert ezt a gonoszságot cselekedted és azonfelül tanácsomra sem hallgattál!"
2Ch 25:17 Csakugyan, Amaszja, Júda királya, egybehívatta gonosz tanácsát és elküldött Joáshoz, Jéhu fiának, Joacháznak fiához, Izrael királyához s üzente: "Gyere, szálljunk szembe egymással!"
2Ch 25:18 Ám az visszaküldte a követeket és ezt üzente: "A libanoni bogáncs elküldött a libanoni cédrushoz, ezzel az üzenettel: "Add oda leányodat a fiamnak feleségül," -- de íme, a libanoni erdő vadjai arra mentükben eltiporták a bogáncsot.
2Ch 25:19 Te azt véled: "Megvertem az edomitákat" -- s azért felfuvalkodik szíved! Maradj nyugton odahaza, miért hívod ki magad ellen a bajt, hogy elessél te s veled Júda?"
2Ch 25:20 Amaszja nem akart hallgatni rá, mert az Úr akarata az volt, hogy az ellenség kezébe kerüljön az edomiták istenei miatt.
2Ch 25:21 Erre Joás, Izrael királya felvonult és szembeszálltak egymással. Amaszja, Júda királya a júdai Bétsemesnél volt.
2Ch 25:22 Júda vereséget szenvedett Izrael előtt és sátraiba menekült,
2Ch 25:23 Amaszját, Júda királyát, Joacház fiának, Joásnak fiát pedig elfogta Joás, Izrael királya Bétsemesnél és elvitte Jeruzsálembe. Ennek falát az Efraim kaputól egészen a Szegletkapuig, négyszáz könyöknyi darabon lebontatta,
2Ch 25:24 minden aranyat, ezüstöt s minden edényt pedig, amelyet az Isten házában s Obededomnál meg a királyi palota kincsei között talált, valamint a túszok fiait, elvitte Szamariába.
2Ch 25:25 Amaszja, Joás fia, Júda királya Joásnak, Joacház fiának, Izrael királyának halála után tizenöt esztendeig élt.
2Ch 25:26 Amaszja egyéb dolgai, az elsők és az utolsók, meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében.
2Ch 25:27 Miután elpártolt az Úrtól, csapdába ejtették Jeruzsálemben. Amikor erre Lákisba menekült, odaküldtek s ott megölték.
2Ch 25:28 Aztán lovakon visszavitték s eltemették atyái mellé, a Dávid-városban.
2Ch 26:1 Erre Júda egész népe fiát, a tizenhat esztendős Oziját tette meg királynak atyja, Amaszja helyébe.
2Ch 26:2 Ő építtette ki Ejlátot s ő szerezte azt vissza Júda országának, miután a király aludni tért atyáihoz.
2Ch 26:3 Tizenhatesztendős volt Ozija, amikor uralkodni kezdett s ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Jekeljának hívták.
2Ch 26:4 Azt cselekedte, ami helyes volt az Úr szeme előtt, egészen úgy, ahogy atyja, Amaszja cselekedett.
2Ch 26:5 Kereste is az Urat az Zakariás idejében, aki oktatta őt Isten félelmére; s amíg kereste az Urat, ő jó szerencsét adott neki mindenben.
2Ch 26:6 Majd kivonult és hadba szállt a filiszteusokkal és lerombolta Gát várfalát, Jabne várfalát, Asdód várfalát s városokat építtetett Asdódban és a filiszteusoknál.
2Ch 26:7 Isten megsegítette őt a filiszteusok, a Gurbaálban lakó arabok és az ammoniták ellen,
2Ch 26:8 úgy, hogy az ammoniták ajándékokat hordtak Ozijának, s számos győzelme miatt elterjedt a híre egészen Egyiptom bejáratáig.
2Ch 26:9 Majd tornyot épített Ozija Jeruzsálemben a Szegletkapu és a Völgykapu felett, meg többet a várfalnak ugyanazon az oldalán, és megerősítette azokat.
2Ch 26:10 Tornyokat építtetett a pusztában is és igen sok vízvermet ásatott, mert sok jószága volt a mezőkön is, meg a puszta sivatagán is. Szőlői és vincellérjei is voltak a hegyekben meg a Kármelen, mert földművelést kedvelő ember volt.
2Ch 26:11 Volt hadserege is, amely Jejél íródeák, Maaszja elöljáró és Hananja, az egyik királyi főtiszt vezetésével vonult hadba.
2Ch 26:12 Harcosai közül a családfők száma összesen kétezer-hatszáz volt,
2Ch 26:13 az alattuk levő hadsereg pedig összesen háromszázhétezer-ötszáz olyan emberből állt, aki alkalmas volt a hadakozásra és harcolni tudott a királyért az ellenséggel.
2Ch 26:14 Ezeknek, vagyis az egész seregnek Ozija pajzsokat, dárdákat, sisakokat s vérteket, íjakat s kőhajító parittyákat készíttetett,
2Ch 26:15 Jeruzsálemben pedig mindenféle hadigépet csináltatott, és azokat elhelyezte a tornyokon s a falak szegletein, hogy nyilakat és nagy köveket lehessen hajítani velük. Így híre messzire eljutott, mert az Úr segítette és megerősítette őt.
2Ch 26:16 Amikor azonban erős lett, vesztére felfuvalkodott a szíve és elhagyta az Urat, az ő Istenét: bement az Úr templomába és illatot akart gyújtani a füstölő oltáron.
2Ch 26:17 De mindjárt bement utána Azarja pap is, s vele nyolcvan papja az Úrnak, csupa igen erős ember,
2Ch 26:18 és ellenálltak a királynak és azt mondták: "Nem a te dolgod Ozija, hogy illatot gyújts az Úrnak, hanem a papoké, vagyis Áron fiaié, akiket felszenteltek erre a szolgálatra. Eredj ki a szentélyből, ne vess meg minket, mert nem tudja be ezt az Úr Isten neked dicsőségül."
2Ch 26:19 Megharagudott erre Ozija, akinek már kezében volt a füstölő, hogy illatot gyújtson, és megfenyegette a papokat. Ekkor nyomban lepra támadt a homlokán a papok előtt, az Úr házában, a füstölő oltár mellett.
2Ch 26:20 Amikor Azarja főpap s az összes többi pap rátekintett, látták homlokán a leprát és sietve kiűzték. Egyébként ő maga is megrémült és gyorsan kiment, mert tüstént érezte az Úr csapását.
2Ch 26:21 Ozija király tehát leprás volt egészen halála napjáig s külön házban lakott azzal a leprával borítva, amely miatt kiűzték az Úr házából. Ezalatt fia, Jótám, kormányozta a királyi házat és szolgáltatott igazságot a föld népének.
2Ch 26:22 Ozija többi dolgát, az elsőket és az utolsókat megírta Izajás próféta, Ámosz fia.
2Ch 26:23 Amikor aztán Ozija aludni tért atyáihoz, a királyi sírboltok mezején temették el, "mivel leprás volt," és fia, Jótám lett a király helyette.
2Ch 27:1 Huszonötesztendős volt Jótám, amikor uralkodni kezdett és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Szádok leánya volt, Jerusának hívták.
2Ch 27:2 Azt cselekedte, ami helyes az Úr előtt, egészen úgy, ahogy Ozija, az atyja cselekedett, azzal a különbséggel, hogy nem ment be az Úr templomába. A nép azonban még vétkezett.
2Ch 27:3 Ő építtette az Úr házának felső kapuját és sokat építtetett az Ófel falon is.
2Ch 27:4 Júda hegységében városokat, az erdőségekben pedig várakat és tornyokat építtetett.
2Ch 27:5 Ő hadakozott Ammon fiainak királya ellen és legyőzte őket, ezért abban az időben száz talentum ezüstöt, tízezer kór búzát s ugyanannyi kór árpát adtak neki Ammon fiai. Ugyanezt adták neki Ammon fiai a második és a harmadik esztendőben is.
2Ch 27:6 Így erősödött meg Jótám, mivel az Úr, az ő Istene előtt járta útjait.
2Ch 27:7 Jótám többi dolgát, valamennyi háborúját és cselekedetét megírták Izrael és Júda királyainak könyvében.
2Ch 27:8 Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2Ch 27:9 Amikor aztán Jótám aludni tért atyáihoz, eltemették a Dávid-városban, s fia, Ácház lett a király helyette.
2Ch 28:1 Húsz esztendős volt Ácház, amikor uralkodni kezdett s tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt cselekedte, ami helyes volt az Úr színe előtt, amiként atyja, Dávid,
2Ch 28:2 hanem Izrael királyainak útjain járt, sőt szobrokat öntetett a Baáloknak.
2Ch 28:3 Ő az, aki illatot gyújtott Ennom fiának-völgyében s tűz által megtisztította fiait, azoknak a nemzeteknek a szertartása szerint, amelyeket az Úr elpusztított Izrael fiainak bejövetelekor.
2Ch 28:4 Áldozott és illatot gyújtott a magaslatokon, a halmokon s mindenféle lombos fa alatt.
2Ch 28:5 Ezért az Úr, az ő Istene, Szíria királyának kezébe adta: az megverte őt s országából nagy zsákmányt ejtett és hurcolt Damaszkuszba. Izrael királyának is kezébe került és attól is nagy vereséget szenvedett:
2Ch 28:6 Pekah, Remalja fia ugyanis százhúszezer, csupa harcos embert ölt meg egy nap alatt Júdából, mivel elhagyták az Urat, atyáik Istenét.
2Ch 28:7 Ugyanabban az időben Zekri, egy Efraimból való hatalmas ember, megölte Maaszját, a király fiát és Ezrikát, háza vezérét s Elkánát, aki a második volt a király után,
2Ch 28:8 és Izrael fiai kétszázezer asszonyt, fiút s leányt s végtelen nagy zsákmányt szedtek össze testvéreiktől és vitték el Szamariába.
2Ch 28:9 Volt ebben az időben ott az Úrnak egy prófétája, akit Odednek hívtak. Kiment a Szamariába érkező sereg elé és azt mondta nekik: "Íme, az Úr, atyáitok Istene megharagudott Júdára és azért a kezetekbe adta. Ti kegyetlenül megöltétek őket, úgy, hogy kegyetlenségtek az égig hatol,
2Ch 28:10 sőt most Júda és Jeruzsálem lakóit rabszolgáitokká és rabszolganőitekké akarjátok tenni. Ámde ezt nem szabad tennetek, mert ezzel vétkeztek az Úr, a ti Istenetek ellen.
2Ch 28:11 Hallgassatok tehát tanácsomra s vigyétek vissza azokat a foglyokat, akiket testvéreitektől elhoztatok, mert különben az Úr nagy haragja fenyeget titeket."
2Ch 28:12 Ezért néhányan Efraim fiainak fejedelmei közül, Azarja, Johanán fia, Berekja, Mesullamót fia, Hiszkija, Sallum fia, meg Amásza, Adáli fia a harcból visszatérők elé álltak
2Ch 28:13 és azt mondták nekik: "Ne hozzátok be ide ezeket a foglyokat, hogy ne vétkezzünk az Úr ellen! Miért akarnátok szaporítani bűneinket és újakkal tetézni régi vétkeinket? Nagy ugyanis a bűnünk, s az Úr haragjának bosszúja immár közeledik Izraelre."
2Ch 28:14 Erre a harcosok otthagyták a vezérek és az egész sokaság előtt a zsákmányt s mindazt, amit szereztek.
2Ch 28:15 Ekkor felkeltek azok a férfiak, akiket az előbbiekben megneveztünk és a foglyok közül mindazokat, akik mezítelenek voltak, felöltöztették a zsákmányból. Miután felöltöztették és sarut adtak rájuk, és étellel, itallal felüdítették és a fáradtság miatt megkenték őket s gondoskodtak róluk s mindazokat, akik járni nem tudtak s erőtlen testűek voltak, hátasállatokra helyezték, visszavitték őket Jerikóba, a pálmák városába, testvéreikhez. Aztán visszatértek Szamariába.
2Ch 28:16 Abban az időben elküldött Ácház király az asszírok királyához, és segítségét kérte.
2Ch 28:17 Eljöttek az edomiták is és sokakat megöltek Júdából és nagy zsákmányt szereztek,
2Ch 28:18 a filiszteusok pedig ellepték a mezei városokat és Júda délvidékét. Elfoglalták Bétsemest, Ajjalont, Gáderótot, Szókót, Támnát és Gámzót s a hozzájuk tartozó leányvárosokat és letelepedtek bennük.
2Ch 28:19 Megalázta ugyanis az Úr Júdát Ácház, Júda királya miatt, mert az megfosztotta Júdát az ő segítségétől és semmibe sem vette az Urat.
2Ch 28:20 Ugyanezért elküldte ellene Tiglatpilezert, az asszírok királyát. Az megsanyargatta és anélkül, hogy valaki ellenállt volna, feldúlta.
2Ch 28:21 Ácház tehát hiába fosztotta ki az Úr házát, s a király s a fejedelmek házát, s adott ajándékokat az asszírok királyának, az semmit sem használt neki.
2Ch 28:22 Sőt még a szorongatás idején is növelte hűtlenségét az Úr ellen: ő maga, Ácház király,
2Ch 28:23 Damaszkusz isteneinek, az ő legyőzőinek mutatott be áldozatokat, mondván: "Szíria királyainak istenei segítenek nekik s azért én áldozatokkal engesztelem őket s akkor majd ők segíteni fognak nekem" -- holott épen ellenkezőleg, neki is és egész Izraelnek is vesztére voltak.
2Ch 28:24 Ezenkívül Ácház összeszedette az Isten házának minden tárgyát és összetörette őket. Bezáratta az Isten templomának kapuit, s oltárokat készíttetett magának Jeruzsálem minden sarkában.
2Ch 28:25 Júda valamennyi városában is oltárokat építtetett, hogy tömjént gyújtson rajtuk és így haragra ingerelte az Urat, atyái Istenét.
2Ch 28:26 Egyéb dolgát s első s utolsó cselekedeteit mind megírták Júda és Izrael királyainak könyvében.
2Ch 28:27 Amikor aztán Ácház aludni tért atyáihoz, Jeruzsálem városában temették el, mert nem fogadták be Izrael királyainak sírjába. Fia, Hiszkija lett a király helyette.
2Ch 29:1 Hiszkija akkor kezdett uralkodni, amikor huszonöt esztendős volt és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Zakariás leánya volt, Ábiának hívták.
2Ch 29:2 Azt cselekedte, ami kedves volt az Úr színe előtt, egészen úgy, ahogy atyja, Dávid cselekedett.
2Ch 29:3 Uralkodásának első esztendejében és hónapjában kinyittatta az Úr házának ajtóit és kijavíttatta őket.
2Ch 29:4 Egybehívatta továbbá a papokat és a levitákat, egybegyűjtötte őket a keleti térségen
2Ch 29:5 és ezt mondta nekik: Hallgassatok meg, leviták! Tartsatok megszentelődést, tisztítsátok meg az Úrnak, atyáitok Istenének házát és távolítsatok el minden tisztátalan dolgot a szentélyből.
2Ch 29:6 Vétkeztek atyáink és azt cselekedték, ami gonosz az Úr, a mi Istenünk színe előtt, mert elhagyták őt és elfordították arcukat az Úr hajlékától s hátat fordítottak annak.
2Ch 29:7 Bezárták az előcsarnok ajtóit, kioltották a mécseseket, nem gyújtottak jó illatot s nem mutattak be egészen elégő áldozatokat a szent helyen Izrael Istenének.
2Ch 29:8 Felgerjedt ezért az Úr haragja Júda és Jeruzsálem ellen s rabságra, pusztulásra s gúnyra adta őket, miként saját szemetekkel látjátok.
2Ch 29:9 Íme, atyáink elhullottak a kard alatt, fiaink, leányaink s feleségeink fogságba jutottak emiatt a vétek miatt.
2Ch 29:10 Azért most elhatároztam magamban, hogy szövetséget kötünk az Úrral, Izrael Istenével, hogy fordítsa el tőlünk haragja bosszúját.
2Ch 29:11 Fiaim, ne legyetek hanyagok: titeket választott ki az Úr, hogy előtte álljatok, neki szolgáljatok, tiszteljétek őt s jó illatot gyújtsatok neki."
2Ch 29:12 Felkeltek erre a leviták, Mahát, Amaszáj fia, meg Joel, Azarja fia, Kaát fiai közül, továbbá Kís, Abdi fia, s Azarja, Jehallelél fia, Merári fiai közül, meg Jóah, Zemma fia és Éden, Jóah fia, Gersom fiai közül,
2Ch 29:13 továbbá Sámri és Jáhiel, Eliszafán fiai közül, meg Zakariás és Matanja, Ászáf fiai közül,
2Ch 29:14 meg Jáhiel és Szemei, Hemán fiai közül, meg Semeja és Oziel, Iditun fiai közül,
2Ch 29:15 és egybegyűjtötték testvéreiket s megszentelődést tartottak. Bevonultak a király meghagyása s az Úr parancsa szerint, hogy megtisztítsák az Isten házát.
2Ch 29:16 A papok is bevonultak az Úr templomába, hogy megszenteljék. Kihordtak minden tisztátalan dolgot, amelyet az Úr házának udvarában találtak, s a leviták felszedték és kivitték azokat a Kedron völgyébe.
2Ch 29:17 Az első hónap első napján kezdték a tisztítást. Ugyanennek a hónapnak a nyolcadik napján bementek az Úr templomának előcsarnokába s aztán nyolc napon át tisztították a templomot úgy, hogy ugyanennek a hónapnak a tizenhatodik napján lettek készen azzal, amit kezdtek.
2Ch 29:18 Aztán bementek Hiszkija királyhoz és azt mondták neki: "Megszenteltük az Úr egész házát, az egészen elégő áldozatok oltárát és szereit, valamint a kitett kenyerek asztalát s minden eszközét,
2Ch 29:19 s a templom egész felszerelését, amelyet Ácház király megszentségtelenített uralkodása alatt, amikor vétkezett, s íme, odatettük valamennyit az Úr oltára elé."
2Ch 29:20 Reggel aztán felkelt Hiszkija király, egybegyűjtötte a város valamennyi főemberét s felment az Úr házába.
2Ch 29:21 Felvittek hét bikát, hét kost, hét bárányt és hét bakot is bűnért való áldozatul az országért, a szenthelyért és Júdáért, s ő meghagyta a papoknak, Áron fiainak, hogy áldozzák fel őket az Úr oltárán.
2Ch 29:22 Le is vágták a bikákat, s a papok átvették a vérüket és ráöntötték az oltárra. Levágták a kosokat is s vérüket szintén ráöntötték az oltárra, és levágták a bárányokat is s a vért ráöntötték az oltárra.
2Ch 29:23 Odavitték a bűnért való áldozatra szánt bakokat is a király és az egész sokaság elé. Rájuk tették kezüket
2Ch 29:24 és a papok levágták őket s vérüket ráhintették az oltárra, engesztelésül egész Izraelért, mert a király úgy rendelte, hogy egész Izraelért történjék az egészen elégő és a bűnért való áldozat.
2Ch 29:25 Kirendelte továbbá a levitákat is az Úr házába cintányérokkal, hárfákkal s lantokkal Dávid király, Gád látnok és Nátán próféta intézkedése szerint, mert ezt parancsolta az Úr az ő prófétái által.
2Ch 29:26 Oda is álltak a leviták, kezükben Dávid hangszereivel s a papok trombitákkal.
2Ch 29:27 Amikor aztán Hiszkija megparancsolta, hogy mutassák be az egészen elégő áldozatokat az oltáron, s amikor bemutatták az egészen elégő áldozatokat, elkezdtek dicséretet zengeni az Úrnak, trombitálni s azokon a mindenféle hangszereken játszani, amelyeket Dávid király Izraelnek készített.
2Ch 29:28 Erre az egész tömeg leborult, s az énekesek s a trombitások végezték tisztüket, mindaddig, amíg az egészen elégő áldozat be nem fejeződött.
2Ch 29:29 Amikor aztán befejeződött az áldozat, meghajtották magukat a király és mindazok, akik vele voltak, s leborultak.
2Ch 29:30 Azt hagyta meg Hiszkija a főemberekkel együtt a levitáknak, hogy Dávidnak s Ászáf látnoknak igéivel dicsérjék az Urat. Azok dicsérték is őt nagy örömmel s aztán térdet hajtva leborultak.
2Ch 29:31 Majd így szólt Hiszkija: "Felavattátok immár kezeteket az Úrnak, gyertek és mutassatok be vágó és dicsérő áldozatokat az Úr házában." Erre az egész sokaság vágó, dicsérő és egészen elégő áldozatokat mutatott be ájtatos lélekkel.
2Ch 29:32 A sokaság által bemutatott egészen elégő áldozatok száma a következő volt: hetven bika, száz kos és kétszáz bárány,
2Ch 29:33 hálaáldozatul pedig hatszáz marhát és háromezer juhot szenteltek az Úrnak.
2Ch 29:34 Mivel pedig a papok kevesen voltak s nem győzték az egészen elégetendő áldozatok bőrét lehúzni, testvéreik, a leviták segítettek nekik, amíg be nem fejeződött a dolog s meg nem szentelődtek a papok. A leviták ugyanis egyszerűbb szertartással szentelődnek meg, mint a papok,
2Ch 29:35 és igen sok volt az egészen elégő áldozat, a békeáldozatok hája s az egészen elégő áldozatokhoz járó italáldozat. Így állították helyre a szolgálatot az Úr házában.
2Ch 29:36 Örvendezett is Hiszkija s vele az egész nép, hogy az Úr szolgálata helyreállt, mert tetszett, hogy az hamar végbement.
2Ch 30:1 Aztán elküldött Hiszkija egész Izraelhez és Júdához s levelet írt Efraimhoz és Manasszéhoz, hogy jöjjenek el az Úr házához, Jeruzsálembe s készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének.
2Ch 30:2 Tanácsot is tartott a király meg a fejedelmek s az egész gyülekezet Jeruzsálemben, s elhatározták, hogy a második hónapban tartják meg a pászkát.
2Ch 30:3 Nem tudták ugyanis megtartani a maga idejében, mert nem tartott megszentelődést elegendő pap és nem gyűlt egybe még a nép Jeruzsálemben.
2Ch 30:4 Ez a határozat tetszett a királynak és az egész sokaságnak.
2Ch 30:5 Elhatározták tehát, hogy követeket küldenek egész Izraelbe Beersebától Dánig, hogy jöjjenek el és készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének Jeruzsálemben, mert sokan nem úgy készítették, ahogy a törvény előírta.
2Ch 30:6 El is mentek a futárok a király s fejedelmei parancsára a levelekkel egész Izraelbe és Júdába, úgy, ahogy a király megparancsolta, és hirdették: "Izrael fiai, térjetek vissza az Úrhoz, Ábrahám, Izsák és Izrael Istenéhez, s akkor ő is visszatér ahhoz a maradékhoz, amely megmenekült az asszírok királyának a kezéből.
2Ch 30:7 Ne legyetek olyanok, mint atyáitok s testvéreitek, akik elpártoltak az Úrtól, atyáik Istenétől, miért is ő pusztulásra adta őket, miként magatok is látjátok.
2Ch 30:8 Ne keményítsétek meg nyakatokat, miként atyáitok, adjátok kezeteket az Úrnak, és gyertek el szent helyére, amelyet mindörökké szentté tett, szolgáljatok az Úrnak atyáitok Istenének, s akkor elfordul haragjának bosszúja tőletek.
2Ch 30:9 Ha ugyanis ti visszatértek az Úrhoz, akkor testvéreitek és fiaitok irgalmasságot nyernek uraik előtt, akik fogságba hurcolták őket, és visszatérhetnek erre a földre. Mert kegyes és jóságos az Úr, a ti Istenetek, és ő nem fordítja el arcát tőletek, ha ti visszatértek hozzá."
2Ch 30:10 Így mentek gyorsan a futárok városról-városra, Efraim és Manassze földjén egészen Zebulonig, ám azok kinevették és kigúnyolták őket.
2Ch 30:11 Mindazonáltal néhány ember Áserből, Manasszéból és Zebulonból hajlott a szóra, és eljött Jeruzsálembe.
2Ch 30:12 Júdában azonban az Úr keze úgy cselekedett, hogy egy szívet adott nekik, hogy teljesítsék a király s a fejedelmek parancsa szerint az Úr szavát.
2Ch 30:13 Egybe is gyűlt Jeruzsálembe igen sok nép, hogy megülje a kovásztalanok ünnepét a második hónapban.
2Ch 30:14 Azzal kezdték, hogy lerombolták azokat az oltárokat, amelyek Jeruzsálemben voltak, s mindazokat, amelyeken a bálványoknak égettek jó illatot, s miután lerombolták, a Kedron völgyébe vetették őket.
2Ch 30:15 Majd leölték a pászkát a második hónap tizennegyedik napján, és a papok és a leviták is megszentelődtek, és felvitték az egészen elégő áldozatokat az Úr házába.
2Ch 30:16 Majd felálltak rendjük szerint Mózesnek, az Isten emberének intézkedése és törvénye szerint, s a papok átvették a kiöntésre szánt vért a leviták kezéből.
2Ch 30:17 Mivel ugyanis nagy tömeg nem tartott megszentelődést, azért a leviták vágták le a pászkát azok számára, akik nem tudtak megszentelődni az Úr tiszteletére.
2Ch 30:18 Így Efraimból, Manasszéból, Isszakárból és Zebulonból a nép nagy része anélkül ette meg a pászkát, hogy megszentelődött volna, nem úgy, amint meg van írva, de Hiszkija könyörgött értük, ezekkel a szavakkal: "Könyörüljön a kegyes Úr
2Ch 30:19 mindazokon, akik teljes szívvel keresik az Urat, atyáik Istenét, s ne tudja be nekik, hogy kevésbé szentelődtek meg."
2Ch 30:20 Az Úr meg is hallgatta őt, s megbocsátotta a népnek.
2Ch 30:21 Így ülték meg Izrael Jeruzsálemben levő fiai a kovásztalanok ünnepét hét napon át nagy örvendezéssel, miközben napról-napra dicsérték az Urat a leviták és a papok a tisztüknek megfelelő hangszerekkel.
2Ch 30:22 Ezért Hiszkija szíves szókat intézett mindazokhoz a levitákhoz, akik helyes értelemmel voltak az Úr iránt. Így ettek az ünnep hét napján át, miközben egyre vágták a békeáldozatokat, s dicsérték az Urat, atyáik Istenét.
2Ch 30:23 Azonban az egész sokaság elhatározta, hogy további hét napig is ünnepel, és meg is tette azt nagy örömmel.
2Ch 30:24 Hiszkija, Júda királya ugyanis ezer bikát és hétezer juhot adott a sokaságnak, a fejedelmek pedig ezer bikát s tízezer juhot adtak a népnek. A papok közül igen nagy sokaság szentelte meg magát.
2Ch 30:25 Öröm töltötte el azért Júdát, a papokat s a levitákat meg az Izraelből jött egész sokaságot, valamint az Izrael földjéről való, meg a Júdában lakó idegeneknek egész tömegét.
2Ch 30:26 Olyan nagy ünnepség volt Jeruzsálemben, amilyen nem volt abban a városban Salamonnak, Izrael királyának, Dávid fiának, napjai óta.
2Ch 30:27 Végül felálltak a papok és a leviták s megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált és imádságuk felhatott az ég szent lakóhelyére.
2Ch 31:1 Amikor aztán ez annak rendje és módja szerint végbement, kiment egész Izrael, mely Júda városaiban volt, összetörte a bálványszobrokat, kivágta a berkeket, lerombolta a magaslatokat, lerontotta az oltárokat nemcsak egész Júdában és Benjaminban, hanem Efraimban és Manasszéban is, amíg csak teljesen fel nem dúlta őket. Aztán Izrael fiai valamennyien visszatértek birtokaikra és városaikba.
2Ch 31:2 Hiszkija aztán kirendelte a papi és a levita csoportokat osztályaik szerint, kit-kit a maga tisztébe, mind a papokat, mind a levitákat, az egészen elégő áldozatokhoz és a békeáldozatokhoz, hogy szolgáljanak, dicséretet zengjenek s énekeljenek az Úr táborának kapuiban.
2Ch 31:3 A király úgy rendelte, hogy az ő jövedelméből mutassák be az egészen elégő áldozatokat, reggel és este, minden szombaton, a hónapok első napjain s az egyéb ünnepeken, ahogy meg van írva Mózes törvényében.
2Ch 31:4 Azt is meghagyta, hogy a Jeruzsálemben lakó nép adja meg a papoknak s a levitáknak járandóságukat, hogy az Úr törvényének szolgálhassanak.
2Ch 31:5 Amikor ez a sokaság füléhez jutott, Izrael fiai bőségesen megadták a zsengét a gabonából, a borból, az olajból s a mézből, és beszolgáltatták a tizedet mindabból, amit a föld terem.
2Ch 31:6 Izraelnek és Júdának azok a fiai is, akik Júda városaiban laktak, megvitték a tizedet a marhából s a juhból, s a tizedet azokból a szentelt dolgokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek felajánlottak. Amikor mindezt elvitték, számos garmadába tették.
2Ch 31:7 A harmadik hónapban rakták le az első garmadákat és a hetedik hónapban az utolsókat.
2Ch 31:8 Amikor aztán Hiszkija és fejedelmei odamentek és látták a garmadákat, áldották az Urat, s Izrael népét.
2Ch 31:9 Megkérdezte azonban Hiszkija a papokat és a levitákat, miért hever ott annyi garmada?
2Ch 31:10 Azarja, a Szádok törzsökéből való főpap azt felelte neki: "Mióta elkezdték hozni a zsengét az Úr házába, mindig jóllakásig ettünk belőle és mégis sok maradt, mert az Úr megáldotta népét: a maradvány tömege az, amit látsz."
2Ch 31:11 Erre Hiszkija megparancsolta, hogy csináljanak raktárakat az Úr házában. Amikor ezeket megcsinálták,
2Ch 31:12 hűségesen bevitték mind a zsengéket, mind a tizedeket s a fogadalmi ajándékokat. Ezeknek a gondviselője Konenja levita, másodfelügyelője Szemei, a testvére volt.
2Ch 31:13 Utána következett Jáhiel, Azarja, Náhát, Aszaél, Jerimót, Jozábád, Eliél, Jeszmákja, Mahát, Benája, akik Konenjának és testvérének, Szemeinek a felügyelete alatt gazdálkodtak Hiszkija királynak és Azarjának, az Isten háza főpapjának parancsára, akihez minden tartozott.
2Ch 31:14 Kóré levita, Jimna fia, a keleti kapu ajtónállója, az Úrnak önként hozott ajándékokra, az áldozati adományokra s a szentségessé szentelt dolgokra felügyelt.
2Ch 31:15 Az ő fennhatósága alatt álltak Éden, Benjamin, Jésua, Semeja, Amarja és Sekenja a papok városaiban, hogy hűségesen osztogassák a járandóságokat testvéreiknek, mind a kicsiknek, mind a nagyoknak,
2Ch 31:16 a három esztendősnél idősebb férfiaknak, akik számba vannak véve, mindazoknak, akik az Úr templomába léptek, hogy a napi szolgálatot osztályaik szerint ellássák.
2Ch 31:17 Számba vették a papokat is családjaik szerint, a húsz esztendősnél idősebb levitáknak tisztük és osztályaik szerint.
2Ch 31:18 Számba vették az egész sokaságot, mind a feleségeket, mind a mindkét nemű gyermekeket, mert a papok hűséges szolgálata által ők is megszentelődtek.
2Ch 31:19 Áron fiainak részéről is voltak megbízott férfiak a szántóikon s az egyes városokhoz tartozó legelőiken, akik a papok s a leviták egész férfinemzetségének a járandóságokat kiosztották.
2Ch 31:20 Megtette tehát Hiszkija mindazt, amit elmondtunk, egész Júdában. Azt cselekedte, ami jó, helyes és igaz volt az Úr, az ő Istene előtt.
2Ch 31:21 Az Úr házának szolgálatában mindent a törvény és az előírások szerint végezve igyekezett Istenét keresni. Teljes szívével cselekedett és szerencsés volt.
2Ch 32:1 Ezek után a dolgok és igazságos cselekedetek után eljött Szanherib, az asszírok királya és bevonult Júdába. Ostrom alá vette a megerősített városokat, mert el akarta azokat foglalni.
2Ch 32:2 Amikor Hiszkija látta, hogy Szanherib eljött, s a harc egész heve Jeruzsálem ellen fordul,
2Ch 32:3 tanácsot tartott fejedelmeivel és a legvitézebb embereivel, hogy betömik a városon kívül levő forrásokat. Amikor ezt valamennyien helyeselték,
2Ch 32:4 igen nagy sokaságot gyűjtött egybe és betömték az összes forrást s azt a patakot, amely a vidék közepén folyt, mondván: "Ha eljönnek az asszírok királyai, ne találjanak elegendő vizet."
2Ch 32:5 Majd serényen nekilátott, felépítette a lerombolt várfalat és tornyokat emelt rá. Kívül pedig még, egy várfalat húzatott s megújította a Mellót a Dávid-városban. Aztán mindenféle fegyvert és pajzsot szerzett és
2Ch 32:6 hadvezéreket állított a sereg élére. Egybehívta valamennyiüket a város kapujánál levő térségre s a szívükre beszélve így szólt:
2Ch 32:7 "Férfiasan járjatok el, s legyetek erősek! Ne féljetek s ne rettegjetek az asszírok királyától s a vele levő egész sokaságától, mert sokkal többen vannak mivelünk, mint ővele.
2Ch 32:8 Ővele ugyanis testi erő van, velünk azonban az Úr, a mi Istenünk, aki a mi segítőnk és harcol értünk." Hiszkijának, Júda királyának e szavaira megbátorodott a nép.
2Ch 32:9 Amikor ez megtörtént, Szanherib, az asszírok királya, elküldte szolgáit Jeruzsálembe (ő maga ugyanis egész seregével Lákist ostromolta) Hiszkijához, Júda királyához s a városban levő egész néphez, ezzel az üzenettel:
2Ch 32:10 Ezt üzeni Szanherib, az asszírok királya: "Kiben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok az ostrom idejében?
2Ch 32:11 Talán bizony Hiszkija rászedett titeket, hogy éhen s szomjan veszítsen azt állítva, hogy az Úr, a ti Istenetek, majd megszabadít titeket az asszírok királyának a kezéből?
2Ch 32:12 Hát nem Hiszkija-e az, aki leromboltatta az Ő magaslatait és oltárait, s azt parancsolta és mondta Júdának és Jeruzsálemnek: "Egy oltár előtt imádkozzatok és azon égessetek jó illatot!"
2Ch 32:13 Nem tudjátok-e, mit műveltem én s atyáim a föld valamennyi népével? Vajon meg tudták-e szabadítani a nemzeteknek s az összes országnak istenei országukat az én kezemtől?
2Ch 32:14 Ki tudta az atyáim által elpusztított nemzetek valamennyi istene közül megmenteni népét kezemtől, hogy éppen a ti Istenetek tudna titeket megmenteni e kéztől?
2Ch 32:15 Ne szedjen hát rá titeket Hiszkija, ne szédítsen meg hamis szavakkal, s ne higgyetek neki! Ha ugyanis egyetlen nemzet vagy ország istene sem tudta megszabadítani népét kezemtől, s atyáim kezétől, akkor a ti Istenetek sem tud majd megmenteni titeket az én kezemből."
2Ch 32:16 Sok egyebet is beszéltek szolgái az Úr Isten és szolgája, Hiszkija ellen,
2Ch 32:17 sőt leveleket is írtak, tele az Úr, Izrael Istene ellen való káromlással, s szólva ellene: "Amint a többi nemzet istenei nem tudták megszabadítani népüket kezemből, úgy Hiszkija Istene sem fogja tudni megszabadítani népét e kézből!"
2Ch 32:18 Hozzá nagy lármával, zsidó nyelven odakiáltatott a jeruzsálemi várfalon tartózkodó nép felé, hogy megrémítse őket s elfoglalhassa a várost.
2Ch 32:19 Úgy beszélt Jeruzsálem Istene ellen, mint a föld népeinek emberi kezek alkotta istenei ellen.
2Ch 32:20 Erre Hiszkija király és Izajás próféta, Ámosz fia, könyörögtek s az éghez kiáltottak e káromlás miatt.
2Ch 32:21 Erre az Úr elküldött egy angyalt, s az megverte az asszír király seregének valamennyi vitéz és harcos emberét és vezérét. Erre ő gyalázattal visszatért országába. Amikor aztán bement istene házába, tulajdon ágyékából származó fiai karddal megölték.
2Ch 32:22 Így szabadította meg az Úr Hiszkiját és Jeruzsálem lakóit az asszírok királyának, Szanheribnek a kezéből s mindenkinek a kezéből és nyugalmat adott nekik körös-körül mindenfelől.
2Ch 32:23 Erre sokan ajándékokat és áldozatokat hoztak Jeruzsálembe az Úrnak és ajándékokat Hiszkijának, Júda királyának. Ő aztán dicsőségre tett szert valamennyi nemzet előtt.
2Ch 32:24 Azokban a napokban halálosan megbetegedett Hiszkija, de az Úrhoz könyörgött, aki meghallgatta őt s csodajelet adott neki.
2Ch 32:25 Ő azonban nem viszonozta a kapott jótéteményt, mert felfuvalkodott a szíve. Ezért aztán felgerjedt ellene, Júda ellen és Jeruzsálem ellen az Úr haragja.
2Ch 32:26 Később azonban megalázta magát szíve felfuvalkodottságáért Jeruzsálem lakosaival együtt s ezért nem Hiszkija idejében jött rájuk az Úr haragja.
2Ch 32:27 Hiszkija igen gazdag és híres volt, és temérdek kincset, ezüstöt, aranyat, drágakövet, illatszert, mindenféle fegyvert s nagy értékű edényt gyűjtött magának.
2Ch 32:28 Gabona-, bor- és olajraktárakat, mindenféle marhaistállókat, juhaklokat
2Ch 32:29 és városokat is épített magának. Igen sok juhnyája és számtalan marhacsordája volt ugyanis, mert az Úr igen sok jószágot adott neki.
2Ch 32:30 Hiszkija volt az, aki betömette Gíhon vizeinek felső forrását s azokat levezettette a Dávid-város nyugati részére. Minden munkájában szerencsésen végrehajtotta azt, amit akart.
2Ch 32:31 Mindazonáltal, amikor a babiloni fejedelmek követeket küldtek hozzá, hogy megkérdezzék őt a felől a csoda felől, amely az országban történt, elhagyta őt Isten, hogy próbára tegye s ismeretes legyen mindaz, ami a szívében volt.
2Ch 32:32 Hiszkija többi dolgát és jócselekedetét megírták Izajás prófétának, Ámosz fiának látomásában, meg Júda és Izrael királyainak könyvében.
2Ch 32:33 Amikor aztán Hiszkija aludni tért atyáihoz, eltemették őt Dávid fiainak sírjai felett, s egész Júda s Jeruzsálem valamennyi lakója gyászünnepséget tartott felette. Fia, Manassze lett a király helyette.
2Ch 33:1 Tizenkét esztendős volt Manassze, amikor uralkodni kezdett s ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2Ch 33:2 Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, azoknak a nemzetek undokságai szerint, amelyeket kiűzött az Úr Izrael fiai elől.
2Ch 33:3 Ismét felépítette a magaslatokat, amelyeket atyja, Hiszkija leromboltatott, oltárokat emelt a Baáloknak, berkeket csináltatott, s imádta s tisztelte az ég egész seregét.
2Ch 33:4 Oltárokat építtetett az Úr házában is, pedig arról azt mondta az Úr: "Jeruzsálemben lesz az én nevem mindörökké" --
2Ch 33:5 az ég egész seregének tiszteletére építtette azokat, az Úr házának mindkét udvarán.
2Ch 33:6 Fiait átvitette a tűzön Ennom fiának völgyében, álmokra adott, jóslást űzött, varázslással foglalkozott, varázslókat és bűbájosokat tartott maga mellett és sok olyasmit tett, ami gonosz az Úr előtt, hogy bosszantsa őt.
2Ch 33:7 Faragott és öntött képet is helyezett az Isten házába, pedig arról azt ígérte és azt mondta Isten Dávidnak s fiának, Salamonnak: "Ebbe a házba és Jeruzsálembe, amelyet kiválasztottam magamnak Izrael valamennyi törzséből, fogom elhelyezni nevemet mindörökre,
2Ch 33:8 s nem mozdítom el Izrael lábát arról a földről, amelyet atyáiknak adtam, feltéve, hogy gondosan megcselekszik azt, amit Mózes által meghagytam nekik, minden törvényt, szertartást és rendeletet."
2Ch 33:9 Így csábította el Manassze Júdát és Jeruzsálem lakóit arra, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint mindazok a nemzetek, amelyeket az Úr kiűzött Izrael fiainak színe elől.
2Ch 33:10 Az Úr szólt is hozzá és népéhez, de nem akarták meghallgatni.
2Ch 33:11 Ezért aztán rájuk hozta az asszírok királyának hadvezéreit s azok elfogták Manasszét s láncba-bilincsbe verve elvitték Babilonba.
2Ch 33:12 Ő azonban szorongatásában az Úrhoz, az ő Istenéhez imádkozott s nagy bűnbánatot tartott atyái Istene előtt.
2Ch 33:13 Esdekelt előtte s állhatatosan könyörgött, úgy, hogy Ő meghallgatta könyörgését s visszavitette Jeruzsálembe, országába. Ekkor Manassze elismerte, hogy az Úr az Isten.
2Ch 33:14 Aztán falat építtetett a Dávid-városon kívül, a Gíhontól nyugatra, a völgyben, a Halkapu bejárójától körös-körül az Ófelig, s azt igen magasra felhúzatta. Majd hadvezéreket állított Júda valamennyi megerősített városába,
2Ch 33:15 és eltávolította az idegen isteneket és a bálványokat az Úr házából. Az oltárokat pedig, amelyeket az Úr házának hegyén és Jeruzsálemben állíttatott, mind kivetette a városon kívülre.
2Ch 33:16 Megújította továbbá az Úr oltárát s vágó-, béke- és dicsérő áldozatokat mutatott be rajta, és meghagyta Júdának, hogy az Úrnak, Izrael Istenének szolgáljon.
2Ch 33:17 Ám a nép továbbra is a magaslatokon áldozott az Úrnak, az ő Istenének.
2Ch 33:18 Manassze többi dolgát, könyörgését az ő Istenéhez, meg azoknak a látnokoknak a szavait, akik az Úr, Izrael Istenének nevében szóltak neki, megírták Izrael királyainak dolgai között.
2Ch 33:19 Imádságát és meghallgatását, valamennyi vétkét és bűnét, meg azokat a helyeket, amelyeken magaslatokat építtetett s berkeket és szobrokat készíttetett, mielőtt bűnbánatot tartott, feljegyezték Hózáj beszédeiben.
2Ch 33:20 Amikor aztán Manassze aludni tért atyáihoz, eltemették házában s fia, Ámon lett a király helyette.
2Ch 33:21 Huszonkét esztendős volt Ámon, amikor uralkodni kezdett s két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2Ch 33:22 Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt, úgy, ahogy atyja, Manassze cselekedett. Valamennyi bálványnak, amelyet Manassze készíttetett, áldozott és szolgált,
2Ch 33:23 sőt nem is alázta meg magát az Úr színe előtt, mint ahogyan atyja, Manassze megalázta magát, hanem sokkal nagyobb bűnöket követett el.
2Ch 33:24 Végül szolgái összeesküdtek ellene s megölték házában.
2Ch 33:25 Erre a föld népe lekaszabolta mindazokat, akik Ámont megölték, és fiát, Joziját tette meg királlyá helyette.
2Ch 34:1 Nyolc esztendős volt Jozija, amikor uralkodni kezdett, s harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2Ch 34:2 Azt cselekedte, ami helyes volt az Úr színe előtt, s atyjának, Dávidnak útjain járt: nem tért le sem jobbra, sem balra.
2Ch 34:3 Uralkodásának nyolcadik esztendejében, még gyermekkorában, elkezdte keresni atyjának, Dávidnak Istenét, s az uralkodásának megkezdését követő tizenkettedik esztendőben megtisztította Júdát és Jeruzsálemet a magaslatoktól, a berkektől, a bálványoktól s a faragott képektől.
2Ch 34:4 Lerontották előtte a Baálok oltárait, ledöntötték a rájuk helyezett bálványokat, kivágatta és összetörette a berkeket s a faragott képeket és darabjaikat azoknak a sírjára hányatta, akik áldoztak nekik.
2Ch 34:5 Ezenkívül elégette a papok csontjait a bálványoltárokon, megtisztította Júdát és Jeruzsálemet,
2Ch 34:6 sőt még Manassze, Efraim, Simeon és Naftali városaiban is felforgatta mindezeket.
2Ch 34:7 Amikor aztán feldúlta az oltárokat s a berkeket és darabokra zúzta a faragott képeket, és lerontott minden bálványtemplomot Izrael egész földjén, visszatért Jeruzsálembe.
2Ch 34:8 Uralkodásának tizennyolcadik esztendejében pedig, amikor már megtisztította az országot és az Úr templomát, elküldte Sáfánt, Eszelja fiát, meg Maaszját, a város parancsnokát, meg Johát, Joacház fiát, a jegyzőt, hogy javítsák ki az Úrnak, az ő Istenének házát.
2Ch 34:9 Azok el is mentek Helkija főpaphoz, átvették tőle azt a pénzt, amely az Úr házába befolyt. A leviták meg az ajtónállók Manasszétól, Efraimtól, s Izrael egész maradékától, meg egész Júdától, Benjamintól s Jeruzsálem lakóitól gyűjtöttek,
2Ch 34:10 és átadták azok kezébe, akik az Úr házában a munkások felügyelői voltak, hogy javítsák ki a templomot s hozzák helyre mindazt, ami rossz.
2Ch 34:11 Erre azok kiadták azt a mesterembereknek és a kőműveseknek, hogy vásároljanak rajta köveket a kőbányákból, meg fát az épület összefogására, s azoknak a helyiségeknek a begerendázására, amelyeket Júda királyai tönkre juttattak.
2Ch 34:12 Azok hűségesen mindent el is végeztek. A munkások felügyelői voltak: Jahát és Abdiás, Merári fiai közül, továbbá Zakariás és Mesullám Kaát fiai közül. Ezek szorgalmazták a munkát: valamennyien zeneértő leviták voltak.
2Ch 34:13 Azokra, akik a különféle célokra szükséges terheket hordták, levita íródeákok és ajtónálló tisztek ügyeltek fel.
2Ch 34:14 Amikor pedig kihozták azt a pénzt, amely az Úr templomába befolyt, Helkija pap megtalálta az Úr Mózes által adott törvényének könyvét.
2Ch 34:15 Azt mondta azért Sáfán íródeáknak: "Megtaláltam a törvénykönyvet az Úr házában". Azzal átadta neki.
2Ch 34:16 Erre ő bevitte a könyvet a királyhoz és jelentette neki: "Mindaz, amivel megbíztad szolgáidat, íme, teljesül.
2Ch 34:17 Azt a pénzt, amely az Úr házában volt, megszámlálták és átadták a mesteremberek s a különféle művesek felügyelőinek."
2Ch 34:18 Azonkívül Sáfán, a király íródeákja ezt mondta: "Helkija pap átadta nekem ezt a könyvet." Aztán Sáfán felolvasta azt a király előtt.
2Ch 34:19 Történt pedig, hogy amikor a király meghallgatta a törvény szavait, megszaggatta ruháit,
2Ch 34:20 és parancsot adott Helkijának, meg Ahikámnak, Sáfán fiának, meg Abdonnak, Míka fiának, meg Sáfán íródeáknak meg Aszájának, a király szolgájának:
2Ch 34:21 "Menjetek, kérjetek tanácsot az Úrtól rám s Izrael megmaradt részére meg Júdára vonatkozólag e megtalált könyv valamennyi igéje dolgában. Mert az Úr nagy haragja szállott ránk azért, hogy atyáink nem tartották meg az Úr igéit s nem teljesítették mindazt, ami e könyvben írva van."
2Ch 34:22 El is ment Helkija s azok, akiket a király vele küldött, Holda prófétaasszonyhoz, annak a Sallumnak a feleségéhez, aki a ruhatáros Hászra fiának, Tokhátnak volt a fia -- Jeruzsálem második részében lakott --, és elmondták neki ezeket a szavakat.
2Ch 34:23 Ő azt felelte nekik: "Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Mondjátok annak az embernek, aki titeket hozzám küldött:
2Ch 34:24 Ezt üzeni az Úr: Íme, én rázúdítom e helyre és lakóira azokat a bajokat s mindazokat az átkokat, amelyeket megírtak abban a könyvben, amelyet Júda királya előtt olvastak.
2Ch 34:25 Elhagytak ugyanis engem s más isteneknek áldoztak, hogy engem haragra indítsanak kezük minden cselekedetével. Éppen azért rázúdul haragom erre a helyre, s ki nem alszik!
2Ch 34:26 Júda királyához azonban, aki elküldött titeket, hogy tanácsot kérjetek az Úrtól, így szóljatok: Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene. Mivel hallgattál e könyv igéire,
2Ch 34:27 meglágyult a szíved, és megalázkodtál Isten színe előtt azok miatt, amiket e hely ellen és Jeruzsálem lakói ellen mondtam, irántam való tiszteletből megszaggattad ruháidat, és sírtál előttem, én is meghallgatlak téged, mondja az Úr!
2Ch 34:28 Íme, én majd atyáidhoz juttatlak s békességben sírodba kerülsz, s nem fogja látni szemed azt a sok mindenféle bajt, amelyet én e helyre s lakóira zúdítok." Ők el is mondtak a királynak mindent, amit az asszony mondott.
2Ch 34:29 Erre ő egybehívta Júda és Jeruzsálem valamennyi vénét.
2Ch 34:30 Felment az Úr házába és vele Júda valamennyi embere s Jeruzsálem lakója, a papok, a leviták s az egész nép, aprajától nagyjáig, s az Úr házában felolvasta a király fülük hallatára a könyv valamennyi igéjét.
2Ch 34:31 Aztán felállt az emelvényére és szövetséggel kötelezte magát az Úr előtt, hogy őt fogja követni, parancsait, bizonyságait és rendeleteit teljes szívéből és teljes lelkéből megtartja, s megteszi azt, ami meg van írva abban a könyvben, amelyet olvasott.
2Ch 34:32 Majd esküvel kötelezte erre mindazokat, akik Jeruzsálemben és Benjaminban voltak, -- s Jeruzsálem lakói teljesítették is az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét.
2Ch 34:33 Erre eltávolította Jozija az összes undokságokat Izrael fiainak egész országából s mindazokat, akik megmaradtak Izraelből, rávette, hogy az Úrnak, az ő Istenüknek szolgáljanak. Az ő egész idejében nem is szakadtak el az Úrtól, atyáik Istenétől.
2Ch 35:1 Majd pászkát készített Jozija az Úrnak Jeruzsálemben, s azt be is mutatták az első hónap tizennegyedik napján.
2Ch 35:2 Kirendelte ugyanis a papokat tisztükbe, s buzdította őket, hogy lássák el szolgálatukat az Úr házában.
2Ch 35:3 A levitáknak, akiknek oktatása szerint szokott egész Izrael megszentelődést tartani az Úr tiszteletére, ezt mondta: "Tegyétek a ládát annak a templomnak a szentélyébe, amelyet Salamon, Dávid fia, Izrael királya építtetett: többé ugyanis azt nem kell hordoznotok, hanem immár az Úrnak, a ti Isteneteknek, s az ő népének, Izraelnek kell szolgálnotok.
2Ch 35:4 Készüljetek tehát fel nemzetségeitek, családjaitok, mindenki a maga osztályai szerint, amint azt Dávid, Izrael királya megparancsolta s fia, Salamon megírta.
2Ch 35:5 Lássatok szolgálatotokhoz a szent helyen a családok és a levita csapatok szerint.
2Ch 35:6 Tartsatok megszentelődést, s vágjátok le a pászkát és készítsétek fel magatokat testvéreitekért, hogy tudjanak azok szerint a szavak szerint cselekedni, amelyeket az Úr Mózes által mondott."
2Ch 35:7 Majd adott Jozija az egész népnek, amely ott volt a pászka ünnepén, harmincezer bárányt, kecskegödölyét s egyéb aprójószágot a nyájból, továbbá háromezer marhát -- mindezt a király jószágából.
2Ch 35:8 Vezérei is hoztak önkéntes adományokat mind a népnek, mind a papoknak és a levitáknak. Helkija, Zakariás és Jáhiel, az Úr házának fejei kétezer-hatszáz különféle aprójószágot és háromszáz marhát adtak a papoknak a pászka elkészítésére.
2Ch 35:9 Konenja és Semeja, meg Natanael, a testvérei, továbbá Hásabja, Jejél és Jozábád, a leviták fejei ötezer juhot és ötszáz marhát adtak a többi levitának a pászka megülésére.
2Ch 35:10 Amikor így a szolgálat előkészületei megtörténtek, a papok tisztükbe, a leviták pedig csapataikba álltak, a király parancsa szerint.
2Ch 35:11 Aztán levágták a pászkát, s a papok széthintették kezükkel a vért, a leviták pedig lenyúzták az egészen elégő áldozatokat.
2Ch 35:12 Az egészen elégő áldozatokat különválasztották, hogy odaadják az egyes házaknak és családoknak, s azok mutassák be az Úrnak, amint meg van írva Mózes könyvében. Hasonlóképpen cselekedtek a marhákkal is.
2Ch 35:13 Aztán a pászkát tűzön megsütötték, amint meg van írva a törvényben, a békeáldozatokat pedig üstökben, katlanokban és fazekakban megfőzték s gyorsan kiosztották az egész népnek.
2Ch 35:14 Aztán maguknak és a papoknak is készítettek, ugyanis Áron fiai, a papok az egészen elégő áldozatok s a hájrészek bemutatásával egészen éjjelig el voltak foglalva. Így a leviták maguknak és a papoknak, Áron fiainak, legutoljára készítettek.
2Ch 35:15 Eközben az énekesek, Ászáf fiai is a helyükön álltak, Dávidnak és Ászáfnak, Hermánnak és Iditunnak, a király prófétáinak parancsa szerint, az ajtónállók pedig őrizték az egyes kapukat, és egy pillanatra sem távoztak a szolgálatból. Éppen azért levita-testvéreik készítették el nekik is az ételt.
2Ch 35:16 Elvégezték tehát az Úr egész szolgálatát annak rendje és módja szerint azon a napon, elkészítették a pászkát, s egészen elégő áldozatot mutattak be az Úr oltárán, Jozija király parancsa szerint.
2Ch 35:17 Megtartották Izrael ott levő fiai abban az időben a pászkát s hét napon át a kovásztalanok ünnepét.
2Ch 35:18 Nem volt ehhez hasonló pászka Izraelben Sámuel próféta napjai óta, Izrael valamennyi királya közül sem készíttetett senki olyan pászkát, mint Jozija a papoknak, a levitáknak s az egész Júdának és az ott levő Izraelnek, és Jeruzsálem lakóinak.
2Ch 35:19 Jozija uralkodásának tizennyolcadik esztendejében ünnepelték ezt a pászkát.
2Ch 35:20 Miután azonban Jozija helyreállította a templomot, felvonult Nékaó, Egyiptom királya, hogy hadakozzon az Eufrátesz mellett fekvő Karkemis ellen. Ekkor Jozija kivonult ellene.
2Ch 35:21 Erre ő követeket küldött hozzá s azt üzente: "Mi közünk van egymáshoz, Júda királya? Nem te ellened vonulok ma, hanem más ház ellen hadakozom s az Isten parancsolta meg nekem, hogy sietve ellene vonuljak. Hagyj fel az Isten ellen való cselekvéssel, mert ő velem van, hogy el ne veszítsen téged."
2Ch 35:22 Ám Jozija nem akart visszatérni, hanem hadba szállt ellene s nem hallgatott Nékaónak az Isten szájából származó szavára, hanem elment, hogy megvívjon vele Megiddó mezején.
2Ch 35:23 Ott az íjászok megsebesítették. Ekkor ő azt mondta legényeinek: "Vigyetek ki engem a harcból, mert bizony megsebesültem."
2Ch 35:24 Azok átvitték őt harci szekeréről egy másik szekérre, amely a királyi szokás szerint követte őt, s elvitték Jeruzsálembe, de meghalt. Ekkor eltemették atyái sírboltjában s egész Júda és Jeruzsálem siratta,
2Ch 35:25 leginkább Jeremiás: mindmáig ismétli az ő siralmait Jozijáról minden énekes és énekesnő, s ez mintegy törvénnyé lett Izraelben. Szövegük, íme, megtalálható a Siralmakban.
2Ch 35:26 Jozija egyéb dolgait s az Úr törvényének parancsolatai szerinti jótetteit
2Ch 35:27 s az ő cselekedeteit, az elsőket és az utolsókat, megírták Júda és Izrael királyainak könyvében.
2Ch 36:1 Ekkor a föld népe Joacházt, Jozija fiát tette királlyá atyja helyébe Jeruzsálemben.
2Ch 36:2 Huszonhárom esztendős volt Joacház, amikor uralkodni kezdett s három hónapig uralkodott Jeruzsálemben.
2Ch 36:3 Ám Egyiptom királya, amikor Jeruzsálembe ért, letette őt, s az országot száz talentum ezüstre és egy talentum aranyra ítélte.
2Ch 36:4 Helyette fivérét, Eljakimot tette meg Júda és Jeruzsálem királyává, de nevét Joakimra változtatta, Joacházt pedig magával hurcolta és elvitte Egyiptomba.
2Ch 36:5 Huszonöt esztendős volt Joakim, amikor uralkodni kezdett s tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr, az ő Istene előtt.
2Ch 36:6 Felvonult ellene Nebukadnezár, a kaldeusok királya, megláncolta és elvitte Babilonba.
2Ch 36:7 Odavitte az Úr házának edényeit is, s a maga templomába helyezte azokat.
2Ch 36:8 Joakim egyéb dolgait, valamint undokságait, amelyeket elkövetett s amelyek terhelték, megírták Júda és Izrael királyainak könyvében. Fia, Joachin lett a király helyette.
2Ch 36:9 Nyolc esztendős volt Joachin, amikor uralkodni kezdett s három hónapig és tíz napig uralkodott Jeruzsálemben. Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt.
2Ch 36:10 Az esztendő fordultával odaküldött Nebukadnezár király s elvitette Babilonba. Ugyanakkor elvitette az Úr házának drága edényeit is, Júda és Jeruzsálem királyává pedig a testvérét, Cidkiját rendelte.
2Ch 36:11 Huszonegy esztendős volt Cidkija, amikor uralkodni kezdett s tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2Ch 36:12 Azt cselekedte, ami gonosz az Úr, az ő Istene szeme előtt, s nem alázkodott meg Jeremiás próféta személye előtt sem, aki által az Úr ajka szólt hozzá.
2Ch 36:13 Nebukadnezár királytól is elpártolt, pedig ő Istenre eskette meg. Megkeményítette nyakát és szívét, s nem tért vissza az Úrhoz, Izrael Istenéhez.
2Ch 36:14 Sőt még a papok valamennyi elöljárója meg a nép is hűtlenül a nemzetek valamennyi undokságát követte, s megszentségtelenítette az Úr házát, amelyet az Úr magának szentelt Jeruzsálemben.
2Ch 36:15 Az Úr, atyáik Istene elküldte ugyan hozzájuk követeit, s a reggeli felkeléstől állandóan figyelmeztette őket, mert kímélni akarta népét s a maga lakóhelyét.
2Ch 36:16 De ők kigúnyolták Isten követeit, fel sem vették szavait, s kinevették prófétáit. Úgyhogy az Úr haragja végül is felgerjedt népe ellen és nem volt többé számukra mentség.
2Ch 36:17 Rájuk hozta ugyanis a kaldeusok királyát és kardélre hányatta az ifjaikat szentélyük házában. Nem könyörült meg ifjún, hajadonon, vénen avagy aggastyánon, hanem mindenkit a kezébe adott.
2Ch 36:18 Az Úr házának valamennyi edényét, a nagyokat és kicsiket egyaránt, valamint a templom, a király s a főemberek kincseit elvitette Babilonba.
2Ch 36:19 Az ellenség felgyújtotta az Isten házát, lerombolta Jeruzsálem falát, minden tornyát felégette és elpusztította minden drágaságát.
2Ch 36:20 Aki megmenekült a kardtól, azt Babilonba hurcolták. Ott szolgája lett a királynak és fiainak, amíg uralomra nem jutott a perzsák királya,
2Ch 36:21 hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott Jeremiás ajka által: ha a föld nem ünnepli meg szombatjait, elhagyatottságának egész ideje alatt szombatot tart, amíg el le nem telik a hetven esztendő.
2Ch 36:22 Círusznak, a perzsák királyának első esztendejében azonban felébresztette az Úr Círusznak, a perzsák királyának lelkét, hogy beteljesedjék az Úr szava, amelyet Jeremiás szája által mondott. Erre ő kihirdette egész birodalmában írásban és szóban: "
2Ch 36:23 Ezt üzeni Círusz, a perzsák királya. A föld valamennyi országát nekem adta az Úr, az ég Istene, s ő megparancsolta nekem, hogy házat építsek neki a júdai Jeruzsálemben. Ki való közületek az ő népéből? Legyen vele az Úr, az ő Istene és menjen fel."
Ezr 1:1 Círusznak, a perzsák királyának első esztendejében felébresztette az Úr Círusznak, a perzsák királyának lelkét, hogy beteljesedjék az Úr szava, amelyet Jeremiás szája által mondott. Erre ő egész birodalmában, írásban is, a következő rendeletet hirdette ki:
Ezr 1:2 "Így szól Círusz, a perzsák királya: A föld valamennyi országát kezembe adta az Úr, a mennynek Istene, és ő meghagyta nekem, hogy házat építsek neki Jeruzsálemben, amely Júdeában van.
Ezr 1:3 Ki való közületek az ő egész népéből? Legyen vele az ő Istene. Menjen fel Jeruzsálembe, amely Júdeában van, és építse fel az Úrnak, Izrael Istenének templomát. Ő az az Isten, aki Jeruzsálemben lakik.
Ezr 1:4 A megmaradtak közül mindenkit, bárhol lakjék is, segítsék meg az ő helységének emberei mindenütt ezüsttel, arannyal, felszereléssel, jószággal, azonfelül, amit önként ajánlanak fel Isten jeruzsálemi temploma javára."
Ezr 1:5 Elindultak erre a családfők Júdából meg Benjaminból, és a papok meg a leviták, egyszóval mindazok, akiknek Isten arra indította lelkét, hogy felmenjenek és megépítsék az Úr templomát Jeruzsálemben.
Ezr 1:6 Mindazok pedig, akik körülöttük laktak, önkéntes adományaikon felül ezüst- és aranyedényekkel, felszereléssel, jószággal és egyéb holmikkal segítették őket.
Ezr 1:7 Círusz király előhozatta az Úr házának edényeit is, amelyeket Nebukadnezár vitt el Jeruzsálemből és helyezett el a maga istenének templomában.
Ezr 1:8 Előhozatta ugyanis azokat Círusz, a perzsák királya, Mitridátész, kincstáros által és szám szerint átadta azokat Sesbaccárnak, Júda fejedelmének.
Ezr 1:9 Számuk a következő: harminc aranycsésze, ezer ezüstcsésze, huszonkilenc kés, harminc aranypohár,
Ezr 1:10 négyszáztíz másfajta ezüstpohár, ezer egyéb edény.
Ezr 1:11 Az arany- és ezüstedények száma összesen ötezer-négyszáz volt. Mindezt magával vitte Sesbaccár, amikor a fogságban levőkkel visszatért Babilonból Jeruzsálembe.
Ezr 2:1 A tartománynak azok a fiai, akik a Nebukadnezár babiloni király által Babilonba hurcolt számkivetettek közül felkerekedtek és visszatértek Jeruzsálembe és Júdába, mindenki a maga városába, a következők voltak:
Ezr 2:2 Zerubbábellel vonultak: Józsue, Nehemiás, Szárája, Ráhelája, Nahámani, Mardokáj, Belsán, Meszfár, Bigváj, Rehum, Baána. Izrael férfi-népe szám szerint a következő volt:
Ezr 2:3 Fáros fiai kétezer-százhetvenketten,
Ezr 2:4 Sefátia fiai háromszázhetvenketten,
Ezr 2:5 Área fiai hétszázhetvenöten,
Ezr 2:6 Fáhat-Moáb fiai Józsue és Joáb utódai közül kétezer-nyolcszáztizenketten,
Ezr 2:7 Élám fiai ezerkétszázötvennégyen,
Ezr 2:8 Zétua fiai kilencszáznegyvenöten,
Ezr 2:9 Zakáj fiai hétszázhatvanan,
Ezr 2:10 Báni fiai hatszáznegyvenketten,
Ezr 2:11 Bebáj fiai hatszázhuszonhárman,
Ezr 2:12 Azgád fiai ezerkétszázhuszonketten,
Ezr 2:13 Adonikám fiai hatszázhatvanhatan,
Ezr 2:14 Bigváj fiai kétezer-ötvenhatan,
Ezr 2:15 Ádin fiai négyszázötvennégyen,
Ezr 2:16 Átér fiai közül azok, akik Hiszkijától valók voltak, kilencvennyolcan,
Ezr 2:17 Becáj fiai háromszázhuszonhárman,
Ezr 2:18 Jóra fiai száztizenketten,
Ezr 2:19 Hásum fiai kétszázhuszonhárman,
Ezr 2:20 Gebbár lakói kilencvenöten,
Ezr 2:21 Betlehem lakói százhuszonhárman,
Ezr 2:22 Netufa férfiai ötvenhatan,
Ezr 2:23 Anatót férfiai százhuszonnyolcan,
Ezr 2:24 Azmávet lakói negyvenketten,
Ezr 2:25 Kirját-Jearim, Kefira és Berót lakói hétszáznegyvenhárman,
Ezr 2:26 Ráma és Gibea lakói hatszázhuszonegyen,
Ezr 2:27 Makmász férfiai százhuszonketten,
Ezr 2:28 Betel és Hái férfiai kétszázhuszonhárman,
Ezr 2:29 Nébó lakói ötvenketten,
Ezr 2:30 Megbis lakói százötvenhatan,
Ezr 2:31 a másik Élám lakói ezerkétszázötvennégyen,
Ezr 2:32 Hárim lakói háromszázhúszan,
Ezr 2:33 Lód, Hádid és Onó lakói hétszázhuszonöten,
Ezr 2:34 Jerikó lakói háromszáznegyvenöten,
Ezr 2:35 Szenáa lakói háromezer-hatszázharmincan.
Ezr 2:36 A papok: Jedája fiai Józsue házából kilencszázhetvenhárman,
Ezr 2:37 Immer fiai ezerötvenketten,
Ezr 2:38 Feshúr fiai ezerkétszáznegyvenheten,
Ezr 2:39 Hárim fiai ezertizenheten.
Ezr 2:40 A leviták: Józsue fiai, vagyis Kadmiel, Binnuj, Hodavja hetvennégyen.
Ezr 2:41 Az énekesek: Ászáf fiai százhuszonnyolcan.
Ezr 2:42 A kapuőrök: Sallum fiai, Áter fiai, Telmon fiai, Akkub fiai, Hátita fiai, Sobáj fiai; összesen százharminckilencen.
Ezr 2:43 A templomszolgák: Szíha fiai, Hászufa fiai, Tabbaót fiai,
Ezr 2:44 Kerosz fiai, Sziáa fiai, Fádon fiai,
Ezr 2:45 Lebána fiai, Hágába fiai, Akkub fiai,
Ezr 2:46 Hágáb fiai, Semláj fiai, Hánán fiai,
Ezr 2:47 Gáddel fiai, Gáher fiai, Raája fiai,
Ezr 2:48 Rászin fiai, Nekoda fiai, Gazám fiai,
Ezr 2:49 Úza fiai, Fászea fiai, Beszáj fiai,
Ezr 2:50 Ászena fiai, Meuniták fiai, Nefuszim fiai,
Ezr 2:51 Bakbuk fiai, Hákufa fiai, Harhúr fiai,
Ezr 2:52 Beszlút fiai, Máhida fiai, Hársa fiai,
Ezr 2:53 Berkosz fiai, Sziszára fiai, Tema fiai,
Ezr 2:54 Nászja fiai, Hátifa fiai.
Ezr 2:55 Salamon szolgáinak fiai: Szotáj fiai, Szóferet fiai, Fáruda fiai,
Ezr 2:56 Jála fiai, Derkon fiai, Geddel fiai,
Ezr 2:57 Sáfatja fiai, Hátil fiai, Fókeret fiai, akik Aszebaimból valók voltak, Ámi fiai.
Ezr 2:58 A templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai összesen háromszázkilencvenketten.
Ezr 2:59 Azok pedig, akik Telmelából, Telhársából, Kerubból, Ádonból és Immerből jöttek és nem tudták kimutatni, hogy családjuk és nemzetségük Izraelből való, a következők voltak:
Ezr 2:60 Dalája fiai, Tóbija fiai, Nekoda fiai hatszázötvenketten;
Ezr 2:61 a papok fiai közül pedig: Hóbia fiai, Kósz fiai, Barzilláj fiai, aki a gileádi Barzilláj leányai közül vett magának feleséget, és azok nevét kapta.
Ezr 2:62 Ezek keresték ugyan származásuk okmányait, de nem találták, ezért kizárták őket a papi szolgálatból.
Ezr 2:63 A kormányzó Atersáta ugyanis meghagyta nekik, hogy a szentségesből mindaddig ne egyenek, amíg pap nem támad az Urim és Tumim kezeléséhez.
Ezr 2:64 Az egész sokaság mintegy negyvenkétezer-háromszázhatvan főből állott,
Ezr 2:65 leszámítva szolgáikat és szolgálóleányaikat, akik hétezer-háromszázharmincheten voltak, közöttük kétszáz énekes és énekesnő.
Ezr 2:66 Lovuk hétszázharminchat volt, öszvérük kétszáznegyvenöt,
Ezr 2:67 tevéjük négyszázharmincöt, szamaruk pedig hatezer-hétszázhúsz.
Ezr 2:68 A családfők közül egyesek, amikor megérkeztek Jeruzsálembe az Úr templomához, önként ajánlottak fel adományokat az Isten háza javára, hogy azt felépítsék a maga helyén.
Ezr 2:69 Erejükhöz mérten hatvanegyezer drachma aranyat, ötezer mína ezüstöt, továbbá száz papi ruhát adományoztak a szolgálat céljaira.
Ezr 2:70 A papok és a leviták, meg többen a nép közül, továbbá az énekesek, a kapuőrök és a templomszolgák az ő városaikban telepedtek le, és egész Izrael a maga városaiban.
Ezr 3:1 Amikor aztán elérkezett a hetedik hónap, Izrael fiai pedig már városaikban laktak, egy emberként összegyűlt az egész nép Jeruzsálemben.
Ezr 3:2 Józsue, Joszedek fia, és paptestvérei, valamint Zerubbábel, Salátiel fia, és testvérei erre nekiláttak és felállították Izrael Istenének oltárát, hogy egészen elégő áldozatokat mutassanak be rajta, amint ezt Mózesnek, Isten emberének törvénye előírja.
Ezr 3:3 Miután pedig felépítették Isten oltárát a maga helyén, reggel és este egészen elégő áldozatot mutattak be rajta az Úrnak, miközben körülöttük a föld népei rettegésben tartották őket.
Ezr 3:4 Megünnepelték előírás szerint a sátoros ünnepet is, bemutatták naponkint az állandó, egészen elégő áldozatot azon a módon, ahogy azt a törvény az egyes napokra megköveteli,
Ezr 3:5 továbbá az egészen elégő áldozatot a hónapok első napjain, valamint az Úr összes szent ünnepén, nemkülönben mindazokon a napokon, amelyeken jószántukból hoztak ajándékot az Úrnak.
Ezr 3:6 A hetedik hónap első napjától kezdték bemutatni az egészen elégő áldozatot az Úrnak, noha még nem tették le az Isten hajlékának alapkövét.
Ezr 3:7 A kőfaragóknak és a kőműveseknek pénzt, a szidoniaknak és tírusziaknak pedig étel- és italféleségeket meg olajat adtak, hogy cédrusfát szállítsanak le a Libanonról a joppéi tengerparthoz, amint azt Círusz, a perzsák királya megengedte nekik.
Ezr 3:8 Isten jeruzsálemi templomához való érkezésük második esztendejében a második hónapban Zerubbábel, Salátiel fia, Józsue, Joszedek fia és többi testvére, a papok és a leviták, nemkülönben mindazok, akik a fogságból visszatértek Jeruzsálembe, munkához láttak. Kijelöltek pedig húszéves és magasabb korú levitákat, hogy az Úr templomának építésénél felügyeljenek.
Ezr 3:9 Elő is álltak Józsue meg fiai és testvérei, Kedmiel, Binnuj, Hodavja mint egy ember, hogy felügyeljenek azokra, akik Isten templomának építési munkálatait végezték; nemkülönben Henadad fiai, meg fiaik, valamint levitatestvéreik is.
Ezr 3:10 Miközben a kőművesek megvetették az Úr templomának alapját, előálltak a papok öltözékükben, trombitával, a leviták pedig Ászáf családjából cintányérokkal, hogy dicsőítsék Istent, Dávidnak, Izrael királyának rendelése szerint.
Ezr 3:11 Dicséret és magasztalás közben azt mondogatták az Úrról, hogy "jó és Izrael iránt való irgalmassága örökké tart." Az egész nép pedig lelkendezett és nagy ujjongással dicsőítette az Urat, mivel megvethették az Úr templomának alapját.
Ezr 3:12 De az öregek közül igen sokan: papok, leviták és családfők, akik látták a régi templomot, hangosan zokogtak, amikor szemük láttára lefektették ennek a templomnak az alapját, míg sokan hangos szóval adtak ujjongó örömüknek kifejezést,
Ezr 3:13 úgy hogy nem lehetett megkülönböztetni az örvendezők ujjongását a siránkozó nép jajgatásától. Oly nagy volt ugyanis a nép zűrzavaros lármája, hogy messze földre elhallatszott a zaj.
Ezr 4:1 Amint azonban Júda és Benjamin ellenségei arról értesültek, hogy a számkivetettek felépítik az Úrnak, Izrael Istenének templomát,
Ezr 4:2 odajárultak Zerubbábelhez meg a családfőkhöz és azt mondták nekik: "Hadd építsünk mi is veletek, hiszen mi éppúgy keressük Isteneteket, mint ti. Íme, neki mutattunk be áldozatokat már Asszarhaddonnak, Asszíria királyának idejétől kezdve, aki idehozott minket."
Ezr 4:3 Erre Zerubbábel és Józsue meg a többiek, az izraelita családfők azt felelték: "Nem illik, hogy mi veletek építsünk hajlékot Istenünknek, felépítjük majd mi magunk az Úrnak, a mi Istenünknek, úgy, ahogy azt nekünk meghagyta Círusz, a perzsák királya."
Ezr 4:4 Ezért a föld népe arra törekedett, hogy megkösse Júda népének kezét és elvegye kedvét az építéstől.
Ezr 4:5 Felbéreltek ellenük tanácsosokat is, hogy meghiúsítsák tervüket Círusznak, a perzsák királyának egész idejére, sőt egészen Dáriusznak, a perzsák királyának uralkodásáig.
Ezr 4:6 Artaxerxész uralkodása alatt mindjárt az ő trónralépése után, vádlevelet terjesztettek be Júda meg Jeruzsálem lakói ellen;
Ezr 4:7 Artaxerxész idejében pedig Beselám, Mitridátész, Tábeél meg többen, akik tanácsukhoz tartoztak, vádolták be őket Artaxerxésznél, a perzsák királyánál. A vádlevelet szírül írták és szír nyelvből tolmácsolták.
Ezr 4:8 Reum kormányzó és Samsáj írnok ezt a levelet írta Jeruzsálemről Artaxerxész királynak:
Ezr 4:9 "Reum kormányzó, Samsáj, a jegyző meg a többi tanácsosuk: a perzsa bírák, a perzsa tanácsosok, az urukiak, a babilóniaiak, a szúzaiak, vagyis elamiták
Ezr 4:10 és egyéb népek, amelyeket a nagy és dicső Aszenafár hozott ide és telepített le békességben Szamaria városaiban meg a többi vidéken a folyamon túl."
Ezr 4:11 A levél mása, amelyet elküldtek neki, a következő: "Artaxerxész király, szolgáid, a férfiak a folyamon túlról, üdvözölnek!
Ezr 4:12 Tudtára adjuk a királynak, hogy a zsidók, akik tőled vándoroltak ide hozzánk, bevonultak Jeruzsálembe, ebbe a lázongó, gonosz városba, hogy ismét felépítsék azt, felemeljék falait és lerakják alapjait.
Ezr 4:13 Tudja meg ennélfogva a király, hogy mihelyt felépül ez a város és elkészülnek falai, adót, vámot és évi szolgáltatást nem adnak s így károsodás éri a királyokat.
Ezr 4:14 Éppen ezért, mivel tudatában vagyunk annak, hogy az udvar sóját esszük és nem illő, hogy elnézzük a király kárát, küldtük e jelentést a királynak.
Ezr 4:15 Különben is nézz csak utána őseid évkönyveiben és megtalálod leírva e krónikákban és megtudod, hogy ez a város pártütő város, amely ártalmára volt a királyoknak és tartományoknak. Benne már ősi időktől fogva lázadásokat szítottak, ez volt az oka annak, hogy ezt a várost le is rombolták.
Ezr 4:16 Jelentjük továbbá a királynak, hogy ha ez a város ismét felépül és elkészülnek falai, megszűnik uralmad a folyamon túl."
Ezr 4:17 A király a következő választ küldte: Reum kormányzónak, Samsájnak, a jegyzőnek, tanácsos társaiknak, Szamaria lakóinak és a többieknek a folyamon túl: "üdv és béke!
Ezr 4:18 A vádlevelet, amelyet hozzám küldtetek, gondosan felolvastattam magamnak.
Ezr 4:19 Parancsomra utánanéztek és valóban rá is akadtak arra, hogy az a város már ősi időktől fogva lázadozik a királyok ellen és benne pártütést meg zendülést szítanak.
Ezr 4:20 Erőskezű királyok uralkodtak ugyanis Jeruzsálemben, akik a folyamon túl minden területet uralmuk alá hajtottak és adót, vámot, meg évi szolgáltatást szedtek.
Ezr 4:21 Ennélfogva tehát halljátok az utasítást! Akadályozzátok meg azokat az embereket a város felépítésében mindaddig, amíg csak újra nem rendelkezem.
Ezr 4:22 Vigyázzatok, ne járjatok el hanyagul a dologban, hogy a baj a királyok kárára lassankint el ne hatalmasodjék."
Ezr 4:23 Miután felolvasták Artaxerxész király rendeletének mását Reum kormányzó meg Samsáj, a jegyző és tanácsosaik előtt, ezek sietve elmentek Jeruzsálembe, a zsidókhoz, hogy karhatalommal akadályozzák meg őket munkájukban.
Ezr 4:24 Félbeszakították tehát az Úr hajlékának építését Jeruzsálemben, és az félben is maradt Dáriusz, a perzsák királya uralkodásának második esztendejéig.
Ezr 5:1 Akkor Aggeus próféta és Zakariás, Addó fia prófétálni kezdtek, és Izrael Istene nevében szózatot intéztek a Júdeában meg Jeruzsálemben lakó zsidókhoz.
Ezr 5:2 Ekkor láttak ismét munkához Zerubbábel, Salátiel fia és Józsue, Joszedek fia, s megkezdték Jeruzsálemben Isten templomának építését. Isten prófétái segítették őket.
Ezr 5:3 Ebben az időben elment hozzájuk Tatanáj, aki a folyamon túli helytartó volt, meg Setarbuznáj és tanácsosaik és így szóltak hozzájuk: "Ki adta nektek az utasítást, hogy ezt a templomot felépítsétek és falait helyreállítsátok?
Ezr 5:4 Mi a neve azoknak a férfiaknak akik az építkezést vezették?"
Ezr 5:5 Istenük szeme azonban őrködött a zsidók vénei felett úgy, hogy nem tudták őket megakadályozni munkájukban. Úgy határoztak tehát, hogy az ügyet Dáriusz elé viszik, ott majd védekezhetnek a vád ellen.
Ezr 5:6 Ez annak a levélnek a mása, amelyet Tatanáj, a folyamon túli helytartó és Setarbuznáj meg perzsa tanácsosaik, akik a folyamon túl voltak, küldtek el Dáriuszhoz.
Ezr 5:7 Az írás, amelyet elküldtek hozzá, így hangzott: "Dáriusz királynak minden üdv!
Ezr 5:8 Tudtára adjuk a királynak, hogy ellátogattunk Júda tartományába, a nagy Isten templomához, és azt faragatlan kövekből éppen építették és falait fával burkolták. A munka serényen folyt és kezük alatt sikeresen haladt előre.
Ezr 5:9 Ezért kérdést intéztünk a vezetőkhöz és így szóltunk hozzájuk: "Ki engedte meg nektek, hogy ezt a templomot felépítsétek és a falakat helyreállítsátok?"
Ezr 5:10 Érdeklődtünk náluk nevük felől is, hogy jelentést tehessünk neked. Fel is jegyeztük azoknak a férfiaknak névsorát, akik vezetőik voltak.
Ezr 5:11 Ők a következő választ adták nekünk: "Mi a menny és föld Istenének szolgái vagyunk és újra felépítjük azt a templomot, amely már sok évvel ezelőtt állt s amelyet Izrael nagy királya épített és emeltetett.
Ezr 5:12 Atyáink azonban magukra vonták a menny Istenének haragját, ezért ő Babilon káld királyának, Nebukadnezárnak hatalmába adta őket, és az lerontotta e templomot, népét pedig Babilonba hurcolta.
Ezr 5:13 Círusz babiloni királynak első esztendejében azonban elrendelte Círusz király, hogy Istennek ez a hajléka ismét felépüljön.
Ezr 5:14 Előhozta Círusz Babilon templomából Isten templomának arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadnezár hurcolt el a jeruzsálemi templomból és vitt el Babilon templomába, és átadta őket egy Sesbaccár nevű férfinak, akit helytartóvá nevezett ki.
Ezr 5:15 Meghagyta neki: "Fogd ezeket az edényeket, menj és helyezd el őket a jeruzsálemi templomban. Istennek ezt a házát ugyanis újra fel kell építeni, régi helyén."
Ezr 5:16 Erre ez a Sesbaccár eljött ide és megvetette Jeruzsálemben Isten házának alapját, és az ettől kezdve épül mind a mai napig, anélkül, hogy befejezték volna."
Ezr 5:17 Nos tehát, ha jónak látja a király, nézessen utána a királyi levéltárban, amely Babilonban van, megparancsolta-e Círusz király, hogy az Isten háza újra felépüljön Jeruzsálemben. Tudassa aztán velünk a király, miképpen döntött ebben az ügyben."
Ezr 6:1 Erre Dáriusz király elrendelte, hogy nézzenek utána a levéltárban, azok között az iratok között, amelyeket Babilonban helyeztek el.
Ezr 6:2 Találtak is Ekbatanában, Média tartományának várában egy tekercset, rajta a következő feljegyzéssel:
Ezr 6:3 "Círusz királynak első esztendejében elrendelte Círusz király, hogy építsék fel az Isten házát Jeruzsálemben azon a helyen, ahol bemutatják majd az áldozatokat. Rakjanak le olyan alapokat, amelyek hatvan könyök magasságot és hatvan könyök szélességet hordjanak:
Ezr 6:4 három sor legyen faragatlan kőből, és ugyanúgy egy-egy sor új fagerendából. A költségeket a királyi udvar fogja fedezni.
Ezr 6:5 Vissza kell adni Isten templomának arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadnezár hurcolt el a jeruzsálemi templomból és vitt el Babilonba. Vissza kell szállítani őket helyükre, a jeruzsálemi templomba, és elhelyezni azokat Isten templomában.
Ezr 6:6 Nos tehát, Tatanáj, a folyamon túl levő terület helytartója és Setarbuznáj meg perzsa tanácsosaitok a folyamon túl, tartsátok magatokat távol tőlük.
Ezr 6:7 Hagyjátok, hogy a zsidók helytartója és véneik Istennek azt a templomát elkészítsék és Istennek azt a házát a maga helyén felépítsék.
Ezr 6:8 Elrendelem azt is, mit kell tenni a zsidóknak azon véneivel, hogy felépüljön Isten háza: a királyi pénztárból, vagyis az adóból, amely a folyamon túl levő területről befolyik, pontosan ki kell utalni a költségeket azoknak a férfiaknak, hogy fennakadást ne szenvedjen a munka.
Ezr 6:9 Amennyiben pedig szükséges, naponta ki kell adni fiatal bikákat, bárányokat, kecskebakokat, egészen elégő áldozatra a menny Istenének, gabonát, sót, bort, olajat úgy, ahogy a jeruzsálemi papok szertartásai megkívánják, hogy panasz semmiben se legyen.
Ezr 6:10 Hadd mutassanak be áldozatokat a menny Istenének és imádkozzanak a királynak meg fiainak életéért.
Ezr 6:11 Elrendelem továbbá azt is, hogyha valaki megszegné parancsomat, tépjenek ki házából gerendát, állítsák azt fel, akasszák rá az illetőt, háza pedig legyen romhalmazzá.
Ezr 6:12 Isten pedig, aki nevének ott készített lakóhelyet, pusztítson el minden országot és népet, amely kiterjeszti kezét, hogy ellenszegüljön és lerontsa Istennek azt a házát, amely Jeruzsálemben van. Én, Dáriusz, hoztam ezt a rendeletet, és megkövetelem, hogy pontosan betartsák."
Ezr 6:13 Erre Tatanáj, a folyamon túli terület helytartója, meg Setarbuznáj és tanácsosai pontosan úgy cselekedtek, ahogyan azt Dáriusz király megparancsolta.
Ezr 6:14 Tovább építettek tehát a zsidók vénei éspedig eredményesen, Aggeus prófétának és Zakariásnak, Addó fiának prófétai szózata értelmében. Folytatták és be is fejezték az építkezést Izrael Istenének parancsából és Círusznak, Dáriusznak meg Artaxerxésznek, a perzsák királyainak rendelete alapján.
Ezr 6:15 Istennek ezzel a házával Dáriusz király uralkodásának hatodik esztendejében készültek el, ádár hónap harmadik napján.
Ezr 6:16 Majd vígan megülték Izrael fiai: a papok, a leviták és a többiek, akik a száműzetésből visszatértek, Isten házának felszentelési ünnepét.
Ezr 6:17 Isten házának ezen a felszentelési ünnepén száz bikaborjút, kétszáz kost, négyszáz bárányt, egész Izrael bűnéért pedig Izrael törzseinek száma szerint tizenkét kecskebakot hoztak áldozatul.
Ezr 6:18 Ugyanakkor tisztükbe állították a papokat, osztályaik szerint és a levitákat, csoportjaik szerint, hogy megkezdjék Isten szolgálatát Jeruzsálemben, amint azt megírták Mózes könyvében.
Ezr 6:19 Az első hónap tizennegyedik napján pászkát is ültek a száműzetésből visszatért izraeliták.
Ezr 6:20 Miután a papok meg a leviták mind egy szálig megtisztultak és mindnyájan tiszták voltak, leölték a pászkát mindazok számára, akik a száműzetésből visszatértek, úgyszintén paptestvéreik és a maguk számára is.
Ezr 6:21 És ették a pászkát Izrael fiai, akik a száműzetésből visszatértek, továbbá mindazok, akik az ország pogány népeinek tisztátalanságaival szakítottak és hozzájuk csatlakoztak, hogy keressék az Urat, Izrael Istenét.
Ezr 6:22 Majd pedig vigasság közepette hét napon át megülték a kovásztalanok ünnepét, mert megörvendeztette őket az Úr és feléjük hajlította Asszíria királyának szívét, hogy kezükre járjon az Úr, Izrael Istene hajlékának felépítésében.
Ezr 7:1 Miután ezek megtörténtek, Artaxerxész, a perzsák királya uralkodásának idejében Ezdrás, Szárája fia, aki Azarja fia, aki Helkija fia,
Ezr 7:2 aki Sallum fia, aki Szádok fia, aki Ahitób fia,
Ezr 7:3 aki Amarja fia, aki Azarja fia, aki Marajót fia,
Ezr 7:4 aki Zarahja fia, aki Ózi fia, aki Bokki fia,
Ezr 7:5 aki Abisue fia, aki Fineesz fia, aki Eleazár fia, aki Áron, az első főpap fia volt;
Ezr 7:6 ez az Ezdrás feljött Babilonból. Mint írástudó, igen jártas volt Mózes törvényében, amelyet az Úr, Izrael Istene adott, a király pedig teljesítette minden kérését, mert az Úrnak, az ő Istenének keze volt rajta.
Ezr 7:7 Artaxerxész királynak hetedik esztendejében indultak el egynéhányan Izrael fiai, a papok fiai, a leviták fiai, az énekesek, a kapuőrök és a templomszolgák közül Jeruzsálembe
Ezr 7:8 és az ötödik hónapban, tehát még a királynak hetedik esztendejében meg is érkeztek Jeruzsálembe.
Ezr 7:9 Az első hónap első napján indult el ugyanis Babilonból, és az ötödik hónap első napján ért Jeruzsálembe, mivel Isten jóságos keze volt rajta.
Ezr 7:10 Ezdrás ugyanis szívvel-lélekkel azon volt, hogy tanulmányozza az Úr törvényét és jogot meg igazságot tegyen és tanítson Izraelben.
Ezr 7:11 A rendelet mása pedig, amelyet Artaxerxész király adott át Ezdrás papnak, aki mint írástudó igen jártas volt az Úrnak Izrael számára adott törvényeiben, előírásaiban és szertartásaiban, így hangzik:
Ezr 7:12 "Artaxerxész, a királyok királya, üdvözli Ezdrás papot, aki mint írástudó igen jártas a menny Istenének törvényében.
Ezr 7:13 Úgy rendelkezem, hogy veled vonulhasson birodalmamban bárki, aki vissza akar térni Jeruzsálembe Izrael népe, valamint papjai és levitái közül.
Ezr 7:14 Maga a király és hét tanácsosa küld ugyanis téged, hogy vizsgáld felül Júdát és Jeruzsálemet Istened törvénye szellemében, amely kezedben van
Ezr 7:15 és hogy magaddal vidd az ezüstöt és az aranyat, amelyet a király és tanácsosai saját jószántukból ajánlottak fel Izrael Istenének, akinek lakóhelye Jeruzsálemben van.
Ezr 7:16 Mindazt az ezüstöt meg aranyat, amelyet Babilon egész tartományában fel tudsz hajtani, és a nép kíván felajánlani, meg amit a papok Istenük jeruzsálemi temploma javára önként adományoznak,
Ezr 7:17 csak fogadd el bátran. Vásárolj gondosan ezen a pénzen fiatal bikákat, kosokat, bárányokat, étel- és italáldozatokat, és mutasd be őket Istenetek templomának oltárán, amely Jeruzsálemben van.
Ezr 7:18 A maradék ezüsttel és arannyal pedig Istenetek akarata szerint rendelkezzetek és cselekedjetek úgy, ahogy neked és testvéreidnek tetszik.
Ezr 7:19 Az edényeket, amelyeket Istened házának használatára kézhez kapsz, vidd az Isten színe elé Jeruzsálembe.
Ezr 7:20 Sőt -- amennyiben Istened templomának egyéb szükségletei is mutatkoznak, amelyeket fedezned kellene, azokat fedezi majd a királyi kincstár.
Ezr 7:21 Én Artaxerxész király felhívom és felszólítom az összes állami kincstárost a folyamon túl: bármit kér tőletek Ezdrás pap, a menny Istenének törvénytudója, szolgáltassátok ki haladéktalanul:
Ezr 7:22 ezüstöt száz talentumig, búzát száz kórig, bort száz bátig és olajat száz bát erejéig, sót pedig korlátlan mennyiségben.
Ezr 7:23 Mindazt, ami a menny Istenének szertartásához hozzátartozik, gondosan meg kell tenni a menny Istenének temploma javára, hogy meg ne nehezteljen a királynak és fiainak országára.
Ezr 7:24 Egyben tudatjuk veletek, hogy ami az összes papot, levitát, énekest, kapuőrt, templomszolgát és annak a templomnak a személyzetét illeti, nincsen jogotok adót, vámot és évi szolgáltatást kivetni rájuk.
Ezr 7:25 Te pedig Ezdrás, Istened bölcsességével, amely kezedet vezeti, nevezz ki bírákat és elöljárókat, hogy igazságot szolgáltassanak az egész népnek a folyamon túl azoknak, akik ismerik Istened törvényét. Amennyiben pedig nem ismernék, szabadon oktassátok ki őket rá.
Ezr 7:26 Mindazt pedig, aki nem tartja meg lelkiismeretesen Istened törvényét és a király törvényét, ítéljék halálra vagy számkivetésre vagy jószágvesztésre, de legalábbis tömlöcre."
Ezr 7:27 Áldott az Úr, atyáink Istene, aki azt adta a király szívébe, hogy dicsőségessé tegye a templomot, amely Jeruzsálemben van,
Ezr 7:28 és felém hajlította kegyét a király és tanácsosai meg minden nagybefolyású udvari tisztje előtt. Úgyhogy megerősítve az Úrnak, az én Istenemnek rajtam nyugvó keze által, összegyűjthettem a főembereket Izraelből, hogy hazatérjenek velem.
Ezr 8:1 Ezek a családfőknek és azoknak a családfája, akik Artaxerxész király uralkodása alatt Babilonból visszatértek velem:
Ezr 8:2 Fineesz fiai közül Gersom; Itamár fiai közül Dániel; Dávid fiai közül Háttus, Sekenja fia
Ezr 8:3 Fáros utódaiból Zakariás és vele együtt szám szerint százötven férfi;
Ezr 8:4 Fáhat-Moáb fiai közül Elioenáj, Zaréhe fia és vele kétszáz férfi;
Ezr 8:5 Zétua fiai közül Sekenja Jahaziél fia, és vele háromszáz férfi;
Ezr 8:6 Ádán fiai közül Ábed, Jonatán fia, és vele ötven férfi;
Ezr 8:7 Álám fiai közül Izajás, Atália fia és vele hetven férfi;
Ezr 8:8 Safátja fiai közül Zebedja, Mikaél fia és vele nyolcvan férfi;
Ezr 8:9 Joáb fiai közül Obedja, Jáhiel fia és vele kétszáztizennyolc férfi;
Ezr 8:10 Báni fiai közül Selomit Joszfia fia és vele százhatvan férfi;
Ezr 8:11 Bebáj fiai közül Zakariás, Bebáj fia és vele huszonnyolc férfi;
Ezr 8:12 Azgád fiai közül Johanán, Ekketán fia és vele száztíz férfi;
Ezr 8:13 Adonikám fiai közül a fiatalabbak, név szerint: Elifelet, Jehiél meg Samája és velük hatvan férfi;
Ezr 8:14 Bigváj fiai közül Utáj Zábud fia és velük hetven férfi.
Ezr 8:15 Egybegyűjtöttem őket annál a folyónál, amely Aháva felé folyik, és ott tartózkodtunk három napig. Közben leviták után néztem a nép és a papok között, de nem találtam.
Ezr 8:16 Erre elküldtem Eliézer, Ariel, Semeja, Járib, Elnátán, Nátán, Zakariás és Mesullám bölcs főembereket.
Ezr 8:17 Elküldtem őket Eddóhoz, Kászfia helység vezetőjéhez és szájukba adtam a szavakat, amelyekkel meg kellett kérniük Eddót és testvéreit, hogy küldjenek nekünk szolgákat Istenünk háza számára.
Ezr 8:18 Mivel pedig Isten jóságos keze volt rajtunk, bölcs férfiakat küldtek hozzánk annak a Moholinak a családjából, aki Izrael fiának, Lévinek fia volt. Sarábját fiaival és testvéreivel együtt tizennyolc embert,
Ezr 8:19 valamint Hásabját és vele Merári ivadékai közül Izajást, testvéreivel és fiaival együtt húsz férfit.
Ezr 8:20 A templomszolgák közül pedig, akiket Dávid és a fejedelmek a leviták mellé osztottak be szolgálattételre, kétszázhúsz natinitát; fel is jegyezték mindegyikük nevét.
Ezr 8:21 Majd böjtöt hirdettem ott az Aháva folyó mellett, hogy megsanyargassuk magunkat az Úr, a mi Istenünk előtt és szerencsés utat esdjünk le magunknak, fiainknak és mindennemű jószágunknak.
Ezr 8:22 Restelltem ugyanis segítséget és lovasokat kérni a királytól, hogy megvédjenek minket az úton az ellenséggel szemben, hiszen azt mondtuk a királynak: "Istenünk keze nyugszik mindazokon, akik jóban hozzá fordulnak, de ereje, hatalma és haragja nehezedik mindazokra, akik elfordulnak tőle."
Ezr 8:23 Ezért böjtöltünk és könyörögtünk Istenünkhöz. Szerencsésen is jártunk.
Ezr 8:24 Majd kiválasztottam tizenkettőt a papi fejedelmek közül: Sarábját, Hásabját meg tíz testvérüket
Ezr 8:25 és odamértem nekik az ezüstöt, az aranyat meg a mi Istenünk háza számára szent ajándékul adott edényeket, amelyeket a király, valamint tanácsosai és fejedelmei, továbbá azok ajánlottak fel, akik egész Izraelből ott tartózkodtak.
Ezr 8:26 Odamértem a kezükbe hatszázötven talentum ezüstöt, száz ezüst edényt, száz talentum aranyat,
Ezr 8:27 húsz aranyserleget, körülbelül ezer dáriusz értékben, és a legfinomabb csillogó rézből való két edényt, amely oly szép volt, mintha aranyból lett volna.
Ezr 8:28 Majd így szóltam hozzájuk: "Ti az Úr szentjei vagytok, és szentek az edények, az ezüst meg az arany is, amelyet önkéntes adományul ajánlottak fel az Úrnak, atyáink Istenének.
Ezr 8:29 Vigyázzatok tehát és őrizzétek meg, amíg csak oda nem méritek az Úr házának kincstára számára, a papok és a leviták fejedelmei, meg az izraelita családfők elé Jeruzsálemben."
Ezr 8:30 Erre átvették a papok és a leviták a megmért ezüstöt, aranyat és az edényeket, hogy elszállítsák Jeruzsálembe, a mi Istenünk templomába.
Ezr 8:31 Elindultunk az Aháva folyó mellől az első hónap tizenkettedik napján, hogy Jeruzsálembe vándoroljunk. És rajtunk nyugodott az Isten keze, és megóvott minket az úton az ellenségtől és a lesbenállóktól.
Ezr 8:32 Amikor aztán megérkeztünk Jeruzsálembe és már három napig ott tartózkodtunk,
Ezr 8:33 a negyedik napon odamértük Istenünk templomában az ezüstöt, az aranyat és az edényeket Meremót, Uriás pap fiának kezéhez Eleazár, Fineesz fia, Jozabád, Józsue fia és Noadája, Binnuj fia, leviták jelenlétében,
Ezr 8:34 mindent a maga száma és súlya szerint. Fel is jegyezték akkor mindennek a súlyát.
Ezr 8:35 A fogságból visszatért száműzöttek ekkor Izrael egész népéért Izrael Istenének egészen elégő áldozatul bemutattak tizenkét bikaborjút, kilencvenhat kost, hetvenhét bárányt, bűnért való áldozatul pedig tizenkét kecskebakot, egytől-egyig egészen elégő áldozatul az Úrnak.
Ezr 8:36 Majd átnyújtották a királyi szatrapáknak és a folyamon túl levő helytartóknak a király rendeletét, erre azok pártfogásba vették a népet és az Isten házát.
Ezr 9:1 Ezek megtörténte után hozzám jöttek a főemberek és jelentették: "Izrael népe, papok és leviták nem különültek el a föld népeitől, a kánaániak, a hetiták, a fereziták, a jebuziták, az ammoniták, a moabiták, az egyiptomiak és az amoriták förtelmeitől.
Ezr 9:2 Az ő leányaik közül vettek maguk és fiaik számára feleséget és így a szent utódok összevegyültek a föld népeivel. A fejedelmek és a vezetők pedig elől jártak a törvényszegésben."
Ezr 9:3 Amikor meghallottam ezt a jelentést, megszaggattam palástomat és köntösömet, tépdestem fejem hajszálait meg szakállamat és ott ültem elszomorodva.
Ezr 9:4 Amikor pedig egybegyűltek nálam mindnyájan, akik remegtek Izrael Istenének ítéletétől azoknak a törvényszegése miatt, akik a fogságból visszatértek, én ott ültem szomorúan egészen az esti áldozatig.
Ezr 9:5 Az esti áldozatkor felkeltem sanyarúságomból, tépett palástban meg köntösben meghajtottam térdemet, kiterjesztettem kezemet az Úrhoz, az én Istenemhez.
Ezr 9:6 Így szóltam: "Istenem, szégyellem magamat és nem merem felemelni arcomat hozzád, mivel gonoszságaink megsokasodtak fejünk felett és bűneink az égig növekedtek
Ezr 9:7 atyáink idejétől kezdve. Súlyosan vétkeztünk mind a mai napig, úgyhogy tulajdon gonoszságaink miatt jutottunk mi magunk, királyaink és papjaink idegen országok királyainak kezére, kardélre, fogságba és ki voltunk téve fosztogatásnak és arcpirulásnak, mint ma is.
Ezr 9:8 Most azonban egy szempillantásra kegyelmet találtunk az Úrnál, a mi Istenünknél. Meghagyott nekünk egy maradékot és leverte nekünk a sátrat az ő szent helyén és felragyogtatta szemünket Istenünk és egy kis menedéket adott nekünk szolgaságunkban.
Ezr 9:9 Igaz, szolgák vagyunk, de szolgaságunkban sem hagyott el Istenünk. Felénk hajlította a perzsa királyok kegyét, hogy életet adjon belénk, megépítse és feltámassza romjaiból Istenünk templomát, nekünk pedig védőfalat emeljen Júdában és Jeruzsálemben.
Ezr 9:10 Mit szóljunk tehát ezek után Istenünk? Megszegtük parancsaidat,
Ezr 9:11 amelyeket szolgáid, a próféták által hirdettél ki, ezekkel a szavakkal: "Az a föld, amelyet birtokba venni készültök, tisztátalan föld, mint ahogy tisztátalanok a népek és más országok azoknak a gyalázatosságai miatt, akik förtelmükkel színültig töltötték meg azt.
Ezr 9:12 Ne adjátok tehát leányaitokat fiaiknak feleségül, de az ő leányaikat se vegyétek fiaitok számára. Sohase keressétek velük a békét és általuk a jólétet, hogy megerősödhessetek és élvezhessétek a föld terméseit, fiaitok pedig örököseitek lehessenek minden időben."
Ezr 9:13 Mindazok után azonban, amik nagy gonoszságunk és bűneink miatt sújtottak bennünket, te, a mi Istenünk, megszabadítottál vétkünktől és megmentettél minket, ahogy az jelenleg is történt,
Ezr 9:14 hogy meg ne szegjük újra parancsaidat és ne keressünk házassági összeköttetést azokkal az utálatos népekkel. Nemde megsemmisítő volna ránk ezért haragod, és nem engednéd, hogy közülünk bárki is megmaradjon és megmeneküljön?
Ezr 9:15 Uram, Izrael Istene, milyen igaz vagy te! Magunkra hagytál, hogy megmenthess minket, amint ez jelenleg megtörtént. Íme, bűnben vagyunk előtted és nincs, aki megállhasson színed előtt."
Ezr 10:1 Miközben Ezdrás az Isten temploma előtt leborulva így imádkozott, esdekelt és siránkozott, nagy tömeg izraelita férfi, nő és gyermek gyűlt össze körülötte, és a nép hangos zokogással zokogott.
Ezr 10:2 Megszólalt ekkor Sekenja, Jehiél fia Élám fiai közül és azt mondta Ezdrásnak: "Hűtlenek lettünk Istenünkhöz, mivel a föld népeiből való, idegen nőket vettünk magunknak feleségül. De azért még van remény Izrael számára:
Ezr 10:3 kössünk szövetséget az Úrral, a mi Istenünkkel, hogy elbocsátjuk mindezeket a nőket szülötteikkel együtt, az Úrnak és azoknak a kívánsága szerint, akik remegnek az Úr, a mi Istenünk parancsától. Hadd jusson érvényre a törvény.
Ezr 10:4 Fel tehát! A te dolgod határozni, mi melletted leszünk. Cselekedj bátran!"
Ezr 10:5 Felkelt tehát Ezdrás és megeskette a papok és a leviták fejedelmeit és egész Izraelt, hogy ilyen értelemben járjanak el. Ők meg is esküdtek.
Ezr 10:6 Majd elindult Ezdrás az Isten háza elől és elment Eljasib fiának, Johanánnak kamrájába, és ott töltötte az éjszakát. Kenyeret nem evett és vizet nem ivott, mert gyászolt azoknak a bűne miatt, akik a fogságból visszatértek.
Ezr 10:7 Majd felszólították Júdában és Jeruzsálemben mindazokat, akik a fogságból visszatértek, hogy gyűljenek össze Jeruzsálemben.
Ezr 10:8 Aki pedig a fejedelmek és a vének határozata értelmében három nap alatt meg nem jelenik, annak elkobozzák egész vagyonát, őt magát pedig kizárják a fogságból hazatértek gyülekezetéből.
Ezr 10:9 Egybegyűlt tehát Jeruzsálemben Júda és Benjamin összes férfia három nap alatt a kilencedik hónapban, a hónap huszadik napján, és az egész nép ott telepedett le az Isten templomának terén és reszketett a bűn meg az eső miatt.
Ezr 10:10 Majd szólásra emelkedett Ezdrás pap és így szólt hozzájuk: "Áthágtátok a törvényt, mert idegen nőket vettetek feleségül, hogy még tetézzétek Izrael vétkét.
Ezr 10:11 Most azonban tegyetek vallomást az Úr, atyáitok Istene előtt, teljesítsétek akaratát, szakítsatok a föld népeivel és az idegen asszonyokkal!"
Ezr 10:12 Erre az egész tömeg így felelt és hangos szóval azt mondta: "Úgy legyen, ahogy szóltál hozzánk!
Ezr 10:13 Mivel pedig sok a nép és itt az esőzés ideje és kint nem álldogálhatunk, meg nem is egy vagy két napi munkáról van szó (ebben a dologban ugyanis nagyon számosan vétkeztünk),
Ezr 10:14 álljanak elő az egész gyülekezet fejedelmei és mindazok, akik városainkban idegen nőket vettek feleségül. Jelenjenek meg a kijelölt időben városonként a vénekkel és a bírákkal együtt, amíg el nem hárítjuk magunkról e bűn miatt Isten haragját."
Ezr 10:15 Jonatán, Aszaél fia, meg Jaászja, Tikva fia felkeltek ez ellen és velük tartottak Mesullám meg Sebetáj leviták.
Ezr 10:16 A számkivetés fiai tehát így cselekedtek. Ezdrás pap családfőket választott ki magának nemzetségenként mind név szerint számba véve. A tizedik hónap első napján ülésre jöttek össze, hogy az ügyben vizsgálatot tartsanak.
Ezr 10:17 Ezt mindazokkal a férfiakkal, akik idegen nőket vettek feleségül, az első hónap első napjáig elvégezték.
Ezr 10:18 A papok, akik idegen nőket vettek feleségül, a következők voltak: Józsuénak, Joszedek fiának fiai és testvérei közül: Maaszja, Eliézer, Járib és Gedalja.
Ezr 10:19 Kezüket adták, hogy elküldik feleségeiket és vétkükért egy kost hoznak a nyájból áldozatul.
Ezr 10:20 Immer fiai közül Hanáni és Zebedja;
Ezr 10:21 Hárim fiai közül Maaszja, Elija, Semeja, Jehiél és Ozia;
Ezr 10:22 Feshúr fiai közül: Elioenáj, Maaszja, Ismaél, Natanael, Jozabád és Elásza.
Ezr 10:23 A leviták fiai közül: Jozabád, Semej, Kelája, azaz Kálita, Fatája, Júda és Eliézer;
Ezr 10:24 az énekesek közül: Eljasib; a kapuőrök közül: Sallum, Telem és Úri;
Ezr 10:25 Izraelből pedig: Fáros fiai közül: Remeja, Jezia, Melkia, Miámin, Eliézer, Melkia és Bánea;
Ezr 10:26 Élám fiai közül: Matanja, Zakariás, Jehiél, Abdi, Jerimót és Elija;
Ezr 10:27 Zétua fiai közül: Elioenáj, Eljasib, Matanja, Jerimót, Zábád és Aziza;
Ezr 10:28 Bebáj fiai közül: Johanán, Hananja, Zabbáj, Ataláj;
Ezr 10:29 Báni fiai közül: Mesullám, Melluk, Adája, Jasúb, Saál és Ramót;
Ezr 10:30 Fáhat-Moáb fiai közül: Edna, Kalál, Benája, Maaszja, Matanja, Beszeleél, Binnuj és Manassze;
Ezr 10:31 Herem fiai közül: Eliézer, Józsue, Melkia, Semeja, Simeon,
Ezr 10:32 Benjamin, Málok, Samarja;
Ezr 10:33 Hásum fiai közül: Matanáj, Matáta, Zábád, Elifelet, Jermáj, Manassze, Szemei;
Ezr 10:34 Báni fiai közül: Maáddi, Amrám, Úel,
Ezr 10:35 Bánea, Bádaja, Keliau,
Ezr 10:36 Vánia, Márimut, Eljasib,
Ezr 10:37 Matanja, Matanáj, Jászi,
Ezr 10:38 Báni fiai közül, Binnuj, Semej,
Ezr 10:39 Sálmia, Nátán, Adája,
Ezr 10:40 Meknedebáj, Sisáj, Saráj,
Ezr 10:41 Ezrel, Selemiau, Semeria,
Ezr 10:42 Sallum, Amarja, József;
Ezr 10:43 Nébó fiai közül: Jehiél, Matatiás, Zábád, Zábina, Jaddaj, Joel és Benája.
Ezr 10:44 Mindezek idegen nőket vettek feleségül és elbocsátották az asszonyokat és a gyermekeket is.
Neh 1:1 Nehemiásnak, Helkija fiának szavai. A huszadik év kiszlev havában történt, amikor én Szúza várában voltam,
Neh 1:2 hogy eljött hozzám egyik testvérem, Hanáni és vele néhány férfi Júdából. Ekkor érdeklődtem náluk azok felől a zsidók felől, akik megmenekültek és megmaradtak a száműzöttek közül, meg Jeruzsálem felől.
Neh 1:3 Erre így feleltek nekem: "Akik megmenekültek és még megvannak a számkivetettek közül ott abban a tartományban, nagy nyomorban és gyalázatban vannak. Jeruzsálem fala romokban hever, kapuit pedig tűz emésztette meg."
Neh 1:4 Amikor e szavakat hallottam, leültem, sírtam, keseregtem jó néhány napig. Böjtöltem és így könyörögtem a menny Istene előtt:
Neh 1:5 "Uram, te a mennynek erős, nagy és félelmetes Istene, aki kitartasz a szövetség mellett és irgalommal vagy azok iránt, akik szeretnek téged és követik parancsaidat. Kérlek,
Neh 1:6 figyeljen fel füled és nyíljék meg szemed, hogy meghalld szolgád könyörgését. Éjjel-nappal esengek most előtted szolgáidért, Izrael fiaiért és vallomást teszek Izrael fiainak bűneiről, amelyeket ellened elkövettek és atyám házával együtt én is elkövettem.
Neh 1:7 Hívság vezetett minket félre, és nem tartottuk meg törvényedet, szertartásaidat és parancsaidat, amelyeket Mózesnek, szolgádnak, adtál.
Neh 1:8 Emlékezzél szavadra, amellyel meghagytad Mózesnek, a te szolgádnak: "Ha vétkeztek, szétszórlak titeket a népek közé.
Neh 1:9 De ha megtértek hozzám, megtartjátok és teljesítitek parancsaimat, egybegyűjtelek titeket, ha mindjárt az ég szélére kerültetek is el. Visszahozlak titeket arra a helyre, amelyet nevem számára lakóhelyül választottam."
Neh 1:10 Hisz szolgáid ők és néped, te mentetted meg őket nagy hatalmaddal és erős kezeddel.
Neh 1:11 Kérlek, Uram, legyen füled figyelmessé szolgád imádságára és szolgáid könyörgésére, akik nevedet félni kívánják. Most pedig adj szerencsét szolgádnak és engedd, hogy irgalmat találjon annál a férfinél." -- Én ugyanis a király pohárnoka voltam.
Neh 2:1 Niszán havában történt, Artaxerxész királynak huszadik esztendejében, hogy egyszer éppen bor volt előtte, s én fogtam a bort és odanyújtottam a királynak. Közben bágyadtnak tűnhettem fel előtte,
Neh 2:2 mert így szólt hozzám a király: "Miért olyan szomorú az arcod? Tudtommal nem vagy beteg. Ok nélkül azonban ez nincsen! Szívedet, nem tudom milyen, de valami bánat emésztheti." Erre nagyon megijedtem,
Neh 2:3 és azt mondtam a királynak: "Örökké élj, ó király! Hogyne lenne szomorú az arcom, amikor a várost, atyáim sírhelyét lerombolták, kapuit pedig tűz emésztette meg."
Neh 2:4 Erre így szólt a király: "Mi volna a kívánságod?" Én ekkor a menny Istenéhez fohászkodtam
Neh 2:5 és így szóltam a királyhoz: "Ha jónak látja a király és ha kegyben van előtted a te szolgád, küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol atyáim sírja van, hogy újra felépíthessem azt."
Neh 2:6 Erre azt kérdezte tőlem a király meg a királyné, aki mellette ült: "Mennyi időt venne igénybe utad, és mikor térnél vissza?" Amikor megmondtam neki az időt, beleegyezett és elbocsátott.
Neh 2:7 Majd így szóltam a királyhoz: "Ha jónak látja a király, adjon nekem írásokat a folyamon túli terület helytartóihoz, hogy adjanak kíséretet mellém, amíg Júdába nem érek,
Neh 2:8 valamint levelet Ászáfhoz, a királyi erdőség felügyelőjéhez: bocsásson rendelkezésemre fát, hogy gerendával láthassam el a templom várának kapuit, a városfalakat és a házat, amelybe be fogok lépni." A király megadta, mivel Istenem jóságos keze volt rajtam.
Neh 2:9 Amikor megérkeztem a folyamon túli vidék helytartóihoz, átnyújtottam nekik a királytól kapott írásokat. Katonai főtiszteket és lovasokat rendelt mellém a király.
Neh 2:10 Amikor ezt megtudta a hóroni Szanbállát és Tóbiás, az ammonita szolga, nagyon bosszankodtak azon, hogy jött valaki, aki Izrael fiainak javát keresi.
Neh 2:11 Miután megérkeztem Jeruzsálembe és már három napig ott tartózkodtam,
Neh 2:12 néhány férfi kíséretében elindultam éjjel -- senkinek sem árultam el, mire indította szívemet Isten, hogy Jeruzsálemben cselekedjem. Állat sem volt velem azon az állaton kívül, amelyen ültem --
Neh 2:13 és éjnek idején kimentem a Völgykapun a Sárkányforrás és a Szemétkapu felé és megszemléltem Jeruzsálem lerombolt falát és tűz emésztette kapuit.
Neh 2:14 Majd tovább haladtam a Forráskapu és a királyi vízvezeték irányában. Itt nem volt hely, hogy az állat, amelyen ültem, áthaladhasson.
Neh 2:15 Azért gyalog mentem fölfelé a völgyben, éjnek idején és megvizsgáltam a falat, majd visszafordulva ismét odaérkeztem a Völgykapuhoz, és így tértem vissza.
Neh 2:16 Az elöljárók nem tudtak arról, hogy hová mentem és mit művelek. A zsidókkal, a papokkal, az előkelőkkel, az elöljárókkal és a többiekkel, akik a munkában résztvettek, mindeddig ugyanis semmit sem közöltem.
Neh 2:17 Most azonban így szóltam hozzájuk: "Ti jól ismeritek a nyomorúságot, amelyben vagyunk. Jeruzsálem elpusztult, kapuit tűz emésztette meg. Gyertek tehát, építsük fel Jeruzsálem falait, hogy ne legyünk tovább gyalázat tárgya!"
Neh 2:18 Egyúttal elmondtam nekik, milyen jóságos volt hozzám az Isten keze, és milyen szavakat intézett hozzám a király, majd hozzátettem: "Rajta hát, építsünk!" És erős kézzel hozzáfogtak a nemes munkához.
Neh 2:19 Amikor ezt megtudta a hóroni Szanballát, az ammonita szolga, Tóbiás és az arab Gesem, kigúnyoltak minket és lenézően azt mondták: "Mi az? Mit műveltek? Tán lázadást szítotok a király ellen?"
Neh 2:20 Én azonban megfeleltem nekik, és ezt mondtam: "Maga a menny Istene van segítségünkre, és mi, az ő szolgái, nekilátunk és építünk. Nektek pedig sem részetek, sem jogotok, sem emléketek Jeruzsálemben nincsen."
Neh 3:1 Hozzákezdtek tehát Eljasib a főpap és paptestvérei és megépítették a Nyájkaput: megszentelték és felállították szárnyait. Egészen a Százkönyök toronyig megszentelték, Hananeél tornyáig.
Neh 3:2 Mellette építettek Jerikó férfiai. Ezek mellett épített Zákur, Ámri fia.
Neh 3:3 A Halkaput Ásznaa fiai építették. Ők maguk fedték be és állították fel szárnyait a zárakkal és reteszekkel együtt.
Neh 3:4 Mellettük Kósz fiának, Uriásnak fia, Márimut épített. Mellette Mesezebel fiának, Berekjának fia, Mesullám épített és mellettük Szádok, Baána fia épített.
Neh 3:5 Mellettük a tekoaiak építettek, köztük azonban az előkelők nem hajtották nyakukat Uruk szolgálatába.
Neh 3:6 Az Öregkaput Jojáda, Fászea fia és Mesullám, Beszódja fia építette. Ők fedték be és állították fel szárnyait a zárakkal és reteszekkel együtt.
Neh 3:7 Mellettük a gibeoni Meltia, a meronáti Jádon, gibeoni és micpai férfiak építettek a folyamon túli tartomány helytartója nevében.
Neh 3:8 Mellette Eziél, Arája fia, az aranyműves épített, e mellett Ananja, a kenőcsös fia épített, így egészen a széles utca faláig megerősítették Jeruzsálemet.
Neh 3:9 Mellette Rafája, Húr fia, a jeruzsálemi kerület felének elöljárója épített.
Neh 3:10 Mellette Jedája, Haromáf fia épített saját házával szemben. Mellette Háttus, Hásebneja fia épített.
Neh 3:11 A másik falrészt meg a Kemencetornyot Melkia, Herem fia és Hásub, Fáhat-Moáb fia építette.
Neh 3:12 Mellette Sallum, Lohes fia, a jeruzsálemi kerület felének elöljárója épített, ő maga leányaival együtt.
Neh 3:13 A Völgykaput Hánun és Zánoe lakói építették. Felépítették, felállították szárnyait a zárakkal és reteszekkel együtt, és hozzá még ezer könyöknyi falat építettek egészen a Szemétkapuig.
Neh 3:14 A Szemétkaput Melkia, Rekáb fia, a bétakárámi kerület elöljárója állította helyre. Felépítette és beillesztette szárnyait a zárakkal és reteszekkel együtt.
Neh 3:15 A Forráskaput Sallum, Kolhóze fia, a micpai kerület elöljárója javította ki. Felépítette, befedte, felállította szárnyait a zárakkal és reteszekkel együtt, és felépítette Síloe tavának falát a királyi kert irányában, addig a lépcsőig, amely a Dávid-városból ereszkedik alá.
Neh 3:16 Utána Nehemiás, Azbok fia, a bétszúri kerület felének elöljárója épített addig a helyig, amely Dávid sírjával szemben van, továbbá a nagy munkával készített tóig és a Vitézek házáig.
Neh 3:17 Utána leviták építettek: Rehum, Benni fia. Utána Hásebja, a keilai kerület felének elöljárója épített saját kerülete nevében.
Neh 3:18 Utána ezek testvérei építettek: Baváj, Enadád fia, a keilai kerület másik felének elöljárója.
Neh 3:19 Utána Ázer, Józsue fia, Micpa elöljárója egy másik darabot épített a megerősített szeglet feljárójával szemben.
Neh 3:20 Utána Báruk, Zakáj fia, egy második részt épített ki a hegyen a szeglettől Eljasib főpap házának kapujáig.
Neh 3:21 Utána Hakkus fiának, Uriásnak fia, Meremót, egy második részt épített ki Eljasib házának kapujától Eljasib házának végéig.
Neh 3:22 Utána papok, a Jordán síkságáról való férfiak építettek.
Neh 3:23 Utána Benjamin meg Hásub építettek házukkal szemben. Utánuk Ananja fiának, Maaszjának fia, Azarja épített házának átellenében.
Neh 3:24 Utána Binnuj, Henadad fia építette a második részt Azarja házától a sarokig és szegletig.
Neh 3:25 Fálel, Ózi fia, a sarokkal és azzal a toronnyal szemben épített, amely a börtön udvarán a királyi felső palota felett emelkedik. Utána Fadája, Fáros fia épített
Neh 3:26 addig a helyig, amely kelet felé a Vízkapuval és a kiemelkedő toronnyal szemben van.
Neh 3:27 Utána a tekoaiak építettek egy másik darabot a nagy, magas toronytól a templom faláig.
Neh 3:28 A Lókaputól felfelé a papok építettek, mindenki saját házának átellenében.
Neh 3:29 Utánuk Szádok, Immer fia épített házával szemben. Ő utána pedig Semaja, Sekenja fia, a keleti kapu őre épített.
Neh 3:30 Utána Hananja, Selemja fia, és Szelef hatodik fia, Hánun épített egy második vonalat. Majd Mesullám, Berekja fia épített az ő lakásával szemben.
Neh 3:31 Utána Melkia, az aranyműves fia épített egészen a templomszolgák és a zsibárusok házáig az Ítéletkapu átellenében és a Szegletteremig.
Neh 3:32 A Szegletterem és a Nyájkapu között pedig az aranyművesek és kereskedők építettek.
Neh 3:33 Amikor meghallotta Szanballát, hogy építjük a falat, igen megharagudott, és nagy bosszúságában becsmérlően nyilatkozott a zsidókról.
Neh 3:34 Testvérei meg a szamaritánusok hadserege előtt ugyanis ilyeneket mondott: "Mit művelnek itt ezek a gyámoltalan zsidók? Eltűrik-e ezt a népek? Talán még ma áldozni akarnak és készen kívánnak lenni? Vajon fel tudják-e ismét építeni a porhalomból az elégett kőfalakat?"
Neh 3:35 Mellette pedig az ammonita Tóbiás így beszélt: "Csak hadd építsenek! Hiszen, ha egy róka ráugrik, ledönti a kőfalukat."
Neh 3:36 Halld csak Istenünk, mennyire megvetnek minket! Fordítsd vissza fejükre gyalázkodásukat! Tedd, hogy megvessék őket a rabság földjén.
Neh 3:37 Ne takard el gonoszságukat és ne engedd, hogy bűnüket eltöröljék színed elől, mert kigúnyolták azokat, akik építkeznek.
Neh 3:38 Mi azonban tovább építettük a falat és félmagasságig kijavítottuk az egészet. A nép ugyanis lelkesen nekilátott a munkának.
Neh 4:1 Amikor Szanballát, Tóbiás, az arabok, az ammoniták meg az asdódiak meghallották, hogy betömődnek Jeruzsálem falának sérülései, és zárulni kezdenek a hasadékok, igen nagy haragra gerjedtek.
Neh 4:2 Egybe is gyűltek valamennyien, hogy felvonuljanak és hadakozzanak Jeruzsálem ellen és cselt vessenek.
Neh 4:3 Erre mi Istenünkhöz könyörögtünk és éjjel-nappal őrséget állítottunk ellenük a falra.
Neh 4:4 Júda azonban már így beszélt: "Megfogyatkozott a teherhordó nép ereje és az omladékföld igen sok, nem tudjuk felépíteni a falat."
Neh 4:5 Ellenségeink pedig így beszéltek: "Ne tudjanak róla és ne vegyenek észre semmit, amíg közöttük nem vagyunk és le nem mészároljuk őket, hogy így véget vessünk a munkának."
Neh 4:6 Azok a zsidók ugyanis, akik a szomszédságukban laktak, tízszer is eljöttek és figyelmeztettek bennünket minden helységből, ahonnan hozzánk jöttek.
Neh 4:7 Erre én rendenként felállítottam körös-körül a fal mögé a népet kardjával, lándzsájával és íjával.
Neh 4:8 Majd szemlét tartottam, eléjük álltam és így szóltam az előkelőkhöz, az elöljárókhoz meg a nép többi részéhez: "Ne féljetek tőlük! Gondoljatok a nagy és félelmetes Úrra és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért."
Neh 4:9 Így, amikorra megtudták ellenségeink, hogy óvatosságra intettek minket, az történt, hogy Isten meghiúsította tervüket. Erre aztán visszatértünk mindannyian a falakhoz, mindenki a maga munkájához.
Neh 4:10 Attól a naptól kezdve azonban, amíg az ifjak fele munkáján dolgozott, a másik fele lándzsával, pajzzsal, íjjal és vérttel felszerelve harcra készen állt, és mögöttük voltak Júda egész házának fejedelmei.
Neh 4:11 Azok, akik a falon építettek, terhet hordtak és rakodtak, egyik kezükkel dolgoztak, a másikkal kardot tartottak.
Neh 4:12 Kard övezte ugyanis minden építőnek a derekát és így építgettek. A kürtöt pedig mellettem fújták.
Neh 4:13 Akkor így szóltam a főemberekhez, elöljárókhoz és a többi néphez: "Az építkezés nagy és kiterjedt, s ennek következtében szétszakadozunk és messze vagyunk egymástól a falon.
Neh 4:14 Azért bárhonnan is halljátok a kürt szavát, siessetek oda hozzánk. Istenünk majd hadakozni fog érettünk."
Neh 4:15 Dolgozzunk csak az építkezésen, közben azonban a csoportunk fele hajnalhasadtától a csillagok feljöttéig tartsa készenlétben lándzsáját.
Neh 4:16 Akkortájt még meghagytam a népnek: "Mindenki tartózkodjék legényével együtt Jeruzsálemben, hogy felválthassuk egymást éjjel az őrködésben, nappal a munkában."
Neh 4:17 Én pedig és testvéreim, legényeim meg az őrök, akik kíséretemben voltak, ruhánkat sem tettük le. Mindenki jobbjában tartotta fegyverét.
Neh 5:1 Közben a nép meg asszonyai hangos panasszal keltek ki zsidó testvéreik ellen.
Neh 5:2 Voltak, akik ezt mondták: "Fiainkat és leányainkat zálogba adtuk, hogy gabonát vegyünk rajtuk, ehessünk és élni tudjunk!"
Neh 5:3 Voltak, akik így szóltak: "Elzálogosítjuk szántóföldjeinket, szőlőinket és házainkat, hogy gabonát szerezhessünk az éhínség idején."
Neh 5:4 Mások ezt mondták: "Kölcsönpénzt kell felvennünk, hogy leróhassuk a király adóját és oda kell adnunk szántóföldjeinket és szőlőinket,
Neh 5:5 márpedig a mi húsunk is olyan, mint testvéreink húsa, és a mi fiaink is olyanok, mint az ő fiaik. Íme, szolgaságba vetjük fiainkat meg leányainkat, és leányaink között nem egy már rabszolgáló, és nincs, amivel kiválthatnánk őket, hiszen szántóföldjeink és szőlőink is mások kezén vannak."
Neh 5:6 Én nagyon megharagudtam, amikor ilyen hangú panaszukat hallottam,
Neh 5:7 megfontoltam a dolgot és megfeddtem a főembereket meg az elöljárókat. Azt mondtam nekik: "Hát mindegyiktek uzsorát űz felebarátjával szemben?" Majd népes gyűlést hívtam össze ellenük
Neh 5:8 és így szóltam hozzájuk: "Mi, amint tudjátok, tehetségünkhöz képest kiváltottuk azokat a zsidó testvéreinket, akiket eladtak a pogányoknak. Ti pedig eladjátok saját testvéreiteket, hogy mi kiváltsuk őket?" Erre hallgattak és nem tudtak, mit válaszolni.
Neh 5:9 Én pedig folytattam: "Nem helyes az, amit műveltek. Miért nem jártok a mi Istenünk félelmében, hogy ne gyalázhassanak minket a pogányok, a mi ellenségeink?
Neh 5:10 Én is, testvéreim meg legényeim is igen soknak kölcsönöztünk pénzt meg gabonát. Mi azonban nem követeljük vissza az adósságot.
Neh 5:11 Adjátok még ma vissza szántóföldjeiket, szőlőiket, olajkertjeiket és házaikat, és hozzá engedjétek el nekik a pénz-, gabona-, bor-, olajkamatot is, amelyet tőlük követelni szoktatok."
Neh 5:12 Erre ők így feleltek: "Visszaadjuk és nem követelünk tőlük semmit sem. Úgy cselekszünk, ahogy mondtad." Odahívtam erre a papokat és megeskettem őket, hogy úgy tegyenek, ahogy szóltam.
Neh 5:13 Majd kiráztam keblemen ruhámat és azt mondtam: "Így rázzon ki minden embert házából, vagyonából Isten, ha ezt az ígéretet nem tartja meg. Legyen ilyen kirázott és üres." Erre az egész tömeg így felelt: "Ámen", és dicsőítették Istent. És a nép a határozat értelmében járt el.
Neh 5:14 Attól a naptól kezdve pedig, amelyen a király meghagyta nekem, hogy helytartó legyek Júda földjén, Artaxerxész királynak huszadik esztendejétől egészen a harminckettedikig, tehát tizenkét esztendőn át, én meg testvéreim nem vettük fel azt a járandóságot sem, amely a helytartót megilleti.
Neh 5:15 Az előző helytartók ugyanis, akik én előttem voltak, súlyosan megterhelték a népet és kenyérben, borban meg pénzben naponta negyven siklust szedtek. Hozzá még legényeik is nyomták a népet. Én azonban isteni félelemből nem így cselekedtem.
Neh 5:16 Sőt még a falépítésnél is segédkeztem, bár földet nem vásároltam. Legényeim is mind ott voltak a munkánál.
Neh 5:17 Asztalomnál ültek a zsidók is, meg az elöljáróság is, mintegy százötven férfi, valamint azok is, akik a körülöttünk lakó népek közül érkeztek hozzánk.
Neh 5:18 Ezért naponta elkészítettek számomra egy ökröt, hat válogatott kost, nem is számítva a szárnyasokat, minden tizedik napon pedig különféle borokat és sok egyebet szolgáltam fel. Mégsem vettem fel a helytartói járandóságot, mert a nép amúgy is nagyon szegény volt.
Neh 5:19 Emlékezzél meg rólam, Istenem, szolgáljon javamra mindaz, amit ennek a népnek érdekében cselekedtem.
Neh 6:1 Amikor meghallotta Szanballát, Tóbiás, az arab Gesem meg a többi ellenségünk, hogy felépítettem a falat, és nincs többé rés rajta (akkoriban már csak a kapuszárnyakat nem szereltem még fel),
Neh 6:2 elküldtek hozzám Szanballát és Gesem ezzel az üzenettel: "Jöjj, találkozzunk Kefirimben az Onó völgyében." Ők azonban azt tervezték, hogy gonosz dolgot cselekszenek velem.
Neh 6:3 Erre én követeket küldtem hozzájuk, ezzel az üzenettel: "Nagy munkán dolgozom. Nem mehetek le, mert az visszamaradna, ha elindulnék és lemennék hozzátok."
Neh 6:4 Négyszer küldtek ilyen módon hozzám, én azonban a fenti szavakkal válaszoltam nekik.
Neh 6:5 Sőt Szanballát az előbb említett üzenettel ötödször is elküldte hozzám emberét, és ez nyílt levelet hozott kezében, amelyben ezt írta:
Neh 6:6 "A népek között úgy hallatszik, Gesem is mondta, hogy te meg a zsidók lázadást szítotok, és azért építed a falat, mert királyuk akarsz lenni. Ennek okáért
Neh 6:7 prófétákat is fogadtál, hogy hirdessék és mondják felőled Jeruzsálemben: "Király van Júdeában!" Ez a dolog el fog jutni a király füléhez, azért jöjj, tanácskozzunk egymással!"
Neh 6:8 Én azonban elküldtem hozzájuk és ezt üzentem: "Nem úgy történt, mint ahogyan te előadod. Magad találtad azt ki."
Neh 6:9 Így ijesztgettek minket mindnyájan abban a reményben, hogy "kezünk eláll majd a munkától és abbahagyjuk azt." Kezem azonban éppen ezért még több erőre kapott.
Neh 6:10 Amikor pedig elmentem annak a Semajának a házába, aki Metabeél fiának, Dalájának volt a fia, ő így szólt hozzám: "Tárgyaljunk inkább az Isten házában egymással, a templom bensejében, és zárjuk be az épület kapuit, mert eljönnek majd, hogy megöljenek, éspedig éjjel fognak eljönni, hogy meggyilkoljanak téged."
Neh 6:11 Én azonban így feleltem: "Hogyan menekülhetne olyan ember, mint én? Hogyan tehetné be magamfajta ember a lábát a templomba anélkül, hogy életét veszítené? Nem lépek be."
Neh 6:12 Megértettem ugyanis, hogy nem az Isten küldte őt, hanem azért mondta ezt a hamis jövendölést rólam, mert Tóbiás meg Szanballát felbérelték őt.
Neh 6:13 Pénzt kapott ugyanis, hogy én ijedtemben olyasmit tegyek, ami bűn, és így legyen valami rossz, amit terhemre róhatnak.
Neh 6:14 Tudd be, Uram, Tóbiásnak és Szanballátnak ilyesféle cselekedeteiket, de Noádja prófétának, meg a többi prófétának is, akik ijesztgettek engem.
Neh 6:15 Elkészült tehát a fal Elul hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt.
Neh 6:16 Amikor ellenségeink mindannyian meghallották, hogy félelem fogott el minden népet, amely körülöttünk volt, az ő büszkeségük is összeomlott, és megtudták, hogy Isten vitte véghez ezt a művet.
Neh 6:17 Abban az időben a zsidók sok előkelő emberétől ment levél Tóbiáshoz és Tóbiástól is jött őhozzájuk.
Neh 6:18 Sokan voltak ugyanis Júdeában, akik esküvel kötelezték le magukat neki, hiszen ő Área fiának, Sekenjának veje volt, fia Johanán pedig Berekja fiának, Mesullámnak leányát vette el feleségül.
Neh 6:19 Még magasztalták is előttem és szavaimat hírül vitték neki. Tóbiás pedig leveleket küldözgetett, hogy megfélemlítsen engem.
Neh 7:1 Amikor aztán elkészült a fal, és elhelyeztem a kapuszárnyakat, és beosztottam a kapuőröket, az énekeseket és a levitákat,
Neh 7:2 megbízást adtam Hanáni testvéremnek, és Hananjának, a várparancsnoknak, Jeruzsálemre vonatkozólag (ő ugyanis megbízható és a többinél istenfélőbb ember volt).
Neh 7:3 Így szóltam hozzájuk: "Jeruzsálem kapuit nem szabad addig kinyitni, amíg csak melegen nem tűz a nap. Amikor még magasan van be kell zárni a kapukat és be kell reteszelni. Őröket kell állítani Jeruzsálem lakóiból, egyeseket a kijelölt helyre, másokat a saját házuk elé."
Neh 7:4 De a város igen széles és kiterjedt volt és kevés volt benne a nép, még nem építettek házakat.
Neh 7:5 Erre azt a gondolatot adta szívembe Isten, hogy egybehívjam az előkelőket, az elöljárókat és a népet és megszámláljam őket. Ekkor megtaláltam a jegyzéket azokról, akik először tértek vissza. Benne ezt találtam megírva:
Neh 7:6 Ezek a tartománynak azok a fiai, akik a Nebukadnezár, babiloni király által elhurcolt számkivetettek rabságából felkerekedtek és visszatértek Jeruzsálembe, illetve Júdába, mindenki a maga városába:
Neh 7:7 Zerubbábellel vonultak: Józsue, Nehemiás, Azarja, Raámja, Nahamáni, Mardókeus, Belsán, Meszfárát, Bigváj, Náhum, Baána. Izrael férfiainak száma a következő volt:
Neh 7:8 Fáros fiai kétezer-százhetvenketten,
Neh 7:9 Safátja fiai háromszázhetvenketten,
Neh 7:10 Área fiai hatszázötvenketten,
Neh 7:11 Fáhat-Moáb fiai Józsue és Joáb ivadékaiból kétezer-nyolcszáztizennyolcan,
Neh 7:12 Élám fiai ezerkétszázötvennégyen,
Neh 7:13 Zétua fiai nyolcszáznegyvenöten,
Neh 7:14 Zakáj fiai hétszázhatvanan,
Neh 7:15 Binnuj fiai hatszáznegyvennyolcan,
Neh 7:16 Bebáj fiai hatszázhuszonnyolcan,
Neh 7:17 Azgád fiai kétezer-háromszázhuszonketten,
Neh 7:18 Adonikám fiai hatszázhatvanheten,
Neh 7:19 Bigváj fiai kétezer-hatvanheten,
Neh 7:20 Ádin fiai hatszázötvenöten,
Neh 7:21 Áternek, Hezekja fiának fiai kilencvennyolcan,
Neh 7:22 Hásum fiai háromszázhuszonnyolcan,
Neh 7:23 Becáj fiai háromszázhuszonnégyen,
Neh 7:24 Háref fiai száztizenketten,
Neh 7:25 Gibeon lakói kilencvenöten,
Neh 7:26 Betlehem és Netufa lakói száznyolcvannyolcan,
Neh 7:27 Anatót férfiai százhuszonnyolcan,
Neh 7:28 Bétazmót férfiai negyvenketten,
Neh 7:29 Kirját-Jearim, Kefira és Berót férfiai hétszáznegyvenhárman,
Neh 7:30 Ráma és Geba férfiai hatszázhuszonegyen,
Neh 7:31 Makmász férfiai százhuszonketten,
Neh 7:32 Betel és Hái férfiai százhuszonhárman,
Neh 7:33 a másik Nébó férfiai ötvenketten,
Neh 7:34 a másik Élám férfiai ezerkétszázötvennégyen,
Neh 7:35 Hárem lakói háromszázhuszan,
Neh 7:36 Jerikó lakói háromszáznegyvenöten,
Neh 7:37 Lód, Hádid és Onó lakói hétszázhuszonegyen,
Neh 7:38 Szenáa lakói háromezer-kilencszázharmincan.
Neh 7:39 A papok: Idája fiai Józsue házából kilencszázhetvenhárman,
Neh 7:40 Immer fiai ezerötvenketten,
Neh 7:41 Fáshúr fiai ezerkétszáznegyvenheten,
Neh 7:42 Árem fiai ezertizenheten.
Neh 7:43 A leviták: Józsue fiai, Kedmiel, Binnuj és Hodavja hetvennégyen.
Neh 7:44 Az énekesek: Ászáf fiai száznegyvennyolcan.
Neh 7:45 A kapuőrök: Sallum fiai, Áter fiai, Telmon fiai, Akkub fiai, Hátita fiai, Sobáj fiai százharmincnyolcan.
Neh 7:46 A templomszolgák: Szíha fiai, Hászufa fiai, Tebbaót fiai,
Neh 7:47 Kerosz fiai, Sziáa fiai, Fádon fiai,
Neh 7:48 Lebána fiai, Hagába fiai, Szelmáj fiai,
Neh 7:49 Hánán fiai, Geddel fiai, Gáher fiai,
Neh 7:50 Raája fiai, Rászin fiai, Nekoda fiai,
Neh 7:51 Gezem fiai, Úza fiai, Fászea fiai,
Neh 7:52 Becáj fiai, Meunim fiai, Nefuszim fiai,
Neh 7:53 Bakbuk fiai, Hákufa fiai, Hárhur fiai,
Neh 7:54 Beszlút fiai, Máhida fiai, Hársa fiai,
Neh 7:55 Berkosz fiai, Sziszára fiai, Tema fiai,
Neh 7:56 Nászja fiai, Hátifa fiai.
Neh 7:57 Salamon szolgáinak fiai, Szotáj fiai, Szóferet fiai, Fáruda fiai,
Neh 7:58 Jahála fiai, Dárkon fiai, Giddel fiai,
Neh 7:59 Safátja fiai, Hátil fiai, az Ámon fiától, Szabaimtól származó Fókeret fiai.
Neh 7:60 A templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai összesen háromszázkilencvenketten.
Neh 7:61 Azok pedig, akik Telmelából, Telhársából, Kerubból, Addonból és Immerből jöttek, és nem tudták kimutatni, hogy családjuk és nemzetségük Izraelből való, a következők:
Neh 7:62 Dalája fiai, Tóbija fiai, Nekoda fiai hatszáznegyvenketten;
Neh 7:63 a papok közül pedig: Hábaja fiai, Kósz fiai, annak a Barzillájnak a fiai, aki a gileádi Barzilláj leányai közül vett magának feleséget és azok nevét kapta.
Neh 7:64 Ezek keresték nevüket a jegyzéken, de nem találták meg, ezért kizárták őket a papi szolgálatból.
Neh 7:65 A kormányzó ugyanis meghagyta nekik, hogy a szentségesből mindaddig ne egyenek, amíg pap nem támad az Urim és a Tumim kezeléséhez.
Neh 7:66 Az egész sokaság mintegy negyvenkétezer-háromszázhatvan emberből állott,
Neh 7:67 nem számítva szolgáikat, szolgálóleányaikat, akik hétezer-háromszázharmincheten voltak, közöttük kétszáznegyvenöt énekes és énekesnő.
Neh 7:68 Lovuk hétszázharminchat, öszvérük kétszáznegyvenöt,
Neh 7:69 tevéjük négyszázharmincöt, szamaruk pedig hatezer-hétszázhúsz volt.
Neh 7:70 A családfők közül néhányan adományaikkal járultak hozzá az építéshez. A kormányzó ezer drachma aranyat, ötven csészét, ötszázharminc papi köntöst adott a kincshez,
Neh 7:71 a családfők pedig húszezer drachma aranyat és kétezer kétszáz mína ezüstöt adtak a templomi kincsekhez.
Neh 7:72 És amit a többi nép adományozott, az húszezer drachma arany, kétezer mína ezüst és hatvanhét papi köntös volt. A papok meg a leviták, a kapuőrök, az énekesek, a többi nép, a templomszolgák és egész Izrael saját városaikban telepedtek le. Elérkezett a hetedik hónap, Izrael fiai pedig városaikban laktak.
Neh 8:1 Egybegyűlt az egész nép, mint egy ember, a Vízkapu előtti térségen, és felszólították Ezdrás írástudót, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr rendelt Izraelnek.
Neh 8:2 Odahozta tehát Ezdrás pap a törvényt a hetedik hónap első napján a férfiak, a nők és mindazok gyülekezete elé, akik érteni tudtak belőle.
Neh 8:3 Reggeltől délig felolvasott belőle nyilvánosan a férfiaknak s a nőknek és azoknak, akik érteni tudtak belőle a Vízkapu előtti téren. Az egész nép füle figyelt a törvény könyvére.
Neh 8:4 Ezdrás írástudó felállt egy faemelvényre, amelyet a felolvasás céljaira készített. Mellette álltak jobb felől Matatiás, Semeja, Anaja, Urija, Helkija és Maaszja, balján pedig: Fadája, Misaél, Melkia, Hásum, Hásbadána, Zakarja és Mesullám.
Neh 8:5 Majd felnyitotta Ezdrás a könyvet az egész nép előtt, -- magasabban állt ugyanis az egész népnél -- és amikor felnyitotta, felállt az egész sokaság.
Neh 8:6 Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent. Erre az egész nép kiterjesztett kézzel ráfelelte: "Ámen, ámen." Aztán meghajoltak és arcukkal a földre borulva imádták Istent.
Neh 8:7 Ezután Józsue, Báni, Serebja, Jámin, Akkub, Seftáj, Hódija, Maaszja, Kelita, Azarja, Jozabád, Hánán Pelaja és a leviták kifejtették a törvényt a népnek. A nép pedig állva maradt a helyén.
Neh 8:8 Ezután felolvastak az Isten törvényének könyvéből, érthetően, majd megmagyarázták és kifejtették, amit felolvastak.
Neh 8:9 Aztán így szólt Nehemiás, a kormányzó, és Ezdrás pap és írástudó, meg a leviták, akik tanítgatták őket: "Az Úrnak, a mi Istenünknek szentelt nap ez. Ne szomorkodjatok tehát és ne sírjatok!" Sírt ugyanis az egész nép, amikor hallotta a törvény szavát.
Neh 8:10 Azt mondta nekik: "Menjetek, egyetek zsírosat, igyatok rá édes mustot! Juttassatok egy-egy falatot azoknak is, akik nem készítettek maguknak, mert a mi Urunk szent napja ez! Ne szomorkodjatok, mert az Úr kardja a ti erőtök!"
Neh 8:11 Majd csendre intették a leviták az egész népet, ezekkel a szavakkal: "Hallgassatok el, szent nap ez, ne szomorkodjatok!"
Neh 8:12 Erre az egész nép eltávozott, hogy egyék, igyék, falatokat juttasson a szegényeknek, és nagy örömünnepet üljön, mert megértették a szavakat, amelyre oktatta őket.
Neh 8:13 Amikor pedig másnapra a nép összes családfője, valamint a papok és a leviták egybegyűltek Ezdrás írástudónál, hogy megmagyarázza nekik a törvény szavait,
Neh 8:14 azt találták megírva a törvényben, hogy megparancsolta az Úr Mózes által: lakjanak Izrael fiai a hetedik hónapban, az ünnepen sátorban.
Neh 8:15 Éppen ezért ki kell hirdetni és kiáltani minden városukban és Jeruzsálemben a következőket: "Menjetek ki a hegyre, hozzatok olajfalombot, leveles ágat a legszebb fáról, mirtuszgallyat, pálmaágakat, dús falombozatot, hogy sátrak készüljenek, amint az elő van írva!"
Neh 8:16 Kivonult erre a nép és lombot hozott. Mindenki sátrat állított magának háza tetején, udvarában, az Isten házának udvaraiban, a Vízkapu előtti téren és az Efraim kapu előtti téren.
Neh 8:17 Sátrakat készített tehát az egész gyülekezet, amely a fogságból visszatért, és sátrakban lakott. Józsuénak, Nún fiának idejétől kezdve ugyanis egészen eddig a napig nem cselekedtek így Izrael fiai. És fölötte nagy volt az öröm.
Neh 8:18 Ő pedig az első naptól az utolsóig mindennap felolvasott az Isten törvényének könyvéből. Így ülték meg hét napon át az ünnepet és a nyolcadik napon az összejövetelt, előírás szerint.
Neh 9:1 Majd ennek a hónapnak huszonnegyedik napján egybegyűltek Izrael fiai. Böjtöt tartottak, zsákba öltöztek és port hintettek a fejükre.
Neh 9:2 Izrael fiainak utódai elkülönültek ugyanis minden idegentől, odaálltak, és megvallották saját bűneiket meg atyáik vétkeit.
Neh 9:3 Odaálltak a helyükre és a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, Istenüknek törvénykönyvéből, aztán a nap egy másik negyedében bűnvallomást tettek és leborultak az Úr, az ő Istenük előtt.
Neh 9:4 Józsue, Báni, Kedmiel, Sebanja, Bonni, Serebja, Báni meg Kánáni leviták ugyanis felléptek az emelvényre és hangos szóval kiáltottak az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
Neh 9:5 Majd így szóltak Józsue, Kedmiel, Bonni, Hásebneja, Serebja, Odája, Sebnia és Petahja leviták: "Rajta! Áldjátok az Urat, a ti Isteneteket örökkön-örökké! Áldott legyen dicsőséges és magasztos neved minden áldással és dicsérettel!
Neh 9:6 Te vagy az Úr! Egyedül csak te! Te alkottad a mennyet, a legmagasabb mennyet is minden seregével együtt; a földet és mindent, ami rajta van; a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz éltet mindezeknek, s a mennyei sereg leborulva imád téged.
Neh 9:7 Te, az Úr, az Isten, aki kiválasztottad Ábrámot, kivezetted őt a káldeai Úrból, és az Ábrahám nevet adtad neki;
Neh 9:8 és mivel úgy találtad, hogy az ő szíve hűséges irántad, szövetséget kötöttél vele, hogy neki adod a kánaáni, a hetita, az amorita, a ferezita, a jebuzita, a gergezita földjét, és azt az ő utódainak juttatod. Meg is tartottad szavadat, mert igaz vagy.
Neh 9:9 Amikor láttad atyáink sanyargatását Egyiptomban, és hallottad jajkiáltásukat a Vörös tenger mellett,
Neh 9:10 jeleket és csodákat műveltél a fáraón, összes szolgáján és országának egész népén; tudtad ugyanis, hogy dölyfösen viselkedtek velük szemben. Szereztél is magadnak nevet, amint azt a mai nap is mutatja.
Neh 9:11 Kétfelé választottad előttük a tengert, úgyhogy szárazon kelhettek át a tenger közepén; üldözőiket pedig -- mint valami követ a rengeteg vízbe -- úgy dobtad be a mélybe.
Neh 9:12 Nappal felhőoszlopban jártál előttük, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen haladniuk kellett.
Neh 9:13 Leszálltál a Sínai hegyére, beszéltél hozzájuk az égből, adtál nekik jó szabályokat, igazságos törvényeket, előírásokat és üdvös parancsokat.
Neh 9:14 Kihirdetted nekik szent szombatodat, és szolgád, Mózes által parancsokat, előírásokat, meg törvényt rendeltél számukra.
Neh 9:15 Amikor éheztek, ételt adtál nekik az égből, amikor pedig szomjaztak, vizet fakasztottál számukra a sziklából és meghagytad nekik, hogy menjenek, vegyék birtokukba azt az országot, amelyet esküre emelt kézzel igértél oda nekik.
Neh 9:16 Ők azonban, a mi atyáink, dölyfösködtek, megkeményítették nyakukat, és nem hallgattak parancsaidra,
Neh 9:17 vonakodtak engedelmeskedni és nem emlékeztek a csodákra sem, amelyeket értük műveltél. Nyakaskodtak és fejükbe vették, hogy lázadozva visszatérnek szolgaságukba. Te azonban, a megbocsátó, kegyes, könyörületes, türelmes és nagy irgalmasságú Isten, nem hagytad el őket,
Neh 9:18 még akkor sem, amikor öntött borjút készítettek maguknak és azt mondogatták: "Ez a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptomból." Pedig ezzel szörnyű istenkáromlást követtek el.
Neh 9:19 Te nagy könyörületességedben mégsem hagytad őket magukra a pusztában. Nem távozott el tőlük a felhőoszlop nappal, hogy vezesse őket az úton, és a tűzoszlop éjjel, hogy megjelölje nekik az irányt, amelyen vonulniuk kellett.
Neh 9:20 Megadtad jó lelkedet is, hogy oktassa őket; nem tagadtad meg szájuktól mannádat sem és szomjúságukban vizet juttattál nekik.
Neh 9:21 Negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában; semminek sem voltak a híjával; ruházatuk el nem kopott és lábuk fel nem törött.
Neh 9:22 Országokat és népeket adtál nekik és osztottál szét közöttük; birtokba vették így Szehon földjét, Hesebon királyának földjét, meg Óg, Básán királyának földjét.
Neh 9:23 Megsokasítottad fiaikat, mint az ég csillagait, és elvezetted őket arra a földre, amelyről meghagytad atyáiknak, hogy vonuljanak oda be, és vegyék birtokukba azt.
Neh 9:24 Amikor pedig fiaik bevonultak és elfoglalták az országot, megaláztad előttük annak a földnek lakóit, a kánaániakat, és kezükbe adtad őket, királyaikat és a föld népeit azzal, hogy tegyenek velük, amit akarnak.
Neh 9:25 Elfoglaltak tehát megerősített városokat, kövér földet, birtokba vettek házakat, mindenféle jóval telve, vízvermeket, amelyeket mások vájtak, szőlő- meg olajfaültetvényeket és nagy mennyiségben gyümölcsfákat. Ettek, jóllaktak, meghíztak és nagy jóságodból gyönyörűséggel teltek meg.
Neh 9:26 Mégis haragra ingereltek téged, elfordultak tőled, törvényedet hátuk mögé hajították, prófétáidat pedig, akik arra intették őket, hogy térjenek vissza hozzád, megölték: rettenetes istenkáromlásokat vittek végbe.
Neh 9:27 Ezért ellenségeik kezére juttattad őket és azok megsanyargatták őket. Amikor pedig szorongatásuk idején hozzád kiáltottak, te meghallgattad őket az égből és irgalmasságod nagysága szerint szabadítókat küldtél nekik, hogy kimentsék őket ellenségeik kezéből.
Neh 9:28 Mihelyt azonban visszatért nyugalmuk, ismét csak olyat cselekedtek, ami gonosz előtted. Ezért megengedted, hogy ellenségeik hatalmába kerüljenek. S amikor ezek szorongatták őket, újra hozzád kiáltottak segítségért, te az égből meghallgattad és irgalmadból hosszú időn keresztül gyakran megszabadítottad őket,
Neh 9:29 egyben figyelmeztetted őket, hogy térjenek vissza törvényedhez. Ők azonban dölyfösködtek, nem hallgattak parancsaidra, vétkeztek törvényeid ellen, amelyek pedig éltetik az embert, ha szerintük cselekszik; hátat fordítottak, megkeményítették nyakukat és nem engedelmeskedtek.
Neh 9:30 Te pedig sok esztendeig irgalmaztál nekik, figyelmeztetted őket prófétáid által lelkeddel, de ők nem engedelmeskedtek, ezért az országok népeinek kezébe adtad őket.
Neh 9:31 Mivel azonban irgalmasságod nagy, nem pusztítottad el és nem hagytad el őket, hiszen te könyörületes és irgalmas Isten vagy.
Neh 9:32 Most tehát, te nagy, hatalmas és félelmetes Istenünk, aki hű vagy a szövetségben és irgalomban, ne fordítsd el arcodat mindattól a szenvedéstől, amely az asszír királyok idejétől kezdve mind a mai napig ért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat és egész népedet.
Neh 9:33 Te igaz vagy mindabban, ami bennünket ért, te hű voltál, mi pedig hűtlenül cselekedtünk.
Neh 9:34 Királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem követték törvényedet, nem figyeltek parancsaidra és figyelmeztetéseidre, amelyekkel intetted őket.
Neh 9:35 Saját királyságukban, a sok jó közepette, amelyekben részesítetted őket, a kiterjedt termékeny földön, amelyet nekik juttattál, nem szolgáltak neked és nem tértek meg gonosz cselekedeteiktől.
Neh 9:36 És lám, ma szolgaságban vagyunk mi magunk és a föld is, amelyet azért adtál atyáinknak, hogy élvezzék gyümölcsét és javait; ezen a földön ma szolgák vagyunk.
Neh 9:37 Terményei a királyok részére gyűlnek, akiket bűneink miatt helyeztél fölénk és akik kedvük szerint rendelkeznek testünkkel és jószágunkkal, úgyhogy igen nagy nyomorúságban vagyunk."
Neh 10:1 "Mindezek miatt megkötjük a szövetséget, írásba foglaljuk, és megpecsételik fejedelmeink, levitáink, meg papjaink."
Neh 10:2 Az írást a következők pecsételték meg: Nehemiás, Hakeláj fia, a kormányzó, meg Cidkija,
Neh 10:3 Száraja, Azarja, Jeremiás,
Neh 10:4 Feshúr, Amarja, Melkia,
Neh 10:5 Háttus, Sebenja, Melluk,
Neh 10:6 Hárem, Meremót, Obadja,
Neh 10:7 Dániel, Genton, Báruk,
Neh 10:8 Mesullám, Ábia, Miámin,
Neh 10:9 Maázia, Belgáj, Semeja papok;
Neh 10:10 továbbá Józsue, Azanja fia, Henadad fiai közül Binnuj, Kedmiel leviták,
Neh 10:11 és testvéreik: Sebenja, Odája, Kelita, Pelaja, Hánán,
Neh 10:12 Míka, Rohób, Hásebja,
Neh 10:13 Zákur, Serebja, Sebanja,
Neh 10:14 Odája, Báni, Báninú.
Neh 10:15 A nép főemberei: Fáros, Fáhat-Moáb, Élám, Zetu, Báni,
Neh 10:16 Bonni, Azgád, Bebáj,
Neh 10:17 Adonja, Bigváj, Ádin,
Neh 10:18 Áter, Hezekja, Ázur,
Neh 10:19 Odája, Hásum, Becáj,
Neh 10:20 Háref, Anatót, Nebáj,
Neh 10:21 Megfia, Mesullám, Házir,
Neh 10:22 Mesizábel, Szádok, Jeddua,
Neh 10:23 Pelatja, Hánán, Anája,
Neh 10:24 Ózeás, Hananja, Hásub,
Neh 10:25 Alohes, Fálea, Sobek,
Neh 10:26 Rehum, Hásebna, Maaszja,
Neh 10:27 Ehája, Hánán, Anán,
Neh 10:28 Melluk, Hárán és Baána.
Neh 10:29 A többiek a nép közül: papok, leviták, kapuőrök, énekesek, templomszolgák, és mindenki, aki az országok népeitől elkülönült, és az Isten törvényéhez szegődött, feleségestől, fiastól és lányostól, mindnyájan, akikben megvolt a kellő értelem,
Neh 10:30 megfogadták, ahogy testvéreik, a vezetők, megfogadták és megesküdtek, hogy teljesítik Isten törvényét, amelyet Isten szolgája, Mózes által adott. Megcselekszik és megtartják az Úrnak, a mi Istenünknek összes parancsát, előírását és törvényét,
Neh 10:31 meg azt is, hogy leányainkat nem adjuk a föld népének, sem az ő leányaikat nem vesszük fiaink számára feleségül.
Neh 10:32 Ha pedig az ország népei szombati napon hoznak árut vagy bárminemű szükséges holmit, hogy azt árusítsák, szombaton vagy szent napon nem vesszük meg tőlük. A hetedik évet szabadon hagyjuk, és semmiféle adósságot sem hajtunk be.
Neh 10:33 Törvénnyel kötelezzük magunkat, hogy évente egyharmad siklust adunk a mi Istenünk házának szolgálatára:
Neh 10:34 a kihelyezett kenyerekre, a szüntelen való ételáldozatra, a meg nem szűnő egészen elégő áldozatra a szombatokon, a hónapok első napján, továbbá az ünnepeken bemutatandó mind az ünnepi, mind pedig a bűnért való, Izraelért engesztelésül bemutatott áldozatokra és Istenünk házának különféle szükségletére.
Neh 10:35 Az áldozati fára vonatkozólag a papok, a leviták és a nép között sorsot vetettünk, hogy azt évről-évre a meghatározott időben családi házak szerint elszállítjuk Istenünk házába, hogy elégjen az Úr, a mi Istenünk oltárán, amint az Mózes törvényében elő van írva.
Neh 10:36 Évről-évre elvisszük földünk zsengéit az Isten házába és minden fa minden első gyümölcsét.
Neh 10:37 A törvény rendelése értelmében elsőszülött fiainkat és állatainknak, marháinknak meg juhainknak elsőszülöttjét elvisszük a papoknak, akik az Isten házában szolgálatot teljesítenek, hogy bemutassák őket Istenünk házában.
Neh 10:38 Odavisszük a papoknak, Istenünk kamrájába, ételünknek és italunknak, minden fa gyümölcsének, a szüretnek és az olajnak a javát is, földünk tizedét pedig a levitáknak. Mert a leviták tizedet szednek munkánk gyümölcséből, minden városban.
Neh 10:39 Áron fia, a pap, ott legyen a levitáknál, amikor a leviták tizedét szedik. Tizedük tizedrészét szolgáltassák be a leviták Istenünk háza kincstárának kamrájába.
Neh 10:40 A kincstárba kell ugyanis hordania Izrael fiainak és Lévi fiainak a gabona, bor és olaj adományát. Ott lesznek a szent edények, a szolgálatot tevő papok, az énekesek, a kapuőrök is. Nem hanyagoljuk el tehát Istenünk templomát.
Neh 11:1 A nép főemberei Jeruzsálemben telepedtek meg, a többi nép pedig sorsot vetett, hogy így kiválasszon egytized részt, hogy az Jeruzsálemben, a szent városban telepedjék le, kilenc rész pedig a városokban lakjon.
Neh 11:2 A nép áldotta mindazokat a férfiakat, akik önként ajánlkoztak, hogy Jeruzsálemben telepednek le.
Neh 11:3 A tartomány fejedelmei, akik Jeruzsálemben és Júda városaiban laktak, a következők voltak: mindenki, az izraeliták, a papok, a leviták, a templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai saját birtokukon, saját városaikban telepedtek le.
Neh 11:4 Jeruzsálemben Júda fiai és Benjamin fiai laktak. Júda fiai közül: Atája, Aziám fia, aki Zakariás fia, aki Amrja fia, aki Safátja fia, aki Maláleél fia volt, Fáresz fiai közül;
Neh 11:5 Maaszja, aki Báruk fia, aki Kolhóze fia, aki Hászaja fia, aki Adája fia, aki Jojárib fia, aki Zakariás fia, aki Síloni fia volt;
Neh 11:6 Fáresz minden fia, aki Jeruzsálemben telepedett le, négyszázhatvannyolc hadra termett férfi.
Neh 11:7 Benjamin fiai pedig ezek: Sallum, Mesullám fia, aki Joed fia, aki Fadája fia, aki Kolája fia, aki Mászja fia, aki Eteél fia, aki Isája fia volt;
Neh 11:8 aztán testvérei, erős férfiak kilencszázhuszonnyolcan.
Neh 11:9 Joel, Zekri fia volt a felügyelőjük, és Júdás, Szenua fia, a város második elöljárója.
Neh 11:10 A papok közül pedig: Joárib fia, Idája, Jákin
Neh 11:11 Szárája, Helkija fia, aki Mesullám fia, aki Szádok fia, aki Merajót fia, aki Ahitób fia, az Isten házának elöljárója volt;
Neh 11:12 testvérei pedig, akik a templomi szolgálatot végezték, nyolcszázhuszonketten; és Adája, Jerohám fia, aki Pelalja fia, aki Ámszi fia, aki Zakariás fia, aki Feshúr fia, aki Melkia fia,
Neh 11:13 meg testvérei, a családok fejei, kétszáznegyvenketten; továbbá Amasszáj, Azreél fia, aki Ahszáj fia, aki Mesullámot fia, aki Immer fia
Neh 11:14 és testvérei, hadra termett férfiak, százhuszonnyolcan; felügyelőjük Zabdiél, tekintélyes férfi volt.
Neh 11:15 A leviták közül pedig: Semeja, Hásub fia, aki Aszrikám fia, aki Hásabja fia, aki Boni fia volt,
Neh 11:16 és a leviták fejedelmei közül Sabatáj, meg Jozabád, akik az Isten házában az összes külső munkálatoknak az élén álltak;
Neh 11:17 és Matanja, Míka fia, aki Zebedej fia, aki Ászáf fia, a dicsőítő és magasztaló imádságnak a vezetője, meg Bekbekja, aki testvérei között a második, és Abda, Sámua fia, aki Gallá fia, aki Iditun fia volt.
Neh 11:18 A leviták a szent városban összesen kétszáznyolcvannégyen voltak.
Neh 11:19 A kapuőrök pedig: Akkub, Telmon és testvéreik, akik a kapukat őrizték, százhetvenketten.
Neh 11:20 A többiek Izraelből, a papok meg a leviták közül, Júda különböző városaiban telepedtek le, mindenki a saját birtokán.
Neh 11:21 A templomszolgák az Ófelen laktak. Szíha meg Gásfa álltak a templomszolgák élén.
Neh 11:22 A leviták felügyelője pedig Jeruzsálemben Azzi, Báni fia volt, aki Hásabja fia, aki Matanja fia, aki Míka fia volt, Ászáf fiai közül, akik énekesek voltak az Isten házának szolgálatában.
Neh 11:23 Királyi rendelet szabta meg az ő dolgukat és az énekeseknek az egyes napokra való beosztását.
Neh 11:24 Petahja pedig, Mesezebel fia, Zára fiai közül, aki Júda fia volt, a nép minden ügyében a király megbízottja volt.
Neh 11:25 Ami pedig az egyes vidéki lakóhelyeket illeti, Júda fiai közül letelepedtek Kirját-Arbéban és leányvárosaiban, Díbonban és leányvárosaiban, Kabszeélben és majorjaiban
Neh 11:26 Jesuában, Moládában, Bétfeletben,
Neh 11:27 Hácar-Suálban, Beersebában és leányvárosaiban,
Neh 11:28 Szikelegben, Mokonában és leányvárosaiban,
Neh 11:29 Remmonban, Száraában, Jerimótban,
Neh 11:30 Zánoában, Adullámban és majorjaikban, Lákisban és vidékén, Azekában és leányvárosaiban. Ott laktak tehát Beersebától egészen Ennom völgyéig.
Neh 11:31 Benjamin fiai pedig Gebától kezdve Mekmásban, Háiban, Bételben és leányvárosaiban laktak,
Neh 11:32 Anatótban, Nóbban, Ananejában,
Neh 11:33 Hácorban, Rámában, Getaimban,
Neh 11:34 Hádidban, Ceboimban, Neballátban, Lódban
Neh 11:35 és Onóban, a Kézművesek völgyében.
Neh 11:36 A leviták közül pedig egyes csoportok Júdában és Benjaminban voltak.
Neh 12:1 Ezek azok a papok és a leviták, akik Zerubbábellel, Salátiel fiával és Józsuéval hazatértek: Szárája, Jeremiás, Ezdrás,
Neh 12:2 Amarja, Melluk, Háttus,
Neh 12:3 Sebenja, Reum, Meremót,
Neh 12:4 Addó, Genton, Ábia,
Neh 12:5 Miámin, Mádia, Bilga,
Neh 12:6 Semeja meg Jojárib, Idája,
Neh 12:7 Sallum, Ámok, Helkija, Idája. Ezek a papok fejedelmei és testvéreik Józsue idejében.
Neh 12:8 A leviták pedig: Jésua, Binnuj, Kedmiel, Serebja, Júda, Matanja; ezek és testvéreik a dicsőítő éneket vezették,
Neh 12:9 amíg Bekbekja és Hánni meg testvéreik mindegyike a maga hivatalát látta el.
Neh 12:10 Józsue Joakimot nemzette, Joakim Eljasibot nemzette, Eljasib Jojádát nemzette,
Neh 12:11 Jojáda Jonatánt nemzette és Jonatán Jedduát nemzette.
Neh 12:12 Joakim idejében ezek voltak a papok és a családfők: Szárrájáé Marája, Jeremiásé Hananja,
Neh 12:13 Ezdrásé Mesullám, Amarjáé Johanán,
Neh 12:14 Milikóé Jonatán, Sebenjáé József,
Neh 12:15 Hárámé Edna, Marajóté Helkáj,
Neh 12:16 Adájáé Zakarja, Gentoné Mesullám,
Neh 12:17 Ábiáé Zekri, Miáminé és Moádjáé Piltaj,
Neh 12:18 Bilgáé Sammua, Semajáé Jonatán,
Neh 12:19 Jojáribé Matanáj, Jedájáé Azzi,
Neh 12:20 Szellájé Kalláj, Ámoké Héber,
Neh 12:21 Helkijáé Hásebja, Idájáé Natanael.
Neh 12:22 A levita családfők fel vannak jegyezve Eljasib, Jojáda, Johanán és Jeddua napjaiból; a papok pedig a perzsa Dáriusz uralkodásáig.
Neh 12:23 Lévi fiai közül a családfők fel vannak jegyezve a Krónikás könyvben, és pedig Eljasib fiának, Jonatánnak napjaiig.
Neh 12:24 A leviták főemberei pedig a következők voltak: Hásebja, Serebja, Józsue, Binnuj és Kedmiel és testvéreik, akiknek az volt a tisztük, hogy Dávidnak, az Isten emberének parancsa értelmében dicsérő és dicsőítő énekeket zengjenek, beosztásuk szerint.
Neh 12:25 Matanja, Bekbekja, Obedja, Mesullám, Telmon, Akkub a kapuknál és a bejáratoknál levő kamrák őrzői voltak.
Neh 12:26 Ezek végezték a szolgálatot Joakimnak, Józsue fiának, Joszedek unokájának napjaiban és Nehemiás helytartó meg Ezdrás pap és írástudó napjaiban.
Neh 12:27 Jeruzsálem falainak megszentelése alkalmával összes helyükről egybegyűjtötték a levitákat, hogy Jeruzsálembe vigyék őket és hálaadás meg dicsőítés közepette trombitával, hárfa és lant mellett vígan üljék meg a szentelési ünnepet.
Neh 12:28 Az énekesek fiai egybegyűltek a Jeruzsálem körüli településekről és a netufaiak falvaiból,
Neh 12:29 Bétgilgálból, Geba és Azmávet vidékéről, az énekesek ugyanis Jeruzsálem környékén településeket építettek maguknak.
Neh 12:30 Majd megtisztultak a papok meg a leviták és tisztulásnak vetették alá a népet, a kapukat és a falat is.
Neh 12:31 Meghagytam Júda fejedelmeinek, hogy sorakozzanak fel a fal mentén, majd két nagy dicsőítő kart állítottam fel. Az egyik megindult a fal mellett jobbra a Szemétkapu irányában,
Neh 12:32 utána ment Hósaja, és Júda fejedelmeinek egyik fele,
Neh 12:33 valamint Azarja, Ezdrás, Mesullám,
Neh 12:34 Júdás, Benjamin, Semeja és Jeremiás;
Neh 12:35 továbbá a papok fiai közül trombitával: Zakariás: -- aki Jonatánnak volt a fia, aki meg Semejának volt a fia, aki meg Matanjának volt a fia, aki meg Mikajának volt a fia, aki meg Zekurnak volt a fia, aki meg Ászáfnak volt a fia, --
Neh 12:36 meg testvérei: Semeja, Azareél, Malaláj, Galaláj, Maáj, Natanael, Júdás és Hanáni, Dávidnak, az Isten emberének hangszereivel. Élükön Ezdrás haladt. A Forráskapunál
Neh 12:37 egyenesen felmentek a Dávid-város lépcsőzetén, a falnak Dávid háza felett való feljáróján, majd kelet felé a Vízkapuig mentek.
Neh 12:38 Közben a másik dicsőítő kar ellenkező irányban haladt, mögötte én meg a nép fele a fal és Kemencetorony felett a Szélesfal felé.
Neh 12:39 Az Efraim kapu, az Öregkapu, a Halkapu, Hananeél tornya és Emát tornya felett eljutottak egészen a Nyájkapuig, és megállapodtak a Börtönkapunál.
Neh 12:40 Ezután felállt a két dicsőítő kar az Isten házában, és vele én meg az elöljáróság fele,
Neh 12:41 valamint a papok: Eljakim, Maaszja, Miámin, Mikea, Elioenáj, Zakariás, Hananja trombitával,
Neh 12:42 és Maaszja, Semeja, Eleazár, Azzi, Johanán, Melkia, Élám és Ézer. Az énekesek hangosan énekeltek; karnagyuk Jezrája volt.
Neh 12:43 Bemutattak azon a napon nagy áldozatokat is és örültek, Isten ugyanis nagy örömmel örvendeztette meg őket. Feleségeik meg gyermekeik is örültek, és Jeruzsálem vigassága messze elhallatszott.
Neh 12:44 Még azon a napon férfiakat, papokat és levitákat állítottak a kincstár kamrái élére, hogy oda gyűjtsék össze a falvak földjéről a papok és a leviták részét, amely a törvény szerint megillette őket, mert Júda örömét találta a papokban és a levitákban, akik a szolgálatot végzik.
Neh 12:45 Ők ugyanis pontosan teljesítették Istenük szolgálatát és az engesztelés szolgálatát. Az énekesek meg a kapuőrök pedig Dávidnak és fiának, Salamonnak rendelkezése értelmében végezték tisztüket.
Neh 12:46 Dávid és Ászáf napjaiban ugyanis először állítottak vezetőket az énekesek fölé, akár dicsőítő, akár hálaadó éneket énekeltek Istennek.
Neh 12:47 Zerubbábel korában és Nehemiás idejében egész Izrael napról-napra részt juttatott az énekeseknek meg a kapuőröknek, és megadta a szent járandóságot a levitáknak. A leviták pedig Áron fiainak adtak a szent járandóságból.
Neh 13:1 Azon a napon a nép jelenlétében felolvastak Mózes könyvéből és benne azt találták megírva, hogy az ammonitáknak meg a moabitáknak sohasem szabad az Isten közösségébe belépniük
Neh 13:2 azért, mert nem siettek kenyérrel és vízzel Izrael fiai elé, sőt felbérelték ellenük Bálámot, hogy átkozza meg őket. Istenünk azonban az átkot áldásra fordította.
Neh 13:3 Ezért az történt, hogy amikor meghallották a törvényt, elkülönítettek minden idegent Izraeltől.
Neh 13:4 Azelőtt Eljasib pap volt Istenünk házában a kincstár felügyelője, s Tóbiás közeli rokona volt.
Neh 13:5 Ő berendezett neki egy nagy kamrát, amelyben azelőtt az áldozati ajándékokat, a tömjént, az edényeket, a gabona-, bor- és olajtizedet, a leviták, az énekesek és a kapuőrök részét meg a papok zsengéjét raktározták el.
Neh 13:6 Ezalatt azonban én nem voltam Jeruzsálemben, mert Artaxerxésznek, Babilon királyának harminckettedik esztendejében a királyhoz mentem és csak bizonyos idő múltával kértem engedélyt a királytól,
Neh 13:7 és mentem el Jeruzsálembe. Ekkor rájöttem a gonoszságra, amelyet Eljasib Tóbiás javára véghez vitt azáltal, hogy neki az Isten házának előcsarnokában kamrát rendezett be.
Neh 13:8 Mivel én ebben nagyon gonosz dolgot láttam, Tóbiás házának holmiját a kamrából kidobáltam,
Neh 13:9 a kamrát pedig megtisztíttattam és visszavitettem oda az Isten házának edényeit, az ételáldozatot meg a tömjént.
Neh 13:10 Arról is értesültem, hogy nem szolgáltatták be a levitáknak járó részt, a leviták meg az énekesek pedig mindannyian földjükre szöktek, még azok is, akiknek szolgálatot kellett volna teljesíteniük.
Neh 13:11 Erre vádat emeltem az elöljárók ellen: "Miért hanyagoljuk el az Isten házát?" Majd egybegyűjtöttem és odaállítottam őket a helyükre.
Neh 13:12 Erre egész Júda beszolgáltatta a csűrökbe a gabona-, bor- és olajtizedet.
Neh 13:13 A csűrök élére odaállítottuk Selemját, a papot, Szádokot, az írástudót, a leviták közül pedig Fadáját és melléjük Hánánt, Zákurnak, Matanja fiának fiát, mert megbízható férfinak ismerték őket és rájuk bízták testvéreik járandóságát.
Neh 13:14 Emlékezzél meg ezért rólam Istenem és ne engedd, hogy feledésbe menjenek jócselekedeteim, amelyeket Istenem háza és szolgálata érdekében véghezvittem.
Neh 13:15 Azokban a napokban láttam Júdában olyanokat, akik szombaton sajtót tiportak, kévét hordtak, megterhelték szamaraikat borral, szőlővel, fügével meg mindenféle rakománnyal és azt szombati napon beszállították Jeruzsálembe. Én erre figyelmeztettem őket, hogy olyan napon árusítsanak, amelyen szabad kereskedni.
Neh 13:16 Letelepedtek oda tírusziak is, akik halat meg mindenféle árucikket hoztak és azt Júda fiainak Jeruzsálemben szombatonként árusítgatták.
Neh 13:17 Erre megszidtam Júda előkelőit és azt mondtam nekik: "Micsoda gonoszság ez, amit itt műveltek, hogy megszentségtelenítitek a szombat napját!
Neh 13:18 Nemde ezt tették atyáink is, és Istenünk ezért zúdította ránk és erre a városra ezt a sokféle bajt? Ti pedig még növelitek a haragot Izrael ellen azáltal, hogy megszegitek a szombatot."
Neh 13:19 Ezért amint Jeruzsálem kapuinál szombati napon beállott a szürkület, meghagytam, hogy zárják be a kapukat, és elrendeltem, hogy szombat elmúltáig ne nyissák ki őket. Majd felállítottam néhányat legényeimből a kapuknál, hogy szombati napon senki se hozhasson be terhet.
Neh 13:20 Ennek következtében a kereskedők és mindenféle cikk árusítói egyszer-másszor Jeruzsálem falain kívül telepedtek le.
Neh 13:21 Erre én megfeddettem őket és így szóltam hozzájuk: "Mit tartózkodtok itt a fal mentén? Ha ezt még egyszer megteszitek, kezet vetek rátok." Attól az időtől kezdve azután szombaton nem jöttek.
Neh 13:22 Egyben meghagytam a levitáknak, hogy végezzenek tisztulást, aztán jöjjenek, őrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombat napját. Ezért is emlékezzél meg rólam, Istenem, és könyörülj rajtam irgalmasságod sokasága szerint.
Neh 13:23 Ugyancsak azokban a napokban láttam zsidókat, akik asdódi, ammonita és moabita nőket vettek feleségül.
Neh 13:24 Gyermekeik fele asdódiul beszélt és nem tudott zsidóul beszélni, hanem ennek vagy annak a népnek a nyelvén szóltak.
Neh 13:25 Erre én megszidtam és megátkoztam őket. Meg is vertem közülük néhány férfit, megtépdestem hajukat, és megeskettem őket Istenre, hogy ne adják oda leányaikat az ő fiaiknak, és fiaik meg maguk számára ne vegyenek feleséget az ő leányaik közül:
Neh 13:26 "Nem ebben a dologban vétkezett-e Salamon, Izrael királya is? Már pedig sok nemzetnek nem volt hozzá hasonló királya. Istene előtt kedves volt, Isten őt királynak tette meg egész Izrael fölött, s még őt is bűnre csábították az idegen asszonyok.
Neh 13:27 Vajon engedetlenségünkben mi is elkövessük mind ezt a nagy gonoszságot, és vétkezzünk Istenünk ellen azzal, hogy idegen nőket veszünk feleségül?"
Neh 13:28 Eljasib főpap fiának, Jojádának fiai közül az egyik ráadásul a hóroni Szanballátnak lett a vejévé. Ezt elűztem magamtól.
Neh 13:29 Emlékezzél meg Uram Istenem azokról, akik beszennyezik a papi tisztséget, a papi és levita kötelezettséget.
Neh 13:30 Így tisztítottam meg őket mindenféle idegentől, megállapítottam a papok meg a leviták beosztását, kinek-kinek szolgálata szerint.
Neh 13:31 Rendelkeztem úgyszintén az áldozati fának a meghatározott időben való szállítását és a zsengéket illetőleg is. Emlékezzél meg rólam, Istenem, javamra! Ámen.
Tob 1:1 Tóbit cselekedeteinek könyve, Tóbiel fiáé, aki Ananiel fia, aki Aduel fia, aki Gábael fia, Ráfael fia, aki Ráguel fia, Asziel nemzetségéből Naftali törzséből,
Tob 1:2 akit Szalmanasszárnak, az asszírok királyának idejében hurcoltak fogságba Tisbéből, amely Kádes Naftali jobb oldalán Felső Galileában Szór felett nyugatra, Fogortól balra fekszik.
Tob 1:3 Én Tóbit az igaz úton jártam és jótetteket vittem végbe életem minden napján, sok alamizsnát adtam testvéreimnek és azoknak az embereknek, akik velem kerültek fogságba Asszíria országába, Ninivébe.
Tob 1:4 Amikor még hazámban, Izrael földjén éltem és még fiatal voltam, atyámnak Naftalinak egész törzse elszakadt Dávidnak, atyámnak házától és Jeruzsálemtől, Izrael minden törzséből kiválasztott városától, hogy az áldozat helye legyen, ott, ahol a templom, Isten lakóhelye lett felépítve és felszentelve Izrael minden törzse számára örök időkre.
Tob 1:5 Minden testvérem és atyámnak Naftalinak egész háza a borjúnak áldozott, amelyet Jeroboám, Izrael királya állíttatott Dánban, Galilea hegyén.
Tob 1:6 Én azonban gyakran elzarándokoltam egyedül Jeruzsálembe az ünnepnapokon, amint azt örök törvény írja elő egész Izraelben. Vittem magammal Jeruzsálembe az első termést, az állatok és a nyáj elsőszülötteit, a nyáj első gyapját
Tob 1:7 és odaadtam azt a papoknak, Áron fiainak az oltár számára. A gabona és bor, az olaj, a gránátalma és egyéb gyümölcs tizedét Lévi fiainak adtam, akik Jeruzsálemben szolgáltak. A második tizedet pénzzé tettem hat éven át és felhasználtam Jeruzsálemben minden évben.
Tob 1:8 Odaadtam az árváknak és özvegyeknek, az Izrael között élő idegeneknek, és nekik adtam a harmadik évben és megettük azt Mózes törvényének előírása szerint és ahogyan Debóra, Ananiel atyánknak anyja tanított. Apám ugyanis meghalt és árván maradtam.
Tob 1:9 Amikor elértem a férfikort, feleségül vettem Annát hazám nemzetségéből és fiam született tőle, akit Tóbiásnak neveztem el.
Tob 1:10 Amikor fogságba kerültem Asszíriába, mint fogoly Ninivébe mentem. Minden testvérem és akik nemzetségemből valók voltak, ettek a pogányok eledeléből,
Tob 1:11 én azonban őrizkedtem attól, hogy a pogányok ételéből egyek.
Tob 1:12 Mivel emlékeztem Istenemre egész lelkemmel,
Tob 1:13 a Magasságbeli kedvessé tett Szalmanasszár előtt és én vásároltam be neki mindent, amire szüksége volt.
Tob 1:14 Médiába mentem és haláláig vásároltam neki és a médiai Rágesben Gábaelnél, Gábri testvérénél letétbe helyeztem tíz talentum ezüstöt.
Tob 1:15 Miután meghalt Szalmanasszár, fia Szanherib uralkodott helyette. A Médiába vezető utak nem voltak biztonságosak, és már többé nem utazhattam Médiába.
Tob 1:16 Szalmanasszár idejében bőséges alamizsnát adtam testvéreimnek, akik népemhez tartoztak.
Tob 1:17 Kenyeremet az éhezőknek, ruhámat a mezíteleneknek adtam, s ha láttam, hogy meghalt valaki népemből és kivetették Ninive falai mögé, eltemettem.
Tob 1:18 Eltemettem azokat is, akiket Szanherib király ölt meg, amikor Júdából menekült a büntetés idején, amelyet az Ég Királya művelt vele a káromlásokért, amelyekkel káromolta -- Izrael fiai közül sokakat megölt haragjában --, én elvittem és eltemettem őket. Szanherib kereste és nem találta őket.
Tob 1:19 Ekkor a niniveiek közül valaki megmondta a királynak, hogy én temettem el őket. Amikor megtudtam, hogy a király ezt tudja rólam és keres, hogy megöljön, elrejtőztem és félelmemben elmenekültem.
Tob 1:20 Erre minden vagyonomat elkobozták a királyi kincstár számára, és nem maradt számomra más, mint feleségem Anna és fiam Tóbiás.
Tob 1:21 De nem múlt el negyven nap és két fia megölte, majd az Ararát hegységbe menekültek. Fia Asszarhaddon uralkodott utána, s Ahikárt, testvéremnek Anaelnek fiát tette főkincstárosának és kormányzójának.
Tob 1:22 Ahikár szólt az érdekemben és visszatérhettem Ninivébe. Ahikár volt ugyanis a főpohárnok, a pecsétőr, az adminisztráció és a pénzügyek vezetője Szanherib asszíra király alatt. Rokonságomhoz tartozott, nemzetségemből való volt.
Tob 2:1 Asszarhaddon idejében tehát visszatértem házamba és visszakaptam feleségemet Annát és fiamat Tóbiást. Ünnepünkkor, pünkösdkor, amely a Hetek szent ünnepe, jó ebéd volt, leültem enni.
Tob 2:2 Meg volt terítve számomra az asztal és finom ételeket láttam. Így szóltam fiamhoz Tóbiáshoz: "Menj, s ha egy szegényre akadsz testvéreink közül, akiket ide hurcoltak Ninivébe, s egész szívével az Urat szolgálja, hívd ide, s egyék velünk. Megvárlak fiam, amíg visszajössz."
Tob 2:3 Tóbiás elment, hogy a testvéreink között keressen egy szegényt, de visszatért és így szólt: "Apám!" Ezt mondtam neki: "Mi van fiam?" Ő ezt válaszolta: "Valakit meggyilkoltak a mieink közül, odavetették a piactérre, s ott fekszik még; megfojtották."
Tob 2:4 Fölkeltem, otthagytam az ebédet még mielőtt hozzányúltam volna, elhoztam az embert a térről egy házba, és vártam a napnyugtát, hogy eltemethessem.
Tob 2:5 Aztán hazatértem, megfürödtem és szomorúan fogyasztottam el kenyeremet,
Tob 2:6 s eszembe jutott, amit Ámosz próféta mondott Bételről: "Ünnepeitek gyásszá változnak, és minden éneketek kesergéssé."
Tob 2:7 Elkezdtem sírni. Napnyugta után elmentem, megástam a sírt és eltemettem.
Tob 2:8 Szomszédaim kicsúfoltak és ezt mondták: "Ez az ember már megint nem fél. Ilyen dolog miatt már halálra keresték és megmenekült, s íme, már újra halottakat temet."
Tob 2:9 Ezen az éjjelen megfürödtem a temetés után, kimentem az udvaromba és elaludtam a fal mellett, s arcomat nem takartam be a meleg miatt.
Tob 2:10 Nem tudtam, hogy verebek vannak fölöttem a falon, s ezek meleg trágyája hullott a szemembe, s fehér foltok keletkeztek rajta. Orvoshoz kellett fordulnom, hogy gyógyíttassam magam. De minél több kenőcsöt használtam el, annál inkább romlott a látásom a foltok miatt, végül teljesen megvakultam. Négy évig nem láttam és testvéreim sajnálkoztak rajtam. Ahikár két éven át gondoskodott rólam mielőtt Elimaiszba ment.
Tob 2:11 Ekkor Anna, a feleségem bérért munkát vállalt, gyapjút font.
Tob 2:12 A megrendelőnek adta, s az pénzt adott érte. Disztrosz hónap hetedikén elkészült egy darabbal és átadta a megrendelőknek, akik kifizették neki az egész bért és ráadásul egy kecskegidát adtak neki.
Tob 2:13 Amikor közelembe ért a kecske, mekegni kezdett. Hívtam feleségemet és megkérdeztem: "Honnan van ez a kecskegida? Csak nem lopott jószág? Add vissza gazdáinak, nekünk nem szabad lopott jószágot megenni."
Tob 2:14 Ő ezt válaszolta nekem: "Ajándékba kaptam a béremen felül." Én azonban nem hittem neki és azt mondtam, hogy adja vissza gazdáinak, s egészen kivörösödtem miatta. Ő így felelt nekem: "Hol vannak alamizsnáid? Hol vannak jócselekedeteid? Íme, látszik rajtad mindez."
Tob 3:1 Telve nagy szomorúsággal, sírva fakadtam, s imádkozni kezdtem panaszkodva:
Tob 3:2 "Igazságos vagy Uram, s minden tetted igazságos és minden utad irgalom és igazság, s te ítéled meg a világot.
Tob 3:3 Ezért tehát Uram, emlékezzél meg rólam, és tekints reám. Ne állj bosszút bűneim és hanyagságaim, sem pedig atyáim bűnei miatt, amelyeket elkövettek előtted.
Tob 3:4 Mert nem engedelmeskedtünk parancsaidnak, ezért átadtál minket fosztogatásra, fogságra, halálra, szóbeszéd, gúny és intő példa lettünk a nemzeteknek, akik közé szétszórtál minket.
Tob 3:5 És most számosak igaz ítéleteid, amelyeket végrehajtasz rajtam bűneim és atyáim bűnei miatt, mert nem éltünk parancsaid szerint és nem jártunk hűségesen előtted.
Tob 3:6 Nos tehát tégy velem úgy, ahogy neked tetszik, parancsold meg, hogy visszatérjen lelkem, hadd költözzek el a föld színéről, s visszatérjek a földbe. Jobb nekem meghalni, mint életben maradni, mert hamis gyalázkodást hallottam, s igen nagy a szomorúság bennem. Parancsold meg Uram, hogy megszabaduljak e szorongattatásból és bocsáss el az örök helyre. Ne fordítsd el tőlem arcodat Uram, mert jobb nekem meghalni, mint ilyen szorongatást látni életemben és ne kelljen gyalázkodást hallanom."
Tob 3:7 Történt pedig ugyanezen a napon, hogy Sára, Ráguel leánya, a médiai Ekbatanában atyjának egyik szolgálóleánya részéről becsmérlést hallott.
Tob 3:8 Hét férfinek adták ugyanis feleségül, de Azmódeus, a gonosz szellem megölte őket, mielőtt megtörtént volna vele, ami az asszonyokkal történni szokott. A szolgálóleány ezt mondta neki: "Te ölted meg férjeidet! Íme, már hetet adtak hozzád és egyikkel sem volt szerencséd.
Tob 3:9 Miért büntetsz minket férjeid miatt, mivel meghaltak? Menj utánuk te is, ne lássunk tőled soha se fiút, se leányt."
Tob 3:10 Ezen a napon elkeseredve és könnyezve fölment a leány atyjának felső szobájába azzal a szándékkal, hogy felakasztja magát. De elgondolkodott és így szólt: "Ne gyalázzák esetleg apámat és mondják: "Egyetlen kedves lányod volt és keserűségében felakasztotta magát", és idős atyámat szomorúsággal viszem az alvilágba. Helyesebb lesz, ha nem akasztom fel magam, hanem kérem az Urat, hogy haljak meg és ne halljam már a gyalázkodást életemben."
Tob 3:11 Ez után az ablaknál kitárt karral fohászkodott és ezt mondta: "Légy áldott Uram, irgalmas Isten, legyen áldott szent és tiszteletreméltó neved mindörökké. Áldjon téged minden műved örökké.
Tob 3:12 És most Uram, feléd irányítom arcomat és tekintetemet.
Tob 3:13 Add meg, hogy elhagyjam a földet és ne halljam a gyalázkodásokat.
Tob 3:14 Te tudod Uram, hogy tiszta maradtam a férfi minden tisztátalanságától
Tob 3:15 és nem szennyeztem be nevemet, sem atyám nevét fogságom földjén. Egyedüli leánya vagyok atyámnak, nincs más gyermeke, aki örökölhetne utána, nincs testvére, sem közeli rokona, aki miatt meg kellene maradnom, hogy felesége legyek. Hét férjet már elvesztettem, mi értelme van még az életemnek? De ha nem akarod elvenni életemet Uram, tekints rám és könyörülj rajtam, ne kelljen több gyalázatot elviselnem."
Tob 3:16 Ugyanabban az időben mindkettőjük imádsága meghallgatást nyert a fölséges Isten színe előtt,
Tob 3:17 és elküldte Ráfael angyalt, hogy gyógyítsa meg mindkettőt: Tóbit szeméről távolítsa el a fehér foltokat, hogy láthassa Isten világát, Sárát pedig, Ráguel leányát, adja feleségül Tóbiásnak, Tóbit fiának, kötözze meg Azmódeust, a gonosz szellemet, mert az előbbiekkel szemben Tóbiást illeti a jog, hogy őt elnyerje. Ekkor Tóbit visszatért az udvarról házába, Sára pedig, Ráguel leánya, lejött a fenti szobából.
Tob 4:1 Azon a napon Tóbitnak eszébe jutott a pénz, amelyet Gábaelnél hagyott a médiai Rágesben.
Tob 4:2 Ezt gondolta magában: "Íme, halálomat kértem. Miért nem hívom fiamat Tóbiást, és beszélek vele erről a pénzről, mielőtt meghalok?"
Tob 4:3 Magához hívta fiát Tóbiást, aki odajött és így szólt hozzá: "Fiam, ha meghalok, temess el illendőképpen. Becsüld meg anyádat és ne hagyd el egész életében, tégy kedvére és semmiben se szomorítsd meg lelkét.
Tob 4:4 Gondolj arra fiam, hogy sok veszedelmet állt ki érted, amikor méhében hordozott. Ha meghal, temesd mellém ugyanabba a sírba.
Tob 4:5 Életed minden napján fiam, eszedben legyen az Úr, ne vétkezz és ne hágd át parancsait. Életed minden napján tedd a jót és ne járj a gonoszság útján,
Tob 4:6 mert ha az igazságot műveled, szerencsések lesznek útjaid tetteidben.
Tob 4:7 Vagyonodból fiam, adj alamizsnát, és sohase fordítsd el arcodat a szegénytől, s akkor Isten sem fordítja el arcát tőled.
Tob 4:8 Amennyi vagyonod lesz fiam, aszerint adj belőle alamizsnát. Ha bőven lesz vagyonod, több alamizsnát adj belőle. Ha kevés lesz, ne félj a kevésből adni alamizsnát:
Tob 4:9 szép kincset helyezel el így az ínséges napokra,
Tob 4:10 mert az alamizsna megment a haláltól és nem engedi, hogy a sötétségbe kerülj.
Tob 4:11 Az alamizsna szép adomány mindazoknak, akik a Magasságbeli színe előtt teszik.
Tob 4:12 Óvakodj fiam minden erkölcstelenségtől. Feleséget atyáid nemzetségéből végy magadnak és ne végy el idegen asszonyt, aki nem atyád törzséből való, mert a próféták fiai vagyunk: Noé, Ábrahám, Izsák és Jákob a mi ősatyánk a régi időtől kezdve. Emlékezz arra fiam, hogy ők mind atyáik nemzetségéből vettek feleséget és áldottak voltak gyermekeikben és ivadékuké lesz örökségként a föld.
Tob 4:13 Te pedig fiam szeresd testvéreidet és ne légy kevély szívedben testvéreiddel, néped fiaival és leányaival szemben, hogy közülük végy feleséget, mert a kevélység nagy romlást és állhatatlanságot okoz. A tétlenség pedig szegénységgel és ínséggel jár. A tétlenség az éhség anyja.
Tob 4:14 A nálad dolgozó munkás bére ne maradjon nálad, hanem azonnal add meg neki, és a te béred nem kevesbedik meg, ha Istennek szolgálsz, igazságban megtérül számodra. Vigyázz magadra fiam minden cselekedetedben és légy megfontolt minden szavadban,
Tob 4:15 s amit te nem szeretsz, azt másnak se tedd. Ne igyál annyi bort, hogy megrészegedj, s a részegség ne kísérjen utadon.
Tob 4:16 Kenyeredből juttass az éhezőnek és ruhádból a mezítelennek. Mindabból amiben bővelkedsz, adj, s szemrehányás nélkül adj alamizsnát.
Tob 4:17 Törd meg kenyeredet, és öntsd borodat az igazak sírjára, de ne adj a bűnösöknek.
Tob 4:18 Minden bölcstől kérj tanácsot és ne vess meg semmi hasznos tanácsot.
Tob 4:19 Minden időben áldd az Urat és kérd tőle, hogy irányítsa útjaidat és ösvényeidet, s hogy terveid jó véget érjenek. Egy népnek sem adatott meg a jó tanács, hanem maga az Úr adja nekik a jó tanácsot. Akit akar, fölemel, s akit akar az Úr, megalázza az alvilág mélyéig. És most fiam vésd emlékezetedbe ezeket az utasításokat és ne vesszenek ki szívedből.
Tob 4:20 Azt is tudtodra adom fiam, hogy tíz talentum ezüstöt helyeztem letétbe Gábaelnél, Gábri fiánál a médiai Rágesben.
Tob 4:21 Ne félj fiam, hogy szegényen élünk. Sok jóval rendelkezel, ha féled az Istent, tartózkodsz minden bűntől és jót cselekszel az Úr, a te Istened szemében."
Tob 5:1 Tóbiás erre feleletül így szólt apjához, Tóbithoz: "Mindent úgy teszek majd apám, ahogy megparancsoltad nekem.
Tob 5:2 A pénzt azonban hogyan szerezzem vissza, nem tudom. Gábael nem ismer engem, én sem ismerem őt. Milyen jelet adjak neki, hogy megismerjen engem, higgyen nekem és visszaadja a pénzt? Aztán meg az utat sem tudom, amely Médiába vezet."
Tob 5:3 Tóbit ezt válaszolta fiának Tóbiásnak: "Keze írását adta nekem és kézírásomat adtam neki, kettévágtuk, s mindegyikünk egy részt kapott és elhelyeztük övét a pénzzel. Húsz éve már, hogy e pénzt letétbe helyeztem. Most pedig fiam keress magadnak egy megbízható útitársat és megadjuk bérét, amikor visszajössz. S amíg élek szerezd meg tőle a pénzt."
Tob 5:4 Tóbiás elment, hogy keressen valakit, aki elmegy vele Médiába és ismeri az utat. Kint találkozott Ráfael angyallal, előtte állt, de nem tudta, hogy Isten angyala.
Tob 5:5 Így szólt hozzá: "Honnét való vagy jó ifjú?" Erre ő így felelt: "Izrael fiai közül való vagyok, azért jöttem ide, hogy munkát keressek." Tóbiás így szólt hozzá: "Ismered-e az utat Médiába?"
Tob 5:6 Ő így felelt neki: "Ismerem, gyakran jártam ott, ismerem minden útját. Gyakran jártam Médiában és megszálltam Gábael testvérünknél, aki a médiai Rágesben lakik, két napi útra van Ekbatanától Rágesig. Ez hegyen, Ekbatana pedig a síkság közepén van."
Tob 5:7 Tóbiás így felelt neki: "Várj meg kérlek, amíg erről apámnak jelentést teszek. Fontos lenne számomra, hogy velem jöjj, megfizetem béredet."
Tob 5:8 Az így válaszolt: "Jól van, megvárlak, de ne maradj sokáig."
Tob 5:9 Tóbiás elment és jelentette apjának Tóbitnak, és elmondta neki: "Találtam valakit testvéreink, Izrael fiai közül, aki eljön velem." Apja ezt mondta neki: "Hívd ide ezt az embert, hogy érdeklődjek családja meg törzse felől, megtudjam, megbízható-e, hogy elkísérjen téged fiam."
Tob 5:10 Tóbiás kiment, hívta őt és ezt mondta: "Ifjú, apám hív téged!" Belépett hozzá és először Tóbit üdvözölte. Ő pedig így válaszolt: "Nagy örömöd legyen!" Tóbit így felelt: "Micsoda örömöm lehet még. Nincs meg a szemem világa, nem látom az ég ragyogását, sötétség borul rám, mint a halottakra, akik már nem látnak világosságot. Élőhalott vagyok, az emberek hangját hallom, de őket nem látom." Az angyal így szólt hozzá: "Légy erőslelkű, Isten nemsokára meggyógyít, légy erőslelkű!" Tóbit így szólt hozzá: "Fiam, Tóbiás, Médiába készül. Elmennél-e vele, s lennél-e vezetője? Megadom béredet testvér." Így felelt neki: "Elmehetek vele, ismerek minden utat, többször jártam Médiában, bejártam hegyeit, völgyeit, ismerem minden ösvényét."
Tob 5:11 Tóbit így szólt hozzá: "Testvér, melyik családból és törzsből származol? Mondd el nekem, testvér!"
Tob 5:12 Ő így felelt neki: "Miért érdekel a családom?" "Szeretném tudni -- mondta Tóbit --, kihez tartozol, és mi a neved."
Tob 5:13 Ezt felelte: "Én Azarja vagyok, a nagy Ananja fia testvéreid közül."
Tob 5:14 Tóbit így szólt hozzá: "Isten hozott testvér, de ne haragudjál, hogy az igazat akartam megtudni családodról. Így hát testvérem vagy, tekintélyes nemzetségből. Ismertem Ananját és Nátánt, a nagy Semelja két fiát. Velem jártak Jeruzsálembe, velem együtt imádkoztak ott és nem tértek le a helyes útról. Testvéreid becsületes emberek, jó családból való vagy. Isten hozott közénk."
Tob 5:15 Majd így folytatta: "Minden napra adok egy drachma bért, s amire szükséged van neked és fiamnak. Menj el fiammal,
Tob 5:16 és meg is toldom béredet."
Tob 5:17 Az angyal így felelt: "Elmegyek vele. Ne félj, oda is, vissza is szerencsés lesz utunk, mert az út biztonságos." Tóbit így szólt hozzá: "Légy áldott testvér!" Majd hívta fiát és ezt mondta neki: "Készülj fel az útra fiam, és kelj útra testvéreddel. Isten, aki a mennyben van, oltalmazzon titeket itt és vezessen vissza benneteket hozzám egészségben, és az ő angyala kísérjen és védjen benneteket fiam." Tóbiás kiment, hogy útjára induljon, megcsókolta apját és anyját. Tóbit ezt mondta neki: "Szerencsés utat!"
Tob 5:18 Anyja könnyekre fakadt és ezt mondta Tóbitnak: "Miért küldted el fiamat? Nemde ő kezünk botja, aki ki- és bejár előttünk?
Tob 5:19 Nem a pénz a legfontosabb, s mit számít fiúnkhoz képest?
Tob 5:20 Jó volt nekünk úgy élni, ahogy az Úr adta."
Tob 5:21 De ő így felelt neki: "Ne aggódj: fiúnk szerencsésen odaér és szerencsésen vissza is tér hozzánk, szemeid meglátják őt azon a napon, amikor szerencsésen visszajön hozzád. Ne aggodalmaskodj és ne félj miattuk, nővérem!
Tob 5:22 Jó angyal jár vele, útja sikeres lesz, és egészségben tér majd haza."
Tob 6:1 Erre abbahagyta a sírást.
Tob 6:2 Az ifjú elindult, vele az angyal, a kutya is vele ment és követte őket. Mendegéltek mindketten, mire rájuk köszöntött az első éjjel, s a Tigris folyónál éjszakáztak.
Tob 6:3 Az ifjú lement a folyóhoz, hogy megmossa a lábát. Akkor egy nagy hal vetődött föl a vízből és be akarta kapni a fiú lábát, erre a fiú felkiáltott.
Tob 6:4 Az angyal azt mondta neki: "Ragadd meg és ne engedd el." Az ifjú megragadta a halat és kihúzta a szárazra.
Tob 6:5 Az angyal ezt mondta neki: "Bontsd fel a halat, vedd ki az epéjét, a szívét és a máját, és tartsd magadnál, a belső részeket pedig dobd el. Az epe, a szív és a máj hasznos orvosság."
Tob 6:6 Az ifjú felbontotta a halat, kivette az epét, a szívet és a májat, a hal egy részét megsütötték és megették, ami megmaradt belőle, azt besózták. És mentek tovább mindketten, amíg Médiához nem közeledtek.
Tob 6:7 Akkor megkérdezte az ifjú az angyalt és ezt mondta neki: "Ananja testvér, milyen orvosság van a hal szívében, májában és az epében?"
Tob 6:8 Így felelt neki: "A hal szívét és máját, ha elégetik, olyan férfi vagy nő előtt, akit démon vagy gonosz szellem gyötör, eltávozik tőle minden támadás és mindörökre megszabadul tőle.
Tob 6:9 Az epe pedig szemkenőcsnek jó, ha az ember szemén fehér foltok vannak: csak rá kell fújni a fehér foltokra és meggyógyul."
Tob 6:10 Médiában jártak és már közeledtek Ekbatanához,
Tob 6:11 amikor Ráfael ezt mondta az ifjúnak: "Tóbiás testvér!" Ő így felelt: "Itt vagyok." Az angyal ezt mondta neki: "Ezen az éjjelen Ráguelnél maradunk. Ő rokonod és van egy Sára nevű leánya.
Tob 6:12 Sárán kívül se fia, se leánya nincs, te vagy számára a legközelebbi rokon, ezért elsősorban téged illet, s neked van jogod, hogy örököld atyja vagyonát. A leány okos, erős és nagyon jó, s apja nagyon szereti."
Tob 6:13 S még hozzáfűzte: "Jogodban van feleségül venni. Hallgass rám testvér, beszélek ezen az éjszakán apjával a leányról, hogy feleségül vehesd őt, s ha visszatérünk Rágesből, megtartjuk a lakodalmat. Tudom, hogy Ráguel nem tagadhatja meg őt tőled, nem adhatja más férfinek. Halállal lakolna Mózes törvénye szerint, mert téged illet az örökség és a leány mindenki előtt. Most tehát hallgass rám testvérem, beszélünk a leányról ezen az éjjelen, eljegyezzük veled és amikor visszatérünk Rágesből, magunkkal visszük házadba."
Tob 6:14 Tóbiás erre így válaszolt Ráfaelnek: "Azarja testvér, hallottam, hogy már hét férfinek adták és mind meghalt az éjjel a nászszobában; amikor bementek hozzá, meghaltak. Egyesek azt mondták, hogy démon ölte meg őket.
Tob 6:15 Félek ezért, mert szereti őt és őt magát nem gyötri, de aki közeledni próbál hozzá, azt megöli. Egyetlene vagyok apámnak, s ha meghalnék, apám és anyám életét fájdalom vinné a sírba miattam. Nincs más fiúk, aki eltemetné őket."
Tob 6:16 Az angyal így felelt neki: "Nem emlékszel apád utasítására, hogy megparancsolta neked: apád nemzetségéből végy feleséget? De most hallgass rám testvér, vedd feleségül és a démon ne aggasszon téged. Tudom, hogy ezen az éjszakán feleségül kapod őt.
Tob 6:17 Amikor belépsz a nászszobába, végy a hal májából és szívéből és tedd a füstölőben lévő parázsra. A füst szétterjed, a démon megérzi és elmenekül és soha többé nem tér vissza közelébe.
Tob 6:18 Mielőtt egyesülnél vele, keljetek föl mindketten és imádkozzatok, s kérjétek az ég Urát, hogy adjon nektek kegyelmet és egészséget. Ne félj, öröktől fogva neked van rendelve, te fogod őt meggyógyítani, veled tart és hiszem, hogy gyermekeid lesznek tőle, s olyanok lesznek számodra, mint a testvérek. Ne aggodalmaskodj!" Amint Tóbiás meghallotta Ráfael szavait, s megtudta, hogy nővére és apja családjából való, nagyon megszerette őt és szíve hozzá kapcsolódott.
Tob 7:1 Amikor Ekbatanába értek, Tóbiás így szólt: "Azarja testvér, vezess engem egyenesen Ráguel testvérünkhöz." Elvezette Ráguel házába és az udvar kapujánál ülve találták. Először ők köszöntötték, ő pedig ezt mondta nekik: "Üdvözöllek testvéreim, Isten hozott benneteket" és bekísérte őket házába.
Tob 7:2 Aztán ezt mondta feleségének, Ednának: "Mennyire hasonlít ez az ifjú testvéremre, Tóbitra."
Tob 7:3 Edna megkérdezte őket: "Honnan valók vagytok testvérek?" Így válaszoltak: "A Ninivébe hurcolt Naftali fiai közül valók vagyunk."
Tob 7:4 Így szólt hozzájuk: "Ismeritek-e Tóbit testvérünket?" "Ismerjük" -- válaszolták neki. "Hogy van?"
Tob 7:5 Így válaszoltak neki: "Él és egészséges." Tóbiás hozzátette: "Ő az apám."
Tob 7:6 Erre Ráguel felugrott, megcsókolta és könnyezett,
Tob 7:7 s ezt mondta: "Légy áldott gyermekem, jó és kiváló apa fia vagy. Milyen nagy kár, hogy ez az igaz és alamizsnálkodó ember megvakult." Könnyezve borult testvérének, Tóbiásnak a nyakába.
Tob 7:8 Felesége Edna és leányuk Sára is sírt fölötte.
Tob 7:9 Majd a nyájból levágatott egy kost és szíves fogadtatásban részesítette őket. Miután megmosakodtak és megfürödtek, asztalhoz telepedtek. Tóbiás így szólt Ráfaelhez: "Azarja testvér, kérd meg Ráguelt, adja hozzám Sárát, nővéremet."
Tob 7:10 Meghallotta ezeket a szavakat Ráguel és ezt mondta az ifjúnak: "Egyél, igyál, örülj ezen az estén. Nincs más, aki feleségül vehetné leányomat Sárát, csak te testvér. Nekem nem szabad más férfihez adnom, mint hozzád, mert te rokonom vagy. De megmondom neked az igazat fiam.
Tob 7:11 Hét férfinek adtam testvéreink közül és mindnyájan meghaltak azon az éjjelen, amikor beléptek hozzá. De most egyél, igyál fiam és az Úr cselekedjen javatokra." Tóbiás azonban ezt mondta: "Itt én addig nem eszem és nem iszom, amíg meg nem erősíted, ami rám vonatkozik." Ráguel ezt mondta neki: "Megteszem, tiéd lesz ő Mózes könyvének törvénye szerint és az égben is úgy határoztak, hogy neked adjam őt. Vedd tehát nővéredet, mostantól testvére vagy, ő pedig nővéred neked. Mától kezdve örökre a tied. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas fiam, ezen az éjszakán, árassza rátok irgalmát és békéjét."
Tob 7:12 Ráguel akkor hívta a leányát, Sárát, s az bejött hozzá. Ő megfogta a kezét, átadta Tóbiásnak, és azt mondta: "Vedd őt feleségül a törvény és parancs szerint, amely írva van Mózes könyvében. Vedd és vezesd tiszta szándékkal atyádhoz. Az ég Istene adjon nektek békét és jó utat."
Tob 7:13 Majd hívta anyját, lapot hozatott, hogy elkészítsék a házassági szerződést, amely szerint feleségül adja leányát Mózes törvényének parancsa szerint. Az anyja hozta a lapot, ő pedig elkészítette és aláírta.
Tob 7:14 Csak ettől kezdve láttak neki az evésnek és ivásnak.
Tob 7:15 Ráguel hívta feleségét Ednát, s ezt mondta neki: "Nővérem, tégy rendbe egy másik szobát és oda vezesd be őt."
Tob 7:16 El is ment, elkészített egy ágyat, amint mondta neki. Ide vezette leányát, sírt fölötte, majd letörölte könnyeit és ezt mondta neki: "Légy erős leányom, az ég Ura fordítsa szomorúságodat örömre. Légy erős!" Aztán kiment.
Tob 8:1 Amikor befejezték az evés-ivást, aludni akartak. Elvezették az ifjút és bekísérték a nászszobába.
Tob 8:2 Ekkor Tóbiás visszaemlékezett Ráfael szavaira, és elővette táskájából a hal máját és szívét és ráhelyezte a füstölőben lévő parázsra.
Tob 8:3 A hal füstje távol tartotta a démont, s elmenekült Felső-Egyiptomba, Ráfael üldözőbe vette, megkötözte ott és nyomban visszatért.
Tob 8:4 Közben a szülők kimentek és bezárták a szoba ajtaját. Akkor Tóbiás fölkelt ágyából és ezt mondta Sárának: "Kelj föl, nővérem! Imádkozzunk és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük oltalmát és kegyelmét."
Tob 8:5 Sára fölkelt, és elkezdtek imádkozni és könyörögni az Úrhoz, hogy oltalmat nyerjenek. Elkezdték mondani: "Áldott vagy, atyáink Istene, és áldott a te neved örökkön örökké! Áldjon téged az ég és minden teremtményed mindörökké.
Tob 8:6 Te alkottad Ádámot és segítőtársul adtad neki Évát, és kettőjüktől származik az emberi nem. Azt mondtad, nem jó az embernek egyedül lenni: Alkossunk neki hozzá hasonló segítőtársat.
Tob 8:7 Én most nem élvezetvágyból veszem el nővéremet, hanem tiszta szándékkal. Engedd, hogy irgalmat találjak és találjon ő is, és egészségben öregedjünk meg mindketten."
Tob 8:8 Majd ráfelelték: Ámen.
Tob 8:9 Aztán átaludták az éjszakát. Ráguel fölkelt, magához gyűjtötte szolgáit, kimentek és megásták a sírt.
Tob 8:10 Ezt mondta: "Hátha ez is meghalt, s mi nevetség és gúny tárgyává leszünk."
Tob 8:11 Amikor megásták a sírt, Ráguel hazament, hívta feleségét
Tob 8:12 és így szólt hozzá: "Küldj be egy szolgálót a szobába, hadd nézze meg, vajon életben van-e, ha pedig meghalt eltemetjük, hogy senki meg ne tudja."
Tob 8:13 Beküldték a szolgálót, lámpát gyújtottak, kinyitották az ajtót, a szolgáló belépett, s mindkettőjüket alva találta.
Tob 8:14 A leány kijött, jelentette nekik, hogy él és nincs semmi baj.
Tob 8:15 Akkor áldották az ég Istenét és mondták: "Áldott vagy ó Istenünk, minden szent és tiszta áldással, és áldjon téged összes szented és minden teremtményed, összes angyalod és választottad áldjon téged mindörökké.
Tob 8:16 Áldott vagy, mert megörvendeztettél engem, s nem történt meg, amitől rettegtem, hanem nagy irgalmasságod szerint bántál velünk.
Tob 8:17 Áldott vagy, mert irgalmas voltál e két egyetlen gyermekhez. Adj nekik Uram, irgalmat és egészséget, tedd teljessé életüket örömben és kegyelemben."
Tob 8:18 Aztán meghagyta szolgáinak, hogy temessék be a sírt virradat előtt.
Tob 8:19 Megparancsolta feleségének, hogy sok kenyeret süssön, maga pedig kiment a nyájhoz, behozott két üszőt, négy bárányt, levágatta őket és megkezdték az előkészületeket.
Tob 8:20 Majd hívatta Tóbiást és kijelentette neki: "Tizennégy napig nem mégy el innen, itt maradsz, egyél, igyál velem, örvendeztesd meg leányom szívét a sok gyötrelem után.
Tob 8:21 Vedd vagyonom felét és menj egészségben apádhoz. Ha meghalunk, én és feleségem, akkor a másik rész is a tiéd lesz. Bátorság, fiam! Én apád vagyok, Edna pedig anyád, tieid vagyunk és nővéredé mostantól fogva mindig. Bátorság, fiam!"
Tob 9:1 Tóbiás akkor hívta Ráfaelt és így szólt hozzá:
Tob 9:2 "Azarja testvér, végy magadhoz négy szolgát, két tevét, indulj Rágesbe. Menj el Gábaelhez, add át neki keze írását, vedd át tőle a pénzt és hívd meg a menyegzőre.
Tob 9:3 Tudod jól, hogy apám számlálja a napokat, s ha csak egy napot is kések, nagyon aggódik.
Tob 9:4 De azt is tudod, hogyan esketett meg Ráguel, s az ő esküjét sem vethetem meg."
Tob 9:5 Ráfael tehát elment négy szolgával és két tevével a médiai Rágesbe és Gábaelnél szálltak meg. Ráfael átadta neki keze írását, s közölte vele, hogy Tóbiás, Tóbit fia házasságot köt Ráguel leányával és hívja őt a menyegzőre. Gábael átadta neki a zsákokat az érintetlen pecsétekkel és tevékre rakták őket.
Tob 9:6 Kora reggel elindultak együtt a menyegzőre. Beléptek Ráguelhez és Tóbiást az asztalnál ülve találták. Fölkelt és üdvözölte őt. Gábael sírt és megáldotta őt ezekkel a szavakkal: "Áldott az Úr, aki békességet adott neked, mert egy jó, kiváló és igaz jótékony apa fia vagy. Az ég Ura áldjon meg téged, feleségedet, apádat és anyádat, feleséged apját és anyját. Áldott az Isten, mert megláthattam Tóbiást, unokatestvérem képmását."
Tob 10:1 Ettől kezdve Tóbit számolgatta, hogy hány nap kell fiának az oda- és visszautazáshoz. Amikor ezek a napok elteltek és fia nem érkezett meg
Tob 10:2 ezt mondta: "Talán elutasították ott? Vagy talán meghalt Gábael és nincs aki odaadja a pénzt?"
Tob 10:3 Kezdett aggódni.
Tob 10:4 Felesége, Anna ezt mondta: "Elveszett a fiam és már nincs életben. Miért késik?" Elkezdte siratni és gyászolni fiát és ezt mondta:
Tob 10:5 "Jaj nekem fiam, miért engedtelek el, szemem fénye!"
Tob 10:6 Tóbit ezt mondta neki: "Hallgass el és ne aggodalmaskodjál nővérem, jól van a fiúnk. Valami közbejött neki ott. Az az ember, aki vele ment megbízható és testvéreink közül való. Ne keseregj miatta nővérem, nemsokára itt lesz."
Tob 10:7 Ő azonban ezt mondta: "Ne mondj nekem semmit, ne próbálj hitegetni! Meghalt a fiam." Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyen fia elment, és semmit sem evett. Amikor a nap lenyugodott, hazament és kesergett könnyezve egész éjszaka, és nem aludt. Amikor eltelt a menyegző tizennégy napja, amit Ráguel fogadott, hogy leányának rendez, így szólt hozzá Tóbiás: "Engedj el. Tudom, hogy apám és anyám már nem hisznek abban, hogy viszontlátnak engem. Ezért kérlek, apám, engedj el, hogy apámhoz visszatérjek. Elmondtam már neked, hogy milyen állapotban hagytam őt otthon."
Tob 10:8 Ráguel ezt mondta Tóbiásnak: Maradj fiam, maradj nálam! Én majd küldök hírnököket apádhoz és hírt visznek rólad."
Tob 10:9 Tóbit ezt mondta: "Kérlek, engedj csak el innen apámhoz."
Tob 10:10 Fölkelt ekkor Ráguel, átadta Tóbiásnak feleségét, Sárát, vagyonának felét, szolgákat, szolgálókat, juhokat, ökröket, szamarakat és tevéket, ruhát, pénzt és egyéb tárgyakat.
Tob 10:11 Majd békében bocsátotta el őket és így búcsúzott Tóbiástól: "Jó egészséget kívánok fiam, és szerencsés utat! Az ég Ura vezessen titeket, s láthassam gyermekeiteket, mielőtt meghalok."
Tob 10:12 Megcsókolta leányát, Sárát és ezt mondta neki: "Leányom, tiszteld apósodat és anyósodat! Ők már éppúgy szüleid, mint mi, akik életet adtunk neked. Menj békével leányom! Mindig jót halljak rólad, amíg csak élek!" Majd megcsókolta és útra bocsátotta őket. Edna ezt mondta Tóbiásnak: "Fiam és kedves testvérem, vezessen vissza az Úr és láthassam gyermekeiteket, a tieidet és Sára lányomét, mielőtt meghalok, hogy örvendjek az Úr előtt. Átadtam neked leányomat, vigyázz rá. Ne szomorítsd meg egész életedben. Menj békében, fiam! Mostantól fogva anyád vagyok, Sára pedig a nővéred. Bárcsak boldogok lehetnénk mindnyájan egész életünkben." Megcsókolta és örömmel bocsátotta el őket.
Tob 10:13 Tóbiás örömmel távozott Rágueltől, áldotta az ég és föld Urát, a mindenség Királyát, hogy sikeressé tette útját. Áldotta Ráguelt és feleségét Ednát, és ezt mondta nekik: "Bárcsak úgy tisztelhetnélek benneteket, mint szüleimet egész életemben."
Tob 11:1 Útra keltek és Karránhoz érkeztek, amely Ninivével szemben van.
Tob 11:2 Akkor ezt mondta Ráfael: "Tudod, hogy milyen állapotban hagytuk otthon apádat.
Tob 11:3 Menjünk előre még feleséged előtt, és tegyük rendbe a házat, mielőtt megérkeznek."
Tob 11:4 El is indultak mindketten. Azt is meghagyta neki, hogy az epét hozza magával. Ment velük a kutya is, követte őt és Tóbiást.
Tob 11:5 Anna csak ült és kémlelte fia útját.
Tob 11:6 Egyszer csak megpillantotta őt, amint közeledett és ezt mondta apjának: "Nézd, jön a fiad, meg az a férfi, aki elment vele."
Tob 11:7 Ráfael így szólt Tóbiáshoz, mielőtt apjához ért volna: "Tudom, hogy apád szeme megnyílik.
Tob 11:8 Kend a hal epéjét szemére. Az orvosság majd bántja a szemet és leválasztja a fehér foltokat a szeméről és apád meglátja a világosságot."
Tob 11:9 Anna eléje szaladt, nyakába borult és így szólt hozzá: "Újra látlak fiam, most már meghalhatok." És könnyekre fakadt.
Tob 11:10 Tóbit is fölkelt, megbotlottak lábai, de kiment a bejárat ajtajáig. Tóbiás eléje szaladt,
Tob 11:11 kezében vitte a hal epéjét, ráfújta apja szemére, átkarolta őt és így szólt hozzá: "Légy erőslelkű apám!" Majd megkente szemét orvossággal és az hatott.
Tob 11:12 Majd mindkét kezével kivette a hártyát a szeme sarkából.
Tob 11:13 Ekkor Tóbit nyakába borult,
Tob 11:14 sírni kezdett, és így szólt: "Látlak, fiam, szemem fénye!" Majd könnyekre fakadt és ezt mondta: "Áldott legyen az Isten és legyen áldott az ő nagy neve, és áldottak az ő szent angyalai örökkön-örökké.
Tob 11:15 Ő fenyített meg, és íme, látom fiamat, Tóbiást." Tóbit és felesége Anna bement a házba örvendezve és Istent magasztalva egész szívvel mindazért, ami vele történt. Tóbiás elbeszélte apjának, hogy az Úr Isten sikeressé tette útját, meghozta a pénzt, feleségül vette Sárát, Ráguel leányát. Íme, jön és közeledik Ninive kapujához. Tóbit és Anna megörültek,
Tob 11:16 és kimentek menyük elé Ninive kapujához. Ninive lakói látták Tóbitot, amint segítség nélkül jár-kel, s csodálkoztak.
Tob 11:17 Tóbit elbeszélte nekik fennhangon dicsérve Istent, milyen könyörületes volt iránta Isten és megnyitotta szemét. Amikor Tóbit közel ért Sárához, fiának Tóbiásnak a feleségéhez, áldást mondott rá ezekkel a szavakkal: "Isten hozott, leányom! Legyen áldott a te Istened, aki hozzánk vezetett téged, leányom! Lépj be a te otthonodba egészségben, áldással és örömmel, jöjj leányom!" Ezen a napon nagy örömünnep volt a Ninivében élő minden zsidó számára.
Tob 11:18 Eljött Ahikár és Nádáb a testvérei közül és örültek Tóbiással. Befejeződött a menyegző nagy örömmel hét nap múlva és nagyon sok ajándékot adtak nekik.
Tob 12:1 Miután befejeződött a menyegző, Tóbit hívta fiát, Tóbiást és ezt mondta neki: "Adjuk meg a bérét annak az embernek, aki veled ment és toldjuk is meg a bért."
Tob 12:2 Tóbiás így szólt hozzá: "Apám, mennyi bért adjak neki? Nem sajnálnám neki adni mindannak felét, amit hoztunk.
Tob 12:3 Jó egészségben visszahozott, feleségemet meggyógyította, elhozta nekem a pénzt és téged is meggyógyított. Mit adhatnánk neki mindezért?"
Tob 12:4 Tóbit így szólt hozzá: "Valóban, őt illeti meg fiam, a fele mindannak, amit hoztál."
Tob 12:5 Hívta Ráfaelt és ezt mondotta: "Fogadd el béredül felét mindannak, amit hoztál, és menj békében."
Tob 12:6 Akkor Ráfael félre hívta mindkettőt és ezt mondta nekik: "Dicsőítsétek Istent és valljátok meg minden élőlény előtt azért a jóért, amit velünk tett. Áldjátok és dicsőítsétek nevét. Isten tetteit hirdessétek és ne szűnjetek megvallani.
Tob 12:7 A király titkát jó elrejteni, Isten tetteit azonban föl kell fedni és meg kell vallani. Tegyétek a jót és akkor a gonosz nem árthat nektek.
Tob 12:8 Jó az imádság böjttel és az alamizsna igazsággal. Többet ér a kevés igazsággal, mint a sok igazságtalansággal. Jobb alamizsnát adni, mint aranykincset gyűjteni.
Tob 12:9 Az alamizsna megment a haláltól és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, életet nyernek:
Tob 12:10 de akik bűnt és igazságtalanságot cselekszenek, ellenségei saját maguknak.
Tob 12:11 Megmondom nektek a teljes igazságot és semmit sem titkolok el előttetek. Mondtam már nektek: A király titkát jó elrejteni, Isten tetteit azonban dicséretes fölfedni.
Tob 12:12 Nos tehát, amikor imádkoztál, te és Sára, imádságtokat Isten fölséges színe elé vittem, hasonlóképpen azt is, amikor eltemetted a halottakat.
Tob 12:13 Mivel nem haboztál fölkelni és otthagyni ebédedet és elmentél eltemetni a halottat, megbízást kaptam, hogy próbára tegyelek.
Tob 12:14 Ugyanakkor elküldött Isten, hogy meggyógyítsalak téged és menyedet, Sárát.
Tob 12:15 Én Ráfael vagyok, egy a hét szent angyal közül, akik készen állunk, hogy az Úr fönséges színe elé lépjünk."
Tob 12:16 Erre mindkettőjüket elfogta a félelem és arcra borultak.
Tob 12:17 De ő így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Békesség nektek! Istent áldjátok örökké.
Tob 12:18 Amikor veletek voltam, nem a magam akaratából történt, hanem Isten akaratából. Ezért őt dicsőítsétek minden nap, neki énekeljetek.
Tob 12:19 Láttátok, hogy semmit sem ettem, de ez látszat volt számotokra.
Tob 12:20 Ezért dicsőítsétek az Urat ezen a földön és magasztaljátok Istent. Most visszatérek ahhoz, aki küldött engem. Írjatok le mindent, ami történt veletek." Ezzel fölemelkedett.
Tob 12:21 Amikor fölkeltek, már nem látták őt.
Tob 12:22 Magasztalták Istent dicsőítő énekkel és hálát adtak mindazokért a nagy tettekért, amelyeket cselekedett velük, mert Isten angyala jelent meg nekik.
Tob 13:1 Tóbit örvendező imádságot írt és így szólt:
Tob 13:2 "Áldott legyen az élő Isten és az ő országa mindörökké; mert ő megfenyít és irgalmaz, levisz az alvilág mélységeibe, és felhoz a nagy pusztulásból és senki sem menekülhet el kezéből.
Tob 13:3 Dicsőítsétek őt Izrael fiai a nemzetek előtt, mert ha szétszórt is benneteket közéjük,
Tob 13:4 ott mutatta meg nektek nagyságát is. Magasztaljátok őt minden élőlény előtt, mert ő a mi Urunk, ő a mi atyánk és ő a mi Istenünk örökkön-örökké.
Tob 13:5 Megfenyített titeket vétkeitekért, de meg is könyörül rajtatok, és összegyűjt titeket minden nép közül, akik közé szétszórt titeket.
Tob 13:6 Ha hozzátértek teljes szívetekből és lelketekből, és az igazságot cselekszitek színe előtt, akkor felétek fordul és nem rejti el többé előletek arcát. És most fontoljátok meg, hogy mit tett veletek, és magasztaljátok fennhangon. Áldjátok az igazságos Urat, és magasztaljátok az örökkévalóság Királyát. Én számkivetésem földjén dicsőítem őt és hirdetem hatalmát és fönségét a bűnös népnek. Térjetek meg bűnösök, igaz tetteket vigyetek végbe színe előtt. Ki tudja, talán hozzátok fordul és megkönyörül rajtatok.
Tob 13:7 Én és az én lelkem öröméneket mondunk az ég Királyának, és az én lelkem örvend élete minden napján.
Tob 13:8 Áldjátok az Urat összes választottai, és mindnyájan magasztaljátok fönségét. Tartsatok örömnapot és dicsőítsétek őt.
Tob 13:9 Jeruzsálem, te szent város, Isten megvert téged kezed művéért.
Tob 13:10 Dicsőítsd az Urat jótettben, és magasztald az örökkévalóság Királyát, hogy szentélye felépüljön benned örömmel, és vidámmá tegyen benned minden száműzöttet, és szeresse benned a szenvedőket minden nemzedéken át örökké.
Tob 13:11 Ragyogó világosság támad a föld minden határán; Számtalan nép jön hozzád messziről, és a föld határairól szent Nevedhez, s ajándékot hoznak kezükben az ég Királyának. Nemzedék nemzedék nyomába lépve megtisztel öröménekével, és a kiválasztott neve megmarad örökkön-örökké.
Tob 13:12 Átok mindazokra, akik durván beszélnek veled. Átok rá, aki elpusztít, lebontja falaidat, ledönti tornyaidat, és fölégeti házaidat. Áldottak mindazok örökké, aki félnek téged.
Tob 13:13 Örülj és vigadj igaz fiaid miatt, mert mindnyájan összegyűlnek, és dicsőítik az örökkévaló Urat.
Tob 13:14 Boldogok, akik szeretnek, és boldogok, akik örülnek a te békédben. Boldog minden ember, aki szomorkodott pusztulásodon, mert örvendenek tebenned, és meglátják mindörökké örömödet.
Tob 13:15 Áldjad lelkem az Urat, a nagy Királyt,
Tob 13:16 mert Jeruzsálem újra felépül és az ő háza minden időkre. Boldog lennék, ha nemzetségemből valaki megérné, megláthatná dicsőségedet és magasztalhatná az ég Királyát. Jeruzsálem kapui zafírból és smaragdból épülnek, és drágakőből minden fala, Jeruzsálem tornyai aranyból, védőfalai színaranyból.
Tob 13:17 Jeruzsálem utcái rubinnal és ofíri kővel lesznek kirakva.
Tob 13:18 Jeruzsálem kapuiban újra visszhangzik majd az örömének, és minden háza ezt énekli: "Alleluja! Áldott Izrael Istene, és áldottak, akik dicsőítik szent nevét mindörökké!""
Tob 14:1 Így fejezte be Tóbit dicsőítő énekét. Tóbit száztizenkét éves korában halt meg és tisztességgel eltemették Ninivében.
Tob 14:2 Hatvankét éves volt, amikor megvakult. Miután visszanyerte látását, jómódban élt, alamizsnát osztott és nem szűnt meg magasztalni Istent, és dicsőíteni Isten nagyságát.
Tob 14:3 Amikor közeledni érezte halálát, hívatta Tóbiás fiát és meghagyta neki: "Fiam, vedd gyermekeidet
Tob 14:4 és költözz velük Médiába, mert hiszek Isten szavának, amelyet Náhum által mondott Ninive ellen: minden beteljesedik Asszíria és Ninive felett, amit Izrael prófétái mondtak, akiket Isten küldött. Minden beteljesedik és semmi sem hiúsul meg a szavaikból, hanem megtörténik a maga idejében. Médiában nagyobb biztonság lesz, mint Asszíriában és Babilóniában, mert tudom és hiszem, hogy amit Isten mondott, bekövetkezik és megvalósul, és nem hiúsul meg a szavaiból semmi sem. Testvéreink, akik Izrael földjén laknak, mind szétszóródnak és fogságba kerülnek a szép földről. Izrael egész földje elpusztul, Szamaria és Jeruzsálem pusztaság lesz, Isten háza szomorúságra jut és felgyújtják, s elhagyatott lesz egy ideig.
Tob 14:5 Isten azonban újra megkönyörül rajtuk és visszavezeti őket Izrael földjére. Újra fölépítik majd az ő házát, de nem úgy, mint előbb volt, amíg be nem telik büntetésének ideje. Ezután mindnyájan visszatérnek fogságukból és teljes pompájában fölépítik Jeruzsálemet és az Isten háza felépül benne, amint Izrael prófétái szóltak róla.
Tob 14:6 Minden nemzet az egész földön megtér és Istent féli. Elhagyják minden bálványukat, amelyek félrevezették őket.
Tob 14:7 Igazságban áldják az örök Istent. Izrael minden fia, aki megszabadul azokban a napokban, igazságban emlékezik Istenre, egybegyűlnek és Jeruzsálembe jönnek és biztonságban laknak mindörökké Ábrahám földjén, amely az övék lesz. Örvendeznek majd, akik szeretik Istent igazságban. Akik pedig gonoszságot és bűnt követnek el, eltűnnek a földről.
Tob 14:8 Most pedig fiam, meghagyom nektek: szolgáljátok az Urat igazságban és azt tegyétek színe előtt, ami neki tetszik. Parancsoljátok meg gyermekeiteknek, hogy az igazságot szolgálják, adjanak alamizsnát és emlékezzenek meg Istenről és áldják nevét minden időben igazságban, minden erejükből.
Tob 14:9 Te pedig fiam, hagyd el Ninivét és ne maradj itt,
Tob 14:10 hanem azon a napon, amikor eltemetted anyádat mellém, ne maradj az ő határaikban. Látom ugyanis, hogy sok a gonoszság benne, sok hűtlenséget követnek el és nem szégyenkeznek. Látod fiam, mit tett Nádáb Ahikárral, aki fölnevelte őt. Nemde élve akarta a föld alá juttatni? Isten az ő színe elé hozta gonoszságát és Ahikárt a világosságra hozta, Nádáb pedig az örök sötétségre került, mert meg akarta ölni Ahikárt. Mivel alamizsnát adott, kikerülte a halálos csapdát, amelyet Nádáb állított neki, Nádáb pedig beleesett a halálos csapdába és elpusztult.
Tob 14:11 Látjátok gyermekeim, mit tesz az alamizsna és mit tesz a gonoszság, ez utóbbi elpusztít. De lassan elhagy az élet." Ágyára fektették, meghalt és tisztességgel eltemették.
Tob 14:12 Amikor anyja meghalt, Tóbiás eltemette apja mellé. Azután Médiába költözött feleségével és Ekbatanában lakott apósával Ráguellel.
Tob 14:13 Gondjukat viselte öregségükben és tisztességgel eltemette őket a médiai Ekbatanában. Övé lett Ráguel öröksége ugyanúgy, mint Tóbité, az apjáé.
Tob 14:14 Száztizenhét éves korában halt meg tisztességben.
Tob 14:15 Még halála előtt értesült Ninive pusztulásáról és látta, hogyan viszi őket fogságba Artaxerxész Média királya. Áldotta Istent mindazért, amit a niniveiekkel és az asszírokkal tett. Halála előtt örvendezett Ninive sorsa miatt és áldotta az Urat, az Istent, örökkön örökké.
Jdt 1:1 Nebukadnezár uralkodásának tizenkettedik évében történt. Ő Asszíriában, Ninivében, a nagy városban uralkodott. A médek fölött abban az időben Arfaxád uralkodott Ekbatanában,
Jdt 1:2 és Ekbatana köré faragott kövekből három könyök széles, hat könyök hosszú falat épített. Magassága hetven könyök, szélessége ötven könyök volt,
Jdt 1:3 a kapuk fölé száz könyök magas, alapjánál hatvan könyök széles tornyokat emelt.
Jdt 1:4 A kapuit hetven könyök magasra emelte, szélességüket pedig negyven könyökre, amely lehetővé tette, hogy hadereje kitörjön és gyalogsága felvonuljon.
Jdt 1:5 Ezekben a napokban Nebukadnezár király hadba indult Arfaxád király ellen a nagy síkságon, amely Rágau területén van.
Jdt 1:6 Összegyűltek a csatára a hegyvidék népei, akik az Eufrátesz, a Tigris és a Hidaszp mellett laktak, továbbá Árioknak az elamiták királyának síkságán éltek. Így igen sok nép gyűlt össze a káldeaiak fiainak ütközetére.
Jdt 1:7 Nebukadnezár, az asszírok királya követet küldött Perzsia minden lakójához és azokhoz, akik nyugaton éltek: Kilíkia, Damaszkusz, Libanon és Antilibanon és a tengerpart minden lakójához;
Jdt 1:8 mindazokhoz, akik Kármel és Gileád és Felső Galilea és Ezdrelon nagy síkságának lakói voltak;
Jdt 1:9 Szamaria és a hozzátartozó városok, a Jordánon túl Jeruzsálemig, Batanáig, Keluszig és Kádesig, Egyiptom folyójáig és Tafneszig, Rámszeszig és Gósen egész földjéig,
Jdt 1:10 Tániszig és Memfiszig laktak, Egyiptom minden lakójához egészen Etiópia határáig.
Jdt 1:11 Mindezen területek lakói azonban megvetették Nebukadnezárnak, az asszírok királyának a szavait és nem csatlakoztak hozzá a csatára, mert nem féltek tőle, hanem egy emberként ellene voltak. Üres kézzel küldték vissza követeit és megvetették arcukat.
Jdt 1:12 Nagy haragra gyulladt ezért Nebukadnezár ezen országok ellen. Megesküdött trónjára és királyságára, hogy bosszút áll Kilíkia, Damaszkusz és Szíria földje ellen, kardélre hányja Moáb minden lakóját, Ammon fiait, egész Júdát, mindazokat, akik Egyiptomban a két tenger határáig laknak.
Jdt 1:13 Felkészült haderejével Arfaxád király ellen a tizenhetedik évben, megindította a harcot, legyőzte Arfaxád seregét, lovasságát és harci szekereit szétszórta
Jdt 1:14 és elfoglalta városait. Egész Ekbatanáig előnyomult, elfoglalta a bástyákat, feldúlta a tereket és ékességeiket és gyalázat tárgyává tette őket.
Jdt 1:15 Elfogta Arfaxádot Rágau hegyvidékén, dárdájával átszúrta és megsemmisítette teljesen.
Jdt 1:16 Ezután visszatért Ninivébe ő maga és a hozzászegődött sokaság, a fegyveres emberek megszámlálhatatlan serege. Itt megpihentek és gondtalanul mulatoztak -- ő maga és serege -- százhúsz napon át.
Jdt 2:1 A tizennyolcadik évben az első hónap huszonkettedik napján úgy határozott Nebukadnezár, az asszírok királya, hogy bosszút áll az egész földön, amint megmondta.
Jdt 2:2 Összehívta hivatalnokait és főembereit, közölte velük titkos tervét, és saját szájával kimondta ezekre a vidékekre a teljes pusztulást.
Jdt 2:3 Úgy döntöttek, hogy kiirtanak mindenkit, aki nem követi szája parancsát.
Jdt 2:4 Miután befejezték a tanácskozást, Nebukadnezár, az asszírok királya hívatta Holofernészt, hadseregének fővezérét, aki második volt őutána
Jdt 2:5 és így szólt hozzá: "Ezt mondja a nagy király, az egész föld ura: Íme, elindulsz színem előtt, végy magadhoz megbízható vitéz embereket: százhúszezer gyalogost és számtalan lovat és tizenkétezer lovast,
Jdt 2:6 s vonulj fel az összes nyugati ország ellen, mert ezek nem hittek szám igéjének.
Jdt 2:7 Add tudtukra, hogy készítsenek nekem földet és vizet, mert kivonulok ellenük haragomban és befödöm a föld egész színét hadseregem lábaival és zsákmányul adom át őket nekik.
Jdt 2:8 Sebesültjeik megtöltik a völgyeket, a patakok és folyók megtelnek halottaikkal.
Jdt 2:9 Fogságba hurcolom őket egészen a föld határáig.
Jdt 2:10 Indulj el és foglald el nekem egész földjüket. Ha alávetik magukat neked, őrizd meg őket nekem büntetésük napjáig.
Jdt 2:11 Azoknak viszont, akik nem engedelmeskednek, ne kegyelmezzen szemed, add át őket a pusztulásnak és fosztogatásnak egész területeden.
Jdt 2:12 Amint élek én és nagy a királyságom hatalma: íme, szóltam és karommal véghez is viszem mindezt.
Jdt 2:13 Te pedig ne szegd meg urad egyetlen parancsát sem, hanem teljesítsd azokat, amint parancsoltam neked és ne késlekedj teljesíteni azt."
Jdt 2:14 Holofernész eltávozott ura színe elől és összehívta Asszíria hadseregének minden fejedelmét, vezérét és tisztjét,
Jdt 2:15 kiváló harcosokat választott ki a hadjáratra, amint megparancsolta neki ura, százhúszezret és tizenkétezer lovas íjászt.
Jdt 2:16 Azután elrendezte őket, amint a sereget szokás felállítani a harcra.
Jdt 2:17 Számos tevét, szamarat és öszvért vett teherhordónak, bárányt, szarvasmarhát és kecskét az élelmezéshez, amelyeket megszámlálni sem lehetett,
Jdt 2:18 és minden embernek bőséges ellátást; ezenkívül nagy mennyiségben aranyat és ezüstöt a király házából.
Jdt 2:19 Elindult ezután Ninivéből ő maga és egész hadserege a hadjáratra, hogy megelőzze Nebukadnezárt és ellepje az egész nyugati vidéket szekereivel, lovasaival és válogatott gyalogságával.
Jdt 2:20 Nagyszámú tömeg, mint a sáskák vagy mint a föld homokja, vonult vele, meg sem lehetett számlálni nagy számuk miatt.
Jdt 2:21 Kivonultak Ninivéből és három napon át mentek Bektilet síkságán és tábort ütöttek Bektiletnél a hegy mellett, amely balra terül el felső Kilíkiától.
Jdt 2:22 Majd fogta egész haderejét: gyalogosokat, lovasokat és szekereit és behatolt innen a hegyvidékre,
Jdt 2:23 és megverte Fútot és Lúdot, megsarcolta Rasszisz fiait és Izmael fiait, akik Kéleontól délre a puszta szélén laktak.
Jdt 2:24 Átkelt az Eufráteszen, áthaladt Mezopotámián, felforgatott minden megerősített várost az Abróna folyó mentén egészen a tengerig.
Jdt 2:25 Elfoglalta Kilíkia földjét, eltiport mindenkit, aki ellenállt neki és elérkezett Jáfet határáig, amely délre van Arábiával szemben.
Jdt 2:26 Bekerítette Mádián minden fiát, felgyújtotta sátraikat és kifosztotta aklaikat.
Jdt 2:27 Majd Damaszkusz síkságára ereszkedett alá, éppen aratás idején, s felgyújtott minden vetést, nyájaikat, gulyáikat megsemmisítette, városaikat kifosztotta, a vidéket elpusztította és kardélre hányt minden fiatalt.
Jdt 2:28 Félelem és rettegés kerítette hatalmába a partvidék lakóit, akik Tíruszban és Szidonban voltak, Szúr és Okina lakóit és mindazokat, akik Jamniában laktak, Asdód, Askalon és Gáza lakói nagyon megrettentek tőle.
Jdt 3:1 Követeket küldtek azért hozzá, hogy békét kérjenek:
Jdt 3:2 "Íme, mi Nebukadnezárnak a nagy királynak a szolgái vagyunk, itt állunk előtted. Tégy velünk tetszésed szerint.
Jdt 3:3 Majorjaink, egész földünk, minden gabonaföldünk, nyájaink és gulyáink, csordáink karámjai szolgálatodra állnak, élj velük, ahogy neked tetszik.
Jdt 3:4 Íme, városaink a bennük lakókkal szolgálatodra állnak, jöjj és vonulj be, amint jónak látod."
Jdt 3:5 Az emberek Holofernész elé járultak és átadták neki ezt az üzenetet.
Jdt 3:6 Erre leereszkedett a partvidékre ő és hadserege, helyőrséget hagyott a megerősített városokban, azután válogatott férfiakat szedett össze hadi szolgálatra.
Jdt 3:7 Az egész vidék lakói koszorúkkal, dobszóval kísért tánccal fogadták.
Jdt 3:8 Ő pedig elpusztította vidéküket, szent ligeteiket kivágta, mert azt a parancsot kapta, hogy a föld összes istenét semmisítse meg, hogy minden nemzet egyedül Nebukadnezárnak szolgáljon, minden nyelv és minden törzs úgy könyörögjön hozzá, mint istenhez.
Jdt 3:9 Így érkezett meg Ezdrelon elé Dótain közelébe, amely Júda nagy hegylánca előtt van,
Jdt 3:10 és tábort ütöttek Gabbaj és a szkíták városa között. Itt maradt egy hónapig, hogy összegyűjtse hadseregének minden felszerelését.
Jdt 4:1 Meghallották a Júdeában lakó Izrael fiai mindazt, amit Holofernész Nebukadnezárnak, az asszírok királyának fővezére művelt a nemzetekkel, hogyan fosztotta ki szentélyeiket és semmisítette meg őket.
Jdt 4:2 Nagy rémület vett erőt rajtuk színe előtt és rettegtek Jeruzsálemért és az Úrnak, Istenüknek templomáért,
Jdt 4:3 mert nemrég tértek vissza a fogságból és Júda népe még alighogy egybegyűlt, a szent edények, az oltár, az Isten háza nemrég lett felszentelve a meggyalázás után.
Jdt 4:4 Hírvivőket küldtek egész Szamariába, a falvakba, Béthoronba, Ábelmaimba, Jerikóba, Kobába, Ajszorába és Szálem völgyébe.
Jdt 4:5 Megszállták a magas hegyek csúcsait, a falvakat lakosaik fallal megerősítették, háború esetére ellátták élelemmel, mert földjeiket éppen akkor aratták le.
Jdt 4:6 Joakim, aki ezekben a napokban főpap volt Jeruzsálemben, írt Betúlia és Bét-Omesztajim lakóinak, amely Ezdrelonnal szemben a Dótain melletti mezővel szemben fekszik,
Jdt 4:7 hogy szállják meg a hegyek hágóit, mert ezeken át lehetett eljutni Júdába és könnyen megakadályozhatták az átkelést, mert a hágó olyan keskeny volt, hogy nem több, mint két ember fért el benne.
Jdt 4:8 Izrael fiai úgy cselekedtek, amint Joakim főpap és a nép vezetőinek Jeruzsálemben levő tanácsa elrendelte.
Jdt 4:9 Minden férfi Izraelben az Úrhoz kiáltott nagy állhatatossággal, megalázkodtak és böjtöt tartottak,
Jdt 4:10 ők maguk, asszonyaik és gyermekeik, állataik és minden jövevény, béres és rabszolga szőrzsákkal övezték csípőjüket.
Jdt 4:11 Izrael emberei, az asszonyok és gyermekek, akik Jeruzsálemben laktak, leborultak a szentély előtt, hamut hintettek fejükre, és kitárták szőrruhájukat az Úr temploma előtt.
Jdt 4:12 Az oltárt is szőrzsákkal fedték be, s egy szívvel buzgón kiáltottak Izrael Urához, ne engedje, hogy elrabolják gyermekeiket, zsákmányul vigyék asszonyaikat, örökrészük városait lerombolják, a szentélyt megszentségtelenítsék és gyalázattal illessék a pogányok.
Jdt 4:13 Az Úr meghallgatta szavukat és rátekintett szorongattatásukra. A nép sok napon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye előtt.
Jdt 4:14 Joakim főpap és mindazok, akik az Úr színe előtt álltak, a papok és az Úr szolgái, mind szőrzsákkal övezték csípőjüket, bemutatták az állandó áldozatot, a nép fogadalmi és önkéntes áldozatát.
Jdt 4:15 Hamu volt a turbánjukon, s minden erejükből az Úrhoz kiáltottak, hogy látogassa meg irgalmában Izrael egész házát.
Jdt 5:1 Hírül vitték Holofernésznek, az asszír haderő főparancsnokának, hogy Izrael fiai ellenállásra készülnek, megszállták a hegyek hágóit, falakkal erősítették meg a hegyek magaslatait és akadályokat helyeztek el a síkságon.
Jdt 5:2 Nagy haragra gerjedt és összehívta Moáb összes főemberét, és Ammon hadvezéreit és a tengerpart minden vezetőjét
Jdt 5:3 és így szólt hozzájuk: "Tájékoztassatok engem, Kánaán fiai, miféle nép az, amely a hegyvidéken lakik? Milyenek városaik, melyekben laknak? Milyen erős a serege? Miben van hatalma és ereje, s ki a királyuk és hadseregük vezére?
Jdt 5:4 A nyugaton lakók közül miért csak ők nem jöttek ki elénk?"
Jdt 5:5 Így szólt hozzá Áhior, Ammon fiainak vezére: "Hallgassa meg az én Uram szolgád szájának igéjét, és elmondom neked az igazságot erről a népről, amely közeledben ezen hegyvidéken lakik, és szolgád száját nem hagyja el semmiféle hazugság.
Jdt 5:6 Ez a nép a káldeaiak ivadéka,
Jdt 5:7 s azelőtt Mezopotámiában lakott. Mivel nem akarták követni atyáik isteneit, akik a káldeaiak földjén laktak,
Jdt 5:8 ezért letértek atyáik útjáról és az ég Istenét imádták, azt az Istent, akit megismertek. Ezért kiűzték őket isteneik színe elől és Mezopotámiába menekültek és hosszú ideig ott laktak.
Jdt 5:9 Istenük azt mondta nekik, hogy hagyják el lakóhelyüket és menjenek Kánaán földjére. Itt telepedtek le és igen sok aranyat, ezüstöt és nyájat szereztek.
Jdt 5:10 Lementek Egyiptomba, amikor éhínség tört ki Kánaán földjén, és ott időztek addig, amíg megerősödtek és nagy sokasággá lettek és nemzetségüket nem lehetett megszámlálni.
Jdt 5:11 Az egyiptomiak ellenük fordultak, agyag- és téglamunkára kényszerítették, megalázták és rabszolgává tették őket.
Jdt 5:12 Akkor Istenükhöz kiáltottak, s az megverte Egyiptom egész földjét gyógyíthatatlan sebekkel, s az egyiptomiak elűzték őket maguktól.
Jdt 5:13 Isten kiszárította a Vörös tengert előttük
Jdt 5:14 és a Sínai és Kádes-Barnea felé vivő útra vezette őket. S ők elűzték mindazokat, akik a pusztában laktak,
Jdt 5:15 s az amoriták földjén telepedtek le és erejükkel kiirtottak minden hesbonitát. Miután átkeltek a Jordánon, elfoglalták az egész hegyvidéket,
Jdt 5:16 s kiűzték színük elől a kánaániakat, a ferezitákat, jebuzitákat, szíchemieket és az összes gergezitát és hosszú idő óta ott élnek.
Jdt 5:17 Amíg nem vétkeztek Istenük színe előtt, jó soruk volt, mert velük van Istenük, aki gyűlöli a gonoszságot.
Jdt 5:18 De amikor letértek az útról, amelyet megszabott nekik, nagyon sokan elpusztultak a sok háborúban és fogságba jutottak idegen földre, Istenük templomát lerombolták, városaikat pedig ellenségeik foglalták el.
Jdt 5:19 Most pedig Istenükhöz térve visszajöttek a szétszóratásból, ahova elszéledtek, birtokba vették Jeruzsálemet, ahol a templomuk van és letelepedtek a hegyvidéken, mert az pusztasággá vált.
Jdt 5:20 Most pedig uram és parancsolóm, ha van ebben a népben tudatlanság, ha vétkeznek Istenük ellen, vizsgáljuk ki bennük bukásuk okát, akkor vonuljunk ellenük és legyőzzük őket.
Jdt 5:21 Ha azonban nincs gonoszság ebben a népben, akkor óvakodjék uram ettől, mert Uruk és Istenük oltalmazza őket, s mi az egész földön gúny tárgyává leszünk."
Jdt 5:22 Történt pedig, hogy amikor Áhior befejezte szavait, méltatlankodni kezdett az egész nép, amely a sátor körül volt. Holofernész főemberei és mindazok, akik a tengerparton és Moábban laktak, azt mondták, hogy darabokra tépik:
Jdt 5:23 "Nem félünk Izrael fiaitól, mert olyan nép, amelynek nincs ereje, sem képessége a kemény ütközetre.
Jdt 5:24 Ezért vonuljunk csak fel és csak egy harapás lesz sereged számára, parancsolónk, Holofernész."
Jdt 6:1 Amikor elült az emberek lármája, akik a tanácskozásra összejöttek, így szólt Holofernész, az asszír hadsereg vezére Áhiorhoz az idegen népek és Moáb fiai előtt:
Jdt 6:2 "Ki vagy te, Áhior és Efraim zsoldosa, hogy próféta módjára mondtad nekünk ma, hogy Izrael fiait nem győzzük le, mert Istenük oltalmazza őket? Ki isten, hacsak nem Nebukadnezár, az egész föld királya? Elküldi seregét és szétszórja őket a föld színéről és nem menti meg őket Istenük.
Jdt 6:3 Mi az ő szolgái úgy elbánunk velük, mint egy emberrel, s nem tudnak ellenállni lovaink erejének.
Jdt 6:4 Megrohanjuk őket velük és hegyeik megittasodnak vérüktől, mezeik megtelnek halottaikkal, lábuk ereje nem lesz képes megállni előttünk, hanem teljesen elpusztulnak. Ezt mondja Nebukadnezár király, az egész föld ura: ő szólt és szavai nem maradnak üres szavak.
Jdt 6:5 Te pedig Áhior, Ammon zsoldosa, aki kimondtad ezeket a szavakat lázadásod napján, a mai naptól kezdve nem látod arcomat, amíg meg nem bosszulom az ő fajtájukat, akik kijöttek Egyiptomból.
Jdt 6:6 Akkor járja át katonáim és szolgáim népének vasa oldaladat, és esel el sebesültjeikkel együtt, amikor majd eljövök.
Jdt 6:7 Szolgáim most elvisznek téged a hegyvidékre és ott hagynak a hegyoldal egyik városánál,
Jdt 6:8 és nem pusztulsz el, míg velük együtt meg nem semmisülsz.
Jdt 6:9 De ha hiszed szívedben, hogy nem tiprom el őket, ne essen be arcod. Szóltam és szavaimból semmi sem vész el."
Jdt 6:10 Holofernész megparancsolta a sátránál lévő szolgáinak, hogy ragadják meg Áhiort és vigyék Betúliába és adják Izrael fiainak kezébe.
Jdt 6:11 Megragadták szolgái és kivitték a táborból a síkságra és innen a hegyvidék felé haladtak és eljutottak a forráshoz, amely Betúlia alatt volt.
Jdt 6:12 Amikor meglátták őket a hegytetőn lévő város emberei, megragadták fegyverüket és kivonultak a hegygerincre és minden férfi parittyájával megakadályozta előhaladásukat és köveket hajigáltak rájuk.
Jdt 6:13 Erre megbújva a hegy alatt, megkötözték Áhiort és otthagyták megkötözve a hegy lábánál és visszatértek urukhoz.
Jdt 6:14 Izrael fiai lejöttek városukból, megálltak mellette, feloldották kötelékeiből, Betúliába vitték és városuk elöljárói elé állították,
Jdt 6:15 akik azokban a napokban a Simeon törzséből való Míka fia, Ozija, Gotoniel fia, Kabrisz és Melkiel fia, Karmisz voltak.
Jdt 6:16 Összehívták a város véneit, odagyűltek a fiatalok, az asszonyok gyermekeikkel együtt a gyülekezetbe és Áhiort a nép közé állították, majd Ozija megkérdezte tőle, hogy mi történt.
Jdt 6:17 Áhior válaszában elmondta nekik Holofernész haditanácsának határozatát és azt, amit ő mondott asszír fiainak vezérei előtt és Holofernész kérkedő kijelentését Izrael háza ellen.
Jdt 6:18 Az egész nép leborult, imádta Istent és így könyörgött:
Jdt 6:19 "Urunk, egek Istene, nézd mérhetetlen gőgjüket és könyörülj meg népünk megalázottságán és tekints ezen a napon azok arcára, akik neked vannak szentelve."
Jdt 6:20 Majd megvigasztalták Áhiort és elhalmozták dicséretükkel.
Jdt 6:21 Ozija magával vitte a gyülekezetből házába, lakomát rendezett a véneknek és egész éjjel könyörögtek Izrael Istenéhez segítségért.
Jdt 7:1 A következő nap Holofernész parancsot adott egész hadseregének és a vele levő segédcsapatoknak, hogy vonuljanak föl Betúlia ellen, foglalják el a hegyvidék átkelőit és indítsanak harcot Izrael fiai ellen.
Jdt 7:2 Ezen a napon a vitéz férfiak mind fölkészültek. Fegyveres embereinek száma százhetvenezer gyalogos és tizenkétezer lovas, nem számítva a málháscsapatot, amely igen nagy számban követte őket.
Jdt 7:3 Tábort ütöttek a völgyben Betúlia mellett a forrásnál, majd fölfejlődtek szélességben Dótaintól Ábelmaimig, hosszúságban pedig Betúliától Kiamonig, amely Ezdrelonnal szemben van.
Jdt 7:4 Amikor Izrael fiai meglátták sokaságukat, félelem vett erőt rajtuk és így szóltak egymáshoz: "Ezek lelegelik az egész föld színét, sem a magas hegyek, sem a völgyek, sem a dombok nem képesek elviselni terhüket".
Jdt 7:5 Mindenki fogta harci felszerelését, tüzet gyújtottak falaik bástyáin és egész éjszaka őrséget tartottak.
Jdt 7:6 A következő napon Holofernész felvonultatta egész lovasságát Izrael fiai szeme láttára, akik Betúliában voltak,
Jdt 7:7 fölkereste a városukba vezető feljáratot, földerítette a vízforrást és elfoglalta őket. Katonai őrséget rendelt oda és visszatért népéhez.
Jdt 7:8 Ézsau fiainak vezérei, Moáb népének összes vezetői és a partvidék elöljárói mind eléje járultak és így szóltak hozzá:
Jdt 7:9 "Hallgassa meg szavunkat urunk azért, hogy ne legyen veszteség seregében.
Jdt 7:10 Izrael fiainak népe nem a lándzsákban bizakodik, hanem a hegyek magaslatában, ahol lakik. Hegyeinek magaslatára feljutni nem könnyű.
Jdt 7:11 Ezért uram, ne ütközz meg velük csatasorba állva, akkor nem esik el népedből egyetlen ember sem,
Jdt 7:12 hanem maradj táborodban és tartsd ott sereged minden emberét, de foglalják el szolgáid a vizek forrását, amely a hegy lábánál fakad,
Jdt 7:13 mert innen merít vizet Betúlia minden lakója. A szomjúság majd megöli őket és átadják városukat. Mi és a te embereid felmegyünk a közeli hegyek gerincére, őrséget állítunk oda, hogy egyetlen ember se mehessen ki a városból.
Jdt 7:14 Az éhség és szomjúság elpusztítja őket, asszonyaikat és gyermekeiket, mielőtt átjárná őket a kard, már lakóhelyeik utcáin hevernek,
Jdt 7:15 így visszafizetheted nekik lázadásukat és azt, hogy nem jöttek ki eléd békésen."
Jdt 7:16 Szavaik tetszésre találtak Holofernész és minden szolgája előtt, s elhatározta, hogy tanácsuk szerint jár el.
Jdt 7:17 Elindult Moáb fiainak tábora, s velük ötezren Asszíria fiaiból és letáboroztak a völgyben és megszállták Izrael fiainak vizeit és forrásait.
Jdt 7:18 Felvonultak Ammon és Ézsau fiai és tábort ütöttek a hegyvidéken Dótainnal szemben. Egyeseket közülük elküldtek délre és keletre Egrebellel szemben, amely Kúsz mellett van a Mokmúr pataknál. Az asszír sereg többi része letáborozott a síkságon és elárasztotta a föld egész felszínét. Nagyon sok sátruk és málhájuk volt és igen nagy volt a számuk.
Jdt 7:19 Izrael fiai az Úrhoz, Istenükhöz kiáltottak, elvesztették bátorságukat, mert ellenségeik körülzárták őket és nem tudtak közülük kiszabadulni.
Jdt 7:20 Az egész asszír sereg: a gyalogosok, a szekerek és lovasok harmincnégy napon át tartotta megszállva őket. Betúlia minden lakójának kiürültek vizes edényei,
Jdt 7:21 ciszternái kiapadtak, s már egyetlen nap sem ihattak eleget, mert kimérték nekik a vizet.
Jdt 7:22 A kisgyermekek elepedtek, asszonyaik és ifjaik kimerültek a szomjúságtól és összeestek a város terein és a kapuk kijáratánál és már nem volt bennük semmi erő.
Jdt 7:23 Összegyűlt az egész nép: az ifjak, az asszonyok és gyermekek Ozijánál és a város vezetőinél hangosan kiáltottak és ezt mondták a vének előtt:
Jdt 7:24 "Ítéljen köztetek és köztünk az Isten, mert nagy igazságtalanságot követtetek el ellenünk, amikor nem beszéltetek békésen Asszíria fiaival.
Jdt 7:25 Most már nincs senki, aki segítségünkre jöhetne, Isten a kezükbe adott minket, mert a szomjúság miatt tehetetlenek vagyunk előttük nagy nyomorúságunkban.
Jdt 7:26 Ezért most hívjátok őket ide, adjátok át az egész várost zsákmányul Holofernész embereinek és egész seregének.
Jdt 7:27 Jobb lesz nekünk, ha az ő zsákmánya leszünk. Szolgái és szolgálóleányai leszünk, de életben maradunk és nem látjuk kisdedeink halálát saját szemünkkel, sem asszonyaink és gyermekeink pusztulását.
Jdt 7:28 Megesketünk titeket az égre és a földre és azok Istenére és atyáink Istenére, aki büntet minket bűneink és atyáink bűne miatt, hogy még ma így járjatok el."
Jdt 7:29 Majd nagy sírásban törtek ki az összejövetelen mindnyájan és az Úrhoz kiáltottak nagy szóval.
Jdt 7:30 Ozija így szólt hozzájuk: "Bátorság testvérek, tartsunk ki még öt napig, ezalatt az Úr, a mi Istenünk felénk fordul irgalmában, mert nem hagyott el minket teljesen.
Jdt 7:31 Ha elmúlik ez az öt nap és nem érkezik számunkra segítség, szavaitok szerint fogok cselekedni."
Jdt 7:32 Ezzel szétoszlatta a népet, mindenkit a maga őrhelyére, a város falaira és bástyáira, az asszonyokat és gyermekeket pedig házaikba bocsátotta. Nagy levertség vett erőt rajtuk.
Jdt 8:1 A városban élt ezekben a napokban Judit, Merári leánya, aki Ox fia, aki József fia, aki Oziel fia, aki Elkia fia, aki Ananja fia, aki Gedeon fia, aki Rafain fia, aki Ahitób fia, aki Eliáb fia, aki Natanael fia, aki Szalamiél fia, aki Szúrisaddaj fia, aki Simeon fia, aki Izrael fia.
Jdt 8:2 Férje, Manassze ugyanabból a törzsből és családból származott, meghalt az árpaaratás idején.
Jdt 8:3 Felügyelt a mezőn a kévekötőkre, a tűző nap érte a fejét, ágynak esett és meghalt Betúliában, az ő városában. Eltemették atyáihoz a mezőn, amely Dótain és Balámon között van.
Jdt 8:4 Judit özvegyen élt házában három éve és négy hónapja.
Jdt 8:5 Egy kis szobát rendezett be háza tetején, csípője körül szőrzsákot viselt és özvegyi ruhát öltött magára,
Jdt 8:6 mindennap böjtölt özvegysége óta, kivéve a szombat előestéjét, a szombatot, az újhold előestéjét, az újhold napját, az ünnepnapokat és Izrael házának örömünnepeit.
Jdt 8:7 Megjelenése nagyon szép volt, s egész lénye vonzó, okos szívében, jó és tisztességes. Férje, Manassze, József fia, Ahitób fia, Melkisz fia, Eliáb fia, Natanael fia, Szúrisaddáj fia, Simeon fia, Izrael fia aranyat és ezüstöt, szolgákat, szolgálókat, jószágot és szántóföldeket hagyott rá, s ő mindennek birtokában maradt.
Jdt 8:8 Senki sem mondott rosszat róla, mert nagyon istenfélő volt.
Jdt 8:9 Meghallotta a nép elkeseredett zúgolódását a város elöljárói ellen, mivel elvesztették bátorságukat a víz hiánya miatt. Megtudta Judit azt is, hogy mit mondott nekik Ozija, hogyan esküdött meg, hogy öt nap múlva átadják a várost az asszíroknak.
Jdt 8:10 Elküldte szolgálóját, aki minden jószágára felügyelt, és hívatta Ozijat, Kabriszt és Karmint városának elöljáróit.
Jdt 8:11 Amikor azok eljöttek hozzá, így szólt hozzájuk: "Hallgassatok meg engem Betúlia lakóinak elöljárói, mert nem helyesen szóltatok a nép előtt ezen a napon és esküvel állítottátok azt Isten és magatok között és azt mondtátok, hogy át fogjátok adni a várost ellenségeinknek, ha ezekben a napokban az Úr, a mi Istenünk nem jön segítségünkre.
Jdt 8:12 Kik vagytok ti, hogy kísértitek Istent a mai napon és Isten helyére állítjátok magatokat az emberek fiai között?
Jdt 8:13 A mindenható Urat kísértitek és nem értetek meg soha semmit.
Jdt 8:14 Az emberi szív mélységeit sem tudjátok kikutatni és eszének járását kibogozni, hogyan tudnátok az Istent, aki mindezeket alkotta, kifürkészni, gondolatát megismerni és tervét megérteni? A legkevésbé testvéreim! Ne ingereljétek az Urat, a mi Istenünket,
Jdt 8:15 mert ha nem akar ez alatt az öt nap alatt megsegíteni, van hatalma arra, hogy oltalmazzon, amely napokon akar, vagy elpusztítson minket ellenségeink előtt.
Jdt 8:16 Ti ne próbáljátok zálogba venni Urunk Istenünk akaratát, mert Isten nem olyan, mint az ember, hogy meg lehet fenyegetni, vagy mint az ember fiát meg lehet ítélni.
Jdt 8:17 Ezért ha szabadulást várunk tőle, hívjuk őt segítségül és meghallgatja szavunkat, ha neki úgy tetszik.
Jdt 8:18 Nemzetségeink között nincs a mai napon olyan törzs, sem nemzetség, nép vagy város, amely emberkézzel alkotott isteneket imádna, amint ezt megtették azokban a napokban,
Jdt 8:19 amiért atyáink kardélre s fosztogatásra jutottak és elestek ellenségeink színe előtt.
Jdt 8:20 Mi viszont nem ismerünk más Istent rajta kívül, akitől remélnénk, hogy nem vet meg minket és nem vonja meg üdvösségét fajtánktól.
Jdt 8:21 Mert ha mi hatalmukba esünk, akkor egész Júda elesik, kifosztják szentélyünket, és az ő megszentségtelenítését Isten vérünkön kéri számon,
Jdt 8:22 testvéreink halála, országunk szolgasága, örökségünk elnéptelenedése fejünkre száll vissza a népeknél, ahol szolgálunk. Botrány és gyalázat tárgya leszünk mindazok előtt, akik legyőznek minket,
Jdt 8:23 mert szolgaságunk nem hoz jóindulatot, hanem szégyenletessé teszi azt az Úr, a mi Istenünk.
Jdt 8:24 Most tehát testvérek, mutassuk meg testvéreinknek, hogy tőlünk függ életük, a szentély, a templom, az oltár ránk támaszkodik.
Jdt 8:25 Mindezek mellett adjunk hálát az Úrnak, a mi Istenünknek, aki próbára tesz minket, mint atyáinkat.
Jdt 8:26 Emlékezzetek arra, hogyan bánt Ábrahámmal és Izsákkal, mik történtek Jákobbal a szíriai Mezopotámiában, amikor anyja testvérének, Lábánnak nyáját őrizte.
Jdt 8:27 Amint őket nem égette el, amikor szívüket kipróbálta, minket sem büntet, hanem figyelmezteti az Úr ostorával azokat, akik hozzá közelednek."
Jdt 8:28 Ozija így szólt hozzá: "Amit szóltál, tiszta szívből mondtad és senki sem tudja szavaidat megcáfolni,
Jdt 8:29 mert nem ma lett nyilvánvaló bölcsességed, hanem napjaid kezdetétől tudja az egész nép okosságodat és szíved jószándékát.
Jdt 8:30 A nép azonban nagyon szenved a szomjúságtól, és arra kényszerített minket, hogy úgy tegyünk, amint mondtuk nekik, és esküvel köteleztük magunkat, amit nem szeghetünk meg.
Jdt 8:31 Most tehát imádkozzál értünk és biztosan meghallgat téged Istenünk, mert istenfélő asszony vagy: küldjön az Úr esőt és töltse meg ciszternáinkat, hogy ne pusztuljunk el."
Jdt 8:32 Judit így szólt hozzájuk: "Hallgassatok rám és a bölcsesség tettét hajtom végre, amely tovább él nemzedékről nemzedékre népünk fiai körében.
Jdt 8:33 Álljatok a kapunál az éjszaka, én pedig kimegyek szolgálómmal, és azokban a napokban, amelyeknek elmúltával azt ígértétek, hogy átadjátok a várost ellenségeinknek, az Úr meglátogatja Izraelt kezem által, ezt remélem én.
Jdt 8:34 Ne kutassátok, mit akarok tenni, mert nem mondok el semmit nektek, amíg valóra nem válik, amit cselekszem."
Jdt 8:35 Ozija és az elöljárók így szóltak hozzá: "Menj békével, az Úr Isten legyen előtted, hogy megbosszuld ellenségeinket."
Jdt 8:36 Lejöttek a felső szobából és visszatértek szállásukra.
Jdt 9:1 Judit pedig arccal a földre borult, hamut hintett fejére, megszaggatta ruháját és levetette a zsákruhát, amely rajta volt, és akkor, amikor Jeruzsálemben az Úr házában bemutatják az esti illatáldozatot, hangos szóval kiáltott Judit az Úrhoz és így szólt:
Jdt 9:2 "Uram, atyámnak, Simeonnak Istene, akinek kardot adtál kezébe az idegenek megbüntetésére, akik becstelenségükben erőszakoskodtak és meggyalázó célból felfedték a szűz ágyékát. Mert azt mondtad: "Ilyen ne történjék", s mégis megtették.
Jdt 9:3 Ezért vezéreiket halálra adtad és ágyukat, amelyet lealacsonyított a hűtlenség, vérfürdővé változtattad, megverted a szolgákat a hatalmasok mellett és a hatalmasokat trónjukon.
Jdt 9:4 Asszonyaikat zsákmányul adtad, leányaikat fogságra és minden zsákmányukat szétosztottad szeretett fiaidnak, akik féltékenyen buzgólkodtak érted és undorodtak vérük meggyalázásától és segítségül hívtak téged. Ó Isten, én Istenem hallgass meg engem, az özvegyet.
Jdt 9:5 Te vitted végbe a régmúlt eseményeket, a mostaniakat és a jövőbelieket kigondoltad és megtörténtek, amelyeket elgondoltál.
Jdt 9:6 Az események, amelyeket elhatároztál, előállnak és így szólnak: "Íme, itt vagyunk." Minden utad készen van és előre látod teremtményeidet.
Jdt 9:7 Nézd, az asszírok magabiztosak erejükben, dicsekszenek lovaikkal és lovasaikkal, büszkék gyalogságuk karjára, remélnek lándzsáikban, pajzsaikban, íjukban és parittyáikban, és nem tudják, hogy te, az Úr döntöd el a háború sorsát,
Jdt 9:8 s Úr a te neved. Törd meg hatalmaddal erejüket, örök Isten, alázd meg erősségüket erőddel és haragodban szórd szét, ami erősségük. Azt tervezték, hogy megszentségtelenítik szent helyeidet, meggyalázzák a szentélyt, ahol dicsőséges neved pihen, vassal felforgatják oltárod szarvát.
Jdt 9:9 Nézd gőgjüket, s küld haragodat fejükre, adj kezembe, nekem az özvegynek, erőt ahhoz, amit kigondoltam,
Jdt 9:10 és ajkam fortélyával verd meg a szolgát az úr mellett és az urat szolgája mellett, törd meg gőgjét egy özvegy kezével.
Jdt 9:11 Nem a sokaságban van a te erőd, sem hatalmad az erősekben, hanem te az alázatosak Istene vagy, az elnyomottak segítője, a gyengék támasza, az eltaszítottak oltalmazója, az elkeseredettek szabadítója.
Jdt 9:12 Igen, igen, atyám Istene és Izrael örökségének Istene, égnek és földnek Ura, vizeknek teremtője, mindennek Királya, amit teremtettél, hallgasd meg imádságomat,
Jdt 9:13 add, hogy csalfa nyelvem megsebezze és összezúzza azokat, akik kegyetlen terveket szőttek szövetséged és szent templomod, Sion hegye és a fiaid által birtokolt ház ellen.
Jdt 9:14 Ismertesd meg minden nemzettel és minden törzzsel, hogy te vagy minden hatalom és erő Istene és rajtad kívül nincs más védelmezője Izrael népének".
Jdt 10:1 Amikor megszűnt kiáltani Izrael Istenéhez és befejezte ezen szavait,
Jdt 10:2 fölkelt a földről, hívta szolgálóját és lement házába, ahol a szombatokat és ünnepeket szokta tölteni,
Jdt 10:3 levetette a szőrruhát, amelyet viselt, letette özvegyi öltözetét, vízzel megmosta testét, bekente illatos olajjal, elrendezte fején haját, felrakta fejdíszét, felöltötte az öröm ruháját, amelyet férje, Manassze életében viselt.
Jdt 10:4 Felcsatolta saruját lábára, föltette nyakláncait, karpereceit, gyűrűit, fülönfüggőit és minden ékszerét és olyan szép lett, hogy minden férfi tekintetét magára vonta, aki csak látta.
Jdt 10:5 Szolgálójára bízott egy tömlő bort, egy korsó olajat, egy árpaliszttel, száraz gyümölccsel, kenyérrel és sajttal töltött tarisznyát, mindezeket összekészítette és átadta neki.
Jdt 10:6 Kimentek Betúlia városának kapujához és ott találták Oziját és a város elöljáróit Kabriszt és Karmint, akik ott várakoztak.
Jdt 10:7 Amikor meglátták őt, arca megváltozott és ruháját is jól választotta meg, nagyon megcsodálták szépségét és így szóltak hozzá:
Jdt 10:8 "Atyáink Istene fogadjon kegyelmébe és valósítsa meg szándékaidat Izrael fiainak dicsőségére és Jeruzsálem felmagasztalására."
Jdt 10:9 Ő arcra borulva imádta Istent és így szólt hozzájuk: "Parancsoljátok meg, hogy nyissák ki a város kapuját, hogy kimehessek és véghez vigyem azt, amit beszéltetek velem." Erre megparancsolták a fiatal őröknek, hogy nyissák ki neki a kaput, amint kérte.
Jdt 10:10 Azok így is tettek, s kiment Judit és vele szolgálója. A város emberei követték őt tekintetükkel, amíg le nem ért a hegyről és át nem haladt a völgyön, s azután már nem látták őt.
Jdt 10:11 Mentek egyenesen a völgyben és találkoztak az asszírok előőrseivel.
Jdt 10:12 Elfogták és megkérdezték: "Hova tartozol, honnan jössz és hova mész?" Így válaszolt: "A héberek egyik leánya vagyok, elmenekültem tőlük, mert azon a ponton vannak, hogy fölfaljátok őket.
Jdt 10:13 Seregetek vezérének Holofernésznek színe elé megyek, hogy igaz dolgokat adjak tudtára és megmutatom előtte az utat, amelyen előrenyomulhat és az egész hegyvidék urává lehet anélkül, hogy emberei közül csak egyetlen embert, egy élő lelket is elveszítene."
Jdt 10:14 Amikor a férfiak meghallották szavait és látták arcát, számukra csodálatosan szépnek tűnt, így szóltak hozzá:
Jdt 10:15 "Életedet mentetted meg, hogy sietve lejöttél urunk színe elé. Most menj sátorához, közülünk néhányan majd elkísérnek és átadnak az ő kezébe.
Jdt 10:16 Ha színe elé jutsz, ne remegjen szíved, hanem ismételd el szavaidat és jól fog bánni veled."
Jdt 10:17 Kiválasztottak maguk közül száz férfit kíséretül melléje és szolgája mellé és elvezették őket Holofernész sátorához.
Jdt 10:18 Az egész tábor összeszaladt, mert elterjedt jövetelének híre a sátrakban. Odajöttek és körülállták, amikor Holofernész sátoránál várakozott, amíg bejelentették neki jövetelét.
Jdt 10:19 Megcsodálták szépségét és szavait és dicsérték miatta Izrael fiait is. Ezt mondogatták egymásnak: "Ki vetné meg ezt a népet, amelynek ilyen asszonyai vannak? Nem lenne jó meghagyni közülük egyetlen férfit sem, mert akik életben maradnak képesek elcsábítani az egész földet."
Jdt 10:20 Akkor kijött Holofernész egész házanépe és minden szolgája és bevezették Juditot a sátorba.
Jdt 10:21 Holofernész ágyán pihent, amely bíborból, aranyból volt szőve és smaragddal meg drágakövekkel díszítve.
Jdt 10:22 Bejelentették neki és ő kijött sátra előterébe. Nagyon sok ezüst lámpát tartottak előtte.
Jdt 10:23 Amikor Judit eléje és szolgái elé lépett, mindnyájan megcsodálták arcának szépségét, ő pedig arcra borulva hódolt előtte, de a szolgák felemelték őt.
Jdt 11:1 Holofernész így szólt hozzá: "Bátorság asszony, ne remegjen szíved, én ugyanis nem ártottam senkinek, aki kész volt szolgálni Nebukadnezárt, az egész föld királyát.
Jdt 11:2 Ha a te néped, amely a hegyvidéken lakik nem vetett volna meg, nem emeltem volna lándzsámat ellenük, de saját maguk akarták ezt.
Jdt 11:3 Most pedig mondd el, miért hagytad el őket és jöttél hozzánk? Valójában megmenekülésedre tetted ezt. Bátorság! Ma éjjel és a következőkben is életben maradsz.
Jdt 11:4 Senki sem fog ártani neked, hanem jól bánok veled, mint uramnak szolgáival szokás."
Jdt 11:5 Judit így válaszolt neki: "Fogadd szolgálód szavait és hadd beszéljen szolgálód színed előtt és semmiféle hazugságot nem mondok uramnak ezen az éjjelen.
Jdt 11:6 Ha követed szolgálód szavait, valóra váltod kezeddel mindazt, amit Isten tenni szándékozik veled, és nem vall kudarcot az én uram vállalkozásaiban.
Jdt 11:7 Éljen Nebukadnezár, az egész föld királya, és éljen hatalma annak, aki elküldött téged, hogy minden élőt helyes útra vezess, nemcsak az emberek szolgálnak neked, hanem a mező vadjai és állatai, az ég madarai is a te erőd által élnek Nebukadnezárnak és egész házának.
Jdt 11:8 Hallottunk bölcsességedről és lelked találékonyságáról és az egész földön tudják, hogy egyedül te vagy jó az egész királyságban, hatalmas a tudásban és csodálatos a hadvezetésben.
Jdt 11:9 Most pedig uram, tudjuk mit mondott Áhior az általad tartott tanácsban, ismertek szavai, mert Betúlia emberei megmentették és elmondott nekik mindent, amit előtted beszélt.
Jdt 11:10 Ezért uram és parancsolóm, ne vedd semmibe szavait, hanem fontold meg azokat, mert igazak. A mi fajtánkat nem éri büntetés és csak akkor éri őket a kard, ha vétkeznek Istenünk ellen.
Jdt 11:11 Most azonban, hogy az én uram ne legyen eredménytelen és tehetetlen, a halál vár rájuk, mert hatalmába kerítette őket a súlyos bűn, amellyel haragra ingerelték Urukat, s mivel ezt tették, számodra megértek a pusztulásra.
Jdt 11:12 Mivel elfogyott az élelmük, és kimerültek számukra a vizek, kezet akarnak vetni állataikra és mindarra, amit Isten az ő törvényében megtiltott, hogy megegyék, elhatározták, hogy azt is elfogyasztják.
Jdt 11:13 Elhatározták, hogy a gabona első termését, a bor és az olajtizedet is megeszik, amelyet a papoknak adtak és szenteltek, akik Jeruzsálemben Istenünk színe előtt állnak, pedig ezeket a nép közül kezével sem érintheti meg senki.
Jdt 11:14 Embereket küldtek Jeruzsálembe -- mivel az ott lakók is megették ezt --, maguknak is engedélyt kérjenek a vének tanácsától.
Jdt 11:15 Az történik majd, hogy amikor az engedélyt megkapják és élnek vele, ezen a napon kezedbe kerülnek és elpusztulnak.
Jdt 11:16 Ezért én, a te szolgálód, amikor ezt megtudtam, elmenekültem tőlük és Isten elküldött, hogy végbevigyem veled a művet, amelyen az egész föld álmélkodik majd, amikor hírét veszi.
Jdt 11:17 Szolgálód istenfélő, éjjel és nappal szolgál az ég Istenének. Most melletted maradok uram, szolgálód kimegy majd éjjel a völgybe és imádkozom Istenhez és tudtomra adja, hogy mikor követik el vétküket.
Jdt 11:18 Akkor visszatérek és tudtodra adom, te pedig vonulj egész seregeddel és senki sem tud közülük ellenállni neked.
Jdt 11:19 Átvezetlek Júdán és elérkezel Jeruzsálem elé és annak közepén állítom fel trónodat, s úgy tereled majd őket, mint a pásztor nélkül maradt juhokat. Egyetlen kutya sem fog ellened csaholni, mivel mindezt előre megmondták nekem és előérzetem volt róla, s azért jöttem, hogy hírül adjam neked."
Jdt 11:20 Szavai tetszésre találtak Holofernész és minden szolgája előtt, megcsodálták bölcsességét és így szóltak:
Jdt 11:21 "Nincs hozzá hasonló asszony a föld egyik szélétől a másikig, akinek arca ilyen szép és ilyen okosan tud beszélni."
Jdt 11:22 Holofernész így szólt hozzá: "Isten jót tett, hogy néped fiai elől ide küldött, erőt adott kezünkbe, nekik pedig, akik megvetették uramat, pusztulást.
Jdt 11:23 Tekinteted szép, beszéded okos. Ha megteszed, amit mondtál, a te Istened lesz az én Istenem, te pedig Nebukadnezár király házában fogsz lakni és neved híres lesz az egész földön."
Jdt 12:1 Azután megparancsolta, hogy vezessék be oda, ahol ezüst tárgyai vannak. Megparancsolta, hogy az ő ételeiből szolgáljanak fel neki és az ő borából adjanak neki inni.
Jdt 12:2 Judit azonban így szólt: "Nem eszem ezekből, hogy bukásomra ne legyenek, hanem azokból, amelyeket magammal hoztam táplálékul."
Jdt 12:3 Holofernész így szólt hozzá: "S ha elfogy, amit hoztál, honnan szerzünk neked olyant?"
Jdt 12:4 Judit így szólt hozzá: "Amint igaz, hogy élsz uram, nem költi el szolgálód, amit magával hozott, az Úr máris végbeviszi kezem által, amit akart."
Jdt 12:5 Holofernész szolgái akkor sátrába vezették és éjfélig aludt. A reggeli őrváltás előtt felkelt,
Jdt 12:6 Holofernészhez küldött ezzel az üzenettel: "Parancsolja meg az én uram, hogy szolgálóját engedjék ki imádkozni"
Jdt 12:7 Holofernész megparancsolta őreinek, hogy ne akadályozzák ebben. Három napig maradt a táborban. Éjjel kiment Betúlia völgyébe, és megfürdött a forrás vizében.
Jdt 12:8 Amikor kijött, imádkozott az Úrhoz, Izrael Istenéhez, hogy vezesse útját népe fiainak felemelésére.
Jdt 12:9 Visszatérve, tiszta maradt sátrában, amíg estefelé az eledelét nem hozták.
Jdt 12:10 Történt, hogy a negyedik napon Holofernész lakomát rendezett, s csak szolgáit hívta meg a lakomára, de tisztviselőit nem.
Jdt 12:11 Így szólt Bagoász eunuchhoz, aki minden vagyonára felügyelt: "Menj és beszéld rá azt a héber asszonyt, aki nálad van, hogy jöjjön el hozzánk, egyék és igyék velünk.
Jdt 12:12 Szégyen lenne számunkra, ha egy ilyen asszonyt elengednénk anélkül, hogy együtt lettünk volna vele, mert ha nem tudjuk rávenni, kigúnyol minket."
Jdt 12:13 Bagoász eltávozott Holofernésztől, bement Judithoz és így szólt hozzá: "Ne vonakodjék a szép leány eljönni az én uramhoz, hogy tiszteletben legyen előtte, igyék velünk bort örömmel és legyen ma olyan, mint Asszíria fiainak leányai közül egy, akik Nebukadnezár házában vannak."
Jdt 12:14 Judit így szólt hozzá: "Ki vagyok én, hogy ellentmondjak uramnak? Mindaz, ami kellemes lesz szemében, sietve megteszem, és ez öröm lesz számomra halálom napjáig."
Jdt 12:15 Fölkelt, felékesítette magát ruháival és minden asszonyi ékességgel, szolgálóleánya előtte ment, Holofernésszel szemben szőnyeget terített eléje a földre, amelyet Bagoásztól kapott mindennapi használatra, hogy azon fekve költhesse el ételét.
Jdt 12:16 Judit belépett és letelepedett. Holofernész szíve megdobbant és lelke egészen megzavarodott és heves vágy fogta el, hogy egyesüljön vele. Már attól a naptól kezdve, amikor meglátta, kereste az alkalmat, hogy elcsábítsa.
Jdt 12:17 Így szólt hozzá Holofernész: "Igyál és örvendj velünk."
Jdt 12:18 Judit így válaszolt: "Iszom uram, mert születésemtől kezdve egyetlen nap sem volt olyan boldog életem, mint ma."
Jdt 12:19 Majd vett, evett meg ivott abból, amit szolgálóleánya odakészített számára.
Jdt 12:20 Holofernész pedig felvidult mellette és oly sok bort ivott, mint amennyit sohasem ivott még egy nap sem születésétől kezdve.
Jdt 13:1 Amikor már későre járt, szolgái igyekeztek távozni és Bagoász bezárta a sátrat kívülről majd elbocsátotta az ott levőket urától. Nyugovóra tértek mindnyájan, mert fáradtak voltak a sok bortól.
Jdt 13:2 Judit egyedül maradt a sátorban és Holofernész bortól megrészegedve ágyán hevert.
Jdt 13:3 Judit meghagyta szolgálóleányának, hogy a hálószobán kívül álljon és várja az ő jövetelét, mint eddig mindennap. Azt mondta ugyanis neki, hogy kimennek imádkozni, és ezt Bagoásznak is megmondta.
Jdt 13:4 Mindnyájan eltávoztak a legkisebbtől a legnagyobbig színe elől és senki sem maradt a hálószobában. Judit odaállt Holofernész fejéhez és így szólt: "Uram, Uram, minden erő Istene, tekints ebben az órában kezem művére, hogy felmagasztaltassék Jeruzsálem.
Jdt 13:5 Most van itt az idő, hogy megmentsd örökségedet és valóra váltsd elgondolásomat ellenségeink eltiprására, akik fölkeltek ellenünk."
Jdt 13:6 Majd az ágy oszlopához lépett, amely Holofernész fejénél volt, leakasztotta róla kardját.
Jdt 13:7 Majd ágyához érve megragadta fejének hajzatát és ezt mondta: "Izrael Istene, erősíts meg engem Uram, Izrael Istene ezen a napon".
Jdt 13:8 Kétszer rásújtott nyakára minden erejével és levágta fejét.
Jdt 13:9 Lehengergette testét az ágyról, és levette az oszlopokról a függőhálót, majd kissé később kiment, átadta szolgálójának Holofernész fejét,
Jdt 13:10 aki azt beletette táskájukba. Ezután mindketten együtt elindultak szokásuk szerint imádkozni. Áthaladtak a táboron, végigmentek a völgyön, fölmentek Betúlia hegyére és megérkeztek kapuihoz.
Jdt 13:11 Judit már messziről odakiáltott a kapuőröknek: "Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Velünk az Isten, a mi Istenünk, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeinkkel szemben, amint ezt ma is megtette."
Jdt 13:12 Amikor a város lakói meghallották hangját, sietve lejöttek a város kapujához és összehívták a város elöljáróit.
Jdt 13:13 Mind összesereglettek a kicsiktől a nagyig, mert visszatérése már reménytelennek tűnt számukra. Kinyitották a kaput, beengedték őket, tüzet gyújtottak, hogy lássanak és körülvették őt.
Jdt 13:14 Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: "Dicsőítsétek Istenünket, dicsőítsétek, mert nem vonta meg irgalmát Izrael házától, hanem megtörte ellenségeinket kezem által ezen az éjjelen."
Jdt 13:15 Kivette a fejet a táskából, megmutatta és így szólt hozzájuk: "Íme, Holofernésznek, az asszír sereg vezérének feje és itt a függőhálója, amely alatt részegen feküdt. Isten egy asszony keze által sújtotta le.
Jdt 13:16 Az Úr életére, aki megoltalmazott engem utamon, amelyet követtem, tekintetem rászedte vesztére, de nem követett el bűnt velem, nem szennyezett be és nem gyalázott meg."
Jdt 13:17 Az egész nép álmélkodott és leborulva imádták Istent és egy lélekkel mondták: "Áldott vagy Istenünk, mert megsemmisítetted néped ellenségeit ezen a napon."
Jdt 13:18 Ozija így szólt hozzá: "Áldott vagy leányom, a magasságos Isten által, jobban, mint a föld minden asszonya. Áldott az Úr, a mi Istenünk, aki az eget és a földet teremtette, ő vezérelt téged, hogy levágd ellenségeink fejét.
Jdt 13:19 Ezért a te dicséreted nem hal ki az emberek szívéből, akik megemlékeznek Isten hatalmáról mindörökké.
Jdt 13:20 Fordítsa ezt Isten örök dicsőségedre, és látogasson meg jótéteményeivel. Mivel nem kímélted életedet, amikor a mi fajtánknak megaláztatásban volt része, hanem megakadályoztad romlásunkat, mert igaz úton jártál Istenünk színe előtt." Az egész nép ráfelelte: "Úgy legyen, úgy legyen!"
Jdt 14:1 Judit így szólt hozzájuk: "Hallgassatok meg testvérek, fogjátok ezt a fejet és függesszétek ki a fal oromzatára.
Jdt 14:2 Amikor pedig megvirrad és fölkel a nap a föld fölött, ragadja meg mindegyiktek fegyverét, vonuljon ki a városból minden harcra termett férfi és tegyetek úgy, mintha harcba indulnátok az asszírok fiainak előőrsei ellen, de ne menjetek le.
Jdt 14:3 Azok majd megragadják fegyvereiket, a táborba mennek és felébresztik az asszír sereg vezéreit. Azok Holofernész sátorához futnak, de nem találják ott, mire erőt vesz rajtuk a rémület és megfutamodnak előletek.
Jdt 14:4 Ti pedig, és mindazok, akik Izrael földjén laknak, üldözzétek őket és terítsétek le őket menekülés közben.
Jdt 14:5 Mielőtt azonban mindezt megtennétek, hívjátok ide az ammonita Áhiort, hogy lássa és emlékezzék arra, aki gyalázta Izrael házát, s őt ide küldte, hogy halálát lelje köztünk."
Jdt 14:6 Elhívták Áhiort Ozija házából, aki amint meglátta Holofernész fejét az egybegyűlt nép között egy férfi kezében, arcra borult és elájult.
Jdt 14:7 Amikor fölemelték, Judit lábához vetette magát, leborult előtte és ezt mondta: "Légy áldott Júda minden sátrában és minden nép között, s remegjen mindenki, aki csak hallja nevedet.
Jdt 14:8 Most pedig beszéld el nekem, mit tettél ezekben a napokban." Akkor Judit a nép közepette elbeszélte mindazt, amit cselekedett attól a naptól kezdve, amikor kiment tőlük egészen addig, hogy most beszél velük.
Jdt 14:9 Amikor befejezte beszédét az egész nép hangos szóval fölkiáltott és az örvendezés hangja betöltötte az egész várost.
Jdt 14:10 Amikor Áhior látta mindazt, amit Izrael Istene cselekedett, szilárdan hitt Istenben, körülmetéltette előbőrét, és Izrael házához csatlakozott mind a mai napig.
Jdt 14:11 Amikor hajnalodott, kifüggesztették Holofernész fejét a falra, minden férfi megragadta fegyverét és csoportokban megindultak a hegy lejtőjén lefelé.
Jdt 14:12 Amikor meglátták őket Asszíria fiai, hírvivőket küldtek vezetőikhez, azok jelentették a vezéreknek és parancsnokoknak és az összes tisztnek.
Jdt 14:13 Elmentek Holofernész sátorához és így szóltak Bagoászhoz, aki minden vagyonára felügyelt: "Keltsd fel urunkat, mert ezek a zsidók támadást merészeltek indítani ellenünk, hogy teljesen megsemmisítsük őket."
Jdt 14:14 Bagoász bement, tapsolt a függöny előtt, azt gondolta ugyanis, hogy Judittal alszik.
Jdt 14:15 Mivel pedig senki sem válaszolt, félrehúzta a függönyt, belépett a hálószobába, s ott találta Holofernészt holtan a zsámolyon, a feje le volt vágva.
Jdt 14:16 Hangosan felkiáltott, sírt, zokogott, jajgatott erős hangon és megszaggatta ruháját.
Jdt 14:17 Majd bement abba a sátorba, ahol Judit lakott, de nem találta őt. A nép közé futott és ezt kiáltotta:
Jdt 14:18 "Gonoszul cselekedtek a szolgák! A héberek közül egyetlen asszony szégyent hozott Nebukadnezár házára, Holofernész a földön hever, feje nincs rajta."
Jdt 14:19 Amikor ezt a hírt meghallották, az asszír sereg vezérei megszaggatták ruhájukat, megrendült a lelkük, nagy kiabálás és jajgatás töltötte be az egész tábort.
Jdt 15:1 Amikor mindezt meghallották azok, akik a sátrakban voltak, megdöbbentek a történtek miatt.
Jdt 15:2 Félelem és rettegés fogta el őket és senki sem maradt társa mellett, hanem elszéledtek, s mindenki elmenekült a hegyvidék és a mezőség útjain.
Jdt 15:3 Akik Betúlia körül a hegyvidéken táboroztak, szintén elmenekültek. Ekkor Izrael fiai, minden fegyverforgató ember, utánuk eredtek.
Jdt 15:4 Ozija küldötteket menesztett Bét-Omesztajimba, Bebájba, Kobába és Kolamba, Izrael minden vidékére, hogy tudtukra adják a történteket, valamint hívják őket: üldözzék az ellenséget és semmisítsék meg őket.
Jdt 15:5 Amikor meghallották ezt Izrael fiai, utánuk eredtek mindnyájan és üldözték őket egészen Kobáig. Hasonlóképpen azok is, akik Jeruzsálemben voltak és a hegyvidék lakói csatlakoztak hozzájuk, mert ők is megtudták, hogy mi történt ellenségeik táborában. Akik Gileádban és Galileában voltak, üldözték őket és nagy csapással sújtottak rájuk, amíg Damaszkuszig és annak vidékéig nem értek.
Jdt 15:6 Akik pedig Betúliában maradtak, megrohanták az asszírok táborát, kifosztották és nagyon meggazdagodtak.
Jdt 15:7 A harcból visszatérve, Izrael fiai szerezték meg azt, ami még megmaradt, a hegyvidék és síkság falvainak és helységeinek lakói is igen sok zsákmányra tettek szert, mert igen sok volt belőle.
Jdt 15:8 Joakim főpap és Izrael fiainak elöljárói, akik Jeruzsálemben laktak, eljöttek, hogy lássák azt a jót, amit az Úr cselekedett Izraellel és lássák Juditot és köszöntsék.
Jdt 15:9 Amikor kijött hozzájuk Judit, mindnyájan áldották Istent, neki pedig azt mondták: "Te vagy Jeruzsálem büszkesége, Izrael nagy dicsősége és a mi népünk nagy öröme.
Jdt 15:10 Mindezt saját kezeddel vitted végbe, Izrael javára tetted és Istennek kedve tellt benne. Áldott légy, asszony, a mindenható Istennél örök időkre." Az egész nép ráfelelte: "Úgy legyen, úgy legyen!"
Jdt 15:11 A nép harminc napon át fosztotta ki a tábort és Juditnak adták Holofernész sátorát, minden ezüst holmiját, ágyát, edényeit és minden bútorát. Ő fogta ezeket, öszvérére rakta, befogott szekerébe és azt is megrakta.
Jdt 15:12 Izrael minden asszonya összesereglett, hogy lássák őt, áldást mondjanak rá és körtánccal köszöntsék. Judit ágakat vett a kezébe és az asszonyoknak adta, akik vele voltak.
Jdt 15:13 Majd olajfaágakból koronát tettek fejükre, ő és akik vele voltak. A nép élére állt, vezette az asszonyok táncát és követte Izrael minden férfia fegyverekkel és koszorúkkal és himnuszokkal ajkukon.
Jdt 15:14 Akkor Judit ezt a hálaadó éneket kezdte el egész Izrael közepette, az egész nép pedig vele együtt zengte a dicsőítő éneket az Úrnak.
Jdt 16:1 Judit így szólt: "Kezdjetek rá dobbal az Úr dicsőítésére, cintányér mellett énekeljetek az Úrnak, új éneket zengjetek neki, dicsérve hívjátok nevét.
Jdt 16:2 Az Úr töri meg a hadakat, aki népe között ütött tábort, hogy kiszabadítson engem ellenségeim kezéből.
Jdt 16:3 Északi tájról a hegyek felől jött Asszúr számos hadával, a folyók vizét megakasztotta tömege, a völgyeket lovai lepték el.
Jdt 16:4 Azt mondta, fel fogja égetni határaimat, kardélre hányja majd ifjaimat, a földhöz veri csecsemőimet, gyermekeimet meg zsákmányul adja, fogságra pedig szűzleányaimat.
Jdt 16:5 De megverte őt az Úr, a Mindenható, egy asszony keze által elpusztította őket.
Jdt 16:6 Nem ifjak kezétől hullott el vezérük, nem Titánok ivadékai ölték meg őt, nem termetes óriások küzdöttek vele, Merári leánya, Judit azonban, arcának bájával rontotta meg.
Jdt 16:7 Letette ugyanis özvegyi ruháját, hogy fölemelje Izrael gyászolóit. Megkente kenettel orcáját,
Jdt 16:8 átkötötte szalaggal hajfürtjét, s lenruhát öltött magára, hogy elcsábítsa.
Jdt 16:9 Saruja rabbá tette szemét, szépsége foglyul ejtette lelkét és kard szelte át nyakát.
Jdt 16:10 Hősiességén eliszonyodtak a perzsák és vakmerőségén a médek.
Jdt 16:11 Akkor jajgattak elesettjeim, fölkiáltottak a gyengék és megrémültek, fölemelték hangjukat és megzavarodtak.
Jdt 16:12 A leányok fiai szúrták le őket, mint menekülő gyermekeket ölték meg őket, elpusztultak az én Istenem csataterén.
Jdt 16:13 Új éneket énekelek Istenemnek, Uram, nagy vagy te és fenséges, hatalmas erődben és legyőzhetetlen.
Jdt 16:14 Minden teremtményed szolgáljon neked, mert szóltál és lettek, lelkedet küldted és létrejöttek, és nincs aki szavadnak ellenszegüljön.
Jdt 16:15 Alapjukban meginogtak a hegyek és a vizek, a sziklák megolvadtak színed előtt, mint a viasz. De akik téged félnek, azokhoz irgalmas vagy.
Jdt 16:16 Mert csekélység minden kellemes illatú áldozat, csaknem semmi minden háj, amit égőáldozatul mutatnak be neked. Aki azonban féli az Urat, nagy előtte mindenkor.
Jdt 16:17 Jaj a nemzeteknek, amelyek népem ellen támadnak! A mindenható Isten bosszút áll rajtuk, az ítélet napján meglátogatja őket, tüzet és férget ad testükbe, hogy égjenek és kínlódjanak örökké."
Jdt 16:18 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, imádták Istent, s miután a nép megtisztult, bemutatták égőáldozataikat, önkéntes áldozataikat és adományaikat az Úrnak.
Jdt 16:19 Judit az Úrnak szentelte Holofernész minden holmiját, amelyet a nép neki adott, a függőhálót, amelyet az ő hálófülkéjéből maga hozott el.
Jdt 16:20 A nép vigadott a szentély előtt három hónapon át és Judit ott maradt velük.
Jdt 16:21 Amikor ezek a napok elmúltak, mindenki visszatért házába és Judit is visszament Betúliába és birtokán maradt. Egész életében megbecsült maradt az egész országban.
Jdt 16:22 Sokan kérték feleségül, de nem ismerte meg férfi életének egyetlen napján sem attól kezdve, hogy férje Manassze meghalt és megtért népéhez.
Jdt 16:23 Hírneve egyre nőtt, amint előrehaladt korban férjének Manasszének a házában, százöt évig élt, s szolgálóját fölszabadította. Betúliában halt meg, és sírboltba temették el.
Jdt 16:24 Egész Izrael hét napig gyászolta. Mielőtt meghalt, szétosztotta vagyonát férje, Manassze és a maga rokonsága között.
Jdt 16:25 Életének egész tartama alatt, sőt még a halála után sem volt sok évig senki sem, aki háborgatta volna Izrael fiait.
Est 1:1 [1] Artaxerxész nagykirály uralkodásának második évében, Niszán hónap első napján álmot látott Mardókeus, Jaír fia, aki Szemei fia, aki Kís fia Benjamin törzséből, [2] tekintélyes férfi, aki a királyi udvarban teljesített szolgálatot. [3] Ez volt az álma: kiáltozás és lárma, mennydörgés és földrengés, nagy összevisszaság a földön. [4] S íme, két hatalmas sárkány jött elő, mind a kettő kész a támadásra; [5] és nagy harc keletkezett és győzedelmeskedtek, összegyűltek a nemzetek [6] a sötétség és gonoszság napján és nagy szorongás volt az emberekben a földön. [7] Féltek a pusztulástól [8] s Istenhez kiáltottak. Könyörgésük szavára kis forrás fakadt, amely bővizű nagy folyóvá dagadt. [9] Fényesség támadt, felvirradt a nap, az elnyomottak fölkerekedtek és eltiporták a hatalmasokat. [10] Mardókeus, amikor fölébredt és fölkelt fekhelyéről, azon gondolkodott, hogy mit akar Isten tenni, s minden figyelmét arra fordította, hogy behatoljon értelmébe. Artaxerxész idejében, aki Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományon uralkodott,
Est 1:2 amikor már királyi trónján ült, birodalmának fővárosa pedig Szúza volt,
Est 1:3 uralkodásának harmadik esztendejében nagy lakomát rendezett összes fejedelme meg szolgája, a perzsák főtisztjei s a médek előkelői, valamint a tartományok kormányzói számára, akik színe előtt voltak,
Est 1:4 hogy hosszabb időn, éspedig száznyolcvan napon át mutogassa országának gazdag kincsét, hatalmának nagyságát és fényét.
Est 1:5 Az ünnepség idejének lejártával meghívta az egész népet, amely Szúzában volt, a legnagyobbtól a legkisebbig, és egy hétre szóló lakomát készíttetett a királyi palota kertjében.
Est 1:6 Fehér gyolcsvásznak, lilában játszó bíborszövetek függtek bíbor és bisszus köteleken ezüstgyűrűkkel rögzítve és márványoszlopokra erősítve. Arany és ezüst heverők voltak elhelyezve a smaragddal és pároszi kövekkel és változatos színekkel kirakott padlón.
Est 1:7 A meghívottak arany kelyhekből ittak mást és mást, a bort is, amint a királyi bőkezűséghez méltó volt, bőségben és kiválóságban szolgálták fel.
Est 1:8 Nem volt, aki a vonakodókat ivásra kényszerítette volna, mert a király meghagyta háza minden udvarmesterének, hogy mindenki azt fogyassza, ami jólesik neki.
Est 1:9 Vásti királyné is lakomát ült az asszonyokkal a királyi palotában, ahol Artaxerxész király tartózkodni szokott.
Est 1:10 A hetedik napon pedig, amikor a király már vígabb lett és felhevült a túlságos sok borivástól, meghagyta Maumámnak, Bazatának, Harbonának, Bagatának, Abgatának, Zetárnak és Karkásnak, a hét eunuchnak, akik színe előtt szolgálatot teljesítettek,
Est 1:11 hogy vezessék a király színe elé Vásti királynét, hogy koronával a fején megmutassa szépségét az egész népnek és a fejedelmeknek, mert nagyon szép volt.
Est 1:12 Ő azonban megtagadta a király parancsát, amelyet ő az eunuchok által közölt és nem jelent meg. Haragra lobbant erre a király és nagy bosszúságra gerjedve
Est 1:13 megkérdezte a bölcseket, akik ismerték a körülményeket, a törvényeket és jogszokásokat, mert az ő tanácsuk értelmében szokott eljárni.
Est 1:14 Közöttük legközelebb álltak hozzá: Kársena, Setár, Admáta, Társis, Máresz, Marszána és Mamukán, a perzsák és médek hét fejedelme, akik a király színe elé járulhattak és mellette az első helyet foglalták el az országban:
Est 1:15 "Milyen ítélet alá esik Vásti királyné, aki vonakodott végrehajtani Artaxerxész király rendelkezését, amelyet ő az eunuchok által közölt?"
Est 1:16 Ekkor így szólt Mamukán a király és a fejedelmek hallatára: "Nemcsak a király ellen vétett Vásti királyné, hanem mindazon népek és fejedelmek ellen is, akik Artaxerxész király valamennyi tartományában vannak.
Est 1:17 A királyné válasza eljut majd minden asszonyhoz, s azok megvetik férjüket és azt mondják majd: "Artaxerxész király elrendelte, hogy Vásti királyné lépjen be hozzá, ő pedig nem engedelmeskedett."
Est 1:18 Ezért ezen a napon a perzsák és médek fejedelmének minden felesége ugyanezt mondja a király fejedelmeinek, amikor megtudja a királyné válaszát, s ebből megvetés és bosszúság származik.
Est 1:19 Ha tehát, király, neked is úgy tetszik, adj ki rendeletet, és írják fel a perzsák és médek törvényei közé, melyet áthágni nem szabad, hogy semmi szín alatt sem léphet be többé Vásti a királyhoz, királynéi méltóságát pedig más, nálánál méltóbb kapja meg.
Est 1:20 Hirdessék ezt ki tartomány szerte az egész birodalomban, amely igen nagy, és akkor minden asszony, a magas rangúaké éppúgy, mint az alacsonyrangúaké megadja férjének a tiszteletet."
Est 1:21 Tetszett a tanács a királynak meg a fejedelmeknek, és a király Mamukán tanácsa értelmében járt el.
Est 1:22 Írást küldött birodalmának minden tartományába, mégpedig hogy minden nemzet érthesse és olvashassa különböző nyelven és írással: saját házában a férfi az úr és minden asszony, aki vele van, engedelmességgel tartozik neki.
Est 2:1 Ezek elmúltával, amikor lelohadt Artaxerxész király haragja, Vástira gondolt, arra, hogy mit követett el és mit szenvedett érte.
Est 2:2 Így szóltak a király szolgái és tisztjei: "Keressenek a király számára szép szűzleányokat,
Est 2:3 küldjenek ezért szét, és szemeljenek ki szép szűzleányokat minden tartományban, hozzák őket Szúza városába és vigyék őket a nők házába Hégáj eunuch keze alá, aki a király asszonyainak gondviselője és őre; kapják meg ott a női ékességeket.
Est 2:4 Az a lány, aki a királynak megtetszik, legyen Vásti helyett a királyné." Tetszett a terv a királynak és megparancsolta, hogy úgy legyen, ahogyan tanácsolták.
Est 2:5 Élt Szúza városában egy zsidó férfi, akit Mardókeusnak hívtak, Jaírnak volt a fia, aki Semejnek volt a fia, aki a Benjamin törzséből való Kisnek volt fia.
Est 2:6 Jeruzsálemből került számkivetésbe, amikor fogságba vitte Nebukadnezár, Babilon királya Joachint, Júda királyát.
Est 2:7 Gyámatyja volt fivére leányának, Edisszának, akit más néven Eszternek is hívtak, és aki mind a két szülőjét elvesztette. Igen szép és bájos arcú leány volt. Apja és anyja halála után leányává fogadta őt Mardókeus.
Est 2:8 Amikor a király parancsát és rendeletét kihirdették, és a rendelet értelmében sok szép szüzet elvittek Szúzába és átadtak Hégájnak, Esztert is elvitték a királyi palotába és Hégájnak, az asszonyok őrének adták át.
Est 2:9 Eszter megtetszett neki és kedvet talált színe előtt, ezért siettette az asszonyi ékességet, átadta a neki járó részt, ezenfelül hét igen szép leányt a király palotájából, azután őt is, meg kísérőit is az asszonyok házának legjobb részébe helyezte át.
Est 2:10 Eszter nem árulta el neki sem népét, sem származását, Mardókeus ugyanis meghagyta neki, hogy erről a dologról teljességgel hallgasson.
Est 2:11 Mardókeus naponta ott járt-kelt annak a háznak udvara előtt, amelyben a kiválasztott szüzeket őrizték, mert szívén viselte Eszter sorsát és tudni kívánta, mi történik vele.
Est 2:12 Mire pedig az egyes leányokra rákerült a sor, hogy bemenjenek a királyhoz, és amíg elvégeztek mindent, ami a nők ékesítéséhez hozzátartozott, eltelt tizenkét hónap. Hat hónapon át ugyanis mirha olajjal kenték őket, s a másik hat hónapon át egyéb kenőcsöket és illatszereket használtak.
Est 2:13 Amikor pedig beléptek a királyhoz, bármit is kívántak, megkapták, hogy azzal léphessenek be az asszonyok házából a király kamrájába.
Est 2:14 Este lépett be a leány, és reggel újra az asszonyok házába vitték Susagazi eunuch keze alá, aki a mellékfeleségekre ügyelt fel. Nem léphetett be újra a királyhoz, csak ha a király kívánta, és név szerint hívta.
Est 2:15 Miután rendben lejárt az idő, eljött a nap, és Eszternek, Abihailnak, Mardókeus fivére leányának, akit ő örökbe fogadott, be kellett mennie a királyhoz. Ő nem kért semmi mást, csak amit éppen akart Hégáj eunuch az asszonyok őre, s mindenki szeme előtt bájosnak és kedvesnek tűnt fel.
Est 2:16 Bevezették pedig Artaxerxész király hálókamrájába a tizedik hónapban, amelyet Tébetnek hívnak, a király uralkodásának hetedik esztendejében.
Est 2:17 A király megkedvelte Esztert, jobban, mint a többi asszonyt, több kegyben és szeretetben részesítette, mint a többi szüzet, királyi koronát tett a fejére és Vásti helyébe királynévá tette meg.
Est 2:18 Majd fényes lakomát rendezett valamennyi fejedelme és szolgája számára: Eszter lakomáját, s adóelengedést adott minden tartományában és ajándékokat osztogatott fejedelmi bőkezűséggel.
Est 2:19 Mardókeus a királyi palota kapujánál maradt,
Est 2:20 Eszter még nem fedte fel származását és népét az ő meghagyása értelmében; ugyanis bármit parancsolt neki, Eszter megtette, mint abban az időben szokta, amikor őt még mint kisleányt nevelte.
Est 2:21 Abban az időben pedig, amikor Mardókeus a királyi palota kapuja körül tartózkodott, Bagatán és Táres, a király két eunuchja, akik ajtónállók voltak, haragra gerjedtek, és rá akartak rontani a királyra.
Est 2:22 Ez nem maradt titokban Mardókeus előtt, értesítette is azonnal Eszter királynét, ő pedig a királyt Mardókeus nevében.
Est 2:23 Az ügyet megvizsgálták, igaznak találták, s mindkettő bitófára került. Az eseményt bejegyezték a király jelenlétében az események évkönyvébe.
Est 3:1 Mindezek után Artaxerxész király kitüntette az Ágág nemzetségéből való Ámánt, Amadáti fiát, és trónját minden fejedelme fölé helyezte, aki csak körülötte volt.
Est 3:2 A király szolgái pedig, akik ott forgolódtak a palota csarnokaiban, mind térdet hajtottak és leborultak Ámán előtt, mert elrendelte ezt nekik a király. Egyedül Mardókeus nem hajtott térdet és nem borult le előtte.
Est 3:3 Ezért a király szolgái, akik őrt álltak a palota bejáratánál, így szóltak hozzá: "Miért nem teljesíted a király rendeletét?"
Est 3:4 Miután pedig már gyakrabban szóltak, és ő mégsem akart rájuk hallgatni, jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon kitart-e elhatározásában; azt hangoztatta ugyanis, hogy ő zsidó.
Est 3:5 Amikor Ámán tapasztalatból is megbizonyosodott róla, hogy Mardókeus nem hajt térdet és nem borul le előtte, nagy haragra lobbant.
Est 3:6 Kevésnek tartotta azonban, hogy az egy Mardókeusra vessen kezet -- azt hallotta ugyanis, hogy zsidó származású --, azért inkább azt tökélte el, hogy kiirt minden zsidót, az egész népet, amely Artaxerxész birodalmában van.
Est 3:7 Artaxerxész uralkodásának tizenkettedik esztendejében az első hónapban, amelyet niszánnak hívnak, Ámán jelenlétében sorsot, azaz púrt vetettek az urnába, hogy melyik napon és melyik hónapban irtsák ki a zsidók nemzetét; és kijött a tizenkettedik hónap tizedik napja, amelyet ádárnak hívnak.
Est 3:8 Ekkor így szólt Ámán Artaxerxész királyhoz: "Királyságod valamennyi tartományában szétszórtan él egy nép, elkülönülten a népek között, olyan törvényeknek hódol, amelyet a többiek nem ismernek, megvetik a király rendeleteit; ezért nem válik javára a királynak, ha nyugton hagyja őket.
Est 3:9 Ha tehát úgy tetszik neked, írásban rendeld el kiirtásukat, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek le kincstárad javára."
Est 3:10 Erre a király lehúzta kezéről a gyűrűt, amelyet használni szokott, és átadta az Ágág nemzetségéből való Ámánnak, Amadáti fiának, a zsidók ellenségének.
Est 3:11 Ezt mondta neki: "Az ezüstöt tartsd meg magadnak, a néppel pedig bánj tetszésed szerint."
Est 3:12 Erre összehívták a királyi jegyzőket az első hónap tizenharmadik napján, és azok írtak, amint Ámán parancsolta, a király összes helytartóinak, a tartományok és a különböző nemzetek kormányzóinak, úgyhogy a nyelvek különbözősége mellett is minden egyes nép olvashatta és hallhatta a rendeletet, amelyet Artaxerxész király nevében az ő gyűrűjének pecsétjével láttak el.
Est 3:13 Szét is vitték a futárok a király minden egyes tartományába, hogy pusztítsák, gyilkolják le és töröljék el a zsidókat, a gyermekektől kezdve a vénig, csecsemőt és asszonyt egyaránt egyetlen napon a tizenkettedik hónap, azaz Ádár tizenharmadik napján, javaikat pedig el kell zsákmányolni. [1] A levél mása pedig ez volt: "Artaxerxész, a nagy király, az Indiától Etiópiáig terjedő százhuszonhét tartomány fejedelmeinek és kormányzóinak, akik uralma alatt állnak, ezt írja:[2] Bár igen sok népen uralkodom, és hatalmam alá hajtottam az egész földkerekséget, semmi szín alatt sem kívánok visszaélni hatalmammal, hanem kegyesen és szelíden akarom alattvalóimat kormányozni, hogy minden rettegés nélkül, nyugodtan éljék életüket, és élvezzék a minden halandó számára kívánatos békét.[3] Amikor megkérdeztem tanácsosaimat, hogyan lehetne ezt megvalósítani, az egyik, egy Ámán nevű férfi, aki bölcsességben és hűségben fölötte áll a többinek s második volt a király után,[4] jelentette nekem, hogy az egész földkerekségen szét van szóródva egy nép, amely törvényeivel szembehelyezkedik minden nemzet szokásaival, állandóan megveti a király parancsait -- így akadályozza az általunk megszilárdított egységet a nemzetek között.[5] Megtudtuk és meggyőződtünk róla, hogy ez a nép az egész emberi nemmel ellentétben, alávaló törvények szerint él, ellenszegül a mi rendeleteinknek és veszélyezteti a birodalom békéjét. Ezért elrendeltük, hogy azokat, akiket Ámán, az összes tartományok kormányzója, akit atyánkként tisztelünk, levelében felsorol, azokat ellenségeik asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt hányják kardélre, kíméletet ne tanúsítsanak velük szemben a jelen esztendő tizenkettedik -- azaz Ádár -- hónapjában a tizennegyedik napon.[6] Ezek az elvetemült emberek egy napon szálljanak le az alvilágba, s szilárduljon meg az állam nyugalma és biztonsága. Aki viszont rejtegeti ezt a népet, ne lakhasson sem az emberek között, sem a madarak között, hanem szent tűzzel égessék el, vagyonuk pedig a birodalomé legyen. Üdv nektek!"
Est 3:14 A rendelet szövege, amelyet törvényként hirdettek ki minden tartományban, tudtára adta minden népnek, hogy erre a napra készüljön elő.
Est 3:15 A futárok a király parancsára sietve elindultak; a rendeletet csakhamar kifüggesztették Szúzában, s amíg a király és Ámán lakomát ült, maga a város megdöbbent.[1] Lakomát ült minden nemzet; a király és Ámán, amikor bementek a királyi palotába, barátaikkal lakomáztak.[2] Ahol csak kifüggesztették a levél másolatát, nagy sírás és jajveszékelés volt a zsidóknál.[3] A zsidók atyáik Istenét hívták és ezt mondták:[4] "Urunk, Istenünk, egyedül te vagy Isten fenn az égben, és nincs más Isten kívüled.[5] Ha törvényed és parancsaid szerint tettünk volna, békében és nyugalomban élhetnénk életünk egész idején.[6] Most azonban, mivel nem tartottuk meg parancsaidat, ez a szorongatás ért minket.[7] Igazságos vagy, Urunk, irgalmas, fönséges és magasztos, és minden utad ítélet.[8] És most, Uram, ne add fiaidat fogságra, se feleségeinket meggyalázásra és pusztulásra, aki irgalmas voltál hozzánk Egyiptomtól egészen mostanáig.[9] Könyörülj a te fő osztályrészeden és ne add gyalázatra örökségedet, hogy ellenségeink uralkodjanak rajtunk!"
Est 4:1 Amikor Mardókeus megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta ruháját, zsákba öltözött, hamut hintett a fejére. A város közepén a téren keservesen kiáltozott,
Est 4:2 egészen a palota kapujáig haladva; az ugyanis tiltva volt, hogy bárki belépjen zsákba öltözötten a királyi palotába.
Est 4:3 Nagy volt a kesergés, böjtölés, jajveszékelés, siránkozás a zsidóknál minden tartományban, ahova a király rendelete és parancsa eljutott, és zsák meg hamu lett sokaknak az ágya.
Est 4:4 Eszterhez bementek szogálólányai és eunuchjai, és jelentették neki a dolgot. Ennek hallatára megrendült a királyné és ruhát küldött ki, hogy levetve a zsákot, abba öltöztessék fel Mardókeust, ő azonban nem fogadta el.
Est 4:5 Erre magához rendelte Aták eunuchot, akit melléje osztott be szolgálattételre a király, és meghagyta neki, keresse fel Mardókeust, és tudja meg tőle, miért cselekszik így.
Est 4:6 Aták eltávozott, kiment Mardókeushoz, aki ott állt a város terén, a palota bejárata előtt.
Est 4:7 Mardókeus elmondott neki mindent, ami történt, azt is, mennyi ezüstöt ígért Ámán a királyi kincstárnak a zsidók legyilkolása fejében.
Est 4:8 Majd átadott neki egy másolatot a kiirtásukról szóló, Szúzában is kifüggesztett rendeletről azzal, hogy mutassa meg a királynénak, és meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közbe nála, és könyörögjön népéért. [1] Ezt üzente: "Emlékezzél kicsiséged napjaira, amikor még kezemmel tápláltalak. Ámán ugyanis, aki második a királynál, ellenünk beszélt a halálunkra. Könyörögj az Úrhoz, s beszélj a királyhoz értünk és szabadíts meg minket a haláltól."
Est 4:9 Aták visszatért, és jelentett Eszternek mindent, amit Mardókeus mondott.
Est 4:10 Eszter feleletképpen meghagyta neki, mondja meg Mardókeusnak:
Est 4:11 "Tudja azt a király minden szolgája és valamennyi tartomány, amely uralma alatt áll, hogy aki hívatlanul lép be a király belső udvarába, legyen az férfi vagy nő, az a törvény szerint azonnal halállal lakol, hacsak a király ki nem nyújtja felé aranyjogarát, így aztán életben maradhat. Engem meg már harminc napja nem hívatott a király."
Est 4:12 Ennek hallatára Mardókeus
Est 4:13 ismét figyelmeztette Esztert: "Ne hidd, hogy mivel a királyi udvarnál vagy, te magad menekülsz meg az összes zsidók közül.
Est 4:14 Ha ugyanis most hallgatsz, más úton--módon szabadulnak meg a zsidók, te pedig és atyád háza el fogtok pusztulni; ki tudja, nem azért jutottál--e királynéi méltóságra, hogy ilyen időkre készen állj?"
Est 4:15 Erre Eszter a következő szavakat üzente Mardókeusnak:
Est 4:16 "Menj, gyűjtsd egybe az összes zsidót, akit Szúzában találsz, s böjtöljetek értem. Három nap és három éjjel ételt meg italt ne vegyetek magatokhoz, és én is így fogok böjtölni szolgálóleányaimmal együtt. Akkor azután nem törődve a törvénnyel, hívatlanul is bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok.
Est 4:17 Mardókeus erre elment, és mindenben úgy cselekedett, ahogy Eszter meghagyta neki.[1] Mardókeus pedig megszaggatta ruháit, szőrzsákba öltözött, és a nép véneivel együtt reggeltől estig arccal a földre borulva[2] így könyörgött: "Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, légy áldott![3] Uram, Uram, mindenható Király, hatalmad alá tartozik minden, és nincs, aki akaratodnak ellenállhatna, ha azt határoztad el, hogy megmented Izraelt.[4] Te alkottad az eget és a földet s az összes csodálatos dolgot, amit az ég pereme magában foglal.[5] Te vagy mindennek az Ura, és nincs, aki ellenállhatna fölségednek.[6] Te tudod, Uram, hogy Izrael szabadulásáért kész örömmel megcsókoltam volna még a lába nyomát is Ámánnak.[7] Azért nem tettem meg, nehogy embert illessek Istenemnek kijáró tisztelettel. Nem borulok le, Uram, más előtt, csak teelőtted, Uram, Istenem.[8] Nem büszkeségből, megvetésből, vagy valamiféle dicsőségvágyból cselekedtem, Uram. Jelenj meg Uram; mutatkozz meg, Uram![9] Most tehát, Uram, Királyom, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, könyörülj meg népeden, ellenségeink ugyanis el akarnak veszíteni minket, örökségedet pedig kiirtani.[10] Ne vesd meg tulajdonodat, amelyet kiszabadítottál magadnak Egyiptom földjéről.[11] Hallgasd meg könyörgésemet, légy irgalommal osztályrészedhez, változtasd örömre gyászunkat, hogy életben maradva dicsérjük nevedet, Urunk, és ne zárd le azok ajkát, akik magasztalnak téged."[12] Egész Izrael is könyörgött minden erejéből, mert biztos halál fenyegette őket.[13] Eszter királyné is az Úrnál keresett menedéket, mivel rettegett a veszélytől, amely fenyegette.[14] Levetette ezért díszes öltözékét, s a gyász ruháját öltötte magára, a kevélység kenetei helyett hamuval borította be a fejét, és testét böjttel sanyargatta meg.[15] Szolgálólányaival a földre borult reggeltől estig és így imádkozott:[16] "Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene, áldott légy! Segíts meg elhagyatottságomban, hiszen más segítőm rajtad kívül nincsen,[17] veszedelmem ugyanis nyilvánvaló.[18] Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy megmentetted Noét a vízözönből.[19] Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te Ábrahám háromszáztizennyolc emberének kilenc királyt adtál át.[20] Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy Jónást a hal gyomrából megmentetted.[21] Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te Ananját, Azarját és Misaélt kimentetted a tüzes kemencéből.[22] Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te Dánielt az oroszlánok verméből kihoztad.[23] Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te a halálra ítélt Hiszkijának, a zsidók királyának, miután életéért könyörgött, könyörületedben tizenöt évvel toldottad meg életét.[24] Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te Annát, aki lelke keserűségében könyörgött, fiú utóddal ajándékoztad meg.[25] Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te mindazokat, akik kedvesek előtted, megszabadítod mindörökre.[26] Most pedig segíts meg engem, aki egyedül vagyok és senkim sincs rajtad kívül, Uram, Istenem.[27] Te ismered, hogy utálatos volt szolgálódnak a körülmetéletlenek ágyasháza.[28] Istenem, te tudod, hogy nem ettem az átok asztaláról és áldozati borukat nem ittam.[29] Te tudod, hogy nem találtam örömet másban attól a naptól kezdve, hogy idehoztak, egyedül tebenned, Uram.[30] Te tudod, Uram, hogy a díszt, amelyet fejemen hordok, utálom, mint a havi tisztuláskor beszennyezett ruhát, és nem viselem nyugalmam napjaiban.[31] És most jöjj segítségemre árvaságomban, adj ajkamra ékes szavakat az oroszlán színe előtt, tégy kedvessé előtte és úgy hajlítsd a szívét, hogy meggyűlölje ellenségünket és elpusztuljon azokkal egyetemben, akik egyetértenek vele.[32] Minket meg szabadíts meg ellenségeink kezéből, fordítsd gyászunkat örömmé, szomorúságunkat vidámsággá.[33] Kelj föl, Istenünk, örökrészed fölé, tedd példává.[34] Jelenj meg Uram, mutatkozz meg Uram!"
Est 5:1 Történt pedig a harmadik napon, hogy Eszter magára öltötte királyi ruháját és megállt a királyi palota belső udvarában, amely a király lakosztályával szemben volt. A király éppen trónján ült a palota tanácstermében, a terem bejáratának átellenében.
Est 5:2 Amikor látta, hogy Eszter királyné áll előtte, ez tetszett szemének, és ki is nyújtotta feléje arany jogarát, amelyet kezében tartott. Eszter közelebb lépett, és megcsókolta a jogar végét.[1] Amikor tündöklött a királyi ruhában, és segítségül hívta Istent, mindenek urát és szabadítóját, maga mellé vette két szolgálóleányát,[2] az egyikre könnyedén rátámaszkodott, mintha a gyönyörtől ájuldozna;[3] a másik pedig követte földre omló ruháját tartva.[4] Arca elpirult, szeme szomorúságot sugárzott és halálfélelem szorongatta.[5] Belépett minden ajtón, és megállt a belső teremben a király előtt, ahol királyi trónusán ült, királyi ruhába öltözve, az aranytól és drágakövektől ragyogott: tekintete félelmetes volt, arany kormánypálcája volt a kezében.[6] Amikor fölemelte tekintetét, meglátta őt, s miként egy bika, mely haragjában el akarja őt pusztítani, felkiáltott: "Ki merészelt hívatlanul belépni a terembe?" A királyné összeesett, színe sápadttá változott, szolgálóleánya fejére borult, aki előtte haladt.[7] Akkor a zsidók Istene és minden teremtmény Ura szelíddé változtatta a király lelkületét Sietve és félve lejött trónjáról, karjába vette őt, és amíg magához nem tért, gyengéd szavakkal kedveskedett neki:[8] "Mi van veled, Eszter, nővérem és társam a királyságban? Testvéred vagyok, ne félj.[9] Nem kell meghalnod; nem temiattad, hanem másokért hozták ezt a törvényt.[10] Jöjj ide!"[11] Fölemelte arany jogarát, Eszter nyakára tette, megcsókolta és azt mondta neki: "Szólj hozzám!"[12] Ő így válaszolt: "Uram, olyannak láttalak, mint az Isten angyalát, s fenségedtől való félelmemben szívem megzavarodott;[13] fenséges vagy, uram, arcod telve van kedvességgel."[14] Amíg beszélt, újra összeesett és majdnem meghalt.[15] A király megijedt és minden szolgája is.
Est 5:3 Így szólt hozzá a király: "Mit kívánsz, Eszter királyné? Mi a kérésed? Országom felét kérheted, megkapod."
Est 5:4 Erre ő így felelt: "Ha tetszik a királynak, kérlek, jöjj hozzám Ámánnal együtt a lakomára, amelyet készítettem."
Est 5:5 "Hívjátok gyorsan Ámánt -- mondta legott a király --, hogy teljesítse Eszter kívánságát." És elment a király meg Ámán a lakomára, amelyet a királyné rendezett számukra.
Est 5:6 A király pedig, miután már bőven ivott bort, így szólt hozzá: "Mit kívánsz, hogy teljesítsem neked, mi az, amit kérsz? Ha mindjárt országom felét kívánod is, megkapod."
Est 5:7 Eszter így válaszolt neki: "Kérésem és kívánságom a következő:
Est 5:8 Ha kegyben vagyok a király előtt, és tetszik a királynak, hogy megadja, amit kérek, és teljesítse kívánságomat, úgy jöjjön el a király Ámánnal együtt megint a lakomára, amelyet számukra készítek és holnap a király szava szerint cselekszem."
Est 5:9 Aznap jókedvűen és vígan távozott Ámán. Amikor azonban megpillantotta Mardókeust, amint ott ült a palota bejáratánál és nemcsak hogy fel nem állott tiszteletére, hanem még csak meg sem moccant ülőhelyén, nagyon felháborodott.
Est 5:10 Magába fojtotta indulatát, s hazaérkezve összehívta barátait és feleségét, Zárest,
Est 5:11 és előadta nekik, milyen nagy a gazdagsága, milyen nagy számban vannak fiai, és a király milyen nagy dicsőségbe helyezte őt valamennyi fejedelme és szolgája fölé.
Est 5:12 Majd hozzátette: "Eszter királyné is csak engem hívott meg a királlyal a lakomára, senki mást; holnap is nála fogok vendégeskedni a királlyal.
Est 5:13 Bár ez mind az enyém, úgy érzem, mintha semmim sem volna, amíg ott látom ülni a zsidó Mardókeust a királyi palota előtt."
Est 5:14 Felesége, Záres és a többiek, az ő barátai erre így feleltek neki: "Állíttass fel egy ötven könyök magas, hatalmas bitófát, és kérd meg reggel a királyt, hogy húzzák fel rá Mardókeust; így azután vígan mehetsz a királlyal a lakomára." Megtetszett neki a tanács és fölállíttatott egy magas bitófát.
Est 6:1 A király álmatlanul töltötte azt az éjszakát, ezért előhozatta az előbbi korok történeti évkönyveit. Amikor azokból felolvastak neki,
Est 6:2 arra a helyre jutottak, ahol meg volt írva, hogy hogyan jelentette fel Mardókeus Bagatán és Táres eunuchok összeesküvését, akik meg akarták gyilkolni Artaxerxész királyt.
Est 6:3 Amikor ezt hallotta a király, kérdezte: "Ezért a hűségért milyen elismerésben és jutalomban részesült Mardókeus?" Szolgái és tisztjei erre így feleltek neki: "Egyáltalán semmi jutalmat sem kapott."
Est 6:4 "Ki van az udvarban?" -- vágott közbe hirtelen a király. Ámán ugyanis a királyi palota belső udvaráig ment, hogy rábírja a királyt, akasztassa fel Mardókeust a bitófára, amelyet felállítottak számára.
Est 6:5 A szolgák így feleltek: "Ámán áll az udvarban." A király így szólt: "Jöjjön be!"
Est 6:6 Amikor pedig bement, így szólt hozzá: "Mi történjék azzal a férfival, akit ki akar tüntetni a király?" Ámán, mivel úgy vélekedett szívében, és azt gondolta, hogy nem lehet senki más, akit a király ki akar tüntetni,
Est 6:7 azt felelte: "Akit a király ki akar tűntetni,
Est 6:8 azt királyi ruhába kell öltöztetni, amilyet a király hord, rá kell ültetni a király nyerges lovára, fejére királyi koronát kell tenni;
Est 6:9 a királyi fejedelmek és hatalmasok közül az első öltöztesse fel és vezesse lovát, és a város terén áthaladva hangosan kiáltsa: "Így dicsőül meg az, akit a király ki akar tüntetni."
Est 6:10 A király erre így szólt hozzá: "Siess, fogd a ruhát és a lovat, cselekedjél a zsidó Mardókeussal, aki ott ül a palota bejáratánál, úgy, ahogy mondtad! Vigyázz, el ne hagyj valamit abból, amit mondtál!"
Est 6:11 Ámán tehát fogta a ruhát és a lovat, felöltöztette Mardókeust, ráültette a lóra és a város terén előtte haladt és kiáltotta: "Így dicsőül meg az, akit a király ki akar tüntetni."
Est 6:12 Mardókeus ezután visszatért a palota bejáratához; Ámán pedig szomorúan, bekötött fővel sietett haza.
Est 6:13 Elmondott feleségének, Záresnek, meg barátainak mindent, ami vele történt; mire a bölcsek, akiknek kikérte tanácsát, meg felesége ezt felelték neki: "Ha Mardókeus, akivel szemben megkezdődött bukásod, zsidó származású, nem tudsz ellenállni neki, vele szemben teljesen el fogsz bukni."
Est 6:14 Miközben még beszéltek, eljöttek a királyi eunuchok és sürgették Ámánt, hogy menjen tüstént a lakomára, amelyet a királyné rendezett.
Est 7:1 Elment tehát a király és Ámán, hogy lakomát üljön a királynéval.
Est 7:2 Így szólt hozzá a király a második napon, amikor már felhevült a bortól: "Mi a kérésed, Eszter, hogy teljesüljön neked, mit kívánsz? Ha mindjárt országom felét kéred is, megkapod."
Est 7:3 Ő erre így felelt neki: "Ha kedvet találtam előtted, ó király, és úgy tetszik neked, ajándékozz meg életemmel, amelyért könyörgök, és népemmel, amelyért esdeklek.
Est 7:4 Eladtak ugyanis bennünket, engem, meg népemet, hogy letiporjanak, megfojtsanak minket és elpusztuljunk. De még ha rabszolgának, vagy rabszolganőnek adnának el: hallgatnék, mert a csapás nem volna méltó arra, hogy terheljem vele a királyt."
Est 7:5 Artaxerxész király feleletképpen kérdezte: "Ki az az illető és hol van, aki ezt tenni merészeli?"
Est 7:6 Eszter így felelt: "Ellenségünk és rosszakarónk ez a gonosz Ámán." Amint ő ezt meghallotta, megdermedt a király és királyné előtt.
Est 7:7 A király haragjában fölkelt és kiment a lakoma terméből a palota kertjébe. Ámán is felállt, hogy Eszter királynénál életéért könyörögjön, tudta ugyanis, hogy rossz dolog vár rá a király részéről.
Est 7:8 Amikor a király visszatért a kertből a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva találta, amelyen Eszter feküdt. A király így szólt: "A királynén is erőszakot akar elkövetni, az én jelenlétemben, saját házamban?" Alig hagyta el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát.
Est 7:9 Harbona, az egyik az eunuchok közül, akik a királynál szolgáltak, így szólt: "Íme, ott áll Ámán házában az ötven könyök magasságú bitófa, amelyet Mardókeus számára készített, aki pedig a király érdekében szólt." A király megparancsolta neki: "Akasszátok rá!"
Est 7:10 Fölakasztották tehát Ámánt a bitófára, amelyet Mardókeusnak készített, s erre lelohadt a király haragja.
Est 8:1 Azon a napon odaajándékozta Artaxerxész király Eszter királynénak Ámánnak, a zsidók ellenségének házát, Mardókeus pedig a király színe elé került, Eszter ugyanis bevallotta, hogy ki ő neki.
Est 8:2 Majd fogta a király a gyűrűt, amelyet Ámántól visszavetetett, és átadta Mardókeusnak, Eszter pedig Ámán háza élére állította Mardókeust.
Est 8:3 Eszter újra szólt a király előtt, a király lába elé vetette magát, sírt és könyörgött hozzá, hogy hiúsítsa meg az Ágág nemzetségbeli Ámán gonoszságát és elvetemült terveit, amelyeket a zsidók ellen forralt.
Est 8:4 A király erre szokása szerint előrenyújtotta kezével az arany kormánypálcát, mire Eszter felemelkedett, elébe állt
Est 8:5 és így szólt: "Ha úgy tetszik a királynak és kegyben vagyok előtte és nem tartja alkalmatlannak kérésemet és kedves vagyok a szemében, akkor esedezem: vonják vissza új írásokkal Ámánnak, az agágita Amdata fiának a zsidók üldözőjének és ellenségének előbbi leveleit, amelyekben megparancsolta, hogy a király összes tartományában elveszítsék őket.
Est 8:6 Hogyan tudnám elviselni a bajt, amelyet népemnek kellene elszenvedni, és népem kiirtását?
Est 8:7 Artaxerxész király erre így felelt Eszter királynénak és a zsidó Mardókeusnak: "Ámán házát átengedtem Eszternek, őt magát pedig bitófára húzattam, mert kezet mert vetni a zsidókra.
Est 8:8 Írjatok tehát a király nevében a zsidóknak úgy, amint nektek tetszik, s pecsételjétek le az én pecsétemmel, mert a király nevében írt és az ő pecsétjével ellátott levelet nem lehet megváltoztatni."
Est 8:9 Összehívták tehát a királyi írnokokat a harmadik, azaz síván hónap huszonharmadik napján, és azok elkészítették az írásokat, ahogy Mardókeus akarta, a zsidókhoz, a fejedelmekhez, a helytartókhoz és bírákhoz, akik Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartománynak álltak az élén, minden egyes tartománynak és mindegyik népnek saját nyelvén és írásával, így a zsidóknak is a saját írásukkal és nyelvükön.
Est 8:10 Az írásokat pedig, amelyeket a király nevében adtak ki, és az ő pecsétjével láttak el, futárokkal küldték szét a királyi ménes lovain.
Est 8:11 A király megengedte a zsidóknak, hogy az egyes városokban összegyűljenek és megvédjék életüket, és minden ellenségüket feleségeikkel, gyermekeikkel együtt öljék meg és töröljék el, javaikat meg foglalják le zsákmányul;
Est 8:12 és napot is tűztek ki a bosszúállásra minden egyes tartományban, mégpedig a tizenkettedik, azaz Ádár hónap tizenharmadik napján.[1] Hogyan parancsolta meg nekik, hogy éljenek törvényeikkel minden városban és segítőikkel és ellenségeikkel és azok ellenfeleivel, amint nekik tetszik, egy napon,[2] Artaxerxész egész birodalmában a tizenkettedik hónap, azaz Ádár tizennegyedik napján.[3] Ez a levél tartalma:[4] "Artaxerxész nagykirály az Indiától Etiópiáig terjedő százhuszonhét tartomány fejedelmeinek és mindazoknak, akik parancsunknak engedelmeskednek, üdvöt mond.[5] Sokan, akik jótevőjük végtelen jóságából nagy kitüntetésben részesülnek, kevélységükben visszaélnek;[6] és nemcsak a királyok alattvalóit törekszenek elnyomni, hanem a nekik adott dicsőséget nem azokért viselik, akik adták, hanem fondorlatot eszelnek ki.[7] Nem elégszenek meg azzal, hogy kiöljék a hálát az emberekből, hanem a tapasztalatlan emberek hízelgéseitől felfuvalkodva, úgy gondolják, hogy elkerülhetik a mindent látó Isten ítéletét, aki gyűlöli a rosszat.[8] Gyakran megtörténik sok hatalomra jutott emberrel, hogy barátaik, akik az ügyek vezetésével vannak megbízva, arra izgatják őket, hogy ártatlan vért ontsanak, s így jóvátehetetlen bajt okoznak[9] a gonoszság hazug cselvetéseivel az őszintén jóindulatú uralkodóknak.[10] Ezt nemcsak a régi eseményekből láthatjuk, hanem azokból is, amelyek szemünk előtt történnek, mennyi jogtalanság történt a méltatlan uralkodásból.[11] Ezért a jövőben gondunk lesz minden tartományunk nyugalmára.[12] Ha ellentétes dolgokat parancsolunk, amelyek szemünk elé tárulnak, a lehető legnagyobb jóindulattal határozunk.[13] Ámánt, Amdata fiát, a makedónit, aki idegen a perzsa vértől és igen távol áll a mi szelídségünktől, vendégként befogadtuk.[14] Olyan emberséggel voltunk iránta, ahogy minden nép iránt szoktunk viseltetni, hogy nyilvánosan atyánknak neveztük, s mindenki leborult előtte, mint aki a király után a második.[15] De kevélysége felfuvalkodottságában arra vetemedett, hogy királyságunktól és életünktől akart megfosztani.[16] Mardókeusra pedig, megmentőnkre és mindenkori jótevőnkre és feddhetetlen uralkodótársunkra Eszterre és egész népére, ügyes és alattomos rágalmaival halált kívánt.[17] Úgy gondolta, hogy miután ezeket megölte, elszigetel minket és a perzsák birodalmát a makedónoknak juttatja.[18] Mi azonban e gonosztevő által halálra szánt zsidókat teljesen bűnteleneknek találtuk, akik éppen ellenkezőleg, igazságos törvények szerint élnek,[19] a Magasságbelinek, a hatalmas, mindenkor élő Istennek fiai, akinek jóvoltából mi és atyáink az ország felvirágzását köszönhetjük.[20] Ezért jól tennétek, ha nem az Amdata fia Ámán által küldött levél szerint járnátok el.[21] Ő bűne miatt ennek a városnak, azaz Szúzának kapui előtt függ bitófán háza népével együtt. A mindeneket kormányzó Isten gyorsan megadta neki azt, amit érdemelt.[22] Ennek a rendeletnek a példányát, amelyet most küldünk, minden városban függesszétek ki, hogy a zsidók élhetnek törvényeik szerint.[23] Legyetek segítségünkre azok ellen, akik a szorongatás idején megtámadják őket, védekezhessenek a tizenkettedik hónap - azaz Ádár - tizennegyedik napján.[24] Ezt a napot ugyanis, amely a választott nép pusztulására volt szánva, a mindenható Isten örömre változtatta.[25] Ezért ti is ünnepeljétek meg ezt a napot ünnepnapjaitok között, és tiszteljétek meg nagy örömmel,[26] hogy most és a jövőben az nekünk és a jóakaratú perzsák számára legyen jólét, nekik pedig, akik ellenünk ármánykodnak, pusztulásuk emléke.[27] Minden város és tartomány, amely nem akar részt venni ebben az ünneplésben, karddal és tűzzel, haraggal irtassék ki; és így töröltessék el, hogy ne csak az emberek számára legyen lakatlanná, hanem gyűlöletes legyen a vadaknak és madaraknak is mindörökre. Üdv nektek!"
Est 8:13 A levél szövegét törvényként hirdették ki minden tartományban, s közzétették minden népnek, hogy a zsidók azon a napon készen állnak arra, hogy bosszút álljanak ellenségeiken.
Est 8:14 Szétmentek tehát a gyorsfutárok és megvitték a hírt, és a király rendeletét kifüggesztették Szúzában.
Est 8:15 Mardókeus pedig, amikor kilépett a palotából a király színe elől, tündökölt a jácintkék és égszínű királyi ruhában, aranykoronát is viselt a fején, és bíborszínű selyempalástot a vállán; az egész város pedig örült és ujjongott.
Est 8:16 A zsidókra pedig mintha csak új fény, öröm, megbecsülés és vígság virradt volna fel.
Est 8:17 Csodálatos ujjongás, lakmározás, vigadozás és ünneplés járta az egész népnél, városban és tartományban, ahova csak eljutott a királynak az intézkedése, olyannyira, hogy más nemzetiségből és felekezetből is igen sokan az ő vallásukhoz és szertartásaikhoz csatlakoztak. A zsidó névre ugyanis nagy rettegés fogott el mindenkit.
Est 9:1 A tizenkettedik hónapban, ez Ádár hónapja, ennek tizenharmadik napján, amikor a király parancsát és rendeletét végre kellett hajtani és a zsidók ellenségei remélték, hogy legyőzhetik őket, éppen ellenkezőleg, a zsidók kerekedtek felül ellenségeiken.
Est 9:2 Egybesereglettek ugyanis minden városban, hogy kezet vessenek ellenségeikre és üldözőikre és senki sem mert ellenállni nekik, mert minden népet elfogott a tőlük való félelem.
Est 9:3 A tartományok fejedelmei ugyanis, a kormányzók, a helytartók és minden méltóság, aki egyes helységek és ügyek élén állt, támogatták a zsidókat Mardókeustól való félelmükben, mert tudták róla, hogy az udvar első embere és igen sokat tehet. Nőtt is napról--napra nevének híre, amint az szájról szájra járt.
Est 9:5 A zsidók tehát lesújtottak minden ellenségükre, kardélre hányták, megölték és megsemmisítették őket, s így torolták meg rajtuk azt, amit ellenük terveztek.
Est 9:6 Szúzában ötszáz férfit gyilkoltak le, nem is számítva az Ágág nemzetségbeli Ámánnak, a zsidók ellenségének tíz fiát, akiknek a neve a következő: Farsandáta, Delfon, Eszfáta, Foráta, Aridáta, Fermesta, Ariszáj, Aridáj és Jezáta.
Est 9:10 Őket megölték, de vagyonukhoz, mint zsákmányhoz nem kívántak hozzányúlni.
Est 9:11 Hírül is vitték rögtön a királynak, mekkora azoknak a száma, akiket Szúzában lemészároltak.
Est 9:12 Erre így szólt a királynéhoz: "Szúza városában ötszáz férfit gyilkoltak le a zsidók, és rajtuk kívül még Ámán tíz fiát. Mit gondolsz, micsoda vérengzést vihettek ezek végbe az összes tartományban? Mit kívánsz még és mit kérsz, hogy megtegyem?"
Est 9:13 Ő így felelt neki: "Ha úgy tetszik a királynak, kapjanak engedélyt a zsidók arra, hogy amit véghezvittek Szúzában ma, azt megtehessék holnap is. Ámán tíz fiát pedig akasszák fel bitófára."
Est 9:14 A király elrendelte, hogy úgy legyen. Legott ki is függesztették Szúzában a rendeletet, Ámán tíz fiát pedig felakasztották.
Est 9:15 Ádár hónap tizennegyedik napján is egybegyűltek a zsidók, és megöltek Szúzában háromszáz férfit, vagyonukat azonban nem kobozták el.
Est 9:16 A királyi tartományokban lakó többi zsidó is összegyűlt, hogy megvédje életét, hogy megnyugodjon ellenségeitől, és lemészároltak üldözőik közül hetvenötezret, vagyonukhoz azonban senki nem nyúlt hozzá.
Est 9:17 Ádár hónap tizenharmadik napja mindenütt az öldöklés első napja volt és a tizennegyedik napon megpihentek. Ezt vidám ünnepnappá tették.
Est 9:18 Azok pedig, akik Szúza városában gyűltek össze, ugyanennek a hónapnak tizenharmadik és tizennegyedik napján vettek részt az öldöklésben, a tizenötödik napon pihentek meg; ezért ugyanezt a napot avatták a lakomázás és öröm ünnepévé.
Est 9:19 Azok a zsidók pedig, akik a meg nem erősített városokban és a falvakban laktak, Ádár hónap tizennegyedik napját tették meg a lakmározás és öröm ünnepének, s azon vigadnak és küldözgetnek egymásnak falatokat lakomáikból. [1] A tartományok fejedelmei és kormányzói, a királyi írnokok dicsőítették Istent, mert a Mardókeustól való félelem hatalmába kerítette őket. Történt pedig, hogy a király parancsa az egész birodalomban uralomra jutott.
Est 9:20 Mardókeus pedig leírta mindezt, és írásba foglalva elküldte minden zsidóhoz, akik közelben és távolban laktak, a király minden tartományában,
Est 9:21 hogy Ádár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját ünnepnek fogadják el és minden évfordulón fényes ünnepséggel megüljék,
Est 9:22 mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, s ez az a hónap, amikor szomorúságuk és gyászuk vidámságra és örömre változott nekik. Legyenek tehát ezek a napok a lakomázás és az öröm napjai, és küldözgessenek egymásnak falatokat az ételből, a szegényeknek pedig osztogassanak ajándékokat.
Est 9:23 Ünnepélyes szertartásnak fogadtak el tehát a zsidók mindent, amit akkor kezdtek gyakorolni, és amit Mardókeus írásban elrendelt, hogy megtegyék.
Est 9:24 Ámán ugyanis, az Ágág nemzetségbeli Amadáti fia, minden zsidó ellensége, azt a gonoszságot tervezte ellenük, hogy elpusztítja őket, és púrt, azaz sorsot vetett megsemmisítésükre és pusztulásukra.
Est 9:25 Miután azonban Eszter bement a királyhoz, az levélben rendelte el, hogy a csapás, amelyet ő a zsidók ellen gondolt ki, zúduljon az ő fejére, végre is őt magát, meg fiait bitófára szegezték.
Est 9:26 Ettől az időtől kezdve nevezték azokat a napokat "Purim"--nak a "púr" szó alapján. Mindezekért, amelyek ebben a levélben vannak,
Est 9:27 és azokért, amelyek ebből nyilvánvalók és számukra történtek, a zsidók kötelezték magukat, a maguk, ivadékaik és mindazok nevében is, akik vallásukhoz csatlakozni kívántak, hogy ezt a két napot törvényük és idejük szerint évről évre megünneplik.
Est 9:28 Ezekre a napokra mindig emlékezni fognak és megülik őket nemzedékről nemzedékre minden családban, tartományban és városban. Ne legyen egyetlen város sem, amelyben a Purim napjait ne ülnék meg a zsidók és utódaik.
Est 9:29 Írt Eszter királyné Abihail leánya és a zsidó Mardókeus minden tekintéllyel, hogy érvényt szerezzen ennek a második Purim levélnek.
Est 9:30 És elküldték az összes zsidónak, akik Artaxerxész király százhuszonhét tartományában laktak a béke és az igazság szavaival,
Est 9:31 hogy tartsák meg a Purim napjait, ahogy Mardókeus és Eszter meghagyta, és amint kötelezte őket és utódaikat a böjt és a siránkozás kötelességére.
Est 9:32 Eszter parancsa megerősítette a Purim parancsait és ezt könyvbe foglalták.
Est 10:1 Artaxerxész király pedig adót vetett ki a szárazföldre és a tenger szigeteire.
Est 10:2 Az ő ereje és hatalma és az a méltóság és kitüntetés, amellyel felmagasztalta Mardókeust, meg van írva a méd és a perzsa királyok évkönyveiben,
Est 10:3 és az is, miként lett a zsidó származású Mardókeus Artaxerxész után a második, és a zsidóknál nagy, testvérei meg népe előtt pedig kedves, mert nemzetének javát kereste, és fajtájának üdve érdekében szólt.[1] Azt mondta Mardókeus: "Mindent Isten vitt végbe!"[2] Visszaemlékezett ugyanis az álomra, amelyet látott, amely ugyanezt jelezte, nem is maradt belőle semmi teljesületlenül.[3] "Az a kis forrás, amely folyóvá nőtt, majd volt a fény és a nap és nagy víz: a forrás és a folyó Eszter, akit a király feleségül vett és királynévá tett.[4] A két sárkány én vagyok meg Ámán.[5] Az egybegyűlt nemzetek pedig azok, akik a zsidók nevét ki akarták irtani.[6] Az én nemzetem, Izrael, azok, akik Istenhez kiáltottak, és az Úr megmentette népét, megóvott minket minden bajtól és nagy jeleket és csodákat művelt, amelyek nem történtek a nemzetek között.[7] Két sorsot rendelt, egyet az Isten népe számára, a másikat pedig a pogányok összessége részére.[8] Mindkét sors beteljesedett a meghatározott időben az ítélet napján Isten előtt mindegyik népen.[9] Az Úr ugyanis megemlékezett népéről és igazságot szolgáltatott örökségének.[10] Ezért ezek a napok, Ádár hónapban, a tizennegyedik és tizenötödik napja ugyanennek a hónapnak, az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe előtt minden nemzedéken át, Izrael népében."
1Ma 1:1 Történt pedig, hogy Sándor, a macedóniai Fülöp fia, aki először Görögországon uralkodott, elindult Ketim földjéről, s miután megverte Dáriuszt, a perzsák és a médek királyát,
1Ma 1:2 sok ütközetet vívott, elfoglalta mindenfelé az erősségeket, megölte a föld királyait
1Ma 1:3 és eljutott a föld határáig. Zsákmányt hurcolt el számos néptől, és színe előtt elnémult a föld.
1Ma 1:4 Erős és igen nagy sereget is gyűjtött egybe. Erre gőg és elbizakodottság szállta meg szívét;
1Ma 1:5 hatalmába kerítette a nemzetek országait és fejedelmeit, ezek pedig adófizetőivé lettek.
1Ma 1:6 Ezután azonban ágynak dőlt, és mivel úgy érezte, hogy meg fog halni,
1Ma 1:7 magához hívatta nemes szolgáit, akik vele együtt nevelkedtek ifjúságától fogva, s még életében felosztotta közöttük országát.
1Ma 1:8 Tizenkét esztendeig uralkodott Sándor, aztán meghalt;
1Ma 1:9 a szolgái pedig kormányozni kezdtek, mindegyik a maga helyén. Halála után azután mindannyian koronát tettek fejükre, s utánuk fiaik is, sok esztendőn át. Meg is sokasodott a baj az országban.
1Ma 1:10 Közülük egy gonosz sarj támadt: Antióchosz Epifánész, Antióchosz király fia, aki mint túsz Rómában élt, és a görögök uralmának százharminchetedik esztendejében királlyá lett.
1Ma 1:11 Abban az időben istentelen nemzedék támadt Izraelben, s ő sokakat rábeszélt, ezekkel a szavakkal: Rajta, szövetkezzünk a körülöttünk lakó népekkel, mert azóta szakadt ránk a sok baj, amióta elkülönültünk tőlük.
1Ma 1:12 Ez a beszéd helyesnek látszott a szemükben,
1Ma 1:13 és néhányan a nép közül elhatározták, hogy a király elé járulnak. Az meg is engedte nekik, hogy a pogányok szokásai szerint éljenek.
1Ma 1:14 Így a pogányok módjára testgyakorló iskolát építettek Jeruzsálemben,
1Ma 1:15 újra növesztették előbőrüket, elszakadtak a szent szövetségtől és a pogányokhoz csatlakoztak. Eladták önmagukat, hogy gonoszat cselekedjenek.
1Ma 1:16 Amikor Antióchosz úgy látta, hogy uralma megerősödött, azon volt, hogy Egyiptom földjére is kiterjessze hatalmát, és két országon uralkodjék.
1Ma 1:17 Ezért hatalmas sereggel, harci szekerekkel, elefántokkal, lovasokkal és tekintélyes hajórajjal Egyiptom ellen vonult,
1Ma 1:18 és hadba bocsátkozott Ptolemajosszal, Egyiptom királyával. Ptolemajosz megrettent színe előtt, elmenekült, és sokan elestek sebeikben.
1Ma 1:19 Erre ő elfoglalta a megerősített városokat Egyiptom földjén és magával vitte Egyiptom földjének zsákmányát.
1Ma 1:20 Egyiptom leverése után, a száznegyvenharmadik esztendőben aztán visszafordult Antióchosz és Izrael ellen vonult.
1Ma 1:21 Benyomult nagy sereggel Jeruzsálembe,
1Ma 1:22 belépett dölyfösen a szent helyre, magával vitte az aranyoltárt, a mécstartót és minden egyéb felszerelését: a kitett kenyerek asztalát, az italáldozatok csészéit, a tálakat, az arany füstölőket, a függönyt, a koszorúkat és az arany díszítést a templom homlokzatáról; egyszóval leszakított mindent.
1Ma 1:23 Elvitte az ezüstöt, az aranyat, meg a kívánatos berendezést, és elhurcolta az ott talált titkos kincseket. Mindezt magához vette és országába tért.
1Ma 1:24 Amellett embereket mészárolt le és igen gőgösen beszélt.
1Ma 1:25 Mélységes gyászba borult Izrael és annak minden települése.
1Ma 1:26 Sóhajtoztak a fejedelmek és a vének. Elsorvadtak a szűzek és az ifjak, s elváltozott az asszonyok szépsége.
1Ma 1:27 Jajveszékelt minden vőlegény, a nászágyon ült és gyászolt a menyasszony.
1Ma 1:28 Lakói miatt megrendült a föld, mert szégyenbe öltözött Jákob egész háza.
1Ma 1:29 Két esztendő múlva a király az adószedők főnökét küldte Júdea városaiba. Ez nagy kísérettel vonult be Jeruzsálembe
1Ma 1:30 és álnok módon békés biztatással szólt hozzájuk. Hittek is neki.
1Ma 1:31 Erre hirtelen megrohanta a várost, nagy csapással sújtott rá és sok embert megölt Izraelből.
1Ma 1:32 Megsarcolta és felgyújtotta tűzzel a várost; lerombolta házait és falait is köröskörül.
1Ma 1:33 Rabul ejtették az asszonyokat és a gyermekeket, s elhajtották a jószágot.
1Ma 1:34 A Dávid-város köré nagy, erős bástyát és hatalmas tornyokat emeltek, és azt várukká tették.
1Ma 1:35 Gonosz népséget helyeztek el benne, léhűtő embereket, akik befészkelték ott magukat. Elraktároztak ott fegyvert és élelmiszert, összehordták Jeruzsálemből a zsákmányt, és ott helyezték el. Így hatalmas csapdává lett a Vár.
1Ma 1:36 Kelepcéjévé vált a szent helynek, ártó ellenségévé Izraelnek.
1Ma 1:37 Ártatlan vért ontottak a szentély körül, és meggyalázták a szent helyet.
1Ma 1:38 Jeruzsálem lakói elmenekültek miattuk, és az idegenek hazájává lett. Idegenné vált saját ivadékának, mert gyermekei eltávoztak belőle.
1Ma 1:39 Szent helye elhagyott pusztasággá lett, ünnepnapjai gyászra fordultak, szombatjai pedig gyalázatra. Odalett a becsülete,
1Ma 1:40 dicsőségének foka szerint megsokasodott a szégyene, és fensége siralommá változott.
1Ma 1:41 Akkor Antióchosz király egész országa számára írásban elrendelte, hogy eggyé legyen minden nép,
1Ma 1:42 és hagyja el mindenki a maga törvényét. Alkalmazkodott is valamennyi nemzet Antióchosz király rendeletéhez.
1Ma 1:43 Még Izraelből is sokan hajlottak az ő szolgálatára, áldoztak a bálványoknak és megszentségtelenítették a szombatot.
1Ma 1:44 A király Jeruzsálembe és Júdea minden városába követek által írásban azt a rendeletet küldte, hogy kövessék az ország pogány nemzeteinek szokásait,
1Ma 1:45 szüntessék be az egészen elégő-, vágó- és italáldozatokat Isten templomában, tiltsák meg a szombat és az ünnepek megülését,
1Ma 1:46 és megparancsolta, hogy tegyék tisztátalanná a szent helyet és a szent népet, Izraelt.
1Ma 1:47 Egyben elrendelte, hogy emeljenek oltárokat, templomokat, bálványokat, és sertéshúst meg egyéb tisztátalan állatokat mutassanak be áldozatul.
1Ma 1:48 Ne metéltessék körül fiaikat; engedjék, hogy beszennyeződjék lelkük mindenféle tisztátalansággal és utálatossággal;
1Ma 1:49 felejtsék el a törvényt és forgassák fel Isten minden szertartását.
1Ma 1:50 Az pedig, aki nem jár el Antióchosz király rendelete szerint, halállal lakoljon.
1Ma 1:51 E szavak értelmében adta ki írott rendeletét egész országa számára. Ugyanakkor felügyelőket is rendelt a nép fölé, hogy ennek megtartásáról gondoskodjanak, és Júdea minden egyes városában áldozatokat mutassanak be.
1Ma 1:52 Erre sokan csatlakoztak a nép közül azokhoz, akik elhagyták az Úr törvényét. Gonoszságot műveltek az országban,
1Ma 1:53 és rejtekbe meg a szökevények búvóhelyeire űzték Izrael népét.
1Ma 1:54 A száznegyvenötödik esztendőben, kiszlev hó tizenötödik napján Antióchosz király vészthozó undokságot épített Isten oltárán, és köröskörül Júdea minden városában is emeltek oltárokat.
1Ma 1:55 A házak bejáratánál meg a tereken tömjént égettek és mutattak be áldozatul.
1Ma 1:56 Isten törvénykönyveit összetépték és tűzben elégették.
1Ma 1:57 Akinél pedig találtak az Úr szövetségének könyveiből és aki megtartotta az Úr törvényét, azt a király rendelete értelmében megölték.
1Ma 1:58 Így erőszakoskodtak Izrael népével, azokkal ugyanis, akiket a városban hónapról-hónapra rajtakaptak.
1Ma 1:59 Majd a hónap huszonötödik napján áldoztak azon az oltáron, amely Isten oltárán állt.
1Ma 1:60 Azokat az asszonyokat, akik körülmetélték fiaikat, Antióchosz király rendelete értelmében legyilkolták, --
1Ma 1:61 és a gyermekeket házanként a nyakukba akasztották. -- Lemészárolták azokat is, akik a körülmetélést végezték.
1Ma 1:62 Mindazonáltal Izrael népéből sokan eltökélték magukban, hogy tisztátalant nem esznek,
1Ma 1:63 és inkább meghalnak, mintsem megfertőződjenek tisztátalan eledelekkel, mert nem akarták megszegni Isten szent törvényét. Ezért legyilkolták őket.
1Ma 1:64 Isten haragja ugyanis súlyosan nehezedett a népre.
1Ma 2:1 Azokban a napokban fellépett Matatiás, Simeon fiának, Jánosnak a fia. Ő pap volt Joárib fiai közül Jeruzsálemből, és Módin hegyén lakott.
1Ma 2:2 Volt neki öt fia: János, másik nevén Gaddisz,
1Ma 2:3 Simon, másik nevén Tászi,
1Ma 2:4 Júdás, másik nevén Makkabeus,
1Ma 2:5 Eleazár, másik nevén Abáron, meg Jonatán, másik nevén Affusz.
1Ma 2:6 Mikor ezek látták a bajt, amelybe a nép jutott Júdában meg Jeruzsálemben,
1Ma 2:7 így szólt Matatiás: "Jaj nekem, miért is jöttem a világra? Azért, hogy lássam népem romlását és a szent város pusztulását? Itt üljek tétlen, amikor ez az ellenség kezére jutott?
1Ma 2:8 A szentély idegenek hatalmában van, Temploma olyan, mint a becstelen ember.
1Ma 2:9 Díszes berendezését elhurcolták zsákmányul. Véneit lemészárolták az utakon, ifjai pedig elestek az ellenség kardjától.
1Ma 2:10 Van-e még nép, amely nem lépett hatalmának örökébe, és nem ragadta el zsákmányát?
1Ma 2:11 Megfosztották minden díszétől; rabszolgává lett, aki szabad volt.
1Ma 2:12 Szentélyünk, a mi díszünk és dicsőségünk, íme, elpusztult, pogányok gyalázták meg.
1Ma 2:13 Miért is éljünk tehát tovább?"
1Ma 2:14 Erre megszaggatták ruhájukat Matatiás és fiai, szőrzsákba öltöztek és mélyen gyászoltak.
1Ma 2:15 Antióchosz király követei pedig eljutottak addig is, hogy azokat, akik Modin városába menekültek, arra kényszerítsék, hogy áldozatot mutassanak be, tömjént égessenek, és elszakadjanak Isten törvényétől.
1Ma 2:16 Meg is adták sokan beleegyezésüket Izrael népéből és hozzájuk csatlakoztak. Matatiás meg a fiai azonban állhatatosak maradtak.
1Ma 2:17 Antióchosz követei ekkor ezekkel a szavakkal szóltak Matatiáshoz: "Te elöljáró és tekintélyes nagy ember vagy ebben a városban. Fiakkal és testvérekkel ékeskedsz.
1Ma 2:18 Járj tehát elöl, teljesítsd a király parancsát, amint azt az összes nemzet és Júdea férfiai is teljesítették, meg azok, aki visszamaradtak Jeruzsálemben! Akkor helyed lesz a király barátai között neked is, meg fiaidnak is, és bővelkedni fogsz aranyban, ezüstben, meg sok ajándékban."
1Ma 2:19 Matatiás erre így felelt, és hangos szóval mondta: "Ha minden nép engedelmeskedik is Antióchosz királynak, és mindenki felhagy atyái törvényének szolgálatával és az ő parancsaihoz alkalmazkodik,
1Ma 2:20 én, a fiaim, meg a testvéreim a mi atyáink törvényéhez ragaszkodunk.
1Ma 2:21 Mentsen meg minket attól az Isten! Nincs javunkra, hogy elszakadunk Isten törvényétől és szertartásaitól.
1Ma 2:22 Mi nem hallgatunk Antióchosz király szavára, nem mutatunk be áldozatot, nem szegjük meg törvényünk parancsait, hogy más úton járjunk."
1Ma 2:23 Alighogy abbahagyta ezt a beszédet, mindenki szeme láttára előlépett egy zsidó, hogy a király parancsa értelmében áldozzék a bálványoltáron Modin városában.
1Ma 2:24 Amint ezt Matatiás meglátta, úgy elkeseredett, hogy megremegtek a veséi. Jogos és igazságos haragra gerjedve odarohant és leszúrta őt az oltáron.
1Ma 2:25 Megölte ugyanakkor azt az embert is, akit azért küldött Antióchosz király, hogy az embereket az áldozatra kényszerítse; az oltárt pedig lerombolta.
1Ma 2:26 Úgy buzgólkodott ő is a törvényért, mint ahogy Fineesz Zamrival, Sálomi fiával szemben cselekedett.
1Ma 2:27 Majd hangos szóval így kiáltott Matatiás a városban: "Mindaz, aki buzgólkodik a törvényért és kitart a szövetség mellett, jöjjön utánam!"
1Ma 2:28 Aztán a hegyekbe menekült ő, meg a fiai, és mindenüket otthagyták a városban.
1Ma 2:29 Akkor sokan, akik jogot és igazságot kerestek, a pusztába vonultak,
1Ma 2:30 és ott maradtak fiaikkal, feleségeikkel meg barmaikkal együtt, mert a baj elhatalmasodott felettük.
1Ma 2:31 Hírül vitték akkor a király embereinek és a seregének, amely Jeruzsálemben, a Dávid-városban volt, hogy néhányan, akik megvetéssel illették a király rendeletét, búvóhelyekre húzódtak a pusztában. Erre sokan utánuk nyomultak,
1Ma 2:32 és csakhamar el is érték őket. Rájuk támadtak szombat napján,
1Ma 2:33 és ezt kiáltották feléjük: "Még mindig ellenálltok? Gyertek ki, cselekedjetek Antióchosz király szava szerint, és életben maradtok!"
1Ma 2:34 Ám azok így szóltak: "Nem megyünk ki és nem teljesítjük a király parancsát, hogy megszentségtelenítsük a szombatot."
1Ma 2:35 Erre megkezdték ellenük a harcot.
1Ma 2:36 De azok nem válaszoltak nekik, még csak egy követ sem dobtak feléjük és nem torlaszolták el rejteküket,
1Ma 2:37 hanem így szóltak: "Hadd haljunk meg mindnyájan ártatlanul! Tanúnk az ég és a föld, hogy igazságtalanul öltök meg minket."
1Ma 2:38 Erre harcra keltek ellenük szombatnapon, és meghaltak feleségeikkel, gyermekeikkel és barmaikkal egyetemben -- közel ezer ember.
1Ma 2:39 Amikor Matatiás és barátai erről értesültek, nagyon megsiratták őket,
1Ma 2:40 és így szólt egyik a másikhoz: "Ha mindannyian úgy teszünk, ahogy testvéreink tettek, és életünkért meg szertartásainkért nem szállunk síkra a pogányok ellen, akkor bizony hamar kiirtanak minket a föld színéről."
1Ma 2:41 Ezért ilyképpen határoztak azon a napon: "Ha valaki szombat napján haddal támad ránk -- legyen az bárki is --, szembeszállunk vele, hogy meg ne haljunk mindannyian úgy, ahogy meghaltak testvéreink a búvóhelyeken."
1Ma 2:42 Akkor hozzájuk csatlakozott a haszídok bátor gyülekezete Izraelből, mindegyik törvényhez ragaszkodó férfi.
1Ma 2:43 Melléjük álltak továbbá és segítségükre lettek mindazok, akik elmenekültek a bajok elől.
1Ma 2:44 Így sereget gyűjtöttek, és leütötték a bűnösöket haragjukban és az istentelen férfiakat dühükben. A többiek, hogy megmeneküljenek, a pogányokhoz menekültek.
1Ma 2:45 Matatiás pedig körüljárt barátaival: lerombolták az oltárokat,
1Ma 2:46 erőszakkal körülmetélték a körülmetéletlen fiúkat, akiket csak találtak Izrael területén,
1Ma 2:47 és elűzték a gőg szülötteit. A munka sikeresen haladt előre kezükben.
1Ma 2:48 Így megmentették a törvényt a pogányok kezétől és a királyok kezétől, és nem engedték nagyra nőni a bűnösök szarvát.
1Ma 2:49 Végéhez közeledtek azonban Matatiás napjai, ezért így szólt fiaihoz: "Erőre kapott a gőg és az ostorozás, a felfordulás ideje és a harag dühe.
1Ma 2:50 Nos tehát, fiaim, buzgólkodjatok a törvényért, adjátok oda életeteket atyáitok szövetségéért!
1Ma 2:51 Gondoljatok az atyák azon tetteire, amelyeket véghez vittek a maguk idejében, s nagy dicsőség és halhatatlan név lesz osztályrészetek!
1Ma 2:52 Ugye, Ábrahám hű maradt a kísértésben, és ezt igazságul tudták be neki?
1Ma 2:53 József a szorongatás idején megtartotta a törvényt, és Egyiptom urává lett.
1Ma 2:54 Fineesz, a mi atyánk, Isten ügyéért buzgólkodott, ezért örök papságra kapott ígéretet.
1Ma 2:55 Józsue teljesítette a parancsot, ezért Izrael vezérévé lett.
1Ma 2:56 Káleb bizonyságot tett a népgyűlésben, és örökrészhez jutott.
1Ma 2:57 Dávidnak istenfélelme által lett örök a trónja.
1Ma 2:58 Illést, mivel a törvényért rajongott, felvitték a mennybe.
1Ma 2:59 Ananja, Azarja és Misaél hitük árán menekültek meg a lángokból.
1Ma 2:60 Dánielt istenfélelme szabadította ki az oroszlánok szájából.
1Ma 2:61 Látjátok tehát nemzedékről-nemzedékre, hogy senki sem veszti el erejét, ha Őbenne bízik.
1Ma 2:62 Ne féljetek tehát a bűnös ember szavától, az ő dicsősége ugyanis sár és féreg.
1Ma 2:63 Ma még magasztalják, holnap már nincsen. A saját porába tér vissza, terve pedig semmivé lesz.
1Ma 2:64 Nos tehát, fiaim, legyetek erősek, férfiasan álljatok helyt a törvényért, mert általa lesz dicsőségben részetek!
1Ma 2:65 Tudom, hogy testvéretek, Simon bölcs ember. Hallgassatok rá mindenkor, ő legyen atyátok!
1Ma 2:66 Makkabeus Júdás pedig bátor vitéz volt ifjúkorától fogva, ő legyen a sereg feje, és a nép vezére a hadban.
1Ma 2:67 Gyűjtsétek magatok köré mindazokat, akik megtartják a törvényt, és álljatok kegyetlen bosszút népetekért!
1Ma 2:68 Fizessetek meg jól a pogányoknak, és figyeljetek a törvény parancsára!"
1Ma 2:69 Azután megáldotta őket és atyáihoz tért.
1Ma 2:70 A száznegyvenhatodik esztendőben halt meg. Fiai Modinban, őseinek sírboltjában temették el; egész Izrael pedig mélységes gyásszal siratta meg.
1Ma 3:1 A helyébe fia, Júdás lépett, akit Makkabeusnak hívtak.
1Ma 3:2 Melléje álltak testvérei egy szálig és mindazok, akik apjával tartottak és örömest harcolták Izrael harcát.
1Ma 3:3 Dicsőséget hozott népére szerteszét, páncélt öltött, mint a hős, felövezte fegyverét a harcra, és megvédte kardjával a tábort.
1Ma 3:4 Tetteivel az oroszlánhoz lett hasonlóvá, a fiatal oroszlánhoz, amely zsákmány után ordít.
1Ma 3:5 Kikémlelte a gonoszokat és üldözőbe vette őket. Megégette lánggal népének felforgatóit.
1Ma 3:6 Visszariadtak ellenségei és megrettentek tőle. Megremegtek a gonosztevők mindnyájan, és szabadulás jött a keze által.
1Ma 3:7 Keserűséget hozott sok királyra, de Jákobot megörvendeztette tetteivel. Legyen áldott az emléke mindenkor!
1Ma 3:8 Végigjárta Júdea városait, kiirtotta belőlük az istenteleneket, és elfordította a haragot Izraeltől:
1Ma 3:9 emlegették is a föld határáig. Ő összegyűjtötte a veszni indulókat.
1Ma 3:10 Apollóniosz pedig összegyűjtött pogányokat, ezenkívül nagy és erős sereget Szamariából, hogy harcra keljen Izrael ellen.
1Ma 3:11 Amint Júdás ezt megtudta, elébe vonult, megverte és megölte. Sokan megsebesültek és elestek, a többiek megfutamodtak.
1Ma 3:12 Zsákmányukat elragadta, Apollóniosz kardját pedig magához vette Júdás és azzal harcolt mindenkor.
1Ma 3:13 Amikor Széron, a szíriai sereg parancsnoka arról értesült, hogy Júdás hűséges emberekből sereget gyűjtött maga köré,
1Ma 3:14 így szólt: "Nevet szerzek magamnak és dicsőséget az országban. Leverem Júdást és a vele lévőket, akik megvetették a király szavát."
1Ma 3:15 Erre felkészült és hathatós segítségként felvonult vele az istentelenek tábora, hogy bosszút álljanak Izrael fiain.
1Ma 3:16 Amikor elértek Béthoronig, Júdás elébe vonult kicsiny csapatával.
1Ma 3:17 Amikor aztán látták a velük szembejövő sereget, így szóltak Júdáshoz: "Hogyan harcoljunk mi kevesen ilyen nagy és erős sokaság ellen? Hiszen a koplalástól ma el is vagyunk csigázva!"
1Ma 3:18 Júdás így felelt: "Könnyen kerülhetnek sokan kevesek kezébe. Az ég Istenének mindegy az, hogy sok vagy kevés ember által hoz szabadulást.
1Ma 3:19 A győzelmet a harcban nem a sereg sokasága dönti el, hanem az erő, amely az égből jön.
1Ma 3:20 Azok vakmerő és dölyfös sokasággal jönnek ellenünk, hogy feleségestül és gyermekestül megsemmisítsenek és kifosszanak minket,
1Ma 3:21 mi azonban életünkért és törvényeinkért harcolunk.
1Ma 3:22 Ezért maga az Úr fogja őket szemünk láttára összetiporni. Ne féljetek tehát tőlük!"
1Ma 3:23 Amikor aztán abbahagyta beszédét, hirtelen rájuk rontott és annak szeme láttára tönkreverte Széront seregével együtt.
1Ma 3:24 Majd űzőbe vette őt a béthoroni hágón át egészen a síkságig, és elesett közülük nyolcszáz ember, a többiek pedig a filiszteusok földjére menekültek.
1Ma 3:25 Erre félni kezdtek Júdástól meg testvéreitől, és megrettentek a népek köröskörül mindenfelé.
1Ma 3:26 A király füléhez is eljutott a neve, és Júdás harcairól beszélt minden nép.
1Ma 3:27 Amikor pedig Antióchosz király értesült a történtekről, haragra lobbant szívében, elküldött és összegyűjtötte országa egész haderejét, egy igen erős sereget.
1Ma 3:28 Majd megnyitotta kincstárát, kiadta a seregnek egész évi zsoldját és meghagyta nekik, hogy minden szolgálatra készen álljanak.
1Ma 3:29 Ekkor észrevette, hogy kifogyott kincstárából a pénz. A lázongás és a csapás miatt ugyanis, amelyet azzal mért az országra, hogy megszüntette az ősrégi törvényes szokásokat, megcsappant az ország adószolgáltatása.
1Ma 3:30 Ezért attól félt, hogy -- amint az már egyszer-máskor megesett -- nem jut neki költekezésre és ajándékra, amelyet pedig azelőtt pazar kézzel szórt és bővebben adott, mint az előtte lévő királyok.
1Ma 3:31 Nagy zavarában elhatározta tehát, hogy Perzsiába megy, átveszi azon tartományok adóját és ilymódon sok pénzt gyűjt össze.
1Ma 3:32 Ezért az ország ügyeit az Eufrátesz folyótól egészen Egyiptom folyójáig Líziászra, egy királyi nemzetségből való nemesemberre bízta
1Ma 3:33 azzal, hogy legyen fiának, Antióchosznak a nevelője, amíg ő vissza nem tér.
1Ma 3:34 Átadta neki a hadsereg felét meg az elefántokat, és utasítással látta el minden tervét illetően. Júdea és Jeruzsálem lakói felől pedig megparancsolta neki,
1Ma 3:35 hogy küldjön ki sereget ellenük, törje és semmisítse meg Izrael erejét, és azokat, akik visszamaradtak Jeruzsálemben. Irtsa ki még emléküket is azon a helyen,
1Ma 3:36 telepítsen le idegen lakosokat minden vidékükön és ossza szét sors útján országukat.
1Ma 3:37 A király ekkor magával vitte a hadsereg másik felét, és a száznegyvenhetedik esztendőben elindult országának fővárosából, Antióchiából, átkelt az Eufrátesz folyón és végigjárta a felső tartományokat.
1Ma 3:38 Líziász pedig kiválasztotta Ptolemajoszt, Dorimenész fiát, továbbá Nikánort és Gorgiászt, a király bizalmasai közül való bátor férfiakat,
1Ma 3:39 és elküldte őket negyvenezer emberrel és hétezer lovassal, hogy menjenek Júdea földjére és pusztítsák el a király parancsa értelmében.
1Ma 3:40 Azok elindultak egész haderejükkel, bevonultak és tábort vertek Emmausznál, a síkságon.
1Ma 3:41 Amint a vidék kereskedői értesültek erről, igen sok ezüstöt, aranyat vettek magukhoz, meg szolgákat, és elmentek a táborba, hogy rabszolgáknak vegyék meg Izrael fiait. Hozzájuk csatlakoztak ezenkívül a Szíriából és a filiszteusok földjéről jött csapatok is.
1Ma 3:42 Amikor Júdás és testvérei azt látták, hogy egyre fenyegetőbb lesz a veszedelem, és már az ő határukban táborozik a sereg, s értesültek a királynak arról a parancsáról, amely a nép kiirtását és megsemmisítését rendelte el,
1Ma 3:43 így szóltak egymáshoz: "Akadályozzuk meg, hogy megsemmisítsék népünket! Küzdjünk népünkért és szentélyünkért!"
1Ma 3:44 Erre tömegesen gyűltek egybe, hogy készen álljanak a harcra, imádkozzanak és kegyelemért meg irgalomért esdekeljenek.
1Ma 3:45 Lakatlanná lett Jeruzsálem, pusztasággá változott. Gyermekei nem jártak ki és be. Szentélyét összetiporták, idegen nemzet tanyázott a Várban, és az a pogányok lakóhelyévé lett. Elvették Jákob örömét, elnémult a síp meg a lant.
1Ma 3:46 Összegyűltek tehát, és Micpába vonultak, Jeruzsálem átellenében. Micpa ugyanis hajdanában az imádság helye volt Izraelben.
1Ma 3:47 Böjtöltek is azon a napon és szőrzsákot öltöttek, hamut hintettek a fejükre, és megszaggatták ruhájukat.
1Ma 3:48 Azután kigöngyölték a törvénytekercset, amely után kutattak a pogányok, hogy bálványaik képét rajzolják rá.
1Ma 3:49 Odavitték a díszes papi ruhákat, a zsengéket meg a tizedet, és odahívták a nazírokat, akik betöltötték napjaikat.
1Ma 3:50 Majd hangos szóval így kiáltottak az éghez: "Mit tegyünk ezekkel, hová vigyük őket?
1Ma 3:51 Szentélyedet összetiporták és meggyalázták, papjaid gyászban és megaláztatásban élnek.
1Ma 3:52 Íme, a pogányok egybegyűltek ellenünk, hogy elveszítsenek minket. Jól tudod, mit forralnak ellenünk.
1Ma 3:53 Hogyan bírunk majd megállni színük előtt, hacsak te, Isten, nem segítesz minket?"
1Ma 3:54 Majd harsány hangon megfújták a harsonákat.
1Ma 3:55 Utána pedig Júdás vezetőket rendelt a nép fölé ezer, száz, ötven és tíz emberenként.
1Ma 3:56 Azoknak, akik házat építettek, feleséget vettek, szőlőt ültettek és a félénkeknek azt mondta, hogy a törvény értelmében mindegyikük térjen vissza házába.
1Ma 3:57 Aztán megindult a sereg és Emmausztól délre ütött tábort.
1Ma 3:58 Ekkor így szólt Júdás: "Készüljetek fel és legyetek bátor férfiak! Reggelre álljatok harcra készen ezek ellen a pogányok ellen, akik összegyűltek ellenünk, hogy elveszítsenek minket és a szentélyünket!
1Ma 3:59 Haljunk meg inkább a harcban, mintsem lássuk népünk és a szentély pusztulását!
1Ma 3:60 Mégis, amint az ég akarja, úgy legyen!"
1Ma 4:1 Gorgiász pedig maga mellé vett ötezer embert, ezer válogatott lovast, és éjjel elindult ezzel a sereggel,
1Ma 4:2 hogy rajtaüssenek a zsidók táborán és gyorsan megverjék őket; vezetőik a várbeliek voltak.
1Ma 4:3 Megtudta ezt Júdás, ezért ő is elindult vitézeivel, hogy megrohanja Emmausznál a király haderejét
1Ma 4:4 addig, amíg a tábortól távol van a sereg.
1Ma 4:5 Amikor Gorgiász éjjel odaért Júdás táborába és senkit sem talált ott, kereste őket a hegyekben. Azt mondta ugyanis: "Ezek elmenekültek előlünk."
1Ma 4:6 Amikor aztán megvirradt, felbukkant Júdás a mezőn, csupán háromezer emberrel. Ezeknek sem volt még pajzsuk és kardjuk sem.
1Ma 4:7 Amikor aztán megpillantották a pogányok hatalmas táborát a páncélosokkal és a lovassággal köröskörül -- csupa harcedzett férfit --
1Ma 4:8 Júdás így szólt övéihez: "Ne féljetek nagy számuktól és ne rettenjetek meg támadásuktól!
1Ma 4:9 Gondoljatok arra, hogyan menekültek meg atyáink a Vörös tengerben, amikor a fáraó hatalmas sereggel a nyomukban volt.
1Ma 4:10 Kiáltsunk most is az égbe, s az Úr meg fog könyörülni rajtunk. Megemlékezik majd atyáink szövetségéről és összezúzza ma azt a sereget ott a szemünk előtt,
1Ma 4:11 és megtudja majd minden nép, hogy van, aki megmentse és megszabadítsa Izraelt!"
1Ma 4:12 Mikor aztán az idegenek felemelték szemüket és látták őket ellenük jönni,
1Ma 4:13 harcra vonultak ki a táborból. Júdás emberei erre megfújták a kürtöt,
1Ma 4:14 és megindult a harc. Ám a pogányok vereséget szenvedtek és szétfutottak a síkságon.
1Ma 4:15 A hátul lévők mindannyian kard által hullottak el, a többieket Gézerig, Idúmea, Asdód és Jamnia síkságáig üldözték. Csaknem háromezer ember esett el közülük.
1Ma 4:16 Mikor Júdás visszatért seregével az üldözésből,
1Ma 4:17 így szólt a néphez: "Ne vágyódjatok zsákmányra, mert harc vár még ránk.
1Ma 4:18 Gorgiász közel van ide seregével a hegyekben. Álljatok tehát helyt ellenségeinkkel szemben, verjétek le őket, aztán biztonságban mehettek zsákmányolni!"
1Ma 4:19 S amíg Júdás így beszélt, íme, felbukkant egy csapat, amely a hegységből jött elő.
1Ma 4:20 Gorgiász észrevette, hogy övéi elmenekültek, táborukat pedig tűz emésztette meg; a füst ugyanis ott a szemük előtt elárulta, hogy mi történt.
1Ma 4:21 Ennek láttára igen megijedtek és amikor még Júdást is megpillantották harcra kész seregével a síkságon,
1Ma 4:22 mindannyian a filiszteusok síkságára menekültek.
1Ma 4:23 Júdás pedig visszatért a táborba zsákmányolni, és sok aranyat, ezüstöt, kék és tengeri bíbor szövetet és nagy vagyont vittek magukkal.
1Ma 4:24 Visszatérőben dicsőítő éneket zengtek, áldották Istent az égben, mert "ő jó és irgalmassága örökké tart."
1Ma 4:25 És nagy lett a szabadulása Izraelnek e napon.
1Ma 4:26 Azok pedig, akik megmenekültek a pogányok közül, elmentek és jelentettek Líziásznak mindent, ami történt.
1Ma 4:27 Ennek hallatára az megrémült, s a lelke elcsüggedt, mert nem az történt Izraellel, amit óhajtott és amit a király parancsolt.
1Ma 4:28 A következő esztendőben aztán Líziász összegyűjtött hatvanezer válogatott embert és ötezer lovast, hogy megsemmisítse őket.
1Ma 4:29 Fel is vonultak Júdeába és tábort vertek Béthoronnál. Júdás tízezer emberrel szállt velük szembe.
1Ma 4:30 Mikor meglátta a hatalmas sereget, imába kezdett és így szólt: "Áldott vagy te, Izrael szabadítója, aki megtörted az óriás támadását szolgád, Dávid keze által és az idegenek táborát Jonatánnak, Saul fiának és fegyverhordozójának hatalmába adtad.
1Ma 4:31 Juttasd ezt a sereget népednek, Izraelnek kezére, hogy megszégyenüljenek seregükkel és lovasaikkal.
1Ma 4:32 Önts beléjük félelmet, törd meg bizalmukat erejükben, hadd remegjenek meg vereségükben.
1Ma 4:33 Terítsd le őket azoknak kardjával, akik szeretnek téged; hadd zengjenek neked dicsőítő éneket mindannyian, akik ismerik nevedet!"
1Ma 4:34 Ezután megütköztek és ötezer ember esett el Líziász seregéből.
1Ma 4:35 Amikor Líziász látta, hogy övéi menekülnek, a zsidók pedig elszántak és készek akár élni, akár hősi halált halni, elment Antióchiába. Katonaságot toborzott, hogy megerősödve újra visszatérjenek Júdeába.
1Ma 4:36 Júdás és testvérei pedig így szóltak: "Íme, ellenségeink megsemmisültek. Menjünk tehát fel, tisztítsuk meg és szenteljük fel újra a szentélyt!"
1Ma 4:37 Össze is gyűlt a sereg teljes számban, és felmentek a Sion hegyre.
1Ma 4:38 Mikor látták, hogy a szentély pusztulófélben van, az oltárt tisztátalanná tették, a kapukat elégették, az udvarokon cserjés nőtt, akárcsak az erdőben és a hegyeken, a kamrákat pedig lerombolták,
1Ma 4:39 megszaggatták ruhájukat, sírtak nagy siránkozással, hamut hintettek a fejükre,
1Ma 4:40 arcra borultak a földön, megfújták a jelt adó harsonákat és az égbe kiáltottak.
1Ma 4:41 Akkor Júdás legénységet rendelt ki, hogy az addig, amíg megtisztítják a szentélyt, szemben álljon a Várban lévőkkel.
1Ma 4:42 Azután kiválasztott feddhetetlen papokat, akik hűek maradtak Isten törvényéhez.
1Ma 4:43 Ezek megtisztították a szentélyt, s tisztátalan helyre vitték a fertőzött köveket.
1Ma 4:44 Az égőáldozatok tisztátalanná tett oltárát illetően pedig tanácsot tartott, mitévő legyen vele.
1Ma 4:45 Az a jó gondolatuk támadt, hogy lerombolják; hogy megvetés tárgya ne legyen számukra azért, mert tisztátalanná tették a pogányok. Lerombolták tehát,
1Ma 4:46 és a köveket a templomhegyen helyezték el alkalmas helyen, amíg valami próféta nem jön és őket illetőleg utasítást nem ad.
1Ma 4:47 Ezután a törvény értelmében faragatlan köveket szedtek össze, és az előbbi mintájára új oltárt építettek.
1Ma 4:48 Helyreállították a szentélyt, felszentelték a templom belsejét, az épületet és az udvarokat.
1Ma 4:49 Újra elkészítették a szent eszközöket, s bevitték a templomba a mécstartót, az illatáldozat oltárát és az asztalt.
1Ma 4:50 Majd illatszert tettek az oltárra, meggyújtották a mécstartón lévő mécseseket, s azok világosságot árasztottak a templomban.
1Ma 4:51 Ráhelyezték az asztalra a kenyereket, felfüggesztették a függönyöket, és így befejezték mindazt a munkát, amelyet megkezdtek.
1Ma 4:52 A száznegyvennyolcadik esztendőben, a kilencedik hónapnak, azaz kiszlev havának huszonötödik napján pedig már kora reggel nekiláttak
1Ma 4:53 és bemutatták a törvény szerint való áldozatot az újonnan emelt égőáldozatok oltárán.
1Ma 4:54 Ugyanabban az időben és azon a napon, amelyen a pogányok tisztátalanná tették azt, újra felszentelték ének, lant, koboz és cintányér mellett.
1Ma 4:55 Az egész nép pedig mély hódolattal arcra borult és az égben magasztalta Azt, aki sikerre vitte ügyüket.
1Ma 4:56 Nyolc napon át ülték az oltárszentelés ünnepét, és örömujjongva mutattak be egészen elégő, hálaadó és dicsőítő áldozatokat.
1Ma 4:57 A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és pajzsokkal díszítették. Megszentelték a kapukat és a kamrákat is, s ajtókkal látták el őket.
1Ma 4:58 Igen nagy volt az öröm a népnél, mert megszűnt a pogányok okozta gyalázat.
1Ma 4:59 Júdás pedig, a testvérei és Izrael egész gyülekezete úgy határozott, hogy évről-évre a maga idejében, mégpedig kiszlev hó huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át öröm és vigasság közepette megülik majd az oltárszentelés ünnepét.
1Ma 4:60 Abban az időben magas falakat és erős tornyokat építettek a Sion hegyen köröskörül azért, hogy ha jönnek a pogányok, le ne rombolhassák azt, mint ahogy korábban tették.
1Ma 4:61 Őrségül sereget helyezett el benne. Aztán védelem céljából megerősítette Bétszúrát, hogy védelme legyen a népnek Idúmea felé.
1Ma 5:1 Történt pedig, hogy amikor meghallották a pogányok köröskörül, hogy felépült az oltár és a szentély, mint azelőtt, nagy haragra gerjedtek.
1Ma 5:2 Elhatározták, hogy kiirtják Jákob nemzetségét, amely körülöttük lakott. El is kezdték gyilkolni és üldözni a népet.
1Ma 5:3 Ekkor Júdás harcba szállt Ézsau fiaival Idúmeában, s azokkal, akik Akrobatanéban laktak, mert körülzárták az izraelitákat, és nagy csapással sújtott le rájuk.
1Ma 5:4 Megemlékezett Beán fiainak gonoszságáról is, akik kelepcéje és csapdja voltak a népnek, mert leselkedtek rá az úton.
1Ma 5:5 Tornyaikba zárta, ostrom alá vette és átok alá vetette őket, majd felgyújtotta tornyaikat mindazokkal együtt, akik bennük voltak.
1Ma 5:6 Ezután átvonult Ammon fiaihoz. Ott erős csapatot, nagyszámú hadi népet talált Timóteus vezérlete alatt.
1Ma 5:7 Sok ütközetet vívott velük, de megtörte hatalmukat a szemük láttára és leverte őket.
1Ma 5:8 Elfoglalta Jázer városát leányvárosaival együtt és visszatért Júdeába.
1Ma 5:9 Ezután összegyűltek a pogányok Gileádban a területükön lakó izraeliták ellen, hogy kiirtsák őket. Azok Dátema várába menekültek,
1Ma 5:10 és levélben ezt írták Júdásnak és a testvéreinek: "Köröskörül egybegyűltek ellenünk a pogányok, hogy elveszítsenek minket.
1Ma 5:11 Már fel is készültek, hogy idejöjjenek és elfoglalják a várat, amelybe menekültünk; seregük vezére Timóteus.
1Ma 5:12 Nos tehát, jöjj, szabadíts meg minket kezükből. Sokan estek már el közülünk!
1Ma 5:13 Testvéreinket, akik Tubín vidékén laktak, megölték mind, feleségeiket, gyermekeiket és vagyonukat pedig elhurcolták. Legyilkoltak ott közel ezer embert."
1Ma 5:14 Még el sem olvasták a levelet, amikor már más hírvivők is jöttek Galileából, tépett köntösben és jelentették,
1Ma 5:15 hogy összegyűltek ellenünk az emberek Ptolemaiszból, Tíruszból és Szidonból, és tele van egész Galilea pogányokkal, hogy kiirtsanak minket.
1Ma 5:16 Amint Júdás és a nép ezeket a szavakat hallotta, nagy népgyűlés jött össze, hogy meghányják-vessék, mit kellene tenni azon testvérek érdekében, akik szorongatásban és ostrom alatt vannak.
1Ma 5:17 Júdás ekkor így szólt testvéréhez, Simonhoz: "Válassz ki magadnak férfiakat, és eredj, szabadítsd meg testvéreidet Galileában, én pedig, meg a testvérem, Jonatán Gileádba megyünk."
1Ma 5:18 Őrségül hátrahagyta Júdeában Józsefet, Zakariás fiát és Azarját, a nép elöljáróit, egy maradék csapattal.
1Ma 5:19 Ezt hagyta meg nekik: "Legyetek e nép elöljárói, de ne induljatok harcba a pogányok ellen, amíg vissza nem térünk."
1Ma 5:20 Simon mellé beosztottak háromezer embert, hogy vonuljon Galileába; Júdás mellé pedig nyolcezret Gileád ellen.
1Ma 5:21 Simon elment tehát Galileába, és sok ütközetet vívott a pogányokkal. A pogányok megsemmisítő vereséget szenvedtek tőle, ő pedig űzőbe vette őket egészen
1Ma 5:22 Ptolemaisz kapujáig. Közel háromezer ember esett el a pogányok közül, s ő magához vette zsákmányukat.
1Ma 5:23 Azokat, akik Galileában és Arbatában laktak, elhurcolta feleségeikkel, gyermekeikkel és minden vagyonukkal együtt, és elvitte őket nagy öröm közepette Júdeába.
1Ma 5:24 Makkabeus Júdás pedig, meg testvére, Jonatán, átkeltek a Jordánon és három napig vonultak a pusztában.
1Ma 5:25 Közben nabateusokkal találkoztak, akik békésen fogadták őket és elmondtak nekik mindent, ami testvéreikkel Gileádban történt;
1Ma 5:26 azt is, hogy sokan közülük körül vannak zárva Bárászában, Bószorban, Álimában, Kaszforban, Mágetben és Karnaimban, amelyek mindegyike megerősített nagy város.
1Ma 5:27 De vannak, akiket Gileád egyéb városaiban fogtak körül, és úgy döntöttek, hogy holnap hajnalban sereget vezetnek e városok ellen, összefogdossák és megölik őket egy napon.
1Ma 5:28 Júdás erre sebtében Bószor sivatagja felé fordult seregével, elfoglalta a várost, kardélre hányt mindenkit, aki férfinemen volt, elragadta valamennyi zsákmányukat, s tűzben elégette.
1Ma 5:29 Még azon az éjjelen felkerekedtek és a várig vonultak.
1Ma 5:30 Történt pedig pirkadatkor, hogy amikor felemelték szemüket, íme, előttük megszámlálhatatlan nagy tömeg volt, amely hágcsót, hadigépet hurcolt, hogy bevegye a várat és hatalmába kerítse őket.
1Ma 5:31 Amint Júdás látta, hogy az ostrom már megkezdődött, az égre tör a harci zaj meg a harsonaszó, és a városban is nagy a lárma,
1Ma 5:32 odakiáltott katonáihoz: "Testvéreitekért harcoltok ma!"
1Ma 5:33 Majd három helyen hátba támadta őket. Azután riadót fújtak a trombitákkal és hangosan imádkoztak.
1Ma 5:34 Amikor Timóteus serege megtudta, hogy a Makkabeus van itt, elmenekült előle. Nagy csapást mértek rájuk, s azon a napon közel nyolcezer ember esett el közülük.
1Ma 5:35 Ezután Micpa ellen ment Júdás, megszállta és elfoglalta. Megölt benne mindenkit, aki férfinemen volt, elragadta zsákmányukat, és tűzben elégette.
1Ma 5:36 Innen aztán felkerekedett és elfoglalta Kaszbont, Mágetet, Bószort Gileád többi városával együtt.
1Ma 5:37 A történtek után új sereget gyűjtött Timóteus és tábort vert Ráfon előtt, a folyó túlsó partján.
1Ma 5:38 Ekkor Júdás elküldött, hogy kikémleljék a csapatot, és a következőt jelentették neki: "Igen nagy a serege, mert a körülöttünk lakó pogányok mindnyájan összegyűltek nála.
1Ma 5:39 Még az arabokat is felbérelték, hogy segítsék őket. A folyón túl ütöttek tábort, és készen állnak megütközni veled." Erre fölvonult ellenük Júdás.
1Ma 5:40 Timóteus pedig így szólt seregének vezéreihez: "Ha a folyóvízhez vonul seregével Júdás, és ő kel át először ellenünk, nem bírunk vele, mert erősebb lesz nálunk;
1Ma 5:41 ha nem mer átkelni és a folyón túl ver tábort, akkor mi kelünk át őhozzájuk és diadalmaskodunk rajta."
1Ma 5:42 Mikor aztán Júdás megközelítette a folyó ágyát, odaállította a folyó mellé a hadinép ellenőrző tiszteit és megparancsolta nekik: "Senkit se engedjetek visszamaradni! Mindenki jöjjön a harcba!"
1Ma 5:43 Majd elsőnek kelt át ellenük; nyomon követte őt az egész hadinép és a szemük láttára teljesen tönkreverte a pogányokat. Azok elhányták fegyverüket és a karnaimi szentélybe menekültek.
1Ma 5:44 Ám Júdás elfoglalta a várost, lángba borította a szentélyt mindazokkal együtt, akik benne voltak. Így alázta meg Karnaimot, és az nem tudott ellenállni Júdásnak.
1Ma 5:45 Azután Júdás összegyűjtötte a Gileádban lakó összes izraelitát, feleségestül és gyermekestül, kicsit-nagyot egyaránt, egy igen nagy sokaságot, hogy Júdea földjére menjenek.
1Ma 5:46 El is jutottak egészen Efronig. Ez nagy és igen megerősített város volt a hegyszorosban, és sem jobbra, sem balra nem lehetett elkerülni. Az út rajta vezetett keresztül.
1Ma 5:47 Ám a város lakói bezárkóztak és kövekkel torlaszolták el a kapukat. Júdás azonban békés üzenetet küldött nekik:
1Ma 5:48 "Hadd vonuljunk át földeteken, haza akarunk menni! Senki sem lesz ártalmatokra! Csak át akarunk vonulni gyalogszerrel." De azok nem akartak utat nyitni nekik.
1Ma 5:49 Erre Júdás kihirdettette a táborban, hogy mindenki álljon csatasorba, ahol éppen van.
1Ma 5:50 Csatarendbe is állt a sereg legénysége, s egész nap és egész éjjel ostromolták a várost, amíg az végre megadta magát neki.
1Ma 5:51 Erre kardélre hánytak mindenkit, aki férfinemen volt, feldúlta a várost az alapjáig, elvitte zsákmányát, és átvonult az egész városon az elesettek fölött.
1Ma 5:52 Azután átkeltek a Jordánon és elérkeztek a nagy mezőre Bétsánnal szemben.
1Ma 5:53 Közben azon volt Júdás, hogy együtt maradjanak a lemaradók, ezért buzdítva szólt a néphez az egész úton, míg csak Júdea földjére nem értek.
1Ma 5:54 Lelkendezés és vígság közepette mentek fel a Sion hegyre, s egészen elégő áldozatokat mutattak be, mert egy sem esett el közülük, amíg sértetlenül vissza nem tértek.
1Ma 5:55 Abban az időben, amikor Júdás és Jonatán Gileád földjén voltak, a testvére, Simon pedig Galileában, Ptolemaisszal szemben,
1Ma 5:56 József, Zakariás fia meg Azarja, a hadsereg vezére értesültek a sikeres haditettekről és a megvívott harcokról.
1Ma 5:57 Így szóltak: "Szerezzünk mi is nevet magunknak! Menjünk, harcoljunk a köröttünk lakó pogányok ellen!"
1Ma 5:58 Ki is adták a parancsot azoknak, akik a seregből velük maradtak, és elindultak Jamniába.
1Ma 5:59 Ám Gorgiász kivonult ellenük a városból embereivel, hogy megütközzék velük.
1Ma 5:60 S megfutamodott József meg Azarja egészen Júdea határáig. Izrael népéből aznap elesett közel kétezer ember, és nagy vereséget szenvedett a nép,
1Ma 5:61 mert nem hallgattak Júdásra és testvéreire abban a hitben, hogy vitézi tetteket visznek majd véghez.
1Ma 5:62 Ám ők nem voltak a férfiaknak abból a fajtájából, amely szabadulást hozott Izraelre.
1Ma 5:63 Júdás embereit azonban nagyon magasztalta egész Izrael, sőt még mindazok a pogányok is, akik hallottak nevükről.
1Ma 5:64 Összesereglettek náluk és szerencsét kívántak nekik.
1Ma 5:65 Majd kivonult testvéreivel Júdás, és megverte Ézsau fiait a délre eső országban. Bevette Hebront leányvárosaival együtt és felégette falait és tornyait köröskörül.
1Ma 5:66 Azután megindult seregével, hogy a filiszteusok földjére menjen, és átvonult Szamarián.
1Ma 5:67 Azon a napon papok estek el a harcban. Vitézi tetteket akartak ugyanis véghezvinni és meggondolatlanul harcba bocsátkoztak.
1Ma 5:68 Júdás azután Asdód irányába kanyarodott el a filiszteusok földje felé. Lerombolta oltáraikat, elégette tűzzel isteneik faragott képeit, és magával vitte a városok zsákmányát; azután visszatért Júdea földjére.
1Ma 6:1 Amikor Antióchosz király a felső tartományokat járta, azt hallotta, hogy Perzsiában van egy igen neves város, Elimaisz, amely ezüstben és aranyban bővelkedik.
1Ma 6:2 Temploma is igen gazdag, és ott vannak azok az arany páncélok, vértek és pajzsok, amelyeket Sándor, Fülöp fia, Makedónia fejedelme hagyott ott, aki először Görögországon uralkodott.
1Ma 6:3 Elindult tehát és megpróbálta bevenni és kifosztani azt a várost, de nem bírta, mert a város lakói előre értesültek a tervről.
1Ma 6:4 Felvették vele a harcot, úgyhogy menekülnie kellett onnan. Ő nagy szomorúsággal távozott, és visszatért Babilóniába.
1Ma 6:5 Ekkortájt jött valaki és azt a hírt hozta neki Perzsiába, hogy azok a seregek, amelyek Júdea földjén voltak, megfutamodtak,
1Ma 6:6 és hogy Líziász kivonult egy hatalmas sereg élén, de menekülnie kellett a zsidók elől. Ezek megerősödtek a fegyver és a gazdag zsákmány által, amelyet a megvert seregtől vettek el;
1Ma 6:7 lerombolták azt az utálatosságot, amelyet ő a jeruzsálemi oltáron épített, és a szent helyet magas falakkal vették körül, mint azelőtt, valamint az ő városát, Bétszúrát is.
1Ma 6:8 Történt pedig, hogy amikor meghallotta a király ezt a jelentést, megrendült és igen felindult. Majd ágynak dőlt és bánatában beteggé lett, mivel nem az történt, amit ő akart.
1Ma 6:9 Ott is maradt sok napig, mert kiújult nagy szorongása, és már úgy érezte, hogy meg kell halnia.
1Ma 6:10 Ezért előhívatta valamennyi barátját és így szólt hozzájuk: "Eltávozott az álom a szememtől, le vagyok sújtva, a szívem elcsüggedt az aggodalomtól
1Ma 6:11 és így töprengtem magamban: Mily nagy nyomorúságba jutottam és milyen tengerébe a bánatnak, amelyben most vagyok. Pedig hát kedves voltam és szerettek uralkodásomban.
1Ma 6:12 Visszagondolok most azokra a gonoszságokra, amelyeket véghezvittem Jeruzsálemben, mert elvittem onnan zsákmányul minden ott lévő arany és ezüst tárgyat és elküldtem, hogy kiirtsák Júdea lakóit ok nélkül.
1Ma 6:13 Tudom, hogy ezért zúdultak rám ezek a csapások, és íme, nagy bánatomban idegen földön pusztulok el."
1Ma 6:14 Majd odahívta egyik barátját, Fülöpöt és egész országa élére állította.
1Ma 6:15 Egyúttal átadta neki a koronát, a palástját és a gyűrűt, hogy irányítója legyen fiának, Antióchosznak és őt királynak nevelje.
1Ma 6:16 Azután meghalt ott Antióchosz király a száznegyvenkilencedik esztendőben.
1Ma 6:17 Mikor Líziász megtudta, hogy meghalt a király, trónra ültette ennek fiát, Antióchoszt, akinek gyermekkorában nevelője volt, és az Eupátor nevet adta neki.
1Ma 6:18 Azok pedig, akik a Várban voltak, körülzárták Izraelt a szentélynél, állandóan zaklatták őket, és így a pogányok támaszai voltak.
1Ma 6:19 Ezért Júdás elhatározta, hogy szétszórja őket. Egybehívta tehát az egész népet, hogy ostrom alá vegyék őket.
1Ma 6:20 Egybe is gyűltek és megkezdték az ostromot a százötvenedik esztendőben, és felvonultattak faltörő kosokat és hadigépeket.
1Ma 6:21 A ostromlottak közül azonban egy páran kimenekültek, és hozzájuk csatlakozott néhány istentelen izraelita is.
1Ma 6:22 Ezek elmentek a királyhoz és így szóltak: "Miért nem szolgáltatsz már igazságot és bosszulod meg testvéreinket?
1Ma 6:23 Mi elhatároztuk, hogy szolgálunk atyádnak, eljárunk az ő parancsa értelmében és engedelmeskedünk rendeleteinek,
1Ma 6:24 ezért azonban népünk fiai ellenségeinkké lettek. Azt, aki közülünk a kezükbe került, megölték, vagyonunkat pedig elragadták.
1Ma 6:25 De nemcsak ellenünk nyújtották ki kezüket, hanem valamennyi szomszédunk ellen is.
1Ma 6:26 Íme, most is megszállták a jeruzsálemi várat, hogy hatalmukba kerítsék. Bástyával vették körül Bétszúr erősségét is.
1Ma 6:27 Ha gyorsan meg nem előzöd őket, ennél nagyobbat is tesznek, és többé fel nem tartóztatod őket."
1Ma 6:28 Ennek hallatára haragra gerjedt a király, egybehívta valamennyi barátját, hadseregének vezéreit és a lovasság parancsnokait.
1Ma 6:29 De még idegen országokból, a tenger szigeteiről is jöttek hozzá zsoldos katonák.
1Ma 6:30 Hadseregének száma pedig százezer gyalogos, húszezer lovas és harminckét harcra nevelt elefánt volt.
1Ma 6:31 Idúmeán keresztül közeledtek, megszállták Bétszúrt, sok napig hadakoztak és felállították hadigépeiket. Azok azonban ki-kirontottak, felégették ezeket tűzzel és férfiasan küzdöttek.
1Ma 6:32 Ekkor Júdás elvonult a Vár alól és Bétzakaránál a király táborával szemben ütött tábort.
1Ma 6:33 Pirkadatkor felkerekedett a király, és sietve támadásra vezette seregét Bétzakara felé. Itt csatasorba álltak a csapatok és felharsantak a kürtök.
1Ma 6:34 Az elefántoknak szőlő- és epernedűt adtak, hogy harcra tüzeljék őket.
1Ma 6:35 Majd szétosztották az állatokat a csapatok között és minden elefánt mellé ezer férfi állt láncos páncélban, fejükön rézsisakkal. Ezenkívül minden állat mellé még ötszáz válogatott lovast is rendeltek.
1Ma 6:36 Ezek már azelőtt is ott voltak mindenütt az állat mellett, és ahová ez ment, ők is odamentek és nem távoztak mellőle.
1Ma 6:37 Minden egyes állatra védelmül bizonyos szerkezettel fatornyokat erősítettek. Ezek mindegyikében harminckét vitéz volt, akik felülről harcoltak, és rajtuk kívül az állat indiai vezetője.
1Ma 6:38 A maradék lovasságot innen is, onnan is a két szárnyon állította fel, hogy ez kürtszóval lelkesítse a sereget és tüzelje a hadoszlopba sorakoztatott csapatokat.
1Ma 6:39 Amint pedig a nap az arany- és rézpajzsokra vetette fényét, tündököltek tőlük a hegyek, és fénylettek, mint az égő fáklyák.
1Ma 6:40 A király seregének egy részét a magaslatokra osztották be, a másikat pedig a síkságra, és így vonultak óvatosan és rendben.
1Ma 6:41 A tömeg zajától, a csapat járásától és a fegyverek csörrenésétől megremegett a föld minden lakója; igen nagy és erős volt ugyanis a sereg.
1Ma 6:42 Felvonult Júdás is csapatával a harcra, és a király seregéből hatszáz ember esett el.
1Ma 6:43 Ekkor azt látta Eleazár, Saura fia, hogy az állatok közül az egyik királyi páncélokkal van felvértezve és kimagaslik a többi állat fölé. Ebből azt gyanította, hogy azon van a király.
1Ma 6:44 Elszánta tehát magát, hogy megszabadítja népét, és soha el nem múló nevet szerez magának.
1Ma 6:45 Vakmerően odarohant tehát a hadsorok közé, lesújtott jobbra is, balra is, úgyhogy mindkét oldalon hullottak a csapása alatt.
1Ma 6:46 Majd a lába közé bújt az elefántnak, aláment és megölte. Az rázuhant a földre, és ő halálát lelte ott.
1Ma 6:47 Ám amikor látták a király hadát és seregének támadó erejét, visszavonultak előlük.
1Ma 6:48 A király serege pedig utánuk nyomult Jeruzsálem irányába. Júdea és a Sion hegy ellen indította táborát a király.
1Ma 6:49 Bétszúr lakóival békét kötött. Ezek kimentek a városból, mert nem volt nekik ott élelmük az ostrom alatt; szombati nyugalma volt ugyanis a földnek.
1Ma 6:50 Elfoglalta tehát a király Bétszúrt, és a védelmére őrséget hagyott benne.
1Ma 6:51 Majd ostrom alá vette a szentély helyét sok napig, felállított faltörő kosokat, hadigépeket, tűzvetőket, kő- és dárdahajítókat, nyíllövő eszközöket és parittyákat.
1Ma 6:52 De azok is hadigépeket használtak hadigépeik ellen, és sok napig folyt a harc.
1Ma 6:53 Kifogyott azonban a városban az élelem, mert éppen a hetedik esztendő volt. A félretett felesleget pedig azok fogyasztották el, akiket a pogányok közül Júdába mentettek.
1Ma 6:54 Így csak csekélyszámú férfi maradt a szentély helyén, mert éhínség lepte meg őket. Elszéledtek ugyanis, mindenki a saját lakóhelyére.
1Ma 6:55 Ekkor arról értesült Líziász, hogy Fülöp, akit Antióchosz király még életében arra rendelt, hogy uralkodásra nevelje fiát, Antióchoszt,
1Ma 6:56 a nála lévő sereggel visszatért Perzsiából és Médiából, és azon volt, hogy átvegye a kormányzás ügyét.
1Ma 6:57 Ezért elsietett és így szólt a királyhoz, meg a hadsereg vezéreihez: "Napról napra gyengülünk, élelmünk fogytán van, a hely pedig, amelyet megszálltunk, jól meg van erősítve. Hozzá még a kormányzás gondja is nyom minket.
1Ma 6:58 Nyújtsunk tehát jobbot ezeknek az embereknek; kössünk velük és egész népükkel békét.
1Ma 6:59 Engedjük meg nekik, hogy saját törvényeik szerint éljenek, mint azelőtt. Hiszen a törvényeik miatt, amelyeket mi megvetéssel illetünk, gerjedtek haragra és vitték véghez mindezeket."
1Ma 6:60 Tetszett ez a beszéd a királynak és a vezéreknek, és elküldött hozzájuk békét ajánlani. Azok elfogadták.
1Ma 6:61 Mivel pedig a király és a vezérek esküvel biztosították őket, kivonultak a várból.
1Ma 6:62 A király erre felment a Sion hegyre. Amikor azonban a hely erődítményeit látta, csakhamar megszegte az esküt, amellyel megesküdött, és lerontatta köröskörül a kőfalat.
1Ma 6:63 Majd sebtében elvonult. Amikor aztán visszatért Antióchiába, Fülöpöt a város birtokában találta. Erre harcba szállt ellene és hatalmába kerítette a várost.
1Ma 7:1 A százötvenegyedik esztendőben Demetriosz, Szeleukosz fia, elhagyta Róma városát. Egy kis csapattal egy városba ment a tenger mellé, és ott uralkodni kezdett.
1Ma 7:2 Történt pedig, hogy amikor bement atyáinak királyi palotájába, a hadsereg megragadta Antióchoszt és Líziászt, hogy elébe vigyék őket.
1Ma 7:3 Mikor erről értesült, így szólt: "Ne engedjétek, hogy színem elé kerüljenek."
1Ma 7:4 Erre a sereg meggyilkolta őket, Demetriosz pedig királyi trónjára ült.
1Ma 7:5 Ekkor elvetemedett, gonosz férfiak járultak elé Izraelből. Vezérük Alkímosz volt, aki főpap szeretett volna lenni.
1Ma 7:6 Ezek bevádolták a népet a királynál ezekkel a szavakkal: "Júdás és testvérei kiirtották barátaidat mind; minket pedig elűzött földünkről.
1Ma 7:7 Küldj ki tehát egy megbízható férfit, s ez menjen el, nézze meg mindazt a romlást, amelyet az nekünk és a király tartományainak okozott, és büntesse meg minden barátját és segítőtársát."
1Ma 7:8 A király erre kiválasztotta barátai közül Bakhidészt, aki a nagy folyón túl eső tartományon parancsnokolt, és bizalmasa volt a királynak. Ezt elküldte,
1Ma 7:9 hogy nézze meg a romlást, amelyet Júdás okozott. A gonosz Alkímosznak a főpapi tisztet adta; annak pedig meghagyta, hogy álljon bosszút Izrael fiain.
1Ma 7:10 Fel is kerekedtek és elmentek nagy sereggel Júdea földjére. Majd követeket küldtek és álnok módon, békés szavakkal szóltak Júdáshoz meg a testvéreihez.
1Ma 7:11 Ők azonban nem hallgattak beszédükre, mert látták, hogy nagy sereggel jöttek.
1Ma 7:12 Összegyűlt ekkor Alkímosznál és Bakhidesznél egy sereg írástudó, hogy megvitassák a jogi helyzetet.
1Ma 7:13 A haszidok voltak Izrael fiai közül az elsők, akik békét kértek tőlük.
1Ma 7:14 Ezek ugyanis így gondolkodtak: "Áron nemzetségéből való pap jött velük; ez csak nem fog rászedni minket."
1Ma 7:15 Bakhidész békés szavakkal szólt hozzájuk, sőt meg is esküdött nekik: "Nem hozunk bajt sem rátok, sem a barátaitokra."
1Ma 7:16 Ezért hittek is neki. Ő azonban megragadott közülük hatvan embert, és kivégezte őket egy napon az Írás szava szerint:
1Ma 7:17 "Szentjeid testét és azok vérét ontották Jeruzsálem körül, és nem volt, aki eltemesse őket."
1Ma 7:18 Félelem és remegés szállta meg erre az egész népet, s azt mondták: "Igazság és egyenesség nincsen bennük; megszegték a megállapodást és az esküt, amellyel megesküdtek."
1Ma 7:19 Ezután elvonult Bakhidész Jeruzsálem alól, és Bétzekánál ütött tábort. Majd elküldött és sokat elfogott azok közül, akik elpártoltak tőle. A nép közül is megölt néhány embert, és egy nagy kútba vetette őket.
1Ma 7:20 Azután rábízta a tartományt Alkímoszra. Védelmül csapatot hagyott vissza nála; maga Bakhidész pedig visszatért a királyhoz.
1Ma 7:21 Alkímosz ezután sokat harcolt főpapi tiszte érdekében.
1Ma 7:22 Köréje gyűltek mindazok, akik felforgatták tulajdon népüket. Kezükbe kaparintották Júdea földjét és nagy csapással sújtottak le Izraelre.
1Ma 7:23 Mikor Júdás látta mindazt a bajt, amelyet Alkímosz és a vele lévők okoztak Izrael fiainak -- jóval többet, mint a pogányok --,
1Ma 7:24 bejárta köröskörül mindenfelé Júdea határait, és bosszút állt az elpártolt férfiakon. Erre ezek abbahagyták az ide-oda járkálást az országban.
1Ma 7:25 Amikor pedig Alkímosz látta, hogy Júdás és a vele lévők megerősödtek, és belátta azt is, hogy nem bír helyt állni ellenük, visszatért a királyhoz és ott súlyos vádakkal illette őket.
1Ma 7:26 A király erre elküldte egyik legkiválóbb vezérét, Nikánort, aki gyűlöletet táplált Izraellel szemben, és megparancsolta neki, hogy irtsa ki a népet.
1Ma 7:27 Nikánor nagy sereggel vonult be Jeruzsálembe, majd csalárdul békés üzenetet küldött Júdásnak meg a testvéreinek,
1Ma 7:28 és mondta: "Ne legyen harc közöttem és közöttetek. Kevés emberrel megyek, hogy békességben lássam arcotokat."
1Ma 7:29 El is ment Júdáshoz, és békésen köszöntötték egymást. Ám az ellenség készen állt, hogy elragadják Júdást.
1Ma 7:30 Júdás azonban megtudta, hogy csalárdsággal közeledik feléje; ezért óvatosan elkerülte őt, és nem kívánta többé látni a színét.
1Ma 7:31 Mikor Nikánornak tudomására jutott, hogy terve nyilvánvalóvá lett, harcba indult Júdás ellen Kefarsaláma mellett.
1Ma 7:32 Nikánor seregéből elesett közel ötezer ember. A többiek a Dávid-városba menekültek.
1Ma 7:33 Ezek után az események után felment Nikánor a Sion hegyre, és elébe mentek néhányan a nép papjai közül, hogy köszöntsék őt békében és megmutassák neki a királyért felajánlott egészen elégő áldozatokat.
1Ma 7:34 Ő azonban kinevette, megvetette, tisztátalanokká tette őket s gőgösen beszélt.
1Ma 7:35 Felindulásában megesküdött és azt mondta: "Ha Júdás tüstént kezembe nem kerül seregével együtt, akkor, ha majd épségben visszatérek, felgyújtom ezt a házat." És nagy haraggal távozott.
1Ma 7:36 Erre bementek a papok, megálltak az oltár és a templom előtt, és sírva mondták:
1Ma 7:37 "Te, az Úr, kiválasztottad ezt az épületet, hogy a te nevedet szólítsák benne, és az az imádság és a könyörgés háza legyen néped számára.
1Ma 7:38 Fizess tehát vissza annak az embernek és seregének! Vesszenek el kard éle által! Emlékezzél meg istenkáromlásaikról, és ne engedd, hogy megmaradjanak!"
1Ma 7:39 Nikánor, miután kivonult Jeruzsálemből, Béthoronnál ütött tábort. Itt egy szíriai csapat is csatlakozott hozzá.
1Ma 7:40 Júdás pedig Hadásánál táborozott háromezer emberrel. Ekkor így imádkozott Júdás:
1Ma 7:41 "Uram, mikor a király követei káromoltak téged, kivonult az angyal és száznyolcvanötezret ölt meg közülük!
1Ma 7:42 Így tipord szét ma ezt a sereget is szemünk láttára! Hadd tudják meg a többiek, mily gonoszul szólt ő szentélyedről. Ítélkezzél fölötte gonoszsága szerint!"
1Ma 7:43 Majd ütközetbe bocsátkoztak a seregek ádár hó tizenharmadik napján. Nikánor tábora vereséget szenvedett; ő maga elsőként maradt a csatatéren.
1Ma 7:44 Amikor aztán serege látta, hogy Nikánor elesett, elszórták fegyverüket és elmenekültek.
1Ma 7:45 De üldözőbe vették őket egy napnyi járóföldre, Hadásától egészen Gézer környékéig; közben jeladásul megfújták mögöttük a kürtöt.
1Ma 7:46 Erre kirontottak köröskörül Júdea minden helyiségének lakói és bekerítették őket. Ellenálltak ugyan újra, de elvesztek kard éle által mindannyian. Egy sem maradt meg közülük.
1Ma 7:47 Aztán zsákmányul ejtették javaikat, magukkal vitték Nikánor levágott fejét meg a kezét, amelyet oly hetykén nyújtott ki, és felfüggesztették Jeruzsálem előtt.
1Ma 7:48 Nagy volt az öröm a nép között; és igen vídáman töltötték azt a napot.
1Ma 7:49 El is rendelte, hogy minden esztendőben megüljék azt a napot, ádár hó tizenharmadik napján.
1Ma 7:50 Ezután rövid időre nyugalom honolt Júdea földjén.
1Ma 8:1 Júdás pedig értesült a rómaiak hírnevéről és nagy hatalmáról, meg arról, hogy jóindulattal vannak mindazok iránt, akik hozzájuk fordulnak, sőt baráti szövetségre is lépnek azokkal, akik hozzájuk csatlakoznak; továbbá arról, hogy hatalmasak és erősek.
1Ma 8:2 Hallottak ugyanis harcaikról, meg Galáciában véghezvitt hőstetteikről; arról tudniillik, hogy leigázták azt és adófizetőjükké tették.
1Ma 8:3 Ezenkívül arról is, hogy mily nagy dolgot műveltek Hispánia területén, és hogyan kerítették hatalmukba az ott lévő ezüst- és aranybányákat, s foglalták el azt az egész területet bölcsességükkel és kitartással.
1Ma 8:4 Miként igáztak le tőlük igen távol eső országokat és olyan királyokat, akik a föld széleiről mentek ellenük, és rájuk sújtottak hatalmas csapással. A többiek pedig évről-évre adót fizetnek nekik.
1Ma 8:5 Legyőzték Fülöpöt és Perszészt is, a ketiták királyát. Leverték haddal a többieket is, akik fegyvert ragadtak ellenük, és hatalmukba kerítették őket.
1Ma 8:6 Tönkreverték Nagy Antióchoszt, Ázsia királyát is, aki hadba szállt ellenük, pedig százhúsz elefántja, lovassága, hadi szekerei és igen erős serege volt.
1Ma 8:7 Elfogták elevenen és őt is meg utódait is arra kötelezték, hogy fizessen súlyos adót, állítson túszokat, kössön megállapodást,
1Ma 8:8 és engedje át az indusok, a médek és a lídiaiak országát, tehát legértékesebb tartományainak egy részét. Ezeket elvették tőle, és Eumenész királynak adták.
1Ma 8:9 Amikor pedig hírül vették, hogy Hellasz lakói fel akarnak vonulni, hogy kiirtsák őket,
1Ma 8:10 hadvezért küldtek ellenük, megtámadták őket és sokan elestek közülük. Feleségeiket és gyermekeiket foglyul ejtették, és kifosztották őket. Országukat pedig elfoglalták, falaikat lerombolták, és szolgaságba vetették őket mind a mai napig.
1Ma 8:11 A többi országot is, meg szigetet, amelyek egykor ellenálltak nekik, elpusztították és hatalmuk alá hajtották.
1Ma 8:12 De hűségesen kitartottak barátaik és azok mellett, akik békében éltek velük. Így országokat foglaltak el közelben és távolban; mert mindenki, aki nevüket hallotta, megrettent tőlük.
1Ma 8:13 Akit uralomra akartak segíteni, az hozzá is jutott az uralkodáshoz; és akit akartak, le is taszítottak trónjáról. Így azután igen elhatalmasodtak.
1Ma 8:14 De mindannyiuk közül sem koronát nem viselt senki, sem bíbort nem öltött, hogy díszelegjen benne,
1Ma 8:15 hanem tanácsot állítottak fel maguknak; és a háromszázhúsz tanácstag napról-napra azon van, hogy állandóan a nép javát szolgálja, és ami üdvös, azt tegye.
1Ma 8:16 Egy emberre bízzák évente azt a tisztet, hogy kormányozza egész országukat, és irigység meg féltékenykedés nélkül erre az egyre hallgatnak mindannyian.
1Ma 8:17 Ezért Júdás kiválasztotta Eupolemoszt, János fiát, Jákob unokáját, meg Jázont, Eleazár fiát, és elküldte őket Rómába, hogy barátságra és szövetségre lépjenek velük
1Ma 8:18 a görögök igájának lerázására, mert úgy látták, hogy ezek szolgaságba vetik Izrael országát.
1Ma 8:19 Elmentek tehát Rómába -- az út igen hosszú volt --, odajárultak a tanács elé és így szóltak:
1Ma 8:20 "Makkabeus Júdás, az ő testvérei, és a zsidók népe küldött minket hozzátok, hogy barátságot és szövetséget kössünk veletek, és szövetségeseitek meg barátaitok közé vegyetek fel minket."
1Ma 8:21 Az ajánlat tetszésre talált náluk.
1Ma 8:22 Az írás pedig, amelyet érctáblára véstek és Jeruzsálembe küldtek, hogy a barátság és a szövetség emléke legyen náluk, ez volt:
1Ma 8:23 "A rómaiaknak és a zsidók népének tengeren és szárazon jól menjen dolguk mindörökké! Kard és ellenség távol legyen tőlük!
1Ma 8:24 Ha a rómaiakat vagy akármelyik szövetségesüket előbb fenyegeti háború, bárhol is országukban,
1Ma 8:25 a zsidók népe -- amennyire a viszonyok engedik -- teljes szívvel segítségükre fog sietni.
1Ma 8:26 A hadakozóknak sem gabonát, sem fegyvert, sem pénzt, sem hajót nem adnak és nem szállítanak; így tetszett ez a rómaiaknak. Rendelkezéseiket pedig megtartják, anélkül, hogy bármit is kapnának tőlük.
1Ma 8:27 Hasonlóképpen, ha a zsidók népét előbb fenyegeti háború, a rómaiak -- amennyire a körülmények engedik -- örömmel nyújtanak segítséget;
1Ma 8:28 a szövetségeseknek sem gabonát, sem fegyvert, sem pénzt, sem hajót nem szállítanak; így tetszett ez a rómaiaknak. Rendelkezéseiket pedig hátsó gondolat nélkül megtartják.
1Ma 8:29 E szavak értelmében állapodtak meg a rómaiak a zsidók népével.
1Ma 8:30 Hogyha pedig e megállapodás után akár az egyik fél, akár a másik jónak látja, hogy valamit hozzáfűzzön avagy töröljön belőle, megteheti tetszése szerint; bármit is fűzzenek hozzá, avagy töröljenek belőle, érvényes legyen.
1Ma 8:31 Azokról a bajokról pedig, amelyeket Demetriosz király hozott rájuk, ezt írtuk neki: "Miért raktál olyan súlyos igát barátainkra és szövetségeseinkre, a zsidókra?
1Ma 8:32 Ha még egyszer elénk járulnak, ellened teszünk igazságot nekik, és rád támadunk tengeren és szárazon.""
1Ma 9:1 Közben, amikor Demetriosz meghallotta, hogy Nikánor és serege elpusztult a harcban, a jobbszárnnyal még egyszer elküldte Bakhidészt és Alkímoszt Júdeába.
1Ma 9:2 Elindultak tehát a Gilgál felé vezető úton, és ostrom alá vették Arbelában Masalótot. Elfoglalták és sok emberi életet oltottak ki.
1Ma 9:3 A százötvenkettedik esztendőben, az első hónapban Jeruzsálem előtt ütött tábort a sereg.
1Ma 9:4 Azután felkerekedtek és húszezer emberrel meg kétezer lovassal elindultak Bérea irányába.
1Ma 9:5 Júdás háromezer válogatott emberével Elászában táborozott.
1Ma 9:6 Amikor észrevették a seregek hatalmas tömegét, nagyon megrettentek és sokan otthagyták a tábort, úgyhogy nem maradt közülük csak nyolcszáz férfi.
1Ma 9:7 Júdás, azt látva, hogy a serege elszéledt, a harcot pedig el nem kerülheti, elkeseredett szívében, mert nem volt már ideje, hogy összegyűjtse őket, és bánatában
1Ma 9:8 így szólt azokhoz, akik visszamaradtak: "Rajta! Rohanjuk meg ellenségünket! Hátha állni tudjuk a harcot ellenük."
1Ma 9:9 De lebeszélték erről és azt mondták: "Erre nincs erőnk. Mentsük csak meg életünket és térjünk vissza testvéreinkhez. Majd azután harcba szállunk ellenük; most kevesen vagyunk hozzá!"
1Ma 9:10 Júdás azonban így szólt: "Távol legyen tőlünk, hogy így tegyünk! Nem futunk meg előlük. Ha időnk elérkezett, haljunk meg férfiasan testvéreinkért, de ne szennyezzük be hírnevünket."
1Ma 9:11 Erre megindult a sereg a táborból és felálltak velük szemben. A lovasságot két részre osztották. A sereg előtt a parittyások meg az íjasok haladtak, a harc élén pedig mindenütt a legvitézebbek álltak.
1Ma 9:12 Maga Bakhidész a jobbszárnyon volt. Kétfelől közeledett a sereg, és felharsantak a kürtök.
1Ma 9:13 Ekkor riadót fújtak Júdás oldalán is. A föld megremegett a seregek kiáltásától. Már reggeltől estig dúlt a harc.
1Ma 9:14 Júdás észrevette, hogy Bakhidész seregének java a jobbszárnyon van. Erre melléálltak a bátor szívűek mind,
1Ma 9:15 tönkreverték a jobbszárnyat, és űzőbe vették őket egészen Asdód hegyéig.
1Ma 9:16 Mikor a balszárnyon lévők észrevették, hogy a jobbszárny felmorzsolódott, hátba támadták Júdást és a vele lévőket.
1Ma 9:17 Elkeseredetten folyt a küzdelem, sokan estek el sebeikben itt is, ott is.
1Ma 9:18 Júdás is elesett, a többiek pedig elmenekültek.
1Ma 9:19 Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és atyáik sírboltjába temették Modin városában.
1Ma 9:20 Megsiratta őt nagy síránkozással Izrael egész népe. Sok napig gyászoltak,
1Ma 9:21 és mondták: "Mint esett el a hős, aki szabadulást hozott Izrael népének!"
1Ma 9:22 Júdás egyéb háborús dolgait, vitéz és kiváló tetteit nem jegyezték fel, mert az nagyon sok volt.
1Ma 9:23 Történt pedig, hogy Júdás halála után Izrael minden határában előbújtak az istentelenek és előjöttek mindnyájan a gonosztevők.
1Ma 9:24 Ráadásul igen nagy éhínség tört ki azokban a napokban, és egész országuk velük együtt meghódolt Bakhidésznek.
1Ma 9:25 Ekkor Bakhidész kiválasztott istentelen férfiakat, és az ország uraivá tette őket.
1Ma 9:26 Ezek felkutatták és kinyomozták Júdás barátait, és elvitték őket Bakhidészhez, aki kitöltötte rajtuk bosszúját és kigúnyolta őket.
1Ma 9:27 Lett erre nagy szorongatás Izraelben, olyan, amilyen még nem volt azon nap óta, amióta nem lépett fel próféta Izraelben.
1Ma 9:28 Összegyűlt akkor Júdás összes barátja, és így szóltak Jonatánhoz:
1Ma 9:29 "Amióta meghalt testvéred, Júdás, nincsen olyan férfi, aki -- mint ő -- kivonulna ellenségeink, Bakhidész és azok ellen, akik gyűlölik nemzetünket.
1Ma 9:30 Nos tehát, mi megválasztunk ma téged az ő helyébe. Légy a fejedelmünk és vezérünk harcainkban!"
1Ma 9:31 Jonatán akkor elvállalta a vezérséget és testvére, Júdás helyébe lépett.
1Ma 9:32 Megtudta ezt Bakhidész és halálra kerestette.
1Ma 9:33 Mikor erről Jonatán meg testvére, Simon és a vele lévők mindannyian értesültek, a tekoai pusztába menekültek, és megtelepedtek az Aszfár kút vizénél.
1Ma 9:34 Meghallotta ezt Bakhidész, és szombati napon átkelt egész seregével a Jordánon.
1Ma 9:35 Jonatán eközben elküldte testvérét, a csapat vezérét: kérje meg barátait, a nabateusokat, hogy elhelyezhessék náluk bőséges málhájukat.
1Ma 9:36 De Jámbri fiai felkerekedtek Madabából és elragadták Jánost és mindenét, ami nála volt, s elvonultak vele.
1Ma 9:37 A történtek után pedig hírül vitték Jonatánnak és testvérének, Simonnak, hogy Jámbri fiai fényes nászünnepségre készülnek, és nagy pompával kísérik a menyasszonyt, egy igen előkelő kánaáni ember leányát Madabából.
1Ma 9:38 Megemlékeztek ekkor Jánosnak, az ő testvérének véréről, és felmentek és elrejtőztek a hegyszakadékban.
1Ma 9:39 Amint felemelték szemüket, hogy körülnézzenek, íme, előttük haladt egy zajos, nagy menet. A vőlegény meg barátai és testvérei jöttek éppen szembe velük kézi dobokkal, zeneszerszámokkal és sok fegyverrel.
1Ma 9:40 Erre rájuk rontottak rejtekhelyükből és öldösték őket. Sokan elestek sebeikben, a többiek pedig a hegyekbe menekültek. Minden holmijukat zsákmányul ejtették.
1Ma 9:41 Gyászra fordult hát a menyegző, és siralomra a zeneszó.
1Ma 9:42 Miután így megbosszulták testvérüknek vérét, visszatértek a Jordán partjára.
1Ma 9:43 Meghallotta ezt Bakhidész, és szombati napon nagy sereggel vonult a Jordán mellé.
1Ma 9:44 Jonatán ekkor így szólt övéihez: "Rajta! Szálljunk harcba elleneinkkel! Ma nincs úgy, mint tegnap és tegnapelőtt!
1Ma 9:45 Szemben velünk a had; innen is, onnan is a Jordán vize, part, mocsár és cserjék, és nincs hová meneküljünk.
1Ma 9:46 Nos tehát, kiáltsatok az ég felé, hogy megmeneküljetek ellenségeitek kezéből!" És megindult a harc.
1Ma 9:47 Jonatán kinyújtotta kezét, hogy leüsse Bakhidészt; ez azonban hátrafelé kitért előle.
1Ma 9:48 Erre beugrottak Jonatán és emberei a Jordánba és előttük átúsztak a Jordánon.
1Ma 9:49 Bakhidész részéről aznap ezer ember esett el. Bakhidész ezután visszatért Jeruzsálembe,
1Ma 9:50 és ezeket a megerősített városokat építette Júdeában: Jerikó, Emmausz, Béthoron, Bétel, Tamnáta, Fára és Topó várát, mindegyiket magas falakkal, kapukkal és zárakkal.
1Ma 9:51 Őrséget is helyezett el bennük, hogy hadakozzanak Izrael ellen.
1Ma 9:52 Megerősítette továbbá Bétszúr városát, valamint Gázárát és a Várat, s ellátta őket csapatokkal meg élelemmel.
1Ma 9:53 Túszul vette az ország előkelő embereinek fiait, és bezáratta őket Jeruzsálembe, a Várba.
1Ma 9:54 A százötvenharmadik esztendőben, a második hónapban elrendelte Alkímosz, hogy bontsák le a templom belső udvarának falát, és tegyék tönkre a próféták művét. Amikor azonban megkezdte a bontást,
1Ma 9:55 szélütés érte Alkímoszt, és így abbamaradt a műve. Mivel elnémult a szája és megbénult a szélütéstől, nem tudott többé beszélni és rendelkezni a háza felől.
1Ma 9:56 Meg is halt nagy kínok között Alkímosz abban az időben.
1Ma 9:57 Amikor pedig Bakhidész látta, hogy meghalt Alkímosz, visszatért a királyhoz, és két esztendeig nyugalma volt az országnak.
1Ma 9:58 Ám az istentelenek egyhangúan így határoztak: "Íme, Jonatán és övéi gondtalanul élvezik nyugalmukat. Hozzuk el ezért Bakhidészt, hadd fogja el mindannyiukat egy éjszaka."
1Ma 9:59 El is mentek hozzá és ezt tanácsolták neki.
1Ma 9:60 Ő fölkerekedett és útnak indult nagy sereggel. Titokban levelet küldött júdeai híveinek, hogy fogják el Jonatánt övéivel együtt. De ez nem sikerült, mert tervüket megtudták.
1Ma 9:61 Sőt, Jonatán fogta el a tartományban azokat a férfiakat, akik a baj szerzői voltak, ötven embert, és kivégezte őket.
1Ma 9:62 Aztán Jonatán elvonult Simonnal és az övéivel Bétbesszenbe, a pusztába. Felépítette azt romjaiból és erődítéssel látta el.
1Ma 9:63 Mikor Bakhidész meghallotta ezt, összegyűjtötte összes hadait, és Júdából is behívta embereit.
1Ma 9:64 Felvonult, megtámadta Bétbesszent, sok napig ostromolta, közben hadigépeket is állított fel.
1Ma 9:65 Jonatán ekkor a városban hagyta testvérét, Simont, és kiment az országba. Kisszámú csapattal vonult,
1Ma 9:66 leverte Odárent és testvéreit, valamint Fázéron fiait sátraikban, és a megkezdett diadalokkal nőni kezdett hadi ereje is.
1Ma 9:67 Simon ezalatt ki-kirontott övéivel a városból és felgyújtotta a hadigépeket.
1Ma 9:68 Aztán rátámadtak Bakhidészre, megverték és nagyon elkeserítették, mivel terve és felvonulása hiábavaló volt.
1Ma 9:69 Haragjában az istentelen férfiak ellen fordult, akik azt a tanácsot adták neki, hogy betörjön országukba, és sokat megölt közülük. Maradék csapatával aztán vissza akart térni országába.
1Ma 9:70 Amint ezt megtudta Jonatán, követeket küldött hozzá, hogy békét kössön vele, és hogy kiadja neki a foglyokat.
1Ma 9:71 Örömest ráállt, és az ajánlat értelmében járt el. Ugyanakkor megesküdött, hogy őt egész életében semminemű bajjal nem zaklatja többé.
1Ma 9:72 Kiadta neki azokat a foglyokat, akiket azelőtt elhurcolt Júdea földjéről, aztán megfordult, visszatért országába, és nem jött soha többé a tájékukra.
1Ma 9:73 Pihent tehát a fegyver Izraelben. Jonatán pedig Mákmásban tartózkodott; ott kezdte kormányozni Jonatán a népet, és kiirtotta az istenteleneket Izraelben.
1Ma 10:1 A százhatvanadik esztendőben felvonult Alexander, az Epifánésznek nevezett Antióchosz fia és elfoglalta Ptolemaiszt. Ott befogadták őt és uralkodni kezdett.
1Ma 10:2 Amint erről Demetriosz király értesült, hatalmas sereget gyűjtött és kivonult, hogy harcba bocsátkozzék vele.
1Ma 10:3 Demetriosz ugyanakkor barátságos hangú levelet küldött Jonatánnak, hogy nagyrabecsülését mutassa ki vele szemben.
1Ma 10:4 Így gondolkodott ugyanis: "Siessünk, kössünk vele békét, még mielőtt Alexanderral szövetkeznék ellenünk.
1Ma 10:5 Még eszébe jut majd mindaz a baj, amelyet neki, testvérének és népének okoztunk."
1Ma 10:6 Így megengedte neki, hogy hadat gyűjtsön, fegyvert szerezzen és az ő szövetségese legyen. Még azt is elrendelte, hogy adják ki neki a Várban lévő túszokat.
1Ma 10:7 Jonatán erre elment Jeruzsálembe és felolvasta az egész nép meg a Várban lévők előtt a levelet.
1Ma 10:8 Nagy félelem szállta meg őket, amikor hallották, hogy a király seregtoborzásra adott neki engedélyt.
1Ma 10:9 A túszokat kiadták Jonatánnak, ő pedig hazaengedte azokat szüleikhez.
1Ma 10:10 Jonatán a székhelyét Jeruzsálembe tette át, és elkezdte kiépíteni és helyreállítani a várost.
1Ma 10:11 Megparancsolta a munkásoknak, hogy emeljenek falat és erősítsék meg a Sion hegyet köröskörül faragott kövekkel. Így is tettek.
1Ma 10:12 Ekkor az idegenek, akik a Bakhidész által épített erősségekben voltak, elmenekültek,
1Ma 10:13 mindenki otthagyta a helyét és hazájába tért.
1Ma 10:14 Egyedül Bétszúrban maradtak néhányan azok közül, akik elpártoltak a törvénytől és Isten parancsától, mert védelmet találtak ott.
1Ma 10:15 Amikor Alexander király értesült azokról az ígéretekről, amelyeket Demetriosz Jonatánnak tett, és elbeszélték neki az általa és testvérei által véghezvitt harcokat és hőstetteket, továbbá azokat a bajokat, amelyeket elszenvedtek,
1Ma 10:16 így szólt: "Találhatunk-e hozzá hasonló férfit? Nos tehát, tegyük őt barátunkká és szövetségesünkké!"
1Ma 10:17 Ekkor levelet írt és abban ezeket a szavakat küldte neki:
1Ma 10:18 "Alexander király üdvözli testvérét, Jonatánt!
1Ma 10:19 Azt hallottuk rólad, hogy hatalmas és vitéz férfi vagy, és méltó arra, hogy barátunkká légy.
1Ma 10:20 Ezennel tehát néped főpapjává teszünk és megengedjük, hogy a király barátja címét viseld. -- Küldött neki bíbort meg aranykoronát is. -- Ügyeinkben érts velünk egyet és maradj velünk barátságban."
1Ma 10:21 Erre Jonatán magára öltötte a szent ruhát a százhatvanadik esztendő hetedik havában, a sátoros ünnepen. Majd sereget gyűjtött és fegyvert szerzett bőségben.
1Ma 10:22 Amint Demetriosz hírét vette ennek, nagyon elszomorodott és így szólt:
1Ma 10:23 "Hogyan engedhettük meg, hogy Alexander megelőzzön minket, szövetségre lépjen a zsidókkal és így gyarapítsa erejét?
1Ma 10:24 Majd írok nekik én is kérlelő szavakat, méltóságot és ajándékot ígérek, hogy segítségemre mellém álljanak."
1Ma 10:25 Írt is nekik ilyképpen: "Demetriosz király üdvözli a zsidók népét!
1Ma 10:26 Örömmel értesültünk róla, hogy megtartottátok a velünk kötött szövetséget, barátságban maradtatok velünk, és nem pártoltatok át ellenségeinkhez.
1Ma 10:27 Tartsatok csak ki továbbra is a hozzánk való hűségben, és mi majd jótéteményekkel kárpótolunk titeket azokért, amiket nekünk cselekedtetek.
1Ma 10:28 Sokféle szolgáltatást elengedünk és még ajándékokat is adunk nektek.
1Ma 10:29 Ezennel felmentelek titeket és valamennyi zsidót az adózás alól. Elengedem a sószolgáltatást, nem követelem a koszorúkat és a gabonaharmadot.
1Ma 10:30 A mai naptól kezdve meghagyom nektek a jövőben a fa gyümölcsének engem illető felét. Ne szedjék ezt a mai naptól kezdve sohasem Júdea földjén, s abban a három kerületben sem, amelyet Szamariából és Galileából kapcsoltak hozzá.
1Ma 10:31 Jeruzsálem szent és szabad legyen határával együtt. A tized és az adó az övé legyen.
1Ma 10:32 Lemondok a jeruzsálemi Vár birtoklásáról is. Átadom azt a főpapnak: helyezzen oda férfiakat őrségül, tetszése szerint.
1Ma 10:33 Váltságdíj nélkül szabadon bocsátom egész országomban az összes zsidó embert, akit Júdea földjéről fogságba hurcoltak. Mindannyian mentesek legyenek az adótól, még jószágaikat illetően is.
1Ma 10:34 Minden szent nap: a szombatok, a hónapok első napjai, a parancsolt ünnepek, három nap az ünnep előtt és három nap az ünnep után legyenek mind az adómentesség és az elengedés napjai az országomban lakó valamennyi zsidó számára.
1Ma 10:35 Senkinek se legyen joga bármit is behajtani, vagy közülük bárki ellen bármilyen ügyben keresetet indítani.
1Ma 10:36 A zsidók közül harmincezer embert a király seregébe kell felvenni. Ezek ugyanúgy kapják meg zsoldjukat, mint a király valamennyi serege. Egy részüket a nagy király váraiban kell elhelyezni.
1Ma 10:37 Mások közülük jussanak állami ügyek élére, bizalmi állásokba. Vezéreik közülük kerüljenek ki. Amellett éljenek törvényeik szerint, amint ezt a király Júdea földje számára is elrendelte.
1Ma 10:38 Azt a három kerületet pedig, amelyet Szamaria tartományból csatoltak Júdához, számítsák Júdeához. Egy fő alatt legyenek vele és senki hatalma alatt se álljanak, csak a főpapé alatt.
1Ma 10:39 Ptolemaiszt határával együtt odaajándékozom a jeruzsálemi templomnak, a szentély szükségleteinek fedezésére.
1Ma 10:40 Amellett évente tizenötezer ezüstsiklust ajánlok fel az engem illető királyi jövedelmekből.
1Ma 10:41 Mindazt pedig, ami nem folyt be és amit a tisztviselők az előző években nem hajtottak be, adják mostantól fogva a templom szolgálatára.
1Ma 10:42 Ezenfelül az az ötezer ezüstsiklus, amelyet minden esztendőben a szentély jövedelméből vettek el, a szolgálatot tévő papokat illesse.
1Ma 10:43 Mindazok, akik a jeruzsálemi templomba vagy a környékén bármely részre menekülnek, bármilyen ügyben vétettek is a király ellen, szabadok legyenek, és zavartalanul birtokolhassák mindenüket, amijük csak van országom területén.
1Ma 10:44 A szentély építésének és tatarozásának költségeit a királyi kincstár fedezze.
1Ma 10:45 Ugyancsak a királyi kincstárt terhelje Jeruzsálem falainak felépítése és köröskörül való megerősítése, valamint a falak emelése Júdeában."
1Ma 10:46 Amikor Jonatán meg a nép e szavakat hallotta, nem hittek bennük és elutasították azokat, mert visszaemlékeztek arra, hogy milyen nagy gonoszságot művelt Izraelben és milyen kegyetlenül sanyargatta őket.
1Ma 10:47 Inkább Alexander mellé álltak, aki először tett nekik békeajánlatokat, és segítségére voltak minden időben.
1Ma 10:48 Alexander király pedig nagy sereget gyűjtött és hadba szállt Demetriosz ellen.
1Ma 10:49 Megütközött a két király, és Demetriosz serege megfutamodott. Alexander üldözni kezdte és szorongatta őket.
1Ma 10:50 Hevesen dúlt a harc napnyugtáig. Még ugyanazon a napon elesett Demetriosz is.
1Ma 10:51 Erre Alexander követeket küldött Ptolemajoszhoz, Egyiptom királyához, és ezt üzente neki:
1Ma 10:52 "Visszatértem országomba, elfoglaltam atyáim trónját és megkezdtem az uralkodást. Legyőztem Demetrioszt és országunkat hatalmamba kerítettem.
1Ma 10:53 Megütköztem vele, megsemmisítettük őt magát táborával egyetemben és elfoglaltam királyi trónját.
1Ma 10:54 Nos tehát, lépjünk szövetségre egymással. Add nekem leányodat feleségül, hogy vőd lehessek, és én neked is meg neki is hozzád méltó ajándékokat adok."
1Ma 10:55 Ptolemajosz király erre így felelt: "Áldott az a nap, amelyen visszatértél atyáid földjére, és elfoglaltad országuk trónját.
1Ma 10:56 Megteszem neked azt, amit írtál. Jöjj csak elém Ptolemaiszba. Ott majd látjuk egymást, és én kérésed szerint jegybe adom neked leányomat."
1Ma 10:57 Elindult tehát Ptolemajosz Egyiptomból leányával, Kleopátrával együtt, és elment Ptolemaiszba a százhatvankettedik esztendőben.
1Ma 10:58 Ott találkozott Alexander királlyal, odaadta neki leányát, Kleopátrát feleségül, és Ptolemaiszban királyhoz méltóan igen fényes nászünnepséget rendezett.
1Ma 10:59 Alexander király írt ezután Jonatánnak, hogy jöjjön elébe.
1Ma 10:60 Az elindult fényes kisérettel Ptolemaiszba. Itt a két király elé járult, és sok ezüstöt, aranyat meg ajándékot adott nekik, és így elnyerte a kegyüket.
1Ma 10:61 Szövetkeztek azonban ellene veszedelmes férfiak Izraelből, istentelen emberek, és bevádolták őt. De a király ügyet sem vetett rájuk,
1Ma 10:62 hanem meghagyta, hogy vegyék le Jonatán ruháját és öltöztessék bíborba. Így is cselekedtek. Majd maga mellé ültette őt a király,
1Ma 10:63 és így szólt fejedelmeihez: "Menjetek ki vele a városba és hirdessétek ki: Senki se merjen vádat emelni ellene semmiféle ügyben, és senki se kellemetlenkedjék neki semmiféle okból!"
1Ma 10:64 Történt pedig, hogy amikor azok, akik áskálódtak ellene, azt látták, hogy a hirdetés szavai értelmében mily dicsőség érte őt, és hogy bíbor fedi a vállát, valamennyien elmenekültek.
1Ma 10:65 A király pedig nagyon kitüntette őt. Felvette legbelsőbb bizalmasai sorába, vezérré tette és részessé az uralkodásban.
1Ma 10:66 Jonatán ezután épségben és boldogan tért vissza Jeruzsálembe.
1Ma 10:67 A százhatvanötödik esztendőben Demetriosz, Demetriosz fia Krétából elment atyái földjére.
1Ma 10:68 Mikor Alexander király értesült erről, igen elszomorodott és visszatért Antióchiába.
1Ma 10:69 Demetriosz király pedig fővezérré tette Apollónioszt, a cöleszíriai helytartót. Ez nagy sereget toborzott és Jamniába vonult. Aztán elküldött Jonatánhoz, a főpaphoz,
1Ma 10:70 ezekkel a szavakkal: "Te vagy az egyedüli, aki ellenállsz nekünk. Nevetséggé és csúfsággá lettem amiatt, hogy erőszakkal szembeszállsz velünk a hegyek között.
1Ma 10:71 Nos tehát, ha bízol seregedben, jöjj le hozzánk a síkságra. Hadd mérjük itt össze erőnket! Velem van a városok hadereje.
1Ma 10:72 Kérdezősködj csak, s majd megtudod, hogy ki vagyok én meg a többiek, akik segítségemre vannak. Azt fogják majd mondani, hogy lábatok nem tud helytállni színünk előtt. "Hiszen már atyáid is két alkalommal futamodtak meg saját országukban."
1Ma 10:73 Hogyan tudnál tehát te ellenállni ilyen lovasságnak és ekkora seregnek a síkságon, ahol sem kő nincs, sem szikla, és nincs hova menekülni?"
1Ma 10:74 Mikor Jonatán Apollóniosz üzenetét hallotta, felháborodott lelkében. Majd kiválasztott tízezer embert és kivonult Jeruzsálemből. Segítségére sietett a testvére, Simon is.
1Ma 10:75 Tábort ütöttek Joppénál, de a város zárva maradt előtte. Apollóniosz őrsége volt ugyanis Joppéban, ezért ostrom alá vette.
1Ma 10:76 Erre a városban lévők megrettentek és kinyitották neki a kaput. Így Jonatán úrrá lett Joppéban.
1Ma 10:77 Amint Apollóniosz hírét vette ennek, felkerekedett háromezer lovassal és nagy sereggel,
1Ma 10:78 s elindult Asdód felé, mintha csupán átvonulna. De mindjárt a síkságra vonult, mert nagyszámú lovas volt vele, és ő beléjük helyezte bizalmát. Jonatán egészen Asdódig követte őt, és ott összecsaptak.
1Ma 10:79 De Apollóniosz ezer lovast lesben hagyott mögöttük a táborban.
1Ma 10:80 Jonatán észrevette ugyan, hogy lesben állnak mögötte, de már körülfogták seregét, és reggeltől estig hányták a nyilat a seregre.
1Ma 10:81 A sereg azonban helytállt Jonatán parancsa értelmében, amíg amazoknak a lovai el nem fáradtak.
1Ma 10:82 Erre nekiengedte csapatát Simon is, és amikor a lovasság ereje már megtört, rárontott a seregre, megverte őket, és azok futásban kerestek menedéket.
1Ma 10:83 Azok, akik elszéledtek a síkságon, Asdódba futottak. Bementek Bétdágonba a bálványukhoz, hogy ott menedékre leljenek.
1Ma 10:84 Jonatán azonban felgyújtotta Asdódot a környéken elterülő városokkal együtt. Elvette zsákmányukat és felégette tűzzel Dágon templomát mindazokkal együtt, akik oda menekültek.
1Ma 10:85 A kard által elhullottak száma pedig azokkal együtt, akik a tűz martalékává lettek, közel nyolcezer ember volt.
1Ma 10:86 Azután felkerekedett innen Jonatán, és Askalont szállta meg. Itt a város lakói nagy pompával jöttek elébe.
1Ma 10:87 Végül visszatért Jonatán övéivel és gazdag zsákmánnyal Jeruzsálembe.
1Ma 10:88 Történt pedig, hogy amikor ez a dolog Alexander király tudomására jutott, még jobban kitüntette Jonatánt.
1Ma 10:89 Olyan aranyboglárt küldött neki, amilyent a király rokonainak szoktak ajándékozni, s átengedte neki birtokul Akkaront egész környékével együtt.
1Ma 11:1 Ezután Egyiptom királya hadat gyűjtött, annyit, mint a föveny a tenger partján, valamint hajót is nagy számban. Az volt ugyanis a terve, hogy csellel elfoglalja Alexander országát és azt saját országához csatolja.
1Ma 11:2 Elment tehát, barátságot hangoztatva, Szíriába. Az emberek megnyitották előtte a városokat, sőt ki is vonultak elébe. Alexander király ugyanis meghagyta, hogy menjenek elébe, hiszen az apósa volt.
1Ma 11:3 Mikor aztán Ptolemajosz betette lábát a városba, katonai őrséget helyezett el az egyes városokban.
1Ma 11:4 Amikor pedig Asdódhoz közeledett, megmutatták neki Dágon felgyújtott templomát, Asdódot és környékét romjaival együtt, a szanaszét heverő holttesteket s a hadban elesettek sírdombjait, amelyeket az útszélen emeltek.
1Ma 11:5 S hogy gyűlöletessé tegyék, azt mondták a királynak: Jonatán cselekedte mindezt! A király azonban hallgatott.
1Ma 11:6 Jonatán pedig nagy pompával a király elé járult Joppéban; üdvözölték egymást és megszálltak ott.
1Ma 11:7 Majd elkísérte Jonatán a királyt az Eleuterosz nevű folyóig, aztán visszatért Jeruzsálembe.
1Ma 11:8 Ptolemajosz király pedig hatalma alá vetette a parti városokat egészen a tenger menti Szeleukiáig, és gonosz terveket szőtt Alexander ellen.
1Ma 11:9 Követeket küldött ugyanis Demetrioszhoz, ezekkel a szavakkal: "Gyere, kössünk egymással szövetséget. Odaadom neked Alexandernél lévő leányomat feleségül. Aztán uralkodjál atyád országában.
1Ma 11:10 Megbántam ugyanis, hogy neki adtam leányomat, mert az életemre tört."
1Ma 11:11 Így gyalázta őt, mivel országára áhítozott.
1Ma 11:12 El is vette tőle leányát és Demetriosznak adta. Szakított Alexanderrel és nyílt ellenségekké lettek.
1Ma 11:13 Azután Ptolemajosz bevonult Antióchiába és két koronát tett fejére: Egyiptomét és Ázsiáét.
1Ma 11:14 Alexander király ebben az időben Kilíkiában volt, mert fellázadtak a vidék lakói.
1Ma 11:15 A hír vétele után Alexander hadba szállt ellene. Ptolemajosz király is felvonult seregével. Rárontott nagy erővel és megfutamította.
1Ma 11:16 Alexander Arábiába menekült, hogy ott védelmet keressen. Így Ptolemajosz király maradt a győztes.
1Ma 11:17 Az arab Zabdiel pedig fejét vette Alexandernek és elküldte Ptolemajosznak.
1Ma 11:18 Három napra rá elhunyt Ptolemajosz is. Erre a városok lakói lemészárolták a várak őrségét,
1Ma 11:19 s így trónra léphetett Demetriosz a százhatvanhetedik esztendőben.
1Ma 11:20 Abban az időben Jonatán összegyűjtötte a júdeaiakat, hogy elfoglalják a jeruzsálemi Várat. Számos hadigépet is felállítottak ellene.
1Ma 11:21 De az istentelen férfiak, akik gyűlölték saját nemzetüket, elmentek Demetriosz királyhoz, és beárulták neki, hogy Jonatán ostrom alá veszi a Várat.
1Ma 11:22 Ennek hallatára indulatra gerjedt, tüstént Ptolemaiszba ment és megírta Jonatánnak, hogy hagyja abba a Vár ostromát és siessen hozzá megbeszélésre.
1Ma 11:23 Mikor Jonatán értesült erről, elrendelte, hogy csak folytassák az ostromot. Aztán kiválasztott néhányat Izrael vénei s a papok sorából, és szemébe nézett a veszedelemnek.
1Ma 11:24 Magához vett aranyat, ezüstöt, ruházatot és sok egyéb ajándékot, a király elé járult Ptolemaiszban, és elnyerte a kegyét.
1Ma 11:25 Néhány istentelen ember saját népének soraiból vádat emelt ugyan ellene,
1Ma 11:26 a király azonban úgy tett vele, mint ahogy elődei tettek: igen megtisztelte őt összes bizalmasai szeme láttára.
1Ma 11:27 Meghagyta neki főpapi tisztét és a többi méltóságot, amelyeknek már azelőtt birtokában volt, és felvette őt legbelsőbb bizalmasai sorába.
1Ma 11:28 Jonatán ekkor arra kérte a királyt, hogy mentesítse Júdeát és a három kerületet és Szamariát környékével együtt az adó alól, és háromszáz talentumot ígért neki.
1Ma 11:29 A király engedett a kérésnek és minderről ilyen tartalmú levelet írt Jonatánnak:
1Ma 11:30 "Demetriosz király üdvözli testvérét, Jonatánt, és a zsidók népét.
1Ma 11:31 Hogy tudomástok legyen róla, elküldjük nektek annak a levélnek a másolatát, amelyet a ti ügyetekben írtunk atyánknak, Lasztenésznek:
1Ma 11:32 "Demetriosz király üdvözli Lasztenész atyát!
1Ma 11:33 Úgy határoztunk, hogy az irántunk tanúsított barátságos érzületükért jót cselekszünk a zsidók népével, a mi barátainkkal, mert hűségesen teljesítik irántunk való kötelességeiket.
1Ma 11:34 Ennélfogva átadjuk nekik Júdea egész területét, valamint egész környékével együtt azt a három kerületet, Efraimot tudniillik meg Liddát és Ramátát, amelyet Szamariától Júdeához csatoltak el. Hadd szolgáljanak zálogul mindazok javára, akik Jeruzsálemben áldoznak, s kárpótlásul azokért a dolgokért, amelyeket azelőtt beszedett tőlük a király minden esztendőben, vagyis a föld és a fák gyümölcséért.
1Ma 11:35 Lemondunk továbbá ettől az időtől kezdve az ő javukra többi járandóságunkról is, úgymint: a tizedről és a vámról, továbbá a sótelepekről és a nekünk szállított koszorúkról.
1Ma 11:36 Mindezt átengedjük nekik. Visszavonni ebből semmit sem szabad, mostantól kezdve örök időkig.
1Ma 11:37 Nos tehát, legyen gondotok rá, hogy erről a rendelkezésről másolat készüljön, s azt adjátok oda Jonatánnak. Hadd helyezzék el nyilvános helyen a szent hegyen.""
1Ma 11:38 Amikor aztán Demetriosz király azt látta, hogy lecsendesedett az ország az ő színe előtt, és már senki sem áll ellent neki, elbocsátotta egész hadseregét, mindenkit saját hazájába, a szigetek népeinek sorából toborzott idegen csapaton kívül. Ezzel azonban ellenségévé tette atyáinak valamennyi seregét.
1Ma 11:39 Amikor pedig Trifón, aki egykor Alexander párthívei közé tartozott, észrevette, hogy az egész sereg elégedetlen Demetriosszal szemben, elment az arab Jamlekuhoz, Alexander fiának, Antióchosznak nevelőjéhez.
1Ma 11:40 Unszolta őt, adja ki neki a fiút, hogy király lehessen apja helyében. Ugyanakkor felfedte előtte Demetriosz viselt dolgait is, valamint csapatainak ellenséges érzületét vele szemben. És hosszú ideig ott maradt nála.
1Ma 11:41 Jonatán viszont azt az üzenetet küldte Demetriosz királynak, hogy távolítsa el az őrséget a jeruzsálemi Várból és az erősségekből, mert azok háborgatják Izraelt.
1Ma 11:42 Demetriosz ekkor ezzel az üzenettel válaszolt Jonatánnak: "Nem csak ezt teszem meg neked és népednek, hanem, amint kellő alkalom kínálkozik, dicsőséggel övezlek téged és a nemzetedet.
1Ma 11:43 Most azonban jól tennéd, ha embereket küldenél a segítségemre, mert egész seregem elpártolt tőlem."
1Ma 11:44 Erre Jonatán háromezer vitézt küldött Antióchiába. Ezek elmentek a királyhoz, s a király nagyon megörült érkezésüknek.
1Ma 11:45 Egybegyűlt akkor a város lakóiból százhúszezer ember, és meg akarták ölni a királyt.
1Ma 11:46 A király a palotába menekült. Erre a város lakói megszállták az utakat a városban és támadásba lendültek.
1Ma 11:47 A király a zsidókat hívta segítségül. Ezek köréje gyűltek mindnyájan. Azután szerteszéledtek mindenfelé a városban
1Ma 11:48 és lemészároltak aznap százezer embert. A várost felgyújtották és rengeteg zsákmányt szereztek azon a napon, s megszabadították a királyt.
1Ma 11:49 Mikor a város lakói azt látták, hogy a zsidók kényük-kedvük szerint bánnak a meghódított várossal, elvesztették bátorságukat, kérve-kérték a királyt és így szóltak:
1Ma 11:50 "Nyújtsd felénk jobbodat! Szűnjenek meg harcolni a zsidók ellenünk és a város ellen!"
1Ma 11:51 Eldobálták tehát fegyverüket és békéért könyörögtek. A zsidóknak erre nagy lett a becsülete a királynak és az ország minden lakójának szemében. Emlegették őket az országban, és ők gazdag zsákmánnyal tértek vissza Jeruzsálembe.
1Ma 11:52 De alighogy ismét szilárdan ült trónján Demetriosz király és alig csendesedett le az ország a színe előtt,
1Ma 11:53 megfeledkezett mindarról, amit ígért. Elhidegült Jonatántól, nem hálálta meg a vele szemben tanúsított jótéteményeket és nagyon zaklatta őt.
1Ma 11:54 Ezek után visszatért Trifón, és vele a gyermekkorban lévő Antióchosz is. Ez trónra lépett és koronát tett a fejére.
1Ma 11:55 Erre összegyűltek nála mindazok a csapatok, amelyeket szélnek eresztett Demetriosz, és hadba szálltak ellene. Demetriosz ekkor meghátrált és elmenekült.
1Ma 11:56 Trifón pedig megszerezte az állatokat, és hatalmába kerítette Antióchiát.
1Ma 11:57 Ezután az ifjú Antióchosz ezt írta Jonatánnak: "Megerősítelek főpapi tisztedben. Négy kerület fölé teszlek, és a király bizalmasai között lesz a helyed."
1Ma 11:58 Küldött neki arany asztali edényeket, és megengedte neki, hogy aranyserlegből igyék, bíbort öltsön és aranyboglárt viseljen.
1Ma 11:59 Testvérét, Simont pedig fővezérré tette Tírusz határától Egyiptom határáig.
1Ma 11:60 Jonatán akkor kivonult, bejárta a városokat a folyón túl, és segítségére odagyűlt hozzá Szíriának egész hadserege. Mikor Askalonba ért, ünnepélyesen kivonultak eléje a városból.
1Ma 11:61 Innen elment Gázába. Gáza lakói azonban bezárkóztak előtte. Erre ő megtámadta a várost, felgyújtotta a környéket és kifosztotta.
1Ma 11:62 Ekkor a gázaiak könyörgésre fogták a dolgot Jonatánnál, mire ő a jobbját nyújtotta nekik; fiaikból kezeseket szedett és elküldte őket Jeruzsálembe. Majd bejárta az országot egészen Damaszkuszig.
1Ma 11:63 Amikor aztán Jonatán arról értesült, hogy Demetriosz vezérei a galileai Kádesben nagy sereg élén ármánykodva arra törekednek, hogy elmozdítsák őt az ország ügyeitől,
1Ma 11:64 ő maga felvonult ellenük, míg testvérét, Simont az ország bensejében hagyta.
1Ma 11:65 Simon megszállta Bétszúrt, hosszú ideig ostromolta és körülzárta őket.
1Ma 11:66 Ekkor azt kérték, hogy nyújtsa jobbját nekik. Nyújtotta is; de kiűzte őket onnan, elfoglalta a várost és őrséget helyezett el benne.
1Ma 11:67 Jonatán eközben a Genezár vizénél táborozott seregével, de még napkelte előtt felkerekedett Hácor síksága felé.
1Ma 11:68 S íme, a síkságon egy idegenekből álló sereg jött vele szembe. S miközben Jonatán az ellenkező oldalról felvonult, ezek lest állítottak ellene a hegyekben.
1Ma 11:69 Amikor aztán a lesbenállók kirontottak búvóhelyükről és támadásba lendültek,
1Ma 11:70 Jonatán és egész serege meghátrált. Senki sem maradt a helyén Matatiás, Absalom fia és Júdás, Kálfi fia csapatvezéreken kívül.
1Ma 11:71 Jonatán ekkor megtépte ruháját, port hintett a fejére és imádkozott.
1Ma 11:72 Majd ismét harcba szállt velük Jonatán, és bár azok vitézül ellenálltak, futásba kergette őket.
1Ma 11:73 Mikor ezt látták azok, akik elmenekültek mellőle, visszatértek hozzá és vele együtt mindannyian Kádesig, a táborukig kergették őket. Egészen odáig jutottak ugyanis el.
1Ma 11:74 Az idegenek közül aznap elesett háromezer ember. Jonatán pedig visszatért Jeruzsálembe.
1Ma 12:1 Mivel Jonatán úgy látta, hogy az idő kedvez neki, férfiakat választott ki és elküldte őket Rómába, megszilárdítani és megújítani velük a barátságot.
1Ma 12:2 A spártaiaknak és más helyekre is küldött hasonló tartalmú leveleket.
1Ma 12:3 Rómába érkezve, a tanács elé járultak és így szóltak: "Jonatán főpap és a zsidók nemzete küldött minket, hogy megújítsuk a régi barátságot és szövetséget."
1Ma 12:4 Erre ezek az egyes helyi hatóságoknak szóló leveleket adtak nekik, hogy azok nyugodt hazatérést biztosítsanak számukra Júdea földjére.
1Ma 12:5 Ez annak a levélnek a mása, amelyet Jonatán írt a spártaiaknak:
1Ma 12:6 "Jonatán, a főpap és a nép vénei, a papok meg a zsidók többi népe üdvözlik testvéreiket, a spártaiakat!
1Ma 12:7 Már régebben azt írta Áriosz, egyik királyotok Oniás főpapnak, hogy -- amint az itt mellékelt irat tanúsítja -- testvéreink vagytok.
1Ma 12:8 Oniás tisztelettel fogadta a követet, átvette a szövetségről és a barátságról szóló levelet.
1Ma 12:9 Bár semmi szükség sem kényszerít minket erre -- vigasztalásunkra vannak ugyanis a kezeink közt lévő szent könyvek --,
1Ma 12:10 mindazonáltal megkíséreljük követeink által megújítani veletek a szövetséget és a barátságot, hogy el ne idegenedjünk tőletek. Nagy idő telt el ugyanis azóta, hogy követeiteket elküldtétek hozzánk.
1Ma 12:11 Mi az ünnepeken és egyéb előírt napokon minden időben szünet nélkül megemlékezünk rólatok áldozataink bemutatása alkalmával és szertartásainkban, mert szent kötelesség megemlékezni a testvérekről.
1Ma 12:12 Örvendünk jó híreteknek.
1Ma 12:13 Minket azonban sok sanyargatás és gyakori háború környékezett, mert a köröttünk lévő királyok hadakoztak ellenünk.
1Ma 12:14 De nem akartunk terhetekre lenni ezekben a háborúskodásokban sem nektek, sem többi szövetségeseinknek és barátainknak.
1Ma 12:15 Az égből jött ugyanis segítség számunkra; s mi megszabadultunk, ellenségeinket pedig megalázás érte.
1Ma 12:16 Most azonban kiszemeltük Numénioszt, Antióchosz fiát meg Antipatert, Jázon fiát, és elküldtük őket a rómaiakhoz megújítani velük a régi barátságot és szövetséget.
1Ma 12:17 Ugyanakkor megparancsoltuk nekik, hogy térjenek be hozzátok is, üdvözöljenek titeket és nyújtsák át nektek levelünket szövetségünk megújításáról.
1Ma 12:18 Nos tehát, legyetek szívesek és küldjetek erre választ."
1Ma 12:19 Ez pedig annak a levélnek a mása, amit Oniásnak küldött:
1Ma 12:20 "Áriosz, a spártaiak királya üdvözli Oniás főpapot!
1Ma 12:21 A spártaiakra és a zsidókra vonatkozólag azt találták megírva egy okmányon, hogy ők testvérek, és Ábrahám nemzetségéből származnak.
1Ma 12:22 Mivel ezt most már tudjuk, legyetek szívesek és értesítsetek minket hogylétetekről.
1Ma 12:23 A magunk részéről máris ezt írjuk nektek: A mi állataink és jószágunk a tietek, a tietek pedig a mienk. Ki is adtuk a parancsot, hogy értesítsenek erről titeket."
1Ma 12:24 Jonatán akkor meghallotta, hogy Demetriosz vezérei az előbbinél is nagyobb sereggel tértek vissza és harcra készülnek ellene.
1Ma 12:25 Erre kivonult Jeruzsálemből és eléjük ment egészen Amátisz vidékéig, mert nem akart nekik időt hagyni arra, hogy betörjenek országába.
1Ma 12:26 A táborukba pedig kémeket küldött. Ezek visszatértek és jelentették, hogy éjjel támadásra készülnek ellenük.
1Ma 12:27 Amikor aztán leáldozott a nap, Jonatán megparancsolta övéinek, hogy maradjanak talpon, egész éjszaka álljanak fegyverben, készen a harcra. Ugyanakkor őrséget is helyezett el köröskörül a táborban.
1Ma 12:28 Mikor az ellenség neszét vette annak, hogy Jonatán készen áll övéivel a harcra, megijedtek, megrettentek szívükben és tüzeket gyújtottak táborukban.
1Ma 12:29 Jonatán és övéi erről mitsem sejtettek egészen reggelig, ők csak a lobogó tüzeket látták.
1Ma 12:30 Akkor aztán űzőbe vette őket Jonatán, de nem érte utol őket, mert már átlépték az Eleuterosz folyót.
1Ma 12:31 Jonatán erre elkanyarodott és az arabok ellen indult, akiket zabadeaiaknak hívtak. Megverte őket és elragadta zsákmányukat.
1Ma 12:32 Aztán felkerekedett, elment Damaszkusz irányába, és bejárta azt az egész vidéket.
1Ma 12:33 Kivonult Simon is és eljutott Askalonig és a szomszédos erősségekig; majd elkanyarodott Joppe felé és elfoglalta azt.
1Ma 12:34 Arról értesült ugyanis, hogy a várat Demetriosz párthíveinek akarják kiszolgáltatni, azért a védelmére őrséget helyezett el benne.
1Ma 12:35 Amikor Jonatán visszatért, összehívta a nép véneit és tervbe vette velük, hogy várakat emelnek Júdeában,
1Ma 12:36 felépítik Jeruzsálem falait, és magas falat emelnek a Vár és a város között. Ilymódon elzárják azt a várostól, s az elszigetelten fog állni, úgyhogy a bent lévők sem venni, sem eladni nem tudnak.
1Ma 12:37 Összeálltak tehát és építkeztek a városban. Amikor pedig a keleti pataknál ledőlt egy fal, újra felállította azt, s elnevezték Káfetetának.
1Ma 12:38 Simon eközben felépítette Adiádát a Sefelában, megerősítette és ellátta kapukkal és zárakkal.
1Ma 12:39 Mivel azonban Trifónnak az volt a szándéka, hogy Ázsia királya lesz, koronát tesz a fejére és kezet vet Antióchosz királyra,
1Ma 12:40 attól való félelmében, hogy Jonatán nem egyezik bele ebbe, hanem hadat indít ellene, kereste az alkalmat, hogy hatalmába kerítse és eltegye őt láb alól. Ezért felkerekedett és elment Bétsán felé.
1Ma 12:41 Jonatán is felvonult ellene negyvenezer válogatott emberrel, készen a harcra, és szintén Bétsánba érkezett.
1Ma 12:42 Mikor aztán Trifón látta, hogy Jonatán nagy sereggel közeledik, hogy kezet emeljen rá, megijedt,
1Ma 12:43 és tisztelettel fogadta őt. Beajánlotta minden barátjának és ajándékokkal halmozta el. A csapatainak megparancsolta, hogy úgy engedelmeskedjenek Jonatánnak, mint őneki.
1Ma 12:44 Jonatánhoz pedig így szólt: "Miért fárasztottad ide egész hadi népedet, hiszen nincsen háború közöttünk?
1Ma 12:45 Küldd csak haza őket. Kíséretül válogass ki magadnak néhány embert, aztán jöjj velem Ptolemaiszba. Átadom azt neked a többi várral, a sereggel és az összes tisztviselővel együtt. Aztán megfordulok és eltávozom. Csak ezért jöttem."
1Ma 12:46 Ő hitt neki és úgy tett, amint az mondta. Elbocsátotta csapatait, s azok visszatértek Júdea földjére.
1Ma 12:47 Csupán háromezer embert tartott vissza magánál, s még ebből is elküldött kétezret Galileába, egyezer pedig vele ment.
1Ma 12:48 Alighogy azonban Jonatán betette lábát Ptolemaiszba, a ptolemaisziak bezárták a város kapuit. Őt magát fogságba vetették, azokat pedig, akik a bevonulásnál vele voltak, egy szálig kardélre hányták.
1Ma 12:49 Trifón aztán sereget és lovasokat küldött Galileába, a nagy síkságra, hogy elpusztítsák Jonatán valamennyi bajtársát.
1Ma 12:50 Ezek azonban arra a hírre, hogy Jonatánt elfogták és megölték, és vele együtt övéit mind, egymást bátorítva hadirendbe álltak és úgy vonultak.
1Ma 12:51 Amikor aztán az üldözők látták halálos elszántságukat, visszatértek;
1Ma 12:52 azok pedig mindannyian épségben érkeztek Júdea földjére. Ott nagyon megsiratták Jonatánt és kíséretét, és Izrael mély gyászba borult.
1Ma 12:53 Ekkor a köröttük lakó pogányok tervbe vették mindannyian, hogy eltiporják őket. Így szóltak ugyanis:
1Ma 12:54 "Nincsen vezérük és gyámolítójuk. Rajta tehát, rontsunk rájuk! Töröljük ki még az emléküket is az emberek sorából!"
1Ma 13:1 Simon ekkor értesült arról, hogy Trifón tekintélyes sereget gyűjtött, és Júdea földje ellen vonul, hogy azt elpusztítsa.
1Ma 13:2 Azt is észrevette, hogy a nép remeg és fél. Ezért Jeruzsálembe ment, összegyűjtötte a népet
1Ma 13:3 és így buzdította őket: "Jól tudjátok, hogy én és testvéreim, valamint atyám háza milyen harcokat vívtunk a törvényekért és a szentélyért, és milyen szorongatásokban volt részünk.
1Ma 13:4 Ezért veszett el valamennyi testvérem Izraelért, egyedül csak én maradtam életben.
1Ma 13:5 Távol legyen tőlem, hogy életemet kíméljem a szorongatás bármely idejében. Én sem vagyok különb a testvéreimnél.
1Ma 13:6 Ezért bosszút akarok állni nemzetemért, a szentélyért, gyermekeinkért és feleségeinkért. Összegyűltek ugyanis a pogányok valamennyien, hogy gyűlöletből eltiporjanak minket."
1Ma 13:7 E szavak hallatára fellángolt a nép lelkesedése,
1Ma 13:8 és hangos kiáltással ezt válaszolták: "Te vagy a mi vezérünk, Júdás, és a testvéred, Jonatán helyében.
1Ma 13:9 Vezesd a mi hadunkat, és bármit parancsolsz, mindenben engedelmeskedünk neked."
1Ma 13:10 Aztán összehívott minden hadviselő férfit, sebtében befejezte Jeruzsálem valamennyi falának építését, és köröskörül erődítéseket emelt.
1Ma 13:11 Majd Jonatánt, Absalom fiát új sereggel elküldte Joppéba. Az kiverte a bentlévőket és ottmaradt.
1Ma 13:12 Trifón eközben nagy sereggel elindult Ptolemaiszból, hogy betörjön Júdea földjére. Jonatánt fogolyként vitte magával.
1Ma 13:13 Simon Adidoknál táborozott a síkság szélén.
1Ma 13:14 Mikor Trifón értesült arról, hogy Simon lépett testvére, Jonatán helyébe és már harcra is készül ellene, követeket küldött hozzá,
1Ma 13:15 ezzel az üzenettel: "A pénz miatt vetettük őt fogságba, amellyel testvéred, Jonatán az általa betöltött tisztségek fejében adós maradt a királyi kincstárnak.
1Ma 13:16 Küldj tehát száz ezüsttalentumot és fiai közül kettőt túsznak -- hogy el ne pártoljon tőlünk, ha ismét szabaddá lett --, és mi elengedjük őt."
1Ma 13:17 Bár Simon tudta, hogy tőrbe csalják ezzel a beszéddel, mégis, hogy ne keltsen nagy gyűlöletet Izrael népénél, kiadatta a pénzt és a gyermekeket. Azt mondanák ugyanis,
1Ma 13:18 hogy "azért veszett el, mert nem küldte el neki a pénzt meg a gyermekeket."
1Ma 13:19 Elküldte tehát a gyermekeket meg a száz talentumot. Ám az nem tartotta meg szavát és nem bocsátotta szabadon Jonatánt.
1Ma 13:20 Ezután Trifón betört az országba, hogy elpusztítsa, és elkanyarodtak arra az útra, amely Ádorba vezet. De bárhová ment, Simon mindenütt a nyomában volt seregével.
1Ma 13:21 A Várban lévők pedig követeket küldtek Trifónhoz, hogy siessen a pusztán keresztül és küldjön nekik élelmet.
1Ma 13:22 Trifón készenlétbe helyezte egész lovasságát, hogy odamenjen. Azon az éjjelen azonban igen sok hó esett, így nem tudott előbbre jutni a hó miatt; ezért felkerekedett és elment Gileádba.
1Ma 13:23 Mikor pedig Bászkáma felé közeledett, megölette ott Jonatánt és a fiait.
1Ma 13:24 Trifón aztán megfordult és visszatért a hazájába.
1Ma 13:25 Simon ekkor elküldött és elhozatta testvérének, Jonatánnak csontjait, és eltemette őket atyáinak városában, Modinban.
1Ma 13:26 Nagy siránkozással siratta meg egész Izrael, és számos napig gyászolták.
1Ma 13:27 Simon pedig magas és messzire ellátszó építményt emelt apja és testvérei sírja fölé, csiszolt kőből elöl is, hátul is.
1Ma 13:28 Erre hét gúlát állított egymással szemben: apja, anyja és négy testvére számára.
1Ma 13:29 Ezek közé hatalmas oszlopokat helyezett el, az oszlopokra fegyvereket vésetett örök emlékezetül; a fegyverek mellé pedig hajókat, hogy a tengeren járók mindenhonnan láthassák.
1Ma 13:30 Ez a Modinban emelt síremlék meg van mind a mai napig.
1Ma 13:31 Trifón pedig, mialatt útban volt az ifjú Antióchosz királlyal, orozva meggyilkolta azt,
1Ma 13:32 és trónra lépett helyette. Fejére tette Ázsia koronáját és súlyos csapással sújtotta az országot.
1Ma 13:33 Simon ezalatt várakat épített Júdeában, ellátta őket kimagasló tornyokkal és hatalmas falakkal, kapukkal meg zárakkal, és élelmet raktározott el az erősségekben.
1Ma 13:34 Majd férfiakat választott ki Simon és elküldte őket Demetriosz királyhoz, hogy könnyítsen az ország helyzetén. Ugyanis Trifón minden tette csupa rablás volt.
1Ma 13:35 Ezekre a szavaira Demetriosz király így válaszolt és ezt a levelet írta:
1Ma 13:36 "Demetriosz király üdvözli Simon főpapot, a királyok barátját, a véneket és a zsidók nemzetét!
1Ma 13:37 Megkaptuk a küldött arany koszorút és a pálmaágat, s készek vagyunk teljes békét kötni veletek. Ezért megírjuk a királyi tiszteknek, hogy ne szedjék tőletek az általunk elengedett adókat.
1Ma 13:38 Maradjanak érvényben javatokra adott rendelkezéseink, és azok a várak, amelyeket építettetek, legyenek a tieitek.
1Ma 13:39 Megbocsátjuk mind a mai napig elkövetett tévedéseiteket és hibáitokat, és elengedjük a koszorút, amellyel tartoztok. S ha ezenkívül valami más vám terheli Jeruzsálemet, az ne terhelje többé.
1Ma 13:40 Ha pedig van köztetek arra méltó ember, hogy felvegyük a mieink közé, felvesszük. Legyen béke közöttünk!"
1Ma 13:41 A százhetvenedik esztendőben megszabadult tehát Izrael a pogányok igájától,
1Ma 13:42 és Izrael népe ezt kezdte írni az okiratokra és a szerződésekre: "Simon főpapnak, a fővezérnek és a zsidók fejedelmének első esztendejében."
1Ma 13:43 Abban az időben Simon megszállta Gázát, bekerítette táborával, hadigépeket állított fel és a város közelébe tolta őket. Azután megrongált egy tornyot, azt a hatalmába kerítette,
1Ma 13:44 és a hadigépben lévők berontottak a városba. Erre nagy félelem lett úrrá a városban.
1Ma 13:45 A városban lévők feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, tépett ruhában felálltak a falakra, hangos szóval kiáltoztak és kérték Simont, hogy nyújtsa jobbját nekik,
1Ma 13:46 és mondták: "Ne a mi gonoszságaink, hanem a te irgalmad szerint fizess meg nekünk!"
1Ma 13:47 Simon hajlott a kérésre és beszüntette az ostromot. De kiűzte őket a városból, megtisztította a házakat, amelyekben bálványok voltak, aztán énekszó és az Úr dicsőítése mellett bevonult a városba.
1Ma 13:48 Kiszórt onnan minden tisztátalanságot, és a törvényhez hű férfiakat helyezett el benne. Majd megerősítette és magának is lakást készített benne.
1Ma 13:49 A jeruzsálemi Vár lakóinak pedig lehetetlen volt kilépniük és elmenniük az országba, hogy adjanak-vegyenek, ezért nagyon szenvedtek az éhségtől, és sokan közülük éhen is pusztultak.
1Ma 13:50 Erre Simonhoz kiáltottak békéért. Ő megadta azt nekik, de kiűzte őket onnan és megtisztította a Várat a tisztátalanságoktól.
1Ma 13:51 Aztán bevonultak oda a százhetvenegyedik esztendőben, a második hónap huszonharmadik napján énekszóval, pálmaággal, koboz, cintányér, lant, dicsőítő és hálaénekek mellett, mert megtört Izrael nagy ellenségének ereje.
1Ma 13:52 S azt is elrendelte, hogy vígság közepette üljék meg évente ezeket a napokat.
1Ma 13:53 Majd erődítéssel látta el a templomhegyet a Vár szomszédságában, és ott lakott övéivel együtt.
1Ma 13:54 Mivel pedig Simon úgy látta, hogy a fia, János bátor, hadra termett férfi, összes seregének fővezérévé tette. Ő azután Gézerben ütötte fel székhelyét.
1Ma 14:1 A százhetvenkettedik esztendőben Demetriosz király összegyűjtötte seregét és Médiába ment, hogy segédcsapatokat szerezzen Trifón leverésére.
1Ma 14:2 Amikor Arszakész, Perzsia és Média királya meghallotta, hogy Demetriosz behatolt országába, kiküldte egyik vezérét, hogy fogja el élve és hozza el hozzá.
1Ma 14:3 Az el is ment és leverte Demetriosz seregét. Őt magát fogságba ejtette és elvitte Arszakészhez, s az tömlöcbe vetette őt.
1Ma 14:4 Nyugalma volt Júdea egész országának, ameddig Simon élt. Ő a javát kereste nemzetének, örültek is hatalmának és dicsőségének minden időben.
1Ma 14:5 Dicsőségét azzal tetézte, hogy bevette Joppét, a kikötőt. Így utat nyitott a tenger szigeteihez.
1Ma 14:6 Kitolta nemzetének határait, kiterjesztette hatalmát az országra,
1Ma 14:7 és számos foglyot szerzett. Úrrá lett Gézerben, Bétszúrban és a Várban. Kiszórta a tisztátalanságot onnan, és nem volt, aki ellene szegüljön.
1Ma 14:8 Mindenki békességben művelte földjét, meg is adta termését Júdea földje, és gyümölcsét a mezők fája.
1Ma 14:9 A vének, az utcákon ülve, mindannyian az ország virágzásáról beszéltek, és díszes katonaruhát öltöttek az ifjak.
1Ma 14:10 Élelemmel látta el a városokat, és erősségekké tette őket. Emlegették is dicső nevét a föld széléig.
1Ma 14:11 Békét teremtett az országban, és nagy örömmel örvendezett Izrael.
1Ma 14:12 Szőlőlugasa és fügefája alatt ült mindenki, és nem volt, aki megrettentse őket.
1Ma 14:13 Kifogyott ellenségük az országban, királyokat tiportak el abban az időben.
1Ma 14:14 Népének elnyomottait felsegítette mind. Buzgólkodott a törvényért, és kiirtott minden istentelent és gonoszt.
1Ma 14:15 Felékesítette a templomot, és gyarapította a templom szereit.
1Ma 14:16 Jonatán halálának híre eljutott Rómába és a spártaiakhoz is. Erre azok nagyon elszomorodtak.
1Ma 14:17 Amikor azonban arról értesültek, hogy helyette testvére, Simon lett a főpap, és ő uralkodik az egész országon és ennek városain,
1Ma 14:18 megírták neki érctáblákon, hogy megújítják vele azt a barátságot és szövetséget, amit testvéreivel, Júdással és Jonatánnal kötöttek.
1Ma 14:19 Ezt azután felolvasták a népgyűlés előtt Jeruzsálemben. Annak a levélnek a mása, amelyet a spártaiak küldtek, a következő:
1Ma 14:20 "A spártaiak főemberei és városai üdvözlik testvéreiket: Simon főpapot, a véneket, a papokat és a zsidók többi népét!
1Ma 14:21 A követek, akiket népünkhöz küldtetek, hírt hoztak nekünk dicsőségetekről, tisztességetekről és örömötökről, mi pedig megörültünk jövetelüknek.
1Ma 14:22 Szavaikat így vettük fel a nép határozatai közé: "Numéniosz, Antióchosz fia és Antipater, Jázon fia, mint a zsidók követei, hozzánk jöttek, hogy megújítsák velünk a régi barátságot."
1Ma 14:23 Erre úgy határozott a nép, hogy ünnepélyesen fogadja a férfiakat, és jelentésüket a nép nyilvántartott okirataiba jegyzik bele, emlékezetül a spártai nép számára. Simon főpap részére pedig másolatot készítettünk róla."
1Ma 14:24 Simon ezután Rómába küldte Numénioszt ezer mína súlyú nagy aranypajzzsal, hogy megszilárdítsa velük a szövetséget. Amikor a római nép értesült
1Ma 14:25 ezekről a dolgokról, így szólt: "Hogyan is fejezzük ki hálánkat Simonnak és fiainak?
1Ma 14:26 Talpraállította ugyanis testvéreit, visszaverte tőlük Izrael ellenségeit és visszaadták neki szabadságát!" Ezt érctáblákra vésték és oszlopra függesztették a Sion hegyen.
1Ma 14:27 Az emlékirat így hangzott: "A százhetvenkettedik esztendőben, elul havának tizennyolcadik napján, Simon főpapnak, Isten népe fejedelmének harmadik esztendejében
1Ma 14:28 a papok, a nép, a nemzetségfők és az ország véneinek nagygyűlésén ezt hirdették ki: Az országunkban gyakran dúló harcokban
1Ma 14:29 Simon, Matatiás fia Járib fiai közül, valamint a testvérei kockára tették életüket és szembeszálltak népük ellenségeivel szentélyük megmaradásáért és a törvényért. Ezzel nagy dicsőséget szereztek nemzetüknek.
1Ma 14:30 Jonatán maga köré gyűjtötte népét és főpapjukká lett, amíg csak meg nem tért népéhez.
1Ma 14:31 Ekkor ellenségeik azt tervezték, hogy összetiporják és elpusztítják országukat és kinyújtják kezüket szentélyük ellen.
1Ma 14:32 Ám Simon ellenállt nekik és küzdött nemzetéért. Sok pénzt fordított arra, hogy felfegyverezze és zsolddal lássa el népének bátor férfiait.
1Ma 14:33 Megerősítette Júdea városait, valamint a Júdea határán lévő Bétszúrt, amely azelőtt fegyvertára volt az ellenségnek, és zsidó őrséget helyezett el benne.
1Ma 14:34 Megerősítette Joppét is a tengerparton, továbbá Gézert Asdód határában, ahol azelőtt ellenség tanyázott. Zsidókat telepített oda, és elhelyezett bennük mindent, ami eltartásukhoz szükséges volt.
1Ma 14:35 Amikor aztán a nép látta Simon viselt dolgait és azt a dicsőséget, amelyet nemzetének iparkodott szerezni, mindezekért a tetteiért, jámborságáért és nemzetéhez való hűségéért, valamint azért a törekvéséért, hogy minden áron naggyá tegye népét, vezérükké és főpapjukká választották.
1Ma 14:36 Az ő napjaiban, az ő keze által sikerült kiverni országukból a pogányokat és azokat, akik a Dávid-városban, a jeruzsálemi Várban voltak, ahonnan ki-kirontottak és beszennyeztek mindent a szentély környékén és nagy kárt tettek a tisztaságban.
1Ma 14:37 Majd zsidó férfiakat helyezett el benne a környék meg a város védelmére, és magasabbra emelte Jeruzsálem falait.
1Ma 14:38 Demetriosz király megerősítette őt főpapi tisztében,
1Ma 14:39 hozzá még felvette bizalmasai sorába és magas kitüntetésben részesítette.
1Ma 14:40 Úgy hallotta ugyanis, hogy a rómaiak barátaiknak, szövetségeseiknek és testvéreiknek nevezték a zsidókat és ünnepélyesen fogadták Simon követeit.
1Ma 14:41 Továbbá, hogy a zsidók és papjaik azt határozták, hogy ő legyen a fejedelmük és a főpapjuk mindörökké, amíg csak megbízható próféta nem támad.
1Ma 14:42 Ő legyen a hadvezérük és ő viselje gondját a szentélynek. Ő rendeljen elöljárókat hivatalaik: az ország, a hadsereg és a várak élére.
1Ma 14:43 Ő viselje gondját a szentélynek, és őrá hallgasson mindenki. Az ő nevében állítsanak ki minden szerződést az országban. Öltsön magára bíbort és aranyat.
1Ma 14:44 Senkinek se legyen megengedve, se a nép, se a papok közül, hogy bármit is hatálytalanítson ezekből, vagy ellene szegüljön szavának, az ő megkerülésével gyűlést hívjon össze az országban, bíbort öltsön és arany boglárt viseljen.
1Ma 14:45 Aki ez ellen vét vagy bármit is meghiúsít belőle, büntetést von magára."
1Ma 14:46 Úgy tetszett tehát az egész népnek, hogy ebben állapodjanak meg Simon javára, és így cselekedjenek.
1Ma 14:47 Simon ráállt és beleegyezett abba, hogy ő legyen a főpap és a fejedelem, a zsidó nemzet és a papság feje, és élén álljon mindennek.
1Ma 14:48 Azt is határozták, hogy érctáblára vésik ezt az írást és felállítják egy feltűnő helyen a szentély környékén.
1Ma 14:49 A kincstárban pedig egy másolatot helyeznek el róla, hogy ez Simonnak és fiainak birtokában legyen.
1Ma 15:1 Antióchosz király, Demetriosz fia a tenger szigeteiről levelet küldött Simon főpapnak, a zsidó nép fejedelmének és az egész népnek
1Ma 15:2 ezzel a szöveggel: "Antióchosz király üdvözli Simon főpapot és a zsidók népét!
1Ma 15:3 Minthogy néhány bűnöző ember hatalmába kerítette atyáink trónját, én pedig elhatároztam, hogy visszakövetelem a királyi méltóságot és helyreállítom azt úgy, amint azelőtt volt, válogatott hadsereget gyűjtöttem és hadihajókat szereltem fel.
1Ma 15:4 Be akarok nyomulni az országba, hogy bosszút álljak azokon, akik romlásba döntötték országunkat és elpusztítottak sok várost királyságomban.
1Ma 15:5 Nos tehát, jóváhagyom neked mindazt az adóelengedést, amelyet valamennyi király énelőttem adott a javadra, és felmentelek a többi szolgáltatás alól is, amely alól ők felmentettek téged.
1Ma 15:6 Megengedem, hogy saját pénzt veress országodban.
1Ma 15:7 Jeruzsálem és a szentély pedig szabad legyen. A tiéd maradjon minden fegyver, amit szereztél, és minden vár, amit építettél és amely kezeden van.
1Ma 15:8 Elengedem neked továbbá mindazt, amivel a királynak tartozol, és amivel a királynak a jövőben tartoznál mostantól fogva minden időre.
1Ma 15:9 Amint pedig hatalmunkba kerítettük az országot, nagy kitüntetéssel tüntetünk ki téged, valamint nemzetedet és a templomot, úgyhogy dicsőségeteknek híre megy majd az egész földön."
1Ma 15:10 Elindult tehát Antióchosz a százhetvennegyedik esztendőben atyái földjére, és melléállt minden sereg. Csak kevesen maradtak Trifónnál.
1Ma 15:11 Üldözőbe vette őt Antióchosz király, s ő a tengerparton menekülve, Dórába érkezett.
1Ma 15:12 Úgy látta ugyanis, hogy sok baj gyülemlett össze a feje felett, és a sereg elpártol tőle.
1Ma 15:13 Antióchosz megszállta Dórát százhúszezer fegyveressel és nyolcezer lovassal,
1Ma 15:14 és bekerítette a várost. A tenger felől a hajók támadtak, így szárazon és vízen szorongatta a várost; a ki- és bejárást mindenki elől elzárták.
1Ma 15:15 Közben visszaérkeztek Numéniosz és társai Róma városából, és a királyokhoz meg a tartományokhoz címzett leveleket hoztak magukkal. A tartalmuk ez volt:
1Ma 15:16 "Lúciusz, a rómaiak konzula üdvözli Ptolemajosz királyt!
1Ma 15:17 Eljöttek hozzánk a zsidók követei, a mi barátaink, akiket Simon főpap és a zsidók népe küldött, hogy megújítsák a régi barátságot és szövetséget.
1Ma 15:18 Ezer mína értékű aranypajzsot is hoztak magukkal.
1Ma 15:19 Erre úgy határoztunk, hogy ezt írjuk a királyoknak és a tartományoknak: Ne hozzanak bajt rájuk, és ne hadakozzanak se ellenük, se városaik és tartományaik ellen, s támadóiknak se nyújtsanak segítséget.
1Ma 15:20 Azt is jónak láttuk, hogy elfogadjuk tőlük a pajzsot.
1Ma 15:21 Ha országukból esetleg néhány elvetemült ember menekült volna hozzátok, adjátok ki őket Simon főpapnak, hogy törvényük szerint megbüntesse őket."
1Ma 15:22 Ugyanilyen értelemben írtak Demetriosz királynak, Attalosznak, Ariarátésznek, Arszakésznek,
1Ma 15:23 továbbá minden országnak: Lampszákosznak, a spártaiaknak, Délosznak, Mindosznak, Szikiónnak, Káriának, Számosznak, Pamfíliának, Líkiának, Halikarnasszosznak, Kósznak, Szidésznek, Arádosznak, Ródosznak, Fázelisznak, Gortinának, Gnídosznak, Ciprusnak és Kirenének.
1Ma 15:24 Egy másolatot pedig elküldtek belőle Simon főpapnak és a zsidók népének.
1Ma 15:25 Antióchosz király pedig a következő napon megszállta Dórát. Összevont újabb és újabb csapatokat, felállította a hadigépeket, és ekképpen úgy körülzárta Trifónt, hogy az el nem menekülhetett.
1Ma 15:26 Simon kétezer válogatott férfit küldött segítségére, azonkívül ezüstöt, aranyat és bőséges hadi felszerelést.
1Ma 15:27 Ő azonban nem fogadta el, sőt megszegett mindent, amiben korábban megegyezést kötött vele, és ellenségévé lett.
1Ma 15:28 Majd elküldte hozzá Atenóbioszt, egyik bizalmasát, hogy ezeket a szavakat közölje vele: "A ti kezetekben vannak országom városai: Joppe, Gézer és a jeruzsálemi Vár.
1Ma 15:29 Határukat elpusztítottátok, súlyos csapást mértetek az országra, és meghódítottátok birodalmam sok helységét.
1Ma 15:30 Most tehát, adjátok vissza az elfoglalt városokat és azon helységek adójövedelmeit, amelyeket Júdea határain túl hatalmatokba kerítettetek.
1Ma 15:31 Ha nem, akkor fizessetek értük ötszáz ezüst talentumot, másik ötszáz talentumot pedig az okozott kár és a városok adója fejében, különben odamegyünk és harcra kelünk ellenetek."
1Ma 15:32 Elment tehát Atenóbiosz, a király bizalmasa Jeruzsálembe. S amikor látta Simon dicsőségét, a csillogó aranyat és ezüstöt meg a nagyszámú szolgahadat, elcsodálkozott rajta. Majd jelentette neki a király üzenetét.
1Ma 15:33 Simon ezekkel a szavakkal válaszolt neki: "Idegen területet nem vettünk el, és nem is birtokolunk idegen jószágot, csak atyáink örökségét, amit jogtalanul bitoroltak egy ideig ellenségeink.
1Ma 15:34 S mi, mivel jó alkalom kínálkozott számunkra, magunknak követeljük atyáink örökségét.
1Ma 15:35 Ami pedig Joppét és Gézert illeti, amit te visszakövetelsz, azok sok kárt tettek a népben és országunkban. Mégis adunk értük száz talentumot." Atenóbiosz egy szóval sem válaszolt,
1Ma 15:36 hanem felindultan visszatért a királyhoz, és jelentést tett neki ezekről a szavakról, Simon fényűzéséről és mindarról, amit látott. Erre nagy haragra gerjedt a király.
1Ma 15:37 Közben Trifón hajón Ortóziába menekült.
1Ma 15:38 A király erre a tengerpart vidékén Kendebajoszt fővezérré tette. Melléje adott gyalogos meg lovas hadat,
1Ma 15:39 és megparancsolta neki, hogy vonuljon seregével Júdea ellen. Azt is elrendelte, hogy építse ki Kedront, erősítse meg a város kapuit és hadakozzék a nép ellen. A király maga Trifónt vette üldözőbe.
1Ma 15:40 Kendebajosz elment Jamniába és elkezdte zaklatni a népet, lábbal taposni Júdeát, foglyul ejteni és öldösni az embereket. Majd felépítette Kedront,
1Ma 15:41 és lovasokat meg katonákat helyezett el benne, hogy kirontsanak és portyázzanak Júdea útjain, amint azt a király elrendelte neki.
1Ma 16:1 Ekkor Gézerből felment János és jelentette apjának, Simonnak, mit tesz Kendebajosz a népükkel.
1Ma 16:2 Simon erre magához hívta két idősebbik fiát, Júdást meg Jánost, és így szólt hozzájuk: "Én magam is, a testvéreim és atyám háza is ifjúkorunktól fogva harcolunk Izrael ellenségeivel mind a mai napig, és Izrael többször is sikeresen menekült meg általunk.
1Ma 16:3 Most már azonban megöregedtem. Lépjetek ezért ti az én és testvérem helyébe. Induljatok el és harcoljatok nemzetünkért. Az ég segítsége legyen veletek!"
1Ma 16:4 Ekkor összeválogatott az országból húszezer harcra termett férfit meg lovasokat, és elindultak Kendebajosz ellen. Modinban töltötték az éjjelt.
1Ma 16:5 Reggel aztán felkerekedtek és a síkságra vonultak. És íme, szemben állt velük a gyalogosok és a lovasok temérdek csapata. Csak egy sebes patak választotta el őket egymástól.
1Ma 16:6 Amikor pedig elindult ellenük hadi népével, észrevette, hogy a nép fél átkelni a patakon. Ezért ő maga gázolt át elsőnek. Mikor az emberek látták ezt, ők is átvonultak a nyomában.
1Ma 16:7 Aztán kettéosztotta a hadinépet, és a lovasokat a gyalogosok között állította fel. Az ellenség lovassága ugyanis igen nagyszámú volt.
1Ma 16:8 Majd megfújták a szent trombitákat, és Kendebajosz futásnak eredt seregével. Sokan elestek közülük sebeikben, a többiek pedig a várba menekültek.
1Ma 16:9 Júdás, János testvére ekkor szintén megsebesült. János üldözőbe vette őket egészen Kedronig, amit Kendebajosz megerősített.
1Ma 16:10 Mások a tornyokba menekültek Asdód mezején. Ám ő felgyújtotta azokat, és kétezer ember esett el közülük. Ő azonban épségben tért vissza Júdeába.
1Ma 16:11 Jerikó síkságára ekkor Ptolemajoszt, Abóbosz fiát küldték ki vezérnek, akinek bőven volt ezüstje és aranya,
1Ma 16:12 hiszen a főpap veje volt.
1Ma 16:13 Ám gőg szállta meg a szívét, és az ország ura akart lenni. Ezért cselt szőtt Simon és fiai ellen, hogy eltegye őket láb alól.
1Ma 16:14 Simon éppen Júdea országának városait járta, hogy gondoskodjék szükségleteikről, és a százhetvenhetedik esztendő tizenegyedik hónapjában -- ez sábát hava -- a fiával, Matatiással és Júdással együtt lement Jerikóba.
1Ma 16:15 Abóbosz fia az általa épített Dók nevű kis várban fogadta őket álnokul, és tiszteletükre fényes lakomát rendezett. Titokban azonban embereket rejtett el ott.
1Ma 16:16 Amikor azután Simon meg a fiai már lerészegedtek, felemelkedett Ptolemajosz övéivel együtt, megragadták fegyverüket, benyomultak a lakoma termébe és meggyilkolták őt két fiával és néhány szolgájával együtt.
1Ma 16:17 Ezzel nagy gazságot követett el Izraelen és gonosszal fizetett a jóért.
1Ma 16:18 Ptolemajosz minderről írásban értesítette a királyt, hogy küdjön sereget segítségére, és adja át neki az országot városaikkal és az adókkal együtt.
1Ma 16:19 Másokat Gézerbe menesztett, hogy tegyék el láb alól Jánost. A parancsnokoknak meg azt írta levélben, hogy jöjjenek el hozzá, s ő megajándékozza őket ezüsttel, arannyal meg egyéb ajándékokkal.
1Ma 16:20 Ismét másokat azért küldött ki, hogy foglalják el Jeruzsálemet és a templomhegyet.
1Ma 16:21 Valaki azonban előrefutott és hírül vitte Jánosnak Gézerbe, hogy megölték apját és testvéreit. "Sőt elküldött, hogy téged is meggyilkoljanak."
1Ma 16:22 Amint ezt meghallotta, nagyon megijedt. Aztán megragadta azokat az embereket, akik őt elveszteni jöttek, és megölte őket. Már tudta ugyanis, hogy az életére törnek.
1Ma 16:23 Ami János további történetét: harcait, vitézül véghezvitt hőstetteit, az általa emelt falak építését és egyéb viselt dolgait illeti,
1Ma 16:24 ezeket mind feljegyezték papságának évkönyvében attól kezdve, hogy főpappá lett atyja után.
2Ma 1:1 Testvéreiket, az egyiptomi zsidókat üdvözlik és nekik békességet kívánnak zsidó testvéreik Jeruzsálemben és Júdea földjén!
2Ma 1:2 Tegyen jót veletek Isten és emlékezzék meg a szövetségéről, amit Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal, hűséges szolgáival kötött.
2Ma 1:3 Adjon mindnyájatoknak olyan lelkületet, hogy teljes szívvel és készséges lélekkel szolgáljatok neki és teljesítsétek akaratát.
2Ma 1:4 Nyissa meg szíveteket az ő törvénye és parancsai számára, és szerezzen békességet.
2Ma 1:5 Hallgassa meg imáitokat, engesztelődjék meg irányotokba, és el ne hagyjon titeket gonosz időben.
2Ma 1:6 Ezért imádkozunk itt most értetek.
2Ma 1:7 Demetriosz uralkodásának idejében, a százhatvankilencedik esztendőben mi, zsidók, írtunk már nektek arról a szorongatásról és támadásról, ami azokban az esztendőkben ért minket, amikor Jázon hűtlenné lett a szent földhöz s az országhoz,
2Ma 1:8 és felégették a kaput, és ártatlan vért ontottak. Mi azonban az Úrhoz könyörögtünk és meghallgatásra találtunk. Erre égő- és ételáldozatot mutattunk be, meggyújtottuk a mécseseket és kitettük a kenyereket.
2Ma 1:9 Üljétek meg tehát ti is kiszlev havának sátoros ünnepét!
2Ma 1:10 A száznyolcvannyolcadik esztendőben. Jeruzsálem és Júdea népe, a nagytanács meg Júdás üdvözlik Arisztobuloszt, Ptolemajosz királynak a felkent papok nemzetségéből való tanítóját, valamint az egyiptomi zsidókat, és jó egészséget kívánnak nekik!
2Ma 1:11 Isten segítségével nagy veszedelmektől szabadultunk meg, ezért méltóképpen hálát adunk neki, hogy még egy királlyal is harcba szállhatunk.
2Ma 1:12 Mert Ő űzte ki Perzsiából azokat, akik ellenünk és a szent város ellen harcoltak.
2Ma 1:13 Amikor ugyanis megszámlálhatatlan seregével Perzsiában volt a fővezér, ott veszett Nánea templomában. Nánea papjai tudniillik orvul cselt vetettek neki.
2Ma 1:14 Antióchosz ugyanis azzal az ürüggyel, hogy eljegyzi magát az istennővel, bement a templomba barátaival, akik vele voltak, valójában jegyajándék fejében el akarta tulajdonítani a hatalmas kincseket.
2Ma 1:15 Miután Nánea papjai odakészítették azokat, ő kevés kísérőjével belépett a templom területére. Amint bement, a templomot bezárták,
2Ma 1:16 kinyitották a templom mennyezetének titkos ajtaját, és kődobásokkal agyonsújtották a fővezért kíséretével együtt. Azután darabokra szabdalták őket, és kidobálták a levágott fejeket.
2Ma 1:17 Mindezért áldott legyen Isten, aki kiszolgáltatta az istenteleneket!
2Ma 1:18 Kiszlev hó huszonötödik napján a templom megtisztításának ünnepét üljük. Szükségesnek véltük felhívni figyelmeteket arra, hogy ti is üljétek meg a sátoros ünnepet és a tűz ünnepét, amit akkor rendeltek el, amikor Nehemiás a templom és az oltár felépítése után bemutatta az áldozatokat.
2Ma 1:19 Amikor ugyanis atyáinkat Perzsiába hurcolták, a papok, akik akkor Isten szolgálatát végezték, titokban tüzet vettek az oltárról és elrejtették azt egy völgyben, amelyben egy mély, kiszáradt kút volt. Ebben úgy eldugták, hogy senki sem ismerte a helyét.
2Ma 1:20 Amikor aztán sok esztendő elmúltával úgy tetszett Istennek, hogy Perzsia királya hazaengedje Nehemiást, az elküldte az elrejtésnél jelenlévő papok unokáit, hogy kutassák fel a tüzet. Ám ezek -- úgy mondták nekünk -- nem találtak tüzet, csak zavaros vizet.
2Ma 1:21 Ő megparancsolta, hogy merítsenek és vigyenek neki belőle. Amikor aztán már oda volt készítve az áldozat, Nehemiás pap megparancsolta, hogy a fát és azt, ami rajta volt, hintsék meg azzal a vízzel.
2Ma 1:22 Amint ezt megtették, és éppen fölragyogott a nap, amit előbb felhő takart, mindannyiuk álmélkodására nagy tűz lobbant fel.
2Ma 1:23 S mialatt elégett az áldozat, az egész papság imát mondott. Jonatán rákezdte, a többiek pedig folytatták.
2Ma 1:24 Nehemiás imája így hangzott: "Úr Isten, mindenek Teremtője! Te félelmetes, hatalmas, igazságos, irgalmas és egyedül jó király!
2Ma 1:25 Egyedül segítő, egyedül igazságos, mindenható, örök, aki megszabadítod Izraelt minden bajtól. Kiválasztottad atyáinkat és megszentelted őket.
2Ma 1:26 Fogadd el ezt az áldozatot egész népedért, Izraelért. Óvd meg osztályrészedet és szenteld meg.
2Ma 1:27 Gyűjtsd egybe szétszórt népünket. Szabadítsd meg azokat, akik a pogányok szolgaságában sínylődnek. Tekints le a lenézettekre és megvetettekre. Hadd tudják meg a pogányok, hogy te vagy a mi Istenünk!
2Ma 1:28 Azokat, akik erőszakoskodnak velünk, és kevélyen gyalázkodnak, sújtsd le,
2Ma 1:29 népedet pedig állítsd a te szent helyedre úgy, amint azt Mózes mondta."
2Ma 1:30 Ezután zsoltárokat zengtek a papok, míg csak el nem égett az áldozat.
2Ma 1:31 Amikor aztán elégett az áldozat, megparancsolta Nehemiás, hogy a maradék vizet öntsék nagy kövekre.
2Ma 1:32 Alighogy ez megtörtént, láng tört elő belőlük, de ezt megemésztette az a tűz, ami az oltárról lobogott fel.
2Ma 1:33 Amikor aztán nyilvánvalóvá lett ez a dolog, meghallotta a perzsák királya is, hogy azon a helyen, ahol a számkivetésbe vitt papok tüzet rejtettek el, víz bukkant elő, és ezzel Nehemiás meg övéi megszentelték az áldozatokat.
2Ma 1:34 A király megfontolta és jól kivizsgálta a dolgot, majd a történtek bizonyságául szentnek nyilvánította azt a helyet.
2Ma 1:35 A vizsgálat megejtése után pedig megajándékozta a papokat sokféle jóval és különböző ajándékokkal, amelyeket sajátkezűleg adott át nekik.
2Ma 1:36 Azt a helyet pedig Neftárnak nevezte el Nehemiás, ami tisztulást jelent. Igen sokan Nefinek is hívják.
2Ma 2:1 Jeremiás próféta feljegyzéseiben pedig azt találták, hogy elrendelte a számkivetetteknek, hogy vegyenek az említett tűzből; továbbá azt, hogy megparancsolta a számkivetetteknek,
2Ma 2:2 amikor átadta nekik a törvényt, hogy meg ne feledkezzenek az Úr parancsairól és meg ne tévedjen a lelkük, amikor majd az arany- és ezüstbálványokat és azok ékességét látják.
2Ma 2:3 Még egyéb hasonló dolgokat is mondott, és figyelmeztette őket, hogy ki ne vessék szívükből a törvényt.
2Ma 2:4 Benne volt abban az írásban az is, hogy a kapott isteni intésre a próféta maga után vitette a szent sátrat és a frigyládát, amikor felment arra a hegyre, amelyre Mózes is felment, hogy lássa Isten örökrészét.
2Ma 2:5 Amikor aztán Jeremiás odaért, barlangszerű üreget talált ott. Bevitte abba a szent sátrat, a frigyládát meg az illatáldozat oltárát, és elzárta a bejáratot.
2Ma 2:6 Kísérői közül néhányan elmentek ugyan együtt oda, hogy megjelöljék maguknak a helyet, de már nem tudtak rátalálni.
2Ma 2:7 Amikor Jeremiás megtudta ezt, megfeddte őket, és azt mondta, hogy az a hely titokban marad mindaddig, amíg Isten egybe nem gyűjti a népet, és irgalmas nem lesz.
2Ma 2:8 Akkor majd útbaigazítást ad az Úr ezekben a dolgokban, és az Úr dicsősége megjelenik majd a felhőben, mint ahogy megnyilatkozott Mózesnek, és megnyilatkozott ugyanígy akkor, amikor Salamon azt kérte, hogy szent legyen az a hely a nagy Isten számára.
2Ma 2:9 Ő ugyanis nagyon bölcsen járt el, és bölcsességében áldozatot mutatott be, amikor felavatták és befejezték a templomot.
2Ma 2:10 Ahogy Mózes könyörgött az Úrhoz, és tűz szállt alá az égből és megemésztette az egészen elégő áldozatot, úgy könyörgött Salamon is, és tűz szállt alá az égből, s megemésztette az egészen elégő áldozatot.
2Ma 2:11 Azt mondta ekkor Mózes: "Mivel nem fogyasztották el a bűnért való áldozatot, tűz emésztette meg."
2Ma 2:12 Hasonlóképpen ülte meg Salamon is nyolc napon át a templomszentelést.
2Ma 2:13 Ezek a dolgok le vannak írva Nehemiás feljegyzéseiben és emlékirataiban is. Továbbá az is, hogy ő könyvtárt állított össze. Összegyűjtötte ugyanis az országokról szóló könyveket, a próféták és Dávid iratait, a királyok leveleit, és az adományozásokról szóló írásokat.
2Ma 2:14 Később Júdás is összegyűjtötte azokat az iratokat mind, amelyek a nálunk dúló harcok következtében szétszóródtak. Ezek nálunk vannak.
2Ma 2:15 Ha szükségetek van rájuk, küldjetek értük, hogy elvigyék nektek.
2Ma 2:16 Azért írtunk nektek, mert a templom megtisztításának ünnepét akarjuk megülni. Jól teszitek ti is, ha megülitek ezeket a napokat.
2Ma 2:17 Mert Isten az, aki megszabadította népét, és örökrészt, országot, papságot és megszentelést adott újra mindenkinek,
2Ma 2:18 amint ezt megígérte a törvényben. Reméljük tehát, hogy csakhamar megkönyörül rajtunk, és az ég minden tájáról a szent helyre gyűjt egybe minket. Máris nagy veszedelemből mentett ki minket és megtisztította a szent helyet.
2Ma 2:19 A történetet Makkabeus Júdásról és testvéreiről, a nagy templom megtisztításáról és az oltáravatásról,
2Ma 2:20 továbbá az Antióchosz Epifánész meg fia, Eupátor ellen vívott küzdelmeket,
2Ma 2:21 s azokat az égi jelenéseket, amelyek osztályrészül jutottak azoknak, akik hősiesen megállták a helyüket a zsidók érdekében, és maroknyi számuk ellenére visszahódították az egész országot, megszalasztották a barbárok tömegét,
2Ma 2:22 visszaszerezték az egész földkerekségen jól ismert templomot, szabaddá tették a várost, és újra érvényt szereztek az eltörölt törvényeknek, mert nagy jóságában könyörületes volt irányukban az Úr,
2Ma 2:23 egyszóval azt, amit öt könyvben írt meg a kirenei Jázon, mi egy könyvbe igyekeztünk összevonni.
2Ma 2:24 Tekintetbe vettük ugyanis a könyvek nagy számát, és azokat a nehézségeket, amellyel a dolgok bősége folytán meg kell küzdenie annak, aki bele akar kezdeni a történtek elbeszélésébe.
2Ma 2:25 Ezért azon igyekeztünk, hogy az olvasni akarónak lelki gyönyörűségül szolgáljon könyvünk, a tudni vágyók pedig minél könnyebben véshessék azt emlékezetükbe, egyszóval az olvasók mindegyike hasznot merítsen belőle.
2Ma 2:26 Mi természetesen, akik a mű összevonására vállalkoztunk, nem könnyű feladatot, hanem virrasztással meg izzadással járó munkát vettünk magunkra.
2Ma 2:27 Mindazonáltal, amint azok, akik lakomát szereznek, mások kívánságának igyekeznek megfelelni, úgy sokak kedvéért mi is örömest vállaljuk a fáradságot.
2Ma 2:28 Az egyes dolgok megvizsgálását a szerzőkre hagyva, mi az adott forma szerint rövidségre törekszünk.
2Ma 2:29 Mint ahogyan egy új ház építőmesterének az egész építkezésről kell gondoskodnia, a festő pedig csak arra ügyel, ami a díszítéshez szükséges, azt gondoljuk, így van ez velünk is.
2Ma 2:30 Kihámozni ugyanis az értelmet, elrendezni az elbeszélés anyagát, és alaposabban utána járni az egyes részleteknek, az a történetírónak a feladata.
2Ma 2:31 A kivonatírónak ezzel szemben meg kell engedni azt, hogy az előadás rövidségére törekedhessen, és a dolgok bővebb kifejtésétől eltekinthessen.
2Ma 2:32 Ám kezdjük meg immár az elbeszélést. Legyen elég a bevezetőből. Esztelenség lenne ugyanis a történet bevezetőjében bőbeszédűnek, magában a történetben pedig szűkszavúnak lenni.
2Ma 3:1 Amikor a szent városban teljes volt a nyugalom, és Oniás főpap jámborsága és gonoszságtól visszariadó lelkülete miatt igen lelkiismeretesen megtartották a törvényeket,
2Ma 3:2 az volt a helyzet, hogy még királyok és fejedelmek is igen nagy tiszteletet mutattak azon hely iránt, és igen értékes ajándékokkal emelték a templom díszét.
2Ma 3:3 Így Szeleukosz, Ázsia királya a saját jövedelmeiből fedezte az áldozatok bemutatásához szükséges valamennyi költséget.
2Ma 3:4 Ekkor azonban Simon, a Benjamin törzséből való templomi elöljáró valami gonoszságot forralt a város ellen, de a főpap szembefordult vele.
2Ma 3:5 Mivel pedig maga nem bírt Oniással, elment Apollónioszhoz, Tarszeász fiához, aki abban az időben Cöleszíria és Fönícia helytartója volt,
2Ma 3:6 és értésére adta, hogy a jeruzsálemi kincstár megszámlálhatatlan pénzben bővelkedik, a közkincseket felbecsülni sem lehet, holott ezeknek az áldozatok rendjéhez semmi köze sincsen. Le lehetne tehát foglalni a király számára mindent.
2Ma 3:7 Apollóniosz jelentést tett a királynak a bejelentett pénzről. Erre az magához hívatta főtisztjét, Heliodóroszt, és elküldte azzal a megbízással, hogy hozza el az említett pénzt.
2Ma 3:8 Heliodórosz tüstént útnak indult, látszólag mintha Cöleszíria és Fönícia városait járná be, valójában pedig azért, hogy végrehajtsa a király szándékát.
2Ma 3:9 Amikor aztán Jeruzsálembe ért, és a főpap barátságos fogadtatásban részesítette a városban, említést tett a bejelentett pénzekről, és feltárta neki, mi célból érkezett. Aztán megkérdezte, hogy valóban így áll-e a dolog.
2Ma 3:10 A főpap erre elmondta neki, hogy letétbe helyezett javak ezek, az özvegyek meg az árvák ellátására szolgálnak.
2Ma 3:11 A gonosz Simon által elárult pénznek egy része pedig Hirkánoszé, Tóbiás fiáé, egy igen előkelő emberé; s az egész mindössze négyszáz talentum ezüst és kétszáz talentum arany.
2Ma 3:12 Semmiképpen sem engedhető meg azonban, hogy azok az emberek károsuljanak meg, akik egy oly helyben bíztak, mint amilyen a templom, amely méltósága és szentsége miatt a tisztelet tárgya mindenütt a világon.
2Ma 3:13 Ám ő a királytól kapott parancshoz híven kijelentette, hogy azokat minden áron el kell szállítania a királyhoz.
2Ma 3:14 Amikor aztán egy meghatározott napon bement Heliodórosz, hogy intézkedjék ebben az ügyben, nagy rettegés szállta meg az egész várost.
2Ma 3:15 A papok odavetették magukat papi köntösben az oltár elé, és az ég felé kiáltottak Ahhoz, aki törvényt adott a letétbe helyezett javakról: hogy sértetlenül őrizze meg azokat a letevők számára.
2Ma 3:16 A szíve is vérzett annak, aki ránézett a főpap arcára. Tekintete és elváltozott arcszíne ugyanis mély lelki fájdalmat árult el.
2Ma 3:17 Szomorúság ömlött el rajta, a teste remegett, s a szívének keserűsége nyilvánvalóvá lett mindenki előtt, aki rátekintett.
2Ma 3:18 A többiek csapatosan özönlöttek ki a házakból, hogy nyilvánosan és buzgón könyörögjenek, mert a szent hely a meggyalázás veszélyében forgott.
2Ma 3:19 Az asszonyok zsákba öltözötten elárasztották az utakat. Még az egyébként bezárt szűzek is részben Oniáshoz, részben pedig a falakra siettek, míg mások kinéztek az ablakon.
2Ma 3:20 S mindannyian az ég felé terjesztették ki kezüket, és imádkoztak.
2Ma 3:21 Szánalmas volt nézni, hogyan gyötrődött fájdalmában a nép rendezetlen tömege, és a főpap is ugyanúgy,
2Ma 3:22 amikor a mindenható Istenhez könyörögtek, hogy a rájuk bízott javak egészen sértetlenül megmaradjanak azok számára, akik rájuk bízták őket.
2Ma 3:23 Heliodórosz eközben nekilátott, hogy végrehajtsa tervét. Amikor csatlósaival megjelent a helyszínen a kincstárnál,
2Ma 3:24 a mindenható Isten lelke oly fenséges módon nyilvánult meg, hogy azok, akik elég vakmerőek voltak neki szót fogadni, valamennyien Isten erejétől sújtva magukon kívül voltak rémületükben.
2Ma 3:25 Megjelent ugyanis nekik egy ló, félelmetes lovassal a hátán. Gyönyörű szerszámmal volt díszítve és iramában első patáival Heliodórosz felé vágott. S úgy tűnt nekik, hogy a rajta ülőnek aranyfegyverzete volt.
2Ma 3:26 Ugyanakkor megjelent nekik két másik, igen erős ifjú is ragyogó díszben és szép öltözetben. Ezek mindkét oldalról körülfogták Heliodóroszt, szünet nélkül ostorozták, és ütötték-verték rengeteg csapással.
2Ma 3:27 Heliodórosz mindjárt a földre bukott, és mély sötétség borult rá. Akkor megragadták, hordszékre tették és kivitték.
2Ma 3:28 Azt az embert tehát, aki nagyszámú kísérettel és csatlóssal hatolt be az említett kincstárba, vinni kellett, mert nem tudott magán segíteni. Tehát nyilvánvalóan Isten ereje nyilatkozott meg.
2Ma 3:29 Ezáltal az isteni erő által megnémítva, ott feküdt teljesen reményét vesztetten és menthetetlenül.
2Ma 3:30 Azok pedig áldották az Urat, mert felmagasztalta szent helyét, s a mindható Úr megjelenése által öröm és vigasság töltötte be a templomot, amely kevéssel azelőtt még félelemmel és rettegéssel volt tele.
2Ma 3:31 Akkor Heliodórosz barátai közül egyesek sietve kérték Oniást: hívja segítségül a Magasságbelit, hogy hagyja meg az életét annak, aki már élete végét járta.
2Ma 3:32 Mivel pedig a főpap amiatt aggódott, hogy a király esetleg a zsidókra gyanakszik, mintha közülük követett volna el valaki merényletet Heliodórosz ellen, üdvös áldozatot mutatott be a férfi felépüléséért.
2Ma 3:33 Miközben a főpap az engesztelést végezte, ugyanazok az ifjak odaálltak előbbi öltözetükben Heliodórosz mellé, és azt mondták: "Oniás papnak mondj köszönetet, mert őérte ajándékozott meg életeddel az Úr.
2Ma 3:34 Az Isten ostorozott meg téged. Hirdesd tehát mindenkinek Isten nagyságát és hatalmát!" E szavak után eltűntek.
2Ma 3:35 Ekkor Heliodórosz áldozatot mutatott be Istennek, és erős fogadalmakat tett Annak, aki életben hagyta. Miután köszönetet mondott Oniásnak, visszatért seregével a királyhoz.
2Ma 3:36 Ott mindenki előtt tanúságot tett a nagy Isten tetteiről, amelyeket a tulajdon szemével látott.
2Ma 3:37 Amikor aztán a király megkérdezte Heliodórosztól: ki lenne alkalmas arra, hogy még egyszer elküldje Jeruzsálembe, az így szólt:
2Ma 3:38 "Ha van ellenséged, vagy olyan valakid, aki uralmadra tör, küldd csak oda, és az megostorozottan tér majd vissza hozzád, ha ugyan egyáltalában megmenekül. Azon a helyen ugyanis egészen biztosan valamiféle isteni erő van.
2Ma 3:39 S ő maga, aki az égben lakik, őrzi, védi azt a helyet, és lesújtja és elveszti azokat, akik gonosz szándékkal mennek oda."
2Ma 3:40 Ez tehát Heliodórosznak és a kincstár megoltalmazásának a története.
2Ma 4:1 Simon pedig, a pénznek és a hazának fentebb említett árulója megrágalmazta Oniást, hogy ő uszította erre Heliodóroszt, és ő a bajok szerzője.
2Ma 4:2 A birodalom ellenségének merte mondani azt az embert, aki a város gondviselője, nemzetének védője, és Isten törvényének buzgó követője volt.
2Ma 4:3 Az ellenségeskedés már odáig fajult, hogy Simon néhány híve gyilkosságra is vetemedett.
2Ma 4:4 Amikor aztán Oniás látta, hogy milyen veszedelmesre fordulhat ez a viszálykodás, és őrjöngésével mennyire előmozdítja Simon gonoszságát Apollóniosz, Cöleszíria és Fönícia helytartója, elment a királyhoz;
2Ma 4:5 de nem azért, hogy beárulja polgártársait, hanem azért, mert az egész nép közös javát viselte szívén.
2Ma 4:6 Meg volt ugyanis győződve arról, hogy királyi közbelépés nélkül lehetetlen helyreállítani a békét, és Simon sem hagy fel esztelen viselkedésével.
2Ma 4:7 Szeleukosz halála után, amikor az Epifánésznek nevezett Antióchosz lépett a trónra, Jázon, Oniás testvére szerezte meg magának a főpapi tisztet álnok módon.
2Ma 4:8 Elment ugyanis a királyhoz, és ígért neki háromszázhatvan ezüst talentumot, és más jövedelmi forrásokból még nyolcvan talentumot.
2Ma 4:9 Ezenfelül ígért további százötvenet, ha engedélyt kap arra, hogy gyakorló és előkészítő iskolát építhessen magának, és Jeruzsálem lakóit antióchiai polgároknak jegyezhesse be.
2Ma 4:10 A király megengedte ezt neki, ő pedig magához kaparintotta a hatalmat, s tüstént nekiállt, hogy pogány szokásokra tanítsa honfitársait.
2Ma 4:11 Megszüntette azokat a kiváltságokat, amelyeket a királyok emberbaráti érzésből adtak a zsidóknak János által, aki Eupolemosz apja volt, és aki a barátság és a szövetség érdekében hivatalos követségben járt a rómaiaknál. Eltörölte tehát a polgárok törvény által biztosított jogait, és törvényellenes szokásokat honosított meg.
2Ma 4:12 Odáig merészkedett, hogy éppen a Vár tövében helyezte el a gyakorló iskolát, és erkölcstelen házakba vitte be a legjelesebb ifjakat.
2Ma 4:13 Ez aztán már nem is a kezdete, hanem gyarapodása és elharapódzása volt a pogány és idegen életmódnak Jázon iszonyú és hallatlan gonoszsága által, aki istentelen ember volt, és nem főpap.
2Ma 4:14 A papok sem teljesítették már a szolgálatot az oltár körül, nem törődtek a templommal, elhanyagolták az áldozatokat. Ők is inkább elsiettek, és résztvettek a gyakorlótéren a törvényellenes játékokban és a diszkoszvetésben.
2Ma 4:15 A hazai megtiszteltetéseket semmire sem becsülték. A görög kitüntetés volt szemükben a legnagyobb.
2Ma 4:16 Ezért sanyarú megpróbáltatás érte őket, mivel azoknak a szokásaiért versengtek, és mindenáron azokhoz kívántak hasonlókká válni, akik ellenségeikké és elnyomóikká lettek.
2Ma 4:17 Isten törvényeit ugyanis büntetlenül meggyalázni nem lehet. Erről majd a bekövetkező idő tesz tanúságot.
2Ma 4:18 Amikor az ötödik évenként ismétlődő versenyjátékokat játszották a király jelenlétében Tíruszban,
2Ma 4:19 a hírhedt Jázon elvetemült férfiakat küldött oda Jeruzsálemből háromszáz ezüst didrachmával Herkules áldozatára. A pénzvivők azonban azt kérték, hogy ne áldozatra fordítsák ezt az összeget, mert ez nem lenne illő dolog, hanem költsék el más kiadásokra.
2Ma 4:20 Így ezt a felajánlott pénzt -- bár küldője áldozatra szánta Herkulesnek -- a jelenlevőkre való tekintettel háromevezős hajók építésére használták fel.
2Ma 4:21 Amikor Apollóniosz, Menesztúsz fia, Ptolemajosz Filométor király nagykorúsítása alkalmával követségben járt Egyiptomban, megtudta róla Antióchosz, hogy ellenségévé lett az ő hatalmának. Ezért, hogy saját biztonságáról gondoskodjék, elindult és elment Joppéba, majd onnan Jeruzsálembe.
2Ma 4:22 Jázon és a város nagyszerű fogadtatásban részesítette: fáklyafény mellett, és üdvkiáltás közepette tartotta bevonulását. Onnan pedig Föníciába vezette seregét.
2Ma 4:23 Három esztendő elmúltával Jázon elküldte Menelaoszt, a fent említett Simon testvérét, hogy pénzt vigyen a királynak, és fontos ügyekben intézkedést kérjen.
2Ma 4:24 Az behízelegte magát a királynál, és főleg nagy befolyását emlegette. Meg is szerezte magának a főpapi tisztet azzal, hogy háromszáz ezüst talentummal többet ígért Jázonnál.
2Ma 4:25 Aztán a királyi paranccsal kezében visszatért, bár semmi olyan sem volt benne, ami őt a főpapságra méltóvá tette volna, mert kegyetlen és zsarnok lelkületű ember volt, olyan dühös, mint a vadállat.
2Ma 4:26 Így Jázon, aki rászedte tulajdon testvérét, maga is intrika áldozata lett, és kénytelen volt ammonita területre menekülni.
2Ma 4:27 Menelaosz pedig átvette ugyan a hatalmat, a beígért pénzből azonban semmit sem fizetett meg a királynak, bár a Vár parancsnoka, Szosztratosz be akarta hajtani rajta.
2Ma 4:28 Az adóbehajtás ugyanis az ő tisztéhez tartozott. Ezért aztán mindkettőjüket a király elé hívták.
2Ma 4:29 Menelaosz a főpapi tisztségben helyettesül testvérét, Lizimachoszt hagyta vissza, Szosztratosz pedig Kratészt, a ciprusiak parancsnokát.
2Ma 4:30 Mialatt ez történt, lázadás tört ki Tarzusz és Mallón lakói között, mert Antióchisznak, a király mellékfeleségének ajándékozták őket.
2Ma 4:31 A király erre tüstént odasietett, hogy lecsendesítse őket; helyettesül pedig egyik főtisztjét, Andronikoszt hagyta vissza.
2Ma 4:32 Menelaosz ekkor úgy gondolta, hogy itt az alkalmas idő, ezért titokban elvitt néhányat a templom aranytárgyaiból, és Andronikosznak ajándékozta azokat. A többit pedig Tíruszban és a szomszéd városokban áruba bocsátotta.
2Ma 4:33 Mikor Oniás biztos tudomást szerzett erről, aki Antióchia közelében, Dafne mellet egy menedékhelyen húzódott meg, szemrehányást tett neki.
2Ma 4:34 Erre Menelaosz Andronikosz elé járult és arra kérte, hogy ölje meg Oniást. Az el is ment Oniáshoz, kezet adott neki, és jóllehet az gyanakodott, esküszóval rávette, hogy hagyja el a menedékhelyet. Aztán, mit sem törődve az igazsággal, azonnal megölte őt.
2Ma 4:35 Ezen aztán nemcsak a zsidók, hanem más népek is felháborodtak, és zokon vették ennek a nagy férfinak igazságtalan megöletését.
2Ma 4:36 Ezért, amikor a király visszatért Kilíkia helységeiből, eléje járultak az antióchiai zsidók a görögökkel együtt, és elpanaszolták neki Oniás igaztalan megöletését.
2Ma 4:37 Antióchosz erre elszomorodott szívében Oniás miatt. Szánalomra gerjedt és könnyezett, mert arra gondolt, hogy az elhúnyt milyen józan és erényes ember volt.
2Ma 4:38 Haragjában elrendelte: fosszák meg Andronikoszt a bíbortól, hurcolják keresztül az egész városon addig a helyig, ahol Oniás ellen elkövette a gazságot, és ott vegyék életét a szentségtörőnek. Méltó büntetéssel fizetett tehát vissza neki az Úr.
2Ma 4:39 Közben Lizimachosz Menelaosz felbujtására sok szentségtörést követett el a templomban. Mikor ennek híre terjedt és már sok aranyat hurcoltak el, összesereglett a tömeg Lizimachosz ellen.
2Ma 4:40 Amikor aztán a felzúdult tömeg haragjában fellázadt, Lizimachosz felfegyverzett közel háromezer gonosz embert, és erőszakoskodni kezdett egyik kegyetlen tisztje által, aki nagyon előrehaladt nemcsak korban, de elvetemültségben is.
2Ma 4:41 Amikor aztán észrevették Lizimachosz szándékát, egyesek követ, mások pedig hatalmas dorongot ragadtak; ismét mások port szórtak Lizimachoszra.
2Ma 4:42 Sokan megsebesültek, mások elestek, végül mindannyian futásnak eredtek. Megölték a szentségtörőt is a kincstár közelében.
2Ma 4:43 Emiatt újabb vizsgálatot indítottak Menelaosz ellen.
2Ma 4:44 Amikor ugyanis a király Tíruszba érkezett, a vének által kiküldött három ember elétárta a dolgot.
2Ma 4:45 S amikor Menelaosz ügye már-már elveszettnek látszott, az sok pénzt ígért Ptolemajosznak, hogy nyerje meg a királyt.
2Ma 4:46 Ptolemajosz erre félrevonta a királyt az egyik udvarba, mintha szórakoztatni akarná, és eltérítette szándékától.
2Ma 4:47 Ekkor az Menelaoszt, minden gazság szerzőjét felmentette a vádak alól, azokat a szerencsétleneket pedig, akiket a szkíták is ártatlanoknak nyilvánítottak volna, ha törvényt ültek volna felettük, halálra ítélte.
2Ma 4:48 Csakhamar végre is hajtották azokon, akik a városért, a népért és a szent edényekért szálltak síkra.
2Ma 4:49 Maguk a tírusziak is méltatlankodtak emiatt és fényes temetést rendeztek nekik.
2Ma 4:50 Menelaosz pedig a hatalmon lévők kapzsisága folytán megmaradt hivatalában és polgártársainak rászedésében gonoszságot gonoszságra halmozott.
2Ma 5:1 Ugyanebben az időben Antióchosz második hadjáratára készült Egyiptom ellen.
2Ma 5:2 Ekkor történt, hogy Jeruzsálem egész városában negyven napon át a levegőben száguldó, aranyos ruházatú lovasokat lehetett látni, akik -- mint harcrakész csapatok -- lándzsákkal voltak felfegyverkezve;
2Ma 5:3 meg csatarendbe állított lovak rohamát, összecsapásokat közvetlen közelből, ide-oda mozgó pajzsokat, sisakos csapatokat kivont karddal, nyílak záporát, aranycsillogású fegyvereket és mindenféle páncélt.
2Ma 5:4 Mindenki csak azért imádkozott, hogy jót jelentsen ez a csodás jel.
2Ma 5:5 Mivel elterjedt az az álhír, hogy Antióchosz meghalt, Jázon maga mellé vett nem kevesebb, mint ezer embert, és hirtelen megrohanta a várost. S bár a polgárság kisietett a falra, a várost végül mégiscsak elfoglalták. Menelaosz a Várba menekült.
2Ma 5:6 Jázon pedig kegyetlen mészárlást vitt végbe saját polgártársai között. Nem gondolta meg ugyanis, hogy a hadiszerencse a honfitársak ellen a legnagyobb szerencsétlenség, és úgy vélte, hogy az ellenségen, és nem tulajdon polgártársain aratott diadalt.
2Ma 5:7 A hatalmat azonban mégsem tudta kezébe kaparintani, a puccsot végül is megszégyenülés követte. Ismét menekülnie kellett és elment az ammoniták földjére.
2Ma 5:8 Végül így pusztult el: Aretász, az arabok fejedelme fogságra vetette, majd városról-városra menekült. De mint a törvénytől elpártolt, kiátkozott embert, hazájának és polgártársainak ellenségét, mindenütt utálták és Egyiptomba kergették.
2Ma 5:9 Így az, aki annyi embert űzött ki hazájából, földönfutóként végezte be életét. A spártaiakhoz ment ugyanis abban a reményben, hogy a rokoni kapcsolatoknál fogva ott menedékre fog találni.
2Ma 5:10 Ám siratás nélkül, és temetetlenül vetették ki azt, aki annyi embert vetett el temetés nélkül. Nem rendeztek temetést számára idegenben, és atyái mellett sem kapott sírhelyet.
2Ma 5:11 Ezekből az eseményekből kifolyólag a király lelkében az a gyanú támadt, hogy a zsidók el akarnak pártolni tőle. Ezért állati dühvel elindult Egyiptomból, és fegyveres erővel bevette a várost.
2Ma 5:12 Aztán megparancsolta katonáinak, hogy kímélet nélkül mészárolják le azt, aki útjukba akad, és öljék le azokat, akik a házakba menekülnek.
2Ma 5:13 Öldösték tehát az ifjakat és az öregeket, irtották az asszonyokat és a gyermekeket, mészárolták a szűzeket és a csecsemőket.
2Ma 5:14 Három teljes napon át nyolcvanezer embert öltek meg; rabszíjra fűztek negyvenezret, és eladtak ugyanannyit.
2Ma 5:15 De ezzel még nem elégedett meg, hanem arra is vetemedett, hogy bemenjen abba a templomba, amely a legszentebb az egész földön. A vezetője Menelaosz volt, a törvényeknek és hazájának árulója.
2Ma 5:16 Szentségtörő kezével hozzányúlt azokhoz a szent tárgyakhoz, melyeket a hely díszére és dicsőségére egyéb királyok és városok ajánlottak fel. Méltatlanul érintette és így megszentségtelenítette azokat.
2Ma 5:17 Az eszeveszett Antióchosz nem gondolt arra, hogy Isten a város lakóinak bűnei miatt neheztelt meg egy kissé, és csak ezért érte sérelem a szent helyet.
2Ma 5:18 Mert ha nem keveredtek volna bele annyi bűnbe, akkor őt is ostorcsapások sújtották volna, mindjárt megérkezése után, és megakadályozták volna vakmerő tettében, akárcsak Heliodóroszt, akit Szeleukosz király küldött a kincstár kifosztására.
2Ma 5:19 Mindazonáltal Isten nem a helyért választotta ki a népet, hanem a helyet a népért.
2Ma 5:20 Ezért a hely osztozott a néppel a balszerencsében, de részesedett utána a javakban is. Haragjában kiszolgáltatta őt a mindenható Isten, de igen nagy dicsőség ragyogta ismét körül, amikor megengesztelődött a nagy Úr.
2Ma 5:21 Antióchosz tehát elvitt a templomból ezernyolcszáz talentumot, és sietve visszatért Antióchiába. Gőgjében úgy vélte, hogy csupa elbizakodottságból hajózhatóvá teszi majd a szárazföldet, és járhatóvá a tengert.
2Ma 5:22 Elöljárókat hagyott vissza, hogy zaklassák a népet, mégpedig a következőket: Jeruzsálemben a frígiai származású Fülöpöt, aki még kegyetlenebb volt, mint az, akitől hivatalát kapta;
2Ma 5:23 a Garizimon Andronikoszt és Menelaoszt, akik a többinél is jobban sanyargatták a polgárokat.
2Ma 5:24 Az utóbbi ellenséges indulattal volt a zsidók iránt; ezért elküldte Apollónioszt, a gyűlölt fővezért huszonkétezer emberrel, és megparancsolta neki, hogy minden felnőtt korú férfit gyilkoljon le, az asszonyokat és az ifjakat pedig adja el.
2Ma 5:25 Az aztán békét színlelve, bevonult Jeruzsálembe, és nyugton maradt egészen a szombat szent napjáig. Amikor aztán a zsidók ünnepeltek, megparancsolta övéinek, hogy ragadják meg fegyverüket.
2Ma 5:26 Legyilkoltatta mindazokat, akik kivonultak a látványosságra. Aztán fegyvereseivel bejárta a várost, és igen nagy tömeget mészárolt le.
2Ma 5:27 Makkabeus Júdás azonban elvonult tizedmagával a pusztába, és övéivel ott, a hegyek között vadállatok módjára tengette életét. Hogy tisztátalanná ne legyenek, egész idő alatt növénnyel táplálkoztak.
2Ma 6:1 Nem sok idő múlva a király elküldött egy antióchiai öreg embert, hogy atyáik és Isten törvényeivel való szakításra kényszerítse a zsidókat,
2Ma 6:2 hogy meggyalázza a jeruzsálemi templomot, s azt az olimposzi Jupiterről nevezze el; a Garizimon lévőt pedig -- amint az az ott lakóknak megfelel -- a vendégszerető Jupiterről.
2Ma 6:3 Erre a bajoknak igen gonosz és nehezen elviselhető áradata szakadt mindenkire.
2Ma 6:4 A templom megtelt paráznasággal és a pogányok tivornyáival, amelyeken parázna személyekkel fajtalankodtak. A szent épületekbe kényük-kedvük szerint olyasmikkel tolakodtak be az asszonyok, amik nem voltak odavalók.
2Ma 6:5 Az oltárt is meg nem engedett és törvény által tiltott dolgokkal rakták tele.
2Ma 6:6 Szombatot nem tarthattak. A hazai ünnepeket nem ülhették. Sőt egyáltalában még zsidónak sem vallhatta magát senki sem.
2Ma 6:7 Ugyanakkor keserves kényszerrel hurcolták őket a király nevenapján az áldozatokra. Dioníziosz ünnepén pedig borostyánkoszorúval a fejükön kellett résztvenniük a Dioníziosz-körmeneten.
2Ma 6:8 A Ptolemajoszok tanácsára a szomszédos pogány városokba is elment az a rendelet, hogy ők is ugyanígy járjanak el a zsidókkal szemben, és kényszerítsék őket az áldozatra;
2Ma 6:9 azokat pedig, akik vonakodtak áttérni a pogányok szokásaira, öljék meg. Ekkor látni lehetett, mily nyomorúság támadt.
2Ma 6:10 Két asszonyt ugyanis beárultak, hogy körülmetélték gyermeküket. Erre a kisbabáikat a mellükre akasztották, és így körülvitték őket nyilvánosan a városban, aztán letaszították őket a falról.
2Ma 6:11 Másokat azért jelentettek fel Fülöpnek, mert összegyűltek a közelben lévő barlangokban, és ott titokban megülték a szombatot. Ezeket tűzben pusztították el. A szent nap iránti tiszteletből ugyanis még védekezni sem akartak.
2Ma 6:12 Kérem azokat, akik ezt a könyvet olvassák, ne iszonyodjanak el ezek miatt a szomorú esetek miatt, hanem fontolják meg, hogy az, ami történt, nem vesztére, hanem csak feddésére van nemzetünknek.
2Ma 6:13 Mert nem engedni meg a bűnösöknek, hogy hosszú ideig cselekedjenek kényük-kedvük szerint, hanem azonnal büntetést szabni rájuk, -- nagy jóakaratnak a jele.
2Ma 6:14 A többi nemzetnél azért vár türelmesen az Úr, hogy majd az ítélet napjának eljövetelekor bűneik teljes mértéke szerint büntesse őket. De nem úgy
2Ma 6:15 határozott a mi ügyünkben: azaz rajtunk nem csak akkor áll bosszút, amikor már tetőfokra hágtak bűneink.
2Ma 6:16 Azért tehát tőlünk sohasem vonja meg irgalmasságát. Csapásokkal sújt ugyan, de népét el nem hagyja sohasem.
2Ma 6:17 Röviden csak ennyit akartunk mondani az olvasók okulására. Ám folytassuk most már az elbeszélést.
2Ma 6:18 Eleazárnak, a legkiválóbb írástudók egyikének, egy élemedett korú és tisztes külsejű férfinak erőszakkal kinyitották a száját, így akarták kényszeríteni, hogy disznóhúst egyen.
2Ma 6:19 Ő azonban a dicső halált többre becsülte a gyalázatos életnél, ezért önként ment a vesztőhelyre.
2Ma 6:20 Jól tudta ugyanis, hogy miként kell viselkednie. Ezért hűséges kitartással el volt tökélve arra, hogy az élethez való ragaszkodás miatt tiltott dolgot nem enged meg magának.
2Ma 6:21 Ekkor a körülállók hamis szánakozástól indíttatva, mivel régi barátság fűzte őket ehhez a férfihoz, félrevonták őt, és titokban arra kérték, hogy olyan húst hozasson, amelyből neki is szabad ennie, és tegyen úgy, mintha a király rendelete értelmében az áldozati húsból enne,
2Ma 6:22 így aztán megszabadul a haláltól. A férfi iránt való régi barátságból tanúsítottak ilyen emberies bánásmódot vele szemben.
2Ma 6:23 Ő azonban arra a tiszteletre gondolt, amely korát és öregségét méltán megillette, és arra a veleszületett nemességre, amelyben megőszült, valamint azokra az erényes cselekedeteire, amelyeket gyermekkorától fogva gyakorolt, ezért a szent s az Isten által hozott törvény értelmében azonnal válaszolt és kijelentette, hogy küldjék csak inkább az alvilágba.
2Ma 6:24 "Mert nem illik -- mondta -- a színlelés a mi életkorunkhoz. Sok ifjú ugyanis abban a hitben volna, hogy a kilencvenéves Eleazár a pogányok életére tért át,
2Ma 6:25 és így tévútra vezetné őket az én színlelésem, s egy múló élet parányi idejéhez való ragaszkodásom. Ezáltal pedig szégyent és átkot hívnék le vénségemre.
2Ma 6:26 Az emberek büntetésétől a jelen pillanatban megszabadulnék ugyan, a Mindenható kezét azonban sem élve, sem halva el nem kerülhetem.
2Ma 6:27 Azért elszántan válok meg életemtől, így legalább méltónak mutatom magam idős koromhoz.
2Ma 6:28 Készséges szívvel és bátorsággal halok tisztes halált a magasztos és szent törvényekért, hogy nemes példát adjak az ifjaknak." E szavak után azonnal a vesztőhelyre hurcolták.
2Ma 6:29 Azok pedig, akik vezették, és kis idővel előbb még jóindulattal voltak irányában, haragra gerjedtek azok miatt a szavak miatt, amelyeket mondott, mert azt gondolták, hogy kevélységből mondta azokat.
2Ma 6:30 Amikor aztán az ütések következtében már-már a halálán volt, felsóhajtott és így szólt: "Uram! Te, aki birtokában vagy a szent tudásnak, te jól tudod, hogy én, bár megmenekülhettem volna a haláltól, kínos fájdalmakat szenvedek testemben, irántad való félelemből azonban készségesen viselem el őket lelkemben."
2Ma 6:31 Így halt meg, és halálának emlékét mint a hősiesség és bátorság példaképét hagyta hátra nemcsak az ifjaknak, hanem az egész nemzetnek is.
2Ma 7:1 Történt pedig, hogy elfogtak hét testvért is anyjukkal együtt. Ostorral és szíjjal verette őket a király, hogy a törvényben tiltott sertéshúsevésre kényszerítse őket.
2Ma 7:2 Ekkor közülük az első így szólt: "Mit akarsz velünk és mit kívánsz tudni tőlünk? Mi készek vagyunk inkább meghalni, mint megszegni az atyáinknak adott isteni törvényeket."
2Ma 7:3 Erre a király elrendelte haragjában, hogy tüzesítsenek meg serpenyőket és rézüstöket. Alighogy ezek áttüzesedtek,
2Ma 7:4 annak, aki először szólt, kivágatta a nyelvét, lenyúzatta a fejbőrét, és lemetszette keze- és lábafejét a többi testvére és anyja szeme láttára.
2Ma 7:5 Amikor aztán már mindene meg volt csonkítva, odavitette a tűzhöz és elevenen megsüttette a serpenyőben. S mialatt ebben sokáig kínlódott, a többiek egymást így biztatták anyjukkal együtt, hogy csak bátran menjenek a halálba:
2Ma 7:6 "Az Úr Isten az igazságra tekint, és megkönyörül rajtunk, mint ahogy büntetést hirdető énekében kijelentette Mózes: "Meg fog könyörülni szolgáin.""
2Ma 7:7 Miután az első ilymódon meghalt, a következőt vitték megcsúfítani. Hajastól lenyúzták a fejbőrét, aztán megkérdezték, nem akar-e enni, mielőtt megkínozzák tagonként egész testét.
2Ma 7:8 Ő azonban saját nyelvén így szólt: "Nem teszem." Ezért aztán ő is ugyanazokat a kínzásokat szenvedte el sorjában, mint az első.
2Ma 7:9 Azután halálraváltan így szólt: "Te gonosz! A jelen életben ugyan elveszítesz minket. A világ Királya azonban a föltámadásban örök életre kelt minket, mivel az ő törvényeiért halunk meg."
2Ma 7:10 Utána a harmadikat csúfították el. Ez, mihelyt felszólították, mindjárt kidugta a nyelvét, bátran odanyújtotta a kezét,
2Ma 7:11 és bizalommal eltelve így szólt: "Az égből kaptam ezeket. Ezért Isten törvényeiért lemondok róluk, mert bízom benne, hogy úgyis visszakapom ezeket Tőle."
2Ma 7:12 A király pedig és az övéi megcsodálták az ifjú lelkierejét, hogy szinte semmibevette a kínzásokat.
2Ma 7:13 Ennek elhunyta után a negyediket kínozták meg hasonló módon.
2Ma 7:14 Ez, amikor már halálán volt, így szólt: "Vigasztalás azok számára, akik az emberek által halnak meg, hogy bízván bízhatnak Istenben, aki újra feltámasztja majd őket. Neked azonban nem lesz feltámadásod az életre."
2Ma 7:15 Aztán odahozták az ötödiket is, hogy megkínozzák. Ez a királyra tekintett,
2Ma 7:16 és így szólt: "Bár halandó vagy, mégis van hatalmad arra, hogy kényed-kedved szerint bánj az emberekkel. Ne gondold azonban, hogy Isten elhagyta népünket.
2Ma 7:17 Várj csak türelemmel! Meglátod te még az ő nagy hatalmát, amikor sanyargatni fog majd téged utódoddal együtt."
2Ma 7:18 Ezután elővezették a hatodikat, s ő haldokolva így szólt: "Ne ámítsd magadat hiába! Mi ugyanis önmagunk miatt szenvedjük ezeket, mert vétkeztünk Istenünk ellen. Ezért történtek velünk ilyen csodálatraméltó dolgok.
2Ma 7:19 Te azonban, aki Istennel mered felvenni a harcot, ne hidd, hogy büntetlen maradsz."
2Ma 7:20 De különösképpen csodálatra méltó, és a jók emlékezetére érdemes az anya, aki Istenbe vetett bizodalmában hősies lelkülettel viselte el azt, hogy egy napon hét fiát látta elveszni.
2Ma 7:21 Bölcsességgel telve, mindegyiküket a saját nyelvén lelkesen buzdította, az asszonyi lelkülettel a férfias bátorságot egyesítve
2Ma 7:22 így szólt hozzájuk: "Nem tudom, mi módon jelentetek meg méhemben. Nem én ajándékoztam nektek szellemet, lelket és életet, és nem én illesztettem össze egyikteknek sem a tagjait,
2Ma 7:23 hanem a világ Teremtője, aki megalkotta az embert eredetébe, és mindennek megadja létét. S ő irgalmasságában vissza is adja nektek lelketeket és életeteket, ha ti most föláldozzátok magatokat törvényeiért."
2Ma 7:24 Antióchosz pedig, bár látta, hogy megvetik őt, anélkül, hogy törődött volna a gyalázkodónak szavaival, nemcsak szóval biztatta a még életben lévő fiatalabb testvért, hanem esküvel ígérte neki, hogy gazdaggá és boldoggá teszi, felveszi barátai sorába és megadja neki azt, amire szüksége van, ha elpártol atyáinak törvényeitől.
2Ma 7:25 S mivel az ifjú semmiképpen sem adta ehhez a beleegyezését, a király odahívatta az anyát, és unszolta őt, hogy segítse megmenteni az ifjút.
2Ma 7:26 Amikor aztán már sok szóval biztatta, az megígérte, hogy a lelkére fog beszélni fiának.
2Ma 7:27 Aztán lehajolt hozzá, és a kegyetlen zsarnok megcsúfolására saját nyelvén így szólt: "Fiam! Légy irgalommal hozzám! Kilenc hónapig méhemben hordoztalak, három esztendeig szoptattalak, tápláltalak és mindezideig neveltelek.
2Ma 7:28 Kérlek, fiam! Tekints az égre, a földre és mindenre, ami bennük van, és értsd meg, hogy mindezt, valamint az emberi nemet is a semmiből teremtette Isten.
2Ma 7:29 Ne félj tehát ettől a hóhértól, hanem légy méltó testvéreidhez. Osztozz a sorsukban, és szenvedd el a halált, hogy egykor, az irgalmasság idején testvéreiddel együtt visszakapjalak téged is!"
2Ma 7:30 Miközben ezeket mondta, így szólt az ifjú: "Mire vártok? Én nem engedelmeskedem a király parancsának, hanem a törvény parancsának, amit Mózes adott nekünk.
2Ma 7:31 Te pedig, a héberek minden bajának szerzője, nem kerülöd el Isten kezét.
2Ma 7:32 Mi a mi bűneink miatt szenvedjük ezeket.
2Ma 7:33 Istenünk ugyanis rövid időre megharagudott ránk. Ezért fenyít és büntet minket. De ismét megengesztelődik majd szolgáival szemben.
2Ma 7:34 Te pedig, aki őrjöngsz az ő szolgái ellen, ne áltasd magadat hiábavaló módon, hiú reményekkel, te gonosz és legelvetemültebb valamennyi ember között.
2Ma 7:35 Még nem kerülted el a mindenható és mindentlátó Isten ítéletét.
2Ma 7:36 Testvéreim csekély szenvedés árán a szövetségi ígéreteknek lettek részeseivé az örök életben. Terád pedig Isten ítélete által felfuvalkodottságodnak méltó büntetése vár.
2Ma 7:37 Én testvéreimhez hasonlóan atyáim törvényeiért odaadom lelkemet és testemet. Csak arra kérem Istent, hogy minél előbb könyörüljön meg népünkön, téged pedig kínok és csapások árán arra a vallomásra bírjon, hogy egyedül ő az Isten.
2Ma 7:38 Szűnjék meg irántam és testvéreim iránt a Mindenható haragja, amely méltán szállt egész nemzetünkre."
2Ma 7:39 Erre magánkívül lett haragjában a király, és vele szemben még kegyetlenebbül dühöngött, mint bármelyikkel szemben, mert nagyon zokon vette, hogy kigúnyolták.
2Ma 7:40 Meghalt tehát ez is az Úrba vetett teljes bizalmában, ártatlanul.
2Ma 7:41 Végül, a fiai után az anyát is kivégezték.
2Ma 7:42 De legyen elég ennyi az áldozatokról és a borzalmas kínzásokról.
2Ma 8:1 Makkabeus Júdás pedig, és az övéi titkon eljárogattak a falvakba, összehívták rokonaikat meg barátaikat, és maguk köré gyűjtötték azokat, akik hűen kitartottak a zsidó vallás mellett. Így hatezer embert szedtek össze.
2Ma 8:2 Aztán az Úrhoz kiáltottak, hogy tekintsen le a mindenki által legázolt népre. Könyörüljön meg az istentelenektől meggyalázott templomon.
2Ma 8:3 Legyen irgalommal a végromláshoz és a pusztuláshoz közelálló város iránt, és hallja meg a hozzá kiáltó vér szavát.
2Ma 8:4 Emlékezzék meg az ártatlan kisdedek becstelen legyilkolásáról, az ő nevét sértő istenkáromlásokról, s mutassa ki haragját ezek miatt.
2Ma 8:5 Mikor aztán a Makkabeus sereget gyűjtött, nem bírtak vele a pogányok, mert irgalomra fordult Isten haragja.
2Ma 8:6 Váratlanul meglepte a falvakat és a városokat, s felgyújtotta azokat. Megszállt alkalmas helyeket, és nem csekély csapást mért az ellenségre.
2Ma 8:7 Kiváltképpen éjszakánként járt ilyen portyázásokra. El is terjedt hősiességének a híre mindenfelé.
2Ma 8:8 Amikor pedig Fülöp azt látta, hogy ez a férfi lassanként eredményt ér el, és többnyire szerencsésen jár el dolgaiban, írt Ptolemajosznak, Cöleszíria és Fönícia kormányzójának, hogy küldjön segítséget a király ügye érdekében.
2Ma 8:9 Az mindjárt elküldte Nikánort, Patroklosz fiát, legbensőbb bizalmasainak egyikét. Rábízott nem kevesebb, mint húszezer fegyveres embert, akiket különböző nemzetekből toboroztak össze, azzal, hogy irtsa ki a zsidók egész nemzetségét. Melléadta Gorgiászt, egy vitéz és hadban igen jártas férfit.
2Ma 8:10 Nikánor elhatározta, hogy azt a kétezer talentumnyi adót, amelyet a rómaiaknak köteles fizetni a király, zsidó rabszolgák eladásából fedezi.
2Ma 8:11 El is küldött tüstént a tengerparti városokba azzal a felszólítással, hogy vásároljanak zsidó rabszolgákat. Kilencven rabszolgát ígért egy talentumért. Nem is sejtette, hogyan fogja ezt megtorolni rajta a Mindenható.
2Ma 8:12 Amikor Júdás értesült Nikánor jöveteléről, közölte ezt a vele lévő zsidókkal.
2Ma 8:13 Erre néhányan közülük, azok a kislelkűek, akik nem bíztak Isten igazságosságában, elmenekültek.
2Ma 8:14 Mások ellenben mindent eladtak, amijük még megmaradt, és esengve kérték az Urat, hogy szabadítsa meg őket az istentelen Nikánortól, aki már eladta őket, mielőtt megütköztek volna.
2Ma 8:15 S ha nem is őértük, de legalább a szövetségért, amit atyáikkal kötött, tegye ezt meg, és az ő szent és magasztos nevéért, amit viselnek.
2Ma 8:16 Majd a Makkabeus összehívta a hozzá hű hétezer embert, és arra buzdította őket, hogy ne legyenek békés hajlammal az ellenség iránt, és ne ijedjenek meg az igaztalanul rájuk támadó ellenség tömegétől, hanem harcoljanak bátran.
2Ma 8:17 Álljon szemük előtt az a gyalázat, mellyel azok galádul illették a szent helyet, és az az erőszakoskodás, amit elkövettek a megcsúfolt városon, valamint az ősi rendelkezések felforgatása.
2Ma 8:18 "Azok ugyanis -- mondta -- a fegyverekben és a bátorságban bizakodnak, mi azonban a mindenható Úrban reménykedünk, aki nemcsak a ránk rontó ellenséget, hanem az egész világot is meg tudja semmisíteni egyetlenegy intésével."
2Ma 8:19 Aztán emlékeztette őket Istennek arra a segítségére, amelyet az atyákkal szemben gyakorolt: így Szanherib esetére, amikor száznyolcvanötezer ember veszett el;
2Ma 8:20 meg arra az ütközetre, amelyet a galatákkal vívtak Babilóniában, amikor a harc hevében meginogtak harctársaiknak, a Makedónoknak sorai, és ők, mindössze hatezren, az égből küldött segítséggel levertek százhúszezer embert, és ennek következtében igen gazdag javak birtokába jutottak.
2Ma 8:21 Ezekből a szavakból bátorságot merítettek és készek voltak meghalni a törvényekért és a hazáért.
2Ma 8:22 Egy-egy csapat élére vezérül testvéreit állította: azaz Simont, Józsefet és Jonatánt, és mindegyikük alá ezerötszáz embert rendelt.
2Ma 8:23 Ezután Eleazár felolvasott nekik a szent könyvből, és kiadta a jelszót: Isten segítségével! Akkor ő a sereg élére állva megütközött Nikánorral.
2Ma 8:24 Mivel megsegítette őket a Mindenható, lemészároltak több mint kilencezer embert; megsebesítették és megcsonkították Nikánor seregének javarészét, és az egészet futásba kergették.
2Ma 8:25 Miután elvették azok pénzét, akik azért jöttek, hogy őket megvásárolják, jó darabig űzőbe vették a menekülőket.
2Ma 8:26 Az idő rövidsége miatt azonban visszatértek, mert közvetlenül szombat előtt álltak, s így nem folytatták az üldözést.
2Ma 8:27 Még összehordták azonban azok fegyvereit és zsákmányát, azután szombatot ültek és áldották az Urat, aki szabadulást hozott számukra azon a napon, és kezdte kiárasztani irgalmasságát rájuk.
2Ma 8:28 A szombat elmúltával aztán odaadták a zsákmány egy részét a megkínzottaknak, az árváknak és az özvegyeknek, a többit pedig maguk meg övéik számára tartották meg.
2Ma 8:29 Ezek végeztével közös imát mondtak mindannyian, és kérték a könyörületes Urat, hogy engesztelődjék meg végleg szolgáival szemben.
2Ma 8:30 Azok közül, akik Timóteus és Bakhidész oldalán ellenük harcoltak, több mint húszezer embert öltek meg. Hatalmukba kerítettek erős várakat is. Aztán szétosztották a gazdag zsákmányt, egyenlő részt juttatva a megkínzottaknak, az árváknak és az özvegyeknek, sőt az öregeknek is.
2Ma 8:31 Minden fegyverüket, amelyet gondosan összeszedtek, alkalmas helyre rakták; a zsákmány többi részét pedig Jeruzsálembe vitték.
2Ma 8:32 Megölték Filarhészt is, Timóteus egyik gonosz emberét, aki nagyon zaklatta a zsidókat.
2Ma 8:33 A diadalünnep alkalmával pedig elégették Jeruzsálemben Kallisztenészt, aki elégette a szent kapukat, ekkor pedig egy lakóházba menekült. Méltó bérrel fizettek tehát neki istentelenségéért.
2Ma 8:34 Az elvetemült Nikánort is, aki ezer kereskedőt hozott, hogy a zsidókat eladják,
2Ma 8:35 mély megalázás érte az Úr segítségével azok részéről, akiket semmibe sem vett. Ledobta ugyanis díszes ruháját, és az országon át menekülve, egymagában érkezett Antióchiába, és igen boldogtalan volt seregének elvesztése miatt.
2Ma 8:36 Azt ígérte, hogy a jeruzsálemi foglyokból fizeti majd meg a rómaiak adóját, és most nyíltan hirdette, hogy a zsidóknak Isten az oltalmazójuk, ezért nem lehet őket megsebesíteni, ha megtartják az általa rendelt törvényeket.
2Ma 9:1 Ebben az időben Antióchosz kudarccal tért vissza Perzsiából.
2Ma 9:2 Benyomult ugyanis a Perzepolisznak elnevezett városba és kísérletet tett arra, hogy kirabolja a templomot és hatalmába kerítse a várost. A tömeg azonban fegyvert ragadott, és ők futásnak eredtek. Így történt, hogy a megfutamított Antióchosznak csúfosan kellett visszavonulnia.
2Ma 9:3 Amikor pedig Ekbatanához közeledett, tudomására jutott, hogy hogyan járt Nikánor meg Timóteus.
2Ma 9:4 Erre haragra lobbant és elhatározta, hogy ezért a gyalázatért, ami azok részéről érte, akik megszalasztották, a zsidókon tölti ki a bosszúját. Kiadta tehát a parancsot, hogy szünet nélkül hajtsák kocsiját és így tegyék meg az utat. Az égi ítélet azonban már lesújtani készült rá, mert dölyfösen azt mondta: "A zsidók temetőjévé teszem Jeruzsálemet, ha odaérek."
2Ma 9:5 Izrael Istene, a mindent látó Úr azonban gyógyíthatatlan és észre nem vehető csapással sújtott le rá. Alighogy befejezte ugyanis e szavait, borzalmas fájdalom fogta el beleiben, és szörnyű belső kínok gyötörték.
2Ma 9:6 És méltán! Hiszen olyan sok és újfajta kínzással gyötört meg másokat bensejükben. Mégsem hagyott fel gonoszságával,
2Ma 9:7 hanem gőggel telve, indulatában tüzet lihegett a zsidókra és kiadta a parancsot, hogy még gyorsabban hajtsanak. Történt pedig, hogy a nagy iramban kiesett a kocsiból, súlyosan megütötte testének tagjait és kínokban gyötrődött.
2Ma 9:8 Lám, emberfölötti kevélységgel telve azt hitte magáról, hogy a tenger hullámainak is parancsol, és mérleggel mérheti a magas hegyeket, most pedig a földön terült el, és hordozható ágyon volt kénytelen vitetni magát, és így saját magal tett bizonyságot Isten nyilvánvaló erejéről.
2Ma 9:9 Férgek is hemzsegtek az istentelennek testében, és bár még életben volt, fájdalmak közepette darabokban mállott le a húsa, úgyhogy a szagától és bűzétől megundorodott a sereg.
2Ma 9:10 Kevéssel előtte azt hitte, hogy elérheti az ég csillagait is, most pedig kibírhatatlan szagát nem tudta elviselni senki sem.
2Ma 9:11 Az isteni csapás súlya alatt aztán, amikor már pillanatról-pillanatra növekedtek fájdalmai, alábbhagyott a nagy kevélységgel, és kezdett önismeretre térni.
2Ma 9:12 S amikor már maga sem bírta ki saját szagát, így szólt: "Illő dolog, hogy alávesse magát az ember Istennek, és halandó létére ne képzelje magát egyenlőnek Istennel."
2Ma 9:13 Azután az Úrhoz imádkozott a gonosz, de az már nem könyörült meg rajta.
2Ma 9:14 Annak a városnak, ahová sietett, hogy földig lerontsa és sírhalommá változtassa, most vissza akarta adni a szabadságát.
2Ma 9:15 Azt ígérte most, hogy a zsidókat, akikről azt mondta, hogy az elföldelésre sem tartja őket méltóknak, hanem odahányja majd őket a madaraknak és a vadaknak zsákmányul, és csecsemőstől kiirtja őket, Athén polgáraival helyezi egy sorba.
2Ma 9:16 A szent templomot, amelyet azelőtt kifosztott, a legjelesebb ajándékokkal ékesíti fel, a szent edényeket megsokasítja, az áldozatokkal járó költségeket pedig a saját jövedelmeiből fedezi.
2Ma 9:17 Sőt, mi több: ő maga is zsidóvá lesz, és bejárja majd a föld minden helyét és hirdeti Isten hatalmát.
2Ma 9:18 Mivel azonban nem csillapodott a fájdalma -- utolérte ugyanis Isten igazságos ítélete --, reménytelen helyzetében ilyen kérlelő levelet írt a zsidóknak:
2Ma 9:19 "Antióchosz király és fővezér üdvözli a legjobb polgárokat, a zsidókat és nekik jó egészséget meg boldogságot kíván!
2Ma 9:20 Ha jól vagytok ti is, meg fiaitok is és kedvetek szerint megy minden, igen nagy hálát adunk.
2Ma 9:21 Én ugyan betegen fekszem, de azért szeretettel gondolok rátok. Amikor visszatértem a perzsa tartományokból, súlyos betegségbe estem. Ezért szükségesnek véltem, hogy gondoskodjam a közjóról.
2Ma 9:22 Nem mintha feladnám magamat illetően a reményt, hiszen nagyon bízom benne, hogy kigyógyulok betegségemből.
2Ma 9:23 Ám megfontoltam azt, hogy atyám is, amikor hadat vezetett a felső tartományokba, kijelölte utódát az uralkodásban,
2Ma 9:24 hogy abban az esetben, ha valami váratlan dolog történne, vagy szomorú hír érkeznék, tudják a tartományok lakói, kit illet a legfőbb hatalom, és ne nyugtalankodjanak.
2Ma 9:25 Ezenfölül arra is gondoltam, hogy a közeli fejedelmek és a szomszédok lesik az alkalmas pillanatot és figyelik a dolgok kimenetelét. Ezért fiamat, Antióchoszt rendeltem királynak, akit, amikor a felső tartományokban hadakoztam, gyakorta ajánlottam soknak közületek. Neki az itt mellékelt iratot küldtem.
2Ma 9:26 Hozzátok fordulok tehát és kérlek titeket: emlékezzetek meg a közösségnek és az egyeseknek jutott jótéteményekről, és mindenki tartson ki hűségesen mellettem és fiam mellett.
2Ma 9:27 Bízom ugyanis benne, hogy szándékom szerint szelíden és emberségesen jár majd el és jó viszonyban lesz veletek."
2Ma 9:28 Így tehát a gyilkos és istenkáromló rettenetes csapástól sújtva -- mint ahogyan ő is elbánt másokkal --, szánalmas halállal fejezte be életét idegenben, a hegyek között.
2Ma 9:29 Holttestét magával vitte tejtestvére, Fülöp, aki -- mivel félt Antióchosz fiától -- elment Egyiptomba, Ptolemajosz Filométorhoz.
2Ma 10:1 Makkabeus pedig és a társai az Úr segítségével újra hatalmukba kerítették a templomot és a várost,
2Ma 10:2 lerombolták az idegenek által a tereken felállított oltárokat meg a bálványszentélyeket.
2Ma 10:3 Aztán megtisztították a templomot, készítettek egy másik oltárt, tüzet csiholtak tűzkőből és két esztendő után újra bemutatták az áldozatokat, égették a tömjént és a mécseseket, és kihelyezték a kitett kenyereket.
2Ma 10:4 Ezek végeztével földre borulva kérték az Urat, hogy ne jussanak többé ilyen bajba, és ha vétkeznek is, elnézően büntesse őket és ne adja őket a pogányok és az istenkáromlók kezére.
2Ma 10:5 A templom megtisztítása ugyanazon a napon történt, mint amelyen a pogányok megszentségtelenítették, vagyis kiszlev havának huszonötödik napján.
2Ma 10:6 Vigasság közepette nyolc napon át ünnepeltek, mint a sátoros ünnepen. Közben pedig arra gondoltak, hogy nemrég még vadállatok módjára a hegyek között és barlangokban kellett megülniük a sátoros ünnepet.
2Ma 10:7 Ezért faágat, zöld lombot és pálmalevelet hordoztak körül és hálálkodtak Annak, aki megengedte, hogy megtisztítsák szent helyét.
2Ma 10:8 Ugyanakkor közös határozattal eldöntötték és elrendelték, hogy az egész zsidó nép minden esztendőben megülje e napokat.
2Ma 10:9 Így végezte be tehát életét az Epifánésznek nevezett Antióchosz.
2Ma 10:10 Most pedig elbeszéljük Eupátornak, az istentelen Antióchosz fiának a történetét; a háborús szenvedéseket azonban csak röviden adjuk elő.
2Ma 10:11 Ő trónralépése után bizonyos Líziászra, a föníciai és a szíriai sereg fővezérére bízta az ország ügyeit.
2Ma 10:12 Ptolemajosz ugyanis, akit Makrónnak is neveztek, arra törekedett, hogy -- főleg a velük szemben elkövetett gazságok miatt -- igazságot tegyen a zsidóknak, és békésen intézze el ügyeiket.
2Ma 10:13 Ezért aztán a király barátai beárulták Eupátornál. Különben is mindenfelé árulónak mondták, mert otthagyta a Filométor által rábízott Ciprust és Antióchosz Epifánészhez ment át, de attól is elpártolt. Méreggel vetett véget életének.
2Ma 10:14 Gorgiász pedig, amikor annak a vidéknek parancsnokává lett, felfogadott zsoldosaival gyakran háborgatta a zsidókat.
2Ma 10:15 A zsidók azonban, akik kedvező fekvésű várak birtokában voltak, befogadták azokat, akiket kiűztek Jeruzsálemből, és felkészültek a harcra.
2Ma 10:16 Makkabeus emberei ekkor imádkoztak és kérték az Urat, hogy legyen a segítőjük. Majd megrohanták az idúmeaiak erősségeit,
2Ma 10:17 és heves támadással hatalmukba kerítették a helyeket. Aki kezükbe esett, azt megölték, és összesen nem kevesebb, mint húszezer embert mészároltak le.
2Ma 10:18 Amikor pedig többen két jól megerősített toronyba menekültek, amelyek mindennel el voltak látva, ami az ellenálláshoz szükséges,
2Ma 10:19 Makkabeus azok megostromlására otthagyta Simont, Józsefet meg Zakeust és elég sokat az emberei közül, ő maga pedig odament hadakozni, ahol nagyobb szükség volt rá.
2Ma 10:20 Simon emberei azonban kapzsiságtól vezéreltetve, hagyták megvesztegetni magukat a toronyban lévők közül egyesektől, és hetvenezer didrachma fejében néhányat szökni engedtek közülük.
2Ma 10:21 Mikor Makkabeus megtudta, hogy mi történt, összehívta a hadsereg vezéreit, és azzal vádolta őket, hogy pénzért adták el a testvéreket, mert szabadon engedték ellenségeiket.
2Ma 10:22 Majd kivégeztette az árulókat és csakhamar hatalmába kerítette a két tornyot.
2Ma 10:23 Minthogy pedig minden fegyveres vállalkozása sikerrel járt, több, mint húszezer embert mészárolt le a két erősségben.
2Ma 10:24 Timóteus pedig, akit korábban már megvertek a zsidók, nagyszámú zsoldos sereget gyűjtött egybe, Ázsiából lovasságot vont össze, és elindult, hogy fegyverrel elfoglalja Júdeát.
2Ma 10:25 Közeledtére Makkabeus és a társai könyörögtek az Úrhoz, port szórtak a fejükre, zsákkal övezték ágyékukat,
2Ma 10:26 és odaborultak az oltár lábához, hogy -- amint a törvény mondja -- nekik irgalmas, ellenségeiknek azonban ellensége és ellenfeleiknek ellenfele legyen.
2Ma 10:27 Az imádság végeztével aztán megragadták fegyverüket, messze eltávoztak a várostól, és csak akkor állapodtak meg, amikor már közel voltak az ellenséghez.
2Ma 10:28 Hajnalhasadáskor aztán mindkét oldalról megkezdték a támadást. Győzelmüknek és sikerüknek vitézségük mellett az Úr volt a záloga. Amazoknál az indulat volt a hadban a vezér.
2Ma 10:29 Amikor aztán már hevesen dúlt a harc, azt látta az ellenség, hogy aranyzablás lovakon öt ragyogó férfi jön az égből, és élére áll a zsidóknak.
2Ma 10:30 Ketten közülük közrefogták Makkabeust, oltalmazták fegyverükkel és sértetlenül megőrizték. Az ellenségre azonban nyilakat és villámokat szórtak. Erre azok megvakítva és zavarba ejtve a földre hullottak.
2Ma 10:31 Húszezer-ötszáz gyalogost és hatszáz lovast mészároltak le.
2Ma 10:32 Timóteus Gézerbe menekült, egy megerősített várba, amelynek Khereász volt a parancsnoka.
2Ma 10:33 Makkabeus és a társai hevesen ostromolták a várat négy napig.
2Ma 10:34 A bentlévők azonban bizakodva a hely erősségében, módfelett gyalázkodtak és szórták az istentelen beszédeket.
2Ma 10:35 De ötödik napra virradóra a Makkabeussal lévő ifjak közül húszan, felháborodva az istenkáromláson, vitézül a falhoz nyomultak, és bátor szívvel előre törtetve, felkapaszkodtak rá.
2Ma 10:36 Ugyanígy mások is felmásztak és nekiláttak, hogy felgyújtsák a tornyokat meg a kapukat, és elevenen égessék el az istenkáromlókat.
2Ma 10:37 Két egész napon át rombolták a várat. Timóteust, akit egy rejtekhelyen találtak, megölték, és meggyilkolták testvérét, Khereászt meg Apollófánészt is.
2Ma 10:38 Ezek végeztével dicsőítő és hálaadó énekekkel áldották az Urat, aki nagy dolgot cselekedett Izraelben és győzelmet szerzett számukra.
2Ma 11:1 Kevéssel ezután Líziász, a király gyámja, rokona és főtisztje, mivel nagyon bántották a történt események,
2Ma 11:2 összegyűjtött nyolcvanezer embert az egész lovassággal együtt, és felvonult a zsidók ellen. A terve az volt, hogy beveszi és pogányok lakóhelyévé teszi a várost,
2Ma 11:3 a pogányok többi szentélyéhez hasonlóan pénzgyűjtésre használja fel a templomot, és évenként áruba bocsátja a papi tisztséget.
2Ma 11:4 Isten hatalmára azonban egyáltalában nem gondolt, hanem szertelen önámítással csak a gyalogosok tömegében, a lovasok ezreiben és a nyolcvan elefántban bizakodott.
2Ma 11:5 Betört Júdeába, felvonult Bétszúr ellen, ami Jeruzsálemtől öt stádiumnyi távolságban, hegyszorosban épült, és ostrom alá vette a várat.
2Ma 11:6 Amikor Makkabeus és a társai megtudták, hogy ostromolja a várakat, az egész néppel együtt siránkozás és könnyhullatás közepette kérték az Urat, hogy jó angyalt küldjön Izrael megmentésére.
2Ma 11:7 Majd maga Makkabeus ragadott elsőnek fegyvert, és arra buzdította a többieket is, hogy vele együtt szálljanak szembe a veszedelemmel, és vigyenek segítséget testvéreiknek.
2Ma 11:8 Amikor aztán készséges szívvel együtt kivonultak, Jeruzsálemnél megjelent és élükre állt egy lovas, hófehér köntösben, aranyos fegyverzetben, lándzsát forgatva kezében.
2Ma 11:9 Ekkor közösen áldották a könyörületes Urat mindannyian, és annyira nekibátorodtak lelkükben, hogy készek lettek volna nemcsak embereken, hanem a legvadabb állatokon, sőt vasfalakon is áttörni.
2Ma 11:10 Bátran meneteltek, mert volt segítőjük az égből, és az Úr könyörületes volt irányukban.
2Ma 11:11 Majd oroszlánok módjára hirtelen lendülettel rárontottak az ellenségre. Leterítettek közülük tizenegyezer gyalogost és ezerhatszáz lovast.
2Ma 11:12 A többit pedig megszalasztották mind. Igen sokan azonban csak sebesülten és fegyverük nélkül tudtak megmenekülni. Maga Líziász is csak csúfos megfutamodás árán mentette meg életét.
2Ma 11:13 Ő egyébként nem volt értelmetlen ember, mert amikor szenvedett és vereségén töprengett, megértette, hogy legyőzhetetlenek a héberek, ha a mindenható Isten segítségére támaszkodnak. Ezért hozzájuk küldött,
2Ma 11:14 és biztosította őket, hogy helyt ad minden jogos követelésnek, és a király kegyét is megnyeri számukra.
2Ma 11:15 Makkabeus a közjóra való tekintettel engedett Líziász kérésének. S a király megadta azt, amit Makkabeus írásban követelt Líziásztól a zsidók számára.
2Ma 11:16 Líziásznak a zsidókhoz írt levele így szólt: "Líziász üdvözli a zsidó népet!
2Ma 11:17 Megbízottjaitok, János és Abesszalóm átnyújtottak egy írást és benne azt kérték, hogy teljesítsem azt, amit előadtak.
2Ma 11:18 Én erre azt, amit a király elé kellett vinnem, eléje terjesztettem, s ő meg is adta, amit lehetett.
2Ma 11:19 Ha hűségesek maradtok az állam ügyeihez, továbbra is azon leszek, hogy a javatokat szolgáljam.
2Ma 11:20 Az egyes dolgokról egyébként szóbeli megbízást adtam nekik is, meg az én követeimnek is, hogy élőszóval beszéljék meg azokat veletek.
2Ma 11:21 Legyetek jó egészségben! A száznegyvennyolcadik esztendőben, dioszkórosz hó huszonnegyedik napján."
2Ma 11:22 A király levele így szólt: "Antióchosz király üdvözli testvérét, Líziászt!
2Ma 11:23 Miután atyánk az istenek közé felvétetett, nekünk az az óhajunk, hogy mindenki zavartalanul éljen országunkban és szorgosan járhasson dolgai után.
2Ma 11:24 Értesültünk azonban arról, hogy a zsidók a görögök vallására való áttérésükhöz nem adták meg atyámnak beleegyezésüket, hanem saját szokásaik mellett kívánnak kitartani, és ezért tőlünk törvényes szokásaik engedélyezését kérik.
2Ma 11:25 Az a kívánságunk, hogy ez a nép is békében élhessen. Ezért elhatároztuk és elrendeltük, hogy adják vissza nekik templomukat, hogy így őseik szokásai szerint élhessenek.
2Ma 11:26 Jól teszed tehát, ha elküldesz hozzájuk és jobbodat nyújtod nekik, hogy elhatározásunk ismeretében jókedvűek legyenek és a saját javukon fáradozzanak."
2Ma 11:27 A királynak a zsidókhoz írt levele pedig így szólt: "Antióchosz király üdvözli a zsidók nagytanácsát és a többi zsidót!
2Ma 11:28 Ha jól vagytok, akkor úgy vagytok, ahogy mi kívánjuk. Mi magunk is jól vagyunk.
2Ma 11:29 Elénk járult Menelaosz és azt mondta, hogy vissza akartok térni a tieitekhez, akik nálunk vannak.
2Ma 11:30 Ennélfogva azoknak, akik xántikosz hó harmincadik napja előtt hazatérnek, jobbunkat nyújtjuk. Egyben biztosítjuk őket,
2Ma 11:31 hogy a zsidók saját étkezési és egyéb törvényeik szerint élhetnek, mint korábban. Meggondolatlanul elkövetett cselekedetei miatt pedig senki sem fog közülük semmiféle zaklatást szenvedni.
2Ma 11:32 Egyúttal elküldtük Menelaoszt, hogy megnyugtasson titeket.
2Ma 11:33 Legyetek jó egészségben! A száznegyvennyolcadik esztendőben, xántikosz hó tizenötödik napján."
2Ma 11:34 A rómaiak is küldtek levelet, s ez így szólt: "Kvintusz Memmiusz és Títusz Maníliusz, a rómaiak követei üdvözlik a zsidó népet!
2Ma 11:35 Mindazt, amit Líziász, a király rokona engedélyezett nektek, mi is engedélyezzük.
2Ma 11:36 Amiről pedig jónak látta, hogy a király elé vigye, azt gondosan vitassátok meg magatok között; azután küldjetek hamarosan valakit, hogy azt határozhassuk, ami javatokra válik. Mi ugyanis útban vagyunk Antióchia felé.
2Ma 11:37 Siessetek tehát a válasszal, hogy megtudjuk mi is, mi a kívánságtok!
2Ma 11:38 Legyetek jó egészségben! A száznegyvennyolcadik esztendőben, xántikosz hó tizenötödik napján."
2Ma 12:1 E szerződések megkötése után Líziász a királyhoz ment, a zsidók pedig visszatértek, hogy földjüket műveljék.
2Ma 12:2 De az egyes területek parancsnokai, azaz Timóteus és Apollóniosz, Gennajosz fia, továbbá Jeromos és Démofón, s rajtuk kívül Nikánor, a ciprusiak vezére nem hagytak nekik nyugtot és békét.
2Ma 12:3 Joppe lakói pedig a következő gyalázatos tettet követték el. Meghívták a náluk lakó zsidókat, hogy szálljanak fel feleségestül és gyermekestül a készenlétben tartott kis hajókra, mintha semmiféle ellenséges szándékkal sem lennének irányukban,
2Ma 12:4 hanem a város közös határozata alapján cselekednének. A zsidók a béke kedvéért gyanútlanul ráálltak. Erre azok a mélyre eveztek és elsüllyesztettek közülük nem kevesebb, mint kétszáz embert.
2Ma 12:5 Amikor Júdás értesült a honfitársain elkövetett kegyetlenségről, elmondta ezt a vele lévő embereknek. Majd segítségül hívta Istent, az igazságos bírót,
2Ma 12:6 és elindult testvéreinek gyilkosai ellen. Éjnek idején felgyújtotta a kikötőt és elégette a kis hajókat. Azokat pedig, akik megmenekültek a tűztől, lemészárolta karddal.
2Ma 12:7 Ennek végeztével elvonult azzal a szándékkal, hogy újra visszatér és kiirtja Joppe valamennyi lakóját.
2Ma 12:8 Ekkor azonban azt a hírt kapta, hogy Jamnia lakói ugyanezen a módon akarnak cselekedni a náluk lakó zsidókkal.
2Ma 12:9 Rárontott tehát éjnek idején Jamnia lakóira is, lángba borította a kikötőt a hajókkal együtt, úgyhogy a tűz fénye kétszáznegyven stádiumnyi távolságban, Jeruzsálemben is látható volt.
2Ma 12:10 Amikor aztán Timóteus ellen vonultak, és már kilenc stádiumnyira voltak onnan, arabok támadtak rá ötezer emberrel és ötszáz lovassal.
2Ma 12:11 A harc heves volt, de Isten segítségével szerencsés véget ért. Az arabok vereséget szenvedtek, és akik életben maradtak, arra kérték Júdást, hogy nyújtsa nekik jobbját, és ígéretet tettek, hogy legelő jószágot adnak, és egyéb dolgokban is a kezére járnak.
2Ma 12:12 Júdás pedig, mert úgy látta, hogy valóban szolgálatára lehetnek sok dologban, békét ígért. Majd szerződést kötöttek és azok visszatértek sátraikba.
2Ma 12:13 Ezután rajtaütött egy hidakkal és falakkal körülvett erős városon, amelyben mindenféle fajta pogány népség lakott. A neve Kaszfin volt.
2Ma 12:14 Lakói a fal erősségében és élelmiszerkészletükben bízva, csak lomhán védekeztek, s átkozódásokkal ingerelték Júdást, káromolták Istent és bűnös dolgokat beszéltek.
2Ma 12:15 Makkabeus azonban a világ nagy uralkodóját hívta segítségül, aki Józsue idejében faltörő kosok és hadigépek nélkül döntötte le Jerikót, majd vad iramban a falakra rontott.
2Ma 12:16 Az Úr akaratából be is vette a várost és szörnyű vérfürdőt rendezett. Olyannyira, hogy úgy látszott, mintha a két stádium szélességű szomszédos tó a meggyilkoltak vérétől telt volna meg.
2Ma 12:17 Innen hétszázötven stádiumra távoztak és Karakába érkeztek, azokhoz a zsidókhoz, akiket tubiániaknak hívnak.
2Ma 12:18 Timóteussal azokon a helyeken nem kerültek szembe. Ez ugyanis anélkül, hogy végzett volna valamit, igen erős őrséget hagyott vissza egy helyen, és elvonult.
2Ma 12:19 Dosziteosz és Szoszipater, Makkabeus vezérei azonban lemészárolták azt a tízezer embert, akiket Timóteus visszahagyott a várban.
2Ma 12:20 Közben Makkabeus csatasorba állította a vele lévő hatezer embert, hadirendekbe osztotta őket, és felvonult Timóteus ellen, aki százhúszezer gyalogossal és kétezer-ötszáz lovassal rendelkezett.
2Ma 12:21 Amikor Timóteus értesült Júdás megérkezéséről, előreküldte az asszonyokat, a gyermekeket és a többi népséget egy Kárnion nevű várba. Ez ugyanis bevehetetlen és a meredek szakadékok miatt nehezen hozzáférhető volt.
2Ma 12:22 Amint aztán feltűnt Júdás első csapata, a mindent látó Isten megjelenése miatt félelem szállta meg az ellenséget és futásnak eredtek. Az egyik ide szaladt, a másik oda, úgyhogy nemegyszer a saját embereik terítették le és sebezték meg őket tulajdon kardjukkal.
2Ma 12:23 Júdás pedig heves iramban rájuk rontott, lesújtott a gonoszokra és leterített közülük harmincezer embert.
2Ma 12:24 Maga Timóteus is Dosziteosz és Szoszipater embereinek kezébe esett, és hosszan könyörögve kérte őket, hogy engedjék el élve, hiszen a keze között vannak a zsidók közül soknak a szülei és testvérei, akik az ő halála következtében elvesznének.
2Ma 12:25 Amikor aztán megesküdött, hogy a megállapodás értelmében hazabocsátja azokat, a testvérek megmenekülése érdekében sértetlenül elengedték.
2Ma 12:26 Júdás azután Kárnajim és Atargation ellen vonult, és megölt huszonötezer embert.
2Ma 12:27 Ezek megszalasztása és megölése után seregével Efron megerősített városa ellen indult, amelyben különféle nemzetekből való csapatok tanyáztak. A fal mentén erős ifjak álltak és vitézül védekeztek; bent pedig sok volt a hadigép meg a lövedék.
2Ma 12:28 Ők azonban segítségül hívták a Mindenhatót, aki erejével összeroppantja az ellenség hatalmát. Be is vették a várost, és leterítettek a bentlévők közül huszonötezer embert.
2Ma 12:29 Innen Szkitopoliszba mentek, ami Jeruzsálemtől hatszáz stádiumra volt.
2Ma 12:30 Az ott lakó zsidók tanúsították, hogy Szkitopolisz lakói jóindulattal voltak irányukban, és még a szerencsétlenség idején is emberségesen bántak velük.
2Ma 12:31 Ezért köszönetet mondtak nekik és biztatták őket, hogy továbbra is jóindulattal legyenek nemzetükkel szemben. Ezt követően Jeruzsálembe vonultak, mert közel volt már a hetek ünnepe.
2Ma 12:32 Pünkösd után pedig Gorgiász, Idúmea helytartója ellen mentek.
2Ma 12:33 Ez háromezer gyalogossal és négyszáz lovassal vonult ki.
2Ma 12:34 Ekkor az történt, hogy az összecsapás után elestek néhányan a zsidók közül.
2Ma 12:35 Ekkor Bakénor egyik lovasa, egy Dosziteosz nevű vitéz férfi megragadta Gorgiászt azzal a szándékkal, hogy élve keríti kézre. De rárontott egy trákiai lovas és levágta karját. Így Gorgiász Máresába menekült.
2Ma 12:36 Eszdrin emberei pedig elgyöngültek a tartós küzdelemben. Erre Júdás az Úrhoz kiáltott, hogy segítőjük és vezérük legyen a harcban.
2Ma 12:37 Majd hazai nyelven, énekszóval harci kiáltásba kezdett, és futásba kergette Gorgiász katonáit.
2Ma 12:38 Júdás pedig összegyűjtötte seregét és Adullám városába vezette. A hetedik nap elérkeztével szokás szerint megtisztultak és ugyanott megülték a szombatot.
2Ma 12:39 A rákövetkező napon azután elment Júdás az embereivel, hogy elhozza az elesettek holttesteit, és eltemesse őket szüleik mellé a családi sírokba.
2Ma 12:40 Ekkor azonban a jamniai bálványok fogadalmi tárgyait találták a megöltek alsóruhája alatt, pedig hát ilyenektől a törvény eltiltja a zsidókat. Erre mindnyájuk előtt világossá lett, hogy ezért kellett elesniük.
2Ma 12:41 Ekkor mindannyian áldották az Úr igazságos ítéletét, aki napvilágra hozta a rejtett dolgokat.
2Ma 12:42 Majd imára tértek és azt kérték, hogy feledésbe menjen az elkövetett bűn. A hős Júdás pedig intette a népet, hogy óvakodjék a bűntől. Hiszen tulajdon szemükkel látják, hogy mi történt az elesettek bűne miatt.
2Ma 12:43 Majd gyűjtést rendezett, és tizenkétezer ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe, hogy áldozatot mutassanak be a megholtak bűneiért, mert helyesen és jámborul gondolkodott a feltámadásról.
2Ma 12:44 Ha nem remélte volna ugyanis, hogy az elesettek fel fognak támadni, felesleges és hiábavaló dolog lett volna imádkozni a halottakért.
2Ma 12:45 Tekintetbe vette ezenkívül azt is, hogy azokra, akik istenfélően hunytak el, igen nagy jutalom vár:
2Ma 12:46 ez szent és üdvös gondolat. Azért végzett engesztelést a halottakért, hogy bűneiktől megszabaduljanak.
2Ma 13:1 A száznegyvenkilencedik esztendőben Júdás arról értesült, hogy Antióchosz Eupátor sereggel közeledik Júdea ellen,
2Ma 13:2 és vele együtt a gyámja is, Líziász, az ország kormányzója száztízezer gyalogossal, ötezer lovassal, huszonkét elefánttal és háromszáz kaszás-szekérrel.
2Ma 13:3 Hozzájuk csatlakozott Menelaosz is, aki nagy álnokságában kérésekkel ostromolta Antióchoszt, nem hazájának szabadulása érdekében, hanem abban a reményben, hogy elnyeri a legfőbb tisztséget.
2Ma 13:4 A királyok Királya azonban felgerjesztette Antióchosz indulatát a gonosztevő ellen. Líziász ugyanis besúgta a királynak, hogy minden bajnak ő a szerzője. Erre ő megparancsolta, hogy a náluk érvényes szokás szerint ragadják meg és ott helyben öljék meg.
2Ma 13:5 Volt pedig azon a helyen egy ötven könyök magas torony, amely meredek szakadékba tekintett alá, mely mindenfelől hamuval volt telerakva.
2Ma 13:6 Ebbe dobatta bele a szentségtörőt, mert mindannyian követelték vesztét.
2Ma 13:7 Így kellett tehát meghalnia a törvényszegőnek. Még csak földbe sem temették Menelaoszt.
2Ma 13:8 Egészen méltó volt ez, mivel sokat vétkezett Isten oltára ellen, amelynek szent a tüze és a hamuja. Ezért ítélték arra, hogy hamuban lelje halálát.
2Ma 13:9 A király pedig esztelen dühvel közeledett, és el volt szánva, hogy még apjánál is kegyetlenebb lesz a zsidókkal szemben.
2Ma 13:10 Mikor Júdás értesült erről, megparancsolta a népnek: kiáltson éjjel-nappal az Úrhoz, hogy -- mint mindig -- most is segítse meg őket;
2Ma 13:11 hiszen attól kell félniük, hogy elrabolják tőlük a törvényt, a hazát és a szent templomot. De azt se engedje meg, hogy a nép, amely rövid idő óta kissé fellélegzett, újra az istenkáromló pogányok kezére kerüljön.
2Ma 13:12 Így is tettek mindnyájan együtt. A földre leborulva, siránkozás és böjtölés mellett három napon át szüntelenül irgalomért esedeztek az Úrhoz. Majd felszólította őket Júdás, hogy készüljenek fel.
2Ma 13:13 Ő maga a vénekkel együtt úgy határozott, hogy még mielőtt a király betör seregével Júdeába és elfoglalja a várost, kivonul, és az Úr ítéletére bízza az ügyben a döntést.
2Ma 13:14 Istennek, a világ teremtőjének tulajdonított tehát minden hatalmat. Majd buzdította övéit, hogy harcoljanak vitézül és halálukig álljanak helyt a törvényekért, a templomért, a városért, a hazáért meg a polgárokért. Azután felállította Modinnál a seregét,
2Ma 13:15 és kiadta övéinek a jelszót: "Istennél a győzelem!" Majd kiválasztotta a legbátrabb ifjakat, éjnek idején megrohanta a királyi sátrat, és megölt a táborban négyezer embert. Megölte a legnagyobb elefántot is, a rajta ülőkkel együtt.
2Ma 13:16 S miközben igen nagy félelem és zűrzavar töltötte meg az ellenség táborát, ők feladatuk sikeres végrehajtása után elvonultak.
2Ma 13:17 Ez hajnalhasadáskor történt, az Úr segítsége és oltalma mellett.
2Ma 13:18 A király pedig, miután ízelítőt kapott a zsidók elszántságából, csellel törekedett elfoglalni a megerősített helyeket.
2Ma 13:19 Felvonult Bétszúr, a zsidók erős vára ellen, de megfutamították. Ismét támadt, de visszaverték.
2Ma 13:20 A bentlévőket pedig Júdás ellátta a szükséges dolgokkal.
2Ma 13:21 Ekkor a zsidók seregéből egy bizonyos Rodokosz hadititkokat árult el az ellenségnek. Ám utánanyomoztak, megfogták és bebörtönözték.
2Ma 13:22 A király eközben másodszor is tárgyalt a bétszúriakkal. Jobbját nyújtotta, és ők elfogadták. Majd elvonult
2Ma 13:23 és harcba bocsátkozott Júdással, de vereséget szenvedett. Amikor aztán arról értesült, hogy a kormányzónak visszahagyott Fülöp lázadást szított Antióchiában, rémületében jó szóval fordult a zsidókhoz, engedett követeléseiknek, és eskü alatt megígért mindent, ami jogosnak látszott. A kibékülés után áldozatot mutatott be, tiszteletet tanúsított a templom iránt és ajándékokat adott.
2Ma 13:24 Megölelte Makkabeust és Ptolemaisztól egészen a gerréniakig helytartóvá és fejedelemmé tette meg őt;
2Ma 13:25 majd elment Ptolemaiszba. Ptolemaisz lakói azonban fel voltak háborodva a békekötés miatt, és méltatlankodásukban a szerződés megsemmisítésére törtek.
2Ma 13:26 Ekkor az emelvényre lépett Líziász, feltárta a helyzetet, és lecsillapította a népet. Azután visszatért Antióchiába. Így folyt le a király felvonulása és visszatérése.
2Ma 14:1 Három esztendő elmúltával aztán Júdás és a társai arról értesültek, hogy Demetriosz, Szeleukosz fia hatalmas sereggel és hajóhaddal befutott Tripolisz kikötőjébe, megszállta a kedvező helyeket,
2Ma 14:2 és elfoglalta az országot Antióchosztól meg hadvezérétől, Líziásztól.
2Ma 14:3 Egy bizonyos Alkímosz pedig, aki egyszer már főpap volt, de a pogányokkal való keveredés idején önként beszennyezte magát, mivel úgy látta, hogy másképpen nem tud érvényesülni és hozzáférkőzni az oltárhoz,
2Ma 14:4 a százötvenedik esztendőben Demetriosz elé járult. Vitt neki aranykoszorút, pálmalevelet és olajágakat, amelyek úgy néztek ki, mintha a templomból lennének. Aznap azonban még csendben maradt.
2Ma 14:5 De jó alkalom nyílt esztelensége számára akkor, amikor Demetriosz meghívta a tanácsba és megkérdezte tőle, milyen dolgokkal és tervekkel foglalkoznak a zsidók.
2Ma 14:6 Erre ő így felelt: "Azok, akiket a zsidók haszidoknak hívnak, és akiknek Makkabeus Júdás a vezérük, háborúra uszítanak, lázadásokat szítanak és nem engedik, hogy az ország nyugalomban maradjon.
2Ma 14:7 Engem is csalárdul megfosztottak atyáim méltóságától -- a főpapságról beszélek --, és azért jöttem ide,
2Ma 14:8 hogy elsősorban hűségesen szolgáljam a királyt, másodsorban pedig gondoskodjam polgártársaimról is. Egész népünk ugyanis nem csekély mértékben szenved az ő elvetemültségük miatt.
2Ma 14:9 Kérlek azért, királyom, érdeklődj közelebbről az egyes dolgok iránt, és mindenfelé annyira ismeretes emberiességeddel tedd magadévá az országnak és a népnek az ügyét.
2Ma 14:10 Amíg ugyanis életben van Júdás, addig lehetetlen, hogy békességben legyen az ország."
2Ma 14:11 E beszéd végeztével a többi barátja, akik Júdás ellenségei voltak, még jobban felizgatták Demetrioszt.
2Ma 14:12 Erre az legott elküldte Nikánort, az elefántok felügyelőjét vezérnek Júdeába,
2Ma 14:13 azzal a paranccsal, hogy Júdást fogja el, a társait pedig szórja szét, és tegye meg Alkímoszt a fölséges templom főpapjává.
2Ma 14:14 Erre azok a pogányok, akik elmenekültek Júdás elől Júdeából, csapatostul csatlakoztak Nikánorhoz, abban a reményben, hogy a zsidók nyomorgatása és veresége nekik javukra fog szolgálni.
2Ma 14:15 Mikor a zsidóknak hírül vitték Nikánor közeledtét és a pogányok egybesereglését, port szórtak fejükre és Ahhoz könyörögtek, aki arra választotta ki népét, hogy örökre megtartsa, és nyilvánvaló jelekkel megoltalmazza osztályrészét.
2Ma 14:16 A vezér parancsára aztán tüstént felkerekedtek és Desszau váránál találkoztak.
2Ma 14:17 Simon, Júdás testvére Nikánorral került szembe, de az ellenség hirtelen csöndességétől megrettenve kitért előle.
2Ma 14:18 Nikánor ennek ellenére sem merte véres ütközetben kierőszakolni a döntést, mert hallott Júdás társainak bátorságáról és arról a hősiességről, amelyet a hazáért vívott harcokban tanúsítottak.
2Ma 14:19 Ezért előre küldte Pozidónioszt, Teodotoszt és Matatiást, hogy békejobbot nyújtsanak és kapjanak.
2Ma 14:20 Miután sokáig tanácskoztak erről, és a vezér a sereggel is közölte a dolgot, mindnyájan egyhangúlag úgy határoztak, hogy bele kell egyezni a békekötésbe.
2Ma 14:21 Kijelöltek tehát egy napot, hogy azon titkos tárgyalást folytassanak egymással. Erre széket hoztak mindegyiküknek és felállították nekik.
2Ma 14:22 Júdás közben kiadta a parancsot, hogy alkalmas helyeken fegyveresek legyenek készenlétben, arra az esetre, ha az ellenség részéről valami hirtelen baj fenyegetne. A tárgyalás azonban zavartalanul folyt le.
2Ma 14:23 Majd Jeruzsálemben időzött Nikánor, de semmi igaztalan dolgot sem cselekedett, sőt elbocsátotta az összegyűjtött csapatokat is.
2Ma 14:24 Júdást mindenkor szívből kedvelte. Jóindulattal volt a férfi iránt,
2Ma 14:25 és azt tanácsolta neki, hogy vegyen feleséget és nemzzen fiúkat. Ő meg is házasodott, békében élt, és jó viszonyban voltak egymással.
2Ma 14:26 Mikor Alkímosz az ő kölcsönös barátságukról és szövetségükről értesült, elment Demetrioszhoz, és ezt jelentette: Nikánor az ellenséghez húz, mert az ország ellen fondorkodó Júdást jelölte ki utódjának.
2Ma 14:27 A király erre haragra lobbant, és a gonosz rágalmaktól indíttatva, írt Nikánornak és kijelentette, hogy nagyon neheztel a barátságos szerződés miatt; ezért elrendeli, hogy Makkabeust bilincsbe verve küldje azonnal Antióchiába.
2Ma 14:28 Mikor ezt Nikánor megtudta, nagyon zavarba jött, mert nehezére esett érvénytelennek nyilvánítania a megállapodást, hiszen az az ember semmiféle jogtalanságot nem követett el ellene.
2Ma 14:29 Mivel azonban a királlyal szembeszállni nem lehetett, kereste az alkalmat, hogy végrehajtsa a parancsot.
2Ma 14:30 Makkabeusnak azonban feltűnt, hogy Nikánor nyersebben bánik vele, és megszokott találkozásaik alkalmával merevebb a viselkedése vele szemben. Ebből megértette, hogy nem jelent jót számára ez a barátságtalanság. Ezért maga mellé vett néhányat övéi közül és elrejtőzött Nikánor elől.
2Ma 14:31 Mikor ez rájött, hogy az a férfi bátran túltett az eszén, elment a legdicsőbb és legszentebb templomhoz, és a papoknak, akik éppen a szokásos áldozatot mutatták be, kiadta a parancsot: adják ki neki azt a férfit.
2Ma 14:32 Amikor azok esküvel erősítették, hogy nem tudják, hol van, akit keres, kiterjesztette kezét a templom felé,
2Ma 14:33 megesküdött és mondta: "Ha ki nem adjátok nekem Júdást bilincsbe verve, a földdel teszem egyenlővé Istennek ezt a szentélyét, tövéből kiásom az oltárt és Bakhusz atyának szentelem ezt a szent helyet."
2Ma 14:34 Ezeket mondta és eltávozott. A papok erre az ég felé terjesztették kezüket. Ahhoz kiáltottak, aki mindig oltalmazója volt nemzetüknek és így szóltak:
2Ma 14:35 "Mindeneknek Ura, aki semmiben sem szűkölködsz! Te azt akartad, hogy lakóhelyül templomod legyen körünkben.
2Ma 14:36 Nos tehát, te Szent, aki minden szentség Ura vagy, őrizd meg örökké szeplőtelenül ezt a hajlékot, amit csak tegnap tisztítottunk meg."
2Ma 14:37 Közben feljelentettek Nikánornál egy bizonyos Radzisz nevű férfit Jeruzsálem vénei közül, aki szerette a várost és jó hírnévnek örvendett. Nemesszívűségéért a zsidók atyjának nevezték.
2Ma 14:38 Már hosszú idő óta eltökélt szándékkal ragaszkodott a zsidó szokásokhoz, és testestől-lelkestől híve maradt az állhatatos kitartásnak.
2Ma 14:39 Mivel pedig Nikánor ki akarta mutatni gyűlöletét a zsidókkal szemben, ötszáz katonát küldött, hogy fogják el őt.
2Ma 14:40 Azt gondolta ugyanis, hogy nagy csapást mér a zsidókra, ha őt kelepcébe csalja.
2Ma 14:41 Amikor aztán felkészült a csapat, hogy megrohanja a házát, bezúzza a kaput és tüzet vigyen oda, s már majdnem elfogták, ő a kardjába dőlt.
2Ma 14:42 Nemeslelkűségében ugyanis inkább meg akart halni, mint gonosztevők kezére kerülni és származásához méltatlan bánásmódban részesülni.
2Ma 14:43 Mivel azonban sietségében eltévesztette a döfést, a csapat pedig már benyomult az ajtókon, merészen a falra rohant és férfiasan levetette magát a csapat közé.
2Ma 14:44 Ezek hirtelen utat engedtek zuhanásának, s ő nyakszirtjére esett.
2Ma 14:45 Még mindig volt azonban benne élet. Hirtelen talpra ugrott, és bár erősen patakzott a vére, nagyon súlyos sebeiben átfutott a tömegen
2Ma 14:46 s már-már elvérezve, egy kiugró sziklára állt, kitépte beleit, és azokat mindkét kezével a tömeg közé hajította. Közben pedig arra kérte az élet és a lélek Urát, hogy ezeket majd adja újra vissza neki. Így fejezte be az életét.
2Ma 15:1 Akkor jelentették Nikánornak, hogy Júdás Szamaria helységeiben tartózkodik. Erre úgy határozott, hogy szombati napon minden erővel rátámad.
2Ma 15:2 Ekkor egyes zsidók, akik kényszerűségből vele vonultak, azt mondták: "Ne cselekedj ilyen kegyetlen és embertelen módon! Tartsd tiszteletben a szent napot, és tiszteld Azt, aki mindent lát."
2Ma 15:3 A szerencsétlen erre azt kérdezte: "Van-e az égben uralkodó, aki a szombat megszentelését megparancsolta?"
2Ma 15:4 Amikor pedig azt felelték: "Maga az élő Úr, aki az égben uralkodik, parancsolta meg, hogy a hetedik napot meg kell ülni",
2Ma 15:5 ő így szólt: "A földön pedig én uralkodom és én parancsolom meg, hogy fegyvert kell ragadni és szolgálni kell a király ügyét." De nem tudta keresztülvinni a tervét.
2Ma 15:6 Míg ugyanis Nikánor mérhetetlen gőgjében felfuvalkodva már azt tervezte, hogy nyilvános emléket állít a Júdás felett aratott diadalának,
2Ma 15:7 Makkabeus teljes bizalommal szüntelenül abban reménykedett, hogy Istentől jön majd segítség számára.
2Ma 15:8 Ezért biztatta övéit, hogy ne féljenek a pogányok támadásától. Gondoljanak inkább arra a segítségre, amely az égből jött számukra, és bízzanak abban, hogy a Mindenható most is megadja neki a győzelmet.
2Ma 15:9 Majd a törvényből és a prófétákból vett szavakkal szólt hozzájuk és figyelmeztette őket korábban vívott harcaikra, és így tovább növelte harci készségüket.
2Ma 15:10 De nem csupán feltüzelte a lelküket, hanem egyúttal a szemük elé állította a pogányok hűtlenségét és esküszegését is,
2Ma 15:11 és így fegyverrel látta el mindegyiküket, de nem a pajzs meg a lándzsa védelmével, hanem igen találó szavakkal és intésekkel. Emellett mindannyiuk örömére elmondott egy hitelt érdemlő álmot is.
2Ma 15:12 A látomás ez volt: Oniás, az egykori főpap, egy derék, jóságos, tisztes megjelenésű és szelíd erkölcsű, szépszavú és gyermekkorától fogva erényes életű férfi, kiterjesztette kezét, hogy imádkozzék a zsidók egész népéért.
2Ma 15:13 Majd megjelent mellette egy másik élemedett korú, csodálatos ragyogással övezett, igen díszes külsejű férfi is.
2Ma 15:14 Oniás ekkor megnyitotta száját és így szólt: "Testvéreinek és Izrael népének barátja ez. Ő az, aki sokat imádkozik a népért és az egész szent városért: Jeremiás ő, az Isten prófétája."
2Ma 15:15 Erre Jeremiás kinyújtotta jobbját, aranykardot adott át Júdásnak és ezt mondta:
2Ma 15:16 "Vedd ezt a szent kardot, Isten ajándékát! Vele tönkrevered majd népemnek, Izraelnek ellenségeit."
2Ma 15:17 Fellelkesedtek tehát Júdás igen szép szavaitól, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy felélesszék a harci vágyat és bátorságra tüzeljék az ifjak lelkét. El is határozták, hogy támadásba mennek és vitézül harcolnak. Hadd hozza meg a vitézség a döntést az ügyben, hiszen a szent város meg a templom forgott veszedelemben.
2Ma 15:18 Mert nem is annyira feleségükért, gyermekeikért, testvéreikért meg rokonaikért aggódtak, hanem a legnagyobb és legfőbb gondot a szent templom okozta nekik.
2Ma 15:19 De nem kevésbé aggódtak a városban lévők is azok miatt, akik ütközet előtt álltak.
2Ma 15:20 Így várták mindnyájan az elkövetkező döntést. Már fel is vonult az ellenség, csatarendben állt a sereg, s a vadállatok és a lovasok is elfoglalták alkalmas helyüket.
2Ma 15:21 Ekkor Makkabeus, látva a közeledő tömeget, sokféle fegyverzetével és dühös vadállataival, kiterjesztette kezét az ég felé, és a csodatevő Úrhoz kiáltott, aki nem a fegyverek ereje, hanem tulajdon akarata szerint juttatja a rá méltóknak a diadalt.
2Ma 15:22 Imádságában ezt mondta: "Uram! Te Hiszkijának, Júdea királyának idejében angyalodat küldted el és megöltél Szanherib táborában száznyolcvanötezer embert.
2Ma 15:23 Küldd most is elénk, egek Ura, jó angyalodat! Hadd ijedjenek és rettenjenek meg hatalmas karodtól,
2Ma 15:24 és féljenek azok, akik istenkáromló módon szent népedre törnek!" Ezekkel a szavakkal fejezte be imádságát.
2Ma 15:25 Közben Nikánor trombitaharsogás és harci dal mellett közeledett seregével,
2Ma 15:26 Júdás pedig, és a társai Istenhez kiáltottak és imádkozva mentek a harcba.
2Ma 15:27 Kezükkel harcoltak, szívükben pedig az Úrhoz imádkoztak, s így nem kevesebb, mint harmincötezer embert terítettek le. Nagyon megörvendeztette ugyanis őket Isten segítsége.
2Ma 15:28 Amikor aztán a küzdelem befejezése után vígan elvonultak, észrevették fegyverzetében az elesett Nikánort.
2Ma 15:29 Erre lárma és ujjongó kiáltozás közepette saját nyelvükön áldották a mindenható Urat.
2Ma 15:30 Júdás pedig, aki mindenképpen kész volt testét és lelkét odaadni polgártársaiért, megparancsolta, hogy vágják le Nikánor fejét meg kezét a karjával együtt, és vigyék el Jeruzsálembe.
2Ma 15:31 Amikor aztán odaérkezett, összehívta honfitársait, és az oltár elé állította a papokat. Majd elküldött a Várban lévőkért is,
2Ma 15:32 és megmutatta nekik Nikánor fejét és elvetemült kezét, amit ő elbizakodottan és dicsekvő módon nyújtott ki a mindenható Isten szent háza ellen.
2Ma 15:33 Aztán kivágatta az istentelen Nikánor nyelvét, és odadobatta darabokban a madaraknak. Az őrjöngőnek kezét pedig kifüggesztette a templom előtt.
2Ma 15:34 Ekkor mindannyian ezekkel a szavakkal dicsőítették az ég Urát: "Áldott legyen az, aki megszentségtelenítés nélkül őrizte meg szent helyét!"
2Ma 15:35 Nikánor fejét azután Isten segítségének világos és nyilvánuló jeleként kitűzette a Vár fokára.
2Ma 15:36 Majd közös elhatározással abban állapodtak meg mindannyian, hogy ez a nap semmiképpen se maradjon megünneplés nélkül. Ünneppé avatták tehát a szír nyelven ádárnak nevezett hónap tizenharmadik napját, vagyis a Mardókeus-nap előtt való napot.
2Ma 15:37 Így folytak le a Nikánorral történt dolgok. Mivel pedig a zsidók attól az időtől kezdve a város birtokában vannak, ezzel befejezem elbeszélésemet.
2Ma 15:38 Ha ez a történethez illően szépen sikerült, úgy óhajtásom teljesült. Ha pedig kevésbé jól, azt is meg kell bocsátani nekem.
2Ma 15:39 Miként ugyanis nem kellemes mindig csak bort, avagy mindig csak vizet inni, de jól esik úgy élni velük, hogy összevegyítjük őket, akként az olvasó sem leli gyönyörűségét abban, ha az elbeszélés mindvégig tökéletes. Ez legyen befejezése a műnek.
Job 1:1 Volt Úc földjén egy férfi, akinek Jób volt a neve. Ez a férfi feddhetetlen volt és igaz, istenfélő és a gonosztól tartózkodó.
Job 1:2 És született neki hét fia és három leánya,
Job 1:3 vagyona pedig hétezer juh volt és háromezer teve, ötszáz iga szarvasmarha és ötszáz szamár; cselédje is igen sok volt, úgyhogy ez a férfi túltett az összes napkeletin.
Job 1:4 A fiai pedig vendégséget szoktak adni házanként, mindenki a maga napján, és meg szokták hívni a három nővérüket is, hogy evésben, ivásban velük tartsanak.
Job 1:5 Valahányszor a vendégség napjainak sora lejárt, Jób elküldött értük és megszentelte őket; majd korán reggel felkelt és egészen elégő áldozatot mutatott be külön mindegyikért. Azt mondta ugyanis: "Talán vétkeztek a gyermekeim és "áldották" Istent a szívükben!" Így járt el Jób mindenkor.
Job 1:6 Egy napon pedig, amikor eljöttek az Isten fiai, hogy az Úrnál jelentkezzenek, a sátán is közöttük volt.
Job 1:7 Az Úr megkérdezte tőle: "Honnét jössz?" Az így felelt: "Szerte bolyongtam a földön és bejártam azt."
Job 1:8 Az Úr így folytatta: "Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs a földön hozzá hasonló férfi, feddhetetlen és igaz, istenfélő és a gonosztól tartózkodó!"
Job 1:9 A sátán erre megkérdezte: "Vajon ok nélkül istenfélő-e Jób?
Job 1:10 Hisz te megoltalmaztad őt, a házát és egész vagyonát; megáldottad keze munkáját és gyarapodott jószága a földön!
Job 1:11 De bocsásd csak rá egy kissé a kezedet és verd meg mindenét, amije van, akkor bizony szemtől-szembe áld majd téged!"
Job 1:12 Ezt mondta erre az Úr a sátánnak: "Nos, a kezedbe adom mindenét, amije van; őrá azonban ne nyújtsd ki kezedet!" Erre eltávozott a sátán az Úr színe elől.
Job 1:13 Amikor pedig egyik napon Jób fiai és leányai ettek és bort ittak elsőszülött testvérük házában,
Job 1:14 hírnök jött Jóbhoz és mondta: "A marhák éppen szántottak, a szamarak pedig legeltek mellettük,
Job 1:15 amikor rajtuk ütöttek a sábiak és elhajtottak mindent, a szolgákat pedig kardélre hányták; csak magam tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked."
Job 1:16 Még beszélt az, amikor jött egy másik is, és azt mondta: "Az Isten tüze hullott le az égből, leütötte és elemésztette a juhokat és a szolgákat; egyedül én menekültem meg, hogy hírt hozzak neked."
Job 1:17 De még ez sem fejezte be szavait, máris jött egy másik és azt mondta: "A kaldeusok három rajba állva meglepték a tevéket és elhajtották őket, a szolgákat pedig kardélre hányták; csak magam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked."
Job 1:18 Míg ez beszélt, íme, jött egy másik és mondta: "Fiaid és leányaid ettek és bort ittak elsőszülött testvérük házában,
Job 1:19 amikor hirtelen hatalmas vihar kerekedett a sivatag felől, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy az összeomlott és rászakadt gyermekeidre és meghaltak; egyedül én menekültem meg, hogy hírül hozzam neked."
Job 1:20 Ekkor felkelt Jób, megszaggatta ruháit, megnyírta fejét, leborult a földre
Job 1:21 és így imádkozott: "Mezítelen jöttem ki anyám méhéből és meztelen térek oda vissza; az Úr adta s az Úr elvette, amint az Úrnak tetszett, úgy lett, legyen áldott az Úr neve!"
Job 1:22 Mindezekben nem vétkezett Jób az ajkával és nem beszélt semmi dőreséget sem Isten ellen.
Job 2:1 Történt pedig, amikor egyik napon eljöttek az Isten fiai és jelentkeztek az Úr előtt, a sátán is eljött közöttük és a színe elé állt;
Job 2:2 az Úr pedig megkérdezte a sátánt: "Honnan jössz?" Az ezt válaszolta: "Szerte bolyongtam a földön és bejártam azt."
Job 2:3 És mondta az Úr a sátánnak: "Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs a földön hozzá hasonló férfi: feddhetetlen és igaz, istenfélő és a gonosztól tartózkodó! És még ragaszkodik a jámborsághoz, holott ellene ingereltél, hogy ok nélkül sújtsam!"
Job 2:4 A sátán pedig ezt válaszolta neki: "Bőrért csak bőrt, életéért azonban mindent odaad az ember, amije csak van;
Job 2:5 bocsásd csak rá kezedet és verd meg a csontját és a húsát, akkor majd meglátod, hogy szemtől-szembe áld ő téged."
Job 2:6 Az Úr erre azt mondta a sátánnak: "Nos, kezedbe adom őt, de kíméld az életét!"
Job 2:7 Eltávozott tehát a sátán az Úr színe elől és Jóbot undok keléssel sújtotta tetőtől talpig.
Job 2:8 Jób a szemétdombon ülve, cseréppel kapargatta sebeit.
Job 2:9 A felesége megkérdezte: "Mégis megmaradsz jámborságodban? Áldd az Istent és halj meg!"
Job 2:10 Ő erre azt felelte neki: "Balga nő módjára beszélsz! Ha a jót elvesszük Isten kezéből, a rosszat miért ne vennénk?" Mindezekben sem vétkezett Jób az ajkával.
Job 2:11 Jób három barátja pedig értesült mindarról a szerencsétlenségről, amely őt érte, s eljöttek hozzá, mindegyik a maga lakóhelyéről: a temáni Elifáz, a súhi Bildád és a naámai Szófár; megegyeztek ugyanis, hogy együtt elmennek, felkeresik és megvigasztalják.
Job 2:12 Amikor pedig még távolról felemelték szemüket, meg sem ismerték, mire fennhangon sírni kezdtek, megszaggatták ruhájukat és port hintettek fejük fölött az ég felé.
Job 2:13 Azután hét napon és hét éjjelen át a földön ültek vele és egyikük sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy igen nagy a fájdalma.
Job 3:1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját
Job 3:2 és mondta:
Job 3:3 "Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: "Fiú fogantatott."
Job 3:4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.
Job 3:5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!
Job 3:6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!
Job 3:7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;
Job 3:8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!
Job 3:9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,
Job 3:10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!
Job 3:11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?
Job 3:12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?
Job 3:13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt
Job 3:14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,
Job 3:15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
Job 3:16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.
Job 3:17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;
Job 3:18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a robottiszt szavát.
Job 3:19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.
Job 3:20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?
Job 3:21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;
Job 3:22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?
Job 3:23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?
Job 3:24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;
Job 3:25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.
Job 3:26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!"
Job 4:1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:
Job 4:2 "Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?
Job 4:3 Lám, te sokakat leckéztettél s erőssé tettél fáradt karokat,
Job 4:4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.
Job 4:5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!
Job 4:6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?
Job 4:7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?
Job 4:8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
Job 4:9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.
Job 4:10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!
Job 4:11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.
Job 4:12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;
Job 4:13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,
Job 4:14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!
Job 4:15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;
Job 4:16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:
Job 4:17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?
Job 4:18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!
Job 4:19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;
Job 4:20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;
Job 4:21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.
Job 5:1 Kiálts csak! Van-e, aki felel neked? Fordulj valakihez a szentek közül!
Job 5:2 Valóban öli a balgát a harag, s az együgyűt bosszúság gyilkolja.
Job 5:3 Láttam balgát gyökeret verni, de jó sorát tüstént megátkoztam.
Job 5:4 Távol esnek fiai a jóléttől, eltapossák őket a kapuban, és nem lesz, aki mentse őket.
Job 5:5 Feleszi termését az éhező, s elragadja fegyverrel kezében; szomjasok szürcsölik vagyonát.
Job 5:6 Semmi sem esik meg a földön ok nélkül, s a nyomorúság nem a földből fakad;
Job 5:7 az ember úgy születik nyomorúságra, mint a madár repülésre.
Job 5:8 Én pedig az Úrhoz fordulnék kéréssel, Isten elé terjeszteném ügyemet,
Job 5:9 aki nagyokat visz végbe, s amiket nem lehet kifürkészni, csodákat, amiknek nincsen száma;
Job 5:10 aki esőt bocsát a föld színére, és vízzel öntözi az egész határt,
Job 5:11 hogy az alázatosakat felemelje, s a szomorúakat jólétbe helyezze;
Job 5:12 aki széttépi a ravaszok fondorkodását, hogy kezük ne vihesse véghez, amit kezdtek;
Job 5:13 aki megfogja a bölcseket saját csalárdságukkal, és meghiúsítja az álnokok terveit:
Job 5:14 fényes nappal sötétbe botlanak, délben úgy tapogatnak, mint éjjel;
Job 5:15 aki megmenti a szegényt szájuk pallosától, s a nyomorban élőt az erősnek karjától;
Job 5:16 így reménye nyílik a szegénynek, a gazság pedig befogja száját.
Job 5:17 Boldog az az ember, akit Isten megfenyít! Meg ne vesd tehát az Úr feddését!
Job 5:18 Ő sebet ejt ugyan, de be is kötözi, megver -- de keze gyógyít is.
Job 5:19 Kiragad téged hat szorongatásból, és nem ér baj a hetedikben.
Job 5:20 Az éhínségben megment a haláltól, s a hadban a kardnak erejétől.
Job 5:21 Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától, és nem kell félned, ha pusztulás közeledik;
Job 5:22 nevethetsz pusztuláson, éhségen, és nem kell félned a föld vadjaitól,
Job 5:23 mert frigyben vagy a szántó köveivel, s a mező vadja veled békességben lesz.
Job 5:24 Épségben tudhatod sátradat, és nem találsz hiányt, ha megnézed hajlékodat.
Job 5:25 Majd tapasztalod, hogy magzatod sokasodik, és sarjad annyi lesz, mint a fű a földön.
Job 5:26 Bővelkedve szállsz a sírba, úgy, mint a learatott gabonát idejében betakarítják.
Job 5:27 Ezt íme, így kutattuk ki, de így is van; halljad tehát és jegyezd meg magadnak!"
Job 6:1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:
Job 6:2 "Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,
Job 6:3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!
Job 6:4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.
Job 6:5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?
Job 6:6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?
Job 6:7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!
Job 6:8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,
Job 6:9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!
Job 6:10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, még sem ellenkezem a Szent szavaival.
Job 6:11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?
Job 6:12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?
Job 6:13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.
Job 6:14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.
Job 6:15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;
Job 6:16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;
Job 6:17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;
Job 6:18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.
Job 6:19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,
Job 6:20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.
Job 6:21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!
Job 6:22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?
Job 6:23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?
Job 6:24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!
Job 6:25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem bizonyságot tudna?
Job 6:26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;
Job 6:27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni törekedtek.
Job 6:28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudom-e?
Job 6:29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,
Job 6:30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!
Job 7:1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:
Job 7:2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.
Job 7:3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.
Job 7:4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.
Job 7:5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.
Job 7:6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.
Job 7:7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.
Job 7:8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.
Job 7:9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;
Job 7:10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.
Job 7:11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:
Job 7:12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?
Job 7:13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,
Job 7:14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,
Job 7:15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.
Job 7:16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!
Job 7:17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,
Job 7:18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?
Job 7:19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?
Job 7:20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?
Job 7:21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám -- most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!"
Job 8:1 És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:
Job 8:2 "Meddig beszélsz ilyeneket, és meddig olyanok a szád szavai, mint a heves szél?
Job 8:3 Vajon Isten meghamisítja-e a jogot, s a Mindenható elcsavarja-e az igazságot?
Job 8:4 Ha vétettek is gyermekeid ellene, s Ő gonoszságuk kezére adta őket,
Job 8:5 éretted azonban, ha Istent híven keresed s a Mindenhatót kérleled,
Job 8:6 -- ha valóban tiszta vagy és igaz -- érted csakhamar felserken, és helyreállítja hajlékodat igazságod szerint,
Job 8:7 olyannyira, hogyha előbbi dolgaid csekélyek voltak, majd annál inkább gyarapszanak az utóbbiak.
Job 8:8 Kérdezd csak az előbbi nemzedéket, és vizsgáld szorgosan az atyák tudományát,
Job 8:9 -- hisz mi csak tegnapiak vagyunk és mit sem tudunk, mert napjaink a földön olyanok, mint az árnyék --,
Job 8:10 s ők megtanítanak és megmondják neked, és szívük mélyéből merítik mondásaikat:
Job 8:11 Tenyészik-e káka nedvesség nélkül? Nőhet-e sás víz nélkül?
Job 8:12 Bár még virul, és ki sem szakítják kézzel, mégis előbb elszárad, mint a többi fűféle.
Job 8:13 Ilyen mindazok sorsa, akik Istenről megfeledkeznek, s a képmutató reménye meghiúsul.
Job 8:14 Nem tetszik neki dőresége, és bizodalma pókháló.
Job 8:15 Házára támaszkodik, de meg nem állhat, megerősíti, de nem áll helyt.
Job 8:16 Nedvesnek látszik, mielőtt a nap feljön, és felkeltekor előjön hajtása;
Job 8:17 kőrakás fölött fonódnak gyökerei, és kövek között tartózkodik;
Job 8:18 ha azonban kipusztítják helyéről, az kitagadja őt és mondja: "Nem ismerlek!"
Job 8:19 mert élete útjának az az öröme, hogy a földből ismét mások sarjadnak.
Job 8:20 Nem veti el Isten a jámbor lelkűt, de nem fogja kézen a gonoszokat.
Job 8:21 Megtelik még a szád nevetéssel, és ajkad ujjongással;
Job 8:22 akik gyűlölnek téged, szégyenbe öltöznek, s a gonoszok sátra nem lesz állandó."
Job 9:1 Felelt Jób, és így szólt:
Job 9:2 "Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;
Job 9:3 ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.
Job 9:4 Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?
Job 9:5 Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;
Job 9:6 kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;
Job 9:7 meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;
Job 9:8 egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;
Job 9:9 ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;
Job 9:10 nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.
Job 9:11 Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.
Job 9:12 Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: "Ezt miért teszed?"
Job 9:13 Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.
Job 9:14 Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?
Job 9:15 Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.
Job 9:16 Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;
Job 9:17 mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;
Job 9:18 nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.
Job 9:19 Ha erőről van szó: Ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.
Job 9:20 Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.
Job 9:21 Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!
Job 9:22 Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!
Job 9:23 Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!
Job 9:24 Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?
Job 9:25 Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!
Job 9:26 Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.
Job 9:27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:
Job 9:28 akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.
Job 9:29 Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?
Job 9:30 Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,
Job 9:31 akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.
Job 9:32 Mert nem ember Ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;
Job 9:33 nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.
Job 9:34 Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,
Job 9:35 akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.
Job 10:1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!
Job 10:2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?
Job 10:3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?
Job 10:4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?
Job 10:5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,
Job 10:6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,
Job 10:7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?
Job 10:8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?
Job 10:9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?
Job 10:10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,
Job 10:11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,
Job 10:12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!
Job 10:13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:
Job 10:14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?
Job 10:15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.
Job 10:16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.
Job 10:17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.
Job 10:18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;
Job 10:19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!
Job 10:20 Kevés életnapom nemde hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,
Job 10:21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,
Job 10:22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!"
Job 11:1 És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:
Job 11:2 "Válasz nélkül maradjon-e a bőbeszédű, vagy a fecsegőnek legyen-e igaza?
Job 11:3 Egyedül előtted hallgassanak az emberek, s amikor gúnyolod a többieket, senki se utasítson rendre?
Job 11:4 Úgy mondtad: "Szavaim kifogástalanok, és szeplő nélkül állok Előtted!"
Job 11:5 Bár csak beszélne Isten veled, és nyitná meg ajkait ellened,
Job 11:6 és mutatná meg neked a bölcsesség titkait -- mert sokféle az ő törvénye --, akkor belátnád, hogy sokkal kevesebbet szenvedsz el tőle, mint ahogy bűnöd megérdemli.
Job 11:7 Talán megérted Isten lábnyomait, és elérsz a Mindenható tökéletességéig?
Job 11:8 Magasabb az az égnél -- mit is tehetnél? Mélyebb az alvilágnál -- hogy ismernéd meg?
Job 11:9 Mértéke hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.
Job 11:10 Ha felborít, bezár vagy kényszerít, ki tud vele szembeszállni?
Job 11:11 Mert ő ismeri az emberek hitványságát, és látva a bűnt, nemde tekintetbe veszi!
Job 11:12 A balga férfi felfuvalkodik kevélységében, s azt hiszi, hogy mint a vadszamár csikója, szabadnak született!
Job 11:13 Te pedig, ha megerősíted szívedet és kitárod hozzá kezedet,
Job 11:14 és ha bűn tapad kezedhez, elveted magadtól, és nem tűrsz sátradban jogtalanságot:
Job 11:15 akkor szeplőtelenül emelheted fel arcodat, állhatsz szilárdan és nem kell félned.
Job 11:16 Akkor elfelejtheted nyomorúságodat, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vizekre.
Job 11:17 Ragyogó lesz estéd, mintha dél lenne, s amikor azt hiszed, hogy elenyésztél, feltámadsz, mint a hajnali csillag;
Job 11:18 és jó kedvvel leszel, remény lesz előtted, körültekintesz és nyugton térhetsz pihenőre.
Job 11:19 Lefekhetsz és senki sem riaszt, és sokan keresik majd kegyedet.
Job 11:20 A gonoszok szemei azonban elepednek, és menedékük elvész tőlük; a reményük pedig olyasvalami, amitől a lélek visszariad."
Job 12:1 Erre Jób így válaszolt:
Job 12:2 "Tehát csak ti vagytok-e emberek, és veletek kihal a bölcsesség?
Job 12:3 Nekem is van eszem, úgy mint nektek; nem is vagyok nálatok alábbvaló, mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok?
Job 12:4 Kikacagja a saját barátja azt, aki Istenhez kiáltott és meghallgatást talált! Kinevetik az igaz jámborságát!
Job 12:5 A balsorsnak megvetés jár! -- gondolja a jómódban élő; rúgás vár azokra, akiknek lába megingott.
Job 12:6 Bőséget élveznek a garázdák sátrai, és bizton vannak, akik Istent ingerlik, holott ő adott mindent kezükbe.
Job 12:7 Kérdezd meg csak a barmokat, és megtanítanak, az ég madarait, majd megjelentik neked,
Job 12:8 szólj a földnek, és elmondja neked, s elbeszélik a tenger halai.
Job 12:9 Ki ne tudná mindezek közül, hogy ezeket az Úr keze alkotta.
Job 12:10 Az ő kezében van minden élőlény párája és minden emberi testnek lelke!
Job 12:11 Nemde a szavakat a fül vizsgálja, miként az ízt a falatozó ínye!
Job 12:12 "A vénekben lakozik a bölcsesség, s a hosszú életben az okosság".
Job 12:13 De Nála van a bölcsesség és az erő, övé a tanács és az okosság.
Job 12:14 Ha Ő leront, nincs aki felépítsen, ha valakit elzár, nincs aki szabadon bocsássa.
Job 12:15 Ha visszatartja a vizeket, minden elszárad, ha elereszti őket, feldúlják a földet.
Job 12:16 Nála van az erő és az előrelátás, ismeri a csalót s a megcsaltat egyaránt;
Job 12:17 balga végre viszi a tanácsadókat, és elveszi a bírák eszét;
Job 12:18 feloldja a királyok övét, és kötelet fon derekukra;
Job 12:19 papokat elhurcol dicstelenül, és kiforgatja a hatalmasokat.
Job 12:20 Elváltoztatja az igazmondók ajkát, és elveszi az öregek eszét.
Job 12:21 Gyalázatot áraszt a fejedelmekre, és felemeli az elnyomottakat.
Job 12:22 Elveszi mélységes dolgokról a sötétség leplét, és napvilágra hozza a halál árnyékát;
Job 12:23 naggyá tesz népeket és romlást hoz rájuk, a bukottakat pedig talpra állítja;
Job 12:24 megfosztja a belátástól a föld népének vezéreit, megtéveszti őket, hogy hiába bolyongjanak járatlan úton;
Job 12:25 tapogatnak a sötétben, világosság nélkül, támolyogni engedi őket, mint a részegeket.
Job 13:1 Íme, mindezt már látta szemem, és hallotta fülem, meg is értett mindent.
Job 13:2 Ahogy ti tudjátok, tudom én is, nem vagyok nálatok alábbvaló.
Job 13:3 Én azonban a Mindenhatóhoz szólok, Istennel kívánok vitába szállni!
Job 13:4 Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok, és hamis nézeteket vallotok.
Job 13:5 Bárcsak hallgatnátok, akkor bölcsek lennétek!
Job 13:6 Halljátok tehát kifogásomat, és figyeljetek ajkam vitájára!
Job 13:7 Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra, hogy érte csalárdul beszéljetek?
Job 13:8 Részrehajlók vagytok-e iránta, vagy Istenért akartok perbe szállni?
Job 13:9 Jó néven veszi-e Ő, aki előtt nincsen titok, vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna?
Job 13:10 Keményen megfedd Ő titeket, ha titokban pártjára keltek.
Job 13:11 Mihelyt felkel, megrettent, és félelme megszáll titeket!
Job 13:12 Emléketek olyan lesz, mint a hamu, és nyakatok sárrá válik.
Job 13:13 Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam, ami eszemben jár.
Job 13:14 Miért tépem a húsomat fogaimmal és hordom a lelkemet kezemen?
Job 13:15 Ha meg is öl engem, benne reménykedem, de megvédem előtte útjaimat.
Job 13:16 Akkor Ő üdvösségem lesz, mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok.
Job 13:17 Figyeljetek szavamra, fogadja be fületek, amit felvetek:
Job 13:18 ha ítéletemre kerül a sor, tudom, hogy nekem lesz igazam.
Job 13:19 Ki állja velem a vitát? Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom?
Job 13:20 Csak kettőt ne tégy velem, s akkor nem rejtőzöm el a színed elől:
Job 13:21 távoztasd tőlem kezedet, és félelmed ne rémítsen engem!
Job 13:22 Akkor szólíts és megfelelek neked, vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem.
Job 13:23 Mennyi a gonosztettem és a vétkem? Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem!
Job 13:24 Miért rejted el orcádat és gondolsz engem ellenségednek?
Job 13:25 Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat s a száraz polyvát üldözöd!
Job 13:26 Mert keserűségeket írsz fel ellenem és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel;
Job 13:27 kalodába teszed lábamat és kikémleled minden utamat; vizsgálod a lábam nyomdokát,
Job 13:28 nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának, mint a ruhának, amelyet moly emészt!
Job 14:1 Az asszony szülötte, az ember, rövid ideig él és betelik sok nyomorúsággal:
Job 14:2 mint a virág, kinyílik és elhervad, eltűnik, mint az árnyék, és nincsen tartós maradása.
Job 14:3 Mégis érdemesnek tartod, hogy rá vesd a szemedet, és perbe szállj vele?
Job 14:4 Tisztátalan magból fogantat ki tehet tisztává? Nemde te, az Egyedülvaló!
Job 14:5 Rövidek az ember napjai, és hónapjai száma tenálad van; határt szabtál neki, amelyet át nem hághat.
Job 14:6 Hagyd egy kevéssé magára, hadd pihenjen, míg el nem jön várva-várt napja, mint a napszámosé.
Job 14:7 Mert van ugyan reménye a fának: ha ki is vágják, újra sarjadzik, és ágai kihajtanak;
Job 14:8 ha meg is avul gyökere a földben, ha el is hal törzsöke a porban,
Job 14:9 már a víznek szagától is kifakad, és ágat hajt, mint amikor kiültették;
Job 14:10 az ember azonban, ha meghal és levetkőztetik és elpusztul -- ugyan hol van?
Job 14:11 Kiapadhat a víz a tengerből, elapadhat a Folyó és kiszáradhat,
Job 14:12 de ha az ember lefekszik, nem kel fel többé, az ég enyészetéig fel nem ébred, és fel nem kel álmából.
Job 14:13 Bárcsak biztos helyen tartanál az alvilágban, és elrejtenél, amíg el nem ül haragod! Bár időt szabnál nekem, amikor majd rólam megemlékezel!
Job 14:14 Ha az ember meghal, vajon életre kel-e ismét? Akkor katonasorom minden napján várnám, hogy eljöjjön leváltásom.
Job 14:15 Te szólítanál, én meg jelentkeznék nálad, s odanyújtanád jobbodat kezed alkotásának.
Job 14:16 Te akkor megszámlálnád lépteimet, de nem néznéd vétkeimet;
Job 14:17 bűneim tarsolyban, pecsét alatt lennének, és betakarnád vétkemet.
Job 14:18 De a hegy, ha beomlik, szétesik, s a szikla elszakad a helyétől;
Job 14:19 a köveket a víz elkoptatja, s az ár a törmeléket lassankint elmossa; épp így teszed tönkre az ember reményét.
Job 14:20 Erőhöz engeded kissé, hogy azután elmehessen örökre; elváltoztatod arcát, és elbocsátod.
Job 14:21 Ha a fiait tisztesség éri, nem tud róla, és ha lenézik őket, nem veszi észre;
Job 14:22 csak magában fájdítja testét -- amíg él --, és lelke önmagán kesereg."
Job 15:1 És felelt a temáni Elifáz, és ezt mondta:
Job 15:2 "Úgy felel-e a bölcs, mintha szélnek beszélne, és megtöltheti-e bensőjét hevességgel?
Job 15:3 Olyannal feleselsz, aki nem hasonló hozzád, és olyasmit beszélsz, amiből nincsen hasznod.
Job 15:4 Amennyire rajtad áll, lerontod a félelmet, és megszünteted az áhítatot Isten előtt.
Job 15:5 Mivel gonoszságod tanítja a szádat, s az istenkáromlók nyelvét követed,
Job 15:6 azért önnön szád kárhoztat téged és nem én, saját ajkaid érvelnek ellened!
Job 15:7 Vajon te születtél-e első embernek s a halmok előtt jöttél-e létre?
Job 15:8 Be vagy-e avatva Isten terveibe, és bölcsessége nálad alábbvaló-e?
Job 15:9 Mit tudsz, hogy ne tudnánk mi is? Mit értesz, hogy ne értenénk mi is?
Job 15:10 Közöttünk van ősz is, meg élemedett, atyádnál is jóval idősebb!
Job 15:11 Kevés neked az Isten vígasztalása? Gonosz szavaid ezt is meghiúsítják.
Job 15:12 Miért ragad el indulatod, és miért villog szemed, mintha nagyokat gondolnál?
Job 15:13 Miért fuvalkodik fel lelked Isten ellen, hogy ilyen szavakat engedsz ki szádból?
Job 15:14 Mi is az ember, hogy hiba nélkül legyen, s az asszony szülötte, hogy igaznak látsszék?
Job 15:15 Íme, szentjei között sincsen változhatatlan, még az egek sem tiszták az ő szemében.
Job 15:16 Annál kevésbé az undok, a romlott ember, ki issza az igaztalanságot, mint a vizet.
Job 15:17 Elbeszélem neked, hallgass rám! Megjelentem neked, amit láttam,
Job 15:18 amit bölcsek hirdetnek, és atyáik előttük el nem titkoltak,
Job 15:19 -- a föld akkor még csak az övék volt, és idegen nem fordult meg náluk --
Job 15:20 a gonosz egész életében gyötrődik, és a zsarnok éveinek száma bizonytalan.
Job 15:21 Félelmes hang cseng mindig fülében, és békesség idején is folyton ármányt gyanít.
Job 15:22 Nem mer a sötétből a világosságra jönni, mindenhol kardot sejt.
Job 15:23 Amikor elmegy kenyeret keresni, tudja, hogy a sötétség napja kezénél van.
Job 15:24 Aggasztja a szükség, bekeríti a szorongás, úgy, mint a királyt, aki csatára készül,
Job 15:25 mert kinyújtja kezét Isten ellen és dacol a Mindenhatóval;
Job 15:26 rohamra megy ellene merev nyakkal, domború pajzsok tömött sorával.
Job 15:27 Kövérség födi arcát, és háj lóg le ágyékáról;
Job 15:28 és letelepedett elpusztult városokban, elhagyott házakban, amelyeket rombadőlésre ítéltek.
Job 15:29 Nem marad gazdag, és vagyona nem állandó, nem ver gyökeret a földben.
Job 15:30 Nem menekszik meg a sötétségből; hajtásait láng perzseli, s elenyészik szája leheletétől.
Job 15:31 Ne higgye hiába, tévedéstől megejtve, hogy valami áron meg lehet őt váltani;
Job 15:32 mielőtt napjai betelnének, tönkremegy, és keze elszárad.
Job 15:33 Olyan, mint a szőlőtő, amely lehullatja éretlen bogyóit, mint az olajfa, amely elhányja virágát;
Job 15:34 mert a gonoszok gyülekezete terméketlen, és tűz emészti a vesztegetést készséggel elfogadók sátrait,
Job 15:35 azt, aki bajt fogan, bűnt szül, és cselt érlel méhében."
Job 16:1 És felelt Jób, és ezt mondta:
Job 16:2 "Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
Job 16:3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
Job 16:4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
Job 16:5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
Job 16:6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
Job 16:7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
Job 16:8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
Job 16:9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
Job 16:10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
Job 16:11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
Job 16:12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
Job 16:13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
Job 16:14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
Job 16:15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
Job 16:16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
Job 16:17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
Job 16:18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
Job 16:19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
Job 16:20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
Job 16:21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
Job 16:22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között!
Job 16:23 Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.
Job 17:1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!
Job 17:2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.
Job 17:3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!
Job 17:4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!
Job 17:5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.
Job 17:6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.
Job 17:7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.
Job 17:8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;
Job 17:9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.
Job 17:10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!
Job 17:11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,
Job 17:12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.
Job 17:13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;
Job 17:14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!
Job 17:15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?
Job 17:16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?"
Job 18:1 És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:
Job 18:2 "Mikor értek a szóbeszéd végére? Előbb térjetek észre, s úgy beszéljünk!
Job 18:3 Miért tartsanak minket állatoknak, és miért legyünk tisztátalanok a szemetekben?
Job 18:4 Te marcangolod magadat dühödben; kedvedért talán néptelenné váljék a föld, s a sziklák elmozduljanak helyükből?
Job 18:5 Nemde kialszik a gonosznak világossága, és nem fénylik tüzének lángja.
Job 18:6 Sátrában a fény elsötétül, s elalszik a mécses felette.
Job 18:7 Erőteljes lépései elernyednek, és fondorlata földre teríti;
Job 18:8 hálóba akad lábával, verem fonadéka fölött járkál;
Job 18:9 lábát csapda fogja és hurok szorítja;
Job 18:10 tőr van elrejtve számára a földön, és kelepce vár rá az ösvényen;
Job 18:11 mindenfelől rémség ijeszti és fonja be lábát.
Job 18:12 Erejét éhség fogyasztja, és bordáit koplalás emészti.
Job 18:13 Elsorvasztja bőre szépségét s elemészti tagjait a halál elsőszülöttje;
Job 18:14 kiragadja őt sátrából, amelyben bizakodott, és elküldi az iszonyat királyához.
Job 18:15 Olyan sátorban lakik, amely már nincs is, és ként szórnak lakóhelye fölé.
Job 18:16 Alul elszáradnak a gyökerei, felül pedig eltapossák termését.
Job 18:17 Elvész emléke a föld színéről, nem említik nevét az utcákon;
Job 18:18 a világosságból a sötétségbe taszítják, és elüldözik a föld kerekségéről.
Job 18:19 Nem marad népe közt sem fia, sem sarja, és szállásán nincsenek hátrahagyottak.
Job 18:20 Ítélete napjától megrémülnek a nyugatiak, s iszonyat szállja meg a kelet lakóit.
Job 18:21 Így járnak a bűnösök hajlékai, s ilyen a lakóhelye annak, aki Istennel nem törődik."
Job 19:1 És felelt Jób, és ezt mondta:
Job 19:2 "Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?
Job 19:3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.
Job 19:4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.
Job 19:5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.
Job 19:6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.
Job 19:7 Ha kiáltom, hogy:" erőszak"! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.
Job 19:8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.
Job 19:9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.
Job 19:10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.
Job 19:11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.
Job 19:12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.
Job 19:13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;
Job 19:14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;
Job 19:15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;
Job 19:16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;
Job 19:17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;
Job 19:18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;
Job 19:19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.
Job 19:20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.
Job 19:21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.
Job 19:22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?
Job 19:23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,
Job 19:24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!
Job 19:25 Mert tudom, hogy Megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;
Job 19:26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;
Job 19:27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
Job 19:28 Nos, miért mondjátok tehát: "Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?"
Job 19:29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!"
Job 20:1 És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:
Job 20:2 "Azért hajszolja bennem egyik gondolat a másikat, és csapong elmém ide s tova,
Job 20:3 mert csúfságomra szolgáló kitanítást hallok, és értelmes lelkem válaszra késztet.
Job 20:4 Tudom azt, hogy régtől fogva, mióta az embert a földre helyezték,
Job 20:5 az istentelenek ujjongása rövid, s a gonosznak öröme csak egy pillanat:
Job 20:6 emelkedjék bár gőgje akár az égig, érje bár feje a felhőket,
Job 20:7 tönkremegy végkép, mint a trágya, s akik látták őt, kérdik: "Hová lett?"
Job 20:8 Elszáll, mint az álom, és nem lehet megtalálni, eltűnik, mint az éjjeli látomás.
Job 20:9 A szem, amely nézte, nem látja többé, és helye nem látja őt viszont.
Job 20:10 Fiai szegénységben senyvednek, és keze visszaadja vagyonát;
Job 20:11 csontjai telve vannak ifjúsága bűneivel, pihenni térnek vele a porba.
Job 20:12 Ha szájában édes ízt hagy is a gonoszság, és azt nyelve alá rejti,
Job 20:13 óvja, el nem hagyja és ínyén visszatartja:
Job 20:14 étke beleiben elváltozik, áspisok mérgévé lesz bensejében;
Job 20:15 a vagyont, amelyet elnyelt, ki kell hánynia, kihajtja azt Isten a gyomrából;
Job 20:16 áspisok mérgét szívja magába, vipera nyelve öli meg őt.
Job 20:17 Nem legelteti szemét folyóvíz csermelyein, mézzel, vajjal folyó patakokon.
Job 20:18 Visszaadja, amit fáradsággal szerzett, le nem nyelheti; nem örvendhet annak, hogy sokat szerzett.
Job 20:19 Mivel megrontotta és kifosztotta a szegényeket, mert házat harácsolt, amelyet nem épített,
Job 20:20 mivel gyomra nem tudott betelni, meg nem tarthatja, ha megvan, amit kívánt.
Job 20:21 Nem maradt semmi sem, mit fel nem falt, ezért semmi sem marad meg javaiból.
Job 20:22 Bőség közepette szűkölködik és nyugtalan, rátör minden fájdalom.
Job 20:23 Amikor gyomrát megtölteni készül, elküldi ellene haragja tüzét, hadait zúdítja rá;
Job 20:24 menekül a vasfegyver elől, és belerohan a rézíjba.
Job 20:25 Lövedék hatol át hátán, és villogó penge járja át epéjét. Rémület jön el rá;
Job 20:26 teljes sötétség van számára eltéve, tűz emészti meg, amelyet nem ember élesztett; bajba jut, aki sátrában marad.
Job 20:27 Bűnét napvilágra hozza az ég, s a föld ellene támad.
Job 20:28 Tárva áll házának gazdagsága, elragadják azt Isten haragja napján.
Job 20:29 Ez a gonosz ember fizetése Istentől, s a beszédéért járó örökrész az Úrtól."
Job 21:1 És felelt Jób, és ezt mondta:
Job 21:2 "Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!
Job 21:3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!
Job 21:4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?
Job 21:5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!
Job 21:6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!
Job 21:7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?
Job 21:8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,
Job 21:9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,
Job 21:10 meghág bikájuk és nem hibázik, tehenük megellik s el nem vetél,
Job 21:11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,
Job 21:12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;
Job 21:13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.
Job 21:14 Pedig azt mondták Istennek: "Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!
Job 21:15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?"
Job 21:16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s Ő nem törődik a gonoszok tervével!
Job 21:17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?
Job 21:18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?
Job 21:19 "Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?" Fizessen csak neki! Hadd érezze!
Job 21:20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragpoharából!
Job 21:21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!
Job 21:22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?
Job 21:23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;
Job 21:24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,
Job 21:25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;
Job 21:26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.
Job 21:27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!
Job 21:28 Mert kérditek: "Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?"
Job 21:29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:
Job 21:30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.
Job 21:31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?
Job 21:32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.
Job 21:33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!
Job 21:34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?"
Job 22:1 És felelt a temáni Elifáz, és így szólt:
Job 22:2 "Lehet-e az embert Istenhez hasonlítani, még ha tökéletes is tudása?
Job 22:3 Mi haszna van Istennek, ha igaz vagy, mit nyer azzal, ha utad tökéletes?
Job 22:4 Talán istenfélelmed miatt fenyít meg téged és száll veled perbe,
Job 22:5 és nem inkább nagy gonoszságod miatt, véghetetlen bűneid miatt?
Job 22:6 Mert ok nélkül vettél zálogot testvéreidtől, elvetted a ruhát a mezítelenektől,
Job 22:7 nem adtál vizet a fáradtnak s az éhestől megtagadtad a kenyeret,
Job 22:8 karod erejével vetted a földet birtokodba, a legerősebb címén birtokoltad,
Job 22:9 az özvegyeket üres kézzel menesztetted, az árvák karjait összezúztad.
Job 22:10 Tőrökkel vagy ezért körülvéve, és félelem háborít meg hirtelen.
Job 22:11 Azt hitted, hogy nem látsz sötétséget, s az árvíz rohama el nem borít?
Job 22:12 "Nem gondolod meg, hogy Isten magasabb az égnél s a csillagok teteje fölé emelkedik?"
Job 22:13 És mondod: "Mit tud az Isten? A felhők homálya mögül tehet-e igazságot?
Job 22:14 Felhők leplezik, és nem látja dolgainkat, ő az ég szélén jár-kel!"
Job 22:15 Vajon az ősvilág ösvényét követed, amelyet gonosz férfiak tapostak,
Job 22:16 akiket idő előtt ragadtak el, és áradás mosta el talajukat?
Job 22:17 Azt mondták Istennek: "Hagyj minket békében!" S úgy gondolták, hogy a Mindenható tehetetlen,
Job 22:18 pedig Ő betöltötte házaikat javakkal. Gondolatuk távol legyen tőlem!
Job 22:19 Látják ezt az igazak és örvendeznek, s az ártatlan kigúnyolja őket.
Job 22:20 "Nemde semmivé lett dölyfük, és maradékukat tűz emésztette."
Job 22:21 Légy tehát Vele jóban és békességben, ennek majd igen jó gyümölcsét látod.
Job 22:22 Fogadd el szájából a tanítást és tedd el szavait szívedbe!
Job 22:23 Ha visszatérsz a Mindenhatóhoz, ha megalázod magadat, s eltávolítod a bűnt a sátradból,
Job 22:24 ha olyannak veszed az aranyat, mint a port, s az ófírt, mint a patak kavicsait,
Job 22:25 akkor a Mindenható lesz aranykincsed, és ő lesz ezüstöd bőségben.
Job 22:26 Mert akkor a Mindenhatóban találsz gyönyörűséget, és Istenhez emelheted arcodat.
Job 22:27 Ha könyörögsz hozzá, meghallgat, és megadhatod, amit fogadtál.
Job 22:28 Amit felteszel magadban, sikerül, és útjaidon fény ragyog,
Job 22:29 mert aki megalázza magát, dicsőségben lesz, s aki lesüti szemét, üdvösséget lel,
Job 22:30 az ártatlan megszabadul, megmenekül keze tisztasága miatt."
Job 23:1 És felelt Jób, és ezt mondta:
Job 23:2 "Most is keserves a panaszom, s az engem sújtó kéz súlyosabb, mint ahogy panaszolom.
Job 23:3 Bár tudnám, hogyan találjam meg Őt és jussak trónja elé!
Job 23:4 Feltárnám az ügyet előtte, és szám telve lenne ellenvetéssel;
Job 23:5 ügyelnék a szavakra, amelyekkel válaszol nekem, és megtudnám, mit mond Ő nekem!
Job 23:6 Ne szálljon velem perbe hatalmas erővel, és ne nyomjon el nagysága súlyával!
Job 23:7 Akkor igazságot tenne velem szemben, és perem győzelemmel végződnék.
Job 23:8 Ha keletnek megyek, nincs ott, ha nyugatnak tartok, nem veszem Őt észre,
Job 23:9 ha balra keresem, nem érem el, ha jobbra fordulok, nem látom!
Job 23:10 Ismeri Ő az utamat; próbára tett engem, mint az aranyat, amely átmegy a tűzön.
Job 23:11 Lábam követte nyomdokait, megőriztem útját és nem tértem le róla,
Job 23:12 nem távoztam ajkának parancsaitól és szája igéit keblembe rejtettem.
Job 23:13 De Ő az egyedülvaló, és senki sem térítheti el szándékától, amit lelke kíván, azt véghez is viszi,
Job 23:14 mert beteljesíti rajtam akaratát, és készen tart még több ehhez hasonlót.
Job 23:15 Ezért rettegek színétől, ha rá gondolok, elfog a félelem.
Job 23:16 Ernyedtté tette Isten a szívemet, s a Mindenható megrémített engem,
Job 23:17 mert nem a fenyegető sötétség miatt megyek én tönkre, és arcomat nem borította homály.
Job 24:1 Nincsenek az idők elrejtve a Mindenható elől, de akik ismerik őt, nem tudják ítélete napjait.
Job 24:2 Vannak, akik odébb tolják a határokat, elrabolnak nyájakat, hogy legeltessék azokat;
Job 24:3 elhajtják az árvák szamarát, zálogul elveszik az özvegy marháját,
Job 24:4 lelökik a szegényt az útról s elnyomják a föld nyomorultjait mind.
Job 24:5 Mások, mint a vadszamár a vadonban, úgy mehetnek dolgukra, leshetik a prédát, s a puszta nyújt élelmet gyermekeiknek,
Job 24:6 más mezején kell aratniuk, s a gonosz szőlőjében szüretelniük,
Job 24:7 mezítelenül, ruha nélkül hálnak, és nincs a hidegben takarójuk.
Job 24:8 Áznak a hegyi záporoktól, minthogy nincs födelük, a sziklához simulnak.
Job 24:9 Erőszakot tesznek, kifosztják az árvát, megrabolják a szegény népet.
Job 24:10 Ezek pedig mezítelenül, ruha nélkül járnak s éhesen hordják a kévéket,
Job 24:11 falaik között olajat sajtolnak, taposnak a sajtóban és mellette szomjaznak,
Job 24:12 a városban halálra váltak nyögnek, feljajdul a megsebzettek lelke, de Isten nem ügyel könyörgésükre.
Job 24:13 Ezek a fény ellen lázadozók, akik nem ismerik az Ő útjait, és nem járnak ösvényein:
Job 24:14 reggeli szürkületben kel a gyilkos, megöli a szegényt és a nyomorgót, éjjel pedig elmegy tolvajnak.
Job 24:15 A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi, és mondja: "Nem lát senki szeme, s az elleplezi az arcot."
Job 24:16 Betörnek a sötétben a házakba, amelyeket nappal megjelöltek maguknak, és nem akarnak napvilágról tudni.
Job 24:17 Ha hirtelen feltűnik a hajnal, halál árnyékának vélik, a sötétben pedig úgy járnak, mintha nappal lenne.
Job 24:18 "Könnyű az a víz színén. Átkozott a birtokrésze a földön, szüretelő nem veszi útját a szőlője felé.
Job 24:19 Szárazság és hőség eltűnteti a hó vizét, az alvilág pedig a bűnösöket.
Job 24:20 Az anyaöl megfeledkezik róla, férgek az ő finom falatja; nem marad emlékezetben, összetörik, mint a gyümölcstelen fát.
Job 24:21 Magtalannal barátkozik, aki nem szül, és nem tesz jót az özveggyel.
Job 24:22 Lerántja a hatalmasokat erejével, de amikor áll, sem biztos életében.
Job 24:23 Isten alkalmat ad neki bűnbánatra, de ő kevélyen visszaél vele; szeme azonban az ő útjain van.
Job 24:24 Kimagaslanak egy időre, de nem lesznek állandók, lehajtják és letépik őket, mint a többit, és levágják, mint a kalász fejét."
Job 24:25 Talán nincs ez így? Ki hazudtol meg engem? és ki veszi semmibe szavamat?"
Job 25:1 És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:
Job 25:2 "Hatalom és félelmetesség van annál, aki rendet teremt magasságaiban.
Job 25:3 Van-e száma seregeinek? És kire nem kel fel az ő világossága?
Job 25:4 Lehet-e embernek igaza Istennel szemben, és lehet-e tiszta az asszony szülötte?
Job 25:5 Íme, még a hold sem fényes, s a csillagok sem tiszták szeme előtt:
Job 25:6 Mennyivel kevésbé az ember, aki rothadás, s az ember fia, aki féreg!"
Job 26:1 És felelt Jób, és ezt mondta:
Job 26:2 "Kinek vagy a segítője? Gyenge valakinek? és erőtlennek karját gyámolítod?
Job 26:3 Kinek adtál tanácsot? Annak talán, aki bölcsesség nélkül van, és kimutattad bőséges okosságodat?
Job 26:4 Kit akarsz kitanítani? Talán Őt, aki az életpárát teremtette?
Job 26:5 Íme, nyögnek az árnyszellemek a vizek és azok lakói alatt;
Job 26:6 mez nélkül van az alvilág előtte, és nincsen leple az enyészet helyének,
Job 26:7 az űr fölé feszíti ki az északot s a földet a semmi fölé függeszti,
Job 26:8 felhőibe kötözi a vizeket, hogy le ne szakadjanak egyszerre,
Job 26:9 elleplezi trónja színét, és felhőjét teríti föléje,
Job 26:10 kört vont a vizek köré, odáig, ahol fény és sötétség érintkeznek.
Job 26:11 Reszketnek az ég oszlopai, és megrémülnek intésére.
Job 26:12 Ereje által fölkavarta a tengert, és értelmével szétzúzta Rahabot,
Job 26:13 lehelete ékesítette fel az eget, és keze segítségével jött a világra a menekülő kígyó.
Job 26:14 Íme, ezek útjának csak egy részéről szólnak, ha már suttogó szavát is alig hallgathatjuk, fensége mennydörgését ki bírná felfogni?"
Job 27:1 És Jób folytatta szavait és így szólt:
Job 27:2 "Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,
Job 27:3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,
Job 27:4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.
Job 27:5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.
Job 27:6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!
Job 27:7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.
Job 27:8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?
Job 27:9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?
Job 27:10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?
Job 27:11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!
Job 27:12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?
Job 27:13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:
Job 27:14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.
Job 27:15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.
Job 27:16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,
Job 27:17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
Job 27:18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.
Job 27:19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;
Job 27:20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.
Job 27:21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.
Job 27:22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.
Job 27:23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.
Job 28:1 Van az ezüstnek lelőhelye, és helye az aranynak, ahol kimossák,
Job 28:2 a vasat a földből hozzák elő, s a melegtől megolvadt kő érccé változik,
Job 28:3 határt vet az ember a sötétségnek, és felkutatja mindennek a végét, a homály köveit és a halál árnyékát is.
Job 28:4 Tárnákat nyit idegen nép, leereszkedik oda, hová ember még nem tette lábát, és lebeg távol az emberektől.
Job 28:5 A kenyértermő földet, tűzzel forgatja fel alul,
Job 28:6 köveiben zafírt talál és porában arany vagyon,
Job 28:7 ösvényét madár nem ismeri, s a keselyű szeme ki nem fürkészi,
Job 28:8 nem tapossák azt büszke vadak, nem jár azon oroszlán.
Job 28:9 Ráteszi kezét a kemény sziklára, felforgatja a hegyek fenekét,
Job 28:10 aknákat vág a sziklában, és a szeme mindenféle drágaságra mered,
Job 28:11 megvizsgálja a folyók fenekét és rejtett dolgokat hoz napvilágra.
Job 28:12 De hol található a bölcsesség, és hol van az értelem lelőhelye?
Job 28:13 Ember a hozzá vivő utat nem ismeri, és nem lehet azt az élők földjén megtalálni.
Job 28:14 A mélység mondja: "Nincsen bennem!" S a tenger így szól: "Nincsen nálam!"
Job 28:15 Nem lehet azt megszerezni színarannyal, nem lehet árát lemérni ezüstben;
Job 28:16 nem lehet hasonlítani India festett szöveteihez, sem a szárdonix drágakövéhez, sem a zafírhoz;
Job 28:17 nem ér fel vele sem arany, sem üveg, nem lehet becserélni arany holmiért.
Job 28:18 Ne említsék mellette a korállt meg a kristályt; a bölcsesség birtoka többet ér a gyöngynél!
Job 28:19 Nem ér fel vele Kús topáza, értékesebb a legtisztább festéknél.
Job 28:20 Honnan jő tehát a bölcsesség? hol van az értelem lelőhelye?
Job 28:21 El van az rejtve minden élő szeme elől, az ég madarai sem tudják.
Job 28:22 Az Enyészet és a Halál mondják: "Csak hallomásból tudunk róla!"
Job 28:23 Isten tudja a hozzá vivő utat és ő ismeri lelőhelyét,
Job 28:24 mert ő ellát a világ végeiig, és szemlél mindent az ég alatt.
Job 28:25 Amikor a szeleknek súlyt adott s a vizeket kimérte mértékkel,
Job 28:26 amikor az esőnek törvényt szabott s utat a csattogó villámnak:
Job 28:27 akkor látta s megszámlálta, odaállította s megvizsgálta.
Job 28:28 Az embernek pedig mondta: "Íme, az Úr félelme: ez a bölcsesség, s a gonosztól távozni: ez az értelem.""
Job 29:1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:
Job 29:2 "Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,
Job 29:3 amikor szövétneke fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;
Job 29:4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,
Job 29:5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;
Job 29:6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.
Job 29:7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,
Job 29:8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,
Job 29:9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,
Job 29:10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.
Job 29:11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,
Job 29:12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,
Job 29:13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,
Job 29:14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.
Job 29:15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.
Job 29:16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan meghánytam.
Job 29:17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.
Job 29:18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;
Job 29:19 gyökereim víznek lesznek kitéve, és harmat hull éjjel ágaimra,
Job 29:20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.
Job 29:21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;
Job 29:22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,
Job 29:23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.
Job 29:24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.
Job 29:25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.
Job 30:1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
Job 30:2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
Job 30:3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
Job 30:4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
Job 30:5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
Job 30:6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
Job 30:7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
Job 30:8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
Job 30:9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
Job 30:10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
Job 30:11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
Job 30:12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
Job 30:13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
Job 30:14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
Job 30:15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
Job 30:16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
Job 30:17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
Job 30:18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
Job 30:19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
Job 30:20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
Job 30:21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
Job 30:22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
Job 30:23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
Job 30:24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
Job 30:25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
Job 30:26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
Job 30:27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
Job 30:28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
Job 30:29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a strucc-madaraknak.
Job 30:30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
Job 30:31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!
Job 31:1 Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.
Job 31:2 És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?
Job 31:3 Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!
Job 31:4 Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?
Job 31:5 Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?
Job 31:6 Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!
Job 31:7 Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?
Job 31:8 Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!
Job 31:9 Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?
Job 31:10 Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!
Job 31:11 Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,
Job 31:12 tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.
Job 31:13 Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?
Job 31:14 Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?
Job 31:15 Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?
Job 31:16 Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?
Job 31:17 Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?
Job 31:18 -- Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! --
Job 31:19 Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,
Job 31:20 és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?
Job 31:21 Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?
Job 31:22 Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!
Job 31:23 Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.
Job 31:24 Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!
Job 31:25 Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?
Job 31:26 Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?
Job 31:27 És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?
Job 31:28 Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!
Job 31:29 Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?
Job 31:30 Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.
Job 31:31 Nem mondták-e sátram lakói: "Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?"
Job 31:32 -- Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! --
Job 31:33 Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?
Job 31:34 Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?
Job 31:35 Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,
Job 31:36 hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!
Job 31:37 Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!
Job 31:38 Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?
Job 31:39 Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?
Job 31:40 Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!" Véget értek Jób szavai.
Job 32:1 Ama három férfi pedig felhagyott azzal, hogy Jóbnak válaszoljon, mivel igaznak tartotta magát.
Job 32:2 Ekkor haragra gyúlt és fölbosszankodott a búzi Eliú, Barákel fia, Rám nemzetségéből; azért gerjedt haragra Jób ellen, mert magát Istennel szemben igaznak hirdette.
Job 32:3 De a barátai ellen is haragra lobbant, mivel nem találtak okos feleletet és Jóbot csak kárhoztatták.
Job 32:4 Eliú azonban várakozott, ameddig Jóbbal beszéltek, mivel azok, akik a szót vitték, öregebbek voltak.
Job 32:5 De amikor látta, hogy a három férfi már kifogyott a válaszból, nagy haragra lobbant.
Job 32:6 Megszólalt tehát a búzi Eliú, Barákel fia, és ezt mondta: "Ifjabb vagyok korra, ti pedig öregebbek, ezért lehajtottam fejemet, és nem mertem közölni veletek nézetemet.
Job 32:7 Gondoltam: Hadd szóljon az öregkor, és hirdesse a bölcsességet az évek sokasága.
Job 32:8 De úgy látom, az emberben a szellem s a Mindenható lehelete az, ami okossá tesz.
Job 32:9 Nem azok a bölcsek, akiknek hosszú az életük, és nem a vének tudják, mi az igazság.
Job 32:10 Azért mondom: Hallgassatok rám, hadd mutassam meg én is bölcsességemet!
Job 32:11 Megvártam tehát szavaitokat, és lestem bölcsességteket; mialatt a beszédeket megvitattátok,
Job 32:12 odafigyeltem, mert azt hittem, hogy mondotok valamit, de úgy látom, nem akadt, aki Jóbot megcáfolja, aki megfelelne közületek szavaira.
Job 32:13 Ne mondjátok: "Mi megtaláltuk a bölcsességet: Isten terítette le őt, nem ember!"
Job 32:14 Semmit sem szólt ő ellenem, én sem válaszolok neki a ti szavaitokkal.
Job 32:15 Visszariadtak, nem felelnek többé, kifogytak a szavakból.
Job 32:16 Mivel tehát vártam és nem szóltak, megálltak és nem feleltek többé,
Job 32:17 én is elmondom részemet, én is feltárom tudományomat!
Job 32:18 Mert tele vagyok beszéddel, és unszol a szellem testemben;
Job 32:19 A bensőm, íme! Olyan, mint a must, amely nem jut levegőhöz, s az új tömlőt is szétveti.
Job 32:20 Beszélek, hogy levegőhöz jussak, kinyitom ajkamat, hogy válaszoljak.
Job 32:21 Nem fogom pártját senkinek sem, s egy embernek sem akarok én hízelegni,
Job 32:22 mert nem értek a hízelgéshez, hisz egyhamar elszólítana engem a Teremtőm!
Job 33:1 Halljad tehát, Jób, beszédemet, és figyelj minden szavamra!
Job 33:2 Íme, megnyitom számat, szóljon nyelvem torkomban!
Job 33:3 Becsületes szívből jönnek szavaim, és tiszta véleményt hirdet ajkam.
Job 33:4 Isten lehelete alkotott, s a Mindenható fuvallata éltet engem.
Job 33:5 Ha tudsz, csak felelj meg nekem és állj ki velem szemben.
Job 33:6 hisz engem is Isten alkotott, mint téged, ugyanolyan agyagból alkotott engem is,
Job 33:7 a tőlem való félelem ne rettentsen meg téged, és ékesszólásom ne legyen terhedre!
Job 33:8 Nos, te azt mondtad fülem hallatára, hallottam beszéded szavát:
Job 33:9 "Tiszta vagyok és bűntelen, mocsok nélkül és nincs gonoszság bennem!
Job 33:10 Íme, Ő vádakat talál ki ellenem és ellenségének néz engem!
Job 33:11 Béklyóba szorítja lábamat és figyeli minden utamat!"
Job 33:12 Ez az, amiben nincs igazad, felelem neked, mert Isten különb az embernél.
Job 33:13 Azért perelsz vele, mert egyetlen szavadat sem méltatta válaszra?
Job 33:14 Egyszer szól Isten, és nem hozza elő ugyanazt másodszor:
Job 33:15 álom által, éjjeli látomásban, amikor mély álom száll az emberekre, s az ágyon szenderegnek;
Job 33:16 megnyitja akkor az emberek fülét és megintve fegyelemre tanítja őket,
Job 33:17 hogy eltérítse az embert tetteitől, és megszabadítsa a kevélységtől,
Job 33:18 hogy visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét, hogy ne rohanjon kardba.
Job 33:19 Meg is feddi őt még fájdalommal az ágyban, és megfonnyasztja minden csontját,
Job 33:20 úgy, hogy megutálja élete a kenyeret, és lelke a régi kedvelt ételt;
Job 33:21 húsa elsorvad, csontjai pedig, amelyek be voltak borítva, előtűnnek.
Job 33:22 Lelke a sírveremhez közeledik, és élete a halálthozókhoz.
Job 33:23 De ha közbenjár érte egy angyal, csak egy az ezer közül, hogy hírül adja az embernek kötelességét,
Job 33:24 megkönyörül majd rajta és mondja: "Engedd őt szabadon, hogy ne szálljon a sírverembe, megtaláltam már, amiért neki kegyelmezzek."
Job 33:25 Ha el is sorvadt teste a büntetésektől, újra kezdi ifjúsága napjait.
Job 33:26 Könyörög Istenhez, és ő kegyébe fogadja, hogy ujjongva láthassa arcát, és visszaadja az embernek igazságát.
Job 33:27 Körültekint az emberek között és mondja: "Vétkeztem és valóban helytelenül cselekedtem, de nem bűnhődtem, amint méltó voltam:
Job 33:28 megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a sírverembe, hanem éljek és lássam a napvilágot!"
Job 33:29 Íme, mindezeket cselekszi Isten, kétszer is, akár háromszor is az emberrel,
Job 33:30 hogy visszarántsa lelkét az enyészettől, hogy megvilágítsa az élők napfényével.
Job 33:31 Figyelmezz, Jób, és hallgass rám! Légy csendben, hadd beszéljek én!
Job 33:32 Ha van mondanivalód, felelj meg nekem, beszélj, mert szívesen adnék neked igazat.
Job 33:33 Ha pedig nincs mit mondanod, hallgass engem, légy csendben, majd bölcsességre tanítalak!"
Job 34:1 És újra megszólalt Eliú, és ezeket is mondta:
Job 34:2 "Halljátok, bölcsek, szavaimat, figyeljetek rám, ti okosak!
Job 34:3 Mert a fül vizsgálja meg a szavakat, miként az íny ízleli meg az ételt.
Job 34:4 Válasszuk magunknak azt, ami helyes, állapodjunk meg, vajon mi jobb?
Job 34:5 Azt mondta ugyanis Jób: "Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazamat!
Job 34:6 Hamisság van megítélésemben; kegyetlen nyíl talált, holott bűnöm nincsen!"
Job 34:7 Van-e férfi, Jóbhoz hasonló, aki issza a gúnyolódást, mint a vizet?
Job 34:8 Aki azokkal tart, akik gonoszt művelnek, és istentelen emberekkel jár-kel?
Job 34:9 Mert azt mondta: "Nem kedves az ember Isten előtt, még akkor sem, ha híven követi!"
Job 34:10 Azért hallgassatok rám ti, okos emberek! Távol legyen Istentől a gonoszság s a Mindenhatótól a jogfosztás!
Job 34:11 Mert ő az embernek tettei szerint fizet, és mindenkinek útja szerint viszonoz;
Job 34:12 mert valóban, Isten nem kárhoztat ok nélkül, s a Mindenható nem ferdíti el az igazságot!
Job 34:13 Kit rendelt mást a föld fölé, vagy kit tett a világ fölé, amelyet alkotott?
Job 34:14 Ha arra irányozná szívét, vissza is vonhatná magához leheletét, lélegzetét,
Job 34:15 akkor kimúlna minden élőlény egyaránt, s az ember visszatérne a porba.
Job 34:16 Ha tehát okos vagy, halld meg, amit mondok, és figyelj beszédem szavára!
Job 34:17 Tud-e kormányozni, aki gyűlöli az igazságot, és hogyan hibáztatod annyira Őt, aki igazságos?
Job 34:18 Hisz Ő még a királynak is azt mondja: "Te hitszegő!" és a főembereknek: "Ti gonosztevők!"
Job 34:19 Nem tekinti Ő a fejedelmek személyét. Nem ismeri a zsarnokot, amikor a szegénnyel vetekedik -- mert mindannyian keze alkotásai. --
Job 34:20 Meghalnak az ilyenek hirtelen, az éj közepén; kimúlnak a gazdagok, elmennek, s Ő eltávolítja az erőszakost kézmozdulat nélkül.
Job 34:21 Mert az Ő szeme az emberek útjain van, és látja minden lépésüket,
Job 34:22 nincs sötétség, nincs halál-árnyék, hol a gonosztevők elrejtőzzenek,
Job 34:23 mert nincs az ember kényére bízva, mikor menjen Isten elé ítéletre,
Job 34:24 összezúz Ő sokakat szám nélkül, és másokat állít helyükre.
Job 34:25 Mert ismeri tetteiket, elhozza azért rájuk az éjt és eltapossák őket.
Job 34:26 Megveri őket, mint gonosztevőket olyan helyen, ahol sokan látják,
Job 34:27 azért, mert készakarva eltávoztak tőle, és egyáltalán nem akarták megérteni útjait,
Job 34:28 mert eléje juttatták a nyomorgó kiáltását, és meghallja a szegények jajszavát.
Job 34:29 Ha pedig Ő nyugalmat ad, ki az, aki kárhoztassa, és ha elrejti arcát, ki az, aki szemlélhetné? Ha népek, sőt az összes ember fölött
Job 34:30 istentelen embert enged uralkodni, a nép bűnei miatt,
Job 34:31 akkor így szólok Istenhez: "Nem állok neked ellen!
Job 34:32 Ha hibáztam, akkor taníts engem, ha rosszul beszéltem, nem teszem többé!"
Job 34:33 Vajon Isten tőled kérdezze-e, mert nem vagy megelégedve: "Mivelhogy tied a döntés, nem az enyém, mondd meg tehát, hogyan tudnád jobban!"
Job 34:34 Az értelmes emberek megmondják majd nekem, s a bölcs férfiak, akik engem hallgatnak:
Job 34:35 "Nem beszél Jób bölcsen, és szavai megfontolás nélkül valók!"
Job 34:36 Atyám! tedd próbára Jóbot mindvégig! Ne engedd ki kezedből a gonoszság emberét,
Job 34:37 mert vétkeit káromlással tetézi, gúnyosan tapsol közöttünk és ítéletre hívja ki Istent szavaival."
Job 35:1 És újra megszólalt Eliú, és ezt mondta:
Job 35:2 "Vajon helyesnek látszik-e neked felfogásod, hogy mondod: "Inkább nekem van igazam, mint Istennek!"
Job 35:3 Mert kérdezed: "Nem tetszik-e neked az, ami igaz?" vagy: "Mi hasznod abból, ha vétkezem?"
Job 35:4 Megfelelek tehát szavaidra és veled együtt barátaidnak:
Job 35:5 "Tekints az égre és nézd, szemléld a mennyet, amely magasan van fölötted!
Job 35:6 Ha vétkezel, mit ártasz Neki? Ha számosak bűneid, mit teszel ezzel Neki?
Job 35:7 Ha igaz vagy, mit adsz Neki, és mit vesz Ő kezedből?
Job 35:8 Bűnöd a magadfajta embernek a kára, és igazvoltod neked, ember fiának a haszna.
Job 35:9 Kiáltanak az elnyomók sokasága miatt, és keseregnek a zsarnokok erős karja miatt.
Job 35:10 De nem kérdik: "Hol van Isten, az alkotónk, aki dalokat ad éjjel,
Job 35:11 aki többre tanított minket, mint a mező barmait, aki bölcsebbé tett minket az ég madarainál?"
Job 35:12 Nem hallgat Ő rájuk, bárhogy kiáltanak akkor, a gonoszok hivalkodása miatt.
Job 35:13 De nem igaz, hogy Isten nem hall, hogy a Mindenható nem tekint oda!
Job 35:14 Mondd bár, hogy nem veszi észre, az ítélet nála már megvan, csak meg kell őt várnod.
Job 35:15 Most pedig, mert haragját nem engedi szabadjára, s a bűnt nem bosszulja meg nagyon,
Job 35:16 Jób is hiába tátja ki száját, és értelem nélkül szaporítja a szót."
Job 36:1 És folytatta Eliú, és ezeket mondta:
Job 36:2 "Tűrj engem még egy keveset, és megjelentem neked, mert van még mit mondanom Istenért;
Job 36:3 messziről veszem tudásomat, hogy megvédjem Teremtőm igazát.
Job 36:4 Szavaim valóban hamisság nélkül vannak, és tökéletes tudás áll helyt majd előtted.
Job 36:5 Nem veti el Isten a hatalmasokat, hiszen ő is hatalmas!
Job 36:6 De nem segíti a bűnösöket, és igazságot szolgáltat az elnyomottaknak;
Job 36:7 nem veszi le szemét az igazról. Trónra ültet királyokat örök időkre, de azok felfuvalkodnak.
Job 36:8 Amikor azonban bilincsbe vannak verve, s a nyomor kötelei tartják őket fogva,
Job 36:9 megjelenti nekik tetteiket és bűneiket: hogy erőszakot cselekedtek,
Job 36:10 és megnyitja fülüket feddésének, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságtól.
Job 36:11 Ha meghallgatják és alávetik magukat, jólétben töltik napjaikat és dicsőségben éveiket.
Job 36:12 Ha azonban nem hallgatják, belerohannak a kardba, és meghalnak dőreségükben.
Job 36:13 A képmutatók és álnokok azonban kihívják Isten haragját, és nem kiáltanak Istenhez, amikor kötözve vannak,
Job 36:14 fiatal korban pusztul el a lelkük, és életük már az ifjúkorban.
Job 36:15 Megmenti a szenvedőt szenvedése által, és megnyitja fülét a szorongatással.
Job 36:16 Téged is kiragad a szorongatás torkából; tágasság lép helyébe, szűkösség nélkül, s amit asztalodra raknak, tele lesz kövérséggel.
Job 36:17 Ha kimondod akkor a gonoszra az ítéletet, ragaszkodj joghoz és igazsághoz!
Job 36:18 Vigyázz, hogy az el ne csábítson bő ajándékkal, és tetemes vesztegetés meg ne hajlítson!
Job 36:19 Ne kívánd birtokolni az aranyat, és ne áhítsd a gazdagság támasztékát,
Job 36:20 hogy az emberek el ne jöjjenek érte éjjel!
Job 36:21 Vigyázz magadra, hogy ne hajolj igaztalanságra, mert inkább ezt pártoltad, mint a nyomorúságot!
Job 36:22 Íme, magasztos Isten az ő erejében, és nincsen hozzá hasonló tanítómester!
Job 36:23 Ki tudná felülvizsgálni útjait? Ki mondhatja neki: "Igaztalanul cselekedtél?"
Job 36:24 Legyen gondod, hogy magasztald művét, amelyet megénekeltek az emberek!
Job 36:25 Mindenki látja azt, és mindegyik távolról szemléli.
Job 36:26 Íme, nagy az Isten, és nem tudjuk felfogni, évei számát nem lehet kifürkészni.
Job 36:27 Elvonja a vízcseppeket és szakadó záport zúdít,
Job 36:28 amely ömlik a felhőkből, a mindent beborító fellegekből.
Job 36:29 Ha kiteríti a felhőket, úgy, mint a sátrát,
Job 36:30 ha villogtatja felülről fényét, s a tenger sarkait is befödi,
Job 36:31 ezek által ítéli meg a népeket, s ad eledelt sok halandónak.
Job 36:32 Fényt rejt el kezében, és parancsot ad neki, hogy újra előjöjjön;
Job 36:33 mesélhet arról az ő pásztora, s a nyáj is fergetege dühéről.
Job 37:1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.
Job 37:2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!
Job 37:3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámját a föld szélei fölött;
Job 37:4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.
Job 37:5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.
Job 37:6 Azt mondja a hónak: Essél le a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!
Job 37:7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.
Job 37:8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.
Job 37:9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.
Job 37:10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a víznek tágassága összeszorul,
Job 37:11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az Ő villámait szórja:
Job 37:12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,
Job 37:13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.
Job 37:14 Figyelmezz ide, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!
Job 37:15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?
Job 37:16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?
Job 37:17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!
Job 37:18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?
Job 37:19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!
Job 37:20 Ki mondhatja neki, hogy "beszélni akarok"? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!
Job 37:21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;
Job 37:22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.
Job 37:23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy Ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!
Job 37:24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!"
Job 38:1 És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből, és ezt mondta:
Job 38:2 "Kicsoda az, aki elhomályosítja a gondviselést belátás nélküli beszédével?
Job 38:3 Övezd fel derekadat, mint férfihez illik, én kérdezlek, te meg felelj nekem!
Job 38:4 Hol voltál, amikor a föld alapjait megvetettem? Jelentsd meg nekem, ha tudsz okosat!
Job 38:5 Ki határozta meg méreteit? Hisz tudod! Ki vont azon mérőzsinórt?
Job 38:6 Mibe bocsátották alapzatát, és ki tette le a sarkkövét,
Job 38:7 miközben együttesen dicsértek engem a hajnali csillagok, és ujjongtak az Isten fiai mindnyájan?
Job 38:8 Ki zárta el a tengert kapukkal, mikor kitört, s az anyaméhből előjött,
Job 38:9 amikor felhővel ruháztam, ködből pólyát adtam neki
Job 38:10 és körülvettem határaimmal, zárt és kapukat adtam neki,
Job 38:11 és mondtam: Idáig jössz és nem mégy tovább! Itt törjék meg hullámaid gőgje!
Job 38:12 Vajon kirendelted-e már a reggelt, amióta megvagy, és kijelölted-e a hajnalpír helyét,
Job 38:13 hogy megragadja a földnek széleit és lerázza róla a gonoszokat?
Job 38:14 Hogy olyanná legyen az, mint a pecsétagyag, és színeket öltsön, miként a ruha,
Job 38:15 hogy elvegyék a gonoszoktól a világosságukat, és megtörjék a felemelt kart?
Job 38:16 Eljutottál-e a tenger mélységeibe? Jártál-e az óceán fenekén?
Job 38:17 Kitárultak-e előtted a halál kapui, és láttad-e a halálárnyék portáit?
Job 38:18 Szemlélted-e a földet széltében? Jelentsd meg nekem mindezt, ha tudod!
Job 38:19 Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez, és hol van a sötétség helye,
Job 38:20 hogy mindegyiket határába elvezesd, és tudd az ösvényt házához!?
Job 38:21 Te ezt tudod, hisz akkor születtél, és napjaid száma igen nagy!
Job 38:22 Eljutottál-e a hó tárházához, és láttad-e a jégeső raktárait,
Job 38:23 amelyeket eltettem a szorongatás idejére, a harc és a háború napjára?
Job 38:24 Melyik út visz oda, ahol a világosság szétszóródik, s a hőség a föld fölött eloszlik?
Job 38:25 Ki hasított csatornát a sűrű zápornak és utat a csattogó villámnak,
Job 38:26 hogy lehulljon az eső olyan földre, ahol senki sem lakik, a pusztára, ahol ember nem tartózkodik,
Job 38:27 hogy a sivár sivatagot jóllakassa, és zsenge füveket sarjasszon!?
Job 38:28 Ki az atyja az esőnek? Ki nemzette a harmat cseppjeit?
Job 38:29 Kinek méhéből jött elő a jég, és ki szülte az ég zúzmaráját?
Job 38:30 Kővé merednek a vizek, és befagy a mélység színe!
Job 38:31 Együtt tudnád-e tartani a Fiastyúk ragyogó csillagait? Vagy elbírnád-e oldani a Kaszás kötelékeit?
Job 38:32 Elővezeted-e a hajnali csillagot idejében, és felhozod-e az estcsillagot a föld fiai fölé?
Job 38:33 Ismered-e az ég törvényeit, és te határozod-e meg uralmát a földön?
Job 38:34 Felemeled-e szavadat a felhőig, hogy vizek bősége borítson el téged?
Job 38:35 Útjukra küldöd-e a villámokat, és jelentik-e neked megjövet: "Itt vagyunk"?
Job 38:36 Ki helyezte a bölcsességet az emberek belsejébe, vagy ki adott értelmet a kakasnak?
Job 38:37 Ki számlálja meg a felhőket bölcsességgel? Ki fekteti le az égnek tömlőit,
Job 38:38 amikor a porból szilárd föld lesz, s a rögök összetapadnak?
Job 38:39 Ejtesz-e prédát az oroszlánnak, és betöltöd-e kölykei étvágyát,
Job 38:40 amikor búvóhelyükön meglapulnak és odújukban leselkednek?
Job 38:41 Ki készíti el a hollónak eledelét, amikor fiókái Istenhez kiáltanak és étel nélkül röpdösnek?
Job 39:1 Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?
Job 39:2 Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?
Job 39:3 Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.
Job 39:4 Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.
Job 39:5 Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?
Job 39:6 A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.
Job 39:7 Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.
Job 39:8 Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.
Job 39:9 Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?
Job 39:10 Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?
Job 39:11 Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?
Job 39:12 Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?
Job 39:13 Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!
Job 39:14 Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;
Job 39:15 felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.
Job 39:16 Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;
Job 39:17 mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;
Job 39:18 de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.
Job 39:19 Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?
Job 39:20 Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!
Job 39:21 A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.
Job 39:22 Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.
Job 39:23 Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,
Job 39:24 izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,
Job 39:25 amikor hallja a harsonát, azt mondja: "Hajrá!" Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.
Job 39:26 A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?
Job 39:27 Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?
Job 39:28 Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,
Job 39:29 onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,
Job 39:30 fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van."
Job 40:1 Ismét szólt az Úr, és ezt mondta Jóbnak:
Job 40:2 "Oly könnyen meghátrál-e, aki Istennel perbe szállt? Nos feleljen erre Isten vádlója!"
Job 40:3 És felelt Jób az Úrnak:
Job 40:4 "Mit feleljek én, aki könnyelműen szóltam? Kezemet a számra teszem!
Job 40:5 Egyszer szóltam, bár azt is elhagytam volna! Meg másodszor, de nem teszem többé!"
Job 40:6 És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből és mondta:
Job 40:7 "Övezd fel derekadat, amint férfihez illik! Én kérdezlek, te meg felelj nekem!"
Job 40:8 Semmivé akarod-e tenni az én igazságomat? És kárhoztatsz-e engem, hogy neked legyen igazad?
Job 40:9 Olyan-e a karod, mint az Istené? Mennydörgő hangon szólsz-e úgy, mint ő?
Job 40:10 Akkor vegyél magadra ékességet és emelkedj föl magasra, légy dicsőséges és öltözz ragyogó szépségbe!
Job 40:11 Szórd szét a kevélyeket haragodban, Tekints minden kevélyre és alázd meg őket!
Job 40:12 Láss meg minden gőgöst és szégyenítsd meg őket! Morzsold össze a gonoszokat helyükön!
Job 40:13 Rejtsd őket mind a porba, süllyeszd orcájukat a verembe!
Job 40:14 Akkor én is beismerem, hogy jobbod győzelemre segít téged!
Job 40:15 Lám a Behemót, amelyet teremtettem, úgy mint téged is: füvet eszik, akárcsak a szarvasmarha.
Job 40:16 Erő van ágyékában, és erősség hasa izmaiban.
Job 40:17 Kiegyenesíti farkát, mintha cédrus lenne, combjainak izmai egymásba fonódnak.
Job 40:18 Csontjai, mint az érccsövek, és lábszárai, mint a vasrudak.
Job 40:19 Isten művei közül ő az első; Teremtője neki adta kardját,
Job 40:20 mert neki teremnek füvet a hegyek, ahol a mező minden vadja játszadozik.
Job 40:21 Lótusz alatt heverészik, a nád s a mocsár rejtekében.
Job 40:22 Befödi a lótusz árnyékával, körülveszik a patak fűzei.
Job 40:23 Ha a folyó árja szorítja, fel nem riad; nyugton marad, még ha a Jordán csap is be a szájába.
Job 40:24 Ki tudná horoggal szemtől szembe elfogni, s pecekkel átfúrni orrát?
Job 40:25 Vajon partra húzhatod-e a Leviatánt horoggal, és megkötheted-e kötéllel nyelvét?
Job 40:26 Teszel-e karikát orrába? Átfúrod-e pofáját kampóval?
Job 40:27 Vajon rimánkodik-e neked sokat, vagy szép szóval kedveskedik-e neked?
Job 40:28 Egyezkedik-e veled, hogy szolgádul fogadd örök időkre?
Job 40:29 Játszol-e vele, mint a kis madárral, és megkötözheted-e leányaid mulatságára?
Job 40:30 Alkusznak-e fölötte a társak, felosztják-e a kereskedők?
Job 40:31 Megtöltöd-e a hálókat bőrével és a halrekeszt fejével?
Job 40:32 Emeld rá kezedet! De jegyezd meg, hogy a harc után meg nem mukkansz többé!
Job 41:1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!
Job 41:2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?
Job 41:3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!
Job 41:4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!
Job 41:5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?
Job 41:6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!
Job 41:7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;
Job 41:8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;
Job 41:9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.
Job 41:10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.
Job 41:11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;
Job 41:12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;
Job 41:13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.
Job 41:14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.
Job 41:15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.
Job 41:16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.
Job 41:17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.
Job 41:18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;
Job 41:19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,
Job 41:20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,
Job 41:21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.
Job 41:22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.
Job 41:23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.
Job 41:24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.
Job 41:25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.
Job 41:26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött."
Job 42:1 És felelt Jób az Úrnak, és mondta:
Job 42:2 "Tudom, hogy mindent megtehetsz, és hogy egy gondolat sincs rejtve előtted.
Job 42:3 "Ki az, aki a gondviselést elhomályosítja értelem nélkül?" Valóban balgán beszéltem olyanról, ami tudásomat messze meghaladja!
Job 42:4 "Hallgass meg csak, hadd beszéljek, én kérdezlek, te meg felelj nekem!
Job 42:5 Eddig szóbeszédből hallottam felőled, most pedig saját szememmel látlak!
Job 42:6 Korholom tehát önmagamat, bánom bűneimet porban és hamuban!"
Job 42:7 Miután pedig az Úr Jóbhoz ezekkel a szavakkal szólt, a temáni Elifáznak ezt mondta: "Haragra gyúltam ellened és a két barátod ellen, mert nem beszéltetek előttem igazat, úgy, mint Jób, az én szolgám.
Job 42:8 Azért most vegyetek hét fiatal bikát és hét kost, menjetek Jób szolgámhoz és mutassatok be egészen elégő áldozatot magatokért, és szolgám, Jób könyörögjön értetek. Az ő kedvéért teszem, ha nem tudom be nektek a dőreséget; mert nem beszéltetek felőlem igazat úgy, mint Jób, az én szolgám."
Job 42:9 Elmentek tehát a temáni Elifáz, a súhi Bildád és a naámai Szófár, és úgy cselekedtek, amint az Úr nekik mondta. És az Úr tekintettel volt Jób személyére.
Job 42:10 Az Úr hajlott is Jób bűnbánatára, miután ő a barátaiért imádkozott, és mindenből, amije volt Jóbnak, kétannyit adott neki az Úr.
Job 42:11 És meglátogatta őt minden fivére, minden nővére, és régi ismerősei is, valahányan voltak, vele étkeztek házában, sajnálkoztak fölötte, és megvigasztalták mindazon csapások miatt, amelyeket az Úr rábocsátott, és mindenki adott neki egy-egy juhot és egy arany fülbevalót.
Job 42:12 Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt, mert lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamárkancája.
Job 42:13 És született neki hét fia és három leánya.
Job 42:14 Az egyiket Jemimának, a másikat Kassziának, a harmadikat pedig Kerenhappuknak hívta.
Job 42:15 Az egész földön sem lehetett olyan szép leányokat találni, mint amilyenek Jób leányai voltak, és atyjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreikkel.
Job 42:16 Jób pedig ezek után még száznegyven évig élt és látta nemcsak gyermekeit, hanem gyermekeinek a gyermekeit is negyedízig. -- Majd meghalt vénségben, napokkal betelten.
Psa 1:1 Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján, és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében,
Psa 1:2 hanem az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja!
Psa 1:3 Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek nem hull le a lombja. Boldogul minden dolgában.
Psa 1:4 Nem így járnak a gonoszok, nem így, hanem úgy, miként a szálló por, amelyet elsodor a szél.
Psa 1:5 Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor, sem a vétkesek az igazak gyülekezetében.
Psa 1:6 Mert ismeri az Úr az igazak útját, de elvész az istentelenek ösvénye.
Psa 2:1 Miért dühöngenek a nemzetek, terveznek hiúságokat a népek?
Psa 2:2 Fölkelnek a föld királyai, egybegyűlnek mind a fejedelmek az Úr ellen, s az ő Fölkentje ellen:
Psa 2:3 "Szakítsuk széjjel láncukat, igájukat rázzuk le magunkról!"
Psa 2:4 A mennyekben lakó kineveti őket, az Úr kigúnyolja őket.
Psa 2:5 Haragjában így szól majd hozzájuk, bosszúságában szétzavarja őket:
Psa 2:6 "Fölkentem királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!"
Psa 2:7 Hirdetem az Úr rendeletét.Mert így szólt hozzám az Úr: "Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged.
Psa 2:8 Kérd tőlem, és odaadom neked a nemzeteket örökségedül, s osztályrészedül a föld határait.
Psa 2:9 Kormányozd őket vasvesszővel, cserépedényként törd össze őket."
Psa 2:10 Nos hát, királyok, okuljatok, tanuljatok, ti földi bírák!
Psa 2:11 Szolgáljátok az Úrat félelemmel, ujjongjatok előtte remegve.
Psa 2:12 Tanuljatok fegyelmet, hogy fel ne gerjedjen az Úr haragja, s az igaz útról el ne vesszetek, amikor haragja hirtelen fellobban. Boldogok mindazok, akik benne bíznak!
Psa 3:1 Dávid zsoltára, amikor fia, Absalom elől menekült.
Psa 3:2 Uram, számosan szorongatnak engem, és sokan kelnek föl ellenem!
Psa 3:3 Sokan mondják rám: "Nincsen segítsége Istenében!"
Psa 3:4 Ám te, Uram, oltalmam vagy nekem, dicsőségem vagy, és fölemeled fejem.
Psa 3:5 Hangos szómmal az Úrhoz kiáltottam, s szent hegyéről meghallgatott engem.
Psa 3:6 Aludni tértem, s álomba merültem, és felébredtem, mert az Úr fölkarolt engem.
Psa 3:7 Nem félek ezernyi néptől, amely körös-körül rám tör. Kelj fel, Uram, szabadíts meg, Istenem!
Psa 3:8 Te arcul csaptad minden ellenségem, a bűnösök fogát összetörted.
Psa 3:9 Az Úré a szabadítás, legyen áldásod népeden!
Psa 4:1 A karvezetőnek. Hárfára. Dávid zsoltára.
Psa 4:2 Meghallgatott igazságom Istene, amikor segítségül hívtam. Szorongatásomban tágas teret adtál nekem. Könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!
Psa 4:3 Emberek fiai, meddig lesz nehéz a szívetek? Miért szerettek hiábavalóságot, hajszoltok hazugságot?
Psa 4:4 Tudjátok meg: az Úr csodát művel szentjével, meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.
Psa 4:5 Bár haragudtok, ne vétkezzetek, rejtsétek azt szívetekbe nyugvóhelyeiteken, és békéljetek meg.
Psa 4:6 Áldozzatok igaz áldozatokat és bizalmatokat az Úrba vessétek.
Psa 4:7 Sokan mondják: "Ki mutat jót nekünk?" Ragyogtasd ránk jelként arcod fényességét, Uram!
Psa 4:8 Több örömöt öntöttél szívembe, mint amikor a búza és a bor bőven terem.
Psa 4:9 Éppen azért békében alszom és megnyugszom, mert te, Uram, különösen megerősítettél a reménységben engem.
Psa 5:1 A karvezetőnek. Fuvolára. Dávid zsoltára.
Psa 5:2 Figyelj szavamra, Uram, halld meg panaszomat!
Psa 5:3 Méltasd figyelmedre kiáltásomat, én királyom és én Istenem!
Psa 5:4 Mert hozzád intézem imádságomat, Uram, halld meg hajnalban szavamat, korán reggel eléd állok és rád vetem pillantásom.
Psa 5:5 Bizony, Istenem, te nem kedveled a gonoszságot; Gonosz ember melletted nem marad meg,
Psa 5:6 a hamisak nem állhatnak meg szemed előtt.
Psa 5:7 Gyűlölöd valamennyi gonosztevőt, a hazudozókat mind elpusztítod. Utálja az Úr a vérontó s álnok embert.
Psa 5:8 Én azonban nagy irgalmadban bízva, bemegyek hajlékodba; Irántad való félelemmel leborulok szent templomod előtt.
Psa 5:9 Uram, vezess engem igazságodban, ha rám tör ellenségem, tedd egyenessé előttem utadat.
Psa 5:10 Mert szájukban nincs igazság, a szívük hiábavalóság, a torkuk nyitott sír, nyelvük járása álnok.
Psa 5:11 Isten, mondd ki fölöttük ítéletedet, saját terveikben bukjanak meg! Sok istentelenségük miatt űzd el őket, mert haragra ingereltek téged, Uram.
Psa 5:12 De örvendezzenek azok, akik benned bíznak, oltalmazd őket és megdicsőülnek benned, akik szeretik neved.
Psa 5:13 Mert te, Uram, az igazakat megáldod, jóakaratodat pajzsként borítod rájuk.
Psa 6:1 A karvezetőnek. Hárfára. Dávid zsoltára.
Psa 6:2 Uram, ne feddj meg bosszúságodban, és ne fenyíts meg engem haragodban.
Psa 6:3 Könyörülj rajtam, Uram, mert erőtlen vagyok, gyógyíts meg, Uram, mert csontjaim remegnek.
Psa 6:4 Lelkem teljesen összezavarodott, Uram, meddig késlekedsz még?
Psa 6:5 Fordulj felém, Uram és ments meg engem, szabadíts meg irgalmadban engem!
Psa 6:6 Hisz a halál honában senki sem emlékezik meg rólad, s az alvilágban ki dicsér téged?
Psa 6:7 Kimerültem a sóhajtozásban, éjjelenként megfürösztöm ágyamat, könnyeimmel öntözöm nyugvóhelyemet.
Psa 6:8 Szememet a bánat homályossá tette, aggá lett sok ellenségem.
Psa 6:9 El tőlem mind, ti gonosztevők, mert az Úr meghallgatta sírásom szavát!
Psa 6:10 Az Úr meghallgatta könyörgésemet, az Úr figyelembe vette imádságomat.
Psa 6:11 Valljon szégyent és zavarodjon össze minden ellenségem, távozzon mind és valljon szégyent.
Psa 7:1 Dávid panasza, amelyet az Úrnak énekelt Kúsinak, Jemini fiának beszéde miatt.
Psa 7:2 Uram, én Istenem, benned remélek! Ments meg minden üldözőmtől és szabadíts meg engem,
Psa 7:3 hogy mint az oroszlán, ellenségem szét ne tépjen, mert nincsen, aki megmentene!
Psa 7:4 Uram, én Istenem, ha elkövettem azt, ha gonoszság tapad kezemhez,
Psa 7:5 ha megfizetettem annak, aki bántott, s ha kiraboltam ellenségemet és kisemmiztem,
Psa 7:6 üldözzön az ellenség és hadd érjen utol, életemet tiporja földre, tegye porrá dicsőségemet.
Psa 7:7 Kelj föl, Uram, haragodban, kelj föl ellenségeim bősz dühe ellen, kelj föl, Uram, én Istenem, Tégy ítéletet törvényed szerint!
Psa 7:8 Gyűljön köréd a népek serege, és foglald el fölöttük magas helyed:
Psa 7:9 az Úr megítéli a népeket! Ítélj meg, Uram, igazságom szerint, s ártatlanságom szerint mondj ítéletet fölöttem.
Psa 7:10 Szűnjék meg az istentelenek gonoszsága, és erősítsd meg az igazat. Igazságos Isten, a szívek és vesék vizsgálója!
Psa 7:11 Segítségem az Úrtól jön, aki megmenti az igazszívűeket.
Psa 7:12 Isten igazságos bíró, erős ő, mindennap fellobban haragja.
Psa 7:13 Nemde ismét kivonta kardját, íját kifeszítette és készen tartja?
Psa 7:14 Elkészítette halálos fegyverét, nyilait tüzesekké tette.
Psa 7:15 Íme, ez igaztalanságot vajúdott: fájdalmat fogant, és gonoszságot szült.
Psa 7:16 Vermet nyitott és mélyre kiásta, s beleesett a maga ásta gödörbe.
Psa 7:17 Saját fejére hullik vissza bűne, és gonoszsága visszaszáll önnön fejére.
Psa 7:18 Magasztalom az Urat igazságosságáért, s zsoltárral dicsérem a fölséges Úr nevét.
Psa 8:1 A karvezetőnek. A "Szőlőprések" dallama szerint. Dávid zsoltára.
Psa 8:2 Uram, mi Urunk, Milyen csodálatos neved szerte a világon! Hisz az egeknél fenségesebb dicsőséged.
Psa 8:3 Kisdedek és csecsemők szájával hirdetteted dicséretedet ellenségeid előtt, hogy tönkretedd az ellenséget s a bosszúra kelőt.
Psa 8:4 Hiszen ha nézem az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket alkottál,
Psa 8:5 mi az ember, hogy figyelemre méltatod, és mi az emberfia, hogy meglátogatod?
Psa 8:6 Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad,
Psa 8:7 és kezed művei fölé állítottad.Lába alá vetettél mindent:
Psa 8:8 minden juhot és marhát, és hozzá a mezei vadakat,
Psa 8:9 az ég madarait s a tengeri halat, mindazt, ami a tenger ösvényein jár.
Psa 8:10 Uram, mi Urunk, milyen csodálatos neved szerte a világon!
Psa 9:1 A karvezetőnek. A "Mút labbén" dallama szerint. Dávid zsoltára.
Psa 9:2 Uram, teljes szívemből dicsérlek, hirdetem minden csodatettedet.
Psa 9:3 Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet!
Psa 9:4 Mert ellenségeim meghátráltak, színed előtt meginogtak s elpusztultak.
Psa 9:5 Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél.
Psa 9:6 Megdorgáltad a nemzeteket, elpusztítottad az istentelent, nevüket eltörölted mindörökre.
Psa 9:7 Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek, romba döntötted városaikat, velük együtt tűnt el emlékük is.
Psa 9:8 Íme az Úr mindörökké trónol, ítéletre készen tartja trónusát.
Psa 9:9 Megítéli igazsággal a föld kerekségét, méltányosan ítéli meg a népeket.
Psa 9:10 Az Úr lesz az elnyomott menedéke, szorongatásai között alkalmas időben segítője.
Psa 9:11 Bízzanak is benned, akik megismerték neved, mert a téged keresőket nem hagyod el, Uram.
Psa 9:12 Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, tetteit hirdessétek a nemzetek között.
Psa 9:13 Mert megemlékezett róluk, aki számon kéri a vért, nem feledte el a szegények szavát.
Psa 9:14 Könyörülj rajtam, Uram, nézd, szorongatnak ellenségeim! De te fölemelsz a halál kapuiból engem,
Psa 9:15 hogy hirdessem teljes dicséretedet, Sion leányának kapuiban ujjongjak szabadításodon.
Psa 9:16 A nemzetek beestek a maguk ásta verembe, a tőrben, amelyet elrejtettek, saját lábuk akadt meg.
Psa 9:17 Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a gonosz.
Psa 9:18 Az alvilágba térnek a vétkesek, minden nemzet, amely megfeledkezett Istenről!
Psa 9:19 Mert nem marad örökre elfeledve a szegény, nem vész el végleg a szegények reménye.
Psa 9:20 Kelj fel, Uram! Ember ne legyen elbizakodott, színed előtt ítéletre kerüljenek a nemzetek.
Psa 9:21 Bocsáss rájuk, Uram, rettegést, hadd tudják meg a nemzetek, hogy csak emberek!
Psa 10:1 Miért maradsz, Uram, oly távol tőlem? Miért rejtőzködsz a szükség és szorongatás idején?
Psa 10:2 A gonosz kevélykedik, üldözi a szegényt; Fogják meg őket saját kigondolt terveik!
Psa 10:3 Hisz dicsekszik lelke kívánságaival a gonosz, és magára mond áldást a fösvény.
Psa 10:4 Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz, "Nem keresi; nincs Isten!"
Psa 10:5 Egyre csak ezt forgatja fejében. Útjai szerencsések minden időben. Túl magasak neki ítéleteid, mind megveti ellenségeit.
Psa 10:6 Mert így szól szívében: "Én nem ingok meg, baj nélkül maradok nemzedékről nemzedékre."
Psa 10:7 Szája csupa átok, erőszak, álnokság, nyelve alatt fájdalom és gonoszság.
Psa 10:8 Lesben áll az utakon, titokban öli meg az ártatlant.
Psa 10:9 Szeme a szegényt kémleli, mint barlangjában az oroszlán, leskelődik rejtekén. Leskelődik, hogy a szegényt megragadja, elragadja a szegényt, hálójába fogva.
Psa 10:10 Ráront lelapulva, és a nyomorultak csak hullanak karja erejétől.
Psa 10:11 Mert így szól szívében: "Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket!"
Psa 10:12 Kelj föl, Uram, Isten! Emeld föl kezed, ne feledd el a szegényeket!
Psa 10:13 Miért gúnyolja a gonosz az Istent? Miért mondja szívében: "Nem kéred számon."
Psa 10:14 Láttad ezt, hiszen te figyeled a kínt s a gyötrelmet, juttasd tehát kezeidbe őket! Terád bízta magát a szegény, az árvának te lettél a segítője.
Psa 10:15 Törd össze a bűnös és a gonosz karját; keresheted majd gonosztettüket, de nem találod.
Psa 10:16 Király az Úr örökkön-örökké, kipusztultak országából a pogányok.
Psa 10:17 A szegények kívánságát meghallgattad, Uram. Megerősítetted szívüket és rájuk figyel füled,
Psa 10:18 hogy az árvának és az elnyomottnak igazságot tégy, hogy ne hozzon többé rettegést a földből való ember.
Psa 11:1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Az Úrban bízom én. Hogyan mondhatjátok nekem: "Menekülj a hegyekbe, mint a veréb!
Psa 11:2 Mert íme a bűnösök kifeszítették az íjat, a húrra illesztették nyilaikat, hogy lenyilazzák a sötétben az egyenes szívűeket.
Psa 11:3 Ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet akkor az igaz?"
Psa 11:4 Szent templomában van az Úr, áll az egekben az Úr trónusa. A szegényre tekint a szeme, az emberek fiait vizsgálja pillantása.
Psa 11:5 Megvizsgálja az Úr az igazat s az istentelent; Saját lelkét gyűlöli, aki szereti a gonoszságot.
Psa 11:6 Parazsat és kénkövet hullat a bűnösökre, és szélvihar lesz kelyhük osztályrésze.
Psa 11:7 Mert igaz az Úr s az igazságot kedveli, az igazak láthatják majd arcát.
Psa 12:1 A karvezetőnek. Nyolcadra. Dávid zsoltára.
Psa 12:2 Segíts meg, Uram, mert pusztulnak a szentek, az emberek fiai között a hűséges megfogyatkozott.
Psa 12:3 Hiábavalóságot mond mindenki a felebarátjának, álnok szájjal, kétszínűen beszélnek.
Psa 12:4 Pusztítson el az Úr minden álnok szájat, és kevélyen beszélő nyelvet!
Psa 12:5 Akik így szólnak: "Nyelvünkkel diadalmaskodunk, velünk van a mi szánk: ki lesz rajtunk úrrá?"
Psa 12:6 "A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt fölkelek - mondja az Úr - és megszabadítom a megvetettet."
Psa 12:7 Az Úr szava tiszta szó, tűzben megpróbált ezüst, salaktól elválasztva, hétszeresen megtisztítva.
Psa 12:8 Uram, te megőrzöl és megoltalmazol minket, e nemzedéktől mindörökre. Körös-körül istentelenek járnak, mert a szennyet magasztalják fel az emberek fiai.
Psa 13:1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Psa 13:2 Meddig felejtesz el egészen, Uram? Arcodat meddig fordítod el tőlem?
Psa 13:3 Meddig kell gondokat hordoznom lelkemben, szívemben fájdalmat mindennap? Meddig kerekedik fölém ellenségem?
Psa 13:4 Nézz rám és hallgass meg, Uram, Istenem! Ragyogtasd fel szememet, hogy halálos álomba sohase merüljek,
Psa 13:5 hogy sohase mondja ellenségem: "Legyőztem!" Ne örvendezzenek szorongatóim, hogy meginogtam.
Psa 13:6 Én azonban bízom a te irgalmadban. Szívem ujjong, mert megszabadítasz, énekelek az Úrnak, aki jót tesz velem.
Psa 14:1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Így szól szívében az esztelen: "Nincs Isten!" Romlottak és utálatosak lettek törekvéseikben, nincs, aki jót cselekedne.
Psa 14:2 Lenéz az Úr a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa: van-e okos, aki Istennel gondol?
Psa 14:3 Elfordultak mindannyian, megromlottak valamennyien, nincs, aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem.
Psa 14:4 Nemde mind értelmetlenek, akik gonoszat tesznek, s fölfalják népemet, mint egy falat kenyeret.Nem hívják segítségül az Urat,
Psa 14:5 ott megremegnek a félelemtől, mert az Úr az igaz nemzedékkel van.
Psa 14:6 Megzavarjátok a szűkölködő szándékait, ámde az Úr az ő reménysége.
Psa 14:7 Bárcsak eljönne Izrael segítsége Sionból! Ha majd az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákob, és örvendezik majd Izrael.
Psa 15:1 Dávid zsoltára. Uram, ki lakhat sátradban? Ki tartózkodhat szent hegyeden?
Psa 15:2 Az, aki szeplőtelenül jár, és igazságot cselekszik, aki igazat gondol szívében,
Psa 15:3 aki nyelvével nem követ el álnokságot, felebarátjának nem tesz rosszat, nem ad hitelt embertársa gyalázásának.
Psa 15:4 Aki előtt a gonosz nem ér semmit, de nagyra tartja azokat, akik az Urat félik. Aki esküjét nem vonja vissza, még ha kárára is van,
Psa 15:5 pénzét nem adja kamatra, s vesztegető ajándékot nem fogad el az ártatlan ellen.Aki így cselekszik, meg nem inog sohasem.
Psa 16:1 Miktám, Dávidtól. Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem!
Psa 16:2 Mondom az Úrnak: "Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad."
Psa 16:3 A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak, bennük van minden gyönyörűségem.
Psa 16:4 Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra.
Psa 16:5 Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze: te adod vissza örökségemet.
Psa 16:6 A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem, valóban pompás nekem az én örökségem.
Psa 16:7 Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem, veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem.
Psa 16:8 Szüntelenül az Úr van szemem előtt, meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon.
Psa 16:9 Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is reménységben pihen:
Psa 16:10 Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet, s nem engeded, hogy szented romlást lásson.
Psa 16:11 Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.
Psa 17:1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, méltasd figyelemre könyörgésemet. Hallgasd meg könyörgésemet, nem álnok ajakról fakad.
Psa 17:2 Színed elől jöjjön igazság nekem, szemed lássa meg igazamat.
Psa 17:3 Vizsgáld meg szívemet, és látogasd meg éjjel, tégy tűzpróbára engem, és nem találsz bennem gonoszságot.
Psa 17:4 Num nem beszélt emberek dolgáról, kerültem ajkad igéi szerint az erőszakos utakat.
Psa 17:5 Tartsd meg léptemet a te ösvényeiden, hogy meg ne inogjon a lábam.
Psa 17:6 Hozzád kiáltok, hisz te meghallgatsz, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg szavaimat!
Psa 17:7 Mutasd meg csodás irgalmadat, hiszen megmented az üldözőktől azokat, akik jobbodban bíznak!
Psa 17:8 Óvj, mint szemed fényét, nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem
Psa 17:9 a gonoszok elől, akik nyomorgatnak engem!Ellenségeim dühöngve körülkerítettek,
Psa 17:10 bezárták kövér szívüket, szájuk ontja a kevélységet.
Psa 17:11 Megleptek, s íme, körülvesznek, rám szegezik szemüket, hogy földre terítsenek,
Psa 17:12 Tekintetük, mint a prédára kész oroszláné, s mint a rejtekhelyén meghúzódó oroszlánkölyöké.
Psa 17:13 Kelj fel, Uram! Előzd meg és terítsd le őt! Ments meg engem kardoddal az istentelentől,
Psa 17:14 karoddal a halottaktól, Uram, a holtaktól, akiknek nincs már részük az életből! Töltsd meg hasukat javaiddal, hadd lakjanak jól gyermekeik, s hagyják fiaikra, ami megmarad.
Psa 17:15 Én azonban igazságban látom meg arcodat, és színed látása tölt el amikor fölébredek.
Psa 18:1 A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából
Psa 18:2 és Saul kezéből. Így szólt tehát:Szeretlek Uram, én erősségem!
Psa 18:3 Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem.
Psa 18:4 Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől.
Psa 18:5 Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei,
Psa 18:6 körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei.
Psa 18:7 Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.
Psa 18:8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrendültek a hegyek, és megindultak, mert ő haragra gerjedt.
Psa 18:9 Füst szállt fel orrából, és emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.
Psa 18:10 Lehajtotta az eget és leszállott, ködhomály volt lába alatt.
Psa 18:11 Fölszállt a kerubok fölé, a szél szárnyain repült.
Psa 18:12 Rejtekhelyévé tette a sötétséget, sátrat vont maga köré sötét vízből, a lég felhőiből.
Psa 18:13 Arcának fényessége előtt futottak a felhők, a jégeső s az izzó parázs.
Psa 18:14 Dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges: jégeső és az izzó parázs.
Psa 18:15 Kilőtte nyilait és szétszórta őket, leküldte villámait és szétzavarta őket.
Psa 18:16 Előtűntek a vizek forrásai, feltárultak a földkerekség alapjai korholó szavadtól, Uram, haragod leheletének fúvásától.
Psa 18:17 Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem.
Psa 18:18 Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől.
Psa 18:19 Megrohantak engem nyomorúságom napján, de támaszom lett az Úr.
Psa 18:20 Kivezetett a szabad térre engem, megmentett, mert kedvét lelte bennem.
Psa 18:21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
Psa 18:22 mert megőriztem az Úr útjait, Istenemtől gonoszul el nem tértem.
Psa 18:23 Mert szem előtt tartottam minden rendeletét, igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam.
Psa 18:24 Mert szeplőtelen voltam előtte, s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
Psa 18:25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
Psa 18:26 A szenthez szent vagy, az ártatlan emberhez ártatlan,
Psa 18:27 a választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod.
Psa 18:28 Mert a megalázott népet megmented, de megalázod a kevélyek szemét.
Psa 18:29 Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat, Isten teszi világossá sötétségemet.
Psa 18:30 Mert te ragadsz ki a kísértésből, Istenem által ugrom át a falat.
Psa 18:31 Én Istenem! -- Szeplőtelen az ő útja, tűzben próbált az Úr szava, oltalmazója ő minden benne bízónak.
Psa 18:32 Valóban, ki Isten az Úron kívül? Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül?
Psa 18:33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és szeplőtelenné tette utamat.
Psa 18:34 Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét, és magaslatokra állított fel engem.
Psa 18:35 Kezemet harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít.
Psa 18:36 Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem.
Psa 18:37 Tág teret nyitottál lépteimnek, és bokáim nem gyengültek el.
Psa 18:38 Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak.
Psa 18:39 Összetörtem őket, nem tudtak felkelni, a lábam alá estek.
Psa 18:40 Erővel öveztél fel engem a harcra, az ellenem állókat alám vetetted.
Psa 18:41 Megszalasztottad ellenségeimet, és gyűlölőimet széjjelszórtad.
Psa 18:42 Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket, kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk.
Psa 18:43 Szétszórtam őket, mint a szél a port, széttiportam őket, mint az utca sarát.
Psa 18:44 Népem lázadásától megmentettél, nemzetek vezetőjévé tettél engem. Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett,
Psa 18:45 mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem. Idegen fiak hízelegtek nekem,
Psa 18:46 idegenek fiai erejüket vesztették, remegtek rejtekükben.
Psa 18:47 Él az Úr, áldott legyen Segítőm, magasztalják az én megmentő Istenemet!
Psa 18:48 Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak, és népeket vetsz alám, aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől,
Psa 18:49 az ellenem támadók fölé juttatsz, megszabadítasz az erőszak emberétől.
Psa 18:50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között, és zsoltárt zengek nevednek,
Psa 18:51 aki bőségesen segíti királyát, aki irgalmat gyakorol Fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké.
Psa 19:1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Psa 19:2 Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt.
Psa 19:3 Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat.
Psa 19:4 Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket:
Psa 19:5 az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk.
Psa 19:6 Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának.
Psa 19:7 Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát.
Psa 19:8 Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek.
Psa 19:9 Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet.
Psa 19:10 Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak.
Psa 19:11 Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél.
Psa 19:12 Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges.
Psa 19:13 Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől,
Psa 19:14 és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok.
Psa 19:15 Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!
Psa 20:1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Psa 20:2 A szorongatás napján hallgasson meg téged az Úr, oltalmazzon meg Jákob Istenének neve!
Psa 20:3 Küldjön neked szentélyéből segítséget, és Sionból nyújtson védelmet!
Psa 20:4 Emlékezzék meg minden áldozatodról, és találja égő áldozatodat kövérnek!
Psa 20:5 Bánjon veled szíved szerint, és váltsa valóra minden tervedet!
Psa 20:6 Hadd örvendjünk szabadításodnak, hadd emeljünk zászlót Istenünk nevében! Teljesítse az Úr minden kérésedet!
Psa 20:7 Már tudom: fölkentjének az Úr győzelmet adott; Szent egéből meghallgatta, hatalmas jobbja megsegíti.
Psa 20:8 Ezek harci szekereikben, azok lovaikban, mi pedig az Úr, a mi Istenünk nevében keresünk segítséget.
Psa 20:9 Ők lehanyatlanak és elhullanak, mi azonban fölkeltünk és állunk szilárdan.
Psa 20:10 Uram, tartsd meg a királyt, és hallgass meg azon napon, amelyen hozzád kiáltunk!
Psa 21:1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Psa 21:2 Uram, hatalmadon örvend a király, és mérhetetlenül ujjong segítségeden.
Psa 21:3 Teljesítetted szívének kívánságát, nem tagadtad meg tőle ajkának óhajtását.
Psa 21:4 Sőt elébe siettél boldogító áldással, fejére színarany koronát helyeztél.
Psa 21:5 Életet kért tőled, s te megadtad neki, hogy sokáig éljen, időtlen időkig.
Psa 21:6 Segítséged folytán nagy a dicsősége, dicsőséggel és nagy ékességgel ruháztad fel őt.
Psa 21:7 Valóban, áldássá tetted őt mindörökre, megörvendeztetted vidámsággal színed előtt.
Psa 21:8 Minthogy az Úrban bízik a király, meg nem inog a Fölséges irgalmából.
Psa 21:9 Érje utol kezed minden ellenségedet, érje el jobbod minden gyűlölődet!
Psa 21:10 Tedd őket hasonlókká tüzes kemencéhez, abban az időben, amikor megjelensz. Nyelje el őket haragjában az Úr, és a tűz eméssze el őket!
Psa 21:11 Pusztítsd el magzataikat a földről, utódaikat az emberek fiai közül!
Psa 21:12 Mert gonoszat határoztak ellened, álnok terveket szőttek, de semmit sem vihettek keresztül.
Psa 21:13 Mert te megfutamítottad őket, íjaddal célba vetted arcukat.
Psa 21:14 Kelj fel, Uram, hatalmaddal! Hadd magasztaljuk erődet énekkel és zsoltárral!
Psa 22:1 A karvezetőnek. A "Szarvastehén hajnalban" dallama szerint. Dávid zsoltára.
Psa 22:2 Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem.
Psa 22:3 Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok.
Psa 22:4 Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz.
Psa 22:5 Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket.
Psa 22:6 Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek.
Psa 22:7 Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata.
Psa 22:8 Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja:
Psa 22:9 "Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne."
Psa 22:10 Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta.
Psa 22:11 Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem.
Psa 22:12 Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana.
Psa 22:13 Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem.
Psa 22:14 Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.
Psa 22:15 Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.
Psa 22:16 Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.
Psa 22:17 Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat,
Psa 22:18 megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem,
Psa 22:19 elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.
Psa 22:20 De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre!
Psa 22:21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából!
Psa 22:22 Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától!
Psa 22:23 Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek:
Psa 22:24 Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda,
Psa 22:25 Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált.
Psa 22:26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt.
Psa 22:27 Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: "Éledjen fel szívük mindörökre!"
Psa 22:28 Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja.
Psa 22:29 Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken.
Psa 22:30 Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak.Neki él majd a lelkem,
Psa 22:31 Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek,
Psa 22:32 az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: "Így cselekedett az Úr!"
Psa 23:1 Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm,
Psa 23:2 zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem.
Psa 23:3 Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért.
Psa 23:4 Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem.
Psa 23:5 Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted.
Psa 23:6 Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.
Psa 24:1 Zsoltár Dávidtól. Az Úré a föld s ami azt betölti, a földkerekség és minden lakója.
Psa 24:2 Mert ő alapította a tengerekre, s a folyók fölé ő állította.
Psa 24:3 Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén?
Psa 24:4 Az, akinek keze ártatlan, akinek szíve tiszta, aki magát hiúságra nem adja, s nem tesz hamis esküt.
Psa 24:5 Az ilyen áldást nyer az Úrtól, s irgalmat Istentől, oltalmazójától.
Psa 24:6 Ez azok nemzedéke, akik őt keresik, akik Jákob Istenének arcát keresik.
Psa 24:7 Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya!
Psa 24:8 Ki az a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, a harcban hatalmas Úr.
Psa 24:9 Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya!
Psa 24:10 Ki az a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya.
Psa 25:1 Dávid zsoltára. Hozzád emelem, Uram, lelkemet,
Psa 25:2 Istenem, tebenned remélek; ne hagyd, hogy megszégyenüljek, és ellenségeim ujjongjanak fölöttem!
Psa 25:3 Hisz senki, aki tebenned bízik, meg nem szégyenül. De szégyen éri mindazokat, akik hiábavalóságok miatt hűtlenek lesznek.
Psa 25:4 Utaidat, Uram, mutasd meg nekem, és ösvényeidre taníts meg engem!
Psa 25:5 Vezess és oktass engem igazságodra, mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és én tebenned bízom szüntelen!
Psa 25:6 Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről, és irgalmadról, hisz azok öröktől valók!
Psa 25:7 Ifjúkorom bűneire s botlásaira ne gondolj vissza; Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam, hiszen te jó vagy, én Uram!
Psa 25:8 Édes az Úr és igazságos, ezért útbaigazítja a vétkeseket.
Psa 25:9 Végzésével vezérli az alázatosakat, megtanítja útjaira a szelídeket.
Psa 25:10 Az Úr minden útja irgalom és igazság azok iránt, akik szövetségét és törvényeit megtartják.
Psa 25:11 A te saját nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az!
Psa 25:12 Ki az, aki féli az Urat? Annak megmutatja, milyen utat válasszon.
Psa 25:13 Annak boldogságot élvez majd a lelke, és utóda örökli a földet.
Psa 25:14 Barátja az Úr azoknak, akik őt félik, és szövetségét megmutatja nekik.
Psa 25:15 Állandóan az Úrra tekint szemem, mert ő húzza ki lábamat a tőrből.
Psa 25:16 Tekints rám és irgalmazz nekem, mert elhagyatott és szegény vagyok.
Psa 25:17 Szívem szorongatásai megsokasodtak, vezess ki ínségemből engem.
Psa 25:18 Nézd megalázottságomat és szenvedésemet, bocsásd meg minden vétkemet!
Psa 25:19 Nézd, milyen sokan vannak ellenségeim, milyen ádáz gyűlölettel gyűlölnek engem!
Psa 25:20 Oltalmazz és szabadíts meg engem, ne hagyd, hogy megszégyenüljek, hiszen benned remélek!
Psa 25:21 Álljanak mellém az ártatlanok és az igazak, mert beléd vetem bizalmamat.
Psa 25:22 Szabadítsd meg Isten, Izraelt minden szorongatásából!
Psa 26:1 Dávidtól. Szolgáltass, Uram, igazságot nekem, mert ártatlanságban járok, s az Úrba vetett bizalmam nem inog meg.
Psa 26:2 Tégy próbára, Uram, és vizsgálj meg engem, próbáld meg tűzzel vesémet és szívemet!
Psa 26:3 Mert szemem előtt van irgalmasságod, s a te igazságodban járok.
Psa 26:4 Nem ültem együtt a hivalkodókkal, és nem jártam az alattomosokkal.
Psa 26:5 Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le az istentelenekkel.
Psa 26:6 Ártatlanságban mosom kezemet, és körülveszem oltárodat, Uram,
Psa 26:7 hogy halljam a dicséret szavát, és hirdessem minden csodatettedet.
Psa 26:8 Uram, szeretem házad rejtekét, és dicsőséged lakóhelyét.
Psa 26:9 Istenem, ne pusztítsd el a gonoszokkal együtt lelkemet, s éltemet a vér embereivel,
Psa 26:10 Akiknek kezéhez gonoszság tapad, és jobbjuk telve van megvesztegetéssel.
Psa 26:11 Én azonban ártatlanságomban járok, ments meg engem, irgalmazz nekem!
Psa 26:12 Lábam egyenes úton áll, a gyülekezetekben áldom az Urat.
Psa 27:1 Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem?
Psa 27:2 Ha közelednek felém a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek.
Psa 27:3 Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem.
Psa 27:4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam templomát.
Psa 27:5 Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem.
Psa 27:6 Így fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában, éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak.
Psa 27:7 Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem!
Psa 27:8 Rólad mondja a szívem: "Téged keres tekintetem!" A te arcodat keresem, Uram!
Psa 27:9 Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te vagy segítőm; Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem!
Psa 27:10 Hisz atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem.
Psa 27:11 Mutasd meg nekem, Uram, utadat, és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt.
Psa 27:12 Ne adj át ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik erőszakot lihegnek.
Psa 27:13 Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén.
Psa 27:14 Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!
Psa 28:1 Dávidtól. Hozzád kiáltok, Uram, Istenem, ne fordulj el szótlanul tőlem! Ne legyek olyan, ha néma maradsz hozzám, mint aki a sírverembe száll.
Psa 28:2 Hallgasd meg, Uram, könyörgésem szavát, amikor imádkozom hozzád, amikor fölemelem kezemet szent templomod felé.
Psa 28:3 Ne sodorj el engem a bűnösökkel és a gonosztevőkkel, akik békésen szólnak felebarátjukhoz, holott szívükben gonoszság lakik.
Psa 28:4 Fizess meg nekik cselekedeteik szerint, és szándékaik gonoszsága szerint; Kezük művei szerint jutalmazd meg őket, add meg nekik, amit érdemelnek!
Psa 28:5 Mivel nem gondolnak az Úr tetteivel, és kezének műveivel, lerombolja és nem építi fel őket.
Psa 28:6 Áldott legyen az Úr, mert meghallgatta könyörgésem szavát!
Psa 28:7 Segítőm és oltalmazóm az Úr, szívem benne remél s ő megsegít engem; Ujjong a szívem, s énekemben hálát zengek neki.
Psa 28:8 Az Úr az ő népének erőssége, s fölkentjének megmentő védelmezője.
Psa 28:9 Uram, mentsd meg népedet, áldd meg örökségedet, kormányozd és tedd naggyá őket mindörökké!
Psa 29:1 Zsoltár Dávidtól. Adjatok az Úrnak, Istennek fiai, adjatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet,
Psa 29:2 adjatok dicsőséget az Úr nevének, imádjátok az Urat szent ragyogásban!
Psa 29:3 Az Úr hangja zeng a vizek fölött; A fölséges Isten mennydörög, ott van az Úr a nagy vizek fölött.
Psa 29:4 Az Úr szava erősen zeng, az Úr szava fenséges.
Psa 29:5 Az Úr szava cédrusokat tördel, a Libanon cédrusait összetöri az Úr.
Psa 29:6 Szökell szavára mint a borjú, a Libanon s a Szirjon, mint a fiatal bölény.
Psa 29:7 Az Úr hangja tüzes lángokat szór,
Psa 29:8 az Úr hangja megrendíti a pusztát, megremegteti az Úr Kádes pusztáját.
Psa 29:9 Az Úr hangja a szarvasünőket vajúdásba hozza, a sűrűséget megritkítja, s templomában mindenki így szól: Ó, mily dicső!
Psa 29:10 Az Úr a vízár fölött trónol, és az Úr trónol, mint király örökké.
Psa 29:11 Az Úr hatalmat ad népének, és békességgel áldja meg népét az Úr.
Psa 30:1 Zsoltár. Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól.
Psa 30:2 Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem.
Psa 30:3 Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem, és te meggyógyítottál engem.
Psa 30:4 Uram, visszahoztad lelkemet az alvilágból, életben tartottál, hogy ne szálljak a sírba.
Psa 30:5 Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei, áldjátok szent emlékezetét!
Psa 30:6 Mert haragja csak egy pillanat, de élethosszig tart jóakarata. Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság.
Psa 30:7 Mikor dúslakodtam, így szóltam: "Nem fogok meginogni sohasem."
Psa 30:8 Mert te, Uram, kegyességedben szilárddá tetted dicsőségemet. De te elfordítottad arcodat tőlem, és én megrendültem.
Psa 30:9 Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam, és Istenemhez könyörögtem.
Psa 30:10 Mi hasznod lenne véremből, ha leszállnék a sírgödörbe? Vajon a por magasztalhat-e téged, és hirdetheti-e hűségedet?
Psa 30:11 Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam, az Úr lett az én segítségem.
Psa 30:12 Sírásomat öröménekké változtattad, szőrruhámat szétszaggattad, vidámsággal öveztél körül,
Psa 30:13 hogy énekeljen neked dicsőségem, és sohase hallgasson. Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem!
Psa 31:1 A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól.
Psa 31:2 Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem!
Psa 31:3 Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem!
Psa 31:4 Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat!
Psa 31:5 Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem.
Psa 31:6 Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene!
Psa 31:7 Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat.
Psa 31:8 Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet,
Psa 31:9 és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat.
Psa 31:10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved,
Psa 31:11 mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim.
Psa 31:12 Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem.
Psa 31:13 Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem.
Psa 31:14 Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem.
Psa 31:15 Én azonban benned bízom, Uram; Azt mondom: "Te vagy az én Istenem!
Psa 31:16 Sorsom a te kezedben van." Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől.
Psa 31:17 Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban.
Psa 31:18 Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban;
Psa 31:19 Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel.
Psa 31:20 Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt!
Psa 31:21 Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől.
Psa 31:22 Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban!
Psa 31:23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: "Elvetettél szemed elől engem!" Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád.
Psa 31:24 Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.
Psa 31:25 Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!
Psa 32:1 Maszkíl Dávidtól. Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűne el van takarva.
Psa 32:2 Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét, s akinek lelkében nincsen csalárdság.
Psa 32:3 Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek, s egész nap jajgattam.
Psa 32:4 Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, ellankadt erőm, mint a nyár hevében.
Psa 32:5 Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: "Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak." És te vétkem gonoszságát megbocsátottad.
Psa 32:6 Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben, akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket.
Psa 32:7 Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől; Körülveszel a szabadulás örömével.
Psa 32:8 Értelmet adok neked és megtanítlak az útra, amelyen járnod kell; Rajtad tartom szemem.
Psa 32:9 Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló és az öszvér: amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát, másként nem közelednek hozzád.
Psa 32:10 Sok csapás éri a bűnöst, ám az Úrban remélőt irgalom övezi.
Psa 32:11 Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak, ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!
Psa 33:1 Örvendezzetek igazak, az Úrban, igaz emberekhez illik a dicséret!
Psa 33:2 Áldjátok az Urat lanttal, zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával!
Psa 33:3 Daloljatok neki új éneket, ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek neki!
Psa 33:4 Mert igaz az Úr igéje, és minden tette hűséggel teli.
Psa 33:5 Az igazságot és a törvényt szereti; Az Úr irgalma betölti a földet.
Psa 33:6 Az Úr szava alkotta az egeket, szájának lehelete minden seregüket.
Psa 33:7 A tenger vizeit mintegy tömlőbe gyűjtötte, az örvényeket tárházakba helyezte.
Psa 33:8 Félje az Urat az egész föld, remegjen előtte a földkerekség minden lakója!
Psa 33:9 Mert ő szólt, és meglettek, parancsolt, és létrejöttek.
Psa 33:10 Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait, elveti a népek gondolatait.
Psa 33:11 De megmarad az Úr terve mindörökre, szíve szándéka nemzedékről nemzedékre.
Psa 33:12 Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet tulajdonául kiválasztott!
Psa 33:13 Letekint az Úr az égből, mind látja az emberek fiait.
Psa 33:14 Hajlékából nézi a föld megannyi lakóját.
Psa 33:15 Egytől-egyig ő alkotta szívüket, ismeri minden tettüket.
Psa 33:16 Nem szabadítja meg a királyt a nagy sereg, s a hőst nem menti meg nagy ereje.
Psa 33:17 Nem nyújt neki a ló biztos segítséget, nem szabadítja meg hatalmas ereje.
Psa 33:18 De íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt, akik remélik irgalmát,
Psa 33:19 és megmenti a haláltól lelküket, s éhínség idején is táplálja őket.
Psa 33:20 Lelkünket az Úr hordozza, ő segít meg s oltalmaz minket.
Psa 33:21 Valóban, benne örvend a szívünk, és szent nevében reménykedünk.
Psa 33:22 Legyen, Uram, irgalmad rajtunk, amint benned bizakodunk!
Psa 34:1 Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt.
Psa 34:2 Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen.
Psa 34:3 Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek.
Psa 34:4 Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét.
Psa 34:5 Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem.
Psa 34:6 Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül.
Psa 34:7 Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából.
Psa 34:8 Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket.
Psa 34:9 Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik!
Psa 34:10 Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik!
Psa 34:11 Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
Psa 34:12 Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket.
Psa 34:13 Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni?
Psa 34:14 Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot!
Psa 34:15 Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!
Psa 34:16 Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja.
Psa 34:17 De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön.
Psa 34:18 Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket.
Psa 34:19 Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket.
Psa 34:20 Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket.
Psa 34:21 Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük.
Psa 34:22 Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat.
Psa 34:23 De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.
Psa 35:1 Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem, harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.
Psa 35:2 Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj a segítségemre!
Psa 35:3 Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen, mondd nekem: "Én vagyok a segítséged."
Psa 35:4 Szégyenüljenek és hátráljanak meg, akik életemre törnek; Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg, akik ellenem gonoszat terveznek!
Psa 35:5 Legyenek olyanok, mint a por a szélben, s az Úr angyala űzze őket:
Psa 35:6 Legyen útjuk sötét és síkos, s az Úr angyala kergesse őket!
Psa 35:7 Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem, ok nélkül vermet ástak nekem.
Psa 35:8 Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak, elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat, és önnön tőrükbe hulljanak!
Psa 35:9 Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.
Psa 35:10 Minden csontom azt mondja: "Uram, ki hasonló hozzád? Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála, a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják."
Psa 35:11 Hamis tanúk állnak elő, arról faggatnak, amiről nem is tudok.
Psa 35:12 Rosszal fizetnek nekem a jóért, árvaságba döntik lelkemet.
Psa 35:13 Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem, böjttel sanyargattam magamat, és imádságom feléjük fordult bensőmben.
Psa 35:14 Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának, szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.
Psa 35:15 De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek; tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.
Psa 35:16 Elszéledtek de nem nyugszanak, kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak, vicsorgatják rám fogukat.
Psa 35:17 Uram, mikor tekintesz rám? Mentsd meg gonoszságuktól éltemet, az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.
Psa 35:18 Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben, a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.
Psa 35:19 Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.
Psa 35:20 Mert nem békésen beszélnek, és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.
Psa 35:21 Kitátják ellenem szájukat, és hahotázva mondják: "Jól van, jól van, saját szemünk látta!"
Psa 35:22 Uram, te láttad; ne maradj csendben, Uram, ne távozzál tőlem!
Psa 35:23 Ébredj fel és figyelj ítéletemre, én Istenem, Uram, az én ügyemre!
Psa 35:24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam,
Psa 35:25 és ne gondolhassák szívükben: "Jól van, én lelkem!" Ne mondhassák: "Felfaltuk!"
Psa 35:26 Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen; Öltsenek szégyent, gyalázatot, akik kevélyen beszélnek ellenem.
Psa 35:27 De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják, és mondják szüntelen: "Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának békességét akarja!"
Psa 35:28 Nyelvem hirdeti majd igazságodat, és dicséretedet egész nap.
Psa 36:1 A karvezetőnek. Az Úr szolgájától, Dávidtól.
Psa 36:2 Elhatározza magában a gonosz, hogy vétkezik, szeme előtt nincs Isten félelme.
Psa 36:3 Színe előtt álnokul cselekszik, hadd tapasztalják gyűlöletes gonoszságát.
Psa 36:4 Gonoszság és csalárdság szájának beszéde, tudni sem akar arról, hogy a jót cselekedje.
Psa 36:5 Fekvőhelyén gonoszságon jár az esze, minden utat amely nem jó, kipróbál, s nem gyűlöli rosszat.
Psa 36:6 Uram, az égig ér kegyességed, a fellegekig hűséged.
Psa 36:7 Igazságosságod olyan, mint az Isten hegyei, ítéleteid hatalmas mélységek; Fenntartasz, Uram, embert és állatot.
Psa 36:8 Istenem, milyen gazdag a te irgalmasságod! Az emberek fiai szárnyad oltalmába menekülnek.
Psa 36:9 Megrészegülnek házad dús javaitól, gyönyörűséged patakjával itatod őket.
Psa 36:10 Mert nálad van az élet forrása, és világosságod által látunk világosságot.
Psa 36:11 Terjeszd ki irgalmadat ismerőidre, igazságodat az igaz szívűekre.
Psa 36:12 A kevélység lába ne taposson, s meg ne ingasson a bűnös keze engem.
Psa 36:13 Íme elhullanak a gonosztevők, úgy megkergeted őket, hogy meg sem állhatnak.
Psa 37:1 Dávidtól. Ne irigykedj az elvetemültekre,ne féltékenykedj a gonosztevőkre;
Psa 37:2 Mert mint a fű, csakhamar elszáradnak, s elfonnyadnak mint a zöldellő növény.
Psa 37:3 Bízzál az Úrban s a jót cselekedd, akkor a földön fogsz lakni és betelsz hűséggel.
Psa 37:4 Az Úrban leld gyönyörűséged, s ő megadja neked szíved kéréseit.
Psa 37:5 Tárd fel az Úr előtt utadat, bízzál benne, ő majd eligazít.
Psa 37:6 Mint a világosságot, felragyogtatja igazságod, és mint a delet, jogodat.
Psa 37:7 Csendesülj el az Úrban és várd őt. Ne irigykedj arra, akinek szerencsés az útja, se arra az emberre, akinek cselekvése álnok.
Psa 37:8 Állj el a haragtól és hagyd a bosszúságot; Ne irigykedj, hogy bűnbe ne essél,
Psa 37:9 mert kiirtás vár a gonosztevőkre, s az Úrban bízók öröklik a földet.
Psa 37:10 Kevés idő múlva a bűnös már nem lesz, a helyét sem találod, ha keresed.
Psa 37:11 A szelídek pedig öröklik a földet, és élvezik a béke teljességét.
Psa 37:12 Les a bűnös az igazra, fogát vicsorítja rá.
Psa 37:13 Ám az Úr kineveti őt, mert előre látja, hogy eljön az ő napja.
Psa 37:14 A bűnösök kardot rántanak, megfeszítik íjukat, hogy elejtsék a szegényt és a szűkölködőt, hogy megöljék az igaz úton járót.
Psa 37:15 De saját szívükbe hatol a kardjuk, s összetörik íjuk.
Psa 37:16 Többet ér a kevés az igaznak, mint sok bűnösnek a gazdagsága;
Psa 37:17 Mert összetörik a bűnösök karja, de az Úr erőt ad az igaznak.
Psa 37:18 Ismeri az Úr az ártatlanok napjait, s örökségük örökre megmarad.
Psa 37:19 Rossz időkben sem vallanak szégyent, s az éhség napjaiban is jóllaknak.
Psa 37:20 A bűnösök azonban elvesznek, s az Úr ellenségei eltűnnek, mint a mezők ékessége, eltűnnek, miként a füst.
Psa 37:21 Kölcsönre szorul majd a bűnös és megfizetni nem tudja, de az igaz megkönyörül majd és adakozik.
Psa 37:22 Mert az ő áldottai öröklik a földet, az átkozottak pedig elvesznek.
Psa 37:23 Az Úr teszi szilárddá az ember lépteit, és útjában kedvét leli.
Psa 37:24 Ha el is esik, sem üti meg magát, mert az Úr alátartja kezét.
Psa 37:25 Ifjú voltam, meg is öregedtem, de sohasem láttam az igazat elhagyottan, sem gyermekét kenyeret koldulni.
Psa 37:26 Könyörül és adakozik szüntelen, és áldott lesz gyermeke.
Psa 37:27 Kerüld a rosszat, jót cselekedj, hogy megmaradhass örökkön-örökké!
Psa 37:28 Mert az Úr szereti az igazságot, s szentjeit el nem hagyja. Örökre megbűnhődnek a gonoszok, és kipusztul az istentelenek magva;
Psa 37:29 Az igazak pedig öröklik a földet, s örökkön-örökké rajta laknak.
Psa 37:30 Bölcsességet beszél az igaznak szája, és igazságot szól nyelve.
Psa 37:31 Szívében van Istenének törvénye, s nem ingadozik lépése.
Psa 37:32 Leselkedik a bűnös az igazra, és halálra keresi;
Psa 37:33 De az Úr nem adja kezére, s nem ítéli el, ha ítéletet mond felette.
Psa 37:34 Várd az Urat és őrizd meg útjait, ő majd felmagasztal és öröklöd a földet; Látni fogod a bűnösök vesztét.
Psa 37:35 Láttam az istentelent amint mindenek fölé emelkedik, zöldellő cédrusként magasodik;
Psa 37:36 De íme, már nem volt ott, amikor visszatértem, kerestem és nem találtam.
Psa 37:37 Ügyelj az ártatlanságra és figyelj az igazságra: mert a békés embernek van jövője,
Psa 37:38 De egy szálig elvesznek a gonoszok, a bűnösök jövője pusztulás.
Psa 37:39 Megsegíti az Úr az igazakat, oltalmazójuk a szorongatás idején.
Psa 37:40 Megsegíti őket az Úr és megszabadítja, megmenti a bűnösöktől és megsegíti őket, mert őbenne reméltek.
Psa 38:1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.
Psa 38:2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.
Psa 38:3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.
Psa 38:4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.
Psa 38:5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.
Psa 38:6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.
Psa 38:7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.
Psa 38:8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.
Psa 38:9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.
Psa 38:10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;
Psa 38:11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.
Psa 38:12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.
Psa 38:13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.
Psa 38:14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;
Psa 38:15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.
Psa 38:16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!
Psa 38:17 Hisz azt mondom: "Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem."
Psa 38:18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.
Psa 38:19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.
Psa 38:20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,
Psa 38:21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.
Psa 38:22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!
Psa 38:23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!
Psa 39:1 Iditun karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Psa 39:2 Így szóltam: "Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; féket teszek számra, míg a bűnös szemben áll velem."
Psa 39:3 Elnémultam, megalázkodtam, hallgattam minden vigasztalás nélkül, és fájdalmam megújult.
Psa 39:4 Szívem csak izzott bensőmben, amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem.
Psa 39:5 Nyelvem szólásra indult: "Add tudtomra, Uram, végemet, és napjaim számát, hadd tudjam, milyen rövid az életem!"
Psa 39:6 Íme napjaimat arasznyivá tetted, s létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony csak hiábavalóság minden élő ember.
Psa 39:7 Bizony mint az árnyék, elmúlik az ember, bizony hiába is fáradozik; Halmozza a kincset és nem tudja, ki gyűjti majd be azt.
Psa 39:8 Nos hát, miben reménykedjem Uram? Csak benned van reménységem.
Psa 39:9 Ragadj ki engem minden gonoszságomból, ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.
Psa 39:10 Elnémulok, nem nyitom ki számat, mert te tetted ezt velem.
Psa 39:11 Vedd le rólam csapásaidat, mert elpusztulok kezed ütései alatt.
Psa 39:12 Gonoszságáért fenyítéseiddel bünteted az embert; s kezed alatt pókhálóként elenyészik élete. Bizony, hiábavaló minden ember!
Psa 39:13 Hallgasd meg, Uram, könyörgésemet, fogadd füledbe esdeklésemet. Ne hagyd válasz nélkül könnyeimet, hisz vándor vagyok én tenálad és zsellér, mint atyáim mindnyájan.
Psa 39:14 Fordítsd el rólam, hogy enyhülést leljek, mielőtt eltávoznék, hogy ne legyek többé!
Psa 40:1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Psa 40:2 Várva-vártam az Urat, s ő lehajolt hozzám.
Psa 40:3 Meghallgatta könyörgésemet, kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből; Lábamat kősziklára helyezte, lépésemet biztossá tette.
Psa 40:4 Új éneket adott számba, Istenünket dicsérő szózatot.Sokan látják és félelem fogja el őket, s az Úrba vetik reményüket.
Psa 40:5 Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét, s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől.
Psa 40:6 Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném.
Psa 40:7 Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél,
Psa 40:8 ezért így szóltam: "Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam,
Psa 40:9 hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van."
Psa 40:10 Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat; Íme nem tartom vissza ajkamat, Uram, te tudod!
Psa 40:11 Igazságodat nem rejtem el szívemben, hűségedet és segítségedet hirdetem. Nem titkolom irgalmadat és hűségedet a nagy gyülekezetben.
Psa 40:12 Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem; Kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem,
Psa 40:13 mert számtalan veszély környékez; utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni, számosabbak, mint a hajszál fejemen, és a szívem is elhagyott engem.
Psa 40:14 Teljék kedved, Uram, megmentésemben, Uram, siess segítségemre.
Psa 40:15 Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek, hogy elvegyék. Hátráljanak meg és piruljanak, akik rosszat akarnak nekem.
Psa 40:16 Dermedjenek meg zavarukban, akik azt mondják: "Úgy kell neked!"
Psa 40:17 Ujjongjanak s örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek; "Magasztaltassék az Úr!" -- mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon.
Psa 40:18 Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj!
Psa 41:1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Psa 41:2 Boldog, aki a szegénynek gondját viseli! A nyomorúság napján megmenti őt az Úr.
Psa 41:3 Az Úr megtartja őt és élteti, boldoggá teszi a földön, és nem adja át ellenségei dühének.
Psa 41:4 Az Úr megsegíti őt fájdalmainak ágyán; Enyhülést adsz neki, valahányszor betegen fekszik.
Psa 41:5 Így szóltam: "Uram, kegyelmezz nekem, gyógyíts meg, bár vétettem ellened!"
Psa 41:6 Ellenségeim rosszat mondanak rólam: "Mikor hal meg, hogy neve is kivesszen?",
Psa 41:7 s ha eljön valaki, hogy meglátogasson, hiábavalóságot beszél; Szíve megszedi magát gonoszsággal, kimegy az utcára és kibeszéli.
Psa 41:8 Suttog ellenem minden ellenségem, rosszat terveznek ellenem.
Psa 41:9 "Átok borult rá, ha lefekszik, nem kel föl többé."
Psa 41:10 Még jó barátom is, akiben reméltem, aki kenyeremet ette, felemelte sarkát ellenem.
Psa 41:11 Te azonban, Uram, légy hozzám irgalmas, állíts talpra engem, hadd fizessek meg nekik!
Psa 41:12 Abból tudom majd meg, hogy bennem kedved leled, hogy ellenségem nem örvendezik fölöttem.
Psa 41:13 Felkarolsz engem ártatlanságomért, és színed elé állítasz mindörökké.
Psa 41:14 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. Ámen! Ámen!
Psa 42:1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.
Psa 42:2 Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!
Psa 42:3 Szomjazza lelkem az erős, élő Istent: mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek?
Psa 42:4 Éjjel-nappal könnyem a kenyerem, hiszen napról-napra azt mondják nekem: "Hol van a te Istened?"
Psa 42:5 Kiöntöm lelkemet és arra emlékezem, hogyan vonultam a csodás hajlék helyére, az Isten házához hangos ujjongással és hálaadással, az ünneplő sokasággal.
Psa 42:6 Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!
Psa 42:7 Lelkem elcsüggedt bennem, azért rád gondolok a Jordán és a Hermon földjéről, a Miszár hegyéről.
Psa 42:8 Örvény örvényt hív elő, amíg harsognak zuhatagjaid: mind áthaladnak rajtam árjaid és hullámaid.
Psa 42:9 Nappal kegyességét küldi nekem az Úr, s éjjel neki szól énekem: imádkozom éltem Istenéhez.
Psa 42:10 Ezt mondom Istennek: "Oltalmazóm, miért feledkezel meg rólam? Miért kell szomorúan járnom-kelnem, miközben sanyargat engem ellenségem?"
Psa 42:11 Amíg csontjaimat törve, gyaláznak elnyomóim, és napról-napra azt mondják nekem: "Hol van a te Istened?"
Psa 42:12 Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!
Psa 43:1 Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, kelj ügyem védelmére az istentelen nemzetséggel szemben; A gonosz és álnok embertől szabadíts meg engem!
Psa 43:2 Hisz te vagy, Isten, az én menedékem, miért vetsz el engem? Miért kell szomorúan járnom-kelnem, miközben sanyargat engem ellenségem?
Psa 43:3 Küldd el világosságodat és igazságodat, hadd vezessenek és vigyenek el engem szent hegyedre s hajlékodba.
Psa 43:4 És bemegyek Isten oltárához, ujjongásom örömének Istenéhez, és lantszóval dicsérlek téged, Isten, én Istenem.
Psa 43:5 Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!
Psa 44:1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.
Psa 44:2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.
Psa 44:3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.
Psa 44:4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.
Psa 44:5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.
Psa 44:6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
Psa 44:7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.
Psa 44:8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.
Psa 44:9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.
Psa 44:10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.
Psa 44:11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.
Psa 44:12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.
Psa 44:13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.
Psa 44:14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.
Psa 44:15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.
Psa 44:16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,
Psa 44:17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.
Psa 44:18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.
Psa 44:19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,
Psa 44:20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.
Psa 44:21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,
Psa 44:22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.
Psa 44:23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.
Psa 44:24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!
Psa 44:25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?
Psa 44:26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!
Psa 45:1 A karvezetőnek. A "Liliomok" szerint. Kóré fiaitól. Maszkíl. Szerelmes ének.
Psa 45:2 Szívem ünnepi szózattól árad, a királynak zengem dalomat. Nyelvem, mint a gyorsíró vesszeje.
Psa 45:3 Ékesebb vagy az emberek fiainál, kedvesség ömlik el ajkadon, azért áldott meg téged örökre az Isten.
Psa 45:4 Kösd fel derekadra kardodat, te hős, dicsőségedet és ékességedet.
Psa 45:5 Kelj útra ékességedben és haladj diadallal a hűségért, a szelídségért és az igazságért. Csodákra tanítson jobb kezed:
Psa 45:6 hegyes nyilaid népeket terítenek le eléd a király ellenségeinek szívébe hatolnak.
Psa 45:7 Királyi trónod, Isten, örökké áll, kormánypálcád az igazság pálcája.
Psa 45:8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával, társaid felett.
Psa 45:9 Mirha, áloé és kasszia árad ruháidból, elefántcsont-palotákból hárfa gyönyörködtet.
Psa 45:10 Királyleányok vannak díszes udvarodban; jobbodon a királyné áll, Ofír aranyától ékesen.
Psa 45:11 Halljad, leányom, figyelj, hajtsd ide füledet, feledd el népedet és atyád házát.
Psa 45:12 Íme, a király kívánja szépségedet. Hiszen ő a te urad, hódolj előtte.
Psa 45:13 Ajándékkal esdik majd tekintetedet Tírusz leányai, s valamennyien a nép gazdagjai.
Psa 45:14 Belül csupa szépség a király leánya, kívül arannyal átszőtt ruha takarja.
Psa 45:15 Hímzett öltözetben vezetik a királyhoz, szűz társnői követik, hozzád vezetik őket.
Psa 45:16 Örvendezve, ujjongással bevezetik őket, bevonulnak a király házába.
Psa 45:17 Atyáid helyébe fiaid születnek, az egész világ fejedelmeivé teszed őket.
Psa 45:18 Megemlékezem nevedről mindenkor, nemzedékről-nemzedékre, s dicsérni fognak érte a népek mindenkor és örökkön-örökké.
Psa 46:1 A karvezetőnek. Kóré fiaitól. A "Szüzek" szerint. Ének.
Psa 46:2 Menedékünk és erőnk az Isten, a ránk zúdult számos bajban ő a mi segítőnk.
Psa 46:3 Nem félünk tehát, rendüljön bár meg a föld, merüljenek bár a tenger mélyére a hegyek.
Psa 46:4 Zúgjanak bár és háborogjanak vizei, rendüljenek meg bár erejétől a hegyek.
Psa 46:5 Folyó árja örvendezteti meg Isten városát, a Fölséges megszentelt hajlékát.
Psa 46:6 Isten lakik benne: nem inog meg, mielőtt megvirrad, megsegíti őt Isten.
Psa 46:7 Nemzetek háborogtak, országok inogtak, de ő hangját hallatta és megrendült a föld.
Psa 46:8 Velünk van a seregek Ura, Jákob Istene a mi menedékünk!
Psa 46:9 Jöjjetek és lássátok az Úr műveit, csodáit, amelyeket a földön végbevitt. Megszünteti a háborúkat mindenütt a föld széléig,
Psa 46:10 széttöri az íjakat és összezúzza a fegyvereket, tűzben égeti el a pajzsokat.
Psa 46:11 Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten: magasztalni fognak engem a nemzeteknek, s magasztalni fog a föld.
Psa 46:12 Velünk van a seregek Ura, Jákob Istene a mi menedékünk!
Psa 47:1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.
Psa 47:2 Tapsoljatok mindnyájan, nemzetek, örvendezzetek Istennek ujjongó szóval,
Psa 47:3 mert az Úr felséges, rettenetes, hatalmas királya ő az egész földnek.
Psa 47:4 Alánk vetette a népeket, lábunk alá a nemzeteket.
Psa 47:5 Kiszemelte nekünk örökségünket, Jákob ékességét, melyben kedvét leli.
Psa 47:6 Ujjongás közepette felvonul az Isten, harsonazengés között az Úr.
Psa 47:7 Zengjetek Istennek, zsoltárt zengjetek, zengjetek királyunknak, zengedezzetek.
Psa 47:8 Mert Isten az egész föld királya, zengjetek bölcsességgel.
Psa 47:9 Isten uralkodik a nemzeteken, s ül szent trónusán az Isten.
Psa 47:10 Egybegyűlnek a népek fejedelmei Ábrahám Istenének népével, mert az Istené a föld pajzsa: s igen fenséges ő.
Psa 48:1 Ének. Kóré fiainak zsoltára.
Psa 48:2 Nagy az Úr, minden dicséretre méltó Istenünk városában.
Psa 48:3 Pompás magaslat az ő szent hegye, gyönyörűsége az egész földnek. Sion hegye messzi észak, a nagy király városa.
Psa 48:4 Házaiban úgy ismerik Istent, mint menedéket.
Psa 48:5 Mert íme, a föld királyai összegyűltek és egyesültek.
Psa 48:6 De ahogy meglátták, ámulatba estek, Megrémültek, megremegtek;
Psa 48:7 Rettegés fogta el őket ott, s a vajúdó asszonyéhoz hasonló gyötrelem.
Psa 48:8 Hatalmas széllel összetörted a társisi hajókat.
Psa 48:9 Amint hallottuk, magunk is láttuk, hogy a seregek Urának városát, a mi Istenünknek városát örökre alapította Isten!
Psa 48:10 Megemlékezünk irgalmadról, ó Isten, templomod belsejében.
Psa 48:11 Mint ahogy híred, ó Isten, dicséreted is betölti a föld határait; Jobbod igazsággal teljes.
Psa 48:12 Örvendezik Sion hegye, s Júda leányai ujjongva örülnek ítéleteidnek, Uram.
Psa 48:13 Járjátok körül Siont, nézzétek meg, számláljátok meg tornyait!
Psa 48:14 Tekintsétek meg erődítéseit, járjátok be házait, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek!
Psa 48:15 Valóban ő az Isten, a mi Istenünk örökké, mindörökkön-örökké, ő vezet minket mindörökké!
Psa 49:1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.
Psa 49:2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:
Psa 49:3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!
Psa 49:4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.
Psa 49:5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.
Psa 49:6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?
Psa 49:7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.
Psa 49:8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.
Psa 49:9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,
Psa 49:10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.
Psa 49:11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.
Psa 49:12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.
Psa 49:13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.
Psa 49:14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.
Psa 49:15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.
Psa 49:16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.
Psa 49:17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,
Psa 49:18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.
Psa 49:19 Mondja bár áldottnak magát életében: "Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót",
Psa 49:20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.
Psa 49:21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik -- bizony hasonló hozzá.
Psa 50:1 Ászáf zsoltára. Szól az Úr, az istenek Istene, és szólítja a földet napkelettől napnyugatig.
Psa 50:2 Felragyog Sionból ékes szépséggel az Isten.
Psa 50:3 Jön íme, Isten, íme, jön a mi Istenünk és nem hallgat: színe előtt emésztő tűz, körülötte hatalmas förgeteg.
Psa 50:4 Szólítja onnan felülről az eget s a földet, hogy népe fölött ítélkezzék:
Psa 50:5 "Gyűjtsétek elém szentjeimet, akik az áldozatban szövetségre léptek velem."
Psa 50:6 Igazságát hirdetik az egek, mert Isten tart ítéletet.
Psa 50:7 "Halljad én népem, hadd beszéljek, Izrael, hadd tegyek bizonyságot ellened: Én Isten, a te Istened vagyok.
Psa 50:8 Nem áldozataidért perelek veled, hisz égő áldozataid folyton előttem vannak.
Psa 50:9 Nem veszek el házadból fiatal bikákat, sem nyájaidból kecskebakokat.
Psa 50:10 Mert enyém az erdő minden vadja, az állatok ezrei a hegyekben.
Psa 50:11 Ismerem az ég minden madarát, és ami csak mozog a mezőn, az enyém.
Psa 50:12 Ha éheznék, nem kellene neked szólnom, mert enyém a földkereksége, s mindaz, ami betölti.
Psa 50:13 Eszem-e én a bikák húsát, iszom-e én a kecskebakok vérét?
Psa 50:14 Dicséretet mutass be áldozatul Istennek, és teljesítsd fogadalmaidat a Fölségesnek;
Psa 50:15 Hívj segítségül a szorongatás napján: megmentelek, és te dicsérni fogsz engem."
Psa 50:16 A bűnöshöz azonban így szól az Isten: "Miért beszélsz te parancsolataimról, s miért veszed szádra szövetségemet?
Psa 50:17 Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet, és hátad mögé veted szavaimat.
Psa 50:18 Ha tolvajt láttál, vele tartottál, házasságtörőkkel közösködtél.
Psa 50:19 Szád gonoszságot árasztott, és nyelved csalárdságot szőtt.
Psa 50:20 Leültél és testvéred ellen beszéltél, és gáncsot vetettél anyád fia elé.
Psa 50:21 Így cselekedtél, s mivel én hallgattam, azt hitted, hogy olyan vagyok, mint te. Pedig perbeszállok veled és mindezt felhozom ellened.
Psa 50:22 Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről, nehogy védtelenek legyetek, amikor elragadlak titeket!
Psa 50:23 Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem, és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét."
Psa 51:1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára,
Psa 51:2 amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett.
Psa 51:3 Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat!
Psa 51:4 Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem!
Psa 51:5 Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen.
Psa 51:6 Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igzságos a te ítéletedben.
Psa 51:7 Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám.
Psa 51:8 Íme, te a szív igazságát szereted; bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem.
Psa 51:9 Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek!
Psa 51:10 Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél!
Psa 51:11 Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat!
Psa 51:12 Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben!
Psa 51:13 Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem!
Psa 51:14 Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem!
Psa 51:15 Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek!
Psa 51:16 Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat!
Psa 51:17 Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet!
Psa 51:18 Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked.
Psa 51:19 A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg.
Psa 51:20 Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai.
Psa 51:21 Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.
Psa 52:1 A karvezetőnek. Maszkíl Dávidtól,
Psa 52:2 amikor az edomi Dóeg elment Saulhoz és hírül adta neki: "Dávid Ahimelek házába ment be."
Psa 52:3 Mit kérkedsz a gonoszsággal, aki hatalmas vagy az igazságtalanságban?
Psa 52:4 Álnokságot tervelsz egész nap, nyelved, mint az éles borotva, és gonoszságot művelsz.
Psa 52:5 Jobban szereted a rosszat, mint a jót, hazugságot szívesebben szólsz, mint igazat.
Psa 52:6 Szeretsz minden ártó beszédet, te álnok nyelv!
Psa 52:7 El is pusztít érte Isten végleg, hajlékodból kiköltöztet téged és kigyomlál, kitépi gyökeredet az élők földjéből.
Psa 52:8 Félve látják majd ezt az igazak, nevetnek rajta és ezt mondják:
Psa 52:9 "Így jár az az ember, aki nem Istent választotta segítőjének, hanem gazdagsága sokaságában bízott, és felfuvalkodott hiúságában."
Psa 52:10 Én azonban olyan vagyok, mint a termékeny olajfa Isten házában, bízom Isten irgalmában, mindörökkön örökké.
Psa 52:11 Áldalak téged mindörökké, hogy így cselekszel; remélek nevedben, mert jó vagy Szentjeid színe előtt.
Psa 53:1 A karvezetőnek. A "Mahálát" szerint. Maszkíl Dávidtól. Így szól szívében az esztelen: "Nincs Isten."
Psa 53:2 Romlottak lettek és utálatosságokat művelnek, nincs, aki jót cselekedne.
Psa 53:3 Lenéz Isten a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa: van-e még okos, aki Istenre gondol?
Psa 53:4 Elfordultak mindannyian, megromlottak valamennyien; Nincs, aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem!
Psa 53:5 Nemde mind értelmetlenek, akik gonoszat tesznek, s fölfalják népemet, mint a kenyeret?Nem hívják segítségül Istent,
Psa 53:6 és ott remegnek és félnek, ahol félni nem kell. Mert Isten szétszórta azoknak a csontjait, akik téged szorongattak, szégyenbe jutottak, mert Isten elvetette őket.
Psa 53:7 Bárcsak eljönne Izrael segítsége Sionból! Ha majd Isten jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákob és örvendezik majd Izrael.
Psa 54:1 A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól,
Psa 54:2 amikor Zíf lakói Saulhoz mentek és így szóltak: "Íme, Dávid nálunk rejtőzködik."
Psa 54:3 Isten, szabadíts meg engem nevedben, hatalmaddal szolgáltass igazságot nekem!
Psa 54:4 Isten, hallgasd meg imádságomat, fogadd füledbe szám szavait.
Psa 54:5 Mert idegenek keltek föl ellenem, erőszakosak törnek életemre, akik nem tekintenek Istenre.
Psa 54:6 Íme, azonban, Isten segít engem, s az Úr oltalmazza lelkemet.
Psa 54:7 Fordítsd a rosszat ellenségeimre, igazságodban pusztítsd el őket!
Psa 54:8 Készségesen áldozom majd neked, és hálát adok, Uram, jóságos nevednek;
Psa 54:9 Mert minden nyomorúságból kiragadott engem, és szemem lenézheti ellenségeimet.
Psa 55:1 A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól.
Psa 55:2 Hallgasd meg, Isten, könyörgésemet, ne rejtőzz el esdeklésem elől;
Psa 55:3 Figyelj rám és hallgass meg engem. Elcsüggedtem küzdelmemben, meggyötört
Psa 55:4 az ellenség kiáltozása, a bűnösök szorongatása.Hiszen veszedelmet zúdítanak rám, haragjukban ellenségeskednek velem.
Psa 55:5 Szívem remeg bennem, halálos félelem szállt meg engem.
Psa 55:6 Elfogott a reszketés és a félelem, és sötétség borított el engem.
Psa 55:7 Így szóltam: "Bár szárnyam volna, mint a galambnak, hogy elszállhatnék s megpihenhetnék!
Psa 55:8 Bizony messzire menekülnék, s a pusztában ütném fel lakóhelyemet!
Psa 55:9 Ott várnám azt, aki megszabadít a szélvésztől és a vihartól."
Psa 55:10 Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket, mert gonoszságot és viszályt látok a városban.
Psa 55:11 Éjjel-nappal körüljárnak falain,
Psa 55:12 Benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság, és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés.
Psa 55:13 Mert ha ellenségem szórna rám átkokat, azt elviselném könnyedén; És ha gyűlölőm sértegetne, előle talán elrejtőznék.
Psa 55:14 Hanem te teszed, aki velem egyet akartál, jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál,
Psa 55:15 aki velem együtt etted az édes étkeket: akivel együtt jártunk az Isten házába.
Psa 55:16 Érje el az ilyeneket a halál, elevenen szálljanak az alvilágba, mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben.
Psa 55:17 Én azonban Istenhez kiáltok, s az Úr megszabadít engem.
Psa 55:18 Este, reggel, délben panaszkodom, sóhajtok, s ő meghallja szavamat.
Psa 55:19 Békességben megszabadítja lelkemet azoktól, akik rámtámadnak.
Psa 55:20 Isten, aki öröktől fogva létezik, meghallgat és megalázza őket, Mert az ilyenek meg nem változnak, nem félik Istent.
Psa 55:21 Társaira emelte kezét, szövetségét meggyalázta.
Psa 55:22 Ajkai a vajnál lágyabbak, de szíve háborúsággal teli. Szavai simábbak az olajnál, ugyanakkor azonban kivont kardok.
Psa 55:23 Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad; Nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.
Psa 55:24 Isten, te letaszítod őket a pusztulás vermébe. A vérengző és álnok emberek életük felét sem érik el; Ezért bízom én, Uram, tebenned!
Psa 56:1 A karvezetőnek. A "Jónat élem rehókím" szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Gátban a filiszteusok elfogták.
Psa 56:2 Könyörülj rajtam, Isten, mert taposnak rajtam az emberek, egész nap hadakozva legyűrnek.
Psa 56:3 Ellenségeim egész nap taposnak, bizony hadakoznak ellenem, ó, Fölséges.
Psa 56:4 Bármikor fog is el a félelem, én tebenned remélek.
Psa 56:5 Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Istenben remélek, nem félek, ember mit árthatna nekem?
Psa 56:6 Egész nap felforgatják dolgaimat, vesztemre tör minden gondolatuk.
Psa 56:7 Viszályt szítanak és köröttem ólálkodnak, sarkam után leselkednek.Ahogyan ők életemre törnek,
Psa 56:8 úgy fizess vissza gonoszságukért, törd össze haragodban e népeket, Isten!
Psa 56:9 Te számon tartod bújdosásomat, gyűjtsd tömlődbe könnyeimet: Ugye számon kéred őket?
Psa 56:10 Akkor majd meghátrálnak ellenségeim, bármely napon hívlak segítségül: íme megismertem, hogy te vagy Istenem.
Psa 56:11 Az Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Úrban, akinek dicsőítem szavát,
Psa 56:12 az Istenben remélek, nem félek; Ember mit árthatna nekem?
Psa 56:13 Tartozom neked, Istenem, azzal, amit megfogadtam, megadom neked a hálaáldozatokat,
Psa 56:14 mert megmentetted életem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy Isten előtt járjak az élők világosságában.
Psa 57:1 A karvezetőnek. A "Ne semmisíts meg" szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elől a barlangba menekült.
Psa 57:2 Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert beléd vetem bizalmamat, és szárnyad árnyékában húzom meg magam, amíg a veszedelem elvonul.
Psa 57:3 A fölséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót cselekszik velem.
Psa 57:4 Az égből küld szabadulást nekem, és gyalázatba taszítja azokat, akik taposnak rajtam. Isten elküldi irgalmát és hűségét.
Psa 57:5 Lelkem az oroszlánok kölykei közt hever, amelyek felfalják az emberek fiait. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre fent szablya.
Psa 57:6 Magasztaltassék föl Isten az egek fölé, és dicsőséged minden föld fölé!
Psa 57:7 Hálót kerítettek lábamnak, és megaláztak engem; Vermet ástak nekem, de ők maguk estek bele.
Psa 57:8 Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem,
Psa 57:9 Éneklek és zsoltárt zengek. Ébredj fel, dicsőségem, ébredjen a hárfa és a lant! Hadd keltsem fel a hajnalt!
Psa 57:10 Hálát adok neked, Uram, a népek között, zsoltárral dicsérlek a nemzetek között,
Psa 57:11 mert irgalmad felér az egekig, és hűséged a fellegekig.
Psa 57:12 Magasztaltassék föl Isten az egek fölé, és dicsőséged minden föld fölé!
Psa 58:1 A karvezetőnek. A "Ne semmisíts meg" szerint. Miktám Dávidtól.
Psa 58:2 Vajon valóban igazságot szóltok, igazságos ítéletet hoztok, emberek fiai?
Psa 58:3 Nem! Szívetekben gonoszat műveltek, kezetek igazságtalanságot sző a földön.
Psa 58:4 Anyjuk méhétől fogva pártütők a gonoszok, születésük óta tévelyegnek, hazugságot beszélnek.
Psa 58:5 Olyan a mérgük, mint a kígyóé, mint a süket áspisé, amely bezárja fülét,
Psa 58:6 és nem hallgat a bűvölők szavára, sem az igézésben jártas varázslóéra.
Psa 58:7 Isten! Törd össze a fogakat szájukban, zúzd össze az oroszlánok fogait, Uram!
Psa 58:8 Folyjanak szét, mint a kiömlő víz, száradjanak el, mint az eltaposott fű;
Psa 58:9 Mint a csiga, amely megszikkad, s kimúlik, mint az asszony elvetélt magzata, aki nem látja meg a napot!
Psa 58:10 Mielőtt még töviseik bokorrá nőnének, haragjában elevenen elragadja őket.
Psa 58:11 Örvend majd az igaz, amikor látja a bosszút, és a bűnösök vérében mossa lábait.
Psa 58:12 Így szólnak majd az emberek: "Mégis van jutalma az igaznak, Bizony, van Isten, aki igazságot szolgáltat nekik a földön!"
Psa 59:1 A karvezetőnek. A "Ne semmisíts meg" szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elküldte embereit, hogy figyeljék a házát és öljék meg őt.
Psa 59:2 Ments meg ellenségeimtől, Isten, támadóimtól szabadíts meg engem!
Psa 59:3 Ments meg a gonosztevőktől, oltalmazz meg a vérengző emberektől!
Psa 59:4 Mert íme életemre leselkednek, rám rohannak az erősek.
Psa 59:5 Bár nincs bennem sem bűn, sem gonoszság, Uram, bűn nélkül járom egyenes utamat.Kelj fel, állj elém és lásd;
Psa 59:6 Hisz Uram, a seregek Istene te vagy, Izrael Istene. Siess, látogasd meg e nemzeteket mind, ne könyörülj senkin, aki gonoszat cselekszik!
Psa 59:7 Minden este megjelennek, mint az éhes kutyák, s a várost körös-körül bejárják.
Psa 59:8 Íme egyre jártatják szájukat, kard van ajkukon: "hiszen ki hallja meg?"
Psa 59:9 Ám te, Uram, kineveted őket, megsemmisíted mind e nemzeteket.
Psa 59:10 Én erősségem, terád figyelek, mert te vagy én oltalmam, Istenem.
Psa 59:11 Istenem, akinek irgalma megelőz engem.
Psa 59:12 Isten megadja nekem, hogy elnézzek ellenségeim fölött. Ne öld meg őket, hogy népem meg ne feledkezzék; de hatalmaddal szórd szerteszét és alázd meg őket, Uram, én oltalmazóm!
Psa 59:13 Szájuk vétke, ajkuk beszéde, saját kevélységük ejtse őket tőrbe! Átkozódásukért, hazug beszédükért
Psa 59:14 veszítsd el őket haragodban, pusztítsd el, ne legyenek többé; Hadd tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákobon, s a föld kerekségén!
Psa 59:15 Minden este megjelennek és ugatnak, mint a kutyák, s a várost körös-körül bejárják;
Psa 59:16 Étel után barangolnak, és üvöltenek, ha jól nem laknak.
Psa 59:17 Én azonban hatalmadat énekelem, minden reggel magasztalom irgalmadat, mivel te oltalmazóm voltál, és menedékem sanyargatásom napján.
Psa 59:18 Én erősségem, neked zengem énekem, mert te, Isten, oltalmazóm vagy nekem: Istenem, én irgalmasságom!
Psa 60:1 A karvezetőnek. A "Liliomok" szerint. Miktám Dávidtól. Tanító ének.
Psa 60:2 Amikor kivonult Arám Naharaim és Arám Szóba ellen, és amikor Joáb visszatért és legyőzte Edomot a Sóaknás völgyben: tizenkétezret.
Psa 60:3 Isten, elvetettél és szerteszórtál minket, haragra gerjedtél, de térj vissza hozzánk!
Psa 60:4 Megrendítetted az országot és összetörted, gyógyítsd meg sebeit, mert egyre remeg.
Psa 60:5 Kemény dolgokat mutattál népednek, kábító borral itattál minket.
Psa 60:6 Jelt adtál a téged félőknek, hogy az íjak elől megmeneküljenek.
Psa 60:7 Hogy szeretteid megszabaduljanak, szabadíts meg jobboddal és hallgass meg minket!
Psa 60:8 Szent helyén így szól Isten: "Örvendezve kiosztom Szíchemet, kimérem Szukkót völgyét nektek.
Psa 60:9 Enyém Gileád és enyém Manassze, és Efraim fejem sisakja. Júda az én jogaram,
Psa 60:10 Moáb a tál, amelyben mosakszom. Edomra vetem sarumat, a filiszteusok hódolnak nekem."
Psa 60:11 Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el engem Edomba?
Psa 60:12 Nemde te, Isten, bár elvetettél minket, te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel?Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az emberi segítség,
Psa 60:13 de Istennel győzelmet aratunk, s ő eltapossa ellenségeinket.
Psa 61:1 A karvezetőnek. Hárfára. Dávidtól.
Psa 61:2 Hallgass, Isten, esdeklésemre, figyelj könyörgésemre.
Psa 61:3 A föld széléről kiáltok hozzád szorongó szívvel. Vezess engem a megközelíthetetlen kősziklára!
Psa 61:4 Mert te vagy az én reménységem, erős tornyom az ellenséggel szemben.
Psa 61:5 Bár lakhatnék mindörökké hajlékodban, hogy oltalmat lelhetnék szárnyad árnyékában!
Psa 61:6 Mert Istenem, te meghallgatod imádságomat, s azoknak, akik nevedet félik, örökséget adsz.
Psa 61:7 Adj a király napjaihoz napokat, esztendeit nemzedékről nemzedékre nyújtsd.
Psa 61:8 Maradjon meg örökké Isten színe előtt, irgalmad és hűséged őrizzék meg őt!
Psa 61:9 Így majd zsoltárt zengek nevednek mindörökké, hogy napról-napra teljesítsem fogadalmaimat.
Psa 62:1 A karvezetőnek. Iditun szerint. Dávid zsoltára.
Psa 62:2 Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön segítségem.
Psa 62:3 Mert ő az én Istenem és szabadítóm, oltalmazóm, hogy nagyon ne ingadozzam.
Psa 62:4 Meddig támadtok mindnyájan egy emberre és sújtjátok le, mint megrogyott falat, megdőlt kerítést?
Psa 62:5 Csakugyan úgy akarják ledönteni méltóságából; A hazugságban gyönyörködnek. Szájukkal áldást mondanak, de szívükben átkoznak.
Psa 62:6 Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön reménységem.
Psa 62:7 Mert ő az én Istenem és szabadítóm, oltalmazóm, hogy meg ne tántorodjam.
Psa 62:8 Szabadulásom és dicsőségem Istenben van; Erősségem Istene ő; Istenben van menedékem.
Psa 62:9 Bízzatok benne, népek minden gyülekezete, öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk.
Psa 62:10 Ádám fiai csupa hiábavalóság, az emberek fiai csupa hazugság; Ha mérlegre kerülnek, a füstnél is könnyebbek, ahányan csak vannak.
Psa 62:11 Ne bízzatok az igazságtalanságban, ne kívánjátok meg a rablott kincseket; Ha a gazdagságban bővelkedtek, ne kössétek hozzá szíveteket.
Psa 62:12 Egyszer szólt Isten, ezt a két dolgot hallottam: Istené a hatalom,
Psa 62:13 s tiéd, Uram, az irgalom; És te megfizetsz kinek-kinek cselekedetei szerint.
Psa 63:1 Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott.
Psa 63:2 Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok. rád szomjazik a lelkem, utánad sóvárog a testem, puszta, úttalan, víztelen vidéken.
Psa 63:3 Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen, és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet!
Psa 63:4 Hisz irgalmad jobb, mint az élet, ajkam téged dicsér.
Psa 63:5 Áldani akarlak, amíg csak élek, és nevedben emelem fel kezemet.
Psa 63:6 Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem, ujjong az ajkam és dicsér a szám.
Psa 63:7 Ha reggelenként rólad elmélkedem, rád gondolok fekvőhelyemen.
Psa 63:8 Hisz te megsegítettél engem, és szárnyad árnyékában örvendezhetem.
Psa 63:9 Lelkem tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem.
Psa 63:10 Akik pedig meg akarják rontani életemet, lesüllyednek a föld mélységeibe,
Psa 63:11 kard hatalmába kerülnek, sakálok osztályrésze lesznek.
Psa 63:12 Örvendezik akkor majd a király Istenben; Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien, mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.
Psa 64:1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Psa 64:2 Hallgasd meg, Isten, esdő könyörgésemet, szabadítsd meg lelkemet az ellenség félelmétől!
Psa 64:3 Oltalmazz meg a gonoszok gyülekezetétől, a gonosztevők sokaságától!
Psa 64:4 Nyelvük, mint a megélesített kard, keserű beszédük, mint a felajzott íj,
Psa 64:5 hogy titkon lenyilazzák az ártatlant. Le is nyilazzák hirtelen, anélkül, hogy félnének,
Psa 64:6 megátalkodnak gonosz szándékukban. Megegyeznek, hogy tőrt vetnek titokban, azt mondogatják: "Ki látja meg?"
Psa 64:7 Gonoszságokat terveznek és véghezviszik a kigondolt terveket. Az ember benseje és szíve kikutathatatlan.
Psa 64:8 De Isten lenyilazza őket; hirtelen megsebesülnek,
Psa 64:9 és saját nyelvük lesz romlásukra. Fejét csóválja mindenki, aki látja őket,
Psa 64:10 és félelem fog el minden embert; Hirdetik Isten tetteit, és megértik cselekedeteit.
Psa 64:11 Örvendezik akkor majd az igaz az Úrban, benne reménykedik, és mindnyájan dicsekszenek az igaz szívűek.
Psa 65:1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.
Psa 65:2 Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon; Neked mutatnak be áldozatot Jeruzsálemben.
Psa 65:3 Te meghallgatod imádságomat, eléd járul minden test a gonoszság miatt.
Psa 65:4 Noha gonoszságaink elhatalmasodtak rajtunk, te megbocsátod vétkeinket.
Psa 65:5 Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, aki udvaraidban lakhat. Hadd dúslakodjunk házad javaiban, szentséges templomodban!
Psa 65:6 Igazságodban csodálatosan meghallgatsz minket, mi szabadító Istenünk, reménysége a föld minden szélének, s a messze tengernek.
Psa 65:7 Aki hatalmaddal megszilárdítottad a hegyeket, magadat erővel övezed.
Psa 65:8 Megfékezed a tenger zúgását, hullámainak bömbölését és a népek háborgását.
Psa 65:9 A föld határán lakók is félik jeleidet, ujjongásra készteted keletet és nyugatot.
Psa 65:10 Meglátogatod a földet s elárasztod, elhalmozod bőséges javakkal. Isten folyója bővizű; Eledelt készítesz számukra, mert ez a rendelésed.
Psa 65:11 Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, esővel felpuhítod és megáldod hajtásait.
Psa 65:12 Jóságoddal koronázod az esztendőt, nyomodban bőség fakad.
Psa 65:13 A puszták legelői megkövérednek, vidámságot öltenek a halmok.
Psa 65:14 Juhokkal telnek meg a mezők, gabonában bővelkednek a völgyek, örvendeznek és himnuszokat zengenek.
Psa 66:1 A karvezetőnek. Ének. Zsoltár. Ujjongjatok az Istennek, minden földek,
Psa 66:2 mondjatok nevének éneket, dicsőségét dicsérve zengjétek.
Psa 66:3 Mondjátok Istennek: "Milyen félelmetesek műveid, hatalmad nagysága miatt ellenségeid hízelegnek neked.
Psa 66:4 Az egész föld imádjon és dicsérjen téged, zengjen nevednek dicséretet."
Psa 66:5 Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit, félelmetes, amit végbevitt az emberek fiai közt.
Psa 66:6 Szárazfölddé változtatta a tengert, gyalog keltek át a folyóvízen; Örvendeztünk akkor benne.
Psa 66:7 Uralkodik hatalmával örökre, szemmel tartja a nemzeteket, hogy fel ne fuvalkodjanak magukban a lázongók.
Psa 66:8 Áldjátok Istenünket, ti nemzetek, hallassátok dicséretének szavát;
Psa 66:9 Ő adott életet lelkünknek, és nem hagyta meginogni lábunkat.
Psa 66:10 Mert próbára tettél minket, Isten, megvizsgáltál minket tűzzel, mint ahogy az ezüstöt vizsgálják.
Psa 66:11 Tőrbe is vezettél, nyomorúságot tettél hátunkra.
Psa 66:12 Engedted, hogy emberek gázoljanak a fejünkön, tűzön és vízen mentünk keresztül, de te kivezettél minket az enyhülésre.
Psa 66:13 Égő áldozatokkal jövök házadba; Megadom neked, amiket fogadtam,
Psa 66:14 amit megígért ajkam, amit szám fogadott nyomorúságomban.
Psa 66:15 Kövér égőáldozatokat mutatok be neked; Jóillatú áldozatul kosokat mutatok be neked, bikákat és kecskebakokat.
Psa 66:16 Ti mind, akik félitek Istent, jöjjetek, halljátok, elbeszélem, milyen nagy dolgokat cselekedett velem!
Psa 66:17 Számmal hozzá kiáltoztam, nyelvemmel őt magasztaltam.
Psa 66:18 Ha gonoszság lett volna szívemben, az Úr nem hallgatott volna meg.
Psa 66:19 Ám Isten meghallgatott engem, figyelembe vette hangos könyörgésemet.
Psa 66:20 Áldott az Isten, aki nem vetette el imámat, s nem vonta meg irgalmasságát tőlem.
Psa 67:1 A karvezetőnek. Hárfára. Zsoltár. Ének.
Psa 67:2 Irgalmazzon nekünk Isten és áldjon meg minket! Ragyogtassa arcát felettünk,
Psa 67:3 hogy megismerjük utadat a földön, minden nemzet lássa szabadításodat.
Psa 67:4 Áldjanak téged a népek, Isten, áldjanak téged a népek valamennyien!
Psa 67:5 Örvendjenek és ujjongjanak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és kormányozod a földön a nemzeteket.
Psa 67:6 Áldjanak téged a népek, Isten, áldjanak téged a népek valamennyien!
Psa 67:7 A föld megadja gyümölcsét; Áldjon meg minket Isten, a mi Istenünk,
Psa 67:8 áldjon meg minket Isten, a föld minden határa félje őt!
Psa 68:1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.
Psa 68:2 Fölkel Isten, és elszélednek ellenségei, elfutnak előle, akik gyűlölik őt.
Psa 68:3 Ahogyan a füst eloszlik, úgy enyésznek el, ahogyan a viasz elolvad a tűzön, Isten előtt a bűnösök úgy vesznek el!
Psa 68:4 Az igazak azonban örülnek és ujjonganak Isten színe előtt, s vigadoznak örömükben.
Psa 68:5 Mondjatok éneket Istennek, zengjetek zsoltárt nevének, Készítsetek utat annak, aki a felhőkön érkezik: Úr az ő neve. Ujjongjatok őelőtte,
Psa 68:6 aki az árvák atyja, özvegyek bírája, Isten az ő szentséges hajlékában.
Psa 68:7 Isten, aki lakást ad a házban az elhagyottnak, a foglyokat kivezeti a bőségre, a lázadókat azonban a sivatagban hagyja.
Psa 68:8 Isten, amikor néped élén kivonultál, amikor a sivatagon áthaladtál,
Psa 68:9 megremegett a föld, csepegtek az egek, a Sínai Istenének színe előtt, Izrael Istenének színe előtt.
Psa 68:10 Bőséges esőt adtál örökségednek, Isten, s ha ellankadt, te felüdítetted.
Psa 68:11 Nyájad megtelepedett rajta, jóságodban, Isten, gondját viselted a szegénynek.
Psa 68:12 Az Úr mondja a szót; Szűzek serege hozza az örömhírt:
Psa 68:13 "A seregek királyai futva futnak, a háznak szépe zsákmányt osztogat.
Psa 68:14 Ti pedig békén pihentek az aklok között, akárcsak az ezüstszárnyú galambok, halvány, aranyszínű tollakkal.
Psa 68:15 Amikor a Mindenható szétszórja rajta a királyokat, hótól fehérlik a Szelmon."
Psa 68:16 A Básán hegye Isten hegye, a Básán hegye sok ormú hegy.
Psa 68:17 Mit nézitek irigyen, ti sok ormú hegyek, a hegyet, amelyen Isten tetszéssel lakott? Bizony, ott fog lakni az Úr örökké!
Psa 68:18 Tízezernél is több a harci szekere Istennek: bevonul az Úr a Sínairól szentélyébe.
Psa 68:19 Felvonultál a magaslatra, foglyokat ejtettél; Hódolati ajándékként embereket fogadtál, hogy még a pártütők is az Úristennél lakjanak.
Psa 68:20 Áldott legyen az Úr mindennap! Üdvösségünk Istene hordoz minket.
Psa 68:21 A mi Istenünk szabadító Isten, s az Úr, az Úr a halálból is kivezet minket.
Psa 68:22 De Isten összezúzza az ő ellenségei fejét, a bűneikben járók bozontos koponyáját.
Psa 68:23 Így szól az Úr: "Hazahozlak Básánból, a tenger fenekéről is visszahozlak,
Psa 68:24 hogy lábad vérben gázoljon és kutyáid nyelve is részt kapjon az ellenségből."
Psa 68:25 Látták, Isten, amint bevonultál, Istenem, királyom, bevonulásod a szentélybe.
Psa 68:26 Elöl mennek az énekesek, utánuk a kobzosok, középen a dobverő leányok.
Psa 68:27 "Áldjátok gyülekezetekben az Úr Istent, akik Izrael forrásából származtok."
Psa 68:28 Ott az ifjú Benjamin aki vezeti őket, Júda fejedelmei vezéreikkel, Zebulon fejedelmei, Naftali fejedelmei.
Psa 68:29 Mutasd meg, Isten, hatalmadat; Erősítsd meg, Isten, amit köztünk műveltél.
Psa 68:30 Jeruzsálemi templomodba királyok hozzanak neked ajándékot.
Psa 68:31 Fenyítsd meg a nádas vadját, a népek tehenei között a bikák csordáját: boruljanak le ezüst kincseikkel. Szórd szét a háborúra vágyó népeket!
Psa 68:32 Hadd jöjjenek ide Egyiptom nagyjai, Etiópia sietve emelje kezét Istenhez.
Psa 68:33 Föld országai, Istennek énekeljetek, zengjetek az Úrnak dicséretet, zengjetek Istennek,
Psa 68:34 aki kezdettől fogva az egek egén trónol; Íme onnan hallatja szavát, hatalmának szavát.
Psa 68:35 Magasztaljátok Isten dicsőségét. Az ő felsége honol Izrael felett, az ő ereje a fellegek között.
Psa 68:36 Csodálatos vagy Isten a te szentélyedben! Izrael Istene ad erőt és hatalmat népének. Áldott legyen Isten!
Psa 69:1 A karvezetőnek. A "Liliomok" szerint. Dávidtól.
Psa 69:2 Szabadíts meg engem, Isten, mert a vizek immár a torkomig hatolnak!
Psa 69:3 Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem.
Psa 69:4 Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.
Psa 69:5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.
Psa 69:6 Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.
Psa 69:7 Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.
Psa 69:8 Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen.
Psa 69:9 Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.
Psa 69:10 Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér.
Psa 69:11 Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Psa 69:12 Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.
Psa 69:13 Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek.
Psa 69:14 Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint.
Psa 69:15 Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből.
Psa 69:16 Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem.
Psa 69:17 Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben.
Psa 69:18 Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!
Psa 69:19 Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.
Psa 69:20 Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat.Előtted van mind, aki szorongat engem;
Psa 69:21 A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.
Psa 69:22 Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.
Psa 69:23 Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé!
Psa 69:24 Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné!
Psa 69:25 Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!
Psa 69:26 Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék!
Psa 69:27 Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.
Psa 69:28 Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra!
Psa 69:29 Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé!
Psa 69:30 Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.
Psa 69:31 Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom.
Psa 69:32 Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája.
Psa 69:33 Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek.
Psa 69:34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.
Psa 69:35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.
Psa 69:36 Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik.
Psa 69:37 Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.
Psa 70:1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Emlékezetül.
Psa 70:2 Isten, fordítsd figyelmedet megmentésemre, Uram, siess segítségemre!
Psa 70:3 Jöjjenek zavarba és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, valljanak szégyent, akik rosszat akarnak nekem.
Psa 70:4 Hátráljanak meg és piruljanak, akik az életemre törnek.
Psa 70:5 Ujjongjanak és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! "Magasztaltassék az Úr!" -- mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon.
Psa 70:6 Én pedig szűkölködő és szegény vagyok, Istenem, segíts rajtam! Segítőm és szabadítóm te vagy, ne késlekedj, Uram!
Psa 71:1 Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek!
Psa 71:2 Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem. hajlítsd hozzám füledet és nyújts segítséget!
Psa 71:3 Légy oltalmam sziklája, és erős váram, hogy megszabadíts engem, mert te vagy az én erősségem és menedékem!
Psa 71:4 Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből, s a törvényszegő és a gonosz kezéből!
Psa 71:5 Hisz te vagy az én reménységem, Uram; Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam.
Psa 71:6 Születésem óta rád támaszkodom, anyám méhétől te vagy oltalmazóm; Szüntelenül rólad szól dicséretem.
Psa 71:7 Szinte csodája lettem sokaknak, mert te erős segítőm vagy.
Psa 71:8 Teljék meg szám dicséreteddel, egész nap fenségeddel!
Psa 71:9 Ne vess el engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem!
Psa 71:10 Mert ellenségeim ellenem beszélnek, s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak.
Psa 71:11 Így szólnak: "Isten elhagyta, vegyétek űzőbe, fogjátok meg, hisz nincs, aki megszabadítsa!"
Psa 71:12 Isten, ne távozz el tőlem; Én Istenem, siess segítségemre!
Psa 71:13 Jussanak szégyenbe, pusztuljanak életem ellneségei. Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik nekem rosszat akarnak!
Psa 71:14 Én azonban mindenkor reménykedem, és szüntelen dicsérlek téged.
Psa 71:15 Egész nap jótéteményeidet és igazságosságodat hirdeti szám, bár elsorolni sem tudom.
Psa 71:16 Hirdetem az Úr hatalmas tetteit, Uram, csak igazságodról elmélkedem.
Psa 71:17 Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem; Mindmáig hirdetem csodáidat.
Psa 71:18 Öregségemre s aggkoromra se hagyj magamra, Isten, hogy hirdethessem az egész jövendő nemzedéknek karod erejét. Hatalmadat,
Psa 71:19 és igazságodat, amely égig ér, Isten, aki nagy dolgokat cselekedtél: Isten, ki hasonló hozzád?
Psa 71:20 Milyen sok nehéz szorongatást engedtél megérnem, de aztán ismét életet adtál nekem, s a föld mélységeiből újra visszahoztál engem.
Psa 71:21 Hozzám fordulsz, naggyá teszel és megvigasztalsz engem.
Psa 71:22 Magasztalom is hűségedet hárfával, Istenem, hárfával zengek neked éneket, Izrael Szentje.
Psa 71:23 Örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek, és lelkem, amelyet megmentesz;
Psa 71:24 Nyelvem is egész nap hirdeti igazságodat, mert zavarba és szégyenbe jutnak, akik rosszat akarnak nekem.
Psa 72:1 Salamontól.
Psa 72:2 Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet.
Psa 72:3 Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok.
Psa 72:4 Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek, nyújtson a szegények fiainak segítséget, s alázza meg az erőszakoskodót.
Psa 72:5 Éljen, amíg a nap és a hold, nemzedékről nemzedékre.
Psa 72:6 Úgy szálljon le, mint az eső a rétre, s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet.
Psa 72:7 Virágozzék napjaiban az igazság és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik.
Psa 72:8 Uralkodjék tengertől tengerig, A folyamtól a földkerekség széléig.
Psa 72:9 Boruljanak le előtte a sivatag lakói s ellenségei nyalják a port.
Psa 72:10 Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak.
Psa 72:11 A föld minden királya hódoljon előtte, s legyen minden nemzet a szolgája.
Psa 72:12 Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált, s a szűkölködőt, akin senki sem segít.
Psa 72:13 Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen és megszabadítja a szűkölködőket.
Psa 72:14 Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól, mert szemében drága az ő vérük.
Psa 72:15 Éljen és legyen része Arábia aranyában, imádkoznak is majd érte mindenkor; Áldják őt minden nap.
Psa 72:16 Bőséggel legyen gabona a földön, s hullámozzék a hegyek tetején, mint a Libanon, olyan legyen termése; A város népe virágozzék mint a rét füve.
Psa 72:17 Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet!
Psa 72:18 Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat.
Psa 72:19 Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!
Psa 73:1 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten az igazakhoz, azokhoz, akik tiszta szívűek!
Psa 73:2 Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem,
Psa 73:3 mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység, amikor a bűnösök jólétét láttam.
Psa 73:4 Hisz nincs akadály az útjukban, testük egészséges és kövér.
Psa 73:5 Nem viselik a halandók nyomorúságát, az embereket sújtó csapások nem érik őket.
Psa 73:6 Ezért kevélység a nyakláncuk, és az erőszakosság mint köntös borítja őket.
Psa 73:7 Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság, úgy tör elő szívükből a gondolat.
Psa 73:8 Álnokságot terveznek és gúnyolódnak, fennhéjázva erőszakot hirdetnek.
Psa 73:9 Felnyitják szájukat az ég ellen, és jártatják nyelvüket a földieken.
Psa 73:10 Ezért magasan ülnek és a víz árja nem éri el őket.
Psa 73:11 Azt mondják: "Hogy lenne erre gondja Istennek, hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?"
Psa 73:12 Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek, és megsokszorozzák gazdagságukat.
Psa 73:13 Azt gondoltam: "Hiába tartottam hát tisztán szívemet, mostam kezem az ártatlanságban,
Psa 73:14 hisz mindennap ostort szenvedek, és fenyíték ér minden reggel!"
Psa 73:15 De ha azt mondanám: "Én is úgy beszélek, mint ők!", íme, árulója lennék fiaid nemzetségének.
Psa 73:16 Gondolkoztam, hogy megértsem ezt, de nehéz volt nekem,
Psa 73:17 amíg be nem mentem Isten szentélyébe, és meg nem értettem végső sorsukat.
Psa 73:18 Bizony, síkos talajra állítottad őket és romlásba veted.
Psa 73:19 Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt! Elvesznek a félelemtől.
Psa 73:20 Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram, úgy tűnteted el képüket, ha felkelsz.
Psa 73:21 Mert keserűség fogta el szívemet, fájdalom hasogatta vesémet;
Psa 73:22 Esztelen voltam és értelmetlen, oktalan állatként viselkedtem előtted.
Psa 73:23 De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat.
Psa 73:24 Tanácsoddal vezetsz, S aztán dicsőségre emelsz.
Psa 73:25 Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?
Psa 73:26 Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten.
Psa 73:27 Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak, megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged.
Psa 73:28 Nekem azonban jó az Isten közelében, az Úrban, az én Istenemben bíznom, és hirdetnem minden művedet Sion leányának kapuiban.
Psa 74:1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?
Psa 74:2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.
Psa 74:3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!
Psa 74:4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.
Psa 74:5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.
Psa 74:6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.
Psa 74:7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.
Psa 74:8 Azt mondták szívükben: "Rohanjuk le őket együtt!" Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.
Psa 74:9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.
Psa 74:10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?
Psa 74:11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?
Psa 74:12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.
Psa 74:13 Hatalmaddal a tengert ketté hasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
Psa 74:14 A Leviátán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
Psa 74:15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.
Psa 74:16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.
Psa 74:17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.
Psa 74:18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
Psa 74:19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
Psa 74:20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
Psa 74:21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
Psa 74:22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!
Psa 74:23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!
Psa 75:1 A karvezetőnek. A "Ne pusztíts el" szerint. Ászáf zsoltára. Ének.
Psa 75:2 Dicsérünk téged, Isten, dicsérünk, szólítjuk nevedet: csodáidat hirdetjük.
Psa 75:3 Ha eljön az ideje, igazságos ítéletet mondok.
Psa 75:4 Olvadjon bár el a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait.
Psa 75:5 Azt mondom a kérkedőknek: "Ne kérkedjetek!" s a vétkezőknek: "Ne pöffeszkedjetek!
Psa 75:6 Ne pöffeszkedjetek, ne beszéljetek Isten ellen gonoszat!"
Psa 75:7 Mert nem jön szabadulás sem napkeletről, sem napnyugatról, sem a puszta hegyek felől.
Psa 75:8 Mert Isten a bíró: az egyiket megalázza, a másikat fölmagasztalja.
Psa 75:9 Mert serleg van az Úr kezében, teletöltve színtiszta borral. Tölt belőle mindenfelé; Még a seprőjét is inni fogják, issza majd minden bűnös a földön.
Psa 75:10 Én pedig hirdetem ezt mindenkor, énekelek Jákob Istenének.
Psa 75:11 A pöffeszkedő bűnösöket összetöröm, s az igazakat fölmagasztalom.
Psa 76:1 A karvezetőnek. Hárfára. Ászáf zsoltára. Ének.
Psa 76:2 Ismeretes Júdában Isten, nagy a neve Izraelben.
Psa 76:3 Sálemben van sátra, és a Sionon van lakása.
Psa 76:4 Ott törte össze a villogó nyilakat, a pajzsot, kardot és a harci eszközöket.
Psa 76:5 Ragyogsz, te Fölséges, a pusztító hegyekről.
Psa 76:6 Kifosztották a büszke szívűeket, álomba merültek, kezüket sem találták az erős férfiak.
Psa 76:7 Feddésedtől, Jákob Istene, megdermedt a ló és a szekér.
Psa 76:8 Rettenetes vagy te, ki állhat ellened, ha felgerjed haragod?
Psa 76:9 A mennyből hallattad ítéletedet; Megrendült és elcsöndesedett a föld,
Psa 76:10 amikor Isten ítéletre kelt, hogy megszabadítson minden szelídet a földön.
Psa 76:11 Mert még az ember haragja is téged dicsőít, s ünnepnapot ülnek neked, akik megmenekültek haragodtól.
Psa 76:12 Tegyetek fogadalmat és rójátok le az Úr Istennek; Mind, aki körülötte van, ajándékot vigyen a Rettenetesnek,
Psa 76:13 aki megtöri a fejedelmek gőgjét, aki rettenetes a föld királyai számára!
Psa 77:1 A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.
Psa 77:2 Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.
Psa 77:3 Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet és azok nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem.
Psa 77:4 Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok.
Psa 77:5 Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.
Psa 77:6 A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben.
Psa 77:7 Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem.
Psa 77:8 Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé?
Psa 77:9 Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?
Psa 77:10 Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát?
Psa 77:11 Így szóltam: "Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja."
Psa 77:12 Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,
Psa 77:13 Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom.
Psa 77:14 Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?
Psa 77:15 Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat.
Psa 77:16 Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.
Psa 77:17 Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek.
Psa 77:18 A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek.
Psa 77:19 Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett.
Psa 77:20 Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható.
Psa 77:21 Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.
Psa 78:1 Maszkíl Ászáftól. Figyelj, népem, tanításomra, hallgassatok szám szavára.
Psa 78:2 Bölcs mondásra nyitom számat, elmondom a régi idők titkait.
Psa 78:3 Amiket hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk,
Psa 78:4 nem titkoljuk fiaik elől, elbeszéljük a jövendő nemzedéknek. Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt.
Psa 78:5 Bizonyságot állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak, tanítsák meg rá fiaikat,
Psa 78:6 hogy megtanulja a következő nemzedék, a születendő gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak,
Psa 78:7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait teljesítsék!
Psa 78:8 Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütő és lázongó nemzedék; A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó, és lelke nem volt hű Isten iránt.
Psa 78:9 Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat, de a harc napján hátat fordítottak.
Psa 78:10 Nem tartották meg Isten szövetségét, és törvényét nem akarták követni.
Psa 78:11 Elfelejtették tetteit, a csodáit, amelyeket megmutatott nekik.
Psa 78:12 Atyáik előtt csodákat művelt, Egyiptom földjén, Tánisz mezején.
Psa 78:13 Széthasította a tengert és átvezette őket, a vizeket szinte tömlőbe fogta.
Psa 78:14 Nappal a felhőben vezette őket, s egész éjjel a tűz fényében.
Psa 78:15 Kősziklát hasított fel a pusztában és bőséges áradattal itatta őket.
Psa 78:16 Patakokat fakasztott a kősziklából és folyamként ömlesztette a vizet.
Psa 78:17 Mégis egyre csak vétkeztek ellene, haragra ingerelték a Fölségest a pusztában.
Psa 78:18 Megkísértették szívükben Istent, amikor kedvük szerint ennivalót kértek,
Psa 78:19 s így beszéltek Isten ellen: "Tud-e Isten" -- mondták -- "asztalt teríteni a pusztában?"
Psa 78:20 Íme megütötte a kősziklát és vizek folytak, patakok áradtak. "De vajon tud-e kenyeret is adni, és húst szerezni népének?"
Psa 78:21 Amikor ezt az Úr meghallotta, haragra gerjedt: Tűz gyulladt fel Jákob ellen, és harag szállt Izraelre,
Psa 78:22 mert nem hittek Istenben, és segítségében nem reméltek.
Psa 78:23 Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek, és megnyitotta az egek ajtóit.
Psa 78:24 Ennivalóként mannát hullatott nekik, és mennyei kenyeret adott:
Psa 78:25 angyalok kenyerét ette az ember; Bőségesen küldött nekik ennivalót.
Psa 78:26 Déli szelet támasztott az égen, és hatalmával elhozta a délnyugati szelet.
Psa 78:27 Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, s annyi szárnyast, mint a tenger fövenye:
Psa 78:28 hullottak táboruk közepére, körös-körül sátraik köré.
Psa 78:29 Ettek és nagyon jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak.
Psa 78:30 De még fel sem hagytak torkosságukkal, még szájukban volt az étel,
Psa 78:31 amikor Isten haragja felgerjedt ellenük, agyonsújtotta kövéreiket, leterítette Izrael választottait.
Psa 78:32 Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem hittek csodatetteinek.
Psa 78:33 Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik, és rettegésben esztendeik.
Psa 78:34 Ha pusztította őket, hozzá fordultak, megtértek és virradatkor hozzá folyamodtak.
Psa 78:35 Megemlékeztek arról, hogy Isten az oltalmazójuk, s a fölséges Isten a megváltójuk.
Psa 78:36 Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel,
Psa 78:37 mert szívük nem volt egyenes hozzá, és nem voltak hűek szövetségéhez.
Psa 78:38 De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket, és nem pusztította el őket. Haragját gyakran elfordította és nem öntötte ki egész bosszúságát.
Psa 78:39 Megemlékezett arról, hogy nem egyebek testnél, olyanok, mint az elszálló s vissza nem térő lehelet.
Psa 78:40 Hányszor lázongtak ellene a pusztában, haragra ingerelték őt a sivatagban!
Psa 78:41 Újra meg újra kísértették Istent, és fellázadtak Izrael Szentje ellen.
Psa 78:42 Nem emlékeztek meg kezéről, arról a napról, amelyen megváltotta őket a szorongatásból.
Psa 78:43 Véghezvitte jeleit Egyiptomban és csodatetteit Tánisz mezején.
Psa 78:44 Vérré változtatta folyóikat, ihatatlanná tette patakjaikat.
Psa 78:45 Legyet bocsátott rájuk és emésztette őket, és békát, hogy romlást hozzon rájuk.
Psa 78:46 Odaadta termésüket a vándorsáskáknak, és munkájuk gyümölcsét a szöcskéknek.
Psa 78:47 Szőlőiket megverte jéggel, szederfáikat dérrel.
Psa 78:48 Odavetette állataikat a jégesőnek, jószágukat a tűznek.
Psa 78:49 Rájuk bocsátotta haragjának tüzét, bosszúját, haragját, szorongatását, gonosz angyalok csapását.
Psa 78:50 Szabad utat engedett haragjának, nem kímélte meg lelküket a haláltól, dögvésszel vetett véget életüknek.
Psa 78:51 Megölte Egyiptom földjének minden elsőszülöttjét, erejük zsengéjét Kám sátraiban.
Psa 78:52 Mint juhokat kihozta népét, mint nyájat vezette a pusztában.
Psa 78:53 Biztonságban vezette őket, nem féltek, de ellenségeiket tenger borította el.
Psa 78:54 Elvitte őket a szent helyre, a hegyre, amelyet jobbja szerzett.
Psa 78:55 Kiűzte előlük a nemzeteket, mérőzsinórjával nekik osztotta ki az országot, és letelepítette sátraikban Izrael törzseit.
Psa 78:56 Mégis megkísértették és bosszantották a fölséges Istent, és nem tartották meg rendeléseit.
Psa 78:57 Elpártoltak és hűtlenek lettek, akárcsak atyáik, visszavágtak, mint az álnok íj.
Psa 78:58 Haragították őt a magaslatokon, féltékenységre ingerelték faragott bálványaikkal.
Psa 78:59 Meghallotta ezt Isten, haragra lobbant és messze eltaszította Izraelt.
Psa 78:60 Elvetette silói hajlékát, sátrát, ahol az emberek közt lakott.
Psa 78:61 Fogságra adta erejét, és ékességét az ellenség kezére.
Psa 78:62 Kardélre vetette népét, és haragra gyúlt öröksége ellen.
Psa 78:63 Ifjaikat tűz emésztette meg, szűzeiket senki sem jegyezte el.
Psa 78:64 Papjaik kard által estek el, özvegyeiket senki sem siratta.
Psa 78:65 Felébredt ekkor az Úr, mint az alvó, mint a hős, aki mámoros a bortól.
Psa 78:66 Visszaverte ellenségeit, örök gyalázatot hozott rájuk.
Psa 78:67 Ám József sátrát elvetette, Efraim törzsét nem választotta ki,
Psa 78:68 hanem kiválasztotta Júda törzsét, Sion hegyét, amelyben kedvét lelte.
Psa 78:69 Felépítette szentélyét, mint az égboltot, mint a földet, amelyet örökre megszilárdított.
Psa 78:70 Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, Elhozta őt a juhnyájaktól,
Psa 78:71 Elhozta őt a szoptatós juhok mögül, hogy legeltesse Jákob népét, s örökségét, Izraelt.
Psa 78:72 Ő tiszta lélekkel legeltette, bölcs kézzel vezette őket.
Psa 79:1 Ászáf zsoltára. Isten, pogányok szállták meg örökségedet, megfertőzték szentséges templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet.
Psa 79:2 Szolgáid holttestét odavetették eledelül az ég madarainak, szentjeid húsát a föld vadjainak.
Psa 79:3 Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, akárcsak a vizet, és nem akadt, aki eltemette volna őket.
Psa 79:4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, nevetséggé s csúfsággá azok előtt, akik körülöttünk laknak.
Psa 79:5 Meddig még, Uram? Örökké tart haragod? Meddig lobog még bosszúságod, mint a tűz?
Psa 79:6 A pogányokra öntsd haragodat, akik nem ismernek téged, s azokra az országokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet.
Psa 79:7 Hiszen felfalják Jákobot, és elpusztítják lakóhelyét!
Psa 79:8 Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságáról, siessen elénk irgalmasságod, mert nagyon nyomorultak lettünk.
Psa 79:9 Segíts rajtunk, szabadító Istenünk neved dicsőségéért és ments meg minket, Bocsásd meg bűneinket a te nevedért!
Psa 79:10 Miért mondják a pogányok között: "Hol van az ő Istenük?" Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemünk láttára szolgáid kiontott vérének megbosszulása.
Psa 79:11 Jusson színed elé a bilincsbe vertek jajszava; Hatalmas karoddal tartsd életben a halálra szántakat.
Psa 79:12 Öntsd vissza hétszeresen szomszédaink ölébe, ellened szórt szidalmaikat, Uram.
Psa 79:13 Mi azonban, a te néped és legelőd juhai, hadd áldjunk téged örökké, és hadd hirdessük dicséretedet nemzedékről nemzedékre!
Psa 80:1 A karvezetőnek. "A törvény lilioma" szerint. Ászáf zsoltára.
Psa 80:2 Figyelj ránk, Izrael pásztora, aki Józsefet nyájként vezérled! Aki a kerubok felett trónolsz, ragyogj fel
Psa 80:3 Efraim, Benjamin és Manassze előtt! Ébreszd fel hatalmadat és jöjj, szabadíts meg minket!
Psa 80:4 Isten, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk!
Psa 80:5 Uram, seregek Istene, meddig haragszol még néped könyörgése ellenére?
Psa 80:6 Könnyek kenyerével etetsz minket és bőséggel adod nekünk italul a könnyet.
Psa 80:7 Civódás tárgyává tettél szomszédaink előtt, s ellenségeink gúnyolnak minket.
Psa 80:8 Seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk!
Psa 80:9 Egyiptomból hoztad ki e szőlőtőt, nemzeteket űztél el és elültetted őt.
Psa 80:10 Utat egyengettél előtte, elültetted gyökereit, s betöltötte a földet.
Psa 80:11 Árnyéka elborította a hegyeket, vesszői az Isten cédrusfáit.
Psa 80:12 Kiterjesztette indáit a tengerig, hajtásait a folyamig.
Psa 80:13 Miért rontottad le kerítését, hogy szaggassák mind, akik elmennek mellette?
Psa 80:14 Pusztítja az erdei vadkan és lelegeli a mezei vad.
Psa 80:15 Seregek Istene, fordulj vissza hozzánk! Tekints le az égből, hogy meglásd és meglátogasd e szőlőt!
Psa 80:16 Oltalmazd, amit jobbod ültetett, s az emberfiát, akit magadnak naggyá neveltél.
Psa 80:17 Tűzzel égették feldúlták, vesszenek el arcod feddésétől!
Psa 80:18 Legyen kezed jobbodnak férfián, az emberfián, akit magadnak naggyá neveltél.
Psa 80:19 Nem távozunk el tőled, te éltetsz minket és mi segítségül hívjuk nevedet.
Psa 80:20 Uram, seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk.
Psa 81:1 A karvezetőnek. A "Szőlőprések" szerint. Ászáftól.
Psa 81:2 Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek, ujjongjatok Jákob Istenének.
Psa 81:3 Kezdjetek énekelni és szóljon a dob, a szép hangú lant és a hárfa.
Psa 81:4 Fújjátok a harsonát újholdkor, és holdtöltekor, ünnepünk napján.
Psa 81:5 Ez Izrael törvénye, Jákob Istenének parancsa.
Psa 81:6 Bizonyságául rendelte ezt Józsefnek, amikor kivonult Egyiptom földjéről. Ismeretlen beszédet hallottam:
Psa 81:7 "Megszabadítottam hátát a tehertől, kezét a rabszolga-kosártól.
Psa 81:8 Szorongatásodban segítségül hívtál, s én megszabadítottalak, meghallgattalak a fergeteg rejtekéből, a Meriba vizénél próbára tettelek.
Psa 81:9 Halljad, én népem, hadd intselek! Izrael, bárcsak meghallgatnál engem!
Psa 81:10 Ne legyen más isten közötted, ne imádj idegen istent!
Psa 81:11 Mert én vagyok a te Urad, Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről: nyisd ki szádat és én megtöltöm.
Psa 81:12 De népem nem hallgatott szavamra, s Izrael nem figyelt rám.
Psa 81:13 Ezért ráhagytam őket szívük keménységére, hadd menjenek a saját fejük után.
Psa 81:14 Ha népem rám hallgatott volna, ha Izrael az én útjaimon járt volna,
Psa 81:15 rögtön megaláztam volna ellenségeit, s üldözőire vetettem volna kezemet.
Psa 81:16 Hízelegnének neki az Úr ellenségei, s idejük örökké tartana.
Psa 81:17 Táplálnám őket a búza javával, és jóltartanám mézzel a kősziklából."
Psa 82:1 Ászáf zsoltára. Áll az Isten az istenek gyülekezetében, s ítélkezik az isteneken:
Psa 82:2 "Meddig ítéltek még hamisan, és meddig vagytok tekintettel a gonoszok személyére?
Psa 82:3 Szolgáltassatok igazságot a szűkölködőnek s az árvának, juttassátok jogához a nyomorultat és a szegényt!
Psa 82:4 Szabadítsátok meg a szegényt és a szűkölködőt mentsétek ki a gonoszok kezéből!"
Psa 82:5 De ők sem nem tudnak, sem nem értenek, sötétben járnak; Mind meginognak ezért a föld alapjai.
Psa 82:6 Én azt mondtam: "Ti istenek vagytok, mindnyájan a Fölséges fiai."
Psa 82:7 De meghaltok, mint más ember, elhullotok, mint akármelyik főember.
Psa 82:8 Kelj fel, Isten! Ítéld meg a földet, mert a te örökséged minden nemzet.
Psa 83:1 Ászáf éneke. Zsoltár.
Psa 83:2 Istenem ne maradj néma ne hallgass és ne légy tétlen, Istenem!
Psa 83:3 Mert ellenségeid íme, háborognak, és gyűlölőid fölemelték fejüket.
Psa 83:4 Néped ellen álnok tervet szőnek, ármánykodnak szentjeid ellen.
Psa 83:5 Így szólnak: "Gyertek, irtsuk ki őket a nemzetek közül, hogy ne is emlegessék többé Izrael nevét!"
Psa 83:6 Bizony, megegyeztek közös akarattal, egymással szövetségre léptek ellened:
Psa 83:7 Edom sátrai és az izmaeliták, Moáb és az agariták,
Psa 83:8 Gebál, Ammon és Amalek, Filisztea Tírusz lakóival.
Psa 83:9 Asszúr is szövetkezett velük, segítői lettek Lót fiainak.
Psa 83:10 Tégy velük, mint Mádiánnal és Siserával, mint Jábinnal Kíson patakjánál,
Psa 83:11 akik Endornál elvesztek, s hasonlókká lettek a föld sarához.
Psa 83:12 Tégy fejedelmeikkel, mint Órebbel és Zebbel, mint Zebahhal és Calmunnával, minden fejedelmükkel,
Psa 83:13 Akik így szóltak: "Foglaljuk el örökségül Isten földjét!"
Psa 83:14 Én Istenem, tedd őket olyanokká, mint a porfelhő, s amilyen a pelyva a szél előtt!
Psa 83:15 Mint a tűz, amely megemészti az erdőt, és mint a láng, amely felperzseli a hegyeket,
Psa 83:16 úgy kergesd meg őket fergetegeddel, és rémítsd meg őket viharoddal.
Psa 83:17 Töltsd el arcukat gyalázattal, hogy keressék, Uram, nevedet!
Psa 83:18 Szégyenüljenek meg és zavarodjanak össze örökre, zavarodjanak össze és pusztuljanak;
Psa 83:19 Hadd tudják meg, hogy Úrnak hívnak téged: te vagy az egyetlen Fölség az egész földön.
Psa 84:1 A karvezetőnek. A "Szőlőprések" szerint. Kóré fiainak zsoltára.
Psa 84:2 Milyen kedvesek a te hajlékaid, Seregek Ura!
Psa 84:3 Sóvárogva vágyakozik lelkem az Úr udvaraiba. Szívem és testem ujjong az élő Isten után.
Psa 84:4 Hiszen a veréb házat talál magának, a gerlice fészket, ahová fiait helyezze: a te oltáraidnál, seregek Ura, én királyom és én Istenem!
Psa 84:5 Milyen boldogok, Uram, akik házadban lakhatnak: magasztalhatnak téged örökkön örökké!
Psa 84:6 Boldog az az ember, akit te segítesz, akinek szíve zarándokútra készül.
Psa 84:7 Átkelnek a kiaszott völgyön és forrássá teszik azt, és a korai eső is áldásodba öltözteti.
Psa 84:8 Erősségről erősségre mennek, mígnem meglátják az istenek Istenét a Sionon.
Psa 84:9 Uram, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat, vedd füledbe, Jákob Istene!
Psa 84:10 Oltalmazó Istenünk, tekints ide, nézz fölkentednek arcára!
Psa 84:11 Mert jobb egy nap a te udvaraidban, mint más helyen ezer. Inkább akarok a küszöbön lenni Istenem házában, mint a gonoszok sátraiban lakni.
Psa 84:12 Mert nap és védőpajzs az Úr Isten, kegyelmet és dicsőséget ad az Úr;
Psa 84:13 Nem vonja meg javait azoktól, akik ártatlanságban járnak. Seregek Ura, boldog az az ember, aki tebenned bízik!
Psa 85:1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.
Psa 85:2 Megkegyelmeztél országodnak, Uram, véget vetettél Jákob fogságának.
Psa 85:3 Megbocsátottad néped vétkét, betakartad minden bűnét.
Psa 85:4 Visszatartottad nagy haragodat, elfordítottad felindulásod hevét.
Psa 85:5 Állíts helyre minket, szabadító Istenünk, s fordítsd el rólunk haragodat!
Psa 85:6 Vagy örökre haragszol ránk, és kiterjeszted haragodat nemzedékről nemzedékre?
Psa 85:7 Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket és néped örvendezhet majd tebenned?
Psa 85:8 Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat, és szabadításodat add meg nekünk.
Psa 85:9 Hadd halljam meg, mit szól hozzám az Úr Isten, hisz ő békét hirdet nemzetének, szentjeinek, s mindazoknak, akik megtérnek szívükben.
Psa 85:10 Bizony, közel van üdvössége azokhoz, akik félik őt, hogy dicsőség lakozzék országunkban.
Psa 85:11 Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke.
Psa 85:12 Hűség sarjad a földből és igazság tekint le az égből.
Psa 85:13 Valóban, az Úr megadja kegyelmét, és földünk megtermi gyümölcsét.
Psa 85:14 Igazságosság jár előtte, s követi az úton lépteit.
Psa 86:1 Dávid imádsága. Hajtsd hozzám, Uram, füledet, hallgass meg, mert nyomorult és szegény vagyok.
Psa 86:2 Őrizd meg életem, mert kedves vagyok előtted; Mentsd meg, Istenem, szolgádat, aki benned bízik.
Psa 86:3 Könyörülj rajtam, Uram, mert hozzád kiáltok egész nap!
Psa 86:4 Örvendeztesd meg szolgádat, mert hozzád emelem, Uram, lelkemet.
Psa 86:5 Mert te, Uram, jóságos vagy és szelíd, nagyirgalmú mindazokhoz, akik téged segítségül hívnak.
Psa 86:6 Figyelj, Uram, imádságomra, hallgass könyörgésem szavára!
Psa 86:7 Hozzád kiáltok szorongatásom idején, mert te meghallgatsz engem.
Psa 86:8 Uram, nincs az istenek közt tehozzád hasonló, semmi sem fogható a te műveidhez.
Psa 86:9 A nemzetek, amelyeket alkottál, mindnyájan eljönnek, leborulnak előtted, Uram és dicsőítik nevedet,
Psa 86:10 mert nagy vagy te és csodákat művelsz: egyedül te vagy Isten.
Psa 86:11 Uram, vezess engem utadon, hogy igazságodban járjak; Szívemet tedd egyszerűvé, hogy félje nevedet.
Psa 86:12 Teljes szívemből dicsérlek, Uram, én Istenem, és mindörökké magasztalom nevedet,
Psa 86:13 mert nagy a te irgalmad irántam, kiragadtad lelkemet az alvilág mélyéből.
Psa 86:14 Isten, gonoszok keltek fel ellenem és erőszakosak serege tör életemre, és nem vesznek figyelembe téged.
Psa 86:15 De te, Uram, könyörületes és irgalmas Isten vagy, türelmes, nagy irgalmú és igaz.
Psa 86:16 Tekints rám, könyörülj rajtam, add szolgádnak erődet, szabadítsd meg szolgálód fiát.
Psa 86:17 Add jelét rajtam jóságodnak, hogy gyűlölőim lássák, és szégyent valljanak, minthogy te, Uram, megsegítesz és megvigasztalsz engem.
Psa 87:1 Kóré fiainak zsoltára. Ének. Szent hegyeken vetette meg alapjait,
Psa 87:2 jobban szereti Sion kapuit az Úr, mint Jákob többi hajlékát.
Psa 87:3 Dicsőséges dolgokat mond rólad, Isten városa!
Psa 87:4 Ráhábot és Babilont azok között említem, akik ismernek engem; Íme Filisztea, Tírusz és Etiópia népe: mind ott született.
Psa 87:5 Sionról mondják majd: "Ez is, az is ott született, és maga a Fölséges erősíti meg."
Psa 87:6 Bejegyzi majd az Úr, a népek könyvébe: "Ezek itt születtek."
Psa 87:7 Körtáncban fogják majd énekelni: "Minden forrásom tebenned fakad."
Psa 88:1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A "Mahálát" szerint. Éneklésre.
Psa 88:2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.
Psa 88:3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.
Psa 88:4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.
Psa 88:5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.
Psa 88:6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.
Psa 88:7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.
Psa 88:8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.
Psa 88:9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.
Psa 88:10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:
Psa 88:11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
Psa 88:12 Vajon hirdetik-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?
Psa 88:13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?
Psa 88:14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.
Psa 88:15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?
Psa 88:16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.
Psa 88:17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.
Psa 88:18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.
Psa 88:19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.
Psa 89:1 Maszkíl az ezrahita Etántól.
Psa 89:2 Az Úr kegyelmét örökké éneklem, hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti szám.
Psa 89:3 Mert ezt mondtad: "Örök időkre épül az irgalom" -- hűséged szilárdan áll a mennyekben. --
Psa 89:4 "Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
Psa 89:5 örökre megszilárdítom utódodat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat."
Psa 89:6 Csodáidat, Uram, magasztalják az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek.
Psa 89:7 Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt ki olyan az Isten fiai között, mint Isten?
Psa 89:8 Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában, aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak.
Psa 89:9 Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád? Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged.
Psa 89:10 Te uralkodsz a tenger erején és háborgó hullámait te fékezed meg.
Psa 89:11 Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve, hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet.
Psa 89:12 Tiéd az ég, és tiéd a föld, te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van.
Psa 89:13 Te teremtetted északot és délt, nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon.
Psa 89:14 Karod hatalmas, kezed erős, jobbod diadalmas.
Psa 89:15 Igazságosság és jog trónod alapja, irgalom és igazság vonulnak előtted.
Psa 89:16 Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram.
Psa 89:17 Nevedben egész nap ujjonganak, s felmagasztalódnak igazságosságodban.
Psa 89:18 Mert te vagy erejük és ékességük és jóságod emeli magasra fejünket.
Psa 89:19 Mert az Úré a pajzsunk, s Izrael Szentjéé a királyunk.
Psa 89:20 Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad: "Segítséget nyújtottam egy hősnek, felemeltem népemből egy választottat.
Psa 89:21 Megtaláltam szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal.
Psa 89:22 Vele lesz erős kezem és karom megerőssíti őt.
Psa 89:23 Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem árthat majd neki a gonoszság fia.
Psa 89:24 Kiirtom előle ellenségeit, és gyűlölőit megfutamítom.
Psa 89:25 Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma magasra emelkedik nevemben.
Psa 89:26 Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyóvizekre.
Psa 89:27 Így szól majd hozzám: "Atyám vagy te, én Istenem, és szabadításom kősziklája!"
Psa 89:28 S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között.
Psa 89:29 Örökre megőrzöm irgalmamat iránta, és szövetségem mindig vele marad.
Psa 89:30 Örökkévalóvá teszem nemzetségét, s fenntartom trónját, amíg az ég áll.
Psa 89:31 De ha fiai elhagyják törvényemet és nem járnak parancsaim szerint,
Psa 89:32 ha bemocskolják rendeleteimet, és parancsaimat nem teljesítik:
Psa 89:33 vesszővel büntetem meg vétkeiket, és veréssel bűneiket.
Psa 89:34 De nem vonom meg tőle kegyelmemet, és hűségemet nem hazudtolom meg.
Psa 89:35 Nem töröm meg szövetségemet, s ami elhagyta ajkamat, érvénytelenné nem teszem.
Psa 89:36 Megesküdtem egyszer szentségemre: nem hazudom Dávidnak,
Psa 89:37 örökké tart nemzetsége, és mint a nap, színem előtt a trónja,
Psa 89:38 megmarad örökké, miként a hold, a hűséges égi tanú."
Psa 89:39 Te őt mégis elvetetted s megutáltad, haragra gerjedtél fölkented ellen;
Psa 89:40 Felbontottad szolgád szövetségét, földig aláztad szent koronáját.
Psa 89:41 Lerontottad minden kőfalát, romhalmazzá tetted bástyáit.
Psa 89:42 Kifosztották őt mindazok, akik arra jártak, szomszédai gyalázata lett.
Psa 89:43 Fölemelted elnyomóinak jobb kezét, megörvendeztetted ellenségeit.
Psa 89:44 Kardja élét elvetted és nem segítetted meg őt a harcban.
Psa 89:45 Véget vetettél tündöklésének, trónját a földre döntötted.
Psa 89:46 Megrövidítetted ifjúságát, gyalázatba borítottad őt.
Psa 89:47 Meddig fordulsz még el teljesen, Uram, meddig ég még haragod, mint a tűz?
Psa 89:48 Emlékezz meg arról, milyen rövid az én létem! Milyen semmisnek alkottad az emberek fiait mind?
Psa 89:49 Ki az az ember, aki él, s halált nem látna, s megmenthetné lelkét az alvilág kezéből?
Psa 89:50 Hol van, Uram, hajdani irgalmad, amellyel megesküdtél hűségedre Dávidnak?
Psa 89:51 Emlékezzél meg, Uram, szolgáid gyalázatáról, amelyet keblemben hordok sok nemzettől,
Psa 89:52 amellyel gyaláznak téged ellenségeid, Uram, és gyalázzák fölkented lépteit.
Psa 89:53 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen! Ámen!
Psa 90:1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te lettél a mi menedékünk nemzedékről nemzedékre.
Psa 90:2 Mielőtt hegyek lettek, a föld és a világ születtek, te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten!
Psa 90:3 Te visszatéríted az embert a porba, azt mondod: "Térjetek oda vissza, emberek fiai."
Psa 90:4 Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan, mint az eltűnt tegnapi nap, vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka.
Psa 90:5 Elragadod őket, olyanok mint az álom,
Psa 90:6 mint a reggel kiviruló fű: reggel kihajt és virágzik, estére lehull és elszárad.
Psa 90:7 Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt, rettegjük haragod.
Psa 90:8 Magad elé állítod gonoszságainkat, titkainkat arcod világossága elé.
Psa 90:9 Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük.
Psa 90:10 Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri, vagy az erőseké a nyolcvanat, és azok nagyrésze is munka és fájdalom, gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk.
Psa 90:11 Ki ismeri haragod erejét és félelmetes felindulásodat?
Psa 90:12 Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket.
Psa 90:13 Fordulj meg, Uram, végre valahára, légy irgalmas szolgáidhoz.
Psa 90:14 Tölts el minket kora reggel irgalmaddal, hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben.
Psa 90:15 Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket, s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk.
Psa 90:16 Nyilvánuljon meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon.
Psa 90:17 Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját!
Psa 91:1 Aki a Fölségesnek oltalmában lakik, a Mindenható árnyékában nyugszik,
Psa 91:2 azt mondja az Úrnak: "Te vagy az én oltalmazóm és erősségem, Istenem, akiben bizakodom."
Psa 91:3 Mert ő megment engem a vadászok tőrétől, a súlyos veszélytől.
Psa 91:4 Szárnyával árnyékot borít rád, és tollai alatt menedékre találsz; Pajzs és páncél az ő hűsége,
Psa 91:5 nem kell félned az éjszaka rémeitől, a nappal repülő nyíltól,
Psa 91:6 a sötétben látogató járványtól, a délben pusztító ragálytól.
Psa 91:7 Ezren essenek el bár oldalad mellől és tízezren jobbod felől, hozzád semmi sem közeledik.
Psa 91:8 Sőt saját szemeddel fogod nézni, meglátod a gonoszok bűnhődését.
Psa 91:9 Mert te vagy, Uram, menedékem! Ha a Fölségest választottad oltalmadnak,
Psa 91:10 balszerencse nem ér téged, csapás nem jut sátrad közelébe.
Psa 91:11 Mert angyalainak parancsol felőled, hogy minden utadon őrizzenek.
Psa 91:12 Kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.
Psa 91:13 Áspiskígyón és viperán fogsz járni, eltiprod az oroszlánt és a sárkányt.
Psa 91:14 Mivel bennem bízik, megszabadítom, oltalma leszek, mert ismeri nevemet.
Psa 91:15 Ha kiált hozzám, meghallgatom, a szorongatás idején vele leszek, megmentem és megdicsőítem.
Psa 91:16 Betöltöm őt hosszú élettel, és megmutatom neki üdvösségemet.
Psa 92:1 Zsoltár. Ének. Szombatnapra.
Psa 92:2 Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni,
Psa 92:3 hirdetni reggelenként kegyelmedet, éjjelente hűségedet
Psa 92:4 tízhúrú hárfával, énekszóval, lanttal.
Psa 92:5 Mert tetteiddel megörvendeztettél, Uram, s ujjongok kezed műveinek.
Psa 92:6 Milyen nagyok, Uram, műveid, milyen mélységesek gondolataid!
Psa 92:7 De az oktalan ember nem ismeri, s az esztelen nem érti ezt meg.
Psa 92:8 Amikor elburjánzanak, mint a fű, a bűnösök, és virágzásnak indulnak, akik gonoszt cselekszenek, s ez pusztulásukra lesz örökkön örökre.
Psa 92:9 De te, Uram, fölséges vagy örökké!
Psa 92:10 Mert íme, Uram, a te ellenségeid, a te ellenségeid elvesznek, és akik gonoszat tesznek, mind szétszóródnak.
Psa 92:11 De engem erőssé teszel, mint a bivalyt, s gazdagon elárasztasz olajjal.
Psa 92:12 Szemem lenézi majd ellenségeimet, és gonosz támadóimról hallani fog fülem.
Psa 92:13 Az igaz virul majd, mint a pálma, és terebélyesedik, mint a Libanon cédrusa.
Psa 92:14 Az Úr házában vannak elültetve, Istenünk udvaraiban virulnak.
Psa 92:15 Még késő öregségükben is gyümölcsöt hoznak, bőven teremnek és jól érzik magukat,
Psa 92:16 hirdetve, hogy igazságos az Úr, az én menedékem, és nincs igazságtalanság benne.
Psa 93:1 Király lett az Úr! Fölségbe öltözött, felöltözött az Úr, erővel övezte fel magát. Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék.
Psa 93:2 Trónod kezdet óta szilárd, te öröktől fogva vagy.
Psa 93:3 Emelkednek a folyóvizek, Uram, emelkedik a folyóvizek hangja, emelkedik a folyóvizek zúgása.
Psa 93:4 De a nagy vizek zúgásánál, a tenger hatalmas hullámainál is hatalmasabb az Úr a magasságban.
Psa 93:5 Törvényeid igen megszilárdultak, szentség illeti házadat, Uram, örök időkre.
Psa 94:1 Uram, bosszúállás Istene, bosszúállás Istene, jelenj meg!
Psa 94:2 Kelj fel, ó föld bírája, fizess meg a kevélyeknek!
Psa 94:3 Meddig fognak, Uram, a bűnösök, meddig fognak még a bűnösök dicsekedni?
Psa 94:4 Fecsegnek, vakmerően gonoszságot beszélnek és kérkednek mind a gonosztevők.
Psa 94:5 Népedet, Uram, elnyomják, örökségedet sanyargatják.
Psa 94:6 Meggyilkolják az özvegyet s a jövevényt, lemészárolják az árvákat.
Psa 94:7 Azt mondják: "Nem látja ezt az Úr, Nem veszi észre Jákob Istene."
Psa 94:8 Eszméljetek, ti oktalanjai a népnek, ostobák mikor tértek észhez?
Psa 94:9 A fül plántálója ne hallana, s a szem alkotója ne látna?
Psa 94:10 Ne büntetne, aki dorgálja a népeket, aki tudományra tanítja az embert?
Psa 94:11 Ismeri az Úr az emberek gondolatait és tudja, hogy hiábavalók.
Psa 94:12 Boldog az az ember, akit te oktatsz, Uram, és megtanítasz törvényedre,
Psa 94:13 hogy megóvd őt a gonosz napoktól, amíg a bűnös számára a verem el nem készül.
Psa 94:14 Mert nem taszítja el népét az Úr, és nem hagyja el örökségét.
Psa 94:15 Mert az ítélkezés visszatér az igazsághoz, és követik mind az igazszívűek.
Psa 94:16 Ki kel fel értem a gonoszok ellen, ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?
Psa 94:17 Ha az Úr nem nyújtott volna segítséget, már-már a némaság helyén lakoznék a lelkem.
Psa 94:18 Ha azt mondtam: "Inog a lábam", megsegített a te irgalmad, Uram.
Psa 94:19 Bármilyen sok fájdalmam volt szívemben, vigasztalásaid felvidítottak engem.
Psa 94:20 Lehet-e köze hozzád a hamisság ítélőszékének, amely nyomorúságot szerez a törvény ellenére?
Psa 94:21 Az igaz életére leskelődnek ők, s elítélik az ártatlan vért.
Psa 94:22 De nekem oltalmam lett az Úr, és menedékem sziklája az én Istenem;
Psa 94:23 Ő megtorolja rajtuk hamisságukat, saját gonoszságukkal semmisíti meg őket;
Psa 94:24 Megsemmisíti őket az Úr, a mi Istenünk.
Psa 95:1 Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek.
Psa 95:2 Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal.
Psa 95:3 Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen.
Psa 95:4 Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa.
Psa 95:5 Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet.
Psa 95:6 Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt!
Psa 95:7 Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk.
Psa 95:8 Ma, ha szavát meghalljátok: "Ne keményítsétek meg szíveteket,
Psa 95:9 Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet.
Psa 95:10 Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez.
Psa 95:11 Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!"
Psa 96:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek!
Psa 96:2 Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását!
Psa 96:3 Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek!
Psa 96:4 Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb.
Psa 96:5 Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott.
Psa 96:6 Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom.
Psa 96:7 Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát.
Psa 96:8 Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba.
Psa 96:9 Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld!
Psa 96:10 Hirdessétek a nemzetek közt: "Király az Úr!" Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket.
Psa 96:11 Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt;
Psa 96:12 Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája
Psa 96:13 az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.
Psa 97:1 Király az Úr! Ujjongjon a föld, örvendezzék a temérdek sziget!
Psa 97:2 Felhő és homály van körülötte, igazság és jog trónjának alapja.
Psa 97:3 Tűz halad előtte, s körös-körül felperzseli ellenségeit.
Psa 97:4 Villámai beragyogják a föld kerekségét, láttára megrendül a föld.
Psa 97:5 Viaszként olvadoznak a hegyek az Úr előtt, az egész föld Ura előtt.
Psa 97:6 Az egek hirdetik igazságát, minden nemzet látja dicsőségét.
Psa 97:7 Jussanak szégyenbe mindazok, akik faragott képeket imádnak, és bálványaikkal kérkednek. Imádjátok őt, angyalai mind!
Psa 97:8 Hallja ezt Sion és örvendezik, és ujjonganak Júda leányai ítéleteiden, Uram.
Psa 97:9 Mert te vagy, Uram, a legfölségesebb az egész földön, messze magasan állsz minden isten fölött.
Psa 97:10 Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a rosszat; szentjeinek lelkét megőrzi, a gonoszok kezéből megszabadítja őket.
Psa 97:11 Világosság támad az igaznak, s öröm az igaz szívűeknek.
Psa 97:12 Örvendezzetek, igazak, az Úrban, és dicsérjétek szent emlékezetét!
Psa 98:1 Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja.
Psa 98:2 Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt.
Psa 98:3 Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását.
Psa 98:4 Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek!
Psa 98:5 Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával;
Psa 98:6 Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt!
Psa 98:7 Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói.
Psa 98:8 Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak
Psa 98:9 az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket.
Psa 99:1 Dávid zsoltára. Király az Úr! Reszkessenek a népek; A kerubok fölött trónol, rettegjen a föld!
Psa 99:2 Nagy az Úr a Sionon, fölséges minden nép felett.
Psa 99:3 Magasztalják nagy és félelmetes nevedet, mert szentséges.
Psa 99:4 A nagy király az igazságot szereti: te rendeltél egyenességet, te szereztél Jákobban törvényt és igazságot.
Psa 99:5 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, boruljatok le lábának zsámolya előtt, mert szentséges ő!
Psa 99:6 Papjai közt volt Mózes és Áron, és Sámuel azok között, akik segítségül hívták a nevét. Segítségül hívták az Urat, és meghallgatta őket,
Psa 99:7 a felhőoszlopból szólt hozzájuk. Ők megtartották rendeleteit, s a törvényt, amelyet adott nekik.
Psa 99:8 Urunk, Istenünk, te meghallgattad őket; Kegyes voltál hozzájuk, Isten, bár megbüntetted minden vétküket.
Psa 99:9 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, boruljatok le szent hegyén, mert szent az Úr, a mi Istenünk!
Psa 100:1 Zsoltár. Hálaadásra.
Psa 100:2 Ujjongjatok Istennek, minden földek, örvendezve szolgáljátok az Urat, járuljatok eléje lelkendezve!
Psa 100:3 Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és az övéi vagyunk az ő népe s az ő legelőjének nyája.
Psa 100:4 Lépjetek be kapuiba hálaadással, udvaraiba magasztalással. áldjátok őt, dicsérjétek nevét.
Psa 100:5 Mert jó az Úr; Örökké tart kegyelme, nemzedékről nemzedékre hűsége.
Psa 101:1 Dávid zsoltára. Kegyelemről s igazságról énekelek, neked zengek zsoltárt, Uram.
Psa 101:2 Vigyázok, hogy utam szeplőtelen legyen; Mikor látogatsz meg engem?Ártatlan szívvel járok házam belsejében.
Psa 101:3 Szemem elé nem állítok igazságtalan dolgot. A törvényszegőt gyűlölöm, nincs köze hozzám.
Psa 101:4 A gonosz szív távol legyen tőlem, az álnokságot nem ismerem.
Psa 101:5 Aki titokban rágalmazza felebarátját, azt elnémítom; Akinek szeme kevély és szíve felfuvalkodott, azt nem szenvedhetem.
Psa 101:6 Szemem felkutatja az igazakat az országban, hogy nálam lakjanak; Aki szeplőtelen úton jár, csak az szolgálhat nekem.
Psa 101:7 Nem lakhat házam belsejében, aki kevélyen cselekszik; Aki hazugságot beszél, nem állhat meg szemem előtt.
Psa 101:8 Reggelenként kiirtom az ország minden bűnösét, hogy kigyomláljak az Úr városából minden gonosztevőt.
Psa 102:1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
Psa 102:2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.
Psa 102:3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
Psa 102:4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.
Psa 102:5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.
Psa 102:6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.
Psa 102:7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.
Psa 102:8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.
Psa 102:9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
Psa 102:10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat
Psa 102:11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.
Psa 102:12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.
Psa 102:13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
Psa 102:14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!
Psa 102:15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.
Psa 102:16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.
Psa 102:17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.
Psa 102:18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.
Psa 102:19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.
Psa 102:20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,
Psa 102:21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
Psa 102:22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
Psa 102:23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
Psa 102:24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:
Psa 102:25 "Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
Psa 102:26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.
Psa 102:27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
Psa 102:28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
Psa 102:29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt."
Psa 103:1 Dávidtól. Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét.
Psa 103:2 Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit.
Psa 103:3 Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet;
Psa 103:4 Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged.
Psa 103:5 Ő kielégíti javaival kívánságodat: mint a sasé, visszatér ifjúságod.
Psa 103:6 Igaz dolgokat cselekszik az Úr, és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak.
Psa 103:7 Megismertette Mózessel útjait, Izrael fiaival cselekedeteit.
Psa 103:8 Irgalmas és könyörületes az Úr, hosszan tűrő és nagyirgalmú.
Psa 103:9 Nem tartja meg haragját mindenvégig és nem fenyeget örökké.
Psa 103:10 Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért.
Psa 103:11 Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik.
Psa 103:12 Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat.
Psa 103:13 Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.
Psa 103:14 Mert ő ismeri létrejöttünket, és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk.
Psa 103:15 Olyan az ember élete, mint a fűé: kivirul, mint a mező virága,
Psa 103:16 de ráfúj a szél, és nincs többé, s a helyét sem ismerik.
Psa 103:17 De az Úr kegyelme öröktől fogva és örökké kíséri azokat, akik őt félik, s igazsága azok unokáit,
Psa 103:18 akik megtartják szövetségét, és gondosan teljesítik parancsolatait.
Psa 103:19 Az Úr az égben állította fel trónusát, és királysága mindenen uralkodik.
Psa 103:20 Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát, mihelyt parancsának hangját meghalljátok.
Psa 103:21 Áldjátok az Urat, seregei mind, szolgái, akik akaratát megteszitek.
Psa 103:22 Áldjátok az Urat, művei mind, mindenütt, ahol uralkodik. Áldjad lelkem az Urat!
Psa 104:1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,
Psa 104:2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra.Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,
Psa 104:3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.
Psa 104:4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.
Psa 104:5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.
Psa 104:6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.
Psa 104:7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.
Psa 104:8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.
Psa 104:9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.
Psa 104:10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.
Psa 104:11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.
Psa 104:12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.
Psa 104:13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.
Psa 104:14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,
Psa 104:15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.
Psa 104:16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyket ő ültetett.
Psa 104:17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.
Psa 104:18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.
Psa 104:19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.
Psa 104:20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,
Psa 104:21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.
Psa 104:22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.
Psa 104:23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.
Psa 104:24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.
Psa 104:25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.
Psa 104:26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.
Psa 104:27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.
Psa 104:28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.
Psa 104:29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.
Psa 104:30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.
Psa 104:31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,
Psa 104:32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.
Psa 104:33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.
Psa 104:34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.
Psa 104:35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!
Psa 105:1 ALLELUJA! Áldjátok az Urat, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek a nemzetek közt műveit!
Psa 105:2 Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, beszéljétek el minden csodatettét.
Psa 105:3 Dicsekedjetek szent nevével, örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik.
Psa 105:4 Keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül arcát.
Psa 105:5 Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt, jeleiről és szája ítéleteiről,
Psa 105:6 ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai.
Psa 105:7 Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön ő ítélkezik.
Psa 105:8 Örökké gondol szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre adott,
Psa 105:9 arra, amit Ábrahámmal megkötött, amire megesküdött Izsáknak.
Psa 105:10 Amit Jákobnak törvényül hagyott, örök szövetségül Izraelnek,
Psa 105:11 mondván: "Neked adom Kánaán földjét, mint kötéllel kimért örökségteket."
Psa 105:12 Pedig csekély számmal voltak igen kevesen és jövevények azon a földön,
Psa 105:13 és nemzettől nemzethez vándoroltak, egyik országból a másikba.
Psa 105:14 Nem engedte, hogy bárki is ártson nekik, sőt királyokat fenyített meg miattuk:
Psa 105:15 "Fölkentjeimhez ne nyúljatok, ne bántsátok prófétáimat!"
Psa 105:16 Amikor éhséget bocsátott az országra, s összetörte kenyértartó botjukat.
Psa 105:17 Elküldött előttük egy férfit, rabszolgának adták el Józsefet.
Psa 105:18 Béklyóba szorították lábát, vas került a nyakára,
Psa 105:19 amíg szava be nem teljesedett: az Úr igéje ugyanis igazolta őt.
Psa 105:20 A király elküldött és megszabadíttatta, a népek fejedelme szabadon engedte;
Psa 105:21 Háza urává tette őt és minden jószágának parancsolójává,
Psa 105:22 hogy főembereit tetszése szerint kormányozza, és bölcsességre tanítsa véneit.
Psa 105:23 Erre Izrael Egyiptomba költözött, és Jákob jövevény lett Kám földjén.
Psa 105:24 Nagyon elszaporította népét az Úr, erősebbé tette ellenségeinél.
Psa 105:25 Majd megváltoztatta azok szívét, úgyhogy meggyűlölték népét, szolgáival álnokul bántak.
Psa 105:26 Erre elküldte szolgáját, Mózest és Áront, a választottját,
Psa 105:27 és végbevitette velük beszédes jeleit és csodatetteit Kám földjén.
Psa 105:28 Sötétséget küldött és homályt támasztott, mert lázongtak szava ellen.
Psa 105:29 Vizüket vérré változtatta, halaikat megölte.
Psa 105:30 Földjük békákat ontott királyaik szobáira.
Psa 105:31 Szavára legyek támadtak, szúnyogok lepték el egész határukat.
Psa 105:32 Esőjüket jégesővé tette, égő tüzet bocsátott földjükre.
Psa 105:33 Elverte szőlőjüket, fügefáikat, összetörte földjükön a fákat.
Psa 105:34 Szavára szöcskék nyüzsögtek, és megszámlálhatatlan vándorsáska,
Psa 105:35 és megemésztett földjükön minden növényt, megette földjük minden gyümölcsét.
Psa 105:36 Megölte országuk minden elsőszülöttét, erejük minden zsengéjét.
Psa 105:37 Aztán kivezette őket ezüsttel-arannyal megrakottan, törzseikben senki sem volt beteg.
Psa 105:38 Egyiptom örült, hogy kivonultak, mert rájuk nehezedett a tőlük való félelem.
Psa 105:39 Oltalmukra felhőt terjesztett föléjük és tűzzel világított nekik éjszaka.
Psa 105:40 Kérésükre fürjek jöttek, és mennyei kenyérrel lakatta jól őket.
Psa 105:41 Megnyitotta a sziklát és vizek fakadtak, folyók eredtek a sivatagban.
Psa 105:42 Mert megemlékezett szent szaváról, amelyet szolgájához, Ábrahámhoz intézett.
Psa 105:43 Kivezette népét ujjongásban, választottait vigasságban.
Psa 105:44 Nekik adta a nemzetek országait, elfoglalták a népek tulajdonát,
Psa 105:45 hogy megtartsák rendeleteit, és kövessék törvényeit. Alleluja!
Psa 106:1 ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.
Psa 106:2 Ki tudná elmondani az Úr nagy tetteit, ki tudná elbeszélni minden dicső művét?
Psa 106:3 Boldogok, akik megtartják a törvényt, és mindenkor az igazat cselekszik!
Psa 106:4 Gondolj ránk, Uram, néped iránti jókedvvel, látogass meg minket szabadításoddal,
Psa 106:5 hadd lássuk választottaid jólétét, hadd örvendjünk nemzeted örömének, hadd dicsekedjünk örökségeddel.
Psa 106:6 Vétkeztünk, mint ahogy atyáink, igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot követtünk el.
Psa 106:7 Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem fogták fel nagy irgalmadat, lázadoztak, amikor a tengerhez, a Vörös tengerhez jutottak.
Psa 106:8 De ő megmentette őket nevéért, hogy megismeretesse hatalmát.
Psa 106:9 Megfenyegette a Vörös tengert és az kiszáradt, és mint valami sivatagban, átvezette őket a mélységek között.
Psa 106:10 Megmentette őket gyűlölőik kezéből, ellenségeik kezéből megszabadította őket.
Psa 106:11 Víz borította el szorongatóikat, egy sem maradt életben közülük.
Psa 106:12 Ekkor hittek szavainak, és dicséretére éneket zengtek.
Psa 106:13 De csakhamar elfeledték tetteit, és nem bíztak terveiben,
Psa 106:14 hanem heves kívánságra gerjedtek a sivatagban, és megkísértették Istent a pusztában.
Psa 106:15 Ő teljesítette kérésüket, csömörlésig jóllakatta őket.
Psa 106:16 Majd irigykedtek a táborban Mózesre, és Áronra, az Úr szentjére.
Psa 106:17 Erre megnyílt a föld, elnyelte Dátánt, s elborította Abiron csoportját.
Psa 106:18 Tűz gyulladt fel gyülekezetükben, láng égette el a bűnösöket.
Psa 106:19 A Hórebnél borjút készítettek, és az öntött képet imádták.
Psa 106:20 Dicsőségüket fölcserélték a füvet evő bika képével.
Psa 106:21 Elfeledték Istent, aki megszabadította őket, aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban,
Psa 106:22 csodákat Kám földjén, félelmetes dolgokat a Vörös tengeren.
Psa 106:23 El is határozta volna, hogy elpusztítja őket, ha választottja, Mózes, nem állt volna résen, hogy elhárítsa haragját, nehogy megsemmisítse őket.
Psa 106:24 Semmire sem becsülték az óhajtott földet, nem hittek ígéretének.
Psa 106:25 Zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az Úr szavára.
Psa 106:26 Erre ő fölemelte kezét ellenük, hogy lesújtson rájuka sivatagban,
Psa 106:27 s a nemzetek közé szórja utódaikat, és elszélessze őket az országokban.
Psa 106:28 Majd Baál-Peorhoz pártoltak, és holt bálványoknak bemutatott áldozatokat ettek.
Psa 106:29 Cselekedeteikkel haragra ingerelték őt, és romlás tört rájuk.
Psa 106:30 De Fineesz előállt, ítéletet tartott, és a csapásnak vége lett.
Psa 106:31 Ezt ő érdeméül számította be neki, nemzedékről nemzedékre, örökre.
Psa 106:32 Majd Meriba vizeinél ingerelték haragra, és miattuk Mózes is bajba jutott,
Psa 106:33 mert elkeserítették lelkét, s ő meggondolatlanul beszélt szájával.
Psa 106:34 Nem irtották ki azokat a nemzeteket, amelyeket az Úr mondott nekik.
Psa 106:35 Sőt a nemzetek közé vegyültek, eltanulták cselekedeteiket,
Psa 106:36 bálványaiknak szolgáltak, s ez vesztükre lett.
Psa 106:37 Feláldozták fiaikat és leányaikat a gonosz szellemeknek.
Psa 106:38 Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket Kánaán bálványainak áldoztak. Megfertőzték a vérrel az országot,
Psa 106:39 tisztátalanná lettek cselekedeteikben, paráznákká tetteikben.
Psa 106:40 Ekkor az Úr haragra gerjedt népe ellen, és megutálta örökségét.
Psa 106:41 A nemzetek kezébe adta őket, és gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
Psa 106:42 Ellenségeik sanyargatták őket, s ők megaláztatást szenvedtek kezük alatt.
Psa 106:43 Gyakran megszabadította őket, de ők csak ingerelték szándékaikkal, s elmerültek gonoszságukban.
Psa 106:44 De ő meglátta, amikor nyomorogtak, és meghallgatta kiáltásukat.
Psa 106:45 Megemlékezett szövetségéről, és nagy irgalmában megszánta őket.
Psa 106:46 Irgalmat szerzett nekik mindazoknál, akik fogságba hurcolták őket.
Psa 106:47 Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk, és gyűjts össze minket a nemzetek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsekedhessünk dicséreteddel.
Psa 106:48 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökre! És mondja az egész nép: "Ámen! Ámen!"
Psa 107:1 ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.
Psa 107:2 Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, akiket megszabadított az ellenség kezéből,
Psa 107:3 s egybegyűjtött az országokból, napkeletről és nyugatról, északról és délről.
Psa 107:4 Kietlen pusztában bolyongtak, nem találtak utat lakott város felé.
Psa 107:5 Éhséget és szomjúságot szenvedtek, a lélek elepedt bennük.
Psa 107:6 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
Psa 107:7 Ráterelte őket a helyes útra, és lakott városhoz jutottak.
Psa 107:8 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
Psa 107:9 mert a szomjazók elteltek és az éhezőket eltöltötte minden jóval.
Psa 107:10 Sötétségben, a halál árnyékában ültek, vasra verve, nyomorban,
Psa 107:11 mert ellene szegültek Isten szavának, és megvetették a Fölséges tanácsát.
Psa 107:12 Ezért nyomorúsággal törte meg szívüket, elestek és nem volt, aki fölsegítse őket.
Psa 107:13 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
Psa 107:14 Kihozta őket a sötétségből s a halál árnyékából, és összetörte bilincseiket.
Psa 107:15 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
Psa 107:16 hogy összetörte az érckapukat, s összezúzta a vas-zárakat.
Psa 107:17 Balgaságba estek gonoszságuk útján, nyomorba jutottak hamisságuk miatt.
Psa 107:18 Minden étket megutált a lelkük, s a halál kapuihoz közeledtek.
Psa 107:19 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
Psa 107:20 Elküldte igéjét és meggyógyította őket, és kimentette őket a sírveremből.
Psa 107:21 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
Psa 107:22 mutassanak be neki hálaáldozatot, és hirdessék ujjongva tetteit.
Psa 107:23 Amikor hajókon tengerre szálltak, s a nagy vizeken kereskedtek,
Psa 107:24 látták az Úr cselekedeteit, csodatetteit a tenger mélységeivel.
Psa 107:25 Szavára szélvész keletkezett, s az magasra verte a hullámokat.
Psa 107:26 Ők az égig emelkedtek és a mélységbe süllyedtek; Kétségbeestek a veszedelemben.
Psa 107:27 Szédelegtek, tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcsességük odalett.
Psa 107:28 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
Psa 107:29 Szélvészét szellővé változtatta, és lecsendesedtek a habok.
Psa 107:30 És amíg ők örültek, hogy nyugtuk lett, elvezette őket abba a kikötőbe, amelybe törekedtek.
Psa 107:31 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért;
Psa 107:32 Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének tanácsában.
Psa 107:33 Folyóvizeket tett pusztasággá, vízforrásokat sivataggá,
Psa 107:34 termékeny földet szikes pusztává lakóinak gonoszsága miatt.
Psa 107:35 De tóvá változtatott sivatagot, és vizek forrásává olyan földet, amelyen víz nem volt.
Psa 107:36 Éhezőket telepített le ott és lakóhelyül várost építettek.
Psa 107:37 Bevetették a mezőket, szőlőt ültettek, és bőséges termésre tettek szert.
Psa 107:38 Megáldotta őket, nagyon megsokasodtak, s nagyszámú állatot adott nekik.
Psa 107:39 Majd megfogyatkoztak és nyomorogtak a bajok és a fájdalmak súlya alatt.
Psa 107:40 Gyalázatot bocsátott az előkelőkre, és bolyongani hagyta őket úttalan utakon.
Psa 107:41 De kisegítette az ínségből a szegényeket, és juhnyájakhoz tette hasonlóvá nemzetségeiket.
Psa 107:42 Látják ezt az igazak és örvendeznek, és befogja száját minden gonoszság.
Psa 107:43 Ki olyan bölcs, hogy fölfogná ezeket, és megértené az Úr irgalmasságát?
Psa 108:1 Ének. Dávid zsoltára.
Psa 108:2 Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem, énekelek és zsoltárt zengek. Ébredj fel, dicsőségem!
Psa 108:3 Ébredjen a hárfa és a lant, hadd keltsem fel a hajnalt!
Psa 108:4 Hálát adok neked, Uram, a népek között, zsoltárral dicsérlek a nemzetek között.
Psa 108:5 Mert irgalmad felér az egekig és hűséged a fellegekig.
Psa 108:6 Tedd, Isten, hogy dicséreted az egek fölé érjen, s az egész földön nyilvánuljon meg dicsőséged!
Psa 108:7 Hogy szeretteid megszabaduljanak, szabadíts meg jobboddal és hallgass meg engem!
Psa 108:8 Szent helyén így szól Isten: "Örvendezve kiosztom Szíchemet, kimérem nektek Szukkót völgyét.
Psa 108:9 Enyém Gileád és enyém Manassze, Efraim az én fejem sisakja. Júda az én jogaram,
Psa 108:10 Moáb a tál, amelyben mosakszom; Edomra vetem sarumat, a filiszteusok barátaimmá lettek."
Psa 108:11 Ki visz el engem az erős városba? ki vezet el engem Edomba?
Psa 108:12 Nemde te, Isten, bár elvetettél minket, te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel?
Psa 108:13 Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az emberi segítség,
Psa 108:14 de Istennel győzelmet aratunk, s ő eltapossa ellenségeinket.
Psa 109:1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten, akit dicsérek, ne hallgass,
Psa 109:2 mert a bűnös szája és az álnok szája felnyílt ellenem.Hazug nyelvvel beszélnek rólam,
Psa 109:3 és gyűlölködő szavakkal vesznek körül engem, ok nélkül támadnak rám.
Psa 109:4 Szeretetem jutalmául rágalmaznak, én pedig imádkozom.
Psa 109:5 Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel szeretetemért.
Psa 109:6 Rendelj bűnös embert ellene, és a vádló álljon jobbja felől.
Psa 109:7 Peréből ő kerüljön ki vesztesen, s imádsága is bűnné legyen.
Psa 109:8 Kevés legyen napjainak száma, és más foglalja el hivatalát.
Psa 109:9 Fiai legyenek árvákká és özveggyé a felesége.
Psa 109:10 Szanaszéjjel kóborolva kolduljanak fiai, s űzzék ki őket romos hajlékukból.
Psa 109:11 Uzsorás kutassa fel minden vagyonát, idegenek prédálják el munkája gyümölcsét.
Psa 109:12 Ne akadjon, aki megsegítse, s árváin ne könyörüljön meg senki sem.
Psa 109:13 Jussanak pusztulásra utódai, egyetlen nemzedék alatt töröljék el nevét.
Psa 109:14 Legyen az Úr emlékezetében atyáinak vétke, és ne töröltessék el anyjának bűne.
Psa 109:15 Legyenek ezek szüntelenül az Úr előtt, hogy emlékezetük is kivesszen a földről,
Psa 109:16 mivel nem gondolt arra, hogy irgalmasságot cselekedjék. Üldözte a nyomorultat, a szegényt, s a megtört szívűt, hogy megölje őt.
Psa 109:17 Szerette az átkot: érje hát utol! Nem akarta az áldást: legyen hát távol tőle!
Psa 109:18 Úgy öltötte magára az átkot, mint a ruhát: hatoljon tehát belsejébe, mint a víz, és járja át olajként csontjait!
Psa 109:19 Legyen rajta úgy, mint a ruha, amely beborítja, és mint az öv, amely mindenkor övezi.
Psa 109:20 Ez legyen vádlóim jutalma az Úrtól, azoké akik rosszat beszélnek ellenem!
Psa 109:21 Velem azonban Uram, bánj nevedért kegyesen, Uram, és mivel irgalmad jóságos, szabadíts meg engem.
Psa 109:22 Mert én nyomorult és szegény vagyok, és szívem összeszorult bensőmben.
Psa 109:23 Elenyészem, mint a hanyatló árnyék, olyan vagyok, mint a lerázott sáska.
Psa 109:24 Térdem a böjttől gyenge lett, húsom az olaj híján elsorvadt.
Psa 109:25 Gúny tárgyává lettem előttük, ha látnak, fejüket csóválják.
Psa 109:26 Segíts meg, Uram, én Istenem, ments meg engem irgalmadban!
Psa 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez: ezt, Uram, te művelted.
Psa 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg engem, jussanak szégyenbe, akik ellenem felkelnek, s örvendezzen szolgád.
Psa 109:29 Öltözzenek gyalázatba, akik bántanak engem, és palástként takarja őket a szégyen.
Psa 109:30 Hangos szóval hálát adok az Úrnak, és áldom őt sokak előtt,
Psa 109:31 mert jobbjára áll a szegénynek, hogy megmentse életét az ítélkezőktől.
Psa 110:1 Dávid zsoltára. Szólt az Úr az én Uramnak: "Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem."
Psa 110:2 Hatalmas jogarodat kinyújtja az Úr Sionból: uralkodj ellenségeid között!
Psa 110:3 Tied lesz az uralom hatalmadnak napján a szentek fényességében; a hajnalcsillag előtt, mint harmatot, nemzettelek téged.
Psa 110:4 Megesküdött az Úr és nem bánja meg: "Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint."
Psa 110:5 Jobbod felől az Úr áll, királyokat tipor össze haragjának napján.
Psa 110:6 Ítéletet tart a nemzetek között: halomba rakja a halottakat, fejeket zúz össze a széles földön.
Psa 110:7 Patakból iszik útközben, azért emeli magasra fejét. ALLELUJA!
Psa 111:1 Hálát adok az Úrnak, teljes szívemből, az igazak tanácsában és a gyülekezetben.
Psa 111:2 Nagyok az Úr cselekedetei, kívánatosak mindenkinek, aki vágyik utánuk.
Psa 111:3 Fönséges és ékesség az ő műve, és igazsága megmarad örökkön örökké.
Psa 111:4 Emléket állított csodáinak, irgalmas és kegyes Úr.
Psa 111:5 Enni adott az őt félőknek; Szövetségéről mindenkor megemlékezik.
Psa 111:6 Megmutatta népének hatalmas művei erejét, nekik adta a nemzetek örökségét;
Psa 111:7 Kezének műve igazmondás és igaz ítélet. Mind megbízhatók az ő rendelkezései;
Psa 111:8 Örökkön örökké szilárdan állnak, hűségben és igazságban születtek.
Psa 111:9 Megváltást küldött népének, örökre elrendelte szövetségét. Szent és félelmetes az ő neve.
Psa 111:10 A bölcsesség kezdete az Úr félelme, helyesen gondolkodik mindenki, aki aszerint cselekszik; Dicsérete megmarad örökkön örökké. ALLELUJA!
Psa 112:1 Boldog az az ember, aki az Urat féli, és nagy tetszését leli parancsaiban!
Psa 112:2 Utóda hatalmas lesz a földön, áldott lesz az igazak nemzedéke.
Psa 112:3 Dicsőség és gazdagság lesz házában, és igazsága mindörökre megmarad.
Psa 112:4 Világosságként ragyog fel a sötétségben az igazaknak az irgalmas, a kegyes, az igaz.
Psa 112:5 Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsönt ad, aki a törvény szerint intézi dolgait,
Psa 112:6 mert az soha meg nem inog. Örökké emlékezetben marad az igaz,
Psa 112:7 rossz hírtől nem kell félnie. Erős a szíve, bízik az Úrban,
Psa 112:8 rendületlen a szíve, nem fél, amíg le nem nézheti ellenségeit.
Psa 112:9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; Igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik.
Psa 112:10 Látja a bűnös és bosszankodik, fogát csikorgatja és emészti magát. A bűnösök kívánsága meghiúsul.
Psa 113:1 ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat, ti szolgái, dicsérjétek az Úr nevét!
Psa 113:2 Áldott legyen az Úr neve most és mindörökké!
Psa 113:3 Napkelettől napnyugatig dicsértessék az Úr neve!
Psa 113:4 Fölséges az Úr minden nemzet fölött, dicsősége fölülmúlja az egeket.
Psa 113:5 Ki olyan mint az Úr, a mi Istenünk, aki a magasságban lakik,
Psa 113:6 de lehajol hogy letekintsen az égre és a földre?
Psa 113:7 Fölemeli a nincstelent a porból, fölsegíti a szegényt a sárból,
Psa 113:8 hogy helyet adjon neki a fejedelmek között, népének fejedelmei között.
Psa 113:9 Úgy lakhat házában a gyermektelen asszony, mint a fiain örvendő anya.
Psa 114:1 ALLELUJA! Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob házanépe az idegen nép közül,
Psa 114:2 Júda lett az ő szentélye, Izrael a birodalma.
Psa 114:3 Látta a tenger és elfutott, a Jordán visszafelé tartott.
Psa 114:4 Ugrándoztak a hegyek, mint a kosok, és a halmok mint juhok bárányai.
Psa 114:5 Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy visszafordultál?
Psa 114:6 Hegyek, miért ugrándoztatok, mint a kosok, és mint a juhok bárányai, ti halmok?
Psa 114:7 Rendülj meg föld az Úr színe előtt, Jákob Istenének arca előtt,
Psa 114:8 aki a kősziklát vizek tavává változtatta, s a szirtet vizek forrásává.
Psa 115:1 Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget,
Psa 115:2 irgalmad és hűséged szerint. Hogy azt ne mondják a nemzetek: "Hol van az ő Istenük?"
Psa 115:3 Hisz a mi Istenünk az égben van, mindent megtesz, amit akar.
Psa 115:4 De a nemzetek bálványai ezüstből és aranyból vannak, s emberi kéz alkotásai.
Psa 115:5 Van szájuk, de nem szólnak, van szemük, de nem látnak.
Psa 115:6 Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.
Psa 115:7 Van kezük, de nem tapintanak, an lábuk, de nem járnak, torkukkal nem kiáltanak.
Psa 115:8 Legyenek hozzájuk hasonlók a készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük!
Psa 115:9 Izrael háza az Úrban bízik, ő a segítőjük és oltalmazójuk.
Psa 115:10 Áron háza az Úrban bízik, ő a segítőjük és oltalmazójuk.
Psa 115:11 Akik félik az Urat, az Úrban bíznak, ő a segítőjük és oltalmazójuk.
Psa 115:12 Megemlékezik rólunk az Úr, s áldását adja ránk. Áldását adja Izrael házára, áldását adja Áron házára.
Psa 115:13 Áldását adja mindazokra, akik az Urat félik, kicsinyekre és nagyokra egyaránt.
Psa 115:14 Sokasítson meg titeket az Úr, titeket és fiaitokat.
Psa 115:15 Áldjon meg az Úr titeket, aki az eget és a földet alkotta.
Psa 115:16 Az ég az Úr ege, de a földet az emberek fiainak adta.
Psa 115:17 Nem a holtak dicsérnek téged, Uram, és egy sem azok közül, akik leszálltak a némaság honába,
Psa 115:18 hanem mi, akik élünk, dicsérjük az Urat, most és mindenörökké.
Psa 116:1 ALLELUJA! Szeretem az Urat, mert meghallgatta könyörgésem szavát.
Psa 116:2 Mert felém fordította fülét azon a napon amelyen segítségül hívtam.
Psa 116:3 Körülvettek engem a halál gyötrelmei, rám találtak az alvilág veszedelmei. Szorongatásba és nyomorúságba jutottam,
Psa 116:4 de segítségül hívtam az Úr nevét: "Uram, szabadíts meg engem!"
Psa 116:5 Irgalmas az Úr és igaz, megkönyörül a mi Istenünk.
Psa 116:6 Megoltalmazza az Úr a kicsinyeket, megaláztatásomban megszabadított engem.
Psa 116:7 Térj vissza, lelkem, nyugalmadba, mert az Úr jót tett veled.
Psa 116:8 Megmentett engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól.
Psa 116:9 Az Úr kedvében járok az élők földjén.
Psa 116:10 Hittem, még ha így is szóltam: "Nagyon nagy megalázás ért!"
Psa 116:11 Elkeseredésemben azt mondtam: "Hazug minden ember!"
Psa 116:12 Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett?
Psa 116:13 Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét.
Psa 116:14 Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt.
Psa 116:15 Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála.
Psa 116:16 Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet:
Psa 116:17 a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét.
Psa 116:18 Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt
Psa 116:19 az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.
Psa 117:1 ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat minden népek, dicsérjétek őt minden nemzetek!
Psa 117:2 Mert megerősíttetett mirajtunk az ő irgalma, és jósága örökre megmarad!
Psa 118:1 ALLELUJA! Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló!
Psa 118:2 Mondja hát Izrael, hogy jó, hogy irgalma örökkévaló!
Psa 118:3 Mondja hát Áron háza, hogy irgalma örökkévaló!
Psa 118:4 Mondják hát, akik félik az Urat, hogy irgalma örökkévaló!
Psa 118:5 Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett.
Psa 118:6 Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem?
Psa 118:7 Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet.
Psa 118:8 Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni.
Psa 118:9 Jobb az Úrhoz menekülni, mint fejedelmekben reménykedni.
Psa 118:10 Mind körülvettek engem a nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!
Psa 118:11 Körülvettek, bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!
Psa 118:12 Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!
Psa 118:13 Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem, de az Úr megsegített engem!
Psa 118:14 Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő lett az én szabadítóm.
Psa 118:15 Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak sátraiban: "Az Úr jobbja győzelmet szerzett,
Psa 118:16 az Úr jobbja fölmagasztalt engem, az Úr jobbja győzelmet szerzett!"
Psa 118:17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit.
Psa 118:18 Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem engedett át a halálnak.
Psa 118:19 Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat.
Psa 118:20 Ez az Úr kapuja, az igazak lépnek be rajta.
Psa 118:21 Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, és szabadítóm lettél.
Psa 118:22 A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.
Psa 118:23 Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben.
Psa 118:24 Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta!
Psa 118:25 Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram, jó sikert!
Psa 118:26 Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldunk az Úr házából titeket.
Psa 118:27 Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal, egészen az oltár szarváig.
Psa 118:28 Istenem vagy te, hálát adok neked, Istenem vagy te, magasztallak téged.
Psa 118:29 Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.
Psa 119:1 ALLELUJA! Boldogok, akiknek útja szeplőtelen, akik az Úr törvénye szerint járnak!
Psa 119:2 Boldogok, akik kutatják parancsolatait, s teljes szívvel keresik őt!
Psa 119:3 Nem követnek el gonoszságot, hanem az ő útjain járnak.
Psa 119:4 Te azt parancsoltad, hogy rendeleteidet gondosan meg kell tartani.
Psa 119:5 Bár arra irányulnának útjaim, hogy megtartsam törvényedet!
Psa 119:6 Akkor nem szégyenülök meg, ha ügyelek minden parancsodra.
Psa 119:7 Tiszta szívből hálát adok neked, hogy megismertem igazságos végzéseidet.
Psa 119:8 Megtartom rendeléseidet, ne hagyj el engem sohasem!
Psa 119:9 Hogy őrzi meg tisztán útját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igéidet.
Psa 119:10 Teljes szívemből kereslek téged, ne engedd, hogy parancsaidtól eltérjek.
Psa 119:11 Szívembe rejtem igéidet, hogy ne vétkezzem ellened.
Psa 119:12 Áldott vagy te, Uram! taníts meg engem rendeleteidre!
Psa 119:13 Ajkammal hirdetem szád minden végzését.
Psa 119:14 Parancsolataid útjában gyönyörködöm, jobban, mint minden gazdagságban.
Psa 119:15 Rendeleteiddel foglalkozom, utaidon elmélkedem.
Psa 119:16 Törvényeidben gyönyörködöm, igéidről meg nem feledkezem.
Psa 119:17 Tégy jót szolgáddal, adj nekem életet, hogy megtartsam igéidet.
Psa 119:18 Nyisd meg szemem, hadd szemléljem a csodákat törvényedben.
Psa 119:19 Idegen vagyok én e földön, ne rejtsd el parancsaidat előlem.
Psa 119:20 Lelkem epedve óhajtja ítéleteidet minden időben.
Psa 119:21 Te megdorgálod a kevélyeket, átkozottak, akik parancsaidtól eltérnek!
Psa 119:22 Vedd el rólam a szégyent és a gyalázatot, hiszen parancsolataidat kerestem.
Psa 119:23 Ha fejedelmek összeülnek és tanakodnak ellenem, szolgád törvényeiden gondolkodik.
Psa 119:24 Valóban parancsolataidról elmélkedem, és rendeleteid adnak tanácsot nekem.
Psa 119:25 Földhöz ragadt az én lelkem, kelts életre engem ígéreted szerint!
Psa 119:26 Feltárom előtted útjaimat, ó hallgass meg, taníts meg törvényeidre engem!
Psa 119:27 Oktass rendeleteid útjára, hogy gondolkodjam csodáidon!
Psa 119:28 Lelkem elbágyad a gondtól, erősíts meg igéiddel engem.
Psa 119:29 Tartsd távol tőlem a gonoszság útját, és törvényed szerint irgalmazz nekem!
Psa 119:30 Az igazság útját választottam, ítéleteidről meg nem feledkezem.
Psa 119:31 Parancsolataidhoz ragaszkodom, Uram, ne hagyj szégyent érnem!
Psa 119:32 Törvényeid útján futok, mert te bátorítod szívemet.
Psa 119:33 Oktass engem, Uram, törvényeid útjára, hogy mindenkor csak azt kutassam!
Psa 119:34 Adj értelmet, hogy törvényedet vizsgáljam, és teljes szívemből megtartsam!
Psa 119:35 Vezess engem parancsaid ösvényére, mert benne lelem kedvemet!
Psa 119:36 Hajtsd szívemet parancsolataidra, és ne a kapzsiságra!
Psa 119:37 Fordítsd el szememet, hiúságot ne nézzen, éltess engem a te utadon!
Psa 119:38 Teljesítsd szolgádnak, amit neki ígértél, hisz fél téged!
Psa 119:39 Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok, hisz gyönyörűségesek végzéseid!
Psa 119:40 Íme, én kívánom rendeleteidet, igazságod által adj nekem életet!
Psa 119:41 Szálljon rám, Uram, kegyelmed, szabadításod, amint megmondtad,
Psa 119:42 hadd feleljek meg azoknak, akik gyaláznak engem, hiszen bízom igéidben.
Psa 119:43 Ne vedd el számtól az igazság szavát sohasem, hisz nagyon bízom ítéleteidben,
Psa 119:44 és szüntelen megtartom törvényedet, mindenkor és minden időben.
Psa 119:45 Tágas úton járok, mert rendeleteidet kutatom.
Psa 119:46 Parancsolataidról királyok előtt beszélek, és nem szégyenülök meg.
Psa 119:47 Törvényeidről elmélkedem, mert szeretem őket.
Psa 119:48 Parancsaid felé emelem kezemet, mert kedvesek nekem, és gondolkodom rendeleteiden.
Psa 119:49 Emlékezzél meg szavadról, melyet szolgádnak mondtál, amellyel reménységet nyújtottál nekem.
Psa 119:50 Nyomorúságomban ez vigasztal engem, mert igéd életet ad nekem.
Psa 119:51 A kevélyek nagyon gúnyolnak engem, de én nem térek el törvényedtől.
Psa 119:52 Örök ítéleteidre gondolok, Uram, és megvigasztalódom.
Psa 119:53 Harag vesz rajtam erőt a bűnösök miatt, akik elhagyják törvényedet.
Psa 119:54 De énekek nekem a te parancsolataid zarándokságom helyén.
Psa 119:55 Éjjel is nevedre gondolok, Uram, és megőrzöm törvényedet.
Psa 119:56 Az az én osztályrészem, hogy rendeleteidet megtartom.
Psa 119:57 Mondom, Uram: Az az osztályrészem, hogy teljesítsem törvényedet.
Psa 119:58 Teljes szívemből könyörgök előtted, irgalmazz nekem, amint megígérted.
Psa 119:59 Megfontolom útjaimat, és lábamat parancsolataid felé irányítom.
Psa 119:60 Kész vagyok és nem vonakodom, hogy rendeleteidet megtartsam.
Psa 119:61 Gonoszok kötelékei vesznek körül engem, de törvényeidről nem feledkezem meg.
Psa 119:62 Éjfélkor is felkelek, hogy hálát adjak neked igazságos ítéleteidért.
Psa 119:63 Társa vagyok mindazoknak, akik félnek téged, és megtartják rendeleteidet.
Psa 119:64 Tele van, Uram, a föld kegyelmeddel, igazságaidra taníts meg engem.
Psa 119:65 Jót tettél, Uram, szolgádnak, amint megmondtad.
Psa 119:66 Taníts jóra, okosságra, tudományra, mert hiszek parancsaidban.
Psa 119:67 Amíg megalázás nem ért, tévelyegtem, most azonban teljesítem immár, amit elrendeltél.
Psa 119:68 Jóságos vagy te: jóvoltodban taníts meg engem rendeleteidre.
Psa 119:69 A hatalmasok álnokságokat gondolnak ki ellenem, de én teljes szívvel megtartom parancsaidat.
Psa 119:70 Az ő szívük megalvadt, mint a zsír, én azonban törvényeidben gyönyörködöm.
Psa 119:71 Javamra válik, hogy megaláztál engem, hogy megtanuljam igazságaidat.
Psa 119:72 Szád törvénye nekem többet ér mint ezernyi arany és ezüst.
Psa 119:73 Kezed teremtett és formált engem, adj értelmet, hogy megtanuljam parancsaidat.
Psa 119:74 Örvendezve néznek engem, akik téged félnek, mert erősen bízom szavaidban.
Psa 119:75 Tudom, Uram, hogy ítéleteid igazságosak, és méltán aláztál meg engem.
Psa 119:76 Vigasztaljon meg engem irgalmad, miként szolgádnak ígérted.
Psa 119:77 Szálljon rám irgalmad, hogy éljek, mert törvényedről elmélkedem.
Psa 119:78 Érje szégyen a kevélyeket, mert ők csalárdul gonoszat művelnek ellenem, én azonban elmélkedem rendeleteiden.
Psa 119:79 Forduljanak hozzám, akik téged félnek, és parancsolataidat ismerik.
Psa 119:80 Szívem szeplőtelen legyen rendeleteid szerint, hogy meg ne szégyenüljek.
Psa 119:81 Lelkem epedve várja segítségedet, erősen bízom igédben.
Psa 119:82 Szemem epedve várja igédet, kérdem: "Mikor vigasztalsz meg engem?"
Psa 119:83 Olyan vagyok, mint tömlő a füstben, de nem feledkezem meg törvényeidről.
Psa 119:84 Meddig kell még várnia szolgádnak? Mikor mondasz ítéletet üldözőim felett?
Psa 119:85 Vermet ásnak nekem a kevélyek, akik nem törvényed szerint élnek.
Psa 119:86 Minden parancsod igazság; Csalárdul üldöznek: segíts meg engem!
Psa 119:87 Kevés híja, hogy a földről el nem emésztenek, de én nem hagytam el rendeleteidet.
Psa 119:88 Adj irgalmad szerint életet nekem, hogy szád parancsolatait megőrizzem.
Psa 119:89 Uram, örökkön örökké áll a mennyben a te igéd.
Psa 119:90 Nemzedékről nemzedékre tart a te hűséged, szilárd alapokra helyezted a földet.
Psa 119:91 Rendelésed szerint áll fenn máig, mert neked szolgál minden.
Psa 119:92 Ha nem törvényed volna gyönyörűségem, akkor talán nyomorúságomban elvesztem volna.
Psa 119:93 Sohasem feledem rendeleteidet, mert általuk adsz életet nekem.
Psa 119:94 Tied vagyok, ments meg engem, mert parancsaidat kutatom.
Psa 119:95 Lesnek rám a bűnösök, hogy elveszejtsenek, de én törvényedre figyelek.
Psa 119:96 Látom, hogy minden tökéletesség véges, de a te parancsolatod bizony megmarad.
Psa 119:97 Mennyire szeretem, Uram, törvényedet! Egész nap róla elmélkedem.
Psa 119:98 Ellenségeimnél bölcsebbé tettél parancsolatoddal, mert mindenkor velem van.
Psa 119:99 Minden oktatómnál értelmesebb lettem, mert törvényedről elmélkedem.
Psa 119:100 Az öregeknél értelmesebb lettem, mert rendeleteidet megfogadtam.
Psa 119:101 Minden gonosz úttól távol tartom lábamat, hogy megtartsam szavaidat.
Psa 119:102 Rendeleteidtől nem térek el, mert te szabsz törvényt nekem.
Psa 119:103 Milyen édesek igéid ínyemnek, jobban ízlenek számnak, mint a méz.
Psa 119:104 Parancsaid értelmet adnak nekem, azért gyűlölöm én a gonoszság minden útját.
Psa 119:105 A te igéd lámpás a lábamnak, s ösvényeimnek fényesség.
Psa 119:106 Esküszöm és fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet.
Psa 119:107 Teljes megalázás ért engem, Uram, kelts életre, amint megígérted.
Psa 119:108 Leld, Uram, kedvedet szám önkéntes fogadalmaiban, és végzéseidre taníts meg engem.
Psa 119:109 Életem kezemben hordom szüntelen, de törvényedet el nem felejtem.
Psa 119:110 A bűnösök tőrt vetnek nekem, de rendeleteidtől el nem tévelyedtem.
Psa 119:111 Örökségül nyertem parancsolataidat mindörökké, ezért szívem bennük leli örömét.
Psa 119:112 Törvényeid megtartására hajlítom szívemet mindig és mindörökké.
Psa 119:113 Gyűlölöm az istenteleneket, és szeretem törvényedet.
Psa 119:114 Oltalmam és pajzsom te vagy, erősen bízom ígéretedben.
Psa 119:115 Távozzatok tőlem, gonoszok, mert Istenem parancsait kutatom!
Psa 119:116 Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, s ne hagyd, hogy megszégyenüljek reménységemben!
Psa 119:117 Segíts meg, hogy megszabaduljak, és mindig törvényeden elmélkedjem!
Psa 119:118 Megveted mind, akik rendeleteidtől eltérnek, mert szándékaik gonoszak.
Psa 119:119 Mint salakot, elveted a föld minden bűnösét, azért szeretem parancsolataidat.
Psa 119:120 Szent borzalommal tölti el testemet az irántad való félelem, félek ítéleteidtől.
Psa 119:121 Igazat és helyeset cselekszem, ne szolgáltass ki azoknak, akik szorongatnak engem!
Psa 119:122 Vállalj kezességet szolgád javára, hogy el ne nyomjanak engem a kevélyek.
Psa 119:123 Szemem epedve várja üdvösségedet, és igazságos igédet.
Psa 119:124 Bánj szolgáddal irgalmad szerint, és törvényeidre taníts meg engem!
Psa 119:125 Szolgád vagyok én, adj értelmet nekem, hogy parancsolataidat megismerjem.
Psa 119:126 Uram, itt az ideje a cselekvésnek, mert megszegik törvényedet!
Psa 119:127 Azért szeretem én parancsaidat az aranynál, a színaranynál is jobban.
Psa 119:128 Azért követem minden parancsolatodat, és minden hamis utat gyűlölök.
Psa 119:129 Parancsolataid csodásak! Lelkem azért tanulmányozza őket.
Psa 119:130 Igéid megértése világosságot ad, és értelmesekké teszi az együgyűeket.
Psa 119:131 Lélegzetvételre nyitom a szám, parancsaid után kívánkozom.
Psa 119:132 Fordulj felém és könyörülj rajtam, miként azokon szoktál, akik nevedet szeretik.
Psa 119:133 Irányítsd lépteimet igéid szerint, hogy semmiféle hamisság ne uralkodjék rajtam.
Psa 119:134 Ments meg engem az emberek erőszakosságaitól, hogy rendeleteidet megtartsam.
Psa 119:135 Derítsd fel szolgád fölött arcodat, ismertesd meg velem rendelkezéseidet!
Psa 119:136 Szemem patakokban ontja a könnyet, mert törvényedet nem tartják meg.
Psa 119:137 Igazságos vagy, uram, és ítéleted igaz!
Psa 119:138 Parancsolataidat igazságodban rendelted el, és nagyon nagy hűségedben.
Psa 119:139 Buzgóságom elsorvaszt engem, mert ellenségeim elfeledik igéidet.
Psa 119:140 Szavad kiáll minden tűzpróbát, azért szereti azt szolgád.
Psa 119:141 Kicsiny vagyok én és megvetett, de rendelkezéseidről meg nem feledkezem.
Psa 119:142 Igazságod örökre igazság, és törvényed igazmondás.
Psa 119:143 Érjen bár elnyomás és szorongatás engem, parancsolataidról elmélkedem.
Psa 119:144 Törvényeid igazak örökre, adj nekem értelmet, hogy életem legyen.
Psa 119:145 Teljes szívemből kiáltok, Uram, hallgass meg engem, követem rendeléseidet!
Psa 119:146 Hozzád kiáltok, szabadíts meg engem, és teljesítem parancsaidat!
Psa 119:147 A hajnal előtt kelek és kiáltok, mert szavaidban erősen bízom.
Psa 119:148 Virradat előtt hozzád emelem szememet, hogy igéidről elmélkedjem.
Psa 119:149 Hallgasd meg, Uram, szavamat irgalmasságod szerint, és tarts életben engem ítéleted szerint.
Psa 119:150 Közel vannak gonosz céljukhoz üldözőim, törvényedtől azonban messze távolodtak.
Psa 119:151 De te, Uram, közelemben vagy, és minden parancsod igazság.
Psa 119:152 Rég tudom, hogy parancsolataidat örök időkre alapítottad.
Psa 119:153 Lásd meg nyomorúságomat és szabadíts meg engem, mert nem felejtem el törvényedet.
Psa 119:154 Ítéld meg ügyemet és ments meg engem, éltess engem, amint megígérted!
Psa 119:155 A bűnösöktől távol van a segítség, mert ők nem keresték törvényeidet.
Psa 119:156 Uram, nagy a te irgalmad, éltess engem ítéleted szerint!
Psa 119:157 Sokan vannak, akik üldöznek és szorongatnak engem, de parancsolataidtól el nem tántorodom.
Psa 119:158 Látom a törvényszegőket és undorodom, mert nem tartják meg igéidet.
Psa 119:159 Lásd meg, Uram, hogy rendeleteidet szeretem, tartsd meg életemet irgalmasságod szerint!
Psa 119:160 A te igéd csupa igazság, s örökre szól igazságod minden ítélete.
Psa 119:161 Fejedelmek üldöznek ok nélkül engem, de szívem csak a te igédtől fél.
Psa 119:162 Úgy örvendek ígéreteidnek, mint aki sok zsákmányra tesz szert.
Psa 119:163 Megvetem és gyűlölöm a gonoszságot, de szeretem a te törvényedet.
Psa 119:164 Naponkint hétszer mondok dicséretet neked igazságos ítéleteidért.
Psa 119:165 Nagy a békéje azoknak, akik szeretik törvényedet, ők nem botlanak el semmiben sem.
Psa 119:166 Uram, szabadításodat várom, és szeretem parancsaidat.
Psa 119:167 Parancsolataidat megőrzi lelkem, és nagyon szereti.
Psa 119:168 Megtartom parancsaidat és rendeleteidet, mert színed előtt ismeretes minden utam.
Psa 119:169 Könyörgésem jusson színed elé, Uram, szavad szerint adj értelmet nekem!
Psa 119:170 Kérésem hatoljon színed elé, igéd szerint ments meg engem!
Psa 119:171 Áradjon ajkamról a dicséret, mert megtanítasz rendeleteidre.
Psa 119:172 Hirdesse nyelvem szavadat, mert parancsod igazság.
Psa 119:173 Kezed legyen segítségemre, mert rendeleteidet választottam.
Psa 119:174 Szabadításod után vágyódom, Uram, és törvényedben gyönyörködöm.
Psa 119:175 Hadd éljen a lelkem, hogy téged dicsérjen, s ítéleteid segítsenek meg engem.
Psa 119:176 Elveszett juhként tévelygek; Keresd meg szolgádat, mert nem felejtettem el parancsaidat.
Psa 120:1 Zarándok-ének. Szorongatásomban az Úrhoz kiáltottam, s ő meghallgatott engem.
Psa 120:2 Uram, szabadítsd meg lelkemet a gonosz ajaktól és a csalárd nyelvtől!
Psa 120:3 Mi lesz a részed, mi lesz a jutalmad, te csalárd nyelv?
Psa 120:4 A hős hegyes nyilai és borókaparázs.
Psa 120:5 Jaj nekem, hogy mint idegennek Mesekben kell tartózkodnom és Kedár sátraiban lakom!
Psa 120:6 Lelkem már régóta lakik azok között, akik gyűlölik a békét.
Psa 120:7 Békességes vagyok, mégis ha beszélek velük, ők ok nélkül nélkül ellenem támadnak.
Psa 121:1 Zarándok-ének. Szememet a hegyekre emelem: honnan jön segítségem?
Psa 121:2 Az Úr ad nekem segítséget, aki az eget és a földet alkotta.
Psa 121:3 Ne engedje meginogni lábadat, és ne szunnyadjon, aki téged őriz!
Psa 121:4 Bizony nem szunnyad és nem alszik, aki Izraelt őrzi.
Psa 121:5 Az Úr a te őrződ, az Úr oltalmaz téged, ő áll jobbod felől.
Psa 121:6 Nem árt neked nappal a nap, sem éjszaka a hold.
Psa 121:7 Megőriz téged az Úr minden bajtól, megőrzi az Úr lelkedet,
Psa 121:8 Megőrzi az Úr jártadat-keltedet most és mindörökké.
Psa 122:1 Zarándok-ének. Dávidtól. Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: "Az Úr házába megyünk."
Psa 122:2 És lábunk már itt áll udvaraidban, Jeruzsálem!
Psa 122:3 Jeruzsálem városnak épült, részei pompásan egybeillenek.
Psa 122:4 Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei, hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének.
Psa 122:5 Ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei.
Psa 122:6 Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek: "Bőségben éljenek, akik szeretnek téged!
Psa 122:7 Békesség legyen falaid között és bőség tornyaidban!"
Psa 122:8 Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom: "Béke legyen veled!"
Psa 122:9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért jót kívánok neked.
Psa 123:1 Zarándok-ének. Hozzád emelem szememet, aki az égben laksz.
Psa 123:2 Íme, mint a szolgák szeme uruk kezére, mint a szolgáló szeme úrnőjének kezére, úgy tekint az Úrra, Istenünkre a mi szemünk, amíg rajtunk meg nem könyörül.
Psa 123:3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, mert túlontúl jóllaktunk a megvetéssel!
Psa 123:4 Túlontúl jóllakott a lelkünk a gazdagok csúfolkodásával, a kevélyek gyalázkodásával.
Psa 124:1 Zarándok-ének. Dávidtól. Ha nem az Úr lett volna velünk, -- vallja meg most Izrael, --
Psa 124:2 ha nem az Úr lett volna velünk, amikor az emberek fölkeltek ellenünk,
Psa 124:3 talán elevenen nyeltek volna el minket, amikor haragjuk felgerjedt ellenünk.
Psa 124:4 Talán elnyeltek volna minket a vizek, rohanó patak árasztott volna el minket,
Psa 124:5 talán elborítottak volna a felbőszült vizek.
Psa 124:6 Áldott az Úr, aki nem engedte meg, hogy fogaik martaléka legyünk!
Psa 124:7 Megszabadultunk, mint a madár, a vadászok csapdájától. A csapda összetört és mi megszabadultunk.
Psa 124:8 Az Úr nevében van a mi segítségünk, aki az eget és a földet alkotta.
Psa 125:1 Zarándok-ének. Aki az Úrban bízik, olyan, mint a Sion hegye: meg nem inog, örökre megmarad.
Psa 125:2 Jeruzsálemet hegyek övezik, népét pedig az Úr veszi körül most és mindörökké.
Psa 125:3 Mert nem marad meg a gonoszság jogara az igazak osztályrészén, nehogy az igazak is gonoszságra nyújtsák kezüket.
Psa 125:4 Tégy jót, Uram, a jókkal és az igazszívűekkel,
Psa 125:5 de azokat, akik görbe utakra térnek, sodorja el az Úr a gonosztevőkkel! Békesség legyen Izraelen!
Psa 126:1 Zarándok-ének. Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk.
Psa 126:2 Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: "Nagy dolgokat művelt velük az Úr!"
Psa 126:3 Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk.
Psa 126:4 Fordíts fogságunkon, Uram, mint ahogy megfordítod délen a patakokat!
Psa 126:5 Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak.
Psa 126:6 Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket.
Psa 127:1 Zarándok-ének. Salamontól. Ha nem az Úr építi a házat, építői hiába dolgoznak rajta. Ha nem az Úr őrzi a várost, őre hasztalan virraszt felette.
Psa 127:2 Hiábavaló hajnal előtt kelnetek, és késnetek a lefekvéssel, akik a fáradság kenyerét eszitek, hiszen ő álmában is megad mindent annak, akit kedvel.
Psa 127:3 Íme a gyermek örökség az Úrtól, a méh gyümölcse jutalom.
Psa 127:4 Mint a nyilak a hős kezében, olyanok az ifjúkorban nyert fiak.
Psa 127:5 Boldog az az ember, aki megtölti velük tegzét! Nem éri szégyen, ha ellenségeivel beszél a kapuban.
Psa 128:1 Zarándok-ének. Mind boldog az, aki féli az Urat, s az ő útjain jár!
Psa 128:2 Élvezed akkor kezed munkáját, boldog vagy, és jó dolgod lesz.
Psa 128:3 Feleséged olyan lesz, mint a bőven termő szőlőtő házad oldalán, fiaid, mint az olajfa-csemeték asztalod körül.
Psa 128:4 Íme, ilyen áldás éri azt az embert, aki féli az Urat.
Psa 128:5 Áldjon meg téged Sionról az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján,
Psa 128:6 és lásd fiaidnak fiait. Békesség legyen Izraelen!
Psa 129:1 Zarándok-ének. Gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta, -- vallja meg most Izrael, --
Psa 129:2 gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta, mégsem bírtak velem!
Psa 129:3 Hátamon szántottak mint szántóvetők, hosszú barázdákat hasítottak;
Psa 129:4 de igazságos az Úr: nyakát szegte a bűnösöknek.
Psa 129:5 Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, mindazok, akik gyűlölik Siont.
Psa 129:6 Olyanok legyenek, mint a fű a háztetőn, amely elszárad, még mielőtt kitépik,
Psa 129:7 amellyel az arató nem tölti meg kezét, sem ölét a marokszedő,
Psa 129:8 amely miatt nem mondják az arra járók: "Az Úr áldása legyen rajtatok, megáldunk titeket az Úr nevében!"
Psa 130:1 Zarándok-ének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!
Psa 130:2 Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre.
Psa 130:3 Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted?
Psa 130:4 Hiszen tenálad a bocsánat, hogy féljünk téged.
Psa 130:5 Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában,várja
Psa 130:6 lelkem az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt. Jobban, mint az őr a hajnalt,
Psa 130:7 várja Izrael az Urat, mert az Úrnál van az irgalom, és bőséges nála a szabadítás.
Psa 130:8 Ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságától.
Psa 131:1 Zarándok-ének. Dávidtól. Uram, nem fuvalkodik fel szívem, és nem néz magasra szemem, nem járok nagy dolgok után, erőmet meghaladó csodák után,
Psa 131:2 hanem megnyugtattam és elcsöndesítettem lelkemet; mint a kis gyermek anyja ölén, mint a kisgyermek, olyan most a lelkem.
Psa 131:3 Bízzon Izrael az Úrban, most és mindenörökké.
Psa 132:1 Zarándok-ének. Emlékezzél meg, Uram, Dávidról, és minden gyötrődéséről,
Psa 132:2 arról, hogy megesküdött az Úrnak, fogadalmat tett Jákob erős Istenének:
Psa 132:3 "Nem lépek be házam sátorába, nem megyek föl fekvőhelyem nyugalmába,
Psa 132:4 nem engedem szememet aludni, pilláimat szunnyadozni,
Psa 132:5 amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob erős Istenének!"
Psa 132:6 Íme, hallottuk, hogy Efratában volt, és rátaláltunk Jaár mezején.
Psa 132:7 Lépjünk be az ő hajlékába, boruljunk le lábának zsámolyához!
Psa 132:8 Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és a te hatalmad ládája!
Psa 132:9 Papjaid öltözzenek igazságba, szentjeid pedig ujjongjanak.
Psa 132:10 Dávidért, a te szolgádért, ne vesd meg fölkentednek színét!
Psa 132:11 Igaz esküt tett az Úr Dávidnak s azt nem másítja meg: "Ágyékod gyümölcsét ültetem királyi székedbe.
Psa 132:12 Ha fiaid megtartják szövetségemet, s e törvényeimet, amelyekre megtanítom őket, fiaik is mindenkor trónodon ülnek majd."
Psa 132:13 Mert Siont választotta ki az Úr, lakásául azt választotta.
Psa 132:14 "Ez lesz a nyugvóhelyem mindörökre, itt lesz a lakásom, mert ezt szeretem.
Psa 132:15 Özvegyeit áldva megáldom, szegényeit jóllakatom kenyérrel.
Psa 132:16 Papjait felruházom segítségemmel, s ujjongva ujjonganak majd szentjei.
Psa 132:17 Dávid hatalmát itt növelem meg, fölkentemnek fáklyát készítek.
Psa 132:18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta azoban ragyogni fog koronája."
Psa 133:1 Zarándok-ének. Dávidtól. Íme, milyen jó és milyen gyönyörűséges, ha együtt laknak a testvérek!
Psa 133:2 Olyan az, mint a drága kenet a fejen, amely lecsordul a szakállra, Áron szakállára, lecsordul ruhája szegélyére;
Psa 133:3 Vagy mint a Hermon harmata, amely lehull Sion hegyére. Ott adja az Úr az áldást, s az életet mindörökre.
Psa 134:1 Zarándok-ének. Íme, most áldjátok az Urat, ti mind az Úrnak szolgái, akik az Úr házában álltok éjszakánként.
Psa 134:2 Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, s áldjátok az Urat.
Psa 134:3 Áldjon meg téged a Sionról az Úr, aki az eget és a földet alkotta.
Psa 135:1 ALLELUJA! Dicsérjétek az Úr nevét, dicsérjétek szolgái az Urat,
Psa 135:2 akik az Úr házában álltok, Istenünk házának udvaraiban!
Psa 135:3 Dicsérjétek az Urat, mert az Úr jó, zengjetek nevének, mert kedvességgel teli.
Psa 135:4 Mert kiválasztotta magának az Úr Jákobot, Izraelt a maga birtokául.
Psa 135:5 Mert én tudom, hogy nagy az Úr, s a mi Istenünk felülmúl minden istent.
Psa 135:6 Amit akar, az Úr mindent megtehet égen, földön, tengeren és minden mélységben.
Psa 135:7 Felhőket hoz fel a föld széléről, villámokat készít az esőhöz, tárházaikból szeleket hoz elő.
Psa 135:8 Megölte Egyiptom elsőszülötteit, embert, állatot egyaránt.
Psa 135:9 Jeleket és csodákat küldött benned, Egyiptom, a fáraóra és valamennyi szolgájára.
Psa 135:10 Megvert tömérdek nemzetet, és megölt hatalmas királyokat:
Psa 135:11 Szehont, az amoriták királyát, Ógot, Básán királyát, és Kánaán minden királyságát,
Psa 135:12 s odaadta örökségül földjüket, örökségül népének, Izraelnek.
Psa 135:13 Uram, örökkévaló a te neved, nemzedékről nemzedékre száll emléked, Uram.
Psa 135:14 Mert igazságot szerez népének az Úr, és könyörületes szolgái iránt.
Psa 135:15 A nemzetek bálványai ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz alkotásai.
Psa 135:16 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak;
Psa 135:17 van fülük, de nem hallanak, és lehelet sincs szájukban.
Psa 135:18 Legyenek hozzájuk hasonlók a készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük!
Psa 135:19 Izrael háza, áldjátok az Urat! Áron háza, áldjátok az Urat!
Psa 135:20 Lévi háza, áldjátok az Urat! Akik félitek az Urat, áldjátok az Urat!
Psa 135:21 Áldott legyen Sionról az Úr, aki Jeruzsálemben lakik. Allaluja.
Psa 136:1 ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:2 Áldjátok az istenek Istenét, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:3 Áldjátok az urak Urát, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:4 Őt, aki nagy csodákat művel egymaga, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:5 Aki az egeket bölcsen alkotta, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:6 Aki szétterítette a földet a vizeken, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:7 Aki a nagy világítókat alkotta, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:8 A napot, hogy uralkodjék a nappalon, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:9 A holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak az éjszakán, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:10 Aki megverte elsőszülöttjeiben Egyiptomot, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:11 És kivezette közülük Izraelt, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:12 Hatalmas kézzel és felemelt karral, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:13 Aki kettéhasította a Vörös-tengert, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:14 S átvitte Izraelt a közepén, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:15 De a Vörös-tengerbe vetette a fáraót és seregét, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:16 Aki a pusztában vezérelte népét, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:17 Aki megvert nagy királyokat, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:18 És megölt hatalmas királyokat, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:19 Szehont, az amoriták királyát, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:20 Ógot, Básán királyát, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:21 S odaadta örökségül földjüket, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:22 Örökségül szolgájának, Izraelnek, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:23 Aki megemlékezett rólunk megaláztatásunkban, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:24 És megszabadított minket ellenségeinktől, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:25 Aki eledelt ad minden testnek, mert irgalma örökkévaló!
Psa 136:26 Áldjátok az ég Istenét, mert irgalma örökkévaló!
Psa 137:1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.
Psa 137:2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,
Psa 137:3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: "Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból", mondták, akik elhurcoltak minket.
Psa 137:4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?
Psa 137:5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!
Psa 137:6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!
Psa 137:7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: "Rontsátok le! Rontsátok le, egész az alapjáig!"
Psa 137:8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!
Psa 137:9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!
Psa 138:1 Dávidtól. Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, mert meghallgattad szájam szavát. Magasztallak az angyalok színe előtt,
Psa 138:2 leborulok szent templomod felé; áldást mondok nevednek irgalmadért és igazságodért, mert mindenek fölött felmagasztaltad szent nevedet.
Psa 138:3 Bármikor hívtalak segítségül, meghallgattál engem, és gyarapítottad az erőt lelkemben.
Psa 138:4 Hálát ad neked, Uram, a föld minden királya, a te szád minden szavának hallatára,
Psa 138:5 és megéneklik az Úr útjait, mert nagy az Úr dicsősége.
Psa 138:6 Fölséges az Úr és rátekint az alázatosakra, de messziről megismeri a felfuvalkodottakat.
Psa 138:7 Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet; Ellenségeim haragjával szemben kinyújtod kezedet, és jobbod megszabadít engem.
Psa 138:8 Az Úr mindezt véghezviszi értem, Uram, irgalmad örökkévaló: ne vesd meg kezed alkotásait!
Psa 139:1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,
Psa 139:2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,
Psa 139:3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.
Psa 139:4 Még nyelvemen sincs a szó,és te már érted egészen, Uram.
Psa 139:5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.
Psa 139:6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!
Psa 139:7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?
Psa 139:8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.
Psa 139:9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,
Psa 139:10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.
Psa 139:11 Mondhatnám: "Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény",
Psa 139:12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.
Psa 139:13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.
Psa 139:14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!
Psa 139:15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.
Psa 139:16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.
Psa 139:17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!
Psa 139:18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.
Psa 139:19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,
Psa 139:20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.
Psa 139:21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?
Psa 139:22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.
Psa 139:23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,
Psa 139:24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.
Psa 140:1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Psa 140:2 Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől, szabadíts meg az erőszakos embertől,
Psa 140:3 akik gonoszságot terveznek szívükben, és egész nap háborúságot keltenek.
Psa 140:4 Nyelvüket élesítik, mint a kígyók, vipera mérge van a nyelvük alatt.
Psa 140:5 Óvj meg, Uram, a bűnös kezétől, szabadíts meg az erőszakos embertől, akik lépteimnek gáncsot vetnek.
Psa 140:6 Tőrt vetnek nekem titkon a kevélyek, kötelekből hálót feszítenek elém, kelepcét állítanak elém az út mentén.
Psa 140:7 Mondom az Úrnak: "Te vagy az én Istenem, hallgasd meg, Uram, hangos könyörgésemet."
Psa 140:8 Uram, Uram, erős segítségem, takard be fejemet a harc napján.
Psa 140:9 Ne add meg, Uram, amit a gonosz kíván, ne hagyd beteljesülni terveit.
Psa 140:10 Fölemelik körülöttem fejüket, borítsa el őket önnön ajkuk gonoszsága!
Psa 140:11 Hulljon rájuk ízzó parázs, vesd őket a mélységbe, hogy föl ne keljenek.
Psa 140:12 Ne legyen maradása az országban a szájhősnek, gonoszsága ragadja veszedelembe az erőszakost.
Psa 140:13 Tudom, hogy az Úr jogot szolgáltat a szűkölködőknek és igazságot a szegényeknek.
Psa 140:14 Áldják majd nevedet az igazak, és színed előtt laknak az egyenes lelkűek.
Psa 141:1 Dávid zsoltára. Uram, hozzád kiáltok, siess hozzám, figyelj szavamra, amikor hozzád kiáltok!
Psa 141:2 Szálljon illatáldozatként színed elé imádságom, és kezem fölemelése legyen olyan, mint az esti áldozat.
Psa 141:3 Tégy Uram lakatot a számra, ajkam ajtajára reteszt.
Psa 141:4 Ne engedd, hogy szívem gonosz szavakra hajoljon, bűnös mesterkedésekre, a gonoszat cselekvőkkel együtt; Részem se legyen abban, amit ők szeretnek.
Psa 141:5 Ám feddjen meg irgalomból az igaz és korholjon engem; De a bűnös olaja ne kenje meg a fejem, mert gonoszságuk ellen imádkozom.
Psa 141:6 Ha majd bíráik kemény kézbe kerülnek, meghallják szavaimat mert azok hathatósak.
Psa 141:7 Mint a földből kiszántott és széthasított rögök, úgy hullanak csontjaik az alvilág torkába.
Psa 141:8 Uram, Uram, a szemem rád tekint, tebenned remélek, ne vedd el életem!
Psa 141:9 Őrizz meg engem a tőrtől, amit nekem vetettek, a gonosztevők kelepcéitől!
Psa 141:10 A bűnösök a saját hálójukba esnek, de én átmegyek rajta!
Psa 142:1 Maszkíl Dávidtól, amikor a barlangban volt. Imádság.
Psa 142:2 Szavammal az Úrhoz kiáltok, szavammal az Úrhoz könyörgök.
Psa 142:3 Színe elé öntöm imádságomat, nyomorúságomat feltárom előtte.
Psa 142:4 Ha lelkem elcsügged bennem, te ismered ösvényeimet. Azon az úton, amelyen járok, titkon tőrt vetettek nekem.
Psa 142:5 Fürkészve tekintek jobbra, de nincs, aki észrevenne! Nincs számomra menedék, nem akad, aki életemmel törődne.
Psa 142:6 Hozzád kiáltok, Uram, Mondom: "Te vagy az én bizodalmam, osztályrészem az élők földjén.
Psa 142:7 Méltasd figyelemre könyörgésemet, mert nagyon megaláztak engem. Szabadíts meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam.
Psa 142:8 Vezess ki a börtönből, hogy dicsérjem nevedet; Körülvesznek majd az igazak, Amikor jót teszel velem."
Psa 143:1 Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre hűséged szerint, hallgass meg engem igazságod szerint.
Psa 143:2 Ne szállj perbe szolgáddal, mert senki sem igaz előtted az élők közül.
Psa 143:3 Íme ellenség üldözi lelkemet, porig alázza életem, sötétségbe taszít engem, mint a rég megholtakat.
Psa 143:4 Lelkem elszorul bennem, szívem megdermed bensőmben.
Psa 143:5 Megemlékezem a régi időkről, gondolkodom minden tetteden, elmélkedem kezed műveiről.
Psa 143:6 Kitárom feléd kezemet, lelkem utánad eped, mint a szomjas föld.
Psa 143:7 Uram, hamar hallgass meg, mert elsorvad a lelkem. Ne fordítsd el tőlem arcodat, mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak!
Psa 143:8 Add, hogy már reggel halljam irgalmadat, mert benned bízom; Mutasd meg nekem az utat, amelyen járnom kell, mert én hozzád emelem lelkemet!
Psa 143:9 Ments meg engem ellenségeimtől, Uram, hozzád menekülök!
Psa 143:10 Taníts meg arra, hogy megtegyem akaratodat, mert te vagy az én Istenem! A te jó lelked vezessen engem egyenes földön!
Psa 143:11 Uram, nevedért tarts életben engem. Vezess ki a szorongatásból hűségedben,
Psa 143:12 pusztítsd el ellenségeimet irgalmadban; Semmisítsd meg minden üldözőmet, mert én a te szolgád vagyok!
Psa 144:1 Dávidtól. Áldott az Úr, az én segítségem, aki kezemet harcra tanítja, ujjaimat viadalra.
Psa 144:2 Ő az én irgalmam és erősségem, oltalmam és szabadítóm; pajzsom, akiben remélek, védelmezőm és reménységem, ő veti alám népemet.
Psa 144:3 Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed, s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá?
Psa 144:4 Olyan az ember, mint a lehelet, napjai elenyésznek mint az árnyék.
Psa 144:5 Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
Psa 144:6 Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét, küldd el nyilaidat és zavard össze őket.
Psa 144:7 Nyújtsd le a magasból kezed, ragadj ki, ments ki a nagy vizekből, az idegenek kezéből,
Psa 144:8 akiknek szája hiúságot beszél, jobbjuk pedig a hazugság jobbja!
Psa 144:9 Isten, új éneket énekelek neked, tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.
Psa 144:10 Aki győzelmet adsz a királyoknak, és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardjától.
Psa 144:11 Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből, akiknek hiúságot beszél szája, jobbjuk pedig a hazugság jobbja.
Psa 144:12 Fiaink olyanok ifjúságukban, mint a növekvő hajtás, ifjúságtól duzzadók; Leányaink mint a templom sarokkövei, díszesek, mint a műves oszlopok.
Psa 144:13 Raktáraink tele vannak, bővelkednek minden jóban; Juhaink termékenyek, megszámlálhatatlanok mezőinken,
Psa 144:14 Marháink kövérek. Kőfalainkon nincs rés, sem átjárás, utcáikon jajgatás nem hangzik.
Psa 144:15 Boldog az a nép, amelynek így megy dolga, boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!
Psa 145:1 Dicséret. Dávidtól. Magasztallak téged, Istenem, királyom, s áldom nevedet örökkön örökké.
Psa 145:2 Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön örökké.
Psa 145:3 Nagy az Úr és méltó a dicséretre, nagysága fölfoghatatlan.
Psa 145:4 Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat és hirdeti hatalmadat.
Psa 145:5 Elmondják szentséged fölséges dicsőségét, elbeszélik csodáidat.
Psa 145:6 Elmondják félelmetes erődet, és hirdetik nagyságodat.
Psa 145:7 Megemlékeznek túláradó jóságodról, igazságodat ujjongva ünneplik.
Psa 145:8 Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú.
Psa 145:9 Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez.
Psa 145:10 Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és áldjanak szentjeid.
Psa 145:11 Országod dicsőségét hirdessék és beszéljék el hatalmadat,
Psa 145:12 hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat, és országodnak fölséges dicsőségét.
Psa 145:13 A te országod örökké tartó ország, és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll. Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében.
Psa 145:14 Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik, és minden elnyomottat fölsegít.
Psa 145:15 Mindeneknek szemei tebenned bíznak, Úristen, mert te adsz nekik eledelt. Alkalmas időben.
Psa 145:16 megnyitod kezedet, és betöltesz minden élőt áldásoddal.
Psa 145:17 Igazságos az Úr minden útjában, és szent minden művében.
Psa 145:18 Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban.
Psa 145:19 Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket.
Psa 145:20 Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de elpusztítja mind a bűnösöket.
Psa 145:21 Hirdesse szám az Úr dicséretét, és minden élő áldja szent nevét örökkön-örökké.
Psa 146:1 ALLELUJA! Dicsérd lelkem, az Urat!
Psa 146:2 Dicsérem az Urat, amíg csak élek, zsoltárt énekelek Istenemnek, amíg csak leszek.
Psa 146:3 Ne bízzatok fejedelmekben, emberek fiaiban, akik nem segíthetnek!
Psa 146:4 Ha lelkük elszáll, visszatérnek a földbe, terveik még aznap mind megsemmisülnek.
Psa 146:5 Boldog, akinek segítője Jákob Istene, akinek az Úrban, az ő Istenében van reménye!
Psa 146:6 Ő alkotta az eget és a földet, a tengert és mindent ami bennük van. Hűségét megtartja örökre,
Psa 146:7 igazságot szerez a méltatlanul szenvedőknek, kenyeret ad az éhezőknek.Az Úr megszabadítja a foglyokat,
Psa 146:8 az Úr a vakokat látóvá teszi, az Úr felemeli a lesújtottakat, az Úr az igazakat szereti.
Psa 146:9 Az Úr megoltalmazza a jövevényeket, felkarolja az özvegyet és az árvát, de elpusztítja a bűnösök útjait.
Psa 146:10 Király az Úr mindörökké, a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre.
Psa 147:1 ALLELUJA. Dicsérjétek az Urat, mert jó neki zengeni, gyönyörűség hirdetni Istenünk dicséretét.
Psa 147:2 Felépíti az Úr Jeruzsálemet, egybegyűjti Izrael szétszórtjait.
Psa 147:3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, sebeiket bekötözi.
Psa 147:4 A csillagoknak sokaságát megszámlálja, és nevén szólítja valamennyit.
Psa 147:5 Nagy a mi Urunk, nagy az ő hatalma, nincs határa bölcsességének.
Psa 147:6 Fölkarolja az Úr a szelídeket, de a bűnösöket porig alázza.
Psa 147:7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, Istenünknek lanttal zengjetek.
Psa 147:8 Ő borítja el felhőkkel az eget, és készít esőt a földnek. Ő sarjaszt füvet a hegyeken, és növényeket az emberek hasznára.
Psa 147:9 Ő ad enni az állatoknak, a hozzá kiáltó hollófiókáknak.
Psa 147:10 Nem a ló erejében telik kedve, sem a férfi lábszárában öröme.
Psa 147:11 Azokban leli örömét az Úr, akik félik őt, azokban akik irgalmában bíznak.
Psa 147:12 Dicsérd az Urat, Jeruzsálem, Dicsérd Sion, Istenedet,
Psa 147:13 Mert ő erőssé teszi kapuid zárait, megáldja benned fiaidat.
Psa 147:14 Békességet ad határaidnak, és a búza javával lakat jól téged.
Psa 147:15 Elküldi szavát a földre, igéi gyorsan futnak.
Psa 147:16 Olyan havat ad, mint a gyapjú, és mint a hamut, szórja a zúzmarát.
Psa 147:17 Mint a morzsát, úgy hullatja jegét, ki tudja hidegét elviselni?
Psa 147:18 De ha elküldi igéjét, felolvasztja azokat, a szele fúj, és folynak a vizek.
Psa 147:19 Kihirdeti igéjét Jákobnak, törvényeit és rendeleteit Izraelnek.
Psa 147:20 Nem tett így egyetlen nemzettel sem, nem ismertette meg őket rendeleteivel. ALLELUJA!
Psa 148:1 ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat az egekből, dicsérjétek őt a magasságban!
Psa 148:2 Dicsérjétek őt, angyalai mind, dicsérjétek őt, seregei mind!
Psa 148:3 Dicsérjétek őt, nap és hold, dicsérjétek őt mind, ragyogó csillagok!
Psa 148:4 Dicsérjétek őt egek egei, és minden vizek az ég felett
Psa 148:5 dicsérjék az Úr nevét! Mert ő parancsolt és azok létrejöttek,
Psa 148:6 felállította őket mindörökre, s el nem múló törvényt szabott nekik.
Psa 148:7 Dicsérjétek az Urat a földről, sárkányok és mélységes vizek mind!
Psa 148:8 Tűz, jégeső, hó, fagy és szélvihar, amelyek parancsát teljesítik;
Psa 148:9 Mindnyájan ti hegyek és halmok, gyümölcstermő fák és mind a cédrusok,
Psa 148:10 Vadállatok és minden állat, csúszómászók és szárnyasok,
Psa 148:11 Föld királyai és mind a népek, fejedelmek és mind, bírái a földnek,
Psa 148:12 ifjak és szüzek, vének és gyermekek,
Psa 148:13 dicsérjék az Úr nevét,mert csak az ő neve magasztos. Fönsége felülmúlja az eget és a földet,
Psa 148:14 és hatalmat adott népének. Dicséret minden szentjének, Izrael fiainak, a népnek amely hozzá tartozik. ALLELUJA!
Psa 149:1 ALLELUJA! Énekeljetek az Úrnak új éneket, zengjen a szentek gyülekezetében dicsérete!
Psa 149:2 Örvendezzék Izrael az ő alkotójának, Sion fiai ujjongjanak királyuknak!
Psa 149:3 Dicsőítsék nevét körtánccal, dobbal és lanttal zengjenek neki!
Psa 149:4 Mert az Úr kedveli népét, diadalra juttatja az alázatosakat.
Psa 149:5 Ujjongnak majd a szentek dicsőségben, és örvendeznek fekvőhelyükön.
Psa 149:6 Szájukban Isten magasztalása lesz, és kétélű kard a kezükben,
Psa 149:7 hogy bosszút álljanak a nemzeteken megfenyítik a népeket,
Psa 149:8 láncra verik királyaikat, vasbilincsbe nagyjaikat,
Psa 149:9 és végrehajtják rajtuk a megírt ítéletet: Dicsősége lesz ez minden szentjének! ALLELUJA!
Psa 150:1 ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat szentélyében, dicsérjétek őt az ég erős boltozatában!
Psa 150:2 Dicsérjétek őt hatalmas tetteiért, dicsérjétek őt nagyságának teljességéért!
Psa 150:3 Dicsérjétek őt harsonaszóval, dicsérjétek őt hárfával és lanttal!
Psa 150:4 Dicsérjétek őt dobbal és körtánccal, dicsérjétek őt citerával és fuvolával!
Psa 150:5 Dicsérjétek őt zengő cintányérral, dicsérjétek őt csengő muzsikával!
Psa 150:6 Minden lélek dicsérje az Urat! ALLELUJA!
Pro 1:1 Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai
Pro 1:2 a bölcsesség és fegyelem tanulására,
Pro 1:3 az okos beszéd megértésére, a bölcs okulás, igazságosság, ítélet és becsületesség elnyerésére,
Pro 1:4 hogy az egyszerűeknek értelem adassék, s az ifjúnak tudás és megfontoltság.
Pro 1:5 A bölcs, ha hallgatja, még bölcsebb lesz, s az értelmes útmutatást nyer,
Pro 1:6 behatol a mondás és rejtvény értelmébe, a bölcsek igéibe és fogós kérdéseibe.
Pro 1:7 A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A balgák a bölcsességet és az intést megvetik.
Pro 1:8 Figyelj, fiam, atyád intelmére, s el ne hagyd anyád tanítását,
Pro 1:9 mert az díszes koszorú a fejedre, és ékes lánc a nyakadba!
Pro 1:10 Fiam, ha bűnösök csábítanak, ne engedj nekik,
Pro 1:11 ha azt mondják: "Jöjj velünk, leselkedjünk vér után, rejtsünk el ok nélkül csapdát az ártatlan ellen!
Pro 1:12 Nyeljük el élve, mint az alvilág, és egészen, mint a sírba szállót,
Pro 1:13 szerzünk majd mindenféle drága jószágot, megtöltjük házainkat zsákmánnyal!
Pro 1:14 Vesd tehát közöttünk sorsodat, mindannyiunknak egy legyen erszénye!"
Pro 1:15 Fiam, ne menj velük egy úton, tartóztasd lábadat ösvényüktől,
Pro 1:16 mert lábuk gonoszra siet és vérontásra rohan!
Pro 1:17 Azonban hiába állítanak fel hálót a madarak szeme előtt,
Pro 1:18 ők is csak saját vérük ellen leselkednek, önmaguknak vetnek tőrt.
Pro 1:19 Ilyen minden kapzsi útja: elveszi gazdája életét.
Pro 1:20 A bölcsesség úton-útfélen szónokol, a tereken hallatja hangját,
Pro 1:21 lármás utcafőkön kiált, a városkapuk nyílásánál szólal meg és mondja:
Pro 1:22 "Ti dőrék! Meddig kedvelitek a dőreséget, s a bolondok meddig kívánják, ami nekik ártalmas, s a balgák meddig gyűlölik a belátást?
Pro 1:23 Térjetek meg feddésemre! Íme, kiöntöm nektek lelkemet, tudtul adom nektek igéimet:
Pro 1:24 mivel szóltam, és vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, és nem volt, aki odanézzen,
Pro 1:25 semmibe sem vettétek összes tanácsomat, és nem törődtetek feddésemmel:
Pro 1:26 én is nevetek majd romlástokon, gúnyolódom, ha rátok jön, amitől féltek,
Pro 1:27 ha hirtelen baj szakad rátok, romlástok ott terem, mint a fergeteg, és eljön rátok a szükség és a szorongás!"
Pro 1:28 Akkor hívnak majd engem, de nem hallom, keresnek hajnalban, de meg nem lelnek.
Pro 1:29 Mivel gyűlölték a tudást, és nem fogadták be az Úr félelmét,
Pro 1:30 nem hajlottak tanácsomra, és megvetették minden intelmemet:
Pro 1:31 bizony, enni fognak útjuk gyümölcséből, és jóllaknak saját terveikből!
Pro 1:32 Mert a balgákat megöli elpártolásuk, s a dőréket elveszíti szerencséjük.
Pro 1:33 Aki azonban rám hallgat, bátorságban lakik, és bővelkedik baj félelme nélkül.
Pro 2:1 Fiam! ha megfogadod szavaimat és megőrzöd magadnál parancsaimat,
Pro 2:2 megnyitod füledet a bölcsességnek, és szívedet az okosság megismerésére adod,
Pro 2:3 sőt, ha hívod a bölcsességet, és szívedet az okosságra hajtod,
Pro 2:4 ha keresed azt, mint az ezüstöt, és kutatod, mint a rejtett kincset:
Pro 2:5 akkor megérted az Úr félelmét, és megtalálod Isten tudását,
Pro 2:6 mivel az Úr adja a bölcsességet, s az ő szájából származik a tudás és az értelem.
Pro 2:7 Ő rejt el üdvöt az igazak részére, és pajzsa azoknak, akik jámborságban járnak.
Pro 2:8 Megvédi az igazságosság ösvényeit, és őrködik a jámborok útja fölött.
Pro 2:9 Akkor megérted az igazságot és a törvényt, az egyenességet és minden helyes utat,
Pro 2:10 ha szívedbe száll a bölcsesség, s a tudás örömöt nyújt lelkednek.
Pro 2:11 A megfontolás őrködik majd fölötted, s az okosság megóv téged,
Pro 2:12 megment a rossz úttól, a hamisságot beszélő emberektől,
Pro 2:13 akik elhagyják az egyenes utat, hogy a sötétség ösvényein járjanak,
Pro 2:14 akik gonosztevésben találnak örömet, és gonosz hamisságon ujjonganak,
Pro 2:15 akiknek görbék az ösvényei, és elvetemültek az útjai.
Pro 2:16 Megment másnak asszonyától, az idegen nőtől, aki beszédeivel hízeleg,
Pro 2:17 cserbenhagyja ifjúkora bizalmasát,
Pro 2:18 és megfeledkezik Isten szerződéséről, mert háza a halálba hanyatlik, és útjai az alvilágba vezetnek.
Pro 2:19 Mind, akik bemennek hozzá, nem térnek vissza, és nem találják meg az élet útjait;
Pro 2:20 hogy a jó úton járj és az igazak ösvényeit kövesd,
Pro 2:21 mert az igazak lakják majd a földet, s a jámborok maradnak meg rajta,
Pro 2:22 a gonoszok pedig elvesznek a földről, s a hűtleneket kitépik belőle.
Pro 3:1 El ne felejtsd, fiam, tanításomat, és szíved őrizze meg parancsaimat,
Pro 3:2 mert számos napot, életévet és boldogságot szereznek neked!
Pro 3:3 Szeretet és hűség el ne hagyjanak! Fűzd ezeket nyakad köré, és vésd őket szíved táblájára,
Pro 3:4 akkor tetszést lelsz és szép jutalmat Isten és emberek előtt.
Pro 3:5 Teljes szívvel bízzál az Úrban, és ne támaszkodj saját belátásodra!
Pro 3:6 Minden utadon rá gondolj, s ő majd igazgatja lépéseidet.
Pro 3:7 Ne légy bölcs önnön szemedben, féld az Istent és kerüld a rosszat,
Pro 3:8 ez egészség testednek, és életerő csontjaidnak.
Pro 3:9 Tiszteld meg az Urat vagyonodból, és adj neki minden termésed zsengéjéből,
Pro 3:10 akkor megtelnek kamráid bőséggel, és túláradnak préseid a musttól.
Pro 3:11 Ne vesd meg, fiam, az Úr fenyítését, és meg ne und dorgálását,
Pro 3:12 mert az Úr azt feddi, akit szeret, s azt a fiát sújtja, akit kedvel!
Pro 3:13 Boldog az az ember, aki bölcsességet talál, s az a férfi, aki belátásban bővelkedik,
Pro 3:14 mert megnyerése jobb, mint ezüst szerzése, és gyümölcse többet ér színaranynál,
Pro 3:15 drágább az minden gazdagságnál, és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.
Pro 3:16 Hosszú élet van a jobbjában, gazdagság és dicsőség a baljában,
Pro 3:17 útjai kellemes utak, és minden ösvénye boldogság.
Pro 3:18 Életfa az azoknak, akik megragadják, és boldog, aki beléje kapaszkodik.
Pro 3:19 Bölcsességgel alapította az Úr a földet, és értelemmel állította fel az eget,
Pro 3:20 tudománya által törtek elő a tengerek, és hullatnak a felhők harmatot.
Pro 3:21 Fiam! Ne távozzanak ezek szemed elől, ragaszkodj az okossághoz és a megfontoláshoz!
Pro 3:22 Akkor ez lelked élete lesz, és ékessége nyakadnak.
Pro 3:23 Bizton jársz akkor utadon, és meg nem ütöd lábadat.
Pro 3:24 Ha lefekszel, nem kell félned, pihensz, és édes lesz alvásod.
Pro 3:25 Ne félj akkor váratlan rémségtől s a gonoszok rád szakadó hatalmától,
Pro 3:26 mert az Úr lesz melletted, és megóvja lábadat, hogy tőrbe ne ejtsenek.
Pro 3:27 Ne tartsd vissza a jótettől azt, akitől telik, és magad is tégy jót, ha teheted.
Pro 3:28 Ne mondd barátodnak: "Menj és jöjj vissza, majd holnap adok!" -- amikor tüstént adhatnál.
Pro 3:29 Ne tervezz gonoszat barátod ellen, holott az megbízik benned!
Pro 3:30 Ne perelj senkivel sem ok nélkül, ha neked semmi rosszat nem tett.
Pro 3:31 Ne irigykedjél az erőszakos emberre, és ne kövesd útjait,
Pro 3:32 mert az Úr utál minden elvetemültet, de az igazakat barátságára méltatja.
Pro 3:33 Szegénységet küld az Úr a gonosz házára, de áldott az igazak hajléka!
Pro 3:34 Csúffá teszi azokat, akik gúnyolódnak, de az alázatosakat kegyben részesíti.
Pro 3:35 A bölcseknek tisztesség jut osztályrészül, a balgák pedig gyalázatot aratnak.
Pro 4:1 Halljátok, gyermekek, atyai intelmemet, és figyeljetek jól, hogy okosságot tanuljatok!
Pro 4:2 Üdvös oktatásban részesítlek titeket, ezért el ne hagyjátok tanításomat!
Pro 4:3 Hisz én is atyám gyermeke voltam, gyengéd és egyetlen anyám előtt.
Pro 4:4 Ő oktatott engem és így szólt: "Fogadja be szíved szavaimat, tartsd meg parancsaimat, akkor életed lesz!
Pro 4:5 Szerezz bölcsességet, szerezz okosságot, meg ne feledkezz erről, és ne térj el szám igéitől!
Pro 4:6 El ne hagyd azt, akkor megőriz téged, szeresd azt, akkor megtart téged!
Pro 4:7 A bölcsesség kezdete: szerezz bölcsességet, és minden jövedelmedből szerezz okosságot!
Pro 4:8 Ragadd meg azt, akkor felmagasztal téged, tisztességre juttat, ha magadhoz öleled.
Pro 4:9 Bájos füzért fon a fejedre, gyönyörű koronát ajándékoz neked."
Pro 4:10 Figyelmezz, fiam, és fogadd be igéimet, akkor megsokasodnak életed esztendei!
Pro 4:11 Eligazítlak a bölcsesség útján, és vezetlek az igazság ösvényein.
Pro 4:12 Ha azokon jársz, semmi sem zavarja járásodat, és nem botlasz meg, amikor szaladsz.
Pro 4:13 Tartsd meg a fegyelmet és el ne hagyd, őrizd meg, mert ez a te életed!
Pro 4:14 Ne gyönyörködj a gonoszok ösvényein, és ne leld tetszésedet a rosszak útjában!
Pro 4:15 Fuss tőle és ne járj rajta, kerüld és hagyd el azt,
Pro 4:16 hisz aludni sem tudnak, ameddig gonoszt nem cselekszenek, kerüli őket az álom, ameddig valakit meg nem ejtenek,
Pro 4:17 mert eszik a gonoszság kenyerét, és isszák az erőszak borát.
Pro 4:18 Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a derengő fény, amely mindinkább erősödik, amíg a nappal teljes lesz.
Pro 4:19 A gonoszok útja sötétség, nem tudják, hogy mibe botlanak.
Pro 4:20 Fiam! Ügyelj szavaimra, nyisd meg füleidet igéimnek!
Pro 4:21 Ne távozzanak szemed elől, óvd őket szíved belsejében!
Pro 4:22 Mert életet adnak megtalálóiknak, és gyógyulást az egész testnek.
Pro 4:23 Óvd a szívedet minden gonddal, mert az élet ebből fakad!
Pro 4:24 Vesd el magadtól a száj hamisságát, s az ajkak alattomosságát tartsd távol magadtól!
Pro 4:25 Szemed egyenesen nézzen, és szempillád a lábad elé tekintsen!
Pro 4:26 Egyengesd lábad ösvényét, és minden utad legyen céltudatos!
Pro 4:27 Le ne térj se jobbra, se balra, fordítsd el lábadat a rossztól, mert a jobbra vivő utat az Úr ismeri, a balra tartók pedig gonoszak. Ő azonban egyenesekké teszi ösvényeidet, és útjaidat szerencsés véghez vezeti.
Pro 5:1 Figyelmezz, fiam, bölcsességemre, hajtsd füledet okosságomra,
Pro 5:2 hogy óvatos légy, és ajkad megőrizze a tudást. Ügyet se vess a csalfa nőre,
Pro 5:3 mert az idegen nő ajka méztől csepeg, az ínye olajnál is simább,
Pro 5:4 végül azonban keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
Pro 5:5 A lába halálba siet, és léptei az alvilág felé tartanak,
Pro 5:6 nem járnak az élet ösvényén, lépései változók és megismerhetetlenek.
Pro 5:7 Nos tehát, fiam, hallgass rám, s el ne távozz szám igéitől!
Pro 5:8 Távol tartsd tőle utadat, ne is közelíts háza ajtajához,
Pro 5:9 hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod, és éveidet könyörtelen valakinek,
Pro 5:10 hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal, és kereseted más házába ne jusson,
Pro 5:11 hogy végezetül ne sopánkodj, amikor lefogyott a húsod és a tested -- és ne mondd:
Pro 5:12 "Miért is utáltam a fegyelmet, miért nem engedett szívem az intelmeknek?
Pro 5:13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak!
Pro 5:14 Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a község és gyülekezet körében!"
Pro 5:15 A vizet saját ciszternádból idd, és a magad kútjából a nedűt!
Pro 5:16 Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid, és az utcákra patakjaid?
Pro 5:17 Legyenek azok egyedül a tieid, és ne osztozzanak veled idegenek.
Pro 5:18 Áldott legyen a forrásod, és vigadj ifjúkorod feleségével!
Pro 5:19 A szerelmes szarvasüsző, a bájos zerge -- részegítsen meg téged a keble minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen!
Pro 5:20 Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén?
Pro 5:21 Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri!
Pro 5:22 A bűnöst vétkei megragadják, és bűneinek kötelei fogva tartják,
Pro 5:23 meg kell halnia fegyelem híján, csapdába kerül, mert nagyon is balga!
Pro 6:1 Fiam, ha társadért jótálltál, ha kezedet adtad idegenért,
Pro 6:2 ha tulajdon szád szava csapdába ejtett, és rabbá tett saját beszéded,
Pro 6:3 ahogy mondom, úgy tégy, fiam, hogy kilábalj, -- hiszen társad kezére kerültél - Menj! Sietve keltsd fel a társadat!
Pro 6:4 Ne engedj alvást szemednek, és szendergést szempilláidnak!
Pro 6:5 Vond ki magad, mint a gazella a hurokból, s a madár a madarász tőréből.
Pro 6:6 Eredj a hangyához, te lusta! Nézd az útjait és okulj!
Pro 6:7 Sem főnöke, sem tiszttartója, sem ura nincsen,
Pro 6:8 mégis megszerzi táplálékát nyáron, összegyűjti élelmét aratáskor.
Pro 6:9 Meddig heversz még, lusta? Mikor kelsz fel álmodból?
Pro 6:10 Alszol egy kevéssé, szenderegsz egy kissé, összeteszed kicsit a kezedet, hogy aludj,
Pro 6:11 és beállít hozzád az ínség, mint a csavargó, s a nélkülözés, mint a fegyveres rabló! De ha serény vagy, akkor aratásod bő, mint a forrás, s az ínség messze elkerül.
Pro 6:12 Semmirekellő az istentelen ember, hamis szájjal jár,
Pro 6:13 hunyorgat szemével, sikál a lábával, és jelet ad ujjával,
Pro 6:14 álnok szívvel gonoszt forral és viszályt hint el szüntelen!
Pro 6:15 Az ilyenre hirtelen rászakad romlása, váratlanul összeroppan, és nincs számára gyógyulás.
Pro 6:16 Hat dolgot gyűlöl az Úr és hetet utál a lelke:
Pro 6:17 a fennhéjázó szemet, a hazug nyelvet, az ártatlan vért ontó kezet,
Pro 6:18 az álnok tervet forraló szívet, a gonoszra sebtében siető lábakat,
Pro 6:19 a hamis tanút, aki ontja a hazugságot, és azt, aki viszályt hint testvérek közé.
Pro 6:20 Tartsd meg, fiam, atyád parancsait, és el ne hagyd anyád tanítását!
Pro 6:21 Kösd őket szívedre mindenkor, fűzd őket nyakad köré!
Pro 6:22 Hadd járjanak veled jöttödben-mentedben, őrködjenek fölötted, amikor alszol, és velük társalogj, amikor felébredsz!
Pro 6:23 Mert a parancs fáklya, a tanítás világosság, s a fegyelem feddése az életre vezető út,
Pro 6:24 hogy megóvjanak a rossz asszonytól, az idegen nő hízelkedő nyelvétől!
Pro 6:25 Meg ne kívánd szépségét szívedben, és meg ne ejtsenek az ő kacsintásai!
Pro 6:26 Mert a céda személy díja alig ér egy kenyeret, a férjes asszony azonban drága lélekre vadász.
Pro 6:27 Vehet-e ember tüzet az ölébe úgy, hogy ruhái meg ne égjenek?
Pro 6:28 Járhat-e valaki izzó parázson úgy, hogy talpát meg ne perzselje?
Pro 6:29 Így jár, aki betér társa asszonyához, aki őt érinti, nem marad büntetlen!
Pro 6:30 Nem nagy bűnt követ el a tolvaj, ha azért lop, hogy csillapítsa éhségét,
Pro 6:31 mégis, ha rajtakapják, hétannyit fizet, oda kell adnia háza minden holmiját.
Pro 6:32 De az ember, aki házasságot tör, balgaságában vesztébe rohan.
Pro 6:33 Csúfságot és szégyent von magára, és gyalázatát le nem mossa semmi,
Pro 6:34 mert a férfi féltékenysége és haragja nem ismer kíméletet a bosszú napján,
Pro 6:35 nem enged senki könyörgésének, és váltságul nem fogad el semekkora ajándékot.
Pro 7:1 Fiam! Őrizd meg szavaimat, rejtsd magadba parancsaimat!
Pro 7:2 Tartsd meg parancsaimat, akkor élni fogsz, és tanításomat, mint szemed fényét!
Pro 7:3 Kösd azt ujjaidra, írd szíved táblájára!
Pro 7:4 Mondd a bölcsességnek: "Nővérem vagy!" Az okosságot kedvesednek szólítsd,
Pro 7:5 hogy megóvjon téged másnak asszonyától, az idegen nőtől, aki beszédeivel hízeleg.
Pro 7:6 Kinéztem házam ablakán a rács mögül,
Pro 7:7 és látok fiatalokat. Észreveszek egy balga legénykét:
Pro 7:8 ott megy az utca sarkán, s az asszony házának tájékára ballag,
Pro 7:9 szürkületben, estefelé, éjnek idején, sötétben.
Pro 7:10 És íme, elébe lép az asszony, rossz személy mezében, készen a lelkek megejtésére, csacsogó és állhatatlan,
Pro 7:11 nyugodni nem tudó. Lábai nem tűrik az otthonülést,
Pro 7:12 hol az utcán, hol a piacon, hol a sarkokon leskelődik.
Pro 7:13 Megragadja, megcsókolja az ifjút, szemtelen arccal hízeleg, és mondja:
Pro 7:14 "Áldozatokat fogadtam egészségemért, és ma váltottam be fogadalmamat,
Pro 7:15 ezért jöttem ki eléd, hogy keressem arcodat, és íme, megleltelek!
Pro 7:16 Hevederrel kötöttem át ágyamat, bevontam tarka, egyiptomi takaróval,
Pro 7:17 meghintettem fekvőhelyemet mirhával, áloéval, illatos fahéjjal.
Pro 7:18 Jöjj! Élvezzük a keblek mámorát, gyönyörködjünk szerelmes ölelésben hajnalig,
Pro 7:19 mert férjem nincs itthon, messze útra elment!
Pro 7:20 Magával vitte pénzes erszényét, nem jön haza, majd csak holdtölte napján."
Pro 7:21 Befonja őt sok-sok beszédével, megejti őt hízelkedő ajkával.
Pro 7:22 Megy utána íziben, mint a leölésre vitt marha, mint az ugrándozó bárány, és nem érti a bolond, hogy bilincsekbe vonják,
Pro 7:23 amíg csak be nem hatol a nyíl a májába. Mint a madár, úgy siet a hálóba, és nem tudja, hogy életével játszik.
Pro 7:24 Nos tehát, fiam, hallgass rám, és figyelj szám igéire!
Pro 7:25 Szíved ne térjen útjaira, és ne tévedj ösvényeire,
Pro 7:26 mert már sokakat megsebesített és elejtett, és igen erőseket is megölt!
Pro 7:27 Háza az alvilág országútja, amely a halál kamráihoz vezet.
Pro 8:1 Nem hív-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az okosság?
Pro 8:2 Odaáll a legmagasabb, kiemelkedő ormokra, az útszélre, oda, ahol ösvények találkoznak,
Pro 8:3 a város kapui mellett, s a bejáratnál így kiált fennhangon:
Pro 8:4 "Hozzátok beszélek, férfiak! Az emberek fiaihoz szól szavam!
Pro 8:5 Értsetek okos szót, ti balgák, kapjatok észbe, ti dőrék!
Pro 8:6 Hallgassatok meg, mert kiváló dolgokról beszélek, és igazságra nyílnak ajkaim,
Pro 8:7 mert szám igazságot beszél, és ajkam a gonoszt utálja.
Pro 8:8 Minden szavam igazság, nincs abban hamis, nincs csűrés-csavarás.
Pro 8:9 Világosak azok az okosaknak, és egyenesek azoknak, akik meglelték a tudományt.
Pro 8:10 Intelmemet vegyétek, és ne az ezüstöt, és tudást válasszatok inkább, mint aranyat,
Pro 8:11 mert becsesebb a bölcsesség minden drágaságnál, és nincs hozzá fogható kívánatos dolog."
Pro 8:12 Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben, és vagyok jelen az értelmes gondolatokban.
Pro 8:13 Az Úr félelme gyűlöli a gonoszságot, utálja a dölyföt, a kevélységet, a gonoszság útját és a hamis szájat.
Pro 8:14 Enyém a tanács, az igazságosság, enyém az okosság, enyém az erő!
Pro 8:15 Általam uralkodnak a királyok, és tesznek igazságot a törvényhozók.
Pro 8:16 Általam kormányoznak az uralkodók, és ítélkeznek a hatalmasok.
Pro 8:17 Szeretem azokat, akik szeretnek engem, akik virradatkor keresnek, meg is találnak.
Pro 8:18 Nálam van a gazdagság és a pompa, a tisztes vagyon, a becsületesség.
Pro 8:19 Jobb a gyümölcsöm aranynál és drágakőnél, s javaim többet érnek a színezüstnél.
Pro 8:20 Az igazság útjain járok, a jog ösvényei közepén,
Pro 8:21 hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem, és megtöltsem kincsesházaikat.
Pro 8:22 Az Úr szerzett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott.
Pro 8:23 Öröktől fogva rendelt engem, ősidők óta, még a föld előtt.
Pro 8:24 Nem voltak még tengerek, én már fogantattam, még nem törtek elő a vízben dús források,
Pro 8:25 még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben, a halmok előtt születtem.
Pro 8:26 Még nem teremtette meg a földet és a folyókat és a földkerekség sarkait,
Pro 8:27 amikor az eget felállította, már ott voltam, amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé.
Pro 8:28 Amikor a fellegeket odafenn megerősítette, és kimérte a vízforrásokat.
Pro 8:29 Amikor a tengert körülvette határával, és törvényt szabott a vizeknek, hogy át ne hágják határaikat. Amikor a föld alapjait megvetette,
Pro 8:30 ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap-nap után, színe előtt játszadoztam mindenkor.
Pro 8:31 Játszadoztam a földje kerekségén, és gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni.
Pro 8:32 Most pedig, gyermekeim, hallgassatok rám! Boldogok, akik megtartják útjaimat!
Pro 8:33 Hallgassátok az intést, legyetek bölcsek, és el ne vessétek azt magatoktól!
Pro 8:34 Boldog az ember, aki hallgat rám, aki ajtómnál virraszt naponta, és őrzi ajtóm félfáját,
Pro 8:35 mert aki engem megtalál, életet talál, és üdvöt nyer az Úrtól.
Pro 8:36 Aki azonban ellenem vét, a saját lelkének árt, mindenki, aki gyűlöl engem, a halált kedveli!
Pro 9:1 A bölcsesség házat épített magának, kifaragta hét oszlopát,
Pro 9:2 leölte áldozatait, elegyítette borát, meg is terítette asztalát.
Pro 9:3 Elküldte szolgálóit, hogy kiáltsák a várban és a város falain:
Pro 9:4 "Aki tudatlan, jöjjön hozzám!" S a dőréknek üzente:
Pro 9:5 "Jöjjetek, egyétek étkemet, és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem!
Pro 9:6 Hagyjatok fel az együgyűséggel, hogy élhessetek, és járjatok a belátás útjain!"
Pro 9:7 Aki arcátlant dorgál, szidalmat szerez magának, aki gonoszt korhol, szégyenfoltot hoz magára.
Pro 9:8 Ne fedd meg az arcátlant, hogy meg ne gyűlöljön! Fedd meg a bölcset, és megkedvel téged.
Pro 9:9 Adj a bölcsnek alkalmat, és bölcsességben gyarapszik, tanítsd az igazat, és sietve elfogadja!
Pro 9:10 A bölcsesség kezdete az Úr félelme, s a Szentnek ismerete okosság,
Pro 9:11 mert általam sokasodnak napjaid, és lesz még több életéved.
Pro 9:12 Ha bölcs vagy, a magad javára vagy az, ha arcátlan vagy, magad vallod kárát!
Pro 9:13 Dőreség asszony lármás, csupa csábítás és egyebet sem tud.
Pro 9:14 Leül háza kapujába, egy székre a város magas helyén,
Pro 9:15 hogy hívja az arra menőket, akik az útjukon járnak:
Pro 9:16 "Aki tudatlan, jöjjön hozzám!" S a dőréknek ezt üzeni:
Pro 9:17 "Lopott víz édesebb, s a titkon élvezett kenyér ízletesebb!"
Pro 9:18 És nem tudják, hogy ott a megholtak árnyai vannak, s az ő vendégei az alvilág mélyén laknak!
Pro 10:1 A bölcs fiú öröme atyjának, a balga fiú pedig búbánata anyjának.
Pro 10:2 Igaztalan kincsek semmit sem érnek, a becsületesség ellenben megment a haláltól.
Pro 10:3 Nem engedi az Úr az igaz lelkét éhezni, de elveti a gonoszok kívánságát.
Pro 10:4 A lassú kéz szegénnyé tesz, a szorgosak keze azonban gazdagságot szerez. Aki hazugságra támaszkodik, szelet legeltet, és repdeső madarat kerget.
Pro 10:5 Okos az az ember, aki aratáskor gyűjt, de szégyent vall, aki nyáron alszik.
Pro 10:6 Az Úr áldása nyugszik az igaz fején, a gonoszok száját pedig gonoszság borítja.
Pro 10:7 Az igaz emlékezete áldott, a gonoszok neve pedig elmállik.
Pro 10:8 Aki bölcs szívű, befogadja a parancsot, a bolondot azonban saját szája sújtja.
Pro 10:9 Aki egyenesen jár, bizton jár, aki görbe utakon jár, azt bizony rajtakapják.
Pro 10:10 Aki szemével hunyorgat, fájdalmat okoz, aki azonban nyíltan dorgál, békességet szerez.
Pro 10:11 Az igaz szája élet forrása, a gonoszok szája pedig erőszakot áraszt.
Pro 10:12 A gyűlölködés civódást szít, a szeretet pedig minden hibát befed.
Pro 10:13 Az értelmes ajkán bölcsességet találsz, ám vessző való az esztelen hátának!
Pro 10:14 A bölcsek elrejtik tudásukat, az ostoba szája azonban közel van a szégyenvalláshoz.
Pro 10:15 Erős város a vagyon a gazdagnak, a szűkölködés pedig romlás a szegénynek.
Pro 10:16 Az igaz szerzeménye életre szolgál, a gonosz jövedelme pedig bűnre.
Pro 10:17 Az élet útján halad, aki megszívleli az intést, aki megveti a korholást, eltéved.
Pro 10:18 A hazug ajkak gyűlöletet takarnak, aki rágalmat szór, az ostoba.
Pro 10:19 Sok beszéd nem marad hiba nélkül, az az okos ember, aki féken tartja ajkát.
Pro 10:20 Az igaz nyelve ezüst a javából, a gonoszok elméje pedig semmit sem ér!
Pro 10:21 Az igazak ajkai sok embert tanítanak, a balgák pedig tönkremennek szívük oktalansága miatt.
Pro 10:22 Az Úr áldása gazdagságot szerez, és nem jár azzal együtt a nyomorúság.
Pro 10:23 A dőre a bűnözést nézi mulatságnak, az értelmes férfi pedig a bölcsességet.
Pro 10:24 A gonoszt utoléri, amitől retteg, az igazak pedig azt kapják, amire vágynak.
Pro 10:25 Mint az elvonuló fergeteg, tűnik el a bűnös, az igaz pedig szilárdan áll örökre.
Pro 10:26 Ami az ecet a fognak, a füst a szemnek, az a lusta azoknak, akik megbízzák valamivel.
Pro 10:27 Az Úr félelme megsokasítja a napokat, a gonoszok évei pedig megrövidülnek.
Pro 10:28 Az igazak reménye boldogság, a gonoszok számítása pedig semmivé válik.
Pro 10:29 Az Úr útja erős vár a jámbornak, de romlás a gonosztevőknek.
Pro 10:30 Az igaz meg nem inog sohasem, a gonoszoknak pedig nincs a földön maradásuk.
Pro 10:31 Bölcsesség sarjad az igaz szájából, a gonoszok nyelve pedig tönkremegy.
Pro 10:32 Az igaznak ajka azt tudja, ami kedves, a gonosz szája pedig azt, ami romlott.
Pro 11:1 Utálja az Úr a hamis mérleget, de kedvét leli a csorbítatlan súlyban.
Pro 11:2 Ahol gőg van, ott gyalázat is lesz, de ahol szerénység van, ott bölcsesség is van.
Pro 11:3 Az igazakat jámborságuk bizton vezérli, de a csalókat tönkreteszi hamisságuk .
Pro 11:4 Semmit sem használ a gazdagság a harag napján, a becsületesség azonban megóv a haláltól.
Pro 11:5 A jámbor útját igaz volta egyengeti, a gonoszt pedig gonoszsága elejti.
Pro 11:6 A becsületes embereket megmenti igaz voltuk, a csalók pedig ármányaik tőrébe esnek.
Pro 11:7 A gonosz ember halála véget vet a reménynek, s a vagyonba vetett bizalom szertefoszlik.
Pro 11:8 Az igaz megmenekszik a szorongatásból, s a gonosz jut a helyébe.
Pro 11:9 Az álnok tőrt vet szájával társának, de az igazakat megmenti okosságuk.
Pro 11:10 Az igazak jó sorsának megörül a város, s a gonoszok romlásán nagy az ujjongás.
Pro 11:11 Az igazak áldása által emelkedik a város, a gonoszok szája pedig lerontja azt.
Pro 11:12 Az együgyű lenézi társát, az okos férfi pedig meghallgatja.
Pro 11:13 Aki pletykával házal, kibeszéli a titkot, aki pedig megbízható, elrejti, amit barátja rábízott.
Pro 11:14 Ahol nincsen vezér, elvész a nép, de jólét van ott, hol bőven akad tanácsadó.
Pro 11:15 Rosszul jár, aki idegenért jótáll, bizton csak az van, aki kerüli a kezességet.
Pro 11:16 A tisztességes asszony becsületet arat, a szorgosak pedig vagyonhoz jutnak.
Pro 11:17 A könyörületes ember magával is jót tesz, a kegyetlen pedig rokonait is eltaszítja.
Pro 11:18 Csalóka nyereségre dolgozik a gonosz, aki igazságot vet, annak lesz maradandó jutalma.
Pro 11:19 A jóság életet szerez, a gonosz követése pedig halált.
Pro 11:20 Utálja az Úr az álnok szívet, de kedvét leli azokban, akiknek útja feddhetetlen.
Pro 11:21 A kezem rá, hogy a gonosznak nincsen mentsége, az igazak ivadéka azonban megmenekszik.
Pro 11:22 Sertés orrában aranykarika: ilyen a szép nő, ha illetlen.
Pro 11:23 Az igazak csak jót remélhetnek, a gonoszokra pedig a harag vár.
Pro 11:24 Vannak, akik elosztják a magukét és gazdagabbak lesznek, mások elragadják a másét, és folyton nélkülöznek.
Pro 11:25 Aki áldásban részesít, maga is gyarapszik, s aki itat, maga is betelik itallal.
Pro 11:26 Elátkozza a nép azt, aki visszatartja gabonáját, de áldás száll annak fejére, aki áruba bocsátja.
Pro 11:27 Jókor kel reggel, aki jót akar, aki pedig rosszat tervez, maga kerül bajba.
Pro 11:28 Aki gazdagságában bízik, elbukik, az igazak pedig virulnak, mint a friss lombkorona.
Pro 11:29 Aki megbolygatja házát, szelet vet, s a balga a bölcsnek lesz szolgája.
Pro 11:30 Az igaznak gyümölcse az élet fája, de a gonoszság elveszti a lelkeket.
Pro 11:31 Ha az igaz is megkapja a földön a magáét, mennyivel inkább a gonosz és a bűnös!
Pro 12:1 Aki szereti a feddést, szereti az okulást, aki pedig fázik az intéstől, az balga.
Pro 12:2 A jó az Úrtól kegyben részesül, de aki saját gondolataiban bizakodik, istentelenül cselekszik.
Pro 12:3 Senki sem erősödik bűn által, az igazak gyökere azonban ki nem lazul.
Pro 12:4 A derék asszony a férje koronája, a becstelen pedig szú a csontjában.
Pro 12:5 Az igazak gondolatai a helyeset célozzák, a gonoszok terve pedig csalásra irányul.
Pro 12:6 A gonoszok szavai vér után leselkednek, az igazak szája azonban megmenti őket.
Pro 12:7 Döntsd le a gonoszokat, és nincsenek többé, az igazak háza azonban szilárd marad.
Pro 12:8 Okossága szerint dicsérik az embert, és megvetik azt, aki üres és esztelen.
Pro 12:9 Többet ér a szegény, aki megelégszik magával, mint az úrhatnám, akinek kenyere sincsen.
Pro 12:10 Tudja az igaz, mi kell marhájának, a gonoszok szíve azonban kegyetlen.
Pro 12:11 Aki megműveli földjét, jóllakhat kenyérrel, aki hiú dolgok után szalad, az ostoba nagyon! Aki borozgatva éldeleg, szégyent hagy erődjeiben.
Pro 12:12 Az istentelen vágya a gonoszok vára, az igazak gyökere azonban erősödik.
Pro 12:13 Az ajkak bűneiért romlás éri a gonoszt, az igaz azonban megmenekül a szorongatásból.
Pro 12:14 Mindenki a szája gyümölcse szerint telik el javakkal, és mindenkinek keze munkája szerint fizetnek.
Pro 12:15 A balga a maga útját gondolja helyesnek, a bölcs azonban a tanácsra hallgat.
Pro 12:16 A balga bosszúságát menten kimutatja, az okos pedig a sértést elleplezi.
Pro 12:17 Aki azt mondja, amit tud, az igazat vall, aki pedig hazudik, csalárd tanú.
Pro 12:18 Van, akinek fecsegése olyan, mint a karddöfés, a bölcsek nyelve pedig, mint az orvosság.
Pro 12:19 Igaz ajkak helytállnak örökké, de a felelőtlen tanú hazug nyelvet kohol.
Pro 12:20 Fondorlat van azok szívében, akik gonoszt forralnak, de öröm éri azokat, akik békességet javasolnak.
Pro 12:21 Nem bántja az igazat, bármi is történjék vele, a gonoszok azonban tele vannak bajjal.
Pro 12:22 Utálja az Úr a hamis ajkakat, de kedvét leli azokban, akik híven cselekszenek.
Pro 12:23 Az okos ember elrejti tudását, a dőrék szíve pedig kürtöli a balgaságot.
Pro 12:24 A szorgalmas kéz uralomra kerül, a lusta pedig robotmunkára jut.
Pro 12:25 A szívbeli bánat leveri az embert, de a szép szó felderíti!
Pro 12:26 Aki nem törődik kárával barátja kedvéért, az igaz, a gonoszokat útjuk tévedésbe viszi.
Pro 12:27 A csaló nem jut nyereséghez, de az ember vagyona aranyat ér.
Pro 12:28 Az igazság útja életet ad, de tágas az út, mely a halálba vezet.
Pro 13:1 A bölcs fiú hallgat atyjára, az arcátlan pedig nem hallgat a korholásra.
Pro 13:2 Mindenki a szája gyümölcsétől lakik jól, a csalárdok lelke azonban igaztalan.
Pro 13:3 Aki vigyáz a szájára, megóvja lelkét, aki meggondolatlan beszédében, bajba jut.
Pro 13:4 Akar is, nem is a lusta, de meghízik a dolgos.
Pro 13:5 Az igaz gyűlöli a hazug beszédet, a gonosz pedig csúfságot művel, és restelkedést okoz.
Pro 13:6 Az igazság óvja a feddhetetlennek útját, a gonoszság ellenben elejti a bűnöst.
Pro 13:7 Az egyik kelleti magát, holott semmije sincsen, a másik adja a szegényt, és mellette dúsgazdag.
Pro 13:8 A férfi lelkének váltsága a gazdagsága, a szegény azonban nem hall fenyegetést.
Pro 13:9 Az igazak lámpása vígan lobog, a gonoszok mécsese pedig kialszik.
Pro 13:10 A kevélyek között mindig háborúság van, a megfontoltakat azonban bölcsesség vezérli.
Pro 13:11 A sietve harácsolt vagyon elillan, a kézzel, apránként gyűjtött pedig gyarapszik.
Pro 13:12 Hosszú várakozás a szívet beteggé teszi, a teljesedő kívánság azonban az élet fája.
Pro 13:13 Aki intő szót megvet, pusztulást von magára, aki a parancsot megbecsüli, üdvösségre lel. Az álnok lelkek bűnökben tévelyegnek, az igazak pedig irgalmasok és könyörülnek.
Pro 13:14 A bölcsnek tanítása élet forrása, mert visszatart a halálos csapdától.
Pro 13:15 A bölcs belátás kedvessé tesz, de az álnokok útja örvénybe taszít.
Pro 13:16 Az okos mindent ésszel tesz, a dőre pedig kitálalja balgaságát.
Pro 13:17 Gonosz küldönc bajba juttat, de a megbízható követ orvosság.
Pro 13:18 Szegénység és gyalázat éri azt, aki elhagyja a fegyelmet, de dicséretet szerez, aki enged a dorgálónak.
Pro 13:19 Teljesülő kívánság: csemege a léleknek, felhagyni a rosszal: csömör a balgáknak.
Pro 13:20 Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz, aki balgákkal barátkozik, hasonló lesz hozzájuk.
Pro 13:21 A bűnösöket balsors üldözi, az igazaknak pedig jóval fizetnek.
Pro 13:22 Fiakra és unokákra hagyja a jámbor az örökségét, de a bűnös vagyona az igaznak van eltéve.
Pro 13:23 Az atyák új szántásán sok az élelem, de másoknak gyűlik az, ha nincsen okosság.
Pro 13:24 Aki kíméli a pálcát, gyűlöli fiát, aki pedig szereti, szüntelen fenyíti.
Pro 13:25 Az igaz ehet, amíg jól nem lakik, a gonoszok gyomra azonban üres marad.
Pro 14:1 A bölcs nő felépíti házát, a balga pedig a felépültet is lebontja kezével.
Pro 14:2 Az igaz úton járó, istenfélő embert lenézi az, aki gyalázatos úton halad.
Pro 14:3 A balga szájában a kevélység vesszeje van, a bölcseket azonban ajkuk megóvja.
Pro 14:4 Ahol nincsen marha, üres a jászol, ahol sok a termés, ott nyilvánvaló az ökör ereje.
Pro 14:5 Igazságszerető tanú nem hazudik, a hamis tanú azonban ontja a hazugságot.
Pro 14:6 Az arcátlan keresi a bölcsességet, de meg nem találja, az okosnak azonban a tudás könnyű.
Pro 14:7 Lépj a balga ember elé, és nem ismeri fel az okos ajkat!
Pro 14:8 A tapasztalt ember bölcsessége: vigyázni az útjára, a balgákat pedig bolondságuk tévútra vezeti.
Pro 14:9 Az ostoba csúfot űz a bűnből, az igazak között pedig kegyelem lakozik.
Pro 14:10 Amely szív ismeri saját bánatát, annak örömébe nem vegyül hivalkodás.
Pro 14:11 A gonoszok háza elpusztul, az igazak sátra pedig virul.
Pro 14:12 Van út, amely az ember előtt helyesnek látszik, de a vége halálba vezet.
Pro 14:13 Móka közben is fájhat a szív, s az öröm vége búslakodás lehet.
Pro 14:14 Az esztelen jóllakik útjával, éppúgy a jámbor is azzal, amit cselekedett.
Pro 14:15 Az együgyű minden beszédnek hitelt ad, az élelmes azonban megfontolja lépteit. Az álnok fiú semmi jót nem várhat, az okos szolga tetteit azonban szerencse kíséri, és útja egyenes lesz.
Pro 14:16 A bölcs fél és kerüli a rosszat, a balga pedig nemtörődöm és elbizakodott.
Pro 14:17 A türelmetlen balgaságot művel, az ármánykodó pedig gyűlöletes.
Pro 14:18 Az együgyűeknek balgaság a birtokrészük, a tapasztaltak pedig bölcsességgel koronázzák magukat.
Pro 14:19 A gonoszok meghajolnak majd a jók előtt, s az istentelenek az igazak kapuja előtt.
Pro 14:20 A szegény még barátjának sem kell, a gazdagot ellenben sokan kedvelik.
Pro 14:21 Aki megveti szűkölködő társát, vétkezik, de boldog, aki a szegényen megkönyörül! Aki hisz az Úrban, szereti az irgalmasságot.
Pro 14:22 Akik gonoszt cselekszenek, tévelyegnek, az irgalom és igazság azonban jót terem.
Pro 14:23 Minden fáradságnak megvan az eredménye, de az üres szóbeszéd csak ínségre vezet.
Pro 14:24 A bölcsek koronája a gazdagságuk, a balgák koszorúja a bolondságuk.
Pro 14:25 A megbízható tanú életet ment, a csalárd pedig hazugságot kohol.
Pro 14:26 Az Úr félelmében van az erős bizodalma, és fiainak ő lesz a reménye.
Pro 14:27 Az Úr félelme élet forrása, amely halálos csapdától távol tart.
Pro 14:28 A király díszére válik, ha népe számos, a nép hiánya a fejedelem romlása.
Pro 14:29 Aki türtőzteti magát, annak nagy a belátása, aki pedig hirtelen, mutatja nagy balgaságát.
Pro 14:30 A nyugodt kedély a testnek is épség, a szenvedély azonban szú a csontban.
Pro 14:31 Aki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét, de tiszteletben tartja őt, aki megszánja a szűkölködőt.
Pro 14:32 A bűnös elbukik gonoszságában, az igaz pedig még halálában is bizakodik.
Pro 14:33 Az okos szívében bölcsesség lakozik, és bármely tudatlant megtanít.
Pro 14:34 Az erény magasra emeli a nemzetet, a bűn pedig szegényekké teszi a népeket.
Pro 14:35 Az okos szolga kedves a királynál, a haszontalan pedig haragját viseli.
Pro 15:1 Szelíd felelet megtöri a haragot, sértő szó pedig szítja az indulatot.
Pro 15:2 A bölcsek nyelve ékessé teszi a tudományt, a balgák szája pedig dőreséget bugyogtat.
Pro 15:3 Az Úr szeme mindenütt jelen van, a rosszakat is, a jókat is meglátja.
Pro 15:4 A békülékeny nyelv az élet fája, a zabolátlan azonban összezúzza a lelket.
Pro 15:5 A balga fitymálja atyja feddését, aki pedig intésre hallgat, csak okosabb lesz. A tökéletes jámborság a legnagyobb erősség, a gonoszok terveit pedig kiirtják.
Pro 15:6 Az igaz háza igen nagy erősség, a gonoszok termésében pedig háborúság van.
Pro 15:7 A bölcsek ajka tudást hint, nem így azonban a balgák szíve!
Pro 15:8 Utálja az Úr a gonoszok áldozatait, de kedvét leli az igazak imájában.
Pro 15:9 Utálja az Úr a gonosz útját, de szereti azt, aki az igazság útján jár.
Pro 15:10 Súlyosan lakol, aki letér az élet útjáról, aki a dorgálást gyűlöli, az meghal.
Pro 15:11 Az alvilág s az enyészet helye tárva van az Úr előtt, mennyivel inkább az emberek fiainak szíve!
Pro 15:12 Az arcátlan nem szívleli azt, aki meginti, oda sem néz a bölcsek tájékára.
Pro 15:13 A jókedv felderíti az arcot, a szív bánata pedig leveri a lelket.
Pro 15:14 Az okos szíve tudást keres, a balgák szája pedig bolondságon legel.
Pro 15:15 Bajos a szegény ember minden napja, de a derűs kedély olyan, mint a folytonos lakoma.
Pro 15:16 Többet ér a kevés az Úr félelmében, mint a dús kincs nyugtalanság közepette.
Pro 15:17 Jobb, ha főzelékre hívnak szeretettel, mint hízlalt tulokra gyűlölettel.
Pro 15:18 Az indulatos ember civódást szít, a szelíd ellenben a viszályt lecsendesíti.
Pro 15:19 A lusta ösvénye olyan, mint a töviskerítés, a szorgosak útja pedig egyenletes.
Pro 15:20 A bölcs fiú örömet szerez atyjának, a balga ember pedig megveti anyját.
Pro 15:21 A sületlenség kész öröm a balgának, az okos férfi pedig jól irányítja lépéseit.
Pro 15:22 Tanácskozás nélkül a tervek meghiúsulnak, de ahol sok a tanácsadó, ott valóra válnak.
Pro 15:23 Öröme telik az embernek a szája válaszában, s a kellő időben kimondott szó -- de jó!
Pro 15:24 Felfelé visz az okos ember életútja, hogy elkerülje az alvilágot odalenn!
Pro 15:25 Lebontja az Úr a kevélyek házát, és megerősíti az özvegy mezsgyéjét.
Pro 15:26 Utálja az Úr a gonosz terveket, a tiszta beszéd azonban kedves előtte.
Pro 15:27 Aki igaztalan haszonra törekszik, tönkreteszi házát, de aki megveti az ajándékot, életet talál. Könyörület és hűség eltörli a vétket, s az Úr félelme által bárki elkerüli a gonoszságot.
Pro 15:28 Az igaz szíve megfontolja a feleletet, a gonoszok szája pedig ontja a gazságot.
Pro 15:29 Távoltartja magát az Úr a gonoszoktól, de meghallgatja az igazak imáját.
Pro 15:30 A barátságos tekintet felvidítja a lelket, és a kedvező hír erősíti a csontokat.
Pro 15:31 A fül, amely az üdvös intelmet befogadja, szívesen időzik a bölcsek körében!
Pro 15:32 Aki elveti az intelmet, lebecsüli önmagát, aki pedig hallgat a dorgálásra, belátásra jut.
Pro 15:33 Az Úr félelme a bölcsesség tudománya, s a dicsőség előtt alázatosság jár.
Pro 16:1 Az ember dolga a szív előkészítése, de az Úrtól érkezik a nyelv helyes válasza.
Pro 16:2 Az ember minden útja hibátlan a saját szemében, a lelkeket azonban az Úr veti latra.
Pro 16:3 Az Úrra bízzad dolgaidat, akkor terveid sikerülnek.
Pro 16:4 Az Úr mindent önmagáért alkotott, így a bűnöst is a balsors napjára.
Pro 16:5 Minden gőgös ember utálat az Úr előtt, a kezem rá, hogy nem marad büntetlen! A jó út kezdete: megtenni, ami helyes, ez kedvesebb Istennél, mint áldozatot bemutatni.
Pro 16:6 Könyörület és hűség eltörlik a vétket, s az Úr félelme távol tart a gonosztól.
Pro 16:7 Ha kedvét leli az Úr az ember útjában, ellenfeleit is békességre téríti.
Pro 16:8 A kevés többet ér becsületességgel, mint dús jövedelem igazságtalansággal.
Pro 16:9 Az ember kieszeli útját szívében, de az Úr az, aki lépéseit irányítja.
Pro 16:10 Jóslat van a király ajkán, az ítéleten nem véthet a szája.
Pro 16:11 Súly és mérleg az Úr törvénye szerint van, az efód minden köve az ő műve.
Pro 16:12 A királyok utálják azokat, akik igaztalant cselekszenek, mert igazságosság teszi a trónt szilárddá.
Pro 16:13 Az igaz ajkak kedvesek a királynál, szereti azokat, akik helyesen beszélnek.
Pro 16:14 A király haragja a halál hírnöke, de az okos ember le tudja csillapítani.
Pro 16:15 A király arcának derűje életet jelent, a kegye olyan, mint a késői eső.
Pro 16:16 Szerezz bölcsességet, mert jobb az az aranynál, szerezz okosságot, mert becsesebb az ezüstnél!
Pro 16:17 Az igazak pályája távol marad a gonosztól, aki kitart az útján, megmenti lelkét.
Pro 16:18 Romlás előtt kevélység jár, és bukás előtt a lélek fennhéjázása.
Pro 16:19 Többet ér szerényekkel együtt megalázkodni, mint gőgösökkel prédán osztozkodni.
Pro 16:20 Aki az igére hallgat, szerencsét talál, és boldog, aki az Úrba veti bizodalmát.
Pro 16:21 Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják, de az édesajkú többet ér el.
Pro 16:22 A belátás élet forrása birtokosának, a balgaság pedig fenyíték a balgáknak.
Pro 16:23 A bölcs szíve bölccsé teszi száját, és növeli ajka kedvességét.
Pro 16:24 Lépes méz a szép szó, édesség a léleknek, és egészség a csontoknak.
Pro 16:25 Van út, amely helyesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.
Pro 16:26 A munkást éhsége munkára hajtja, mert a szája készteti.
Pro 16:27 A semmirekellő ember gonosz vermet ás, és ajkán perzselő tűz izzik.
Pro 16:28 A hamis ember civódást szít, s a besúgó fejedelmeket idegenít el egymástól.
Pro 16:29 Az erőszakos ember elcsábítja barátját, s olyan útra viszi, amely nem jó.
Pro 16:30 Aki hunyorgat szemével, csalárdságot tervel, aki összeszorítja ajkát, kész már a gonoszra.
Pro 16:31 Az ősz haj ékes korona, tisztesség útján lehet ahhoz jutni.
Pro 16:32 Többet ér a türelmes a hősnél, s aki uralkodik önmagán, különb annál, aki városokat hódít.
Pro 16:33 Ölbe vetik a sorsot, de minden döntése az Úrtól van.
Pro 17:1 Többet ér egy száraz falat békességben, mint egy ház tele áldozati hússal, perpatvar mellett.
Pro 17:2 Az okos szolga úrrá lesz haszontalan fiakon, s a testvérek között ő osztja el az örökséget.
Pro 17:3 Ahogy tűzzel próbálják ki az ezüstöt, és a kemencében az aranyat, úgy vizsgálja az Úr a szíveket.
Pro 17:4 Gonosz szájra gonosz ember ad, és csalárd nyelvre hamis ember hallgat.
Pro 17:5 Aki lenézi a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét, aki örvend más romlásán, nem marad büntetlen.
Pro 17:6 Az öregek koronája az unokák, s a fiúk dicsősége a felmenőik.
Pro 17:7 Nem illik ékes beszéd a balga szájába, még kevésbé hazugság az előkelő ajkára.
Pro 17:8 A remény kedves drágakő a várakozónak, bármerre fordul, okosan cselekszik.
Pro 17:9 Aki a hibát elleplezi, barátságot teremt, aki pedig a dolgot felhányja, elhidegíti egymástól a barátokat.
Pro 17:10 Többet használ a korholás az okosnak, mint száz ütleg a balgának.
Pro 17:11 A gonosz mindig viszályt keres, de kegyetlen követet küldenek majd ellene.
Pro 17:12 Jobb találkozni a medvével, amelytől elszedték kölykeit, mint a dőrével, aki elbízza magát balgaságában.
Pro 17:13 Ha valaki jóért rosszal fizet, annak házától a baj többé el nem távozik.
Pro 17:14 A civódás kezdete gátszakadás, ezért engedj, mielőtt a perpatvar kitör.
Pro 17:15 Aki a gonoszt felmenti és aki az igazat elmarasztalja: mindkettőt egyformán megveti az Úr.
Pro 17:16 Mire jó a vagyon a balgának, mikor nem tud rajta bölcsességet vásárolni? Aki magasra építi házát, összeomlást keres, aki tanulni átall, bajba kerül.
Pro 17:17 A barát állandóan szeretetet tanúsít, és szükség idején testvérnek bizonyul!
Pro 17:18 Esztelen ember, aki kezességet vállal és társáért jótáll.
Pro 17:19 Aki viszályt keres, az kedveli a perpatvart, aki magas kaput épít, a a romlást keresi.
Pro 17:20 A romlott szívű nem lel szerencsét, s akinek hamis a nyelve, bajba kerül.
Pro 17:21 A maga gyalázatára látott a balga napvilágot, de atyja sem leli örömét a bolondban!
Pro 17:22 Vidám szív jót tesz a testnek, a nyomott kedély pedig elszárítja a csontokat.
Pro 17:23 Elfogadja a gonosz az adományt a kebelből, hogy elcsavarja a törvény útját.
Pro 17:24 Az okos szeme előtt a bölcsesség áll, az ostoba szeme pedig a földkerekség végein jár.
Pro 17:25 A balga fiú bosszúsága atyjának, és keserű fájdalma szülőanyjának.
Pro 17:26 Nincsen rendjén, ha bírságot rónak az igazra, sem ha előkelőt az igazság dacára ütleggel illetnek.
Pro 17:27 Aki visszatartja szavát, az bölcs és értelmes, az az okos férfi, aki higgadt lelkű.
Pro 17:28 A balgát is okosnak lehet tartani, amikor hallgat, és értelmesnek, míg ajkát zárva tartja.
Pro 18:1 Alkalmat keres, aki szakítani akar barátjával, az ilyen pedig gyalázatos lesz mindenkor.
Pro 18:2 A balga nem fogadja be az okosság igéit, ha nem azt mondod, amit elméjében forgat.
Pro 18:3 Ha az istentelen elér a gonoszság fenekéig, fitymál, de nyomában van a szégyen és a gyalázat!
Pro 18:4 A bölcs férfi szájában a szavak olyanok, mint a mély víz, mint a kiáradó patak, és mint a bölcsesség forrása.
Pro 18:5 Nem helyes kedvezni a gonosz személyének, mert eltérsz az igaz ítélettől.
Pro 18:6 A balga ajka viszályba keveredik, szája pedig perlekedést szít.
Pro 18:7 Romlást hoz a balgára a szája, és ajka kelepce a lelkének.
Pro 18:8 A besúgó beszéde olyan, mint az ínyencség, s a gyomor belsejébe hatol. A lustát leveri a félelem, s a puhányok lelke éhezik.
Pro 18:9 Aki lágy és tunya a dolga végzésében, édes testvére a tékozlónak.
Pro 18:10 Az Úr neve erős torony, hozzá menekül az igaz, és biztonságban van.
Pro 18:11 A gazdag vagyona erős város számára, úgy veszi őt körül, mint az erős fal.
Pro 18:12 Mielőtt összetörne, felfuvalkodik az ember szíve, a dicsőség előtt pedig alázatosság jár.
Pro 18:13 Aki felel, mielőtt valamit meghallgatna, balgának és szégyenteljesnek mutatkozik.
Pro 18:14 A férfilélek eltűri a betegséget, de ki tudja elviselni a haragra hajlamos lelket?
Pro 18:15 Az értelmes szív megszerzi a tudást, s a bölcsek füle keresi a tudományt.
Pro 18:16 Az ajándék tágassá teszi az utat az ember számára, s a nagyok színe elé juttatja.
Pro 18:17 Igazat adnak annak, aki a pörben elsőnek jut szóhoz, azután eljön az ellenfele és kivallatja.
Pro 18:18 A sorshúzás viszályokat szüntet, és igazságot tesz a hatalmasok között.
Pro 18:19 Erős város a testvér, akit testvére megsegít. A törvénylátás a városkapu retesze.
Pro 18:20 Mindenkinek a szája gyümölcsével telik meg a gyomra, s attól lakik jól, ami ajkán terem.
Pro 18:21 A nyelv által jöhet halál is, élet is, ki mit szeret, annak gyümölcsét élvezi.
Pro 18:22 Aki jó feleséget talál, szerencsét talál, s az Úrtól jótéteményben részesül, aki jó feleséget űz el, elűzi magától a szerencsét, de aki a házasságtörőt megtartja, balga az és istentelen.
Pro 18:23 A szegény esdekelve beszél, a gazdag pedig keményen válaszol.
Pro 18:24 Van barát, aki kellemes a társalgásban, és van olyan, aki szeret, és testvérnél is ragaszkodóbb.
Pro 19:1 Jobb a szegény, akinek útja feddhetetlen, mint a romlott ajkú és esztelen gazdag.
Pro 19:2 Nincs ott jó, ahol nincs meg a lélek ismerete, aki siet lábával, az mellélép.
Pro 19:3 Az ember elrontja útját balgaságával, és szíve mégis az Úr ellen dühöng!
Pro 19:4 A gazdagság sok új barátot szerez, a szegényt pedig a régiek is elhagyják.
Pro 19:5 A hamis tanú nem marad büntetlen, s aki hazugságot kohol, meg nem menekül.
Pro 19:6 Az előkelőnek sokan hajbókolnak, s a bőkezűnek számos a barátja.
Pro 19:7 A szegény embertől húzódik a rokonsága, mennyivel inkább távolodnak tőle barátai! Aki csak szó után indul, annak nem lesz semmije sem.
Pro 19:8 Aki értelmet szerez, jót akar lelkének, aki megőrzi a belátást, megleli a boldogságot.
Pro 19:9 A hamis tanú nem marad büntetlen, s aki hazugságot kohol, el fog veszni.
Pro 19:10 Nem való balgának a gyönyörűség, sem a szolgának, hogy uralkodjék fejedelmeken.
Pro 19:11 Az ember okosságát türelmén lehet lemérni, és becsületére válik, ha a hibát el tudja nézni.
Pro 19:12 A király haragja olyan, mint az oroszlán bömbölése, jókedve pedig harmat a növényen.
Pro 19:13 A balga fiú fájdalom atyjának, a házsártos asszony pedig olyan, mint a folyton beázó háztető.
Pro 19:14 A ház és a vagyon ősöktől eredő örökség, az okos asszony pedig valóban az Úrtól van.
Pro 19:15 A tunyaság mély álomba merít, s a lusta lélek koplalni kénytelen.
Pro 19:16 Aki megtartja a parancsot, megóvja lelkét, aki elhanyagolja útját, halállal bűnhődik.
Pro 19:17 Aki megkönyörül a szegényen, az Úrnak ad kölcsön, s ő megfizet neki tettéért.
Pro 19:18 Fenyítsd meg fiadat, és ne veszítsd el reményedet, de nehogy arra gondolj, hogy megöld!
Pro 19:19 Ha türelmetlen, viselje csak bűnhődését, sőt, hogy megmentsd őt, szolgálj még ráadással!
Pro 19:20 Hallgass jó tanácsra és fogadj el intést, hogy végtére bölcs légy!
Pro 19:21 Sokféle terv van az ember szívében, de csak az Úr akarata a helytálló!
Pro 19:22 A szűkölködő ember irgalmas, és többet ér a szegény, mint a hazug férfi.
Pro 19:23 Az Úr félelme életre vezet, mellette jóllakottan, baj nélkül lehet megpihenni.
Pro 19:24 A lusta a tálba mártja kezét, de a szájához már nem emeli.
Pro 19:25 Ha az arcátlant megvered, tanul belőle a balga, ha pedig az okost megfedded, okulást merít.
Pro 19:26 Aki bántalmazza atyját és elűzi anyját, becstelen, gyalázatos gyermek.
Pro 19:27 Fiam! Ne szűnj meg hallgatni az intésre, és ne légy járatlan a tudás igéiben!
Pro 19:28 A hamis tanú kineveti a törvényt, s a gonoszok szája falja a gazságot.
Pro 19:29 Az arcátlanok számára vesszők állnak készen, a balgák hátára pedig ütlegek várnak.
Pro 20:1 Buja dolog a bor, és tombol a részegség, aki ezekben gyönyörködik, bölcs nem lesz.
Pro 20:2 A király fenyegetése olyan, mint az oroszlán bömbölése, önmaga ellen vét, aki őt felbőszíti.
Pro 20:3 Becsületére válik a férfinak, ha felhagy a viszállyal, bezzeg beleártja magát a veszekedésbe mindaz, aki balga!
Pro 20:4 A tunya a hideg miatt elhagyja a szántást, ezért nyáron koldul, de nem adnak neki!
Pro 20:5 Mint a mély víz, olyan a terv az ember szívében, de az okos ember kimeregeti azt.
Pro 20:6 Sok emberről állítják, hogy jószívű, de ki talál olyat, akiben meg lehet bízni?
Pro 20:7 Az igaz, aki tökéletességben jár, boldog gyermekeket hagy maga után.
Pro 20:8 A király, amikor ítélőszékén ül, tekintetével elszéleszt minden gonoszt.
Pro 20:9 Ki mondhatja: tiszta a szívem, tiszta vagyok a bűntől?
Pro 20:10 A kétféle súly és kétféle mérték: mindkettő utálatos Isten előtt.
Pro 20:11 A gyermeket meg lehet ismerni abból, hogy mit tesz-vesz, hogy tiszták s helyesek-e cselekedetei?
Pro 20:12 A halló fület, a látó szemet: mind a kettőt az Úr alkotta.
Pro 20:13 Ne szeresd az alvást, hogy a szegénység el ne nyomjon, tartsd nyitva szemedet, akkor jóllakhatsz kenyérrel!
Pro 20:14 "Silány! Silány!" -- mondja minden vevő, s amikor elmegy, nagyra van vele.
Pro 20:15 Lehet valakinek aranya és drágaköve bőven, a legbecsesebb ékszer mégis csak az értelmes száj.
Pro 20:16 Csak vedd el a ruháját, mert kezese lett másnak, végy zálogot tőle idegenek miatt!
Pro 20:17 Édes az embernek a csalárdság kenyere, de azután szája betelik kaviccsal.
Pro 20:18 Tanácstól erősödnek a tervek, bölcs számítással kell viselni hadat!
Pro 20:19 Aki pletykával házal, elárulja a titkot, ezért ne barátkozz oktalan fecsegővel!
Pro 20:20 Aki átkozza atyját és anyját, annak mécsese a sötétség idején kialszik.
Pro 20:21 Az örökséget, amelyet eleinte siettetnek, nem áldják a végén.
Pro 20:22 Ne mondd: "Visszafizetem a gazságot!" Az Úrban bízzál, ő majd megsegít.
Pro 20:23 Utálja az Úr a kétféle súlyt, a hamis mérleg nem jó!
Pro 20:24 A férfi lépteit az Úr irányítja, hogy is érthetné meg az ember a saját útját?
Pro 20:25 Kelepce az embernek, ha valamit elsietve szentnek nyilvánít, s a fogadalom után gondolja meg a dolgot.
Pro 20:26 A bölcs király szétszórja a gonoszokat, és kereket gurít rájuk.
Pro 20:27 Az ember lelke az Úr fáklyája, amely bensőnk minden rejtekét kifürkészi.
Pro 20:28 A királyt szeretet és hűség oltalmazza, trónusát a kegyesség támogatja.
Pro 20:29 Az ifjak büszkesége az erejük, s a vének tisztessége az ősz haj.
Pro 20:30 Az ütés kék foltja megtisztítja a gonoszokat, és a verés a test belső részeit.
Pro 21:1 Olyan a király szíve az Úr kezében, mint a vízfolyás, ahová akarja, oda irányítja.
Pro 21:2 Az ember minden útja helyes a saját szemében, a szíveket mégis az Úr veti latra.
Pro 21:3 Irgalmasságot és igazságot tenni kedvesebb az Úr előtt az áldozatnál.
Pro 21:4 A szemek fennhéjázása szívbeli felfuvalkodás, a gonoszok szövétneke a bűn.
Pro 21:5 A szorgalmas igyekezet mindig gyarapodásra vezet, de mindaz, aki lusta, folyton szegénységben lesz.
Pro 21:6 Aki csalárd nyelvvel gyűjt kincset, hiú és esztelen, és beleakad a halál tőreibe.
Pro 21:7 A gonoszokat erőszakuk vesztükbe sodorja, mert nem akarnak igazságot cselekedni.
Pro 21:8 A romlott férfi útja tekervényes, a tisztának eljárása pedig egyenes.
Pro 21:9 Jobb lakni a háztető sarkán, mint házsártos asszonnyal egy házban.
Pro 21:10 A gonosz lelke kártevés után áhít, és társán meg nem könyörül.
Pro 21:11 Ha az arcátlan bűnhődik, tanul belőle a kicsiny, és ha követi a bölcset, okulást merít.
Pro 21:12 Az igaz a bűnös házát szemmel tartja, hogy a gonoszokat a rossztól visszatartsa.
Pro 21:13 Aki bedugja fülét a szegény kiáltására, maga is kiált majd, és nem lesz, aki meghallgassa.
Pro 21:14 A titkos adomány kioltja a haragot, s a kebelbe rejtett ajándék a leghevesebb indulatot.
Pro 21:15 Az igazságtevés öröm az igaznak, de rémület a gonosztevőknek.
Pro 21:16 Az olyan ember, aki letér a okosság útjáról, az alvilág árnyainak gyülekezetében nyugszik.
Pro 21:17 Aki szereti a mulatozást, szegénységre jut, aki kedveli a bort és az olajat, nem lesz gazdag.
Pro 21:18 A jó helyett a bűnös szolgál váltságul, s az igazak helyett a hitehagyott.
Pro 21:19 Jobb lakni kietlen földön, mint házsártos, mogorva asszonnyal.
Pro 21:20 Az igaz házában kívánatos kincs van és olaj, az oktalan ember azonban elpazarolja.
Pro 21:21 Aki követi az igazságot és irgalmasságot, életet talál, igazságot és hírnevet.
Pro 21:22 A bölcs bejut a hősöktől védett városba és lerontja az erődöt, amelyben bizakodtak.
Pro 21:23 Aki vigyáz a szájára s nyelvére, megóvja lelkét a sanyarúságtól.
Pro 21:24 Arcátlannak hívják a fennhéjázó kevélyt, aki indulatában szertelenül dölyfösködik.
Pro 21:25 A lustát megölik a kívánságok, mert keze mit sem akar dolgozni.
Pro 21:26 Az igaztalan nap-nap után csak elvár és kíván, az igaz pedig nem szűnik meg adakozni.
Pro 21:27 A gonoszok áldozatai utálatosak, kivált, ha gonosztettért hozzák.
Pro 21:28 A hamis tanú elvész, a hűséges vallomása sikert ér el.
Pro 21:29 A gonosz férfi szemtelen arccal jár, az igaz pedig ügyel útjára.
Pro 21:30 Nincsen bölcsesség, nincsen okosság, nincsen tanács az Úr ellen.
Pro 21:31 A lovat készen tartják a csata napjára, a győzelmet azonban az Úr adja.
Pro 22:1 Többet ér a jó név nagy gazdagságnál, s a kedvesség ezüstnél és aranynál.
Pro 22:2 Van egymás mellett gazdag is, szegény is: mindegyiket az Úr alkotta.
Pro 22:3 Az élelmes meglátja a bajt és elrejtőzik, a korlátolt pedig tovább megy és kárt vall.
Pro 22:4 A szerénység jutalma az Úr félelme, gazdagság, hírnév és élet.
Pro 22:5 A gonosz útján fegyver és kard van, aki vigyáz lelkére, távol marad tőlük.
Pro 22:6 Az ifjú a maga életútját követi, s akkor sem hagyja el, amikor megvénül.
Pro 22:7 A gazdag uralkodik a szegényen, s aki kölcsönt vesz fel, szolgája a hitelezőnek.
Pro 22:8 Aki igazságtalanságot vet, bajt arat, és dölyfének vesszője megsemmisül.
Pro 22:9 Az irgalmas lelkű áldásban részesül, mert adott kenyeréből a szegénynek. Siker és tisztelet jut annak, aki adakozik, és megnyeri azok lelkét, akik adományát veszik.
Pro 22:10 Űzd el az arcátlant, és távozik vele a viszály, megszűnik a perpatvar s a szidalom.
Pro 22:11 Azt kedveli az Úr, aki tisztaszívű, aki szépen tud beszélni, annak a király a barátja.
Pro 22:12 Az Úr szemei megőrzik a tudást, s az elvetemült igéi összeomlanak.
Pro 22:13 Így szól a lusta: "Oroszlán van odakint! Még megölnek az utca közepén!"
Pro 22:14 Az idegen asszony szája mély verem, akire az Úr haragszik, beleesik.
Pro 22:15 Dőreség tapad az ifjú szívéhez, a fenyítő pálca azonban leszedi róla.
Pro 22:16 Aki szegényt sanyargat, hogy gyarapítsa vagyonát, ad majd a magánál gazdagabbnak, és szükségbe jut.
Pro 22:17 Hajtsd ide füledet, és hallgasd a bölcsek mondásait, vedd szívedre tanításomat,
Pro 22:18 mert gyönyörűségedre lesz, ha megőrzöd bensődben, és kiárad majd ajkadra!
Pro 22:19 Hogy az Úrba helyezd bizalmadat, a mai napon veled is közlöm.
Pro 22:20 Harminc mondást írtam le számodra, megfontolással és tudománnyal,
Pro 22:21 hogy tudtodra adjam az igazságot s az igaz igéket, hadd megfelelhess velük azoknak, akik téged küldtek.
Pro 22:22 Meg ne rövidítsd a szegényt, azért mert szegény, s el ne taposd a szűkölködőt a kapuban,
Pro 22:23 mert ügyét az Úr vállalja és elveszíti azokat, akik vesztére törnek.
Pro 22:24 Ne barátkozz olyannal, aki indulatos, és ne járj haragos férfival,
Pro 22:25 hogy el ne tanuld útjait, és kelepcét ne állíts lelkednek.
Pro 22:26 Ne légy azok között, akik kezüket adják, hogy tartozásért jótálljanak,
Pro 22:27 ha majd nem lesz miből fizetned, miért engednéd, hogy elvegyék a takarót ágyadról?
Pro 22:28 El ne mozdítsd a régi határt, amelyet őseid megvontak!
Pro 22:29 Láttál-e férfit, aki ügyes a dolgában? Királyok előtt legyen a helye, és ne az alacsony sorban levők előtt!
Pro 23:1 Ha leülsz, hogy fejedelemmel egyél, arra legyen gondod, amit eléd raknak,
Pro 23:2 tégy kést a torkodra, hogy uralkodni tudj kívánságodon.
Pro 23:3 Pompás falatjait ne kívánd, mert csalfa étel az!
Pro 23:4 Ne törd magadat gazdagság után, és mérsékeld élelmességedet!
Pro 23:5 Ne emeld szemedet olyan javakra, amelyek a tieid nem lehetnek, mert azok szárnyra kapnak, mint a sas, és az ég felé elröpülnek.
Pro 23:6 Ne étkezz irigy emberrel, és ne kívánd pompás falatjait,
Pro 23:7 mert mint a bűvész és a jós, arra következtet, amit nem tud. Mondja ugyan: "Egyél csak! Igyál csak!" de nem mondja neked szívből,
Pro 23:8 a lenyelt falatot még kihányod, és szép szavaidat hiába vesztegeted.
Pro 23:9 Ne beszélj a balgák fülébe, mert lenézik okos beszédeidet!
Pro 23:10 El ne mozdítsd a kiskorúak határkövét, és be ne nyomulj az árvák földjére,
Pro 23:11 mert erős a gyámoluk, s ő magára vállalja pörüket ellened!
Pro 23:12 Nyisd meg szívedet az intelemnek, és füledet az okos beszédnek!
Pro 23:13 Ne sajnáld a fiútól a fenyítést! Nem hal az meg, ha vesszővel sújtod!
Pro 23:14 Te pálcával vered őt, és lelkét az alvilágtól mented meg!
Pro 23:15 Fiam! Ha szíved bölcs lesz, az én szívem is örvendez veled,
Pro 23:16 és bensőmben vigadok, amikor ajkad helyesen beszél.
Pro 23:17 Ne induljon fel szíved a bűnösök miatt, hanem az Úr félelmében légy szüntelen,
Pro 23:18 hisz van reményed a jövendőben, és bizakodásod meg nem hiúsul!
Pro 23:19 Figyelj, fiam, és légy bölcs, irányítsd szívedet az egyenes útra!
Pro 23:20 Ne végy részt a nagyivók lakomáin, sem azok tobzódásain, akik hússal tömik magukat,
Pro 23:21 mert a nagyivó és a lakmározó elzüllik, és a naphosszat alvó rongyokba öltözik.
Pro 23:22 Hallgass atyádra, aki nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, mikor megöregszik!
Pro 23:23 Igazságot vásárolj -- és el ne add! -- bölcsességet, fegyelmet és okosságot!
Pro 23:24 Ujjonghat az igaznak atyja, aki bölcset nemzett, örömét lelheti benne.
Pro 23:25 Örvendjen tehát atyád és anyád, vigadjon, aki szült téged!
Pro 23:26 Add nekem, fiam, szívedet, és szemed vigyázzon útjaimra,
Pro 23:27 mert a feslett nő mély verem, s az idegen asszony szűk kút,
Pro 23:28 lesben áll az úton, mint a rabló, és megöli azokat, akiket óvatlannak lát.
Pro 23:29 Ki mondja: "Óh?" Ki mondja: "Jaj, atyám?" Ki a veszekedő és ki esik verembe? Kinek vannak sebei ok nélkül? Kinek vörös a szeme?
Pro 23:30 Nem azoknak, akik bor mellett mulatnak, és szorgalmasak a poharazgatásban?
Pro 23:31 Ne nézd a bort, hogyan piroslik, s hogy miként villog a serlegben! Könnyen csúszik az lefelé,
Pro 23:32 de végül mar, mint a kígyó, és kilövi a mérgét, mint a vipera.
Pro 23:33 A szemed fura dolgokat lát, és szíved bolondokat beszél,
Pro 23:34 úgy vagy, mintha a tenger közepén feküdnél, mint az alvó kormányos, aki elvesztette a kormányt.
Pro 23:35 Így szólsz: "Elvertek ugyan, de nem fájt nekem, ütöttek, de nem éreztem. Mikor ébredek fel, hogy a bort ismét felkeressem?"
Pro 24:1 Gonosz embereket ne nézz irigy szemmel, és ne kívánkozz közéjük,
Pro 24:2 mert szívük erőszakot tervez, és ajkuk csalárdságot beszél.
Pro 24:3 Bölcsesség által épül föl a ház, és értelem teszi szilárddá,
Pro 24:4 tudás folytán telnek meg a kamrák mindenféle drága, gyönyörű holmival.
Pro 24:5 A bölcs férfi erős, s a tudós férfi izmos és erőteljes.
Pro 24:6 Mert megfontolva kell viselni a hadat, ott terem siker, ahol bőven van a tanács.
Pro 24:7 Magas a bölcsesség a balgának, nem nyitja ki száját a kapuban.
Pro 24:8 Aki azon töri fejét, hogy ártson, cselszövő az ő neve.
Pro 24:9 A balga fondorlata bűnre irányul, a rágalmazó pedig utálat az embereknek.
Pro 24:10 Ha bágyadt vagy, erőd a szükség napján szűkösen lesz.
Pro 24:11 Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, el ne mulaszd megmenteni a vesztőhelyre támolygókat!
Pro 24:12 Ha azt mondod: "Nem telik erőmből!" látja ezt az, aki a szíveket mérlegeli, s aki lelkedet szemmel tartja, tud mindenről, és mindenkinek tettei szerint megfizet.
Pro 24:13 Egyél csak, fiam, mézet, mert jó az, lépes mézet, mert édes az torkodnak!
Pro 24:14 Ilyen a bölcsesség tudása is lelkednek ha megtaláltad, reményed lesz a jövőben, és bizakodásod meg nem hiúsul.
Pro 24:15 Ne leselkedjél és ne keress gonoszságot az igaznak hajlékában, és fel ne dúld nyugvóhelyét!
Pro 24:16 Mert essen el bár hétszer az igaz, mégis felkel, a gonoszok ellenben elbuknak a bajban.
Pro 24:17 Ne örülj ellenséged bukásán, és ne ujjongjon szíved az ő botlása fölött,
Pro 24:18 hogy meg ne lássa az Úr és ne rosszalja, s el ne fordítsa tőle haragját!
Pro 24:19 A bűnösök miatt ne lobbanj haragra, és ne izgulj a gonoszok miatt,
Pro 24:20 mert a bűnösnek nincs a jövőben reménye, s a gonoszok mécsese elalszik.
Pro 24:21 Féld, fiam, az Urat és a királyt és ne keveredj a lázítók közé,
Pro 24:22 mert romlás éri őket hirtelen, és ki tudja, milyen veszedelem fenyeget miattuk!
Pro 24:23 Ezek is bölcsek mondásai: Nem jó az ítéletben személyre tekinteni!
Pro 24:24 Akik azt mondják a vétkesnek: "Neked van igazad!" azokat elátkozzák a népek, és utálják a nemzetek,
Pro 24:25 de dicsérik azokat, akik megfenyítik őt, és áldás száll az ilyenekre.
Pro 24:26 Csókot ad a szájra, aki helyénvaló beszéddel válaszol.
Pro 24:27 Végezd munkádat a mezőn, és lásd el szorgosan a szántóföldet, hogy azután megépíthesd házadat.
Pro 24:28 Ne illesd társadat alaptalan váddal, és senkit se hitegess ajkaddal!
Pro 24:29 Ne mondd: "Ahogy velem cselekedett, én is úgy teszek vele, megfizetek tettei szerint mindenkinek!"
Pro 24:30 Elmentem a rest ember szántója mellett, s az oktalan férfi szőlője alatt,
Pro 24:31 és íme, az egészet ellepte a csalán, a színét felverte a tövis, és leomlott a kőkerítése!
Pro 24:32 Amikor ezt láttam, észbe kaptam, okultam a példáján!
Pro 24:33 Azt mondtam: "Alszol egy kissé, szenderegsz egy kevéssé, összeteszed egy kicsit a kezedet, és megpihensz.
Pro 24:34 Akkor beállít hozzád az ínség, mint a csavargó, s a nélkülözés, mint a fegyveres férfi."
Pro 25:1 Ezek is Salamon mondásai, amelyeket Hiszkijának, Júda királyának emberei gyűjtöttek egybe.
Pro 25:2 Isten dicsősége a dolgot elrejteni, a királyok dicsősége pedig a kérdést kideríteni.
Pro 25:3 Az ég magasságát, a föld mélységét, s a király szívét nem lehet kipuhatolni.
Pro 25:4 Válaszd ki az ezüstből a salakot, akkor az színtiszta lesz,
Pro 25:5 távolítsd el a gonoszt a király környezetéből, akkor az igazság szilárddá teszi trónját.
Pro 25:6 Ne tolakodj előre a király előtt, és ne állj a nagyok helyére,
Pro 25:7 mert jobb, ha mondják neked: "Jöjj ide, feljebb!" minthogy megalázzanak a fejedelem előtt.
Pro 25:8 Amit szemed látott, ne használd a perben megfontolás nélkül, hátha később nem tudod jóvátenni, hogy társadat csúffá tetted.
Pro 25:9 Intézd el peredet társaddal, és más titkát el ne áruld,
Pro 25:10 hogy meghallván, gyalázattal ne illessen, és ne szűnjön ócsárolni téged. Jóindulat és barátság megment, ehhez tartsd magadat, hogy ne legyen ócsárlásban részed.
Pro 25:11 Aranyalma ezüsttálcán: ilyen a szó kellő időben kimondva.
Pro 25:12 Arany fülbevaló és ragyogó gyöngy: ilyen a bölcs intelem a szófogadó fülnek.
Pro 25:13 Amilyen a hűsítő hó az aratás hevében, olyan a megbízható követ a küldőjének: megnyugtatja gazdája szívét.
Pro 25:14 Felhő és vihar eső nélkül: ez a dicsekvő férfi, aki ígéreteit nem teljesíti.
Pro 25:15 Türelemmel csitítani lehet a fejedelmet, a puha nyelv a csontot is megtöri.
Pro 25:16 Ha mézet találsz, csak annyit egyél, amennyi elég neked, hogy torkig ne légy vele, és ki ne add magadból,
Pro 25:17 ritkán tedd lábadat társad házába, hogy jól ne lakjék veled és meg ne unjon.
Pro 25:18 Dárda, kard és hegyes nyíl: ilyen az az ember, aki társa ellen hamisan tanúskodik.
Pro 25:19 Odvas fog és roskadó láb: ilyen a hűtlen a szükség idején.
Pro 25:20 Mint aki elveszíti palástját hideg napon, s mint az ecet a sziksóra, ilyen az, aki rosszkedvű előtt nótázik. Mint a moly a ruhának, s a féreg a fának úgy árt a bánat az ember szívének.
Pro 25:21 Ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki vizet inni,
Pro 25:22 így parazsat gyűjtesz a fejére, és az Úr megfizeti neked.
Pro 25:23 Az északi szél elűzi az esőt, és a bosszús arc a rágalmazó nyelvet.
Pro 25:24 Jobb lakni a háztető sarkán, mint házsártos asszonnyal egy házban.
Pro 25:25 Tikkadt torokra friss víz: ilyen a messze földről jövő jó hír.
Pro 25:26 Lábbal felkavart forrás, zavaros vízfakadás: ilyen az az igaz, aki a gonosz előtt meginog.
Pro 25:27 Amint túl sok mézet enni nem tesz jót, úgy a dicsőséget keresni sem dicsőség.
Pro 25:28 Város, amelyen rést ütöttek és már fala sincsen: ilyen a férfi, aki beszédében nem tud magán uralkodni.
Pro 26:1 Mint a hó a nyárhoz, az eső az aratáshoz, éppúgy nem illik a balgához a megtiszteltetés.
Pro 26:2 Ahogy a madár tovaszáll s a fecske elrepül, az ok nélkül kimondott átok sem talál.
Pro 26:3 A lónak ostor kell, a szamárnak zabola, a balgák hátának pedig vessző.
Pro 26:4 Ne felelj az ostobának balgasága szerint, hogy ne légy te is hozzá hasonló.
Pro 26:5 Felelj az ostobának balgasága szerint, hogy ne higgye magát bölcsnek.
Pro 26:6 A saját lábát vágja el, és kárvallást szenved, aki balga útján küld üzenetet.
Pro 26:7 A sántának hiába van formás lábszára, éppígy nem illik bölcs mondás a balga szájába.
Pro 26:8 Mint aki kőrakásról követ tesz tarsolyába, olyan az, aki balgát tiszteletben részesít.
Pro 26:9 Mintha tövis nőne a részeg kezében, olyan a bölcs mondás bolondok szájában.
Pro 26:10 Az ítélet véget vet a pöröknek, s aki elhallgattatja a bolondot, haragot enyhít.
Pro 26:11 Amint a kutya visszatér arra, amit kihányt, úgy a balga is megismétli a bolondságát.
Pro 26:12 Láttál-e embert, aki bölcsnek tartja magát? A bolondtól többet lehet remélni, mint tőle!
Pro 26:13 A lusta így szól: "Oroszlán van az úton! Oroszlán van az utcán!"
Pro 26:14 Ahogy az ajtó a sarkán, úgy forog a lusta az ágyán.
Pro 26:15 Ha kezét a tálba mártja a lusta, még azt is sokallja, hogy szájához emelje.
Pro 26:16 A lusta bölcsebbnek tartja magát hét olyannál, aki okosan tud megfelelni.
Pro 26:17 Mint aki kutyát fülön fog, olyan az izgága, aki más pörébe ártja magát.
Pro 26:18 Miként ártalmas az, aki vaktában lövöldöz nyilat és halálos dárdát,
Pro 26:19 úgy tesz az is, aki álnokul árt társának, és ha rajtakapják, azt mondja: "Ó, csak tréfálni akartam!"
Pro 26:20 Ha kifogy a fa, a tűz elalszik, ha nincsen besúgó, a perpatvar is megszűnik.
Pro 26:21 Parázshoz szén és a tűzhöz fa kell, a viszály szításához pedig izgága ember.
Pro 26:22 A besúgó szavai olyanok, mint a csemege, s a gyomor belsejébe hatolnak.
Pro 26:23 Silány ezüsttel bevont cserépedény: ilyen a sima száj a gonosz szív mellett.
Pro 26:24 Ajkáról ismerhető fel az ellenség, amikor fondorlatot sző magában;
Pro 26:25 ha szavát édesre fordítja, ne higgy neki, mert hét aljasság van szívében!
Pro 26:26 Gyűlöletét ravaszul rejtegeti, de gazsága elárulja magát a közösségben.
Pro 26:27 Aki másnak vermet ás, maga esik bele, s aki másra követ hengerít, visszagurul az arra.
Pro 26:28 A hamis nyelv utálja az igazságot, és a sima száj romlást szerez.
Pro 27:1 Ne dicsekedjél a holnappal, hisz nem tudod, mit hoz az eljövendő nap!
Pro 27:2 Más dicsérjen téged, ne a saját szád, idegen valaki, és ne a saját ajkad!
Pro 27:3 Nehéz a kő, súlyos a homok, de mindegyiknél terhesebb a bosszúság a balga miatt.
Pro 27:4 Kegyetlen a harag és féktelen a dühöngés, de a féltékeny támadását ki állhatja ki?
Pro 27:5 Leplezetlen korholás többet ér eltitkolt szeretetnél.
Pro 27:6 Többet érnek sebek baráttól, mint álnok csókok ellenségtől.
Pro 27:7 Aki jóllakott, a lépes mézet is lábbal tapossa, az éhes pedig a keserűt is édesnek találja.
Pro 27:8 Mint a fészkéből elköltöző madár, olyan a férfi, aki elhagyja otthonát.
Pro 27:9 Olaj és tömjénillat gyönyörűség a szívnek, a barát jótanácsa pedig édesség a léleknek.
Pro 27:10 Ne hagyd el barátodat és atyád barátját, és ne menj testvéred házába nyomorúságod napján. Jobb a szomszéd a közelben, mint a testvér a távolban.
Pro 27:11 Tanulj bölcsességet, fiam, és örvendeztesd meg szívemet, hogy megfelelhess az ócsárlónak.
Pro 27:12 Az élelmes meglátja a bajt, és elrejtőzik, a korlátoltak pedig tovább mennek, és kárt vallanak.
Pro 27:13 Csak vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, végy zálogot tőle idegenek miatt!
Pro 27:14 Aki társát már kora reggel nagy hangon áldja, hasonlít az átkozóhoz.
Pro 27:15 A beázott tető esős napon és a házsártos asszony hasonlók egymáshoz:
Pro 27:16 aki magánál tartja, szelet tartogat, és olaj után fog kiáltani a jobbja.
Pro 27:17 Vasat vassal élesítenek, és mindenki a társa személyét csiszolja.
Pro 27:18 Aki fügefát gondoz, gyümölcsét is élvezi, aki urának gondját viseli, annak megbecsülés jár érte.
Pro 27:19 Amint a vízben tükröződik a belenéző arca, úgy az emberek szíve is tárva van az okosak előtt.
Pro 27:20 Az alvilág és az enyészet nem tud jóllakni sohasem, az ember szeme is telhetetlen.
Pro 27:21 Az ezüstöt a tégely, az aranyat a kemence teszi próbára, a férfit pedig a száj, amely dicséri. Az igaztalannak szíve gonoszságot firtat, az igaznak szíve pedig tudást keres.
Pro 27:22 Zúzhatod az ostobát -- akár a darát -- mozsárban törővel, mégsem hagyja el a balgasága.
Pro 27:23 Törődjél aprómarhád állapotával, és tartsd szemmel nyájaidat,
Pro 27:24 mert a vagyon nem tart örökké, és a gazdagság nem száll nemzedékről-nemzedékre.
Pro 27:25 Ha kihajt a rét, zöldell a fű, és begyűjtik a szénát a hegyekről,
Pro 27:26 a juhok megadják neked a ruhát, s a bakok árán szántót vehetsz,
Pro 27:27 a kecskék elegendő tejet adnak élelmedre és házi szükségedre, és szolgáló leányaid eledelére.
Pro 28:1 A gonosz menekül, mikor nem is üldözi senki sem, az igaz pedig bizton érzi magát, mint a bátor oroszlánkölyök.
Pro 28:2 Az erőszakosok hibájából viszályok támadnak, az okos ember azonban elfojtja azokat.
Pro 28:3 A gonosz férfi, aki szegényeket elnyom: pusztító ár, amely éhínséget okoz.
Pro 28:4 Akik elhagyják a törvényt, magasztalják az istentelent, akik megtartják, kikelnek ellene.
Pro 28:5 A gonosz emberek nem értik a jogot, akik pedig keresik az Urat, mindent felfognak.
Pro 28:6 Jobb a szegény, akinek útja feddhetetlen, mint aki görbe utakon jár, mégha gazdag is.
Pro 28:7 Aki megfogadja a tanítást, okos gyermek, aki dőzsölőket lát vendégül, szégyent hoz atyjára.
Pro 28:8 Aki vagyonát kamattal és ráadással gyarapítja, olyannak gyűjti, aki szegényhez bőkezű.
Pro 28:9 Aki elfordítja fülét, hogy ne hallja a törvényt, annak még az imája is visszataszító.
Pro 28:10 Aki igazakat kárhozatos útra vezet, maga esik a vermébe, és javait az igazak birtokolják.
Pro 28:11 Bölcsnek tartja magát a gazdag, de az okos szegény átlát rajta.
Pro 28:12 Ha az igazak ujjonganak, nagy a dicsőség, ha pedig a gonoszok jutnak uralomra, az emberek tönkremennek.
Pro 28:13 Nem boldogul, aki bűneit palástolja, de irgalmat nyer, aki megvallja s elhagyja azokat.
Pro 28:14 Boldog az ember, aki mindig istenfélő, aki azonban szívét megkeményíti, bajba jut.
Pro 28:15 Ordító oroszlán és falánk medve: ilyen a szegény népen uralkodó istentelen.
Pro 28:16 Okosságban szűkölködő fejedelem sokakat elnyom erőszakkal, de aki gyűlöli a fösvénységet, sokáig uralkodik.
Pro 28:17 Az embert, akit kiontott vér terhe nyom, ha a sírig menekül is, senki sem támogatja!
Pro 28:18 Aki igazságban jár, üdvösségben részesül, akinek görbék az útjai, egyszer csak elesik.
Pro 28:19 Aki megműveli földjét, jóllakhat kenyérrel, aki üres dolgok után szalad, betelik szegénységgel.
Pro 28:20 A becsületes embert bőséges áldás kíséri, aki azonban siet meggazdagodni, nem marad büntetlen.
Pro 28:21 Nem cselekszik jól, aki ítéletben személyre tekint, az ilyen egy falat kenyérért is vét az igazság ellen.
Pro 28:22 A férfi, aki siet meggazdagodni, és másokra irigykedik, nem tudja, hogy utoléri majd a szegénység.
Pro 28:23 Aki megfeddi az embert, később könnyebben talál nála szeretetet, mint aki hízelgő nyelvével megcsalja.
Pro 28:24 Aki atyját, anyját kifosztja, és azt mondja: "Ez nem bűn!" -- ártó ember cimborája.
Pro 28:25 A pöffeszkedő telhetetlen szítja a viszályt, aki bízik az Úrban, megerősödik.
Pro 28:26 Balga az, aki saját eszére hagyatkozik, az menekül meg, aki bölcsességben jár-kel.
Pro 28:27 Aki ad a szegénynek, nem lát szükséget, aki megveti a könyörgőt, ínségbe jut.
Pro 28:28 Ha a gonoszok felemelkednek, az emberek elrejtőznek, ha pedig azok tönkremennek, az igazak gyarapodnak.
Pro 29:1 A férfira, aki a dorgálót nyakaskodva megveti, hirtelen eljön a romlás, amelyből nincs számára felépülés.
Pro 29:2 Örvend a nép, ha az igazak gyarapodnak, de sóhajt a nép, ha gonoszok jutnak uralomra.
Pro 29:3 A férfi, aki kedveli a bölcsességet, megörvendezteti atyját, aki azonban céda nőket tart, elherdálja a vagyont.
Pro 29:4 Az igazságos király talpraállítja az országot, a kapzsi férfiú azonban tönkreteszi.
Pro 29:5 A férfi, aki hízelgő, tettetett beszéddel szól barátjához, hálót vet lába elé.
Pro 29:6 A gonosz ember beleakad bűnei tőrébe, az igaz pedig ujjong és örvendezik.
Pro 29:7 Az igaz gondol a szegények jogával, a gonosz pedig nem vesz róla tudomást.
Pro 29:8 Az arcátlan emberek fellázítják a várost, a bölcsek ellenben csitítják az indulatot.
Pro 29:9 Ha bölcs ember balgával vitába száll, akár haragudjék, akár nevessen, nyugalmat nem talál.
Pro 29:10 Vérszomjas emberek megvetik az ártatlant, az igazak pedig keresik a lelkét.
Pro 29:11 A balga rögtön kiadja egész lelkét, a bölcs pedig elhalasztja és későbbre tartogatja.
Pro 29:12 Amely király örömest hallgat hazug beszédekre, annak szolgái egytől-egyig gonosztevők.
Pro 29:13 Van egymás mellett szegény is, elnyomó is, mindegyik az Úrtól kapja szeme világát.
Pro 29:14 Örökre szilárd a király trónja, aki a szegénynek igazságot szolgáltat.
Pro 29:15 Vessző és korholás bölcsességet adnak, az ifjú pedig, akit szabadjára hagynak, szégyent hoz anyjára.
Pro 29:16 Ha a gonoszok gyarapodnak, a bűn is erőre kap, az igazak azonban meglátják bukásukat.
Pro 29:17 Fenyítsd fiadat, akkor nyugodalmat ad neked, és gyönyörűséget szerez lelkednek.
Pro 29:18 Látomás nélkül a nép féktelenné lesz, de boldog, ha megtartja a törvényt.
Pro 29:19 Szolgát nem lehet csak szép szóval kitanítani, mert érti ugyan, mit mondasz, de mégsem fogad szót.
Pro 29:20 Láttál-e embert, aki elsieti beszédét? A balgának több a reménye, mint neki!
Pro 29:21 Aki szolgáját gyermekkorától kényezteti, később majd makacsnak találja.
Pro 29:22 Indulatos férfi viszályt támaszt, s a heveskedő bővelkedik bűnökben.
Pro 29:23 Az embert kevélysége megalázza, az alázatosnak pedig megbecsülés jut.
Pro 29:24 Aki tolvajjal osztozik, ellensége önmagának, hallja az átkot, és még sem tesz jelentést!
Pro 29:25 Az emberektől való félelem tőrbe ejt, aki pedig az Úrban bízik, oltalmat nyer.
Pro 29:26 Sokan keresik az uralkodó színét, de az Úrtól jön mindenki ítélete.
Pro 29:27 Az igazak utálják a gonosztevőt, a gonoszok pedig attól irtóznak, aki egyenes úton jár. A fiú, aki szót fogad, megmenekszik a romlástól.
Pro 30:1 A masszai Águrnak, Jáke fiának mondásai. Így szól a férfi, akivel Isten van, és mert Isten vele van, bátorsággal mondja:
Pro 30:2 Balgább vagyok, mint a többi ember, és nincsen emberi bölcsességem!
Pro 30:3 Nem tanultam bölcsességet, hogyan ismerném tehát a Legszentebbet?
Pro 30:4 Ki ment fel az égbe és szállott alá? A szelet ki gyűjtötte kezébe? A vizet ki kötötte mintegy köpenybe, ki állította föl a földnek minden szélét? Hogy hívják? És mi a neve a fiának, ha tudod?
Pro 30:5 Isten minden szava állja a tüzet, védőpajzs ő azoknak, akik benne bíznak.
Pro 30:6 Szavaihoz mit sem szabad hozzátenned, hogy meg ne korholjon és hazugságban ne maradj!
Pro 30:7 Két dolgot kérek tőled, ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok:
Pro 30:8 Tartsd távol tőlem a hamisságot, hazugságot! Ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot! Csak annyit adj ennem, amennyi elegendő,
Pro 30:9 hogy jóllakván meg ne tagadjalak, és ne mondjam: "Ki az az Úr?" vagy szükségtől hajtva ne lopjak, és meg ne gyalázzam Istenem nevét!
Pro 30:10 Ne rágalmazd a szolgát uránál, hogy meg ne átkozzon, és meg ne bűnhődj!
Pro 30:11 Olyan nemzedék ez, amely elátkozza atyját, és nem áldja anyját,
Pro 30:12 nemzedék, amely tiszta a saját szemében, pedig le nem mosta magáról szennyét,
Pro 30:13 nemzedék, amely szemét magasan hordja, és felhúzza szemöldökét,
Pro 30:14 nemzedék, amelynek foga megannyi kard, és álla csupa kés, hogy felfalja a nyomorgókat a földről, és a szegényeket az emberek közül.
Pro 30:15 A piócának két leánya van, mindegyik azt mondja: "Ide vele! Ide vele!" Három az, ami telhetetlen, és négy, ami sohasem mondja: "elég!":
Pro 30:16 az alvilág, az anyaméh szája, a föld, amely nem tud betelni vízzel, s a tűz, amely sohasem mondja, hogy: "elég!"
Pro 30:17 A szemet, amely atyjából csúfot űz, és lenézi anyja szülését, vájják ki a patakok hollói, és falják fel a sasok fiai!
Pro 30:18 Három dolog nem fér a fejembe, és négyet sehogy sem értek:
Pro 30:19 a sasnak útját az égen, a kígyó útját a sziklán, a hajó útját a tenger közepén, s a férfi útját a leánynál.
Pro 30:20 Ilyen még a házasságtörő asszony útja is: eszik, megtörli száját, és így szól: "Semmi rosszat sem tettem!"
Pro 30:21 Három dolog alatt rendül meg a föld, és négyet nem tud elviselni:
Pro 30:22 a rabszolgát, ha király lesz belőle, a balgát, ha jóllakik étellel,
Pro 30:23 a gyűlölt nőt, ha férjhez megy, s a rableányt, ha úrnője örökébe lép.
Pro 30:24 Négy igen apró van a földön, de azért a bölcseknél is okosabb:
Pro 30:25 erőtlen nép a hangya, de aratáskor gyűjti élelmét,
Pro 30:26 gyenge nép a szirti borz, mégis sziklába építi lakását,
Pro 30:27 a sáskának nincsen királya, és raja mégis rendben vonul,
Pro 30:28 a gyík kezével kapaszkodik, és ott van királyi palotákban.
Pro 30:29 Hárman lépnek szépen, és négyen járnak délcegen:
Pro 30:30 az oroszlán, a hős az állatok között, nem hátrál meg senki elől,
Pro 30:31 a kakas, amint a tyúkok között büszkén lépeget, a bak a kecskenyáj élén, s a király, ha kiáll népe elé.
Pro 30:32 Van, aki akkor bizonyul balgának, mikor magasra emelték: ha okos lett volna, kezét a szájára tette volna.
Pro 30:33 Aki fejés közben erősen nyomja a tőgyet, vajat szorít ki belőle. Aki erősen fújja orrát, vért nyom ki belőle. Aki az indulatot szítja, viszályt okoz.
Pro 31:1 Lámuelnek, Massza királyának igéi, amelyekkel őt anyja oktatta.
Pro 31:2 Mi az, kedvesem? Mi az, ó, méhem gyermeke? Mi az, ó fogadalmaim gyermeke?
Pro 31:3 Ne költsd vagyonodat nőkre, és gazdagságodat arra, ami királyokat tönkretesz!
Pro 31:4 Ne adj királyoknak, Lámuel, ne adj királyoknak bort, mert nincsen titoktartás, ahol részegség uralkodik,
Pro 31:5 hogy ittasan el ne felejtsék a törvényt, és meg ne másítsák a szegények igazát.
Pro 31:6 A búslakodóknak adjátok a részegítőt, s a bort azoknak, akik el vannak keseredve,
Pro 31:7 hadd igyanak és felejtsék nyomorúságukat, hogy ne gondoljanak többé bajukra!
Pro 31:8 Nyisd ki szádat a néma érdekében, minden jövő-menő ember ügyében,
Pro 31:9 nyisd ki szádat igaz ítéletre, és szolgáltass igazságot a szegénynek s a nyomorgónak!
Pro 31:10 Derék asszonyt ki talál? Becse a korallokét messze meghaladja!
Pro 31:11 Férjének szíve bátran ráhagyatkozik, és nem lesz nyereség híján.
Pro 31:12 Jóval fizet neki és nem rosszal, élete minden napján.
Pro 31:13 Előszedi a gyapjút és a kendert, és ügyes kézzel végzi a munkát,
Pro 31:14 úgy, mint a kereskedő hajója, messziről szerzi be élelmét.
Pro 31:15 Még tart az éjjel, és máris felkel, eleséget ad háza népének, s élelmet szolgálóinak.
Pro 31:16 Szántóföldön jár az esze, és azt meg is szerzi, szőlőt ültet keze munkája árán.
Pro 31:17 Derekát jól felövezi és erős karral lát a dolgához.
Pro 31:18 Érzi, látja, hogy szépen keres, mécsese éjjel el nem alszik.
Pro 31:19 Kezébe veszi a rokkát, és ujjai megfogják az orsót.
Pro 31:20 Megnyitja tenyerét a szegénynek, és kinyújtja kezét a szűkölködő felé.
Pro 31:21 Nem félti házát a hó hidegétől, mert egész házanépének kettős a ruhája.
Pro 31:22 Takarót készít magának, bisszusból, bíborból van a ruhája.
Pro 31:23 Férjének nagy a becsülete a kapuknál, ha ülésezik az ország véneivel.
Pro 31:24 Gyolcsot készít és eladja, és övet ad át a kánaáninak.
Pro 31:25 Erő és ékesség a ruhája, ezért vidáman néz a jövő nap elé.
Pro 31:26 Bölcsességre nyitja száját, és nyelvén jóságos tanítás van.
Pro 31:27 Szemmel tartja házanépe útjait, és nem eszi a tunyaság kenyerét.
Pro 31:28 Kiállnak fiai és boldognak hirdetik, a férje is magasztalja:
Pro 31:29 "Sok nő gyűjtött már vagyont, de te túltettél valamennyin!"
Pro 31:30 A kedvesség csal, a szépség mulandó, de az istenfélő asszony dicséretet érdemel!
Pro 31:31 Adjatok neki keze gyümölcséből, és tettei dicsérjék őt a kapuknál!
Ecc 1:1 A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai.
Ecc 1:2 "Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság!
Ecc 1:3 Mi haszna az embernek minden vesződségéből, amellyel bajlódik a nap alatt?"
Ecc 1:4 Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik, a föld pedig mindig megmarad.
Ecc 1:5 A nap felkel és lenyugszik, majd visszasiet helyére, s ott újra felkel,
Ecc 1:6 dél felé kerül, majd északra fordul. Mindent bejárva körben kering a szél, és visszatér körforgásában.
Ecc 1:7 A folyók mind a tengerbe ömlenek, s a tenger mégsem árad meg, a helyre, ahonnan a folyók elindulnak, visszatérnek, hogy újra folyjanak.
Ecc 1:8 A dolgok megannyian fárasztanak, úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani. A szem nem tud jóllakni látással, s a fül nem tud betelni hallással.
Ecc 1:9 Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz. Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik,
Ecc 1:10 és semmi sem új a nap alatt. Senki sem mondhatja: "Íme, ez új!" Mert megvolt az már azokban az időkben, amelyek előttünk elmúltak.
Ecc 1:11 Nem gondolnak az emberek az elmúltakra, s a jövendőre sem gondolnak majd, akik még később lesznek.
Ecc 1:12 Én, a Prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben,
Ecc 1:13 és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele.
Ecc 1:14 Láttam mindazt, ami a nap alatt végbemegy, és íme: mindez csak hiúság és szélkergetés.
Ecc 1:15 Ami görbe, azt bajos egyenessé tenni, s a fonákságoknak nincsen számuk.
Ecc 1:16 Így szóltam, és ezt mondtam magamban: "Íme, naggyá lettem, túltettem bölcsességben mindenkin, akik előttem voltak Jeruzsálemben, és szívem sok bölcsességet és tudományt sajátított el."
Ecc 1:17 Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot, de meggyőződtem, hogy ez is csak vesződség és szélkergetés,
Ecc 1:18 mert ahol sok a bölcsesség, ott sok a bosszúság, s aki a tudást gyarapítja, a szenvedést is növeli.
Ecc 2:1 Azt mondtam magamban: "Megyek és átadom magamat a gyönyörnek, és élvezem azt, ami kellemes!" De láttam, hogy ez is csak hiúság!
Ecc 2:2 A nevetésről megállapítottam, hogy "esztelenség", a gyönyörnek pedig azt mondtam: "Miért bolondulsz hiába?"
Ecc 2:3 Azt gondoltam magamban: elvonom a bort testemtől, a szívemet pedig a bölcsességre adom. Elkerülöm a balgaságot, amíg csak meg nem látom, jó-e így tenni az emberek fiainak a nap alatt, ameddig életüknek kevés napja tart.
Ecc 2:4 Nagy dolgokat alkottam: palotákat építettem magamnak és szőlőket ültettem.
Ecc 2:5 Kerteket és ligeteket rendeztem be, és mindenféle gyümölcsfát ültettem azokban.
Ecc 2:6 Tavakat létesítettem magamnak, hogy megöntözzem a sarjadó erdőt.
Ecc 2:7 Rabszolgákat és rabnőket vásároltam, és sok házinépet tartottam; marhacsordáim és nagy juhnyájaim voltak, több, mint bármelyik elődömnek Jeruzsálemben.
Ecc 2:8 Ezüstöt és aranyat gyűjtöttem magamnak, királyok és tartományok gazdagságát; énekeseket, énekesnőket és az emberek fiainak gyönyörűségét: serlegeket, boroskancsókat szereztem magamnak.
Ecc 2:9 Felülmúltam gazdagsággal minden elődömet Jeruzsálemben, és a bölcsesség is megmaradt velem.
Ecc 2:10 Amit csak szemem megkívánt, nem tagadtam meg tőle; nem vontam meg szívemtől semmiféle gyönyörűséget, és annak élvezetét sem, amit előkészítettem. Azt tartottam osztályrészemnek, ha fáradságom hasznát veszem.
Ecc 2:11 Amikor azonban néztem műveimet, valahányat kezem alkotott, és a fáradságot, amellyel oktalanul törtem magamat, láttam, hogy az egész csak hiúság és szélkergetés, és nincs maradandó a nap alatt.
Ecc 2:12 Akkor áttértem arra, hogy szemléljem a bölcsességet, s az esztelenséget és a balgaságot. "Mit tesz az ember -- kérdeztem --, aki követi a királyt? Azt, amit őelőtte is tettek."
Ecc 2:13 És láttam, hogy a bölcsesség előnyösebb ugyan a balgaságnál, akárcsak a világosság a sötétségnél.
Ecc 2:14 "A bölcsnek ugyanis szeme van a fején, a balga pedig sötétben jár." De láttam azt is, hogy egy véget ér mind a kettő.
Ecc 2:15 Erre azt mondtam magamban: "Ha a balga vége engem is utolér, mi hasznát látom annak, hogy én jobban törekedtem a bölcsességre?" Azt mondtam magamban: Rájöttem arra, hogy ez is csak hiúság!
Ecc 2:16 Mert a bölcsnek emlékezete éppúgy nem marad meg örökké, mint a balgáé, mivel a jövőben egyképpen borít mindent a feledés. A bölcs meghal éppúgy, mint a balga!
Ecc 2:17 Meguntam tehát életemet, mert láttam, hogy rossz minden a nap alatt; az egész csak hiúság és szélkergetés!
Ecc 2:18 Megvetettem minden igyekvésemet, amellyel a nap alatt oly nagyon fáradoztam, mert olyan utódom lesz,
Ecc 2:19 akiről azt sem tudom, hogy bölcs lesz-e, vagy balga. És mégis ő rendelkezik majd a fáradságommal, amellyel vesződtem és szorgoskodtam. Nemde, ez is csak hiúság!
Ecc 2:20 Ezért abbahagytam, és a szívem lemondott arról, hogy a nap alatt tovább fáradozzon;
Ecc 2:21 hisz megesik, hogy valaki bölcsességgel, okosan és sikerrel végzi munkáját, azután keresetét átengedi olyannak, aki mit sem fáradt. Ez is hiúság, sőt nagy baj!
Ecc 2:22 Mert mi haszna van az embernek minden fáradságából és a szíve gondjából, amellyel emészti magát a nap alatt?
Ecc 2:23 Minden napja csupa szenvedés és bosszúság, és szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Nemde, ez is csak hiúság?
Ecc 2:24 Nem marad egyéb jó az embernek, mint enni, inni és fáradsága mellett lelkét jól tartani. Ez is Isten kezéből érkezik.
Ecc 2:25 Mert ki tud enni és élvezni őnélküle?
Ecc 2:26 Mert annak, aki kedves előtte, Isten bölcsességet ad, tudást és örömet; a bűnösnek pedig azt a gyötrelmet és hiábavaló gondot adja, hogy gyűjtsön és halmozzon, és később olyannak juttassa, aki kedves Isten előtt. De ez is csak hiúság és szélkergetés.
Ecc 3:1 Mindennek megvan a maga órája, és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében.
Ecc 3:2 Ideje van a születésnek és ideje a halálnak, ideje az ültetésnek és ideje a kiszakításnak.
Ecc 3:3 Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a lebontásnak, és ideje az építésnek.
Ecc 3:4 Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek, ideje a gyásznak, és ideje a táncnak.
Ecc 3:5 Ideje van a kő szétdobálásának, és ideje a kő összeszedésének, ideje az ölelkezésnek, és ideje az ölelkezéstől való tartózkodásnak.
Ecc 3:6 Ideje van a keresésnek, és ideje az elveszítésnek, ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.
Ecc 3:7 Ideje van az eltépésnek, és ideje a összevarrásnak, ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
Ecc 3:8 Ideje van a szeretetnek, és ideje a gyűlölködésnek, ideje a háborúnak, és ideje a békének.
Ecc 3:9 Mi haszna van az embernek a fáradságából?
Ecc 3:10 Néztem azt a vesződséget, amelyet Isten az emberek fiainak adott, hogy azzal bajlódjanak.
Ecc 3:11 Mindent úgy alkotott, hogy helyes legyen a maga idejében. A jövőt is beléjük helyezte. Csakhogy az ember nem tudja kifürkészni Isten művét, amelyet létrehoz kezdettől fogva mindvégig.
Ecc 3:12 Úgy találtam tehát, hogy nem tehet jobbat az ember, mint hogy örvendezzen és gyönyörködjön, amíg élete tart.
Ecc 3:13 Az emberek ugyanis mindnyájan, akik esznek, isznak és fáradságuk mellett a jót élvezik, Isten ajándékát veszik.
Ecc 3:14 Megismertem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökre úgy marad: nem lehet ahhoz hozzáadni, sem abból elvenni. Isten pedig azért tett így, hogy féljék őt.
Ecc 3:15 Ami történt, régen is megtörtént, és ami lesz, az is megesett már, és Isten megújítja azt, ami elmúlt.
Ecc 3:16 Láttam továbbá a nap alatt: hogy az ítélet helyén gonoszság, és az igazság helyén igaztalanság van.
Ecc 3:17 Azt mondtam magamban: "Az igazat is, a bűnöst is megítéli Isten, mivel mindennek eljön később az ideje."
Ecc 3:18 Ezt mondtam magamban az emberek fiairól: Isten bebizonyítja róluk és megmutatja, hogy olyanok, mint az állatok.
Ecc 3:19 Hiszen az ember vége olyan, mint az állatoké, és mindegyikükre ugyanaz a sors várakozik: amint az ember meghal, úgy halnak meg azok is. Mindegyikben egyforma az éltető lehelet, és az embernek nincs többje, mint az állatnak, hiszen minden csak hiúság!
Ecc 3:20 Minden egy helyre vándorol, valamennyien porból lettek és a porba térnek vissza.
Ecc 3:21 Ki tudja, vajon Ádám fiainak éltető lehelete felfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé száll-e?
Ecc 3:22 Úgy találtam tehát, hogy nincs jobb az embernek, mint hogy örvendjen cselekedeteinek, mert ez az osztályrésze. Ugyan ki adja neki tudtul, mi lesz majd utána?
Ecc 4:1 Másfelől pedig láttam mindazt az elnyomást, amely a nap alatt végbemegy, és az ártatlanok könnyeit, és hogy senki sincs, aki őket vigasztalja, s nem állhatnak ellen azok erőszakosságának, mivel nincs, aki könyörüljön rajtuk.
Ecc 4:2 Az elhunytakat magasztaltam hát inkább, mint az élőket.
Ecc 4:3 De mindkettőnél boldogabbnak ítéltem azt, aki meg sem született, és meg sem látta a gonoszságokat, amelyek a nap alatt végbemennek.
Ecc 4:4 Aztán láttam az emberek minden munkáját, és észrevettem, hogy az iparkodás is alkalmul szolgál a másik irigykedésére. Ez is hiúság tehát és szélkergetés.
Ecc 4:5 A balga pedig egymásba kulcsolja kezét, a saját húsát éli fel, és így szól:
Ecc 4:6 "Jobb egy marék nyugalomban, mint két tele marok fáradság és szélkergetés mellett."
Ecc 4:7 Majd tovább tűnődve egy másik hiúságot találtam a nap alatt:
Ecc 4:8 Van olyan, aki egyedül áll, és nincsen vele más: sem fia, sem testvére nincsen, és mégis fárad szüntelen, és szeme nem tud jóllakni a gazdagsággal. Mégsem jut eszébe, hogy azt mondja: "Kiért is fáradok és vonom meg magamtól azt, ami jó?" Ez is hiúság és hálátlan gyötrődés!
Ecc 4:9 Jobb tehát, ha ketten vannak együtt, mintha egy van egyedül, mert társaságukból hasznuk van.
Ecc 4:10 Ha egyikük elesik, a másik felsegíti. De jaj a magányosnak, mert ha elesik, nincs, aki felemelje!
Ecc 4:11 És ugyanígy: ha ketten hálnak együtt, egymást melengetik; de hogyan melegedjék, aki egymagában van?
Ecc 4:12 Ha eggyel el is lehet bánni, ketten azonban ellenállnak neki; a hármas kötél pedig el nem szakad egyhamar.
Ecc 4:13 Jobb a szegény és bölcs ifjú, az öreg és balga királynál, aki nem tud eléggé óvatos lenni.
Ecc 4:14 Mert van olyan is néha, aki a tömlöcből és a láncokból is feljut a trónra; mást pedig, aki fejedelemségben született, szűkölködés emészt.
Ecc 4:15 Minden élőt, aki a nap alatt jár, ott láttam a másiknak, az ifjúnak oldalán, amikor helyébe lépett.
Ecc 4:16 Végtelen volt a száma mindazon népnek, amely előtte volt. De a később élők nem találják benne örömüket, mivel ez is csak hiúság és szélkergetés.
Ecc 4:17 Vigyázz a lábadra, amikor az Isten házába mégy! Azért járulj eléje, hogy engedelmes légy; mert sokkal többet ér az engedelmesség a balgák áldozatainál, akik észre sem veszik, ha rosszul végeznek valamit.
Ecc 5:1 Ne légy száddal elhamarkodott, és ne siessen szíved, hogy kimondd Isten színe előtt a szót, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön; ezért kevésbeszédű légy!
Ecc 5:2 A sok gondot álmok követik, és a sok szóbeszédben balgaság van.
Ecc 5:3 Ha fogadtál valamit Istennek, ne késs azt megadni, mert nem tetszik neki a meg nem tartott, felelőtlen ígéret. Bármit fogadsz is, add meg!
Ecc 5:4 Sokkal jobb nem tenni fogadást, mintsem megfogadni valamit, és az ígéretet nem teljesíteni.
Ecc 5:5 Ne engedd, hogy szád bűnbe vigyen téged, és ne mondd Isten küldöttje előtt: "Nem gondoltam meg!" hogy Isten beszéded miatt haragra ne gerjedjen, és meg ne hiúsítsa kezed minden munkáját.
Ecc 5:6 Mert ahol sok az álom, sok a hiúság is, és sok a szóbeszéd; te pedig féld az Istent !
Ecc 5:7 Ha látod, hogy elnyomják a szegényeket, tiporják a törvényt, és felforgatják a jogot a tartományban, ne csodálkozz rajta, hiszen az egyik nagy ember fölött van egy másik nagy ember, és fölöttük vannak mások, akik még nagyobbak.
Ecc 5:8 Legfelül pedig a király parancsol az egész alatta levő országnak.
Ecc 5:9 Aki pénzre éhes, nem telik be pénzzel, s aki szereti a gazdagságot, nem veszi annak hasznát; ez is csak hiúság!
Ecc 5:10 Ahol nagy a vagyon, sokan vannak, akik fogyasztják, és mi egyéb haszna van birtokosának, mint hogy a gazdagságot szemével nézheti!
Ecc 5:11 Édes az álom a munkásnak, akár keveset eszik, akár sokat, a gazdagot ellenben bősége nem engedi nyugodtan aludni.
Ecc 5:12 Van még egy keserves myomorúság, amelyet a nap alatt láttam: a gazdagság, amelyet birtokosa a saját vesztére tartogat.
Ecc 5:13 Az ilyennek vagyona ugyanis nagy csapás folytán tönkremegy, és ha fia született, az végső ínségre jut.
Ecc 5:14 Amint mezítelenül jött ki anyja méhéből, úgy megy el innen, és semmit sem visz magával abból, amit fáradsággal szerzett.
Ecc 5:15 Már az is keserves nyomorúság, hogy amint jött, úgy is kell elmennie. Mit használ tehát neki, hogy szelet hajszolt?
Ecc 5:16 Hozzá még az, hogy élete minden napján sötétben költi el ételét, sok gondban, nyomorúságban és bánatban.
Ecc 5:17 Azt találtam tehát helyesnek, hogy mindenki egyék, igyék, és élvezze az örömet fáradsága mellett, amellyel a nap alatt küszködik élete megszámlált napjain, amelyeket Isten neki adott, mivel ez jutott neki osztályrészül.
Ecc 5:18 Sőt, ha Isten bárkinek vagyont és kincset ad, és megengedi, hogy kivegye a részét belőle, élvezze és gyönyörűségét találja fáradsága gyümölcsében, ez Isten ajándéka.
Ecc 5:19 Nem gondol ugyanis az ilyen sokat élete napjaival, mert Isten a szívét a gyönyörökkel tölti el.
Ecc 6:1 Van más baj is, amelyet a nap alatt észleltem, és amely az embert gyakran sújtja:
Ecc 6:2 az olyan ember, akinek Isten gazdagságot, kincset, megbecsülést adott, úgyhogy semmi sem hiányzik neki mindabból, amit kíván, de Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen emészti meg azt; ez is hiúság és gonosz csapás!
Ecc 6:3 Lehet valakinek akár száz gyermeke, és megérhet még oly sok esztendőt is, lehetnek élete napjai még olyan számosak is, ha ő maga nem élvezi a javait, és tisztes temetése sincsen, akkor azt mondom róla: "Az elvetélt magzat boldogabb nála!"
Ecc 6:4 Mert az hiába jött a világra, és elmegy a sötétségbe, a nevét a feledés eltörli,
Ecc 6:5 a napot nem látta, és nem ismerte a különbséget a jó és a rossz között.
Ecc 6:6 Még ha kétezer esztendeig élt volna is, de a jót nem élvezte: nemde egy helyre sietnek mindnyájan!
Ecc 6:7 "Az ember minden fáradsága csak szájáért volt, de vágyát mégsem tudta kielégíteni."
Ecc 6:8 Mivel van többje a bölcsnek a balgánál? És mivel a szegénynek, aki ért ahhoz, miként kell az élők előtt járnia?
Ecc 6:9 Jobb meglátni azt, amit kívánsz, mint vágyódni az után, amit nem ismersz; de ez is csak hiúság és szélkergetés!
Ecc 6:10 Ami van, azt már régen néven szólították, és tudjuk, hogy csak ember az, és nem tud perbe szállni a nála hatalmasabbal.
Ecc 6:11 Sok szóbeszéd van, amely csak szaporítja az üres vitát.
Ecc 6:12 Mi szüksége van az embernek, hogy firtassa azt, ami nagyobb nála, amikor nem tudja, mi szolgál javára életében, zarándoksága megszámlált napjain az időben, amely elmúlik, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul neki, mi lesz majd ezután a nap alatt?
Ecc 7:1 Jobb a jó név az illatos olajnál, s a halál napja a születés napjánál.
Ecc 7:2 Jobb a gyásznak házába menni, mint a lakoma házába térni, mert az minden embert a közös végre figyelmeztet, s az élő ott megszívleli a jövőt.
Ecc 7:3 Jobb a komorság a nevetésnél, mert az arc szomorúságától javul a bűnös lelke.
Ecc 7:4 Ott a bölcsek szíve, ahol gyász van, a balgák szíve pedig ott, ahol öröm lakik.
Ecc 7:5 Jobb a bölcsnek feddését hallani, mint a hízelgő balgák énekét hallgatni.
Ecc 7:6 Mert amilyen az égő tövis ropogása az edény alatt, olyan az oktalan kacagása! Ez is csak hiúság!
Ecc 7:7 A zsarolás a bölcset balgává teszi, s az ajándék megrontja a szívet.
Ecc 7:8 "Jobb a dolog vége az elejénél, jobb a türelmes a kevélynél."
Ecc 7:9 Ne légy hirtelen a bosszúságra, mert a bosszúság a balgák keblében lakik.
Ecc 7:10 Ne mondd: "Miért van az, hogy azelőtt jobb idők jártak, mint most?" Mert balga az ilyen kérdés!
Ecc 7:11 Jobb a bölcsesség a vagyonnál, és nagyobb előny azoknak, akik a napot látják.
Ecc 7:12 Mert amint megoltalmaz a bölcsesség, ugyanúgy megoltalmaz a pénz is; a tudomány és a bölcsesség mégis hasznosabb, mert életet ad a birtokosának.
Ecc 7:13 Szemléld Isten művét, hogy senki sem tudja egyenessé tenni, amit görbének alkotott!
Ecc 7:14 A jólét napjain élvezd a jót, a balsors napján pedig gondold meg, hogy ezt is, mint azt, Isten alkotta, azért, hogy az embernek ne lehessen jogos panasza ellene.
Ecc 7:15 Hívságos napjaim folyamán ezeket is láttam: Van igaz ember, aki igazvolta mellett is tönkremegy, és van bűnös, aki gonoszsága mellett is sokáig él.
Ecc 7:16 Ne akarj túlságosan igaz és a kelleténél bölcsebb lenni, hogy balgává ne légy!
Ecc 7:17 Ne légy szerfelett gonosz, és ne légy ostoba, hogy meg ne halj időd előtt!
Ecc 7:18 Jó, ha megőrzöd, amid van; de a többiről se vedd le kezedet, mert aki féli Istent, nem hanyagol el semmit.
Ecc 7:19 A bölcsesség több erőt ad a bölcsnek, mint a város tíz hatalmassága.
Ecc 7:20 Mert nincs a földön igaz ember, aki jót tenne, és ne vétkeznék.
Ecc 7:21 Ne is ügyelj minden szóbeszédre, hogy meg ne halld, hogyan átkoz téged a szolgád,
Ecc 7:22 hiszen magadban jól tudod, hogy te is gyakran átkoztál másokat.
Ecc 7:23 Mindezt megtapasztaltam bölcsességben, s azt mondtam: "Bölcs akarok lenni!" De a bölcsesség messzire távozott tőlem,
Ecc 7:24 még messzebbre, mint azelőtt volt, mert igencsak mély az! Ki tudná megtalálni?
Ecc 7:25 Mindent megvizsgáltam elmémmel, hogy megismerjem, kikémleljem, hogy felkeressem a bölcsességet és a tudást, és hogy felismerjem a balga gonoszságát és a dőrék tévelygését.
Ecc 7:26 Úgy találtam, hogy még a halálnál is keserűbb az asszony, aki olyan, mint a vadász csapdája: háló a szíve, karjai bilincsek. Aki Isten előtt kedves, megmenekül tőle, a bűnös azonban beleakad.
Ecc 7:27 Lám, ezt találtam, mondja a Prédikátor, amikor az egyik dolgot a másikkal összevetettem, hogy eljussak a tudáshoz,
Ecc 7:28 amelyet lelkem folyton keresett, de meg nem talált: Embert ezer között egyet találtam, de asszonyt ugyanannyi között egyet sem találtam!
Ecc 7:29 Csak azt találtam, hogy Isten az embert igaznak alkotta, de az beleártotta magát mindenféle mesterkedésbe.
Ecc 8:1 Ki olyan, mint a bölcs, és ki találja meg a dolgok nyitját? Az ember bölcsessége derűssé teszi arcát, és meglágyítja a vonások keménységét.
Ecc 8:2 Azt mondom: Figyelj a király szájára, s az Istennek tett eskü parancsára!
Ecc 8:3 Ne siess, hogy a színe elől eltávozz! Ne tarts ki veszett ügy mellett, mert ő mindent megtesz, amit csak akar,
Ecc 8:4 mivel a király szava hatalommal teljes, és ki mondhatná neki: "Miért teszed?"
Ecc 8:5 Aki megtartja a parancsot, nem tapasztal rosszat, a bölcsnek szíve pedig tudja, hogy eljön a számadás ideje.
Ecc 8:6 Mert minden dolog számára van idő és ítélet, csakhogy súlyosan nehezedik az emberre a baj.
Ecc 8:7 Nem tudja ugyanis, mi fog még történni, és nincs, aki megmondja neki, miként lesz majd.
Ecc 8:8 Nincs az ember hatalmában, hogy visszatartsa éltető leheletét, nincs a halál napján hatalma, és nincs a háború idején felmentés, s a gonoszság nem menti a gonoszt.
Ecc 8:9 Mindezt láttam, amikor figyelmemet mindazokra a dolgokra irányítottam, amelyek a nap alatt végbemennek, amikor ember embertársa fölött, annak kárára uralkodik.
Ecc 8:10 Láttam továbbá, hogy díszes temetésben részesültek gonoszok, akik életükben is a szent helyen voltak, és magasztalták őket a városban, mintha cselekedeteik igazak lettek volna. -- Az is hiúság,
Ecc 8:11 hogy nem mondják ki az ítéletet a gonosz fölött tüstént, ezért az emberek fiai a gonoszságot minden félelem nélkül cselekszik,
Ecc 8:12 mivel a bűnös, aki a rosszat százszor is elköveti, sokáig marad életben irgalmasságból. Azt is tudom azonban, hogy az istenfélők, akik az ő színétől félnek, jól járnak,
Ecc 8:13 és hogy nem lesz jó sora a gonosznak. Napjai nem hosszabbodnak meg, hanem, mint az árnyék, úgy múlnak el azok, akik az Úr színétől nem félnek. --
Ecc 8:14 Van még egy hiúság, amely a földön adódik: Vannak igazak, akiket bajok érnek, mintha a gonoszok tetteit cselekednék, és vannak gonoszok, akik biztonságban vannak, mintha az igazak cselekedetei náluk volnának. Megállapítottam, hogy ez is hiúság!
Ecc 8:15 Dicsértem ezért az örömet, mivel az embernek úgysincs egyéb java a nap alatt, minthogy egyék, igyék és örvendezzen. A fáradsága mellett hadd kísérje őt legalább ez élete napjain, amelyeket Isten adott neki a nap alatt.
Ecc 8:16 Amint elmémet arra irányítottam, hogy megismerjem a bölcsességet, és szemléljem a hajszát, amely a földön végbemegy, úgyhogy sem nappal, sem éjjel nem jön álom az ember szemére,
Ecc 8:17 akkor Isten egész művét illetően azt láttam, hogy az ember nem tud annak végére járni, ami a nap alatt történik. Minél többet fárad az ember a keresésben, annál kevésbé tudja megtalálni, és ha a bölcs azt hiszi is, hogy tudja, mégsem jön a nyitjára.
Ecc 9:1 Mindezt forgattam szívemben, hogy jól megértsem: Az igazak és a bölcsek, s az ő cselekedeteik Isten kezében vannak, és mégsem tudja az ember, vajon szeretetet érdemel-e, vagy gyűlöletet.
Ecc 9:2 Minden, ami előttük van, hiúság, mert mindenkire egy sors vár: az igazra éppúgy, mint a gonoszra, a jóra ugyanúgy, mint a rosszra, a tisztára éppúgy, mint a tisztátalanra; arra, aki áldoz, és arra, aki az áldozatokat megveti; a jóra ugyanúgy, mint a bűnösre, s a hamisan esküvőre éppúgy, mint arra, aki igaz esküt tesz.
Ecc 9:3 Mindabban, ami a nap alatt végbemegy, az a legrosszabb, hogy egy sors vár mindenre, ezért az emberek fiainak szíve betelik rosszasággal és megvetéssel, amíg élnek, utána pedig az alvilágba vezet az út.
Ecc 9:4 Senki sincs, aki örökké élne, s aki ebben bizakodhatna. Többet ér az élő kutya a kimúlt oroszlánnál.
Ecc 9:5 Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmiről sem tudnak többé, és jutalmuk sincs többé, mert emlékük feledésbe merül.
Ecc 9:6 A szeretet éppúgy, mint a gyűlölet és az irigység, akkor már egyaránt elmúlt, és nincs részük e világban, s abban, ami a nap alatt végbemegy.
Ecc 9:7 Rajta tehát! Edd jóízűen kenyeredet, és idd jó kedvvel borodat, mert tetteid elnyerték Isten tetszését!
Ecc 9:8 Legyenek ruháid mindenkor fehérek, és ne hiányozzék az olaj fejedről!
Ecc 9:9 Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hívságos életed minden napján, amely neked a nap alatt jutott -- összes hívságos napodon --, mivel ez a te részed az életben azon fáradság mellett, amellyel a nap alatt vesződsz.
Ecc 9:10 Amit kezed megtehet, vidd véghez serényen, mert sem cselekvés, sem tervezgetés, sem bölcsesség, sem tudás nincs az alvilágban, ahová sietsz!
Ecc 9:11 Másfelől pedig láttam a nap alatt, hogy nem a fürgéké a haladás, és nem a hősöké a győzelem. Nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság; nem a hozzáértőké a kegy, hanem az idő és a véletlen éri utol mindnyájukat.
Ecc 9:12 Az ember nem ismeri saját végét, hanem mint a halak, amelyeket megfog a horog, és mint a madarak, amelyeket foglyul ejt a tőr, úgy kerülnek kelepcébe az emberek a baj idején, amikor az hirtelen rájuk szakad.
Ecc 9:13 Ezt a bölcsességet is láttam a nap alatt, és igen nagynak ítéltem:
Ecc 9:14 Volt egy kis város, és abban csak kevés férfi. Egy hatalmas király felvonult ellene, bekerítette, és erősségeket épített körös-körül, úgyhogy teljessé lett a megszállás.
Ecc 9:15 Volt benne egy szegény és bölcs férfi, s az bölcsességével megmentette a várost -- de senki sem emlegeti már azt a szegény férfit.
Ecc 9:16 És azt mondtam: Többet ér a bölcsesség az erőnél, akkor miért nézik le mégis a szegény ember bölcsességét, és miért nem hallgatnak szavára?
Ecc 9:17 Inkább kell hallgatni a bölcsek csendes szavára, mint a balgák vezérének kiabálására.
Ecc 9:18 Többet ér a bölcsesség a háború fegyvereinél, de aki csak egyben vét is, számos jónak megrontója.
Ecc 10:1 Az elhullott legyek tönkreteszik a kenet illatát, bölcsességnél és dicsőségnél erősebb egy csipetnyi s ideig való balgaság.
Ecc 10:2 A bölcsnek szíve jobbra tart, a balga szíve pedig balra.
Ecc 10:3 A balga, amikor úton van, mivel ő esztelen, mindenkit ostobának gondol.
Ecc 10:4 Ha az uralkodó haragra gerjed ellened, el ne hagyd a helyedet, mivel a higgadtság nagy hibát is helyrehoz.
Ecc 10:5 Van egy baj, amelyet a nap alatt láttam, mely tévedés a fejedelem részéről:
Ecc 10:6 Balga ember magas méltóságba jut, előkelők pedig alacsony sorban ülnek.
Ecc 10:7 Szolgákat láttam lóháton, fejedelmek pedig gyalog jártak, mintha szolgák volnának.
Ecc 10:8 Aki vermet ás, beleesik abba, aki sövényt bont, megmarja a kígyó!
Ecc 10:9 Aki követ fejt, megsérül attól, aki fát vág, megsebesül általa.
Ecc 10:10 Ha a vas elcsorbul, és nem olyan, mint azelőtt, hanem életlen, sok munkával kell megélesíteni; a bölcsesség is a serénység nyomában jár.
Ecc 10:11 Mint amikor titokban marna meg a kígyó, semmivel sem különb az, aki titkon rágalmaz.
Ecc 10:12 A bölcs szájának szava csupa kedvesség, a balgát pedig ajka romlásba dönti;
Ecc 10:13 beszédének eleje dőreség, és szája szavának eredménye gonosz tévedés.
Ecc 10:14 A balga szaporítja a szót: "Az ember nem tudja, mi volt előtte, és hogy mi lesz utána, ki mondhatná meg neki?"
Ecc 10:15 A munka kimeríti a balgákat, úgyhogy még a városba sem tudnak eltalálni.
Ecc 10:16 Jaj neked, ország, amelynek gyermek a királya, s amelynek főurai már reggel lakmároznak!
Ecc 10:17 De boldog az ország, amelynek királya szabad ember, és főurai kellő időben étkeznek, táplálkoznak és nem tobzódnak.
Ecc 10:18 A restség miatt meghajolnak a gerendák, és tétlen kezek mellett beázik a háztető.
Ecc 10:19 A vigadozás kedvéért adnak lakomát; a bor arra való, hogy az élőket felvidítsa, a pénznek pedig minden engedelmeskedik.
Ecc 10:20 Még gondolatban se szidalmazd a királyt, még hálókamrádban se gyalázd a gazdagot, mert az ég madarai elviszik szavadat, s a szárnyasok elárulják nekik beszéded!
Ecc 11:1 Helyezd kenyeredet a folyóvíz színére, így sok nap múlva megtalálod azt.
Ecc 11:2 Oszd hét részre, vagy pedig nyolcra, mert nem tudod, milyen baj jön a földre.
Ecc 11:3 Ha a felhők megtelnek, esőt ontanak a földre, ha délnek dől a fa, vagy akár északnak, azon a helyen marad, ahová ledőlt.
Ecc 11:4 Aki folyton a széljárást lesi, sohasem vet, aki mindig a felhőket nézi, nem jut el az aratáshoz.
Ecc 11:5 Ahogy azt nem tudod, hogy merre megy a szél útja, és hogy a csontok hogyan állnak össze a várandós asszony méhében, ugyanúgy nem ismered Isten műveit sem, aki mindeneket alkotott.
Ecc 11:6 Vesd el vetőmagodat reggel, és estig ne pihentesd kezedet, mivel nem tudod, hogy ez hasznosabb-e vagy az, vagy hogy jobb-e mindkettő együtt.
Ecc 11:7 Édes a fény, és a szemnek jó, ha látja a napot!
Ecc 11:8 Akárhány évet ér is meg az ember, lelje örömét mindegyikben, de emlékezzék meg a sötét időről, és arról a sok napról, amelyek, amikor eljönnek, hiúságnak mutatják az elmúltakat.
Ecc 11:9 Örvendj, ifjú, fiatal korodban, és légy jó kedvvel ifjúságod napjain! Kövesd szíved hajlamát, és azt, amit szemed lát! De tudd meg, hogy mindezekért Isten törvény elé idéz!
Ecc 11:10 Űzd el a búbánatot szívedből és tartsd távol a bajt testedtől, hisz az ifjúkor és az élvezet is csak hiúság!
Ecc 12:1 Gondolj Teremtődre ifjúságod napjain, mielőtt elkövetkeznek a nyomorúságos napok, s eljönnek az esztendők, amelyekről azt mondod: "Ezek nincsenek kedvem szerint!"
Ecc 12:2 Mielőtt elsötétül a nap, a világosság, a hold és a csillagok, amikor a felhők eső után újra megjönnek;
Ecc 12:3 amikor a háznak őrei reszketnek, s az erőteljes férfiak meginognak; az őrlő leányzók, ha kevesen vannak, felhagynak dolgukkal, s az ablakon leskelődők homályba borulnak;
Ecc 12:4 amikor bezárulnak az utcára nyíló ajtók, s a malom zaja elcsendesül; amikor madárfüttyre felkelnek, s az énekes leányzók mindannyian elhalkulnak;
Ecc 12:5 amikor a magas helyektől is félnek s az úton ijedeznek; amikor virágzik a mandulafa, mikor a sáska nehezen vánszorog, és a fűszer mit sem ér, mert az ember elmegy örök hajlékába, és siratók járnak körül az utcán;
Ecc 12:6 amíg el nem szakad az ezüstfonál, és el nem reped az aranyedény, amíg össze nem zúzódik a korsó a forrásnál, és el nem törik a kerék a kútnál:
Ecc 12:7 visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett, s az éltető lehelet visszatér Istenhez, aki adta.
Ecc 12:8 Csupa hiúság!-- mondja a Prédikátor -- minden csak hiúság!
Ecc 12:9 A Prédikátor egyébként igen bölcs ember volt, a népet tudásra tanította, elbeszélte, amit cselekedett, és vizsgálódva sok mondást szerzett.
Ecc 12:10 Hasznos igéket keresett, és le is írta azt, ami helyes: igaz igéket.
Ecc 12:11 A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke; mint a mélyen bevert szegek, amelyeket egy pásztor ad a tanítók tanácsa által. Ennél több után ne kutass, fiam!
Ecc 12:12 A sok könyvcsinálásnak nincs sem hossza, sem vége, s a gyakori töprengés a test sanyarúsága!
Ecc 12:13 Halljuk mindnyájan a beszédnek végét: Féld az Istent, és tartsd meg parancsait, mert ez az egész ember,
Ecc 12:14 mivel Isten minden tettet ítéletre bocsát, minden rejtett dolgot, legyen az jó vagy gonosz!
Sol 1:1 Az Énekek Éneke Salamontól.
Sol 1:2 Csókoljon engem szája csókjával! Hisz szerelmed bornál is édesebb!
Sol 1:3 Keneteid illata kellemes, neved kiöntött olaj, ezért szeretnek téged a lányok!
Sol 1:4 Vonj engem magad után, siessünk keneteid illata után! Vezess, ó király, a kamrádba, vigadjunk és örvendezzünk veled, magasztaljuk szerelmedet, amely bornál is édesebb! Méltán szeretnek téged!
Sol 1:5 Lebarnult vagyok, mégis szép, Jeruzsálem leányai! Olyan, mint Kedár sátrai, mint Salamon kárpitjai.
Sol 1:6 Ne csodáljatok azért, hogy lebarnultam, hogy a nap megbarnított! Anyám fiai nehezteltek rám, szőlőt őriztettek velem, a magam szőlőjét azonban nem őriztem!
Sol 1:7 Mondd meg nekem, lelkem szerelmese, hol legeltetsz, merre delelteted nyájadat, hogy ne kelljen kóborolnom társaid nyájai körül!
Sol 1:8 Ha nem tudsz eligazodni, te legszebb a nők közt, indulj és menj el a nyáj nyomán, és legeltesd gidáidat a pásztorok sátrai mellett! --
Sol 1:9 A fáraó szekerébe fogott lovaimhoz hasonlítalak téged, kedvesem!
Sol 1:10 Szépek orcáid, mint a gerlicéé, és nyakad, mint a gyöngyfüzér!
Sol 1:11 Aranyláncocskát készítünk számodra ezüstszemekkel kirakva. --
Sol 1:12 Miközben a király nyugvóhelyén pihen, nárduszom illatát árasztja.
Sol 1:13 Olyan a kedvesem hozzám, mint a mirhatáska: a keblemen pihen az éjjel.
Sol 1:14 Olyan a kedvesem hozzám, mint a ciprusfürt Engedi szőlőhegyén. --
Sol 1:15 De szép vagy, szerelmem, de szép vagy! Szemeid olyanok, mint a galambok. --
Sol 1:16 De szép vagy, kedvesem, milyen gyönyörűséges! Üde zöld a fekvőhelyünk,
Sol 1:17 cédrusok a házunk gerendái, ciprus borítja falunkat .
Sol 2:1 Virág vagyok a mezőn, és liliom a völgyben. --
Sol 2:2 Amilyen a liliom a tövisek között, olyan a kedvesem a leányok között! --
Sol 2:3 Mint az almafa az erdő fái között, olyan a kedvesem az ifjak között: árnyékában kívánok én megtelepedni, és gyümölcse édes az ínyemnek.
Sol 2:4 Bevitt engem a boros házba, s a felirata fölöttem: szerelem.
Sol 2:5 Üdítsetek virággal, frissítsetek almával, mert beteg vagyok a szerelemtől!
Sol 2:6 Balkeze a fejem alatt, és jobbjával átölel engem.
Sol 2:7 Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra, a szarvasüszőkre a mezőn: fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg maga nem akarja!
Sol 2:8 Csitt! A kedvesem íme, itt jön! Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül!
Sol 2:9 Olyan a kedvesem, mint a gazella, mint a szarvasborjú, már itt is áll a házunk mögött, benéz az ablakon, nézdel a rácson át.
Sol 2:10 Íme, a kedvesem szól nekem: "Kelj fel szaporán, szerelmem! Jöjj, galambom, szépségem!
Sol 2:11 Mert a tél már elmúlt, az eső elállt, elvonult,
Sol 2:12 földünkön előbújnak a virágok, eljött a szőlőmetszés ideje, s a gerle szava hallatszik a határban.
Sol 2:13 A füge már kihajtja első gyümölcsét, s a virágzó szőlő illatot áraszt. Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem!
Sol 2:14 Te, galambom a sziklaüregben, a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!"
Sol 2:15 Fogjátok el nekünk a rókakölyköket, mert feldúlják a szőlőt, pedig a szőlőnk már virágzik!
Sol 2:16 Enyém a kedvesem, és én az övé! Élvezi a liliomokat,
Sol 2:17 amíg a nappal szellője meg nem rezdül, s az árnyak el nem szállnak. Rajta! Tégy úgy, kedvesem, mint a gazella, úgy, mint a szarvasborjú Béter hegyein.
Sol 3:1 Fekvőhelyemen éjjelente kerestem, akit szeret a lelkem. Kerestem, de nem találtam.
Sol 3:2 "Felkelek, járom a várost, az utcáit és tereit, keresem, akit szeret a lelkem!" Kerestem, de nem találtam.
Sol 3:3 Ott jártak a várost járó őrök. "Láttátok-e, akit szeret a lelkem?"
Sol 3:4 Alighogy elhagytam őket, megleltem, akit szeret a lelkem, megragadtam, el nem engedem, amíg be nem viszem anyám házába, édes szülőm kamrájába.
Sol 3:5 Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra, a szarvasüszőkre a mezőn: fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg maga nem akarja!
Sol 3:6 Ki az, aki feljön a pusztából, mintha füstoszlop lenne? Illatozva mirhától, tömjéntől, az árusok minden jó illatú szerétől?
Sol 3:7 Íme, Salamon hordszéke, hatvan vitéz van körülötte Izrael erősei közül.
Sol 3:8 Megannyian kardforgatók, hadban járatosak; mindnek kard van az oldalán az éj rémei miatt.
Sol 3:9 Gyaloghintót készített magának Salamon király a Libanon fáiból,
Sol 3:10 lábait ezüstből készítette, a támláját aranyból, ülését bíborból; gondosan kibélelte Jeruzsálem leányai kedvéért.
Sol 3:11 Jöjjetek, nézzétek, Sion szüzei, Salamon királyt a koronával, amellyel anyja megkoronázta menyegzője napján, szíve vígságának napján!
Sol 4:1 De szép vagy, kedvesem, De szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött, hajad, mint a kecskenyáj, amely leszáll Gileád hegyeiről.
Sol 4:2 Fogaid, mint a nyírásra kész nyáj, amint kijön a fürdőből, ikreket szül mindegyik, meddő egy sincs közöttük.
Sol 4:3 Ajkad karmazsinszalag, arcod bájjal teli; halántékod mint a gránátalmaszelet a fátyolod mögött.
Sol 4:4 Nyakad, mint Dávid tornya, bástyákkal kiépítve; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hősi pajzs.
Sol 4:5 Két melled, mint a gazella ikrei, amelyek liliomok között legelnek.
Sol 4:6 Amíg a nappal szellője meg nem rezdül, s az árnyak el nem illannak, eljárok a mirha hegyéhez s a tömjén halmához.
Sol 4:7 Egészen szép vagy, kedvesem, és szeplő nincsen benned!
Sol 4:8 Jöjj a Libanonról, mátkám! Jöjj a Libanonról, jöjj! Hagyd el az Amána csúcsát, a Szánir és a Hermon ormát, az oroszlánok tanyáját, a párducok hegyeit.
Sol 4:9 Megsebezted szívemet, húgom, mátkám! Megsebezted szívemet szemed egyetlen tekintetével, nyakad egyetlen hajszálával!
Sol 4:10 Milyen bájos a szerelmed, húgom, mátkám! Mennyivel édesebb a szerelmed a bornál, és keneteid illata minden balzsamnál!
Sol 4:11 Ajkad színméztől csepeg, mátkám! Méz és tej árad nyelved alól, és ruháid illata tömjénillat.
Sol 4:12 Elzárt kert vagy, mátkám, húgom, elzárt kert, lepecsételt forrás.
Sol 4:13 Hajtásaid gyönyörű liget, benne gránátalma és mindenféle gyümölcs, ciprusvirág és nárduszok,
Sol 4:14 nárdusz, sáfrány, illatos nád, fahéj, mindenfajta tömjéncserje, mirha, áloé és számtalan pompás balzsam.
Sol 4:15 A kert forrása az élő vizek kútja, amelyek a Libanonról csorognak.
Sol 4:16 Rajta, északi szellő! Déli szél, jöjj! Lengj át kertemen, hadd áradjon szét balzsamos illata!
Sol 5:1 Jöjjön a kedvesem a kertjébe s élvezze pompás gyümölcseit! Belépek kertembe, mátkám, húgom! Leszedem mirhámat és balzsamomat, elköltöm a lépet és mézemet, megiszom boromat, tejemet! Egyetek, barátaim, és igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim!
Sol 5:2 Aludtam, de szívem ébren volt. Hallga! A kedvesem zörget! "Nyiss ki nekem, húgom, kedvesem, galambom, szeplőtlenem! Mert a fejemet harmat lepi, és fürtjeimet az éjjel nedűje."
Sol 5:3 "Köntösömet már levetettem, hogy öltsem fel újra? Lábamat már megmostam, hogy sározzam be ismét?"
Sol 5:4 Kedvesem benyújtotta kezét a résen, s erre bensőm felindult.
Sol 5:5 Felkeltem, hogy ajtót nyissak kedvesemnek. Kezem mirhától csepegett, ujjam tele lett finom mirhával
Sol 5:6 a retesz fogantyúján. Ajtót nyitottam kedvesemnek, de ő már elfordult és távozott. Szinte elalélt lelkem a szava miatt! Kerestem őt, de nem találtam többé, hívtam, de nem adott választ.
Sol 5:7 Ott találtak engem a várost járó őrök; ütöttek, sebesre vertek, elvették tőlem leplemet a falak őrei.
Sol 5:8 Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai! Ha rátaláltok kedvesemre, mondjátok meg neki, hogy beteg vagyok a szerelemtől!"
Sol 5:9 Miben különb a kedvesed más kedvesénél, te, legszebb a nők között? Miben különb a kedvesed más kedvesénél, hogy ennyire kérlelsz minket?
Sol 5:10 A kedvesem fehér is, piros is, ezer közül is kiválik.
Sol 5:11 Feje színtiszta arany, a haja, mint a pálma koronája, fekete, mint a holló.
Sol 5:12 Szemei, mint a galambok a patak mellett: tejben fürödnek, bőséges vízfolyás mellett pihennek.
Sol 5:13 Orcái, mint a balzsamágyak, amelyek illatos füveket teremnek; ajkai liliomok, finom mirhától csepegnek.
Sol 5:14 Keze aranyhenger, tarzis-kővel kirakva; teste elefántcsont zafírral borítva;
Sol 5:15 lábai márványoszlopok, aranytalpon állnak; termete, mint a Libanon, pompás, mint a cédrusok.
Sol 5:16 Szája merő édesség, ő maga egészen kívánatos, ilyen a kedvesem, ilyen a szerelmem, Jeruzsálem leányai!
Sol 6:1 Merre szokott kedvesed járni, te, legszebb a nők között? Hová szokott kedvesed betérni, hogy veled együtt keressük?
Sol 6:2 Kedvesem a kertjébe szokott menni, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze a kertet, és liliomot szedjen.
Sol 6:3 Én a kedvesemé vagyok, s a kedvesem az enyém, s ő élvezi a liliomokat.
Sol 6:4 Szép vagy, kedvesem, aranyos, bájos, mint Jeruzsálem, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor!
Sol 6:5 Fordítsd el rólam szemeidet, mert zavarba ejtenek! Hajad, mint a kecskenyáj, amely Gileádról alászáll.
Sol 6:6 Fogaid, mint a juhnyáj, amely kijön a fürdőből; ikreket szül mindegyik, meddő egy sincs közöttük.
Sol 6:7 Halántékod, mint a gránátalmaszelet, a fátyolod mögött.
Sol 6:8 Hatvanan vannak a királynék, nyolcvanan a feleségek, s a leányok szám nélkül vannak,
Sol 6:9 de egy a galambom, a szeplőtlenem, egyetlene anyjának, kedveltje szülőjének. Látják őt a leányok, és boldognak hirdetik, a királynék, a feleségek, és magasztalják:
Sol 6:10 "Ki az, aki felbukkan, mint a hajnal pírja, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor?"
Sol 6:11 Lementem a dióskertbe nézni a völgynek rügyeit, nézni, kihajtott-e a szőlő, virágzik-e a gránátalma.
Sol 6:12 És váratlanul zavarba jött lelkem Aminádáb négyesfogatai miatt.
Sol 7:1 Perdülj, perdülj, Szulamit! Perdülj, perdülj! Hadd nézzünk! Mit akartok nézni Szulamiton? Csak nem a tábori körtáncot?
Sol 7:2 Milyen kecsesek lépteid saruidban, fejedelmi leányzó! Csípőd hajlása, mint a nyaklánc, mely művészkezek alkotása.
Sol 7:3 Köldököd kerekded csésze, sohase legyen kevert bor híján! Hasad olyan, mint a búzarakás, melyet liliom szegélyez.
Sol 7:4 Két melled olyan, mint a gazella két ikerfia.
Sol 7:5 A nyakad, mint elefántcsont torony, szemeid, mint Hesebon tavai a népes város kapujánál; orrod, mint a Libanon tornya, amely Damaszkusz felé tekint.
Sol 7:6 Fejed, mint a Kármel, fejed haja, mint a bíbor, omló hullámai királyt fűznek rabláncra.
Sol 7:7 De szép vagy, milyen bájos, te kedves, te gyönyörűséggel teljes!
Sol 7:8 Termeted pálmafához hasonló, és melleid datolyafürthöz.
Sol 7:9 Azt mondtam magamban: "Felmegyek a pálmafára, és gyümölcse után nyúlok." Olyanok legyenek nékem melleid, mint annak fürtjei, és szád lehelete, mint az alma illata,
Sol 7:10 a szád legyen bor a legjavából, méltó arra, hogy kedvesem igya, hogy ajkával és fogával ízlelje!
Sol 7:11 A kedvesemé vagyok én, ő meg utánam eped.
Sol 7:12 Jöjj, kedvesem! Menjünk a mezőre, szálljunk meg a tanyákon:
Sol 7:13 reggel menjünk a szőlőkbe, lássuk, kihajtott-e már a szőlő, kinyílt-e a virágja, virágban áll-e a gránátalma? Ott adom neked szerelmemet!
Sol 7:14 A mandragórák illatot árasztanak, s ajtónk előtt mindenféle pompás gyümölcs; frisset is, régit is tettem el számodra, kedvesem!
Sol 8:1 Bár testvérem lennél, aki anyám keblén szopott! Akkor, ha az utcán rádtalálnék, megcsókolnálak, és senki sem vetne meg érte engem.
Sol 8:2 Magammal vinnélek, elvezetnélek anyám házába, aki nevelt engem, itatnálak fűszeres borral, gránátalmáim mustjával.
Sol 8:3 Balja a fejem alatt nyugszik, és jobbjával átölel engem.
Sol 8:4 Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai! Fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg csak maga nem akarja!
Sol 8:5 Ki az, aki feljön a pusztából gyönyörtől aléltan, kedvesére támaszkodva? Az almafa alatt keltettelek föl: itt szült téged anyád, itt hozott a világra édesanyád.
Sol 8:6 Tégy engem, mint pecsétgyűrűt a szívedre, mint pecsétnyomót a karodra, mert erős a szerelem, mint a halál, és könyörtelen a féltés, mint az alvilág, a szikrája izzó, tüzes szikra!
Sol 8:7 Tengernyi víz sem tudja eloltani a szerelmet, folyamok sem tudják elsodorni; ha valaki a háza egész vagyonát adja a szerelemért, vajon lenézik-e érte?
Sol 8:8 Van nekünk egy kis húgunk, nincs még neki keble, mit is tegyünk kishúgunkkal, ha majd kezét kérik?
Sol 8:9 Legyen fal, s építsünk ezüst ormot föléje; legyen ajtó, s borítsuk be cédruslapokkal!
Sol 8:10 Fal vagyok, de melleim már tornyok, ezért lettem kívánatos a szemében.
Sol 8:11 Szőlője volt Salamonnak Baál-Hamónban, s rábízta azt a csőszökre; terméséért ezer ezüstöt bárki is megadhat.
Sol 8:12 Az én szőlőm itt egészen az enyém; te, Salamon, az ezret csak tartsd meg magadnak, s kétszázat adj annak, akik őrzik gyümölcsét!
Sol 8:13 Ki a kertekben laksz, s barátok lesik szavadat: hadd halljam hangodat!
Sol 8:14 Fuss, kedvesem! Tégy úgy, mint a gazella, mint a szarvasborjú a balzsamos hegyeken!
Wis 1:1 Szeressétek az igazságot, ti föld bírái! Gondoljatok az Úrra jó lélekkel, keressétek őt szívetek egyszerűségében,
Wis 1:2 mert azok találnak rá, akik nem kísértik, s azoknak nyilvánítja ki magát, akik bíznak benne!
Wis 1:3 Az aljas gondolatok ugyanis eltávolítanak Istentől, s a próbára tett hatalom megfeddi a balgákat.
Wis 1:4 Mert nem tér a bölcsesség gonosz szándékú lélekbe, és nem lakik bűnnek adózó testben.
Wis 1:5 Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és visszariad, ha igaztalanság közelít.
Wis 1:6 A bölcsesség emberbarát lélek ugyan, de nem hagyja büntetlenül a káromló ajkának vétkét, mert Isten az ember veséit kutatja, a szívét jól megvizsgálja, és nyelvét meghallgatja.
Wis 1:7 Az Úr lelke ugyanis betölti a földkerekséget, s aki egybefogja a mindenséget, az tud is minden szóról!
Wis 1:8 Ezért senki sem maradhat rejtve, aki igaztalant beszél, nem kerüli el azt a büntető igazság,
Wis 1:9 mert az istentelennek számot kell adnia fondorlataiért, és beszédeinek híre eljut az Istenhez, hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket.
Wis 1:10 Hisz mindent meghall a féltékeny fül, s a zúgolódás moraja nem marad rejtve!
Wis 1:11 Kerüljétek tehát a hasztalan zúgolódást, s óvjátok nyelveteket a rágalomtól, mert beszéd titokban sem hangzik el büntetlenül, s a hazug száj megöli a lelket.
Wis 1:12 Ne törjétek magatokat a halál után tévelygő életetekkel, ne siettessétek romlástokat kezetek munkájával!
Wis 1:13 Hisz Isten nem alkotta a halált, és nem leli örömét az élők vesztén.
Wis 1:14 Azért teremtett mindent, hogy legyen, s a földkerekség nemzedékeit gyógyulásra szánta. Nincs meg bennük a romlás mérge, és nincs a földön az alvilág országa!
Wis 1:15 Az igazság ugyanis örök és halhatatlan.
Wis 1:16 A gonoszok azonban kézzel és szóval magukhoz édesgetik a halált, a barátjuknak hiszik, sorvadnak utána, szövetségre lépnek vele, és méltók is arra, hogy martalékává legyenek.
Wis 2:1 Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak: "Rövid az életünk ideje és szomorú, nincsen orvosság az ember halála ellen, és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból.
Wis 2:2 Mert semmiből lettünk és majd olyanok leszünk, mintha nem is lettünk volna, mert csak füst az éltető lehelet orrunkban, s a gondolat csak szikra szívünk lüktetésére:
Wis 2:3 ha ez elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek pedig elszáll, mint lenge szellő.
Wis 2:4 Idő múltán elfelejtik nevünket is, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhő szertefoszlik, eloszlik mint a köd, melyet a nap sugara elűz, és a melege földre sújt.
Wis 2:5 Olyan az életünk, mint az árnyék vonulása, és végünkből nincs visszatérés, mert le van pecsételve az, és nem tér vissza senki sem.
Wis 2:6 Rajta tehát! Éljünk a jelen javakkal, élvezzük a teremtést sietve, míg fiatalok vagyunk!
Wis 2:7 Töltekezzünk pompás borral és mirhával, ne menjünk el az évszak virágai mellett!
Wis 2:8 Koszorúzzuk magunkat rózsákkal, mielőtt elhervadnának, ne maradjon rét kicsapongásunktól érintetlen!
Wis 2:9 Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból, mindenütt rakjuk le vígságunk jeleit, mert ez a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk!
Wis 2:10 Nyomjuk el a szegény igazat, ne kíméljük az özvegyet, és ne tekintsünk a koros aggastyán ősz hajára!
Wis 2:11 Erőnk legyen az igazság mércéje, mert ami gyenge, az haszontalan!
Wis 2:12 Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen.
Wis 2:13 Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát.
Wis 2:14 Nézeteinknek ő a vádlója,
Wis 2:15 még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek.
Wis 2:16 Ő komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja.
Wis 2:17 Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége!
Wis 2:18 Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből.
Wis 2:19 Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát!
Wis 2:20 Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert -- amint mondja -- oltalomban részesül!"
Wis 2:21 Így gondolják ők, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket.
Wis 2:22 Nem ismerik Isten titkait, nem remélik a jóság bérét, és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát.
Wis 2:23 Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta,
Wis 2:24 a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.
Wis 3:1 Az igazak lelkei azonban Isten kezében vannak, s a halál kínja nem éri őket.
Wis 3:2 Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak, távozásukat balsorsnak vélték,
Wis 3:3 és végső romlásnak, hogy elmentek tőlünk, ők azonban békességben vannak,
Wis 3:4 ha kínt szenvedtek is az emberek szemében, reményük halhatatlansággal teljes,
Wis 3:5 kevés fenyítés után nagy javakban van részük, mert Isten próbára tette, és magához méltóknak találta őket.
Wis 3:6 Megvizsgálta őket, mint az aranyat a kohóban, és elfogadta őket egészen elégő áldozatul. Látogatásuk idején pedig
Wis 3:7 az igazak felragyognak, olyanok lesznek, mint a szikra, amely a nádasban tovaterjed,
Wis 3:8 ítélkeznek nemzeteken, és uralkodnak népeken, s az Úr lesz a királyuk örökké.
Wis 3:9 A benne bízók megértik az igazságot, s a hívek kitartanak mellette szeretetben, mert választottjai kegyben és békességben részesülnek.
Wis 3:10 A gonoszok pedig gondolataik szerint bűnhődnek, mivel lenézték az igazat, és eltávoztak az Úrtól.
Wis 3:11 Mert aki a bölcsességet és fegyelmet megveti, boldogtalan. A reményük hiú, fáradságuk hasztalan, és munkájuk hiábavaló,
Wis 3:12 asszonyaik esztelenek, gyermekeik gonoszak,
Wis 3:13 és nemzetségük elátkozott. Boldog a magtalan, ha szeplő nincs benne, ha bűnös ágyról nem tudott, és lesz gyümölcse az igaz lelkek látogatásakor.
Wis 3:14 Boldog az eunuch is, aki nem követett el kezével törvénysértést, és nem eszelt ki gonosz dolgot Isten ellen, mert elveszi a hűség kiváló jutalmát, s a legkedvesebb osztályrészt Isten templomában.
Wis 3:15 Mert a nemes törekvések gyümölcse dicsőséges, s a bölcsesség gyökere el nem pusztul.
Wis 3:16 A házasságtörők gyermekei azonban nem boldogulnak, s a törvénytelen ágynak ivadéka elpusztul.
Wis 3:17 Ha hosszú is az életük, becsületük nincsen, és öregkoruk végül tisztesség híjával lesz.
Wis 3:18 Ha pedig előbb meghalnak, nincsen reményük, sem vigaszuk a törvénykezés napján,
Wis 3:19 mert igaztalan nemzedéknek gonosz a vége!
Wis 4:1 De szép a tiszta nemzedék dicsőségében, mert halhatatlan az emlékezete, és ismert Isten és ember előtt.
Wis 4:2 Ha jelen van, utánozzák, ha távozott, visszakívánják. Koszorúval a fején, győztesként vonul fel az örökkévalóságba, miután elnyerte a szeplőtelen viadalok jutalmát.
Wis 4:3 De nincs haszon az istentelenek népes gyermekrajában, a fattyúhajtás nem bocsátja mélyre gyökerét, és nem tesz szert szilárd alapra,
Wis 4:4 mert ha ideig-óráig burjánzik is ága, gyenge lévén, a szél megingatja, s a vihar ereje gyökerestül kitépi.
Wis 4:5 A fejletlen hajtások letöredeznek, a gyümölcsük élvezhetetlen, fanyar ízű, és semmi hasznát sem lehet venni,
Wis 4:6 mert a törvénytelen együttlétből sarjadt gyermekek a bűnözés tanúi szüleik ellen ítéletük idején.
Wis 4:7 Az igaz azonban, haljon meg bár idő előtt, nyugalomra talál.
Wis 4:8 Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, és nem az évek száma méri, inkább az ember bölcsessége az igazi ősz haj,
Wis 4:9 s a szeplőtelen élet az igazi aggkor.
Wis 4:10 Mivel kedvessé lett Isten előtt, szeretetet talált, és ő elvitte, mert bűnösök között töltötte életét,
Wis 4:11 elragadta, hogy a gonoszság meg ne rontsa elméjét, s az álnokság meg ne tévessze lelkét.
Wis 4:12 Mert a könnyelműség igézete homályba burkolja a jót, s a csapongó szenvedély megrontja az ártatlan szívet.
Wis 4:13 Mivel hamar tökéletessé lett, hosszú időt töltött be.
Wis 4:14 Mert lelke kedves volt Isten előtt, sietve kiragadta őt a gonoszság közepéből. A népek látták, de meg nem értették, és nem vették szívükre azt,
Wis 4:15 hogy Isten kegyelme és irgalma vár szentjeire, és irgalmas látogatása választottjaira.
Wis 4:16 Az igaz azonban, ha meghalt, megítéli az életben maradt gonoszokat, s a hamar tökéletessé lett ifjúkor a bűnös hosszú életét.
Wis 4:17 Látják ugyanis a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle Isten, és miért helyezte őt az Úr biztonságba.
Wis 4:18 Látják őt és lenézik, az Úr azonban kineveti őket.
Wis 4:19 Ők pedig becstelen hullává lesznek, és gyalázatban lesz részük a holtak közt örökre, mert ő letaszítja az ilyen gőgösöket, hogy meg sem mukkannak, és ledönti őket alapjukról. Végső pusztulásra jutnak és nyögnek, emlékük pedig elenyészik.
Wis 4:20 Remegve jönnek elő, amikor bűneiket számon kérik, és törvényszegéseik vádlókként lépnek fel ellenük.
Wis 5:1 Akkor az igazak nagy bátorsággal állnak azok ellenébe, akik sanyargatták őket, és hiábavalónak gondolták fáradságukat.
Wis 5:2 Amikor ezt látják, iszonyú félelem rendíti meg őket, s elámulnak a nem várt, hirtelen üdvösség miatt.
Wis 5:3 Bánkódva mondják majd egymásnak, s elfogódott szívvel sóhajtoznak:
Wis 5:4 "Ezek azok, akiken egykor nevettünk, akikből csúfot űztünk! Mi, ostobák, életüket őrültségnek és végüket dicstelennek véltük.
Wis 5:5 Íme, mint számolják őket Isten fiai közé, s a szentek között van részük!
Wis 5:6 Valóban, letértünk az igazság útjáról, az igazság világa nem fénylett nekünk, s az értelem napja nem kelt fel számunkra!
Wis 5:7 Az igazságtalanság és romlás útjain elfáradtunk, bejártunk kietlen utakat, az Úr útjáról azonban nem tudtunk.
Wis 5:8 Mi hasznát láttuk a gőgnek? És mit nyertünk, ha a gazdagsággal kérkedtünk?
Wis 5:9 Mindez elmúlt, mint az árnyék, mint a szálló mendemonda,
Wis 5:10 mint a hajó, amely a hullámzó vizet átszeli, amelynek, ha elhaladt, nem találni nyomát, sem gerince ösvényét a habokon,
Wis 5:11 és mint a légben szálló madár, amelynek nem lehet meglelni útja nyomát, mert a lenge levegőn suhogó szárnyakkal csapkodva erővel hasít utat a légben, és szárnyát lebbentve tovarepül, s utána útjának semmi nyoma sem marad,
Wis 5:12 vagy mint ahogy a célba lőtt nyíl után, az átszelt levegő rögtön ismét összefolyik, úgyhogy nem lehet látni pályáját:
Wis 5:13 éppígy mi is, alighogy megszülettünk, máris elenyésztünk, s az erény semmi nyomát sem tudtuk felmutatni, sőt elemésztett minket gonoszságunk!"
Wis 5:14 Valóban, a gonosz reménye olyan, mint a szélfútta pehely, mint a könnyű hab, amelyet vihar kerget, mint a füst, amelyet a szél eloszlat, s mint az egynapos átutazó vendég emléke!
Wis 5:15 Az igazak ellenben örökké élnek, és jutalmuk az Úrnál van, gondjuk viselése a Magasságbelinél;
Wis 5:16 ezért nyerik el az ékesség országát s a szépség koronáját az Úr kezéből, mert jobbjával betakarja, és szentséges karjával megvédi őket.
Wis 5:17 Felveszi fegyverzetül haragvó indulatát és felfegyverzi a teremtést az ellenség megtorlására,
Wis 5:18 felölti mellvértnek az igazságosságot, és sisak gyanánt felteszi a kemény ítéletet;
Wis 5:19 felveszi győzhetetlen pajzsul a szentséget,
Wis 5:20 és dárdájává élesíti a bősz haragot. Vele együtt a világ is harcba száll az esztelenek ellen,
Wis 5:21 elröppennek a villámok jól találó nyilai, s a felhőkből, mint jól kivont íjból szállnak, és biztosan a célba csapódnak.
Wis 5:22 Belőlük, mint parittyából haragos jégkövek röpülnek, felzúdul ellenük a tenger vize, s a folyók háborogva elöntik őket.
Wis 5:23 Hatalmas vihar kel fel ellenük, és mint a forgószél, szétszórja őket, igazságtalanságuk pusztává teszi az egész földet, s a gonoszság felforgatja a hatalmasok trónját.
Wis 6:1 Hallgassatok tehát, királyok és értsetek! Okuljatok, akik kormányozzátok a föld határait!
Wis 6:2 Figyeljetek ti, akik sokaság fölött uralkodtok, és népek nagy számával hivalkodtok!
Wis 6:3 Mert az Úrtól nyertétek a hatalmat, s a Fölségestől az uralmat, aki számonkéri tetteiteket, és kifürkészi terveiteket;
Wis 6:4 mert, noha országa szolgái vagytok, nem ítéltetek igazul, nem tartottátok meg az igazság törvényét, és nem jártatok Isten akarata szerint.
Wis 6:5 Iszonyúan és hamar megjelenik nektek, mert szigorú ítélet vár a hatalmon levőkre!
Wis 6:6 A kicsiny ugyanis irgalmat talál, de kemény fenyítés vár a hatalmasokra,
Wis 6:7 mert Isten nem tart senki személyétől, és nem fél senki rangjától, hisz a kicsinyt is, a nagyot is ő alkotta, s egyaránt viseli gondját mindegyiknek.
Wis 6:8 Az erősekre azonban szigorúbb vizsgálat vár!
Wis 6:9 Hozzátok szól tehát szavam, ti királyok, hogy bölcsességet tanuljatok, és el ne essetek!
Wis 6:10 Mert, akik az igazságot igazságban megtartják, igazzá lesznek, s akik megtanulják, védelmezőre találnak.
Wis 6:11 Kívánjátok tehát szavaimat, vágyódjatok utánuk, és okulásban lesz részetek!
Wis 6:12 Ragyogó a bölcsesség és hervadhatatlan, és könnyen meglátják azok, akik szeretik; akik keresik, meg is találják.
Wis 6:13 Eléje megy azoknak, akik vágyódnak utána, s előre megmutatja nekik magát.
Wis 6:14 Aki kora hajnalban keresi, nem kell, hogy fáradjon, mert a portáján ülve találja.
Wis 6:15 Róla elmélkedni tökéletes okosság, aki érte virraszt, csakhamar gond nélkül lesz,
Wis 6:16 mert ő maga jár körül, s felkeresi azokat, akik hozzá méltók, vidáman jelenik meg nekik az utakon, és minden gondolatban találkozik velük.
Wis 6:17 Kezdete a legőszintébb vágy az okulás után,
Wis 6:18 az okulásra irányuló gond pedig szeretet, a szeretet pedig törvényeinek teljesítése, a törvények megtartása pedig a halhatatlanság teljessége,
Wis 6:19 a halhatatlanság pedig közel hoz Istenhez,
Wis 6:20 a bölcsesség kívánása tehát elvezet az örök uralomhoz.
Wis 6:21 Ha tehát kedvetekre van a trón s a jogar, ti népek fejedelmei, szeressétek a bölcsességet, hogy örökké országolhassatok!
Wis 6:22 Hogy mi a bölcsesség és hogyan keletkezett, íme, hirdetem, nem rejtem el előttetek Isten titkait, megvizsgálom a teremtés kezdetétől fogva, napvilágra hozom ismeretét, és nem hallgatom el az igazságot.
Wis 6:23 Nem járok a sápadt irigységgel, mert annak nincs köze a bölcsességhez.
Wis 6:24 A bölcsek nagy száma javára van a világnak, s az értelmes király erőssége a népnek.
Wis 6:25 Okuljatok tehát szavaimon, majd hasznát látjátok!
Wis 7:1 Hisz én csak halandó ember vagyok, hasonló a többihez, ivadéka a földből alkotott elsőnek. Anyám méhében formálódtam én is testté,
Wis 7:2 tíz hó folyamán álltam össze a vérben, a férfi magvából, az egyesülés gyönyöréből.
Wis 7:3 Születésem után én is a közös levegőt szívtam, ugyanolyan földre estem, mint mások, első szavam sírás volt, mint a többieké.
Wis 7:4 Pólyában neveltek sok vesződséggel,
Wis 7:5 mert a királyok közül egy sem kezdte másképp az életét.
Wis 7:6 Mindenki számára egy a belépés az életbe, s egy a távozás!
Wis 7:7 Ezért könyörögtem, és okosság adatott nekem, imádkoztam, és eljött hozzám a bölcsesség lelke.
Wis 7:8 Többre becsültem azt országnál és trónnál, s a gazdagságot hozzá mérve semminek tartottam,
Wis 7:9 nem tettem vele egy sorba drágakövet, mert minden arany hozzá képest csak kevés homok, s az ezüst mellette csupán sárnak számít.
Wis 7:10 Egészségnél, szépségnél jobban szerettem, s eltökéltem, hogy világosságul használom, mert a fénye soha el nem alszik.
Wis 7:11 De vele együtt a többi jó is hozzám jött, és mérhetetlen gazdagság volt a kezében.
Wis 7:12 Én pedig örvendtem mindnek, mivel a bölcsesség volt a vezérük, de nem tudtam, hogy mindezeknek ő az anyja!
Wis 7:13 Csalárdság nélkül sajátítottam el, és irigység nélkül adom tovább. Nem rejtem el gazdagságát,
Wis 7:14 mert kifogyhatatlan kincs az az embernek. Akik vele éltek, megszerezték Isten barátságát, mert a fegyelem adományai ajánlották őket.
Wis 7:15 Nekem pedig adja meg Isten, hogy bölcsen beszéljek, és gondolkodjam ahhoz méltón, aminek részese lettem, mivel ő a bölcsesség útmutatója, s egyben a bölcsek irányítója,
Wis 7:16 hisz kezében vagyunk mi is, meg szavaink is, és minden értelmesség, ügyesség és fegyelem.
Wis 7:17 Mert ő adta nekem a dolgok igaz tudását, hogy értsem a világ szerkezetét, az elemek erejét,
Wis 7:18 az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását, az évszakok váltakozását,
Wis 7:19 az évek körforgását, a csillagok állását,
Wis 7:20 az állatok természetét, a vadállatok dühét, a szelek erejét, az emberek gondolkodását, a növények különféleségét, a gyökerek erejét.
Wis 7:21 Ami rejtve van s ami látható, megismertem, mert a mindenség művésze, a bölcsesség, megtanított rá!
Wis 7:22 Benne ugyanis lélek van: értelmes és szent, egyetlen, sokféle és finom, ékesen szóló, gyors és szeplőtelen, biztos, kellemes, jót kedvelő és éles,
Wis 7:23 akadályt nem ismerő, jótékony, emberbarát, kegyes, állhatatos, szilárd, minden erővel teljes, mindent látó, minden szellemen átható, az értelmeseken, tisztákon, legfinomabbakon.
Wis 7:24 Mert minden gyorsnál gyorsabb a bölcsesség, tisztaságánál fogva mindenen áthatol,
Wis 7:25 mert Isten erejének lehelete, s a mindenható Isten dicsőségének tiszta csordulása. Nincs benne semmi szenny,
Wis 7:26 mert az örök világosság kisugárzása, Isten fölségének szeplőtelen tükre és jóságának képmása.
Wis 7:27 Bár egymagában van, mindent megtehet, bár egyedül marad, mindent megújít, nemzedékről-nemzedékre betér a szentek lelkébe, s őket Isten barátaivá és prófétákká avatja.
Wis 7:28 Mert Isten csak azt szereti, aki a bölcsesség bizalmasa,
Wis 7:29 mivel az ékesebb a napnál és minden csillagképnél, a fényhez hasonlítva különb annál is,
Wis 7:30 mert azt felváltja az éjjel, a bölcsességen azonban nem vesz erőt a gonoszság!
Wis 8:1 Elér tehát erejével egyik határtól a másikig, s a mindenséget üdvösen igazgatja.
Wis 8:2 Őt szerettem és kerestem ifjú koromtól, s azon voltam, hogy kedvesemmé tegyem, és szerelmes lettem szépségébe.
Wis 8:3 Nemes származásával dicsekszik, mivel Istennel együtt lakik. A mindenség Ura megkedvelte,
Wis 8:4 mert be van avatva Isten ismeretébe, és műveiben ő a tanácsadója.
Wis 8:5 Ha pedig a gazdagság kívánatos az életben, mi gazdagabb a mindeneket alkotó bölcsességnél?
Wis 8:6 Ha a megérzés sikerrel munkálkodik, van-e a létezők között nála különb művész?
Wis 8:7 És ha valaki az igazságot kedveli, fáradságának gyümölcsei kiváló erények, mert megtanít mértéktartásra és okosságra, igazságosságra és erősségre, melyeknél hasznosabb nincs az életben az embereknek.
Wis 8:8 Ha pedig valaki gazdag tudást kíván: ismeri ő a múltat, kifürkészi a jövőt, ért a fordulatos beszédhez, a talányok megfejtéséhez, előre tudja a jeleket s a csodákat, a korok és időszakok végét.
Wis 8:9 Eltökéltem tehát, hogy őt veszem életem társául, mert tudtam, hogy tanácsot ad nekem a jóra, és vigaszom lesz gondok és bánat közepette.
Wis 8:10 Dicsőségem lesz miatta a népek előtt, bár ifjú vagyok, becsületem lesz az öregeknél.
Wis 8:11 Az ítéletben elmésnek találnak, a hatalmasok elámulnak rajtam, s a fejedelmek arca megcsodál engem.
Wis 8:12 Ha hallgatok, megvárnak engem, ha szólok, felfigyelnek; ha még tovább beszélek, a szájukra teszik kezüket.
Wis 8:13 Ezenfelül általa halhatatlanságban lesz részem, s örök emléket hagyok az utánam jövőknek.
Wis 8:14 Népeket kormányzok, és nemzetek lesznek alattvalóim,
Wis 8:15 félelmetes fejedelmek rettegnek, ha rólam hallanak, a nép között kegyesnek mutatkozom, és a harcban hősnek.
Wis 8:16 Megtérve otthonomba, kipihenem magamat oldalán, mert nincs keserűség a társaságában, nincsen bosszúság a vele való együttlétben, csak vígság és öröm.
Wis 8:17 Mialatt ezeket magamban fontolgattam, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy halhatatlanság van a bölcsesség társaságában,
Wis 8:18 és nemes gyönyörűség a barátságában, el nem fogyó gazdagság a keze fáradságában, okulás a vele való szóváltásban, és jó hírnév a vele való társalgásban, körüljártam és kerestem, mint vehetném magamhoz.
Wis 8:19 Bár széptermetű ifjú voltam, és jó lélek jutott osztályrészemül,
Wis 8:20 vagy inkább: mivel jó voltam, hibátlan testbe érkeztem,
Wis 8:21 mégis láttam, hogy nem juthatok másként a birtokába, csak akkor, ha Isten megadja, -- és már ez is bölcsesség volt: tudni, hogy kinek az adománya az --, azért az Úr elé járultam, kértem őt, és szívem mélyéből így szóltam:
Wis 9:1 "Atyáim Istene, irgalom Ura, aki szavaddal teremtettél mindeneket,
Wis 9:2 és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál,
Wis 9:3 hogy igazgassa a földkerekséget szentségben és igazságban, és egyenes lélekkel igazságot tegyen:
Wis 9:4 add meg nekem a veled együtt trónoló bölcsességet, és ne zárj ki engem gyermekeid közül!
Wis 9:5 Hiszen szolgád vagyok, szolgálód gyermeke, gyenge, rövidéltű ember, elégtelen a jog s a törvények értésére.
Wis 9:6 Mert legyen bár valaki mégoly tökéletes is az emberek fiai között, a tőled eredő bölcsesség nélkül számba sem jöhet.
Wis 9:7 Te szemeltél ki engem néped királyává, fiaid és leányaid bírájává,
Wis 9:8 te mondtad, hogy templomot építsek szent hegyeden, és oltárt lakóhelyed városában, hasonmását a szent sátornak, amelyet kezdettől fogva készítettél.
Wis 9:9 Veled van bölcsességed, amely ismeri műveidet, s amely jelen volt akkor is, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemed előtt, és mi felel meg parancsaidnak.
Wis 9:10 Küldd el azt szent egedből, dicsőséged trónusától, hogy velem legyen és velem munkálkodjék, és megtudjam, mi kedves előtted!
Wis 9:11 Mert ő mindezeket tudja és érti, ezért józanul vezérel majd tetteimben, és megőriz engem hatalmával.
Wis 9:12 Akkor majd kedvesek lesznek cselekedeteim, igazságban vezérlem népedet, és méltó leszek atyám trónjára.
Wis 9:13 Mert melyik ember ismerheti Isten akaratát, és ki tudná elgondolni, mit kíván Isten?
Wis 9:14 Hiszen a halandók gondolatai bátortalanok, és terveink ingatagok,
Wis 9:15 mert a romlandó test teher a léleknek, s a földi sátor lehúzza a sokat tűnődő elmét.
Wis 9:16 Alig sejtjük azokat, amik a földön vannak, csak fáradsággal értjük meg azt, ami szemünk előtt van, az égieket pedig ki tudná kifürkészni?
Wis 9:17 Ki ismerte meg akaratodat, hacsak te nem adtál bölcsességet, s el nem küldted szent lelkedet a magasból?
Wis 9:18 Így lettek egyenessé a földön levők útjai, s így tanulták meg az emberek, mi tetszik neked, hisz a bölcsesség által menekültek meg, Uram, akik neked kezdettől fogva kedvesek voltak."
Wis 10:1 Ez óvta meg azt, akit Isten először formált, a földkerekség atyját, amikor még csak ő volt megteremtve;
Wis 10:2 ez vezette ki őt vétkéből, és adott hatalmat neki, hogy minden fölött uralkodjon.
Wis 10:3 Tőle pártolt el haragjában az igaztalan, azért pusztult el testvérgyilkos indulatában.
Wis 10:4 Mikor miatta özönvíz árasztotta el a földet, ismét a bölcsesség mentette meg, és vezérelte hitvány fa által az igazat.
Wis 10:5 Miután a népek gonosz tervükre egybegyűltek, ez találta és óvta meg az igazat, hogy Isten előtt feddhetetlen legyen, és erőssé tette fia szeretetével szemben.
Wis 10:6 Ez ragadta ki az igazat a gonoszok romlásakor, mikor az Ötvárosra hulló tűz elől menekült,
Wis 10:7 gonoszságuk bizonysága gyanánt ott van a füstölgő sivár vidék, az idétlen gyümölcsöt termő fák, s a hitetlen lélek emlékéül álló sóoszlop.
Wis 10:8 Mivel mellőzték a bölcsesség útját, nemcsak abban vallottak kárt, hogy a jót meg nem ismerték, hanem balgaságuk emlékét is hátrahagyták az embereknek, hogy el ne titkolhassák, amiben vétkeztek.
Wis 10:9 Hű szolgáit viszont a bölcsesség ragadta ki a szorongatásból.
Wis 10:10 Egyenes úton vezérelte a bátyja haragja elől menekülő igazat, megmutatta neki Isten országát, és megadta neki a szent dolgok ismeretét. Vesződsége közepette jóléthez segítette, és fáradságát bőséggel jutalmazta.
Wis 10:11 Vele volt kizsákmányolóinak ármányával szemben, és gazdagsághoz juttatta,
Wis 10:12 megőrizte ellenségektől, megóvta üldözőktől, és kemény viadalban neki juttatta a győzelmet, hogy belássa: a bölcsesség hatalmasabb mindennél.
Wis 10:13 Ez nem hagyta cserben az eladott igazat, hanem megóvta a bűntől, leszállt vele a verembe,
Wis 10:14 és nem hagyta el a bilincsekben sem, amíg meg nem hozta neki a kormánypálcát s a hatalmat elnyomói fölött. Meghazudtolta az ellene vádaskodókat, és örök hírnevet szerzett neki.
Wis 10:15 Ez ragadta ki a szent népet, a feddhetetlen ivadékot, az elnyomó nemzet hatalmából,
Wis 10:16 ez vonult be Isten szolgájának lelkébe, mire ő csodákkal és jelekkel állt ellen félelmes királyoknak.
Wis 10:17 Megadta az igazaknak kényszermunkájuk jutalmát, csodás utakon vezérelte őket, nappal lepel volt számukra, éjjel pedig csillagfény.
Wis 10:18 Átvitte őket a Vörös tengeren, átvezette őket a nagy vízen,
Wis 10:19 ellenségeiket pedig a tengerbe merítette, s a tenger mélységéből partra vetette. Ezért az igazak kifosztották a gonoszokat,
Wis 10:20 és énekkel dicsérték Uram, szent nevedet. Egyetértve magasztalták győztes kezedet,
Wis 10:21 a bölcsesség ugyanis megnyitotta a némák száját, s a gyermekek nyelvét ékesszólóvá tette.
Wis 11:1 Sikerre vezette vállalkozásaikat szent próféta vezetése mellett:
Wis 11:2 átkeltek lakatlan pusztaságon, és sivár helyeken ütöttek sátort.
Wis 11:3 Ellenálltak ellenségeknek, s megbosszulták magukat ellenfeleiken.
Wis 11:4 Szomjúságukban segítségül hívtak Téged, és vizet kaptak a meredek sziklából, szomjukat oltották a kemény kőszálból.
Wis 11:5 Amivel ellenségeik bűnhődtek, amikor nem volt innivalójuk, Izrael fiai annak bőségében örvendeztek,
Wis 11:6 s az nekik, amikor szűkölködtek, jótéteményül szolgált.
Wis 11:7 Mert a ki nem apadó folyó forrás vize helyett embervért adtál a gonoszoknak.
Wis 11:8 Amíg azok megfogyatkoztak, büntetésül a megölt kisdedekért, ezeknek váratlanul bőséges vizet adtál,
Wis 11:9 és megmutattad az akkori szomjúsággal, hogyan magasztalod fel a tieidet és pusztítod el ellenségeiket.
Wis 11:10 Amikor ugyanis megpróbáltatás érte őket, bár csak enyhe feddésben volt részük, megtudták, milyen kínokat szenvedtek a harag sújtotta gonoszok.
Wis 11:11 Azokat ugyanis, mint intő atya, próbára tetted, ezeket pedig, mint szigorú király, kérdőre vontad és elkárhoztattad.
Wis 11:12 Távol tőlük és jelenlétükben egyaránt kínt szenvedtek,
Wis 11:13 mert kétszeres bánat fogta el őket, és sóhajtottak, amikor a múltakra emlékeztek,
Wis 11:14 mert amikor hallották, hogy az, ami nekik bűnhődés, amazoknak javára szolgált, tudomást szereztek az Úrról, és csodálták az események végét.
Wis 11:15 Akit egykor gonoszul kitettek és gúnyolva elutasítottak, azt az események végén megcsodálták; szomjaztak ők, de nem úgy, mint az igazak!
Wis 11:16 Romlottságuk balga vélekedései miatt, amelyektől félrevezetve esztelen csúszómászókat és alávaló állatokat imádtak, büntetésül esztelen állatok raját bocsátottad rájuk,
Wis 11:17 hogy megtudják: mindenki azzal bűnhődik, ami által vétkezik.
Wis 11:18 Mert mindenható kezed, amely a világot a forma nélküli anyagból teremtette, küldhetett volna ellenük medvét, bősz oroszlánt seregestől,
Wis 11:19 vagy újfajta ismeretlen, dühös fenevadakat, amelyek tüzes párát lehelnek, sistergő gőzt fújnak, vagy szemükből rémes szikrát szórnak,
Wis 11:20 amelyek nemcsak ártással tudták volna őket tönkretenni, hanem puszta látásuk is holtra rémítette volna őket.
Wis 11:21 De eleshettek volna akár egyetlen lehelettől, üldözve saját tetteiktől, elszélesztve hatalmad fuvallatától, de te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél.
Wis 11:22 Csakis neked áll mindig módodban, megmutatni nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének?
Wis 11:23 Mert az egész világ olyan előtted, mint a mérleg mutatója, mint a földre hulló hajnali harmatcsepp,
Wis 11:24 mégis könyörülsz mindenen, mert módodban áll minden, s elnézed az emberek bűneit a bűnbánatért,
Wis 11:25 mert szereted mindazt, ami van, semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Mert ha gyűlöltél volna bármit is, meg sem teremtetted, s meg sem alkottad volna.
Wis 11:26 Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, amit nem hívtál létre?
Wis 11:27 Kímélsz mindent, mivel a tiéd, Uram, s az élőben leled örömedet!
Wis 12:1 De jó, de kegyes a szellemed, Uram, mindenben!
Wis 12:2 Ezért a tévelygőket megfedded egy keveset, vétkeikért megdorgálod őket, és lelkükre kötöd, hogy a gonoszságtól elfordulva benned higgyenek, Uram!
Wis 12:3 Így szent földed régi lakóitól is iszonyodtál ugyan,
Wis 12:4 mert utálatos dolgokat műveltek előtted: varázslást és förtelmes áldozatokat;
Wis 12:5 kegyetlenül megölték gyermekeiket, emberek belső részeit falták és vért szürcsöltek, amikor mint beavatottak titkos ünnepséget ültek.
Wis 12:6 A gyámoltalan teremtések gyilkos szülőit el akartad ugyan emészteni atyáink keze által,
Wis 12:7 hogy a föld, amely előtted mindennél kedvesebb, Isten gyermekeiben méltó telepeseket nyerjen,
Wis 12:8 de még őket is megkímélted, hisz ők is emberek, és sereged előőrse gyanánt darazsakat küldtél, hogy apránkint irtsák ki őket.
Wis 12:9 Nem mintha nem lett volna erőd, haddal vetni az igazak alá a gonoszokat, félelmes vadakkal, vagy egy kemény igével egyszeriben kiirtani őket.
Wis 12:10 Mégis apránként büntetted őket, hogy alkalmat adj bűnbánatra, bár tudtad, hogy gonosz volt eredetük, a romlottságuk velük született, és gondolkodásuk soha meg nem változik,
Wis 12:11 hisz istentelen fajzat voltak kezdettől fogva! Nem kellett tartanod senkitől sem, amikor büntetlenül hagytad bűneiket,
Wis 12:12 hisz ki mondhatná neked: "Mit cselekedtél?" Vagy ki szegülhetne ellen ítéletednek? Ki léphet fel ellened, mint az igaztalan emberek védője, és ki illethet váddal, ha elpusztulnak népek, melyeket alkottál?
Wis 12:13 Hisz nincsen kívüled Isten, aki gondját viselné a mindenségnek, hogy bizonyítanod kellene: nem ítéltél hamisan.
Wis 12:14 Nem vonhat kérdőre sem király, sem fejedelem azokért, akiket elveszítettél.
Wis 12:15 Mert igaz vagy, mindent igazságban intézel, úgy ítélsz, hogy nem illik hatalmadhoz kárhoztatni azt is, aki büntetést nem érdemel.
Wis 12:16 Hiszen hatalmad az igazságosság alapja, és mivel mindennek ura vagy, kész vagy mindent megkímélni.
Wis 12:17 Mutatsz ugyan erőt, ha kétségbe vonják hatalmad teljességét, és bünteted azok merészségét, akik nem ismernek téged,
Wis 12:18 de fékezed hatalmadat, enyhén ítélsz, és nagy kímélettel igazgatsz minket, mert nálad van a hatalom gyakorlása, amikor csak akarod!
Wis 12:19 Ezzel a bánásmóddal pedig arra tanítottad népedet, hogy az igaznak emberségesnek kell lennie, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy amikor ítélsz, alkalmat adsz a bűnök megbánására.
Wis 12:20 Ha már szolgáid halálra szánt ellenségeit ekkora kímélettel büntetted, s időt és alkalmat adtál nekik, hogy felhagyjanak a gonoszsággal,
Wis 12:21 mennyi gonddal ítéled akkor fiaidat, amikor atyáiknak esküvel, sőt szövetséggel javakat ígértél!
Wis 12:22 Amíg tehát fenyítesz minket, ellenségeinket sokszor korbácsolod, hogy mi is, amikor ítélkezünk, jóságodat meggondoljuk, s az ítéleten irgalmadat remélhessük.
Wis 12:23 Ezért azokat is, akik esztelen, gonosz életet éltek, azzal gyötörted leginkább, amit imádtak,
Wis 12:24 mert a tévelygés útjain túl messze jutottak, amikor az állatok legsilányabbjait hitték isteneknek, s úgy éltek, mint együgyű gyermekek.
Wis 12:25 Ezért szégyenteljes büntetést bocsátottál rájuk, mintha éretlen gyermekek lennének.
Wis 12:26 Mivel pedig nem hajlottak sem megszégyenítésre, sem korholásra, Istenhez illő ítéletet tapasztaltak,
Wis 12:27 mert amikor szenvedésük közben bosszankodva látták, hogy azok által bűnhődnek, amiket isteneknek gondoltak, felismerték, hogy ő az igaz Isten, akiről azelőtt tagadták, hogy ismerik, ezért jött el rájuk végső kárhozatuk!
Wis 13:1 Mert balgák mindazok az emberek, akikben nincs meg Isten ismerete, akik nem tudták a látható javakból megismerni azt, aki van, s a műveket szemlélve nem ismerték föl az alkotót,
Wis 13:2 hanem a tüzet, vagy a szelet, vagy az iramló levegőt, vagy a csillagok körét, vagy a víz árját, vagy a napot s a holdat tartották világot kormányzó isteneknek.
Wis 13:3 Ha már ezeket isteneknek gondolták, mert szépségük elbájolta őket, tudhatták volna, mennyivel kiválóbb ezek ura, hiszen a szépség szerzője alkotta mindezeket.
Wis 13:4 Ha pedig megcsodálták ezek erejét és tevékenységét, megérthették volna, hogy alkotójuk még erősebb,
Wis 13:5 mert a teremtmények nagyságából, szépségéből nyilván meg lehet ismerni azok teremtőjét.
Wis 13:6 De ezek ellen még csak kevesebb a kifogás, mert ők talán csak tévednek, miközben Istent keresik, és meg akarják találni.
Wis 13:7 Amikor ugyanis alkotásaival foglalkoznak, s azokat vizsgálják, megejti őket azok látása, mert annyira szép, amit látni lehet!
Wis 13:8 Ezeknek azonban még sincs mentségük,
Wis 13:9 mert, ha tudásban annyira vitték, hogy át tudták kutatni a világot, ennek urát ugyan miért nem tudták előbb megtalálni?
Wis 13:10 De boldogtalanok azok, és holt dolgokba vetik reményüket, akik emberi kéz művét hívják isteneknek, a mesterséges alkotást aranyból, ezüstből, az állatok képeit, vagy haszontalan követ, régi kéz munkáját.
Wis 13:11 Így, amikor a fafaragó alkalmas törzset vág az erdőből, gondosan lehántja egész kérgét, majd hozzáértő szorgalommal hasznos holmit készít az élet szolgálatára,
Wis 13:12 a munka hulladékát étel készítésére fordítja,
Wis 13:13 ami pedig megmarad belőle, és semmire sem alkalmas: a görbe és görcsökkel telenőtt fát üres idejében szorgalmasan kifaragja, gondos művészettel alakot ad neki, és ember képére formálja,
Wis 13:14 vagy valami hitvány állathoz szabja. Bevonja vörös agyaggal, pirosra keni pirosítóval, és minden foltját befesti,
Wis 13:15 aztán hozzáillő hajlékot készít, a falra illeszti és vassal megerősíti.
Wis 13:16 Tehát gondját viseli, hogy le ne essen, mert tudja, hogy az nem tud magán segíteni, hiszen csak képmás, és segítségre szorul.
Wis 13:17 Amikor pedig vagyonáért, gyermekeiért és feleségéért fogadalmat tesz és imádkozik, nem restell szólni ahhoz, ami lélek nélkül van,
Wis 13:18 az erőtlenhez könyörög egészségért, a holthoz esedezik életért, s a gyámoltalanhoz fordul segítségért,
Wis 13:19 szerencsés utat kér attól, ami lábát sem tudja mozdítani, keresetéért, munkájáért és minden ügye sikeréért ahhoz könyörög, ami semmire sem képes.
Wis 14:1 Más viszont, aki tengerre indul, és szilaj hullámokat készül átszelni, fadarabhoz esedezik, amely törékenyebb, mint a hajó, amely őt hordozza.
Wis 14:2 Mert a haszonvágy eszelte ezt ki, és hozzáértő ember bölcsessége építette,
Wis 14:3 s a te gondviselésed kormányozza, Atyánk, mivel a tengeren is adtál utat, és biztos ösvényt a hullámok között.
Wis 14:4 Megmutatod, hogy minden veszélytől meg tudod menteni még azt is, aki jártasság nélkül száll tengerre.
Wis 14:5 Hogy bölcsességed művei parlagon ne heverjenek, még a silány fára is rábízzák az emberek életüket, hajón szelik át a habokat, és életben maradnak.
Wis 14:6 Már régente is, amikor a gőgös óriások vesztüket lelték, a világ reménysége hajóra menekült, és kezed irányítása mellett átmentette a nemző magot az utókornak.
Wis 14:7 Mert áldott a fa, amely által igazság történik,
Wis 14:8 de átok éri a kézzel alkotott bálványt, és azt is, aki készítette. Az egyiket azért, mert megalkotta, a másikat pedig, mert romlandó létére istennek hívták.
Wis 14:9 Egyaránt utálat Isten előtt az istentelen és istentelen alkotása,
Wis 14:10 és készítőjével együtt a mű is bűnhődik.
Wis 14:11 Ezért a pogányok bálványai ítélet alá esnek, mert utálattá lettek Isten teremtményei közül, kísértéssé lettek az emberek lelkének, és tőrré a balgák lábának.
Wis 14:12 Mert a hűtlenség kezdete a bálványképek gondolata, kitalálásuk az élet rákfenéje.
Wis 14:13 Nem voltak ilyenek kezdettől fogva, ezért nem is maradnak meg örökké.
Wis 14:14 Mivel az ember hivalkodása által jöttek a világra, hirtelen elmúlás vár rájuk.
Wis 14:15 A keserű gyászban bánkódó atya ugyanis a tőle váratlanul elragadott fia képmását készítette, s azt, aki mint ember halt meg, most istenként tisztelte, és alattvalói között szertartásokat és áldozatokat rendelt.
Wis 14:16 Idővel az istentelen szokás megszilárdult, s e tévedést törvényként megtartották, és uralkodók parancsára faragott képeket imádtak.
Wis 14:17 Akiket pedig az emberek nem tudtak szemtől szembe tisztelni, mert távol laktak tőlük, azok képmását a távolból elhozták, a királyról, akit tisztelni akartak, hű képet készítettek, hogy a távollevőnek olyan készséggel hízelegjenek, mintha közöttük volna.
Wis 14:18 Tiszteletük ápolására pedig a művész becsvágya olyanokat is ösztönzött, akik azt nem ismerték,
Wis 14:19 mert, hogy megbízója kedvében járjon, azon fáradozott művészetével, hogy a hasonlóságot minél hívebben kifejezze.
Wis 14:20 A műalkotás szépségétől elbűvölt sokaság pedig most már istennek tartotta, akit kevéssel azelőtt mint embert tiszteltek.
Wis 14:21 Ekként vált az emberi élet kelepcéjévé, hogy az emberek akár érzelem, akár uralkodó előtt meghajolva, a másra nem ruházható nevet kőnek vagy fának adták.
Wis 14:22 És nem érik be azzal, hogy megtévedtek Isten ismeretében, hanem a tudatlanság nagy háborúságában élnek, és mindezt a sok rosszat még béke gyanánt magasztalják!
Wis 14:23 Mert amikor gyermekeiket feláldozzák, vagy titkos szertartásokat végeznek, s eszeveszett vad tivornyákat űznek,
Wis 14:24 nem ügyelnek sem az élet, sem a házasság tisztaságára, az egyik a másikat irigységből megöli, vagy házasságtöréssel keseríti.
Wis 14:25 Mindezek összekeverednek náluk, vérengzés, gyilkosság, lopás és csalárdság, vesztegetés, hűtlenség, lázadás és hamis eskü,
Wis 14:26 a jók zaklatása, a megfeledkezés Istenről, a lelkek fertőzése, természetellenes paráznaság, a házasság állhatatlansága, házasságtörés és kicsapongás.
Wis 14:27 Mert a gyalázatos bálványok imádása minden gonosznak oka, kezdete és bevégzése,
Wis 14:28 hisz vagy őrjöngnek jókedvükben, vagy hamisan jövendölnek, vagy gonoszul élnek, vagy könnyelműen hamis esküt tesznek,
Wis 14:29 mert amikor lélek nélküli bálványokban bizakodnak, nem tartanak a hamis eskü megtorlásától.
Wis 14:30 Ezért mind a kettőért méltán bűnhődnek: azért, hogy bálványokra hagyatkozva, Istenről hamisan vélekedtek, és mert hamisan esküdtek, csalárdul megvetve az igazságot;
Wis 14:31 mert nem azok hatalma, akikre esküt tettek, hanem a bűnösöknek járó büntetés követi mindig az igaztalanok botlását.
Wis 15:1 Te pedig, Istenünk, kegyes vagy és igaz, türelmes, és elnézéssel intézel mindent!
Wis 15:2 Még ha vétünk is, tieid vagyunk, hisz ismerjük hatalmadat, de nem vétünk többé, mert tudjuk, hogy hozzád tartozunk!
Wis 15:3 Mert téged megismerni: tökéletes igazságosság, és tudni igaz voltodat és hatalmadat: gyökere a halhatatlanságnak.
Wis 15:4 Nem is ejtett minket tévedésbe az emberek gonosz mesterségének e találmánya, sem az árnyékoló festés haszontalan munkája, a különféle színű faragott képmás,
Wis 15:5 amelynek látása vágyat kelt a balgában, úgyhogy megkívánja a holt kép élettelen alakját.
Wis 15:6 Akik készítik, akik szeretik, s akik tisztelik őket, azok a rosszat kedvelik és méltók, hogy ilyenekben legyen részük.
Wis 15:7 A fazekas is, miután a lágy agyagot fáradsággal meggyúrta, edényt formál, mindegyiket használatunkra, de ugyanabból az agyagból alakít tisztes célra szolgáló edényeket és ellenkező célra valókat. Hogy milyen legyen az edény használata, a fazekas dolga azt eldönteni.
Wis 15:8 Így rosszra fecsérelt fáradsággal istent készít abból az agyagból az, aki kevéssel ezelőtt lett a földből , és csakhamar visszatér oda, ahonnan vétetett, amikor a kölcsönbe kapott lelket tőle visszakövetelik.
Wis 15:9 De nem gondol azzal, hogy el fogja hagyni ereje, sem azzal, hogy élete rövid, hanem versenyre kel arany- és ezüstművesekkel, ércöntőkkel vetekszik, és nagyra van azzal, hogy hamis dolgokat alkot.
Wis 15:10 Pedig hamu a szíve, és hitvány föld a reménye, s élete értéktelenebb, mint az agyag,
Wis 15:11 mert nem ismeri azt, aki őt alkotta, aki tevékeny lelket lehelt belé, s az élet leheletét bele ihlette.
Wis 15:12 Hanem azt hiszi, hogy életünk játék csupán, hogy az ittlét hasznot hajtó vásár, hogy akárhonnan, még a rosszból is nyereséget kell húzni!
Wis 15:13 Pedig ő bárkinél jobban tudja, hogy vétkezik, amikor földi anyagból törékeny edényt is, bálványt is készít.
Wis 15:14 Balgák mindnyájan, és nyomorultabbak a korlátolt lelkénél néped ellenségei és leigázói,
Wis 15:15 mert a pogányok minden bálványát istennek tartják, holott azok sem szemüket nem használják, hogy lássanak, sem orrukat, hogy lélegzetet vegyenek, sem fülüket, hogy halljanak, sem kezük ujjait, hogy tapintsanak, és lábuk is lusta a járásra,
Wis 15:16 mert ember készítette őket, s olyan formálta, aki az élet leheletét kölcsönbe kapta. Mert egy ember sem alkothat magához hasonló istent,
Wis 15:17 halandó létére ugyanis csak holtat tud készíteni igaztalan kézzel. Hisz ő tökéletesebb azoknál, amiket imád, mert neki -- bár halandó -- élete van, azoknak pedig nincs.
Wis 15:18 Még a legnyomorultabb állatokat is imádják, mert a többivel összehasonlítva, ostobaságban alábbvalók náluk.
Wis 15:19 De még szépséget sem lehet látni ezeken az állatokon. nincs is részük Isten dicséretében s áldásában.
Wis 16:1 Ezért méltán szenvedtek kínokat ilyenek által, és lettek bestiák rajának prédája.
Wis 16:2 Népeddel azonban a fenyítés helyett jót tettél, és feltámadt étvágyuk csillapítására rendkívüli csemegét: fürjet készítettél nekik eledelül,
Wis 16:3 úgyhogy amazok, amikor enni kívántak, attól, amit láttak, s ami ellepte őket, még rendes étvágyukat is elvesztették, ezek viszont rövid nélkülözés után még rendkívüli falathoz is jutottak.
Wis 16:4 Mert azokra, az elnyomókra, könyörtelen nélkülözésnek kellett köszöntenie, ezeknek pedig meg kellett mutatni csupán, milyen kínokat szenvedtek ellenségeik.
Wis 16:5 Őket is fenyegette ugyan a vadállatok bősz dühe, amikor tekergő kígyók marásától pusztultak,
Wis 16:6 de nem tartott haragod mindvégig, csak intés céljából félemlítetted meg őket egy kissé, és megkapták menekvésük jelképét, amely törvényed parancsára figyelmeztette őket.
Wis 16:7 Mert aki odafordult, nem az által gyógyult meg, amit látott, hanem általad, mindenek megmentője által.
Wis 16:8 Ezzel is megmutattad ellenségeinknek, hogy te vagy az, aki minden bajtól megszabadítasz.
Wis 16:9 Azokat ugyanis a sáskák és legyek csípése megölte, és nem volt orvosság életük megmentésére, mert rászolgáltak, hogy ilyenek által pusztuljanak;
Wis 16:10 fiaidon ellenben még a mérges sárkányok marása sem fogott, ert irgalmad segítségükre sietett, és meggyógyította őket.
Wis 16:11 Megfenyítetted őket, hogy emlékezzenek parancsaidra, és hamarosan meggyógyultak, hogy azokról teljesen megfeledkezve ne nélkülözzék segítségedet.
Wis 16:12 Mert nem orvosolta őket sem gyógyfű, sem kenőcs, csak a te igéd, Uram, amely mindent meggyógyít!
Wis 16:13 Mert te vagy, Uram, akinek hatalma van élet és halál fölött, levezetsz az alvilág kapuihoz és újból felhozol.
Wis 16:14 Az ember ugyan ölni tud a gonoszsággal, de az élet elszállott leheletét nem hozhatja vissza, s az elvett lelket nem hívhatja vissza többé.
Wis 16:15 De a te kezed elől nem lehet menekülni!
Wis 16:16 Mert az istenteleneket, akik tagadták, hogy ismernek Téged, erős karod ostorozta: szokatlan zápor, jégeső, zivatar üldözte, és tűz emésztette őket.
Wis 16:17 Ami pedig legcsodásabb volt: a vízben, amely mindent elolt, a tűz annál is inkább erőre kapott, mert a teremtés az igazak megtorlója.
Wis 16:18 Néha megszelídült ugyan a tűz, hogy az istentelenek ellen küldött állatok el ne égjenek, s ők tulajdon szemükkel lássák, hogy Isten ítélete üldözi őket,
Wis 16:19 máskor azonban a tűz szokatlan erővel lobogott mindenfelől a vízben, hogy a gonosz föld termését elpusztítsa.
Wis 16:20 Népedet viszont angyalok eledelével tápláltad, és fáradság nélkül készült kenyeret adtál nekik az égből, amely minden gyönyörűséggel teljes, és minden íz édessége;
Wis 16:21 mert ajándékod megmutatta édességedet gyermekeid iránt, úgyhogy az mindenki kívánságának megfelelt és azzá változott, amit akartak.
Wis 16:22 A hó és jég ellenállt a tűz erejének, s el nem olvadt, s megtudták, hogy a tűz, amely a jégesőben is égett, és eső közben is villogott, az ellenség termését tette tönkre.
Wis 16:23 Ugyanakkor meg is feledkezett a saját erejéről, hogy az igazak táplálékhoz jussanak.
Wis 16:24 A természet ugyanis, amely neked, a teremtőnek szolgál, megfeszíti erejét a bűnösök fenyítésére, de lecsillapodik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak.
Wis 16:25 Ezért akkor is, mindenné átváltozva, a te mindeneket tápláló adományod szolgálatába állt, úgy, amint azt a hozzád fordulók kívánták,
Wis 16:26 hogy megtudják fiaid, kiket szerettél, Uram, hogy nem a különféle fajtájú gyümölcs táplálja az embert, hanem igéd tartja meg azokat, akik benned bíznak.
Wis 16:27 Mert amit a tűz el nem tudott emészteni, kevés napsugártól melegítve hamar elolvadt,
Wis 16:28 hogy mindenki megtudja: napkelte előtt kell áldani téged, és virradatkor fordulni hozzád imával!
Wis 16:29 A háládatlan reménye ugyanis elolvad, mint a téli dér, s elfolyik, mint a víz, amelynek nem veszik hasznát.
Wis 17:1 Mivel kifürkészhetetlenek a te ítéleteid, Uram, és kimondhatatlanok igéid, azért estek tévedésbe a bárdolatlan lelkek.
Wis 17:2 Amíg ugyanis azt hitték a gonoszok, hogy elnyomhatják a szent népet, a sötétség és a hosszú éjjel bilincsei megkötözték őket, úgyhogy tető alá zárva, s az örök gondviseléstől számkivetve feküdtek.
Wis 17:3 Amíg azt hitték, hogy titkos bűneik mellett, a feledés sötét leple alatt rejtve lehetnek, elszéledtek, iszonyúan megdöbbentek, és szörnyű ámulatukban megzavarodtak.
Wis 17:4 Még az őket befogadó zugban sem szabadultak a félelemtől, mert rettenetes zaj háborgatta őket, komor alakok jelentek meg előttük és félemlítették meg őket.
Wis 17:5 Semmiféle tűznek sem volt számukra elegendő világító ereje, de a csillagok lobogó fénye sem tudta e komor éjjelt beragyogni.
Wis 17:6 De hirtelen kigyúlt félelmes lángok jelentek meg nekik, és a soha nem látott jelenségtől megriadva, a látottakat a valónál rosszabbnak gondolták.
Wis 17:7 A bűvészek szemfényvesztése is kudarcot vallott, és csúfosan végződött a bölcsességgel való kérkedés próbája.
Wis 17:8 Akik ugyanis fogadkoztak, hogy kiűznek a beteg lélekből félelmet, nyugtalanságot, maguk is nevetséges aggódás betegei lettek,
Wis 17:9 mert akkor is, amikor nem ijesztette őket semmi rémség, ha mellettük állatok szaladtak vagy kígyók sziszegtek, megborzadtak, és remegve majdhogy ki nem múltak. Még a levegőbe sem mertek tekinteni, holott azt sehogysem lehet elkerülni.
Wis 17:10 Mivel ugyanis a gonoszság gyáva, tanúsítja azt is, hogy elítélik, és kegyetlen dolgokat vár mindig a zaklatott lelkiismeret.
Wis 17:11 A félelem ugyanis nem egyéb, mint a segítség gondolatának feladása.
Wis 17:12 Minél gyengébb tehát belül a remény, annál kínosabbnak érzik a bizonytalanságot a csapás forrása felől.
Wis 17:13 Azokat pedig, akik az alélt éjjelen, amely az alvilág mélységes fenekéről jött elő, egyazon álomba merülten feküdtek,
Wis 17:14 hol rémes kísértetek űzték, hol pedig a lélek kábultságában ernyedtek, mert hirtelen, váratlan félelem jött rájuk.
Wis 17:15 Így aztán, ha valaki leroskadt közülük, fogollyá lett, vasbilincs nélkül is börtönbe zárva.
Wis 17:16 Akit meglepett, akár földműves volt, akár pásztor vagy mezei munkás, el nem kerülhető kényszerbe jutott,
Wis 17:17 mert mindannyiukat egyazon sötétség bilincsei fogták. Akár suhogó szél volt az, akár sűrű lombú csalitból hangzott szépcsengésű madárszó, akár sebesen iramló víznek moraja,
Wis 17:18 akár aláhulló sziklák hatalmas robaja, akár ugrándozó állatok láthatatlan futása, vagy ordító vadállatok üvöltése, akár pedig a magas hegyekről verődő visszhang: mind megfélemlítette s megdermesztette őket.
Wis 17:19 Mert az egész földkerekség tündöklő fényben úszott, és fennakadás nélkül élhetett a munkának,
Wis 17:20 csak őrájuk borult a terhes éjjel, a rájuk váró sötétség képe. De a sötétségnél is inkább terhükre voltak önmaguknak.
Wis 18:1 Szentjeid ellenben a legtisztább fényt élvezték. Hallották ugyan azok hangját, de nem látták alakjukat, és magasztaltak Téged, mert nem szenvedték ugyanazt.
Wis 18:2 Akik azelőtt kárt vallottak, hálálkodtak, hogy nem szenvednek, és hogy különbség legyen, még ajándékot is kértek.
Wis 18:3 Ezért tűzoszlop volt vezetőjük az ismeretlen úton, és ártalom nélküli napot adtál nekik a dicső vándorláshoz.
Wis 18:4 Amazok viszont megérdemelték, hogy világosságtól megfosztva a sötétség börtönét szenvedjék, mert elzárva tartották gyermekeidet, akik által a törvény el nem múló világosságát kellett vennie a világnak.
Wis 18:5 Mivel elhatározták magukban, hogy megölik az igazak gyermekeit -- akik közül egy kitett gyermek megmenekült -- gyermekek nagy számát vetted el tőlük büntetésül, és elveszítetted mindnyájukat egyaránt a tengernyi vízben.
Wis 18:6 Előre hírét vették atyáink ennek az éjnek, hogy jól ismerve az esküvéseket, amelyekben hittek, bátrak legyenek.
Wis 18:7 Így bizalommal várta néped az igazak szabadulását és az istentelenek vesztét.
Wis 18:8 Amivel ugyanis az ellenséget sújtottad, azzal minket, akiket hívtál, felmagasztaltál.
Wis 18:9 Mert titokban áldoztak jámbor atyák igaz gyermekei, s egy lélekkel vállalták az igazságos törvényt, hogy jóban és bajban egyaránt osztoznak az igazak, és felhangzottak tőlük az atyák énekei.
Wis 18:10 Az ellenségek azonban éktelen kiáltással feleltek, és szerte hangzott azok jajszava, akik siratták gyermekeiket.
Wis 18:11 Ugyanaz a büntetés sújtott szolgát, urat egyaránt, s az alattvaló ugyanazt szenvedte, mint a király.
Wis 18:12 Egyazon halálnem által valamennyinek számtalan volt a halottja; az élők nem győztek temetni, mert legféltettebb magzataik egycsapásra halálukat lelték.
Wis 18:13 Mert akik varázslások miatt mindvégig hitetlenek maradtak, az elsőszülöttek vesztekor végre mégis elismerték, hogy ők Isten népe.
Wis 18:14 Mert mialatt mély csend borult mindenre, s az éjjel sietős útja közepén tartott,
Wis 18:15 mindenható igéd az égből, királyi trónodról, ott termett a pusztulásra szánt föld közepén mint egy zord harcos.
Wis 18:16 Vissza nem vonható parancsodat hordozta éles pallos gyanánt, ott állt és betöltött mindent halállal, az eget érte, miközben a földön állt.
Wis 18:17 Akkor hirtelen gonosz álomképek háborgatták, és váratlan félelem szállta meg őket,
Wis 18:18 az egyik itt esett össze félholtan, a másik amott, és tudtul adta halála okát, amely miatt vesznie kellett.
Wis 18:19 Mert az őket háborító álmok ezt előre jelezték, hogy meg ne haljanak anélkül, hogy tudnák, miért kellett kegyetlenül szenvedniük.
Wis 18:20 Az igazakat is illette ugyan a halál megpróbáltatása, és sokakat ért romlás a pusztában, de nem tartott soká haragod,
Wis 18:21 mert feddhetetlen férfi sietve közbenjárt a népért; elővette szolgálata pajzsát: imával kérlelt és engesztelő tömjénnel, szembeszállt a haraggal, véget vetett a csapásnak, és megmutatta, hogy ő a te szolgád!
Wis 18:22 Legyőzte a zavargást; nem testi erővel, sem fegyver hatalmával, hanem szavával győzte meg a fenyítőt: hivatkozott az atyáknak tett eskükre és a szövetségekre.
Wis 18:23 Mert amikor már halomra hullottak a halottak, közbelépett és véget vetett a haragnak, s útját szegte annak az élők előtt.
Wis 18:24 Leomló ruháján rajta volt az egész világ, a négy sor kőbe az atyák dicsősége volt metszve, és fejdíszébe fönséged volt belevésve.
Wis 18:25 Meghátrált ezek elől az öldöklő, visszahökkent tőlük, mert haragodból a puszta próba is elég volt.
Wis 19:1 Az istentelenekre azonban mindvégig ránehezedett a könyörtelen harag, mert előre tudta, mit tesznek a jövőben:
Wis 19:2 hogy miután megengedték távozásukat, és sebbel-lobbal útnak indították őket, megbánják majd, és üldözik őket.
Wis 19:3 Még a gyásszal voltak elfoglalva, még jajgattak a halottak sírjánál, és máris újabb balga gondolatra jutottak: mint szökevényeket vették üldözőbe, akiket könyörögve küldtek el.
Wis 19:4 Megérdemelt végzet hajtotta őket ilyen vég felé, s engedte elfelejteni a történteket, hogy fenyítésük hátralevő büntetése teljessé legyen,
Wis 19:5 és néped csodás módon átkeljen, ők pedig szokatlan halált leljenek.
Wis 19:6 Az egész teremtés ugyanis teljesen ujjáalakult természetében, hogy parancsaid szolgálatára álljon, és gyermekeidet sértetlenül megóvja.
Wis 19:7 Mert felhő árnyéka borította táborukat, s ott, ahol azelőtt víz állt, szárazföld bukkant elő: jól járható út a Vörös-tengerben, zöldellő mező a nagy mélység közepén.
Wis 19:8 Átvonult rajta az egész nép kezed oltalma alatt, és bámulatos csodáidat szemlélte;
Wis 19:9 legelésztek, mint a lovak, szökdeltek, mint a bárányok, és dicsértek téged, Uram, aki megmentetted őket.
Wis 19:10 Visszagondoltak arra, amit átéltek idegen földön; hogy állati utódlás helyett a föld legyet termett, és vízi állatok helyett a folyó töméntelen békát ontott,
Wis 19:11 aztán pedig madarak szokatlan keletkezését látták, amikor mohóságtól hajtva csemegét kértek,
Wis 19:12 mert vágyuk csillapítására fürj szállt fel a tenger felől. De a büntetések sem sújtották a bűnösöket előzetes jelek, csattogó villámcsapások nélkül. De méltán is szenvedtek gonosztetteikért,
Wis 19:13 mert utálatos idegengyűlöletet tanúsítottak, amíg mások nem fogadtak be ismeretlen jövevényeket, ők jószándékú vendégeket vetettek szolgaságba.
Wis 19:14 És még egy: Azokra is ítélet vár, akik nem fogadták szívesen az idegeneket,
Wis 19:15 ők azonban ünnepségek között fogadták be őket, de miután ugyanazon jogok részesei lettek, kemény kényszerrel sanyargatták őket.
Wis 19:16 De sújtotta is őket a vakság, úgy, amint azokat ott, az igaz ajtaja előtt, amikor hirtelen sötétség borult rájuk, és mindegyikük az ajtaja bejáratát kereste.
Wis 19:17 Az elemek ugyanis elváltoztak egymáshoz való viszonyukban, mint ahogy a húros hangszeren különböző hangok váltakoznak, noha mindegyiknek zengése ugyanaz marad. Ez nyilvánvaló a történtek tüzetes szemléletéből.
Wis 19:18 Szárazföldi állatok ugyanis vízzé változtak, és vízi állatok kimentek a szárazra.
Wis 19:19 A tűz felfokozta erejét a vízben, a víz pedig elfeledkezett oltó természetéről.
Wis 19:20 A lángok nem bántották a bennük járó romlandó állatok testét, és nem olvasztották fel a könnyen olvadó jó eledelt, amely jéghez hasonlított. Mindezek által ugyanis naggyá és dicsővé tetted, Uram, népedet. Nem vetetted meg, sőt mindenkor és mindenütt velük voltál!
Sip 1:1 Nagy és jelentős bölcsességet mutatott be nekünk a Törvény, a Próféták és a többi utánuk következő író, akik miatt meg kell dicsérni Izraelt tudományáért és bölcsességéért.
Sip 1:2 Mivel pedig úgy illik, hogy ne csak a héber nyelven beszélők okuljanak, hanem lehetőleg a kívülállók is gyarapodjanak élőszó és írás útján a tudásban,
Sip 1:3 azért nagyatyám, Jézus, aki a Törvény és a Próféták és a többi atyánktól ránk hagyott könyvek beható tanulmányozására adta magát, indítást érzett magában, hogy ő is írjon valamit, ami a tudományhoz és a bölcsességhez tartozik,
Sip 1:4 hogy a tanulni vágyók ezekkel is megismerkedjenek és mindinkább törekedjenek megerősödni a Törvény szerinti életben.
Sip 1:5 Kérlek tehát titeket, hogy jóakarattal jöjjetek és megfeszített figyelemmel olvassátok ezeket. Legyetek azonban elnézéssel, ha a Bölcsesség képmásának követésében a szavakat nem választottuk meg helyesen,
Sip 1:6 hiszen a héber kifejezések veszítenek erejükből, amikor azokat más nyelvre fordítják.
Sip 1:7 Egyébként nemcsak ez a könyv, hanem maga a Törvény, a Próféták és a többi szent könyv is nem csekély eltérést mutat, ha őket eredeti szövegben olvassuk.
Sip 1:8 Mert amikor Ptolemajosz Euergetész király idejében, a harmincnyolcadik esztendőben Egyiptomba jöttem, és itt hosszabb időt töltöttem, találtam itt hátrahagyott könyveket, amelyek nem csekély és éppen nem megvetendő tudományra vallanak.
Sip 1:9 Ezért jónak és szükségesnek láttam, hogy én is némi gondot és fáradságot szenteljek e könyv lefordítására.
Sip 1:10 Sok virrasztást és tanulást szántam ez idő alatt arra, hogy a könyvet befejezzem és közrebocsássam azok használatára, akik igazán meg akarják érteni és tanulni,
Sip 1:11 hogyan kell viselkedniük azoknak, akik az Úr törvényéhez akarják szabni életüket.
Sir 1:1 Minden bölcsesség az Úrtól, Istentől van, és vele volt mindig, öröktől fogva.
Sir 1:2 A tenger fövenyét, az esőcseppeket, az örökkévalóság napjait ki tudná megszámlálni? Az ég magasságát, a föld szélességét, az óceán mélységét ki tudná megmérni?
Sir 1:3 Isten mindent megelőző bölcsességét ki tudná megvizsgálni?
Sir 1:4 Mindennél előbb teremtette a bölcsességet, s a bölcs értelem öröktől fogva van.
Sir 1:5 A bölcsesség forrása Isten igéje a magasságban, útjai öröktől fogva való parancsok.
Sir 1:6 Kinek tárták föl a bölcsesség gyökerét, és ki ismerte meg fortélyait?
Sir 1:7 Ki előtt tárult fel, ki előtt nyilvánult meg a bölcsesség tanulsága, és ki értette meg sokféle útját?
Sir 1:8 Egy a fölséges, mindenható Teremtő, a hatalmas király, a szerfölött félelmetes: Isten, aki trónján ül és országol.
Sir 1:9 Ő teremtette azt a Szentlélek által, ő az, aki látta, számba vette s megmérte,
Sir 1:10 és kiöntötte minden művére, minden testre az ő adománya szerint, és adta azoknak, akik szeretik őt.
Sir 1:11 Az Úr félelme tisztesség és dicsőség, vígság és örömkoszorú;
Sir 1:12 az Úr félelme szívet derít, vígságot, örömet ad és hosszú életet.
Sir 1:13 Aki féli az Urat, jól jár a végén, és halála napján áldásban részesül.
Sir 1:14 Isten szeretete tisztes bölcsesség;
Sir 1:15 akiknek szeme előtt megjelenik, örvendeznek látásán és csodái megismerésén.
Sir 1:16 A bölcsesség kezdete az Úr félelme. Ezt az Úr a hívőkkel együtt, anyjuk méhében teremti, a kiválasztott nőkkel együtt jár, s az igazakban és a hívőkben megnyilvánul.
Sir 1:17 Az Úr félelme jámbor tudás,
Sir 1:18 a jámborság pedig megőrzi a szívet és igazzá teszi, vígságot és örömöt szerez.
Sir 1:19 Aki féli az Urat, annak jó sora lesz, és végső napjain áldásban részesül.
Sir 1:20 A bölcsesség teljessége Isten félelme; gyümölcseiből bőség fakad:
Sir 1:21 egész házát megtölti termésével, s a tárházakat kincseivel.
Sir 1:22 A bölcsesség koronája az Úr félelme, amely teljes jólétet és üdvös gyömölcsöt terem.
Sir 1:23 Ő látta azt és megszámlálta, mindkettő Isten ajándéka.
Sir 1:24 Tudást és okos belátást juttat a bölcsesség, és gyarapítja a hozzá ragaszkodók dicsőségét.
Sir 1:25 A bölcsesség gyökere az Úr félelme, ágai pedig: maga a hosszú élet.
Sir 1:26 A bölcsesség tárházaiban bölcs értelem és jámbor tudás van; a bűnösök ellenben utálják a bölcsességet.
Sir 1:27 Az Úr félelme kiűzi a bűnt,
Sir 1:28 mert aki félelem nélkül van, meg nem igazulhat, mivel haragjának indulata bukását okozza.
Sir 1:29 A békén tűrő szenved egy ideig, azután pedig vígságban lesz része;
Sir 1:30 okossága egy ideig elrejti gondolatait, később pedig sokak ajka hirdeti okosságát.
Sir 1:31 A bölcsesség tárházaiban tanulságos mondások vannak;
Sir 1:32 a bűnös azonban utálja Isten tiszteletét.
Sir 1:33 Fiam! Ha bölcsességre vágysz, tartsd meg a törvényt, és Isten megadja azt neked,
Sir 1:34 mivel az igazi bölcsesség és műveltség az Úr félelme, s ami kedves előtte,
Sir 1:35 az a hűség és az alázatosság.
Sir 1:36 Ne légy engedetlen az Úr félelmével szemben, és ne járulj eléje megosztott szívvel!
Sir 1:37 Ne légy kétszínű az emberek előtt, és ne kövess el botlást ajkaddal!
Sir 1:38 Légy ezekben óvatos, hogy el ne essél, és szégyent ne hozz magadra,
Sir 1:39 hogy az Úr le ne rántsa a leplet titkaidról, és le ne sújtson rád a gyülekezet közepette,
Sir 1:40 mert álnokul közeledtél az Úrhoz, és szíved tele volt csellel és hamissággal.
Sir 2:1 Fiam, ha Istennek szolgálni kívánsz, légy állhatatos a jámborságban és az istenfélelemben, és készülj fel a megpróbáltatásra!
Sir 2:2 Alázd meg szívedet és légy állhatatos, hajtsd füledet a bölcs igék befogadására; ne légy elhamarkodott a kísértés napján!
Sir 2:3 Viseld el, ha Isten késni látszik; ragaszkodj Istenhez és tűrj, hogy végül is gyarapodjon életed!
Sir 2:4 Fogadd el mindazt, ami rád ki van szabva, tűrd el, szenvedve bár, és viseld békével megaláztatásodat,
Sir 2:5 mert az aranyat és ezüstöt tűzben teszik próbára, a kedves embereket pedig a megaláztatás kemencéjében.
Sir 2:6 Bízzál Istenben, ő majd gondodat viseli; remélj benne, akkor egyenes úton járhatsz, maradj félelmében, és öregedjél meg benne!
Sir 2:7 Akik félitek az Urat, várjátok irgalmát; el ne pártoljatok tőle, hogy el ne essetek!
Sir 2:8 Akik félitek az Urat, higgyetek benne, akkor nem marad el jutalmatok;
Sir 2:9 akik félitek az Urat, bízzatok benne, akkor gyönyörűségtekre lesz az ő irgalma;
Sir 2:10 akik félitek az Urat, szeressétek őt, akkor szívetek felderül!
Sir 2:11 Nézzétek, fiaim, az előbbi nemzedékeket, és véssétek eszetekbe: senki sem vallott szégyent, aki bízott az Úrban!
Sir 2:12 Volt-e, aki parancsai mellett kitartott, és szégyenben maradt. Volt-e, aki hozzá kiáltott, és ő elnézett fölötte?
Sir 2:13 Mert Isten kegyes és irgalmas, megbocsátja a bűnöket a szorongatás napján, és megvéd mindenkit, aki őt igazságban keresi.
Sir 2:14 Jaj a megosztott szívnek, a bűnös ajaknak, a gonosz kéznek, a földön két úton járó bűnösnek!
Sir 2:15 Jaj a lankadt szívűeknek, akik nem bíznak Istenben! Nem is találnak ezért nála oltalmat!
Sir 2:16 Jaj azoknak, akik elvesztették türelmüket, akik elhagyták az egyenes utakat, és gonosz utakra tértek!
Sir 2:17 Mitévők lesznek, ha az Úr elkezdi a vizsgálatot?
Sir 2:18 Akik félik az Urat, nem engedetlenek szavával szemben, s akik szeretik őt, útjához tartják magukat.
Sir 2:19 Akik félik az Urat, keresik azt, ami neki kedves, s akik szeretik őt, eltelnek törvényével.
Sir 2:20 Akik félik az Urat, elkészítik szívüket, és megalázzák magukat előtte.
Sir 2:21 Akik félik az Urat, megtartják parancsait, és békével tűrnek, amíg rájuk nem tekint,
Sir 2:22 és mondják: "Ha bűnbánatot nem tartunk, az Úr kezébe esünk, és nem az emberek kezébe;
Sir 2:23 Mert amekkora az ő nagysága, akkora az ő irgalma is!"
Sir 3:1 Bölcsesség fiai az igazak gyülekezete; nemzedékük engedelmesség és szeretet.
Sir 3:2 Hallgassátok, fiúk, az atyáról szóló törvényt, és szerinte cselekedjetek, hogy üdvösséget leljetek.
Sir 3:3 Mert Isten tekintélyt adott az atyának a gyermekek előtt, és megszabta az anya jogát a gyermekekkel szemben.
Sir 3:4 Aki szereti Istent, bűneiért engeszteli; tartózkodik tőlük, és mindennapi imája meghallgatásra talál.
Sir 3:5 Kincset gyűjt, aki megbecsüli anyját;
Sir 3:6 aki tiszteli atyját, örömét leli gyermekeiben, s amikor imádkozik, meghallgatásra talál.
Sir 3:7 Aki tiszteli atyját, hosszú életű lesz, s aki szót fogad atyjának, felüdíti anyját.
Sir 3:8 Aki féli az Urat, tiszteli szüleit; úgy szolgál életadóinak, mint urainak.
Sir 3:9 Tettel és szóval, készséges türelemmel tiszteld apádat,
Sir 3:10 hogy áldása szálljon rád, és áldása mindvégig megmaradjon.
Sir 3:11 Az apa áldása megszilárdítja a gyermekek házát, az anya átka pedig fenekestül felforgatja.
Sir 3:12 Ne keresd dicsőségedet apád lenézésében, mert az ő szégyene nem válik becsületedre;
Sir 3:13 Az ember becsülete ugyanis apja jó nevétől van, s a meg nem becsült apa szégyene a fiának.
Sir 3:14 Fiam! Legyen gondod apádra öregségében, és ne keserítsd őt életében!
Sir 3:15 Ha meg is fogyatkozik értelmében, légy elnéző iránta, és meg ne vesd őt erőd teljességében! Az apa iránt tanúsított tisztelet ugyanis nem megy feledésbe,
Sir 3:16 és anyád hibájáért jóval fizetnek neked:
Sir 3:17 a jótett fejében gyarapodsz majd, a szorongatás napján javadra számítják neked, és bűneid elillannak, mint a dér a melegben.
Sir 3:18 Mily gonosz hírben áll, aki cserbenhagyja apját, és Istentől megátkozott, aki keseríti anyját!
Sir 3:19 Fiam! Végezd dolgaidat alázatosan, akkor emberi dicsőségnél is jobban szeretnek.
Sir 3:20 Minél nagyobb vagy, annál inkább alázkodjál mindenben, akkor kegyet találsz Istennél,
Sir 3:21 mert egyedül Istennek nagy a hatalma, és őt dicsérik az alázatosak.
Sir 3:22 Ami nálad magasabb, azt ne keresd, ami erődet meghaladja, azt ne firtasd! Azzal törődj mindig, amit Isten neked meghagyott, és ne légy kíváncsi többi művére!
Sir 3:23 Mert nincs arra szükséged, hogy szemléld azt, ami el van rejtve.
Sir 3:24 Ne törd magadat nagyon a felesleges dolgok után, és ne légy kíváncsi többi művére!
Sir 3:25 Mert sok olyant jelentett ki neked, ami meghaladja az ember értelmét.
Sir 3:26 Sokakat vitt tévedésbe vakmerő kíváncsiságuk, és tartja gonosz képzelődésben elméjüket.
Sir 3:27 A dacos szív rosszul jár a végén, s aki kedveli a veszélyt, elvész benne.
Sir 3:28 A szív, amely két úton halad, nem ér el sikert; a gonosz szívű megbotlik rajtuk.
Sir 3:29 A dacos szívnek sok a szenvedése, s a bűnös ember bűnre bűnt halmoz.
Sir 3:30 A dölyfösök gyülekezete számára nincs gyógyulás, mert bűnös sarj vert gyökeret bennük, és nem veszik észre.
Sir 3:31 A bölcs szív megérti a bölcsek mondásait, s a figyelmes fül kész örömmel fogadja be a bölcsességet.
Sir 3:32 A bölcs és értelmes szív tartózkodik a bűntől, és előhalad az igazság cselekedeteiben.
Sir 3:33 A víz eloltja a lobogó tüzet, az alamizsna pedig ellenáll a bűnnek.
Sir 3:34 Mert Isten letekint arra, aki irgalmasságot cselekszik, gondja lesz rá a jövőben, hogy botlása idején támaszt találjon.
Sir 4:1 Meg ne vond, fiam, a szegénytől az alamizsnát, és el ne fordítsd szemedet a szűkölködőtől!
Sir 4:2 Ne vesd meg az éhezőt, és ne keserítsd a szegényt ínségében;
Sir 4:3 ne szomorítsd a szűkölködő szívét, és ne vond meg az adományt attól, aki sínylődik;
Sir 4:4 ne utasítsd el a nyomorult kérését, és ne fordítsd el arcodat a nélkülözőtől!
Sir 4:5 Ne fordítsd el szemedet a szegénytől haragodban, és ne adj okot arra, hogy a könyörgők hátad mögött megátkozzanak,
Sir 4:6 mert meghallgatásra talál annak a könyörgése, aki megátkoz téged lelke keserűségében: meghallgatja őt a Teremtője!
Sir 4:7 Kedveltesd meg magad a szegények közösségében, légy alázatos a vének előtt, és hajts fejet az előkelőknek!
Sir 4:8 Hallgasd meg a szegényt kelletlenség nélkül; add meg, amivel tartozol, és viszonozd nyájasan köszöntését!
Sir 4:9 Mentsd ki az elnyomottat a kevély kezéből, és ne húzódozz attól,
Sir 4:10 hogy igazságot szolgáltass! Légy irgalmas az árvákhoz, mintha apjuk volnál, olyan légy anyjukhoz, mint a férj,
Sir 4:11 akkor engedelmes fia leszel a Fölségesnek, s ő anyádnál is jobban megkönyörül rajtad!
Sir 4:12 A bölcsesség életet lehel fiaiba, oltalmába fogadja azokat, akik keresik, s előttük jár az igazság útján.
Sir 4:13 Akik szeretik, az életet szeretik, akik virradatkor keresik, kegyelmet találnak nála.
Sir 4:14 Akik megragadják, azoknak élet jut osztályrészül; ahová belép, ott áldásban részesít Isten.
Sir 4:15 Akik szolgálnak neki, a Szentnek szolgálnak, akik szeretik őt, azokat Isten is szereti.
Sir 4:16 Aki hallgat rá, népek fölött ítélkezik, aki figyel rá, biztonságban lakik.
Sir 4:17 Aki bízik benne, el is nyeri, és utóda bizton birtokolja;
Sir 4:18 mert kísértően jár el vele, s előbb próbára teszi őt;
Sir 4:19 félelembe, rettegésbe ejti és megkísérti, fenyítése sanyarúságával sújtja őt, amíg csak ki nem próbálja gondolkodását, és meg nem bízik benne.
Sir 4:20 Szilárddá teszi, egyenes úton vezérli, s eltölti örömmel,
Sir 4:21 és felfedi előtte titkait; tárházba gyűjti számára a tudást és az erény ismeretét.
Sir 4:22 De ha tévútra tér, elhagyja őt, és ellenségei kezére adja.
Sir 4:23 Figyeld, fiam, az idők járását, és kerüld a rosszat!
Sir 4:24 Ne átallj igazat mondani életed kedvéért!
Sir 4:25 Mert van szégyenkezés, amely bűnre vezet, és van szégyenkezés, amely tiszteletet és kegyelmet szerez.
Sir 4:26 Ne keresd javadat önmagad kárára, és ne kövess el hazugságot lelked vesztére!
Sir 4:27 Ne restelkedj társad miatt, ha bajba kerül.
Sir 4:28 Ne tartsd vissza a beszédet mentésre alkalmas időben és ne rejtsd el bölcsességedet a maga díszében,
Sir 4:29 mert a beszédről ismerni fel a bölcsességet, s az okosságot, a belátást és a tudományt az okosnak szaváról, de bizonysága az erényes cselekedetekben van.
Sir 4:30 Ne mondj ellent igaz beszédnek sehogy sem, és szégyelld magad oktalan hazugságod miatt!
Sir 4:31 Ne restelld bevallani vétkeidet, és senkinek se hódolj be bűnös cselekedetre!
Sir 4:32 Ne szállj szembe a hatalmassal, és ne erőlködj a folyó árjával szemben!
Sir 4:33 Életed árán is küzdj az igazságért; mindhalálig küzdj az igazságért, akkor Isten harcba száll érted ellenségeiddel!
Sir 4:34 Ne légy fürge a nyelveddel, és mihaszna, hanyag a dolgod végzésében!
Sir 4:35 Ne légy házadban olyan, mint az oroszlán: a házbeliek felforgatója, alattvalóid elnyomója!
Sir 4:36 Ne legyen kezed kinyújtva elfogadásra, sem szűkmarkú, amikor adni kellene!
Sir 5:1 Ne bizakodj igaztalan vagyonban, és ne mondd: "Jut nekem elég a megélhetésre!" mert mit sem ér az a megtorlás és kísértés idején.
Sir 5:2 Ne kövesd szíved vágyait erőd érzetében,
Sir 5:3 és ne mondd: "Be hatalmas vagyok!" vagy: "Bármit is teszek, ki bír velem?" mert Isten kemény bosszút áll.
Sir 5:4 Ne mondd: "Vétkeztem, és mi bántódás ért engem?" mert a Magasságbeli hosszantűrő megtorló!
Sir 5:5 Ha bocsánatot nyertél is bűnödért, ne légy félelem nélkül, és ne halmozz vétket vétekre;
Sir 5:6 ne mondd: "Nagy az Úr irgalma, és megbocsátja bűneim sokaságát",
Sir 5:7 mert könnyen hajlik irgalomra és haragra egyaránt, s a bűnösökre haragja várakozik.
Sir 5:8 Ne késlekedj megtérni az Úrhoz, és ne halaszd azt napról-napra,
Sir 5:9 mert hirtelen eljön haragja, s a bosszú idején elragad téged.
Sir 5:10 Ne törd magad igaztalan gazdagság után, mert mit sem ér az a kísértés és megtorlás napján!
Sir 5:11 Ne szórj minden szélnek, és ne járj minden úton, mert minden bűnöst a kétféle nyelvről lehet megismerni.
Sir 5:12 Légy állhatatos az Úr útján, a helyes belátásodban és a tudásban, akkor nyomon követ a béke és igazság igéje.
Sir 5:13 Készséggel hallgasd a szót, hogy megértsd, és helyes választ adj bölcsességgel.
Sir 5:14 Ha értesz hozzá, felelj társadnak, ha pedig nem, akkor tartsd kezedet szádon, hogy sületlen beszéden ne érjenek, és meg ne szégyenülj!
Sir 5:15 Az okos beszédében becsület és tisztesség van, az oktalan nyelve azonban romlására szolgál.
Sir 5:16 Ne mondják rólad, hogy besúgó vagy; ne ess nyelved csapdájába, hogy szégyent ne vallj!
Sir 5:17 Mert a tolvajra szégyen vár és bűnhődés, a kétnyelvűre csúfos megbélyegzés, a besúgóra pedig utálat, gyűlölet és gyalázat!
Sir 5:18 Helyesen járj el kicsiben és nagyban egyaránt!
Sir 6:1 Ne légy barátból társad ellensége, mert rossz hírnevet és szégyent arat a gonosz, és minden irigy és kétszínű bűnös.
Sir 6:2 Fel ne fuvalkodj lelked gondolatában, mint a bika, hogy erőd ostobaság folytán le ne törjön;
Sir 6:3 felfalja leveleidet, tönkreteszi gyümölcsödet, és ott maradsz, mint elszáradt fa a pusztában.
Sir 6:4 Mert az alávaló lélek tönkreteszi gazdáját, ellenségei örömére adja, s a gonoszok sorsára juttatja.
Sir 6:5 Szép szó sok jó barátot szerez, és megengeszteli az ellenségeket; nyájas beszéd jó embernél bőven adódik.
Sir 6:6 Sok emberrel élj egyetértésben, de bizalmasod ezerből csak egy legyen!
Sir 6:7 Ha barátot szerzel, próba árán szerezd, és ne bízzál meg benne túl hamar;
Sir 6:8 mert van, aki jó barát a maga idejében, de nem áll helyt a szorongatás napján.
Sir 6:9 Van barát, aki ellenséggé válik, olyan barát, aki piacra visz gyűlölséget, viszályt és szitkot.
Sir 6:10 Van barát, aki asztaltárs, de nem áll helyt a szükség napján.
Sir 6:11 A barát, aki bejáratos, egyenlőnek tartja magát veled, és adja az urat házad népével szemben;
Sir 6:12 amelyik azonban szerény előtted és színedet kerüli, azzal egyetértő, jó viszonyban lehetsz.
Sir 6:13 Tartsd magadat távol ellenségeidtől, és légy résen barátaiddal szemben!
Sir 6:14 A hűséges barát erős menedék, aki ilyenre akad, kincset talál!
Sir 6:15 Az igaz barátnak nincsen mása, hűsége értékét nem lehet arannyal, ezüsttel mérni!
Sir 6:16 A hűséges barát élet és halhatatlanság írja; azok találják meg, akik félik az Urat.
Sir 6:17 Aki féli Istent, jó barátnak is, mert amilyen ő maga, olyan a barátja is.
Sir 6:18 Fiam! Ifjúkorodtól kezdve fogadd el az intést, akkor vénségedig eléred a bölcsességet.
Sir 6:19 Úgy járulj eléje, mint a szántóvető, akkor várhatod bőséges termését;
Sir 6:20 mert egy kevéssé fáradnod kell munkájában, de csakhamar ehetsz is a gyümölcséből.
Sir 6:21 Milyen rögös a bölcsesség útja a balga embereknek! Nem marad meg rajta az ostoba.
Sir 6:22 Mint a súlyos kő, olyan rajtuk a megpróbáltatás, nem is késnek azt levetni magukról.
Sir 6:23 Mert a bölcsesség fegyelme olyan, mint a neve mondja, és nincsen soknak kinyilvánítva; de azoknál, akik megismerték, meg is marad, amíg csak Istent meg nem látják.
Sir 6:24 Hallgasd, fiam, és fogadd be az okos útmutatást, és ne vesd meg tanácsomat!
Sir 6:25 Illeszd lábadat bilincseibe, és nyakadat igájába;
Sir 6:26 hajtsd alá válladat és hordozd, ne und meg gyeplőjét!
Sir 6:27 Egész lélekkel járulj eléje, és minden erődből tarts ki útjain;
Sir 6:28 fürkéssz utána, és megnyilvánul előtted, ha megragadtad, el ne engedd magadtól!
Sir 6:29 Mert végül megnyugvást találsz benne, és gyönyörré válik az számodra.
Sir 6:30 Bilincsei erős menedékeddé, szilárd alapoddá lesznek, kötelékei pedig díszes ruháddá,
Sir 6:31 mert az élet ékessége van benne, és bilincsei üdvös kötelékek.
Sir 6:32 Díszruhának öltheted magadra, és az öröm koronájaként teheted fejedre.
Sir 6:33 Ha ügyelsz rám, fiam, tanulsz majd, ha idefigyelsz, bölcs leszel.
Sir 6:34 Ha idehajtod füledet, tudást szerzel; ha szívesen hallgatsz, bölcs leszel.
Sir 6:35 Szegődj a tapasztalt öregek csoportjához, és kövesd szívesen bölcsességüket, hogy meghallj minden előadást Istenről, és el ne szalaszd a jeles mondásokat.
Sir 6:36 Ha okos embert látsz, keresd fel korán, és lábad koptassa ajtaja küszöbét!
Sir 6:37 Forgasd elmédben Isten törvényeit, és parancsaira gondolj szüntelen, akkor értelmes szívet ad majd neked, és elnyered a bölcsességet kívánságod szerint.
Sir 7:1 Ne tégy rosszat, akkor téged sem ér semmi rossz,
Sir 7:2 kerüld az igaztalanságot, akkor távol marad tőled a baj.
Sir 7:3 Fiam! Ne vess gonosz magot igaztalan barázdába, akkor nem aratod azt hétszeresen!
Sir 7:4 Ne kérj magadnak az Úrtól uralmat, sem a királytól díszes ülőhelyet!
Sir 7:5 Ne tartsd magadat igaznak Isten előtt, mert ő belelát a szívbe, és ne akarj a király mellett okosnak feltűnni.
Sir 7:6 Ne kívánj elöljáró lenni, ha nincsen erőd letörni a jogtalanságot, hogy meg ne ijedj a hatalmas képétől, és csorbát ne ejts feddhetetlenségeden.
Sir 7:7 Ne véts a város lakossága ellen, és ne elegyedj a nép közé!
Sir 7:8 A bűnt megismételni ne kívánd, mert egyért sem maradsz büntetlenül.
Sir 7:9 Ne légy csüggeteg lelkű,
Sir 7:10 ne restelld az imát és az alamizsnálkodást!
Sir 7:11 Ne mondd: "Adományaim sokaságát tekinti Isten, ha áldozok a fölséges Istennek, elfogadja ajándékaim!"
Sir 7:12 Ne gúnyolj senkit sem lelke keserűségében, mert van, aki megaláz és felemel: a gondviselő Isten!
Sir 7:13 Ne tervezz álnokságot testvéred ellen, de barátod ellen se tégy ilyesmit!
Sir 7:14 Ne kívánj hazudni sohasem, mert nem jó azt megszokni.
Sir 7:15 Ne fecsegj az előkelők gyülekezetében, és ne szaporítsd a szót imádságodban!
Sir 7:16 Ne restelld a fáradságos dolgot, a föld megmunkálását, hisz azt a Magasságbeli rendelte!
Sir 7:17 Ne számítsd magad a fegyelmezetlen tömeghez;
Sir 7:18 gondolj a haragra, amely nem késik!
Sir 7:19 Alázd meg magadat nagyon, mert a bűnös testének fenyítéke tűz és féreg!
Sir 7:20 Ne véts barátod ellen, ha késik a fizetéssel, ne vesd meg aranyért drága testvéredet!
Sir 7:21 Ne hagyd el az okos és jó asszonyt, akit elnyertél Isten félelmében, mert tisztességének bája aranynál is többet ér.
Sir 7:22 Ne bánj rosszul a szolgával, aki híven szolgál, sem a béressel, aki a lelkét is kiteszi!
Sir 7:23 Az értelmes szolgát úgy szeresd, mint magadat; ne tagadd meg tőle a felszabadítást, és ne hagyd őt nyomorogni!
Sir 7:24 Barmaid vannak? Ügyelj rájuk, és ha megfelelők, tartsd meg őket.
Sir 7:25 Fiaid vannak? Neveld meg őket, alakítsd őket gyermekkoruktól fogva!
Sir 7:26 Leányaid vannak? Őrizd a testüket, és ne mutass nekik nyájas arcot!
Sir 7:27 Add férjhez leányodat, akkor nagy dolgot műveltél, de értelmes férfihez add!
Sir 7:28 Ha kedvedre való feleséged van, ne taszítsd el magadtól, de ne bízd magad eltaszított asszonyra. Teljes szívvel
Sir 7:29 tiszteld apádat, és meg ne feledkezz anyád fájdalmairól!
Sir 7:30 Gondold meg, hogy nem születtél volna nélkülük, úgy fizess nekik, amint ők neked!
Sir 7:31 Teljes lelkedből féld az Urat, és tartsd tiszteletben az ő papjait!
Sir 7:32 Minden erődből szeresd Alkotódat, és ne hagyd cserben az ő szolgáit!
Sir 7:33 Tiszteld Istent teljes lelkedből, és becsüld meg a papokat, szerezz magadnak engesztelést áldozati lapockákkal.
Sir 7:34 Add meg nekik a részt, amint az neked elő van írva, a zsengéből és az engesztelő áldozatokból, s a vétségtől tisztítsd meg magadat csekély adománnyal.
Sir 7:35 Az áldozati lapockát és a megszentelő áldozatot mutasd be az Úrnak, s a szent zsengéket is!
Sir 7:36 A szegénynek nyújtsd a kezedet, hogy tökéletes legyen engesztelésed és áldásod.
Sir 7:37 Kedves az ajándék minden élő szemében, de a halottól se tagadd meg a kegyeletet!
Sir 7:38 Ne hagyd a sírókat vigasz nélkül, és tarts a gyászolókkal!
Sir 7:39 Ne restellj beteget látogatni, ezáltal erősödsz meg a szeretetben!
Sir 7:40 Minden dolgodnál gondolj a végedre, akkor sohasem vétkezel többé!
Sir 8:1 Ne szállj perbe hatalmas emberrel, hogy kezébe ne essél!
Sir 8:2 Ne vessz össze gazdaggal, hogy pert ne hozzon fejedre,
Sir 8:3 mert sokakat rontott meg arany és ezüst, hozzáfér az még a királyok szívéhez is, és elhajlítja azt az igazságtól.
Sir 8:4 Ne vitázz szájaskodóval, és ne rakj fát a tüzére!
Sir 8:5 Ne pajtáskodj balgával, hogy rosszat ne mondjon nemzetségedről!
Sir 8:6 Ne nézd le a bűnéből megtérő embert, fel ne hányd neki! Fontold meg, hogy mindnyájan büntetést érdemlünk.
Sir 8:7 Ne vesd meg az embert öregkorában, hisz van, aki közülünk is megvénül!
Sir 8:8 Ne ujjongj ellenséged halálán, hisz tudod, hogy mindannyian meghalunk, és nem akarjuk, hogy rajtunk örüljenek!
Sir 8:9 Ne hanyagold el a bölcs öregek szavait, légy otthonos mondásaikban,
Sir 8:10 mert tőlük tanulsz bölcsességet és okos tudást, hogy miként szolgálj gáncs nélkül a fejedelmeknek.
Sir 8:11 Ne mellőzd az öregek hagyományát, amit ők is apáiktól tanultak,
Sir 8:12 mert tőlük tanulsz okosságot, hogy miként felelj szükség esetén.
Sir 8:13 Ne gyújtsd meg a bűnösök szenét dorgálás által, hogy meg ne égj bűneik tüzének lángjában!
Sir 8:14 Ne állj a gúnyoló útjába, hogy lesbe ne üljön szád elé!
Sir 8:15 Ne adj kölcsönt náladnál hatalmasabbnak; ha pedig adtál, vedd úgy, mintha elvesztetted volna!
Sir 8:16 Ne vállalj kezességet erődön felül, ha mégis jótálltál, gondolj rá, hogy meg is kell fizetned!
Sir 8:17 Ne perelj bíróval, mert úgy ítélkezik, amint jónak látja.
Sir 8:18 Ne menj vakmerővel egy úton, hogy rád ne terhelje bajait, mert a saját fejét követi, és balgasága miatt te is tönkremégy!
Sir 8:19 Ne szállj vitába indulatos emberrel, és ne menj hirtelen emberrel a pusztába, mert semmibe sem veszi a vérontást, és megöl, amikor nincsen segítség!
Sir 8:20 Ne tanácskozz ostobával, mert csak azt kedveli, ami neki tetszik!
Sir 8:21 Ne tanácskozz idegen előtt, mert nem tudod, mi származik belőle!
Sir 8:22 Ne tárd fel szívedet bárki előtt, nehogy barátságot színleljen előtted, később pedig meg ne szóljon!
Sir 9:1 Ne légy féltékeny szíved asszonyára, hogy rosszat tanulva hitványul ne bánjon veled!
Sir 9:2 Ne hagyd uralkodni magadon az asszonyt, hogy hatalmadat ne bitorolja, és meg ne szégyenülj!
Sir 9:3 Ne vesd szemedet csapodár nőre, hogy kelepcéjébe ne essél!
Sir 9:4 Ne barátkozz táncosnővel és ne hallgasd, hogy el ne veszítsen művészetével!
Sir 9:5 Ne vesd szemedet szűzre, hogy szépsége botlásodra ne legyen!
Sir 9:6 Ne add oda magadat romlott nőknek semmi áron, hogy el ne veszítsd magadat és örökrészedet!
Sir 9:7 Ne tekintgess körül a város utcáin, és ne bolyongj terein!
Sir 9:8 Takaros asszonytól fordítsd el arcodat, és ne nézz szépséget, amely nem illet téged!
Sir 9:9 Sokan mentek már tönkre asszony szépsége miatt, mert mint a láng, úgy gyúl ki ettől a kívánság.
Sir 9:10 Minden nőt, aki parázna személy, eltaposnak, mint a sarat az úton!
Sir 9:11 Sokan vesztek el, akik idegen asszony szépségét bámulták, mert mint a láng, úgy éget a beszéde.
Sir 9:12 Idegen asszony mellé soha se telepedj, és ne heverj mellette könyökölve,
Sir 9:13 ne évődj vele bor mellett, hogy feléje ne hajoljon szíved, és ne zuhanj véresen a verembe!
Sir 9:14 Ne hagyd el régi barátodat, mert az új nem ér fel vele.
Sir 9:15 Új barát -- új bor; amikor ó lett belőle, akkor igyad gyönyörűséggel!
Sir 9:16 Ne izgasson a gonosz hírneve és gazdagsága, mert nem tudod, milyen lesz romlása!
Sir 9:17 Ne találd kedvedet az igaztalanok önkényében; fontold meg, hogy a gonosz nem marad kegyben mindhalálig.
Sir 9:18 Maradj távol az olyantól, akinek hatalma van ölni, akkor nem állsz ki halálos félelmet.
Sir 9:19 Ha mégis eléje járulsz, ne véts semmit, hogy el ne vegye életedet.
Sir 9:20 Tudd, hogy közel vagy a halálhoz, mert kelepcék közepette jársz, és bajthozó fegyverek fölött sétálsz!
Sir 9:21 Erődhöz képest légy óvatos társaddal szemben, s a bölcsekkel és okosakkal tárgyalj;
Sir 9:22 igaz férfiak legyenek asztaltársaid, és Isten félelmében legyen dicsekvésed!
Sir 9:23 Okosan elmélkedj Istenről, és minden beszéded a Fölséges parancsairól szóljon!
Sir 9:24 A művészek kezét alkotásáért, a nép fejedelmét bölcs beszédéért, a vének szavát pedig megfontoltságáért dicsérik.
Sir 9:25 A fecsegő ember réme a városnak, és a nagyzolót gyűlölik beszédéért.
Sir 10:1 A bölcs uralkodó igazságot tesz népének, s az értelmes ember uralma tartós.
Sir 10:2 Amilyen a nép fejedelme, olyanok tanácsosai, s amilyen a város feje, olyanok a lakói is.
Sir 10:3 A balga király tönkreteszi népét, de népessé lesznek a városok nagyjaik okossága folytán.
Sir 10:4 Isten kezében van a földkerekség uralma, és rátermett uralkodót rendel fölé idejében.
Sir 10:5 Az ember sikere Isten kezében van, s a főemberre ő ruházza tekintélyét.
Sir 10:6 Ne tartsd eszedben társad semmiféle jogsértését, és ne kövess el semmilyen erőszakot!
Sir 10:7 Isten és emberek előtt gyűlöletes a kevélység, és utálatos a nemzetek minden erőszakossága.
Sir 10:8 Egyik nemzetről a másikra száll az uralom, igaztalanság, jogsértés, gyalázás és különféle cselvetés miatt.
Sir 10:9 Semmi sem gonoszabb a fukarnál, mert az ilyen még lelkét is áruba bocsátja,
Sir 10:10 Mit kevélykedik a por és hamu? Még életében kihányja belső részeit.
Sir 10:11 A hosszú betegség terhes az orvosnak, a rövid betegség pedig megvidámítja.
Sir 10:12 Minden hatalmasság rövid életű, s a király, aki ma még van, holnap már halott.
Sir 10:13 Ha az ember meghal, csúszó-mászó, rovar és féreg az örökrésze!
Sir 10:14 Az ember gőgjének kezdete az elpártolás Istentől,
Sir 10:15 amikor a szíve elfordul Alkotójától. Minden bűn kezdete ugyanis a kevélység, aki ragaszkodik hozzá, betelik átokkal, végül pedig elvész általa.
Sir 10:16 Ezért tette Isten becstelenné a gonoszok gyülekezetét, és rontotta meg őket végképpen.
Sir 10:17 Felforgatta Isten a dölyfös fejedelmek trónját, s a megalázottakat ültette helyükre.
Sir 10:18 Elszárította Isten a dölyfös nemzetek gyökerét, s a népek közül a megalázottakat plántálta helyükbe.
Sir 10:19 Felforgatta az Úr a nemzetek országait, s elpusztította őket fenekestől.
Sir 10:20 Némelyeket elsenyvedni engedett, szétszórta őket, és kiirtotta emléküket a földről.
Sir 10:21 Eltörölte Isten a dölyfösök emlékét, de meghagyta az alázatos szívűek emlékezetét.
Sir 10:22 Nem született együtt a gőg az emberekkel, sem a harag az asszonyok szülötteivel.
Sir 10:23 Becsben áll az istenfélők ivadéka, de gyalázat vár a sarjra, amely megszegi az Úr parancsait.
Sir 10:24 A testvérek közt becsben áll vezérük, s akik félik az Urat, szeme előtt vannak.
Sir 10:25 Legyen valaki gazdag, megbecsült vagy szegény, az Úr félelme dicsőségére válik.
Sir 10:26 Ne nézd le az igaz embert, mert szegény, és ne dicsérd a bűnös férfit, mert gazdag!
Sir 10:27 Becsülik az előkelőt, a bírót, a hatalmon levőt, de nincs nagyobb az istenfélőnél.
Sir 10:28 Az értelmes szolgának szabadok szolgálnak, az okos, fegyelmezett férfi nem morog, ha megfeddik, a tudatlannak azonban nincs becsülete.
Sir 10:29 Ne fontoskodj, amikor munkádat végzed, és ne nagyzolj nélkülözés közepette!
Sir 10:30 Többet ér, aki dolgozik és bővelkedik mindenben, mint a nagyzoló, akinek még kenyere sincsen.
Sir 10:31 Tartsd, fiam, lelkedet szerénységben, de becsüld meg érdeme szerint!
Sir 10:32 Ki tartaná igaznak a maga ellen vétőt, és ki becsülné meg azt, aki önmagát gyalázza?
Sir 10:33 A szegényt ügyessége s istenfélelme miatt tisztelik, másokat pedig vagyonukért becsülnek;
Sir 10:34 akit megbecsülnek szegénységében, mennyivel inkább becsülik, ha gazdag! Akit csak a gazdagságáért dicsérnek, az félhet ám a szegénységtől!
Sir 11:1 Az alantas fejét felemeli bölcsessége, és főemberek között juttat neki helyet.
Sir 11:2 Ne dicsérd meg senki fiát szépsége miatt, és meg ne vess senkit sem külsejéért!
Sir 11:3 Jelentéktelen a méh a repdesők között, de igen kiváló édesség a terméke.
Sir 11:4 Soha se dicsekedj öltözeteddel, és ne bízd el magad megtiszteltetésed napján, mert csak a Magasságbeli művei csodásak, s az ő tettei a dicsők, rejtettek és a láthatatlanok.
Sir 11:5 Sokan jutottak alacsony sorból a trónra, s akire ügyet sem vetettek, feltette a koronát.
Sir 11:6 Sok magasrangút nyomtak el nagyon, és sok dicsőséges került mások kezébe.
Sir 11:7 Ne kárhoztass senkit, mielőtt utána nem jártál, miután érdeklődtél, korholj igazság szerint.
Sir 11:8 Ne adj választ, mielőtt meg nem hallgattál, és más beszéde alatt ne szólj közbe.
Sir 11:9 Ha a dolog nem illet téged, ne pereskedj, és ne állj oda a bűnösök perénél.
Sir 11:10 Fiam! Ne szaporítsd dolgaidat, mert ha így gazdagodsz, nem maradsz vétek nélkül! Ha törtetsz is utána, mégsem éred el, ha jársz is utána, mit sem találsz.
Sir 11:11 Van gonosz, aki fárad, siet és töri magát, de annál kevésbé bővelkedik.
Sir 11:12 Van olyan, aki lankad és segítségre szorul, igen szűkölködik erőben, és bővelkedik szegénységben,
Sir 11:13 de Isten szeme kegyesen tekint rá, és felemeli alacsony helyzetéből, felmagasztalja fejét, úgyhogy sokan elámulnak rajta, és dicsérik Istent.
Sir 11:14 Jó- és balsors, élet és halál, szegénység és gazdagság Istentől vannak.
Sir 11:15 Bölcsesség, tudomány és törvénytudás Istennél van, őnála van a szeretet és a jók útjai.
Sir 11:16 Tévedés és sötétség a bűnösökkel jött a világra, s akik szeretik a rosszat, meg is vénülnek a rosszban.
Sir 11:17 Isten adománya megmarad az igazaknál, és vállalkozását mindvégig siker koronázza.
Sir 11:18 Van, aki takarékosság útján gazdagodik, és ez a jutalmának osztályrésze.
Sir 11:19 Amikor azt mondja: "Nyugalmat találtam magamnak, most pedig magam fogyasztom javaimat!"
Sir 11:20 nem tudja, hogy az idő múlik, s a halál közeleg, másoknak hagy mindent, és meghal.
Sir 11:21 Maradj hű szövetségedhez, és róla beszélj, parancsaid teljesítésében öregedj meg!
Sir 11:22 Ne tarts a bűnösök cselekedeteivel, bízzál Istenben, és maradj helyeden,
Sir 11:23 mert könnyű Isten szemében a szegényt egy pillanat alatt gazdaggá tenni.
Sir 11:24 Isten áldása az igazat sietve jutalmazza, és haladása rövid óra alatt is gyümölcsöt terem.
Sir 11:25 Ne mondd: "Van-e egyéb kívánni valóm?" és: "Mi jó híján vagyok még?"
Sir 11:26 Ne mondd: "Van nekem elég!" és: "Miféle baj érhetne ezután?"
Sir 11:27 A jó napon ne feledkezz meg a rosszakról, és a rossz napon ne feledkezz meg a jókról!
Sir 11:28 Mert könnyű Istennek, hogy kinek-kinek megfizessen útjai szerint a halála napján.
Sir 11:29 A rossz óra elfeledteti a nagy élvezetet, s az ember élete végén lesznek cselekedetei nyilvánvalókká.
Sir 11:30 Halála előtt senkit se dicsérj, mert a végén lehet az embert megismerni.
Sir 11:31 Ne vezess be akárkit a házadba, mert sokfélék a ravasznak fondorlatai;
Sir 11:32 hisz amint a romló belek bűzt árasztanak, és mint a fogolymadarat a verembe csalják, a kőszáli kecskét pedig csapdába, éppúgy a dölyfösök szíve is, mint a kém, lesi társa elestét.
Sir 11:33 A jót rosszra csavarja el a besúgó, és hibát fog rá kedvelt emberekre.
Sir 11:34 Egyetlen szikrából nagy tűz támad, egy ármányos sok vért ont, mert a gonosz ember vér után leselkedik.
Sir 11:35 Óvakodj a vészthozó embertől, mert gonoszt forral, hogy gúny tárgyává ne tegyen téged örök időre.
Sir 11:36 Fogadj be idegent házadba, majd földhöz vág, mint a forgószél, és elidegenít téged a hozzád tartozóktól!
Sir 12:1 Ha jót teszel, nézd meg, kivel teszed, akkor sok köszönet lesz jótetteidben.
Sir 12:2 Tégy jót az igazzal, és méltó viszonzásban lesz részed, ha nem tőle, akkor bizonnyal az Úrtól.
Sir 12:3 Nem jár jól, aki állhatatos a rosszban, és alamizsnát nem ad, mert a Magasságbeli is gyűlöli a bűnösöket, de megkönyörül a bűnbánókon.
Sir 12:4 Adj az irgalmasnak, de ne karold fel a bűnöst. Ő majd bosszút áll a gonoszokon és a bűnösökön, s elteszi őket a megtorlás napjára.
Sir 12:5 Adj a jónak, de ne fogadd be a bűnöst,
Sir 12:6 tégy jót az alázatossal, de ne adj az istentelennek; ne engedd, hogy kenyeret adjanak neki, hogy ne legyen ezáltal erősebb tenálad,
Sir 12:7 különben kétszeres rossz ér téged mindazon jó fejében, amit vele tettél, mert a Magasságbeli is gyűlöli a bűnösöket, és bosszút áll az istenteleneken.
Sir 12:8 Nem ismerni fel a barátot a szerencsében, de nem marad az ellenség elrejtve a balsorsban!
Sir 12:9 Amikor az ember jól van, szomorkodnak ellenségei, de amikor bajban van, akkor látszik meg, ki a jó barát!
Sir 12:10 Ne bízzál ellenségedben sohasem, mert, mint a réz, úgy rozsdásodik gonoszsága.
Sir 12:11 Még ha görnyedne is alázkodva, akkor is vigyázz és őrizkedj tőle!
Sir 12:12 Ne engedd, hogy melléd álljon, és ne ültesd jobbodra, hogy helyedre ne tolakodjék és székedre ne törjön, te pedig későn értsd meg szavamat, és gyötrődj beszédemen!
Sir 12:13 Sajnálja-e valaki a bűvészt, ha megmarja a kígyó, vagy azokat, akik fenevadak közelébe mennek? Így jár, aki gonosz emberhez szegődik, és annak bűneibe gabalyodik;
Sir 12:14 ideig-óráig veled marad, de ha meginogsz, nem tart ki melletted.
Sir 12:15 Ajakával édes hozzád az ellenség, de szívében fondorkodik, hogy verembe döntsön.
Sir 12:16 Könnyet ont szeméből az ellenség, de ha alkalmat talál, nem győz jóllakni vérrel!
Sir 12:17 Ha balsors ér, ott találod elsőnek,
Sir 12:18 könnyet ont szeméből az ellenség, adja a segítőt, és belédöf sarkadba.
Sir 12:19 Csóválja fejét, összecsapja kezét, mindenfélét suttog s elfintorítja arcát.
Sir 13:1 Aki szurokhoz ér, bemocskolja magát; aki dölyfössel társul, kevélységet ölt magára.
Sir 13:2 Aki magánál gazdagabbal társul, terhet vesz magára, ezért ne szegődj társul nálad vagyonosabbhoz.
Sir 13:3 Mi köze az üstnek a fazékhoz? Ha összeütődnek, ez az, ami eltörik!
Sir 13:4 A gazdag erőszakos, és mégis dühöng, a szegény pedig sérelme mellett is hallgat.
Sir 13:5 Ha ajándékkal jössz, akkor szívesen lát, de otthagy akkor, ha semmid nincsen.
Sir 13:6 Ha van valamid, élvezi társaságodat, de ha kifosztott, nem bánkódik miattad.
Sir 13:7 Ha rád szorul, megcsal, és mosolyogva biztat, szépeket mond és kérdi: "Mire van szükséged?"
Sir 13:8 Megszégyenít vendégségeivel, de közben kifoszt kétszer is, háromszor is, végül pedig kinevet, ha pedig később meglát, elmegy melletted, és fejét ingatja fölötted.
Sir 13:9 Alázd meg magad Isten előtt, és várd meg az ő kezét.
Sir 13:10 Vigyázz, hogy balgaságba esve megalázás ne érjen!
Sir 13:11 Ne légy meghunyászkodó bölcsességedben, hogy megalázkodva balgaságra ne ragadtass!
Sir 13:12 Ha előkelőbb hívat, vonulj félre, akkor annál inkább hív téged.
Sir 13:13 Ne légy tolakodó, hogy bele ne ütközz, de távol se maradj tőle, hogy el ne felejtsenek.
Sir 13:14 Ne légy nagyra azzal, hogy fesztelenül beszélhetsz vele, és ne bízz a sok beszédében, mert a sok beszéddel próbára tesz téged, és mosolyogva kicsalja tőled titkaidat.
Sir 13:15 Kegyetlen lelke számon tartja szavaidat, és nem kímél meg bántalmazástól, bilincstől.
Sir 13:16 Óvatos légy és figyelj gondosan arra, amit hallasz, mert a veszteddel jársz-kelsz.
Sir 13:17 Amikor pedig hallod őt, úgy nézd, mintha álmodnál, és légy résen!
Sir 13:18 Egész életedben szeresd az Istent, és kiálts hozzá, hogy megmentsen!
Sir 13:19 Minden élőlény szereti a maga fajtáját, és minden ember azt, aki közel áll hozzá;
Sir 13:20 minden élőlény a hozzá hasonlóhoz szegődik, az ember is a maga fajtájával társuljon.
Sir 13:21 Ha megfér valaha bárány a farkassal, akkor az igaz is a bűnössel.
Sir 13:22 Hogyan barátkozna hiéna a kutyával? És mi köze a gazdagnak a szegényhez?
Sir 13:23 Az oroszlán prédája a vadszamár a pusztában, így a gazdagnak a legelője a szegény.
Sir 13:24 Amint a dölyfösnek utálat az alázatosság, úgy a gazdagnak is gyűlöletes a szegény.
Sir 13:25 Ha a gazdag meginog, barátai támogatják, de ha a szegény elesik, ismerősei is eltaszítják.
Sir 13:26 A megcsalt gazdagnak sok védője támad, ha kevélyen beszél is, igazat adnak neki.
Sir 13:27 Ha szegényt csalnak meg, még rá meg is vádolják, beszéljen bár okosan, nem adnak hitelt neki.
Sir 13:28 Ha a gazdag beszél, mindnyájan hallgatnak, és beszédét a felhőkig magasztalják.
Sir 13:29 Ha a szegény beszél, azt kérdik: "Ki ez?" és ha megbotlik, a földhöz csapják.
Sir 13:30 Jó a gazdagság annak, akinek nem nyomja bűn a lelkiismeretét, de nagyon rossz a szegénység a gonosznak szája szerint.
Sir 13:31 Az ember kedélye elváltoztatja arcát hol vidámra, hol meg szomorúra.
Sir 13:32 A jó kedély jelét, ragyogó arcot nehezen és bajjal találsz.
Sir 14:1 Boldog az a férfi, aki nem vétett szája szavával, akit nem bánt gond bűn miatt!
Sir 14:2 Boldog, akinek nem aggódik lelke, és akit nem hagyott el reménye.
Sir 14:3 A telhetetlen, kapzsi ember nem veszi gazdagsága hasznát; mire jó az arany az irigy embernek?
Sir 14:4 Aki szívesen gyűjt igaztalan vagyont, másnak gyűjti azt; vagyonában idegen dúskál majd.
Sir 14:5 Aki galád magához, jó lesz-e az máshoz? Bizony, nem talál gyönyörűséget javaiban!
Sir 14:6 Nincs rosszabb annál, aki magához is irigy, galádsága bérét magával hordozza!
Sir 14:7 Ha jót cselekszik is, nem teszi tudva, akarva, és végül mégis csak elárulja galádságát.
Sir 14:8 Gonosz az, akinek irigy a szeme, aki elfordítja arcát és megveti saját lelkét.
Sir 14:9 A kapzsi szeme nem tud betelni igaztalan jószággal, nem lakik jól, míg csak el nem emészti sorvadozó lelkét.
Sir 14:10 A gonosz szem gonoszra tör, de nem lakik jól étellel, szűkölködik és bánkódik asztalánál.
Sir 14:11 Fiam! Ha van miből, tégy jót magaddal, és mutass be méltó áldozatokat Istennek!
Sir 14:12 Gondolj arra, hogy a halál el nem marad, hiszen ismered az alvilág törvényét, mert a világ törvénye: Minden bizonnyal meg kell halni!
Sir 14:13 Tégy jót barátoddal még halálod előtt, erődhöz képest nyújtsd ki kezedet, és adj a szegénynek!
Sir 14:14 Ne vond meg magadtól a jó napot, s egy cseppet se mulassz el a kapott jóból!
Sir 14:15 Nemde másnak kell átengedned fáradságod gyümölcsét, és sorsvetésre hagyod, amit szereztél!
Sir 14:16 Adj, és fogadj el, és tedd igazzá lelkedet!
Sir 14:17 Halálod előtt cselekedj igazságot, mert nem lehet ételt lelni az alvilágban.
Sir 14:18 Minden test elfonnyad, mint a fű, mint a fakadó levél a zöldellő fán:
Sir 14:19 az egyik kihajt, a másik lehull. Ilyen a húsból és vérből való nemzedék: az egyik bevégzi, a másik születik.
Sir 14:20 Minden romlandó alkotás tönkremegy végül, és alkotója nyomon követi;
Sir 14:21 de elismerést nyer minden kiváló alkotás, és alkotója megbecsülésben részesül miatta.
Sir 14:22 Boldog az az ember, aki a bölcsességgel tölti idejét, aki annak igazsága fölött elmélkedik, és okosan fürkészi Isten gondviselését;
Sir 14:23 aki szívében fontolóra veszi a bölcsesség útjait, és megérti annak titkait; aki utánajár, mint a nyomkereső, és megmarad útjain;
Sir 14:24 aki betekint ablakán, és ajtajánál hallgatózik,
Sir 14:25 aki a háza mellé telepszik, és sátra cövekét a falához erősíti, aki mellette üti fel sátrát, és örökre megszáll szép hajlékában;
Sir 14:26 aki a lombja közé rejti fiókáit, és az ágain tölti éjjelét;
Sir 14:27 aki az árnyékában lel menedéket a hőség elől, és oltalmában megpihen.
Sir 15:1 Aki Istent féli, jót cselekszik, s aki kitart az igazság mellett, elnyeri azt.
Sir 15:2 Az pedig eléje megy, mint tisztes anya, mint szűz menyasszony fogadja őt;
Sir 15:3 táplálja őt az élet és értelem kenyerével, s itatja az üdvös bölcsesség vizével; támaszra talál benne, és meg nem inog,
Sir 15:4 megtartja őt és meg nem szégyenül, felmagasztalja őt a társai előtt.
Sir 15:5 Megnyitja száját a gyülekezet körében, betölti őt a bölcsesség és értelem lelkével, s a dicsőség ruháját adja rá.
Sir 15:6 Elárasztja örömmel és ujjongással, s örök hírnevet juttat neki.
Sir 15:7 Nem nyerik el azt a balga emberek, az okosak azonban megtalálják; nem látják meg azt az ostoba emberek, mert távol áll az gőgtől és csalárdságtól.
Sir 15:8 A hazug férfiak nem gondolnak vele, az igazmondó férfiak azonban nála találhatók, és sikerben van részük Isten látogatásáig.
Sir 15:9 Nem illik a dicséret a bűnös szájába,
Sir 15:10 mert a bölcsesség Istentől származik. Isten dicsérete ugyanis a bölcshöz illik, s a hívő szája van tele azzal, mert az Úr megadja azt neki.
Sir 15:11 Ne mondd: "Isten tartja távol!" ne tégy olyasmit, amit ő gyűlöl.
Sir 15:12 Ne mondd: "Ő vitt engem tévedésbe!" mert nincs neki szüksége a gonosz emberekre.
Sir 15:13 Gyűlöli az Úr a tévelygés minden undokságát, de azok előtt sem kedves az, akik félik őt.
Sir 15:14 Megteremtette Isten az embert kezdetben, és őt saját belátására bízta:
Sir 15:15 adta még ezenfelül parancsait és törvényeit.
Sir 15:16 Ha meg akarod tartani a parancsokat, azok megtartanak téged, ha állandóan gyakorlod a hűséget, amely előtte kedves.
Sir 15:17 Vizet és tüzet helyezett eléd, amelyiket akarod, az után nyújtsd ki kezedet!
Sir 15:18 Élet és halál, jó és rossz van az ember előtt, s azt kapja, ami kedvére van.
Sir 15:19 Mert nagy az Isten bölcsessége, erős a hatalma, és lát mindent szüntelen.
Sir 15:20 Az Úr szemei vannak azokon, akik félik őt, és számon tartja az ember minden cselekedetét.
Sir 15:21 Senkinek sem hagyta meg, hogy gonoszul cselekedjen, és senkinek sem engedi meg, hogy vétkezzen.
Sir 15:22 Nem kívánja hitetlen és haszontalan gyermekek nagy számát.
Sir 16:1 Ne örülj a gyermekeknek, ha istentelenek! Legyenek bár számosan, ne ujjongj miattuk, ha nincs bennük Isten félelme.
Sir 16:2 Ne bízzál életükben, és ne számíts munkájukra,
Sir 16:3 mert többet ér egy istenfélő fiú ezer gonosznál,
Sir 16:4 és jobb meghalni gyermek nélkül, mint istentelen gyermekeket hátrahagyni.
Sir 16:5 Egyetlen értelmes akár egy várost benépesít, de a törvényszegő nemzetség elpusztul.
Sir 16:6 Sok hasonlót látott már szemem, és ezeknél is különbeket hallott a fülem:
Sir 16:7 tűz gyúlt ki a bűnösök gyülekezetében, s az engedetlen nép fölött harag lángja lobogott.
Sir 16:8 Nem nyertek bocsánatot bűneikért a régi óriások, elvesztek, mert bíztak erejükben.
Sir 16:9 Nem kegyelmezett meg Lót lakótársainak, mert megutálta őket beszédük gőgösségéért,
Sir 16:10 és nem kegyelmezett annak a népnek, amelyet teljesen kiirtásra szánt, mert bűneivel dicsekedett,
Sir 16:11 de éppoly kevéssé a hatszázezernyi gyalognépnek, akik sorjában pusztultak szívük keménysége miatt. Hát még ha olyan lenne nyakas, aki egyedül áll! Csoda lenne, ha büntetlenül maradna!
Sir 16:12 Mert van nála irgalom is, harag is, meg lehet őt kérlelni, de ki is önti haragját;
Sir 16:13 amennyire irgalmas ő, annyira fenyít is, és az embert tettei szerint ítéli.
Sir 16:14 A bűnös nem menekszik meg zsákmányával, és aki irgalmasságot cselekszik, nem csalódik reményében.
Sir 16:15 Minden jótett helyet biztosít mindenkinek cselekedetei érdeme szerint, úgy, amint okosságban járt és kelt.
Sir 16:16 Ne mondd: "Rejtve vagyok Isten elől, és ki törődik velem a magasságban?
Sir 16:17 A sok nép közt meg sem ismernek engem, mit is számítok a mérhetetlen teremtésben!"
Sir 16:18 Íme, az ég és az egek ege, az óceán, az egész föld, és ami azokban van, megrendül, ha ő odanéz!
Sir 16:19 A hegyek mind, a dombok és a földkerekség alapjai remegve megrázkódnak, ha Isten rájuk tekint,
Sir 16:20 a szív azonban érzéketlen marad, pedig ő belelát minden szívbe!
Sir 16:21 Ki érti meg az ő útjait, és a vihart, amelyet emberi szem sem lát?
Sir 16:22 Mert legtöbb műve rejtekben van, és ad-e hírt valaki igaz cselekedeteiről? Vagy ki tudja kivárni azokat? Mert messze van a szövetsége egyesektől, és a végén lesz csak a számonkérés mindenkitől.
Sir 16:23 Akinek fogyatékos a belátása, balgaságot gondol, s az oktalan, tévelygő ember dőreséget állít magában.
Sir 16:24 Hallgass rám, fiam! Tanulj bölcs okosságot, és figyelj szívedben beszédemre!
Sir 16:25 Megfontoltan adom elő a tanítást, és szerényen terjesztem elő a tudást. Ügyelj szívedben szavaimra, mert megfontolt lélekkel beszélek az erőkről, amelyeket Isten kezdettől fogva helyezett műveibe, és igazságban hirdetem tudományát.
Sir 16:26 Isten terve szerint állnak fenn művei kezdettől fogva, már alkotásuk idején kijelölte feladataikat, és működésük körét fajtájuk szerint.
Sir 16:27 Elrendezte tevékenységüket örök időkre: nem éheznek és el nem fáradnak, nem hagynak fel munkájukkal.
Sir 16:28 Egyik sem torzsalkodik társával,
Sir 16:29 és soha át nem hágják törvényét!
Sir 16:30 Letekintett ezután Isten a földre, és betöltötte javaival,
Sir 16:31 benépesítette színét mindenfajta élővel, amelyek újra visszatérnek a földbe.
Sir 17:1 Isten az embert földből teremtette, a maga képére alkotta,
Sir 17:2 és úgy rendelte, hogy ismét azzá változzék. Felruházta őt a magáéhoz hasonló erővel,
Sir 17:3 meghatározta napjai számát és idejét, s uralmat adott neki minden fölött a földön.
Sir 17:4 Félelmetessé tette őt minden élő előtt, hogy uralkodjék az állatokon és a madarakon.
Sir 17:5 Hozzá hasonló segítőt teremtett belőle, és adott nekik megfontolást és nyelvet, szemet és fület, szívet adott nekik a gondolkodásra, és betöltötte őket bölcs okossággal.
Sir 17:6 A szellem tudásával látta el őket, értelemmel töltötte be szívüket, és megmutatta nekik, mi a rossz és mi a jó.
Sir 17:7 Szemét a szívükbe helyezte, hogy megmutassa nekik művei nagyságát,
Sir 17:8 ők pedig magasztalják a szent nevet, dicsekedjenek csodáival, és beszéljék el művei nagyságát.
Sir 17:9 Ezenfelül tudást adott nekik, s az élet törvényét adta nekik örökrészül.
Sir 17:10 Örök szövetségre lépett velük, kijelentette nekik a jogot és az ő törvényeit.
Sir 17:11 Látta szemük az ő dicső fenségét, és hallgatta fülük az ő fölséges hangját. Azt mondta nekik: "Óvjátok magatokat minden gonosztól!"
Sir 17:12 És parancsokat adott nekik, mindenkinek a társára nézve.
Sir 17:13 Útjaik előtte vannak mindenkor, és nincsenek elrejtve szeme elől.
Sir 17:14 Fejedelmet rendelt minden nép fölé,
Sir 17:15 de Izrael az Úrnak lett nyilvánvaló örökrésze.
Sir 17:16 Minden tettük úgy áll Isten színe előtt, mint a nap, és szeme folyton útjaikat nézi.
Sir 17:17 Nincsenek elrejtve bűnös szövetségeik, és minden bűnük az Úr előtt van.
Sir 17:18 Olyan előtte a férfi alamizsnája, mint a pecsétgyűrű, s úgy őrzi az ember jótettét, mint a szeme fényét.
Sir 17:19 Később pedig felkel és jutalmat oszt mindegyiküknek a fejére, és van, akit elvisz a föld mélyébe.
Sir 17:20 A bűnbánóknak azonban utat ad az igazsághoz; bátorítja a csüggedőket, s az igazság sorsát rendeli nekik.
Sir 17:21 Térj az Úrhoz, és hagyd el bűneidet,
Sir 17:22 könyörögj az Úr színe előtt, és kisebbítsd a botlást!
Sir 17:23 Térj az Úrhoz, hagyj fel törvénysértéseddel, és gyűlöld mindenek fölött az utálatosságot!
Sir 17:24 Ismerd meg Isten törvényét és parancsait, légy állandó megszabott hivatásodban: a fölséges Isten imádásában;
Sir 17:25 tarts a szent nemzetséggel, azokkal, akik élnek és magasztalják Istent!
Sir 17:26 Ne légy megrögzött az istentelenek tévedésében! Halálod előtt mondj dicséretet, mert a halott számára a dicséret semmivé foszlik.
Sir 17:27 Még életedben zengj dicséretet, amíg élsz és virulsz, dicsőítsd és magasztald Istent, és dicsekedj az ő irgalmasságával!
Sir 17:28 Mily nagy az Úrnak irgalmassága, és irgalma azokhoz, akik hozzá térnek!
Sir 17:29 Mert nem lehet meg minden az emberekben, hisz az ember fia nem halhatatlan, és hiú gonoszságban tetszeleg.
Sir 17:30 Mi fényesebb a napnál? S az mégis elsötétül! Van-e haszontalanabb, mint amit hús és vér kigondol? De el is veszi büntetését!
Sir 17:31 Ügyel ő még a magas mennynek seregére is, az emberek pedig mindannyian csak por és hamu!
Sir 18:1 Aki örökké él, az teremtett mindent egyaránt. Egyedül Isten az igaz, aki győzhetetlen király marad örökké.
Sir 18:2 Ki győzi elbeszélni az ő műveit,
Sir 18:3 és ki vizsgálja át nagy alkotásait?
Sir 18:4 Ki tudná kifejezni hatalma nagyságát, és ezenfelül még ki írná le az ő irgalmasságát?
Sir 18:5 Nem lehet elvenni belőle, sem hozzátenni, sem kifürkészni Isten nagy csodáit!
Sir 18:6 Amikor bevégzi az ember, akkor kezdi csak, és amikor abbahagyja, zavarba jön.
Sir 18:7 Mi az ember, és mi a haszna, mi jó és mi rossz őbenne?
Sir 18:8 Az ember napjainak száma, ha sokra megy, száz esztendő: mint a csepp a tenger vizéhez mérve, mint a porszem a homokban, olyan csekélyek esztendei az örökkévalóság mellett.
Sir 18:9 Ezért van Isten türelemmel hozzájuk, és árasztja rájuk irgalmát,
Sir 18:10 látja, hogy rossz az, amire szívük várakozik, és tudja, hogy sivár az enyészetük,
Sir 18:11 ezért öregbítette irgalmát irányukban, és mutatta meg nekik a helyes utat.
Sir 18:12 Az ember a testvére iránt van részvéttel, Isten irgalma azonban kiterjed minden élőlényre.
Sir 18:13 Ő megkönyörül, tanítja és oktatja őket, mint a pásztor a nyáját.
Sir 18:14 Megkönyörül azon, aki elfogadja kegyes intelmeit, és sietve teljesíti törvényeit.
Sir 18:15 Fiam! Ne toldd meg a jótettet szemrehányással, és ne fűzz bántó, rossz szót semmilyen adományodhoz.
Sir 18:16 Nemde a harmat enyhíti a hőséget!? Így a szép szó jobb még az ajándéknál is.
Sir 18:17 Nem ér-e többet a szép szó a jó adománynál? De a jótékony ember mindegyikkel szolgál.
Sir 18:18 A balga kemény szemrehányást tesz, s az irigynek adományától kicsordul az ember szeme.
Sir 18:19 Ítélet előtt keress magadnak igazolást, és mielőtt szólnál, tanulj!
Sir 18:20 Még a betegség előtt ápold magadat, és ítélet előtt vizsgáld meg magadat, akkor engesztelést találsz Isten színe előtt.
Sir 18:21 Betegség előtt alázd meg magadat, és betegség alatt mutass megtérést!
Sir 18:22 Ne tartsd vissza magad az állandó imádságtól, és ne restelld mindhalálig keresni az igazulást, mert Isten jutalma örökre megmarad.
Sir 18:23 Ima előtt készítsd elő lelkedet, és ne légy olyan, mint az ember, aki kísérti Istent.
Sir 18:24 Gondolj a végnap haragjára, a megtorlás idejére, amikor Isten elfordítja arcát!
Sir 18:25 Gondolj a nélkülözésre a bőség idején, s a szegénység nyomorára a gazdagság napján!
Sir 18:26 Reggeltől estig változik az időjárás, gyorsan történik mindez Isten szeme előtt.
Sir 18:27 A bölcs ember óvatos mindenben, s a bűnök napjain őrizkedik a restségtől.
Sir 18:28 Minden értelmes elsajátítja a bölcsességet, és magasztalja azt, aki elérte.
Sir 18:29 Akik jártasak a mondásokban, maguk is bölcsen cselekszenek, értenek ahhoz, mi igaz és helyes, és mint az esőt, ontják a mondásokat és döntéseket.
Sir 18:30 Ne indulj vágyaid után, és tartsd vissza magadat kívánságodtól;
Sir 18:31 ha engedsz lelked vágyainak, kárörömmel néznek ellenségeid.
Sir 18:32 Ne gyönyörködj izgalmakban, legyenek bár csekélyek, mert élvezetük szokássá válik.
Sir 18:33 Ne tedd magadat koldussá kölcsönpénzből adott lakomákkal, amikor semmi sincs erszényedben, mert így megunod még életedet!
Sir 19:1 A részeges munkás meg nem gazdagszik, s aki megveti a keveset, lassanként tönkremegy.
Sir 19:2 Bor és nők tévútra viszik a bölcseket, és meghurcolják az okosokat.
Sir 19:3 Aki buja nőkkel tart, elzüllik, rothadás és féreg veszi birtokába, nagy, elrettentő példa lesz, s elveszik lelkét az élők közül.
Sir 19:4 Aki könnyen megbízik, könnyelmű az, és kárt vall, és aki önmaga ellen vét, megvetésnek teszi ki magát.
Sir 19:5 Aki véteknek örül, becsmérlésben részesül, s aki utálja a feddést, megrövidíti életét, aki azonban gyűlöli a pletykálkodást, kioltja a gonoszságot.
Sir 19:6 Aki vétkezik önmaga ellen, megbánja, s aki gyönyörködik a gonoszságban, becsmérlésben részesül.
Sir 19:7 Ne add tovább a gonosz és kíméletlen beszédet, akkor senki sem becsmérel téged.
Sir 19:8 Amiről tudsz, ne beszéld ki se barátnak, se ellenségnek, és ha tudsz valami vétekről, ne fedd fel azt!
Sir 19:9 Mert aki meghallgat, inkább őrizkedik tőled, a bűnt védelmébe fogadja, téged pedig meggyűlöl, s ilyen marad irányodban mindenkor.
Sir 19:10 Ha szóbeszédet hallottál társadról, haljon az meg veled; hidd el: nem fordulsz fel miatta.
Sir 19:11 Egyetlen szótól rájön a balgára a vajúdás, mint a fájdalom az asszonyra, amikor magzatát szüli.
Sir 19:12 Mint a nyíl a comb húsában, olyan a szóbeszéd a balga szívében.
Sir 19:13 Kérdezd meg előbb a barátot, hátha nem is tud róla, és azt mondja: "Nem tettem!" Ha pedig megtette, intsd, hogy ne tegye többé!
Sir 19:14 Kérdezd meg a társat, hátha nem is mondta? Ha pedig mondta, intsd, hogy ne mondja többé!
Sir 19:15 Kérdezd meg a barátot, mert sokszor akad rágalom,
Sir 19:16 és ne adj minden szóbeszédre! Van olyan, aki megtéved nyelvével, rosszakarat nélkül.
Sir 19:17 Ki az, aki nem vétett még nyelvével? Kérdezd meg előbb a társat, mielőtt ráförmednél,
Sir 19:18 és adj helyet a Magasságbeli törvényének! Minden bölcsesség istenfélelem, és Isten félelme van benne: minden bölcsesség egyben a törvény teljesítése.
Sir 19:19 Nem bölcsesség a jártasság a rosszban, és nem okosság a bűnösök fortélya.
Sir 19:20 Van gonosz eszesség, s ez utálatos, és van együgyű, aki gonoszság híján van.
Sir 19:21 Többet ér a kevésbé okos és fogyatékos elméjű, ha istenfélő, mint a nagyeszű, aki megszegi a Magasságbeli törvényét.
Sir 19:22 Van vakmerő ravaszság, amely bűnös,
Sir 19:23 és van olyan, aki körmönfontan beszél, és mégis igazat mond. Van olyan, aki rútul megalázkodik, és belseje tele van cselvetéssel.
Sir 19:24 Van olyan, aki nagy alázatában mód felett meghunyászkodik, lehajtja fejét, és úgy tesz, mintha nem is látná, amiről nem akar tudni.
Sir 19:25 Ha erő híján nem tud vétkezni, mihelyt alkalma nyílik rossz cselekedetre, elköveti a gonoszságot.
Sir 19:26 Külsejéről lehet az embert megismerni, és arca kifejezéséből ismerni meg az okosat.
Sir 19:27 A test öltözete, az ajkak nevetése, s az ember járása mind rá vallanak.
Sir 19:28 Van feddés, amely elhibázott a gyalázkodó haragja miatt, van megítélés, amely nem állja meg helyét, s van, aki hallgat, és az a bölcs.
Sir 20:1 A neheztelésnél mennyivel jobb kérdőre vonni, akkor a beismerőt megkímélik a károsodástól.
Sir 20:2 Szeretné az eunuch is megfosztani a leányzót szüzességétől,
Sir 20:3 így tesz, aki erőszakkal akarja érvényesíteni igazát.
Sir 20:4 Milyen jó, ha a megfeddett megbánást mutat! Így elkerülöd a szándékos bűnt.
Sir 20:5 Van olyan, aki hallgat, és mégis bölcsnek tartják, és van, akit megutálnak, mert folyton beszélni akar.
Sir 20:6 Van olyan, aki hallgat, mert nincs okos mondanivalója, és van, aki hallgat, mert tudja az alkalmas időt.
Sir 20:7 A bölcs ember hallgat, amíg el nem jön ideje, a nagyzoló és balga pedig nem tartja magát időhöz.
Sir 20:8 Önmaga ellen vét a sokbeszédű, s a jogtalanul követelődzőt meggyűlölik.
Sir 20:9 Van siker, amely káros a fegyelmezetlen emberre, és van találás, amely veszteség!
Sir 20:10 Van adomány, amely nem jár haszonnal, és van ajándék, amelyet duplán kell megfizetni!
Sir 20:11 Van megalázás, amely dicsőségre vezet, és van olyan, aki alázkodás után felemeli fejét.
Sir 20:12 Van olyan, aki csekély áron sokat vásárol, de megfizet érte hétszeresen!
Sir 20:13 A bölcs ember kevés szóval is kedveltté teszi magát, az ostobák kedveskedése ellenben kárba vész.
Sir 20:14 Nincsen hasznod az ostoba ajándékából, mert szeme elvár hétannyit.
Sir 20:15 Keveset ad és sokat kifogásol, tűz tör elő, ha kinyitja száját.
Sir 20:16 Van olyan, aki ma ad kölcsönt, és holnap már visszakéri; de undok az ilyen ember!
Sir 20:17 "Az ostobának nincsen barátja, és nincs köszönet ajándékaiért."
Sir 20:18 Akik kenyerét eszik, hamis nyelvűek, kinevetik hányszor, és milyen sokan!
Sir 20:19 Mert nem azt osztogatja helyes érzékkel, amire szükség van, hanem olyasmit, aminek nem veszik hasznát.
Sir 20:20 A hamis nyelv botlása olyan, mint amikor valaki elesik a padlón, így jön el hirtelen a gonoszok bukása.
Sir 20:21 A kelletlen ember csupa üres locsogás, amely ki sem fogy a bárdolatlanok szájából.
Sir 20:22 Megvetik a bölcs mondást az ostoba szájában, mert nem mondja kellő időben.
Sir 20:23 Van, akit szegénysége visszatart a bűntől, de nyugalmában ösztönzést kap arra.
Sir 20:24 Van olyan, aki tönkremegy restelkedésből, és oktalan ember kedvéért feláldozza magát, tönkreteszi magát, mert mások személyét tekinti.
Sir 20:25 Van, aki ígéretet tesz barátjának szégyenből, és szükségtelenül ellenségévé teszi.
Sir 20:26 Csúnya szégyenfolt az emberen a hazugság, mégis folyton kísért a neveletlenek szájában!
Sir 20:27 A tolvaj is különb annál, aki folyton hazudik, de mindkettőnek romlás az örökrésze.
Sir 20:28 A hazug embereknek becstelen az erkölcsük, és szégyenüket állandóan magukkal hordozzák.
Sir 20:29 Aki beszédében bölcs, sokra viszi, s az okos ember kedves a nagyok előtt.
Sir 20:30 Aki megműveli földjét, magas asztagot rak terméséből, és aki igazságot tesz, felmagasztalják, aki pedig kedves a nagyok előtt, megmenekül az igaztalanságtól.
Sir 20:31 Ajándék és adomány vakká teszi a bírák szemét, és mint zabla a szájban, elhárítja feddésüket.
Sir 20:32 Eldugott bölcsesség és elrejtett kincs, mi haszna mindkettőnek?
Sir 20:33 Többet ér, aki palástolja ostobaságát, mint az az ember, aki elrejti bölcsességét.
Sir 21:1 Vétkeztél, fiam? Ne tedd még egyszer, és előbbi bűneid miatt is imádkozz, hogy megbocsássák neked.
Sir 21:2 Fuss a bűntől, mint a kígyó színétől, mert ha közel mész hozzá, hatalmába kerít.
Sir 21:3 Foga mint az oroszlán foga, megöli az emberek lelkét.
Sir 21:4 Minden törvényszegés mint a kétélű pallos: csapására nincsen orvosság.
Sir 21:5 Az erőszak és az igaztalanság felemészti a vagyont, s a túl gazdag házat tönkreteszi a kevélység, így pusztul el a dölyfös vagyona!
Sir 21:6 Eljut a könyörgés a szegény szájából Isten füléhez, és sietve megjön számára az ítélet.
Sir 21:7 Aki gyűlöli a feddést, a bűnös nyomán jár, de aki féli Istent, az magába száll.
Sir 21:8 Már messziről megismerni a vakmerő szájhőst, és kisiklását észreveszi az okos.
Sir 21:9 Aki más költségén építi házát, olyan, mint aki télen gyűjti köveit.
Sir 21:10 A bűnösök társasága kóc-csomó, és végezetük tűzláng!
Sir 21:11 A bűnösök útja kővel van egyengetve, de a végén alvilág van, sötétség és bűnhődés.
Sir 21:12 Aki megtartja a törvényt, úrrá lesz érzékein,
Sir 21:13 az istenfélelem betetőzése pedig bölcsesség és okosság.
Sir 21:14 Nem lehet azt megnevelni, aki nem okos a jóban!
Sir 21:15 Van okosság, amely bővelkedik gonoszságban, de nincs valódi értelmesség, ahol keserűség van!
Sir 21:16 A bölcs tudása növekszik, mint az árvíz, és tanácsa, mint az élővíz forrása, el nem apad.
Sir 21:17 A balga szíve törött edény, nem tart meg semmiféle bölcsességet.
Sir 21:18 Bármi okos szót halljon az értelmes, dicséri azt, sőt ráadással szolgál; a feslett is hallja, de nincs az ínyére, azért a háta mögé hajítja.
Sir 21:19 Olyan a balga beszéde, mint a teher az úton, az okos ajkán azonban kedvesség van.
Sir 21:20 Lesik az okos száját az összejövetelben, és szavait szívükre veszik.
Sir 21:21 Olyan a bölcsesség a balgának, mint az elpusztult ház, s az oktalan tudománya értelmetlen locsogás.
Sir 21:22 A fegyelem a balgának béklyó a lábán, bilincs a jobb kezén.
Sir 21:23 Fennhangon röhög a balga, az okos ember pedig alig hogy mosolyog.
Sir 21:24 Arany ékszer az okosnak a fegyelem, karkötő a jobb karon.
Sir 21:25 A balga könnyen teszi be lábát társának házába, a tapasztalt ember pedig elfogódott a hatalmas színe előtt.
Sir 21:26 Ablakon át nézeget a balga a házba, a művelt férfi pedig kívül marad állva.
Sir 21:27 Neveletlenség, ha az ember ajtónál hallgatódzik, feszélyezi az okos embert ez a csúfság.
Sir 21:28 Oktalanságot beszél a balgák ajka, az okosok pedig mérlegre teszik szavaikat.
Sir 21:29 Szájukon hordozzák a balgák szívüket, az okosok szája pedig szívükben van.
Sir 21:30 Amikor az istentelen az ördögöt átkozza, önmaga ellen szór átkot.
Sir 21:31 Önmagát mocskolja a besúgó, és gyűlöltté válik mindenki előtt; meggyűlölik azt is, aki vele tart, a hallgatag és okos pedig tiszteletet arat.
Sir 22:1 Sáros kővel dobálják meg a lustát, és gyalázatosságáról beszél mindenki.
Sir 22:2 Marhatrágyával dobálják meg a lustát, s aki hozzáér, rázza a kezét.
Sir 22:3 A neveletlen fiú szégyene apjának, a leány pedig gyalázata.
Sir 22:4 Az okos leány vagyon a férje számára, a gyalázatos pedig becstelenséget hoz apjára.
Sir 22:5 Az arcátlan leány szégyent hoz apjára s férjére, nem nézik ugyan le az istentelenek, de ők ketten joggal becsmérlik.
Sir 22:6 Mint a zene a gyász idején, olyan a nem helyén való beszéd, de a verés és fenyíték mindenkor bölcs dolog.
Sir 22:7 Aki balgát oktat, mintha enyvvel ragasztana cserepet;
Sir 22:8 aki olyannak beszél, aki oda sem hallgat, mintha alvót keltene fel mély álomból.
Sir 22:9 Alvóval beszél, aki balgának hirdet bölcsességet, a beszéd végén azt kérdezi: "Hogy is volt?"
Sir 22:10 Sirasd a halottat, mert kialudt a világossága, a balgát is sirasd, mert elfogyott az értelme!
Sir 22:11 Csak kevéssé sirasd a halottat, hisz nyugovóra tért,
Sir 22:12 a mihaszna balga élete azonban a halálnál is rosszabb.
Sir 22:13 Hét napig tart a gyász a halottért, a balgáért és istentelenért pedig életük minden napján!
Sir 22:14 Ne beszélj sokat a balgával, és ne járj az ostobával!
Sir 22:15 Óvakodj tőle, hogy terhedre ne legyen, és be ne szennyezd magad a bűnével!
Sir 22:16 Kerüld el őt, akkor nyugalmat találsz, és nem bosszankodsz ostobasága miatt.
Sir 22:17 Mi nehezebb az ólomnál? És mi egyéb a neve, mint: balga!
Sir 22:18 Könnyebb elviselni a homok-, só- és vasterhet, mint oktalan, balga, istentelen embert!
Sir 22:19 A ház falába illesztett fagerendák széjjel nem válnak, ilyen a szív is, amely bölcs megfontolásra támaszkodik:
Sir 22:20 sohasem csüggeszti el a félelem az okos elméjét.
Sir 22:21 Amint a karók magas helyen s a terméskövek habarcs nélkül a szél rohamát meg nem állják,
Sir 22:22 úgy a szív sem szállhat szembe a félelem támadásával, ha balga töprengéstől csügged.
Sir 22:23 Mint a szív sem remeg soha, csak ha balga töprengéstől csügged, úgy az sem, aki Isten parancsai mellett tart ki állandóan.
Sir 22:24 Könnyet csal ki, aki megböki a szemet; aki pedig beledöf a szívbe, érzékenységet ébreszt.
Sir 22:25 Aki követ hajít madárra, elriasztja azt; úgy aki gyalázza barátját, felbontja a barátságot.
Sir 22:26 Ha kardot rántottál is barátodra, ne ess kétségbe, mert van még út visszafelé! Barátod ellen,
Sir 22:27 ha sajnálni való szóra nyitottad szádat, ne félj, mert még ki lehet azt egyenlíteni, kivéve a szidalmat, a gyalázkodást, a dölyföt, a titok elárulását és az álnok csapást, mert mindezek után távozik a barát!
Sir 22:28 Szerezd meg barátod hűségét, amikor még szegény, hogy majd javainak is örvendhess.
Sir 22:29 Tarts ki mellette híven szorongatása idején, hogy örökségében is részed legyen.
Sir 22:30 A tűz előtt kályhaszag és füst száll, úgy előzik meg a vérontást is átkok, szitkok és fenyegetések.
Sir 22:31 Nem szégyellem menteni barátomat, nem rejtőzöm el színe elől, és tűröm, ha baj ér általa engem.
Sir 22:32 Mind, aki hallja, óvakodik majd tőle.
Sir 22:33 Bár lenne őre számnak, és jól záró pecsétje ajkaimnak, hogy el ne essem miattuk, és vesztemre ne legyen nyelvem!
Sir 23:1 Uram! Atyám, és életem Ura! Ne hagyj engem kényükre- kedvükre, és ne engedd, hogy elessem miattuk.
Sir 23:2 Bárcsak ostort tartanának készen elmémnek, bölcs fenyítéket szívemnek, hogy ne kíméljenek engem tévedéseik miatt, s el ne nézzék botlásaikat,
Sir 23:3 hogy meg ne sokasodjanak tévedéseim, el ne szaporodjanak vétkeim, és meg ne gyarapodjanak bűneim; hogy le ne roskadjak ellenfeleim láttán, és örömét ne lelje rajtam ellenségem!
Sir 23:4 Uram! Atyám, és életem Istene! Ne hagyj engem ajkam önkényére!
Sir 23:5 Ne adj nekem fennhéjázó szemet, tarts távol tőlem minden mohóságot!
Sir 23:6 Távoztasd tőlem a test kívánságát, ne vegyen erőt rajtam a fajtalan vágy, és ne engedj át a szemérmetlen és dőre léleknek!
Sir 23:7 Hallgassátok, fiaim, a tanítást a szájról! Aki ehhez tartja magát, nem megy tönkre ajka miatt, és nem bukik el a legrútabb tettek által.
Sir 23:8 Hiúsága folytán esik csapdába a bűnös, és miatta botlik a kevély és gyalázkodó.
Sir 23:9 Ne szokja meg szád az esküvést, mert sok botlás következik ezáltal.
Sir 23:10 Ne vedd szádba Isten nevét szüntelen, és a Szentnek nevét ne keverd beszédedbe, mert nem maradsz ezek miatt büntetlenül.
Sir 23:11 Mint a szolga, akit folyton kérdőre vonnak, s a kék foltok nem hiányoznak róla, úgy mindaz, aki esküdözik és a Nevet száján hordozza, soha nem tisztul meg a bűntől.
Sir 23:12 A férfi, aki sokat esküdözik, eltelik törvényszegéssel, s a csapás el nem távozik házától.
Sir 23:13 Ha esküszegő, a bűne rajta van, ha föl sem veszi, kétszeresen vétkezik.
Sir 23:14 Ha pedig hamisan esküdött, nincsen mentsége, és háza betelik büntetéssel.
Sir 23:15 Van még egyéb beszéd is, amely halált érdemel: elő ne forduljon az Jákob örökségében!
Sir 23:16 Hisz távol állnak mindezek a jámboroktól, mert ők nem hemperegnek bűnökben!
Sir 23:17 Ne szokja meg szád a zabolátlan beszédet, mert bűnös szó van benne!
Sir 23:18 Amikor előkelők körében állsz, gondolj apádra és anyádra,
Sir 23:19 hogy el ne feledkezzék rólad Isten a színük előtt, és szokásodtól elbódítva gyalázatot ne szenvedj, ne kelljen kívánnod, hogy meg se születtél volna, s meg ne átkozd születésed napját.
Sir 23:20 A gyalázatos beszédhez szokott emberen nem fog a nevelés teljes életében.
Sir 23:21 Kétfajta ember bővelkedik bűnben, a harmadik pedig haragot és romlást hív ki magára,
Sir 23:22 mert a heves vágy, mint az égő tűz, el nem alszik, amíg csak el nem emészt valamit:
Sir 23:23 az ember, aki önnön testével vétkezik, fel nem hagy vele, amíg a tűz ki nem ég,
Sir 23:24 minden falat édes a parázna embernek, el nem fárad és mindvégig bűnözik.
Sir 23:25 Mindaz, aki otthagyja saját ágyát, kockára veti életét és mondja: "Ki lát engem?
Sir 23:26 Sötétség vesz körül és falak takarnak; senki sem néz engem! Kitől féljek? Nem gondol a Magasságbeli bűneimmel!"
Sir 23:27 És nem tudja, hogy az ő szeme mindent meglát, az ilyen emberi félelem ugyanis elűzi magától Isten félelmét, mert csakis az emberek szemétől tart.
Sir 23:28 Nem gondol azzal, hogy az Úr szeme a napnál is sokkal fényesebb, kémleli az ember minden útját és a tenger mélységét, és látja az emberek szívének legtitkosabb rejtekét.
Sir 23:29 Mert az Úr Isten ismert mindent, még mielőtt megteremtette, de bevégzésük után is meglát mindeneket.
Sir 23:30 A város utcáin bűnhődik majd az ilyen, megkergetik, mint a csikót, és elkapják, ahol nem is gondolja,
Sir 23:31 megszégyenül majd mindenki előtt, mert nem gondolt az Úr félelmével.
Sir 23:32 Így jár minden asszony is, aki elhagyja férjét, és házasságtörésből állít örököst,
Sir 23:33 először azért, mert engedetlen volt a Fölséges törvénye iránt, másodszor, mert férje ellen vétett, harmadszor, mert házasságot törve bujálkodott, és más férfitől szerzett magának gyermekeket.
Sir 23:34 A közösség elé vezetik az ilyet, és gyermekei megszenvednek érte.
Sir 23:35 Nem hajtanak gyökeret gyermekei, és ágai nem teremnek gyümölcsöt,
Sir 23:36 átokként hagyja emlékét, és nem lehet eltörölni gyalázatát.
Sir 23:37 A hátrahagyottak pedig belátják, hogy nincs jobb az Isten félelménél, és semmi sem édesebb, mint figyelni az Úr parancsaira.
Sir 23:38 Nagy dicsőség követni az Urat, mert ezzel lehet tőle hosszú életet nyerni.
Sir 24:1 Magasztalja önmagát a bölcsesség; tiszteletben áll Istennél, s dicsekszik népe körében.
Sir 24:2 Kinyitja száját a Magasságbeli közösségében, és dicséri magát a közösség előtt.
Sir 24:3 Magasztalják népe körében, megcsodálják a szentek közösségében,
Sir 24:4 dicsérik a választottak sokasága előtt, s áldják az áldottak közt, amikor így szól:
Sir 24:5 "A Magasságbeli szájából jöttem elő, mint elsőszülött valamennyi teremtmény előtt;
Sir 24:6 el nem múló fényt gyújtottam az égen, és mint köd, borítottam az egész földet.
Sir 24:7 A magasságban van az én lakásom, és trónom felhőoszlopon áll.
Sir 24:8 Bejártam az ég kerekségét egymagam, behatoltam a tenger mélységébe;
Sir 24:9 végigmentem a tenger hullámain, és megálltam a földön mindenhol.
Sir 24:10 Minden nép és valamennyi nemzet fölött uralmat gyakoroltam,
Sir 24:11 erőmmel jártam minden között, ami magas, és ami alacsony, nyugalmat kerestem mindezek között, hogy az Úr örökrészében tartózkodjam.
Sir 24:12 Akkor meghagyta nekem a mindenség Teremtője, aki teremtett engem, s nyugalmat adott sátramnak,
Sir 24:13 és azt mondta nekem: "Jákobban lakjál, Izraelben legyen örökrészed, és választottaim között verj gyökeret!"
Sir 24:14 Kezdetben teremtettek engem, még a világ előtt, és nem szűnöm meg sohasem. A szent hajlékban tettem színe előtt szolgálatot,
Sir 24:15 majd pedig Sionban kaptam állandó lakást, a szent városban találtam ekképp pihenőt, és Jeruzsálem lett uralmam székhelye.
Sir 24:16 A dicsőséges nép közt vertem gyökeret, az én Istenem részében, az ő örökségében, s a szentek gyülekezetében megtelepedtem.
Sir 24:17 Magasra nőttem, mint a cédrus a Libanonon, mint a ciprusfa Sion hegyén.
Sir 24:18 Felnőttem, miként a pálma Kádesben, mint a rózsaliget Jerikóban,
Sir 24:19 mint a díszes olajfa a síkságon, magasra nőttem, mint a platán a víz mellett, a tereken.
Sir 24:20 Illatozom, mint a fahéj és a fűszeres balzsam, mint a válogatott mirha, kellemes illatot árasztok,
Sir 24:21 mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a magától fakadó tömjén, illattal töltöm be lakóhelyemet, s illatom, mint a színtiszta balzsamé.
Sir 24:22 Kiterjesztem ágaimat, mint a terebint, ágaim pompásak és szépségesek.
Sir 24:23 Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem.
Sir 24:24 Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek.
Sir 24:25 Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye.
Sir 24:26 Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel,
Sir 24:27 mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél!
Sir 24:28 Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben.
Sir 24:29 Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak,
Sir 24:30 aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe.
Sir 24:31 Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek."
Sir 24:32 Áll mindez az élet könyvére, a Magasságbeli szövetségére és az igazság ismeretére,
Sir 24:33 a törvényre, amelyet Mózes az igazság szabálya gyanánt örökül adott Jákob házának, és ígéretül Izraelnek.
Sir 24:34 Megígérte Dávidnak, az ő szolgájának, hogy igen hatalmas királyt támaszt tőle, aki a dicsőség trónján örökké ül.
Sir 24:35 Ez a törvény árasztja a bölcsességet, mint a Píson, és mint a Tigris a zsengék napjain.
Sir 24:36 Megtölt belátással, mint az Eufrátesz, és bőséget oszt, mint a Jordán aratáskor.
Sir 24:37 Okulástól duzzad, mint a Nílus, mint a Geon szüret idején.
Sir 24:38 Nem győzte átkutatni az első, de az utolsó sem tudott a végére járni,
Sir 24:39 mert bölcsessége bőségesebb a tengernél, és útmutatása a nagy óceánnál!
Sir 24:40 Én, a bölcsesség, folyamokat bocsátottam ki magamból.
Sir 24:41 Olyan vagyok, mint a mérhetetlen folyam ágya, úgy érkezem a paradicsomból, mint a folyam medre, mint a csatornája.
Sir 24:42 Azt mondtam: "Megöntözöm beültetett kertemet, és megitatom mezőm terményeit!"
Sir 24:43 És íme, a medrem bőséges folyammá lett, a folyamom pedig majd hogy tengerré nem változott!
Sir 24:44 Mert, mint a hajnal pírját, felragyogtatom tudásomat mindnyájuknak, és hirdetem azt messze vidékeknek.
Sir 24:45 Behatolok a föld minden alsó részébe, felkeresem az összes alvót, és megvilágítom mindazokat, akik bíznak az Úrban.
Sir 24:46 Kiöntöm továbbra is a tanítást prófétai szóval, azoknak juttatom, akik bölcsességet keresnek, és nem hagyok fel vele, nemzedékről nemzedékre, míg el nem jön a szent korszak!
Sir 24:47 Hadd lássátok, hogy nemcsak magamnak fáradtam, hanem mindazok javára, akik igazságot keresnek.
Sir 25:1 Három dologban talál gyönyörűséget a lelkem, amelyek kedvesek Isten és emberek előtt,
Sir 25:2 ezek: a testvérek egyetértése, a jó barátok szeretete, s a férfi és nő, ha megértik egymást.
Sir 25:3 Három dolgot gyűlöl a lelkem, és nehezen szívlelem létüket:
Sir 25:4 a gőgös szegényt, a hazug gazdagot, s a balga, oktalan öreget.
Sir 25:5 Amit nem gyűjtöttél fiatalkorodban, hogyan találhatnád meg vénségedre?
Sir 25:6 Milyen jól áll az ősz hajnak a döntés, s az öregeknek, ha tanácsot adni tudnak!
Sir 25:7 Milyen jól áll az élteseknek a bölcsesség, s a tiszteseknek az értelem és megfontoltság!
Sir 25:8 Az öregek koszorúja a bőséges tapasztalat, és dicsőségük Isten félelme.
Sir 25:9 Kilenc meglepő dolgot dicsérek, a tizediket is említi nyelvem az emberek előtt,
Sir 25:10 ezek: az ember, aki örömét leli gyermekeiben, aki élve éri meg ellenségei vesztét,
Sir 25:11 boldog, aki okos asszonnyal él, aki nem botlik nyelvével, aki nem szolgál magához méltatlanoknak,
Sir 25:12 boldog, aki igaz barátot talál, aki hallgató fülnek hirdeti az igazságot,
Sir 25:13 nagy, aki bölcsességet lelt és tudást, és nincs különb annál, aki féli az Urat.
Sir 25:14 Isten félelme mindenen túltesz:
Sir 25:15 boldog az ember, akinek megadatott Isten félelme! Aki ragaszkodik hozzá, van-e párja annak?
Sir 25:16 Isten félelme az istenszeretet kezdete, a hit pedig az ő követésének a kezdete.
Sir 25:17 A legfájóbb seb a szív bánata, s a legnagyobb gonoszság az asszony gonoszsága.
Sir 25:18 Inkább bármilyen sebet, csak szívbeli sebet ne!
Sir 25:19 Bármi gonoszságot, csak asszonynak gonoszságát ne!
Sir 25:20 Bármi megpróbáltatást, csak megpróbáltatást rosszakarók részéről ne!
Sir 25:21 Bármilyen bosszút, csak ellenség bosszúját ne!
Sir 25:22 Nincs fej, amely gonoszabb a kígyó fejénél,
Sir 25:23 és nincs harag, amely felülmúlná az asszony haragját. Kellemesebb együtt lakni oroszlánnal, sárkánnyal, mint együtt élni rosszlelkű asszonnyal.
Sir 25:24 Eltorzítja a gonoszság az asszony arcát, elsötétíti ábrázatát, mintha medve lenne, úgy fest, mint a gyászzsák! Barátai körében ülve,
Sir 25:25 fohászkodik a férje, és ha meghallja őt, csendesen felsóhajt.
Sir 25:26 Eltörpül minden gonoszság az asszony gonoszsága mellett, hadd érje a bűnösök sorsa!
Sir 25:27 Homokos lejtő az öreg ember lábának: ilyen a nyelves asszony a szelíd urának!
Sir 25:28 Ne nézd az asszony szépségét, és ne kívánd meg az asszonyt szépsége miatt!
Sir 25:29 Az asszony haragja tiszteletlenség, egyben nagy gyalázat,
Sir 25:30 az asszony, ha övé az elsőség, ellenkezik férjével.
Sir 25:31 Levert kedély, szomorú arc és sebzett szív a rossz asszony.
Sir 25:32 Ernyedt kéz, roskadó térd az asszony, aki nem boldogítja férjét.
Sir 25:33 Asszonytól jött a bűnnek kezdete, és miatta halunk meg mindnyájan.
Sir 25:34 Ne engedj a víznek kiutat, még csekélyet sem, és ne engedj rossz asszonynak szabadságot kimenőre!
Sir 25:35 Ha nem jár kezedre, és szégyenbe hoz ellenségeid előtt.
Sir 25:36 vágd el őt testedtől, és bocsásd el házadból.
Sir 26:1 A jó asszonynak boldog a férje, éveinek száma kétszeres lesz.
Sir 26:2 A derék asszony jól tartja urát, s az békében tölti el éveit.
Sir 26:3 Jó feleség jó osztályrész, amely istenfélő férfinak jut jótettekért.
Sir 26:4 Legyen ő bár gazdag vagy szegény, a szíve jókedvű, és arca is vidám minden időben.
Sir 26:5 Három dologtól fél a szívem, a negyedik színétől pedig rettegek:
Sir 26:6 a város pletykájától, a nép zendülésétől,
Sir 26:7 a hazug rágalomtól. Mindezek a halálnál is rosszabbak,
Sir 26:8 de keserű fájdalom és gyász a féltékeny asszony!
Sir 26:9 A féltékeny asszonynál ostor a nyelv, amely közlékeny mindenkivel szemben.
Sir 26:10 A rossz feleség, mint a lötyögő járom az ökrön, aki hozzáér, mintha skorpiót fogna!
Sir 26:11 Nagy bosszúság a részeges asszony, szégyenét, csúfságát nem lehet eltakarni.
Sir 26:12 Az asszony paráznasága a szeme járásán és a szempilláin is látszik.
Sir 26:13 Az asszonyt, ha nem javul, erősen őrizd, hogy ne éljen a kínálkozó alkalommal.
Sir 26:14 Vigyázz állandóan illetlen szeme járására, egyébként ne csodáld, ha elhanyagol téged.
Sir 26:15 Mint a szomjas vándor, kitátja száját a forrásnál, és iszik minden közeli vízből, leül minden karó mellé, s a tegezt minden nyílnak nyitva tartja, amíg csak bele nem fárad.
Sir 26:16 A szorgos asszony kedvessége elbájolja férjét, és megerősíti csontjait.
Sir 26:17 Isten ajándéka a fegyelmezettsége,
Sir 26:18 az asszony okossága és hallgatagsága, és nincs a jól nevelt léleknek méltó ára!
Sir 26:19 Mindennél bájosabb a szent és szemérmes asszony,
Sir 26:20 és nincsen semmi méltó ellenértéke a mértékletes léleknek!
Sir 26:21 Ami a felkelő nap Isten magas egén a világnak, az a jó asszony bája házának ékességére.
Sir 26:22 Tündöklő lámpás a szent mécstartón: ilyen a szép arc a jónövésű termeten.
Sir 26:23 Aranyoszlopok ezüst talapzaton: ilyenek a formás lábak a szép termetű asszony sarkain.
Sir 26:24 Örök alapzat kemény sziklán: ilyenek Isten parancsai a jámbor nő szívében.
Sir 26:25 Két dolog miatt szomorú a szívem, s a harmadik miatt harag fog el engem,
Sir 26:26 ezek: A harcos, aki nélkülözésben sanyarog, az okos ember, ha lenézik őt,
Sir 26:27 s aki elpártol az igazságtól a bűnhöz, azt Isten pallosra tartogatja!
Sir 26:28 Két dolgot látok nehéznek és veszélyesnek: nehezen marad a kereskedő vétek nélkül, és nem marad mentes a szatócs az ajkak bűnétől!
Sir 27:1 Sokan vétkeztek nélkülözés miatt, s aki meg akar gazdagodni, elfordítja szemét;
Sir 27:2 szilárdan áll a karó kövek közé ékelve, így szorul bűn az eladás és vevés közé.
Sir 27:3 A bűnössel együtt a bűnre is összetörés vár.
Sir 27:4 Ha nem ragaszkodsz buzgón az Úr félelméhez, hirtelen összedől a házad.
Sir 27:5 Visszamarad a pelyva rostáláskor, így az ember gyengéje is, ha elgondolkodik felette.
Sir 27:6 A kemence teszi próbára a fazekas edényeit, az igaz embereket pedig a nyomorúság kísértése.
Sir 27:7 A fa gondozásáról gyümölcse tanúskodik, az ember szívének gondolkodásáról pedig a beszéde.
Sir 27:8 Senkit se dicsérj, mielőtt nem beszélt, mert ez az ember próbája.
Sir 27:9 Ha az igazságosságot nyomon követed, el is éred, és magadra veheted díszes ruha gyanánt. Nála vehetsz lakást, s az oltalmába fogad téged örökre, és erős támaszod lesz a számadás napján.
Sir 27:10 A maguk fajtájához gyülekeznek a madarak, a becsületesség is azokhoz tér, akik gyakorolják.
Sir 27:11 Prédára les folyton az oroszlán, így a bűn is azokra, akik jogtalanságot cselekszenek.
Sir 27:12 A jámbor ember állhatatos a bölcsességben, mint a nap, a balga azonban változik, mint a hold.
Sir 27:13 A balgák közt tartogasd a szót a kellő időre, az okosok közt azonban állandóan időzzél.
Sir 27:14 A balgák társalgása utálatos, és nevetésük gyönyörködés a bűnben.
Sir 27:15 Az esküdözők beszéde hajmeresztő, tiszteletlenségük előtt be kell dugni a fület.
Sir 27:16 A dölyfösök viszálya vérontással jár, és kellemetlen hallgatni átkozódásukat.
Sir 27:17 Aki elárulja barátja titkait, elveszti bizalmát, és nem talál többé szíve szerint való barátot.
Sir 27:18 Szeresd barátodat, és légy hű hozzá,
Sir 27:19 de ha elárultad titkait, ne szaladj utána!
Sir 27:20 Mert miként az ember, aki elherdálta örökségét, te is elvesztetted társad barátságát,
Sir 27:21 mint ahogy eleresztik a madarat a kézből, te is elengedted barátodat, és nem kapod vissza többé.
Sir 27:22 Ne járj utána, mert messze távozott, elmenekült, mint a gazella a hálóból, mert sebet kapott a lelke,
Sir 27:23 és nem tudod többé bekötözni. Még szitokszó után is ki lehet békülni,
Sir 27:24 de aki elárulta barátja titkait, annak a boldogtalan léleknek nincs többé reménye!
Sir 27:25 Aki hunyorgat szemével, gonoszban töri fejét, de senki sem veti el magától!
Sir 27:26 Szájával szépeket mond neked szemtől-szembe, és megcsodálja beszédedet, később azonban fordít a szavain, és botrányt talál beszédedben.
Sir 27:27 Sok dolgot utálok, de egyet sem úgy, mint az ilyen embert, s az Úr is gyűlöli őt!
Sir 27:28 Annak a fejére esik a kő, aki a magasba dobja, s az álnokul ejtett seb az álnoknak okoz sebet.
Sir 27:29 Aki vermet ás, maga esik bele, aki követ tesz társa elé, belebotlik abba, s aki másnak tőrt vet, maga vész el benne.
Sir 27:30 Aki gonosz tervet kovácsol, rá gördül az vissza, s azt sem tudja, honnan jött az rá!
Sir 27:31 Csúfság és gyalázat vár a dölyfösökre, mint az oroszlán, úgy les rájuk a megtorlás.
Sir 27:32 Csapdában vesznek el, akik igazak elestén vigadnak, fájdalom emészti el őket, mielőtt meghalnak.
Sir 27:33 Harag és düh, utálatos mindkettő, csak a bűnös ember ragaszkodik hozzájuk.
Sir 28:1 Aki bosszút akar állni, az Úr áll bosszút rajta, és megtartja az ő bűneit is.
Sir 28:2 Bocsáss meg társadnak, ha vét ellened, akkor te is, amikor könyörögsz, elnyered bűneid bocsánatát.
Sir 28:3 Ember ember ellen haragot tart, és Istennél keres gyógyulást?
Sir 28:4 A hozzá hasonló embernek nem kegyelmez, és mégis önnön bűneiért imádkozik?
Sir 28:5 Haragot tart, holott csak ember, és bocsánatot kér Istentől? Ki könyörög majd az ő bűneiért?
Sir 28:6 Gondolj a végső dolgokra, és szűnj meg gyűlölködni,
Sir 28:7 a bomlásra és a halálra, s tarts ki parancsai mellett!
Sir 28:8 Gondolj Isten félelmére, és ne tarts haragot társaddal,
Sir 28:9 gondolj a Magasságbeli szövetségére, és nézd el társad tévedését!
Sir 28:10 Tartózkodj a viszálytól, akkor kevesebb lesz a bűn,
Sir 28:11 mert a hirtelen haragú ember viszályt szít, a bűnös ember barátokat fordít szembe egymással, és viszályt hint a békében élők közé.
Sir 28:12 Amilyen az erdő fája, olyan a tüze is, amilyen az ember hatalma, olyan a haragja is, és vagyona szerint növekszik indulata.
Sir 28:13 A parázs veszekedés tüzet gyújt, és a hirtelen viszály vérontásra vezet, az árulkodó nyelv pedig halált okoz.
Sir 28:14 Ha fújod a szikrát, lángra gyúl, ha pedig ráköpsz, elalszik: mind a kettő a szádból jön elő.
Sir 28:15 Átkozott a besúgó és a kétnyelvű, mert sok békében élőt háborgat.
Sir 28:16 Már sokakat ingatott meg a rágalmazó nyelv, és űzött egyik néptől a másikhoz,
Sir 28:17 elpusztított gazdag, fallal körülvett városokat, s aláásta előkelők palotáit.
Sir 28:18 Megtörte népek erejét, és szétszórt hős nemzeteket.
Sir 28:19 Derék asszonyokat űzött ki már a rágalmazó nyelv, és fosztott meg munkájuk gyümölcsétől.
Sir 28:20 Aki ad rá, nem talál nyugalmat, és nem talál barátot, akire hagyatkozzon.
Sir 28:21 Csíkot hagy az ostor csapása, de a nyelv csapása a csontokat is összetöri.
Sir 28:22 Sokan hullottak már el a kard élétől, de nem annyian, mint ahányan nyelv miatt mentek tönkre!
Sir 28:23 Boldog, akit megóvnak a gonosz nyelvvel szemben, aki nem volt kitéve dühének, aki nem vonszolta annak igáját, és nem hordozta bilincseit!
Sir 28:24 Mert igája vasiga, és köteléke ércbilincs!
Sir 28:25 Halála csúfos halál, jobb annál az alvilág!
Sir 28:26 Hatalma azonban nem állandó, csak a gonoszok útjait tartja hatalmában, de nem perzseli lángjával az igazakat.
Sir 28:27 Akik elhagyják Istent, azok esnek hatalmába. Kigyúl az bennük, s el sem alszik; rájuk rohan, mint az oroszlán, és marja őket, mint a párduc.
Sir 28:28 Kerítsd el füledet tövissövénnyel, és ne hallgass a gonosz nyelvre, készíts szádra ajtót és reteszt!
Sir 28:29 Ha elzárod aranyodat, ezüstödet, szavaidnak is készíts mérleget, és szádnak megfelelő zabolát!
Sir 28:30 Vigyázz, hogy el ne ess a nyelv miatt, le ne roskadj a rád leső ellenségek előtt, és bukásod gyógyíthatatlan, halálos ne legyen!
Sir 29:1 Aki irgalmas, kölcsönad társának, s aki megragadja kezét, teljesíti a parancsokat.
Sir 29:2 Adj kölcsön társadnak, amikor rászorul, de fizesd is vissza idejében társadnak.
Sir 29:3 Tartsd meg szavadat, és légy megbízható iránta, és bármikor megkapod, amire szükséged van.
Sir 29:4 Sokan talált jószágnak tekintik a kölcsönt, és kellemetlenséget szereznek segítőiknek.
Sir 29:5 Amíg meg nem kapják, kezet csókolnak annak, aki adja, és alázatos szóval tesznek ígéretet,
Sir 29:6 amikor pedig vissza kell fizetni, halasztást kér az ilyen, kedvetlenül beszél, panaszkodik, és az időt okolja.
Sir 29:7 Ha megadhatná is, vonakodik: alig adja meg az összeg felét, és talált jószágnak gondolja.
Sir 29:8 Ha pedig nem, akkor megfosztotta társát pénzétől, és ellenségévé teszi, holott az rá nem szolgált arra.
Sir 29:9 Szitokkal és átokkal fizet neki, tisztelet és jótett helyett gyalázattal illeti.
Sir 29:10 Sokan tagadják meg a kölcsönt, s nem rosszaságból, hanem attól való félelmükben, hogy ok nélkül kárt vallanak.
Sir 29:11 Mindazonáltal légy nagylelkű a nyomorúságos iránt, és ne zaklasd az alamizsnáért!
Sir 29:12 Karold fel a szegényt a parancs kedvéért, és szorultságában ne engedd el üresen!
Sir 29:13 Hagyd elveszni pénzedet testvéredért, barátodért, és ne rejtsd kő alá, hogy ott vesszen.
Sir 29:14 Helyezd el kincsedet a Magasságbeli parancsai szerint, akkor aranynál is többet ér az neked.
Sir 29:15 Zárd az adományt a szegény szívébe, és ő majd közbenjár érted minden bajban.
Sir 29:16 Sir 29:17 Sir 29:18 A hős pajzsánál és lándzsájánál is jobban megvéd az téged ellenségeddel szemben!
Sir 29:19 A jó ember kezességet vállal társáért, csak az hagyja őt magára, aki elvesztette szégyenérzetét.
Sir 29:20 El ne felejtsd a kezes jótettét, hisz önmagát adta érted.
Sir 29:21 Sir 29:22 A bűnös a kezes vagyonát eltékozolja, s a hálátlan cserbenhagyja megmentőjét.
Sir 29:23 Sir 29:24 Sok tehetős embert tett már tönkre gonosz kezesség, és hányta-vetette őket, mint a tenger hullámait.
Sir 29:25 Gazdag férfiakat tett már hontalanná, úgyhogy idegen népek között bujdostak.
Sir 29:26 Gonosz kezességbe a bűnös rohan, aki áthágja az Úr parancsait, aki sok ügybe kezd, perbe keveredik.
Sir 29:27 Karold fel társadat, amint csak teheted, de vigyázz magadra, hogy lépre ne menj!
Sir 29:28 A fő dolog az ember életében a víz és a kenyér, a mezítelenséget befedő ruha és a lakás.
Sir 29:29 Jobb a szegény élete deszkafödél alatt, mint fényes lakoma idegenben, otthon nélkül.
Sir 29:30 Érd be kevéssel sok helyett, akkor nem kell a kóborlás vádját viselned!
Sir 29:31 Nyomorúságos élet házról házra járni, ahol az ember megszáll, nem cselekedhet szabadon, és nem nyithatja ki száját.
Sir 29:32 Ahol befogadják szállásra, hálátlanokat etet és itat, emellett még efféle sértéseket hallhat:
Sir 29:33 "Eredj, idegen, terítsd az asztalt, s ami a kezedben van, vendégeld meg azzal a többit!"
Sir 29:34 "Eredj máshová, tisztes barátaim miatt, vendégül jött testvérem, szükségem van házamra!"
Sir 29:35 Nehezére esik mindez a jó ízlésű embernek: hogy szemére vetik nemzetségét, és szidják, mint valami uzsorást!
Sir 30:1 Aki szereti fiát, nem sajnálja tőle a vesszőt, hogy a végén öröme legyen benne, és ne kelljen a szomszédok ajtaján kopogtatnia.
Sir 30:2 Aki fenyíti fiát, dicséretet arat miatta, és büszke lehet rá házanépe előtt.
Sir 30:3 Aki oktatja fiát, irigyévé teszi ellenségét, és nagyra lehet vele barátai előtt.
Sir 30:4 Ha meghal az apa, mintha meg sem halt volna, mert hasonmását hagyta maga után.
Sir 30:5 Látja életében, és örömét leli benne, halálakor pedig nincs miatta gondja, és nem szégyenül meg ellenségei előtt,
Sir 30:6 mert védőt hagy hátra házának az ellenségekkel szemben, barátainak pedig társat, aki hálával fizet.
Sir 30:7 Aki kényezteti fiait, saját sebeit kötözheti, és minden kiáltásukra megrendül bensejében.
Sir 30:8 Csökönyös a ló, ha nem idomítják, a szabadjára engedett fiú pedig arcátlan lesz.
Sir 30:9 Kényeztesd a fiút: majd rémületbe ejt! Csak mókázzál vele, majd megszomorít téged!
Sir 30:10 Ne mulass vele, hogy meg ne bánd, és végül el ne vásson a fogad!
Sir 30:11 Ne engedd szabadjára ifjúkorában, és ne nézd el önfejűségét!
Sir 30:12 Hajtsd meg nyakát ifjúságában, és verd a hátát, amíg gyermek, hogy dacos ne legyen, s ellened ne szegüljön, mert ez fájdalmat okozna szívednek!
Sir 30:13 Fenyítsd fiadat és bajlódj vele, hogy meg ne ütközz majd a gyalázata miatt.
Sir 30:14 Jobb a szegénynek, aki ép és egészséges, mint a gazdagnak, aki gyenge és nyavalyaverte.
Sir 30:15 Igaz szentség mellett többet ér a lélek egészsége bármennyi aranynál, ezüstnél, és az ép test mérhetetlen gazdagságnál.
Sir 30:16 Nincs gazdagság, amely felér az ép test gazdagságával, és nincsen gyönyör, amely túltesz a derűs kedélyen!
Sir 30:17 Jobb a halál a keserves életnél, s az örök nyugodalom a hosszas betegségnél.
Sir 30:18 Jó falat csukott száj előtt olyan, mint a sír köré rakott ételáldozat.
Sir 30:19 Mire jó az áldozat a bálványnak, ha sem meg nem eszi, sem a szagát nem érzi?
Sir 30:20 Ilyen az is, akit üldözőbe vett az Úr, aki bűne bérét hordozza!
Sir 30:21 Csak nézi a szeme és felsóhajt, mint az eunuch, aki leányt ölel és epekedik.
Sir 30:22 Ne add át lelkedet a bánatnak, és ne gyötörd magadat gonddal!
Sir 30:23 A szívbeli öröm: élet az ember számára, és ki nem fogyó szent kincs, meghosszabbítja a vidámság az ember életét.
Sir 30:24 Könyörülj lelkeden és légy Istennek tetsző, légy tartózkodó, uralkodj szíveden az ő szentsége szerint, és tartsd távol magadtól a szomorúságot!
Sir 30:25 Mert már sokakat megölt a busongás, nincs is haszon belőle!
Sir 30:26 Az irigység és harag életet rövidít, s idő előtt öregít a gond!
Sir 30:27 Vidám a szív és jókedvű az étkezésnél, mert étkeit gondosan készítik.
Sir 31:1 A gazdagság miatt való virrasztás sorvasztja a testet, és gondja elűzi az álmot.
Sir 31:2 A megélhetés gondjai lekötik a figyelmet, és mint a súlyos betegség, ébren tartják a lelket.
Sir 31:3 Fárad a gazdag a vagyon gyűjtésében, de pihenéskor saját javaiból töltekezik.
Sir 31:4 Küszködik a szegény élelme fogytán, s a végén nyomorúságra jut.
Sir 31:5 Nem marad bűn nélkül, aki szereti az aranyat, s aki romlást keres, betelik vele.
Sir 31:6 Sokan estek el már az arany miatt, és lelték vesztüket a csillogása miatt.
Sir 31:7 Botlás tuskója az arany azoknak, akik neki hódolnak, jaj azoknak, akik hajszolják! Minden balga tönkremegy miatta.
Sir 31:8 Boldog a gazdag, aki hiba nélkül van, ha nem tévedt meg az arany miatt, és nem bizakodott sem pénzben, sem kincsben!
Sir 31:9 Ki az, hogy magasztalhassuk, mert csodát tett életében!
Sir 31:10 Megállta ebben a próbát, és feddhetetlen maradt, legyen a dicsérete örök! Mert véthetett volna, de nem vétett, gonoszt tehetett volna, de nem tett!
Sir 31:11 Biztonságban vannak ezért javai az Úrnál, s a szentek egész gyülekezete hirdeti alamizsnáit.
Sir 31:12 Ha előkelő asztalánál ülsz, ne nyisd meg nála a szádat elsőként!
Sir 31:13 Ne mondd: "Mennyi minden van rajta!"
Sir 31:14 Gondold meg, milyen silány a telhetetlen szem!
Sir 31:15 Van-e silányabb teremtés a szemnél? Ezért borul könnybe mindenféle okból! Ahová ő néz,
Sir 31:16 ne nyúlj oda elsőnek, hogy mohóságtól beszennyezve meg ne szégyenülj.
Sir 31:17 Ne tolakodj étkezés közben!
Sir 31:18 Magadról tudd meg, mi jár társadnak!
Sir 31:19 Mint józan ember, abból egyél, amit eléd raknak, hogy meg ne utáljanak mohóságod miatt.
Sir 31:20 Hagyd abba előbb az illem kedvéért, és ne légy telhetetlen, hogy botrányt ne okozz!
Sir 31:21 Ha pedig többekkel ülsz együtt, ne nyújtsd ki kezedet előbb, mint mások, és ne akarj inni elsőként!
Sir 31:22 Ugye, az értelmes embernek kevés is elég a borból? Így majd nem szenvedsz tőle alvás közben, és nem érzel fájdalmat.
Sir 31:23 Álmatlanság, epeömlés, csikarás kínozza az oktalan embert.
Sir 31:24 A mértékletes ember alvása egészséges, reggelig alszik, és pompásan érzi magát.
Sir 31:25 Ha pedig sok evésre erőltettek, kelj föl, hányd ki, és megkönnyebbülsz, s nem szerzel bajt testednek.
Sir 31:26 Hallgass rám, fiam, és meg ne vess engem, majd végül megérted szavaimat:
Sir 31:27 Légy minden dolgodban mértékletes, akkor nem ér semmi betegség.
Sir 31:28 Aki a vendégségben bőkezű, azt sokak ajka dicséri, és igazának hiteles a bizonysága.
Sir 31:29 Aki fukar a vendégségben, azt megrója a város, és fukarságának hiteles a híre!
Sir 31:30 Ne hősködjél bor dolgában, mert a bor már sokakat elveszített!
Sir 31:31 Próbára teszi a tűz a kemény vasat, az részegségig ivott bor is elárulja a dölyfösök szívét.
Sir 31:32 A józansággal ízlelt bor megelégedett élet az embernek, ha mértékkel iszod, józan maradsz.
Sir 31:33 Mit ér az élet annak, aki híjával van a bornak?
Sir 31:34 Mi foszt meg az élettől? A halál!
Sir 31:35 Élvezetre van teremtve a bor kezdettől fogva, de nem részegeskedésre!
Sir 31:36 A mértékkel fogyasztott bor a lélek és a szív öröme,
Sir 31:37 egészség a léleknek és a testnek a mértékletes ital.
Sir 31:38 A mértéktelenül fogyasztott bor izgalmat, haragot és sok romlást okoz.
Sir 31:39 A sok borital a lélek keserűsége.
Sir 31:40 Az ittasság indulata, a megfontolatlan ember sértése elveszi az erőt, és sebeket ejt.
Sir 31:41 Ne fedd meg társadat borozás közben, és ne nézd le őt jókedvében!
Sir 31:42 Ne mondj neki szitokszót, és ne zaklasd követeléssel!
Sir 32:1 A lakoma gazdájává tettek? El ne bízd magadat! Légy olyan a társaságukban, mint aki közülük való!
Sir 32:2 Viseld gondjukat, azután leülhetsz, ha elláttad minden kötelességedet, dőlj le te is,
Sir 32:3 hogy örömöd legyen bennük, a hála dísze gyanánt elvehesd a koszorút, s az egybehívottak elismerését elnyerhesd!
Sir 32:4 Mint idősebb, úgy beszélj, mert úgy illik,
Sir 32:5 hogy először te szólj komoly hozzáértéssel, de ne zavard a zenét!
Sir 32:6 Ne pazarold a szót, amikor nem hallgatják, és ne kérkedj rosszkor bölcsességeddel.
Sir 32:7 Karneol kövecske arany ékszeren, ilyen, ha borvendégségnél zenészeket fogadnak.
Sir 32:8 Smaragd pecsétkő arany foglalatban: a zene ritmusa jóízű és kevés bor mellett.
Sir 32:9 Figyelj és hallgass, akkor tisztességtudásod miatt tetszésben lesz részed.
Sir 32:10 Ha fiatal vagy, a saját ügyedben is alig szólj valamit,
Sir 32:11 még ha kétszer kérdeznek is, csak bólintással adj választ!
Sir 32:12 Sokban úgy tégy, mintha nem tudnád, figyelj, hallgass és kérdezz!
Sir 32:13 Előkelők között ne légy tolakodó, s ahol öregek vannak, ne beszélj sokat!
Sir 32:14 Villám előzi meg a jégesőt, a szerénység előtt pedig kedvesség jár, és tisztességtudásod miatt jóindulatban lesz részed.
Sir 32:15 Felkelés idején ne lustálkodj, menj haza jókorán, s ott vigadj és ott szórakozz,
Sir 32:16 ott töltsd a kedvedet, de ne bűnnel és kérkedéssel!
Sir 32:17 Mindezekért pedig áldd az Urat, Teremtődet, aki elárasztott téged mindezen javaival!
Sir 32:18 Aki féli az Urat, útbaigazítást nyer tőle, s akik hozzá fordulnak, áldásban részesülnek.
Sir 32:19 Aki kutatja a törvényt, eltelik azzal, a ravaszkodó azonban belegabalyodik.
Sir 32:20 Akik félik az Urat, megtalálják a helyes döntést, és meggyújtják az igazság szövétnekét.
Sir 32:21 Kerüli a bűnös ember az útbaigazítást, és kedve szerint magyarázgat.
Sir 32:22 A bölcs ember nem homályosítja el az értelmet, az elbizakodott és dölyfös azonban nem tiszteli a törvényt:
Sir 32:23 miután pedig megfontolás nélkül bánt el vele, megcáfolják őt saját következtetései.
Sir 32:24 Fiam! Semmit se cselekedj megfontolás nélkül, akkor nem kell a tett után bánkódnod!
Sir 32:25 Ne járj veszélyes úton, akkor nem botlasz kövekbe! Ne vállalkozz göröngyös útra, akkor nem botránkoztatod meg lelkedet!
Sir 32:26 Még fiaiddal szemben is légy óvatos, és házad népétől is őrizkedj!
Sir 32:27 Minden tettednél gondosan vigyázz magadra! Aki ezt teszi, teljesíti a parancsokat.
Sir 32:28 Aki hisz Istenben, figyel a parancsokra, s aki bízik benne, meg nem fogyatkozik.
Sir 33:1 Aki féli az Urat, azt nem éri baj, megóvja őt Isten a kísértésben, és kiragadja a bajból.
Sir 33:2 Nem gyűlöli a bölcs a parancsokat és az előírásokat, és nem hányódik, mint a hajó a viharban.
Sir 33:3 Megbízik az értelmes ember Isten törvényében, és megbízható számára a törvény,
Sir 33:4 mint az Urim. Készülj a beszédre, akkor hallgatnak rád, állítsd egybe a tanítást, és úgy adj választ!
Sir 33:5 A balga észjárása, mint a kocsi kereke, és okoskodása, mint a kerékagy forgása.
Sir 33:6 A gúnyolódó barát olyan, mint az útrakész ló, nyerít, bárki üljön is fel rá.
Sir 33:7 Miért különb az egyik nap a másiknál, világosság más világosságnál, az egyik év a másiknál a nap alatt?
Sir 33:8 Az Úr bölcsessége tette őket különbözőkké, ő teremtette a napot, amely megtartja a törvényét.
Sir 33:9 Ő tette, hogy idők, és bennük szent napok váltakozzanak, hogy azokon ünnepet üljenek -- mind ez óráig.
Sir 33:10 Kiemelt közülük Isten némelyeket, és felmagasztalta őket, másokat pedig köznapokká rendelt. Az emberek is mindnyájan agyagból és földből vannak, amelyből Ádám teremtetett.
Sir 33:11 Bölcsessége bőségében mégis különbséget tett közöttük az Úr, és különböző utat jelölt ki nekik:
Sir 33:12 egyeseket közülük megáldott és felmagasztalt, némelyeket megszentelt és magához vont, másokat pedig eltaszított és megalázott, és kiirtott helyükről.
Sir 33:13 Amint az agyag a fazekas kezében van, hogy gyúrja és alakítsa,
Sir 33:14 és kénye-kedve szerint bánjék vele, úgy van az ember is Alkotója kezében, aki végzése szerint juttat neki.
Sir 33:15 A rosszal jó áll szemben, s a halállal élet, így áll a bűnös is az igaz férfival szemben. Ekként nézd a Magasságbeli minden művét: párosával vannak, az egyik a másik ellenében.
Sir 33:16 Én pedig mint utolsó serkentem fel, mint aki szüretelők után böngész szőlőszemet.
Sir 33:17 Isten áldásában bizakodtam én is, és megtöltöttem a prést, mint a szüretelő!
Sir 33:18 Lássátok, hogy nemcsak magamnak fáradoztam, hanem mindazok javára, akik okulást keresnek.
Sir 33:19 Hallgassatok engem, főemberek és népek mind, és figyeljetek, közösség elöljárói!
Sir 33:20 Se gyermeknek, se feleségnek, se testvérnek, se jó barátnak ne adj hatalmat magad fölött életedben! Ne add másnak vagyonodat, hogy meg ne bánd, és könyörögnöd ne kelljen érte.
Sir 33:21 Ameddig élsz és lélegzet van benned, ne engedd, hogy más halandó lépjen helyedbe,
Sir 33:22 mert illőbb, hogy gyermekeid kérjenek tőled, mint hogy te lesd gyermekeid kezét.
Sir 33:23 Minden cselekedetedben te maradj felül,
Sir 33:24 és ne ejts foltot tekintélyeden! Élted napjainak végén, kimúlásod idején oszd el örökségedet!
Sir 33:25 Abrak, bot és teher kell a szamárnak, élelem, fenyítés és munka a rabszolgának.
Sir 33:26 Fenyíték alatt dolgozik csak, mert nyugodni kíván, engedj kezének pihenőt, és szabadságot keres.
Sir 33:27 Iga és gyeplő meghajtja a kemény nyakat, a rabszolgát pedig a folytonos munka hajlítja meg.
Sir 33:28 A rosszakaratú rabszolgának kaloda való és bilincs, küldd őt munkára, hogy ne henyéljen,
Sir 33:29 mert a semmittevés sok gazságra tanít!
Sir 33:30 Fogd őt munkára, hisz arra való, ha pedig nem hajlik a szóra, verd bilincsbe lábait, de ne légy túlzó senkivel szemben sem, és ne tégy semmi fontosat meggondolás nélkül!
Sir 33:31 Ha hűséges rabszolgád van, úgy tartsd, mint magadat, úgy bánj vele, mint édes testvéreddel, hisz annyit ér neked, mint saját lelked!
Sir 33:32 Ha ok nélkül bántod, megszökik,
Sir 33:33 ha pedig odébb állt, nem tudod, kit kérdezz, és melyik úton keresd!
Sir 34:1 Hiú és hazug az oktalan ember reménye, és álmok szédítik meg a balgákat.
Sir 34:2 Mint aki árnyék után kapkod és szelet kerget, olyan, aki hazug álmokra ad!
Sir 34:3 Az egyik a másikkal szemben -- ez az álomkép--, emberi arc mása emberi arccal szemben.
Sir 34:4 Mi lehet tiszta a tisztátalanból? És mi lehet igaz a hazugságból?
Sir 34:5 Hiúk a csalfa jóslások, a hazug jelfejtések és a varázslók álmai,
Sir 34:6 s képzelődik szíved, mint a vajúdó asszonyé, hacsak a Magasságbeli nem küldi látogatás gyanánt. Ne is törődj velük!
Sir 34:7 Már sok embert vezettek tévútra az álmok, és kárt vallottak, akik azokban bíztak.
Sir 34:8 Csalhatatlanul teljesedik a törvény igéje, és tökéletes a bölcsesség megbízható szájból.
Sir 34:9 Mit tud az, aki nem ment át megpróbáltatáson? A férfi, aki sokat tapasztalt, sokat tud is, s aki sokat tanult, értelmesen beszél.
Sir 34:10 Aki nem próbált semmit sem, keveset tud, de aki sok helyen megfordult, bővelkedik ravaszságban.
Sir 34:11 Mit tud az, aki nem ment át megpróbáltatáson? Csak aki sokszor csalódott, bővelkedik fortélyban.
Sir 34:12 Sokat láttam utazás közben, és sok dolgot tapasztaltam.
Sir 34:13 Többször jutottam miattuk halálos veszélybe, de megszabadultam Isten kegyelme által!
Sir 34:14 Becsben áll az istenfélők lelke, és áldásban részesül, ha ő rájuk tekint,
Sir 34:15 Mert Megmentőjükbe vetik ők reményüket, és Isten szeme van azokon, akik szeretik őt.
Sir 34:16 Aki az Urat féli, semmitől sem retteg, és nem fél, hisz ő a reménye!
Sir 34:17 Boldog annak lelke, aki az Urat féli!
Sir 34:18 Ki másra hagyatkozzon, és ki legyen erőssége?
Sir 34:19 Az Úr szeme van azokon, akik őt félik, hiszen ő hatalmas oltalmazó, szilárd erősség, menedék a forróság, árnyék a déli hő ellen,
Sir 34:20 védelem a botlás ellen, és segítség a bukáskor, felemeli a lelket, és derűt ad a szemnek, egészséget ad, életet és áldást!
Sir 34:21 Az igaztalanból áldozónak förtelmes az áldozata, és nem kedvesek a gonoszok gúnyolódásai!
Sir 34:22 Az Úr csak azokkal van, akik hívek hozzá az igazság és jámborság útján.
Sir 34:23 Nem kellenek a Magasságbelinek a gonoszok adományai, és nem tekint az igaztalanok áldozataira, nem bocsátja meg bűneiket áldozataik sokasága miatt.
Sir 34:24 Mint aki fiút áldoz apja szeme láttára, olyan, aki szegények vagyonából áldoz.
Sir 34:25 A szegényeknek szűkös a kenyere a megélhetéshez, aki az ilyet megcsalja, vér embere!
Sir 34:26 Aki megvonja a verítékkel érdemelt kenyeret, olyan, mint aki megöli társát.
Sir 34:27 Mint aki vért ont, olyan, aki megcsalja a bérest.
Sir 34:28 Épít az egyik, a másik lebontja, mi marad nekik a fáradságon kívül?
Sir 34:29 Imádkozik az egyik, átkozódik a másik, vajon kinek szavát hallgatja meg Isten?
Sir 34:30 Aki tetem illetése után megfürdik, és újból érinti, mi haszna mosakodásának?
Sir 34:31 Így van az az ember, aki böjtöl bűneiért, és újból elköveti őket, mi haszna sanyargatásának? Ki hallgatja meg imáját?
Sir 35:1 Aki megtartja a törvényt, gyakran áldoz;
Sir 35:2 békeáldozat, ha valaki ügyel a parancsokra, és távol tartja magát minden gonoszságtól.
Sir 35:3 Vétségért engesztelő áldozat és bocsánatkérés a bűnért, ha valaki jogsértéstől tartózkodik.
Sir 35:4 Lisztlángot áldoz, aki szeretetet tanúsít, és hálaáldozatot mutat be, aki alamizsnát osztogat.
Sir 35:5 Az Úrnak tetsző adomány: otthagyni a gonoszságot, és engesztelés a bűnökért: tartózkodni a jogsértéstől.
Sir 35:6 Ne jelenj meg az Úr színe előtt üres kézzel,
Sir 35:7 mert Isten parancsa miatt kell történni mindezeknek.
Sir 35:8 Az igaz áldozata juttat zsíros húst az oltárra, és gyönyörűséges illat az a Magasságbeli színe előtt!
Sir 35:9 Kedves az igaz áldozata, meg nem feledkezik az Úr az ő emlékeztető áldozatáról.
Sir 35:10 Jó lélekkel tiszteld Istent, és ne vonj el semmit kezed adományából!
Sir 35:11 Minden adományodnál vidám legyen arcod, és örömmel ajánld fel tizedeidet!
Sir 35:12 Úgy adj a Magasságbelinek, ahogy ő ad neked, add jó lélekkel, amennyire kezedből telik,
Sir 35:13 Mert az Úr megfizet, hétannyit ad neked helyette.
Sir 35:14 Ne jöjj silány áldozattal, mert az nem kell neki,
Sir 35:15 és ne várj semmit igaztalan áldozattól, mert az Úr igaz bíró, és nincs nála személyválogatás.
Sir 35:16 Nem nézi az Úr a személyt a szegénnyel szemben, és meghallgatja az elnyomott esdeklését.
Sir 35:17 Nem veti meg az árva könyörgését, de az özvegyét sem, ha kiönti panaszszavát.
Sir 35:18 Nemde az özvegynek könnyek peregnek arcán, és panaszt tesznek az ellen, aki fakasztotta őket!
Sir 35:19 Arcáról ugyanis felszállnak az égbe, s az Úr, aki meghallgatja őket, nem leli kedvét bennük.
Sir 35:20 Aki készséges lélekkel imádja Istent, elfogadásra talál, és könyörgése a felhőkig ér.
Sir 35:21 A megalázkodó imádsága áthatol a felhőkön, és meg nem nyugszik, amíg oda nem jut, nem tágít, amíg a Magasságbeli rá nem tekint.
Sir 35:22 Az Úr nem is késlekedik, hanem igazságot szolgáltat az igazaknak, és ítéletet mond. A Hős nem türtőzteti magát velük szemben, amíg össze nem zúzza hátukat,
Sir 35:23 és meg nem fizet a népeknek, amíg el nem űzi a gőgösök seregét, és össze nem töri az igaztalanok kormánypálcáját,
Sir 35:24 amíg meg nem fizet az embereknek tetteik szerint, az ember cselekedetei és vakmerősége szerint,
Sir 35:25 amíg igazságot nem tesz népének, és meg nem örvendezteti az igazakat irgalmával.
Sir 35:26 Gyönyörűséges az Isten irgalma az elnyomás idején, mint az esőt hozó felhők szárazság idején.
Sir 36:1 Könyörülj rajtunk, mindenség Istene, tekints ránk, és mutasd meg nekünk irgalmad világosságát!
Sir 36:2 Bocsásd félelmedet a népekre, akik nem keresnek téged, hadd tudják meg, hogy nincs Isten kívüled, és híreszteljék csodás tetteidet!
Sir 36:3 Emeld fel kezedet az idegen népek ellen, hogy lássák hatalmadat!
Sir 36:4 Amint fölöttünk szentnek bizonyultál az ő szemük láttára, úgy mutasd magad dicsőnek irányukban szemünk előtt,
Sir 36:5 hadd ismerjék meg, amint mi már tudjuk, hogy nincs Isten kívüled, Uram!
Sir 36:6 Újítsd meg a jeleket és ismételd a csodákat,
Sir 36:7 dicsőítsd meg kezedet, jobb karodat!
Sir 36:8 Szítsd haragodat és öntsd ki bosszúságodat,
Sir 36:9 törd meg az ellenséget és verd meg az ellenfelet!
Sir 36:10 Siettesd az időt és emlékezz meg a végről, hogy megemlegessék csodás tetteidet!
Sir 36:11 Pusztuljon el a tűz haragjától, aki menedéket keres, hadd vesszenek, akik gonoszul bánnak népeddel!
Sir 36:12 Rontsd meg az ellenséges fejedelmek fejét, akik mondják: "Kívülünk nincsen más!"
Sir 36:13 Gyűjtsd egybe Jákob minden törzsét! Hadd ismerjék meg, hogy nincs más Isten kívüled, és emlegessék csodás tetteidet! Tekintsd őket örökségednek, úgy, mint egykor.
Sir 36:14 Könyörülj népeden, amely nevedet viseli, Izraelen, akit elsőszülöttednek hívtál.
Sir 36:15 Könyörülj szent városodon, Jeruzsálemen, nyugalmad helyén!
Sir 36:16 Töltsd meg Siont kimondhatatlan igéiddel, és népedet dicsőségeddel.
Sir 36:17 Tégy tanúságot azok mellett, akik teremtményeid között az elsők, és teljesítsd a jövendöléseket, amelyeket a régi próféták mondtak nevedben.
Sir 36:18 Jutalmazd meg azokat, akik benned bizakodnak, hogy prófétáid igazmondóknak bizonyuljanak, és hallgasd meg szolgáid könyörgését
Sir 36:19 Áronnak népedre adott áldása szerint, és vezess minket az igazság útján! Hadd tudja meg a föld minden lakója, hogy te vagy az Isten, az örökkévalóság szemlélője.
Sir 36:20 A gyomor minden étket bevesz, de van étel, amely jobb a másiknál.
Sir 36:21 Az íny a vadhúst vizsgálja, az értelmes szív pedig a hazug szavakat.
Sir 36:22 A csalfa szív szomorúságot okoz, az okos férfi azonban ellenáll neki.
Sir 36:23 A nő minden férfit elfogad, de van leány, aki különb másoknál.
Sir 36:24 Az asszony szépsége felderíti férje arcát, és túltesz mindenen, ami szemet gyönyörködtet.
Sir 36:25 Ha még a nyelve is kegyes, szelíd és jóságos, akkor férje nem is olyan, mint a többi emberfia.
Sir 36:26 Aki jó asszonyt vesz el, a legkiválóbb birtokhoz jut, magához hasonló segítsége, támasztó oszlopa lesz.
Sir 36:27 Ahol kerítés nincsen, kifosztják a birtokot, s ahol nincs asszony, a férfi szűkölködve fohászkodik.
Sir 36:28 Ki bízik meg abban, akinek nincsen fészke, és ott tér be, ahol az éjszaka éri, és mint felövezett rabló városról városra siet?
Sir 37:1 Minden barát mondja: "Én is jó barát vagyok!" De van barát, aki csak név szerint barát! Nemde, halálos szomorúság,
Sir 37:2 ha ellenség lesz abból, aki bajtárs volt és barát!
Sir 37:3 Miért teremtettek téged, rút arcátlanság? Talán azért, hogy elborítsd a föld színét gonoszsággal és álnoksággal?
Sir 37:4 Együtt vigad az ilyen barát a társával a jólétben, de szükség idején ellenség lesz belőle.
Sir 37:5 A jó barát szembeszáll az ellenféllel és pajzsot ragad az ellenséggel szemben.
Sir 37:6 Ne feledkezz meg barátodról lelkedben, és ne felejtsd el őt gazdagságodban!
Sir 37:7 Ne kérj tanácsot irigyedtől, és titkold el szándékodat azoktól, akik féltékenyek rád.
Sir 37:8 Minden tanácsadó útbaigazít, de van olyan, aki saját javára ad tanácsot.
Sir 37:9 Légy óvatos a tanácsadóval szemben! Tudd meg előbb, mire van szüksége, mert ő is magáról gondoskodik,
Sir 37:10 hogy karót ne dugjon a földbe, és ne mondja neked:
Sir 37:11 "Jó úton vagy!" s azután odaálljon, hogy lássa, mi lesz veled.
Sir 37:12 Ha vallástalan emberrel szent dologról beszélsz, igaztalannal igazságról, asszonnyal vetélytársnőjéről, gyávával háborúról, kereskedővel üzletről, vevővel eladásról, irigy emberrel háláról,
Sir 37:13 könyörtelennel irgalmasságról, becstelennel becsületességről, rest munkással bármi munkáról,
Sir 37:14 esztendei munkással évi számadásról, lusta rabszolgával sok munkáról: ne hallgass semmiféle tanácsukra!
Sir 37:15 De keresd fel gyakran a jámbor embert, akiről tudod, hogy Isten félelmében jár,
Sir 37:16 aki lélekben hozzád hasonló, aki megsajnál, ha sötétben botorkálsz!
Sir 37:17 De lelkiismereted jó tanácsára is ügyelj, mert semmi sem ér neked többet ennél!
Sir 37:18 A jámbor embert egyébként a lelkiismerete néha eligazítja, mint hét őr, akik magas helyükön ülve kémlelnek.
Sir 37:19 Mindezek mellett a Magasságbelihez fordulj könyörgéssel, hogy igazságban vezérelje utadat.
Sir 37:20 Helyes megfontolás előzze meg minden dolgodat, és szilárd elhatározás minden tettedet!
Sir 37:21 A szív az elhatározás gyökere, négy hajtás sarjadzik belőle: a jó és a rossz, az élet és a halál, és mindezeknek teljesen a nyelv az ura. Van olyan bölcs ember, aki sokak tanítómestere, de önmagának nincsen hasznára.
Sir 37:22 Van olyan tudós férfi, aki sokakat tanít, és maga is hasznát látja.
Sir 37:23 Van olyan, aki bölcsen beszél, de megvetik, és mindenben a rövidebbet húzza;
Sir 37:24 nem nyert az Úrtól kegyet, ezért nem ér el semmit a bölcsessége.
Sir 37:25 Van olyan bölcs, aki a maga javára bölcs, és tudása gyümölcsét dicsérik,
Sir 37:26 s van olyan bölcs, aki népének tanítómestere, és tudásának gyümölcsei maradandók.
Sir 37:27 A bölcs férfi eltelik áldással, s akik látják őt, dicsérik.
Sir 37:28 Csekély számú nap az ember élete, de Izrael napjait nem lehet megszámlálni!
Sir 37:29 Aki bölcs a nép javára, dicsőséget arat, és hírneve örökké él!
Sir 37:30 Fiam! Ameddig csak élsz, vigyázz magadra, és ha valami árt, ne engedd meg magadnak.
Sir 37:31 Mert nem minden válik mindenki javára, és nem ízlik mindenkinek minden.
Sir 37:32 Ne légy mohó semmilyen lakomán, és ne vesd magad bármely étel után,
Sir 37:33 mert a nagyétkűség betegséghez vezet, s a mohóságnak hasmenés a vége.
Sir 37:34 Sokan mentek már tönkre mértéktelenség miatt, de aki tartózkodó, meghosszabbítja életét.
Sir 38:1 Becsüld meg az orvost, mert szükség van rá, hiszen a Magasságbeli rendelte őt.
Sir 38:2 Istentől van az orvos minden bölcsessége, a királytól pedig ajándékban részesül.
Sir 38:3 Az orvos tudománya felmagasztalja az ő fejét, és dicséretet nyer a főemberek előtt.
Sir 38:4 A Magasságbeli teremtette a földből az orvosságokat, és okos ember nem iszonyodik tőlük.
Sir 38:5 Nem a fától lett édes a keserű víz,
Sir 38:6 hogy az ember megismerje az ilyenek erejét? Tudást adott a Magasságbeli az embereknek, hogy csodás erőivel dicsekedhessenek.
Sir 38:7 Velük csillapítja az orvos a fájdalmat, és belőlük készít a gyógyszerész illatos kenetet, s állít elő gyógyító írt, hogy tönkre ne menjenek az ő alkotásai,
Sir 38:8 és Isten békéje legyen a földön.
Sir 38:9 Fiam! Ha beteg vagy, ne hagyd el magadat, hanem imádkozz az Úrhoz, és meggyógyít téged.
Sir 38:10 Fordulj el a bűntől, légy igaz kezű, és tisztítsd meg szívedet minden vétektől.
Sir 38:11 Ajánlj fel tömjént és lisztlángot emlékeztetőül, mutass be kövér áldozatot! De orvost is engedj magadhoz,
Sir 38:12 hisz az Úr rendelte őt, el ne távozzon mellőled, mert szükség van fáradozására.
Sir 38:13 Mert van idő, amikor kezükre kell magad bíznod,
Sir 38:14 és ők is könyörögnek az Úrhoz, hogy enyhülést és egészséget adjon az ő működésük által.
Sir 38:15 Aki vétkezik Alkotója színe előtt, orvos kezére kerül.
Sir 38:16 Onts, fiam, könnyeket a halottért, és sirasd, mert nagy veszteség ért téged. Hantold el testét annak rendje szerint, és ne hanyagold el temetését!
Sir 38:17 Sirasd őt keservesen egy napig, hogy meg ne szóljanak, azután vigasztalódj meg, és ne szomorkodj.
Sir 38:18 Sirasd egy-két napig érdeme szerint a megszólás miatt!
Sir 38:19 Mert a szomorúság sietteti a halált, elernyeszti az erőt, s a szívbeli fájdalom meghajlítja a nyakat.
Sir 38:20 Miután kivitték, vonuljon el a szomorúság is! A nyomorgó élete átok a szívnek.
Sir 38:21 Ne add át szívedet a búbánatnak, űzd el azt magadtól, és emlékezz meg a végről!
Sir 38:22 El ne feledd, hogy úgysincs visszatérés, neki már mit sem használsz, magadnak pedig csak ártasz,
Sir 38:23 elmélkedj inkább sorsáról, mert a tied is olyan lesz: tegnap nekem, ma neked!
Sir 38:24 A halott nyugtával hagyd nyugodni emlékezetét, vigasztalódj fölötte, amikor lelke már elköltözött.
Sir 38:25 Szabad idejének köszöni bölcsességét az írástudó, akinek kevés a dolga, az tehet szert bölcsességre! Hogyan is telhet el bölcsességgel,
Sir 38:26 aki az ekét fogja, aki hajítófával büszkélkedik, ösztökével hajtja a marhát, és annak dolgában jár-kel, akinek borjú körül forog a beszéde,
Sir 38:27 barázdák boronálásán jár az esze, és tehenek hízlalása a gondja!
Sir 38:28 De így van minden kézműves és mester is, aki éjjelét nappallá teszi: aki pecsétet vés, akinek a színek keverése a mestersége, aki színes ábrázoláson töri a fejét, és virrasztva végzi munkáját;
Sir 38:29 éppígy a kovács, aki üllő mellett ül, s a vasmunkára ügyel, a tűz heve pörköli bőrét, s a kemence hőségét állja.
Sir 38:30 Pöröly csapása cseng szüntelen fülében, s a szerszám mintájára szegezi szemét,
Sir 38:31 munkái végzésén jártatja az eszét, s azok tökéletes elvégzése a gondja.
Sir 38:32 Nincs másképp a fazekassal sem: ül a dolga mellett, s a korongot hajtja lábával, folytonos gondban van munkája miatt, és darabszámra dolgozik teljes igyekezettel,
Sir 38:33 agyagot gyúr karjával, és lába előtt meghajlítja merevségét,
Sir 38:34 a máz elkészítésére ügyel, s a kemence tisztításán jár az esze.
Sir 38:35 Kezük munkájából élnek mindezek, és mindegyikük bölcs a maga mesterségében.
Sir 38:36 Nélkülük nem épül város,
Sir 38:37 nem jövevények ők, és nem jött-mentek, de azért nincs a gyülekezetben ülőhelyük,
Sir 38:38 nem ülnek bírói székbe, mert nem értenek a törvénykezéshez, nem ők mondják meg, mi a jog és az igazság, nincs jártasságuk a bölcs mondásokban.
Sir 38:39 Értenek azonban a világ mesterségeihez, és iparuk űzése a legfőbb kívánságuk. De másképp van annál, aki arra adja lelkét, hogy a Magasságbeli törvényét tanulja!
Sir 39:1 Az összes réginek bölcsességét kutatja a bölcs, és a prófétákkal tölti idejét,
Sir 39:2 megjegyzi magának neves férfiak elbeszéléseit, és behatol a példabeszédek fordulataiba.
Sir 39:3 A bölcs mondások titkait fürkészi, s a példabeszédek talányaival foglalkozik.
Sir 39:4 A főemberek között tesz szolgálatot, és megjelenik a fejedelem előtt.
Sir 39:5 Beutazza idegen népek földjét, hogy jót és rosszat próbáljon az emberek között.
Sir 39:6 Arra adja szívét már hajnalban, hogy keresse az Urat, az ő Alkotóját, és könyörög a Magasságbeli színe előtt.
Sir 39:7 Imára nyitja száját, és bűneiért könyörög.
Sir 39:8 Ha az Úr, a hatalmas, úgy akarja, eltölti őt az értelem lelkével,
Sir 39:9 akkor úgy hullatja bölcs igéit, mint a záport, és imában dicséri az Urat,
Sir 39:10 aki irányítja megfontolását és tudományát, ő pedig annak titkain tanakodik.
Sir 39:11 Nyilvánosságra hozza tudós tanítását, s az Úr szövetségének törvényével dicsekszik.
Sir 39:12 Sokan magasztalják bölcsességét, s az nem múlik el sohasem.
Sir 39:13 Nem megy feledésbe emléke, és neve él nemzedékről-nemzedékre.
Sir 39:14 Bölcsességét népek emlegetik, és dicséretét hirdeti a közösség.
Sir 39:15 Ha tovább él, ezreknél különb a neve, ha pedig pihenőre tér, az is hasznára van.
Sir 39:16 Hadd beszéljek tovább, megfontoltan, mert telítve vagyok lelkesedéssel!
Sir 39:17 Fennhangon mondja: Hallgassatok rám, istenfélő fiaim, hogy viruljatok, mint a patak mellé ültetett rózsa.
Sir 39:18 Édes lesz illatotok, mint a Libanoné,
Sir 39:19 s virágoztok, mint a liliom, illatot árasztotok, és levéldíszbe öltöztök! Zengjetek dalt és áldjátok az Urat műveiért!
Sir 39:20 Adjátok meg nevének a tiszteletet, és dicsérjétek őt ajkatok szavával, ajkatok dallamával, lantszóval, és magasztalva ekként szóljatok:
Sir 39:21 "Nagyon jó az Úr minden műve, és a maga idejében meglesz minden, amit parancsol!" Ne kérdezze senki: "Mi ez?" vagy "Mire jó az?" mert mindennek megvan a rendeltetése.
Sir 39:22 Szavára megállt a víz, mint a töltés, szája igéjére, mint a vízmedence,
Sir 39:23 mert akaratának kívánsága teljesül, s ahol ő segít, ott nincsen akadály.
Sir 39:24 Minden élőlény műve nyilvánvaló előtte, és semmi sincs elrejtve színe elől.
Sir 39:25 Átfogja tekintetével az örökkévalóságot, és semmi sem csodás a színe előtt!
Sir 39:26 Nem lehet azt mondani: "Mire jó ez, meg az?" mert mindenre szükség van a maga idejében.
Sir 39:27 Áldása kiárad, mint a folyam,
Sir 39:28 és megitatja a szárazföldet, mint az áradás. Így űzte el haragja a népeket, amelyek nem keresték őt,
Sir 39:29 így változtatott vizet szárazsággá, úgyhogy a föld kiszáradt; így egyengetett utat átvonulásokhoz, a bűnösöknek pedig gáncsot vetett haragjában.
Sir 39:30 Jót teremtett a jóknak kezdettől fogva, éppígy jót és rosszat a gonoszoknak.
Sir 39:31 Az ember életének fő szükségletei: víz és tűz, vas meg só, tej, búzakenyér, méz, a szőlő fürtje, olaj és ruha.
Sir 39:32 Mindez a jámborok javára szolgál, de a gonoszok és bűnösök ártalmára válik.
Sir 39:33 Vannak szellemek, amelyeket megtorlásra teremtett, és ezek dühöngésükkel súlyosbítják kínjaikat,
Sir 39:34 a vég idején kiadják erejüket, és lecsillapítják Alkotójuk haragját.
Sir 39:35 Tűz és jégeső, éhség és döghalál, mindezeket bosszúállásra teremtették.
Sir 39:36 A ragadozók fogai, a skorpiók s a kígyók és a bosszú pallosa az istentelenek kiirtásáért vannak.
Sir 39:37 Ha parancsot ad nekik, ujjonganak, szükség esetére készen állnak a földön, és nem késnek szót fogadni kellő időben.
Sir 39:38 Ezért kezdettől fogva meg voltam győződve, meghánytam-vetettem, s írásba is foglaltam:
Sir 39:39 "Jók az Úr művei mind egy szálig, és minden szükségletről idejében gondoskodik."
Sir 39:40 Nem lehet azt mondani: "Ez rosszabb amannál!" mert mindegyik beválik a maga idejében.
Sir 39:41 Most tehát teljes szívvel és szájjal dicsérjétek és áldjátok az Úr nevét!
Sir 40:1 Nagy vesződség jutott minden embernek, és súlyos iga Ádám fiainak! Attól a naptól fogva, hogy elhagyják anyjuk méhét, addig a napig, amíg el nem temetik őket mindenek anyjába,
Sir 40:2 gondolatuk és szívük aggodalma, reményük és várakozásuk a bevégzés napjáig
Sir 40:3 -- az olyané, aki trónján ül dicsőségben, és az olyané is, aki porban, hamuban gubbaszt,
Sir 40:4 azé, aki bíbort és koronát visel, és az olyané is, aki durva darócba öltözik --, nem egyéb, mint harag, féltékenység, gond és habozás, a halál félelme, folytonos viszály és civakodás.
Sir 40:5 Amikor pedig ágyán megpihen, éjjeli álom zavarja gondolatait,
Sir 40:6 alighogy egy múló pillanatra nyugalmat talál, máris rémképekkel küszködik,
Sir 40:7 megzavarodik lelke látomásától, mintha háború napján menekülnie kellene, s amikor megmenekül, felébred, és csodálkozik, hogy nincs mitől félnie.
Sir 40:8 Minden élő mellett, az embertől az állatig, s a bűnösök mellett hétszeresen is,
Sir 40:9 ott terem még: a halál és a vérontás, a viszály és a pallos, az elnyomás, éhínség, szorongatás és a csapások.
Sir 40:10 Mindezek az igaztalanok miatt vannak, és miattuk lett a vízözön is.
Sir 40:11 Mind, ami földből van, visszatér a földbe, mint ahogy minden víz visszajut a tengerbe.
Sir 40:12 Minden vesztegető ajándék és igaztalan dolog elenyészik, de a becsületesség örökké megáll.
Sir 40:13 Az igaztalanok vagyona kiapad, mint a vízforrás, elmúlik, mint a hatalmas égzengés a záporban.
Sir 40:14 Amikor megnyitja kezét, örvend ugyan, a bűnösök azonban végképp elenyésznek.
Sir 40:15 A gonoszok sarjának nem sok a hajtása, mert a tisztátalanok gyökerei szirt fokán zörögnek.
Sir 40:16 Minden víz mellett növényzet zöldell, de a folyó partján lévő előbb sodródik el, mint a többi fű.
Sir 40:17 A szeretet azonban olyan, mint az áldott paradicsom, s a jótékonyság örökre megmarad.
Sir 40:18 Édes a béres élete, ha beéri a magáéval, és kincset találsz benne.
Sir 40:19 A fiak és a városalapítás fenntartják a nevet, de mindezeknél többet ér a kifogástalan asszony.
Sir 40:20 A bor és a zene felvidítja a szívet, de mind a kettőn túltesz a bölcsesség szeretete.
Sir 40:21 A fuvola és a lant kellemessé teszik a dalt, de mindkettőn túltesz a nyájas nyelv.
Sir 40:22 A szépség és a báj kívánatos a szemednek, de túltesz rajtuk a zöld vetés.
Sir 40:23 Jó, ha van barát és társ a maga idejében, de mindkettőnél többet ér az asszony a férje mellett.
Sir 40:24 A testvérek segítségül vannak a szükség idején, de ezeknél is inkább megment az irgalmasság.
Sir 40:25 Az arany és az ezüst támasza a lábnak, de mindkettőnél többet ér a jó tanács.
Sir 40:26 A gazdagság és a hatalom felemelik a szívet, de mindkettőn túltesz az Úr félelme.
Sir 40:27 Ahol az Úr félelme van, ott nincs hiány, és nem kell mellé támaszt keresni.
Sir 40:28 Az Úr félelme olyan, mint az áldott paradicsom, és leple felülmúl minden dicsőséget.
Sir 40:29 Fiam! Sohase légy életedben másokon élősködő, mert jobb meghalni, mint másra szorulni!
Sir 40:30 Nem megy életszámba annak a férfinak az élete, aki másnak asztalát lesi, mert más kenyerén élősködik.
Sir 40:31 A fegyelmezett és jólnevelt férfi óvakodik az ilyentől!
Sir 40:32 Jólesik a koldulás a balga szájának, de a belsejét tűz emészti!
Sir 41:1 Ó, halál! De keserű rád gondolni annak, aki békében élvezi javait,
Sir 41:2 a gondtalan embernek, akinek útjai szerencsések mindenben, aki még jóízűen tud enni!
Sir 41:3 Ó, halál! De kedves a végzésed a nyomorgó embernek, az ereje fogytán levőnek,
Sir 41:4 annak, aki elaggott, és akinek minden csak terhére van, aki bizalmatlan és reményevesztett!
Sir 41:5 Ne félj a haláltól, kiszabott végzetedtől, gondolj azokra, akik előtted voltak és utánad következnek, ez minden élőnek osztályrésze az Úrtól!
Sir 41:6 Miért ócsárlod tehát a Magasságbeli végzését? Legyen bár az évekből tíz, vagy száz, sőt ezer:
Sir 41:7 az alvilágban nincs az életkor miatt szemrehányás.
Sir 41:8 Utálatos fajzattá lesz a gonoszok nemzetsége, s akik az istentelenek házában járatosak!
Sir 41:9 A bűnösök gyermekeinek öröksége elenyészik, és magzatukat gyalázat kíséri.
Sir 41:10 Az istentelen apa ellen panaszt emelnek gyermekei, mert miatta vannak gyalázatban.
Sir 41:11 Jaj nektek, istentelen férfiak, akik elhagytátok az Úrnak, a Magasságbelinek törvényét!
Sir 41:12 Ha születtetek is, átokra születtetek, és ha meghaltok, átokban lesz részetek.
Sir 41:13 Mind, ami földből való, a földbe tér vissza, ekként a gonoszok is átokból romlásba térnek.
Sir 41:14 Csak testüket siratják az emberek, az istentelenek neve azonban elenyészik.
Sir 41:15 Gondod legyen a jó hírnévre, mert az inkább megmarad neked, mint ezer drága nagy kincs.
Sir 41:16 Néhány napig tart a kellemes élet, a jó név pedig örökre megmarad!
Sir 41:17 Többet ér, aki palástolja ostobaságát, mint az az ember, aki elrejti bölcsességét.
Sir 41:19 Azok miatt érezzetek szégyent, amit most szám említ,
Sir 41:20 mert nem mindig illő a restelkedés, és nem minden szégyenkezés talál tetszésre.
Sir 41:21 Restelld a paráznaságot apád és anyád előtt, a hazugságot fejedelem és hatalmas előtt,
Sir 41:22 a vétséget bíró és elöljáró előtt, a törvényszegést a közösség és a nép előtt,
Sir 41:23 az igazságtalanságot társad és barátod előtt, szállóhelyeden
Sir 41:24 a lopást, a megfeledkezést az Istenre tett esküről és szerződésről, a könyökölést étkezéskor, az adott és vett jó becsmérlését,
Sir 41:25 a hallgatást, ha köszöntenek, parázna nőre tekintést, az arc elfordítását rokontól,
Sir 41:26 arcod elfordítását társadtól, az illetmény elvevését és meg nem térítését,
Sir 41:27 szemed jártatását más férfi feleségén, a leskelődést szolgálója után, és ágyának megközelítését,
Sir 41:28 a becsmérlő szavakat barátaid előtt, és a szemrehányást, amikor adakozol.
Sir 42:1 Restelld továbbadni a hallott szót, és feltárni a titkos beszédet, akkor megvan benned a helyes szégyenérzés, és tetszésre találsz minden ember előtt. De kicsit se szégyelld a következőket, és senki kedvéért ne vétkezzél:
Sir 42:2 a Magasságbeli törvényét és rendelkezését, az igazságosságot, hogy felmentsd a gonoszt,
Sir 42:3 az elszámolást társakkal és utasokkal, az osztozkodást barátaiddal az örökségen,
Sir 42:4 a pontosságot mérlegben és súlyban, a keresetet, legyen az sok vagy kevés,
Sir 42:5 a hasznot adásnál-vevésnél, a gyermekek gyakori fenyítését, s a rossz rabszolga hátának véresre verését.
Sir 42:6 Hitvány asszony mellett helyén való a pecsét,
Sir 42:7 és ahol sok a kéz, tarts mindent zár alatt. Amit átadsz, számláld és mérd meg, jegyezz fel minden kiadást és bevételt!
Sir 42:8 Ne restelld rendreutasítani a balgát és az ostobát, az öreget, akit ifjak is elítélnek, akkor jó nevelésű leszel mindenben, és elismerést aratsz minden élő szemében!
Sir 42:9 Olyan kincs a leány, amely anyjának álmatlanságot okoz, és elűzi az álmát a miatta való aggodalom, hogy lánysorsban meg ne öregedjék, ha pedig férjnél van, meg ne gyűlöltesse magát;
Sir 42:10 hogy meg ne rontsák szüzességében, és teherbe ne essen az apai házban; hogy félre ne lépjen férjes állapotában, és magtalan se maradjon.
Sir 42:11 A könnyelmű leányt őrizd gondosan, hogy szégyenbe ne hozzon az ellenségek előtt a város megszólása és a nép szóbeszéde miatt, és gyalázatodra ne legyen a nép sokasága előtt.
Sir 42:12 Ne nézd senkinek szépségét, és ne időzz asszonyok között,
Sir 42:13 mert a ruhából jön elő a moly, s az asszonyból a férfi rosszasága.
Sir 42:14 Jobb a férfi keménysége az asszony kedvességénél, az ocsmány asszony pedig gyalázattá válik.
Sir 42:15 Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről, és hadd hirdessem azt, amit láttam! Az Úr szava által lettek az ő alkotásai.
Sir 42:16 Miként a tündöklő nap beragyogja a mindenséget, úgy telik be az Úr dicsőségével az ő alkotása.
Sir 42:17 Nemde az Úr a szentek által hirdeti minden csodatettét? A mindenható Úr erőt adott nekik, hogy megállhassanak dicsősége előtt!
Sir 42:18 Kifürkészi a tenger mélységét és az emberek szívét, átlát az ő furfangjukon,
Sir 42:19 mert az Úr minden tudás birtokában van, és látja az idők jelét, tudtul adja a múltat és a jövendőt, és fölfedi a titkok leplét.
Sir 42:20 Egy gondolat sem kerüli el figyelmét, s egy szó sincs rejtve előtte.
Sir 42:21 Ékessé tette bölcsessége remekműveit, aki öröktől fogva örökké van. Nincs ahhoz sem hozzátenni,
Sir 42:22 sem attól elvenni való, és nem szorul ő senki tanácsára.
Sir 42:23 Mily gyönyörű minden műve, pedig csak szikrányi az, amit látni lehet!
Sir 42:24 Mindezek élnek és örökké megmaradnak, és bármikor szükséges, mindegyik szót fogad neki,
Sir 42:25 mind különböznek, egyik a másiktól, és semmit sem alkotott, ami elégtelen lenne.
Sir 42:26 Biztosította mindegyik jóságát, -- ki győzne betelni dicsősége látásával?
Sir 43:1 Dísze az égbolt a magasban; az ég szépségének látványa milyen dicső!
Sir 43:2 A felkelő nap, amikor megjelenik, hirdeti, hogy csodálatos a Magasságbeli alkotása!
Sir 43:3 Perzseli délben a földet, ki tudja hőségét elviselni? Izzó tüzelővel megtelt kemencénél
Sir 43:4 háromszorta inkább perzseli a nap a hegyeket, tüzes sugarakat lövell, és fényben úszva megvakítja a szemet.
Sir 43:5 Nagy az Úr, aki azt alkotta, az ő parancsára siet pályáján.
Sir 43:6 A hold is mindenkor a maga idejében mutatja az időt, és jel örök időkre.
Sir 43:7 A hold jelzi az ünnepnapot, világító az, amely telte után megfogyatkozik,
Sir 43:8 - az ő neve szerint van a hónap -- majd csodás módon növekszik töltéig.
Sir 43:9 Magasságbeli harci fegyver az, amely dicsőn ragyog az égbolton.
Sir 43:10 Az ég dísze a csillagok pompája, beragyogja velük az Úr a világot a magasból.
Sir 43:11 A Szent szavára rendben állnak, és nem lankadnak őrhelyükön.
Sir 43:12 Nézd a szivárványt és áldd az alkotóját, mert igen gyönyörű az a pompájában,
Sir 43:13 átfogja az eget nagyszerű ívével, a Magasságbeli keze feszítette ki.
Sir 43:14 Parancsa által sietteti a havat, és szaporán küldi el ítélete villámait,
Sir 43:15 ezért nyílnak meg a tárházak, és repülnek ki a felhők, mint a madarak.
Sir 43:16 Fölségében helyezte el a felhőket, és tördeli össze a jégeső szemeit.
Sir 43:17 Megrendülnek a hegyek tekintetétől, és akarata szerint fúj a déli szél,
Sir 43:18 mennydörgésének szava felriasztja a földet az északi vihar s a szelek összecsapása.
Sir 43:19 Elhinti a havat, mint a pihenni szálló madarakat, s az leereszkedik, mint a szálló sáska.
Sir 43:20 Csodálja a szem fehér színének szépségét, és elámul a szív a hullásától.
Sir 43:21 Mint a sót, úgy hinti a zúzmarát a földre, s amikor megfagyott, olyan az, mint a bojtorján tüskéi.
Sir 43:22 Fúj a hideg északi szél, mire kristállyá fagy a víz színe, bevon minden állóvizet, és mintegy páncéllal borítja a tavat.
Sir 43:23 Elemészti a hegyeket és megperzseli a pusztát, és mint a tűz, elégeti a zöldet.
Sir 43:24 Gyógyulás minderre a felhők csepegése, a hulló harmat, amely felüdíti azt, ami elszikkadt.
Sir 43:25 Szavára eláll a szél, akaratával csendesítette le a világtengert, és helyezte el benne az Úr a szigeteket.
Sir 43:26 Akik bejárták a tengert, beszélnek veszedelmeiről, ha hallunk róluk, szinte elámulunk.
Sir 43:27 Nagyszerű csodadolgok vannak benne: állatok és mindenféle szörnyetegek különböző fajai, iszonyatos teremtmények!
Sir 43:28 Általa ér az út sikeres véghez, és szava rendez el mindent.
Sir 43:29 Még sokat mondhatnánk, de szavunk elégtelen. A beszéd vége pedig: ő van mindenben!
Sir 43:30 Ha dicsőítjük, meddig jutunk el? Hisz ő hatalmasabb minden művénél!
Sir 43:31 Félelmetes az Úr és szerfölött hatalmas, csodálatos az ő ereje!
Sir 43:32 Dicsérjétek az Urat, amennyire tőletek telik, mert ő még többre méltó, és csodálatos az ő fensége!
Sir 43:33 Áldjátok az Urat, magasztaljátok őt, amennyire tudjátok, mert nagyobb minden dicséretnél!
Sir 43:34 Akik magasztaljátok őt, kapjatok új erőre, ne lankadjatok, mert el nem éritek!
Sir 43:35 Ki látta őt, hogy le tudná írni, és ki tudta magasztalni, úgy, amint kezdettől fogva van?
Sir 43:36 Van sok elrejtett dolog, ezeknél is különb, mert keveset láttunk műveiből.
Sir 43:37 Mindezt azonban az Úr alkotta, és bölcsességet adott a jámboroknak.
Sir 44:1 Az ősatyák dicsérete Hadd dicsérjük a híres férfiakat, a mi őseinket nemzedékeik sorában.
Sir 44:2 Sok dicsőséget juttatott nekik az Úr fensége által régtől fogva.
Sir 44:3 Voltak, akik hatalommal uralkodtak, akik híresek voltak vitézségük miatt. Voltak, akik okossággal ékeskedtek, mások hírnevet szereztek a prófétai tisztnek jövendöléssel,
Sir 44:4 voltak, akik parancsoltak az akkori népnek, és szentséges igéket mondtak a nemzeteknek bölcsességük révén.
Sir 44:5 Voltak, akik dallamokat gondoltak ki művészetükkel, és írásba foglalták költeményeiket,
Sir 44:6 férfiak, akik bővelkedtek vagyonban, s olyanok, akik szép életre törekedtek, és békében laktak házukban.
Sir 44:7 Becsben is álltak mindannyian népük nemzedékei előtt, és dicséretet arattak napjaikban.
Sir 44:8 Voltak közöttük, akik nevet hagytak hátra, amelyről dicsérettel beszélnek,
Sir 44:9 és voltak, akiknek nem maradt emlékük: kimúltak, mintha nem is lettek volna, születtek, mintha nem is születtek volna, éppígy gyermekeik is utánuk.
Sir 44:10 De azoknak a jámbor férfiaknak, akiknek jósága nem ért véget,
Sir 44:11 a javaik megmaradnak ivadékuknál,
Sir 44:12 és szent örökségük unokáiknál, a szövetségek részese marad utódjuk,
Sir 44:13 és miattuk gyermekeik is mindörökre. Törzsük és hírnevük el nem enyészik,
Sir 44:14 testüket békében eltemették, de nevük él nemzedékről nemzedékre.
Sir 44:15 Népek emlegetik bölcsességüket, és dicséretüket hirdeti a közösség.
Sir 44:16 Hénok tetszett Istennek, ezért a paradicsomba vitték, hogy a népeknek bűnbánatra szolgáljon.
Sir 44:17 Feddhetetlen igaz volt Noé, s a harag idején engesztelésül szolgált.
Sir 44:18 Miatta maradt a földön maradék a vízözön idejében.
Sir 44:19 Szövetséget kötött vele Isten örök időkre, hogy el ne pusztuljon többé minden élő a vízözön által.
Sir 44:20 Ábrahám népek sokaságának volt dicső atyja, nem is volt dicsőségben hozzá hasonló. Megtartotta a Magasságbeli parancsát, és szövetségre lépett vele.
Sir 44:21 Testén szerzett érvényt a szövetségnek, s a kísértésben hűnek bizonyult.
Sir 44:22 Dicsőséget adott neki ezért nemzetében, megesküdött, hogy gyarapítja őt, mint a föld porát,
Sir 44:23 felmagasztalja ivadékát, mint a csillagokat, és örökrészt ad nekik tengertől tengerig, s a Folyamtól a föld határáig.
Sir 44:24 Ugyanígy tett Izsákkal is Ábrahámnak, atyjának kedvéért.
Sir 44:25 Az összes elődjével kötött szövetségeket átadta neki, az áldás Jákob fején nyugodott.
Sir 44:26 Elismerte őt áldásai által, és megadta neki örökrészét, ő pedig elosztotta részét a tizenkét törzs között,
Sir 44:27 és belőle támasztotta azt a jámbor férfit, aki kegyet talált minden élő szemében.
Sir 45:1 Kedves volt Isten és emberek előtt Mózes, akinek áldva legyen emléke.
Sir 45:2 Hasonlóvá tette őt dicsőségben a szentekhez, és naggyá az ellenségek megfélemlítésében, bősz állatokat szelídített meg szavával.
Sir 45:3 Megdicsőítette őt királyok színe előtt, parancsokat adott neki népéhez, és megmutatta neki dicsőségét.
Sir 45:4 Hűsége és szelídsége miatt szentté tette őt, és kiválasztotta minden élő közül.
Sir 45:5 Megengedte, hogy hallja szavát, és bevezette a felhőbe.
Sir 45:6 Parancsokat adott neki szemtől szembe, az élet és a fegyelem törvényét, hogy megtanítsa Jákobot rendelkezéseire és Izraelt szabályaira.
Sir 45:7 Felmagasztalta Áront, az ő testvérét Lévi törzséből, hasonlóan őhozzá.
Sir 45:8 Örök törvényt állapított meg javára: neki adta a papi méltóságot a nép körében, és boldoggá tette őt a dicsőséggel.
Sir 45:9 Felövezte a dicsőség övével, díszes ruhába öltöztette, és megkoronázta a hatalom jelvényeivel.
Sir 45:10 Sarut adott rá, lábravalót és felsőruhát, sok arany csengővel vette őt körül,
Sir 45:11 hogy járás közben csengjenek, és hangozzanak a templomban népe fiainak emlékezetére;
Sir 45:12 szent ruhát aranyból, kék és vörös bíborból művészi hímzéssel, ellátva az ítélet tudakolójával,
Sir 45:13 karmazsin szövetből, művészi munkát, metszett drágakövekkel, arany foglalatban, amelyeket kőmetsző munkája vésett Izrael törzseinek száma szerint, emlékeztetőül.
Sir 45:14 Süvegén arany korona volt, ellátva a "Szent" felírással, pompás ékesség, felséges munka, dísze kívánatos a szemnek.
Sir 45:15 Nem volt azelőtt ehhez hasonló szép dolog kezdettől fogva.
Sir 45:16 Nem öltheti magára semmiféle idegen, egyedül csak fiai és unokái minden időben.
Sir 45:17 Áldozatait a tűz naponta teljesen megemészti.
Sir 45:18 Megtöltötte Mózes a kezét, felkente szent olajjal,
Sir 45:19 és örök feladatul jutott neki és ivadékának, hogy ameddig az ég áll, papi szolgálatot teljesítsen, dicséretet mondjon, és áldja a népet az ő nevében.
Sir 45:20 Őt szemelte ki az összes élők közül, hogy áldozatot mutasson be Istennek, tömjént és kellemes illatot emlékeztetőül, hogy engesztelést szerezzen népének,
Sir 45:21 és hatalmat adott neki parancsai körül, törvényei és ítéletei dolgában, hogy megtanítsa Jákobot a szabályokra, és felvilágosítsa Izraelt törvényével.
Sir 45:22 De fellázadtak ellene illetéktelenek, és irigykedve törtek ellene férfiak a pusztában, azok, akik Dátánnal voltak és Abironnal, és Kóré pártja bősz haraggal.
Sir 45:23 Látta ezt az Úristen, és nem hagyta annyiban, s elemésztette őket haragja indulatában.
Sir 45:24 Szörnyű csodát művelt velük: elpusztította őket tüzes lánggal.
Sir 45:25 Gyarapította Áron dicsőségét, és megadta örökrészét: a föld gyümölcseinek zsengéjét juttatta neki.
Sir 45:26 Először is kenyeret rendelt nekik táplálékul, de az Úr áldozataiból is ehetnek, amelyeket nekik adott és ivadékaiknak.
Sir 45:27 A nép földjéből azonban nem részesedik, s a nép között nem kap osztályrészt, mert maga Isten az ő része és öröksége.
Sir 45:28 Fineesz, Eleazár fia harmadik lett a tisztségben, mert az Úr félelmében a nyomdokába lépett,
Sir 45:29 helytállt a nép becsületéért, jámborságával és lelke készségével engesztelést szerzett Izraelnek Istennél.
Sir 45:30 Ezért vele is a béke szövetségét kötötte, hogy ő lesz fejedelme a szentélynek és népének, hogy őt és ivadékát illesse a főpapi méltóság mindörökre.
Sir 45:31 De Dávid királlyal is volt szövetsége, Jessze fiával Júda törzséből, hogy az örökség neki jusson és ivadékának, azért, hogy bölcsességgel töltse meg szívünket, népe igazságos megítélésére, hogy feledésbe ne menjenek javaik, és dicsőségüket nemzetségükben örökké tegye.
Sir 46:1 Bátor volt a harcban Józsue, Nún fia, Mózes utóda a prófétaságban, nagy volt ő, mint neve is mondja.
Sir 46:2 Igen nagy volt Isten választottjainak megmentésében: leverte az ellenszegülő ellenséget, hogy örökrészéhez juttassa Izraelt.
Sir 46:3 Milyen dicső volt, amikor fölemelte kezét, és dárdát ragadott a város ellen!
Sir 46:4 Volt-e, aki vele szembe tudott szállni? Hiszen az Úr adta kezébe ellenségeit!
Sir 46:5 Intésére nem állt-e meg a nap, s egy nap olyan lett, mint kettő?
Sir 46:6 Segítségül hívta a Magasságbelit, a hatalmast, amikor ellenségek szorongatták mindenfelől, és meghallgatta őt a nagy és szentséges Isten hatalmas jégeső köveivel:
Sir 46:7 az ellenséges népre zúdította azt, és tönkreverte a lejtőn az ellenségeket,
Sir 46:8 hadd tudják a népek, milyen hatalmas ő, hogy nem könnyű Istennel harcolni! Ő pedig híven követte a Hatalmast,
Sir 46:9 jámborságot tanúsított már Mózes napjaiban, ő és Káleb, Jefóne fia, amikor állhatatosak voltak az ellenséggel szemben, visszatartották a népet a bűntől, és elhallgattatták a gonosz zúgolódást.
Sir 46:10 Ezért kettőjüket szemelte ki Isten, hogy megkímélje őket a hatszázezer gyalogosra váró veszedelemtől, és elvezesse őket örökrészükbe, a tejjel-mézzel folyó földre.
Sir 46:11 Erőt adott ezért az Úr Kálebnek, és megmaradt benne az erő öregségéig, hogy megszállja a magas földet, utóda is megtartotta az örökrészt,
Sir 46:12 hadd lássák Izrael fiai megannyian, milyen jó a szentséges Istent híven követni.
Sir 46:13 A bírák is név szerint, mindazok, akiknek szíve meg nem romlott, s akik el nem fordultak az Úrtól:
Sir 46:14 legyen áldott az emlékük, és sarjadjanak ki csontjaik a helyükről!
Sir 46:15 Maradjon meg nevük örökre, maradjon fönn fiaik számára a szent férfiak dicsősége!
Sir 46:16 Az Úrnak, Istenének kedveltje, Sámuel, az Úr prófétája, felállította a királyságot, és fejedelmeket kent fel népében,
Sir 46:17 igazságot tett a gyülekezetben az Úr törvénye szerint, és Isten meglátogatta Jákobot. Megbízható prófétának bizonyult,
Sir 46:18 hűnek bizonyult igéiben, mert látta a világosság Istenét.
Sir 46:19 Ő is kiáltott a mindenható Úrhoz, amikor az ellenségek mindenfelől körülvették és szorongatták; ő bemutatta a hibátlan bárány áldozatát,
Sir 46:20 az Úr pedig mennydörgött az égből, hatalmas zengéssel hallatta szavát,
Sir 46:21 és tönkreverte az ellenséges fejedelmeket, s a filiszteusok minden vezérét.
Sir 46:22 Életének és korának vége előtt pedig tanúul hívta az Urat és felkentjét, hogy "sem pénzt, de még sarut sem fogadott el senkitől sem!" és nem vádolta őt senki sem.
Sir 46:23 Miután pedig elszenderült, tudtul adta és megmutatta a királynak élete végét, felemelte szavát a földből jövendőmondásra, hogy eltörölje a nép bűnét.
Sir 47:1 Nátán próféta jött ezek után Dávid napjaiban.
Sir 47:2 Mert amint a hájat elválasztják a hústól, úgy Dávid is kiválóbb volt Izrael fiainál.
Sir 47:3 Oroszlánokkal úgy játszott, mint bárányokkal, és medvékkel úgy bánt, mint a juhok kisbárányaival.
Sir 47:4 Már ifjúkorában megölte az óriást, és elvette népéről a gyalázatot,
Sir 47:5 amikor felemelte kezét, s a parittya kövével leütötte a gőgös Góliátot,
Sir 47:6 mert segítségül hívta az Urat, a Mindenhatót, aki erőt adott jobbjának, hogy leterítse a bátor harcos férfit, és felmagasztalja népe szarvát.
Sir 47:7 Dicsővé tette őt ekként tízezer között, és magasztossá tette az Úr áldásaival, azzal, hogy felajánlotta neki a dicső koronát,
Sir 47:8 és letiporta az ellenséget köröskörül, kiirtotta az ellenséges filiszteusokat -- mind a mai napig --, és letörte szarvukat örökre.
Sir 47:9 Minden tette után magasztalást zengett a Szentnek és Magasságbelinek dicsőítő szavakkal.
Sir 47:10 Teljes szívéből dicsérte az Urat, szerette Istent, aki őt alkotta, és erőt adott neki az ellenséggel szemben.
Sir 47:11 Énekeseket állított fel az oltár előtt, és kellemes dallamokat énekeltetett velük.
Sir 47:12 Fényt adott az ünnepségeknek, és szépekké tette az évenként visszatérő ünnepeket azzal, hogy magasztalták az Úr szent nevét, és már hajnalban dicsővé tették Isten szentélyét.
Sir 47:13 Az Úr megtisztította őt bűneitől, és felmagasztalta szarvát örökre, neki adta a jogot a királyságra, és a dicső trónt Izraelben.
Sir 47:14 Bölcs fiú következett utána, s őérte leverte az ellenség minden hatalmát.
Sir 47:15 Békés időben uralkodott Salamon, mert Isten alávetette minden ellenségét, hogy házat építsen az ő nevének, és szentélyt készítsen örök időkre. Milyen bölcs voltál ifjú korodban!
Sir 47:16 Mint a folyó, tele voltál bölcsességgel, elárasztottad a földet szellemeddel,
Sir 47:17 és megtöltötted rejtélyes mondásokkal. Hírneved eljutott messze szigetekig, és kedvelt lettél békeszereteted miatt.
Sir 47:18 Énekeid, mondásaid, talányaid és megfejtéseid miatt megcsodáltak az országok.
Sir 47:19 Elneveztek az Úr, az Isten nevéről, akit Izrael Istenének hívnak.
Sir 47:20 Úgy gyűjtötted az aranyat, mint a sárgarezet, és úgy halmoztad az ezüstöt, mint az ólmot,
Sir 47:21 de odaadtad ágyékodat asszonyoknak, és szabadjára éltél testeddel,
Sir 47:22 foltot ejtettél hírneveden, és meggyaláztad ivadékodat, haragot vontál gyermekeidre, és bánat követte balgaságodat,
Sir 47:23 mert birodalmad kettészakadt, Efraimból pedig pártütő ország lett.
Sir 47:24 De Isten még sem hagy fel irgalmával, el nem emészti, tönkre nem teszi alkotásait, nem irtja ki gyökerestül kiválasztottja ivadékát, és nem pusztítja el annak nemzetségét, aki szerette az Urat.
Sir 47:25 Maradékot hagy meg Jákobnak és Dávidnak gyökérhajtást belőle.
Sir 47:26 Salamon pedig pihenőre tért atyáihoz,
Sir 47:27 és maga után hagyta utódát: "a nép balgaságát",
Sir 47:28 Roboámot, aki híján volt az okosságnak, és elhidegítette magától a népet döntésével,
Sir 47:29 aztán Jeroboámot, Nábát fiát, aki bűnbe vitte Izraelt, és bűnös útra térítette Efraimot. Bűneik nagyon gyarapodtak,
Sir 47:30 a földjüktől nagyon messzire vitték őket,
Sir 47:31 és mindenféle gonoszságra adták magukat, amíg csak el nem érte őket a megtorlás, és véget nem vetett minden bűnüknek.
Sir 48:1 Illés próféta jött ezután; tűzhöz volt hasonló, -- a szava lángolt, mint a fáklya --,
Sir 48:2 éhínséget hozott rájuk, és megfogyatkozott a száma azoknak, akik gonosz akarattal bosszantották, és nem tudták szívlelni az Úr parancsait.
Sir 48:3 Az Úr szavával elzárta az eget, és három ízben tüzet hozott le az égből.
Sir 48:4 Ilyen dicső volt Illés a csodáival! Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan,
Sir 48:5 aki felhoztál megholtat az alvilágból, a halál sorsából az Úristen igéje által,
Sir 48:6 aki romlásba döntöttél királyokat, játszva megtörted hatalmukat, és sírba taszítottál ágyukról dicsőségeseket,
Sir 48:7 aki ítéletről értesültél Sínai hegyén, és megtorló büntetésekről a Hóreben,
Sir 48:8 aki királyokat kentél fel megtorlásra, és prófétát tettél meg utódodnak,
Sir 48:9 aki felvitettél tüzes forgószélben, tüzes ló húzta kocsin,
Sir 48:10 akiről meg van írva, hogy az ítélet idején csillapítod az Úr haragját. Kiengeszteled az apa szívét fiával, és helyreállítod Jákob törzseit!
Sir 48:11 Boldogok, akik meglátnak téged, és barátságoddal dicsekednek,
Sir 48:12 mert mi élünk ugyan életünkben, de halálunk után ilyen nevünk nem lesz!
Sir 48:13 Miután Illést a forgószél elrejtette, Elizeus telt el szellemével. Nem félt fejedelemtől életében, és senki sem múlta felül hatalomban.
Sir 48:14 Semmi sem volt számára lehetetlen, sőt még holttestében is prófétai erő lakozott,
Sir 48:15 csodákat vitt véghez életében, és bámulatos dolgokat művelt halálában.
Sir 48:16 Mindamellett mégsem tért meg a nép, és nem hagytak fel bűneikkel, amíg csak el nem űzték őket országukból, s el nem széledtek az egész földön.
Sir 48:17 De megmaradt azért egy parányi nép, és fejedelem Dávid házában.
Sir 48:18 Voltak köztük, akik azt tették, ami tetszett Istennek, mások ellenben sokat vétkeztek.
Sir 48:19 Hiszkija megerősítette városát: vizet vezetett belsejébe, megfúrta a sziklát vassal, és vízgyűjtőt épített.
Sir 48:20 Napjaiban vonult fel Szanherib, és elküldte Rábsakét, felemelte kezét ellenük, kinyújtotta kezét Sion ellen, és elbízta magát hatalmában.
Sir 48:21 Megrendült ekkor szívük és kezük, és gyötrődtek, mint a vajúdó asszony,
Sir 48:22 hívták az Urat, az irgalmast, kiterjesztették kezüket és ég felé emelték, s a szentséges Úr, az Isten csakhamar meghallgatta szavukat.
Sir 48:23 Nem gondolt bűneikre, és nem adta át őket ellenségeiknek, hanem megmentette őket Izajás, a szent próféta keze által.
Sir 48:24 Megverte az asszírok táborát: tönkretette őket az Úr angyala.
Sir 48:25 Mert azt tette Hiszkija, ami Istennek kedves, és állhatatosan járt őse, Dávid útján, amint meghagyta neki Izajás, a nagy és Isten színe előtt hűséges próféta.
Sir 48:26 Az ő napjaiban ment hátrafelé a nap, és ő meghosszabbította a király életét.
Sir 48:27 Nagy lélekkel meglátta a végső dolgokat, és vigasztalta Sionban a gyászolókat, örök időkre megmutatta a jövendőt,
Sir 48:28 s a rejtett dolgokat, mielőtt meglennének.
Sir 49:1 Jozija emléke, mint az illatos tömjén keveréke, amely illatszerkészítő kezeműve,
Sir 49:2 édes az említése minden szájnak, mint a méz, mint a zene borozás mellett,
Sir 49:3 mert Isten küldte őt a nép megtérítésére, s ő el is távolította az istentelen undokságokat.
Sir 49:4 Odaadta szívét az Úrnak, s a bűnök napjaiban megszilárdította a vallásosságot.
Sir 49:5 Dávidon, Hiszkiján és Joziján kívül mindannyian gonoszt cselekedtek,
Sir 49:6 mert elhagyták a Magasságbeli törvényét Júda királyai, és megvetették Isten félelmét,
Sir 49:7 ezért másnak adták át uralmukat, és idegen nemzetnek dicsőségüket.
Sir 49:8 Ezek felgyújtották a kiválasztott szent várost, és elhagyottá tették útjait Jeremiás miatt,
Sir 49:9 mert gonoszul bántak vele, holott még anyja méhében prófétává szentelődött, hogy felforgasson, kitépjen és romboljon, újra építsen és helyreállítson.
Sir 49:10 Ezekiel látta a dicsőség látomását, amelyet Isten a kerubok kocsiján mutatott meg neki,
Sir 49:11 és megemlékezett Jóbról is, aki az igazság útjaihoz ragaszkodott.
Sir 49:12 A tizenkét próféta csontjai is sarjadozzanak helyükön, mert megerősítették Jákobot, és megsegítették biztos reménnyel.
Sir 49:13 Miképp magasztaljuk Zerubbábelt? Hisz olyan volt ő is, mint a pecsétgyűrű a jobb kézen,
Sir 49:14 és Jézust, Joszedek fiát, akik napjaikban építették Isten házát, és emeltek az Úrnak szent templomot, amelyet örök dicsőségre rendeltek.
Sir 49:15 Nehemiás is sokáig maradjon emlékezetben! Ő építette fel nekünk a lerombolt falakat, ő állította helyre a kapukat és a zárakat, és építette meg házainkat.
Sir 49:16 Nem született a földön Hénokhoz hasonló, ezért el is vitték a föld színéről.
Sir 49:17 Olyan ember sem született, mint József, aki testvérei fejedelme volt s a nemzet erőssége, rokonságának vezére és a népnek támasza.
Sir 49:18 Gondját viselték még csontjainak is, amelyek holta után prófétai erővel bírtak.
Sir 49:19 Szet és Szem is becsben álltak az emberek előtt, minden élő fölött pedig Ádám van, mert ő volt az első.
Sir 50:1 Simon, Oniás fia, a főpap, élete folyamán rendbehozta Isten házát, és napjai során megerősítette a templomot.
Sir 50:2 Ő építette ki a templom magasságát, a kettős épületet és a templom oromzatát.
Sir 50:3 Napjaiban a kutak vízben bővelkedtek, és megteltek módfelett, mint a tenger.
Sir 50:4 Gondját viselte népének, és megmentette a pusztítástól,
Sir 50:5 a várost erős kézzel nagyobbította. Dicsőséget nyert, amikor a nép előtt járt-kelt, kibővítette a templom és az udvar bejáratát.
Sir 50:6 Olyan volt ő, mint a hajnalcsillag a felhők között, miként a telihold, mikor világít a maga idején,
Sir 50:7 mint a ragyogó nap, úgy tündökölt ő Isten templomában,
Sir 50:8 mint a fölséges felhők közt pompázó szivárvány, mint a rózsa a tavasz napjain, és mint a liliom a folyóvíz mellett, mint a Libanon virágai a nyár napjain,
Sir 50:9 mint a lobogó tűz, mint a tűzben égő tömjén,
Sir 50:10 mint az edény színaranyból, amely mindenféle drágakővel ékes,
Sir 50:11 mint a viruló olajfa s a magasba törő ciprus. Ilyan volt ő, amikor magára vette a díszruhát és teljes pompába öltözött,
Sir 50:12 amikor felment a szent oltárhoz, s a szent ruhában ékeskedett.
Sir 50:13 Amikor átvette a papok kezéből a hússzeleteket, s az oltár mellé állt, körülvette őt a testvérek koszorúja, mint a cédruscsemeték Libanon hegyén,
Sir 50:14 és körülötte álltak, mint a pálmalevelek, Áron összes fiai díszükben,
Sir 50:15 az Úr áldozataival kezükben Izrael egész közössége előtt, amíg be nem végezte az oltárszolgálatot, és el nem rendezte a Magasságbeli Király áldozatát.
Sir 50:16 Majd kinyújtotta kezét italáldozatra, és áldozott a szőlőfürt véréből,
Sir 50:17 kiöntötte az oltár aljára, fölséges illatul a magasságbeli Fejedelemnek.
Sir 50:18 Ekkor Áron fiai felkiáltottak, vert harsonákba fújtak, és hatalmas harsogást hallattak emlékeztetőül Isten előtt.
Sir 50:19 Az egész nép együttvéve pedig sietve arcra borult a földön, hogy imádják az Urat, Istenüket, és könyörögjenek a mindenható, fölséges Istenhez.
Sir 50:20 Majd az énekesek hallatták hangjukat, s a nagy templom betelt a felhangzó kellemes énekkel.
Sir 50:21 Imával könyörgött a nép a felséges Úrhoz, amíg véget nem ért az Úr szolgálata, és be nem fejezték a teendőket.
Sir 50:22 Akkor leszállt és kiterjesztette kezét Izrael fiainak egész közösségére, hogy Isten áldását vegye ajkára, s az ő nevével dicsekedjen.
Sir 50:23 Ekkor leborultak másodízben, hogy fogadják áldását.
Sir 50:24 Most pedig kérjétek a mindenség Istenét, aki nagy dolgokat vitt véghez az egész földön, aki megsokasította napjainkat anyánk méhétől fogva, és irgalma szerint cselekedett velünk:
Sir 50:25 adja meg nekünk a szív vidámságát, s hogy béke legyen napjainkban Izraelben, örök időkre,
Sir 50:26 hogy Izrael elhiggye: Velünk van Isten irgalma, és megment minket napjaiban!
Sir 50:27 Két népet utál a lelkem, a harmadik pedig nem is nép, hogy gyűlölhetném:
Sir 50:28 akik Szeír hegyén laknak, s a filiszteusok, meg a balga nép, amely Szíchemben lakik.
Sir 50:29 A bölcsesség és fegyelem tanítását ebbe a könyvbe írta Jézus, Sírák fia Jeruzsálemből, aki szívéből újra kiárasztotta a bölcsességet.
Sir 50:30 Boldog, aki ezekben a javakban foglalatoskodik! Aki megszívleli őket, bölcs lesz mindenkor,
Sir 50:31 mert ha ezeket cselekszi, ereje lesz mindenre, mert Isten világosságának nyomában jár.
Sir 51:1 Jézusnak, Sírák fiának imája. "Hadd magasztaljalak, Uram, királyom! És dicsérjelek téged, szabadító Istenem!
Sir 51:2 Hadd hirdessem nevedet, mert segítőm és oltalmazóm lettél!
Sir 51:3 Megmentetted testemet az enyészettől, a gonosz nyelv tőrétől, a hazugságot cselekvők ajkától, és megsegítettél a támadókkal szemben.
Sir 51:4 Megmentettél neved nagy irgalma szerint a prédára leső ordítozóktól,
Sir 51:5 és azok kezéből, akik életemre törtek, a nagy szorongatásból, amely körülvett engem,
Sir 51:6 a fojtó lángtól, amely körülvett, úgyhogy meg sem perzselődtem a tűzben,
Sir 51:7 az alvilág méhének mélységéből, az elvetemült nyelvtől és a hazug beszédtől, a gonosz királytól és az álnok nyelvtől.
Sir 51:8 Mindhalálig dicsérje lelkem az Urat,
Sir 51:9 mert életem közel járt az alvilághoz odalenn.
Sir 51:10 Körültekintettem mindenfelé, de nem volt, aki segítsen, segítség után néztem az emberek között, de hiába!
Sir 51:11 Megemlékeztem ekkor irgalmadról, Uram, és a régi időben véghezvitt művedről,
Sir 51:12 hogy megmentetted a benned bízókat, Uram, és kiszabadítottad őket a pogányok kezéből.
Sir 51:13 Fölemeltem a földről szavamat, és könyörögtem, hogy megmeneküljek a haláltól.
Sir 51:14 Kiáltottam az Úrhoz: "Ó, Uram, te atyám vagy, ne hagyj el szorongatásom napján, a kevélyek idejében, amikor segítség nélkül maradok!
Sir 51:15 Hadd dicsérjem nevedet szüntelen, és magasztalva emlegessem!" Imám ekkor meghallgatásra talált.
Sir 51:16 Megszabadítottál a romlástól, és megmentettél a szorongatás napjától.
Sir 51:17 Ezért magasztallak, dicsőítelek, és áldom az Úr nevét!
Sir 51:18 Amikor még ifjú voltam, mielőtt utakra indultam, kértem a bölcsességet, nyilvánosan, imámban.
Sir 51:19 A templom előtt könyörögtem érte, hogy szüntelen feléje törekszem, és az kivirágzott, mint a korán érő szőlő.
Sir 51:20 Szívem örömét lelte benne, egyenes úton járt a lábam, és ifjúkoromtól fogva a nyomában jártam.
Sir 51:21 Kissé hozzá hajtottam fülemet, és befogadtam,
Sir 51:22 nagy bölcsességre tettem szert, és nagy előmenetelt tettem benne.
Sir 51:23 Dicsőítem őt, aki bölcsességet adott nekem!
Sir 51:24 Eltökéltem, hogy gyakorlom is, buzgólkodtam a jóban, és nem vallok szégyent.
Sir 51:25 Küszködött érte a lelkem, és amikor gyakoroltam, megerősödtem.
Sir 51:26 A magasba emeltem kezemet, és sirattam annak nem tudását.
Sir 51:27 Feléje irányítottam lelkemet, és megleltem, amikor megismertem.
Sir 51:28 Általa nyertem értelmességet kezdettől fogva, ezért nem is akarom elhagyni.
Sir 51:29 Égett a bensőm, hogy keressem, azért el is nyertem, mint értékes vagyont.
Sir 51:30 Nyelvet adott nekem az Úr jutalmul, dicsérni is kívánom őt vele.
Sir 51:31 Jertek hozzám ti, akik a tudás híján vagytok, gyülekezzetek iskolámba!
Sir 51:32 Miért késlekedtek még? Mi a kifogásotok? Hiszen lelketek szomjazik nagyon!
Sir 51:33 Megnyitottam számat és mondtam: "Szerezzetek magatoknak bölcsességet ingyen!
Sir 51:34 Hajtsátok nyakatokat igája alá, és fogadja be lelketek az intelmet, mert közel van annak megtalálása.
Sir 51:35 Lássátok saját szemetekkel, hogy bár keveset fáradtam, mégis bőséges megnyugvást találtam magamnak.
Sir 51:36 Fogadjátok be tanításomat minél többen, mert ezüstöt, bőséges aranyat szereztek vele!
Sir 51:37 Örvendjen lelketek az ő irgalmasságának, és ne szégyelljétek az ő dicséretét!
Sir 51:38 Végezzétek el dolgotokat még idő előtt, akkor megadja jutalmatokat idejében!"
Isa 1:1 Izajásnak, Ámosz fiának látomása, melyet Júdáról és Jeruzsálemről látott Uzijának, Jótámnak, Ácháznak és Hiszkijának, Júda királyainak napjaiban.
Isa 1:2 Halljátok, egek, és figyelj füleddel, föld, mert az Úr szól: "Fiakat neveltem és felmagasztaltam, ők azonban elpártoltak tőlem.
Isa 1:3 Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászlát; Izrael azonban nem ismer engem, népem nem ért meg."
Isa 1:4 Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép, gonosztevők ivadéka, elvetemült fiak! Elhagyták az Urat, meggyalázták Izrael Szentjét, hátat fordítottak neki.
Isa 1:5 Még hol kapjatok verést, hogy egyre lázadoztok? Az egész fej beteg, s az egész szív erőtlen.
Isa 1:6 Tetőtől talpig nincsen rajta ép hely; csupa sérülés, kék folt és gennyes seb, melyet nem nyomtak ki, nem kötöztek be, és olajjal sem puhítottak.
Isa 1:7 Országotok pusztaság, városaitokat tűz emésztette meg; földeteket szemetek láttára idegenek élik fel, és pusztaság az, mintha idegenek dúlták volna fel.
Isa 1:8 Magára maradt Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint csőszkunyhó az uborkaföldön, mint ostromlott város.
Isa 1:9 Ha a Seregek Ura nem hagyott volna nekünk néhány menekültet, olyanok volnánk, mint Szodoma, Gomorrához hasonlítanánk.
Isa 1:10 Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Fogjátok fel fületekkel Istenünk tanítását, Gomorra népe!
Isa 1:11 "Minek nekem véresáldozataitok sokasága? -- mondja az Úr. -- Elegem van kosáldozatokból és a hízott állatok hájából; bikák, bárányok és bakok vérében nem lelem kedvemet.
Isa 1:12 Mikor eljöttök, hogy megjelenjetek színem előtt, ki kívánta ezt tőletek, hogy így tapossátok udvaraimat?
Isa 1:13 Ne mutassatok be többé hazug ételáldozatot! A tömjénfüst utálat számomra, az újhold, a szombat s az ünnepi összejövetel; nem tűröm a bűnt és az ünnepi gyülekezetet.
Isa 1:14 Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm, terhemre lettek, belefáradtam, hogy elviseljem.
Isa 1:15 Amikor kinyújtjátok kezeteket, eltakarom szememet előletek; akármennyit is imádkoztok, nem hallgatom meg, mert kezetek csupa vér.
Isa 1:16 Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől! Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek,
Isa 1:17 tanuljatok jót tenni! Keressétek a jogot, siessetek segítségére az elnyomottnak, szolgáltassatok igazságot az árvának, védelmezzétek az özvegyet!
Isa 1:18 Jöjjetek, és szálljunk perbe! -- mondja az Úr. -- Ha vétkeitek olyanok is, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; ha vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
Isa 1:19 Ha készek vagytok meghallgatni, majd a föld legjavából esztek.
Isa 1:20 Ha azonban vonakodtok és ellenkeztek, kard emészt meg titeket. Bizony, az Úr szája szólt."
Isa 1:21 Hogyan lett paráznává a hűséges város, mely telve volt joggal? Igazságosság lakozott benne, most pedig gyilkosok tanyája.
Isa 1:22 Ezüstöd salakká lett, színborod vízzel vegyült.
Isa 1:23 Fejedelmeid lázadók, tolvajok társai: mindnyájan szeretik a megvesztegetést, és ajándékokat hajhásznak; az árvának nem szolgáltatnak igazságot, és az özvegy ügye nem jut eléjük.
Isa 1:24 Ezért így szól az Úr, a Seregek Ura, Izrael Hatalmasa: "Elégtételt szerzek magamnak ellenségeimen, és bosszút állok ellenfeleimen!
Isa 1:25 Ellened fordítom kezemet, kiolvasztom, mint a tisztítószer, salakodat, és eltávolítom minden ónodat.
Isa 1:26 Ismét olyanokká teszem bíráidat, mint kezdetben, és tanácsadóidat, mint hajdanában; azután majd Igazság városának hívnak, Hűséges városnak."
Isa 1:27 Sion jog által váltatik meg, és megtérői igazság által.
Isa 1:28 Összetörnek a hűtlenek és a vétkesek együtt; s akik elhagyták az Urat, semmivé lesznek.
Isa 1:29 Bizony, szégyent vallotok a tölgyek miatt, amelyekben gyönyörködtetek; és pirultok majd a berkek miatt, amelyekben kedveteket leltétek.
Isa 1:30 Mert olyanok lesztek, mint a lombját vesztett tölgy, és mint a kert, melynek nincsen vize.
Isa 1:31 Erősségtek olyan lesz, mint a kóc, és műve olyan, mint a szikra; lángra lobban mindkettő egyszerre, és nincs, aki eloltsa.
Isa 2:1 Az ige, melyet látomásban kapott Izajás, Ámosz fia, Júdáról és Jeruzsálemről.
Isa 2:2 Ez történik majd az utolsó napokban: szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek tetején, kiemelkedik a halmok közül; és özönlenek hozzá mind a nemzetek.
Isa 2:3 Odamegy számos nép, és így szólnak: "Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához! Hadd tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk!" Mert Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből.
Isa 2:4 Ítéletet tart majd a nemzetek között, és megfenyít számos népet; ők pedig kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat szőlőmetsző késekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és nem tanulnak többé hadviselést.
Isa 2:5 Jákob háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában!
Isa 2:6 Valóban eltaszítottad népedet, Jákob házát, mert tele van keleti jövendőmondókkal, jósokkal, mint a filiszteusok, és idegeneknek nyújt kezet.
Isa 2:7 Tele van országa ezüsttel, arannyal, és kincseinek se szeri, se száma;
Isa 2:8 tele van országa lovakkal, és nincsen száma szekereinek; tele van országa bálványokkal: kezük művei előtt borulnak le, az előtt, amit ujjaik alkottak.
Isa 2:9 Meghajlik az ember, és megalázza magát a férfi: ne bocsáss meg nekik!
Isa 2:10 Menj a kősziklák közé, rejtőzz el a porban az Úr félelmetes színe elől és fenségének dicsősége elől!
Isa 2:11 Az ember gőgös szeme majd megalázkodik, és megtörik a férfiak büszkesége; egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon.
Isa 2:12 Mert felvirrad a Seregek Urának napja minden kevélyre és büszkére, minden felfuvalkodottra, hogy megalázza;
Isa 2:13 Libanonnak minden magas, sudár cédrusára és Básán minden tölgyére,
Isa 2:14 minden magas hegyre és minden kiemelkedő dombra,
Isa 2:15 minden magas toronyra és minden megerősített falra,
Isa 2:16 Tarzis minden hajójára és minden szép bárkára.
Isa 2:17 Meghajlik az emberi gőg, és megalázkodik a férfiak büszkesége; egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon,
Isa 2:18 s a bálványok teljesen megsemmisülnek.
Isa 2:19 Bemenekülnek majd a kősziklák barlangjaiba, s a szirtek üregeibe az Úr félelmetes színe elől és fenségének dicsősége elől, amikor felkel, hogy megrémítse a földet.
Isa 2:20 Azon a napon odaveti majd az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüstszobrait és aranybálványait, amelyeket magának készített, hogy leboruljon előttük.
Isa 2:21 Bemenekül a kősziklák hasadékaiba s a szirtek üregeibe az Úr félelmetes színe elől és fenségének dicsősége elől, amikor felkel, hogy megrémítse a földet.
Isa 2:22 Hagyjátok tehát az embert, mert neki csak lehelet van az orrában. Hiszen mire lehet becsülni?
Isa 3:1 Mert íme, az Úr, a Seregek Ura megfosztja Jeruzsálemet és Júdát a támasztól és oltalomtól, minden támasztól, amit a kenyér jelent, és minden segítségtől, amit a víz nyújt.
Isa 3:2 Elveszi tőle a hőst és a harcost, a bírót és a prófétát, a jóst és az öreget,
Isa 3:3 ötven ember parancsnokát és a tekintélyest, a tanácsadót, a bölcs mestert és a gyógyításhoz értőt.
Isa 3:4 Ifjakat teszek fejedelmeikké, és gyermekek uralkodnak majd rajtuk.
Isa 3:5 Szorongatja a nép között egyik ember a másikat, mindenki a társát: rátámad az ifjú az öregre, s az alacsonyrendű a tekintélyesre.
Isa 3:6 Az egyik megragadja testvérét, aki atyja házából való: "Neked még van ruhád, légy a fejedelmünk, és e romhalmaz legyen a te kezed alatt!",
Isa 3:7 az így kiált majd azon a napon: "Nem leszek én orvosa másnak, hiszen az én házamban sincsen sem kenyér, sem ruha; ne tegyetek engem a nép fejedelmévé!"
Isa 3:8 Mert elbukik Jeruzsálem, és Júda elesik, mivel szavuk és tetteik az Úr ellen irányulnak, hogy szembeszegüljenek dicsőséges szemével.
Isa 3:9 Arcátlanságuk vádolja őket, és vétküket, mint Szodoma, hirdetik, nem titkolják. Jaj nekik, mert meglakolnak a gonoszságért!
Isa 3:10 Nyugtassátok meg az igazat: "Jól van!", mert tettei gyümölcsét fogja enni.
Isa 3:11 Jaj a gonosznak! Rosszul jár, mert keze tetteihez mérten lesz fizetsége.
Isa 3:12 Népemet gyermekek sanyargatják, és asszonyok uralkodnak rajta. Én népem! Vezetőid tévútra visznek, és lépteid útját megzavarják.
Isa 3:13 Ám az Úr felkel, hogy pereljen, feláll, hogy megítélje a népeket.
Isa 3:14 Az Úr ítéletre száll népe véneivel és fejedelmeivel: "Ti feldúltátok a szőlőt, szegénytől rabolt holmi van házaitokban.
Isa 3:15 Miért zúzzátok össze népemet, és töritek össze a szegények arcát?" -- mondja az Úr, a Seregek Istene.
Isa 3:16 Így szól az Úr: "Mivel felfuvalkodtak Sion leányai, nyakukat nyújtogatva és szemükkel kacsingatva járnak, tipegve lépegetnek, és lábpereceikkel csörögnek,
Isa 3:17 azért kopasszá teszi az Úr Sion leányainak feje tetejét, és halántékukat felfedi az Úr."
Isa 3:18 Azon a napon majd elveszi az Úr a díszeket: a lábpereceket és a nyakláncokat,
Isa 3:19 a holdacskákat és a fülbevalókat, a karpereceket és a fátylakat,
Isa 3:20 a hajdíszeket és a lábkarikákat, az öveket, az illatszertartókat és a varázsszobrokat,
Isa 3:21 a gyűrűket és az orrkarikákat,
Isa 3:22 a díszes ruhákat és a palástokat, a vállkendőket és az erszényeket,
Isa 3:23 a tükröket és a gyolcsokat, a fejkötőket és a lepleket.
Isa 3:24 És lesz a balzsamillat helyett büdösség, az öv helyett kötél, a bodorított haj helyett kopaszság, a díszöltözet helyett zsákruha és a szépség helyett szégyenbélyeg.
Isa 3:25 Embereid a kardtól hullanak el, és hőseid a harcban.
Isa 3:26 Szomorkodnak és gyászolnak majd városkapui, ő pedig kifosztva ül a földön.
Isa 4:1 Megragad majd hét asszony egy férfit azon a napon, és így szól: "A saját kenyerünket esszük, és a saját ruhánkba öltözünk; csak hadd viselhessük nevedet! Vedd le rólunk a gyalázatot!"
Isa 4:2 Azon a napon az Úr sarjadéka ékesség és dicsőség lesz, s a föld gyümölcse büszkeség és dísz azoknak, akik megmenekülnek Izraelből.
Isa 4:3 Ez történik majd: mindazt, aki megmarad Sionban, és életben marad Jeruzsálemben, szentnek hívják majd; mindazt, aki az élők közé van felírva Jeruzsálemben.
Isa 4:4 Az Úr pedig lemossa majd Sion leányainak szennyét, és Jeruzsálem vérét kiöblíti belőle, az ítélet lelkével és a megtisztítás lelkével.
Isa 4:5 Akkor az Úr a Sion hegyének egész helye fölé és közössége fölé felhőt teremt nappal, füstöt és lángoló tűz fényét éjjel. Minden dicsőség felett oltalom lesz számára,
Isa 4:6 és sátor, árnyékul nappal a forróság ellen, menedékül és rejtekhelyül a zápor és eső ellen.
Isa 5:1 Hadd énekeljek kedvesemről, szerelmesem énekét szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek termékeny hegytetőn;
Isa 5:2 körülásta, és a kövektől megtisztította, majd beültette nemes szőlővel; közepén tornyot épített, sajtót is vájt benne; és várta, hogy szőlőfürtöt teremjen, de vadszőlőt termett.
Isa 5:3 Most hát, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm között!
Isa 5:4 Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele? Amikor azt vártam, hogy szőlőfürtöt teremjen, miért vadszőlőt termett?
Isa 5:5 Most pedig hadd adjam tudtotokra, mit teszek szőlőmmel! Eltávolítom sövényét, hadd pusztítsák el; lerombolom kerítését, hadd tapossák össze.
Isa 5:6 Pusztává teszem: nem metszik meg többé, és nem kapálják, fölveri a tövis és a tüske; és megparancsolom a felhőknek, hogy esőt ne hullassanak rá.
Isa 5:7 Bizony, a Seregek Urának szőlője Izrael háza, és Júda férfiai az ő gyönyörű ültetvénye; jogot várt, de íme, csak visszaélés van, igazságot, de íme, csupa jajveszékelés!
Isa 5:8 Jaj azoknak, akik házat házhoz kapcsolnak, szántóföldet szántóföldhöz csatolnak, amerre csak terjed a határ! Talán ti laktok csak az országban?
Isa 5:9 Fülem hallatára megesküdött a Seregek Ura: "Bizony, rommá válik a sok ház, a nagyok és szépek lakatlanokká!"
Isa 5:10 Mert tíz hold szőlő csak egy korsónyit terem, és tíz hómer a vetőmag csak egy hómert terem.
Isa 5:11 Jaj azoknak, akik már kora reggel részegítő ital után futnak, és késő estig bor hevíti őket!
Isa 5:12 Citera és hárfa, dob és fuvola meg bor van lakomáikon, de az Úr cselekedetére nem néznek, és kezének művét nem látják!
Isa 5:13 Ezért megy fogságba népem, mert semmit sem ért; nemessége éhen pusztul, tömege szomjúságtól eped el.
Isa 5:14 Ezért kitátja torkát az alvilág, és végtelen szélesre nyitja száját; leszáll oda úr és szolganép, mely lármázik és vigad benne.
Isa 5:15 Akkor majd meghajlik az ember, és megalázkodik a férfi, s a kevélyek szeme is megtörik.
Isa 5:16 Felmagasztosul az ítéletben a Seregek Ura, és a Szent Isten szentnek bizonyul igazságban.
Isa 5:17 Bárányok legelnek majd ott mint legelőjükön, s a termővé lett romokon idegenek duskálnak.
Isa 5:18 Jaj azoknak, akik a hamisság köteleivel vonszolják a bűnt, és mint a szekér kötelével, a vétket!
Isa 5:19 Akik így szólnak: "Siessen az Úr, siettesse művét, hadd lássuk! Közeledjék és jöjjön el Izrael Szentjének terve, hadd ismerjük meg!"
Isa 5:20 Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak; akik a sötétséget világossággá teszik, és a világosságot sötétséggé; akik a keserűt édessé teszik, és az édest keserűvé!
Isa 5:21 Jaj azoknak, akik bölcsek a maguk szemében, és önmaguk előtt okosak!
Isa 5:22 Jaj azoknak, akik hősök a borivásban, és vitézek a részegítő ital keverésében;
Isa 5:23 akik ajándékért fölmentik a gonoszt, és az igaztól elveszik igazát!
Isa 5:24 Ezért, ahogy felfalja a tarlót a tűz nyelve, és a szénát a láng elemészti, úgy korhad el gyökerük, és virágjuk elszáll, mint a por; mert elvetették a Seregek Urának tanítását, és Izrael Szentjének beszédét meggyalázták.
Isa 5:25 Ezért lángolt fel az Úr haragja népe ellen, kinyújtotta kezét fölé, és megverte őt; akkor megrendültek a hegyek, és holttestük annyi lett, mint a szemét az utcák közepén. Mindezzel nem fordult el haragja, hanem keze még ki van nyújtva.
Isa 5:26 Zászlót emel egy távoli nemzetnek, és füttyszóval előhívja a föld végéről, s az íme, sietve, gyorsan eljön.
Isa 5:27 Nincs közte fáradt, és nincs kimerült, nem szunnyad senki, és nem alszik; nem oldódik meg csípőjének öve, és nem szakad el sarujának szíja.
Isa 5:28 Nyilai hegyesek, és minden íja megfeszítve; lovainak patája mintha kova volna, és kerekei mint a szélvihar.
Isa 5:29 Bömbölése mint az oroszláné, bömböl, mint az oroszlánkölykök; morog, és megragadja a prédát, biztonságba helyezi, és nincs, aki elragadja tőle.
Isa 5:30 Azon a napon dübörög majd nagyon, mint a tenger morajlása. Ha rátekint valaki a földre, íme, ott rémterhes sötétség, még a világosságot is elűzi a homálya.
Isa 6:1 Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat, amint magas és kiemelkedő trónuson ült, és ruhájának uszálya betöltötte a templomot.
Isa 6:2 Szeráfok álltak mellette; hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, és kettővel repültek.
Isa 6:3 Az egyik így kiáltott a másiknak: "Szent, szent, szent a Seregek Ura, betölti az egész földet dicsősége!"
Isa 6:4 Megrendültek a küszöbök alapjai a kiáltó hangjától, és a ház betelt füsttel.
Isa 6:5 Ekkor így szóltam: "Jaj nekem, végem van! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mégis a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!"
Isa 6:6 Erre odarepült hozzám az egyik szeráf; kezében parázs volt, melyet csípővassal vett el az oltárról.
Isa 6:7 Hozzáérintette a számhoz, és így szólt: "Íme, ez megérintette ajkadat, és eltűnt a bűnöd, vétked bocsánatot nyert."
Isa 6:8 Majd hallottam az Úr hangját, amint mondotta: "Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?" Ekkor azt mondtam: "Íme, itt vagyok, engem küldj!"
Isa 6:9 Erre így szólt: "Menj, és mondd ennek a népnek: "Hallván halljatok, de ne értsetek, és látván lássatok, de ne ismerjetek!"
Isa 6:10 Tedd hájassá e nép szívét, fülét tedd süketté, és szemét ragaszd le, hogy ne lásson szemével, fülével ne halljon, és szívével ne értsen, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon!"
Isa 6:11 Erre megkérdeztem: "Meddig, Uram?" Ő így szólt: "Amíg el nem pusztulnak a városok, s lakók nélkül nem lesznek, a házak emberek nélkül, és a szántóföld pusztává nem válik."
Isa 6:12 Eltávolítja az Úr az embereket, és teljes lesz az elhagyatottság az országban.
Isa 6:13 Még ha még meg is marad benne egy tizednyi, az is csak elpusztul újra, mint a terebint és mint a tölgyfa, amelynek kidöntés után megmarad a törzsöke: szent mag a törzsöke.
Isa 7:1 Történt pedig Ácháznak, Júda királyának napjaiban, aki Jótámnak, Uzija fiának volt a fia, hogy felvonult Rászin, Szíria királya, és Pekach, Remalja fia, Izrael királya Jeruzsálem ellen, hogy ostrom alá fogja; de nem tudták bevenni.
Isa 7:2 Amikor eljutott a hír Dávid házához: "Szíria Efraimban táborozik", megremegett a király szíve és népének szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől.
Isa 7:3 Akkor azt mondta az Úr Izajásnak: "Menj ki Ácház elé, te és fiad, Seár-Jasúb, a Felső-tó vízvezetékének végéhez, a Ruhamosók mezejéhez vezető útra,
Isa 7:4 és mondd neki: Vigyázz, maradj nyugton! Ne félj, szíved ne szorongjon ettől a két füstölgő, üszkös fadarabtól, Rászintól és Szíriától, Remalja fiának heves haragja miatt,
Isa 7:5 mert gonosz tervet szőtt ellened Szíria, Efraim és Remalja fia, mondván:
Isa 7:6 "Vonuljunk fel Júda ellen, félemlítsük meg, hódítsuk meg magunknak, és tegyük királlyá benne Tábeél fiát!""
Isa 7:7 Így szól az Úristen: "Ez nem következik be, és nem történik meg!
Isa 7:8 Mert Damaszkusz csak Szíriának a feje, Rászin pedig Damaszkusznak a feje! Még hatvanöt esztendő, és összeomlik Efraim, s nem lesz többé nép!
Isa 7:9 Szamaria csak Efraimnak a feje, Remalja fia pedig Szamariának a feje! Ha nem hisztek, bizony, nem maradtok fenn!"
Isa 7:10 Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal:
Isa 7:11 "Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!"
Isa 7:12 De Ácház azt mondta: "Nem kérek, és nem kísértem az Urat."
Isa 7:13 Erre a próféta így szólt: "Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is?
Isa 7:14 Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.
Isa 7:15 Aludttejet és mézet eszik majd, hogy meg tudja vetni a rosszat és a jót tudja választani.
Isa 7:16 Mert mielőtt a gyermek meg tudná vetni a rosszat, és a jót választani, elhagyott lesz az az ország, melynek két királyától rettegsz.
Isa 7:17 Hoz majd az Úr rád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek nem jöttek, amióta Efraim elszakadt Júdától: Asszíria királyát."
Isa 7:18 Ez történik majd azon a napon: füttyszóval előhívja az Úr a legyeket, melyek Egyiptom folyóinak torkolatánál vannak, s a méheket, melyek Asszíria földjén rajzanak;
Isa 7:19 azok pedig eljönnek, és megtelepszenek valamennyien a meredek völgyekben és a sziklák hasadékaiban, minden tövisbozótban és minden itatóhelyen.
Isa 7:20 Azon a napon leborotválja az Úr a Folyamon túlról bérbevett borotvával -- Asszíria királyával -- a fejet és a lábak szőrét, s a szakállt is levágja.
Isa 7:21 Ez történik majd azon a napon: mindenkinek lesz egy üszője és két birkája,
Isa 7:22 s a tej bősége miatt vajat eszik; vajat és mézet eszik ugyanis mindenki, aki megmarad az országban.
Isa 7:23 Ez történik majd azon a napon: minden hely, ahol ezer ezüstöt érő, ezer szőlőtő van, tövissé és tüskévé válik.
Isa 7:24 Nyilakkal és íjjal mennek oda, mert tövis és bozót lesz az egész ország.
Isa 7:25 S a hegyoldalakra, amelyeket most kapával művelnek, nem mennek fel a tövistől és tüskétől való félelem miatt: ökörlegelő lesz az valamennyi, és aprómarha tapossa.
Isa 8:1 Szólt az Úr hozzám: "Végy magadnak egy nagy táblát, és írd rá emberi írással: Mahhér Sálál Hás Báz!"
Isa 8:2 Megbízható tanúkat állítottam magamnak: Uriás papot és Zakariást, Barakja fiát.
Isa 8:3 Majd bementem a prófétaasszonyhoz, s az fogant, és fiat szült. Ekkor az Úr azt mondta nekem: "Add neki ezt a nevet: Mahhér Sálál Hás Báz!
Isa 8:4 Mielőtt ugyanis a gyermek kiáltani tudná: "Apám" és "Anyám", elviszik Damaszkusz gazdagságát és Szamaria zsákmányát Asszíria királya elé."
Isa 8:5 Majd folytatta az Úr, s még ezt mondta nekem:
Isa 8:6 "Mivel ez a nép megvetette a Síloénak csöndesen folydogáló vizét, s elveszíti bátorságát Rászin és Remalja fia előtt,
Isa 8:7 azért, íme, az Úr rájuk hozza a Folyam hatalmas és nagy vizét: Asszíria királyát és annak minden dicsőségét; s az átlépi mindenütt medrét, és elárasztja egész partját;
Isa 8:8 áthömpölyög Júdán, árad és keresztülfolyik, egészen nyakig ér. Kiterjeszti szárnyát, mely betölti országod szélességét, ó Emmánuel!"
Isa 8:9 Tomboljatok csak, népek, majd meg fogtok rettenni! Figyeljetek fületekkel valamennyien, ti messzi országok: övezzétek csak fel magatokat, majd meg fogtok rettenni, övezzétek csak fel magatokat, majd meg fogtok rettenni!
Isa 8:10 Szőjetek csak tervet, úgyis meghiúsul; szóljatok csak szót, úgysem valósul meg, mert velünk az Isten!
Isa 8:11 Mert így szólt hozzám az Úr, amint keze megragadott engem, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek útján:
Isa 8:12 "Ne mondjatok összeesküvésnek semmit, amit ez a nép összeesküvésnek mond, és amitől fél, attól ne féljetek, ne is rettegjetek!"
Isa 8:13 A Seregek Urát tartsátok szentnek, tőle féljetek, és tőle rettegjetek!
Isa 8:14 Akkor ő szentély lesz, de botlás köve és botrány kősziklája Izrael két házának, háló és csapda Jeruzsálem lakóinak.
Isa 8:15 Közülük sokan megbotlanak, elesnek és összetörik magukat, hálóba kerülnek és fogságba jutnak.
Isa 8:16 Kösd össze a tanúbizonyságot, pecsételd le a tanítást tanítványaimban!
Isa 8:17 Várom az Urat, aki elrejtette arcát Jákob háza elől, és benne remélek.
Isa 8:18 Íme, én és a gyermekek, akiket nekem adott az Úr, jelek és csodák vagyunk Izraelben a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik.
Isa 8:19 És ha így szólnak hozzátok: "Forduljatok a halottidézőkhöz és a jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak! Miért ne fordulna a nép az Istenéhez, az élők ügyében a halottakhoz?"
Isa 8:20 -- utasítsátok őket a tanításhoz és a tanúbizonysághoz! Bizony, olyan dologról beszélnek, amelynek nincs hajnala.
Isa 8:21 Bolyong majd ott az ilyen, csüggedten és éhesen, és mivel éhezik, haragra gerjed, s megátkozza Királyát és Istenét. Fölfelé néz,
Isa 8:22 majd a földre tekint: és íme, szorongatás és sötétség; nyomasztó sötétben van, és homályba taszítva.
Isa 8:23 De nem lesz többé sötétség, ahol elnyomás van. Az első időben megalázta Zebulon földjét és Naftali földjét, de az utolsó időben megdicsőíti a tengerhez vezető utat, a Jordánon túli vidéket, a pogányok Galileáját.
Isa 9:1 A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát; akik a halál árnyékának országában laknak, azokra világosság ragyog.
Isa 9:2 Megsokasítod az ujjongást, megnöveled az örömet; örvendenek színed előtt, ahogy örvendenek aratáskor, és amint ujjonganak, akik a zsákmányt osztják.
Isa 9:3 Mert összetöröd terhes igáját a vállára nehezedő botot, és sanyargatójának pálcáját, mint Mádián napján.
Isa 9:4 Mert minden dübörögve menetelő katonacipő és vérben megforgatott ruha elégetésre kerül, tűz martaléka lesz.
Isa 9:5 Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk; az uralom az ő vállán lesz, és így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme.
Isa 9:6 Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királysága fölött, hogy megszilárdítsa és megerősítse azt joggal és igazsággal, mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.
Isa 9:7 Igét küldött az Úr Jákobra, és az ráhullott Izraelre.
Isa 9:8 Tudni fogja azt az egész nép, Efraim és Szamaria lakói, akik gőgjükben és szívük kevélységében így szóltak:
Isa 9:9 "A téglák leomlottak, de majd faragott kőből építkezünk; a vadfügefákat kivágták, de majd cédrusokat ültetünk helyükbe."
Isa 9:10 Az Úr hatalmat ad ellenségeinek fölöttük, és ellenfeleit felingerli:
Isa 9:11 Szíriát keletről, a filiszteusokat nyugatról, és felfalják Izraelt tele szájjal. Mindezzel nem fordult el haragja, hanem keze még ki van nyújtva.
Isa 9:12 De a nép nem tért meg ahhoz, aki őt megverte, és a Seregek Urát nem keresték.
Isa 9:13 Ezért az Úr levágja Izraelről a fejet és farkat, a pálmát és kákát egy napon:
Isa 9:14 a vén és a tekintélyes a fej, és a hazugságot tanító próféta a farok.
Isa 9:15 E nép vezetői tévútra visznek, és akiket vezetnek, összezavarodnak.
Isa 9:16 Ezért az Úr nem örül ifjainak, és árváin meg özvegyein nem könyörül; mert mindegyikük elvetemült és gonosztevő, s minden száj bolondságot beszél. Mindezzel nem fordult el haragja, hanem keze még ki van nyújtva.
Isa 9:17 Fellángol ugyanis az istentelenség, mint a tűz, mely megemészti a tövist és a tüskét, felgyújtja az erdő bozótját, és a füst büszkén gomolyog fölfelé.
Isa 9:18 A Seregek Urának haragjától lángba borul a föld, s a nép olyan lesz, mint a tűznek martaléka: senki sem kíméli testvérét.
Isa 9:19 Habzsol jobboldalt, de éhezik, eszik baloldalt, de nem lakik jól; mindenki a társa húsát marja:
Isa 9:20 Manassze Efraimot, Efraim Manasszét, és ketten együtt Júda ellen fordulnak.
Isa 9:21 S ezzel még nem fordult el az Úr haragja, a keze még ki van nyújtva!
Isa 10:1 Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, és akik sanyargató rendeletet írnak,
Isa 10:2 hogy elnyomják a perben a szegényeket. Megfosztják jogaiktól népem megalázottait; hogy zsákmányukká legyenek az özvegyek, és az árvákat kirabolják!
Isa 10:3 De mit tesztek majd a látogatás napján, és amikor távolról jön a veszedelem? Kihez menekültök segítségért, és hol hagyjátok gazdagságtokat?
Isa 10:4 Csak térdre hullnak a foglyok között, és a megöltek alá esnek. S ezzel még nem fordult el az Úr haragja, a keze még ki van nyújtva!
Isa 10:5 Jaj Asszíriának, haragom vesszejének! Kezében van bosszúállásom botja.
Isa 10:6 Elküldöm őt az elvetemült nemzet ellen, és parancsot adok neki haragom népe ellen, hogy zsákmányt zsákmányoljon, és prédát prédáljon, s tapossa azt, mint az utca sarát.
Isa 10:7 Ő azonban nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkodik, hanem szíve szándéka, hogy pusztítson, és kiirtson nem kevés nemzetet.
Isa 10:8 Mert azt mondja: "Vajon főembereim egyúttal nem királyok is?
Isa 10:9 Nem úgy járt-e Kalné, mint Karkemis? Nem úgy Hamat, mint Arfád? És nem úgy Szamaria, mint Damaszkusz?
Isa 10:10 Ahogy elérte kezem a bálványok királyságait, akiknek több bálványszobruk volt, mint Jeruzsálemnek és Szamariának,
Isa 10:11 ahogy tettem Szamariával és bálványaival, nem úgy teszek-e majd Jeruzsálemmel és bálványképeivel?"
Isa 10:12 Ez történik majd, amikor az Úr beteljesíti minden művét Sion hegyén és Jeruzsálemben: Megfenyítem az asszír király öntelt szívének gyümölcsét és kevély szemének büszkeségét.
Isa 10:13 Azt mondta ugyanis: "A saját kezem erejével cselekedtem, az én bölcsességemmel, mert okos vagyok; eltöröltem a népek határait, vagyonukat elraboltam, és letaszítottam hatalmammal a trónon ülőket.
Isa 10:14 Elérte kezem, mint a fészket, a népek gazdagságát; s amint begyűjtik az elhagyott tojásokat, úgy gyűjtöttem be a föld országait, és nem volt, aki szárnyát mozdítani merte volna, vagy száját kinyitotta volna, hogy csipogjon."
Isa 10:15 -- "Vajon dicsekedhet-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Vagy nagyzolhat-e a fűrész azzal szemben, aki húzza? Mintha a vessző lendíthetné azt, aki emeli, és a bot emelhetné azt, aki nem fa!
Isa 10:16 Ezért az Úr, a Seregek Ura sorvadást bocsát kövéreire, és dicsősége alatt láng lobban fel, mint tűznek lángja.
Isa 10:17 Izrael Világossága lesz a tűz, és Szentje a láng: elégeti és elemészti tüskéjét és tövisét egyetlen napon.
Isa 10:18 Testestől lelkestől megsemmisíti erdejének és gyümölcsöskertjének dicsőségét, és olyan lesz, mint a senyvedő beteg.
Isa 10:19 Erdeje megmaradt fáinak oly csekély lesz száma, hogy egy gyermek is összeírhatja őket.
Isa 10:20 Ez történik majd azon a napon: Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei nem abban bíznak többé, aki veri őket, hanem az Úrban, Izrael Szentjében bizakodnak hűségesen.
Isa 10:21 A maradék megtér, Jákob maradéka, az erős Istenhez.
Isa 10:22 Ha a te néped, Izrael, annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak a maradék tér meg belőle. Az eltervezett megsemmisülés igazságosan árad,
Isa 10:23 mert az eltervezett megsemmisítést végbeviszi az Úr, a Seregek Istene az egész földön.
Isa 10:24 Ezért így szól az Úr, a Seregek Istene: "Ne félj, én népem, Sion lakója, Asszíriától, mely vesszővel ver téged, és botját emeli ellened, mint Egyiptom!
Isa 10:25 Mert még egy kevés kis idő, és véget ér haragom, s indulatom az ő pusztítása ellen fordul."
Isa 10:26 S a Seregek Ura megsuhintja fölötte ostorát, mint amikor megverte Mádiánt Óreb sziklájánál; és botját felemeli a tenger fölé, mint Egyiptomban.
Isa 10:27 Ez történik majd azon a napon: lekerül az ellenség terhe válladról és igája nyakadról. A pusztító felvonul Rimmonból.
Isa 10:28 Eljut Ajjátba, áthalad Magronon, Makmásznál leteszi felszerelését;
Isa 10:29 átkelnek a szoroson; Gábában lesz éjszakai szállásuk; megrémül Ráma, Saul Gibeája megfutamodik.
Isa 10:30 Sikolts hangosan, Batgallim; figyelj, Lajesa; válaszolj, Anatót!
Isa 10:31 Elfut Madmena, Gábím lakói menekülnek.
Isa 10:32 Még ma megáll Nóbban: kezét lendíti Sion leányának hegye ellen, Jeruzsálemnek dombja ellen.
Isa 10:33 Íme, az Úr, a Seregek Ura levágja az ágakat rettentő erővel, a sudár növésű fák leroskadnak, és a magasak ledőlnek.
Isa 10:34 Kivágják vassal az erdő bozótját, és a Libanon hatalmas cédrusaival elbukik.
Isa 11:1 Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből.
Isa 11:2 Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke;
Isa 11:3 és kedve telik az Úr félelmében. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, és nem aszerint dönt, amit a fül hall,
Isa 11:4 hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket, és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében; megveri a földet szája vesszejével, és ajkának leheletével megöli az istentelent.
Isa 11:5 Igazságosság lesz derekának öve, és a hűség csípőjének kötője.
Isa 11:6 Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, és a párduc a gödölyével heverészik; borjú és oroszlánkölyök együtt híznak, és kisgyermek terelgeti őket.
Isa 11:7 Tehén és medve együtt legelnek, együtt heverésznek kölykeik, és az oroszlán szalmát eszik, mint a tehén.
Isa 11:8 A csecsemő a vipera fészkénél játszik, s az áspiskígyó üregébe dugja kezét az anyatejtől elválasztott gyermek.
Isa 11:9 Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével, mint ahogy a vizek betöltik a tengert.
Isa 11:10 Ez történik majd azon a napon: Jessze sarja a népek zászlajaként áll, őt keresik a nemzetek, és lakóhelye dicsőséges lesz.
Isa 11:11 Ez történik majd azon a napon: kinyújtja az Úr másodszor is kezét, hogy visszahozza népe maradékát, mely megmarad Asszíriából és Egyiptomból, Patroszból, Etiópiából és Élámból, Sineárból, Hamatból és a tenger szigeteiről.
Isa 11:12 Zászlót bont a nemzeteknek, egybegyűjti Izrael kitaszítottjait, és Júda szétszórtjait összegyűjti a föld négy széléről.
Isa 11:13 Megszűnik a viszálykodás Efraimmal, és Júda ellenségei kipusztulnak; Efraim nem lesz féltékeny Júdára, és Júda nem ellenségeskedik Efraimmal.
Isa 11:14 Rázúdulnak a filiszteusok lejtőire nyugat felé, együtt fosztják ki kelet fiait; Edomra és Moábra kinyújtják kezüket, és Ammon fiai engedelmeskednek nekik.
Isa 11:15 Kiszárítja az Úr Egyiptom tengerének öblét, kezét a Folyam fölé lendíti forró szelével; hét patakra zsugorítja azt, és saruval járhatóvá teszi.
Isa 11:16 Útja lesz népem maradékának, mely megmarad Asszíriából, amint volt Izraelnek azon a napon, amelyen feljött Egyiptom földjéről.
Isa 12:1 Így fogsz szólni azon a napon: "Hálát adok neked, Uram, mert haragudtál ugyan rám, de elfordult haragod, és megvigasztaltál.
Isa 12:2 Íme, Isten az én üdvösségem, bízom és nem félek, mert erőm és ujjongó dalom az Úr, ő lett nekem üdvösségem."
Isa 12:3 Örömmel merítetek majd vizet az üdvösség forrásaiból.
Isa 12:4 Így szóltok azon a napon: "Adjatok hálát az Úrnak, szólítsátok a nevén, ismertessétek meg a népek közt tetteit! Emlékeztessetek arra, hogy magasztos a neve!
Isa 12:5 Énekkel dicsérjétek az Urat, mert fönséges dolgot művelt, legyen ismert ez az egész földön!
Isa 12:6 Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közötted Izrael Szentje!"
Isa 13:1 Kijelentés Babilon ellen, melyet Izajás, Ámosz fia látott.
Isa 13:2 Kopár hegyen emeljetek zászlót, kiáltsatok emelt hanggal, intsetek kezetekkel, hadd vonuljanak be a fejedelmek Babilon kapuin!
Isa 13:3 Én adtam parancsot megszenteltjeimnek, és hívtam hőseimet haragomban, akik ujjonganak fenségemnek.
Isa 13:4 Lárma hangzik a hegyeken, mint sok népé; királyságok zúgása hangzik, összegyűlt nemzeteké. A Seregek Ura szemügyre veszi a hadsereget.
Isa 13:5 Jönnek messze földről, az égnek széléről, az Úr és haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész földet.
Isa 13:6 Jajgassatok, mert közel van az Úr napja, mint a pusztulás, érkezik a Mindenhatótól!
Isa 13:7 Ezért minden kéz lehanyatlik, és minden emberi szív elcsügged.
Isa 13:8 Megrémülnek, görcs és fájdalom fogja el őket, mint szülő asszony, vajúdnak; egyik a másikra bámul: lángoló arc az ő arcuk.
Isa 13:9 Íme, az Úr napja jön könyörtelenül, mint bosszúság és izzó harag, hogy pusztasággá tegye a földet, és vétkeseit kipusztítsa róla.
Isa 13:10 Az ég csillagai és csillagképei nem ragyogtatják világosságukat; elsötétül a nap, amikor felkel, és a hold nem sugározza fényét.
Isa 13:11 Megbüntetem a földkerekséget gonoszságáért, és az istenteleneket bűneikért; megszüntetem a kevélyek gőgjét, és az erőszakosok büszkeségét megalázom.
Isa 13:12 Ritkábbá teszem a férfit a színaranynál, és az embert Ofír aranyánál.
Isa 13:13 Ezért megrendítem az eget, és kimozdul helyéből a föld a Seregek Urának bosszúsága miatt izzó haragjának napján.
Isa 13:14 Akkor majd, mint űzött gazella és mint a nyáj, melyet senki sem gyűjt össze, mindenki a saját népe felé fordul, és mindenki a maga földjére menekül.
Isa 13:15 Mindenkit leszúrnak, akit megtalálnak, és kard által esik el mindenki, akit elfognak.
Isa 13:16 Gyermekeiket szemük láttára zúzzák szét, kirabolják házaikat, és asszonyaikat meggyalázzák.
Isa 13:17 Íme, én felkeltem ellenük a médeket, akik ezüsttel nem törődnek, sem aranyat nem kívánnak;
Isa 13:18 de íjaik gyermekeket terítenek le, nem irgalmaznak a méh gyümölcsének, a fiakon nem könyörül szemük.
Isa 13:19 Úgy jár majd Babilon, a királyságok dísze, a káldeaiak büszke ékessége, ahogy felforgatta Isten Szodomát és Gomorrát.
Isa 13:20 Nem laknak ott többé soha, és lakatlan lesz nemzedékről nemzedékre; nem üt sátrat ott az arab, és pásztorok nem deleltetnek.
Isa 13:21 Pusztai vadak tanyáznak ott, a házaik megtelnek baglyokkal; struccmadarak laknak majd ott, és démonok kísértenek.
Isa 13:22 Hiénák üvöltenek kastélyaiban, és sakálok a kényelmes palotákban. Hamarosan elérkezik az ideje, és az ítélet napjai nem késlekednek.
Isa 14:1 Mert megkönyörül az Úr Jákobon, kiválasztja még egyszer Izraelt, és letelepíti őket földjükön. Az idegenek majd hozzájuk csatlakoznak, és Jákob házához társulnak.
Isa 14:2 A nemzetek kézbeveszik őket, és elviszik lakóhelyükre, Izrael háza pedig tulajdonává teszi az idegeneket az Úr földjén, szolgákká és szolgálókká. Azokat viszik fogságba, akik elhurcolták őket, s ők uralkodni fognak sanyargatóikon.
Isa 14:3 Ez történik majd azon a napon, amikor az Úr nyugalmat ad neked szenvedésed és gyötrelmed után, a kemény szolgaság után, melyben szolgáltál:
Isa 14:4 ezt a gúnydalt fogod zengeni Babilon királyáról: "Hogy eltűnt a sanyargató, hogy eltűnt a szorongatás!
Isa 14:5 Összetörte az Úr az istentelenek botját, a zsarnokok vesszejét,
Isa 14:6 mely népeket vert dühödten szüntelen veréssel, nemzeteket igázott le haragjában kegyetlen üldözéssel.
Isa 14:7 Megnyugodott és megpihent az egész föld, ujjongásban tört ki.
Isa 14:8 A ciprusok is örülnek miattad, s a Libanon cédrusai: "Mióta ledöntöttek téged, nem jön fel senki kiirtani minket."
Isa 14:9 Lent az alvilág megrendült jöttödre; felriasztja kedvedért az árnyakat, a föld minden fejedelmét, felkelti trónjáról a nemzetek minden királyát.
Isa 14:10 Valamennyien megszólalnak, és ezt mondják neked: "Te is gyenge lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél."
Isa 14:11 Az alvilágba szállt alá kevélységed és hárfáid zengése; rothadás alattad a fekvőhely, és férgek a takaród.
Isa 14:12 Hogyan hullottál le az égből, te hajnalcsillag, a hajnalpírnak fia? Lebuktál a földre, nemzetek legyőzője!
Isa 14:13 Te azt mondtad magadban: "Az égbe szállok fel, Isten csillagai fölé emelem trónomat, leülök a gyülekezet hegyén, a messzi északon.
Isa 14:14 Felmegyek a magas felhők fölé, hasonló leszek a Magasságbelihez."
Isa 14:15 De az alvilágba szállsz alá, a verem legmélyére!
Isa 14:16 Akik meglátnak, rád néznek, és téged figyelnek: "Hát ez az, aki megremegtette a földet, aki megrendítette a királyságokat?
Isa 14:17 Ő az, aki a földkerekséget sivataggá tette, városait lerombolta, és foglyait nem engedte haza?
Isa 14:18 A nemzetek királyai mind dicsőségben nyugszanak, mindenki a házában;
Isa 14:19 téged azonban kivetnek sírodból, mint eldobott sarjat, beborítva meggyilkoltakkal, akik kard által vesztek el, és leszállnak a verem köveire; kidobnak, mint eltaposott hullát.
Isa 14:20 Temetésben nem lesz részed, mint nekik, mert földedet tönkretetted, népedet legyilkoltad; kihal neve mindörökre a gonoszok ivadékának!
Isa 14:21 Készítsetek fiainak vágóhidat, atyáik bűne miatt, nehogy felkeljenek, és birtokba vegyék az országot, s betöltsék a földkerekség színét városokkal!""
Isa 14:22 "Felkelek ellenük, -- mondja a Seregek Ura, -- és kiirtom Babilon nevét és maradékát, sarjadékát és ivadékát -- mondja az Úr. -
Isa 14:23 Sündisznó odvává teszem, és mocsárrá, elsöpröm a pusztítás seprűjével" -- mondja a Seregek Ura.
Isa 14:24 Meges- küdött a Seregek Ura, és így szólt: "Bizony, ahogy elgondoltam, úgy lesz, és amint elterveztem, úgy következik be.
Isa 14:25 Összetöröm Asszíriát országomban, és hegyeimen eltaposom őt; leveszem róluk igáját, és terhét vállukról leemelem."
Isa 14:26 Ez az elhatározott terv az egész föld felől, és ez a kinyújtott kéz az összes nemzet fölött.
Isa 14:27 Mert amit a Seregek Ura eltervezett, ki hiúsíthatja meg? És ha keze ki van nyújtva, ki fordíthatja el?
Isa 14:28 Ácház király halálának évében hangzott el ez a kijelentés:
Isa 14:29 "Ne örvendezz, egész Filisztea, hogy összetört a botja a téged verőnek! Mert a kígyó gyökeréből áspiskígyó sarjad, és kígyó magva csak repülő kígyó.
Isa 14:30 A szegények elsőszülöttei jóllaknak, és a szűkölködők biztonságban pihennek; de a te gyökeredet éhséggel pusztítom el, és maradékodat megölöm.
Isa 14:31 Jajgass, kapu! Kiálts, város! Reszkess, egész Filisztea! Mert észak felől füst közeleg, és nincs szökevény seregeiben."
Isa 14:32 Mit feleljenek a nemzet követeinek? "Az Úr alapozta meg Siont, és benne keresnek menedéket népének szegényei!"
Isa 15:1 Kijelentés Moáb ellen. Bizony, éjszaka elpusztul, megsemmisül Ár-Moáb, bizony, éjszaka elpusztul, megsemmisül Kír-Moáb.
Isa 15:2 Felmegy Díbon leánya sírni a magaslatokra; a Nébó és Medeba fölött jajgat Moáb. Minden fej kopasz, minden szakáll levágva.
Isa 15:3 Utcáin zsákruhát viselnek, háztetőin és terein mindenki jajgat, sírásban tör ki.
Isa 15:4 Kiáltozik Hesbon és Elále, Jászáig hallatszik a hangjuk; ezért jajveszékelnek Moáb fegyveresei, s a lelkük elcsügged.
Isa 15:5 Szívem Moáb felé kiált, menekültjei Szegorig futnak, Eglát-Selisijjáig; bizony, a Lúit emelkedőjén sírva mennek felfelé, és Oronaim útján összetörve kiáltoznak.
Isa 15:6 Mert Nemrim vizei pusztasággá lesznek, mivel elszárad a fű, elpusztul a növény, nem marad semmiféle zöld.
Isa 15:7 Ezért amijük megmaradt, vagyonukat a Fűzfák patakjához viszik.
Isa 15:8 Bizony, körbejárja a kiáltás Moáb határait; Gállomig hallatszik jajgatása, és Beer-Elímig jajveszékelése.
Isa 15:9 Bizony, Díbon vizei megtelnek vérrel, mert Díbonra új csapásokat hozok: oroszlánt Moáb menekültjeire, és a föld maradékára.
Isa 16:1 Küldjetek bárányt az ország uralkodójának Szelából a sivatag felé, Sion leányának hegyére!
Isa 16:2 Akkor majd, mint menekülő madár és mint fészkükből elkergetett madárfiókák, olyanok lesznek Moáb leányai az Arnon gázlóinál.
Isa 16:3 Adj tanácsot, szolgáltass igazságot, tedd árnyékodat délben olyanná, mint az éj! Rejtsd el az elűzötteket, a menekülőt ne áruld el!
Isa 16:4 Hadd lakjanak nálad a Moábból elűzöttek, légy rejtekhelyük a pusztító elől! Mert vége lesz az elnyomásnak, megszűnik a pusztítás, eltűnik az eltipró az országból.
Isa 16:5 Akkor majd trón készül a kegyelem által, és azon hűségben ül Dávid sátrában a bíró, aki keresi a jogot, és gyors az igazságtevésben.
Isa 16:6 Hallottunk Moáb gőgjéről: büszke nagyon; kevélységéről, gőgjéről és haragjáról, üres kérkedéséről.
Isa 16:7 Ezért jajgatnak a moabiták Moáb miatt, valamennyien jajgatnak; Kír-Heresz kalácsai után sóhajtoznak bizony leverten.
Isa 16:8 Mert Hesbon szőlőültetvényei elhervadnak, és Sibma szőlőtője is; a nemzetek urai levágják vesszőit, pedig Jázerig értek, szerteszét kúsztak a pusztában; indái kiterjeszkedtek, túlnyúltak a tengeren.
Isa 16:9 Ezért siratom Jázer sírásával Sibma szőlőtőjét; elárasztlak könnyeimmel, Hesbon és Elále, mert szüretedkor s aratásodra csatakiáltás hangzott.
Isa 16:10 Eltűnt az öröm és ujjongás a gyümölcsöskertből, és a szőlőkben nem vigadnak, nem kiáltoznak. Bort a sajtóban nem tapos a taposó, az örömkiáltás megszűnt.
Isa 16:11 Ezért zokog bensőm Moábért, miként a citera, és szívem Kír-Hereszért.
Isa 16:12 Ezek után ha Moáb megjelenik, ha fáradozik a magaslaton, és bemegy szentélyébe, hogy imádkozzék, nem ér el semmit.
Isa 16:13 Ez az az ige, amelyet az Úr egykor Moábról mondott.
Isa 16:14 Most pedig így szól az Úr: "Még három olyan év, mint a béres évei, és csúffá lesz Moáb nemessége, az egész nagy tömeggel együtt; s maradéka kevés lesz, kicsi és nem sok."
Isa 17:1 Kijelentés Damaszkusz ellen. "Íme, Damaszkusz nem lesz többé város, hanem romhalmazzá válik.
Isa 17:2 Elhagyottá lesznek Ároer városai, a nyájaknak jutnak, s azok ott heverésznek, anélkül, hogy valaki megzavarná őket.
Isa 17:3 Eltűnik az erőd Efraimból, a királyság Damaszkuszból, és Szíria maradéka úgy elpusztul, mint Izrael fiainak dicsősége, -- mondja a Seregek Ura. --
Isa 17:4 Ez történik majd azon a napon: megfogyatkozik Jákob dicsősége, és húsának kövérsége lesoványodik.
Isa 17:5 Úgy lesz, mint amikor az arató összefogja az álló gabonát, és sarlójával learatja a kalászokat; úgy lesz, mint amikor kalászt szed valaki Refaim völgyében:
Isa 17:6 csak néhány szem marad belőle; s mint amikor az olajfa termését leverik: két-három bogyó marad koronája tetején, vagy négy-öt a gyümölcsfa ágain" -- mondja az Úr, Izrael Istene. --
Isa 17:7 Azon a napon az ember majd Alkotójára tekint, és szeme Izrael Szentjére néz;
Isa 17:8 nem tekint az oltárokra, keze műveire, és nem néz arra, amit ujjai alkottak, a fákra és az oszlopokra.
Isa 17:9 Azon a napon olyanok lesznek erős városai, mint a magányos erdők és hegycsúcsok, amelyeket elhagytak Izrael fiai elől. Pusztasággá válik,
Isa 17:10 mert megfeledkeztél szabadító Istenedről, és erős Kőszikládra nem emlékeztél. Ezért ültetsz tetszetős ültetvényeket, ezért veted el idegen cserjék magvait.
Isa 17:11 Az ültetés napján körülkeríted, és reggelre magodat kivirágoztatod. De odalesz az aratás a betegség napján, és a fájdalom gyógyíthatatlan lesz.
Isa 17:12 Jaj, zúg a számtalan nép, zúgnak, mint a tengerek zúgása! Morajlanak a nemzetek: mint hatalmas vizek moraja, úgy háborognak.
Isa 17:13 A nemzetek, mint nagy vizek moraja, úgy zúgnak. Ha ő megfenyíti azokat, messzire futnak, és elsodródnak, mint pelyva a hegyeken a széltől, és mint kóró a szélvihartól.
Isa 17:14 Az est idején, íme, itt a rémület, és reggelre már nincsenek többé! Ez lesz az osztályrésze fosztogatóinknak, és a sorsa azoknak, akik minket kirabolnak.
Isa 18:1 Jaj a szárnyzúgás földjének, mely Etiópia folyamain túl van!
Isa 18:2 Követeket küld a tengeren, papiruszcsónakokon a vizeken: "Menjetek, gyors követek, a szálas és fényes bőrű nemzethez, a közel és távol rettegett néphez, az erős és eltipró nemzethez, melynek földjét folyamok szelik át!"
Isa 18:3 A földkerekség összes lakói, a földnek lakosai, ha fölemelkedik a zászló a hegyeken, lássátok meg, és ha felharsan a kürt, halljátok meg!
Isa 18:4 Mert így szól hozzám az Úr: "Nyugodt vagyok, és széttekintek lakóhelyemen, mint forró hőség fényes nappal, és mint gomolyfelhő a hőségben aratáskor."
Isa 18:5 Mert még szüret előtt, elvirágzás után, amikor a virágból érett szőlő lesz, levágja a venyigéket szőlőmetsző késsel, s az indákat letépi és leszakítja.
Isa 18:6 Ott marad mind a hegyek falánk madarainak és a föld állatainak; rajta töltik a nyarat a ragadozó madarak, és a föld minden állata rajta telel.
Isa 18:7 Abban az időben ajándékot visz a Seregek Urának a szálas és fényes bőrű nép, a közel és távol rettegett nép, az erős és eltipró nemzet, melynek földjét folyamok szelik át, a Seregek Ura nevének helyére, a Sion hegyére.
Isa 19:1 Kijelentés Egyiptom ellen. Íme, az Úr gyors felhőn száguld és lemegy Egyiptomba. Meginognak színe előtt Egyiptom bálványai, és Egyiptom szíve elernyed bensejében.
Isa 19:2 "Felingerlem az egyiptomit az egyiptomi ellen, hogy harcoljon mindenki a testvére ellen, és mindenki a társa ellen; város város ellen, királyság királyság ellen.
Isa 19:3 Egyiptom lelke elgyengül bensejében, tervét összezavarom. Bálványokhoz és varázslókhoz fordulnak, a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz.
Isa 19:4 Kegyetlen úr kezébe adom Egyiptomot, és kemény király uralkodik majd rajtuk" -- mondja az Úr, a Seregek Ura. --
Isa 19:5 Kiapad a víz a tengerből, s a folyó kiszárad és kiszikkad.
Isa 19:6 Bűzlenek a folyamok, elsekélyesednek és kiszáradnak Egyiptom Nílus-ágai, a nád és a sás elfonnyad.
Isa 19:7 Kopár helyek lesznek a Nílus mellett, a Folyó torkolatánál, s a Nílus mentén minden vetés elszárad, eltűnik és nem lesz többé.
Isa 19:8 Búsulnak a halászok, és gyászolnak mind, akik horgot vetnek a Nílusba, és akik kiterítik a hálót a víz színén, kétségbeesnek.
Isa 19:9 Szégyent vallanak a len megmunkálói, akik azt fésülik, és finom gyolccsá szövik;
Isa 19:10 takácsai tönkremennek, és minden bérmunkás addodalmaskodik.
Isa 19:11 Bizony, ostobák Tánisz fejedelmei, a fáraó bölcs tanácsosai oktalan tanácsot adnak. Hogyan mondhatjátok a fáraónak: "Bölcsek fia vagyok én, ősrégi királyok fia?"
Isa 19:12 Hol vannak hát a bölcseid? Adják neked hírül és mondják meg, mit határozott a Seregek Ura Egyiptom felől!
Isa 19:13 Balgák lettek Tánisz fejedelmei, tévedtek Memfisz fejedelmei; félrevezették Egyiptomot törzseinek sarkkövei.
Isa 19:14 Az Úr a bensejükbe keverte a szédelgés szellemét, hogy félrevezessék Egyiptomot minden tettében, ahogy a részeg tántorog okádékában.
Isa 19:15 Nem sikerül Egyiptomnak semmilyen tette, tegye azt akár a fej, akár a farok, akár a pálma, akár a káka.
Isa 19:16 Azon a napon olyan lesz Egyiptom, mint az asszonyok; reszket és fél majd a Seregek Urának lendülő kezétől, amikor azt föléjük emeli.
Isa 19:17 Júda földje Egyiptomnak rémületére lesz: mindenki, ha csak említik is előtte, megijed a Seregek Urának tervétől, melyet ő elhatározott ellene.
Isa 19:18 Azon a napon öt olyan város lesz Egyiptom földjén, mely Kánaán nyelvén beszél, és a Seregek Urára esküszik; Nap városának nevezik majd az egyiket.
Isa 19:19 Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom földjének belsejében, és emlékoszlopa az Úrnak az ország határánál.
Isa 19:20 Ez jel és bizonyság lesz a Seregek Uráról Egyiptom földjén; ha az Úrhoz kiáltanak szorongatóik miatt, szabadítót és vezetőt küld nekik, hogy megmentse őket.
Isa 19:21 Megismerteti magát az Úr Egyiptommal, és megismeri Egyiptom az Urat azon a napon; véres- és ételáldozattal hódolnak, s fogadalmat tesznek az Úrnak, és teljesítik azt.
Isa 19:22 Bár kemény csapással sújtja az Úr Egyiptomot, de meg is gyógyítja: megtérnek az Úrhoz, és ő enged kérésüknek, s meggyógyítja őket.
Isa 19:23 Azon a napon út vezet majd Egyiptomból Asszíriába; az asszírok Egyiptomba mennek, és az egyiptomiak Asszíriába; és szolgálni fog Egyiptom Asszíriával együtt.
Isa 19:24 Azon a napon Izrael harmadikként Egyiptom és Asszíria mellett áldás lesz a föld közepén,
Isa 19:25 melyet megáld a Seregek Ura e szavakkal: "Áldott az én népem, Egyiptom, kezemnek műve, Asszíria, és örökségem, Izrael!"
Isa 20:1 Abban az esztendőben, amikor Asdódhoz érkezett a fővezér, akit Szárgon, Asszíria királya küldött, és ostrom alá vette Asdódot, s elfoglalta,
Isa 20:2 abban az időben így szólt az Úr Izajás, Ámosz fia által: "Menj, oldd le a zsákruhát derekadról, és sarudat húzd le lábadról!" Ő így is tett, mezítelenül és mezítláb járt.
Isa 20:3 Akkor így szólt az Úr: "Amint szolgám, Izajás, mezítelenül és mezítláb járt három évig jelként és jelképként Egyiptom és Etiópia számára,
Isa 20:4 úgy hajtja el majd Asszíria királya Egyiptom foglyait és Etiópia száműzöttjeit, ifjakat és öregeket, mezítelenül és mezítláb, csupasz üleppel, Egyiptom szégyenére.
Isa 20:5 Akkor megrémülnek, és mindenki kiábrándul Etiópiából, melyben reménykedett, és Egyiptomból, amellyel kérkedett.
Isa 20:6 Így szólnak e partvidék lakói azon a napon: "Íme, így jártak azok, akikben reménykedtünk, akikhez segítségért szaladtunk, hogy megszabaduljunk Asszíria királyától; akkor hogyan menekülhetnénk meg mi?""
Isa 21:1 Kijelentés a tengermenti síkság ellen. Mint a délen átsöprő szélviharok, úgy jön a sivatagból, a félelmetes földről.
Isa 21:2 Fenyegető látomásban volt részem: a fosztogató fosztogat, és a pusztító pusztít. Vonulj föl, Élám! Indíts ostromot, Média! Minden érte való sóhajtozásnak véget vetettem.
Isa 21:3 Ezért van tele fájdalommal ágyékom, görcsök fogtak el, mint a szülő asszony görcsei; összeroskadtam attól, amit hallottam, megrémültem attól, amit láttam.
Isa 21:4 Reszket a szívem, rémület szállt meg, a nekem oly kedves alkonyatot rettegéssé tette.
Isa 21:5 Asztalt állítanak, szőnyeget terítenek, esznek, isznak. Keljetek fel, fejedelmek, kenjétek be a pajzsot!
Isa 21:6 Mert így szólt hozzám az Úr: "Menj, állíts őrszemet, és amit lát, jelentse!
Isa 21:7 Ha lát kocsit, kettős fogatot, szamáron járó, tevén ülő csapatot, figyeljen erősen, nagy figyelemmel!"
Isa 21:8 És kiáltott a figyelő: "Őrségen állok, Uram, folyvást naphosszat; és őrhelyemen állok egész éjszakákon át.
Isa 21:9 Íme, lovasok jönnek, és kettős fogatok!" Akkor valaki megszólalt: "Elesett, elesett Babilon, és isteneinek faragott képeit mind szétzúzták a földön!"
Isa 21:10 Ó, szérűn agyoncsépelt fiam! Amit a Seregek Urától, Izrael Istenétől hallottam, azt hirdettem nektek.
Isa 21:11 Kijelentés Dúma ellen. Kiáltanak hozzám Szeírből: "Őr, meddig tart még az éjszaka? Őr, meddig tart még az éj?"
Isa 21:12 Felel az őr: "Eljött a reggel, aztán az éjszaka; ha kérdezni akartok, kérdezzetek, jöjjetek ismét vissza!"
Isa 21:13 Kijelentés a pusztában. Az erdőben, a pusztában töltsétek az éjszakát, Dedán karavánjai!
Isa 21:14 A szomjazó elé vigyetek vizet, Tema földjének lakói! Kenyérrel siessetek a menekülő elé!
Isa 21:15 Mert kard elől menekülnek, kivont kard elől, és kifeszített íj elől, súlyos harc elől.
Isa 21:16 Mert így szólt hozzám az Úr: "Még egy olyan év, mint a bérmunkás éve, és eltűnik Kedár minden dicsősége.
Isa 21:17 S a Kedár hős fiainak kevés íja marad. Bizony, az Úr, Izrael Istene szólt."
Isa 22:1 Kijelentés a Látomás völgye ellen. Mi lelt téged, hogy egész néped felment a háztetőkre,
Isa 22:2 te lármával teli, zajongó város, te vigadó város? Sebesültjeidet nem kard sebezte meg, és nem harcban haltak meg.
Isa 22:3 Főembereid mind együtt menekültek, íj nélkül kerültek fogságba; mindazok, akikre ráakadtak, fogságba jutottak mindannyian, hiába menekültek messze.
Isa 22:4 Ezért mondom: "Vegyétek le szemeteket rólam, keservesen sírok! Ne zaklassatok vigasztalásotokkal népem leányának pusztulása miatt!"
Isa 22:5 Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja ez az Úrtól, a Seregek Istenétől, a Látomás völgyében. Lerombolják a falat, és segélykiáltás hangzik a hegy felé.
Isa 22:6 Élám felvette a tegezt, lovas emberek menetében, és Kír elővette a pajzsot.
Isa 22:7 Gyönyörű völgyeid megteltek harci kocsikkal, és a lovasok felálltak a kapuban.
Isa 22:8 Leveszik Júda leplét, és rátekintesz azon a napon a Cédrusház fegyverzetére.
Isa 22:9 Látjátok, hogy Dávid városán sok a rés; és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.
Isa 22:10 Jeruzsálem házait számba veszitek, és szétszedik a házakat, hogy megerősítsétek a várfalat.
Isa 22:11 Medencét csináltok a két fal között a régi tó vizének; de nem figyeltek arra, aki ezeket alkotta, és aki régóta formálta, arra nem néztek.
Isa 22:12 Az Úr, a Seregek Istene azon a napon sírásra és jajgatásra hív, kopaszságra és zsákruha felöltésére.
Isa 22:13 De íme, itt eközben öröm és vidámság van, marhákat ölnek, és juhokat vágnak, húst esznek, és bort isznak: "Együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!"
Isa 22:14 Kinyilatkoztatást kaptam fülembe a Seregek Urától: "Bizony, nem nyer bocsánatot ez a bűnötök, míg meg nem haltok!" -- mondja az Úr, a Seregek Istene. --
Isa 22:15 Így szól az Úr, a Seregek Istene: "Indulj, menj be ahhoz az intézőhöz, Sebna udvarnagyhoz:
Isa 22:16 "Mi van neked itt, és ki van neked itt, hogy sírhelyet vágattál itt magadnak?" Mert a magasban vágatta ki sírhelyét, a kősziklában vésetett hajlékot magának.
Isa 22:17 Íme, az Úr nagy hévvel elhajít téged, ember, erősen megragadva.
Isa 22:18 Jól összegöngyöl, mint gombolyagot, mint labdát, hajít téged egy tágas földre: ott halsz meg, és ott lesznek pompás kocsijaid, te, gyalázata urad házának!
Isa 22:19 Kivetlek téged tisztségedből, és hivatalodból letaszítalak.
Isa 22:20 Ez történik majd azon a napon: elhívom szolgámat, Eljakimot, Helkija fiát,
Isa 22:21 ráadom köntösödet, és övedet ráerősítem; hatalmadat az ő kezébe adom, és atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.
Isa 22:22 Az ő vállára adom Dávid házának kulcsát; amit kinyit, nincs, aki bezárja, és amit bezár, nincs, aki kinyissa.
Isa 22:23 Beverem őt, mint szeget, szilárd helyre, és dicsőséges trónusává lesz atyja házának.
Isa 22:24 Ráaggatják atyja házának minden díszét, a sarjadékokat és ivadékokat, minden apró edényt, a tálaktól az összes korsókig.
Isa 22:25 Azon a napon, -- mondja a Seregek Ura, -- enged majd a szeg, mely szilárd helyre volt beverve, letörik és leesik, s így elvész a teher, amely rajta volt, mert az Úr szólt."
Isa 23:1 Kijelentés Tírusz ellen. Jajgassatok, Tarzis hajói, mert elpusztult erősségtek! Miután megjöttek Ketim földjéről, akkor jutott hozzájuk a hír.
Isa 23:2 Némuljatok el, partvidék lakói, Szidon kereskedői! A tengerjárók elleptek téged.
Isa 23:3 A nagy vizeken a Síhor vetése, a Nílus aratása volt a jövedelme, és a nemzetek kereskedelme folyt ott.
Isa 23:4 Szégyenkezz, Szidon, mert így szól a tenger, ezt mondja a tenger erőssége: "Nem vajúdtam, és nem szültem, nem neveltem ifjakat, nem tápláltam szűzeket."
Isa 23:5 Amint a hír eljut Egyiptomba, megrendülnek, mikor Tíruszról hallanak.
Isa 23:6 Keljetek át Tarzisba, jajgassatok, partvidék lakói!
Isa 23:7 Hát ez a ti vigadozó városotok, melynek eredete ősidőkbe nyúlik, melyet lába messzire elvitt, hogy idegenben telepedjék meg?
Isa 23:8 Ki határozott így Tírusz felől, mely egykor koronát viselt, melynek kereskedői fejedelmek voltak, és kalmárai a földön tiszteletben álltak?
Isa 23:9 A Seregek Ura határozott így, hogy meggyalázzon minden kevély büszkeséget, és megszégyenítse mindazokat, akik tiszteletben állnak a földön.
Isa 23:10 Műveld meg földedet, Tarzis leánya, mint a Nílus partját, nincs többé kikötő!
Isa 23:11 Az Úr kinyújtotta kezét a tenger fölé, királyságokat rendített meg. Az Úr parancsot adott Kánaán ellen, hogy pusztítsák el erődítményeit.
Isa 23:12 Így szólt: "Nem fogsz többé vigadozni, te meggyalázott szűz, Szidon leánya! Hiába kelsz fel és kelsz át Ketimbe, ott sem lesz nyugalmad!"
Isa 23:13 Íme, a káldeaiak országa: ilyen nép nem volt; Asszíria vadaknak szánta. Felállították ostromtornyaikat, földig rombolták palotáit, romhalmazzá tették.
Isa 23:14 Jajgassatok, Tarzis hajói, mert elpusztult erősségtek!
Isa 23:15 Ez történik majd azon a napon: feledésbe merül Tírusz hetven esztendőre, ameddig egy király napjai tartanak. Hetven esztendő múlva azután úgy jár Tírusz, mint a parázna nő éneke mondja:
Isa 23:16 "Vedd a citerát, járd körül a várost, te elfelejtett parázna nő! Pengesd szépen, énekelj sokat, hogy visszaemlékezzenek rád!"
Isa 23:17 Ez történik majd: Hetven év múlva meglátogatja az Úr Tíruszt, az pedig visszatér keresetéhez, és paráználkodik a világ minden királyságával a föld színén.
Isa 23:18 De nyeresége és keresete az Úr szent tulajdona lesz; nem halmozzák fel és nem tartogatják, mert nyeresége azoké lesz, akik az Úr színe előtt laknak, hogy jóllakásig egyenek, és pompás ruhákba öltözzenek.
Isa 24:1 Íme, az Úr elpusztítja a földet, és feldúlja azt; felforgatja felszínét, és szétszórja lakóit.
Isa 24:2 Mint a nép, olyan lesz a pap, mint a szolga, olyan az ura, mint a szolgáló, olyan úrnője, mint a vásárló, olyan az eladó, mint a kölcsönadó, olyan a kölcsönvevő, mint a hitelező, olyan az adósa.
Isa 24:3 Teljesen elpusztul a föld, és egészen kifosztott lesz. Bizony, az Úr mondta ezt az igét.
Isa 24:4 Gyászba borul, lepusztul a föld, elfonnyad, elhervad a földkerekség, elfonnyad a magasság a földdel együtt.
Isa 24:5 A föld gyalázatossá lett lakói alatt, mert áthágták a törvényeket, megszegték a rendelkezéseket, felbontották az örök szövetséget.
Isa 24:6 Ezért átok emészti meg a földet, és megbűnhődnek lakói; ezért elfogynak a föld lakói, és csak kevés ember marad meg.
Isa 24:7 Gyászol a must, elfonnyad a szőlőtő, sóhajtoznak mind, akiknek a szíve vidám volt.
Isa 24:8 Megszűnik a víg dobszó, abbamarad az örvendezők zaja, elhallgat a víg citeraszó.
Isa 24:9 Nem isznak többé dalolva bort, keserű lesz az ital azoknak, akik isszák.
Isa 24:10 Romba dől a kihalt város, zárva lesz minden ház, nem lehet bemenni.
Isa 24:11 Bor után kiáltoznak az utcákon, kihal minden öröm, elköltözik a vidámság a földről.
Isa 24:12 Pusztaság marad a városban, és romokban hever a kapu.
Isa 24:13 Mert úgy lesz a földön, a népek között, mint amikor leverik a bogyót az olajfáról, mint amikor böngésznek, ha befejeződött a szüret.
Isa 24:14 Ők pedig felemelik hangjukat, ujjonganak az Úr fenségének, kiáltoznak a tenger felől.
Isa 24:15 Ezért dicsőítsétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izrael Istenének nevét!
Isa 24:16 A föld széléről dicsérő ének hangzik: "Dicsőség az igaznak!" De én így szólok: "Végem van, végem van! Jaj nekem!" Csalók csalnak, csalók csalásával csalnak!
Isa 24:17 Rettenet, verem és háló vár rád, föld lakója!
Isa 24:18 Aki elmenekül a rettentő hang elől, beleesik a verembe, és aki kijön a veremből, azt megfogja a háló. Mert megnyílnak a zsilipek a magasságban, és megrendülnek a föld alapjai.
Isa 24:19 Roppanva összeroppan a föld, törve törik a föld, rengve reng a föld,
Isa 24:20 inogva inog a föld, mint a részeg, mozog, mint a kunyhó; ránehezedik vétke, elesik, és nem kel föl többé.
Isa 24:21 Ez történik majd azon a napon: meglátogatja az Úr az ég seregét a magasságban, és a föld királyait a földön;
Isa 24:22 egy csomóba gyűjti őket, mint foglyokat a verembe, és börtönbe zárja, majd sok nap múltán meglátogatja őket.
Isa 24:23 Akkor elpirul a hold, és szégyenkezik a nap, mert a Seregek Ura királyként uralkodik Sion hegyén, Jeruzsálemben, és vénei előtt megdicsőül.
Isa 25:1 Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak téged, dicsőítem nevedet, mert csodákat műveltél, rég eltervezett, biztos és igaz dolgokat.
Isa 25:2 Mert kőhalmazzá tetted a várost, rommá a hozzáférhetetlen várat: a kevélyek palotája többé már nem város, soha többé föl nem épül.
Isa 25:3 Ezért tisztel téged az erős nép, a hatalmas nemzetek városa fél téged,
Isa 25:4 mert támasza lettél a szegénynek, erőssége a szűkölködőnek szorongattatásában; menedék a zápor elől, árnyék a forróság elől. Az erőszakosok haragja olyan, mint a hideg zápor:
Isa 25:5 mint forróságot a száraz vidéken, megtöröd a kevélyek zajongását; mint forróság a felhő árnyékában, elnémul az erőszakosok diadaléneke.
Isa 25:6 Készít majd a Seregek Ura minden népnek ezen a hegyen zsíros lakomát, lakomát színborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult színborokból.
Isa 25:7 Ezen a hegyen leveszi a leplet, a leplet, amely minden népre ráborult, és a takarót, amely minden nemzetre ráterült.
Isa 25:8 Az Úr Isten eltávolítja örökre a halált, és letörli a könnyet minden arcról, népe gyalázatát elveszi az egész földről. Bizony, az Úr szólott!
Isa 25:9 Ezt mondják majd azon a napon: "Íme, a mi Istenünk ő, benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, benne reméltünk, ujjongjunk és örvendezzünk szabadításán!
Isa 25:10 Mert az Úr keze nyugszik ezen a hegyen." Eltapossák Moábot a lakóhelyén, mint ahogy eltapossák a szalmát a trágyalében;
Isa 25:11 mikor széttárja a kezét benne, ahogy széttárja az úszó az úszásra, ő megalázza kevélységét, hiába csapkod kezével.
Isa 25:12 Falaid magas erődítményét ledönti, megalázza, a földre, a porba sújtja.
Isa 26:1 Azon a napon majd ezt az éneket éneklik Júda földjén: "Erős városunk van nekünk, oltalmul szolgál kőfal és bástya.
Isa 26:2 Nyissátok ki a kapukat, hadd vonuljon be az igaz nemzet, mely megtartja a hűséget!
Isa 26:3 Szándéka szilárd: megőrzöd a békét, a békét, mert benned bízik.
Isa 26:4 Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örök Kőszikla!
Isa 26:5 Mert ledönti a hegyen lakókat, a kérkedő várost megalázza, földig alázza, porba sújtja.
Isa 26:6 Láb tapossa, szegények lába, szűkölködők léptei.
Isa 26:7 Az igaznak ösvénye egyenes, Uram, az igaznak útját te egyengeted.
Isa 26:8 Ítéleteid ösvényén is terád vártunk, Uram, nevedre és emlékezetedre vágyódott a lelkünk.
Isa 26:9 Lelkem utánad vágyódik éjszaka, és bensőmben a lelkem téged keres. Mert ha ítéleteid megvalósulnak a földön, igazságot tanulnak a földkerekség lakói.
Isa 26:10 Ha kegyelmet kap is az istentelen, nem tanul igazságot; az igazság földjén gonoszul cselekszik, és nem látja az Úr fenségét.
Isa 26:11 Uram, felemelkedett a kezed, de nem látják; lássák meg szégyenkezve féltő szereteted néped iránt! Bizony, az ellenségeidnek készített tűz megemészti őket.
Isa 26:12 Uram, te adsz nekünk békességet, mert minden tettünket te vitted végbe nekünk.
Isa 26:13 Urunk, Istenünk, noha mások uralkodtak rajtunk, nem te, mi azért egyedül téged, a te nevedet emlegetjük.
Isa 26:14 A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak fel: ezért látogattad meg és pusztítottad el őket, és eltörölted minden emléküket.
Isa 26:15 Megsokasítottad a nemzetet, Uram, megsokasítottad a nemzetet, megdicsőítetted magad; kiterjesztetted az ország minden határát.
Isa 26:16 Uram, a szorongatásban téged kerestek, imát suttogtak, mikor fenyítetted őket.
Isa 26:17 Mint a terhes asszony, aki közel van a szüléshez, vajúdik és kiált fájdalmában, olyanok voltunk mi színed előtt, Uram.
Isa 26:18 Fogantunk, vajúdtunk, mintegy szelet szültünk; szabadulást nem szereztünk az országnak, és nem születtek lakói a földnek.
Isa 26:19 Életre kelnek majd halottaid, holttestük feltámad. Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok! Mert világosság harmata a te harmatod, és a föld újjászüli az árnyakat.
Isa 26:20 Indulj, népem, menj be szobádba, és zárd magadra ajtódat, rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg el nem múlik a harag!
Isa 26:21 Mert íme, az Úr kilép lakóhelyéről, hogy meglátogassa a föld lakóit bűnük miatt; a föld megmutatja a vérüket, és nem takarja be többé a megölteket."
Isa 27:1 Azon a napon majd meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával a Leviatánt, a gyors kígyót, a Leviatánt, a tekergő kígyót, és megöli a tengeri sárkányt.
Isa 27:2 Azon a napon szép szőlőskert lesz, énekeljetek róla!
Isa 27:3 Én, az Úr, vagyok őrzője, szüntelenül öntözöm; nehogy baj érje, éjjel-nappal őrzöm.
Isa 27:4 Harag nincs bennem: miért adna nekem valaki tövist és tüskét? Harcba szállok vele, s mindjárt fel is gyújtom:
Isa 27:5 vagy ragadja meg oltalmamat, kössön békét velem, békét kössön velem!
Isa 27:6 A jövőben gyökeret ver Jákob, virágzik és kihajt Izrael, s betöltik a földkerekség színét terméssel.
Isa 27:7 Vajon megverte Izraelt úgy, mint azt, aki őt verte? Vagy gyilkolta-e őt úgy, mint azokat, akik őt gyilkolták?
Isa 27:8 Elűzte, elvetette őt, s perelt vele; elsodorta őt erős szelével a keleti szél napján.
Isa 27:9 Azáltal nyer bocsánatot Jákob bűne, és vétke eltávolításának az a teljes gyümölcse, ha olyanná tesz minden kőoltárt, mint az összezúzott mészkő, és nem maradnak fenn a szent fák és oszlopok.
Isa 27:10 Mert a megerősített város magára marad, elhagyott és magányos hely lesz, mint a sivatag; borjú legel rajta, ott heverészik, s lerágja bokrait.
Isa 27:11 A szárazságban gallyai összetörnek, asszonyok jönnek, és elégetik. Nem értelmes nép ez, ezért nem irgalmaz neki Alkotója, és aki formálta, nem kegyelmez neki.
Isa 27:12 Ez történik majd azon a napon: kicsépeli az Úr a kalászokat a Folyamtól Egyiptom patakjáig, és titeket összeszednek egyenként, Izrael fiai.
Isa 27:13 Ez történik majd azon a napon: megfújják a nagy harsonát, és visszajönnek, akik elvesztek Asszíria földjén, s akik száműzöttek voltak Egyiptom földjén, és leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.
Isa 28:1 Jaj a büszke koszorúnak, melyet Efraim részegei viselnek, és pompás ékessége hervadó virágának; akik a termékeny völgy övezte csúcson bortól tántorognak!
Isa 28:2 Íme, az Úr erőse, hatalmasa, mint jeges zápor, pusztító vihar, mint hatalmas, ömlő vizek áradata, a földre dönt erős kézzel.
Isa 28:3 Lábbal tiporják majd Efraim részegeinek büszke koszorúját;
Isa 28:4 és úgy jár pompás ékességének hervadó virága a termékeny völgy övezte csúcson, mint a korai füge a nyári érés előtt: ha meglátja valaki, még tenyerén van, s máris lenyeli.
Isa 28:5 Azon a napon a Seregek Ura ékes koszorúja és pompás koronája lesz népe maradékának;
Isa 28:6 igazság lelke azoknak, akik igazságot szolgáltatnak, és erő azoknak, akik a harcot a kapunál visszaszorítják.
Isa 28:7 De ezek is a bortól tántorognak, és az italtól támolyognak; pap és próféta tántorog az italtól, megzavarodnak a bortól, támolyognak az italtól, tántorognak látomás közben, dülöngélnek ítélethozatal közben.
Isa 28:8 Mert minden asztal úgy tele van hányadékkal és szennyel, hogy semmi hely sem marad.
Isa 28:9 Kit akar ez tudásra tanítani? Kivel akarja megértetni a kijelentést? Tejtől elválasztott csecsemőkkel, akiket épp most vettek le anyjuk kebléről.
Isa 28:10 Csak parancs parancsra, parancs parancsra, szabály szabályra, szabály szabályra, egy kicsi itt, egy kicsi ott.
Isa 28:11 Dadogó ajkkal és idegen nyelven beszélt ehhez a néphez az,
Isa 28:12 aki ezt mondta nekik: "Ez a nyugalom, csak hagyjátok a fáradtat nyugodni! Ez a megnyugvás!" De nem akarták meghallani.
Isa 28:13 Ezért ez számukra az Úr szava: "Parancs parancsra, parancs parancsra, szabály szabályra, szabály szabályra, egy kicsi itt, egy kicsi ott", hogy jártukban hanyatt essenek, és összetörjék magukat, hálóba akadjanak és fogságba kerüljenek.
Isa 28:14 Ezért halljátok az Úr szavát, ti elbizakodottak, akik uralkodtok ezen a népen, mely Jeruzsálemben van!
Isa 28:15 Mert azt mondjátok: "Szövetségre léptünk a halállal, és az alvilággal kötöttünk szerződést; ha eljön a suhogó ostor, nem ér el minket, mert a hazugságot tettük menedékünkké, és a hamisságban rejtőztünk el."
Isa 28:16 Ezért így szól az Úristen: "Íme, leteszek alapul egy követ Sionon, kipróbált követ, értékes szegletkövet, szilárd alapot; aki hisz, nem menekül el.
Isa 28:17 A jogot teszem mérőzsinórrá, és az igazságot mérőónná; jégeső söpri el a hazugság menedékét, és a rejtekhelyet vizek árasztják el.
Isa 28:18 Megsemmisül szövetségtek a halállal, és szerződéstek az alvilággal nem marad fenn; ha eljön a suhogó ostor, összezúz titeket.
Isa 28:19 Ahányszor csak eljön, elér titeket; mert minden reggel lesújt, nappal és éjjel is, és csak rémület lesz megérteni a kijelentést."
Isa 28:20 Mert rövid lesz az ágy, hogy kinyújtózzanak, és a takaró keskeny, hogy beburkolózzanak.
Isa 28:21 Mert mint a Peraszim hegyén, felkel az Úr, mint Gibeon völgyében, haragra gerjed, hogy végbevigye tettét -- szokatlan lesz tette; hogy végrehajtsa művét -- különös lesz műve.
Isa 28:22 Most tehát ne bízzátok el magatokat, nehogy még szorosabbak legyenek bilincseitek! Mert elhatározott megsemmisítést hallottam az Úrtól, a Seregek Istenétől az egész föld számára.
Isa 28:23 Fogjátok fel fületekkel és halljátok meg hangomat, figyeljetek és hallgassatok beszédemre!
Isa 28:24 Vajon egész nap szánt a szántóvető, hogy vessen? Mindig hasogatja és barázdálja földjét?
Isa 28:25 Nemde, ha elegyengette felszínét, elhinti a kaprot, és köményt szór; ültet búzát, kölest meg árpát a kijelölt helyre, és tönkölyt a szélére?
Isa 28:26 Mert így nevelte rendre, így tanította őt Istene.
Isa 28:27 Mert nem cséplőszánnal csépelik a kaprot, és a kocsi kereke nem forog a kömény felett, hanem vesszővel verik ki a kaprot, és a köményt bottal.
Isa 28:28 Talán összezúzzák a kenyérgabonát? Bizony, nem csépeli azt örökké a cséplő, és nem morzsolja a kocsi kereke, s lovaival sem zúzza össze.
Isa 28:29 Ez is a Seregek Urától származik, csodásan hajtotta végre tervét, megmutatta nagy bölcsességét.
Isa 29:1 Jaj, Ariel, Ariel! Város, ahol Dávid táborozott! Tegyetek esztendőt esztendőhöz, ünnepek peregnek egymás után;
Isa 29:2 és ostrom alá fogom Arielt; lesz bánat és gyász, s olyan leszel számomra, mint Ariel.
Isa 29:3 Tábort ütök körülötted, őrhelyekkel veszlek körül, és sáncot emelek ellened.
Isa 29:4 Fojtott hangon a földből szólsz, és a porból alig hallatszik beszéded; úgy hangzik hangod a földből, mint szellemé, és a porból suttog beszéded.
Isa 29:5 De olyan lesz zsarnokaid sokasága, mint a finom por, és elnyomóid sokasága, mint az elszálló pelyva. Hirtelen, egy pillanat alatt történik:
Isa 29:6 a Seregek Ura meglátogat téged mennydörgéssel, földrengéssel és nagy zúgással, szélvésszel, viharral és emésztő tűz lángjával.
Isa 29:7 Mint éjszakai álomlátás, olyan lesz az összes nemzet sokasága, mely Ariel ellen hadakozik, mindazok, akik harcolnak ellene és erődítménye ellen, és ostromolják őt.
Isa 29:8 Mint amikor azt álmodja az éhező, hogy íme, eszik, de ha felébred, kielégítetlen a vágya; és amikor azt álmodja a szomjazó, hogy íme, iszik, de ha felébred, íme, tikkadt, és sóvárgó vágya megmarad: úgy jár az összes nemzet mind, mely Sion hegye ellen hadakozik.
Isa 29:9 Ámuljatok és bámuljatok, vakuljatok meg és legyetek vakok, legyetek részegek, de ne bortól, tántorogjatok, de ne italtól!
Isa 29:10 Mert rátok árasztotta az Úr az álomkór szellemét, bezárta szemeteket: a prófétákat, és betakarta fejeteket: a látnokokat.
Isa 29:11 Olyan lesz számotokra minden látomás, mint a lepecsételt könyvben a szavak; ha odaadják azt egy írást ismerőnek, s azt mondják: "Olvasd el ezt!", ő így felel: "Nem tudom, mert le van pecsételve."
Isa 29:12 Ha pedig olyannak adják a könyvet, aki nem ismeri az írást, és azt mondják: "Olvasd el ezt!", ő így felel: "Nem ismerem az írást."
Isa 29:13 Így szól az Úr: "Mivel ez a nép a szájával közeledik hozzám, és ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem, és félelmük irántam csak betanult emberi parancs,
Isa 29:14 azért, íme, én ismét "csodásan" bánok ezzel a néppel, igen "csodásan": elvész bölcseinek bölcsessége, és okosainak okossága eltűnik."
Isa 29:15 Jaj azoknak, akik mélyen el akarják rejteni az Úr elől szándékaikat! Tetteiket sötétben teszik, és azt mondják: "Ki lát minket, és ki ismer bennünket?"
Isa 29:16 Ferde a ti gondolkozástok! Talán mint az agyag, olyannak számít a fazekas, hogy az alkotás azt mondhatná alkotójáról: "Nem ő alkotott engem", és a megformált mű azt mondhatná formálójáról: "Nincs esze"?
Isa 29:17 Íme, még egy kevés kis idő, és Libanon gyümölcsöskertté változik, a gyümölcsöskert pedig hatalmas erdővé.
Isa 29:18 Meghallják majd azon a napon a süketek a könyv igéit, s a homály és sötétség után a vakok szeme látni fog.
Isa 29:19 Az alázatosak egyre jobban örvendeznek az Úrban, és a szegény emberek Izrael Szentjében ujjonganak.
Isa 29:20 Mert vége lesz az erőszakosnak, és eltűnik az öntelt, kipusztulnak mind, akik gonoszságon törik fejüket;
Isa 29:21 akik vétkesnek nyilvánítják szavukkal az embereket, az ítélőnek tőrt vetnek a kapuban, és hamis ürügyekkel elutasítják az igazat.
Isa 29:22 Így szól Jákob házához az Úr, aki megváltotta Ábrahámot: "Most már nem szégyenkezik Jákob, és most már nem sápad el az arca,
Isa 29:23 hanem, ha meglátja gyermekeit, kezem művét körében, szentnek mondják nevemet, szentnek mondják Jákob Szentjét, és Izrael Istenét félik.
Isa 29:24 Akkor megismerik a tévelygő lelkűek a bölcsességet, és a zúgolódók belátást tanulnak."
Isa 30:1 "Jaj a lázongó fiaknak -- mondja az Úr, -- akik tervet szőnek, mely nem tőlem való, és szövetséget kötnek, mely nem az én akaratom, hogy bűnt bűnre halmozzanak!
Isa 30:2 Útra kelnek, hogy lemenjenek Egyiptomba, de az én számat nem kérdezik meg, hanem menedéket keresnek a fáraónál, és oltalmat Egyiptom árnyékában.
Isa 30:3 A fáraó menedéke azonban szégyen lesz számotokra, és gyalázat az oltalom Egyiptom árnyékában.
Isa 30:4 Mert bár Tániszba mentek küldöttei, és követei Háneszig jutottak,
Isa 30:5 mind szégyent vallanak a nép miatt, mely nem használhat nekik, nem lehet segítségükre és hasznukra, csak szégyenükre és gyalázatukra."
Isa 30:6 Kijelentés a Délvidék "állatai" ellen. A szorongatás és nyomorúság földjén át, ahol nőstény és hím oroszlán, vipera és szárnyas kígyó él, hiába viszik szamarak hátán gazdagságukat, és tevék púpján kincseiket a néphez, mely nem használhat!
Isa 30:7 Egyiptom segítsége üres hiábavalóság; ezért nevezem őt tehetetlen Ráhábnak.
Isa 30:8 Most menj, írd fel ezt előttük egy táblára, és egy könyvbe vésd be, hogy megmaradjon az eljövendő időre, tanúbizonyságul örökre!
Isa 30:9 Bizony, engedetlen nép ez, hamis fiak, fiak, akik nem akarnak hallgatni az Úr tanítására;
Isa 30:10 akik azt mondják a látóknak: "Ne lássatok!", és a látnokoknak: "Ne lássatok nekünk igaz dolgokat! Beszéljetek nekünk hízelgő dolgokat, lássatok csalárdságokat!
Isa 30:11 Hagyjátok el az utat, térjetek le az ösvényről, hagyjatok nekünk békét Izrael Szentjével!"
Isa 30:12 Ezért így szól Izrael Szentje: "Mivel megvetettétek ezt a szót, és a hamisságban meg csalárdságban bíztok, s arra támaszkodtok,
Isa 30:13 azért ez a bűn olyan lesz számotokra, mint leomló faldarab, mely kiszakad a magas falból, és hirtelen, egy szempillantás alatt roppan össze,
Isa 30:14 és úgy összetörik, mint ahogy összetörik a fazekasok korsója, kíméletlenül összezúzva, és nem található törmelékei között egy cserépdarab, amelyben parazsat lehetne hozni a tűzhelyről, vagy vizet meríteni a gödörből."
Isa 30:15 Mert így szól az Úristen, Izrael Szentje: "Megtérés és nyugalom által szabadultok meg; nyugodtság és bizalom által lesz erőtök." De ti nem akartátok,
Isa 30:16 hanem így hencegtetek: "Azért sem! Inkább lovakon száguldozunk!" Ezért el fogtok száguldani! "És gyors paripákra szállunk!" Csakhogy gyorsbbak lesznek üldözőitek!
Isa 30:17 Ezren megrettennek egy ember fenyegetésétől, ötnek fenyegetésétől elmenekültök, míg úgy nem maradtok, mint a jelzőpózna a hegytetőn, és mint a zászló a dombon.
Isa 30:18 Az Úr azonban arra vár, hogy kegyelmezzen nektek, és ezért fölkel, hogy irgalmazzon nektek. Mert az ítéletnek Istene az Úr; boldogok mind, akik benne reménykednek!
Isa 30:19 Bizony, Sion népe, aki Jeruzsálemben laksz, többé nem fogsz sírni; biztosan megkegyelmez neked kiáltásod hangjára, amint meghallja, válaszol neked.
Isa 30:20 Bár az ínség kenyerét adja nektek az Úr, és a nyomorúság vizét, de nem rejtőzik el többé tanítód, hanem szemed látni fogja tanítódat,
Isa 30:21 és füled meghallja az igét, mely mögötted szól: "Ez az út, ezen járjatok!", amikor jobbra vagy balra letérnétek.
Isa 30:22 Akkor tisztátalannak fogod tartani faragott bálványaid ezüstbevonatát és öntött istenszobraid aranyburkolatát; szétszórod, mint undokságot: "El veled!" -- mondod neki.
Isa 30:23 Akkor esőt fog adni magodra, mellyel beveted a földet, és a föld termésének kenyere bőséges és tápláló lesz. Jószágod azon a napon tágas legelőn legel majd,
Isa 30:24 és a tehenek meg szamárcsikók, melyek a földön dolgoznak, sózott takarmányt esznek, amelyet rostával és szórólapáttal tisztítottak meg.
Isa 30:25 Minden magas hegyen és minden kiemelkedő dombon patakok és vízfolyások erednek a nagy öldöklés napján, amikor ledőlnek a tornyok.
Isa 30:26 Olyan lesz a hold fénye, mint a napnak fénye, és a nap fénye hétszeres lesz, mint hét nappalnak a fénye, azon a napon, amelyen bekötözi az Úr népe sérülését, és verésének sebhelyét meggyógyítja.
Isa 30:27 Íme, az Úr neve jön messziről, lángol a haragja, és súlyos a hangja; ajka telve van bosszúsággal, és nyelve olyan, mint az emésztő tűz.
Isa 30:28 Lehelete, mint az áradó patak, mely nyakig ér, hogy megrostálja a nemzeteket a pusztítás rostájával, és tévútra vivő zabla lesz a népek száján.
Isa 30:29 Úgy énekeltek majd, mint az ünnepszentelés éjjelén, és szívetek örül, mint a zarándoké, aki fuvolaszó mellett megy az Úr hegyére, Izrael Kősziklájához.
Isa 30:30 Akkor az Úr hallatni fogja fenséges hangját, és karjának csapását megmutatja, dühös haraggal és emésztő tűz lángjával, záporban, zivatarban és jégverésben.
Isa 30:31 Mert az Úr hangjától megretten Asszíria, melyet bottal ver meg.
Isa 30:32 Fenyítő vesszejének minden csapása, melyet rámér az Úr, dobszó és citera mellett megy végbe, és harcra lendített kézzel harcol ellenük.
Isa 30:33 Mert már régóta készen áll a Tófet, ez is a királynak készítve, mélyen és szélesen; mélyedésében tűz és fa van bőven, az Úr lehelete, mint kénköves patak, gyújtja meg azt.
Isa 31:1 Jaj azoknak, akik Egyiptomba mennek le segítségért, lovakra hagyatkoznak, harci kocsikban bíznak, mert sok van azokból, és lovasokban, mert nagyon erősek, de nem tekintenek Izrael Szentjére, és az Urat nem keresik!
Isa 31:2 Ő azonban bölcs: veszedelmet hoz, és szavait nem vonja vissza; felkel a gonoszok háza ellen, s a gonosztevők segítsége ellen.
Isa 31:3 Egyiptom ember, és nem Isten, lova test, és nem lélek; ha az Úr kinyújtja kezét, elbotlik a segítő, és elesik a megsegített, együtt vesznek el mindnyájan.
Isa 31:4 Mert így szól hozzám az Úr: "Ahogyan morog az oroszlán, és az oroszlánkölyök a zsákmánya felett, mégha szembeszáll is vele a pásztorok sokasága, hangjuktól nem retten meg, és lármájuktól nem hunyászkodik meg: úgy száll le majd a Seregek Ura, hogy hadakozzék a Sion hegyén és halmán.
Isa 31:5 Mint repdeső madarak, úgy oltalmazza meg a Seregek Ura Jeruzsálemet; megoltalmazza és megmenti, megkíméli és megszabadítja."
Isa 31:6 Térjetek meg ahhoz, akitől oly mélyre süllyedve elpártoltatok, Izrael fiai!
Isa 31:7 Mert azon a napon elveti mindenki ezüstbálványait és aranybálványait, melyeket vétkes kezetek készített nektek.
Isa 31:8 Elesik Asszíria, de nem férfi kardjától, és nem ember kardja emészti meg őt; megfutamodik a kard elől, és ifjai rabszolgákká lesznek.
Isa 31:9 A Sziklája félelemétől menekül, és a Zászlótól rémülnek meg fejedelmei. Így szólt az Úr, akinek tüze a Sionon ég, és kemencéje Jeruzsálemben.
Isa 32:1 Íme, igazságosan uralkodik majd egy király, és a fejedelmek jog szerint kormányoznak.
Isa 32:2 Olyan lesz mindegyik, mint rejtekhely a szél elől, és mint búvóhely a zivatar elől; mint patakok vize a száraz vidéken, és súlyos szikla árnyéka a tikkadt földön.
Isa 32:3 Nem homályosul el a látók szeme, és a hallók füle érteni fog.
Isa 32:4 Az oktalanok szíve megérti a tudományt, és a dadogók nyelve folyékonyan pereg.
Isa 32:5 Nem hívják többé a balgát nemesnek, és a csalót nem mondják tisztességesnek.
Isa 32:6 Mert a balga balgaságot beszél, és szíve gonoszságot forral, hogy aljasságot cselekedjék, és hamisságot szóljon az Úr ellen; hogy kielégítetlenül hagyja az éhező vágyát, és a szomjazótól megtagadja az italt.
Isa 32:7 A csaló eszközei gonoszak, terveket sző, hogy hazug beszéddel tönkretegye az alázatosakat, még ha a szegény be is bizonyítja igazát.
Isa 32:8 Aki nemes, nemes terveket sző, és kitart a nemes dolgokban.
Isa 32:9 Ti büszke asszonyok, keljetek föl, halljátok hangomat! Elbizakodott leányok, fogjátok fel fületekkel beszédemet!
Isa 32:10 Esztendő esztendőre következik, és reszketni fogtok, ti elbizakodottak, mert vége lesz a szüretnek, és gyümölcsszedés sem jön többé.
Isa 32:11 Remegjetek, ti büszkék, reszkessetek, ti elbizakodottak! Vetkőzzetek mezítelenre, és övezzétek fel csípőtöket!
Isa 32:12 Verjétek melleteket a gyönyörű mezőkért, a termékeny szőlőtőért,
Isa 32:13 népem földjéért, melyet tüske és tövis ver fel, minden örvendező házért, a vigadozó városért!
Isa 32:14 Mert a palota üres lesz, a népes város elhagyott; az Ófel és az őrtorony barlang lesz örökre, vadszamarak öröme, nyájak legelője.
Isa 32:15 Végül kiárad ránk a lélek a magasból, és a sivatag gyümölcsöskertté válik, a gyümölcsöskert pedig erdőnek számít.
Isa 32:16 Jog lakik majd a sivatagban, és igazság honol a gyümölcsöskertben.
Isa 32:17 Az igazság műve béke lesz, az igazság eredménye pedig nyugalom és biztonság örökre.
Isa 32:18 Népem békés otthonban lakik, biztonságos hajlékokban és gondtalan nyugalomban.
Isa 32:19 Az erdő pedig teljesen kidől, s a város mélyre süllyed.
Isa 32:20 Boldogok vagytok, akik mindenütt víz mellett veteményeztek, és nincs béklyóban az ökrötök, szamaratok lába!
Isa 33:1 Jaj neked, pusztító, aki még nem pusztultál el, rabló, akit még nem raboltak ki! Ha befejezed a pusztítást, el fogsz pusztulni, ha bevégzed a rablást, ki fognak rabolni!
Isa 33:2 Uram, kegyelmezz nekünk, benned reménykedünk! Légy karunk ereje reggelenként, és szabadításunk bajaink idején!
Isa 33:3 Dörgő hangodtól elfutnak a népek, ha te felemelkedsz, szétszóródnak a nemzetek.
Isa 33:4 Összeszedik a zsákmányt, ahogy begyűjtik a sáskát, ahogy ugrik a szöcske, úgy ugranak rá.
Isa 33:5 Fenséges az Úr, mert a magasságban lakik, betölti Siont joggal és igazsággal.
Isa 33:6 Biztonság lesz a te idődben, bőséges jólét, bölcsesség és tudás; az Úr félelme lesz a kincse.
Isa 33:7 Íme, hírnökök kiáltoznak kint, a béke követei keservesen sírnak.
Isa 33:8 Elhagyatottak az utak, nincsen, aki az ösvényen járna; megszegték a szövetséget, megvetették a tanúkat, nem becsülték az embereket.
Isa 33:9 Gyászol és bágyadozik az ország, megszégyenül a Libanon, és hervadozik; a Sáron olyan lett, mint a sivatag, és lombját vesztette a Básán és a Kármel.
Isa 33:10 "Most fölkelek -- mondja az Úr --, most felállok, most felemelkedem!
Isa 33:11 Száraz füvet fogantok, pelyvát szültök; leheletem, mint a tűz, megemészt titeket.
Isa 33:12 A népek égetett mésszé lesznek, mint levágott tövisek, tűzben égnek el.
Isa 33:13 Halljátok meg, távollevők, mit tettem, és ismerjétek meg, közellevők, hatalmamat!"
Isa 33:14 Megrettentek Sionban a vétkesek, remegés fogta el az istenteleneket. Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel? Ki élhet közülünk az örök izzással?
Isa 33:15 Aki igazságban jár, és igazat beszél, aki megveti a zsarolással szerzett nyereséget, és legyint a kezével, mert nem kell neki az ajándék, aki bedugja fülét, hogy ne halljon vérontásról, és bezárja szemét, hogy ne lásson rosszat:
Isa 33:16 az magasságban fog lakni, sziklaerőd lesz a fellegvára; kenyerét megkapja, vize nem fogy el.
Isa 33:17 Szemed a királyt szépségében nézi majd, és messzire terjedő földet lát.
Isa 33:18 Szíved emlékezik még a rémületre: "Hol van az összeíró? Hol van, aki méricskélt? Hol van, aki összeírta a tornyokat?"
Isa 33:19 Az arcátlan népet nem látod már, a homályos, érthetetlen beszédű népet, melynek nyelve dadogó, értelmetlen.
Isa 33:20 Nézd a Siont, ünnepeink városát! Szemed látja Jeruzsálemet, a nyugodt lakóhelyet, a sátrat, melyet nem bontanak le, cövekeit nem húzzák ki soha, és egyetlen kötele sem szakad el!
Isa 33:21 Az Úr fenséges lesz ott előttünk, azon a helyen, ahol folyók hömpölyögnek, mindenfelé széles folyamok; nem jár rajtuk evezős hajó, és hatalmas gálya nem szeli át őket.
Isa 33:22 Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a törvényhozónk, az Úr a mi királyunk: ő szabadít meg minket.
Isa 33:23 Meglazultak köteleid, nem tartják árbocuk keresztrúdját, nem feszítik ki a vitorlát. Akkor majd osztoznak a vakok a sok prédán, és a sánták zsákmányt zsákmányolnak.
Isa 33:24 Nem mondja egy lakó sem: "Beteg vagyok." A nép, mely ott lakik, elnyeri bűne bocsánatát.
Isa 34:1 Jöjjetek közel, nemzetek, hogy halljátok, és ti népek, figyeljetek! Hallja meg a föld, és ami azt betölti, a földkerekség és minden sarjadéka!
Isa 34:2 Mert felgerjedt az Úr haragja minden nemzet ellen, és indulata minden seregük ellen; kiirtásra szánja és lemészároltatja őket.
Isa 34:3 Megöltjeiket szerteszét dobálják, holttestükből bűz száll fel, és vérüktől megolvadnak a hegyek.
Isa 34:4 Felbomlik az egek minden serege, mint a könyvtekercs, összegöngyölődnek az egek, és minden seregük lehull, ahogy lehull a levél a szőlőről, s ahogy lehull a fügefáról.
Isa 34:5 Mert felizzott kardom az égben, és íme, ítéletre leszáll Edomra, a népre, melyet kiirtásra szántam.
Isa 34:6 Az Úr kardja tele van vérrel, zsíros a hájtól, bárányok és bakok vérétől, kosok veséjének hájától. Mert áldozatot rendez az Úr Boszrában, és nagy mészárlást Edom földjén.
Isa 34:7 Elhullanak a bivalyok velük együtt, és a tulkok a bikákkal együtt; megittasodik földjük a vértől, és poruk zsíros lesz a hájtól.
Isa 34:8 Mert itt az Úr bosszújának napja, a megtorlás esztendeje, hogy elégtételt szerezzen Sionért.
Isa 34:9 Patakjai szurokká változnak, a pora kénkővé, a földje pedig égő szurokká.
Isa 34:10 Éjjel-nappal sohasem alszik ki, örökké felfelé száll a füstje. Nemzedékről nemzedékre pusztaság lesz, soha többé senki sem megy át rajta.
Isa 34:11 Pelikán és sündisznó veszi birtokába, bagoly és holló tanyázik majd rajta. S ő kifeszíti fölötte a pusztaság mérőzsinórját és a sivárság mérőónját.
Isa 34:12 Nemesei nem lesznek, királyságot ott ki nem kiáltanak, és fejedelmei mind semmivé lesznek.
Isa 34:13 Palotáiban tövis nő majd, csalán és bogáncs a váraiban; sakálok lakóhelye lesz, és struccmadarak tanyája.
Isa 34:14 Vadmacskák találkoznak ott hiénákkal, és démon kiált a társának; bizony, ott rejtőzik a boszorkány, és talál nyugvóhelyet magának.
Isa 34:15 Ott fészkel a kígyó, és rak tojást, melengeti és kikölti azt árnyékában; bizony, ott gyűlnek össze a kányák, egyik a másik után.
Isa 34:16 Keressétek meg az Úr könyvében, és olvassátok el: egy sem hiányzik ezek közül, egyik sem keresi hiába a másikat; mert az Úr szája parancsolt, és az ő lelke gyűjtötte össze őket.
Isa 34:17 Ő vetett sorsot nekik, és keze osztotta szét azt köztük mérőzsinórral; örökre birtokba veszik, nemzedékről nemzedékre ott tanyáznak.
Isa 35:1 Örvendjen a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom!
Isa 35:2 Virulva viruljon és ujjongjon, ujjongva vigadjon! Övé lett a Libanon dicsősége, a Kármel és a Sáron fensége; meglátják ők az Úr dicsőségét, Istenünk fenségét.
Isa 35:3 Erősítsétek meg a lankadt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg!
Isa 35:4 Mondjátok a remegő szívűeknek: "Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, a ti Istenetek! Eljön a bosszú, Isten megtorlása, ő jön el, és megszabadít titeket."
Isa 35:5 Akkor majd kinyílik a vakok szeme, és a süketek füle megnyílik.
Isa 35:6 Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve; mert vizek fakadnak a pusztában, és patakok a sivatagban.
Isa 35:7 A száraz vidék tóvá lesz, és a szomjas föld vizek forrásává; a tanyán, ahol sakálok hevertek, benne nád és káka terem.
Isa 35:8 Kiépített út vezet arra, és szent útnak fogják hívni. Nem jár rajta tisztátalan: azoké lesz, akik a helyes úton járnak, és balgák nem tévelyegnek rajta.
Isa 35:9 Nem lesz ott oroszlán, ragadozó vad nem lép rá, nem is téved arra: csak a megváltottak járnak rajta.
Isa 35:10 Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek, ujjongással jönnek a Sionra, és örök örvendezés lesz a fejük felett; vidámság és öröm tölti el őket, s elfut tőlük a bánat és a sóhaj.
Isa 36:1 Történt Hiszkija király tizennegyedik esztendejében, hogy felvonult Szanherib, Asszíria királya Júda minden megerősített városa ellen, és bevette őket.
Isa 36:2 Ekkor elküldte Asszíria királya a főpohárnokát Lákisból Jeruzsálembe, Hiszkija királyhoz nagy hadsereggel, és az fel is állt a Felső-tó vízvezetéke mellett a Ruhamosók mezejéhez vivő úton.
Isa 36:3 Kiment hozzá Eljakim, Helkija fia, az udvarnagy, Sebna, az írnok és Joah, Ászáf fia, a főtanácsos.
Isa 36:4 Ekkor így szólt hozzájuk a főpohárnok: "Mondjátok meg Hiszkijának, ezt mondja a nagykirály, Asszíria királya: Mi ez a bizalom, miben bízol?
Isa 36:5 Azt gondolod: "Az ajkak beszéde már jó terv és elég erő a hadakozáshoz?" Most kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem?
Isa 36:6 Íme, te ebben a törött nádpálcában, Egyiptomban bizakodsz, mely annak, aki rátámaszkodik, belemegy a tenyerébe, és átlyukasztja. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya, mindazok számára, akik benne bíznak.
Isa 36:7 Ha pedig azt mondjátok nekem: "Az Úrban, a mi Istenünkben bízunk", nemde ő az, akinek magaslatait és oltárait Hiszkija eltávolította, és azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: "Ez előtt az oltár előtt boruljatok le?"
Isa 36:8 Nos tehát, fogadj urammal, Asszíria királyával! Adok neked kétezer lovat, ha tudsz lovasokat adni rájuk.
Isa 36:9 Hogyan tudnál visszafordítani egyet is uram legkisebb szolgái közül? Mégis Egyiptomban bízol, a harci kocsikban és a lovasokban.
Isa 36:10 Nos, talán az Úr nélkül vonultam fel ez ellen a föld ellen, hogy elpusztítsam? Az Úr mondta nekem: "Vonulj fel ez ellen a föld ellen, és pusztítsd el!""
Isa 36:11 Ekkor így szólt Eljakim, Sebna és Joah a főpohárnokhoz: "Beszélj szolgáidhoz arámul, mert megértjük! Ne beszélj hozzánk zsidó nyelven a nép füle hallatára, mely a várfalon áll!"
Isa 36:12 De a főpohárnok azt mondta: "Talán csak uradhoz és hozzád küldött engem az én uram, hogy elmondjam mindezeket a szavakat? És nem inkább azokhoz az emberekhez, akik a várfalon ülnek, hogy majd saját ürüléküket egyék, és saját vizeletüket igyák, veletek együtt?"
Isa 36:13 Odaállt tehát a főpohárnok, majd nagy hanggal, zsidó nyelven kiáltott, és ezt mondta: "Halljátok a nagykirálynak, Asszíria királyának szavait!
Isa 36:14 Így szól a király: Rá ne szedjen titeket Hiszkija, mert nem tud megmenteni benneteket!
Isa 36:15 Az Úrral se biztasson titeket Hiszkija, mondván: "Bizonyosan megment minket az Úr, nem kerül ez a város Asszíria királyának kezébe!"
Isa 36:16 Ne hallgassatok Hiszkijára! Mert így szól Asszíria királya: Adjátok meg magatokat nekem, és jöjjetek ki hozzám, akkor ehet mindenki a szőlőtőjéről és mindenki a fügefájáról, és ihatja mindenki a kútjának vizét,
Isa 36:17 míg el nem jövök, és el nem viszlek titeket egy olyan földre, mint a ti földetek, gabonát és mustot termő földre, kenyeret és szőlőt termő földre.
Isa 36:18 Ne vezessen félre titeket Hiszkija, mondván: "Az Úr majd megment minket!" Vajon megmentették-e a nemzetek istenei a maguk földjét Asszíria királyának kezétől?
Isa 36:19 Hol vannak Emát és Arfád istenei? Hol vannak Szefárvaim istenei? És megmentették-e Szamariát a kezemtől?
Isa 36:20 Ezek közül az országok közül melyiket mentette meg istene a kezemtől, hogy az Úr meg tudná menteni Jeruzsálemet a kezemtől?"
Isa 36:21 De ők hallgattak, és nem feleltek neki egy szót sem, mert a király parancsa ez volt: "Ne feleljetek neki!"
Isa 36:22 Akkor Eljakim, Helkija fia, az udvarnagy, Sebna, az írnok és Joah, Ászáf fia, a főtanácsos bement Hiszkijához megszaggatott ruhában, és jelentették neki a főpohárnok szavait.
Isa 37:1 Történt pedig, hogy Hiszkija király, amikor ezt meghallotta, megszaggatta ruháit, zsákruhába öltözött, és bement az Úr házába.
Isa 37:2 Majd elküldte Eljakim udvarnagyot, Sebna írnokot és a papok véneit zsákruhába öltözve Izajás prófétához, Ámosz fiához.
Isa 37:3 Ezt mondták neki: "Így szól Hiszkija: Szorongatás, fenyítés és gyalázat napja ez a nap; mert a fiak a méhszájig jutottak, de nincs erő a szüléshez.
Isa 37:4 Talán meghallja az Úr, a te Istened a főpohárnok szavait, akit elküldött ura, Asszíria királya, hogy gyalázza az élő Istent; és talán megfenyíti őt az Úr, a te Istened azokért a szavakért, melyeket hallott. Mondj imát a maradékért, amely még megvan!"
Isa 37:5 Amikor eljöttek Hiszkija király szolgái Izajáshoz,
Isa 37:6 így szólt hozzájuk Izajás: "Mondjátok meg uratoknak, így szól az Úr: Ne félj azoktól a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel Asszíria királyának szolgái káromoltak engem.
Isa 37:7 Íme, én egy lelket adok belé, üzenetet fog hallani, és visszatér földjére; majd leterítem őt karddal a saját földjén."
Isa 37:8 Amikor a főpohárnok visszatért, Asszíria királyát Libna ostrománál találta; hallotta ugyanis, hogy eltávozott Lákisból,
Isa 37:9 mivel meghallotta, hogy Tirhakáról, Etiópia királyáról azt beszélik: "Kivonult, hogy harcba szálljon veled." Amikor ezt meghallotta, követeket küldött Hiszkijához, ezzel az üzenettel:
Isa 37:10 "Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Rá ne szedjen téged Istened, akiben bízol, mondván: "Nem kerül Jeruzsálem Asszíria királyának kezébe."
Isa 37:11 Íme, te is hallottad, mit tettek Asszíria királyai minden országgal, kiirtásra szánva őket. Te hogyan menekülnél meg?
Isa 37:12 Vajon megmentették a nemzetek istenei azokat, akiket atyáim elpusztítottak: Gózánt, Háránt, Reszefet és Éden fiait, akik Telasszárban voltak?
Isa 37:13 Hol van Emát királya, Arfád királya, és Szefárvaim, Héna meg Áva városának királya?"
Isa 37:14 Amikor Hiszkija átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta, felment az Úr házába, majd kiterítette az írást Hiszkija az Úr színe előtt.
Isa 37:15 Akkor így imádkozott Hiszkija az Úrhoz:
Isa 37:16 "Seregek Ura, Izrael Istene, aki a kerubok felett ülsz, te vagy az Istene egyedül a föld minden országának, te alkottad az eget és a földet!
Isa 37:17 Hajtsd ide, Uram, füledet, és halld! Nyisd meg, Uram, szemedet és lásd! Halld meg Szanherib minden szavát, melyet üzent, hogy gyalázza az élő Istent!
Isa 37:18 Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai elpusztították a nemzeteket és országaikat,
Isa 37:19 isteneiket pedig tűzre vetették, hiszen azok nem voltak istenek, hanem emberi kéz művei, fa és kő; ezért elpusztíthatták őket.
Isa 37:20 De most, Urunk, Istenünk, szabadíts meg minket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy csak te vagy, Uram, egyedül Isten!"
Isa 37:21 Akkor Izajás, Ámosz fia ezt az üzenetet küldte Hiszkijának: "Így szól az Úr, Izrael Istene: Mivel imádkoztál hozzám Szanherib, Asszíria királya miatt,
Isa 37:22 ez az az ige, amelyet az Úr róla mondott: Megvet téged, gúnyol téged Sion szűz leánya; mögötted fejét rázza Jeruzsálem leánya.
Isa 37:23 Kit gyaláztál és káromoltál? Ki ellen emelted fel hangodat, és emelted magasba a szemed? Izrael Szentje ellen!
Isa 37:24 Szolgáid által gyaláztad az Urat, és azt mondtad: "Sok harci szekeremmel felvonultam a magas hegyekre, a Libanon messzi lejtőire; kivágtam sudár cédrusait, válogatott ciprusfáit, és eljutottam legtávolabbi magaslatára, kerthez hasonló erdejébe.
Isa 37:25 Kutat ástam, és megittam másnak a vizét, és kiszárítottam léptem nyomán Egyiptom minden Nílus-ágát."
Isa 37:26 Talán nem hallottad? Régóta elvégeztem ezt, ősidőktől fogva kigondoltam, és most viszem végbe, hogy elpusztuljanak és romhalmazzá legyenek a megerősített városok.
Isa 37:27 Lakóik erőtlen kézzel megrettentek és megszégyenültek; olyanok lettek, mint a mező növénye, mint a zöld hajtás vagy a háztetők füve, mely megperzselődik a keleti szélben.
Isa 37:28 Tudom, ha felkelsz, és ha leülsz, ha kimégy és ha bejössz, s ha tombolsz ellenem.
Isa 37:29 Mivel tombolsz ellenem, és kevélységed felhatolt fülembe, kampómat az orrodba teszem, és zablámat a szádba, s visszaviszlek azon az úton, amelyen jöttél.
Isa 37:30 Neked pedig ez lesz a jel: Ebben az évben az utótermést eszitek, a második évben is azt, ami még magától terem; de a harmadik évben vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek gyümölcsét!
Isa 37:31 Júda házának megmenekült maradéka ismét gyökeret hajt alul, és gyümölcsöt terem felül.
Isa 37:32 Mert Jeruzsálemből jön ki a maradék, és a megmenekültek Sion hegyéről. A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.
Isa 37:33 Ezért így szól az Úr Asszíria királyáról: Nem jön be ebbe a városba, és nem lő oda nyilat, nem száll szembe vele pajzzsal, és nem emel ellene sáncot.
Isa 37:34 Az úton, amelyen jött, visszatér, és ebbe a városba nem jön be, -- mondja az Úr. --
Isa 37:35 Megoltalmazom ezt a várost, hogy megszabadítsam, önmagamért és szolgámért, Dávidért."
Isa 37:36 Akkor kivonult az Úr angyala, és lesújtott az asszírok táborában száznyolcvanötezer emberre. Amikor kora reggel fölkeltek, íme, azok mind holttestek, halottak voltak.
Isa 37:37 Erre felkerekedett Szanherib, Asszíria királya, elment és visszatért, s ezután Ninivében lakott.
Isa 37:38 Történt pedig, hogy amikor leborult istenének, Neszroknak templomában, fiai, Adramelek és Száraszár lesújtottak rá karddal, majd elmenekültek Ararát földjére. Utána fia, Asszarhaddon lett a király.
Isa 38:1 Azokban a napokban Hiszkija halálosan megbetegedett. Akkor bement hozzá Izajás próféta, Ámosz fia, és azt mondta neki: "Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!"
Isa 38:2 Erre Hiszkija a fal felé fordította arcát, és imádkozott az Úrhoz.
Isa 38:3 Ezt mondta: "Ó, Uram, emlékezzél meg, kérlek, arról, hogy hűséggel és egész szívvel jártam színed előtt, és azt tettem, ami jó a te szemedben!" És sírt Hiszkija, hangos sírással.
Isa 38:4 Ekkor szólt az Úr szava Izajáshoz:
Isa 38:5 "Menj, és mondd meg Hiszkijának: "Így szól az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet; íme, megtoldom napjaidat tizenöt évvel.
Isa 38:6 Asszíria királyának kezétől megmentelek téged és ezt a várost, és megoltalmazom ezt a várost."
Isa 38:7 Ez lesz számodra a jel az Úrtól, hogy teljesíti az Úr azt az igét, amelyet mondott:
Isa 38:8 Íme, visszahúzom az árnyékot azokon a fokokon, amelyeken már túlhaladt Ácház napóráján, és visszatérítem a napot tíz fokkal." Vissza is tért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már túlhaladt az árnyék.
Isa 38:9 Hiszkijának, Júda királyának írása, amikor beteg volt, és felgyógyult betegségéből:
Isa 38:10 "Így szóltam én: Napjaim közepén kell elmennem az alvilág kapuiba, megfosztva hátralevő éveimtől!
Isa 38:11 Azt mondtam: Nem látom az Urat az élők földjén, nem látok többé embert a világ lakói között.
Isa 38:12 Hajlékomat felszedték és elvitték tőlem, mint a pásztorok sátrát. Összegöngyöli, mint a takács, életemet, a fonalról levág engem. Nappaltól éjszakáig végzel velem.
Isa 38:13 Elterülve fekszem reggelig; mint az oroszlán, úgy töri össze minden csontomat. Nappaltól éjszakáig végzel velem.
Isa 38:14 Mint fecskefióka, úgy csipogok, nyögök, mint a galamb; szemem bágyadtan tekint a magasba. Uram, erőszakot szenvedek, felelj értem!
Isa 38:15 Mit szóljak? És mit mond majd nekem? Ő cselekedett! Minden évemen át lelkem keserűségében járok.
Isa 38:16 Uram, benned remél a szívem; hadd éljen a lelkem, gyógyíts meg, és éltess engem!
Isa 38:17 Íme, javamra válik legkeserűbb keservem; hiszen te megmentetted lelkemet az enyészet vermétől, mivel hátad mögé dobtad minden vétkemet.
Isa 38:18 Mert nem az alvilág magasztal téged, és a halál sem dicsőít; akik a sírgödörbe szállnak, nem remélnek hűségedben.
Isa 38:19 Az élő, csak az élő magasztal téged, ahogyan ma én is; az apa a fiaival ismertesse meg hűségedet!
Isa 38:20 Az Úr kész megszabadítani engem, hogy dalainkat citerával kísérhessük életünknek minden napján az Úr házában."
Isa 38:21 Akkor meghagyta Izajás, hogy hozzanak egy csomó préselt fügét, és kenjék rá a kelevényre, akkor életben marad.
Isa 38:22 Erre így szólt Hiszkija: "Mi lesz a jele, hogy föl fogok menni az Úr házába?"
Isa 39:1 Abban az időben Merodák-Baladán, Baladán fia, Babilon királya levelet és ajándékot küldött Hiszkijának, mert meghallotta, hogy beteg volt és felgyógyult.
Isa 39:2 Megörült azoknak Hiszkija, és megmutatta nekik kincstárát, az ezüstöt és az aranyat, az illatszereket meg a finom olajat, egész fegyvertárát és mindazt, ami raktáraiban található volt. Nem volt semmi a házában és egész királyságában, amit meg ne mutatott volna nekik Hiszkija.
Isa 39:3 Ekkor bement Izajás próféta Hiszkija királyhoz, és így szólt hozzá: "Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád?" Hiszkija azt felelte: "Messzi földről jöttek hozzám, Babilonból."
Isa 39:4 Erre ő azt kérdezte: "Mit láttak a házadban?" Hiszkija így felelt: "Mindent láttak, ami házamban van; nincs semmi a kincstáraimban, amit meg ne mutattam volna nekik."
Isa 39:5 Erre így szólt Izajás Hiszkijához: "Halld a Seregek Urának szavát!
Isa 39:6 Íme, jönnek napok, amikor elviszik Babilonba mindazt, ami házadban van, és amit atyáid felhalmoztak mind a mai napig. Nem marad meg semmi -- mondja az Úr. --
Isa 39:7 Még fiaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, egyeseket elvisznek, és udvari szolgák lesznek Babilon királyának a palotájában."
Isa 39:8 Azt mondta erre Hiszkija Izajásnak: "Jó az Úr szava, amelyet mondtál." Azt gondolta ugyanis: "Az én napjaimban béke és biztonság lesz."
Isa 40:1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! -- mondja a ti Istenetek.
Isa 40:2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és kiáltsátok neki, hogy letelt szolgálata, letörlesztette bűnét, hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől minden vétkéért!
Isa 40:3 Egy hang kiált: "Készítsétek a pusztában az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek!
Isa 40:4 Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá!
Isa 40:5 Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt. Bizony, az Úr szája szólt."
Isa 40:6 Egy hang szól: "Kiálts!" És mondtam: "Mit kiáltsak?" Minden test csak fű, és minden szépsége olyan, mint a mező virága.
Isa 40:7 Elszárad a fű, elhervad a virág, ha az Úr lehelete ráfúj. Valóban csak fű a nép.
Isa 40:8 Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava megmarad örökre.
Isa 40:9 Magas hegyre menj föl, te, aki jó hírt viszel Sionnak! Emeld fel erősen hangodat, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek! Emeld fel, ne félj! Mondd Júda városainak: "Íme, a ti Istenetek!
Isa 40:10 Íme, az Úristen hatalommal jön, és karja uralkodik; íme, fizetsége vele van, és szerzeménye a színe előtt.
Isa 40:11 Mint pásztor, legelteti nyáját, karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi, az anyajuhokat gondosan vezeti."
Isa 40:12 Ki mérte meg markával a vizet, és az eget arasszal ki mérte fel? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki mérte le mérlegen a hegyeket, és a dombokat mérlegserpenyőben?
Isa 40:13 Ki irányította az Úr lelkét, vagy ki volt tanácsadója, aki oktatta őt?
Isa 40:14 Kivel tanácskozott, ki világosította fel, és ki tanította őt az igazság ösvényére? Ki tanította tudományra, és az okosság útjára ki oktatta?
Isa 40:15 Íme, a nemzetek olyanok, mint vízcsepp a vödrön, és mint porszem a mérlegserpenyőn, annyit érnek; íme, a szigetek, mint a por, annyit nyomnak.
Isa 40:16 A Libanon nem elég a tűzgyújtásra, és vadállata nem elég az égőáldozathoz.
Isa 40:17 A nemzetek mind, mint a semmi, olyanok előtte, üres semmiségnek számítanak neki.
Isa 40:18 Kihez hasonlíthatnátok Istent, vagy milyen képmást készíthetnétek róla?
Isa 40:19 A bálványszobrot mesterember önti, ötvös vonja be arannyal, és olvaszt rá ezüstláncokat.
Isa 40:20 Aki túl szegény az adományhoz, nem korhadó fát választ, és hozzáértő mestert keres magának, hogy bálványszobrot készítsen, amely nem inog meg.
Isa 40:21 Vajon nem tudjátok, nem halljátok? Nem hirdették kezdettől fogva nektek? Nem értettétek meg a föld alapjait?
Isa 40:22 Az, aki a földkorong felett trónol, melynek lakói olyanok, mint a sáskák; aki kiteríti, mint a fátylat, az eget, és kifeszíti, mint a sátrat lakóhelyül;
Isa 40:23 aki a fejedelmeket megsemmisíti, a föld bíráit a semmivel teszi egyenlővé;
Isa 40:24 amikor még el sem ültették, el sem vetették őket, és még gyökeret sem vert törzsük a földben, máris rájuk fúj, és kiszáradnak, és a szélvész, mint a pelyvát, elsodorja őket.
Isa 40:25 "Kihez hasonlíthatnátok engem, hogy egyenlő volnék vele?" -- mondja a Szent.
Isa 40:26 Emeljétek a magasba szemeteket, és nézzétek: ki teremtette ezeket? Aki előhozza szám szerint seregüket, és mindnyájukat nevén szólítja; nagy ereje és erős hatalma miatt egyikük sem marad el.
Isa 40:27 Miért mondod, Jákob, és miért szólsz így, Izrael: "Rejtve van utam az Úr előtt, és Istenem figyelmét igazságom elkerüli"?
Isa 40:28 Vajon nem tudod? Vagy nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határait teremtette. Nem fárad el, és nem lankad el, bölcsessége kifürkészhetetlen.
Isa 40:29 Erőt ad a fáradtnak, és az erőtlennek megsokasítja erejét.
Isa 40:30 Elfáradhatnak a fiatalok, és ellankadhatnak, s az ifjak is megbotolva eleshetnek;
Isa 40:31 de akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.
Isa 41:1 Hallgassatok rám, szigetek, és a népek kapjanak új erőre! Lépjenek elő, aztán beszéljenek, szálljunk perbe egymással!
Isa 41:2 Ki támasztotta kelet felől azt, akinek léptét győzelem kíséri? Kiszolgáltatja színe előtt a nemzeteket, és királyokat vet alá neki; mint a por, olyanná teszi őket kardja, mint elfújt pelyva, olyanná az íja.
Isa 41:3 Üldözi őket, zavartalanul halad előre, lába alig éri az ösvényt.
Isa 41:4 Ki tette és művelte ezt? Ki hívta a nemzedékeket kezdettől fogva? Én, az Úr, az első, de az utolsókkal is én vagyok.
Isa 41:5 Látják a szigetek, és félnek, a föld végei megremegnek, közelednek és összejönnek.
Isa 41:6 Egyik a másikat segíti, és azt mondja testvérének: "Légy erős!"
Isa 41:7 Bátorítja kovács az ötvöst, a kalapáccsal dolgozó azt, aki az üllőt veri; azt mondja a forrasztásról: "Jó lesz!", és megerősíti szegekkel, hogy ne inogjon.
Isa 41:8 De te, Izrael, az én szolgám, Jákob, akit kiválasztottalak, barátomnak, Ábrahámnak ivadéka,
Isa 41:9 te, akit magamhoz ragadtalak a föld végéről, és legtávolabbi sarkából hívtalak el, s azt mondtam neked: "Szolgám vagy, kiválasztottalak, és nem vetlek el téged",
Isa 41:10 ne félj, mert én veled vagyok! Ne tekintgess semerre, mert én vagyok a te Istened! Megerősítelek és megsegítelek, s támogatlak téged szabadító jobbommal.
Isa 41:11 Íme, szégyen és gyalázat éri mindazokat, akik ellened küzdenek; semmivé lesznek és elvesznek, akik veled perbe szállnak.
Isa 41:12 Keresed majd, de nem találod azokat, akik veled civakodnak; semmivé lesznek és megsemmisülnek, akik ellened harcolnak.
Isa 41:13 Mert én vagyok az Úr, a te Istened, aki megragadom jobbodat, és így szólok hozzád: "Ne félj, én megsegítelek!
Isa 41:14 Ne félj, te férgecske, Jákob, te kis bogár, Izrael! Én megsegítelek", -- mondja az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje. --
Isa 41:15 Íme, cséplőszánná teszlek téged, új és éles fogú cséplőhengerré. Hegyeket csépelsz és törsz össze, halmokat zúzol pozdorjává.
Isa 41:16 Feldobod őket, és a szél elviszi, a szélvihar szétszórja őket. Te pedig ujjongsz majd az Úrban, és Izrael Szentjében dicsekszel.
Isa 41:17 A szegények és a szűkölködők vizet keresnek, de nincs, nyelvük a szomjúságtól kiszárad. Én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket.
Isa 41:18 Folyókat fakasztok a kopár dombokon, és a völgyek közepén forrásokat; a sivatagot bővizű tóvá teszem, és a kiaszott földet vizek forrásává.
Isa 41:19 A sivatagban cédrust növesztek, akácot, mirtuszt és olajfát; a pusztában fenyőt ültetek, szilfát és ciprust egymás mellé,
Isa 41:20 hogy lássák és megtudják, megfontolják és mindjárt megértsék: az Úr keze művelte ezt, és Izrael Szentje teremtette.
Isa 41:21 Terjesszétek elő ügyeteket! -- mondja az Úr. -- Adjátok elő érveiteket! -- mondja Jákob királya. --
Isa 41:22 Adják elő és hirdessék nekünk, ami történni fog! A korábbi dolgokat hirdessétek, amint voltak, hadd szívleljük meg, és hadd tudjuk meg a végüket; vagy a jövendőt tudassátok velünk!
Isa 41:23 Hirdessétek, ami a jövőben következik, hadd tudjuk meg, hogy istenek vagytok! Tegyetek jót, vagy akár rosszat is, hadd vegyük észre, és lássuk együtt!
Isa 41:24 Íme, ti semmik vagytok, és művetek semmiség; utálat, ha valaki titeket választ!
Isa 41:25 Észak felől támasztottam, és eljött, napkeletről nevén szólítottam; eltiporja a helytartókat, mint az agyagot, ahogyan a fazekas a sarat tapossa.
Isa 41:26 Ki hirdette kezdettől fogva, hogy tudjuk, és régóta, hogy azt mondjuk: "Igaz?" Senki sem hirdette, senki sem tudatta, senki sem hallotta beszédeiteket.
Isa 41:27 Elsőként én mondtam Sionnak: Íme, itt vannak! És Jeruzsálemnek én adtam azt, aki örömhírt vitt.
Isa 41:28 Láttam, hogy senki sincs, egy sincs ezek között, aki tanácsot adna, és ha megkérdezném, egy szót is felelne.
Isa 41:29 Íme, ők mind semmik, semmiségek a tetteik; szél és hiábavalóság a bálványaik.
Isa 42:1 Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet, igazságot visz majd a nemzeteknek.
Isa 42:2 Nem kiált, nem emeli fel hangját, és nem hallatja az utcán.
Isa 42:3 A megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el; hűségesen visz igazságot.
Isa 42:4 Nem alszik ki, és nem roppan össze, míg igazságot nem tesz a földön; és tanítására várnak a szigetek.
Isa 42:5 Ezt mondja az Isten, az Úr, aki az eget teremtette és kifeszítette, aki megszilárdította a földet, és ami belőle sarjad; aki leheletet ad a rajta levő népnek, és lelket a rajta járóknak:
Isa 42:6 "Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban, és fogom a kezedet; megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek, a nemzetek világosságává,
Isa 42:7 hogy megnyisd a vakok szemét, kihozd a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétségben ülőket.
Isa 42:8 Én vagyok az Úr, ez az én nevem; és dicsőségemet nem adom másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.
Isa 42:9 A régebbi dolgok, íme, elérkeztek; most újakat hirdetek: mielőtt kisarjadnának, tudatom veletek."
Isa 42:10 Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretét a föld végéről, ti, akik a tengerre szálltok, s mindazok, amik azt betöltik, a szigetek és azok lakói!
Isa 42:11 Zengjen a puszta és városai, a falvak, ahol Kedár lakik; ujjongjanak a kőszikla lakói, a hegyek tetejéről kiáltsanak!
Isa 42:12 Adjanak az Úrnak dicsőséget, és dicséretét a szigeteken hirdessék!
Isa 42:13 Az Úr, mint a hős, kivonul, mint harcos, felszítja indulatát; felrivall és csatakiáltást hallat, ellenségei felett diadalmaskodik.
Isa 42:14 "Régóta hallgattam, némán türtőztettem magam; de most nyögök, mint a szülő asszony, zihálok és lihegek egyszerre.
Isa 42:15 Pusztává teszek hegyeket és halmokat, minden füvüket kiszárítom; szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszárítok.
Isa 42:16 Vakokat vezetek olyan úton, melyet nem ismernek, és ismeretlen ösvényeken járatom őket; a sötétséget világossággá teszem előttük, és a göröngyös helyeket egyenessé. Ezeket a dolgokat teszem velük, és nem hagyom el őket."
Isa 42:17 Meghátrálnak és csúfosan megszégyenülnek, akik a bálványban bíznak; akik így szólnak az öntött szobrokhoz: "Ti vagytok a mi isteneink."
Isa 42:18 Süketek, halljatok! Vakok, nézzetek és lássatok!
Isa 42:19 Ki vak, ha nem az én szolgám? Ki olyan süket, mint követem, akit küldök? Ki olyan vak, mint megbízottam, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
Isa 42:20 Sokat láttál, de nem ügyelsz rá; nyitva van a füled, de nem hallasz.
Isa 42:21 Úgy tetszett az Úrnak igazsága miatt, hogy naggyá és magasztossá tegye a tanítást.
Isa 42:22 De kirabolt és kifosztott nép ez: megbilincselték a börtönökben mindnyájukat, és fogházakba dugták; prédává lettek, és nincs megmentő, zsákmánnyá, és nincs, aki azt mondja: "Add vissza!"
Isa 42:23 Ki fogja fel ezt fülével közületek, ki figyel, és hallja meg a jövendő dolgokat?
Isa 42:24 Ki adta zsákmányul Jákobot, és Izraelt a prédálóknak? Nemde az Úr, aki ellen vétkeztünk? Nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására.
Isa 42:25 Ezért kiöntötte rá haragjának hevét és a kemény harcot; lángra lobbantotta körben, de ő nem értette meg, felgyújtotta őt, de nem szívlelte meg.
Isa 43:1 Most pedig így szól az Úr, a te teremtőd, Jákob, és a te formálód, Izrael: "Ne félj, mert megváltottalak! Neveden szólítottalak, az enyém vagy.
Isa 43:2 Ha átkelsz a vizeken, én veled vagyok, és ha a folyókon, azok nem borítanak el; ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg téged.
Isa 43:3 Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izrael Szentje, a te szabadítód; odaadtam érted váltságul Egyiptomot, Etiópiát és Sábát helyetted.
Isa 43:4 Mert drága vagy szememben, becses vagy, és én szeretlek téged, azért embereket adok oda helyetted, és népeket az életedért.
Isa 43:5 Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről elhozom ivadékaidat, és napnyugatról is összegyűjtelek.
Isa 43:6 Azt mondom északnak: "Add ide!", és délnek: "Ne tartsd vissza, hozd ide fiaimat a távolból, és leányaimat a föld végéről;
Isa 43:7 mindenkit, aki nevemet viseli, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam!"
Isa 43:8 Hozd ki a népet, amely vak, pedig van szeme, és akik süketek, pedig van fülük!
Isa 43:9 Minden nemzet gyűljön egybe, és jöjjenek össze a népek! Ki hirdeti ezt közülük, és a régebbi dolgokat ki tudatja velünk? Állítsák elő tanúikat, igazolják magukat, hogy akik hallják, hadd mondják: "Igaz!"
Isa 43:10 Ti vagytok az én tanúim -- mondja az Úr --, és az én szolgám, akit kiválasztottam, hogy megtudjátok, és higgyetek nekem, s megértsétek, hogy én vagyok az: előttem nem formáltatott isten, és utánam sem lesz.
Isa 43:11 Én, én vagyok az Úr, és nincs rajtam kívül szabadító.
Isa 43:12 Én hirdettem, és hoztam szabadulást, én adtam tudtul, és nem volt köztetek más. Ti vagytok az én tanúim -- mondja az Úr --, hogy én Isten vagyok.
Isa 43:13 Ezután is én leszek az; és nincs, aki kezemből kiragadhatna. Ha cselekszem, ki háríthatja el?"
Isa 43:14 Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izrael Szentje: "Értetek küldök Babilonba, leverem az összes zárat, és a káldeaiakat, akik hajóikkal dicsekednek.
Isa 43:15 Én vagyok az Úr, a ti Szentetek, Izrael teremtője, a ti királyotok."
Isa 43:16 Így szól az Úr, aki utat készített a tengerben, és a hatalmas vizekben ösvényt;
Isa 43:17 aki kihozott kocsit és lovat, hadsereget és hőst, akik együtt fekszenek, nem kelnek fel többé, kialudtak, mint a mécsbél, és elhamvadtak:
Isa 43:18 "Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek!
Isa 43:19 Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok? Igen, utat készítek a sivatagban, és a pusztában folyókat.
Isa 43:20 Dicsőít majd engem a mező vadja, a sakálok és a struccmadarak, mert vizet adtam a sivatagban, folyókat a pusztában, hogy megitassam népemet, az én választottamat.
Isa 43:21 A nép, melyet magamnak formáltam, dicséretemet hirdeti majd.
Isa 43:22 De nem engem hívtál, Jákob, és nem értem fáradoztál, Izrael.
Isa 43:23 Nem hoztál nekem bárányt égőáldozatul, sem véresáldozataiddal nem tiszteltél engem; nem terheltelek meg ételáldozattal, és nem fárasztottalak tömjénáldozattal.
Isa 43:24 Nem vettél nekem pénzért illatos nádat, és véresáldozataid hájával nem lakattál jól engem; de megterheltél engem vétkeiddel, fárasztottál bűneiddel.
Isa 43:25 Én, én vagyok az, aki eltörlöm gonoszságaidat önmagamért, és vétkeidre nem emlékezem.
Isa 43:26 Emlékeztess engem, folytassunk pert együtt: beszélj te, hogy igazold magad!
Isa 43:27 Ősatyád vétkezett, és közbenjáróid elpártoltak tőlem.
Isa 43:28 Ezért megfosztottam szentségüktől a szentély fejedelmeit; pusztulásra adtam Jákobot, és Izraelt gyalázatra."
Isa 44:1 Most pedig halld, Jákob, én szolgám, Izrael, akit kiválasztottam!
Isa 44:2 Így szól az Úr, a te alkotód, aki formált téged az anyaméhtől fogva, és segít téged: "Ne félj, szolgám, Jákob, Jesurun, akit kiválasztottam!
Isa 44:3 Mert vizet árasztok a szomjas földre, és patakokat a szárazra; kiárasztom lelkemet ivadékaidra, és áldásomat sarjaidra.
Isa 44:4 Sarjadoznak majd a fű között, mint fűzfák a vízfolyások mellett.
Isa 44:5 Az egyik így szól: "Én az Úré vagyok", a másik meg Jákob nevével nevezi magát; az pedig kezébe írja: "Az Úré", és Izrael nevéről kap nevet."
Isa 44:6 Így szól az Úr, Izrael királya és megváltója, a Seregek Ura: "Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó, rajtam kívül nincs Isten.
Isa 44:7 Ki olyan, mint én? Kiáltson, hirdesse és adja elő nekem, ami azóta volt, hogy megalapítottam az ősi népet; és a jövendőt, ami következik, hirdesse nekünk!
Isa 44:8 Ne rettegjetek, és ne féljetek! Nemde régóta tudtul adtam neked, és hirdettem? Ti vagytok az én tanúim. Van-e Isten rajtam kívül? Vagy kőszikla? Nem tudok róla.
Isa 44:9 A bálványok alkotói mind semmik, és kedvenceik nem használnak semmit. Ők a tanúik, hogy nem látnak és nem értenek, ezért szégyent vallanak.
Isa 44:10 Ki formált istent, és öntött bálványszobrot, mely nem használ?
Isa 44:11 Íme, annak társai mind szégyent vallanak, mert a mesterek is emberek közül valók. Gyűljenek össze mindnyájan, álljanak elő! Megrettennek majd, és szégyent vallanak együtt.
Isa 44:12 A kovácsmesten fáradozik, és az izzó szénnél dolgozik, kalapáccsal formálja művét, és megmunkálja erős karjával; meg is éhezik, és elhagyja ereje, nem iszik vizet, és elfárad.
Isa 44:13 Az ácsmesten kifeszíti a mérőzsinórt, jelet húz körben rajzszerszámával; gyaluval készíti művét, és körzővel megrajzolja; elkészíti, mint férfi képmását, mint szép embert, hogy házban lakjék.
Isa 44:14 Cédrusfákat vág ki magának, és veszi a tölgyet vagy a terebintfát, melyet az erdő fái között nevelt magának; lucfenyőt ültet, melyet az eső felnövel.
Isa 44:15 Tüzelője lesz az embernek: vesz belőle, hogy melegedjék, meg is gyújtja, és kenyeret süt. Istent is csinál, és leborul, bálványt készít belőle, és meghajol előtte.
Isa 44:16 Felét elégeti tűzben, felén húst süt, megeszi a sültet, és jóllakik; fel is melegszik, és így szól: "De jól megmelegedtem! Érzem a tüzet!"
Isa 44:17 A maradékából pedig istent készít, bálványt magának, meghajol és leborul előtte, könyörög hozzá, és így szól: "Ments meg engem, mert te vagy az én istenem!"
Isa 44:18 Nem tudják és nem látják be, mert szemük leragadt, hogy ne lásson, és ne értsen a szívük.
Isa 44:19 Nem fontolják meg szívükkel, nincs tudásuk és belátásuk, hogy így szólnának: "Felét elégettem tűzben, parazsán kenyeret is sütöttem, sütök húst is, és megeszem; a maradékából pedig undok bálványt készítek, és egy fatuskó előtt hajolok meg."
Isa 44:20 Hamu a tápláléka, szíve csalatkozik, félrevezeti őt; nem menti meg lelkét, és nem mondja: "Nemde hazugság van a jobbomon?"
Isa 44:21 Emlékezz ezekre, Jákob, és Izrael, mert szolgám vagy! Én formáltalak, az én szolgám vagy, Izrael, nem feledkezem meg rólad.
Isa 44:22 Eltöröltem, mint a felleget, gonoszságaidat, és mint a felhőt, vétkeidet. Térj vissza hozzám, mert megváltottalak!
Isa 44:23 Ujjongjatok, egek, mert az Úr cselekedett, kiáltsatok, földnek mélységei! Ujjongásban törjetek ki, hegyek, erdő és minden fa benne! Mert megváltotta az Úr Jákobot, és Izraelben fog megdicsőülni.
Isa 44:24 Így szól az Úr, a te megváltód, aki formált téged az anyaméhtől fogva: "Én vagyok az Úr, aki alkottam mindent, aki egyedül feszítettem ki az eget, és szilárdítottam meg a földet; ki volt velem?
Isa 44:25 Meghiúsítom a fecsegők jeleit, és a jósokat bolonddá teszem; meghátrálásra kényszerítem a bölcseket, és tudományukat balgasággá teszem.
Isa 44:26 Valóra váltom szolgám szavát, és követeim tervét beteljesítem. Azt mondom Jeruzsálemnek: "Lakottá leszel", és Júda városainak: "Felépültök", s romjait helyreállítom.
Isa 44:27 Azt mondom a mély tengernek: "Apadj ki! Folyóidat pedig kiszárítom."
Isa 44:28 Azt mondom Círusznak: "Pásztorom, aki minden kívánságomat teljesíti." Azt mondom Jeruzsálemnek: "Felépülsz", és a templomnak: "Lerakják alapjaidat.""
Isa 45:1 Így szól az Úr felkentjéről, Círuszról: "Megfogtam jobbját, hogy nemzeteket hódoltassak meg előtte, és királyok derekán oldom meg az övet, hogy ajtókat nyissak meg előtte, és kapuk ne maradjanak zárva.
Isa 45:2 Én előtted megyek, és a hegyeket elegyengetem; ércajtókat török össze, és vaszárakat verek le.
Isa 45:3 Neked adom a sötétség kincseit és a rejtekhelyek drágaságait, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki neveden szólítottalak, Izrael Istene.
Isa 45:4 Szolgámért, Jákobért, és Izraelért, választottamért szólítottalak neveden, nevet adok neked, noha nem ismertél.
Isa 45:5 Én vagyok az Úr, és nincs más, rajtam kívül nincs Isten! Felövezlek téged, noha nem ismertél,
Isa 45:6 hogy megtudják napkelettől napnyugatig: senki sincs rajtam kívül, én vagyok az Úr, és nincs más!
Isa 45:7 Én alkotok világosságot, és teremtek sötétséget, én szerzek jólétet, és teremtek bajt; én, az Úr, cselekszem mindezeket.
Isa 45:8 Harmatozzatok, egek, felülről, és a felhők hullassanak igazságot! Nyíljék meg a föld, teremjen szabadulást, és igazság sarjadjon vele! Én, az Úr, teremtettem azt."
Isa 45:9 Jaj annak, aki perbe száll formálójával, noha csak cserép a föld cserepei között! Mondhatja-e formálójának az agyag: "Mit csinálsz?", vagy a mű: "Nincs ügyes kezed"?
Isa 45:10 Jaj annak, aki azt mondja az apának: "Miért nemzel?", s az asszonynak: "Miért szülsz?!"
Isa 45:11 Így szól az Úr, Izrael Szentje és formálója: "A jövendőt kérdezitek tőlem fiaimról, és kezem művéről parancsoltok nekem?
Isa 45:12 Én alkottam a földet, és az embert rajta én teremtettem; az én kezem feszítette ki az eget, és minden seregének én parancsoltam.
Isa 45:13 Én támasztottam őt igazságban, és minden útját én egyengetem; ő építi fel városomat, és foglyaimat ő bocsátja el, nem vételárért és nem ajándékért", -- mondja a Seregek Ura.
Isa 45:14 Így szól az Úr: "Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége és a sábaiak, szálas termetű férfiak hozzád vonulnak, s a tieid lesznek, utánad mennek, bilincsbe verve vonulnak; feléd borulnak le, hozzád könyörögnek: "Csak benned van Isten, és nincs más, nem létezik más Isten!""
Isa 45:15 Valóban, rejtőző Isten vagy te, Izrael Istene, szabadító!
Isa 45:16 Megszégyenülnek és szégyent vallanak mindnyájan, egyaránt gyalázatra jutnak a bálványok készítői.
Isa 45:17 Izrael megszabadul az Úr által, örökké tartó szabadulással; nem szégyenültök meg és nem vallotok szégyent soha, soha többé!
Isa 45:18 Mert így szól az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta és megalkotta, ő, aki megalapozta, és nem pusztaságnak teremtette, hanem azért formálta, hogy lakjanak rajta: "Én vagyok az Úr, és nincs más.
Isa 45:19 Nem a rejtekben szóltam, a földnek egy sötét helyén; nem mondtam Jákob ivadékának: "Hiába kerestek!" Én, az Úr, igazat beszélek, igazságot hirdetek.
Isa 45:20 Gyűljetek össze és jöjjetek, lépjetek ide együtt, akik a nemzetek közül megmenekültetek! Oktalanok, akik bálványuk fáját hordozzák, és olyan istenhez könyörögnek, aki nem szabadít meg.
Isa 45:21 Hirdessétek és adjátok elő, tanácskozzatok is egymással! Ki adta tudtul ezt kezdettől fogva? Ki hirdette régóta? Nemde én, az Úr? Nincs más Isten rajtam kívül, igaz és szabadító Isten nincs kívülem.
Isa 45:22 Forduljatok hozzám, és megszabadultok, a földnek határai mind, mert én vagyok az Isten, és nincs más!
Isa 45:23 Önmagamra esküdtem, igazság jött ki számból, szó, amely nem tér vissza: előttem hajlik meg minden térd, énrám esküszik minden nyelv."
Isa 45:24 Azt mondják: "Csak az Úrban van igazság és erő!" Hozzá jönnek és megszégyenülnek mind, akik pereltek vele.
Isa 45:25 Az Úrban lesz igazzá és dicsekszik Izrael minden ivadéka.
Isa 46:1 Térdre roskad Bél, meggörnyed Nábó, szobraik állatokra és barmokra kerülnek; terheiteket hordozzák, teher az a kimerült állatoknak.
Isa 46:2 Meggörnyednek, térdre roskadnak együttesen, nem tudják megmenteni a terhet, és maguk is a fogságba mennek.
Isa 46:3 Hallgassatok rám, Jákob háza, és Izrael házának egész maradéka, ti, akiket hordozlak az anyaméhtől kezdve, akiket viszlek anyátok méhétől fogva!
Isa 46:4 Öregségtekig én ugyanaz vagyok, és idős korotokig én hordozlak; én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, és mentelek meg.
Isa 46:5 Kihez hasonlíthatnátok engem, és kivel vethetnétek egybe? Kihez mérhetnétek engem, hogy hasonlók lennénk?
Isa 46:6 Akik kiöntik az aranyat az erszényből, és akik ezüstöt mérnek a mérlegen, aranyművest fogadnak, hogy istent csináljon belőle, meghajolnak és leborulnak.
Isa 46:7 Vállukra veszik, hordozzák, és leteszik a helyére, az pedig áll, nem mozdul helyéről; még ha kiált is hozzá valaki, akkor sem válaszol, szorongatásából nem menti meg őt.
Isa 46:8 Emlékezzetek erre, és szégyenkezzetek; vegyétek szívetekre, ti hűtlenek!
Isa 46:9 Emlékezzetek a korábbi dolgokra az ősidőktől fogva, mert én vagyok az Isten, és nincs más, Isten vagyok, és nincs olyan, mint én!
Isa 46:10 Hirdetem kezdettől a végső dolgokat, és régtől fogva azt, ami még nem történt meg. Így szólok: "Tervem megvalósul, és ami tetszik nekem, mindent megteszek."
Isa 46:11 Hívok napkeletről egy ragadozó madarat, messze földről egy tervemnek megfelelő férfit. Szóltam, és be is teljesítem, kigondoltam, és meg is teszem.
Isa 46:12 Hallgassatok rám, keményszívűek, akik messze vagytok az igazságtól!
Isa 46:13 Közel hoztam igazságomat, nincsen messze, és szabadításom nem késlekedik; szabadítást adok a Sionon, és dicsőségemet Izraelnek.
Isa 47:1 Szállj le, és ülj a porba, Babilon szűz leánya! Ülj le a földre, nincs trónus, káldeaiak leánya! Mert nem hívnak téged többé elpuhultnak és kényesnek.
Isa 47:2 Fogd a kézimalmot, és őrölj lisztet! Vedd le fátyladat, emeld fel uszályodat, fedd fel combodat, kelj át folyókon!
Isa 47:3 Táruljon fel meztelenséged, és legyen láthatóvá szégyened! "Bosszút állok, és nem kímélek senkit"
Isa 47:4 -- mondja a mi megváltónk, Seregek Ura az ő neve, Izrael Szentje.
Isa 47:5 Ülj csendben, és menj a sötétbe, káldeaiak leánya, mert nem hívnak téged többé országok úrnőjének!
Isa 47:6 Megharagudtam népemre, megfosztottam szentségétől örökségemet, és kezedbe adtam őket; nem gyakoroltál velük irgalmat, az öregre is ráraktad súlyos igádat.
Isa 47:7 Azt mondtad: "Örökké úrnő leszek!" Nem szívlelted meg ezeket, nem gondoltál a végére.
Isa 47:8 De most halld ezt, te elpuhult, aki biztonságban laksz, és azt mondod szívedben: "Én vagyok, és rajtam kívül nincs más; nem fogok özvegyen lakni, és nem ismerem a gyermektelenséget!"
Isa 47:9 Elér majd téged mind a kettő, hirtelen, egyetlen napon: a gyermektelenség és özvegység; egy szempillantás alatt elérnek téged, hiába sok varázslatod, és varázsigéid nagy ereje.
Isa 47:10 Gonoszságodban bíztál, és azt mondtad: "Nincs senki, aki látna engem." Bölcsességed és tudományod vezetett félre téged, hogy azt mondd szívedben: "Én vagyok, és rajtam kívül nincs más."
Isa 47:11 Elér majd téged a baj, nem tudod elhárítani, és rád szakad a veszedelem, nem bírod elfordítani; elér téged egy szempillantás alatt a pusztulás, melyet nem ismersz.
Isa 47:12 Állj elő hát varázsigéiddel és sok varázslatoddal, melyekkel ifjúkorod óta vesződtél! Hátha hasznot húzhatsz, hátha félelmet keltesz.
Isa 47:13 Kimerültél sok tervedben; álljanak hát elő, és szabadítsanak meg téged, akik az eget vizsgálják, akik a csillagokat nézik, és tudtul adják minden újholdkor, mi történik majd veled!
Isa 47:14 Íme, olyanok lettek, mint a tarló, tűz égeti el őket, nem mentik meg életüket a láng hatalmából; nem parázs az, melynél melegedhetnének, nem tűzhely, hogy előtte ülhetnének.
Isa 47:15 Így jársz azokkal, akikkel vesződtél, akikkel ifjúkorod óta kereskedtél; mindegyik a maga útján tévelyeg, nincs, aki megszabadítson téged.
Isa 48:1 Halljátok ezt, Jákob háza, akik Izrael nevét viselitek, és Júda bensejéből származtok; akik az Úr nevére esküsztök, és Izrael Istenét emlegetitek, de nem hűségben és nem igazságban!
Isa 48:2 Bizony, a szent városról kapták nevüket, és Izrael Istenére támaszkodnak: Seregek Ura az ő neve.
Isa 48:3 A korábbi dolgokat régóta hirdettem, számból jöttek ki, és tudattam azokat; egy szempillantás alatt megtettem, és bekövetkeztek.
Isa 48:4 Mert tudtam, hogy megátalkodott vagy, vasinakból van a nyakad, és a homlokod ércből,
Isa 48:5 ezért hirdettem neked régóta, mielőtt bekövetkezett, tudattam veled, hogy ne mondhasd: "Bálványom tette ezeket, faragott és öntött szobrom parancsolta meg."
Isa 48:6 Amit hallottál, lásd mindazt! És ti nem hirdetitek? Mostantól fogva új dolgokat tudatok veled, és elrejtett dolgokat, melyeket nem ismersz.
Isa 48:7 Most teremtettem őket, nem régen, és a napjuk előtt nem hallottál róluk, hogy ne mondhasd: "Íme, ismertem őket."
Isa 48:8 Nem is hallottad, nem is ismerted, füled sem nyílt meg előbb; mert tudom, hogy nagyon hűtlen vagy, és lázadónak hívnak az anyaméhtől fogva.
Isa 48:9 Nevemért türtőztetem haragomat, és dicsőségemért megfékezem irántad, hogy ne pusztítsalak el.
Isa 48:10 Íme, kiégettelek, de nem mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.
Isa 48:11 Önmagamért, magamért cselekszem, mert hogyan engedhetném, hogy gyalázzanak? És dicsőségemet másnak nem adom!
Isa 48:12 Hallgass rám, Jákob, és Izrael, akit elhívtam! Én magam, én vagyok az első, és én vagyok az utolsó is.
Isa 48:13 Igen, az én kezem alapozta meg a földet, és jobbom terjesztette ki az eget; ha szólítom őket, előállnak együtt.
Isa 48:14 Gyűljetek össze mindnyájan, és halljátok! Ki hirdette közülük ezeket? Akit az Úr szeret, végrehajtja akaratát Babilonon, és karja a káldeaiakon.
Isa 48:15 Én, én szóltam, és hívtam el őt, elhoztam őt, és sikerrel jár útján.
Isa 48:16 Jöjjetek közel hozzám, halljátok ezt! Nem szóltam a rejtekben kezdettől fogva, attól az időtől, hogy ez történik, én ott vagyok. Most pedig az Úristen küldött el engem, és az ő lelke.
Isa 48:17 Így szól az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje: Én vagyok az Úr, a te Istened, aki tanítalak téged, hogy hasznodra váljék, aki vezetlek az úton, amelyen járnod kell.
Isa 48:18 Ha figyeltél volna parancsaimra, olyan volna békességed, mint a folyam, és igazságod, mint a tenger hullámai;
Isa 48:19 ivadékod annyi volna, mint a föveny, és méhed sarja annyi, mint homokszemei; nem veszne ki és nem tűnne el neve színem elől.
Isa 48:20 Menjetek ki Babilonból, meneküljetek a káldeaiak közül! Ujjongó hangon hirdessétek, adjátok tudtul ezt, terjesszétek el a föld végéig! Mondjátok: "Megváltotta az Úr szolgáját, Jákobot!"
Isa 48:21 Nem szomjaztak, amikor a pusztában vezette őket, kősziklából fakasztott vizet nekik; meghasította a kősziklát, és folytak a vizek.
Isa 48:22 Nincs békességük az istenteleneknek -- mondja az Úr. --
Isa 49:1 Hallgassatok rám, szigetek, és figyeljetek, népek, a távolból! Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva, anyám méhétől emlegette nevem.
Isa 49:2 Olyanná tette számat, mint az éles kard, keze árnyékában rejtett el engem; olyanná tett, mint a hegyes nyíl, tegzébe dugott engem.
Isa 49:3 Így szólt hozzám: "Szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni."
Isa 49:4 De én azt mondtam: "Hasztalan fáradoztam, hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet! De igazságom az Úrnál van, és munkám jutalma Istenemnél."
Isa 49:5 Most pedig így szól az Úr, aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön; mert becses vagyok az Úr szemében, és Istenem lett az én erőm;
Isa 49:6 ezt mondta: "Kevés az, hogy szolgám légy, hogy helyreállítsd Jákob törzseit, és Izrael maradékát visszatérítsd; a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a föld végéig."
Isa 49:7 Így szól az Úr, Izrael megváltója, Szentje, ahhoz, akit megvetnek az emberek, akit utálnak a nemzetek, a kényurak szolgájához: "Királyok látnak majd, és felállnak, fejedelmek, és leborulnak, az Úr miatt, aki hűséges, Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott téged."
Isa 49:8 Így szól az Úr: "A kegyelem idején meghallgatlak téged, és a szabadulás napján megsegítelek; megőrizlek, s a nép szövetségévé teszlek, hogy helyreállítsd az országot, és kioszd az elpusztított örökséget;
Isa 49:9 hogy azt mondd a foglyoknak: "Jöjjetek ki!", és azoknak, akik sötétségben vannak: "Lépjetek a napvilágra!" Az utak mellett legelnek majd, és minden kopár dombon lesz legelőjük.
Isa 49:10 Nem éheznek és nem szomjaznak, nem sújtja őket forróság és nap, mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti őket, és vizek forrásához irányítja őket.
Isa 49:11 Minden hegyemet úttá teszem, és ösvényeim kiemelkednek.
Isa 49:12 Íme, ezek messziről jönnek, és íme, azok északról meg nyugatról, mások pedig Színím földjéről."
Isa 49:13 Ujjongjatok, egek, és örvendj, te föld, ujjongásban törjetek ki, hegyek! Mert megvigasztalja népét az Úr, és szegényein megkönyörül.
Isa 49:14 Azt mondta Sion: "Elhagyott engem az Úr, és Uram megfeledkezett rólam."
Isa 49:15 Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán? Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!
Isa 49:16 Íme, tenyeremre rajzoltalak téged; falaid előttem vannak szüntelen.
Isa 49:17 Sietnek építőid; rombolóid és pusztítóid pedig kivonulnak belőled.
Isa 49:18 Hordozd körül szemedet, és lásd: mindnyájan összegyűltek, eljöttek hozzád! "Életemre mondom -- szól az Úr --, hogy valamennyit díszként öltöd fel, és magadra kötöd őket, mint a menyasszony."
Isa 49:19 Mert romjaid és pusztaságaid, elpusztított országod most szűk lesz lakóidnak, és távol lesznek pusztítóid.
Isa 49:20 Mondani fogják még füled hallatára gyermektelenséged fiai: "Szűk nekem a hely, adj teret, hogy ott lakhassam!"
Isa 49:21 Akkor ezt mondod majd szívedben: "Ki szülte nekem ezeket? Hiszen én gyermektelen és meddő vagyok, száműzött és eltaszított. Ki nevelte fel ezeket? Íme, én egyedül maradtam; hol voltak ezek?"
Isa 49:22 Így szól az Úristen: "Íme, fölemelem kezemet a nemzetek felé, és a népek felé fölemelem zászlómat; ölben hozzák majd fiaidat, és leányaidat vállukra emelik.
Isa 49:23 Királyok lesznek a gondozóid, és fejedelemasszonyaik a dajkáid; arccal a földre borulnak előtted, és lábad porát nyalják. Akkor megtudod, hogy én vagyok az Úr, és nem szégyenülnek meg, akik bennem remélnek."
Isa 49:24 El lehet-e venni a hőstől a prédát, és az erőszakosnak zsákmánya megszabadulhat-e?
Isa 49:25 Bizony, így szól az Úr: "A hősnek zsákmányát is elveszik, és az erőszakosnak prédája megszabadul. Akik veled perelnek, azokkal én fogok perelni, és fiaidat én szabadítom meg.
Isa 49:26 Megetetem elnyomóidat saját húsukkal, és mint a musttól, megittasodnak saját vérüktől. Akkor megtudja minden ember, hogy én vagyok az Úr, a te szabadítód, és a te megváltód, Jákob Hatalmasa."
Isa 50:1 Így szól az Úr: "Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam őt? Vagy ki az én hitelezőm, akinek eladtalak titeket? Íme, bűneitek miatt adtalak el titeket, és vétkeitek miatt bocsátottam el anyátokat.
Isa 50:2 Amikor eljöttem, miért nem volt ott senki? Amikor kiáltottam, miért nem volt, aki válaszoljon? Vajon túl rövid a kezem a megváltáshoz? Vagy nincs bennem erő a megmentésre? Íme, fenyegetésemmel kiszárítom a tengert, sivataggá teszem a folyókat; elrothadnak halaik víz nélkül, és szomjan pusztulnak.
Isa 50:3 Gyászba öltöztetem az eget, és zsákruhát adok rá takaróul."
Isa 50:4 Az Úristen megadta nekem a tanítványok nyelvét, hogy támogatni tudjam szóval a fáradtat. Fölébreszti reggel, reggel fölébreszti fülemet, hogy hallgassam, mint a tanítványok.
Isa 50:5 Az Úristen megnyitotta fülemet, én pedig nem ellenkeztem, nem hátráltam meg.
Isa 50:6 Hátamat odatartottam az ütlegelőknek, és orcámat a tépdesőknek; arcomat nem rejtettem el a gyalázás és köpdösés elől.
Isa 50:7 De az Úristen megsegít engem, ezért nem ér gyalázat; ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő, és tudom, hogy nem szégyenülök meg.
Isa 50:8 Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat perbe velem? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Lépjen ide hozzám!
Isa 50:9 Íme, az Úristen megsegít engem, ki mondhat bűnösnek? Íme, mindnyájan szétfoszlanak, mint a ruha, moly emészti meg őket.
Isa 50:10 Ki féli közületek az Urat, és hallgat szolgája hangjára? Aki sötétségben jár, és nincs világossága, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenére!
Isa 50:11 Íme, ti mindnyájan, akik tüzet gyújtotok, akik gyújtónyilakkal szerelitek fel magatokat, jussatok tüzetek lángjába, és a gyújtónyilak közé, melyeket meggyújtottatok! Az én kezem által történt ez veletek; kínban fogtok feküdni.
Isa 51:1 Hallgassatok rám, akik igazság után jártok, akik az Urat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágtak titeket, és a kút üregére, melyből kiástak!
Isa 51:2 Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra, és Sárára, aki szült titeket! Mert egyedül őt hívtam meg, megáldottam és megsokasítottam.
Isa 51:3 Bizony, megvigasztalja az Úr Siont, megvigasztalja minden romját; olyanná teszi sivatagját, mint az Éden, és pusztaságát, mint az Úr kertje. Öröm és vidámság lesz benne, hálaadás és ének hangja.
Isa 51:4 Figyeljetek rám, én népem, és ti, nemzetek, rám hallgassatok! Mert tanítás indul ki tőlem, és igazságomat a népek világosságává teszem egy szempillantás alatt.
Isa 51:5 Közel van igazságom, kiindult szabadításom, és karom megítéli a népeket; rám várnak a szigetek, és karomban reménykednek.
Isa 51:6 Emeljétek az égre szemeteket, és tekintsetek a földre le! Mert az ég, mint a füst, elenyészik, a föld, mint a ruha, szétfoszlik, és lakói, mint a szúnyogok, elpusztulnak; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem szűnik meg.
Isa 51:7 Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, nép, melynek szívében van tanításom! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkaiktól ne ijedjetek meg!
Isa 51:8 Mert mint a ruhát, megeszi őket a moly, és mint a gyapjút, megeszi őket a féreg; de igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre.
Isa 51:9 Ébredj, ébredj, öltözz erőbe, az Úrnak karja! Ébredj, mint a hajdankor napjaiban, a régmúlt nemzedékek idején! Vajon nem te vagy, aki kettéhasítottad Ráhábot, aki átdöfted a sárkányt?
Isa 51:10 Vajon nem te vagy, aki kiszárítottad a tengert, a nagy mélység vizét, s aki úttá változtattad a tenger mélyét, hogy átkeljenek a megváltottak?
Isa 51:11 Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek, ujjongással jönnek a Sionra, és örök öröm lesz a fejük felett; vidámság és öröm éri őket, elfut a bánat és a sóhaj.
Isa 51:12 Én, én vagyok vigasztalótok! Ki vagy te, hogy félj halandó embertől, ember fiától, aki olyan, mint a fű?
Isa 51:13 Megfeledkeztél az Úrról, alkotódról, aki kifeszítette az eget, és megalapozta a földet; és féltél szüntelenül, egész nap a sanyargató haragjától, aki pusztításra készült. De hol van már a sanyargató haragja?
Isa 51:14 Gyorsan kiszabadul a megkötözött, nem hal meg a veremben, és nem fogy el kenyere.
Isa 51:15 Mert én vagyok az Úr, a te Istened, aki felkavarom a tengert, és zúgnak hullámai; Seregek Ura az én nevem.
Isa 51:16 Szádba helyeztem igéimet, és kezem árnyékával takartalak be, amikor kifeszítettem az eget, és megalapoztam a földet, s azt mondtam Sionnak: "Az én népem vagy."
Isa 51:17 Ébredj föl, ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem, aki kiittad az Úr kezéből haragjának kelyhét; a kábító serleget kiittad, kiürítetted.
Isa 51:18 Nincs senki, aki törődjék vele, összes fia közül, akiket szült; és nincs senki, aki megfogja kezét, összes fia közül, akiket felnevelt.
Isa 51:19 Két dolog ért téged; ki szánakozik rajtad? Pusztulás és összeomlás, éhínség és kard; ki vigasztal meg téged?
Isa 51:20 Fiaid ájultan feküdtek minden utcasarkon, mint hálóba került gazella, eltelve az Úr haragjával, Istenednek fenyegetésével.
Isa 51:21 Ezért halld ezt, te szegény, aki részeg vagy, de nem bortól!
Isa 51:22 Így szól Urad, az Úr, és Istened, aki perbe száll népéért: "Íme, kiveszem kezedből a kábító kelyhet, haragom serlegét; nem iszod azt többé.
Isa 51:23 Megalázóid kezébe teszem, akik azt mondták neked: "Hajolj meg, hadd menjünk át rajtad!" S olyanná tetted hátadat, mint a föld, és mint az utca a járókelőknek."
Isa 52:1 Ébredj, ébredj, öltsd fel erődet, Sion! Öltsd fel díszes ruháidat, Jeruzsálem, te szent város! Mert többé nem jár benned körülmetéletlen és tisztátalan.
Isa 52:2 Rázd le magadról a port, kelj fel, te fogoly, Jeruzsálem! Oldd le nyakad bilincseit, Sion fogoly leánya!
Isa 52:3 Mert így szól az Úr: "Ingyen adtalak el titeket, és nem pénzen váltalak meg."
Isa 52:4 Mert így szól az Úristen: "Először Egyiptomba ment le népem, hogy jövevény legyen ott, és Asszíria ok nélkül sanyargatta őt.
Isa 52:5 De most mit tegyek itt, -- mondja az Úr --, hiszen ingyen vitték el népemet? Akik uralkodnak rajta, ordítoznak, -- mondja az Úr --, és szüntelenül, egész nap nevemet gyalázzák.
Isa 52:6 Ezért megismeri majd népem nevemet azon a napon, hogy én vagyok, aki így szóltam: "Íme, itt vagyok!""
Isa 52:7 Milyen szép a hegyeken annak lába, aki örömhírt hoz, aki békét hirdet, aki jó örömhírt hoz, aki szabadulást hirdet; aki azt mondja Sionnak: "Királyként uralkodik Istened!"
Isa 52:8 Hallgasd! Őreid felemelték hangjukat, együtt ujjonganak, mert szemtől szemben látják, amikor visszatér az Úr Sionra.
Isa 52:9 Örvendjetek, ujjongjatok együtt, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az Úr, megváltotta Jeruzsálemet.
Isa 52:10 Felfedte szent karját az Úr, minden nemzet szeme láttára; és meglátja a föld minden határa Istenünk szabadítását.
Isa 52:11 Távozzatok, távozzatok, jöjjetek ki onnan, tisztátalant ne érintsetek! Jöjjetek ki közepéből, tisztuljatok meg, akik az Úr edényeit hordozzátok!
Isa 52:12 Hiszen nem kell sietve kijönnötök, sem futva mennetek, mert az Úr megy előttetek, és Izrael Istene zárja sorotokat.
Isa 52:13 Íme, sikert arat szolgám, magasra emelkedik, magasztos és igen fenséges lesz.
Isa 52:14 Amint sokan megborzadtak tőle, hisz olyan torz volt, nem emberi a külseje, alakja nem hasonló az emberek fiaihoz,
Isa 52:15 úgy ámulatba ejt majd sok nemzetet, királyok fogják be előtte szájukat, mert olyat látnak, amiről nem beszéltek nekik, és olyat vesznek észre, amiről nem hallottak.
Isa 53:1 "Ki hitt annak, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?
Isa 53:2 Úgy nőtt fel színe előtt, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből; nem volt szép alakja, sem ékessége, hogy megnézzük őt, és nem volt olyan külseje, hogy kívánjuk őt.
Isa 53:3 Megvetett volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia és betegség ismerője, aki elől elrejtettük arcunkat; megvetett volt, és nem becsültük őt.
Isa 53:4 Pedig a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta; mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak.
Isa 53:5 De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg.
Isa 53:6 Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, mindenki a maga útjára tért; és az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét."
Isa 53:7 Megkínozták, és ő alázatos volt, nem nyitotta ki száját; mint a bárány, melyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul, nem nyitotta ki száját.
Isa 53:8 Sanyargatás és ítélet után vitték el; és sorsával ki törődik? Mert kivetették az élők földjéből, népem vétke miatt sújtották halálra.
Isa 53:9 Istentelenek között adtak sírt neki, és gazdag mellett, amikor meghalt, bár nem követett el erőszakot, és nem volt álnokság a szájában.
Isa 53:10 De az Úrnak úgy tetszett, hogy összetörje betegséggel. Ha odaadja engesztelő áldozatul életét, meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait; és az Úr tetszése az ő keze által teljesül.
Isa 53:11 Lelkének gyötrelme után meglátja a világosságot, megelégedett lesz; tudásával szolgám igazzá tesz sokakat, és bűneiket ő hordozza.
Isa 53:12 Ezért osztályrészül adok neki sokakat, és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon, amiért halálra adta életét, és a bűnösök közé számították; pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár.
Isa 54:1 Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, ujjongásban törj ki és kiálts, aki nem vajúdtál! Mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak -- mondja az Úr. --
Isa 54:2 Szélesítsd ki sátrad helyét, és hajlékaid kárpitjait feszítsd ki, ne kíméld! Hosszabbítsd meg köteleidet, és cövekeidet erősítsd meg!
Isa 54:3 Mert jobbra és balra ki fogsz terjeszkedni, utódod nemzeteket örököl, melyek elhagyott városokat népesítenek be.
Isa 54:4 Ne félj, mert nem szégyenülsz meg, és ne pirulj, mert nem kell szégyenkezned! Mert ifjúkorod szégyenét elfelejted, és özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé.
Isa 54:5 Mert a te alkotód a férjed: Seregek Ura az ő neve; és Izrael Szentje a megváltód: az egész föld Istenének hívják őt.
Isa 54:6 Mert, mint elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt hívott meg téged az Úr, mint ifjúkorban eltaszított asszonyt -- mondja a te Istened.
Isa 54:7 Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek.
Isa 54:8 Haragom túláradásában elrejtettem arcomat előled egy szempillantásra, de örök kegyelemmel megkönyörültem rajtad -- mondja a te megváltód, az Úr.
Isa 54:9 Úgy vagyok, mint Noé napjaiban, akinek megesküdtem, hogy Noé vizei nem árasztják el többé a földet; így esküszöm, hogy nem haragszom rád, és nem korhollak téged.
Isa 54:10 Mert a hegyek eltűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de kegyelmem nem tűnik el tőled, és békeszövetségem nem inog meg -- mondja a te könyörülő Urad.
Isa 54:11 Te szegény, vihartól elsodort, akinek nincs vigasztalása, íme, én drágakőre fektetem köveidet, és zafírokra alapozlak téged.
Isa 54:12 Rubinból alkotom párkányaidat, kapuidat drágakövekből, és minden határodat értékes kövekből.
Isa 54:13 Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.
Isa 54:14 Igazság lesz az alapod; távol leszel az elnyomástól, mert nem kell félned, és a rettegéstől, mert az nem közelít hozzád.
Isa 54:15 Íme, ha meg is támadnak, ez nem tőlem lesz, aki megtámad téged, elesik veled szemben.
Isa 54:16 Íme, én teremtettem a kovácsot, aki fúvással éleszti a parázsló tüzet, s fegyvert állít elő mestersége szerint; és én teremtettem a pusztítót, hogy romboljon.
Isa 54:17 Minden fegyver, mely ellened készült, sikertelen lesz; és minden nyelvet, mely perbe száll veled, meg fogsz cáfolni. Ez az örökrésze az Úr szolgáinak, és igazságuk tőlem van -- mondja az Úr.
Isa 55:1 Ó, ti szomjazók mind, jöjjetek a vizekhez, és akiknek nincs pénzetek, jöjjetek, vegyetek gabonát, és egyetek! Jöjjetek, vegyetek gabonát pénz nélkül, és vételár nélkül bort és tejet!
Isa 55:2 Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, és keresményeteket arra, amivel nem laktok jól? Figyelmesen hallgassatok rám, akkor majd jót esztek, és élvezitek a kövér falatokat.
Isa 55:3 Hajtsátok ide fületeket, és jöjjetek hozzám, hallgassatok ide, s akkor élni fog lelketek! Örök szövetséget kötök veletek, a Dávidnak ígért biztos kegyelem alapján.
Isa 55:4 Íme, tanúul adtam őt a népeknek, vezérül és parancsolóul a nemzeteknek.
Isa 55:5 Íme, olyan nemzetet hívsz majd, melyet nem ismersz, és olyan nemzetek futnak hozzád, melyek nem ismertek téged, az Úrért, a te Istenedért, Izrael Szentjéért, mert megdicsőített téged.
Isa 55:6 Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt, amíg közel van!
Isa 55:7 Hagyja el útját az istentelen, és gondolatait a bűnös ember! Térjen vissza az Úrhoz, aki megkönyörül rajta, és Istenünkhöz, mert ő nagylelkű a megbocsátásban!
Isa 55:8 Mert a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és az én útjaim nem a ti útjaitok -- mondja az Úr. --
Isa 55:9 Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.
Isa 55:10 Mert amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,
Isa 55:11 úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem.
Isa 55:12 Bizony, örömmel vonultok majd ki, és békességben vezetlek titeket; a hegyek és halmok ujjongásban törnek ki előttetek, és a mező fái mind tapsolnak.
Isa 55:13 A tövisbozót helyén ciprus nő, és a csalán helyén mirtusz nő; az Úrnak dicsőségére lesz, örök jelül, amely nem vész el.
Isa 56:1 Így szól az Úr: "Tartsátok meg a jogot, és cselekedjetek igazságot, mert hamarosan eljön szabadításom, és feltárul igazságom!"
Isa 56:2 Boldog az az ember, aki ezt teszi, és az ember fia, aki ehhez ragaszkodik: vigyáz, hogy a szombatot meg ne szentségtelenítse, és vigyáz, hogy keze ne tegyen semmi rosszat.
Isa 56:3 Ne mondja az idegen fia, aki az Úrhoz csatlakozik: "Bizony, elkülönít az Úr engem népétől!" És ne mondja a herélt: "Íme, én kiszáradt fa vagyok!"
Isa 56:4 Mert így szól az Úr: "A herélteknek, akik megtartják szombatjaimat, azt választják, amiben kedvemet találom, és ragaszkodnak szövetségemhez,
Isa 56:5 azoknak házamban és falaim között emléket és nevet adok, mely többet ér fiaknál és leányoknál; örök nevet adok nekik, amely nem vész el.
Isa 56:6 Az idegenek fiai pedig, akik az Úrhoz csatlakoznak, hogy szolgáljanak neki, szeressék az Úr nevét, és az ő szolgái legyenek; mindazt, aki vigyáz, hogy a szombatot meg ne szentségtelenítse, és ragaszkodik szövetségemhez,
Isa 56:7 elvezetem szent hegyemre, és megörvendeztetem imádságom házában; égő- és véresáldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házamat imádság házának hívják majd, minden nép számára."
Isa 56:8 Így szól az Úristen, aki összegyűjti Izrael száműzöttjeit: "Még gyűjtök hozzá, azokhoz, akik összegyűltek neki."
Isa 56:9 Mező vadjai mind, jöjjetek enni, ti, erdő minden vadja!
Isa 56:10 Őrei vakok, mindnyájan tudatlanok; mindnyájan néma kutyák, nem tudnak ugatni. Álmodozva fekszenek, szeretnek aludni.
Isa 56:11 A mohó kutyák nem tudnak jóllakni, és maguk a pásztorok sem tudnak figyelni; mindnyájan a maguk útjára tértek, mindenki a maga nyereségéhez, vég nélkül.
Isa 56:12 "Jöjjetek, hadd hozzak bort, igyuk részegre magunkat! Legyen olyan a holnap is, mint ez a nap, sőt, még sokkal nagyszerűbb!"
Isa 57:1 Az igaz elvész, és nincs senki, aki ezt szívére venné; a jámbor emberek elpusztulnak, miközben nincs, aki figyelne erre; mert a gonoszság miatt pusztul el az igaz.
Isa 57:2 Eljut a békességre, megpihen nyugvóhelyén, aki az egyenes úton jár.
Isa 57:3 Ti pedig lépjetek ide, boszorkányfiak, házasságtörő és parázna fajzat!
Isa 57:4 Kin mulattok? Kire tátjátok szátokat, öltitek ki nyelveteket? Vajon nem ti vagytok a bűn gyermekei, a hazugság fajzata?
Isa 57:5 Akik vágytól égtek a tölgyfáknál, minden zöldellő fa alatt; akik feláldozzátok a gyermekeket a patakvölgyekben, a sziklahasadékok alatt.
Isa 57:6 A patakvölgy sima köveiben van részed, ezek, ezek a te osztályrészed! Nekik öntöttél italáldozatot, és mutattál be ételáldozatot is. Vajon ezekbe én belenyugodjam?
Isa 57:7 Magasba emelkedő hegyen helyezted el fekvőhelyedet, oda is felmentél áldozatot bemutatni.
Isa 57:8 Az ajtó és az ajtófélfa mögött helyezted el emlékjeledet. Bizony, tőlem távol fölemelted a takarót, felmentél, kiszélesítetted fekvőhelyedet, és szövetkeztél velük; szeretted fekvőhelyüket, meztelenségüket láttad.
Isa 57:9 Olajjal mentél a királyhoz, és bőven használtad kenőcseidet. Messzire küldted követeidet, és leszálltál egészen az alvilágig.
Isa 57:10 Sok utadon elfáradtál, de nem mondtad: "Hiábavaló!" Erődet újra visszanyerted, ezért nem gyengültél el.
Isa 57:11 Kitől rettegtél és féltél, hogy hűtlen lettél, nem emlékeztél meg rólam, és nem gondoltál rám szívedben? Talán mivel hallgatok már régóta, azért nem félsz engem?
Isa 57:12 Én adom tudtul igazságodat, és azt, hogy tetteid nem használnak neked.
Isa 57:13 Amikor kiáltasz, mentsenek meg téged bálványgyűjteményeid! De mindnyájukat elviszi a szél, elragadja a fuvallat. Aki azonban bennem keres menedéket, örökli a földet, és birtokba veszi szent hegyemet.
Isa 57:14 Ezt mondják: "Töltsétek fel, töltsétek fel, egyengessétek az utat, vegyétek el a buktatót népem útjából!"
Isa 57:15 Mert így szól a Fölséges és Magasztos, aki az örökkévalóságban lakik, és akinek Szent a neve: "Magasságban és szentségben lakom, de a megtört és alázatos lelkűvel is ott vagyok, hogy életet adjak az alázatosak lelkének, és éltessem a megtörtek szívét.
Isa 57:16 Mert nem perlekedem örökké, és nem haragszom mindvégig; mert elalélna színem előtt a lélek, a lehelet, melyet én alkottam.
Isa 57:17 Kapzsiságának bűne miatt haragudtam meg, megvertem őt, és elrejtőztem haragomban, ő pedig hűtlen szívvel ment a maga útján.
Isa 57:18 Útjait láttam, de meggyógyítom őt; vezetem őt, és vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak.
Isa 57:19 Megteremtem a hála gyümölcsét az ajkakon; békességet, békességet a távol és közel levőnek, -- mondja az Úr, -- és meggyógyítom őt."
Isa 57:20 De az istentelenek olyanok, mint a háborgó tenger, mely nem tud megnyugodni, vize sarat és iszapot vet fel.
Isa 57:21 Nincs békességük az istenteleneknek -- mondja az én Istenem.
Isa 58:1 Kiálts teli torokkal, ne kíméld, hanem emeld fel hangodat, mint a harsona! Hirdesd népemnek az ő bűnét, és Jákob házának az ő vétkét!
Isa 58:2 Engem keresnek nap mint nap, és szeretnék megismerni útjaimat, mint olyan nemzet, mely igazságot cselekszik, és Istene döntését nem hagyta el. Igaz döntéseket kérnek tőlem, szeretnének közeledni Istenhez.
Isa 58:3 "Miért böjtöltünk, ha nem láttad, miért sanyargattuk lelkünket, ha nem tudsz róla?" Íme, böjtöléstek napján is találtok kedvtelést, és minden robotmunkásotokat hajszoljátok.
Isa 58:4 Íme, perlekedés és civakodás között böjtöltök, ököllel lesújtva gonoszul. Ne úgy böjtöljetek, mint ma, hogy meghallgatást nyerjen a magasságban hangotok!
Isa 58:5 Vajon ilyen a böjt, amely tetszik nekem, az a nap, amelyen az ember sanyargatja lelkét? Hogy lehajtja fejét, mint a káka, és zsákruhát meg hamut terít maga alá? Vajon ezt nevezed böjtnek, és az Úr előtt kedves napnak?
Isa 58:6 Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem: oldd le a jogtalan bilincseket, oldozd meg az iga kötelékeit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, és minden igát törj össze!
Isa 58:7 Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a bujdosó szegényeket vidd be házadba! Ha mezítelent látsz, takard be, és testvéred elől ne zárkózz el!
Isa 58:8 Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod, és sebed gyorsan beheged; színed előtt halad igazságod, és az Úr dicsősége zárja soraidat.
Isa 58:9 Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: "Íme, itt vagyok!" Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet,
Isa 58:10 ha lelkedet adod az éhezőért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény.
Isa 58:11 Az Úr vezet majd téged szüntelen, kopár vidéken is jóllakatja lelkedet, és csontjaidat megerősíti; olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, melynek nem apad el vize.
Isa 58:12 Felépítik majd a tőled származók az ősi romokat, a régi nemzedékek alapjait megerősíted; a rések befalazójának neveznek majd téged, aki helyreállítod az utakat, hogy lakjanak ott.
Isa 58:13 Ha visszatartod lábadat szombaton, hogy ne járj kedvteléseid után szent napomon, a szombatot gyönyörűségnek nevezed, s az Úr szent napját dicsőségesnek, és megdicsőíted azzal, hogy nem jársz a magad útjain, nem keresed kedvtelésedet, és nem folytatsz szóbeszédet:
Isa 58:14 akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, felviszlek a föld magaslataira, és táplállak téged atyádnak, Jákobnak örökrészével. Bizony, az Úr szája szólt.
Isa 59:1 Íme, nem rövid az Úr keze, hogy ne tudna megszabadítani, és nem tompa a füle, hogy ne hallana;
Isa 59:2 hanem a ti bűneitek lettek válaszfallá köztetek és Istenetek között, és a ti vétkeitek fedték el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg.
Isa 59:3 Mert kezetek szennyes a vértől, és ujjaitok a bűntől; ajkatok hazugságot beszél, nyelvetek gonoszságot mormol.
Isa 59:4 Nincs, aki igazságban emelne vádat, nincs, aki becsülettel folytatna pert; hiábavalóságban bíznak, és hamisságot beszélnek, nyomorúságot fogannak, és bajt szülnek.
Isa 59:5 Áspiskígyó tojásait költik ki, és pókhálót szőnek. Aki tojásaikból eszik, meghal, és amit szétnyomnak, abból vipera jön elő.
Isa 59:6 Pókhálójukból nem lesz ruha, és nem takarózhatnak be munkáikkal; munkáik bűnös munkák, és erőszak műve van a kezükben.
Isa 59:7 Lábuk a gonoszság felé fut, és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik bűnös gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon.
Isa 59:8 A békesség útját nem ismerik, és nincs törvényesség kerékvágásukban; ösvényeiket görbévé tették, aki azokon jár, nem ismeri a békességet.
Isa 59:9 Ezért távol van tőlünk a törvényesség, és nem ér el hozzánk az igazság; várjuk a világosságot, de íme, sötét van, a fényességet, de homályban járunk.
Isa 59:10 Tapogatjuk a falat, mint a vakok, és mint akiknek nincs szemük, tapogatózunk; megbotlunk délben, mint a szürkületben, az egészségesek között, mint a holtak.
Isa 59:11 Morgunk mindnyájan, mint a medvék, és mint a galambok, nyögve búgunk; várunk a törvényességre, de nincs, a szabadulásra, de távol van tőlünk.
Isa 59:12 Mert sok a mi gonoszságunk előtted, és vétkeink tanúskodnak ellenünk; mert gonoszságaink velünk vannak, és bűneinket ismerjük.
Isa 59:13 Hűtlenek lettünk, és megtagadtuk az Urat, elpártoltunk Istenünktől; elnyomás és engedetlenség, amit beszélünk, hazug szavakat fogantunk és szólunk szívünkből.
Isa 59:14 Háttérbe szorult a törvényesség, és az igazság távol áll; mert elbukott a hűség a téren, és a méltányosság nem tud betérni.
Isa 59:15 Hiányzik a hűség, és aki kerüli a gonoszságot, zsákmányul esik. Látta az Úr, és rossznak tűnt szemében, hogy nincs törvényesség.
Isa 59:16 Látta, hogy nincs senki, és csodálkozott, hogy nincs, aki közbelépjen. Saját karja segített neki, és igazsága támogatta őt.
Isa 59:17 Felöltötte az igazságot, mint a páncélt, és a szabadítás sisakja volt a fején; felöltötte a bosszú ruháit öltözetül, és betakarta magát féltékenységgel, mint palásttal.
Isa 59:18 A tetteknek megfelelően fog megfizetni: haraggal ellenfeleinek, megtorlással ellenségeinek; a szigeteknek megtorlással fog fizetni.
Isa 59:19 Félik majd nyugaton az Úr nevét, és napkeleten az ő dicsőségét, amikor eljön, mint a sebes folyó, melyet az Úr szele hajt.
Isa 59:20 Megváltóként jön el a Sionhoz, azokhoz, akik megtérnek a bűnből Jákobban -- mondja az Úr. --
Isa 59:21 Ez az én szövetségem velük, -- mondja az Úr: -- "Lelkem, amely rajtad van, és igéim, amelyeket szádba helyeztem, nem távoznak el szádból, sem utódaid szájából, sem utódaid utódainak szájából, -- mondja az Úr, -- mostantól fogva mindörökké."
Isa 60:1 Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!
Isa 60:2 Mert íme, sötétség borítja a földet, és homály a népeket, de fölötted felragyog az Úr, és dicsősége megjelenik fölötted.
Isa 60:3 Nemzetek jönnek majd világosságodhoz, és királyok felragyogó fényedhez.
Isa 60:4 Hordozd körül szemedet, és lásd: mindnyájan összegyűltek, eljöttek hozzád! Fiaid messziről jönnek, és leányaidat ölben hozzák.
Isa 60:5 Akkor meglátod majd, és földerülsz, megdobban és kitágul a szíved; mert rád száll a tenger vagyona, nemzetek gazdagsága jön hozzád.
Isa 60:6 Tevék áradata borít el téged, Mádián és Éfa dromedárjai, mindnyájan Sábából jönnek; aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicső tetteit hirdetik.
Isa 60:7 Kedár minden nyája odagyűlik hozzád, Nábajót kosai neked szolgálnak; kedves áldozattá lesznek oltáromon, és dicsőséges házamat megdicsőítem.
Isa 60:8 Kik ezek, akik repülnek, mint a felhő, és mint a galambok dúcaikhoz?
Isa 60:9 Bizony, rám várnak a szigetek, és elöl Tarzis hajói, hogy elhozzák fiaidat a távolból, ezüstjüket és aranyukat velük együtt, az Úr, a te Istened nevének és Izrael Szentjének, mert megdicsőített téged.
Isa 60:10 Idegenek fiai építik fel falaidat, és királyaik neked szolgálnak; mert haragomban megvertelek ugyan, de jóindulatomban megkönyörültem rajtad.
Isa 60:11 Kapuid állandóan nyitva lesznek, sem nappal, sem éjjel nem zárják be őket, hogy behordják hozzád a nemzetek gazdagságát, és királyaikat bevezessék.
Isa 60:12 Mert az a nemzet és az a királyság, amely nem szolgál neked, elvész, és a nemzetek teljesen elpusztulnak.
Isa 60:13 Hozzád jön a Libanon dicsősége, ciprus, szilfa és cédrus egyaránt, hogy ékesítsék szent helyemet, és lábam helyét megdicsőítem.
Isa 60:14 Meghajolva jönnek hozzád elnyomóid fiai, és lábad talpához borulnak mind, akik megvetettek; így neveznek téged: az Úr városa, Izrael Szentjének Sionja.
Isa 60:15 Elhagyatott voltál és gyűlöletes, s nem volt, aki feléd járt volna; de ehelyett örök fenséggé teszlek, sok-sok nemzedék örömévé.
Isa 60:16 Szopod majd a nemzetek tejét, és királyi emlőket fogsz szopni; akkor megtudod, hogy én vagyok az Úr, a te szabadítód, és a te megváltód, Jákob Hatalmasa.
Isa 60:17 A réz helyett aranyat hozok, és a vas helyett ezüstöt hozok; a fa helyett rezet, és a kövek helyett vasat; felügyelőddé a békét teszem, és parancsolóddá az igazságot.
Isa 60:18 Nem hallani többé erőszakról országodban, sem pusztulásról és romlásról határaidban; a szabadítást nevezed falaidnak, és kapuidnak a dicséretet.
Isa 60:19 Nem lesz többé a nap nappali világosságod, és a hold fénye nem világít neked, hanem az Úr lesz neked örök világosságod, és Istened az ékességed.
Isa 60:20 Nem megy le többé napod, és holdad nem fogyatkozik meg, mert az Úr lesz neked örök világosságod, és letelnek gyászod napjai.
Isa 60:21 Néped csupa igazakból áll, örökre birtokba veszik az országot; ültetvényem hajtása, kezem műve, az én dicsőségemre.
Isa 60:22 A legkisebb is ezerré lesz, és a legcsekélyebb hatalmas nemzetté. Én, az Úr, a maga idejében gyorsan végbeviszem.
Isa 61:1 Az Úristen lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy bekötözzem a megtört szívűeket; hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, és a megkötözötteknek a börtön megnyitását;
Isa 61:2 hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét és Istenünk bosszújának napját; hogy megvigasztaljak minden gyászolót;
Isa 61:3 hogy Sion gyászolóinak fejdíszt adjak a hamu helyett, öröm olaját a gyász helyett, dicséret palástját a csüggedés lelke helyett. Az igazság tölgyeinek hívják majd őket, az Úr ültetvényének, az ő dicsőségére.
Isa 61:4 Felépítik az ősi romokat, a régi omladékokat helyreállítják; újjáépítik a puszta városokat, sok-sok nemzedék omladékait.
Isa 61:5 Idegenek állnak elő, és legeltetik nyájatokat; idegenek fiai lesznek földműveseitek és szőlőmunkásaitok.
Isa 61:6 Titeket pedig az Úr papjainak neveznek, Istenünk szolgáinak mondanak benneteket; a nemzetek gazdagságát eszitek, és az ő pompájukkal büszkélkedtek.
Isa 61:7 Kétszeres szégyenük és gyalázatuk után ujjonganak majd osztályrészüknek; ezért országukban kétszer annyit birtokolnak, és örök örömben lesz részük.
Isa 61:8 Mert én, az Úr, szeretem a törvényességet, gyűlölöm a rablást és gonoszságot; hűségesen megadom munkájuk jutalmát, és örök szövetséget kötök velük.
Isa 61:9 Ismertek lesznek ivadékaik a nemzetek között, és sarjaik a népek közepette; mind, akik látják őket, felismerik, hogy ők az ivadékok, akiket megáldott az Úr.
Isa 61:10 Örvendezve örvendek az Úrban, ujjong lelkem az én Istenemben, mert az üdvösség ruháiba öltöztetett engem, az igazság palástját terítette rám; mint a vőlegényre, aki fölteszi fejdíszét, és mint a menyasszonyra, aki ékszereivel díszíti magát.
Isa 61:11 Mert amint a föld előhozza sarját, és amint a kert kisarjasztja veteményeit, úgy sarjaszt az Úristen igazságot, és dicséretet minden nemzet előtt.
Isa 62:1 Sion miatt nem hallgathatok, és Jeruzsálem miatt nem nyugodhatom, míg elő nem jön igazsága, mint a fény, és szabadítása, mint fáklya, fel nem gyullad.
Isa 62:2 Látni fogják a nemzetek igazságodat, és a királyok mindnyájan dicsőségedet; új néven hívnak majd téged, melyet az Úr szája határoz meg.
Isa 62:3 Ékes korona leszel az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened tenyerén.
Isa 62:4 Nem mondanak többé téged elhagyottnak, és országodat nem mondják többé pusztaságnak; hanem így neveznek téged: "Kedvem telik benne", és országodat: "Férjes asszony"; mert kedvét találja benned az Úr, és országod férjhez megy.
Isa 62:5 Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a szűzet, úgy vesz feleségül a te fölépítőd; és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy örül majd neked Istened.
Isa 62:6 Falaidra, Jeruzsálem, őröket rendeltem; egész nap és egész éjjel, sohase hallgassanak! Akik az Urat emlékeztetitek, ne legyen nyugtotok;
Isa 62:7 és ne hagyjatok nyugtot neki, míg helyre nem állítja Jeruzsálemet, és dicsőséggé nem teszi a földön!
Isa 62:8 Az Úr megesküdött jobbjára és hatalmas karjára: "Nem adom többé gabonádat eledelül ellenségeidnek, és nem isszák idegenek fiai mustodat, amelyért te fáradoztál;
Isa 62:9 hanem akik betakarítják, azok eszik, és dicsérik az Urat; és akik leszüretelik, azok isszák szent udvaraimban.
Isa 62:10 Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a nép útját! Töltsétek fel, töltsétek fel az utakat, tisztítsátok meg a kövektől, emeljetek zászlót a népek fölé!"
Isa 62:11 Íme, az Úr tudtul adta a föld végéig: "Mondjátok Sion leányának: Íme, szabadításod jön; íme, fizetsége vele van, és szerzeménye a színe előtt.
Isa 62:12 Szent népnek hívják majd őket, az Úr megváltottjainak; téged pedig keresett városnak neveznek, nem elhagyottnak."
Isa 63:1 "Ki ez, aki Edomból jön, vérvörös ruhákban Boszrából? Ékes az öltözetében, büszkén lépdel ereje teljében." "Én vagyok, aki igazságot szólok, és hatalmam van a szabadításra."
Isa 63:2 "Miért vörös az öltözeted, és ruháid miért olyanok, mint a szőlőprésben taposóé?"
Isa 63:3 "Egyedül tapostam a sajtót, és a népek közül senki sem volt velem; összetapostam őket haragomban, és eltiportam őket indulatomban; ráfröccsent nedvük ruháimra, és egész öltözetemet beszennyeztem.
Isa 63:4 Mert bosszú napja van a szívemben, és megváltásom esztendeje elérkezett.
Isa 63:5 Föltekintettem, de nem volt segítő, és csodálkoztam, hogy nincs támogató; de megszabadított engem saját karom, és indulatom támogatott engem.
Isa 63:6 Népeket tapostam el haragomban, összezúztam őket indulatomban, és a földre csurgattam nedvüket."
Isa 63:7 Az Úr kegyességét emlegetem, az Úr dicső tetteit, mindazt, amit velünk tett az Úr; és nagy jóságát Izrael háza iránt, amit velük tett irgalmassága szerint és kegyességének nagysága szerint.
Isa 63:8 Ezt mondta: "Mégis az én népem ők, fiaim, akik nem lesznek hűtlenek"; és szabadítójukká lett.
Isa 63:9 Minden nyomorúságukban nem követ vagy angyal, hanem az ő arca szabadította meg őket; szeretetében és szánalmában maga váltotta meg őket; felemelte és hordozta őket a hajdankornak minden napján.
Isa 63:10 Ők azonban ellenkeztek, és megszomorították szent lelkét; ezért ellenségükké vált, és ő maga harcolt ellenük.
Isa 63:11 De visszaemlékeztek a hajdankor napjaira, Mózesre és népére. Hol van, aki felhozta őket a tengerből, nyájának pásztorával együtt? Hol van, aki bensejébe helyezte az ő szent lelkét?
Isa 63:12 Aki vezette Mózes jobbját dicső karjával; aki kettéhasította előttük a vizet, hogy örök nevet szerezzen magának;
Isa 63:13 aki vezette őket a mélységekben, mint a lovat a pusztában, úgyhogy nem botlottak meg?
Isa 63:14 Ahogy az állatot, mely leereszkedik a völgybe, megpihenteti az Úr lelke, úgy vezetted népedet, hogy dicső nevet szerezz magadnak.
Isa 63:15 Tekints le az égből, és lásd, szent és dicső lakóhelyedről! Hol van féltő szereteted és hatalmad? Bensőd felindulása és irgalmasságod távol maradnak tőlem.
Isa 63:16 Mégis te vagy a mi atyánk! Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te vagy, Uram, a mi atyánk, Megváltónk a te neved öröktől fogva.
Isa 63:17 Miért hagyod, Uram, hogy letévedjünk útjaidról? Miért keményíted meg szívünket, hogy ne féljünk téged? Fordulj vissza szolgáid miatt, örökséged törzsei miatt!
Isa 63:18 Rövid idő alatt birtokba vették szent népedet, ellenségeink taposták szentélyedet.
Isa 63:19 Olyanok lettünk, mint akiken nem te uralkodtál öröktől fogva, akiket nem a te nevedről neveztek el. Bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál! Színed előtt a hegyek megrendülnének!
Isa 64:1 Ahogy meggyújtja a tűz a rőzsét, és a vizet felforralja a tűz, ismertesd meg nevedet ellenségeiddel, hogy színed előtt megremegjenek a nemzetek,
Isa 64:2 amikor félelmetes dolgokat cselekszel, melyeket nem vártunk! Ha leszállnál, színed előtt a hegyek megrendülnének!
Isa 64:3 Ősidők óta senki sem hallotta, fülével fel nem fogta, szem nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki a benne bízókért cselekszik.
Isa 64:4 Elébe sietsz az örvendezőnek, s annak, aki igazságot cselekszik, és azoknak, akik útjaidon megemlékeznek rólad. Íme, te megharagudtál, mert vétkeket követtünk el, ezek közt vagyunk régóta; bárcsak megszabadulnánk!
Isa 64:5 Olyanok lettünk mindnyájan, mint a tisztátalan, és mint a szennyes ruha, olyan minden igazságunk. Elhervadtunk mindnyájan, mint a falevél, és bűneink, mint a szél, elsodornak minket.
Isa 64:6 Nincs, aki szólítaná nevedet, aki felkelne, hogy beléd kapaszkodjék; mert elrejtetted előlünk arcodat, és bűneink hatalmába adtál minket.
Isa 64:7 De mégis, Uram, atyánk vagy te! Mi vagyunk az agyag, és te a formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian.
Isa 64:8 Ne haragudj, Uram, oly nagyon, és ne emlékezz örökké bűneinkre! Íme, nézd, a te néped vagyunk mindnyájan!
Isa 64:9 Szent városaid pusztasággá lettek, a Sion pusztasággá lett, Jeruzsálem elhagyatottá.
Isa 64:10 A ház, mely szentélyünk és ékességünk volt, ahol atyáink dicsértek téged, tűz martaléka lett, és romba dőlt minden, ami drága volt nekünk.
Isa 64:11 Vajon ezek ellenére visszafogod magad, Uram? Hallgatsz, és még jobban megalázol minket?
Isa 65:1 "Hagytam, hogy felkeressenek, akik nem kérdeztek engem; engedtem, hogy megtaláljanak, akik nem kerestek engem. "Íme, itt vagyok! Íme, itt vagyok!" -- mondtam a nemzetnek, mely nem szólította nevemet.
Isa 65:2 Egész nap kitártam kezemet a lázadó nép felé, amely nem jó úton jár, hanem a saját gondolatai után;
Isa 65:3 a nép felé, mely haragra ingerel engem, színem előtt, állandóan; véresáldozatot mutatnak be a kertekben, és tömjénáldozatot a téglákon;
Isa 65:4 a sírokban tartózkodnak, és a rejtekhelyeken éjszakáznak; megeszik a sertéshúst, és tisztátalan hús leve van edényeikben.
Isa 65:5 Azt mondják: "Húzódj vissza, ne közelíts hozzám, mert szentté teszlek!" Ezek füst az orromban, egész nap égő tűz.
Isa 65:6 Íme, meg van írva színem előtt; nem hallgatok, csak ha visszafizettem; és vissza fogok fizetni az ölükbe,
Isa 65:7 bűneitekért és atyáitok bűneiért egyaránt, -- mondja az Úr, -- akik tömjéneztek a hegyeken, és a halmokon gyaláztak engem; kimérem korábbi tetteik fizetségét az ölükbe."
Isa 65:8 Így szól az Úr: "Mint amikor must található a szőlőfürtben, és azt mondják: "Ne pusztítsd el, mert áldás van benne!", úgy teszek én szolgáimért: nem pusztítok el mindenkit.
Isa 65:9 Ivadékot hozok elő Jákobból és Júdából, aki örökli hegyeimet; választottaim fogják örökölni, és szolgáim laknak majd ott.
Isa 65:10 Sáron nyájak legelője lesz, és Ákor völgye csordák pihenőhelye, népem számára, mely engem keres.
Isa 65:11 Titeket azonban, akik elhagytátok az Urat, és elfeledkeztetek szent hegyemről; akik asztalt terítettetek a szerencseistennek, és fűszeres bort töltöttetek a sorsistennek:
Isa 65:12 titeket a kard élére szántalak, és mindnyájan letérdeltek majd a leöléshez, mert kiáltottam, de nem válaszoltatok, szóltam, de nem hallottátok meg; azt tettétek, ami rossz a szememben, és ami nem tetszik nekem, azt választottátok."
Isa 65:13 Ezért így szól az Úristen: "Íme, szolgáim enni fognak, ti pedig majd éheztek; íme, szolgáim inni fognak, ti pedig majd szomjaztok; íme, szolgáim örvendezni fognak, ti pedig majd szégyenkeztek;
Isa 65:14 íme, szolgáim ujjongani fognak szívük boldogságában, ti pedig majd kiáltoztok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgattok!
Isa 65:15 Neveteket átoknak hagyjátok választottaimra: "Öljön meg téged az Úristen!" Szolgáinak pedig más nevet ad.
Isa 65:16 Aki áldást kér magára a földön, a hűség Istenének nevében kér majd áldást; és aki esküszik a földön, a hűség Istenére fog esküdni. Hisz feledésbe megy a hajdani nyomorúság, és rejtve lesz szemem elől.
Isa 65:17 Mert íme, én új eget és új földet teremtek; az elsőkre nem emlékeznek, nem is jutnak eszébe senkinek.
Isa 65:18 De örvendjetek és ujjongjatok mindörökké annak, amit teremtek; mert íme, én Jeruzsálemet ujjongássá teremtem, népét pedig örömmé.
Isa 65:19 Ujjongok majd Jeruzsálemben, és örvendezem népemben; nem hallatszik többé benne sírás hangja és kiáltás hangja.
Isa 65:20 Nem lesz ott többé néhány napig élő csecsemő, sem öreg, aki nem tölti be napjait; mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg, és aki nem éri meg századik évét, átkozottnak számít.
Isa 65:21 Házakat építenek, és bennük laknak, szőlőt ültetnek, és eszik gyümölcsét.
Isa 65:22 Nem azért építenek, hogy más lakjék ott, nem azért ültetnek, hogy más egyék; mert népem életkora olyan lesz, mint a fák életkora, és kezük munkáját élvezik választottaim.
Isa 65:23 Nem fáradnak hiába, és nem a hirtelen pusztulásra szülnek; mert az Úrtól megáldott ivadékok ők, és sarjaik velük együtt.
Isa 65:24 Ez történik majd: mielőtt még kiáltanának, én válaszolok, ők még beszélnek, és én már meghallgatom.
Isa 65:25 Farkas és bárány együtt legelnek majd, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen" -- mondja az Úr.
Isa 66:1 Így szól az Úr: "Az ég az én trónusom, és a föld lábam zsámolya. Milyen ház az, melyet nekem építhetnétek, és melyik hely az én nyugvóhelyem?
Isa 66:2 Mindezeket az én kezem alkotta, így lettek mindezek -- mondja az Úr. -- Arra tekintek, aki szegény, aki megtört lelkű, és rettegi szavaimat.
Isa 66:3 Aki levágja a bikát, embert is öl; aki feláldozza a juhot, kutyának is nyakát szegi; aki ételáldozatot mutat be, sertésvért is áldoz; aki tömjént éget, a bálványt is áldja. Ők a maguk útjait választották, és undokságaikban gyönyörködik lelkük.
Isa 66:4 Én is az ő megcsúfolásukat választom, és amitől félnek, elhozom rájuk; mert kiáltottam, de nem volt, aki válaszoljon, szóltam, de nem hallották meg; azt tették, ami rossz a szememben, és ami nem tetszik nekem, azt választották."
Isa 66:5 Halljátok az Úr szavát, ti, akik megremegtek szavára! Azt mondják testvéreitek, akik gyűlölnek titeket, és kitaszítanak benneteket nevemért: "Mutassa meg dicsőségét az Úr, hadd lássuk örömötöket!" De ők szégyent fognak vallani.
Isa 66:6 Zúgás hangzik a városból, hang a templomból; az Úr hangja, aki megfizet, viszonzásul ellenségeinek.
Isa 66:7 Mielőtt vajúdott volna, már szült is; mielőtt a fájdalom rájött volna, fiúgyermeket hozott világra.
Isa 66:8 Ki hallott ilyet? Ki látott ehhez hasonlót? Vajon egy országért egy napig tart a vajúdás? Vagy születik-e nemzet egyszerre? Hiszen alig vajúdott Sion, és már meg is szülte fiait.
Isa 66:9 "Vajon én, aki megnyitom a méhet, ne engedjek szülni is? -- mondja az Úr. -- Vagy én, aki szülni engedek, zárjam be a méhet?" -- mondja a te Istened.
Isa 66:10 Örüljetek Jeruzsálemmel, és ujjongjatok benne, mind, akik szeretitek őt! Örömmel örvendjetek vele, mind, akik gyászoltatok miatta,
Isa 66:11 hogy szopjatok és jóllakjatok vigasztalásának emlőjéből; hogy élvezettel szürcsöljetek dicsőségének bőségéből!
Isa 66:12 Mert így szól az Úr: "Íme, én kiárasztom rá a békességet mint folyamot, és mint megáradt patakot a nemzetek gazdagságát, és szopni fogtok; ölben hordoznak és térden ringatnak titeket.
Isa 66:13 Mint akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én titeket, és Jeruzsálemben találtok vigasztalást.
Isa 66:14 Meglátjátok, és örül majd szívetek, és csontjaitok, mint a fű, sarjadoznak; megismerteti magát az Úr keze az ő szolgáival, és haragja megnyilvánul ellenségein.
Isa 66:15 Mert íme, az Úr tűzben jön el, és mint a forgószél, olyanok szekerei; hogy viszonzásul izzásban eressze ki haragját, és fenyegetését tűz lángjában.
Isa 66:16 Mert az Úr a tűzben ítélkezik, s kardja által minden test fölött; és sokan lesznek, akiket megöl az Úr.
Isa 66:17 Akik megszentelik és megtisztítják magukat a kertekben, egy középen álló mögött; akik megeszik a sertéshúst, az undokságot és az egeret, együtt megsemmisülnek, -- mondja az Úr. --
Isa 66:18 De én ismerem tetteiket és gondolataikat, és eljövök, hogy összegyűjtsek minden nemzetet és nyelvet; eljönnek majd, és meglátják dicsőségemet.
Isa 66:19 Jelet helyezek el köztük, és elküldöm közülük azokat, akik megmenekültek, a nemzetekhez: Tarzis, Púl és Lúd, Mesek és Rós, Tubál és Jáván népéhez; a távoli szigetekre, amelyek nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. És hirdetik majd dicsőségemet a nemzeteknek.
Isa 66:20 Elhozzák valamennyi testvéreteket az összes nemzet közül ajándékul az Úrnak, lovakon, kocsikon és gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken szent hegyemre, Jeruzsálembe, -- mondja az Úr, -- ahogy Izrael fiai hozzák az ajándékot tiszta edényben az Úr házába.
Isa 66:21 És közülük is választok papokat és levitákat, -- mondja az Úr. --
Isa 66:22 Mert ahogyan az új ég és az új föld, amelyet én alkotok, fennmarad színem előtt, -- mondja az Úr --, úgy marad fenn a ti ivadékotok és nevetek.
Isa 66:23 Ez történik majd: újholdról újholdra és szombatról szombatra eljön minden ember, hogy leboruljon színem előtt, -- mondja az Úr. --
Isa 66:24 És amikor kimennek, látják majd azoknak az embereknek a holttestét, akik elpártoltak tőlem; mert férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki, s iszonyattá lesznek minden ember számára."
Jer 1:1 Jeremiásnak, Helkija fiának az igéi, aki az Anatótban, Benjamin földjén élő papok közül való volt.
Jer 1:2 Őhozzá hangzott az Úr igéje Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban, uralkodásának tizenharmadik esztendejében;
Jer 1:3 majd hangzott Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának napjaiban, míg le nem telt Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának tizenegyedik esztendeje, és fogságba nem vitték Jeruzsálemet az ötödik hónapban.
Jer 1:4 Így hangzott az Úr igéje hozzám:
Jer 1:5 "Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek; prófétául rendeltelek a nemzetek számára."
Jer 1:6 Erre így szóltam: "Jaj, Uram, Isten! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen gyermek vagyok!"
Jer 1:7 De ezt mondta nekem az Úr: "Ne mondd azt: "Gyermek vagyok", hanem menj el, ahová csak küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok neked!
Jer 1:8 Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megmentselek!" -- mondta az Úr.
Jer 1:9 Majd kinyújtotta kezét az Úr, hozzáérintette a számhoz, és így szólt hozzám az Úr: "Íme, szádba adtam igéimet!
Jer 1:10 Nézd, a mai napon a nemzetek és a királyságok fölé rendeltelek, hogy gyomlálj és irts, hogy pusztíts és rombolj, hogy építs és ültess!"
Jer 1:11 Majd így hangzott az Úr igéje hozzám: "Mit látsz, Jeremiás?" Azt feleltem: "Mandulafavesszőt látok."
Jer 1:12 Erre ezt mondta nekem az Úr: "Jól láttad; mert virrasztok igém felett, hogy beteljesítsem."
Jer 1:13 Másodszor is hangzott az Úr igéje hozzám: "Mit látsz?" Azt feleltem: "Gőzölgő fazekat látok, mely észak felől jelenik meg."
Jer 1:14 Erre ezt mondta nekem az Úr: "Északról szabadul rá a veszedelem az ország minden lakójára.
Jer 1:15 Mert íme, én elhívom az északi királyságok minden nemzetségét, -- mondja az Úr -- eljönnek, és mindegyikük felállítja trónját Jeruzsálem kapuinak bejáratában, egész fala mentén körös-körül, és Júda minden városával szemben.
Jer 1:16 Kimondom ítéletemet fölöttük minden gonoszságukért; mert elhagytak engem, más isteneknek tömjéneztek, és kezük művei előtt borultak le.
Jer 1:17 Te azért övezd fel derekadat, kelj föl, és mondd el nekik mindazt, amit én parancsolok neked! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg előttük!
Jer 1:18 Íme, én ma megerősített várossá tettelek téged, vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyai és fejedelmei előtt, papjai és a föld népe előtt.
Jer 1:19 Harcolnak majd ellened, de nem bírnak veled; mert én veled vagyok, -- mondja az Úr, -- hogy megmentselek téged."
Jer 2:1 Így hangzott az Úr igéje hozzám:
Jer 2:2 "Menj, és kiáltsd Jeruzsálem fülébe: Így szól az Úr: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, jegyességed idejének szeretetére; amikor utánam jöttél a pusztában, a be nem vetett földön.
Jer 2:3 Szent tulajdona Izrael az Úrnak, termésének zsengéje; akik eszik, mind megbűnhődnek, baj jön rájuk, -- mondja az Úr. --
Jer 2:4 Halljátok az Úr igéjét, Jákob háza, és Izrael házának minden nemzetsége!
Jer 2:5 Így szól az Úr: Milyen gonoszságot találtak bennem atyáitok, hogy eltávolodtak tőlem? A semmiség után mentek, és semmivé lettek.
Jer 2:6 Nem mondták: "Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről, aki vezetett minket a sivatagban, a puszta és szakadékos földön, a szikkadt és homályos földön, a földön, melyen senki sem jár, és ahol nem lakik ember?"
Jer 2:7 Bevezettelek titeket a gyümölcsöskert földjére, hogy egyétek annak gyümölcsét és javait; de amikor bejöttetek, tisztátalanná tettétek földemet, és örökségemet utálatossággá.
Jer 2:8 A papok nem mondták: "Hol van az Úr?" A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok elpártoltak tőlem; a próféták Baál nevében prófétáltak, és azok után jártak, amik nem használnak.
Jer 2:9 Ezért még perbe szállok veletek, -- mondja az Úr, -- és fiaitok fiaival is perbe szállok.
Jer 2:10 Keljetek csak át a kittiek szigeteire, és lássátok, küldjetek Kedárba, és figyeljetek jól! Lássátok: vajon történt-e ilyesmi?
Jer 2:11 Cserélt-e valamelyik nemzet isteneket? Pedig azok nem is istenek! Népem mégis fölcserélte Dicsőségét azzal, ami nem használ.
Jer 2:12 Borzadjatok el ettől, ti egek, irtózzatok és dermedjetek meg nagyon! -- mondja az Úr. --
Jer 2:13 Mert két gonoszságot művelt népem: engem elhagytak, az élő víz forrását, hogy ciszternákat ássanak maguknak, repedező ciszternákat, melyek nem tartják meg a vizet.
Jer 2:14 Vajon szolga Izrael, vagy a házban született rabszolga? Miért lett prédává?
Jer 2:15 Oroszlánkölykök ordítanak fölötte, kieresztik hangjukat. Földjét pusztasággá tették, városai leégtek, nincs lakójuk.
Jer 2:16 Memfisz és Tafnesz fiai is kopaszra nyírják fejed tetejét.
Jer 2:17 Nemde ezt az okozza neked, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, abban az időben, amikor vezetett az úton?
Jer 2:18 És most mi közöd Egyiptom útjához, hogy a Nílus vizét iszod? És mi közöd Asszíria útjához, hogy a Folyam vizét iszod?
Jer 2:19 Megfenyít téged saját gonoszságod, és elpártolásaid büntetnek téged. Tudd meg és lásd, milyen rossz és keserves, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és nincs benned félelem irántam! -- mondja az Úr, a Seregek Istene. --
Jer 2:20 Bizony, már régtől fogva összetörted igádat, széttépted bilincseidet, és azt mondtad: "Nem szolgálok!" Mert minden magas dombon és minden zöldellő fa alatt lefekszel, mint egy parázna.
Jer 2:21 Én mint nemes szőlőfajtát ültettelek el, mint egészen valódi magot; hogyan változtál át nekem idegen szőlőtő vadhajtásává?
Jer 2:22 Ha meg is mosod magad lúggal, és bőven használsz is szappant, bűnöd szennyfolt marad előttem -- mondja az Úristen. --
Jer 2:23 Hogyan mondhatod: "Nem vagyok tisztátalan, nem jártam a Baálok után?" Nézd utadat a völgyben, ismerd fel, mit tettél, te gyors lábú tevekanca, mely össze-vissza futkos útjain!
Jer 2:24 Pusztához szokott vadszamár, mely érzéki vágyában levegő után kapkod! Gerjedelmét ki fékezhetné meg? Bárki keresi, nem kell fáradnia, rátalál a maga hónapjában.
Jer 2:25 Óvd lábadat a mezítláb járástól, és torkodat a szomjúságtól! De te így szóltál: "Hiába, nem lehet! Mert szeretem az idegeneket, és utánuk járok."
Jer 2:26 Ahogy megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, úgy szégyenült meg Izrael háza: ők maguk, királyaik és fejedelmeik, papjaik és prófétáik,
Jer 2:27 akik így szólnak a fához: "Atyám vagy te", és a kőhöz: "Te szültél engem." Mert hátukat fordítják felém, és nem arcukat. De bajuk idején így szólnak majd: "Kelj fel, és szabadíts meg minket!"
Jer 2:28 Hol vannak isteneid, melyeket alkottál magadnak? Keljenek fel, ha meg tudnak szabadítani bajod idején! Hiszen amennyi városaid száma, annyi lett az istened, Júda!
Jer 2:29 Miért pereltek velem? Mindnyájan elpártoltatok tőlem, -- mondja az Úr. --
Jer 2:30 Hiába vertem meg fiaitokat, az intelmet nem fogadták meg; elemésztette kardotok prófétáitokat, mint pusztító oroszlán.
Jer 2:31 Ó, te nemzedék! Lássátok az Úr igéjét! Vajon pusztaság voltam Izraelnek, vagy a sűrű sötétség földje? Miért mondta népem: "Szabadon kószálunk, nem megyünk többé hozzád?"
Jer 2:32 Megfeledkezik-e ékszeréről a szűz, vagy díszes övéről a menyasszony? Népem mégis megfeledkezett rólam számtalan napon át.
Jer 2:33 Milyen jól tudod utadat, amikor szerelmet keresel! Így a gonoszságokhoz is hozzászoktattad útjaidat.
Jer 2:34 Még ruhád szegélyén is található szegény, ártatlan emberek vére, akiket nem betörésen kaptál rajta, hanem mindezeknek ellene voltak.
Jer 2:35 Mégis így szóltál: "Ártatlan vagyok, igen, elfordult haragja tőlem." Íme, én ítéletet tartok fölötted, mert azt mondtad: "Nem vétkeztem."
Jer 2:36 Milyen könnyelműen változtatod utadat! De Egyiptommal is szégyent vallasz, ahogyan szégyent vallottál Asszíriával.
Jer 2:37 Onnan is kijössz majd, és kezeddel fogod a fejedet; mert elvetette az Úr azokat, akikben bízol, és nem lesz szerencséd velük.
Jer 3:1 Ha elbocsátja egy férfi a feleségét, s az eltávozik tőle és egy másik férfié lesz, vajon visszatérhet-e még ahhoz? Nem volna-e teljesen megszentségtelenített az az ország? Akkor te, aki sok szeretővel paráználkodtál, visszatérhetsz-e hozzám? -- mondja az Úr. --
Jer 3:2 Emeld fel szemedet a kopár halmokra, és lásd! Hol nem háltak veled? Az utak mentén ültél előttük, mint az arab a pusztában, és megszentségtelenítetted az országot paráznaságoddal és gonoszságoddal.
Jer 3:3 Ezért maradtak el az esőzések, és kései eső sem volt. Homlokod olyan lett, mint a parázna asszonyé: nem akartál pirulni.
Jer 3:4 Ugye most így kiáltasz hozzám: "Atyám! Ifjúkorom bizalmas barátja vagy te!
Jer 3:5 Vajon örökké haragszik, vagy megtartja haragját mindvégig?" Íme, így szóltál, de tetted a rosszat, amennyire csak képes voltál."
Jer 3:6 Ezt mondta nekem az Úr Jozija király napjaiban: "Láttad-e, mit tett az elpártolt Izrael? Elment minden magas hegyre és minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott.
Jer 3:7 Így szóltam: "Miután mindezeket megtette, hozzám fog visszatérni." De nem tért vissza. Látta ezt hűtlen nővére, Júda.
Jer 3:8 Látta, hogy éppen azért, mert házasságtörést követett el az elpártolt Izrael, elbocsátottam őt, és válólevelet adtam neki; mégsem félt nővére, a hűtlen Júda, hanem elment, és ő is paráználkodott.
Jer 3:9 Így történt, hogy könnyelmű paráznaságával megszentségtelenítette az országot, és házasságtörést követett el a kővel és a fával.
Jer 3:10 És mindemellett nem tért vissza hozzám hűtlen nővére, Júda, egész szívével, hanem csak hazug módon" -- mondja az Úr.
Jer 3:11 Majd ezt mondta nekem az Úr: "Inkább igazlelkűnek látszik az elpártolt Izrael, mint a hűtlen Júda.
Jer 3:12 Menj, kiáltsd ezeket a szavakat észak felé, és mondd: Térj vissza, te elpártolt Izrael! -- mondja az Úr. -- Nem fordítom el arcomat tőletek, mert kegyes vagyok, -- mondja az Úr, -- nem haragszom örökké.
Jer 3:13 Csak ismerd el bűnödet, hogy az Úrral, a te Isteneddel szakítottál, és elkószáltál útjaidon az idegenek felé, minden zöldellő fa alá, de szavamra nem hallgattatok! -- mondja az Úr. --
Jer 3:14 Térjetek vissza, elpártolt fiak, -- mondja az Úr, -- mert én vagyok a ti Uratok! Magamhoz veszlek benneteket, egyet egy városból és kettőt egy nemzetségből, és bevezetlek titeket Sionba.
Jer 3:15 Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik tudással és belátással legeltetnek titeket.
Jer 3:16 Ez történik majd, amikor megsokasodtok és megszaporodtok az országban: azokban a napokban, -- mondja az Úr, -- nem beszélnek többé az "Úr szövetségének ládájáról," és nem jut eszébe senkinek; nem emlékeznek rá, nem keresik, és nem is készítik el többé.
Jer 3:17 Abban az időben Jeruzsálemet hívják majd az Úr trónjának, és odagyűlnek hozzá mind a nemzetek, az Úr nevéért Jeruzsálemhez, és nem mennek többé gonosz szívük megátalkodottsága után.
Jer 3:18 Azokban a napokban Júda háza Izrael házához megy, és együtt jönnek észak földjéről arra a földre, melyet örökségül adtam atyáitoknak.
Jer 3:19 Én ezt mondtam: Milyen szívesen sorolnálak téged a fiak közé, és adnék neked kívánatos földet, nemzetek seregeinek pompás örökségét! Azt mondtam, szólíts így: Atyám, és ne fordulj el tőlem!
Jer 3:20 De ahogy az asszony hűtlen lesz társához, úgy lettetek hűtlenek hozzám, Izrael háza" -- mondja az Úr.
Jer 3:21 Hang hallatszik a kopár halmokon: Izrael fiainak esdeklő sírása; mert görbe útra tértek, megfeledkeztek az Úrról, az ő Istenükről.
Jer 3:22 "Térjetek vissza, elpártolt fiak, meggyógyítom elpártolástokat!" "Íme, eljöttünk hozzád, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk!
Jer 3:23 Valóban hazugok voltak a halmok és a hegyek lármája; valóban az Úrban, a mi Istenünkben van Izrael üdvössége!
Jer 3:24 A gyalázatos bálvány felemésztette atyáink szerzeményét ifjúkorunktól fogva: juhaikat és marháikat, fiaikat és leányaikat.
Jer 3:25 Fetrengünk gyalázatunkban, és elborít minket szégyenünk, mert az Úr, a mi Istenünk ellen vétkeztünk mi és atyáink, ifjúkorunktól fogva mind a mai napig; és nem hallgattunk az Úr, a mi Istenünk szavára."
Jer 4:1 "Ha megtérsz, Izrael, -- mondja az Úr -- ha hozzám megtérsz, ha eltávolítod utálatosságaidat színem elől, és nem tévelyegsz,
Jer 4:2 ha így esküszöl: "Él az Úr!", hűséggel, törvénnyel és igazsággal, akkor áldást nyernek benne a nemzetek, és benne fognak dicsekedni.
Jer 4:3 Mert így szól az Úr Júda férfiaihoz és Jeruzsálemhez: Szántsatok fel magatoknak ugart, és ne vessetek tövisek közé!
Jer 4:4 Metélkedjetek körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőrét, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói! Nehogy előtörjön haragom, mint a tűz, és fellángoljon, mert nincs, aki eloltsa, tetteitek gonoszsága miatt!
Jer 4:5 Hirdessétek Júdában, adjátok tudtul Jeruzsálemben, és mondjátok, fújjátok meg a harsonát az országban, kiáltsatok teli torokból, és mondjátok: "Gyülekezzetek, és menjünk a megerősített városokba!"
Jer 4:6 Emeljetek jelzőpóznát Sion irányában, meneküljetek, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak felől, és nagy pusztulást!
Jer 4:7 Előjött az oroszlán a bozótjából, és a nemzetek pusztítója elindult, kijött helyéről, hogy pusztasággá tegye országodat. Városaid romba dőlnek, lakó nélkül maradnak.
Jer 4:8 Ezért öltsetek zsákruhát, sírjatok és jajgassatok, mert nem fordult el tőlünk az Úr izzó haragja!
Jer 4:9 Ez történik majd azon a napon -- mondja az Úr: -- odalesz a király szíve és a fejedelmek szíve; elborzadnak a papok, és a próféták megdöbbennek."
Jer 4:10 Így szóltam: "Jaj, Uram, Isten! Bizony nagyon rászedted ezt a népet és Jeruzsálemet, amikor azt mondtad: "Békességetek lesz", holott lelkünkig hatolt a kard!"
Jer 4:11 Abban az időben ezt mondják majd ennek a népnek és Jeruzsálemnek: "Kopár halmok forró szele a pusztában, népem leányának útján, nem szelelésre és nem tisztításra!
Jer 4:12 Ennél erősebb szél jön felém! Most én is ítéletet mondok fölöttük."
Jer 4:13 Íme, mint a felhők, úgy vonul fel, és mint a szélvész, olyanok a szekerei; gyorsabbak a sasoknál lovai. Jaj nekünk, mert elvesztünk!
Jer 4:14 Tisztítsd meg a rossztól szívedet, Jeruzsálem, hogy megszabadulj! Meddig tartózkodnak még bensődben gonosz gondolataid?
Jer 4:15 Mert hírmondó hangja hallatszik Dánból, és veszedelmet hirdetőé Efraim hegyéről.
Jer 4:16 Figyelmeztessétek a nemzeteket: Íme, itt vannak! Hirdessétek Jeruzsálemnek: "Ostromlók jönnek a messzi földről, és kieresztik hangjukat Júda városai ellen.
Jer 4:17 Mint mezőőrök, olyanok vele szemben körös-körül, mert nekem ellenszegült" -- mondja az Úr.
Jer 4:18 Utad és tetteid okozták ezeket neked; ez a te gonoszságod bizony keserű, bizony a szívedig hatolt!
Jer 4:19 A bensőm, a bensőm! Gyötrődöm! A szívem falai! Háborog bennem a szívem, nem hallgathatok, mert kürtszót hall a lelkem, harci riadót.
Jer 4:20 Csapás csapást ért, bizony elpusztult az egész ország; hirtelen pusztultak el sátraim, egy szempillantás alatt sátorkárpitjaim.
Jer 4:21 Meddig kell még zászlót látnom, kürtszót hallanom?
Jer 4:22 "Bizony, oktalan az én népem, nem ismernek engem; esztelen fiak ők, és nem értelmesek. Értenek ahhoz, hogy rosszat tegyenek, de jót tenni nem tudnak."
Jer 4:23 Láttam a földet: íme, puszta és kietlen; és az eget: nincs világossága.
Jer 4:24 Láttam a hegyeket: íme, rengenek, és a halmok is mind megrendültek.
Jer 4:25 Láttam, hogy íme, nincs ember, s az ég madarai is mind elmenekültek.
Jer 4:26 Láttam, hogy íme, a gyümölcsöskert puszta lett, és minden városa romba dőlt az Úr színe előtt, izzó haragja előtt.
Jer 4:27 Mert így szól az Úr: "Pusztasággá lesz az egész föld, bár véget nem vetek neki.
Jer 4:28 Ezért gyászol a föld, és elsötétednek az egek odafenn; mert megmondtam, elterveztem, nem bánom meg, és nem térek el tőle."
Jer 4:29 Lovasok és íjászok hangja elől menekül az egész város; bemennek a sűrűségekbe, és a sziklákra másznak; minden város elhagyatott, és nem lakik bennük senki.
Jer 4:30 És te, elpusztítva mit teszel majd? Öltözz bár bíborba, ékesítsd bár magad aranyékszerekkel, fesd ki bár festékkel szemedet: hiába szépíted magadat! Megvetettek téged szeretőid, életedre törnek.
Jer 4:31 Mert hangot hallok, mint vajúdó asszonyét, mint annak szorongását, aki először szül; Sion leányának hangját, aki sóhajt, és kitárja kezét: "Jaj nekem, mert kimerült a lelkem a gyilkosok miatt!"
Jer 5:1 Járjátok be Jeruzsálem utcáit, nézzetek szét és tudakozódjatok, kutassatok a terein! Vajon találtok-e olyan embert, van-e olyan, aki jog szerint cselekszik, és hűségre törekszik? Akkor megbocsátok neki.
Jer 5:2 Ha így szólnak is: "Él az Úr!", mégis hamisan esküsznek.
Jer 5:3 Uram, nemde szemed a hűséget nézi? Megverted őket, de nem fájlalták, végeztél velük, de vonakodtak megfogadni az intelmet; keményebbé tették arcukat a kősziklánál, vonakodtak megtérni.
Jer 5:4 Én pedig így szóltam: "Csak a szegények oktalanok, mert nem ismerik az Úr útját, Istenük törvényét.
Jer 5:5 Elmegyek hát a hatalmasokhoz, és beszélek velük, mert ők ismerik az Úr útját, Istenük törvényét." De ők éppúgy összetörték az igát, széttépték a kötelékeket.
Jer 5:6 Ezért megöli őket az oroszlán az erdőből, a pusztai farkas elpusztítja őket; párduc leselkedik városaik előtt, széttép mindenkit, aki kijön onnan; mert megsokasodtak vétkeik, elhatalmasodtak elpártolásaik.
Jer 5:7 "Miért bocsássak meg neked? Fiaid elhagytak engem, és azokra esküdtek, akik nem istenek. Jóllakattam őket, mégis házasságot törtek, és parázna nő házába sereglenek.
Jer 5:8 Jól táplált, viháncoló lovakká lettek, mindegyik a másik feleségére nyerít.
Jer 5:9 Vajon ezeket ne kérjem számon? -- mondja az Úr. -- Vagy ilyen nemzeten ne bosszuljam meg magam?
Jer 5:10 Menjetek fel szőlősteraszaira, és pusztítsátok, de véget ne vessetek neki! Távolítsátok el indáit, mert nem az Úréi azok!
Jer 5:11 Mert teljesen hűtlen lett hozzám Izrael háza és Júda háza" -- mondja az Úr.
Jer 5:12 Megtagadták az Urat, és így szóltak: "Nincs ő! Nem is jön ránk baj, kardot és éhínséget nem fogunk látni!
Jer 5:13 A próféták széllé lesznek, és az ige nincsen bennük. Így fog történni velük."
Jer 5:14 Ezért így szól az Úr, a Seregek Istene: "Mivel ezt az igét mondtátok, íme, én tűzzé teszem igéimet a szádban, ezt a népet pedig fává, és meg fogja emészteni őket.
Jer 5:15 Íme, én elhozok rátok egy nemzetet a távolból, Izrael háza -- mondja az Úr. -- Erős nemzet az, ősidőből való nemzet, olyan nemzet, melynek nem ismered nyelvét, és nem érted, mit beszél.
Jer 5:16 Tegze olyan, mint a nyitott sír, mindnyájan hősök.
Jer 5:17 Elemészti aratásodat és kenyeredet, elemészti fiaidat és leányaidat, elemészti juhaidat és marháidat, elemészti szőlődet és fügefádat; karddal lerombolja megerősített városaidat, amelyekben bizakodsz.
Jer 5:18 De azokban a napokban sem vetek véget nektek" -- mondja az Úr.
Jer 5:19 Ha majd azt mondjátok: "Miért tette velünk mindezt az Úr, a mi Istenünk?", akkor mondd nekik: "Amint elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok országotokban, úgy fogtok majd idegeneknek szolgálni olyan országban, amely nem a tiétek."
Jer 5:20 Hirdessétek ezt Jákob házában, és adjátok tudtul Júdában:
Jer 5:21 "Halljátok hát ezt, ostoba nép, melynek nincs esze! Van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak.
Jer 5:22 Vajon nem féltek engem? -- mondja az Úr. -- Vagy színem előtt nem remegtek? Én tettem a fövenyt a tenger határává, örök korlátként, melyet nem léphet át. Háborognak, de nem bírnak vele hullámai, és zúgnak, de nem lépik át."
Jer 5:23 Ennek a népnek azonban konok és dacos lett a szíve, eltávoztak és elmentek.
Jer 5:24 Nem mondták szívükben: "Féljük az Urat, a mi Istenünket, aki esőt ad, korai és kései esőt a maga idejében; az aratásra rendelt heteket megtartja nekünk!"
Jer 5:25 Bűneitek hiúsították meg ezeket, és vétkeitek tartották vissza tőletek a jót.
Jer 5:26 Mert népem között istentelenek találhatók: leselkednek, ahogy lehajolnak a madarászok, csapdát állítanak, embereket fognak meg.
Jer 5:27 Amint a kalitka tele van madárral, úgy vannak tele házaik csalárdsággal; ezért lettek nagyok és gazdagok.
Jer 5:28 Kövérek és hájasak lettek, és a gonoszságban sem ismernek határt. Nem hoznak ítéletet a perben, az árva perében, hogy sikerre vigyék; és a szegények jogát nem védik meg.
Jer 5:29 Vajon ezeket ne kérjem számon? -- mondja az Úr. -- Vagy ilyen nemzeten ne bosszuljam meg magam?
Jer 5:30 Borzalmas és rettenetes dolgok történnek az országban:
Jer 5:31 a próféták hazugságot prófétálnak, és a papok mellettük hatalmaskodnak, népem pedig szereti ezt. De mit tesztek majd a végén?
Jer 6:1 Meneküljetek, Benjamin fiai, Jeruzsálem belsejéből! Tekoában fújjátok meg a harsonát, és Bét-Hakkárem fölött adjatok jelet! Mert veszedelem fenyeget észak felől, és nagy romlás.
Jer 6:2 A szépet és elkényeztetettet, Sion leányát elpusztítom.
Jer 6:3 Pásztorok és nyájaik jönnek hozzá, sátrakat vernek körülötte, lelegeli mindegyik a maga területét.
Jer 6:4 "Készüljetek háborúra ellene, keljetek fel, és vonuljunk fel délben! Jaj nekünk, mert estére fordult a nap, mert megnyúlnak az esti árnyak!
Jer 6:5 Keljetek fel, és vonuljunk fel éjjel, romboljuk le palotáit!"
Jer 6:6 Mert így szól a Seregek Ura: "Vágjatok ki fákat, és halmozzátok fel sáncként Jeruzsálem ellen! Ez az a város, mely megbűnhődik, csupa zsarolás van belsejében.
Jer 6:7 Ahogy frissen tartja vizét a kút, úgy tartja frissen ő a gonoszságát. Erőszak és elnyomás hallatszik benne, betegség és csapás van előttem szüntelen.
Jer 6:8 Fogadd meg az intést, Jeruzsálem, nehogy elforduljon lelkem tőled, nehogy pusztasággá tegyelek, lakatlan földdé!"
Jer 6:9 Így szól a Seregek Ura: "Az utolsó szemig leszedik, mint a szőlőt, Izrael maradékát. Ismét nyújtsd ki kezed, mint a szüretelő a szőlővesszőkre!"
Jer 6:10 Kinek beszéljek és tegyek bizonyságot, hogy meghallják? Íme, körülmetéletlen a fülük, és nem tudnak figyelni; íme, az Úr igéje gúny tárgya lett nekik, nem lelik kedvüket benne.
Jer 6:11 Ezért az Úr haragja tölt el engem, nem bírom tovább magamban tartani. "Öntsd ki a gyermekre az utcán, és az ifjak csoportjára egyaránt! Mert a férfi is foglyul esik az asszonnyal együtt, az öreg azzal, akinek beteltek napjai.
Jer 6:12 Házaik mások birtokába jutnak, a mezők és asszonyok is egyaránt. Mert kinyújtom kezemet a föld lakóira" -- mondja az Úr.
Jer 6:13 Mert a legkisebbtől a legnagyobbig mindegyikük nyereséget hajhász; és a prófétától a papig mindegyikük csalárdságot művel.
Jer 6:14 Népem sebét úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: "Békesség, békesség!" Pedig nincsen békesség.
Jer 6:15 Szégyent vallottak, mert utálatosságot műveltek; mégsem szégyenkeznek, és pirulni sem tudnak. "Ezért elesnek az elesőkkel, és amikor meglátogatom őket, elbuknak" -- mondja az Úr.
Jer 6:16 Így szól az Úr: "Álljatok ki az utakra, és nézzétek, kérdezősködjetek az ősi ösvények felől, melyik út a jó, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek!" De azt mondták: "Nem járunk!"
Jer 6:17 Őröket állítottam fölétek: "Figyeljetek a kürtszóra!" De azt mondták: "Nem figyelünk!"
Jer 6:18 Ezért halljátok, ti nemzetek, és tudd meg, te népgyűlés, mi történik velük!
Jer 6:19 Halld meg, te föld: "Íme, én bajt hozok erre a népre, gondolataik gyümölcsét, mert igéimre nem figyeltek, és törvényemet megvetették.
Jer 6:20 Minek nekem a tömjén, mely Sábából érkezik, és a jó illatú nád messze földről? Égőáldozataitok nem kedvesek, és véresáldozataitok nem tetszenek nekem."
Jer 6:21 Ezért így szól az Úr: "Íme, én buktatókat állítok ennek a népnek, és elbuknak bennük apák és fiak együtt, szomszéd és társa elvesznek."
Jer 6:22 Így szól az Úr: "Íme, egy nép jön észak földjéről, és nagy nemzet kél a föld végéről.
Jer 6:23 Íjat és dárdát ragadnak, kegyetlenek, és nem irgalmaznak; hangjuk zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak. Felsorakoztak mint harcosok ellened, Sion leánya!"
Jer 6:24 "Hallottuk a hírét, lehanyatlott a kezünk; szorongás fogott el minket, gyötrelem, mint a szülő asszonyt."
Jer 6:25 Ne menjetek ki a mezőre, és az úton ne járjatok, mert ellenség kardja vár, és rettenet mindenfelől!
Jer 6:26 Népem leánya, ölts zsákruhát, és fetrengj a hamuban! Gyászolj, mint az egyszülöttért szokás, keserves jajgatással! Mert hirtelen jön el a pusztító ellenünk.
Jer 6:27 Vizsgálóvá tettelek népem közt, figyelővé: ismerd meg és vizsgáld meg útjukat!
Jer 6:28 Mindnyájan elpártolt lázadók, akik rágalmazva járnak, réz és vas; mindnyájan romlottak.
Jer 6:29 Fújtatott a fújtató, de a tűztől sértetlen maradt az ólom; hiába olvasztották, a gonoszok mégsem váltak ki.
Jer 6:30 Elvetett ezüstnek hívják őket, mert elvetette az Úr őket.
Jer 7:1 Az ige, mely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól:
Jer 7:2 "Állj az Úr házának kapujába, hirdesd ott ezt az igét, és mondd: Halljátok az Úr igéjét, egész Júda, akik beléptek ezeken a kapukon, hogy leboruljatok az Úr előtt!
Jer 7:3 Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok!
Jer 7:4 Ne bízzatok az ilyen hazug szavakban: "Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!"
Jer 7:5 Mert ha valóban megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha valóban igazságot tesztek ember és társa között,
Jer 7:6 a jövevényt, az árvát és az özvegyet nem nyomjátok el, ártatlan vért nem ontotok ezen a helyen, sem más istenek után nem jártok a saját vesztetekre,
Jer 7:7 akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok, azon a földön, amelyet atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.
Jer 7:8 Íme, ti a hazug szavakban bíztok, melyek nem használnak.
Jer 7:9 Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküsztök, Baálnak tömjéneztek, és más istenek után jártok, akiket nem ismertek;
Jer 7:10 azután pedig eljöttök, és megálltok színem előtt ebben a házban, mely az én nevemet viseli, és így szóltok: "Megmenekültünk", hogy elkövethessétek mindezeket az undokságokat?
Jer 7:11 Vajon rablók barlangjává lett szemetekben ez a ház, mely az én nevemet viseli? Íme, én is láttam, -- mondja az Úr. --
Jer 7:12 Mert menjetek csak el az én helyemre Sílóba, ahol először lakást készítettem nevemnek, és nézzétek meg, mit tettem vele népemnek, Izraelnek gonoszsága miatt!
Jer 7:13 Most pedig, mivel elkövettétek mindezeket a tetteket -- mondja az Úr --, bár szóltam hozzátok, idejekorán szóltam, de nem hallottátok meg, szólítottalak titeket, de nem válaszoltatok,
Jer 7:14 ezért úgy fogok tenni a házzal, mely az én nevemet viseli, melyben ti bizakodtok, és a hellyel, melyet nektek és atyáitoknak adtam, ahogyan Sílóval tettem.
Jer 7:15 Elvetlek titeket színem elől, amint elvetettem valamennyi testvéreteket, Efraim minden ivadékát.
Jer 7:16 Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne mondj értük esdeklő imádságot, és ne kérlelj engem, mert nem hallgatlak meg!
Jer 7:17 Nem látod, mit tesznek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?
Jer 7:18 A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig tésztát gyúrnak, hogy áldozati kalácsokat készítsenek az ég királynőjének; és italáldozatot mutatnak be más isteneknek, hogy engem bosszantsanak.
Jer 7:19 Vajon engem bosszantanak? -- mondja az Úr. -- Nem inkább magukat, arcuk szégyenére?
Jer 7:20 Ezért így szól az Úristen: Íme, haragom és indulatom kiárad erre a helyre, az emberekre és az állatokra, a mező fáira és a föld gyümölcseire; lángolni fog, és nem alszik ki.
Jer 7:21 Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Égőáldozataitokat tegyétek hozzá véresáldozataitokhoz, és egyétek meg a húst!
Jer 7:22 Mert nem beszéltem atyáitoknak és nem adtam parancsot nekik égő- és véresáldozatról azon a napon, amelyen kihoztam őket Egyiptom földjéről;
Jer 7:23 hanem ezt a parancsot adtam nekik: Hallgassatok szavamra, akkor Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek! Járjatok mindig azon az úton, amelyet parancsolok nektek, hogy jó dolgotok legyen!
Jer 7:24 De nem hallgatták meg, és nem hajtották ide fülüket, hanem gonosz szívük megátalkodottságában annak tanácsai szerint jártak; hátukat fordították felém, nem pedig arcukat.
Jer 7:25 Attól a naptól fogva, amelyen kijöttek atyáitok Egyiptom földjéről, mind a mai napig küldtem hozzátok valamennyi szolgámat, a prófétákat; nap mint nap, idejekorán küldtem.
Jer 7:26 De nem hallgattak rám, és nem hajtották ide fülüket, hanem megkeményítették nyakukat, és még gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik.
Jer 7:27 Ha elmondod nekik mindezeket az igéket, nem fognak rád hallgatni; ha szólítod őket, nem fognak válaszolni neked.
Jer 7:28 Azért mondd nekik: Ez az a nemzet, mely nem hallgatott az Úrnak, az ő Istenének szavára, és nem fogadta meg az intelmet. Elveszett a hűség, eltűnt a szájukból.
Jer 7:29 Nyírd le hajkoronádat, és dobd el, kezdj siratódalba a kopár halmokon, mert elvetette az Úr és eltaszította a nemzedéket, melyre megharagudott!
Jer 7:30 Mert olyat tettek Júda fiai, ami rossz a szememben, -- mondja az Úr. -- Undokságaikat abban a házban helyezték el, mely az én nevemet viseli, hogy tisztátalanná tegyék azt.
Jer 7:31 Fölépítették a Tófet magaslatait, mely Ben-Hinnom völgyében van, hogy tűzben égessék el fiaikat és leányaikat, amit nem parancsoltam, és eszembe sem jutott.
Jer 7:32 Azért íme, jönnek napok, -- mondja az Úr, -- amikor nem beszélnek többé a Tófetről és Ben-Hinnom völgyéről, hanem az Öldöklés völgyéről, és temetni fognak a Tófetben, mert nem lesz más hely.
Jer 7:33 Ennek a népnek holtteste eledelül fog szolgálni az ég madarainak és a föld állatainak, s nem lesz, aki elriassza őket.
Jer 7:34 Akkor eltüntetem Júda városaiból és Jeruzsálem utcáiról az öröm hangját és a vidámság hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját, mert rommá lesz az ország."
Jer 8:1 "Abban az időben, -- mondja az Úr, -- kihozzák sírjaikból Júda királyainak csontjait, fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait, a próféták csontjait és Jeruzsálem lakóinak csontjait.
Jer 8:2 Kiterítik őket a nap, a hold és az ég egész serege elé, melyeket szerettek és szolgáltak, melyek után jártak, melyekhez folyamodtak, és melyek előtt leborultak. Nem gyűjtik össze és nem temetik el őket; trágyává lesznek a föld színén.
Jer 8:3 Mégis inkább választaná a halált, mint az életet az egész maradék, azok, akik megmaradnak ebből a gonosz nemzetségből mindazokon a megmaradt helyeken, ahova elűztem őket, -- mondja a Seregek Ura. --
Jer 8:4 Mondd tehát nekik: Így szól az Úr: Vajon akik elesnek, nem kelnek föl? Vagy aki eltér, nem tér vissza?
Jer 8:5 Miért pártolt el ez a nép, Jeruzsálem, örökös elpártolással? Ragaszkodnak a csalárdsághoz, vonakodnak visszatérni.
Jer 8:6 Figyeltem és hallottam: nem helyesen beszélnek, nincs senki, aki bánná gonoszságát, s azt mondaná: "Mit tettem?" Mindenki eltért, a maga útján futva, mint a ló, mely száguld a harcba.
Jer 8:7 A gólya is az égen ismeri a maga idejét, a gerlice, a fecske és a daru ügyelnek jövetelük idejére, de népem nem ismeri az Úr ítéletét.
Jer 8:8 Hogyan mondhatjátok: "Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye velünk van?" Bizony, íme, hamissá tette az írástudók hamis íróvesszeje.
Jer 8:9 Szégyent vallottak a bölcsek, megzavarodtak és tőrbe estek; íme, az Úr igéjét megvetették, mit ér hát bölcsességük?
Jer 8:10 Ezért asszonyaikat másoknak adom, mezőiket a hódítóknak; mert kicsitől nagyig mindegyikük nyereséget hajhász; a prófétától a papig mindegyikük csalárdságot művel.
Jer 8:11 Népem leányának sebét úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: "Békesség, békesség!" Pedig nincsen békesség.
Jer 8:12 Szégyent vallottak, mert utálatosságot műveltek; mégsem szégyenkeznek, és pirulni sem tudnak. Ezért elesnek az elesőkkel, és meglátogatásuk idején elbuknak, -- mondja az Úr. --
Jer 8:13 Az utolsó szemig begyűjtöm őket, -- mondja az Úr, -- nincs már szőlőfürt a tőkén, és nincs füge a fügefán, a lomb is elhervadt. Odaadom őket, hogy átgázoljanak rajtuk.
Jer 8:14 "Miért ülünk itt? Gyűljetek össze, menjünk a megerősített városokba, és semmisüljünk meg ott! Mert az Úr, a mi Istenünk megsemmisített minket, és mérgezett vizet itatott velünk, mert vétkeztünk az Úr ellen.
Jer 8:15 Békességre vártunk, de nincs semmi jó; a gyógyulás idejére, de íme, rettenet!"
Jer 8:16 Dánból hallatszik lovainak horkanása, paripái nyerítésének hangjától megrendül az egész föld; eljönnek, és felemésztik a földet, és ami betölti azt, a várost, és akik benne laknak.
Jer 8:17 Mert íme, én áspiskígyókat küldök rátok, melyeket nem lehet bűvölni, és megmarnak titeket" -- mondja az Úr.
Jer 8:18 Vidámságom fájdalommá lett bennem, szívem beteg.
Jer 8:19 Íme, népem leányának kiáltása hangzik messze földről: "Vajon nincs az Úr Sionban? Vagy Királya nincs ott?" "Miért bosszantottak engem bálványaikkal, idegen hiábavalóságokkal?"
Jer 8:20 "Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg."
Jer 8:21 Népem leányának összetörése miatt összetörtem, gyászolok, borzadály fogott el.
Jer 8:22 Talán nincs balzsam Gileádban? Vagy nincs ott orvos? Miért nem hegedt be hát népem leányának sebe?
Jer 8:23 Bárcsak fejem víz volna, és szemem könnyforrás, hogy éjjel-nappal sirathatnám népem leányának megöltjeit!
Jer 9:1 Bárcsak lenne a pusztában számomra egy vándornak való szállás, hogy elhagyhatnám népemet, és elmehetnék tőlük! Mert mindnyájan házasságtörők, hűtlenek gyülekezete.
Jer 9:2 "Felajzották nyelvüket, mint az íjat; hazugsággal és nem igazsággal lettek hatalmasok az országban; mert gonoszságról gonoszságra haladnak, és engem nem ismernek -- mondja az Úr. --
Jer 9:3 Mindenki őrizkedjék a társától, és egyetlen testvérben se bízzatok, mert minden testvér csalva csal, és minden társ rágalmazva jár!
Jer 9:4 Mindenki becsapja a társát, és nem beszélnek igazat; hazug beszédre tanítják nyelvüket, gonosztevésben fáradoznak.
Jer 9:5 Álnokság közepette van a lakásod, álnokságukban nem akarnak tudni rólam," -- mondja az Úr.
Jer 9:6 Ezért így szól a Seregek Ura: "Íme, én megolvasztom és megpróbálom őket, mert mi mást tehetnék népem leánya miatt?
Jer 9:7 Gyilkos nyíl a nyelvük, álnokságot beszél; szájával békességről beszél társának, de bensejében cselt vet neki.
Jer 9:8 Vajon ezekért ne büntessem meg őket? -- mondja az Úr. -- Vagy ilyen nemzeten ne bosszuljam meg magam?"
Jer 9:9 A hegyek miatt sírásba és gyászénekbe kezdek, és a puszta legelői miatt siratódalba, mert fölperzselődtek, senki sem jár arra, és nem hallják nyájnak hangját; az ég madaraitól az állatokig, elbujdostak, elmentek.
Jer 9:10 "Kőhalmazzá teszem Jeruzsálemet, sakálok tanyájává; Júda városait pedig pusztasággá teszem, és nem lesz lakójuk."
Jer 9:11 Ki az a bölcs ember, aki megérti ezt? Akihez szólt az Úr szája, hogy hirdesse: Miért pusztult el az ország, és perzselődött fel, mint a puszta, ahol senki sem jár?
Jer 9:12 Ezt mondja az Úr: "Mivel elhagyták törvényemet, melyet elébük adtam, nem hallgattak szavamra, és nem jártak aszerint,
Jer 9:13 hanem szívük megátalkodottsága és a Baálok után mentek, amire atyáik tanították őket,"
Jer 9:14 azért így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: "Íme, én ürömmel etetem meg ezt a népet, és mérgezett vízzel itatom meg őket.
Jer 9:15 Szétszórom őket a nemzetek közé, melyeket nem ismertek sem ők, sem atyáik; és elküldöm utánuk a kardot, míg meg nem semmisítem őket.
Jer 9:16 Így szól a Seregek Ura: Figyeljetek, és hívjátok a siratóasszonyokat, hadd jöjjenek! Küldjetek a hozzáértő asszonyokért, hadd jöjjenek!"
Jer 9:17 Siessenek, és kezdjenek fölöttünk gyászénekbe, hadd ússzék könnyben a szemünk, és a szempillánk víztől ázzék!
Jer 9:18 Mert gyászének hangja hallatszik Sionból: "Hogy elpusztultunk! Mily nagyon megszégyenültünk! Mert el kellett hagynunk az országot, mert feldúlták hajlékainkat!"
Jer 9:19 Halljátok hát, asszonyok, az Úr igéjét, és fogadja be fületek szájának igéjét! Tanítsátok leányaitokat gyászénekre, és mindenki a társnőjét siratódalra!
Jer 9:20 Mert felhágott a halál ablakainkba, bejött palotáinkba; hogy kiirtsa a gyermekeket az utcáról, az ifjakat a terekről.
Jer 9:21 Beszélj! Így szól az Úr: "Ott hever az emberek holtteste, mint trágya a mezőn, és mint kéve az arató mögött, melyet senki sem szed össze."
Jer 9:22 Így szól az Úr: "Ne dicsekedjék a bölcs bölcsességével, és ne dicsekedjék az erős erejével; ne dicsekedjék a gazdag gazdagságával!
Jer 9:23 Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekszik, hogy értelmes, és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet gyakorolok, jogot és igazságot a földön; mert ezekben telik kedvem, -- mondja az Úr. --
Jer 9:24 Íme, jönnek napok, -- mondja az Úr, -- amikor meglátogatok minden körülmetéltet, aki mégis körülmetéletlen;
Jer 9:25 E- gyiptomot és Júdát, Edomot és Ammon fiait, Moábot és minden megnyírt halántékút, akik a pusztában laknak. Mert minden nemzet körülmetéletlen, és Izrael egész háza körülmetéletlen szívű."
Jer 10:1 Halljátok az igét, melyet szólt az Úr rólatok, Izrael háza!
Jer 10:2 Így szól az Úr: "A nemzetek útjait el ne tanuljátok, és az égi jelektől meg ne rémüljetek, mert a nemzetek rémülnek meg azoktól!
Jer 10:3 Mert a népek szokásai hiábavalóság; hiszen fát vágnak ki az erdőből, mesterember keze készíti fejszével.
Jer 10:4 Ezüsttel és arannyal szépíti; szögekkel és kalapáccsal erősítik meg, hogy ne inogjon.
Jer 10:5 Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön: nem beszélnek; hordozni kell őket, mert lépni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tesznek rosszat, de jót tenni sem tudnak!"
Jer 10:6 Nincs senki olyan, mint te, Uram! Nagy vagy, és nagy a te neved hatalomban.
Jer 10:7 Ki ne félne téged, nemzetek Királya? Hiszen téged illet ez, mert a nemzetek összes bölcsei között és összes királyságukban nincs senki olyan, mint te!
Jer 10:8 Egytől egyig ostobák és balgák; hiábavalóságok tana: csak fa az;
Jer 10:9 Tarzisból hozott vékony ezüstlemez és Ofázból való arany, mesterember és ötvös kezének műve. Kék és vörös bíbor a ruhájuk, szakértők műve valamennyi.
Jer 10:10 Az Úr azonban igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló Király. Haragjától megrendül a föld, és nem bírják el bosszúságát a nemzetek.
Jer 10:11 Így szóljatok hozzájuk "Az istenek, akik nem alkották az eget és a földet, el fognak veszni a földről és az ég alól!"
Jer 10:12 Aki alkotta a földet erejével, megszilárdította a földkerekséget bölcsességével, és értelmével kifeszítette az egeket,
Jer 10:13 annak hangjára víztömeg lesz az égben, és ködfelhőket hoz fel a föld széléről; villámokat alkot az esőhöz, és előhozza a szelet tárházaiból.
Jer 10:14 Ostoba lett minden ember tudás híján, szégyent vallott minden ötvös a szobrával; mert hamisság az öntvénye, és nincs bennük lélek.
Jer 10:15 Hiábavalóságok azok, és nevetséges művek, meglátogatásuk idején elvesznek.
Jer 10:16 Nem olyan, mint ezek, Jákob osztályrésze, mert ő az, aki a mindenséget formálta, és Izrael az ő tulajdon törzse; Seregek Ura az ő neve.
Jer 10:17 Szedd össze a földről csomagodat, aki az ostromlott helyen laksz!
Jer 10:18 Mert így szól az Úr: "Íme, én elhajítom az ország lakóit ezúttal, és megszorongatom őket, hogy megtaláljanak."
Jer 10:19 Jaj nekem összetörésem miatt, gyógyíthatatlan a sebem! Én pedig azt mondtam: "Igen, ez az én betegségem, majd elviselem!"
Jer 10:20 Sátram elpusztult, és minden kötelem elszakadt; fiaim elmentek tőlem, és nincsenek többé. Nincs már senki, aki kifeszítse sátramat, és felvonja sátorkárpitjaimat.
Jer 10:21 Bizony, ostobák lettek a pásztorok, és az Urat nem keresték; ezért nem boldogultak, és egész nyájuk szétszóródott.
Jer 10:22 Íme, zaj hangja jön, és nagy zúgás észak földjéről, hogy pusztasággá tegye Júda városait, sakálok tanyájává.
Jer 10:23 "Tudom, Uram, hogy nem az emberé az ő útja; nem a járó férfira tartozik, hogy irányítsa lépteit.
Jer 10:24 Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, ne haragodban, nehogy semmivé tégy!"
Jer 10:25 Öntsd ki indulatodat a nemzetekre, amelyek nem ismernek téged, és a nemzetségekre, melyek nem szólítják nevedet; mert fölemésztették Jákobot, fölemésztették őt és megsemmisítették, és lakóhelyét elpusztították.
Jer 11:1 Az ige, mely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól:
Jer 11:2 "Halljátok e szövetség igéit! Beszéld el azokat Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak!
Jer 11:3 Mondd nekik: Így szól az Úr, Izrael Istene: Átkozott az az ember, aki nem hallgat e szövetség igéire,
Jer 11:4 melyet atyáitoknak parancsoltam azon a napon, amelyen kihoztam őket Egyiptom földjéről, a vaskohóból, amikor ezt mondtam: Hallgassatok szavamra, és tegyétek meg mindazt, amit parancsolok nektek! Akkor az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek,
Jer 11:5 hogy teljesítsem az esküt, melyet atyáitoknak esküdtem, hogy tejjel-mézzel folyó országot adok nekik, ahogy ez ma is van." Feleltem és mondtam: "Ámen, Uram!"
Jer 11:6 Majd ezt mondta nekem az Úr: "Kiáltsd mindezeket az igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, s mondd: Halljátok e szövetség igéit, és tegyétek meg azokat!
Jer 11:7 Mert óva intettem atyáitokat azon a napon, amelyen felhoztam őket Egyiptom földjéről, és mind a mai napig, idejekorán intettem őket, s mondtam: Hallgassatok szavamra!
Jer 11:8 De nem hallgatták meg, és nem hajtották ide fülüket, hanem mindenki a maga gonosz szívének megátalkodottsága szerint járt. Ezért elhoztam rájuk e szövetség minden igéjét, melyet azért parancsoltam, hogy megtegyék, de nem tették meg."
Jer 11:9 Majd ezt mondta nekem az Úr: "Összeesküvés van Júda férfiai és Jeruzsálem lakói között.
Jer 11:10 Visszatértek atyáik korábbi bűneihez, akik vonakodtak meghallgatni igéimet; ők is más istenek után mentek, hogy azoknak szolgáljanak. Izrael háza és Júda háza felbontotta szövetségemet, melyet atyáikkal kötöttem.
Jer 11:11 Ezért így szól az Úr: Íme, én olyan bajt hozok rájuk, amelyből nem tudnak kijönni. Kiáltanak majd hozzám, de nem hallgatom meg őket.
Jer 11:12 Menjenek csak Júda városai és Jeruzsálem lakói, és kiáltsanak azokhoz az istenekhez, akiknek tömjént áldoznak! De azok nem tudják őket megszabadítani bajuk idején.
Jer 11:13 Mert amennyi városaid száma, annyi lett az istened, Júda! És amennyi Jeruzsálem utcáinak száma, annyi oltárt állítottatok a gyalázatos bálványnak, oltárokat, hogy tömjént áldozzatok Baálnak.
Jer 11:14 Te pedig ne imádkozz ezért a népért, és ne mondj értük esdeklő imádságot! Mert nem hallgatom meg, amikor hozzám kiáltanak bajuk miatt.
Jer 11:15 Mit akar kedvesem a házamban? Végbevinni az álnok tervet? Talán a fogadalmak és a szent hús eltávolítják tőled gonoszságodat, hogy akkor majd ujjonghass?"
Jer 11:16 Zöldellő, szép, formás gyümölcsű olajfának hívta nevedet az Úr. Nagy, zúgó hanggal tüzet gyújtott rajta, és összetörtek ágai.
Jer 11:17 A Seregek Ura, aki ültetett téged, bajt mondott ki rád Izrael házának és Júda házának gonoszsága miatt, melyet elkövettek a maguk kárára, hogy bosszantsanak engem, tömjént áldozva Baálnak.
Jer 11:18 Az Úr tudatta velem, és megtudtam. Akkor megmutattad nekem tetteiket.
Jer 11:19 Én pedig olyan vagyok, mint egy kezes bárány, melyet levágni visznek; és nem tudtam, hogy ilyen terveket szőttek ellenem: "Pusztítsuk el a fát gyümölcsével együtt, és vágjuk ki az élők földjéből, hogy nevére se emlékezzenek többé!"
Jer 11:20 Seregek Ura, igazságos bíró, vesék és szívek vizsgálója, hadd lássam bosszúdat rajtuk, mert eléd tártam ügyemet!
Jer 11:21 Ezért így szól az Úr Anatót férfiairól, akik életedre törnek, és azt mondják: "Ne prófétálj az Úr nevében, hogy meg ne halj kezünk által!";
Jer 11:22 ezért így szól a Seregek Ura: "Íme, én meglátogatom őket: az ifjak kard által halnak meg, fiaik és leányaik éhen halnak.
Jer 11:23 És maradékuk nem lesz, mert bajt hozok Anatót férfiaira: látogatásuk esztendejét."
Jer 12:1 Igaz vagy, Uram, ha vitatkozom is veled; mégis hadd folytassak pert veled! Miért sikeres az istentelenek útja? Nyugodtan élnek mind a hűtlenül elpártolók.
Jer 12:2 Elültetted őket, gyökeret is vertek, fejlődnek, gyümölcsöt is hoznak; közel vagy a szájukhoz, de távol a veséjüktől.
Jer 12:3 Te, Uram, ismersz engem, látsz engem, és megvizsgáltad, hogy szívem veled van. Különítsd el őket, mint juhokat a levágásra, és jelöld meg őket a leölés napjára!
Jer 12:4 Meddig fog még gyászolni a föld, és lesz száraz az egész mező füve? A rajta lakók gonoszsága miatt eltűnt állat és madár; mert azt mondták: "Nem fogja meglátni végünket!"
Jer 12:5 "Ha gyalogosokkal futottál, mégis kifárasztottak, hogyan fogsz versenyezni a lovakkal? Békés földön biztonságban érzed ugyan magad, de mit csinálsz majd a Jordán sűrűjében?
Jer 12:6 Bizony, még testvéreid és atyád háza is, még ők is hűtlenek lettek hozzád, még ők is teli torokkal kiáltoznak mögötted. Ne higgy nekik, még ha jót mondanak is neked!"
Jer 12:7 "Elhagytam házamat, elvetettem örökségemet; átadtam lelkem kedvesét ellenségeinek kezébe.
Jer 12:8 Olyan lett hozzám örökségem, mint oroszlán az erdőben: kieresztette ellenem hangját, ezért meggyűlöltem őt.
Jer 12:9 Vajon tarka madár az én örökségem, melyet madarak fognak körül? Gyertek, gyűljetek össze, mezei vadak mind, jöjjetek enni!
Jer 12:10 Sok pásztor pusztította szőlőmet, eltiporták osztályrészemet; drága osztályrészemet puszta sivataggá tették.
Jer 12:11 Pusztává tették, gyászol előttem pusztaságként; elpusztult az egész ország, mert nincs senki, aki szívére venné."
Jer 12:12 Minden kopár dombra a sivatagban pusztítók jöttek, mert az Úr kardja emészt az ország egyik végétől az ország másik végéig; nincs békessége egyetlen testnek sem.
Jer 12:13 Búzát vetettek, de tövist arattak, kimerültek, de nincs hasznuk belőle. Szégyenkezzetek termésetek miatt, az Úr izzó haragja miatt!
Jer 12:14 Így szól az Úr minden gonosz szomszédom ellen, akik hozzányúlnak az örökséghez, melyet örökségül adtam népemnek, Izraelnek: "Íme, én kitépem őket földjükből, és Júda házát is kitépem közülük.
Jer 12:15 De ez történik majd: miután kitéptem őket, ismét megkönyörülök rajtuk, és visszaviszem őket, mindegyiket a maga örökségébe és mindegyiket a maga földjére.
Jer 12:16 Ez történik: ha majd jól megtanulják népem útjait, úgyhogy az én nevemre esküsznek: "Él az Úr!" -- ahogy megtanították népemet Baálra esküdni --, akkor felépülnek népem között.
Jer 12:17 De ha nem hallgatják meg, gyökerestül kitépem és elpusztítom azt a nemzetet" -- mondja az Úr.
Jer 13:1 Így szólt hozzám az Úr: "Menj, vásárolj magadnak egy lenövet, és tedd a derekadra, de vízbe ne rakd!"
Jer 13:2 Megvásároltam az övet az Úr igéje szerint, és a derekamra tettem.
Jer 13:3 Akkor másodszor is hangzott az Úr igéje hozzám:
Jer 13:4 "Vedd az övet, melyet vásároltál, és a derekadon van! Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és rejtsd el ott a sziklahasadékban!"
Jer 13:5 Erre elmentem, és elrejtettem az Eufrátesznél, amint az Úr megparancsolta nekem.
Jer 13:6 Történt pedig sok nap múltán, hogy az Úr ezt mondta nekem: "Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és vedd el onnan az övet, melyről megparancsoltam neked, hogy rejtsd el ott!"
Jer 13:7 Erre elmentem az Eufráteszhez, kiástam és elvettem az övet arról a helyről, ahova elrejtettem; de íme, az öv tönkrement, és semmire sem volt használható.
Jer 13:8 Akkor hangzott az Úr igéje hozzám:
Jer 13:9 "Így szól az Úr: Így fogom tönkretenni Júda büszkeségét és Jeruzsálem nagy büszkeségét.
Jer 13:10 Ez a gonosz nép, amely vonakodik meghallgatni igéimet, szíve megátalkodottsága szerint jár, és más istenek után megy, hogy azoknak szolgáljon, és előttük boruljon le, olyan lesz, mint ez az öv, mely semmire sem használható.
Jer 13:11 Mert ahogy az öv az ember derekához tapad, úgy tapasztottam magamhoz Izrael egész házát és Júda egész házát, -- mondja az Úr, -- hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicsőségem és ékességem; -- de nem hallgattak rám.
Jer 13:12 Mondd azért nekik ezt az igét: Így szól az Úr, Izrael Istene: Minden korsó megtelik borral. Erre majd azt mondják neked: "Vajon nem tudjuk-e jól, hogy minden korsó megtelik borral?"
Jer 13:13 Akkor mondd nekik: Így szól az Úr: Íme, én megtöltöm ennek az országnak minden lakóját, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegséggel.
Jer 13:14 És odacsapom őket, egyiket a másikhoz, apákat és fiakat együtt, -- mondja az Úr. -- Nem szánakozom, nem könyörülök és nem irgalmazok: elpusztítom őket."
Jer 13:15 Halljátok és fogjátok fel fületekkel: ne legyetek kevélyek, mert az Úr szólt!
Jer 13:16 Adjatok az Úrnak, a ti Istenetek dicsőséget, mielőtt besötétedne, és mielőtt megbotlana lábatok a homályos hegyeken! Világosságra vártok, de ő halál árnyékává teszi azt, sötét felhővé változtatja.
Jer 13:17 Ha nem hallgatjátok meg ezt, titokban sírni fog a lelkem a gőg miatt; könnyezve könnyezik és könnyet hullat a szemem, mert fogságba került az Úr nyája.
Jer 13:18 "Mondd a királynak és az anyakirálynénak: Alacsonyra üljetek, mert leesett fejetekről ékes koronátok!
Jer 13:19 A délvidék városai el vannak zárva, és nincs, aki megnyissa őket. Fogságba került egész Júda, fogságba került teljesen.
Jer 13:20 Emeld fel szemedet, és nézd az észak felől érkezőket! Hol van a neked adott nyáj, pompás juhaid?
Jer 13:21 Mit mondasz majd, amikor föléd rendeli, akiket te szoktattál oda magadhoz: bizalmas barátaidat, a fejed fölé? Vajon nem fognak el fájdalmak téged, mint a szülő asszonyt?
Jer 13:22 Talán azt mondod szívedben: "Miért értek engem ezek?" Sok bűnöd miatt hajtották fel ruhádat, és követtek el erőszakot rajtad.
Jer 13:23 Vajon megváltoztathatja-e bőrét az etióp, vagy tarka csíkjait a párduc? Akkor tudtok majd ti is jót tenni, akik hozzászoktatok a gonosztevéshez.
Jer 13:24 Szétszórom őket mint a pelyvát, amely tovaszáll a pusztai szélben.
Jer 13:25 Ez a te sorsod és kimért részed tőlem -- mondja az Úr -- mert megfeledkeztél rólam, és a hazugságban bíztál.
Jer 13:26 Ezért én is felhúzom ruhádat az arcodig, hogy láthatóvá legyen szégyened:
Jer 13:27 házasságtöréseid és nyihogásaid, paráznaságod gaztette. A magaslatokon, a mezőn láttam undokságaidat. Jaj neked, Jeruzsálem, nem tudsz megtisztulni! Meddig tart ez még?"
Jer 14:1 Az Úr igéje, mely elhangzott Jeremiáshoz a szárazságról.
Jer 14:2 Gyászol Júda, és kapui hervadoznak, bánkódnak a földre roskadva; Jeruzsálem kiáltása felszáll.
Jer 14:3 Hatalmasaik vízért küldik szolgáikat; elmennek a gödrökhöz, de nem találnak vizet, üres edényekkel térnek vissza; szégyent vallanak és csalódnak, befödik a fejüket.
Jer 14:4 A termőföld miatt, mely megzavarodott, mert nem volt eső a földön, szégyent vallanak a földművesek, befödik a fejüket.
Jer 14:5 Mert a szarvasünő is a mezőn, ha megellett, otthagyja borját, mert nincs zöld növény.
Jer 14:6 Vadszamarak állnak a kopár dombokon, levegő után kapkodnak, mint a sakálok; szemük elgyengül, mert nincs fű.
Jer 14:7 "Ha bűneink tanúskodnak is ellenünk, Uram, cselekedj a te nevedért! Mert sok a mi elpártolásunk, ellened vétkeztünk.
Jer 14:8 Izrael reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy olyan, mint jövevény az országban, és mint vándor, aki éjszakázni tér be?
Jer 14:9 Miért vagy olyan, mint rémült férfi, mint olyan hős, aki nem tud megszabadítani? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, és a te nevedet viseljük; ne hagyj el minket!"
Jer 14:10 Így szól az Úr erről a népről: "Úgy szeretnek csavarogni, lábukat nem kímélik, de az Úr nem kedveli őket." Most megemlékezik bűnükről, és számon kéri vétkeiket.
Jer 14:11 Ezt mondta nekem az Úr: "Ne imádkozz ezért a népért, a javára!
Jer 14:12 Ha böjtölnek, nem hallgatom meg könyörgésüket, és ha égő- és ételáldozatot mutatnak be, nem kedvelem, hanem karddal, éhínséggel és dögvésszel semmisítem meg őket."
Jer 14:13 Erre így szóltam: "Jaj, Uram, Isten! Íme, a próféták azt mondják nekik: "Nem láttok kardot, és éhínség nem lesz nálatok, hanem állandó békességet adok nektek ezen a helyen.""
Jer 14:14 De az Úr ezt mondta nekem: "Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, és nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló jóslatot és saját szívük csalárdságát prófétálják nektek.
Jer 14:15 Ezért így szól az Úr a prófétákról, akik az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket, és azt mondják: "Kard és éhínség nem lesz ebben az országban": Kard és éhínség által vesznek el azok a próféták.
Jer 14:16 A nép pedig, amelynek prófétálnak, odadobva hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és kard miatt, s nem lesz, aki eltemesse őket: őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; mert kiöntöm rájuk gonoszságukat.
Jer 14:17 Mondd nekik ezt az igét: Szemem könnyet hullat éjjel-nappal, és nem csillapodik, mert nagy töréssel tört össze népem szűz leánya, nagyon fájó sebbel.
Jer 14:18 Ha kimegyek a mezőre, íme, karddal megöltek vannak ott, és ha bemegyek a városba, íme, éhségtől elgyengültek. Bizony, próféta is, pap is elvándoroltak olyan országba, melyet nem ismertek."
Jer 14:19 Vajon végleg elvetetted Júdát, vagy Siont megutálta lelked? Miért vertél meg minket úgy, hogy nincs számunkra gyógyulás? Békességre vártunk, de nincs semmi jó; és a gyógyulás idejére, de íme, rettenet!
Jer 14:20 Elismerjük, Uram, gonoszságunkat, atyáink bűnét, hogy vétkeztünk ellened.
Jer 14:21 Ne vesd el neved miatt, ne gyalázd meg dicsőséged trónját! Emlékezz, ne bontsd fel szövetségedet velünk!
Jer 14:22 Vannak-e a nemzetek bálványai közt esőt adók? Vagy az egek adnak-e záporesőket? Nemde te vagy az Úr, a mi Istenünk, és terád várunk? Mert te alkottad mindezeket.
Jer 15:1 Ezt mondta nekem az Úr: "Ha Mózes és Sámuel állna is színem előtt, nem szívlelném ezt a népet. Űzd el őket színem elől, menjenek el!
Jer 15:2 Ha pedig majd azt mondják neked: "Hová menjünk?", mondd nekik: Így szól az Úr: Aki halálra való, a halálra; aki kardra, a kardra; aki éhínségre, az éhínségre; és aki fogságra, a fogságra.
Jer 15:3 Négy fajtát rendelek föléjük, -- mondja az Úr: -- a kardot, hogy öljön, a kutyákat, hogy szaggassanak, az ég madarait és a föld állatait, hogy egyenek és pusztítsanak.
Jer 15:4 Iszonyattá teszem őket a föld minden királysága előtt, Manassze, Hiszkija fia, Júda királya miatt, azért, amit Jeruzsálemben cselekedett.
Jer 15:5 Mert ki szánakozik rajtad, Jeruzsálem? És ki mutat részvétet irántad? Ki lép oda, hogy megkérdezzen jóléted felől?
Jer 15:6 Te elvetettél engem -- mondja az Úr --, hátat fordítva elmentél; ezért kinyújtottam rád kezemet, és tönkretettelek, belefáradtam a könyörülésbe.
Jer 15:7 Szétszórtam őket szórólapáttal az ország kapuiban; gyermektelenné tettem, veszni hagytam népemet, útjaikról nem tértek meg.
Jer 15:8 Több lett előttem özvegye a tenger fövenyénél; hoztam nekik az ifjú anyjára pusztítót délben; rábocsátottam hirtelen lázat és rettegést.
Jer 15:9 Elhervadt, aki hétszer szült, kilehelte lelkét, lement a napja még nappal, szégyent vallott és csalódott; maradékukat pedig a kardnak adom ellenségeik színe előtt" -- mondja az Úr.
Jer 15:10 Jaj nekem, anyám, hogy megszültél engem, a perlekedés emberét és viszály emberét az egész ország számára! Nem adtam kölcsönt, és nekem sem kölcsönöztek, mégis mindenki átkoz engem.
Jer 15:11 Ezt mondta az Úr: "Bizony, javadat szolgáltam, bizony, arra késztettem az ellenséget, hogy esedezzék hozzád baj idején és szorongatás idején.
Jer 15:12 Vajon összetörik-e a vas, az északi vas és a réz?
Jer 15:13 "Vagyonodat és kincseidet prédául adom, nem vételárért, összes vétked miatt minden határodban.
Jer 15:14 Ellenségeid szolgájává teszlek olyan országban, amelyet nem ismersz; mert lángra lobbant haragom, miattatok ég."
Jer 15:15 Te tudod, Uram! Emlékezz meg rólam, és látogass meg engem, állj bosszút értem üldözőimen! Hosszantűrő vagy: ne taszíts el engem! Tudd meg, hogy érted viselek gyalázatot!
Jer 15:16 Ha rátaláltam igéidre, eledelemmé váltak; igéd nekem örömöm és szívem vidámsága lett; mert a te nevedet viselem, Uram, Seregek Istene!
Jer 15:17 Nem ültem a tréfálkozók körében, és nem vigadoztam; kezed súlya miatt egymagamban ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem.
Jer 15:18 Miért lett fájdalmam örökké tartó, és sebem halálos? Nem akar meggyógyulni. Bizony, olyan vagy számomra, mint a csalóka patak, melynek nem állandó a vize.
Jer 15:19 Ezért így szól az Úr: "Ha visszatérsz, engedlek visszatérni, hogy színem előtt állhass; és ha előhozod az értékest az értéktelenből, mintegy az én szám leszel. Térjenek vissza ők hozzád, de te ne térj vissza hozzájuk!
Jer 15:20 Ez előtt a nép előtt bevehetetlen ércfallá teszlek téged. Harcolnak majd ellened, de nem bírnak veled; mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak és megmentselek téged -- mondja az Úr. --
Jer 15:21 Megmentelek téged a gonoszok kezéből, és megváltalak az erőszakosok markából."
Jer 16:1 Így hangzott az Úr igéje hozzám:
Jer 16:2 "Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen!
Jer 16:3 Mert így szól az Úr a fiakról és leányokról, akik ezen a helyen születnek, anyáikról, akik szülik őket, és atyáikról, akik nemzik őket ebben az országban:
Jer 16:4 Halálos betegségekben halnak majd meg, nem siratják és nem temetik el őket; trágyává lesznek a föld színén. Kard és éhínség által vesznek el, holttestük pedig eledele lesz az ég madarainak és a föld állatainak."
Jer 16:5 Mert így szól az Úr: "Ne lépj be gyászoló házba, és ne menj siratni, részvétet se mutass irántuk! Mert elvettem békességemet ettől a néptől, -- mondja az Úr, -- a kegyelmet és az irgalmat.
Jer 16:6 Meghalnak nagyok és kicsinyek ebben az országban, nem temetik el és nem siratják meg őket; nem vagdossák meg magukat, s hajukat sem nyírják le miattuk.
Jer 16:7 Nem törnek kenyeret a gyászolónak, hogy megvigasztalják a halottért, és nem itatják meg a vigasztalás kelyhével atyjáért és anyjáért.
Jer 16:8 Lakomázó házba se lépj be, hogy leülj velük enni és inni!
Jer 16:9 Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én eltüntetem erről a helyről szemetek láttára és a ti napjaitokban az öröm hangját és a vidámság hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját.
Jer 16:10 Amikor majd hírül adod ennek a népnek mindezeket az igéket, azt mondják neked: "Miért mondta ki az Úr rólunk mindezt a nagy bajt? Mi a bűnünk, és mi a vétkünk, amellyel vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen?"
Jer 16:11 Akkor mondd nekik: Mert atyáitok elhagytak engem, -- mondja az Úr, -- és más istenek után mentek, azoknak szolgáltak, és előttük borultak le; engem pedig elhagytak, és törvényemet nem tartották meg.
Jer 16:12 De ti még atyáitoknál is gonoszabbul cselekedtetek, mert íme, mindegyiktek a maga gonosz szívének megátalkodottsága után megy, nem hallgatva rám.
Jer 16:13 Ezért kihajítalak titeket ebből az országból abba az országba, melyet nem ismertetek, sem ti, sem atyáitok; ott majd szolgálhattok más isteneknek éjjel-nappal, mert nem adok kegyelmet nektek!
Jer 16:14 Azért íme, jönnek napok, -- mondja az Úr, -- amikor nem mondják többé: "Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Egyiptom földjéről!",
Jer 16:15 hanem: "Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait észak földjéről és mindazokból az országokból, ahová elűzte őket!"; mert visszaviszem őket földjükre, melyet atyáiknak adtam.
Jer 16:16 Íme, én sok halászt küldök, -- mondja az Úr, -- hogy kihalásszák őket; azután pedig sok vadászt küldök, hogy felhajtsák őket minden hegyről, minden dombról és a kősziklák hasadékaiból.
Jer 16:17 Mert szemem ott van minden útjukon, nem rejtőzhetnek el színem elől; és nem marad rejtve bűnük szemem előtt.
Jer 16:18 Először kétszeresen megfizetek nekik bűnükért és vétkükért, mert megszentségtelenítették országomat; undok és utálatos bálványaik hulláival töltötték meg örökségemet."
Jer 16:19 Uram, én erőm és erősségem, menedékem a szorongatás napján! Hozzád jönnek majd a nemzetek a föld végeiről, és ezt mondják: "Valóban, hazugság volt atyáink örökrésze, hiábavalóság, és semmi sem használ közülük."
Jer 16:20 Vajon csinálhat-e magának az ember isteneket? Hiszen azok nem istenek!
Jer 16:21 "Azért íme, én megismertetem velük, ezúttal megmutatom nekik kezemet és hatalmamat; és megtudják, hogy az én nevem: az Úr."
Jer 17:1 Júda bűne vasvesszővel van felírva, gyémántheggyel van rávésve szívük táblájára és oltáraik szarvaira,
Jer 17:2 hogy fiaik megemlékezzenek oltáraikról és oszlopaikról a zöldellő fák mellett, a magas halmokon,
Jer 17:3 a vidék hegyein. "Vagyonodat, összes kincsedet prédául adom, magaslataidat a vétek miatt, minden határodban.
Jer 17:4 Elszakadsz örökségedtől, amelyet neked adtam, és ellenségeid szolgájává teszlek abban az országban, melyet nem ismersz; mert lángra lobbantottátok haragomat, örökké égni fog!"
Jer 17:5 Így szól az Úr: "Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testet tesz támaszává, de az Úrtól eltávozik szíve!
Jer 17:6 Olyan lesz, mint a tamariszk a pusztában: nem látja, ha valami jó jön; kiaszott vidéken lakik a sivatagban, szikes és lakatlan földön.
Jer 17:7 Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és az Úr lesz bizodalma!
Jer 17:8 Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, mely a folyóhoz ereszti gyökereit: nem fél, ha jön a hőség, lombja zöldellni fog; száraz esztendőben sem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.
Jer 17:9 Csalárdabb a szív mindennél, és gyógyíthatatlan; ki ismeri azt?
Jer 17:10 Én, az Úr, kikutatom a szívet, megvizsgálom a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek az útja szerint, cselekedeteinek gyümölcse szerint.
Jer 17:11 Mint a fogolymadár, mely kotlik, bár nem tojt, olyan, aki gazdagságot szerez, de nem törvényesen. Napjai közepén itt kell hagynia, és a végén bolonddá lesz."
Jer 17:12 Dicsőség Trónja, Fenséges kezdettől fogva, szentélyünk Helye!
Jer 17:13 Izrael reménysége, Uram! Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek; a tőled elpártolókat a porba írják, mert elhagyták az élő vizek forrását, az Urat.
Jer 17:14 Gyógyíts meg engem, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg engem, és megszabadulok, mert dicsőségem te vagy!
Jer 17:15 Íme, ők azt mondják nekem: "Hol van az Úr igéje? Jöjjön hát!"
Jer 17:16 De én nem sürgettelek a rosszra téged, és a végzetes napot nem kívántam, te tudod. Ami kijött az ajkamon, színed előtt volt.
Jer 17:17 Ne légy nekem rettegésemre; menedékem te vagy a baj napján!
Jer 17:18 Szégyenüljenek meg üldözőim, de ne szégyenüljek meg én! Rettegjenek ők, de ne rettegjek én! Hozd el rájuk a baj napját, és kétszeres töréssel törd össze őket!
Jer 17:19 Így szólt hozzám az Úr: "Menj, és állj a nép fiainak kapujába, amelyen bemennek Júda királyai, s amelyen kijönnek, és Jeruzsálem minden kapujába!
Jer 17:20 Mondd nekik: Halljátok az Úr igéjét, Júda királyai, egész Júda és Jeruzsálem minden lakója, akik bementek ezeken a kapukon!
Jer 17:21 Így szól az Úr: Vigyázzatok magatokra, ne hordjatok terhet szombat napján, és ne vigyétek be Jeruzsálem kapuin!
Jer 17:22 Ne is hozzatok ki terhet házaitokból szombat napján, és semmiféle munkát ne végezzetek! Szenteljétek meg a szombat napját, amint megparancsoltam atyáitoknak!
Jer 17:23 De nem hallgatták meg, és nem hajtották ide fülüket, hanem megkeményítették nyakukat, hogy ne hallják és ne fogadják meg az intelmet.
Jer 17:24 De ha valóban hallgatni fogtok rám, -- mondja az Úr, -- és nem visztek be terhet ennek a városnak kapuin szombat napján, hanem megszentelitek a szombat napját, úgyhogy nem végeztek azon semmiféle munkát, akkor majd az történik,
Jer 17:25 hogy ennek a városnak kapuin királyok és fejedelmek mennek be, akik Dávid trónján ülnek, kocsikon és lovakon járnak, ők maguk és fejedelmeik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói; s lakott lesz ez a város örökké.
Jer 17:26 Eljönnek majd Júda városaiból és Jeruzsálem környékéről, Benjamin földjéről és az alföldről, a hegyvidékről és a délvidékről, akik égő-, véres- és ételáldozatot meg tömjént hoznak, és akik hálaáldozatot hoznak az Úr házába.
Jer 17:27 Ha azonban nem hallgattok rám, és nem szentelitek meg a szombat napját, hanem terhet hordtok, és bementek Jeruzsálem kapuin szombat napján, akkor tüzet gyújtok kapuiban, mely megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem alszik ki."
Jer 18:1 Az ige, mely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól:
Jer 18:2 "Kelj fel, és menj le a fazekas házába! Ott majd tudtul adom neked igéimet."
Jer 18:3 Lementem tehát a fazekas házába, és íme, az éppen dolgozott a korongon.
Jer 18:4 Ha rosszul sikerült a fazekas kezében az edény, melyet az agyagból készített, újból készített belőle egy másik edényt, ahogy a fazekas szemében helyesnek látszott, hogy elkészítse.
Jer 18:5 Akkor így hangzott az Úr igéje hozzám:
Jer 18:6 "Vajon nem tehetek-e úgy veletek, Izrael háza, mint ez a fazekas? -- mondja az Úr. -- Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, Izrael háza!
Jer 18:7 Olykor kimondom egy nemzetről és egy királyságról, hogy kigyomlálom, kiirtom és elpusztítom.
Jer 18:8 De ha megtér gonoszságából az a nemzet, amely ellen szóltam, akkor megbánom a rosszat, melyet vele tenni szándékoztam.
Jer 18:9 Olykor pedig kimondom egy nemzetről és egy királyságról, hogy felépítem és elültetem.
Jer 18:10 De ha azt teszi, ami rossz a szememben, hogy nem hallgat szavamra, akkor megbánom a jót, melyről azt mondtam, hogy megteszem neki.
Jer 18:11 Most tehát mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Így szól az Úr: Íme, én rosszat készítek ellenetek, és tervet szövök ellenetek! Térjetek hát meg, mindegyiktek a maga gonosz útjáról, és jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket!"
Jer 18:12 De azt mondták: "Hiábavaló! Mert a magunk gondolatai után megyünk, és mindegyikünk saját gonosz szívének megátalkodottsága szerint cselekszik."
Jer 18:13 Ezért így szól az Úr: "Kérdezzétek csak meg a nemzeteket: ki hallott ilyeneket? Nagyon rettenetes dolgot művelt Izrael szűze.
Jer 18:14 Vajon eltűnik-e a mező sziklájáról a Libanon hava? Vagy kiapadnak-e a feltörő vizek, hideg vízfolyások?
Jer 18:15 Mégis elfelejtett engem az én népem, a semminek tömjéneznek; elbuktatták őket útjaikon, az ősi ösvényeken, hogy csapásokon járjanak, egyenetlen úton;
Jer 18:16 hogy borzadállyá tegyék földjüket, örökös gúny tárgyává; aki csak keresztülmegy rajta, megborzad, és a fejét csóválja.
Jer 18:17 Mint a keleti szél, szétszórom őket az ellenség előtt; hátamat és nem arcomat mutatom nekik balsorsuk napján."
Jer 18:18 Ezt mondták: "Jöjjetek, szőjünk terveket Jeremiás ellen, mert nem veszhet el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem az ige a prófétától! Jöjjetek, verjük őt meg nyelvvel, és ne figyeljünk egyetlen szavára sem!"
Jer 18:19 Figyelj rám, Uram, és halld meg ellenfeleim hangját!
Jer 18:20 Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért, hogy vermet ástak lelkemnek? Emlékezz rá, hogy színed előtt álltam, hogy javukra szóljak, hogy elfordítsam haragodat róluk!
Jer 18:21 Ezért juttasd fiaikat éhínségre, és add őket a kard hatalmába! Asszonyaik legyenek gyermektelenek és özvegyek, férfiaikat halál gyilkolja, ifjaikat kard sújtsa a harcban!
Jer 18:22 Hangozzék jajkiáltás házaikból, amikor hirtelen rablócsapatot hozol rájuk! Mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és csapdákat rejtettek el lábam elé.
Jer 18:23 De te, Uram, ismered minden ellenem szőtt halálos tervüket. Ne bocsásd meg bűnüket, és vétküket ne töröld el színed elől! Legyenek bukottak színed előtt, haragod idején bánj el velük!
Jer 19:1 Így szólt az Úr: "Menj, vásárolj egy agyagkorsót a fazekastól, és végy magad mellé néhányat a nép vénei és a papok vénei közül!
Jer 19:2 Azután menj ki a Ben-Hinnom völgyébe, mely a Cserép-kapu bejáratánál van, és hirdesd ott az igéket, amelyeket mondok neked!
Jer 19:3 Ezt mondd: Halljátok az Úr igéjét, Júda királyai és Jeruzsálem lakói! Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én olyan bajt hozok erre a helyre, hogy mindannak, aki hallja, belecsendül a füle!
Jer 19:4 Mert elhagytak engem, idegenné tették ezt a helyet, és más isteneknek tömjéneztek benne, akiket nem ismertek sem ők, sem atyáik, sem Júda királyai; és ártatlanok vérével töltötték meg ezt a helyet.
Jer 19:5 Felépítették Baál magaslatait, hogy tűzben égessék el fiaikat égőáldozatul Baálnak, amit nem parancsoltam, nem mondtam, és eszembe sem jutott.
Jer 19:6 Azért íme, jönnek napok, -- mondja az Úr, -- amikor ezt a helyet nem nevezik többé Tófetnek és Ben-Hinnom völgyének, hanem az Öldöklés völgyének.
Jer 19:7 Megsemmisítem Júda és Jeruzsálem tervét ezen a helyen, és elejtem őket karddal ellenségeik színe előtt, azok keze által, akik életükre törnek. Holttestüket pedig eledelül adom az ég madarainak és a föld állatainak.
Jer 19:8 Ezt a várost borzadállyá és gúny tárgyává teszem: aki csak keresztülmegy rajta, megborzad és gúnyolódik valamennyi csapásán.
Jer 19:9 Megetetem velük fiaik húsát meg leányaik húsát, és mindenki a társa húsát fogja enni az ostrom és szorongatás idején, amellyel szorongatják őket ellenségeik, azok, akik életükre törnek.
Jer 19:10 Azután törd össze a korsót azoknak a férfiaknak szeme láttára, akik veled mentek,
Jer 19:11 és mondd nekik: Így szól a Seregek Ura: Úgy fogom összetörni ezt a népet és ezt a várost, ahogy összetörik a fazekas edényét, úgyhogy többé már nem lehet éppé tenni. A Tófetben fognak temetni, mert nem lesz más hely a temetésre.
Jer 19:12 Így cselekszem ezzel a hellyel, -- mondja az Úr, -- és a lakóival, hogy olyanná tegyem ezt a várost, mint a Tófet.
Jer 19:13 És olyanok lesznek Jeruzsálem házai és Júda királyainak házai, mint a Tófet helye: tisztátalanok; mindazok a házak, melyeknek tetején tömjénáldozatot mutattak be az ég egész seregének, és italáldozatot öntöttek más isteneknek."
Jer 19:14 Amikor megjött Jeremiás a Tófetből, ahová elküldte őt az Úr prófétálni, megállt az Úr házának udvarán, és ezt mondta az egész népnek:
Jer 19:15 "Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én elhozom erre a városra és valamennyi hozzá tartozó városra mindazt a bajt, amit kimondtam róla, mert megkeményítették nyakukat, úgyhogy nem hallgattak igéimre."
Jer 20:1 Meghallotta Fássúr pap, Immer fia, aki főfelügyelő volt az Úr házában, hogy Jeremiás ezeket az igéket prófétálta.
Jer 20:2 Ezért megverette Fássúr Jeremiás prófétát, és kalodába záratta, amely a felső Benjamin-kapuban volt az Úr házában.
Jer 20:3 Történt pedig másnap, hogy kiengedte Fássúr Jeremiást a kalodából. Ekkor így szólt hozzá Jeremiás: "Nem Fássúrnak hívta nevedet az Úr, hanem így: Rettenet mindenfelől.
Jer 20:4 Mert így szól az Úr: Íme, én téged rettenetté teszlek önmagad és minden barátod számára: elesnek majd ellenségeik kardja által, és szemed látni fogja. Egész Júdát Babilon királyának kezébe adom, aki majd fogságba viszi Babilonba, vagy karddal sújtja őket.
Jer 20:5 Odaadom ennek a városnak minden vagyonát, minden szerzeményét és minden drágaságát; Júda királyainak minden kincsét ellenségeik kezébe adom, elrabolják, elveszik és elviszik azokat Babilonba.
Jer 20:6 Te pedig, Fássúr, és házadnak minden lakója, fogságba mentek; Babilonba mégy, ott halsz meg, és ott temetnek el téged és minden barátodat, akiknek hazugságot prófétáltál."
Jer 20:7 Rászedtél, Uram, és hagytam, hogy rászedj! Erősebb voltál nálam, és győztél! Nevetség tárgya lettem egész nap, mindenki gúnyolódik rajtam.
Jer 20:8 Mert ahányszor csak beszélek, kiáltoznom kell, erőszakot és elnyomást kiáltanom; mert az Úr igéje gyalázatomra lett, és csúfságomra egész nap.
Jer 20:9 Azt mondtam: "Nem törődöm vele, és nem beszélek többé az ő nevében." De olyan lett szívemben, mint égő tűz, bezárva csontjaimba; és hiába erőlködtem, hogy magamban tartsam, nem győzöm.
Jer 20:10 Mert hallottam sokak rágalmát, rettenetet mindenfelől: "Jelentsétek! Jelentsük fel őt!" Akik barátságban voltak velem, mind bukásomat lesik: "Hátha rá lehet szedni, legyőzhetjük, és bosszút állhatunk rajta!"
Jer 20:11 De az Úr velem van, mint hatalmas hős, ezért üldözőim elbuknak, és nem győznek; nagyon megszégyenülnek, mert nem járnak sikerrel, örök gyalázatuk nem megy feledésbe.
Jer 20:12 Seregek Ura, aki megvizsgálod az igazat, aki látod a veséket és a szívet, hadd lássam bosszúdat rajtuk, mert eléd tártam ügyemet!
Jer 20:13 Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert megmentette a szegény lelkét a gonosztevők kezéből!
Jer 20:14 Átkozott az a nap, amelyen születtem! Az a nap, amelyen szült engem anyám, ne legyen áldott!
Jer 20:15 Átkozott az a férfi, aki az örömhírt vitte apámnak: "Fiúgyermeked született", és nagy örömet szerzett neki!
Jer 20:16 Legyen olyan az a férfi, mint a városok, amelyeket feldúlt az Úr, és nem bánta meg; halljon jajkiáltást reggel, és harci riadót délidőben!
Jer 20:17 Mert nem ölt meg engem az anyaméhben, hogy anyám lett volna a sírom, és méhe örökre terhes volna!
Jer 20:18 Miért jöttem ki az anyaméhből? Hogy nyomorúságot és bánatot lássak, és szégyenben múljanak el napjaim?
Jer 21:1 Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól, amikor Cidkija király hozzá küldte Fássúrt, Malkija fiát és Szofonja papot, Maaszja fiát, e szavakkal:
Jer 21:2 "Kérdezd meg az Urat érdekünkben, mert Nebukadnezár, Babilon királya harcol ellenünk! Hátha az Úr csodát tesz velünk, mint annyiszor, hogy elvonuljon tőlünk!"
Jer 21:3 Erre Jeremiás azt mondta nekik: "Így szóljatok Cidkijához:
Jer 21:4 Így szól az Úr, Izrael Istene: Íme, én visszafordítom a harci fegyvereket a kezetekben, amelyekkel Babilon királya és a káldeaiak ellen harcoltok, akik ostromolnak titeket a falon kívül, és összegyűjtöm őket ennek a városnak közepére.
Jer 21:5 Én magam fogok harcolni ellenetek kinyújtott kézzel és erős karral, haraggal, hévvel és nagy bosszúsággal.
Jer 21:6 Megverem ennek a városnak lakóit, az embereket és az állatokat: nagy dögvészben halnak meg.
Jer 21:7 Azután pedig, -- mondja az Úr, -- átadom Cidkiját, Júda királyát és az ő szolgáit, a népet és azokat, akik megmaradtak ebben a városban a dögvész, a kard és az éhínség után, Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe és ellenségeiknek kezébe, azok kezébe, akik életükre törnek; az kardélre hányja őket, nem könyörül rajtuk, nem szánakozik és nem irgalmaz.
Jer 21:8 Ennek a népnek pedig mondd meg: Így szól az Úr: Íme, én elétek adom az élet útját és a halál útját.
Jer 21:9 Aki ebben a városban marad, az meg fog halni a kard, az éhínség és a dögvész által; aki azonban kimegy, és átpártol a titeket ostromló káldeaiakhoz, az élni fog, és zsákmányul kapja az életét.
Jer 21:10 Mert ez ellen a város ellen fordítom arcomat, a vesztére és nem a javára, -- mondja az Úr. -- Babilon királyának kezébe kerül, és az felégeti tűzzel.
Jer 21:11 Júda királyi házának pedig ezt mondd: Halljátok az Úr igéjét,
Jer 21:12 Dávid háza! Így szól az Úr: Ítélkezzetek reggelenként törvényesen, és mentsétek meg a kiraboltat az elnyomó kezéből, nehogy kitörjön haragom, mint a tűz, és égjen, mert nincs, aki eloltsa, tetteitek gonoszsága miatt!
Jer 21:13 Íme, én ellened vagyok, völgy lakója, síkság kősziklája, -- mondja az Úr, -- akik így szóltok: "Ki száll le ellenünk, és ki jön be hajlékainkba?"
Jer 21:14 Meglátogatlak titeket tetteitek gyümölcse szerint -- mondja az Úr. -- Tüzet gyújtok erdejében, mely megemészt mindent körülötte."
Jer 22:1 Így szólt az Úr: "Menj le Júda királyának házába, mondd ott ezt az igét,
Jer 22:2 és mondd: Halld az Úr igéjét, Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, te, a szolgáid és a néped, akik bementek ezeken a kapukon!
Jer 22:3 Így szól az Úr: Szolgáltassatok jogot és igazságot, mentsétek meg a kiraboltat az elnyomó kezéből! A jövevényt, az árvát és az özvegyet ne nyomorgassátok, ne erőszakoskodjatok, és ártatlan vért ne ontsatok ezen a helyen!
Jer 22:4 Mert ha valóban megteszitek ezt az igét, akkor ennek a háznak kapuin királyok fognak bemenni, akik Dávid trónján ülnek, kocsikon és lovakon járnak, ő, a szolgái és a népe.
Jer 22:5 De ha nem hallgattok ezekre az igékre, önmagamra esküszöm, -- mondja az Úr, -- hogy rommá lesz ez a ház!
Jer 22:6 Mert így szól az Úr Júda királyának házáról: Gileád vagy előttem, a Libanon csúcsa, bizony mégis pusztasággá teszlek, lakatlan városokká.
Jer 22:7 Pusztítókat szentelek föl ellened, férfit és fegyvereit; kivágják válogatott cédrusaidat, és tűzre vetik.
Jer 22:8 Sok nemzet fog átmenni ezen a városon, és azt mondja egyik a másiknak: "Miért tett így az Úr ezzel a nagy várossal?"
Jer 22:9 Erre azt felelik: "Mert elhagyták az Úrnak, az ő Istenüknek szövetségét, más istenek előtt borultak le, és azoknak szolgáltak.""
Jer 22:10 Ne sirassátok a halottat, és ne mutassatok részvétet iránta! Inkább sirassátok keservesen azt, aki elmegy, mert nem tér vissza többé, és nem látja meg szülőföldjét!
Jer 22:11 Mert így szól az Úr Sallumról, Jozija fiáról, Júda királyáról, aki atyja, Jozija után lett király: "Aki eltávozott erről a helyről, nem tér vissza ide többé;
Jer 22:12 hanem azon a helyen fog meghalni, ahová fogságba vitték, és ezt a földet nem látja meg többé."
Jer 22:13 Jaj annak, aki házát igazságtalansággal építi, és felső termeit jogtalansággal; embertársával ingyen dolgoztat, és bérét nem adja meg neki;
Jer 22:14 aki így szól: "Tágas házat építek magamnak, és széles felső termeket;" ablakot vág rá, cédrusfával burkolja, és befesti vörösre!
Jer 22:15 Attól vagy-e király, hogy versengsz a cédrusért? Atyád talán nem evett és ivott? De jogot és igazságot szolgáltatott, azért jól ment a dolga.
Jer 22:16 Igazságosan ítélt a szegény és nyomorult perében, azért jól mentek a dolgok. "Nemde ezt jelenti ismerni engem?" -- mondja az Úr.
Jer 22:17 De a te szemed és szíved nem figyel másra, csak a magad nyereségére, az ártatlan vérének kiontására, az elnyomásra és a sanyargatásra.
Jer 22:18 Ezért így szól az Úr Joakimról, Jozija fiáról, Júda királyáról: "Nem siratják őt: "Jaj, testvérem! Jaj, nővérem!" Nem siratják őt: "Jaj, uram! Jaj, őfelsége!"
Jer 22:19 Úgy fogják eltemetni, mint egy szamarat, kivonszolják és kidobják Jeruzsálem kapuin túl."
Jer 22:20 Menj föl a Libanonra, és kiálts, Básánban hallasd hangodat! Kiálts az Abárimról, mert összetörtek mind a szeretőid!
Jer 22:21 Szóltam hozzád, amikor biztonságban voltál, de azt mondtad: "Nem hallgatom meg!" Ez a te utad ifjúkorod óta, hogy nem hallgatsz a szavamra.
Jer 22:22 Minden pásztorodat szél legelteti, és szeretőid fogságba mennek; bizony, akkor majd szégyenkezel és pirulsz minden gonoszságod miatt.
Jer 22:23 Aki a Libanonon laksz, és a cédrusokon fészkelsz, hogy fogsz sóhajtozni, amikor fájdalmak jönnek rád, vajúdás, mint a szülő asszonyra!
Jer 22:24 "Amint igaz, hogy élek én, -- mondja az Úr, -- ha Jojachin, Joakim fia, Júda királya pecsétgyűrű volna is jobb kezemen, bizony onnan is leszakítanám!
Jer 22:25 Azok kezébe adlak, akik életedre törnek, és azok kezébe, akiktől félsz: Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe és a káldeaiak kezébe.
Jer 22:26 Elhajítalak téged és anyádat, aki szült téged, egy másik országba: nem ott születtetek, de ott fogtok meghalni.
Jer 22:27 Abba az országba pedig, ahova lelkük visszatérni vágyik, nem fognak visszatérni."
Jer 22:28 Vajon megvetett, törött edény ez a férfi, Joachin? Olyan edény, mely senkinek sem tetszik? Miért hajították el őt meg ivadékát, és dobták el abba az országba, amelyet nem ismertek?
Jer 22:29 Ország, ország, ország, halld az Úr igéjét!
Jer 22:30 Így szól az Úr: "Írjátok fel ezt a férfit mint gyermektelent, mint olyan embert, akinek nincs sikere napjaiban, mert nem sikerül ivadékai közül egynek sem, hogy Dávid trónján üljön, és uralkodjék még Júdában!"
Jer 23:1 "Jaj a pásztoroknak, akik veszni hagyják és szétszélesztik legelőm nyáját! -- mondja az Úr. --
Jer 23:2 Ezért így szól az Úr, Izrael Istene a pásztorokról, akik legeltetik népemet: Ti szétszélesztettétek nyájamat, elűztétek, és nem tartottátok számon őket. Íme, én számon kérem rajtatok tetteitek gonoszságát, -- mondja az Úr. --
Jer 23:3 Magam gyűjtöm össze nyájam maradékát mindazokból az országokból, ahová elűztem őket; visszahozom őket legelőikre, ahol szaporodni és sokasodni fognak.
Jer 23:4 Támasztok föléjük pásztorokat, akik majd legeltetik őket; nem félnek többé, és nem rettegnek, számba sem kell venni őket -- mondja az Úr. --
Jer 23:5 Íme, jönnek napok -- mondja az Úr --, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak; királyként uralkodik majd, és okosan cselekszik, jogot és igazságot szolgáltat az országban.
Jer 23:6 Napjaiban megszabadul Júda, és Izrael biztonságban lakik; ez lesz a neve, amelyen szólítják: Az Úr a mi igazságunk.
Jer 23:7 Azért íme, jönnek napok, -- mondja az Úr, -- amikor nem mondják többé: "Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Egyiptom földjéről!",
Jer 23:8 hanem: "Él az Úr, aki felhozta és elvezette Izrael házának ivadékait észak földjéről és minden országból", ahová elűztem őket; és a saját földjükön fognak lakni."
Jer 23:9 A prófétákról. Összetört a szívem bensőmben, reszket minden csontom; olyan lettem, mint a részeg ember és mint a bortól elázott férfi, az Úr miatt és szent igéi miatt.
Jer 23:10 Mert házasságtörőkkel van tele az ország, mert átok miatt gyászol az ország, kiszáradtak a puszta legelői; életpályájuk gonosz lett, és erejük a jogtalanság.
Jer 23:11 "Mert próféta is, pap is istentelenek, házamban is megtaláltam gonoszságukat, -- mondja az Úr. --
Jer 23:12 Ezért olyan lesz az útjuk, mint a síkos helyek, a sötétben elcsúsznak, és elesnek rajta; mert bajt hozok rájuk, meglátogatásuk esztendejét, -- mondja az Úr. --
Jer 23:13 Szamaria prófétáiban balgaságot láttam: Baál nevében prófétáltak, és félrevezették népemet, Izraelt.
Jer 23:14 Jeruzsálem prófétáiban rettenetes dolgot láttam: házasságot törtek, hazugságban jártak, és megerősítették a gonosztevők kezét, nehogy megtérjenek, mindenki a maga gonoszságából; olyanok lettek előttem mindnyájan, mint Szodoma, és lakói, mint Gomorra."
Jer 23:15 Ezért így szól a Seregek Ura a prófétákról: "Íme, én megetetem őket ürömmel, és megitatom őket mérgezett vízzel; mert Jeruzsálem prófétáitól indult ki az istentelenség az egész országba.
Jer 23:16 Így szól a Seregek Ura: Ne hallgassatok a próféták szavaira, akik nektek prófétálnak! Hiábavalósággal ámítanak azok titeket, saját szívük látomását beszélik, mely nem az Úr szájából való.
Jer 23:17 Váltig mondogatják gúnyolóimnak: "Megmondta az Úr: Békességtek lesz!" És mindannak, akinek a szíve megátalkodottságában jár, azt mondják: "Nem jön rátok baj!"
Jer 23:18 Mert ki állt az Úr tanácsában? Ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelt igéjére, és ki hallotta?
Jer 23:19 Íme, az Úr vihara, mint harag tör ki, és kavargó szélvész ront az istentelenek fejére.
Jer 23:20 Nem fordul vissza az Úr haragja, míg meg nem cselekszi és valóra nem váltja szívének szándékait; a végső napokban majd megértitek ennek értelmét.
Jer 23:21 Nem küldtem a prófétákat, ők mégis futottak; nem szóltam hozzájuk, ők mégis prófétáltak.
Jer 23:22 De ha tanácsomban álltak, akkor adják tudtul igéimet népemnek, térítsék vissza őket gonosz útjukról és cselekedeteik gonoszságából!
Jer 23:23 Vajon közelből való Isten vagyok én -- mondja az Úr --. és nem távolból való Isten?
Jer 23:24 Vagy elrejtőzhet-e bárki is a rejtekben, hogy én ne lássam őt? -- mondja az Úr. -- Vajon az eget és a földet nem én töltöm-e be? -- mondja az Úr. --
Jer 23:25 Hallottam, mit mondtak a próféták, akik hazugságot prófétálnak a nevemben, amikor azt mondják: "Álmot láttam! Álmot láttam!"
Jer 23:26 Meddig még? Van-e valami a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik saját szívük csalárdságát prófétálják?
Jer 23:27 El akarják feledtetni népemmel a nevemet álmaik által, melyeket elbeszélnek egymásnak, ahogyan atyáik is elfelejtették nevemet Baál miatt?
Jer 23:28 A próféta, akinek álma van, az beszéljen el álmot, akinél pedig az én igém van, mondja el híven igémet! Mi köze a szalmának a tiszta búzához? -- mondja az Úr. --
Jer 23:29 Nem olyan-e az én igém, mint a tűz, -- mondja az Úr, -- és mint a pöröly, mely szétzúzza a sziklát?
Jer 23:30 Azért íme, én a próféták ellen vagyok, -- mondja az Úr, -- akik ellopják igéimet egymástól.
Jer 23:31 Íme, én a próféták ellen vagyok, -- mondja az Úr, -- akik arra használják nyelvüket, hogy mondást mondjanak.
Jer 23:32 Íme, én azok ellen vagyok, akik hazug álmokat prófétálnak, -- mondja az Úr, -- elbeszélik azokat, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedésükkel, pedig én nem küldtem őket, parancsot sem adtam nekik, és nem is használnak semmit ennek a népnek, -- mondja az Úr.
Jer 23:33 Ha megkérdezi tőled ez a nép vagy a próféta vagy egy pap: "Mi az Úr terhe?", mondd nekik: Ti vagytok a teher, és elvetlek titeket, -- mondja az Úr. --
Jer 23:34 És ha a próféta, a pap vagy a nép azt mondja: "Az Úr terhe", meglátogatom azt az embert és a házát.
Jer 23:35 Így szóljatok egymáshoz, egyik a másikhoz: "Mit felelt az Úr?"; és: "Mit mondott az Úr?"
Jer 23:36 De "az Úr terhét" ne említsétek többé, mert a teher mindenkinek a maga szava lesz, mivel kiforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek szavait.
Jer 23:37 Így szólj a prófétához: "Mit felelt neked az Úr?"; és: "Mit mondott az Úr?"
Jer 23:38 De ha azt mondjátok: "Az Úr terhe", akkor így szól az Úr: Mivel ezt a szót mondtátok: "Az Úr terhe", holott üzentem nektek, hogy ne mondjátok: "Az Úr terhe",
Jer 23:39 azért íme, én felemellek titeket, és elvetlek színem elől titeket és azt a várost, melyet nektek és atyáitoknak adtam.
Jer 23:40 Örök gyalázatot és örök szégyent hozok rátok, amely nem megy feledésbe."
Jer 24:1 Ezt mutatta nekem az Úr: íme, két kosár füge állt az Úr temploma előtt, miután Nebukadnezár, Babilon királya fogságba vitte Joachint, Joakim fiát, Júda királyát és Júda fejedelmeit, a mesterembereket meg az aranyműveseket Jeruzsálemből, és elvitte őket Babilonba.
Jer 24:2 Az egyik kosárban igen jó fügék voltak, amilyenek a korán érő fügék; a másik kosárban pedig igen rossz fügék voltak, melyeket nem lehetett megenni, olyan rosszak voltak.
Jer 24:3 Akkor ezt mondta nekem az Úr: "Mit látsz, Jeremiás?" Azt feleltem: "Fügéket; a jó fügék igen jók, a rosszak pedig igen rosszak, nem lehet megenni őket, olyan rosszak."
Jer 24:4 Ekkor így hangzott az Úr igéje hozzám:
Jer 24:5 "Így szól az Úr, Izrael Istene: Mint ezekre a jó fügékre, úgy tekintek jóindulattal Júda száműzöttjeire, akiket elküldtem erről a helyről a káldeaiak földjére.
Jer 24:6 Rajtuk tartom szememet jóindulattal, és visszahozom őket erre a földre. Felépítem őket, és nem rombolok, elültetem őket, és nem gyomlálok.
Jer 24:7 Olyan szívet adok nekik, hogy megismerjenek engem, hogy én vagyok az Úr; az én népem lesznek, én pedig az ő Istenük leszek, mert megtérnek hozzám egész szívükkel.
Jer 24:8 De mint a rossz fügékkel, melyeket nem lehet megenni, olyan rosszak -- bizony így szól az Úr --, úgy teszek Cidkijával, Júda királyával, az ő fejedelmeivel és Jeruzsálem maradékával, akik ebben az országban maradtak, és akik Egyiptom földjén laknak.
Jer 24:9 Iszonyattá teszem őket, szerencsétlenséggé a föld minden királysága előtt; gyalázattá és példázattá, gúny tárgyává és átokká mindazokon a helyeken, ahová elűzöm őket.
Jer 24:10 Elküldöm rájuk a kardot, az éhínséget és a dögvészt, míg csak ki nem pusztulnak arról a földről, melyet nekik és atyáiknak adtam."
Jer 25:1 Az ige, mely elhangzott Jeremiáshoz Júda egész népéről Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának negyedik esztendejében, amely Nebukadnezárnak, Babilon királyának első esztendeje volt.
Jer 25:2 Ezt mondta Jeremiás próféta Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának:
Jer 25:3 "Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának tizenharmadik esztendejétől mind a mai napig, vagyis huszonhárom esztendőn át hangzott az Úr igéje hozzám; és szóltam hozzátok, idejekorán szóltam, de nem hallgattátok meg.
Jer 25:4 Az Úr elküldte hozzátok összes szolgáját, a prófétákat, idejekorán küldte, de nem hallgattátok meg, és nem hajtottátok oda fületeket, hogy meghalljátok,
Jer 25:5 amikor így szólt: "Térjetek meg, mindegyiktek a maga gonosz útjáról és tetteitek gonoszságából! Akkor azon a földön lakhattok, amelyet az Úr nektek és atyáitoknak adott öröktől fogva mindörökké.
Jer 25:6 Ne járjatok más istenek után, hogy nekik szolgáljatok és előttük boruljatok le! Ne bosszantsatok engem kezetek alkotásával, hogy ne tegyek rosszat veletek!
Jer 25:7 De nem hallgattatok rám, -- mondja az Úr, -- azért, hogy bosszantsatok engem kezetek alkotásával, a saját vesztetekre."
Jer 25:8 Ezért így szól a Seregek Ura: Mivel nem hallgattátok meg igéimet,
Jer 25:9 íme, én elküldök észak minden nemzetségéért, -- mondja az Úr, -- és Nebukadnezárért, Babilon királyáért, az én szolgámért, veszem és elhozom őket erre a földre, a lakóira és mindezekre a nemzetekre körös-körül. Kiirtásra szánom, borzadállyá, gúny tárgyává és örök romokká teszem őket.
Jer 25:10 Eltüntetem közülük az öröm hangját és a vidámság hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját, a malom hangját és a mécses világosságát.
Jer 25:11 Ez az egész ország rommá és borzadállyá lesz; és ezek a nemzetek Babilon királyát fogják szolgálni hetven esztendeig.
Jer 25:12 De ez történik majd: amikor letelik a hetven esztendő, meglátogatom Babilon királyát és azt a nemzetet, -- mondja az Úr, -- bűnük miatt, meg a káldeaiak országát; és örök pusztasággá teszem azt.
Jer 25:13 Elhozom arra az országra minden igémet, melyet szóltam róla; mindazt, ami meg van írva ebben a könyvben: amit Jeremiás prófétált az összes nemzetről.
Jer 25:14 Mert szolgaságra vetik őket is, sok nemzet és nagy királyok. Így fizetek meg nekik cselekedetük és kezük műve szerint."
Jer 25:15 Mert így szólt hozzám az Úr, Izrael Istene: "Vedd kezemből a harag borának ezt a kelyhét, és itasd meg belőle mindazokat a nemzeteket, amelyekhez küldelek!
Jer 25:16 Igyanak, tántorogjanak és veszítsék eszüket a kard miatt, amelyet én küldök közéjük!"
Jer 25:17 Elvettem a kelyhet az Úr kezéből, és megitattam mindazokat a nemzeteket, amelyekhez küldött az Úr:
Jer 25:18 Jeruzsálemet és Júda városait, királyait és fejedelmeit, hogy rommá, borzadállyá, gúny tárgyává és átokká tegyem őket, ahogy az ma is van;
Jer 25:19 a fáraót, Egyiptom királyát, az ő szolgáit, fejedelmeit és egész népét;
Jer 25:20 minden keverék népet és Úz földjének minden királyát; a filiszteusok földjének minden királyát, Askalont, Gázát, Akkaront és Asdód maradékát;
Jer 25:21 Edomot, Moábot és Ammon fiait;
Jer 25:22 Tírusz minden királyát, Szidon minden királyát és a szigetvilág királyait, mely a tengeren túl van;
Jer 25:23 Dedánt és Temát, Búzt és minden megnyírt halántékút;
Jer 25:24 Arábia minden királyát és a keverék népek minden királyát, akik a sivatagban laknak;
Jer 25:25 Zámbri minden királyát, Élám minden királyát és a médek minden királyát;
Jer 25:26 észak minden királyát, a közelieket és a távoliakat, egyiket a másik után, és a föld minden királyságát, melyek a föld színén vannak; Sesák királya pedig majd utánuk iszik.
Jer 25:27 "Ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Igyatok, részegedjetek meg és hányjatok, essetek el, és ne keljetek föl a kard miatt, amelyet én küldök közétek!
Jer 25:28 Ha pedig majd vonakodnak elvenni kezedből a kelyhet, hogy igyanak, ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura: Bizony ki kell innotok!
Jer 25:29 Mert íme, én azon a városon kezdem a pusztítást, amely az én nevemet viseli; akkor ti talán büntetlenül maradhattok? Nem maradtok büntetlenül, mert kardot hívok a föld minden lakójára, -- mondja a Seregek Ura. --
Jer 25:30 Te pedig prófétáld nekik mindezeket az igéket, és mondd nekik: Az Úr a magasból harsog, szent hajlékából kiereszti hangját; harsogva harsog legelője fölött, kiáltást hallat, mint a szőlőtaposók, a föld minden lakója ellen.
Jer 25:31 Eljut a zúgás a föld végéig, mert pere van az Úrnak a nemzetekkel, ítélkezik minden test fölött; az istenteleneket átadja a kardnak" -- mondja az Úr.
Jer 25:32 Így szól a Seregek Ura: "Íme, veszedelem indul ki nemzetről nemzetre, és nagy szélvihar támad a föld pereméről."
Jer 25:33 Lesznek mindenütt, akiket megöl az Úr azon a napon, a föld egyik végétől a föld másik végéig; nem siratják, nem szedik össze és nem temetik el őket: trágyává lesznek a föld színén.
Jer 25:34 Jajgassatok, pásztorok, és kiáltozzatok, fetrengjetek, vezérei a nyájnak, mert beteltek napjaitok, hogy levágjanak! Szétszóródtok és leestek, mint a drága edény.
Jer 25:35 Nincs hová futniuk a pásztoroknak, és nincs menekvésük a nyáj vezéreinek.
Jer 25:36 A pásztorok kiáltása hangzik, és a nyáj vezéreinek jajgatása; mert elpusztítja az Úr legelőjüket.
Jer 25:37 Megsemmisültek a békés tanyák az Úr izzó haragjától.
Jer 25:38 Elhagyta bozótját, mint az oroszlán; bizony, pusztasággá lett a földjük pusztító kardjától és izzó haragjától.
Jer 26:1 Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén ez az ige hangzott el az Úrtól:
Jer 26:2 "Így szól az Úr: Állj az Úr házának udvarába, és mondd el Júda minden városáról, ahonnan eljönnek leborulni az Úr házába, mindazokat az igéket, amelyekről megparancsoltam neked, hogy elmondd nekik; ne hagyj el egy szót sem!
Jer 26:3 Hátha meghallgatják és megtérnek, mindenki a maga gonosz útjáról, és akkor megbánom azt a rosszat, melyet tenni szándékozom velük cselekedeteik gonoszsága miatt.
Jer 26:4 Mondd tehát nekik: Így szól az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényem szerint, melyet elétek adtam,
Jer 26:5 hallgatva szolgáimnak, a prófétáknak szavaira, akiket én küldök hozzátok -- idejekorán küldtem, de nem hallgattatok rájuk --,
Jer 26:6 akkor olyanná teszem ezt a házat, mint Síló; ezt a várost pedig átokká teszem a föld minden nemzete előtt."
Jer 26:7 Hallották a papok, a próféták és az egész nép, amint Jeremiás elmondta ezeket az igéket az Úr házában.
Jer 26:8 Történt pedig, hogy amikor befejezte Jeremiás mindannak az elmondását, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, megragadták őt a papok, a próféták és az egész nép, s azt mondták: "Bizony meg kell halnod!
Jer 26:9 Miért prófétáltál így az Úr nevében: "Mint Síló, olyan lesz ez a ház, ez a város pedig elpusztul, úgyhogy nem lesz lakója?"" Ekkor odagyűlt az egész nép Jeremiáshoz az Úr házába.
Jer 26:10 Amikor meghallották Júda fejedelmei ezeket a szavakat, felmentek a király házából az Úr házába, és leültek az Úr háza új kapujának bejáratában.
Jer 26:11 Akkor így szóltak a papok és a próféták a fejedelmekhez és az egész néphez: "Halálbüntetés jár ennek az embernek, mert ez ellen a város ellen prófétált, amint saját fületekkel hallottátok."
Jer 26:12 Jeremiás azonban ezt mondta az összes fejedelemnek és az egész népnek: "Az Úr küldött engem, hogy prófétáljak ez ellen a ház ellen és ez ellen a város ellen mindazokkal a szavakkal, amelyeket hallottatok.
Jer 26:13 Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, s hallgassatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára! Akkor megbánja az Úr azt a rosszat, amelyet kimondott rólatok.
Jer 26:14 Én pedig, íme, a kezetekben vagyok; tegyétek velem azt, ami jó és helyes a szemetekben!
Jer 26:15 De tudjátok meg jól, hogy ha megöltök engem, ártatlan vérrel terhelitek magatokat, ezt a várost és lakóit, mert valóban az Úr küldött engem hozzátok, hogy elmondjam fületek hallatára mindezeket az igéket!"
Jer 26:16 Erre azt mondták a fejedelmek és az egész nép a papoknak és a prófétáknak: "Nem jár ennek az embernek halálbüntetés, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében szólt hozzánk."
Jer 26:17 Akkor felálltak néhányan az ország vénei közül, és ezt mondták a nép egész gyülekezetének:
Jer 26:18 "A móreseti Mikeás, aki Hiszkijának, Júda királyának napjaiban prófétált, ezt mondta Júda egész népének: "Így szól a Seregek Ura: Siont mezőként fogják felszántani, és Jeruzsálem romhalmazzá lesz, a templom hegye pedig erdős magaslattá."
Jer 26:19 De vajon megölte-e őt Hiszkija, Júda királya és egész Júda? Nemde félte az Urat, és engesztelt az Úr színe előtt, s ezért megbánta az Úr azt a rosszat, amelyet kimondott róluk? Mi pedig ilyen nagy rosszat teszünk saját magunk ellen?"
Jer 26:20 Volt egy másik férfi is, aki az Úr nevében prófétált: Uriás, Szemei fia Kirját-Jearimból. Prófétált ez ellen a város ellen és ez ellen az ország ellen, egészen Jeremiás szavai szerint.
Jer 26:21 Amikor meghallotta szavait Joakim király és minden vitéze meg az összes fejedelem, halálra kereste őt a király. Meghallotta ezt Uriás, és megijedt, ezért elmenekült, és Egyiptomba ment.
Jer 26:22 De Joakim király embereket küldött Egyiptomba: Elnátánt, Ákobor fiát és férfiakat vele együtt Egyiptomba.
Jer 26:23 Kihozták Uriást Egyiptomból, és Joakim királyhoz vitték, aki levágatta karddal, holttestét pedig a nép fiainak sírjaihoz dobatta.
Jer 26:24 De Ahikámnak, Sáfán fiának a keze Jeremiással volt, így nem adták őt a nép kezére, hogy megöljék.
Jer 27:1 Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén ez az ige hangzott el Jeremiáshoz az Úrtól:
Jer 27:2 "Így szólt hozzám az Úr: Csinálj magadnak köteleket és igákat, s tedd a nyakadba!
Jer 27:3 Majd küldd el azokat Edom királyának, Moáb királyának, Ammon fiai királyának, Tírusz királyának és Szidon királyának azokkal a követekkel, akik Jeruzsálembe jöttek Cidkijához, Júda királyához!
Jer 27:4 Parancsold meg nekik, hogy ezt mondják uruknak: Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Így beszéljetek uratokhoz:
Jer 27:5 Én alkottam a földet, az embereket és az állatokat, melyek a föld színén vannak, nagy hatalmammal és kinyújtott karommal, s annak adom, akinek én jónak látom.
Jer 27:6 Most tehát én mindezeket az országokat Nebukadnezárnak, Babilon királyának, az én szolgámnak kezébe adom; még a mező vadjait is neki adom, hogy őt szolgálják.
Jer 27:7 Szolgálni fogja minden nemzet őt, a fiát és fiának a fiát, míg el nem jön az ő országának is az ideje, amikor sok nemzet és nagy királyok szolgaságra vetik őt.
Jer 27:8 Ez történik majd: azt a nemzetet és királyságot, amely nem szolgálja őt, Nebukadnezárt, Babilon királyát, és amely nem hajtja nyakát Babilon királyának igájába, azt a nemzetet karddal, éhínséggel és dögvésszel látogatom meg, -- mondja az Úr, -- míg meg nem semmisítem őket keze által.
Jer 27:9 Ti azért ne hallgassatok prófétáitokra, jósaitokra, álomlátóitokra, jövendőmondóitokra és varázslóitokra, akik azt mondják nektek: "Nem fogjátok szolgálni Babilon királyát!"
Jer 27:10 Mert ezek hazugságot prófétálnak nektek, hogy eltávolítsanak titeket földetekről, hogy elűzzelek benneteket, és elvesszetek.
Jer 27:11 Azt a nemzetet azonban, amely Babilon királyának igájába hajtja nyakát, és őt szolgálja, meghagyom a saját földjén, -- mondja az Úr, -- hogy művelje azt, és rajta lakjék."
Jer 27:12 Cidkijához, Júda királyához is mindezeknek az igéknek megfelelően szóltam: "Hajtsátok nyakatokat Babilon királyának igájába, szolgáljátok őt és népét, akkor élni fogtok!
Jer 27:13 Miért halnátok meg, te és a néped, a kard, az éhínség és a dögvész által, ahogy az Úr annak a nemzetnek mondta, amely nem szolgálja Babilon királyát?
Jer 27:14 Ne hallgassatok a próféták szavaira, akik azt mondják nektek: "Nem fogjátok szolgálni Babilon királyát", mivel ezek hazugságot prófétálnak nektek!
Jer 27:15 Mert nem küldtem őket, -- mondja az Úr, -- és ők hazug módon prófétálnak az én nevemben, hogy elűzzelek titeket, és elvesszetek, ti és a próféták, akik prófétálnak nektek."
Jer 27:16 A papoknak és ennek az egész népnek pedig ezt mondtam: "Így szól az Úr: Ne hallgassatok prófétáitok szavaira, akik így prófétálnak nektek: "Íme, az Úr házának felszerelései most hamarosan visszakerülnek Babilonból", mert ezek hazugságot prófétálnak nektek!
Jer 27:17 Ne hallgassatok rájuk, hanem szolgáljátok Babilon királyát, akkor élni fogtok! Miért legyen rommá ez a város?
Jer 27:18 Ha próféták ők, és ha velük van az Úr igéje, esedezzenek csak a Seregek Urához, hogy ne kerüljenek Babilonba azok a felszerelések, amelyek megmaradtak az Úr házában, Júda királyának házában és Jeruzsálemben!"
Jer 27:19 Mert így szól a Seregek Ura az oszlopokról, a medencéről, az állványokról és a többi felszerelésről, amelyek megmaradtak ebben a városban,
Jer 27:20 amelyeket nem vett el Nebukadnezár, Babilon királya, amikor fogságba vitte Jeruzsálemből Babilonba Joachint, Joakim fiát, Júda királyát és Júda meg Jeruzsálem összes nemesét;
Jer 27:21 bizony, így szól a Seregek Ura, Izrael Istene azokról a felszerelésekről, amelyek megmaradtak az Úr házában, Júda királyának házában és Jeruzsálemben:
Jer 27:22 "Babilonba viszik őket, és ott lesznek addig a napig, amelyen meglátogatom őket, -- mondja az Úr. -- Akkor majd felhozom és visszateszem azokat erre a helyre."
Jer 28:1 Történt pedig ugyanabban az esztendőben, Cidkijának, Júda királyának uralkodása kezdetén, a negyedik esztendő ötödik hónapjában, hogy ezt mondta nekem Hananja, Ázur fia, a Gibeonból való próféta, az Úr házában, a papok és az egész nép szeme előtt:
Jer 28:2 "Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Összetöröm Babilon királyának igáját.
Jer 28:3 Két esztendőn belül visszahozom erre a helyre az Úr házának minden felszerelését, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya elvett erről a helyről, és Babilonba vitt.
Jer 28:4 Joachint, Joakim fiát, Júda királyát, és Júda összes száműzöttjét is, akik Babilonba mentek, visszahozom erre a helyre, -- mondja az Úr, -- mert összetöröm Babilon királyának igáját."
Jer 28:5 Ekkor szólt Jeremiás próféta Hananja prófétához a papok szeme előtt és az egész nép szeme előtt, akik az Úr házában álltak,
Jer 28:6 és ezt mondta Jeremiás próféta: "Valóban úgy tegyen az Úr! Váltsa valóra az Úr igéidet, melyeket prófétáltál, hogy visszahozzák az Úr házának felszereléseit és az összes száműzöttet Babilonból erre a helyre!
Jer 28:7 De hallgasd csak meg ezt az igét, amelyet én mondok füled hallatára és az egész nép füle hallatára!
Jer 28:8 Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak ősidők óta, háborúról, bajról és dögvészről prófétáltak sok ország ellen és nagy királyságok ellen.
Jer 28:9 Arról a prófétáról, aki békességet prófétál, akkor ismerhető fel, hogy azt a prófétát valóban az Úr küldte, ha a próféta igéje beteljesedik."
Jer 28:10 Akkor Hananja próféta levette az igát Jeremiás próféta nyakáról, és összetörte.
Jer 28:11 Majd ezt mondta Hananja az egész nép szeme előtt: "Így szól az Úr: Így töröm össze Nebukadnezárnak, Babilon királyának igáját két esztendőn belül minden nemzet nyakán." Jeremiás próféta pedig elment útjára.
Jer 28:12 Így hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz, miután Hananja próféta összetörte az igát, amely Jeremiás próféta nyakán volt:
Jer 28:13 "Menj, és mondd meg Hananjának: Így szól az Úr: Faigákat törtél össze; csinálj helyettük vasigákat!
Jer 28:14 Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Vasigát teszek mindezeknek a nemzeteknek a nyakára, hogy szolgálják Nebukadnezárt, Babilon királyát, és szolgálni fogják őt; még a mező vadjait is neki adom."
Jer 28:15 Majd ezt mondta Jeremiás próféta Hananja prófétának: "Halld hát, Hananja! Nem küldött téged az Úr, te mégis hazugsággal biztattad ezt a népet.
Jer 28:16 Ezért így szól az Úr: Íme, én elűzlek téged a föld színéről; még ebben az esztendőben meghalsz, mert lázadást hirdettél az Úrral szemben."
Jer 28:17 Meg is halt Hananja próféta még abban az esztendőben, a hetedik hónapban.
Jer 29:1 Ezek annak a levélnek szavai, amelyet Jeremiás próféta küldött Jeruzsálemből a foglyok közt megmaradt véneknek, a papoknak, a prófétáknak és az egész népnek -- akiket Nebukadnezár fogságba vitt Jeruzsálemből Babilonba,
Jer 29:2 miután Joachin király, az anyakirályné és az udvari tisztségviselők, Júda és Jeruzsálem fejedelmei, a mesteremberek és az aranyművesek kimentek Jeruzsálemből --,
Jer 29:3 Elásza, Sáfán fia és Gamarja, Helkija fia által, akiket Cidkija, Júda királya Nebukadnezárhoz, Babilon királyához küldött Babilonba:
Jer 29:4 "Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene az összes fogolyhoz, akiket fogságba vittem Jeruzsálemből Babilonba:
Jer 29:5 Építsetek házakat, és lakjatok ott, ültessetek kerteket, és egyétek gyümölcsüket!
Jer 29:6 Vegyetek feleséget, és nemzzetek fiakat és leányokat! Vegyetek fiaitoknak feleséget, és leányaitokat adjátok férjhez! Szüljenek fiakat és leányokat, hogy sokasodjatok ott, és ne fogyatkozzatok meg!
Jer 29:7 Munkálkodjatok annak a városnak békességén, ahova fogságba vittelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!
Jer 29:8 Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Ne tévesszenek meg titeket prófétáitok, akik köztetek vannak, se jósaitok, és ne hallgassatok álmaitokra, melyeket álmodtok!
Jer 29:9 Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben. Nem küldtem őket, -- mondja az Úr.
Jer 29:10 Mert így szól az Úr: Bizony, ha letelik Babilon hetven esztendeje, meglátogatlak titeket, és valóra váltom rajtatok azt a jó igémet, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre.
Jer 29:11 Mert én ismerem a gondolatokat, amelyeket gondolok rólatok, -- mondja az Úr: -- békességre és nem veszedelemre vonatkozó gondolatokat, hogy jövőt és reményt adjak nektek.
Jer 29:12 Hívjatok engem, jöjjetek és imádkozzatok hozzám, akkor meghallgatlak titeket!
Jer 29:13 Keressetek engem, és megtaláltok, ha teljes szívetekkel fordultok hozzám!
Jer 29:14 Engedem, hogy megtaláljatok, -- mondja az Úr, -- és jóra fordítom sorsotokat: összegyűjtelek titeket minden nemzetből és minden helyről, ahová elűztelek, -- mondja az Úr, -- és visszahozlak arra a helyre, ahonnan fogságba vittelek benneteket.
Jer 29:15 Mégis azt mondtátok: "Az Úr támasztott nekünk prófétákat Babilonban."
Jer 29:16 Bizony, így szól az Úr a királyról, aki Dávid trónján ül, és az egész népről, amely ebben a városban lakik, testvéreitekről, akik nem mentek ki veletek a fogságba:
Jer 29:17 Így szól a Seregek Ura: Íme, én elküldöm rájuk a kardot, az éhínséget és a dögvészt, és olyanná teszem őket, mint a romlott fügék, melyeket nem lehet megenni, olyan rosszak.
Jer 29:18 Üldözni fogom őket karddal, éhínséggel és dögvésszel; iszonyattá teszem őket a föld minden királysága előtt, átokká, borzadállyá, gúny tárgyává és gyalázattá minden nemzet között, ahova elűztem őket;
Jer 29:19 mert nem hallgattak igéimre, -- mondja az Úr, -- amikor elküldtem hozzájuk szolgáimat, a prófétákat, idejekorán küldtem, de nem hallgattátok meg, -- mondja az Úr. --
Jer 29:20 Ti azért halljátok az Úr igéjét, mindnyájan, foglyok, akiket elküldtem Jeruzsálemből Babilonba!
Jer 29:21 Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene Áchábról, Kóliás fiáról, és Cidkijáról, Maaszja fiáról, akik hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben: Íme, én Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe adom őket, aki majd megöli őket szemetek láttára;
Jer 29:22 és átokszóként emlegeti őket Júda minden száműzöttje, aki Babilonban van: "Olyanná tegyen téged az Úr, mint Cidkiját és Áchábot, akiket tűzön pörkölt meg Babilon királya!"
Jer 29:23 Mert aljasságot műveltek Izraelben, házasságtörést követtek el társaik feleségével, és igét mondtak az én nevemben hazug módon, amit nem parancsoltam nekik; én vagyok a tudója és tanúja, -- mondja az Úr. --
Jer 29:24 A nehelámi Semajának pedig ezt mondd:
Jer 29:25 Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene, mivel te leveleket küldtél a magad nevében az egész néphez, mely Jeruzsálemben van, Szofonja paphoz, Maaszja fiához és az összes paphoz, ezekkel a szavakkal:
Jer 29:26 "Az Úr tett téged pappá Jojáda pap után, hogy felügyelő légy az Úr házában minden őrjöngő és prófétáló ember felett, és tedd azt kalodába és nyakbilincsbe.
Jer 29:27 Most hát miért nem fenyegetted meg az anatóti Jeremiást, aki prófétál nektek?
Jer 29:28 Hiszen ezért küldött hozzánk Babilonba ilyen üzenetet: Hosszú lesz ez! Építsetek házakat, és lakjatok ott, ültessetek kerteket, és egyétek gyümölcsüket!""
Jer 29:29 Szofonja pap felolvasta ezt a levelet Jeremiás próféta füle hallatára.
Jer 29:30 Ekkor így hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz:
Jer 29:31 "Küldj üzenetet az összes száműzöttnek: Így szól az Úr a nehelámi Semajáról: Mivel Semaja prófétált nektek, pedig én nem küldtem őt, és hazugsággal biztatott titeket,
Jer 29:32 azért így szól az Úr: Íme, én meglátogatom a nehelámi Semaját és ivadékát; nem lesz neki senkije, aki e nép között laknék, és nem látja meg azt a jót, melyet népemmel teszek, -- mondja az Úr, -- mert lázadást hirdetett az Úr ellen."
Jer 30:1 Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól:
Jer 30:2 "Így szól az Úr, Izrael Istene: Írd le magadnak egy könyvbe mindazokat az igéket, amelyeket szóltam hozzád!
Jer 30:3 Mert íme, jönnek napok, -- mondja az Úr, -- amikor jóra fordítom népemnek, Izraelnek és Júdának a sorsát, -- mondja az Úr, -- és visszahozom őket arra a földre, melyet atyáiknak adtam, hogy birtokba vegyék."
Jer 30:4 Ezek azok az igék, amelyeket szólt az Úr Izraelről és Júdáról:
Jer 30:5 "Bizony, így szól az Úr: Rettegés hangját hallottuk, félelem van, és nincs békesség.
Jer 30:6 Kérdezzétek csak meg és lássátok: vajon szül-e a férfi? Miért látom minden férfit kezét a derekán, mint a szülő asszonyét? Miért vált sárgává minden arc?
Jer 30:7 Jaj! Mert nagy az a nap, és nincs hozzá hasonló! Szorongatás ideje az Jákob számára, de meg fog szabadulni belőle.
Jer 30:8 Ez történik majd azon a napon, -- mondja a Seregek Ura: -- összetöröm igáját, mely a nyakadon van, és kötelékeidet szétszakítom. Nem vetik szolgaságba őt többé idegenek,
Jer 30:9 hanem az Urat, az ő Istenüket fogják szolgálni, és Dávidot, a királyukat, akit támasztok nekik.
Jer 30:10 Te azért ne félj, szolgám, Jákob -- mondja az Úr --, és ne rettegj, Izrael! Mert íme, én megszabadítalak téged a távolból, és ivadékaidat fogságuk földjéről; visszatér Jákob, és nyugalmat talál, gondtalanul él, és nem rémíti senki.
Jer 30:11 Mert én veled vagyok -- mondja az Úr, -- hogy megszabadítsalak téged. Mert véget vetek minden nemzetnek, ahová szétszórtalak téged, neked azonban nem vetek véget; csak megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak egészen büntetés nélkül.
Jer 30:12 Mert így szól az Úr: Gyógyíthatatlan a zúzódásod, halálos a csapásod.
Jer 30:13 Nincs, aki ítélne peredben sebedért, gyógyulás, hegedés nincs számodra.
Jer 30:14 Szeretőid mind elfelejtettek téged, nem törődnek veled; mert ellenséges csapással sújtottalak, kegyetlen fenyítéssel, mivel sok a bűnöd, számosak vétkeid.
Jer 30:15 Miért kiáltasz zúzódásod miatt, hogy gyógyíthatatlan a fájdalmad? Mivel sok a bűnöd, számosak vétkeid, azért tettem ezt veled.
Jer 30:16 De a téged emésztőket mind elemésztik, és ellenségeid mind fogságba mennek. Kizsákmányolóid zsákmánnyá lesznek, és minden prédálódat prédául adom.
Jer 30:17 Mert behegesztem sebedet, és csapásaidból meggyógyítalak, -- mondja az Úr. -- Mert eltaszítottnak neveztek téged: Sion az, akivel senki sem törődik.
Jer 30:18 Így szól az Úr: Íme, én jóra fordítom sorsát Jákob sátrainak, és hajlékain megkönyörülök; felépül a város a romjain, és a palota a jogos helyén fog állni.
Jer 30:19 Háladal hallatszik ki belőlük, és játszadozók hangja. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg, megbecsültekké teszem őket, és nem kisebbednek.
Jer 30:20 Fiai olyanok lesznek, mint hajdan, és gyülekezete színem előtt szilárdan áll; de meglátogatom minden sanyargatóját.
Jer 30:21 Belőle támad fejedelme, uralkodója az ő bensejéből származik; közel engedem, és ő közeledik hozzám. Mert ki az, aki kockára tenné az életét, hogy közeledjék hozzám? -- mondja az Úr. --
Jer 30:22 Az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.
Jer 30:23 Íme, az Úr vihara, mint harag tör ki, kavargó szélvész ront az istentelenek fejére.
Jer 30:24 Nem fordul vissza az Úr izzó haragja, míg meg nem cselekszi és valóra nem váltja szívének szándékait; a végső napokban majd megértitek ezt."
Jer 31:1 Abban az időben, -- mondja az Úr -- Istene leszek Izrael minden nemzetségének, ők pedig az én népem lesznek.
Jer 31:2 Így szól az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a nép, amely megmenekült a kardtól; nyugalma felé tart Izrael."
Jer 31:3 A távolból megjelent nekem az Úr: "Örök szeretettel szeretlek téged, azért vonzottalak kegyelemmel.
Jer 31:4 Ismét felépítelek, és te felépülsz, Izrael szűze; ismét ékeskedsz kézidobjaiddal, és kivonulsz a vigadozók körtáncával.
Jer 31:5 Ismét szőlőt ültetsz Szamaria hegyein; és akik ültették, az ültetők fogják élvezni is.
Jer 31:6 Mert lesz nap, amikor így kiáltanak az őrök Efraim hegyén: "Keljetek fel, és menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!"
Jer 31:7 Mert így szól az Úr: Ujjongjatok Jákobnak örömmel, és vigadjatok a nemzetek vezére miatt! Zendítsetek dicsérő dalra, és mondjátok: "Szabadítsd meg, Uram, népedet, Izrael maradékát!"
Jer 31:8 Íme, én elhozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld pereméről; lesz közöttük vak és sánta, várandós és szülő asszony egyaránt; nagy gyülekezetként térnek vissza ide.
Jer 31:9 Sírva jönnek majd, és könyörgések közepette hozom őket; vízfolyásokhoz vezetem őket, egyenes úton, melyen nem botlanak meg; mert atyja lettem Izraelnek, és Efraim az elsőszülöttem."
Jer 31:10 Halljátok az Úr igéjét, nemzetek, hirdessétek messze a szigeteken, és mondjátok: "Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját!"
Jer 31:11 Mert megváltotta az Úr Jákobot, és kiváltotta őt a nála erősebb kezéből.
Jer 31:12 Eljönnek és ujjonganak Sion magaslatán, odaözönlenek az Úr javaihoz: a gabonához, musthoz és olajhoz, a fiatal bárányokhoz és borjakhoz. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem epedeznek már tovább.
Jer 31:13 Akkor majd örül a szűz a körtáncban, ifjak és öregek együtt. "Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom és megörvendeztetem őket bánatukban.
Jer 31:14 Felüdítem a papok lelkét kövér falatokkal, és népem jóllakik javaimmal", -- mondja az Úr.
Jer 31:15 Így szól az Úr: "Hang hallatszik Rámában, gyászének, keserves sírás: Ráhel siratja fiait; nem akar megvigasztalódni fiai miatt, mert nincsenek többé."
Jer 31:16 Így szól az Úr: "Kíméld hangodat a sírástól, és szemedet a könnytől! Mert van jutalma fáradságodnak, -- mondja az Úr: -- visszatérnek majd az ellenség földjéről.
Jer 31:17 Van reménysége utódaidnak, -- mondja az Úr: -- visszatérnek majd fiaid határukba.
Jer 31:18 Jól hallottam Efraimot, amint kesergett: "Megfenyítettél, és hagytam magam fenyíteni, mint a be nem tört tinó. Téríts meg engem, és meg fogok térni, mert te vagy az Úr, az én Istenem!
Jer 31:19 Mert miután elfordultam, bűnbánatot tartottam; és miután belátásra jutottam, a csípőmre vertem; szégyenkeztem és pirultam is, mert ifjúkorom gyalázatát viseltem."
Jer 31:20 Hát nem drága fiam nekem Efraim, vagy nem dédelgetett gyermekem, hogy ahányszor csak szólok hozzá, mindig újra tekintettel vagyok rá? Ezért indul fel bensőm miatta; irgalommal irgalmazok neki" -- mondja az Úr.
Jer 31:21 Állíts magadnak útjelzőket, helyezz el magadnak jelzőoszlopokat! Irányítsd szívedet a kiépített útra, az útra, amelyen jártál! Térj vissza, Izrael szűze, térj vissza ezekbe a városaidba!
Jer 31:22 Meddig kalandozol ide-oda, te elpártolt leány? Hiszen az Úr új dolgot teremtett a földön: a nő jár a férfi után.
Jer 31:23 Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: "Fogják még mondani ezt az igét Júda földjén és városaiban, amikor majd jóra fordítom sorsukat: "Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy!"
Jer 31:24 Ott lakik majd Júda és minden városa együtt, földművesek, és akik a nyájjal vonulnak.
Jer 31:25 Mert felüdítem az eltikkadt lelket, és minden elepedt lelket kielégítek."
Jer 31:26 Erre felébredtem és láttam: álmom édes volt nekem.
Jer 31:27 "Íme, jönnek napok, -- mondja az Úr, -- amikor bevetem Izrael házát és Júda házát emberek magvával és állatok magvával.
Jer 31:28 És ez történik majd: ahogy virrasztottam fölöttük, hogy gyomláljak és irtsak, hogy romboljak, pusztítsak és bajt hozzak, úgy virrasztok majd fölöttük, hogy építsek és ültessek -- mondja az Úr. --
Jer 31:29 Azokban a napokban nem mondják többé: "Az apák ették a savanyú szőlőt, és a fiak foga vásik el",
Jer 31:30 hanem mindenki a saját bűne miatt hal meg; minden embernek, aki a savanyú szőlőt eszi, a saját foga vásik el.
Jer 31:31 Íme, jönnek napok, -- mondja az Úr, -- amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával.
Jer 31:32 Nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor megfogtam kezüket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről; azt a szövetségemet ők bontották fel, pedig én voltam az Uruk, -- mondja az Úr. --
Jer 31:33 Hanem ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok után a napok után, -- mondja az Úr: -- törvényemet a bensejükbe adom és a szívükre írom. Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.
Jer 31:34 Nem fogja többé így tanítani egyik a másikat, senki a testvérét: "Ismerjétek meg az Urat!" Mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig, -- mondja az Úr, -- mivel megbocsátom bűnüket, és vétkükre nem emlékezem többé."
Jer 31:35 Így szól az Úr, aki napot ad világosságul nappal, a hold és a csillagok rendjét világosságul éjszaka; aki felkavarja a tengert, hogy zúgnak hullámai; akinek Seregek Ura a neve:
Jer 31:36 "Ha eltűnnek ezek a törvények színem elől, -- mondja az Úr --, akkor szűnik meg Izrael ivadéka is nemzet lenni színem előtt minden nap."
Jer 31:37 Így szól az Úr: "Ha meg lehet mérni az egeket odafent, és ki lehet kutatni a föld alapjait odalent, akkor én is elvetem Izrael minden ivadékát mindazért, amit tettek, -- mondja az Úr. --
Jer 31:38 Íme, jönnek napok, -- mondja az Úr, -- amikor felépül a város az Úrnak, Hananeél tornyától a Szeglet-kapuig.
Jer 31:39 És még továbbhalad a mérőzsinór egyenesen a Gáreb dombjáig, majd elkanyarodik Goa felé.
Jer 31:40 A holttestek és a hamu egész völgye és az egész mezőség a Kedron patakig, a Lovak kapujának szegletéig kelet felé szent helye lesz az Úrnak; nem gyomlálják ki és nem rombolják le soha többé."
Jer 32:1 Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól, Cidkijának, Júda királyának tizedik esztendejében; ez az esztendő Nebukadnezárnak tizennyolcadik esztendeje volt.
Jer 32:2 Akkor Babilon királyának hadserege ostromolta Jeruzsálemet, Jeremiás próféta pedig be volt zárva az őrség udvarába, mely Júda királyának házában volt.
Jer 32:3 Cidkija, Júda királya ugyanis bezáratta őt, mondván: "Miért prófétálsz e szavakkal: "Így szól az Úr: Íme, én ezt a várost Babilon királyának kezébe adom, hogy elfoglalja.
Jer 32:4 Cidkija, Júda királya sem menekül meg a káldeaiak kezéből, hanem egész biztosan Babilon királyának kezébe kerül, személyesen beszél vele, és szemtől szemben fogja látni.
Jer 32:5 Az pedig Babilonba viszi Cidkiját, aki ott lesz, míg meg nem látogatom, -- mondja az Úr. -- Ha harcoltok a káldeaiak ellen, nem boldogultok!""
Jer 32:6 Akkor Jeremiás ezt mondta: "Így hangzott hozzám az Úr igéje:
Jer 32:7 Íme, Hananeél, Sellumnak, nagybátyádnak fia jön majd hozzád, és ezt mondja: "Vedd meg magadnak szántóföldemet, mely Anatótban van, mert tied a megváltás joga, hogy megvedd!"
Jer 32:8 El is jött hozzám Hananeél, nagybátyám fia, az Úr igéje szerint az őrség udvarába, és ezt mondta nekem: "Vedd meg hát szántóföldemet, mely Anatótban, Benjamin földjén van, mert tied a birtoklás joga, és téged illet a megváltás; vedd meg magadnak!" Felismertem, hogy az Úr szava az.
Jer 32:9 Megvettem tehát Hananeéltől, nagybátyám fiától a szántóföldet, mely Anatótban van, és kimértem neki az ezüstöt: tizenhét ezüstsékelt.
Jer 32:10 Megírtam a szerződést, lepecsételtem, és tanúkat állítottam, majd kimértem mérlegen az ezüstöt.
Jer 32:11 Azután fogtam az adásvételi szerződést, a lepecsételtet -- a rendelkezéssel és a megállapodásokkal -- meg a nyitottat,
Jer 32:12 és átadtam az adásvételi szerződést Báruknak, Néri fiának, aki Maaszja fia volt, nagybátyám fia, Hananeél szeme előtt és a tanúk szeme előtt, akik aláírták az adásvételi szerződést; mindazoknak a júdaiaknak szeme előtt, akik az őrség udvarában ültek.
Jer 32:13 Ezt parancsoltam Báruknak, a szemük előtt:
Jer 32:14 Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Vedd ezeket az iratokat, ezt az adásvételi szerződést, a lepecsételtet is, meg ezt a nyitott szerződést is, és tedd őket cserépedénybe, hogy sok ideig megmaradjanak!
Jer 32:15 Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Fognak még vásárolni házakat, szántóföldeket és szőlőket ebben az országban.
Jer 32:16 Miután átadtam az adásvételi szerződést Báruknak, Néri fiának, így imádkoztam az Úrhoz:
Jer 32:17 Ó, Uram, Isten! Íme, te alkottad az eget és a földet nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal; neked semmi sem lehetetlen.
Jer 32:18 Te kegyelmet gyakorolsz ezrekkel, de megfizetsz az atyák bűnéért őutánuk fiaik ölébe; nagy és erős Isten, akinek Seregek Ura a neve!
Jer 32:19 Nagy vagy a tervezésben, és hatalmas a cselekvésben. Szemed nyitva tartod az emberek fiainak minden útja fölött, hogy megfizess mindenkinek útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.
Jer 32:20 Te jeleket és csodákat tettél Egyiptom földjén mind a mai napig, és Izraelben is, az emberek között. Nevet szereztél magadnak, amint az ma is megvan.
Jer 32:21 Kihoztad népedet, Izraelt Egyiptom földjéről, jelekkel és csodákkal, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy félelem közepette.
Jer 32:22 Nekik adtad ezt a földet, melyről megesküdtél atyáiknak, hogy nekik adod: a tejjel-mézzel folyó földet.
Jer 32:23 Be is mentek, és birtokba vették, de nem hallgattak szavadra, és nem jártak törvényed szerint; mindazt, amit parancsoltál nekik, hogy megtegyék, nem tették meg. Ezért hoztad rájuk mindezt a bajt.
Jer 32:24 Íme, az ostromsáncok elérték a várost, hogy elfoglalják, és a város az ellene harcoló káldeaiak kezébe adatott, a kard, az éhínség és a dögvész folytán. Amit mondtál, megtörtént: íme, magad is látod.
Jer 32:25 Te mégis azt mondtad nekem, Uram Isten: Vedd meg magadnak a szántóföldet ezüstért, és állíts tanúkat! Pedig a város a káldeaiak kezébe adatott!"
Jer 32:26 Ekkor így hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz:
Jer 32:27 "Íme, én vagyok az Úr, minden testnek Istene. Vajon lehetetlen-e nekem bármi is?
Jer 32:28 Ezért így szól az Úr: Íme, én ezt a várost a káldeaiak kezébe adom, és Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe, hogy elfoglalja.
Jer 32:29 Bejönnek a káldeaiak, akik harcolnak e város ellen, felgyújtják és felégetik tűzzel ezt a várost; a házakat, melyeknek tetején Baálnak tömjéneztek, és más isteneknek öntöttek italáldozatot, hogy bosszantsanak engem.
Jer 32:30 Mert Izrael fiai és Júda fiai mindig csak azt tették, ami rossz a szememben, ifjúságuktól fogva; bizony, Izrael fiai csak bosszantanak engem kezük alkotásával, -- mondja az Úr. --
Jer 32:31 Mert haragot és bosszúságot okozott nekem ez a város, attól a naptól fogva, amelyen felépítették, mind a mai napig, ezért eltávolítom színem elől;
Jer 32:32 Izrael fiainak és Júda fiainak minden gonoszsága miatt, amit bosszantásomra tettek, ők, a királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói.
Jer 32:33 Hátukat fordították felém, és nem arcukat, pedig tanítottam őket, idejekorán tanítottam, de nem hallgatták meg, és nem fogadták meg az intelmet.
Jer 32:34 Elhelyezték undokságaikat abban a házban, mely az én nevemet viseli, hogy tisztátalanná tegyék azt.
Jer 32:35 Felépítették Baál magaslatait a Ben-Hinnom völgyében, hogy tűzön küldjék át fiaikat és leányaikat Moloknak, amit nem parancsoltam nekik, és eszembe sem jutott, hogy megtegyék ezt az utálatosságot, és így bűnbe vigyék Júdát."
Jer 32:36 Most mégis így szól az Úr, Izrael Istene ehhez a városhoz, melyről ti azt mondjátok, hogy Babilon királyának kezébe adatott, a kard, az éhínség és a dögvész által:
Jer 32:37 "Íme, én összegyűjtöm őket minden országból, ahová elűztem őket haragomban és indulatomban, nagy bosszúsággal; visszahozom őket erre a helyre, és letelepítem biztonságban.
Jer 32:38 Az én népem lesznek, én pedig az ő Istenük leszek.
Jer 32:39 Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy féljenek engem minden időben, és jó dolguk legyen nekik és fiaiknak is utánuk.
Jer 32:40 Örök szövetséget kötök velük: nem fordulok el tőlük, hogy jót tegyek velük. Szívükbe adom félelmemet, hogy ne távozzanak el tőlem.
Jer 32:41 Örvendezni fogok miattuk, hogy jót teszek velük; és elültetem őket ebbe a földbe hűséggel, egész szívemmel és egész lelkemmel.
Jer 32:42 Mert így szól az Úr: Ahogy elhoztam erre a népre mindezt a nagy bajt, úgy hozom el rájuk mindazt a jót, amit kimondok róluk.
Jer 32:43 Fognak még szántóföldet vásárolni ebben az országban, melyről ti azt mondjátok, hogy pusztaság az, ember és állat nélkül, amely a káldeaiak kezébe adatott.
Jer 32:44 Ezüstért vásárolnak majd szántóföldeket, megírják a szerződést, lepecsételik, és tanúkat állítanak Benjamin földjén és Jeruzsálem környékén, Júda városaiban és a hegyvidék városaiban, az alföld városaiban és a délvidék városaiban, mert jóra fordítom sorsukat", -- mondja az Úr.
Jer 33:1 Másodszor is hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz, amikor még be volt zárva az őrség udvarába:
Jer 33:2 "Így szól az Úr, aki cselekszi ezt, az Úr, aki formálja, hogy előkészítse, akinek az Úr a neve:
Jer 33:3 Kiálts hozzám, és válaszolok neked; nagy és megfoghatatlan dolgokat hirdetek neked, melyeket nem ismersz!
Jer 33:4 Mert így szól az Úr, Izrael Istene ennek a városnak házairól és Júda királyainak házairól, melyeket lebontottak az ostromsáncokkal szemben és a karddal szemben
Jer 33:5 azok, akik jönnek, hogy harcoljanak a káldeaiakkal, és megtöltsék azokat a helyeket az emberek holttestével, akikre lesújtottam haragomban és indulatomban, mivel elrejtettem arcomat ez elől a város elől minden gonoszságuk miatt:
Jer 33:6 Íme, én behegesztem és meggyógyítom sebeit, meggyógyítom őket, és feltárom nekik a béke és biztonság kincsét.
Jer 33:7 Jóra fordítom Júda sorsát és Izrael sorsát, s felépítem őket, mint kezdetben.
Jer 33:8 Megtisztítom őket minden bűnüktől, amellyel vétkeztek ellenem, és megbocsátom minden bűnüket, amellyel vétkeztek ellenem és elpártoltak tőlem.
Jer 33:9 Hírnévvé, örömmé, dicsőséggé és ékességgé lesz az számomra a föld minden nemzete előtt, amelyek hallják mindazt a jót, amit cselekszem velük; megijednek és megremegnek majd mindazon jó és mindazon békesség miatt, amit cselekszem velük.
Jer 33:10 Így szól az Úr: Ezen a helyen, melyről azt mondjátok, hogy puszta az, ember nélkül és állat nélkül, és Júda városaiban meg Jeruzsálem utcáin, melyek pusztasággá lettek ember nélkül, lakó nélkül és állat nélkül, hallatszani fog még
Jer 33:11 az öröm hangja és a vidámság hangja, a vőlegény hangja és a menyasszony hangja, azoknak a hangja, akik így szólnak: "Adjatok hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert kegyelme örökkévaló!" Hálaáldozatot hoznak az Úr házába, mert jóra fordítom az ország sorsát, mint kezdetben volt, -- mondja az Úr. --
Jer 33:12 Így szól a Seregek Ura: Ezen a puszta helyen, ahol nincs ember, sem állat, és minden városában lesz még pásztorok tanyája, akik nyájat pihentetnek.
Jer 33:13 A hegyvidék városaiban, az alföld városaiban és a délvidék városaiban, Benjamin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban átmennek még a juhok annak kezén, aki megszámlálja, -- mondja az Úr. --
Jer 33:14 Íme, jönnek napok, -- mondja az Úr, -- amikor valóra váltom azt a jó igét, amelyet Izrael házáról és Júda házáról mondottam.
Jer 33:15 Azokban a napokban és abban az időben igaz sarjat sarjasztok Dávidnak, aki majd jogot és igazságot szolgáltat az országban.
Jer 33:16 Azokban a napokban megszabadul Júda, és Jeruzsálem biztonságban lakik; így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságunk.
Jer 33:17 Mert így szól az Úr: Nem lesz Dávid olyan férfi híján, aki Izrael házának trónján ül.
Jer 33:18 És a levita papok sem lesznek olyan férfi híján színem előtt, aki égőáldozatot mutat be, ételtáldozatot füstölögtet, és véresáldozatot készít minden nap."
Jer 33:19 Így hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz:
Jer 33:20 "Így szól az Úr: Ha fel tudjátok bontani szövetségemet a nappallal és szövetségemet az éjszakával, hogy ne legyen nappal és éjszaka a maga idejében,
Jer 33:21 akkor bomlik fel szövetségem szolgámmal, Dáviddal is, úgyhogy nem lesz fia, aki trónján uralkodjék, és a levita papokkal, az én szolgáimmal.
Jer 33:22 Ahogy nem lehet megszámlálni az ég seregét és megmérni a tenger fövenyét, úgy sokasítom meg szolgámnak, Dávidnak ivadékát és a levitákat, akik engem szolgálnak."
Jer 33:23 Így hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz:
Jer 33:24 "Nem láttad, mit beszél ez a nép, amikor ezt mondja: "A két nemzetséget, melyet kiválasztott az Úr, el is vetette", és hogy annyira megvetik népemet, hogy már nem is nemzet előttük?
Jer 33:25 Így szól az Úr: Ha nincs szövetségem a nappallal és éjszakával, ha nem szabtam törvényeket az égnek és földnek,
Jer 33:26 akkor vetem el Jákobnak és szolgámnak, Dávidnak ivadékát is, úgyhogy nem az ő ivadékából veszek uralkodókat Ábrahám, Izsák és Jákob ivadékának; mert jóra fordítom sorsukat, és megkönyörülök rajtuk."
Jer 34:1 Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól, amikor Nebukadnezár, Babilon királya, annak egész hadserege, a kezének uralma alatt álló föld minden királysága és az összes nép harcolt Jeruzsálem ellen és minden városa ellen:
Jer 34:2 "Így szól az Úr, Izrael Istene: Menj, és szólj Cidkijához, Júda királyához, és mondd meg neki: Így szól az Úr: Íme, én ezt a várost Babilon királyának kezébe adom, aki felégeti azt tűzzel.
Jer 34:3 Te sem menekülsz meg kezéből, hanem egész biztosan elfognak, és a kezébe kerülsz; szemtől szemben fogod látni Babilon királyát, ő személyesen beszél majd veled, és Babilonba fogsz menni.
Jer 34:4 De halld az Úr igéjét, Cidkija, Júda királya! Így szól hozzád az Úr: Nem halsz meg kard által.
Jer 34:5 Békében fogsz meghalni, és amint illatszereket égettek atyáidnak, a korábbi királyoknak, akik előtted voltak, úgy égetnek majd illatszereket neked is, és úgy fognak siratni: "Jaj, uram!"; mert igét szóltam én", -- mondja az Úr.
Jer 34:6 Akkor elmondta Jeremiás próféta mindezeket az igéket Cidkijának, Júda királyának Jeruzsálemben,
Jer 34:7 miközben Babilon királyának hadserege harcolt Jeruzsálem ellen és Júda minden megmaradt városa ellen: Lákis és Azeka ellen; mert ezek maradtak meg Júda városai közül, mint megerősített városok.
Jer 34:8 Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól, miután Cidkija király szövetséget kötött az egész néppel, mely Jeruzsálemben volt, felszabadítást hirdetve nekik,
Jer 34:9 hogy mindenki bocsássa szabadon rabszolgáját és rabszolganőjét, a héber férfit és héber nőt, és senki se tartsa rabszolgasorban zsidó testvérét.
Jer 34:10 Hallgattak rá a fejedelmek mindnyájan és az egész nép, akik belementek a szövetségbe, hogy mindenki szabadon bocsátja rabszolgáját és rabszolganőjét, és senki sem tartja őket tovább rabszolgasorban; hallgattak rá, és elbocsátották őket.
Jer 34:11 De azután újra visszahozták a rabszolgákat és rabszolganőket, akiket szabadon bocsátottak, és leigázva rabszolgákká meg rabszolganőkké tették őket.
Jer 34:12 Ekkor hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz az Úrtól:
Jer 34:13 "Így szól az Úr, Izrael Istene: Én szövetséget kötöttem atyáitokkal azon a napon, amelyen kihoztam őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és ezt mondtam:
Jer 34:14 Hét esztendő elteltével mindegyiktek bocsássa szabadon héber testvérét, aki eladja magát neki! Hat esztendeig szolgáljon neked, azután bocsásd el magadtól szabadon! De atyáitok nem hallgattak rám, és nem hajtották ide fülüket.
Jer 34:15 Ti azonban ma megtértetek, és azt tettétek, ami helyes a szememben, amikor felszabadítást hirdetett mindenki a társának; és szövetséget kötöttetek színem előtt abban a házban, amely az én nevemet viseli.
Jer 34:16 De azután újra megszentségtelenítettétek nevemet, amikor visszahozta mindegyiktek a rabszolgáját és rabszolganőjét, akiket a maguk uraiként bocsátottatok szabadon; és leigáztátok őket, hogy rabszolgáitok és rabszolganőitek legyenek.
Jer 34:17 Ezért így szól az Úr: Ti nem hallgattatok rám, hogy felszabadítást hirdessen mindenki a testvérének, egyik a másiknak. Íme, én hirdetek nektek felszabadítást, -- mondja az Úr, -- a kardra, a dögvészre és az éhínségre, s iszonyattá teszlek titeket a föld minden királysága előtt.
Jer 34:18 Azokat a férfiakat pedig, akik megszegték szövetségemet, és nem váltották valóra a szövetség szavait, melyet színem előtt kötöttek, olyanokká teszem, mint az a borjú, amelyet kettévágtak, és átmentek a részei között:
Jer 34:19 Júda fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari tisztségviselőket, a papokat és az ország egész népét, akik átmentek a borjú részei között.
Jer 34:20 Ellenségeik kezébe adom őket, és azok kezébe, akik életükre törnek. Holttestük pedig az ég madarainak és a föld állatainak lesz eledele.
Jer 34:21 Cidkiját, Júda királyát és az ő fejedelmeit is ellenségeik kezébe adom, és azok kezébe, akik életükre törnek: a babiloni király hadseregének kezébe, amely most elvonult tőletek.
Jer 34:22 Íme, én parancsot adok, -- mondja az Úr, -- és visszahozom őket ehhez a városhoz; harcolni fognak ellene, elfoglalják, és felégetik tűzzel. Júda városait is pusztasággá teszem, lakó nélkül."
Jer 35:1 Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól, Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának napjaiban:
Jer 35:2 "Menj el a rekabiták nemzetségéhez, beszélj velük, és vidd be őket az Úr házába, az egyik kamrába, majd itasd meg őket borral!"
Jer 35:3 Erre magam mellé vettem Jaazonját, Hábszánja fiának, Jeremiásnak a fiát, ennek testvéreit és minden fiát: a rekabiták egész nemzetségét;
Jer 35:4 és bevittem őket az Úr házába, Hánán fiainak a kamrájába, aki Jigdaljának, az Isten emberének volt a fia. Ez a fejedelmek kamrája mellett volt, Maaszjának, Sellum fiának, a küszöb őrének kamrája fölött.
Jer 35:5 Akkor borral telt kelyheket és poharakat tettem a rekabiták nemzetségének fiai elé, és azt mondtam nekik: "Igyatok bort!"
Jer 35:6 De ők így szóltak: "Nem iszunk bort, mert Jonadáb atyánk, Rekáb fia ezt parancsolta nekünk: "Ne igyatok bort soha, se ti, se fiaitok!
Jer 35:7 Házat se építsetek, magot se vessetek, és szőlőt se ültessetek, hogy ne legyen nektek! Hanem sátrakban lakjatok egész életetekben, hogy sok ideig éljetek a föld színén, ahol jövevények vagytok!"
Jer 35:8 Hallgattunk Jonadáb atyánknak, Rekáb fiának szavára, mindarra, amit parancsolt nekünk, hogy ne igyunk bort egész életünkben, se mi, se feleségünk, se fiaink, se leányaink;
Jer 35:9 ne építsünk házakat, hogy azokban lakjunk, és ne legyen szőlőnk, se szántóföldünk, se vetésünk.
Jer 35:10 Ezért sátrakban laktunk; hallgattunk rá, és mindenben úgy cselekedtünk, ahogy Jonadáb atyánk parancsolta nekünk.
Jer 35:11 Amikor azonban Nebukadnezár, Babilon királya felvonult az ország ellen, azt mondtuk: Jöjjetek, menjünk el Jeruzsálembe a káldeaiak hadserege elől és az arámok hadserege elől! Így telepedtünk le Jeruzsálemben."
Jer 35:12 Ekkor hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz:
Jer 35:13 "Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Menj, és mondd Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Hát nem fogadjátok meg az intelmet, hogy hallgassatok igéimre? -- mondja az Úr. --
Jer 35:14 Jonadábnak, Rekáb fiának szavait betartották, aki azt parancsolta fiainak, hogy ne igyanak bort. Nem is ittak mind a mai napig, mert hallgattak atyjuk parancsára. De amikor én szóltam hozzátok, idejekorán szóltam, ti nem hallgattatok rám.
Jer 35:15 Elküldtem hozzátok összes szolgámat, a prófétákat, idejekorán küldtem, e szavakkal: Térjetek hát meg, mindegyiktek a maga gonosz útjáról, jobbítsátok meg tetteiteket, és ne járjatok más istenek után, hogy azoknak szolgáljatok! Akkor lakhattok azon a földön, melyet nektek és atyáitoknak adtam. De nem hajtottátok ide fületeket, és nem hallgattatok rám.
Jer 35:16 Bizony, Jonadábnak, Rekáb fiának fiai betartották atyjuk parancsát, amit parancsolt nekik, ez a nép azonban nem hallgatott rám.
Jer 35:17 Ezért így szól az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Íme, én elhozom Júdára és Jeruzsálem minden lakójára mindazt a bajt, amit kimondtam róluk; mert szóltam hozzájuk, de nem hallgatták meg, hívtam őket, de nem válaszoltak."
Jer 35:18 A rekabiták nemzetségének pedig ezt mondta Jeremiás: "Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Mivel hallgattatok Jonadáb atyátok parancsára, megtartottátok minden parancsát, és mindenben úgy cselekedtetek, ahogy parancsolta nektek,
Jer 35:19 azért így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Nem lesz Jonadáb, Rekáb fia olyan férfi híján, aki színem előtt áll minden időben."
Jer 36:1 Történt pedig Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának negyedik esztendejében, hogy ez az ige hangzott el Jeremiáshoz az Úrtól:
Jer 36:2 "Végy magadnak egy könyvtekercset, és írd le rá mindazokat az igéket, amelyeket mondottam neked Izraelről, Júdáról és minden nemzetről, attól a naptól, melytől fogva szóltam hozzád, Jozija napjaitól mind a mai napig!
Jer 36:3 Hátha meghallja Júda háza mindazt a bajt, amit velük tenni szándékozom, hogy megtérjenek, mindenki a maga gonosz útjáról, s akkor megbocsátom bűnüket és vétküket."
Jer 36:4 Jeremiás tehát hívta Bárukot, Néria fiát, és Báruk leírta egy könyvtekercsre Jeremiás diktálása után az Úr minden igéjét, melyet mondott neki.
Jer 36:5 Majd ezt parancsolta Jeremiás Báruknak: "Én akadályozva vagyok, nem mehetek be az Úr házába.
Jer 36:6 Menj be azért te, és olvasd fel a tekercsből, melyet diktálásom után írtál, az Úr igéit a nép füle hallatára az Úr házában böjt napján! Egész Júdának is, mindazoknak, akik városaikból jönnek, fülük hallatára olvasd fel azokat!
Jer 36:7 Hátha eljut könyörgésük az Úr színe elé, és megtérnek, mindenki a maga gonosz útjáról; mert nagy a harag és az indulat, mellyel az Úr szólt ez ellen a nép ellen."
Jer 36:8 Báruk, Néria fia, mindenben úgy tett, ahogy Jeremiás próféta parancsolta neki: felolvasta a könyvből az Úr igéit az Úr házában.
Jer 36:9 Történt ugyanis Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának ötödik esztendejében, a kilencedik hónapban, hogy böjtöt hirdettek az Úr színe előtt Jeruzsálem egész népének és a Júda városaiból Jeruzsálembe érkező egész népnek.
Jer 36:10 Akkor olvasta fel Báruk a könyvből Jeremiás igéit az Úr házában, Gamarjának, Sáfán írnok fiának kamrájában, a felső udvarban, az Úr háza új kapujának bejáratában, az egész nép füle hallatára.
Jer 36:11 Amikor Mikeás, Sáfán fiának, Gamarjának a fia meghallotta az Úr minden igéjét a könyvből,
Jer 36:12 lement a király házába, az írnok kamrájába, és íme, ott ültek mind a főemberek: Elisáma írnok, Dalaja, Semaja fia, Elnátán, Ákobor fia, Gamarja, Sáfán fia, Cidkija, Hananja fia és az összes főember.
Jer 36:13 Mikeás tudtukra adta mindazokat az igéket, melyeket hallott, amikor Báruk felolvasta a könyvet a nép füle hallatára.
Jer 36:14 Erre elküldte az összes főember Bárukhoz Júdit, Natanja fiát, aki Kúsi fiának, Selemjának volt a fia, ezzel az üzenettel: "Vedd kezedbe a tekercset, amelyet felolvastál a nép füle hallatára, és jöjj!" Báruk, Néria fia, kezébe vette a tekercset, és bement hozzájuk.
Jer 36:15 Ekkor azt mondták neki: "Ülj le, és olvasd fel a fülünk hallatára!" Báruk pedig felolvasta a fülük hallatára.
Jer 36:16 Amikor meghallgattak minden igét, rémülten néztek egymásra, és azt mondták Báruknak: "Mindenképp tudtára kell adnunk a királynak mindezeket az igéket."
Jer 36:17 Majd kérték Bárukot: "Mondd el nekünk, hogyan írtad le mindezeket az igéket! Az ő diktálása után?"
Jer 36:18 Báruk azt mondta nekik: "Diktálva mondja nekem mindezeket az igéket, én pedig leírom a könyvbe tintával."
Jer 36:19 Erre így szóltak a főemberek Bárukhoz: "Menj, és rejtőzz el, te is, meg Jeremiás is, és ne tudja meg senki, hogy hol vagytok!"
Jer 36:20 Azután bementek a királyhoz az udvarba, a tekercset letették Elisáma írnok kamrájában, majd a király füle hallatára elmondták az egész dolgot.
Jer 36:21 Erre a király elküldte Júdit, hogy hozza el a tekercset. Az el is hozta Elisáma írnok kamrájából. Majd felolvasta azt Júdi a király füle hallatára és az összes főember füle hallatára, akik a király mellett álltak.
Jer 36:22 A király akkor, a kilencedik hónapban, éppen a téli palotában tartózkodott, és tűz égett előtte a serpenyőben.
Jer 36:23 Valahányszor Júdi három vagy négy hasábot elolvasott, levágta azt az írnok késével, és bedobta a tűzbe, mely a serpenyőben volt, míg el nem emésztette az egész tekercset a tűz a serpenyőben.
Jer 36:24 Nem rettentek meg, és nem szaggatták meg ruháikat, a király sem, és szolgái közül egy sem, akik hallották mindezeket az igéket.
Jer 36:25 Elnátán, Dalaja és Gamarja kérlelték ugyan a királyt, hogy ne égesse el a tekercset, de nem hallgatott rájuk.
Jer 36:26 Sőt a király megparancsolta Jerameél királyfinak, Szerajának, Ezriél fiának és Selemjának, Abdeél fiának, hogy fogják el Báruk írnokot és Jeremiás prófétát. Az Úr azonban elrejtette őket.
Jer 36:27 Így hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz, miután a király elégette a tekercset az igékkel, melyeket Báruk leírt Jeremiás diktálása után:
Jer 36:28 "Végy magadnak ismét egy másik tekercset, és írd le rá mind az előbbi igéket, melyek az előző tekercsen voltak, amelyet Joakim, Júda királya elégetett!
Jer 36:29 Joakimnak, Júda királyának pedig ezt mondd: Így szól az Úr: Te elégetted ezt a tekercset, és azt mondtad: "Miért írtad rá, hogy bizonyosan eljön Babilon királya, elpusztítja ezt az országot, és kipusztít belőle embert és állatot?"
Jer 36:30 Ezért így szól az Úr Joakimról, Júda királyáról: Nem lesz olyan utóda, aki Dávid trónján ülne. Holttestét pedig kidobják a nappali hőségbe és az éjszakai fagyba.
Jer 36:31 Meglátogatom őt, ivadékát és szolgáit bűnük miatt; és elhozom rájuk, Jeruzsálem lakóira és Júda férfiaira mindazt a bajt, amit megmondtam nekik, de nem hallgatták meg."
Jer 36:32 Akkor Jeremiás vett egy másik tekercset, és odaadta Báruk írnoknak, Néria fiának, az pedig leírta rá Jeremiás diktálása után annak a könyvnek minden igéjét, melyet Joakim, Júda királya tűzben elégetett. Sőt még sok más hasonló igét is fűztek hozzájuk.
Jer 37:1 Joachin, Joakim fia után Cidkija, Jozija fia lett a király, akit Nebukadnezár, Babilon királya tett királlyá Júda országában.
Jer 37:2 Sem ő, sem szolgái, sem az ország népe nem hallgatott az Úr igéire, amelyeket Jeremiás próféta által mondott.
Jer 37:3 Cidkija király elküldte Júkált, Selemja fiát és Szofonja papot, Maaszja fiát Jeremiás prófétához ezzel az üzenettel: "Imádkozz értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!"
Jer 37:4 Jeremiás akkor szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe.
Jer 37:5 Közben a fáraó serege kivonult Egyiptomból, és amikor a Jeruzsálemet ostromló káldeaiak meghallották hírét, elvonultak Jeruzsálem alól.
Jer 37:6 Ekkor hangzott az Úr igéje Jeremiás prófétához:
Jer 37:7 "Így szól az Úr, Izrael Istene: Így beszéljetek Júda királyához, aki hozzám küldött titeket, hogy megkérdezzetek engem: Íme, a fáraó serege, mely segítségetekre kivonult, visszatér országába, Egyiptomba.
Jer 37:8 Visszatérnek a káldeaiak is, ostrom alá veszik ezt a várost, elfoglalják és felégetik tűzzel.
Jer 37:9 Így szól az Úr: Ne ámítsátok magatokat, mondván: "Biztosan elmennek tőlünk a káldeaiak", mert nem mennek el!
Jer 37:10 De még ha meg is vernétek az ellenetek harcoló káldeaiak egész seregét, úgyhogy csak néhány sebesült maradna meg belőle, mindegyik felkelne a sátrában, és felégetnék ezt a várost tűzzel."
Jer 37:11 Amikor tehát a káldeaiak hadserege elvonult Jeruzsálem alól a fáraó hadserege miatt,
Jer 37:12 Jeremiás elindult Jeruzsálemből, hogy Benjamin földjére menjen, és kivegye onnan osztályrészét a nép között.
Jer 37:13 De amikor a Benjamin-kapuhoz ért, ott volt egy felügyelő, név szerint Jeria, Hananja fiának, Selemjának a fia, aki elfogta Jeremiás prófétát, és azt mondta: "A káldeaiakhoz akarsz átszökni!"
Jer 37:14 Jeremiás azonban így szólt: "Hazugság! Nem akarok átszökni a káldeaiakhoz!" De Jeria nem hallgatott rá, hanem elfogta Jeremiást, és a főemberekhez vitte.
Jer 37:15 Haragudtak a főemberek Jeremiásra, ezért megverették és börtönbe vetették Jonatán írnok házában, mert azt tették meg fogháznak.
Jer 37:16 Így került Jeremiás a tömlöcbe, a boltozatos üregbe, és ott maradt Jeremiás számos napon át.
Jer 37:17 Egyszer érte küldött Cidkija király, és elhozatta őt. Megkérdezte tőle a király titokban, a házában: "Van-e ige az Úrtól?" Erre Jeremiás így szólt: "Van." Majd ezt mondta: "Babilon királyának kezébe kerülsz."
Jer 37:18 Azután így szólt Jeremiás Cidkija királyhoz: "Mit vétettem ellened, szolgáid ellen és ez ellen a nép ellen, hogy fogházba vetettetek engem?
Jer 37:19 Hol vannak prófétáitok, akik így prófétáltak nektek: "Nem jön Babilon királya ellenetek és ez ellen az ország ellen?"
Jer 37:20 Most tehát hallgass meg, kérlek, uram király! Jusson színed elé könyörgésem, és ne vitess vissza Jonatán írnok házába, nehogy meghaljak ott!"
Jer 37:21 Erre megparancsolta Cidkija király, hogy helyezzék át Jeremiást az őrség udvarába, és adjanak neki naponta egy kenyércipót a pékek utcájából, míg el nem fogy minden kenyér a városból. Jeremiás tehát az őrség udvarában maradt.
Jer 38:1 Hallotta Sáfatja, Mátán fia, Gedalja, Fássúr fia, Júkál, Selemja fia és Fássúr, Malkija fia azokat az igéket, melyeket Jeremiás szólt az egész néphez, amikor ezt mondta:
Jer 38:2 "Így szól az Úr: Aki ebben a városban marad, az meg fog halni a kard, az éhínség és a dögvész által; aki azonban kimegy a káldeaiakhoz, az élni fog, és zsákmányul kapja az életét, hogy éljen.
Jer 38:3 Így szól az Úr: Egész biztosan a babiloni király seregének kezébe kerül ez a város, és az elfoglalja."
Jer 38:4 Ezért a főemberek így szóltak a királyhoz: "Meg kell halnia ennek az embernek, mert megbénítja ezzel a harcosok kezét, akik megmaradtak ebben a városban, és az egész nép kezét, ha ilyen szavakat szól hozzájuk! Mert ez az ember ennek a népnek nem békességére, hanem vesztére törekszik."
Jer 38:5 Cidkija király erre így szólt: "Íme, ő a kezetekben van, hiszen a király semmit sem tehet ellenetek."
Jer 38:6 Fogták tehát Jeremiást, és bedobták Malkija királyfi ciszternájába, amely az őrség udvarában volt; köteleken bocsátották le Jeremiást. A ciszternában nem volt víz, csak sár, így Jeremiás belesüllyedt a sárba.
Jer 38:7 Meghallotta az etióp Abdemelek, egy udvari ember, aki a király házában volt, hogy Jeremiást a ciszternába vetették. A király akkor éppen a Benjamin-kapuban ült.
Jer 38:8 Kiment Abdemelek a király házából, és így szólt a királyhoz:
Jer 38:9 "Uram király! Gonoszul cselekedtek ezek az emberek mindent, amit Jeremiás prófétával tettek, amikor bedobták a ciszternába. Meghalt volna a helyén is az éhínség miatt, mert nincs már kenyér a városban."
Jer 38:10 Erre megparancsolta a király az etióp Abdemeleknek: "Végy magad mellé innen harminc férfit, és emeld ki Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghalna!"
Jer 38:11 Abdemelek tehát maga mellé vette a férfiakat, bement a király házába, a kincstár alatt levő helyiségbe, és hozott onnan elnyűtt ruhadarabokat és szakadt rongyokat. Majd leengedte azokat köteleken Jeremiásnak a ciszternába.
Jer 38:12 Ezt mondta az etióp Abdemelek Jeremiásnak: "Tedd az elnyűtt és szakadt rongyokat hónod alá a kötelekre!" Jeremiás úgy is tett.
Jer 38:13 Akkor kihúzták Jeremiást a köteleken, és kiemelték a ciszternából. Jeremiás azután az őrség udvarában maradt.
Jer 38:14 Majd érte küldött Cidkija király, és elhozatta magához Jeremiás prófétát a harmadik bejárathoz, mely az Úr házában volt. Akkor így szólt a király Jeremiáshoz: "Kérdezek tőled valamit. Ne titkolj el előlem semmit!"
Jer 38:15 Erre Jeremiás azt mondta Cidkijának: "Ha kijelentést közlök veled, nemde biztosan megölsz engem? Ha pedig tanácsot adok neked, nem hallgatsz rám."
Jer 38:16 Cidkija király ezért titokban megesküdött Jeremiásnak: "Amint él az Úr, aki alkotta nekünk ezt a lelket, bizony nem öllek meg, és nem adlak ezeknek a férfiaknak kezébe, akik életedre törnek!"
Jer 38:17 Akkor Jeremiás ezt mondta Cidkijának: "Így szól az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Ha kimégy Babilon királyának vezéreihez, élni fog lelked, és ezt a várost nem égetik fel tűzzel; élni fogsz te és házad is.
Jer 38:18 De ha nem mégy ki Babilon királyának vezéreihez, ez a város a káldeaiak kezébe kerül, és felégetik tűzzel; te sem menekülsz meg kezükből."
Jer 38:19 Erre így szólt Cidkija király Jeremiáshoz: "Félek azoktól a júdaiaktól, akik átpártoltak a káldeaiakhoz; nehogy kezükbe adjanak, és ők csúfot űzzenek belőlem!"
Jer 38:20 De Jeremiás azt mondta: "Nem adnak! Hallgass csak az Úr szavára, melyet mondok neked, akkor jó dolgod lesz, és élni fog a lelked!
Jer 38:21 De ha vonakodsz kimenni, ez az az ige, amelyet mutatott nekem az Úr:
Jer 38:22 Íme, az összes asszonyt, aki megmaradt Júda királyának házában, kiviszik Babilon királyának vezéreihez; és ők ezt mondják: "Megcsaltak és föléd kerekedtek bizalmas embereid; belesüllyedt lábad az iszapba, ők pedig meghátráltak."
Jer 38:23 Minden feleségedet és fiadat kiviszik a káldeaiakhoz, és te sem menekülsz meg kezükből, hanem Babilon királyának kezébe kerülsz fogolyként, ezt a várost pedig felégetik tűzzel."
Jer 38:24 Erre azt mondta Cidkija Jeremiásnak: "Senki se tudja meg ezeket az igéket, nehogy meghalj!
Jer 38:25 Ha pedig meghallják a főemberek, hogy beszéltem veled, és hozzád mennek, s azt mondják neked: "Add tudtunkra, mit beszéltél a királlyal, ne titkold el előlünk, akkor nem ölünk meg! Mit beszélt veled a király?",
Jer 38:26 akkor mondd nekik: "A király elé terjesztettem kérésemet, hogy ne vitessen vissza Jonatán házába, nehogy meghaljak ott!""
Jer 38:27 El is jöttek mind a főemberek Jeremiáshoz, és kikérdezték; ő pedig egészen annak megfelelően tájékoztatta őket, ahogy a király parancsolta. Azok békén hagyták, mert nem derült ki semmi.
Jer 38:28 Jeremiás azután az őrség udvarában maradt mindaddig a napig, amelyen Jeruzsálemet elfoglalták. Ez történt, amikor elfoglalták Jeruzsálemet:
Jer 39:1 Cidkijának, Júda királyának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban eljött Nebukadnezár, Babilon királya és egész hadserege Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vették.
Jer 39:2 Cidkija tizenegyedik esztendejében, a negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján betörtek a városba.
Jer 39:3 Bevonult a babiloni király összes vezére, és leültek a középső kapuban: Nergalszárecer, Szemegárnábu, Szárszákim, az udvari emberek feje, Nergalszárecer főtiszt és Babilon királyának összes többi vezére.
Jer 39:4 Történt pedig, hogy amikor meglátta őket Cidkija, Júda királya és összes harcosa, elmenekültek és kimentek éjjel a városból a királyi kert felé vezető úton, a két várfal között levő kapun át, és kimentek a síkság felé vezető útra.
Jer 39:5 De a káldeaiak serege üldözőbe vette őket, és utolérték Cidkiját a jerikói síkságon, elfogták őt, és felvitték Nebukadnezárhoz, Babilon királyához Reblába, Emát földjére; az pedig ítéletet mondott fölötte.
Jer 39:6 Babilon királya legyilkoltatta Cidkija fiait Reblában a szeme láttára; és Júda összes nemesét is lemészároltatta Babilon királya.
Jer 39:7 Azután megvakíttatta Cidkiját, és bilincsbe verette, hogy Babilonba vigyék.
Jer 39:8 A király házát és a nép házait a káldeaiak felégették tűzzel, Jeruzsálem falait pedig lerombolták.
Jer 39:9 A nép többi részét, mely a városban maradt, és az átpártolókat, akik átpártoltak hozzá, meg a többi megmaradt népet fogságba vitte Nabuzardán testőrparancsnok Babilonba.
Jer 39:10 De a népből a szegényeket, akiknek semmijük sem volt, otthagyta Nabuzardán testőrparancsnok Júda földjén, és szőlőket meg szántóföldeket adott nekik azon a napon.
Jer 39:11 Jeremiásra nézve pedig ezt a parancsot adta Nebukadnezár, Babilon királya Nabuzardán testőrparancsnoknak:
Jer 39:12 "Vedd magadhoz, tartsd rajta a szemed, és ne tégy neki semmi rosszat, hanem ahogyan ő mondja, úgy tégy vele!"
Jer 39:13 Ekkor érte küldött Nabu-zardán testőrparancsnok, Nabusecbán, az udvari emberek feje, Nergalszárecer főtiszt és Babilon királyának minden főembere;
Jer 39:14 érte küldtek, és elhozatták Jeremiást az őrség udvarából, majd átadták Gedaljának, Ahikám fiának, aki Sáfán fia volt, hogy vigye haza. Így azután a nép között lakott.
Jer 39:15 Jeremiáshoz pedig így hangzott az Úr igéje, amikor még be volt zárva az őrség udvarában:
Jer 39:16 "Menj, és mondd meg az etióp Abdemeleknek: Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én elhozom igéimet erre a városra, a vesztére és nem a javára: megvalósulnak előtted azon a napon.
Jer 39:17 De téged megmentelek azon a napon, -- mondja az Úr, -- és nem kerülsz azoknak a férfiaknak kezébe, akiktől félsz.
Jer 39:18 Mert egész biztosan megszabadítalak, és nem esel el kard által; hanem zsákmányul kapod életedet, mert bíztál bennem" -- mondja az Úr.
Jer 40:1 Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól, miután elbocsátotta őt Nabuzardán testőrparancsnok Rámából. Elhozatta ugyanis őt, amikor még bilincsbe volt verve Jeruzsálem és Júda összes foglya között, akiket fogságba vittek Babilonba.
Jer 40:2 Elhozatta tehát a testőrparancsnok Jeremiást, és így szólt hozzá: "Az Úr, a te Istened mondta ki ezt a bajt erre a helyre.
Jer 40:3 El is hozta és megcselekedte az Úr, amint mondta. Mivel vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok szavára, azért történt meg veletek ez a dolog.
Jer 40:4 Most pedig, íme, feloldozlak téged ma a kezeden levő bilincsektől. Ha jónak látszik szemedben, hogy velem jöjj Babilonba, jöjj, és rajtad tartom szememet; ha azonban rossznak látszik szemedben, hogy velem jöjj Babilonba, maradj itt! Nézd, előtted az egész ország, oda menj, ahová menni jónak és helyesnek látszik szemedben!"
Jer 40:5 Ő még akkor nem tért vissza. "Térj vissza Gedaljához, Sáfán fiának, Ahikámnak a fiához, akit Babilon királya Júda városai fölé rendelt, és lakj vele a nép között! Vagy menj bárhová, ahová menni helyesnek látszik szemedben!" A testőrparancsnok élelmet és ajándékot adott neki, majd elbocsátotta.
Jer 40:6 Elment tehát Jeremiás Gedaljához, Ahikám fiához Micpába, és vele lakott a nép között, mely megmaradt az országban.
Jer 40:7 Meghallották a seregek vezérei mind, akik a mezőn voltak embereikkel együtt, hogy Babilon királya Gedalját, Ahikám fiát rendelte az ország fölé, és rábízta a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket, az ország szegényei közül azokat, akiket nem vittek fogságba Babilonba.
Jer 40:8 Elmentek tehát Gedaljához Micpába, Jismaél, Natanja fia, Johanán és Jonatán, Káree fiai, Szeraja, Tanhumet fia, a netofai Efáj fiai és Jaazonja, Maakáti fia, embereikkel együtt.
Jer 40:9 Akkor Gedalja, Sáfán fiának, Ahikámnak a fia megesküdött nekik, meg embereiknek, és így szólt: "Ne féljetek attól, hogy a káldeaiakat szolgáljátok! Lakjatok az országban, és szolgáljátok Babilon királyát, akkor jó dolgotok lesz!
Jer 40:10 Íme, én Micpában lakom, hogy rendelkezésükre álljak a káldeaiaknak, akik hozzánk jönnek. Ti pedig gyűjtsétek be a bort, a gyümölcsöt és az olajat, tegyétek edényeitekbe, és lakjatok városaitokban, melyeket elfoglaltatok!"
Jer 40:11 Mindazok a júdaiak is, akik Moábban, Ammon fiai között és Edomban voltak, meg az összes országban, meghallották, hogy Babilon királya meghagyott egy maradékot Júdának, és föléjük rendelte Gedalját, Sáfán fiának, Ahikámnak a fiát.
Jer 40:12 Visszatértek tehát a júdaiak valamennyien mindazokról a helyekről, ahová elűzték őket, és Júda földjére jöttek Gedaljához Micpába. Nagyon sok bort és gyümölcsöt gyűjtöttek be.
Jer 40:13 Johanán, Káree fia és a seregek vezérei mindnyájan, akik a mezőn voltak, elmentek Gedaljához Micpába,
Jer 40:14 és ezt mondták neki: "Tudod-e, hogy Baálisz, Ammon fiainak királya elküldte Jismaélt, Natanja fiát, hogy megöljön téged?" De Gedalja, Ahikám fia nem hitt nekik.
Jer 40:15 Akkor Johanán, Káree fia titokban így szólt Gedaljához Micpában: "Elmegyek, és megölöm Jismaélt, Natanja fiát, úgyhogy senki sem fogja megtudni! Miért öljön meg ő téged, hogy aztán szétszóródjék egész Júda, akik hozzád gyűltek, és elpusztuljon Júda maradéka?"
Jer 40:16 De Gedalja, Ahikám fia azt mondta Johanánnak, Káree fiának: "Ne tedd meg ezt a dolgot, mert hazugságot beszélsz Jismaélről!"
Jer 41:1 Történt pedig a hetedik hónapban, hogy eljött Jismaél, Elisáma fiának, Natanjának a fia, aki királyi származású és a király főemberei közül való volt, s vele tíz férfi Gedaljához, Ahikám fiához Micpába, és együtt étkeztek ott Micpában.
Jer 41:2 Akkor felkelt Jismaél, Natanja fia és a tíz férfi, aki vele volt, lesújtottak karddal Gedaljára, Sáfán fiának, Ahikámnak a fiára, és megölték őt, akit Babilon királya az ország fölé rendelt.
Jer 41:3 Az összes júdaira, akik Gedaljával voltak Micpában, és az ott talált káldeaiakra, a harcosokra is lesújtott Jismaél.
Jer 41:4 Gedalja megölése után a második napon, amikor még senki sem tudott róla, történt,
Jer 41:5 hogy férfiak jöttek Szíchemből, Sílóból és Szamariából, nyolcvan férfi, lenyírt szakállal, megszaggatott ruhában és bevagdalt testtel; ételáldozat és tömjén volt a kezükben, hogy az Úr házába vigyék.
Jer 41:6 Jismaél, Natanja fia kiment elébük Micpából, és miközben ment, egyfolytában sírt. Amikor pedig összetalálkozott velük, azt mondta nekik: "Jöjjetek el Gedaljához, Ahikám fiához!"
Jer 41:7 De amint a város közepére értek, lemészárolta őket Jismaél, Natanja fia, és a ciszternába dobta, ő meg a férfiak, akik vele voltak.
Jer 41:8 De akadt köztük tíz férfi, akik azt mondták Jismaélnek: "Ne ölj meg minket, mert rejtett készleteink vannak a mezőn: búza és árpa, olaj és méz!" Erre elállt szándékától, és nem ölte meg őket testvéreikkel együtt.
Jer 41:9 A ciszterna pedig, amelybe beledobta Jismaél mindazoknak a férfiaknak a holttestét, akikre lesújtott Gedalja oldalán, ugyanaz volt, amelyet Ásza király készíttetett Bása, Izrael királya miatt. Ezt töltötte meg Jismaél, Natanja fia megöltekkel.
Jer 41:10 Azután fogságba vitte Jismaél a nép egész maradékát, mely Micpában volt: a király leányait és az egész népet, amely Micpában maradt, akiket Nabuzárdán testőrparancsnok Gedaljára, Ahikám fiára bízott. Fogságba vitte tehát őket Jismaél, Natanja fia, és elindult, hogy átmenjen Ammon fiaihoz.
Jer 41:11 Meghallotta Johanán, Káree fia és a seregek vezérei valamennyien, akik vele voltak, mindazt a gonoszságot, amit Jismaél, Natanja fia művelt.
Jer 41:12 Erre maguk mellé vették az összes férfit, és elindultak, hogy harcoljanak Jismaél, Natanja fia ellen. Rá is találtak a nagy víznél, mely Gibeon mellett van.
Jer 41:13 Amikor pedig az egész nép, mely Jismaéllel volt, meglátta Johanánt, Káree fiát és vele a seregek valamennyi vezérét, megörült.
Jer 41:14 Visszafordult az egész nép, melyet Jismaél fogságba vitt Micpából; visszatértek, és Johanánhoz, Káree fiához mentek.
Jer 41:15 Jismaél, Natanja fia pedig nyolc férfival elmenekült Johanán elől, és Ammon fiaihoz ment.
Jer 41:16 Ekkor Johanán, Káree fia és a seregek valamennyi vele lévő vezére maga mellé vette a Micpából való egész maradék népet, melyet visszahozott Jismaéltől, Natanja fiától, miután az lesújtott Gedaljára, Ahikám fiára: férfiakat, harcosokat, asszonyokat, gyermekeket és udvari embereket, akiket visszahozott Gibeonból.
Jer 41:17 Majd elmentek, és Kámaám szállásán tartózkodtak Betlehem mellett, hogy továbbmenjenek és eljussanak Egyiptomba
Jer 41:18 a káldeaiak elől, féltek ugyanis tőlük, mert Jismaél, Natanja fia lesújtott Gedaljára, Ahikám fiára, akit Babilon királya az ország fölé rendelt.
Jer 42:1 Odament a seregek minden vezére, Johanán, Kárea fia, Jaazonja, Hósea fia és az egész nép apraja-nagyja,
Jer 42:2 és így szóltak Jeremiás prófétához: "Jusson színed elé könyörgésünk, és imádkozz értünk az Úrhoz, a te Istenedhez, ezért az egész maradékért! Mert kevesen maradtunk meg a sokból, amint saját szemeddel láthatsz minket.
Jer 42:3 Adja tudtul nekünk az Úr, a te Istened azt az utat, amelyen járnunk kell, és azt az igét, amelyet meg kell cselekednünk!"
Jer 42:4 Erre Jeremiás próféta azt mondta nekik: "Hallottam. Íme, én imádkozom az Úrhoz, a ti Istenetekhez szavaitok szerint; azután minden szót tudtotokra adok, melyet az Úr válaszol nektek; nem titkolok el előletek semmit."
Jer 42:5 Ők pedig mondták Jeremiásnak: "Az Úr legyen ellenünk igaz és megbízható tanú, ha nem cselekszünk mindenben annak az igének megfelelően, mellyel az Úr, a te Istened hozzánk küld téged!
Jer 42:6 Akár jó, akár rossz, hallgatunk az Úr, a mi Istenünk szavára, akihez küldünk téged; hogy jó dolgunk legyen, azért hallgatunk az Úr, a mi Istenünk szavára."
Jer 42:7 Történt pedig tíz nap múlva, hogy az Úr igéje hangzott Jeremiáshoz.
Jer 42:8 Akkor hívatta Johanánt, Káree fiát és a seregek valamennyi vezérét, akik vele voltak, meg az egész nép apraját-nagyját,
Jer 42:9 és ezt mondta nekik: "Így szól az Úr, Izrael Istene, akihez küldtetek engem, hogy könyörgéseteket színe elé terjesszem:
Jer 42:10 Ha itt maradtok ebben az országban, felépítelek titeket, és nem rombollak le, elültetlek titeket, és nem gyomlállak ki; mert megbántam a rosszat, amit veletek tettem.
Jer 42:11 Ne féljetek Babilon királyától, akitől féltek! Ne féljetek tőle, -- mondja az Úr, -- mert én veletek vagyok, hogy megszabadítsalak benneteket, és megmentselek titeket kezéből!
Jer 42:12 Irgalmat gyakorolok veletek, és ő is irgalmazni fog nektek: visszaenged titeket földetekre.
Jer 42:13 De ha azt mondjátok: "Nem maradunk ebben az országban", és nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára,
Jer 42:14 hanem így szóltok: "Nem! Inkább Egyiptom földjére megyünk, ahol nem látunk majd harcot, kürtszót sem hallunk, és kenyérre sem éhezünk; ott fogunk lakni",
Jer 42:15 akkor halljátok most azért az Úr igéjét, Júda maradéka! Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Ha mindenképp Egyiptomba szándékoztok menni, és odamentek, hogy ott lakjatok mint jövevények,
Jer 42:16 a kard, amelytől féltek, ott ér utol titeket Egyiptom földjén; és az éhínség, amely miatt aggódtok, ott jár nyomotokban Egyiptomban, s ott fogtok meghalni.
Jer 42:17 Minden ember, aki Egyiptomba szándékozik menni, hogy ott lakjék mint jövevény, kard, éhínség és dögvész által fog meghalni; nem lesz köztük senki, aki megmarad és megmenekül a bajtól, melyet rájuk hozok.
Jer 42:18 Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Ahogy kiáradt haragom és indulatom Jeruzsálem lakóira, úgy árad ki rátok indulatom, ha Egyiptomba mentek; átokká és borzadállyá, átkozódás és gyalázat tárgyává lesztek, és nem látjátok meg többé ezt a helyet."
Jer 42:19 Így szól az Úr rólatok, Júda maradéka: "Ne menjetek Egyiptomba! Tudjátok meg jól, hogy figyelmeztettelek ma benneteket!
Jer 42:20 Mert saját magatokat csaptátok be, hiszen ti küldtetek engem az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mondván: "Könyörögj értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz! Ahogy az Úr, a mi Istenünk mondja, úgy adj tudtunkra mindent, és mi megtesszük!"
Jer 42:21 Tudtotokra adtam ma, de nem hallgattatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára semmiben, amivel hozzátok küldött engem.
Jer 42:22 Most tehát tudjátok meg jól, hogy kard, éhínség és dögvész által fogtok meghalni azon a helyen, ahová menni kívántok, hogy ott lakjatok mint jövevények!"
Jer 43:1 Történt pedig, hogy miután Jeremiás végig elmondta az egész nép előtt az Úrnak, az ő Istenüknek minden igéjét, mellyel az Úr, az ő Istenük küldte őt hozzájuk, mindezeket az igéket,
Jer 43:2 akkor megszólalt Azarja, Ózaja fia, Johanán, Káree fia és az összes kevély férfi, és ezt mondták Jeremiásnak: "Hazugságot beszélsz! Nem küldött téged az Úr, a mi Istenünk, mondván: "Ne menjetek Egyiptomba, hogy ott lakjatok mint jövevények!",
Jer 43:3 hanem Báruk, Néria fia ingerel téged ellenünk, hogy a káldeaiak kezébe adjon minket, hogy megöljenek, vagy fogságba vigyenek minket Babilonba."
Jer 43:4 Sem Johanán, Káree fia, sem a seregek vezérei és a nép közül senki nem hallgatott az Úr szavára, hogy maradjanak Júda földjén,
Jer 43:5 hanem magával vitte Johanán, Káree fia és a seregek összes vezére Júda egész maradékát, akik visszatértek minden nemzet közül, ahová elűzték őket, hogy megint Júda földjén lakjanak:
Jer 43:6 a férfiakat, az asszonyokat, a gyermekeket, a király leányait és mindenkit, akit Nabuzárdán testőrparancsnok ott hagyott Gedaljával, Sáfán fiának, Ahikámnak a fiával, valamint Jeremiás prófétát meg Bárukot, Néria fiát.
Jer 43:7 Elmentek Egyiptom földjére, mert nem hallgattak az Úr szavára; s eljutottak Tafneszig.
Jer 43:8 Akkor így hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz Tafneszben:
Jer 43:9 "Végy kezedbe nagy köveket, és rejtsd el őket az agyagban, a kövezet alatt, mely a fáraó házának bejáratánál van Tafneszben, júdai férfiak szeme láttára!
Jer 43:10 Azután ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én érte küldök és elhozom Nebukadnezárt, Babilon királyát, az én szolgámat, és trónját e kövek fölé helyezem, amelyeket elrejtettem; kifeszíti majd fölöttük díszsátrát.
Jer 43:11 Eljön, és megveri Egyiptom földjét: aki halálra való, azt halállal, aki fogságra, azt fogsággal, aki kardra, azt karddal.
Jer 43:12 Tüzet gyújt Egyiptom isteneinek templomaiban, felégeti azokat, és fogságba viszi őket. Kitetvezi Egyiptom földjét, ahogyan kitetvezi ruháját a pásztor, majd bántatlanul kivonul onnan.
Jer 43:13 Összetöri az Egyiptom földjén levő Bét-Semes oszlopait, Egyiptom isteneinek templomait pedig felégeti tűzzel."
Jer 44:1 Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Egyiptom földjén lakó júdaiakról, mindazokról, akik Migdolban, Tafneszben, Memfiszben és Patrosz földjén laktak:
Jer 44:2 "Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Ti láttátok mindazt a rosszat, amit Jeruzsálemre és Júda összes városára hoztam: íme, romok azok ma, és nincs bennük lakó,
Jer 44:3 gonoszságuk miatt, melyet azért műveltek, hogy engem bosszantsanak, amikor elmentek más isteneknek tömjénezni és szolgálni, akiket nem ismertek sem ők, sem ti, sem atyáitok.
Jer 44:4 Pedig elküldtem hozzátok összes szolgámat, a prófétákat, idejekorán küldtem, és mondtam: Ne tegyétek ezt az utálatos dolgot, amit gyűlölök!
Jer 44:5 De nem hallgatták meg, és nem hajtották ide fülüket, hogy megtérjenek gonoszságukból, és ne tömjénezzenek más isteneknek.
Jer 44:6 Ezért kiáradt indulatom és haragom, s fellángolt Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, úgyhogy rommá és pusztasággá lettek, amint azok ma is.
Jer 44:7 Most pedig így szól az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Miért tesztek ily nagy rosszat magatokkal? Hogy kiirtsanak titeket, férfit és asszonyt, gyermeket és csecsemőt Júdából, hogy ne hagyjanak nektek maradékot sem?
Jer 44:8 Miért bosszantotok engem kezetek műveivel, más isteneknek tömjénezve Egyiptom földjén, ahová bementetek, hogy ott tartózkodjatok mint jövevények? Hogy kiirtsanak titeket, és átokká meg gyalázattá legyetek a föld minden nemzete között?
Jer 44:9 Talán elfelejtettétek atyáitok gonoszságait, Júda királyainak gonoszságait és feleségeik gonoszságait, a ti gonoszságaitokat és feleségeitek gonoszságait, melyeket Júda földjén és Jeruzsálem utcáin műveltek?
Jer 44:10 Nem bánkódtak mind a mai napig; nem féltek és nem jártak törvényem és rendelkezéseim szerint, melyeket elétek és atyáitok elé adtam.
Jer 44:11 Ezért így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én ellenetek fordítom arcomat a vesztetekre, hogy kiirtsam egész Júdát.
Jer 44:12 Elragadom Júda maradékát, akik Egyiptom földje felé fordították arcukat, hogy oda menjenek, és ott tartózkodjanak mint jövevények. Elvesznek mindnyájan Egyiptom földjén, elesnek a kard által, az éhínség által elvesznek, kicsitől nagyig; a kard és az éhínség által fognak meghalni. Átokká, borzadállyá, átkozódás és gyalázat tárgyává lesznek.
Jer 44:13 Meglátogatom az Egyiptom földjén lakókat, ahogyan meglátogattam Jeruzsálemet, karddal, éhínséggel és dögvésszel.
Jer 44:14 Nem lesz senki, aki megmenekül és megmarad Júda maradékából, akik Egyiptom földjére mentek, hogy ott tartózkodjanak mint jövevények, és majd visszatérjenek Júda földjére, ahová lelkük visszatérni vágyik, hogy ott lakjanak. De nem térnek vissza, kivéve néhány menekültet."
Jer 44:15 Erre így feleltek Jeremiásnak mindazok a férfiak, akik tudták, hogy feleségeik más isteneknek tömjéneznek, és az asszonyok mind, akik nagy tömegben álltak ott, meg az egész nép, amely Egyiptom földjén, Patroszban lakott:
Jer 44:16 "Arra az igére nézve, amelyet az Úr nevében mondtál nekünk, nem hallgatunk rád,
Jer 44:17 hanem mindenben egészen annak az igének megfelelően cselekszünk, amely elhagyta ajkunkat: tömjénezünk az ég királynőjének, és italáldozatot öntünk neki, ahogyan tettük mi és atyáink, királyaink és fejedelmeink Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, mert akkor jóllaktunk kenyérrel, jó dolgunk volt, és bajt nem láttunk.
Jer 44:18 De mióta felhagytunk azzal, hogy tömjénezzünk az ég királynőjének, és italáldozatot öntsünk neki, mindenben hiányt szenvedünk, és kard meg éhínség által veszünk el.
Jer 44:19 Amikor pedig tömjénezünk az ég királynőjének, és italáldozatot öntünk neki, talán férjeink tudta nélkül készítünk neki áldozati kalácsokat, melyek őt ábrázolják, és öntünk neki italáldozatot?"
Jer 44:20 Akkor Jeremiás szólt az egész néphez: a férfiakhoz és az asszonyokhoz, az egész néphez, akik ilyen feleletet adtak neki, és ezt mondta:
Jer 44:21 "Vajon nem arra a tömjénáldozatra emlékezett-e az Úr, amelyet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin bemutattatok, ti és atyáitok, királyaitok, fejedelmeitek és az ország népe? Nem az jutott-e eszébe?
Jer 44:22 És nem bírta tovább elviselni az Úr tetteitek gonoszságát, az utálatosságokat, melyeket műveltetek. Ezért lett országotok rommá, borzadállyá és átokká, lakó nélkül, ahogy ez ma is van.
Jer 44:23 Mivel tömjént áldoztatok és vétkeztetek az Úr ellen, nem hallgattatok az Úr szavára, és nem jártatok az ő törvénye, rendelkezései és parancsai szerint, azért ért titeket ez a baj, ahogy ez ma is van."
Jer 44:24 Majd ezt mondta Jeremiás az egész népnek és valamennyi asszonynak: "Halljátok az Úr igéjét, egész Júda, akik Egyiptom földjén vagytok!
Jer 44:25 Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Ti és feleségeitek szóltatok szátokkal, és kezetekkel teljesítettétek, amit mondtatok: "Mindenképp megtartjuk fogadalmainkat, melyeket fogadtunk, hogy tömjénezünk az ég királynőjének, és italáldozatot öntünk neki." Csak teljesítsétek fogadalmaitokat, csak tartsátok meg fogadalmaitokat!
Jer 44:26 Ezért halljátok az Úr igéjét, egész Júda, akik Egyiptom földjén laktok: Íme, megesküszöm az én nagy nevemre, -- mondja az Úr, -- hogy Egyiptom egész földjén egyetlen júdai férfi szájából sem hangzik el többé az én nevem: "Él az Úristen!"
Jer 44:27 Íme, én virrasztok fölöttük a vesztükre, és nem a javukra; elvesznek Júda férfiai mind, akik Egyiptom földjén vannak, a kard és az éhínség által, míg csak el nem fogynak.
Jer 44:28 De az a kevés ember, aki megmenekül a kardtól, visszatér Egyiptom földjéről Júda földjére. Akkor majd megtudja Júda egész maradéka, akik Egyiptom földjére mentek, hogy ott tartózkodjanak jövevényként, hogy kinek a szava teljesedik be, az enyém vagy az övék.
Jer 44:29 Ez lesz számotokra a jel, -- mondja az Úr, -- hogy meglátogatlak titeket ezen a helyen, és így megtudjátok, hogy valóban beteljesednek rajtatok szavaim, a vesztetekre.
Jer 44:30 Így szól az Úr: Íme, én Efree fáraót, Egyiptom királyát ellenségeinek kezébe adom, azok kezébe, akik életére törnek, ahogy Cidkiját, Júda királyát Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe adtam, aki ellensége volt, és életére tört."
Jer 45:1 Az ige, amelyet Jeremiás próféta mondott Báruknak, Néria fiának, amikor az leírta egy könyvbe ezeket az igéket Jeremiás diktálása után, Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának negyedik esztendejében:
Jer 45:2 "Így szól az Úr, Izrael Istene, rólad, Báruk:
Jer 45:3 Azt mondtad: "Jaj nekem, mert az Úr bánattal tetézte fájdalmamat! Elfáradtam sóhajtozásomban, és nyugalmat nem találok!"
Jer 45:4 Ezt mondd neki: Így szól az Úr: Íme, amit felépítettem, lerombolom, és amit elültettem, kigyomlálom; az egész földre vonatkozik ez.
Jer 45:5 Te mégis nagy dolgokat kérsz magadnak? Ne kérj! Mert íme, én bajt hozok minden testre, -- mondja az Úr, -- neked azonban zsákmányul adom életedet mindazokon a helyeken, ahová csak mégy."
Jer 46:1 Az Úr igéje, mely elhangzott Jeremiás prófétához a nemzetek ellen.
Jer 46:2 Egyiptomról. Nékaó fáraónak, Egyiptom királyának hadserege ellen, amely az Eufrátesz folyónál Karkemisben volt; ezt verte meg Nebukadnezár, Babilon királya, Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának negyedik esztendejében.
Jer 46:3 "Készítsetek elő pajzsot és vértet, és induljatok a harcba!
Jer 46:4 Fogjátok be a lovakat, és szálljatok fel, lovasok! Álljatok fel sisakban, élesítsétek a lándzsákat, öltsétek fel a páncélokat!
Jer 46:5 De mit látok? Megrémülnek és meghátrálnak, hőseik összetörnek és futva menekülnek, hátra sem néznek; rettenet mindenfelől, -- mondja az Úr. --
Jer 46:6 Nem futhat el a gyors, és nem menekülhet meg a hős; északon, az Eufrátesz folyó mellett megbotlanak és elesnek.
Jer 46:7 Ki ez, aki árad, mint a Nílus, vizei örvénylenek, mint a folyamok?
Jer 46:8 Egyiptom árad, mint a Nílus, és vizei örvénylenek, mint a folyamok. Ezt mondta: "Kiáradok, elborítom a földet, elpusztítok várost és benne lakókat."
Jer 46:9 Vágtassatok, lovak, és száguldjatok, kocsik! Vonuljanak ki a hősök: Kús és Pút, akik pajzsot ragadnak, a lúdiak, akik íjat ragadnak, és megfeszítik!
Jer 46:10 De az a nap az Úré, a Seregek Istenéé, a bosszú napja, hogy bosszút álljon ellenségein: emészt a kard, és jóllakik, megittasodik vérüktől; mert véresáldozat ez az Úrnak, a Seregek Istenének észak földjén, az Eufrátesz folyónál.
Jer 46:11 Menj fel Gileádba, és hozz balzsamot, Egyiptom szűz leánya! Hiába szerzel sok orvosságot, sebed nem heged be.
Jer 46:12 Hallják a nemzetek gyalázatodat, és kiáltásod betölti a földet; mert hős hősbe botlik, együtt esnek el mindketten."
Jer 46:13 Az ige, amelyet az Úr mondott Jeremiás prófétának arról, hogy eljön Nebukadnezár, Babilon királya, hogy megverje Egyiptom földjét.
Jer 46:14 "Hirdessétek Egyiptomban, és adjátok tudtul Migdolban, adjátok tudtul Memfiszben és Tafneszben! Mondjátok: "Állj elő, és készülj fel, mert kard emészt körülötted!"
Jer 46:15 Miért dőlt le erős bikád? Nem tudott megállni, mert az Úr letaszította.
Jer 46:16 Megsokasította az elbukókat, rá is esett egyik a másikra, és így szóltak: "Kelj fel! Térjünk vissza népünkhöz és szülőföldünkre a pusztító kard elől!"
Jer 46:17 Így hívták ott a fáraót, Egyiptom királyát: Lárma, aki elmulasztotta az alkalmat.
Jer 46:18 Amint igaz, hogy élek én -- mondja a Király, akinek Seregek Ura a neve --, bizonyosan el fog jönni, mint ahogy a Tábor a hegyek közt van, és a Kármel a tenger mellett.
Jer 46:19 Fogságba való holmit készíts magadnak, Egyiptom leánya, aki ott lakol! Mert Memfisz pusztasággá lesz, lerombolják, és nem lesz lakója.
Jer 46:20 Szépséges üsző Egyiptom, de bögöly jön rá északról.
Jer 46:21 Zsoldosai is olyanok benne, mint hizlalt borjak, de ők is megfordulnak, elfutnak együtt, meg sem állnak; mert eljön rájuk szerencsétlenségük napja, meglátogatásuk ideje.
Jer 46:22 Hangja mint a sziszegő kígyóé, mert hadsereggel jönnek, és fejszékkel mennek neki, mint a favágók.
Jer 46:23 Kivágják erdejét, -- mondja az Úr --, noha számba venni sem lehet; mert többen vannak, mint a sáskák, és számuk sincsen.
Jer 46:24 Megszégyenül Egyiptom leánya, észak népének kezébe kerül."
Jer 46:25 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: "Íme, én meglátogatom a Nóból való Ámont, a fáraót és Egyiptomot, isteneit és királyait; a fáraót és azokat, akik benne bíznak.
Jer 46:26 Azok kezébe adom őket, akik életükre törnek: Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe és szolgáinak kezébe. De azután úgy laknak majd ott, mint a hajdankor napjaiban, -- mondja az Úr. --
Jer 46:27 Te pedig ne félj, szolgám, Jákob, és ne rettegj, Izrael! Mert íme, én megszabadítalak téged a távolból, és ivadékaidat fogságuk földjéről; visszatér Jákob, és nyugalmat talál, gondtalanul él, és nem rémíti senki.
Jer 46:28 Te ne félj, szolgám, Jákob, -- mondja az Úr, -- mert én veled vagyok. Mert véget vetek minden nemzetnek, ahová elűztelek téged, neked azonban nem vetek véget; csak megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak egészen büntetés nélkül."
Jer 47:1 Az Úr igéje, mely elhangzott Jeremiás prófétához a filiszteusok ellen, mielőtt a fáraó megverte Gázát.
Jer 47:2 Így szól az Úr: "Íme, vizek törnek fel észak felől, és áradó patakká lesznek; elárasztják a földet, és ami azt betölti, a várost és a benne lakókat. Kiáltoznak az emberek, és jajgat a föld minden lakója,
Jer 47:3 paripái patáinak dübörgő hangja miatt, szekereinek robaja, kerekeinek zörgése miatt. Az apák nem fordulnak fiaikhoz, mert ellankadt a kezük.
Jer 47:4 Mert eljön a nap, hogy elpusztítsanak minden filiszteust, kiirtsák Tírusznak és Szidonnak minden megmaradt segítőjét; mert elpusztítja az Úr a filiszteusokat, Kaftor szigetének maradékát.
Jer 47:5 Kopasszá lett Gáza, elnémult Askalon. Völgyüknek maradéka, meddig vagdalod még magadat?
Jer 47:6 Jaj, az Úrnak kardja! Meddig nem nyugszol meg? Térj vissza hüvelyedbe, csillapodj és maradj nyugton!
Jer 47:7 Hogyan nyugodhatna meg, amikor az Úr parancsolt neki? Askalon ellen és a tengerpart ellen, oda rendelte őt."
Jer 48:1 Moábról. Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: "Jaj Nábónak, mert elpusztult, megszégyenült Kirjátaim, elfoglalták, megszégyenült a vár, és megzavarodott!
Jer 48:2 Nincs többé Moáb dicsősége, Hesbonban gonoszságot terveztek ellene: "Jöjjetek, és irtsuk ki a nemzetek közül!" Te is megsemmisülsz, Madmén, kard jár a nyomodban.
Jer 48:3 Kiáltás hangzik Oronaimból: "Pusztulás és nagy romlás!"
Jer 48:4 Összetört Moáb, kiáltásuk Coárig hallatszik.
Jer 48:5 Bizony, a Lúit emelkedőjén keserves sírással mennek fel; bizony, Oronaim lejtőjén ellenség hallja az összetörtek kiáltását:
Jer 48:6 "Fussatok, mentsétek meg életeteket, legyetek olyanok, mint cserje a pusztában!"
Jer 48:7 Mivel műveidben és kincseidben bíztál, téged is elfoglalnak; Kámos fogságba megy papjaival és fejedelmeivel együtt.
Jer 48:8 Pusztító jön minden város ellen, és egy város sem menekül meg; elpusztul a völgy, és tönkremegy a síkság, ahogyan megmondta az Úr.
Jer 48:9 Adjatok szárnyat Moábnak, hogy elszállva eltávozzék! Mert városai pusztasággá lesznek, nem lesz lakó bennük.
Jer 48:10 Átkozott, aki az Úr munkáját hanyagul végzi, és átkozott, aki kíméli kardját a vértől!
Jer 48:11 Gondtalanul élt Moáb ifjúkora óta, és nyugodtan pihent borseprőjén, nem öntötték át egyik edényből a másikba, és fogságba sem ment; ezért maradt meg íze benne, és illata sem változott.
Jer 48:12 Azért íme, jönnek napok, -- mondja az Úr, -- amikor csaposokat küldök rá, akik megcsapolják; edényeit kiürítik, és korsóit összetörik.
Jer 48:13 Megszégyenül Moáb Kámos miatt, ahogyan megszégyenült Izrael háza Bétel miatt, amelyben bízott.
Jer 48:14 Hogyan mondhatjátok: "Hősök vagyunk, és harcra edzett férfiak?"
Jer 48:15 Elpusztul Moáb, városait megszállják, és válogatott ifjai a vágóhídra mennek -- mondja a Király, akinek Seregek Ura a neve. --
Jer 48:16 Hamarosan eljön Moáb balszerencséje, és veszte nagyon gyorsan közeledik.
Jer 48:17 Szánakozzatok rajta mind, akik körülötte vagytok, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: "Hogy összetört az erős jogar, az ékes pálca!"
Jer 48:18 Szállj le dicsőségedből, és ülj szomjúságban, Díbon leánya, aki ott laksz! Mert Moáb pusztítója felvonult ellened, lerombolja erődítményeidet.
Jer 48:19 Állj ki az útra, és tekints szét, Ároer lakója! Kérdezd meg a futót és menekülőt, s mondd: "Mi történt?"
Jer 48:20 Megszégyenült Moáb, mert megzavarodott. Jajgassatok és kiáltsatok, hirdessétek az Arnon mellett, hogy elpusztult Moáb!
Jer 48:21 Ítélet jött el a sík földre, Helonra, Jászára és Mefaátra,
Jer 48:22 Díbonra, Nábóra és Bétdeblataimra,
Jer 48:23 Kirjátaimra, Bétgámulra és Bétmáonra,
Jer 48:24 Káriótra, Boszrára és Moáb földjének minden városára, a távoliakra és a közeliekre.
Jer 48:25 Letörték Moáb szarvát, és karját összezúzták, -- mondja az Úr. --
Jer 48:26 Részegítsétek le, mert az Úrral szemben nagyra tört! Tenyereljen bele Moáb a saját okádékába, és legyen nevetség tárgya ő is!
Jer 48:27 Vajon nem volt-e neked nevetség tárgya Izrael? Vagy talán tolvajok közt kapták rajta, hogy valahányszor beszélsz róla, fejedet csóválod?
Jer 48:28 Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklán, Moáb lakói! Legyetek olyanok, mint a galamb, mely a hasadék nyílásának oldalain fészkel!
Jer 48:29 Hallottunk Moáb gőgjéről: gőgös nagyon; büszkeségéről, gőgjéről, kevélységéről és szívének fennhéjázásáról.
Jer 48:30 Én ismerem kérkedését, -- mondja az Úr, -- hamis a fecsegése, hamisak a tettei.
Jer 48:31 Ezért jajgatok Moáb miatt, és egész Moábért kiáltok; Kír-Heresz férfiai miatt sóhajtoznak.
Jer 48:32 Jázer siratásánál jobban siratlak, Sibma szőlőtője! Indáid túlnyúltak a tengeren, Jázer tengeréig értek; gyümölcsödre és szüretedre pusztító tört rá.
Jer 48:33 Eltűnt az öröm és ujjongás a gyümölcsöskertből, Moáb földjéről; a bort a sajtókból eltüntettem, nem tapossák örömkiáltással, a kiáltás nem örömkiáltás.
Jer 48:34 Hesbon kiáltozása Eláléig ér, Jászáig hallatják hangjukat, Szegortól Oronaimig, Eglát-Selisijjáig; mert Nemrim vizei is pusztasággá lesznek.
Jer 48:35 Kipusztítom Moábból -- mondja az Úr -- azt, aki áldozatot mutat be a magaslaton, és isteneinek tömjénez.
Jer 48:36 Ezért zokog a szívem Moábért, miként a fuvola, és zokog a szívem Kír-Heresz férfiaiért, miként a fuvola. Ezért veszett el tartaléka, amit szerzett.
Jer 48:37 Bizony, minden fej kopasz, és minden szakáll levágva; minden kézen vágások, és a derékon zsákruha.
Jer 48:38 Moábban minden háztetőn és terein mindenütt gyász van, mert összetörtem Moábot, mint egy edényt, mely senkinek sem tetszik, -- mondja az Úr. --
Jer 48:39 Hogy megzavarodott! Jajgassatok! Hogy hátat fordított Moáb, hogy megszégyenült! Nevetség tárgyává lesz Moáb, elrettentésül egész környezetének.
Jer 48:40 Mert így szól az Úr: Íme, mint a sas, úgy repül, és kiterjeszti szárnyát Moábra.
Jer 48:41 Elfoglalják a városokat, és a várakat beveszik; Moáb hőseinek szíve olyan lesz azon a napon, mint a vajúdó asszony szíve.
Jer 48:42 Elpusztul Moáb, nem lesz többé nép, mert az Úrral szemben nagyra tört.
Jer 48:43 Rettenet, verem és háló vár rád, Moáb lakója, -- mondja az Úr. --
Jer 48:44 Aki elmenekül a rettenet elől, beleesik a verembe, és aki kijön a veremből, azt megfogja a háló; mert elhozom Moábra meglátogatásuk esztendejét, -- mondja az Úr. --
Jer 48:45 Hesbon árnyékában álltak meg erőtlenül a menekülők; de tűz csapott ki Hesbonból, és láng Szeón közepéből; megemésztette Moáb halántékát, és a zajongók feje tetejét.
Jer 48:46 Jaj neked, Moáb! Elveszett Kámos népe! Mert fiaid fogságba kerültek, és leányaid rabságba.
Jer 48:47 De majd jóra fordítom Moáb sorsát a végső napokban" -- mondja az Úr. Eddig tart Moáb ítélete.
Jer 49:1 Ammon fiairól. Így szól az Úr: "Talán nincsenek fiai Izraelnek? Vagy nincs neki örököse? Miért vette birtokba Milkom Gádot, és népe miért lakik annak városaiban?
Jer 49:2 Azért íme, jönnek napok, -- mondja az Úr --, amikor Ammon fiainak Rabbájában harci riadót hallatok. Romhalmazzá lesz, és leányvárosai tűzben égnek el; akkor birtokba veszi Izrael azokat, akik őt birtokba vették -- mondja az Úr. -
Jer 49:3 Jajgass, Hesbon, mert elpusztult Hái! Kiáltsatok, Rabba leányai, öltsetek zsákruhát, gyászoljatok, és bolyongjatok a falak között! Mert Melkom fogságba megy papjaival és fejedelmeivel együtt.
Jer 49:4 Miért dicsekszel a völgyekkel? Termékeny volt völgyed, te elpártolt leány, aki kincseidben bízol: "Ki jöhet ellenem?"
Jer 49:5 Íme, én rettegést hozok rád, -- mondja az Úr, a Seregek Istene -- mindazoktól, akik körülötted vannak; akkor szétszóródtok, ki merre lát, és nem lesz, aki összegyűjtse a menekülőket.
Jer 49:6 De azután majd jóra fordítom Ammon fiainak sorsát" -- mondja az Úr.
Jer 49:7 Edomról. Így szól a Seregek Ura: "Vajon nincs már bölcsesség Temánban? Elveszett a tanács az értelmesektől, tönkrement bölcsességük.
Jer 49:8 Meneküljetek, forduljatok meg, a mélybe menjetek lakni, Dedán lakói! Mert Ézsau vesztét elhozom rá, az időt, amikor meglátogatom őt.
Jer 49:9 Ha szüretelők jönnek hozzád, nem hagynak böngésznivalót, ha tolvajok éjszaka, pusztítanak, míg meg nem elégelik.
Jer 49:10 Mert én lemeztelenítettem Ézsaut, fölfedtem rejtekhelyeit, és nem tud elrejtőzni. Elpusztul ivadéka, testvérei meg szomszédai, és ő sem lesz többé.
Jer 49:11 Hagyd csak árváidat, én tartom életben őket, és özvegyeid bennem bízzanak!
Jer 49:12 Mert így szól az Úr: Íme, akikre nem vonatkozik az ítélet, hogy kiigyák a kelyhet, bizony, mégis kiisszák; akkor te büntetlenül maradhatsz? Nem maradsz büntetlenül, hanem bizonyosan ki fogod inni!
Jer 49:13 Mert magamra esküszöm, -- mondja az Úr, -- hogy borzadállyá, gyalázattá, iszonyattá és átokká lesz Boszra, és városai mind örök romokká lesznek."
Jer 49:14 Hírt hallottam az Úrtól, és a nemzetekhez küldött követet: "Gyűljetek össze, vonuljatok ellene, és keljetek harcra!"
Jer 49:15 "Mert íme, kicsinnyé teszlek a nemzetek között, megvetetté az emberek között.
Jer 49:16 A tőled való félelem szedett rá téged, szíved felfuvalkodottsága. Te, aki a sziklahasadékokban lakol, és elfoglalod a domb magaslatát, ha oly magasra rakod is fészkedet, mint a sas, onnan is letaszítalak, -- mondja az Úr. --
Jer 49:17 Borzadállyá lesz Edom: aki csak keresztülmegy rajta, megborzad és gúnyolódik valamennyi csapásán.
Jer 49:18 Ahogy elpusztult Szodoma és Gomorra meg a szomszédai, -- mondja az Úr, -- úgy ott sem lakik majd ember, és nem tartózkodik benne ember fia.
Jer 49:19 Íme, ahogy az oroszlán feljön a Jordán sűrűjéből a mindig viruló legelőre, úgy űzöm el őt onnan egy szempillantás alatt, és a kiválasztottat rendelem fölé. Mert ki olyan, mint én? És ki vonhat felelősségre engem? Ki az a pásztor, aki megállhat színem előtt?
Jer 49:20 Ezért halljátok az Úr tervét, amelyet eltervezett Edom ellen, és gondolatait, amelyeket kigondolt Temán lakói ellen! Bizony, elhurcolják a nyáj kicsinyeit, bizony, elborzadnak miattuk tanyáik.
Jer 49:21 Bukásuk hangjától megrendül a föld, hangos kiáltása elhallatszik a Vörös-tengerig.
Jer 49:22 Íme, mint a sas, úgy száll fel és repül, kiterjeszti szárnyát Boszra fölött; Edom hőseinek szíve olyan lesz azon a napon, mint a vajúdó asszony szíve."
Jer 49:23 Damaszkuszról. "Megszégyenült Emát és Arfád, mert rossz hírt hallottak; aggodalomtól háborognak, mint a tenger, amely nem tud megnyugodni.
Jer 49:24 Elgyengült Damaszkusz, futásnak eredt, és rémület vett erőt rajta; szorongás és fájdalmak fogták el, mint a szülő asszonyt.
Jer 49:25 Miért nem hagyták el a dicső várost, örömöm városát?
Jer 49:26 Ezért elesnek ifjai a terein, és a harcosok mind elvesznek azon a napon, -- mondja a Seregek Ura. --
Jer 49:27 Tüzet gyújtok Damaszkusz falán, és megemészti Ben-Hadad palotáit."
Jer 49:28 Kedárról és Hácor királyságairól, amelyeket megvert Nebukadnezár, Babilon királya. Így szól az Úr: "Keljetek fel, vonuljatok Kedár ellen, és pusztítsátok el kelet fiait!
Jer 49:29 Sátraikat és nyájukat elragadják, sátorlapjaikat, minden holmijukat és tevéiket elveszik tőlük; ezt kiáltják nekik: "Rettenet mindenfelől!"
Jer 49:30 Fussatok, meneküljetek gyorsan, a mélybe menjetek lakni, Hácor lakói! -- mondja az Úr. -- Mert tervet tervezett ellenetek Nebukadnezár, Babilon királya, és gondolatot gondolt ki ellenetek.
Jer 49:31 Keljetek fel, vonuljatok a nép ellen, mely békében és biztonságban lakik! -- mondja az Úr. -- Nincs ajtaja, és nincs zára, elkülönülten laknak.
Jer 49:32 Tevéik prédává lesznek, és tömérdek jószáguk zsákmánnyá; szélnek szórom őket minden irányba, a megnyírt halántékúakat; és minden oldalról elhozom vesztüket -- mondja az Úr. --
Jer 49:33 Hácor sakálok tanyája lesz, pusztaság örökre; nem lakik ott ember, és nem tartózkodik benne ember fia."
Jer 49:34 Az Úr igéje, mely elhangzott Jeremiás prófétához Élámról, Cidkijának, Júda királyának uralkodása kezdetén:
Jer 49:35 "Így szól a Seregek Ura: Íme, én összetöröm Élám íját, erejüknek legjavát.
Jer 49:36 Négy szelet hozok Élámra az ég négy tájáról, szélnek szórom őket minden irányba, és nem lesz olyan nemzet, ahova el ne jutnának Élám menekültjei.
Jer 49:37 Megrémítem Élámot ellenségei előtt, azok előtt, akik életükre törnek, és bajt hozok rájuk, izzó haragomat -- mondja az Úr. -- Elküldöm utánuk a kardot, míg meg nem semmisítem őket.
Jer 49:38 Felállítom trónomat Élámban, és kiirtok onnan királyt és fejedelmeket, -- mondja az Úr. --
Jer 49:39 De majd a végső napokban jóra fordítom Élám sorsát" -- mondja az Úr.
Jer 50:1 Az ige, amelyet az Úr mondott Babilonról, a káldeaiak földjéről, Jeremiás próféta által:
Jer 50:2 "Hirdessétek a nemzetek között, és adjátok tudtul, emeljetek zászlót, adjátok tudtul, ne titkoljátok! Mondjátok: "Elfoglalták Babilont, megszégyenült Bel, megzavarodott Merodák, megszégyenültek istenszobrai, megzavarodtak bálványai."
Jer 50:3 Mert felvonult ellene egy nemzet északról, amely pusztasággá teszi országát, és nem lesz lakó benne; az emberektől az állatokig mind elbujdosnak, elmennek.
Jer 50:4 Azokban a napokban és abban az időben, -- mondja az Úr, -- eljönnek Izrael fiai, ők és Júda fiai együtt; menet közben folyvást sírnak, és az Urat, az ő Istenüket keresik.
Jer 50:5 Sion felől kérdezősködnek, arrafelé fordul arcuk. "Eljönnek, és csatlakoznak az Úrhoz örök szövetséggel, mely nem megy feledésbe."
Jer 50:6 Elveszett nyáj volt a népem, pásztoraik tévútra vitték, a hegyeken félrevezették őket; hegyeken-halmokon jártak, elfeledkeztek pihenőhelyükről.
Jer 50:7 Aki csak rájuk talált, evett belőlük, és ellenségeik így szóltak: "Nem fogunk megbűnhődni, mivel vétkeztek az Úr ellen, az igazság hajléka és atyáik reménysége, az Úr ellen."
Jer 50:8 Bujdossatok el Babilonból, és a káldeaiak földjéről menjetek ki! Legyetek olyanok, mint a kosok a nyáj előtt!
Jer 50:9 Mert íme, én felkeltem és elhozom Babilonra nagy nemzeteknek a gyülekezetét észak földjéről; felsorakoznak ellene, s azután elfoglalják; nyilaik olyanok, mint sikeres hős, aki nem tér vissza eredménytelenül.
Jer 50:10 Prédává lesz Káldea, prédálói mind jóllaknak" -- mondja az Úr. --
Jer 50:11 Csak örüljetek, csak ujjongjatok, örökségem kifosztói! Csak ugrándozzatok, mint a nyomtató üsző, és nyerítsetek, mint a paripák!
Jer 50:12 Nagy szégyen érte anyátokat, megszégyenült szülőtök; íme, utolsó a nemzetek között: sivatag, kiszikkadt föld és pusztaság.
Jer 50:13 Az Úr haragja miatt nem lesz lakója, és egészen pusztává lesz; aki csak keresztülmegy Babilonon, megborzad és gúnyolódik valamennyi csapásán.
Jer 50:14 Sorakozzatok fel Babilon ellen körös-körül, mindnyájan, akik az íjat feszítitek! Lőjetek rá, ne sajnáljátok a nyilat, mert az Úr ellen vétkezett!
Jer 50:15 Kiáltsatok fölötte körös-körül! Megadta magát, ledőltek oszlopai, leomlottak falai. Mert az Úr bosszúja ez, álljatok bosszút rajta! Ahogyan ő cselekedett, úgy cselekedjetek vele!
Jer 50:16 Irtsátok ki a magvetőt Babilonból, és azt, aki sarlót fog aratás idején! A pusztító kard elől mindenki a maga népe felé fordul, és mindegyikük a saját földjére menekül.
Jer 50:17 Szétszórt nyáj Izrael, oroszlánok kergették szét. Elsőként Asszúr királya evett belőle, s az utolsó, aki lerágta csontjait, Nebukadnezár, Babilon királya volt.
Jer 50:18 Ezért így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: "Íme, én meglátogatom Babilon királyát és az ő országát, ahogyan meglátogattam Asszúr királyát.
Jer 50:19 Akkor visszaviszem Izraelt legelőjére, és a Kármelen meg Básánban legel majd; Efraim hegyén és Gileádban kedvére jóllakik.
Jer 50:20 Azokban a napokban és abban az időben -- mondja az Úr -- keresik majd Izrael bűnét, de nem lesz meg, és Júda vétkeit, de nem találják; mert megbocsátok azoknak, akiket meghagyok.
Jer 50:21 Merátaim földjére vonulj fel, és Pekód lakói ellen! Irtsd ki és semmisítsd meg őket egészen -- mondja az Úr --, és tégy mindent úgy, ahogy parancsoltam neked!"
Jer 50:22 Harci zaj hangzik az országban, és nagy rombolás.
Jer 50:23 Hogy összezúzták és összetörték az egész föld pörölyét! Milyen borzadállyá lett Babilon a nemzetek között!
Jer 50:24 Csapdát állítottam neked, és foglyul is estél, Babilon, de te nem tudtad. Rád találtak, és meg is ragadtak, mert az Úrral szálltál harcba.
Jer 50:25 Kinyitotta fegyvertárát az Úr, és előhozta haragjának fegyvereit; mert dolga van az Úrnak, a Seregek Istenének a káldeaiak országában.
Jer 50:26 Jöjjetek ellene mindenfelől, nyissátok ki csűreit! Hányjátok halomra őt, mint a gabonát, és semmisítsétek meg! Ne legyen maradéka!
Jer 50:27 Irtsátok ki minden bikáját, menjenek a vágóhídra! Jaj nekik, mert eljött a napjuk, meglátogatásuk ideje!
Jer 50:28 Menekültek hangja hallatszik, akik Babilon földjéről menekülnek, hogy hirdessék Sionban az Úrnak, a mi Istenünknek bosszúját, a templomáért való bosszút.
Jer 50:29 Hívjatok össze Babilon ellen lövészeket, mindazokat, akik az íjat feszítik, verjetek tábort körülötte, ne legyen menekvése! Fizessetek meg neki tette szerint: ahogyan ő cselekedett, egészen úgy cselekedjetek vele! Mert az Úrral szemben kevélykedett, Izrael Szentjével szemben.
Jer 50:30 "Ezért elesnek ifjai a terein, és harcosai mind elvesznek azon a napon -- mondja az Úr. --
Jer 50:31 Íme, én ellened vagyok, Kevélység! -- mondja az Úr, a Seregek Istene. -- Mert eljött a te napod, az idő, amikor meglátogatlak téged.
Jer 50:32 Elbukik a Kevélység, és elesik, s nem lesz senki, aki felállítsa. Tüzet gyújtok városaiban, és megemészti egész környezetét."
Jer 50:33 Így szól a Seregek Ura: "Elnyomást szenvednek Izrael fiai és Júda fiai egyaránt. Akik fogságba vitték, mind fogva tartják őket, nem akarják elbocsátani.
Jer 50:34 De megváltójuk erős, Seregek Ura a neve. Biztosan győzelemre viszi ügyüket, hogy nyugalmat adjon a földnek, de nyugtalanságot keltsen Babilon lakóiban.
Jer 50:35 Kardot a káldeaiakra -- mondja az Úr --, és Babilon lakóira, fejedelmeire meg bölcseire!
Jer 50:36 Kardot a fecsegőkre, hadd legyenek bolonddá! Kardot hőseire, hadd rémüljenek meg!
Jer 50:37 Kardot lovaira és szekereire, az egész keverék népre, mely közte van, hadd legyenek asszonyokká! Kardot a kincseire, hadd rabolják el azokat!
Jer 50:38 Szárazságot a vizeire, hadd száradjanak ki, mert bálványszobrok földje az, és a szörnyekkel őrjöngnek!
Jer 50:39 Ezért vadmacskák laknak majd ott hiénákkal, és struccmadarak laknak benne; nem lesz lakottá soha többé, hanem lakatlan lesz nemzedékről nemzedékre.
Jer 50:40 Ahogy feldúlta Isten Szodomát és Gomorrát meg a szomszédait, -- mondja az Úr, -- úgy ott sem lakik majd ember, és nem tartózkodik benne ember fia.
Jer 50:41 Íme, egy nép jön északról, nagy nemzet és sok király kel fel a föld végéről.
Jer 50:42 Íjat és dárdát ragadnak, kegyetlenek, és nem irgalmaznak; hangjuk zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak. Felsorakoztak mint harcosok ellened, Babilon leánya!
Jer 50:43 Hallotta hírüket Babilon királya, és lehanyatlott a keze; szorongás fogta el, gyötrelem, mint a szülő asszonyt.
Jer 50:44 Íme, ahogy az oroszlán feljön a Jordán sűrűjéből a mindig viruló legelőre, úgy űzöm el őket onnan egy szempillantás alatt, és a kiválasztottat rendelem fölé. Mert ki olyan, mint én? És ki vonhat felelősségre engem? Ki az a pásztor, aki megállhat színem előtt?"
Jer 50:45 Ezért halljátok az Úr tervét, amelyet eltervezett Babilon ellen, és gondolatait, amelyeket kigondolt a káldeaiak földje ellen! Bizony, elhurcolják a nyáj kicsinyeit, bizony, elborzadnak miattuk tanyáik.
Jer 50:46 A hírtől, hogy bevették Babilont, megrendül a föld, és kiáltás hallatszik a nemzetek között.
Jer 51:1 Így szól az Úr: "Íme, én pusztító szelet támasztok Babilon ellen és Léb-Kamai lakói ellen.
Jer 51:2 Idegeneket küldök Babilonba, akik szélnek szórják, és kifosztják országát. Bizony, ellene fordulnak mindenfelől a veszedelem napján.
Jer 51:3 Ne is feszítse íját az íjász, és ne büszkélkedjék páncéljával! Ne kíméljétek ifjait, irtsátok ki egész seregét!"
Jer 51:4 Hulljanak az átszúrtak a káldeaiak földjén, és a ledöföttek az utcáin!
Jer 51:5 Mert nem hagyta özvegyen Izraelt és Júdát az ő Istenük, a Seregek Ura; azok országa pedig tele van vétekkel Izrael Szentje előtt.
Jer 51:6 Meneküljetek Babilonból, mentse mindenki az életét, ne vesszetek el bűne miatt! Mert az Úr bosszújának ideje ez, érdeme szerint fizet meg neki.
Jer 51:7 Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében, mely megrészegítette az egész földet; borából ittak a nemzetek, azért vesztették eszüket.
Jer 51:8 Hirtelen esett el Babilon, és összetört; jajgassatok miatta! Hozzatok balzsamot fájdalmára, hátha meggyógyul!
Jer 51:9 "Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyult meg. Hagyjátok, és menjünk, mindenki a maga földjére! Mert az égig ért ítélete, és fölemelkedett a fellegekig.
Jer 51:10 Napfényre hozta az Úr igazságunkat; jöjjetek, és beszéljük el Sionban az Úrnak, a mi Istenünknek művét!"
Jer 51:11 Hegyezzétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket! Felindította az Úr Média királyainak lelkét, mert Babilonnal az a terve, hogy elpusztítja. Mert az Úr bosszúja ez, bosszú a templomáért.
Jer 51:12 Babilon falai ellen emeljetek zászlót, erősítsétek meg az őrséget, állítsatok őröket, készítsétek a leshelyeket! Mert eltervezte az Úr, és meg is teszi, amit kimondott Babilon lakóiról.
Jer 51:13 Te, aki nagy vizek mellett lakol, aki gazdag vagy kincsekben, eljött számodra a vég, vége nyerészkedésednek!
Jer 51:14 Megesküdött a Seregek Ura önmagára: "Ha meg is töltöttelek annyi emberrel, mint a sáska, felhangzik majd fölötted a diadalének."
Jer 51:15 Aki alkotta a földet erejével, megszilárdította a földkerekséget bölcsességével, és értelmével kifeszítette az egeket,
Jer 51:16 annak hangjára víztömeg lesz az égben, és ködfelhőket hoz fel a föld széléről; villámokat alkot az esőhöz, és előhozza a szelet tárházaiból.
Jer 51:17 Ostoba lett minden ember tudás híján, szégyent vallott minden ötvös a szobrával; mert hamisság az öntvénye, és nincs bennük lélek.
Jer 51:18 Hiábavalóságok azok, és nevetséges művek, meglátogatásuk idején elvesznek.
Jer 51:19 Nem olyan, mint ezek, Jákob osztályrésze, mert ő az, aki a mindenséget formálta, és Izrael az ő tulajdon törzse; Seregek Ura az ő neve.
Jer 51:20 "Kalapácsom voltál, harci fegyverem; összezúztam veled nemzeteket, és elpusztítottam veled királyságokat.
Jer 51:21 Összezúztam veled lovat és lovasát, összezúztam veled kocsit és kocsisát.
Jer 51:22 Összezúztam veled férfit és asszonyt, összezúztam veled öreget és fiatalt, összezúztam veled ifjat és szűzet.
Jer 51:23 Összezúztam veled pásztort és nyáját, összezúztam veled földművest és fogatát, összezúztam veled helytartókat és kormányzókat.
Jer 51:24 De megfizetek Babilonnak és Káldea valamennyi lakójának minden gonoszságukért, melyet Sionban műveltek szemetek láttára -- mondja az Úr. --
Jer 51:25 Íme, én ellened vagyok, pusztítás hegye -- mondja az Úr --, aki pusztítod az egész földet; kinyújtom rád kezemet, legördítelek a kősziklákról, és kiégett heggyé teszlek.
Jer 51:26 Nem vesznek belőled szegletkövet, sem alapkövet, mert örök pusztasággá leszel" -- mondja az Úr.
Jer 51:27 Emeljetek zászlót a földön, fújjátok meg a harsonát a nemzetek között! Szenteljetek ellene nemzeteket, hívjátok össze ellene Ararát, Menni és Askenáz királyságait! Rendeljetek ellene összeírót, vonultassatok fel lovakat, mint borzas sáskákat!
Jer 51:28 Szenteljetek ellene nemzeteket, Média királyait, helytartóit és minden kormányzóját, az uralma alatt álló egész földet!
Jer 51:29 Megrendült a föld, és megremegett, mert beteljesedett Babilonon az Úr terve, hogy Babilon földjét pusztasággá tegye, és ne legyen lakója.
Jer 51:30 Abbahagyták a harcot Babilon hősei, a várakban ülnek; elapadt erejük, asszonyokká lettek. Felgyújtották hajlékait, összetörték zárait.
Jer 51:31 Futár futár elé fut, és hírnök hírnök elé, hogy hírül vigyék Babilon királyának: minden oldalról megszállták városát.
Jer 51:32 A gázlókat elfoglalták, a bástyákat felégették tűzzel; és a harcosok rémületbe estek.
Jer 51:33 Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: "Babilon leánya olyan, mint a szérű, amikor éppen megtaposták; még egy kis idő, és eljön számára az aratás ideje."
Jer 51:34 "Megevett, felemésztett engem Nebukadnezár, Babilon királya, félreállított, mint üres edényt; elnyelt engem, mint egy sárkány, megtöltötte hasát ínyencségeimmel, majd eltaszított engem."
Jer 51:35 "A testemen elkövetett erőszak szálljon Babilonra!" -- mondja Sion lakója. "Vérem szálljon Káldea lakóira!" -- mondja Jeruzsálem.
Jer 51:36 Ezért így szól az Úr: "Íme, én perlem peredet, és bosszút állok érted; kiszárítom tengerét, és kiapasztom forrását.
Jer 51:37 Kőhalmazzá lesz Babilon, sakálok tanyájává, borzadállyá és gúny tárgyává, s nem lesz lakója.
Jer 51:38 Együtt ordítanak, mint az oroszlánkölykök, morognak, mint a fiatal oroszlánok.
Jer 51:39 Mikor fölhevülnek, lakomát készítek nekik, és lerészegítem őket, hogy vigadjanak, majd örök álomba szenderüljenek, és ne ébredjenek fel -- mondja az Úr. --
Jer 51:40 Vágóhídra viszem őket, mint bárányokat, mint kosokat a bakokkal együtt."
Jer 51:41 Hogy bevették Sesákot! Elfoglalták az egész föld dicsőségét! Milyen borzadállyá lett Babilon a nemzetek között!
Jer 51:42 Kiáradt Babilonra a tenger, hullámainak özöne elborította.
Jer 51:43 Városai borzadállyá lettek, kiszikkadt földdé és pusztasággá, olyan földdé, melyen nem lakik senki, és nem megy át rajta ember fia.
Jer 51:44 "Meglátogatom Bélt Babilonban, és kiveszem szájából, amit elnyelt; nem özönlenek hozzá többé nemzetek, Babilon fala is ledőlt.
Jer 51:45 Menjetek ki belőle, én népem! Mentse mindenki az életét az Úr izzó haragjától!
Jer 51:46 Ne lágyuljon meg szívetek, és ne ijedjetek meg a hírtől, mely hallatszik a földön! Eljön ugyanis a hír az egyik esztendőben, és utána a hír a másik esztendőben; erőszak lesz a földön, és uralkodó uralkodó ellen támad.
Jer 51:47 Azért íme, jönnek napok, amikor meglátogatom Babilon bálványszobrait, és egész országa megszégyenül; halálra sebzettjei mind elesnek benne.
Jer 51:48 Ujjong majd Babilon felett az ég és a föld, és minden, ami bennük van; mert északról jönnek ellene a pusztítók, -- mondja az Úr. --
Jer 51:49 Babilonnak is el kell esnie Izrael halálra sebzettjei miatt, ahogy Babilon miatt is elestek az egész föld halálra sebzettjei.
Jer 51:50 Ti, akik megmenekültetek a kardtól, menjetek, meg ne álljatok! Emlékezzetek a távolból az Úrra, és Jeruzsálem jusson eszetekbe!
Jer 51:51 "Megszégyenültünk, mert gyalázatot hallottunk, szégyenpír borította arcunkat, mert idegenek jöttek az Úr házának szentélye ellen."
Jer 51:52 Azért íme, jönnek napok, -- mondja az Úr, -- amikor meglátogatom bálványszobrait, és egész országában halálra sebzettek fognak hörögni.
Jer 51:53 Ha az égig emelkedik is Babilon, és hozzáférhetetlenné teszi is magas erődítményét, tőlem jönnek pusztítók ellene" -- mondja az Úr.
Jer 51:54 Kiáltás hangzik Babilonból, és nagy rombolás a káldeaiak földjéről;
Jer 51:55 mert elpusztítja az Úr Babilont, és véget vet benne a nagy lármának, hiába zúgnak hullámai, mint nagy vizek, és harsog a hangjuk.
Jer 51:56 Mert pusztító jön ellene, Babilon ellen, és elfogják hőseit, összetörik íjukat; mert a megtorlás Istene, az Úr, biztosan megfizet.
Jer 51:57 "Lerészegítem fejedelmeit és bölcseit, helytartóit, kormányzóit és hőseit, hogy örök álomba szenderüljenek, és ne ébredjenek fel" -- mondja a Király, akinek Seregek Ura a neve.
Jer 51:58 Így szól a Seregek Ura: "Babilon széles falát földig rombolják, és magas kapuit tűzzel égetik fel; a népek a semmiért dolgoznak, és a nemzetek a tűzért fáradoznak."
Jer 51:59 A következő parancsot adta Jeremiás próféta Szerajának, Néria fiának, aki Maaszjának volt a fia, amikor az Babilonba ment Cidkijával, Júda királyával, uralkodásának negyedik esztendejében; Szeraja pedig szállásmesten volt.
Jer 51:60 Jeremiás ugyanis leírta egy könyvbe mindazt a bajt, ami Babilonra jön majd, mindezeket az igéket, melyek Babilonról írva vannak.
Jer 51:61 Ezt mondta tehát Jeremiás Szerajának: "Amikor megérkezel Babilonba, láss hozzá, és olvasd fel mindezeket az igéket!
Jer 51:62 Azután ezt mondd: "Uram, te szóltál ez ellen a hely ellen, hogy megsemmisítsd, és ne legyen benne lakó, sem ember, sem állat, hanem örök pusztasággá legyen."
Jer 51:63 Amikor pedig befejezted ennek a könyvnek a felolvasását, köss rá követ, és dobd bele az Eufráteszbe!
Jer 51:64 Azután ezt mondd: "Így fog elsüllyedni Babilon, és nem kel fel többé a baj miatt, amelyet én hozok rá, akárhogy fáradoznak is."" Eddig tartanak Jeremiás igéi.
Jer 52:1 Huszonegy éves volt Cidkija, amikor király lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve Amitál volt, s a Libnából való Jeremiásnak volt a leánya.
Jer 52:2 Azt cselekedte, ami rossz az Úr szemében, egészen úgy, ahogy Joakim cselekedett.
Jer 52:3 Bizony, az Úr haragja miatt történt ez Jeruzsálemben és Júdában, míg el nem vetette őket színe elől. Cidkija akkor fellázadt Babilon királya ellen.
Jer 52:4 Uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján történt, hogy megérkezett Nebukadnezár, Babilon királya, ő maga és egész hadserege Jeruzsálem alá, tábort ütöttek vele szemben, és ostromműveket építettek körülötte.
Jer 52:5 A város ostrom alatt állt Cidkija király tizenegyedik esztendejéig.
Jer 52:6 A negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján már úgy elhatalmasodott az éhínség a városban, hogy nem volt kenyere az ország népének.
Jer 52:7 Ekkor betörtek a városba. A harcosok éjszaka mind elmenekültek, és kimentek a városból a két várfal között levő kapun át, amely a király kertje mellett volt. Bár a káldeaiak ott voltak a város körül, ők elmentek a síkság felé vezető úton.
Jer 52:8 De a káldeaiak serege üldözőbe vette a királyt, és utol is érték Cidkiját a jerikói síkságon, miközben egész serege szétszóródott mellőle.
Jer 52:9 Elfogták tehát a királyt, és felvitték Babilon királyához Reblába, Emát földjére; az pedig ítéletet mondott fölötte.
Jer 52:10 Babilon királya lemészároltatta Cidkija fiait a szeme láttára, sőt Júda összes főemberét is lemészároltatta Reblában.
Jer 52:11 Azután megvakíttatta Cidkiját, bilincsbe verette, majd elvitte őt Babilon királya Babilonba, és börtönben tartotta halála napjáig.
Jer 52:12 Az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján -- ez Nebukadnezárnak, Babilon királyának tizenkilencedik esztendeje volt -- eljött Jeruzsálembe Nabuzárdán testőrparancsnok, aki Babilon királyának szolgálatában állt.
Jer 52:13 Felégette az Úr házát és a király házát, Jeruzsálem összes házát és minden nagy házat felégetett tűzzel.
Jer 52:14 Jeruzsálem minden falát körös-körül lerombolta a káldeaiak egész serege, mely a testőrparancsnokkal volt.
Jer 52:15 A nép szegényei közül némelyeket és a városban maradt többi népet, valamint az átpártolókat, akik átpártoltak Babilon királyához, meg a tömeg többi részét fogságba vitte Nabuzárdán testőrparancsnok.
Jer 52:16 De az ország szegényei közül némelyeket otthagyott Nabuzárdán testőrparancsnok szőlőműveseknek és földműveseknek.
Jer 52:17 A rézoszlopokat, melyek az Úr házában voltak, az állványokat és a réztengert, amely az Úr házában volt, összetörték a káldeaiak, és összes rezüket elvitték Babilonba.
Jer 52:18 A fazekakat, a lapátokat, a késeket, a hintőedényeket, a serpenyőket és az összes rézeszközt, melyekkel a szolgálatot szokták végezni, elvitték.
Jer 52:19 A tálakat, a füstölőket, a hintőedényeket, a fazekakat, a mécstartókat, a serpenyőket és az áldozati csészéket, ami csak aranyból és ezüstből volt, szintén elvitte a testőrparancsnok.
Jer 52:20 A két oszlopban, az egy medencében és az alatta levő tizenkét rézbikában, az állványokban, melyeket Salamon király készíttetett az Úr háza számára, mindezekben a tárgyakban mérhetetlen súlyú réz volt.
Jer 52:21 Ami pedig az oszlopokat illeti, tizennyolc könyök volt egy oszlopnak a magassága, és tizenkét könyöknyi zsinór érte körül; vastagsága négy ujjnyi volt, és belül üres volt.
Jer 52:22 Réz oszlopfő volt rajta, egy oszlopfő magassága öt könyök volt, és az oszlopfőn körös-körül fonadék és gránátalmák voltak, mind rézből; ugyanilyen gránátalmák voltak a másik oszlopon is.
Jer 52:23 Kilencvenhat gránátalma volt kívül; összesen száz gránátalma volt a fonadékon körös-körül.
Jer 52:24 A testőrparancsnok elvitte Szeraja főpapot, Szofonja másodpapot és három küszöb-őrt.
Jer 52:25 A városból elvitt egy udvari embert, aki a harcosok parancsnoka volt, hét férfit a király közvetlen környezetéből, akiket a városban találtak, a hadsereg vezérének írnokát, aki sorozni szokta az ország népét, és hatvan férfit az ország népéből, akiket a városban találtak.
Jer 52:26 Nabuzárdán testőrparancsnok fogta és elvitte őket Babilon királyához Reblába.
Jer 52:27 Babilon királya pedig levágatta és megölette őket Reblában, Emát földjén. Így ment fogságba Júda a földjéről.
Jer 52:28 Ennyi volt a nép, melyet fogságba vitt Nebukadnezár: a hetedik évben háromezerhuszonhárom júdait;
Jer 52:29 Nebukadnezár tizennyolcadik évében Jeruzsálemből nyolcszázharminckét lelket;
Jer 52:30 Nebukadnezár huszonharmadik évében Nabuzárdán testőrparancsnok fogságba vitt a júdaiak közül hétszáznegyvenöt lelket; összesen négyezerhatszáz lelket.
Jer 52:31 Joachin júdai király fogságának harminchetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonötödik napján történt, hogy Evilmerodák, Babilon királya, uralkodásának első esztendejében megkegyelmezett Joachinnak, Júda királyának, és kihozatta őt a fogházból.
Jer 52:32 Jóindulattal beszélt vele, és székét azoknak a királyoknak széke fölé helyezte, akik vele voltak Babilonban.
Jer 52:33 Kicseréltette rabruháit, és mindenkor az ő színe előtt étkezett, életének minden napján.
Jer 52:34 Ami pedig ellátását illeti, állandó ellátást kapott Babilon királyától, napról-napra megszabva halála napjáig, életének minden napján.
Lam 1:1 Milyen magányosan ül a város, amely tele volt néppel! Olyan lett, mint az özvegy, pedig nagy volt a nemzetek között, úrnő a tartományok között, mégis robotmunkássá lett!
Lam 1:2 Sírva sír az éjszakában, és könnye csorog az arcán. Nincs senki, aki vigasztalja azok közül, akik szerették. Barátai mind cserbenhagyták, ellenségeivé lettek.
Lam 1:3 Fogságba ment Júda a nyomorúságból és a nagy szolgaságból. A nemzetek között lakik, de nem talált nyugalmat. Üldözői mind utolérték a szorongattatások közepette.
Lam 1:4 Sion útjai gyászolnak, mert nincs, aki ünnepre jönne. Kapui mind elpusztultak, papjai sóhajtoznak. Szűzei szomorúak, és ő is csupa keserűség.
Lam 1:5 Ellenségei fölékerekedtek, ellenfelei gondtalanul élnek; mert az Úr szomorította meg őt sok vétke miatt. Gyermekei fogságba mentek az ellenség előtt.
Lam 1:6 Eltávozott Sion leányától minden ékessége. Olyanok lettek fejedelmei, mint a szarvasok, amelyek nem találtak legelőt, és erőtlenül mentek az üldöző előtt.
Lam 1:7 Visszaemlékezett Jeruzsálem nyomorúságának s hontalanságának napjaiban minden drágaságára, mely övé volt az ősidő napjaitól. De amikor népe ellenség kezébe esett, és nem volt segítője, látták őt ellenségei, és nevettek pusztulásán.
Lam 1:8 Vétket követett el Jeruzsálem, ezért tisztátalanná lett. Tisztelői mind megvetették, mert látták szégyenét. Ő is sóhajtozott, és háttal fordult.
Lam 1:9 Szennyes a ruhája szegélye, nem gondolt rá, mi lesz a vége. Szörnyű mélyre süllyedt, nincs, aki megvigasztalja. "Lásd, Uram, nyomorúságomat, mert nagyra tört az ellenség!"
Lam 1:10 Ellenség nyújtotta ki kezét minden drágasága felé. Bizony, látta a nemzeteket, amint beléptek szentélyébe, akikről azt parancsoltad, hogy ne lépjenek be gyülekezetedbe.
Lam 1:11 Egész népe sóhajtozik, kenyér után kutatnak; odaadták drágaságaikat eledelért, hogy feléledjenek. "Lásd, Uram, és tekints ide, milyen megvetett lettem!
Lam 1:12 Ó, ti mindnyájan, akik az úton jártok, tekintsetek ide, és lássátok: van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam, amelyet nekem okoztak? Mert megszomorított az Úr izzó haragja napján.
Lam 1:13 A magasból tüzet küldött, és csontjaimba bocsátotta. Hálót feszített ki lábam elé, hátravetett engem. Elhagyatottá tett, beteggé egész nap.
Lam 1:14 Felkötözte vétkeim igáját, melyek összefonódnak kezében, és nyakamra települtek; megtántorította erőmet. Azok kezébe adott az Úr, akikkel szemben nem tudok megállni.
Lam 1:15 Elvetette az Úr összes hősömet, akik bennem voltak. Gyűlést hívott egybe ellenem, hogy összetörje ifjaimat. Sajtóban taposta össze az Úr Júda szűz leányát.
Lam 1:16 Ezért sírok én, szemem könnyet hullat, mert távol van tőlem a vigasztaló, aki feléleszthetne engem. Fiaim elpusztultak, mert diadalmaskodott az ellenség."
Lam 1:17 Sion kitárta kezét, nincs, aki megvigasztalja. Odarendelte az Úr Jákob ellen körös-körül ellenségeit. Tisztátalanná lett közöttük Jeruzsálem.
Lam 1:18 "Igazságos az Úr, mert parancsa ellen lázadoztam. Halljátok hát mind, ti népek, és lássátok fájdalmamat! Szűzeim és ifjaim fogságba mentek.
Lam 1:19 Hívtam barátaimat, de ők cserbenhagytak. Papjaim és véneim a városban pusztultak el, amikor élelmet kerestek maguknak, hogy feléledjenek.
Lam 1:20 Lásd, Uram, mekkora a nyomorúságom! Bensőm háborog, vergődik a szívem bennem, mert nagyon lázadoztam. Kívül kard foszt meg gyermekeimtől, belül pedig a halál.
Lam 1:21 Hallották, hogy sóhajtozom, nincs, aki megvigasztaljon. Ellenségeim mind hallották bajomat, örültek, mert te cselekedtél. Hozd el a napot, melyet meghirdettél, hadd legyenek olyanok, mint én!
Lam 1:22 Jusson színed elé minden gonoszságuk, és bánj velük úgy, ahogy velem bántál minden vétkem miatt! Mert sokat sóhajtozom, és a szívem beteg."
Lam 2:1 Milyen sötétbe borította haragjában Sion leányát az Úr! Az égből a földre vetette Izrael ékességét, és nem emlékezett lába zsámolyára haragjának napján.
Lam 2:2 Elpusztította az Úr kíméletlenül Jákob minden lakóhelyét; lerombolta haragjában Júda leányának erődítményeit. Földre sújtotta, beszennyezte a királyságot és fejedelmeit.
Lam 2:3 Letörte izzó haragjában Izrael minden szarvát; visszavonta jobbját az ellenség előtt. Égett Jákobban, mint lángoló tűz, emésztette körös-körül.
Lam 2:4 Megfeszítette íját, mint ellenség, előállt, mint ellenfél, és jobbjával megölt mindent, ami drága a szemnek. Sion leányának a sátrában tűzként öntötte ki haragját.
Lam 2:5 Olyan volt az Úr, mint ellenség, elpusztította Izraelt; elpusztította minden palotáját, tönkretette erődítményeit. Megsokasította Júda leányában a szomorúságot és szomorkodást.
Lam 2:6 Szétrombolta sövényét, mint kertet, tönkretette ünnepi gyülekezőhelyét; elfeledtetett az Úr Sionban ünnepet és szombatot, s elvetett bosszús haragjában királyt és papot.
Lam 2:7 Eltaszította oltárát az Úr, meggyalázta szentélyét; ellenség kezébe adta palotáinak falait, s azok hangoskodtak az Úr házában, mint ünnepnapon.
Lam 2:8 Elhatározta az Úr, hogy elpusztítja Sion leányának várfalát; kifeszítette a mérőzsinórt, nem vonta vissza kezét a pusztítástól. Gyászba borított bástyát és falat, együtt hervadoznak.
Lam 2:9 A földbe süllyedtek kapui, elpusztította és összetörte zárait. Királya és fejedelmei a nemzetek közt vannak, nincs többé törvény, és prófétái sem kapnak látomást az Úrtól.
Lam 2:10 A földön ülnek némán Sion leányának vénei; port hintettek a fejükre, zsákruhába öltöztek. A földig hajtották fejüket Jeruzsálem szűzei.
Lam 2:11 Elgyengültek a könnyektől szemeim, háborog a bensőm; földre omlott a májam népem leányának romlása miatt; mert elalélt gyermek és csecsemő a város terein.
Lam 2:12 Azt mondják anyjuknak: "Hol van gabona és bor?", amikor elalélnak, mint a sebesültek a város terein; amikor kilehelik lelküket anyjuk ölében.
Lam 2:13 Milyen példázatot mondjak rólad? Mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya? Mihez hasonlítsalak, hogy megvigasztaljalak, Sion szűz leánya? Mert nagy a te romlásod, mint a tenger, ki gyógyíthatna meg téged?
Lam 2:14 Amit prófétáid láttak számodra, az hamisság és színlelés; nem tárták fel bűnödet, hogy megfordítsák sorsodat, hanem amiket láttak számodra, hamis és félrevezető kijelentések.
Lam 2:15 Összecsapták kezüket miattad mind, akik az úton jártak, pisszegtek és fejüket csóválták Jeruzsálem leánya miatt: "Ez az a város, amelyről azt mondják: tökéletes szépség, az egész föld öröme?"
Lam 2:16 Kitátotta rád száját minden ellenséged, hörögtek és fogukat csikorgatták; azt mondták: "Elpusztítottuk! Igen, ez az a nap, amelyre vártunk, megértük, megláttuk!"
Lam 2:17 Megtette az Úr, amit eltervezett, beteljesítette szavát, amit elrendelt az ősidő napjai óta: rombolt, és nem kímélt; megörvendeztette fölötted az ellenséget, fölemelte ellenfeleid szarvát.
Lam 2:18 Szívük az Úrhoz kiáltott. Sion leányának várfala, folyjon könnyed, mint a patak, éjjel és nappal! Ne engedj magadnak pihenőt, ne csillapodjék szemed bogara!
Lam 2:19 Kelj föl, kiálts az éjszakában, az éjjeli őrségek kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezedet gyermekeid életéért, akik elaléltak az éhségtől minden utcasarkon!
Lam 2:20 "Lásd, Uram, és tekints arra, akivel így bántál! Hát egyék meg az asszonyok méhük gyümölcsét: a dédelgetett gyermekeket? Hát öljenek meg az Úr szentélyében papot és prófétát?
Lam 2:21 A földön hevernek az utcákon fiatalok és öregek; szűzeim és ifjaim elestek a kard által. Öldököltél haragod napján, mészároltál kíméletlenül.
Lam 2:22 Mint ünnepnapra, úgy hívtad össze mindenfelől azokat, akik rémítgetnek; és nem volt az Úr haragjának napján, aki megmenekült és megmaradt volna. Akiket dédelgettem és fölneveltem, azokkal ellenségem végzett."
Lam 3:1 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott haragjának vesszeje miatt.
Lam 3:2 Engem hajtott és vezetett sötétségbe és nem világosságba.
Lam 3:3 Igen, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.
Lam 3:4 Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
Lam 3:5 Körülbástyázott és bekerített engem méreggel és gyötrelemmel.
Lam 3:6 Sötétségben adott nekem lakást, mint az örök halottaknak.
Lam 3:7 Falat emelt körém, és nem mehetek ki, súlyossá tette bilincsemet.
Lam 3:8 Ha kiáltok és könyörgök is, elnémítja imádságomat.
Lam 3:9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, ösvényeimet görbévé tette.
Lam 3:10 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint oroszlán a rejtekben.
Lam 3:11 Útjaimat eltérítette, és széttépett, elpusztított engem.
Lam 3:12 Megfeszítette íját, és odaállított célpontul a nyílnak.
Lam 3:13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait.
Lam 3:14 Nevetség tárgya lettem egész népemnek, gúnydaluk tárgya egész nap.
Lam 3:15 Jóltartott engem keserűséggel, megittasított ürömmel.
Lam 3:16 Kitörte kaviccsal fogaimat, lenyomott engem a hamuba.
Lam 3:17 Kitaszította a békességből lelkemet, elfelejtettem a jólétet.
Lam 3:18 Azt mondtam: "Elveszett dicsőségem és reménységem az Úrban."
Lam 3:19 Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!
Lam 3:20 Jól emlékszik és elcsügged bennem a lelkem.
Lam 3:21 De azt fontolgatom szívemben, azért reménykedem:
Lam 3:22 az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el, mert nem fogyott el irgalma:
Lam 3:23 megújul minden reggel. Nagy a te hűséged!
Lam 3:24 "Osztályrészem az Úr -- mondja a lelkem --, azért remélek benne."
Lam 3:25 Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak, a lélekhez, amely őt keresi.
Lam 3:26 Jó csendben várni az Úr szabadítására.
Lam 3:27 Jó a férfinak, ha igát hordoz már ifjúkorában.
Lam 3:28 Üljön egymagában, és hallgasson, mert ő tette rá azt!
Lam 3:29 Tegye a porba száját, talán van remény!
Lam 3:30 Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljék el gyalázattal!
Lam 3:31 Mert nem taszít el örökre az Úr.
Lam 3:32 Ha megszomorított is, irgalmaz nagy kegyessége szerint.
Lam 3:33 Mert nem szívéből alázza meg és szomorítja el az emberek fiait.
Lam 3:34 Amikor lábbal tiporják az ország összes foglyát,
Lam 3:35 amikor elferdítik az ember jogát a Fölséges színe előtt,
Lam 3:36 amikor megcsalják az embert perében, az Úr ezt nem látja?
Lam 3:37 Ki az, aki csak szólt, és megtörtént? Nem az Úr parancsolta-e meg?
Lam 3:38 Nem a Fölséges szájából ered-e a rossz és a jó is?
Lam 3:39 Miért panaszkodik az élő ember, a férfi a vétkei miatt?
Lam 3:40 "Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz!
Lam 3:41 Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!
Lam 3:42 Mivel mi vétkeztünk és lázadoztunk, te nem bocsátottál meg.
Lam 3:43 Haragba burkolóztál, és üldöztél minket, öltél, s nem kíméltél.
Lam 3:44 Felhőbe burkolóztál, hogy ne hatoljon át az imádság.
Lam 3:45 Megvetett söpredékké tettél minket a népek között.
Lam 3:46 Kitátotta ránk a száját minden ellenségünk.
Lam 3:47 Rettegés és verem lett a részünk, pusztulás és romlás."
Lam 3:48 Patakzik a könny szememből népem leányának romlása miatt.
Lam 3:49 Szemem könnyezik, és nem nyugszik, mert nincs pihenés,
Lam 3:50 míg le nem tekint, és meg nem látja az Úr az égből.
Lam 3:51 Szemem fájdalmat okozott lelkemnek, látva városom minden leányát.
Lam 3:52 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.
Lam 3:53 A gödörbe taszították életemet, és követ hajigáltak rám.
Lam 3:54 Összecsapott a víz fejem fölött, azt mondtam: "Elvesztem!"
Lam 3:55 Segítségül hívtam nevedet, Uram, a gödör mélyéből.
Lam 3:56 Hangomat hallottad: "Ne fogd be füledet enyhületért való kiáltásom előtt!"
Lam 3:57 Közel jöttél aznap, amikor hívtalak, s azt mondtad: "Ne félj!"
Lam 3:58 Te folytattad, Uram, a pert lelkemért, s megváltottad életemet.
Lam 3:59 Láttad, Uram, sérelmemet, szolgáltass hát igazságot nekem!
Lam 3:60 Láttad összes bosszújukat, minden tervüket ellenem.
Lam 3:61 Hallottad gyalázkodásukat, Uram, minden tervüket ellenem.
Lam 3:62 Támadóim ajka és gondolata ellenem irányul egész nap.
Lam 3:63 Akár leülnek, akár felkelnek, nézd, én vagyok gúnydaluk tárgya.
Lam 3:64 Fizess meg nekik, Uram, kezük műve szerint!
Lam 3:65 Adj nekik megátalkodott szívet, átkod legyen rajtuk!
Lam 3:66 Üldözd haraggal, és pusztítsd el őket eged alól, Uram!
Lam 4:1 Hogy elvesztette fényét az arany, elváltozott a szép színarany! Szétszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon.
Lam 4:2 Sion drága fiait, melyek színarannyal értek fel, miként tekintették cserépkorsónak, fazekas keze művének!
Lam 4:3 Még a sakálok is tartják emlőiket, szoptatják kölykeiket; de népem leánya kegyetlen lett, mint a struccok a sivatagban.
Lam 4:4 A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt a szomjúságtól; a gyermekek kenyeret kértek, de nincs, aki szegne nékik.
Lam 4:5 Akik ínyencségeket ettek, elpusztultak az utcákon; akik bíborban nevelkedtek, átkarolták a szemétdombot.
Lam 4:6 Nagyobb volt népem leányának bűne, mint Szodoma vétke, mely elpusztult egy szempillantás alatt, pedig kéz nem is nyúlt hozzá.
Lam 4:7 Nazírjai ragyogóbbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél; pirosabb volt testük a korallnál, zafír az alakjuk.
Lam 4:8 Sötétebb lett külsejük a koromnál, nem lehet megismerni őket az utcákon; összezsugorodott bőrük a csontjukon, elszáradt, olyan lett, mint a fa.
Lam 4:9 Jobb volt azoknak, akiket kard ölt meg, mint azoknak, akiket éhség öl meg; mert ők elepednek s halálra jutnak a mező terméketlensége miatt.
Lam 4:10 Gyengéd lelkű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, s azok eledelükké lettek népem leányának romlásakor.
Lam 4:11 Kitöltötte bosszúságát az Úr, kiöntötte izzó haragját; tüzet gyújtott Sionban, s az megemésztette alapjait.
Lam 4:12 Nem hitték a föld királyai, s a földkerekség egyetlen lakója sem, hogy bejuthat az ellenfél és ellenség Jeruzsálem kapuin.
Lam 4:13 Prófétáinak vétkei és papjainak bűnei miatt, akik igazak vérét ontották benne.
Lam 4:14 Vakon támolyogtak az utcákon, vérrel beszennyezve, úgyhogy nem lehetett hozzáérni sem ruháikhoz.
Lam 4:15 "Térjetek ki! Tisztátalan!" -- kiáltották nekik. "Térjetek ki, térjetek ki! Ne érintsetek!" Ha el is menekültek és elbujdostak, azt mondták róluk a nemzetek között: "Nem lehetnek itt tovább!"
Lam 4:16 Az Úr arca szórta szét őket, nem tekint többé rájuk. A papokra nem voltak tekintettel, a véneknek sem kegyelmeztek.
Lam 4:17 Még mindig epedve vár a szemünk a segítségre, de hiába! Őrhelyünkről figyeltünk, várva a nemzetre, mely nem szabadít meg.
Lam 4:18 Lesték lépteinket, úgyhogy nem járhattunk tereinken. "Elközelgett a végünk, beteltek napjaink, bizony, eljött a végünk!"
Lam 4:19 Gyorsabbak voltak üldözőink, mint a sasok az égen; a hegyeken űztek minket, a pusztában leselkedtek ránk.
Lam 4:20 Életünk lehelete, az Úr fölkentje foglyul esett vermeikben, akiről azt mondtuk: "Árnyékában élünk majd a nemzetek között."
Lam 4:21 Örülj és vigadj csak, Edom leánya, aki Úz földjén lakol! Hozzád is eljut majd a kehely, megrészegülsz, és levetkőzöl.
Lam 4:22 Véget ért bűnhődésed, Sion leánya, nem visz többé fogságba téged. Meglátogatott bűnödért, Edom leánya, leleplezte vétkeidet.
Lam 5:1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!
Lam 5:2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.
Lam 5:3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.
Lam 5:4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.
Lam 5:5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.
Lam 5:6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Lam 5:7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.
Lam 5:8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
Lam 5:9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.
Lam 5:10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.
Lam 5:11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Lam 5:12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.
Lam 5:13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.
Lam 5:14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.
Lam 5:15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.
Lam 5:16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!
Lam 5:17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;
Lam 5:18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.
Lam 5:19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.
Lam 5:20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?
Lam 5:21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!
Lam 5:22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?
Bar 1:1 Ezek annak a könyvnek az igéi, melyeket Báruk, Néria fia, -- ő Maaszjának volt a fia, ő meg Cidkijának volt a fia, ő meg Haszádjának volt a fia, ő meg Helkijának volt a fia, -- írt Babilóniában,
Bar 1:2 az ötödik esztendőben, a hónap hetedik napján, abban az időben, amikor a káldeaiak elfoglalták Jeruzsálemet és tűzzel felgyújtották.
Bar 1:3 Fel is olvasta Báruk ennek a könyvnek az igéit Joachinnak, Joakim fiának, Júda királyának füle hallatára és az egész népnek füle hallatára, akik eljöttek, hogy meghallgassák e könyvet,
Bar 1:4 valamint a hatalmasoknak, a királyok fiainak füle hallatára, a vének füle hallatára és a népnek, mindazok aprajának-nagyjának füle hallatára, akik Babilóniában a Szódi folyó mellett laktak.
Bar 1:5 Ezek, miután meghallgatták, sírtak, böjtöltek és imádkoztak az Úr színe előtt.
Bar 1:6 Majd kinek-kinek tehetségéhez képest pénzt gyűjtöttek,
Bar 1:7 és elküldték Jeruzsálembe, Joakim paphoz, annak a Helkijának a fiához, aki Sálomnak volt a fia, valamint a papokhoz és az egész néphez, vagyis azokhoz, akik vele voltak Jeruzsálemben.
Bar 1:8 Ekkor ő átvette az Úr templomának edényeit, amelyeket elhurcoltak a templomból, hogy visszavigye őket Júda földjére, Szíván hó tizedik napján, azokat az ezüstedényeket tudniillik, melyeket Cidkija, Jozija fia, Júda királya készíttetett,
Bar 1:9 miután Nebukadnezár, Babilon királya elfogta Joachint, a fejedelmeket, a hatalmasokat mind és a föld népét Jeruzsálemből, és bilincsbe verve elvitte őket Babilonba.
Bar 1:10 Ez volt az üzenetük: "Íme küldtünk nektek pénzt, hogy vegyetek rajta égő áldozatot és tömjént, és készítsetek ételáldozatot, és mutassatok be bűnért való áldozatot az Úr, a mi Istenünk oltárán.
Bar 1:11 És imádkozzatok Nebukadnezárnak, Babilon királyának az életéért, és fiának, Baltazárnak az életéért, hogy napjaik olyanok legyenek mint az ég napjai a föld felett,
Bar 1:12 és hogy adjon az Úr erőt nekünk és világosítsa meg szemünket, hogy élhessünk Nebukadnezárnak, Babilon királyának árnyékában, és fiának, Baltazárnak árnyékában, és számos napon át szolgálhassunk nekik és kegyelmet találjunk színük előtt.
Bar 1:13 Imádkozzatok értünk is az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, és haragja mind a mai napig nem fordult el tőlünk.
Bar 1:14 Olvassátok fel ezt a könyvet, amelyet azért küldünk nektek, hogy kihirdessétek az Úr templomában, ünnepnapon és a megfelelő napokon.
Bar 1:15 Ezt mondjátok: Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a miénk pedig arcunk megszégyenülése, miként azt ez a nap egész Júdán, Jeruzsálem lakóin,
Bar 1:16 királyainkon, főembereinken, papjainkon, prófétáinkon és atyáinkon mutatja.
Bar 1:17 Vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk előtt, nem hittünk neki és nem bíztunk benne;
Bar 1:18 nem engedelmeskedtünk neki, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek arra a szavára, hogy kövessük parancsait, amelyeket nekünk adott.
Bar 1:19 Attól a naptól fogva, amelyen kivezette atyáinkat Egyiptom földjéről, mind a mai napig engedetlenek voltunk az Úr, a mi Istenünk iránt, és eltávoztunk és elfordultunk, hogy ne halljuk szavát.
Bar 1:20 Utol is ért minket az a sok nyomorúság és átok, amelyet az Úr Mózesnek, szolgájának mondott, amikor kivezette atyáinkat Egyiptom földjéről, hogy tejjel-mézzel folyó országot adjon nekünk, -- amint azt a mai nap mutatja.
Bar 1:21 Nem hallgattunk az Úr, a mi Istenünk szavára azoknak a prófétáknak megannyi beszéde ellenére sem, akiket ő hozzánk küldött,
Bar 1:22 hanem elmentünk valamennyien gonosz szívünk indulatát követve más isteneket szolgálni, és azt cselekedtük, ami gonosz az Úr, a mi Istenünk szeme előtt.
Bar 2:1 Ezért az Úr, a mi Istenünk teljesítette szavát, amelyet kimondott ellenünk és bíráink ellen, akik bíráskodtak Izraelen, továbbá királyaink ellen, főembereink ellen és egész Izrael meg Júda ellen,
Bar 2:2 hogy oly nagy csapást hoz ránk az Úr, amilyen még nem volt az ég alatt, -- amilyen Jeruzsálemet érte, úgy amint az meg van írva Mózes törvényében,
Bar 2:3 úgyhogy megeszi az ember a saját fiának húsát és a saját leányának húsát.
Bar 2:4 Kiszolgáltatta őket az összes király hatalmának, akik körülöttünk vannak, hogy gyalázat és borzalom tárgyává legyenek mindazon nép között, amelyek közé az Úr széjjelszórt minket.
Bar 2:5 És alájuk kerültünk, nem pedig föléjük, mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, mivel nem engedelmeskedtünk szavának.
Bar 2:6 Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a miénk pedig és atyáinké arcunk megszégyenülése, amint azt ez a nap mutatja.
Bar 2:7 Bizony, kimondta az Úr ellenünk mindezeket a csapásokat, amelyek ránk jöttek,
Bar 2:8 és mi nem engeszteltük meg az Úrnak, a mi Istenünknek arcát azzal, hogy mindnyájan megtértünk volna igen gonosz útjainkról.
Bar 2:9 Ezért vigyázott az Úr a bajokra és ránk hozta őket, mert igazságos az Úr minden intézkedésében, amelyet nekünk meghagyott,
Bar 2:10 és mi nem hallgattunk szavára, hogy kövessük az Úr parancsolatait, melyeket elénk állított.
Bar 2:11 Nos tehát, Urunk, Izrael Istene, aki kivezetted népedet Egyiptom földjéről erős kézzel, jelekkel és csodákkal, a te nagy hatalmaddal, felemelt karral, és nevet szereztél magadnak, amint azt a mai nap mutatja:
Bar 2:12 vétkeztünk, istentelenül cselekedtünk, gonoszul viselkedtünk, Urunk, Istenünk, minden parancsolatoddal szemben.
Bar 2:13 Forduljon el rólunk haragod, hiszen csak kevesen maradtunk meg a nemzetek között, ahová szétszórtál minket.
Bar 2:14 Hallgasd meg, Urunk, könyörgéseinket és imádságainkat, és szabadíts meg minket önmagadért, és add, hogy kegyelmet találjunk azok színe előtt, akik elhurcoltak minket;
Bar 2:15 hadd tudja meg az egész föld, hogy te, az Úr vagy a mi Istenünk, és a te nevedet viseli Izrael és nemzetsége.
Bar 2:16 Tekints ránk, Urunk, szent hajlékodból, hajtsd hozzánk füledet és hallgass meg minket,
Bar 2:17 nyisd fel szemedet és láss! Hiszen nem az alvilágban lévő halottak, akiknek testéből elvetted a lelket, adnak tiszteletet és igazat az Úrnak,
Bar 2:18 hanem az a lélek, amely bánkódik a nyomorúság súlya alatt, és meggörnyedve és megtörve jár, továbbá a bágyadt szem és az éhező lélek ad tiszteletet és igazat az Úrnak.
Bar 2:19 Nem azért könyörgünk és esedezünk irgalomért színed előtt, Urunk, Istenünk, mert atyáink igazak voltak,
Bar 2:20 hanem mert ránk küldted haragodat és indulatodat, amint szóltál szolgáid, a próféták által, mondván:
Bar 2:21 Ezt mondja az Úr: "Hajtsátok meg vállatokat és nyakatokat, és szolgáljatok Babilon királyának, és akkor megmaradtok abban az országban, amelyet atyáitoknak adtam.
Bar 2:22 Ha azonban nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, hogy Babilon királyának szolgáljatok, kiűzlek titeket Júda városaiból és Jeruzsálemből,
Bar 2:23 és elveszem tőletek a vígság szavát és az öröm szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, és az egész országban nyoma sem lesz a benne lakóknak!" --
Bar 2:24 De ők nem hallgattak szavadra, hogy Babilon királyának szolgáljanak. Ezért beteljesítetted igéidet, amelyeket szolgáid, a próféták által mondtál, hogy elhurcolják majd helyükről királyaink csontjait és atyáink csontjait.
Bar 2:25 És lám, ott hevernek a nap tüzében és az éjszaka hidegében, és sokan meghaltak a legkínosabb fájdalmak között, éhség, kard és száműzetés által.
Bar 2:26 Sőt azt a templomot is, amely a te nevedet viselte, olyanná tetted, amilyennek azt a mai nap mutatja, -- Izrael házának és Júda házának gonoszsága miatt.
Bar 2:27 Velünk azonban, Urunk Istenünk, egész jóságod és egész nagy irgalmasságod szerint cselekedtél,
Bar 2:28 melyről szóltál szolgád, Mózes által azon a napon, amelyen meghagytad neki, hogy írja le Izrael fiai előtt törvényedet.
Bar 2:29 Azt mondtad: "Ha nem hallgattok szavamra, ez a nagy sokaság igen kicsinnyé lesz azok közt a nemzetek közt, amelyek közé majd szétszórom őket,
Bar 2:30 mert tudom, hogy ez a nép nem hallgat majd rám, hiszen kemény nyakú egy nép ez. Fogságának földjén azonban majd megtér szívében,
Bar 2:31 és megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük; én pedig értelmes szívet és figyelmes fület adok majd nekik,
Bar 2:32 és dicsérnek majd engem fogságuk földjén és megemlékeznek nevemről.
Bar 2:33 Megtérnek majd kemény nyakasságukból és gonoszságaikból, mert visszagondolnak atyáik útjára, akik vétkeztek ellenem.
Bar 2:34 Akkor visszahívom őket arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg atyáiknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, és uralkodnak rajta; megsokasítom őket és többé meg nem fogyatkoznak.
Bar 2:35 És egy másik, örök szövetségre lépek velük, hogy én legyek az Istenük és ők legyenek az én népem. Nem űzöm el többé népemet, Izrael fiait, abból az országból, amelyet nekik adtam."
Bar 3:1 Most tehát, mindenható Úr, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád.
Bar 3:2 Hallgass meg, Urunk, és irgalmazz, mert irgalmas Isten vagy. Könyörülj meg rajtunk, mert vétkeztünk ellened.
Bar 3:3 Te ugyanis trónolsz örökké, és mi elvesszünk örökre?
Bar 3:4 Mindenható Úr, Izrael Istene, hallgasd meg most Izrael halottainak és fiaiknak imádságát, akik vétkeztek ellened és nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, s ezért ránk halmozódtak a csapások.
Bar 3:5 Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságairól, hanem emlékezzél meg tulajdon kezedről és nevedről ebben az időben,
Bar 3:6 mert te, az Úr vagy a mi Istenünk, és mi, Urunk, dicsérünk majd téged!
Bar 3:7 Hiszen azért adtad a szívünkbe azt, hogy féljünk téged és segítségül hívjuk nevedet és dicsérjünk téged fogságunkban, mert megtértünk atyáink gonoszságából, akik vétkeztek ellened.
Bar 3:8 Íme, ma abban a fogságunkban vagyunk, amelybe szétszórtál minket: gyalázatra, átokra, a bűn büntetéséül, atyáink minden gonoszságáért, akik eltávoztak tőled, Urunk, Istenünk!"
Bar 3:9 Halld meg, Izrael, az élet parancsait, figyelj, hogy okosságot tanulj!
Bar 3:10 Hogy van az, Izrael, hogy ellenség földjén vagy?
Bar 3:11 Megvénültél az idegen földön, fertőzött vagy, mint a halottak, azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba!
Bar 3:12 Elhagytad a bölcsesség forrását!
Bar 3:13 Ha az Isten útján jártál volna, bizonnyal örökké békében lakhatnál!
Bar 3:14 Tanuld meg, hogy hol az okosság, hol az erő, hol az értelem, -- hogy azt is megtanuld: hol van a hosszú élet és a jólét, hol a ragyogó szem és a béke?
Bar 3:15 Ki találta meg annak helyét, és ki hatolt be kincseibe?
Bar 3:16 Hol vannak a nemzetek fejedelmei, a föld vadállatainak urai,
Bar 3:17 akik az ég madaraival játszanak,
Bar 3:18 akik ezüstöt halmoznak össze meg aranyat, amelyben bíznak az emberek, és amely után vég nélkül törtetnek? Akik ezüstért fáradtak, érte szorgoskodtak, és kiknek cselekedetei érthetetlenek?
Bar 3:19 Eltűntek ők, leszálltak az alvilágba, és mások léptek a helyükbe.
Bar 3:20 Ifjabbak látták meg a napvilágot és laktak a földön, de a fegyelem útját nem ismerték,
Bar 3:21 és nem értették meg ösvényeit; fiaik sem tudták felfogni, távol maradt az tőlük is.
Bar 3:22 Nem hallottak róla Kánaán földjén, Temánban sem látták.
Bar 3:23 Hágár fiai, akik a földi okosságot kutatják, Merra és Temán kereskedői, a mesemondók, akik kutatják az okosságot és az értelmet, szintén nem ismerték fel a bölcsesség útját, és nem gondoltak ösvényeire.
Bar 3:24 Ó Izrael, mily nagy az Isten háza, mily nagy az ő birtokának helye!
Bar 3:25 Nagy és határtalan, fölséges és megmérhetetlen!
Bar 3:26 Ott vannak azok a hírneves óriások, akik az ősidőkben éltek, hatalmas termetűek, hadakozáshoz értők.
Bar 3:27 Nem őket választotta ki az Úr, és nem ők találták meg a tudás útját. Elvesztek,
Bar 3:28 mert nem volt bölcsességük, elvesztek a saját oktalanságuk miatt.
Bar 3:29 Ki ment fel az égbe, hogy birtokba vegye, és ki hozta le a fellegekből?
Bar 3:30 Ki kelt át a tengeren, hogy rátaláljon, és elhozza színaranyért?
Bar 3:31 Nincs senki sem, aki ismerhetné útjait, sem olyan, aki fel tudná kutatni ösvényeit;
Bar 3:32 csak a Mindenható ismeri, és találta meg okosságával: ő, aki örök időre megalapította a földet, és betöltötte barmokkal meg négylábú állatokkal.
Bar 3:33 Aki elküldi a fényt, s az elmegy, és ha hívja, s az remegve engedelmeskedik neki.
Bar 3:34 A csillagok örömmel ragyognak őrhelyükön,
Bar 3:35 ha hívja őket, azt mondják: "Itt vagyunk!" -- és készséggel ragyognak alkotójuknak.
Bar 3:36 Ő a mi Istenünk, hozzá senki sem hasonlítható.
Bar 3:37 Ő ismeri a bölcsességnek minden útját, s azt szolgájának, Jákobnak adta át, Izraelnek, az ő kedveltjének.
Bar 3:38 Ezután megjelent a földön, s az emberekkel társalgott.
Bar 4:1 Ez az Isten parancsainak könyve, az örök érvényű törvény; mindazok, akik megtartják, eljutnak az életre, akik pedig elhagyják, meghalnak.
Bar 4:2 Térj meg, Jákob, és ragadd meg azt, haladj az úton annak fényessége felé, az ő világossága felé.
Bar 4:3 Ne add másnak dicsőségedet, se méltóságodat más nemzetnek!
Bar 4:4 Boldogok vagyunk, Izrael, mert ami Istennek tetszik, ismeretes előttünk.
Bar 4:5 Légy bizalommal, Isten népe, emlékezzél meg, Izrael!
Bar 4:6 El vagytok adva a nemzeteknek, de nem végromlásra, hanem mert szörnyű haragra lobbantottátok Istent, azért adott át titeket az ellenségnek.
Bar 4:7 Mert felingereltétek alkotótokat, az örök Istent, azzal, hogy szellemeknek áldoztatok, és nem Istennek.
Bar 4:8 Mert elfelejtettétek az Istent, aki táplált titeket, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet.
Bar 4:9 Ő látta Istennek rátok törő haragját, és így szólt: "Halljátok ti, Sion szomszédai: Nagy gyászt hozott rám Isten!
Bar 4:10 Mert láttam népem számkivetését, fiaimét és leányaimét, melyet rájuk hozott az Örökkévaló.
Bar 4:11 Mert felneveltem őket boldogan, de sírva és gyász közepette váltam meg tőlük.
Bar 4:12 Senki se örvendjen rajtam, ki özvegységre jutottam és egyedül állok. Sokan elhagytak engem fiaim bűnei miatt, mert ők eltávoztak az Isten törvényétől;
Bar 4:13 nem törődtek rendeleteivel, nem haladtak az Isten parancsainak útjain, és nem jártak igazsága szerint a fegyelem ösvényein.
Bar 4:14 Jöjjenek Sion szomszédai, és gondoljanak fiaim és leányaim számkivetésére, melyet rájuk hozott az Örökkévaló.
Bar 4:15 Mert rájuk hozott egy népet a távolból, egy arcátlan és másnyelvű népet,
Bar 4:16 mely nem tisztelte az aggastyánt, nem irgalmazott a gyermekeknek, elhurcolta az özvegy szeretteit, s a magános nőt megfosztotta leányaitól."
Bar 4:17 Ám én mit segíthetnék rajtatok?
Bar 4:18 Aki rátok hozta a bajokat, ő ragad majd ki titeket ellenségeitek kezéből!
Bar 4:19 Menjetek csak, fiaim, menjetek, mert én elhagyatottan magamra maradtam!
Bar 4:20 Levetettem a jólét öltözetét, a könyörgés szőrruháját öltöttem magamra, s a Magasságbelihez kiáltok napjaimban.
Bar 4:21 Legyetek bizalommal, fiaim, kiáltsatok az Úrhoz, és ő kiragad majd titeket az ellenséges fejedelmek kezéből!
Bar 4:22 Mert én az Örökkévalótól remélem szabadulástokat, és megörvendeztet engem a Szent azzal az irgalommal, melyet örök Szabadítónk gyakorol veletek.
Bar 4:23 Gyász és sírás közepette váltam meg tőletek, de örömben és vigasságban hoz majd vissza titeket hozzám mindörökre az Úr.
Bar 4:24 Mert amint Sion szomszédai látták elhurcoltatástokat, melyet rátok hozott Isten, úgy fogják nemsokára látni szabadulástokat is, melyet rátok hoz Isten nagy dicsőséggel és az Örökkévaló fényességével.
Bar 4:25 Fiaim, viseljétek türelemmel az Isten haragját, mely rátok zúdult; mert ellenséged üldöz ugyan téged, de nemsokára látod majd romlását és a nyakára hágsz.
Bar 4:26 Dédelgetett gyermekeim rögös utakon jártak, mert úgy hurcolták el őket, mint nyájat, melyet elrabolt az ellenség.
Bar 4:27 Legyetek bizalommal, fiaim, és kiáltsatok az Úrhoz, mert megemlékezik rólatok, ki elvitt titeket.
Bar 4:28 Bizony, miként arra irányult figyelmetek, hogy eltévelyedjetek Istentől, éppúgy térjetek meg és tízszer jobban keressétek őt újra.
Bar 4:29 Mert aki rátok hozta a bajokat, örök vidámságot is ad majd újra nektek, azzal, hogy megszabadít titeket.
Bar 4:30 Légy bizalommal, Jeruzsálem, mert megvigasztal majd téged, aki neveden szólít!
Bar 4:31 Elvesznek majd, akik ártalmadra voltak és gyötörtek téged, megbűnhődnek, akik örültek veszteden.
Bar 4:32 Megbűnhődnek majd azok a városok, melyeknek rabszolgái lettek fiaid; az is, amely átvette fiaidat!
Bar 4:33 Mert amint örvendett romlásodnak és ujjongott bukásodon, éppúgy szomorkodik majd a saját pusztulásán!
Bar 4:34 Véget ér sokasága fölött érzett öröme, és gyászra fordul vidámsága;
Bar 4:35 Mert tüzet bocsát rá az Örökkévaló hosszú időre, és ártó szellemek fognak benne lakni igen sokáig.
Bar 4:36 Tekints, Jeruzsálem, kelet felé, és lásd azt az örömöt, melyet Isten áraszt rád.
Bar 4:37 Mert íme, megjönnek fiaid, kiket elbocsátottál, a széjjelszórtak; megjönnek, mert összegyűjti őket napkelettől napnyugtáig a Szentnek szava, és örvendeznek az Isten dicsőségén.
Bar 5:1 Vesd le, Jeruzsálem, gyászod és nyomorúságod ruháját, és öltözzél annak a dicsőségnek díszébe és pompájába, melyet megad neked Isten örökre.
Bar 5:2 Vedd körül magadat az Isten igazságának palástjával, és tedd fejedre az Örökkévaló dicsőségének koronáját.
Bar 5:3 Mert Isten megmutatja rajtad fényességét mindenkinek, aki az ég alatt van.
Bar 5:4 Mert Isten ezt a nevet adja neked mindörökre: "Igazság békéje" és "Jámborság dicsősége".
Bar 5:5 Kelj fel, Jeruzsálem, állj a magaslatra, tekints kelet felé, és nézd, mint gyűlnek egybe fiaid napkelettől napnyugatig a Szentnek szavára, és örvendeznek azon, hogy megemlékezett róluk Isten!
Bar 5:6 Mert gyalog mentek el tőled, elhajtotta őket az ellenség, de az Úr visszahozza őket hozzád; olyan pompával hozzák majd őket, mint a királyi trónt.
Bar 5:7 Mert elhatározta Isten, hogy alacsonnyá teszi a magas hegyeket mind, és az örök bérceket, és betölti a föld színéig a völgyeket, hogy bizton haladhasson Izrael az Isten dicsőségére.
Bar 5:8 És árnyékot nyújtanak majd az erdők és az illatos fák mind Izraelnek az Isten parancsára.
Bar 5:9 Mert visszahozza Isten Izraelt vidámságban, dicsőségének fényében, irgalmában és igazságosságában. Ez annak a levélnek a másolata, amelyet Jeremiás azoknak küldött, akiket a babiloniak királya fogságba akart hurcolni Babilóniába, -- hogy közölje velük azt, amit Isten neki parancsolt.
Epj 1:1 Vétkeitek miatt, amelyekkel vétkeztetek Isten ellen, Nebukadnezár, a babiloniak királya fogságba hurcol majd titeket Babilóniába.
Epj 1:2 Elmentek tehát Babilonba, és ott maradtok számos évig és hosszú ideig, hét nemzedéken át; azután azonban kihozlak titeket onnan békességben.
Epj 1:3 Nos, ti Babilóniában aranyból, ezüstből, kőből és fából való isteneket fogtok látni, amelyeket vállon hordoznak, és amelyek félelmet keltenek a pogányokban.
Epj 1:4 Vigyázzatok tehát, hogy ti is úgy ne tegyetek, mint az idegenek, ne féljetek és meg ne rettenjetek tőlük,
Epj 1:5 amikor azt látjátok, hogy a tömeg elöl-hátul imádja őket, hanem mondjátok szívetekben: "Urunk, téged illet az imádás!"
Epj 1:6 Az én angyalom ugyanis veletek lesz, én pedig számon kérem lelketeket.
Epj 1:7 Hiszen azoknak a nyelvét az ács gyalulta simára, ők maguk pedig arannyal-ezüsttel bevont csalárdságok és beszélni sem tudnak.
Epj 1:8 Mint valami ékességet kedvelő leány számára aranyat vesznek elő
Epj 1:9 és koronát készítenek isteneik fejére. Megesik aztán, hogy papjaik leveszik róluk az aranyat és az ezüstöt, és a saját hasznukra fordítják,
Epj 1:10 sőt a parázna személyeknek is adnak belőle, és szemérmetlen nőket ékesítenek vele, és amikor visszakapják a parázna nőktől, megint ékesítik vele isteneiket.
Epj 1:11 Ezek a rozsdától és a féregtől mentesek nem maradnak,
Epj 1:12 mert bíborruha borítja őket, és arcukról le kell törölni a ház porát, amely bőségben van rajtuk.
Epj 1:13 Jogara van, mint az ország emberi bírájának, de az ellene vétőt nem öli meg.
Epj 1:14 Kard is van kezében meg csatabárd, de nem szabadíthatja meg magát sem a háborútól, sem a rablóktól. Tudjátok meg ebből, hogy nem istenek ők,
Epj 1:15 ne féljétek tehát őket! Mert amint az ember edénye, ha összetörik, hasznavehetetlen, olyanok az ő isteneik is.
Epj 1:16 Ha felállítják őket a házban, szemük megtelik a belépők lábának porával.
Epj 1:17 És amint akörül, aki a királyt megsértette, vagy amint a halálra ítélt körül, körben elreteszelik az ajtókat, éppúgy őrzik a papok az ajtókat zárakkal és reteszekkel, hogy ki ne fosszák őket a rablók.
Epj 1:18 Lámpákat gyújtanak nekik, még pedig sokat, pedig egyet sem láthatnak közülük, mert olyanok, mint a gerendák a házban.
Epj 1:19 Mondják, hogy bensejüket kieszik a föld csúszó-mászói, de amikor azok megeszik őket és ruházatukat, ők meg sem érzik.
Epj 1:20 Arcuk kormossá lesz a ház füstjétől.
Epj 1:21 Testükre és fejükre baglyok, fecskék és más madarak röpködnek és macskák ugrálnak.
Epj 1:22 Tudjátok meg ebből, hogy nem istenek; ne féljétek tehát őket!
Epj 1:23 Ha valaki le nem törli a rozsdát az aranyról, amely ékességül rajtuk van, nem ragyognak; hiszen azt sem érezték, amikor öntötték őket.
Epj 1:24 Minden árat megadtak értük, bár lélek nincsen bennük.
Epj 1:25 Mivel nincsen lábuk, vállon viszik őket, így megmutatják alávalóságukat az emberek előtt. Szégyenüljenek meg azok is, akik tisztelik őket!
Epj 1:26 Ugyanígy ha földre esnek, maguktól fel nem kelnek, és ha valaki egyenesen fel nem állítja, magától fel nem áll. Mint a halottak elé, úgy teszik eléjük is a nekik szánt ajándékokat.
Epj 1:27 Áldozataikat papjaik eladják és felhasználják, mint ahogy asszonyaik is vesznek belőlük, de sem betegnek, sem szegénynek nem adnak belőlük.
Epj 1:28 Gyermekágyas és havibajos nők is érintik áldozataikat. Tudjátok meg tehát ebből, hogy nem istenek ők, és ne féljétek őket.
Epj 1:29 De miért is hívják őket isteneknek? Azért, mert az asszonyok odarakják ajándékaikat az ezüstből, aranyból és fából való istenek elé,
Epj 1:30 házaikban pedig papok ülnek tépett ruhában, borotvált fejjel és szakállal, födetlen fővel.
Epj 1:31 Közben oly hangosan ordítanak isteneik előtt, akárcsak a halotti toron.
Epj 1:32 Ruháikat elviszik a papok, és ráadják feleségeikre és fiaikra.
Epj 1:33 Akár rosszat, akár jót tesznek velük, nem viszonozhatják; királyt nem állíthatnak, sem le nem tehetnek.
Epj 1:34 Nem adhatnak gazdagságot sem, és a rosszat sem viszonozhatják. Azt sem kérik számon, ha valaki fogadalmat tesz nekik és nem teljesíti.
Epj 1:35 Az embert a haláltól meg nem szabadíthatják, sem a gyengét a hatalmasabbnak kezéből ki nem ragadhatják.
Epj 1:36 A vaknak nem adják vissza a látást, az embert a nyomorúságtól meg nem szabadítják.
Epj 1:37 Nem könyörülnek az özvegyen, és az árvákkal jót nem tesznek.
Epj 1:38 Isteneik olyanok, mint a hegy kövei: fából, kőből, aranyból és ezüstből vannak, és akik tisztelik őket, megszégyenülnek.
Epj 1:39 Hogyan lehetne tehát őket isteneknek gondolni vagy mondani?
Epj 1:40 Hiszen még maguk a káldeaiak is tiszteletlenül bánnak velük! Ha meghallják ugyanis, hogy valaki néma és beszélni nem tud, elviszik Bélhez, és azt kívánják tőle, hogy az beszélni tudjon!
Epj 1:41 Mintha érteni tudnának azok, akik mozogni nem tudnak! Ők maguk is, ha ezt belátják, otthagyják őket, mert isteneiknek maguknak sincs értelmük.
Epj 1:42 Az asszonyok szalaggal körülövezve ülnek az utak mentén és korpát égetnek.
Epj 1:43 Ha aztán valamelyik járókelő magával viszi egyiküket és vele alszik, az a társnője szemére veti, hogy a másikat nem tartották erre méltónak úgy, mint őt, és nem tépték le a szalagját.
Epj 1:44 Csalárdság mindaz, ami náluk történik. Hogyan lehetne hát őket isteneknek gondolni vagy mondani?
Epj 1:45 Ácsok és aranyművesek készítették őket. Semmi mássá sem lesznek, mint azzá, aminek a mesteremberek akarják.
Epj 1:46 Maguk a művészek, akik őket készítik, nem hosszú életűek; lehetnek-e hát istenek azok, amiket ők készítettek?
Epj 1:47 Csalárdságot és gyalázatot hagynak hátra utódaiknak.
Epj 1:48 Mikor ugyanis háború és veszedelem jön rájuk, a papok azon tanakodnak egymás közt, hogy hová rejtőzzenek el velük.
Epj 1:49 Hogyan lehetne tehát isteneknek tartani azokat, akik sem a háborútól nem tudják megszabadítani magukat, sem a veszedelmekből meg nem szabadulnak?
Epj 1:50 Mivel arannyal és ezüsttel bevont fából vannak, később megtudja valamennyi nemzet és király, hogy csalárdságok. Nyilvánvalóvá lesz, hogy nem istenek, hanem emberek kezének művei, és semmiféle isteni cselekvés sincs bennük.
Epj 1:51 Ki ne tudná hát, hogy nem istenek?
Epj 1:52 Királyt nem támasztanak az országnak és esőt sem adnak az embereknek.
Epj 1:53 Sem igazságot nem szolgáltatnak, sem az országokat meg nem mentik az igazságtalanságtól, mert tehetetlenek, mint a varjak az ég és a föld között.
Epj 1:54 Ha pedig tűzvész üt ki a fából, ezüstből és aranyból való istenek házában, papjaik ugyan elfutnak és megmenekülnek, ők azonban, mint a gerendák, bennégnek.
Epj 1:55 Sem a király, sem a harcosok előtt helyt nem állnak: hogyan lehetne tehát azt gondolni vagy elfogadni, hogy istenek?
Epj 1:56 Sem tolvajoktól, sem rablóktól nem védik meg magukat a fából és kőből készített és arannyal meg ezüsttel bevont istenek. Akik erősebbek náluk,
Epj 1:57 azok elveszik tőlük az aranyat, az ezüstöt és a ruhát, amely betakarja őket, és elmennek, ők pedig nem tudnak segíteni magukon.
Epj 1:58 Jobb dolog tehát királynak lenni, mert az megmutathatja erejét, vagy hasznos szerszámnak a házban, mert azzal birtokosa dicsekszik, vagy ajtónak a házban, mert az megvédi mindazt, ami benne van, -- mint hamis isteneknek.
Epj 1:59 A nap, a hold és a csillagok, amelyek ragyogva világítanak, és arra vannak rendelve, hogy hasznosak legyenek, engedelmeskednek;
Epj 1:60 ugyancsak gyönyörűség nézni a villámot is, ha feltűnik, éppúgy a szél is az egész földön fúj.
Epj 1:61 Teljesítik a parancsot a felhők is, ha Isten azt parancsolja nekik, hogy járják be az egész földkerekséget.
Epj 1:62 Teljesíti a parancsot a felülről küldött tűz is: megemészti a hegyeket és az erdőket. Ők azonban sem szépség, sem erő tekintetében nem hasonlók ezek egyikéhez sem.
Epj 1:63 Ezért nem szabad azt gondolni, sem azt mondani, hogy istenek, hiszen nem tudnak sem igazságot szolgáltatni, sem más hasonlót cselekedni az embereknek.
Epj 1:64 Mivel tehát tudjátok, hogy nem istenek, ne féljétek őket!
Epj 1:65 Mert sem átkot, sem áldást nem mondanak a királyokra.
Epj 1:66 Jeleket sem mutatnak az égen a nemzeteknek; sem nem fénylenek, mint a nap, sem nem világítanak, mint a hold.
Epj 1:67 Az állatoknak, amelyek födél alá futhatnak és segíthetnek magukon, jobb sorsuk van, mint nekik.
Epj 1:68 Tehát mindenképpen nyilvánvaló előttünk, hogy nem istenek; ezért ne féljétek őket!
Epj 1:69 Mert mint az uborkaföldön a madárijesztő, amely semmit sem őriz meg, olyanok az ő fából készített, ezüsttel és arannyal bevont isteneik.
Epj 1:70 Olyanok azok, mint a kertben a fehér tövis, amelyre minden madár rászáll. Hasonlóképpen olyanok az ő fából való, arannyal és ezüsttel bevont isteneik, mint a sötét helyre kivetett holttest.
Epj 1:71 S a bíborról és a bársonyról is, amelyeket a moly megrág rajtuk, tudjátok, hogy nem istenek. Végül ők maguk is felemésztődnek, és gyalázattá lesznek a földön.
Epj 1:72 Jobb tehát az igaz embernek, akinek bálványai nincsenek, mert nem lesz része a gyalázatban.
Eze 1:1 Ez történt a harmincadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján: Miközben a foglyok között voltam a Kobár folyó mellett, megnyíltak az egek, és isteni látomásokat láttam.
Eze 1:2 A hónap ötödik napján, Joachin király száműzetésének ötödik esztendejében
Eze 1:3 ezt a szózatot intézte az Úr Ezekiel paphoz, Búzi fiához, a káldeaiak földjén, a Kebár folyó mellett, mert ott terjesztette fölé az Úr a kezét.
Eze 1:4 Ez volt a látomásom: Íme, forgószél jött észak felől és nagy felhő, lobogó tűz és körülötte fényesség, és belőle, tudniillik a tűz belsejéből, olyasvalami tűnt elő, mint a fénylő érc.
Eze 1:5 Abban pedig olyasmi volt, mint négy élőlény. Alakjuk ilyen volt: emberhez hasonlítottak;
Eze 1:6 négy arca volt mindegyiknek és négy szárnya mindegyiknek.
Eze 1:7 Lábuk egyenes láb volt; lábuk talpa olyan volt, mint a borjú lábának a talpa, és szikráztak, mint a ragyogó érc színe.
Eze 1:8 Szárnyuk alatt négy oldalt emberi kéz volt; arcuk is, szárnyuk is négyoldalt volt,
Eze 1:9 és az egyiknek a szárnya összeért a másikéval. Nem fordultak meg, amikor jártak, hanem mindegyik a saját arca irányában haladt.
Eze 1:10 Arcuk emberi archoz hasonlított, jobbfelől pedig mind a négyüknek oroszlánarca volt, balfelől mind a négyüknek bikaarca volt, és ezenkívül mind a négyüknek sasarca volt.
Eze 1:11 Ilyen volt az arcuk. Szárnyuk felül ki volt terjesztve, két szárnya mindegyiküknek összeért, kettő pedig befödte a testüket.
Eze 1:12 Mindegyikük a saját arca irányában haladt; amerre a lélek törekedett, arrafelé mentek, és nem kellett megfordulniuk, amikor mentek.
Eze 1:13 Az élőlények között olyasvalami látszott, mintha tűzben szén izzott volna, és mintha fáklya imbolygott volna az élőlények között: a tűz ragyogott, és a tűzből villámok cikáztak.
Eze 1:14 S az élőlények ide-oda mozogtak, mint a cikázó villám.
Eze 1:15 Amikor pedig az élőlényeket szemléltem, a földön az élőlények mellett négy oldalt egy-egy kerék látszott.
Eze 1:16 A kerekek és a szerkezetük olyannak látszott, mint a tarziskő ragyogása; mind a négynek hasonló alakja volt; olyannak látszottak és a formájuk olyan volt, mintha kerék volna a kerék belsejében.
Eze 1:17 Mind a négy oldaluk irányában mehettek, amikor mentek, így nem kellett megfordulniuk, amikor jártak.
Eze 1:18 A kerekek talpát és magasságát rettenetes volt nézni. Mind a négynek egész felülete köröskörül telve volt szemekkel.
Eze 1:19 Miközben pedig az élőlények jártak, forogtak mellettük a kerekek is; és amikor az élőlények felemelkedtek a földről, felemelkedtek egyszersmind a kerekek is.
Eze 1:20 Akármerre akart is lélek járni, amikor a lélek elindult, felemelkedtek egyúttal a kerekek is és követték őt ugyanoda, mert az élet lelke volt a kerekekben.
Eze 1:21 Ha azok mentek, ezek is mentek; ha azok álltak, ezek is álltak; és ha azok felemelkedtek a földről, egyúttal felemelkedtek a kerekek is és követték őket, mert az élet lelke volt a kerekekben.
Eze 1:22 És az élőlények feje fölött az égboltozathoz hasonló valami volt; olyannak látszott, mint a kristály, félelmetes volt, és kiterjeszkedett fenn a fejük fölött.
Eze 1:23 Az égboltozat alatt pedig szárnyaik egyenesen álltak, egyiké a másik felé; mindegyikük két szárnnyal befödte testét, s a másik is hasonlóan befödte magát.
Eze 1:24 A szárnyuk suhogását olyannak hallottam, mint a nagy vizek zúgását, mint a fölséges Isten szózatát; amikor jártak, hangjuk olyan volt, mint a sokaságé, mint a tábor zaja; amikor pedig álltak, leeresztették a szárnyukat.
Eze 1:25 Mert valahányszor szózat hangzott az égboltozat fölött, amely fejük felett volt, megálltak, és lebocsátották szárnyukat.
Eze 1:26 Az égboltozat fölött pedig, amely fejük felett volt, olyasmi látszott, mint a zafírkő, királyi székhez hasonló; s a királyi székhez hasonló dolog fölött fenn emberi alakhoz hasonló valami látszott.
Eze 1:27 Ebben köröskörül olyasvalamit láttam, mint a fénylő érc, olyasmit, mint a tűz; derekától felfelé pedig és derekától lefelé köröskörül olyan valamit láttam, mint a fénylő tűz,
Eze 1:28 olyasmit, mint a szivárvány, amikor esős napon a felhőben feltűnik. Ilyennek látszott a fényesség köröskörül. Így láttam az Úr dicsőségének jelenését. Én, amikor ezt láttam, arcra borultam. Ekkor egy beszélőnek szavát hallottam.
Eze 2:1 Így szólt hozzám: "Emberfia, állj lábadra, hadd beszéljek veled."
Eze 2:2 És miután hozzám szólt, lélek jött belém és lábra állított; és hallottam, amint hozzám beszélt
Eze 2:3 és mondta: "Emberfia, elküldelek téged Izrael fiaihoz, a pártütő nemzethez, amely eltávozott tőlem; ők és atyáik mind a mai napig megszegték szövetségemet.
Eze 2:4 Kemény arcúak és megátalkodott szívűek fiaik is, akikhez küldelek; mondjad tehát nekik: Így szól az Úr Isten!
Eze 2:5 Hátha még ők is meghallják, és elhagyják bűneiket! Mert ellenszegülő ház ez, de tudják meg, hogy próféta van közöttük!
Eze 2:6 Tehát te, emberfia, ne félj tőlük és ne ijedj meg beszédeiktől se, ha hitetlenek és lázongók is veled szemben, és ha skorpiókkal kell is együtt laknod. Szavaiktól ne félj, és arcuktól ne remegj, mert ellenszegülő ház ez.
Eze 2:7 Mondd tehát nekik igéimet; hátha meghallják és elhagyják bűneiket, mert haragra ingerelnek engem!
Eze 2:8 Te pedig, emberfia, hallgass mindarra, amit én majd neked mondok, és ne légy ellenszegülő, mint az az ellenszegülő ház; nyisd fel szádat és edd meg azt, amit én neked adok."
Eze 2:9 Erre azt láttam, hogy íme, egy kéz nyúlt felém: benne könyvtekercs volt. Kiterítette előttem, és az kívül is, belül is tele volt írva, s ami bele volt írva, az siralom, gyászének és jajszó volt.
Eze 3:1 Ekkor azt mondta nekem: "Emberfia, ami előtted van, edd meg; edd meg ezt a tekercset és menj, beszélj Izrael fiaihoz."
Eze 3:2 Erre felnyitottam számat, s ő megetette velem azt a tekercset
Eze 3:3 és így szólt hozzám: "Emberfia, a gyomrod vegye be, és belső részeid teljenek meg ezzel a tekerccsel, amelyet én neked adok." Erre megettem azt, és olyan édes lett a számban, mint a méz."
Eze 3:4 Azt mondta nekem: "Emberfia, menj Izrael házához és intézd hozzájuk az én igéimet.
Eze 3:5 Mert nem érthetetlen beszédű és ismeretlen nyelvű néphez szól a te küldetésed, hanem Izrael házához,
Eze 3:6 és nem számos, érthetetlen beszédű és ismeretlen nyelvű néphez, amelyeknek nyelvét nem tudod megérteni; -- ha azokhoz küldenélek, ők hallgatnának rád! --
Eze 3:7 Izrael háza azonban nem akar rád hallgatni, mert nem akar rám hallgatni; Izrael egész házának ugyanis kemény a homloka és megátalkodott a szíve.
Eze 3:8 Íme, arcodat keményebbé teszem az ő arcuknál, és homlokodat keményebbé az ő homlokuknál.
Eze 3:9 Gyémánthoz és kovához teszem hasonlóvá arcodat; ne félj tőlük és ne ijedj meg arcuktól, mert ellenszegülő ház ez!"
Eze 3:10 Azt mondta nekem: "Emberfia! Minden beszédemet, amelyet hozzád intézek, fogadd szívedbe és hallgasd meg füleddel;
Eze 3:11 aztán menj a száműzöttekhez, néped fiaihoz, szólj hozzájuk és mondjad nekik: Így szól az Úr Isten! Hátha meghallgatják és elhagyják bűneiket!"
Eze 3:12 Erre a lélek elragadott engem, és magam mögött nagy földindulás robaját hallottam, amint Isten dicsősége felemelkedett a helyéről,
Eze 3:13 és az élőlények egymást verdeső szárnyainak csattogását, az élőlényeket kísérő kerekek robogását, meg a nagy földindulás robaját.
Eze 3:14 Engem is felemelt a lélek és elragadott. Ekkor elmentem keserűséggel lelkem felindulásában, de az Úr keze velem volt és megerősített engem.
Eze 3:15 Erre elmentem a száműzöttekhez Tel-Abíbba, azokhoz, akik a Kebár folyó mellett laktak; aztán leültem oda, ahol ők ültek, és hét napig maradtam ott és szomorkodtam közöttük.
Eze 3:16 Amikor pedig elmúlt a hét nap, az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 3:17 "Emberfia, őrállóul rendeltelek Izrael házához; ha hallod a szót az én számból, hirdesd azt nekik az én nevemben.
Eze 3:18 Ha azt mondom a gonosznak: "Halállal halsz meg!" -- és te nem hirdeted neki, és nem beszélsz, hogy megtérjen gonosz útjáról és éljen, maga a gonosz a saját gonoszsága miatt hal ugyan meg, de a vérét a te kezeden keresem.
Eze 3:19 Ha azonban hirdeted a gonosznak, de ő nem tér meg gonoszságából és gonosz útjáról, ő maga ugyan meghal istentelensége miatt, te azonban megmentetted lelkedet.
Eze 3:20 De ha az igaz is eltér igazságosságától és istentelenséget cselekszik, akkor akadályt rakok elé és ő meghal; azért, mivel te nem figyelmeztetted őt, meghal bűne miatt, és nem lesz emlékezete igazságosságának, amelyet cselekedett, vérét azonban a te kezeden keresem.
Eze 3:21 Ha azonban te figyelmeztetted az igazat, hogy ne vétkezzék az igaz, és ő nem vétkezik, valóban élni fog, mert figyelmeztetted őt, s így megmentetted lelkedet."
Eze 3:22 Akkor rajtam volt az Úr keze, és azt mondta nekem: "Kelj fel, menj ki a mezőre, hogy ott beszéljek veled."
Eze 3:23 Felkeltem, kimentem a mezőre, és íme, ott állt az Úr dicsősége, mint az a dicsőség, amelyet a Kebár folyó mellett láttam; és arcra borultam.
Eze 3:24 Erre belém jött a lélek és lábra állított; beszélt nekem és így szólt hozzám: "Menj be és zárkózz be házad belsejébe.
Eze 3:25 Rád pedig, emberfia, íme, bilincseket raknak, megkötöznek velük, és nem mégy ki közülük.
Eze 3:26 A nyelvedet szájpadlásodhoz tapasztom; néma leszel, s nem leszel olyan, mint a korholó férfi, mert ellenszegülő ház ez!
Eze 3:27 Amikor pedig szólok neked, megnyitom szádat, és te ezt mondod nekik: Így szól az Úr Isten: Aki hallja, hallja meg, és aki elhagyja, hagyja el bűnét, mert ellenszegülő ház ez!"
Eze 4:1 "Te pedig, emberfia, végy magadnak egy téglát, tedd magad elé, és rajzold rá Jeruzsálem városát;
Eze 4:2 rendezz ellene megszállást, építs sáncokat, emelj töltést, verj ellene tábort és helyezz el köröskörül faltörő kosokat.
Eze 4:3 Aztán fogj egy vasserpenyőt és tedd vasfalként magad és a város közé; nézz arra merev tekintettel, legyen az megszállás alatt és vedd körül. Jel ez Izrael háza számára!
Eze 4:4 Aztán feküdj a baloldaladra, és helyezd rá Izrael házának gonoszságait, a napok száma szerint, amelyeken át rajta fekszel; és vedd magadra gonoszságaikat.
Eze 4:5 Én pedig rád teszem gonoszságuk éveit a napok száma szerint, háromszázkilencven napot, hogy Izrael házának gonoszságát hordozd.
Eze 4:6 S miután betöltötted ezeket, feküdj a jobb oldaladra, és vedd magadra Júda házának gonoszságát negyven napon át; egy napot egy esztendő helyett, egy napot, mondom, egy esztendő helyett teszek rád.
Eze 4:7 Te pedig fordítsd tekintetedet Jeruzsálem megszállására, és kinyújtott karral prófétálj ellene.
Eze 4:8 Íme, én megkötözlek téged, hogy meg ne fordulhass egyik oldaladról a másik oldalra, míg be nem töltöd ostromod napjait.
Eze 4:9 Egyúttal végy magadnak gabonát és árpát, babot és lencsét, kölest és tönkölyt; tedd ezeket egy edénybe és készíts magadnak kenyereket ama napok száma szerint, amelyeken oldaladon fogsz feküdni; háromszázkilencven napig edd azt.
Eze 4:10 Ételed pedig, amellyel majd táplálkozol, húsz sékel súlyú legyen naponként; ezt edd időről-időre.
Eze 4:11 Vizet mérték szerint igyál, egy hín hatodrészét; ezt idd időről-időre.
Eze 4:12 Hamuban sült árpakenyér gyanánt edd azt; és fedd be szemük láttára széklettel, amely embertől való."
Eze 4:13 Akkor így szólt az Úr: "Így fogják enni Izrael fiai az ő tisztátalan kenyerüket a nemzetek között, amelyek közé kivetem őket!"
Eze 4:14 Erre én így szóltam: "Jaj, Uram, Istenem! Íme, még nem voltam tisztátalan; hullát és amit vadállat szaggatott szét, nem ettem ifjúkorom óta mindeddig, és semmiféle tisztátalan húst sem vettem még a számba!"
Eze 4:15 Erre Ő azt mondta nekem: "Íme, megengedem, hogy ökörtrágyán készítsd el kenyeredet emberi széklet helyett."
Eze 4:16 Majd azt mondta nekem: "Emberfia, íme, összetöröm a kenyér botját Jeruzsálemben; súly szerint és rettegve eszik majd a kenyeret, és mérték szerint és szorongva isszák majd a vizet,
Eze 4:17 úgyhogy ha majd elfogy a kenyér és a víz, mindenki felebarátjára roskad, -- és elsorvadnak gonoszságaik miatt.
Eze 5:1 Te pedig, emberfia, fogj egy éles kardot, használd, mint borbély-beretvát, és húzd végig fejeden és szakálladon; aztán fogj egy mérleget, és oszd el a hajat.
Eze 5:2 Egy harmadrészt égess el tűzben a város közepén, miután az ostrom napjai beteltek; egy harmadrészt végy és hányj kardélre a város körül; egy másik harmadrészt pedig szórj a szélbe, én pedig kardot rántok utánuk.
Eze 5:3 Egy keveset pedig végy el belőle és kösd a palástod szegélyébe.
Eze 5:4 De még ezekből is végy el és vesd őket a tűzbe és égesd el őket a tűzön, mert tűz megy ki onnan Izrael egész házára.
Eze 5:5 Így szól az Úr Isten: Ez Jeruzsálem; a nemzetek közepébe helyeztem, és köréje az országokat.
Eze 5:6 De ő megvetette törvényeimet, úgyhogy gonoszabb volt a nemzeteknél; és jobban megvetette parancsaimat, mint a körülötte fekvő országok; mert törvényeimet semmibe sem vették és nem jártak parancsaim szerint.
Eze 5:7 Ezért így szól az Úr Isten: Mivel túltettetek a körülöttetek lakó nemzeteken és parancsaim szerint nem jártatok, törvényeim szerint nem cselekedtetek, de még a körülöttetek lakó nemzetek törvényei szerint sem cselekedtetek,
Eze 5:8 azért így szól az Úr Isten: Íme, én felkelek ellened és én magam tartok benned ítéletet a nemzetek szemeláttára.
Eze 5:9 Minden utálatosságod miatt olyat cselekszem veled, amit még nem tettem, s amihez hasonlót többé nem teszek.
Eze 5:10 Ezért az atyák majd megeszik benned fiaikat, s a fiúk megeszik atyáikat. Ítéletet tartok fölötted, és szétszórom összes maradékaidat a szél minden irányába.
Eze 5:11 Ezért így szól az Úr Isten: Életemre mondom! Mivel te megfertőzted szentélyemet minden törvényszegéseddel és minden utálatosságoddal, én is összetörlek téged; szemem nem irgalmaz, sem nem kegyelmezek.
Eze 5:12 Harmadrészed dögvészben hal meg és éhségtől vész el tebenned, harmadrészed kard által hull el körülötted, harmadrészedet pedig szétszórom a szél minden irányában, és kardot rántok rájuk.
Eze 5:13 Kitöltöm haragomat és lecsillapítom rajtuk bosszúmat, és megvigasztalódom; s amikor majd kitöltöm rajtuk bosszúmat, megtudják, hogy féltékenységemben én, az Úr beszéltem.
Eze 5:14 Pusztasággá teszlek, gyalázattá a körülötted lakó nemzetek előtt, minden arramenő szemeláttára.
Eze 5:15 Gyalázattá és átok tárgyává leszel, példabeszéddé és megdöbbenéssé a körülötted lakó nemzetek között, amikor majd végrehajtom rajtad az ítéletet haraggal, bosszúval és haragos dorgálással --
Eze 5:16 én, az Úr szóltam. -- Amikor majd rájuk bocsátom az éhségnek gonosz és halálos nyilait, amelyeket azért bocsátok rátok, hogy megsemmisítselek titeket és éhséget halmozzak rátok, és összetörjem köztetek a kenyér botját.
Eze 5:17 Éhséget és dühös vadállatokat küldök rátok, hogy teljesen kiirtsalak benneteket. Döghalál és vér gázol majd át rajtad, és kardot bocsátok rád! Én, az Úr szóltam!"
Eze 6:1 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 6:2 "Emberfia, fordítsd tekintetedet Izrael hegyei felé, prófétálj ellenük
Eze 6:3 és mondjad: Izrael hegyei, halljátok meg az Úr Isten igéjét! Így szól az Úr Isten a hegyekhez és a halmokhoz, a szakadékokhoz és a völgyekhez: Íme, én kardot bocsátok rátok és megsemmisítem magaslataitokat,
Eze 6:4 lerontom oltáraitokat, bálványaitok romokká lesznek, és megöltjeiteket bálványaitok elé vetem.
Eze 6:5 Izrael fiainak holttestét pedig bálványaitok színe elé vetem és csontjaitokat szétszórom oltáraitok körül.
Eze 6:6 Valamennyi lakott helyeteken elpusztítják a városokat, a magaslatokat pedig lerombolják és széthányják; oltáraitokat lerontják és összetörik; bálványaitokat megsemmisítik, szentélyeiteket szétrombolják, műveiteket elpusztítják,
Eze 6:7 s akit megöltek, a földre hull közöttetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
Eze 6:8 De meghagyok majd közületek olyanokat, akik megmenekülnek a kard elől a nemzetek között, amikor szétszórlak titeket a földön;
Eze 6:9 és akik megszabadulnak közületek, megemlékeznek majd rólam ama nemzetek között, amelyek közé mint foglyokat elhurcolják őket, mert megtöröm parázna és tőlem elpártolt szívüket és bálványaikkal paráználkodó szemüket; önmaguknak fognak visszatetszeni a gonoszságok miatt, amelyeket teljes utálatosságukban elkövettek.
Eze 6:10 Akkor megtudják majd, hogy én, az Úr, nem hiába beszéltem, hanem rájuk hozom ezt a veszedelmet!
Eze 6:11 Így szól az Úr Isten: Üsd össze kezedet, dobbants lábaddal, és mondd: Jaj Izrael házának minden gonosz utálatossága miatt, mert karddal, éhséggel és döghalállal fognak elhullani!
Eze 6:12 Aki távol van, döghalállal hal meg; aki közel van, kard által esik el; aki pedig megmarad és ostrom alá veszik, éhségtől hal meg; és kitöltöm rajtuk haragomat.
Eze 6:13 Akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok az Úr: amikor ott hevernek majd megöltjeitek bálványaitok között oltáraitok körül minden magas dombon és minden hegy tetején, minden árnyékos fa alatt és minden lombos tölgy alatt, azon a helyen, ahol illatos tömjént gyújtottak valamennyi bálványuknak.
Eze 6:14 Kiterjesztem föléjük kezemet, és pusztasággá s elhagyottá teszem a földet a sivatagtól Ribláig minden lakóhelyükön; hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr!"
Eze 7:1 Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 7:2 "Most pedig, emberfia, így szól az Úr Isten Izrael földjéhez: Eljött a vég, a vég eljött az ország négy tájára!
Eze 7:3 Már rajtad van a vég, rád bocsátom haragomat; megítéllek útjaid szerint és rád helyezem minden utálatosságodat!
Eze 7:4 Szemem nem könyörül meg rajtad és nem irgalmazok, hanem útjaid terhét rád rakom és utálatosságaid benned lesznek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Eze 7:5 Így szól az Úr Isten: Íme, csapás csapást ér!
Eze 7:6 Eljött a vég; a vég eljött; rád virradt, íme, eljött!
Eze 7:7 Eljött rád a pusztulás, te ország lakója; eljött az idő, közel van a napja az öldöklésnek, és nem a hegyek dicsőségének!
Eze 7:8 Most közelről öntöm ki rád haragomat és kitöltöm rajtad bosszúmat; megítéllek útjaid szerint és rád rakom minden gonoszságodat.
Eze 7:9 Szemem nem könyörül meg és nem irgalmazok, hanem rád rakom útjaid terhét, és utálatosságaid benned lesznek, és megtudjátok, hogy én, az Úr büntetek!
Eze 7:10 Íme, a nap, íme, eljött, kikelt a pusztulás, kivirágzott a vessző, kisarjadt a kevélység;
Eze 7:11 kinőtt a gonoszság az istentelenség vesszejévé! Semmi sem marad meg belőlük, sem a népből, sem örömkiáltásukból, és semmi nyugalmuk nem lesz.
Eze 7:12 Eljött az idő, közel van a nap! Aki vesz, ne örvendjen, s aki elad, ne szomorkodjék, mert harag nehezedik egész népére.
Eze 7:13 Mert aki elad, nem szerzi vissza azt, amit eladott, még ha meg is marad életük az élők között; mert nem tér vissza a látomás, amely egész sokasága ellen szól, és élte gonoszságától senki erőre nem kap.
Eze 7:14 Fújjátok meg a harsonát, készüljenek fel mindnyájan! -- De senki sincs, aki harcba szállna, mert egész népére az én haragom nehezedik.
Eze 7:15 Kívül kard, belül döghalál és éhínség! Aki a mezőn van, kard által hull el, s akik a városban vannak, döghalállal és éhínséggel vesznek el.
Eze 7:16 Csak azok menekülnek meg közülük, akik elfutnak; a hegyek között lesznek, mint a völgyek galambjai, mindnyájan remegni fognak, mindenki a saját gonoszsága miatt.
Eze 7:17 Minden kéz ellankad, és minden térd vízben ázik.
Eze 7:18 Szőrruhába öltöznek, és elborítja őket a félelem; minden arcon szégyen ég, és mindegyikük feje kopasz lesz.
Eze 7:19 Ezüstjüket kidobják és aranyuk sárrá lesz; ezüstjük és aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján. Nem laknak jól vele, és gyomruk nem telik meg, mert az gonoszságra vezette őket.
Eze 7:20 Díszes ékszereiket kevélységre használták, és belőle utálatos képeket meg bálványszobrokat készítettek maguknak; ezért tisztátalansággá tettem azt számukra;
Eze 7:21 idegenek kezébe adom fosztogatásra, a föld gonoszainak prédára, hogy megszentségtelenítsék.
Eze 7:22 Elfordítom róluk arcomat, s azok megszentségtelenítik titkomat; fosztogatók hatolnak be oda s megszentségtelenítik azt.
Eze 7:23 Készíts láncot! Mert a föld tele van vértörvénnyel, s a város tele van gonoszsággal.
Eze 7:24 Elővezetem a nemzetek leggonoszabbjait, s azok birtokukba veszik házaikat; véget vetek a hatalmasok kevélységének, és azok birtokukba veszik szentélyeiket.
Eze 7:25 Ha rájuk jön a szorongatás, keresik majd a békét, de nem lesz!
Eze 7:26 Pusztulás pusztulást követ, az egyik hír a másikat éri; látomást követelnek a prófétától, de törvény nem lesz a papnál és tanács a véneknél.
Eze 7:27 Gyászol a király, szomorúságba öltözik a fejedelem, s a föld népének keze megremeg. Útjaik szerint cselekszem majd velük és ítéleteik szerint ítélem meg őket; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!"
Eze 8:1 Történt pedig a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hó ötödik napján, hogy amikor én a házamban ültem, Júda vénei pedig előttem ültek, az Úr Isten rám bocsátotta ott a kezét.
Eze 8:2 És íme, egy emberhez hasonló alakot láttam. Attól, ami derekának látszott, lefelé tűz volt, és a derekától fölfelé olyan volt, mint a fény; olyannak látszott, mint a fénylő érc.
Eze 8:3 Ő kinyújtotta azt, ami kéznek látszott, és megragadott engem fejem egyik hajfürtjénél fogva. A lélek felemelt engem a föld és az ég közé, és isteni látomásban elvitt Jeruzsálembe az észak felé néző belső kapu mellé, ahol a féltékenység bálványa állt, hogy féltékenységre ingereljen.
Eze 8:4 És íme, ott volt Izrael Istenének dicsősége, úgy, ahogy akkor láttam, amikor a mezőn szemléltem.
Eze 8:5 Azt mondta nekem: "Emberfia, emeld fel szemedet az északi út felé." Felemeltem szememet az északi út felé; és íme, az oltár kapujától északra a féltékenység bálványa állt, magánál a bejáratnál.
Eze 8:6 Majd azt mondta nekem: "Emberfia, ugye látod, mit művelnek ezek? Nagy utálatosságokat művel itt Izrael háza, hogy messzire eltávozzam szentélyemtől! De látsz majd még nagyobb utálatosságokat is!"
Eze 8:7 Aztán elvitt az udvar bejáratához, és íme, azt láttam, hogy lyuk van a falban.
Eze 8:8 Azt mondta nekem: "Emberfia, törd át a falat!" Amikor áttörtem a falat, egy ajtó tűnt elő.
Eze 8:9 Erre azt mondta nekem: "Menj be, és lásd a gonosz utálatosságokat, amelyeket ők itt cselekszenek."
Eze 8:10 Bementem, és íme, mindenféle csúszómászó és egyéb állatok ábrázolását láttam; köröskörül az egész falon undokságok voltak lefestve, Izrael házának valamennyi bálványa.
Eze 8:11 És ott volt hetven férfi Izrael házának vénei közül; azok között, akik a képek előtt álltak, ott volt Jaazonja, Sáfán fia is. Mindegyikük kezében tömjénező volt, és füstfelhő szállt fel a tömjénből.
Eze 8:12 Azt mondta nekem: "Ugye látod, emberfia, mit művelnek Izrael házának vénei a sötétben, mindegyik az ő szobájának rejtekében? Mert ezt mondják: "Nem lát minket az Úr!" -- "Az Úr elhagyta az országot!""
Eze 8:13 Aztán így szólt hozzám: "Látsz majd még nagyobb utálatosságokat is, amelyeket ők művelnek!"
Eze 8:14 Ezután bevitt engem az Úr háza észak felé néző kapujának bejáratán, és íme, asszonyok ültek ott, és Tammuzt siratták.
Eze 8:15 Azt mondta nekem: "Ugye látod, emberfia? Látsz majd még ezeknél nagyobb utálatosságokat is!"
Eze 8:16 Azután elvitt engem az Úr házának belső udvarába; és íme, az Úr templomának bejáratában, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt ember állt, háttal az Úr temploma felé fordulva, arccal pedig keletnek, és imádták a felkelő napot.
Eze 8:17 Erre azt mondta nekem: "Ugye látod, emberfia? Vajon csekélység-e Júda házának szemében, hogy olyan utálatosságokat művelnek, mint amilyeneket itt cselekszenek? Betöltik az országot istentelenséggel, és újra meg újra haragra ingerelnek engem! Íme, ágat tartanak az orrukhoz!
Eze 8:18 Én is cselekszem tehát haragomban; szemem nem irgalmaz, sem nem kegyelmezek; s amikor nagy hangon a fülembe kiáltanak majd, nem hallgatom meg őket!"
Eze 9:1 És hallottam, amint nagy hanggal kiáltotta: "Elérkezett a város bűnhődése! Mindenki tartsa kezében öldöklő fegyverét!"
Eze 9:2 És íme, hat férfi jött az úton az észak felé néző felső kapu felől; mindegyikük kezében pusztító eszköz volt. Az egyik férfi közülük gyolcsba volt öltözve, és írószer volt az oldalán. Beléptek és megálltak az ércoltárnál.
Eze 9:3 Ekkor Izrael Urának dicsősége elszállt a kerubról, amely felett volt, a ház küszöbéhez, és hívta a gyolcsba öltözött férfit, akinek írószer volt az oldalán.
Eze 9:4 Azt mondta neki az Úr: "Járd be Jeruzsálem városát és jelöld meg tau-betűvel a férfiak homlokát, akik siránkoznak és bánkódnak mindazon utálatosság miatt, ami benne történik!"
Eze 9:5 És hallottam, amint azt mondta nekik: "Menjetek keresztül a városon, kövessétek őt és öldököljetek; szemetek ne irgalmazzon, ne könyörüljetek;
Eze 9:6 öreget és ifjút, szüzet, kisdedet és asszonyt öljetek meg irgalmatlanul, de senkit se öljetek meg, akin tau-t láttok. A szentélyemnél kezdjétek!" Megkezdték tehát az idős férfiakon, akik a ház előtt voltak.
Eze 9:7 Azt mondta nekik: "Rajta! Fertőzzétek meg a házat és töltsétek meg megöltekkel az udvarokat!" Azok kimentek és megölték a város lakóit.
Eze 9:8 Mikor aztán véget ért az öldöklés, csak én maradtam meg. Erre arcra borultam és hangosan kiáltottam: "Jaj, Úr Isten! Hát megsemmisíted-e Izrael minden maradékát, amikor kiöntöd haragodat Jeruzsálemre?"
Eze 9:9 Ő azt felelte nekem: "Igen nagy Izrael és Júda házának gonoszsága; az ország tele van vérrel, s a város tele van pártütéssel, mert így beszélnek: "Az Úr elhagyta az országot!" -- és: "Nem lát az Úr!"
Eze 9:10 Tehát az én szemem sem irgalmaz és én sem könyörülök; útjuk terhét fejükre térítem vissza!"
Eze 9:11 Akkor íme, a gyolcsba öltözött férfi, akinek írószer volt az oldalán, azt mondta: "Úgy tettem, amint megparancsoltad nekem."
Eze 10:1 Ekkor láttam, és íme, fent, a kerubok feje fölött levő égboltozaton olyan valami jelent meg, mint egy zafírkő, mint egy királyi szék alakja.
Eze 10:2 Ő pedig odaszólt a gyolcsba öltözött férfinak és mondta: "Menj a kerubok alatt levő kerekek közé, végy egy tele marokkal abból az izzó szénből, amely a kerubok alatt van, és szórd a városra." És láttam, amint bement.
Eze 10:3 A kerubok pedig a ház jobb oldalán álltak, miközben a férfi belépett, és a felhő betöltötte a belső udvart.
Eze 10:4 Az Úr dicsősége pedig elszállt a kerubról a ház küszöbéhez. A ház megtelt a felhővel, és az udvar megtelt az Úr dicsőségének fényességével.
Eze 10:5 A kerubok szárnyának csattogása a külső udvarig hallatszott, mint a mindenható Isten szózata, amikor beszél.
Eze 10:6 Akkor parancsot adott a gyolcsba öltözött férfinak ezekkel a szavakkal: "Végy tüzet a kerubok közt levő kerekek közül!" Az bement és megállt a kerék mellett.
Eze 10:7 Az egyik kerub kinyújtotta kezét a kerubok közül a tűz után, amely a kerubok közt volt, vett belőle, és annak a kezébe adta, aki gyolcsba volt öltözve; az elvette és kiment.
Eze 10:8 A kerubokon pedig emberi kézhez hasonló valami jelent meg szárnyaik alatt.
Eze 10:9 És íme, azt láttam, hogy négy kerék van a kerubok mellett; az egyik kerék az egyik kerub mellett, s a másik kerék a másik kerub mellett; a kerekek pedig olyannak látszottak, mint a ragyogó tarziskő.
Eze 10:10 Úgy látszott, hogy mind a négynek ugyanolyan alakja van, mintha kerék volna a kerék belsejében.
Eze 10:11 Amikor jártak, négyfelé mentek, és nem fordultak meg jártukban, hanem amerre az első fordult, arra a helyre követték őt a többiek is és nem fordultak meg.
Eze 10:12 Az egész testük, nyakuk, kezük, szárnyaik és az íveik -- a négy kerék pereme -- tele voltak szemekkel.
Eze 10:13 Hallottam, amint ezeket a kerekeket forgóknak nevezte.
Eze 10:14 Mindegyinek négy arca volt: első arca kerub-arc, második arca emberi arc, a harmadik oroszlán-arc, és a negyedik sas-arc.
Eze 10:15 A kerubok felemelkedtek -- ez ugyanaz az élőlény volt, amelyet a Kobár folyó mellett láttam.
Eze 10:16 S amikor a kerubok mentek, mellettük haladtak egyszersmind a kerekek is, és amikor a kerubok felemelték szárnyaikat, hogy felemelkedjenek a földről, a kerekek sem maradtak vissza, hanem azok is mellettük voltak.
Eze 10:17 Amikor a kerubok megálltak, megálltak a kerekek is, és amikor azok felemelkedtek, felemelkedtek ezek is, mert az élet lelke volt bennük.
Eze 10:18 Akkor az Úr dicsősége átvonult a templom küszöbén, és megállt a kerubok felett.
Eze 10:19 Ekkor a kerubok felemelték szárnyaikat és felemelkedtek a földről előttem. Amikor kivonultak, a kerekek is követték őket, megálltak az Úr háza keleti kapujának bejáratánál, és Izrael Istenének dicsősége volt felettük.
Eze 10:20 Ezek azok az élőlények, amelyeket Izrael Istene alatt láttam a Kobár folyó mellett; ekkor megértettem, hogy kerubok voltak.
Eze 10:21 Négy arca volt mindegyiknek és négy szárnya volt mindegyiknek, és emberi kézhez hasonló valami volt szárnyaik alatt.
Eze 10:22 Az arcuk teljesen olyan volt, mint azok az arcok, amelyeket a Kobár folyó mellett láttam, úgyszintén alakjuk is; és mindegyikük azon igyekezett, hogy arccal előre haladjon.
Eze 11:1 Ekkor a lélek felemelt engem és bevitt az Úr házának keleti kapujához, amely napkelet felé nézett; és íme, a kapu bejáratában huszonöt férfi volt. Köztük láttam Jaazonját, Ázur fiát, és Pelatját, Benája fiát, a nép fejedelmeit.
Eze 11:2 Ekkor azt mondta nekem: "Emberfia, ezek azok a férfiak, akik istentelenséget forralnak és igen gonosz tervet szőnek ebben a városban.
Eze 11:3 Azt mondják: "Ugye a házak már régen felépültek? Ez az üst, és mi vagyunk a hús!"
Eze 11:4 Ezért jövendölj róluk, jövendölj, emberfia!" --
Eze 11:5 Akkor rám szállt az Úr lelke és azt mondta nekem: "Beszélj! Így szól az Úr: Így beszéltetek, Izrael háza; ismerem én szívetek gondolatait!
Eze 11:6 Számtalan embert megöltetek ebben a városban, és utcáit megöltekkel töltöttétek be.
Eze 11:7 Ezért így szól az Úr Isten: Megöltjeitek, akiket benne odavetettetek, ők a hús, a másik pedig az üst, s titeket kiviszlek onnan.
Eze 11:8 Ti féltek a kardtól, én mégis kardot hozok rátok, -- mondja az Úr Isten. --
Eze 11:9 Kivetlek titeket onnan s az ellenség kezébe adlak, és végrehajtom rajtatok az ítéletet.
Eze 11:10 Kard által estek el; Izrael határain ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
Eze 11:11 Nem lesz számotokra üst, és ti nem lesztek benne a hús; Izrael határain ítéllek meg titeket,
Eze 11:12 és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert nem jártatok parancsaim szerint, és nem cselekedtétek meg törvényeimet, hanem a körülöttetek lakó nemzetek törvényei szerint éltetek."
Eze 11:13 Történt pedig, hogy amikor jövendöltem, meghalt Pelatja, Benája fia. Erre én arcra borultam és hangos szóval kiáltottam és mondtam: "Jaj, Úr Isten! Egészen megsemmisíted-e Izrael maradékát?"
Eze 11:14 Erre az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 11:15 "Emberfia! Testvéreid, rokonaid és Izrael egész háza, ők mindazok, akikhez Jeruzsálem lakói így szóltak: "Távozzatok el messzire az Úrtól, nekünk adatott birtokul az ország!"
Eze 11:16 Azért így szól az Úr Isten: Mivel messzire juttattam őket a nemzetek közé, és mivel szétszórtam őket azokba az országokba, egy kevéssé megszentelem őket azokban az országokban, amelyekbe jutottak.
Eze 11:17 Mondd tehát: Így szól az Úr Isten: Összegyűjtelek titeket a népek közül és egybegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szét vagytok szórva, és nektek adom Izrael földjét.
Eze 11:18 Bevonulnak oda, és eltávolítják onnan minden botrányát és utálatosságát.
Eze 11:19 Egy szívet adok nekik és új lelket öntök beléjük; elveszem testükből a kőszívet, és hús-szívet adok nekik,
Eze 11:20 hogy parancsaim szerint járjanak, és ítéleteimet megtartsák és megcselekedjék, és az én népemmé legyenek, én pedig az ő Istenükké legyek.
Eze 11:21 Akiknek azonban botrányaik és utálatosságaik után jár a szívük, azoknak útjuk terhét a fejükre rakom" -- mondja az Úr Isten.
Eze 11:22 Erre a kerubok fölemelték szárnyaikat, és velük együtt a kerekek is fölemelkedtek, és felettük volt Izrael Istenének dicsősége.
Eze 11:23 Az Úr dicsősége pedig fölemelkedett a város belsejéből, és megállt azon a hegyen, amely a várostól keletre van.
Eze 11:24 Ekkor a lélek felemelt engem és a látomásban elvitt Káldeába a száműzöttek közé az Isten lelke által; aztán eltűnt előlem a látomás, amelyet láttam.
Eze 11:25 Én pedig elmondtam a száműzötteknek az Úr minden igéjét, amelyet nekem kijelentett.
Eze 12:1 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 12:2 "Emberfia, te az ellenszegülő ház közepén laksz, akiknek van szemük, hogy lássanak, de nem látnak, és van fülük, hogy halljanak, de nem hallanak, mert ellenszegülő ház ez!
Eze 12:3 Ezért te, emberfia, készülj fel holmiddal az elköltözésre és költözködj előttük nappal; költözködj el szemük láttára lakóhelyedről más helyre; hátha felfigyelnek erre, mert ellenszegülő ház ez!
Eze 12:4 Vidd ki a holmidat nappal, a szemük láttára, mint költözködéskor, te pedig menj ki előttük este, amint kimegy, aki költözködik.
Eze 12:5 A szemük előtt törd át magadnak a falat, és azon keresztül menj ki;
Eze 12:6 a szemük láttára vitesd ki magadat vállon, sötétben vitesd ki magadat; arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert csodálatos jelül adtalak téged Izrael házának."
Eze 12:7 Úgy cselekedtem tehát, amint az Úr megparancsolta nekem; a holmimat, mint valami költözködési holmit, kivittem nappal, este pedig kezemmel áttörtem magamnak a falat s a sötétben kimentem; vállon vitettem ki magamat a szemük láttára.
Eze 12:8 Reggel pedig az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 12:9 "Emberfia, ugye így szólt hozzád Izrael háza, az ellenszegülő ház: "Mit csinálsz?"
Eze 12:10 Mondd tehát nekik: Így szól az Úr Isten: Jeruzsálem fejedelmére vonatkozik ez a fenyegető jövendölés és Izraelnek egész, ott lévő házára.
Eze 12:11 Mondd tehát: Én csodálatos jel vagyok számotokra. Amint én cselekedtem, úgy történik majd velük: számkivetésbe és fogságba mennek.
Eze 12:12 A vezért pedig, aki köztük van, vállukon viszik majd ki. Sötétben megy ki; áttörik a falat, hogy kivigyék őt. Az arcát befödi, hogy szemével ne lássa az országot.
Eze 12:13 Én pedig kiterjesztem rá hálómat és megfogom varsámban; és elviszem Babilonba, a káldeaiak földjére, de nem látja meg azt; ott hal majd meg.
Eze 12:14 Mindazokat pedig, akik körülötte vannak: a testőrségét és a seregeit szétszórom a szél minden irányába és kardot rántok rájuk.
Eze 12:15 S ők megtudják majd, hogy én vagyok az Úr, amikor szétszórom őket a nemzetek közé és elszélesztem őket az országokba.
Eze 12:16 De megkímélek közülük néhány férfit a kardtól, az éhínségtől és a döghaláltól, hogy elbeszéljék minden gonoszságukat a nemzetek között, amelyek közé elmennek; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!"
Eze 12:17 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 12:18 "Emberfia, kenyeredet remegéssel edd, és a vizedet is sietve és bánatosan igyad.
Eze 12:19 Ezt mondd az ország népének: Így szól az Úr Isten azokhoz, akik Jeruzsálemben, Izrael földjén laknak: Kenyerüket majd aggodalommal eszik és vizüket rémülettel isszák, mert a népes ország pusztává lesz mindazok gonoszsága miatt, akik rajta laknak.
Eze 12:20 A most lakott városok romokká lesznek és az ország elhagyottá; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
Eze 12:21 Az Úr azután ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 12:22 Emberfia, mi az a szóbeszéd köztetek Izrael földjén, hogy így szólnak: "Hosszúra nyúlnak a napok és semmis lesz minden látomás!"
Eze 12:23 Mondd tehát nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Véget vetek ennek a szóbeszédnek, és nem mondjátok azt majd többé Izrael-szerte. Mondd nekik, hogy közel vannak a napok, és minden látomás megvalósul.
Eze 12:24 Mert nem lesz többé semmiféle hazug látomás, sem csalárd jóslás Izrael fiai között.
Eze 12:25 Mert én, az Úr, szólok, és amely igét kimondok, az megvalósul; nem késik tovább, hanem a ti napjaitokban, te ellenszegülő ház, mondom ki az igét és cselekszem meg azt", -- mondja az Úr Isten.
Eze 12:26 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 12:27 "Emberfia, íme, Izrael háza így szól: "Sok napra szól az a látomás, amelyet ez a próféta lát, és hosszú időkre jövendöl!"
Eze 12:28 Mondd ezért nekik: Így szól az Úr Isten: Semmiféle beszédem sem késik tovább; az ige, amelyet kimondok, beteljesedik", -- mondja az Úr Isten.
Eze 13:1 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 13:2 "Emberfia, jövendölj Izrael prófétái ellen, akik jósolnak, és mondd azoknak, akik a saját szívükből jósolnak: Halljátok az Úr igéjét!
Eze 13:3 Így szól az Úr Isten: Jaj az oktalan prófétáknak, akik a saját lelküket követik és semmit sem látnak!
Eze 13:4 Mint a rókák a romok között, olyanok voltak a te prófétáid, Izrael!
Eze 13:5 Nem léptetek a résbe, sem falat nem emeltetek Izrael háza számára, hogy helytálljatok a harcban az Úr napján.
Eze 13:6 Hiúságokat látnak és hazugságot jövendölnek, s azt mondják: Így szól az Úr, -- holott az Úr nem küldte őket; és azt remélik, hogy a beszéd beteljesedik.
Eze 13:7 Vajon nem hazug látomást láttatok-e, és nem csalárd jóslást mondtatok-e? Így szóltok: Úgymond az Úr! -- holott én nem beszéltem!
Eze 13:8 Ezért így szól az Úr Isten: Mivel hiábavalóságokat beszéltetek és hazugságot láttatok, azért íme, én ellenetek fordulok, -- mondja az Úr Isten. --
Eze 13:9 S kezem azok ellen a próféták ellen lesz, akik hiábavalóságokat látnak és hazugságot jövendölnek; népem tanácsába nem jutnak, és Izrael házának jegyzékébe nem írom be őket, sem Izrael földjére nem mennek be. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten,
Eze 13:10 hisz megcsalták népemet, amikor így szóltak: Békesség! -- holott nincsen békesség! Ha ő falat épített, azok sárral tapasztották azt be szalma nélkül.
Eze 13:11 Mondd meg azoknak, akik kötőanyag nélkül tapasztanak, hogy a fal összedől! Mert heves zápor jön, és felülről igen nagy pusztító jégesőt bocsátok le és romboló szélvihart.
Eze 13:12 S íme, amikor összedől a fal, vajon nem mondják-e majd nektek: Hol a malter, amellyel tapasztottatok?
Eze 13:13 Ezért így szól az Úr Isten: Förgeteget küldök méltatlankodásomban és heves záport bosszúságomban, és nagy jégesőt haragomban a végpusztulásra.
Eze 13:14 Lerombolom a falat, amelyet kötőanyag nélkül tapasztottatok be; a földdel egyenlővé teszem, és alapja napfényre kerül; összeomlik, és pusztulás lesz benne. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
Eze 13:15 Kitöltöm majd méltatlankodásomat a falon, és azokon, akik azt kötőanyag nélkül tapasztják be, és azt mondom nektek: Nincsen többé fal, és nincsenek többé, akik tapasztották,
Eze 13:16 Izrael prófétái, akik Jeruzsálemről prófétálnak és számára a békesség látomását látják, holott nincsen békesség -- mondja az Úr Isten. --
Eze 13:17 Te pedig, emberfia, fordítsd arcodat néped leányai ellen, akik saját szívükből jósolnak, jövendölj ellenük
Eze 13:18 és mondd: Így szól az Úr Isten: Jaj azoknak, akik szalagot varrnak minden kéz könyökére és leplet készítenek mindenféle korúak fejére, hogy megejtsék a lelkeket; és noha megejtették népem lelkét, életet ígérnek lelküknek!
Eze 13:19 Megszentségtelenítettek engem népem előtt egy marék árpáért és egy darab kenyérért, hogy megöljék azokat, akiknek nem kellene meghalniuk, és életet ígérnek azoknak, akik nem maradnak életben; mert hazudnak népemnek, amely hisz a hazugságoknak.
Eze 13:20 Ezért így szól az Úr Isten: Íme, én szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel megfogjátok a lelkeket, mint a madarakat; és leszakítom őket karotokról, és szabadon bocsátom a lelkeket, amelyeket ti elfogtatok, a lelkeket, hogy elrepüljenek.
Eze 13:21 Széttépem lepleiteket és kiszabadítom kezetekből népemet, és nem lesznek többé kezetekben, hogy kifosszátok őket; akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
Eze 13:22 Mert hazug módon megszomorítottátok az igaz szívet, akit én nem akartam megszomorítani, és megerősítettétek az istentelen kezét, hogy meg ne térjen gonosz útjáról és éljen.
Eze 13:23 Azért nem láttok többé hiábavalóságokat és nem mondotok többé jóslatokat; és kiszabadítom kezetekből népemet, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!"
Eze 14:1 Akkor férfiak jöttek hozzám Izrael vénei közül és leültek előttem.
Eze 14:2 Az Úr pedig ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 14:3 "Emberfia, ezek a férfiak szívükben hordozzák tisztátalanságukat, és gonoszságuk botrányát arcuk elé állítják; vajon adjak-e választ nekik kérdésükre?
Eze 14:4 Ezért szólj hozzájuk és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Izrael házából minden ember, aki a tisztátalanságát szívében hordozza és gonoszsága botrányát arca elé állítja, és mégis a prófétához megy és általa megkérdez engem: én, az Úr, tisztátalanságainak sokasága szerint felelek majd neki,
Eze 14:5 hogy kelepcébe jusson Izrael háza a saját szíve miatt, amellyel tőlem elpártoltak valamennyi bálványuk miatt.
Eze 14:6 Mondd ezért Izrael házának: Így szól az Úr Isten: Térjetek meg, távozzatok el bálványaitoktól, és minden tisztátalanságotoktól fordítsátok el arcotokat!
Eze 14:7 Mert Izrael házából minden ember és a jövevények közül bárki, aki Izrael körében tartózkodik, ha elidegenül tőlem, és bálványait szívében hordozza és gonoszsága botrányát arca elé állítja, és mégis a prófétához megy, hogy általa engem megkérdezzen: én, az Úr, majd saját magam felelek neki!
Eze 14:8 Arcomat annak az embernek ellene fordítom és őt intő példává és szóbeszéd tárgyává teszem, kiirtom népem közül; akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Eze 14:9 És ha a próféta eltévelyedik és olyan kijelentést tesz, én, az Úr, én tévesztettem meg azt a prófétát; kinyújtom ellene kezemet és kiirtom őt népemből, Izraelből.
Eze 14:10 Akkor majd viselik saját gonoszságukat: amilyen a gonoszsága a kérdezőnek, olyan lesz a gonoszsága a prófétának is,
Eze 14:11 hogy Izrael háza ne tévelyedjen el többé tőlem és meg ne fertőződjék semmiféle gonoszsága által sem, hanem az én népemmé legyenek és én legyek az ő Istenükké", mondja a seregek Ura.
Eze 14:12 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 14:13 "Emberfia, ha egy ország vétkezik ellenem azzal, hogy hitszegést követ el, kinyújtom ellene kezemet és összetöröm kenyerének botját, éhínséget bocsátok rá, és kiirtok belőle embert és állatot egyaránt.
Eze 14:14 S még ha ott volna közte ez a három férfi: Noé, Dániel és Jób, ők is csak önmagukat mentenék meg igazvoltukkal, mondja a seregek Ura.
Eze 14:15 És ha dühödt vadállatokat bocsátanék az országra, hogy elpusztítsam, és úttalanná lenne az, mert nem volna, aki átmenne a vadállatok miatt,
Eze 14:16 még ha ez a három férfi benne volna is, életemre mondom, én, az Úr Isten: sem fiaikat, sem leányaikat nem mentenék meg, csak ők maguk menekülnének meg, az ország azonban pusztasággá lenne.
Eze 14:17 Vagy ha kardot bocsátanék arra az országra és azt mondanám a kardnak: Járd be az országot; -- és kiirtanék belőle embert és állatot,
Eze 14:18 és ez a három férfi ott volna annak közepén, életemre mondom, én, az Úr Isten: nem mentenék meg sem fiaikat, sem leányaikat, hanem egyedül csak ők menekülnének meg.
Eze 14:19 S ha még döghalált is bocsátanék arra az országra és kiönteném rá bosszúságomat vérontással, hogy kiirtsak belőle embert és állatot,
Eze 14:20 és Noé, Dániel meg Jób ott volnának annak közepén, életemre mondom, én az Úr Isten: sem fiút, sem leányt nem mentenének meg, hanem igazvoltukkal csak önmagukat mentenék meg.
Eze 14:21 Mert így szól az Úr Isten: Még ha négy rettenetes ítéletemet: a kardot, az éhínséget, a dühödt vadállatokat és a döghalált bocsátom is Jeruzsálemre, hogy kiirtsak belőle embert és állatot,
Eze 14:22 mégis maradnak benne, akik megmenekülnek, akik kivezethetik fiaikat és leányaikat. Íme, ezek majd hozzátok jönnek, és ti látjátok majd útjaikat és cselekedeteiket, és megvigasztalódtok majd a veszedelem fölött, amelyet Jeruzsálemre bocsátottam, mindazok fölött, amiket ráhoztam.
Eze 14:23 Ők megvigasztalnak majd titeket, amikor látjátok útjaikat és cselekedeteiket; és megtudjátok, hogy nem hiába tettem mindazt, amit vele cselekedtem", -- mondja az Úr Isten.
Eze 15:1 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 15:2 "Emberfia, különb-e valamivel a szőlőtőke fája a többi fánál, a venyige, mely az erdő fái között van?
Eze 15:3 Vajon vesznek-e belőle fát, hogy valami tárgyat készítsenek? Vagy csinálnak-e belőle cöveket, hogy rajta bármilyen holmi függjön?
Eze 15:4 Íme, a tűznek adják eledelül! S ha mindkét végét megemésztette a tűz, és közepe is hamuvá lett, vajon alkalmas lesz-e bármire is?
Eze 15:5 Még amikor ép volt is, akkor sem lehetett belőle csinálni semmit sem; mennyivel kevésbé lehet belőle csinálni valamit, amikor a tűz megemésztette és megégette?
Eze 15:6 Ezért így szól az Úr Isten: amint a szőlővesszőt az erdő fái közül tűznek adtam át, hogy az megeméssze, úgy adom át majd Jeruzsálem lakóit:
Eze 15:7 ellenük fordítom arcomat; kimenekülnek a tűzből, de a tűz emészti meg majd őket. S ti megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor arcomat ellenük fordítom,
Eze 15:8 Az országot úttalan pusztasággá teszem, mert lázadók voltak" -- mondja az Úr Isten.
Eze 16:1 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 16:2 "Emberfia, add tudtára Jeruzsálemnek az ő utálatosságait,
Eze 16:3 és mondd neki: Így szól az Úr Isten Jeruzsálemhez: Gyökered és nemzetséged Kánaán földjéről való; atyád amorita volt, anyád pedig hetita.
Eze 16:4 Amikor megszülettél, születésed napján nem vágták el köldökzsinórodat, sem vízzel nem mostak meg, hogy egészséges légy, sem sóval nem dörzsöltek be, sem pólyába nem takartak.
Eze 16:5 Senkinek a szeme sem volt irántad részvéttel, hogy e dolgok közül bármit is megtegyen neked irántad való könyörületből, hanem kivetettek a föld színére, mert megutáltak születésed napján.
Eze 16:6 Én pedig elmentem melletted, és láttam, hogy összetaposnak véredben, és így szóltam hozzád, amikor véredben fetrengtél: "Maradj életben!" Mondom: így szóltam neked, amikor véredben fetrengtél: Maradj életben!
Eze 16:7 Megsokasítottalak, mint a mező füvét, és te megsokasodtál, megnőttél, fejlődésnek indultál és eljutottál az asszonyi szépséghez; emlőd megduzzadt és szőrzeted kinőtt; de meztelen voltál és szégyenkeztél.
Eze 16:8 Ekkor elmentem melletted és megláttalak, és íme, itt volt a te időd, a szerelem ideje. És rád terítettem ruhámat és befödtem szégyenedet; megesküdtem neked és szövetségre léptem veled, -- mondja az Úr Isten, -- s az enyém lettél.
Eze 16:9 Megmostalak vízzel, megtisztítottalak véredtől és megkentelek olajjal.
Eze 16:10 Sokszínű ruhába öltöztettelek és sarut adtam neked kék bőrből; bisszussal öveztelek és finom ruhába öltöztettelek.
Eze 16:11 Felékesítettelek ékszerrel: karperecet adtam karodra, láncot nyakadra,
Eze 16:12 gyűrűt adtam szád fölé, függőket a füledbe és díszes koronát a fejedre.
Eze 16:13 Arannyal-ezüsttel ékesítetted magadat, és te bisszus-, tarka- és sokszínű ruhába öltöztél; lisztlángot, mézet és olajat ettél, igen-igen szépséges lettél és királyságig vitted.
Eze 16:14 Neved eljutott a nemzetek közé szépséged miatt, mert tökéletes voltál ékességemben, amelyet rád adtam, -- mondja az Úr Isten. --
Eze 16:15 De te elbizakodtál szépséged miatt és parázna lettél hírneved miatt; paráznaságra adtad magadat minden arramenőnek, hogy az övé légy.
Eze 16:16 Fogtad ruháidat és toldott-foldott magaslatokat készítettél magadnak és ott paráználkodtál, ahogy az még sohasem történt és nem is fog történni sohasem.
Eze 16:17 Fogtad az én aranyomból és az én ezüstömből való ékszereidet, amelyet én adtam neked, és férfi-alakokat készítettél magadnak és paráználkodtál velük.
Eze 16:18 Vetted sokszínű ruháidat és befödted őket, és az én olajomat s az én illatszereimet eléjük helyezted.
Eze 16:19 Az én kenyeremet, amelyet neked adtam, a lisztlángot, az olajat és a mézet, amivel tápláltalak, az ő színük elé helyezted jóillatú áldozatul. Így történt! -- mondja az Úr Isten.
Eze 16:20 Aztán fogtad fiaidat és leányaidat is, akiket nekem szültél, és feláldoztad nekik, hogy felfalják őket. Vajon csekélység-e a te paráználkodásod?
Eze 16:21 Feláldoztad fiaimat, nekik szentelted és odaadtad őket.
Eze 16:22 S minden utálatosságod és paráznaságod után nem gondoltál ifjúságod napjaira, amikor meztelen voltál és szégyenkeztél, és saját véredben tapostak meg.
Eze 16:23 És minden gonoszságod után az történt -- jaj, jaj neked! -- mondja az Úr Isten --,
Eze 16:24 hogy magas helyet építettél magadnak és magaslatot készítettél magadnak az összes tereken.
Eze 16:25 Minden utcasarkon felépítetted magaslatodat, és utálatossá tetted ékességedet; széttártad lábadat minden arra menőnek és megsokasítottad paráznaságaidat.
Eze 16:26 Paráználkodtál Egyiptom fiaival, nagytestű szomszédaiddal, és sokat paráználkodtál, hogy engem haragra ingerelj.
Eze 16:27 Íme, ezért én kinyújtom ellened kezemet és elveszem azt, ami téged megillet, és gyűlölőidnek, a filiszteusok leányainak kénye-kedvére adlak, akik pirulnak majd gonosz utad miatt.
Eze 16:28 Paráználkodtál továbbá az asszírok fiaival, mert még mindig nem laktál jól; és miután velük paráználkodtál, még így sem laktál jól.
Eze 16:29 Sokat paráználkodtál Kánaán földjén a káldeaiakkal, de még így sem laktál jól.
Eze 16:30 Mivel tisztítsam meg szívedet, -- mondja az Úr Isten, -- amikor mindazokat a dolgokat cselekedted, amelyeket a parázna és szemérmetlen nő művel,
Eze 16:31 amikor minden utcasarkon felépítetted magas helyedet és minden téren felállítottad magaslatodat? De még olyan sem voltál, mint a parázna nő, aki ellenkezésével feljebb veri a bért,
Eze 16:32 hanem olyan voltál, mint a házasságtörő asszony, aki férjén kívül idegeneket is behív.
Eze 16:33 Minden parázna nőnek bért adnak, te azonban bért adtál minden szeretődnek; ajándékokat adtál nekik, hogy bemenjenek hozzád mindenfelől és veled paráználkodjanak.
Eze 16:34 Így, amikor paráználkodtál, nálad a fordítottja történt annak, amit az asszonyok tenni szoktak, és utánad nem is lesz több ilyen paráznaság, mert azzal, hogy te adtál bért és nem te fogadtál el bért, nálad a fordítottja történt.
Eze 16:35 Ezért, te parázna nő, halld az Úr igéjét!
Eze 16:36 Így szól az Úr Isten: Mivel eltékozoltad pénzedet és paráználkodásaidban felfedted szemérmedet szeretőid és utálatos bálványaid előtt fiaid vére folytán, kiket nekik adtál,
Eze 16:37 íme, én összegyűjtöm valamennyi szeretődet, akikkel paráználkodtál, mindazokat, akiket szerettél, és mindazokat, akiket gyűlöltél, és mindenfelől összegyűjtöm őket ellened, és meztelenné teszem előttük szégyenedet, hogy lássák minden rútságodat.
Eze 16:38 Megítéllek a házasságtörő asszonyokra és a vérontókra váró ítélet szerint, s a haragnak és a féltékenységnek vérébe keverlek.
Eze 16:39 Kezükbe adlak, s ők lerombolják magas helyeidet, lerontják magaslataidat, meztelenre vetkőztetnek, elviszik ékszereidet, és meztelenül hagynak, telve szégyennel;
Eze 16:40 népgyűlést hívnak össze ellened, megköveznek kövekkel és megölnek kardjukkal;
Eze 16:41 házaidat tűzzel perzselik fel, és végrehajtják rajtad az ítéletet számtalan asszony szeme láttára. Nem paráználkodsz többé, és nem adsz többé bért.
Eze 16:42 Akkor megszűnik majd haragom ellened és féltékenységem eltávozik tőled; megnyugszom és nem haragszom többé
Eze 16:43 azért, hogy nem gondoltál ifjúságod napjaira, és haragra ingereltél engem mindezekkel. Ezért én is fejedre raktam útjaid terhét, -- mondja az Úr Isten, -- bár minden utálatosságod ellenére sem cselekedtem gonoszságaid mértéke szerint.
Eze 16:44 Íme, minden ember, aki csak közmondást használ, azt terád alkalmazza: "Amilyen az anya, olyan a leánya!"
Eze 16:45 Lánya vagy te anyádnak, aki elűzte férjét és fiait; nővére vagy te nővéreidnek, akik elűzték férjüket és fiaikat. Anyátok hetita volt, és atyátok amorita!
Eze 16:46 Nagyobbik nővéred Szamaria, ő maga és azok a leányai, akik balkezed felé laknak; kisebbik nővéred pedig, aki jobbod felé lakik, Szodoma és leányai.
Eze 16:47 De még az ő útjaikon sem jártál, és az ő gonoszságaiknál semmivel sem cselekedtél kevesebbet, sőt szinte nagyobb gonoszságokat követtél el náluk minden utadon.
Eze 16:48 Életemre mondom, én, az Úr Isten: Szodoma nővéred, ő és leányai nem cselekedtek úgy, ahogyan cselekedtél te és leányaid.
Eze 16:49 Íme, ez volt a gonoszsága Szodoma nővérednek: a kevélység, a kenyér bősége és a gazdagság, az ő és leányainak tétlensége. Kezüket nem nyújtották ki a szűkölködőnek és a szegénynek;
Eze 16:50 felfuvalkodtak és előttem utálatos dolgokat cselekedtek. Ezért elvetettem őket, amint láttad.
Eze 16:51 Szamaria sem követte el a te bűneidnek a felét sem, te azonban felülmúltad őket gonoszságaiddal, és igazabbaknak mutattad nővéreidet minden utálatosságoddal, amit cselekedtél.
Eze 16:52 Hordozd ezért szégyenedet te is, aki bűneiddel felülmúltad nővéreidet, és gonoszabbul cselekedtél, mint ők, mert igazabbak voltak nálad. Juss tehát szégyenbe te is, és hordozd gyalázatodat, aki igazakká tetted nővéreidet.
Eze 16:53 De majd változtatok sorsukon, Szodomának és leányainak sorsán, meg Szamariának és leányainak sorsán, és akkor a te sorsodat is megváltoztatom közöttük,
Eze 16:54 hogy hordozd gyalázatodat és szégyenbe kerülj mindazok miatt, amiket az ő vigasztalásukra cselekedtél.
Eze 16:55 Szodoma nővéred pedig és a leányai visszatérnek majd régi állapotukba, és Szamaria és az ő leányai is visszatérnek régi állapotukba, s te és a leányaid is visszatértek régi állapototokba.
Eze 16:56 Nem lehetett-e hallani szádból Szodoma nővérednek szégyenét kevélységed idejében,
Eze 16:57 mielőtt nyilvánossá lett gonoszságod, mint most, gyalázatul Szíria leányai és körös-körül a filiszteusok összes leányai előtt, akik mindenfelől körülvesznek téged?
Eze 16:58 Viseld hát te is gonoszságodat és gyalázatodat! -- mondja az Úr Isten. --
Eze 16:59 Mert így szól az Úr Isten: Ezt cselekszem veled, mert megvetetted az esküt és megszegted a szövetséget.
Eze 16:60 De mégis megemlékezem szövetségemről, amelyet ifjúságod napjaiban veled kötöttem, és örök szövetséget kötök veled.
Eze 16:61 Te pedig visszagondolsz majd útjaidra és szégyenkezel, amikor visszakapod nénéidet és húgaidat, és leányaidul adom őket neked, de nem a te szövetséged folytán.
Eze 16:62 Akkor megkötöm szövetségemet veled, és megtudod, hogy én vagyok az Úr,
Eze 16:63 hogy emlékezzél és szégyenkezzél, és szégyenedtől ki se nyithasd többé szádat, amikor mindent megbocsátok neked, amit elkövettél", -- mondja az Úr Isten.
Eze 17:1 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 17:2 "Emberfia, adj fel talányt és mondj példázatot Izrael házának,
Eze 17:3 és mondd: Így szól az Úr Isten: A hatalmas, nagyszárnyú sas, hatalmas szárnycsapásokkal, sűrű, tarka tollazattal elment a Libanonra, és elvitte egy cédrusfa hegyét.
Eze 17:4 Legfelső ágát letörte és átvitte a kereskedők országába; a kereskedők városába tette le.
Eze 17:5 S vett az ország magvából és a vetésre váró földbe helyezte, hogy gyökeret verjen a bőséges víz mellett; a föld színére helyezte.
Eze 17:6 Az kisarjadzott és szélesen elterülő, alacsony tőkéjű szőlővé növekedett, hogy ágai feléje forduljanak és gyökerei alatta legyenek. Szőlővé lett tehát, venyigéket növesztett és hajtásokat eresztett.
Eze 17:7 Volt egy másik hatalmas, nagyszárnyú, sűrű tollazatú sas is; és íme, az a szőlő mintha efelé nyújtotta volna gyökereit, efelé terjesztette volna ki vesszeit, hogy ez táplálja őt nedvességgel ültetésének ágyaiból.
Eze 17:8 Jó földbe, sok víz mellé volt ültetve, hogy lombot hajtson és gyümölcsöt teremjen, hogy nagy szőlőtővé legyen.
Eze 17:9 És mondd: Így szól az Úr Isten: Vajon jól fog-e járni? Vajon az nem fogja-e kitépni gyökereit, leszakítani gyümölcseit és elfonnyasztani minden kisarjadt vesszejét, hogy elszáradjon? Nem is kell hozzá sem hatalmas kar, sem nagyszámú nép, hogy gyökerestül kitépje!
Eze 17:10 Íme, el van ültetve; vajon jól fog-e járni? Ha megérinti a perzselő szél, nem fonnyad-e el, és ágyának barázdáiban nem szárad-e el?"
Eze 17:11 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 17:12 "Ezt mondd az ellenszegülő háznak: Nem tudjátok, mit jelentenek ezek? Mondd: Íme, Babilon királya Jeruzsálembe érkezett, elhurcolta királyát és fejedelmeit és elvitte őket magához Babilonba.
Eze 17:13 Aztán fogott valakit a királyi nemzetségből, szövetségre lépett vele és esküt vett ki tőle; de az ország hatalmasait is elvitte,
Eze 17:14 hogy az jelentéktelen királyság legyen és fel ne fuvalkodjék, hanem őrizze meg szövetségét és tartsa meg azt.
Eze 17:15 Ő azonban elpártolt tőle és követeket küldött Egyiptomba, hogy neki lovakat és nagy sereget adjon. Vajon jól fog-e járni vagy megszabadulhat-e, aki így cselekedett? Vajon megmenekülhet-e, aki megszegte a szövetséget?
Eze 17:16 Életemre mondom, én, az Úr Isten: Ama király lakóhelyén, aki őt királlyá tette, akinek esküjét megszegte és vele kötött szövetségét felbontotta, Babilon területén fog meghalni!
Eze 17:17 Mert a fáraó nem visel majd ellene hadat nagy hadsereggel, sem sok hadinéppel, amikor az majd töltést készít és sáncot emel, hogy számos embert megöljön.
Eze 17:18 Mert semmibe vette az esküt és megszegte a szövetséget, holott íme, kezet adott rá; és mivel mindezeket cselekedte, nem fog megmenekülni.
Eze 17:19 Ezért így szól az Úr Isten: Életemre mondom: Az esküt, amelyet semmibe vett, és a szövetséget, amelyet megszegett, az ő fejére fordítom!
Eze 17:20 Kivetem rá hálómat és megfogom őt varsámban és elviszem Babilonba, és ott megítélem hűtlensége miatt, amellyel engem megvetett.
Eze 17:21 S mindazok, akik vele megfutottak egész seregével együtt, kard által esnek el; akik pedig életben maradnak, a szél minden irányába szétszóródnak, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam!"
Eze 17:22 Így szól az Úr Isten: "Akkor majd én is veszek egy ágat a magas cédrusfa tetejéről és elültetem; ágainak tetejéről egy gyönge ágat letörök, és elültetem egy magas és kiemelkedő hegyen.
Eze 17:23 Izrael magas hegyén ültetem el, kisarjadzik majd és gyümölcsöt terem, és nagy cédrussá lesz; alatta laknak majd a madarak mind, és fészket rak valamennyi szárnyas lombjainak árnyékában;
Eze 17:24 Akkor megtudja majd a vidék minden fája, hogy én, az Úr, aláztam meg a magas fát és magasztaltam fel az alacsony fát; hogy én szárítottam ki a zöldellő fát és borítottam virágba a száraz fát. Én, az Úr, szóltam, és meg is cselekedtem!"
Eze 18:1 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 18:2 "Mi dolog az, hogy közmondássá lett közöttetek Izrael földjén az a mondás, amely így szól: "Az atyák ették meg a savanyú szőlőt, és a fiak foga vásik el tőle?"
Eze 18:3 Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem lesz számotokra többé közmondás ez a mondás Izraelben!
Eze 18:4 Íme, minden lélek az enyém; miként az apa lelke, úgy a fiú lelke is az enyém; amely lélek vétkezett, az hal meg.
Eze 18:5 Mert ha egy férfi igaz lesz, jog és igazság szerint jár,
Eze 18:6 nem eszik a hegyeken és nem emeli szemét Izrael házának bálványaira, nem gyalázza meg társának feleségét és nem közeledik havi tisztulásban szenvedő asszonyhoz,
Eze 18:7 nem nyom el senkit sem, visszaadja a zálogot az adósnak, semmit sem vesz el erőszakkal, kenyerét odaadja az éhezőnek és ruhájával betakarja a mezítelent,
Eze 18:8 nem kölcsönöz kamatra és nem fogad el ráadást, elfordítja kezét a gonoszságtól és igazságos ítéletet hoz az emberek között,
Eze 18:9 parancsaim szerint jár és megtartja ítéleteimet, hogy igazságot cselekedjék: az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad, -- mondja az Úr Isten. --
Eze 18:10 Ha azonban a gonosz fiút nemz, aki vért ont és ezek közül bármit elkövet,
Eze 18:11 vagy ha nem is követi el mindezeket, de eszik a hegyeken és meggyalázza társának feleségét,
Eze 18:12 elnyomja a szűkölködőt és a szegényt, zsákmányt rabol, nem adja vissza a zálogot, szemét a bálványokra emeli, utálatosságokat cselekszik,
Eze 18:13 kamatra ad és ráadást fogad el: vajon élni fog-e? Nem fog élni! Mivel mindezeket az utálatos dolgokat elkövette, halállal hal meg, s az ő vére rajta lesz!
Eze 18:14 De ha ez egy olyan fiút nemz, aki apja minden elkövetett bűnének láttára félelemre gerjed és nem követ el azokhoz hasonlót,
Eze 18:15 nem eszik a hegyeken és nem emeli szemét Izrael házának bálványaira, meg nem gyalázza társának feleségét,
Eze 18:16 nem nyom el senkit sem, nem tartja vissza a zálogot és nem rabol zsákmányt, kenyerét az éhezőnek adja és ruhájával befödi a mezítelent,
Eze 18:17 visszatartja kezét a szegénynek bántalmazásától, nem fogad el kamatot és ráadást, megcselekszi ítéleteimet és parancsaim szerint jár: az ilyen nem hal meg apja gonoszsága miatt, hanem biztosan életben marad.
Eze 18:18 Az apja, mivel erőszakos volt, megrabolta testvérét és gonoszat cselekedett népe körében, íme, meghal gonoszsága miatt.
Eze 18:19 Ti pedig így szóltok: "Miért nem viseli a fiú apja gonoszságát?" Azért, mert a fiú jog és igazság szerint járt, minden parancsomat megtartotta és megtette; ezért biztosan életben marad.
Eze 18:20 Aki vétkezik, az hal meg. A fiú nem viseli atyja gonoszságát, és az apa nem viseli fia gonoszságát; az igaznak igazsága önmagán lesz, és az istentelennek istentelensége is önmagán lesz.
Eze 18:21 Ha azonban a gonosz bűnbánatot tart minden elkövetett vétke fölött, megtartja minden parancsomat, és jog és igazság szerint jár: biztosan életben marad és nem hal meg;
Eze 18:22 egyetlen elkövetett gonoszságáról sem emlékezem meg; igazságáért, amelyet cselekedett, élni fog.
Eze 18:23 Vajon a gonosznak halálát akarom-e, -- mondja az Úr Isten, -- és nem inkább azt, hogy megtérjen útjairól és éljen?
Eze 18:24 Ha pedig az igaz elfordul igazságától és gonoszságot cselekszik mindazon utálatosságok szerint, amiket az istentelen el szokott követni, vajon élni fog-e? Semmiféle igazsága nem lesz emlékezetben, amit cselekedett; hűtlensége miatt, amit elkövetett, és bűne miatt, mellyel vétkezett, ezek miatt meg fog halni.
Eze 18:25 Ti pedig azt mondjátok: "Nem igazságos az Úr útja!" Halljátok tehát, Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos-e, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak?
Eze 18:26 Mert ha az igaz elfordul igazságától, és gonoszságot követ el és abban hal meg, igazságtalanságában hal meg, amit elkövetett.
Eze 18:27 És amikor az istentelen megtér istentelenségétől, amelyet elkövetett, és jog és igazság szerint jár el, megtartja életét.
Eze 18:28 Mivel magába szállt és elfordult minden gonoszságától, amit elkövetett, biztosan életben marad és nem hal meg.
Eze 18:29 De Izrael fiai mégis azt mondják: "Nem igazságos az Úr útja!" Vajon az én útjaim nem igazságosak-e, Izrael háza, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak?
Eze 18:30 Azért tehát mindenkit a saját útjai szerint ítélek majd meg, Izrael háza! -- mondja az Úr Isten. -- Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot minden gonoszságtok fölött, és nem lesz romlástokra a gonoszság.
Eze 18:31 Vessétek el magatoktól minden törvényszegésteket, amit elkövettetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza?
Eze 18:32 Mert nem akarom én a halandó halálát, -- mondja az Úr Isten; -- térjetek meg, hogy éljetek!
Eze 19:1 Te pedig kezdj gyászéneket Izrael fejedelmeiről,
Eze 19:2 és mondd: Mi volt az anyád? Nőstényoroszlán az oroszlánok között. Oroszlánkölykök között nevelte fel kicsinyeit.
Eze 19:3 Felnevelt egyet oroszlánkölykei közül, és az oroszlánná lett; megtanult prédát szerezni, és embert felfalni.
Eze 19:4 Hallottak róla a nemzetek, a vermükben elfogták, és láncra verve Egyiptom földjére vitték.
Eze 19:5 Amikor pedig látta, hogy erőtlenné lett és reménysége odaveszett: vett egyet oroszlánkölykei közül, és oroszlánná tette meg;
Eze 19:6 Ez kevélyen járt-kelt az oroszlánok között, és oroszlánná lett; megtanult prédát szerezni és embereket felfalni;
Eze 19:7 Megtanult özvegységre juttatni, és városaikat elpusztítani. Megborzadt a föld s ami azt betöltötte, ordításának hangjától.
Eze 19:8 Akkor összegyűltek ellene a nemzetek tartományaikból mindenfelől, és kivetették rá hálójukat; a vermükben elfogták.
Eze 19:9 Ketrecbe tették, láncra verve elvitték Babilon királyához, és börtönre vetették, hogy szava ne legyen többé hallható Izrael hegyein.
Eze 19:10 Olyan volt anyád, mint szőlődben a szőlőtő, víz mellé ültetve; gyümölcse és lombja jól tenyészett a sok víztől.
Eze 19:11 Erős hajtása kormánypálcává lett, magas lett a növése a lombok között; és szembe ötlött magasságával sok venyigéje közepette.
Eze 19:12 De kitépték haragjukban s a földre vetették; a forró szél elszárította gyümölcseit, s azok elfonnyadtak; elszáradtak erős hajtásai, tűz emésztette meg őket.
Eze 19:13 Most pedig, hogy átültették a sivatagba, járatlan és kietlen földbe;
Eze 19:14 tűz gyúlt ki venyigéinek hajtásából, mely megemésztette gyümölcsét; és nem maradt rajta erős hajtás, sem kormánypálca." Gyászének ez, és gyászénekké lett.
Eze 20:1 Történt pedig a hetedik esztendőben, az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján, hogy Izrael vénei közül néhányan eljöttek megkérdezni az Urat, és leültek előttem.
Eze 20:2 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 20:3 "Emberfia, szólj Izrael véneihez és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Vajon azért jöttetek-e, hogy engem kérdezzetek? Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem felelek nektek!
Eze 20:4 Ítéletet mondasz-e felettük, emberfia, ítéletet mondasz-e felettük? Tárd eléjük atyáik utálatosságait!
Eze 20:5 Ezt mondd nekik: "Így szól az Úr Isten: Azon a napon, amelyen Izraelt kiválasztottam, esküre emeltem kezemet Jákob háza ivadékának, és kinyilatkoztattam magamat nekik Egyiptom földjén. Esküre emeltem kezemet nekik e szavakkal: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek! --
Eze 20:6 Azon a napon esküre emeltem kezemet értük, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről arra a földre, amelyet nekik kiválasztottam, amely tejjel-mézzel folyik, és a legkiválóbb minden ország között.
Eze 20:7 Így szóltam hozzájuk: Mindenki vesse el magától szeme botrányait, és Egyiptom bálványaival ne szennyezzétek be magatokat; én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
Eze 20:8 De ők haragra ingereltek engem és nem akartak rám hallgatni; senki sem vetette el magától szeme utálatosságait, sem Egyiptom bálványait nem hagyták el. Erre elhatároztam, hogy kiöntöm rájuk bosszúságomat és kitöltöm rajtuk haragomat Egyiptom földjének közepette.
Eze 20:9 Az én nevemért azonban mégis úgy cselekedtem, hogy azt ne érje gyalázat azok előtt a nemzetek előtt, amelyek között voltak és amelyek előtt kinyilatkoztattam magamat, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről.
Eze 20:10 Kihoztam tehát őket Egyiptom földjéről és kivezettem őket a pusztába.
Eze 20:11 Nekik adtam parancsaimat és kinyilatkoztattam nekik végzéseimet, amelyek által az embernek élete lesz, ha megtartja őket.
Eze 20:12 S még szombatjaimat is megadtam nekik, hogy jelek legyenek köztem és közöttük, és ők tudják, hogy én, az Úr vagyok az, aki megszentelte őket.
Eze 20:13 De Izrael háza haragra ingerelt engem a pusztában; parancsaim szerint nem jártak, végzéseimet megvetették, amelyek által az embernek élete van, ha megtartja őket, és szombatjaimat nagyon megsértették. Elhatároztam tehát, hogy kiöntöm rájuk haragomat a pusztában és kiirtom őket.
Eze 20:14 Az én nevemért azonban mégis úgy cselekedtem, hogy azt ne érje gyalázat a nemzetek előtt, amelyek közül kivezettem őket, azok szeme láttára.
Eze 20:15 Mégis felemeltem ellenük kezemet a pusztában, hogy ne vezessem be őket arra a tejjel-mézzel folyó földre, amelyet nekik szántam, amely a legkiválóbb minden ország között,
Eze 20:16 mert végzéseimet megvetették, parancsaim szerint nem jártak, és szombatjaimat megszegték, mert szívük bálványok után járt.
Eze 20:17 Szemem azonban irgalmas volt hozzájuk, hogy meg ne öljem őket; ezért nem is irtottam ki őket a pusztában.
Eze 20:18 De így szóltam fiaikhoz a pusztában: Ne járjatok atyáitok parancsai szerint és szokásaikat se tartsátok meg, se bálványaikkal ne szennyezzétek be magatokat.
Eze 20:19 Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! Járjatok parancsaim szerint, tartsátok meg végzéseimet és cselekedjetek szerintük,
Eze 20:20 szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jelek legyenek köztem és köztetek, és tudjátok meg, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
Eze 20:21 De a fiak is haragra ingereltek engem; parancsaim szerint nem jártak és végzéseimet nem tartották meg, hogy szerintük cselekedjenek, pedig általuk az embernek élete van, ha megtartja őket; és szombatjaimat megszentségtelenítették. Megfenyegettem ugyan őket, hogy kiöntöm rájuk bosszúmat és kitöltöm rajtuk haragomat a pusztaságban,
Eze 20:22 de visszavontam kezemet, és az én nevemért úgy cselekedtem, hogy ne érje azt megszentségtelenítés a nemzetek előtt, amelyek közül kihoztam őket, azok szeme láttára.
Eze 20:23 Ismételten esküre emeltem kezemet ellenük a pusztaságban, hogy szétszórjam őket a nemzetek közé és szélnek eresszem az országokba,
Eze 20:24 azért, mert végzéseim szerint nem cselekedtek, parancsaimat megvetették, szombatjaimat megszegték, és szemüket apáik bálványaira irányították.
Eze 20:25 Azért én is adtam nekik nem jó parancsokat, és olyan végzéseket, amelyek nem szolgálnak nekik életükre.
Eze 20:26 Fertőzötté tettem őket ajándékaik által, amikor bűneikért bemutatták mindazt áldozatul, ami a méhet megnyitja, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Eze 20:27 Ezért, emberfia, szólj Izrael házához és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Még azzal is káromoltak engem atyáitok, hogy gúnyosan megvetettek,
Eze 20:28 amikor bevezettem őket abba az országba, amelyre nézve esküre emeltem kezemet, hogy nekik adom. Bárhol láttak egy kiemelkedő dombot és bárhol egy lombos fát, ott bemutatták áldozataikat, ott felajánlották haragra ingerlő ajándékaikat, és ott elégették kellemes illatszereiket és kiöntötték italáldozataikat.
Eze 20:29 Azt mondtam nekik: Miféle magaslat az, ahová mentek? Ezért is nevezik azt magaslatnak mind a mai napig.
Eze 20:30 Ezért mondd Izrael házának: Így szól az Úr Isten: Valóban atyáitok útján szennyezitek be magatokat, és az ő utálatosságaik után jártok parázna módon.
Eze 20:31 Amikor ajándékaitokat bemutatjátok, amikor fiaitokat átviszitek a tűzön, beszennyezitek magatokat minden bálványotokkal mind a mai napig. S még én adjak választ nektek, Izrael háza? Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem adok nektek választ!
Eze 20:32 Nem történik meg az, amit elmétekben gondoltok, amikor azt mondjátok: "Olyanok leszünk, mint a nemzetek és mint a föld nemzetségei, hogy fát és követ tiszteljünk!"
Eze 20:33 Életemre mondom, én, az Úr Isten: Erős kézzel, kinyújtott karral és haragom kiöntésével uralkodom majd rajtatok!
Eze 20:34 Kivezetlek titeket azok közül a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe széjjel vagytok szórva. Hatalmas kézzel, kinyújtott karral és haragom kiöntésével uralkodom majd rajtatok!
Eze 20:35 Elvezetlek titeket a népek pusztaságába, és ott perbe szállok veletek szemtől-szembe.
Eze 20:36 Amint perbe szálltam atyáitokkal Egyiptom földjének pusztaságában, úgy szállok majd veletek is perbe, -- mondja az Úr Isten. --
Eze 20:37 Jogarom alá vetlek és a szövetség kötelékeibe vonlak titeket.
Eze 20:38 Kiválogatom közületek a törvényszegőket és istenteleneket, és lakóhelyükről kivezetem őket, de Izrael földjére nem lépnek be; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
Eze 20:39 Ti pedig, Izrael háza -- így szól az Úr Isten, -- csak járjon mindenki a maga bálványai után és szolgáljon nekik! De azután, ha már nem hallgattok rám, ne gyalázzátok meg többé szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal!
Eze 20:40 Az én szent hegyemen, Izrael magas hegyén, -- mondja az Úr Isten, -- ott szolgáljon nekem Izrael egész háza, mindannyian -- mondom -- azon a földön; ott majd kedvemre lesznek. Ott kívánom majd zsengéiteket és tizedeitek legjavát minden szent ajándékotokkal.
Eze 20:41 Kellemes illatként fogadlak titeket, amikor majd kihozlak titeket a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szét vagytok szórva, és megmutatom rajtatok szentségemet a nemzetek szeme láttára.
Eze 20:42 Ti pedig megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd bevezetlek titeket Izrael földjére, arra a földre, amelyért esküre felemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom.
Eze 20:43 Akkor visszagondoltok majd útjaitokra és minden gonoszságtokra, amellyel beszennyeztétek magatokat. Megundorodtok majd önmagatoktól a saját színetek előtt minden gonoszságtok miatt, amit elkövettetek.
Eze 20:44 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd jót teszek veletek -- a saját nevemért és nem a ti gonosz útjaitok szerint, sem pedig igen nagy istentelenségeitek szerint, Izrael háza", -- mondja az Úr Isten!
Eze 21:1 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 21:2 "Emberfia, fordítsd arcodat dél felé és beszélj Dél ellen, jövendölj a Délvidék erdeje ellen.
Eze 21:3 Ezt mondd a Délvidék erdejének: Halld az Úr szavát! Így szól az Úr Isten: Íme, tüzet gyújtok benned, és elégetek benned minden zöldellő fát és minden száraz fát. Senki sem oltja el a tűzvész lángját, s az egész terület, déltől északig, elhamvad majd benne.
Eze 21:4 És meglátja majd minden ember, hogy én, az Úr, gyújtottam fel azt, és senki sem oltja el."
Eze 21:5 Ekkor így szóltam: "Jaj, jaj, jaj, Uram Isten! Ezek azt mondják majd rólam: "Vajon nem talányokban beszél-e ez?"".
Eze 21:6 Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 21:7 "Emberfia, fordítsd arcodat Jeruzsálem ellen, beszélj a szentély ellen és jövendölj Izrael földje ellen.
Eze 21:8 Ezt mondd Izrael földjének: Így szól az Úr Isten: Íme, én ellened fordulok! Kirántom hüvelyéből kardomat és megölöm benned az igazat és az istentelent!
Eze 21:9 Hogy megöljem benned az igazat és az istentelent, azért megy ki hüvelyéből kardom minden ember ellen, déltől egészen északig;
Eze 21:10 hadd tudja meg minden ember, hogy én, az Úr, rántottam ki hüvelyéből kardomat és az nem tér vissza többé!
Eze 21:11 Te pedig, emberfia, sóhajts ágyékszakadásig, keserűséggel sóhajtozzál előttük.
Eze 21:12 És ha mondják neked: "Miért sóhajtozol?" -- mondd nekik: Egy hír miatt, mert eljön az; akkor majd elbágyad minden szív, ellankad minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd vízben ázik; íme, eljön ez és meglesz", -- mondja az Úr Isten.
Eze 21:13 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 21:14 "Emberfia, jövendölj és mondd: Így szól az Úr Isten: Beszélj! A kard, a kard meg van élesítve és ki van fenve!
Eze 21:15 Meg van élesítve, hogy leölje az áldozatokat; ki van fenve, hogy villogjon. Elmozdítod fiam jogarát, ledöntesz minden fát!
Eze 21:16 Azért adtam fenésre, hogy kézben tartsák; meg van élesítve ez a kard és ki van fenve, hogy az öldöklő kezében legyen.
Eze 21:17 Kiálts és jajgass, emberfia, mert az készen áll népem ellen, készen Izrael minden menekülő vezére ellen; a kard élére kerülnek népemmel együtt, ezért üss combodra.
Eze 21:18 Mert megállta a próbát; s mi lesz, ha majd megszünteti a jogart, és az nem lesz többé? -- mondja az Úr Isten. --
Eze 21:19 Te pedig, emberfia, jövendölj, és tapsolj kezeddel; sújtson kétszer a kard, sújtson háromszor az öldöklő kard! A nagy öldöklés kardja ez, mely megrémíti őket,
Eze 21:20 elbágyasztja szívüket, és naggyá teszi a pusztulást. Minden kapujukba odaállítom az éles kard rémségét, mely ki van fenve, hogy villogjon, melyet felkötnek, hogy öldököljön!
Eze 21:21 "Légy éles! Fordulj jobbra vagy balra, amerre csak kedve tartja élednek!"
Eze 21:22 Mert én is tapsolok majd kezemmel és kitöltöm bosszúságomat; én, az Úr, szóltam!"
Eze 21:23 Aztán az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 21:24 "Te pedig, emberfia, készíts magadnak két utat, hogy eljöjjön rajta Babilon királyának kardja; egy országból induljon ki mind a kettő. Faragj útjelzőt, a város felé vivő út kezdetén faragd ki.
Eze 21:25 Készíts utat, hogy eljöjjön a kard Ammon fiainak Rabbátja ellen, és Júda ellen, a jól megerősített Jeruzsálem ellen.
Eze 21:26 Mert Babilon királya megáll az út elágazásánál, a két út elején; jóslatot keres, rázza a nyilakat, megkérdezi a bálványokat, tanácsot keres a belső részekben.
Eze 21:27 Jeruzsálem ellen szól a sors, amely jobbkezébe jut, hogy faltörő kosokat állítson fel, hogy száját megnyissa az öldöklésre, hogy szavát csatakiáltásra emelje, hogy faltörő kosokat állítson a kapuk ellen, hogy töltést emeljen, hogy sáncokat építsen.
Eze 21:28 Mint valami hamis jóslat áll ez előttük; az ő szemükben még hetek és hetek állnak rendelkezésükre; ő azonban a gonoszságra gondol, hogy ostromra keljen.
Eze 21:29 Ezért így szól az Úr Isten: Mivel emlékezetbe idéztétek gonoszságotokat és nyilvánosságra hoztátok törvényszegéseiteket, és bűneitek kitűnnek minden cselekedetetekből, mondom, mivelhogy emlékezetbe idéztétek ezeket, kézre kerültök!
Eze 21:30 Te pedig, Izraelnek szentségtelen, gonosz fejedelme, kinek napja elérkezik a végső bűnhődés idején --,
Eze 21:31 így szól az Úr Isten -- rakd le a süveget, vedd le a koronát! Egyik sem lesz többé ugyanaz! Az alacsony a magasba kerül, és a magas a mélybe.
Eze 21:32 Rommá, rommá, rommá teszem, és ez nem lesz többé, míg el nem jön Az, akit megillet az uralom, és neki nem adom.
Eze 21:33 Te pedig, emberfia, jövendölj, és mondd: Így szól az Úr Isten Ammon fiaihoz és az ő gyalázkodásukhoz, és mondd: Kard! Kard! Kirántottalak hüvelyedből, hogy öldökölj, kifentelek, hogy gyilkolj és villogj,
Eze 21:34 hogy mialatt rólad hiábavalóságokat látnak és hazugságokat jövendölnek, téged a megölésre szánt istentelenek nyakára tegyenek, akiknek napja elérkezik, mihelyt betelik a gonoszság kitűzött ideje.
Eze 21:35 Térj vissza hüvelyedbe! Azon a helyen, ahol megteremtettek, a saját szülőföldeden ítéllek meg,
Eze 21:36 és kiöntöm rád bosszúságomat. Haragom tüzével fújok rád és oktalan emberek kezébe adlak, akik a végpusztulást kovácsolják.
Eze 21:37 A tűznek eledele leszel, folyni fog véred az ország közepén, feledésbe jutsz, mert én, az Úr, szóltam!"
Eze 22:1 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 22:2 "Hát te, emberfia, nem mondasz ítéletet, nem mondasz ítéletet a vér városa felett?
Eze 22:3 Mutasd meg neki minden utálatosságát és mondd: Így szól az Úr Isten: Ó, ez a város! Saját keblében ont vért, hogy eljöjjön az ő ideje, és önmaga ellen készít bálványokat, hogy megfertőzze magát!
Eze 22:4 Vétkeztél az általad kiontott vérrel, megfertőzted magadat bálványaiddal, amelyeket készítettél, siettetted napjaidat és elhoztad esztendeid idejét; ezért gyalázatává teszlek a nemzeteknek, gúny tárgyává az egész földnek.
Eze 22:5 Akik közel vannak hozzád és akik távol vannak tőled, ujjonganak majd feletted, te szennyes, hírhedt, rettenetes végű!
Eze 22:6 Íme, benned Izrael fejedelmei mindannyian teljes erejükből azon vannak, hogy vért ontsanak.
Eze 22:7 Az apát és az anyát gyalázattal illetik tebenned, a jövevényt elnyomják körödben, az árvát és az özvegyet megszomorítják közötted.
Eze 22:8 Szent dolgaimat megvetetted, szombatjaimat megszentségtelenítetted.
Eze 22:9 Rágalmazó férfiak vannak körödben, hogy vért ontsanak, a hegyeken esznek, gonoszságot cselekszenek körödben.
Eze 22:10 Felfedik benned az apa szemérmét, megalázzák benned a havi folyást szenvedőt, amikor az tisztátalan.
Eze 22:11 Mindenki utálatosságot cselekszik embertársának feleségével; az após gonoszul meggyalázza menyét, a testvér nővérén, saját apja leányán követ el erőszakot.
Eze 22:12 Ajándékokat fogadnak el soraidban, hogy vért ontsanak; kamatot és ráadást szedsz, fukarságból elnyomod felebarátaidat, rólam pedig megfeledkezel, --mondja az Úr Isten. --
Eze 22:13 Íme, én összecsapom kezemet fukarságod fölött, amelyet tanúsítottál, és a vér fölött, amit körödben kiontottak.
Eze 22:14 Vajon helytáll-e majd szíved vagy erős marad-e kezed azokban a napokban, amelyeket én hozok majd rád? Én, az Úr, szóltam és megcselekszem!
Eze 22:15 Szétszórlak a nemzetek közé, elszélesztelek az országokba és véget vetek tisztátalanságodnak.
Eze 22:16 Aztán birtokomba veszlek a nemzetek szeme láttára, és megtudod, hogy én vagyok az Úr!"
Eze 22:17 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 22:18 "Emberfia, salakká lett előttem Izrael háza; ezek mindnyájan réz és ón, vas és ólom a kemence közepén; ezüstnek salakjává lettek!
Eze 22:19 Ezért így szól az Úr Isten: Mivel mindnyájan salakká lettetek, íme, én összegyűjtelek titeket Jeruzsálem közepén.
Eze 22:20 Amint összegyűjtik az ezüstöt, a rezet, az ónt, a vasat és az ólmot a kemence közepén, hogy olvasztó tüzet gyújtsak benne, úgy gyűjtelek össze titeket bosszúmban és haragomban, és megnyugszom majd, ha megolvasztalak titeket.
Eze 22:21 Összegyűjtelek titeket és megégetlek benneteket bosszúm tüzében, és megolvadtok annak közepette.
Eze 22:22 Amint megolvad az ezüst a kemence közepén, olyanok lesztek ti is annak a közepén; és amikor kiöntöm rátok bosszúságomat, megtudjátok majd, hogy én vagyok az Úr!"
Eze 22:23 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 22:24 "Emberfia, mondd neki: Te vagy az a tisztátalan föld, amelyre nem hull eső a bosszú napján!
Eze 22:25 Fejedelmei olyanok benne, mint az ordító és zsákmányt rabló oroszlán, úgy falják fel az embereket. A kincset és az értéket elrabolták, és megsokasították az özvegyek számát benne.
Eze 22:26 Papjai megvetik törvényemet és megszentségtelenítik azt, ami szent előttem; szent és nem szent dolog között nem tesznek különbséget, a tisztátalant a tisztától nem különböztetik meg. Szombatjaimtól elfordítják szemüket, úgyhogy megszentségtelenítés ér engem közöttük.
Eze 22:27 Főemberei olyanok benne, mint a prédát ragadozó farkasok; vért ontanak, romlásba döntenek embereket és kapzsiságból nyereséget hajhásznak.
Eze 22:28 Prófétái pedig kötőanyag nélkül tapasztották be őket, amikor hiábavalóságokat láttak és ilyen hazugságot jósoltak nekik: "Így szól az Úr Isten", -- holott az Úr nem szólt!
Eze 22:29 A föld népe kíméletlen az elnyomásban és erőszakosan rabol; a szűkölködőt és a szegényt sanyargatják, a jövevényt igazságtalan erőszakkal elnyomják.
Eze 22:30 Kerestem köztük olyan embert, aki falat emelne és helytállna énelőttem a résben az országért, hogy el ne pusztítsam, -- de nem találtam!
Eze 22:31 Ezért kiöntöm rájuk bosszúmat és haragom tüzében megemésztem őket; tetteiket fejükre olvasom", -- mondja az Úr Isten.
Eze 23:1 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 23:2 "Emberfia! Volt két asszony, egy anyának voltak a leányai.
Eze 23:3 Paráználkodtak Egyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak; fogdosták ott a mellüket és megrontották ifjú keblüket.
Eze 23:4 A nevük pedig ez volt: Ohola volt a nagyobbik, és Oholiba, az ő húga, a kisebbik. Ők az enyéim lettek, és fiúkat meg leányokat szültek. Így is nevezték őket: Szamaria volt Ohola és Jeruzsálem Oholiba.
Eze 23:5 Ohola azonban tőlem elpártolva paráználkodott, és őrült kívánságra gerjedt szeretői, a hozzá közeledő asszírok iránt,
Eze 23:6 akik kék bíborba öltözött fejedelmek, vezérek, kívánatos ifjak, mindannyian lovon járó lovasok voltak.
Eze 23:7 Paráználkodott ezekkel a válogatottakkal, az asszírok valamennyi fiával; és beszennyezte magát mindazoknak tisztátalanságaival, akik iránt őrült kívánsággal viseltetett.
Eze 23:8 Ezenkívül nem hagyta el azokat a paráznaságait sem, amiket Egyiptomban elkövetett; mert ezek is vele háltak ifjúkorában, ezek rontották meg ifjú keblét, és kiöntötték rá paráznaságukat.
Eze 23:9 Ezért szeretőinek kezébe adtam őt, Asszúr fiainak kezébe, akikkel őrülten fajtalankodott.
Eze 23:10 Azok felfedték szégyenét, elvitték fiait és leányait, őt magát pedig megölték karddal; így lett ő hírhedt az asszonyok előtt, mert végrehajtották rajta az ítéletet.
Eze 23:11 Amikor ezt húga, Oholiba látta, még őrültebb fajtalanságra gerjedt, mint ő, és paráznaságát még nénje paráznaságánál is nagyobb mértékben
Eze 23:12 kínálta fel szemérmetlenül az asszírok fiainak, a hozzá közeledő, tarka ruhába öltözött fejedelmeknek és vezéreknek, a lovon járó lovasoknak és minden daliás termetű ifjúnak.
Eze 23:13 S én láttam, hogy mindkettőnek útja egyaránt szennyes,
Eze 23:14 de ez még tovább vitte paráznaságait. Amikor falra festett férfiakat látott, a káldeaiak színes ábrázolásait,
Eze 23:15 akiknek öv volt az oldalukon, színes süveg a fejükön, melyek mindegyikének fejedelmi alakja volt, képmásait Babilon, azaz Káldea, az ő szülőföldjük fiainak, --
Eze 23:16 amikor ezeket meglátta, őrült kívánságra gerjedt irántuk, és követeket küldött hozzájuk Káldeába.
Eze 23:17 Amikor pedig eljöttek hozzá Babilon fiai szerelmének hajlékába, beszennyezték őt paráznaságukkal. Ő megfertőzte magát velük, és lelke untig betelt velük.
Eze 23:18 Amikor aztán nyíltan is űzte paráznaságait és felfedte szégyenét, lelkem eltávozott tőle, amint eltávozott lelkem az ő nénjétől is.
Eze 23:19 Mert még többet paráználkodott, megemlékezvén ifjúsága napjairól, amikor Egyiptom földjén paráználkodott.
Eze 23:20 Őrült vágya támadt, hogy azokkal háljon, akiknek teste olyan, mint a szamár teste, s akiknek folyása olyan, mint a lovak folyása.
Eze 23:21 S te fölkerested ifjúságod gonoszságát, amikor Egyiptomban fogdosták melleidet és megrontották ifjú kebledet.
Eze 23:22 Ezért, Oholiba, így szól az Úr Isten: Íme, én feltámasztom ellened valamennyi szeretődet, akikkel untig betelt a lelked, és egybegyűjtöm őket ellened mindenfelől:
Eze 23:23 Babilon fiait és mind a káldeaiakat, a nemeseket, a vezéreket, a fejedelmeket, az asszírok valamennyi fiát, a daliás termetű ifjakat, mind a fejedelmeket és a vezéreket, a fejedelmek fejedelmeit és a nagyhírű lovasokat.
Eze 23:24 Rád törnek majd a szekérrel és kerékkel felszerelt nagyszámú nemzetek; páncéllal, pajzzsal és sisakkal fegyverkeznek fel ellened mindenfelől, s én nekik adom át az ítéletet, hogy ítélkezzenek feletted saját törvényeik szerint.
Eze 23:25 Rád bocsátom bosszúmat, hogy éreztessék azt veled haragjukban. Orrodat és füledet levágják, s ami megmarad, karddal darabolják szét; fiaidat és leányaidat fogságra hurcolják, és végső maradékaidat tűz emészti meg.
Eze 23:26 Megfosztanak téged ruháidtól és elveszik ékszereidet.
Eze 23:27 De én véget vetek gonoszságodnak és Egyiptom földjéről hozott paráznaságodnak; szemedet nem emeled többé rájuk, és nem gondolsz többé Egyiptomra.
Eze 23:28 Mert így szól az Úr Isten: Íme, azok kezébe adlak, akiket gyűlölsz, azok kezébe, akikkel untig betelt a lelked.
Eze 23:29 Gyűlölettel bánnak majd veled, elviszik munkád minden gyümölcsét, és meztelenül, szégyennel telve hagynak ott. Akkor nyilvánvaló lesz paráznaságod szégyene, gonoszságod és paráználkodásaid.
Eze 23:30 Így cselekszenek majd veled, mert paráználkodtál azokkal a nemzetekkel, amelyek közt beszennyezted magadat azok bálványaival.
Eze 23:31 Nénéd útján haladtál, azért az ő kelyhét adom kezedbe.
Eze 23:32 Így szól az Úr Isten: Inni fogod nővérednek mély és öblös kelyhét; nevetség és igen nagy csúfság tárgyává leszel.
Eze 23:33 Részegséggel és fájdalommal telsz majd el: a bánat és a szomorúság kelyhével, nénédnek, Szamariának kelyhével.
Eze 23:34 Kiiszod azt és kiszürcsölöd, rágod a cserepeit és megsebzed velük emlőidet, mert én szóltam" -- mondja az Úr Isten.
Eze 23:35 Ezért így szól az Úr Isten: "Mivel megfeledkeztél rólam és hátad mögé vetettél engem, te is hordozod gonoszságodat és paráznaságaidat!"
Eze 23:36 Akkor az Úr így szólt hozzám: "Emberfia, nem mondasz-e ítéletet Ohola és Oholiba fölött? Tárd eléjük gonoszságaikat!
Eze 23:37 Mert házasságtörők ők, vér tapad kezükhöz és bálványaikkal paráználkodtak; ezenkívül még fiaikat is, akiket nekem szültek, feláldozták azoknak, hogy megemésszék őket.
Eze 23:38 Sőt még ezt is elkövették velem: Szentélyemet meggyalázták azon a napon, és szombatjaimat megszentségtelenítették.
Eze 23:39 Mert amikor feláldozták fiaikat bálványaiknak, ugyanazon a napon beléptek szentélyembe, hogy megszentségtelenítsék; még ezt is megtették az én házamban!
Eze 23:40 Elküldtek messze földről jött férfiakhoz, követséget menesztettek hozzájuk; íme, tehát eljöttek, és te megmosakodtál értük, kifestetted szemedet köröskörül és feldíszítetted magadat női ékességgel;
Eze 23:41 pompás ágyra ültél és asztalt terítettek előtted; az én tömjénemet és az én kenetemet helyezted rá.
Eze 23:42 Ujjongó tömeg szava hangzott fel ott; s a néptömegből férfiakat hoztak elő, akik a pusztából jöttek. Azoknak karperecet adtak a kezükre és díszes koszorút a fejükre.
Eze 23:43 Akkor így szóltam ahhoz, aki egészen elgyengült házasságtörései folytán: Ez még most is folytatja paráználkodását!
Eze 23:44 Azok bementek hozzá; mint egy parázna asszonyhoz, úgy mentek be Oholához és Oholibához, az elvetemült asszonyokhoz.
Eze 23:45 Igazuk van tehát azoknak a férfiaknak! Ők mondjanak felettük ítéletet a házasságtörőkre váró ítélet szerint és a vérontókra váró ítélet szerint; mert házasságtörő asszonyok ők, és vér tapad kezükhöz."
Eze 23:46 Mert így szól az Úr Isten: "Gyűjts össze ellenük népgyűlést és add át őket a borzalomnak és a fosztogatásnak!
Eze 23:47 Kövezzék meg őket a nemzetek és öljék meg őket kardjukkal; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat perzseljék fel tűzzel.
Eze 23:48 Így elveszem a vétket a földről, és megtanulják majd az asszonyok mind, hogy ne cselekedjenek az ő vétkük szerint.
Eze 23:49 Akkor rátok rakják gonoszságtokat, és ti viselitek majd bálványaitok bűneit; és megtudjátok, hogy én, az Úr, vagyok az Isten!"
Eze 24:1 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám a kilencedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján:
Eze 24:2 "Emberfia, írd fel magadnak a mai nap nevét, mert ma támadta meg Babilon királya Jeruzsálemet.
Eze 24:3 Beszélj az ellenszegülő házhoz képes beszédben, és így szólj hozzájuk: Ezeket mondja az Úr Isten: Tégy fel egy üstöt; tedd fel, mondom, és önts bele vizet.
Eze 24:4 Rakj bele húsdarabokat, mindenféle jó részt, combot és lapockát, válogatott és csontokkal teli darabokat.
Eze 24:5 Vedd a legkövérebb juhot, rakd alá a csontokat is; hadd forrjon fel, ami benne fő, hogy csontjai is megfőjenek benne.
Eze 24:6 S így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak, az üstnek, amely rozsdás lett, és rozsdája nem megy le róla! Darabról-darabra szedd ki, anélkül, hogy sorsot vetnél rá.
Eze 24:7 Mert vére ott van benne, kopár sziklán ontotta ki azt; nem a földre ontotta, hogy belephetné a por.
Eze 24:8 Hogy ráhozzam méltatlankodásomat és bosszút állhassak rajta, a legsimább sziklára engedtem ontani vérét, hogy semmi se lepje be.
Eze 24:9 Ezért így szól az Úr Isten: Jaj a vér városának, melynek nagy máglyát rakok!
Eze 24:10 Hordd össze a csontokat, hogy meggyújtsam őket tűzzel; hadd eméssze meg a húst, főjön meg az egész egyveleg, és málljanak szét a csontok!
Eze 24:11 Aztán tedd fel üresen a parázsra, hogy felforrósodjék és érce megolvadjon, a szennye olvadjon el benne és rozsdája emésztődjék meg.
Eze 24:12 Sok munkába és izzadságba került, de temérdek rozsdája nem ment ki belőle még a tűz által sem.
Eze 24:13 Tisztátalanságod utálatos, mert meg akartalak tisztítani, és mégsem tisztultál meg szennyedtől; s nem is tisztulsz meg addig, míg ki nem töltöm rajtad bosszúságomat.
Eze 24:14 Én, az Úr, szóltam: eljön az, és megcselekszem; nem haladok el mellette, nem irgalmazok és nem engesztelődöm meg; útjaid szerint és törekvéseid szerint ítéllek meg", -- mondja az Úr.
Eze 24:15 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 24:16 "Emberfia, íme, egy csapással elveszem tőled szemed gyönyörűségét, de ne sirasd; ne sírj, s a könnyeid se folyjanak.
Eze 24:17 Sóhajts csöndben, halotti gyászt ne tarts; tedd föl fejedre turbánodat, és sarud legyen a lábadon; ruháddal ne takard el arcodat, és a gyászolók eledelét se edd."
Eze 24:18 Szóltam tehát reggel a néphez, és estére meghalt a feleségem; reggel pedig úgy tettem, amint Ő megparancsolta nekem.
Eze 24:19 Ekkor a nép ezt mondta nekem: "Miért nem mondod meg nekünk, mit jelent az, amit cselekszel?"
Eze 24:20 Azt feleltem nekik: "Az Úr így szólt hozzám:
Eze 24:21 Beszélj Izrael házához: Így szól az Úr Isten: Íme, én megfertőzöm szentélyemet, országotok büszkeségét és szemetek gyönyörűségét, amely miatt aggódik a lelketek; fiaitok és leányaitok, akiket hátrahagytatok, kard által esnek el.
Eze 24:22 Akkor ti is úgy tesztek majd, amint én tettem: Arcotokat nem takarjátok el ruhátokkal és a gyászolók eledelét nem eszitek;
Eze 24:23 turbánotok a fejeteken lesz és sarutok a lábatokon; nem jajgattok, sem nem sóhajtoztok, hanem elsenyvedtek majd gonoszságaitokban, és mindenki csak a rokona előtt siránkozik majd.
Eze 24:24 Mert Ezekiel csodálatos jel lesz számotokra; mindenben úgy cselekszetek majd ti is, amint ő cselekedett, amikor ez majd megtörténik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
Eze 24:25 Te pedig, emberfia, íme, azon a napon, amelyen elveszem tőlük erősségüket és méltóságuk örömét és szemük gyönyörűségét, amelyen a lelkük megnyugszik: fiaikat és leányaikat, --
Eze 24:26 azon a napon, amelyen majd hozzád érkezik a menekülő, hogy hírt adjon neked,
Eze 24:27 aznap, mondom, amikor megérkezik a menekülő, nyíljék meg szád és beszélj! Nem kell többé hallgatnod, mert csodálatos jellé leszel számukra, és ti megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!"
Eze 25:1 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 25:2 "Emberfia, fordítsd arcodat Ammon fiai ellen, jövendölj ellenük,
Eze 25:3 és mondd Ammon fiainak: Halljátok az Úr Isten igéjét! Így szól az Úr Isten: Mivel ti így beszéltetek szentélyemről, amikor meggyalázták, és Izrael földjéről, amikor elpusztult, és Júda házáról, amikor fogságba hurcolták: "Haha, haha!" --
Eze 25:4 íme, téged a napkelet fiainak adlak örökrészül; benned állítják majd fel karámaikat és benned ütik fel sátraikat; ők eszik meg termésedet és ők isszák meg tejedet.
Eze 25:5 Rabbátot pedig tevék tanyájává teszem, és Ammon fiainak földjét nyájak pihenőhelyévé; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Eze 25:6 Mert így szól az Úr Isten: Mivel kezeddel tapsoltál és lábaddal dobbantottál és teljes szívedből örültél Izrael földje miatt,
Eze 25:7 azért íme, kinyújtom rád kezemet és a nemzetek zsákmányává teszlek. Kiirtalak a népek közül, kitöröllek az országok közül és összetiporlak, s megtudod majd, hogy én vagyok az Úr!
Eze 25:8 Így szól az Úr Isten: Mivel Moáb és Szeír ezt mondták: "Íme, Júda háza is olyan, mint bármely más nemzet!",
Eze 25:9 azért íme, én hozzáférhetővé teszem Moáb lejtőit a városok felől; az ő városai felől, mondom, és az ő határai felől az ország ékességeit: Bét-Jesimótot, Beelmeont és Kirjátaimot;
Eze 25:10 még ezt is örökrészül adom a napkelet fiainak Ammon fiaival együtt, hogy ne legyen többé emléke Ammon fiainak a nemzetek között.
Eze 25:11 És Moáb fölött is végrehajtom az ítéletet, s megtudják majd, hogy én vagyok az Úr!
Eze 25:12 Így szól az Úr Isten: Mivel Edom bosszút állt és megbosszulta magát Júda fiain, bűnre bűnt halmozott, és bosszúját kitöltötte rajtuk,
Eze 25:13 azért így szól az Úr Isten: Kinyújtom kezemet Edomra, elveszem tőle az embert és az állatot, és pusztasággá teszem Temántól kezdve, és akik Dedánban laknak, kard által hullanak majd el.
Eze 25:14 Kitöltöm bosszúmat Edomon az én népemnek, Izraelnek keze által, s ők Edommal haragom és bosszúm szerint cselekszenek, úgyhogy megismeri majd bosszúállásomat, -- mondja az Úr Isten! --
Eze 25:15 Így szól az Úr Isten: Mivel a filiszteusok bosszúállók voltak és teljes lelkükből megbosszulták magukat: gyilkoltak és folytatták a régi ellenségeskedést,
Eze 25:16 azért így szól az Úr Isten: Íme, én kinyújtom kezemet a filiszteusokra, megölöm az öldöklőket, kiirtom a tengerparti ország megmaradt részét,
Eze 25:17 és hatalmas bosszút állok rajtuk; megfenyítem őket haragomban, s ők megtudják majd, hogy én vagyok az Úr, amikor bosszúmat kitöltöm rajtuk!"
Eze 26:1 Történt pedig a tizenegyedik esztendőben, a hónap elsején, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 26:2 "Emberfia, mivel Tírusz így beszélt Jeruzsálemről: "Haha! Össze van törve a népek kapuja! Felém fordult! Én el fogok telni! Ő pedig elpusztult!" --
Eze 26:3 azért így szól az Úr Isten: Íme, én ellened fordulok, Tírusz, és számos nemzetet vonultatok fel ellened, miként a tenger magasba emeli hullámait.
Eze 26:4 Széthányják Tírusz falait és lerombolják tornyait; még törmelékét is elsöpröm róla, és kopár sziklává teszem.
Eze 26:5 Hálószárító hellyé lesz a tenger közepette, mert én szóltam, -- mondja az Úr Isten, -- s a nemzetek zsákmányává lesz.
Eze 26:6 Leányait is, akik a szárazföldön vannak, karddal pusztítják majd el, és megtudják, hogy én vagyok az Úr!
Eze 26:7 Mert így szól az Úr Isten: Íme, én Tírusz ellen vezetem Nebukadnezárt, Babilon királyát, észak felől, -- a királyok királyát, lovakkal, szekerekkel és lovasokkal, hadsereggel és nagyszámú hadinéppel.
Eze 26:8 Leányaidat, akik a szárazföldön vannak, karddal öli meg, téged pedig sánccal vesz körül; töltést hány körös-körül, és pajzsot emel ellened.
Eze 26:9 Védőműveket és faltörő kosokat irányít falaid ellen, és tornyaidat ledönti hadigépeivel.
Eze 26:10 Lovainak nagy száma miatt ellep téged azok pora; lovasainak, kerekeinek és szekereinek dübörgésétől megrendülnek falaid, amikor bevonul majd kapuidon, mint egy elpusztított város bejáratán.
Eze 26:11 Lovainak patáival összetapossa minden utcádat; népedet kardélre hányja, és büszke oszlopaid a földre hullanak.
Eze 26:12 Elzsákmányolják kincseidet, elrabolják áruidat, lerontják falaidat, és nagyszerű házaidat feldúlják; köveidet, fáidat és törmelékedet a vízbe vetik.
Eze 26:13 Akkor elhallgattatom a te sok énekedet, és citeráid zengése nem hangzik fel többé.
Eze 26:14 Kopár sziklává teszlek; hálószárító hellyé leszel, és nem épülsz fel többé, mert én szóltam -- mondja az Úr Isten! --
Eze 26:15 Így szól az Úr Isten Tíruszhoz: Vajon nem remegnek-e meg a szigetek összeomlásod robajától és haldoklóid hörgésétől, amikor legyilkolják majd őket körödben?
Eze 26:16 Leszállnak trónjukról a tenger fejedelmei mindannyian; leteszik palástjukat, levetik tarka ruháikat és rémületbe öltöznek; a földre ülnek és megrendülve álmélkodnak hirtelen bukásodon.
Eze 26:17 Gyászénekbe kezdenek fölötted, és így szólnak hozzád: "Miként vesztél el, ó tenger lakója, te hírneves város, mely hatalmas voltál a tengeren lakóid miatt, akiktől mindenki remegett!
Eze 26:18 Csodálkoznak most a hajók rémületed napján, megremegnek a tenger szigetei, mert senki sem megy ki belőled!"
Eze 26:19 Mert így szól az Úr Isten: Amikor majd elpusztult várossá teszlek, mint azok a városok, amelyekben már nem laknak, és rád bocsátom a mélységet, elborítanak a nagy vizek:
Eze 26:20 letaszítlak téged azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe a hajdankor népéhez, és a föld legmélyére helyezlek, mint az ősrégi romokat, -- azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe, hogy ne lakjanak többé benned. Amikor dicsőséget adok az élők földjére,
Eze 26:21 semmivé teszlek, s te nem leszel többé; ha keresnek, nem találnak meg soha többé", -- mondja az Úr Isten!
Eze 27:1 És az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 27:2 "Te tehát, emberfia, zengj gyászéneket Tíruszról,
Eze 27:3 és mondjad Tírusznak, aki a tenger bejáratainál lakik, s kereskedést folytat a népekkel számos sziget felé: Így szól az Úr Isten: Ó Tírusz, te azt mondod: "Tökéletes szépségű vagyok én,
Eze 27:4 a tenger szívében lakom!" Szomszédaid, akik felépítettek, tökéletes szépségűvé tettek.
Eze 27:5 A Szánir ciprusfájából építettek téged, és egész bordázatodat a tenger számára; a Libanonról hoztak cédrust, hogy árbocot készítsenek neked.
Eze 27:6 Evezőidet básáni tölgyekből gyalulták, gerendázatodat indiai elefántcsontból készítették neked, fülkéidet Itália szigeteinek fájából.
Eze 27:7 Vitorláidat egyiptomi tarka bisszusból szőtték, hogy árbocra helyezzék; kék és vörös bíbor Elisa szigeteiről lett a te fedélzeted.
Eze 27:8 Szidon és Árád lakói voltak evezőseid; bölcs férfiaid, ó Tírusz, lettek kormányosaid.
Eze 27:9 Gebál vénei és bölcsei adtak hajósokat, hogy gondját viseljék sokféle árudnak; a tenger hajói és hajósai mind kereskedő népedhez tartoztak.
Eze 27:10 Perzsák, lídiaiak és líbiaiak voltak seregedben harcos férfiaid; pajzsot és sisakot akasztottak fel benned, hogy ékessé tegyenek.
Eze 27:11 Árád fiai és hadsereged falaidon voltak köröskörül; s az őrök, akik tornyaidban voltak, körös-körül falaidra akasztották tegzüket; ők tették teljessé szépségedet.
Eze 27:12 Veled kereskedtek a karthágóiak egész gazdaságuk nagyságával; ezüsttel, vassal, ónnal és ólommal árasztották el vásáraidat.
Eze 27:13 Jáván, Tubál és Mosok veled kereskedtek; rabszolgákat és ércedényeket hoztak népednek.
Eze 27:14 Togorma házából lovakat, paripákat és öszvéreket hoztak piacodra.
Eze 27:15 Veled kereskedtek Dedán fiai, számos sziget árut juttatott kezednek; elefántcsontot és ébenfát adtak cserébe értékeidért.
Eze 27:16 Veled kereskedett Szíria, mert oly sok volt az árud; drágakövet, bíbort, hímes ruhát, bisszust, selymet és rubint kínáltak vásáraidon.
Eze 27:17 Veled kereskedett Júda és Izrael földje elsőrangú gabonával; balzsamot, mézet, olajat és gyantát kínáltak vásáraidon.
Eze 27:18 Veled kereskedett Damaszkusz -- mert oly sok volt az árud, mert oly nagyszámú volt mindenféle javad, -- finom borral és legszebb színű gyapjúval.
Eze 27:19 Vedán, Jáván és Uzál vert vasat kínált vásáraidon; mirha, gyanta és illatos nád volt áruid között.
Eze 27:20 Veled kereskedett Dedán nyeregszőnyegekkel.
Eze 27:21 Arábia és Kedár minden fejedelme közvetítő kereskedést űzött veled; bárányokkal, kosokkal, gödölyékkel jöttek hozzád kereskedőid.
Eze 27:22 Veled kereskedtek Sába és Reema árusai is mindenféle elsőrangú illatszerrel, drágakővel, arannyal, amelyet vásárodon kínáltak.
Eze 27:23 Veled kereskedtek Hárán, Kene és Eden; Sába, Asszúr és Kelmád árusaid voltak.
Eze 27:24 Ezek kereskedtek veled sokféle áruval, kék bíbortakarókkal, tarka hímzésekkel, becsomagolt, kötelekkel átkötött, értékes kincsekkel; cédrusfát is szolgáltattak kereskedésedhez.
Eze 27:25 Tengeri hajóid az elsők voltak kereskedésedben, és beteltél, egészen dicsőséges lettél a tenger szívében.
Eze 27:26 A nagy vizekre vittek téged evezőseid; a keleti szél összerombolt a tenger szívében.
Eze 27:27 Gazdagságod, kincseid és sokféle javad, hajósaid és kormányosaid, akik felszerelésednek gondját viselik, népedet vezetik, úgyszintén harcos férfiaid is, akik benned vannak, benned levő sokaságoddal: elmerülnek a tenger szívébe romlásodnak napján.
Eze 27:28 Kormányosaid kiáltásának hangjától megremegnek a hajóhadak;
Eze 27:29 Leszállnak hajóikról az evezősök mindnyájan, a hajósok és a tenger kormányosai mind a szárazföldre lépnek,
Eze 27:30 És jajgatnak miattad nagy szóval, keservesen kiáltanak, és port hintenek fejükre, hamuval hintik meg magukat.
Eze 27:31 Miattad kopaszra nyírják magukat, és szőrruhába öltöznek; megsiratnak lelkük keservében keserves sírással.
Eze 27:32 Gyászéneket kezdenek fölötted, És megsiratnak téged: "Mi volt hasonló Tíruszhoz, mely némaságba merült a tenger közepén?
Eze 27:33 A tengerről jövő áruiddal kielégítettél sok népet; kincseid és népeid nagy számával gazdagokká tetted a föld királyait.
Eze 27:34 Most összetörtél, eltűntél a tengerről; a mélységes vizekben merült el gazdagságod, benned levő sokaságod.
Eze 27:35 A szigetek lakói valamennyien megdöbbennek feletted, és királyaik megborzadnak félelmükben mindnyájan, elváltoznak színükben.
Eze 27:36 Süvöltenek feletted a népek kereskedői: semmivé lettél, és nem leszel soha többé.""
Eze 28:1 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 28:2 "Emberfia, mondjad Tírusz fejedelmének: Így szól az Úr Isten: Mivel szíved felfuvalkodott, és azt mondtad: "Isten vagyok én, isteni széken ülök a tenger szívében" -- holott ember vagy és nem isten -- és szívedet olyanná tetted, mint egy isten szíve,
Eze 28:3 íme, bölcsebb vagy te Dánielnél, semmi titok sincsen rejtve előtted.
Eze 28:4 Bölcsességeddel és okosságoddal hatalmat szereztél magadnak, aranyat és ezüstöt halmoztál föl kincstáraidban.
Eze 28:5 Nagy bölcsességeddel és kereskedéseddel megnövelted hatalmadat, és szíved felfuvalkodott hatalmad miatt.
Eze 28:6 Ezért így szól az Úr Isten: Mivel szíved felfuvalkodott mint valami isten szíve,
Eze 28:7 azért íme, én idegeneket hozok rád, a nemzetek legerősebbjeit; kirántják kardjukat bölcsességed szépsége ellen, és megszentségtelenítik dicsőségedet.
Eze 28:8 Megölnek és lerántanak téged, és mint akiket meggyilkolnak, Úgy halsz meg a tenger szívében.
Eze 28:9 Vajon mondod-e majd gyilkosaid előtt is: "Isten vagyok én" -- holott ember vagy és nem isten, gyilkosaid kezében?
Eze 28:10 Úgy fogsz meghalni, mint a körülmetéletlenek, idegenek keze által, mert én szóltam" -- mondja az Úr Isten!
Eze 28:11 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: "Emberfia, zengj gyászéneket Tírusz királya fölött,
Eze 28:12 és mondd neki: Így szól az Úr Isten: Te, a hasonlatosság pecsétje, bölcsességgel teljes és tökéletes szépségű!
Eze 28:13 Isten paradicsomának gyönyörűségében voltál, csupa drágakő volt a ruházatod: karneol, topáz és jáspis, krizolit, ónix és berill, zafír, rubin és smaragd; aranyból készült díszes ékszered, és áttört ékességed már készen volt teremtésed napján.
Eze 28:14 Te kiterjesztett szárnyú és oltalmazó kerub! Isten szent hegyére helyeztelek, tüzes kövek között járkáltál.
Eze 28:15 Tökéletes voltál útjaidon teremtésed napja óta, míg gonoszságot nem találtam benned.
Eze 28:16 Mivel gazdag kereskedést űztél, gonoszsággal telt el bensőd és vétkeztél; azért levetettelek az Isten hegyéről, és romlásba taszítottalak a tüzes kövek közül, te oltalmazó kerub!
Eze 28:17 Ékességed miatt felfuvalkodott a szíved, szépséged miatt elvesztetted bölcsességedet; a földre vetettelek, királyok színe elé tettelek, hogy szemléljenek téged.
Eze 28:18 Sok gonosz tetteddel, kereskedésed becstelenségével meggyaláztad szentségedet; ezért tüzet támasztok benned, hogy megemésszen téged, és hamuvá teszlek a földön mindazok előtt, akik látnak téged.
Eze 28:19 Mindazok, akik látnak téged a nemzetek között, megborzadnak miattad; semmivé lettél, és nem leszel soha többé!"
Eze 28:20 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 28:21 "Emberfia, fordítsd arcodat Szidon ellen, jövendölj ellene,
Eze 28:22 és mondjad: Így szól az Úr Isten: Íme, ellened fordulok, Szidon, és megdicsőítem magamat benned; és megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor végrehajtom rajta az ítéletet, és nyilvánvalóvá lesz rajta szentségem.
Eze 28:23 Döghalált és vért bocsátok rá az ő utcáin; kard által hullanak el benne a megöltek körös-körül, és megtudják, hogy én vagyok az Úr!
Eze 28:24 Akkor Izrael házának nem lesz többé keserítő botránya és fájdalmat okozó tövise egyetlen ellenségétől sem; és megtudják, hogy én vagyok az Úr Isten.
Eze 28:25 Így szól az Úr Isten: Amikor majd egybegyűjtöm Izrael házát a népek közül, amelyek közé szétszórtam őket, nyilvánvalóvá lesz rajtuk szentségem a nemzetek előtt. A saját országukban fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam.
Eze 28:26 Biztonságban laknak ott, házakat építenek, szőlőt ültetnek és békében laknak, amikor végrehajtom az ítéletet valamennyi ellenségükön körös-körül; és megtudják majd, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük!"
Eze 29:1 A tizedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizenegyedik napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 29:2 "Emberfia, fordítsd arcodat a fáraó, Egyiptom királya ellen, és jövendölj ellene és egész Egyiptom ellen.
Eze 29:3 Beszélj és mondd: Így szól az Úr Isten: Íme, ellened fordulok, te fáraó, Egyiptom királya, te nagy sárkány, aki folyóid közepette fekszel és így szólsz: "Enyém a folyó, én alkottam önmagamat!"
Eze 29:4 Kampót teszek állkapcsodra, Pikkelyeidre tapasztom folyóid halait, kihúzlak folyóid közül, téged és minden haladat, amely pikkelyeidhez tapad.
Eze 29:5 Kivetlek a sivatagba, téged és folyódnak minden halát; a föld színére zuhansz, nem szednek össze, sem egybe nem gyűjtenek téged; a föld vadállatainak s az ég madarainak adlak, hogy felfaljanak.
Eze 29:6 Akkor megtudja majd Egyiptomnak minden lakója, hogy én vagyok az Úr! Mivel nádból való támasza vagy Izrael házának --
Eze 29:7 ha kezükbe vesznek téged, összeroppansz, és megsebzed egész tenyerüket; ha pedig rád támaszkodnak, széttörsz, és szétszaggatod egész veséjüket.
Eze 29:8 Azért így szól az Úr Isten: Íme, kardot bocsátok rád és megölök benned embert és állatot,
Eze 29:9 és Egyiptom földje pusztasággá lesz és sivataggá; akkor megtudják majd, hogy én vagyok az Úr. Mivel így szóltál: "Enyém a folyó, én alkottam azt!", --
Eze 29:10 azért íme, ellened fordulok és folyóid ellen. Egyiptom földjét sivataggá teszem, mert kard pusztítja majd el a torony pusztájától Sziéné határáig.
Eze 29:11 Nem megy rajta keresztül ember lába, sem állat lába nem jár rajta, és nem lakják majd negyven esztendőn keresztül.
Eze 29:12 Pusztasággá teszem Egyiptom földjét az elpusztított országok között, és városait az elpusztított városok között; romokká lesznek negyven esztendőn keresztül, és szétszórom Egyiptomot a nemzetek közé, és elszélesztem őket az országokba.
Eze 29:13 Mert így szól az Úr Isten: Negyven esztendő múlva egybegyűjtöm Egyiptomot a népek közül, amelyek közé szétszórtam őket;
Eze 29:14 és visszaviszem Egyiptom foglyait és letelepítem őket Patrosz földjén, az ő szülőföldjükön, s ott jelentéktelen országgá lesznek.
Eze 29:15 A többi ország között a legjelentéktelenebb lesz, és nem emelkedik fel többé a nemzetek fölé; megkurtítom számukat, hogy ne uralkodjanak a nemzetek fölött.
Eze 29:16 Izrael háza nem fog többé azokban bízni, akik gonoszságra tanították, hogy tőlem elpártoljanak és őket kövessék; akkor megtudják, majd hogy én, az Úr vagyok az Isten!"
Eze 29:17 Történt pedig a huszonhetedik esztendőben, az első hónap első napján, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 29:18 "Emberfia, Nebukadnezár, Babilon királya nehéz szolgálatra kényszerítette hadseregét Tírusz ellen; minden fej belekopaszodott és minden váll lehorzsolódott; bért pedig nem kapott sem ő, sem a hadserege Tírusz miatt azért a szolgálatért, amit nekem tett ellene.
Eze 29:19 Ezért így szól az Úr Isten: Íme, én Egyiptom földjére vezetem Nebukadnezárt, Babilon királyát, s ő majd elhurcolja annak sokaságát, elveszi prédáját és elragadja zsákmányát. Ez lesz hadseregének bére
Eze 29:20 azért a fáradságért, amellyel nekem szolgált ellene. Neki adom Egyiptom földjét azért, hogy értem fáradozott, -- mondja az Úr Isten. --
Eze 29:21 Azon a napon kinő majd Izrael házának a szarva, a te szádat pedig megnyitom közöttük; akkor megtudják majd, hogy én vagyok az Úr!"
Eze 30:1 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 30:2 "Emberfia, jövendölj és mondd: Így szól az Úr Isten: Jajgassatok! Jaj, az a nap!
Eze 30:3 Mert közel van az a nap, elközeleg az Úr napja! A felhő napja, a nemzetek ideje lesz az!
Eze 30:4 Mert kard jön Egyiptomra és rettegés lesz Etiópiában, amikor elesnek majd a halálra sebzettek Egyiptomban. Elvesztik sokaságát és feldúlják alapjait.
Eze 30:5 Etiópia, Líbia, a lídiaiak és mind a többi hordák, Kúb és a szövetség országának fiai velük együtt kard által hullanak el.
Eze 30:6 Így szól az Úr Isten: Egyiptom támaszai is összerogynak, és megsemmisül birodalmának kevélysége; Sziéné tornyától kezdve kard által hullanak el benne -- mondja az Úr, a seregek Istene. --
Eze 30:7 Aztán elszélednek az elpusztult országok között, és városai az elpusztított városok között lesznek.
Eze 30:8 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor tüzet bocsátok Egyiptomra és megsemmisítem összes segítőjét.
Eze 30:9 Azon a napon követek mennek majd ki hajókon színem elől, hogy megtörjék Etiópia elbizakodottságát; és rettegés lesz közöttük Egyiptom napján, mert ez bizonnyal eljön!
Eze 30:10 Így szól az Úr Isten: Egyiptom sokaságának végét vetem Nebukadnezár babiloni király keze által.
Eze 30:11 Odaviszem őt és vele együtt népét, a nemzetek leghatalmasabbjait, hogy feldúlják az országot. Kirántják kardjukat Egyiptom ellen, és megtöltik az országot a megöltekkel.
Eze 30:12 Kiszárítom a folyók medrét, az országot pedig a leggonoszabbak kezébe adom; elpusztítom az országot és azt, ami benne van, idegenek keze által. Én, az Úr, szóltam!
Eze 30:13 Így szól az Úr Isten: Megsemmisítem a szobrokat és végét vetem Memfisz bálványainak; nem támad többé fejedelem Egyiptom földjéről, és rettegést bocsátok Egyiptom földjére.
Eze 30:14 Elpusztítom Patrosz földjét, tüzet bocsátok Coánra, és ítéletet mondok Tébé fölött.
Eze 30:15 Kiöntöm méltatlankodásomat Pelúziumra, Egyiptom erődítésére, és megölöm Tébé sokaságát.
Eze 30:16 Tüzet bocsátok Egyiptomra; mint a szülő asszony, úgy szenved majd Pelúzium; Tébé rommá lesz, és Memfiszben szorongatás lesz napról-napra.
Eze 30:17 Heliopolisz és Bubászti ifjai kard által esnek el, ők maguk pedig fogságba kerülnek.
Eze 30:18 Táfniszban elsötétül a nap, amikor összetöröm ott Egyiptom kormánypálcáit, és vége lesz benne kevély hatalmának; őt magát felhő borítja el, leányai pedig fogságba kerülnek.
Eze 30:19 Végrehajtom az ítéletet Egyiptomon, és megtudják, hogy én vagyok az Úr!"
Eze 30:20 Történt pedig a tizenegyedik esztendőben, az első hónapban, a hónap hetedik napján, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 30:21 "Emberfia, a fáraónak, Egyiptom királyának karját összetörtem, és íme, nem kötözik be, hogy egészsége helyreálljon; nem kötözik be ruhával és nem göngyölik be kötéssel, hogy visszanyerje erejét és kardot forgathasson.
Eze 30:22 Ezért így szól az Úr Isten: Íme, én a fáraó, Egyiptom királya ellen fordulok, összezúzom erős és összetört karját, és kiütöm kezéből a kardot.
Eze 30:23 Szétszórom Egyiptomot a nemzetek közé, és szétszélesztem őket az országokba.
Eze 30:24 De erőssé teszem Babilon királyának karját, és kardomat az ő kezébe adom. Összetöröm a fáraó karját; és amint nyög a haldokló, úgy nyögnek majd az ő színe előtt.
Eze 30:25 Erőssé teszem Babilon királyának karját, de a fáraó karja lehanyatlik; és megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor Babilon királyának kezébe adom kardomat, hogy kinyújtsa Egyiptom földje ellen.
Eze 30:26 Szétszórom Egyiptomot a nemzetek közé, és szétszélesztem őket az országokba; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!"
Eze 31:1 Történt pedig a tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap elsején, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 31:2 "Emberfia, mondd a fáraónak, Egyiptom királyának és az ő népének: Kihez vagy te hasonló nagyságodban?
Eze 31:3 Íme, a fenyő, olyan, mint a Libanon cédrusa; szépágú, dúslombozatú, magas növésű; a sűrű lombozatú ágak között magasra emelkedik koronája.
Eze 31:4 Vizek növelték naggyá, árvíz tette magassá, folyói folyták körül gyökereit, és patakjait a vidék minden fájához küldte.
Eze 31:5 Ezért magassága túltett a környék minden fáján; gallyai megsokasodtak, ágai magasra nyúltak a bőséges víztől.
Eze 31:6 Amikor pedig kiterjesztette árnyékát, ágai közt fészket raktak az ég madarai mind; lombozata alatt ellett az erdő minden vadja, és árnyékában lakott mindenféle nemzet.
Eze 31:7 Igen szép volt nagyságában, kiterjesztett ágaival, mert gyökere bőséges víz mellett volt.
Eze 31:8 Még Isten paradicsomában sem voltak a cédrusok nála magasabbak; a ciprusok sem érték el csúcsát, s a platánoknak sem voltak olyan lombjaik, mint neki; Isten paradicsomának egy fája sem volt hozzá és szépségéhez hasonló.
Eze 31:9 Mert széppé tettem őt, sok és sűrű lombozatával; és irigykedtek rá mindazon gyönyörűséges fák, melyek Isten paradicsomában voltak.
Eze 31:10 Ezért így szól az Úr Isten: Mivel igen magasra nőtt és felemelte zöldellő, sűrű koronáját, és szíve felfuvalkodott magassága miatt:
Eze 31:11 a nemzetek legerősebbjének kezébe adtam, aki elbánik majd vele; istentelensége miatt elvetettem őt.
Eze 31:12 Kivágják majd az idegenek, a nemzetek legkegyetlenebbjei; a hegyekre dobják, és ágai széthullanak minden völgybe, gallyai összetörnek a föld minden szikláján; árnyékából elmenekül a földnek minden népe és elhagyja őt.
Eze 31:13 A ledőlt fára telepszik az ég minden madara, és ágai között időzik a környék minden vadja.
Eze 31:14 Ezért fel ne fuvalkodjék magassága miatt egy fa sem, mely a víz mentén áll, ne törjön a magasba az árnyékos és lombos ágak között, és ne is büszkélkedjék magasságában egy fa sem, melyet a vizek öntöznek; mert mindmegannyit a halálra szántam, a föld legmélyére, az emberek fiai közé, azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe.
Eze 31:15 Így szól az Úr Isten: Azon a napon, amelyen az alvilágra szállt, előhoztam a gyászt és ráborítottam a vizekre; megállítottam folyamait és visszatartottam a nagy vizeket; gyászolt miatta a Libanon, és megremegett a mező minden fája.
Eze 31:16 Amint ledőlt, robajával remegésbe hoztam a nemzeteket, mikor levittem őt az alvilágba azokhoz, akik leszálltak a sírgödörbe; és megvigasztalódott a föld legmélyén a gyönyörűség minden fája, a legszebbek és legkiválóbbak a Libanonról, mindazok, amelyeket vizek öntöztek.
Eze 31:17 Mert ezek is leszálltak vele együtt az alvilágba azokhoz, akiket karddal öltek meg; minden segítője az ő árnyékában pihen a nemzetek között.
Eze 31:18 Kihez vagy te hasonló, te kiváló és magas fa a gyönyörűség fái között? Íme, leviszlek a gyönyörűség fáival a föld legmélyére; a körülmetéletlenek között pihensz majd azokkal együtt, akiket a kard ölt meg! Ez a fáraó és egész sokasága!" -- mondja az Úr Isten.
Eze 32:1 Történt pedig a tizenkettedik esztendőben, a tizenkettedik hónapban, a hónap elsején, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 32:2 "Emberfia, zengj siralmat a fáraóról, Egyiptom királyáról és ezt mondd neki: Hasonlóvá tetted magadat a nemzetek oroszlánjához, és a tengerben levő krokodilhoz; szarvaddal ökleltél folyamaidban, lábaddal zavarossá tetted a vizet, és tapostad áramlásait.
Eze 32:3 Ezért így szól az Úr Isten: kiterjesztem feletted hálómat számos népnek sokasága által, és hálómmal kihúznak;
Eze 32:4 a földre vetlek, a nyílt mezőre kidoblak; rád csődítem az ég madarait mind, és jóllakatom belőled az egész föld vadjait.
Eze 32:5 Húsodat a hegyekre vetem, és gennyeddel betöltöm dombjaidat.
Eze 32:6 Megöntözöm bűzös véreddel a földet a hegyek tetején, és a völgyek megtelnek veled.
Eze 32:7 Amikor majd kialszol, betakarom az eget, és elsötétítem csillagjait; a napot befödöm felhővel, s a hold nem adja világosságát.
Eze 32:8 Az ég minden világítóját gyászba borítom érted, és sötétséget bocsátok földedre -- mondja az Úr Isten --, amikor elhullanak sebesültjeid az ország közepén -- mondja az Úr Isten. --
Eze 32:9 Megszomorítom a szívét számos népnek, amikor eljuttatom romjaidat a nemzetek közé, oly országokba, amelyekről nem tudsz.
Eze 32:10 Döbbenetbe ejtek miattad sok népet, és királyaik szörnyű félelemben remegnek majd miattad, amikor arcuk előtt villogni kezd kardom, és mindenki hirtelen a saját életéért remeg majd romlásod napján.
Eze 32:11 Mert így szól az Úr Isten: Babilon királyának kardja jön rád!
Eze 32:12 Sokaságodat a földre terítem a hősök kardjával; ezek a nemzetek mind legyőzhetetlenek, és semmivé teszik Egyiptom kevélységét, és szétszórják sokaságát.
Eze 32:13 Kiirtom minden állatát, mely a sok víz mellett lakott; nem zavarja fel többé azokat ember lába, sem állat körme nem kavarja fel.
Eze 32:14 Akkor majd igen tisztává teszem vizeiket, és folyóit úgy ömlesztem, mint az olajat, -- mondja az Úr Isten, --
Eze 32:15 amikor sivataggá teszem Egyiptom földjét, az országot pedig elhagyja az, ami betölti, amikor majd megverem valamennyi lakóját, és megtudják, hogy én vagyok az Úr!
Eze 32:16 Gyászének ez, és mint gyászdalt éneklik majd. A nemzetek leányai éneklik, Egyiptomról és sokaságáról éneklik" -- úgymond az Úr Isten.
Eze 32:17 Történt pedig a tizenkettedik esztendőben, a hónap tizenötödik napján, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 32:18 "Emberfia, énekelj gyászdalt Egyiptom sokaságáról, és vond le őt magát s a hatalmas nemzetek leányait a föld legmélyére, azokhoz, akik leszálltak a verembe.
Eze 32:19 Kinél vagy te szebb? Szállj le, és pihenj a körülmetéletlenek között!
Eze 32:20 Azok közé hullanak majd, akiket a kard ölt meg; a kard már át van adva, lerántják őt és egész népét!
Eze 32:21 Beszélnek vele a legerősebb vitézek az alvilág közepéből, akik az ő segítőivel együtt leszálltak, és pihennek a körülmetéletlenek, a kard által megöltek.
Eze 32:22 Ott van Asszúr és annak egész sokasága, körülötte vannak sírjaik; mindegyikük meg van ölve, kard által estek el.
Eze 32:23 A verem legmélyén vannak sírjaik, és sokasága sírjai körül van; mindegyikük meg van ölve, kard által estek el, akik egykor rettegésbe ejtették az élők földjét.
Eze 32:24 Ott van Élám és annak egész sokasága az ő sírja körül; mindegyikük meg van ölve, kard által estek el, és körülmetéletlenül szálltak le a föld legmélyére, akik rettegésbe ejtették az élők földjét; és most gyalázatukat hordozzák mindazok előtt, akik leszálltak a sírgödörbe.
Eze 32:25 A megöltek közé helyezték nyugvó ágyát összes népével együtt; körülötte vannak sírjaik; mind körülmetéletlenek ők, a kard ölte meg őket, mert rettegésbe ejtették az élők földjét; és most gyalázatukat hordozzák mindazok előtt, akik leszálltak a sírgödörbe; a megöltek közt van az ő helyük.
Eze 32:26 Ott van Mesek és Tubál és annak egész sokasága; körülötte vannak sírjai; mind körülmetéletlenek ők és meg vannak ölve, kard által estek el, mert rettegésbe ejtették az élők földjét.
Eze 32:27 Nem azokkal a hősökkel pihennek ők, akik a hajdankorban estek el, akik fegyvereikkel szálltak le az alvilágba, és fejük alá tették kardjukat; mert csontjukban van a gonoszságuk, mert rettegésére voltak a hősöknek az élők földjén.
Eze 32:28 Tehát téged is a körülmetéletlenek közt tipornak majd össze, és azok között pihensz, akiket a kard ölt meg.
Eze 32:29 Ott van Edom, annak királyai és minden fejedelme. Seregükkel együtt azok közé jutottak, akiket megölt a kard; a körülmetéletlenek között pihennek, azokkal, akik leszálltak a sírgödörbe.
Eze 32:30 Ott van Észak összes fejedelme és a szidoniak mind, letaszították őket a megöltekhez; remegnek és megszégyenülnek erejükben. Körülmetéletlenül pihennek azok között, akiket megölt a kard, és gyalázatukat hordozzák mindazok előtt, akik leszálltak a sírgödörbe.
Eze 32:31 Meglátja majd ezeket a fáraó, és megvigasztalódik egész sokaságán, amelyet megölt a kard, -- a fáraó és egész hadserege, -- mondja az Úr Isten. --
Eze 32:32 Mert az én félelmemet adom az élők földjére, s a körülmetéletlenek közt pihen majd, azok között, akiket megölt a kard, -- a fáraó és egész sokasága", -- mondja az Úr Isten.
Eze 33:1 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 33:2 "Emberfia, szólj néped fiaihoz és mondd nekik: Ha valamely országra kardot bocsátok, és az ország népe egy férfit választ legkisebbjei közül és azt magának őrállóvá rendeli,
Eze 33:3 s ez látja jönni a kardot az ország ellen, és megfújja a harsonát és hírt ad a népnek:
Eze 33:4 ha aztán valaki meghallja a harsona hangját, -- bárki is legyen az --, de nem hallgat a figyelmeztetésre, és eljön a kard és elragadja: annak vére a saját fején lesz.
Eze 33:5 Hallotta ő a harsona szavát, de nem hallgatott a figyelmeztetésre; ezért vére őrajta lesz; ha hallgatott volna a figyelmeztetésre, megmentette volna életét.
Eze 33:6 Ha pedig az őrálló látja jönni a kardot, de nem fújja meg a harsonát, és a nép nem kap figyelmeztetést, és eljön a kard és elragad valakit közülük: azt ugyan a saját gonoszsága miatt ragadják el, vérét azonban az őrállónak kezéből fogom számon kérni.
Eze 33:7 Téged pedig, emberfia, őrállónak rendeltelek Izrael háza számára; ha tehát beszédet hallasz számból, mint az enyémet hirdesd azt nekik.
Eze 33:8 Ha azt mondom az istentelennek: Halállal halsz meg, te istentelen! -- de te nem szólsz, hogy az istentelen tartózkodjék az ő útjától, az istentelen ugyan a saját gonoszsága miatt hal meg, vérét azonban a te kezedből kérem számon.
Eze 33:9 Ha azonban hirdeted az istentelennek, hogy útjairól térjen meg, de ő nem tér meg útjáról, akkor a saját gonoszsága miatt meg fog halni, te azonban megmentetted lelkedet.
Eze 33:10 Ezért tehát, emberfia, mondd Izrael házának: Ti ekként beszéltek, s ezt mondjátok: "Gonoszságaink és vétkeink ránk nehezednek, és elsenyvedünk bennük; hogyan maradhatnánk tehát életben?"
Eze 33:11 Mondd nekik: Életemre mondom, én, az Úr Isten, nem akarom az istentelen halálát, hanem azt, hogy az istentelen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg igen gonosz útjaitokról! Akkor miért halnátok meg, Izrael háza?
Eze 33:12 Ezért tehát, emberfia, mondd néped fiainak: Az igaznak igazvolta nem szabadítja meg őt azon a napon, amelyen vétkezik; és az istentelennek istentelensége nem lesz ártalmára azon a napon, amelyen megtér istentelenségéből; és az igaz nem maradhat életben az ő igazvolta miatt azon a napon, amelyen vétkezik.
Eze 33:13 Ha mondom is az igaznak, hogy biztosan élni fog, de igazvoltában elbizakodva gonoszságot cselekszik, igazvolta teljesen feledésbe megy, és ő meghal elkövetett gonoszsága miatt.
Eze 33:14 Ha azonban így szólok a gonoszhoz: Halállal halsz meg! -- és ő bűnbánatot tart vétke fölött, és jog és igazság szerint jár,
Eze 33:15 a zálogot visszatéríti az istentelen, a rablott jószágot visszaadja, az élet parancsai szerint jár, és nem cselekszik semmi igazságtalan dolgot sem, biztosan élni fog és nem hal meg.
Eze 33:16 Egyetlen elkövetett vétkét sem fogom neki betudni; jog és igazság szerint járt, ezért biztosan élni fog.
Eze 33:17 De néped fiai így szólnak: "Nem igazságos az Úr útja!" -- holott az ő útjuk igazságtalan!
Eze 33:18 Mert ha az igaz eltávozik igazságától és gonoszságot követ el, emiatt hal meg;
Eze 33:19 és ha az istentelen elhagyja istentelenségét, és jog és igazság szerint jár, ezek miatt fog élni.
Eze 33:20 Ti mégis azt mondjátok: "Nem igazságos az Úr útja!" Mindenkit közületek az saját útjai szerint ítélek meg, Izrael háza!"
Eze 33:21 Történt pedig száműzetésünk tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödik napján, hogy egy menekülő jött hozzám Jeruzsálemből, és így szólt: "Elpusztult a város!"
Eze 33:22 Aznap este, mielőtt megjött volna a menekülő, rajtam volt az Úr keze, és megnyitotta számat, mielőtt az reggel hozzám jött volna; és miután megnyílt a szám, nem hallgattam többé.
Eze 33:23 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 33:24 "Emberfia, akik azok között a romok között laknak Izrael földjén, így szólnak: "Ábrahám egymaga volt, és örökrészül nyerte az országot; mi pedig sokan vagyunk, nekünk adatott birtokul az ország!"
Eze 33:25 Ezért mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Akik vérrel eszitek a húst, és szemeteket tisztátalanságaitokra emelitek és vért ontotok, vajon a ti örökrészetek lehet-e az ország?
Eze 33:26 Kardotokra támaszkodtok, utálatosságokat cselekedtek, és mindenki meggyalázza társának feleségét; és ennek ellenére is a ti örökrészetek legyen az ország?
Eze 33:27 Ezeket mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Életemre mondom, hogy azok, akik a romok között laknak, kard által hullanak el; és aki a mezőn van, a vadállatok prédájává lesz; akik pedig erődítésekben és barlangokban vannak, dögvész által halnak meg.
Eze 33:28 Az országot pedig sivataggá és pusztasággá teszem, kevély hatalma megsemmisül; kietlenekké lesznek Izrael hegyei, mert senki sem lesz, aki rajtuk átmenne.
Eze 33:29 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor országukat sivataggá és pusztasággá teszem minden utálatosságuk miatt, amit elkövettek.
Eze 33:30 Ami pedig téged illet, emberfia: népednek fiai, akik rólad beszélnek a falak mentén és a házak kapuiban, mikor így szól egyik a másikhoz, mindegyik a társához: "Jöjjetek, és hallgassuk meg, milyen beszéd jön az Úrtól." --
Eze 33:31 Hozzád mennek, mintha gyűlésre menne a nép, és leül a népem előtted és meghallgatják beszédeidet, de nem cselekszenek szerintük. Mint éneket szájukban, forgatják ugyan őket, szívük azonban igazságtalan nyereség után jár.
Eze 33:32 Olyan vagy te nekik, mint a zenére szánt dal, amelyet kellemes és édes hangon énekelnek; meghallgatják szavaidat, de nem cselekszenek szerintük.
Eze 33:33 Ám amikor majd bekövetkezik a megjövendölt dolog, -- mert íme, bekövetkezik, -- akkor majd megtudják, hogy próféta volt közöttük."
Eze 34:1 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 34:2 "Emberfia, jövendölj Izrael pásztorairól; jövendölj, és ezt mondd a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izrael pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Vajon a pásztoroknak nem a nyájat kell-e legeltetniük?
Eze 34:3 A tejet megettétek, a gyapjúval ruházkodtatok és a hízott állatot leöltétek, de nyájamat nem legeltettétek.
Eze 34:4 A gyengét nem erősítettétek és a beteget nem gyógyítottátok; a sebesültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem hoztátok vissza és az elveszettet nem kerestétek; hanem keménységgel és erőszakkal uralkodtatok rajtuk.
Eze 34:5 Juhaim pedig elszéledtek, mert nem volt pásztoruk; prédájává lettek a mező minden vadjának és elszéledtek.
Eze 34:6 Ott bolyongtak juhaim minden hegyen és minden magas dombon; a föld egész színén elszéledtek juhaim, és nem volt senki sem, aki velük törődött volna, nem volt, mondom, aki velük törődött volna.
Eze 34:7 Ezért, pásztorok, halljátok az Úr igéjét!
Eze 34:8 Életemre mondom, én, az Úr Isten: Mivel nyájaim prédává lettek és juhaim a mező minden vadjának eledelévé, mert nem volt pásztoruk -- pásztoraim ugyanis nem törődtek nyájammal --, mert a pásztorok önmagukat legeltették, de nyájaimat nem legeltették,
Eze 34:9 azért, pásztorok, halljátok az Úr igéjét!
Eze 34:10 Így szól az Úr Isten: Íme, én magam fordulok a pásztorok ellen; kezükből követelem nyájamat és végzek velük, hogy ne legeltessék tovább a nyájat, és a pásztorok ne legeltessék többé önmagukat. Kiszabadítom nyájamat szájukból, és az nem lesz többé eledelük.
Eze 34:11 Mert így szól az Úr Isten: Íme, én magam keresem fel juhaimat és viselem gondjukat.
Eze 34:12 Amint a pásztor gondját viseli nyájának azon a napon, amelyen elszéledt juhai között van, úgy viselem majd én is gondját juhaimnak, és kiszabadítom őket minden helyről, amerre elszéledtek a felhő és a sötétség napján.
Eze 34:13 Kihozom őket a népek közül, és összegyűjtöm őket az országokból; a saját országukba viszem, és Izrael hegyein legeltetem őket a patakok mentén és az ország minden lakott helyén.
Eze 34:14 A legdúsabb legelőkön legeltetem őket, és Izrael magas hegyein lesznek az ő legelőik; ott fognak megpihenni zöldellő füvön, és kövér legelőkön legelnek majd Izrael hegyein.
Eze 34:15 Én magam legeltetem juhaimat, és én pihentetem meg őket! -- mondja az Úr Isten. --
Eze 34:16 Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszavezetem, a sebesültet bekötözgetem, a gyengét megerősítem, a hízottat és az erőst megoltalmazom, és igazságosan legeltetem őket.
Eze 34:17 Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten: Íme, én ítéletet teszek juh és juh, kos és bak között.
Eze 34:18 Nem értétek be azzal, hogy lelegeltétek a legjobb legelőket? Hozzá még azt is eltapostátok lábatokkal, ami legelőtökből megmaradt. Amikor pedig a legtisztább vizet ittátok, a többit lábatokkal felkavartátok,
Eze 34:19 úgyhogy juhaimnak az volt a legelője, amit lábatok eltaposott, és azt itták, amit lábatok felkavart.
Eze 34:20 Ezért így szól hozzátok az Úr Isten: Íme, én magam teszek igazságot a hízott és a sovány juhok között!
Eze 34:21 Mivel ti oldalatokkal és vállatokkal lökdöstétek és szarvatokkal ökleltétek a gyenge juhokat mind, míg el nem széledtek ott kinn,
Eze 34:22 én megszabadítom nyájamat, és nem lesz többé prédává; és igazságot teszek juh és juh között.
Eze 34:23 Egyetlen pásztort állítok majd föléjük, szolgámat, Dávidot, hogy legeltesse őket; ő legelteti majd őket, és ő lesz a pásztoruk.
Eze 34:24 Én pedig, az Úr, leszek az ő Istenük, és Dávid, az én szolgám lesz a fejedelem közöttük; én, az Úr, szóltam.
Eze 34:25 A béke szövetségére lépek velük, és kiirtom a fenevadakat az országból, úgyhogy ők biztonságban lakhatnak majd a pusztaságban és alhatnak az erdőkben.
Eze 34:26 Áldássá teszem őket az én halmom körül, és esőt adok a maga idejében; áldásos esők lesznek.
Eze 34:27 A mező fája meghozza majd gyümölcsét, a föld meghozza termését, és félelem nélkül laknak majd országukban. És megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor majd összetöröm igájuk láncait, és kiszabadítom őket zsarnokaik kezéből.
Eze 34:28 Nem lesznek többé prédájává a nemzeteknek, és a föld vadállatai sem fogják őket felfalni, hanem biztonságban laknak majd, minden félelem nélkül.
Eze 34:29 Nagyszerű termést adok majd nekik, számukat nem csökkenti többé az éhínség az országban, s nem kell továbbra is eltűrniük a nemzetek gyalázkodását.
Eze 34:30 Akkor megtudják majd, hogy én, az Úr, az ő Istenük, velük vagyok, és ők, Izrael háza, az én népem -- mondja az Úr Isten. --
Eze 34:31 Ti emberek, juhaim vagytok, legelőm juhai vagytok, én pedig, az Úr, a ti Istenetek vagyok, -- mondja az Úr Isten.
Eze 35:1 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 35:2 "Emberfia, fordítsd arcodat Szeír hegysége ellen, jövendölj ellene és mondd neki:
Eze 35:3 Így szól az Úr Isten: Íme, ellened fordulok, Szeír hegysége; kinyújtom ellened kezemet, és kietlen pusztasággá teszlek.
Eze 35:4 Városaidat romba döntöm, és te pusztasággá leszel; akkor megtudod majd, hogy én vagyok az Úr!
Eze 35:5 Mivel örökös ellenség voltál, és Izrael fiait kard hatalmába adtad szorongatásuk idején, végső bűnhődésük idejében,
Eze 35:6 azért életemre mondom, én, az Úr Isten: Átadlak a vérontásnak, s a vér üldöz majd téged; mivel önvéredet gyűlölted, a vér üldöz majd téged.
Eze 35:7 Szeír hegyét kietlen pusztasággá teszem, és elvesztem róla a járó-kelőt.
Eze 35:8 A hegyeit betöltöm megöltjeivel; halmaidon, völgyeidben és folyóid mellett kard által elesettek fognak heverni.
Eze 35:9 Örökös pusztasággá teszlek, és városaidban nem laknak többé; akkor megtudjátok majd, hogy én, az Úr vagyok az Isten!
Eze 35:10 Mivel így szóltál: "A két nemzet és a két ország az enyém lesz, és birtokomba veszem őket!" -- holott az Úr volt ott --,
Eze 35:11 azért életemre mondom, én, az Úr Isten: Haragod és irigységed szerint cselekszem majd, amint te is cselekedtél, mert gyűlölted őket; és kinyilatkoztatom magamat közöttük, amikor majd megítéllek.
Eze 35:12 Akkor megtudod majd, hogy én, az Úr, meghallottam minden gyalázó szavadat, amelyet Izrael hegyeiről mondtál, amikor így szóltál: "Pusztulás jött rájuk! A mieink lettek, hogy felfaljuk őket!"
Eze 35:13 Ellenem támadtatok szátokkal, és gyalázkodó szavakkal illettetek engem; én meghallottam!
Eze 35:14 Így szól az Úr Isten: Pusztasággá teszlek az egész föld örömére!
Eze 35:15 Amint te örvendeztél Izrael házának örökségén, mivel az elpusztult, úgy cselekszem majd veled is; sivataggá leszel, Szeír hegye, meg te is, egész Edom, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
Eze 36:1 Te pedig, emberfia, jövendölj Izrael hegyeiről és mondd: Izrael hegyei, halljátok az Úr igéjét!
Eze 36:2 Így szól az Úr Isten: Mivel az ellenség így szólt rólatok: "Haha! Az örök magaslatok nekünk jutottak örökségül!" --
Eze 36:3 azért jövendölj és mondd: Így szól az Úr Isten: Mivel elpusztultatok, és mindenfelől eltapostak titeket, és a többi nemzet birtokává lettetek, nyelvük hegyére kerültetek, és a népek gyaláznak titeket,
Eze 36:4 azért, Izrael hegyei, halljátok az Úr Isten szavát: Így szól az Úr Isten a hegyekhez és a halmokhoz, a folyókhoz és a völgyekhez, a romhalmazokhoz, a ledőlt falakhoz és az elhagyott városokhoz, amelyeket a köröskörül lakó többi nemzet elpusztított és kigúnyolt!
Eze 36:5 Így szól az Úr Isten: Valóban, féltékenységem tüzében szóltam a többi nemzet ellen és egész Edom ellen, akik országomat örömmel és teljes szívvel-lélekkel birtokukba vették és kiürítették, hogy elpusztítsák.
Eze 36:6 Azért jövendölj Izrael földjéről és mondd a hegyeknek és a halmoknak, a hágóknak és a völgyeknek: Így szól az Úr Isten: Íme, én féltékenységemben és bosszúmban szóltam, mert elviseltétek a nemzetek gyalázását.
Eze 36:7 Ezért így szól az Úr Isten: Esküre emelem kezemet: A körülöttetek lakó nemzetek maguk hordozzák majd gyalázatukat.
Eze 36:8 Ti pedig, Izrael hegyei, növesszétek ágaitokat és hozzátok meg gyümölcsötöket népem, Izrael számára, mert ő nemsokára megérkezik.
Eze 36:9 S én íme, hozzátok megyek és hozzátok fordulok; szántani fognak rajtatok és magot vetnek belétek.
Eze 36:10 Megsokasítom rajtatok az embereket, Izrael egész házát; benépesülnek a városok, a romhalmazok újra felépülnek.
Eze 36:11 Betöltelek titeket emberekkel és állatokkal; el fognak szaporodni és gyarapodni fognak. Letelepítelek titeket, mint hajdanában, és nagyobb javakkal halmozlak el, mint amennyitek eleinte volt; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
Eze 36:12 Akkor majd megadom, hogy emberek járjanak rajtatok: Izraelt, az én népemet; és birtokukba vesznek téged, örökrészükké leszel, és nem leszel többé nélkülük.
Eze 36:13 Így szól az Úr Isten: Mivel azt mondják rólad: "Felfalod az embereket és megfojtod saját népedet",
Eze 36:14 azért nem fogsz többé embert enni, és nemzetedet nem ölöd meg többé -- mondja az Úr Isten. --
Eze 36:15 Gondoskodom majd róla, hogy ne halld többé a nemzetek csúfolódását, és a népek gyalázkodását ne viseld többé; a saját népedet nem veszted el többé", -- mondja az Úr Isten.
Eze 36:16 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 36:17 "Emberfia, Izrael háza a saját földjén lakott, de megfertőzte azt útjaival és cselekedeteivel; útjuk olyanná lett előttem, mint a havi tisztulásban szenvedő nő tisztátalansága.
Eze 36:18 Ezért kiöntöttem rájuk bosszúságomat a vér miatt, amit az országban ontottak, és bálványaik miatt, amelyekkel azt beszennyezték.
Eze 36:19 Szétszórtam őket a nemzetek közé, s ők elszéledtek az országokba; útjaik és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket.
Eze 36:20 Amikor ők bementek a nemzetekhez, amelyek közé eljutottak, meggyalázták szent nevemet, mert így beszéltek róluk: "Az Úr népe ez, és az ő földjéről jöttek!"
Eze 36:21 De tekintettel voltam szent nevemre, amelyet Izrael háza meggyalázott a nemzetek között, amelyekhez eljutott.
Eze 36:22 Ezért mondd Izrael népének: Így szól az Úr Isten: Nem tiértetek cselekszem majd, Izrael háza, hanem az én szent nevemért, amelyet meggyaláztatok a nemzetek között, amelyek közé eljutottatok.
Eze 36:23 Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a nemzetek között, amelyet meggyaláztak közöttük, hogy megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, mondja a seregek Ura, amikor megmutatom szentségemet köztetek az ő szemük láttára.
Eze 36:24 Mert kiviszlek titeket a nemzetek közül és összegyűjtelek minden országból, és elvezetlek saját országotokba.
Eze 36:25 Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztultok minden szennyetektől, és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket.
Eze 36:26 Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek; elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.
Eze 36:27 Az én lelkemet adom majd belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint járjatok, és törvényeimet megtartsátok és megcselekedjétek.
Eze 36:28 Azon a földön laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, és ti az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.
Eze 36:29 Megszabadítalak titeket minden szennyetektől; előhívom a gabonát és megsokasítom, és nem küldök többé rátok éhínséget.
Eze 36:30 Megsokasítom a fák gyümölcsét és a szántóföld termését, hogy ne viseljétek többé az éhínség gyalázatát a nemzetek között.
Eze 36:31 Ha aztán visszaemlékeztek majd igen gonosz útjaitokra és nem jó cselekedeteitekre, megutáljátok gonoszságaitokat és vétkeiteket.
Eze 36:32 Nem tiértetek cselekszem majd -- mondja az Úr Isten -- tudjátok meg! Szégyenkezzetek és piruljatok útjaitok miatt, Izrael háza!
Eze 36:33 Így szól az Úr Isten: Azon a napon, amelyen megtisztítalak titeket minden gonoszságotoktól, és lakottá teszem a városokat és helyreállítom a romhalmazokat,
Eze 36:34 amikor művelés alá kerül a puszta föld, amely egykor sivatag volt minden arrajáró szemében,
Eze 36:35 majd így szólnak: "Ez a műveletlen föld olyanná lett, mint a Gyönyörűség kertje, és az elhagyott, romba döntött és feldúlt városok megerősítve állnak!"
Eze 36:36 És megtudják a körülöttetek megmaradt nemzetek, hogy én, az Úr, én építettem fel a romokat, én ültettem be a műveletlen földeket; én, az Úr szóltam és megcselekedtem!
Eze 36:37 Így szól az Úr Isten: Még abban is kegyesnek talál engem Izrael háza, hogy megcselekszem nekik ezt: Megsokasítom körükben az embereket, mint a nyájat,
Eze 36:38 mint a szent nyájat, mint Jeruzsálem nyáját ünnepei alkalmával; ilyenek lesznek az elhagyott városok, telve embernyájakkal; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!"
Eze 37:1 Akkor az Úr rám helyezte kezét, az Úr lelkében kivezetett és letett a mező közepén, ami telve volt csontokkal.
Eze 37:2 Körülvitt engem azok mellett mindenfelé; igen nagy volt a számuk a mező színén, és teljesen ki voltak száradva.
Eze 37:3 Azt mondta nekem: "Emberfia, vajon életre kelnek még ezek a csontok?" Azt feleltem: "Uram Istenem! Te tudod!"
Eze 37:4 Erre így szólt hozzám: "Prófétálj ezekről a csontokról, és mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok meg az Úr igéjét!
Eze 37:5 Így szól az Úr Isten a csontokhoz: Íme, én lelket bocsátok belétek, hogy életre keljetek!
Eze 37:6 Izmokat adok rátok, húst növesztek rajtatok, bőrrel vonlak be, és lelket adok nektek, hogy éljetek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr."
Eze 37:7 Erre én prófétáltam, amint megparancsolta nekem. Miközben prófétáltam, zaj támadt és íme, zúgás hallatszott, és egyik csont a másikhoz közeledett, mindegyik a saját ízületéhez.
Eze 37:8 És láttam, hogy íme, izom és hús nőtt rajtuk, és bőr feszült rájuk, de lelkük nem volt.
Eze 37:9 Akkor azt mondta nekem: "Prófétálj a léleknek; prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az Úr Isten: A négy szél tájékáról jöjj elő, lélek, és fújj ezekre a megöltekre, hogy új életre keljenek!"
Eze 37:10 Prófétáltam, amint megparancsolta nekem; erre beléjük szállt a lélek, és életre keltek; a lábukra álltak, mint valami igen nagy sereg.
Eze 37:11 Akkor azt mondta nekem: "Emberfia, ezek a csontok Izrael háza; ők azt mondják: "Kiszáradtak csontjaink, elveszett a reménységünk, elvesztünk!"
Eze 37:12 Azért prófétálj és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én megnyitom sírhantjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem, és bevezetlek titeket Izrael földjére.
Eze 37:13 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor megnyitom majd sírjaitokat és kihozlak titeket sírhantjaitokból, én népem!
Eze 37:14 A lelkemet adom belétek, hogy életre keljetek, és nyugodt lakóhelyet adok nektek földeteken; akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és meg is cselekedtem", -- mondja az Úr Isten.
Eze 37:15 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 37:16 "Te pedig, emberfia, végy magadnak egy fadarabot és írd rá: Júdáé és Izrael fiaié, az ő szövetségeseié; és végy egy másik fadarabot és írd rá: Józsefé, Efraim fájáé és Izrael egész házáé, az ő szövetségeseié.
Eze 37:17 Aztán illeszd őket össze, az egyiket a másikhoz, egy fává; legyenek eggyé kezedben.
Eze 37:18 Ha pedig így szólnak hozzád néped fiai, és azt mondják: "Vajon nem magyarázod-e meg nekünk, mit akarsz ezzel? --
Eze 37:19 ezt feleld nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én fogom József fáját, ami Efraim kezében van, és Izrael törzseit, az ő szövetségeseit, és együvé teszem őket Júda fájával és egy fává teszem őket -- s eggyé lesznek az ő kezében.
Eze 37:20 A fadarabok pedig, amelyekre írtál, legyenek a kezedben az ő szemük láttára,
Eze 37:21 és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én kiragadom Izrael fiait a nemzetek közül, amelyek közé jutottak, és összegyűjtöm őket mindenünnen, és a saját földjükre vezetem.
Eze 37:22 Egy néppé teszem őket az országban, Izrael hegyein, és egy király uralkodik majd mindnyájuk fölött; és nem lesz többé két nemzet, nem oszlanak többé két országra.
Eze 37:23 Nem fertőzik többé magukat bálványaikkal, utálatosságaikkal és semmiféle gonoszságukkal. Megszabadítom őket minden helyükről, ahol vétkeztek, és megtisztítom őket; akkor ők az én népem lesznek, én pedig az ő Istenük leszek.
Eze 37:24 Dávid, az én szolgám lesz a király felettük, és egyetlen pásztora lesz valamennyiüknek; törvényeim útján járnak majd, és parancsaimat megtartják és megcselekszik.
Eze 37:25 Azon a földön fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, amelyen atyáitok laktak; rajta laknak majd ők maguk és fiaik, és fiaiknak fiai mindörökké; és Dávid, az én szolgám lesz a fejedelmük mindörökké.
Eze 37:26 A béke szövetségére lépek velük örök szövetség lesz ez velük; megerősítem és megsokasítom őket, és szentélyemet köztük állítom fel mindörökre.
Eze 37:27 A hajlékom köztük lesz, és én az ő Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.
Eze 37:28 És megtudják majd a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, Izrael megszentelője, amikor szentélyem köztük lesz mindörökké."
Eze 38:1 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 38:2 "Emberfia, fordítsd arcodat Góg ellen, Magóg földje ellen, Mesek és Tubál első fejedelme ellen. Jövendölj ellene
Eze 38:3 és mondd neki: Így szól az Úr Isten: Íme, Góg, én ellened fordulok, Mosok és Tubál első fejedelme ellen.
Eze 38:4 Körbe kergetlek és zablát teszek álladra; kivezetlek téged és egész hadseregedet, a lovakat és minden páncélba öltözött lovast, a nagy sokaságot, akik lándzsát, pajzsot és kardot ragadnak.
Eze 38:5 Perzsák, etiópok és líbiaiak vannak velük akik mind pajzsot és sisakot viselnek;
Eze 38:6 Gómer és minden csapata, Togorma háza, a legtávolabbi észak és egész hadereje -- számos nép van veled.
Eze 38:7 Készülj fel, szereld fel magadat és egész sokaságodat, amely hozzád gyülekezett, és légy a parancsnokuk.
Eze 38:8 Sok nap múlva elér téged a büntetés, az esztendők végén olyan ország ellen vonulsz, amely rendbejött a kard csapása után, amelyet összegyűjtöttem számos nép közül: Izrael hegyeire, amelyek hosszú időre pusztasággá lettek. Kivezettem őket a népek közül, és mindnyájan biztonságban laknak ott.
Eze 38:9 Te felvonulsz és jössz, mint a förgeteg és mint a felhő, hogy elborítsd az országot, te és minden csapatod, a számos nép, amely veled van.
Eze 38:10 Így szól az Úr Isten: Azon a napon gondolatok támadnak szívedben, és igen gonosz tervet eszelsz majd ki.
Eze 38:11 Így szólsz: "Felvonulok az ország ellen, amelynek nincsen fala; azokra török, akik nyugton és biztonságban laknak; egyetlen fal nélkül laknak, záraik és kapuik nincsenek" --,
Eze 38:12 hogy zsákmányolj és prédát ejts, hogy azokra vesd kezedet, akiket elpusztítottak, de én helyreállítottam, arra a népre, amelyet összegyűjtöttem a nemzetek közül, amely birtokába kezdte venni és lakni kezdte a földnek köldökét.
Eze 38:13 Sába, Dedán és Tarzis kereskedői és összes oroszlánjai így szólnak majd hozzád: "Vajon azért jössz-e, hogy zsákmányt szerezz? Íme, azért gyűjtötted egybe tömegeidet, hogy prédát rabolj, hogy elvidd az ezüstöt és az aranyat, hogy elhurcold a felszerelést és a vagyont, és mérhetetlen zsákmányt rabolj."
Eze 38:14 Ezért jövendölj, emberfia, és mondd Gógnak: Így szól az Úr Isten: Ugye, azon a napon, amelyen az én népem, Izrael, biztonságban lakik, felkerekedsz majd,
Eze 38:15 és eljössz a helyedről, a legtávolabbi északról, te és veled a sok nép, mindnyájan lovasok: nagy tömeg és hatalmas hadsereg.
Eze 38:16 Népem, Izrael ellen vonulsz, miként a felhő, hogy elborítsd az országot. Napjaid végén történik ez veled, és országom ellen vezetlek, hogy a nemzetek megismerjenek engem, amikor majd megmutatom rajtad szentségemet az ő szemük láttára, ó Góg!
Eze 38:17 Így szól az Úr Isten: Hiszen te vagy az, akiről a hajdankor napjaiban beszéltem szolgáim, Izrael prófétái által, akik azon idők napjaiban megjövendölték, hogy téged rájuk bocsátalak.
Eze 38:18 S történni fog azon a napon, amely napon Góg majd eljön Izrael földjére, hogy ezt mondja az Úr Isten: Haragomban fel fog lobbanni bosszúságom,
Eze 38:19 és féltékenységemben, haragom tüzében mondom majd: Valóban nagy földrengés lesz azon a napon Izrael földjén!
Eze 38:20 Megremegnek színem előtt a tenger halai és az ég madarai, a mező vadjai és minden csúszómászó, amely a földön mozog, és minden ember, aki a föld színén van; a hegyek leomlanak, ledőlnek a várfalak, s minden fal a földre hull.
Eze 38:21 Akkor ellene hívom minden hegyemen a kardot -- mondja az Úr Isten --, mindenki kardja a társa ellen fordul majd.
Eze 38:22 S perbe szállok ellene dögvésszel, vérontással, szakadó záporral és hatalmas jégesővel; tüzes és kénköves esőt bocsátok rá, a seregére és a számos népre, amely vele van.
Eze 38:23 Akkor majd nagynak és szentnek mutatom magamat, és kinyilatkoztatom magamat számos nép szeme láttára; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!
Eze 39:1 Te pedig, emberfia, jövendölj Góg ellen és mondd: Így szól az Úr Isten: Íme, én ellened fordulok, Góg, Mosok és Tubál első fejedelme;
Eze 39:2 körbe kergetlek és elővezetlek, felvonultatlak a legtávolabbi északról és Izrael hegyeire vezetlek.
Eze 39:3 Összetöröm íjadat balkezedben, és kiütöm nyilaidat jobbkezedből.
Eze 39:4 Izrael hegyein esel majd el, te és egész sereged és veled levő népeid; a vadaknak, a madaraknak, minden szárnyasnak és a föld vadállatainak adlak, hogy felfaljanak.
Eze 39:5 A mező színén esel majd el, mert én szóltam -- mondja az Úr Isten. --
Eze 39:6 Tüzet bocsátok Magógra és azokra, akik biztonságban laknak a szigeteken; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!
Eze 39:7 Szent nevemet ismertté teszem majd Izraelben, népem között, és nem engedem többé meggyalázni szent nevemet; és megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, Izrael Szentje!
Eze 39:8 Íme, eljön és meglesz -- mondja az Úr Isten --; ez az a nap, amelyről szóltam.
Eze 39:9 Akkor kijönnek a lakók Izrael városaiból, és felgyújtják és elégetik a fegyvereket, a pajzsokat és a lándzsákat, az íjakat és a nyilakat, a buzogányokat és a dárdákat, és tüzet gyújtanak velük hét esztendőn át.
Eze 39:10 Nem hordanak fát a környékről, az erdőkben sem vágnak, mert a fegyvereket tüzelik majd el; prédát szednek prédálóiktól és kifosztják fosztogatóikat -- mondja az Úr Isten. --
Eze 39:11 Ez lesz azon a napon: Nevezetes helyet adok majd Gógnak temetőül Izraelben, a Vándorok völgyét a tengertől keletre, és útját állja majd a vándorlóknak; ott temetik el Gógot és egész sokaságát, és neve ez lesz: "Góg sokaságának völgye."
Eze 39:12 Hét hónapon át temeti őket Izrael háza, hogy megtisztítsák az országot.
Eze 39:13 Eltemeti őt az ország egész népe, és nevezetes napjuk lesz ez, amelyen megdicsőítem majd magamat -- mondja az Úr Isten. --
Eze 39:14 Férfiakat fognak kirendelni, akik szüntelen járják az országot, hogy eltemessék és felkutassák azokat, akik ott maradtak a föld színén, hogy megtisztítsák azt; hét hónap múlva kezdik meg a kutatást.
Eze 39:15 Keresztül-kasul bejárják az országot; és ha emberi csontot látnak, jelt állítanak melléje, míg el nem temetik a halottak eltakarítói Góg sokaságának völgyében.
Eze 39:16 Egy városnak pedig Amóna lesz a neve -- és megtisztítják a földet.
Eze 39:17 Ezért most, emberfia, így szól az Úr Isten: Mondd valamennyi szárnyasnak, valamennyi madárnak és a mező minden vadállatának: Gyűljetek egybe, siessetek, fussatok össze mindenünnen az én áldozatomra, amelyet én öltem le nektek, a nagy áldozatra Izrael hegyein, hogy húst egyetek és vért igyatok!
Eze 39:18 Egyétek a hősök húsát és igyátok a föld fejedelmeinek vérét, a kosokét és a bárányokét, a bakokét és a bikákét, az összes hízottakét és kövérekét.
Eze 39:19 Egyetek kövérséget a jóllakásig, és igyatok vért a megrészegülésig abból az áldozatból, amelyet én ölök le számotokra.
Eze 39:20 Lakjatok jól az én asztalomon a lovakból, az erős lovasokból és az összes harcos férfiből -- mondja az Úr Isten. --
Eze 39:21 Mert megmutatom dicsőségemet a nemzetek között, és az összes nemzet meglátja ítéletemet, amit végrehajtottam, és kezemet, amelyet rájuk vetettem.
Eze 39:22 Így megtudja majd Izrael háza, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük, attól a naptól fogva és azután.
Eze 39:23 S megtudják majd a nemzetek is, hogy gonoszsága miatt jutott a fogságba Izrael háza. Mivel elhagytak engem, elrejtettem előlük arcomat, az ellenség kezére adtam őket, és mindnyájan kardélre jutottak.
Eze 39:24 Tisztátalanságuk és gonoszságuk szerint cselekedtem velük, és elrejtettem előlük arcomat.
Eze 39:25 Ezért így szól az Úr Isten: Most jóra fordítom Jákob sorsát, megkönyörülök Izrael egész házán, és buzgólkodni fogok szent nevemért.
Eze 39:26 De hordozni fogják szégyenüket és minden hűtlenségüket, amit ellenem elkövettek, amikor majd biztonságban laknak országukban, és senkitől sem félnek.
Eze 39:27 Visszavezetem őket a népek közül, egybegyűjtöm őket ellenségeik országaiból, és megmutatom közöttük szentségemet számtalan nemzet szeme láttára.
Eze 39:28 Akkor megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük, mert elvittem ugyan őket a nemzetek közé, de ismét összegyűjtöm őket saját országukba, és senkit sem hagyok ott közülük.
Eze 39:29 S arcomat nem rejtem el többé előlük, mert kiöntöm lelkemet Izrael egész házára" -- mondja az Úr Isten.
Eze 40:1 Száműzetésünk huszonötödik esztendejében, az év kezdetén, a hónap tizedik napján, tizennégy évvel azután, hogy a város elpusztult, éppen ezen a napon helyezte rám az Úr a kezét, és odavitt engem,
Eze 40:2 isteni látomásokban elvitt Izrael földjére, és letett egy nagyon magas hegyen, amelyiken dél felé egy városhoz hasonló épület volt.
Eze 40:3 Bevezetett oda, és íme, egy férfi volt ott, akinek a külseje olyan volt, mint az érc; a kezében lenzsinórt tartott, s mérővessző volt a kezében, amint ott állt a kapuban.
Eze 40:4 Ez a férfi így szólt hozzám: "Emberfia, láss a te saját szemeddel és hallj a te saját füleddel, és figyelj mindarra, amit megmutatok neked, mert azért hoztalak ide, hogy megmutassam neked. Hirdesd majd Izrael házának mindazt, amit látni fogsz."
Eze 40:5 És íme, a házat kívülről mindenünnen fal vette körül. A férfi kezében hat könyök és egy tenyér hosszú mérővessző volt, és megmérte az építményt; a szélessége egy vessző, s a magassága is egy vessző volt.
Eze 40:6 Aztán elment a kelet felé néző kapuhoz, felment a lépcsőin, és megmérte a kapu küszöbét; a szélessége egy vessző -- azaz egy-egy küszöb szélessége egy vessző volt,
Eze 40:7 és egy-egy fülkét: a hossza egy vessző és a szélessége is egy vessző volt; -- a fülkék közt pedig öt könyöknyi köz volt.
Eze 40:8 Ezután a kapu küszöbét a kaputól befelé nyíló csarnok mellett: egy vessző.
Eze 40:9 Aztán megmérte a kapu csarnokát: nyolc könyök, és a pilléreit: két könyök; a kapu csarnoka pedig belül volt.
Eze 40:10 A keleti kapunak mindkét felől három-három fülkéje volt; mind a háromnak egy volt a mérete, és egy volt a mérete a pilléreknek is mind a két oldalon.
Eze 40:11 Aztán megmérte a kapu küszöbének szélességét: tíz könyök, és a kapu hosszát: tizenhárom könyök,
Eze 40:12 a fülkék előtt levő szegélyt: egy könyök. Egy könyök volt a szegély mindkét oldalon, a fülkék pedig hat könyöknyi nagyságúak voltak mindkét oldalon.
Eze 40:13 Aztán megmérte a kaput az egyik fülke tetejétől a másiknak tetejéig: a szélessége huszonöt könyök volt; az egyik bejárat a másik bejárattal szemben volt.
Eze 40:14 Hatvan könyökben állapította meg a pilléreket. A pillér mellett a kapu udvara volt mindenfelől, köröskörül.
Eze 40:15 A kapu homlokzatától a belső kapu csarnokának homlokzatáig ötven könyök volt.
Eze 40:16 A fülkékben rácsos ablakok voltak és a pilléreiken köröskörül mindenütt a kapun belül; hasonlóképpen belül a csarnokokban is köröskörül ablakok voltak, a pilléreken pedig pálmák képei.
Eze 40:17 Aztán kivitt a külső udvarba, és íme, ott kamarák voltak, és az udvarban köröskörül kővel kirakott padlózat; harminc kamra volt a padlózaton köröskörül.
Eze 40:18 A kövezet a kapuk oldalfala mellett volt, a kapuk hosszának megfelelően -- ez volt az alsó kövezet.
Eze 40:19 Aztán megmérte a szélességet az alsó kapu homlokzatától a belső udvar külső homlokzatáig: és az kelet felé is meg észak felé is száz könyök volt.
Eze 40:20 A külső udvarnak észak felé néző kapuját is megmérte mind hosszában, mind szélességében,
Eze 40:21 és a fülkéit is: hármat az egyik oldalon, és hármat a másik oldalon, meg a pilléreit és a csarnokát az első kapu mérete szerint: a hossza ötven könyök, a szélessége huszonöt könyök volt.
Eze 40:22 Ablakai, csarnoka és pálmái a kelet felé néző kapu méretének megfelelők voltak; hét lépcsőfok volt a feljárata, előtte pedig csarnok volt.
Eze 40:23 A belső udvarnak egy-egy kapuja az északi és a keleti kapuval szemben volt; az egyik kaputól a másik kapuig száz könyököt mért.
Eze 40:24 Ezután kivitt dél felé, és íme, ott egy dél felé néző kapu volt. Megmérte a pilléreit és a csarnokát, a fentebbi méretek szerint,
Eze 40:25 valamint az ablakait és a csarnokát köröskörül, mint a többi ablakot: a hossza ötven könyök, a szélessége pedig huszonöt könyök volt.
Eze 40:26 Hét lépcsőfok volt a feljárata, a bejárata előtt pedig csarnok volt. A pillérein faragott pálmák voltak, az egyik oldalon is egy, és a másik oldalon is egy.
Eze 40:27 A belső udvarnak is volt dél felé néző kapuja; az egyik kaputól a másik kapuig déli irányban száz könyököt mért.
Eze 40:28 Aztán bevitt a belső udvarba a déli kapuhoz, és megmérte a kaput a fentebbi méretek szerint:
Eze 40:29 a fülkéit, pilléreit és csarnokát ugyanazon méretek szerint, az ablakait meg a csarnokát köröskörül: a hossza ötven könyök, a szélessége pedig huszonöt könyök volt.
Eze 40:30 A csarnokot köröskörül: a hossza huszonöt könyök, a szélessége öt könyök volt.
Eze 40:31 Csarnoka a külső udvarra nyílt, és a pillérein pálmák voltak; nyolc lépcsőfoka volt, amelyeken oda felmentek.
Eze 40:32 Majd bevitt engem kelet felől a belső udvarba; és megmérte a kaput a fentebbi méretek szerint,
Eze 40:33 a fülkéit, a pilléreit és a csarnokát, mint fentebb, és ablakait meg csarnokait köröskörül: a hossza ötven könyök, a szélessége pedig huszonöt könyök volt.
Eze 40:34 A csarnokát is, amely a külső udvarba vezetett; faragott pálmák voltak a pillérein mindkétfelől, és nyolc lépcsőfok volt a feljárata.
Eze 40:35 Azután bevitt engem az észak felé néző kapun, és megmérte azt a fentebbi méretek szerint:
Eze 40:36 a fülkéit, pilléreit, csarnokát és ablakait köröskörül: a hossza ötven könyök, a szélessége pedig huszonöt könyök volt.
Eze 40:37 A csarnoka a külső udvar felé nézett; faragott pálmák voltak a pillérein mindkétfelől, és nyolc lépcsőfok volt a feljárata.
Eze 40:38 Egy-egy kamra bejárata a kapuk pillérein volt; ott mosták meg az égőáldozatot.
Eze 40:39 A kapu csarnokában két asztal volt az egyik oldalon, és két asztal a másik oldalon, hogy rajtuk öljék le az égőáldozatot, a bűnért és a vétekért való áldozatot.
Eze 40:40 Kívül, az oldalfal mellett, amely az északra nyíló kapu bejárata felé húzódott, két asztal volt; a másik oldalfal mellett, a kapu csarnoka előtt szintén két asztal volt;
Eze 40:41 négy asztal volt az egyik oldalon és négy asztal a másik oldalon; a kapu oldalfalainál nyolc asztal állt, amelyeken az áldozati állatokat leölték.
Eze 40:42 Négy asztal négyszögletes kövekből volt összeállítva az égőáldozathoz: a hosszúságuk másfél könyök, a szélességük másfél könyök, a magasságuk pedig egy könyök volt --, hogy rájuk tegyék azokat a szerszámokat, amelyekkel az égőáldozatot és a többi áldozatot leölték.
Eze 40:43 A peremük egy arasz volt, köröskörül befelé hajló mélyedéssel; az asztalokon pedig áldozati hús volt.
Eze 40:44 A belső kapun kívül az énekesek kamrái voltak a belső udvarban, az észak felé néző kapu oldalfala mellett; homlokzatuk dél felé nézett; egy kamra pedig a keleti kapu oldalfala mellett volt, amelyik észak felé nézett.
Eze 40:45 Ekkor azt mondta nekem: "Az a kamra, amelyik dél felé néz, azon papok számára való, akiknek szolgálata a templom őrizete;
Eze 40:46 az a kamra pedig, amelyik észak felé néz, azon papok számára való, akik az oltár szolgálatát végzik. Ezek Szádok fiai, akik Lévi fiai közül az Úrhoz járulhatnak, hogy neki szolgáljanak.
Eze 40:47 Aztán megmérte az udvart: a hossza száz könyök, a szélessége száz könyök volt, négyszögben. A templom homlokzata előtt pedig az oltár állt.
Eze 40:48 Majd bevitt engem a templom előcsarnokába, és megmérte az előcsarnokot. Öt könyök volt az egyik oldala és öt könyök a másik oldala, és a kapu szélességét: három könyök volt az egyik oldala és három könyök a másik oldala;
Eze 40:49 és az előcsarnok hosszát: ez húsz könyök volt, a szélességét: ez tizenegy könyök volt -- és nyolc lépcsőfok volt a feljárata. A pillérek mellett oszlopok voltak: az egyik az egyik oldalon, és a másik a másik oldalon.
Eze 41:1 Azután bevitt engem a templomba, és megmérte a pilléreket. Hat könyök volt a szélességük az egyik oldalon, és hat könyök volt a szélességük a másik oldalon. A hajlék szélessége:
Eze 41:2 az ajtó szélessége tíz könyök volt, az ajtó oldalfalai: öt könyök az egyik oldalon és öt könyök a másik oldalon. Majd megmérte a hosszát: ez negyven könyök volt, és a szélességét: ez húsz könyök volt.
Eze 41:3 Aztán bement a templom belsejébe és megmérte az ajtó pillérét: ez két könyök volt, és az ajtót: ez hat könyök volt, és az ajtófalak szélességét: ez hét könyök volt.
Eze 41:4 Majd megmérte a hosszát: ez húsz könyök volt, és a szélességét: ez húsz könyök volt, a templom előtt. Ekkor azt mondta nekem: "Ez a szentek szentje."
Eze 41:5 Aztán megmérte a ház falát: ez hat könyök volt, és az oldalépület szélességét: ez négy könyök volt, mindenütt a ház körül.
Eze 41:6 Az oldalépületet pedig egymáson álló oldalemeletek alkották, kétszer harminchárom kamra; az oldalépületeken köröskörül kiszögellések voltak, amelyek benyúltak a ház falába, úgyhogy a templom falával összeértek, anélkül, hogy abba behatoltak volna.
Eze 41:7 Köröskörül folyosó volt, amely csigalépcsőn emelkedett és a templom felső részébe vezetett köröskörül; ezért a templom felső része szélesebb volt, így jártak fel az alsó részekből a felső részekbe a középső emeleten át.
Eze 41:8 A házon köröskörül emelkedést láttam: az oldalépületek alapja a mérőnád szerint hat könyök volt.
Eze 41:9 Az oldalépület külső falának szélessége öt könyök volt; a belső ház a ház oldalépületein belül volt.
Eze 41:10 A helyiségek között a távolság húsz könyök volt, köröskörül a ház körül.
Eze 41:11 Az oldalépületből bejárat vezetett a szabad tér felé: az egyik bejárat észak felé nézett, a másik bejárat dél felé. A szabad tér szélessége öt könyök volt köröskörül.
Eze 41:12 A különálló épület, amely nyugati irányban volt, hetven könyök széles volt; az épület falának szélessége köröskörül öt könyök volt, hossza pedig kilencven könyök.
Eze 41:13 Azután megmérte a ház hosszát: ez száz könyök volt, majd a különálló épületnek és falainak hosszát: ez száz könyök volt.
Eze 41:14 A ház homlokzata előtt fekvő és kelet felé elkülönített terület szélessége pedig száz könyök volt.
Eze 41:15 Azután megmérte a templommal szemben a hátul különálló épületnek hosszát és karzatait mindkét részen: száz könyök, -- valamint a templom belsejét és az udvar csarnokait,
Eze 41:16 a küszöböket, a rácsos ablakokat és a karzatokat három oldalon köröskörül. Minden küszöbbel szemben faburkolat volt köröskörül, a padlótól az ablakokig -- az ablakok rácsosak voltak --, és az ajtók felett
Eze 41:17 egészen a ház belső részéig. A külsején is az egész falon köröskörül minden, kívül és belül, mérték szerint volt,
Eze 41:18 és faragott kerubok meg pálmák voltak rajta; egy pálma volt két kerub között. Minden kerubnak két arca volt:
Eze 41:19 emberi arca az egyik pálma felől, és oroszlánarca a másik pálma felől; így voltak ábrázolva az egész házon köröskörül.
Eze 41:20 A padlótól a kapu felső részéig kerubok és faragott pálmák voltak a templom falán.
Eze 41:21 A küszöb négyszögletes volt és a szentély előtt olyan valami volt, ami
Eze 41:22 faoltárnak látszott. Magassága három könyök volt, a hossza két könyök; sarkai, alapja és falai fából voltak. Ekkor azt mondta nekem: "Ez az asztal, amely az Úr színe előtt van."
Eze 41:23 A templomnak és a szentélynek két ajtószárnya volt.
Eze 41:24 A két ajtószárnyon mindkét oldalon két-két egymásra záródó ajtólap volt; két-két ajtólap volt az ajtók mindkét szárnyán.
Eze 41:25 A templom ajtóin is vésett kerubok és faragott pálmák voltak, úgy, amint a falakon is ábrázolva voltak; kívül pedig, a csarnok előtt gerendázat volt.
Eze 41:26 Felettük pedig rácsos ablakok voltak, és pálmák képei innen is, onnan is a csarnok oldalfalain, miként a ház falain és falak szélességében is.
Eze 42:1 Aztán kivitt a külső udvarba az észak felé vivő úton, és bevitt a kamrák azon épületébe, amely a különálló épülettel átellenben és az észak felé fekvő építménnyel szemben volt.
Eze 42:2 Ez hosszában száz könyök volt; ajtaja észak felé nyílt, s a szélessége ötven könyök volt,
Eze 42:3 szemben a belső udvarnak húsz könyöknyi területével, és szemben a külső udvarnak kővel kirakott padozatával. Karzat ott karzattal volt összekötve három emelet magasságban.
Eze 42:4 A kamrák előtt tíz könyök széles folyosó volt, amely belül egy könyök széles úthoz vezetett; ajtóik észak felé nyíltak,
Eze 42:5 ahol a kamrák a felső emeleten alacsonyabbak voltak, mert alattuk az épület alsó és középső részéből kiemelkedő karzatok voltak.
Eze 42:6 Három emeletesek voltak, és nem voltak oszlopaik, mint ahogyan oszlopok voltak az udvarokban; ezért az alsó és a középső emeletekhez képest ötven könyöknyit elvettek a talajtól.
Eze 42:7 A kamrák irányában ötven könyök hosszú külső fal volt, a külső udvar irányában levő kamráknak megfelelően,
Eze 42:8 mert a külső udvar felé néző kamrák hossza ötven könyök volt, a templom oldala előtt levők hossza pedig száz könyök.
Eze 42:9 A bejárat ezen kamrák alatt kelet felől volt, a külső udvar felől jövők számára,
Eze 42:10 az udvar falának széles részén, kelet felé néző irányban. A különálló épülettel szemben és a falépítménnyel szemben szintén kamrák voltak;
Eze 42:11 előttük pedig út volt, mint azoknál a kamráknál, amelyek észak felé voltak. Hosszúságuk, szélességük, valamennyi bejáratuk, berendezésük és ajtajuk is
Eze 42:12 olyanok voltak, mint a dél felé néző kamrák ajtói; a bejárat az út kezdetén volt, ez az út a különálló csarnok előtt haladt el, ha az ember kelet felől jött.
Eze 42:13 S azt mondta nekem: "Az északi kamrák és a déli kamrák, amelyek a különálló épület előtt vannak, szent kamrák: ezekben eszik a papok, akik az Úrnak szolgálnak, a szentelt dolgokat; oda helyezik a szentelt dolgokat: a bűnért való áldozatot és a vétekért való áldozatot, mert szent hely az.
Eze 42:14 Ha pedig a papok betértek oda, ne menjenek ki a szent helyről a külső udvarba; a szent helyen tegyék le ruháikat, melyekben szolgálatot teljesítettek, mert szentek azok; öltözzenek más ruhákba és úgy menjenek ki a nép közé."
Eze 42:15 Miután pedig elvégezte a belső ház megmérését, kivitt engem a kelet felé néző kapuhoz, és megmérte azt köröskörül minden oldalról.
Eze 42:16 Mérővesszejével kimért a keleti irányban ötszáz mértéket köröskörül a mérővesszővel.
Eze 42:17 Azután mérővesszejével kimért az északi irányban köröskörül ötszáz mértéket.
Eze 42:18 Majd pedig mérővesszejével kimért a déli irányban köröskörül ötszáz mértéket.
Eze 42:19 Azután kimért mérővesszejével a nyugati irányban ötszáz mértéket.
Eze 42:20 Négy irányban megmérte falát köröskörül minden oldalon -- a hossza ötszáz könyök, a szélessége pedig ötszáz könyök volt --, hogy különválassza a szentélyt és a nép helyét.
Eze 43:1 Aztán elvitt engem a kelet felé néző kapuhoz.
Eze 43:2 És íme, Izrael Istenének dicsősége bevonult kelet felől. A zúgása olyan volt, mint sok víz zúgása, és fölségétől felragyogott a föld.
Eze 43:3 Láttam a jelenést, amely hasonló volt ahhoz, amelyet akkor láttam, amikor eljött, hogy elpusztítsa a várost. Olyan volt a jelenés, mint az a jelenés, amelyet a Kobár folyó mellett láttam; és arcomra borultam.
Eze 43:4 Akkor az Úr fölsége a kelet felé néző kapun át bevonult a templomba.
Eze 43:5 A lélek pedig felemelt engem és bevitt a belső udvarba; és íme, a ház betelt az Úr dicsőségével.
Eze 43:6 Hallottam, hogy valaki a házból hozzám beszélt, és a férfi, aki mellettem állt,
Eze 43:7 így szólt hozzám: "Emberfia, ez az én királyi székem helye és lábam nyomának helye, ahol örökké lakom majd Izrael fiai között. Izrael háza nem szentségteleníti meg többé szent nevemet -- ők és királyaik -- paráznaságaikkal, királyaik holttesteivel és magaslataikkal.
Eze 43:8 Küszöbüket az én küszöböm mellé építették, és ajtófélfáikat az én ajtófélfáim mellé, úgyhogy csak egy fal volt közöttem és közöttük; és meggyalázták szent nevemet utálatosságaikkal, amelyeket cselekedtek; ezért is semmisítettem meg őket haragomban.
Eze 43:9 Most azonban távol tartják majd tőlem paráznaságukat és királyaik holttesteit, és közöttük lakozom mindenkor.
Eze 43:10 Te pedig, emberfia, mutasd meg Izrael házának a templomot, hogy szégyenkezzenek gonoszságaik miatt; mérjék meg az épületet,
Eze 43:11 és restelkedjenek mind amiatt, amit cselekedtek. Mutasd meg nekik a ház alakját, szerkezetét, kijáratait és bejáratait, egész tervrajzát és minden szabályát, egész rendjét és minden törvényét, és írd le szemük előtt, hogy egész tervrajzához és törvényeihez tartsák magukat, és megvalósítsák őket.
Eze 43:12 Ez a törvénye a háznak, amely a hegy tetején áll: Egész területe köröskörül szentséges. Ez tehát a háznak a törvénye."
Eze 43:13 Ezek pedig az oltár méretei teljes könyökben, amely egy könyöknyi és egy tenyérnyi: alapzatának foglalata egy könyök magas volt, és egy könyök volt a szélessége; a szélén körülfutó párkányzat egy arasz volt; ennyi volt az oltár magassága is.
Eze 43:14 A földön álló alapzattól az alsó kiszögellésig két könyök volt, szélessége pedig egy könyök; a kisebb kiszögelléstől a nagyobb kiszögellésig négy könyök, a szélessége pedig egy könyök.
Eze 43:15 Maga a tűzhely négy könyök volt, és a tűzhelytől felfelé négy szarv emelkedett ki.
Eze 43:16 A tűzhely hossza pedig tizenkét könyök és szélessége tizenkét könyök volt, tehát egyenlő oldalú négyszög volt.
Eze 43:17 Kiszögellésének hossza tizennégy könyök, és szélessége tizennégy könyök volt mind a négy oldalán; a szegélye köröskörül fél könyök, és alapzatának foglalata köröskörül egy könyök volt; lépcsői kelet felé voltak.
Eze 43:18 Ekkor azt mondta nekem: "Emberfia, így szól az Úr Isten: Ezek az oltárra vonatkozó szabályok. Azon a napon, amelyen elkészül, és rajta égőáldozatot mutatnak be és vért hintenek,
Eze 43:19 adj a Szádok ivadékai közül való levita-papoknak, akik nekem szolgálhatnak -- mondja az Úr Isten --, egy borjút a csordából, hogy bűnért való áldozatul bemutassák nekem.
Eze 43:20 Végy a véréből és hintsd az oltár négy szarvára, a kiszögellés négy sarkára és a szegélyre köröskörül, hogy megtisztítsd és megengeszteld.
Eze 43:21 Aztán vedd a borjút, amelyet bűnért való áldozatul bemutattak, és égesd el a ház egyik elkülönített helyén, a szentélyen kívül.
Eze 43:22 A második napon pedig mutass be egy hibátlan kecskebakot bűnért való áldozatul; és tisztítsák meg az oltárt úgy, amint megtisztították a borjúval.
Eze 43:23 Amikor pedig elvégezted megtisztítását, áldozz fel egy hibátlan borjút a csordából és egy hibátlan kost a nyájból;
Eze 43:24 áldozd fel őket az Úr színe előtt. A papok hintsenek rájuk sót, és mutassák be egészen elégő áldozatul az Úrnak.
Eze 43:25 Hét napon keresztül mutass be mindennap egy bakot bűnért való áldozatul; áldozzanak fel egy hibátlan borjút is a csordából és egy hibátlan kost a nyájból.
Eze 43:26 Hét napon keresztül tisztítsák meg az oltárt, tisztítsák meg és szenteljék fel.
Eze 43:27 E napok elmúltával pedig, a nyolcadik napon és azontúl is mutassák be a papok az oltáron a ti egészen elégő áldozataitokat és békeáldozataitokat; és én kegyes leszek hozzátok" -- mondja az Úr Isten.
Eze 44:1 Aztán visszavitt engem a szentély külső kapujának irányába, amely kelet felé nézett; és ez zárva volt.
Eze 44:2 Akkor az Úr így szólt hozzám: "Ez a kapu zárva legyen; ne nyissák ki és senki se menjen be rajta, mert az Úr, Izrael Istene vonult be azon; ezért zárva legyen
Eze 44:3 még a fejedelem előtt is. A fejedelem maga ülhet benne, hogy elköltse eledelét az Úr előtt; de a csarnok kapujának irányából vonuljon be, és annak irányában távozzék."
Eze 44:4 Majd elvitt engem az északi kapun keresztül a ház elé, és láttam, hogy íme, az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát; és arcra borultam.
Eze 44:5 Akkor azt mondta nekem az Úr: "Emberfia, vedd szívedbe, lásd a saját szemeddel és halld meg saját füleddel mindazt, amit majd mondok neked az Úr házának minden szertartásáról és annak minden törvényéről; és ügyelj arra, miként kell bemenni a templomba a szentély minden kijáratánál.
Eze 44:6 És mondd Izrael házának, amely ellenszegül nekem: Így szól az Úr Isten: Érjétek be minden gonoszságtokkal, Izrael háza!
Eze 44:7 Idegeneket, körülmetéletlen szívűeket és körülmetéletlen testűeket vittetek be, hogy szentélyemben legyenek, és így tisztátalanná tegyék házamat akkor, amikor áldozatul bemutattátok kenyereimet, a hájat és a vért, és így megszegtétek szövetségemet minden gonoszságtokkal.
Eze 44:8 Nem tartottátok meg szentélyem törvényeit, hanem azokat állítottátok magatok helyett, hogy ellássák szolgálatomat szentélyemben.
Eze 44:9 Így szól az Úr Isten: Semmiféle körülmetéletlen szívű és körülmetéletlen testű idegen ne lépjen szentélyembe, semmiféle idegen, aki Izrael fiai között van.
Eze 44:10 Azok a leviták pedig, akik messzire eltávoztak tőlem, amikor Izrael fiai megtévedtek és eltévelyegtek tőlem bálványaik után, bűnhődjenek meg,
Eze 44:11 és legyenek őrök szentélyemben, ajtónállók a ház kapuinál, és szolgái a háznak; ők öljék le az égőáldozatokat és a nép áldozatait, és ők álljanak színük előtt, hogy nekik szolgáljanak,
Eze 44:12 mert szolgáltak nekik bálványaik színe előtt is, és Izrael házának bűnre vezető botrányává lettek. Ezért felemeltem kezemet ellenük -- mondja az Úr Isten --, hogy megbűnhődjenek.
Eze 44:13 Ne közeledjenek tehát hozzám, hogy előttem papi szolgálatot végezzenek, és ne közeledjenek semmiféle szent dolgomhoz, a szenteltekhez sem, hanem bűnhődjenek elkövetett gonoszságaikért.
Eze 44:14 A háznak ajtónállóivá teszem őket annak egész szolgálatára, és mindarra, amit ott végezni kell.
Eze 44:15 Azok a levita-papok pedig, Szádok fiai, akik végezték szentélyem szolgálatát, miközben Izrael fiai eltévelyegtek tőlem, járuljanak elém, hogy nekem szolgáljanak. Ők álljanak színem előtt, hogy nekem hájat és vért mutassanak be -- mondja az Úr Isten --.
Eze 44:16 Ők lépjenek be szentélyembe és ők járuljanak asztalomhoz, hogy nekem szolgáljanak és elvégezzék szolgálatomat.
Eze 44:17 Amikor pedig a belső udvar kapuin belépnek, öltözzenek gyolcsruhákba; ne legyen rajtuk semmiféle gyapjúszövet, amikor a belső udvar kapuiban és azokon belül szolgálatot teljesítenek.
Eze 44:18 Gyolcs szalag legyen a fejükön és gyolcs alsóruha legyen ágyékukon, és ne övezzék magukat annyira, hogy megizzadjanak.
Eze 44:19 Amikor pedig kimennek a néphez a külső udvarba, vessék le ruhájukat, amelyben szolgálatot teljesítettek, és tegyék le a szentély kamráiban; öltsenek más ruhát, hogy meg ne szenteljék ruhájukkal a népet.
Eze 44:20 Fejüket pedig le ne borotválják, sem hosszú hajat ne növesszenek, hanem nyírják meg rendesen a fejüket.
Eze 44:21 Egy pap se igyék bort, amikor be akar lépni a belső udvarba.
Eze 44:22 Özvegyet és férjétől eltaszított asszonyt ne vegyenek feleségül, hanem szűzeket vegyenek el Izrael házának ivadékából, vagy olyan özvegyet, aki paptól maradt özvegyen.
Eze 44:23 Oktassák népemet arra, hogy mi a különbség szent és tisztátalan között, és mutassák meg nekik a különbséget tiszta és tisztátalan között.
Eze 44:24 Ha vetélkedés támad, álljanak elő, és az én jogom szerint tegyenek igazságot; az én utasításaimat és szabályaimat kövessék minden ünnepemen, és szenteljék meg szombatjaimat.
Eze 44:25 Halotthoz be ne menjenek, hogy meg ne fertőzzék magukat, csak atyjukhoz és anyjukhoz, fiukhoz és leányukhoz, fivérükhöz és olyan nővérükhöz, akinek még nem volt második férje; ezeknél tisztátalanná lehetnek.
Eze 44:26 Mikor pedig megtisztult, számláljon hét napot;
Eze 44:27 és aznap, amikor bemegy a szentélybe, a belső udvarba, hogy nekem a szentélyben szolgáljon, mutasson be önmagáért bűnért való áldozatot -- mondja az Úr Isten. --
Eze 44:28 Örökrészük pedig ne legyen -- én vagyok az ő örökrészük --; és birtokot ne adjatok nekik Izraelben, mert én vagyok az ő birtokuk.
Eze 44:29 A vágóáldozatot, a bűnért való áldozatot és a vétekért való áldozatot ők egyék meg, és Izraelnek minden fogadalmi ajándéka az övék legyen.
Eze 44:30 Minden elsőszülöttnek a zsengéje, és minden italáldozat mindabból, amit bemutatnak, a papoké legyen; ételeitek zsengéit is a papnak adjátok, hogy áldást hozzon házaitokra.
Eze 44:31 A papok semmiféle hullát, sem vadállattól széttépett madarat vagy állatot ne egyenek.
Eze 45:1 Amikor pedig megkezditek az ország felosztását sorshúzás szerint, különítsetek el egy szent részt a földből, mint szent adományt az Úr számára. A hossza huszonötezer, a szélessége tízezer mérték legyen. Ez szent legyen körös-körül egész területével.
Eze 45:2 Ebből a szentélyhez tartozzék egy minden oldalon ötszázszor ötszáz mértéknyi négyszög, és ötven könyöknyi térség legyen mellette körös-körül.
Eze 45:3 Ezen mérték szerint mérj ki huszonötezer mérték hosszú és tízezer mérték széles területet; ezen legyen a templom: a szentek szentje.
Eze 45:4 Az ország szent része legyen a papoké, a szentély szolgáié, akik az Úr szolgálatát végzik; legyen ez az ő helyük házaik számára, és szent helye a szentélynek.
Eze 45:5 Huszonötezer mérték hosszú és tízezer mérték széles terület pedig a levitáké legyen, akik a háznak szolgálnak; az övék legyen húsz kamra.
Eze 45:6 A város birtokául jelöljetek ki ötezer mérték széles és huszonötezer mérték hosszú területet a szentély számára elkülönített terület mellett, Izrael egész háza részére.
Eze 45:7 A fejedelem részére pedig a szentély számára elkülönített terület mellett és a város birtokául kijelölt terület mellett mindkét felől, szemben a szentély számára elkülönített területtel és szemben a város birtokául kijelölt területtel, a nyugati oldaltól nyugati és a keleti oldaltól keleti irányban. A hossza akkora legyen, mint minden más részé a nyugati szélétől a keleti széléig
Eze 45:8 az országnak. Ez legyen birtoka Izraelben, hogy a fejedelmek ne fosszák ki többé népemet, hanem az országot hagyják meg Izrael házának a törzsei szerint.
Eze 45:9 Így szól az Úr Isten: Legyen elég, Izrael fejedelmei! Hagyjátok abba a gonoszságot és a rablást, járjatok jog és igazság szerint; különítsétek el határaitokat népemtől, -- mondja az Úr Isten. --
Eze 45:10 Igaz mértéket, igaz éfát és igaz bátot használjatok!
Eze 45:11 Az éfa és a bát egyenlők és egyforma méretűek legyenek, hogy a bát a kórnak tizedrészét tartalmazza, és az éfa is a kórnak tizedrészét; amilyen a kórnak mértéke, olyan legyen ezeknek a mértéke.
Eze 45:12 A sékelben pedig húsz gera van; húsz sékel meg huszonöt sékel meg tizenöt sékel pedig egy mínát tesz ki.
Eze 45:13 Ezek azok az adományok, amelyeket át kell adnotok: egyhatod éfát egy kór gabonából, és egyhatod éfát egy kór árpából.
Eze 45:14 Az olaj mennyisége pedig egy bát olaj, a kórnak tizedrésze legyen; tíz bát egy kórt tesz ki, mert tíz bát egy kórt tölt meg.
Eze 45:15 Továbbá egy kost minden kétszáz főnyi nyájból, amelyet Izrael nevel, az áldozat céljaira: egészen elégő áldozatul, békeáldozatul és engesztelő áldozatul önmagukért -- mondja az Úr Isten. --
Eze 45:16 Az ország egész népe tartozik ezekkel az adományokkal Izrael fejedelmének.
Eze 45:17 A fejedelem tartozik gondoskodni az égőáldozatokról, az eledel- és italáldozatokról az ünnepeken, az újhold ünnepein, a szombatokon és Izrael házának valamennyi ünnepnapján; ő gondoskodjék a bűnért való áldozatról, az egészen elégő és a békeáldozatokról, engesztelésül Izrael háza számára.
Eze 45:18 Így szól az Úr Isten: Az első hónapban, a hónap első napján végy egy hibátlan borjút a csordából, és tisztítsd meg a szentélyt.
Eze 45:19 A pap vegyen a bűnért való áldozat véréből, és kenje azt a háznak ajtófélfájára, az oltár szegélyének négy sarkára és a belső udvar kapujának félfájára.
Eze 45:20 Így cselekedjél a hetedik hónapban is mindazokért, akik tudatlanságból és tévedésből vétkeztek; így tisztítsd meg a házat.
Eze 45:21 Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján legyen számotokra a pászka ünnepe; hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek,
Eze 45:22 és a fejedelem mutasson be azon a napon önmagáért és az ország egész népéért egy borjút bűnért való áldozatul.
Eze 45:23 Az ünnep hét napján mutasson be az Úrnak naponként egészen elégő áldozatul hét bikaborjút és hét hibátlan kost, hét napon keresztül; és bűnért való áldozatul mindennap egy kecskebakot.
Eze 45:24 Eledeláldozatul adjon hozzá egy éfányit minden borjúhoz és egy éfányit minden koshoz, és éfánként egy hín olajat.
Eze 45:25 A hetedik hónapban a hónap tizenötödik napján, az ünnepen a bűnért való áldozatot, az egészen elégő áldozatot, az ételáldozatot és az olajat illetőleg hét napon át ugyanazt tegye, amit fentebb mondtunk.
Eze 46:1 Így szól az Úr Isten: a belső udvarnak kelet felé néző kapuja a hat munkanapon zárva legyen, szombaton azonban nyissák ki, úgyszintén az újhold napjain is nyissák ki.
Eze 46:2 A fejedelem vonuljon be kívülről a kapu csarnokán keresztül, és álljon meg a kapu küszöbén; mutassák be a papok az ő egészen elégő áldozatát és békeáldozatait, ő pedig imádkozzék a kapu küszöbén, aztán vonuljon ki, a kaput azonban ne zárják be napestig.
Eze 46:3 A föld népe is e kapu bejáratánál imádkozzék az Úr előtt szombatonként és az újhold ünnepein.
Eze 46:4 Egészen elégő áldozatul pedig a fejedelem ezt mutassa be az Úrnak: szombat napján hat hibátlan bárányt és egy hibátlan kost;
Eze 46:5 ételáldozatul egy éfát a koshoz, a bárányokhoz pedig ételáldozatként annyit, amennyi kezétől telik -- továbbá egy hín olajat minden éfához;
Eze 46:6 az újhold napján egy hibátlan borjút a csordából, hat bárányt és egy kost -- hibátlanok legyenek, --
Eze 46:7 továbbá ételáldozatként mutasson be egy éfát a borjúhoz és ugyancsak egy éfát minden koshoz, a bárányokhoz pedig annyit, amennyi a kezébe fér, -- és egy hín olajat minden éfához.
Eze 46:8 Amikor a fejedelem bevonul, a kapu csarnokán keresztül vonuljon be, és ugyanazon az úton távozzék.
Eze 46:9 Amikor pedig a föld népe az ünnepnapokon az Úr elé megy: az, aki az északi kapun megy be, hogy imádkozzék, a déli kapun távozzék; aki pedig a déli kapun megy be, az északi kapun távozzék; ne térjen vissza ugyanazon az úton ahhoz a kapuhoz, amelyen bement, hanem átellenben menjen ki.
Eze 46:10 A fejedelem azonban közöttük vonuljon be a bemenőkkel, és távozzék a kimenőkkel.
Eze 46:11 A gyülekezés napjain és az ünnepeken egy éfa legyen az ételáldozat minden borjúhoz és egy éfa minden koshoz, a bárányokhoz pedig annyi legyen az ételáldozat, amennyi a kezétől telik -- és egy hín olaj minden éfához.
Eze 46:12 Amikor pedig a fejedelem önkéntes egészen elégő áldozatot, vagy önkéntes békeáldozatot mutat be az Úrnak, nyissák ki neki a kelet felé néző kaput, és mutassa be egészen elégő áldozatát és békeáldozatát úgy, ahogy az szombat napján történni szokott, és vonuljon ki; miután pedig kivonult, zárják be a kaput.
Eze 46:13 Mindennap mutasson be az Úrnak egészen elégő áldozatul egy esztendős hibátlan bárányt; mindig reggel mutassa be azt,
Eze 46:14 és mutasson be hozzá ételáldozatul reggelenként egyhatod éfát és egyharmad hín olajat, és hintse meg vele a lisztlángot. Ez az Úrnak törvényes, állandó és örök áldozata legyen.
Eze 46:15 Mutassa be a bárányt, az ételáldozatot és az olajat reggelenként örök, egészen elégő áldozatul.
Eze 46:16 Így szól az Úr Isten: Ha a fejedelem ajándékot ad valamelyik fiának a maga birtokából, legyen az a fiaié, legyen örökös birtokuk.
Eze 46:17 Ha pedig valamely szolgájának ad ajándékot a saját örökrészéből, legyen az az illetőé a szabadulás esztendejéig, akkor szálljon vissza a fejedelemre, mert örökrésze az ő fiait illeti meg.
Eze 46:18 A fejedelem ne vegyen el semmit sem erőszakkal népe birtokából és tulajdonából, hanem a saját tulajdonából adjon örökrészt fiainak, hogy népem közül senkit se szorítson ki tulajdonából.
Eze 46:19 Azután bevitt engem a kapu oldalbejáratán keresztül a papokhoz, a szentélynek észak felé néző kamráiba; ott egy nyugat felé fekvő helyiség volt.
Eze 46:20 Így szólt hozzám: "Ez az a hely, ahol a papok a bűnért és a vétekért való áldozatot főzik majd és az ételáldozatot sütik, hogy ne vigyék ki a külső udvarba és a népet meg ne szenteljék."
Eze 46:21 Aztán kivitt engem a külső udvarba, és körülvezetett az udvar négy sarkán; és íme, egy kis udvar volt az udvar sarkaiban, egy-egy kis udvar az udvar minden sarkában.
Eze 46:22 Az udvar négy sarkán kis udvarok voltak. Ezeknek a hossza negyven könyök, a szélessége harminc könyök volt; mind a négynek ugyanaz volt a mérete.
Eze 46:23 Fal vette körül a négy kis udvart, és a fal tövébe körös körül tűzhelyek voltak építve.
Eze 46:24 Azt mondta nekem: "Ez az a konyha, amelyben az Úr házának szolgái a nép áldozatait főzik."
Eze 47:1 Ezután visszavitt engem a ház kapujához, és íme, víz fakadt a ház küszöbe alatt a keleti oldalon; a ház homlokzata ugyanis kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le, az oltártól dél felé.
Eze 47:2 Aztán kivitt az északi kapun, és körülvezetett a külső kapun kívül levő úton a kelet felé néző útra; és íme, víz tört elő a jobb oldalon.
Eze 47:3 Ekkor a férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kiment kelet felé és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízen, és az bokáig ért.
Eze 47:4 Majd ismét ezer könyököt mért, és átvezetett a vízen, és az térdig ért.
Eze 47:5 És ismét ezer könyököt mért, és átvezetett a vízen, és az vesékig ért. Azután még ezer könyököt mért, és nem tudtam többé átmenni a folyón, mert a vizek mély folyammá áradtak, amelyen már nem lehetett átgázolni.
Eze 47:6 Ekkor azt mondta nekem: "Láttad ezt, emberfia?" Majd ismét visszavitt a folyó partjához.
Eze 47:7 Amikor visszatértem, íme, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon.
Eze 47:8 Azt mondta nekem: "Ez a víz a keleti homokdombok felé indul, majd lefolyik a sivatag síkságára és a tengerbe ömlik; amikor beleömlik, annak a vize egészséges lesz.
Eze 47:9 Amerre ez a folyó ér, minden élő és mozgó lény élni fog. Ahová eljut a víz, igen sok lesz a hal; ahová elér a folyó, egészséges lesz és élni fog minden lény.
Eze 47:10 A partján halászok állnak majd; Engaditól Engallimig hálókat szárítanak. Igen sokféle hala lesz, annyiféle és olyan nagy mennyiségű hala lesz, mint a nagy tengernek.
Eze 47:11 A tócsáiban és a mocsaraiban azonban semmi sem lesz egészséges, mert ezek sógödrökké lesznek.
Eze 47:12 A folyó mentén pedig, annak mindkét partján mindenféle gyümölcsfa nő; lombjuk le nem hull, s a gyümölcsük el nem fogy. Havonta friss gyümölcsöt teremnek, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül szolgál, a lombjuk pedig orvosságul.
Eze 47:13 Így szól az Úr Isten: Ez lesz a határ, amelyen belül a tietek lesz az ország Izrael tizenkét törzse szerint -- mert Józsefre kettős sors esik.
Eze 47:14 Vegyétek birtokba mindnyájan egyformán, az egyik úgy, mint a másik, mert miatta emeltem esküre kezemet, hogy atyáitoknak adom, és hogy ez az ország a ti birtokotok lesz.
Eze 47:15 Az ország határa pedig ez lesz: északon a nagy tengertől a Hetálonba vezető út, míg az ember Szedádába nem jut, --
Eze 47:16 Emát, Beróta, Szabárim, amely Damaszkusz határa és Emát területe közt fekszik, -- Középső-Hácar, amely Hárán határa mellett van.
Eze 47:17 Legyen a tengertől Hácar-Enánig húzódó határ Damaszkusz határa, és ami ettől északra, észak felé fekszik, az Emát határa; ez az északi oldal.
Eze 47:18 A keleti oldal ez: Hárán, Damaszkusz és Gileád között, valamint Izrael országa között a Jordán a határvonal a keleti tengerig. Így mérjétek ki a keleti oldalt.
Eze 47:19 A déli oldal déli irányban ez legyen: Támártól a kádesi Perelés vizéig és a Folyó a nagy tengerig; ez a déli oldal, a Délvidék irányában.
Eze 47:20 A nyugati oldal pedig a nagy tenger, a határtól egészen addig a helyig, amely éppen szemben van az emáti bejáróval; ez a nyugati oldal.
Eze 47:21 Ezt a földet osszátok fel magatok között Izrael törzsei szerint;
Eze 47:22 vegyétek birtokba a magatok és azon jövevények számára, akik hozzátok csatlakoznak, akik fiakat nemzenek köztetek; legyenek ezek olyanok előttetek, mint akik otthon vannak Izrael fiai között, veletek osztozzanak meg a birtokon Izrael törzsei körében.
Eze 47:23 Bármely törzsben tartózkodik pedig a jövevény, ott adjatok neki birtokot, -- mondja az Úr Isten. --
Eze 48:1 A törzsek neve a következő: Az északi határtól a hetáloni út hosszában, amerre az ember Emátba megy, Hácar-Enánig, Damaszkusz határánál, északon az emáti út mentén: Dáné egy rész; éspedig mind a keleti, mind a nyugati oldal az övé legyen.
Eze 48:2 Dán határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Áseré egy rész.
Eze 48:3 Áser határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Naftalié egy rész.
Eze 48:4 Naftali határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Manasszéé egy rész.
Eze 48:5 Manassze határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Efraimé egy rész.
Eze 48:6 Efraim határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Rúbené egy rész.
Eze 48:7 Rúben határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Júdáé egy rész.
Eze 48:8 Júda határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig legyen az adomány, amelyet el kell különítenetek; szélessége és hosszúsága huszonötezer mérték, mint minden más részé a keleti oldaltól a nyugati oldalig; ennek közepén legyen a szentély.
Eze 48:9 Az adomány, amelyet az Úr számára el kell különítenetek, huszonötezer mérték hosszú és tízezer mérték széles legyen.
Eze 48:10 A papok szent adománya legyen a következő: a hossza északon huszonötezer mérték, a szélessége nyugaton tízezer mérték, a szélessége keleten is tízezer mérték és délen a hossza huszonötezer mérték legyen; a közepén legyen az Úr szentélye.
Eze 48:11 A szent rész azoké a papoké legyen Szádok fiai közül, akik hűek maradtak szolgálatomhoz és nem tévedtek meg, mint ahogy megtévedtek a leviták is, amikor Izrael fiai megtévedtek.
Eze 48:12 Ez legyen az ő adományuk az ország adományából mint a legszentebb rész, a leviták területe mellett.
Eze 48:13 De éppúgy a levitáknak is jusson a papok területe mellett huszonötezer mérték hosszú és tízezer mérték széles terület. Mindegyiknek a hossza huszonötezer és mindegyiknek a szélessége tízezer mérték legyen.
Eze 48:14 Ebből el ne adjanak semmit, el ne cseréljék, és ne adják másnak birtokába az ország adományát, mert ez az Úrnak van szentelve.
Eze 48:15 Az ötezer mérték pedig, amely szélességben még fennmarad a huszonötezer mértékből, mint nem szent terület, a városé legyen lakóhely és külterület gyanánt. Közepén legyen a város.
Eze 48:16 Ennek ezek legyenek a méretei: az északi oldalon négyezer-ötszáz, a déli oldalon négyezerötszáz, a keleti oldalon négyeze-rötszáz és a nyugati oldalon négyezer-ötszáz mérték legyen.
Eze 48:17 A város külterülete pedig legyen észak felé kétszázötven, dél felé kétszázötven, kelet felé kétszázötven és nyugat felé kétszázötven mérték.
Eze 48:18 Ami pedig még fennmarad hosszában a szent adomány mellett, tízezer mérték kelet felé és tízezer mérték nyugat felé, olyan legyen, mint a szent adomány; termése élelmül szolgáljon azoknak, akik a városban munkát végeznek.
Eze 48:19 Ami pedig azokat illeti, akik a városban munkát végeznek: Izrael minden törzséből bárki dolgozhat.
Eze 48:20 Az egész adomány huszonötezerszer huszonötezer mértéknyi négyszög; ezt különítsétek el mint szent adományt és a város birtokát.
Eze 48:21 Ami pedig még fennmarad, a fejedelemé legyen, a szent adománynak és a város birtokának mindkét részén, a huszonötezer mértéknyi adomány mellett a keleti határig; és nyugat felé a huszonötezer mérték mellett a tenger alkotta határig terjedő terület szintén a fejedelem osztályrésze legyen; a szent adomány a templom szentélyével együtt annak közepén legyen.
Eze 48:22 Az a terület, amely a leviták birtokától és a város birtokától kezdve a fejedelem részei közt fekszik Júda határa és Benjamin határa között, a fejedelem birtoka legyen.
Eze 48:23 Ami pedig a többi törzseket illeti: a keleti oldaltól a nyugati oldalig Benjaminé egy rész.
Eze 48:24 Benjamin határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Simeoné egy rész.
Eze 48:25 Simeon határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Isszakáré egy rész.
Eze 48:26 Isszakár határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Zebuloné egy rész.
Eze 48:27 Zebulon határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Gádé egy rész.
Eze 48:28 Gád határa mellett a déli oldalon a Délvidék felé a határ haladjon Támártól a kádesi Perelés vizéig; ez az örökrész a nagy tenger felé.
Eze 48:29 Ez az az ország, amelyet ki kell sorsolnotok Izrael törzsei között, és ez az ő osztályrészük -- mondja az Úr Isten. --
Eze 48:30 A város kijáratai pedig ezek legyenek: az északi oldalon mérj ki négyezerötszáz mértéket.
Eze 48:31 A város kapui Izrael törzseinek nevét viseljék. Az északi három kapu közül: egy Rúben kapuja, egy Júda kapuja, egy Lévi kapuja legyen.
Eze 48:32 A keleti oldalon négyezerötszáz mérték legyen, és a három kapu közül: egy József kapuja, egy Benjamin kapuja, egy pedig Dán kapuja legyen.
Eze 48:33 A déli oldalon szintén mérj ki négyezer-ötszáz mértéket, és a három kapu közül: egy Simeon kapuja, egy Isszakár kapuja, egy Zebulon kapuja legyen.
Eze 48:34 A nyugati oldalon négyezer-ötszáz mérték legyen, és a három kapu közül: egy Gád kapuja, egy Áser kapuja, egy pedig Naftali kapuja legyen.
Eze 48:35 Köröskörül a mérete tizennyolcezer mérték legyen. S a város neve attól a naptól fogva ez lesz: Az Úr van ott."
Dan 1:1 Joakimnak, Júda királyának harmadik esztendejében Nebukadnezár, Babilon királya, felvonult Jeruzsálem ellen és ostrom alá vette.
Dan 1:2 Az Úr a kezébe adta Joakimot, Júda királyát, és az Isten háza edényeinek egy részét, s ő elvitte ezeket Sinneár földjére, istenének házába, és bevitte az edényeket istenének kincstárába.
Dan 1:3 Azután meghagyta a király Asfenáznak, az udvari tisztek főnökének, hogy vigyen be Izrael fiai közül olyan királyi és fejedelmi származású
Dan 1:4 ifjakat, akikben semmi fogyatkozás nincsen, akik szép külsejűek és minden bölcsességben jártasak, tudással bírnak és ismeretekkel rendelkeznek, egyszóval alkalmasak arra, hogy a királyi palotában szolgálatot teljesítsenek, és tanítsa meg őket a káldeaiak írására és nyelvére.
Dan 1:5 A király ellátást is utalt ki nekik minden egyes napra a saját ételeiből és ugyanabból a borból, amelyet ő maga ivott, hogy miután három esztendeig így nevelkedtek, a király színe előtt szolgálatot teljesítsenek.
Dan 1:6 Ezek között voltak Júda fiai közül Dániel, Ananja, Misaél és Azarja is,
Dan 1:7 akiknek az udvari tisztek főnöke más nevet adott: Dánielt Baltazárnak, Ananját Sidráknak, Misaélt Misáknak, és Azarját Abdenágónak nevezte el.
Dan 1:8 Dániel azonban elhatározta szívében, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel és azzal a borral, amelyet az ivott; arra kérte tehát az udvari tisztek főnökét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie.
Dan 1:9 Isten kegyelmet és irgalmat ébresztett Dániel iránt az udvari tisztek főnökében,
Dan 1:10 ám az udvari tisztek főnöke ezt mondta Dánielnek: "Félek uramtól, a királytól, aki számotokra az ételt és az italt megszabta; ha azt látja, hogy arcotok soványabb a többi, veletek egykorú ifjúénál, veszedelembe sodorjátok fejemet a királynál."
Dan 1:11 Azt mondta erre Dániel a felügyelőnek, akit az udvari tisztek főnöke Dániel, Ananja, Misaél és Azarja fölé rendelt:
Dan 1:12 "Tégy, kérlek, tíz napig próbát velünk, szolgáiddal, és adjanak nekünk enni növényi ételt, inni pedig vizet.
Dan 1:13 Aztán nézd meg majd a mi arcunkat és azoknak az ifjaknak az arcát, akik a király ételét eszik, és tégy szolgáiddal tapasztalatod szerint."
Dan 1:14 Az hallgatott is erre a beszédre, és próbára tette őket tíz napig.
Dan 1:15 Tíz nap múlva az ő külsejük szebbnek és teltebbnek látszott, mint mindazoké az ifjaké, akik a király ételét ették.
Dan 1:16 Ettől fogva a felügyelő beszüntette a nekik szánt eledelt és boritalt, és növényi ételt adott nekik.
Dan 1:17 Ezeknek az ifjaknak Isten tudományt és jártasságot adott minden könyvben és bölcsességben, Dánielnek pedig minden látomás és álom megértését is.
Dan 1:18 Mikor pedig elmúlt az az idő, amely után a király parancsa szerint be kellett őket vinni, az udvari tisztek főnöke bevezette őket Nebukadnezár színe elé.
Dan 1:19 Amikor a király beszédbe elegyedett velük, úgy találta, hogy az összes között nincs senki olyan, mint Dániel, Ananja, Misaél és Azarja. Ők aztán a király szolgálatába álltak.
Dan 1:20 Minden olyan dologban, amely bölcsességet és értelmességet kívánt, és amelyet tőlük kérdezett, a király tízszerte különbeknek találta őket, mint egész országa valamennyi jósát és varázslóját.
Dan 1:21 Így volt ott Dániel Círusz király első esztendejéig.
Dan 2:1 Nebukadnezár uralkodásának második esztendejében Nebukadnezár álmot látott, és a lelke úgy megrémült, hogy az álmát is elfelejtette.
Dan 2:2 Erre meghagyta a király, hogy hívják össze a jósokat és a varázslókat, a bűbájosokat és a káldeaiakat, hogy mondják meg álmát a királynak. Mikor megérkeztek és a király elé álltak,
Dan 2:3 azt mondta nekik a király: "Álmot láttam, de a lelkem úgy megrémült, hogy nem tudom, mit láttam."
Dan 2:4 A káldeaiak így feleltek a királynak -- arámi nyelven: -- "Király, örökké élj! Mondd el szolgáidnak az álmot, és mi majd megmondjuk a jelentését."
Dan 2:5 Azt felelte a király a káldeaiaknak: "Szavam elhangzott! Ha meg nem mondjátok nekem az álmot és jelentését, elvesztek, a házaitokat pedig elkobozom.
Dan 2:6 Ha azonban megmondjátok az álmot és jelentését, jutalmat, ajándékot és nagy tisztességet kaptok tőlem. Adjátok tehát tudtomra az álmot és a megfejtését."
Dan 2:7 Azok feleletül másodszor is így szóltak: "Mondja el szolgáinak az álmot a király, és mi majd megmondjuk a jelentését."
Dan 2:8 Felelt erre a király és így szólt: "Biztosan tudom, hogy csak időt akartok nyerni, mivel tudjátok, hogy szavam elhangzott.
Dan 2:9 Ha tehát nem mondjátok meg nekem az álmot, ítélet vár rátok, mivel hamis és csalárd magyarázatot akartok koholni, hogy engem szóval tartsatok, míg elmúlik az idő. Mondjátok meg tehát nekem az álmot, és akkor tudom, hogy a jelentését is helyesen meg tudjátok mondani."
Dan 2:10 Feleltek erre a káldeaiak és mondták a király előtt: "Nincs ember a földön, aki szavadat, ó király, teljesíthetné; de a királyok közül sem kérdez senki sem, legyen bár még oly nagy és hatalmas is, ehhez hasonlót semmiféle jóstól, varázslótól és káldeaitól.
Dan 2:11 Mert a dolog, amelyet te kérdezel, király, nehéz, és nincs senki sem, aki megmondhatná azt a király színe előtt -- az isteneken kívül, de azok nem forgolódnak az emberek között."
Dan 2:12 Ennek hallatára dühösen és nagy haraggal megparancsolta a király, hogy vesszenek Babilon összes bölcsei.
Dan 2:13 Mikor aztán kihirdették az ítéletet, hogy meg kell ölni a bölcseket, Dánielt és társait is keresték, hogy elvesszenek.
Dan 2:14 Ekkor Dániel kérdést intézett Áriokhoz, a királyi testőrség parancsnokához, aki elindult, hogy megölje Babilon bölcseit, a rendelkezés és az ítélet szerint.
Dan 2:15 Megkérdezte attól, aki a királytól ezt a hatalmat nyerte, hogy miért jött a királytól ilyen kegyetlen parancsolat? Mikor aztán Áriok tudtára adta a dolgot Dánielnek,
Dan 2:16 Dániel bement és kérte a királyt, adjon neki időt, hogy a megfejtést tudtára adja a királynak.
Dan 2:17 Aztán hazament, és társainak, Ananjának, Misaélnek és Azarjának elmondta a dolgot,
Dan 2:18 hogy az ég Istenének színétől irgalmat kérjenek e titok ügyében, és el ne vesszenek Dániel és társai Babilon többi bölcseivel.
Dan 2:19 Ekkor Dániel éjjeli látomásban megnyerte a titok kinyilatkoztatását. Erre Dániel áldotta az ég Istenét,
Dan 2:20 és így szólt: "Áldott legyen az Úr neve örökkön-örökké, mert övé a bölcsesség és a hatalom!
Dan 2:21 Ő változtatja meg az időket és a korokat, ő dönt meg és alkot országokat, ő ad bölcsességet a bölcseknek, és tudást a tudomány értelmeseinek.
Dan 2:22 Ő nyilatkoztatja ki a mélységes és elrejtett titkokat, tudja azt, ami a sötétben történik, s a világosság nála van.
Dan 2:23 Neked adok hálát, atyáink Istene, és téged dicsérlek én, mert bölcsességet és erőt adtál nekem, és megmutattad most nekem, amit kértünk tőled, s a király ügyét kinyilatkoztattad nekünk."
Dan 2:24 Dániel aztán bement Áriokhoz, akit a király Babilon bölcseinek kivégzésével megbízott, és így szólt hozzá: "Ne végezd ki Babilon bölcseit; vezess engem a király színe elé, s én megmondom a királynak a megfejtést."
Dan 2:25 Akkor Áriok sietve bevezette Dánielt a királyhoz és azt mondta neki: "Találtam egy embert Júda száműzöttjei között, aki a megfejtést tudtára adja a királynak."
Dan 2:26 Azt felelte erre a király Dánielnek, akinek a neve Baltazár volt: "Valóban meg tudod nekem mondani az álmot, amelyet láttam, és annak megfejtését?"
Dan 2:27 Így felelt Dániel a királynak : "A titkot, amit a király kérdez, bölcsek, varázslók, jósok és jövendőmondók nem tudják megmondani a királynak;
Dan 2:28 de van Isten az égben, aki fel tudja tárni a titkokat, és ő tudtodra adta azt, Nebukadnezár király, ami az utolsó időkben történni fog. Álmod és amit fejed nyugvóhelyeden látott, a következő:
Dan 2:29 Te, ó király, gondolkodni kezdtél nyugvóhelyeden, mi fog történni a jövőben; és Az, aki a titkokat feltárja, megmutatta neked a jövendőt.
Dan 2:30 Én pedig megnyertem e titok kinyilatkoztatását, nem azért, mert a bölcsesség nagyobb bennem, mint bármely más élőlényben, hanem azért, hogy megfejtése ismeretes legyen a király előtt, és megértsd elméd gondolatait.
Dan 2:31 Te király, íme, valami nagy szoborfélét láttál; ez a nagy és magas szobor előtted állt, és ránézni is rettenetes volt.
Dan 2:32 Ennek a szobornak a feje igen finom aranyból volt, a melle és karja ezüstből, a hasa és ágyéka rézből;
Dan 2:33 a lábszára vasból, a lába pedig részint vasból, részint agyagból.
Dan 2:34 Így láttad, míg le nem szakadt a hegyről egy kő, anélkül, hogy kéz érintette volna; ez nekivágódott a szobor vas- és agyaglábának és darabokra zúzta.
Dan 2:35 Ekkor egyszerre összetört a vas, az agyag, a réz, az ezüst és az arany, és olyanná lett, mint a nyári szérű pora, amelyet elragad a szél, úgyhogy a helye sem található; a kő pedig, amely összetörte a szobrot, nagy heggyé lett, és betöltötte az egész földet.
Dan 2:36 Ez az álom. A magyarázatát is megmondjuk neked, ó király!
Dan 2:37 Te vagy a királyok királya; s az ég Istene országot, erőt, hatalmat és dicsőséget adott neked.
Dan 2:38 Mindent, ahol emberek fiai és mezei vadak és égi madarak laknak, a te kezedbe adott, és mindent a te hatalmad alá vetett; te vagy tehát az arany fő.
Dan 2:39 Utánad más birodalom támad, kisebb, mint a tied, ezüstből való; azután egy másik, harmadik birodalom, amely rézből való lesz, és ez az egész földön fog uralkodni.
Dan 2:40 A negyedik birodalom olyan lesz, mint a vas; miként a vas mindent összetör és összezúz, úgy fogja ez összetörni és összezúzni amazokat mind.
Dan 2:41 Mivel pedig azt láttad, hogy lába és lábujjai részint fazekas-agyagból, részint pedig vasból vannak: az a birodalom meg fog oszlani, de azért vas lesz az alapja, úgy, amint láttad, hogy vas volt keverve az agyag sarába.
Dan 2:42 Mivel lábujjai részint vasból, részint meg agyagból voltak: az a birodalom részben szilárd és részben törékeny lesz.
Dan 2:43 Mivel pedig azt láttad, hogy vas és agyagos sár volt összekeverve: részei az emberi mag által össze fognak ugyan vegyülni, de össze nem forrnak, mint ahogy a vas nem vegyülhet össze az agyaggal.
Dan 2:44 Ezeknek a birodalmaknak az idejében az ég Istene egy más birodalmat támaszt, amely soha meg nem szűnik; annak uralma más népre soha át nem száll: ez összetöri és tönkreteszi mindazokat a birodalmakat, maga azonban fennmarad örökké,
Dan 2:45 úgy, amint láttad, hogy a hegyről emberi kéz közreműködése nélkül leszakadt egy kő, és összetörte az agyagot, a vasat, a rezet, az ezüstöt és az aranyat. A nagy Isten megmutatta a királynak azt, ami egykor történni fog; s az álom igaz, és megfejtése biztos."
Dan 2:46 Ekkor Nebukadnezár király arcra borult és meghajtotta magát Dániel előtt, és megparancsolta, hogy mutassanak be neki áldozatokat és tömjént.
Dan 2:47 Majd így szólt a király Dánielhez: "Valóban a ti Istenetek az istenek Istene, a királyok Ura, a titkok kinyilatkoztatója, mert te meg tudtad fejteni ezt a titkot."
Dan 2:48 Aztán felmagasztalta a király Dánielt, sok és nagy ajándékot adott neki, és Babilon valamennyi tartományának fejedelmévé és Babilon valamennyi bölcsének főfelügyelőjévé tette.
Dan 2:49 Dániel azonban azt kérte a királytól, hogy Babilon tartományának ügyeivel Sidrákot, Misákot és Abdenágót bízza meg, Dánel maga pedig a király udvarában maradt.
Dan 3:1 Nebukadnezár király egy hatvan könyök magas, hat könyök széles aranyszobrot készíttetett, és azt felállíttatta Dúra mezején, Babilon tartományában.
Dan 3:2 Aztán követeket küldött Nebukadnezár király, hogy gyűjtsék össze a szatrapákat, a hivatalnokokat, a bírákat, a vezéreket, a fejedelmeket, a főembereket és a tartományok összes kormányzóját, hogy jöjjenek össze a szobor felavatására, amit Nebukadnezár király állíttatott.
Dan 3:3 Ekkor összegyűltek a szatrapák, a hivatalnokok, a bírák, a vezérek, a fejedelmek, a hatalmon levő főemberek és a tartományok összes kormányzója, hogy együtt legyenek a szobor felavatásán, amit Nebukadnezár király állíttatott. Mikor aztán felálltak a szobor előtt, amit Nebukadnezár király állíttatott,
Dan 3:4 a hírnök hangosan így kiáltott: "Parancs szól hozzátok, népek, törzsek és nyelvek!
Dan 3:5 Mihelyt meghalljátok a harsona, a fuvola, a citera, a lant, a hárfa, a koboz és a többi hangszer szavát, boruljatok tüstént le és imádjátok az aranyszobrot, amit Nebukadnezár király állíttatott!
Dan 3:6 Aki pedig nem borul le és nem imádja, az tüstént az égő tüzes kemencébe vettetik!"
Dan 3:7 Ettől fogva tehát, mihelyt meghallották az összes népek a harsona, a fuvola, a citera, a lant, a hárfa, a koboz és a többi hangszer szavát, tüstént leborult minden nép, törzs és nyelv, és imádták az aranyszobrot, amit Nebukadnezár király állíttatott.
Dan 3:8 De ugyanabban az időben hamarosan káld férfiak álltak elő és bevádolták a zsidókat.
Dan 3:9 Azt mondták Nebukadnezár királynak: "Király, örökké élj!
Dan 3:10 Te, király, parancsot adtál ki, hogy minden ember, aki meghallja a harsona, a fuvola, a citera, a lant, a hárfa, a koboz és a többi hangszer szavát, boruljon le és imádja az aranyszobrot;
Dan 3:11 aki pedig nem borul le és nem imádja, azt vessék az égő tüzes kemencébe.
Dan 3:12 Nos, vannak itt zsidó férfiak, akiket te Babilon tartományának ügyei fölé állítottál, Sidrák, Misák és Abdenágó; ezek a férfiak megvetik, király, a te parancsodat, nem tisztelik isteneidet és nem imádják az aranyszobrot, amit állíttattál."
Dan 3:13 Ekkor Nebukadnezár dühében és haragjában megparancsolta, hogy hozzák elő Sidrákot, Misákot és Abdenágót. Tüstént a király színe elé is vezették őket.
Dan 3:14 Azt mondta ekkor Nebukadnezár nekik: "Igaz-e, Sidrák, Misák és Abdenágó, hogy nem tisztelitek isteneimet és nem imádjátok az aranyszobrot, amit állíttattam?
Dan 3:15 Nos tehát vagy készen vagytok arra, hogy mihelyt meghalljátok a harsona, a fuvola, a citera, a lant, a hárfa, a koboz és a többi hangszer szavát, leborultok és imádjátok a szobrot, amelyet készíttettem, vagy pedig, ha nem imádjátok, tüstént az égő tüzes kemencébe vettetlek titeket; és ki az az isten, aki kezemből megszabadíthatna titeket?"
Dan 3:16 Így felelt erre Sidrák, Misák és Abdenágó Nebukadnezár királynak: "Nem szükséges, hogy feleljünk erre neked,
Dan 3:17 mert íme, a mi Istenünk, akit tisztelünk, ki tud ragadni minket az égő tüzes kemencéből és ki tud szabadítani minket, ó király, a kezedből.
Dan 3:18 De ha ezt nem akarná is, tudd meg, király, hogy isteneidet akkor sem tiszteljük, és az aranyszobrot, amit állíttattál, nem imádjuk."
Dan 3:19 Erre Nebukadnezár eltelt haraggal, és arcának színe elváltozott Sidrák, Misák és Abdenágó miatt, és megparancsolta, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét, mint ahogy befűteni szokták.
Dan 3:20 Megparancsolta továbbá serege legerősebb férfiainak, hogy kötözzék meg Sidrák, Misák és Abdenágó lábát, és vessék őket az égő tüzes kemencébe.
Dan 3:21 Azonnal meg is kötözték ezeket a férfiakat, és nadrágban, süvegben, saruban, ruhástól bedobták őket az égő tüzes kemence közepébe.
Dan 3:22 Mivel pedig a király szigorú parancsa szerint a kemence nagyon be volt fűtve, a tűz lángja megölte azokat a férfiakat, akik Sidrákot, Misákot és Abdenágót belevetették.
Dan 3:23 Ez a három férfi pedig, vagyis Sidrák, Misák és Abdenágó, megkötözve beleesett az égő tüzes kemence közepébe.
Dan 3:24 Megdöbbent ekkor Nebukadnezár király, sietve felkelt és így szólt főembereihez: "Nem három megkötözött férfit dobattunk a tűz közepébe?" Azok ezt felelték a királynak: "Úgy van, király!"
Dan 3:25 Ő pedig így szólt : "Íme, én négy férfit látok, és azok szabadok, s a tűz közepén járnak-kelnek és semmi bántódásuk nincsen; a negyediknek olyan alakja van, mint egynek Isten fiai közül."
Dan 3:26 Nebukadnezár azután odament az égő tüzes kemence ajtajához és így szólt: "Sidrák, Misák és Abdenágó, a fölséges Isten szolgái, gyertek ki és jöjjetek ide!" Erre Sidrák, Misák és Abdenágó mindjárt kijött a tűz közepéből.
Dan 3:27 A szatrapák, a hivatalnokok, a bírák és a király hatalmasai összegyűltek, és látták azokon a férfiakon, hogy a tűznek semmi hatalma sem volt testükön, és fejüknek egyetlen haja szála sem perzselődött meg, nadrágjuk sem sérü meg, sőt a tűz szaga sem járta át őket.
Dan 3:28 Megszólalt ekkor Nebukadnezár, és azt mondta: "Áldott legyen az ő Istenük, azaz Sidráké, Misáké és Abdenágóé, aki elküldte angyalát és megszabadította szolgáit, akik benne bíztak és nem hallgattak a király szavára, és kockára tették testüket, hy ne kelljen Istenükön kívül más istent szolgálniuk és imádniuk!
Dan 3:29 Ezért parancsban elrendelem, hogy minden nép, törzs és nyelv, amely káromolja Sidrák, Misák és Abdenágó Istenét, vesszen el, a házát pedig rombolják le, mert nincs is más Isten, aki így tudna szabadulást hozni."
Dan 3:30 Akkor a király nagy tisztességre emelte Sidrákot, Misákot és Abdenágót Babilon tartományában.
Dan 3:31 Nebukadnezár király minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, amely az egész országban lakik: "Békességtek bőségben legyen!
Dan 3:32 Jeleket és csodákat művelt velem a fölséges Isten; azért tetszett nekem, hogy hirdessem:
Dan 3:33 Az ő jelei mily nagyok, és csodái mily hatalmasok. Országa örökkévaló ország, és hatalma nemzedékről-nemzedékre fennmarad."
Pra 1:1 Ők azonban jártak-keltek a láng közepén, dicsérték Istent és áldották az Urat.
Pra 1:2 Azarja pedig ott állt, és a tűz közepén imádságra nyitotta ajkát és így szólt:
Pra 1:3 "Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene, és neved dicséretre méltó és dicsőséges mindörökké!
Pra 1:4 Mert igazságos vagy mindenben, amit velünk tettél, és minden cselekedeted igaz, útjaid egyenesek, és minden ítéleted igaz.
Pra 1:5 Igaz ítéletet hoztál ugyanis mindenben, amit ránk és atyáink szent városára, Jeruzsálemre hoztál; igaz ítélettel hoztad ránk mindazt a mi bűneink miatt.
Pra 1:6 Mert bűnt követtünk el, gonoszat cselekedtünk; eltávoztunk tőled és vétkeztünk mindenben;
Pra 1:7 parancsaidra nem hallgattunk, nem tartottuk azokat, és nem cselekedtünk úgy, amint meghagytad nekünk, hogy jó dolgunk legyen.
Pra 1:8 Igazságos ítélettel cselekedted tehát mindazt, amit ránk hoztál, és mindazt, amit velünk tettél:
Pra 1:9 átadtál minket igazságtalan, gonosz és hitszegő ellenségeink kezébe, és az egész föld legigazságtalanabb és leggonoszabb királyának.
Pra 1:10 Most a szánkat sem nyithatjuk ki; szégyellnek és gyaláznak minket szolgáid és tisztelőid.
Pra 1:11 Kérünk, ne szolgáltass ki minket végleg a te nevedért, ne semmisítsd meg szövetségedet,
Pra 1:12 ne vond meg tőlünk irgalmadat kedveltedért, Ábrahámért, és szolgádért, Izsákért, és szentedért, Izraelért,
Pra 1:13 akiknek azt mondtad és ígérted, hogy megsokasítod ivadékukat mint az ég csillagait, és mint a tengerpart fövenyét;
Pra 1:14 mert kisebbek lettünk, Urunk, minden népnél, és meg vagyunk ma alázva bűneinkért az egész földön.
Pra 1:15 Nincs ez időben fejedelem, vezér vagy próféta, sem égő-, sem étel-, sem hála-, sem illatáldozat, sem hely a zsengeáldozatok számára előtted,
Pra 1:16 hogy elnyerhessük irgalmadat; de fogadd kegyesen megtört szívünket és alázatos lelkünket!
Pra 1:17 Mint kosokból, bikákból és ezernyi kövér bárányból álló égőáldozat, olyan kedves legyen előtted ma a mi áldozatunk, hiszen akik benned bíznak, meg nem szégyenülnek.
Pra 1:18 Most teljes szívvel követünk és félünk téged, és keressük kedvedet.
Pra 1:19 Ne engedd, hogy szégyent valljunk, hanem tégy velünk kegyességed és nagy irgalmasságod szerint.
Pra 1:20 Szabadíts meg minket csodáiddal, és dicsőítsd meg, Urunk, nevedet!
Pra 1:21 Szégyenüljenek meg mindazok, akik gonoszságot tanúsítanak szolgáid iránt; szégyenüljenek meg mindenhatóságod által, és semmisüljön meg erejük;
Pra 1:22 hadd tudják meg, hogy te, az Úr, vagy egyedül Isten, és dicsőséges a föld kerekségén!"
Pra 1:23 A király szolgái pedig, akik bedobták őket, nem szűntek meg a kemencét fűteni kőolajjal, kóccal, szurokkal és venyigével,
Pra 1:24 úgyhogy a láng negyvenkilenc könyöknyire kicsapott a kemencéből;
Pra 1:25 de amikor kitört, elégette mindazokat, akiket a káldeaiak közül a kemence közelében talált.
Pra 1:26 Azarjával és társaival azonban leszállt az Úr angyala a kemencébe, és kiverte a tűz lángját a kemencéből.
Pra 1:27 Olyanná tette a kemence belsejét, mintha harmatos szellő fújdogált volna benne, s a tűz egyáltalán nem érintette őket, sem fájdalmat, sem bármiféle bántódást nem okozott nekik.
Pra 1:28 Ekkor ezek mind a hárman egy szájjal dicsérték és magasztalták és áldották Istent a kemencében. Ezt mondták:
Pra 1:29 "Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene! Dicséretre méltó, dicsőséges és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott a te dicsőséges szent neved, dicséretre méltó, és mindenekfölött magasztos mindörökké!
Pra 1:30 Áldott vagy dicsőséged szent templomában, mindenekfölött dicséretre méltó és mindenekfölött dicsőséges mindörökké!
Pra 1:31 Áldott vagy királyi trónodon, mindenekfölött dicséretes és mindenekfölött magasztos mindörökké!
Pra 1:32 Áldott vagy, aki a mélységeket szemléled s a kerubok fölött trónolsz, dicséretre méltó és mindenekfölött magasztos mindörökké!
Pra 1:33 Áldott vagy az ég erősségében, dicséretre méltó és dicsőséges mindörökké!
Pra 1:34 Áldjátok az Urat, az Úrnak művei mindnyájan, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:35 Áldjátok az Urat, az Úr angyalai, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:36 Áldjátok az Urat, egek, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:37 Áldjátok az Urat, vizek mind az ég felett, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:38 Áldjátok az Urat, az Úr erői mindnyájan, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:39 Áldjátok az Urat, nap és hold, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:40 Áldjátok az Urat, ég csillagai, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:41 Áldjátok az Urat, minden záporeső és harmat, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:42 Áldjátok az Urat, Isten szelei mindnyájan, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:43 Áldjátok az Urat, tűz és forróság, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:44 Áldjátok az Urat, hideg és forróság, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:45 Áldjátok az Urat, harmat és dér, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:46 Áldjátok az Urat, fagy és hideg, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:47 Áldjátok az Urat, jég és hó, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:48 Áldjátok az Urat, éj és nap, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:49 Áldjátok az Urat, világosság és sötétség, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:50 Áldjátok az Urat, villámok és fellegek, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:51 Áldja az Urat a föld, dicsérje és mindenekfölött magasztalja őt mindörökké!
Pra 1:52 Áldjátok az Urat, hegyek és halmok, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:53 Áldjátok az Urat, föld terményei mindnyájan, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:54 Áldjátok az Urat, források, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:55 Áldjátok az Urat, tengerek és folyamok, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:56 Áldjátok az Urat, nagy halak, és minden, ami a vizekben mozog, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:57 Áldjátok az Urat, az ég madarai mindnyájan, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:58 Áldjátok az Urat, vadak és barmok mindnyájan, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:59 Áldjátok az Urat, emberek fiai, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:60 Áldja Izrael az Urat, dicsérje és mindenekfölött magasztalja őt mindörökké!
Pra 1:61 Áldjátok az Urat, az Úr papjai, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:62 Áldjátok az Urat, az Úr szolgái, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:63 Áldjátok az Urat, igazak szellemei és lelkei, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:64 Áldjátok az Urat, szentek és alázatos szívűek, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Pra 1:65 Áldjátok az Urat, Ananja, Azarja, Misaél, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké, mert kiragadott minket az alvilágból, kimentett a halál kezéből, megszabadított az égő láng belsejéből, és kiragadott a tűz közepéből.
Pra 1:66 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalma örökkévaló.
Pra 1:67 Áldjátok az Urat, az istenek Istenét, jámborok mindnyájan, dicsérjétek és adjatok hálát neki, mert irgalma örökkön-örökké tart."
Dan 4:1 Én, Nebukadnezár, nyugodtan éltem házamban és vidáman a palotámban.
Dan 4:2 De álmot láttam, s az megijesztett, nyugvóhelyemen támadt gondolataim és a fejem látomásai megzavartak engem.
Dan 4:3 Ezért megparancsoltam, hogy hozzák elém Babilon valamennyi bölcsét, hogy mondják meg nekem az álom jelentését.
Dan 4:4 Be is jöttek a jósok, a bűbájosok, a káldeaiak meg a jövendőmondók, és én elmondtam előttük az álmot, de jelentését nem tudták megmondani nekem.
Dan 4:5 Végül színem elé járult egyik társuk, Dániel, akit az én Istenem nevéhez hasonlóan Baltazárnak hívnak, és akiben a szent istenek lelke van. Elmondtam előtte az álmot:
Dan 4:6 "Baltazár, te a jósok legkiválóbbja, mivel tudom, hogy benned a szent istenek lelke van, és semmiféle titok sem megfejthetetlen előtted, halld a látomást, amit álmomban láttam, és mondd meg a jelentését.
Dan 4:7 Fejem a következőket látta nyugvóhelyemen: Azt láttam, hogy íme, egy igen magas fa áll a föld közepén.
Dan 4:8 Nagy és erős fa volt, a teteje az égig ért, és látható volt az egész föld határáig.
Dan 4:9 Lombja igen szép volt, gyümölcse szerfölött sok, és volt rajta eledel minden lény számára; alatta jószágok és vadállatok tanyáztak, ágai közt az ég madarai röpdöstek, és róla táplálkozott minden élőlény.
Dan 4:10 Láttam továbbá nyugvóhelyemen, fejem látomásában, hogy íme, egy szent őr száll le az égből,
Dan 4:11 hangosan kiált, és mondja: "Vágjátok ki a fát és vágjátok le ágait, verjétek le lombját és szórjátok szét gyümölcseit, meneküljenek el alóla a vadállatok, és ágai közül a madarak.
Dan 4:12 Gyökereinek törzsökét azonban hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve kinn a füvön; öntözze az ég harmata, s a vadállatokkal legyen része a föld füvében.
Dan 4:13 A szíve vetkőzzék ki emberi mivoltából, és állati szívet adjanak neki, és hét idő múljék el fölötte.
Dan 4:14 Ez az őrök határozott végzése, és ez a szentek szava és kívánsága, amíg megismerik az élők, hogy a Fölséges uralkodik az emberek országán, és annak adhatja, akinek akarja, s akár a legalacsonyabb rendű embert is föléje állíthatja."
Dan 4:15 Ezt az álmot láttam én, Nebukadnezár király. Te tehát, Baltazár, mondd meg hamar a jelentését, mert országomnak egyik bölcse sem tudja megmondani nekem a megfejtését; te azonban meg tudod mondani, mert a szent istenek szelleme van benned."
Dan 4:16 Erre Dániel, akit Baltazárnak neveztek, közel egy óráig csendesen gondolataiba merült, és gondolatai megrémítették őt. Megszólalt azonban a király és azt mondta: "Baltazár, ne rémítsen meg téged az álom és a jelentése!" Azt felelte erre Baltazár: "Uram, bárcsak szólna az álom azoknak, akik gyűlölnek téged, és jelentése azoknak, akik ellenségeid!
Dan 4:17 Az a magas és hatalmas fa, amelyet láttál, amelynek teteje az égig ér, amely az egész földön látható,
Dan 4:18 melynek ágai igen szépek és gyümölcse nagyon sok, amelyen étel van minden lény számára, amely alatt a mező vadjai tanyáznak és ágai közt az ég madarai laknak:
Dan 4:19 te vagy, király! Te naggyá és hatalmassá lettél; nagyságod megnövekedett és eljutott az égig, és hatalmad az egész föld határáig.
Dan 4:20 Hogy pedig a király egy szent őrt látott leszállni az égből, aki így szólt: "Vágjátok ki a fát és pusztítsátok el, gyökereinek törzsökét azonban hagyjátok a földben, verjétek vas- és rézbilincsekbe kinn a füvön, hintse meg az ég harmata, s a vadállatokkal legyen étele, míg hét idő el nem múlik felette," --
Dan 4:21 ez azt jelenti, ami a Fölséges határozatából uramra, királyomra következik:
Dan 4:22 kiűznek téged az emberek közül, és a jószágok meg a vadállatok közt lesz lakóhelyed; füvet eszel, mint az ökör, és az ég harmata öntöz meg téged, és hét idő múlik el feletted, amíg megérted, hogy a Fölséges uralkodik az emberek országán, és annak adhatja, akinek akarja.
Dan 4:23 Mivel azonban az volt a parancs, hogy hagyják meg annak -- vagyis a fának -- a gyökerét: országod megmarad számodra, ha elismered az ég hatalmát.
Dan 4:24 Ezért, király, legyen tetszésedre az én tanácsom: váltsd meg alamizsnával bűneidet és a szegények iránt való irgalommal gonoszságaidat; akkor talán Ő megbocsátja vétkeidet."
Dan 4:25 Mindez be is következett Nebukadnezár királyon.
Dan 4:26 Tizenkét hónap múlva babiloni palotájában sétált,
Dan 4:27 és azt mondta a király: "Ugye ez az a nagy Babilon, amelyet erőm hatalmában és dicsőségem ragyogtatására én építettem ki országom székhelyévé?"
Dan 4:28 Még a király szájában volt a szó, amikor szózat hangzott alá az égből: "Mondom neked, Nebukadnezár király: királyi hatalmad megszűnik,
Dan 4:29 kivetnek az emberek közül, s jószágok és vadállatok közt lesz lakásod; füvet eszel majd, mint az ökör, és hét idő múlik el feletted, amíg megérted, hogy a Fölséges uralkodik az emberek országán, és annak adhatja, akinek akarja."
Dan 4:30 Ugyanabban az órában beteljesedett a beszéd Nebukadnezáron: kivetették az emberek közül, füvet evett, mint az ökör, és az ég harmata öntözte testét, míg a szőre olyanná nem nőtt, mint a sas tolla, és körme, mint a madarak karma.
Dan 4:31 "Az idő elmúltával azonban én, Nebukadnezár, fölemeltem szememet az égre, és visszanyertem értelmemet. Erre áldottam a Fölségest, és dicsőítettem és magasztaltam az örökké Élőt, mert az ő hatalma örök hatalom, és országa nemzedékről-nemzedékre fennmarad.
Dan 4:32 Vele szemben a föld minden lakója olyan, mint a semmi, mert ő akarata szerint jár el az égi hatalmakkal és a föld lakóival, és nincs senki sem, aki kezének ellenállhatna. s azt mondhatná neki: "Miért tetted ezt?"
Dan 4:33 Ugyanabban az időben értelmem visszatért hozzám, és visszajutottam királyi hatalmam dicsőségébe és fényébe; visszanyertem alakomat, és főembereim meg hivatalnokaim felkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb dicsőségre jutottam.
Dan 4:34 Ezért most én, Nebukadnezár, dicsérem, magasztalom és dicsőítem az ég királyát, mert minden cselekedete igaz és útjai igazságosak, és azokat, akik kevélységben járnak, meg tudja alázni."
Dan 5:1 Baltazár király nagy lakomát készített ezer főemberének, és az ezrek előtt itta a bort.
Dan 5:2 Mikor aztán már-már ittas lett, megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket atyja, Nebukadnezár hozott el a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak belőlük a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei.
Dan 5:3 Erre előhozták a jeruzsálemi templomból elhurcolt arany- és ezüstedényeket, és ittak belőlük a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei.
Dan 5:4 Itták a bort, és dicsérgették az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből való isteneiket.
Dan 5:5 Ugyanabban az órában ujjak jelentek meg a lámpással átellenben, s emberéhez hasonló kéz írt a királyi palota falának felületére, a király pedig figyelte az író kéz ujjait.
Dan 5:6 Ekkor a király arca elváltozott, és gondolatai megrémítették őt; csípőjének izma elernyedt, és a térdei egymáshoz verődtek.
Dan 5:7 Aztán hangosan kiáltott a király, hogy hozzák be a varázslókat, a káldeaiakat és a jövendőmondókat. Azt mondta a király Babilon bölcseinek: "Aki elolvassa ezt az írást és tudtomra adja értelmét, az bíborba öltözik, aranyláncot kap a nyakába, és a harmadik lesz országomban."
Dan 5:8 Akkor bement a király összes bölcse, de nem tudták elolvasni az írást, sem az értelmét megmondani a királynak.
Dan 5:9 Erre Baltazár király nagyon megijedt, az arca elváltozott, és a főemberei is megrettentek.
Dan 5:10 A királlyal és főembereivel történt esemény hírére azonban bement a királyné a lakoma termébe, és azt mondta: "Király, örökké élj! Ne rémítsenek meg téged gondolataid, és ne változzék el arcod.
Dan 5:11 Van országodban egy férfi, akiben a szent istenek lelke van; atyád napjaiban vált nyilvánvalóvá, hogy tudomány és bölcsesség van benne, s azért atyád, Nebukadnezár király a varázslók, a bűbájosok, a káldeaiak és a jövendőmondók fejévé tette; a te atyád, mondom, király,
Dan 5:12 mert kiváló szellem, okosság, értelem, s álmok megfejtésének, titkok megmagyarázásának és csomók megoldásának tudása bőségesen volt benne, abban a Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett el. Nos tehát, hivasd el Dánielt, ő majd megadja a magyarázatot."
Dan 5:13 Be is vezették Dánielt a király elé, és a király azt mondta neki: "Te vagy az a Dániel Júda foglyai közül, akit atyám, a király, Júdából hozott ide?
Dan 5:14 Azt hallottam rólad, hogy benned az istenek lelke van, és bőséges tudományt, értelmet és bölcsességet tapasztaltak benned.
Dan 5:15 Éppen most jöttek be színem elé a bölcs varázslók, hogy ezt az írást elolvassák és magyarázatát nekem megadják, de nem tudták e dolog értelmét megmondani.
Dan 5:16 Ekkor azt hallottam rólad, hogy te a homályos dolgokat meg tudod magyarázni és a csomókat megoldani; ha csakugyan el tudod olvasni ezt az írást, és meg tudod mondani nekem az értelmét, bíborba öltöztetlek, aranyláncot adok a nyakadba, és a harmadik fejedelem leszel országomban."
Dan 5:17 Felelt erre Dániel, és így szólt a királynak: "Ajándékaid maradjanak a tieid, s házad ajándékait másnak add; az írást azonban elolvasom neked, király, és az értelmét tudtodra adom.
Dan 5:18 Király, a fölséges Isten országot, hatalmat, dicsőséget és tiszteletet adott atyádnak, Nebukadnezárnak.
Dan 5:19 A hatalma miatt, amelyet neki adott, minden nép, törzs és nyelv remegett és félt tőle. Akiket akart, megölt, akiket akart, megvert, akiket akart, felmagasztalt, és akiket akart, megalázott.
Dan 5:20 Amikor azonban szíve felfuvalkodott és lelke megátalkodott a kevélységben, letették királyi trónjáról, és dicsőségét elvették.
Dan 5:21 Kivetették az emberek fiai közül, s a szíve olyan lett, mint a vadállatoké; vadszamarak közt lakott, füvet evett, mint az ökör, és testét az ég harmata öntözte, amíg fel nem ismerte, hogy a Fölséges uralkodik az emberek országán, és azt állíthatja fölé, akit akar.
Dan 5:22 Te, Baltazár, az ő fia, szintén nem aláztad meg szívedet, noha mindezt tudtad,
Dan 5:23 hanem felfuvalkodtál az ég Ura ellen: az ő házának edényeit hozták eléd, s te és a főembereid, a feleségeid és mellékfeleségeid bort ittatok belőlük, közben az ezüstből, aranyból, rézből, vasból, fából és kőből való isteneket dicsérted, akik sem nem látnak, sem nem hallanak, sem nem éreznek, Istent azonban, aki kezében tartja leheletedet és minden utadat, nem dicsőítetted.
Dan 5:24 Ezért küldte ő a kézujjat, amely ezt az írást ideírta.
Dan 5:25 Az írás, amelyet írt, a következő: Mene, Tekel, Parszin.
Dan 5:26 A dolog értelme pedig ez: Mene: megszámlálta Isten országodat, és véget vetett neki.
Dan 5:27 Tekel: megmért téged a mérlegen, és könnyűnek talált.
Dan 5:28 Parszin: elosztotta országodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta."
Dan 5:29 Akkor a király parancsára Dánielt bíborba öltöztették, aranyláncot tettek a nyakába, és kihirdették róla, hogy mint harmadik, ő gyakorolja a hatalmat az országban.
Dan 5:30 Ugyanazon az éjjelen megölték Baltazár káldeai királyt.
Dan 6:1 Akkor a méd Dáriusz foglalta el az országot, hatvankét esztendős korában.
Dan 6:2 Úgy tetszett Dáriusznak, hogy országa fölé, egész birodalmában elosztva százhúsz szatrapát állítson;
Dan 6:3 azok fölé pedig három főnököt, akik közül az egyik Dániel volt, hogy a szatrapák nekik adjanak számot, és a királynak ne legyen annyi gondja.
Dan 6:4 Dániel azonban kiválóbb volt valamennyi főnöknél és szatrapánál, mert Isten lelke nagyobb mértékben volt meg benne.
Dan 6:5 Mivel a király őt egész országa fölé szándékozott állítani, azért a főnökök és a szatrapák arra törekedtek, hogy valami kifogást találjanak Dániel ellen a király szolgálatában, de semmi kifogást vagy gyanús dolgot sem tudtak találni, mert hűséges volt, és semmiféle bűnt vagy gyanús dolgot sem lehetett találni benne.
Dan 6:6 Azért ezt mondták azok a férfiak: "Nem találunk ez ellen a Dániel ellen semmi kifogást sem, hacsak nem az ő Istenének törvényében."
Dan 6:7 Akkor a főnökök és a szatrapák a királyhoz futottak és azt mondták neki: "Dáriusz király, örökké élj!
Dan 6:8 Országodnak összes főnöke, hivatalnoka, szatrapája, tanácsosa és bírája megállapodtak, hogy királyi rendeletet és határozatot kell kibocsátani, hogy mindenki, aki harminc napon belül valamely kéréssel bármely más istenhez vagy emberhez fordul, mint hozzád, király, azt vessék az oroszlánok vermébe.
Dan 6:9 Most azért király, erősítsd meg ezt a határozatot és add ki írásban a rendeletet, hogy a médek és a perzsák törvénye következtében megváltoztatni ne lehessen, és senki meg ne szeghesse."
Dan 6:10 Dáriusz király ki is adta és kibocsátotta a rendeletet.
Dan 6:11 Noha Dániel ezt tudta -- azt tudniillik, hogy a rendeletet kibocsátották, -- bement a házába, és felső termének Jeruzsálem felé nyitott ablakánál naponként háromszor térdre borult és imádkozott, s magasztalta Istenét, úgy, amint azelőtt is tenni szokta.
Dan 6:12 Így azok az emberek, akik fürkészve lesték, rá is találtak Dánielre, amint imádkozott és Istenéhez könyörgött.
Dan 6:13 Erre elmentek, és kérdést intéztek a királyhoz a parancs felől: "Király! Vajon nem rendelted-e el, hogy mindenkit, aki harminc napon belül valamely más istenhez vagy emberhez fordul kéréssel, mint hozzád, király, azt vessék az oroszlánok vermébe?" Azt felelte nekik a király: "Úgy van a dolog, a médek és a perzsák megszeghetetlen törvénye szerint."
Dan 6:14 Ekkor ők feleltek, és azt mondták a királynak: "A Júda fogoly fiai közül való Dániel nem törődik törvényeddel és a határozattal, amit kiadtál, hanem naponként háromszor elimádkozza a maga imádságát."
Dan 6:15 Mikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, és Dániel mellé állt, hogy őt megszabadítsa, s egészen napnyugtáig azon fáradozott, hogy megmentse.
Dan 6:16 Ám azok a férfiak megértették a királyt és azt mondták neki: "Tudd meg, király, hogy a médek és a perzsák törvénye szerint semmiféle határozatot, amelyet a király kiad, megváltoztatni nem szabad."
Dan 6:17 Erre a király kiadta a parancsot, és Dánielt előhozták, és az oroszlánok vermébe vetették. Azt mondta akkor a király Dánielnek: "A te Istened, akit te mindenkor tisztelsz, szabadítson meg téged!"
Dan 6:18 Aztán hoztak egy követ, rátették a verem szájára, s a király lepecsételte gyűrűjével és főembereinek gyűrűjével, hogy semmi se történjék Dániel ellen.
Dan 6:19 A király aztán hazament, és étkezés nélkül nyugalomra tért. Nem is hordták fel elé az étkeket, de még az álom is elkerülte őt.
Dan 6:20 Hajnalhasadtával aztán felkelt a király, és sietve az oroszlánok verméhez ment.
Dan 6:21 Mikor a verem közeléhez ért, síró hangon hívta Dánielt és szólította őt: "Dániel, az élő Isten szolgája, vajon a te Istened, akinek te mindenkor szolgálsz, meg tudott-e téged szabadítani az oroszlánoktól?"
Dan 6:22 Azt felelte erre Dániel a királynak: "Király, örökké élj!
Dan 6:23 Az én Istenem elküldte angyalát és bezárta az oroszlánok száját, és ezek nem ártottak nekem, mert ő igaznak talált engem; de ellened sem követtem el bűnt, király!"
Dan 6:24 Igen megörült ennek a király, és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és semmi sérülést sem találtak rajta, mert bízott az ő Istenében.
Dan 6:25 A király parancsára azonban elővezették azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták, és őket magukat vetették az oroszlánok vermébe, valamint fiaikat és feleségeiket. Még le sem értek a verem fenekére, s az oroszlánok máris megragadták őket, és összetörték minden csontjukat.
Dan 6:26 Ekkor Dáriusz király írt minden népnek, törzsnek és nyelvnek, amely bárhol a földön lakik: "Békességtek bőségben legyen!
Dan 6:27 Elrendeltem, hogy egész birodalmamban és országomban rettegjék és féljék Dániel Istenét, Mert ő az élő Isten, és örökké az marad; az Ő országának nem lesz vége, és hatalma örökké tart.
Dan 6:28 Ő megment és megszabadít, jeleket és csodákat művel az égen és a földön; Ő, aki megszabadította Dánielt az oroszlánok verméből."
Dan 6:29 Dánielnek ettől fogva jó sorsa volt Dáriusz uralkodása alatt és a perzsa Círusz uralkodása alatt.
Dan 7:1 Baltazárnak, Babilon királyának első esztendejében Dániel álmot látott, és fejének látomása volt nyugvóhelyén; és az álmot néhány szóban összefoglalva és a lényegét összefoglalva le is írta a következőképpen:
Dan 7:2 "Éjszaka látomásomban azt láttam, hogy íme, az ég négy szele háborút támasztott a nagy tengeren,
Dan 7:3 és négy nagy vadállat szállt fel a tengerből; mindegyik különbözött a másiktól.
Dan 7:4 Az első olyan volt, mint a nőstény oroszlán, de sasszárnyai voltak; láttam, hogy kiszaggatták szárnyait, majd felemelték a földről, a lábára állították, mint valami embert, és emberi szívet kapott.
Dan 7:5 A másik vadállat íme, olyan volt, mint a medve; félig állt, a szájában a fogai között három borda volt, és azt mondták neki: "Kelj fel, egyél nagyon sok húst!"
Dan 7:6 Aztán íme, egy másik vadállatot láttam; olyan volt mint a párduc, de négy madárszárnya volt; fej négy volt ezen a vadállaton, és hatalmat kapott.
Dan 7:7 Ezután íme, egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: rettenetes, csodálatos és igen erős volt; nagy vasfogai voltak, falt és rágott, és a maradékot összetaposta a lábával; más volt, mint azok az állatok, amelyeket előtte láttam, és tíz szarva volt.
Dan 7:8 Figyeltem a szarvakat, és íme, még egy kis szarv támadt köztük; az előbbi szarvak közül hármat kitéptek miatta; és íme, ezen a szarvon az ember szeméhez hasonló szemek voltak, és egy száj, amely nagy dolgokat beszélt.
Dan 7:9 Néztem, és egyszer csak trónokat állítottak fel, s egy Ősöreg leült; a ruházata fehér volt, mint a hó, és fején a haj olyan, mint a tiszta gyapjú; trónja lángoló tűz, kerekei égő tűz.
Dan 7:10 Tüzes és sebes folyó jött ki színe előtt; ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer százezren hódoltak neki; a bíróság leült és a könyveket felnyitották.
Dan 7:11 Amint néztem, láttam, hogy az elbeszélt nagy dolgok miatt, amelyeket az a szarv mondott, megölték a vadállatot, a teste elpusztult, és a tűzbe vetették, hogy elégessék.
Dan 7:12 A többi vadállattól is elvették a hatalmat, és meghatározták, hogy mikortól meddig tartson életük ideje.
Dan 7:13 Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték,
Dan 7:14 és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul.
Dan 7:15 Ekkor a lelkem megrendült; én, Dániel, megremegtem e dolgok miatt, és az, amit a fejem látott, megzavart engem.
Dan 7:16 Odamentem az egyik ottállóhoz, és biztos magyarázatot kértem tőle mindezekre. Ő megmondta és megmagyarázta nekem a dolgok értelmét:
Dan 7:17 "Ez a négy nagy vadállat négy olyan ország, amely a földön támad;
Dan 7:18 a fölséges Isten szentjei azonban elnyerik majd az országot, és övék lesz az ország örökké, örökkön-örökké."
Dan 7:19 Aztán meg akartam tudni a valót a negyedik vadállatról, amely nagyon különbözött az összes többitől, és igen rettenetes volt; a fogai és körmei vasból voltak, falt és rágott, és a maradékot a lábával összetaposta;
Dan 7:20 a tíz szarvról is, ami fején volt, továbbá arról a másikról, ami kinőtt, és amely előtt három szarv lehullott; arról a szarvról, amelynek szeme volt és nagy dolgokat beszélő szája, és nagyobb volt a többinél.
Dan 7:21 Láttam ugyanis, hogy íme, az a szarv hadat viselt a szentek ellen és diadalmaskodott rajtuk,
Dan 7:22 míg el nem jött az Ősöreg, és igazságot nem szolgáltatott a Fölséges szentjeinek, és el nem jött az idő, és a szentek birtokukba nem vették az országot.
Dan 7:23 Ő így szólt: "A negyedik vadállat egy negyedik ország lesz a földön, amely nagyobb lesz minden országnál; felfalja, összetiporja és összezúzza az egész földet.
Dan 7:24 Ennek az országnak a tíz szarva pedig tíz király lesz; őutánuk pedig egy másik támad, amely hatalmasabb lesz az előbbieknél, és három királyt megaláz.
Dan 7:25 Sokat beszél a Fölséges ellen, és megtiporja a Magasságbeli szentjeit; azt hiszi, hogy meg tudja változtatni az időket és a törvényeket; s kezébe is adják azokat egy ideig, időkig és egy fél ideig.
Dan 7:26 Aztán leül a bíróság, hogy a hatalmát elvegyék, összetiporják és mindörökre megsemmisítsék,
Dan 7:27 és az országot, a hatalmat és az ország nagyságát az egész ég alatt átadják a Magasságbeli szentjei népének; az országa örökkévaló ország lesz, és neki szolgál majd és engedelmeskedik minden király.""
Dan 7:28 Itt lett vége a beszédnek. Engem, Dánielt, nagyon megrémítettek gondolataim, és arcom színe elváltozott; de megőriztem ezt a dolgot szívemben.
Dan 8:1 Baltazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomásom volt. Én, Dániel, az után, amit először láttam,
Dan 8:2 azt láttam látomásomban, hogy Szúza várában, Élám tartományában vagyok, s azt láttam a látomásban, hogy az Uláj folyónál vagyok.
Dan 8:3 Amint felemeltem szememet, láttam, hogy íme, egy kos áll a víz előtt. Két nagy szarva volt, de az egyik nagyobb volt, mint a másik, és később még növekedett.
Dan 8:4 Láttam, hogy a kos nyugat, észak és dél felé öklelt szarvaival, és semmiféle vadállat nem tudott ellenállni neki és hatalmától megszabadulni; azt tett, amit akart, és naggyá lett.
Dan 8:5 Amíg erre figyeltem, íme, egy kecskebak rontott nyugat felől az egész föld színére, anélkül, hogy a földet érintette volna. A bak hatalmas szarvat viselt a szemei között,
Dan 8:6 és eljutott egészen addig a kétszarvú kosig, amelyet a kapu előtt láttam állni, és dühödt erővel feléje rohant.
Dan 8:7 Mikor aztán a kos közelébe jutott, dühösen nekirontott a kosnak, és letörte két szarvát, s a kos nem tudott ellenállni neki. Aztán földre terítette és összetaposta, és senki sem tudta a kost a hatalmából megszabadítani.
Dan 8:8 A kecskebak ezután igen naggyá lett, de éppen, amikor a legnagyobb volt, a nagy szarva letörött, és a helyében négy szarv nőtt ki az ég négy tája felé.
Dan 8:9 Az egyikből aztán egy kis szarv nőtt ki, és igen nagyra nőtt dél, kelet és a dicső ország felé,
Dan 8:10 sőt felnőtt az ég seregéig. Néhányat a seregből és a csillagokból levetett a földre és összetaposta őket.
Dan 8:11 Majd felnőtt egészen a sereg Fejedelméig, elvette tőle az örökkön égő áldozatot, és megalázta szent helyét.
Dan 8:12 Mert a bűnök miatt hatalom adatott neki a szüntelen való áldozat ellen, földre terítette az igazságot, és tetteivel sikert aratott.
Dan 8:13 Akkor hallottam, hogy az egyik szent beszél, és egy másik szent így szólt annak, aki beszélt és akit én nem ismertem: "Mennyi időre szól ez a látomás a örökkön égő áldozatról, s a pusztítás bűnének elkövetéséről, a szentély és a sereg megtiprásáról?"
Dan 8:14 Az mondta neki: "Kétezer-háromszáz napra, estére, reggelre; aztán tisztává lesz a szentély."
Dan 8:15 Történt pedig, hogy amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam és az értelmét kerestem, íme, elém állt egy férfihoz hasonló alak.
Dan 8:16 Az Uláj felől emberi szót hallottam, mely kiáltott és szólt: "Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!"
Dan 8:17 Erre ő odajött és megállt ott, ahol én álltam; amikor odajött, remegve arcra borultam, s ő azt mondta nekem: "Értsd meg, emberfia, hogy az utolsó időkben megy teljesedésbe ez a látomás."
Dan 8:18 Amikor hozzám szólt, arcra estem a földön, de ő megérintett, a lábamra állított,
Dan 8:19 és azt mondta nekem: "Megmutatom neked, mi történik majd az átok idejének végén; mert vége lesz az időnek.
Dan 8:20 Az a kétszarvú kos, amelyet láttál, a médek és a perzsák királya,
Dan 8:21 a kecskebak pedig a görögök királya, és a nagy szarv, amely a szemei között volt, az első király.
Dan 8:22 Az pedig, hogy letört és négy támadt a helyében: a népéből négy király fog támadni, de az ő ereje nélkül.
Dan 8:23 Az ő uralmuk után, amikor megnő a gonoszság, egy arcátlan, cselszövő király támad.
Dan 8:24 A hatalma megerősödik, de nem a maga erejéből, és hihetetlen mértékben pusztít majd mindent, és sikert is arat tetteivel. Megöli majd a hatalmasokat és a szentek népét
Dan 8:25 kénye-kedve szerint. Sikeres lesz a cselszövés a kezében, és szívét nagy dolgokra irányítja; mindenben bővelkedve igen sokakat megöl, sőt a fejedelmek Fejedelme ellen is támad; de elpusztul anélkül, hogy emberi kéz illetné.
Dan 8:26 A látomás, ami az estékről és a reggelekről szólt, igaz; te azonban pecsételd le a látomást, mert csak sok nap múlva következik be."
Dan 8:27 Erre én, Dániel, elájultam és napokon keresztül beteg voltam; mikor aztán felkeltem, intéztem a király ügyeit, és álmélkodtam a látomáson, de nem volt senki sem, aki megmagyarázza.
Dan 9:1 A káldeai birodalom méd származású királyának, Dáriusznak, Ahasvérus fiának első esztendejében,
Dan 9:2 uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megértettem a Könyvekből, hogy az Úr az esztendők számára vonatkozólag ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához: Jeruzsálem pusztulása teljes hetven esztendeig tart.
Dan 9:3 Erre én az Úrhoz, Istenemhez fordítottam arcomat, hogy böjtölve, szőrruhában és hamuban könyörögjek és esdekeljek előtte.
Dan 9:4 A következőképpen imádkoztam az Úrhoz, Istenemhez, és a következő vallomást tettem: "Hozzád könyörgök, Uram, te nagy és félelmetes Isten, aki megtartod szövetségedet és irgalmadat azok iránt, akik szeretnek téged és megtartják parancsaidat!
Dan 9:5 Vétkeztünk, gonoszságot követtünk el, istentelenül cselekedtünk, eltávoztunk és elfordultunk parancsaidtól és végzéseidtől.
Dan 9:6 Nem engedelmeskedtünk szolgáidnak, a prófétáknak, akik nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, atyáinkhoz és az ország egész népéhez.
Dan 9:7 Az igazság a tied, Uram, az arcpirulás pedig, miként a jelen mutatja, a miénk, Júda férfiaié, Jeruzsálem lakóié, egész Izraelé, legyenek bár közel vagy távol, mindazokban az országokban, ahová száműzted őket gonoszságaik miatt, amelyekkel ellened vétkeztek.
Dan 9:8 Uram, az arcpirulás a miénk, királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, akik vétkeztek;
Dan 9:9 de a tied, Urunk, Istenünk, az irgalom és a megbocsátás. Mi ugyanis eltávoztunk tőled,
Dan 9:10 és nem hallgattunk az Úrnak, Istenünknek szavára, hogy törvénye szerint járjunk, amit nekünk szolgái, a próféták által adott.
Dan 9:11 Egész Izrael megszegte törvényedet, és elfordult, hogy ne hallja szavadat. Ekkor ránk hullott az az átok és az a fenyegetés, ami meg van írva Mózesnek, Isten szolgájának könyvében, mert vétkeztünk ellene.
Dan 9:12 Ő beteljesítette, amit mondott rólunk és fejedelmeinkről, akik ítélkeztek rajtunk, hogy olyan nagy csapást hoz ránk, amilyen még soha, sehol sem volt az egész ég alatt; és úgy is történt Jeruzsálemmel.
Dan 9:13 Amint írva van Mózes törvényében, úgy jött ránk mindez a csapás. Nem kérleltük meg színedet, Urunk, Istenünk azzal, hogy gonoszságainkból megtértünk volna és igazságodra ügyeltünk volna.
Dan 9:14 Ezért gondolt az Úr a veszedelemre és hozta el azt ránk. Igazságos az Úr, a mi Istenünk minden tettében, amelyet véghez vitt, mert nem hallgattunk szavára.
Dan 9:15 Most azonban, Urunk, Istenünk, aki erős kézzel kihoztad népedet Egyiptom földjéről, és nevet szereztél magadnak mind a mai napig -- noha vétkeztünk, gonoszságot cselekedtünk --,
Dan 9:16 kérlek, Uram, egész igazságodra, forduljon el haragod és bosszúságod városodtól, Jeruzsálemtől, és szent hegyedtől, hiszen Jeruzsálem és néped a mi vétkeink miatt és atyáink gonoszsága miatt gyalázat tárgya mindazok előtt, akik körülöttünk vannak.
Dan 9:17 Most azonban hallgasd meg, Istenünk, szolgád könyörgését és esdeklését, és önnön kedvedért ragyogtasd fel arcodat feldúlt szentélyed felett.
Dan 9:18 Hajtsd hozzánk, Istenem, füledet, és hallgass meg; nyisd fel szemedet és lásd meg pusztulásunkat, és azt a várost, amelyik a nevedet viseli, hiszen nem a mi érdemeinkben, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük színed elé könyörgéseinket.
Dan 9:19 Hallgass meg, Uram! Légy kegyes, Uram! Figyelj ránk, és cselekedj önnön kedvedért késedelem nélkül, Istenem, hiszen a te nevedet viseli városod és néped!"
Dan 9:20 Még beszéltem és imádkoztam, megvallottam bűneimet és népemnek, Izraelnek bűneit, és Istenemnek színe elé terjesztettem könyörgésemet Istenemnek szent hegyéért,
Dan 9:21 még mondtam az imádságot, mikor íme, Gábriel, az a férfi, akit az előbbi látomásban láttam, gyorsan hozzám repült és megérintett az esti áldozat idején.
Dan 9:22 Hogy megmagyarázza, így szólt hozzám: "Dániel, máris eljöttem, hogy megmagyarázzam neked a dolog értelmét.
Dan 9:23 Amikor imádkozni kezdtél, elhangzott egy szózat, s én eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert te kedvelt férfi vagy: figyelj tehát a szózatra és értsd meg a látomást.
Dan 9:24 Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra, míg megszűnik a törvényszegés és véget ér a bűn, eltörlik a gonoszságot, és örök igazság támad, beteljesedik a látomás és a jövendölés, s felkenik a Szentek Szentjét.
Dan 9:25 Tudd meg tehát és értsd meg: annak a parancsnak a kiadásától, hogy ismét felépüljön Jeruzsálem, a felkent fejedelemig hét hét és hatvankét hét telik el, és viszontagságos időkben ismét felépülnek az utcák és a falak.
Dan 9:26 Hatvankét hét múlva megölik a felkentet, és népe nem lesz, hogy őt megtagadja. A várost és a szentélyt elpusztítja egy nép az eljövendő vezérrel, a vége rombolás, s a háború vége után jön az elhatározott pusztulás.
Dan 9:27 Azután egy héten sokakkal megerősíti a szövetséget, és a hét közepén megszűnik a véres áldozat és az ételáldozat, a templomban vészthozó undokság lesz, és véges-végig megmarad a pusztulás."
Dan 10:1 Círusznak, a perzsák királyának harmadik esztendejében Dániel, akit Baltazárnak neveztek el, kinyilatkoztatásban részesült, amely igaz dolgot és nagy háborúságot közölt; ő figyelt a dologra, és megértette a látomást.
Dan 10:2 Azokban a napokban én, Dániel, teljes három hétig gyászoltam;
Dan 10:3 jóízű kenyeret nem ettem, hús és bor nem ment be számba, és olajjal nem kentem meg magamat, amíg teljes három hét el nem telt.
Dan 10:4 Az első hónap huszonnegyedik napján, amikor a nagy folyam, a Tigris mellett voltam,
Dan 10:5 felemeltem szememet, és íme, egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. A derekát színarany övezte,
Dan 10:6 teste olyan volt, mint a krizolit, az arca mint a villám fénye, a szeme mint az égő tűz, a karja és a lábszára, mint a ragyogó érc, s a szavának hangja olyan, mint a sokaság hangja.
Dan 10:7 Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást; azok a férfiak, akik velem voltak, semmit sem láttak, de olyan nagy félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek.
Dan 10:8 Amikor magamra maradtam és ezt a nagy látomást láttam, erő nem maradt bennem, az arcom elváltozott, elbágyadtam, és minden erőm odalett.
Dan 10:9 Mikor pedig szavának hangját hallottam, ennek hallatán rémülten arcra estem, és arcom a földhöz tapadt.
Dan 10:10 Akkor íme, egy kéz megérintett, a térdemre és a tenyeremre állított,
Dan 10:11 és azt mondta nekem: "Dániel, te kedvelt férfi, értsd meg az igéket, amelyeket hozzád intézek, és állj talpra, mert éppen most küldött ő engem hozzád." Mikor ezeket a szavakat mondta nekem, én remegve felálltam.
Dan 10:12 Ekkor így szólt hozzám: "Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, amikor szívedet arra adtad, hogy értelmet nyerj és magadat Istened színe előtt sanyargasd, szavaid meghallgatásra találtak, és én éppen a te szavaid miatt jöttem.
Dan 10:13 A perzsák országának fejedelme azonban huszonegy napon át az utamba állt, de íme, Mihály, a legfőbb fejedelmek egyike segítségemre jött, és én őt hagytam ott a perzsák királyánál.
Dan 10:14 Azért jöttem, hogy tudtodra adjam, mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás megint azokról a napokról szól."
Dan 10:15 Amikor ezeket a szavakat elmondta nekem, a földre szegeztem tekintetemet és hallgattam.
Dan 10:16 Ekkor íme, egy emberfiához hasonló alak megérintette ajkamat, én pedig megnyitottam számat, beszélni kezdtem, és így szóltam ahhoz, aki előttem állt: "Uram! Amikor téged láttalak, az inaim elernyedtek, és semmi erő sem maradt bennem.
Dan 10:17 Hogyan beszélhetnék tehát én, uram szolgája, veled, uram, mikor semmi erő sem maradt bennem, és még a lélegzetem is elállt?"
Dan 10:18 Erre ismét megérintett engem az, aki emberhez hasonlónak látszott, megerősített,
Dan 10:19 és így szólt: "Ne félj, te kedvelt férfi! Béke veled! Légy erős és légy bátor!" Amikor ezt mondta nekem, erőre kaptam, és így szóltam: "Beszélj, uram, mert megerősítettél."
Dan 10:20 Ekkor így szólt: "Vajon tudod-e, miért jöttem hozzád? Íme, most visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével; aztán pedig kivonulok, s megjelenik és jön a görögök fejedelme --
Dan 10:21 de tudtodra adom azt, ami fel van jegyezve az igazság könyvében --; és mindezekkel szemben nincs más segítőm, mint Mihály, a ti fejedelmetek.
Dan 11:1 A méd Dáriusz mellett álltam én első esztendejétől fogva, hogy megerősödjék és hatalmassá legyen.
Dan 11:2 Most pedig igazságot hirdetek neked. Íme, még három király támad Perzsiában, s a negyedik nagyobb gazdagságra jut valamennyinél. Amikor gazdagsága által hatalmassá lesz, mindenkit felingerel Görögország ellen.
Dan 11:3 Aztán egy erős király támad: nagy hatalommal fog uralkodni, és megtesz mindent, amit csak akar.
Dan 11:4 Ám alighogy hatalomra jut, a birodalma összeomlik, és a négy égtáj szerint felosztják; nem az ő utódaira száll, és nem is lesz olyan hatalmas, mint az ő uralma alatt volt, mert birodalmát szétszaggatják, és másokra száll, nem azokra.
Dan 11:5 A déli király erős lesz, de az egyik fővezére fölékerekedik és uralomra jut, és birodalma nagy lesz.
Dan 11:6 Évek múlva aztán szövetségre lépnek: a déli király leánya elmegy az északi királyhoz, hogy békét szerezzen, de a kar erejét nem tudja fenntartani, és ivadéka meg nem marad. Kiszolgáltatják őt és kísérő apródjait, és azokat, akik őt ezekben az időkben támogatták.
Dan 11:7 Ám az ő gyökereinek hajtásából sarj támad, s az hadra kel, és bevonul az északi király tartományába. Kényére-kedvére hatalmaskodik velük,
Dan 11:8 sőt még isteneiket, szobraikat és drága ezüst- és aranyedényeiket is elviszi zsákmányként Egyiptomba, s diadalmaskodik az északi királyon.
Dan 11:9 Az betör ugyan a déli király országába, de kénytelen visszatérni a maga földjére.
Dan 11:10 Fiai azonban felháborodva igen hatalmas hadsereget gyűjtenek, amely sietve felvonul és beözönlik, akkor aztán ő ismét bevonul és keményen megtámadja annak erősségét.
Dan 11:11 Erre a déli király felháborodottan kivonul, és harcba száll az északi királlyal, aki igen nagy sereget állít fel, de a sereg a másiknak a kezébe kerül.
Dan 11:12 Fogságba is ejti a sereget és a szíve felfuvalkodik. Bár sok ezret lever, mégsem diadalmaskodik,
Dan 11:13 mert az északi király ismét sereget állít, sokkal nagyobbat, mint azelőtt, és idők és esztendők múltán hatalmas hadsereggel és nagy felszereléssel sebtében betör.
Dan 11:14 Azokban az időkben sokan felkelnek a déli király ellen; a te néped hitszegő fiai is felkelnek, hogy teljesítsék a látomást és elessenek.
Dan 11:15 Akkor eljön az északi király, és töltést emel, elfoglalja a legjobban megerősített várakat is, s a déli király karja nem bír vele. Hiába kelnek ellenállásra válogatottjai, erejük nem lesz,
Dan 11:16 a támadója azt tesz vele, amit akar, s nem lesz senki, aki ellenállhatna neki. Akkor megáll a dicsőséges földön, és a keze elpusztítja azt.
Dan 11:17 Aztán arra törekszik, hogy egész birodalmát hatalmába kerítse, s ezért jól bánik vele. Egy asszonyt ad neki, hogy országát felforgassa, de nem ér célt és nem szerzi meg.
Dan 11:18 Ezután a szigetek felé fordítja arcát, és sokat elfoglal; de egy vezér véget vet gyalázatosságának, és megfizet neki gyalázatosságáért.
Dan 11:19 Végül saját országának földjére fordítja arcát, megbotlik és elesik, s meg sem találják.
Dan 11:20 Helyébe pedig hitvány és a királyi díszre méltatlan ember áll, de rövid idő múlva, nem haraggal és nem háborúban, elpusztítják.
Dan 11:21 A helyébe megvetésre méltó ember áll; a királyi méltóság meg nem illeti, alattomban jön, és csalárdsággal szerzi meg a királyságot.
Dan 11:22 Legyőzi és összezúzza az ellene hadakozó karokat, sőt a szövetség fejedelmét is.
Dan 11:23 Noha barátságot köt, csalárdul jár el vele, rátör és legyőzi kicsiny sereggel.
Dan 11:24 Bevonul a leggazdagabb és legvagyonosabb városokba, és azt tesz, amit nem tettek atyái és atyáinak atyái: rabol, zsákmányol, gazdagságukat eltékozolja, s terveket sző a legerősebb helyek ellen is, de csak egy ideig.
Dan 11:25 Aztán nagy sereggel, dühödt erővel és szívvel a déli király ellen vonul, s a déli király nagy és igen erős sereggel hadba száll, de helytállni nem tud, mert cselt szőnek ellene.
Dan 11:26 Romlásba döntik őt asztaltársai, a hadserege pedig vereséget szenved, sokan elpusztulnak és elesnek belőle.
Dan 11:27 Mindkét király szíve rosszat forral, és még egy asztalnál is hazugságot beszélnek. Célt azonban nem érnek, mert a vég még más időre marad.
Dan 11:28 Azután nagy kincsekkel visszaindul országába, a szíve a szent szövetség ellen fordul és cselekszik, aztán visszatér földjére.
Dan 11:29 A meghatározott időben azonban ismét dél ellen vonul; de ez az útja nem lesz olyan, mint az előbbi.
Dan 11:30 Hajók és rómaiak jönnek ugyanis ellene, s ő megdöbben és visszafordul. Méltatlanságot tervez és tesz a szent szövetség ellen, hazatérve pedig azokra fordítja gondolatait, akik elhagyták a szent szövetséget.
Dan 11:31 Seregei felállnak, meggyalázzák a szent várat, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják a vészthozó undokságot.
Dan 11:32 Az istentelenek csalárd hitszegést követnek el a szövetség ellen, a nép azonban, amely ismeri Istenét, kitart és cselekszik.
Dan 11:33 A nép értelmesebbjei sokakat belátásra bírnak, egy ideig mégis hullanak a kard, a láng, a fogság és a rablás miatt.
Dan 11:34 De miközben hullanak, némi segítséget is nyernek, bár igen sokan álnokul csatlakoznak hozzájuk.
Dan 11:35 Az értelmesek közül is elhullanak többen, hogy ők is próbatételt szenvedjenek, kiválogassák őket és megtisztuljanak az előre meghatározott ideig, mert még más idő is lesz.
Dan 11:36 Közben a király a maga kénye-kedve szerint cselekszik, felfuvalkodik és nagyzolni kezd minden isten ellen, és nagyokat mond az istenek Istene ellen, és sikert is arat, míg be nem telik a harag, és végzete be nem következik.
Dan 11:37 Atyáinak Istenére sem vet ügyet; az asszonyok kívánságának hódol, és más istennel sem törődik, mert valamennyi fölé helyezi magát.
Dan 11:38 De tiszteli a várak istenét a maga helyén, azt az istent tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakővel, kincsekkel, akit atyái nem ismertek,
Dan 11:39 és azon lesz, hogy a várakat megerősítse az idegen istennel, és azoknak, akik tisztelik, sok méltóságot juttat, sokak felett való hatalmat ad és ingyenföldet osztogat.
Dan 11:40 De a meghatározott időben hadba száll ellene a déli király; erre mint a fergeteg rátámad az északi király szekerekkel, lovasokkal és nagy hajóhaddal; betör az országukba, összetöri őket és keresztülvonul rajtuk.
Dan 11:41 Bevonul a dicsőséges országba is, sokan elesnek, s csak ezek menekülnek meg kezétől: Edom, Moáb, és Ammon fiainak legjava.
Dan 11:42 Kezét ráveti az országokra, és Egyiptom földje sem menekül meg.
Dan 11:43 Hatalmába ejti Egyiptom arany- és ezüstkincseit s minden drágaságát; Líbián és Etiópián is keresztülvonul.
Dan 11:44 De a keletről és északról jövő hírek zavarba ejtik, s ő elmegy nagy sereggel, hogy igen sokakat letiporjon és megöljön;
Dan 11:45 felüti sátorpalotáját a tengerek között a dicsőséges szent hegyen, de eléri a vég, és nem lesz, aki segíthetne rajta.
Dan 12:1 Abban az időben felkel azonban Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója, és olyan idő jön, amilyen a nemzetek keletkezése óta addig az időig még nem volt. Abban az időben megszabadul népedből mindenki, aki be van írva a könyvbe.
Dan 12:2 Akkor azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek: némelyek örök életre, mások pedig, hogy örök gyalázatot lássanak.
Dan 12:3 Akkor a tanultak ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.
Dan 12:4 Te, Dániel, zárd le ezeket a beszédeket, és pecsételd le ezt a könyvet az elrendelt időig; sokan fogják majd azt tanulmányozni, és nagy lesz a tanulsága.
Dan 12:5 Ekkor én, Dániel, íme, úgy láttam, mintha két más férfi állna ott: az egyik a folyóvíz innenső partján, a másik a túloldalon, a folyóvíz másik partján.
Dan 12:6 Erre megkérdeztem attól a gyolcsruhába öltözött férfitól, aki a folyóvíz fölött állt: "Mikor érnek véget ezek a csodás dolgok?"
Dan 12:7 S hallottam, amint az a gyolcsruhába öltözött férfi, aki a folyóvíz fölött állt, jobbját és balját az égre emelve megesküdött az örökké Élőre: "Egy idő, idők és fél idő múlva, amikor véget ér a szent nép hatalmának pusztítása, akkor teljesedik be mindez."
Dan 12:8 Mivel nem értettem, amit hallottam, így szóltam: "Uram, mi lesz majd ezek után?"
Dan 12:9 Ő azonban ezt felelte: "Menj, Dániel, mert ezek a beszédek be vannak zárva és le vannak pecsételve az előre elhatározott időig.
Dan 12:10 Kiválasztanak és megtisztítanak sokakat, tűzpróbára vetik őket, az istentelenek pedig kegyetlenül cselekszenek. Az istentelenek közül senki sem érti meg ezeket, a tanultak azonban megértik.
Dan 12:11 Attól az időtől, hogy megszűnik az örökkön égő áldozat és felállítják a vészthozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap telik el.
Dan 12:12 Boldog, aki kitart és eléri az ezerháromszázharmincötödik napot!
Dan 12:13 Te csak menj az előre megszabott vég felé; nyugodni fogsz, de a napok végén felkelsz, hogy elnyerd sorsodat."
Sus 1:1 Lakott Babilonban egy férfi, akit Joakimnak hívtak.
Sus 1:2 Helkijának Zsuzsanna nevű leányát vette feleségül, aki igen szép és istenfélő volt,
Sus 1:3 mert szülei, akik igazak voltak, leányukat Mózes törvénye szerint nevelték.
Sus 1:4 Joakim igen gazdag volt; a háza szomszédságában gyümölcsös kertje is volt, és nála jöttek össze a zsidók, mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt.
Sus 1:5 Abban az esztendőben két olyan vént tettek a népből bíróvá, akikre ráillett az Úr mondása: A vénektől indult ki a gonoszság Babilonból, a bíráktól, akik a népet kormányozni látszottak.
Sus 1:6 Ezek Joakim házába mentek, és odajárultak mindazok, akiknek pörös ügyük volt.
Sus 1:7 Mikor aztán déltájban a nép hazatért, Zsuzsanna bement sétálni férjének gyümölcsöskertjébe .
Sus 1:8 A vének naponként látták őt, amint bement és sétált, és kívánságra gerjedtek iránta;
Sus 1:9 értelmüket elfordították és szemüket lesütötték, hogy ne lássák az eget és meg ne emlékezzenek az igazságos ítéletekről.
Sus 1:10 Mindkettőjüket megsebezte az ő szerelme, de nem mondták el bajukat egymásnak,
Sus 1:11 mert szégyellték egymásnak elmondani vágyukat, hogy le akarnak feküdni vele.
Sus 1:12 Napról-napra figyelmesebben leselkedtek, hogy lássák őt. Egyszer az egyikük azt mondta a másiknak:
Sus 1:13 "Menjünk haza, mert itt az ebéd ideje." El is mentek és elváltak egymástól,
Sus 1:14 de visszatértek és találkoztak. Mikor megkérdezték egymástól ennek az okát, beismerték a vágyukat. Ekkor közösen megegyeztek az időpontban, amikor egyedül tudják őt találni.
Sus 1:15 Történt pedig egyszer, miközben ők az alkalmas napot várták, hogy ő megint lement, éppúgy, mint azelőtt, csupán két szolgálóleányával, és fürödni akart a gyümölcsös kertben, mert hőség volt.
Sus 1:16 Nem volt ott senki sem, csak a két vén, akik elrejtőzve lesték őt.
Sus 1:17 Azt mondta tehát szolgálóinak: "Hozzatok nekem olajat és kenőcsöket, és zárjátok be a gyümölcsöskert ajtóit, hogy megfürödhessem."
Sus 1:18 Azok úgy cselekedtek, ahogy parancsolta. Bezárták a gyümölcsöskert ajtóit, és kimentek a hátsó ajtón, hogy elhozzák, amit parancsolt. Nem tudták, hogy a vének bent rejtőzködnek.
Sus 1:19 Amikor a szolgálók kimentek, a két vén felkelt, odafutott és így szólt:
Sus 1:20 "Íme, a gyümölcsöskert ajtajai be vannak zárva, senki sem lát minket, mi pedig kívánunk téged. Engedj tehát nekünk és feküdj le velünk.
Sus 1:21 Ha azonban nem akarod ezt, tanúskodni fogunk ellened, hogy egy ifjú volt veled, azért küldted el magadtól a szolgálókat."
Sus 1:22 Zsuzsanna ekkor felsóhajtott, és azt mondta: "Szorongatás vesz körül mindenfelől, mert ha ezt megteszem, a halálomat jelenti, ha pedig nem teszem meg, nem menekülök meg a kezetekből.
Sus 1:23 De jobb nekem a ti kezetekbe esnem, anélkül, hogy valamit elkövetnék, mintsem vétkeznem az Úr színe előtt."
Sus 1:24 Erre Zsuzsanna hangosan kiáltozni kezdett, mire a vének is kiáltozni kezdtek ellene,
Sus 1:25 sőt az egyik odafutott a gyümölcsöskert ajtajához és kinyitotta.
Sus 1:26 Amikor a ház szolgái meghallották a kiáltozást a gyümölcsöskertben, berohantak a hátsó ajtón, hogy megnézzék, mi az?
Sus 1:27 Miután a vének elmondták, a szolgák igen elszégyellték magukat, mert sohasem mondott még valaki ilyesmit Zsuzsannáról. Mikor aztán másnap
Sus 1:28 a nép elment Joakimhoz, a férjéhez, odament a két vén is, telve gonosz szándékkal Zsuzsanna ellen, hogy kivégeztessék őt.
Sus 1:29 Azt mondták a nép előtt: Küldjetek el Zsuzsannáért, Helkija leányáért, Joakim feleségéért." Erre rögtön érte küldtek,
Sus 1:30 ő pedig eljött szüleivel, fiaival és egész rokonságával együtt.
Sus 1:31 Zsuzsannának igen kedves és szép arca volt,
Sus 1:32 ezért azok a gonoszok meghagyták, vegyék le fátyolát -- le volt ugyanis fátyolozva --, hogy legalább így jóllakhassanak szépségével.
Sus 1:33 Sírtak tehát az övéi és mindnyájan, akik ismerték őt.
Sus 1:34 Aztán felkelt a két vén a nép között, és rátette kezét az asszony fejére.
Sus 1:35 Erre az sírva az égre tekintett, mert szíve bizalommal volt az Úr iránt.
Sus 1:36 A vének ezt mondták: "Mialatt mi egyedül sétáltunk a gyümölcsöskertben, ő bejött két szolgálóleánnyal, bezárta a gyümölcsöskert ajtóit, és elküldte magától a szolgálókat.
Sus 1:37 Ekkor odament hozzá egy ifjú, aki el volt rejtőzve, és lefeküdt vele.
Sus 1:38 Erre mi, akik a gyümölcsöskert szegletében voltunk, látva a gonoszságot, odarohantunk hozzájuk, és láttuk, amint együtt feküdtek.
Sus 1:39 Azt ugyan nem tudtuk elfogni, mert erősebb volt mint mi, és kinyitotta az ajtót és elfutott;
Sus 1:40 de őt megfogtuk. Meg is kérdeztük, hogy ki volt az az ifjú, de nem akarta nekünk megmondani. Ennek a dolognak tanúi vagyunk."
Sus 1:41 Hitt nekik a sokaság, mint a nép véneinek és bíráinak, és halálra ítélték Zsuzsannát.
Sus 1:42 Ekkor Zsuzsanna hangosan felkiáltva így szólt: "Örök Isten, aki látod, ami titokban történik, és tudsz mindent, mielőtt megtörténne,
Sus 1:43 te tudod, hogy hamis tanúságot tettek ellenem. Íme, meg kell halnom, noha semmit sem követtem el mindabból, amit ezek gonoszul rámfogtak."
Sus 1:44 Az Úr meghallgatta a szavát.
Sus 1:45 Amikor ugyanis kivégzésre vitték, az Úr fölkeltette egy fiatalember szent lelkét, akinek a neve Dániel volt.
Sus 1:46 Ez hangosan így kiáltott: "Én mentes vagyok ennek a vérétől."
Sus 1:47 Feléje fordult erre az egész nép, és így szólt: "Mi az, amit mondasz?"
Sus 1:48 Ekkor ő megállt közöttük és azt mondta: "Izrael fiai, ti ilyen oktalanul, anélkül, hogy vizsgálatot tartanátok és az igazságot megállapítanátok, elítélitek Izraelnek egyik leányát?
Sus 1:49 Térjetek vissza az ítélet helyére, mert hamis tanúságot mondtak ellene!"
Sus 1:50 Erre a nép sietve visszatért, a vének pedig kérték: "Gyere, ülj közénk és oktass minket, mert Isten megadta neked az időskor dicsőségét."
Sus 1:51 Dániel azonban azt mondta nekik: "Válasszátok el őket egymástól jó messzire, hadd ítéljek felettük."
Sus 1:52 Mikor elválasztották őket egymástól, odahívta közülük az egyiket és azt mondta neki: "Te megátalkodott vén gonosztevő! Most jött el azoknak a bűneidnek a büntetése, amiket a múltban elkövettél,
Sus 1:53 amikor igazságtalan ítéleteket hoztál, elnyomtad az ártatlanokat és szabadon eresztetted a bűnösöket, noha az Úr azt mondta: "Az ártatlant és az igazat meg ne öld!"
Sus 1:54 Nos tehát, ha láttad őt, mondd meg, milyen fa alatt láttad őket egymással beszélgetni?" Ő azt felelte: "Mézgafa alatt."
Sus 1:55 Dániel pedig azt mondta: "Lám, saját fejed ellen követted el a hazugságot, mert íme, Isten angyala az ő parancsára kettéhasít téged!"
Sus 1:56 Aztán félreállította őt, és odahozatta a másikat és megkérdezte tőle: "Te Kánaánnak és nem Júdának ivadéka! A szépség elvette eszedet, és a vágy megrontotta szívedet.
Sus 1:57 Így cselekedtetek Izrael leányaival, azok pedig félve szóba álltak veletek. Júda leánya azonban nem engedett gonoszságtoknak.
Sus 1:58 Nos tehát, mondd meg nekem, milyen fa alatt kaptad rajta őket, amikor egymással beszélgettek?" Az ezt válaszolta: "Tölgyfa alatt."
Sus 1:59 Dániel erre azt mondta neki: "Valóban te is a saját fejedre hazudtál; itt van kardjával az Úr angyala, hogy kettévágjon téged és megöljön titeket!"
Sus 1:60 Ekkor az egész gyülekezet nagy hangon felkiáltott. Áldották Istent, aki megmenti a benne bízókat.
Sus 1:61 Aztán rárontottak a két vénre -- mert Dániel a saját szájukból rájuk bizonyította, hogy hamis tanúságot mondtak --, és úgy cselekedtek velük, ahogy ők cselekedtek gonoszságukban felebarátjuk ellen,
Sus 1:62 Mózes törvénye szerint járva el: megölték őket, s az ártatlan vér megszabadult azon a napon.
Sus 1:63 Helkija pedig és felesége dicsőítették Istent leányukért, Zsuzsannáért Joakimmal, a férjével és az összes rokonával együtt, hogy nem találtak benne szégyenletes dolgot.
Sus 1:64 Dániel pedig ettől a naptól fogva és azóta naggyá lett a nép előtt.
Bel 1:1 Mikor Asztiágész király megtért atyáihoz, a perzsa Círusz vette át országát.
Bel 1:2 Dániel pedig a király asztaltársa volt, és nagyobb tiszteletben részesült minden barátjánál.
Bel 1:3 Volt a babiloniaknak egy Bél nevű bálványuk. Naponként tizenkét véka lisztlángot, negyven juhot és hat korsó bort áldoztak neki.
Bel 1:4 A király is tisztelte és naponta elment, hogy imádja, Dániel azonban a saját Istenét imádta. A király ezért azt mondta neki: "Miért nem imádod Bélt?"
Bel 1:5 Feleletül ő azt mondta neki: "Mert nem tisztelem a kézzel alkotott bálványokat, hanem az élő Istent, aki az eget és a földet teremtette, s akinek hatalma van minden élő fölött."
Bel 1:6 Erre azt mondta neki a király: "Te Bélt nem tekinted élő istennek? Nem látod talán, mennyit eszik és iszik naponta?"
Bel 1:7 Dániel mosolyogva mondta: "Király, ne ámítsd magadat! Hiszen az belül agyagból, kívül pedig rézből van, és nem eszik sohasem."
Bel 1:8 Erre a király haragosan odahívta annak papjait és azt mondta nekik: "Ha meg nem mondjátok nekem, ki eszi meg ezeket az adományokat, halál fiai vagytok;
Bel 1:9 ha azonban bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg őket, Dániel lakol halállal, mert káromolta Bélt." Dániel erre azt mondta a királynak: "Legyen a te szavad szerint."
Bel 1:10 Bél papjai hetvenen voltak, nem számítva feleségeiket, csecsemőiket és fiaikat. Mikor aztán a király megint elment Dániellel együtt Bél templomába,
Bel 1:11 így szóltak Bél papjai: "Íme, mi kimegyünk; te pedig, király, helyezd ide az ételeket, töltsd ki a bort, az ajtót pedig zárd be és pecsételd le gyűrűddel.
Bel 1:12 Ha reggel, amikor jössz, nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, lakoljunk halállal mi, vagy pedig Dániel, aki hazugságot mondott ellenünk."
Bel 1:13 Azért nem tartottak semmitől sem, mert az asztal alatt titkos bejáratot készítettek, és azon keresztül mindig bementek és megették az áldozatokat.
Bel 1:14 Mikor aztán ők kimentek, az történt, hogy a király Bél elé helyezte az étkeket, Dániel pedig szolgáival hamut hozatott és azt a király jelenlétében az egész templomban széthintette. Ezután kimentek, bezárták az ajtót, és a király gyűrűjével lepecsételték, majd eltávoztak.
Bel 1:15 Éjjel aztán bementek a papok, úgy, ahogy szoktak, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, és mindent megettek és megittak.
Bel 1:16 Kora hajnalban odament a király Dániellel együtt.
Bel 1:17 Azt mondta a király: "Épek-e a pecsétek, Dániel?" Ő azt felelte: "Épek, király."
Bel 1:18 Aztán kinyitotta az ajtót. A király mindjárt az asztalra tekintett és hangosan felkiáltott: "Nagy vagy Bél, és nincs benned semmi csalárdság!"
Bel 1:19 Dániel azonban elmosolyodott, s a királyt visszatartva, hogy ne menjen beljebb, azt mondta: "Íme, a padló; nézd meg, kinek a lábnyomai ezek?"
Bel 1:20 Azt mondta erre a király: "Férfiak, asszonyok és gyermekek lábnyomait látom." Akkor haragra lobbant a király,
Bel 1:21 és mindjárt elfogatta a papokat, a feleségeiket és a gyermekeiket. Azok pedig megmutatták neki a rejtekajtócskákat, amelyeken bementek és megették, ami az asztalon volt.
Bel 1:22 Erre a király megölette őket, Bélt pedig Dániel hatalmába adta, s ő elpusztította a templomával együtt.
Bel 1:23 Volt azon a helyen egy nagy sárkány is, és azt is imádták a babiloniak.
Bel 1:24 Azt mondta ezért a király Dánielnek: "Íme, erre nem mondhatod, hogy ez nem élő isten; imádd tehát!"
Bel 1:25 Dániel azonban így szólt: "Én az Urat, az én Istenemet imádom, mert ő az élő Isten, ez pedig nem élő isten.
Bel 1:26 Csak adj nekem te, ó király, hatalmat, és én megölöm ezt a sárkányt kard és bot nélkül." A király így szólt: "Megadom neked a hatalmat."
Bel 1:27 Erre Dániel szurkot vett, meg hájat és szőrt. Összefőzte azokat, darabokra gyúrta, aztán beadogatta a sárkány szájába, és a sárkány megpukkadt. Ekkor ő azt mondta: "Íme, mit imádtatok!"
Bel 1:28 Mikor a babiloniak meghallották ezt, nagyon felháborodtak. Gyűlést tartottak a király ellen és azt mondták: "Zsidóvá lett a király! Bélt elpusztította, a sárkányt megölte, s a papokat meggyilkolta."
Bel 1:29 Azután elmentek a királyhoz, és azt mondták: "Add ki nekünk Dánielt, különben megölünk házad népével együtt!"
Bel 1:30 Mikor a király látta, hogy hevesen támadják, kényszerűségében kiadta nekik Dánielt.
Bel 1:31 Erre ők az oroszlánok vermébe vetették, s ott volt hat napon keresztül.
Bel 1:32 A veremben hét oroszlán volt; naponként két tetemet és két juhot adtak nekik, ekkor azonban nem adtak nekik semmit sem, hogy falják fel Dánielt.
Bel 1:33 Júdeában próféta volt ekkor Habakuk. Éppen megfőzte a főzeléket, beleaprította a tálba a kenyeret, és kiment a mezőre, hogy elvigye az aratóknak.
Bel 1:34 Az Úr angyala azonban így szólt Habakukhoz: "Vidd el ezt az ebédet, ami a kezedben van, Babilonba Dánielnek, aki az oroszlánok vermében van."
Bel 1:35 Habakuk erre azt mondta: "Uram, Babilont én még nem láttam, és a vermet sem ismerem."
Bel 1:36 Erre az Úr angyala megragadta őt a tarkójánál, és elvitte hajánál fogva, aztán szellemének erejével letette Babilonban a verem fölé.
Bel 1:37 Majd lekiáltott Habakuk ezekkel a szavakkal: "Dániel, Isten szolgája! Vedd az ebédet, amit Isten küld neked!"
Bel 1:38 Dániel erre így szólt: "Megemlékeztél rólam, Istenem, mert nem hagyod el azokat, akik szeretnek téged."
Bel 1:39 Aztán felkelt Dániel és evett, az Úr angyala pedig mindjárt visszavitte Habakukot a lakóhelyére.
Bel 1:40 A hetedik napon aztán elment a király, hogy meggyászolja Dánielt. Amikor a veremhez ért, betekintett, és íme, Dániel ott ült az oroszlánok között.
Bel 1:41 Erre a király hangosan felkiáltott és így szólt: "Nagy vagy, Uram, Dániel Istene!"
Bel 1:42 Azután azokat, akik veszedelmének okai voltak, bedobatta a verembe, s az oroszlánok ott előtte, egy pillanat alatt felfalták őket.
Hos 1:1 Az Úr szava, melyet Ózeáshoz, Beeri fiához intézett Uzijának, Jótámnak, Ácháznak, Hiszkijának, Júda királyainak, és Jeroboámnak, Joás fiának, Izrael királyának napjaiban.
Hos 1:2 Amikor az Úr szólni kezdett Ózeás által, ezt mondta az Úr Ózeásnak: "Eredj, végy magadnak feleségül egy paráznát, és szerezz magadnak gyermekeket a paráznától, mert parázna módon elpártol az ország az Úrtól."
Hos 1:3 El is ment és elvette Gómert, Diblaim leányát; és az fogant és fiút szült neki.
Hos 1:4 Mondta ekkor neki az Úr: "Hívd őt "Jezreel"-nek, mert már kevés idő múlva megtorlom Jezreel vérét Jéhu házán, és megszüntetem Izrael házának királyságát,
Hos 1:5 és összetöröm azon a napon Izrael íját Jizreél völgyében."
Hos 1:6 Mikor az ismét fogant és leányt szült, azt mondta neki az Úr: "Hívd őt "Nincs irgalom!"-nak, mert nem irgalmazok tovább Izrael házának, hanem végleg elfelejtem őket.
Hos 1:7 Júda házának azonban irgalmazok, és megmentem őket az Úr, az ő Istenük által, de nem íjjal, karddal, harccal, és nem lovakkal vagy lovasokkal mentem meg őket."
Hos 1:8 Miután ő a "Nincs irgalmat" elválasztotta, ismét fogant, és fiút szült.
Hos 1:9 Azt mondta ekkor az Úr: "Hívd őt: "Nem az én népem"-nek, mivel ti nem vagytok többé az én népem, és én "Nem vagyok" már nektek.
Hos 2:1 Izrael fiainak száma egykor olyan lesz, mint a tenger fövenye, melyet megmérni és megszámlálni nem lehet; és a helyett, hogy azt mondanák nekik: "Ti nem vagytok az én népem," az "élő Isten fiainak" hívják majd őket.
Hos 2:2 És Júda fiai meg Izrael fiai egybesereglenek, és egy fejedelmet állítanak maguk fölé, és feljönnek az országból, mert nagy lesz a napja Jezreelnek!
Hos 2:3 Mondjátok majd fivéreiteknek: "Én népem"! és nővéreiteknek: "Van irgalom"!
Hos 2:4 Szálljatok perbe anyátokkal, szálljatok vele perbe, mert ő nem feleségem nekem, és én nem vagyok férje neki. Távolítsa el paráznaságának jeleit arcáról és házasságtöréseinek jelvényeit emlői közül,
Hos 2:5 különben meztelenre vetkőztetem, és olyanná teszem, mint születése napján volt; és olyanná változtatom, mint a sivatag, olyanná teszem, mint a járatlan föld, és szomjan veszítem.
Hos 2:6 Sőt fiainak sem irgalmazok, mert paráznaságnak fiai ők;
Hos 2:7 mert paráználkodott az anyjuk, meggyalázta magát, aki foganta őket; mert azt mondta: "Elmegyek szeretőim után, akik megadják nekem kenyeremet és vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat."
Hos 2:8 Ezért íme, én tövissel elzárom utadat, és falat emelek elé, hogy meg ne találja ösvényeit.
Hos 2:9 Ha aztán szeretői után megy, el nem éri őket, és ha keresésükre indul, meg nem találja őket, úgyhogy majd azt mondja: "Megyek és visszatérek előbbi uramhoz, mert jobb volt nekem akkor, mint most."
Hos 2:10 Mivel pedig nem vette tudomásul, hogy én adtam neki a gabonát, a bort, az olajat, és én adtam neki igen sok ezüstöt és aranyat, sőt azt Baálra fordították:
Hos 2:11 azért én visszaveszem gabonámat a maga idején, és boromat a maga idején, és megvonom tőle gyapjúmat és lenemet, melyeknek be kellene fedniük az ő mezítelenségét;
Hos 2:12 és legott feltárom szégyenét szeretői előtt, és senki sem tudja majd megszabadítani őt kezemtől.
Hos 2:13 Megszűntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepnapját,
Hos 2:14 tönkreteszem szőlőjét és fügefáját, melyekről azt mondta: "Ez az én jutalmam, melyet szeretőim adtak nekem"; és vadonná változtatom, úgyhogy a mező vadja eszik majd belőle.
Hos 2:15 Megtorlom rajta a Baálok napjait, melyeken jó illatot gyújtott nekik, és felékesítette magát fülbevalójával meg nyakláncával, és szeretői után ment, engem pedig elfelejtett, -- mondja az Úr. --
Hos 2:16 Azért íme, én majd magamhoz édesgetem, és kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek;
Hos 2:17 és visszaadom neki attól kezdve szőlőit, és Ákor völgyét, a remény kapujául, hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban, és mint abban az időben, amikor Egyiptom földjéről feljött.
Hos 2:18 Akkor majd -- mondja az Úr -- "Férjem"-nek hív ő engem, és nem mond többé "Baál"-nak.
Hos 2:19 És én eltűntetem a Baálok nevét szájából, és nem említik többé nevüket.
Hos 2:20 Azon a napon majd szövetséget kötök kedvükért a mező vadjával, az ég madarával s a föld csúszó-mászójával. És kipusztítom az íjat, a kardot és a háborút az országból, és nyugodalmas álmot adok nekik.
Hos 2:21 És eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak igazsággal és törvénnyel, jósággal és szeretettel,
Hos 2:22 eljegyezlek magamnak hűséggel, és ismerni fogod az Urat.
Hos 2:23 Azon a napon meghallgatom, -- mondja az Úr --, meghallgatom az eget, az pedig meghallgatja a földet,
Hos 2:24 s a föld meghallgatja a gabonát, a bort és az olajat, azok pedig meghallgatják Jezreélt.
Hos 2:25 S én elültetem őt magamnak az országba, és irgalmazok annak, aki "Nincs irgalom!" volt.
Hos 2:26 És azt mondom "Nem az én népem"-nek: "Népem vagy te", s ő azt mondja: "Istenem vagy te!""
Hos 3:1 Mondta továbbá az Úr nekem: "Eredj, szeresd továbbra is azt az asszonyt, akinek szeretője van és házasságtörő; ugyanígy szereti az Úr Izrael fiait, és ők mégis más istenekre tekintenek, és a mazsolás kalácsot szeretik."
Hos 3:2 Meg is szereztem őt magamnak tizenöt ezüstért és másfél ómer árpáért,
Hos 3:3 és mondtam neki: "Sokáig kell majd várnod rám; nem paráználkodhatsz és nem leszel férfié; de én is várni fogok rád."
Hos 3:4 Sokáig lesznek ugyanis majd Izrael fiai király nélkül, fejedelem nélkül, áldozat nélkül, oltár nélkül, efód nélkül és teráfok nélkül.
Hos 3:5 De aztán megtérnek Izrael fiai, és keresik az Urat, Istenüket, és királyukat Dávidot, s az idők végén félve keresik majd az Urat és az ő jótéteményeit.
Hos 4:1 "Halljátok az Úr szavát, Izrael fiai, mert perbe száll az Úr az ország lakóival, mivel nincs hűség, nincs irgalom, nincsen Isten ismerete az országban!
Hos 4:2 Özönnel van az átok és hazugság, gyilkosság, lopás és házasságtörés, és vérontás vérontást ér.
Hos 4:3 Ezért ölt majd gyászt az ország, és veszíti el erejét minden lakója a mező vadjaival, az ég madaraival, sőt még a tenger halai is elemésztődnek.
Hos 4:4 Valóban, ne pereljen senki se, ne vádoljon senki se! De én vádollak téged, te pap,
Hos 4:5 el fogsz bukni nappal, és veled együtt elbukik a próféta is éjjel, sőt elhallgattatom anyádat is!
Hos 4:6 Elpusztul az én népem, mert nincsen benne (Isten-)ismeret. Mivel te elvetetted ezt az ismeretet, eltaszítlak, hogy ne szolgálj nekem a papságban; és mivel te megfeledkeztél Istened törvényéről, én is megfeledkezem fiaidról.
Hos 4:7 Ahányan csak voltak, mind vétkeztek ellenem; dicsőségüket gyalázatra változtatom.
Hos 4:8 Népem bűneiből élősködnek, és gonoszságaikra áhítozik a lelkük.
Hos 4:9 Ám úgy jár majd a pap is, mint a nép: számon kérem tőle útjait, és megfizetek neki tetteiért.
Hos 4:10 Esznek majd, de jól nem laknak; paráználkodnak, de gyermekük nem lesz, mert elhagyták az Urat, s nem figyeltek rá.
Hos 4:11 Paráznaság, bor és részegség elveszik az észt.
Hos 4:12 Fadarabját kérdezi meg népem, és botja ad neki felvilágosítást; mert a paráznaság szelleme megcsalta őket, és parázna módjára elpártoltak Istenüktől.
Hos 4:13 A hegyek tetején áldoznak, s a halmokon gyújtanak jó illatot tölgy-, nyár- és terebintfa alatt, hisz árnyéka oly kellemes! Ezért paráználkodnak leányaitok, és lesznek jegyeseitek házasságtörők.
Hos 4:14 Mégsem büntetem meg leányaitokat, hogy paráználkodnak, és jegyeseiteket, hogy házasságot törnek, mert a férfiak maguk is paráznákkal érintkeznek, és kéjnőkkel mutatnak be áldozatokat. Lám, az esztelen nép vesztébe rohan!
Hos 4:15 Ha te paráználkodsz is, Izrael, legalább Júda ne vétkezzék! Ne menjetek el Gilgálba, ne menjetek föl Bétávenbe, és ne esküdjetek az "Úr életére!"
Hos 4:16 Mert mint szilaj tehén, letért az útról Izrael; hogyan legeltesse hát tágas mezőn őket az Úr, mint a bárányt?
Hos 4:17 Bálványok részese lett Efraim: hagyd magára őt!
Hos 4:18 Elfajultan lakmároznak, folyvást paráználkodnak; mindenestül ragaszkodnak a szemérmetlenség szégyenéhez.
Hos 4:19 Szárnyaihoz köti majd őket a szélvész, és szégyenbe jutnak áldozataik miatt!
Hos 5:1 Halljátok ezt, papok, és figyeljetek, Izrael háza; hallgassatok ide, király háza, mert rólatok szól ez ítélet! Tőrré lettetek ugyanis az Őrhelyen, kifeszített hálóvá a Táboron!
Hos 5:2 Sittim vermét mélyre ásták, de én majd megfenyítlek mindnyájatokat!
Hos 5:3 Ismerem én Efraimot, és Izrael nincs elrejtve előlem; hiszen éppen most paráználkodott Efraim, és tette tisztátalanná magát Izrael.
Hos 5:4 Tetteik nem engedik, hogy visszatérjenek Istenükhöz, mert a paráznaság szelleme van bennük, s az Urat nem ismerik.
Hos 5:5 Izraelt szemtől-szembe vádolja saját gőgje, s Izrael és Efraim elbukik gonoszsága miatt, és Júda is elesik velük együtt.
Hos 5:6 Nyájaikkal és csordáikkal mennek az Urat keresni, de nem találják meg: elrejtőzött előlük.
Hos 5:7 Vétkeztek az Úr ellen, mert pártütő fiakat nemzettek; most egy hónap alatt megemészti őket osztályrészükkel együtt.
Hos 5:8 Fújjátok meg a kürtöt Gibeában, a trombitát Rámában; jajgassatok Bétávenben! Riasszátok fel Benjamint!
Hos 5:9 Efraim pusztasággá lesz a fenyítés napján! Biztosat hirdetek én Izrael törzsei között.
Hos 5:10 Júda fejedelmei olyanok lettek, mint a határbontók; kiöntöm rájuk haragomat, mint a vizet.
Hos 5:11 Elnyomást szenved Efraim, megsértették jogát, mert gyalázatos dolgok után indult.
Hos 5:12 Olyan lettem én Efraimnak, mint a moly, és Júda házának, mint a rothadás.
Hos 5:13 Látta is Efraim a betegségét, és Júda a bilincsét; és Efraim Asszúrhoz ment, s a nagy királyhoz küldött; de az nem tud meggyógyítani titeket, és nem távolítja el rólatok a sebet.
Hos 5:14 Mert én olyan leszek Efraimnak, mint a nőstény oroszlán, és Júda házának, mint az oroszlánkölyök; én, én fogom meg, és elmegyek vele, elviszem, és nem lesz senki sem, aki megszabadíthatná.
Hos 5:15 Elmegyek, és visszatérek helyemre, míg csak meg nem törtök, és nem keresitek arcomat.
Hos 6:1 Nyomorúságukban csakhamar hozzám sietnek: "Jöjjetek, térjünk vissza az Úrhoz,
Hos 6:2 Mert ő sebzett meg, de ő gyógyít is meg minket, megvert, de gondjába is vesz minket.
Hos 6:3 Két nap múlva ismét életre kelt minket; harmadnapon feltámaszt, és élünk majd színe előtt. Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat! Biztosan eljön az Úr, mint a hajnal, eljön hozzánk, mint az őszi eső, és mint a tavaszi eső a földre."
Hos 6:4 Mit tegyek veled, Efraim? Mit tegyek veled, Júda? Jámborságtok olyan, mint a reggeli felhő, és mint a reggel tovatűnő harmat.
Hos 6:5 Ezért vertem őket a próféták által, megöltem őket szám igéjével. Ítéletem elérkezik, mint a világosság.
Hos 6:6 Mert én irgalmasságot akarok és nem áldozatot, és Isten ismeretét inkább, mint égő áldozatokat.
Hos 6:7 Ők azonban megszegték a szövetséget Adamnál, ott lettek hűtlenek hozzám.
Hos 6:8 Gileád gonosztevőknek vérrel telegázolt városa,
Hos 6:9 s a papok társasága olyan, mint ama rablók csapata, akik megölik az úton a Szíchemből jövőket; nyilvánvaló gonoszságot cselekszenek.
Hos 6:10 Izrael házában rettentő dolgot láttam: ott paráználkodik Efraim, ott mocskolja be magát Izrael.
Hos 6:11 De te is légy készen, Júda, az aratásra, ha majd jóra fordítom népem sorsát!
Hos 7:1 Amikor meg akartam gyógyítani Izraelt, nyilvánvalóvá lett Efraim gonoszsága és Szamaria rosszasága; mert csalárdul cselekszenek, és benn fosztogató tolvajok járnak, künn pedig rablók.
Hos 7:2 És nem veszik szívükre, hogy én minden gonoszságukról megemlékezem; most körülveszik őket gonosz cselekedeteik, azok színem előtt vannak.
Hos 7:3 Gonoszságukkal szereznek örömet a királynak, hazugságaikkal a fejedelmeknek.
Hos 7:4 Hűtlenek ők valamennyien; valamennyien házasságtörők. Tüzesek, mint a kemence, amelyet a pék begyújt, de abbahagyja a tüzelést a kovász bekeverésétől az egész tészta megkeléséig.
Hos 7:5 Királyunk napján rogyadoznak a fejedelmek a bor hevületétől, s ő cselvetőknek nyújtotta kezét.
Hos 7:6 Álnokul megkörnyékezték szívét, egész éjjel aludt haragjuk, reggel azonban felcsap, mint a tűznek lángja.
Hos 7:7 Tüzesek lettek mindannyian, mint a kemence, és megemésztették bíráikat; királyaik mind elhullottak, nincs, aki hozzám kiálthatna közülük!
Hos 7:8 Efraim a népek közé keveredett; olyanná lett Efraim, mint a hamuban sült kenyér, melyet meg nem fordítottak.
Hos 7:9 Idegenek emésztik erejét, és ő nem tudja; ősz hajszálak ütnek ki rajta, s ő észre nem veszi.
Hos 7:10 Szemtől-szembe vádolja Izraelt saját gőgje, s ők mégsem térnek vissza az Úrhoz, Istenükhöz, és mindezek ellenére sem keresik őt.
Hos 7:11 Efraim olyanná lett, mint a galamb, buta és balga: Egyiptomot hívják segítségül, az asszírok után futnak;
Hos 7:12 de mikor utánuk futnak, kifeszítem felettük hálómat, és lerántom őket, mint az ég madarát, és megverem őket úgy, amint gyülekezetükben hallották.
Hos 7:13 Jaj nekik, mert eltávoztak tőlem! Elvesznek, mert elpártoltak tőlem; pedig én megszabadíthatnám őket, de ők hazug dolgokat beszélnek ellenem.
Hos 7:14 Nem kiáltottak hozzám szívükből, hanem jajgattak fekvőhelyükön; a búzáért és a borért aggódnak, és tőlem eltávoztak!
Hos 7:15 Én oktattam őket, én erősítettem meg karjukat, és ők mégis gonoszat terveznek ellenem!
Hos 7:16 Ahhoz térnek meg, aki nem ér semmit, olyanok lettek, mint a csalfa íj. Kard által hullanak el majd fejedelmeik nyelvük dühe miatt. Ez lesz a gyalázatuk Egyiptom földjén!
Hos 8:1 Fújd a harsonát! Sasként jön az Úr házára a baj, mert megtörték szövetségemet és megszegték törvényemet.
Hos 8:2 Majd segítségül hívnak engem: "Én Istenem!", mi ismerünk téged, mi, Izrael!
Hos 8:3 Megvetette Izrael a jót, ellenség üldözi majd őt!
Hos 8:4 Királyokat választottak ők nélkülem; fejedelmeket választottak tudtomon kívül; ezüstjükből és aranyukból bálványokat csináltak, hogy elvesszenek.
Hos 8:5 Odalesz a borjúd, Szamaria! Haragom felgerjed ellenük; még meddig nem tudnak megtisztulni?
Hos 8:6 Hiszen az is Izraelből való, mesterember készítette, nem isten az, és bizony szilánkokká lesz Szamaria borja!
Hos 8:7 Szelet vetnek ők, de majd vihart aratnak, s a búzaszál nem hány kalászt, a kalász nem ad lisztet, és ha ad is, idegenek eszik meg azt.
Hos 8:8 Felemésztődik majd Izrael; máris olyan a nemzetek között, mint a tisztátalan edény.
Hos 8:9 Mert Asszúrhoz mentek fel ők, mint kóborló vadszamár; Efraim ajándékokat adott szeretőinek.
Hos 8:10 De még ha pénzen meg is veszik őket a nemzetek, akkor is összegyűjtöm most őket, és hamarosan remegni fognak a fejedelmek királyának terhétől.
Hos 8:11 Mert sok oltárt épített Efraim, hogy vétkezzék, bűnné lettek számára az oltárok.
Hos 8:12 Ha még oly sok törvényemet írom is elő neki, ő csak idegeneknek tekinti őket.
Hos 8:13 Szeretik a véresáldozatokat, húst áldoznak és esznek, de az Úr nem veszi ezt kegyesen; megemlékezik most gonoszságaikról, és megtorolja rajtuk bűneiket. Visszatérnek ők majd Egyiptomba!
Hos 8:14 Mivel Izrael megfeledkezett teremtőjéről és szentélyeket épített, és Júda sok erős várost emelt: tüzet bocsátok én városaira, s az megemészti házait.
Hos 9:1 Ne örvendezzél, Izrael, ne ujjongj, mint a többi nemzet, mert parázna módjára elpártoltál Istenedtől, szeretted bűnöd bérét minden búzaszérűn.
Hos 9:2 Ám a szérű és a sajtó nem táplálja majd őket, s a bor majd cserbenhagyja őket.
Hos 9:3 Nem laknak majd ők az Úr földjén! Efraim visszatér Egyiptomba, s az asszírok közt tisztátalant eszik.
Hos 9:4 Nem áldoznak majd ők bort az Úrnak, és nem lesznek előtte kedvesek áldozataik. Kenyerük olyan lesz, mint a gyászolók kenyere, mindnyájan, akik azt eszik, tisztátalanokká lesznek. Kenyerük csak az ő étvágyukat szolgálja, és nem juthat be az Úr házába.
Hos 9:5 Mit csináltok majd az ünnepnapon, az Úr ünnepségének napján?
Hos 9:6 Mert íme, már útnak indultak a nyomorúság miatt, Egyiptom gyűjti egybe, Memfisz temeti el őket; drága ezüstjüket a csalán örökli, lapu nő sátraikban.
Hos 9:7 Eljönnek a megtorlás napjai, eljönnek a visszafizetés napjai, tudd ezt, Izrael! "Eszét veszti a próféta, a lélek embere beteggé lesz," mert sok a gonoszságod, és nagy az esztelenséged.
Hos 9:8 Efraim, Istenem népe a prófétát kémleli, tőrt vetettek neki minden útján. Gyűlölködés lakik még Istene házában is.
Hos 9:9 Alávaló módon vétkeztek, mint egykor Gibeában, de Ő majd megemlékezik gonoszságukról, és megtorolja rajtuk bűneiket.
Hos 9:10 Mint szőlőt a pusztában, úgy találtam meg Izraelt; mint fügefa tetején az első gyümölcsöt, úgy láttam meg atyáitokat. Ám ők betértek Baál-Peorhoz, s a gyalázathoz pártoltak; és utálatosakká lettek, mint azok a dolgok, amelyeket szerettek.
Hos 9:11 Efraimtól elszáll, mint a madár, dicsősége, és nem lesz többé sem születés, sem terhesség, sem foganás;
Hos 9:12 mert még ha fel is nevelik fiaikat, én megfosztom őket tőlük, akár gyermekek, akár felnőtt férfiak. Jaj lesz nekik, ha eltávozom tőlük!
Hos 9:13 Efraim, úgy látom, leölésre állította oda fiait, és Efraim a hóhér elé vezeti gyermekeit.
Hos 9:14 "Adj nekik, Uram! Mit adj nekik? Adj nekik meddő méhet, és száraz emlőket!"
Hos 9:15 Minden gonoszságuk végbement Gilgálban, hiszen ott gyűlöltem meg őket. Gonosz cselekedeteik miatt kiűzöm őket házamból, nem szeretem őket többé; valamennyi fejedelmük pártütő.
Hos 9:16 Megverik Efraimot: gyökere kiszárad, semmi gyümölcsöt sem hoznak; mert ha nemzenek is magzatot, megölöm méhük legkedvesebbjeit!"
Hos 9:17 Elveti őket az én Istenem, mert nem hallgattak rá; bujdosókká lesznek a nemzetek között.
Hos 10:1 Lombos szőlőtő Izrael, gyümölcse méltó hozzá. Amilyen sok volt a gyümölcse, olyan sok oltárt emelt; amilyen bőségesen termett a földje, olyan bőségesen állított fel bálványoszlopokat.
Hos 10:2 Szívük megoszlott, de most majd megbűnhődnek! Ő maga töri majd össze bálványoszlopaikat, pusztítja el oltáraikat.
Hos 10:3 Hiszen máris mondják: "Nincs nekünk királyunk, mert az Urat nem féljük! A király pedig mit tehet velünk?"
Hos 10:4 Nagy szavakat mondtak, hamisan esküdtek, szövetségeket kötöttek, de majd kihajt az ítélet, mint a szántóföld barázdáin a mérges növény.
Hos 10:5 Bétáven borjúi miatt aggódnak majd Szamaria lakói; bizony gyászol majd miatta népe! És ujjonghatnak majd miatta, dicsősége miatt, papjai, mert eltávozik az tőle!
Hos 10:6 Őt magát is elhurcolják ugyanis Asszúrba, ajándékul a nagy királynak. Szégyen éri majd Efraimot, és Izrael megszégyenül szándékai miatt.
Hos 10:7 Elveszett Szamaria, királya olyan, mint a pálca a víz színén.
Hos 10:8 Elpusztulnak a bálványmagaslatok, hol Izrael vétkezett; lapu és tövis nő majd oltáraikon, és ők majd így szólnak a hegyekhez: "Borítsatok el minket!" -- s a halmokhoz: "Omoljatok ránk!"
Hos 10:9 A gibeai napok óta vétkezett Izrael, ott megátalkodottá lettek. De eléri majd őket a háború Gibeában a gonoszok miatt!
Hos 10:10 "Én majd kedvemre megfenyítem őket; népek gyűlnek majd egybe ellenük, amikor majd megbűnhődnek kettős gonoszságuk miatt.
Hos 10:11 Efraim olyan volt, mint a megnevelt üsző, mely szívesen nyomtat; én magam haladtam szép nyaka mellett, én fogtam igába Efraimot, hogy szántson Júda, és barázdákat törjön magának Jákob.
Hos 10:12 Vessetek magatoknak az igazság szerint, és arattok is majd az irgalom szerint; törjetek fel ugart magatoknak; ideje, hogy keressétek az Urat, és ő majd eljön, hogy igazságra tanítson titeket.
Hos 10:13 Ám ti istentelenséget vetettetek, gonoszságot arattatok: egyétek tehát a hazugság gyümölcsét! Mivel bíztál a magad útjaiban és hőseidnek nagy számában:
Hos 10:14 zendülés támad majd népedben, és elpusztítja minden erősségedet, mint ahogyan Sálmán elpusztította Bét-Arbelt, amikor az ütközet napján az anyát eltiporták gyermekeivel együtt.
Hos 10:15 Így cselekszik majd veletek Bétel, gonoszságaitok nagysága miatt!
Hos 11:1 Hajnalig örökre elpusztul Izrael királya! Mikor még gyermek volt Izrael, akkor szerettem meg őt, és Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.
Hos 11:2 De mennél inkább hívtam őket, annál inkább távoztak tőlem; a baáloknak áldoztak, s a bálványoknak mutattak be áldozatokat.
Hos 11:3 Pedig én szinte dajkája voltam Efraimnak: karjaimon hordoztam őket, s ők mégsem ismerték el, hogy én vagyok az orvosuk.
Hos 11:4 Emberi kötelékekkel, a szeretet bilincseivel vonzottam őket; olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; és lehajoltam hozzá, hogy ételt adjak neki.
Hos 11:5 Visszatér Egyiptom földjére; Asszúr lesz a királya, mert megtérni nem akarnak ők;
Hos 11:6 kard járja majd városait, kiirtja fecsegőit, és megemészti őket terveik miatt.
Hos 11:7 Népem kitart a hűtlenkedésben velem szemben; hívják őt a Magasságoshoz, de az nem emeli fel őt.
Hos 11:8 Hogy adhatnálak oda téged, Efraim? Hogy szolgáltathatnálak téged ki, Izrael? Hogy adhatnálak oda téged, mint egykor Admát, hogy tehetnélek olyanná, mint egykor Cebojimot? Szívem megváltozott bensőmben, és szánakozásom is felgerjedt.
Hos 11:9 Nem cselekszem haragom heve szerint, nem rontom meg Efraimot ismét, mert én Isten vagyok, és nem ember, szent, aki közötted vagyok, és nem fogok indulattal jönni.
Hos 11:10 Követik majd ők az Urat. Ő majd ordít, mint az oroszlán, és ha ő ordít, remegve sietnek elő fiai nyugatról.
Hos 11:11 Kirepülnek ők Egyiptomból, mint a madár, és mint a galamb az asszírok földjéről; és visszatelepítem őket házaikba, -- mondja az Úr. --
Hos 12:1 Hazugsággal vett engem körül Efraim, és csalárdsággal Izrael háza; -- csak Júda jár Isten mellett tanúskodva, s a Szentségeshez hűségesen ragaszkodva." --
Hos 12:2 Efraim vihart legeltet, s a keleti szél után fut. Egész nap hazugságot és pusztulást szaporít, szövetségre lép az asszírokkal, és Egyiptomba visz olajat.
Hos 12:3 Ezért az Úr perbe száll Izraellel, és megbünteti Jákobot; útjai szerint és cselekedetei szerint fizet meg neki.
Hos 12:4 Már az anyaméhben félrelökte testvérét, és férfikora erejében Istennel küzdött, angyallal mérkőzött.
Hos 12:5 Megmérkőzött az angyallal és diadalmaskodott; sírt és könyörgött neki. Bételben találta meg őt, s ott beszélt velünk
Hos 12:6 az Úr, a Seregek Istene, az Úr az ő neve:
Hos 12:7 "Térj vissza Istenedhez! Tartsd meg az irgalmat és az igazságot, és remélj mindenkoron Istenedben!"
Hos 12:8 Kánaán kezében hamis mérleg van, szereti a csalárdságot.
Hos 12:9 És mégis ezt mondja Efraim: "Bár meggazdagodtam és vagyont szereztem magamnak, semmiféle munkám gyümölcse sem talál bennem gonoszságot, melyet elkövettem volna!"
Hos 12:10 "De én, az Úr vagyok a te Istened Egyiptom földje óta, s még egyszer sátrakba telepítlek téged, úgy mint a találkozás napján.
Hos 12:11 Mert én szóltam a prófétáknak, és én adtam a sok látomást, s a próféták által én mondtam példabeszédeket."
Hos 12:12 Ha Gileád gonoszságra adta magát, megsemmisülnek lakói; ha a tulkoknak áldoznak Gilgálban, oltáraik is olyanok lesznek, mint a kőrakás a szántóföld barázdái mellett.
Hos 12:13 Szíria földjére menekült Jákob, egy asszonyért szolgált Izrael, egy asszonyért őrizte a nyájat;
Hos 12:14 de próféta által hozta ki Izraelt Egyiptomból az Úr, és próféta által őriztette őt.
Hos 12:15 Keserű haragra ingerelt engem Efraim, de vérontása visszaszáll rá, és gyalázatosságát visszafizeti neki Ura.
Hos 13:1 Ha Efraim szólt, félelem támadt; nagy tekintélye volt Izraelben. De vétkezett Baállal, és halott lett.
Hos 13:2 És ők most ismét vétkeztek; öntött szobrot készítettek maguknak, ezüstbálványokat saját elképzelésük szerint; mesteremberek alkotása az egész, és róluk mondják ők: "Ezeknek áldozzatok!" Borjúkat csókolgatnak az emberek.
Hos 13:3 Ezért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő, és mint a hamar tovatűnő reggeli harmat; mint a pelyva, melyet elragad a szélvész a szérűről, és mint a kémény füstje.
Hos 13:4 "Pedig én, az Úr, Istened vagyok neked Egyiptom földje óta; rajtam kívül Istent nem ismerhetsz, és Szabadító nincsen kívülem.
Hos 13:5 Én tápláltalak téged a pusztában, a kietlen földön.
Hos 13:6 Minél többet legelhettek, annál jobban elteltek, s amint jóllaktak, szívük felfuvalkodott, és rólam megfeledkeztek.
Hos 13:7 De olyan is leszek hozzájuk, mint a nőstény oroszlán, mint a párduc, leselkedem az út mentén.
Hos 13:8 Megtámadom őket, mint a kölykefosztott nőstény medve, és szétszaggatom szívük kötelékét, és felfalom őket ott, mint az oroszlán, s a mező vadállata szaggatja szét őket.
Hos 13:9 Elpusztítalak, Izrael: ki segíthet rajtad?
Hos 13:10 Hisz hol lesz a te királyod? Akkor szabadítson meg ő minden városodban; És hol vannak bíráid, akikről azt mondtad: "Adj nekem királyt és fejedelmeket"?
Hos 13:11 Adtam neked királyt, haragomban, és elveszem őt, bosszúságomban.
Hos 13:12 Egybe van kötve Efraim gonoszsága, el van téve bűne.
Hos 13:13 Olyan fájdalmak lepik el őt, mint a vajúdó asszonyt, de nem okos gyermek ő, mert nem jön ki a kellő pillanatban a méh száján.
Hos 13:14 Kiszabadítom én őket a halál kezéből, megváltom őket a haláltól. Halál, hol van a mérged? Alvilág, hol a fullánkod? De a részvét el van rejtve szemem elől!"
Hos 13:15 Bár ő kitűnik testvérei között, rázúdítja az Úr a pusztából támadó égető szelet, s az kiszárítja ereit és kiapasztja forrását, és elrabolja kincsét, elveszi minden drága holmiját.
Hos 14:1 Elpusztul Szamaria, mert fellázadt Isten ellen; kard által pusztulnak el ők, kisdedeiket a földhöz verik, s az áldott állapotban levőket felhasítják.
Hos 14:2 Térj meg, Izrael, az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el!
Hos 14:3 Vigyétek magatokkal e szavakat, térjetek az Úrhoz, és mondjátok neki: "Végy el minden gonoszságot, fogadd el a jót, és mi majd ajkunk gyümölcsét áldozzuk néked.
Hos 14:4 Asszúr ne segítsen nekünk, lóra sem szállunk többé, és kezünk alkotásait nem nevezzük többé "Istenünk"-nek. Mert te megkönyörülsz az árván, aki nálad talál irgalmat."
Hos 14:5 "Meggyógyítom hűtlenségüket, és szívemből szeretni fogom őket, mert haragom elfordult tőlük.
Hos 14:6 Izraelhez olyan leszek, mint a harmat; virul majd, mint a liliom, és gyökeret hajt, mint a Libanon.
Hos 14:7 Kiterjednek ágai, és pompája olyan lesz, mint az olajfáé, és illata, mint a Libanoné.
Hos 14:8 Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak, gabonát termelnek és rügyeznek, mint a szőlő; hírneve olyan lesz, mint a Libanon bora.
Hos 14:9 Efraim, mi köze neki a bálványokhoz? én hallgatom meg és gyámolítom őt; olyan leszek én, mint a zöldellő ciprus, és tőlem való lesz a gyümölcs, melyet rajtad találnak."
Hos 14:10 Aki bölcs, értse meg ezeket, aki értelmes, lássa be ezt mind! Bizony, egyenesek az Úr útjai, s az igazak biztosan járnak azokon, de a gonoszok elesnek rajtuk.
Joe 1:1 Az Úrnak Joelhez, Fátuel fiához intézett szózata.
Joe 1:2 Halljátok ezt, vének, és fogadjátok be fületekbe mindnyájan, akik az országban laktok! Történt-e ilyesmi napjaitokban, avagy atyáitok napjaiban?
Joe 1:3 Erről beszéljetek fiaitoknak, fiaitok az ő fiaiknak, és azok fiai a következő nemzedéknek!
Joe 1:4 Amit meghagyott a hernyó, azt megette a sáska, amit meghagyott a sáska, azt megette a cserebogár, s amit meghagyott a cserebogár, azt megette az üszög!
Joe 1:5 Józanodjatok ki, ti részegek, és sírjatok, jajgassatok mindnyájan, akik az édes bort isszátok, mert elragadták szátoktól.
Joe 1:6 Felvonult ugyanis földemre egy nép: erős és megszámlálhatatlan, foga olyan volt, mint az oroszlán foga, zápfoga, mint a nőstény oroszláné.
Joe 1:7 Szőlőmet pusztasággá tette, fügefámat lehántotta, meztelenné változtatta, szerteszórta, fehérekké lettek ágai.
Joe 1:8 Sírj, mint a szőrruhába öltözött szűz ifjúkori jegyese fölött!
Joe 1:9 Veszendőbe ment az áldozat és az italáldozat az Úr házából; gyászolnak a papok, az Úr szolgái.
Joe 1:10 Pusztává lett a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a gabona, odalett a bor, elapadt az olaj.
Joe 1:11 Szomorkodnak a szántóvetők, jajgatnak a szőlőművesek a gabona és az árpa miatt, mert elveszett a szántóföld termése.
Joe 1:12 Odalett a szőlőtő, elhervadt a fügefa; gránátalma-, pálma- és almafa s a mező minden fája kiszáradt. Bizony odalett az öröm az emberek fiai között!
Joe 1:13 Öltsetek gyászt és sírjatok, papok; jajgassatok, oltárnak szolgái; menjetek be, virrasszatok szőrruhában, én Istenemnek szolgái; mert veszendőbe ment Istenetek házából az áldozat és az italáldozat.
Joe 1:14 Hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet, gyűjtsétek össze Istenetek házába a véneket, az ország összes lakóit, és kiáltsatok az Úrhoz:
Joe 1:15 "Jaj, jaj, jaj! Az a nap! Bizony közel van az Úr napja, és mint pusztulás jön a Hatalmastól!
Joe 1:16 Nemde, szemetek láttára pusztult ki az élelem, az öröm és a vidámság Istenünk házából?"
Joe 1:17 Elpusztult az elvetett mag a göröngyök alatt, összeomolhatnak a csűrök, összedűlhetnek a magtárak, hisz odalett a gabona!
Joe 1:18 Miért nyög az állat, bőg a marhacsorda? Mert nincs legelőjük; sőt a juhnyájak is pusztulóban vannak.
Joe 1:19 Hozzád kiáltok, Uram, mert tűz emésztette meg a puszta ékességeit, láng perzselte fel a vidék minden fáját.
Joe 1:20 De a mező állatai is rád tekintenek, (mint az esőt szomjazó föld) hisz elapadtak a vizek forrásai, és tűz emésztette meg a puszta ékességeit!
Joe 2:1 Fújjátok meg a harsonát Sionban, fújjatok riadót szent hegyemen, rendüljön meg az ország minden lakója, mert jön az Úr napja; mert közel van!
Joe 2:2 Jön a sötétség és a homály napja, a felhő és a vihar napja, mint a hegyekre boruló szürkület, jön egy nagyszámú és erős nép. Nem volt hozzá hasonló ősidőktől fogva, s utána sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át!
Joe 2:3 Színe előtt tűz emészt, és utána láng perzsel. Mint a gyönyörűség kertje, olyan a föld előtte, és kietlen pusztaság utána; senki sem menekülhet meg előle.
Joe 2:4 Alakjuk olyan, mint a lovak alakja, s úgy száguldanak, mint a lovasok.
Joe 2:5 Hangjuk olyan, mint a szekerek robogása a hegyek tetején, mint a tarlót emésztő tűz lángjának sistergése. Olyanok ők, mint hatalmas, harcra kész nép:
Joe 2:6 színe előtt gyötrelem fogja el a népeket, minden arc magába gyűjti pírját.
Joe 2:7 Úgy száguldanak, mint a hősök, megmásszák a falakat, mint a harcos férfiak; mindegyik a maga útján halad, nem térnek le útjukról.
Joe 2:8 Egyik sem akadályozza a másikat, mindegyik a maga ösvényén halad; még a fegyvereken is keresztültörnek, nincs akadály előttük.
Joe 2:9 Betörnek a városba, felfutnak a falra, felmásznak a házakba, és behatolnak az ablakon, mint a tolvaj.
Joe 2:10 Színe előtt megremeg a föld, megmozdulnak az egek; nap és hold elsötétedik, s a csillagok visszatartják fényüket;
Joe 2:11 s az Úr hallatja mennydörgését az ő seregének színe előtt; mert igen nagy az ő tábora, s mert hatalmasak, akik parancsát végrehajtják. Bizony nagy az Úr napja, és fölötte rettenetes; ki viselheti el?
Joe 2:12 "Nos tehát, -- mondja az Úr, -- térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással.
Joe 2:13 Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és irgalmas, türelmes és nagyirgalmú, és szánakozik a bajok felett."
Joe 2:14 Ki tudja, hátha ismét megtér és elfelejt, s áldást hagy hátra maga után, étel- és italáldozatot az Úr, a ti Istenetek számára?
Joe 2:15 Fújjátok meg a harsonát Sionban, hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet,
Joe 2:16 gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet, hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket és a csecsemőket; jöjjön ki hálószobájából a vőlegény, és nászházából a menyasszony.
Joe 2:17 Sírjanak az előcsarnok és az oltár között a papok, az Úr szolgái, és mondják: "Könyörülj, Uram, könyörülj népeden; ne engedd, hogy gyalázzák örökrészedet, és uralkodjanak rajta a nemzetek!" Miért mondanák a népek között: "Hol van az ő Istenük?"
Joe 2:18 Ekkor az Úrban féltő szeretet ébredt országa iránt, és megkegyelmezett népének.
Joe 2:19 És így felelt az Úr népének: "Íme, én küldök nektek gabonát, bort és olajat, úgyhogy jóllakhattok velük, és nem teszlek ki többé titeket a nemzetek gyalázkodásának.
Joe 2:20 És eltávolítom tőletek az északi ellenséget, és járatlan és puszta földre űzöm őt; előörsét a keleti tengerbe, utóvédjét a nyugati tengerbe vetem, és felszáll büdössége, felszáll rothadásának bűze, mert kevélyen cselekedett.
Joe 2:21 Ne félj, ország! Ujjongj és örvendj, mert nagy dolgokat vitt végbe az Úr!
Joe 2:22 Ne féljetek, ti állatai a földnek, mert sarjadnak immár a puszta legelői! A fa megtermi gyümölcsét, a fügefa s a szőlő megadja termését.
Joe 2:23 Sion fiai, ti is ujjongjatok, és örvendezzetek az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadta nektek az igazság esőjét, és korai meg késői esőt hullat rátok, mint egykor.
Joe 2:24 És megtelnek a szérűk gabonával, és árad a sajtókból a bor meg az olaj.
Joe 2:25 És kárpótollak titeket azokért az esztendőkért, amelyeket elpusztított a sáska, a cserebogár, az üszög és a hernyó, az én nagy seregem, melyet ellenetek küldtem.
Joe 2:26 Jóllakásig eszitek majd ennivalótokat, és áldjátok az Úrnak, Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgokat cselekedett veletek; és népem soha többé meg nem szégyenül.
Joe 2:27 Akkor majd megtudjátok, hogy én Izrael közepette vagyok, és én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, és nem más, és népem soha többé meg nem szégyenül."
Joe 3:1 Aztán pedig kiárasztom lelkemet minden emberre, és prófétálni fognak fiaitok és leányaitok; álmokat álmodnak véneitek, és látomásokat látnak ifjaitok.
Joe 3:2 Sőt szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom azokban a napokban lelkemet.
Joe 3:3 És csodálatos jeleket idézek elő az égen és a földön: vért, tüzet, és füstfelhőt;
Joe 3:4 a nap sötétséggé változik, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és rettenetes napja.
Joe 3:5 És akkor ez lesz: mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megszabadul. Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék -- amint megmondta az Úr --, azoknak a menekülteknek a számára, akiket meghív az Úr.
Joe 4:1 Mert íme, azokban a napokban és abban az időben, amikor majd jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát,
Joe 4:2 összegyűjtöm az összes nemzetet, leviszem őket Jozafát völgyébe, s ott perbe szállok velük népemért, és örökségemért, Izraelért: mert szétszórták a nemzetek között, és szétosztották földemet,
Joe 4:3 és sorsot vetettek népem fölött, és odaadták a fiút, parázna nőért cserébe, s eladták a leányt borért, hogy igyanak.
Joe 4:4 Mi közünk egymáshoz, Tírusz és Szidon, s a filiszteusok minden tartománya? Vajon bosszút akartok-e állni rajtam? Ha pedig bosszút akartok állni rajtam, csakhamar visszafordítom szándékotokat a saját fejetekre!
Joe 4:5 Hiszen ti aranyomat és ezüstömet elvittétek, és kincseimet meg ékességeimet bevittétek templomaitokba.
Joe 4:6 Júda fiait meg Jeruzsálem fiait eladtátok a görögök fiainak, hogy messzire vigyétek őket határaiktól.
Joe 4:7 Íme, én visszahívom őket azokról a helyekről, ahová eladtátok őket, és fejetekre hárítom gonoszságotokat.
Joe 4:8 És fiaitokat meg leányaitokat Júda fiainak kezébe adom, és eladják őket Sába lakóinak, a távoli nemzetnek, -- mert az Úr szólt.
Joe 4:9 Hirdessétek ezt fennszóval a nemzetek között, hirdessetek szent háborút; serkentsétek fel a hősöket, jöjjenek elő, jöjjenek fel mind a harcosok!
Joe 4:10 Verjétek ekevasaitokat kardokká, és kapáitokat lándzsákká; mondja az erőtlen is: "Hős vagyok!"
Joe 4:11 Törjetek elő és jöjjetek el, ti nemzetek mindnyájan körös-körül, és gyűljetek egybe: vezesd elő, Uram, vitézeidet!
Joe 4:12 Keljenek fel, jöjjenek fel a nemzetek Jozafát völgyébe, mert ott ülök ítéletet körös-körül minden nemzet felett.
Joe 4:13 Eresszétek neki a sarlót, mert megérett a vetés; jöjjetek, jöjjetek taposni, mert tele van a sajtó, túláradnak a sajtók, mivel megsokasodott az ő gonoszságuk.
Joe 4:14 Népek népek után jelennek meg a Döntés völgyében, mert közel van az Úr napja a Döntés völgyében!
Joe 4:15 Nap és hold elsötétednek, és a csillagok visszatartják fényüket.
Joe 4:16 És bömböl az Úr Sionról, és hallatja szavát Jeruzsálemből; és megrendül az ég és a föld, de népének menedék az Úr, és Izrael fiainak erősség.
Joe 4:17 Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki szent hegyemen, a Sionon lakom; és Jeruzsálem szent lesz, és idegenek nem vonulnak át többé rajta.
Joe 4:18 És azon a napon a hegyek édes musttól csepegnek, s a halmokon tej folyik. Júda minden patakjában víz ömlik, forrás fakad az Úr házából, és megöntözi a Tövisek völgyét.
Joe 4:19 Egyiptom pusztasággá lesz, és Edom kietlen sivataggá, mert gonoszságot cselekedtek Júda fiai ellen, és ártatlan vért ontottak földjükön.
Joe 4:20 De lakott lesz majd Júda mindörökké, és Jeruzsálem nemzedékről-nemzedékre.
Joe 4:21 Megbosszulom vérüket, nem hagyom büntetés nélkül. És az Úr majd a Sionon lakik.
Amo 1:1 A tekoai pásztorok közül való Ámosz szavai, melyeket Izrael felől látott Uzijának, Júda királyának napjaiban és Jeroboámnak, Joás fiának, Izrael királyának napjaiban, két évvel a földrengés előtt.
Amo 1:2 Így szólt: "Bömböl az Úr Sionról, és hallatja szavát Jeruzsálemből; és elhervadnak a pásztorok ékes mezői, és kiszárad a Kármel teteje."
Amo 1:3 Ezt mondja az Úr: "Damaszkusznak három, sőt négy gonosztette miatt nem fordítok el róla semmit sem: mert vasszekerekkel csépelték végig Gileádot.
Amo 1:4 Tüzet bocsátok Azaél házára, és megemészti Ben-Hadad palotáit;
Amo 1:5 összetöröm Damaszkusz zárát, és szétszórom a lakosságot a Bálvány-mezőről, és a jogar birtokosát a Gyönyörűség házából, és Kírbe hurcolják Szíria népét" -- mondja az Úr.
Amo 1:6 Ezt mondja az Úr: "Gázának három, sőt négy gonosztette miatt nem fordítok el róla semmit sem: mert egész fogolyseregeket hurcoltak el, hogy kiszolgáltassák őket Edomnak.
Amo 1:7 Tüzet bocsátok Gáza falára, hogy eméssze meg várait;
Amo 1:8 szétszórom Asdód lakosságát, és a jogar birtokosát Askalonból, majd kezemet Akkaron ellen fordítom, és elvesznek a filiszteusok maradványai", -- mondja az Úr Isten.
Amo 1:9 Ezt mondja az Úr: "Tírusznak három, sőt négy gonosztette miatt nem fordítok el róla semmit sem: mert egész fogolyseregeket szolgáltattak ki Edomnak, és nem gondoltak a testvéri szövetségre.
Amo 1:10 Tüzet bocsátok Tírusz falára, hogy eméssze meg várait."
Amo 1:11 Ezt mondja az Úr: "Edomnak három, sőt négy gonosztette miatt nem fordítok el róla semmit sem: mert karddal üldözte testvérét és elfojtotta az iránta való irgalmat, és továbbra is haragot tartott és gyűlöletét megőrizte mindvégig.
Amo 1:12 Tüzet bocsátok Temánra, és megemészti Boszra várait."
Amo 1:13 Ezt mondja az Úr: "Ammon fiainak három, sőt négy gonosztette miatt nem fordítok el róla semmit sem: mert felhasította Gileádnak áldott állapotban levő asszonyait, hogy kiterjessze határait.
Amo 1:14 Tüzet gyújtok Rabba falán, hogy eméssze meg várait, amikor majd jajgatás lesz a háború napján, és fergeteg a vihar napján.
Amo 1:15 És fogságba jut királyuk, ő maga és vele fejedelmei", -- mondja az Úr.
Amo 2:1 Ezt mondja az Úr: "Moábnak három, sőt négy gonosztette miatt nem fordítok el róla semmit sem: mert mésszé égette Edom királyának csontjait.
Amo 2:2 Tüzet bocsátok Moábra, hogy eméssze meg Káriót várait; és Moáb meghal harci zajban, harci lárma és trombita harsogása közben.
Amo 2:3 És elpusztítom közepéből a bírót, és vele együtt minden fejedelmét megölöm" -- mondja az Úr.
Amo 2:4 Ezt mondja az Úr: Júdának három, sőt négy gonosztette miatt nem fordítok el róla semmit sem: mert elvetették az Úr törvényét, és nem tartották meg parancsait, mivel tőrbe csalták őket bálványaik, melyek után atyáik jártak.
Amo 2:5 Tüzet bocsátok Júdára, hogy eméssze meg Jeruzsálem erődítményeit."
Amo 2:6 Ezt mondja az Úr: "Izraelnek három, sőt négy gonosztette miatt nem fordítok el róla semmit sem: mert pénzért eladják az igazat, és egy pár saru miatt a szegényt.
Amo 2:7 Akik a föld porába sújtják a szegények fejét, és az alacsonysorsúak útját elfordítják. Fiú és apa egy leányhoz járnak, hogy meggyalázzák szent nevemet.
Amo 2:8 Zálogba vett ruhákon fekszenek minden oltár mellett, és elítéltek borát isszák Istenük házában.
Amo 2:9 Holott én irtottam ki színük előtt az amoritákat, akik oly magasak voltak, mint amilyen magasak a cédrusok, és olyan erősek, mint a tölgyek; és én mégis összetörtem fönn a gyümölcsüket, lenn a gyökerüket.
Amo 2:10 Én hoztalak fel titeket Egyiptom földjéről, és vezettelek a pusztában negyven éven keresztül, hogy elfoglaljátok az amoriták földjét.
Amo 2:11 Fiaitok közül prófétákat támasztottam, és ifjaitok közül nazírokat. Vajon nem így van-e, Izrael fiai? -- mondja az Úr. --
Amo 2:12 De ti borral itattátok a nazírokat, és a prófétáknak azt parancsoltátok: "Ne prófétáljatok!"
Amo 2:13 Íme, én rátok nehezedem, ahogy a kévével rakott szekér a földre nehezedik;
Amo 2:14 és nem lesz menedéke a gyors futónak, s az erős nem ér el erejével semmit sem, s a vitéz sem menti meg életét.
Amo 2:15 Az íjas nem áll helyt, s a gyorslábú nem menekül meg, s a lovas nem menti meg életét.
Amo 2:16 És a hősök között a legbátrabb szívű is meztelenül fog megfutamodni azon a napon" -- mondja az Úr.
Amo 3:1 Halljátok e szót, amit az Úr ellenetek kimondott, Izrael fiai, minden nemzetség ellen, amelyet Egyiptom földjéről kivezettem:
Amo 3:2 "Egyedül csak titeket vettelek figyelembe a föld összes nemzetsége közül; éppen ezért meg is torlom rajtatok minden gonoszságtokat!
Amo 3:3 Vajon járnak-e együtt ketten, ha meg nem egyeznek?
Amo 3:4 Vajon ordít-e az oroszlán az erdőben, ha nincs előtte préda? Vajon hallatja-e hangját búvóhelyéről az oroszlánkölyök, ha semmit sem fogott?
Amo 3:5 Vajon beleesik-e a madár a tőrbe a földön, hogyha nincsen csapda? Vajon felszedik-e a csapdát a földről, ha semmit sem fogott?
Amo 3:6 Vajon, ha megszólal a harsona a városban, nem remeg-e meg a nép? Jön-e a városra veszedelem, melyet nem az Úr vitt véghez?
Amo 3:7 Bizony, semmit sem tesz az Úr Isten anélkül, hogy titkát ki ne nyilatkoztassa szolgáinak, a prófétáknak!
Amo 3:8 Ordít az oroszlán: ki ne remegne? Szól az Úr Isten: ki ne prófétálna?
Amo 3:9 Hirdessétek Asszíria váraiban és Egyiptom földjének váraiban, és mondjátok: "Gyűljetek egybe Szamaria hegyein", lássátok benne a sok őrjöngést, és belsejében az elnyomottakat!
Amo 3:10 Nem tudnak ők igazságot cselekedni, -- mondja az Úr --, gonoszságból és rablásból gyűjtenek kincseket váraikban."
Amo 3:11 Azért így szól az Úr Isten: "Ellenség veszi körül az országot; elveszik tőled erődet, és kirabolják váraidat."
Amo 3:12 Ezt mondja az Úr: "Mint ahogy a pásztor csak két lábszárcsontot vagy egy fülhegyet ment meg az oroszlán szájából, úgy menekülnek meg Izrael fiai, akik Szamariában az ágy szegletén és Damaszkusz kerevetén ülnek.
Amo 3:13 Halljátok ezt, és tegyetek tanúságot erről Jákob házában, -- így szól az Úr, a Seregek Istene: --
Amo 3:14 Bizony, azon a napon, amelyen megtorlom Izrael törvényszegéseit, megtorlom azokat rajta és a bételi oltárokon: letörnek az oltár szarvai, s a földre hullanak.
Amo 3:15 És lerombolom a téli házat a nyári házzal együtt, és elpusztulnak az elefántcsontházak, és nagyszámú ház elvész", -- mondja az Úr.
Amo 4:1 Halljátok e szót, Básán tehenei, akik Szamaria hegyén laktok, akik elnyomjátok a szűkölködőket és meggyötritek a szegényeket, akik így szóltok uraitokhoz: "Hozzatok, hadd igyunk!"
Amo 4:2 Megesküdött szentségére az Úr Isten: "Bizony, íme, olyan napok jönnek rátok, hogy szigonyokkal vonszolnak titeket, maradékaitokat pedig halászhorgokkal;
Amo 4:3 és kiszöktök a réseken egymás után, és az Armon felé hajtanak titeket", -- mondja az Úr.
Amo 4:4 "Gyertek csak Bételbe, tegyetek rosszat, Gilgálba, és szaporítsátok a törvényszegést; mutassátok be reggel áldozataitokat, a harmadik napon tizedeiteket!
Amo 4:5 Égessetek el hálaáldozatot a kovászos tésztából, ígérjetek önkéntes áldozatokat; azután híreszteljétek -- hiszen ezt szeretitek ti, Izrael fiai! -- mondja az Úr Isten. --
Amo 4:6 "Én viszont azt tettem veletek, hogy elfogyott a harapnivaló minden városotokban, és szűkké tettem a kenyeret minden helységetekben, és ti mégsem tértetek vissza hozzám, -- mondja az Úr. --
Amo 4:7 Én viszont megvontam tőletek az esőt, amikor még három hónap volt hátra az aratásig; az egyik városra esőt adtam, és a másik városra nem adtam esőt; az egyik mező bőségesen kapott esőt, s a másik mező, amelyre nem adtam esőt, kiaszott.
Amo 4:8 Két-három város is egy városhoz támolygott, hogy vizet igyék, és nem találtak enyhülést; és ti mégsem tértetek vissza hozzám -- mondja az Úr. --
Amo 4:9 Megvertelek titeket forró széllel és gabonarozsdával: számos kerteteket és szőlőtöket; olajfáitokat és fügefáitokat megette a sáska, és ti mégsem tértetek vissza hozzám -- mondja az Úr. --
Amo 4:10 Dögvészt bocsátottam rátok, úgy mint Egyiptomra, karddal öltem meg ifjaitokat és elvettem lovaitokat; táboraitok bűzét orrotokba juttattam, és ti mégsem tértetek vissza hozzám -- mondja az Úr. --
Amo 4:11 Felforgattalak titeket, amint felforgatta az Úr Szodomát és Gomorrát, és olyanok lettetek, mint a tűzvészből kiragadott üszök; és ti mégsem tértetek vissza hozzám, -- mondja az Úr. --
Amo 4:12 Ezért cselekszem így veled, Izrael! És mivel így bánok majd veled, készülj Istened elé, Izrael!
Amo 4:13 Mert íme, annak, aki a hegyeket alkotta, a szelet teremtette, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki létrehozza a hajnalt és a sötétséget, és a föld magaslatai fölött jár: az Úr, a Seregek Istene a neve!
Amo 5:1 Halljátok e szót, mellyel gyászdalt zengek felettetek, Izrael háza! Elesett és nem kel fel többé
Amo 5:2 Izrael szűz leánya; leverve fekszik földjén, és nincs senki sem, aki talpra állítaná.
Amo 5:3 Mert így szól az Úr Isten: "A városban, amelyből ezren vonultak ki, százan maradnak meg; és amelyből százan vonultak ki, tízen maradnak meg Izrael házának."
Amo 5:4 Bizony így szól az Úr Izrael házához: "Engem keressetek, és akkor éltek!
Amo 5:5 És ne keressétek Bételt, Gilgálba se menjetek, Beersebába se járjatok, mert Gilgál fogságba kerül, és Bétel semmivé lesz."
Amo 5:6 Az Urat keressétek, és akkor éltek! -- különben rátör József házára, mint a tűz, és olthatatlanul megemészti Bételt,
Amo 5:7 Ürömmé változtatjátok a jogot, és az igazságot a földre terítitek!
Amo 5:8 Aki alkotta a Göncöl szekerét és a Kaszást, hajnalra fordítja a sötétséget s a nappalt éjjelre változtatja, aki hívja a tenger vizeit és kiönti őket a föld színére: az Úr annak a neve!
Amo 5:9 Ő az, aki elpusztítja az erőst, és pusztulást hoz a hatalmasra.
Amo 5:10 Gyűlölik ők azt, aki igazságot szolgáltat a kapuban, és utálják azt, aki igazságot beszél.
Amo 5:11 Ezért, mivel kifosztottátok a szegényt és gabonaadót szedtetek tőle: építsetek bár kockakövekből házakat, nem laktok bennük! Ültessetek bár termékeny szőlőket, nem isszátok borukat!
Amo 5:12 Bizony, tudom én, hogy sok a gonoszságtok, és nagyok a ti bűneitek; ellenségei vagytok az igaznak, megvesztegetést fogadtok el, és elnyomjátok a kapuban a szegényeket.
Amo 5:13 Ezért okos ember hallgat ebben az időben, mert gonosz idő ez!
Amo 5:14 A jót keressétek, ne a rosszat, és akkor éltek; és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, úgy, amint mondtátok.
Amo 5:15 Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, állítsátok helyre az igazságot a kapuban; talán megkönyörül az Úr, a Seregek Istene József maradványain.
Amo 5:16 Ezért így szól az Úr, a Seregek Istene, az Úr: "Minden téren sírás lesz, és minden utcán így szólnak: "Jaj, jaj!" és gyászra hívják a szántóvetőt, és siralomra azokat, akik siránkozni tudnak.
Amo 5:17 És siralom lesz minden szőlőben, ha én átvonulok rajtad!" -- mondja az Úr.
Amo 5:18 Jaj azoknak, akik óhajtják az Úr napját! Mire lesz nektek az Úr napja? Sötétség az, nem világosság,
Amo 5:19 olyan, mint amikor az ember az oroszlán színe elől menekül, és medve jön vele szembe; vagy mint amikor bemegy a házba és kezével a falnak támaszkodik, és megharapja a kígyó.
Amo 5:20 Nemde sötétség az Úr napja, nem pedig világosság, és homály, amelyben nincsen fényesség.
Amo 5:21 "Gyűlölöm és elvetem ünnepeiteket, ünnepségeitek nem tetszenek nekem.
Amo 5:22 Ha egészen elégő áldozatokat mutattok be nekem: ajándékaitokat el nem fogadom; kövér békeáldozataitokra nem tekintek.
Amo 5:23 Vidd el előlem énekeid zaját, hárfád zenéjét meg nem hallgatom.
Amo 5:24 Törjön elő inkább a jog, úgy, mint a víz, és az igazság, mint a sebes patak.
Amo 5:25 Vajon mutattatok-e be nekem vágó- és ételáldozatokat a pusztában negyven esztendőn át, Izrael háza?
Amo 5:26 Vihetitek majd Szakkutot, királyotokat, és Kevánt, bálványaitokat, isteneitek csillagát, melyeket magatoknak csináltatok;
Amo 5:27 mert Damaszkuszon túlra száműzlek titeket", -- mondja az Úr, a Seregek Istene az ő neve.
Amo 6:1 Jaj nektek, gondtalanul élőknek, a Sionon, és nektek, elbizakodottak, Szamaria hegyén, ti előkelők, a nép főemberei, akikhez folyamodik Izrael háza!
Amo 6:2 Menjetek el csak Kalnéba és nézzetek körül, menjetek onnan Nagy-Emátba, menjetek le a filiszteus Getbe, különbek vagytok-e ezeknél az országoknál? Vajon szélesebbek-e határaik a ti határaitoknál?
Amo 6:3 Ti távolnak gondoljátok a veszedelem napját, és az erőszak uralmát közelebb hoztátok!
Amo 6:4 Elefántcsontágyakban lustálkodnak, és kereveteken henyélnek; lakmároznak a nyáj bárányaiból, és a csorda borjúiból.
Amo 6:5 Danolásznak hárfaszó mellett, -- azt hiszik, hogy olyan hangszereik vannak, mint Dávidnak --.
Amo 6:6 serlegekből isszák a bort, a legfinomabb kenettel kenik meg magukat, és semmit sem törődnek József romlásával.
Amo 6:7 Nos, ezért majd ők mennek a száműzöttek élén a száműzetésbe, és véget ér a henyélők tobzódása.
Amo 6:8 Megesküdött az Úr Isten saját magára: ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: "Utálom Jákob kevélységét, gyűlölöm várait, és kiszolgáltatom a várost lakóival együtt."
Amo 6:9 Ha tíz ember marad is egy házban, az is meghal!
Amo 6:10 És amikor kiviszi őt rokona, hogy elégesse, hogy kivigye csontjait a házból, így szól majd ahhoz, aki a ház belsejében van: "Van-e még valaki nálad?" Az úgy felel: "Nincs!" -- és azt mondja neki: "Hallgass!" Nem lesz, aki megemlékezzen az Úr nevéről.
Amo 6:11 Mert íme, az Úr parancsot ad, és romba dönti a nagy házakat, és darabokra zúzza a kis házakat.
Amo 6:12 Vajon vágtathatnak-e a lovak a kősziklákon, vagy lehet-e ott szántani ökrökkel? Bizony! Ti keserűséggé változtattátok a jogot, és ürömmé az igazság gyümölcsét.
Amo 6:13 Örültök Lodabárnak, azt mondjátok: "Vajon nem a saját erőnkből szereztük-e meg magunknak Karnaimot?"
Amo 6:14 "Bizony, íme, én népet támasztok ellenetek, Izrael háza, -- mondja az Úr, a Seregek Istene --, és az összetör titeket Emát határától az Araba völgyéig."
Amo 7:1 A következő dolgot mutatta nekem az Úr Isten: Íme, sáskákat alkotott, amikor a mező sarjadni kezdett; a királyi kaszálás után lett ez a sarjú.
Amo 7:2 Mikor ezek megették a föld egész füvét, így szóltam: "Úr Isten, irgalmazz, kérlek! Hogyan állhat fenn Jákob, hiszen kicsiny ő?"
Amo 7:3 Megkönyörült erre az Úr: "Nem fog megtörténni!" -- mondja az Úr.
Amo 7:4 A következő dolgot mutatta nekem az Úr Isten: Íme, tüzet hívott elő az Úr Isten az ítéletre, és az elégette a nagy mélységet és megemésztette a mezőt is.
Amo 7:5 Ekkor így szóltam: "Úr Isten, hagyd abba, kérlek! Hogyan állhat fenn Jákob, hiszen kicsiny ő?"
Amo 7:6 Megkönyörült erre az Úr: "Ez sem fog megtörténni!" -- mondja az Úr Isten.
Amo 7:7 A következő dolgot mutatta nekem az Úr: Íme, egy ember állt a vakolt falon, és kezében mérőón volt.
Amo 7:8 És mondta nekem az Úr: "Mit látsz, Ámosz?" És így szóltam: "Mérőónt." Erre mondta az Úr: "Íme, lemérem népemet, Izraelt mérőónnal, és többé nem bocsátok meg neki.
Amo 7:9 És lerombolják Izsák magaslatait, és Izrael szentélyeit elpusztítják, és karddal támadok Jeroboám háza ellen!"
Amo 7:10 És Amaszja, Bétel papja, ezt az üzenetet küldte Jeroboámhoz, Izrael királyához: "Összeesküvést szít ellened Ámosz Izrael házában; az ország nem viselheti el mindenféle beszédjét!
Amo 7:11 Azt mondja ugyanis Ámosz: "Kard által fog meghalni Jeroboám, és Izraelt fogságba hurcolják országából!""
Amo 7:12 Á- moszhoz pedig így szólt Amaszja: "Eredj innen, próféta! Fuss Júda földjére, ott edd kenyeredet, és ott prófétálj!
Amo 7:13 De Bételben ne prófétálj többé, mert ez királyi szentély és a királyság temploma!"
Amo 7:14 Fe- lelt erre Ámosz és mondta Amaszjának: "Nem vagyok én próféta, sem próféta fia; pásztor vagyok én, és vadfügét szedegetek.
Amo 7:15 De az Úr meghívott engem, amikor a nyájat tereltem, és mondta nekem az Úr: "Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!"
Amo 7:16 Most pedig halljad az Úr szavát: Te így szólsz: "Ne prófétálj Izrael ellen, és ne fakadj ki Izsák háza ellen!"
Amo 7:17 Ezért így szól az Úr: "Feleséged a város paráznája lesz, fiaid és leányaid kard által hullanak el, földedet kötéllel felmérik, és te tisztátalan földön halsz meg, és Izraelt országából fogságba hurcolják!""
Amo 8:1 A következő dolgot mutatta nekem az Úr Isten: Íme, egy érett gyümölccsel telt kosár.
Amo 8:2 És mondta: "Mit látsz, Ámosz?" és mondtam: "Érett gyümölccsel telt kosarat." És mondta nekem az Úr: "Eljött a vég népemre, Izraelre; nem leszek többé elnéző vele szemben!
Amo 8:3 Ama napon jajveszékelnek majd a palota énekesei, -- mondja az Úr Isten --, sok holttest lesz szerteszórva mindenütt: csönd.
Amo 8:4 Halljátok meg ezt ti, akik tiporjátok a szegényt, és szorongatjátok a föld szűkölködőit,
Amo 8:5 akik így szóltok: "Mikor múlik el az újhold, hogy eladhassuk az árut, és a szombat, hogy feltárhassuk a gabonát, megkisebbíthessük az éfát, megnagyobbíthassuk a siklust, és csalárdul meghamisíthassuk a mérleget,
Amo 8:6 hogy pénzért megszerezhessük magunknak a szűkölködőket, és egy pár saruért a szegényeket, és eladhassuk a gabona hulladékát?""
Amo 8:7 Megesküdött az Úr Jákob büszkeségére: "Sohasem felejtem el semmi cselekedetüket!
Amo 8:8 Nem kell-e emiatt megrendülnie a földnek, és gyászolnia minden lakójának? Emelkedik, mint hatalmas folyam, árad és apad, mint Egyiptom folyója.
Amo 8:9 És azon a napon, -- mondja az Úr Isten --, délben nyugszik majd le a nap, és fényes nappal sötétséget borítok a földre.
Amo 8:10 Gyászra fordítom ünnepeiteket, és siralomra minden dalotokat; szőrruhát hozok mindnyájatok derekára, és kopaszságot mindnyájatok fejére; olyanná teszem az országot, mintha az egyszülöttet gyászolná, végnapjuk a keservek napja lesz.
Amo 8:11 Íme, jönnek napok, -- mondja az Úr --, és éhséget bocsátok a földre, éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr igéjének hallására."
Amo 8:12 És felkerekednek tengertől-tengerig, északtól keletig körüljárnak majd, és keresik az Úr igéjét, de nem találják meg.
Amo 8:13 Azon a napon elepednek majd a szépséges szűzek és az ifjak a szomjúságtól,
Amo 8:14 akik Szamaria vétkére esküsznek, és azt mondják: "A te Istened életére, Dán!" és: "A te utad életére, Beerseba!" és elesnek, és nem kelnek fel többé!
Amo 9:1 Láttam az Urat, amint az oltár fölött állt és mondta: "Üss az oszlopfőre, hadd rendüljenek meg a szemöldökfák, összetöröm mindannyiuk fejét. Aki pedig ezután is megmarad közülük, azt karddal ölöm meg. Nem futhatnak el, akik futásnak erednek, és nem menekülhetnek meg, akik menekülnek.
Amo 9:2 Ha leszállnak az alvilágba, kezem onnan is előhozza őket; ha felszállnak az égbe, onnan is lerántom őket.
Amo 9:3 Ha a Kármel tetejére rejtőznek is el, onnan is felkutatom és elhozom őket; és ha szemem elől a tenger mélyére bújnak is, ott is meghagyom a kígyónak, hogy marja meg őket.
Amo 9:4 Ha fogságba mennek ellenségeik előtt, ott is meghagyom a kardnak, hogy ölje meg őket; és rájuk fordítom szememet, de a vesztükre, nem pedig a javukra!"
Amo 9:5 Az Úr, a Seregek Istene az, aki megérinti a földet, és az elsorvad, és gyászt ölt minden lakója; és megárad a mindenség, mint a Folyó, és leapad, mint Egyiptom folyama.
Amo 9:6 Annak, aki az égben építette fel lakóhelyét és a földre állította boltozatát, aki előhívja a tenger vizeit, és kiönti a föld színére: az Úr az ő neve.
Amo 9:7 "Nemde olyanok vagytok előttem ti, Izrael fiai, mint az etiópok fiai? -- mondja az Úr. -- Nemde én hoztam fel Izraelt Egyiptom földjéről, a filiszteusokat Kaftorból, és a szíreket Kírből?
Amo 9:8 Íme, az Úr Isten rajta tartja szemét a bűnös országon: eltörlöm azt a föld színéről; de nem semmisítem meg teljesen Jákob házát -- mondja az Úr. --
Amo 9:9 Mert íme, én parancsot adok, és szétszórom Izrael házát az összes nemzetek közé, amint szétszóródik a búza a rostában, de egy szem sem esik a földre.
Amo 9:10 Kard által hal meg népem összes bűnöse, akik így szólnak: "Nem közeleg felénk és nem ér el minket semmiféle veszedelem!"
Amo 9:11 Azon a napon felállítom Dávidnak leomlott hajlékát, és kijavítom falainak repedéseit, és mindazt, amije romba dőlt megújítom, s ismét felépítem, mint hajdan volt,
Amo 9:12 hogy birtokukba vegyék Edom maradványait és az összes nemzetet, ahol segítségül hívták a nevemet, -- mondja az Úr, aki ezt végrehajtja. --
Amo 9:13 Íme, jönnek napok, -- mondja az Úr --, a szántóvető eléri az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt; a hegyek édes musttól csepegnek, és minden dombot megművelnek.
Amo 9:14 És jóra fordítom népemnek, Izraelnek sorsát, és felépítik az elhagyott városokat, és lakni fognak bennük; szőlőket ültetnek és borukat isszák, kerteket ültetnek és gyümölcsüket eszik.
Amo 9:15 És palántaként elültetem őket földjükön, és nem tépik ki őket többé földjükről, melyet nekik adtam", -- mondja az Úr, a te Istened.
Oba 1:1 Abdiás látomása. Ezt mondja az Úr Isten Edomról: tudtunkra adta az Úr, követet küldött a nemzetekhez: "Keljetek fel, és szálljunk hadba ellene!"
Oba 1:2 "Íme, kicsinnyé teszlek a nemzetek között, megvetésre méltó vagy te nagyon.
Oba 1:3 Szíved kevélysége felfuvalkodottá tett téged, aki a sziklák hasadékai között laksz, aki a magasba helyezted lakóhelyedet, aki szívedben mondod: "Ki ránt le engem a földre?"
Oba 1:4 De ha oly magasra emelkedsz is, mint a sas, és ha a csillagok közé helyezed is fészkedet: onnan is lerántalak téged!" -- mondja az Úr.
Oba 1:5 Ha tolvajok törnének be hozzád, avagy éjszaka rablók, hogy elhallgattál volna! Nemde csak annyit lopnának, amennyire szükségük van? Ha szüretelők mennének be hozzád, nemde hagynának rajtad legalább böngészni valót?
Oba 1:6 Ámde mennyire átkutatják majd Ézsaut, mennyire felkutatják rejtekhelyeit!
Oba 1:7 A határig űznek majd téged, valamennyi szövetségesed kijátszik téged; föléd kerekednek jóbarátaid, s akik együtt ettek veled, tőrt vetnek ellened. Nem lesz okosság benne!
Oba 1:8 "Nemde azon a napon, -- mondja az Úr --, elvesztem a bölcseket Edomból, s a bölcsességet Ézsau hegyéről?
Oba 1:9 És megijednek majd hőseid, Temán, úgyhogy mindenki elvész Ézsau hegyéről.
Oba 1:10 Az öldöklés miatt s a testvéred, Jákob ellen elkövetett gonoszság miatt elborít téged a szégyen, és elpusztulsz mindörökre,
Oba 1:11 mivel szemben álltál vele azon a napon, amikor idegenek fogságba ejtették hadseregét, és külföldiek hatoltak be kapuin, és Jeruzsálem fölött sorsot vetettek; te is olyan voltál, mint egy közülük!"
Oba 1:12 Ám ne nézd megvetően testvéred napját, azt a napot, amelyen elhurcolták; ne örvendj Júda fiain vesztük napján, és ne nyisd nagyra szádat a szorongatás napján!
Oba 1:13 Ne hatolj be népem kapuján romlása napján; ne nézd te is megvetéssel szerencsétlenségét pusztulása napján; és ne nyúlj javaihoz pusztulása napján.
Oba 1:14 Ne állj az utakra, hogy megöld a menekülőket, és ne zárd körül megmaradottjait a szorongatás napján!
Oba 1:15 Mert közel van az Úr napja valamennyi nemzet ellen! Amit te cselekedtél, az történik majd veled is: tetteidet visszafordítja fejedre.
Oba 1:16 Mert amint ti ittatok az én szent hegyemen, úgy isznak majd az összes nemzetek mindvégig; isznak majd fulladásig, és olyanok lesznek, mintha nem is lettek volna.
Oba 1:17 De Sion hegyére szabadulás jön, és szent lesz az; és Jákob háza visszaszerzi jussát.
Oba 1:18 És Jákob háza tűz lesz, és József háza láng, Ézsau háza pedig tarló; és felgyújtják és megemésztik őket, és Ézsau házának nem lesz maradéka, -- mert az Úr szólt.
Oba 1:19 Birtokba veszik a déli vidéket, Ézsau hegyét, az alföldet és a filiszteusok földjét, és elfoglalják Efraim földjét és Szamaria földjét, és Benjamin elfoglalja Gileádot.
Oba 1:20 És Izrael fiainak ez az elhurcolt serege elfoglalja a kánaániak minden helyét egészen Száreftáig; és Jeruzsálemnek elhurcoltjai, akik Szefárádban vannak, elfoglalják a Délvidék városait.
Oba 1:21 És szabadítók mennek fel Sion hegyére, hogy ítéletet tartsanak Ézsau hegyén; s az Úré lesz a királyi hatalom.
Jon 1:1 Az Úr szózatot intézett Jónáshoz, Amittai fiához, mondván:
Jon 1:2 "Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd benne, hogy gonoszsága felhatolt elém."
Jon 1:3 Felkelt erre Jónás, de azért, hogy Tarzisba meneküljön az Úr színe elől, és lement Joppéba. Ott talált is egy Tarzisba induló hajót, megfizette az útiköltséget, és beszállt, hogy Tarzisba menjen velük az Úr színe elől.
Jon 1:4 De az Úr nagy szelet bocsátott a tengerre, és nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót az a veszedelem fenyegette, hogy összetörik.
Jon 1:5 Megrémültek erre a hajósok, és mindenki a saját istenéhez kiáltott, és a tengerbe vetették a hajón levő tárgyakat, hogy könnyítsenek velük rajta. Ezalatt Jónás, aki a hajó aljába ment le, mélyen aludt.
Jon 1:6 A hajóskapitány ekkor odament hozzá, és azt mondta neki: "Miért alszol olyan mélyen? Kelj fel, hívd segítségül Istenedet! Hátha gondol ránk az az Isten, és nem veszünk el!"
Jon 1:7 Majd így szóltak egymáshoz: "Gyertek, vessünk sorsot, hadd tudjuk meg, ki miatt ért minket ez a veszedelem!" Sorsot vetettek tehát, és a sors Jónásra esett.
Jon 1:8 Erre azt mondták neki: "Mondd el nekünk, miért jött ránk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, melyik a hazád, hová mégy, és milyen nemzetből való vagy?"
Jon 1:9 Ő azt felelte nekik: "Héber vagyok én, és az Urat, az ég Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta."
Jon 1:10 Igen megrémültek erre azok az emberek, és azt mondták neki: "Miért cselekedted ezt?" Megtudták ugyanis a férfiak, hogy az Úr színe elől menekült, mivel elmondta nekik.
Jon 1:11 Majd azt mondták neki: "Mit csináljunk veled, hogy megszűnjék a tenger háborgása ellenünk?" A tenger ugyanis egyre jobban háborgott.
Jon 1:12 Erre ő azt mondta nekik: "Fogjatok meg engem és dobjatok a tengerbe, és megszűnik a tenger háborgása ellenetek, mert tudom, hogy miattam jött rátok ez a nagy vihar."
Jon 1:13 Erre a férfiak eveztek, hogy a szárazra visszajussanak, de nem sikerült nekik, mert a tenger egyre jobban háborgott ellenük.
Jon 1:14 Erre az Úrhoz kiáltottak és mondták: "Kérünk, Urunk, ne vesszünk el ez ember élete miatt, és ne háríts ránk ártatlan vért, mert te, Urunk, úgy cselekedtél, amint akartad!"
Jon 1:15 Azzal megfogták Jónást és a tengerbe dobták, és megszűnt a tenger háborgása.
Jon 1:16 Erre azok az emberek nagy félelemmel teltek el az Úr iránt, és áldozatokat mutattak be az Úrnak, és fogadalmakat tettek.
Jon 2:1 Erre az Úr egy nagy halat rendelt oda, hogy elnyelje Jónást; és Jónás a hal gyomrában volt három nap és három éjjel.
Jon 2:2 Imádkozott ekkor Jónás az Úrhoz, Istenéhez a hal gyomrából,
Jon 2:3 s így szólt: "Szorongatásomból az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem; az alvilág gyomrából kiáltottam, és Te meghallgattad szavamat.
Jon 2:4 Belevetettél a mélységbe, a tenger közepébe, és az ár körülvett engem. Valamennyi örvényed és hullámod összecsapott felettem.
Jon 2:5 Azt mondtam: "Elvetettél szemed elől! Bárcsak látnám ismét szent templomodat!"
Jon 2:6 Körülvettek engem a vizek egészen a torkomig, bekerített engem a mélység. Fejemet elborította a hínár,
Jon 2:7 lesüllyedtem a hegyek alapjáig. Örökre összecsukódtak felettem a föld zárai, de te kihúztad a gödörből életemet, Uram, én Istenem!
Jon 2:8 Mikor gyötrődött bennem a lélek, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.
Jon 2:9 Akik a hiábavaló semmiségekhez, bálványokhoz ragaszkodnak, elveszítik boldogságukat.
Jon 2:10 Én azonban hangos hálaadással áldozom majd neked, és megadom, amit fogadtam; az Úrtól jön a szabadulás."
Jon 2:11 Ekkor az Úr parancsára a hal kihányta Jónást a szárazra.
Jon 3:1 Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, s ezt nondta:
Jon 3:2 "Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a szózatot, amelyet majd mondok neked."
Jon 3:3 Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive háromnapi járóföldre terjedő nagy városa volt Istennek.
Jon 3:4 Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: "Még negyven nap, és Ninive elpusztul!"
Jon 3:5 Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek.
Jon 3:6 És amikor a beszéd Ninive királyához eljutott, ő felkelt trónjáról, letette palástját, szőrruhába öltözött és hamuba ült.
Jon 3:7 És közhírré tétette és megparancsolta Ninivében: "A királynak és főembereinek rendeletére! Se ember, se állat, se marha, se juh ne egyék és ne legeljen, és vizet se igyék!
Jon 3:8 Öltsön szőrruhát ember és állat, és kiáltson nagy szóval az Úrhoz, és térjen meg mindenki gonosz útjáról és az istentelenségből, ami kezéhez tapad.
Jon 3:9 Ki tudja, hátha visszafordul és megbocsát az Úr, és lelohad haragjának tüze, és nem veszünk el?"
Jon 3:10 Mikor látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta Isten a rosszat, amelyről azt mondta, hogy rájuk hozza, és nem hozta rájuk.
Jon 4:1 Nagy szomorúság vett erőt erre Jónáson; haragra gerjedt,
Jon 4:2 és könyörgött az Úrhoz és mondta: "Kérlek, Uram, vajon nem erre gondoltam-e akkor, amikor még otthon voltam? Ezért menekültem sietve Tarzisba, mert tudtam, hogy kegyes és irgalmas Isten vagy, türelmes és nagyirgalmú, aki megbánod a rosszat.
Jon 4:3 Így hát, Uram, kérlek, vedd el az életemet tőlem, mert jobb nekem a halál, mint az élet."
Jon 4:4 Mondta erre az Úr: "Azt hiszed-e, hogy jogos a te haragod?"
Jon 4:5 Jónás aztán kiment a városból, és a várostól keletre letelepedett, és ott hajlékot készített magának, és leült alatta az árnyékban, hogy lássa, mi történik a várossal.
Jon 4:6 Erre az Úr Isten repkényt növesztett, és az Jónás feje fölé kúszott, hogy beárnyékolja fejét és megvédelmezze, mert elbágyadt. Jónás nagyon megörvendett a repkénynek.
Jon 4:7 Másnap hajnalhasadtával az Úr egy férget rendelt oda, és az megszúrta a repkényt, úgyhogy az elszáradt.
Jon 4:8 Mikor aztán felkelt a nap, az Úr forró, égető szelet rendelt oda, a nap pedig rátűzött Jónás fejére. Olyan rosszul lett, hogy a halált kívánta magának, mondván: "Jobb nekem meghalnom, mint élnem!"
Jon 4:9 Mondta ekkor az Úr Jónásnak: "Azt hiszed-e, hogy jogos a haragod a repkény miatt?" Mondta: "Jogos a haragom mindhalálig!"
Jon 4:10 Mondta ekkor az Úr: "Te bánkódsz a repkény miatt, pedig nem dolgoztál érte, nem nevelted; egy éjszaka támadt s egy éjszaka elpusztult;
Jon 4:11 és én ne irgalmazzak Ninivének, a nagy városnak, amelyben több mint százhúszezer ember van, aki nem tud különbséget tenni jobb és balkeze között, és számos állat?"
Mic 1:1 Az Úr szava, melyet Jótám, Ácház és Hiszkija, Júda királyainak napjaiban a móreseti Mikeáshoz intézett, és melyet ő Szamaria és Jeruzsálem felől látott.
Mic 1:2 Halljátok meg minden népek, figyeljen a föld és ami azt betölti: bizonyságot tesz ellenetek az Úr Isten, szent templomából az Úr.
Mic 1:3 Mert az Úr íme, kijön lakóhelyéről, és leszáll, hogy járjon a föld magaslatain.
Mic 1:4 Elolvadnak alatta a hegyek, szétszakadnak a völgyek, mint a viasz a tűz színe előtt, és mint a meredekről lefutó vizek.
Mic 1:5 Jákob gonoszsága miatt történik mindez, és Izrael házának bűnei miatt. Mi a gonoszsága Jákobnak? Nemde Szamaria? És mi a vétke Júdának? Nemde Jeruzsálem?
Mic 1:6 Szamariát romhalmazzá teszem, olyan földdé, ahová szőlőt ültetnek. Lezúdítom köveit a völgybe és feltárom alapjait.
Mic 1:7 Összetöröm minden faragott szobrát, tűzben égetem el minden szerzeményét, és megsemmisítem minden bálványát; mert parázna nő béréből gyűltek azok össze, és parázna nő bérévé lesznek ismét.
Mic 1:8 Ezért kesergek és jajgatok, járok mezítláb és köntös nélkül; keservemben üvöltök, mint a sakálok, és gyászomban sivítok, mint a struccmadarak.
Mic 1:9 Mivel az Úr csapása ellen nincsen orvosság, mert már Júdát is utolérte, elért népem kapujáig, Jeruzsálemig.
Mic 1:10 Getben ne hirdessétek, könnyezve ne sírjatok; a Por-házában porral hintsétek meg magatokat.
Mic 1:11 Vonulj el, Sáfír lakossága, megszégyenülve, gyalázattal. Nem távozott el Szaánán lakója, Bét-Haécel gyásza miatt nem lehet ott megmaradni nektek.
Mic 1:12 Bizony kesereg javai miatt Marót lakossága, mert veszedelem száll az Úrtól Jeruzsálem kapujára.
Mic 1:13 Fogd be a lovat harci kocsid elé, Lákis lakója! Ő volt a kezdete Sion leánya bűneinek; bizony, benned vannak Izrael gonoszságai!
Mic 1:14 Ezért adsz majd válólevelet Móreset-Getnek, és megcsalja Izrael királyait Akzib házanépe.
Mic 1:15 Hódítót hozok én még rád, Máresa lakosa, és Adullámig jut el Izrael dicsősége!
Mic 1:16 Nyírd magad kopaszra kedvelt fiaid miatt, oly nagyon kopaszra, mint a keselyű, mert fogságba viszik őket tőled!
Mic 2:1 Jaj azoknak, akik hiábavalóságot terveznek, és gonoszat forralnak fekvőhelyükön; akik hajnalhasadtával végrehajtják gonosz terveiket, mert kezüknek hatalmában van.
Mic 2:2 A szántóföldeket megkívánják és erőszakkal elveszik, a házakat elrabolják; erőszakosan bánnak a férfivel és háznépével, a gazdával és birtokával.
Mic 2:3 Ezért így szól az Úr: "Íme, én erre a nemzetségre veszedelmet hozok, melyből nem vonjátok ki majd nyakatokat; és nem jártok majd fennhéjázva, mert felette gonosz idő lesz ez!
Mic 2:4 Azon a napon majd példázatot költenek rólatok, és siratóéneket, amely így szól: "Teljesen ki vagyunk fosztva, népem osztályrésze gazdát cserél, senki nem adja vissza, mezőink a fosztogatók zsákmányai lettek."
Mic 2:5 Ezért nem lesz senkid sem, aki kötéllel osztályrészt mérjen ki neked az Úr gyülekezetében."
Mic 2:6 Azt mondják ők: "Ne prédikáljatok!" "Ne hirdessetek ilyeneket! Nem érhet gyalázat!"
Mic 2:7 Talán átok van Jákob házán? Vajon rövid-e az Úr türelme, vagy ilyenek-e az ő szándékai? Nem jók-e szavai az iránt, aki helyes úton jár?!"
Mic 2:8 Ti támadtok ellenségként népemre, lehúzzátok a köntöst, a ruhát azokról, akik nyugodtan járnak, háborús foglyokká teszitek őket.
Mic 2:9 Népem asszonyait kiűzitek kellemes házukból, kisdedeiket örökre megfosztjátok dicsőségemtől.
Mic 2:10 "Keljetek fel, távozzatok, mert nincs itt nyugvóhelyetek!" Elpusztultok a tisztátalanság miatt, megsemmisítő pusztulással.
Mic 2:11 Ha lenne egy szélhámos férfi, és ezt a hazugságot koholná: "Borról és italról prédikálok" -- akkor ennek a népnek az volna a prófétája.
Mic 2:12 Egy szálig összegyűjtelek, Jákob, összeterelem Izrael maradékait! Összegyűjtöm őket, mint a juhokat az akolban, mint a nyájat a karámban, -- nagy lesz a tolongás az emberek sokasága miatt.
Mic 2:13 Előttük jár, aki utat tör, utat nyitnak, és ők kitörnek, és áthaladnak a kapun és kimennek rajta; előttük halad királyuk, és élükön jár az Úr.
Mic 3:1 És mondtam: "Halljátok, Jákob fejedelmei, és Izrael házának vezérei: vajon nem a ti dolgotok-e ismerni a jogot",
Mic 3:2 de ti gyűlölitek a jót és szeretitek a rosszat, és erőszakkal lehúzzátok róluk a bőrt, és csontjaikról a húst.
Mic 3:3 Eszik ők népem húsát, lenyúzzák bőrét, összetörik csontjait, szinte üstbe aprítják és fazékba, mint a húst.
Mic 3:4 Kiáltanak ők majdan az Úrhoz, de nem hallgatja meg őket; elrejti előlük arcát abban az időben, mert gonosz cselekedeteket követtek el.
Mic 3:5 Ezt mondja az Úr ama próféták felől, akik népemet félrevezetik, akik ha haraphatnak fogaikkal, akkor békét hirdetnek, de ha valaki nem ad a szájukba semmit sem, akkor szent háborút hirdetnek ellene:
Mic 3:6 Ezért majd éj jön rátok látomás helyett; és sötétség isteni felvilágosítás helyett; lenyugszik a nap a próféták számára, és sötétté lesz felettük a nappal.
Mic 3:7 Megszégyenülnek a jósok, szégyenbe jutnak a jövendőmondók, és valamennyien elfödik arcukat, mert Isten nem ad nekik feleletet.
Mic 3:8 Én azonban tele vagyok az Úr lelkének erejével, igazsággal és bátorsággal, hogy feltárjam Jákob előtt az ő gonoszságát, és Izrael előtt az ő vétkét.
Mic 3:9 Halljátok ezt, Jákob házának fejei, és Izrael házának parancsolói, akik utáljátok az igazságot és elcsavartok mindent, ami egyenes;
Mic 3:10 akik vérontással építitek Siont, és gonoszsággal Jeruzsálemet.
Mic 3:11 Fejedelmei megvesztegetve ítélkeznek, papjai bérért tanítanak, prófétái pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra hivatkoznak és azt mondják: "Vajon nincs-e közöttünk az Úr? Nem érhet minket baj!"
Mic 3:12 Ezért miattatok felszántják majd Siont, mint a szántóföldet, és Jeruzsálem kőhalmazzá lesz, a templom hegye pedig erdős magaslattá.
Mic 4:1 Lesz azonban az idők végén, hogy az Úr házának hegye szilárdan áll a hegyek tetején, fenn a magasban a halmok felett, és odatódulnak a népek,
Mic 4:2 és odasiet sok nemzet, és mondják: "Gyertek, menjünk fel az Úr hegyére, és Jákob Istenének házához, hogy megtanítson minket útjaira, és ösvényein járjunk"; mert Sionról jön ki majd a törvény, és Jeruzsálemből az Úr szava.
Mic 4:3 És ő ítéletet mond majd sok nép között, és megítél távoli erős nemzeteket; és ők ekevasakká kovácsolják kardjaikat, és kapákká lándzsáikat. Nemzet nemzet ellen nem ragad kardot, és nem tanulnak többé hadviselést.
Mic 4:4 És mindenki szőlője alatt és fügefája alatt ül majd, és nem lesz többé, aki rémületet gerjesszen. Bizony, a Seregek Urának szája mondta ezt!
Mic 4:5 Mert minden nép a maga istenének nevében jár, mi azonban az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk örökkön-örökké.
Mic 4:6 "Azon a napon -- mondja az Úr, -- összegyűjtöm majd a sántákat, és összeszedem azokat, akiket kiűztem és akiket csapásokkal sújtottam;
Mic 4:7 és a sántát maradékul hagyom, és a szenvedőt erős néppé teszem", és az Úr lesz a királyuk Sion hegyén, attól fogva mindörökké.
Mic 4:8 Te pedig, Nyáj tornya, Sion leányának halma, egészen hozzád tér és rád száll a hajdani hatalom, Jeruzsálem leányának királysága.
Mic 4:9 Nos, miért búslakodsz szomorkodva? Vajon nincsen királyod, vagy talán elveszett tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a vajúdó asszonyt?
Mic 4:10 Gyötrődjél és kínlódj, Sion leánya, mint a vajúdó asszony, mert most ki kell menned a városból, és mezőn kell majd laknod, és egészen Babilonig jutsz. Ott szabadulsz majd meg, ott vált ki majd téged az Úr ellenségeid kezéből.
Mic 4:11 Most összegyűl ellened sok nemzet, és mondja: "Váljék tisztátalanná! Hadd nézze szemünk kárörömmel Siont!"
Mic 4:12 Ám ők nem ismerik az Úr szándékait, és nem értik az ő tervét, hiszen úgy gyűjtötte össze őket, mint a kévéket a szérűn.
Mic 4:13 Rajta, csépeld őket, Sion leánya! Bizony vassá teszem szarvadat és érccé a körmeidet, hogy összetiporhass sok népet, és az Úrnak szentelhesd zsákmányaikat, és az egész föld Urának javaikat.
Mic 4:14 Vagdosd meg magad, gyász leánya! sáncokat emeltek ők ellenünk, vesszővel verték arcul Izrael bíráját.
Mic 5:1 De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza.
Mic 5:2 Ezért átadja őket annyi ideig, amíg a vajúdó asszony szül, és testvéreiknek maradékai visszatérnek Izrael fiaihoz.
Mic 5:3 És ő majd odaáll, és legeltet az Úr erejével, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében, és ők biztonságban lakoznak, mert ő akkor nagy lesz a föld széléig.
Mic 5:4 És ő lesz a béke. Ha majd eljön az asszír a mi földünkre és behatol házainkba, kiállítunk ellene hét pásztort és nyolc főembert;
Mic 5:5 és azok lelegeltetik Asszúr földjét karddal, és Nimród földjét lándzsával, és Ő megszabadít minket Asszúrtól, amikor az majd országunkba jön és tiporja határainkat.
Mic 5:6 És Jákob maradékai olyanok lesznek a népek sokasága között, mint az Úrtól jövő harmat, és mint az esőcseppek a füvön, mely nem vár emberre, és nem szorul ember fiára.
Mic 5:7 És Jákob maradékai olyanok lesznek a nemzetek között, a sok nép közepette, mint az oroszlán az erdők vadjai között, és mint az oroszlánkölyök az állatok nyájai között, mely ha végigmegy, tipor és zsákmányol, és nincs, aki megszabadítson tőle.
Mic 5:8 Kezed felemelkedik ellenségeid fölé, és valamennyi ellenséged elvész.
Mic 5:9 "És ez történik azon a napon -- mondja az Úr --, elveszem lovaidat tőled, és szétszórom szekereidet;
Mic 5:10 elpusztítom országod városait, és lerombolom minden erődítésedet;
Mic 5:11 kiveszem kezedből a varázslószereket, és jósok nem lesznek többé benned;
Mic 5:12 kipusztítom faragványaidat és szobraidat körödből, hogy ne imádd többé kezed műveit.
Mic 5:13 És tövestül kiirtom berkeidet körödből, és elpusztítom városaidat;
Mic 5:14 haragosan és bőszen bosszút állok valamennyi nemzeten, mely meg nem hallgatott."
Mic 6:1 Halljátok meg, amit az Úr mond: "Rajta, szállj perbe a hegyek előtt, és hallják meg szavadat a dombok."
Mic 6:2 Hallják meg az Úr perelő szavát a hegyek és a föld erős alapjai, mert az Úrnak pere van népével, és Izraellel perbe száll.
Mic 6:3 "Én népem, mit tettem neked? Vagy miben voltam terhedre? Felelj nekem!
Mic 6:4 Talán mert kihoztalak Egyiptom földjéről, és megszabadítottalak a rabszolgaházból, és elküldtem előtted Mózest, Áront és Mirjámot?
Mic 6:5 Én népem, gondolj csak arra, mit tervezett Bálák, Moáb királya, és mit felelt neki Bálám, Beór fia, -- Sittimtől Gilgálig, -- és el kell ismerned az Úr igazát."
Mic 6:6 "Hogyan áldozzam méltóképpen az Úrnak? Hajtsak-e térdet a fölséges Istennek? Vigyek-e neki egészen elégő áldozatokat és egyesztendős borjúkat?
Mic 6:7 Meg lehet-e engesztelni az Urat kosok ezreivel, vagy az olajpatakok sok ezrével? Adjam-e oda elsőszülöttemet vétkemért, ágyékom gyümölcsét életem bűnéért?"
Mic 6:8 Megmondta neked, ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: azt, hogy mindenképpen igazságot cselekedj, szeresd az irgalmasságot, és hűségesen járj Isteneddel.
Mic 6:9 Kiáltja az Úr szava a városnak, -- és üdvössége lesz azoknak, akik nevedet félik: -- "Halljátok meg, törzs és akik összegyűltetek! -- De ki fogadja meg?
Mic 6:10 Vajon tűrhetem-e még a hamis vékát, és a teljes haragra méltó, megkisebbített éfát?
Mic 6:11 Jóváhagyhatom-e én a hamis mérleget és a zacskó csalfa súlyait?
Mic 6:12 Gazdagjai megteltek gonoszsággal, lakói hazugságot beszéltek, és csalárd a szájukban a nyelvük.
Mic 6:13 Ezért kezdtelek én is megverni téged, elpusztítani bűneid miatt.
Mic 6:14 Ha eszel, jól nem fogsz lakni, és önmagadban szenvedsz megaláztatást; amire szert teszel, meg nem mentheted, és akiket megmentesz, én kardélre adom.
Mic 6:15 Vetsz majd, de nem aratsz; taposod az olajbogyót, de nem kenheted meg magadat olajjal; mustot sajtolsz, de nem iszol bort.
Mic 6:16 Mert Omri parancsaihoz tartod magadat, és Ácháb házának minden cselekedetéhez; az ő szándékaik szerint jársz, hogy romlásba taszítsalak és a benned lakókat gúny tárgyává tegyem; hordozni fogjátok népem gyalázatát."
Mic 7:1 Jaj nekem, mert olyanná lettem, mint aki kalászt megy szedni aratás után, vagy mint aki böngészni akar szüret után! Nincs többé ennivaló fürt, hiába vágyódik koránérő fügére a lelkem!
Mic 7:2 Eltűntek a jámborok a földről, és nincs igaz az emberek között; mindenki vér után les, mindenki hálóval vadássza atyjafiát.
Mic 7:3 Kezük kész tenni a rosszat: a fejedelem követel, s a bíró a fizetség szerint ítél; lelke vágyát mondja ki a főember, és elcsavarják az ügyeket.
Mic 7:4 A legjobb is olyan közöttük, mint a szedertövis, és az igaz is olyan, mint a sövény tüskéje. A te őrállóid napja, meglátogatásod eljött; most lesz az ő pusztulásuk!
Mic 7:5 Ne higgyetek a jó barátnak, és ne bízzatok a jó ismerősben; még attól is, aki kebleden nyugszik, őrizd szájad zárait!
Mic 7:6 Mert a fiú gyalázattal illeti atyját, és a leány felkel anyja ellen, a meny a napa ellen, és ellensége az embernek a saját házanépe.
Mic 7:7 Én azonban az Úrra tekintek, várom szabadító Istenemet, meghallgat engem az én Istenem.
Mic 7:8 Ne örvendezzél rajtam, ellenségem! Ha el is estem, felkelek; ha sötétségben ülök is, az Úr a világosságom!
Mic 7:9 Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; de majd megítéli ügyemet, és igazságot szolgáltat nekem. Kivezet engem a napfényre, és én meglátom igazságosságát.
Mic 7:10 Látja majd ezt ellenségem, és szégyen borítja el őt, aki most így szól hozzám: "Hol van az Úr, a te Istened?" Szemem látja majd őt, amint lám összetapossák, mint az utcák sarát!
Mic 7:11 Eljön a nap, amikor felépülnek falaid, azon a napon messze lesz a határ.
Mic 7:12 Azon a napon majd mindenki hozzád siet Asszíriából és Egyiptom városaiból, Egyiptomból és a folyó mellől, az egyik tengertől a másik tengerig, az egyik hegységtől a másik hegységig;
Mic 7:13 és a föld pusztasággá lesz lakói miatt, és tetteik gyümölcse miatt.
Mic 7:14 Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, mely magányosan lakik az erdőségben, a kertek közepén. Legeljék Básánt és Gileádot, mint a hajdankor napjaiban.
Mic 7:15 Mint azon a napon, amelyen kivonultál Egyiptom földjéről, csodálatos dolgokat mutatok majd neki.
Mic 7:16 Látják majd ezt a nemzetek, és szégyent vallanak minden hatalmukkal. Kezüket szájukra teszik, és fülük megsiketül.
Mic 7:17 Nyalják majd a port, mint a kígyók, mint a föld csúszó-mászói; reszketve bújnak elő palotáikból, Istenünktől reszketnek, és félnek téged.
Mic 7:18 Melyik isten hasonló hozzád, aki megbocsátod a gonoszságot, és elengeded örökrészed maradékainak bűnét? Nem folytatja tovább haragját, mert az irgalmasságot szereti.
Mic 7:19 Ismét irgalmaz Ő majd nekünk; leveszi rólunk gonoszságainkat, s a tenger mélyére veti minden bűnünket.
Mic 7:20 Hűséget tanúsítasz majd Jákob iránt, irgalmasságot Ábrahám iránt, amint megesküdtél atyáinknak a hajdankor napjaiban.
Nah 1:1 Fenyegető jövendölés Ninive ellen. Az elkesi Náhum látomásának könyve.
Nah 1:2 Féltékeny és bosszúálló Isten az Úr, bosszúálló és haragvó. Bosszút áll ellenségein az Úr, és hajthatatlan elleneivel szemben.
Nah 1:3 Türelmes az Úr, de hatalma félelmetes, egy bűnöst sem hagy büntetlenül. Eljön az Úr viharban és forgószélben, s a felhő a por az ő lába nyomán.
Nah 1:4 Rászól a tengerre és kiszárítja, s a folyókat mind kiapasztja. Eltikkad Básán és a Kármel, és elfonnyad a Libanon virágja.
Nah 1:5 Megremegnek előtte a hegyek, és reszketnek a halmok; tekintetétől megrendül a föld, s a földkerekség és minden lakója.
Nah 1:6 Ki állhat meg haragos színe előtt, ki állhat helyt haragjának tüze előtt? Bosszúja kiárad, mint a tűz, s a kősziklák megolvadnak előtte.
Nah 1:7 Jó az Úr és megerősít ő a szorongatás napján, és ismeri a benne bízókat.
Nah 1:8 De rohanó vízözönnel vet véget az ellene támadóknak, és ellenségeit a sötétség üldözi.
Nah 1:9 Mit terveztek az Úr ellen? Ő hajtja végre a pusztítást! Nem keletkezik kétszer veszedelem!
Nah 1:10 Lehetnek, mint az egymásba fonódó tövisek, vagy mint megrészegült tivornyázók: elégnek, mint az egészen száraz tarló.
Nah 1:11 Belőled származott az, aki gonosz terveket szőtt az Úr ellen, aki elméjében törvényszegést forgatott.
Nah 1:12 Így szól az Úr: "Ha még oly erősek és még oly sokan lesznek is, akkor is levágják őket és elvesznek! Megaláztalak, de nem alázlak meg többé.
Nah 1:13 Most összetöröm a vesszejét annak, aki hátadat verdesi, és bilincseidet széttöröm."
Nah 1:14 Rólad pedig ezt parancsolja az Úr: "Nevednek ne támadjon többé utódja! isteneid házából kiirtom a faragott és az öntött bálványokat, elkészítem sírodat, mert becstelen vagy!"
Nah 2:1 Íme, a hegyeken van a jó hírt hozónak lába, azé, aki békét hirdet. Üld meg, Júda, ünnepeidet és váltsd be fogadalmaidat, mert nem halad át többé rajtad Béliál; mindenestül elveszett!
Nah 2:2 Felvonul előtted, aki szétszór téged, aki ostrom alá veszi ostromműveidet; "Lesd csak az utat, tedd erőssé derekadat, Szedd össze minden erődet!"
Nah 2:3 Mert helyreállítja az Úr Jákob dicsőségét és Izrael dicsőségét egyaránt; bár a pusztítók széjjelszórták őket, és tönkretették csemetéiket.
Nah 2:4 Hőseinek pajzsa tűzpiros, seregének emberei karmazsin színű ruhát viselnek; fáklyaként tündöklik harci szekereinek szerszáma, amikor felkészül a hadra, és kocsisai toporzékolnak.
Nah 2:5 Az utakon vágtáznak a szekerek, és összetorlódnak a tereken. Olyanok, mint a fáklyák, mint a cikázó villámok.
Nah 2:6 Számba veszik a vitézeket, rohannak útjukon; gyorsan felhágnak falaira, és elkészítik a védőtetőt.
Nah 2:7 Nyitva állnak a folyóra néző kapuk, a palota rémüldözik.
Nah 2:8 Az Úrnőt csupasszá teszik és fogságba viszik, rabszolganői nyögnek majd, mint a galambok, és mellüket verik.
Nah 2:9 Ninive olyan, mint a víztároló, amelyből elillant a víz. "Álljatok meg, álljatok meg!" -- De egy sincsen, aki megfordulna.
Nah 2:10 "Raboljátok el az ezüstöt, raboljátok el az aranyat!" Se szeri, se száma a kincseknek, a mindenféle drága edényeknek.
Nah 2:11 Széthányják, széjjeltépik, szerteszaggatják; szívük elcsügged, térdük remeg; teljesen cserben hagyja őket derekuk, és mindannyiuk arca olyan, mint a fekete fazék.
Nah 2:12 Hol van hát az oroszlánok búvóhelye s az oroszlánkölykök tanyája, ahová megbújni járt az oroszlán, az oroszlánkölyök, -- és nem volt, aki felriaszthatta volna?
Nah 2:13 Zsákmányolt egykor az oroszlán, hogy jóllakjanak kölykei, és öldösött nőstényei számára; prédával töltötte meg barlangjait, és lakóhelyét zsákmánnyal.
Nah 2:14 "Íme, én ellened megyek! -- mondja a Seregek Ura. -- Füstté égetem szekereidet, oroszlánkölykeidet kard emészti meg; véget vetek a földön zsákmányolásodnak, és nem hallatszik majd többé követeid szava."
Nah 3:1 Jaj neked, vérnek városa, te egészen hazug; telve vagy fosztogatással, és nem távozik tőled a rablás.
Nah 3:2 Csattog az ostor, dübörög a robogó kerék, zihál a ló, száguld a szekér, közelednek a lovasok,
Nah 3:3 csillog a kard, villog a lándzsa, tömérdek a sebesült, rengeteg a halott. Nincs száma a holttesteknek, hulláikba botlanak.
Nah 3:4 Mert sokat paráználkodott a szép és bájos parázna nő, mert varázslást űzött. Nemzeteket ejtett rabul paráznaságával és nemzetségeket varázslásaival.
Nah 3:5 "Íme, én ellened fordulok, -- mondja a Seregek Ura --, ruhád szegélyét arcodig emelem, és megmutatom meztelenségedet a nemzeteknek, és gyalázatodat az országoknak.
Nah 3:6 Utálatosságot halmozok rád, gyalázattal illetlek, és pellengérre állítlak.
Nah 3:7 Olyan leszel, hogy mindenki, aki lát, visszatántorodik tőled és így szól: "Elpusztult Ninive! Ki sajnálja? Hol is találhatnék olyanokat, akik részvéttel vannak irántad?"
Nah 3:8 Vajon különb vagy-e te Nó-Ámonnál, mely a folyók mellett fekszik? -- vizek veszik körül, védősánca a tenger, várfala a tenger vize.
Nah 3:9 Etiópia volt az erőssége és a végtelen Egyiptom; Afrika és Líbia lakói voltak segítségére.
Nah 3:10 És mégis számkivetésbe, fogságba hurcolták, kisdedeit minden utcasarkon a földhöz verdesték; nemesei fölött sorsot vetettek, és minden főemberét bilincsbe verték.
Nah 3:11 Te is megrészegülsz és megvetés tárgya leszel; te is oltalmat keresel majd az ellenség elől!
Nah 3:12 Minden erődítésed olyan, mint a korán érő fügével megrakott fügefa: ha megrázzák, az evőnek szájába hullanak.
Nah 3:13 Íme, hadi néped olyan benned, mint az asszonyok; országod kapui feltárulnak és kinyílnak ellenségeid előtt, tűz emészti meg záraidat.
Nah 3:14 Meríts bár magadnak vizet az ostrom idejére, erősítsd meg bár erődítéseidet, eredj bár a sárba, taposd és gyúrd, és készíts téglát:
Nah 3:15 ott emészt meg téged a tűz, kiirt a kard, felfal, mint a sáska. Gyűlj bár egybe, mint a sáska, légy bár oly nagyszámú, mint a szöcske,
Nah 3:16 legyen bár több a kereskedőd, mint az ég csillaga: a sáska levedli a bőrét és elrepül!
Nah 3:17 Őreid annyian vannak, mint a sáskák, és íródeákjaid mint a sáskaraj, melyek a hideg idején meghúzódnak a kerítésekben, de ha felkel a nap, elrepülnek, és nem tudni a helyüket sem, ahol voltak.
Nah 3:18 Pásztoraid, Asszúr királya, elszunnyadnak, főembereid szenderegnek, néped a hegyeken bujdosik, és nincs, aki összegyűjthetné őket.
Nah 3:19 Nincs orvosság a te romlásodra, gyógyíthatatlan a te sebed! Mindenki, aki hírt hall rólad, tapsol fölötted; hiszen kire nem hatott ki szüntelenül a te gonoszságod?"
Hab 1:1 A fenyegető jövendölés, melyet Habakuk próféta látott.
Hab 1:2 Meddig kiáltok még, Uram, és nem hallgatsz meg engem? Kiáltozom hozzád: "Erőszak!", és te nem szabadítasz meg engem?
Hab 1:3 Miért engedsz látnom gonoszságot és nyomorúságot, miért kell fosztogatást és elnyomást látnom magam előtt? Folyik a per, és egyre nagyobb a civakodás.
Hab 1:4 Ezért sértik meg a törvényt, és nem ér célhoz a jog; hiszen a gonosz az igaz fölé kerekedik, és így hamis ítélet származik.
Hab 1:5 "Tekintsetek a nemzetek felé, és lássatok, csodálkozzatok és bámuljatok, mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, melyet senki sem hinne el, ha elbeszélnék.
Hab 1:6 Mert íme, én felkeltem a káldeaiakat, a vad és gyors népet, mely széltében bejárja a földet, hogy elfoglaljon olyan hajlékokat, melyek nem az övéi.
Hab 1:7 Borzalmas és rettenetes nép az! Önmaga szabja meg törvényét és nagyságát.
Hab 1:8 Lovai gyorsabbak a párducnál, és vadabbak az esti farkasnál. Özönlenek lovasai: eljönnek ugyanis lovasai messziről, repülnek mint a zsákmányra siető saskeselyű,
Hab 1:9 zsákmányolni jön valamennyi. Arcuk olyan, mint a perzselő szél, és szedik a foglyokat, mint a fövenyt.
Hab 1:10 Kineveti a királyokat, és a fejedelmekből gúnyt űz; minden erődítésen csak nevet, töltést emel és elfoglalja őket.
Hab 1:11 Aztán megfordul, mint a szél, és továbbmegy. Bűnös, akinek az ereje az istene."
Hab 1:12 Nemde te vagy, Uram, kezdettől fogva az én Istenem? Én Szentem, mi meg nem halhatunk. Uram, te hívtad őt az ítéletre, erőssé tetted, hogy büntessen.
Hab 1:13 A te szemed tiszta, s te nem nézheted a rosszat, a gonoszságot nem szemlélheted. Miért nézed tehát e gonosztevőket, és miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat?
Hab 1:14 Olyanokká tetted az embereket, mint a tenger halait, és mint a csúszó-mászót, melynek nincsen gazdája.
Hab 1:15 Valamennyit kifogja horoggal, kihúzza hálóval és varsájába gyűjti; ezen örvend és ujjong.
Hab 1:16 Ezért mutat be áldozatot hálójának, és áldozik varsájának, mert általuk lett kövérré osztályrésze, és válogatottá eledele.
Hab 1:17 Nemde szüntelen kiveti hálóját, és nem szánja kíméletlenül öldökölni a nemzeteket?
Hab 2:1 Kiállok őrhelyemre, megvetem lábamat a sáncon, és figyelek, hogy lássam: mit szól majd hozzám, és mit felel panaszomra.
Hab 2:2 És felelt nekem az Úr és mondta: "Írd fel e látomást, és vésd olvashatóan táblákra, hogy könnyen átfuthassa, aki olvassa.
Hab 2:3 Mert amit a látomás mond, meghatározott időre vonatkozik, s már teljesedéséhez közeledik, és meg nem hiúsul; ha késlekedik is, higgy benne, mert biztosan eljön és el nem marad.
Hab 2:4 Íme, abban, aki felfuvalkodott, nem igaz a lélek, az igaz azonban hite által élni fog."
Hab 2:5 Bizony, a gazdagság rászedi a kevély embert, többé nem lesz nyugta. Kitátja a torkát, mint az alvilág, és telhetetlen, mint a halál: magához von minden nemzetet, magához gyűjt minden népet.
Hab 2:6 Vajon nem mondanak-e majd mindezek példázatot róla, és magvas mondásokat felőle, így szólva: "Jaj annak, aki halmozza azt, ami nem az övé! -- ugyan meddig? -- és zálogokkal terheli magát!"
Hab 2:7 Vajon nem támadnak-e majd hirtelenül mardosóid, és nem kelnek-e fel zaklatóid? És te zsákmányukká leszel!
Hab 2:8 Mivel oly sok nemzetet kifosztottál, kifosztanak majd téged a megmaradt népek, mivel embervért ontottál, és igazságtalanul elnyomtad a földet, a várost és minden lakóját.
Hab 2:9 Jaj annak, aki gonosz kapzsisággal gyűjt javakat házának, hogy a magasban legyen fészke, és azt hiszi, hogy megmenekül a veszedelemtől!
Hab 2:10 Saját házad számára tervezted a gyalázatot, amikor kiirtottál számos népet; önmagad ellen vétkeztél.
Hab 2:11 Bizony, még a fal köve is kiáltja, s a házak gerendázatának fája ráhagyja!
Hab 2:12 Jaj annak, aki vérontással épít várost, és gonoszsággal emel várost!
Hab 2:13 Vajon nem a Seregek Urától van-e az, hogy a tűznek dolgoznak a népek, és hiábavalóságért fáradnak a nemzetek?
Hab 2:14 Bizony, megtelik majd a föld az Úr dicsőségének ismeretével, mint ahogy a vizek elborítják a tengert.
Hab 2:15 Jaj annak, aki italt ad barátjának és belekeveri mérgét, és lerészegíti, hogy láthassa mezítelenségét!
Hab 2:16 Gyalázattal telsz el dicsőség helyett, iszol majd te is és elkábulsz, amikor körülvesz téged az Úr jobbjának kelyhe, és undok hányás jön dicsőségedre.
Hab 2:17 Bizony, visszaszáll majd rád a Libanon ellen elkövetett gonoszság, és megrémít majd titeket, hogy kipusztítottátok rajta a vadat, hogy embervért ontottatok, és igazságtalanok voltatok a föld, a város és minden lakója ellen.
Hab 2:18 Használ-e valamit a faragott bálvány, mert alkotója kifaragta? Az öntött bálvány és a csalárd kép, mert alkotója reménykedett alkotásában, s a néma bálványokat elkészítette?
Hab 2:19 Jaj annak, aki mondja a fának: "Ébredj fel!" a néma kőnek: "Kelj fel!" Vajon adhat-e az feleletet? Íme, arany és ezüst borítja, de semmiféle lélek sincsen benne.
Hab 2:20 Az Úr azonban szent templomában van, az egész föld némuljon el előtte!
Hab 3:1 Habakuk próféta imádsága. A siralmak szerint.
Hab 3:2 Uram, eljutott hozzám a te híred, és én megrettentem tetteidtől. Keltsd életre művedet, Uram, a mi időnkben is, a közeli években tedd ismeretessé! De haragodban is gondolj az irgalomra!
Hab 3:3 Jön az Isten Témán felől, és a Szent a Párán hegye felől; dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével telve van a föld.
Hab 3:4 Ragyogása olyan, mint a napfény: sugarak törnek elő kezéből, ott van elrejtve ereje.
Hab 3:5 Színe előtt halad a halál, s a dögvész jár lába előtt.
Hab 3:6 Megáll, és megrendíti a földet, tekintetével szétszórja a nemzeteket; és összetörnek az örök hegyek, meghajlanak az ősrégi halmok örökkévalóságának útjain.
Hab 3:7 Nyomorúságban látom Etiópia sátrait, reszketnek Mádián földjének sátorlapjai.
Hab 3:8 Vajon a folyókra haragszol-e, Uram, vagy a folyók ellen irányul-e bosszúd, vagy a tenger ellen haragod, hogy felszállsz lovaidra, és diadalmas szekereidre?
Hab 3:9 Feszítve megfeszíted íjadat, a tegzed tele van nyíllal. Folyókat hasítasz a földbe.
Hab 3:10 Látásodra megrendülnek a hegyek, kiáradnak az örvénylő vizek, hallatja hangját a mélység, magasra emeli kezét.
Hab 3:11 Nap és hold megállnak hajlékukban, nyilaid fényességében, villogó lándzsád ragyogásában letűnnek.
Hab 3:12 Bosszúságodban taposod a földet, haragodban megbénítod a nemzeteket.
Hab 3:13 Kivonulsz néped megszabadítására, felkentednek megszabadítására. Levered a gonosz házának tetejét, egészen a szikláig feltárod alapját.
Hab 3:14 Bárdaiddal átszegezed harcosainak vezérét, akik szélvészként törnek elő, hogy szétszórjanak engem; akik ujjonganak, hogy elnyelik rejtekhelyén a szegényt.
Hab 3:15 Utat készítesz lovaidnak a tengerben, a nagy vizek iszapjában.
Hab 3:16 Mikor ezt hallottam, megrendült a belsőm, e szóra megremegtek ajkaim. korhadás hatolt csontjaimba, megremegtek lépteim. Vajha én nyugton lehetnék a szorongatás napján, mely eljön a minket sanyargató népre!
Hab 3:17 Mert nem virágzik majd akkor a fügefa, és nem fakad rügy a szőlőkben; elpusztul az olajfa termése, s a szántóföldek nem hoznak élelmet; kivész az akolból a juh, és nem lesz marha a jászoloknál:
Hab 3:18 én azonban örvendezem az Úrban, és vigadozom szabadító Istenemben.
Hab 3:19 Az Isten, az Úr az én erősségem, és ő olyanná teszi lábamat, mint a szarvasét; és felvezet engem magaslataimra. Az énekmesternek: húros hangszerre.
Zep 1:1 Szofoniáshoz, annak a Kúsinak a fiához, aki Gedaljának volt a fia, aki meg Amarjának, Hiszkija fiának volt a fia, a következő szózatot intézte az Úr Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban.
Zep 1:2 "Bizony elpusztítok én mindent a föld színéről, -- mondja az Úr. --
Zep 1:3 Elpusztítok embert, állatot, elpusztítom az ég madarait és a tenger halait; és romlás jön az istentelenekre, és kiirtom én az embert a föld színéről, -- mondja az Úr. --
Zep 1:4 És kinyújtom kezemet Júdára és Jeruzsálem minden lakójára, és kiirtom erről a helyről Baált maradéktalanul, szolgáinak nevével és papjaival együtt.
Zep 1:5 És azokat, akik a háztetőkön az ég seregét imádják, és azokat, akik imádják ugyan az Urat és rá esküsznek, de Melkomra is esküsznek,
Zep 1:6 és azokat, akik elfordultak az Úrtól, s akik nem keresik az Urat, sem nem törődnek vele."
Zep 1:7 Hallgassatok el az Úr Isten színe előtt, mert közel van az Úr napja, mert áldozatot készített az Úr, és megszentelte meghívottjait!
Zep 1:8 "Ez történik majd akkor, az Úr áldozatának napján: megfenyítem majd a fejedelmeket, a királyfiakat és mindazokat, akik idegen ruhába öltöznek,
Zep 1:9 és megfenyítem azon a napon mindazokat, akik kihívó módon átlépik a küszöböt, s akik gonoszsággal és csalárdsággal töltik meg Uruknak, Istenüknek házát.
Zep 1:10 Azon a napon, -- mondja az Úr --, majd vészkiáltás hangzik a Halkapu felől, és jajveszékelés az Újváros felől, és nagy robaj a dombok felől.
Zep 1:11 Jajveszékeljetek csak, Mozsár lakói, mert elpusztult Kánaán egész népe, elvesztek mindazok, akik ezüstöt mértek.
Zep 1:12 Azon a napon majd lámpással átkutatom Jeruzsálemet, és meglátogatom a férfiakat, akik olyanok, mint a seprőjére ülepedett bor. s akik azt gondolják magukban: "Nem tesz az Úr jót, és nem tesz rosszat sem!"
Zep 1:13 Kincsük akkor majd prédára jut, házuk pusztaságra. Építsenek bár házakat, nem laknak majd bennük; ültessenek bár szőlőket, nem isszák majd borukat!"
Zep 1:14 Közel van az Úr nagy napja; közel bizony, hamarosan elérkezik! keserves hang hallatszik az Úr napján, szorong majd akkor a hős is.
Zep 1:15 Harag napja lesz az a nap, szorongatás és szükség napja, veszedelem és nyomorúság napja, sötétség és homály napja, felhő és vihar napja,
Zep 1:16 trombita és harsona napja a megerősített városok ellen és a magas bástyák ellen!
Zep 1:17 Szorongást bocsátok akkor majd az emberekre, és járásuk olyan lesz, mint a vakoké, mert vétkeztek az Úr ellen. Vérük kiömlik, mint a por, belük pedig, mint a szemét.
Zep 1:18 Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján; bosszújának tüze megemészti az egész földet, bizony hamar véget vet a föld valamennyi lakosának.
Zep 2:1 Szálljatok magatokba, térjetek magatokba, ti szeretetre nem méltó nép,
Zep 2:2 mielőtt bekövetkezik a rendelés, és szétszóródtok, mint a tovaszálló pelyva, mielőtt rátok jönne az Úr izzó haragja, mielőtt rátok jönne az Úr haragjának napja!
Zep 2:3 Keressétek az Urat valamennyien, ti alázatosai a földnek, akik az ő törvénye szerint cselekszetek; törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatosságra, hátha így rejtekhelyet találtok az Úr haragjának napján!
Zep 2:4 Mert rommá lesz Gáza, és pusztasággá Askalon; fényes nappal elűzik Asdódot, és kiirtják Akkaront.
Zep 2:5 Jaj nektek, tengerpart lakói, krétaiak nemzetsége! Az Úr igéje így szól rólad, Kánaán, filiszteusok földje: "Bizony, elpusztítalak, úgyhogy lakosod nem marad!"
Zep 2:6 És a tengerpart pásztorok pihenőhelyévé lesz, és juhok aklaivá;
Zep 2:7 és vidéke Júda házának maradékára száll, ők legeltetnek majd rajta, és Askalon házaiban térnek este nyugovóra, mert meglátogatja őket az Úr, az ő Istenük, és jóra fordítja sorsukat.
Zep 2:8 "Hallottam Moáb gyalázkodását, és Ammon fiainak káromlásait, melyekkel népemet gyalázták, és hetvenkedtek területével szemben.
Zep 2:9 Ezért életemre mondom, én, -- mondja a Seregek Ura, Izrael Istene --, hogy Moáb olyanná lesz mint Szodoma, és Ammon fiai olyanokká, mint Gomorra: tövises sivataggá, sóhalmazzá, és pusztasággá mindörökké. Népem maradéka rabolja ki majd őket, és nemzetemnek megmaradottjai veszik majd birtokukba őket."
Zep 2:10 Ez történik majd velük kevélységükért, mert káromolták a Seregek Urának népét, és hetvenkedtek vele szemben.
Zep 2:11 Félelmetesnek bizonyul az Úr velük szemben, mert ő megsemmisíti a föld minden istenét, és őt imádja majd mindenki a maga lakóhelyén, a nemzetek valamennyi szigete.
Zep 2:12 "Titeket is, etiópok, megöl majd az én kardom!"
Zep 2:13 Kiterjeszti kezét észak felé is, és elveszti Asszúrt, és pusztasággá teszi Ninivét, kietlen sivataggá.
Zep 2:14 Nyájak heverésznek majd benne, az állatok mindenféle fajtája: pelikán és sündisznó alszik majd oszlopai között; éneklő madár szól ablakain, és holló tanyázik szemöldökfáin, mert lehullott a cédrusburkolat.
Zep 2:15 Ilyenné lesz a dicső város, mely oly nyugodtan lakott, mely azt gondolta magában: "Csak én! És rajtam kívül nincs több ilyen!" Hogy is lett ily pusztasággá, vadállatok tanyájává? mindenki, aki átmegy rajta, fütyül, és a kezével legyint.
Zep 3:1 Jaj a lázongó, szennyes és erőszakos városnak!
Zep 3:2 Nem hallgatott a szóra, nem fogadott el figyelmeztetést, nem bízott az Úrban, nem közeledett Istenéhez.
Zep 3:3 Főemberei olyanok benne, mint az ordító oroszlánok; bírái esti farkasok, melyek reggelre nem hagynak meg egy csontot sem.
Zep 3:4 Prófétái hitványak, megbízhatatlan emberek; papjai tisztátalanná teszik a szentet, igazságtalanul a törvény ellen cselekszenek.
Zep 3:5 Az Úr igaz benne! Ő nem cselekszik gonoszságot; reggelenként napfényre hozza ítéletét, és nem marad az; de a gonosz nem ismer szégyent!
Zep 3:6 "Nemzeteket szórtam én szerte, széjjelhánytam sarkköveiket; pusztasággá tettem útjaikat, úgy, hogy nincs, aki járhatna rajtuk; feldúltam városaikat, úgy, hogy nincsen bennük ember és lakó.
Zep 3:7 Azt gondoltam: "Te is félni fogsz engem, és elfogadod a fegyelmet!" -- akkor nem pusztult volna el az ő lakóhelye mindazon dolgok miatt, amikért megbüntettem. Ámde ők egyre inkább a rosszra irányították minden gondolatukat.
Zep 3:8 Éppen azért csak várj rám -- mondja az Úr --, arra a jövendő napra, amelyen majd felkelek; mert elhatározott szándékom, hogy összegyűjtöm a nemzeteket, és összeszedem az országokat, és kiöntöm rájuk méltatlankodásomat, bosszúságom egész haragját, mert bosszúm tüze megemészti majd az egész földet!
Zep 3:9 Akkor majd ismét tisztává teszem a népek ajkát, hogy valamennyien az Úr nevét hívják segítségül, és vállvetve neki szolgáljanak.
Zep 3:10 Etiópia folyóin túlról jönnek esedezni hozzám, szétszórtjaimnak fiai áldozatot hoznak nekem.
Zep 3:11 Azon a napon majd nem szégyenkezel mindazon cselekedeted miatt, mellyel vétkeztél ellenem; mert akkor majd eltávolítom közüled nagyhangú kevélyeidet, és nem kérkedsz majd többé szent hegyemen.
Zep 3:12 Szegény és alázatos népet hagyok meg benned", mely majd az Úr nevében bizakodik.
Zep 3:13 Izrael maradékai nem cselekszenek majd gonoszságot, nem beszélnek hazugságot, és szájukban nem lesz csalárd nyelv, hanem nyugton legelnek és leheverednek, és nem lesz, aki felrettentse őket.
Zep 3:14 Zengedezzél, Sion leánya, ujjongj Izrael; örvendezzél és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya!
Zep 3:15 Az Úr megsemmisítette ítéletedet, eltávolította ellenségeidet; Izrael királya, az Úr, közötted van, nem kell többé félned semmi bajtól.
Zep 3:16 Azon a napon, majd ezt mondják Jeruzsálemnek: "Ne félj! Sion, ne lankadjon el kezed!
Zep 3:17 Az Úr, a te Istened, közötted van, erős ő és megszabadít. örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne."
Zep 3:18 "Elfordítom felőled a balsorsot, hogy többé ne legyen gyalázatod miatta.
Zep 3:19 Íme, én megölöm abban az időben mindazokat, akik sanyargattak téged; megmentem a sántát, és összegyűjtöm a szétszórtakat. És dicsértekké és híresekké teszem őket gyalázatuknak egész földjén,
Zep 3:20 abban az időben, amikor visszahozlak titeket, és abban az időben, amikor összegyűjtelek titeket; mert híresekké és dicsértekké teszlek titeket a föld minden népe előtt, amikor majd jóra fordítom sorsotokat szemetek láttára", -- mondja az Úr.
Hag 1:1 Dáriusz király második esztendejében, a hatodik hónapban, a hónap első napján az Úr a következő szózatot intézte Aggeus próféta által Zerubbábelhez, Salátiel fiához, Júda helytartójához, és Jézushoz, Joszedek fiához, a főpaphoz:
Hag 1:2 "Ezt üzeni a Seregek Ura: Ez a nép azt mondja: "Nem jött el még az idő az Úr házának felépítésére!""
Hag 1:3 Erre ezt mondta az Úr Aggeus próféta által:
Hag 1:4 "Annak bezzeg itt van már az ideje, hogy ti mennyezetes házakban lakjatok, holott ez a ház még romokban hever?
Hag 1:5 Nos tehát így szól a Seregek Ura: Fontoljátok csak meg sorsotokat!
Hag 1:6 Sokat vetettetek, de keveset takarítottatok be; ettetek, de jól nem laktatok; ittatok, de meg nem részegültetek; öltözködtetek, de föl nem melegedtetek; és aki összegyűjtötte bérét, lyukas erszénybe rakta.
Hag 1:7 Így szól a Seregek Ura: Fontoljátok meg sorsotokat!
Hag 1:8 Menjetek fel a hegyre, hozzatok fát és építsétek fel a templomot, hogy kedvemet és dicsőségemet találjam benne -- mondja az Úr. --
Hag 1:9 Sokra számítottatok, de íme, kevés lett; hazavittétek a termést, de én elfújtam. Miért? -- mondja a Seregek Ura. -- Azért, mert az én házam romokban hever, közületek pedig mindenki a maga házába siet.
Hag 1:10 Ezért tiltottam meg fölöttetek az egeknek, hogy harmatot adjanak, és ezért tiltottam meg a földnek, hogy megadja termését.
Hag 1:11 Ezért hívtam szárazságot a földre és a hegyekre, a búzára és a borra, az olajra és mindarra, amit a föld terem, és az emberekre és az állatokra, és a kezek minden munkájára."
Hag 1:12 Zerubbábel, Salátiel fia, és Jézus, Joszedek fia, a főpap és az egész nép hallgatott is az Úrnak, Istenüknek szavára és Aggeus próféta beszédére, amint őt az Úr, az ő Istenük hozzájuk küldte; és félni kezdett a nép az Úrtól.
Hag 1:13 De Aggeus, az Úr követe az Úr megbízásából így szólt a néphez: "Én veletek vagyok", -- mondja az Úr.
Hag 1:14 És az Úr felkeltette Zerubbábelnek, Salátiel fiának, Júda helytartójának buzgóságát, és Jézusnak, Joszedek fiának, a főpapnak buzgóságát, és az egész nép buzgóságát, és elkezdték a munkát a Seregek Urának, Istenüknek házában.
Hag 1:15 A hónap huszonnegyedik napján, a hatodik hónapban, Dáriusz király második esztendejében.
Hag 2:1 A hetedik hónapban, a hónap huszonegyedik napján az Úr a következő szózatot mondta Aggeus próféta által:
Hag 2:2 "Szólj Zerubbábelhez, Salátiel fiához, Júda helytartójához, és Jézushoz, Joszedek fiához, a főpaphoz, és a többi néphez, és mondd nekik:
Hag 2:3 Ki van közületek még életben, aki látta ezt a házat hajdani dicsőségében? És milyennek látjátok most? Nemde olyan a szemetek előtt, mintha nem is volna?
Hag 2:4 Nos, bátorság, Zerubbábel! -- mondja az Úr. -- Bátorság, Jézus főpap, Joszedek fia! Bátorság, a föld egész népe, -- mondja a Seregek Ura; -- Dolgozzatok! Hiszen én veletek vagyok! -- mondja a Seregek Ura, --
Hag 2:5 Aszerint, amint szövetséget kötöttem veletek, amikor kijöttetek Egyiptom földjéről, és az én lelkem közöttetek lesz. Ne féljetek!
Hag 2:6 Mert így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, s én megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet.
Hag 2:7 És megrendítem az összes nemzetet, és ideáramlik minden népnek a kincse. És dicsőséggel töltöm be ezt a házat, -- mondja a Seregek Ura. --
Hag 2:8 Enyém az ezüst és enyém az arany, -- mondja a Seregek Ura. --
Hag 2:9 Nagyobb lesz ez új háznak dicsősége az elsőénél, -- mondja a Seregek Ura; -- ezen a helyen adok én békességet", -- mondja a Seregek Ura.
Hag 2:10 A kilencedik hónap huszonnegyedik napján, Dáriusz király második esztendejében az Úr a következő szózatot intézte Aggeus prófétához:
Hag 2:11 "Így szól a Seregek Ura: Kérj felvilágosítást a papoktól:
Hag 2:12 Ha valaki szentelt húst visz ruhája csücskével, és aztán kenyeret, főzeléket, bort, olajat, vagy bármilyen eledelt érint ruhája szélével, vajon szentté lesznek-e azok?" Azt felelték a papok: "Nem."
Hag 2:13 Erre azt mondta Aggeus: "Ha halott által tisztátalanná lett ember érinti mindezeket, akkor tisztátalanokká lesznek-e?" Azt felelték a papok: "Tisztátalanokká lesznek."
Hag 2:14 Így szólt erre Aggeus: "Ilyen ez a nép és ilyen ez a nemzet az én színem előtt, -- mondja az Úr; -- és ilyen mindaz, amit kezük művel, és mindaz, amit itt bemutatnak: tisztátalan.
Hag 2:15 Nos tehát, vizsgáljátok meg magatokat a mai naptól fogva és a jövőben! Hogy ment sorsotok, mielőtt kő kőre került volna az Úr templomában:
Hag 2:16 Ha húsz éfára becsült osztaghoz mentetek, csak tíz volt az, és ha a borsajtóhoz mentetek, hogy ötven korsóra valót sajtoljatok, csak húsz korsóra való akadt.
Hag 2:17 Megvertelek titeket forró széllel -- ragyával és jégesővel vertem meg kezetek minden munkáját, és nem akadt köztetek senki sem, aki visszatért volna hozzám, -- mondja az Úr. --
Hag 2:18 Fontoljátok meg a mai naptól fogva és a jövőben, a kilencedik hónap huszonnegyedik napjától fogva, attól a naptól fogva, amikor az Úr templomának alapjait letettétek, fontoljátok meg!
Hag 2:19 Nemde fakad már a vetés? És nem rügyezik-e már a szőlő és a fügefa, a gránátalma és az olajfa? Ettől a naptól fogva áldást adok."
Hag 2:20 A hónap huszonnegyedikén másodszor is a következő szózatot intézte az Úr Aggeushoz:
Hag 2:21 "Szólj Zerubbábelhez, Júda helytartójához, és mondd neki: Megrendítem majd én az eget és a földet egyaránt.
Hag 2:22 Ledöntöm az országok trónját és összezúzom a pogányok országának hatalmát; felforgatom a szekeret és a rajta ülőt, elesnek a lovak, és egymás kardjától azok, akik rajtuk ülnek.
Hag 2:23 Azon a napon, -- mondja a Seregek Ura, -- veszlek téged, Zerubbábel, Salátiel fia, én szolgám, -- mondja az Úr, -- és mintegy pecsétgyűrűvé teszlek, mert téged választottalak ki", -- mondja a Seregek Ura.
Zec 1:1 A nyolcadik hónapban, Dáriusz király második esztendejében az Úr a következő szózatot intézte Zakariás prófétához, Barakjának, Addó fiának fiához:
Zec 1:2 "Az Úr nagyon megharagudott atyáitokra.
Zec 1:3 Mondd azért nekik: Így szól a Seregek Ura: Térjetek vissza hozzám, -- mondja a Seregek Ura, -- és én visszatérek hozzátok, -- mondja a Seregek Ura. --
Zec 1:4 Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, akikhez a régi próféták így kiáltottak: Így szól a Seregek Ura: Térjetek meg rossz útjaitokról és igen gonosz szándékaitoktól; de azok nem hallgattak meg engem és nem figyeltek rám, -- mondja az Úr. --
Zec 1:5 Atyáitok hol vannak immár? És a próféták vajon örökké élnek-e?
Zec 1:6 De az én szavaim és végzéseim, amelyeket szolgáimra, a prófétákra bíztam, nemde elérték atyáitokat?! Azután megtértek és így szóltak: "Amint eltökélte a Seregek Ura, hogy útjaink és tetteink szerint cselekszik velünk, úgy is cselekedett.""
Zec 1:7 A tizenegyedik hónapnak, Sabatnak huszonnegyedik napján, Dáriusz második esztendejében az Úr a következő szózatot intézte Zakariás prófétához, Barakjának, Addó fiának fiához:
Zec 1:8 "Éjszaka látomásom volt: Íme, egy vörös lovon ülő férfi állt a völgy mirtuszfái között, mögötte pedig vörös, tarka és fehér lovak voltak.
Zec 1:9 Mikor megkérdeztem: "Mik ezek, Uram?", ezt mondta nekem egy angyal, aki velem beszélt: "Én majd megmutatom neked, hogy mik ezek."
Zec 1:10 Ekkor megszólalt a mirtuszfák közt álló férfi és mondta: "Ezek azok, akiket elküldött az Úr, hogy bejárják a földet."
Zec 1:11 Aztán szóltak az Úr angyalának, aki a mirtuszfák között ált, és azt mondták: "Bejártuk a földet, és íme, az egész föld békességben lakik."
Zec 1:12 Szólt ekkor az Úr angyala és mondta: "Seregek Ura, meddig nem könyörülsz még meg Jeruzsálem és Júda városain, amelyekre immár hetven esztendeje haragszol?"
Zec 1:13 Erre az Úr jóságos szavakat, vigasztaló szavakat mondott annak az angyalnak, aki bennem beszélt.
Zec 1:14 S az angyal, aki bennem beszélt, így szólt hozzám: "Kiáltsd és mondd: Így szól a Seregek Ura: Féltékeny szeretettel szeretem Jeruzsálemet és Siont,
Zec 1:15 és nagy haraggal haragszom azokra a hatalmas nemzetekre, amelyek, mikor én egy kissé haragudtam, túlságosan megnövelték a bajt.
Zec 1:16 Ezért így szól az Úr: Ismét irgalmassággal fordulok Jeruzsálemhez: benne épüljön fel az én házam, -- mondja a Seregek Ura, -- és mérőzsinór feszüljön Jeruzsálem felett.
Zec 1:17 Kiáltsd és mondd továbbá: Így szól a Seregek Ura: Városaim még majd bővelkednek a jókban, s az Úr még megvigasztalja Siont, és ismét választottjává teszi Jeruzsálemet!"
Zec 2:1 Aztán felemeltem szememet és íme, négy szarvat láttam.
Zec 2:2 Mikor megkérdeztem az angyalt, aki bennem beszélt: "Mik ezek?" -- ő azt mondta nekem: "Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát, Izraelt és Jeruzsálemet."
Zec 2:3 Aztán az Úr négy kovácsot mutatott nekem.
Zec 2:4 Mikor megkérdeztem: "Miért jöttek ezek?" -- ő azt felelte: "Azok a szarvak azok, amelyek egy szálig szétszórták Júdát, úgy, hogy senki sem emelhette fel közülük fejét; de eljöttek ezek, hogy elrémítsék őket és letörjék azon nemzetek szarvait, amelyek felemelték szarvukat Júda országa ellen, hogy szétszórják."
Zec 2:5 Aztán felemeltem szememet, és íme, egy férfit láttam, kinek kezében mérőzsinór volt.
Zec 2:6 Megkérdeztem: "Hová mégy?" Azt mondta nekem: "Jeruzsálemet megmérni, hogy lássam: mennyi a szélessége és mennyi a hosszúsága?"
Zec 2:7 Ekkor az az angyal, aki bennem beszélt, elindult, és egy másik angyal jött elébe,
Zec 2:8 és ennek ő azt mondta: "Siess, szólj annak az ifjúnak és mondd: Fal nem övezi majd Jeruzsálem lakóit, oly sok lesz benne az ember és az állat,
Zec 2:9 és én, -- mondja az Úr, -- tüzes fal leszek számára körös-körül, és dicsőségére leszek benne.
Zec 2:10 Jaj, jaj, meneküljetek Észak földjéről, -- mondja az Úr, -- mert az ég négy szélére szórtalak szét titeket, -- mondja az Úr. --
Zec 2:11 Jaj, menekülj, Sion, aki Babilon leányánál lakol,
Zec 2:12 mert így szól a Seregek Ura, akinek dicsősége elküldött engem azokhoz a nemzetekhez, amelyek kifosztottak titeket: aki hozzátok nyúl, az én szemem fényéhez nyúl.
Zec 2:13 Mert íme, én felemelem ellenük kezemet, és ők prédájává lesznek azoknak, akik szolgáltak nekik; és ti akkor majd megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem.
Zec 2:14 Ujjongj és örvendj, Sion leánya, mert íme, én majd eljövök és benned lakom, -- mondja az Úr. --
Zec 2:15 Azon a napon majd sok nemzet csatlakozik az Úrhoz és az én népemmé lesznek, és én majd nálad lakom; és te majd megtudod, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzád.
Zec 2:16 És az Úr majd birtokába veszi Júdát, ez az ő osztályrésze lesz a szent földön, és ismét választottjává teszi Jeruzsálemet.
Zec 2:17 Hallgasson el minden, ami test, az Úr előtt, mert ő immár el is indult szent lakóhelyéről!"
Zec 3:1 Majd megmutatta nekem Jézust, a főpapot, amint az Úr angyala előtt állt; jobbján pedig a sátán állt, hogy vádat emeljen ellene.
Zec 3:2 És az Úr angyala ezt mondta a sátánnak: "Csendet parancsol neked, sátán, bizony, csendet parancsol neked az Úr, aki kiválasztotta Jeruzsálemet. Vajon nem olyan-e az, mint a tűzből kiragadott üszök?"
Zec 3:3 Jézus pedig szennyes ruhába öltözve állt az angyal színe előtt.
Zec 3:4 Ekkor ez megszólalt és ezt mondta az előtte állóknak: "Vegyétek le róla a szennyes ruhát." Neki pedig mondta: "Íme, elvettem tőled gonoszságodat és új ruhába öltöztettelek."
Zec 3:5 És mondta: "Tegyetek tiszta süveget a fejére." Ekkor tiszta süveget tettek a fejére és felöltöztették őt, miközben az Úr angyala ott állt.
Zec 3:6 Aztán az Úr angyala bizonyságot tett Jézusnak:
Zec 3:7 "Így szól a Seregek Ura: Ha útjaimon jársz és megtartod előírásaimat, akkor viszonzásul te kormányzod majd házamat, te őrized udvaraimat, és bejárást engedek neked azok közé, akik most itt állnak.
Zec 3:8 Halljad, Jézus főpap, te és a társaid, akik előtted ülnek, mivel jelképes férfiak: íme, én elhozom szolgámat, a Sarjadékot.
Zec 3:9 Íme, a kő, amit Jézus elé helyeztem: Egy kövön hét szem van; íme, én faragom ki faragványát, -- mondja a Seregek Ura, -- és egyetlen egy napon eltörlöm én e föld gonoszságát.
Zec 3:10 Azon a napon, -- mondja a Seregek Ura, -- mindenki meghívja majd barátját szőlője és fügefája alá."
Zec 4:1 Aztán visszatért az az angyal, aki bennem beszélt, és felkeltett engem, úgy mint amikor valakit az álmából keltenek fel,
Zec 4:2 és kérdezte tőlem: "Mit látsz?" És mondtam: "Íme, egy színarany mécstartót látok; a tetején olajtartó van, hét mécses van rajta, s a rajta levő mécseseknek hét csövecskéjük van;
Zec 4:3 és mellette két olajfa van, az egyik a mécstartótól jobbra, a másik pedig tőle balra."
Zec 4:4 Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem az angyalt, aki bennem beszélt: "Mik ezek, uram?"
Zec 4:5 És felelt az angyal, aki bennem beszélt, és kérdezte tőlem: "Vajon nem tudod-e, mik ezek?" És mondtam: "Nem, uram."
Zec 4:6 Ő pedig felelt és így szólt hozzám: "Ezt a szózatot intézi az Úr Zerubbábelhez: Nem hadsereg által és nem erőszak által, hanem az én lelkem által, -- mondja a Seregek Ura. --
Zec 4:7 Mi vagy te nagy hegy Zerubbábel előtt? Síksággá leszel! Ő majd felteszi az oromkövet, s közben ezt fogják kiabálni: mily nagyszerű, mily nagyszerű.
Zec 4:8 Ekkor az Úr a következő szózatot intézte hozzám:
Zec 4:9 Zerubbábel keze vetette meg e ház alapját, és az ő keze fejezi is majd be; és megtudjátok majd, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok.
Zec 4:10 Bizony, akik gúnnyal illették a kis kezdet napjait, örvendeznek majd, ha látják Zerubbábel kezében az oromkövet. Az a hét pedig az Úr szeme, mely bejárja az egész földet."
Zec 4:11 Én pedig megszólaltam és azt mondtam neki: "Mi az a két olajfa a mécstartótól jobbra és balra?"
Zec 4:12 És másodszor is mondtam neki: "Mi az olajfáknak az a két hajtása, amelyből két aranytölcséren keresztül ömlik az aranyszínű olaj?"
Zec 4:13 Ő így szólt hozzám : "Nem tudod-e, hogy mik ezek?" Mondtam: "Nem, uram."
Zec 4:14 Ő azt mondta: "Ez az a két felkent, akik az egész föld uralkodója előtt szolgálnak."
Zec 5:1 Majd ismét felemeltem szememet, és íme, egy repülő könyvtekercset láttam.
Zec 5:2 Ekkor ő kérdezte tőlem: "Mit látsz?" Mondtam: "Egy repülő könyvtekercset látok; húsz könyök a hosszúsága és tíz könyök a szélessége."
Zec 5:3 Erre ő azt mondta nekem: "Ebben van az az átok, ami az egész föld színére száll. Bizony, minden rablót utolér az ítélet, úgy amint ebben írva van, és minden hamisan esküvőt szintén utolér az ítélet belőle.
Zec 5:4 Én elküldöm azt, -- mondja a Seregek Ura, -- és az bemegy a tolvaj házába és annak a házába, aki hamisan esküszik nevemre, hogy telepedjék meg az ilyennek a házában és eméssze meg azt fájával és kövével együtt."
Zec 5:5 Ekkor előjött az az angyal, aki bennem beszélt, és mondta nekem: "Emeld fel szemedet, és nézd: mi az, ami előjön?"
Zec 5:6 Kérdeztem: "Mi az?" Ő azt mondta: "Egy véka az, ami előjön." Majd mondta: "Ez az ő gonoszságuk az egész földön."
Zec 5:7 Ekkor felemelkedett a kerek ólomfedél, és a vékában íme, egy nő ült.
Zec 5:8 Erre ő azt mondta: "Ez a gonoszság." Aztán visszavetette őt a korsóba, az ólomlapot pedig rátette a véka szájára.
Zec 5:9 Mikor aztán felemeltem szememet, azt láttam, hogy íme, két nő jön elő; szél volt a szárnyukban, és a szárnyuk olyan volt, mint a gólya szárnya; és felemelték a vékát a föld és az ég közé.
Zec 5:10 Mondtam ekkor annak az angyalnak, aki bennem beszélt: "Hová viszik ezek a korsót?"
Zec 5:11 Mondta nekem: "Házat építenek neki Sinneár földjén, és ha készen van, leteszik ott a maga helyére."
Zec 6:1 Aztán ismét felemeltem szememet és látomásom volt: Íme, négy kocsi jött elő két hegy közül; a hegyek érchegyek voltak.
Zec 6:2 Az első kocsiba vörös lovak, a második kocsiba fekete lovak,
Zec 6:3 a harmadik kocsiba fehér lovak, és a negyedik kocsiba tarka és erős lovak voltak fogva.
Zec 6:4 Ekkor megszólaltam, és ezt mondtam annak az angyalnak, aki bennem beszélt: "Mik ezek, uram?"
Zec 6:5 Felelte nekem az angyal: "Ez az ég négy szele; előjönnek, miután az egész föld Urának színe előtt álltak."
Zec 6:6 Amelyikbe a fekete lovak voltak fogva, azok észak felé mentek; a fehérek utánuk mentek; a tarkák dél felé mentek,
Zec 6:7 az igen erősek pedig kimentek és be akarták járni-futni az egész földet. És mondta: "Menjetek, járjátok be a földet!" -- És bejárták a földet.
Zec 6:8 Erre ő hívott engem és így szólt hozzám: "Íme, az Észak földjére tartók szállást készítettek lelkemnek Észak földjén."
Zec 6:9 Aztán az Úr a következő szózatot intézte hozzám:
Zec 6:10 "Fogadd a számkivetésben élőktől: Holdájtól, Tóbiástól és Idájától, akik Babilonból jöttek, az ajándékot, és eredj és menj be azon a napon Jozijának, Szofoniás fiának házába.
Zec 6:11 Miután pedig átvetted az aranyat és ezüstöt, készíts koronát és tedd rá Jézusnak, Joszedek fiának, a főpapnak fejére,
Zec 6:12 és mondd neki: Így szól a Seregek Ura: Íme, egy férfi, Sarjadék a neve, és sarjadás lesz alatta; ő építi fel majd a templomot az Úrnak.
Zec 6:13 Ő építi fel a templomot az Úrnak, és dicsőségre tesz szert, és ül és uralkodik majd trónusán, pap áll majd a jobbján, és békés egyetértés lesz kettejük között.
Zec 6:14 A koronák pedig Helemnek, Tóbiásnak, Idájának és Hemnek, Szofoniás fiának emlékezetére lesznek az Úr templomában.
Zec 6:15 És akik a messze távolban vannak, majd eljönnek és építik az Úr templomát, és majd megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. Így lesz, ha híven hallgattok az Úrnak, Isteneteknek szavára.""
Zec 7:1 És történt, hogy Dáriusz király negyedik esztendejében, a kilencedik -- azaz Kiszlev -- hónap negyedikén az Úr szózatot intézett Zakariáshoz.
Zec 7:2 Bételből elküldték ugyanis Száraszárt és Rogommeleket és társait az Úr házához, hogy esedezzenek az Úr színe előtt,
Zec 7:3 és kérdezzék meg a Seregek Ura házának papjait meg a prófétákat: "Kell-e az ötödik hónapban gyászolnom és böjtölnöm, mint már számos esztendeje tettem?"
Zec 7:4 Ekkor a Seregek Ura a következő szózatot intézte hozzám:
Zec 7:5 "Szólj az ország egész népéhez és a papokhoz, és mondd nekik: Amikor böjtöltetek és sírtatok az ötödik és a hetedik hónapban ez alatt a hetven esztendő alatt, vajon nekem böjtöltetek-e?
Zec 7:6 És amikor ettetek és ittatok, vajon nem saját magatoknak ettetek-e és saját magatoknak ittatok-e?
Zec 7:7 Vajon nem ezek-e azok a szavak, amelyeket az Úr a régi próféták által akkor mondott, amikor még Jeruzsálem népes és gazdag volt a körülötte fekvő városokkal együtt, és a Délvidék és az Alföld is lakott volt?"
Zec 7:8 És az Úr a következő szózatot intézte Zakariáshoz:
Zec 7:9 "Így szól a Seregek Ura: "Igazságosan ítélkezzetek, és mindenki tegyen irgalmasságot és kegyességet testvérével;
Zec 7:10 özvegyet és árvát, idegent és szegényt el ne nyomjatok, és senki se szőjön szívében gonosz terveket testvére ellen."
Zec 7:11 Ám ők nem akartak rá hallgatni és vonakodtak ezt elvállalni, és befogták fülüket, hogy ne halljanak.
Zec 7:12 És olyanná tették szívüket, mint a gyémánt, hogy ne hallják a törvényt és a szavakat, amelyeket a Seregek Ura küldött a Lelke által, a régi próféták által. Ezért nagy lett a Seregek Urának haragja,
Zec 7:13 és az történt, hogy amint ők nem hallgattak rá, amikor Ő szólt, -- úgy majd én nem hallgatom meg, ha ők kiáltanak, -- mondja a Seregek Ura. --
Zec 7:14 És szétszórtam őket minden országba, melyeket nem ismertek; és földjük elhagyatottá lett, és nem volt jövő-menő, és a pompás földet sivataggá tették."
Zec 8:1 És szólt a Seregek Ura:
Zec 8:2 "Így szól a Seregek Ura: Forró, féltékeny szeretettel szeretem én Siont, és nagy haragra gerjedtem miatta.
Zec 8:3 Így szól a Seregek Ura: Visszatérek én Sionhoz, és Jeruzsálemben akarok én lakozni; és Jeruzsálemet majd az igazság városának nevezik, s a Seregek Urának hegyét szent hegynek.
Zec 8:4 Így szól a Seregek Ura: ülnek még öreg emberek és öreg asszonyok Jeruzsálem utcáin, és kinek-kinek bot lesz a kezében napjainak nagy száma miatt,
Zec 8:5 és a város terei tele lesznek fiúkkal és leányokkal, akik játszadoznak majd terein.
Zec 8:6 Így szól a Seregek Ura: Ha ez ezekben a napokban nehéznek is látszik a megmaradt nép szemében, vajon az én szememben nehéz-e? -mondja a Seregek Ura.
Zec 8:7 Így szól a Seregek Ura: Íme, én megmentem népemet a kelet földjéről, és a napnyugatnak földjéről.
Zec 8:8 És elhozom őket, hogy Jeruzsálemben lakjanak, és ők lesznek az én népem, én pedig az ő Istenük leszek, híven és igazán.
Zec 8:9 Így szól a Seregek Ura: Legyen erős a kezetek nektek, akik halljátok a próféták szájából e beszédeket ezekben a napokban, attól a naptól kezdve, amelyen a Seregek Ura házának alapkövét letették, hogy a templom felépüljön.
Zec 8:10 Mert e napok előtt nem fizetődött ki az ember munkája. és nem fizetődött ki a barom munkája; aki bement vagy aki kiment, nem volt biztos a támadástól, és egymásra bocsátottam az összes embert, az egyiket a másikra.
Zec 8:11 Most azonban már nem cselekszem e megmaradt néppel úgy, mint a hajdani napokban, -- mondja a Seregek Ura --,
Zec 8:12 hanem békés lesz a vetés, a szőlő megadja gyümölcsét, a föld megadja termését, s az egek megadják harmatukat; és e megmaradt népet mindezeknek birtokába juttatom.
Zec 8:13 És az lesz akkor, hogy amint átok voltatok a nemzetek között, Júda háza és Izrael háza, olyan jólétet adok nektek, hogy áldássá lesztek. Ne féljetek, legyen erős a kezetek!
Zec 8:14 Mert így szól a Seregek Ura: Amint elhatároztam, hogy csapásokkal sújtalak titeket, amikor atyáitok haragra ingereltek engem, -- mondja az Úr --,
Zec 8:15 és nem irgalmaztam, éppúgy elhatároztam ezekben a napokban, hogy jót teszek Júda és Jeruzsálem házával. Ne féljetek!
Zec 8:16 Ezeket kell azonban megtartanotok: Igazat mondjatok egymásnak, hűséggel és békével szolgáltassatok igazságot kapuitokban.
Zec 8:17 És egyiktek se gondoljon szívében rosszat felebarátja ellen, se ne szeressétek a hamis esküt, mert mindez olyan dolog, amit gyűlölök", -- mondja az Úr.
Zec 8:18 És a Seregek Ura így szólt hozzám:
Zec 8:19 "Ezt mondja a Seregek Ura: A negyedik hónap böjtje, az ötödiknek böjtje, a hetediknek böjtje, s a tizediknek böjtje örömmé, vidámsággá és jeles ünneppé lesz Júda háza számára. Csak az igazságot és a békét szeressétek!
Zec 8:20 Így szól a Seregek Ura: Még majd eljönnek a népek, számos város lakói!
Zec 8:21 Elmennek majd egymáshoz a lakosok és mondják: "Menjünk, esedezzünk az Úr előtt és keressük a Seregek Urát, hadd menjek én is!"
Zec 8:22 És eljön számos nép és sok nemzet, hogy keresse a Seregek Urát Jeruzsálemben, és esedezzék az Úr előtt.
Zec 8:23 Így szól a Seregek Ura: Azokban a napokban mindenféle nyelvű nemzetből tíz ember is megragadja és megfogja egy zsidó ember köntösének szélét, és mondja: Veletek megyünk, mert hallottuk, hogy veletek van az Úr!"
Zec 9:1 Jövendölés. "Ránehezedik az Úr szava Hadrak földjére, és rászáll Damaszkuszra; mert az Úr szeme Arámon van, és Izraelnek minden törzsén,
Zec 9:2 Emát is az övé, ami szomszédos vele, és Tírusz meg Szidon, melyek igen sokat tartanak bölcsességükről.
Zec 9:3 Sáncot épített magának Tírusz, felhalmozta az ezüstöt, mint a port, s az aranyat, mint az utca sarát.
Zec 9:4 Íme, az Úr őt birtokába veszi, a tengerbe dönti erődítését, és őt magát tűz emészti meg.
Zec 9:5 Látja majd ezt Askalon és megremeg; Gáza is, és fölötte nagy fájdalom fogja el; Akkaron is, mert reménye kudarcot vallott. És Gázából eltűnik a király, és Askalon lakatlanná lesz.
Zec 9:6 Asdódban fattyú telepszik meg, és megtöröm a filiszteusok kevélységét.
Zec 9:7 Kiveszem a vért a szájából, s az undokságot a fogai közül, de a maradékuk Istenünké lesz, és olyan lesz, mint egy vezér Júdában, Akkaron pedig olyan, mint a jebuzita.
Zec 9:8 És körülveszem házamat azokkal szemben, akik hadakoznak ellenem jövet és menet; és nem járja őket többé sarcoló, mert immár rájuk tekintettem szememmel.
Zec 9:9 Felette örvendezzél, Sion leánya; ujjongj, Jeruzsálem leánya: íme, bevonul hozzád királyod, igaz ő és megszabadít; szegény ő és szamáron ül, szamárkanca fiatal vemhén.
Zec 9:10 Kiirtom én a harci szekereket Efraimból, s a lovakat Jeruzsálemből; széttöröm a harci íjakat, és békét hirdet ő a nemzeteknek; és uralkodik tengertől-tengerig, és a Folyamtól a föld határáig.
Zec 9:11 Ami téged illet: szövetséged véréért szabadon bocsátom foglyaidat a víztelen veremből.
Zec 9:12 Térjetek vissza a várba, reménység foglyai; ma is azt hirdetem: kétszer annyit adok vissza neked!
Zec 9:13 Mert mint íjat kifeszítem magamnak Júdát, és ráhelyezem nyílként Efraimot; és fellázítom fiaidat, Sion, fiaid ellen, Görögország, és olyanná teszlek, mint a hősök kardja.
Zec 9:14 Az Úr, az Isten megjelenik majd felettük, és nyila kirepül, mint a villám; az Úr, az Isten megfújja a harsonát, és kivonul a dél viharában.
Zec 9:15 A Seregek Ura megvédelmezi majd őket, és ők pusztítanak és a parittyaköveket a földön tapodják. És mámorosan isszák a vért, mint a bort, és megtelnek vele, mint az áldozati csészék, és mint az oltár szarvai.
Zec 9:16 És az Úr, az ő Istenük megszabadítja őket azon a napon, mint népének juhait; bizony, mint a korona drágakövei, tündökölnek majd földjén.
Zec 9:17 Mily nagy az ő jósága, mily nagy az ő szépsége! Bőven ellátja gabonával az ifjakat, s musttal a leányokat!
Zec 10:1 Az Úrtól kérjetek esőt a tavasz idején, s az Úr küld majd záporfelhőket, és ad nekik záporesőt, és kinek-kinek füvet a mezőn.
Zec 10:2 Mert a bálványképek haszontalan dolgokat beszélnek, a jósok hazugságot látnak, s az álomlátók hiábavalóságokat beszélnek, üres vigasztalásokat mondanak; ezért kerülnek ők tévútra, mint a nyáj, mely sanyarúságot szenved, mert nincsen pásztora.
Zec 10:3 Haragom felgerjedt a pásztorok ellen, és megfenyítem én a vezérbakokat; bizony, a Seregek Ura meglátogatja nyáját, Júda házát, és olyanokká teszi, mint amilyen az ő díszes harci lova.
Zec 10:4 Belőle támad a szegletkő, belőle a sátorcövek, belőle a harci íj, belőle támad minden vezér egyaránt.
Zec 10:5 Olyanok lesznek ők, mint a hősök, akik az utak sarát tapossák a harcban, és küzdenek, mert az Úr velük van; és szégyent vallanak a lovon ülők.
Zec 10:6 Megerősítem én Júda házát, és segítséget nyújtok József házának, és visszahozom őket, mert megkönyörülök rajtuk, és olyanok lesznek, mintha el sem vetettem volna őket. Mert én, az Úr, vagyok az ő Istenük, és én meghallgatom őket.
Zec 10:7 Efraim olyan lesz, mint a hős, szívük örvendezik majd, mintha bort ittak volna; fiaik is látják majd ezt és örvendeznek, és szívük vigad majd az Úrban.
Zec 10:8 Füttyszóval hívom és egybegyűjtöm majd őket, mert megváltottam őket; és megsokasítom őket, mint amilyen sokan azelőtt voltak.
Zec 10:9 Ha el is vetem őket a nemzetek közé, rám gondolnak majd ők a távolban is, és felnevelik fiaikat, és visszatérnek ide.
Zec 10:10 Visszahozom őket Egyiptom földjéről, és összegyűjtöm őket az asszírok közül; elviszem őket Gileád és Libanon földjére, s a hely nem is lesz elég nekik.
Zec 10:11 Átkelnek a tenger szorosán, de az Úr megveri a tenger hullámait; kiszárad a folyó minden örvénye, és megtörik Asszúr kevélysége, és eltűnik Egyiptom kormánypálcája.
Zec 10:12 Megerősítem őket az Úrban, és az ő nevében járnak majd", -- mondja az Úr.
Zec 11:1 Nyisd meg kapuidat, Libanon, hadd eméssze tűz cédrusaidat!
Zec 11:2 Jajgass Ciprus, mert elesett a cédrus, mert elvesztek a hatalmasok; jajgassatok Básán tölgyei, mert kivágták a várerdőt.
Zec 11:3 Pásztorok jajgatása hallatszik, mert elpusztult a büszkeségük; oroszlánok ordítása hallatszik, mert elpusztult a Jordán dicsősége!
Zec 11:4 Ezt mondja az Úr, az én Istenem: "Legeltesd csak a leölésre szánt juhokat!
Zec 11:5 Megvásárlóik szánakozás nélkül öldösik őket, eladóik csak azt mondják: "Áldott legyen az Úr, meggazdagodtam!" És pásztoraik sem kímélik őket.
Zec 11:6 Én sem kegyelmezek többé a föld lakóinak, -- mondja az Úr. -- Íme, kiszolgáltatok én minden embert társa kezébe, s királya kezébe; és ők feldúlják a földet, és én senkit sem mentek ki kezükből."
Zec 11:7 Én tehát legeltettem a leölésre szánt juhokat, a juhkereskedők számára. Két botot vettem magamhoz; az egyiket elneveztem "Jóakarat"-nak, a másikat elneveztem "Kötelék"-nek; és legeltettem a nyájat,
Zec 11:8 és egy hónap alatt elűztem három pásztort. De keserűség fogta el lelkemet miattuk, és nekik is elegük volt belőlem.
Zec 11:9 Ekkor azt mondtam: "Nem legeltetlek titeket! Ami halálra való, haljon meg, ami kiirtani való, irtassék ki, a többiek pedig ám falják fel egymás húsát!"
Zec 11:10 Majd elővettem azt a botomat, amelynek Jóakarat volt a neve, és széttörtem, hogy megsemmisítsem szövetségemet, amelyet minden néppel kötöttem.
Zec 11:11 Meg is semmisült azon a napon; és így felismerhették a juhkereskedők, akik figyeltek engem, hogy ez az Úr szava.
Zec 11:12 Majd azt mondtam nekik: "Ha jónak látjátok, adjátok ki béremet; ha nem, hagyjátok!" Erre ők harminc ezüstöt mértek ki béremül.
Zec 11:13 Ám az Úr azt mondta nekem: "Vesd az olvasztóba, a dicső bért, amelyre engem becsültek!" Erre vettem a harminc ezüstöt és bedobtam az Úr házának kincstárába.
Zec 11:14 Aztán széttörtem a másik botomat, amelyiknek a neve Kötelék volt, hogy felbontsam a testvéri köteléket Júda és Izrael között.
Zec 11:15 Mondta aztán az Úr nekem: "Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az oktalan pásztor.
Zec 11:16 Mert íme, én olyan pásztort támasztok a földön, aki nem néz az elveszettek után, az elszéledteket meg nem keresi, a megtörtet meg nem gyógyítja, a fáradtnak nem viseli gondját, hanem a kövérek húsát megeszi és körmeiket összetöri.
Zec 11:17 Jaj a semmirekellő pásztornak, aki elhagyja a nyájat! Kard érje a karját és a jobb szemét; karja szárazra aszalódjon, jobb szemét érje homály és sötétség!"
Zec 12:1 Jövendölés. Az Úr szava Izrael és Júda ellen. Így szól az Úr, aki az eget kifeszítette, a föld alapjait megvetette és az emberbe lelket alkotott:
Zec 12:2 "Íme, én Jeruzsálemet kábító serleggé teszem minden nép számára, amely körülötte van: még Júda számára is, amikor ostromolják Jeruzsálemet.
Zec 12:3 Azon a napon majd emelő kővé teszem Jeruzsálemet minden nép számára, és mindazok, akik felemelik, megszakadnak; és összegyűlnek ellene a föld összes országai.
Zec 12:4 Azon a napon, -- mondja az Úr, -- rémülettel sújtom a lovakat mind, és őrültséggel a rajtuk ülőket; Júda háza fölött megnyitom szememet, de a népek összes lovait vaksággal verem meg.
Zec 12:5 Akkor majd így szólnak Júda vezérei szívükben: "Erősek előttem Jeruzsálem lakói a Seregek Ura, az ő Istenük által!"
Zec 12:6 Azon a napon olyanokká teszem Júda vezéreit, mint amilyen a tüzes serpenyő a farakás közepén s az égő fáklya a szénakazalban, és ők megemésztenek jobbra és balra minden népet köröskörül; és Jeruzsálem a helyén marad, Jeruzsálemben,
Zec 12:7 mert az Úr először Júda sátrait szabadítja meg, úgy mint kezdetben, hogy ne emelkedjék Dávid házának dicsősége és Jeruzsálem lakóinak dicsősége Júda fölé.
Zec 12:8 Azon a napon az Úr majd megoltalmazza Jeruzsálem lakóit, és közülük a csetlő-botló is olyan lesz azon a napon, mint Dávid, Dávid háza pedig olyan lesz előttük, mint Isten, mint az Úr angyala.
Zec 12:9 És azon a napon én rajta leszek, hogy összezúzzak minden nemzetet, amelyik Jeruzsálem ellen vonul.
Zec 12:10 És kiöntöm Dávid házára és Jeruzsálem lakóira az irgalom és az imádság lelkét; és ők majd rámtekintenek. Akit átdöftek, azt megsiratják majd ők oly sírással, mint az egyszülöttet, és keseregnek felette, mint ahogy keseregni szoktak az elsőszülött halálakor.
Zec 12:11 Azon a napon oly nagy lesz a sírás Jeruzsálemben, mint Adadremmon sírása Megiddón mezején.
Zec 12:12 És sír majd az ország, minden család külön-külön, Dávid házának családjai külön, és asszonyaik külön,
Zec 12:13 Nátán házának családjai külön, és asszonyaik külön, Lévi házának családjai külön, és asszonyaik külön, Szemei családjai külön, és asszonyaik külön,
Zec 12:14 az összes többi család: család és család külön, és asszonyaik külön.
Zec 13:1 Azon a napon forrás fakad Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak számára, a bűnösnek és a havi tisztulást szenvedőnek megmosására.
Zec 13:2 És azon a napon ezt mondja a Seregek Ura: Eltörlöm majd a bálványok nevét a földről, úgyhogy nem is említik őket többé; és eltávolítom a földről a hamis prófétákat és a tisztátalan lelket.
Zec 13:3 És ha valaki még ezután is prófétálna, így szól hozzá atyja és anyja, a saját szülei: "Nem maradsz életben, mert hazugságot mondtál az Úr nevében!" És leszúrják őt atyja és anyja, a saját szülei, amikor prófétál.
Zec 13:4 És azon a napon majd szégyelli mindegyik próféta a látomását, ha elfogja a prófétálás, és nem öltenek majd szőrruhát, hogy hazudjanak,
Zec 13:5 hanem így szólnak: "Nem vagyok én próféta! Földműves ember vagyok, földem van ifjúkorom óta."
Zec 13:6 És ha azt kérdezik tőle: "Micsoda sebek ezek a kezeid között?" -- azt feleli: "Ezeket a sebhelyeket azok házában szereztem, akik szerettek engem."
Zec 13:7 Kelj fel kard, az én pásztorom ellen, s a nemzetségemből való férfi ellen, -- mondja a Seregek Ura --; verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok; én pedig a bojtárgyerekek ellen fordítom kezemet.
Zec 13:8 És akkor majd az történik az egész országban, -- mondja az Úr --, hogy két rész elpusztul és elvész benne, a harmadik rész azonban megmarad benne.
Zec 13:9 És én a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem őket, mint ahogyan kiégetik az ezüstöt, és megtisztítom őket, mint ahogy megtisztítják az aranyat. Ő majd segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. Én azt mondom majd: "Népem vagy te nekem," ő pedig azt mondja: "Az Úr az én Istenem!"
Zec 14:1 Íme, eljön az Úr napja, amikor szétosztják benned zsákmányodat.
Zec 14:2 És én összegyűjtöm az összes nemzetet, hogy hadakozzanak Jeruzsálem ellen; elfoglalják a várost, elpusztítják a házakat, és meggyalázzák az asszonyokat; s a város lakosságának fele fogságba megy, de a többi nép nem kerül el a városból.
Zec 14:3 Mert az Úr kivonul és harcba száll azokkal a nemzetekkel, mint ahogy harcolt a küzdelem napján.
Zec 14:4 Lábával azon a napon az Olajfák hegyére áll, ami Jeruzsálemtől keletre van; és az Olajfák hegye a közepén kelet és nyugat felé meredek nagy völgyre hasad, és a hegynek fele északra és fele délre szakad.
Zec 14:5 És ti e hegyek völgyébe menekültök, mert a hegyek völgye egészen Ácalig ér majd; úgy meneküljetek, amint a földrengés elől menekültetek Uzijának, Júda királyának napjaiban; és bevonul az Úr, az én Istenem összes szentjeivel együtt.
Zec 14:6 És azon a napon nem lesz világosság, hanem hideg és fagy.
Zec 14:7 De lesz egy nap, amit az Úr ismer, amelyen nem lesz nappal és éjszaka, hanem esti időben is világosság lesz.
Zec 14:8 És ez lesz azon a napon: élővizek folynak majd ki Jeruzsálemből, az egyik fele a keleti tengerbe és a másik fele a nyugati tengerbe, nyáron és télen egyaránt.
Zec 14:9 S az Úr lesz az egész föld királya. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen, és az ő neve lesz az egyetlen.
Zec 14:10 És az egész ország síksággá változik Gebától kezdve dél felé Remmonig, de Jeruzsálem magaslat lesz és a maga helyén marad. A Benjamin-kaputól a Régi kapu helyéig, a Szeglet-kapuig, Hananeél tornyától a királyi sajtókig
Zec 14:11 laknak majd benne, és átok nem sújtja többé, hanem biztonságban él majd Jeruzsálem.
Zec 14:12 Ez lesz az a csapás, amellyel az Úr sújtja az összes nemzetet, amelyek Jeruzsálem ellen harcba szálltak: elrothad a testük, amikor még a lábukon állnak, elrothad a szemük a gödrében, elrothad a nyelvük a szájukban.
Zec 14:13 Azon a napon az Úr nagy zavart támaszt közöttük, úgyhogy mindenki társának a kezét ragadja meg és kezet emelnek egymásra,
Zec 14:14 sőt még Júda is harcba száll Jeruzsálemmel. Prédára kerülnek körös-körül az összes nemzetek kincsei: az arany, az ezüst és a temérdek ruha,
Zec 14:15 és e csapásokhoz hasonló csapás éri a táborukban levő lovakat, öszvéreket, tevéket, szamarakat és az összes állatot.
Zec 14:16 Mindazok pedig, akik életben maradnak az összes nemzet közül, amelyek Jeruzsálem ellen vonultak, esztendőről-esztendőre feljönnek majd, hogy imádják a Királyt, a Seregek Urát, és megüljék a sátoros ünnepet.
Zec 14:17 Aki pedig nem jön fel a föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy imádja a Királyt, a Seregek Urát, arra nem hull majd eső.
Zec 14:18 És ha Egyiptom nemzetsége nem zarándokol fel és nem jön el, akkor rájuk sem hull majd eső, hanem az a csapás éri őket, amellyel az Úr sújtja majd az összes nemzetet, amelyek nem jönnek fel, hogy megüljék a sátoros ünnepet.
Zec 14:19 Ez lesz Egyiptom büntetése és ez az összes nemzet büntetése, amelyek nem jönnek fel a sátoros ünnep megülésére.
Zec 14:20 Azon a napon még a lovak csengőin is ez lesz: "Szent az Úr számára". És még a fazekak is olyanok lesznek az Úr házában, mint a csészék az oltár előtt.
Zec 14:21 És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék szent lesz a Seregek Ura számára, és mindazok, akik áldozatot akarnak bemutatni, eljönnek és vesznek belőlük és bennük főznek; és nem lesznek többé kalmárok a Seregek Urának házában azon a napon."
Mal 1:1 Jövendölés. Az Úr szava Izrael ellen Malakiás által.
Mal 1:2 "Szeretlek titeket, -- mondja az Úr, -- de ti azt mondjátok: "Miben mutatod meg szeretetedet irántunk?" -- Nemde, Ézsau a testvére volt Jákobnak? -- mondja az Úr, -- és én mégis Jákobot szerettem,
Mal 1:3 Ézsaut pedig gyűlöltem, és hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig a sakálok pusztaságává.
Mal 1:4 Ha Edom azt mondja: "Elpusztultunk ugyan, de majd ismét felépítjük azt, ami elpusztult," -- erre azt mondja a Seregek Ura: Hát csak építsék fel ők, én majd elpusztítom! "Gonoszság országá"-nak nevezik majd őket, és "olyan népnek, melyre örökké haragszik az Úr."
Mal 1:5 Saját szemetek látja majd ezt, és magatok mondjátok: "Nagy az Úr Izrael határain túl is!"
Mal 1:6 A fiú tiszteli atyját és a szolga urát. Ha tehát én atya vagyok, hol az én tiszteletem, és ha én Úr vagyok, hol a félelem tőlem? -- mondja a Seregek Ura nektek, papok, akik megvetitek nevemet. Azt kérdezitek: "Miben vetettük meg nevedet?"
Mal 1:7 Tisztátalan kenyeret mutattok be oltáromon! Azt kérdezitek: "Mivel tettük tisztátalanná?" Azzal, hogy azt gondoljátok: "Az Úr asztalát semmibe sem kell venni!"
Mal 1:8 Ha vak állatot mutattok be áldozatul, nem rossz-e az? És ha sánta és beteg állatot mutattok be, nem rossz-e az? Vinnéd csak a helytartódnak, vajon tetszenék-e neki és kegyesen tekintene-e rád? -- mondja a Seregek Ura. --
Mal 1:9 De most aztán könyörögjetek Istenhez, hogy irgalmazzon nektek! Bizony, a ti kezetek művelte ezt. Vajon kegyesen tekint-e rátok? -- mondja a Seregek Ura. --
Mal 1:10 Bárcsak inkább bezárná valaki közületek a kapukat, hogy ne gyújthassanak tüzet oltáromon hiába! Nem lelem én kedvemet bennetek, -- mondja a Seregek Ura, -- és a ti kezetektől nem fogadok el én ételáldozatot.
Mal 1:11 Hiszen napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a nemzetek között, és minden helyen tiszta ételáldozatot áldoznak és mutatnak be nevemnek. Bizony, nagy az én nevem a nemzetek között, -- mondja a Seregek Ura, --
Mal 1:12 de ti megszentségtelenítitek, amikor azt hiszitek, hogy "az Úr asztala szennyes, és a rátett ételeket, éppúgy semmibe sem kell venni."
Mal 1:13 És azt mondjátok: "Íme, milyen sok munka!" És könnyelműen elintézitek, -- mondja a Seregek Ura, -- és idehoztok rablottat, sántát és beteget, és bemutatjátok áldozatul. Vajon elfogadjam-e az ilyent kezetekből? -- mondja az Úr. --
Mal 1:14 Átkozott a csalárd ember, akinek van a nyájában ép hím állatja, és ha fogadalmat tesz, gyenge állatot mutat be áldozatul az Úrnak, noha nagy király vagyok én, -- mondja a Seregek Ura, -- és rettegik nevemet a nemzetek között!
Mal 2:1 Nos tehát ez a parancs hozzátok, papok:
Mal 2:2 Ha nem akartok hallani és nem akarjátok megszívlelni, hogy megadjátok nevemnek a dicsőséget, -- mondja a Seregek Ura, -- akkor ínséget bocsátok rátok és átokká változtatom áldásotokat, -- bizony, átokká változtatom, mert nem szívleltétek ezt meg!
Mal 2:3 Íme, én eltöröm karotokat, arcotokba szórom ünnepeitek szemetét, és azzal együtt dobnak majd ki titeket.
Mal 2:4 Akkor majd megtudjátok, hogy azért adtam nektek ezt a parancsot, mert szövetségem van Lévivel, -- mondja a Seregek Ura. --
Mal 2:5 Szövetségem volt vele az életre és a békességre, és félelmet öntöttem bele, és ő félt engem és tisztelte nevemet.
Mal 2:6 Igaz tanítás volt a szájában, és ajkán nem volt gonoszság; békében és egyenes lélekkel járt velem, és sokakat eltérített a gonoszságtól.
Mal 2:7 Mert a pap ajka tudást őriz, és tanítást keresnek szájából, mert ő a Seregek Urának követe.
Mal 2:8 Ti azonban letértetek az útról és sokakat megbotránkoztattatok tanításotokkal; megszegtétek Lévi szövetségét, -- mondja a Seregek Ura. --
Mal 2:9 Ezért én is megvetésre méltókká és alávalókká tettelek titeket az egész nép előtt, minthogy nem jártatok útjaimon és személyválogatók voltatok a törvénykezésben.
Mal 2:10 Vajon nem egy atyánk van-e valamennyiünknek? Vajon nem egy Isten teremtett-e minket? Miért veti meg tehát egyikünk a másikát, megsértve atyáink szövetségét?
Mal 2:11 Hűtlenséget követett el Júda, és gyalázatosság történt Izraelben és Jeruzsálemben, mert megszentségteleníti Júda az Úr szent helyét, minthogy idegen isten leányát szereti és veszi feleségül.
Mal 2:12 Veszítse el az Úr azt a férfit, aki így cselekszik, sőt a fiát és az unokát is Jákob sátraiból, és azok közül, akik áldozatot hoznak a Seregek Urának!
Mal 2:13 Hozzá még azt cselekszitek, hogy könnyel, sírással és jajgatással borítjátok el az Úr oltárát, amiért nem tekintek többé az áldozatra és nem fogadok semmit sem kedvesen kezetekből.
Mal 2:14 Kérdezitek: "Miért?" Azért, mert az Úr volt a tanú közötted és ifjúkori feleséged között, akit te megvetettél, holott ő a te osztályosod és hites feleséged.
Mal 2:15 Nemde, egységet alkot test és lélek? És mi a vágya ennek az egységnek, ha nem az, hogy utódot nyerjen Istentől? Vigyázzatok tehát magatokra, és ne vesd meg ifjúkori feleségedet!
Mal 2:16 Aki gyűlöletesen eltaszítja, -- mondja az Úr, Izrael Istene, -- annak gonoszság borítja majd ruháját, -- mondja a Seregek Ura. -- Vigyázzatok magatokra, és ne legyetek hűtlenek egymáshoz!
Mal 2:17 Ti bosszúságot okoztok az Úrnak beszédeitekkel! Kérdezitek: "Mivel okozunk neki bosszúságot?" Azzal, hogy azt mondjátok: "Mindenki, aki rosszat tesz, jó az Úr színe előtt, és az ilyenek tetszenek neki; mert ha nem így van, hol van az ítélet Istene?"
Mal 3:1 Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is, -- mondja a Seregek Ura. --
Mal 3:2 De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók lúgja.
Mal 3:3 Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak,
Mal 3:4 és tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és mint a régi esztendőkben.
Mal 3:5 Akkor majd ítéletre megyek hozzátok, és gyors tanú leszek a varázslók, a házasságtörők és a hamisan esküvők ellen, és azok ellen, akik jogtalanul bánnak a napszámos bérével, az özvegyekkel és az árvákkal, és akik elnyomják a jövevényt és nem félnek engem, -- mondja a Seregek Ura. --
Mal 3:6 Bizony én vagyok az Úr, aki nem változtam meg, de ti akkor is Jákob fiai maradtatok!
Mal 3:7 Bizony, atyáitok napjai óta eltávoztatok törvényeimtől és nem tartottátok meg őket. Térjetek vissza hozzám, akkor én is visszatérek hozzátok, -- mondja a Seregek Ura. -- Kérditek: "Miben térjünk vissza?"
Mal 3:8 Vajon ember megcsalhatja-e Istent? Márpedig ti megcsaltatok engem! És kérditek: "Miben csaltunk meg téged?" A tizedekben és a zsengékben!
Mal 3:9 Az ínség átka van rajtatok, és ti mégis megcsaltok engem, az egész nép.
Mal 3:10 Hordjátok csak be az egész tizedet a csűrbe, hogy legyen élelem a házamban; és tegyetek engem ezzel próbára, -- mondja az Úr, -- hogy vajon nem nyitom-e majd meg nektek az ég csatornáit, és nem árasztok-e bőséges áldást rátok?
Mal 3:11 Ráparancsolok majd értetek a sáskára, hogy ne pusztítsa el földetek gyümölcsét, és a szőlő nem lesz meddő a mezőn, mondja a Seregek Ura. --
Mal 3:12 Akkor majd boldognak hirdet titeket minden nemzet, mert kívánatos ország lesztek, -- mondja a Seregek Ura. --
Mal 3:13 Keményen beszéltetek ti ellenem, -- mondja az Úr, --
Mal 3:14 és ti kérdezitek: "Mit beszéltünk ellened?" Azt mondjátok: "Hiábavaló dolgot tesz az, aki Istennek szolgál! Mi hasznunk van abból, hogy megtartottuk törvényeit, és hogy szomorúan jártunk a Seregek Ura előtt?
Mal 3:15 Ezért hát boldogoknak mondjuk a kevélyeket, mert ők gyarapodtak, bár gonoszságot cselekedtek; és nem lett bántódásuk, bár kísértették Istent."
Mal 3:16 Így beszéltek egymás között azok, akik az Urat félik. Az Úr pedig felfigyelt és meghallotta, és előtte emlékkönyvbe írták azokat, akik félik az Urat és nevére gondolnak.
Mal 3:17 Ezek, -- mondja a Seregek Ura, -- az én tulajdonommá lesznek azon a napon, amelyen majd cselekvéshez látok, és én megsajnálom majd őket, mint ahogy az ember megsajnálja a fiát, aki neki szolgál.
Mal 3:18 És akkor majd ismét látjátok, mi a különbség az igaz és a gonosz között, az Istennek szolgáló és a neki nem szolgáló között.
Mal 3:19 Bizony, íme, eljön majd az a nap, lángolva, mint a kemence, és minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a tarló, és az eljövendő nap lángra lobbantja őket, -- mondja a Seregek Ura, -- és nem hagy rajtuk sem gyökeret, sem hajtást.
Mal 3:20 Nektek azonban, akik nevemet félitek, felkel az igazság napja, ami gyógyulást hoz szárnyain; kimentek és ugrándoztok, mint a csorda fiatal borjai,
Mal 3:21 és összetapossátok a gonoszokat, és ők olyanok lesznek a lábatok talpa alatt, mint a hamu, azon a napon, amelyen majd én cselekvéshez látok, -- mondja a Seregek Ura. --
Mal 3:22 Emlékezzetek meg szolgámnak, Mózesnek törvényéről, melyet neki a Hóreben egész Izrael számára parancsokként és végzésekként adtam.
Mal 3:23 Íme, én elküldöm majd nektek Illés prófétát, mielőtt eljönne az Úrnak nagy és rettenetes napja,
Mal 3:24 hogy visszatérítse az atyák szívét fiaikhoz s a fiúk szívét atyáikhoz, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet."
Mat 1:1 Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia.
Mat 1:2 Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit;
Mat 1:3 Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot;
Mat 1:4 Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont;
Mat 1:5 Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt.
Mat 1:6 Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől;
Mat 1:7 Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát.
Mat 1:8 Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját;
Mat 1:9 Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját;
Mat 1:10 Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját;
Mat 1:11 Jozija pedig nemzette Joakimot és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor.
Mat 1:12 A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt;
Mat 1:13 Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette Ázort;
Mat 1:14 Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot;
Mat 1:15 Eliúd nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot.
Mat 1:16 Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek.
Mat 1:17 Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babilonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstől Krisztusig tizennégy nemzedék.
Mat 1:18 Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitudódott, hogy méhében fogant a Szentlélektől.
Mat 1:19 József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el őt.
Mat 1:20 Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van.
Mat 1:21 Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.
Mat 1:22 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott:
Mat 1:23 "Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni" . Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
Mat 1:24 József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét,
Mat 1:25 de nem ismerte meg őt, amíg az meg nem szülte a fiút; és a Jézus nevet adta neki.
Mat 2:1 Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe,
Mat 2:2 és megkérdezték: "Hol van, aki született, a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki."
Mat 2:3 Amikor Heródes király meghallotta ezt, megrettent, és vele együtt egész Jeruzsálem.
Mat 2:4 Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hogy hol születhetett a Krisztus.
Mat 2:5 Azok ezt felelték neki: "A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta által:
Mat 2:6 "És te Betlehem, Júda földje, semmiképp sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert belőled támad majd a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek"" .
Mat 2:7 Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét.
Mat 2:8 Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: "Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki."
Mat 2:9 Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük haladt, majd odaérkezve megállt a hely fölött, ahol a kisgyermek volt.
Mat 2:10 Mikor a csillagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel.
Mat 2:11 Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket Máriával, az anyjával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát.
Mat 2:12 Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.
Mat 2:13 Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: "Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt."
Mat 2:14 Erre ő fölkelt, éjjel magához vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba.
Mat 2:15 Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: "Egyiptomból hívtam az én fiamat" .
Mat 2:16 Akkor Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek, nagy haragra lobbant, és megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől.
Mat 2:17 Így beteljesedett az ige, amit Jeremiás próféta mondott:
Mat 2:18 "Hang hallatszik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé" .
Mat 2:19 Amikor Heródes bevégezte életét, íme, az Úr angyala megjelent álmában Józsefnek Egyiptomban
Mat 2:20 és így szólt: "Kelj föl, vedd magadhoz a kisgyermeket és anyját, és menj Izrael földjére. Meghaltak ugyanis, akik a gyermek életére törtek."
Mat 2:21 Ő fölkelt, maga mellé vette a kisgyermeket és annak anyját, és bement Izrael földjére.
Mat 2:22 Mivel meghallotta, hogy Arkelausz uralkodik Júdeában apja, Heródes helyett, félt odamenni. Miután álmában intést kapott, eltávozott Galilea vidékeire.
Mat 2:23 Odaérve egy Názáretnek nevezett városban telepedett le, hogy így beteljesedjék, amit a próféták mondtak: "Názáretinek fogják hívni."
Mat 3:1 Azokban a napokban eljött Keresztelő János, és hirdette Júdea pusztájában:
Mat 3:2 "Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa."
Mat 3:3 Ő az, akiről Izajás próféta beszél: "A pusztában kiáltónak szava: "Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit"" .
Mat 3:4 Jánosnak teveszőrből volt az öltözete és bőröv a csípője körül, az étele pedig sáska volt és vadméz.
Mat 3:5 Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, az egész Júdea és a Jordán egész környéke.
Mat 3:6 Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, és megvallották bűneiket.
Mat 3:7 Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és a szaddúceusok közül sokan jönnek, hogy felvegyék a keresztségét, ezt mondta nekik: "Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól?
Mat 3:8 Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét.
Mat 3:9 És ne gondoljátok, hogy azt mondhatjátok magatokban: "Ábrahám a mi atyánk". Mert mondom nektek, hogy ezekből a kövekből is képes az Isten fiakat támasztani Ábrahámnak.
Mat 3:10 A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.
Mat 3:11 Én vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket.
Mat 3:12 Szórólapátja a kezében van már, és meg fogja tisztítani szérűjét: összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti."
Mat 3:13 Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt.
Mat 3:14 De János igyekezett visszatartani: "Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?"
Mat 3:15 Jézus azonban ezt válaszolta neki: "Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságot." Akkor engedett neki.
Mat 3:16 Miután Jézus megkeresztelkedett, mindjárt feljött a vízből, és íme, az ég megnyílt neki, és látta az Isten Lelkét, mint galambot leereszkedni és rászállni.
Mat 3:17 És íme, egy hang hangzott az égből: "Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik" .
Mat 4:1 Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög.
Mat 4:2 Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.
Mat 4:3 Odajött hozzá a kísértő és ezt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré."
Mat 4:4 De ő ezt válaszolta: "Írva van: "Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik"" .
Mat 4:5 Akkor magával vitte őt az ördög a szent városba, odaállította a templom ormára
Mat 4:6 és azt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat! Mert írva van: "Angyalainak parancsolt felőled: a kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat"" .
Mat 4:7 Jézus ezt mondta neki: "Az is írva van: "Ne kísértsd az Urat, Istenedet"" .
Mat 4:8 Azután magával vitte őt az ördög egy igen magas hegyre. Megmutatta neki a világ összes országát és azok dicsőségét,
Mat 4:9 majd azt mondta neki: "Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem."
Mat 4:10 Jézus azt felelte neki: "Távozz, Sátán! Mert írva van: "Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj"" .
Mat 4:11 Akkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki.
Mat 4:12 Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost kiszolgáltatták, visszavonult Galileába.
Mat 4:13 Elhagyta Názáretet, elment és letelepedett a tengermenti Kafarnaumban, Zebulon és Naftali határában,
Mat 4:14 hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
Mat 4:15 "Zebulon földje és Naftali földje, a tengeri út, a Jordánon túl, a pogányok Galileája;
Mat 4:16 a nép, amely sötétségben ült, nagy fényt látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: fény virradt rájuk" .
Mat 4:17 Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: "Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa."
Mat 4:18 Amint elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis.
Mat 4:19 Azt mondta nekik: "Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!"
Mat 4:20 Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt.
Mat 4:21 Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta.
Mat 4:22 Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt.
Mat 4:23 Jézus ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között.
Mat 4:24 Eljutott a híre egész Szíriába, és odavitték hozzá mindazokat, akik rosszul voltak, akiket különféle betegségek és kínok gyötörtek, az ördögtől megszállottakat, holdkórosokat és a bénákat, ő pedig meggyógyította őket.
Mat 4:25 Nagy tömeg követte őt Galileából és a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
Mat 5:1 A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá,
Mat 5:2 ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket:
Mat 5:3 "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Mat 5:4 Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek.
Mat 5:5 Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Mat 5:6 Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd jóllaknak.
Mat 5:7 Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalomra találnak.
Mat 5:8 Boldogok a szívükben tiszták, mert ők látni fogják Istent.
Mat 5:9 Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Mat 5:10 Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa.
Mat 5:11 Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam.
Mat 5:12 Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak.
Mat 5:13 Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízetlenné válik, mivel sózzák meg? Semmire sem jó többé, mint hogy kidobják és eltapossák az emberek.
Mat 5:14 Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost.
Mat 5:15 Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van.
Mat 5:16 Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.
Mat 5:17 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem.
Mat 5:18 Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy ióta vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik.
Mat 5:19 Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.
Mat 5:20 Mert mondom nektek: ha a ti igazságtok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába.
Mat 5:21 Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: "Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre" .
Mat 5:22 Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: "Oktalan", méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: "Bolond", méltó a gyehenna tüzére.
Mat 5:23 Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened:
Mat 5:24 hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj , békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj, és ajánld föl adományodat.
Mat 5:25 Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek.
Mat 5:26 Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért.
Mat 5:27 Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: "Ne paráználkodj!" 
Mat 5:28 Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már paráználkodott vele a szívében.
Mat 5:29 Ha pedig a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész testedet a gyehennára vessék.
Mat 5:30 És ha a jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész tested a gyehennára jusson.
Mat 5:31 Azt is mondták: "Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet" .
Mat 5:32 Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét -- kivéve a paráznaság esetét --, házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör.
Mat 5:33 Szintén hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: "Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amire esküdtél!" 
Mat 5:34 Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja,
Mat 5:35 se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya , se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa .
Mat 5:36 A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni.
Mat 5:37 Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.
Mat 5:38 Hallottátok, hogy azt mondták: "Szemet szemért, és fogat fogért" .
Mat 5:39 Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is.
Mat 5:40 És aki pereskedni akar veled és el akarja venni a köpenyedet, engedd át neki a ruhádat is;
Mat 5:41 s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre.
Mat 5:42 Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj.
Mat 5:43 Hallottátok, hogy azt mondták: "Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet."
Mat 5:44 Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért,
Mat 5:45 hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek.
Mat 5:46 Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik?
Mat 5:47 És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik?
Mat 5:48 Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Mat 6:1 Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van.
Mat 6:2 Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat.
Mat 6:3 Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb,
Mat 6:4 hogy a te adományod rejtve maradjon; Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.
Mat 6:5 Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat.
Mat 6:6 Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.
Mat 6:7 Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást.
Mat 6:8 Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk; mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt.
Mat 6:9 Ezért ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved;
Mat 6:10 jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.
Mat 6:11 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
Mat 6:12 és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
Mat 6:13 és ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól.
Mat 6:14 Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok.
Mat 6:15 De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat.
Mat 6:16 Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat.
Mat 6:17 Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg.
Mat 6:18 Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.
Mat 6:19 Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak.
Mat 6:20 Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak.
Mat 6:21 Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.
Mat 6:22 A test világossága a szem. Ha tehát a szemed jó, egész tested világos lesz,
Mat 6:23 de ha a szemed rossz, az egész tested sötét lesz. Ha pedig a benned lévő fény sötétség, mekkora lesz akkor a sötétség!
Mat 6:24 Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
Mat 6:25 Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál?
Mat 6:26 Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél?
Mat 6:27 Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni?
Mat 6:28 És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak;
Mat 6:29 mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül.
Mat 6:30 Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek?
Mat 6:31 Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: "Mit együnk?", vagy: "Mit igyunk?", vagy: "Mibe öltözködjünk?"
Mat 6:32 Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.
Mat 6:33 Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá.
Mat 6:34 Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.
Mat 7:1 Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket.
Mat 7:2 Mert amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak megítélni titeket is, és amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is.
Mat 7:3 Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a saját szemedben meg nem veszed észre a gerendát?
Mat 7:4 Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: engedd, hogy kivegyem a szemedből a szálkát, amikor íme, a gerenda ott van a te szemedben?
Mat 7:5 Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, csak aztán fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből.
Mat 7:6 Ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, nehogy eltapossák azokat lábukkal, és megfordulva széttépjenek titeket.
Mat 7:7 Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.
Mat 7:8 Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak.
Mat 7:9 Vagy ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki?
Mat 7:10 Vagy ha halat kér, talán kígyót ad neki?
Mat 7:11 Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt?
Mat 7:12 Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.
Mat 7:13 A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta.
Mat 7:14 S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!
Mat 7:15 Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok.
Mat 7:16 A gyümölcseikről fogjátok felismerni őket. Vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét?
Mat 7:17 Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
Mat 7:18 A jó fa nem tud rossz gyümölcsöt teremni, sem a rossz fa jó gyümölcsöt teremni.
Mat 7:19 Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.
Mat 7:20 Tehát a gyümölcseikről fogjátok felismerni őket.
Mat 7:21 Nem mindenki, aki azt mondja nekem: "Uram, Uram!", megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van.
Mat 7:22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: "Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk démonokat, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?"
Mat 7:23 Akkor majd kijelentem nekik: "Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik törvénytelenséget cselekedtetek!" 
Mat 7:24 Mert mindenki, aki hallgatja ezeket a szavaimat és követi azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette.
Mat 7:25 Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták.
Mat 7:26 Mindaz pedig, aki hallgatja ezeket a szavaimat, de nem cselekszi meg azokat, hasonlít majd a balga emberhez, aki a házát homokra építette.
Mat 7:27 Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy lett a romlása.
Mat 7:28 Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, a néptömegek le voltak nyűgözve a tanításától,
Mat 7:29 mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az ő írástudóik.
Mat 8:1 Amikor pedig lejött a hegyről, nagy tömeg követte őt.
Mat 8:2 És íme, odajött egy leprás, leborult előtte és azt mondta: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!"
Mat 8:3 Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: "Akarom, tisztulj meg!" Erre az mindjárt megtisztult a leprától.
Mat 8:4 Ekkor Jézus azt mondta neki: "Vigyázz, senkinek se szólj erről, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl az adományt, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik."
Mat 8:5 Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt:
Mat 8:6 "Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik."
Mat 8:7 Azt mondta neki: "Megyek és meggyógyítom."
Mat 8:8 De a százados így válaszolt: "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám.
Mat 8:9 Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: "Menj!", elmegy, vagy a másiknak: "Gyere!", odajön, a szolgámnak pedig: "Tedd ezt!", megteszi."
Mat 8:10 Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: "Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél.
Mat 8:11 Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában.
Mat 8:12 Az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!"
Mat 8:13 Ezután Jézus így szólt a századoshoz: "Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted." És meggyógyult a szolgája abban az órában.
Mat 8:14 Mikor ezután Jézus bement Péten házába, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas.
Mat 8:15 Megérintette a kezét, mire elhagyta a láz. Fölkelt és felszolgált neki.
Mat 8:16 Amikor beesteledett, odahoztak hozzá sok ördögtől megszállottat. Kiűzte szavával a lelkeket, azokat pedig, akik rosszul voltak, meggyógyította,
Mat 8:17 hogy így beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: "Ő a mi gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket hordozta" .
Mat 8:18 A körülötte levő tömeg láttán Jézus megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra.
Mat 8:19 Akkor odajött hozzá egy írástudó és azt mondta neki: "Mester, követni foglak téged, ahová csak mész."
Mat 8:20 Jézus azt felelte neki: "A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét."
Mat 8:21 A tanítványai közül egy másik azt kérte tőle: "Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat."
Mat 8:22 De Jézus azt felelte neki: "Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat."
Mat 8:23 Amikor beszállt a bárkába, követték őt a tanítványai.
Mat 8:24 És íme, olyan nagy vihar támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő pedig aludt.
Mat 8:25 Odajöttek és felkeltették: "Uram, ments meg, elveszünk!"
Mat 8:26 Ő azt mondta nekik: "Miért vagytok gyávák, ti kishitűek?" Majd fölkelt, rászólt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett.
Mat 8:27 Az emberek pedig elcsodálkoztak és így szóltak: "Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?"
Mat 8:28 Amikor a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére, elébe jött két megszállott. A sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon az úton járni.
Mat 8:29 S azok íme, így kiáltottak: "Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?"
Mat 8:30 Messze tőlük egy nagy disznócsorda legelészett.
Mat 8:31 A démonok kérlelték őt: "Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába."
Mat 8:32 Azt mondta nekik: "Menjetek." Azok kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekről a tengerbe, és megfulladtak a vízben.
Mat 8:33 A kondások pedig elfutottak a városba, és hírül vittek mindent, a megszállottakkal történteket is.
Mat 8:34 És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor meglátták őt, kérlelték, hogy menjen máshová a határukból.
Mat 9:1 Ezután beszállt a bárkába, átkelt a tengeren és elment a saját városába.
Mat 9:2 Ekkor íme, odahoztak hozzá egy ágyon fekvő bénát. A hitüket látva Jézus azt mondta a bénának: "Bízzál, fiam! Bűneid bocsánatot nyertek."
Mat 9:3 Erre íme, egyesek az írástudók közül azt mondták magukban: "Ez káromkodik."
Mat 9:4 Jézus látta gondolataikat és így szólt: "Miért gondoltok gonosz dolgokat a szívetekben?
Mat 9:5 Ugyan mi könnyebb, azt mondani: "Bocsánatot nyertek bűneid", vagy azt mondani: "Kelj föl és járj"?
Mat 9:6 Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani -- s ekkor a bénához fordult --: Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!"
Mat 9:7 Az fölkelt és hazament.
Mat 9:8 Amikor a tömeg látta ezt, félelem fogott el mindenkit, és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
Mat 9:9 Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: "Kövess engem!" Az fölkelt és követte őt.
Mat 9:10 Történt pedig, hogy amikor asztalhoz ült a házban, íme, sok vámos és bűnös jött, és letelepedett Jézussal és tanítványaival együtt.
Mat 9:11 Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanítványait: "Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?"
Mat 9:12 Ő meghallotta ezt és így szólt: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.
Mat 9:13 Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: "Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot" . Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket."
Mat 9:14 Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: "Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?"
Mat 9:15 Jézus így felelt nekik: "Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.
Mat 9:16 Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot; mert kiszakad a folt a ruhából, és a szakadás még nagyobb lesz.
Mat 9:17 Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert különben a tömlők szétrepednek, s kiömlik a bor is, meg a tömlők is tönkremennek. Az új bort új tömlőkbe töltik, így mind a kettő megmarad."
Mat 9:18 Amíg ezeket mondta nekik, íme, odajött egy elöljáró, leborult előtte és azt mondta: "A lányom most halt meg, de gyere, tedd rá a kezedet és élni fog."
Mat 9:19 Jézus fölkelt és követte őt a tanítványaival.
Mat 9:20 És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról odament, s megérintette a ruhája szegélyét.
Mat 9:21 Azt gondolta magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok."
Mat 9:22 Jézus megfordult, meglátta őt és azt mondta neki: "Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged." És abban az órában meggyógyult az asszony.
Mat 9:23 Amikor Jézus bement az elöljáró házába és látta a fuvolásokat és a tolongó tömeget, így szólt:
Mat 9:24 "Távozzatok! Nem halt meg a kislány, csak alszik." De azok kinevették.
Mat 9:25 Mikor kiküldték a tömeget, ő bement, megfogta a lány kezét, és a kislány fölkelt.
Mat 9:26 Ennek a híre elterjedt azon az egész vidéken.
Mat 9:27 Amikor Jézus továbbment onnan, két vak követte őt és így kiáltozott: "Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!"
Mat 9:28 Amint hazaérkezett, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: "Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni?" Azok ezt válaszolták neki: "Igen, Uram!"
Mat 9:29 Erre ő megérintette a szemüket és így szólt: "Legyen nektek hitetek szerint."
Mat 9:30 Ekkor megnyílt a szemük. Jézus pedig komolyan rájuk parancsolt: "Vigyázzatok, senki meg ne tudja!"
Mat 9:31 De ők, mihelyt kimentek, szétvitték a hírét azon az egész vidéken.
Mat 9:32 Amikor ezek elmentek, íme, odahoztak hozzá egy néma megszállottat.
Mat 9:33 Kiűzte belőle a démont, és a néma megszólalt. A tömeg elcsodálkozott: "Soha nem történt még ilyen Izraelben!"
Mat 9:34 A farizeusok pedig azt mondták: "Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket."
Mat 9:35 Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden gyengeséget.
Mat 9:36 Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok .
Mat 9:37 Erre így szólt tanítványaihoz: "Az aratni való sok, de a munkás kevés.
Mat 9:38 Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába."
Mat 10:1 Ezután magához hívta a tizenkét tanítványát. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt.
Mat 10:2 A tizenkét apostol nevei pedig ezek: az első Simon, akit Péternek neveznek, és András, a testvére,
Mat 10:3 Jakab, Zebedeus fia, és a testvére, János, Fülöp és Bertalan, Tamás és a vámos Máté, Jakab, Alfeus fia, Tádé,
Mat 10:4 a kánaáni Simon, és az iskarióti Júdás, aki el is árulta őt.
Mat 10:5 Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: "A pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, és szamaritánus városba ne lépjetek be!
Mat 10:6 Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz!
Mat 10:7 Menjetek és hirdessétek: "Elközelgett a mennyek országa!"
Mat 10:8 Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!
Mat 10:9 Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben,
Mat 10:10 sem úti tarisznyátok, se két köntösötök, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére.
Mat 10:11 Ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne, és maradjatok ott, amíg tovább nem mentek.
Mat 10:12 Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt!
Mat 10:13 Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hozzátok.
Mat 10:14 Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg tanításotokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, és rázzátok le a lábatok porát.
Mat 10:15 Bizony, mondom nektek: kíméletesebb sorsa lesz Szodoma és Gomorra földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.
Mat 10:16 Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok.
Mat 10:17 De óvakodjatok az emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket.
Mat 10:18 Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt.
Mat 10:19 Amikor pedig átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek. Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.
Mat 10:20 Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok.
Mat 10:21 Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak és halálra juttatják őket.
Mat 10:22 Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az megmenekül.
Mat 10:23 Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba. Mert bizony, mondom nektek: nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.
Mat 10:24 Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga uránál.
Mat 10:25 Elég a tanítványnak, ha olyan lesz, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. De ha a ház urát Belzebulnak nevezték, mennyivel inkább a házanépét?
Mat 10:26 Ne féljetek tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne lepleződne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna.
Mat 10:27 Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el világosban, és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről.
Mat 10:28 Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.
Mat 10:29 Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül.
Mat 10:30 Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken.
Mat 10:31 Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti sok verébnél.
Mat 10:32 Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mat 10:33 De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is meg fogom tagadni Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mat 10:34 Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem hogy békét hozzak, hanem kardot.
Mat 10:35 Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a lányt anyjával, és a menyet anyósával:
Mat 10:36 saját házanépe lesz az ember ellensége .
Mat 10:37 Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát mint engem, nem méltó hozzám.
Mat 10:38 Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám.
Mat 10:39 Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét énértem, megtalálja azt.
Mat 10:40 Aki befogad titeket, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.
Mat 10:41 Aki befogad egy prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki befogad egy igazat, mert igaz, az az igaz jutalmát kapja.
Mat 10:42 És aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát."
Mat 11:1 Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon a városaikban.
Mat 11:2 Amikor János a börtönben Krisztus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait
Mat 11:3 és megkérdezte tőle: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"
Mat 11:4 Jézus ezt válaszolta nekik: "Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok:
Mat 11:5 A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot .
Mat 11:6 Boldog, aki nem botránkozik meg bennem."
Mat 11:7 Amikor azok elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: "Miért mentetek ki, mit akartatok látni a pusztában? Széltől lengetett nádat?
Mat 11:8 Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik finom ruhákat hordanak, a királyok házaiban laknak.
Mat 11:9 Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat.
Mat 11:10 Ő az, akiről írva van: "Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt, aki elkészíti előtted utadat" .
Mat 11:11 Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála.
Mat 11:12 A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt.
Mat 11:13 Az összes próféta és a törvény Jánosig erről jövendölt;
Mat 11:14 és ha el akarjátok őt fogadni: igen, ő Illés, aki eljön.
Mat 11:15 Akinek van füle, hallja meg.
Mat 11:16 Kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a gyerekekhez, akik a piacon ülnek, kiáltanak a többieknek,
Mat 11:17 és mondják: "Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem gyászoltatok."
Mat 11:18 Mert eljött János, nem evett és nem ivott, és azt mondták: "Ördöge van!"
Mat 11:19 Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: "Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!" De a bölcsesség igazolást nyer a tettei által."
Mat 11:20 Azután a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, mert nem tértek meg:
Mat 11:21 "Jaj neked, Korozain! Jaj neked Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek bennetek történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen bűnbánatot tartottak volna, zsákruhában és hamuban.
Mat 11:22 De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek.
Mat 11:23 És te Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba! Mert ha a csodák, amelyek benned történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig.
Mat 11:24 De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked."
Mat 11:25 Abban az időben így szólt Jézus: "Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek.
Mat 11:26 Igen, Atyám, így tetszett ez neked!
Mat 11:27 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
Mat 11:28 Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.
Mat 11:29 Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű -- és nyugalmat találtok lelketeknek .
Mat 11:30 Mert az én igám édes és az én terhem könnyű."
Mat 12:1 Abban az időben Jézus szombaton vetések között ment át. Mivel tanítványai megéheztek, elkezdték a kalászokat tépdesni és enni.
Mat 12:2 A farizeusok meglátták ezt és azt mondták neki: "Íme, tanítványaid azt teszik, amit szombaton nem szabad tenni."
Mat 12:3 Ő azt felelte nekik: Nem olvastátok , mit cselekedett Dávid, amikor megéhezett ő és akik vele voltak?
Mat 12:4 Hogyan ment be az Isten házába és megette a kitett kenyereket, amelyeket nem volt szabad megennie, sem a vele levőknek, csak egyedül a papoknak?
Mat 12:5 Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot és mégis vétlenek?
Mat 12:6 Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt.
Mat 12:7 Ha megértettétek volna, mi jelent ez: "Irgalmat akarok és nem áldozatot" , nem ítéltétek volna el a vétleneket.
Mat 12:8 Mert az Emberfia ura a szombatnak."
Mat 12:9 Mikor onnan továbbment, megérkezett a zsinagógájukba.
Mat 12:10 Íme, volt ott egy elszáradt kezű ember. Hogy megvádolhassák őt, megkérdezték tőle: "Szabad-e szombaton gyógyítani?"
Mat 12:11 Ő azonban ezt felelte nekik: "Ki az az ember köztetek, akinek ha egyetlen juha van és szombaton beleesik egy gödörbe, nem fogja meg és nem húzza ki azt?
Mat 12:12 Pedig mennyivel több az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton."
Mat 12:13 Ezután így szólt az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az kinyújtotta, és meggyógyult, olyan egészséges lett, mint a másik.
Mat 12:14 A farizeusok pedig kimentek és tanácskozni kezdtek ellene, hogy hogyan veszítsék el őt.
Mat 12:15 Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnan. Nagy tömeg követte őt, és ő mindegyiküket meggyógyította,
Mat 12:16 de figyelmeztette őket, hogy ne árulják el őt,
Mat 12:17 hogy beteljesedjék az ige, amit Izajás próféta mondott:
Mat 12:18 "Íme, a szolgám, akit választottam, a kedvencem, akiben lelkem tetszését találta. Rá adom a Lelkemet, és ő ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Mat 12:19 Nem vitázik és nem kiált, senki sem hallja a tereken a hangját.
Mat 12:20 A megroppant nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az ítéletet.
Mat 12:21 Az ő nevében reménykednek a nemzetek .
Mat 12:22 Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat. Ő meggyógyította, s a néma beszélt és látott.
Mat 12:23 Az egész tömeg csodálkozott és így szólt: "Csak nem ez a Dávid fia?"
Mat 12:24 A farizeusok ennek hallatára azt mondták: "Nem űzheti ez ki az ördögöket, csak az ördögök fejedelme, Belzebub által."
Mat 12:25 Mivel ismerte gondolataikat, így szólt hozzájuk: "Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház, amely meghasonlik önmagával, fönn nem marad.
Mat 12:26 Ha a sátán kiűzi a sátánt, meghasonlott önmagával; hogyan maradhatna fenn az ő országa?
Mat 12:27 Ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Így ők maguk lesznek a ti bíráitok.
Mat 12:28 De ha én az Isten Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor elérkezett hozzátok Isten országa.
Mat 12:29 Vagy hogyan mehet be valaki az erősnek a házába, hogy elragadja a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőset? Csak úgy tudja kirabolni a házát.
Mat 12:30 Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, szétszór.
Mat 12:31 Ezért mondom nektek: Minden bűnt és káromlást megbocsátanak az embereknek, de ha valaki a Lelket káromolja, az nem nyer bocsánatot.
Mat 12:32 Ha valaki az Emberfia ellen mond valamit, azt megbocsátják neki, de ha valaki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsátanak meg sem ezen a világon, sem az eljövendőben.
Mat 12:33 Vagy jó a fa, és a gyümölcsei is jók; vagy rossz a fa, és a gyümölcsei is rosszak. A fát ugyanis a gyümölcséről lehet megismerni.
Mat 12:34 Viperák fajzatai! Hogyan tudnátok jó dolgokat mondani, mikor gonoszak vagytok? Hiszen a szív bőségéből szól a száj.
Mat 12:35 A jó ember a jó kincséből jó dolgokat ad elő; a gonosz ember pedig gonosz kincséből gonosz dolgokat ad elő.
Mat 12:36 Mondom nektek: Minden hiábavaló szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján.
Mat 12:37 Mert szavaid alapján fognak felmenteni, vagy szavaid alapján fognak elítélni."
Mat 12:38 Ekkor az írástudók és farizeusok közül egyesek azt mondták neki: "Mester, szeretnénk tőled egy jelet látni."
Mat 12:39 Ő azt válaszolta nekik: "A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét.
Mat 12:40 Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel , úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel.
Mat 12:41 A ninivei férfiak föltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogják ítélni azt, mert ők megtértek Jónás igehirdetésére ; és íme, nagyobb van itt, mint Jónás.
Mat 12:42 Dél királynője föl fog támadni az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogja ítélni azt, mert ő eljött a föld határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt, mint Salamon.
Mat 12:43 Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és megnyugvást keres, de nem talál.
Mat 12:44 Akkor azt mondja: "Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, üresen találja, kisöpörve és felékesítve.
Mat 12:45 Erre elmegy, maga mellé vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat; bemennek és ott laknak. Annak az embernek pedig ez az utóbbi állapota rosszabb lesz az előzőnél. Így történik ezzel a gonosz nemzedékkel is."
Mat 12:46 Miközben beszélt a tömegekhez, íme, anyja és testvérei megálltak kint és kérték, hogy beszélhessenek vele.
Mat 12:47 Valaki szólt neki: "Íme, anyád és testvéreid kint állnak és beszélni akarnak veled."
Mat 12:48 Ő ezt felelte annak, aki szólt neki: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?"
Mat 12:49 Azután kitárta kezét tanítványai felé és így szólt: "Íme, az én anyám és testvéreim.
Mat 12:50 Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én fivérem, nővérem és anyám."
Mat 13:1 Azon a napon Jézus kiment a házból és leült a tenger mellett.
Mat 13:2 Nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Beszállt egy bárkába, leült, az egész tömeg pedig a parton állt.
Mat 13:3 Sok mindent elmondott nekik példabeszédekben: "Íme, kiment a magvető vetni.
Mat 13:4 Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették.
Mat 13:5 Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben.
Mat 13:6 De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak.
Mat 13:7 Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket.
Mat 13:8 Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat.
Mat 13:9 Akinek van füle, hallja meg!"
Mat 13:10 Odamentek hozzá a tanítványok és megkérdezték tőle: "Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk?"
Mat 13:11 Ő ezt válaszolta nekik: "Mert nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik viszont nem adatik meg.
Mat 13:12 Akinek ugyanis van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.
Mat 13:13 Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s hallgatnak, de nem hallanak és nem értenek.
Mat 13:14 Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése, aki azt mondta: "Hallván hallotok majd, de nem értetek, és nézvén néztek, de nem láttok.
Mat 13:15 Mert elhízott a szíve e népnek, a fülükkel nehezen hallanak, a szemüket pedig behunyták, nehogy lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, értsenek a szívükkel; nehogy megtérjenek, s meggyógyítsam őket" .
Mat 13:16 A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall.
Mat 13:17 Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta.
Mat 13:18 Halljátok hát, hogy mit jelent a magvető példabeszéde:
Mat 13:19 Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útfélre esett.
Mat 13:20 A köves helyre hullott mag pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel,
Mat 13:21 de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik.
Mat 13:22 A tövisek közé hullott pedig az, aki hallja az igét, de a világ gondjai és a csalóka gazdagság elfojtja azt, és az gyümölcsöt nem hoz.
Mat 13:23 A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat."
Mat 13:24 Más példabeszédet is mondott nekik: "Hasonlít a mennyek országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe.
Mat 13:25 Amíg aludtak az emberek, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé és elment.
Mat 13:26 Amikor kisarjadt a gabona és kalászba szökkent, előtűnt a konkoly is.
Mat 13:27 Odamentek a szolgák a gazdához és azt mondták neki: "Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?"
Mat 13:28 Azt felelte nekik: "Ellenséges ember cselekedte ezt." A szolgák erre megkérdezték tőle: "Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?"
Mat 13:29 Ő azonban azt felelte: "Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is.
Mat 13:30 Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: "Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.""
Mat 13:31 Egy másik példabeszédet is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet egy ember megfogott, és elvetett a szántóföldjébe.
Mat 13:32 Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb lesz más veteményeknél. Akkora fa lesz belőle, hogy jönnek az ég madarai és az ágai közt fészkelnek" .
Mat 13:33 Azután egy másik példabeszédet mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet egy asszony megfogott, és belekeverte három merőnyi lisztbe, amíg meg nem kelt az egész."
Mat 13:34 Mindezeket Jézus példabeszédekben mondta el a tömegnek. Példabeszéd nélkül semmit sem mondott nekik,
Mat 13:35 hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: "Példabeszédekre nyitom ajkamat, kijelentem a világ alapítása óta elrejtett dolgokat" .
Mat 13:36 Akkor otthagyta a tömeget és hazament. Tanítványai odamentek hozzá és azt mondták: "Magyarázd meg nekünk a példabeszédet a szántóföldben lévő konkolyról!"
Mat 13:37 Ő azt felelte nekik: "Az, aki a jó magot veti, az az Emberfia.
Mat 13:38 A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai.
Mat 13:39 Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.
Mat 13:40 Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is:
Mat 13:41 az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt, és azokat, akik törvénytelenséget cselekszenek,
Mat 13:42 és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.
Mat 13:43 Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!
Mat 13:44 Hasonló a mennyek országa a kincshez, amelyet elrejtettek a szántóföldben. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.
Mat 13:45 Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki szép gyöngyöket keresett.
Mat 13:46 Amikor talált egy sokat érő gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt.
Mat 13:47 Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely minden fajta halat összefogott.
Mat 13:48 Amikor megtelt, felhúzták a partra, leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványát pedig kidobták.
Mat 13:49 Így lesz a világ végén is. Az angyalok kimennek majd, a gonoszokat elválasztják az igazaktól
Mat 13:50 és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.
Mat 13:51 Megértettétek mindezeket?" Azt felelték neki: "Igen."
Mat 13:52 Ő pedig azt mondta nekik: "Így tehát minden írástudó, aki járatos a mennyek országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő."
Mat 13:53 Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a példabeszédeket, eltávozott onnan.
Mat 13:54 Azután elment a saját falujába, és tanította őket a zsinagógájukban, úgy, hogy elcsodálkoztak rajta: "Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái?
Mat 13:55 Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás?
Mat 13:56 Nincs itt nálunk minden nővére? Honnan vette hát mindezt?"
Mat 13:57 És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: "Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában."
Mat 13:58 Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.
Mat 14:1 Abban az időben Heródes negyedes fejedelem hírét hallotta Jézusnak,
Mat 14:2 és azt mondta szolgáinak: "Ez Keresztelő János. Ő támadt föl a halottak közül, ezért működnek benne a csodatevő erők."
Mat 14:3 Heródes ugyanis elfogatta Jánost, megkötözte és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki testvérének, Fülöpnek volt a felesége.
Mat 14:4 János ugyanis azt mondta neki: "Nincs megengedve neked, hogy ő a tiéd legyen."
Mat 14:5 Meg akarta őt ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt.
Mat 14:6 Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás lánya kiállt középre és táncolt. Tetszett ez Heródesnek,
Mat 14:7 ezért esküvel megígérte, hogy megadja neki, bármit kér is tőle.
Mat 14:8 Mivel az anyja már előre kioktatta, így szólt: "Add ide nekem egy tálon Keresztelő János fejét."
Mat 14:9 A király elszomorodott, de az eskü és az asztalnál ülők miatt megparancsolta, hogy adják oda neki.
Mat 14:10 Elküldött és lefejeztette Jánost a börtönben.
Mat 14:11 A fejét odavitték egy tálon és átadták a lánynak, az meg odavitte anyjának.
Mat 14:12 A tanítványai pedig fogták a holttestet és eltemették őt, aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.
Mat 14:13 Amikor Jézus meghallotta ezt, visszavonult onnan bárkán egy puszta helyre, egyedül. A tömegek tudomást szereztek erről és követték őt gyalog a városokból.
Mat 14:14 Mikor kiszállt, meglátta a hatalmas tömeget. Megkönyörült rajtuk, és meggyógyította a köztük lévő betegeket.
Mat 14:15 Mikor este lett, odamentek hozzá a tanítványok és azt mondták neki: "Sivár ez a hely és az idő is eljárt már. Bocsásd el a tömeget, hogy a falvakba menjenek és ennivalót vegyenek maguknak."
Mat 14:16 Jézus azonban azt mondta nekik: "Nincs rá szükség, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni."
Mat 14:17 Azok ezt felelték neki: "Nincs itt másunk, csak öt kenyér és két hal."
Mat 14:18 Azt mondta nekik: "Hozzátok ide azokat."
Mat 14:19 Megparancsolta, hogy a tömeg telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte azokat, aztán odaadta a kenyereket a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek.
Mat 14:20 Mindnyájan ettek és jóllaktak. Végül fölszedték a megmaradt darabokat, tizenkét tele kosárral.
Mat 14:21 Mintegy ötezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és gyerekeket nem számítva.
Mat 14:22 Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget.
Mat 14:23 Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, még mindig egyedül volt ott.
Mat 14:24 A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt.
Mat 14:25 Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva.
Mat 14:26 Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: "Kísértet!", és félelmükben kiáltozni kezdtek.
Mat 14:27 Jézus azonban mindjárt szólt nekik: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!"
Mat 14:28 Péten így válaszolt neki: "Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen."
Mat 14:29 Ő azt mondta: "Gyere!" Péten kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment.
Mat 14:30 Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, merülni kezdett, és felkiáltott: "Uram! Ments meg engem!"
Mat 14:31 Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: "Te kishitű! Miért kételkedtél?"
Mat 14:32 Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél.
Mat 14:33 Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: "Valóban Isten Fia vagy!"
Mat 14:34 Átkeltek a tavon és Genezáret földjére jutottak.
Mat 14:35 Amikor annak a helynek a lakosai felismerték őt, üzentek az egész környékre, odahozták hozzá mindazokat, akik betegek voltak,
Mat 14:36 és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak.
Mat 15:1 Akkor odajöttek Jézushoz a farizeusok és írástudók Jeruzsálemből és azt mondták:
Mat 15:2 "Miért hanyagolják el tanítványaid az ősök hagyományát? Hisz nem mossák meg a kezüket, amikor kenyeret esznek."
Mat 15:3 Ő ezt felelte nekik: "És az miért van, hogy ti is áthágjátok az Isten parancsát a hagyományotok miatt? Isten ugyanis azt mondta:
Mat 15:4 "Tiszteld atyádat és anyádat!" és: "Aki apját vagy anyját gyalázza, haljon meg" .
Mat 15:5 Ti pedig azt mondjátok: "Ha valaki így szól apjához vagy anyjához: fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna,
Mat 15:6 annak nem kell apját támogatnia." Érvénytelenítettétek az Isten szavát a ti hagyományotok miatt.
Mat 15:7 Képmutatók! Helyesen jövendölt rólatok Izajás:
Mat 15:8 "Ez a nép ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem.
Mat 15:9 Hiába tisztelnek engem, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak"" .
Mat 15:10 Ezután magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: "Halljátok és értsétek meg:
Mat 15:11 Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a szájába, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert."
Mat 15:12 Akkor odamentek a tanítványai, és azt mondták neki: "Ugye tudod, hogy a farizeusok megbotránkoztak annak hallatára, amit mondtál?"
Mat 15:13 Ő így válaszolt: "Minden növényt, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, gyökerestől ki fognak tépni.
Mat 15:14 Hagyjátok őket: vakoknak vak vezetői ők. Ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten gödörbe esnek."
Mat 15:15 Péten akkor ezt mondta neki: "Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!"
Mat 15:16 Ő ezt felelte: "Még mindig értetlenek vagytok ti is?
Mat 15:17 Nem értitek, hogy mindaz, ami bemegy a szájba, a gyomorba kerül, aztán meg a félreeső helyre szórják?
Mat 15:18 Az azonban, ami a szájból kijön, a szívből származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.
Mat 15:19 Mert a szívből származnak a rossz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, erkölcstelenségek, lopások, hamis tanúskodás, káromkodások.
Mat 15:20 Ezek teszik tisztátalanná az embert. Az pedig, hogy valaki mosatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert.
Mat 15:21 Jézus ezután elment onnan: visszavonult Tírusz és Szidon vidékére.
Mat 15:22 És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: "Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy démon."
Mat 15:23 Ő azonban egy szóval sem válaszolt neki. A tanítványai odamentek hozzá és kérték: "Küldd el őt, mert csak kiabál utánunk."
Mat 15:24 Ekkor így szólt: "Nem küldtek máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz."
Mat 15:25 Az asszony mégis odament, leborult előtte és kérte: "Uram, segíts rajtam!"
Mat 15:26 Erre így válaszolt: "Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak."
Mat 15:27 De az asszony csak folytatta: "Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról."
Mat 15:28 Erre Jézus így szólt hozzá: "Asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint akarod." És abban az órában meggyógyult a lánya.
Mat 15:29 Jézus ezután eltávozott onnan, és elment a Galileai tenger mellé. Fölment a hegyre és ott leült.
Mat 15:30 Nagy tömeg jött oda hozzá, velük együtt sánták, vakok, nyomorékok, némák és sok másféle beteg. Letették őket a lábaihoz, ő pedig meggyógyította őket.
Mat 15:31 A tömeg csodálkozott, amikor látta a némákat beszélni, a bénákat meggyógyulni, a sántákat járni, a vakokat látni, és magasztalták Izrael Istenét.
Mat 15:32 Ezután Jézus magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: "Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak és nincs mit enniük. Nem akarom őket étlen elbocsátani, nehogy ellankadjanak az úton."
Mat 15:33 A tanítványok ezt felelték neki: "Honnan lenne a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy jóltartsunk ekkora tömeget?"
Mat 15:34 Jézus megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" Azt felelték: "Hét, és néhány apró halunk."
Mat 15:35 Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék le a földre.
Mat 15:36 Azután fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megszegte, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek.
Mat 15:37 Ettek mindannyian, és jóllaktak. A megmaradt darabokat felszedték, hét tele kosárral.
Mat 15:38 Négyezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva.
Mat 15:39 Miután elbocsátotta a tömeget, beszállt a hajóba és Magadán vidékére ment.
Mat 16:1 Odamentek hozzá a farizeusok és a szaddúceusok, hogy próbára tegyék. Kérték őt, hogy mutasson nekik égi jelet.
Mat 16:2 Ő így válaszolt nekik: "Amikor beesteledik, azt mondjátok: "Jó idő lesz, mert vöröslik az ég."
Mat 16:3 Hajnalban pedig: "Ma vihar lesz, mert vöröslik és borús az ég." Az ég arculatát tehát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit azonban nem tudjátok?
Mat 16:4 A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét." Ezzel otthagyta őket és elment.
Mat 16:5 Amikor tanítványai átmentek a másik partra, elfelejtettek kenyeret vinni.
Mat 16:6 Jézus így szólt hozzájuk: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és a szaddúceusok kovászától!"
Mat 16:7 Azok erre így tanakodtak egymás közt: "Nem hoztunk kenyeret!"
Mat 16:8 Jézus, aki tudta ezt, megkérdezte tőlük: "Kishitűek, miért tanakodtok magatok közt azon, hogy nincs kenyeretek?
Mat 16:9 Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és hogy hány kosárral szedtetek fel?
Mat 16:10 És a négyezer ember hét kenyerére, hogy hány kosárral szedtetek fel?
Mat 16:11 Miért nem értitek meg, hogy nem a kenyerekről mondtam nektek: "Óvakodjatok a farizeusok és a szaddúceusok kovászától?""
Mat 16:12 Ekkor felfogták, hogy nem arra gondolt, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és a szaddúceusok tanításától.
Mat 16:13 Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
Mat 16:14 Ők ezt felelték: "Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül."
Mat 16:15 Erre megkérdezte őket: "És ti kinek tartotok engem?"
Mat 16:16 Simon Péten válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia."
Mat 16:17 Jézus azt felelte neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van.
Mat 16:18 És mondom neked: Te Péten vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.
Mat 16:19 Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is."
Mat 16:20 Ezután meghagyta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el, hogy ő a Messiás.
Mat 16:21 Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.
Mat 16:22 Péten erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: "Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled."
Mat 16:23 Ő azonban elfordult és azt mondta Péternek: "Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!"
Mat 16:24 Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem.
Mat 16:25 Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt.
Mat 16:26 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért?
Mat 16:27 Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek aszerint, amit cselekedett .
Mat 16:28 Bizony, mondom nektek: vannak néhányan az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országában."
Mat 17:1 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre,
Mat 17:2 és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár.
Mat 17:3 És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele.
Mat 17:4 Péten ekkor azt mondta Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet."
Mat 17:5 Amíg beszélt, íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s íme, a felhőből egy hang szólt: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok" .
Mat 17:6 Ennek hallatán a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek.
Mat 17:7 Jézus odament, megérintette őket és azt mondta: "Keljetek föl, és ne féljetek!"
Mat 17:8 Amikor fölemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.
Mat 17:9 Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: "Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia a halottak közül föl nem támad."
Mat 17:10 Ezután a tanítványok megkérdezték tőle: "Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek előbb el kell jönnie?"
Mat 17:11 Ő ezt felelte: "Illés valóban eljön, és helyreállít mindent ,
Mat 17:12 sőt, mondom nektek: Illés már eljött, s nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Éppígy az Emberfia is szenvedni fog általuk."
Mat 17:13 Akkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Mat 17:14 Amikor visszaértek a tömeghez, odajött hozzá egy ember, térdreesett előtte
Mat 17:15 és azt mondta: "Uram! Könyörülj a fiamon, mert holdkóros és nagyon szenved. Sokszor tűzbe esik, máskor meg vízbe.
Mat 17:16 Odavittem őt a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani."
Mat 17:17 Jézus ezt felelte: "Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!"
Mat 17:18 Jézus ráparancsolt, az ördög kiment belőle, és a gyermek meggyógyult abban az órában.
Mat 17:19 Ekkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?"
Mat 17:20 Azt felelte nekik: "A kishitűségetek miatt. Mert bizony, mondom nektek: ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek, "menj innen oda", elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek."
Mat 17:22 Amikor Galileában összegyűltek, Jézus azt mondta nekik: "Az Emberfiát át fogják adni az emberek kezébe,
Mat 17:23 megölik őt, de harmadnapon föl fog támadni." Erre nagyon elszomorodtak.
Mat 17:24 Amikor Kafarnaumba érkeztek, odamentek Péterhez azok, akik a két drachmát szedik, és azt mondták neki: "A ti Mesteretek nem fizeti meg a két drachmát?"
Mat 17:25 Azt felelte: "De igen!" Mire hazaért, Jézus megelőzte őt és azt mondta neki: "Mit gondolsz, Simon, a föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól, vagy az idegenektől?" Ő azt felelte: "Az idegenektől." Jézus erre így szólt: "Akkor tehát a fiak mentesek.
Mat 17:26 De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd ki a horgot, és fogd ki az elsőként kapó halat. Nyisd ki a száját, s találni fogsz benne egy sztatért. Fogd azt és add oda nekik értem és érted."
Mat 18:1 Abban az órában a tanítványok odajöttek Jézushoz és azt mondták: "Ki a legnagyobb a mennyek országában?"
Mat 18:2 Erre ő odahívott egy kisgyereket, közéjük állította
Mat 18:3 és így szólt: "Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába.
Mat 18:4 Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.
Mat 18:5 És aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nevemben, engem fogad be.
Mat 18:6 Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélyébe vetnék.
Mat 18:7 Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botrány történik.
Mat 18:8 Ha a kezed vagy a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt és dobd el magadtól. Jobb neked nyomorékon vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre kerülnöd.
Mat 18:9 És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és dobd el magadtól. Jobb neked fél szemmel az életre bemenned, mint két szemmel a gyehenna tüzére kerülnöd.
Mat 18:10 Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet sem e kicsik közül. Mert mondom nektek: angyalaik a mennyekben mindig látják Atyám arcát, aki a mennyekben van.
Mat 18:12 Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és azok közül egy elkóborol, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, nem megy-e el és nem keresi-e meg az eltévedtet?
Mat 18:13 Amikor pedig megtalálja, bizony, mondom nektek: jobban örül annak, mint a kilencvenkilencnek, amely el sem veszett.
Mat 18:14 Ugyanígy a ti Atyátok, aki a mennyekben van, nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsik közül.
Mat 18:15 Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet.
Mat 18:16 Ha azonban nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két társat, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni .
Mat 18:17 Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő.
Mat 18:18 Bizony, mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is.
Mat 18:19 És bizony, mondom nektek: ha ketten egyetértenek közületek a földön bármely dologban, mindent, amit csak kérnek, megkapnak Atyámtól, aki a mennyben van.
Mat 18:20 Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük."
Mat 18:21 Akkor Péten odament hozzá és azt mondta neki: "Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?"
Mat 18:22 Jézus azt felelte neki: "Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer .
Mat 18:23 Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival.
Mat 18:24 Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott.
Mat 18:25 Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt és a feleségét, a gyerekeit, és mindent, amije csak van, és úgy fizessen.
Mat 18:26 A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: "Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked."
Mat 18:27 Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki.
Mat 18:28 Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: "Add meg, amivel tartozol."
Mat 18:29 A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: "Légy türelemmel irántam, és megadom neked."
Mat 18:30 Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását.
Mat 18:31 Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt.
Mat 18:32 Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: "Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem.
Mat 18:33 Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?"
Mat 18:34 És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását.
Mat 18:35 Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének."
Mat 19:1 Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, elhagyta Galileát, és Júdea határába ment a Jordánon túlra.
Mat 19:2 Nagy tömeg követte őt, és ott meggyógyította őket.
Mat 19:3 Akkor odamentek hozzá a farizeusok, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: "El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?"
Mat 19:4 Ő ezt felelte: "Nem olvastátok, hogy Aki kezdettől fogva teremtett, férfinak és nőnek alkotta őket?" Aztán így folytatta:
Mat 19:5 "Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz .
Mat 19:6 Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza."
Mat 19:7 Erre azt mondták neki: "Miért parancsolta hát Mózes, hogy válólevelet kell adni és úgy kell elbocsátani?"
Mat 19:8 Azt válaszolta nekik: "Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De ez kezdetben nem így volt.
Mat 19:9 Mondom hát nektek: aki elbocsátja feleségét -- hacsak nem paráznaság miatt --, és mást vesz el, házasságot tör."
Mat 19:10 Tanítványai erre azt mondták neki: "Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni."
Mat 19:11 Ő azt felelte nekik: "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot, csak azok, akiknek megadatott.
Mat 19:12 Vannak ugyanis eunuchok, akik anyjuk méhéből így születtek; aztán vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné, és vannak olyan eunuchok is, akik önmagukat férfiatlanították a mennyek országáért. Aki meg tudja érteni, értse meg."
Mat 19:13 Akkor kisgyermekeket vittek oda hozzá, hogy tegye rájuk a kezét és imádkozzon, de a tanítványok elparancsolták őket.
Mat 19:14 Jézus azonban azt mondta: "Hagyjátok a kisgyerekeket, ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa."
Mat 19:15 Rájuk tette a kezét, és továbbment onnan.
Mat 19:16 Ekkor íme, valaki odament hozzá és azt mondta: "Mester! Milyen jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"
Mat 19:17 Ő azt válaszolta neki: "Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyvalaki a jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsokat."
Mat 19:18 Az megkérdezte: "Melyikeket?" Jézus ezt felelte: "Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan,
Mat 19:19 tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat" .
Mat 19:20 Az ifjú erre azt mondta neki: "Mindezeket megtartottam, mi hiányzik még nekem?"
Mat 19:21 Erre Jézus így szólt hozzá: "Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, add oda a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyekben. Azután jöjj, kövess engem."
Mat 19:22 E szó hallatára az ifjú szomorúan elment, mert nagy vagyona volt.
Mat 19:23 Ekkor Jézus így szólt tanítványaihoz: "Bizony, mondom nektek: a gazdag ember nehezen tud bemenni a mennyek országába.
Mat 19:24 S újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába."
Mat 19:25 Ennek hallatára a tanítványok nagyon elcsodálkoztak és megkérdezték: "Akkor hát ki üdvözülhet?"
Mat 19:26 Jézus rájuk tekintett és így szólt: "Embereknek lehetetlen ez, de Istennek minden lehetséges" .
Mat 19:27 Ekkor megszólalt Péten és azt mondta neki: "Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Mi lesz hát velünk?"
Mat 19:28 Jézus azt felelte nekik: "Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem, az újjászületés idején, amikor az Emberfia helyet foglal dicsősége trónján, ti is tizenkét trónon fogtok ülni, és ítélni fogjátok Izrael tizenkét törzsét.
Mat 19:29 És mindenki, aki elhagyta házát, testvéreit vagy nővéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjét az én nevemért, százannyit kap majd és örök életet fog örökölni.
Mat 19:30 Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.
Mat 20:1 Mert hasonló a mennyek országa a házigazdához, aki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szőlőjébe.
Mat 20:2 Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe.
Mat 20:3 Amikor a harmadik óra körül is kiment, látott másokat is ott ácsorogni tétlenül a piactéren.
Mat 20:4 Azt mondta nekik: "Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd nektek."
Mat 20:5 Azok elmentek. Azután a hatodik és a kilencedik óra körül ismét kiment és ugyanígy tett.
Mat 20:6 Mikor a tizenegyedik óra körül kiment és megint talált ott ácsorgókat, azt mondta nekik: "Miért álltok itt egész nap tétlenül?"
Mat 20:7 Azt felelték neki: "Mert senki sem fogadott fel minket." Erre azt mondta nekik: "Menjetek el ti is a szőlőbe."
Mat 20:8 Amikor beesteledett, a szőlő ura így szólt intézőjéhez: "Hívd a munkásokat, és add ki nekik a bérüket, kezdve az utolsóktól az elsőkig."
Mat 20:9 Jöttek azok, akik tizenegy óra körül kezdtek, és kaptak egy-egy dénárt.
Mat 20:10 Mikor az elsők sorra kerültek, azt gondolták, hogy többet fognak kapni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.
Mat 20:11 Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen:
Mat 20:12 "Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyformán kezelted őket velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét."
Mat 20:13 Ő azonban így válaszolt az egyiküknek: "Barátom! Nem vagyok veled igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem?
Mat 20:14 Fogd, ami a tiéd, és menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.
Mat 20:15 Vagy nem szabad azt tennem az enyémmel, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?"
Mat 20:16 Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók."
Mat 20:17 Amikor Jézus fölment Jeruzsálembe, csak a tizenkét tanítványt vette maga mellé. Az úton azt mondta nekik:
Mat 20:18 "Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt,
Mat 20:19 és átadják a pogányoknak, hogy kicsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítsék, de harmadnapon föltámad."
Mat 20:20 Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.
Mat 20:21 Jézus megkérdezte: "Mit kívánsz?" Az így válaszolt: "Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban."
Mat 20:22 Jézus ezt válaszolta: "Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?" Azt felelték neki: "Tudunk!"
Mat 20:23 Ő erre azt mondta nekik: "A kelyhemből ugyan inni fogtok, de azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké, akiknek Atyám készítette."
Mat 20:24 Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon megharagudott a két testvérre.
Mat 20:25 Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: "Tudjátok, hogy azok, akik a nemzetek fejedelmei, azok uralkodnak rajtuk, és akik nagyok, azok hatalmaskodnak felettük.
Mat 20:26 Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok,
Mat 20:27 és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgálótok.
Mat 20:28 Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."
Mat 20:29 Amikor kimentek Jerikóból, nagy tömeg követte őt.
Mat 20:30 És íme, ott ült az út mellett két vak. Amint meghallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltottak: "Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!"
Mat 20:31 A tömeg rájuk parancsolt, hogy hallgassanak, de azok még hangosabban kiáltották: "Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!"
Mat 20:32 Jézus megállt, odahívta őket és így szólt: "Mit akartok, mit tegyek veletek?"
Mat 20:33 Azok azt felelték neki: "Uram! Hogy megnyíljon a szemünk."
Mat 20:34 Jézusnak megesett rajtuk a szíve és megérintette a szemüket. Azonnal látni kezdtek és követték őt.
Mat 21:1 Amikor már Jeruzsálem közelében jártak és odaértek Betfagéhoz, az Olajfák hegyéhez, Jézus előre küldött két tanítványt.
Mat 21:2 Azt mondta nekik: "Menjetek be a faluba, amelyik előttetek van. Mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele egy csikót; oldjátok el, és vezessétek ide hozzám.
Mat 21:3 Ha pedig valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rájuk szüksége, és azonnal el fogja engedni őket.
Mat 21:4 Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az ige, amit a próféta mondott:
Mat 21:5 Mondjátok Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád; szelíd ő, s szamárháton ül, szamárcsikón, teherhordó állat fián" .
Mat 21:6 A tanítványok elmentek és megtették, amit Jézus parancsolt nekik.
Mat 21:7 Odavezették a szamarat és a csikót, rájuk tették ruháikat, ő pedig felült rájuk.
Mat 21:8 A hatalmas tömeg pedig leterítette ruháit az útra, mások meg ágakat vagdostak a fákról és az útra szórták.
Mat 21:9 A tömeg, amely előtte ment és akik követték, így kiáltoztak: "Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!"
Mat 21:10 Amikor bement Jeruzsálembe, az egész város megmozdult. Azt kérdezték: "Kicsoda ez?"
Mat 21:11 A tömeg így felelt: "Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből."
Mat 21:12 Jézus bement a templomba és kiűzte onnan mindazokat, akik adtak-vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig fölborította.
Mat 21:13 Azt mondta nekik: "Írva van: "Az én házamat az imádság házának fogják hívni", ti pedig rablók barlangjává teszitek azt" .
Mat 21:14 A templomban vakok és sánták jöttek hozzá, s ő meggyógyította őket.
Mat 21:15 Amikor a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket művelt, és a gyermekeket, akik így kiáltoztak a templomban: "Hozsanna Dávid Fiának!", méltatlankodni kezdtek.
Mat 21:16 Azt mondták neki: "Hallod, hogy mit beszélnek ezek?" Jézus azt felelte nekik: "Igen. De sohasem olvastátok: "Kisgyerekek és csecsemők ajkáról készítettél magadnak dicséretet?"" 
Mat 21:17 Aztán otthagyta őket, kiment a városon kívülre Betániába, és ott maradt.
Mat 21:18 Kora reggel, amikor visszatért a városba, megéhezett.
Mat 21:19 Meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de semmit nem talált rajta, csak leveleket. Azt mondta neki: "Ne legyen rajtad gyümölcs soha többé!" Erre a fügefa azonnal kiszáradt.
Mat 21:20 Ennek láttán a tanítványok elcsodálkoztak és megkérdezték: "Miért száradt ki a fügefa hirtelen?"
Mat 21:21 Jézus azt felelte nekik: "Bizony, mondom nektek: ha volna hitetek és nem kételkednétek, nemcsak a fügefával tehetnétek meg ezt. Ha azt mondanátok ennek a hegynek: "Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe", megtörténne.
Mat 21:22 Mert mindazt, amit hittel, imádságban kértek, megkapjátok."
Mat 21:23 Amikor bement a templomba és tanított, odajöttek hozzá a főpapok és a nép vénei. Megkérdezték tőle: "Milyen hatalommal teszed mindezt? És ki adta neked ezt a hatalmat?"
Mat 21:24 Jézus így válaszolt nekik: "Kérdeznék tőletek én is egy dolgot. Ha megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.
Mat 21:25 János keresztsége honnan volt? A mennyből vagy az emberektől?" Azok így tanakodtak egymás közt:
Mat 21:26 "Ha azt mondjuk: "a mennyből", azt mondja majd nekünk: "Akkor miért nem hittetek neki?" Ha pedig azt mondjuk: "az emberektől", félünk a néptől, mert mindnyájan prófétának tartják Jánost."
Mat 21:27 Azt felelték tehát Jézusnak: "Nem tudjuk." Erre ő azt mondta nekik: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt."
Mat 21:28 "Vajon erről mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz és így szólt: "Fiam! Menj ki ma, dolgozz a szőlőben!"
Mat 21:29 Az így válaszolt: "Nem akarok", de később meggondolta magát és kiment.
Mat 21:30 Akkor odament a másikhoz is, és ugyanúgy szólt neki. Az ezt felelte: "Igenis, Uram!" De nem ment ki.
Mat 21:31 A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát?" Azt felelték: "Az első." Erre Jézus azt mondta nekik: "Bizony, mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be Isten országába, mint ti.
Mat 21:32 Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján -- és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat később, hogy higgyetek neki.
Mat 21:33 Hallgassatok meg egy másik példabeszédet. Volt egy gazda: szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, prést ásott benne és tornyot épített . Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott.
Mat 21:34 Amikor elközelgett a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy szedjék be a termését.
Mat 21:35 A bérlők azonban megragadták a szolgáit; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.
Mat 21:36 Ekkor ismét küldött más szolgákat, az előzőknél többet, de azok éppúgy tettek velük is.
Mat 21:37 Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: "A fiamat majd tiszteletben tartják."
Mat 21:38 De a bérlők, mihelyt meglátták a fiút, azt mondták egymás között: "Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét."
Mat 21:39 Megragadták őt, kidobták a szőlőn kívülre és megölték.
Mat 21:40 Amikor tehát eljön a szőlő ura, mit fog tenni ezekkel a bérlőkkel?"
Mat 21:41 Azt felelték neki: "A gonoszokat kegyetlenül el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más bérlőknek adja, akik megadják neki a termést a maga idejében."
Mat 21:42 Jézus ekkor azt mondta nekik: "Sohasem olvastátok az Írásokban: "A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett; az Úr tette azzá, és ez csodálatos a mi szemünkben"? 
Mat 21:43 Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, és olyan népnek adják, amely meghozza annak gyümölcseit.
Mat 21:44 Aki ráesik erre a kőre, összezúzza magát, akire pedig ez ráesik, azt szét fogja zúzni."
Mat 21:45 Példabeszédeit hallva a főpapok és a farizeusok megértették, hogy róluk beszél.
Mat 21:46 Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől, mert az emberek prófétának tartották őt.
Mat 22:1 Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk:
Mat 22:2 "Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának.
Mat 22:3 Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni.
Mat 22:4 Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: "Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.
Mat 22:5 De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után,
Mat 22:6 a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték.
Mat 22:7 Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette.
Mat 22:8 Azután azt mondta a szolgáinak: "A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
Mat 22:9 Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre."
Mat 22:10 A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel.
Mat 22:11 Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve.
Mat 22:12 Azt mondta neki: "Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?" Az nem szólt semmit.
Mat 22:13 Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: "Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!
Mat 22:14 Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."
Mat 22:15 Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval.
Mat 22:16 Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: "Mester! Tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazságban tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét.
Mat 22:17 Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?"
Mat 22:18 Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: "Miért kísértetek engem, ti képmutatók!
Mat 22:19 Mutassátok meg nekem az adópénzt!" Azok odahoztak neki egy dénárt.
Mat 22:20 Ekkor megkérdezte tőlük: "Kié ez a kép és a felirat?"
Mat 22:21 Azt felelték neki: "A császáré." Erre azt mondta nekik: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené."
Mat 22:22 Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek.
Mat 22:23 Azon a napon odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:
Mat 22:24 "Mester! Mózes azt mondta: "Ha valaki meghal gyermekek nélkül, akkor a testvére vegye magához a feleségét, és támasszon utódot testvérének" .
Mat 22:25 Nos, volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, de meghalt, és nem lévén utóda, ráhagyta a feleségét a testvérére.
Mat 22:26 Hasonlóan a második és a harmadik is, sőt, mind a hét.
Mat 22:27 Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony is.
Mat 22:28 A feltámadáskor melyiknek lesz a felesége a hét közül? Hiszen mindegyiké volt."
Mat 22:29 Jézus így válaszolt nekik: "Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
Mat 22:30 A feltámadottak ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
Mat 22:31 Nem olvastátok a halottak feltámadásáról, amit Isten mondott nektek:
Mat 22:32 "Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?" Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké."
Mat 22:33 Mikor a tömeg ezt meghallotta, el volt ragadtatva a tanításától.
Mat 22:34 Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba,
Mat 22:35 és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle:
Mat 22:36 "Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?"
Mat 22:37 Ő azt felelte neki: ""Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből" .
Mat 22:38 Ez a legnagyobb, az első parancs.
Mat 22:39 A második hasonló ehhez: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat" .
Mat 22:40 Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták."
Mat 22:41 Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte őket:
Mat 22:42 "Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia ő?" Azt felelték neki: "Dávidé."
Mat 22:43 Erre megkérdezte tőlük: "Akkor Dávid miért hívja őt a Lélek által Úrnak, amikor így szól:
Mat 22:44 "Így szól az Úr az én Uramhoz: Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet" .
Mat 22:45 Ha tehát Dávid Úrnak hívja őt, hogyan lehet az ő fia?"
Mat 22:46 Senki sem tudott válaszolni neki egy szót sem, és attól a naptól fogva senki nem merte őt többé kérdezni.
Mat 23:1 Jézus ezután így beszélt a tömeghez és tanítványaihoz:
Mat 23:2 "Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek.
Mat 23:3 Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg -- de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik.
Mat 23:4 Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat.
Mat 23:5 Minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Imaszíjaikat szélesre szabják, bojtjaikat megnagyobbítják.
Mat 23:6 Szeretik a főhelyeket a lakomákon, az első helyeket a zsinagógákban,
Mat 23:7 a köszöntéseket a főtéren, s azt, ha az emberek rabbinak hívják őket.
Mat 23:8 Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok.
Mat 23:9 Atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei.
Mat 23:10 Ne hívassátok magatokat mesternek se, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus.
Mat 23:11 Aki közületek a legnagyobb, legyen a ti szolgátok.
Mat 23:12 Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják.
Mat 23:13 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Ti magatok nem mentek be, és akik be szeretnének menni, azokat sem hagyjátok bemenni.
Mat 23:14 Mat 23:15 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejártok tengert és szárazföldet, hogy egy megtérőt szerezzetek, s amikor megszereztétek, magatoknál kétszer inkább a gyehenna fiává teszitek.
Mat 23:16 Jaj nektek, vak vezetők, akik azt mondjátok: "Ha valaki megesküszik a templomra, az semmi, de aki megesküszik a templom aranyára, az kötelez."
Mat 23:17 Ti ostobák és vakok! Mi a nagyobb, az arany, vagy a templom, amely megszenteli az aranyat?
Mat 23:18 És azt mondjátok: "Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de aki a rajta levő ajándékra esküszik, az kötelez."
Mat 23:19 Ti vakok! Mi a nagyobb, az ajándék, vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot?
Mat 23:20 Hiszen aki az oltárra esküszik, megesküszik az oltárra és mindenre, ami rajta van.
Mat 23:21 S aki a templomra esküszik, megesküszik a templomra, és arra, aki benne lakik.
Mat 23:22 Aki pedig az égre esküszik, Isten trónjára esküszik, és arra, aki azon ül.
Mat 23:23 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok mentából, kaporból és köményből, de elvetitek a törvény komolyabb parancsait, a jogot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kellene tenni, s azokat sem elhagyni.
Mat 23:24 Vak vezetők, akik kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.
Mat 23:25 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és tisztátalansággal.
Mat 23:26 Te vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, hogy a külseje is tiszta legyen!
Mat 23:27 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlítotok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a holtak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.
Mat 23:28 Így ti is kívülről ugyan igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.
Mat 23:29 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, és feldíszítitek az igazak sírjait,
Mat 23:30 s azt mondjátok: "Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűntársaik a próféták vérében."
Mat 23:31 De ti magatok tanúsítjátok, hogy fiai vagytok azoknak, akik a prófétákat megölték.
Mat 23:32 Ti is betöltitek atyáitok mértékét!
Mat 23:33 Kígyók, viperák fajzatai! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehenna ítéletétől?
Mat 23:34 Ezért íme, küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Közülük egyeseket megöltök majd és keresztre feszítetek, másokat megostoroztok zsinagógáitokban és üldöztök városról-városra.
Mat 23:35 Így rátok száll minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit megöltetek a templom és az oltár között.
Mat 23:36 Bizony, mondom nektek: rászáll mindez erre a nemzedékre.
Mat 23:37 Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk a szárnyai alatt összegyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!
Mat 23:38 Íme, elhagyott puszta lesz a házatok!
Mat 23:39 Mert mondom nektek: Nem láttok engem mostantól, amíg azt nem mondjátok: "Áldott, aki az Úr nevében jön!"" 
Mat 24:1 Amikor Jézus kijött a templomból és elindult, tanítványai odamentek hozzá, hogy megmutassák neki a templom épületeit.
Mat 24:2 Ekkor így szólt hozzájuk: "Ugye, látjátok ezeket mind? Bizony, mondom nektek: Nem marad itt kő kövön, ami el ne pusztulna."
Mat 24:3 Mikor az Olajfák hegyén leült, a tanítványok külön odamentek hozzá és kérték: "Mondd meg nekünk, mikor történnek ezek? Mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?"
Mat 24:4 Jézus azt válaszolta nekik: "Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket.
Mat 24:5 Mert sokan fognak jönni az én nevemben és azt mondják: "Én vagyok a Krisztus", és sokakat félre fognak vezetni.
Mat 24:6 Harcokról és háborús hírekről fogtok majd hallani. Vigyázzatok majd, meg ne rémüljetek. Ennek be kell következni , de ez még nem a vég.
Mat 24:7 Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Sokfelé éhínség lesz és földrengés.
Mat 24:8 De mindez csak a fájdalmak kezdete lesz.
Mat 24:9 Akkor majd kínvallatás alá vetnek benneteket és megölnek titeket. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért.
Mat 24:10 Sokan megbotránkoznak majd, elárulják és gyűlölni fogják egymást.
Mat 24:11 Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek.
Mat 24:12 Mivel megsokasodik a törvényszegés, sokak szeretete kihűl majd.
Mat 24:13 De aki kitart mindvégig, az megmenekül.
Mat 24:14 Az országnak ezt az örömhírét pedig hirdetni fogják az egész világon, tanúságot tesznek róla minden nép előtt -- és akkor eljön majd a vég.
Mat 24:15 Amikor tehát látjátok, hogy a pusztító gyalázat, amelyről Dániel próféta beszélt , ott áll a szent helyen -- aki olvassa, értse meg! --
Mat 24:16 akkor azok, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe.
Mat 24:17 Aki a tetőn van, ne szálljon le, hogy elvigyen valamit a házából,
Mat 24:18 aki pedig a mezőn, ne térjen vissza, hogy elvigye a köntösét!
Mat 24:19 Jaj a várandós és szoptató anyáknak azokban a napokban!
Mat 24:20 Imádkozzatok azért, hogy menekülésetek ne télen, és ne szombaton legyen.
Mat 24:21 Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé .
Mat 24:22 Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.
Mat 24:23 Akkor, ha valaki azt mondja nektek: "Íme, itt a Krisztus", vagy "ott", ne higgyétek.
Mat 24:24 Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék.
Mat 24:25 Íme, előre megmondtam nektek.
Mat 24:26 Ha tehát azt mondják nektek: "Íme, a pusztában van", ne menjetek ki; "íme, a belső szobákban", ne higgyétek.
Mat 24:27 Mert amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is.
Mat 24:28 Ahol ugyanis a holttest van, oda gyűlnek a keselyűk.
Mat 24:29 E napok szorongattatásai után a nap hirtelen elsötétedik, a hold nem sugározza fényét, a csillagok lehullanak az égről , s az ég erői megrendülnek.
Mat 24:30 Aztán feltűnik az égen az Emberfia jele, s akkor mellét veri majd a föld minden népe . Látni fogják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel .
Mat 24:31 Elküldi angyalait nagy harsonaszóval, s azok összegyűjtik választottait a négy égtáj felől , az ég egyik szélétől a másik végéig.
Mat 24:32 Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár.
Mat 24:33 Így ti is, amikor mindezeket meglátjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban.
Mat 24:34 Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek.
Mat 24:35 Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.
Mat 24:36 Azt a napot azonban és azt az órát senki sem ismeri: sem az ég angyalai, sem a Fiú, csak egyedül az Atya.
Mat 24:37 Mert mint Noé napjai, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is.
Mat 24:38 Mert amint a vízözön előtti napokban csak ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába ,
Mat 24:39 és nem is gondoltak rá, amíg el nem jött a vízözön és el nem ragadta mindnyájukat: így lesz az Emberfia eljövetele is.
Mat 24:40 Ha akkor ketten a szántóföldön lesznek, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
Mat 24:41 S ha két asszony őröl malommal, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
Mat 24:42 Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok.
Mat 24:43 Azt pedig értsétek meg, hogy ha tudná a házigazda, melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren volna és nem engedné betörni a házába.
Mat 24:44 Legyetek tehát készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia.
Mat 24:45 Mit gondolsz, ki az a megbízható és értelmes szolga, akit az Úr házanépe fölé állít, hogy adja ki nekik az ételt kellő időben?
Mat 24:46 Boldog az a szolga, akit ura, amikor megérkezik, ebben a munkában talál.
Mat 24:47 Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt.
Mat 24:48 De ha az a gonosz szolga azt mondja szívében: "Késik jönni az én uram",
Mat 24:49 és elkezdi verni szolgatársait, eszik és iszik a részegekkel:
Mat 24:50 megjön majd az ura annak a szolgának azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja.
Mat 24:51 Darabokra szabdalja őt, és a képmutatók sorsára juttatja. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!
Mat 25:1 Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé.
Mat 25:2 Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos.
Mat 25:3 Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat.
Mat 25:4 Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben.
Mat 25:5 Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak.
Mat 25:6 Éjfélkor aztán kiáltás támadt: "Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!"
Mat 25:7 Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbehozták lámpásaikat.
Mat 25:8 Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: "Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak."
Mat 25:9 Az okosak ezt válaszolták: "Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak."
Mat 25:10 Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták.
Mat 25:11 Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: "Uram, uram! Nyiss ki nekünk!"
Mat 25:12 De ő így válaszolt: "Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket."
Mat 25:13 Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.
Mat 25:14 Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát.
Mat 25:15 Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön
Mat 25:16 elindult az, aki öt talentumot kapott, dolgozott velük, és szerzett másik ötöt.
Mat 25:17 Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt.
Mat 25:18 Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét.
Mat 25:19 Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük.
Mat 25:20 Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: "Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta."
Mat 25:21 Az ura azt mondta neki: "Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe."
Mat 25:22 Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: "Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta."
Mat 25:23 Az ura azt mondta neki: "Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe."
Mat 25:24 Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: "Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél.
Mat 25:25 Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!"
Mat 25:26 Az ura azt válaszolta neki: "Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem.
Mat 25:27 Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét.
Mat 25:28 Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!
Mat 25:29 Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.
Mat 25:30 A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!"
Mat 25:31 Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan , akkor leül majd dicsőséges trónjára.
Mat 25:32 Összegyűjtenek eléje minden nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
Mat 25:33 A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára.
Mat 25:34 Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak: "Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta.
Mat 25:35 Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem,
Mat 25:36 mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám."
Mat 25:37 Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: "Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked?
Mat 25:38 Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged?
Mat 25:39 Mikor láttunk téged betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?"
Mat 25:40 A király így válaszol majd nekik: "Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek."
Mat 25:41 Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: "Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült.
Mat 25:42 Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni,
Mat 25:43 idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem."
Mat 25:44 Erre azok is megkérdezik: "Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem szolgáltunk neked?"
Mat 25:45 Akkor ő így felel majd nekik: "Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg."
Mat 25:46 És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre."
Mat 26:1 Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz:
Mat 26:2 "Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz, és az Emberfiát átadják, hogy megfeszítsék."
Mat 26:3 Akkor a főpapok és a nép vénei összegyűltek a főpap palotájában, akit Kaifásnak hívtak.
Mat 26:4 Megtanácskozták, hogy Jézust csellel elfogják és megölik.
Mat 26:5 De azt mondták: "Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között!"
Mat 26:6 Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában,
Mat 26:7 odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben igen drága kenet volt nála, és kiöntötte azt Jézus fejére, miközben ő asztalnál ült.
Mat 26:8 Ennek láttán a tanítványok így méltatlankodtak: "Mire jó ez a pazarlás?
Mat 26:9 Hisz sokért el lehetett volna ezt adni és odaadni a szegényeknek."
Mat 26:10 Jézus észrevette ezt és azt mondta nekik: "Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.
Mat 26:11 Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.
Mat 26:12 Amikor ő kiöntötte ezt a kenetet a testemre, a temetésemre tette.
Mat 26:13 Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, az ő emlékezetére elbeszélik majd azt is, amit tett."
Mat 26:14 Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz
Mat 26:15 és azt mondta nekik: "Mit akartok nekem adni, hogy átadjam őt nektek?" Azok megígértek neki harminc ezüstöt .
Mat 26:16 Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt.
Mat 26:17 A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz és azt mondták: "Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?"
Mat 26:18 Ő azt felelte: "Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: "A Mesten üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a húsvétot.""
Mat 26:19 A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Mat 26:20 Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel.
Mat 26:21 Miközben ettek, így szólt: "Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem."
Mat 26:22 Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni őt: "Csak nem én vagyok az, Uram?"
Mat 26:23 Ő így válaszolt: "Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
Mat 26:24 Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik."
Mat 26:25 Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: "Csak nem én vagyok az, Rabbi?" Ő azt felelte neki: "Te mondtad."
Mat 26:26 Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odaadta tanítványainak ezekkel a szavakkal: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem."
Mat 26:27 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: "Igyatok ebből mindnyájan,
Mat 26:28 mert ez az én vérem, az új szövetségé , amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
Mat 26:29 Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyám országában."
Mat 26:30 Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére.
Mat 26:31 Akkor Jézus azt mondta nekik: "Ezen az éjszakán ti mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: "Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai" .
Mat 26:32 De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába."
Mat 26:33 Erre Péten megszólalt és azt mondta neki: "Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom."
Mat 26:34 Jézus azt felelte neki: "Bizony, mondom neked: ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor is megtagadsz engem."
Mat 26:35 Péten erre így fogadkozott: "Még ha meg is kell veled együtt halnom, akkor sem tagadlak meg téged." Hasonlóan beszéltek a tanítványok mindnyájan.
Mat 26:36 Akkor Jézus elment velük egy majorba, amelyet Getszemáninak hívnak, és azt mondta a tanítványoknak: "Üljetek le itt, amíg én elmegyek oda és imádkozom."
Mat 26:37 Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett remegni és gyötrődni.
Mat 26:38 Akkor azt mondta nekik: "Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem."
Mat 26:39 Egy kissé előbbre ment, arcra borult és így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te."
Mat 26:40 Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: "Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?
Mat 26:41 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen."
Mat 26:42 Aztán újra elment másodszor is, és így imádkozott: "Atyám, ha nem lehet, hogy elmúljon ez anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod."
Mat 26:43 Megint visszatért, és újra alva találta őket, mert a szemük elnehezedett.
Mat 26:44 Erre otthagyta őket, ismét elment és harmadszor is imádkozott újra, ugyanazokkal a szavakkal.
Mat 26:45 Aztán odament a tanítványokhoz és azt mondta nekik: "Aludjatok már és nyugodjatok! Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.
Mat 26:46 Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem."
Mat 26:47 Még beszélt, amikor íme, Júdás, a tizenkettő közül az egyik megérkezett, és vele nagy tömeg kardokkal és dorongokkal a főpapoktól és a nép véneitől.
Mat 26:48 Aki elárulta őt, jelt adott nekik: "Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg!"
Mat 26:49 Mindjárt odalépett Jézushoz és azt mondta: "Üdvözlégy, Mester!" És megcsókolta őt.
Mat 26:50 Jézus így szólt hozzá: "Barátom, miért jöttél?" Akkor odamentek, kezet emeltek Jézusra és megragadták őt.
Mat 26:51 És íme, az egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kihúzta a kardját, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
Mat 26:52 Jézus erre azt mondta neki: "Tedd vissza a kardodat a helyére. Mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el.
Mat 26:53 Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön nekem több, mint tíz légió angyalt?
Mat 26:54 De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?"
Mat 26:55 Abban az órában Jézus azt mondta a tömegeknek: "Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem. Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el."
Mat 26:56 Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mindnyájan otthagyták őt és elfutottak.
Mat 26:57 Azok pedig megragadták Jézust és elvitték Kaifáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és vének összegyűltek.
Mat 26:58 Péten pedig messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgákkal, hogy lássa a dolog végét.
Mat 26:59 A főpapok pedig, és az egész főtanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják,
Mat 26:60 de nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt kettő
Mat 26:61 és így szólt: "Ez azt mondta: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt fölépítem."
Mat 26:62 Ekkor a főpap fölkelt és azt mondta neki: "Semmit sem felelsz? Mi az, amit ezek tanúsítanak ellened?"
Mat 26:63 De Jézus csak hallgatott. A főpap erre így szólt hozzá: "Megesketlek téged az élő Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?"
Mat 26:64 Jézus azt felelte neki: "Te mondtad. De mondom nektek: most már látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőin" .
Mat 26:65 Ekkor a főpap megszaggatta ruháit és így szólt: "Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromkodást.
Mat 26:66 Mit gondoltok?" Azok ezt felelték: "Méltó a halálra!"
Mat 26:67 Azután beleköptek az arcába, ököllel verték őt, mások pedig pofon ütötték
Mat 26:68 és azt mondták: "Prófétálj nekünk, Krisztus, ki az, aki megütött téged?"
Mat 26:69 Péten pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány és így szólt: "Te is a galileai Jézussal voltál!"
Mat 26:70 Ő azonban mindenki előtt letagadta ezt: "Nem tudom, mit beszélsz."
Mat 26:71 Amikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik, és így szólt az ott lévőkhöz: "Ez is a Názáreti Jézussal volt!"
Mat 26:72 Ő ismét esküvel tagadta: "Nem ismerem azt az embert!"
Mat 26:73 Kis idő múltán odamentek az ott állók és azt mondták Péternek: "Biztosan te is közülük vagy, hiszen a beszéded is elárul téged."
Mat 26:74 Erre ő elkezdett átkozódni és esküdözni: "Nem ismerem azt az embert." Akkor mindjárt megszólalt a kakas.
Mat 26:75 Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, aki megmondta: "Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem." Kiment onnan és keserves sírásra fakadt.
Mat 27:1 Amikor megvirradt, a főpapok mindnyájan, és a nép vénei, döntést hoztak Jézus ellen, hogy halálra adják őt.
Mat 27:2 Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus helytartónak.
Mat 27:3 Amikor Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és véneknek.
Mat 27:4 Azt mondta: "Vétkeztem, elárultam az igaz vért." Azok azt felelték: "Mi közünk hozzá? A te dolgod!"
Mat 27:5 Erre beszórta az ezüstöket a templomba, aztán eltávozott, elment és fölakasztotta magát.
Mat 27:6 A főpapok pedig fölszedték az ezüstöket és azt mondták: "Nem szabad ezeket betenni a kincstárba, mert vér díja."
Mat 27:7 Miután tanácsot tartottak, megvásárolták rajta a fazekas földjét az idegenek számára temetőnek.
Mat 27:8 Ezért hívják azt a földet Vérmezőnek mind a mai napig.
Mat 27:9 Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott: "Fogták a harminc ezüstöt -- ez volt az ára, ennyire becsülték őt Izrael fiai --,
Mat 27:10 és odaadták a fazekas földjéért, amint az Úr megparancsolta nekem" .
Mat 27:11 Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. A helytartó megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" Jézus azt felelte: "Te mondod."
Mat 27:12 Amikor a főpapok és vének vádolták, semmit sem válaszolt.
Mat 27:13 Akkor Pilátus azt mondta neki: "Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened?"
Mat 27:14 Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen.
Mat 27:15 Ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit kérnek.
Mat 27:16 Volt akkor egy híres foglyuk, akit Barabásnak hívtak.
Mat 27:17 Pilátus összehívta őket és megkérdezte tőlük: "Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?"
Mat 27:18 Tudta ugyanis, hogy irigységből adták őt a kezébe.
Mat 27:19 Miközben az ítélőszéken ült, a felesége üzenetet küldött neki: "Semmi dolgod se legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta."
Mat 27:20 De a főpapok és vének rávették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el.
Mat 27:21 A helytartó tehát megkérdezte tőlük: "Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam nektek?" Azok azt felelték: "Barabást!"
Mat 27:22 Pilátus erre azt kérdezte: "És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?"
Mat 27:23 Azok mindnyájan ezt felelték: "Keresztre vele!" Ő újra megkérdezte: "De hát mi rosszat tett?" Azok erre még hangosabban kiáltoztak: "Keresztre vele!"
Mat 27:24 Pilátus, látva, hogy semmire sem megy, sőt inkább zavargás támad, vizet hozatott, megmosta a kezét a tömeg előtt és így szólt: "Én ártatlan vagyok ennek a vérétől. Ti lássátok!"
Mat 27:25 Az egész nép azt felelte: "Az ő vére rajtunk és gyermekeinken!"
Mat 27:26 Erre elbocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.
Mat 27:27 Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot.
Mat 27:28 Levetkőztették őt, vörös katonaköpenyt adtak rá,
Mat 27:29 fontak egy koronát tövisekből, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták őt: "Üdvözlégy, zsidók királya!"
Mat 27:30 Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték.
Mat 27:31 Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Mat 27:32 Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.
Mat 27:33 Amikor elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet jelent,
Mat 27:34 epével kevert bort adtak neki inni . Amikor megízlelte, nem akart belőle inni.
Mat 27:35 Miután felfeszítették őt, sorsot vetve megosztoztak a ruháin .
Mat 27:36 Azután leültek és ott őrizték őt.
Mat 27:37 A feje fölé föltették elítélésének okát. Ez volt ráírva: "Ez Jézus, a Zsidók Királya".
Mat 27:38 Két rablót is megfeszítettek vele együtt, az egyiket jobbról, a másikat balról.
Mat 27:39 Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták őt ,
Mat 27:40 és ezt mondták: "Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!"
Mat 27:41 Ugyanígy a főpapok is csúfolódva mondogatták az írástudókkal és a vénekkel együtt:
Mat 27:42 "Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni. Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki!
Mat 27:43 Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akarja! Hiszen azt mondta: "Az Isten Fia vagyok"."
Mat 27:44 Így gyalázták őt a rablók is, akiket vele együtt feszítettek keresztre.
Mat 27:45 A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig.
Mat 27:46 A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: "Élí, Élí, lemá szabaktáni?", azaz: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" 
Mat 27:47 Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak: "Ez Illést hívja."
Mat 27:48 Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe mártotta, és nádszálra tűzve inni adott neki .
Mat 27:49 A többiek pedig így szóltak: "Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa őt!?"
Mat 27:50 Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és kiadta a lelkét.
Mat 27:51 És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek,
Mat 27:52 a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste.
Mat 27:53 Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
Mat 27:54 A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: "Ez valóban Isten Fia volt."
Mat 27:55 Volt ott sok asszony is, akik messziről figyelték, azok, akik Galileából követték Jézust és szolgáltak neki.
Mat 27:56 Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.
Mat 27:57 Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.
Mat 27:58 Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.
Mat 27:59 József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba,
Mat 27:60 és betette saját, új sírboltjába, amelyet sziklába vágott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment.
Mat 27:61 Mária Magdolna és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral szemben.
Mat 27:62 Másnap pedig, azaz a készületnap után, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és a farizeusok
Mat 27:63 és azt mondták: "Uram! Emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: "Három nap múlva föltámadok."
Mat 27:64 Parancsold meg tehát, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy odamenjenek a tanítványai, ellopják őt és azt mondják a népnek: "Feltámadt a halottak közül", és ez az utóbbi csalás rosszabb legyen az előzőnél."
Mat 27:65 Pilátus azt felelte nekik: "Van őrségtek, menjetek és biztosítsátok magatoknak, ahogy tudjátok."
Mat 27:66 Azok pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel biztosították maguknak a sírt.
Mat 28:1 A szombat befejeztével, abban az órában, amely a hét első napjára virrad, Mária Magdolna és a másik Mária elment megnézni a sírt.
Mat 28:2 És íme, nagy földrengés támadt: az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült.
Mat 28:3 Olyan volt a megjelenése, mint a villám, és a ruhája fehér volt, mint a hó.
Mat 28:4 Az őrök megrettentek tőle való félelmükben, és mint a holtak, olyanok lettek.
Mat 28:5 Az angyal megszólalt és azt mondta az asszonyoknak: "Ti ne féljetek! Hiszen tudom, hogy Jézust, a megfeszítettet keresitek.
Mat 28:6 Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt.
Mat 28:7 Menjetek gyorsan, mondjátok meg tanítványainak: "Föltámadt a halottak közül, és íme, előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok őt! Íme, megmondtam nektek!"
Mat 28:8 Rögtön el is mentek a sírtól. Nagy félelemmel és örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.
Mat 28:9 Ekkor íme, Jézus jött velük szemben és így szólt: "Üdv nektek!" Ők pedig odamentek hozzá, átkarolták a lábát és leborultak előtte.
Mat 28:10 Akkor Jézus azt mondta nekik: "Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül a testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem."
Mat 28:11 Amikor elmentek, íme, az őrségből néhányan a városba mentek és hírül vittek a főpapoknak mindent, ami történt.
Mat 28:12 Erre azok összegyűltek a vénekkel, tanácsot tartottak, majd sok pénzt adtak a katonáknak,
Mat 28:13 és azt mondták nekik: "Mondjátok azt: "A tanítványai éjjel eljöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk."
Mat 28:14 Ha a helytartó meghallja ezt, mi majd meggyőzzük őt, és kimentünk titeket."
Mat 28:15 Azok átvették a pénzt és úgy tettek, ahogy kioktatták őket." Ez a dolog el van terjedve a zsidóknál mind a mai napig.
Mat 28:16 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket.
Mat 28:17 Amikor meglátták őt, leborultak, bár egyesek még kételkedtek.
Mat 28:18 Jézus odament és azt mondta nekik: "Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön.
Mat 28:19 Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében,
Mat 28:20 és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!"
Mar 1:1 Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete.
Mar 1:2 Amint meg van írva Izajás prófétánál: "Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt, aki elkészíti utadat ;
Mar 1:3 a pusztában kiáltónak szava: "Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit"" ,
Mar 1:4 János megjelent a pusztában: keresztelt és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára.
Mar 1:5 Kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek mindnyájan. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, miután megvallották bűneiket.
Mar 1:6 János öltözete teveszőrből volt, és bőröv a csípője körül, sáskákat és vadmézet evett.
Mar 1:7 Így prédikált: "Utánam jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó leborulva megoldani a saruja szíját.
Mar 1:8 Én vízzel kereszteltelek titeket, ő pedig Szentlélekkel fog benneteket megkeresztelni."
Mar 1:9 Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban.
Mar 1:10 Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyilnak az egek, és a Lelket, mint galambot leszállni rá.
Mar 1:11 Az égből szózat hangzott: "Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik" .
Mar 1:12 Ezután a Lélek azonnal elragadta őt a pusztába.
Mar 1:13 A pusztában volt negyven napig; a sátán kísértette. A vadállatokkal volt, és az angyalok szolgáltak neki.
Mar 1:14 Miután Jánost átadták, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát.
Mar 1:15 Azt mondta: "Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban."
Mar 1:16 Amikor a galileai tenger mellett elment, meglátta Simont és testvérét Andrást, amint hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak.
Mar 1:17 Jézus azt mondta nekik: "Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket!"
Mar 1:18 Ők azonnal elhagyták hálóikat, és követték őt.
Mar 1:19 Kissé továbbmenve meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint ők is hálóikat javították a hajóban,
Mar 1:20 és azonnal hívta őket. Azok pedig elhagyva apjukat, Zebedeust a béresekkel együtt a hajóban, követték őt.
Mar 1:21 Bementek Kafarnaumba. Szombaton mindjárt bement a zsinagógába és tanított.
Mar 1:22 Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Mar 1:23 Volt a zsinagógájukban egy ember a tisztátalan lélek hatalmában. Ez így kiáltott föl:
Mar 1:24 "Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!"
Mar 1:25 Jézus megparancsolta neki: "Némulj el, és menj ki belőle."
Mar 1:26 A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta őt, majd hngosan kiáltva kiment belőle.
Mar 1:27 Erre mindnyájan elcsodálkoztak, s azt kérdezték egymástól: "Mi ez? Új tanítás, hatalommal? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?"
Mar 1:28 Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén.
Mar 1:29 Ezután mindjárt kiment a zsinagógából, és elmentek Simon és András házába Jakabbal és Jánossal együtt.
Mar 1:30 Simon anyósa lázasan feküdt. Mindjárt szóltak is neki miatta.
Mar 1:31 Odament hozzá, és felsegítette a kezénél fogva. Erre rögtön elhagyta a láz, és felszolgált nekik.
Mar 1:32 Amikor beesteledett és a nap lement, odavitték hozzá az összes beteget és a megszállottakat:
Mar 1:33 az egész város odagyűlt az ajtóhoz.
Mar 1:34 Meggyógyított sok beteget, a különféle bajokban sínylődőket, és sok ördögöt űzött ki, de nem hagyta őket szóhoz jutni, mert azok ismerték őt.
Mar 1:35 Másnap korán hajnalban fölkelt, eltávozott, és egy elhagyatott helyre ment, hogy ott imádkozzék.
Mar 1:36 Simon, és akik vele voltak, utána mentek.
Mar 1:37 Amikor megtalálták, azt mondták neki: "Mindenki téged keres."
Mar 1:38 Azt felelte: "Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem."
Mar 1:39 És bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, és ördögöket űzött.
Mar 1:40 Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: "Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem."
Mar 1:41 Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s közben azt mondta neki: "Akarom, tisztulj meg!"
Mar 1:42 Amikor ezt kimondta, azonnal eltűnt róla a lepra, és megtisztult.
Mar 1:43 Nagyon ráparancsolt, és mindjárt elbocsátotta őt:
Mar 1:44 "Vigyázz, senkinek se szólj erről; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak , és ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik."
Mar 1:45 De az, mihelyt elindult, híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba, hanem kint a puszta helyeken tartózkodott; és hozzá gyülekeztek mindenfelől.
Mar 2:1 Később újra bement Kafarnaumba,
Mar 2:2 és elterjedt a híre, hogy a házban van. Sokan összegyűltek, úgyhogy már az ajtóhoz sem fértek, és hirdette nekik az igét.
Mar 2:3 Közben odajöttek hozzá néhányan, akik egy bénát hoztak, négyen cipelték.
Mar 2:4 Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol ő volt, és átlyukasztva azt, lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt.
Mar 2:5 A hitüket látva Jézus így szólt a bénához: "Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek."
Mar 2:6 Ültek ott néhányan az írástudók közül is. Ezek azt gondolták magukban:
Mar 2:7 "Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint egyedül az Isten?"
Mar 2:8 Jézus rögtön észrevette lelkében, hogy így gondolkodnak magukban, ezért azt mondta nekik: "Miért gondoljátok ezeket szívetekben?
Mar 2:9 Mi könnyebb, azt mondani a bénának: "Bocsánatot nyertek bűneid", vagy azt mondani: "Kelj föl, vedd ágyadat és járj"?
Mar 2:10 Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani -- ekkor a bénához fordult: --
Mar 2:11 Mondom neked, kelj föl, vedd ágyadat és menj haza!"
Mar 2:12 Az pedig mindjárt fel is kelt, fogta az ágyát, és elment mindenki szeme láttára, úgyhogy mindnyájan csodálkoztak, és dicsőítették az Istent. Ezt mondták: "Ilyet még nem láttunk soha."
Mar 2:13 Ezután megint kiment a tenger mellé. Az egész tömeg hozzá sereglett, és tanította őket.
Mar 2:14 Amint továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát a vámnál ülni, és megszólította: "Kövess engem!" Az fölkelt, és követte őt.
Mar 2:15 Mikor később asztalhoz ült ennek a házában, sok vámos és bűnös telepedett le Jézussal és tanítványaival együtt; sokan voltak ugyanis, akik követték őt.
Mar 2:16 Az írástudók és a farizeusok, azt látva, hogy a vámosokkal és bűnösökkel eszik, megkérdezték tanítványait: "Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?"
Mar 2:17 Jézus meghallotta és azt mondta nekik: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek, nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket."
Mar 2:18 János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Odajöttek néhányan, és megkérdezték tőle: "Miért böjtölnek János és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?"
Mar 2:19 Jézus így felelt: "Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Amíg náluk van a vőlegény, nem böjtölhetnek.
Mar 2:20 Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt: akkor majd böjtölnek, azon a napon.
Mar 2:21 Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz.
Mar 2:22 Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben a bor szétszakítja a tömlőket, és kiömlik, s a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való."
Mar 2:23 Történt ismét, hogy amikor szombaton a vetések közt járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat.
Mar 2:24 A farizeusok azt mondták neki: "Nézd, azt csinálják szombaton, amit nem szabad."
Mar 2:25 Ő így felelt nekik: "Sohasem olvastátok, mit cselekedett Dávid , amikor szükséget szenvedett, és éhezett ő, és akik vele voltak?
Mar 2:26 Hogyan ment be az Isten házába Abjatár főpap idejében, és evett a kitett kenyerekből, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak a papoknak, és adott azoknak is, akik vele voltak?"
Mar 2:27 Aztán hozzátette: "A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért.
Mar 2:28 Ezért az Emberfia ura a szombatnak is."
Mar 3:1 Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva.
Mar 3:2 Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák.
Mar 3:3 Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: "Állj középre."
Mar 3:4 Aztán megkérdezte tőlük: "Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?" Azok csak hallgattak.
Mar 3:5 Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.
Mar 3:6 A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt.
Mar 3:7 Jézus pedig tanítványaival együtt elment a tengerhez. Nagy sokaság követte őt Galileából, Júdeából,
Mar 3:8 Jeruzsálemből, Idúmeából, a Jordánon túlról. Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság jött hozzá, mert hallották, hogy miket művelt.
Mar 3:9 Tanítványaitól azt kérte, hogy egy bárka álljon készen számára a tömeg miatt, hogy ne szorongassák őt.
Mar 3:10 Mivel azonban sokakat meggyógyított, mindazok, akik valami betegségben szenvedtek, ott tolongtak körülötte, hogy megérinthessék.
Mar 3:11 A tisztátalan lelkek pedig, amikor meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak:
Mar 3:12 "Te vagy az Isten Fia." Ő azonban keményen rájuk parancsolt, hogy ne árulják el őt.
Mar 3:13 Azután fölment a hegyre. Magához hívta, akiket ő akart, és azok odamentek hozzá.
Mar 3:14 Kiválasztott tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy prédikálni küldje őket.
Mar 3:15 Hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék az ördögöket.
Mar 3:16 Ezt a tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péten nevet adta;
Mar 3:17 ezenkívül Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanérgesznek, azaz mennydörgés fiainak nevezett el;
Mar 3:18 és Andrást; Fülöpöt, Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont,
Mar 3:19 és az iskarióti Júdást, aki elárulta őt.
Mar 3:20 Amint hazaértek, ismét olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy még kenyeret sem ehettek.
Mar 3:21 Mikor övéi ezt meghallották, elmentek, hogy elvigyék őt, mert azt mondták: "Megháborodott."
Mar 3:22 Az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub szállta meg, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
Mar 3:23 Ekkor összehívta őket, és példabeszédekben ezt mondta nekik: "Hogyan űzheti ki a sátán a sátánt?
Mar 3:24 Ha valamely ország meghasonlik önmagával, az az ország nem állhat fenn.
Mar 3:25 És ha egy ház meghasonlik önmagával, az a ház nem állhat fenn.
Mar 3:26 Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlott, nem maradhat fenn, hanem vége van.
Mar 3:27 Senki nem mehet be az erősnek a házába és nem ragadhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőst, csak akkor tudja kirabolni a házát.
Mar 3:28 Bizony, mondom nektek, hogy minden vétket és káromlást, amellyel káromkodnak, megbocsátanak az emberek fiainak;
Mar 3:29 de aki a Szentlélek ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot soha, hanem örök vétek fogja terhelni."
Mar 3:30 Mert azt mondták: "Tisztátalan lélek van benne."
Mar 3:31 Ekkor az anyja és a testvérei odajöttek, és kint megállva üzentek neki, és hívták őt.
Mar 3:32 A körülötte ülő tömegből szóltak is neki: "Íme, anyád és testvéreid keresnek téged odakinn!"
Mar 3:33 Ő így felelt nekik: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?"
Mar 3:34 Aztán körültekintett azokon, akik körülötte ültek, és ezt mondta: "Íme, az én anyám és testvéreim.
Mar 3:35 Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám."
Mar 4:1 Később ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy tömeg gyülekezett köré, ő pedig a bárkába szállva leült a tavon, a tömeg pedig a parton maradt.
Mar 4:2 Példabeszédekben sok mindenre tanította őket:
Mar 4:3 "Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni.
Mar 4:4 Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták.
Mar 4:5 Egy másik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a földben,
Mar 4:6 de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt.
Mar 4:7 Ismét másik a tövisek közé esett, és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést.
Mar 4:8 A többi azonban jó földbe esett. Ezek felnőttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat."
Mar 4:9 Majd ezt mondta: "Akinek van füle a hallásra, hallja meg."
Mar 4:10 Mikor egyedül maradt, megkérdezte őt a vele levő tizenkettő a példabeszéd felől.
Mar 4:11 Ezt mondta nekik: "Nektek adatott, hogy ismerjétek az Isten országa titkát, azoknak pedig, akik kívül vannak, minden példabeszédekben hangzik el,
Mar 4:12 hogy nézvén nézzenek és ne lássanak, hallván halljanak és ne értsenek; nehogy megtérjenek és bűneik bocsánatot nyerjenek" .
Mar 4:13 Majd így folytatta: "Nem értitek ezt a példabeszédet? Hát hogyan értitek meg majd a többi példabeszédet?
Mar 4:14 A magvető az igét veti.
Mar 4:15 Akiknél az ige az útszélre esik, azok, amikor hallják azt, mindjárt jön a sátán, és elviszi az igét, amely a szívükbe hullott.
Mar 4:16 Hasonlóképpen amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel,
Mar 4:17 de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak.
Mar 4:18 Mások pedig, amelyek a tövisek közé hullanak, azok, akik az igét hallják,
Mar 4:19 de a világi gondok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánsága betölti őket, s ezek elfojtják az igét, így az terméketlen marad.
Mar 4:20 A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az igét meghallják, befogadják és termést hoznak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat."
Mar 4:21 Aztán így szólt hozzájuk: "Vajon arra való a gyertya, hogy véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem arra, hogy a tartóra tegyék?
Mar 4:22 Mert nincs rejtett dolog, amely ki ne tudódna, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna.
Mar 4:23 Akinek van füle a hallásra, hallja meg!"
Mar 4:24 Majd így folytatta: "Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek.
Mar 4:25 Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van."
Mar 4:26 Ezután így szólt: "Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe.
Mar 4:27 Azután már akár alszik, akár ébren jár éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan.
Mar 4:28 Mert a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban.
Mar 4:29 Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás" .
Mar 4:30 Majd így szólt: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük?
Mar 4:31 Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van;
Mar 4:32 de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai ."
Mar 4:33 Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják érteni.
Mar 4:34 Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk; tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.
Mar 4:35 Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: "Menjünk át a túlsó partra!"
Mar 4:36 Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket.
Mar 4:37 Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt.
Mar 4:38 Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltteték: "Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?"
Mar 4:39 Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: "Csendesedj és némulj el!" Erre elállt a szél és nagy csendesség lett.
Mar 4:40 Azután hozzájuk fordult: "Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?"
Mar 4:41 Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: "Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?"
Mar 5:1 Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére.
Mar 5:2 Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt
Mar 5:3 és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni.
Mar 5:4 Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni.
Mar 5:5 Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát.
Mar 5:6 Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,
Mar 5:7 és nagy hangon kiáltotta: "Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!"
Mar 5:8 Ő ugyanis azt mondta neki: "Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!"
Mar 5:9 Ekkor megkérdezte tőle: "Mi a neved?" Az így válaszolt neki: "Légió a nevem, mert sokan vagyunk."
Mar 5:10 És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről.
Mar 5:11 Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda.
Mar 5:12 A démonok azt kérték tőle: "Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük."
Mar 5:13 Jézus mindjárt megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.
Mar 5:14 Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt.
Mar 5:15 Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket.
Mar 5:16 A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal.
Mar 5:17 Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból.
Mar 5:18 Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen.
Mar 5:19 De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: "Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!"
Mar 5:20 Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.
Mar 5:21 Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt.
Mar 5:22 Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult,
Mar 5:23 és így esedezett hozzá: "A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!"
Mar 5:24 El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta.
Mar 5:25 Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt,
Mar 5:26 és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett,
Mar 5:27 amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját.
Mar 5:28 Azt gondolta: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok."
Mar 5:29 Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől.
Mar 5:30 De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: "Ki érintette meg a ruhámat?"
Mar 5:31 Tanítványai azt felelték neki: "Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?"
Mar 5:32 Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az.
Mar 5:33 Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent.
Mar 5:34 Ő pedig ezt mondta neki: "Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól."
Mar 5:35 Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: "A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?"
Mar 5:36 Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: "Ne félj, csak higgy!"
Mar 5:37 Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére.
Mar 5:38 Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házába, ahol látta a tolongást, s a nagy sírást és jajgatást.
Mar 5:39 Bement, és azt mondta nekik: "Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik."
Mar 5:40 De azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
Mar 5:41 Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: "Talíta, kúmi!" -- ami azt jelenti: "Kislány, mondom neked, kelj fel!" --
Mar 5:42 A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt. Mindenki nagyon csodálkozott.
Mar 5:43 Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak neki enni.
Mar 6:1 Ezután kijött onnan, és elment a saját falujába. A tanítványai követték.
Mar 6:2 Amikor szombat lett, elkezdett a zsinagógában tanítani. Sokan, akik hallgatták, csodálkoztak tanításán, és azt kérdezték: "Honnan vette ez mindezt? Milyen bölcsesség az, amely neki adatott? És milyen csodák történnek a keze által?
Mar 6:3 Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére? Nem az ő nővérei vannak itt nálunk?" És megbotránkoztak benne.
Mar 6:4 Jézus pedig azt mondta nekik: "Nem vetik meg a prófétát, csak a maga hazájában, a rokonságában és a házában."
Mar 6:5 Nem is tehetett ott egy csodát sem, csak néhány beteget gyógyított meg, kezét rájuk téve.
Mar 6:6 És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított.
Mar 6:7 Közben magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett.
Mar 6:8 Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben.
Mar 6:9 Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe.
Mar 6:10 Azt mondta nekik: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan.
Mar 6:11 Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük."
Mar 6:12 Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot.
Mar 6:13 Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.
Mar 6:14 Heródes király is hallott róla, mert a neve ismert volt már. Azt mondták: "Keresztelő János támadt fel halottaiból, azért működnek benne a csodatévő erők."
Mar 6:15 Mások pedig így szóltak: "Illés ő." Ismét mások azt mondták: "Próféta ez; mintha egy lenne a próféták közül."
Mar 6:16 Ezeket hallva Heródes így szólt: "János, akinek a fejét vetettem, az támadt fel a halálból."
Mar 6:17 Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő feleségül vette.
Mar 6:18 János ekkor azt mondta Heródesnek: "Nem szabad a testvéred feleségét elvenned."
Mar 6:19 Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem tudta.
Mar 6:20 Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, figyelt szavaira, sok dologban hallgatott rá, és szívesen hallgatta őt.
Mar 6:21 Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek,
Mar 6:22 bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: "Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked."
Mar 6:23 Meg is esküdött neki, hogy: "Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!" .
Mar 6:24 Az kiment és megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" Az így szólt: "Keresztelő János fejét."
Mar 6:25 Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: "Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét."
Mar 6:26 A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni.
Mar 6:27 Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben,
Mar 6:28 elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának.
Mar 6:29 Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték.
Mar 6:30 Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak.
Mar 6:31 Ő ekkor azt mondta nekik: "Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit." Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük.
Mar 6:32 Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül.
Mar 6:33 Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket.
Mar 6:34 Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok , és sok mindenre kezdte őket tanítani.
Mar 6:35 Amikor az óra már későre járt, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták neki: "Sivár ez a hely és az idő későre jár.
Mar 6:36 Bocsásd el őket, hogy a környékbeli majorokba és falvakba menjenek és élelmet vegyenek maguknak."
Mar 6:37 Ő azonban ezt felelte nekik: "Adjatok nekik ti enni." Azok így válaszoltak: "Menjünk el és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?"
Mar 6:38 Erre megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg." Mikor megszámolták, azt mondták: "Öt darab, és két halunk."
Mar 6:39 Ő megparancsolta nekik, hogy telepítsék le mindnyájukat csoportokban a zöld füvön.
Mar 6:40 Letelepedtek tehát csoportonként százával, ötvenével.
Mar 6:41 Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket. Azután odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék. A két halat is elosztotta valamennyiük között.
Mar 6:42 Mindnyájan ettek és jóllaktak.
Mar 6:43 A megmaradt kenyérdarabokkal és a halakkal tizenkét kosarat töltöttek meg.
Mar 6:44 Akik ettek, azok közül a férfiak ötezren voltak.
Mar 6:45 Ezután mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előre a túlpartra, Betszaidába, amíg ő elbocsátja a tömeget.
Mar 6:46 Miután elküldte őket, felment a hegyre imádkozni.
Mar 6:47 Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő meg egymaga a szárazon.
Mar 6:48 Látta őket küszködni az evezéssel -- mert ellenkező szelük volt. Az éjszaka negyedik őrváltása körül odament hozzájuk a tengeren járva, majd el akart mellettük haladni.
Mar 6:49 Azok pedig látva őt, amint a tengeren jár, kísértetnek nézték és fölkiáltottak,
Mar 6:50 mert mindnyájan látták őt, és zavarba estek. De ő mindjárt megszólította őket, és azt mondta nekik: "Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!"
Mar 6:51 Majd beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Ők erre még jobban álmélkodtak magukban.
Mar 6:52 Nem okultak ugyanis a kenyerekből, s a szívük még érzéketlen volt.
Mar 6:53 Átkeltek a tavon, és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek.
Mar 6:54 De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt,
Mar 6:55 és körbefutva az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastól összehordani oda, ahol hallották, hogy ott van.
Mar 6:56 Amerre csak betért a falvakba, majorokba vagy városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak.
Mar 7:1 Ekkor köréje gyülekeztek a farizeusok, és néhány írástudó, aki Jeruzsálemből jött.
Mar 7:2 Ezek azt látva, hogy tanítványai közül egyesek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, morgolódtak.
Mar 7:3 Mert a farizeusok és általában a zsidók, hacsak kezüket gyakran nem mossák, nem esznek, követve a régiek hagyományait.
Mar 7:4 Ha a piacról jönnek, nem esznek, amíg meg nem fürdenek; és sok egyéb dolog van, amit hagyományaik szerint meg kell tartaniuk: a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosását.
Mar 7:5 Megkérdezték tehát őt a farizeusok és írástudók: "Miért nem élnek tanítványaid a régiek hagyománya szerint, miért esznek kenyeret közönséges kézzel?"
Mar 7:6 Ő ezt felelte nekik: "Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van: "Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.
Mar 7:7 Pedig hiába tisztelnek, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak" .
Mar 7:8 Mert Isten parancsát elhagyva az emberek hagyományait tartjátok, a korsók és poharak mosását, és sok egyéb ezekhez hasonló dolgot cselekedtek."
Mar 7:9 Majd így folytatta: "Szépen kijátsszátok Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományait megtartsátok.
Mar 7:10 Mózes ugyanis azt mondta: "Tiszteld atyádat és anyádat"; és: "Aki atyját vagy anyját gyalázza, haljon meg" .
Mar 7:11 Ti pedig azt mondjátok: "Ha az ember azt mondja apjának vagy anyjának: korbán, azaz fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna",
Mar 7:12 azontúl már nem engeditek, hogy valamit tegyen az apjáért vagy anyjáért,
Mar 7:13 s így érvénytelenítitek Isten szavát a ti hagyományotok kedvéért, melyet csináltatok; és sok más effélét cselekszetek."
Mar 7:14 Ezután ismét magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: "Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg:
Mar 7:15 Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert.
Mar 7:16 Akinek füle van a hallásra, hallja meg."
Mar 7:17 Amikor bement a házba a tömeg elől, megkérdezték őt tanítványai a példabeszéd értelméről.
Mar 7:18 Így válaszolt nekik: "Hát ti is ilyen értetlenek vagytok? Nem látjátok be, hogy mindaz, ami kívülről megy be az emberbe, nem szennyezheti be őt,
Mar 7:19 mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, aztán pedig a félreeső helyre kerül?" Ezzel megtisztított minden ételt.
Mar 7:20 "Hanem, amint mondtam, ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert.
Mar 7:21 Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok,
Mar 7:22 házasságtörések, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség.
Mar 7:23 Mindez a rossz belülről származik, és beszennyezi az embert."
Mar 7:24 Ezután továbbment onnan, és Tírusz és Szidon vidékére ment. Betért egy házba, de nem akarta, hogy valaki is megtudja; mégsem maradhatott titokban.
Mar 7:25 Mindjárt hírét vette egy asszony is, akinek a lányában tisztátalan lélek volt; odajött és a lábaihoz borult.
Mar 7:26 Az asszony pogány volt, szír-föníciai nemzetiségű, s kérte őt, hogy űzze ki lányából az ördögöt.
Mar 7:27 Ő azt mondta neki: "Hadd lakjanak jól először a gyermekek; mert nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és a kutyák elé dobni."
Mar 7:28 De az csak kérlelte: "Ez igaz, Uram! Csakhogy a kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból!"
Mar 7:29 Erre ő azt felelte neki: "Mivel ezt mondtad, menj, kiment az ördög lányodból."
Mar 7:30 Amikor hazaért, a kislányt az ágyon fekve találta, és az ördög már kiment belőle.
Mar 7:31 Ezután ismét eltávozott Tírusz vidékéről. Szidonon át a Galileai tengerhez ment, a Tízváros határába.
Mar 7:32 Ott odavittek hozzá egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét.
Mar 7:33 Félrevitte őt külön a tömegtől, a füleibe dugta ujjait, köpött, megérintette a nyelvét,
Mar 7:34 majd föltekintve az égre, fohászkodott, és azt mondta neki: "Effeta!", azaz "Nyílj meg!"
Mar 7:35 Erre azonnal megnyíltak a fülei, megoldódott nyelvének köteléke, és rendesen beszélt.
Mar 7:36 Ekkor megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta nekik, annál inkább hirdették.
Mar 7:37 Szerfölött csodálkoztak és mondták: "Mindent jól cselekedett; a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat!"
Mar 8:1 Azokban a napokban, amikor ismét nagy tömeg volt együtt és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és azt mondta nekik:
Mar 8:2 "Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak, és nincs mit enniük.
Mar 8:3 Ha étlen bocsátom haza őket, elgyöngülnek az úton, mert egyesek messziről jöttek közülük."
Mar 8:4 Tanítványai azt felelték neki: "Hogyan tarthatná jól az ember ezeket kenyérrel itt a pusztában?"
Mar 8:5 Ő pedig megkérdezte őket: "Hány kenyeretek van?" Azok azt felelték: "Hét."
Mar 8:6 Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjen le a földre. Fogta a hét kenyeret, hálát adott, megszegte és odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék; és azok a tömeg elé tették.
Mar 8:7 Egy kevés haluk is volt; azokat is megáldotta, és szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük.
Mar 8:8 Aztán ettek és jóllaktak. Végül a megmaradt darabokból hét kosárral szedtek össze.
Mar 8:9 Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Majd elbocsátotta őket.
Mar 8:10 Ő pedig azonnal beszállt a hajóba tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment.
Mar 8:11 Mikor kiszállt, a farizeusok elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették őt, égi jelet kérve tőle.
Mar 8:12 Ekkor lelke mélyéből felsóhajtott és azt mondta: "Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék."
Mar 8:13 Azután otthagyta őket, ismét a hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra.
Mar 8:14 Közben elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem volt náluk a hajóban.
Mar 8:15 Ekkor így intette őket: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától."
Mar 8:16 Azok pedig tanakodtak egymás közt, arra gondolva, hogy: "Nincsen kenyerünk."
Mar 8:17 Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: "Miért tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot? Még mindig el van vakulva a szívetek?
Mar 8:18 Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra,
Mar 8:19 hogy amikor az öt kenyeret ötezernek megtörtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel?" Azt felelték neki: "Tizenkettőt."
Mar 8:20 "És amikor a hét kenyeret négyezernek, hány kosár maradékot szedtetek össze?" Azt felelték neki: "Hetet."
Mar 8:21 Erre így szólt hozzájuk: "Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?"
Mar 8:22 Azután Betszaidába érkeztek. Egy vakot vezettek hozzá, és kérték őt, hogy érintse meg.
Mar 8:23 Ő kézen fogta a vakot, kivezette a helységből, és a szemére köpve rátette a kezeit, aztán megkérdezte tőle, hogy lát-e valamit.
Mar 8:24 Az föltekintett és azt mondta: "Látom az embereket, mintha a fák járkálnának."
Mar 8:25 Azután ismét a szemére tette a kezét, mire az látni kezdett, meggyógyult, és tisztán látott mindent.
Mar 8:26 S ő ezzel küldte őt haza: "A faluba ne menj be!"
Mar 8:27 Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: "Kinek tartanak engem az emberek?"
Mar 8:28 Ők azt felelték neki: "Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül."
Mar 8:29 Erre megkérdezte őket: "És ti kinek tartotok engem?" Péten felelt neki: "Te vagy a Krisztus."
Mar 8:30 Ő ekkor a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.
Mar 8:31 Ezután elkezdte őket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia.
Mar 8:32 Egész nyíltan mondta el nekik ezt a dolgot. Ekkor Péten félrehívta őt és kezdte lebeszélni.
Mar 8:33 De ő megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: "Távozz előlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével."
Mar 8:34 Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: "Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.
Mar 8:35 Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.
Mar 8:36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja?
Mar 8:37 Hisz mit adhat az ember cserébe a lelkéért?
Mar 8:38 Mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a parázna, elfajult és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal."
Mar 9:1 Ezután így folytatta: "Bizony, mondom nektek: vannak egyesek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy eljön az Isten országa hatalommal."
Mar 9:2 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, őket külön fölvitte egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük.
Mar 9:3 A ruhái fényesek lettek és ragyogó fehérek, mint a hó, ahogy semmiféle festő a földön nem tudná megfehéríteni.
Mar 9:4 Egyszerre megjelent nekik Illés Mózessel; Jézussal beszélgettek.
Mar 9:5 Ekkor megszólalt Péter, és azt mondta Jézusnak: "Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet."
Mar 9:6 Nem is tudta, mit mond, mert teljesen meg voltak rettenve.
Mar 9:7 Erre felhő szállt alá, beborította őket, és a felhőből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok" .
Mar 9:8 Mire körülnéztek, már senki mást nem láttak a közelükben, csak Jézust egymagát.
Mar 9:9 Mikor a hegyről lejöttek, meghagyta nekik, hogy amiket láttak, senkinek el ne beszéljék mindaddig, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül.
Mar 9:10 Ők a dolgot magukban is tartották, de egymás között arról tanakodtak, hogy mit jelent az: "amikor halottaiból feltámad".
Mar 9:11 Aztán megkérdezték tőle: "Miért mondják a farizeusok és az írástudók, hogy Illésnek előbb el kell jönnie?"
Mar 9:12 Ő így felelt nekik: "Illés, amikor eljön, először helyreállít mindent ; az Emberfiáról pedig meg van írva, hogy sokat kell szenvednie és gyalázatot kell tűrnie.
Mar 9:13 Mondom azonban nektek, hogy Illés már eljött, és azt cselekedték vele, amit akartak, amint írva volt felőle."
Mar 9:14 Amikor visszaértek a tanítványokhoz, nagy tömeget látott körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük.
Mar 9:15 Amint az egész néptömeg meglátta Jézust, egyszerre mindnyájan elcsodálkoztak és megrettentek, majd odasiettek hozzá és köszöntötték őt.
Mar 9:16 Jézus megkérdezte őket: "Miről vitatkoztok egymással?"
Mar 9:17 A tömegből valaki ezt felelte: "Mester! Elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van,
Mar 9:18 mindenütt megragadja őt, a földhöz vágja, ő pedig tajtékzik, a fogait csikorgatja és elsorvad. Szóltam már tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták."
Mar 9:19 Ő így szólt hozzájuk: "Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide!"
Mar 9:20 Erre odavitték hozzá. Amint a gyermek meglátta őt, a lélek azonnal rángatni kezdte, és a földre esve tajtékozott és fetrengett.
Mar 9:21 Ő megkérdezte az apját: "Mennyi ideje, hogy ebbe a bajba esett?" Az ezt válaszolta: "Gyermekkora óta.
Mar 9:22 Sokszor tűzbe és vízbe vetette őt, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk."
Mar 9:23 Jézus így szólt hozzá: "Ha tudsz hinni, minden lehetséges annak, aki hisz."
Mar 9:24 A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: "Hiszek, Uram! Segíts hitetlenségemen!"
Mar 9:25 Amikor Jézus látta, hogy a tömeg összefut, megfenyegette a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: "Te süket és néma lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és többé bele ne menj!"
Mar 9:26 Erre az elkezdett kiáltozni, és össze-vissza rángatva őt, kiment belőle. A gyermek pedig olyan lett, mint a halott, mire sokan azt mondták, hogy meghalt.
Mar 9:27 Jézus pedig kézenfogva fölemelte őt; az pedig fölkelt.
Mar 9:28 Mikor aztán bement a házba, külön megkérdezték őt a tanítványai: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?"
Mar 9:29 Azt felelte nekik: "Ez a fajzat nem megy ki másképpen, mint imádság és böjtölés által."
Mar 9:30 Ezután eltávoztak onnan és átmentek Galileán; ő azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt.
Mar 9:31 Közben pedig oktatta tanítványait, és elmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezébe adják, megölik őt, de miután megölték, harmadnapra feltámad.
Mar 9:32 Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték őt megkérdezni.
Mar 9:33 Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte őket: "Miről beszélgettetek az úton?"
Mar 9:34 Azok csak hallgattak, mert az úton arról tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közülük.
Mar 9:35 Ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: "Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája."
Mar 9:36 Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta nekik:
Mar 9:37 "Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött."
Mar 9:38 Ekkor János azt mondta neki: "Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki."
Mar 9:39 Jézus azt felelte: "Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni.
Mar 9:40 Hiszen aki nincs ellenetek, veletek van.
Mar 9:41 Mert aki csak egy pohár vizet ad is nektek inni az én nevemben, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.
Mar 9:42 Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem: jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék.
Mar 9:43 Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tűzre.
Mar 9:44 Mar 9:45 Ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked sántán az örök életre bemenned, mint ha két lábaddal együtt a gyehenna olthatatlan tüzére vetnek.
Mar 9:46 Mar 9:47 Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek,
Mar 9:48 ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik .
Mar 9:49 Mindenkit tűzzel fognak megsózni.
Mar 9:50 Jó a só; de ha a só sótlanná válik, mivel adtok ízt neki? Legyen só bennetek, és legyen békesség köztetek."
Mar 10:1 Ezután elindult onnan, és a Jordán túlsó partján Júdea határába ment. Újból tömeg gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket.
Mar 10:2 A farizeusok odajárultak hozzá, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: "Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?"
Mar 10:3 Ő így felelt nekik: "Mit parancsolt nektek Mózes?"
Mar 10:4 Erre azt mondták: "Mózes megengedte, hogy válólevet írjunk és elbocsássuk" .
Mar 10:5 Erre Jézus azt válaszolta nekik: "A ti szívetek keménysége miatt írta nektek e parancsot.
Mar 10:6 A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket .
Mar 10:7 Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik,
Mar 10:8 és a kettő egy testté lesz . Így már nem ketten vannak, hanem egy test.
Mar 10:9 Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!"
Mar 10:10 Odahaza a tanítványai ismét megkérdezték őt erről a dologról.
Mar 10:11 Azt felelte nekik: "Aki elbocsátja a feleségét és másikat vesz, házasságtöréssel vét ellene.
Mar 10:12 És ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságot tör."
Mar 10:13 Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket; de a tanítványok elkergették azokat, akik hozták őket.
Mar 10:14 Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: "Hagyjátok a kisgyerekeket, hadd jöjjenek hozzám, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.
Mar 10:15 Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda."
Mar 10:16 Azután karjaiba vette őket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.
Mar 10:17 Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: "Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"
Mar 10:18 Jézus erre azt mondta neki: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.
Mar 10:19 Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!" 
Mar 10:20 Az illető azt felelte neki: "Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta."
Mar 10:21 Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: "Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!"
Mar 10:22 Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
Mar 10:23 Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: "Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!"
Mar 10:24 A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: "Fiaim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába jutni azoknak, akik a vagyonban bíznak!
Mar 10:25 Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni Isten országába."
Mar 10:26 Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: "Akkor hát ki üdvözülhet?"
Mar 10:27 Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: "Az embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges" .
Mar 10:28 Ekkor megszólalt Péter: "Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged!"
Mar 10:29 Jézus azt felelte: "Bizony, mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért,
Mar 10:30 százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet.
Mar 10:31 Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők."
Mar 10:32 Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük ment, ők pedig félve és aggódva követték őt. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár:
Mar 10:33 "Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak.
Mar 10:34 Azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad."
Mar 10:35 Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: "Mester! Azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk."
Mar 10:36 Ő megkérdezte tőlük: "Mit akartok, hogy megtegyek nektek?"
Mar 10:37 Azt felelték: "Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben."
Mar 10:38 Jézus erre azt mondta nekik: "Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a pohárból, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?"
Mar 10:39 Ők azt felelték neki: "Meg tudunk." Ekkor Jézus azt mondta nekik: "A pohárból, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni.
Mar 10:40 De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették."
Mar 10:41 Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra.
Mar 10:42 Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: "Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük.
Mar 10:43 Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok;
Mar 10:44 aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek.
Mar 10:45 Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."
Mar 10:46 Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett.
Mar 10:47 Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: "Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!"
Mar 10:48 Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: "Dávid Fia! Könyörülj rajtam!"
Mar 10:49 Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: "Bízzál! Kelj föl, hív téged!"
Mar 10:50 Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá.
Mar 10:51 Jézus megszólította és megkérdezte: "Mit akarsz, mit cselekedjek neked?" A vak azt felelte neki: "Mester! Hogy lássak!"
Mar 10:52 Jézus erre azt mondta neki: "Menj, a hited meggyógyított téged." Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.
Mar 11:1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez és Betániához, az Olajfák hegyénél előre küldött kettőt a tanítványai közül.
Mar 11:2 Azt mondta nekik: "Menjetek be ebbe a helységbe, amelyik előttetek van, és mindjárt, amint bementek, egy szamarat találtok megkötve, amelyen még ember nem ült. Oldjátok el és hozzátok ide.
Mar 11:3 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek, miért teszitek ezt, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége, és azonnal elengedi ide."
Mar 11:4 Azok elmentek, megtalálták a szamarat az ajtóhoz kötve, kinn a keresztúton, és eloldották.
Mar 11:5 Az ott állók közül egyesek azt mondták nekik: "Miért oldjátok el a szamarat?"
Mar 11:6 Ők azt felelték, amit Jézus parancsolt nekik, erre elengedték azokat.
Mar 11:7 A szamarat elvitték Jézushoz. Ráterítették ruháikat, ő pedig felült rá.
Mar 11:8 Sokan az útra terítették ruhájukat, mások meg lombokat vagdaltak a fákról és az útra szórták.
Mar 11:9 Akik előtte mentek és akik követték, így kiáltoztak: "Hozsanna!
Mar 11:10 Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely íme, eljön! Hozsanna a magasságban!"
Mar 11:11 Ő pedig bement Jeruzsálembe, a templomba. Mindent megnézett, de mivel már estére járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.
Mar 11:12 Másnap, amikor kimentek Betániából, megéhezett.
Mar 11:13 Meglátott messziről egy lombos fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valamit. Mikor azonban odaért, semmit sem talált rajta, csak leveleket; ekkor még nem volt fügeérés ideje.
Mar 11:14 Erre megszólalt, és azt mondta neki: "Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt!" A tanítványai hallották ezt.
Mar 11:15 Azután Jeruzsálembe értek. Bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatta,
Mar 11:16 s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomtéren.
Mar 11:17 Azután így tanította őket: "Nincs talán megírva, hogy az én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt." 
Mar 11:18 Mikor a főpapok és az írástudók meghallották ezt, azon törték a fejüket, hogy mi módon veszítsék el őt. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeg csodálkozott a tanításán.
Mar 11:19 Amikor beesteledett, kiment a városból.
Mar 11:20 Másnap reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tőből kiszáradt.
Mar 11:21 Péten visszaemlékezett, és azt mondta neki: "Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt."
Mar 11:22 Jézus ezt felelte nekik: "Higgyetek Istenben!
Mar 11:23 Bizony, mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek hegynek: "Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe!", és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is fog történni.
Mar 11:24 Azért mondom nektek: Higgyétek, hogy mindazt, amit imádkozva kértek, elnyeritek, és meglesz nektek.
Mar 11:25 Amikor azonban felálltok, hogy imádkozzatok, bocsássátok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen, hogy a ti Atyátok is, aki a mennyekben van, megbocsássa nektek vétkeiteket.
Mar 11:26 Mar 11:27 Ezután ismét Jeruzsálembe mentek. Amint a templomban járt, odajárultak hozzá a főpapok, az írástudók és a vének,
Mar 11:28 és azt mondták neki: "Milyen hatalommal teszed mindezt? Ki adta neked a hatalmat, hogy mindezt megtedd?"
Mar 11:29 Jézus így felelt nekik: "Én is kérdezek valamit tőletek. Feleljetek meg nekem, s akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.
Mar 11:30 János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől? Feleljetek nekem!"
Mar 11:31 Azok így tanakodtak egymás közt: "Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja felelni: akkor miért nem hittetek neki?
Mar 11:32 Ha pedig azt mondjuk, az emberektől, félnünk kell a néptől." Mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt.
Mar 11:33 Azt felelték tehát Jézusnak: "Nem tudjuk." Jézus erre azt mondta nekik: "Én sem mondom meg nektek, miféle hatalommal teszem mindezt."
Mar 12:1 Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: "Egy ember szőlőt ültetett, bekerítette sövénnyel, présgödröt ásott és őrtornyot épített . Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott.
Mar 12:2 Amikor elérkezett az ideje, elküldött egy szolgát a bérlőkhöz, hogy hozzon tőlük a szőlő terméséből.
Mar 12:3 Azok megragadták őt, megverték, és üres kézzel bocsátották el.
Mar 12:4 Erre másik szolgát küldött hozzájuk; ennek még a fejét is betörték és gyalázattal illették.
Mar 12:5 Majd ismét másikat küldött, de azt is megölték, azután még másokat is. Ezek közül némelyeket megvertek, a többieket pedig megölték.
Mar 12:6 Volt neki egy igen kedves fia, utoljára azt küldte el hozzájuk. Azt gondolta ugyanis: "A fiamat tiszteletben fogják tartani."
Mar 12:7 A bérlők azonban így szóltak egymáshoz: "Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!"
Mar 12:8 Megragadták, megölték és kidobták a szőlőn kívülre.
Mar 12:9 Mit fog ezután tenni a szőlő ura? Eljön, megöli a bérlőket, a szőlőt pedig másoknak adja.
Mar 12:10 Vagy nem olvastátok az Írást: "A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett;
Mar 12:11 az Úr tette azzá, és csodálatos ez a mi szemünkben"?" 
Mar 12:12 Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. Otthagyták hát őt, és elmentek.
Mar 12:13 Később odaküldtek hozzá a farizeusok és Heródes-pártiak közül néhányat, hogy megfogják őt beszédében.
Mar 12:14 Akik odajöttek, azt mondták neki: "Mester! Tudjuk, hogy igaz vagy, és nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját igazságban tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk vagy ne fizessünk?"
Mar 12:15 Ő azonban tisztában volt képmutatásukkal, ezért azt mondta nekik: "Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam!"
Mar 12:16 Azok hoztak egyet. Ekkor megkérdezte tőlük: "Kié ez a kép és a felirat?" Azt felelték neki: "A császáré."
Mar 12:17 Erre Jézus azt mondta nekik: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené." És csodálkoztak rajta.
Mar 12:18 Ekkor odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:
Mar 12:19 "Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és hátrahagyja feleségét gyermek nélkül, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének .
Mar 12:20 Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot.
Mar 12:21 Akkor a második vette el azt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik.
Mar 12:22 Elvette az asszonyt hasonlóképpen mind a hét, és nem hagytak utódot. Mindezek után végül meghalt az asszony is.
Mar 12:23 A feltámadáskor tehát, amikor feltámadnak, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Mert hétnek volt a felesége."
Mar 12:24 Jézus azt felelte nekik: "Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát!
Mar 12:25 Hiszen amikor a halottak föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
Mar 12:26 A halottak felől pedig, mármint hogy feltámadnak, nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokornál, hogy miként mondta neki Isten, amikor szólt: "Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?" 
Mar 12:27 Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagyon tévedtek."
Mar 12:28 Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: "Melyik a legelső az összes parancs közül?"
Mar 12:29 Jézus így felelt neki: "Az összes parancs közül a legelső ez: "Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr!
Mar 12:30 Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!" Ez az első parancsolat .
Mar 12:31 A második hasonló ehhez: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" . Ezeknél nincs nagyobb parancsolat."
Mar 12:32 Az írástudó ekkor azt mondta neki: "Jól van, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül;
Mar 12:33 és hogy őt szeretni teljes szívből és teljes értelemből és teljes lélekből és teljes erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat -- többet ér minden égő és egyéb áldozatnál."
Mar 12:34 Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: "Nem vagy messze az Isten országától." Ezután senki sem merte őt többé kérdezni.
Mar 12:35 Jézus azonban, amikor a templomban tanított, megkérdezte: "Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid Fia?
Mar 12:36 Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: "Így szól az Úr az én Uramhoz: Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet" .
Mar 12:37 Ha maga Dávid Urának nevezi őt, akkor hogyan lehet a fia?" S a hatalmas tömeg szívesen hallgatta őt.
Mar 12:38 Ő pedig tanítás közben ezt mondta nekik: "Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösökben járni, és a piacon a köszöntéseket fogadni!
Mar 12:39 Az első helyeken ülnek a zsinagógákban, vendégségben pedig a főhelyeken.
Mar 12:40 Felélik az özvegyek házait, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezeket súlyosabban ítélik majd meg!"
Mar 12:41 Jézus ezután leült a templomkincstárral szemben, és figyelte, hogyan dob a tömeg pénzt a kincstárba: sok gazdag sokat dobott be.
Mar 12:42 Aztán jött egy szegény özvegy, és bedobott két garast, ami egy negyedpénz.
Mar 12:43 Akkor odahívta tanítványait, és azt mondta nekik: "Bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet adott mindazoknál, akik pénzt dobtak a kincstárba.
Mar 12:44 Mert azok mind abból adtak, amiben bővelkedtek, ez pedig az ő szegénységéből bedobta mindenét, amije volt, egész megélhetését."
Mar 13:1 Amikor a templomból kiment, az egyik tanítványa ezt mondta neki: "Mester! Nézd, milyen kövek, és micsoda épületek!"
Mar 13:2 Jézus azt felelte neki: "Látod-e mindezeket a hatalmas építményeket? Nem marad itt kő kövön, amelyet le ne rombolnának.
Mar 13:3 Ezután az Olajfák hegyén leült a templommal szemben. Péten és Jakab, János és András külön megkérdezték tőle:
Mar 13:4 "Mondd el nekünk, mikor történnek ezek, és mi lesz a jele annak, amikor mindez teljesedni készül?"
Mar 13:5 Jézus így válaszolt nekik: "Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket.
Mar 13:6 Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják, hogy én vagyok, és sokakat félrevezetnek.
Mar 13:7 De amikor harcokról és háborús hírekről hallotok, ne rémüljetek meg. Ennek be kell következni , de ez még nem a vég.
Mar 13:8 Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen; itt is, ott is földrengések lesznek és éhínség. Ez a gyötrelmek kezdete.
Mar 13:9 Ti azonban vigyázzatok magatokra. Átadnak majd benneteket a törvényszékeknek, meg fognak verni a zsinagógákban, helytartók és királyok elé állítanak benneteket énérettem, hogy tanúságot tegyetek előttük.
Mar 13:10 Előbb azonban minden nemzet számára hirdetni kell az evangéliumot.
Mar 13:11 Amikor bíróság elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit beszéljetek. Mondjátok azt, ami abban az órában megadatik nektek. Hiszen nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.
Mar 13:12 Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét, az apa a fiát; a gyermekek szüleik ellen támadnak, és halálra juttatják őket.
Mar 13:13 Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az megmenekül.
Mar 13:14 Amikor látjátok, hogy a vészthozó undokság ott áll, ahol nem kellene -- aki olvassa, értse meg -- akkor azok, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe!
Mar 13:15 Aki pedig a tetőn van, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy elvigyen valamit a házából,
Mar 13:16 aki pedig a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elvigye a köntösét!
Mar 13:17 Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban!
Mar 13:18 Imádkozzatok azért, hogy mindez ne télen történjék!
Mar 13:19 Mert olyan szorongattatás napjai lesznek ezek, amilyen még nem volt mostanáig a világ kezdetétől, amit Isten teremtett, és nem is lesz többé .
Mar 13:20 És ha az Úr nem rövidítené meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidíti azokat a napokat.
Mar 13:21 Akkor, ha valaki azt mondja nektek: "Íme, itt a Krisztus, íme, amott", ne higgyétek.
Mar 13:22 Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék.
Mar 13:23 Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek.
Mar 13:24 Azokban a napokban, a szorongattatás után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét,
Mar 13:25 a csillagok lehullanak az égről , és az erők, amelyek az egekben vannak, megrendülnek.
Mar 13:26 Akkor meglátják majd az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel .
Mar 13:27 Elküldi angyalait, és egybegyűjti választottait az ég négy tája felől , a föld végétől az ég határáig.
Mar 13:28 Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár.
Mar 13:29 Így ti is, amikor azt látjátok, hogy mindezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban.
Mar 13:30 Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek.
Mar 13:31 Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.
Mar 13:32 Azt a napot és az órát azonban senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.
Mar 13:33 Vigyázzatok tehát, legyetek éberek és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!
Mar 13:34 Mint az ember, aki idegenbe készült: mikor elhagyta házát, hatalmat adott szolgáinak, mindenkinek a maga dolgában, az ajtónállónak pedig megparancsolta, hogy ébren legyen.
Mar 13:35 Legyetek tehát éberek; nem tudjátok ugyanis, mikor jön el a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel;
Mar 13:36 hogy amikor váratlanul eljön, alva ne találjon benneteket.
Mar 13:37 S amit nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Legyetek éberek!"
Mar 14:1 Két nappal ezután volt a húsvéti vacsora és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók azon tanakodtak, miképpen fogják el őt csellel, és hogyan öljék meg.
Mar 14:2 Azt mondták ugyanis: Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között.
Mar 14:3 Amikor Betániában volt a leprás Simon házában és asztalnál ült, odament hozzá egy asszony, alabástromedényben valódi, drága nárduszolajat hozva. Eltörte az alabástromot, és a fejére öntötte.
Mar 14:4 Voltak, akik méltatlankodtak ezen, és így beszéltek maguk között: "Mire volt jó így elpazarolni ezt a kenetet?
Mar 14:5 Ezt az olajat el lehetett volna adni több, mint háromszáz dénárért, és odaadni a szegényeknek!" És nehezteltek az asszonyra.
Mar 14:6 Jézus azonban így szólt: "Hagyjatok békét neki! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem.
Mar 14:7 Szegények mindig lesznek veletek, és amikor akartok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindig veletek.
Mar 14:8 Ő megtette azt, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre.
Mar 14:9 Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, elbeszélik majd azt is, amit ő tett, az ő emlékezetére."
Mar 14:10 Az iskarióti Júdás pedig, a tizenkettő közül az egyik, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa őt nekik.
Mar 14:11 Mikor azok meghallották ezt, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa őt.
Mar 14:12 A kovásztalan kenyerek első napján pedig, mikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték tőle: "Mit akarsz, hová menjünk előkészíteni, hogy megehesd a húsvéti vacsorát?"
Mar 14:13 Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül, ezekkel a szavakkal: "Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt,
Mar 14:14 és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mesten kérdezi: "Hol van a szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszhatom?"
Mar 14:15 Mutatni fog nektek egy nagy ebédlőt készen, megterítve. Ott készítsétek el nekünk."
Mar 14:16 Tanítványai elindultak és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Mar 14:17 Amikor beesteledett, odaérkezett a tizenkettővel.
Mar 14:18 Amikor letelepedtek és ettek, Jézus így szólt: "Bizony, mondom nektek: közületek az egyik, aki velem eszik, elárul engem" .
Mar 14:19 Erre azok elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték tőle: "Csak nem én vagyok az, Uram?"
Mar 14:20 Ő azt felelte nekik: "A tizenkettő közül az egyik, az, aki velem egyszerre merít a tálból.
Mar 14:21 Az Emberfia ugyan elmegy, ahogy meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!"
Mar 14:22 Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: "Vegyétek, ez az én testem."
Mar 14:23 Azután fogta a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan.
Mar 14:24 Ő pedig így szólt: "Ez az én vérem, az új szövetségé , amely sokakért kiontatik.
Mar 14:25 Bizony, mondom nektek: többé már nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom Isten országában."
Mar 14:26 Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére.
Mar 14:27 Jézus azt mondta nekik: "Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: "Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok" .
Mar 14:28 De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába."
Mar 14:29 Péten erre azt mondta neki: "Ha mindenki megbotránkozik is benned, én nem fogok!"
Mar 14:30 Jézus azt felelte neki: "Bizony, mondom neked, te még ma éjszaka, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor is megtagadsz engem."
Mar 14:31 Ő még erősebben fogadkozott: "Még ha meg is kell halnom veled együtt, akkor sem tagadlak meg téged!" Ugyanígy beszéltek a többiek is valamennyien.
Mar 14:32 Odaértek a majorba, amelyet Getszemáninak hívnak. Akkor azt mondta tanítványainak: "Üljetek le itt, amíg imádkozom."
Mar 14:33 Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és elkezdett remegni és gyötrődni.
Mar 14:34 Azt mondta nekik: "Halálosan szomorú az én lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok."
Mar 14:35 Egy kissé előbbre ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék el tőle ez az óra.
Mar 14:36 Ezt mondta: "Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te."
Mar 14:37 Ezután visszajött, és alva találta őket. Így szólt Péterhez: "Simon, alszol? Nem tudtál virrasztani egy órát?
Mar 14:38 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen."
Mar 14:39 Aztán újra elment és imádkozott, ugyanazokkal a szavakkal.
Mar 14:40 Megint visszatért, és alva találta őket, mert a szemük elnehezedett; nem is tudták, mit feleljenek neki.
Mar 14:41 Majd harmadszor is odajött, és azt mondta nekik: "Aludjatok már és nyugodjatok! Elég, eljött az óra! Íme, az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.
Mar 14:42 Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem."
Mar 14:43 Még beszélt, amikor megérkezett az iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy tömeg kardokkal és botokkal a főpapoktól, írástudóktól és a vénektől.
Mar 14:44 Aki elárulta őt, jelt adott nekik: "Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg, és jól vigyázva vigyétek el."
Mar 14:45 Amint odaért, mindjárt odalépett hozzá, és így szólt: "Rabbi!" És megcsókolta őt.
Mar 14:46 Azok pedig kezet emeltek rá, és megragadták őt.
Mar 14:47 Az ott lévők közül az egyik kardot rántott, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
Mar 14:48 Jézus így szólt hozzájuk: "Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok.
Mar 14:49 Mindennap veletek voltam, tanítottam a templomban, mégsem fogtatok el. Az írásoknak azonban be kell teljesedniük."
Mar 14:50 A tanítványai ekkor elhagyták őt, és mindnyájan elfutottak.
Mar 14:51 Egy ifjú azonban követte, mezítelen testén egy szál gyolcsingben. Elkapták,
Mar 14:52 de az, ingét otthagyva, mezítelenül elfutott tőlük.
Mar 14:53 Jézust a főpaphoz vitték. Összegyűlt nála minden főpap, írástudó és vén.
Mar 14:54 Péten pedig messziről követte őt, be egészen a főpap palotájáig, és a szolgákkal a tűznél leülve melegedett.
Mar 14:55 A főpapok pedig, és az egész főtanács, tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak.
Mar 14:56 Sokan tettek ugyanis hamis tanúvallomást ellene, de vallomásaik nem egyeztek egymással.
Mar 14:57 Végül néhányan felálltak, és hamis tanúvallomást tettek ellene ezekkel a szavakkal:
Mar 14:58 "Hallottuk, hogy ez azt mondta: "Lebontom ezt a kéz alkotta templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem kéz alkotott"."
Mar 14:59 De a vallomásuk így sem volt megegyező.
Mar 14:60 Ekkor a főpap középre állt, és megkérdezte Jézust: "Semmit sem felelsz mindarra, amit ezek tanúsítanak ellened?"
Mar 14:61 Ő csak hallgatott, és semmit sem felelt. A főpap újra megkérdezte őt: "Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?"
Mar 14:62 Jézus azt felelte neki: "Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőiben" .
Mar 14:63 Ekkor a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt: "Mi szükségünk van még tanúkra?
Mar 14:64 Hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok?" Erre azok mindnyájan halálra méltónak ítélték őt.
Mar 14:65 Ezután egyesek elkezdték őt leköpdösni, bekötötték a szemét, ököllel verték, és azt mondták neki: "Prófétálj!" Még a szolgák is arcul verték őt.
Mar 14:66 Eközben Péten lent volt az udvarban. Odajött a főpap egyik szolgálója,
Mar 14:67 látta Pétert melegedni, szemügyre vette őt, és azt mondta: "Te is a Názáreti Jézussal voltál!"
Mar 14:68 Ő azonban letagadta: "Nem ismerem őt, és azt sem értem, mit mondasz." Aztán kiment az előcsarnokba; ekkor megszólalt a kakas.
Mar 14:69 A szolgáló megint meglátta őt, újra mondogatni kezdte a körülállóknak, hogy ez is azok közül való.
Mar 14:70 Ő megint csak letagadta. Kis idő múltán az ott állók ismét így szóltak Péterhez: "Biztosan közéjük tartozol, hiszen galileai vagy."
Mar 14:71 Ő pedig átkozódni kezdett és esküdözni: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!"
Mar 14:72 Erre mindjárt megszólalt a kakas, másodszor. Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, amit mondott neki: "Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem." És sírni kezdett.
Mar 15:1 A főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész főtanáccsal kora reggel tanácsot tartottak, aztán megkötözték Jézust, majd elvezették és átadták Pilátusnak.
Mar 15:2 Pilátus megkérdezte őt: "Te vagy-e a zsidók királya?" Ő azt felelte neki: "Te mondod."
Mar 15:3 A főpapok sok mindennel vádolták őt.
Mar 15:4 Pilátus ezért újra megkérdezte őt: "Semmit sem felelsz? Nézd, mi mindennel vádolnak téged!"
Mar 15:5 De Jézus egy szót sem szólt többé, Pilátus pedig csodálkozott ezen.
Mar 15:6 Ünnep alkalmával el szokta nekik bocsátani a foglyok közül azt, akit kérnek.
Mar 15:7 Volt akkor egy Barabás nevű, akit a lázadókkal együtt fogtak el, s aki a lázadás során gyilkosságot követett el.
Mar 15:8 Felvonult tehát a tömeg, és kérni kezdte azt, amit mindig megtett nekik.
Mar 15:9 Pilátus azt felelte nekik: "Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?"
Mar 15:10 Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből adták őt a kezébe.
Mar 15:11 A főpapok azonban felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabást bocsássa el nekik.
Mar 15:12 Pilátus újra megkérdezte tőlük: "Mit akartok tehát, mit tegyek a zsidók királyával?"
Mar 15:13 Azok újra csak azt kiáltozták: "Feszítsd meg őt!"
Mar 15:14 Pilátus megkérdezte őket: "De hát mi rosszat tett?" Azok erre még hangosabban kiáltoztak: "Feszítsd meg őt!"
Mar 15:15 Pilátus ekkor, mivel eleget akart tenni a népnek, elbocsátotta a kedvükért Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.
Mar 15:16 Ekkor a katonák bevitték őt a csarnokba, vagyis a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot.
Mar 15:17 Felöltöztették bíborruhába, tövisből koronát fontak és a fejére tették,
Mar 15:18 azután elkezdték őt így köszöntgetni: "Üdvözlégy, Zsidók Királya!"
Mar 15:19 Majd náddal verték a fejét, leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte.
Mar 15:20 Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort, ráadták saját ruháit, és elvitték, hogy keresztre feszítsék.
Mar 15:21 Cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki a mezőről jövet éppen arra járt, arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.
Mar 15:22 Elvitték a Golgota nevű helyre, ami azt jelenti, hogy "Koponyahely".
Mar 15:23 Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el.
Mar 15:24 Azután keresztre feszítették, a ruháit pedig elosztották, sorsot vetve rájuk , hogy ki mit kapjon.
Mar 15:25 Három óra volt, amikor keresztre feszítették.
Mar 15:26 Fel volt írva az ítélet oka: "A zsidók királya."
Mar 15:27 Megfeszítettek vele két rablót is, az egyiket jobbról, a másikat balról.
Mar 15:29 Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták őt , s ezt mondták: "Hé! Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt felépíted,
Mar 15:30 mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!"
Mar 15:31 Ugyanígy a főpapok is az írástudókkal együtt csúfolódva ezt mondogatták egymásnak: "Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni!
Mar 15:32 A Krisztus, Izrael királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk!" Gyalázták őt azok is, akik vele együtt voltak felfeszítve.
Mar 15:33 A hatodik órában sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig.
Mar 15:34 Kilenc órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így szólt: "Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?" Ez azt jelenti: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" 
Mar 15:35 Az ott állók közül egyesek, amikor ezt hallották, azt mondták: "Íme, Illést hívja."
Mar 15:36 Az egyikük odafutott, egy szivacsot ecetbe mártott, és nádszálra tűzve inni adott neki , és így szólt: "Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!"
Mar 15:37 Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.
Mar 15:38 Ekkor a templom függönye kettészakadt fölülről egészen az aljáig.
Mar 15:39 Mikor a százados, aki ott állt előtte, látta, hogy így kiáltva kiadta a lelkét, ezt mondta: "Ez az ember valóban Isten Fia volt."
Mar 15:40 Asszonyok is voltak, akik messziről figyelték. Köztük volt Mária Magdolna és Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, és Szalóme,
Mar 15:41 akik, amikor még Galileában járt, követték őt és szolgáltak neki; és még sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.
Mar 15:42 Mikor beesteledett -- mivel a készület napja, azaz szombat előtti nap volt --,
Mar 15:43 odajött az arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
Mar 15:44 Pilátus nem akarta elhinni, hogy már meghalt. Hívatta a századost, és megkérdezte, hogy valóban meghalt-e.
Mar 15:45 Amikor a századostól megbizonyosodott erről, Józsefnek ajándékozta a testet.
Mar 15:46 József pedig gyolcsot vásárolt, levette őt és begöngyölte a gyolcsba. Azután egy sírba helyezte, amely kősziklába volt vágva, és a sírbolt bejáratához egy követ hengerített.
Mar 15:47 Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték.
Mar 16:1 Mikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja és Szalóme illatszereket vásároltak, hogy elmenjenek és megkenjék Jézust.
Mar 16:2 A hét első napján korán reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek.
Mar 16:3 Azt kérdezték egymástól: "Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt ajtajából?"
Mar 16:4 Amikor azonban körülnéztek, azt látták, hogy a kő már el van hengerítve. Igen nagy volt ugyanis.
Mar 16:5 Bementek a sírboltba. Jobbkéz felől egy ifjút láttak ülni hosszú fehér ruhába öltözve, és megrémültek.
Mar 16:6 De az így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt. Íme, itt a hely, ahová tették őt.
Mar 16:7 Menjetek el, s mondjátok meg tanítványainak és Péternek: "Előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok őt, amint megmondta nektek."
Mar 16:8 Azok kimentek és elfutottak a sírtól, mert remegés és rémület fogta el őket, és nem mondtak senkinek semmit, mert féltek.
Mar 16:9 Amikor a hét első napján reggel feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki.
Mar 16:10 Az elment és hírül vitte azoknak, akik korábban vele voltak, most pedig gyászoltak és siránkoztak.
Mar 16:11 Mikor meghallották tőle, hogy él és hogy ő látta, nem hitték el.
Mar 16:12 Ezek után elváltozott alakban megmutatta magát kettőnek közülük útközben, amikor vidékre mentek.
Mar 16:13 Ők is elmentek és hírt adtak a többieknek, de nekik sem hittek.
Mar 16:14 Végül megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, hogy nem hittek azoknak, akik őt feltámadása után látták.
Mar 16:15 Azután ezt mondta nekik: "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.
Mar 16:16 Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik.
Mar 16:17 Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak,
Mar 16:18 kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak."
Mar 16:19 Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felől .
Mar 16:20 Azok pedig elmentek és prédikáltak mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, a tanítást megerősítette, s csodajelekkel kísérte.
Luk 1:1 Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket,
Luk 1:2 amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének,
Luk 1:3 jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni,
Luk 1:4 hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak.
Luk 1:5 Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták.
Luk 1:6 Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és igazsága szerint.
Luk 1:7 De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten előhaladott korban voltak.
Luk 1:8 Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében szolgálatot teljesített az Isten előtt,
Luk 1:9 s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába,
Luk 1:10 miközben az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában.
Luk 1:11 Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán.
Luk 1:12 Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg őt.
Luk 1:13 Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni .
Luk 1:14 Örömed és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén.
Luk 1:15 Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik , és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel.
Luk 1:16 Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni.
Luk 1:17 Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa , a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak."
Luk 1:18 Ekkor Zakariás megkérdezte: "Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban."
Luk 1:19 Az angyal ezt felelte neki: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt meghozzam neked.
Luk 1:20 De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek."
Luk 1:21 Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.
Luk 1:22 Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; ő pedig intett nekik és néma maradt.
Luk 1:23 Amikor azután elteltek szolgálatának napjai, visszament a házába.
Luk 1:24 E napok után Erzsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván:
Luk 1:25 "Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rámtekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt."
Luk 1:26 Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve,
Luk 1:27 egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária.
Luk 1:28 Bement hozzá az angyal, és így szólt: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled."
Luk 1:29 Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez.
Luk 1:30 Az angyal pedig folytatta: "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.
Luk 1:31 Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni .
Luk 1:32 Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját,
Luk 1:33 és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége" .
Luk 1:34 Mária erre megkérdezte az angyaltól: "Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?"
Luk 1:35 Az angyal ezt felelte neki: "A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni.
Luk 1:36 Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak,
Luk 1:37 mert Istennél semmi sem lehetetlen" .
Luk 1:38 Mária erre így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint." És eltávozott tőle az angyal.
Luk 1:39 Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába.
Luk 1:40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Luk 1:41 És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel.
Luk 1:42 Hangosan felkiáltott: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
Luk 1:43 De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?
Luk 1:44 Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben.
Luk 1:45 És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked."
Luk 1:46 Mária erre így szólt: "Magasztalja lelkem az Urat,
Luk 1:47 és szívem ujjong megváltó Istenemben ,
Luk 1:48 mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát . Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék ,
Luk 1:49 mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas , és Szent az ő Neve .
Luk 1:50 Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik .
Luk 1:51 Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket .
Luk 1:52 Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt .
Luk 1:53 Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat .
Luk 1:54 Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról ,
Luk 1:55 amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre" .
Luk 1:56 És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.
Luk 1:57 Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült.
Luk 1:58 Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és örvendeztek vele együtt.
Luk 1:59 Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak nevezték.
Luk 1:60 De az anyja így szólt: "Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni."
Luk 1:61 Erre azt mondták: "De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének."
Luk 1:62 Intettek tehát apjának, hogyan akarja őt nevezni.
Luk 1:63 Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: "János a neve." Mindnyájan elcsodálkoztak.
Luk 1:64 Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta az Istent.
Luk 1:65 Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s ezen dolgoknak elterjedt a híre Júdea egész hegyvidékén.
Luk 1:66 Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: "Mi lesz ebből a gyermekből?" Mert az Úr keze volt vele.
Luk 1:67 Apja pedig, Zakariás, betelt Szentlélekkel és így jövendölt:
Luk 1:68 "Áldott az Úr, Izrael Istene , mert meglátogatta és megváltotta az ő népét .
Luk 1:69 Az üdvösség szarvát támasztotta nekünk, Dávidnak, az ő szolgájának házában ,
Luk 1:70 amint megmondta szentjeinek ajkával, ősidőktől fogva prófétái által.
Luk 1:71 Megmentett minket ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket ;
Luk 1:72 hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,
Luk 1:73 az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy majd megadja nekünk ,
Luk 1:74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,
Luk 1:75 szentségben és igazságban őelőtte életünknek minden napján.
Luk 1:76 Téged pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni: mert az Úr színe előtt fogsz járni, hogy előkészítsd az ő útját ,
Luk 1:77 és népét az üdvösség ismeretére tanítsd, bűneik bocsánatára.
Luk 1:78 Istenünk mélységes irgalmából, amellyel meglátogatott minket a magasságból felkelő,
Luk 1:79 hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek , s hogy lépteinket a békesség útjára igazítsa" .
Luk 1:80 A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.
Luk 2:1 Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augusztus császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség.
Luk 2:2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kirínusz kormányozta.
Luk 2:3 El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába.
Luk 2:4 Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,
Luk 2:5 hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt.
Luk 2:6 Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön,
Luk 2:7 és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta őt és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
Luk 2:8 Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában.
Luk 2:9 Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Isten fényessége körülragyogta őket. Félni kezdtek nagy félelemmel.
Luk 2:10 Az angyal ezt mondta nekik: "Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek.
Luk 2:11 Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában.
Luk 2:12 Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve."
Luk 2:13 Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent:
Luk 2:14 "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!"
Luk 2:15 És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk át Betlehembe, és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr hírül adott nekünk."
Luk 2:16 Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet.
Luk 2:17 Amikor meglátták őket, elbeszélték nekik, amit a gyermek felől hallottak.
Luk 2:18 És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik.
Luk 2:19 Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.
Luk 2:20 A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak, úgy, ahogy megmondták nekik.
Luk 2:21 Amikor elérkezett a nyolcadik nap, hogy körülmetéljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki, úgy, amint az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott.
Luk 2:22 Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
Luk 2:23 amint az Úr törvényében írva van: "Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve" ,
Luk 2:24 és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: "Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát" .
Luk 2:25 Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne.
Luk 2:26 A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét.
Luk 2:27 Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele,
Luk 2:28 karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt:
Luk 2:29 "Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben,
Luk 2:30 mert látták szemeim a te megváltásod ,
Luk 2:31 melyet minden nép színe előtt készítettél ,
Luk 2:32 világosságul a pogányok megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek" .
Luk 2:33 Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak.
Luk 2:34 Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: "Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak;
Luk 2:35 és a te lelkedet tőr járja át -- hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai."
Luk 2:36 Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után;
Luk 2:37 nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal.
Luk 2:38 Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását.
Luk 2:39 Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
Luk 2:40 A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.
Luk 2:41 A szülei pedig minden évben elmentek Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére.
Luk 2:42 Mikor azután tizenkét esztendős lett, fölmentek mindnyájan Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
Luk 2:43 Amikor elteltek az ünnepnapok és már visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ottmaradt Jeruzsálemben, és nem vették észre a szülei.
Luk 2:44 Úgy gondolták, hogy az úti társaságban van. Megtettek egy napi utat, s akkor keresték őt a rokonok és az ismerősök között.
Luk 2:45 Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
Luk 2:46 És történt, hogy három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezte őket.
Luk 2:47 Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein.
Luk 2:48 Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: "Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged."
Luk 2:49 Ő pedig ezt felelte nekik: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?"
Luk 2:50 De ők nem értették meg, amit nekik mondott.
Luk 2:51 Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat.
Luk 2:52 Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt .
Luk 3:1 Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes pedig Galilea negyedes fejedelme, Fülöp, a testvére Itúrea és Trachonitisz tartomány negyedes fejedelme, és Lizániász Abilína negyedes fejedelme,
Luk 3:2 Annás és Kaifás főpapok alatt, elhangzott az Úr igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában.
Luk 3:3 S ő elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára,
Luk 3:4 amint írva van Izajás próféta beszédeinek könyvében: "A pusztában kiáltónak szava: "Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.
Luk 3:5 Minden völgyet betöltenek, minden hegyet és halmot elhordanak; ami görbe, egyenes lesz, a göröngyös pedig sima úttá:
Luk 3:6 és meglátja minden test Isten üdvösségét"" .
Luk 3:7 A sokaságnak, amely kiment, hogy megkeresztelkedjen nála, ezt mondta: "Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól?
Luk 3:8 Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcseit, és ne mondogassátok magatokban: "Ábrahám a mi atyánk". Mert mondom nektek: Isten képes ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak.
Luk 3:9 A fejsze már a fák gyökerén fekszik. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek."
Luk 3:10 Ekkor megkérdezte őt a tömeg: "Mit cselekedjünk tehát?"
Luk 3:11 Ő ezt felelte nekik: "Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen."
Luk 3:12 Odajöttek a vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek, és megkérdezték tőle: "Mester! Mit cselekedjünk?"
Luk 3:13 Ő ezt válaszolta nekik: "Semmit ne követeljetek azon felül, ami elő van írva nektek."
Luk 3:14 Megkérdezték őt a katonák is: "Hát mi mit cselekedjünk?" Azt mondta nekik: "Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal."
Luk 3:15 A nép pedig várakozott, és mindenki tanakodott szívében János felől, vajon nem ő-e a Krisztus.
Luk 3:16 János így szólt mindnyájukhoz: "Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket.
Luk 3:17 Szórólapátja a kezében van, és megtisztítja szérűjét. A búzát összegyűjti a magtárjába, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti."
Luk 3:18 Még sok egyébre is intette, tanította a népet.
Luk 3:19 Heródes pedig, a negyedes fejedelem, akit megrótt Heródiásért, testvérének feleségéért, és minden gonoszságért, amelyet Heródes cselekedett,
Luk 3:20 mindezeket még azzal is tetézte, hogy Jánost börtönbe záratta.
Luk 3:21 Történt pedig, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég,
Luk 3:22 és mint egy galamb, testi alakban leszállt rá a Szentlélek, s ez a szózat hangzott az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem" .
Luk 3:23 Jézus, amikor tanítani kezdett, mintegy harminc esztendős volt. A fia volt, amint vélték, Józsefnek, ő pedig Élié, ő Mattáté,
Luk 3:24 ő Lévié, ő Melkié, ő Jannájé, ő Józsefé,
Luk 3:25 ő Mattitjáé, ő Ámoszé, ő Náhumé, ő Heszlié, ő Naggájé,
Luk 3:26 ő Maáté, ő Mattitjáé, ő Simié, ő Jószehé, ő Jódáé,
Luk 3:27 ő Johanané, ő Reszáé, ő Zerubbábelé, ő Sealtielé, ő Nérié,
Luk 3:28 ő Melkié, ő Addié, ő Koszámé, ő Elmadámé, ő Éré,
Luk 3:29 ő Józsuéé, ő Eliézeré, ő Jórimé, ő Mattáté, ő Lévié,
Luk 3:30 ő Simeoné, ő Júdáé, ő Józsefé, ő Jónámé, ő Eljakimé,
Luk 3:31 ő Meleáé, ő Mennáé, ő Mattatáé, ő Nátuné, ő Dávidé,
Luk 3:32 ő Jesszéé, ő Obedé, ő Boózé, ő Szalmoné, ő Nahsoné,
Luk 3:33 ő Aminádábé, ő Adminé, ő Arnié, ő Hezroné, ő Fáreszé, ő Júdáé,
Luk 3:34 ő Jákobé, ő Izsáké, ő Ábrahámé, ő Táréé, ő Náhoré,
Luk 3:35 ő Szerugé, ő Regué, ő Pelegé, ő Héberé, ő Selahé,
Luk 3:36 ő Kenané, ő Arfaxádé, ő Szemé, ő Noéé, ő Lámeké,
Luk 3:37 ő Matuzsálemé, ő Hénoké, ő Járedé, ő Mahalalélé, ő Kenané,
Luk 3:38 ő Énosé, ő Szeté, ő Ádámé, ő Istené.
Luk 4:1 Jézus pedig telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte
Luk 4:2 negyven napra, és kísértette az ördög. Azokban a napokban nem evett semmit, s ezek elteltével megéhezett.
Luk 4:3 Ekkor az ördög ezt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré."
Luk 4:4 Jézus ezt felelte neki: "Írva van: "Nemcsak kenyérrel él az ember"" .
Luk 4:5 Majd felvitte őt egy magas hegyre, és megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát,
Luk 4:6 és így szólt az ördög: "Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom;
Luk 4:7 ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz."
Luk 4:8 Jézus ezt válaszolta neki: "Írva van: "Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj"" .
Luk 4:9 Azután Jeruzsálembe vitte őt, a templom ormára állította, és azt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magadat.
Luk 4:10 Mert írva van: "Angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek téged",
Luk 4:11 és "kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat"" .
Luk 4:12 Jézus ezt felelte neki: "De azt is mondták: "Ne kísértsd Uradat, Istenedet"" .
Luk 4:13 Miután mindezek a kísértések véget értek, az ördög elhagyta őt egy időre.
Luk 4:14 Jézus pedig a Lélek erejével visszatért Galileába, és a híre elterjedt az egész környéken.
Luk 4:15 Tanított a zsinagógáikban, és mindenki dicsőítette.
Luk 4:16 Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni.
Luk 4:17 Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor felnyitotta a könyvet, arra a helyre talált, ahol ez van írva:
Luk 4:18 "Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket,
Luk 4:19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét" .
Luk 4:20 Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött.
Luk 4:21 Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: "Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára."
Luk 4:22 Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kedves szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. De utána megjegyezték: "Nem József fia ez?"
Luk 4:23 Ő ezt felelte nekik: "Bizonyára azt a példázatot fogjátok nekem mondani: "Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban.""
Luk 4:24 Majd így folytatta: "Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.
Luk 4:25 Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön;
Luk 4:26 mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz .
Luk 4:27 És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán" .
Luk 4:28 Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában.
Luk 4:29 Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek a oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt.
Luk 4:30 Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.
Luk 4:31 Azután lement Kafarnaumba, Galilea városába, és ott tanította őket szombaton.
Luk 4:32 Csodálkoztak a tanításán, mert a beszéde hatalommal teljes volt.
Luk 4:33 Volt a zsinagógában egy ember, akiben tisztátalan gonosz szellem lakott. Ez hangosan felkiáltott:
Luk 4:34 "Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje."
Luk 4:35 Jézus azonban megparancsolta neki: "Némulj el, és menj ki belőle!" Az ördög pedig középre dobta az embert, kiment belőle, és semmit sem ártott neki.
Luk 4:36 Mindenkit félelem szállt meg, és egymás között így beszélgettek: "Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?"
Luk 4:37 És a híre elterjedt a környék minden helyén.
Luk 4:38 Azután felállt, és a zsinagógából Simon házába ment. Simon anyósának magas láza volt. Kérték őt az érdekében.
Luk 4:39 Ő pedig odaállt mellé, parancsolt a láznak, mire az elhagyta őt. Az asszony mindjárt fölkelt, és szolgált nekik.
Luk 4:40 Mikor azután a nap lement, mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá azokat, és ő mindegyikre rátette a kezét és meggyógyította őket.
Luk 4:41 Sokakból kimentek az ördögök is, s ezt kiáltozták: "Te vagy az Isten Fia." De ő rájuk parancsolt, nem hagyta őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus.
Luk 4:42 Amikor megvirradt, kiment, és egy elhagyatott helyre vonult. A tömegek azonban keresték őt. Amikor megtalálták, tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük.
Luk 4:43 De ő azt mondta nekik: "Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országát, mert ezért küldtek."
Luk 4:44 És tanított Júdea zsinagógáiban.
Luk 5:1 Történt pedig, hogy a tömeg áradt hozzá Isten igéjét hallgatni, míg ő a Genezáret tava mellett állt.
Luk 5:2 Látott a tó szélén két hajót állni; a halászok kiszálltak, és mosták a hálóikat.
Luk 5:3 Akkor beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt, és megkérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól. Ott leült, és a hajóból tanította a tömeget.
Luk 5:4 Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: "Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat halat fogni!"
Luk 5:5 Simon ezt felelte neki: "Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót."
Luk 5:6 És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk.
Luk 5:7 Intettek tehát a társaiknak a másik hajóban, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek.
Luk 5:8 Ennek láttára Simon Péten Jézus lábaihoz borult és így szólt: "Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!"
Luk 5:9 Mert a nagy halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak,
Luk 5:10 hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: "Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel."
Luk 5:11 Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt.
Luk 5:12 És történt, hogy amikor egy városban volt, íme, egy leprás férfi meglátta Jézust, arcra borult, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: "Uram! Ha akarod, te megtisztíthatsz engem."
Luk 5:13 Ő pedig kezét kinyújtva megérintette őt, és szólt: "Akarom, tisztulj meg!" Azonnal eltávozott róla a lepra.
Luk 5:14 Erre ő meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon, hanem "menj, mutasd meg magadat a papnak, és mutass be áldozatot tisztulásodért, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik."
Luk 5:15 De a híre annál jobban elterjedt. Sok ember gyűlt össze, hogy hallják őt, és meggyógyuljanak betegségeikből.
Luk 5:16 Ő azonban visszavonult a pusztába, és ott imádkozott.
Luk 5:17 És történt egy napon, hogy leült tanítani, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók is, akik Galileának és Júdeának minden falvából és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje éppen vele volt, hogy gyógyítson.
Luk 5:18 És íme, néhány férfi hozott egy béna embert az ágyán. Be akarták vinni és eléje helyezni.
Luk 5:19 Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetőre, s a tetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé.
Luk 5:20 Ő pedig, amikor látta a hitüket, ezt mondta: "Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid."
Luk 5:21 Az írástudók és farizeusok erre tanakodni kezdtek: "Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a bűnöket más, mint az Isten?"
Luk 5:22 Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik: "Miért gondoljátok ezt szívetekben?
Luk 5:23 Mi könnyebb, azt mondani: "Bocsánatot nyertek bűneid", vagy azt mondani: "Kelj fel, és járj"?
Luk 5:24 Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani -- így szólt a bénához: -- Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza."
Luk 5:25 Az mindjárt fölkelt a szemük láttára, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament.
Luk 5:26 Erre elcsodálkoztak mindnyájan, dicsőítették Istent, és félelemmel eltelve ezt mondták: "Ma csodálatos dolgokat láttunk."
Luk 5:27 Ezek után kiment, és látott egy Lévi nevű vámost a vámnál ülni. Azt mondta neki: "Kövess engem!"
Luk 5:28 Erre az otthagyott mindent, fölkelt és követte őt.
Luk 5:29 Lévi ezután nagy lakomát készített neki a házában. Nagy sereg vámos és még sokan mások is ültek velük az asztalnál.
Luk 5:30 A farizeusok és az írástudók felháborodva megkérdezték a tanítványait: "Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?"
Luk 5:31 Jézus ezt válaszolta nekik: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.
Luk 5:32 Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra."
Luk 5:33 Azok erre megkérdezték tőle: "Miért van az, hogy János tanítványai sokat böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusokéi is, a tieid pedig csak esznek és isznak?"
Luk 5:34 Ezt válaszolta nekik: "Böjtre tudjátok-e fogni a násznépet, amig velük van a vőlegény?
Luk 5:35 Eljönnek azonban azok a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt; akkor majd böjtölnek, azokban a napokban."
Luk 5:36 És példázatot is mondott nekik: "Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy azt ócska ruhára varrja; különben az újat is elszakítja, és az ócskához sem való az új folt.
Luk 5:37 És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; mert különben az új bor szétszakítja a tömlőket, és kifolyik az is, meg a tömlők is tönkremennek.
Luk 5:38 Az új bort új tömlőkbe kell tölteni, akkor mindkettő megmarad.
Luk 5:39 És senki, aki óbort ivott, újat nem kíván, mert azt mondja: "Jobb az ó"."
Luk 6:1 Történt pedig, hogy szombaton, amikor a vetések közt járt, tanítványai tépdesték a kalászokat, és kezeikkel kimorzsolva megették.
Luk 6:2 A farizeusok közül egyesek azt mondták nekik: "Miért teszitek azt, amit szombaton nem szabad?"
Luk 6:3 Jézus ezt felelte nekik: "Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor éhezett, ő és akik vele voltak ?
Luk 6:4 Miként ment be az Isten házába, hogyan vette el a kitett kenyereket, evett, és a vele levőknek is adott azokból, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak egyedül a papoknak?"
Luk 6:5 Aztán hozzátette: "Az Emberfia ura a szombatnak is."
Luk 6:6 Történt azután egy másik szombaton, hogy bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze elszáradt.
Luk 6:7 Az írástudók és a farizeusok pedig lesték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják.
Luk 6:8 Ő azonban ismerte gondolataikat, és így szólt a elszáradt kezű emberhez: "Kelj föl és állj a középre!" Az fölkelt és odaállt.
Luk 6:9 Azután Jézus ezt mondta nekik: "Kérdezlek titeket, szabad-e szombaton jót cselekedni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy elveszíteni?"
Luk 6:10 Majd körülnézett mindnyájukon, és így szólt az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az megtette, és meggyógyult a keze.
Luk 6:11 Azok erre esztelen haragra gerjedve arról kezdtek tanácskozni egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal.
Luk 6:12 Történt pedig azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.
Luk 6:13 Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt. Ezeket elnevezte apostoloknak:
Luk 6:14 Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, a testvérét, valamint Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
Luk 6:15 Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveznek,
Luk 6:16 Júdást, Jakab fiát, és iskarióti Júdást, aki áruló lett.
Luk 6:17 Majd lement velük és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak egy nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről,
Luk 6:18 akik eljöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket pedig tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak.
Luk 6:19 Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és meggyógyította mindnyájukat.
Luk 6:20 Akkor szemeit tanítványaira emelte, és így szólt: "Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.
Luk 6:21 Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.
Luk 6:22 Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfiáért.
Luk 6:23 Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben! Hiszen atyáik éppen így cselekedtek a prófétákkal.
Luk 6:24 De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat!
Luk 6:25 Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert majd gyászoltok és sírtok!
Luk 6:26 Jaj nektek, amikor mindenki magasztal titeket, mert atyáik éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal!
Luk 6:27 Nektek viszont, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket.
Luk 6:28 Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket.
Luk 6:29 Annak, aki arcul üt téged, tartsd oda a másikat is; és attól, aki a felöltődet elveszi, ne tagadd meg a kabátodat sem.
Luk 6:30 Adj mindenkinek, aki kér tőled; és ha valaki elveszi, ami a tiéd, vissza ne kérd.
Luk 6:31 Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük.
Luk 6:32 Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.
Luk 6:33 És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik.
Luk 6:34 És ha azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
Luk 6:35 Szeressétek tehát ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva; így nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő kegyes a hálátlanokhoz és gonoszokhoz.
Luk 6:36 Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!
Luk 6:37 Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni. Ne kárhoztassatok senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni. Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni.
Luk 6:38 Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek."
Luk 6:39 Hasonlatot is mondott nekik: "Vajon a vak vezethet-e vakot? Nem esnek-e mindketten verembe?
Luk 6:40 Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél; valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a mestere.
Luk 6:41 Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?
Luk 6:42 És hogyan mondhatod testvérednek: "Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát", a te szemedben pedig nem látod a gerendát? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, és csak azután fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből!
Luk 6:43 Nem jó az a fa, amely rossz gyümölcsöt terem; és nem rossz az a fa, amely jó gyümölcsöt terem.
Luk 6:44 Mert minden fát gyümölcséről ismerünk meg. Tövisbokorról nem szednek fügét, sem a csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt.
Luk 6:45 A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő; mert a szív bőségéből szól a száj.
Luk 6:46 Miért mondjátok nekem: "Uram! Uram!", ha nem cselekszitek, amiket mondok?
Luk 6:47 Megmutatom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, hallgatja szavaimat és megcselekszi azokat.
Luk 6:48 Hasonló a házépítő emberhez, aki mélyre leásott és az alapot kősziklára rakta. Amikor aztán jött az árvíz, nekiesett a háznak a folyó árja, de nem tudta megingatni, mert kősziklára volt építve.
Luk 6:49 Aki pedig hallgatja, de nem cselekszi, hasonló ahhoz az emberhez, aki a házát alap nélkül, a földre építette. Amikor nekirontott az ár, mindjárt összeomlott, és nagy lett annak a háznak romlása."
Luk 7:1 Miután ezeket a beszédeket a nép hallatára mind befejezte, bement Kafarnaumba.
Luk 7:2 Egy százados egyik szolgája pedig, aki annak nagyon kedves volt, halálos betegen feküdt.
Luk 7:3 Mivel hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg a szolgáját.
Luk 7:4 Azok pedig, amikor odaértek Jézushoz, nagyon könyörögtek: "Méltó arra, hogy megtedd ezt neki,
Luk 7:5 mert szereti nemzetünket, és a zsinagógát is ő építette nekünk."
Luk 7:6 Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze volt a háztól, a százados elküldte hozzá barátait, ezekkel a szavakkal: "Uram! Ne fáradj, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.
Luk 7:7 Éppen ezért nem is tartottam magamat méltónak, hogy hozzád menjek; hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám.
Luk 7:8 Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, s katonák vannak alattam; és ha azt mondom az egyiknek: "Menj", elmegy; vagy a másiknak: "Gyere", odajön; és a szolgámnak: "Tedd ezt", megteszi."
Luk 7:9 Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott. Megfordult, és az őt követő sokaságnak ezt mondta: "Bizony, mondom nektek: még Izraelben sem találtam ekkora hitet!"
Luk 7:10 A küldöttek pedig, amikor hazatértek, egészségben találták a szolgát.
Luk 7:11 Történt pedig, hogy ezután egy Naim nevű városba ment, és vele mentek tanítványai és nagy népsokaság.
Luk 7:12 Mikor a város kapujához közeledett, íme, egy halottat vittek ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a város sok lakosa kísérte.
Luk 7:13 Amikor meglátta őt az Úr, megkönyörült rajta, és ezt mondta neki: "Ne sírj!"
Luk 7:14 Majd odament, és megérintette a koporsót. Erre azok, akik vitték, megálltak. Ezt mondta: "Ifjú! Mondom neked: kelj föl!"
Luk 7:15 A halott pedig felült és beszélni kezdett. Ekkor átadta őt anyjának .
Luk 7:16 Mindnyájukat elfogta a félelem, és így dicsőítették Istent: "Nagy próféta támadt közöttünk!" És: "Isten meglátogatta az ő népét!".
Luk 7:17 Az eset híre elterjedt egész Júdeában, és mindenütt a környéken.
Luk 7:18 Mindezeket hírül vitték Jánosnak a tanítványai.
Luk 7:19 János erre odahívott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"
Luk 7:20 Amikor ezek a férfiak odaérkeztek hozzá, így szóltak: "Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy kérdezzünk meg: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?""
Luk 7:21 Éppen abban az órában sok embert megszabadított betegségétől, szenvedésétől vagy a gonosz lelkektől, és sok vaknak visszaadta a szeme világát.
Luk 7:22 Ezt felelte nekik: "Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot .
Luk 7:23 Boldog, aki nem botránkozik meg bennem."
Luk 7:24 Miután János követei elmentek, elkezdett Jánosról beszélni a tömegnek: "Miért mentetek ki a pusztába, mit akartatok látni? Széltől lengetett nádat?
Luk 7:25 Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik drága ruhában és kényelemben élnek, a királyi palotákban vannak.
Luk 7:26 Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat.
Luk 7:27 Ő az, akiről írva van: "Íme, elküldöm angyalomat színed előtt, aki elkészíti előtted utadat" .
Luk 7:28 Mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála."
Luk 7:29 Az egész sokaság, amely őt hallotta, s a vámosok is, igaznak vallották Istent azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével.
Luk 7:30 De a farizeusok és a törvénytudók meghiúsították Isten szándékát önmagukban, és nem vették fel az ő keresztségét.
Luk 7:31 Ugyan kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Kihez hasonlók ők?
Luk 7:32 Hasonlók a piacon üldögélő gyermekekhez, akik így kiáltoznak egymásnak: "Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem sírtatok!"
Luk 7:33 Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik és bort nem iszik, és azt mondjátok: "Ördöge van!"
Luk 7:34 Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondjátok: "Íme, a falánk és borissza ember, a vámszedők és bűnösök barátja!"
Luk 7:35 De a bölcsességet igazolja annak minden fia."
Luk 7:36 Egy farizeus meghívta, hogy egyen nála. Bement a farizeus házába és asztalhoz telepedett.
Luk 7:37 És íme, egy asszony, aki bűnös volt a városban, amint megtudta, hogy a farizeus házában étkezik, kenetet hozott egy alabástrom edényben.
Luk 7:38 Megállt hátul a lábainál, elkezdte könnyeivel öntözni a lábait, és megtörölte hajával, csókolgatta azokat, és megkente a kenettel.
Luk 7:39 Amikor a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt magában: "Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös."
Luk 7:40 Jézus ezt válaszolta neki: "Simon! Mondanék neked valamit." Az így szólt: "Mester, szólj!"
Luk 7:41 "Két adósa volt egy hitelezőnek. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel.
Luk 7:42 Nem lévén nekik miből megfizetni, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt közülük jobban szeretni?"
Luk 7:43 Simon ezt felelte: "Úgy vélem, az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél."
Luk 7:44 Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: "Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábaimra; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat, és a hajával törölte meg.
Luk 7:45 Csókot nem adtál nekem; ez meg, amióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat.
Luk 7:46 Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg a lábaimat.
Luk 7:47 Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret."
Luk 7:48 Aztán így szólt az asszonyhoz: "Bocsánatot nyertek bűneid."
Luk 7:49 Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: "Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?"
Luk 7:50 Ő pedig így szólt az asszonyhoz: "A hited megszabadított téged; menj békével."
Luk 8:1 Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő,
Luk 8:2 és néhány asszony, akiket meggyógyított a gonosz lelkektől és a betegségekből: Mária, akit Magdolnának hívnak, akiből hét ördög ment ki,
Luk 8:3 és Johanna, Kúzának, Heródes helytartójának a felesége, valamint Zsuzsanna, és sokan mások, akik segítették őt vagyonukból.
Luk 8:4 Mikor pedig nagy tömeg gyűlt egybe, és a városokból özönlöttek hozzá, a következő példabeszédet mondta:
Luk 8:5 "Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Ezt azután eltaposták, és az ég madarai felszedegették.
Luk 8:6 A másik sziklára esett. Ez kikelt, de aztán elszáradt, mert nem volt nedvessége.
Luk 8:7 Egy másik a tövisek közé esett. A tövisek is felnőttek vele, és elfojtották.
Luk 8:8 De más szemek a jó földbe estek. Kikeltek és százszoros termést hoztak." Amikor ezt elmondta, felkiáltott: "Akinek van füle a hallásra, hallja meg!"
Luk 8:9 Tanítványai később megkérdezték őt, hogy mit jelent ez a példabeszéd.
Luk 8:10 Ő ezt mondta nekik: "Nektek adatott, hogy megismerjétek Isten országának titkait, másoknak csak példabeszédekben, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek .
Luk 8:11 Ez tehát a példabeszéd: A mag Isten igéje.
Luk 8:12 Az útfélre hullott magok azok, akik hallgatják, de azután eljön az ördög, és kiveszi az igét szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek.
Luk 8:13 A kősziklára hullott magok azok, akik, amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük; egy ideig hisznek, a kísértés idején azonban elpártolnak.
Luk 8:14 A tövisek közé hullott magok azok, akik hallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei később elfojtják bennük az igét, és gyümölcsöt nem teremnek.
Luk 8:15 Amelyik pedig jó földbe esett, azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan.
Luk 8:16 Senki, aki világot gyújt, nem borítja azt le egy edénnyel, sem ágy alá nem rejti, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.
Luk 8:17 Mert semmi nincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék és napfényre ne kerülne.
Luk 8:18 Figyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amiről azt gondolja, hogy az övé."
Luk 8:19 Odajöttek hozzá az anyja és testvérei, de nem juthattak hozzá a sokaság miatt.
Luk 8:20 Szóltak neki: "Anyád és testvéreid kinn állnak, látni akarnak téged."
Luk 8:21 Ő azonban ezt felelte nekik: "Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik."
Luk 8:22 Történt pedig egy napon, hogy beszállt egy bárkába tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: "Keljünk át a tó túlsó partjára!" Elindultak.
Luk 8:23 Amíg hajóztak, ő elaludt. Közben heves szélvész támadt a tavon, úgyhogy már-már elmerültek és veszélyben voltak.
Luk 8:24 Ekkor odamentek hozzá és felébresztették: "Mester, Mester! Elveszünk!" Ő pedig felkelt, parancsolt a szélnek és a víz hullámainak, mire azok megszűntek és lecsendesedtek.
Luk 8:25 Aztán így szólt hozzájuk: "Hol van a ti hitetek?" Azok pedig félelemmel eltelve csodálkoztak, és ezt mondogatták egymásnak: "Ki ez, hogy még a szélnek és tengernek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?"
Luk 8:26 Azután kikötöttek a gerázaiak földjén, amely Galileával átellenben van.
Luk 8:27 Amint kilépett a partra, egy férfi jött eléje a városból, akiben ördög volt, és már régóta nem vett magára ruhát, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban.
Luk 8:28 Amikor meglátta Jézust, leborult előtte, és hangosan fölkiáltott: "Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!"
Luk 8:29 Mert parancsolt a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Ugyanis már jó ideje elragadta őt, láncokkal volt megkötözve, és bilincsekben őrizték, de elszaggatta a kötelékeket, s az ördög a pusztába űzte.
Luk 8:30 Jézus ekkor megkérdezte: "Mi a neved?" Azt felelte: "Légió", mert sok ördög szállta meg.
Luk 8:31 Arra kérték, ne azt parancsolja, hogy a mélységbe menjenek.
Luk 8:32 Volt ott egy nagy disznócsorda, a hegyen legelészett. Kérték őt, engedje meg, hogy azokba menjenek. Megengedte nekik.
Luk 8:33 Az ördögök erre kimentek, megszállták a disznókat, mire a csorda lerohant a meredeken a tóba, és belefúlt.
Luk 8:34 A pásztorok, látva, hogy mi történt, elfutottak, és hírül vitték ezt a városba és a falvakba.
Luk 8:35 Az emberek kimentek, hogy lássák a történteket. Amikor Jézushoz értek, ott találták azt az embert, akit az ördögök elhagytak, felöltözve és ép ésszel, amint ott ült Jézus lábainál, és félelem fogta el őket.
Luk 8:36 Azok pedig, akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg az, akit az ördög zaklatott.
Luk 8:37 Ekkor a gerázaiak földjének egész lakossága arra kérte őt, hogy távozzék el tőlük; mert nagy félelem vett erőt rajtuk. Ő pedig bárkába szállt és visszatért.
Luk 8:38 Az a férfi pedig, akiből kimentek az ördögök, megkérte, hogy vele lehessen. De Jézus elküldte őt ezekkel a szavakkal:
Luk 8:39 "Térj csak vissza házadba, és beszéld el, milyen nagy dolgot cselekedett veled az Isten." Az be is járta az egész várost, és hirdette, milyen nagy dolgot cselekedett vele Jézus.
Luk 8:40 Amikor Jézus visszatért, tömeg fogadta őt, mert mindnyájan vártak rá.
Luk 8:41 És íme, jött egy Jairus nevű férfi, aki a zsinagóga feje volt, és Jézus lábaihoz borulva kérte őt, hogy jöjjön a házába,
Luk 8:42 mert egyetlen lánya, aki mintegy tizenkét esztendős volt, haldoklik. Amíg ment, majdnem agyon-nyomta őt a tömeg.
Luk 8:43 Közben egy asszony, aki tizenkét esztendeje vérfolyásban szenvedett, és az orvosokra költötte minden vagyonát, de egyik sem tudta meggyógyítani,
Luk 8:44 odament hozzá hátulról, és megérintette a ruhája szegélyét. Rögtön megállt a vérfolyása.
Luk 8:45 Jézus így szólt: "Ki érintett meg engem?" Amikor mindnyájan tagadták, Péten így szólt: "Mester! A tömeg szorongat és lökdös téged."
Luk 8:46 Jézus ezt felelte: "Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő ment ki belőlem."
Luk 8:47 Ekkor az asszony látta, hogy nem maradt titokban. Remegve jött elő, a lábai elé borult, és bevallotta az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy hogyan gyógyult meg azonnal.
Luk 8:48 Ő erre azt mondta neki: "Leányom! A hited meggyógyított téged! Menj békével!"
Luk 8:49 Még beszélt, amikor odajött valaki a zsinagóga vezetőjéhez, és azt mondta neki: "A lányod meghalt már, ne fáraszd tovább a Mestert!"
Luk 8:50 Jézus azonban, amikor meghallotta ezt, így szólt hozzá: "Ne félj, csak higgy, és megmenekül!"
Luk 8:51 Mikor pedig a házba érkezett, senki másnak nem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, és a lány apjának és anyjának.
Luk 8:52 Mindnyájan sírtak és jajgattak miatta. Ő így szólt hozzájuk: "Ne sírjatok! Nem halt meg a leány, csak alszik."
Luk 8:53 Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt.
Luk 8:54 De ő megfogta a lány kezét, és hangosan kiáltott neki: "Kislány, kelj föl."
Luk 8:55 Erre visszatért a lány lelke, és rögtön fölkelt. Ekkor szólt, hogy adjanak neki enni.
Luk 8:56 A szülei nagyon elcsodálkoztak; ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, ami történt.
Luk 9:1 Ezután összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására.
Luk 9:2 Majd elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket.
Luk 9:3 Azt mondta nekik: "Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és két köntösötök se legyen!
Luk 9:4 Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább!
Luk 9:5 Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, a várost elhagyva, még lábaitok porát is rázzátok le bizonyságul ellenük!"
Luk 9:6 Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.
Luk 9:7 Heródes negyedes fejedelem hallott mindenről, ami történt, és zavarban volt, mivel egyesek azt mondták:
Luk 9:8 "János támadt fel halottaiból", némelyek pedig, hogy "Illés jelent meg", mások meg: "a régi próféták közül támadt fel valamelyik".
Luk 9:9 Ekkor Heródes azt mondta: "Jánost lefejeztettem; kicsoda tehát ez, akiről ilyeneket hallok?" És látni akarta őt.
Luk 9:10 Az apostolok visszatértek, és elbeszélték neki mindazt, amit cselekedtek. Azután velük együtt elvonult külön egy Betszaidának nevezett város közelébe.
Luk 9:11 Amikor a tömeg ezt megtudta, utánament. Ő magához engedte őket, beszélt nekik Isten országáról, és azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük, meggyógyította.
Luk 9:12 A nap azonban már lemenőben volt, ezért a tizenkettő odament hozzá, és azt mondták neki: "Bocsásd el a tömeget, hogy a környékbeli falvakba és tanyákra menjenek, szállást vegyenek és ennivalót keressenek, mert itt puszta helyen vagyunk."
Luk 9:13 Ő azonban azt mondta nekik: "Ti adjatok nekik enni!" Azok ezt felelték: "Nincs több, mint öt kenyerünk és két halunk, hacsak nem megyünk el mi, és nem veszünk élelmet ennek az egész népnek."
Luk 9:14 A férfiak ugyanis mintegy ötezren voltak. Ekkor azt mondta tanítványainak: "Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban!"
Luk 9:15 Úgy is tettek, és letelepítették valamennyit.
Luk 9:16 Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett, megáldotta, megtörte, és tanítványainak adta, hogy adják a tömegnek.
Luk 9:17 Mindnyájan ettek és jóllaktak. Azután fölszedték, ami utánuk megmaradt: tizenkét kosár maradékot.
Luk 9:18 Történt egyszer, hogy amikor egyedül imádkozott, és a tanítványok is vele voltak, megkérdezte őket: "Kinek tart engem a sokaság?"
Luk 9:19 Ők ezt felelték: "Keresztelő Jánosnak, mások pedig Illésnek, mások pedig azt, hogy a korábbi próféták közül támadt fel valaki."
Luk 9:20 Azután megkérdezte tőlük: "Hát ti kinek tartotok engem?" Simon Péten válaszolt: "Az Isten Krisztusának."
Luk 9:21 Ő pedig rájuk parancsolt és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el:
Luk 9:22 "Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia."
Luk 9:23 Azután mindenkihez szólt: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem.
Luk 9:24 Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt.
Luk 9:25 Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall?
Luk 9:26 Mert aki szégyell engem és az én igéimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.
Luk 9:27 Bizony mondom nektek: vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Isten országát."
Luk 9:28 Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felment a hegyre imádkozni.
Luk 9:29 Miközben imádkozott, arcának színe elváltozott, a ruházata fehér lett és fényben sugárzó.
Luk 9:30 És íme, két férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés,
Luk 9:31 akik dicsőségben megjelentek, és beszéltek az ő eltávozásáról, amelyet Jeruzsálemben készült beteljesíteni.
Luk 9:32 Pétert és a vele lévőket elnyomta az álom. Amikor felébredtek, látták dicsőségét, és a két férfit, akik ott álltak vele.
Luk 9:33 És történt, hogy amikor eltávoztak tőle, Péten ezt mondta Jézusnak: "Mester! Jó nekünk itt lenni! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!" Nem tudta ugyanis, hogy mit mond.
Luk 9:34 Amíg ezeket mondta, felhő szállt le, és elborította őket. Amint a felhőbe jutottak, félelem fogta el őket.
Luk 9:35 A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok" .
Luk 9:36 Mikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül maradt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem szóltak azokban a napokban mindarról, amit láttak.
Luk 9:37 Történt pedig a következő napon, hogy amint lementek a hegyről, nagy tömeg közeledett feléjük.
Luk 9:38 És íme, a tömegből felkiáltott egy férfi: "Mester! Kérlek, tekints az én egyetlen fiamra!
Luk 9:39 Íme, egy lélek ragadja meg őt, és hirtelen felkiált; úgy rángatja, hogy tajtékzik tőle, s ritkán hagy fel a gyötrésével.
Luk 9:40 Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták."
Luk 9:41 Jézus ezt felelte: "Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek és meddig tűrjelek titeket? Hozd ide a fiadat!"
Luk 9:42 Alighogy előjött, odacsapta őt az ördög, és össze-vissza rángatta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta apjának.
Luk 9:43 Ekkor mindnyájan elcsodálkoztak Isten nagyságán. Mivel mindannyian csodálkoztak azon, amit tett, ő így szólt tanítványaihoz:
Luk 9:44 "Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat, mert az Emberfiát az emberek kezébe adják."
Luk 9:45 Ők azonban nem értették ezt a beszédet. El volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják, de nem merték őt kérdezni e beszéd felől.
Luk 9:46 Azután felmerült köztük a kérdés, hogy ki a nagyobb közülük.
Luk 9:47 Jézus, aki ismerte szívük gondolatát, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította,
Luk 9:48 és azt mondta nekik: "Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a legnagyobb."
Luk 9:49 Ekkor János így szólt: "Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űzött, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged."
Luk 9:50 Jézus azt felelte neki: "Ne tiltsátok meg; mert aki nincs ellenetek, veletek van."
Luk 9:51 Történt pedig, hogy amikor közeledtek felvételének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.
Luk 9:52 Követeket küldött maga előtt, akik el is indultak, és a szamaritánusok egyik helységébe érkeztek, hogy szállást készítsenek neki.
Luk 9:53 Azok azonban nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott menni.
Luk 9:54 Ennek láttára tanítványai, Jakab és János ezt mondták: "Uram! Akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?"
Luk 9:55 De ő hozzájuk fordulva megfeddte őket,
Luk 9:56 és elmentek egy másik faluba.
Luk 9:57 Amint mentek az úton, valaki azt mondta neki: "Követlek téged, bárhová mész!"
Luk 9:58 Jézus azt felelte neki: "A rókáknak odujuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét."
Luk 9:59 Egy másiknak ezt mondta: "Kövess engem!" Az így felelt: "Uram! Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!"
Luk 9:60 Jézus ezt válaszolta neki: "Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat; te pedig menj, hirdesd az Isten országát!"
Luk 9:61 Egy másik is szólt neki: "Uram! követlek; de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek házam népétől!"
Luk 9:62 Jézus azt felelte neki: "Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára."
Luk 10:1 Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült.
Luk 10:2 Azt mondta nekik: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába.
Luk 10:3 Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
Luk 10:4 Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek.
Luk 10:5 Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: "Békesség e háznak!"
Luk 10:6 Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok.
Luk 10:7 Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra.
Luk 10:8 Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek.
Luk 10:9 Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: "Elközelgett hozzátok az Isten országa."
Luk 10:10 Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok:
Luk 10:11 "Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa."
Luk 10:12 Mondom nektek: Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak.
Luk 10:13 Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már régen zsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot.
Luk 10:14 De Tírusznak és Szidonnak könnyebb lesz a sorsa az ítéleten, mint nektek.
Luk 10:15 És te, Kafarnaum! Ugye az égig emelkedtél? Az alvilágba süllyedsz! 
Luk 10:16 Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött."
Luk 10:17 Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: "Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!"
Luk 10:18 Ő azt felelte nekik: "Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből.
Luk 10:19 Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek.
Luk 10:20 De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben."
Luk 10:21 Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: "Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked.
Luk 10:22 Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni."
Luk 10:23 Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: "Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok.
Luk 10:24 Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta."
Luk 10:25 Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: "Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"
Luk 10:26 Ő ezt válaszolta neki: "Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?"
Luk 10:27 Az így felelt: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből ; felebarátodat pedig, mint önmagadat" .
Luk 10:28 Erre ő így szólt: "Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz."
Luk 10:29 De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: "De ki az én felebarátom?"
Luk 10:30 Jézus akkor így kezdett beszélni: "Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak.
Luk 10:31 Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment.
Luk 10:32 Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette.
Luk 10:33 Egy szamariainak is arra vitt az útja. Odament, és amikor meglátta, megkönyörült rajta.
Luk 10:34 Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta.
Luk 10:35 Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: "Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked."
Luk 10:36 "Mit gondolsz, e három közül melyik volt felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?"
Luk 10:37 Az így felelt: "Az, aki irgalmasságot cselekedett vele." Jézus erre azt mondta neki: "Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!"
Luk 10:38 Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába.
Luk 10:39 Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait,
Luk 10:40 Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: "Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!"
Luk 10:41 Az Úr ezt válaszolta neki: "Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz,
Luk 10:42 pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.
Luk 11:1 Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: "Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait."
Luk 11:2 Erre azt válaszolta nekik: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod!
Luk 11:3 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta,
Luk 11:4 és bocsásd meg a bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek, és ne vígy minket kísértésbe."
Luk 11:5 Azután így szólt hozzájuk: "Ha közületek valamelyiknek barátja van, és az odamegy hozzá éjfélkor, s azt mondja neki: "Barátom! Adj nekem kölcsön három kenyeret,
Luk 11:6 mert egy barátom érkezett az útról hozzánk, és nincs mit adnom neki";
Luk 11:7 a másik viszont belülről ezt feleli: "Ne zavarj, az ajtó már be van zárva, gyermekeim is ágyban vannak velem együtt, nem kelhetek föl, hogy adjak neked!"
Luk 11:8 Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van.
Luk 11:9 Ezért mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.
Luk 11:10 Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak.
Luk 11:11 Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki?
Luk 11:12 Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki?
Luk 11:13 Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!"
Luk 11:14 Egyszer kiűzött egy ördögöt, amely néma volt. Amikor az ördög kiment, a néma megszólalt, a nép pedig elcsodálkozott.
Luk 11:15 De közülük néhányan így szóltak: "Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket."
Luk 11:16 Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék.
Luk 11:17 Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: "Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik.
Luk 11:18 Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket.
Luk 11:19 De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok.
Luk 11:20 De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa.
Luk 11:21 Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona.
Luk 11:22 De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát.
Luk 11:23 Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór.
Luk 11:24 Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: "Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem".
Luk 11:25 Amikor megérkezik, kisöpörve találja azt és fölékesítve.
Luk 11:26 Akkor elmegy, magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az állapota pedig rosszabb lesz, mint volt."
Luk 11:27 Történt pedig, hogy amikor ezeket mondta, a tömegből felkiáltott egy asszony: "Boldog a méh, amely hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál!"
Luk 11:28 Erre ő azt mondta: "De még boldogabbak azok, akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt!"
Luk 11:29 Amikor a tömeg összesereglett, így kezdett beszélni: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.
Luk 11:30 Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek.
Luk 11:31 Dél királynője felkel majd az ítéleten e nemzedék embereivel, és elítéli őket, mert ő eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál.
Luk 11:32 A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak ; és íme, nagyobb van itt Jónásnál.
Luk 11:33 Senki sem gyújt lámpát azért, hogy elrejtse, vagy a véka alá tegye, hanem a tartóra, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.
Luk 11:34 Tested világa a szemed: ha a szemed jó, az egész tested világos; ha pedig rossz, a tested is sötét.
Luk 11:35 Vigyázz tehát, hogy a világosság, amely benned van, sötétség ne legyen.
Luk 11:36 Ha tehát tested egészen világos, nincs benne semmi sötétség, egészen világos lesz, mint amikor a villám fénye világít meg téged."
Luk 11:37 Miközben beszélt, egy farizeus megkérte, hogy ebédeljen nála. Ő bement hozzá, és asztalhoz ült.
Luk 11:38 A farizeus pedig megütközött magában, amikor látta, hogy evés előtt nem mosott kezet.
Luk 11:39 Ekkor az Úr azt mondta neki: "Ti farizeusok ugye megtisztítjátok a pohár és tányér külsejét? A bensőtök azonban tele van rablással és gonoszsággal.
Luk 11:40 Esztelenek! Aki a külsőt alkotta, nem az alkotta azt is, ami benne van?
Luk 11:41 Ami bennetek van, abból adjatok alamizsnát, és akkor minden tiszta lesz számotokra.
Luk 11:42 De jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni.
Luk 11:43 Jaj nektek, farizeusok! Mert szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a piacon.
Luk 11:44 Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, amelyek fölött emberek járnak, anélkül, hogy tudnának róla."
Luk 11:45 Erre a törvénytudók közül az egyik ezt mondta neki: "Mester! Ha ezt mondod, minket is gyalázol."
Luk 11:46 Ő ezt felelte neki: "Jaj nektek is, törvénytudók! Mert elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek a terheket.
Luk 11:47 Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, atyáitok pedig megölték őket.
Luk 11:48 Ezáltal tanúsítjátok, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel; mert azok megölték őket, ti pedig a sírjaikat építitek.
Luk 11:49 Azért mondta Isten bölcsessége is: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk, de közülük egyeseket megölnek és üldöznek,
Luk 11:50 hogy számon lehessen kérni e nemzedéktől minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdetétől,
Luk 11:51 Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az oltár és a templom között veszett el. Bizony, mondom nektek: számon fogják kérni mindezt ettől a nemzedéktől.
Luk 11:52 Jaj nektek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudás kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenőket is megakadályozzátok."
Luk 11:53 Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok nagyon felháborodtak, és sok mindenről kezdték őt faggatni,
Luk 11:54 leskelődtek utána, hogy szavaiban megfogják.
Luk 12:1 Amikor olyan nagy tömeg gyűlt össze körülötte, hogy csaknem legázolták egymást, először csak a tanítványaihoz kezdett beszélni: "Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.
Luk 12:2 Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna.
Luk 12:3 Ezért amit sötétben mondtatok, fényes nappal halljátok majd vissza, és amit a belső szobában fülbe súgtatok, a háztetőkről fogják hirdetni.
Luk 12:4 Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de semmi többet nem tehetnek.
Luk 12:5 Megmondom én nektek, kitől féljetek: Féljetek attól, akinek, miután megölt, hatalma van a kárhozatra vetni. Igen, mondom nektek: tőle féljetek.
Luk 12:6 Öt verebet ugye két fillérért adnak? Isten mégsem feledkezik meg egyről sem közülük.
Luk 12:7 Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: sokkal értékesebbek vagytok ti a verebeknél.
Luk 12:8 Mondom pedig nektek: Aki megvall engem az emberek előtt, azt az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt.
Luk 12:9 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt Isten is megtagadja angyalai előtt.
Luk 12:10 Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer; de aki a Szentlelket káromolja, annak nincs bocsánat.
Luk 12:11 Mikor pedig a zsinagógába, elöljárók és hatóságok elé hurcolnak benneteket, ne aggódjatok azon, hogy hogyan és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok,
Luk 12:12 mert a Szentlélek megtanít benneteket abban az órában, hogy mit kell mondanotok."
Luk 12:13 Valaki megszólította a tömegből: "Mester! Mondd testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!"
Luk 12:14 Ő azt felelte neki: "Ember! Ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek?"
Luk 12:15 Aztán így szólt hozzájuk: "Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete."
Luk 12:16 Példabeszédet is mondott nekik: "Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott.
Luk 12:17 Akkor így gondolkozott magában: "Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet."
Luk 12:18 Majd azt mondta: "Ezt fogom tenni: Lebontom magtáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden termésemet és vagyonomat.
Luk 12:19 Azután azt mondom lelkemnek: Én lelkem! Van sok javad, sok esztendőre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, élvezd az életet!"
Luk 12:20 Isten azonban így szólt hozzá: "Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?"
Luk 12:21 Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag."
Luk 12:22 Majd így szólt tanítványaihoz: "Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit egyetek, se a testetek miatt, hogy mibe öltözzetek.
Luk 12:23 Az élet több az eledelnél, és a test a ruházatnál.
Luk 12:24 Nézzétek a hollókat! Nem vetnek, nem aratnak, nincs kamrájuk, sem magtáruk, és az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti a madaraknál!
Luk 12:25 Aggodalmaskodásával ki adhat közületek az életéhez akár egy arasznyit is?
Luk 12:26 Ha tehát a legkisebb dologra sem vagytok képesek, a többi miatt miért aggódtok?
Luk 12:27 Nézzétek a liliomokat, hogyan növekednek! Nem fonnak és nem szőnek; mégis, mondom nektek: Salamon teljes dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közül.
Luk 12:28 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!
Luk 12:29 Ne kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok,
Luk 12:30 mert ezeket a pogányok keresik a világban. Atyátok azonban tudja, hogy szükségtek van ezekre.
Luk 12:31 Ti keressétek csak az ő országát, és mindezt megkapjátok hozzá.
Luk 12:32 Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.
Luk 12:33 Adjátok el, amitek van, és adjátok oda adomány gyanánt; készítsetek magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem fér hozzá, és a moly meg nem rágja.
Luk 12:34 Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is.
Luk 12:35 Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva.
Luk 12:36 Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki.
Luk 12:37 Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja őket.
Luk 12:38 S ha a második őrváltáskor vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Luk 12:39 Azt is tudjátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába.
Luk 12:40 Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia."
Luk 12:41 Péten ekkor megkérdezte: "Uram! Nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?"
Luk 12:42 Az Úr így válaszolt: "Mit gondolsz, ki az a hű és okos intéző, akit az úr a házanépe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből?
Luk 12:43 Boldog az a szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor megérkezik.
Luk 12:44 Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt.
Luk 12:45 De ha ez a szolga azt mondja magában: "Késik az én uram", és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik,
Luk 12:46 megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja.
Luk 12:47 Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, de nem hajtotta végre azt és nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni.
Luk 12:48 Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni.
Luk 12:49 Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna!
Luk 12:50 Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire vágyom utána, amíg be nem teljesedik!
Luk 12:51 Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást.
Luk 12:52 Mert mostantól fogva ha öten lesznek egy házban, meghasonlanak, hárman kettő ellen, és ketten három ellen.
Luk 12:53 Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával; az anya a lányával és a lány az anyjával; az anyós a menyével és a meny az anyósával" .
Luk 12:54 Ezután a tömeghez is szólt: "Amikor látjátok, hogy nyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok: "Jön az eső", és úgy is lesz;
Luk 12:55 amikor délről fúj a szél, azt mondjátok: "Forróság lesz", és meglesz.
Luk 12:56 Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni, ezt az időt miért nem tudjátok hát megítélni?
Luk 12:57 Miért nem jöttök rá magatok, hogy mi az igazság?
Luk 12:58 Mikor pedig ellenfeleddel az elöljáróhoz mész, útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíróhoz hurcoljon, s a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vessen.
Luk 12:59 Mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó fillért meg nem fizeted."
Luk 13:1 Éppen abban az időben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette.
Luk 13:2 Ő ezt felelte nekik: "Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték?
Luk 13:3 Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.
Luk 13:4 Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádőlt a torony, és megölte őket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik?
Luk 13:5 Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek."
Luk 13:6 Aztán ezt a példabeszédet mondta: "Egy embernek egy fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.
Luk 13:7 Ezért így szólt az intézőjéhez: "Íme, három esztendeje, hogy ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet?"
Luk 13:8 De az így felelt neki: "Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom,
Luk 13:9 hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor vágd ki.""
Luk 13:10 Szombatonként az egyik zsinagógában tanított.
Luk 13:11 És íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve lakott a betegség lelke. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni.
Luk 13:12 Amikor Jézus meglátta, odahívta, és azt mondta neki: "Asszony! Megszabadultál betegségedtől."
Luk 13:13 Rátette a kezét, mire az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette Istent.
Luk 13:14 Ekkor megszólalt a zsinagóga elöljárója. Azon méltatlankodva, hogy Jézus szombaton gyógyított, ezt mondta a tömegnek: "Hat nap van, amikor dolgozni kell; azokon jöjjetek hát és gyógyíttassátok magatokat, ne pedig szombaton!"
Luk 13:15 Az Úr ezt felelte neki: "Képmutatók! Nem oldja-e el mindegyiktek szombaton az ökrét vagy a szamarát a jászoltól, és nem viszi-e itatni?
Luk 13:16 Ábrahámnak ezt a leányát pedig, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett-e szombaton föloldani ettől a köteléktől?"
Luk 13:17 Amint ezt elmondta, megszégyenült minden ellenfele, s az egész nép örvendezett a csodás dolgokon, amiket cselekedett.
Luk 13:18 Akkor így szólt: "Mihez hasonló az Isten országa, mihez hasonlítsam?
Luk 13:19 Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott, és elvetett a kertjében. Azután felnövekedett és fává lett, úgyhogy az égi madarak az ágai közt fészkeltek" .
Luk 13:20 Aztán így folytatta: "Mihez hasonlítsam Isten országát?
Luk 13:21 Hasonló a kovászhoz, amelyet vett az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, amíg az egész meg nem kelt."
Luk 13:22 Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva.
Luk 13:23 Közben valaki megkérdezte tőle: "Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?" Ő ezt felelte nekik:
Luk 13:24 "Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.
Luk 13:25 Amikor a családapa már felkel és bezárja az ajtót, ti kívül állva zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: "Uram! Nyisd ki nekünk!" Ő ezt feleli majd nektek: "Nem tudom, honnan valók vagytok."
Luk 13:26 Akkor ti ezt kezditek majd mondogatni: "Előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál."
Luk 13:27 Ő erre azt feleli nektek: "Nem ismerlek titeket, hogy honnan valók vagytok! Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!" 
Luk 13:28 Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.
Luk 13:29 Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és letelepszenek az Isten országában.
Luk 13:30 Mert íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek."
Luk 13:31 Még abban az órában odajött hozzá néhány farizeus, és azt mondta neki: "Menj el, távozz innen, mert Heródes meg akar ölni."
Luk 13:32 Ő azt mondta nekik: "Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök és gyógyítok, ma és holnap, és harmadnap befejezem.
Luk 13:33 De ma, holnap és a következő napon úton kell lennem; mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
Luk 13:34 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, de te nem akartad.
Luk 13:35 Íme, elhagyatott lesz a házatok. Mondom nektek, nem láttok engem, amíg el nem jön az idő, s mikor majd ezt mondjátok: "Áldott, aki az Úr nevében jön"" .
Luk 14:1 Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt.
Luk 14:2 Ott egy vízkóros ember került elébe.
Luk 14:3 Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: "Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?"
Luk 14:4 Azok csak hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította, és elbocsátotta.
Luk 14:5 Aztán így szólt hozzájuk: "Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?"
Luk 14:6 Erre nem tudtak mit felelni.
Luk 14:7 A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte, hogy hogyan válogatják az első helyeket. Ezt mondta nekik:
Luk 14:8 "Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre. Mert ha nálad előkelőbbet is meghívtak,
Luk 14:9 odajön az, aki téged és őt is meghívta, és azt mondja neked: "Add át a helyedet!" És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
Luk 14:10 Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: "Barátom! Menj följebb!" Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt.
Luk 14:11 Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják."
Luk 14:12 Annak pedig, aki őt meghívta, ezt mondta: "Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat és testvéreidet hívd meg, se a rokonaidat és gazdag szomszédaidat, akik majd téged is meghívnak és viszonozzák neked.
Luk 14:13 Amikor vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.
Luk 14:14 Így boldog leszel, mert ők nem tudják azt viszonozni neked. De amikor az igazak feltámadnak, megkapod jutalmadat.
Luk 14:15 Az egyik vendég ennek hallatára így szólt hozzá: "Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában!"
Luk 14:16 Ő pedig ezt válaszolta: "Egy ember nagy vendégséget rendezett és sokakat meghívott.
Luk 14:17 A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: "Jöjjetek, mert már minden el van készítve!"
Luk 14:18 De azok közül sorra mindegyik kezdte magát kimenteni. Az első azt mondta neki: "Földet vettem, el kell mennem megnézni; kérlek, ments ki engem!"
Luk 14:19 A másik meg azt mondta: "Öt pár ökröt vettem, megyek kipróbálni őket; kérlek, ments ki engem!"
Luk 14:20 Egy másik azt mondta: "Most nősültem, azért nem mehetek!"
Luk 14:21 Amikor a szolga visszatért, jelentette mindezt urának. Erre a házigazda megharagudott, és ezt mondta szolgájának: "Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat!"
Luk 14:22 A szolga jelentette: "Uram! Megtörtént, amit parancsoltál, de még mindig van hely."
Luk 14:23 Akkor az Úr ezt mondta a szolgájának: "Menj ki az utakra és a sövényekhez! Kényszeríts mindenkit bejönni, hogy megteljék a házam."
Luk 14:24 Mondom azonban nektek, hogy azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli meg a lakomámat."
Luk 14:25 Egyszer nagy népsokaság ment vele, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta:
Luk 14:26 "Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.
Luk 14:27 És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.
Luk 14:28 Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni?
Luk 14:29 Nehogy miután az alapot lerakta és nem tudta befejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje őt:
Luk 14:30 "Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni."
Luk 14:31 Vagy melyik király az, aki amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene?
Luk 14:32 Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van.
Luk 14:33 Így tehát aki közületek nem mond le mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom.
Luk 14:34 Jó a só; de ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg?
Luk 14:35 Sem a földre, sem a szemétdombra nem való, hanem hogy kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!"
Luk 15:1 Vámosok és bűnösök is mentek hozzá, hogy hallgassák.
Luk 15:2 A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: "Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik."
Luk 15:3 Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik:
Luk 15:4 "Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja?
Luk 15:5 Amikor megtalálja, örömében vállára veszi,
Luk 15:6 hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: "Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!"
Luk 15:7 Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.
Luk 15:8 Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja?
Luk 15:9 Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, hogy elmondja nekik: "Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!"
Luk 15:10 Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalai közt egy megtérő bűnös miatt."
Luk 15:11 Azután így szólt: "Egy embernek volt két fia.
Luk 15:12 A fiatalabb azt mondta apjának: "Apám! Add ki nekem az örökség rám eső részét!" Erre szétosztotta köztük vagyonát.
Luk 15:13 Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát.
Luk 15:14 Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett.
Luk 15:15 Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat.
Luk 15:16 Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki.
Luk 15:17 Ekkor magába szállt, és azt mondta: "Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok.
Luk 15:18 Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened!
Luk 15:19 Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!"
Luk 15:20 Föl is kerekedett, és elment apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.
Luk 15:21 A fiú így szólt hozzá: "Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz."
Luk 15:22 Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: "Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára!
Luk 15:23 Azután hozzátok elő a hízlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk,
Luk 15:24 mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott." Aztán elkezdtek vigadozni.
Luk 15:25 Az időseb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazatérőben a házhoz közeledett, meghallotta a zeneszót és táncot.
Luk 15:26 Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi történt.
Luk 15:27 Az így válaszolt neki: "Megjött az öcséd, és apád levágta a hízlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza."
Luk 15:28 Erre az megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött, és kérlelte.
Luk 15:29 Ő azonban ezt mondta apjának: "Lásd, hány esztendeje szolgálok neked, soha meg nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak barátaimmal.
Luk 15:30 De amikor megjött ez a te fiad, aki a vagyonodat parázna nőkre költötte, levágattad neki a hízlalt borjút."
Luk 15:31 Ő azonban azt mondta neki: "Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd.
Luk 15:32 De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.""
Luk 16:1 A tanítványoknak pedig ezt mondta: "Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát.
Luk 16:2 Erre magához hívatta és azt mondta neki: "Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!"
Luk 16:3 Az intéző ezt mondta magában: Mitévő leszek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek.
Luk 16:4 Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, ha elmozdít az intézőségből.
Luk 16:5 Magához hívta tehát urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsőtől: "Mennyivel tartozol uramnak?"
Luk 16:6 Az így felelt: "Száz korsó olajjal." Erre azt mondta neki: "Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!"
Luk 16:7 Azután megkérdezte a másikat: "Hát te mennyivel tartozol?" Az így válaszolt: "Száz véka búzával." Erre azt mondta neki: "Vedd elő adósleveledet, és írj nyolcvanat!"
Luk 16:8 Az úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.
Luk 16:9 Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
Luk 16:10 Aki kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben hazug, az a nagyban is hazug.
Luk 16:11 Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit?
Luk 16:12 És ha a máséban nem voltatok hűek, akkor ki adja oda nektek azt, ami a tiétek?
Luk 16:13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak."
Luk 16:14 Hallották mindezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták őt.
Luk 16:15 Ekkor azt mondta nekik: "Ti ugyan igaznak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket, mert ami az emberek előtt magasztos, az az Isten előtt utálatos.
Luk 16:16 A törvény és a próféták Jánosig tartottak; azóta Isten országát hirdetik, és mindenki erőszakkal igyekszik oda.
Luk 16:17 Könnyebben múlik el ég és föld, mint hogy a törvényből egy vessző is elvesszen.
Luk 16:18 Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és aki férje által elbocsátott asszonyt vesz el, az is házasságot tör.
Luk 16:19 Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett.
Luk 16:20 Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel.
Luk 16:21 Szeretett volna jóllakni abból, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit.
Luk 16:22 Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették.
Luk 16:23 Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot, és a keblén Lázárt.
Luk 16:24 Ekkor felkiáltott neki: "Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!"
Luk 16:25 Ábrahám ezt felelte neki: "Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz.
Luk 16:26 Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki."
Luk 16:27 Erre az így szólt: "Akkor hát arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házába,
Luk 16:28 mert öt testvérem van. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide jussanak, a gyötrelmek helyére."
Luk 16:29 Ábrahám ezt válaszolta: "Van Mózesük és prófétáik, hallgassanak azokra!"
Luk 16:30 Az erre így könyörgött: "Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak."
Luk 16:31 Erre ő azt felelte: "Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!""
Luk 17:1 Azután így szólt tanítványaihoz: "Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat.
Luk 17:2 Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül.
Luk 17:3 Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki!
Luk 17:4 Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: "Bánom!" -- bocsáss meg neki."
Luk 17:5 Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: "Növeld bennünk a hitet!"
Luk 17:6 Az Úr ezt felelte: "Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: "Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben!", engedelmeskedni fog nektek.
Luk 17:7 Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: "Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?"
Luk 17:8 Nem azt mondja-e neki inkább: "Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is"?
Luk 17:9 Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt?
Luk 17:10 Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: "Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!""
Luk 17:11 Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán.
Luk 17:12 Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Távolabb megálltak,
Luk 17:13 és hangosan kiáltoztak: "Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!"
Luk 17:14 Amikor meglátta őket, azt mondta: "Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!" . Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak.
Luk 17:15 Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent,
Luk 17:16 és lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt.
Luk 17:17 Jézus megkérdezte tőle: "Nem tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van?
Luk 17:18 Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?"
Luk 17:19 Aztán így szólt hozzá: "Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged."
Luk 17:20 Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: "Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon.
Luk 17:21 Nem fogják azt mondani: "Íme itt van," vagy "Amott". Mert az Isten országa köztetek van."
Luk 17:22 A tanítványoknak pedig ezt mondta: "Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni.
Luk 17:23 Ha azt mondják majd nektek: "Íme, itt van", "íme, ott van"; ne menjetek el és ne fussatok oda.
Luk 17:24 Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján.
Luk 17:25 De előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék.
Luk 17:26 Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is.
Luk 17:27 Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába . Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztított.
Luk 17:28 És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek.
Luk 17:29 Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és elpusztított mindenkit .
Luk 17:30 Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.
Luk 17:31 Aki azon a napon a háztetőn lesz és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza.
Luk 17:32 Emlékezzetek Lót feleségére.
Luk 17:33 Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt.
Luk 17:34 Mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
Luk 17:35 Két asszony őröl együtt: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
Luk 17:36 Ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
Luk 17:37 Erre megkérdezték tőle: "Hol lesz ez, Uram?" Ő azt felelte nekik: "Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is."
Luk 18:1 Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni.
Luk 18:2 Így szólt: "Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott.
Luk 18:3 Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: "Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!"
Luk 18:4 Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: "Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok,
Luk 18:5 mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.""
Luk 18:6 Azután így szólt az Úr: "Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró?
Luk 18:7 Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket?
Luk 18:8 Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?"
Luk 18:9 Azoknak pedig, akik elbizakodtak, mert azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta:
Luk 18:10 "Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.
Luk 18:11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: "Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is.
Luk 18:12 Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenből."
Luk 18:13 A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: "Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!"
Luk 18:14 Mondom nektek: ez megigazultabban ment haza, mint amaz. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják."
Luk 18:15 Odavitték hozzá a kisgyermekeket is, hogy érintse meg őket. Mikor a tanítványok meglátták ezt, szemrehányást tettek nekik.
Luk 18:16 Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: "Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne tartsátok vissza őket, mert ilyeneké az Isten országa.
Luk 18:17 Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda."
Luk 18:18 Egy előkelő ember megkérdezte tőle: "Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"
Luk 18:19 Jézus ezt mondta neki: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.
Luk 18:20 Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, tiszteld apádat és anyádat" .
Luk 18:21 Az így felelt: "Ezt ifjú korom óta mind megtartottam."
Luk 18:22 Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: "Egy valami hiányzik még belőled: add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!"
Luk 18:23 Ennek hallatára az nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.
Luk 18:24 Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: "Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akik gazdagok!
Luk 18:25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába."
Luk 18:26 Akik hallották, megkérdezték: "Hát akkor ki üdvözülhet?"
Luk 18:27 Ezt felelte nekik: "Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges" .
Luk 18:28 Ekkor Péten megszólalt: "Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged."
Luk 18:29 Ő azt mondta nekik: "Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért
Luk 18:30 anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet."
Luk 18:31 Ezután Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: "Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.
Luk 18:32 A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik;
Luk 18:33 aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad."
Luk 18:34 Ők azonban semmit sem értettek ebből. Rejtve maradt előttük ez a beszéd, és nem értették a mondottakat.
Luk 18:35 Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett.
Luk 18:36 Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az.
Luk 18:37 Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra.
Luk 18:38 Erre felkiáltott: "Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!"
Luk 18:39 Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: "Dávid fia! Könyörülj rajtam!"
Luk 18:40 Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle:
Luk 18:41 "Mit akarsz, mit cselekedjem veled?" Az így szólt: "Uram! Hogy lássak!"
Luk 18:42 Jézus azt mondta neki: "Láss! A hited megmentett téged."
Luk 18:43 Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.
Luk 19:1 Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta.
Luk 19:2 Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag,
Luk 19:3 szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt.
Luk 19:4 Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.
Luk 19:5 Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: "Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom."
Luk 19:6 Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta.
Luk 19:7 Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: "Bűnös embernél száll meg!"
Luk 19:8 Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: "Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette."
Luk 19:9 Jézus azt mondta neki: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.
Luk 19:10 Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett."
Luk 19:11 Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa.
Luk 19:12 Így szólt hozzájuk: "Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen.
Luk 19:13 Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: "Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!"
Luk 19:14 Alattvalói azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: "Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!"
Luk 19:15 Ő azonban, amikor megszerezte a királyságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
Luk 19:16 Jött az első, és azt mondta: "Uram, a mínád tíz mínát hozott."
Luk 19:17 Erre azt mondta neki: "Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett."
Luk 19:18 Jött a második is, és így szólt: "Uram, a mínád öt mínát nyert."
Luk 19:19 Ennek is azt mondta: "Uralkodj öt város felett."
Luk 19:20 Aztán jött a következő, és így szólt: "Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben,
Luk 19:21 mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél."
Luk 19:22 Azt mondta neki: "A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem.
Luk 19:23 Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?"
Luk 19:24 Majd így szólt az ott állókhoz: "Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van."
Luk 19:25 Azok így szóltak: "Uram, annak már tíz mínája van."
Luk 19:26 Mondom nektek: "Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.
Luk 19:27 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg előttem.""
Luk 19:28 Miután ezeket mondta, haladt tovább Jeruzsálem felé.
Luk 19:29 Amikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát
Luk 19:30 ezekkel a szavakkal: "Menjetek a szemközti faluba. Amikor bementek, találtok ott megkötve egy szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide.
Luk 19:31 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: "Miért oldjátok el?" -- mondjátok neki: "Az Úrnak szüksége van rá.""
Luk 19:32 A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint megmondta nekik.
Luk 19:33 Amikor eloldották a szamárcsikót, a gazdái megkérdezték tőlük: "Miért oldjátok el a szamárcsikót?"
Luk 19:34 Ők azt felelték: "Az Úrnak szüksége van rá."
Luk 19:35 És elvitték Jézushoz. A szamárcsikóra ráterítették ruháikat, aztán fölültették rá Jézust.
Luk 19:36 Amikor pedig elindult, az útra terítették ruháikat.
Luk 19:37 Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve, hangosan dicsérni Istent a sok csodáért, amelyet láttak.
Luk 19:38 Ezt mondták: "Áldott a király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!"
Luk 19:39 A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: "Mester, figyelmeztesd tanítványaidat!"
Luk 19:40 Ő azonban ezt felelte nekik: "Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!"
Luk 19:41 Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt:
Luk 19:42 "Bárcsak te is felismernéd legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől.
Luk 19:43 Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől.
Luk 19:44 Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét."
Luk 19:45 Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik ott adtak-vettek.
Luk 19:46 Ezt mondta nekik: "Írva van: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek" .
Luk 19:47 Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek,
Luk 19:48 de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép rajta csüggött és hallgatta őt.
Luk 20:1 Történt pedig, hogy egy napon, amikor a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
Luk 20:2 és így szóltak hozzá: "Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?"
Luk 20:3 Ő így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit: Mondjátok meg nekem,
Luk 20:4 János keresztsége a mennyből való volt-e vagy az emberektől?"
Luk 20:5 Azok így tanakodtak egymás között: "Ha azt mondjuk: "A mennyből volt", azt fogja felelni: "Miért nem hittetek hát neki?"
Luk 20:6 Ha pedig azt mondjuk: "Az emberektől", akkor az egész nép megkövez bennünket, mert meg van győződve, hogy János próféta."
Luk 20:7 Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való.
Luk 20:8 Erre Jézus azt mondta nekik: "Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket."
Luk 20:9 A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte mondani: "Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe a szőlőműveseknek, azután elutazott hosszabb időre.
Luk 20:10 Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adják oda neki a ráeső részt. De a szőlőmunkások megverték, és üres kézzel elkergették.
Luk 20:11 Ekkor egy másik szolgát küldött; azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették.
Luk 20:12 Erre egy harmadikat is küldött; de azok azt is megsebesítették és kidobták.
Luk 20:13 Akkor a szőlő ura így szólt: "Mit tegyek? Elküldöm az én kedves fiamat; őt talán megbecsülik."
Luk 20:14 A szőlőművesek azonban, amikor meglátták őt, így tanakodtak maguk között: "Ez az örökös; öljük meg, és miénk lesz az örökség!"
Luk 20:15 Aztán kidobták őt a szőlőből és megölték. Mit tesz velük ezután a szőlő ura?
Luk 20:16 Odamegy és elpusztítja azokat a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja." Amikor meghallották ezt, így szóltak: "Távol legyen tőlünk!"
Luk 20:17 Ő azonban végignézett rajtuk és megkérdezte: "Mit jelent hát az, ami írva van: "A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett"? 
Luk 20:18 Mindaz, aki erre a kőre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt."
Luk 20:19 Abban az órában a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni rá, de féltek a néptől; megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet.
Luk 20:20 Hogy szemmel tartsák őt, megfigyelőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy megfoghassák őt beszéde alapján, és a hatóság és a helytartó hatalmába adhassák.
Luk 20:21 Ezek megkérdezték tőle: "Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, s hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját.
Luk 20:22 Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?"
Luk 20:23 Ő észrevette álnokságukat, és azt mondta nekik:
Luk 20:24 "Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?" Azt felelték neki: "A császáré."
Luk 20:25 Erre azt mondta nekik: "Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené."
Luk 20:26 Így nem tudtak belekötni szavaiba, melyeket a nép előtt mondott; inkább elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.
Luk 20:27 Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt:
Luk 20:28 "Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének .
Luk 20:29 Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül.
Luk 20:30 Előbb a második,
Luk 20:31 majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak.
Luk 20:32 Végül meghalt az asszony is.
Luk 20:33 A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt."
Luk 20:34 Jézus ezt felelte nekik: "E világ fiai házasodnak és férjhez mennek.
Luk 20:35 Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek,
Luk 20:36 hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai, a feltámadás fiai lesznek.
Luk 20:37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat "Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének" mondta.
Luk 20:38 Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él."
Luk 20:39 Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: "Mester! Helyesen feleltél."
Luk 20:40 És többé nem mertek kérdezni tőle semmit.
Luk 20:41 Ekkor ő kérdezte meg tőlük: "Hogyan mondhatják Krisztust Dávid fiának,
Luk 20:42 amikor maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: "Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra,
Luk 20:43 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!" 
Luk 20:44 Dávid tehát Urának hívja őt. Hogyan lehet akkor az ő fia?"
Luk 20:45 Ezután az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:
Luk 20:46 "Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek pompás öltözékben járni, és kedvelik azt, ha köszöntik őket a tereken, meg az első üléseket a zsinagógákban, és a főhelyeket a lakomákon.
Luk 20:47 Felélik az özvegyek házát, miközben színleg nagyokat imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár."
Luk 21:1 Aztán föltekintett, és látta, hogy a gazdagok hogyan dobják adományaikat a templom perselyébe.
Luk 21:2 Látott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott be.
Luk 21:3 Akkor így szólt: "Bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél.
Luk 21:4 Mert azok mindnyájan a fölöslegükből adtak adományokat; ő pedig a maga szegénységéből odaadta mindenét, amije csak volt: egész megélhetését."
Luk 21:5 Amikor néhányan megjegyezték a templomról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt:
Luk 21:6 "Jönnek majd napok, amikor mindezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának."
Luk 21:7 Erre megkérdezték őt: "Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel?"
Luk 21:8 Ő pedig így szólt: "Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: "Én vagyok", és: "Elérkezett az idő"; de ti ne menjetek utánuk.
Luk 21:9 Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük ; de ez még nem a vég."
Luk 21:10 Azután ezt mondta nekik: "Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen.
Luk 21:11 Nagy földindulás lesz több helyen, dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek.
Luk 21:12 Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért.
Luk 21:13 Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek.
Luk 21:14 Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek.
Luk 21:15 Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani.
Luk 21:16 Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és közületek egyeseket halálra adnak.
Luk 21:17 Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért,
Luk 21:18 de egy hajszál sem vész el a fejetekről.
Luk 21:19 Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.
Luk 21:20 Amikor pedig látjátok, hogy seregek veszik körül Jeruzsálemet, tudjátok meg, hogy elközelgett az ő pusztulása.
Luk 21:21 Akkor akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe. Az ottlévők költözzenek ki, és akik vidéken vannak, ne menjenek oda.
Luk 21:22 Mert a bosszúállás napjai ezek , hogy beteljesedjen mindaz, ami meg van írva.
Luk 21:23 Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Mert nagy szorongatás lesz a földön és harag ezen a népen.
Luk 21:24 Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják őket minden néphez, Jeruzsálemet pedig legázolják a pogányok , míg be nem telik a nemzetek ideje.
Luk 21:25 Jelek lesznek akkor a napban, a holdban és a csillagokban, és a földön a népek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt.
Luk 21:26 Az emberek megdermednek a rémülettől, és annak várásától, ami a földkerekséggel történik, mert az egek erői megrendülnek.
Luk 21:27 Akkor meglátják az Emberfiát, amint eljön felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel .
Luk 21:28 Mikor pedig ezek elkezdődnek, húzzátok ki magatokat és emeljétek fel a fejeteket, mert közel van a ti megváltástok."
Luk 21:29 Példabeszédet is mondott nekik: "Nézzétek a fügefát és a többi fát.
Luk 21:30 Amikor kifakadnak, tudjátok, hogy közel van a nyár.
Luk 21:31 Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.
Luk 21:32 Bizony, mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik.
Luk 21:33 Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.
Luk 21:34 Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek a tobzódásban és részegségben, s az élet gondjai között, és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen.
Luk 21:35 Mert mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik az egész föld színén laknak.
Luk 21:36 Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt."
Luk 21:37 Nappal a templomban tanított, éjszakára pedig kiment, és azon a hegyen időzött, amelyet Olajfák hegyének hívnak.
Luk 21:38 De már kora reggel odament hozzá az egész nép a templomba, hogy hallgassa őt.
Luk 22:1 Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet Pászkának hívnak.
Luk 22:2 A főpapok és írástudók keresték a módját, hogy hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptől.
Luk 22:3 Akkor a sátán megszállta Júdást, akit iskariótinak neveznek, s aki egyike volt a tizenkettőnek.
Luk 22:4 Elment és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogy hogyan adja őt a kezükbe.
Luk 22:5 Azok megörültek, és megállapodtak, hogy pénzt adnak neki.
Luk 22:6 Ő kötelezte magát, és kereste az alkalmat, hogy kezükbe adja őt a nép tudta nélkül.
Luk 22:7 Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.
Luk 22:8 Jézus elküldte Pétert és Jánost: "Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy elfogyaszthassuk!"
Luk 22:9 Azok megkérdezték: "Hol akarod, hogy elkészítsük?"
Luk 22:10 Azt felelte nekik: "Ha bementek a városba, találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy,
Luk 22:11 és mondjátok meg a házigazdának: "A Mesten ezt üzeni neked: hol van az a helyiség, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elkölthetem?"
Luk 22:12 Ő mutat majd nektek egy nagy, emeleti termet berendezve, ott készítsétek el."
Luk 22:13 Elmentek tehát, és úgy találtak mindent, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Luk 22:14 Amikor eljött az óra, asztalhoz ült a tizenkét apostollal együtt,
Luk 22:15 és azt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvednék.
Luk 22:16 Mert mondom nektek: többé nem eszem ebből, amíg be nem teljesedik az Isten országában."
Luk 22:17 Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: "Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között.
Luk 22:18 Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa."
Luk 22:19 Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: "Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!"
Luk 22:20 Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik.
Luk 22:21 De íme, az áruló keze az enyémmel együtt van az asztalon.
Luk 22:22 Mert az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!"
Luk 22:23 Erre ők kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki az közülük, aki ezt megteszi?
Luk 22:24 Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük.
Luk 22:25 Erre azt mondta nekik: "A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és a hatalmasok jótevőknek hívatják magukat.
Luk 22:26 Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga.
Luk 22:27 Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál.
Luk 22:28 Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban,
Luk 22:29 ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám,
Luk 22:30 hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.
Luk 22:31 Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
Luk 22:32 de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerősítsd testvéreidet."
Luk 22:33 Ő erre azt mondta neki: "Uram, kész vagyok veled a börtönbe és a halálba is menni!"
Luk 22:34 De Jézus azt felelte: "Mondom neked, Péter: mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is letagadod, hogy ismersz engem."
Luk 22:35 Aztán azt mondta nekik: "Amikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt?"
Luk 22:36 Ők azt felelték: "Semmiben." Majd így folytatta: "Most azonban akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen a táskát is; akinek pedig nincsen, adja el a felső ruháját, és vegyen kardot.
Luk 22:37 Mert mondom nektek: be kell teljesednie annak rajtam, ami írva van: "A gonosztevők közé számították" . Mert ami rólam szól, az beteljesedik."
Luk 22:38 Erre ők így szóltak: "Uram, íme, itt van két kard." Ő pedig azt mondta nekik: "Ez elég."
Luk 22:39 Aztán elindult, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment; követték őt a tanítványok is.
Luk 22:40 Amikor odaért, azt mondta nekik: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!"
Luk 22:41 Majd mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott:
Luk 22:42 "Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd."
Luk 22:43 Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott.
Luk 22:44 A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei.
Luk 22:45 Majd felkelt az imádságból, és odament a tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket.
Luk 22:46 Azt mondta nekik: "Miért alszotok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!"
Luk 22:47 Még beszélt, amikor egy sereg közeledett; Júdás vezette őket, egy a tizenkettő közül. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja.
Luk 22:48 Jézus azonban azt mondta neki: "Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?"
Luk 22:49 Azok, akik körülötte voltak, látva, hogy mi készül, azt mondták: "Uram, közéjük vágjunk karddal?"
Luk 22:50 Egyikük rá is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.
Luk 22:51 De Jézus azt felelte: "Hagyjátok, elég!" Aztán megérintette a fülét, és meggyógyította.
Luk 22:52 Akkor Jézus ezt mondta azoknak, akik ellene jöttek, a főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek: "Mint rabló ellen, úgy jöttetek kardokkal és dorongokkal.
Luk 22:53 Amikor nap mint nap köztetek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok, és a sötétség hatalmáé."
Luk 22:54 Megragadták tehát őt, és a főpap házába vitték. Péten pedig messziről követte.
Luk 22:55 Amikor tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péten is közéjük ült.
Luk 22:56 Egy szolgáló meglátta, hogy ő is ott ül a tűznél, szemügyre vette, és azt mondta: "Ez is vele volt!"
Luk 22:57 De ő tagadta: "Asszony, nem ismerem őt!"
Luk 22:58 Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt: "Te is közülük való vagy." Péten azt felelte: "Ember! Nem vagyok!"
Luk 22:59 Körülbelül egy óra múltán ismét erősítgette egy másik: "Bizony, ez is vele volt, hiszen galileai."
Luk 22:60 Péten erre így szólt: "Ember! Nem tudom, mit beszélsz!" És azonnal, mikor még beszélt, megszólalt a kakas.
Luk 22:61 Akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péten pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy azt mondta neki: "Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz engem."
Luk 22:62 Ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett.
Luk 22:63 A férfiak pedig, akik őrizték, gúnyolták és verték őt.
Luk 22:64 Bekötötték a szemét, és azt kérdezték tőle: "Találd el, ki ütött meg?"
Luk 22:65 És egyéb szidalmakkal is illették.
Luk 22:66 Mihelyt megvirradt, egybegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és a főtanács elé vitték. Így szóltak: "Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!"
Luk 22:67 Ő azt felelte nekik: "Ha megmondom nektek, nem hiszitek el;
Luk 22:68 ha pedig kérdezlek titeket, nem feleltek.
Luk 22:69 De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni" .
Luk 22:70 Erre mindnyájan azt mondták: "Tehát te vagy az Isten Fia?" Jézus azt felelte nekik: "Ti mondjátok, hogy én vagyok."
Luk 22:71 Azok erre így szóltak: "Mi szükségünk van még tanúságtételre? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából."
Luk 23:1 Akkor mindannyian fölkerekedtek, és elvitték Pilátushoz.
Luk 23:2 Ott így kezdték vádolni: "Azt tapasztaltuk, hogy ez félrevezeti népünket, s azt is megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt mondja magáról, hogy ő a Messiás király."
Luk 23:3 Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" Ő azt felelte: "Te mondod."
Luk 23:4 Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a tömegnek: "Semmi vétket sem találok ebben az emberben."
Luk 23:5 De azok erősködtek, és azt mondták: "Föllázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig."
Luk 23:6 Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy ez az ember Galileából való-e.
Luk 23:7 Amint megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt azokban a napokban.
Luk 23:8 Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert hallott felőle, és remélte, hogy a szeme láttára valami csodát tesz.
Luk 23:9 Hosszasan kérdezgette, ő azonban semmit sem felelt.
Luk 23:10 A főpapok és az írástudók pedig ott álltak, és hevesen vádolták.
Luk 23:11 Heródes a kíséretével együtt megszégyenítette őt, csúfot űzött belőle, aztán fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz.
Luk 23:12 Azon a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előtte ugyanis haragban voltak egymással.
Luk 23:13 Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a nép vezetőit és a népet,
Luk 23:14 s azt mondta nekik: "Idehoztátok nekem ezt az embert, mint a nép lázítóját. Kihallgattam előttetek, de semmi vétséget sem találtam ebben az emberben mindazok közül, amikkel vádoljátok.
Luk 23:15 Sőt Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzánk. Láthatjátok tehát, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el.
Luk 23:16 Megfenyítem ezért, és szabadon bocsátom."
Luk 23:17
Luk 23:18 Erre valamennyien fölkiáltottak: "Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabást!"
Luk 23:19 Őt valami lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe, amely a városban történt.
Luk 23:20 Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.
Luk 23:21 De azok kiáltoztak: "Feszítsd meg, feszítsd meg őt!"
Luk 23:22 Ő azonban harmadszor is szólt hozzájuk: "De hát mi gonoszat tett? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megfenyítem tehát, és elbocsátom."
Luk 23:23 De azok nem tágítottak, hanem nagy hangon követelték, hogy feszítse meg. A lármájuk egyre erősödött.
Luk 23:24 Pilátus ezért úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak.
Luk 23:25 Amint kérték, szabadon bocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
Luk 23:26 Miközben elvezették, megfogtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
Luk 23:27 A nép és az asszonyok nagy sokasága követte őt, jajgattak és sírtak miatta.
Luk 23:28 Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: "Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeitek sirassátok!
Luk 23:29 Mert jönnek majd napok, amikor azt mondjátok: "Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!"
Luk 23:30 Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: "Szakadjatok ránk!" És a halmoknak: "Takarjatok el minket!" 
Luk 23:31 Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?"
Luk 23:32 Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék.
Luk 23:33 Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponyahelynek neveznek, megfeszítették őt ott, és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról.
Luk 23:34 Jézus ekkor így szólt: "Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk .
Luk 23:35 A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt : "Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!"
Luk 23:36 A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták,
Luk 23:37 és azt mondták: "Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!"
Luk 23:38 Felirat is volt fölötte: "Ez a zsidók királya."
Luk 23:39 A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: "Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!"
Luk 23:40 De a másik leintette ezekkel a szavakkal: "Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded!
Luk 23:41 Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett."
Luk 23:42 Aztán így szólt: "Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba."
Luk 23:43 Ő azt felelte neki: "Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!"
Luk 23:44 A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, kilenc óráig.
Luk 23:45 A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt.
Luk 23:46 Jézus ekkor hangosan felkiáltott: "Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!" E szavakkal kilehelte a lelkét.
Luk 23:47 Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: "Ez az ember valóban igaz volt."
Luk 23:48 Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve hazatért.
Luk 23:49 Jézus minden ismerőse, és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb állva figyelték mindezt .
Luk 23:50 Volt egy József nevű, derék és igaz férfi, a főtanács tagja,
Luk 23:51 aki nem értett egyet a határozatukkal és tetteikkel. Arimateából, a zsidók egyik városából származott, és maga is várta az Isten országát.
Luk 23:52 Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
Luk 23:53 Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, amelyben még senki sem feküdt.
Luk 23:54 A készület napja volt, és közeledett a szombat.
Luk 23:55 Az asszonyok, akik Galileából jöttek vele, utánamentek, és megnézték a sírt, hogy miképpen helyezték el a testét.
Luk 23:56 Aztán hazatértek, illatszereket és keneteket készítettek, de a szombatot a parancs szerint nyugalomban töltötték.
Luk 24:1 A hét első napján kora hajnalban a sírhoz mentek, magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek.
Luk 24:2 A követ a sírtól elhengerítve találták.
Luk 24:3 Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.
Luk 24:4 Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában.
Luk 24:5 Az asszonyok megijedtek, és arccal a földre borultak. Azok pedig így szóltak hozzájuk: "Miért keresitek az élőt a holtak között?
Luk 24:6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt:
Luk 24:7 "Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.""
Luk 24:8 Ekkor eszükbe jutottak ezek a szavai.
Luk 24:9 Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
Luk 24:10 Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja, és a velük lévő többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak.
Luk 24:11 Ők azonban képzelődésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik.
Luk 24:12 Péten mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken csodálkozva hazament.
Luk 24:13 Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt,
Luk 24:14 s beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
Luk 24:15 Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.
Luk 24:16 De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék.
Luk 24:17 Megszólította őket: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Ők szomorúan megálltak.
Luk 24:18 Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?"
Luk 24:19 Ő megkérdezte tőlük: "Micsoda?" Azt felelték: "A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt.
Luk 24:20 A főpapok és a főembereink azonban halálos ítéletre adták, és megfeszítették őt.
Luk 24:21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.
Luk 24:22 De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak,
Luk 24:23 s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él.
Luk 24:24 Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták."
Luk 24:25 Erre ő azt mondta nekik: "Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak!
Luk 24:26 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?"
Luk 24:27 És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt.
Luk 24:28 Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni.
Luk 24:29 De marasztalták: "Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!" Bement hát, hogy velük maradjon.
Luk 24:30 Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik.
Luk 24:31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől.
Luk 24:32 Ők pedig így szóltak egymáshoz: "Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?"
Luk 24:33 Még abban az órában útrakeltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.
Luk 24:34 Azok elmondták: "Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!"
Luk 24:35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.
Luk 24:36 Amíg ezekről beszéltek, Jézus maga állt meg közöttük, és azt mondta nekik: "Békesség nektek!"
Luk 24:37 Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak.
Luk 24:38 De ő megkérdezte tőlük: "Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben?
Luk 24:39 Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van."
Luk 24:40 Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
Luk 24:41 Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: "Van itt valami ennivalótok?"
Luk 24:42 Erre adtak neki egy darab sült halat.
Luk 24:43 Elvette, és a szemük láttára evett belőle.
Luk 24:44 Azután így szólt hozzájuk: "Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban."
Luk 24:45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
Luk 24:46 Azt mondta nekik: "Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni halottaiból.
Luk 24:47 A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek.
Luk 24:48 Ti tanúi vagytok ezeknek.
Luk 24:49 Én majd elküldöm nektek Atyám ígéretét. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból."
Luk 24:50 Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket.
Luk 24:51 Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe.
Luk 24:52 Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.
Luk 24:53 Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.
Joh 1:1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
Joh 1:2 Ő volt kezdetben Istennél.
Joh 1:3 Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.
Joh 1:4 Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.
Joh 1:5 A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta.
Joh 1:6 Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve.
Joh 1:7 Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa.
Joh 1:8 Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról.
Joh 1:9 Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött.
Joh 1:10 A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt.
Joh 1:11 A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.
Joh 1:12 Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében,
Joh 1:13 akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek.
Joh 1:14 Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.
Joh 1:15 János tanúságot tesz róla, és hirdeti: "Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én."
Joh 1:16 Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet.
Joh 1:17 Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg.
Joh 1:18 Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Joh 1:19 Ez János tanúsága, amikor a zsidók papokat és levitákat küldtek Jeruzsálemből hozzá, hogy megkérdezzék őt: "Ki vagy te?"
Joh 1:20 Ő megvallotta, és nem tagadta, és megvallotta: "Nem én vagyok a Krisztus."
Joh 1:21 Erre megkérdezték tőle: "Mi vagy tehát? Illés vagy?" Ő azt válaszolta: "Nem vagyok." "A próféta vagy?" Azt felelte: "Nem."
Joh 1:22 Akkor azt mondták neki: "Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket! Mit mondasz magadról?"
Joh 1:23 Ő azt felelte: "A pusztában kiáltó szava vagyok: "Tegyétek egyenessé az Úr útját" , amint Izajás próféta mondta."
Joh 1:24 A küldöttek a farizeusok közül voltak.
Joh 1:25 Ezért kérdőre vonták: "Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?"
Joh 1:26 János ezt felelte nekik: "Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek.
Joh 1:27 Ő az, aki utánam jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó."
Joh 1:28 Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
Joh 1:29 Másnap látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!
Joh 1:30 Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én.
Joh 1:31 Én nem ismertem őt; de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy őt megismertessem Izraellel."
Joh 1:32 János tanúságot tett és azt mondta: "Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égből és rajta maradt.
Joh 1:33 Nem ismertem őt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: "Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel."
Joh 1:34 Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia."
Joh 1:35 Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt.
Joh 1:36 Mikor meglátta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: "Íme, az Isten Báránya."
Joh 1:37 A két tanítvány hallotta, amit mondott, és követték Jézust.
Joh 1:38 Jézus pedig megfordult, és amikor látta, hogy követik, megkérdezte tőlük: "Mit kerestek?" Azt felelték neki: "Rabbi -- ami Mestert jelent --, hol laksz?"
Joh 1:39 Ő azt mondta nekik: "Gyertek és nézzétek meg." Elmentek tehát, és megnézték, hogy hol lakik. Aznap nála maradtak. Körülbelül tíz óra volt.
Joh 1:40 A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól, és követték őt, az egyik András volt, Simon Péten testvére.
Joh 1:41 Ő elsőként testvérével, Simonnal találkozott, s azt mondta neki: "Megtaláltuk a Messiást, azaz a Fölkentet!"
Joh 1:42 És elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt: "Te Simon vagy, János fia. Kéfás lesz a neved." Ez azt jelenti, hogy Péten (vagyis Szikla).
Joh 1:43 Másnap, amikor Jézus Galileába készült menni, találkozott Fülöppel. Azt mondta neki: "Kövess engem!"
Joh 1:44 Fülöp Betszaidából való volt, András és Péten városából.
Joh 1:45 Fülöp találkozott Natanaellel, és elmondta neki: "Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták: Jézust, József fiát Názáretből."
Joh 1:46 Natanael erre megjegyezte: "Jöhet valami jó Názáretből?" Fülöp azt felelte neki: "Gyere és lásd!"
Joh 1:47 Amikor Jézus meglátta a közeledő Natanaelt, azt mondta róla: "Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság."
Joh 1:48 Natanael megkérdezte: "Honnan ismersz engem?" Jézus azt felelte: "Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál."
Joh 1:49 Natanael azt válaszolta: "Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!"
Joh 1:50 Jézus erre így szólt: "Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél."
Joh 1:51 Aztán hozzátette: "Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött."
Joh 2:1 Harmadnapon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja,
Joh 2:2 és Jézus is hivatalos volt a menyegzőre tanítványaival együtt.
Joh 2:3 Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: "Nincs boruk!"
Joh 2:4 Jézus azt felelte neki: "Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!"
Joh 2:5 Anyja ekkor ezt mondta a szolgáknak: "Tegyétek meg, amit mond!"
Joh 2:6 A zsidók tisztulására volt ott hat kőedény, egyenként két vagy három mérős.
Joh 2:7 Jézus azt mondta nekik: "Töltsétek meg az edényeket vízzel!" Színig töltötték őket.
Joh 2:8 Ekkor így szólt hozzájuk: "Most merítsetek, és vigyetek belőle a násznagynak!" Azok vittek neki.
Joh 2:9 Amint a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, mivel nem tudta, hogy honnan való -- de a szolgák, akik a vizet merítették, tudták --, odahívta a vőlegényt,
Joh 2:10 és azt mondta neki: "Minden ember a jó bort adja először, és miután megittasodtak, akkor a kevésbé jót. Te mindeddig tartogattad a jó bort!"
Joh 2:11 Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
Joh 2:12 Azután lement Kafarnaumba, ő és anyja, a testvérei és tanítványai, és ott maradtak néhány napig.
Joh 2:13 Közel volt a zsidók Pászkája, és Jézus fölment Jeruzsálembe.
Joh 2:14 A templomban ökör-, juh- és galambkereskedőket talált, s az odatelepedett pénzváltókat.
Joh 2:15 Akkor kötelekből ostort font, és mindnyájukat kizavarta a templomból a juhokkal és az ökrökkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, az asztalaikat fölforgatta.
Joh 2:16 A galambárusoknak pedig azt mondta: "Vigyétek el innen ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!"
Joh 2:17 Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van: "Emészt engem a buzgóság házadért" .
Joh 2:18 A zsidók azonban megszólították, és azt kérdezték tőle: "Milyen jelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?"
Joh 2:19 Jézus azt felelte nekik: "Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt!"
Joh 2:20 A zsidók erre így szóltak: "Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépítenéd?"
Joh 2:21 De ő a saját testének templomáról mondta ezt.
Joh 2:22 Amikor föltámadt halottaiból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott.
Joh 2:23 Amikor Jeruzsálemben volt Húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodajeleit, amelyeket művelt.
Joh 2:24 De Jézus nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, s mert
Joh 2:25 nem szorult rá, hogy valaki tanúságot tegyen az emberről; jól tudta ugyanis, hogy mi lakik az emberben.
Joh 3:1 Volt a farizeusok közt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik főembere.
Joh 3:2 Éjszaka elment Jézushoz, és így szólt hozzá: "Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a jeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten."
Joh 3:3 Jézus azt felelte neki: "Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg Isten országát."
Joh 3:4 Nikodémus megkérdezte: "Hogyan születhet meg az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy megszülessék?"
Joh 3:5 Jézus azt válaszolta: "Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.
Joh 3:6 Ami a testből született, az test, és ami a lélekből született, az lélek.
Joh 3:7 Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges újra születnetek.
Joh 3:8 A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született."
Joh 3:9 Nikodémus megkérdezte: "De miképpen lehetséges mindez?"
Joh 3:10 Jézus azt felelte neki: "Te Izrael tanítója vagy, és nem érted ezeket?
Joh 3:11 Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk el, és amit láttunk, arról tanúskodunk, de a mi tanúságunkat nem fogadjátok el.
Joh 3:12 Ha földi dolgokról szóltam nektek és nem hiszitek, hogyan fogjátok majd elhinni, ha a mennyei dolgokról beszélek nektek?
Joh 3:13 Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia.
Joh 3:14 Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie,
Joh 3:15 hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne."
Joh 3:16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Joh 3:17 Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.
Joh 3:18 Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében.
Joh 3:19 Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak.
Joh 3:20 Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják a cselekedeteit;
Joh 3:21 de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat.
Joh 3:22 Ezek után Jézus Júdea földjére ment tanítványaival. Ott tartózkodott velük, és keresztelt.
Joh 3:23 János szintén keresztelt Enonban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt. Az emberek odamentek és megkeresztelkedtek.
Joh 3:24 Akkor ugyanis János még nem volt börtönbe vetve.
Joh 3:25 Vita támadt tehát János tanítványai és a zsidók között a tisztulás felől.
Joh 3:26 Odamentek Jánoshoz, és azt mondták neki: "Rabbi, az, aki veled volt a Jordánon túl, akiről tanúságot tettél, íme, ő is keresztel, és mindenki hozzá megy."
Joh 3:27 János azt felelte: "Az ember semmit sem szerezhet, hacsak a mennyből nem adják neki.
Joh 3:28 Ti magatok vagytok a tanúim, hogy azt mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem az, akit előtte küldtek.
Joh 3:29 Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának. Ez az örömöm most beteljesedett.
Joh 3:30 Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem."
Joh 3:31 Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, az földi, és a földről beszél. Aki a mennyből jön, feljebb való mindenkinél.
Joh 3:32 Arról tanúskodik, amit látott és hallott, de a tanúságát senki sem fogadja el.
Joh 3:33 Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igazmondó.
Joh 3:34 Mert akit Isten küldött, az az Isten igéit mondja, ő ugyanis a Lelket nem mértékkel adja.
Joh 3:35 Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott.
Joh 3:36 Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta.
Joh 4:1 Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János
Joh 4:2 -- bár Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai --,
Joh 4:3 elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment.
Joh 4:4 Át kellett mennie Szamarián.
Joh 4:5 Megérkezett tehát Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott.
Joh 4:6 Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül hat óra volt.
Joh 4:7 Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: "Adj innom!"
Joh 4:8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek.
Joh 4:9 A szamariai asszony erre megkérdezte tőle: "Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal.
Joh 4:10 Jézus azt felelte: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: "adj innom", talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked."
Joh 4:11 Az asszony megjegyezte: "Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élő vizet?
Joh 4:12 Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?"
Joh 4:13 Jézus azt felelte: "Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,
Joh 4:14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne."
Joh 4:15 Erre az asszony megszólalt: "Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne járjak ide meríteni!"
Joh 4:16 Jézus ezt felelte neki: "Menj, hívd el a férjedet, és jöjj ide!"
Joh 4:17 Az asszony erre kijelentette: "Nincs férjem." Jézus ezt válaszolta: "Jól mondtad: "Nincs férjem".
Joh 4:18 Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem férjed. Ezt helyesen mondtad."
Joh 4:19 Az asszony ekkor így szólt: "Uram, látom, hogy próféta vagy.
Joh 4:20 A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell."
Joh 4:21 Jézus azt felelte neki: "Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát.
Joh 4:22 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van.
Joh 4:23 De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának.
Joh 4:24 Az Isten lélek, és akik őt imádják, lélekben és igazságban kell őt imádniuk."
Joh 4:25 Az asszony erre megjegyezte: "Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent."
Joh 4:26 Jézus azt válaszolta neki: "Én vagyok az, aki veled beszélek."
Joh 4:27 Ekkor odaérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszélgetett. Mégsem kérdezte egyikük sem: "Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?"
Joh 4:28 Az asszony pedig otthagyta az edényét, elment a városba, és szólt az embereknek:
Joh 4:29 "Gyertek, lássátok azt az embert, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon nem ő a Krisztus?"
Joh 4:30 Azok erre kimentek a városból, és odamentek hozzá.
Joh 4:31 Eközben a tanítványok kérték őt: "Rabbi, egyél!"
Joh 4:32 Ő azt felelte nekik: "Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok."
Joh 4:33 A tanítványok egymást kérdezgették: "Talán enni hozott neki valaki?"
Joh 4:34 Jézus pedig így folytatta: "Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét.
Joh 4:35 Ugye ti mondjátok: Még négy hónap, és elérkezik az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, mert megértek már az aratásra.
Joh 4:36 Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval.
Joh 4:37 Mert abban igaza van a közmondásnak, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat.
Joh 4:38 Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be."
Joh 4:39 Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szavára, aki bizonygatta: "Elmondott nekem mindent, amit cselekedtem."
Joh 4:40 Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték őt, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt.
Joh 4:41 Ekkor már sokkal többen hittek az ő tanítása miatt.
Joh 4:42 Az asszonynak pedig azt mondták: "Mostmár nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő valóban a világ Üdvözítője."
Joh 4:43 Két nap múlva eltávozott onnan Galileába.
Joh 4:44 Jézus ugyan saját maga tanúsította, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában,
Joh 4:45 mégis, amikor Galileába ment, befogadták őt a galileaiak, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben művelt az ünnepen, mert ők is ott voltak.
Joh 4:46 Ismét elment tehát a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Kafarnaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt.
Joh 4:47 Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte őt, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt.
Joh 4:48 Erre Jézus azt mondta neki: "Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!"
Joh 4:49 A királyi tisztviselő erre azt felelte: "Uram, gyere el, amíg meg nem hal a gyermekem!"
Joh 4:50 Jézus azt mondta neki: "Menj, a fiad él!" Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment.
Joh 4:51 Amint hazafelé tartott, már eléje jöttek a szolgái, és jelentették, hogy a fia él.
Joh 4:52 Megtudakolta tőlük, hogy melyik órában lett jobban. Azt felelték neki: "Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz."
Joh 4:53 Megértette ebből az apa, hogy éppen abban az órában, amelyben Jézus azt mondta neki: "A fiad él." Hitt ő és egész házanépe.
Joh 4:54 Ez már a második csodajel volt, amelyet Jézus művelt, amikor Júdeából Galileába ment.
Joh 5:1 Ezek után volt a zsidók ünnepe, és Jézus fölment Jeruzsálembe.
Joh 5:2 Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, amelyet héberül Betezdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van.
Joh 5:3 Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, bénák sokasága.
Joh 5:4 Joh 5:5 Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta beteg volt.
Joh 5:6 Mikor Jézus meglátta őt, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?"
Joh 5:7 A beteg azt felelte: "Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem."
Joh 5:8 Jézus azt mondta neki: "Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!"
Joh 5:9 Az ember azonnal meggyógyult, fogta az ágyát és járni kezdett. Azon a napon pedig szombat volt.
Joh 5:10 Ezért a zsidók azt mondták a meggyógyított embernek: "Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned."
Joh 5:11 Azt felelte nekik: "Aki meggyógyított engem, ő mondta nekem: "Vedd ágyadat, és járj.""
Joh 5:12 Erre megkérdezték tőle: "Ki az az ember, aki neked azt mondta: "Vedd ágyadat és járj"?"
Joh 5:13 A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus eltávozott a helyszínen levő tömegből.
Joh 5:14 Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: "Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled."
Joh 5:15 Az ember elment, és megvitte a hírt a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt.
Joh 5:16 A zsidók pedig üldözték Jézust azért, mert ezeket szombaton tette.
Joh 5:17 Jézus azt felelte nekik: "Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom."
Joh 5:18 Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlővé tette magát az Istennel.
Joh 5:19 Jézus azt felelte nekik: "Bizony, bizony mondom nektek: a Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is.
Joh 5:20 Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok.
Joh 5:21 Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar.
Joh 5:22 Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta,
Joh 5:23 hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát nem tiszteli, aki őt küldte.
Joh 5:24 Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre.
Joh 5:25 Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak.
Joh 5:26 Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában,
Joh 5:27 és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia.
Joh 5:28 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát,
Joh 5:29 és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására.
Joh 5:30 Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.
Joh 5:31 Ha én tanúskodom magamról, tanúságom nem érvényes.
Joh 5:32 Más az, aki tanúskodik énrólam, és tudom, hogy igaz az a tanúság, amelyet rólam tesz.
Joh 5:33 Ti Jánost kérdeztétek, és ő tanúságot tett az igazságról.
Joh 5:34 Nekem azonban nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek.
Joh 5:35 Ő égő és világító lámpás volt, ti pedig csak ideig-óráig akartatok örvendezni az ő fényében.
Joh 5:36 Nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál. A tettek, amelyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a művek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem.
Joh 5:37 Rólam az Atya tett tanúságot, aki küldött. Ti soha az ő hangját nem hallottátok, sem arcát nem láttátok,
Joh 5:38 és az ő igéje nem marad meg bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő küldött.
Joh 5:39 Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam;
Joh 5:40 ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
Joh 5:41 Emberektől nem fogadok el dicsőséget.
Joh 5:42 Rólatok viszont tudom, hogy nincs bennetek Isten szeretete.
Joh 5:43 Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem. Majd ha más jön a maga nevében, azt elfogadjátok.
Joh 5:44 Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely egyedül Istentől van, nem keresitek?
Joh 5:45 Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni titeket az Atyánál! Van aki vádol benneteket: Mózes, akiben reménykedtek.
Joh 5:46 Mert ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt.
Joh 5:47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hisztek majd az én igéimnek?"
Joh 6:1 Mindezek után Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlra ment.
Joh 6:2 Nagy sokaság követte őt, mert látták a jeleket, amelyeket a betegeken művelt.
Joh 6:3 Jézus fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival.
Joh 6:4 Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe.
Joh 6:5 Amikor Jézus fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, megkérdezte Fülöptől: "Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?"
Joh 6:6 Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar tenni.
Joh 6:7 Fülöp azt felelte neki: "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson."
Joh 6:8 A tanítványok egyike, András, Simon Péten testvére így szólt:
Joh 6:9 "Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?"
Joh 6:10 Jézus erre azt mondta: "Telepítsétek le az embereket!" Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.
Joh 6:11 Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak.
Joh 6:12 Miután jóllaktak, azt mondta tanítványainak: "Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!"
Joh 6:13 Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezők után, tizenkét kosarat töltöttek meg.
Joh 6:14 Az emberek pedig, látva a jelet, amelyet művelt, azt mondták: "Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!"
Joh 6:15 Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.
Joh 6:16 Miután beesteledett, tanítványai lementek a tengerre.
Joh 6:17 Beszálltak a bárkába, és elindultak a tengeren túlra, Kafarnaumba. Besötétedett már, de Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk.
Joh 6:18 Mivel nagy szél támadt, a tenger háborgott.
Joh 6:19 Amikor mintegy huszonöt vagy harminc stádiumra hajóztak, látták, hogy Jézus a tengeren járva a bárkához közeledik, és megrémültek.
Joh 6:20 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Én vagyok, ne féljetek!"
Joh 6:21 Fel akarták őt venni a bárkába, de a bárka azonnal a parthoz érkezett, ahová tartottak.
Joh 6:22 Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el.
Joh 6:23 Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott.
Joh 6:24 Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek.
Joh 6:25 Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: "Mester, mikor jöttél ide?"
Joh 6:26 Jézus azt felelte: "Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.
Joh 6:27 Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével."
Joh 6:28 Erre azt kérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?"
Joh 6:29 Jézus azt felelte: "Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött."
Joh 6:30 Erre megkérdezték tőle: "Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel?
Joh 6:31 Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: "Égi kenyeret adott enni nekik"" .
Joh 6:32 Jézus ezt válaszolta: "Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.
Joh 6:33 Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak."
Joh 6:34 Ekkor azt mondták neki: "Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!"
Joh 6:35 Jézus azt felelte nekik: "Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.
Joh 6:36 De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek.
Joh 6:37 Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el,
Joh 6:38 mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.
Joh 6:39 Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon.
Joh 6:40 Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon."
Joh 6:41 A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mivel azt mondta: "Én vagyok a kenyér, aki a mennyből szálltam alá",
Joh 6:42 és azt mondták: "Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondja most: "A mennyből szálltam alá"?"
Joh 6:43 Jézus azt válaszolta nekik: "Ne zúgolódjatok egymást közt.
Joh 6:44 Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon.
Joh 6:45 Meg van írva a prófétáknál: "Mindnyájan Isten tanítványai lesznek" . Mindaz, aki az Atyától hallott és tanult, hozzám jön.
Joh 6:46 Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való.
Joh 6:47 Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van.
Joh 6:48 Én vagyok az élet kenyere.
Joh 6:49 Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak.
Joh 6:50 Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon.
Joh 6:51 Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.
Joh 6:52 Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: "Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?"
Joh 6:53 Jézus azt felelte nekik: "Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek.
Joh 6:54 De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.
Joh 6:55 Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital.
Joh 6:56 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne.
Joh 6:57 Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él.
Joh 6:58 Ez az a kenyér, amely az égből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.
Joh 6:59 Ezeket mondta Kafarnaumban, amikor a zsinagógában tanított.
Joh 6:60 Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: "Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?"
Joh 6:61 Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: "Megbotránkoztat ez titeket?
Joh 6:62 Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt?
Joh 6:63 A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet.
Joh 6:64 De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek." Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni.
Joh 6:65 Majd hozzátette: "Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki."
Joh 6:66 Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele.
Joh 6:67 Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: "Talán ti is el akartok menni?"
Joh 6:68 Simon Péten azt felelte: "Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak.
Joh 6:69 Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje."
Joh 6:70 Jézus azt felelte nekik: "Nem tizenkettőt választottam ki közületek? Egy közületek mégis ördög."
Joh 6:71 Ezt pedig Júdásra, az iskarióti Simon fiára értette, mert ez árulója lett, egy a tizenkettő közül.
Joh 7:1 Ezek után Jézus átment Galileába. Nem akart ugyanis Júdeába menni, mert a zsidók halálra keresték.
Joh 7:2 Közel volt a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.
Joh 7:3 Testvérei ekkor azt mondták neki: "Menj el innen, eredj Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet, amelyeket művelsz!
Joh 7:4 Hiszen senki sem cselekszik titokban, aki nyilvánosságra akar jutni. Ha ezeket teszed, mutasd meg magad a világnak!"
Joh 7:5 Mert még testvérei sem hittek benne.
Joh 7:6 Jézus azt felelte nekik: "Az én időm még nincs itt, de számotokra az idő mindenkor alkalmas.
Joh 7:7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én tanúskodom arról, hogy a tettei gonoszak.
Joh 7:8 Ti csak menjetek fel az ünnepre, én nem megyek fel erre az ünnepre, mert az én időm még nem telt be."
Joh 7:9 Ezeket mondta, és ő maga Galileában maradt.
Joh 7:10 Amikor azonban testvérei felmentek az ünnepre, ő is felment, de nem nyilvánosan, hanem mintegy titokban.
Joh 7:11 A zsidók keresték őt az ünnepen, és azt kérdezték: "Hol van ő?"
Joh 7:12 A nép között sok mindent beszéltek róla. Egyesek azt mondták: "Jó ember az!" Mások ellenben: "Nem, hanem félrevezeti a népet."
Joh 7:13 Mindamellett senki sem beszélt róla nyíltan a zsidóktól való félelem miatt.
Joh 7:14 Mikor már az ünnep közepe volt, Jézus fölment a templomba és tanított.
Joh 7:15 A zsidók csodálkoztak, s ezt mondták: "Honnan ismeri ez az Írásokat, holott nem tanulta?"
Joh 7:16 Jézus azt felelte nekik: "Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött.
Joh 7:17 Ha valaki kész az ő akaratát megtenni, felismeri a tanításról, hogy az az Istentől való-e, vagy én magamtól szólok-e.
Joh 7:18 Aki önmagától beszél, az a maga dicsőségét keresi, aki pedig küldőjének dicsőségét keresi, az igaz, és nincs benne hamisság.
Joh 7:19 Nem Mózes adta nektek a törvényt? És senki közületek nem cselekszi a törvényt. Miért akartok engem megölni?"
Joh 7:20 A nép azt felelte: "Ördögöd van! Ki akar téged megölni?"
Joh 7:21 Jézus azt mondta nekik: "Egyetlen dolgot tettem, és mindnyájan megütköztök.
Joh 7:22 A körülmetélést Mózes adta nektek -- bár az nem is Mózestől való, hanem az atyáktól --, és szombaton körülmetélitek az embert.
Joh 7:23 Ha valaki körülmetélkedik szombaton, hogy Mózes törvényét sérelem ne érje: miért acsarkodtok rám azért, hogy az egész embert meggyógyítottam szombaton?
Joh 7:24 Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!"
Joh 7:25 A jeruzsálemiek közül egyesek azt mondták: "Nem ő az, akit halálra keresnek?
Joh 7:26 Íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem mondanak neki. Talán a főemberek valóban fölismerték, hogy ő a Krisztus?
Joh 7:27 Róla azonban tudjuk, hogy honnan való, a Krisztust pedig, amikor eljön, senki sem tudja, honnan van."
Joh 7:28 Akkor Jézus, aki a templomban tanított, így kiáltott fel: "Ismertek engem is, és azt is tudjátok, hogy honnan való vagyok. Márpedig én nem magamtól jöttem, hanem az küldött engem, aki Igaz, akit ti nem ismertek.
Joh 7:29 Én ismerem őt, mert tőle vagyok, és ő küldött engem."
Joh 7:30 Ekkor szerették volna elfogni, de senki sem emelte rá kezét, mert még nem jött el az ő órája.
Joh 7:31 A népből azonban sokan hittek benne és azt mondták: "A Krisztus, amikor eljön, vajon több csodajelet fog-e tenni, mint amit ő tett?"
Joh 7:32 Meghallották a farizeusok, hogy a nép ilyeneket suttog felőle, ezért a főpapok és a farizeusok szolgákat küldtek, hogy elfogják őt.
Joh 7:33 Akkor Jézus így szólt: "Még egy kevés ideig veletek vagyok, aztán elmegyek ahhoz, aki küldött engem.
Joh 7:34 Keresni fogtok engem, de nem találtok, és ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek."
Joh 7:35 A zsidók ezért azt mondták egymás közt: "Hová akar ez menni, hogy nem találjuk őt? Csak nem akar a görögök közé a szórványba menni és a görögöket tanítani?
Joh 7:36 Miféle beszéd ez, amelyet mondott: "Keresni fogtok engem, de nem találtok, és ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek"?"
Joh 7:37 Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus megállt és felkiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki,
Joh 7:38 aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élővíz folyói fakadnak majd belőle."
Joh 7:39 Ezt a Lélekről mondta, amelyet a benne hívők meg fognak kapni. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert Jézus még nem dicsőült meg.
Joh 7:40 Akik a népből ezeket a szavakat hallották, azt mondták: "Ez valóban a próféta!"
Joh 7:41 Mások így szóltak: "Ez a Krisztus!" Némelyek pedig megjegyezték: "Csak nem Galileából jön a Krisztus?
Joh 7:42 Nem ezt mondta az Írás: "Dávid utódaiból és Betlehem helységből jön a Krisztus , ahonnan Dávid származott?""
Joh 7:43 És a sokaságban szakadás támadt miatta.
Joh 7:44 Közülük egyesek el akarták őt fogni, de senki sem emelt rá kezet.
Joh 7:45 A szolgák elmentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok azt mondták nekik: "Miért nem hoztátok el?"
Joh 7:46 A szolgák azt felelték: "Soha ember így nem beszélt!"
Joh 7:47 Erre a farizeusok megkérdezték őket: "Talán bizony titeket is félrevezetett?
Joh 7:48 Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne?
Joh 7:49 De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott."
Joh 7:50 Erre Nikodémus, aki korábban nála járt, azt mondta nekik:
Joh 7:51 "Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt kihallgatták volna őt, és meg nem tudták, mit cselekedett?"
Joh 7:52 Azok azt felelték neki: "Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!"
Joh 7:53 Azután mindannyian hazamentek.
Joh 8:1 Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére.
Joh 8:2 Korán reggel ismét megjelent a templomban, ahol az egész nép köréje sereglett. Leült, és tanította őket.
Joh 8:3 Az írástudók és a farizeusok odavittek hozzá egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Középre állították,
Joh 8:4 és azt mondták neki: "Mester! Ezt az asszonyt házasságtörésen kapták.
Joh 8:5 Mózes a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Te ugyan mit mondasz?"
Joh 8:6 Ezt természetesen azért mondták, hogy próbára tegyék, és hogy bevádolhassák. Jézus azonban lehajolt, és ujjával írt a földre.
Joh 8:7 Amikor azok tovább faggatták őt, fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Aki közületek bűn nélkül van, az vessen rá először követ."
Joh 8:8 Aztán újra lehajolt, és írt a földre.
Joh 8:9 Azok pedig ennek hallatára egymás után elmentek, kezdve a vénektől, s ő egyedül maradt a középen álló asszonnyal.
Joh 8:10 Jézus fölegyenesedett, és azt mondta neki: "Asszony, hol vannak ők? Senki sem ítélt el téged?"
Joh 8:11 Az így felelt: "Senki, Uram!" Jézus ekkor azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!"
Joh 8:12 Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága."
Joh 8:13 Erre a farizeusok azt mondták neki: "Te önmagadról teszel tanúságot, tanúságtételed tehát nem igaz."
Joh 8:14 Jézus azt felelte nekik: "Ha én önmagamról teszek is tanúságot, igaz az én tanúságom, mert tudom, hogy honnan jöttem, és hová megyek. Ti azonban nem tudjátok, hogy honnan jövök vagy hová megyek.
Joh 8:15 Ti test szerint ítéltek, én viszont nem ítélek meg senkit.
Joh 8:16 Ha pedig ítélek, igaz az én ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én, és az, aki küldött engem, az Atya.
Joh 8:17 Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember tanúságtétele igaz.
Joh 8:18 Én vagyok az, aki tanúságot teszek magamról, és tanúságot tesz rólam az is, aki engem küldött, az Atya."
Joh 8:19 Erre megkérdezték: "Hol van a te Atyád?" Jézus azt felelte: "Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha engem ismernétek, bizonyára Atyámat is ismernétek."
Joh 8:20 Ezeket a szavakat mondta a kincstárban, amikor a templomban tanított. Senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.
Joh 8:21 Majd ismét szólt hozzájuk: "Elmegyek, és keresni fogtok, de meghaltok bűnötökben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek."
Joh 8:22 A zsidók erre azt mondták: "Csak nem öli meg magát, s azért mondja: "Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek"?"
Joh 8:23 Ő azt felelte nekik: "Ti innen alulról vagytok, én meg felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én azonban nem vagyok ebből a világból.
Joh 8:24 Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben."
Joh 8:25 Erre azt kérdezték: "Ki vagy te?" Jézus azt felelte: "Ugyanaz, amit mondok nektek.
Joh 8:26 Sokat kellene még rólatok mondanom és ítélkeznem, de aki küldött engem, igaz, és én azt mondom el a világnak, amit tőle hallottam."
Joh 8:27 Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nekik.
Joh 8:28 Ezért Jézus így szólt: "Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok, és semmit sem teszek magamtól, hanem úgy mondom ezeket, amint az Atya tanított engem.
Joh 8:29 És aki küldött engem, velem van, nem hagyott magamra, mert mindenkor azt teszem, ami kedves előtte."
Joh 8:30 Mikor ezeket mondta, sokan hittek benne.
Joh 8:31 Azoknak a zsidóknak, akik hittek neki, Jézus azt mondta: "Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok,
Joh 8:32 megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket."
Joh 8:33 Azok azt felelték neki: "Ábrahám utódai vagyunk, és soha senkinek nem szolgáltunk. Hogyan mondod hát te, hogy "szabadok lesztek"?"
Joh 8:34 Jézus így szólt: "Bizony, bizony mondom nektek: Mindaz, aki bűnt cselekszik, szolga.
Joh 8:35 De a szolga nem marad örökre a házban, csak a fiú marad ott mindörökké.
Joh 8:36 Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.
Joh 8:37 Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de meg akartok engem ölni, mert a tanításom nem hatol belétek.
Joh 8:38 Én azt mondom, amit az Atyánál láttam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok."
Joh 8:39 Azt felelték neki: "A mi atyánk Ábrahám!" Jézus azt mondta nekik: "Ha Ábrahám fiai lennétek, Ábrahám tetteit cselekednétek.
Joh 8:40 De most meg akartok ölni engem, azt az embert, aki nektek azt az igazságot mondtam, amelyet az Istentől hallottam; ezt Ábrahám nem tette.
Joh 8:41 Ti a ti atyátok tetteit cselekszitek." Erre azt mondták neki: "Mi nem paráznaságból születtünk. Egy Atyánk van, az Isten!"
Joh 8:42 Jézus így szólt hozzájuk: "Ha Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől származtam és jöttem. Hiszen nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
Joh 8:43 Miért nem értitek a beszédemet? Mert nem tudjátok hallgatni az igémet.
Joh 8:44 Ti az ördög-atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja.
Joh 8:45 Én azonban az igazságot mondom, ezért nem hisztek nekem.
Joh 8:46 Ki vádolhat engem közületek bűnnel? Ha igazságot mondok nektek, miért nem hisztek nekem?
Joh 8:47 Aki Istentől van, Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem vagytok Istentől."
Joh 8:48 A zsidók azt felelték: "Vajon nem helyesen mondjuk, hogy szamaritánus vagy és ördögöd van?"
Joh 8:49 Jézus azt felelte: "Nincs nekem ördögöm, csak tisztelem Atyámat, és ti gyalázattal illettek engem.
Joh 8:50 Én azonban nem keresem a magam dicsőségét; van, aki keresi azt, és ítéletet mond.
Joh 8:51 Bizony, bizony mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem."
Joh 8:52 Azt mondták erre a zsidók: "Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: "Ha valaki a tanításomat megtartja, nem ízleli meg a halált sohasem."
Joh 8:53 Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?"
Joh 8:54 Jézus azt felelte: "Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi. Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok: "Istenünk",
Joh 8:55 pedig nem ismeritek őt. Én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonló hazug lennék. De én ismerem őt, és a tanítását megtartom.
Joh 8:56 Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy láthatja az én napomat. Látta, és örvendezett."
Joh 8:57 A zsidók erre azt mondták neki: "Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?"
Joh 8:58 Jézus azt felelte nekik: "Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok."
Joh 8:59 Ekkor köveket ragadtak, hogy megkövezzék. De Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.
Joh 9:1 Amikor továbbment, látott egy vakon született embert.
Joh 9:2 Tanítványai megkérdezték őt: "Mester, ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy vakon született?"
Joh 9:3 Jézus azt felelte: "Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne.
Joh 9:4 Nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.
Joh 9:5 Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak."
Joh 9:6 Miután ezeket mondta, földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente,
Joh 9:7 és azt mondta neki: "Eredj, mosakodj meg a Síloe tavában!" Ez küldöttet jelent. Elment tehát, megmosdott, és ép szemmel tért vissza.
Joh 9:8 Ezért a szomszédok és akik azelőtt látták őt mint koldust, azt kérdezték: "Nem ő az, aki itt ült és koldult?" Egyesek azt mondták: "Ő az."
Joh 9:9 Mások így szóltak: "Nem, csak hasonlít rá." Ő azonban kijelentette: "Én vagyok az."
Joh 9:10 Erre megkérdezték tőle: "Hogyan nyíltak meg a szemeid?"
Joh 9:11 Azt felelte: "Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: "Menj a Síloe tavához, és mosakodj meg." Elmentem tehát, megmosdottam, és látok."
Joh 9:12 Azok megkérdezték tőle: "Hol van ő?" Ő azt felelte: "Nem tudom."
Joh 9:13 Ekkor elvitték a farizeusokhoz azt, aki előbb vak volt.
Joh 9:14 Azon a napon pedig, amikor Jézus a sarat csinálta és megnyitotta szemeit, szombat volt.
Joh 9:15 Ismét megkérdezték tehát tőle a farizeusok is, hogy hogyan nyerte vissza a szemevilágát. Ő azt felelte: "Sarat tett a szemeimre, megmosdottam, és látok."
Joh 9:16 Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: "Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg!" Mások azt mondták: "Hogyan cselekedhet bűnös ember ilyen jeleket?" És szakadás támadt köztük.
Joh 9:17 Erre ismét megkérdezték a vaktól: "Te mit gondolsz róla, miután megnyitotta szemeidet?" Ő pedig azt felelte: "Próféta!"
Joh 9:18 A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és visszatért a látása, amíg elő nem hívták a most már ép szemű ember szüleit.
Joh 9:19 Megkérdezték őket: "A ti fiatok ez, s azt mondjátok róla, hogy vakon született? Most hogyan lát tehát?"
Joh 9:20 A szülei azt felelték: "Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született.
Joh 9:21 De hogy most miképpen lát, nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzétek őt, megvan a kora, majd ő beszél magáról." Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel már elhatározták a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, ki kell zárni a zsinagógából.
Joh 9:23 Ezért mondták a szülei: "Megvan a kora, őt kérdezzétek."
Joh 9:24 Másodszor is előhívták tehát az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: "Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös."
Joh 9:25 Ő azt felelte: "Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok."
Joh 9:26 Erre megkérdezték tőle: "Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?"
Joh 9:27 Az azt felelte nekik: "Megmondtam már nektek, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?"
Joh 9:28 Erre megátkozták őt, és azt mondták: "Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk.
Joh 9:29 Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnan van."
Joh 9:30 Az ember erre azt felelte: "Éppen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, nekem pedig megnyitotta a szemeimet.
Joh 9:31 Tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de aki istenfélő, és megteszi az ő akaratát, azt meghallgatja.
Joh 9:32 Mióta a világ áll, soha nem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit.
Joh 9:33 Ha ő nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit."
Joh 9:34 Azok azt felelték neki: "Mindenestől bűnben születtél, és te oktatsz minket?" És kidobták őt.
Joh 9:35 Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: "Hiszel-e az Emberfiában?"
Joh 9:36 Az így felelt: "Ki az, Uram, hogy higgyek benne?"
Joh 9:37 Jézus azt mondta neki: "Hiszen láttad őt: ő az, aki veled beszél."
Joh 9:38 Erre az így szólt: "Hiszek Uram!" És leborult előtte.
Joh 9:39 Akkor Jézus ezt mondta: "Ítélkezni jöttem erre a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek."
Joh 9:40 A farizeusok közül, akik vele voltak, néhányan hallották ezt, és azt mondták neki: "Csak nem vagyunk mi is vakok?"
Joh 9:41 Jézus ezt válaszolta: "Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. Ti azonban azt mondjátok most: "Látunk." Ezért megmarad a bűnötök."
Joh 10:1 "Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló.
Joh 10:2 Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
Joh 10:3 Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket.
Joh 10:4 Amikor mindegyiket kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját.
Joh 10:5 Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik."
Joh 10:6 Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit mondott.
Joh 10:7 Jézus ekkor ismét szólt: "Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára.
Joh 10:8 Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, s a juhok nem is hallgattak rájuk.
Joh 10:9 Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál.
Joh 10:10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.
Joh 10:11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.
Joh 10:12 A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut -- a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat --,
Joh 10:13 mert béres, és nem törődik a juhokkal.
Joh 10:14 Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem,
Joh 10:15 amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért.
Joh 10:16 Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz, és egy pásztor.
Joh 10:17 Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt.
Joh 10:18 Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól."
Joh 10:19 Ismét szakadás lett a zsidók között emiatt a beszéd miatt.
Joh 10:20 Sokan közülük azt mondták ugyanis: "Ördöge van, és megháborodott! Minek hallgatjátok?"
Joh 10:21 Mások azt mondták: "Ezek nem egy ördöngösnek a szavai. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemeit?"
Joh 10:22 Jeruzsálemben elérkezett a templomszentelés ünnepe. Tél volt.
Joh 10:23 Jézus a templomban járt, Salamon tornácában.
Joh 10:24 A zsidók körülvették őt, és azt mondták neki: "Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!"
Joh 10:25 Jézus azt felelte nekik: "Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében művelek,
Joh 10:26 de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók.
Joh 10:27 Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem,
Joh 10:28 és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből.
Joh 10:29 Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből.
Joh 10:30 Én és az Atya egy vagyunk."
Joh 10:31 Erre a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék.
Joh 10:32 Jézus azt mondta nekik: "Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?"
Joh 10:33 A zsidók azt felelték: "Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember létedre Istenné teszed magadat."
Joh 10:34 Jézus azt felelte nekik: "Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: "Én azt mondtam: Ti istenek vagytok?" 
Joh 10:35 Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt -- márpedig az Írás érvényét nem veszti --,
Joh 10:36 miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: "Káromkodsz!", mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok?
Joh 10:37 Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem,
Joh 10:38 de ha cselekszem, akkor, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában."
Joh 10:39 Erre ismét el akarták őt fogni, de kisiklott a kezük közül.
Joh 10:40 Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.
Joh 10:41 Sokan jöttek hozzá, és azt mondták: "János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt.
Joh 10:42 És ott sokan hittek benne.
Joh 11:1 Volt egy Lázár nevű beteg Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában.
Joh 11:2 Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és lábát hajával törölgette. Az ő testvére, Lázár volt beteg.
Joh 11:3 A nővérek üzentek érte: "Uram, íme, akit szeretsz, beteg."
Joh 11:4 Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: "Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia."
Joh 11:5 Jézus szerette Mártát, a nővérét és Lázárt.
Joh 11:6 Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még azon a helyen maradt, ahol volt,
Joh 11:7 azután így szólt a tanítványokhoz: "Menjünk ismét Júdeába."
Joh 11:8 A tanítványok azt mondták neki: "Mester, most akartak a zsidók megkövezni, és ismét odamégy?"
Joh 11:9 Jézus azt felelte: "Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát.
Joh 11:10 Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága."
Joh 11:11 Ezt mondta, azután így szólt hozzájuk: "A barátunk, Lázár elaludt, de megyek, hogy felkeltsem őt az álomból."
Joh 11:12 A tanítványok erre azt mondták: "Uram, ha alszik, meg fog gyógyulni."
Joh 11:13 Jézus azonban a haláláról szólt, azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél.
Joh 11:14 Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: "Lázár meghalt,
Joh 11:15 és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek. De menjünk hozzá!"
Joh 11:16 Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a többi tanítványhoz: "Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!"
Joh 11:17 Amikor Jézus odament, megtudta, hogy már négy napja a sírban van.
Joh 11:18 Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumra.
Joh 11:19 Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
Joh 11:20 Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt.
Joh 11:21 Márta akkor így szólt Jézushoz: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
Joh 11:22 De tudom, hogy most is, bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked."
Joh 11:23 Jézus azt felelte neki: "Testvéred fel fog támadni."
Joh 11:24 Márta így szólt hozzá: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon."
Joh 11:25 Jézus azt mondta neki: "Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog
Joh 11:26 és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?"
Joh 11:27 Márta azt felelte neki: "Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön."
Joh 11:28 Miután ezt mondta, elment és hívta a nővérét, Máriát, és odasúgta neki: "A Mesten itt van és hív téged."
Joh 11:29 Amikor az meghallotta ezt, gyorsan fölkelt, és hozzá sietett.
Joh 11:30 Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta eléje ment.
Joh 11:31 A zsidók pedig, akik a házban vele voltak és őt vigasztalták, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utánamentek, mert azt gondolták: "A sírhoz megy, hogy ott sírjon."
Joh 11:32 Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem."
Joh 11:33 Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült.
Joh 11:34 Megkérdezte: "Hová tettétek őt?" Azt felelték neki: "Uram, jöjj és lásd!"
Joh 11:35 Jézus könnyezett.
Joh 11:36 Erre a zsidók megjegyezték: "Íme, mennyire szerette őt!"
Joh 11:37 De voltak köztük, akik így szóltak: "Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez meg ne haljon?"
Joh 11:38 Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kővel volt befedve.
Joh 11:39 Jézus így szólt: "Vegyétek el a követ!" Márta, a megholt nővére azt mondta neki: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!"
Joh 11:40 Jézus azt felelte neki: "Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?"
Joh 11:41 A követ tehát elvették. Jézus pedig fölemelte szemeit, és így szólt: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem.
Joh 11:42 Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem."
Joh 11:43 Miután ezeket mondta, hangosan ezt kiáltotta: "Lázár, jöjj ki!"
Joh 11:44 S az, aki halott volt, kijött. A keze és a lába pólyába volt csavarva, és az arcát kendő födte. Jézus azt mondta nekik: "Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!"
Joh 11:45 Sokan a zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne.
Joh 11:46 De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, hogy Jézus mi mindent cselekedett.
Joh 11:47 Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és azt mondták: "Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel.
Joh 11:48 Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elpusztítják országunkat és nemzetünket."
Joh 11:49 Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: "Ti nem tudtok semmit,
Joh 11:50 s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elveszik!"
Joh 11:51 Ezt pedig nem magától mondta, hanem, főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért,
Joh 11:52 és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse.
Joh 11:53 Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt.
Joh 11:54 Ezért Jézus már nem járt nyilvánosan a zsidók közt. Elment onnan a puszta melletti vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival együtt.
Joh 11:55 Közel volt a zsidók Pászkája, és vidékről sokan mentek föl Jeruzsálembe Húsvét előtt, hogy megszenteljék magukat.
Joh 11:56 Keresték Jézust, és a templomban azt mondogatták egymásnak: "Mit gondoltok? Vajon eljön-e az ünnepre?"
Joh 11:57 A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, és elfogják őt.
Joh 12:1 Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott halottaiból.
Joh 12:2 Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál.
Joh 12:3 Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával.
Joh 12:4 Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt:
Joh 12:5 "Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?"
Joh 12:6 Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta.
Joh 12:7 Jézus ekkor így szólt: "Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára megőrizze azt.
Joh 12:8 Mert a szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek."
Joh 12:9 A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott halottaiból.
Joh 12:10 A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik,
Joh 12:11 mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.
Joh 12:12 Másnap amikor a nagy tömeg, amely az ünnepre jött, meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
Joh 12:13 pálmaágakat fogott, eléje ment és kiáltozott: "Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön , és Izrael királya!"
Joh 12:14 Jézus pedig talált egy szamárcsikót, felült rá, amint meg van írva:
Joh 12:15 "Ne félj, Sion leánya! Íme, királyod jön szamárcsikón ülve!" 
Joh 12:16 Tanítványai eleinte nem értették ezt, de amikor Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy azt tették vele, ami meg volt róla írva.
Joh 12:17 Tanúskodott tehát róla a sokaság, amely vele volt, amikor előhívta Lázárt a sírból, és föltámasztotta őt halottaiból.
Joh 12:18 A sokaság éppen azért ment eléje, mert hallotta, hogy ezt a jelet művelte.
Joh 12:19 A farizeusok akkor így szóltak egymáshoz: "Látjátok, hogy semmire sem mentek? Lám, az egész világ tódul utána!"
Joh 12:20 Azok között, akik fölmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen, volt néhány görög is.
Joh 12:21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából volt, és kérték őt: "Uram, látni szeretnénk Jézust!"
Joh 12:22 Fülöp elment és szólt Andrásnak, mire András és Fülöp elmentek, és szóltak Jézusnak.
Joh 12:23 Jézus ezt felelte nekik: "Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön.
Joh 12:24 Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz.
Joh 12:25 Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre.
Joh 12:26 Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya.
Joh 12:27 Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért.
Joh 12:28 Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" Erre szózat hangzott az égből: "Már megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni."
Joh 12:29 Az ott álló tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt. Mások így szóltak: "Angyal beszélt hozzá."
Joh 12:30 Jézus azt felelte: "Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok.
Joh 12:31 Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét.
Joh 12:32 Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok."
Joh 12:33 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
Joh 12:34 A tömeg megjegyezte: "Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Miért mondod tehát: "Az Emberfiát fel kell magasztalni?" Ki az az Emberfia?"
Joh 12:35 Jézus azt felelte nekik: "Már csak kevés ideig van nálatok a világosság. Addig járjatok, amíg tiétek a világosság, hogy a sötétség el ne borítson benneteket. Aki sötétben jár, nem tudja, hová megy.
Joh 12:36 Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek." Ezeket mondta Jézus, aztán elment és elrejtőzött előlük.
Joh 12:37 Jóllehet ennyi jelet művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne,
Joh 12:38 hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, aki ezeket mondta: "Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karja kinek nyilvánult meg?" 
Joh 12:39 Nem tudtak hinni, mert Izajás ezt is megmondta:
Joh 12:40 "Vakká tette a szemüket és megkeményítette szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel és ne értsenek a szívükkel, nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket" .
Joh 12:41 Ezeket mondta Izajás, mert látta az ő dicsőségét és róla beszélt.
Joh 12:42 Mégis, még a főemberek közül is sokan hittek őbenne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából.
Joh 12:43 Mert jobban szerették az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét.
Joh 12:44 Jézus pedig felkiáltott, és így szólt: "Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem.
Joh 12:45 És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem.
Joh 12:46 Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon.
Joh 12:47 Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot.
Joh 12:48 Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.
Joh 12:49 Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
Joh 12:50 Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem."
Joh 13:1 A Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket.
Joh 13:2 A vacsora alkalmával, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának, hogy elárulja őt,
Joh 13:3 Jézus tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött el és Istenhez megy,
Joh 13:4 fölkelt a vacsorától, letette felsőruháit, fogott egy kendőt és maga elé kötötte.
Joh 13:5 Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a kendővel, amely a derekára volt kötve.
Joh 13:6 Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: "Uram, te mosod meg az én lábamat?"
Joh 13:7 Jézus azt felelte neki: "Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni."
Joh 13:8 Péten erre így szólt: "Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!" Jézus azt felelte neki: "Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem."
Joh 13:9 Akkor Simon Péten ezt mondta: "Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!"
Joh 13:10 Jézus azt felelte: "Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan."
Joh 13:11 Tudta ugyanis, hogy ki az, aki elárulja őt, azért mondta: "Nem vagytok tiszták mindnyájan."
Joh 13:12 Miután megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik: "Tudjátok-e, mit tettem veletek?
Joh 13:13 Ti úgy hívtok engem: "Mester" és "Uram", és jól mondjátok, mert az vagyok.
Joh 13:14 Ha tehát én, az úr és a mesten megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
Joh 13:15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
Joh 13:16 Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte.
Joh 13:17 Mivel ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek.
Joh 13:18 Nem mindnyájatokról mondom; tudom én, kiket választottam. De az Írásnak be kell teljesednie: "Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem" .
Joh 13:19 Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy mikor bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok.
Joh 13:20 Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem."
Joh 13:21 Miután ezeket mondta, Jézus megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal: "Bizony, bizony mondom nektek: Egy közületek elárul engem."
Joh 13:22 A tanítványok egymásra néztek, mert zavarba jöttek, hogy kiről mondja.
Joh 13:23 Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézus keble felé hajolva foglalt helyet.
Joh 13:24 Simon Péten intett neki, hogy kérdezze meg: "Ki az, akiről beszél?"
Joh 13:25 Az odahajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle: "Uram, ki az?"
Joh 13:26 Jézus azt felelte: "Az, akinek a bemártott kenyérdarabot adom." Azután bemártotta a darabot, és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának.
Joh 13:27 Amikor az a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a sátán. Jézus pedig azt mondta neki: "Amit teszel, tedd meg gyorsan!"
Joh 13:28 Az asztaltársak közül senki sem értette, miért mondta ezt neki.
Joh 13:29 Mivel Júdásnál volt az erszény, egyesek azt gondolták, hogy Jézus azt mondta neki: "Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepen!", vagy hogy a szegényeknek adjon valamit.
Joh 13:30 Ő pedig, amint elvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Joh 13:31 Miután kiment, Jézus így szólt: "Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne.
Joh 13:32 Ha Isten megdicsőült benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában, hamarosan megdicsőíti.
Joh 13:33 Gyermekeim, már csak kis ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.
Joh 13:34 Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ti is úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.
Joh 13:35 Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt."
Joh 13:36 Ekkor Simon Péten megszólalt: "Uram, hová mégy?" Jézus azt felelte: "Ahova én megyek, oda most nem jöhetsz utánam, de később majd követni fogsz engem."
Joh 13:37 Péten megkérdezte: "Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet is odaadnám érted!"
Joh 13:38 Jézus azt felelte: "Életedet adnád értem? Bizony, bizony mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.
Joh 14:1 Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek.
Joh 14:2 Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra?
Joh 14:3 És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.
Joh 14:4 Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek."
Joh 14:5 Tamás erre azt mondta neki: "Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?"
Joh 14:6 Jézus azt felelte neki: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.
Joh 14:7 Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és láttátok őt."
Joh 14:8 Ekkor Fülöp kérte őt: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!"
Joh 14:9 Jézus így válaszolt neki: "Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: "Mutasd meg nekünk az Atyát"?
Joh 14:10 Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit.
Joh 14:11 Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tetteimért higgyetek.
Joh 14:12 Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek.
Joh 14:13 Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban.
Joh 14:14 Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt.
Joh 14:15 Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat.
Joh 14:16 Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké:
Joh 14:17 az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja és nem ismeri őt. De ti megismeritek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz.
Joh 14:18 Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok.
Joh 14:19 Még egy kis idő, és a világ többé már nem lát engem. De ti láttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok.
Joh 14:20 Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem, és én tibennetek.
Joh 14:21 Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki."
Joh 14:22 Ekkor megszólalt Júdás, nem az iskarióti: "Uram, miért van az, hogy nekünk akarod magadat kinyilatkoztatni, és nem a világnak?"
Joh 14:23 Jézus azt felelte neki: "Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.
Joh 14:24 Aki nem szeret engem, nem tartja meg szavaimat. A szó pedig, amelyet hallottatok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.
Joh 14:25 Ezeket mondtam nektek, amíg veletek voltam.
Joh 14:26 A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.
Joh 14:27 Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne féljen.
Joh 14:28 Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: Elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam.
Joh 14:29 Megmondtam nektek már most, mielőtt megtörténne, hogy amikor bekövetkezik, higgyetek.
Joh 14:30 Most már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme; felettem ugyan nincs hatalma,
Joh 14:31 de hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy teszek, ahogy az Atya meghagyta nekem: keljetek föl, menjünk innen.
Joh 15:1 Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves.
Joh 15:2 Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen.
Joh 15:3 Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek.
Joh 15:4 Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.
Joh 15:5 Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek.
Joh 15:6 Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég.
Joh 15:7 Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok.
Joh 15:8 Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek.
Joh 15:9 Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.
Joh 15:10 Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében.
Joh 15:11 Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen.
Joh 15:12 Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.
Joh 15:13 Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.
Joh 15:14 Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek.
Joh 15:15 Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.
Joh 15:16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Joh 15:17 Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!
Joh 15:18 Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok.
Joh 15:19 Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ.
Joh 15:20 Emlékezzetek a szóra, amit mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
Joh 15:21 Ám mindezeket az én nevemért fogják tenni veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.
Joh 15:22 Ha nem jöttem volna, és nem beszéltem volna nekik, nem volna vétkük, de most nincs mentségük a bűneikre.
Joh 15:23 Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli.
Joh 15:24 Ha nem műveltem volna közöttük olyan tetteket, amilyeneket senki más nem művelt, nem volna bűnük. De most láttak, s mégis gyűlöltek engem is, Atyámat is.
Joh 15:25 Be kellett teljesednie a mondásnak, amely meg van írva a törvényükben: "Ok nélkül gyűlöltek engem" .
Joh 15:26 Amikor pedig eljön a Vigasztaló, akit elküldök majd nektek az Atyától, az igazság Lelkét, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam;
Joh 15:27 de ti is tanúságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.
Joh 16:1 Azért mondtam nektek mindezt, hogy meg ne botránkozzatok.
Joh 16:2 Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek.
Joh 16:3 Azért teszik ezt, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem.
Joh 16:4 Mindezt pedig azért mondtam nektek, hogy amikor eljön ezeknek az órája, emlékezzetek rájuk, hogy én megmondtam nektek. Kezdetben azért nem mondtam el nektek ezeket, mert veletek voltam.
Joh 16:5 Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem, és senki közületek nem kérdi tőlem: "Hová mégy?"
Joh 16:6 Hanem, mivel ezeket mondtam, szomorúság töltötte be szíveteket.
Joh 16:7 De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok.
Joh 16:8 Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről:
Joh 16:9 vagyis a bűnről, hogy nem hisznek bennem;
Joh 16:10 az igazságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem;
Joh 16:11 és az ítéletről, hogy ennek a világnak a fejedelme megítéltetett.
Joh 16:12 Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni.
Joh 16:13 Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek.
Joh 16:14 Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek.
Joh 16:15 Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek.
Joh 16:16 Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem."
Joh 16:17 Ekkor a tanítványok közül néhányan így szóltak egymáshoz: "Mi az, amit mond nekünk: "Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem", és: "Az Atyához megyek"?"
Joh 16:18 Aztán megjegyezték: "Mi az, amit mond: "egy kis idő"? Nem értjük, mit beszél!"
Joh 16:19 Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, azért így szólt: "Arról tanakodtok egymás között, hogy azt mondtam: "Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem"?
Joh 16:20 Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul.
Joh 16:21 Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra.
Joh 16:22 Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki.
Joh 16:23 S azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Joh 16:24 Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.
Joh 16:25 Ezeket példabeszédekben mondtam nektek. De eljön az óra, amikor már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról.
Joh 16:26 Azon a napon kértek majd az én nevemben. Nem mondom nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek,
Joh 16:27 mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem.
Joh 16:28 Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához."
Joh 16:29 Tanítványai erre azt mondták: "Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz.
Joh 16:30 Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél."
Joh 16:31 Jézus azt felelte nekik: "Most hiszitek?
Joh 16:32 Íme, eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
Joh 16:33 Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot."
Joh 17:1 Amikor Jézus mindezt elmondta, szemét az égre emelve így szólt: "Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged,
Joh 17:2 ahogy hatalommal ruháztad fel őt minden test fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon.
Joh 17:3 Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.
Joh 17:4 Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.
Joh 17:5 Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett.
Joh 17:6 Megismertettem nevedet az emberekkel, akiket a világból nekem adtál. Ők a tieid voltak, és nekem adtad őket, s ők megtartották a te szavadat.
Joh 17:7 Most már megtudták, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van,
Joh 17:8 mert az igéket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik; ők elfogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.
Joh 17:9 Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid.
Joh 17:10 Mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém, és én megdicsőültem bennük.
Joh 17:11 Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi.
Joh 17:12 Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék.
Joh 17:13 Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.
Joh 17:14 Közöltem velük igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból.
Joh 17:15 Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.
Joh 17:16 Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.
Joh 17:17 Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság.
Joh 17:18 Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba.
Joh 17:19 Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban.
Joh 17:20 De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem,
Joh 17:21 hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.
Joh 17:22 Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy egy legyenek, ahogyan mi egy vagyunk.
Joh 17:23 Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek, hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél.
Joh 17:24 Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt.
Joh 17:25 Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged, és ők is megismerték, hogy te küldtél engem.
Joh 17:26 Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük."
Joh 18:1 Miután Jézus ezeket elmondta, kiment tanítványaival a Kedron patakon túlra, ahol volt egy kert; oda ment be ő és a tanítványai.
Joh 18:2 Ismerte azt a helyet Júdás is, aki elárulta őt, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival.
Joh 18:3 Júdás tehát, miután magához vett egy csapatot, s a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, odament lámpásokkal, fáklyákkal és fegyverekkel.
Joh 18:4 Jézus pedig, aki tudott mindent, ami várt rá, eléjük ment, és megkérdezte tőlük: "Kit kerestek?"
Joh 18:5 Azt felelték neki: "A Názáreti Jézust." Ő azt mondta nekik: "Én vagyok." Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt.
Joh 18:6 Amikor azt mondta nekik: "Én vagyok", meghátráltak és a földre estek.
Joh 18:7 Erre ismét megkérdezte őket: "Kit kerestek?" Azok pedig azt mondták: "A Názáreti Jézust."
Joh 18:8 Jézus megismételte: "Mondtam nektek: Én vagyok! Ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni!"
Joh 18:9 Be kellett teljesednie az igének, amelyet mondott: "Akiket nekem adtál, azok közül senkit sem vesztettem el."
Joh 18:10 Mivel Simon Péternek volt egy kardja, kirántotta azt, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. A szolga neve Malkusz volt.
Joh 18:11 Jézus erre azt mondta Péternek: "Tedd a hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki a poharat, amelyet az Atya nekem adott?"
Joh 18:12 Ekkor a csapat, a parancsnok és a zsidók poroszlói elfogták Jézust, és megkötözték őt.
Joh 18:13 Először Annáshoz vitték, ő ugyanis apósa volt Kaifásnak, aki főpap volt abban az esztendőben.
Joh 18:14 Kaifás volt az, aki azt a tanácsot adta a zsidóknak: "Jobb, ha egy ember hal meg a népért".
Joh 18:15 Simon Péten és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal a főpap udvarába,
Joh 18:16 Péten pedig az ajtón kívül állt. Kiment tehát az a másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, szólt az ajtónálló szolgálónak, és bevezette Pétert.
Joh 18:17 Akkor az ajtónálló szolgáló azt mondta Péternek: "Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül való?" Ő azt felelte: "Nem vagyok!"
Joh 18:18 Ott álltak a szolgák és poroszlók, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péten is ott állt velük, és melegedett.
Joh 18:19 A főpap eközben tanítványairól és tanításáról kérdezte Jézust.
Joh 18:20 Jézus azt felelte neki: "Én nyíltan beszéltem a világnak, mindig a zsinagógában tanítottam és a templomban, ahova a zsidók mindnyájan összegyűlnek, és titokban semmit sem mondtam.
Joh 18:21 Miért kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik. Íme, ők tudják, mit mondtam."
Joh 18:22 Amikor ezeket mondta, az ott álló poroszlók egyike arculütötte Jézust, és így szólt: "Így felelsz a főpapnak?"
Joh 18:23 Jézus azt felelte neki: "Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól, miért ütsz engem?"
Joh 18:24 Akkor Annás elküldte őt megkötözve Kaifás főpaphoz.
Joh 18:25 Simon Péten pedig ott állt és melegedett. Valaki azt mondta neki: "Ugye te is az ő tanítványai közül való vagy?" Ő azonban letagadta: "Nem vagyok!"
Joh 18:26 A főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péten levágta a fülét, így szólt: "Nem téged láttalak vele a kertben?"
Joh 18:27 Péten pedig ismét tagadta, és nyomban megszólalt a kakas.
Joh 18:28 Jézust Kaifástól a helytartóságra vezették. Kora reggel volt. Ők nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és megehessék a húsvéti bárányt.
Joh 18:29 Ezért Pilátus ment ki hozzájuk, és megkérdezte: "Miféle vádat hoztok fel ez ellen az ember ellen?"
Joh 18:30 Azt felelték neki: "Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe."
Joh 18:31 Erre Pilátus azt mondta nekik: "Vegyétek át ti őt, és ítéljétek el a törvényetek szerint." A zsidók azt felelték neki: "Nekünk senkit sem szabad megölnünk."
Joh 18:32 Ez azért történt, hogy beteljesedjék Jézus szava, amelyet mondott, jelezve, hogy milyen halállal fog meghalni.
Joh 18:33 Ismét bement tehát Pilátus a helytartóságra, hivatta Jézust, és megkérdezte őt: "Te vagy-e a zsidók királya?"
Joh 18:34 Jézus azt felelte: "Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?"
Joh 18:35 Pilátus ezt válaszolta: "Hát zsidó vagyok én? Saját nemzeted és a főpapok adtak téged a kezembe. Mit tettél?"
Joh 18:36 Jézus azt felelte: "Az én országom nem ebből a világból való. Ha az én országom ebből a világból volna, szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek. De az én országom nem innen való."
Joh 18:37 Pilátus erre megkérdezte: "Tehát király vagy te?" Jézus azt felelte: "Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra."
Joh 18:38 Pilátus erre így szólt: "Mi az igazság?" Majd e szavak után ismét kiment a zsidókhoz, és azt mondta nekik: "Én semmi vétket sem találok őbenne.
Joh 18:39 Szokás pedig nálatok, hogy húsvétkor szabadon bocsássak nektek valakit. Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?"
Joh 18:40 Erre ismét így kiáltoztak: "Ne ezt, hanem Barabást!" Barabás pedig rabló volt.
Joh 19:1 Akkor Pilátus elfogatta Jézust és megostoroztatta.
Joh 19:2 A katonák pedig koronát fontak tövisből, a fejére tették, és bíborszínű köpenyt adtak rá.
Joh 19:3 Aztán eléje járultak, és azt mondogatták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" És arculverték őt.
Joh 19:4 Pilátus újra kiment, és azt mondta nekik: "Íme, kihozom őt nektek, hogy megtudjátok, hogy semmi vétket sem találok benne."
Joh 19:5 Akkor kijött Jézus, töviskoronával, bíborköpenyben. Ő pedig azt mondta nekik: "Íme, az ember!"
Joh 19:6 Amikor a főpapok és poroszlók meglátták, kiáltozni kezdtek: "Feszítsd meg, feszítsd meg!" Pilátus így szólt: "Vegyétek át ti őt, és feszítsétek keresztre, mert én nem találok vétket benne."
Joh 19:7 De a zsidók így szóltak: "Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!"
Joh 19:8 Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, még jobban megijedt.
Joh 19:9 Újra bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézustól: "Honnan való vagy te?" Jézus azonban nem adott neki feleletet.
Joh 19:10 Ezért Pilátus azt mondta neki: "Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, és arra, hogy megfeszítselek?"
Joh 19:11 Jézus azt felelte: "Semmi hatalmad sem volna felettem, ha onnan felülről nem adatott volna neked. Ezért annak, aki engem kezedbe adott, nagyobb a bűne."
Joh 19:12 Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. De a zsidók így kiáltoztak: "Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak."
Joh 19:13 Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet kövezett udvarnak neveznek, héberül meg Gabbatának.
Joh 19:14 A húsvét készületnapja volt akkor, körülbelül hat óra. Így szólt a zsidókhoz: "Íme, a ti királyotok!"
Joh 19:15 De azok így kiáltoztak: "El vele, el vele, feszítsd meg őt!" Pilátus megkérdezte tőlük: "A királyotokat feszítsem meg?" A főpapok azt felelték: "Nincs királyunk, csak császárunk!"
Joh 19:16 Akkor aztán kezükbe adta őt, hogy feszítsék meg. Azok átvették Jézust.
Joh 19:17 Ő pedig keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amelyet héberül Golgotának neveznek.
Joh 19:18 Ott keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt kétfelől, Jézust pedig középen.
Joh 19:19 Pilátus egy feliratot is készíttetett, és a kereszt fölé helyeztette. Ez volt ráírva: "A Názáreti Jézus, a zsidók királya."
Joh 19:20 Ezt a feliratot tehát sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. Héberül, görögül és latinul volt írva.
Joh 19:21 A zsidók főpapjai ezért arra kérték Pilátust: "Ne azt írd: A zsidók királya, hanem: Ez azt mondta: "A zsidók királya vagyok"!"
Joh 19:22 Pilátus azt felelte: "Amit írtam, azt megírtam!"
Joh 19:23 A katonák pedig, miután megfeszítették Jézust, fogták a ruháit, elosztották négy felé, minden katonának egy részt, azután fogták a köntöst is. A köntös varratlan volt, felülről egy darabban szőve.
Joh 19:24 Ezért azt mondták egymásnak: "Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, kié legyen!" Ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás, amely így szól: "Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek" . A katonák tehát ezt tették.
Joh 19:25 Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna.
Joh 19:26 Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: "Asszony, íme, a te fiad!"
Joh 19:27 Azután azt mondta a tanítványnak: "Íme, a te anyád!" És attól az órától magához vette őt a tanítvány.
Joh 19:28 Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: "Szomjazom!"
Joh 19:29 Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért ecettel telt szivacsot tűztek egy izsópra, és a szájához nyújtották.
Joh 19:30 Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: "Beteljesedett!" És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
Joh 19:31 A zsidók pedig, mivel készületnap volt, kérték Pilátust, hogy törjék meg lábszárcsontjaikat, és vegyék le őket, hogy a testek ne maradjanak ott a kereszten szombatra, mert az a szombat nagy nap volt.
Joh 19:32 Odamentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát először az egyik vele együtt keresztrefeszítettnek, aztán a másiknak.
Joh 19:33 Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg a lábszárát,
Joh 19:34 hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki.
Joh 19:35 Aki ezt látta, tanúságot tett róla, és igaz az ő tanúsága. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.
Joh 19:36 Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: "Csontját ne törjék össze" .
Joh 19:37 Egy másik Írás pedig azt mondja: "Látni fogják azt, akit keresztülszúrtak" .
Joh 19:38 Ezek után pedig az arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, de a zsidóktól való félelmében csak titokban, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Elment tehát és levette a testet.
Joh 19:39 Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, s mirha- és áloé-keveréket hozott, körülbelül száz fontot.
Joh 19:40 Fogták tehát Jézus testét, és a fűszerekkel együtt gyolcsruhákba göngyölték, ahogy a zsidóknál temetni szokás.
Joh 19:41 Azon a helyen, ahol felfeszítették őt, volt egy kert, és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt.
Joh 19:42 Mivel a sír közel volt, a zsidók készületnapja miatt oda helyezték Jézust.
Joh 20:1 Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól.
Joh 20:2 Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!"
Joh 20:3 Erre Péten és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek.
Joh 20:4 Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz.
Joh 20:5 Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be.
Joh 20:6 Azután odaért Simon Péten is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat
Joh 20:7 és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva.
Joh 20:8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt.
Joh 20:9 Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia halottaiból.
Joh 20:10 A tanítványok ezután ismét hazamentek.
Joh 20:11 Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, lehajolt a sírboltba.
Joh 20:12 Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt.
Joh 20:13 Azok megkérdezték tőle: "Asszony, miért sírsz?" Ő azt felelte nekik: "Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!"
Joh 20:14 Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az.
Joh 20:15 Jézus megkérdezte tőle: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: "Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!"
Joh 20:16 Ekkor Jézus megszólította őt: "Mária!" Erre ő megfordult, és héberül így szólt: "Rabbóní!", ami azt jelenti: Mester.
Joh 20:17 Jézus azonban így szólt: "Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez."
Joh 20:18 Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: "Láttam az Urat!", és hogy ezeket mondta neki.
Joh 20:19 Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: "Békesség nektek!"
Joh 20:20 Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat.
Joh 20:21 Aztán újra szólt hozzájuk: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket."
Joh 20:22 Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: "Vegyétek a Szentlelket!
Joh 20:23 Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak."
Joh 20:24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus.
Joh 20:25 A többi tanítvány elmondta neki: "Láttuk az Urat!" Ő azonban így szólt: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem!"
Joh 20:26 Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött a zárt ajtón át, megállt középen, és így szólt: "Békesség nektek!"
Joh 20:27 Azután azt mondta Tamásnak: "Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!"
Joh 20:28 Tamás azt felelte: "Én Uram és én Istenem!"
Joh 20:29 Jézus erre azt mondta neki: "Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek."
Joh 20:30 Jézus még sok egyéb jelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.
Joh 20:31 Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és a hit által az ő nevében életetek legyen.
Joh 21:1 Ezek után Jézus ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériási tengernél. Így jelent meg:
Joh 21:2 Együtt volt Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívnak, a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, és még másik kettő a tanítványai közül.
Joh 21:3 Simon Péten azt mondta nekik: "Megyek halászni." Azok azt felelték: "Megyünk veled mi is." Elindultak tehát, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.
Joh 21:4 Amikor már megvirradt, Jézus a parton állt, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus az.
Joh 21:5 Jézus azt mondta nekik: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" Azt felelték: "Nincsen!"
Joh 21:6 Ő ekkor azt mondta nekik: "Vessétek a hálót a hajó jobb oldalára, és találni fogtok!" Kivetették, de kihúzni már nem tudták a tömérdek hal miatt.
Joh 21:7 Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint Simon Péten meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét, mert mezítelen volt, és a tengerbe vetette magát.
Joh 21:8 A többi tanítvány pedig tovább hajózott, mert nem voltak messze a szárazföldtől, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és vonták magukkal a halakkal telt hálót.
Joh 21:9 Amikor partra szálltak, égő parazsat pillantottak meg, rajta halat és kenyeret.
Joh 21:10 Jézus azt mondta nekik: "Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok!"
Joh 21:11 Erre Simon Péten visszament, és partra vonta a hálót, amely meg volt tömve százötvenhárom nagy hallal. És bár ennyi volt, nem szakadozott a háló.
Joh 21:12 Jézus azt mondta nekik: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte őt megkérdezni: "Ki vagy te?" Tudták ugyanis, hogy az Úr az.
Joh 21:13 Jézus odament, fogta a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanígy a halat is.
Joh 21:14 Jézus ekkor már harmadszor jelent meg a tanítványainak azóta, hogy föltámadt halottaiból.
Joh 21:15 Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: "Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Ő azt felelte: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!" Erre azt mondta neki: "Legeltesd bárányaimat!"
Joh 21:16 Majd másodszor is megkérdezte: "Simon, János fia, szeretsz-e engem?" Azt felelte: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!" Erre azt mondta neki: "Legeltesd juhaimat!"
Joh 21:17 Aztán harmadszor is megkérdezte: "Simon, János fia, szeretsz-e engem?" Péten elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte őt: "Szeretsz-e engem?", és azt felelte: "Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!" Ekkor így szólt: "Legeltesd juhaimat!
Joh 21:18 Bizony, bizony mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál. Ha azonban megöregszel, kiterjeszted kezeidet; más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod."
Joh 21:19 Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni az Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: "Kövess engem!"
Joh 21:20 Amint Péten hátrafordult, látta, hogy jön utána az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán a keblére borult, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki téged elárul?"
Joh 21:21 Amikor tehát Péten meglátta őt, megkérdezte Jézustól: "Uram, és ő?"
Joh 21:22 Jézus azt felelte neki: "Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz vele? Te kövess engem!"
Joh 21:23 Ezért a testvérek között elterjedt a szóbeszéd, hogy az a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki: "Nem hal meg", hanem: "Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz vele?"
Joh 21:24 Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz mindezekről, és aki ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága.
Joh 21:25 Van még sok egyéb is, amit Jézus tett, amelyeket ha egyenkint mind megírnának, úgy gondolom, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Act 1:1 Az első könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva
Act 1:2 addig a napig, amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket kiválasztott.
Act 1:3 Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik.
Act 1:4 Amikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: "Azt hallottátok tőlem,
Act 1:5 hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni."
Act 1:6 Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: "Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?"
Act 1:7 Ő azonban azt mondta nekik: "Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg.
Act 1:8 A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig."
Act 1:9 Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől.
Act 1:10 S miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában.
Act 1:11 Így szóltak: "Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok."
Act 1:12 Ekkor visszatértek Jeruzsálembe a hegyről, amelyet Olajfák hegyének hívnak, s amely Jeruzsálem mellett egy szombat-járásra van.
Act 1:13 Amikor beértek, felmentek a felső terembe, ahol időzni szoktak: Péten és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, és Simon, a buzgó, végül Júdás, Jakab testvére.
Act 1:14 Ezek mindnyájan állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartottak az imádkozásban az asszonyokkal, valamint Máriával, Jézus anyjával és rokonaival együtt.
Act 1:15 Azokban a napokban felállt Péten a testvérek között -- mintegy százhúsz emberből álló sokaság volt együtt --, és így szólt:
Act 1:16 "Férfiak, testvérek! Be kell teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szája által Júdásról, azoknak vezetőjéről, akik elfogták Jézust.
Act 1:17 Ő közénk tartozott és részes volt ebben a szolgálatban.
Act 1:18 Telket szerzett azonban a gonoszság bérén, azután felakasztotta magát, kettérepedt és minden bele kiomlott.
Act 1:19 Erről tudomást szerzett Jeruzsálem minden lakója, úgyhogy azt a telket az ő nyelvükön Hakeldamának, azaz Vérmezőnek hívják.
Act 1:20 Meg van ugyanis írva a Zsoltárok könyvében: "Lakóhelyük váljék pusztasággá, s ne legyen, aki benne lakik" , és: "Elöjárói tisztségét kapja meg más" .
Act 1:21 Ennélfogva szükséges, hogy azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,
Act 1:22 kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvétetett tőlünk, ezek közül valaki velünk együtt az ő feltámadásának tanúja legyen."
Act 1:23 Kijelöltek tehát kettőt: Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást.
Act 1:24 Majd így imádkoztak: "Urunk, aki mindenkinek a szívét ismered, mutasd meg a kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál,
Act 1:25 hogy átvegye ennek a szolgálatnak és apostoli hivatásnak a helyét, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, és eltávozott az őt illető helyre."
Act 1:26 Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak.
Act 2:1 Mikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen.
Act 2:2 Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek.
Act 2:3 Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre.
Act 2:4 Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak.
Act 2:5 Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben.
Act 2:6 A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket.
Act 2:7 Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: "Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak?
Act 2:8 Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk?
Act 2:9 Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának,
Act 2:10 Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények,
Act 2:11 zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit."
Act 2:12 Mindnyájan álmélkodtak, és csodálkozva mondták egymásnak: "Vajon mi ez?"
Act 2:13 Mások azonban gúnyolódva azt mondták: "Tele vannak édes borral!"
Act 2:14 Akkor Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát, és beszédet intézett hozzájuk: "Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt, s halljátok szavamat!
Act 2:15 Nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van,
Act 2:16 hanem csak az történt, amit Joel próféta megmondott:
Act 2:17 "És ez lesz az utolsó napokban, -- mondja az Úr --, kiárasztom Lelkemet minden emberre; akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek.
Act 2:18 Szolgáimra és szolgálóimra kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, és prófétálni fognak.
Act 2:19 Csodákat fogok tenni odafönn az égen és jeleket lenn a földön, vért, tüzet és füstpárát.
Act 2:20 A nap sötétséggé fog változni, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja.
Act 2:21 És ez fog történni: mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül" .
Act 2:22 Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek,
Act 2:23 ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott.
Act 2:24 Isten azonban föloldozta a halál bilincseit, és föltámasztotta őt, amint lehetetlen is volt, hogy azok fogva tartsák,
Act 2:25 mert Dávid róla mondja: "Magam előtt látom az Urat mindenkor, mert jobbomon áll ő, hogy meg ne inogjak.
Act 2:26 Ezért örvend a szívem, és ujjong a nyelvem, sőt testem is békében nyugszik el,
Act 2:27 mert nem hagyod lelkemet az alvilágban s nem engeded, hogy Szented rothadást lásson.
Act 2:28 Megmutatod nekem az élet útját, és színed előtt örömmel töltesz el engem" .
Act 2:29 Férfiak, testvérek! Hadd szóljak hozzátok bátran Dávid ősatyáról! Ő meghalt, eltemették, és sírja a mai napig itt van nálunk.
Act 2:30 Mivel azonban ő próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta meg neki, hogy az ő utódaiból ül majd valaki a trónjára ,
Act 2:31 a jövőbe látva Krisztus feltámadásáról beszélt: hogy sem az alvilágban nem maradt, sem a teste nem látott rothadást .
Act 2:32 Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, s ennek mi mindannyian tanúi vagyunk.
Act 2:33 Miután tehát Isten jobbja felmagasztalta őt, és elnyerte az Atyától a Szentlélek ígéretét, kiárasztotta azt, akit ti láttok és hallotok.
Act 2:34 Mert nem Dávid ment fel az égbe, hiszen ő azt mondja: "Szólt az Úr az én Uramnak: Jobbom felől foglalj helyet,
Act 2:35 amíg én ellenségeidet lábad zsámolyává teszem" .
Act 2:36 Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!"
Act 2:37 Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: "Mit tegyünk, férfiak, testvérek?"
Act 2:38 Péten azt felelte nekik: "Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
Act 2:39 Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak , de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk."
Act 2:40 Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: "Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!"
Act 2:41 Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk.
Act 2:42 Ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban.
Act 2:43 Félelem fogott el mindenkit: számos csoda és jel történt az apostolok által.
Act 2:44 A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt.
Act 2:45 Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották, mindenkinek szükségéhez mérten.
Act 2:46 Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt.
Act 2:47 Dicsérték Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendők számát.
Act 3:1 Péten és János pedig felmentek a templomba a kilencórai imádság idején.
Act 3:2 Ekkor egy férfit vittek arra, aki születésétől fogva béna volt. Naponta odatették a templomnak az úgynevezett Ékes-kapujához, hogy a templomba jövőktől alamizsnát kérjen.
Act 3:3 Amikor Pétert és Jánost meglátta, amint a templomba készültek bemenni, könyörgött, hogy alamizsnát kapjon.
Act 3:4 Péten Jánossal együtt reátekintett, és azt mondta: "Nézz ránk!"
Act 3:5 Erre az rájuk nézett, remélve, hogy kap tőlük valamit.
Act 3:6 Péten azonban így szólt: "Ezüstöm, aranyam nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!"
Act 3:7 Azzal megfogta jobb kezénél, és fölemelte. Erre azonnal erő szállt a lábába és talpába,
Act 3:8 úgyhogy felugrott, állt és járt-kelt. Bement velük a templomba, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent.
Act 3:9 Az egész nép látta, hogy jár, és Istent magasztalja.
Act 3:10 Ráismertek, hogy ő az, aki alamizsnáért üldögélt a templom Ékes-kapujánál. Elteltek csodálkozással, és magukon kívül voltak amiatt, ami vele történt.
Act 3:11 Mivel nem tágított Péten és János mellől, az egész nép csodálkozva futott hozzájuk az úgynevezett Salamon-csarnokba.
Act 3:12 Amikor Péten látta ezt, így szólt a néphez: "Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen és miért ámultok rajtunk, mintha a magunk erejéből vagy hatalmából tettük volna, hogy ez jár?
Act 3:13 Ábrahám Istene és Izsák Istene, Jákob Istene és a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok ugyan és megtagadtatok Pilátus színe előtt, bár az úgy döntött, hogy szabadon bocsátja őt.
Act 3:14 Ti azonban megtagadtátok a Szentet és Igazat, s azt kívántátok, hogy a gyilkost adják nektek ajándékul
Act 3:15 az élet szerzőjét pedig megöltétek, de Isten feltámasztotta őt halottaiból. Ennek mi tanúi vagyunk.
Act 3:16 Az ő neve adott erőt a nevében való hit által ennek az embernek, akit ti láttok és ismertek, s a tőle származó hit adta meg neki ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára.
Act 3:17 Tudom azonban, testvérek, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint ahogy a ti elöljáróitok is.
Act 3:18 Isten azonban ily módon teljesítette, amit minden prófétájának ajka által előre hirdetett, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog.
Act 3:19 Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék bűneiteket,
Act 3:20 s hogy az enyhülés idői eljöjjenek az Úr színétől, és elküldje azt, akit hirdettek nektek, Jézus Krisztust.
Act 3:21 Őt ugyan az égnek kell befogadnia minden dolog helyreállításának az idejéig, amelyről Isten szólt századok óta szent prófétáinak ajka által.
Act 3:22 Mózes ugyanis megmondta, hogy "Uratok, Istenetek hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek testvéreitek közül, őt hallgassátok mindenben, amit mond majd nektek .
Act 3:23 Az történik ugyanis, hogy mindenkit, aki nem hallgatja ezt a prófétát, kiirtanak a nép közül" .
Act 3:24 A próféták, akik szóltak Sámueltől kezdve és azután, mind hirdették ezeket a napokat.
Act 3:25 Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor Ábrahámnak azt mondta: "Utódaidban nyer áldást a föld minden nemzetsége" .
Act 3:26 Isten elsősorban számotokra támasztotta s küldte el Fiát, hogy megáldjon titeket, és így mindenki megtérjen gonoszságából."
Act 4:1 Amíg ők a néphez beszéltek, odajöttek a papok, a templomőrség parancsnoka és a szaddúceusok.
Act 4:2 Ezek bosszankodtak, hogy tanítják a népet, és hirdetik a halálból való feltámadást Jézusban.
Act 4:3 Kezet emeltek tehát rájuk, és őrizetbe vették őket másnapig, mert már esteledett.
Act 4:4 De azok közül sokan, akik az igét hallgatták, hittek, úgyhogy a férfiak száma elérte az ötezret.
Act 4:5 Történt pedig másnap, hogy a vezetőembereik, a vének és az írástudók összegyűltek Jeruzsálemben,
Act 4:6 velük Annás főpap és Kaifás is, valamint János és Alexander, és ahányan csak voltak a főpapi nemzetségből.
Act 4:7 Miután középre állították őket, megkérdezték: "Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?"
Act 4:8 Ekkor Péten Szentlélekkel eltelve így szólt hozzájuk: "Népünk vezetői és ti vének, halljátok!
Act 4:9 Ti ma felelősségre vontok minket, mert jót tettünk egy beteg emberrel, hogy megtudjátok, hogyan lett újra egészséges.
Act 4:10 Vegyétek hát tudomásul mindnyájan, ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott halottaiból: őáltala áll ez itt előttetek egészségesen.
Act 4:11 Ez az a kő, amelyet ti, az építők, elvetettetek, s amely szegletkő lett ;
Act 4:12 és nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell."
Act 4:13 Amikor látták Péten és János állhatatosságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, elcsodálkoztak, és rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak.
Act 4:14 Mivel azonban látták, hogy a meggyógyult ember is mellettük áll, semmiben sem mondhattak ellent.
Act 4:15 Megparancsolták tehát nekik, hogy menjenek ki a gyűlésből, azután így tanakodtak egymás között:
Act 4:16 "Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hogy csakugyan Jeruzsálem összes lakója előtt ismeretes csodajelet műveltek, az nyilvánvaló, és nem tagadhatjuk.
Act 4:17 Nehogy azonban még tovább terjedjen a híre a nép között, fenyegessük meg őket, hogy ne beszéljenek többé senkinek se ennek a nevében."
Act 4:18 Azután beszólították őket, és megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében.
Act 4:19 Péten és János azonban azt felelték nekik: "Ítéljétek meg ti, vajon helyes volna-e Isten színe előtt, ha inkább hallgatnánk rátok, mint az Istenre!
Act 4:20 Hisz lehetetlen nekünk, hogy el ne beszéljük, amiket láttunk és hallottunk!"
Act 4:21 Azok erre újra megfenyegették, majd elbocsátották őket, mivel nem találtak módot arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mert mindenki dicsőítette Istent azért, ami az emberrel történt.
Act 4:22 Hiszen több, mint negyven éves volt az, akivel a gyógyulásnak ez a csodajele történt.
Act 4:23 Elbocsátásuk után övéikhez mentek, és hírül vitték nekik, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének.
Act 4:24 Mikor azok meghallották ezt, egy szívvel-lélekkel így fohászkodtak Istenhez: "Urunk, te vagy az, aki alkottad az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van ,
Act 4:25 aki Dávidnak, a mi atyánknak, a te szolgádnak szájával, a Szentlélek által azt mondtad: "Miért acsarkodnak a nemzetek s terveznek hiúságokat a népek?
Act 4:26 A föld királyai felkeltek, egybegyűltek mind a fejedelmek az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen" .
Act 4:27 Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel,
Act 4:28 hogy végrehajtsák, amiről kezed és akaratod elhatározta, hogy megtörténjék.
Act 4:29 Most tehát, Urunk, tekints fenyegetéseikre, s add meg szolgáidnak, hogy teljes bizodalommal hirdessék igédet.
Act 4:30 Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által."
Act 4:31 Miután így imádkoztak, megremegett a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan beteltek Szentlélekkel, s bátran hirdették Isten igéjét.
Act 4:32 A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt.
Act 4:33 Az apostolok pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról; és bőséges volt a kegyelem mindnyájukban.
Act 4:34 Nem is volt közöttük senki szűkölködő, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott dolgok árát elhozták,
Act 4:35 és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt.
Act 4:36 Így József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás melléknevet kapta -- ennek jelentése: Vigasztalás fia --,
Act 4:37 mivel szántóföldje volt, eladta azt, az árát pedig elhozta, és letette az apostolok lábához.
Act 5:1 Egy bizonyos Ananiás nevű férfi is a feleségével, Szafirával együtt földet adott el,
Act 5:2 de a felesége tudtával csalárdul megtartott valamit a föld árából, s csak egy részt hozott el és tett az apostolok lábához.
Act 5:3 Péten azonban így szólt: "Ananiás, miért ejtette a sátán kísértésbe a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és csalárdul visszatartsd a föld árát?
Act 5:4 Ha megmaradt volna, magadnak maradt volna, és magad rendelkeznél azzal, amit eladtál. Miért vetemedett hát szíved erre a dologra? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!"
Act 5:5 Amint Ananiás ezeket a szavakat hallotta, összeesett és meghalt. Erre nagy félelem fogta el mindazokat, akik ezt hallották.
Act 5:6 Az ifjak pedig felkeltek, felemelték, kivitték és eltemették.
Act 5:7 Körülbelül három óra múlva belépett a felesége, aki nem tudta, hogy mi történt.
Act 5:8 Péten megkérdezte tőle: "Mondd nekem, asszony, csakugyan annyiért adtátok el a földet?" Az így felelt: "Igen, annyiért."
Act 5:9 Erre Péten azt mondta neki: "Mire volt jó megegyeznetek abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, akik eltemették férjedet, az ajtónál állnak, s téged is kivisznek."
Act 5:10 Nyomban összeesett a lábainál és meghalt. Az ifjak pedig beléptek, halva találták, erre kivitték és eltemették a férje mellé.
Act 5:11 Ekkor nagy félelem fogta el az egész egyházat és mindazokat, akik ezeket hallották.
Act 5:12 Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy szívvel voltak együtt Salamon csarnokában.
Act 5:13 Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép nagyra becsülte őket.
Act 5:14 Az Úrban hívő férfiak és nők sokasága egyre növekedett.
Act 5:15 A betegeket kivitték az utcákra, hordágyakra és ágyakra rakták őket, hogy amikor Péten arra megy, legalább az árnyéka érje valamelyiküket, s megszabaduljanak betegségeiktől.
Act 5:16 Sőt, Jeruzsálem szomszédos városainak néptömege is odaáradt, hozták a betegeket és a tisztátalan lelkektől megszállottakat, s ezek mind meggyógyultak.
Act 5:17 Felállt ekkor a főpap, és mindnyájan, akik vele tartottak -- vagyis a szaddúceusok pártja --, elteltek irigységgel.
Act 5:18 Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették őket.
Act 5:19 Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és azt mondta:
Act 5:20 "Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek a tanítást erről az életről."
Act 5:21 Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba és tanítottak. Mikor megérkezett a főpap és akik vele voltak, összehívták a főtanácsot, vagyis Izrael fiainak összes vénjét, és elküldtek a börtönbe, hogy elővezessék őket.
Act 5:22 De amikor a szolgák odaértek és kinyitották a tömlöcöt, nem találták ott őket. Visszatértek tehát és jelentették:
Act 5:23 "A börtönt egész gondosan bezárva találtuk ugyan, az őrök is ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk ott."
Act 5:24 E szavak hallatára a templomőrség parancsnoka és a főpapok megdöbbentek azon, ami történt.
Act 5:25 Ekkor beállított valaki, és hírül hozta nekik: "Íme a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban állnak és tanítják a népet."
Act 5:26 Erre a parancsnok elment a szolgákkal, és erőszak alkalmazása nélkül elhozta őket, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.
Act 5:27 Majd odahozták és a főtanács elé állították őket. A főpap a szemükre vetette:
Act 5:28 "Parancsban hagytuk meg nektek, hogy ne tanítsatok az ő nevében, s lám, ti betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét."
Act 5:29 Erre Péten és az apostolok azt felelték: "Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek.
Act 5:30 Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve megöltetek.
Act 5:31 Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte őt jobbjával, hogy bűnbánatot és bűnbocsánatot adjon Izraelnek.
Act 5:32 Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki."
Act 5:33 Mikor ezt hallották, feldühödtek, és arra gondoltak, hogy megölik őket.
Act 5:34 Ekkor azonban egy bizonyos Gamáliel nevű farizeus, aki az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó volt, felállt a főtanácsban és rövid időre kiküldte az embereket.
Act 5:35 Azután beszédet intézett hozzájuk: "Izraelita férfiak, vigyázzatok magatokra, mit tesztek ezekkel az emberekkel!
Act 5:36 Mert a közelmúltban fellépett Teudás, azt mondta önmagáról, hogy ő nagy valaki, és szám szerint mintegy négyszáz férfi csatlakozott hozzá. Őt megölték, azokat pedig, akik hittek neki, mind szétszórták és semmivé lettek.
Act 5:37 Őutána az összeírás napjaiban fellépett Galileai Júdás, és magához csábította a népet. Ő is elpusztult, s akik egyetértettek vele, azokat mind szétszórták.
Act 5:38 Ennélfogva én most is azt mondom nektek: hagyjátok magukra ezeket az embereket és engedjétek el őket, mert ha ez a terv vagy mű emberektől van, elenyészik.
Act 5:39 Ha azonban Istentől van, nem ronthatjátok le, nehogy az történjék, hogy Isten ellen hadakoztok." Igazat adtak neki.
Act 5:40 Azután előhívták az apostolokat, megverették őket, és meghagyták nekik, hogy semmiképp se beszéljenek Jézus nevében, majd elbocsátották őket.
Act 5:41 Azok pedig örvendezve eltávoztak a főtanácsból, mivel méltónak találtattak, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek.
Act 5:42 Nem is szűntek meg naponta a templomban és házaknál tanítani és hirdetni Krisztus Jézust.
Act 6:1 Azokban a napokban a tanítványok számának megszaporodtával zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen amiatt, hogy özvegyeiket elhanyagolják a mindennapi kiszolgálásnál.
Act 6:2 A tizenkettő egybehívta tehát a tanítványok sokaságát, és így szóltak: "Nem volna rendjén, hogy az asztaloknál szolgáljunk, s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét.
Act 6:3 Azért testvérek, szemeljetek ki magatok közül hét jó hírű, Szentlélekkel és bölcsességgel teljes férfit, s bízzuk rájuk ezt a feladatot.
Act 6:4 Mi meg majd az imádsággal és az ige szolgálatával foglalkozunk."
Act 6:5 Ez a beszéd tetszett az egész sokaságnak. Kiválasztották tehát Istvánt, akit eltöltött a hit és a Szentlélek, továbbá Fülöpöt, Prohóroszt, Nikánort, Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát.
Act 6:6 Ezeket az apostolok elé állították, és ők imádság közben rájuk tették kezüket.
Act 6:7 Az Úr igéje pedig terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megszaporodott Jeruzsálemben, sőt a papoknak is nagy tömege hódolt meg a hitnek.
Act 6:8 István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között.
Act 6:9 Felléptek azonban néhányan abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokról, a cireneiekről, az alexandriaiakról neveztek el, és azokról, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal.
Act 6:10 Nem tudtak azonban ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt.
Act 6:11 Erre férfiakat küldtek ki alattomban, akik azt mondták: "Hallottuk őt, amint káromló szavakat mondott Mózesre és Istenre."
Act 6:12 Ilymódon felizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, akik azután összecsődülve megragadták őt és a főtanács elé vitték.
Act 6:13 Sőt, hamis tanúkat is állítottak, hogy mondják azt: "Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél.
Act 6:14 Hallottuk ugyanis őt, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerontja majd ezt a helyet, s megmásítja a hagyományokat, amelyeket Mózes hagyott ránk."
Act 6:15 Akik a főtanácsban ültek, mind őt nézték, s olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.
Act 7:1 A főpap erre megkérdezte tőle: "Csakugyan így áll a dolog?"
Act 7:2 Ő pedig azt felelte: "Férfiak, testvérek és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, midőn Mezopotámiában tartózkodott, és mielőtt Háránba költözött.
Act 7:3 Így szólt hozzá: "Menj ki földedről és rokonságodból, s jöjj arra a földre, amelyet mutatok neked" .
Act 7:4 Erre elhagyta a káldeaiak országát, és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után áthozta őt erre a földre, amelyen ti laktok most.
Act 7:5 Nem adott ugyan belőle neki talpalatnyi örökséget sem, de megígérte, hogy birtokul adja neki és utódainak őutána , bár nem volt még fia.
Act 7:6 Isten ezt mondta neki: "Az ő utóda hontalanként fog lakni idegen földön, szolgaságba hajtják és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
Act 7:7 De én -- mondja az Úr -- megítélem a nemzetet, amelynek szolgái lesznek, azután majd kivonulnak és szolgálni fognak nekem ezen a helyen" .
Act 7:8 Egyben megkötötte vele a körülmetélés szövetségét. Ábrahámnak így lett a fia Izsák, akit körülmetélt a nyolcadik napon, Izsáké pedig Jákob, Jákobé meg a tizenkét pátriárka.
Act 7:9 A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de Isten vele volt ,
Act 7:10 s kiragadta őt minden viszontagságából. Kegyelmet s bölcsességet adott neki a fáraónak, Egyiptom királyának a színe előtt, úgyhogy az megtette őt kormányzónak Egyiptom fölé és a tulajdon egész háza fölé .
Act 7:11 Akkoriban éhínség és nagy nyomorúság sújtotta egész Egyiptomot és Kánaánt, s atyáink nem találtak élelmet.
Act 7:12 Mikor azonban Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, elküldte atyáinkat első ízben;
Act 7:13 a második alkalommal a testvérei megismerték Józsefet, és a fáraó előtt kitudódott a származása.
Act 7:14 József erre érte küldött és elhivatta atyját, Jákobot és egész rokonságát, hetvenöt lelket.
Act 7:15 Jákob tehát lement Egyiptomba, s aztán ő és atyáink meghaltak.
Act 7:16 Átvitték őket Szíchembe, és eltemették a sírba, amelyet Ábrahám vett meg ezüstpénzen a szichemi Hámor fiaitól .
Act 7:17 Mikor azonban elközelgett az ígéret ideje, amelyet Isten Ábrahámnak adott, a nép gyarapodott és sokasodott Egyiptomban,
Act 7:18 amíg másik király nem támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet.
Act 7:19 Ez álnok módon bánt a népünkkel. Azzal sújtotta atyáinkat, hogy ki kellett tenniük csecsemőiket, hogy életben ne maradjanak.
Act 7:20 Abban az időben született Mózes, akit Isten kedvelt. Három hónapig apja házában táplálták.
Act 7:21 Mikor azután kitették, a fáraó lánya felvette, és felnevelte saját fia gyanánt.
Act 7:22 Mózes így oktatást kapott az egyiptomiak minden bölcsességében, és hatalmas lett szavaiban és tetteiben.
Act 7:23 Mikor pedig betöltötte negyvenedik évét, feltette szívében, hogy meglátogatja a testvéreit, Izrael fiait.
Act 7:24 Amikor meglátta, hogy egyikük méltatlanságot szenved, a védelmére kelt, és bosszút állt az igazságtalanságot szenvedőért azzal, hogy megölte az egyiptomit.
Act 7:25 Azt hitte ugyanis, hogy testvérei megértik, hogy Isten az ő keze által ad nekik szabadulást, ám azok nem értették meg.
Act 7:26 Másnap megjelent köztük, amikor éppen perlekedtek, és békítgette őket: "Férfiak, ti testvérek vagytok, miért bántjátok egymást?"
Act 7:27 De az, aki bántalmazta felebarátját, eltaszította őt, és így szólt: "Ki tett téged följebbvalóvá és bíróvá fölénk?
Act 7:28 Csak nem akarsz megölni, ahogy megölted tegnap az egyiptomit?"
Act 7:29 Mikor Mózes meghallotta ezt a beszédet, elmenekült, és jövevény lett Midián földjén, ahol két fia született .
Act 7:30 Negyven esztendő eltelte után Sína hegyének pusztájában angyal jelent meg neki a csipkebokor lángoló tüzében .
Act 7:31 Mózes látta, és csodálkozott a látványon. Amint azonban odament, hogy megnézze, az Úr szólt hozzá:
Act 7:32 "Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene" . Mózes erre megrettent, és nem merte megnézni.
Act 7:33 Az Úr pedig azt mondta neki: "Oldd le lábad saruját, mert a hely, amelyen állsz, szent föld.
Act 7:34 Jól láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát, hallottam sóhajtozásukat, azért szálltam le, hogy megszabadítsam őket. Jöjj tehát, elküldlek Egyiptomba" .
Act 7:35 Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor azt mondták: "Ki rendelt téged följebbvalóvá és bíróvá?" , Isten vezérül és szabadítóul küldte az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban.
Act 7:36 Ő hozta ki őket, közben csodákat és jeleket művelt Egyiptom földjén, majd a Vörös tengernél és a pusztában negyven éven át.
Act 7:37 Ez az a Mózes, aki megmondta Izrael fiainak: "Hozzám hasonló prófétát támaszt nektek Isten testvéreitek közül" .
Act 7:38 Ő volt az, aki a pusztai közösségből kapcsolatban állt az angyallal, aki Sína hegyén szólt hozzá és atyáinkhoz; ő vette át az élet igéit, hogy nekünk adja.
Act 7:39 Ám atyáink nem akartak engedelmeskedni neki, hanem eltaszították, és szívük visszavágyott Egyiptomba.
Act 7:40 Azért azt mondták Áronnak: "Készíts nekünk isteneket, vezessenek bennünket ők, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!" 
Act 7:41 És borjúképmást készítettek azokban a napokban, áldozatot mutattak be a bálványnak, és örömük telt önkezük alkotásaiban.
Act 7:42 Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta őket, hogy szolgáljanak az ég seregének, amint meg van írva a próféták könyvében: "Vajon mutattatok-e be nekem áldozati állatokat és áldozatokat negyven éven át a pusztában, Izrael háza?
Act 7:43 Inkább befogadtátok Molok sátrát és isteneteknek, Refánnak csillagát, a bálványképeket, amelyeket készítettetek, hogy imádjátok őket. Ezért Babilonon túlra viszlek majd el titeket" .
Act 7:44 A szövetség sátra atyáinkkal volt a pusztában, amint Isten elrendelte nekik, aki Mózeshez szólt, hogy készítse el azt a látott minta szerint.
Act 7:45 Ezt atyáink átvették, s be is vitték Józsuéval a pogányok birodalmába, akiket Isten kiűzött atyáink elől, Dávid napjaiig.
Act 7:46 Ő kegyelmet talált Istennél, és könyörgött, hogy hajlékot emelhessen Jákob Istenének.
Act 7:47 Végül csak Salamon épített neki házat.
Act 7:48 Ámde a Magasságbeli nem lakik kezek alkotásaiban, amint a próféta mondja:
Act 7:49 "Az ég az én trónusom, a föld pedig lábaim zsámolya. Miféle házat építenétek nekem -- mondja az Úr --, vagy hol lenne az én nyugodalmam helye?
Act 7:50 Nem az én kezem alkotta-e mindezeket?" 
Act 7:51 Ti keménynyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek! Ti mindenkor ellenálltok a Szentléleknek: amint atyáitok, úgy ti is.
Act 7:52 Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Igen, megölték őket, akik annak az Igaznak eljöveteléről jövendöltek, akinek ti most árulói és gyilkosai lettetek,
Act 7:53 ti, akik angyalok szolgálata által kaptátok a törvényt, de meg nem tartottátok."
Act 7:54 Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene.
Act 7:55 Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni.
Act 7:56 Megszólalt: "Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől."
Act 7:57 Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy akarattal rárohantak.
Act 7:58 Azután kihurcolták őt a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak.
Act 7:59 Megkövezték Istvánt, aki így könyörögött: "Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!"
Act 7:60 Amikor pedig térdre esett, fennhangon azt kiáltotta: "Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül!" Amint ezt kimondta, elszenderült az Úrban.
Act 8:1 Saul pedig egyetértett azzal, hogy megöljék őt. Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen, s az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamaria tartományában.
Act 8:2 Istvánt pedig istenfélő férfiak eltemették, és nagyon megsiratták.
Act 8:3 Saul meg pusztította az egyházat, sorra járva a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat, s őrizetbe vetette őket.
Act 8:4 Azok, akik szétszóródtak, eközben körüljártak, és hirdették az Isten igéjét.
Act 8:5 Így jutott el Fülöp Szamaria városába, és hirdette nekik Krisztust.
Act 8:6 Tömegesen és egyetértően figyeltek mindarra, amit Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett.
Act 8:7 Mert a tisztátalan lelkek hangos kiáltással kimentek sokakból, akikben laktak, és sok inaszakadt és sánta meggyógyult.
Act 8:8 Nagy öröm támadt abban a városban.
Act 8:9 Volt azonban a városban egy Simon nevű férfi, aki azelőtt varázslással foglalkozott, és elámította Szamaria népét, azt állítva, hogy ő rendkívüli valaki.
Act 8:10 Nagyok és kicsik, mindenki egyaránt hallgatott rá, s azt mondták: "Az Isten ereje ő, akit Nagynak hívnak."
Act 8:11 És követték őt, mert jó ideje ámította őket varázslataival.
Act 8:12 Amikor azonban hittek Fülöpnek, aki hirdette az örömhírt Isten országáról, a férfiak és az asszonyok megkeresztelkedtek Jézus Krisztus nevében.
Act 8:13 Sőt, maga Simon is hitt, és megkeresztelkedése után Fülöphöz szegődött. Mikor látta, hogy jelek és igen nagy csodák is történnek, álmélkodva csodálkozott.
Act 8:14 Mikor pedig az apostolok, akik Jeruzsálemben voltak, meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.
Act 8:15 Amint odaérkeztek, imádkoztak értük, hogy elnyerjék a Szentlelket,
Act 8:16 mert az még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében.
Act 8:17 Ekkor rájuk tették kezüket, és azok elnyerték a Szentlelket.
Act 8:18 Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel megadják a Szentlelket, pénzt kínált nekik,
Act 8:19 és azt mondta: "Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, megkapja a Szentlelket!"
Act 8:20 Péten azonban így szólt hozzá: "Vesszen a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy Isten ajándékát pénzért lehet megszerezni!
Act 8:21 Sem részed nincs ebben, sem jussod nincs hozzá, mert a szíved nem igaz Isten előtt.
Act 8:22 Térj meg tehát ebből a gonoszságodból, s kérd Istent, hogy szívednek ez a gondolata bocsánatot nyerjen!
Act 8:23 Mert azt látom, hogy a keserűség epéjében és a gonoszság kötelékében vagy."
Act 8:24 Erre Simon azt felelte: "Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se érjen engem abból, amit mondtatok!"
Act 8:25 Ők pedig, miután tanúságot tettek és az Úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. Közben a szamariaiak sok helységének hirdették az evangéliumot.
Act 8:26 Ezek után az Úr angyala így szólt Fülöphöz: "Kelj föl és menj délre, arra az elhagyatott útra, amely Jeruzsálemből Gázába visz le!"
Act 8:27 Az fölkelt tehát, és elment. S íme, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok királynőjének hatalmas udvari tisztje és minden kincsének kezelője, aki Jeruzsálembe jött imádkozni,
Act 8:28 visszatértében kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta.
Act 8:29 Ekkor a Lélek így szólt Fülöphöz: "Menj oda, és szegődj ahhoz a kocsihoz!"
Act 8:30 Amint Fülöp odasietett és hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, megszólította: "Azt gondolod, hogy érted, amit olvasol?"
Act 8:31 Az így felelt: "Hogyan érteném, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?" Megkérte tehát Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje.
Act 8:32 Az Írás helye pedig, amelyet olvasott, ez volt: "Mint a bárány, amelyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírója előtt elnémul, nem nyitotta ki száját.
Act 8:33 Megaláztatásban hoztak fölötte ítéletet. A sorsával ki törődik? Hisz életét elvették e földön" .
Act 8:34 Erre az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, önmagáról vagy valaki másról?"
Act 8:35 Ekkor Fülöp megnyitotta száját, s ebből az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust.
Act 8:36 Amint haladtak az úton, egy vízhez értek. Erre az udvari tiszt így szólt: "Íme a víz; mi gátol abban, hogy megkeresztelkedjem?"
Act 8:37 Act 8:38 Azután megállította a kocsit. Mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte őt.
Act 8:39 Mikor a vízből feljöttek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari tiszt nem látta őt többé, s örvendezve folytatta útját.
Act 8:40 Fülöp pedig Asdódban termett, körüljárt, és hirdette az evangéliumot, amíg Cézáreába nem érkezett.
Act 9:1 Eközben Saul, aki még mindig gyűlölettől lihegett és halállal fenyegette az Úr tanítványait, elment a főpaphoz,
Act 9:2 és levelet kért tőle a damaszkuszi zsinagógákhoz, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és nőket, akiket ott talál ennek a tannak a követői közül.
Act 9:3 De amint haladt az úton és Damaszkuszhoz közeledett, történt, hogy hirtelen fényesség ragyogta körül az égből.
Act 9:4 Leesett a földre, és szózatot hallott, amely azt mondta neki: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?"
Act 9:5 Erre remegve és ámulva megkérdezte: "Uram, mit akarsz, hogy tegyek?" Az Úr azt válaszolta neki:
Act 9:6 "Kelj föl és menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned."
Act 9:7 A férfiak, akik kísérték, csodálkozva álltak. Hallották ugyan a hangot, de nem láttak senkit sem.
Act 9:8 Saul pedig fölkelt a földről, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kezénél fogva Damaszkuszba.
Act 9:9 Ott volt három napig, nem látott, nem evett, nem ivott semmit.
Act 9:10 Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt: "Ananiás!" Ő pedig így felelt: "Itt vagyok, Uram!"
Act 9:11 Az Úr így folytatta: "Kelj föl, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, keress fel Júdás házában egy Saul nevű tarzusi embert. Íme, épp imádkozik,
Act 9:12 és lát egy Ananiás nevű férfit, amint belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy látását visszanyerje."
Act 9:13 Ananiás azonban azt felelte: "Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben.
Act 9:14 Itt meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet."
Act 9:15 De az Úr azt mondta neki: "Csak menj, mert kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt.
Act 9:16 Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért."
Act 9:17 Erre Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: "Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss és eltelj Szentlélekkel."
Act 9:18 Erre azonnal halpikkely-szerű valami hullott le a szemeiről, és visszanyerte a szeme világát. Fölkelt és megkeresztelkedett,
Act 9:19 azután ételt vett magához és megerősödött. Néhány napig még együtt maradt a tanítványokkal, akik Damaszkuszban voltak.
Act 9:20 Azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia.
Act 9:21 Mindazok pedig, akik hallgatták, csodálkoztak és megjegyezték: "Nem ez az, aki Jeruzsálemben vesztére tört azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívták, és ide is azért jött, hogy megkötözve elhurcolja őket a főpapokhoz?"
Act 9:22 Saul azonban mind nagyobb erővel lépett fel, zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, és tanúságot tett Krisztusról.
Act 9:23 Jó néhány nap múlva a zsidók megállapodtak, hogy megölik őt.
Act 9:24 De Saul tudomást szerzett ármánykodásukról. Azok még a kapukat is őrizték éjjel-nappal, hogy megöljék őt.
Act 9:25 A tanítványok azonban éjjel fogták őt, és kimenekítették a falon át, leeresztve őt egy kosárban.
Act 9:26 Mikor így Jeruzsálembe érkezett, a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány.
Act 9:27 Barnabás azonban maga mellé vette, elvezette az apostolokhoz, és elbeszélte nekik, hogyan látta meg az Urat útközben, hogyan beszélt vele, és hogy milyen bátran tevékenykedett Damaszkuszban Jézus nevében.
Act 9:28 Velük volt, járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran tevékenykedett az Úr nevében.
Act 9:29 Beszélt a pogányokhoz is, és vitatkozott a görögökkel, de azok az életére törtek.
Act 9:30 Mikor a testvérek értesültek erről, lekísérték őt Cézáreába, és elküldték Tarzusba.
Act 9:31 Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és gyarapodott, az Úr félelmében járt, s telve volt a Szentlélek vigasztalásával.
Act 9:32 Történt egyszer, hogy Péter, amikor mindenkit fölkeresett, eljutott azokhoz a szentekhez is, akik Liddában laktak.
Act 9:33 Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc év óta ágyban feküdt, mert béna volt.
Act 9:34 Péten így szólt hozzá: "Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged! Kelj föl, vesd be ágyadat!" Erre ő azonnal fölkelt.
Act 9:35 Lidda és Száron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz.
Act 9:36 Joppéban a tanítványok közt volt egy asszony, a neve Tabíta volt, ami azt jelenti: Dorkász. Teljesen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte életét.
Act 9:37 Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Miután megmosták, lefektették a felső teremben.
Act 9:38 Mivel Lidda közel van Joppéhoz, s a tanítványok meghallották, hogy Péten ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: "Ne késlekedj hozzánk jönni!"
Act 9:39 Péten erre útrakelt, és elment velük. Amikor megérkeztek, felvezették őt a felső terembe. Az özvegyek mind körülvették őt sírva, és a köntösöket és ruhákat mutogatták, amelyeket Dorkász készített nekik, amíg velük volt.
Act 9:40 Péten azonban mindnyájukat kiparancsolta, azután térdre borulva imádkozott, majd a holttesthez fordulva így szólt: "Tabíta, kelj föl!" Erre az kinyitotta a szemét, meglátta Pétert, és felült.
Act 9:41 Ő pedig odanyújtotta neki a kezét és felsegítette. Azután odahívta a szenteket és az özvegyeket, és megmutatta nekik őt, hogy él.
Act 9:42 Híre ment ennek egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.
Act 9:43 Történt ezután, hogy sok napon át ott maradt Joppéban egy bizonyos Simon tímárnál.
Act 10:1 Volt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az Itáliainak nevezett zászlóalj századosa.
Act 10:2 Egész házanépével együtt vallásos és istenfélő ember volt, sok alamizsnát osztott ki a nép között, és szüntelenül imádkozott az Istenhez.
Act 10:3 Egyszer, a nap kilencedik órája körül látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bejött hozzá, és azt mondta neki: "Kornéliusz!"
Act 10:4 Ő rátekintett, és megrémülve azt mondta: "Mi az, Uram?" Mire az Úr így szólt hozzá: "Imádságaid és alamizsnáid felszálltak Isten színe elé, és ő megemlékezett rólad.
Act 10:5 Azért küldj most férfiakat Joppéba, és hivass ide egy bizonyos Simont, akit Péternek is hívnak.
Act 10:6 Ez egy bizonyos Simon tímárnál szállt meg, akinek a háza a tenger mellett van. Ő majd megmondja neked, mit kell tenned."
Act 10:7 Amikor eltávozott az angyal, aki szólt hozzá, odahívta két szolgáját és beosztottjai közül egy istenfélő katonát.
Act 10:8 Mindent elmondott nekik, és elküldte őket Joppéba.
Act 10:9 Másnap pedig, miközben ők úton voltak és a városhoz közeledtek, hat óra tájban Péten felment a ház tetejére imádkozni.
Act 10:10 Közben megéhezett, és enni akart. Amíg készítettek neki, elragadtatásba esett.
Act 10:11 Nyitva látta az eget, és egy edény ereszkedett alá, olyan mint egy nagy lepedő, amelyet négy sarkánál fogva eresztenek le a földre.
Act 10:12 Mindenféle négylábú, földi csúszómászó és égi madár volt benne.
Act 10:13 Egy hang így szólt hozzá: "Kelj fel Péter, öld meg és edd!"
Act 10:14 De Péten azt mondta: "Távol legyen tőlem, Uram, hiszen sohasem ettem semmi közönségeset és tisztátalant!"
Act 10:15 De a hang újból, másodszor is szólt hozzá: "Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek!"
Act 10:16 Ez háromszor megismétlődött, aztán az edény hirtelen felemelkedett az égbe.
Act 10:17 Amíg Péten azon tűnődött magában, hogy mit jelent a látomás, amit látott, a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, megkeresték Simon házát. Megálltak az ajtónál,
Act 10:18 bekiáltottak és tudakolták, vajon Simon, akit Péternek is hívnak, ott szállt-e meg?
Act 10:19 Péternek pedig, amíg a látomásról tűnődött, azt mondta a Lélek: "Három férfi keres téged.
Act 10:20 Kelj fel tehát, eredj le, és menj el velük habozás nélkül, mert én küldtem őket."
Act 10:21 Péten tehát lement a férfiakhoz, és így szólt: "Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?"
Act 10:22 Ezek azt felelték: "Kornéliusz százados, az igaz és istenfélő férfi, aki mellett az egész zsidó nép tanúságot tesz, egy szent angyaltól parancsot kapott, hogy hivasson téged a házába, és hallgassa tőled az igéket."
Act 10:23 Erre bevezette és vendégül látta őket. Másnap pedig fölkelt és elindult velük. Néhányan a joppéi testvérek közül elkísérték.
Act 10:24 A következő napon megérkezett Cézáreába. Kornéliusz már várta őket. Összehívta rokonait és bizalmas barátait.
Act 10:25 És történt, hogy amikor Péten belépett, Kornéliusz elébe jött, és a lábaihoz borulva hódolt neki.
Act 10:26 Péten azonban fölemelte őt és így szólt: "Kelj föl, én magam is ember vagyok!"
Act 10:27 Azután beszédbe elegyedett vele, betért hozzá, és sokakat talált összegyűlve.
Act 10:28 Ezeknek azt mondta: "Tudjátok ti is, hogy a zsidó ember mennyire visszariad attól, hogy idegennel barátkozzon, vagy hogy belépjen a házába. De Isten értésemre adta, hogy senkit se mondjak közönségesnek vagy tisztátalannak.
Act 10:29 Azért ellenkezés nélkül eljöttem a meghívásra. Kérdezem tehát: Mi okból hívtatok engem?"
Act 10:30 Kornéliusz erre azt mondta: "Ebben az órában éppen négy napja, hogy kilenc órakor imádkoztam a házamban, és íme, egy férfi állt elém fehér ruhában.
Act 10:31 Azt mondta: "Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten színe előtt.
Act 10:32 Küldj azért Joppéba, és hivasd el Simont, akit Péternek is hívnak. Simon tímár házában szállt meg a tenger mellett."
Act 10:33 Mindjárt hozzád küldtem tehát, és te jól tetted, hogy eljöttél. Íme, most mindnyájan itt vagyunk előtted, hogy meghallgassuk mindazt, amit az Úr parancsolt neked."
Act 10:34 Akkor Péten beszélni kezdett: "Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató,
Act 10:35 ellenkezőleg, kedves előtte bármelyik nép fia, aki féli őt és igazságot cselekszik.
Act 10:36 Isten elküldte igéjét Izrael fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által, aki mindennek az Ura.
Act 10:37 Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában, a János által hirdetett keresztség után;
Act 10:38 hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt.
Act 10:39 Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő a zsidók országában és Jeruzsálemben tett. Fára függesztve megölték őt.
Act 10:40 De Isten harmadnapon feltámasztotta, s megadta neki, hogy megjelenjen,
Act 10:41 nem az egész népnek, hanem Isten által előre kijelölt tanúknak, minekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután halottaiból feltámadt.
Act 10:42 Meg is parancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és a holtak bírájává rendelt.
Act 10:43 Róla tesz tanúságot az összes próféta, hogy az ő neve által mindenki elnyeri a bűnök bocsánatát, aki csak hisz benne."
Act 10:44 Miközben Péten ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt mindazokra, akik az igét hallgatták.
Act 10:45 A körülmetéltségből származó hívek, akik Péterrel jöttek oda, elcsodálkoztak, hogy a Szentlélek kegyelme a pogányokra is kiáradt.
Act 10:46 Hallották ugyanis őket nyelveken beszélni és magasztalni Istent.
Act 10:47 Ekkor Péten azt mondta: "Vajon megtagadhatjuk-e a keresztség vizét azoktól, akik a Szentlelket éppúgy elnyerték, mint mi?"
Act 10:48 Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Ekkor megkérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig.
Act 11:1 Az apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét.
Act 11:2 Mikor tehát Péten feljött Jeruzsálembe, a körülmetéltségből valók nekitámadtak,
Act 11:3 és azt mondták: "Bementél a körülmetéletlen férfiakhoz, és ettél velük!"
Act 11:4 Erre Péten hozzáfogott, hogy sorjában elmondja a történteket:
Act 11:5 "Joppe városában voltam és imádkoztam, amikor lelkem elragadtatásában látomást láttam. Valami edény ereszkedett le, mint egy nagy lepedő, a négy sarkánál fogva az égből, úgyhogy egészen elém ért.
Act 11:6 Mikor szemügyre vettem és beletekintettem, négylábú földi állatokat és vadakat, csúszó-mászókat és égi szárnyasokat láttam.
Act 11:7 Szózatot is hallottam, amely felszólított: "Kelj föl Péter, öld meg és edd!"
Act 11:8 Én azonban azt mondtam: "Távol legyen tőlem, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan sohasem jutott a számba!"
Act 11:9 Erre másodszor is megszólalt a szózat az égből: "Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek."
Act 11:10 Ez pedig három ízben történt, mire az egész újból visszaemelkedett az égbe.
Act 11:11 Akkor nyomban három férfi állt ott a házban, amelyben voltam. Cézáreából küldték őket hozzám.
Act 11:12 Ekkor a Lélek azt mondta nekem, hogy menjek velük minden habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és beléptünk Kornéliusz házába.
Act 11:13 Ő elbeszélte nekünk, hogyan látta az angyalt, aki megállt házában, és így szólt hozzá: "Küldj Joppéba, és hivasd el Simont, akit Péternek is hívnak;
Act 11:14 ő olyan igéket hirdet majd neked, amelyek által üdvözülsz, te és egész házad."
Act 11:15 Amikor aztán beszélni kezdtem, a Szentlélek leszállt rájuk, ahogyan miránk is kezdetben.
Act 11:16 Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely megmondta: "János csak vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni" .
Act 11:17 Ha tehát Isten ugyanazt a kegyelmet adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna Istennek?"
Act 11:18 Mikor ezeket meghallották, megnyugodtak, és így magasztalták Istent: "Tehát a pogányoknak is megadta Isten a bűnbánatot, hogy ők is életet nyerjenek!"
Act 11:19 Azok pedig, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszóródtak, elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak a zsidóknak.
Act 11:20 Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirenei férfi, akik, mikor eljutottak Antióchiába, a görögökhöz is beszéltek, hirdetve az Úr Jézust.
Act 11:21 Az Úr keze velük volt, úgyhogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz.
Act 11:22 Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, ezért elküldték Barnabást Antióchiába.
Act 11:23 Amikor odaérkezett és látta Isten kegyelmét, megörült, és mindnyájukat arra buzdította, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban,
Act 11:24 mert derék férfi volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz.
Act 11:25 Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy felkeresse Sault, és mikor megtalálta, elhozta Antióchiába.
Act 11:26 Egy álló esztendőn át jelen voltak az összejöveteleken, s nagy tömeget tanítottak. Antióchiában nevezték először a tanítványokat keresztényeknek.
Act 11:27 Azokban a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből Antióchiába,
Act 11:28 és az egyikük, név szerint Agabusz, felállt, és a Lélek által kijelentette, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen. Ez be is következett Klaudiusz idejében.
Act 11:29 A tanítványok erre elhatározták, hogy mindegyikük küldeni fog valamit a Júdeában lakó testvérek megsegítésére, mindenki tehetsége szerint.
Act 11:30 Ezt meg is tették, és elküldték a vénekhez Barnabás és Saul keze által.
Act 12:1 Ugyanebben az időben Heródes király felemelte kezét, hogy az egyházból néhány emberre lesújtson.
Act 12:2 Így karddal kivégeztette Jakabot, János testvérét.
Act 12:3 Mivel pedig látta, hogy a zsidóknak tetszik ez, még tovább ment, és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak.
Act 12:4 Miután elfogatta őt, börtönbe vetette, és őrizetbe adta négy, egyenként négyszemélyes katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti.
Act 12:5 Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelenül könyörgött érte Istenhez.
Act 12:6 Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péten két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök pedig az ajtó előtt őrizték a börtönt.
Act 12:7 De íme, megjelent mellette az Úr angyala, és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péten oldalát, fölkeltette, és így szólt: "Kelj fel gyorsan!" Erre a láncok lehullottak a kezéről.
Act 12:8 Az angyal pedig azt mondta neki: "Övezd fel magad és vedd fel saruidat!" Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: "Vedd magadra a ruhádat, és kövess engem!"
Act 12:9 Péten az angyal nyomában kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte, látomása van.
Act 12:10 Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle.
Act 12:11 Péten pedig magához térve azt mondta: "Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított."
Act 12:12 Ezt elgondolva, Máriának, a Márknak is nevezett János anyjának a házához ment, ahol sokan voltak egybegyűlve, és imádkoztak.
Act 12:13 Mikor zörgetett a tornác ajtaján, egy Rodé nevű szolgáló jött ki, hogy megtudja, ki az.
Act 12:14 Amint felismerte Péten hangját, örömében nem nyitotta ki az ajtót, hanem befutott és jelentette, hogy Péten áll az ajtó előtt.
Act 12:15 Azok azonban rászóltak: "Elment az eszed!" De ő erősítgette, hogy bizony úgy van. Mire azok azt mondták: "Az angyala az."
Act 12:16 Péten pedig egyre csak zörgetett. Mikor azután végre ajtót nyitottak, meglátták őt, és elcsodálkoztak.
Act 12:17 Miután intett a kezével, hogy hallgassanak, elbeszélte, hogyan hozta ki őt az Úr a tömlöcből. Végül azt mondta: "Vigyétek hírül ezeket Jakabnak és a testvéreknek!" Azután útra kelt, és eltávozott más helyre.
Act 12:18 Mikor pedig megvirradt, nem csekély zavarodás támadt a katonák között, hogy mi lett Péterrel.
Act 12:19 Heródes pedig, miután kereste őt és nem találta, vallatta az őröket, azután elvitette őket, majd lement Júdeából Cézáreába, és ott tartózkodott.
Act 12:20 Akkoriban neheztelt a tírusziakra és a szidoniakra. Ezek azonban közös akarattal eljöttek hozzá, s miután Blasztuszt, a király kamarását megnyerték maguknak, békét kértek, mert a vidékük tőle szerezte élelmét.
Act 12:21 A kitűzött napon azután Heródes királyi ruhába öltözve ítélőszékébe ült, és beszédet intézett hozzájuk.
Act 12:22 A nép pedig felkiáltott: "Isten szavai ezek és nem emberé!"
Act 12:23 De azonnal lesújtott rá az Isten angyala, mert nem hárította Istenre a tiszteletet. Férgek emésztették el, úgy halt meg.
Act 12:24 Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt. Barnabás és Saul visszatértek Jeruzsálemből, miután elvégezték a szeretetszolgálatot. Jánost, akit Márknak is neveznek, magukhoz vették.
Act 13:1 Az antióchiai egyházban több próféta és tanító is volt, köztük Barnabás és Simon, akit Nigernek neveztek, a cirenei Lúciusz, továbbá Manaén, Heródes negyedes fejedelem tejtestvére, és Saul.
Act 13:2 Miközben ezek az Úr szolgálatát végezték és böjtöltek, a Szentlélek azt mondta nekik: "Különítsétek el nekem Sault és Barnabást a munkára, amelyre meghívtam őket!"
Act 13:3 Erre böjtöt tartottak, imádkoztak, rájuk tették kezüket, azután útnak indították őket.
Act 13:4 Ők tehát a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába, onnan pedig Ciprusba hajóztak.
Act 13:5 Eljutottak Szalamiszba, és hirdették Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is a szolgálatukban volt.
Act 13:6 Amikor bejárták Páfoszig az egész szigetet, találtak egy Barjézus nevű zsidó férfit, aki varázsló és hamis próféta volt.
Act 13:7 Szergiusz Paulusz prokonzullal, egy bölcs férfival volt, aki magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta Isten igéjét.
Act 13:8 Elimász azonban, a varázsló -- a neve ugyanis ezt jelenti --, akadékoskodott, s igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől.
Act 13:9 De Saul, akit Pálnak is neveznek, Szentlélekkel eltelve ránézett,
Act 13:10 és így szólt: "Te minden csalárdsággal és álnoksággal teljes ördögfia, minden igazságosságnak ellensége, nem szűnsz meg az Úr egyenes útjait megrontani?
Act 13:11 Íme, ezért az Úr keze most rajtad van, megvakulsz, s egy ideig nem látod a napvilágot." Rögtön homály és sötétség szakadt rá, és körbe járva kereste, hogy valaki kezét nyújtsa neki.
Act 13:12 Erre a prokonzul hitt, mivel látta, hogy mi történt, és csodálkozott az Úr tanításán.
Act 13:13 Azután Pál, és akik vele voltak, elhajóztak Páfoszból, és a pamfíliai Pergébe jutottak. János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe.
Act 13:14 Ők pedig átmentek Pergén, s a pizídiai Antióchiába érkeztek. Szombaton bementek a zsinagógába és leültek.
Act 13:15 A törvényből és a prófétákból való felolvasás után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek ezzel az üzenettel: "Férfiak, testvérek, ha van valami intelmetek a nép számára, mondjátok el!"
Act 13:16 Pál felemelkedett tehát, s a kezével csendet intve megszólalt: "Izraelita férfiak, és ti istenfélők, halljátok!
Act 13:17 Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és naggyá tette a népet, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak. Azután hatalmas karral kivezette őket onnan,
Act 13:18 és negyven esztendeig tűrte viselkedésüket a pusztában,
Act 13:19 majd Kánaán földjén hét népet elpusztított, és sorsolással felosztotta nekik azoknak a földjét ,
Act 13:20 mintegy négyszázötven évre. Azután bírákat adott nekik Sámuel prófétáig.
Act 13:21 Ettől fogva királyt kívántak, és Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kís fiát, a Benjamin törzséből való férfit.
Act 13:22 Ennek elvetése után Dávid királyt támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett, mondván: "Szívem szerint való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki megteszi majd minden akaratomat" .
Act 13:23 Az ő ivadékából támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítőjét, Jézust,
Act 13:24 akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének .
Act 13:25 Mikor pedig János bevégezte pályafutását, azt mondta: "Nem az vagyok, akinek tartotok engem; íme, utánam jön, akinek a lábáról a saruit sem vagyok méltó megoldani."
Act 13:26 Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett.
Act 13:27 Mert Jeruzsálem lakói és a vezetőik nem ismerték el őt, hanem ítélkezésükkel beteljesítették a próféták szavait is, amelyeket minden szombaton felolvasnak.
Act 13:28 Mert bár nem találtak benne semmi okot sem a halálra, a kivégzését kívánták Pilátustól.
Act 13:29 Miután mindent végrehajtottak, ami meg volt írva róla, levették őt a fáról, és sírba helyezték.
Act 13:30 De Isten feltámasztotta őt halottaiból,
Act 13:31 és több napon át megjelent azoknak, akik vele együtt jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek tanúságot tesznek róla a mai napig a nép előtt.
Act 13:32 Mi is az atyáknak tett ígéretet hirdetjük nektek,
Act 13:33 mert azt Isten nekünk, az ő fiainak teljesítette, amikor föltámasztotta Jézust, amint meg is van írva a második zsoltárban: "Fiam vagy te, ma nemzettelek téged" .
Act 13:34 Hogy pedig feltámasztotta a halottaiból, és hogy többé már nem tér vissza az enyészetbe, így mondta meg: "Nektek adom a Dávidnak ígért biztos kegyelmet" .
Act 13:35 Éppen ezért mondja másutt is: "Nem engeded, hogy Szented romlást lásson" .
Act 13:36 Dávid ugyanis, miután a maga idejében Isten akaratát szolgálta, elszenderült, atyái mellé tették, s meglátta a romlást.
Act 13:37 De az, akit Isten a halottaiból feltámasztott, nem látott romlást.
Act 13:38 Vegyétek tehát tudomásul férfiak, testvérek, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, és hogy mindattól, amitől Mózes törvénye által meg nem igazulhattatok,
Act 13:39 őáltala mindenki megigazul, aki hisz.
Act 13:40 Ügyeljetek azért, hogy be ne teljesedjen rajtatok, amit a próféta mondott:
Act 13:41 "Lássátok, ti önteltek, csodálkozzatok és semmisüljetek meg, mert napjaitokban egy művet valósítok meg, olyan művet, amelyet el sem hinnétek, ha valaki mondaná nektek"" .
Act 13:42 Amikor azután kimentek, kérlelték őket, hogy a következő szombaton is magyarázzák nekik ezeket a dolgokat.
Act 13:43 Sőt, amikor a zsinagóga szétoszlott, a zsidók és az istenfélő jövevények közül sokan követték Pált és Barnabást, ők pedig biztatták és bátorították őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében.
Act 13:44 A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallja Isten igéjét.
Act 13:45 Mikor azonban a zsidók a sokaságot látták, elfogta őket a féltékenység, s káromlások között ellentmondtak annak, amit Pál mondott.
Act 13:46 Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: "Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk,
Act 13:47 mert így parancsolta nekünk az Úr: "A pogányok világosságává tettelek téged, hogy szolgáld az üdvösséget a föld végső határáig"" .
Act 13:48 Mikor a pogányok meghallották ezt, megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve.
Act 13:49 Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.
Act 13:50 A zsidók azonban felizgatták a vallásos és előkelő asszonyokat, s a város első embereit. Üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.
Act 13:51 Ezek lerázták ellenük lábuk porát, és elmentek Ikóniumba.
Act 13:52 A tanítványok pedig elteltek örömmel és a Szentlélekkel.
Act 14:1 Ikóniumban pedig az történt, hogy mindnyájan bementek a zsidók zsinagógájába és beszéltek, úgyhogy a zsidók és görögök nagy sokasága hívő lett.
Act 14:2 Akik azonban a zsidók közül nem hittek, felizgatták és felbőszítették a pogányok lelkét a testvérek ellen.
Act 14:3 Mégis ott maradtak azért jó ideig, és bizakodva fáradoztak az Úrban, aki tanúságot tett kegyelmének igéje mellett; megengedte ugyanis, hogy jelek és csodák történjenek a kezük által.
Act 14:4 A város lakossága azonban megoszlott. Egyesek ugyanis a zsidókkal, mások viszont az apostolokkal tartottak.
Act 14:5 Mikor pedig a pogányok és a zsidók a főembereikkel együtt támadásra készültek, hogy bántalmazásokkal illessék, sőt megkövezzék őket,
Act 14:6 és ők értesültek erről, elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe, és körös-körül az egész tartományba.
Act 14:7 Mindenütt hirdették az evangéliumot.
Act 14:8 Volt Lisztrában egy bénalábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni.
Act 14:9 Hallgatta Pált, amikor beszélt. Pál rátekintett, s mivel látta, hogy hisz a gyógyulásában,
Act 14:10 fennhangon azt mondta: "Állj fel egyenesen, a lábaidra!" Az felugrott és járkált.
Act 14:11 Amikor a néptömeg látta, hogy mit tett Pál, likaóniai nyelven felkiáltott: "Az istenek emberi alakot öltöttek, s leszálltak hozzánk!"
Act 14:12 Barnabást elnevezték Jupiternek, Pált meg Merkurnak, mert ő vitte a szót.
Act 14:13 A város előtt lévő Jupiter-templom papja bikákat és koszorúkat hozott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni.
Act 14:14 Amikor az apostolok, Barnabás és Pál meghallották ezt, megszaggatták ruhájukat, kiáltozva kisiettek a tömeg közé,
Act 14:15 és ezt mondták: "Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a hiábavaló dolgoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget és a földet teremtette, a tengert és mindazt, ami bennük van .
Act 14:16 A letűnt időkben megengedte minden pogánynak, hogy a saját útján járjon,
Act 14:17 de önmagát sem hagyta tanúságtétel nélkül, mert jót cselekedett az égből: esőt, termékeny időket adott, betöltötte szívünket eledellel és örömmel."
Act 14:18 Bár ezeket mondták, alig tudták lecsillapítani a tömeget, hogy ne mutasson be nekik áldozatot.
Act 14:19 Antióchiából és Ikóniumból azonban utánuk jött néhány zsidó. Felbujtották a tömeget, és megkövezték Pált. Azután kivonszolták a városon kívülre, abban a hitben, hogy meghalt.
Act 14:20 De amikor a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással útra kelt Derbébe.
Act 14:21 Miután ennek a városnak is hirdették az evangéliumot és sokakat tanítottak, visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába.
Act 14:22 Útközben megerősítették a tanítványok lelkét, és intették őket, hogy maradjanak meg a hitben. Elmondták, hogy sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába.
Act 14:23 S miután az egyes egyházakban böjtölve és imádkozva presbitereket rendeltek számukra, az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek.
Act 14:24 Azután átmentek Pizídián, és Pamfíliába jutottak.
Act 14:25 Miután Pergében is hirdették az Úr igéjét, lementek Attáliába,
Act 14:26 onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva elindították őket a most elvégzett munkára.
Act 14:27 Amikor megérkeztek és egybegyűjtötték az egyházat, elbeszélték, milyen nagy dolgokat művelt általuk az Isten, és hogy a hit ajtaját megnyitotta a pogányoknak.
Act 14:28 Ezután jó ideig ott maradtak a tanítványokkal.
Act 15:1 Eközben néhányan azok közül, akik lejöttek Júdeából, így tanították a testvéreket: "Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek."
Act 15:2 Mivel pedig Pál és Barnabás nagyon felháborodtak ezen, elhatározták, hogy Pál, Barnabás és még néhányan a többiek közül menjenek fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a presbiterekhez ennek a kérdésnek az ügyében.
Act 15:3 Az egyház elkísérte őket, ők pedig átmentek Fönícián és Szamarián. Elbeszélték a pogányok megtérését, nagy örömet szerezve az összes testvérnek.
Act 15:4 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egyház, az apostolok és a presbiterek fogadták őket, ők pedig elbeszélték, hogy milyen nagy dolgokat művelt velük az Isten.
Act 15:5 De egyesek, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívők, előálltak, és azt mondták, hogy azoknak is körül kell metélkedniük, és nekik is meg kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét.
Act 15:6 Emiatt az apostolok és a presbiterek összegyűltek, hogy megvizsgálják ezt a kérdést.
Act 15:7 Mivel azonban nagy vitatkozás támadt, Péten felállt, és így szólt hozzájuk: "Férfiak, testvérek! Tudjátok, hogy Isten a régmúlt napoktól fogva kiválasztott engem közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium igéjét és hívők legyenek.
Act 15:8 És Isten, aki ismeri a szíveket, tanúságot tett, mert nekik éppúgy megadta a Szentlelket, mint nekünk.
Act 15:9 Nem tett semmi különbséget köztünk és közöttük, amikor a hit által megtisztította szívüket.
Act 15:10 Most tehát miért kísértitek Istent azzal, hogy azt az igát rakjátok a tanítványok nyakára, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elviselni?
Act 15:11 Ellenkezőleg, mi hisszük, hogy Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk, amint ők is."
Act 15:12 Erre az egész sokaság elhallgatott, aztán meghallgatta Barnabást és Pált, akik elbeszélték, milyen nagy jeleket és csodatetteket művelt Isten a pogányok között általuk.
Act 15:13 Miután ők elhallgattak, Jakab szólalt meg: "Férfiak, testvérek, hallgassatok meg engem!
Act 15:14 Simon elbeszélte, hogyan és mi módon történt Isten látogatása első ízben azért, hogy a pogányok közül támasszon népet az ő nevének.
Act 15:15 Ezzel egyeznek a próféták mondásai is, amint meg van írva:
Act 15:16 "Ezután majd visszatérek, és felállítom Dávidnak leomlott hajlékát, kijavítom falainak repedéseit, és ami romba dőlt, megújítom,
Act 15:17 hogy keresse az Urat a többi ember és minden nép, amely segítségül hívta nevemet -- így szól az Úr, és meg is teszi azt", 
Act 15:18 ami ismert volt öröktől fogva. --
Act 15:19 Ennélfogva úgy gondolom, hogy nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül megtérnek Istenhez,
Act 15:20 hanem meg kell írni nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy tisztátalanná váljanak, a paráznaságtól, a fojtott állatoktól és a vértől.
Act 15:21 Mert akik Mózest hirdetik, a régi időktől fogva ott vannak minden városban a zsinagógákban, és minden szombaton felolvassák azt."
Act 15:22 Erre az apostolok és a presbiterek az egész egyházzal együtt jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék Antióchiába Pállal és Barnabással Júdást, akit melléknevén Barszabásnak hívnak, és Szilást -- ők a testvérek között vezetők voltak --,
Act 15:23 és kezük által ezt az írást küldték: "Üdvözlet az apostoloktól és a presbiter testvérektől a pogányokból lett testvéreknek, akik Antióchiában, Szíriában és Kilíkiában vannak!
Act 15:24 Mivel hallottuk, hogy némelyek, akik közülünk kerültek ki, megzavartak titeket szavaikkal, és feldúlták lelketeket, bár tőlünk megbízást nem kaptak,
Act 15:25 jónak láttuk, miután megállapodásra jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és küldjünk el hozzátok a mi igen kedves Barnabásunkkal és Pálunkkal,
Act 15:26 ezekkel az emberekkel, akik életüket adták a mi Urunk, Jézus Krisztus nevéért.
Act 15:27 Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik mindezt személyesen, élőszóval is tudtotokra adják.
Act 15:28 Úgy tetszett ugyanis a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok, csak azt, ami szükséges:
Act 15:29 hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Jó egészséget!"
Act 15:30 Azok tehát, miután elbocsátották őket, lementek Antióchiába. Itt egybegyűjtötték a sokaságot, és átadták a levelet.
Act 15:31 Amikor elolvasták, örültek a vigasztalásnak.
Act 15:32 Júdás és Szilás pedig, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel vigasztalták a testvéreket és megerősítették őket.
Act 15:33 Miután pedig egy ideig itt időztek, a testvérek visszabocsátották őket békében azokhoz, akik küldték őket.
Act 15:34 Szilás azonban jónak látta, hogy ott maradjon, ennélfogva Júdás egyedül ment el Jeruzsálembe.
Act 15:35 Pál és Barnabás is Antióchiában időztek. Tanítottak a többiekkel együtt, és hirdették az Úr igéjét.
Act 15:36 Néhány nap múlva azonban Pál így szólt Barnabáshoz: "Menjünk vissza, és városról városra mindenütt, ahol hirdettük az Úr igéjét, látogassuk meg a testvéreket, hogy vannak."
Act 15:37 Barnabás magával akarta vinni Jánost, akit Márknak is hívnak.
Act 15:38 Pál azonban kérte őt, hogy ne kelljen visszafogadni azt, aki elvált tőlük Pamfíliától kezdve, s nem ment velük a munkába.
Act 15:39 Így nézeteltérés támadt köztük, és különváltak egymástól. Barnabás Ciprusba hajózott, miután maga mellé vette Márkot.
Act 15:40 Pál viszont Szilást választotta, és útra kelt, miközben a testvérek őt Isten kegyelmébe ajánlották.
Act 15:41 Bejárta Szíriát és Cilíciát, megerősítette az egyházakat, és megparancsolta, hogy tartsák meg az apostolok és a presbiterek rendelkezéseit.
Act 16:1 Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívővé lett zsidó anyának és pogány apának volt a fia.
Act 16:2 A testvérek, akik Lisztrában és Ikóniumban voltak, jó véleménnyel voltak róla.
Act 16:3 Pál azt akarta, hogy vele menjen az útra, azért magához vette és körülmetéltette, tekintettel a zsidókra, akik ezekben a helységekben voltak; mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt.
Act 16:4 Amikor sorra járták a városokat, s tudatták, mihez kell tartaniuk magukat, közölték velük a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak, akik Jeruzsálemben voltak.
Act 16:5 Így az egyházak megerősödtek a hitben és gyarapodtak számban napról-napra.
Act 16:6 Amikor keresztülmentek Frígián és Galácia tartományán, a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Ázsiában hirdessék Isten igéjét.
Act 16:7 Míziába érve megkísérelték ugyan, hogy Bitíniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte őket.
Act 16:8 Ezért átmentek Mízián, és lementek Troászba.
Act 16:9 Itt látomás jelent meg Pálnak éjnek idején: egy makedón férfi eléje állt és könyörgött neki: "Jöjj át Makedóniába, és segíts rajtunk!"
Act 16:10 Miután ezt a jelenést látta, késedelem nélkül igyekeztünk elindulni Makedóniába. Biztosan tudtuk, hogy Isten hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.
Act 16:11 Elhajóztunk tehát Troászból. Egyenesen Szamotrákiába jutottunk, másnap Neápoliszba,
Act 16:12 innen pedig Filippibe, amely Makedóniának ebben a részében az első telepes város. Ebben a városban töltöttünk néhány napot, és beszélgetéseket folytattunk.
Act 16:13 Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóvízhez; úgy gondoltuk, hogy ott az imahely. Leültünk ott, és szóltunk az asszonyokhoz, akik összegyűltek.
Act 16:14 A hallgatóságban volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy hallgasson mindarra, amit Pál mondott.
Act 16:15 Miután ő és házanépe megkeresztelkedett, így könyörgött: "Ha úgy ítéltek meg, hogy hűséges vagyok az Úrhoz, térjetek be házamba és maradjatok nálam." És erővel rá is vett minket.
Act 16:16 Történt pedig, hogy amikor az imádságra mentünk, egy jósoló szellemtől megszállott lánnyal találkoztunk, aki jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak.
Act 16:17 Ez nyomon követte Pált és minket, és így kiáltozott: "Ezek az emberek a magasságbeli Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek."
Act 16:18 Több napon át így tett. Pált bántotta ez, azért hátrafordult, és azt mondta a léleknek: "Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belőle." Ki is ment belőle abban az órában.
Act 16:19 Mikor azonban a gazdái látták, hogy oda van a reményük a bevételre, megragadták Pált és Szilást, és elvitték a piacra az elöljárókhoz.
Act 16:20 A bírák elé állították őket, és így szóltak: "Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban,
Act 16:21 és olyan életmódot hirdetnek, amelyet nekünk nem szabad elfogadnunk, sem cselekedetben követnünk, mivel rómaiak vagyunk."
Act 16:22 A nép is összecsődült ellenük, a bírák pedig letépették a ruháikat, és megvesszőztették őket.
Act 16:23 Sok ütést mértek rájuk, aztán börtönbe vetették őket. Az őrnek pedig megparancsolták, hogy szigorúan őrizze őket.
Act 16:24 Miután ilyen parancsot kapott, a belső tömlöcbe vitte őket, a lábukat pedig kalodába zárta.
Act 16:25 Éjféltájban Pál és Szilás imádkozva dicsérték Istent, a foglyok pedig hallgatták őket.
Act 16:26 Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, s a börtön alapjai meginogtak. Egyszerre minden ajtó kinyílt, és mindnyájuk bilincsei leoldódtak.
Act 16:27 Amikor a börtönőr felriadt és azt látta, hogy a börtön ajtajai nyitva vannak, kirántotta a kardját, és meg akarta magát ölni abban a hitben, hogy a foglyok megszöktek.
Act 16:28 Pál azonban fennhangon így kiáltott: "Ne tégy magadban semmi kárt, mert mindannyian itt vagyunk!"
Act 16:29 Az erre világosságot kért, beljebb ment, és remegve borult Pál és Szilás lábához.
Act 16:30 Azután kivezette őket és így szólt: "Uraim, mit kell tennem, hogy üdvösséget nyerjek?"
Act 16:31 Azok azt felelték: "Higgy az Úr Jézusban és üdvözülni fogsz, te és házad népe."
Act 16:32 Aztán hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik a házában voltak.
Act 16:33 Ő pedig még abban az éjjeli órában elvitte őket, megmosta sebeiket, s mindjárt megkeresztelkedett, és vele övéi is mindnyájan.
Act 16:34 Aztán bevezette őket otthonába, asztalt terített nekik, és örvendezett házanépével együtt, hogy híve lett Istennek.
Act 16:35 Miután megvirradt, a bírák elküldték a törvényszolgákat ezzel az üzenettel: "Bocsásd el azokat az embereket!"
Act 16:36 A börtönőr pedig elvitte Pálnak az üzenetet: "A bírák ideküldtek, hogy bocsássalak el titeket. Most tehát menjetek ki, és távozzatok békével!
Act 16:37 Pál azonban azt mondta neki: "Mielőtt elítéltek volna minket, nyilvánosan megvesszőztek és börtönbe vetettek, noha római polgárok vagyunk, s most titokban kiutasítanak? Azt már nem! Jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki minket!"
Act 16:38 A törvényszolgák pedig hírül vitték ezeket a szavakat a bíráknak. Azok megijedtek, amikor meghallották, hogy római polgárok.
Act 16:39 Eljöttek tehát és megkövették, majd kivezették őket, és kérték, hogy távozzanak a városból.
Act 16:40 Amikor kijöttek a börtönből, betértek Lídiához. Miután látták a testvéreket, és megvigasztalták őket, útra keltek.
Act 17:1 Ezután áthaladtak Amfipoliszon és Apollónián, majd Tesszalonikibe érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt.
Act 17:2 Pál szokás szerint bement hozzájuk és három szombaton át magyarázta nekik az Írást.
Act 17:3 Kifejtette és kimutatta, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és halottaiból fel kellett támadnia, és hogy "ez a Jézus az a Krisztus, akit én hirdetek nektek."
Act 17:4 Némelyikük hitt, és csatlakozott Pálhoz és Sziláshoz, az istenfélő pogányokból szintén nagy sokaság, és nem kevesen az előkelő asszonyok közül.
Act 17:5 A zsidók azonban féltékenykedtek. Maguk mellé vettek a csőcselékből néhány gonosz embert. Csődületet támasztottak, és izgalomba hozták a várost, majd Jázon házánál csoportosulva megkísérelték, hogy kihozzák őket a nép közé.
Act 17:6 Mivel azonban nem találták meg őket, Jázont és néhány testvért vonszolták a város elöljárói elé, s közben így kiáltoztak: "Ide is eljöttek ezek, akik felkavarják a világot.
Act 17:7 Jázon meg befogadta őket, pedig ezek mindnyájan a császár rendeletei ellen cselekszenek. Azt mondják ugyanis, hogy másvalaki, hogy Jézus a király!"
Act 17:8 Fel is bőszítették a népet és a város elöljáróit, akik ezt végighallgatták.
Act 17:9 Mégis szabadon bocsátották őket, miután Jázon és a többiek kezeskedtek értük.
Act 17:10 A testvérek pedig mindjárt éjjel elküldték Pált és Szilást Béreába, ahol megérkezésük után bementek a zsidók zsinagógájába.
Act 17:11 Ezek már nemesebb lelkűek voltak, mint a tesszalonikiek. Be is fogadták az igét lelkesen, és nap-nap után kutatták az Írásban, vajon ezek a dolgok valóban így vannak-e.
Act 17:12 Közülük sokan hívők lettek, sőt még az előkelő pogány asszonyok és férfiak közül is számosan.
Act 17:13 Amikor azonban Tesszalonikiben a zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdette az Isten igéjét, ide is eljöttek, felizgatták és fellázították a tömeget.
Act 17:14 Erre a testvérek azonnal útra bocsátották Pált, hogy eljusson a tengerig: Szilás és Timóteus azonban ott maradtak.
Act 17:15 Akik elkísérték Pált, elvezették őt Athénig, aztán elutaztak, miután parancsot kaptak tőle Szilás és Timóteus számára, hogy mihamarabb menjenek hozzá.
Act 17:16 Amíg Pál Athénben várt rájuk, a lelke megrendült a bálványimádásba merült város láttán.
Act 17:17 Vitatkozott a zsidókkal és az istenfélőkkel a zsinagógában, s a köztéren is nap-nap után azokkal, akik ott voltak.
Act 17:18 Némelyik epikúreus és sztoikus bölcselő vitába ereszkedett vele. Egyesek azt kérdezték: "Mit akar mondani ez a szószaporító?" Mások viszont: "Új istenek hirdetőjének látszik" -- mert Jézust és a feltámadást hirdette nekik.
Act 17:19 Aztán megragadták, és az Areopáguszra vitték ezekkel a szavakkal: "Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz?
Act 17:20 Mert valami újszerűt mondogatsz a fülünkbe, tudni akarjuk tehát, vajon mik ezek."
Act 17:21 Ugyanis az összes athéni és az ott lévő jövevények semmi egyébbel nem foglalkoztak, mint azzal, hogy valami újat mondjanak vagy halljanak.
Act 17:22 Pál pedig felállt az Areopágusz közepére és így szólt: "Athéni férfiak! Minden tekintetben nagyon vallásosnak látlak titeket.
Act 17:23 Amikor ugyanis körüljártam és megszemléltem a bálványképeiteket, egy olyan oltárra akadtam, amelyen ez a felirat volt: "Az ismeretlen istennek." Nos, akit ti nem ismertek és mégis tiszteltek, azt hirdetem én nektek.
Act 17:24 Isten, aki a világot alkotta, és benne mindent -- mivel ő a mennynek és a földnek ura --, nem lakik kézzel épített templomokban.
Act 17:25 Ő nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha valamire szüksége volna, hiszen ő ad mindennek életet, leheletet és mindent.
Act 17:26 Az ő műve, hogy az egytől származó egész emberi nem lakja a teljes földkerekséget. Ő szabta meg tartózkodásuk meghatározott idejét és határait,
Act 17:27 hogy keressék Istent, hátha megérzik őt és megtalálják -- bár nincs messze egyikünktől sem.
Act 17:28 Hiszen őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint az egyik költőtök meg is mondta: "Az ő gyermekei vagyunk."
Act 17:29 Mivel tehát Isten gyermekei vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy az istenség hasonló aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz, a művészet és az emberi gondolat alkotásához.
Act 17:30 Isten elviselte ennek a tudatlanságnak az idejét, most azonban hirdeti, hogy mindnyájunknak bűnbánatot kell tartani mindenütt,
Act 17:31 mert meghatározott egy napot, amelyen ítélkezni fog a világ felett igazságban egy férfi által, akit arra rendelt, és igazolt is mindenki előtt, mikor feltámasztotta halottaiból."
Act 17:32 Mikor a holtak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások meg azt mondták: "Erről majd még egyszer meghallgatunk téged."
Act 17:33 Ezzel Pál eltávozott körükből.
Act 17:34 De néhány férfi csatlakozott hozzá és hívő lett, köztük Areopagita Dénes, valamint egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások is.
Act 18:1 Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba.
Act 18:2 Itt találkozott egy Akvila nevű, Pontuszból származó zsidóval, aki nemrégen jött Itáliából -- mivel Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából --, meg a feleségével, Priszcillával, és elment hozzájuk.
Act 18:3 Mivel ugyanaz volt a mesterségük -- sátorkészítők voltak --, náluk maradt és dolgozott.
Act 18:4 Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, hirdette az Úr Jézus nevét, és igyekezett meggyőzni a zsidókat és a görögöket.
Act 18:5 Amikor pedig Szilás és Timóteus megjöttek Makedóniából, Pál még többet fáradozott az igehirdetésben, és bizonyította a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.
Act 18:6 Mivel azok káromlások között ellentmondtak neki, lerázta ruháit, és azt mondta nekik: "A fejeteken a véretek! Én tiszta vagyok, és mostantól fogva a pogányokhoz megyek."
Act 18:7 Elköltözött tehát onnan, és betért egy bizonyos Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő férfinak a házába. Az illető háza a zsinagóga mellé épült.
Act 18:8 Kriszpusz pedig, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész házával együtt, sőt, a korintusiak közül sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek.
Act 18:9 Az Úr pedig azt mondta éjjel látomásban Pálnak: "Ne félj, csak beszélj és ne hallgass,
Act 18:10 mert én veled vagyok. Senki sem fog hozzád nyúlni, hogy ártson neked, mert sok népem van nekem ebben a városban."
Act 18:11 Ott maradt tehát egy évig és hat hónapig, s közben tanította nekik az Isten igéjét.
Act 18:12 Egyszer azonban, amikor Gallió volt Akhája prokonzula, a zsidók egy akarattal rátámadtak Pálra. Odavitték az ítélőszékhez,
Act 18:13 és azt mondták: "Ez törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket!"
Act 18:14 Mielőtt azonban Pál szóra nyitotta volna száját, Gallió így szólt a zsidókhoz: "Zsidó férfiak! Türelemmel lennék hozzátok annak rendje s módja szerint, ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy nagyon gonosz bűntettről volna szó.
Act 18:15 De ha tanításról, nevekről és a ti törvényetekről folyik a vita, intézzétek el magatok. Ezekben én nem akarok bíró lenni."
Act 18:16 S elűzte őket az ítélőszéktől.
Act 18:17 Erre mindnyájan megragadták Szosztenészt, a zsinagóga elöljáróját, és megverték az ítélőszék előtt, de Gallió ezzel sem törődött semmit.
Act 18:18 Pál pedig még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektől. Miután Kenkreában megnyíratta a fejét -- fogadalma volt ugyanis --, elhajózott Szíriába, és vele ment Priszcilla és Akvila is.
Act 18:19 Efezusba érkezve elvált tőlük. Bement a zsinagógába, és vitatkozott a zsidókkal.
Act 18:20 Bár az ottaniak kérték, hogy huzamosabb ideig maradjon, nem állt rá,
Act 18:21 hanem búcsút vett tőlük ezekkel a szavakkal: "Újra visszatérek hozzátok, ha Isten akarja." Ezzel útra kelt Efezusból.
Act 18:22 Lement Cézáreába, ott felment, és köszöntötte az egyházat, aztán lement Antióchiába.
Act 18:23 Miután itt töltött egy bizonyos időt, útra kelt, és sorjában bejárta Galácia tartományát és Frígiát, s minden tanítványt megerősített.
Act 18:24 Eközben egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó jött Efezusba, aki ékesszóló és az Írásokban igen jártas volt.
Act 18:25 Mivel már oktatást kapott az Úr útjáról, buzgó lélekkel beszélte el és szorgosan tanította az Úrra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségéről tudott.
Act 18:26 Bátran kezdett tehát működni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila hallották őt, maguk mellé vették, és alaposabban megmagyarázták neki Isten útját.
Act 18:27 Mikor aztán elindult Akhájába, a testvérek buzdították, s írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor odaérkezett, sok mindenben hasznukra volt a híveknek,
Act 18:28 mert ellenállhatatlanul megcáfolta a zsidókat a nyilvánosság előtt, s kimutatta az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.
Act 19:1 Amíg Apolló Korintusban volt, Pál bejárta a felső tartományokat, aztán Efezusba jött, s néhány tanítványra talált.
Act 19:2 Ezeknek azt mondta: "Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?" Azok azonban azt felelték neki: "Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek."
Act 19:3 Ő erre megkérdezte: "Hogyan vagytok hát megkeresztelve?" Azok így feleltek: "János keresztségével."
Act 19:4 Erre Pál azt mondta: "János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban."
Act 19:5 Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében.
Act 19:6 Pál rájuk tette kezeit, és a Szentlélek leszállt rájuk, ők pedig nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak.
Act 19:7 Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak.
Act 19:8 Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és meggyőzően vitatkozott Isten országáról.
Act 19:9 Mivel azonban egyesek megátalkodtak és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját a sokaság előtt, eltávozott tőlük. Különhívta a tanítványokat és nap mint nap egy bizonyos Tirannosznak az iskolájában mondott beszédet.
Act 19:10 Ez két esztendeig tartott, így mindazok, akik Ázsiában laktak, zsidók és pogányok, hallották az Úr igéjét.
Act 19:11 Isten rendkívüli csodákat is művelt Pál keze által.
Act 19:12 Elvitték kendőit és kötényeit, amelyeket viselt, és a betegekre tették, mire azok meggyógyultak, és a gonosz lelkek kimentek belőlük.
Act 19:13 Egyes kóbor zsidó ördögűzők is megkísérelték, hogy az Úr Jézusnak a nevét hívják segítségül azokra, akikben gonosz lelkek voltak. Azt mondogatták: "Parancsolok nektek Jézus által, akit Pál hirdet!"
Act 19:14 Egy zsidó főpapnak, Szkévának hét fia tette ezt.
Act 19:15 A gonosz lélek azonban így felelt nekik: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?"
Act 19:16 Aztán az ember, akiben a gonosz lélek volt, rájuk vetette magát, mindkettőjüket a hatalmába kerítette, s úgy megmutatta nekik az erejét, hogy ruhátlanul és sebesülten menekültek ki abból a házból.
Act 19:17 Ezt aztán megtudta Efezus valamennyi zsidó és pogány lakója, mire félelem fogta el mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét.
Act 19:18 A hívek közül is sokan eljöttek, bevallották és elmondták tetteiket.
Act 19:19 Azok közül pedig, akik a rendkívüli dolgokat hajhászták, sokan összehordták a könyveket, és mindenki szeme láttára elégették. Megbecsülték azok értékét is, és úgy találták, hogy az értékük ötvenezer ezüst.
Act 19:20 Így tehát az Úr igéje rendkívüli módon gyarapodott és megerősödött.
Act 19:21 Amikor mindezek megtörténtek, Pál a Lélek által elhatározta, hogy átmegy Makedónián és Akháján, s elmegy Jeruzsálembe. Azt gondolta ugyanis: "Ha ott már voltam, Rómát is meg kell látogatnom."
Act 19:22 Előreküldött tehát Makedóniába kettőt azok közül, akik szolgáltak neki, Timóteust és Erasztoszt, maga pedig egy ideig még Ázsiában maradt.
Act 19:23 Abban az időben azonban nem kis háborúság támadt az Úr útja miatt.
Act 19:24 Egy Demetriosz nevű ezüstműves ugyanis Diana-templomocskákat készített ezüstből, és jókora keresethez juttatta a kézműveseket.
Act 19:25 Ezeket és a hasonló foglalkozású iparosokat összehívta, s azt mondta nekik: "Emberek! Jól tudjátok, hogy ebből a mesterségből származik a keresetünk.
Act 19:26 De látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem szinte egész Ázsiában nagy tömegeket térít el rábeszéléssel. Azt mondja, hogy nem istenek azok, amiket kézzel csinálnak.
Act 19:27 Így azonban nem csak a mi foglalkozásunk sodródik veszélybe és válik érdektelenné, hanem a nagy Dianának a templomát is semmibe fogják venni, s annak fölsége is meg fog inogni, akit egész Ázsia és a föld kereksége tisztel."
Act 19:28 Mikor ezeket a szavakat meghallották, harag töltötte el őket, és felkiáltottak: "Nagy az efezusiak Dianája!"
Act 19:29 Kavarodás töltötte be a várost, és egy akarattal a körszínházba rohantak. Odahurcolták a makedóniai Gájuszt és Arisztarchuszt, Pál társait.
Act 19:30 Ekkor Pál be akart menni a nép közé, de a tanítványok nem engedték.
Act 19:31 Néhányan az ázsiai főtisztviselők közül is, akik barátai voltak, elküldtek hozzá és kérték, hogy ne menjen a színházba.
Act 19:32 Ott mindenki mást kiabált, mert a népgyűlés meg volt zavarodva, s többen azt sem tudták, hogy mi okból gyűltek össze.
Act 19:33 Végül előhozták a tömegből Alexandert, akit a zsidók előretuszkoltak. Alexander pedig csendet intett a kezével, mert fel akarta világosítani a népet.
Act 19:34 Amikor azonban felismerték, hogy zsidó, egyszerre mindnyájan lármázni kezdtek, és vagy két órán át így kiáltoztak: "Nagy az efezusiak Dianája!"
Act 19:35 Végre a jegyző lecsendesítette a tömeget, és így szólt: "Efezusi férfiak! Van-e ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa tiszteli a nagy Dianát, Jupiter magzatát?
Act 19:36 Mivel ez nem kétséges, meg kell nyugodnotok, és semmit sem kell meggondolatlanul cselekednetek.
Act 19:37 Idehoztátok ugyanis ezeket az embereket, akik sem nem szentségtörők, sem a ti istennőtöket nem káromolták.
Act 19:38 Ha tehát Demetriosznak és a többi kézművesnek panaszuk van valaki ellen -- miután tartanak törvénynapokat és vannak prokonzulok --, emeljenek panaszt egymás ellen.
Act 19:39 Ha pedig másféle vitás ügyetek van, a törvényes népgyűlésen el lehet intézni.
Act 19:40 Mert még abba a veszélybe kerülünk, hogy bevádolnak a mai zendülés miatt -- hiszen semmi okunk sincs erre a csődületre --, hogy számot adjunk róla." Ezt mondta, azután feloszlatta a gyűlést.
Act 20:1 A zavargás megszűntével Pál magához hívta a tanítványokat, buzdította őket, azután elbúcsúzott, és útra kelt, hogy Makedóniába menjen.
Act 20:2 Miután bejárta azokat a területeket, többször is beszélt és intette őket, elment Görögországba,
Act 20:3 és ott töltött három hónapot. Amikor Szíriába készült hajózni, a zsidók cselt szőttek ellene. Ezért úgy határozott, hogy Makedónián át tér vissza.
Act 20:4 A béreai Szopatér, Pirrosz fia volt a kísérője, a tesszalonikiek közül pedig Arisztarchosz és Szekundusz, továbbá a derbéi Gájusz és Timóteus, végül Ázsiából Tichikusz és Trofimusz.
Act 20:5 Ők elmentek előre, és megvártak minket Troászban.
Act 20:6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap múlva értük utol őket Troászban, ahol hét napot töltöttünk.
Act 20:7 A hét első napján azután, amikor egybegyűltünk a kenyérszegésre, Pál beszélni kezdett nekik. Mivel másnap útra akart kelni, a beszédet egészen éjfélig nyújtotta.
Act 20:8 A felső teremben, ahol egybegyűltünk, volt lámpa bőven.
Act 20:9 Közben egy Eutíchosz nevű fiút, aki az ablakban ült és mély álomba merült, mert Pál hosszan beszélt, az álom elnyomta, leesett a harmadik emeletről, és holtan szedték fel.
Act 20:10 Pál lement hozzá, ráborult, átkarolta, és így szólt: "Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke benne van!"
Act 20:11 Aztán felment, megszegte a kenyeret és evett, s beszélt még jó sokáig, egészen virradatig, akkor kelt útra.
Act 20:12 A fiút pedig élve hozták oda, és teljesen megvigasztalódtak.
Act 20:13 Mi pedig hajóra szálltunk, és Asszoszba hajóztunk, hogy ott felvegyük Pált. Így rendelkezett ugyanis, mert ő maga szárazon akarta megtenni az utat.
Act 20:14 Amikor aztán összetalálkozott velünk Asszoszban, felvettük őt, és Mitilénébe mentünk.
Act 20:15 Innen elhajóztunk, s másnap Khiosz elé értünk. A következő nap Szamoszon kötöttünk ki, majd a rákövetkező napon megérkeztünk Milétoszba.
Act 20:16 Pál ugyanis úgy határozott, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy ne kelljen időznie Ázsiában. Sietett, hogy ha lehetséges, Pünkösd napján már Jeruzsálemben legyen.
Act 20:17 Milétoszból beüzent tehát Efezusba, és hivatta az egyház presbitereit.
Act 20:18 Amikor azok odaértek és együtt voltak, így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva hogyan voltam veletek az egész idő alatt.
Act 20:19 Szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyhullatás és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek.
Act 20:20 Semmi hasznosat el nem hagytam, mindent hirdettem nektek, tanítottalak titeket nyilvánosan és házanként.
Act 20:21 Tanúságot tettem mind a zsidók, mind a pogányok előtt az Istenhez való megtérésről és a Jézus Krisztusba, a mi Urunkba vetett hitről.
Act 20:22 És most íme, lélekben megkötözve elmegyek Jeruzsálembe, és nem tudom, mi minden vár ott rám.
Act 20:23 Csak azt tudom, amit a Szentlélek minden városban értésemre ad, hogy bilincsek és szorongatások várnak rám Jeruzsálemben.
Act 20:24 De nem félek ezektől. Az életemet sem tartom értékesebbnek, mint magamat, csak elvégezhessem pályafutásomat, az ige szolgálatát, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy tanúságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról.
Act 20:25 Azt is tudom már, hogy közületek, akik között jártam, s akiknek hirdettem Isten országát, többé senki sem fogja látni arcomat.
Act 20:26 Azért szentül állítom ma nektek, hogy nem szárad rajtam senkinek a vére sem.
Act 20:27 Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek Isten maradéktalan akaratát.
Act 20:28 Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett.
Act 20:29 Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat.
Act 20:30 Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat.
Act 20:31 Őrködjetek azért és tartsátok emlékezetben, hogy három éven át éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikteket.
Act 20:32 Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének. Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára.
Act 20:33 Nem kívántam el senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját.
Act 20:34 Magatok tudjátok, hogy ezek a kezek dolgoztak meg azért, amire szükségem volt nekem és azoknak, akik velem vannak.
Act 20:35 Mindenben megmutattam nektek, hogy így kell fáradozni, segíteni a gyöngéken, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: "Nagyobb boldogság adni, mint kapni.""
Act 20:36 Miután ezeket elmondta, letérdelt, és együtt imádkozott mindnyájukkal.
Act 20:37 Azok pedig mindannyian nagy sírásra fakadtak, és Pál nyakába borulva csókolgatták őt.
Act 20:38 Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy nem fogják többé viszontlátni az arcát. Végül pedig elkísérték őt a hajóra.
Act 21:1 Amikor azután elváltunk tőlük, kihajóztunk, és egyenes irányban haladva Kószba értünk, másnap Rodoszba, onnan pedig Patarába.
Act 21:2 Amikor találtunk egy Föníciába menő hajót, beszálltunk és továbbhajóztunk.
Act 21:3 Mikor feltűnt előttünk Ciprus, azt bal felől haladva elhagytuk, aztán Szíriába hajóztunk, és eljutottunk Tíruszba, mert a hajó ott készült kirakni a rakományt.
Act 21:4 Miután a tanítványokat megtaláltuk, ott maradtunk hét napig. Ők a Lélek által azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
Act 21:5 Néhány nap elteltével mégis elindultunk és továbbmentünk. Ők pedig mindannyian elkísértek bennünket feleségeikkel és gyermekeikkel, kikísértek a városból, és a parton letérdelve imádkoztunk.
Act 21:6 Miután elbúcsúztunk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők pedig visszatértek övéikhez.
Act 21:7 A hajóút befejezéseként lementünk Tíruszból Ptolemaiszba. Köszöntöttük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk.
Act 21:8 Másnap továbbmentünk, és Cézáreába érkeztünk. Itt betértünk Fülöp evangélista házába, és megszálltunk nála, aki a hét közül az egyik volt.
Act 21:9 Négy hajadon leánya volt, s ezek prófétáltak.
Act 21:10 Amíg mi néhány napig időztünk, egy Agabusz nevű próféta érkezett oda Júdeából.
Act 21:11 Odajött hozzánk, fogta Pál övét, megkötözte vele a saját lábát és kezét, és így szólt: "A Szentlélek ezeket mondja: Azt a férfit, akié ez az öv, a zsidók így kötözik meg Jeruzsálemben, és átadják a pogányok kezébe."
Act 21:12 Mikor ezt meghallottuk, mi is kértük őt, meg az ottaniak is, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
Act 21:13 De Pál így felelt: "Mit csináltok, miért sírtok és szomorítjátok a szívemet? Hiszen én kész vagyok az Úr Jézus nevéért nemcsak arra, hogy megkötözzenek, hanem hogy meg is haljak Jeruzsálemben."
Act 21:14 S mivel nem tudtuk lebeszélni őt, megnyugodtunk, és így szóltunk: "Legyen meg az Úr akarata!"
Act 21:15 E napok után tehát útnak eredtünk, és felmentünk Jeruzsálembe.
Act 21:16 Cézáreából a tanítványok közül is velünk tartottak néhányan. Magukkal hozták Mnázont, egy Ciprusról való régi tanítványt, hogy nála szálljunk meg.
Act 21:17 Amikor Jeruzsálembe értünk, a testvérek szívesen fogadtak minket.
Act 21:18 Másnap Pál velünk együtt bement Jakabhoz, és a presbiterek is mindnyájan összegyűltek.
Act 21:19 Miután köszöntötte őket, részletesen elmondta, mit művelt Isten a pogányok között az ő szolgálata által.
Act 21:20 Azok pedig, miután meghallgatták, dicsőítették Istent, neki pedig azt mondták: "Nézd, testvér, sok ezren vannak a zsidók között, akik hívők lettek, de azért mind féltékenyen tartják a törvényt.
Act 21:21 Rólad azonban azt hallották, hogy a Mózestől való elpártolásra tanítod azokat a zsidókat, akik a pogányok között vannak. Azt mondod nekik, hogy nem kell sem a fiaikat körülmetéltetniük, sem a szokásokat követniük.
Act 21:22 Mi tehát a teendő? Elkerülhetetlen, hogy a tömeg össze ne csődüljön, ha meghallják, hogy megjöttél.
Act 21:23 Tedd meg tehát azt, amit mondunk neked. Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat vettek magukra.
Act 21:24 Vedd őket magad mellé, szentelődj meg velük, fizess helyettük, hogy megnyiratkozzanak. Akkor mindenki tudni fogja, hogy nem igaz, amit rólad hallottak; ellenkezőleg, te is megtartod a törvényt, és aszerint élsz.
Act 21:25 Ami pedig azokat illeti, akik a pogányok közül lettek hívők, mi megírtuk végzésünket, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól."
Act 21:26 Erre Pál maga mellé vette a férfiakat, másnap tisztulást végzett, velük együtt bement a templomba, és bejelentette, hogy a tisztulás napjai letelnek, amikor mindegyikükért bemutatják az áldozatot.
Act 21:27 Mikor azonban a hét nap lassan már letelt, az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban, fölizgatták az egész népet, és elfogták őt.
Act 21:28 Közben ezt kiáltozták: "Izraelita férfiak! Segítsetek! Ez az az ember, aki a nép, a törvény és ez ellen a hely ellen tanít mindenkit mindenütt, sőt még pogányokat is behozott a templomba, és megfertőzte ezt a szent helyet!"
Act 21:29 Vele látták ugyanis az efezusi Trofimoszt a városban, s róla gondolták, hogy Pál bevitte a templomba.
Act 21:30 Meg is mozdult az egész város. A nép összecsődült, megragadták Pált, és kihurcolták a templomból, a kapukat pedig azonnal bezárták.
Act 21:31 Mikor már azon voltak, hogy megöljék őt, az a hír jutott el a helyőrség ezredeséhez, hogy egész Jeruzsálem zavargásban tört ki.
Act 21:32 Az mindjárt katonákat és századosokat vett maga mellé, és lesietett hozzájuk. Azok pedig, amikor meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését.
Act 21:33 Ekkor az ezredes odalépett, megfogta őt, és megkötöztette két lánccal. Aztán megkérdezte, hogy kicsoda ez, és mit tett.
Act 21:34 De a tömegből az egyik ember ezt, másik azt kiabált, s mivel pontosan nem tudott tájékozódni a zajongás miatt, a várba vitette őt.
Act 21:35 Amikor azonban a lépcsőkhöz jutott, történt, hogy a nép erőszakossága miatt a katonáknak már vinniük kellett.
Act 21:36 A népsokaság ugyanis utána tódult, és azt kiáltozta: "Öld meg őt!"
Act 21:37 Amikor már a várba készültek bevezetni Pált, ő így szólt az ezredeshez: "Szabad-e valamit mondanom neked?" Az megkérdezte: "Te tudsz görögül?
Act 21:38 Nem te vagy az az egyiptomi, nem te keltettél a napokban zavargást, s kivezettél a pusztába négyezer szikárius férfit?"
Act 21:39 Pál azonban azt mondta neki: "Én zsidó ember vagyok a cilíciai Tarzusból, annak az ismert városnak vagyok a polgára. Kérlek azonban, engedd meg nekem, hogy szóljak a néphez!"
Act 21:40 Mikor az megadta az engedélyt, Pál a lépcsőkön állva intett a népnek a kezével. Erre nagy csendesség lett. Ő pedig megszólalt zsidó nyelven, és ezt mondta:
Act 22:1 "Férfiak, testvérek és atyák! Hallgassátok meg védekezésemet, melyet most elétek tárok."
Act 22:2 Amint meghallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még csendesebbek lettek.
Act 22:3 Ő pedig így szólt: "Zsidó ember vagyok, a cilíciai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem fel Gamáliel lábánál. Az atyák törvényének szigorúsága szerint nyertem oktatást, a törvény buzgó követője voltam, amint ti is azok vagytok ma mindnyájan.
Act 22:4 Ezt az utat pedig halálra üldöztem, megkötöztem és őrizetbe adtam férfiakat és nőket.
Act 22:5 Ezt a főpap és a vének mind tanúsítják rólam. Kaptam tőlük leveleket is, úgy mentem el Damaszkuszba a testvérekhez, hogy az ottaniakat is megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy megbüntessék őket.
Act 22:6 Történt azonban, hogy útközben, amikor Damaszkuszhoz közeledtem, déltájban hirtelen nagy világosság áradt rám az égből.
Act 22:7 Leestem a földre, és szózatot hallottam, amely azt mondta nekem: "Saul, Saul miért üldözöl engem?"
Act 22:8 Én pedig így feleltem: "Uram, ki vagy?" Ő azt válaszolta: "Én vagyok a Názáreti Jézus, akit te üldözöl."
Act 22:9 Akik velem voltak, látták ugyan a világosságot, de nem hallották annak szavát, aki velem beszélt.
Act 22:10 Erre én megkérdeztem: "Mit tegyek, Uram?" Az Úr pedig azt mondta nekem: "Kelj fel, és menj Damaszkuszba. Ott megmondják majd neked mindazt, amit tenned kell."
Act 22:11 Mivel azonban a ragyogó fény következtében nem láttam, a kísérők kézenfogva vezettek, s így értem Damaszkuszba.
Act 22:12 Egy bizonyos Ananiás nevű férfi, aki félte Istent a törvény szerint, s akiről az ottlakó zsidók mind jó véleménnyel vannak,
Act 22:13 felkeresett, és mellém állva azt mondta nekem: "Saul testvér, láss!" Abban a pillanatban megláttam őt.
Act 22:14 Ő pedig így folytatta: "Atyáink Istene előre kijelölt téged, hogy megismerd akaratát, meglásd az Igazat, és szavait a saját szájából halld.
Act 22:15 Tanúskodni fogsz mellette minden ember előtt azokról a dolgokról, amiket láttál és hallottál.
Act 22:16 Most pedig miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, és hívd segítségül az Ő nevét!"
Act 22:17 Amikor később visszatértem Jeruzsálembe, és imádkoztam a templomban, lelki elragadtatásba estem.
Act 22:18 Láttam őt, s ő azt mondta nekem: "Siess, menj ki gyorsan Jeruzsálemből, mert nem fogadják el rólam szóló tanúságtételedet!"
Act 22:19 Erre megkérdeztem: "Uram, hisz tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe zárattam, és a zsinagógákban megverettem a benned hívőket.
Act 22:20 Amikor pedig Istvánnak, a te tanúdnak vérét ontották, ott álltam, helyeseltem azt, és őriztem gyilkosainak ruháját."
Act 22:21 De ő azt mondta nekem: "Menj el, mert én elküldlek téged messzire, a pogányok közé.""
Act 22:22 Amíg ezeket elmondta, hallgatták őt, de ekkor hangosan kiáltozni kezdtek: "Veszítsd el az ilyen embert a földről, nem élhet tovább!"
Act 22:23 Mivel egyre csak lármáztak, köntöseiket eldobálták, és port szórtak a levegőbe,
Act 22:24 az ezredes megparancsolta, hogy vezessék be a várba, ostorozzák meg, vessék kínvallatás alá, mert meg akarta tudni, hogy miért kiabálnak úgy ellene.
Act 22:25 Mikor azonban szíjakkal lekötötték, Pál megkérdezte a mellette álló századost: "Szabad nektek római polgárt megostorozni, mielőtt elítélték volna?"
Act 22:26 A százados, aki ezt hallotta, odament az ezredeshez, és jelentést tett neki: "Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár."
Act 22:27 Erre az ezredes odament hozzá, és azt mondta neki: "Mondd meg nekem, valóban római polgár vagy?" Ő azt felelte: "Igen."
Act 22:28 Az ezredes erre azt mondta: "Én sok pénzért jutottam ehhez a polgársághoz." Mire Pál azt mondta: "Én pedig abban születtem."
Act 22:29 Erre nyomban félreálltak, akik kínvallatására készültek. Az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár létére megkötöztette őt.
Act 22:30 Másnap aztán tüzetesebben meg akarta tudakolni, hogy a zsidók mivel vádolják. Eloldoztatta őt, összehívta a papokat és az egész főtanácsot, azután elővezette Pált, és eléjük állította.
Act 23:1 Pál a főtanács felé fordult, és így szólt: "Férfiak, testvérek! Mind a mai napig maradéktalanul jó lelkiismerettel jártam az Úr előtt."
Act 23:2 Ananiás főpap erre megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék őt szájon.
Act 23:3 Pál ekkor így szólt hozzá: "Megver téged Isten, te fehérre meszelt fal! Leülsz, hogy a törvény szerint ítélkezz rajtam, és a törvény ellenére parancsot adsz, hogy megüssenek!"
Act 23:4 Az ottállók azt mondták: "Az Isten főpapját szidalmazod?"
Act 23:5 Pál azonban így szólt: "Nem tudtam, testvérek, hogy ő a főpap. Hiszen meg van írva: "Ne átkozd néped fejedelmét!"" 
Act 23:6 Mivel Pál tudta, hogy egyrészük a szaddúceusok közül, a többi pedig a farizeusok közül való, felkiáltott a főtanácsban: "Férfiak, testvérek! Farizeus vagyok, és farizeusok fia! A reménység és a holtak feltámadása miatt állok törvény előtt."
Act 23:7 Mihelyt kimondta ezt, nézeteltérés támadt a farizeusok és a szaddúceusok között, és a sokaság megoszlott.
Act 23:8 A szaddúceusok ugyanis azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mindkettőt vallják.
Act 23:9 Lett erre nagy lárma. A farizeusok közül ugyanis néhányan felálltak, és harciasan kijelentették: "Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben! Lehet, hogy lélek, vagy angyal szólt hozzá."
Act 23:10 Mivel a vita elfajult, az ezredes attól tartott, hogy szétszaggatják Pált. Kiadta tehát a parancsot, hogy a katonák jöjjenek le, ragadják ki közülük, és vigyék a várba.
Act 23:11 A következő éjszakán pedig megállt mellette az Úr, és azt mondta neki: "Légy állhatatos, mert amint tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is."
Act 23:12 Amikor megvirradt, a zsidók közül néhányan összefogtak, és fogadalmat tettek. Azt mondták, hogy sem nem esznek, sem nem isznak, amíg Pált meg nem ölik.
Act 23:13 Negyvennél többen voltak a férfiak, akik így összeesküdtek.
Act 23:14 Elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és azt mondták nekik: "Fogadalommal köteleztük magunkat, hogy addig semmit sem ízlelünk meg, amíg Pált meg nem öljük.
Act 23:15 Most tehát jelentsétek be a főtanáccsal együtt az ezredesnek, hogy hozassa őt elétek, mintha valami biztosabbat akarnátok róla megtudni; mi pedig készen állunk, hogy mielőtt ideérne, megöljük."
Act 23:16 Pál nővérének a fia azonban értesült a cselszövésről. Odament tehát, bement a várba, és tudtára adta Pálnak.
Act 23:17 Pál pedig magához hivatott egyet a századosok közül, és azt mondta neki: "Vezesd ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelenteni valója van számára!"
Act 23:18 Az maga mellé vette, elvezette az ezredeshez, és így szólt: "A fogoly Pál megkért, hogy vezessem hozzád ezt az ifjút, mert valami mondanivalója van számodra."
Act 23:19 Az ezredes megfogta a kezét, félrevonult vele, és megkérdezte: "Milyen jelentenivalód van számomra?"
Act 23:20 Az pedig elmondta: "A zsidók megállapodtak abban, hogy megkérnek téged, vezettesd Pált a holnapi napon a főtanácsba, mintha valami biztosabbat akarnának megtudni róla.
Act 23:21 De te ne higgy nekik, mert közülük negyvennél több férfi lesben áll ellene; ezek fogadalommal kötelezték magukat, hogy sem nem esznek, sem nem isznak, amíg meg nem ölik őt. Készen is állnak már, és várják ígéretedet."
Act 23:22 Az ezredes erre elbocsátotta az ifjút, s megparancsolta neki, ne mondja el senkinek, hogy "ezeket tudtul adtad nekem".
Act 23:23 Azután hívatott két századost, és azt mondta nekik: "Éjjeli három órától kezdve tartsatok készenlétben hetven lovast és kétszáz dárdást, hogy Cézáreába menjenek.
Act 23:24 Szereljetek fel hátasállatokat is", hogy Pált felültessék és épségben elvigyék Félix helytartóhoz.
Act 23:25 Aztán levelet írt. Ez állt benne:
Act 23:26 "Klaudiusz Líziász Félixnek, a kegyelmes helytartónak. Üdv neked!
Act 23:27 A zsidók elfogták ezt a férfit, és meg akarták ölni, amikor katonasággal közbeléptem és kimentettem, mert megtudtam, hogy római.
Act 23:28 Azzal a szándékkal, hogy megtudjam a vádat, amelyet ellene felhoznak, bevittem őt a főtanácsukba.
Act 23:29 Úgy láttam, hogy törvényüknek vitás kérdései miatt vádolják, de semmi bűne sincs, ami miatt halált vagy bilincset érdemelne.
Act 23:30 Mivel azt is jelentették nekem, hogy cselt szőttek ellene, elküldtem őt hozzád, s a vádlóknak is értésükre adtam, hogy hozzád folyamodjanak. Jó egészséget!"
Act 23:31 A katonák tehát parancsuk értelmében magukhoz vették Pált, s az éj folyamán elvitték Antipatriszba.
Act 23:32 Másnap a lovasokat útra bocsátották, hogy továbbmenjenek vele, ők pedig visszatértek a várba.
Act 23:33 Azok pedig, amikor eljutottak Cézáreába, átadták a levelet a helytartónak, és Pált is eléje állították.
Act 23:34 Amikor az elolvasta a levelet, megkérdezte, hogy melyik tartományból való. Mikor megtudta, hogy cilíciai,
Act 23:35 azt mondta: "Majd kihallgatlak, amikor vádlóid is megjönnek." Végül megparancsolta, hogy tartsák őrizetben Heródes székházában.
Act 24:1 Öt nap múlva Ananiás főpap lement néhány vénnel és egy bizonyos Tertullusz nevű ügyvéddel, s jelentkeztek a helytartó előtt Pál ellen.
Act 24:2 Miután Pált előhívták, Tertullusz elkezdte előadni a vádat: "Igazi békében élünk alattad, és gondoskodásod folytán sok dologban javulás állt be,
Act 24:3 azt mindig és mindenütt teljes hálával fogadjuk, kegyelmes Félix.
Act 24:4 Hogy azonban hosszasabban föl ne tartsalak, kérlek, hallgass meg minket röviden a te kegyelmességed szerint.
Act 24:5 Úgy találtuk, hogy ez az ember veszedelmet terjeszt és lázadásokat szít az összes zsidó között az egész földkerekségen, és élére áll a názáretiek eretneksége által keltett lázadásnak.
Act 24:6 Sőt a templomot is meg akarta szentségteleníteni, ezért elfogtuk.
Act 24:7 Act 24:8 Ha törvényt ülsz, magad is megtudhatod tőle mindazt, amivel mi vádoljuk őt."
Act 24:9 A zsidók is megerősítették ezt, és bizonygatták, hogy mindez így van.
Act 24:10 Pál azonban, miután a helytartó intett neki, hogy beszéljen, ezt válaszolta: "Mivel tudom, hogy sok esztendeje bírája vagy ennek a népnek, jó lélekkel felelek meg magamért.
Act 24:11 Meggyőződhetsz ugyanis, hogy nincs több, mint tizenkét napja, amikor feljöttem Jeruzsálembe imádkozni.
Act 24:12 Nem látott engem senki vitatkozni vagy népcsődületet támasztani, sem a templomban, sem a zsinagógákban,
Act 24:13 sem a városban. Nem is tudják előtted bebizonyítani, amikkel most vádolnak engem.
Act 24:14 Azt azonban megvallom előtted, hogy az Atyának, az én Istenemnek szolgálok, azt a felekezetet követve, amelyet ők eretnekségnek mondanak, s hiszek mindabban, ami meg van írva a törvényben és a prófétákban.
Act 24:15 Reménységem van az Istenben, amit ők maguk is várnak, hogy az igazak és a gonoszok föltámadnak.
Act 24:16 Ennélfogva magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem feddhetetlen legyen mindenkor Isten és az emberek előtt.
Act 24:17 Több esztendő eltelte után azonban megérkeztem, hogy adományt hozzak népemnek, áldozzak és fogadalmakat teljesítsek.
Act 24:18 Ez alkalomból találtak engem megtisztulásom után a templomban, de nem sokasággal, és nem is zavargás közepette.
Act 24:19 Az a néhány Ázsiából való zsidó, akiknek meg kellett volna előtted jelenniük és vádat emelniük, ha panaszuk van ellenem,
Act 24:20 vagy akár ezek itt maguk is, csak mondják meg, hogy találtak-e bennem valami gonoszságot, amikor a főtanács előtt álltam.
Act 24:21 Legfeljebb abban az egy mondásban, melyet hangosan hirdettem, mikor köztük álltam, hogy "a holtak feltámadása miatt állok ma ítélőszéketek előtt."
Act 24:22 De Félix elhalasztotta ügyüket, mert jól ismerte ezt az utat, s azt mondta: "Majd ha Líziász ezredes lejön, meghallgatlak benneteket."
Act 24:23 A századosnak pedig megparancsolta, hogy tartsa őt őrizetben, hagyja nyugton, és ne akadályozzon meg senkit sem övéi közül, hogy a szolgálatára legyen.
Act 24:24 Néhány nap múlva Félix odajött Druzillával, a feleségével, aki zsidó nő volt. Hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről.
Act 24:25 Amikor azonban ő az igazságosság, a tisztaság és a jövendő ítélet kérdését kezdte fejtegetni, Félix ijedten közbeszólt: "Most egyelőre menj; alkalmas időben majd hívatlak."
Act 24:26 Ezenkívül azt is remélte, hogy Pál majd lefizeti, ezért gyakran hívatta, és elbeszélgetett vele.
Act 24:27 Két év elteltével azonban Félix utóda Porciusz Fesztusz lett. Mivel Félix a zsidók kedvében akart járni, Pált fogságban hagyta.
Act 25:1 Amikor Fesztusz megérkezett a tartományba, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe.
Act 25:2 A főpapok és a zsidók főemberei eléje járultak, és Pál ellen kérelmet terjesztettek elő.
Act 25:3 Azt a kegyet kérték az ő kárára, hogy hozassa fel őt Jeruzsálembe. Azt a cselt tervelték ki ugyanis, hogy útközben megölik.
Act 25:4 Fesztusz azonban azt válaszolta, hogy Pált Cézáreában őrizteti, maga pedig hamarosan elutazik.
Act 25:5 "Akik tehát közületek hatalommal vannak felruházva -- mondta --, jöjjenek le velem, és emeljenek vádat ellene, ha valami gonoszság van abban a férfiban."
Act 25:6 Még vagy nyolc-tíz napig tartózkodott köztük, aztán lement Cézáreába. Másnap törvényt ült, s elővezettette Pált.
Act 25:7 Amikor odahozták őt, a zsidók, akik lejöttek Jeruzsálemből, körülállták, és sok, súlyos vádat hoztak fel ellene. Bizonyítani azonban nem tudták,
Act 25:8 mert Pál előadta a védekezését: "Én sem a zsidók törvénye, sem a templom, sem a császár ellen nem vétettem semmit."
Act 25:9 De Fesztusz kedvében akart járni a zsidóknak, azért ezt válaszolta Pálnak: "Akarsz-e Jeruzsálembe felmenni, hogy ezek ott ítéljenek meg téged az én jelenlétemben?"
Act 25:10 Pál azonban azt mondta: "A császár ítélőszéke előtt állok, ott kell ítélni felettem. A zsidók ellen semmit sem vétettem, amint magad is igen jól tudod.
Act 25:11 Mert ha ártottam volna, vagy valami halálra méltó dolgot tettem, kész vagyok meghalni; ha azonban semmi alapja sincs mindannak, amivel ezek vádolnak, senki sem szolgáltathat ki engem nekik. A császárhoz fellebbezek!"
Act 25:12 Erre Fesztusz értekezett tanácsosaival, és így szólt: "A császárhoz fellebbeztél, a császárhoz fogsz menni."
Act 25:13 Néhány nap múlva Agrippa király és Bereniké lejöttek Cézáreába, hogy Fesztuszt üdvözöljék.
Act 25:14 Mikor már több napja ott időztek, Fesztusz említést tett a királynak Pálról: "Félix itthagyott egy fogoly férfit,
Act 25:15 akinek dolgában a zsidók főpapjai és vénei hozzám fordultak, amikor Jeruzsálemben voltam, és követelték az elítélését.
Act 25:16 Azt feleltem nekik: A rómaiaknak nem szokásuk, hogy elítéljenek valakit, amíg a vádlottat nem szembesítették vádlóival, és lehetőséget nem adtak neki az önvédelemre, hogy a bűntettek alól tisztázza magát.
Act 25:17 Amikor ennek következtében minden késedelem nélkül idegyűltek, másnap az ítélőszékbe ültem, és elővezettettem azt a férfit.
Act 25:18 A vádlók előálltak, de nem hozakodtak elő semmi olyasmivel, amiből én gonoszat gyanítottam volna,
Act 25:19 csak holmi vitás kérdéseik voltak ellene a vallásuk dolgában, és valami meghalt Jézust illetően, akiről Pál azt erősítgette, hogy él.
Act 25:20 Mivel pedig én nem igazodom el az efféle kérdésben, azt mondtam, hogy akar-e felmenni Jeruzsálembe, hogy ezek ott ítélkezzenek felette.
Act 25:21 Pál azonban fellebbezett, hogy a császár ítélkezzen fölötte, őrizetben tartottam, amíg el nem küldöm a császárhoz."
Act 25:22 Erre Agrippa azt mondta Fesztusznak: "Magam szeretném meghallgatni ezt az embert." "Holnap -- válaszolta -- majd meghallod."
Act 25:23 A következő napon Agrippa és Bereniké nagy pompával eljöttek, és bementek a tárgyalóterembe az ezredesekkel és a város előkelő polgáraival. Fesztusz parancsára elővezették Pált.
Act 25:24 Ekkor Fesztusz így szólt: "Agrippa király, és ti férfiak mindnyájan, akik velünk itt jelen vagytok! Íme, látjátok őt, aki miatt a zsidók egész sokasága megkeresett engem Jeruzsálemben, követelőzve és lármázva, hogy nem szabad tovább élnie.
Act 25:25 Én azonban úgy találtam, hogy nem követett el semmit sem, ami miatt halált érdemelne. Mivel ő a császárhoz fellebbezett, úgy határoztam, hogy odaküldöm.
Act 25:26 Nincsen semmi, ami bizonyosat írhatnék róla uramnak. Ezért hoztam őt elétek, kiváltképpen teeléd, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténte után tudjak mit írni.
Act 25:27 Mert nem látom ésszerűnek, hogy elküldjem a foglyot, és ne jelentsem az ellene emelt vádakat."
Act 26:1 Agrippa erre azt mondta Pálnak: "Megengedjük, hogy szólj a magad érdekében." Ekkor Pál kitárta kezét, és elkezdte előadni védekezését:
Act 26:2 "Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy jelenlétedben védekezem ma mindaz ellen, amivel a zsidók vádolnak.
Act 26:3 Főként pedig azért, mert te ismered a zsidóknál levő összes szokást és vitás kérdést. Azért kérlek, hallgass meg türelmesen.
Act 26:4 A zsidók mindnyájan ismerik ugyanis életemet ifjúságomtól kezdve, amely elejétől fogva népem körében folyt le Jeruzsálemben.
Act 26:5 Tudják rólam korábbról, kezdettől fogva -- ha hajlandók lennének tanúskodni --, hogy vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.
Act 26:6 Most mégis itt állok, ítélkezésnek alávetve, mert reménykedem abban az ígéretben, amelyet Isten tett atyáinknak,
Act 26:7 s amelyre tizenkét törzsünk éjjel-nappal szolgálva reméli, hogy eljut. E reménység miatt vádolnak engem a zsidók, király.
Act 26:8 Mi hihetetlent találtok abban, hogy Isten a halottakat feltámasztja?
Act 26:9 Korábban magam is azt tartottam, hogy nagy ellenségként kell eljárnom a Názáreti Jézus neve ellen,
Act 26:10 s ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A szentek közül sokat zárattam börtönökbe, miután a főpapoktól felhatalmazást nyertem. Amikor pedig megölték őket, a hozzájárulásomat adtam.
Act 26:11 Zsinagógáról zsinagógára járva sok esetben megkínoztam őket, így akartam őket káromlásra kényszeríteni. S aztán, egyre jobban dühöngve ellenük, idegen városokban is üldöztem őket.
Act 26:12 Amikor ilyen szándékkal a főpapok felhatalmazásával és engedélyével Damaszkuszba mentem,
Act 26:13 útközben egyszer déltájban azt láttam, király, hogy az égből a nap fényénél ragyogóbb világosság ragyogott körül engem, s azokat, akik velem voltak.
Act 26:14 Mindannyian leestünk a földre, s ekkor szózatot hallottam, amely héber nyelven így szólt hozzám: "Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod!"
Act 26:15 Erre megkérdeztem: "Ki vagy te, Uram?" Az Úr ekkor így szólt: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
Act 26:16 De kelj fel, és állj lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgájává és tanújává tegyelek azoknak a dolgoknak, amiket láttál, és amelyek végett még meg fogok neked jelenni.
Act 26:17 Ezért kimentelek téged a népből és a pogányok közül, akik közé most küldlek,
Act 26:18 hogy megnyisd szemüket, s hogy a sötétségből a világosságra, és a sátán hatalmából Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bűnök bocsánatát, és az örökrészt a szentek között a bennem való hit által."
Act 26:19 Mindezek következtében, Agrippa király, nem kételkedtem a mennyei látomásban.
Act 26:20 Először a Damaszkuszban levőknek, aztán Jeruzsálemben és Júdea egész tartományában, végül a pogányoknak hirdettem, hogy tartsanak bűnbánatot, és térjenek Istenhez, végezzék a bűnbánat méltó cselekedeteit.
Act 26:21 Emiatt fogtak el a zsidók, amikor a templomban voltam, és meg akartak ölni.
Act 26:22 De Isten oltalma megsegített, és a mai napig helytálltam mint tanú, kicsi és nagy előtt. Nem mondok semmit sem azokon kívül, amikről Mózes és a próféták beszéltek, mint eljövendő dolgokról:
Act 26:23 hogy Krisztus szenvedni fog, első lesz a halottak föltámadásában, és világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak."
Act 26:24 Mikor ezeket szólva előadta védekezését, Fesztusz jó hangosan azt mondta: "Esztelen vagy Pál, a sok tudomány esztelenségbe kerget téged!"
Act 26:25 Pál pedig: "Nem vagyok én esztelen, kegyelmes Fesztusz, hanem az igazság és a józanság szavait mondom.
Act 26:26 A király ugyanis, akihez éppen ezért bátran beszélek, tud ezekről. Úgy gondolom, ezek közül semmi sem ismeretlen előtte, hiszen ezekből semmi sem történt holmi zugban.
Act 26:27 Agrippa király, hiszel a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel!"
Act 26:28 Erre Agrippa így szólt Pálhoz: "Kevésen múlik, hogy meggyőzz, és keresztény legyek."
Act 26:29 Pál pedig: "Kérem Istentől, akár kicsi, akár nagy áron, hogy nemcsak te, hanem azok is mindnyájan, akik hallanak, még ma olyanok legyenek, amilyen én is vagyok, leszámítva ezeket a köteleket."
Act 26:30 Erre a király, a helytartó, Bereniké és akik mellettük ültek, felkeltek.
Act 26:31 Távozás közben így beszélgettek egymással: "Ez az ember semmit sem tett, ami halált vagy bilincseket érdemelne."
Act 26:32 Agrippa pedig azt mondta Fesztusznak: "Ezt az embert el lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz."
Act 27:1 Miután a határozat úgy szólt, hogy hajón elviszik őt Itáliába, Pált a többi fogollyal együtt átadták az Auguszta-zászlóalj Júliusz nevű századosának.
Act 27:2 Felszálltunk tehát egy adramittiumi hajóra, s útnak indultunk, megkezdve a hajózást az ázsiai helységek felé. A Tesszalonikiből való makedóniai Arisztarchosz is velünk tartott.
Act 27:3 Másnap elérkeztünk Szidonba. Júliusz emberségesen bánt Pállal. Megengedte neki, hogy felkeresse barátait, s gondoskodjék magáról.
Act 27:4 Amikor onnan elindultunk, Ciprus alá hajóztunk, mert a szelek éppen szembe fújtak.
Act 27:5 Áthajózva Cilícia és Pamfília tengerén, elérkeztünk a líkiai Mírába.
Act 27:6 Mivel a százados talált ott egy Itáliába induló alexandriai hajót, arra szállított át minket.
Act 27:7 Miután hajónk több napon át lassan haladt előre, nagy nehezen eljutottunk Knídosz elé, de mert a szél gátolt bennünket, Szalmóné táján áthajóztunk Kréta alá.
Act 27:8 Nagy nehezen haladtunk mellette, s elérkeztünk egy Jókikötő nevű helyhez Lászea város közelében.
Act 27:9 Mivel az idő igen előre haladt, és a hajózás nem volt már biztonságos, hisz a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket
Act 27:10 ezekkel a szavakkal: "Férfiak, látom, hogy a hajózás nemcsak a rakománynak és a hajónak, hanem az életünknek is gyötrelmére és nagy kárára kezd lenni."
Act 27:11 A százados azonban inkább hitt a kormányosnak és a kapitánynak, mint Pál szavainak.
Act 27:12 S mivel a kikötő sem volt alkalmas a telelésre, a többség megállapodott abban a tervben, hogy elhajóznak onnan. Ha csak lehetséges, elérik Főnixet, és ott telelnek a krétai kikötőben, amely a délnyugati és északnyugati szélirányra tekint.
Act 27:13 Mivel a déli szél gyengén fújt, és úgy gondolták, hogy kitarthatnak szándékuk mellett, leeresztették hát a horgonyt, és tovább haladtak szorosan Kréta mellett.
Act 27:14 De röviddel ezután rájuk tört onnan az Északkeletinek nevezett orkán.
Act 27:15 Mivel elkapta a hajót, és nem tudtunk a szél ellen haladni, elsodródtunk, átengedve a hajót a szélrohamoknak.
Act 27:16 Amikor elszáguldottunk egy Kauda nevű kis sziget alatt, alig tudtuk megmenteni a csónakot.
Act 27:17 Mikor végre sikerült azt felhúzni, védőintézkedéseket alkalmaztak: átkötötték a hajót, és mivel attól tartottak, hogy a Szirtiszhez csapódnak, lebocsátották a lassítót, és így haladtak tovább.
Act 27:18 A hatalmas vihar úgy hányt-vetett bennünket, hogy másnap kidobálták a rakományt.
Act 27:19 Harmadnap pedig a hajó felszereléseit dobálták ki saját kezükkel.
Act 27:20 S mert több napon át sem a nap, sem a csillagok nem tűntek fel, és a rémséges vihar folyton dühöngött, odalett már minden reményünk, hogy megmenekülünk.
Act 27:21 Mikor már sokat éheztek, Pál közéjük állt, és így szólt: "Férfiak, rám kellett volna hallgatnotok, nem kellett volna elindulni Kréta alól, s nem szenvednénk ezt a vesződséget és kárt.
Act 27:22 De most is arra bíztatlak titeket, legyen a lelketek bizakodó, mert egy ember sem fog közületek elveszni, egyedül a hajó.
Act 27:23 Ezen az éjszakán ugyanis megállt mellettem Isten angyala -- én az övé vagyok és neki szolgálok --,
Act 27:24 s azt mondta: "Ne félj, Pál! A császár elé kell állnod; íme, Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled hajóznak!"
Act 27:25 Azért férfiak, legyetek bizakodó lelkűek, mert én elhiszem Istennek, hogy úgy lesz, amint nekem megmondta.
Act 27:26 Ki kell vetődnünk valamelyik szigetre."
Act 27:27 Amikor már a tizennegyedik éjszaka is beállt, amióta az Adrián hajóztunk, éjféltájban a hajósok azt gyanították, hogy valamiféle föld tűnik fel előttük.
Act 27:28 Erre lebocsátották a mélységmérőt, és húsz ölet mértek. Majd kicsit továbbhaladva onnan már tizenöt ölet mértek.
Act 27:29 Ezért attól tartva, hogy sziklás helyekbe ütközünk, leeresztettek négy vasmacskát a hajó faráról, és aggódva várták, hogy kivilágosodjon.
Act 27:30 Közben a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Azzal az ürüggyel, hogy a hajó orráról horgonyokat vetnek ki, leeresztették a csónakot.
Act 27:31 Ekkor Pál azt mondta a századosnak és a katonáknak: "Ha ezek nem maradnak a hajón, ti nem menekülhettek meg."
Act 27:32 Erre a katonák elvágták a csónak köteleit és hagyták kiesni.
Act 27:33 Amikor világosodni kezdett, Pál kérte mindnyájukat, hogy vegyenek magukhoz eledelt. Ezt mondta nekik: "Ma tizennegyedik napja, hogy vártok, étlen vagytok, és semmit sem vesztek magatokhoz.
Act 27:34 Azért arra kérlek titeket, vegyetek táplálékot magatokhoz, ez a javatokra lesz. Egyikteknek sem vész el egy hajaszála sem a fejéről."
Act 27:35 Miután ezt elmondta, fogta a kenyeret, s mindnyájuk szeme láttára hálát adott Istennek. Aztán megtörte azt, és elkezdett enni.
Act 27:36 Erre mindnyájan megnyugodtak, és ők is vettek magukhoz eledelt.
Act 27:37 Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón.
Act 27:38 Amikor jóllaktak az étellel, úgy könnyítettek a hajón, hogy a gabonát a tengerbe dobták.
Act 27:39 Bár ekkorra megvirradt már, a szárazföldet nem ismerték fel, de észrevettek egy öblöt, amelynek lejtős partja volt. Azt gondolták, hogy erre futtatják ki a hajót, ha tudják.
Act 27:40 Miután a horgonyokat eloldották és a tengerbe dobták, meglazították a kormányrudak köteleit is, majd felvonták a vezérvitorlát a szél fújásának az irányában, így igyekeztek a part felé.
Act 27:41 Amikor végül egy földnyelvhez jutottak, ráhajtották erre a hajót. A hajóorr megakadt ugyan, és mozdulatlan maradt, de a hátsó rész kezdett szétesni a hullámverés ereje miatt.
Act 27:42 A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valamelyik kiússzon és megszökjön.
Act 27:43 A százados azonban meg akarta menteni Pált, ezért megtiltotta, hogy ezt megtegyék. Megparancsolta tehát, hogy azok bocsátkozzanak le elsőként, akik úszni tudnak. Jussanak ki és menjenek ki a szárazra.
Act 27:44 A többieket pedig kivitték, kit deszkákon, kit a hajó roncsain. Így történt azután, hogy minden ember kimenekült a partra.
Act 28:1 Megmenekülésünk után tudtuk meg, hogy a szigetet Máltának hívják.
Act 28:2 A barbárok nem csekély emberséget tanúsítottak irántunk: tüzeket raktak, és gondoskodtak mindannyiunkról a ránk szakadt esőben és hidegben.
Act 28:3 Amikor azonban Pál összeszedett egy csomó rőzsét és rárakta a tűzre, egy vipera mászott elő a melegtől, és rávetette magát a kezére.
Act 28:4 A barbárok meglátták a kezén lógó állatot, és azt mondogatták egymásnak: "Ez az ember bizonyosan gyilkos, mert kimenekült ugyan a tengerből, de a bosszú nem hagyja életben."
Act 28:5 De ő lerázta a kígyót a tűzbe, és nem lett semmi baja.
Act 28:6 Pedig azok azt hitték, hogy felpuffad, nyomban lerogy és meghal. Vártak is erre jó ideig, s amikor látták, hogy semmi baj sem érte, mást gondoltak: azt mondták, hogy isten.
Act 28:7 Azon a vidéken a sziget Publiusz nevű főemberének voltak birtokai. Ez befogadott minket, és három napig jól tartott bennünket.
Act 28:8 Publiusz apja éppen akkor lázban és vérhasban gyötrődve feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott, aztán rátette a kezét, és meggyógyította.
Act 28:9 Ez után az eset után a szigetről minden beteg eljött hozzá, és mind meggyógyult.
Act 28:10 Ezek nagy tisztelettel vettek körül minket, s amikor hajóra szálltunk, elhalmoztak bennünket a szükséges dolgokkal.
Act 28:11 Három hónap múlva aztán elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, s a "Dioszkuroszok" jelvényét viselte.
Act 28:12 Eljutottunk Szirakúzába, és ott maradtunk három napig.
Act 28:13 Onnan körbehajózva Régiumba értünk. Mivel másnap déli szél támadt, a rákövetkező napon Puteoliba érkeztünk.
Act 28:14 Itt testvéreket találtunk, akik kértek minket, hogy maradjunk náluk hét napig, s csak aztán mentünk Rómába.
Act 28:15 A testvérek meghallották ezt, és elénk jöttek onnan a Fórum Appii-ig és Tresz Tabernéig. Mikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és bízni kezdett.
Act 28:16 Mikor aztán megérkeztünk Rómába, megengedték Pálnak, hogy magánházban lakjon katonai őrizet mellett.
Act 28:17 Harmadnapra összehívta a zsidók főembereit. Amikor összegyűltek, így szólt hozzájuk: "Testvérek, férfiak, nem tettem ugyan semmit sem a nép vagy az ősi szokás ellen, mégis megkötözve adtak át Jeruzsálemben a rómaiak kezébe.
Act 28:18 Miután vizsgálatot tartottak ügyemben, el akartak bocsátani, hisz nincs semmi főbenjáró vétkem.
Act 28:19 Mivel azonban a zsidók tiltakoztak, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni. Nem azért, mintha vádolnám valamivel nemzetemet.
Act 28:20 Emiatt kértem, hogy lássalak titeket és beszéljek veletek. Ezek a kötelek ugyanis Izrael reménysége miatt vesznek körül engem."
Act 28:21 Azok azt válaszolták neki: "Semmilyen levelet nem kaptunk rólad Júdeából, és az idejövő testvérek egyike sem hozott hírt vagy mondott rólad valami rosszat.
Act 28:22 Kérünk, hadd halljuk tőled, hogyan gondolkozol. Tudjuk ugyanis erről a felekezetről, hogy mindenütt ellenzésre talál."
Act 28:23 Megállapodtak tehát vele egy napban, s akkor igen sokan eljöttek hozzá a szállásra. Ő pedig magyarázott nekik, és tanúságot tett Isten országáról. Reggeltől estig igyekezett őket Mózes törvényéből és a prófétákból meggyőzni Jézusról.
Act 28:24 Egyesek hittek szavainak, mások viszont nem hittek.
Act 28:25 Mivel nem értettek egyet egymás között, szétszéledtek, Pál pedig ezt a mondást idézte nekik: "Jól mondta a Szentlélek atyáinknak Izajás próféta által:
Act 28:26 "Menj el ehhez a néphez és mondd nekik: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok.
Act 28:27 Mert megkeményedett ennek a népnek a szíve, és fülükkel nehezen hallanak, a szemüket eltakarják, nehogy lássanak a szemükkel, s halljanak a fülükkel, nehogy értsenek a szívükkel, s megtérjenek, és meggyógyítsam őket" .
Act 28:28 Vegyétek tehát tudomásul, hogy Istennek ez az üdvözítő szándéka a pogányoknak szól, azok majd meghallgatják!"
Act 28:29
Act 28:30 Ő pedig két álló esztendeig ott maradt bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik hozzá betértek.
Act 28:31 Közben hirdette Isten országát, s bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról.
Rom 1:1 Pál, Jézus Krisztus szolgája, meghívott apostol, akit Isten kiválasztott evangéliuma számára --
Rom 1:2 amelyet Isten előre megígért a szent iratokban prófétái által
Rom 1:3 Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról, aki testileg Dávid nemzetségéből született,
Rom 1:4 de akit a szentség Lelke szerint, a halálból való föltámadás által Isten hatalmas Fiául rendelt;
Rom 1:5 s aki által kegyelmet és apostoli megbízást kaptunk minden néphez, hogy engedelmeskedjenek a hit által az ő nevének dicsőségére
Rom 1:6 -- ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottjai --,
Rom 1:7 Isten összes szeretteinek, akik Rómában vannak, a meghívott szenteknek. Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!
Rom 1:8 Először is hálát adok Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, mert az egész világon magasztalják a ti hiteteket.
Rom 1:9 Tanúm az Isten, akinek szolgálok lelkemmel Fiának evangéliumában, hogy hogyan emlékezem meg rólatok szüntelenül,
Rom 1:10 s mindenkor könyörgök imádságaimban azért, hogy Isten akaratából végre-valahára sikerüljön valahogyan eljutnom hozzátok.
Rom 1:11 Hiszen vágyódom az után, hogy lássalak titeket, és juttassak nektek némi lelki kegyelmet, hogy megerősítselek benneteket,
Rom 1:12 és hogy közöttetek tartózkodva közösen megvigasztalódjunk egymás hite, a tiétek és az enyém által.
Rom 1:13 Nem akarom, testvérek, hogy ne tudjátok, milyen sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, és hogy elérjek valami eredményt köztetek is, mint ahogy a többi népnél, de mindezideig gátolva voltam.
Rom 1:14 Adósa vagyok görögnek és barbárnak, bölcsnek és tudatlannak;
Rom 1:15 ezért, ami engem illet, megvan bennem a készség, hogy hirdessem az evangéliumot nektek is, rómaiaknak.
Rom 1:16 Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, mert Isten ereje az mindenkinek az üdvösségére, aki hisz, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek.
Rom 1:17 Mert Isten igazsága nyilvánul meg benne, amely a hitből hitre vezet, amint írva van: "Az igaz a hitből él" .
Rom 1:18 Isten haragja megnyilvánul az égből azoknak az embereknek minden gonoszsága és igazságtalansága fölött, akik igazságtalansággal elfojtják az isteni igazságot.
Rom 1:19 Amit ugyanis tudni lehet Istenről, azt világosan ismerik, mert Isten kinyilvánította nekik.
Rom 1:20 Hiszen azt, ami láthatatlan benne: örök erejét, valamint istenségét tapasztalni lehet a világ teremtése óta, mert az értelem a teremtmények révén felismeri. Éppen ezért nincs mentség számukra,
Rom 1:21 mivel ők, bár megismerték Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, és nem adtak hálát neki, hanem üressé váltak gondolataikban, és sötétség borult oktalan szívükre.
Rom 1:22 Bölcseknek mondogatták magukat, és esztelenek lettek,
Rom 1:23 fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó embereknek, sőt madaraknak, négylábúaknak és csúszómászóknak a képmásával.
Rom 1:24 Ezért Isten átadta őket szívük vágya szerint a tisztátalanságnak, hogy maguk becstelenítsék meg testüket,
Rom 1:25 mint olyanok, akik felcserélték Isten igazságát a hazugsággal, és inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, aki áldott mindörökké. Ámen.
Rom 1:26 Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis elcserélték a természet szerint való szokást azzal, amely a természet ellen van.
Rom 1:27 Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a természet szerint való együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal ocsmányságot műveltek; el is vették eltévelyedésük megfelelő bérét.
Rom 1:28 Ahogy ők nem törekedtek arra, hogy ragaszkodjanak Isten ismeretéhez, úgy Isten is ráhagyta őket romlott értelmükre, hadd tegyék azt, ami nem való;
Rom 1:29 hiszen telve vannak mindenféle igazságtalansággal, rosszasággal, paráznasággal, kapzsisággal, romlottsággal, telve irigységgel, gyilkossággal, viszálykodással, csalással, gonoszlelkűséggel; árulkodók ők,
Rom 1:30 és rágalmazók, Isten előtt gyűlöletesek, gyalázkodók, kevélyek, kérkedők, fortélyos gazok, a szülőkkel szemben engedetlenek,
Rom 1:31 ostobák, megbízhatatlanok, szívtelenek, szószegők, könyörtelenek.
Rom 1:32 Jóllehet megismerték Isten törvényét, hogy akik ilyeneket tesznek, méltók a halálra, mégis, nemcsak megteszik, hanem az így cselekvőkkel egyet is értenek.
Rom 2:1 Nincs tehát mentség számodra, bárki légy, te ember, aki ítélkezel; mert azzal, hogy mást elítélsz, önmagadat ítéled el, hiszen te, aki ítélkezel, hasonlókat teszel.
Rom 2:2 Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan éri azokat, akik ilyeneket tesznek.
Rom 2:3 Vagy azt gondolod, te ember, hogy megmenekülsz Isten ítélete elől, amikor azt teszed, amiért elítélsz másokat, akik ilyeneket tesznek?
Rom 2:4 Vagy megveted jóságának, türelmének és hosszantűrésének gazdagságát, s nem fogod fel, hogy Isten jósága bűnbánatra vezet?
Rom 2:5 Pedig konokságod és megátalkodott szíved által haragot halmozol magadra, a harag napjára, amikor Isten igazságos ítélete megnyilvánul,
Rom 2:6 s ő majd megfizet mindenkinek tettei szerint :
Rom 2:7 örök élettel azoknak, akik a jócselekedetben való kitartásukkal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek,
Rom 2:8 haraggal és bosszúval a viszálykodóknak és azoknak, akik nem engedelmeskednek az igazságnak, hanem a gonoszságnak hisznek.
Rom 2:9 Gyötrelem és kín lesz az minden embernek, aki gonoszat tesz, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek;
Rom 2:10 viszont dicsőség, tisztesség és béke mindenkinek, aki jót cselekszik, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek.
Rom 2:11 Mert Istennél nincs személyválogatás.
Rom 2:12 Mindazok ugyanis, akik törvény nélkül vannak és vétkeztek, elvesznek a törvény nélkül is; mindazokat pedig, akik a törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján ítélik el,
Rom 2:13 mert nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói nyernek megigazulást.
Rom 2:14 Ugyanis a pogányok, holott törvényük nincsen, a természettől vezérelve megteszik mindazt, ami a törvényben van, s noha törvényük nincsen, ők maguk a törvény maguknak,
Rom 2:15 és így megmutatják, hogy a törvény követése a szívükbe van írva. Lelkiismeretük tesz nekik erről tanúságot, és a gondolataik, amelyek hol vádolják őket, hol pedig felmentik
Rom 2:16 azon a napon, amikor Isten ítélkezni fog Jézus Krisztus által az emberek rejtett dolgairól az én evangéliumom szerint.
Rom 2:17 Ha tehát zsidó a neved, s megnyugvást találsz a törvényben, és dicsekvésed az Isten,
Rom 2:18 ismered az akaratát, felismered a hasznosabbat, mert a törvény által oktatást nyertél,
Rom 2:19 és azt hiszed, hogy a vakoknak vezetője, a sötétségben levők világossága,
Rom 2:20 az oktalanok oktatója, a kisdedek nevelője vagy, aki megkaptad a törvényben a tudás és az igazság formáját;
Rom 2:21 nos tehát te, aki mást tanítasz, önmagadat nem tanítod? Aki másnak hirdeted, hogy nem szabad lopni, te lopsz?
Rom 2:22 Aki azt mondod, hogy nem szabad paráználkodni, paráználkodsz? Aki utálod a bálványokat, templomrablást követsz el?
Rom 2:23 Aki kérkedsz a törvénnyel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent?
Rom 2:24 "Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között", amint írva van .
Rom 2:25 A körülmetélkedés használ ugyan, ha a törvényt megtartod, de ha a törvényt áthágod, körülmetéltséged körülmetéletlenséggé válik.
Rom 2:26 Ha viszont a körülmetéletlen megtartja a törvény igazságait, nem számít körülmetéltségnek a körülmetéletlensége?
Rom 2:27 S az, aki a természet szerint körülmetéletlen, ha teljesíti a törvényt, megítél majd téged, aki az Írás és a körülmetéltség mellett törvényszegő vagy.
Rom 2:28 Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, és nem az a körülmetéltség, ami kívül, a testen látható,
Rom 2:29 hanem az a zsidó, aki bensejében az. Ez a szív körülmetéltsége a lélek szerint és nem a betű szerint; az, aki nem az emberektől nyer dicséretet, hanem Istentől.
Rom 3:1 Mi előnye van tehát a zsidónak? Vagy mi haszna a körülmetélkedésnek?
Rom 3:2 Sok, minden tekintetben. És pedig először az, hogy Isten rájuk bízta igéit.
Rom 3:3 De ha közülük egyesek hitetlenek voltak? Vajon azoknak a hitetlensége nem szünteti-e meg Isten hűségét? Bizony nem!
Rom 3:4 Ellenkezőleg, Isten igaz, legyen bár minden ember hazug , amint meg van írva: "Hogy elismerjenek igaznak beszédeidben, és győztes légy, mikor perbe szállnak veled" .
Rom 3:5 De mit mondjunk arra, ha a mi igaztalanságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát? Nem igazságtalan-e Isten, amikor haragjával sújt? -- Emberi módon szólok.
Rom 3:6 Semmiképpen sem. Különben hogyan ítélné meg Isten ezt a világot?
Rom 3:7 De ha Isten igazsága az én hazugságom révén bővelkedik az ő dicsőségére, akkor miért sújt engem az ítélet, mint bűnöst?
Rom 3:8 És miért ne tennénk rosszat, hogy jó származzék belőle, amivel rágalmaznak is minket egyesek, s ránk fogják, hogy mi így beszélünk? Ezek kárhoztatása igazságos.
Rom 3:9 Hogyan áll tehát a dolog? Különbek vagyunk-e náluk? Semmiképpen sem. Az imént bizonyítottuk be, hogy a zsidók és a görögök mind a bűn alatt vannak,
Rom 3:10 amint írva van: "Nincs egy igaz ember sem;
Rom 3:11 nincs, aki megértse, nincs, aki keresse Istent;
Rom 3:12 mindnyájan eltévedtek, s egyaránt haszontalanok lettek, nincs, aki jót tenne, nincs egyetlen egy sem .
Rom 3:13 A torkuk tátongó sír, nyelvüket álnokul forgatják , kígyók mérge van az ajkuk alatt .
Rom 3:14 Átkozódással és keserűséggel van tele a szájuk .
Rom 3:15 Lábuk gyors a vérontásra.
Rom 3:16 Csapás és szerencsétlenség van útjaikon,
Rom 3:17 s a békesség útját nem ismerik ,
Rom 3:18 Isten félelme nincs a szemük előtt" .
Rom 3:19 Mi pedig tudjuk, hogy mindazt, amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, s így minden száj némuljon el, és az egész világ kerüljön Isten ítélete alá.
Rom 3:20 Mert nincs az az ember, aki megigazul előtte a törvény tettei által . A bűn megismerése is a törvény által van.
Rom 3:21 Most azonban Isten igazsága nyilvánvaló lett, függetlenül a törvénytől. A törvény és a próféták tanúságot tesznek róla.
Rom 3:22 Isten igazságát ugyanis a Jézus Krisztusban való hit által nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen.
Rom 3:23 Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét,
Rom 3:24 s így megigazulnak ingyen az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van,
Rom 3:25 akit Isten rendelt hit által való engesztelésül az ő vére által, hogy így kimutassa a maga igazságát, miután eltűrte az előző idő bűneit
Rom 3:26 Isten béketűrésével, hogy kimutassa -- mondom -- a maga igazságát a mostani időben, s hogy ő maga igaz legyen, s igazzá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitéből való.
Rom 3:27 Hol van tehát a dicsekvésed? Semmivé lett. Melyik törvény által? A cselekedetek törvénye által? Nem, hanem a hit törvénye által.
Rom 3:28 Mi ugyanis azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül.
Rom 3:29 Vagy Isten csak a zsidóké volna, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is!
Rom 3:30 Mert ugyanaz az egy Isten az, aki megigazulttá teszi a körülmetéltet a hitből, és a körülmetéletlent a hit által.
Rom 3:31 Lerontjuk tehát a törvényt a hit által? Dehogyis! Ellenkezőleg: megerősítjük a törvényt.
Rom 4:1 Mit mondjunk tehát Ábrahámról, test szerint való atyánkról? Mit nyert el ő?
Rom 4:2 Ha ugyanis Ábrahám a tettei által igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Istennél.
Rom 4:3 Mert mit mond az Írás? "Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulásul tudatott be neki" .
Rom 4:4 Márpedig aki tetteket visz végbe, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem a tartozás kiegyenlítéseként.
Rom 4:5 Annak ellenben, aki nem visz végbe tetteket, hanem hisz abban, aki megigazulttá teszi a bűnöst, annak a hitét számítják be megigazulásul Isten kegyelmének végzése szerint.
Rom 4:6 Mint ahogy Dávid is hirdeti annak az embernek a boldogságát, akinek Isten beszámítja a megigazulást tettek nélkül:
Rom 4:7 "Boldogok, akiknek megbocsátották gonoszságait és elfedték bűneit.
Rom 4:8 Boldog a férfi, akinek az Úr nem számítja be bűneit" .
Rom 4:9 De vajon ez a boldogság csak a körülmetélteket illeti meg, vagy a körülmetéletleneket is? Hiszen azt mondjuk, hogy "a hitet számították be Ábrahámnak megigazulásul" .
Rom 4:10 Nos hát, hogyan számították be? Körülmetélt, vagy körülmetéletlen állapotában? Bizony, nem mint körülmetéltnek, hanem mint körülmetéletlennek.
Rom 4:11 A körülmetélés jelét úgy kapta, mint a hitből való, a körülmetéletlenségben elnyert megigazulás pecsétjét , hogy atyja legyen mindenkinek, aki hisz, bár körülmetéletlen, s a megigazulást nekik is beszámítsák,
Rom 4:12 és hogy atyjuk legyen a körülmetélteknek is; nemcsak azoknak, akik a körülmetéltségből valók, hanem azoknak is, akik követik Ábrahám atyánknak a körülmetéletlenség állapotában tanúsított hitének nyomdokait.
Rom 4:13 Azt az ígéretet ugyanis, hogy a világ örököse lesz, Ábrahámnak és utódainak nem a törvény közvetítésével adták, hanem a hitből való megigazulás alapján.
Rom 4:14 Ha az örökösök azok, akik a törvényből valók, akkor a hit hiábavaló, és az ígéret semmis.
Rom 4:15 Hisz a törvény haragot szül. Ahol ugyanis nincs törvény, ott törvényszegés sincs.
Rom 4:16 Azért hitből, hogy minden kegyelemből legyen, és az ígéret biztos legyen minden utód számára, nemcsak azoknak, akik a törvényből vannak, hanem azoknak is, akik Ábrahám hitéből vannak, aki mindnyájunknak atyja
Rom 4:17 Isten előtt, amint meg van írva: "sok nemzet atyjává rendeltelek" . Ő hitt annak, aki életre kelti a holtakat, és aki nevet ad a nemlétezőknek, hogy létezzenek.
Rom 4:18 Ő reménységgel hitt a remény ellenére, így sok nemzet atyja lett, amint megmondatott neki: "Annyi lesz a te utódod" .
Rom 4:19 És nem gyengült meg a hitben, holott már majdnem százesztendős volt, nem gondolt sem életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére,
Rom 4:20 és Isten ígéretével szemben sem kételkedett hitetlenkedéssel, hanem megerősödött hitében, s megadta a tiszteletet Istennek
Rom 4:21 abban a teljes meggyőződésben, hogy van hatalma megtenni, amit ígért.
Rom 4:22 És ezt számították be neki megigazulásul .
Rom 4:23 De nemcsak róla írták meg azt, hogy beszámították neki,
Rom 4:24 hanem rólunk is, akiknek beszámítják, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta halottaiból Jézust, a mi Urunkat,
Rom 4:25 aki bűneinkért átadatott, és megigazulásunkért feltámadt.
Rom 5:1 Mivel tehát elnyertük a megigazulást a hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által.
Rom 5:2 Őáltala megnyílt számunkra az út a hit által a kegyelemhez, amelyben kitartunk, és dicsekszünk Isten dicsőségének reménysége alapján.
Rom 5:3 Sőt dicsekszünk még a szorongatásokban is, tudva, hogy a szorongatás türelmet eredményez,
Rom 5:4 a türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság reményt,
Rom 5:5 a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.
Rom 5:6 Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben, meghalt a gonoszokért.
Rom 5:7 Pedig az igaz emberért is aligha hal meg valaki; esetleg a jóért képes valaki meghalni.
Rom 5:8 Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk,
Rom 5:9 Krisztus meghalt értünk. Azért most, miután az ő vére által megigazultunk, még sokkal inkább megment minket a haragtól.
Rom 5:10 Ha mi, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelődhettünk Istennel Fiának halála által, most, mint kiengesztelődöttek, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete által.
Rom 5:11 Sőt még dicsekszünk is Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki most megszerezte nekünk a kiengesztelődést.
Rom 5:12 Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett.
Rom 5:13 Bűn ugyanis volt a világon a törvény előtt is, de a bűnt nem számítják be, ha nincs törvény.
Rom 5:14 A halál mégis uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem vétkeztek hasonló törvényszegéssel, mint Ádám, aki előképe az Eljövendőnek.
Rom 5:15 De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis sok ember meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme, és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiáradt sokakra.
Rom 5:16 Az ajándékkal pedig nem úgy van, mint annak az egy bűnösnek a tettével; mert az egy miatt való ítélet a kárhozatra visz, a kegyelem azonban sok vétekből a megigazulásra vezet.
Rom 5:17 Mert ha a halál uralomra jutott egy által, egynek a bűnbeesése miatt, akkor sokkal inkább uralkodnak majd az életben az egy Jézus Krisztus által mindazok, akik megkapják a kegyelem és a megigazulás ajándékának a bőségét.
Rom 5:18 Amint tehát kárhozat szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet adó megigazulásban is minden ember részesül egynek az igaz volta miatt.
Rom 5:19 Ahogyan ugyanis a sok ember bűnössé vált egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember megigazulttá is válik egynek az engedelmessége által.
Rom 5:20 A törvény azért jött közbe, hogy a bűnözés fokozódjék; amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem,
Rom 5:21 hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.
Rom 6:1 Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál bőségesebb legyen?
Rom 6:2 Semmi esetre sem. Mert mi, akik meghaltunk a bűnnek, hogyan éljünk továbbra is benne?
Rom 6:3 Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusra, az ő halálára keresztelkedtünk meg?
Rom 6:4 Eltemettek tehát vele együtt a halálba a keresztség által, hogy amint az Atya dicsősége feltámasztotta Krisztust a halottaiból, éppúgy mi is új életet éljünk.
Rom 6:5 Ha ugyanis hasonlókká lettünk hozzá halálának hasonlóságában, úgy majd a feltámadásában is egy leszünk vele.
Rom 6:6 Hisz tudjuk: a régi embert bennünk azért feszítették meg vele együtt, hogy a bűn teste elpusztuljon, s ne szolgáljunk többé a bűnnek.
Rom 6:7 Mert aki meghalt, az felszabadult a bűn alól.
Rom 6:8 Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy Krisztussal együtt élni is fogunk,
Rom 6:9 mert tudjuk, hogy Krisztus, miután feltámadt halottaiból, már nem hal meg, s a halál többé nem uralkodik rajta.
Rom 6:10 Mert halála egyszer s mindenkorra való halál volt a bűnnek; az élete azonban élet az Istennek.
Rom 6:11 Ti is úgy tekintsétek tehát magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Rom 6:12 Ne uralkodjék tehát a bűn halandó testetekben, ne engedelmeskedjetek kívánságainak,
Rom 6:13 de ne is adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a gonoszság fegyvereiként, hanem mint akik a halálból életre keltetek, adjátok magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegyvereit, adjátok Istennek.
Rom 6:14 Mert a bűn nem fog uralkodni rajtatok, hisz nem vagytok már a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt.
Rom 6:15 Mi következik tehát ebből? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem alatt vagyunk? Isten ments!
Rom 6:16 Nem tudjátok, hogy ha odaadjátok magatokat szolgák gyanánt engedelmességre annak, akinek engedelmeskedtek, a szolgái vagytok: vagy a bűné a halálra, vagy az engedelmességé a megigazulásra?
Rom 6:17 Hála legyen azonban Istennek, hogy bár szolgái voltatok a bűnnek, szívből engedelmesek lettetek annak a tanításnak, amelynek Isten átadott titeket,
Rom 6:18 s így megszabadultatok a bűntől, és az igazság szolgái lettetek.
Rom 6:19 Emberi módon fejezem ki magam testetek gyarlósága miatt. Ahogyan ugyanis egykor átadtátok tagjaitokat a tisztátalanság és a gonoszság szolgálatában a gonoszságra, úgy adjátok most az igazság szolgálatára a megszentelődés végett.
Rom 6:20 Mert amíg a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok ugyan az igazsággal szemben,
Rom 6:21 de milyen gyümölcsét kaptátok akkor ennek? Most szégyenkeztek miattuk, mert halál a végük.
Rom 6:22 Most azonban, miután felszabadultatok a bűn alól, s Isten szolgái lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre, aminek a vége az örök élet.
Rom 6:23 Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelme azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Rom 7:1 Vagy talán nem tudjátok, testvérek -- hiszen olyanokhoz szólok, akik ismerik a törvényt --, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él?
Rom 7:2 A férjes asszonyt törvény köti életben levő férjéhez, de ha a férj meghal, felszabadul a férfi törvénye alól.
Rom 7:3 Házasságtörőnek mondják, ha más férfié lesz, amíg a férj él; ha azonban a férj meghalt, szabad lesz férje törvényétől, és már nem válik házasságtörővé, ha más férfié lesz.
Rom 7:4 Éppígy ti is, testvérek, meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által, hogy másé legyetek, azé, aki halottaiból feltámadt, s így gyümölcsöt teremjünk Istennek.
Rom 7:5 Amíg ugyanis a test szerint éltünk, a törvény folytán a bűnök szenvedélyei működtek tagjainkban, s azok a halálnak hoztak gyümölcsöt.
Rom 7:6 Most azonban, miután meghaltunk annak, ami minket fogva tartott, felszabadultunk a törvény alól, hogy új lélekben szolgáljunk, és nem az elavult betű szerint.
Rom 7:7 Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a törvény bűn? Isten ments! De a bűnt nem ismertem, csak a törvény által, s a kívánságot sem ismertem volna, ha a törvény nem mondaná: "Ne kívánd!" .
Rom 7:8 De a bűn, mivel a parancs által alkalmat kapott, felkeltett bennem minden kívánságot; törvény nélkül ugyanis halott a bűn.
Rom 7:9 Valamikor én is törvény nélkül éltem, de amikor a parancs megérkezett, a bűn életre kelt,
Rom 7:10 én pedig meghaltam, és a parancs, amelynek életet kellett volna adnia nekem, számomra halálthozónak bizonyult.
Rom 7:11 Mert a bűn, amely a parancs által alkalmat nyert, megcsalt engem, és megölt általa.
Rom 7:12 Így tehát a törvény szent, a parancs is szent, igaz és jó.
Rom 7:13 Az lett hát a halálom, ami jó? Egyáltalán nem. Hanem a bűn, hogy bűnnek mutatkozzék, halálomat okozta olyasmivel, ami jó, és a bűn így még bűnösebb lett a parancs által.
Rom 7:14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én azonban testi vagyok, rabszolgája a bűnnek.
Rom 7:15 Magam sem értem, hogy mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.
Rom 7:16 De ha azt teszem, amit nem akarok, helyeslem a törvényt, hogy jó.
Rom 7:17 Így már nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn.
Rom 7:18 Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, azaz a testemben; mert megvan bennem az akarat a jóra, de a jót megtenni nem tudom.
Rom 7:19 Hisz nem teszem a jót, amelyet akarok, hanem azt teszem, amit nem akarok, a rosszat.
Rom 7:20 Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, már nem én teszem azt, hanem a bűn, amely bennem lakik.
Rom 7:21 Így tehát én, aki a jót akarom tenni, azt a törvényt találom, hogy a rossz áll hozzám közel;
Rom 7:22 mert belső emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törvényében,
Rom 7:23 de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének foglyává tesz, amely tagjaimban van.
Rom 7:24 Ó, én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálnak testétől?
Rom 7:25 Isten kegyelme, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Így tehát én magam az értelmem által Isten törvényének szolgálok, a test által azonban a bűn törvényének.
Rom 8:1 Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.
Rom 8:2 Mert a Krisztus Jézusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
Rom 8:3 Ami ugyanis lehetetlen volt a törvénynek, mert a test erőtlenné tette, azt Isten -- aki elküldte a bűn miatt saját Fiát a bűn testéhez hasonló testben --, elkárhoztatta a bűnt a testben,
Rom 8:4 hogy a törvény rendelése beteljesedjék mibennünk, akik nem élünk test szerint, hanem lélek szerint.
Rom 8:5 A testi ember ugyanis a testi dolgokra törekszik, a lélek embere pedig a lelkiekre törekszik.
Rom 8:6 Mert a test törekvése a halál, a lélek törekvése pedig élet és béke,
Rom 8:7 mivel a test törekvése ellenszegülés az Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá.
Rom 8:8 Márpedig a testi ember nem lehet kedves Isten előtt.
Rom 8:9 Ti azonban nem testi, hanem lelki emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé.
Rom 8:10 Ha azonban Krisztus bennetek van, a test halott ugyan a bűn miatt, de a lélek él a megigazulás által.
Rom 8:11 S ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust halottaiból, akkor Ő, aki feltámasztotta Jézus Krisztust halottaiból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.
Rom 8:12 Ennélfogva, testvérek, nem vagyunk a test lekötelezettjei, hogy a test szerint éljünk.
Rom 8:13 Ha ugyanis a test szerint éltek, meghaltok, de ha a lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.
Rom 8:14 Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
Rom 8:15 Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk: "Abba, Atyánk!"
Rom 8:16 Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk.
Rom 8:17 Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei, mert vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
Rom 8:18 Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.
Rom 8:19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak.
Rom 8:20 Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette a reménység ajándékozásával.
Rom 8:21 Mert a teremtett világ is felszabadul majd a romlottság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára.
Rom 8:22 Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig.
Rom 8:23 De nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.
Rom 8:24 Üdvözülésünk ugyanis reménybeli. Látni azonban azt, amit remélünk, nem reménység; hisz ki remélné azt, amit lát?
Rom 8:25 Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk is türelemmel.
Rom 8:26 Hasonlóképpen a Lélek is segítségére van erőtlenségünknek, mert nem tudjuk, miképpen kell kérnünk, amit kérünk; de maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal.
Rom 8:27 Aki azonban vizsgálja a szíveket, tudja, hogy melyek a Lélek kívánságai, tudja, hogy közbenjár a szentekért Isten akarata szerint.
Rom 8:28 Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek.
Rom 8:29 Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között.
Rom 8:30 Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.
Rom 8:31 Mit mondjunk tehát mindezek után? Ha Isten velünk, ki ellenünk?
Rom 8:32 Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk?
Rom 8:33 Ki lenne vádlója Isten választottjainak? Isten az, aki a megigazulást adja;
Rom 8:34 ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közbenjár értünk?
Rom 8:35 Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Éhség, mezítelenség, veszedelem, üldözés, vagy kard?
Rom 8:36 Amint írva van: "Miattad gyilkolnak minket naphosszat, olybá vesznek, mint a leölésre szánt juhokat" .
Rom 8:37 De mindezeken győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket.
Rom 8:38 Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők,
Rom 8:39 sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.
Rom 9:1 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom, a lelkiismeretem mellettem tesz tanúságot a Szentlélekben,
Rom 9:2 hogy nagy a szomorúságom és szívemnek fájdalma szüntelen.
Rom 9:3 Hiszen azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért,
Rom 9:4 az izraelitákért, akiké a gyermekké fogadás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.
Rom 9:5 Övék az atyák, és test szerint Krisztus is közülük való, aki mindenek fölött álló, örökké áldott Isten. Ámen.
Rom 9:6 Az nem lehet azonban, hogy Isten igéje meghiúsult. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik;
Rom 9:7 és nem is mindnyájan Ábrahám gyermekei azért, mert az ő leszármazottjai; hanem: "Izsák utódait hívják majd a te utódodnak" .
Rom 9:8 Más szóval: nem azok gyermekei Istennek, akik a test gyermekei, hanem az ígéret gyermekei, azok számítanak utódnak.
Rom 9:9 Az ígéret ugyanis így hangzik: "Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz" .
Rom 9:10 Ezt nemcsak az ő esete mutatja, hanem Rebekáé is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait,
Rom 9:11 mert mielőtt még megszülettek volna, s akár jót, akár rosszat tettek volna -- azért, hogy az Isten szabad választása megmaradjon --,
Rom 9:12 nem a tettekért, hanem a meghívó akaratából ezt a kijelentést kapták: "a nagyobb lesz a kisebbnek a szolgája" ,
Rom 9:13 amint írva van: "Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem" .
Rom 9:14 Mit szólunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? Egyáltalán nem.
Rom 9:15 Hiszen megmondta Mózesnek: "Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok" .
Rom 9:16 Tehát nem azon múlik, aki akar, vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen.
Rom 9:17 Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: "Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, s nevemet világszerte hirdessék" .
Rom 9:18 Azon könyörül tehát, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar.
Rom 9:19 Azt mondod majd nekem erre: "Akkor miért büntet mégis? Hiszen ki állhat ellen az ő akaratának?"
Rom 9:20 Ember! Ki vagy te, hogy perbe szállj Istennel? Vajon kérdi-e az edény a formálójától : "Miért alkottál engem ilyennek?"
Rom 9:21 Nincs-e a fazekasnak hatalma az agyag fölött, hogy ugyanazon anyagból az egyik edényt tisztes célra készítse, a másikat dicstelenre?
Rom 9:22 Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni és a hatalmát megláttatni, és nem azért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek?
Rom 9:23 És nem azért, hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalmasság eszközein, amelyeket dicsőségre készített,
Rom 9:24 amilyenek mi vagyunk, akiket meghívott nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is?
Rom 9:25 Ahogy Ózeásnál mondja: "Aki nem népem, azt népemnek fogom hívni, és a nem kedveltet kedveltnek" .
Rom 9:26 És akkor ez lesz: "Azon a helyen, ahol azt mondták nekik: "Ti nem vagytok népem", ott az élő Isten fiainak hívják majd őket" .
Rom 9:27 Izajás pedig fennen hirdeti Izraelről: "Ha Izrael fiainak száma annyi lesz is, mint a tenger fövénye, csak a maradék üdvözül.
Rom 9:28 Szavát ugyanis beteljesíti és sietve végrehajtja az Úr a földön" .
Rom 9:29 Amint előre megmondta Izajás: "Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, úgy jártunk volna, mint Szodoma és olyanok lettünk volna, mint Gomorra" .
Rom 9:30 Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem jártak a megigazulás útján, elnyerték a megigazulást, mégpedig a hitből való megigazulást.
Rom 9:31 Izrael ellenben törekedett a megigazulás törvényére, mégsem jutott el a megigazulás törvényére.
Rom 9:32 Miért? Mert nem a hit, hanem a tettek által akarta azt elérni. Megbotlottak a botlás kövében,
Rom 9:33 amint írva van: "Íme, Sionban leteszem a botlás kövét és a botrány szikláját, és senki sem szégyenül meg, aki hisz benne" .
Rom 10:1 Testvérek! Szívemből kívánom és könyörgök Istenhez az ő üdvösségükért.
Rom 10:2 Mert tanúságot teszek mellettük, hogy megvan bennük a buzgóság Istenért, de ez a nem ismerők buzgósága.
Rom 10:3 Nem ismerték el ugyanis az Istentől való megigazulást, s a magukét igyekeztek helyébe állítani; nem vetették alá magukat az Istentől való megigazulásnak.
Rom 10:4 Pedig Krisztus a törvény vége, mindenkinek a megigazulására, aki hisz.
Rom 10:5 Mózes ugyanis azt írja a törvényből eredő megigazulásról: "Az ember, aki teljesíti azt, élni fog általa" .
Rom 10:6 A hitből eredő megigazulásról pedig így szól: "Ne mondd szívedben: Ki megy föl az égbe?" -- tudniillik, hogy Krisztust lehozza.
Rom 10:7 Vagy: "Ki száll le az alvilágba?" -- tudniillik, hogy Krisztust a halottaiból visszahívja.
Rom 10:8 Az Írás viszont mit mond? "Közel van hozzád az ige, a szádban és szívedben" , tudniillik a hit igéje, amelyet hirdetünk.
Rom 10:9 Ha tehát a száddal vallod, hogy "Jézus az Úr!", és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt halottaiból, üdvözülsz.
Rom 10:10 A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál.
Rom 10:11 Az Írás ugyanis azt mondja: "Mindaz, aki hisz benne, meg nem szégyenül" .
Rom 10:12 Nincsen ugyanis különbség zsidó és görög között, mert mindnyájuknak ugyanaz az egy Ura van, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt.
Rom 10:13 Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül .
Rom 10:14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak, ha nincsen, aki hirdesse?
Rom 10:15 S hogyan hirdessék, ha nem küldték őket? Amint meg van írva: "Milyen gyönyörűségesek azok lábai, akik a jó hírt hirdetik!" 
Rom 10:16 De nem mindnyájan fogadták engedelmességgel az evangéliumot. Azért mondja Izajás: "Uram, ki hitt annak, amit hallott tőlünk?" 
Rom 10:17 Eszerint a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által.
Rom 10:18 De kérdem én: Talán nem hallották? Sőt, ellenkezőleg: "Hangjuk elhatott az egész földre, s beszédük a földkerekség határaira" .
Rom 10:19 Vagy kérdem én: Talán Izrael nem értette meg? Mózes mondja először: "Versengésre indítalak benneteket azok ellen, akik "nem népem", és haragra ingerellek titeket az oktalan nép ellen" .
Rom 10:20 Izajás bátran kimondja: "Megtaláltak engem, akik nem kerestek, és kinyilvánítottam magam azoknak, akik nem kutattak utánam" .
Rom 10:21 Izraelhez azonban így szól: "Kitártam kezemet egész nap a hitetlen és ellenszegülő nép felé" .
Rom 11:1 Azt kérdem tehát: Vajon elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utóda Benjamin törzséből.
Rom 11:2 Isten nem taszította el népét , amelyet eleve magáénak ismert. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, hogyan tesz panaszt Istennél Izrael ellen?
Rom 11:3 "Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat felforgatták, egyedül én maradtam meg, s nekem is az életemre törnek" .
Rom 11:4 És mit mond neki az isteni válasz? "Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet Baál előtt" .
Rom 11:5 Éppígy a jelenben is van maradék a kegyelemből való kiválasztás alapján.
Rom 11:6 De ha kegyelemből, akkor már nem tettek fejében; különben a kegyelem már nem volna kegyelem.
Rom 11:7 Hogyan is van tehát? Amit Izrael keres, azt nem érte el. A választottak elérték ugyan, a többiek azonban megvakultak,
Rom 11:8 amint meg van írva: "Isten a kábulat lelkét adta nekik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind a mai napig" .
Rom 11:9 Dávid is azt mondja: "Asztaluk váljék számukra tőrré és csapdává, botránkozássá és megtorlássá.
Rom 11:10 Szemük homályosodjék el, hogy ne lássanak, és hátukat görnyeszd meg egészen!" 
Rom 11:11 Azt kérdem mármost: Vajon úgy botlottak-e meg, hogy végleg elessenek? Semmiképpen sem. Ellenkezőleg, az ő vétkükből üdvösség támadt a pogányoknak azért, hogy őket versengésre serkentse.
Rom 11:12 Ha pedig már a vétkük is nyereség a világnak, és mulasztásuk gazdagodás a pogányoknak, mennyivel inkább az lesz a beteljesedésük!
Rom 11:13 Nektek, pogányoknak azonban azt mondom: Amennyiben én a pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat megbecsülöm,
Rom 11:14 hátha versengésre serkenthetem véreimet, és üdvözítek közülük egyeseket.
Rom 11:15 Mert ha elvettetésük a világ megengesztelése, mi más lesz a befogadásuk, ha nem élet a halálból?
Rom 11:16 Ha a termés zsengéje szent, a belőle készült tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
Rom 11:17 Ha egyik-másik ág le is törött, téged pedig vadolajfa létedre beoltottak közéjük, s így részese lettél az olajfa gyökerének és dús nedvének,
Rom 11:18 ne kérkedj az ágak ellenében. Ha kérkedsz, tudd meg, hogy nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
Rom 11:19 Mondhatnád ugyan: "Letörték az ágakat, hogy engem beoltsanak."
Rom 11:20 Igen, ők a hitetlenség következtében törtek le, te azonban a hit által állsz; ne légy tehát fennhéjázó, hanem félj.
Rom 11:21 Mert ha Isten nem kegyelmezett meg a természetes ágaknak, neked sem fog megkegyelmezni.
Rom 11:22 Lásd meg tehát Isten jó voltát és szigorúságát. Azok iránt, akik elestek, a szigorúságát, irántad pedig Isten jóvoltát, ha megmaradsz a jóságban -- máskülönben téged is le fognak metszeni.
Rom 11:23 De ha felhagynak hitetlenségükkel, őket is beoltják, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket.
Rom 11:24 Ha ugyanis téged kivágtak a természetes vadolajfából, és beoltottak a természet rendjén kívül a nemes olajfába, mennyivel inkább be fogják oltani saját olajfájukba azokat, akik a természet szerint oda tartoznak?
Rom 11:25 Nem akarom, testvérek, hogy saját bölcsességetekre hagyatkozzatok, és meg ne ismerjétek azt a titkot, hogy a vakság Izraelnek csak egy részében következett be, addig, amíg a pogányok összessége be nem lép,
Rom 11:26 s így majd egész Izrael üdvözül, amint meg van írva: "Eljön a Szabadító Sionból, és elfordítja Jákobtól a gonoszságot .
Rom 11:27 S ez lesz velük a szövetségem, amikor elveszem a bűneiket" .
Rom 11:28 Ők az evangéliumot tekintve ellenségek ugyan a ti javatokra; a kiválasztottságot tekintve azonban igen kedvesek az ősök kedvéért.
Rom 11:29 Isten ugyanis nem bánja meg adományait és hívását.
Rom 11:30 Hiszen ahogyan egykor ti nem hallgattatok Isten szavára, most azonban irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségük miatt:
Rom 11:31 ugyanúgy ők most engedetlenek az irántatok megnyilvánult irgalmasság miatt, hogy azután ők is irgalmasságot nyerjenek.
Rom 11:32 Isten ugyanis mindenkit engedetlenségbe zárt, hogy mindenkin könyörüljön.
Rom 11:33 Milyen nagy Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Mennyire megfoghatatlanok az ő ítéletei, és kifürkészhetetlenek az ő útjai!
Rom 11:34 Mert ki ismerte az Úr gondolatát? Vagy ki volt az ő tanácsadója?
Rom 11:35 Vagy ki adott előbb neki, hogy vissza kellene fizetnie? 
Rom 11:36 Mert minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki mindörökké. Ámen.
Rom 12:1 Kérlek tehát benneteket, testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti ésszerű istentiszteletetek.
Rom 12:2 Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújításával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes.
Rom 12:3 Azt mondom ugyanis mindegyikteknek a nekem adott kegyelemnél fogva, hogy senki se gondoljon magáról kelleténél többet; hanem józanul gondolkodjék, mindenki a hit mértéke szerint, amelyet Isten juttatott neki.
Rom 12:4 Amint ugyanis egy testben sok testrészünk van, s nem ugyanaz a rendeltetése minden testrésznek,
Rom 12:5 ugyanúgy vagyunk sokan egy test Krisztusban; egyenként pedig egymásnak tagjai.
Rom 12:6 Különböző adományaink vannak a nekünk adott kegyelemnek megfelelően: ha prófétaság, akkor gyakoroljuk a hit mértéke szerint;
Rom 12:7 ha szolgálat, akkor fáradozzunk a szolgálatban; ha valaki tanít, tanítson;
Rom 12:8 aki buzdít, buzdítson; aki adakozik, tegye egyszerűségben; aki elöljáró, buzgóságban, aki irgalmasságot gyakorol, vidámságban.
Rom 12:9 A szeretet legyen tettetés nélkül. Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz.
Rom 12:10 Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők,
Rom 12:11 az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok!
Rom 12:12 Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban,
Rom 12:13 résztvevők a szentek bajaiban; gyakoroljátok a vendégszeretetet!
Rom 12:14 Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok!
Rom 12:15 Örüljetek az örvendezőkkel, és sírjatok a sírókkal!
Rom 12:16 Ugyanazzal az érzéssel legyetek egymás iránt: nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel. Ne legyetek bölcsek a magatok szemében !
Rom 12:17 Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! A jóra törekedjetek nemcsak Isten, hanem minden ember előtt is .
Rom 12:18 Amennyiben rajtatok áll, lehetőség szerint éljetek békében minden emberrel!
Rom 12:19 Ne tegyetek a magatok ügyében igazságot, kedveseim, hanem adjatok helyet az isteni haragnak, mert meg van írva: "Enyém a bosszúállás, én majd megfizetek" -- mondja az Úr.
Rom 12:20 Hanem, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni! Mert ha ezt teszed, eleven parazsat gyűjtesz a fejére .
Rom 12:21 Ne hagyd, hogy a rossz legyőzzön téged; te győzd le a rosszat jóval!
Rom 13:1 Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak. Nincs ugyanis hatalom, csak Istentől; amelyek pedig vannak, azokat Isten rendelte.
Rom 13:2 Aki tehát ellene szegül a felsőbbségnek, szembeszáll Isten rendelésével. Az ellenszegülők pedig önmagukat vetik ítélet alá.
Rom 13:3 Mert a fejedelmek a jótettet nem büntetik, csak a rosszat. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a felsőbbségtől? Tedd a jót, és dicséretet nyersz tőle,
Rom 13:4 mert ő Isten szolgája a javadra. De ha rosszat tettél, félj, mert nem ok nélkül hordozza a kardot; szolgája ugyanis Istennek, hogy bosszút álljon büntetéssel azon, aki rosszat cselekszik.
Rom 13:5 Eszerint tehát szükséges, hogy alávessétek magatokat, nemcsak a büntető harag, hanem a lelkiismeret miatt is.
Rom 13:6 És az adókat is fizessétek, mert Istenért végzik a szolgálatot, amikor ezért szolgálnak.
Rom 13:7 Adjátok meg tehát mindenkinek, amivel tartoztok; akinek adóval, annak az adót, akinek illetékkel, annak az illetéket, akinek félelemmel, annak a félelmet, akinek tisztelettel, annak a tiszteletet.
Rom 13:8 Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak azzal, hogy egymást szeretitek, mert aki embertársát szereti, teljesítette a törvényt.
Rom 13:9 Azt ugyanis, hogy ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamis tanúságot ne szólj, ne kívánd meg a másét , és ami egyéb parancs még van, újra egybefoglalja ez az egy ige: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat .
Rom 13:10 A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A törvény teljesítése tehát a szeretet.
Rom 13:11 Annál is inkább, mivel ismeritek az időt, hogy itt az óra, amikor fel kell kelnünk az álomból. Most ugyanis az üdvösség közelebb van már hozzánk, mint amikor hívők lettünk.
Rom 13:12 Az éjszaka előrehaladt, a nappal pedig elközelgett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük magunkra a világosság fegyvereit.
Rom 13:13 Mint nappal, járjunk tisztességesen; nem tobzódásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem civódásban és versengésben,
Rom 13:14 hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket az érzéki vágyakban.
Rom 14:1 Karoljátok fel szeretettel azt, aki gyönge a hitben, de anélkül, hogy vitatkoznátok az eltérő felfogásokról.
Rom 14:2 Van, aki hiszi, hogy mindent szabad ennie; aki pedig gyönge, az növényekkel táplálkozik.
Rom 14:3 Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Hiszen Isten magáévá fogadta őt.
Rom 14:4 Ki vagy te, hogy kárhoztasd más szolgáját? Urának áll vagy bukik; bizonyára állni fog, mert Istennek van hatalma, hogy fenntartsa.
Rom 14:5 Van, aki különbséget tesz nap és nap között, más meg egyformán ítél meg minden napot: legyen mindegyik határozott a maga meggyőződésében.
Rom 14:6 Aki megtartja a napot, az Úrért tartja meg; s aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, mert hálát ad Istennek; és aki nem eszik, az Úrra való tekintetből nem eszik -- s ő is hálát ad Istennek.
Rom 14:7 Hiszen egyikünk sem él önmagának, és egyikünk sem hal meg önmagának;
Rom 14:8 amíg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Akár élünk tehát, akár halunk, az Úré vagyunk.
Rom 14:9 Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt fel, hogy a holtaknak is, az élőknek is Ura legyen.
Rom 14:10 Miért ítéled meg hát testvéredet? És te miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan odaállunk majd Krisztus ítélőszéke elé.
Rom 14:11 Mert írva van: "Élek én, mondja az Úr, minden térd meghajlik előttem, és minden nyelv magasztalja Istent" .
Rom 14:12 Így tehát mindegyikünk magáról ad majd számot Istennek.
Rom 14:13 Ezért ne ítéljük el többé egymást, hanem inkább arra határozzátok el magatokat, hogy ne okozzatok a testvérnek megütközést vagy megbotránkozást.
Rom 14:14 Tudom, és meggyőződésem az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában; csak annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja.
Rom 14:15 De ha a testvéred elszomorodik az ételed miatt, akkor már nem a szeretetnek megfelelően jársz el. Ne veszítsd el ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt.
Rom 14:16 Ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek.
Rom 14:17 Isten országa ugyanis nem étel és nem ital, hanem igazság, béke és öröm a Szentlélekben.
Rom 14:18 Aki ebben szolgál Krisztusnak, kedves az Isten előtt, és dicséretes az emberek előtt.
Rom 14:19 Azért tehát arra törekedjünk, ami békességre és egymás épülésére szolgál.
Rom 14:20 Ne rontsd le az étel miatt Isten művét. Minden tiszta ugyan, de ártalmára lesz annak az embernek, aki botránkozással eszi.
Rom 14:21 Jobb, ha nem eszel húst és nem iszol bort, sem egyebet nem teszel, ami miatt testvéred megütközik.
Rom 14:22 A meggyőződésed maradjon a tied Isten előtt. Boldog, aki nem ítéli el magát azzal, amire elhatározza magát.
Rom 14:23 Akinek azonban kétségei vannak, és mégis eszik, ítéletet von magára, mert cselekvése nem származik meggyőződésből. Bűn tehát mindaz, ami nem történik hitből eredő meggyőződésből.
Rom 15:1 Nekünk azonban, akik erősek vagyunk, kötelességünk, hogy elviseljük az erőtlenek gyengeségeit, és ne a magunk kedvét keressük.
Rom 15:2 Mindegyiktek igyekezzen keresni felebarátjának kedvét, javát és épülését.
Rom 15:3 Hiszen Krisztus sem kereste a maga kedvét, hanem amint meg van írva: "Szidalmazóid szidalmai rám hullottak" .
Rom 15:4 Márpedig mindazt, amit előre megírtak, okulásunkra írták meg, hogy reménységünk legyen az Írásokból származó béketűrés és vigasztalás által.
Rom 15:5 A béketűrés és a vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy Jézus akarata szerint egyetértés legyen köztetek,
Rom 15:6 hogy egy lélekkel és egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját.
Rom 15:7 Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére.
Rom 15:8 Azt mondom ugyanis, hogy Krisztus Jézus a zsidók szolgája lett, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, megvalósítva az atyáknak tett ígéreteket;
Rom 15:9 a pogányok azonban irgalmasságáért dicsőítik Istent, amint meg van írva: "Ezért magasztallak, Uram, a pogányok között, és zengek dalt nevednek" .
Rom 15:10 Azt mondja továbbá: "Pogányok, örvendezzetek az ő népével együtt" .
Rom 15:11 Majd pedig: "Nemzetek, dicsérjétek mindnyájan az Urat! Magasztalja őt minden nép!" 
Rom 15:12 Izajás továbbá azt mondja: "Jesszének sarja lesz, aki felkel, hogy uralkodjék a népeken, benne reménykednek a nemzetek" .
Rom 15:13 A reménység Istene töltsön el titeket a hit teljes örömével és békéjével, hogy a remény bőségben legyen bennetek a Szentlélek erejéből.
Rom 15:14 Testvérek, veletek kapcsolatban meg vagyok győződve arról, hogy ti is telve vagytok jósággal, bővében vagytok az ismeretnek, és képesek vagytok figyelmeztetni egymást.
Rom 15:15 Itt-ott merészebben írtam nektek, testvérek, hogy emlékeztesselek titeket bizonyos dolgokra. Annak a kegyelemnek erejében tettem ezt, amit Isten adott nekem,
Rom 15:16 hogy Krisztus Jézus szolgája legyek a pogányok között, és Isten evangéliumának szent szolgálatát végezzem, s így a pogányok kedves, és a Szentlélek által megszentelt áldozattá legyenek.
Rom 15:17 Van tehát mivel dicsekednem Krisztus Jézusban Isten előtt.
Rom 15:18 Természetesen csak arról merek beszélni, amit Krisztus vitt általam végbe a pogányok megtérítésére szóval és tettel:
Rom 15:19 a jelek és csodák erejével, a Lélek erejével, amíg Jeruzsálemtől messze körbejárva Illíriáig teljesítettem Krisztus evangéliumának hirdetését.
Rom 15:20 Így tehát becsületbeli dolognak tartottam hirdetni az evangéliumot, de nem ott, ahol Krisztus neve már ismert volt, nehogy más által rakott alapra építsek,
Rom 15:21 hanem amint meg van írva: "Akiknek nem hirdették, meglátják, s akik nem hallották, megértik" .
Rom 15:22 Ez akadályozott meg igen sokszor abban, hogy hozzátok menjek.
Rom 15:23 Mivel azonban most már nincs helyem ezeken a tájakon, s már sok év óta vágyódom hozzátok menni,
Rom 15:24 amikor majd útra kelek Hispániába, remélem, hogy átmenőben meglátlak titeket, s ti elkísértek majd oda, miután körötökben kissé felüdültem.
Rom 15:25 Most azonban Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatában.
Rom 15:26 Makedónia és Akhája ugyanis jónak látták, hogy némi gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára.
Rom 15:27 Jónak látták, de tartoznak is nekik. Mert ha a pogányok részesei lettek az ő lelki javaiknak, kötelességük a testiekben nekik szolgálni.
Rom 15:28 Amikor tehát ezt elvégeztem és kezükbe tettem ennek a gyűjtésnek a gyümölcsét, utamba ejtve titeket, elmegyek Hispániába.
Rom 15:29 Tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus evangéliuma áldásának bőségével megyek.
Rom 15:30 Kérlek tehát titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szentlélek szeretetére, segítsetek engem imádságaitokban. Kérjétek Istent értem,
Rom 15:31 hogy megmeneküljek a hitetlenektől, akik Júdeában vannak, és Jeruzsálem érdekében való szolgálatom kedves legyen a szenteknek,
Rom 15:32 s így azután Isten akaratából örömmel menjek hozzátok, és megpihenhessek nálatok.
Rom 15:33 A békesség Istene legyen veletek, mindnyájatokkal! Ámen.
Rom 16:1 Ajánlom nektek Főbe testvérünket, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll.
Rom 16:2 Fogadjátok őt az Úrban, ahogyan a szentekhez illik. Legyetek segítségére, bármiben van is szüksége rátok, mert ő is sokaknak segítségére volt, nekem magamnak is.
Rom 16:3 Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, munkatársaimat Krisztus Jézusban.
Rom 16:4 Ők életüket kockáztatták az én életemért; nemcsak én vagyok hálás nekik, hanem a pogányok minden egyháza is.
Rom 16:5 Köszöntsétek a házukban levő közösséget is. Köszöntsétek az én kedves Epenétuszomat, aki Ázsiának zsengéje Krisztusban.
Rom 16:6 Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek.
Rom 16:7 Köszöntsétek Andronikoszt és Júniászt, rokonaimat és fogolytársaimat, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek, s akik előbb lettek Krisztusban hívők, mint én.
Rom 16:8 Köszöntsétek Ampliátuszt, aki nekem igen kedves az Úrban.
Rom 16:9 Köszöntsétek Urbánuszt, munkatársunkat Krisztus Jézusban, és az én kedves Sztakhiszomat.
Rom 16:10 Köszöntsétek Apellészt, aki helytállt Krisztusért. Köszöntsétek az Arisztobulosz házához tartozókat.
Rom 16:11 Köszöntsétek rokonomat, Heródiont. Köszöntsétek a Narcisszusz házához tartozókat, akik hisznek az Úrban.
Rom 16:12 Köszöntsétek Trifénát és Trifózát, akik munkálkodnak az Úrban. Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradozott az Úrban.
Rom 16:13 Köszöntsétek Rúfuszt, a kiválasztottat az Úrban, valamint anyját, aki nekem is az.
Rom 16:14 Köszöntsétek Aszinkritoszt, Flegont, Hermát, Patrobászt, Hermászt és a testvéreket, akik velük vannak.
Rom 16:15 Köszöntsétek Filologoszt és Júliászt, Néreuszt és nővérét, meg Olimpiászt, valamint az összes szentet, akik velük vannak.
Rom 16:16 Köszöntsétek egymást szent csókkal. Krisztus minden egyháza köszönt titeket.
Rom 16:17 Kérlek azonban titeket, testvérek, tartsátok szemmel azokat, akik egyenetlenséget és botránkozást okoznak -- ellentétben azzal a tanítással, melyet tanultatok. Kerüljétek őket!
Rom 16:18 Az ilyenek ugyanis nem Krisztus Urunknak szolgálnak, hanem a hasuknak. Szenteskedő beszéddel és hízelgő szavakkal megtévesztik az ártatlanok szívét.
Rom 16:19 A ti engedelmességetek híre ugyanis mindenhová eljutott; örömem is telik bennetek. Akarom azonban, hogy bölcsek legyetek a jóra és együgyűek a rosszra.
Rom 16:20 A békesség Istene tiporja össze hamarosan lábatok alatt a sátánt. Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak kegyelme legyen veletek.
Rom 16:21 Köszönt titeket Timóteus, a munkatársam, továbbá Lúciusz, Jázon, Szoszipatrosz, a rokonaim.
Rom 16:22 Köszöntlek titeket az Úrban én, Terciusz is, aki írtam a levelet.
Rom 16:23 Köszönt titeket Gájusz, aki házigazdám nekem és az egész egyháznak. Köszönt titeket Erasztusz, a város vagyonkezelője és Kvartusz testvér.
Rom 16:25 Annak pedig, akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket evangéliumomban és a Jézus Krisztusról szóló tanításban, s annak a titoknak a kinyilatkoztatásában, amelyre az örök idők során hallgatás borult,
Rom 16:26 de amely most az örök Isten parancsára a próféták iratai által a hitnek való engedelmesség végett nyilvánvalóvá lett, s így minden nemzet előtt ismeretes,
Rom 16:27 az egyedül bölcs Istennek, Jézus Krisztus által, tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
1Co 1:1 Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola, és Szosztenész testvér,
1Co 1:2 Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, minden helyen, náluk és nálunk.
1Co 1:3 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
1Co 1:4 Szüntelenül hálát adok Istenemnek értetek Isten kegyelméért, amely megadatott nektek Krisztus Jézusban,
1Co 1:5 hogy mindenben gazdagok lettetek őbenne, minden igében és minden ismeretben.
1Co 1:6 Mert Krisztus tanúbizonysága megerősödött bennetek,
1Co 1:7 úgyhogy semmiféle kegyelmi adománynak sem vagytok híjával, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok,
1Co 1:8 aki meg is erősít majd titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján.
1Co 1:9 Hűséges az Isten, aki által meghívást nyertetek Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.
1Co 1:10 Kérlek titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan ugyanazt mondjátok, és ne legyen köztetek pártoskodás, hanem legyetek tökéletesen egyek ugyanabban a lelkületben és ugyanabban a felfogásban.
1Co 1:11 Azt a hírt kaptam ugyanis felőletek, testvéreim, Klóé házanépétől, hogy viszálykodások vannak köztetek.
1Co 1:12 Arról beszélek, hogy közületek mindenki ilyeneket mond: "Én Pálé vagyok", "Én Apollóé", "Én Kéfásé", "Én pedig Krisztusé".
1Co 1:13 Talán részekre oszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették meg értetek, vagy Pál nevében vagytok megkeresztelve?
1Co 1:14 Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt,
1Co 1:15 nehogy valaki azt mondhassa, hogy az én nevemben vagytok megkeresztelve.
1Co 1:16 Még Sztefanász házanépét is megkereszteltem; ezenkívül nem tudom, hogy másvalakit megkereszteltem volna.
1Co 1:17 Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, nem szavak bölcsességével, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.
1Co 1:18 Mert a kereszt igéje azoknak, akik elvesznek, oktalanság ugyan, de azoknak, akik üdvözülnek, vagyis nekünk, Isten ereje.
1Co 1:19 Mert írva van: "Elpusztítom a bölcsek bölcsességét, és az okosak okosságát megsemmisítem" .
1Co 1:20 Hol van a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak kutatója? Nemde oktalansággá tette Isten a világ bölcsességét?
1Co 1:21 Mivel ugyanis a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy az igehirdetés oktalansága által üdvözítse a hívőket.
1Co 1:22 Mert a zsidók jeleket kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek,
1Co 1:23 mi azonban a keresztrefeszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság;
1Co 1:24 maguknak a meghívottaknak azonban, zsidóknak és görögöknek egyaránt, Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége,
1Co 1:25 mert Isten oktalansága bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél.
1Co 1:26 Mert nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok a bölcs test szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő;
1Co 1:27 hanem azt, ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket.
1Co 1:28 Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmisítse,
1Co 1:29 hogy egy ember se dicsekedhessék Isten színe előtt.
1Co 1:30 Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, igazságunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett,
1Co 1:31 hogy amint írva van: "Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék" .
1Co 2:1 Én is, amikor hozzátok mentem, testvérek, nem a beszéd vagy a bölcsesség fölényével mentem, hogy hirdessem nektek Isten titkát.
1Co 2:2 Mert nem akartam másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.
1Co 2:3 Gyöngeségben, félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok.
1Co 2:4 Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából,
1Co 2:5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.
1Co 2:6 Bölcsességet pedig a tökéletesek közt hirdetünk, de nem ennek a világnak bölcsességét, sem ennek a világnak pusztulásra ítélt fejedelmeiét;
1Co 2:7 hanem Istennek titokzatos, elrejtett bölcsességét hirdetjük, amelyet Isten öröktől fogva előre elrendelt a mi dicsőségünkre.
1Co 2:8 Ezt senki sem ismerte fel ennek a világnak a fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, sohasem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát.
1Co 2:9 Hanem amint írva van: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt" .
1Co 2:10 Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is.
1Co 2:11 Mert ki ismeri az emberek közül az ember benső dolgait, ha nem az ember lelke, amely benne van? Éppúgy Isten benső dolgait sem ismeri senki, csak Isten Lelke.
1Co 2:12 Mi azonban nem a világ lelkét kaptuk, hanem azt a Lelket, amely Istentől van, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott.
1Co 2:13 Ezt hirdetjük is, de nem az emberi bölcsesség által, hanem a Lélek által tanított szavakkal, lelkiekhez lelkieket mérve.
1Co 2:14 Az érzéki ember azonban nem fogja fel, ami az Isten Lelkéé, mert oktalanság az számára, és nem tudja megérteni, hiszen lelki módon kell azt megítélni.
1Co 2:15 A lelki ember pedig mindent megítél, őt azonban senki sem ítéli meg.
1Co 2:16 Mert ki ismeri az Úr gondolatait, hogy oktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus gondolatai vannak.
1Co 3:1 Én azonban, testvérek, nem beszélhettem nektek mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint kisdedeknek Krisztusban.
1Co 3:2 Tejet adtam nektek inni, nem szilárd eledelt, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el,
1Co 3:3 mert még testiek vagytok. Mert amikor köztetek féltékenység és viszály van, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e emberi módon?
1Co 3:4 Amikor ugyanis azt mondja az egyik: "Én Pálé vagyok", a másik pedig: "Én Apollóé", vajon nem vagytok-e emberiek?
1Co 3:5 Vajon mi Apolló? Mi Pál? Szolgák, akik hitre vezettek titeket, mégpedig mindegyik úgy, ahogy az Úr megadta nekik.
1Co 3:6 Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta.
1Co 3:7 Tehát sem az nem számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.
1Co 3:8 Aki ültet, és aki öntöz, mind egy; mindegyikük a saját jutalmát nyeri majd el munkája szerint.
1Co 3:9 Mert Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
1Co 3:10 Isten nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem; más pedig arra épít. De mindenki ügyeljen, hogyan épít rá.
1Co 3:11 Mert a lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, más alapot senki sem rakhat.
1Co 3:12 Ha pedig valaki az alapra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, szalmát épít,
1Co 3:13 mindegyiknek a munkája nyilvánvaló lesz; ugyanis az Úr napja megmutatja, mivel az tűzben fog megnyilvánulni, s a tűz majd kipróbálja, hogy kinek-kinek milyen a munkája.
1Co 3:14 Az, akinek megmarad a munkája, amelyet ráépített, jutalmat nyer.
1Co 3:15 Az, akinek munkája elég, kárt vall; ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.
1Co 3:16 Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?
1Co 3:17 Azt pedig, aki Isten templomát lerombolja, lerombolja az Isten. Mert Isten temploma szent, s ti vagytok az.
1Co 3:18 Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek véli magát ezen a világon, legyen oktalanná, hogy bölcs lehessen.
1Co 3:19 Mert e világ bölcsessége oktalanság Isten előtt. Írva van ugyanis: "Megfogja a bölcseket ravaszságukban" .
1Co 3:20 Továbbá: "Az Úr tudja a bölcsek gondolatairól, hogy hiábavalók" .
1Co 3:21 Senki se dicsekedjék tehát emberekkel. Mert minden a tietek,
1Co 3:22 akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a jövendők: minden a tietek,
1Co 3:23 ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.
1Co 4:1 Úgy tekintsen ránk minden ember, mint Krisztus szolgáira, és Isten titkainak intézőire.
1Co 4:2 Márpedig az intézőtől azt kívánják, hogy hűséges legyen.
1Co 4:3 Nekem azonban az a legkisebb gondom, hogy ti mondjatok rólam ítéletet, vagy más emberi fórum, sőt magam sem ítélem meg magamat.
1Co 4:4 Semmiben sem érzem ugyan magamat bűnösnek, de ez még nem tesz engem igazzá. Az Úr az, aki megítél engem.
1Co 4:5 Tehát ne mondjatok ítéletet idő előtt, amíg el nem jön az Úr, aki a sötétség titkait megvilágítja, és a szívek szándékait is nyilvánosságra hozza. Akkor majd mindenki megkapja a dicséretet Istentől.
1Co 4:6 Ezt pedig, testvérek, értetek alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: "Ne többet annál, ami írva van!" Senki se fuvalkodjék fel kérkedve az egyikükkel a másikkal szemben.
1Co 4:7 Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?
1Co 4:8 Már jóllaktatok, már gazdagok lettetek. Nélkülünk uralomra jutottatok; bárcsak valóban uralomra jutottatok volna, hogy mi is uralkodhatnánk veletek együtt!
1Co 4:9 Mert úgy gondolom, hogy Isten minket apostolokat az utolsó helyre állított, mint halálra szántakat, mert látványossága lettünk a világnak, az angyaloknak is, s az embereknek is.
1Co 4:10 Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban; mi gyöngék, ti pedig erősek; ti megbecsültek, mi pedig megvetettek.
1Co 4:11 Mind ez óráig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk, nincs otthonunk,
1Co 4:12 és saját kezünkkel dolgozva fáradozunk. Ha átkoznak minket, mi áldást mondunk; ha üldözést szenvedünk, mi eltűrjük;
1Co 4:13 ha gyaláznak minket, mi jó szóval felelünk; szinte salakja lettünk a világnak, mindennek a söpredékévé mind ez ideig.
1Co 4:14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy mint kedves fiaimat intselek.
1Co 4:15 Mert ha tízezer tanítótok is volna Krisztusban, atyátok nincs sok, hiszen Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam nektek életet.
1Co 4:16 Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim!
1Co 4:17 Ezért küldtem hozzátok Timóteust, aki kedves és hűséges fiam az Úrban; ő majd eszetekbe juttatja tanításomat Krisztusban, úgy, ahogy mindenütt, minden egyházban tanítok.
1Co 4:18 Mintha nem szándékoznék hozzátok menni, úgy felfuvalkodtak némelyek.
1Co 4:19 Pedig elmegyek hozzátok hamarosan, ha az Úr akarja; s akkor megismerem majd a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét.
1Co 4:20 Mert nem beszédből áll az Isten országa, hanem erőből.
1Co 4:21 Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok, vagy szeretettel és a szelídség lelkületével?
1Co 5:1 Az a hír járja felőletek, hogy paráznaság van köztetek, és pedig olyan paráznaság, amilyen még a pogányok közt sincs, hogy tudniillik valaki az apjának feleségével él.
1Co 5:2 És ti még fel vagytok fuvalkodva, ahelyett, hogy inkább szomorkodnátok, és eltávolítanátok magatok közül azt, aki ezt a dolgot tette.
1Co 5:3 Én, aki ugyan test szerint távol, de lélek szerint jelen vagyok, már ítéletet mondtam mint jelenlevő arról, aki így tett.
1Co 5:4 A mi Urunk Jézus nevében fonódjék egybe a ti lelketek és az enyém, és a mi Urunk Jézus hatalmával
1Co 5:5 adjuk át az ilyet a sátánnak, testének vesztére, hogy a lélek üdvözüljön az Úr napján.
1Co 5:6 Dicsekvéstek nem helyes. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti?
1Co 5:7 El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, hisz valójában kovásztalanok vagytok! Mert húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták.
1Co 5:8 Üljünk tehát ünnepet, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és a gonoszság kovászával, hanem az egyeneslelkűség és az igazság kovásztalanságával.
1Co 5:9 Levelemben megírtam már nektek: Ne érintkezzetek a paráznákkal.
1Co 5:10 Nem általában ennek a világnak paráznáival vagy kapzsijaival, rablóival vagy bálványimádóival; mert akkor ki kellene mennetek a világból.
1Co 5:11 Most viszont azt írtam nektek, hogy ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi, bálványimádó vagy átkozódó, részeges vagy rabló; az ilyennel még csak ne is étkezzetek együtt.
1Co 5:12 Mert talán rám tartozik, hogy a kívüllevők felett ítélkezem? Nem azok fölött ítélkeztek-e ti is, akik belül vannak?
1Co 5:13 A kívüllevőket pedig Isten fogja megítélni. Vessétek ki a gonoszt magatok közül! 
1Co 6:1 Hogyan merészel közületek bárki, ha peres ügye van a másikkal szemben, a hitetleneknél keresni igazságot és nem a szenteknél?
1Co 6:2 Vagy nem tudjátok, hogy a szentek fogják a világot megítélni? Ha pedig ti fogjátok megítélni a világot, talán méltatlanok vagytok arra, hogy jelentéktelen dolgokban ítélkezzetek?
1Co 6:3 Nem tudjátok, hogy angyalok fölött fogunk ítélkezni? Mennyivel inkább világi dolgok fölött!
1Co 6:4 Amikor tehát világi dolgokban pereskedtek, azokat teszitek meg bírónak, akik az egyházban semmit sem számítanak?
1Co 6:5 Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat! Ennyire nincs köztetek egyetlen bölcs ember sem, aki ítéletet tudna mondani testvérei ügyében?
1Co 6:6 Testvér a testvérével pereskedik, és pedig hitetlenek előtt?
1Co 6:7 Egyáltalában már az is hiba nálatok, hogy peres ügyeitek vannak egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a károsodást?
1Co 6:8 Sőt, ti idéztek elő igazságtalanságot és okoztok kárt, mégpedig testvéreknek!
1Co 6:9 Vagy nem tudjátok, hogy az igazságtalanok nem részesülnek Isten országában? Ne ejtsétek tévedésbe önmagatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak,
1Co 6:10 sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában.
1Co 6:11 Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de megmosakodtatok, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által.
1Co 6:12 "Minden szabad nekem!" Csakhogy nem minden használ. "Minden szabad nekem!" Csakhogy én ne legyek semminek a rabszolgája.
1Co 6:13 "Az étel a gyomorért van, s a gyomor az ételért!" De Isten ezt is, azt is megsemmisíti. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért.
1Co 6:14 Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és minket is fel fog támasztani hatalmával.
1Co 6:15 Nem tudjátok, hogy a testetek Krisztus tagja? Elszakítsam tehát Krisztus tagját, és parázna nő tagjává tegyem? Isten mentsen!
1Co 6:16 Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert -- amint az Írás mondja -- "ketten egy testté lesznek" .
1Co 6:17 Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele.
1Co 6:18 Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testen kívül van; aki azonban paráználkodik, az a saját teste ellen vétkezik.
1Co 6:19 Vagy nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit Istentől kaptatok, tehát nem vagytok a magatokéi?
1Co 6:20 Mert nagy volt a ti váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben.
1Co 7:1 Ami pedig azt illeti, amiről írtatok nekem, azt felelem: jó az embernek asszonyt nem illetni.
1Co 7:2 A paráznaság miatt azonban minden férfinak legyen meg a maga felesége, és minden asszonynak legyen meg a maga férje.
1Co 7:3 A férj adja meg a feleségnek amivel tartozik, hasonlóképpen a feleség is férjének.
1Co 7:4 Az asszonynak nincs hatalma teste fölött, hanem a férfinak; hasonlóképpen a férfinak sincs hatalma teste fölött, hanem az asszonynak.
1Co 7:5 Ne tartózkodjatok egymástól, legfeljebb közös akaratból egy időre, hogy az imádságnak éljetek; azután legyetek ismét együtt, hogy a sátán meg ne kísértsen titeket amiatt, hogy nem tudjátok magatokat megtartóztatni.
1Co 7:6 Ezt pedig úgy mondom, mint engedményt, nem mint parancsot.
1Co 7:7 Mert azt szeretném, ha mindenki olyan lenne, mint én magam, de mindenkinek saját ajándéka van Istentől: az egyiknek ilyen, a másiknak meg olyan.
1Co 7:8 A nőtleneknek és az özvegyeknek pedig ezt mondom: Jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is.
1Co 7:9 De ha meg nem tartóztatják magukat, lépjenek házasságra; mert jobb dolog megházasodni, mint égni.
1Co 7:10 Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség a férjétől el ne váljon
1Co 7:11 -- ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével --, és a férfi se bocsássa el a feleségét.
1Co 7:12 A többieknek viszont én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, és az kész vele lakni, ne bocsássa el;
1Co 7:13 és ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van, és az kész vele lakni, ne hagyja el a férjét.
1Co 7:14 Mert a hitetlen férj megszentelődik a felesége által, és a hitetlen asszony megszentelődik a férje által. Különben fiaitok tisztátalanok volnának, pedig szentek.
1Co 7:15 Ha azonban a hitetlen fél elválik, váljék csak el. Mert a testvér vagy a nővér ilyen esetben nincs szolgaságra kötelezve, hiszen békességre hívott meg minket az Isten.
1Co 7:16 Mert honnan tudod, te asszony, hogy megmentheted a férjedet? Vagy honnan tudod, te férfi, hogy megmentheted a feleségedet?
1Co 7:17 Egyébként éljen mindenki úgy, ahogy az Úr megadta neki, amint Isten meghívta. Ezt tanítom minden egyházban.
1Co 7:18 Mint körülmetélt kapta valaki a meghívást? Ne tüntesse el körülmetéltségét! Körülmetéletlenül kapta valaki a meghívást? Ne metéltesse magát körül!
1Co 7:19 A körülmetéltség semmi, és a körülmetéletlenség is semmi, egyedül csak Isten parancsainak megtartása fontos.
1Co 7:20 Mindenki maradjon meg ugyanabban a hivatásban, amelyben meghívást kapott.
1Co 7:21 Mint rabszolga kaptad a meghívást? Ne törődj vele; és ha szabaddá is válhatnál, inkább ezt használd fel.
1Co 7:22 Mert aki mint rabszolga kapott hivatást az Úrban, az az Úr szabadosa; hasonlóképpen, aki mint szabad ember kapott hivatást, az Krisztus rabszolgája.
1Co 7:23 Nagy volt a ti váltságdíjatok! Ne legyetek emberek szolgái!
1Co 7:24 Mindenki maradjon meg abban a hivatásban Isten előtt, amelyben meghívást kapott.
1Co 7:25 A szüzekre nézve nincs parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelt érdemeljek.
1Co 7:26 Azt tartom tehát jónak a közelálló szükség miatt, hogy jó az embernek így maradnia.
1Co 7:27 Feleséghez vagy kötve? Ne keresd az elválást. Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget.
1Co 7:28 Ha feleséget veszel, nem vétkeztél; és ha a szűz férjhez megy, nem vétkezett. Azonban az ilyeneknek testi gyötrelmük lesz, én pedig meg akarlak kímélni benneteket.
1Co 7:29 Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid. Ezután azok is, akiknek feleségük van, legyenek olyanok, mintha nem volna,
1Co 7:30 és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik örvendeznek, mintha nem örvendeznének, akik vásárolnak, mintha nem volna tulajdonuk,
1Co 7:31 és akik élnek ezzel a világgal, mintha nem élnének vele; mert elmúlik ennek a világnak a formája.
1Co 7:32 Én pedig azt szeretném, ha gond nélkül lennétek. Akinek nincs felesége, arra gondol, ami az Úré, hogy hogyan tetsszék az Úrnak.
1Co 7:33 Akinek pedig felesége van, arra gondol, ami a világé, hogy hogyan tetsszék feleségének,
1Co 7:34 tehát meg van osztva. Férj nélkül az asszony is, a szűz is arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen; aki azonban férjnél van, arra gondol, ami a világé, hogy hogyan tetsszék a férjének.
1Co 7:35 Ezt pedig a ti érdeketekben mondom, nem azért, hogy csapdát állítsak nektek, hanem hogy tisztességesen éljetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz.
1Co 7:36 Ha pedig valaki azt hiszi, hogy szégyenkeznie kell hajadon leánya miatt, mert eljárt felette az idő, és meg kell történnie, tegye hát meg, amit akar. Nem vétkezik; kössenek csak házasságot.
1Co 7:37 De aki erősen elhatározta szívében, és nem kényszeríti őt a szükség, hanem hatalma lévén saját akarata fölött, azt tette fel szívében, hogy megőrzi hajadon leányát, jól teszi.
1Co 7:38 Tehát aki férjhez adja hajadon leányát, az is jól teszi; de aki nem adja férjhez, az még jobban teszi.
1Co 7:39 Az asszony le van kötve, amíg férje él; de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban.
1Co 7:40 Véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha magában marad. Hiszem, hogy bennem is Isten Lelke van.
1Co 8:1 Ami pedig a bálványoknak áldozott húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.
1Co 8:2 Ha valaki úgy véli, hogy valamilyen ismeretre tett szert, még nem ismerte fel, hogyan kell megismernie.
1Co 8:3 De ha valaki szereti Istent, azt már megismerte Isten.
1Co 8:4 Ami tehát a bálványoknak áldozott hús fogyasztását illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy nincs más Isten, csak egy.
1Co 8:5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, amint sok isten van és sok úr,
1Co 8:6 nekünk mégis egy Istenünk van, az Atya, akitől minden van, s akiért mi is vagyunk; és egy Urunk van, Jézus Krisztus, aki által minden van, s aki által mi is vagyunk.
1Co 8:7 De nem mindenkinek van ismerete; egyesek mindmáig bálványokhoz szokva, a húst, mint bálványáldozatot eszik, és lelkiismeretük, mivel gyönge, beszennyeződik.
1Co 8:8 Pedig az étel nem tesz minket kedvesebbé Isten előtt; ha nem eszünk, nem fogunk hiányt szenvedni, s ha eszünk, nem fogunk bővelkedni.
1Co 8:9 Vigyázzatok azonban, hogy a ti szabadságotok ne legyen valamiképpen a gyengék botránkozására.
1Co 8:10 Mert ha valaki azt, akinek ismerete van, a bálványtemplomban látja az asztalnál, annak a lelkiismerete, mert gyönge, felbátorodik a bálványhús evése miatt?
1Co 8:11 Így a te ismereted miatt elvész gyönge testvéred, akiért Krisztus meghalt!
1Co 8:12 Amikor azonban testvéreitek ellen így vétkeztek, és megsértitek az ő gyönge lelkiismeretüket, Krisztus ellen vétkeztek.
1Co 8:13 Ezért ha étel botránkoztatja meg testvéremet, inkább nem eszem húst sohasem, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.
1Co 9:1 Nem vagyok-e szabad? Nem vagyok-e apostol? Nem láttam-e Jézust, a mi Urunkat? Nem az én művem vagytok-e ti az Úrban?
1Co 9:2 Ha másoknak nem is volnék apostola, nektek bizony az vagyok; mert az én apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban.
1Co 9:3 Ez az én védekezésem azok előtt, akik kérdőre vonnak engem.
1Co 9:4 Vajon nincs jogunk enni és inni?
1Co 9:5 Vajon nincs jogunk asszonytestvért magunkkal vinni, mint a többi apostol, az Úr testvérei és Kéfás?
1Co 9:6 Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk?
1Co 9:7 Ki katonáskodik a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy ki legeltet nyájat, és nem élvezi a nyáj tejét?
1Co 9:8 Vajon emberi módon mondom ezeket? Nem ugyanezt mondja a törvény is?
1Co 9:9 Mert írva van Mózes törvényében: "Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!" Vajon az ökrökre van gondja Istennek?
1Co 9:10 Nem inkább miértünk mondja ezt? Bizony, értünk írták meg ezt, hogy aki szánt, reménységben szántson, és aki csépel, abban a reményben csépeljen, hogy része lesz a termésben.
1Co 9:11 Ha mi lelki javakat vetettünk nektek, nagy dolog-e, ha anyagi javaitokat aratjuk?
1Co 9:12 Ha mások részesülnek a ti javaitokból, miért nem sokkal inkább mi? De nem éltünk ezzel a hatalommal, hanem mindent eltűrünk, hogy akadályt ne állítsunk Krisztus evangéliuma elé.
1Co 9:13 Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik, a szentélyből származó dolgokat eszik? És akik az oltárnál szolgálnak, az oltárról részesednek?
1Co 9:14 Éppen így rendelte az Úr is azok számára, akik az evangéliumot hirdetik, hogy az evangéliumból éljenek.
1Co 9:15 Én azonban ezek közül semmivel sem éltem. De nem azért írtam ezt, hogy ezután így legyen, mert jobb meghalnom, semhogy valaki üressé tegye az én dicsekvésemet.
1Co 9:16 Mert ha hirdetem az evangéliumot, nincs miért dicsekednem, hiszen kényszer alatt vagyok. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!
1Co 9:17 Mert ha szabad akarattal teszem ezt, jutalmam van; ha pedig kénytelen-kelletlen, csak ügyintéző vagyok.
1Co 9:18 Mi tehát az én jutalmam? Hogy az evangéliumot hirdetve ingyen adjam az evangéliumot, és ne éljek az evangéliumból eredő hatalmammal.
1Co 9:19 Mert én, bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg.
1Co 9:20 A zsidóknak olyan lettem, mint zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; azoknak, akik a törvény alatt vannak, mintha a törvény alatt volnék -- bár én magam nem vagyok a törvény alatt --, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megnyerjem;
1Co 9:21 azoknak, akik a törvény nélkül voltak, mintha a törvény nélkül volnék -- bár nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye alatt élek --, hogy megnyerjem azokat, akik a törvény nélkül voltak.
1Co 9:22 A gyöngéknek gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket; mindenkinek mindene lettem, hogy egyeseket megmentsek.
1Co 9:23 Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne.
1Co 9:24 Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!
1Co 9:25 Az pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentől tartózkodik: ők azért, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant.
1Co 9:26 Futok tehát, és nem csak vaktában; mérem az ökölcsapásokat, s nem csak úgy, a levegőbe csapkodva;
1Co 9:27 hanem sanyargatom a testemet és szolgaságba vetem, nehogy, míg másokat tanítok, magam elvetésre méltó legyek.
1Co 10:1 Nem akarom, hogy figyelmen kívül hagyjátok, testvérek, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan átvonultak a tengeren,
1Co 10:2 és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózes által a felhőben és a tengerben.
1Co 10:3 Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették,
1Co 10:4 és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, ittak ugyanis az őket követő lelki sziklából: a szikla pedig Krisztus volt.
1Co 10:5 De legtöbbjükben nem telt kedve Istennek, hiszen elpusztultak a pusztában .
1Co 10:6 Ez pedig számunkra előképként történt, hogy mi ne kívánjuk meg a rosszat, mint ahogy ők megkívánták.
1Co 10:7 Se bálványimádók ne legyetek, mint egyesek azok közül, amint írva van: "Leült a nép enni és inni, és fölkeltek játszani" .
1Co 10:8 És ne paráználkodjunk, ahogy egyesek paráználkodtak azok közül, és egy nap huszonháromezren pusztultak el .
1Co 10:9 Krisztust se kísértsük, mint egyesek azok közül kísértették, és elvesztek a kígyók által .
1Co 10:10 Zúgolódni se zúgolódjatok, mint egyesek zúgolódtak azok közül, és elvesztek a pusztító által .
1Co 10:11 Mindezek előképként történtek velük, és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi, akikhez az idők vége elközelgett.
1Co 10:12 Aki tehát azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.
1Co 10:13 Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten hűséges, és nem engedni meg, hogy erőtökön felül szenvedjetek kísértést, hanem a kísértéssel együtt a szabadulást is megadja, hogy elviselhessétek.
1Co 10:14 Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást.
1Co 10:15 Úgy szólok hozzátok, mint értelmes emberekhez; ítéljétek meg ti magatok, amit mondok:
1Co 10:16 Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés? És a kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés?
1Co 10:17 Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk.
1Co 10:18 Tekintsétek a test szerint való Izraelt: akik az áldozatokat eszik, ugye közösségben vannak az oltárral?
1Co 10:19 Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy a bálványoknak áldozott hús vagy a bálvány ér valamit?
1Co 10:20 Dehogy! De amit a pogányok áldoznak, azt a démonoknak áldozzák és nem Istennek . Nem akarom, hogy démonokkal legyetek közösségben.
1Co 10:21 Nem ihatjátok az Úr kelyhét és az démonok kelyhét. Nem lehettek részesei az Úr asztalának és a démonok asztalának.
1Co 10:22 Ingereljük talán féltékenységre az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?
1Co 10:23 "Minden szabad", de nem minden használ. "Minden szabad", de nem minden szolgál épülésre.
1Co 10:24 Senki se keresse a magáét, hanem azt, ami a másé.
1Co 10:25 Mindent, ami a húspiacon eladásra kerül, egyetek meg, anélkül, hogy lelkiismereti okból bármit kérdeznétek.
1Co 10:26 Mert az Úré a föld és annak teljessége .
1Co 10:27 Ha valaki a hitetlenek közül meghív titeket és el akartok menni, mindent egyetek meg, amit elétek tesznek, anélkül, hogy lelkiismereti okból bármit kérdeznétek.
1Co 10:28 De ha valaki azt mondja nektek: "Ez a bálványok áldozatából való", ne egyétek meg amiatt, aki szóvá tette, és a lelkiismeret miatt;
1Co 10:29 nem a te lelkiismeretedet értem ezen, hanem a másikét. Miért ítélje meg az én szabadságomat másnak a lelkiismerete?
1Co 10:30 Ha én hálaadással étkezem, miért káromoljon engem valaki azért, amiért hálát adok?
1Co 10:31 Tehát akár esztek, akár isztok, és bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek.
1Co 10:32 Ne adjatok okot a botránkozásra se zsidóknak, se görögöknek, se Isten egyházának,
1Co 10:33 mint ahogy én is mindenben mindenkinek kedvében járok, nem azt keresve, ami nekem hasznos, hanem ami a többieknek, hogy üdvözüljenek.
1Co 11:1 Legyetek a követőim, amint én Krisztus követője vagyok.
1Co 11:2 Dicsérlek titeket, hogy mindenben megemlékeztek rólam, és megtartjátok a hagyományokat, úgy, ahogy átadtam nektek.
1Co 11:3 Szeretném azonban, ha tudnátok, hogy minden férfinek feje Krisztus, az asszonynak a feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.
1Co 11:4 Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére;
1Co 11:5 viszont minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére: mert ez ugyanaz, mintha megnyírták volna.
1Co 11:6 Ha az asszony nem fedi be a fejét, vágassa le a haját; ha viszont szégyenletes dolog az asszonynak, hogy a haját levágassa vagy leborotváltassa, fedje csak be fejét.
1Co 11:7 A férfinak nem kell befednie fejét, mert ő Isten képmása és dicsősége, az asszony azonban a férfi dicsősége.
1Co 11:8 Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból ;
1Co 11:9 és nem a férfit teremtették az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért.
1Co 11:10 Ezért az asszonynak viselnie kell a fején az alárendeltség jelét az angyalok miatt.
1Co 11:11 Igaz azonban, hogy az Úrban sem asszony nincs férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.
1Co 11:12 Mert amint az asszony a férfiból lett, úgy a férfi is az asszony által születik, mégis, minden Istentől van.
1Co 11:13 Ítéljétek meg ti magatok: illik-e asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez?
1Co 11:14 Nem tanít-e titeket maga a természet is arra, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik,
1Co 11:15 ha pedig az asszony növeszt hosszú hajat, dicsőségére szolgál? Mert a haj fátyol gyanánt adatott neki.
1Co 11:16 Ha pedig valaki vitatkozni kíván, nekünk ez nem szokásunk, sem Isten egyházainak.
1Co 11:17 A következő intézkedéssel kapcsolatban nem dicsérhetem, hogy nem javatokra, hanem károtokra gyűltök össze.
1Co 11:18 Mert először is úgy hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadások vannak köztetek, és ezt részben el is hiszem.
1Co 11:19 Mert szükséges, hogy megosztottság is legyen köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek.
1Co 11:20 Mikor azonban egybegyűltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése,
1Co 11:21 mert étkezés közben mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig dőzsöl.
1Co 11:22 Vajon nincsen házatok az evésre és ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek azokat, akiknek semmijük nincsen? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ebben nem dicsérlek!
1Co 11:23 Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret,
1Co 11:24 hálát adott, megtörte, és így szólt: "Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!"
1Co 11:25 A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!"
1Co 11:26 Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.
1Co 11:27 Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
1Co 11:28 Vizsgálja meg tehát az ember önmagát, és úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből,
1Co 11:29 mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza.
1Co 11:30 Ezért van köztetek sok beteg és erőtlen, és sokan meghaltak.
1Co 11:31 Ha ellenben megítélnénk önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.
1Co 11:32 Amikor pedig ítélet alá esünk, az Úr fenyít meg minket, hogy ne kárhozzunk el ezzel a világgal.
1Co 11:33 Ezért, testvéreim, amikor egybegyűltök az étkezésre, várjátok meg egymást.
1Co 11:34 Ha valaki éhes, egyen odahaza, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit pedig majd akkor rendezem el, ha odamegyek.
1Co 12:1 A lelki adományokra nézve pedig, testvérek, nem akarom, hogy tudatlanok legyetek.
1Co 12:2 Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, kényszernek engedve mentetek a néma bálványokhoz.
1Co 12:3 Ezért tudtotokra adom, hogy senki, aki Isten Lelke által szól, nem mondja: "Átkozott legyen Jézus!", és senki sem mondhatja: "Jézus az Úr", csakis a Szentlélek által.
1Co 12:4 A kegyelmi adományok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz.
1Co 12:5 A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz.
1Co 12:6 És az erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben cselekszi, ugyanaz.
1Co 12:7 A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.
1Co 12:8 Egyik a bölcsesség szavait kapja a Lélek által, a másik a tudományét ugyanattól a Lélektől.
1Co 12:9 Más valaki a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, ismét más a gyógyítások adományát az egy Lélek által,
1Co 12:10 vagy csodatévő hatalmat, prófétálást, a szellemek megítélését, a nyelveken való beszédet vagy a nyelveken való beszéd értelmezését.
1Co 12:11 Ezt mind egy és ugyanaz a Lélek műveli, mindenkinek úgy adva részt, ahogy akarja.
1Co 12:12 Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is.
1Co 12:13 Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át.
1Co 12:14 Mert a test sem egy tag, hanem sok.
1Co 12:15 Ha azt mondaná a láb: "Nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon akkor nem lenne a test része?
1Co 12:16 És ha azt mondaná a fül: "Nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon akkor nem lenne a test része?
1Co 12:17 Ha az egész test szem volna, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás volna, hol lenne a szaglás?
1Co 12:18 Már pedig Isten helyezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, amint akarta.
1Co 12:19 Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test?
1Co 12:20 Márpedig sok ugyan a tag, de a test egy.
1Co 12:21 Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem!", sem a fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!"
1Co 12:22 Sőt azok, amelyek a test gyöngébb tagjainak látszanak, sokkal inkább szükségesek,
1Co 12:23 és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül. Amelyek tisztességtelen tagjaink, azoknak nagyobb tisztességük van,
1Co 12:24 tisztességes tagjainknak viszont nincs erre szükségük. De Isten azért alkotta úgy a testet, hogy amelyik tagnak nem volt, annak nagyobb tisztességet adott,
1Co 12:25 hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem a tagok egymásért kölcsönösen szorgoskodjanak.
1Co 12:26 Ha tehát az egyik tag szenved, vele együtt szenved valamennyi tag; vagy ha az egyik tag tiszteletben részesül, együtt örvendezik vele valamennyi tag.
1Co 12:27 Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai.
1Co 12:28 Az egyházban Isten egyeseket előszöris apostolokká tett, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká; másoknak csodatevő erőt adott, vagy a gyógyítás, segélynyújtás, kormányzás és a nyelveken való szólás adományát.
1Co 12:29 Vajon mindnyájan apostolok? Vajon mindnyájan próféták? Vajon mindnyájan tanítók? Vajon mindnyájan csodatevők?
1Co 12:30 Vajon mindnyájuknak megvan a gyógyítás adománya? Vajon mindnyájan szólnak nyelveken? Vajon mindnyájan értelmezik azt?
1Co 12:31 Ti azonban törekedjetek a nagyobb adományokra! Emellett még egy mindennél kiválóbb utat is mutatok nektek.
1Co 13:1 Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
1Co 13:2 Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok.
1Co 13:3 Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedhessem: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem.
1Co 13:4 A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel,
1Co 13:5 nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszra,
1Co 13:6 nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal;
1Co 13:7 mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
1Co 13:8 A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik.
1Co 13:9 Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk;
1Co 13:10 amikor pedig eljön majd a tökéletes, a töredékes véget fog érni.
1Co 13:11 Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek; amikor pedig férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek gyermekhez valók.
1Co 13:12 Most ugyanis tükör által, homályban látunk, akkor pedig majd színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok.
1Co 13:13 Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet.
1Co 14:1 Törekedjetek a szeretetre, keressétek buzgón a lelki adományokat, különösen pedig azt, hogy prófétálhassatok.
1Co 14:2 Aki ugyanis nyelveken szól, nem embereknek beszél, hanem Istennek; senki sem érti, hanem a Lélek által beszél titkos dolgokat.
1Co 14:3 Aki pedig prófétál, embereknek beszél, az ő épülésükre, buzdításukra és vigasztalásukra.
1Co 14:4 Aki nyelveken szól, önmaga épülésére szolgál; aki azonban prófétál, az egyházat építi.
1Co 14:5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább azt, hogy prófétáljatok, mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy az egyház épüljön.
1Co 14:6 Így tehát, testvérek, ha hozzátok érkezve nyelveken szólnék, mit használnék nektek, ha nem szólnék hozzátok kinyilatkoztatással vagy ismerettel, prófétálással vagy tanítással?
1Co 14:7 Hiszen az élettelen hangszerek is, mint a fuvola vagy a citera, ha nem adnak különböző hangokat, hogyan lehet felismerni a fuvolázást vagy a citerázást?
1Co 14:8 És ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog harcra készülődni?
1Co 14:9 Így ti is, ha a nyelveken való szólás során világos beszédet nem mondotok, hogyan fogják megérteni, hogy mit beszéltek? Csak a levegőbe beszéltek.
1Co 14:10 Olyan sokféle nyelv van ezen a világon, és egy sem érthetetlen.
1Co 14:11 Ha tehát nem ismerem a szónak a jelentését, idegen leszek annak, aki beszél, és a beszélő is idegen lesz számomra.
1Co 14:12 Így ti is, mivel lelki adományokra törekedtek, azon legyetek, hogy az egyház épülésére gazdagodjatok.
1Co 14:13 Éppen ezért, aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy meg is magyarázza.
1Co 14:14 Mert ha nyelveken imádkozom, a lelkem imádkozik, az értelmem viszont gyümölcstelen.
1Co 14:15 Mi következik ebből? Imádkozzam lélekben, de imádkozzam értelemmel is; énekeljek lélekben, de énekeljek értelemmel is.
1Co 14:16 Különben, ha csak lélekben mondasz hálaadást, az ott levő avatatlan miképpen mondja rá hálaadásodra az "Ámen"-t, ha nem tudja, hogy mit beszélsz?
1Co 14:17 Mert te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül rajta.
1Co 14:18 Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban szólok nyelveken;
1Co 14:19 de az egyházban inkább akarok öt szót mondani értelmesen, hogy másokat is oktassak, mint tízezer szót nyelveken.
1Co 14:20 Testvérek, értelem dolgában ne legyetek gyermekek, legyetek inkább a gonoszságban gyermekek; értelem dolgában viszont legyetek érettek.
1Co 14:21 Írva van a törvényben: "Idegen nyelveken és idegenek ajkával szólok majd ehhez a néphez, de még így sem hallgatnak rám" , -- mondja az Úr.
1Co 14:22 Tehát a nyelveken való szólás nem a hívek számára szolgál jelül, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.
1Co 14:23 Ha tehát összegyűlik az egész egyház, és mindnyájan nyelveken szólnak, ha avatatlanok vagy hitetlenek lépnek be, vajon nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök?
1Co 14:24 Ha azonban valamennyien prófétálnak, és belép egy hitetlen vagy avatatlan, annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megítéli,
1Co 14:25 szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, és megvallja: "Valóban közöttetek van Isten" .
1Co 14:26 Mi következik tehát ebből, testvérek? Amikor egybegyűltök, és mindenkinek van zsoltára, van tanítása, van kinyilatkoztatása, van nyelvadománya, van értelmezése: minden a ti épülésetekre történjék.
1Co 14:27 Ha nyelveken szól valaki, kettő vagy legfeljebb három szóljon, mégpedig egymás után, egy pedig értelmezze.
1Co 14:28 Ha nincs, aki értelmez, akkor hallgasson az egyházban: szóljon önmagának és Istennek.
1Co 14:29 A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek, a többiek pedig ítéljék meg.
1Co 14:30 Mikor pedig valaki más ottlévő nyer kinyilatkoztatást, az előbbi hallgasson el.
1Co 14:31 Mert egymás után mindnyájan prófétálhattok, hogy mindnyájan tanuljanak, és mindnyájan buzdítást nyerjenek.
1Co 14:32 A prófétaság lelke aláveti magát a prófétáknak.
1Co 14:33 Mert Isten nem a zűrzavar Istene, hanem a békességé. Miként a szentek összes egyházában,
1Co 14:34 az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken, mert nem szabad nekik szólniuk; hanem legyenek engedelmesek, amint a törvény is mondja.
1Co 14:35 Ha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüket; mert nem illik asszonynak az összejövetelen beszélni.
1Co 14:36 Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el?
1Co 14:37 Aki prófétának vagy lelki embernek tartja magát, értse meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsa.
1Co 14:38 Ha pedig valaki nem ismeri el, akkor őt sem fogják elismerni.
1Co 14:39 Ezért tehát, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, és ne akadályozzátok meg a nyelveken való szólást sem.
1Co 14:40 De minden tisztességesen és rendben történjék.
1Co 15:1 Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amelyben álltok.
1Co 15:2 Általa üdvözülni is fogtok, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, különben hiába lettetek volna hívőkké.
1Co 15:3 Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint,
1Co 15:4 eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint.
1Co 15:5 Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek.
1Co 15:6 Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek.
1Co 15:7 Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak.
1Co 15:8 Mindnyájuk után pedig mint félresikerültnek, megjelent nekem is.
1Co 15:9 Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát.
1Co 15:10 De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, és nekem juttatott kegyelme nem volt hiábavaló. Sőt, valamennyiüknél többet munkálkodtam, bár nem én, hanem Isten kegyelme velem együtt.
1Co 15:11 Tehát akár én, akár ők, így hirdetjük, és ti így lettetek hívőkké.
1Co 15:12 Ha tehát Krisztusról az hirdetjük, hogy halottaiból feltámadt, hogyan mondják egyesek közületek, hogy nincs halottak feltámadása?
1Co 15:13 Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel!
1Co 15:14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is.
1Co 15:15 Sőt, Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert tanúságot tettünk Isten ellen, hogy feltámasztotta Krisztust, pedig nem is támasztotta fel, ha a halottak valóban nem támadnak fel.
1Co 15:16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel.
1Co 15:17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, és még mindig bűneitekben vagytok.
1Co 15:18 Sőt, akkor azok is, akik Krisztusban elszenderültek, elvesztek.
1Co 15:19 Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden más embernél.
1Co 15:20 Krisztus azonban feltámadt halottaiból, mint az elszenderültek zsengéje.
1Co 15:21 Mert amint egy ember által lett a halál, úgy egy ember által lett a halottak feltámadása is.
1Co 15:22 Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni.
1Co 15:23 Mindenki a maga rendje szerint: elsőként Krisztus; azután azok, akik Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
1Co 15:24 Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az Istennek és Atyának, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt.
1Co 15:25 Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti .
1Co 15:26 Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg,
1Co 15:27 mert mindent lába alá vetett. Amikor azonban ezt mondja: "Minden alá van vetve" , kétségtelenül kivétel az, aki mindent alávetett neki.
1Co 15:28 Mikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú maga is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.
1Co 15:29 Hisz különben mit csinálnak azok, akik megkeresztelkednek a halottakért? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednének meg értük?
1Co 15:30 Miért tesszük ki mi is magunkat veszélynek minden órában?
1Co 15:31 Nap mint nap meghalok, olyan igaz ez, testvérek, mint a veletek való dicsekvésem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
1Co 15:32 Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mit használ nekem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor csak "együnk és igyunk, mert holnap meghalunk" .
1Co 15:33 Ne engedjétek magatokat félrevezetni: "A gonosz társaság megrontja a jó erkölcsöt."
1Co 15:34 Józanodjatok ki teljesen, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat!
1Co 15:35 Azt mondhatná azonban valaki: "Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek majd elő?"
1Co 15:36 Balga! Amit vetsz, nem kel életre, ha előbb meg nem hal.
1Co 15:37 És amikor vetsz, nem a leendő testet veted el, hanem a puszta magot, például a búzáét vagy másét.
1Co 15:38 Isten pedig testet ad annak, amint akarja, mégpedig mindenegyes magnak tulajdon testet.
1Co 15:39 Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az embereké, és más a állatoké, más a madaraké, és más a halaké.
1Co 15:40 És vannak égi testek és földi testek, de más az égiek fényessége, és más a földieké.
1Co 15:41 Más a fényessége a napnak, más a fényessége a holdnak, és más a fényessége a csillagoknak. Mindegyik csillag különbözik fényességben a másik csillagtól.
1Co 15:42 Így van a halottak feltámadása is: romlandóságban vetik el, romolhatatlanságban támad fel;
1Co 15:43 szégyenben vetik el, dicsőségben támad fel; gyöngeségben vetik el, erőben támad fel;
1Co 15:44 érzéki testet vetnek el, lelki test támad fel. Ha van érzéki test, van lelki test is.
1Co 15:45 Ezt mondja az Írás is: "Ádám, az első ember, élő lénnyé lett" , az utolsó Ádám pedig éltető lélekké.
1Co 15:46 De nem a lelki az első, hanem az érzéki, csak azután a lelki.
1Co 15:47 Az első ember a földből való, földi , a második ember a mennyből való.
1Co 15:48 Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is.
1Co 15:49 És amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képét is.
1Co 15:50 Mondom pedig, testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem fogja örökölni a romolhatatlanságot.
1Co 15:51 Íme, titkot mondok nektek: Nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni:
1Co 15:52 hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra, mert megszólal a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.
1Co 15:53 Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és ennek a halandó testnek halhatatlanságba kell öltöznie.
1Co 15:54 Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba, akkor beteljesedik az ige, amely írva van: "Elnyelte a halált a diadal .
1Co 15:55 Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?" 
1Co 15:56 A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
1Co 15:57 De hála Istennek, aki megadta nekünk a győzelmet a mi Urunk Jézus Krisztus által.
1Co 15:58 Tehát, szeretett testvéreim, legyetek állhatatosak, rendíthetetlenek, tegyetek mindig többet az Úrért, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban.
1Co 16:1 Ami pedig a szentek javára való gyűjtést illeti, ti is úgy tegyetek, amint azt Galácia egyházainak elrendeltem.
1Co 16:2 A hét első napján mindegyiktek tegye félre és gyűjtse össze, ami neki tetszik, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor megérkezem.
1Co 16:3 Amikor aztán ott leszek, azokat, akiket ajánlani fogtok, majd elküldöm levéllel, hogy szeretetadományotokat elvigyék Jeruzsálembe.
1Co 16:4 Ha pedig érdemes lesz, hogy én is elmenjek, velem fognak jönni.
1Co 16:5 Hozzátok pedig akkor megyek, ha már bejártam Makedóniát, mert Makedónián keresztül utazom.
1Co 16:6 Talán ott is maradok nálatok, vagy a telet is ott töltöm, hogy ti is adjatok nekem kíséretet, bármerre is megyek majd.
1Co 16:7 Mert nem akarlak titeket most csak úgy átmenőben látni, remélem ugyanis, hogy egy ideig nálatok maradok, ha az Úr megengedi.
1Co 16:8 Efezusban pedig pünkösdig maradok.
1Co 16:9 Nagy és tágas kapu nyílt meg ugyanis előttem, de sok az ellenség is.
1Co 16:10 Amikor odaérkezik Timóteus, legyetek azon, hogy félelem nélkül legyen nálatok, mert az Úr dolgában munkálkodik, amint én is.
1Co 16:11 Tehát senki se vesse meg őt, hanem kísérjétek el őt békével, hogy hozzám jöjjön, mert várom őt a testvérekkel együtt.
1Co 16:12 Ami pedig Apolló testvért illeti, nagyon kértem őt, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel együtt, de semmiképp sem akart most elmenni; el fog azonban menni, mihelyt ideje lesz.
1Co 16:13 Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedjetek férfiasan és legyetek erősek .
1Co 16:14 Minden, amit tesztek, szeretetben történjék.
1Co 16:15 Kérlek titeket, testvérek: ismeritek Sztefanász házanépét, hogy ők Achájának zsengéi, és hogy magukat a szentek szolgálatára szentelték;
1Co 16:16 ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindenkinek, aki velük együtt munkálkodik és fárad.
1Co 16:17 Örülök Sztefanász, Fortunátusz és Achaikusz ittlétének, mert távollétetekben ők pótoltak titeket,
1Co 16:18 hiszen felüdítették mind az én lelkemet, mind a tieteket. Tartsátok tehát az ilyeneket tiszteletben.
1Co 16:19 Köszöntenek titeket Ázsia egyházai. Sokszor köszöntenek benneteket az Úrban Akvila és Priszcilla a házukban lévő közösséggel együtt.
1Co 16:20 Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal.
1Co 16:21 Én, Pál, sajátkezűleg írom a köszöntést.
1Co 16:22 Aki nem szereti az Urat, legyen kitaszított! Marana tha!
1Co 16:23 Az Úr Jézus kegyelme legyen veletek!
1Co 16:24 Szeretetem mindnyájatokkal Krisztus Jézusban.
2Co 1:1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér, Isten korintusi egyházának, valamint az összes szenteknek, akik egész Achájában vannak.
2Co 1:2 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!
2Co 1:3 Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,
2Co 1:4 aki megvigasztal minket minden szorongattatásunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik bármiféle szorongattatásban vannak, azzal a vigasztalással, amellyel Isten minket is megvigasztal.
2Co 1:5 Mert amint bőven van részünk Krisztus szenvedéseiben, úgy bőven van részünk Krisztus által a vigasztalásban is.
2Co 1:6 Ha szorongatást szenvedünk, az a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha pedig vigasztalásban van részünk, az is a ti megvigasztalásotokért van, amely erőt ad ugyanazoknak a szenvedéseknek az elviselésére, amelyeket mi is elszenvedünk.
2Co 1:7 Szilárd a reménységünk titeket illetően, mert tudjuk, hogy amint társaink vagytok a szenvedésekben, úgy társaink lesztek a vigasztalásban is.
2Co 1:8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok, testvérek, a mi szorongattatásunkról, amelyben Ázsiában volt részünk. Módfelett, erőnkön felül próbára tettek minket, úgyhogy még az életünk felől is kétségeink voltak.
2Co 1:9 Sőt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat.
2Co 1:10 Ő megszabadított és megszabadít minket az ilyen halálos veszedelemből, és őbenne bízunk, hogy ezután is meg fog szabadítani,
2Co 1:11 ha ti is segítségünkre lesztek értünk mondott imáitokkal, hogy a kegyelmi adományokért, amelyeket sokan eszközöltek ki számunkra, sokan adjanak hálát értünk.
2Co 1:12 Mert ez a mi dicsekvésünk: lelkiismeretünknek az a bizonysága, hogy egyszerű módon és istenfélő őszinteséggel, nem testi bölcsességben, hanem Isten kegyelmével jártunk a világon, kiváltképpen nálatok.
2Co 1:13 Hiszen nem írunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek -- remélem, hogy teljesen meg fogjátok érteni,
2Co 1:14 mint ahogy részben már meg is értettetek minket --, hogy mi a ti dicsekvésetek vagyunk, ugyanúgy, ahogy ti is a miénk, a mi Urunk Jézus napján.
2Co 1:15 Ezzel a bizalommal akartam hozzátok menni a múltkor, hogy másodízben legyen részetek a kegyelemben,
2Co 1:16 és aztán tőletek átmenni Makedóniába, és Makedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy ti kísérjetek el Júdeába.
2Co 1:17 Amikor tehát ezt akartam, vajon könnyelmű voltam? Vagy amit tervezek, azt test szerint tervezem, úgyhogy nálam az "igen, igen" egyben "nem, nem" is?
2Co 1:18 Isten hűségére mondom, hogy beszédünkben, amelyet hozzátok intéztünk, nincs: "igen" is meg "nem" is.
2Co 1:19 Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek hirdettünk, én, Szilvánusz és Timóteus, nem volt "igen" is meg "nem" is, hanem az "igen" valósult meg benne.
2Co 1:20 Mert ahány ígérete csak van Istennek, mind "igen" lett őbenne. Ezért az "ámen" is általa hangzik fel tőlünk Isten dicsőségére.
2Co 1:21 Aki pedig megerősít minket veletek együtt Krisztusban, és aki felkent minket, az Isten,
2Co 1:22 és ő az, aki pecsétjével megjelölt minket, s a Lélek zálogát adta szívünkbe.
2Co 1:23 Istent hívom tanúnak magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korintusba. Mert nem uralkodni akarunk hiteteken, hanem örömötök segítői vagyunk, hiszen a hitben erősen álltok.
2Co 2:1 Azt tettem fel magamban, hogy nem megyek ismét szomorúsággal hozzátok.
2Co 2:2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megörvendeztet engem, ha az nem, akit én megszomorítok?
2Co 2:3 És arról a dologról is azért írtam nektek, hogy amikor majd odamegyek, ne érjen engem szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meggyőződésem mindnyájatokról, hogy az én örömöm mindnyájatok öröme.
2Co 2:4 Hiszen szívemnek nagy szorongattatásából és aggodalmából írtam nektek sok könnyhullatás közepette, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek, milyen szeretettel vagyok elsősorban irántatok.
2Co 2:5 Ha nekem valaki szomorúságot okozott, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy ne túlozzak, mindnyájatokat.
2Co 2:6 Elég az ilyennek az a büntetés, amely a többség részéről érte.
2Co 2:7 Most pedig, éppen ellenkezőleg, inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a nagyon mély bánat valamiképpen el ne eméssze őt.
2Co 2:8 Éppen ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.
2Co 2:9 Hiszen azért is írtam, hogy próbára tegyelek titeket, és megtudjam, vajon mindenben engedelmesek vagytok-e?
2Co 2:10 Akinek pedig ti megbocsátotok valamit, annak én is megbocsátok; mert én is, amikor megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, azt értetek tettem Krisztus színe előtt,
2Co 2:11 hogy be ne hálózzon minket a sátán, mert nem ismeretlenek előttünk az ő szándékai.
2Co 2:12 Amikor Troászba érkeztem Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár a kapu nyitva volt előttem az Úrban,
2Co 2:13 nem volt nyugalma lelkemnek, mert nem találtam ott Títusz testvéremet, azért búcsút vettem tőlük, és Makedóniába mentem.
2Co 2:14 De hála legyen Istennek, aki mindig diadalra segít minket Krisztusban, és az ő ismeretének jó illatát minden helyen elterjeszti általunk!
2Co 2:15 Mert Krisztus jó illata vagyunk az Istenért azok közt, akik üdvözülnek, és azok közt is, akik elvesznek.
2Co 2:16 Ezeknek a halál illata a halálra, azoknak pedig az élet illata az életre. De ki alkalmas erre?
2Co 2:17 Mert mi nem vagyunk olyanok, mint igen sokan, akik meghamisítják Isten igéjét, hanem őszintén, mintegy Istenből beszélünk, Isten előtt, Krisztusban.
2Co 3:1 S most kezdjük-e újra ajánlani magunkat? Talán nekünk is szükségünk van, mint egyeseknek, hozzátok szóló vagy tőletek való ajánló levelekre?
2Co 3:2 A mi levelünk ti vagytok, beírva a szívünkbe, ismeri és olvassa azt minden ember.
2Co 3:3 Mert nyilvánvaló veletek kapcsolatban, hogy Krisztus levele vagytok, amely a mi szolgálatunk által készült, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szív húsból való tábláira .
2Co 3:4 Isten iránt ilyen bizalmunk Krisztus által van.
2Co 3:5 Nem mintha magunktól, mintegy saját erőnkből képesek lennénk bármit is kigondolni, ellenkezőleg: a mi képességünk Istentől van.
2Co 3:6 Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké: mert a betű öl, a Lélek pedig éltet.
2Co 3:7 Ha már a halálnak a betűkkel, kövekre írt szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy Izrael fiai nem nézhettek Mózes arcára arcának mulandó dicsősége miatt,
2Co 3:8 hogyne lenne még dicsőségesebb a Lélek szolgálata?
2Co 3:9 Mert ha már a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, sokkal dicsőségesebb az igazság szolgálata.
2Co 3:10 Sőt, ami ott dicsőséges volt, ezen túláradó dicsőség miatt már nem is dicsőséges.
2Co 3:11 Mert ha a mulandó dicsőséges, sokkal dicsőségesebb a maradandó.
2Co 3:12 Mivel tehát ilyen reménységünk van, nagy nyíltsággal beszélünk,
2Co 3:13 nem pedig úgy, mint Mózes, aki leplet helyezett arcára , hogy Izrael fiai ne lássák annak a végét, ami mulandó.
2Co 3:14 De értelmük eltompult. Hisz mind a mai napig, amikor az Ószövetséget olvassák, ott van ugyanaz a lepel, nincs levéve, mert az csak Krisztusban tűnik el.
2Co 3:15 Sőt, mind a mai napig, mikor Mózest olvassák, lepel takarja szívüket.
2Co 3:16 De amikor megtérnek az Úrhoz, elvétetik majd a lepel .
2Co 3:17 Mert az Úr Lélek, s ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.
2Co 3:18 Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét , ugyanarra a képmásra változunk át dicsőségről dicsőségre az Úr Lelke által.
2Co 4:1 Mivel tehát ilyen szolgálatunk van, miután irgalmasságot nyertünk, nem csüggedünk el,
2Co 4:2 hanem lemondunk a gyalázatos alattomosságról, nem járunk álnokságban, és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt.
2Co 4:3 Ha a mi evangéliumunk mégis el van takarva, azok előtt van eltakarva, akik elvesznek,
2Co 4:4 akikben ennek a világnak az istene elvakította a hitetlen értelmet, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium fénye ne ragyogjon fel számukra.
2Co 4:5 Mi ugyanis nem önmagunkat hirdetjük, hanem Jézus Krisztust, az Urat; önmagunkat pedig mint a ti szolgátokat Jézusért.
2Co 4:6 Mert Isten, aki azt mondta: "A sötétségből világosság ragyogjon fel", maga támasztott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.
2Co 4:7 Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk és ne önmagunknak.
2Co 4:8 Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe;
2Co 4:9 üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk;
2Co 4:10 állandóan hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben.
2Co 4:11 Mert minket, akik élünk, szüntelenül halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó testünkön.
2Co 4:12 Bennünk tehát a halál munkálkodik, bennetek pedig az élet.
2Co 4:13 Mivel azonban a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint amiről írva van: "Hittem, azért szóltam" , mi is hiszünk, és ezért beszélünk.
2Co 4:14 Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust feltámasztotta, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt elébe állít.
2Co 4:15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére.
2Co 4:16 Éppen ezért nem csüggedünk el, sőt, még ha a mi külső emberünk romlásnak indul is, a belső emberünk mégis napról-napra megújul.
2Co 4:17 Ez a mi mostani, könnyű szenvedésünk ugyanis a dicsőségnek igen nagy, örök mértékét szerzi meg nekünk,
2Co 4:18 ha nem a látható dolgokra figyelünk, hanem a láthatatlanokra. Mert ami látható, az ideigvaló, ami pedig láthatatlan, az örökkévaló.
2Co 5:1 Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben.
2Co 5:2 Azért is sóhajtozunk ebben a testben, mert vágyakozunk felölteni rá égi hajlékunkat,
2Co 5:3 hogy ha le kell majd vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk.
2Co 5:4 Mert amíg ebben a sátorban vagyunk, roskadozva sóhajtozunk, mivel nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így azt, ami halandó, elnyelje az élet.
2Co 5:5 Aki pedig felkészített erre bennünket, Isten az, aki a Lélek zálogát adta nekünk.
2Co 5:6 Ezért mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben élünk, távol járunk az Úrtól,
2Co 5:7 mert hitben járunk, és nem szemlélésben.
2Co 5:8 De bizakodunk, s jobban szeretnénk kiköltözni a testből, és elérkezni az Úrhoz.
2Co 5:9 Ezért igyekszünk is neki tetszeni, akár nála vagyunk, akár távol élünk tőle.
2Co 5:10 Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki elvegye a bérét, aszerint, hogy jót vagy gonoszat cselekedett testében.
2Co 5:11 Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, az embereket igyekszünk meggyőzni, Isten előtt azonban nyíltan állunk. Remélem pedig, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk.
2Co 5:12 Nem ajánljuk magunkat nektek újra, hanem alkalmat adunk nektek, hogy velünk dicsekedjetek azokkal szemben, akik a külső szerint dicsekszenek, és nem a szív szerint.
2Co 5:13 Mert ha magunkon kívül vagyunk, az az Istenért történik; ha eszünknél vagyunk, az pedig értetek van.
2Co 5:14 Krisztus szeretete sürget minket. Azt gondoljuk ugyanis, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak;
2Co 5:15 és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.
2Co 5:16 Mi tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint. És ha Krisztust test szerint ismertük is, most már nem úgy ismerjük.
2Co 5:17 Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek.
2Co 5:18 Mindez pedig Istentől van, aki Krisztus által kiengesztelt minket önmagával, és nekünk adta a kiengesztelés szolgálatát.
2Co 5:19 Mert Isten volt az, aki Krisztusban kiengesztelte magával a világgal, úgyhogy nem számította be bűneinket, és ránkbízta a kiengesztelés igéjét.
2Co 5:20 Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, engesztelődjetek ki Istennel!
2Co 5:21 Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őáltala.
2Co 6:1 Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét.
2Co 6:2 Mert ő mondja: "A nekem tetsző időben meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítlek téged" . Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja!
2Co 6:3 Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat,
2Co 6:4 hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban,
2Co 6:5 verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben,
2Co 6:6 tisztaságban, tudásban, béketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben,
2Co 6:7 az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében,
2Co 6:8 dicsőségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók;
2Co 6:9 mint ismeretlenek és mégis ismertek; mint halálra váltak, és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek;
2Co 6:10 mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincsen, és mindenük megvan.
2Co 6:11 A szánk megnyílt felétek, korintusiak, s a szívünk kitárult.
2Co 6:12 Nem bennünk van szűk hely számotokra, hanem a ti szívetekben szűk a hely.
2Co 6:13 Hogy pedig ezt viszonozzátok, mint gyermekeimnek mondom, tárjátok ki ti is szíveteket!
2Co 6:14 Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igazságnak a gonoszsághoz? Vagy milyen közösség van a világosság és a sötétség között?
2Co 6:15 Hogyan egyezne ki Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?
2Co 6:16 Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Hisz ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja: "Köztük fogok lakni és közöttük járni, az ő Istenük leszek, és ők az én népem lesznek .
2Co 6:17 Menjetek ki tehát közülük, váljatok külön -- mondja az Úr --, s ne érintsetek tisztátalant! Akkor magamhoz fogadlak majd titeket,
2Co 6:18 és én atyátok leszek, ti pedig az én fiaim és leányaim lesztek , mondja a mindenható Úr" .
2Co 7:1 Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat a test és a lélek minden szennyétől, és tegyük teljessé megszentelődésünket Isten félelmében.
2Co 7:2 Fogadjatok be minket szívetekbe! Senkit nem bántottunk meg, senkit nem döntöttünk romlásba, senkit nem csaltunk meg.
2Co 7:3 Nem kárhoztatásotokra mondom ezt; hiszen az előbb mondtam, hogy a szívünkben vagytok, úgyhogy együtt halunk, és együtt élünk.
2Co 7:4 Nagy a bizalmam bennetek, nagyon dicsekszem veletek; telve vagyok vigasztalással, nagyon bőséges az én örömöm minden szorongatásunk mellett.
2Co 7:5 Mert amikor Makedóniába érkeztünk, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféle szorongatást szenvedtünk: kívül harcok, belül félelem.
2Co 7:6 De Isten, aki megvigasztalja a megalázottakat, megvigasztalt minket Títusz megérkezésével;
2Co 7:7 sőt nemcsak az ő megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel megvigasztalódott köztetek, mert elbeszélte nekünk vágyódásotokat, sírásotokat, buzgólkodásotokat érettem, úgyhogy még jobban megörültem.
2Co 7:8 Mert ha meg is szomorítottalak titeket levelemmel, nem bánom; de ha meg is bántam volna -- mivel látom, hogy az a levél, bár ideig-óráig, megszomorított titeket --,
2Co 7:9 most örülök, nem azért, mert megszomorodtatok, hanem azért, mert bűnbánatra szolgált a szomorúságotok. Isten szerint szomorodtatok meg, úgyhogy semmiben se szenvedtetek kárt miattunk.
2Co 7:10 Mert az Isten szerint való szomorúság állhatatos megtérést szerez az üdvösségre; a világ szomorúsága azonban halált szerez.
2Co 7:11 S íme, éppen ez a ti Isten szerint való szomorúságotok milyen nagy buzgóságot ébresztett bennetek, sőt mentegetőzést, méltatlankodást, félelmet, vágyódást, buzgólkodást és a vétkes megbüntetését! Mindenben megmutattátok, hogy ti ártatlanok vagytok a dologban.
2Co 7:12 Tehát, ha írtam is nektek, nem a sértő miatt tettem, és nem is a sértett miatt, hanem hogy kinyilvánuljon Isten előtt a buzgóságtok, amelyet irányunkban tanúsítotok.
2Co 7:13 Ezért vigasztalódtunk meg. De vigasztalódásunkban még jobban megörültünk Títusz öröme miatt, hogy lelkét mindnyájan felüdítettétek,
2Co 7:14 és ha valamivel dicsekedtem neki veletek kapcsolatban, nem vallottam szégyent, hanem ahogyan nektek mindent az igazság szerint mondtunk, úgy a mi Títusz előtt való dicsekvésünk is igaznak bizonyult.
2Co 7:15 És ő még jobb szívvel van irántatok, amikor megemlékezik mindnyájatok engedelmességéről, ahogyan félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt.
2Co 7:16 Örülök, hogy mindenben bizalommal lehetek hozzátok.
2Co 8:1 Tudtotokra adjuk, testvérek, Isten kegyelmét, amelyet Makedónia egyházai kaptak,
2Co 8:2 hogy a nyomorúság sok megpróbáltatása között bőséges lett az örömük, és igen nagy szegénységükből megszületett jószívűségük túláradó gazdagsága.
2Co 8:3 Mert tanúskodom róla, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak,
2Co 8:4 és kérvén-kérve igyekeztek meggyőzni minket, hogy részük lehessen a jótékonyságban és a szentek javára végzett szolgálatban.
2Co 8:5 És reményünket felülmúlva önmagukat adták oda először az Úrnak, aztán pedig nekünk, Isten akarata szerint.
2Co 8:6 Ezért arra kértük Títuszt, hogy amint már megkezdte, fejezze is be nálatok ezt a jótékonyságot.
2Co 8:7 Ezért, mint ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban és a tőlünk kapott szeretetben, úgy tűnjetek ki ebben a jótékonyságban is.
2Co 8:8 Nem parancsképpen mondom ezt, hanem hogy mások buzgósága által a ti szeretetetek őszinteségét próbára tegyem.
2Co 8:9 Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek.
2Co 8:10 Tanácsot viszont adok ebben az ügyben, mert ez hasznotokra van, akik nemcsak cselekedni, hanem akarni is elkezdtetek tavaly óta.
2Co 8:11 Most tehát a cselekvést is hajtsátok végre, hogy amilyen készséges az akarat, olyan legyen a végrehajtás is abból, amitek van.
2Co 8:12 Mert ha az akarat készséges, aszerint kedves az, amije valakinek van, nem aszerint, amije nincs.
2Co 8:13 Nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek pedig nyomorúságtok, hanem az egyenlőség szerint:
2Co 8:14 most a ti bőségetek pótolja azoknak szűkölködését, hogy az ő bőségük is pótolja majd a ti szűkölködéseteket; hogy egyenlőség legyen, ahogy írva van:
2Co 8:15 "Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, és aki keveset, nem szűkölködött" .
2Co 8:16 Hála legyen Istennek, aki ugyanezt a buzgóságot adta értetek Títusz szívébe,
2Co 8:17 mert elfogadta a felkérést, sőt, mivel buzgósága nagy volt, önszántából ment el hozzátok.
2Co 8:18 Vele küldtük azt a testvért is, aki az evangélium hirdetéséért minden egyházban elismerésnek örvend,
2Co 8:19 sőt mi több, akit az egyházak kísérőnkké is rendeltek ebben a jótékonyságban, melyet az Úr dicsőségére és elszántságunk megmutatására szolgálunk.
2Co 8:20 Így kívánjuk elkerülni azt, hogy valaki megrágalmazhasson minket ezen bőséges adomány miatt, amely gondunkra van bízva,
2Co 8:21 mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is .
2Co 8:22 Velük együtt elküldtük azt a testvérünket is, akinek buzgó voltát sok dologban gyakran kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizalommal.
2Co 8:23 Ami Títuszt illeti: ő az én társam és segítőm közöttetek, a testvéreink pedig az egyházak küldöttei, Krisztus dicsősége.
2Co 8:24 Mutassátok meg tehát irántuk szereteteteknek és rólatok való dicsekvésünknek bizonyságát az egyházak színe előtt.
2Co 9:1 A szentek javára való szolgálatról fölösleges nektek írnom;
2Co 9:2 hiszen ismerem készségeteket, amelyért dicsekszem is veletek a makedónok előtt, hogy Akhája készen áll a múlt esztendő óta, és a ti buzgóságotok igen sokakat föllelkesített.
2Co 9:3 Mindamellett elküldtem a testvéreket, nehogy a veletek való dicsekvésünk ebben az ügyben alaptalannak bizonyuljon, hanem, amint mondtam, készen legyetek.
2Co 9:4 És ha a makedónok eljönnek velem, és titeket készületlenül találnak, szégyent ne valljunk mi -- hogy ne is mondjam: ti -- ebben a dologban.
2Co 9:5 Azért szükségesnek tartottam megkérni a testvéreket, hogy menjenek előre hozzátok, és készítsék elő a megígért adományt, hogy az úgy legyen készen, mint bő áldás, nem mint szűk alamizsna.
2Co 9:6 Azt mondom: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat.
2Co 9:7 Mindenki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti .
2Co 9:8 Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy mindig, mindennel teljesen el legyetek látva, és bőven teljék minden jótéteményre,
2Co 9:9 amint írva van: "Bőven adott a szegényeknek; igazsága fennmarad örökkön-örökké" .
2Co 9:10 Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret nyújt eledelül , megsokasítja majd a ti vetéseteket is, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét .
2Co 9:11 Így mindenben gazdagok lesztek minden jószívűségre, amely általunk hálaadást eredményez Isten iránt.
2Co 9:12 Mert ennek a szolgálatnak a teljesítése nemcsak azt pótolja, ami a szenteknek hiányzik, hanem sokakat hálaadásra is késztet Isten iránt.
2Co 9:13 Ennek a szolgálatnak a próbája folytán ugyanis dicsőítik majd Istent azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumát valljátok, és azért az őszinte közösségvállalásért, amelyet irántuk és mindenki iránt tanúsítotok.
2Co 9:14 Imádkoznak is értetek és vágyódnak utánatok, mivel Isten kegyelme bőségesen áradt ki rátok.
2Co 9:15 Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért!
2Co 10:1 Krisztus szelídségére és szerénységére kérlek titeket, én Pál, aki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok köztetek, távollétemben azonban bátor vagyok veletek szemben:
2Co 10:2 kérlek benneteket, hogy amikor majd nálatok leszek, ne kelljen bátornak lennem, olyan határozottsággal, amellyel, úgy gondolom, bátor lehetek egyesekkel szemben, akik úgy vélekednek rólunk, mintha mi a test szerint járnánk.
2Co 10:3 Mert noha a testben járunk, nem a test szerint harcolunk.
2Co 10:4 Mert a mi harci fegyvereink nem test szerint valók, hanem Isten által erősek az erősségek lerombolására. Harcunkkal leromboljuk a terveket,
2Co 10:5 és minden magasságot, amely Isten ismerete ellen fölemelkedik, és fogságba ejtünk minden értelmet, Krisztus iránt való engedelmességre.
2Co 10:6 Készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyt teljes lesz a ti engedelmességetek.
2Co 10:7 Nézzétek azt, ami a szemetek előtt van! Ha valaki azzal biztatja magát, hogy Krisztusé, gondolja meg magában azt is, hogy amint ő Krisztusé, úgy mi is.
2Co 10:8 Mert még ha kissé többet is találnék dicsekedni hatalmunkkal, amelyet az Úr a ti építésetekre, s nem romlásotokra adott, nem vallanék szégyent.
2Co 10:9 De nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy csak rémísztgetlek titeket a levelekkel.
2Co 10:10 Mert "a levelek ugyan -- mondják -- súlyosak és erősek, a testi megjelenése azonban erőtlen, és a beszéde gyarló."
2Co 10:11 Gondoljon az ilyen arra, hogy amilyenek távollétünkben vagyunk leveleinkben, szóval, olyanok leszünk ottlétünkkor is, tettel.
2Co 10:12 Mert mi nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják; de oktalanul viselkednek, hiszen önmagukhoz mérik és önmagukhoz hasonlítják magukat.
2Co 10:13 Mi azonban nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem annak a hatáskörnek a mértéke szerint, melyet Isten jelölt ki számunkra, hogy hozzátok is eljussunk.
2Co 10:14 Mert mi nem terjeszkedünk ki rátok, mintha nem jutottunk volna el hozzátok, hiszen hozzátok is eljutottunk Krisztus evangéliumával.
2Co 10:15 Nem dicsekszünk mértéktelenül mások munkájával, de megvan a reményünk, hogy ha hitetek növekedni fog, bőséges megbecsülésben lesz részünk köztetek saját hatáskörünkben.
2Co 10:16 Akkor a rajtatok túl levő területeken is hirdetni fogjuk az evangéliumot, anélkül, hogy idegen hatáskörben a már elvégzett munkával dicsekednénk.
2Co 10:17 Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék ;
2Co 10:18 mert nem az érdemel hitelt, aki önmagát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.
2Co 11:1 Bárcsak eltűrnétek tőlem egy kis ostobaságot! Sőt viseljetek el engem is!
2Co 11:2 Mert Isten féltékenységével vagyok féltékeny rátok. Eljegyeztelek ugyanis titeket egy férfinek, hogy mint tiszta szüzet vezesselek Krisztushoz.
2Co 11:3 De félek, hogy amint a kígyó félrevezette Évát álnokságával, úgy a ti értelmetek is elfordul a Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadástól.
2Co 11:4 Mert ha valaki jön, és más Krisztust hirdet, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, mint amit kaptatok, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, azt igen jól eltűritek.
2Co 11:5 Pedig azt hiszem, semmivel sem tettem kevesebbet a fő-fő apostoloknál,
2Co 11:6 mert ha járatlan vagyok is a beszédben, az ismeretben nem, hiszen azt minden tekintetben mindenki előtt megmutattam nektek.
2Co 11:7 Vagy talán bűnt követtem el akkor, amikor önmagamat megaláztam, hogy titeket fölmagasztaljalak, mivel Isten evangéliumát ingyen hirdettem nektek?
2Co 11:8 Más egyházakat fosztottam ki, támogatást fogadtam el tőlük, hogy titeket szolgálhassalak.
2Co 11:9 Amikor nálatok voltam és szükséget szenvedtem, senkinek sem voltam a terhére, mert ami hiányzott nekem, azt pótolták a Makedóniából jött testvérek, és mindenben vigyáztam, hogy terhetekre ne legyek, és vigyázni is fogok.
2Co 11:10 Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ezt a dicsőséget nem lehet megtagadni tőlem Akhája vidékein.
2Co 11:11 Miért? Azért, mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!
2Co 11:12 De amit teszek, tenni is fogom, hogy elvegyem az alkalmat azoktól, akik alkalmat keresnek, hogy abban, amivel dicsekszenek, olyanoknak bizonyuljanak, mint mi.
2Co 11:13 Mert az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolainak tettetik magukat.
2Co 11:14 S ez nem is csoda, hiszen maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát.
2Co 11:15 Nem nagy dolog tehát, ha az ő szolgái is az igazság szolgáinak tettetik magukat. Végük megfelel majd a cselekedeteiknek.
2Co 11:16 Újra mondom tehát, ne tartson senki ostobának. De ha mégis, fogadjatok el engem akár mint ostobát, hadd dicsekedjem én is egy kissé.
2Co 11:17 Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy ostobaságból, ha ezekkel a dolgokkal dicsekszem.
2Co 11:18 Mivel sokan dicsekszenek test szerint, most én is dicsekedni fogok.
2Co 11:19 Ti ugyanis örömest eltűritek az ostobákat, hiszen bölcsek vagytok.
2Co 11:20 Mert elviselitek, ha valaki szolgaságra vet benneteket, ha valaki elnyel, ha valaki hatalmába kerít, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arcul ver.
2Co 11:21 Szégyenkezve mondom, hisz mintha mi gyöngék lettünk volna ebben a tekintetben. De azzal, amivel valaki dicsekedni mer -- ostobaságból mondom --, én is merek.
2Co 11:22 Zsidók ők? Én is! Izraeliták ők? Én is! Ábrahám ivadékai ők? Én is!
2Co 11:23 Krisztus szolgái ők? Mint oktalan mondom, én még inkább: számtalan fáradság, igen sokszor fogság, módfelett való verések, gyakori halálveszély által.
2Co 11:24 A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyven ütést.
2Co 11:25 Háromszor szenvedtem megvesszőzést, egyszer megkövezést, háromszor hajótörést, egy nap és egy éjjel a mély tengeren hányódtam.
2Co 11:26 Gyakran voltam úton, veszélyben folyóvizeken, veszélyben rablók között, veszélyben saját népem körében, veszélyben a pogányok között, veszélyben városban, veszélyben pusztaságban, veszélyben tengeren, veszélyben hamis testvérek között,
2Co 11:27 fáradságban és nyomorúságban, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
2Co 11:28 Ezek mellett ott van még a naponkénti zaklatásom, s az összes egyház gondja.
2Co 11:29 Ki erőtlen, hogy én ne lennék erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?
2Co 11:30 Ha dicsekedni kell, gyöngeségemmel dicsekszem.
2Co 11:31 Isten, a mi Urunk Jézus Atyja, aki áldott mindörökké, tudja, hogy nem hazudom.
2Co 11:32 Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfogjon,
2Co 11:33 és az ablakon keresztül, kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem meg a kezéből.
2Co 12:1 Ha már dicsekednem kell -- bár semmit sem használ -- áttérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira is.
2Co 12:2 Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt -- testben-e, nem tudom, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja -- elragadtatott a harmadik égig.
2Co 12:3 S tudom, hogy ugyanez az ember -- testben-e, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja --
2Co 12:4 elragadtatott a paradicsomba, és titkos igéket hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania.
2Co 12:5 Ezzel az emberrel dicsekszem, önmagammal viszont nem dicsekszem, csak gyöngeségeimmel.
2Co 12:6 Pedig ha dicsekedni akarnék, akkor sem lennék ostoba, hiszen igazságot mondanék, de tartózkodom ettől, nehogy valaki többre becsüljön annál, amit bennem lát vagy amit tőlem hall
2Co 12:7 a kinyilatkoztatások nagysága miatt. Ezért, hogy el ne bízzam magam, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul verjen.
2Co 12:8 Háromszor kértem emiatt az Urat, hogy távozzék az tőlem;
2Co 12:9 de ő azt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé." Legszívesebben tehát gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.
2Co 12:10 Ezért telik kedvem a Krisztusért való erőtlenségben, bántalmazásban, szükségben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.
2Co 12:11 Ostobává lettem, ti kényszerítettetek rá. Mert nektek kellett volna engem ajánlanotok, ugyanis semmivel sem voltam kisebb azoknál, akik fölötte nagy apostolok -- bár semmi sem vagyok;
2Co 12:12 de az én apostoli mivoltom jelei a végtelen türelemben, jelekben, csodákban és hatalmi tettekben nyilvánultak meg közöttetek.
2Co 12:13 Mert miben kaptatok kevesebbet a többi egyházaknál, hacsak nem abban, hogy én magam nem voltam a terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot!
2Co 12:14 Íme, most harmadszor készülök hozzátok menni, de nem leszek a terhetekre. Mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket, hiszen nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.
2Co 12:15 Én pedig igen szívesen áldozok, sőt magam is áldozattá leszek a ti lelketekért. Ha én ennyire szeretlek titeket, kevesebb szeretetre találnék nálatok?
2Co 12:16 Ám legyen, én nem voltam terhetekre, mivel azonban ravasz vagyok, csellel fogtalak meg titeket.
2Co 12:17 Behálóztalak-e titeket küldötteim bármelyike által?
2Co 12:18 Megkértem Títuszt, és vele elküldtem azt a testvért. Behálózott-e titeket Títusz? Nem jártunk-e ugyanazon lélek szerint? S nem ugyanazon az úton?
2Co 12:19 Régóta azt gondoljátok már, hogy mentegetőzünk előttetek? Isten előtt, Krisztusban beszélünk. Mindez pedig, szeretteim, a ti épülésetekre szolgál.
2Co 12:20 Mert félek, hogy amikor majd odaérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, amilyeneknek szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy versengés, irigység, indulatosság, egyenetlenkedés, rágalom, fondorkodás, felfuvalkodottság, pártoskodás lesz köztetek,
2Co 12:21 úgyhogy amikor odaérkezem, az én Istenem ismét megaláz engem nálatok, és meg kell majd siratnom sokakat azok közül, akik régebben vétkeztek, és nem tartottak bűnbánatot a tisztátalanság, paráznaság és szemérmetlenség miatt, amelyet elkövettek.
2Co 13:1 Íme, ezúttal harmadszor megyek hozzátok: "Két vagy három tanú vallomása döntsön el minden ügyet" .
2Co 13:2 Előre megmondtam, és most előre kijelentem, ahogy második ottlétemkor, most a távollétemben is azoknak, akik régebben vétkeztek, és a többieknek is, hogy ha ismét odamegyek, nem fogok kegyelmezni.
2Co 13:3 Hiszen annak bizonyítékát keresitek, hogy belőlem Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem erős köztetek.
2Co 13:4 Mert bár erőtlenségből megfeszítették, Isten erejéből él. Mi is erőtlenek vagyunk benne, de élni fogunk vele együtt Isten erejéből értetek.
2Co 13:5 Önmagatokat vizsgáljátok meg, vajon a hitben vagytok-e; önmagatokat tegyétek próbára. Vagy nem ismeritek fel önmagatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát.
2Co 13:6 Azt azonban remélem felismeritek, hogy mi kiálltuk a próbát.
2Co 13:7 Kérjük Istent, hogy semmi gonoszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltnak látsszunk, hanem hogy ti megtegyétek a jót, mi pedig hadd látsszunk ki nem próbáltnak.
2Co 13:8 Mert semmit sem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.
2Co 13:9 Sőt örülünk, amikor mi erőtlenek vagyunk, ti pedig erősek vagytok; könyörgünk is a ti tökéletességetekért.
2Co 13:10 Azért írom mindezt távollétemben, hogy ha jelen leszek, ne járjak el keményen azzal a hatalommal, melyet az Úr nekem építésre adott, és nem rombolásra.
2Co 13:11 Egyébként, testvérek, örüljetek, legyetek tökéletesek, buzdítsátok egymást, legyetek egyetértők, éljetek békességben, s a szeretet és békesség Istene veletek lesz.
2Co 13:12 Köszöntsétek egymást szent csókkal. Üdvözölnek titeket a szentek mindnyájan.
2Co 13:13 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!
Gal 1:1 Pál, aki nem emberektől, nem ember által apostol, hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten által, aki feltámasztotta őt halottaiból,
Gal 1:2 és a velem levő testvérek mindnyájan, Galácia egyházainak.
Gal 1:3 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól,
Gal 1:4 aki feláldozta önmagát bűneinkért, hogy kiragadjon minket a jelen gonosz világból, Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint,
Gal 1:5 akinek dicsőség mindörökkön örökké! Ámen.
Gal 1:6 Csodálom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által meghívott, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok,
Gal 1:7 holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát.
Gal 1:8 De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen!
Gal 1:9 Ahogy azelőtt is mondtuk, most megismétlem: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, átkozott legyen!
Gal 1:10 Vajon embereket akarok most megnyerni, vagy Istent? Embereknek igyekszem-e tetszeni? De ha az embereknek igyekeznék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája!
Gal 1:11 Tudtotokra adom ugyanis, testvérek, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való;
Gal 1:12 mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.
Gal 1:13 Hallottátok ti is, hogyan viselkedtem egykor a zsidóságban, hogy mód felett üldöztem Isten egyházát, és pusztítottam azt.
Gal 1:14 Felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetemből, nagyobb buzgósággal követve őseim hagyományait.
Gal 1:15 Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott,
Gal 1:16 hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem törődtem testtel és vérrel,
Gal 1:17 Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba.
Gal 1:18 Három év múlva azután felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig.
Gal 1:19 Mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.
Gal 1:20 Amit pedig írok nektek, íme, Isten előtt mondom, hogy nem hazudom.
Gal 1:21 Azután Szíria és Kilikia vidékeire mentem.
Gal 1:22 Júdea egyházai számára, amelyek Krisztusban vannak, személyesen nem is voltam ismert.
Gal 1:23 Csak azt hallották felőlem: "Az, aki minket egykor üldözött, most hirdeti a hitet, amelyet valaha pusztított",
Gal 1:24 és dicsőítették miattam az Istent.
Gal 2:1 Tizennégy esztendő múlva azután ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással, s magammal vittem Títuszt is.
Gal 2:2 Kinyilatkoztatástól indítva mentem föl, és megtárgyaltam velük az evangéliumot, amelyet a pogányok közt hirdetek, azokkal külön is, akik tekintélyesek voltak, nehogy hiábavaló legyen, ahogy futok vagy ahogy futottam.
Gal 2:3 De még a velem levő Títuszt sem kényszerítették a körülmetélésre, bár görög volt.
Gal 2:4 Ami pedig a belopódzott hamis testvéreket illeti, akik befurakodtak, hogy kikémleljék a Krisztus Jézusban való szabadságunkat, s így minket szolgaságba taszítsanak,
Gal 2:5 ezeknek egy pillanatig sem engedtük magunkat alávetni, hogy az evangélium igazsága megmaradjon nálatok.
Gal 2:6 Azok pedig, akik tekintélyesek voltak -- hogy milyenek voltak valamikor, az nem tartozik rám; Isten nem nézi az ember személyét --, azok a tekintélyesek engem semmivel sem terheltek meg.
Gal 2:7 Sőt inkább, amikor látták, hogy rám van bízva a körülmetéletlenek evangéliuma, mint ahogy Péterre a körülmetélteké
Gal 2:8 -- mert aki erőt adott Péternek a körülmetéltek apostolságára, nekem is erőt adott a pogányok között --,
Gal 2:9 és amikor megismerték a nekem adott kegyelmet, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, az egység jeléül jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek között.
Gal 2:10 Csak legyen gondunk a szegényekre, amit én törekedtem is megtenni.
Gal 2:11 Amikor azonban Kéfás Antióchiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mert méltó volt a feddésre.
Gal 2:12 Mielőtt ugyanis Jakabtól odaérkeztek volna néhányan, mindig együtt étkezett a pogányokkal; de amikor azok odaérkeztek, visszavonult, és különvált tőlük, mert félt azoktól, akik a körülmetélésből valók voltak.
Gal 2:13 Képmutatását követte a többi zsidó is, úgyhogy Barnabást is belevitték a színlelésbe.
Gal 2:14 De amikor láttam, hogy nem járnak egyenesen az evangélium igazsága szerint, mindnyájuk előtt azt mondtam Kéfásnak: "Ha te zsidó létedre pogány módon élsz és nem zsidó módon, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó módon éljenek?"
Gal 2:15 Mi természet szerint zsidók vagyunk, és nem a pogányok közül való bűnösök.
Gal 2:16 Mivel pedig tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk Krisztus hite, és nem a törvény cselekedetei által, mert a törvény cselekedeteiből egy ember sem igazul meg.
Gal 2:17 Hogyha mi, akik Krisztusban megigazulást keresünk, magunk is bűnösöknek bizonyulunk, vajon akkor Krisztus a bűn szolgája? Semmi esetre sem!
Gal 2:18 Mert ha ismét felépítem azt, amit leromboltam, önmagamat teszem törvényszegővé.
Gal 2:19 Mert a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok szegezve:
Gal 2:20 élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Amit pedig most a testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.
Gal 2:21 Nem érvénytelenítem Isten kegyelmét, mert ha a megigazulás a törvény által van, akkor Krisztus hiába halt meg.
Gal 3:1 Ó, esztelen galaták! Ki babonázott meg titeket, miután a szemetek elé tártuk a megfeszített Jézus Krisztust?
Gal 3:2 Csak azt akarom tőletek megtudni: a törvény cselekedetei alapján kaptátok-e meg a Lelket, vagy az igehirdetés hívő hallgatása által?
Gal 3:3 Ennyire oktalanok vagytok? Amit a Lélekkel kezdtetek, most a testtel fejezitek be?
Gal 3:4 Hiába éltetek át oly sok mindent? Akkor bizony hiába!
Gal 3:5 Aki tehát a Lelket adja nektek és csodákat művel köztetek, a törvény cselekedetei, vagy az igehirdetés hívő hallgatása alapján teszi-e ezt?
Gal 3:6 Meg van ugyanis írva: "Ábrahám hitt Istennek, és ez megigazulására szolgált" .
Gal 3:7 Értsétek meg tehát, hogy akik a hitből valók, azok Ábrahám fiai.
Gal 3:8 Mivel pedig az Írás előre látta, hogy Isten a hit által ad megigazulást a pogányoknak, előre hirdette Ábrahámnak: "Tebenned nyer áldást minden nemzet" .
Gal 3:9 Így tehát akik hitből valók, azok nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.
Gal 3:10 Mert mindazok, akik a törvény cselekedetei szerint élnek, átok alatt vannak. Írva van ugyanis: "Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindabban, aminek teljesítése elő van írva a törvény könyvében" .
Gal 3:11 Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert "az igaz hitből él" .
Gal 3:12 A törvény pedig nem hitből van, hanem "aki teljesíti, élni fog általa" .
Gal 3:13 Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk, mert írva van: "Átkozott mindaz, aki a fán függ" .
Gal 3:14 Ez azért történt, hogy Ábrahám áldása Krisztus Jézusban a pogányokra is rászálljon, és hogy a Lélek ígéretét megkapjuk a hit által.
Gal 3:15 Testvérek, emberi módon szólok. Még az ember érvényes végrendeletét sem érvénytelenítheti senki, és nem egészítheti ki.
Gal 3:16 Nos, az ígéretek Ábrahámnak és utódjának szóltak. Nem azt mondja az Írás: "és utódainak", mint soknak, hanem mint egynek: "és a te utódodnak" , aki a Krisztus.
Gal 3:17 Azt mondom tehát: az Isten által megerősített végrendeletet a négyszázharminc évvel később adott törvény nem teszi érvénytelenné, hogy megszüntesse az ígéretet.
Gal 3:18 Mert ha a törvényből származna az örökség, akkor már nem az ígéretből; Ábrahámnak pedig Isten ígéret által adta ajándékát.
Gal 3:19 Mi tehát a törvény? A bűnök miatt hozták, amíg el nem jön az utód, akinek az ígéret szól. Angyalok által hirdették ki, közvetítő útján.
Gal 3:20 A közvetítő azonban nem egy személy közvetítője, Isten pedig egy.
Gal 3:21 A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van? Semmi esetre sem! Mert ha olyan törvényt adtak volna, amely éltetni képes, valóban a törvényből lenne a megigazulás.
Gal 3:22 De az Írás mindent a bűn alá foglalt, hogy az ígéretet Jézus Krisztus hite által nyerjék el a hívők.
Gal 3:23 Amíg a hit el nem érkezett, a törvény őrizete alatt voltunk, egybefogva a hit számára, amely majd kinyilatkoztatást nyer.
Gal 3:24 Ennélfogva a törvény nevelőnk volt Krisztusra, hogy a hit által igazuljunk meg.
Gal 3:25 Amikor azonban elérkezett a hit, már nem vagyunk a nevelő alatt.
Gal 3:26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban.
Gal 3:27 Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra:
Gal 3:28 nincs többé zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő; mert mindnyájan egy vagytok Krisztus Jézusban.
Gal 3:29 Ha pedig ti Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai, s az ígéret szerint való örökösök.
Gal 4:1 Mondom pedig: Amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, bár mindennek ura,
Gal 4:2 hanem gyámok és gondviselők alatt van az apjától előre meghatározott időig.
Gal 4:3 Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgasága alatt voltunk.
Gal 4:4 De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett,
Gal 4:5 hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot.
Gal 4:6 Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: "Abba, Atya!"
Gal 4:7 Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által.
Gal 4:8 Azelőtt ugyan, mivel Istent nem ismertétek, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek;
Gal 4:9 de most, amikor megismertétek Istent, sőt ismertek vagytok Isten előtt, hogyan fordultok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez, hogy azoknak újból szolgáljatok?
Gal 4:10 Napokat tartotok meg és hónapokat, időket és esztendőket!
Gal 4:11 Féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam köztetek.
Gal 4:12 Legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti; kérve-kérlek titeket, testvérek! Semmivel sem bántottatok meg.
Gal 4:13 Hiszen tudjátok, hogy a test erőtlenségében hirdettem nektek először az evangéliumot;
Gal 4:14 és azt, ami kísértésetekre szolgálhatott testemben, nem vetettétek meg, és meg sem utáltátok, hanem úgy fogadtatok engem, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.
Gal 4:15 Hol van tehát a boldogságotok? Mert tanúsítom rólatok, hogy ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok volna és nekem adtátok volna.
Gal 4:16 Tehát ellenségetek lettem, mert igazat mondok nektek?
Gal 4:17 Nem jó szándékkal buzgólkodnak körülöttetek, hanem el akarnak tőlem szakítani titeket, hogy mellettük buzgólkodjatok.
Gal 4:18 Jó dolog mindenkor buzgólkodnotok a jóban, nemcsak akkor, amikor jelen vagyok köztetek,
Gal 4:19 fiacskáim, akiket fájdalommal szülök újra, míg Krisztus kialakul bennetek!
Gal 4:20 Szeretnék most nálatok lenni, és más hangon beszélni, mert bizonytalan vagyok miattatok.
Gal 4:21 Mondjátok meg nekem, akik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok a törvényt?
Gal 4:22 Mert írva van: Ábrahámnak két fia volt, egy a szolgálótól, és egy a szabad asszonytól .
Gal 4:23 De az, aki a szolgálótól volt, test szerint született, aki pedig a szabad asszonytól, ígéret folytán.
Gal 4:24 Ezeket példázatképpen mondták; mert ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik: az egyik a Sínai hegyről valót, amely szolgaságra szül, ez Hágár.
Gal 4:25 Hágár voltaképpen az Arábiában levő Sínai hegyet jelenti, s megfelel a mostani Jeruzsálemnek; ugyanis fiaival együtt szolgaságban él.
Gal 4:26 A magasságbeli Jeruzsálem pedig szabad: ez a mi anyánk.
Gal 4:27 Mert írva van: "Örülj, te magtalan, aki nem szülsz; ujjongj és kiálts, aki nem vajúdsz, mert több a fia az elhagyottnak, mint annak, akinek férje van" .
Gal 4:28 Ti pedig, testvérek, mint ahogy Izsák, az ígéret fiai vagytok.
Gal 4:29 De amint akkor az, aki test szerint született, üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is.
Gal 4:30 De mit mond az Írás? "Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem fog örökölni a szabad asszony fiával" .
Gal 4:31 Tehát, testvérek, nem a szolgálónak vagyunk fiai, hanem a szabad asszonynak.
Gal 5:1 Erre a szabadságra tett szabaddá minket Krisztus. Legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek magatokra ismét a szolgaság igáját.
Gal 5:2 Íme én, Pál, mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek.
Gal 5:3 Újra tanúságot teszek minden ember előtt, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.
Gal 5:4 Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvényben keresitek a megigazulást, kiestetek a kegyelemből.
Gal 5:5 Mert mi a Lélek által, hitből várjuk a megigazulás reményét.
Gal 5:6 Hiszen Krisztus Jézusban sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a hit, amely a szeretet által munkálkodik.
Gal 5:7 Jól futottatok; ki akadályozott meg benneteket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?
Gal 5:8 Ez a hitegetés nem attól van, aki meghívott titeket.
Gal 5:9 Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti.
Gal 5:10 Bízom bennetek az Úrban, hogy nem fogtok másképp vélekedni. Aki pedig megzavar titeket, viselni fogja az ítéletet, akárki legyen is az.
Gal 5:11 Én pedig, testvérek, ha még most is a körülmetélkedést hirdetem, miért szenvedek még mindig üldözést? Akkor megszűnt a kereszt botránya.
Gal 5:12 Bárcsak csonkítanák is meg magukat azok, akik titeket megzavarnak!
Gal 5:13 Mert ti szabadságra vagytok hivatva, testvérek, csak a szabadság ne legyen kibúvó a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak!
Gal 5:14 Mert az egész törvény egy mondatban teljesedik be, mégpedig ebben: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat" .
Gal 5:15 De ha egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást el ne emésszétek!
Gal 5:16 Azt mondom tehát: Lélek szerint járjatok, és ne teljesítsétek a test kívánságait!
Gal 5:17 Mert a test a Lélek ellen vágyakozik, a Lélek pedig a test ellen; ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.
Gal 5:18 Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt.
Gal 5:19 A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság,
Gal 5:20 bálványimádás, mágia, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, veszekedés, széthúzás, szakadás,
Gal 5:21 irigykedés, részegeskedés, tobzódás és hasonlók. Ezekről előre mondom nektek, mint előbb is mondtam, hogy akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát.
Gal 5:22 A Lélek gyümölcsei pedig: a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség,
Gal 5:23 szelídség, önmegtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény.
Gal 5:24 Akik pedig Krisztus Jézuséi, megfeszítették testüket a vétkekkel és a kívánságokkal együtt.
Gal 5:25 Ha a Lélek által élünk, járjunk is a Lélek szerint!
Gal 5:26 Ne vágyódjunk a hiú dicsőség után, egymást ingerelve, egymásra irigykedve!
Gal 6:1 Testvérek, ha valakit valamilyen bűnben tetten is érnek, ti, akik lelkiek vagytok, oktassátok az ilyet a szelídség szellemében; de ügyelj magadra, nehogy te is kísértésbe ess.
Gal 6:2 Hordozzátok egymás terhét, s így teljesíteni fogjátok Krisztus törvényét.
Gal 6:3 Mert ha valaki valaminek tartja magát, holott semmi, félrevezeti önmagát.
Gal 6:4 Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csak önmagára nézve lesz dicsekednivalója, és nem másra nézve.
Gal 6:5 Mert mindenki a maga terhét fogja hordozni.
Gal 6:6 Aki pedig az igében oktatást nyer, részesítse oktatóját minden jóban.
Gal 6:7 Ne vezessétek félre magatokat: Istent nem lehet kijátszani. Mert amit az ember vet, azt fogja aratni is;
Gal 6:8 hiszen aki testének vet, a testből arat majd romlást, aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből arat majd örök életet.
Gal 6:9 Ne fáradjunk bele a jótettekbe, mert ha el nem lankadunk, annakidején majd aratni is fogunk.
Gal 6:10 Tehát amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen pedig hittestvéreinkkel.
Gal 6:11 Nézzétek csak, milyen nagy betűkkel írok nektek saját kezemmel!
Gal 6:12 Akik test szerint akarnak tetszeni, azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre, csak azért, hogy Krisztus keresztjéért ne szenvedjenek üldözést.
Gal 6:13 Mert maguk a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt; csak azért akarják, hogy körülmetélkedjetek, hogy testetekkel dicsekedjenek.
Gal 6:14 Tőlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében, aki által a világ meg van feszítve számomra, és én a világnak.
Gal 6:15 Mert sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtmény.
Gal 6:16 És mindazokra, akik ezt a szabályt követik, békesség és irgalom, és Istennek Izraeljére!
Gal 6:17 Ezután senki se okozzon nekem kellemetlenséget, mert Jézus jegyeit viselem testemen.
Gal 6:18 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Ámen.
Eph 1:1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, az Efezusban lévő szenteknek és a Krisztus Jézusban hívőknek.
Eph 1:2 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!
Eph 1:3 Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket.
Eph 1:4 Mert kiválasztott minket őbenne a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben.
Eph 1:5 Eleve arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által, akaratának jóságos tetszése szerint,
Eph 1:6 és magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.
Eph 1:7 Benne van számunkra a megváltás az ő vére által, a bűnök bocsánata, kegyelme gazdagságának megfelelően,
Eph 1:8 amelyet igen bőségesen juttatott nekünk minden bölcsességgel és ismerettel.
Eph 1:9 Megismertette ugyanis velünk akaratának a titkát jóságos tetszése szerint, amelyet elhatározott benne
Eph 1:10 az idők teljességének megvalósításáról: hogy Krisztusban mint Főben újra összefogjon mindent, ami az égben és ami a földön van.
Eph 1:11 Benne részesei is lettünk az örökségnek, mi, akik erre rendeltettünk annak végzése szerint, aki mindent akaratának végzése szerint cselekszik,
Eph 1:12 hogy magasztaljuk az ő dicsőségét, mi, akik már azelőtt is reméltünk Krisztusban.
Eph 1:13 Benne ti is hallottátok az igazság igéjét, hittetek is neki, és megkaptátok a megígért Szentlélek pecsétjét,
Eph 1:14 aki foglalója örökségünknek, amíg Isten teljesen meg nem váltja tulajdonát dicsőségének magasztalására.
Eph 1:15 Ezért én is, miután hallottam az Úr Jézusban való hitetekről és az összes szent iránti szeretetetekről,
Eph 1:16 nem szűnök meg hálát adni értetek, megemlékezve rólatok imádságaimban,
Eph 1:17 hogy Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt.
Eph 1:18 Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára,
Eph 1:19 és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk. Hatalmas erejének hatékonyságát
Eph 1:20 Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta halottaiból és jobbjára állította a mennyekben,
Eph 1:21 minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden név fölé, amelyet nemcsak ezen a világon említenek, hanem a jövendőben is.
Eph 1:22 Mindent a lába alá vetett , s megtette őt mindenek fölött álló főnek az egyházban,
Eph 1:23 amely az ő teste, és annak a teljessége, aki mindent mindenben betölt.
Eph 2:1 Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt,
Eph 2:2 amelyekben éltetek egykor ennek a világnak szokása szerint, a levegőben uralkodó fejedelemnek engedelmeskedve, annak a léleknek, amely most a hitetlenség fiaiban működik.
Eph 2:3 Egykor mi is mindnyájan ezek között éltünk, mikor követtük testünk vágyait, és teljesítettük a test és az érzékek kívánságait. Természetünknél fogva a harag fiai voltunk, akárcsak a többiek.
Eph 2:4 De Isten, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel szeretett minket,
Eph 2:5 noha bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal együtt életre keltett - az ő kegyelméből üdvözültetek -,
Eph 2:6 vele együtt feltámasztott, és az égiek közé helyezett el Jézus Krisztus által,
Eph 2:7 hogy megmutassa a jövendő időkben kegyelmének bőséges gazdagságát hozzánk való jóvoltából Krisztus Jézusban.
Eph 2:8 Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka:
Eph 2:9 nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék.
Eph 2:10 Hiszen az ő műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy bennük éljünk.
Eph 2:11 Tartsátok tehát eszetekben, hogy egykor pogányok voltatok testi származás szerint, és körülmetéletleneknek neveztek titeket azok, akik a testen kézzel végzett körülmetélkedésről kapják a nevüket.
Eph 2:12 Akkoriban Krisztus nélkül éltetek, idegenek voltatok Izrael közösségétől, kívül álltatok az ígéret szövetségein, remény nélkül és Isten nélkül éltetek ezen a világon.
Eph 2:13 Most azonban Jézus Krisztusban ti, akik egykor távol voltatok, közel jutottatok Krisztus vére által.
Eph 2:14 Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttük lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében.
Eph 2:15 A tételes parancsokból álló törvényt megszüntette, hogy mint békeszerző, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában,
Eph 2:16 és mindkettőt egy testben engesztelje ki Istennel a keresztfa által, megölve az ellenségeskedést saját magában.
Eph 2:17 Eljött, hogy békét hirdessen nektek, akik távollévők voltatok, s békét a közel lévőknek ;
Eph 2:18 mert általa van mindkettőnknek szabad utunk egy Lélekben az Atyához.
Eph 2:19 Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe,
Eph 2:20 az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus.
Eph 2:21 Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik.
Eph 2:22 Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben.
Eph 3:1 Ezért vagyok én, Pál, Krisztus Jézus foglya értetek, pogányokért.
Eph 3:2 Bizonyára hallottátok, hogy Istennek milyen kegyelmi adományában részesültem a ti javatokra,
Eph 3:3 vagyis azt, hogy kinyilatkoztatásból megismertem a titkot, ahogyan már fentebb röviden megírtam.
Eph 3:4 Ha elolvassátok, megérthetitek belőle, hogy megismertem Krisztus titkát,
Eph 3:5 amely más nemzedékek idejében nem volt ismert az emberek fiai előtt, úgy ahogyan most a Lélek által kijelentette szent apostolainak és prófétáinak:
Eph 3:6 azt ugyanis, hogy a pogányok Krisztus Jézusban társörökösök, tagjai az egy testnek, és együtt részesülnek az ígéretben az evangélium által.
Eph 3:7 Ennek lettem én szolgája Isten kegyelmének adományából, melyet nekem juttatott hathatós ereje szerint.
Eph 3:8 Nekem, az összes szent közül a legkisebbnek jutott osztályrészül ez a kegyelem: hirdetni a pogányoknak Krisztus felfoghatatlan gazdagságát,
Eph 3:9 és felvilágosítani mindenkit, miként vált valóra a titok, amely öröktől fogva el volt rejtve a mindent teremtő Istenben,
Eph 3:10 hogy most kinyilvánuljon Isten sokrétű bölcsessége a mennyei fejedelemségeknek és hatalmasságoknak az egyház útján.
Eph 3:11 Ez volt az ő örök végzése, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban valósított meg,
Eph 3:12 akiben bizalmunk van, és biztonságos utunk a benne való hit által.
Eph 3:13 Ezért kérlek titeket, ne csüggedjetek el az értetek viselt megpróbáltatásaim miatt. Ez dicsőségetekre fog szolgálni.
Eph 3:14 Ezért hajtom meg térdemet az Atya előtt,
Eph 3:15 akitől minden nemzetség nevét nyerte a mennyben és a földön:
Eph 3:16 Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által,
Eph 3:17 hogy Krisztus a hit által a szívetekben lakjék, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva
Eph 3:18 fel tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység,
Eph 3:19 és megismerhessétek Krisztus szeretetét is, amely minden ismeretet meghalad, s beteljetek Isten egész teljességével.
Eph 3:20 Annak pedig, aki a bennünk munkálkodó erőnél fogva mindent megtehet bőségesen azon túl is, amit mi kérünk vagy megértünk,
Eph 3:21 dicsőség legyen az egyházban és Krisztus Jézusban minden nemzedéken át örökkön-örökké! Ámen.
Eph 4:1 Kérlek tehát titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok,
Eph 4:2 teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel.
Eph 4:3 Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében.
Eph 4:4 Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól.
Eph 4:5 Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.
Eph 4:6 Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van.
Eph 4:7 A kegyelmet azonban mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta.
Eph 4:8 Ezért mondja az Írás: "Felment a magasba, foglyokat vitt magával, s ajándékokat adott az embereknek." 
Eph 4:9 Az pedig, hogy "felment", mi mást jelent, mint hogy le is szállt a föld alsó részeire?
Eph 4:10 Aki leszállt, ugyanaz, mint aki felment, feljebb minden égnél, hogy betöltsön mindent.
Eph 4:11 Ő tett egyeseket apostollá, másokat pedig prófétává vagy evangélistává, ismét másokat pedig pásztorrá és tanítóvá,
Eph 4:12 hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése céljából,
Eph 4:13 amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége;
Eph 4:14 hogy ne legyünk már ingatag gyermekek, és ne vessen minket ide-oda a tanítás bármely szélfúvása emberi megtévesztéssel és tévedésbe ejtő álnoksággal.
Eph 4:15 Ellenkezőleg, járjunk az igazság szerint szeretetben, és mindenben nőjünk fel őhozzá, Krisztushoz, aki a fej.
Eph 4:16 Általa az egész test, az összekötő ízek segítségével egybefogva és összetartva, minden egyes rész sajátos tevékenységével gondoskodik saját növekedéséről, hogy felépüljön a szeretetben.
Eph 4:17 Azt mondom tehát, és kérve kérlek titeket az Úrban, hogy most már ne éljetek úgy, ahogy a pogányok élnek, akik hiúságokon jártatják az eszüket.
Eph 4:18 Sötétség borult az értelmükre, az istenes élettől elidegenedtek a bennük levő tudatlanság miatt, amely szívük megátalkodottságának következménye.
Eph 4:19 Érzéketlenné váltak, átadták magukat a fajtalanságnak, és haszonlesésből mindenféle tisztátalan tettet elkövetnek.
Eph 4:20 Ti azonban nem így tanultátok Krisztustól,
Eph 4:21 ha valóban őt hallottátok és róla kaptatok oktatást, annak az igazságnak megfelelően, amely Jézusban van:
Eph 4:22 vessétek le a korábbi életmód szerint való régi embert, aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt;
Eph 4:23 újuljatok meg gondolkodástok szellemében,
Eph 4:24 és öltsétek magatokra az új embert, aki Isten képére igazságban és valódi szentségben teremtetett.
Eph 4:25 Éppen ezért szakítsatok a hazugsággal, és mindenki mondjon igazat felebarátjának , hiszen tagjai vagyunk egymásnak.
Eph 4:26 Ha haragszotok is, ne vétkezzetek ; a nap ne nyugodjék le haragotok fölött,
Eph 4:27 és ne adjatok helyet az ördögnek.
Eph 4:28 Aki lopott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját kezével szerezzen javakat, hogy legyen miből adnia a szűkölködőnek.
Eph 4:29 Semmiféle gonosz beszéd ne kerüljön ki szátokból, csak olyan, amely, ahol szükséges, alkalmas az építésre, hogy kegyelmet közöljön a hallgatókkal.
Eph 4:30 Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki által meg vagytok pecsételve a megváltás napjára.
Eph 4:31 Minden keserűség és harag, indulat, szóváltás és szitkozódás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.
Eph 4:32 Egymás iránt legyetek inkább jóságosak, könyörületesek, bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.
Eph 5:1 Kövessétek tehát, mint kedvelt gyermekek, Isten példáját,
Eph 5:2 s éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát adományként, jó illatú áldozatul Istennek.
Eph 5:3 Paráznaság és mindenféle tisztátalanság vagy kapzsiság szóba se jöjjön köztetek, mint ahogy ez a szentekhez illik,
Eph 5:4 sem ocsmányság, sem ostoba vagy kétértelmű beszéd, ami illetlen, hanem inkább a hálaadás.
Eph 5:5 Értsétek már meg, és jegyezzétek meg magatoknak, hogy semmiféle paráznának vagy tisztátalannak, kapzsinak, vagy bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és Isten országában.
Eph 5:6 Senki se vezessen félre benneteket üres fecsegéssel, hiszen ilyenek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait.
Eph 5:7 Ne legyetek tehát bűneik részesei.
Eph 5:8 Mert valamikor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban. Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei
Eph 5:9 -- a világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazságosság és igazság --,
Eph 5:10 keressétek azt, ami az Úrnak tetszik.
Eph 5:11 Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat.
Eph 5:12 Mert amiket ők titokban tesznek, még kimondani is szégyen.
Eph 5:13 Mindenre azonban, ami elmarasztalásban részesül, világosság derül,
Eph 5:14 s minden, ami napvilágra jut, világossággá válik. Innen a mondás: "Kelj fel alvó, támadj fel halottaidból, és Krisztus rád ragyog!"
Eph 5:15 Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek, ne mint esztelenek,
Eph 5:16 hanem mint bölcsek. Jól használjátok fel az időt, mert rossz napokat élünk.
Eph 5:17 Ne legyetek tehát ostobák, hanem értsétek meg, hogy mi az Úr akarata!
Eph 5:18 Ne részegedjetek le bortól, mert abból erkölcstelenség fakad, inkább teljetek el Lélekkel!
Eph 5:19 Magatok közt zsoltárokat, szent dalokat és lelki énekeket zengjetek, énekeljetek és zengedezzetek szívetekben az Úrnak!
Eph 5:20 Adjatok hálát mindenkor mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek és Atyának!
Eph 5:21 Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében!
Eph 5:22 Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak,
Eph 5:23 mert a férfi feje az asszonynak, amint Krisztus is feje az egyháznak; ő a test üdvözítője.
Eph 5:24 De mint ahogy az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszonyok is mindenben a férjüknek.
Eph 5:25 Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat! Önmagát adta érte,
Eph 5:26 hogy a víz fürdőjében az ige által megtisztítva megszentelje,
Eph 5:27 és dicsővé tegye magának az egyházat, hogy sem folt, sem ránc, sem más efféle ne legyen rajta, hanem legyen szent és szeplőtlen.
Eph 5:28 Ugyanígy a férfiak is úgy szeressék feleségüket, mint önnön testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti.
Eph 5:29 Hiszen soha, senki sem gyűlöli a testét, hanem táplálja és ápolja, akárcsak Krisztus az egyházat,
Eph 5:30 mert tagjai vagyunk az ő testének.
Eph 5:31 "Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek" .
Eph 5:32 Nagy titok ez; én pedig Krisztusról és az egyházról mondom!
Eph 5:33 Tehát mindegyiktek úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.
Eph 6:1 Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van az rendjén.
Eph 6:2 "Tiszteld apádat és anyádat" ; ez az első, ígérettel egybekötött parancs:
Eph 6:3 "hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön" .
Eph 6:4 És ti apák, ne ingereljétek haragra gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben és az Úr intelmével!
Eph 6:5 Szolgák, engedelmeskedjetek test szerinti uraitoknak félelemmel és remegéssel szívetek egyszerűségében, akárcsak Krisztusnak!
Eph 6:6 Ne látszatra szolgáljatok, mintha emberek tetszését keresnétek, hanem mint Krisztus szolgái, akik szívesen teljesítik Isten akaratát!
Eph 6:7 Készséges akarattal szolgáljatok, mintha az Úrnak tennétek, s nem embereknek!
Eph 6:8 Tudjátok, hogy mindenki, aki valami jót tesz, annak jutalmát megkapja majd az Úrtól, akár szolga, akár szabad.
Eph 6:9 Ti pedig, gazdák, ugyanezt tegyétek velük, hagyjátok a fenyegetőzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, nektek is Uratok van az égben, s nála nincs személyválogatás.
Eph 6:10 Végezetül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében.
Eph 6:11 Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben.
Eph 6:12 Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen.
Eph 6:13 Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek.
Eph 6:14 Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazsággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét .
Eph 6:15 Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség.
Eph 6:16 Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát.
Eph 6:17 Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét.
Eph 6:18 Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és könyörgésben, s őbenne virrasszatok teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentért,
Eph 6:19 és értem is, hogy Isten adjon nekem szavakat, amikor megnyitom ajkamat, hogy bátran hirdessem az evangélium titkát,
Eph 6:20 aminek hírnöke vagyok a bilincsekben is; hadd beszéljek bátran, amint kötelességem.
Eph 6:21 Hogy pedig ti is megtudjátok, mi van velem, mit művelek, Tichikusz, a szeretett testvér és hűséges szolga az Úrban, mindent el fog nektek mondani.
Eph 6:22 Éppen azért küldtem őt hozzátok, hogy megtudjátok, mi van velünk, s megvigasztalja szíveteket.
Eph 6:23 Békesség a testvéreknek, és hittel párosult szeretet az Atyaistentől és az Úr Jézus Krisztustól!
Eph 6:24 Kegyelem mindazoknak, akik meg nem fogyatkozó szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust!
Phi 1:1 Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, Krisztus Jézus összes szentjének Filippiben az elöljárókkal és a diákonusokkal együtt.
Phi 1:2 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!
Phi 1:3 Valahányszor megemlékezem rólatok, hálát adok Istenemnek,
Phi 1:4 és mindig, minden imádságomban örömmel könyörgök mindnyájatokért,
Phi 1:5 mivel részt vesztek az evangélium szolgálatában az első naptól kezdve mindmáig.
Phi 1:6 Bízom is abban, hogy aki megkezdte bennetek a jó művet, teljessé teszi azt Krisztus Jézus napjáig.
Phi 1:7 Illő is, hogy így gondolkozzam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, akik a bilincseimben, valamint az evangélium védelmezésében és megerősítésében mindannyian részesei vagytok a nekem juttatott kegyelemnek.
Phi 1:8 Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében.
Phi 1:9 Azért imádkozom, hogy szeretetetek mindjobban gazdagodjék megismerésben és teljes megértésben,
Phi 1:10 hogy meg tudjátok ítélni, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára,
Phi 1:11 telve az igazságnak Jézus Krisztus által szerzett gyümölcsével Isten dicsőségére és dicséretére.
Phi 1:12 Tudomásotokra akarom hozni, testvérek, hogy jelen körülményeim inkább hasznára vannak az evangéliumnak,
Phi 1:13 mert az egész császári testőrségben és máshol is ismeretes lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem,
Phi 1:14 és az Úrban való testvérek többsége bilincseimből bizalmat merítve bátrabban, félelem nélkül meri hirdetni az igét.
Phi 1:15 Némelyek ugyan irigységből és versengésből, mások azonban jóakaratból hirdetik Krisztust.
Phi 1:16 Ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelméért vagyok itt;
Phi 1:17 azok meg versengésből, nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, s azt hiszik, hogy lelki kínt okoznak bilincseimben.
Phi 1:18 De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár hátsó gondolattal, akár őszinte szándékkal. Én örülök neki. Sőt, ezután is örülni fogok,
Phi 1:19 mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik imádságotok és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által.
Phi 1:20 Ez az én várakozásom és reménységem, hogy semmiben sem szégyenülök meg, ellenkezőleg, teljes a bizalmam, hogy mint mindig, úgy most is megdicsőül Krisztus az én testemben, akár élet, akár halál által.
Phi 1:21 Mert számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.
Phi 1:22 De ha tovább kell élnem a testben, akkor ez számomra gyümölcsöző munkát jelent, és nem tudom, mit válasszak.
Phi 1:23 A kettő között vívódom: szeretnék elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez mindennél jobb lenne,
Phi 1:24 tiértetek viszont szükségesebb, hogy a testben maradjak.
Phi 1:25 Mivel meg vagyok erről győződve, tudom, hogy maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a ti előrehaladásotok érdekében, és hitből fakadó örömötökre,
Phi 1:26 hogy még inkább dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban, amikor újból elmegyek hozzátok.
Phi 1:27 Ezért tehát éljetek is méltón Krisztus evangéliumához, hogy akár elmegyek és meglátlak benneteket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy egy Lélekben vagytok, egyetértően együtt küzdötök az evangélium hitéért,
Phi 1:28 és egyáltalán nem rettentek meg az ellenfelektől. Ez számukra a kárhozatnak, számotokra pedig az üdvösségnek a jele, mégpedig Istentől.
Phi 1:29 Mert Krisztusért ti nem csak azt a kegyelmet kaptátok, hogy higgyetek benne, hanem hogy szenvedjetek is érte,
Phi 1:30 hiszen ti is ugyanazt a harcot vívjátok, amelyet nálam láttatok, és amelyet most felőlem hallotok.
Phi 2:1 Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, az együttérzés és a könyörület,
Phi 2:2 tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértők vagytok, ugyanazon szeretet van bennetek, és együttérezve ugyanarra törekedtek.
Phi 2:3 Ne tegyetek semmit versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem mindenki alázatosan tekintse a másikat maga fölött állónak.
Phi 2:4 Egyiktek se tartsa csak a maga érdekét szem előtt, hanem a másokét is.
Phi 2:5 Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt,
Phi 2:6 aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell,
Phi 2:7 hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember.
Phi 2:8 Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.
Phi 2:9 Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van,
Phi 2:10 hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban,
Phi 2:11 és minden nyelv vallja , hogy "Jézus Krisztus az Úr!" az Atyaisten dicsőségére.
Phi 2:12 Így tehát, kedveseim, amint mindig is engedelmesek voltatok, munkáljátok üdvösségeteket félelemmel és rettegéssel, nemcsak úgy, ahogy jelenlétemben tettétek, hanem még sokkal inkább most, a távollétemben.
Phi 2:13 Mert Isten az, aki bennetek az akarást és a véghezvitelt egyaránt műveli jóakarata szerint.
Phi 2:14 Tegyetek meg mindent zúgolódás és habozás nélkül,
Phi 2:15 hogy kifogástalanok és tiszták, Isten feddhetetlen fiai legyetek a gonosz és romlott nemzedék között , akik között ragyogtok, mint csillagok a mindenségben.
Phi 2:16 Ragaszkodjatok az élet igéjéhez, hogy meglegyen a dicsőségem Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam eredménytelenül .
Phi 2:17 Sőt, ha a hitetek áldozatán és szolgálatán felül még véremet is kiontják italáldozatul, örülök és együtt örvendezem mindnyájatokkal.
Phi 2:18 Hasonlóképpen ti is örüljetek, és velem együtt örvendezzetek.
Phi 2:19 Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan hozzátok küldhetem, hogy én is megnyugodjam, ha értesülök dolgaitokról.
Phi 2:20 Senkim sincs ugyanis, aki lélekben annyira hozzám hasonló volna és olyan őszintén szívén viselné ügyeteket.
Phi 2:21 Hiszen mindenki a maga dolgával törődik, és nem Jézus Krisztuséval.
Phi 2:22 Megbízhatóságát ismeritek, hiszen mint a gyermek apjának, úgy végezte velem a szolgálatot az evangéliumért.
Phi 2:23 Remélem tehát, hogy elküldhetem őt, mihelyt látom, hogy merre fordulnak ügyeim.
Phi 2:24 Sőt, bízom az Úrban, hogy magam is hamarosan el tudok menni.
Phi 2:25 Szükségesnek tartottam, hogy Epafroditosz testvért, társamat a munkában és a küzdelemben, aki mint a ti küldöttetek, szükségemben szolgálatomra volt, hozzátok küldjem,
Phi 2:26 mert kívánkozott mindnyájatok után, és bánkódott azon, hogy hírét hallottátok betegségének.
Phi 2:27 Bizony, halálosan beteg volt, Isten azonban megkönyörült rajta, de nemcsak rajta, hanem rajtam is, nehogy bánatra bánat érjen.
Phi 2:28 Annál gyorsabban küldtem tehát őt, hogy újból örüljetek, ha viszontlátjátok, és ne bánkódjam én sem.
Phi 2:29 Fogadjátok tehát őt az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyen férfiakat.
Phi 2:30 Hiszen ő Krisztus ügye miatt került közel a halálhoz, s kockára tette életét, hogy pótolja az irányomban végzett szolgálatban azt, amit ti nem teljesíthettetek.
Phi 3:1 Egyébiránt, testvéreim, örvendezzetek az Úrban. Nekem nem terhes, hogy ugyanazt írjam nektek, titeket viszont megerősít.
Phi 3:2 Ügyeljetek a kutyákra, ügyeljetek a rossz munkásokra, ügyeljetek a megcsonkítottakra!
Phi 3:3 Mert a körülmetéltek mi vagyunk, akik Isten Lelke által szolgálunk, és Krisztus Jézusban dicsekszünk, s bizalmunkat nem a testbe helyezzük.
Phi 3:4 Nekem lehetne ugyan bizalmam a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy bizakodhat a testben, én még inkább:
Phi 3:5 a nyolcadik napon körülmetéltek, Izrael nemzetéből, Benjamin törzséből származom, héber a héberek közül, a törvény megtartásában farizeus,
Phi 3:6 buzgóságból az egyház üldözője, a törvény szerinti igazság dolgában kifogástalan.
Phi 3:7 De ami számomra nyereség volt, azt veszteségnek tartottam Krisztusért.
Phi 3:8 Sőt, mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem,
Phi 3:9 s hogy én őbenne legyek, nem a saját megigazulásom alapján, amely a törvényből származik, hanem az által a megigazulás által, amely Krisztus hitéből való, vagyis amely az Istentől van a hit révén.
Phi 3:10 Krisztust akarom megismerni, és feltámadásának erejét, a szenvedéseiben való részvételt hozzá hasonulva a halálban,
Phi 3:11 hogy eljuthassak a halálból való feltámadásra.
Phi 3:12 Nem mintha már kezemben tartanám, vagy már tökéletes lennék, de törekszem rá, hogy magamhoz ragadjam, mert Krisztus is magához ragadott engem.
Phi 3:13 Testvérek, nem képzelem magamról, hogy már magamhoz ragadtam, de egyet igen: felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van.
Phi 3:14 Így futok a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyet Isten felülről adott Krisztus Jézusban.
Phi 3:15 Akik tehát tökéletesek vagyunk, gondolkodjunk így mindnyájan; ha pedig valamiben másképp gondolkoztok, Isten azt is feltárja majd előttetek.
Phi 3:16 Amire azonban már eljutottunk, aszerint éljünk.
Phi 3:17 Legyetek követőim, testvérek, és figyeljetek azokra, akik úgy élnek, ahogy példát adtunk nektek.
Phi 3:18 Mert sokan élnek úgy -- sokszor mondtam nektek, és most is sírva mondom --, mint Krisztus keresztjének ellenségei.
Phi 3:19 Végük a pusztulás, istenük a hasuk, dicsekvésük az, ami a szégyenük, s a figyelmük földi dolgokra irányul.
Phi 3:20 A mi hazánk azonban a mennyekben van, ahonnan mint üdvözítőt várjuk az Úr Jézus Krisztust.
Phi 3:21 Ő átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi az ő dicsőséges testéhez, azzal az erővel, amellyel hatalma alá vethet mindent.
Phi 4:1 Azért tehát, szeretett és hőn óhajtott testvéreim, örömöm és koronám, így tartsatok ki az Úrban, szeretteim!
Phi 4:2 Evódiát nagyon kérem, és Szintichét is kérve-kérem, hogy értsenek egyet az Úrban.
Phi 4:3 Téged is felkérlek, igazi munkatársam, légy azok segítségére, akik velem együtt küzdöttek az evangéliumért, Kelemennel és a többi munkatársammal, akiknek a neve benne van az élet könyvében .
Phi 4:4 Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek!
Phi 4:5 Ismerje meg mindenki a ti szelídségeteket! Az Úr közel van!
Phi 4:6 Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé!
Phi 4:7 Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.
Phi 4:8 Egyébként, testvérek, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami dicséretes, ami erényes és magasztos.
Phi 4:9 Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és láttatok tőlem: azt tegyétek; és veletek lesz a békesség Istene.
Phi 4:10 Igazán megörültem az Úrban, hogy végre-valahára megint annyira erőre kaptatok, hogy rólam gondoskodhattok. Korábban is gondoskodtatok volna, de nem volt rá módotok.
Phi 4:11 Nem az ínség mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy beérjem azzal, amim van.
Phi 4:12 Tudok szűkölködni és tudok bővelkedni is; mindenütt mindent megszoktam: tudok jóllakni is, éhezni is, bővelkedni és nélkülözni is.
Phi 4:13 Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad.
Phi 4:14 Mégis jól tettétek, hogy társaim lettetek nyomorúságomban.
Phi 4:15 Ti is tudjátok, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor Makedóniából útnak indultam, egy egyház sem lépett velem az adás és viszonzás kapcsolatára, egyedül csak ti.
Phi 4:16 Már Tesszalonikibe is küldtetek néha-néha valamit a szükségleteimre.
Phi 4:17 Nem mintha adományra vágynék, hanem mert annak gyümölcsét áhítom, amelyet bőségesen írnak majd a javatokra.
Phi 4:18 Átvettem mindent, és bővelkedem; el vagyok látva, amióta megkaptam Epafroditosztól, amit küldtetek, mint kellemes illatot, kedves és Istennek tetsző áldozatot.
Phi 4:19 Az én Istenem kielégíti majd minden szükségteket gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban.
Phi 4:20 Istennek és a mi Atyánknak dicsőség mindörökkön-örökké! Ámen.
Phi 4:21 Köszöntsetek minden szentet Krisztus Jézusban. A testvérek, akik velem vannak, köszöntenek titeket.
Phi 4:22 A szentek mindnyájan, különösen a császár házából valók, köszöntenek titeket.
Phi 4:23 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel! Ámen.
Col 1:1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér
Col 1:2 a Kolosszében élő szent és hívő testvéreknek Krisztusban. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól!
Col 1:3 Hálát adunk Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk,
Col 1:4 mivel hallottunk hitetekről Krisztus Jézusban, és a szeretetről, amelyet az összes szentek iránt tanúsítotok,
Col 1:5 azért a reménységért, amely készen áll számotokra a mennyben, s amelyről már hallottatok az evangélium igaz igéjében.
Col 1:6 Ez eljutott hozzátok, és ahogy az egész világon gyümölcsöt hoz és növekszik, úgy nálatok is, attól a naptól kezdve, amelyen a maga igazságában hallottátok és megismertétek Isten kegyelmét.
Col 1:7 Így tanultátok azt Epafrásztól, a mi szeretett szolgatársunktól, aki Krisztus hűséges szolgája értünk.
Col 1:8 Ő értesített minket Lélekből fakadó szeretetetekről is.
Col 1:9 Ezért mi is, attól a naptól kezdve, hogy ezt hallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy az ő akaratának az ismerete teljes legyen bennetek, minden lelki bölcsességgel és megértéssel együtt,
Col 1:10 és az Úrhoz méltóan éljetek, mindenben az ő tetszése szerint, hogy minden jócselekedetben gyümölcsöt hozzatok, és gyarapodjatok Isten ismeretében.
Col 1:11 Erősítsen meg titeket dicsőségének hatalmából minden erővel, hogy végig kitartsatok, és béketűrők legyetek.
Col 1:12 Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki méltókká tett titeket arra, hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a világosságban.
Col 1:13 Kiragadott minket a sötétség hatalmából, s áthelyezett szeretett Fiának országába.
Col 1:14 Benne van a mi megváltásunk, a bűnök bocsánata.
Col 1:15 Ő a láthatatlan Isten képmása, és minden teremtmény elsőszülöttje,
Col 1:16 mert benne teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok és uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok. Minden őáltala és őérte teremtetett.
Col 1:17 Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn.
Col 1:18 Ő a testnek, az egyháznak a feje; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy az övé legyen az elsőség mindenben.
Col 1:19 Mert úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjon az egész teljesség,
Col 1:20 és hogy általa engeszteljen ki magával mindent, ami a földön és a mennyben van, azáltal, hogy békességet szerzett keresztjének vérével.
Col 1:21 Titeket is, akik egykor elidegenedettek és ellenséges érzületűek voltatok a gonosz tettek miatt,
Col 1:22 kiengesztelt most az ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, szeplőtelenül és feddhetetlenül állítson önmaga elé.
Col 1:23 Maradjatok meg ezért a hitben szilárdan és állhatatosan, ne tántorodjatok el az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amelyet minden teremtménynek hirdettek az ég alatt, s amelynek én, Pál, a szolgája lettem.
Col 1:24 Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára,
Col 1:25 amelynek én szolgája lettem az Istentől értetek kapott tisztségnél fogva, hogy teljesen érvényt szerezzek Isten igéjének,
Col 1:26 a titoknak, amely századok és nemzedékek óta el volt rejtve, de amelyet most kinyilatkoztatott szentjeinek.
Col 1:27 Velük akarta Isten megismertetni ennek a titoknak dicsőséges gazdagságát a pogányok között. Ez a titok pedig nem más, mint a bennetek lévő Krisztus, a dicsőség reménye.
Col 1:28 Mi őt hirdetjük, amikor minden embert intünk és tanítunk teljes bölcsességgel, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban.
Col 1:29 Ezért fáradozom és küzdök az ő erejének segítségével, amely hatékonyan működik bennem.
Col 2:1 Azt akarom, hogy tudjátok meg, hogyan küzdök értetek, a laodíceaiakért, és mindazokért, akik nem látták szemtől-szembe személyemet,
Col 2:2 hogy a szívük megvigasztalódjék, és szeretetben összeforrva eljussanak a megértés teljességének minden gazdagságára, Isten titkának, Krisztusnak ismeretére,
Col 2:3 akiben a bölcsesség és a tudomány minden kincse rejlik.
Col 2:4 Ezt azért mondom, hogy senki félre ne vezessen titeket tetszetős beszéddel.
Col 2:5 Mert ha testileg távol vagyok is, lelkileg veletek vagyok, és örülök, amikor látom köztetek a rendet és a Krisztusban való hiteteknek a szilárdságát.
Col 2:6 Ezért tehát, ahogyan elfogadtátok az Úr Jézus Krisztust, úgy éljetek is benne,
Col 2:7 gyökerezzetek meg őbenne, és épüljetek rá! Erősödjetek meg a hitben, ahogyan tanultátok, és legyen bőséges a hálaadásotok!
Col 2:8 Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik.
Col 2:9 Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testi formában,
Col 2:10 és benne jutottatok teljességre, benne, aki minden fejedelemségnek és hatalmasságnak a feje.
Col 2:11 Benne körül is metélkedtetek, nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem az érzéki test levetésével, a Krisztus szerinti körülmetéléssel,
Col 2:12 amikor vele együtt eltemetkeztetek a keresztségben, és vele együtt fel is támadtatok, annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta halottaiból.
Col 2:13 Vele együtt titeket is, amikor halottak voltatok vétkeitek és testetek körülmetéletlensége miatt, életre keltett azáltal, hogy megbocsátotta minden vétkünket.
Col 2:14 Rendelkezéseivel az adóslevelet, mely vádolt minket és ellenünk szólt, eltörölte, eltette az útból, és a keresztre szegezte;
Col 2:15 lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és diadalmaskodott rajtuk.
Col 2:16 Senki ne ítéljen el tehát titeket étel vagy ital dolgában, sem az ünnepnapra, újholdra vagy szombatra vonatkozó dolgokban.
Col 2:17 Ezek csak árnyékai a jövendő dolgoknak, a valóság azonban Krisztusé.
Col 2:18 Jutalomra méltatlanoknak ne mondjon titeket az olyan ember, aki tetszeleg magának az alázatoskodásban és az angyalok tiszteletében, aki látomásai miatt felfuvalkodik, alaptalanul elbizakodik érzékies lelkületében,
Col 2:19 és nem ragaszkodik a Főhöz, aki az illesztések és az ízületek segítségével gondozza és összetartja az egész testet, hogy megvalósítsa abban az Isten szerint való növekedést.
Col 2:20 Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vesztek magatokra szabályokat, mintha a világban élnétek:
Col 2:21 "Ne nyúlj hozzá, ne ízleld, ne érintsd!",
Col 2:22 Hiszen ezek mind arra valók, hogy a használat folytán elpusztuljanak. Csak emberi parancsokról és tanításokról van szó .
Col 2:23 A bölcsesség látszatát keltik az önkényes istentisztelettel, az alázatoskodással és a test sanyargatásával, de nincs bennük semmi érték; csak az érzéki test kielégítésére szolgálnak.
Col 3:1 Ezért tehát, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve .
Col 3:2 Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel.
Col 3:3 Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben.
Col 3:4 Amikor pedig Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben.
Col 3:5 Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás.
Col 3:6 Miattuk érkezik el Isten haragja a hitetlenség fiaira.
Col 3:7 Ti is ezeket műveltétek egykor, amikor köztük éltetek.
Col 3:8 Most azonban vessétek el magatoktól mindezeket: a haragot, az indulatosságot, a rosszakaratot, szátokból a káromlást és a rút beszédet.
Col 3:9 Ne hazudjatok egymásnak, ti, akik levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt,
Col 3:10 és magatokra öltöttétek az újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig.
Col 3:11 Itt nincs már többé görög és zsidó, nincs körülmetéltség és körülmetéletlenség, nincs barbár, szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenben Krisztus.
Col 3:12 Öltsétek tehát magatokra, mint Isten szent és kedves választottjai, az irgalom érzületét, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a béketűrést!
Col 3:13 Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen! Ahogy az Úr megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is!
Col 3:14 Mindezek fölött pedig: öltsétek magatokra a szeretetet, amely a tökéletesség köteléke!
Col 3:15 S Krisztus békéje, amelyre meghívást kaptatok egy testben, uralkodjék a szívetekben! Legyetek hálásak!
Col 3:16 Krisztus igéje lakjék bennetek gazdagon! Minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást! Hálaadással szívetekben énekeljetek Istennek zsoltárokat, szent dalokat és énekeket!
Col 3:17 Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát az Atyaistennek általa!
Col 3:18 Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban!
Col 3:19 Férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek kemények irántuk!
Col 3:20 Gyermekek, fogadjatok szót mindenben szüleiteknek, mert ez kedves az Úrnak!
Col 3:21 Apák, ne keltsétek fel a haragot gyermekeitekben, hogy kedvüket ne veszítsék!
Col 3:22 Szolgák, engedelmeskedjetek mindenben test szerinti uraitoknak, de ne látszatra szolgáljatok, mintha emberek kedvét keresnétek, hanem egyenes szívvel az Úr félelmében!
Col 3:23 Bármit tesztek, szívből tegyétek, mintha az Úrnak, és nem embereknek tennétek!
Col 3:24 Hiszen tudjátok, hogy az Úrtól megkapjátok jutalmul az örökséget! Az Úr Krisztusnak szolgáljatok;
Col 3:25 mert aki igazságtalanságot követ el, visszakapja, amit igaztalanul cselekedett: ebben nincs személyválogatás.
Col 4:1 Urak, adjátok meg a szolgáknak azt, ami jogos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben.
Col 4:2 Az imádságban legyetek állhatatosak, legyetek abban éberek, hálaadással!
Col 4:3 Imádkozzatok értünk is, hogy Isten tárja fel előttünk az ajtót a beszédhez, Krisztus titkának hirdetéséhez, amely miatt bilincsekbe is vertek,
Col 4:4 hogy úgy ismertessem meg azt, mint ahogy róla szólnom kell.
Col 4:5 Bölcsen viselkedjetek a kívülállók előtt, használjátok fel a kedvező alkalmat! Jól értékesítsétek az időt!
Col 4:6 Beszédetek legyen mindig kedves, sóval ízesített, hogy tudjátok, miképpen kell kinek-kinek megfelelnetek!
Col 4:7 Az én sorsomról mindent elmond majd nektek Tichikusz, a szeretett testvér, a hűséges szolga és szolgatársam az Úrban.
Col 4:8 Éppen azért küldtem őt hozzátok, hogy megismerjétek helyzetünket, és megvigasztalja szíveteket.
Col 4:9 Vele megy Onezimosz, a kedves és hű testvér is, aki közületek való. Ők mindenről értesítenek majd titeket, ami itt történik.
Col 4:10 Köszönt titeket Arisztarchosz fogolytársam, és Márk, Barnabás unokaöccse, akiről utasításokat kaptatok -- ha hozzátok megy, fogadjátok be --,
Col 4:11 valamint Jézus is, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csak ők munkatársaim Isten országának hirdetésében, s a vigasztalásomra is voltak.
Col 4:12 Köszönt titeket a közületek való Epafrász, Krisztus Jézus szolgája, aki mindig küzd értetek az imádságban, hogy tökéletesen és szilárd meggyőződéssel álljatok helyt mindabban, ami az Isten akarata.
Col 4:13 Tanúskodom róla, hogy sokat fáradozik értetek, és azokért, akik Laodíceában és Hierapoliszban vannak.
Col 4:14 Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos, és Démász.
Col 4:15 Köszöntsétek a Laodíceában lévő testvéreket, Nimfát és a közösséget, amely a házában van.
Col 4:16 Ha ezt a levelet nálatok már felolvasták, gondoskodjatok róla, hogy a laodíceaiak egyházában is felolvassák, a laodíceaiakét pedig ti olvassátok el.
Col 4:17 Mondjátok meg Archipposznak: "Légy rajta, hogy teljesítsd a szolgálatot, amelyet kaptál az Úrban!"
Col 4:18 A köszöntést magam, Pál, saját kezemmel írom. Emlékezzetek meg bilincseimről! Kegyelem veletek!
1Th 1:1 Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely az Atyaistenben és az Úr Jézus Krisztusban él. Kegyelem nektek és békesség!
1Th 1:2 Hálát adunk Istennek mindnyájatokért mindenkor, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban. Szüntelenül
1Th 1:3 gondolunk Istenünk és Atyánk előtt a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire, fáradozó szeretetetekre és türelmes reménységetekre.
1Th 1:4 Tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok.
1Th 1:5 Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel és Szentlélekkel is, és egész teljességgel. Hiszen tudjátok, milyenek voltunk köztetek, a ti érdeketekben.
1Th 1:6 Ti pedig a mi követőink lettetek, és az Úréi, elfogadtátok az igét sok szorongatás közt, a Szentlélek örömével.
1Th 1:7 Így példaképpé lettetek minden hívő számára Makedóniában és Akhájában.
1Th 1:8 Az Úr igéjének hirdetése ugyanis tőletek haladt tovább, nem csak Makedóniában és Akhájában. Istenbe vetett hitetek eljutott mindenhová, úgyhogy szükségtelen is arról beszélnünk.
1Th 1:9 Hiszen mindenki beszéli rólunk, hogy hogyan érkeztünk hozzátok, és hogyan tértetek meg a bálványoktól Istenhez, hogy az élő, igaz Istennek szolgáljatok,
1Th 1:10 és várjátok a mennyből Fiát, akit feltámasztott halottaiból, Jézust, aki megment minket a jövendő haragtól.
1Th 2:1 Magatok is tudjátok, testvérek, hogy hozzátok való érkezésünk nem volt hiábavaló.
1Th 2:2 Ellenkezőleg, noha előbb, mint tudjátok, szenvedések és bántalmak értek minket Filippiben, mégis, Istenben bízva, a nagy gondok között is hirdettük nektek Isten evangéliumát.
1Th 2:3 Mert a mi igehirdetésünk nem tévedésből fakad, sem tisztátalanságból, és nem történik álnoksággal,
1Th 2:4 hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten megpróbált és igazolt, hogy ránk bízza az evangéliumot. Nem mint olyanok, akik az emberek tetszését keresik, hanem Istenét, aki vizsgálja szívünket .
1Th 2:5 Egyáltalán nem szokásunk a hízelgő beszéd, amint tudjátok, sem a kapzsiság alkalmának keresése -- Isten a tanúnk erre.
1Th 2:6 Az emberek elismerését sem kerestük, sem a tiéteket, sem másokét.
1Th 2:7 Bár rátok támaszkodhattunk volna, mint Krisztus apostolai, mégis úgy voltunk köztetek, mint kicsinyek, úgy, ahogyan a dajka gondozza a gyermekeit.
1Th 2:8 Ragaszkodtunk hozzátok, és szívesen nektek adtuk volna nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is, mert nagyon megkedveltünk titeket.
1Th 2:9 Emlékeztek ugyanis, testvérek, munkánkra és fáradozásunkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, és úgy hirdettük nálatok Isten evangéliumát, hogy ne legyünk közületek senkinek sem a terhére.
1Th 2:10 Ti tanúi vagytok ennek, és Isten is, hogy milyen szent, igaz és feddhetetlen módon éltünk értetek, akik hívők lettetek.
1Th 2:11 Hasonlóképpen azt is tudjátok, hogy amint az apa inti a gyermekeit, mindegyikteket
1Th 2:12 úgy intettünk és vigasztaltunk, s kérve-kértünk, hogy viselkedjetek méltóan ahhoz az Istenhez, aki országába és dicsőségére hív titeket.
1Th 2:13 Szüntelenül hálát adunk tehát Istennek, hogy ti, akik Isten igéjének hirdetését tőlünk hallottátok, azt nem úgy fogadtátok, mint emberek szavát, hanem mint ami az valójában: mint Isten igéjét, amely bennetek is munkálkodik, akik hisztek.
1Th 2:14 Mert ti, testvéreim, hasonló sorsra jutottatok, mint Isten egyházai, amelyek Júdeában vannak Krisztus Jézusban, mert ti ugyanazt szenvedtétek el fajtestvéreitektől, amit ők is a zsidóktól,
1Th 2:15 akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, s minket is üldöztek. Istennek nem telik kedve bennük. Ők ellenséges érzületűek minden ember iránt,
1Th 2:16 és megtiltják nekünk, hogy a pogányokhoz beszéljünk, nehogy üdvözüljenek. Így mindenkor betöltik bűneik mértékét , és Isten haragja utol is érte őket mindvégig.
1Th 2:17 Testvérek, mi rövid időre elszakadtunk ugyan tőletek és egymás látásától, de nem a szívünkkel! Ezért nagy vágyódásunkban annál jobban igyekeztünk arra, hogy színről színre lássunk titeket.
1Th 2:18 El akartunk ugyanis menni hozzátok, kiváltképpen én, Pál, egyszer is, másszor is, de a sátán megakadályozott.
1Th 2:19 Mert ki a mi reménységünk, örömünk, vagy dicsőségünk koszorúja? Nem ti, a mi Urunk Jézus előtt, amikor eljön?
1Th 2:20 Igen, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk!
1Th 3:1 Mivel tovább már nem állhattuk meg, jónak láttuk, hogy magunkra maradjunk Athénben,
1Th 3:2 és elküldtük Timóteust, a testvérünket, Isten szolgáját Krisztus evangéliumában, hogy hiteteket szolgálja, megerősítsen és buzdítson titeket,
1Th 3:3 hogy senki meg ne tántorodjék ezekben a szorongatásokban. Hiszen tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.
1Th 3:4 Meg is mondtuk előre, amikor nálatok voltunk, hogy szorongatásokat fogunk elszenvedni, mint ahogy meg is történt, s tudtok is róla.
1Th 3:5 Azért nem állhattam meg tovább, s elküldtem, hogy értesüljek hitetekről, hogy nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem vész-e kárba a munkánk.
1Th 3:6 Most viszont, amikor Timóteus visszatért tőletek hozzánk, és hírt hozott hitetekről és szeretetetekről, s arról, hogy mindig örömmel emlékeztek ránk, és látni kívántok minket, ahogy mi is titeket.
1Th 3:7 Ezért vigasztalást találtunk bennetek és a ti hitetekben, testvérek, minden ínségünk és szorongatásunk ellenére is,
1Th 3:8 mivel mi akkor éledünk fel, ha ti állhatatosak vagytok az Úrban.
1Th 3:9 Mivel is róhatnánk le hálánkat értetek Istennél a bőséges örömért, mellyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk előtt?
1Th 3:10 Éjjel-nappal igen buzgón esedezünk, hogy meglássuk arcotokat, és pótoljuk azt, ami hiányos még a hitetekben.
1Th 3:11 A mi Istenünk és Atyánk, és Urunk Jézus Krisztus vezesse utunkat hozzátok!
1Th 3:12 Titeket pedig gyarapítson, és tegyen gazdaggá a szeretetben egymás és mindenki iránt, ahogyan mi szeretünk titeket,
1Th 3:13 s így szívetek erős legyen, feddhetetlen és szent Istenünk és Atyánk előtt, amikor Urunk, Jézus eljön minden szentjével. Ámen.
1Th 4:1 Egyébként, testvérek, az Úr Jézusban kérünk és intünk titeket arra, amit tőlünk tanultatok, hogy hogyan kell élnetek és Isten kedvében járnotok. Éljetek is úgy, hogy előrehaladásotok mind nagyobb legyen.
1Th 4:2 Hiszen ismeritek a parancsokat, amelyeket az Úr Jézus által adunk nektek.
1Th 4:3 Isten akarata ugyanis ez: a ti megszentelődésetek, hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól;
1Th 4:4 hogy mindegyiktek meg tudja őrizni a testét szentségben és tisztességben,
1Th 4:5 nem a vágyódás szenvedélyében, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent .
1Th 4:6 És senki se károsítsa meg, s ne csalja meg semmilyen ügyletben a testvérét, mert az Úr bosszút áll mindezért, mint ahogy már régebben megmondtuk nektek és bebizonyítottuk.
1Th 4:7 Isten ugyanis nem tisztátalanságra hívott meg minket, hanem szentségre.
1Th 4:8 Azért, aki megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is nektek ajándékozta .
1Th 4:9 A testvéri szeretetről nem szükséges írnom nektek, mert magatok tanultátok Istentől, hogy szeressétek egymást.
1Th 4:10 Hiszen gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Makedóniában. Kérünk azonban titeket, testvérek, hogy ebben gyarapodjatok még,
1Th 4:11 és igyekezzetek békében élni, dolgaitokat végezni, saját kezetekkel dolgozni, mint ahogy megparancsoltuk nektek,
1Th 4:12 hogy viselkedjetek tisztességesen a kívül lévőkkel, és senkire se szoruljatok rá.
1Th 4:13 Testvérek, nem akarunk titeket, tudatlanságban hagyni azokról, akik elhunytak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.
1Th 4:14 Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, akkor Isten ugyanígy elő fogja vezetni vele együtt azokat is, akik Jézusban hunytak el.
1Th 4:15 Az Úr igéje alapján azt mondjuk ugyanis nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik elhunytak.
1Th 4:16 Mert a parancsszóra, a főangyal hangjára és Isten harsonájának szavára az Úr maga leszáll az égből, és először a Krisztusban elhunytak támadnak fel,
1Th 4:17 azután mi, az élők, a megmaradtak, velük együtt elragadtatunk a felhőkön az égbe az Úr elé, s így mindenkor az Úrral leszünk.
1Th 4:18 Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.
1Th 5:1 Az időről és az óráról azonban, testvérek, szükségtelen írnom nektek.
1Th 5:2 Hiszen magatok is igen jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.
1Th 5:3 Amikor azt mondják: "Békesség és biztonság", éppen akkor szakad rájuk hirtelen a veszedelem, mint a várandós asszonyra a fájdalom, és nem menekülnek meg.
1Th 5:4 De ti, testvérek, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módjára lepjen meg titeket.
1Th 5:5 Mindnyájan a világosság fiai és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.
1Th 5:6 Ne is aludjunk tehát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!
1Th 5:7 Az alvók éjjel alszanak, a részegek éjjel részegednek le.
1Th 5:8 Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok, és öltsük fel a hit és szeretet páncélját, sisak gyanánt pedig az üdvösség reményét .
1Th 5:9 Mert Isten nem haragra rendelt, hanem arra, hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk, Jézus Krisztus által,
1Th 5:10 aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, ővele éljünk.
1Th 5:11 Vigasztaljátok tehát egymást, és legyetek egymás épülésére, mint ahogy meg is teszitek.
1Th 5:12 Kérünk ezenkívül titeket, testvérek, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket.
1Th 5:13 Munkájukért legyetek irántuk különösen nagy szeretettel! Éljetek békességben egymással!
1Th 5:14 Kérünk továbbá titeket, testvérek, feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a félénk szívűeket, gyámolítsátok a gyengéket, legyetek türelmesek mindenki iránt!
1Th 5:15 Vigyázzatok, hogy senki rosszért rosszal ne fizessen, hanem mindenkor szolgáljátok egymás és mindenki javát!
1Th 5:16 Mindig örüljetek!
1Th 5:17 Szüntelenül imádkozzatok!
1Th 5:18 Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.
1Th 5:19 A Lelket ki ne oltsátok!
1Th 5:20 A prófétai beszédet meg ne vessétek!
1Th 5:21 Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt tartsátok meg!
1Th 5:22 Mindenfajta rossztól óvakodjatok!
1Th 5:23 A békesség Istene szenteljen meg titeket mindenben, és egész lelki valótok, mind a lelketek, mind a testetek maradjon feddhetetlen Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére.
1Th 5:24 Aki hív titeket, hűséges, tehát meg is valósítja.
1Th 5:25 Testvérek, imádkozzatok értünk.
1Th 5:26 Köszöntsetek minden testvért szent csókkal.
1Th 5:27 Parancsolom az Úr nevében, hogy ezt a levelet olvassák fel az összes testvérnek.
1Th 5:28 Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Ámen.
2Th 1:1 Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban él.
2Th 1:2 Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!
2Th 1:3 Mindig hálaadással tartozunk Istennek értetek, testvérek, méghozzá méltán, mert a hitetek komolyan erősödik, és az egymás iránti szeretet mindnyájatokban gyarapszik,
2Th 1:4 annyira, hogy dicsekszünk is veletek Isten egyházaiban, béketűrésetekkel és hitetekkel, amellyel minden üldözést és viszontagságot elviseltek.
2Th 1:5 Isten igazságos ítéletének a jelei ezek, hogy méltónak találjanak benneteket Isten országára, ha meg is szenvedtek érte.
2Th 1:6 Mert Istennél éppen az az igazság, hogy szorongatással fizessen azoknak, akik titeket szorongatnak,
2Th 1:7 és nyugalommal velünk együtt nektek, a szorongatottaknak, amikor az Úr Jézus megjelenik az égből hatalmának angyalaival,
2Th 1:8 tűz lángjában, és bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, s nem engedelmeskednek Urunk, Jézus evangéliumának.
2Th 1:9 Ezeket a kárhozatban örök büntetéssel sújtja az Úr színe és hatalmának dicsősége ,
2Th 1:10 amikor eljön azon a napon, hogy megdicsőüljön szentjeiben, és megcsodálják mindazokban, akik hittek; nálatok ugyanis hitelre talált a tanúságtételünk.
2Th 1:11 Ezért imádkozunk is mindig értetek, hogy Istenünk méltónak találjon titeket meghívására. Adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és a hit erőteljes munkájának,
2Th 1:12 hogy Urunk, Jézus Krisztus neve megdicsőüljön bennetek, és ti is őbenne, Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.
2Th 2:1 Urunk, Jézus Krisztus eljövetele és a hozzá való gyülekezésünk dolgában kérünk titeket, testvérek,
2Th 2:2 ne tántorodjatok el egyhamar józan felfogásotoktól, és ne riasszon meg titeket semmiféle lélek, sem beszéd, sem állítólag tőlünk küldött levél, mintha az Úr napja már közel volna.
2Th 2:3 Semmiképp se ámítson el titeket senki, mert előbb az elpártolásnak kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának,
2Th 2:4 aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna.
2Th 2:5 Nem emlékeztek rá, hogy amikor még nálatok voltam, megmondtam ezt nektek?
2Th 2:6 És azt is tudjátok, mi tartja vissza most, amíg meg nem jelenik majd a maga idejében.
2Th 2:7 A gonoszság titka ugyanis már munkálkodik, csakhogy azt, aki most még visszatartja, előbb el kell távolítani az útból.
2Th 2:8 Akkor majd megjelenik az a gonosz, akit az Úr Jézus elpusztít szájának leheletével , és megsemmisít eljövetelének fényességével.
2Th 2:9 Az érkezését pedig -- a sátán hatalmából -- mindenféle hamis erőmegnyilvánulás, jel és csoda kíséri,
2Th 2:10 és mindenféle csábítás a gonoszságra, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek.
2Th 2:11 Ezért bocsátja rájuk Isten a megtévesztés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak,
2Th 2:12 és ítélet alá essenek mindannyian, akik nem hittek az igazságnak, hanem beleegyeztek a gonoszságba.
2Th 2:13 Nekünk pedig mindenkor hálát kell adnunk Istennek értetek, testvérek, akiket Isten szeret, azért, mert Isten kiválasztott titeket első zsengéül az üdvösségre a Lélek megszentelése és az igazság hite által.
2Th 2:14 Meg is hívott titeket erre evangéliumunk által, hogy elnyerjétek Urunk Jézus Krisztus dicsőségét.
2Th 2:15 Ezért tehát, testvérek, legyetek állhatatosak, és őrizzétek szilárdan a hagyományokat, amelyeket akár élőszó, akár levelünk útján tanultatok.
2Th 2:16 Urunk, Jézus Krisztus pedig, és Isten, a mi Atyánk, aki szeret minket, s örök vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk kegyelemben,
2Th 2:17 bátorítsa és erősítse meg szíveteket minden jótettben és beszédben.
2Th 3:1 Egyébként, testvérek, imádkozzatok értünk, hogy az Úr igéje, amint nálatok is, terjedjen és dicsőségre jusson,
2Th 3:2 s megszabaduljunk az alkalmatlan és gonosz emberektől, mert a hit nem mindenkié.
2Th 3:3 Az Úr azonban hűséges: ő megerősít titeket és megóv a gonosztól.
2Th 3:4 Ami titeket illet, bizalmunk van az Úrban, hogy megteszitek és meg fogjátok tenni, amit parancsolunk.
2Th 3:5 Az Úr vezesse szíveteket Isten szeretetére és Krisztus béketűrésére!
2Th 3:6 Ugyanakkor Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki rendetlenül él, és nem a szerint a hagyomány szerint, amelyet tőlünk kapott.
2Th 3:7 Jól tudjátok, miként kell minket követni, és pedig abban, hogy nem voltunk köztetek izgágák,
2Th 3:8 nem ettük ingyen senki kenyerét, hanem megdolgoztunk érte, fáradsággal, éjjel-nappal munkálkodva, hogy ne legyünk terhére egyikteknek sem.
2Th 3:9 Nem mintha nem lett volna jogunk hozzá, hanem hogy magunkat követendő példakép gyanánt állítsuk elétek.
2Th 3:10 Amikor ugyanis még nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék.
2Th 3:11 Hallottuk azonban, hogy egyesek izgágán élnek köztetek, nem dolgoznak semmit, és hiábavalóságokkal töltik idejüket.
2Th 3:12 Az ilyeneknek meghagyjuk, és könyörgünk nekik az Úr Jézus Krisztus nevében, hogy csöndben munkálkodva, a saját kenyerüket egyék.
2Th 3:13 Ti pedig testvérek, ne hagyjatok fel a jócselekedetekkel!
2Th 3:14 Ha valaki nem engedelmeskedik levélben megírt szavunknak, azt tartsátok számon, és kerüljétek a társaságát, hadd szégyellje magát.
2Th 3:15 De azért ne tekintsétek ellenségnek, hanem úgy feddjétek meg, mint testvért.
2Th 3:16 A békesség Ura adjon nektek örök békességet mindenhol! Az Úr legyen mindnyájatokkal!
2Th 3:17 Én Pál, a saját kezemmel írom az üdvözlést. Minden levelemben ez az ismertető jel. Így írok.
2Th 3:18 A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.
1Ti 1:1 Pál, Istennek, a mi Üdvözítőnknek és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek rendeletéből Jézus Krisztus apostola
1Ti 1:2 Timóteusnak, kedves fiának a hitben. Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól!
1Ti 1:3 Amikor elindultam Makedóniába, arra kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg egyeseknek, hogy ne tanítsanak másként,
1Ti 1:4 ne foglalkozzanak mesékkel és vég nélküli nemzetségtáblákkal, amelyek inkább szőrszálhasogatáshoz vezetnek, mint az Isten szerint való rendhez, amely hiten alapszik.
1Ti 1:5 A parancs célja a tiszta szívből, a jó lelkiismeretből és a tettetés nélküli hitből származó szeretet.
1Ti 1:6 Az illetők eltértek mindettől, és üres fecsegésre adták a fejüket.
1Ti 1:7 A törvény tanítói akarnak lenni, pedig nem is értik, amit mondanak és bizonygatnak.
1Ti 1:8 Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha a törvénynek megfelelően alkalmazzák:
1Ti 1:9 tudva, hogy az igazra nem vonatkozik törvény, hanem csak a gonoszokra, engedetlenekre, istentelenekre, bűnösökre, vétkesekre, szentségtelenekre, apagyilkosokra, anyagyilkosokra, gyilkosokra,
1Ti 1:10 paráznákra, férfiakkal fajtalankodókra, emberrablókra, hazugokra, hamisan esküvőkre, és arra, ami ezeken kívül még ellenkezik az egészséges tanítással,
1Ti 1:11 a boldog Isten dicsőségének rám bízott evangéliuma szerint.
1Ti 1:12 Hálát adok annak, aki erőt adott nekem, Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy megbízhatónak ítélt, és erre a szolgálatra rendelt engem,
1Ti 1:13 aki azelőtt káromló, üldöző és gyalázkodó voltam, de irgalmat találtam, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem.
1Ti 1:14 Sőt, valósággal elárasztott a mi Urunk kegyelme, a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel együtt.
1Ti 1:15 Igaz beszéd ez, s teljes hitelt érdemlő: azért jött el Krisztus Jézus erre a világra, hogy üdvözítse a bűnösöket. Ezek között az első én vagyok.
1Ti 1:16 De éppen azért találtam irgalmasságot, hogy Krisztus Jézus rajtam, az elsőn mutassa meg egész hosszantűrését, okulásul azoknak, akik hinni fognak benne az örök életre.
1Ti 1:17 Tisztesség és dicsőség érte az örökkévalóság halhatatlan, láthatatlan Királyának, az egy Istennek, mindörökkön örökké! Ámen!
1Ti 1:18 Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, Timóteus fiam, hivatkozva a rád vonatkozó, egykori jövendölésekre, hogy azokban bízva harcold a jó harcot,
1Ti 1:19 s tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, s így hajótörést szenvedtek a hitben.
1Ti 1:20 Ezek közé tartozik Himéneusz és Alexander, akiket átadtam a sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromkodjanak.
1Ti 2:1 Mindenekelőtt arra kérlek tehát, tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért:
1Ti 2:2 a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy békés és csendes életet élhessünk, telve istenfélelemmel és tisztességgel.
1Ti 2:3 Ez jó és kedves a mi Üdvözítő Istenünk előtt,
1Ti 2:4 aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.
1Ti 2:5 Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus,
1Ti 2:6 aki odaadta önmagát váltságul mindenkiért, tanúságot téve a maga idejében.
1Ti 2:7 Emiatt rendelt ő engem hírnökké s apostollá -- igazat mondok, nem hazudom --, a pogányok tanítójává hitben és igazságban.
1Ti 2:8 Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt tisztán emeljék fel kezüket imádságra, harag és viszálykodás nélkül.
1Ti 2:9 Hasonlóképpen elvárom, hogy az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmesen és józanul ékesítsék magukat, nem bodorított hajjal, arannyal, gyönggyel és drága ruhával,
1Ti 2:10 hanem, amint az az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik: jócselekedetekkel.
1Ti 2:11 Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal.
1Ti 2:12 Nem engedem, hogy az asszony tanítson, és a férfi fölé kerekedjék: maradjon csak csendben.
1Ti 2:13 Mert Ádámot alkották először, Évát azután,
1Ti 2:14 és nem Ádámot szedték rá; az asszonyt azonban rászedték, és engedetlenségbe esett.
1Ti 2:15 Gyermekek szülése által fog üdvözülni, ha megmarad a hitben, a szeretetben, a szentségben és a józanságban.
1Ti 3:1 Igaz beszéd ez: aki püspökségre vágyik, derék dolgot kíván.
1Ti 3:2 Éppen azért a püspöknek feddhetetlennek, egyszer nősült férfinak, józannak, megfontoltnak, tisztességesnek, vendégszeretőnek, tanításra alkalmasnak kell lennie.
1Ti 3:3 Nem iszákosnak és verekedőnek, hanem szelídnek, nem viszálykodónak és kapzsinak, hanem olyannak,
1Ti 3:4 aki házát jól vezeti, fiait engedelmességben és mindenképpen tisztességben tartja,
1Ti 3:5 hiszen aki a maga házát nem tudja vezetni, hogy tudná gondját viselni Isten egyházának?
1Ti 3:6 Ne legyen újonnan megkeresztelt ember, nehogy felfuvalkodjék, és ugyanaz az ítélet érje, mint az ördögöt.
1Ti 3:7 A kívül levők előtt is jó tanúságot kell bírnia, nehogy gyalázatba és az ördög kelepcéjébe essék.
1Ti 3:8 A diákonusok hasonlóképpen tisztességes emberek legyenek, nem kettős nyelvűek, nem a sok bor hívei, nem rút haszonlesők;
1Ti 3:9 olyanok, akik tiszta lelkiismerettel őrzik magukban a hit titkát.
1Ti 3:10 Először ezeket is próba alá kell vetni, s csak akkor szolgáljanak, ha kifogástalanok.
1Ti 3:11 Az asszonyok hasonlóképpen tisztességesek legyenek, nem megszólók, józanok, és mindenben megbízhatóak.
1Ti 3:12 A diákonusok egyszer nősült férfiak legyenek, olyanok, akik gyermekeiket és házukat jól vezetik.
1Ti 3:13 Mert akik szolgálatukat jól végzik, szép rangot és a Krisztus Jézusban való hitben nagy bizalmat szereznek maguknak.
1Ti 3:14 Azért írom ezeket neked -- bár remélem, hogy hamarosan hozzád jutok --,
1Ti 3:15 hogy ha késlekedném is, tudd, hogy hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és szilárd alapja.
1Ti 3:16 Márpedig nyilvánvalóan nagy dolog a jámborság titka, amely testben kinyilvánította magát, a Lélek által igazolást nyert, bemutatták az angyaloknak, a pogányok között hirdették, világszerte hittek benne, s fölment a dicsőségbe.
1Ti 4:1 A Lélek azonban kifejezetten mondja, hogy az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak,
1Ti 4:2 azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek.
1Ti 4:3 Akik azt mondják, hogy tilos a házasság, hogy tartózkodni kell egyes ételektől, holott azokat azért teremtette Isten, hogy hálát adva élvezzék őket a hívek, azok, akik megismerték az igazságot.
1Ti 4:4 Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, amit hálaadással vesz magához az ember,
1Ti 4:5 mert szentté lesz Isten igéje és az imádság által.
1Ti 4:6 Ha ezt tárod a testvérek elé, Krisztus Jézus jó szolgája leszel. A hitnek és annak az igaz tanításnak igéivel táplálkozol, amelynek követője lettél.
1Ti 4:7 Hagyd a képtelen és vénasszonyos meséket, a jámborságban gyakorold magadat.
1Ti 4:8 Mert a test edzése kevés dologra jó: a jámborság azonban mindenre hasznos, mert hordozza a jelen és a jövendő élet ígéretét.
1Ti 4:9 Igaz beszéd ez, és minden hitelre méltó!
1Ti 4:10 Hiszen azért fáradozunk és azért szidalmaznak minket, mert remélünk az élő Istenben, aki Üdvözítője minden embernek, különösen a híveknek.
1Ti 4:11 Ezt parancsold, ezt tanítsd!
1Ti 4:12 Senki meg ne vessen téged ifjú korod miatt, de légy is példaképe a híveknek beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban.
1Ti 4:13 Amíg odamegyek, fordíts gondot a felolvasásra, az intésre és a tanításra.
1Ti 4:14 Ne hanyagold el a benned levő kegyelmet, amelyet a jövendölés alapján a presbiterek kézföltétele által kaptál.
1Ti 4:15 Ezekre a dolgokra legyen gondod, ezeknek szenteld magad, hogy haladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt.
1Ti 4:16 Vigyázz magadra és a tanításra! Légy állhatatos ezekben, mert ha ezt teszed, üdvözíted magadat is, meg azokat is, akik hallgatnak téged.
1Ti 5:1 Az öreget ne korhold, hanem intsd, mint atyádat; a fiatalabbakat mint testvéreidet,
1Ti 5:2 az idős asszonyokat, mint anyádat, a fiatalabb nőket, mint lánytestvéreidet, teljes tisztasággal.
1Ti 5:3 Az özvegyasszonyokat, ha igazán özvegyek, tiszteld.
1Ti 5:4 Ha pedig valamelyik özvegyasszonynak fiai vagy unokái vannak, tanulják meg elsősorban a maguk házát vezetni és szüleik szolgálatára lenni, mert ez kedves dolog Isten előtt.
1Ti 5:5 Az az özvegy pedig, aki igazán özvegy és elhagyatott, bízzék Istenben, s tartson ki éjjel-nappal az imádságban és a könyörgésben,
1Ti 5:6 mert az, aki érzéki, élő halott.
1Ti 5:7 Ezt parancsold hát nekik, hogy feddhetetlenek legyenek.
1Ti 5:8 Aki pedig övéinek, főképpen házanépének gondját nem viseli, megtagadta a hitet, s rosszabb a hitetlennél.
1Ti 5:9 Az özvegyek sorába csak olyant kell választani, aki legalább hatvan éves, aki csak egyetlen férfi felesége volt,
1Ti 5:10 s akinek jótetteiről tanúskodnak; aki gyermeket nevelt, vendégszerető volt, a szentek lábát mosta, és segített a nyomorúságban sínylődőkön; aki minden jócselekedetet gyakorolt.
1Ti 5:11 A fiatalabb özvegyeket utasítsd vissza, mert ha Krisztus ellenére átadják magukat az érzékiségnek és férjhez akarnak menni,
1Ti 5:12 akkor büntetést vonnak magukra, mert az első hűséget megszegték,
1Ti 5:13 ezenkívül kerülik a munkát, megszokják, hogy házról-házra járogassanak, éspedig nemcsak a munkát kerülve, hanem pletykálkodva, kotnyeleskedve, olyanokat beszélve, amiket nem kellene.
1Ti 5:14 Azért tehát azt akarom, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessék a háztartást, és ne adjanak alkalmat az ellenfélnek a gyalázkodásra.
1Ti 5:15 Néhányan már visszaszegődtek a sátánhoz!
1Ti 5:16 Ha valamelyik hívő asszonynak özvegyei vannak, lássa el őket, ne terheljék azok az egyházközséget, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse.
1Ti 5:17 A tisztüket jól végző presbitereket kétszeres tiszteletre tartsák méltóknak, főképpen azokat, akik az igehirdetést és a tanítást végzik,
1Ti 5:18 mert azt mondja az Írás: "A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját" , és: "Méltó a munkás a maga bérére" .
1Ti 5:19 Presbiter ellen ne fogadj el vádat, csak két vagy három tanú vallomása alapján .
1Ti 5:20 A vétkeseket valamennyiük előtt fedd meg, hogy a többiek is elrettenjenek.
1Ti 5:21 Kérve-kérlek Istenre, Krisztus Jézusra, a választott angyalokra, tartsd be ezt előítélet nélkül, és részrehajlásból ne tégy semmit sem.
1Ti 5:22 A kezedet elhamarkodva fel ne tedd senkire, hogy ne legyen részed idegen bűnökben. Őrizd meg magadat tisztán.
1Ti 5:23 Ezután ne csak vizet igyál, hanem élj egy kis borral is a gyomrod és gyakori gyengélkedéseid miatt.
1Ti 5:24 Egyes emberek bűnei nyilvánvalók már az ítélet előtt is, másokéi csak az után;
1Ti 5:25 éppígy nyilvánvalók a jótettek is; ezekkel más a helyzet, ezek nem maradhatnak elrejtve.
1Ti 6:1 Akik járomba vannak fogva, a rabszolgák, tartsák urukat minden tiszteletre méltónak, hogy azok ne káromolják az Úr nevét és a tanítást.
1Ti 6:2 Akiknek hívő uruk van, ne vegyék őket kevésbé komolyan, azzal az ürüggyel, hogy azok testvérek, sőt éppen azért szolgáljanak nekik jobban, mert hívők, a szeretet és a jótétemények részesei. Ezeket tanítsd, ezekre ints!
1Ti 6:3 Aki másként tanít, s nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges igéihez és az istenfélelemmel összhangban levő tanításhoz
1Ti 6:4 az önhitt, nem tud semmit, a szőrszálhasogatás és a szócséplés betege, ebből pedig irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszakaratú gyanúsítás fakad,
1Ti 6:5 a megbomlott elméjű, az igazságtól megfosztott, az istenfélelmet jövedelmi forrásnak tekintő emberek torzsalkodása.
1Ti 6:6 Az istenfélelem természetesen igen előnyös, ha megelégedés kíséri.
1Ti 6:7 Mert semmit sem hoztunk magunkkal a világra, és el sem vihetünk semmit.
1Ti 6:8 Ha tehát van ennivalónk és ruházatunk, elégedjünk meg azzal.
1Ti 6:9 Mert akik gazdagok akarnak lenni, kísértésbe esnek, kelepcébe, sok haszontalan és káros kívánságba, amelyek pusztulásba és romlásba döntik az embert.
1Ti 6:10 Minden bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság: jó néhányan, akik hozzá szegődtek, eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet okoztak maguknak.
1Ti 6:11 De te, Isten embere, menekülj ezektől a dolgoktól: igazságra, vallásosságra, hitre, szeretetre, béketűrésre, szelídségre törekedj.
1Ti 6:12 Harcold a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, amelyre meghívást kaptál, s amelyre számos tanú előtt letetted az igaz hitvallást.
1Ti 6:13 Megparancsolom neked Isten előtt, aki mindenkit éltet, és Krisztus Jézus előtt, aki Poncius Pilátus alatt tanúságot tett ugyanarról az igaz hitvallásról:
1Ti 6:14 tartsd meg a parancsot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig,
1Ti 6:15 amelyet meg fog mutatni annak idején a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya, az urak Ura,
1Ti 6:16 aki egyedül birtokolja a halhatatlanságot, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki ember nem látott és nem láthat, akinek dicsőség és örök hatalom! Ámen!
1Ti 6:17 E világ gazdagjainak hagyd meg, hogy ne legyenek fennhéjázók, ne bizakodjanak a csalóka gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nekünk mindent, amire szükségünk van;
1Ti 6:18 hogy legyenek jótékonyak, jócselekedetekben gazdagok, szívesen adakozzanak, osztogassanak,
1Ti 6:19 és gyűjtsenek maguknak gazdag, jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igaz életet.
1Ti 6:20 Timóteus! Őrizd meg a rád bízott kincset, kerüld a profán, újdonsághajhászó fecsegést, az álságos "ismeret" ellenvetéseit,
1Ti 6:21 amelyet némelyek elfogadtak, és a hittől elszakadtak. Kegyelem veletek! Ámen!
2Ti 1:1 Pál, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Krisztus Jézus apostola,
2Ti 1:2 Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól!
2Ti 1:3 Hálát adok Istennek -- akinek, miként őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok --, szüntelenül, amikor éjjel-nappal megemlékezem rólad imádságaimban.
2Ti 1:4 Ilyenkor -- könnyeidre gondolva -- úgy szeretnélek látni, hadd teljek el örömmel,
2Ti 1:5 mert eszembe jut a benned levő képmutatás nélküli hit, amely előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és bizton tudom, tebenned is megvan.
2Ti 1:6 Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van.
2Ti 1:7 Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét.
2Ti 1:8 Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével.
2Ti 1:9 Ő megmentett és szent hívással meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározása és kegyelme által, amelyet örök idők előtt adott nekünk Krisztus Jézusban.
2Ti 1:10 Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki a halált legyőzte, az életet pedig és halhatatlanságot felragyogtatta az evangélium által.
2Ti 1:11 Ennek lettem hírnöke, apostola és tanítója.
2Ti 1:12 Ezt is emiatt szenvedem, de nem szégyenkezem, mert tudom, kinek hittem, s biztos vagyok abban, hogy ő meg tudja őrizni rábízott kincsemet addig a napig.
2Ti 1:13 Tartsd hát magadat a tőlem hallott egészséges igékhez, legyenek azok a példaképeid hittel és szeretetettel Krisztus Jézusban.
2Ti 1:14 Őrizd meg a rád bízott drága kincset a Szentlélek által, aki bennünk lakik.
2Ti 1:15 Hiszen tudod, hogy az ázsiaiak valamennyien cserben hagytak, köztük Figelosz és Hermogenész is.
2Ti 1:16 Könyörüljön az Úr Oneziforosz házán: sokszor felüdített engem, és bilincseim miatt nem szégyenkezett,
2Ti 1:17 hanem amikor Rómába jött, szorgalmasan keresett, és meg is talált.
2Ti 1:18 Adja meg neki az Úr, hogy irgalmat leljen az Úr előtt azon a napon! Hogy milyen szolgálatokat tett Efezusban, azt te tudod legjobban.
2Ti 2:1 Fiam, légy tehát erős a Jézus Krisztusban levő kegyelem által,
2Ti 2:2 és amit tőlem számos tanú által megerősítve hallottál, bízd azt hűséges, mások tanítására is alkalmas emberekre.
2Ti 2:3 Fáradozz, mint Krisztus Jézus jó katonája.
2Ti 2:4 Aki Istenért harcol, nem bocsátkozik világi dolgokba, hanem annak akar tetszeni, akihez szegődött.
2Ti 2:5 Hiszen a versenyző is csak akkor nyer koszorút, ha szabályszerűen versenyez.
2Ti 2:6 A termésből elsősorban a fáradozó földművest illeti a részesedés.
2Ti 2:7 Értsd meg, amit mondok, akkor az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts.
2Ti 2:8 Gondolj Jézus Krisztusra, Dávid sarjára, aki feltámadt a halálból, mint ahogy hirdeti az én evangéliumom,
2Ti 2:9 amelyért a bilincseket is beleértve úgy szenvedek, mint egy gonosztevő. De Isten igéje nincs megbilincselve.
2Ti 2:10 Mindent elviselek tehát a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban levő üdvösséget, az örök dicsőséggel együtt.
2Ti 2:11 Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni is fogunk;
2Ti 2:12 ha vele együtt szenvedünk, vele együtt uralkodni is fogunk. Ha megtagadjuk őt, ő is megtagad minket,
2Ti 2:13 de ha hűtlenek leszünk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.
2Ti 2:14 Erre figyelmeztess, kérve-kérj mindenkit Istenre. Szóvitát ne folytass; nem jó az semmire, csak a hallgatóság romlására.
2Ti 2:15 Azon légy tehát, hogy derék embernek bizonyulj az Úr előtt, olyan munkásnak, aki meg nem szégyenül, s aki helyesen munkálja az igazság igéjét.
2Ti 2:16 A világi, üres fecsegéseket viszont kerüld, mert azok általában istentelenséghez vezetnek.
2Ti 2:17 Az ilyen emberek fecsegése úgy terjed, mint a rákfene. Ezek közül való Himéneosz és Filétosz is,
2Ti 2:18 akik eltévelyedtek az igazságtól, azt állítva, hogy a feltámadás már megtörtént -- és jó néhány ember hitét feldúlták.
2Ti 2:19 De a szilárd alap, amelyet Isten lefektetett, rendületlenül áll, és ez a pecsétje: "Ismeri az Úr az övéit" , továbbá: "Hagyjon fel a gonoszsággal mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül!"
2Ti 2:20 De egy nagy házban nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és agyagból valók is; az előbbiek tisztességes, az utóbbiak pedig közönséges célokra.
2Ti 2:21 Aki magát az utóbbiaktól tisztán tartja, az tisztességes célra való, szent, az Úr számára hasznos, minden jó dologra alkalmas edény lesz.
2Ti 2:22 Kerüld az ifjúkor vágyait! Igazságra, hitre, reményre, szeretetre és békességre törekedj azokkal, akik tiszta szívvel hívják segítségül az Urat.
2Ti 2:23 Az oktalan és zabolátlan szőrszálhasogatásokat kerüld, tudva, hogy viszályokat szülnek.
2Ti 2:24 Márpedig az Úr szolgájának nem veszekednie kell, hanem mindenkihez jóságosnak, tanításra alkalmasnak és béketűrőnek kell lennie.
2Ti 2:25 Azokat pedig, akik ellenszegülnek neki, szelídséggel meg kell feddenie, hátha egyszer töredelmet ad nekik is Isten az igazság megismerésére,
2Ti 2:26 és magukhoz térnek az ördög kelepcéjéből, aki fogva tartja őket a maga kedvére.
2Ti 3:1 Azt pedig tudnod kell, hogy az utolsó napokban veszedelmes idők következnek.
2Ti 3:2 Az emberek önzők lesznek, kapzsik, kérkedők, kevélyek, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, gonoszok,
2Ti 3:3 szeretetlenek, békétlenkedők, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, rosszakarók,
2Ti 3:4 árulók, vakmerők, felfuvalkodottak; inkább fogják szeretni a gyönyört, mint Istent.
2Ti 3:5 A vallásosság látszatát viselni fogják ugyan magukon, de megtagadják annak erejét. Az ilyeneket kerüld!
2Ti 3:6 Ezek közül valók ugyanis azok, akik beosonnak a házakba, és rabul ejtenek bűnökkel terhelt, különböző vágyaktól hajtott asszonyokat, azokat,
2Ti 3:7 akik mindig tanulnak, de az igazság ismeretére soha el nem jutnak.
2Ti 3:8 Ahogy Jannész és Jambrész ellene szegültek Mózesnek, úgy szegülnek ellene ezek is az igazságnak, mert bomlott elméjű, megbízhatatlan hitű emberek.
2Ti 3:9 De sokra nem jutnak ezzel: ostobaságuk éppúgy nyilvánvalóvá lesz mindenki előtt, mint ahogy azoké is az lett.
2Ti 3:10 Te követted tanításomat, életmódomat, elhatározásomat, hitemet, béketűrésemet, szeretetemet, türelmemet,
2Ti 3:11 üldöztetéseimet, szenvedéseimet. Mi minden történt velem Antióchiában, Ikóniumban és Lisztrában, milyen üldözéseket álltam ki! És mindezekből kiszabadított engem az Úr!
2Ti 3:12 De hiszen mindazok, akik buzgón akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözést fognak szenvedni!
2Ti 3:13 A gonosz emberek és a csalók viszont a gonoszságban haladnak előre: tévelyegnek, és tévelygésbe vezetnek.
2Ti 3:14 Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél! Hiszen tudod, kitől tanultad,
2Ti 3:15 és gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre szolgáló bölcsességet adhatnak neked.
2Ti 3:16 Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igazságban való oktatásra,
2Ti 3:17 hogy Isten embere tökéletes és minden jótettre kész legyen.
2Ti 4:1 Kérve kérlek Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és országa által:
2Ti 4:2 hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal.
2Ti 4:3 Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük;
2Ti 4:4 elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek.
2Ti 4:5 Te vigyázz, viseld el a szenvedéseket mindenben, végezd az evangélista dolgát, töltsd be szolgálatodat.
2Ti 4:6 Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, elköltözésem ideje közel van.
2Ti 4:7 A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.
2Ti 4:8 Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét.
2Ti 4:9 Siess, jöjj hozzám mielőbb!
2Ti 4:10 Démász ugyanis elhagyott a világ szeretete miatt, és elment Tesszalonikibe, Krescensz Galáciába, Títusz pedig Dalmáciába.
2Ti 4:11 Egyedül Lukács van velem. Márkot is vedd magadhoz, és hívd el: jó hasznát tudom venni a szolgálatban.
2Ti 4:12 Tichikuszt elküldtem Efezusba.
2Ti 4:13 A köpenyemet, amelyet Troászban Karpusznál hagytam, arra jöttödben hozd magaddal, úgyszintén a könyveket is, de legfőképpen a pergameneket.
2Ti 4:14 A rézműves Alexander sok rosszat tett velem; az Úr majd megfizet neki tettei szerint .
2Ti 4:15 Te is óvakodj tőle, nagyon ellene szegült ugyanis szavainknak.
2Ti 4:16 Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki cserbenhagyott, -- ne tudassék be nekik!
2Ti 4:17 De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés befejeződjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából .
2Ti 4:18 Az Úr megszabadít minden gonosz ármánytól, és meg fog menteni mennyei országa számára. Dicsőség neki mindörökkön örökké! Ámen!
2Ti 4:19 Köszöntsd Priszkát és Akvilát, azonkívül Oneziforosz házát.
2Ti 4:20 Erasztusz Korintusban maradt, Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam, betegen.
2Ti 4:21 Siess, hogy még a tél előtt ideérj! Köszöntenek Eubulosz, Pudensz, Línusz, Klaudia és az összes testvér!
2Ti 4:22 Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek! Ámen.
Tit 1:1 Pál, Isten szolgája, és Jézus Krisztus meghívott apostola, hogy Isten választottjait hitre és az igazi istentisztelet ismeretére vezesse,
Tit 1:2 az örök élet reményében, amelyet örök idők előtt megígért Isten, aki nem hazudik,
Tit 1:3 s aki a meghatározott időben ki is nyilvánította szavát az igehirdetés által, amelyet Üdvözítő Istenünk rendelete rám bízott:
Tit 1:4 Títusznak, a közös hit révén szeretett fiának. Kegyelem és békesség az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől!
Tit 1:5 Azért hagytalak Kréta szigetén, hogy ami hátramaradt, elvégezd, és városról-városra presbitereket rendelj, amint meghagytam neked:
Tit 1:6 feddhetetlent, egyszer nősültet, akinek a fiai hívők, nem kicsapongók vagy engedetlenek.
Tit 1:7 A püspöknek ugyanis, mint Isten intézőjének, feddhetetlennek kell lennie, nem kevélynek, nem haragosnak, nem iszákosnak, nem verekedőnek, nem rút haszonlesőnek,
Tit 1:8 inkább vendégszeretőnek, jóakaratúnak, józannak, igaznak, szentnek, önmegtartóztatónak,
Tit 1:9 aki helytáll a hiteles tanítás megmegbízható végzésében, hogy az egészséges tanítás alapján képes legyen inteni is, és azokat, akik ellentmondanak, megcáfolni.
Tit 1:10 Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató, csaló ember is, főképp a körülmetéltek köréből.
Tit 1:11 Ezeket le kell inteni, mert feldúlnak egész házakat, rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene.
Tit 1:12 Közülük az egyik, az ő tulajdon prófétájuk azt mondta: "A krétaiak örök hazugok, gonosz bestiák, lusta haspókok."
Tit 1:13 Ez a tanúságtétel igaz. Éppen azért fedd meg őket keményen, hogy egészségesek legyenek a hitben,
Tit 1:14 ne hallgassanak zsidó mesékre, és olyan emberek parancsaira, akik hátat fordítottak az igazságnak.
Tit 1:15 A tisztáknak minden tiszta; a tisztátalanoknak és a hitetleneknek viszont semmi sem tiszta, mert szennyes az elméjük is, a lelkiismeretük is.
Tit 1:16 Azt hangoztatják, hogy ismerik Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatosak, hűtlenek, és minden jótettre alkalmatlanok.
Tit 2:1 Te azonban azt hirdesd, ami a józan tanításnak megfelel.
Tit 2:2 Az időseknek azt, hogy legyenek józanok, tisztességesek, megfontoltak a hitben, a szeretetben és a türelemben.
Tit 2:3 Az idős asszonyok hasonlóképpen szent magaviseletűek legyenek, nem rágalmazók, nem a sok bor rabjai, hanem tanítsanak a jóra,
Tit 2:4 oktassák a fiatal asszonyokat arra, hogy férjüket szeressék, gyermekeiket kedveljék.
Tit 2:5 Legyenek ezenkívül megfontoltak, tiszták, háziasak, jóságosak, férjük iránt engedelmesek, hogy ne káromolják miattuk Isten igéjét.
Tit 2:6 Az ifjakat ugyanígy buzdítsd, hogy józanok legyenek.
Tit 2:7 Mindenekelőtt te magad légy példakép a jótettekben; a tanításban feddhetetlen és komoly.
Tit 2:8 A szavad legyen józan, megcáfolhatatlan, hogy az ellenfél megszégyenüljön, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk.
Tit 2:9 A rabszolgákat intsd, hogy vessék alá magukat uruknak, keressék mindenben azok kedvét, ne vitatkozzanak,
Tit 2:10 ne hűtlenkedjenek, hanem tanúsítsanak mindenben igaz hűséget, hogy mindenben díszére váljanak Üdvözítő Istenünk tanításának.
Tit 2:11 Megjelent ugyanis Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek,
Tit 2:12 és arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget és a világi vágyakat. Éljünk józanul, igazként, istenfélemmel ezen a világon,
Tit 2:13 és várjuk a boldog reménységet, a nagy Isten és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének eljövetelét.
Tit 2:14 Ő önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket jótettekre törekvő, tulajdon népévé .
Tit 2:15 Ezt hirdesd, erre buzdíts, és így figyelmeztess teljes határozottsággal. Senki meg ne vessen téged!
Tit 3:1 Figyelmeztesd őket, hogy a fejedelmeknek és a hatóságoknak vessék alá magukat, hogy engedelmeskedjenek, legyenek minden jótettre készek,
Tit 3:2 senkit se szidalmazzanak, ne veszekedjenek. Legyenek szerények, tanúsítsanak minden ember iránt mindig szelídséget.
Tit 3:3 Hiszen valamikor mi magunk is oktalanok, hűtlenek és tévelygők voltunk, sokféle vágynak és gyönyörnek szolgáltunk, gonoszságban és irigységben tengődtünk, gyűlöletesek és gyűlölködők voltunk.
Tit 3:4 Mikor azonban Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete megjelent,
Tit 3:5 megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket véghezvittünk, hanem az ő irgalmassága által, a Szentlélek újjáteremtő és megújító fürdője által,
Tit 3:6 akit bőségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által,
Tit 3:7 hogy kegyelme révén megigazulva, reménybeli örököseivé legyünk az örök életnek.
Tit 3:8 Igaz beszéd ez, és azt akarom, hogy erősítsd meg bennük ezt, hogy akik hisznek Istenben, igyekezzenek elöljárni a jócselekedetekben. Jó ez és hasznos az emberek számára.
Tit 3:9 Az oktalan szőrszálhasogatásokat, nemzetségtáblákat, veszekedéseket és a törvényről való vitákat ellenben kerüld, mert azok haszontalan és hiábavaló dolgok.
Tit 3:10 Az eretnek embert egy-két intés után kerüld,
Tit 3:11 tudva, hogy az ilyen romlott, vétkezik, és saját maga ítéli el önmagát.
Tit 3:12 Mihelyt hozzád küldöm Artemászt vagy Tichikuszt, siess, gyere hozzám Nikopoliszba! Úgy határoztam ugyanis, hogy ott töltöm a telet.
Tit 3:13 A törvénytanító Zénászt, valamint Apollót gondosan ellátva küldd tovább, hogy ne legyen hiányuk semmiben.
Tit 3:14 De a mieink is tanulják meg, hogy jótettekkel járjanak elöl, ahol szükséges, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.
Tit 3:15 Köszöntenek a velem levők mindnyájan. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben! Kegyelem legyen mindnyájatokkal! Ámen.
Phm 1:1 Pál, aki fogoly Krisztus Jézusért, valamint Timóteus testvér Filemonnak, szeretett munkatársunknak,
Phm 1:2 Appia nővérünknek, Archipposz küzdőtársunknak, és a házadban levő közösségnek.
Phm 1:3 Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!
Phm 1:4 Hálát adok Istenemnek, és mindenkor megemlékezem rólad imádságaimban
Phm 1:5 -- hiszen hallottam szeretetedről és hitedről, amellyel az Úr Jézus és az összes szent iránt viseltetsz --,
Phm 1:6 hogy hited által a közösség nyilvánvalóvá váljék minden olyan jócselekedet megismerése által, amely köztünk Krisztusban végbemegy.
Phm 1:7 Nagy örömöm telik és vigasztalódom szeretetedben, hogy felüdült a szentek szíve általad, Testvér!
Phm 1:8 Ezért, bár Krisztusba vetett nagy bizalmamnál fogva meg is parancsolhatnám neked azt, aminek meg kell lennie,
Phm 1:9 a szeretetnél fogva azonban, inkább kérlek én, amint vagyok, az öreg Pál, aki most fogoly is Krisztus Jézusban.
Phm 1:10 Fiamért, Onezimoszért könyörgök, akit bilincseimben nemzettem,
Phm 1:11 aki egykor haszontalan volt számodra, most azonban számodra is, számomra is hasznos.
Phm 1:12 Visszaküldtem hozzád, mint a saját szívemet.
Phm 1:13 Szerettem volna magamnál tartani, hogy az evangéliumért szenvedett bilincseimben helyetted szolgáljon nekem,
Phm 1:14 de elhatározásod nélkül semmit sem akartam tenni, hogy jótéteményed ne kényszerből, hanem önként szülessék.
Phm 1:15 Talán éppen azért távozott el tőled egy időre, hogy visszakapd őt mindörökre:
Phm 1:16 már nem mint rabszolgát, hanem többet: mint: szolgát, mint szeretett testvért. Nekem nagyon is az ő, de mennyivel inkább neked: test szerint is, s az Úr szerint is.
Phm 1:17 Azért, ha társadnak tartasz, fogadd úgy, mint engem.
Phm 1:18 Ha pedig valamivel megkárosított vagy tartozik, nekem tudd be:
Phm 1:19 -- én, Pál, sajátkezüleg írom -- én térítem meg. Bár -- hadd ne mondjam neked -- te önmagaddal is nekem tartozol.
Phm 1:20 Bizony Testvér! Hasznodat akarom venni az Úrban, enyhítsd meg hát szívemet Krisztusban!
Phm 1:21 Engedelmességedben bízva írtam neked: tudom, te többet is fogsz tenni annál, amit kérek.
Phm 1:22 Ezenkívül készíts nekem szállást is; remélem ugyanis, hogy imádságaitokra ajándékul visszakaptok engem.
Phm 1:23 Köszönt téged Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban,
Phm 1:24 valamint Márk, Arisztarchosz, Démász és Lukács, a munkatársaim.
Phm 1:25 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel! Ámen.
Heb 1:1 Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által,
Heb 1:2 ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette,
Heb 1:3 s aki -- mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével --, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban .
Heb 1:4 Mert annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
Heb 1:5 Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: "Fiam vagy te, én ma szültelek téged" ? És ismét: "Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz?" 
Heb 1:6 Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: "És imádja őt Isten minden angyala!" 
Heb 1:7 Az angyalokat illetőleg ugyanígy szól: "Aki angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűznek lángjává" .
Heb 1:8 Fiához pedig: "A te trónod, Isten, örökkön-örökké áll; országod jogara az igazság jogara.
Heb 1:9 Szeretted az igazságot és gyűlölted a gonoszságot; azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid felett" .
Heb 1:10 És: "Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját, és az egek a te kezed művei.
Heb 1:11 Elmúlnak ezek, de te megmaradsz; és mint a ruha, mind elavulnak,
Heb 1:12 összegöngyölöd őket, mint a ruhát, és elváltoznak; te azonban ugyanaz vagy, és éveid el nem fogynak" .
Heb 1:13 Angyalai közül melyiknek mondta valaha is: "Jobbom felől foglalj helyet, míg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet" ?
Heb 1:14 Ők ugye mindnyájan szolgáló lelkek, s azok szolgálatára küldték őket, akiknek az a hivatása, hogy örököljék az üdvösséget?
Heb 2:1 Ezért még inkább meg kell tartanunk mindazt, amit hallottunk, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.
Heb 2:2 Mert ha már az angyalok által hirdetett ige is olyan hatalmas volt, hogy minden bűn és engedetlenség elnyerte igazságos, megérdemelt büntetését,
Heb 2:3 hogyan fogunk megmenekülni mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel? Ezt, miután kezdetét vette az Úr tanításával, azok, akik hallották, megerősítették számunkra,
Heb 2:4 és velük együtt Isten is tanúságot tett róla jelekkel és csodákkal, akarata szerint sokféle erőmegnyilvánulással és a Szentlélek közléseivel.
Heb 2:5 Mert nem angyaloknak vetette alá Isten az eljövendő világot, amelyről beszélünk.
Heb 2:6 Sőt, az egyik helyen valaki tanúságot is tett erről: "Mi az ember, hogy megemlékezel róla, s az ember fia, hogy meglátogatod?
Heb 2:7 Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál; dicsőséggel és tisztelettel koronáztad,
Heb 2:8 és mindent a lábai alá vetettél" . Mert azzal, hogy mindent alávetett, nem hagyott semmit sem, ami ne lenne alávetetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden alá van vetve neki.
Heb 2:9 Láttuk azonban, hogy Jézust, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta , hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált.
Heb 2:10 Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat akart a dicsőségbe vezetni, hogy üdvösségük szerzőjét szenvedés által vezesse el a teljességre.
Heb 2:11 Mert aki megszentel és akik megszentelődnek, egytől vannak mindnyájan. Ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni,
Heb 2:12 amikor így szól: "Hirdetem nevedet testvéreim előtt; a közösségben dicsérni foglak téged" .
Heb 2:13 És ismét: "Bízni fogok őbenne" . És ismét: "Íme, én és gyermekeim, akiket Isten nekem adott" .
Heb 2:14 Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt,
Heb 2:15 és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott.
Heb 2:16 Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel .
Heb 2:17 Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez , hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit.
Heb 2:18 Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.
Heb 3:1 Ezért tehát, szent testvérek, a mennyei hivatás részesei, tekintsetek a mi hitvallásunk követére és főpapjára, Jézusra,
Heb 3:2 aki hűséges ahhoz, aki őt megbízta, mint ahogy az volt Mózes is az ő egész házában .
Heb 3:3 Mert annyival nagyobb dicsőségre tartották méltónak Mózesnél, amennyivel nagyobb tisztelete van a háznál annak, aki azt alkotta.
Heb 3:4 Mert minden háznak van építőmestere; aki pedig a mindenséget teremtette, az az Isten.
Heb 3:5 De míg Mózes hűséges volt az ő egész házában mint szolga, mint tanúja mindannak, amit hirdetni kellett,
Heb 3:6 addig Krisztus, mint Fiú, a saját háza fölött áll . Ez a ház mi vagyunk, ha a bizalmat és a dicsőséges reménységet mindvégig szilárdan megtartjuk.
Heb 3:7 Ezért -- amint a Szentlélek mondja: "Ma, amikor meghalljátok az ő szavát,
Heb 3:8 meg ne keményítsétek szíveteket, mint a megkeseredésben, a kísértés napján a pusztában,
Heb 3:9 ahol atyáitok megkísértettek engem a próbatételben noha látták cselekedeteimet
Heb 3:10 negyven éven át! Megharagudtam ezért arra a nemzedékre, és így szóltam: Mindig csak tévelyednek szívükben! Ők azonban nem ismerték fel az én útjaimat.
Heb 3:11 Amint megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba!" 
Heb 3:12 Vigyázzatok, testvérek, ne legyen közületek senkiben hitetlenségre hajló gonosz szív, hogy el ne szakadjon az élő Istentől!
Heb 3:13 Inkább buzdítsátok egymást minden egyes nap, amíg azt nem mondják: "ma", nehogy megkeményítsen valakit is közületek a bűn csalárdsága.
Heb 3:14 Mert Krisztusnak részesei lettünk, de csak akkor, ha az általa vetett alapon mindvégig erősen kitartunk,
Heb 3:15 amíg azt nem mondják: "Ma, amikor meghalljátok az ő szavát, meg ne keményítsétek szíveteket, mint abban a megkeseredésben!"
Heb 3:16 Mert egyesek, amikor ezt hallották, elkeserítették Istent; de nem mindnyájan, akik Mózes alatt Egyiptomból kivonultak.
Heb 3:17 Kikre haragudott negyven esztendeig? Nem azokra, akik vétkeztek, s akiknek a holtteste elhullott a pusztában? 
Heb 3:18 Kiknek esküdött meg, hogy nem fognak bemenni az ő nyugalmába , ha nem azoknak, akik hitetlenek voltak?
Heb 3:19 S látjuk is, hogy nem mehettek be a hitetlenség miatt.
Heb 4:1 Mivel tehát még hátravan az ő nyugalmába való bemenetelünk ígérete, féljünk attól, hogy közületek bárkit is későn jöttnek találjanak !
Heb 4:2 Mert a jó hírt kinyilatkoztatta nekünk ugyanúgy, mint nekik; de nekik nem szolgált javukra a hallott beszéd, mert nem egyesült a hit mindazzal, amit hallottak.
Heb 4:3 Hiszen csak akkor megyünk be a nyugalomba, ha hiszünk, ahogy megmondta: "Amint megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba!" -- akkor tudniillik, amikor a világ teremtésének művei befejeződtek.
Heb 4:4 Mert egy helyen így szól a hetedik napról: "És Isten nyugalomban töltötte a hetedik napot, nem alkotott" .
Heb 4:5 Ugyanígy ezen a helyen is: "Nem mennek be az én nyugalmamba!" 
Heb 4:6 Mivel tehát még hátravan, hogy egyesek bemenjenek abba, viszont azok, akiknek először hírül adták, nem mentek be az engedetlenség miatt,
Heb 4:7 ismét meghatároz egy napot: "Ma" -- mondja Dávid által, annyi idő után, mint fentebb mondja: "Ma, amikor meghalljátok az ő szavát, meg ne keményítsétek szíveteket" .
Heb 4:8 Mert ha Józsue megszerezte volna nekik a nyugalmat, sohasem beszélt volna ezután más napról.
Heb 4:9 Eszerint a szombati nyugalom Isten népe számára van fenntartva.
Heb 4:10 Mert aki bement az ő nyugalmába, maga is megnyugodott tetteitől, mint Isten az övéitől.
Heb 4:11 Törekedjünk tehát bemenni abba a nyugalomba , nehogy valaki az engedetlenségnek ugyanazt a példáját kövesse.
Heb 4:12 Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol az értelemnek és a léleknek, az ízeknek és velőknek elágazásaihoz, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.
Heb 4:13 Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk.
Heb 4:14 Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett.
Heb 4:15 Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűnt kivéve.
Heb 4:16 Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre.
Heb 5:1 Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy Isten elé vigye ügyeiket, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért.
Heb 5:2 Részvéttel tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert ő maga is körül van véve gyöngeséggel,
Heb 5:3 s így, miként a népért, úgy önmagáért is áldozatot kell bemutatnia a bűnökért.
Heb 5:4 Erre a tisztségre senki sem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront.
Heb 5:5 Így Krisztus sem önmagát dicsőítette meg, hogy főpappá legyen, hanem az, aki azt mondta neki: "Fiam vagy te, ma szültelek téged" .
Heb 5:6 És ahogy más helyen is mondja: "Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint" .
Heb 5:7 Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért.
Heb 5:8 Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett;
Heb 5:9 és amikor eljutott a beteljesedéshez, örök üdvösség forrása lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki ,
Heb 5:10 -- mivel Isten főpapnak nevezte őt Melkizedek rendje szerint .
Heb 5:11 Sok mindent kell erről mondanunk, és nehéz is megmagyarázni, mert késedelmesek lettetek a hallásra;
Heb 5:12 mert ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, de ismét arra van szükségetek, hogy valaki tanítson titeket Isten tanításának elemi dolgaira; olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem szilárd eledelre.
Heb 5:13 Mert mindaz, aki tejet kap, tapasztalatlan az igazság tanításában, mivel még csecsemő;
Heb 5:14 a tökéleteseknek pedig a szilárd étel való, azoknak, akik a gyakorlás által kifejlesztették érzékeiket, hogy megkülönböztessék a jót és a rosszat.
Heb 6:1 Így tehát, mellőzve Krisztus tanításának elemeit, a tökéletesebb dolgokra térünk át, s nem rakjuk le újra az alapot a holt cselekedetekből való megtérésről és az Istenben való hitről,
Heb 6:2 a keresztségek tanításáról, valamint a kézföltételről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről.
Heb 6:3 Ezt is megtesszük majd, ha Isten megengedi.
Heb 6:4 Lehetetlen ugyanis, hogy azok, akik egyszer megvilágosodtak, megízlelték a mennyei ajándékot, részesültek a Szentlélekben,
Heb 6:5 és megízlelték Isten értékes igéjét és a jövendő világ erőit,
Heb 6:6 azután mégis elestek, hogy ismét megújuljanak a bűnbánatra. Ők ugyanis újra megfeszítik Isten Fiát, amennyire rajtuk áll, és csúfot űznek belőle.
Heb 6:7 Mert az a föld, amely beissza a gyakran hulló esőt, és alkalmas növényt terem azoknak, akik művelik, Istentől áldást nyer;
Heb 6:8 az viszont, amelyik tövist és bojtorjánt terem , megvetésre méltó, átok fenyegeti, s a sorsa a tűzben való megégettetés.
Heb 6:9 De tőletek, szeretteim, jobbat remélünk, és azt, ami közelebb van az üdvösséghez, bár így beszélünk.
Heb 6:10 Mert Isten nem igazságtalan, hogy megfeledkezzék művetekről és a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.
Heb 6:11 Azt kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt a készséget tanúsítsa mindvégig, míg a remény be nem teljesedik,
Heb 6:12 s hogy ne legyetek restek, hanem azok követői, akik a hit és a béketűrés által örökösei az ígéreteknek.
Heb 6:13 Mert amikor az Úr Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nála nem volt senki nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött:
Heb 6:14 "Bizony, áldván áldalak téged és sokasítván megsokasítalak." 
Heb 6:15 Az pedig türelmesen várakozva elnyerte az ígéretet.
Heb 6:16 Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és minden viszálykodásuk vége a megerősítő eskü.
Heb 6:17 Ezért Isten, hogy annál inkább megmutassa az ígéret örököseinek terve változatlanságát, esküvel kötelezte magát,
Heb 6:18 hogy két megmásíthatatlan dolog által, melyek tekintetében Isten nem hazudhat, igazán komoly vigasztalásunk legyen nekünk, akik törekszünk az elénk tárt remény elnyerésére.
Heb 6:19 Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a kárpit belsejéig ,
Heb 6:20 ahová mint a mi elöljárónk, értünk lépett be Jézus, aki Melkizedek rendje szerint főpap lett mindörökké .
Heb 7:1 Mert ez a Melkizedek, Szálem királya, a fölséges Isten papja, aki Ábrahámnak eléje ment, amikor az a királyok legyőzése után visszatért, megáldotta őt.
Heb 7:2 Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve előszöris azt jelenti, hogy az igazságosság királya, azután pedig Szálem királya , azaz a békesség királya;
Heb 7:3 apa nélkül, anya nélkül, nemzetségtábla nélkül jelent meg; mivel sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, hasonlóvá lett Isten Fiához, és pap marad mindörökké .
Heb 7:4 Nézzétek tehát, milyen nagy az, akinek a zsákmány legjavából Ábrahám pátriárka tizedet is adott !
Heb 7:5 Azoknak, akik Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsuk van arra, hogy a törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz testvéreiktől, noha azok is Ábrahám testéből származtak;
Heb 7:6 az viszont, akinek eredetét nem is tőle számítják, tizedet szedett Ábrahámtól, és megáldotta azt, akié az ígéretek voltak .
Heb 7:7 Márpedig nem kétséges, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.
Heb 7:8 Itt halandó emberek szednek tizedet, ott viszont az, akiről a tanúság szól, hogy él.
Heb 7:9 Úgy is lehet mondani, hogy Ábrahám által Lévi is, aki beszedi a tizedet, megfizette a tizedet;
Heb 7:10 mert még atyjának testében volt, amikor Melkizedek kiment eléje .
Heb 7:11 Ha tehát a teljességet a leviták papsága jelentette volna -- a nép ugyanis általa kapta a törvényt --, mi szükség lett volna arra, hogy Melkizedek rendje szerint más pap támadjon , aki nem Áron rendje szerint való?
Heb 7:12 Mert ha megváltozik a papság, szükséges, hogy a törvény is megváltozzék.
Heb 7:13 Akiről ugyanis mindezt mondták, más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál.
Heb 7:14 Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából származott, s erre a törzsre vonatkozóan papokról semmit sem mondott Mózes.
Heb 7:15 Ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkizedekhez hasonlóan más pap támad,
Heb 7:16 aki nem a testi parancs törvénye szerint lett azzá, hanem az örök élet ereje szerint.
Heb 7:17 Mert így szól a tanúságtétel: "Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint" .
Heb 7:18 Egy korábbi törvény megszüntetése annak erőtlensége és használhatatlansága miatt történik.
Heb 7:19 A törvény nem is vezetett el senkit a tökéletességre, csak bevezetése volt egy jobb reménynek, amely által Istenhez közeledünk.
Heb 7:20 S amennyiben ez nem eskü nélkül történt -- mások ugyan eskü nélkül lettek papokká,
Heb 7:21 ez pedig annak esküje által, aki így szólt hozzá: "Megesküdött az Úr és nem bánta meg: Te pap vagy mindörökké" --,
Heb 7:22 annyiban jobb szövetségnek lett kezese Jézus.
Heb 7:23 S míg azok többen lettek papokká, mert a halál miatt nem maradhattak meg,
Heb 7:24 neki, mivel örökre megmarad , örökkévaló a papsága.
Heb 7:25 Így örökre üdvözítheti is azokat, akik általa Istenhez közelednek, hisz mindenkor él, hogy értük közbenjárjon.
Heb 7:26 Illő volt ugyanis, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél;
Heb 7:27 akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor önmagát feláldozta.
Heb 7:28 A törvény ugyanis gyarló embereket rendel papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút .
Heb 8:1 Mindabból azonban, amit mondani akarunk, ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül az egekben ,
Heb 8:2 mint a szentély szolgája és az igaz sátoré, amelyet nem ember, hanem az Úr épített .
Heb 8:3 Mivel minden főpapot az ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutat.
Heb 8:4 Ha ő a földön volna, nem is volna pap, mert ezek a törvény szerint mutatnak be áldozatokat,
Heb 8:5 az égi dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten Mózesnek megmondta, mikor a sátrat készítette: "Nézd -- mondta --, készíts mindent arra a mintára, amelyet neked a hegyen megmutattam!" 
Heb 8:6 Ő azonban most annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel kiválóbb szövetségnek közvetítője, amely kiválóbb ígéreteken alapul.
Heb 8:7 Mert ha az az első kifogástalan lett volna, bizonyára nem lett volna szükség másikra.
Heb 8:8 Ezért inti őket, és mondja: "Íme, jönnek napok -- mondja az Úr --, amikor új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával,
Heb 8:9 nem aszerint a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen megfogtam kezüket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről. Mivel ők nem maradtak meg szövetségemben, én is megvetettem őket -- mondja az Úr. --
Heb 8:10 Ez az a szövetség, amelyet Izrael házával kötni fogok azok után a napok után -- mondja az Úr: -- Elméjükbe adom törvényeimet, s a szívükbe írom azokat; én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.
Heb 8:11 Akkor senki sem fogja majd tanítani a felebarátját, és senki sem mondja a testvérének: "Ismerd meg az Urat!", mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig;
Heb 8:12 s én megbocsátom gonoszságaikat, és bűneikre többé már nem emlékezem" .
Heb 8:13 Amikor "új"-ról beszélt, az előzőt elavulttá tette. Ami pedig elavul és megvénül, közel jár az enyészethez.
Heb 9:1 Voltak ugyan az előbbinek is istentiszteleti törvényei és evilági szentélye,
Heb 9:2 hiszen felállították a sátrat, az elsőt, amelyben lámpás, asztal és kitett kenyerek voltak; ezt nevezik szentélynek.
Heb 9:3 A második kárpit mögött pedig az a sátor van, amelyet szentek szentjének neveznek,
Heb 9:4 amelyben az arany tömjénező és a szövetség szekrénye volt, minden oldalán arannyal borítva, ebben pedig a mannát tartalmazó aranyveder, Áron kivirágzott vesszője, és a szövetség táblái.
Heb 9:5 Fölötte a dicsőség kerubjai voltak, amelyek beárnyékozták a fedelet; minderről nem szükséges most egyenként beszélni.
Heb 9:6 Mivel pedig ezek így voltak elrendezve, az első sátorba ugyan mindig beléptek a papok, hogy elvégezzék az áldozat szolgálatát;
Heb 9:7 a másodikba azonban már csak évenként egyszer, egyedül a főpap, és soha nem a vér nélkül, amelyet bemutat önmaga és a nép tévedéseiért.
Heb 9:8 Ezzel azt akarta jelezni a Szentlélek, hogy a szentélybe vezető út addig nem volt látható, amíg az első sátor fennállt.
Heb 9:9 Ez jelképe a mai időknek is, amikor olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé,
Heb 9:10 hiszen ezek csak ételből, italból és különböző mosakodásokból, azaz testi előírásokból álltak; ezek a beteljesülés idejéig voltak rendelve.
Heb 9:11 Krisztus azonban mint a jövendő javak főpapja jelent meg, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátoron át,
Heb 9:12 nem is bakok vagy borjak vére által, hanem a saját vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett.
Heb 9:13 Mert ha bakok és bikák vére, és az üszők elhintett hamva a tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására,
Heb 9:14 mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát adta szeplőtlen áldozatul Istennek, hogy megtisztítsa lelkiismeretünket a halott tettektől, és az élő Istennek szolgáljunk!
Heb 9:15 Így tehát egy új szövetség közvetítője: ő, aki halálával megszabadított az első szövetség alatt történt törvényszegésektől, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökség ígéretét.
Heb 9:16 Mert ahol végrendelet van, szükséges, hogy bekövetkezzék a végrendelkező halála.
Heb 9:17 A végrendelet csak halál esetén jogerős, addig még nem érvényes, amíg él a végrendelkező.
Heb 9:18 Így az elsőt sem avatták fel vér nélkül,
Heb 9:19 hiszen Mózes is, miután felolvasta a törvény minden parancsát az egész népnek, fogta a borjak és bakok vérét, és vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát, a tekercset és az egész népet,
Heb 9:20 közben ezt mondta: "Ez a szövetség vére, amelyet Isten rendelt számotokra" .
Heb 9:21 A sátrat is és az istentisztelet minden eszközét hasonlóképpen meghintette vérrel.
Heb 9:22 A törvény szerint ugyanis majdnem minden dolog vérrel tisztul meg, vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.
Heb 9:23 Szükséges volt tehát, hogy az égi dolgok képmásait ilyenekkel tisztítsák meg; magukat az égi dolgokat pedig ezeknél nemesebb áldozatokkal.
Heb 9:24 Mert Krisztus nem kézzel alkotott szentélybe lépett be, amely a valóságnak csak jelképe, hanem magába az égbe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk;
Heb 9:25 nem is azért, hogy gyakran föláldozza önmagát, mint ahogy a főpap évről-évre bemegy a szentélybe idegen vérrel;
Heb 9:26 különben gyakran kellett volna szenvednie a világ kezdete óta; így pedig egyszer jelent meg az idők teljességében, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
Heb 9:27 És ahogyan el van határozva, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és utána következik az ítélet,
Heb 9:28 úgy Krisztus is egyszer lett áldozattá, hogy sokak bűnét elvegye ; másodszor pedig bűn nélkül fog megjelenni az őt várók üdvösségére.
Heb 10:1 Mivel tehát a törvényben a jövendő javaknak csak az árnyéka van meg, nem a dolgok valóságos formája, ugyanazokkal az áldozatokkal, melyeket évről-évre szünet nélkül bemutatnak, sohasem teheti tökéletesekké azokat, akik bemutatják.
Heb 10:2 Nemde felhagytak volna az áldozatok bemutatásával, ha az áldozatok bemutatói egyszer s mindenkorra megtisztultak volna, és nem volna többé bűntudatuk?
Heb 10:3 De éppen ezek az áldozatok emlékeztetik őket minden évben bűneikre.
Heb 10:4 Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.
Heb 10:5 Ezért mondta, amikor a világba jött: "Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem;
Heb 10:6 az égő- és engesztelő áldozatok nem tetszettek neked.
Heb 10:7 Akkor azt mondtam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy megteszem, Istenem, a te akaratodat."
Heb 10:8 Először azt mondja: az "áldozatokat és ajándékokat, az égő- és engesztelő áldozatokat nem akartad, nem tetszenek neked", amelyeket a törvény szerint mutatnak be.
Heb 10:9 Aztán azt mondta: "Íme eljövök, hogy megtegyem a te akaratodat" . Megszünteti az elsőt, hogy a helyébe a következőt állítsa.
Heb 10:10 Ezzel az akarattal szenteltek meg minket Krisztus Jézus testének egyszer történt feláldozása által.
Heb 10:11 Mert minden pap naponta szolgálatban áll, és gyakran mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem törölhetik el a bűnöket;
Heb 10:12 ő pedig egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökké trónol Isten jobbján,
Heb 10:13 arra várva, hogy ellenségeit lábai zsámolyává tegyék .
Heb 10:14 Mert egy áldozattal mindörökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
Heb 10:15 Tanúságot tesz nekünk erről a Szentlélek is, mert miután így szólt:
Heb 10:16 "Ez pedig az a szövetség, amelyet kötni fogok velük azok után a napok után -- mondja az Úr --, a szívükbe adom törvényeimet, elméjükbe írom azokat ,
Heb 10:17 és bűneikre s gonoszságaikra többé már nem emlékezem" .
Heb 10:18 Ahol pedig ezek bocsánatot nyertek, nincs többé bűnért való áldozat.
Heb 10:19 Mivel tehát bízunk abban, testvérek, hogy Jézus vére által bemegyünk a szentélybe,
Heb 10:20 amelyet nekünk mint új és élő utat a függönyön azaz a saját testén keresztül megnyitott,
Heb 10:21 és mivel van főpapunk Isten háza fölött,
Heb 10:22 járuljunk hozzá igaz szívvel a hit teljességében, hintsük meg és tisztítsuk meg szívünket a rossz lelkiismerettől, és mossuk le testünket tiszta vízzel.
Heb 10:23 Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett -- mert hűséges az, aki az ígéreteket tette --,
Heb 10:24 és figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzduljunk,
Heb 10:25 ne hagyjuk el összejövetelünket, mint némelyek szokták, hanem bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább látjátok a napot közeledni.
Heb 10:26 Mert ha szántszándékkal vétkezünk, miután az igazság ismeretét elnyertük, nincs már többé áldozat a bűnökért,
Heb 10:27 csak a rettenetes ítélet várása és a tűz heve, amely megemészti az ellenszegülőket .
Heb 10:28 Ha valaki Mózes törvényét megveti, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kell halnia .
Heb 10:29 Mennyivel súlyosabb büntetésre tartjátok méltónak azt, aki Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét megszentségteleníti , s a kegyelem Lelkét, amely által megszentelődött, kigúnyolja?
Heb 10:30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: "Enyém a bosszú, én majd megfizetek!" És ismét: "Mert az Úr ítéletet tart népe felett" .
Heb 10:31 Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni!
Heb 10:32 Emlékezzetek vissza a hajdani napokra, amikor, miután megvilágosodtatok, a szenvedések kemény küzdelmét álltátok ki,
Heb 10:33 s részint gyalázásokban és szorongatásokban látványul szolgáltatok, részint pedig azoknak, akikkel így bántak, társai lettetek.
Heb 10:34 Mert részetek volt a foglyok szenvedésében, és javaitok elrablását is örömmel viseltétek, tudva, hogy jobb és maradandó javatok van.
Heb 10:35 Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, mert nagy lesz annak a jutalma.
Heb 10:36 Béketűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát megtegyétek, s elnyerjétek az ígéretet.
Heb 10:37 Mert még egy kis idő , s az, aki eljövendő, eljön és nem késik .
Heb 10:38 Az én igazam a hit által élni fog; de ha meghátrál, a lelkem nem leli benne kedvét .
Heb 10:39 Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás gyermekei a romlásra, hanem a hité az élet elnyerésére.
Heb 11:1 A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk.
Heb 11:2 A régiek erről tettek tanúságot.
Heb 11:3 A hit által ismerjük meg, hogy a világot Isten igéje alkotta, s a nem látható dolgokból lett mindaz, ami látható.
Heb 11:4 Mivel hitt, azért mutatott be Ábel nemesebb áldozatot Istennek, mint Káin , így bizonyságot nyert arról, hogy igaz, mert Isten tanúságot tett az ő ajándékai mellett; s hite által még holta után is beszél.
Heb 11:5 Mivel hitt, azért ragadtatott el Hénok, hogy halált ne lásson; nem találták, mert Isten elragadta őt. Elragadtatása előtt ugyanis bizonyságot nyert, hogy Istennek tetsző volt.
Heb 11:6 Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni , mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket.
Heb 11:7 Mivel hitt, azért épített Noé isteni félelemmel bárkát családja megmentésére, miután kinyilatkoztatást kapott a még nem látható dolgokról, ; s hite által elítélte a világot, és az igazságosság örököse lett, amely hitből fakad.
Heb 11:8 Mivel hitt, azért engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött , bár nem tudta, hová megy.
Heb 11:9 Mivel hitt, azért tartózkodott az ígéret földjén, mint idegen földön, sátrakban lakva Izsákkal és Jákobbal, az ígéretek társörököseivel;
Heb 11:10 várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost, amelynek Isten az építője és alkotója.
Heb 11:11 Mivel hitt, azért nyert még a meddő Sára is erőt magzat foganására, még idején túl is, mert hűségesnek hitte azt, aki az ígéretet tette.
Heb 11:12 Ezért származtak egy embertől -- és pedig egy ereje vesztettől -- olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a megszámlálhatatlan homok, amely a tenger partján van .
Heb 11:13 Ők mindannyian hitben haltak meg, anélkül, hogy elnyerték volna az ígéreteket. Csak messziről szemlélték és üdvözölték azokat, és megvallották, hogy zarándokok és jövevények a földön.
Heb 11:14 Mert akik így beszélnek, azt jelzik, hogy hazát keresnek.
Heb 11:15 Ha ugyanarra gondoltak volna, amelyből kiköltöztek, lett volna még idejük visszatérni,
Heb 11:16 ők azonban a jobb felé törekszenek, a mennyei felé. Ezért Isten nem szégyelli őket, amikor őt Istenüknek hívják, hisz várost készített nekik.
Heb 11:17 Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; feláldozta egyszülöttjét , aki az ígéreteket kapta,
Heb 11:18 mikor azt mondták neki: "Izsák utódait hívják majd utódaidnak" .
Heb 11:19 Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van hatalma a halálból is életre kelteni; ezért fiát -- előképül -- vissza is nyerte.
Heb 11:20 Mivel hitt az eljövendő dolgokban, azért áldotta meg Izsák is Jákobot és Ézsaut.
Heb 11:21 Mivel hitt, azért áldotta meg a haldokló Jákob József mindkét fiát, és imádkozva borult rá botjának végére .
Heb 11:22 Mivel hitt, azért emlékezett meg a haldokló József Izrael fiainak kivonulásáról, és rendelkezett csontjairól.
Heb 11:23 Mivel hittek, azért rejtegették szülei az újszülött Mózest három hónapig, mikor látták, hogy szép a gyermek , és nem féltek a király parancsától.
Heb 11:24 Mivel hitt, azért tagadta meg Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó leányának fia.
Heb 11:25 Inkább azt választotta, hogy gyötrelmet szenvedjen Isten népével, mint hogy az ideig-óráig tartó bűn gyönyörűségét élvezze.
Heb 11:26 Az egyiptomiak kincsénél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát , mert a jutalomra tekintett.
Heb 11:27 Mivel hitt, azért hagyta el Egyiptomot, s nem félt a király haragjától; mintegy látva a Láthatatlant, állhatatos maradt.
Heb 11:28 Mivel hitt, azért ünnepelte a húsvétot és a vérrel való meghintést , hogy ne érintse őket az, aki az elsőszülötteket megölte.
Heb 11:29 Mivel hittek, azért mentek át a Vörös-tengeren mint szárazföldön; mikor ezt az egyiptomiak is megkísérelték, elnyelte őket.
Heb 11:30 Mivel a nép hitt, azért omlottak le Jerikó falai, miután hét nap körüljárták azt.
Heb 11:31 Mivel hitt, azért nem veszett el a hitetlenekkel a parázna Ráháb, aki békével befogadta a kémeket.
Heb 11:32 És kit említsek még? Kifogynék az időből, ha beszélnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról,
Heb 11:33 akik, mivel hittek, legyőztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be,
Heb 11:34 elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből, diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát;
Heb 11:35 így nyerték vissza asszonyok feltámadás által halottaikat. Egyeseket kínpadra vontak, mégsem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást nyerjenek,
Heb 11:36 mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is;
Heb 11:37 megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányva megölték őket, szerte bujdostak juhok és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva.
Heb 11:38 Akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben.
Heb 11:39 És mindezek, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem nyerték el az ígéretet,
Heb 11:40 mert számunkra Isten valami jobbat rendelt, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre.
Heb 12:1 Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőpályát.
Heb 12:2 Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett keresztet szenvedett, nem törődve a gyalázattal; és Isten trónjának jobbján ül .
Heb 12:3 Gondoljatok tehát őrá, aki a bűnösök részéről maga ellen ilyen nagy ellentmondást szenvedett el, -- hogy el ne lankadjatok, és lelketekben ne csüggedjetek.
Heb 12:4 Mert még nem álltatok ellen a vérontásig a bűn ellen vívott harcban,
Heb 12:5 és elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól: "Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha büntet,
Heb 12:6 mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz minden gyermeket, akit magához fogad" .
Heb 12:7 A fegyelemért szenvedtek. Mint fiakkal, úgy bánik veletek Isten, s melyik fiú az, akit apja nem fenyít meg?
Heb 12:8 Ha kimaradtatok a fenyítésből, amelyben mindenki részesült, akkor korcsok vagytok és nem fiak!
Heb 12:9 Ezenkívül ha a testi apáink megfenyítettek minket, és féltünk tőlük, vajon nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk?
Heb 12:10 Mert apáink kevés napon át, tetszésük szerint fenyítettek meg minket, ő pedig azért, ami segítségünkre van, hogy az ő szentségében részesedjünk.
Heb 12:11 A fenyítés a jelenben nem látszik ugyan örvendetesnek, inkább elszomorítónak. Később azonban azoknak, akik általa megedződtek, az igazságosság békeszerző gyümölcsét adja.
Heb 12:12 Ezért tehát feszítsétek ki lankadt kezeteket és ingadozó térdeiteket ,
Heb 12:13 és lábatokat szoktassátok egyenes járásra , hogy a béna tag ne ficamodjon ki, hanem gyógyuljon meg!
Heb 12:14 Békességre törekedjetek mindenkivel , és megszentelődésre, mert enélkül senki sem fogja meglátni Istent.
Heb 12:15 Ügyeljetek arra, hogy senki se hanyagolja el Isten kegyelmét, nehogy a keserűségnek valamilyen hajtása felnövekedve zavart okozzon , és így sokan megfertőződjenek.
Heb 12:16 Senki se legyen parázna, és a szent dolgokat se vesse meg, mint Ézsau, aki egy ételért eladta elsőszülöttségét .
Heb 12:17 Mert tudjátok, hogy azután is, amikor örökölni akarta az áldást, és könnyek között kérte azt, elvetették, mert nem találta helyét a megbánásnak.
Heb 12:18 Ti ugyanis nem érinthető hegyhez járultatok, nem lángoló tűzhöz és forgószélhez, sötétséghez és fergeteghez,
Heb 12:19 harsonazengéshez és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, azért esedeztek, hogy ne szóljon hozzájuk az ige ,
Heb 12:20 mert nem viselhették el azt, ami parancsba volt adva: "Még ha oktalan állat érinti is a hegyet, kövezzék meg" ;
Heb 12:21 s a látvány is olyan rettenetes volt, hogy Mózes így szólt: "Megrémültem és reszketek" .
Heb 12:22 Ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez,
Heb 12:23 az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez,
Heb 12:24 az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely hangosabban kiált, mint Ábelé.
Heb 12:25 Vigyázzatok tehát, ne utasítsátok vissza azt, aki beszél! Mert ha azok, akik vonakodtak meghallgatni a földön szólót, nem menekültek meg, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk!
Heb 12:26 Az ő szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz: "Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is" .
Heb 12:27 Ez a "Még egyszer" annak a megváltozására utal, ami megrendül, mert teremtmény, -- hogy megmaradjon az, ami rendíthetetlen.
Heb 12:28 Mivel tehát rendíthetetlen országot nyertünk, őrizzük meg a kegyelmet, hogy általa Istennek tetsző módon, félelemmel és tisztelettel szolgáljunk,
Heb 12:29 mert emésztő tűz a mi Istenünk .
Heb 13:1 A testvéri szeretet maradjon meg bennetek!
Heb 13:2 Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, mert általa egyesek tudtukon kívül angyalokat fogadtak be szállásra.
Heb 13:3 Emlékezzetek meg a foglyokról, mintha ti is velük együtt foglyok volnátok, és azokról, akiket nyomorgatnak, mint akik magatok is testben vagytok.
Heb 13:4 Tisztességes legyen a házasság mindenben, és szeplőtlen a házaságy; mert a paráznákat és a házasságtörőket megítéli Isten.
Heb 13:5 Legyen viselkedésetek fösvénység nélkül való, elégedjetek meg azzal, amitek van; mert ő mondta: "Nem hagylak el, s nem távozom el tőled" ,
Heb 13:6 ezért bizalommal mondhatjuk: "Az Úr az én segítőm, nem félek, ember mit is tehetne ellenem?" 
Heb 13:7 Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik nektek Isten igéjét hirdették, nézzétek életük végét, és kövessétek hitüket!
Heb 13:8 Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké.
Heb 13:9 Sokféle és idegen tanítással ne engedjétek magatokat félrevezetni; mert legjobb, ha a szívet kegyelemmel erősítjük meg, nem ételekkel, amelyek nem használnak az azokkal élőknek.
Heb 13:10 Van oltárunk, amelyről nem ehetnek azok, akik a sátornak szolgálnak.
Heb 13:11 Mert amelyik állat vérét a főpap a bűnért a szentélybe viszi, annak testét a táboron kívül égetik el .
Heb 13:12 Ezért Jézus is, hogy a saját vére által megszentelje a népet, a kapun kívül szenvedett.
Heb 13:13 Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, s hordozzuk az ő gyalázatát.
Heb 13:14 Hiszen nincs itt maradandó városunk: az eljövendőt keressük.
Heb 13:15 Általa mutassuk be tehát Istennek mindenkor a dicséret áldozatát , azaz ajkunk gyümölcsét , amely az ő nevét magasztalja.
Heb 13:16 A jótékonyságról pedig és az adakozásról ne feledkezzetek meg, mert ilyen áldozatok tetszenek Istennek.
Heb 13:17 Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik, hiszen úgy őrködnek ők fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért, hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtva, mert ez nem szolgálna javatokra.
Heb 13:18 Imádkozzatok értünk, hiszen bízunk abban, hogy tiszta a lelkiismeretünk, mert mindenben jól akarunk eljárni.
Heb 13:19 Annál inkább kérlek titeket, tegyetek így, hogy mielőbb visszakapjatok.
Heb 13:20 A békesség Istene pedig, aki a mi Urunkat, Jézust , a juhok nagy pásztorát a halálból kivezette az örök szövetség vérében,
Heb 13:21 tegyen tökéletesekké titeket minden jóban, hogy megtegyétek az ő akaratát. Azt munkálja bennünk, ami előtte kedves, Jézus Krisztus által, akié a dicsőség örökkön-örökké! Ámen.
Heb 13:22 Kérlek titeket, testvérek, vegyétek jó néven a intés igéjét; mert röviden írtam nektek.
Heb 13:23 Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult. Ha nemsokára eljön, meg foglak vele látogatni benneteket.
Heb 13:24 Üdvözöljétek összes elöljáróitokat és minden szentet! Üdvözölnek titeket az itáliai testvérek!
Heb 13:25 Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen.
Jam 1:1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét nemzetségnek!
Jam 1:2 Mindig örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle kísértésbe estek,
Jam 1:3 hiszen tudjátok, hogy a hitetek megpróbálása béketűrést szerez.
Jam 1:4 A béketűrés pedig tökéletességre viszi a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és feddhetetlenek legyetek.
Jam 1:5 Ha pedig valaki közületek szűkölködik bölcsességben, kérje azt Istentől, aki mindenkinek bőven ad, szemrehányás nélkül meg fogja adni neki.
Jam 1:6 De ne kételkedve, hanem hittel kérje, mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, amelyet a szél fölver, és ide-oda hajszol.
Jam 1:7 Az ilyen ember ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól.
Jam 1:8 Minden útján állhatatlan a kettős lelkű ember.
Jam 1:9 A szegény sorsú testvér azzal dicsekedjék, hogy felemelték,
Jam 1:10 a gazdag viszont azzal, hogy megalázták, mert el fog tűnni, mint a fű virága.
Jam 1:11 Fölkelt ugyanis a nap perzselő hevével, kiszárította a füvet, lehullott a virága, s tönkrement a színpompája; így fog a gazdag is elhervadni az ő útján.
Jam 1:12 Boldog az a férfi, aki a kísértést kiállja, mert ha hűnek találják, elnyeri az élet koronáját, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért.
Jam 1:13 Senki se mondja, amikor kísértést szenved, hogy "Isten kísért", mert Istent nem lehet rosszra kísérteni, és ő sem kísért senkit.
Jam 1:14 Mindenkit, aki kísértésbe esik, a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra.
Jam 1:15 A kívánság pedig, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha elkövetik, halált okoz.
Jam 1:16 Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim!
Jam 1:17 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak.
Jam 1:18 Szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének.
Jam 1:19 Szeretett testvéreim, ti is tudjátok! Legyen minden ember gyors a hallásra, és késedelmes a szólásra, s késedelmes a haragra!
Jam 1:20 Mert haragjában nem azt teszi az ember, ami Isten előtt igazságos.
Jam 1:21 Azért vessetek el minden tisztátalanságot és a különféle gonoszságokat, és fogadjátok szelídséggel a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket.
Jam 1:22 Cselekedjetek az ige szerint, s ne csak hallgassátok, önmagatokat ámítva.
Jam 1:23 Mert ha valaki hallgatja az igét és nem cselekszi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a saját arcát a tükörben szemléli;
Jam 1:24 ha megnézte magát és elment, rögtön elfelejti, hogy milyen volt.
Jam 1:25 Aki azonban gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad abban, s annak nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tette által.
Jam 1:26 Ha pedig valaki vallásosnak tartja magát, de nem fékezi a nyelvét, hanem megcsalja saját szívét, annak hiábavaló a vallásossága.
Jam 1:27 Mert ez a tiszta és szeplőtlen vallásosság az Isten és Atya előtt: meglátogatni az árvákat és özvegyeket szorongatásukban, és önmagunkat szeplőtelenül megőrizni ettől a világtól.
Jam 2:1 Testvéreim, a mi dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek legyen mentes minden személyválogatástól.
Jam 2:2 Mert ha belép a ti közösségetekbe egy ember aranygyűrűvel, fényes öltözetben, és belép egy szegény is piszkos ruhában,
Jam 2:3 s ti arra figyeltek, aki drága ruhába van öltözve, és azt mondjátok neki: "Foglalj itt helyet kényelmesen", a szegénynek pedig azt mondjátok: "Te csak állj meg ott vagy ülj a lábam zsámolya elé",
Jam 2:4 vajon nem ítélkeztek-e magatokban, s nem lettetek-e gonosz felfogású bírákká?
Jam 2:5 Halljátok, szeretett testvéreim! Nem a szegényeket választotta ki Isten ezen a világon, hogy gazdagok legyenek a hitben, és örökösei annak országnak, melyet azoknak ígért, akik őt szeretik?
Jam 2:6 Ti pedig tiszteletlenséggel illettétek a szegényt. Nem a gazdagok nyomnak el titeket, s hurcolnak benneteket a törvény elé?
Jam 2:7 Nem ők káromolják azt a nagy nevet, amelyről el vagytok nevezve?
Jam 2:8 Ha teljesítitek a királyi törvényt az Írás szerint: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat" , jól teszitek.
Jam 2:9 De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, s a törvény ítél el titeket, mert megszegtétek azt.
Jam 2:10 Aki ugyanis megtartja az egész törvényt, de egy ellen vét, valamennyiben vétkes lett.
Jam 2:11 Hiszen aki azt mondta: "Ne paráználkodj!" , azt is mondta: "Ne ölj!" Ha tehát nem paráználkodsz, de ölsz, megszegted a törvényt.
Jam 2:12 Úgy beszéljetek és úgy cselekedjetek, hogy titeket a szabadság törvénye által fognak megítélni.
Jam 2:13 Mert irgalom nélkül ítélet vár arra, aki nem cselekszik irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.
Jam 2:14 Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e őt?
Jam 2:15 Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben,
Jam 2:16 valaki pedig közületek azt mondja neki: "Menj békében, melegedjél és lakjál jól!" -- de nem adjátok meg neki, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni?
Jam 2:17 Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában.
Jam 2:18 De azt mondja valaki: "Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak." Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül, és én megmutatom neked a tettekből a hitemet.
Jam 2:19 Hiszed, hogy egy az Isten -- és jól teszed. De az ördögök is hiszik ezt -- és mégis remegnek!
Jam 2:20 Akarod azonban tudni, ó balga ember, hogy a hit tettek nélkül halott?
Jam 2:21 Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei által igazult meg, feláldozva fiát, Izsákot az oltáron? 
Jam 2:22 Láthatod, hogy a hite közreműködött a tetteinél, és a hite a tettek által lett tökéletessé.
Jam 2:23 Így beteljesedett az Írás, amely azt mondja: "Ábrahám hitt Istennek, ezt igazságul tudták be neki" , és Isten barátjának nevezték .
Jam 2:24 Látjátok, hogy tettek által igazul meg az ember, és nem egyedül a hit által.
Jam 2:25 Hasonlóképpen a parázna Ráháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor befogadta a kémeket, és más úton bocsátotta el őket? 
Jam 2:26 Mert ahogyan halott a test lélek nélkül, úgy a hit is halott tettek nélkül.
Jam 3:1 Ne akarjatok sokan tanítók lenni, testvéreim, hiszen tudjátok, hogy így súlyosabb ítéletet veszünk magunkra.
Jam 3:2 Mert sok mindenben vétünk mindnyájan. Ha valaki a szavában nem hibázik, az tökéletes ember, s az ilyen féken tudja tartani egész testét is.
Jam 3:3 Ha ugyanis a lovaknak zablát teszünk a szájába, hogy engedelmeskedjenek nekünk, az egész testüket kormányozzuk.
Jam 3:4 Lám, a hajókat is, bár nagyok, és erős szelek hajtják őket, a kis kormánnyal oda irányítják, ahová a kormányos akarata vezeti.
Jam 3:5 Így a nyelv is kicsi testrész ugyan, de nagy dolgokat visz végbe. Íme, egy csekély tűz milyen nagy erdőt gyújt fel!
Jam 3:6 A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Testrészeink közül a nyelv az, amely beszennyezi egész testünket, s a pokoltól lángra lobbanva egész életünk folyamát lángra gyullasztja.
Jam 3:7 Mert minden vadállat és madár, kígyó és egyéb állat természetét meg lehet szelídíteni, és meg is szelídíti az ember,
Jam 3:8 a nyelvet azonban az emberek közül senki sem szelídítheti meg. Nyughatatlan rossz az, telve halálos méreggel.
Jam 3:9 Azzal áldjuk az Istent és az Atyát, és azzal átkozzuk az embereket, akiket Isten a saját képére teremtett .
Jam 3:10 Egyazon szájból ered az áldás és az átok. Testvéreim, ennek nem kellene így lennie.
Jam 3:11 Vajon a forrás bocsát-e ki ugyanabból a nyílásból édes és keserű vizet?
Jam 3:12 Vajon teremhet-e, testvéreim, a fügefa szőlőt, vagy a szőlő fügét? Így a sós forrás sem adhat édes vizet.
Jam 3:13 Ki a bölcs és képzett közületek? Az ilyen mutassa fel az igaz élet tetteit bölcs szelídségben.
Jam 3:14 De ha keserű irigység van bennetek, és viszálykodás a szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok, meghazudtolva az igazságot.
Jam 3:15 Mert az ilyen nem felülről jövő bölcsesség, hanem földi, érzéki, ördögi.
Jam 3:16 Ahol ugyanis irigység és versengés van, ott állhatatlanság is, és minden rossz cselekedet.
Jam 3:17 Az a bölcsesség pedig, amely felülről származik, először is szemérmes, azután békeszerető, szerény, engedékeny, telve van irgalommal és jó gyümölcsökkel, nem ítélkezik, s nincs benne tettetés.
Jam 3:18 Az igazság gyümölcsét pedig békességben vetik el a békeszeretők.
Jam 4:1 Honnan a háborúság és civakodás köztetek? Nemde bensőtökből, a kívánságaitokból, amelyek tagjaitokban háborognak?
Jam 4:2 Csak kívántok, s nem kaptok semmit, öldököltök és versengtek, s nem szereztek semmit. Civakodtok és tusakodtok, és nincs semmitek, -- azért, mert nem kértek.
Jam 4:3 Kértek és nem kaptok, -- mert rosszul kértek, azért, hogy kívánságaitokra fordítsátok.
Jam 4:4 Ti házasságtörők! Nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellensége az Istennek? Aki tehát ennek a világnak barátja akar lenni, ellenségévé lesz Istennek.
Jam 4:5 Vagy azt gondoljátok, hogy hiába mondja az Írás: "Féltékenyen vágyakozik a Lélek, amely bennünk lakik"?
Jam 4:6 Sőt még nagyobb kegyelmet is ad. Azért mondja: "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad" .
Jam 4:7 Engedelmeskedjetek tehát Istennek; az ördögnek pedig álljatok ellen, és futni fog tőletek.
Jam 4:8 Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, ti kettős lelkűek!
Jam 4:9 Keseregjetek, szomorkodjatok és siránkozzatok, nevetésetek forduljon gyászra, és örömötök szomorkodásra.
Jam 4:10 Alázkodjatok meg az Úr színe előtt, és ő felmagasztal titeket.
Jam 4:11 Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim! Aki rágalmazza testvérét vagy aki megítéli testvérét, a törvényt rágalmazza és a törvényt ítéli el. Ha pedig elítéled a törvényt, nem vagy a törvény követője, hanem bírája.
Jam 4:12 Egy törvényhozó és bíró van, az, aki megmenthet és elveszíthet. Te pedig ki vagy, hogy felebarátodat megítéled?
Jam 4:13 Rajta hát, akik így szóltok: "Ma vagy holnap elmegyünk ebbe és ebbe a városba, s ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyerészkedünk" --
Jam 4:14 pedig azt sem tudjátok, mi lesz veletek holnap. Pára vagytok, amely kevés ideig látszik, aztán elenyészik.
Jam 4:15 Ahelyett, hogy azt mondanátok: "Ha az Úr akarja, és ha élünk, ezt vagy azt fogjuk tenni."
Jam 4:16 Ti most dicsekedtek büszkeségetekben -- pedig minden ilyen dicsekvés rossz.
Jam 4:17 Aki tehát tudna jót tenni és nem tesz, az vétkezik.
Jam 5:1 Rajta hát, gazdagok! Sírjatok, jajveszékeljetek a nyomorúságok miatt, amelyek rátok következnek!
Jam 5:2 Gazdagságotok elpusztult, ruháitokat megemésztette a moly.
Jam 5:3 Aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, a rozsdája tanúskodni fog ellenetek, és megemészti testeteket, mint a tűz. Még az utolsó napokban is gyűjtögettetek!
Jam 5:4 Íme, a munkások bére, akik mezőiteket learatták, s amelyet ti megdézsmáltatok, felkiáltott, és az aratók kiáltása eljutott a Seregek Urának fülébe.
Jam 5:5 Lakmároztatok a földön, és bujaságban hizlaltátok szíveteket a leölés napjára!
Jam 5:6 Elítéltétek és megöltétek az igazat, s ő nem állt ellent nektek!
Jam 5:7 Legyetek tehát béketűrők, testvéreim, az Úr eljöveteléig! Íme, a földművelő is várja a föld drága terményét, türelmesen várakozik, amíg a korai és a késői esőt megkapja.
Jam 5:8 Legyetek ti is türelmesek, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van!
Jam 5:9 Ne panaszkodjatok, testvérek, egymás ellen, hogy meg ne ítéljenek benneteket! Íme, a bíró az ajtó előtt áll!
Jam 5:10 A szenvedésben és béketűrésben legyenek példaképeitek, testvérek, azok a próféták, akik az Úr nevében szóltak!
Jam 5:11 Íme, boldognak mondjuk őket, mert kitartottak. Hallottatok Jób béketűréséről, és láttátok a végét, melyet az Úr adott, mert irgalmas az Úr, és könyörületes.
Jam 5:12 Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek sem az égre, sem a földre, és semmiféle más esküvel sem! Legyen a ti "igen"-etek igen, a "nem"-etek nem, hogy ne essetek ítélet alá!
Jam 5:13 Szomorkodik valaki közületek? Imádkozzék! Jó hangulatban van? Énekeljen zsoltárokat!
Jam 5:14 Beteg valaki köztetek? Hivassa el az egyház presbitereit, azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg őt olajjal az Úr nevében!
Jam 5:15 A hitből fakadó imádság megszabadítja a beteget, és az Úr megkönnyebbíti őt, ha pedig bűnökben van, bocsánatot nyer.
Jam 5:16 Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert sokat megtehet az igaz ember állhatatos könyörgése.
Jam 5:17 Illés hozzánk hasonló, szenvedő ember volt, s amikor könyörögve könyörgött, hogy ne essék eső a földre, nem is esett három évig és hat hónapig.
Jam 5:18 Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, s a föld megadta termését .
Jam 5:19 Testvéreim! Ha valaki közületek eltéved az igazságtól, és valaki megtéríti őt,
Jam 5:20 tudja meg, hogy aki a bűnöst visszatéríti téves útjáról, megmenti annak lelkét a haláltól, és betakarja bűneinek sokaságát .
1Pe 1:1 Péter, Jézus Krisztus apostola, a szórványban élő, választott jövevényeknek Pontuszban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitíniában,
1Pe 1:2 az Atyaisten előretudása szerint, a Lélektől eredő megszentelésben, hogy Jézus Krisztusnak engedelmeskedjenek, és az ő vére hintse meg őket. A kegyelem és béke gyarapodjék bennetek!
1Pe 1:3 Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával élő reménységre szült újjá minket, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,
1Pe 1:4 romolhatatlan, szennyezetlen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben fenn van tartva számotokra.
1Pe 1:5 Isten ereje megőriz titeket az üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben kinyilvánuljon.
1Pe 1:6 Ennek örülni fogtok, ha most szomorkodnotok kell is egy kissé a különféle kísértésekben,
1Pe 1:7 hogy hitetek próbája a romlandó aranynál -- melyet tűz által próbálnak meg -- sokkal értékesebbnek bizonyuljon dicséretetekre, dicsőségetekre és tisztességetekre Jézus Krisztus megjelenésekor,
1Pe 1:8 akit bár nem láttatok, szerettek; akiben, bár most sem látjátok, hisztek; s mivel hisztek, örvendezni fogtok kimondhatatlan és megdicsőült örömmel,
1Pe 1:9 elérve hitetek célját, lelketek üdvösségét.
1Pe 1:10 Ezt az üdvösséget vizsgálták és kutatták a próféták, akik a bennetek megvalósuló kegyelemről jövendöltek,
1Pe 1:11 kutatva, hogy melyik vagy milyen időre mutat bennük Krisztus Lelke, aki előre megjövendölte a Krisztusra váró szenvedéseket és a rájuk következő dicsőséget.
1Pe 1:12 Tudomásukra adták, hogy nem önmaguknak, hanem nektek szolgáltak mindazzal, amit most az evangélium hirdetői feltárnak nektek, miután az égből elküldetett a Szentlélek; ennek szemlélésére vágynak az angyalok is.
1Pe 1:13 Ezért tehát övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, és bízzatok tökéletesen a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek;
1Pe 1:14 mint engedelmes fiak, nem tudatlanságotok régi vágyaihoz alkalmazkodva,
1Pe 1:15 hanem a Szent szerint, aki titeket meghívott, magatok is egész életmódotokban szentek legyetek,
1Pe 1:16 mert írva van: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok!" 
1Pe 1:17 És ha Atyának hívjátok azt, aki személyválogatás nélkül ítél kinek-kinek cselekedete szerint, járjatok félelemmel zarándokságotok idején,
1Pe 1:18 tudva, hogy nem romlandó ezüstön vagy aranyon történt a megváltásotok az atyáitoktól rátok hagyományozott hiú életmódotokból ,
1Pe 1:19 hanem a szeplőtlen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén,
1Pe 1:20 akit az Atya ugyan a világ alkotása előtt szemelt ki, de az utolsó időben jelentett ki tiértetek.
1Pe 1:21 Általa hisztek Istenben, aki őt feltámasztotta halottaiból, és dicsőséget adott neki, hogy Istenben legyen a hitetek és reményetek.
1Pe 1:22 Tisztítsátok meg tehát lelketeket az igazságnak engedelmeskedve, a nem színlelt testvéri szeretetben. Figyelmesebben, szívből szeressétek egymást,
1Pe 1:23 újjászületve nem romlandó, hanem romolhatatlan magból Isten élő és örökké megmaradó igéje által,
1Pe 1:24 mert minden test olyan, mint a fű, s minden dicsősége, mint a fű virága: elszárad a fű, és lehull a virága,
1Pe 1:25 az Úr igéje azonban örökre megmarad . Ez pedig az az ige, amelyet hirdettek nektek.
1Pe 2:1 Vessetek le hát minden gonoszságot, minden álnokságot és képmutatást, irigységet és minden rágalmazást,
1Pe 2:2 és mint a most született kisdedek, hamisítatlan szellemi tej után vágyakozzatok, hogy általa növekedjetek az üdvösségre,
1Pe 2:3 miután megízleltétek, milyen édes az Úr .
1Pe 2:4 Járuljatok hozzá, mint élő kőhöz, akit az emberek elvetettek ugyan, de Isten kiválasztott és megtisztelt .
1Pe 2:5 Ti is, mint élő kövek, épüljetek fel rajta lelki házzá, szent papsággá lelki áldozatok bemutatására, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.
1Pe 2:6 Azért áll az Írásban: "Íme, kiválasztott, értékes szegletkövet teszek le Sionban; aki hisz benne, meg nem szégyenül" .
1Pe 2:7 Ez nektek, hívőknek, tisztesség, a nem hívőknek pedig "ez az a kő, amelyet az építők elvetettek, és mégis szegletkővé lett" .
1Pe 2:8 Ezenkívül "a botlás köve és a botrány sziklája" mindazoknak, akik megütköznek az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték őket.
1Pe 2:9 Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak erényeit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára,
1Pe 2:10 akik egykor "nem nép" voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik számára azelőtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek .
1Pe 2:11 Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és zarándokokat, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen harcolnak.
1Pe 2:12 Tanúsítsatok jó magatartást a pogányok között, hogy éppen abban, amiben mint gonosztevőket megrágalmaznak, a jócselekedetek láttán, dicsőítsék Istent a látogatás napján.
1Pe 2:13 Engedelmesek legyetek tehát minden emberi teremtménynek az Úrért, akár a királynak, mint legfelsőbbnek,
1Pe 2:14 akár a helytartóknak, mint akiket ő a gonosztevők büntetésére, a jóknak pedig dicséretére küldött.
1Pe 2:15 Mert az az Isten akarata, hogy jót cselekedve elnémítsátok az oktalan emberek tudatlanságát;
1Pe 2:16 mint szabadok, és nem mint olyanok, akik a szabadságot a gonoszság palástjául használjátok, hanem mint Isten szolgái.
1Pe 2:17 Mindenkit becsüljetek, a testvériséget szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.
1Pe 2:18 Szolgák, engedelmeskedjetek uraitoknak teljes félelemmel, ne csak a jóknak és szelídeknek, hanem a szigorúaknak is.
1Pe 2:19 Mert kegyelem az, ha valaki Isten iránti lelkiismeretességből igazságtalanul szenvedve tűri a viszontagságokat.
1Pe 2:20 Hiszen miféle dicsőség az, ha vétkeztek, és azért viselitek el a pofonokat? De ha jót cselekedtetek, és békével tűrtök, ez kedves Isten előtt.
1Pe 2:21 Hiszen erre vagytok hivatva, mert példát hagyva nektek, Krisztus is szenvedett értetek, hogy az ő nyomdokait kövessétek.
1Pe 2:22 Ő, aki bűnt nem cselekedett, s álnokságot sem találtak szájában ,
1Pe 2:23 aki, mikor szidalmazták, maga nem szidalmazott, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos Bíróra;
1Pe 2:24 aki a mi bűneinket maga elviselte testében a fán, hogy a bűnöknek meghalva az igazságnak éljünk; az ő sebe által gyógyultatok meg.
1Pe 2:25 Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok , de most megtértetek lelketek pásztorához és felügyelőjéhez.
1Pe 3:1 Ugyanígy az asszonyok is legyenek engedelmesek férjüknek, hogy ha egyesek nem hisznek is az igének, az asszonyok magaviselete beszéd nélkül is megnyerje őket,
1Pe 3:2 mikor látják istenfélő, tiszta életeteket.
1Pe 3:3 Ne a külső hajdísz, az arany viselése vagy fényes ruha legyen az ékességük,
1Pe 3:4 hanem ami a szívben rejtőző, múlhatatlan ékszer: a szerény és nyugodt természet. Ez értékes Isten szemében.
1Pe 3:5 Hiszen egykor így ékesítették fel magukat a szent és Istenben bízó asszonyok is, engedelmeskedve saját férjüknek,
1Pe 3:6 mint ahogy Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezve őt, akinek ti leányai vagytok, ha jót tesztek, és semmi viszontagságtól nem féltek.
1Pe 3:7 De ti is, férfiak, legyetek megértőek asszonyaitokkal, becsüljétek meg őket, mint a gyengébb asszonyi nemet, és mint társörököseiteket a kegyelemből való életben, hogy imádságotoknak ne legyen akadálya.
1Pe 3:8 Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, szeressétek a testvériséget, legyetek irgalmasok, alázatosak!
1Pe 3:9 Ne viszonozzátok a rosszat rosszal, sem a szidalmat szidalommal, inkább mondjatok áldást; hisz arra vagytok hivatva, hogy áldás legyen az örökrészetek.
1Pe 3:10 "Mert aki az életet szeretni akarja, és jó napokat szeretne látni, fékezze nyelvét a rossztól, és szája ne szóljon álnokságot.
1Pe 3:11 Forduljon el a gonosztól, és tegyen jót; keresse a békét, és kövesse azt.
1Pe 3:12 Mert az Úr szemei az igazakon nyugszanak, és fülei hallgatnak könyörgéseikre; de az Úr tekintete haragos a gonosztevők felé" .
1Pe 3:13 Ki árthat nektek, ha a jónak buzgó követői lesztek?
1Pe 3:14 De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok. Az ettől való rettegés ne félemlítsen meg, és meg ne zavarodjatok,
1Pe 3:15 hanem őrizzétek szentül szívetekben az Úr Krisztust . Mindenkor legyetek készen arra, hogy válaszolni tudjatok mindenkinek, aki a bennetek lévő reménység okát kérdezi tőletek.
1Pe 3:16 De ezt szelídséggel és félelemmel, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik rágalmazzák buzgó életeteket Krisztusban, szégyent valljanak abban, amivel titeket gyaláznak.
1Pe 3:17 Jobb ugyanis -- ha Isten úgy akarja -- jót cselekedve szenvedni, mint rosszat cselekedve.
1Pe 3:18 Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy minket Istenhez vezessen. Test szerint megölték ugyan, de életre támadt a Lélek szerint.
1Pe 3:19 Benne ment el, hogy azoknak a lelkeknek is a megváltást hirdesse, akik a börtönben voltak,
1Pe 3:20 akik egykor hitetlenek voltak, amikor Isten türelmesen várt Noé napjaiban, mig a bárka épült, amelyben kevés, összesen nyolc lélek menekült meg a víz által.
1Pe 3:21 Ennek felel meg most a keresztség, amely titeket most megment, nem a test szennyének lemosása által, hanem mint a jó lelkiismeret kérése Istentől Jézus Krisztus feltámadása alapján,
1Pe 3:22 aki az Isten jobbján van, miután felment a mennybe, és uralma alá vetette az angyalokat és hatalmasságokat és erőket.
1Pe 4:1 Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, ti is ugyanezzel a gondolattal fegyverkezzetek fel, mert aki testben szenved, megszűnik vétkezni,
1Pe 4:2 hogy már ne az emberi vágyaknak, hanem Isten akaratának éljen a testben még hátralevő időben.
1Pe 4:3 Mert elég, hogy az elmúlt időt a pogányok akarata szerint töltöttétek, akik érzékiségben, tobzódásban, részegeskedésben, lakmározásban, ivásban és a bálványok tiltott tiszteletében élnek.
1Pe 4:4 Most meg csodálkoznak, hogy nem tartotok velük ugyanezen érzékiség undokságában, és káromolnak titeket.
1Pe 4:5 De számot fognak adni annak, aki készen áll ítélni eleveneket és holtakat.
1Pe 4:6 Mert azért hirdették az evangéliumot a megholtaknak is, hogy bár testben, emberek módjára ítélték meg őket, Lélek által azonban Isten szerint éljenek.
1Pe 4:7 Közel van mindennek a vége. Legyetek tehát okosak, és virrasszatok imádságokban!
1Pe 4:8 Mindenekelőtt pedig kölcsönös szeretettel legyetek egymás iránt szüntelenül, mert a szeretet sok bűnt eltakar !
1Pe 4:9 Legyetek vendégszeretők egymás iránt zúgolódás nélkül!
1Pe 4:10 Mindegyiktek, ahogy kapta a kegyelmet, úgy adja tovább másnak is, mint jó intézői az Isten sokféle kegyelmének.
1Pe 4:11 Ha valaki beszél, mintegy Isten szavaival beszéljen; ha valaki szolgálatot tesz, mintha azzal az erővel tenné, amelyet Isten oszt ki, hogy mindenben Isten dicsősége valósuljon meg Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom mindörökkön örökké! Ámen.
1Pe 4:12 Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon a perzselő szorongatásokon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek.
1Pe 4:13 Inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy amikor dicsősége kinyilvánul, vigadozva örvendezzetek.
1Pe 4:14 Ha szidalmaznak titeket Krisztus nevéért, boldogok lesztek, mert a dicsőség és Isten Lelke nyugszik rajtatok .
1Pe 4:15 Közületek senkit se azért érjen szenvedés, mert gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztevő, vagy a máséra áhítozik.
1Pe 4:16 Ha pedig mint keresztény szenved, ne szégyellje, hanem dicsőítse Istent ebben a névben.
1Pe 4:17 Itt az ideje ugyanis, hogy megkezdődjék az ítélet Isten házán. Ha pedig rajtunk kezdődik, mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek Isten evangéliumának?
1Pe 4:18 "Ha az igaz is alig üdvözül, mivé lesz az istentelen és a bűnös?" 
1Pe 4:19 Ezért azok is, akik Isten akarata szerint szenvednek, ajánlják lelküket a hűséges Teremtőnek jótetteik által.
1Pe 5:1 A presbitereket, akik köztetek vannak, kérem -- mint elöljárótársuk és Krisztus szenvedésének tanúja és az ő dicsőségének is részese, amely a jövőben ki fog nyilvánulni: --
1Pe 5:2 legeltessétek Isten nyáját, amelyet rátok bíztak. Viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból;
1Pe 5:3 nem uralkodva a választottak fölött, hanem szívből, mint a nyájnak példaképei.
1Pe 5:4 S ha majd megjelenik a pásztorok Fejedelme, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koronáját.
1Pe 5:5 Hasonlóképpen ti ifjak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek! Mindnyájan öltsétek magatokra az alázatosságot, mert Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad .
1Pe 5:6 Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.
1Pe 5:7 Bízzátok rá minden aggodalmatokat , mert gondja van rátok.
1Pe 5:8 Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.
1Pe 5:9 Erős hittel álljatok neki ellen, tudjátok ugyanis, hogy ugyanez a szenvedés vár testvéreitekre is, akik ezen a világon vannak.
1Pe 5:10 Minden kegyelem Istene pedig, aki meghívott titeket az ő örök dicsőségére Jézus Krisztus által, maga fog minket -- miután kissé szenvedtünk -- tökéletesíteni, megerősíteni, megszilárdítani és megalapozni.
1Pe 5:11 Neki legyen dicsőség és uralom mindörökkön örökké! Ámen.
1Pe 5:12 Szilvánusz, a hű testvér által -- úgy gondolom -- röviden írtam nektek, kérve-kérve titeket, és tanúságot téve arról, hogy Isten igaz kegyelme az, amelyben éltek.
1Pe 5:13 Üdvözöl titeket a veletek együtt kiválasztott egyház Babilonban, és Márk, a fiam.
1Pe 5:14 Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával! Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok! Ámen.
2Pe 1:1 Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő hitben részesültek a mi Istenünknek és az üdvözítő Jézus Krisztusnak igazsága által.
2Pe 1:2 Kegyelem és békesség töltsön el benneteket Isten és a mi Urunk Jézus ismeretében!
2Pe 1:3 Mindazokat a javakat, amelyek az élethez és az istenfélelemhez szükségesek, az isteni hatalom ajándékozta nekünk azáltal, aki minket saját dicsőségével és erejével meghívott.
2Pe 1:4 Általa nekünk ajándékozta a rendkívül nagy és értékes ígéreteket, hogy ezek által részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a világban uralkodó vágyak romlottságától.
2Pe 1:5 Fordítsátok tehát ti is minden gondotokat arra, hogy hitetekkel szolgáljátok az erényt, az erénnyel a tudományt,
2Pe 1:6 a tudománnyal a mértékletességet, a mértékletességgel a béketűrést,
2Pe 1:7 a béketűréssel az istenfélelmet, az istenfélelemmel a testvéri szeretetet, a testvéri szeretettel pedig a felebaráti szeretetet.
2Pe 1:8 Mert ha ezek megvannak, és bőven vannak meg bennetek, nem tesznek titeket üresekké, sem meddőkké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésében.
2Pe 1:9 Akiben viszont nincsenek meg ezek, az vak és rövidlátó, s megfeledkezett a régi bűneiből való megtisztulásáról.
2Pe 1:10 Ezért annál inkább legyetek rajta, testvérek, hogy biztossá tegyétek hivatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, soha nem fogtok elbotolni.
2Pe 1:11 Így ugyanis tágas bejárat nyílik nektek a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk örök országába.
2Pe 1:12 Ennélfogva azon vagyok, hogy ezekre mindig figyelmeztesselek benneteket, jóllehet jártasak és erősek vagytok az elnyert igazságban.
2Pe 1:13 Helyesnek tartom ugyanis, hogy amíg ebben a sátorban vagyok, figyelmeztesselek és serkentselek benneteket,
2Pe 1:14 mert biztos vagyok abban, hogy közel van sátram lebontása, mint ahogy ezt a mi Urunk Jézus Krisztus is értésemre adta.
2Pe 1:15 De rajta leszek, hogy ezekről halálom után is gyakran megemlékezzetek.
2Pe 1:16 Mert nem mesterségesen kiagyalt meséket követve adtuk tudtotokra a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem mint akik szemtanúi voltunk az ő nagyságának.
2Pe 1:17 Mikor ugyanis az Atyaistentől tiszteletet és dicsőséget nyert, ez a szózat hangzott hozzá a magasztos dicsőségből: "Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!"
2Pe 1:18 Mi hallottuk ezt az égből jövő szózatot, amikor vele voltunk a szent hegyen.
2Pe 1:19 És súlyos prófétai beszéd birtokában vagyunk, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg a nap fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem kél szívetekben.
2Pe 1:20 Mindenekelőtt azt kell megértenetek, hogy az Írás egyetlen jövendölése sem származik egyéni értelmezésből.
2Pe 1:21 Mert sohasem emberi akaratból származott a jövendölés, hanem Isten szent emberei a Szentlélektől sugalmazva szóltak.
2Pe 2:1 Voltak azonban a nép körében hamis próféták is, mint ahogy közöttetek is lesznek hazug tanítók, akik veszedelmes tévtanokat terjesztenek, s azt, aki megváltotta őket, az Urat megtagadják, gyors romlást zúdítva magukra.
2Pe 2:2 Sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját.
2Pe 2:3 Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik.
2Pe 2:4 Hiszen Isten még a vétkező angyaloknak sem kegyelmezett, hanem a pokol bilincseibe zárva a mélységbe taszította őket, hogy ott gyötörjék és fogvatartsák őket az ítéletre.
2Pe 2:5 És nem kegyelmezett a régi világnak sem, csak Noét, az igazság hirdetőjét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelenek világára rázúdította a vízözönt.
2Pe 2:6 Szodoma és Gomorra városát is hamuvá égette, pusztulással büntette, példát állítva azoknak, akik gonoszul fognak cselekedni;
2Pe 2:7 a szorongatott igaz Lótot pedig az elvetemültek bántalmaitól és azok fajtalan életmódjától megszabadította,
2Pe 2:8 mert ő, szemben azzal, amit látott és hallott, igaz maradt, bár azok között lakott, akik napról-napra gonosz cselekedetekkel gyötörték igaz lelkét.
2Pe 2:9 Az Úr meg tudja szabadítani a kísértésből az istenfélőket, a gonoszokat pedig az ítélet napjára megőrizni, hogy bűnhődjenek.
2Pe 2:10 Legfőképpen azokat, akik a tisztátalanság kívánságában a test után járnak, s a felsőbbséget megvetik. Ezek vakmerők, önhittek, nem félnek a dicső dolgokat káromolni,
2Pe 2:11 jóllehet az angyalok, akik erejüket és hatalmukat tekintve nagyobbak, nem hoznak egymás ellen káromló ítéletet.
2Pe 2:12 Ezek azonban, mint a természet szerint befogásra és leölésre való oktalan állatok, káromolják mindazt, amit nem értenek. De el fognak veszni saját romlottságukban.
2Pe 2:13 Elnyerik a gonoszság jutalmát mindazok, akik gyönyörűségnek tartják a naponkénti vigadozást. Gyönyörben szétfolyó piszok- és szennyfoltok ők, akik lakomáikon kéjelegnek nálatok.
2Pe 2:14 Szemük sugárzik a házasságtöréstől és a szüntelen vétektől. Elcsábítják az állhatatlan lelkeket, szívük kapzsiságra van begyakorolva. Az átok fiai ők,
2Pe 2:15 akik elhagyták az egyenes utat, és eltévedtek. Követték Beor fiának, Bálámnak útját, aki jobban szerette a gonoszság bérét,
2Pe 2:16 de meg is bűnhődött vétkéért: a teherhordó néma állat emberi hangon megszólalt, és megakadályozta a próféta esztelenségét.
2Pe 2:17 Víz nélküli források ők, forgószéltől kergetett fellegek, -- a legfeketébb sötétség vár rájuk!
2Pe 2:18 Mert hiábavalóságokat beszélnek kevélyen, és buja testi kívánságokra csábítják azokat, akik alig menekültek meg a tévelygésben élőktől.
2Pe 2:19 Szabadságot ígérnek nekik, holott ők maguk a romlottság szolgái, mert akit valaki legyőz, annak szolgája is lesz.
2Pe 2:20 Ha tehát azok, akik a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk megismerése által megmenekültek a világ förtelmeitől, de újból elmerülnek ezekben, és vereséget szenvednek, ez utóbbi állapotuk rosszabb az előbbinél.
2Pe 2:21 Jobb lett volna nekik az igazság útját meg sem ismerni, mint annak megismerése után eltérni a nekik adott szent parancstól.
2Pe 2:22 Beteljesedik ugyanis rajtuk az igaz közmondás: "Visszatér a kutya ahhoz, amit kihányt" , és: "Visszafeküdt a disznó a pocsolyába, amelyben hempergett".
2Pe 3:1 Íme, szeretteim, ezt a második levelet írom nektek, amelyben figyelmeztetéssel fölébresztem becsületes lelketeket,
2Pe 3:2 hogy emlékezzetek azokra a dolgokra, amelyeket a szent próféták előre megmondtak, valamint az Úrnak és Üdvözítőnek az apostolok által hirdetett parancsaira.
2Pe 3:3 Előszöris tudnotok kell, hogy az utolsó napokban csalárdságban járó gúnyolódók fognak jönni, akik saját kívánságaik szerint élnek,
2Pe 3:4 és azt mondják: "Hol van az ő eljövetelének ígérete?" Mert amióta elhunytak az atyák, minden úgy maradt, ahogy volt a teremtés kezdetétől.
2Pe 3:5 De ezek készakarva nem tudják, hogy először az ég lett, azután föld, amely Isten szava által a vízből lett és a vízben volt.
2Pe 3:6 E kettő által pusztult el az akkori világ, amikor a víz elárasztotta.
2Pe 3:7 A mostani eget és a földet ugyanaz az ige őrizte meg a tűzre, az ítélet és az istentelen emberek pusztulásának napjára.
2Pe 3:8 Egy valami pedig semmiképpen se kerülje el figyelmeteket, szeretteim: Egy nap az Úrnál annyi, mint ezer év, és ezer év, mint egy nap.
2Pe 3:9 Az Úr nem késik ígéretével, ahogy egyesek gondolják. Türelemmel kezel bennünket, mert nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem hogy mindnyájan megtérjenek a bűnbánatra.
2Pe 3:10 Az Úr napja úgy jön el, mint a tolvaj. Akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőségtől elolvadnak, a föld pedig, és a rajta levő teremtmények elégnek.
2Pe 3:11 Ha tehát mindezek el fognak pusztulni, vajon milyeneknek kell lennetek a szent életben és buzgóságban nektek,
2Pe 3:12 akik várjátok és epedve óhajtjátok Isten napjának eljövetelét, amikor az egek elégnek és szétfoszlanak, az elemek pedig a tűz hevétől elolvadnak?
2Pe 3:13 Mi azonban -- az ő ígérete szerint -- új eget és új földet várunk , ahol igazság lakik.
2Pe 3:14 Ha tehát, szeretteim, ezeket várjátok, azon legyetek, hogy szeplőtelenül és feddhetetlenül találjon titeket békességben.
2Pe 3:15 Tekintsétek a mi Urunk hosszútűrését rátok nézve üdvösségnek, amint a mi szeretett testvérünk, Pál is megírta azt nektek a neki adott bölcsesség szerint.
2Pe 3:16 Szól is ezekről minden levelében. Bizonyos dolgokat nehéz ugyan megérteni bennük -- ezeket a tudatlanok és állhatatlanok meghamisítják, mint ahogy a többi Írásokat is, a saját vesztükre.
2Pe 3:17 Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.
2Pe 3:18 Sőt, inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen.
1Jo 1:1 Ami kezdettől volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megnéztünk és a kezünk tapintott az élet Igéjéről
1Jo 1:2 -- mert az élet megjelent, és mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk --,
1Jo 1:3 amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis közösségben vagyunk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.
1Jo 1:4 Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen.
1Jo 1:5 Ez az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.
1Jo 1:6 Ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele és sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekszünk igazságot.
1Jo 1:7 Ha azonban világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
1Jo 1:8 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság.
1Jo 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól.
1Jo 1:10 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs bennünk.
1Jo 2:1 Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz.
1Jo 2:2 Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.
1Jo 2:3 Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait.
1Jo 2:4 Aki azt mondja: "Ismerem őt", de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság.
1Jo 2:5 Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, és ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk.
1Jo 2:6 Aki azt mondja, hogy őbenne lakik, annak úgy is kell élnie, ahogyan ő élt.
1Jo 2:7 Szeretteim! Nem új parancsot írok nektek, hanem régi parancsot, amelyet kezdettől fogva ismertek. A régi parancs az ige, amelyet hallottatok.
1Jo 2:8 De új parancsot is írok nektek, s ez rá is, rátok is vonatkozik, mert a sötétség elmúlt, és az igaz világosság világít már.
1Jo 2:9 Aki azt mondja, hogy világosságban van, és testvérét gyűlöli, az még most is a sötétségben van.
1Jo 2:10 Aki szereti testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne botránkozás.
1Jo 2:11 De aki gyűlöli testvérét, az sötétben van, a sötétben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.
1Jo 2:12 Írok nektek, fiacskáim, mert bocsánatot nyernek bűneitek az ő nevéért.
1Jo 2:13 Írok nektek, apák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt.
1Jo 2:14 Írok nektek, kisdedek, mert megismertétek az Atyát. Írok nektek, fiatalok, mert erősek vagytok, Isten igéje megmarad bennetek, és a gonoszt legyőztétek.
1Jo 2:15 Ne szeressétek a világot, sem azokat, amik ebben a világban vannak. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete,
1Jo 2:16 mert minden, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége. Ez nem az Atyától, hanem a világtól van.
1Jo 2:17 Ez a világ elmúlik, és elmúlik a kívánsága is. Aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
1Jo 2:18 Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az Antikrisztus, már most is sok antikrisztus támadt, amiből tudjuk, hogy itt az utolsó óra.
1Jo 2:19 Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna; de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók.
1Jo 2:20 Ti azonban fel vagytok kenve a Szent által, és mindent tudtok.
1Jo 2:21 Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem mint olyanoknak, akik ismerik, és azt is, hogy semmi hazugság nem származik az igazságból.
1Jo 2:22 Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az Antikrisztus az, ő tagadja az Atyát és a Fiút.
1Jo 2:23 Ha valaki tagadja a Fiút, akkor az Atya sem az övé; ha valaki vallja a Fiút, akkor az Atya is az övé.
1Jo 2:24 Amit kezdettől fogva hallottatok, maradjon meg bennetek. Ha megmarad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában.
1Jo 2:25 Ez az ígéret, amelyet ő ígért nekünk: az örök élet.
1Jo 2:26 Mindezt azokkal kapcsolatban írtam nektek, akik félrevezetnek titeket.
1Jo 2:27 Ti azonban legyetek rajta, hogy a kenet, amelyet tőle nyertetek, megmaradjon bennetek. Nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket. Ahogy az ő kenete megtanít titeket mindenre, úgy ez is igaz, és nem hazugság. Amint ő tanított titeket: maradjatok őbenne!
1Jo 2:28 Igen, fiacskáim, maradjatok őbenne, hogy amikor meg fog jelenni, bizalommal legyünk, és meg ne szégyenüljünk általa, amikor eljön.
1Jo 2:29 Ha tudjátok, hogy ő igaz, akkor azt is tudjátok, hogy mindaz, aki igazságot cselekszik, tőle született.
1Jo 3:1 Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri.
1Jo 3:2 Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van.
1Jo 3:3 Mindaz, aki ezzel a reménységgel van iránta, megszenteli magát, mint ahogy ő is szent.
1Jo 3:4 Mindaz, aki bűnt cselekszik, törvényszegést is elkövet, mert a bűn törvényszegés.
1Jo 3:5 És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűneinket, és benne nincsen bűn.
1Jo 3:6 Mindaz, aki benne marad, nem vétkezik, és mindaz, aki vétkezik, nem látta és nem ismerte őt.
1Jo 3:7 Fiacskáim, senki meg ne csaljon titeket! Aki igazságot cselekszik, az igaz, mint ahogy ő is igaz.
1Jo 3:8 Aki bűnt cselekszik, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa.
1Jo 3:9 Mindaz, aki Istentől született, bűnt nem cselekszik, mert isteni mag van benne, és nem vétkezhet, mert Istentől született.
1Jo 3:10 Erről lehet megismerni, hogy kik az Isten fiai és kik az ördög fiai. Mindaz, aki nem igazságot cselekszik, és aki nem szereti testvérét, nem Istentől van.
1Jo 3:11 Mert az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást.
1Jo 3:12 Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és megölte testvérét. S miért ölte meg? Azért, mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvérének tettei pedig igazak.
1Jo 3:13 Ne csodálkozzatok, testvérek, ha a világ gyűlöl titeket.
1Jo 3:14 Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életre, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, az a halálban marad.
1Jo 3:15 Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos. És jól tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs örök élete, amely megmaradna benne.
1Jo 3:16 Abból ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk, tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért.
1Jo 3:17 Aki birtokolja a világ javait, és szűkölködni látja testvérét, de a szívét elzárja előle, hogyan marad meg abban az Isten szeretete?
1Jo 3:18 Fiacskáim! Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!
1Jo 3:19 Erről ismerjük meg, hogy az igazságból vagyunk, és az ő színe előtt megnyugodhat a szívünk.
1Jo 3:20 Mert ha a szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a szívünknél, és tud mindent.
1Jo 3:21 Szeretteim! Ha a szívünk nem vádol minket, bizalmunk van Istenhez,
1Jo 3:22 és bármit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsait, és azt tesszük, ami kedves előtte.
1Jo 3:23 És az ő parancsa az, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk.
1Jo 3:24 Aki megtartja parancsait, az őbenne marad, ő pedig bennünk. Hogy pedig ő bennünk marad, azt a Lélektől tudjuk meg, amelyet nekünk adott.
1Jo 4:1 Szeretteim! Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta áradt ki a világba.
1Jo 4:2 Erről ismerhetjük meg Isten Lelkét: Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben eljött, Istentől van.
1Jo 4:3 És minden lélek, amely nem vallja Jézust, nem Istentől van. Az Antikrisztusé az, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van.
1Jo 4:4 Ti Istentől vagytok, fiacskáim, azokat pedig legyőztétek, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van.
1Jo 4:5 Ők ebből a világból valók, azért erről a világról beszélnek, és a világ hallgat rájuk.
1Jo 4:6 Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk; aki nincs Istentől, nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság Lelkét és a tévelygés lelkét.
1Jo 4:7 Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent.
1Jo 4:8 Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet.
1Jo 4:9 Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk.
1Jo 4:10 Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért.
1Jo 4:11 Szeretteim! Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást!
1Jo 4:12 Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk lakik, és szeretete tökéletes bennünk.
1Jo 4:13 Abból ismerjük meg, hogy benne lakunk, és ő mibennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk.
1Jo 4:14 Mi pedig láttuk, és tanúságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte Fiát, mint a világ üdvözítőjét.
1Jo 4:15 Aki vallja, hogy "Jézus az Isten Fia", abban Isten benne marad, és ő Istenben.
1Jo 4:16 Mi, akik hittünk, megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket. Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne.
1Jo 4:17 Isten szeretete azzal lesz teljes bennünk, hogy az ítélet napján is lesz reményünk. Mert amilyen ő, olyanok vagyunk mi is ezen a világon.
1Jo 4:18 A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, nem tökéletes a szeretetben.
1Jo 4:19 Szeressük tehát Istent, mert Isten előbb szeretett minket.
1Jo 4:20 Ha valaki azt mondja: "Szeretem Istent", és a felebarátját gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát?
1Jo 4:21 Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.
1Jo 5:1 Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született.
1Jo 5:2 Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük.
1Jo 5:3 Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek.
1Jo 5:4 Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk.
1Jo 5:5 Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?
1Jo 5:6 Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik arról, hogy a Lélek igazság.
1Jo 5:7 Mert hárman vannak, akik tanúskodnak:
1Jo 5:8 a Lélek, a víz és a vér; és ez a három egy.
1Jo 5:9 Ha az emberek tanúságát elfogadjuk, Isten tanúsága nagyobb. S Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett az ő Fiáról.
1Jo 5:10 Aki hisz Isten Fiában, az magában hordozza Isten tanúságát. Aki nem hisz a Fiúnak, hazugnak tartja őt, mert nem hisz abban a tanúságban, amelyet Isten tett az ő Fiáról.
1Jo 5:11 A tanúság pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk. És ez az élet az ő Fiában van.
1Jo 5:12 Akiben a Fiú van, annak van élete; akiben nincs Isten Fia, annak nincs élete.
1Jo 5:13 Ezeket azért írom nektek, hogy tudjátok: nektek, akik hisztek Isten Fiának nevében, örök életetek van.
1Jo 5:14 Abban rejlik a mi iránta való bizalmunk, hogy bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket.
1Jo 5:15 S ha tudjuk, hogy meghallgat minket, bármit kérünk is tőle, azt is tudjuk, hogy kéréseinket már meg is hallgatta.
1Jo 5:16 Ha valaki látja, hogy a felebarátja vétkezik, de nem halálos bűnnel, imádkozzon érte, és aki nem halálosan vétkezett, megkapja az életet. Van halált okozó bűn is; nem erről mondom, hogy valaki könyörögjön érte.
1Jo 5:17 Minden igazságtalanság bűn, de van halált nem okozó bűn is.
1Jo 5:18 Tudjuk, hogy mindaz, aki Istentől született, nem vétkezik, mert az Istentől való születés megőrzi őt, s a gonosz meg nem érinti.
1Jo 5:19 Tudjuk, hogy mi Istentől vagyunk, ez az egész világ pedig gonoszságban fetreng.
1Jo 5:20 S azt is tudjuk, hogy Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az igaz Istent, és az ő igaz Fiában, Jézus Krisztusban legyünk. Ez az igaz Isten és az örök élet.
1Jo 5:21 Fiacskáim, őrizkedjetek a bálványoktól! Ámen.
2Jo 1:1 A presbiter a kiválasztott úrnőnek és gyermekeinek, akiket igazán szeretek; s nem egyedül én, hanem azok is mindnyájan, akik megismerték az igazságot,
2Jo 1:2 az igazság szolgálaatábam, amely megmarad bennünk, és velünk lesz örökké.
2Jo 1:3 Legyen velünk kegyelem, irgalom, békesség az Atyaistentől és Jézus Krisztustól, az Atyának Fiától igazságban és szeretetben!
2Jo 1:4 Igen örültem, hogy gyermekeid között olyanokat találtam, akik igazságban járnak, amint parancsot kaptunk az Atyától.
2Jo 1:5 Most pedig kérlek téged, úrnőm, nem mintha új parancsot írnék neked, hanem azt, ami megvolt nálunk kezdettől fogva, hogy szeressük egymást.
2Jo 1:6 Az a szeretet, ha az ő parancsai szerint járunk. Mert az a parancs, hogy amint kezdettől fogva hallottátok, aszerint éljetek.
2Jo 1:7 Sok csaló ment ugyanis szerteszét a világba. Ezek nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben eljött. Aki ilyen, az csaló és antikrisztus.
2Jo 1:8 Vigyázzatok magatokra! El ne veszítsétek, amit szereztetek, hogy teljes jutalmat kapjatok!
2Jo 1:9 Ha valaki másfelé megy, és nem marad meg Krisztus tanításában, akkor Isten sem az övé. Ha azonban valaki megmarad a tanításban, akkor az Atya is és a Fiú is az övé.
2Jo 1:10 Ha valaki hozzátok jön, és nem ezt a tanítást hozza magával, ne fogadjátok be őt házatokba, még azt se mondjátok neki: "Üdv neked!".
2Jo 1:11 Mert aki azt mondja neki: "Üdv neked!", az részes az ő gonosz cselekedeteiben.
2Jo 1:12 Még több írnivalóm is volna nektek, de nem akartam papíron és tintával, mert remélem, eljutok hozzátok, és szemtől-szembe beszélhetek veletek, hogy örömünk teljes legyen. Üdvözölnek téged kiválasztott nővéred gyermekei!
3Jo 1:1 A presbiter a szeretett Gájusznak, akit igazán szeretek.
3Jo 1:2 Kedvesem! Azon imádkozom, hogy mindenben szerencsésen járj, és egészséges légy, mint ahogy lelked is jó állapotban van.
3Jo 1:3 Nagyon örültem, amikor a testvérek megérkeztek, és tanúságot tettek igazságodról, arról, hogy igazságban jársz.
3Jo 1:4 Nincs annál nagyobb öröm számomra, mint amikor hallom, hogy a fiaim igazságban járnak.
3Jo 1:5 Kedvesem! Hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekkel, főleg az idegenekkel teszel.
3Jo 1:6 Ők tanúságot tettek szeretetedről az egyház színe előtt, és jól teszed, ha az úton gondoskodsz róluk, amint ez méltó Istenhez.
3Jo 1:7 Hiszen az ő nevéért keltek útra, és semmit sem fogadnak el a pogányoktól.
3Jo 1:8 Nekünk kell tehát az ilyeneket befogadnunk, hogy segítőtársai legyünk az igazságnak.
3Jo 1:9 Írtam az egyháznak, de az, aki szereti közöttük az első helyet elfoglalni, Diotrefész, nem fogad be minket.
3Jo 1:10 Ezért, ha majd elmegyek, megfeddem őt azért, amit tesz. Gonosz szavakat fecseg ellenünk, és mintha még ez sem volna neki elég, nem fogadja be a testvéreket. Azoknak pedig, akik be akarják fogadni őket, megtiltja, sőt, kiutasítja őket az egyházból.
3Jo 1:11 Kedvesem! Ne kövesd a rosszat, hanem azt, ami jó! Aki jót cselekszik, az Istenből van; aki rosszat cselekszik, nem látta Istent.
3Jo 1:12 Demeterről mindnyájan tanúságot tesznek, maga az igazság is, sőt, mi is tanúságot teszünk róla, és te tudod, hogy a mi tanúságunk igaz.
3Jo 1:13 Sok írnivalóm volna még neked, de nem akartam neked tintával és tollal írni.
3Jo 1:14 Remélem ugyanis, hogy hamarosan meglátlak, s akkor szemtől-szembe fogunk beszélni. Békesség neked! Üdvözölnek barátaid! Üdvözöld barátainkat név szerint!
Jud 1:1 Júdás, Jézus Krisztus szolgája és Jakab testvére, azoknak, akiket az Atyaisten szeret, Jézus Krisztusnak megtartott és meghívott.
Jud 1:2 Irgalom, béke és szeretet bőségesen adassék nektek!
Jud 1:3 Szeretteim, mivel őszinte törekvésem, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek tartottam ebben az írásban kérni titeket, hogy harcoljatok a hitért, amelyet egyszer s mindenkorra átadtak a szenteknek.
Jud 1:4 Mert alattomban bejöttek közénk bizonyos emberek, akik régóta ki vannak jelölve az ítéletre. Istentelenek, akik Istenünk kegyelmét érzékiségre fordítják, és az egyedül uralkodót, a mi Urunkat, Jézus Krisztust tagadják.
Jud 1:5 Figyelmeztetni akarlak titeket -- bár mindezt jól tudjátok --, hogy az Úr, miután kiszabadította a népet Egyiptom földjéről, később azokat, akik nem hittek, elpusztította.
Jud 1:6 Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg méltóságukat, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartja.
Jud 1:7 Ugyanígy Szodoma és Gomorra is, és a szomszédos városok, amelyek paráznák voltak, és más test után jártak, elszenvedték az örök tűz büntetését, és intő példaként állnak előttünk.
Jud 1:8 Ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, a felsőbbséget megvetik, a dicsőítendőket pedig káromolják.
Jud 1:9 Pedig Mihály főangyal, amikor az ördöggel vitatkozott és viaskodott Mózes teste miatt, nem mert káromló ítéletet kimondani ellene, hanem azt mondta: "Büntessen meg téged az Úr!" 
Jud 1:10 Ezek pedig gyalázzák mindazt, amit nem értenek. Amit viszont a természet szerint, mint az oktalan állatok, tudnak, azáltal romlásba jutnak.
Jud 1:11 Jaj nekik, mert Kain útján járnak, és Bálám tévedése, a nyereség után törik magukat, és mint Kóré a lázadásban, elvesznek.
Jud 1:12 Szégyenfoltok ezek a lakomáitokon, tartózkodás nélkül lakmároznak, és önmagukat hizlalják; esőtlen felhők, amelyeket a szelek ide-oda kergetnek, őszi, terméketlen, kétszer kiveszett, gyökerestül kitépett fák,
Jud 1:13 vad tengeri hullámok, amelyek saját gyalázatukat tajtékozzák, bolygó csillagok, amelyekre a sötétség vihara vár örökké.
Jud 1:14 Ezekről jövendölt Hénok, Ádám után a hetedik, amikor így szólt: "Íme, jön az Úr ezernyi szentjével,
Jud 1:15 minden fölött ítéletet tart, és megfenyíti az összes istentelent minden gonoszságért, amelyet gonoszul véghezvittek; és minden durva beszédért, amelyet az istentelen bűnösök ellene szóltak."
Jud 1:16 Izgága elégedetlenkedők ezek, akik saját kívánságaik útján járnak; a szájuk kevélységet beszél, és haszonlesésből hízelegnek az embereknek.
Jud 1:17 Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg az igékről, amelyeket előre megmondtak a mi Urunk, Jézus Krisztus apostolai.
Jud 1:18 Megmondták nektek, hogy "az utolsó időben gúnyolódók jönnek, akik saját kívánságaik útján járnak, istentelenségben." 
Jud 1:19 Ezek azok, akik elkülönülnek, érzékiek, a Lélek nélkül valók.
Jud 1:20 Ti ellenben, szeretteim, épüljetek rá legszentebb hitetekre, imádkozzatok a Szentlélekben,
Jud 1:21 őrizzétek meg magatokat Isten szeretetében, s várjátok a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre!
Jud 1:22 Ezeket ítéljétek el és fenyítsétek meg;
Jud 1:23 amazokat viszont mentsétek meg, ragadjátok ki őket a tűzből! A többieken pedig könyörüljetek félelemmel! Még a bűnös által viselt ruhát is gyűlöljétek!
Jud 1:24 Annak pedig, akinek van hatalma bűn nélkül megőrizni titeket, s a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelekor szeplőtelenül és boldog örömmel az ő dicsőségének színe elé állítani,
Jud 1:25 a mi egyedül üdvözítő Istenünknek, Urunk Jézus Krisztus által, legyen dicsőség és magasztalás, uralkodás és hatalom minden idő előtt, most és mindörökkön-örökké! Ámen.
Rev 1:1 Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet Isten adott neki, hogy szolgáinak megmutassa mindazt, aminek csakhamar meg kell történnie . Elküldte angyalát, és kijelentette szolgájának, Jánosnak,
Rev 1:2 aki tanúságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus tanúbizonyságáról, mindarról, amit látott.
Rev 1:3 Boldog az, aki olvassa és aki hallja ennek a jövendölésnek igéit, és megtartja mindazt, ami abban meg van írva, mert az idő közel van!
Rev 1:4 János a hét egyháznak, amely Ázsiában van. Kegyelem nektek és békesség attól, aki van és aki volt és aki eljövendő; és a hét szellemtől, akik az ő trónja előtt vannak;
Rev 1:5 és Jézus Krisztustól, aki hűséges tanú, elsőszülötte a halottaknak, és fejedelme a föld királyainak ;aki szeretett minket és megmosott bennünket bűneinktől a saját vére által,
Rev 1:6 és Istennek és Atyjának királyságává és papjává tett minket ; övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen.
Rev 1:7 Íme, a felhőkön jön , és látni fogja őt minden szem, és akik őt átszúrták. Mellüket veri majd miatta a föld összes népe . Igen! Ámen.
Rev 1:8 Én vagyok az Alfa és az Ómega, mondja az Úr, az Isten, aki van , és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.
Rev 1:9 Én, János, a ti testvéretek és társatok a szorongatásban, a királyságban és a Jézusban való béketűrésben, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten igéjéért és Jézus tanúbizonyságáért.
Rev 1:10 Elragadtatásba estem az Úr napján, és hátam mögött olyan nagy hangot hallottam, mint a harsonáé,
Rev 1:11 amely így szólt: "Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak, amely Ázsiában van, Efezusban, Szmirnában, Pergamonban, Tiatírában, Szárdeszben, Filadelfiában és Laodíceában!"
Rev 1:12 Megfordultam, hogy lássam a hangot, amely velem beszélt; és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam,
Rev 1:13 és a hét arany gyertyatartó között az Emberfiához hasonlót, bokáig érő ruhába öltözve, és a mellén arany övvel körülövezve .
Rev 1:14 A feje és a haja fehér volt, mint a fehér gyapjú, és mint a hó, és a szeme olyan, mint a tűz lángja.
Rev 1:15 Lába hasonló volt a kemencében izzó sárgarézhez , és a hangja, mint a nagy vizek zúgása .
Rev 1:16 Jobbjában hét csillagot tartott, és a szájából kétélű kard állt ki. Az arca olyan volt, mint a teljes fényében ragyogó nap.
Rev 1:17 Amikor megláttam őt, a lába elé hullottam, mint egy halott. A jobbját rámtette, és azt mondta: "Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó ,
Rev 1:18 az élő, bár halott voltam; de íme élek örökkön-örökké; nálam vannak a halál és az alvilág kulcsai.
Rev 1:19 Írd föl tehát, amiket láttál, és amik vannak, és amiknek ezek után kell megtörténniük !
Rev 1:20 A hét csillag titka, amelyet a jobbomban láttál, és a hét arany gyertyatartó: a hét csillag a hét egyház angyala; és a hét gyertyatartó a hét egyház.
Rev 2:1 Az efezusi egyház angyalának írd meg: Így szól, aki a hét csillagot tartja a jobbjában, aki a hét arany gyertyatartó között jár:
Rev 2:2 Ismerem cselekedeteidet, fáradozásodat és béketűrésedet, és hogy nem szenvedheted a gonoszokat; hogy próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugnak találtad őket.
Rev 2:3 Béketűrő vagy, és szenvedtél az én nevemért, és nem fáradtál el.
Rev 2:4 De kifogásom van ellened: az, hogy elhagytad első szeretetedet.
Rev 2:5 Emlékezz tehát arra, honnan estél ki, tarts bűnbánatot, és tedd azt, amit korábban tettél; mert különben föllépek ellened, és elmozdítom gyertyatartódat helyéről, ha nem tartasz bűnbánatot.
Rev 2:6 De az megvan benned, hogy gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök.
Rev 2:7 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek enni adok az élet fájáról, mely Istenemnek paradicsomában van !
Rev 2:8 A szmirnai egyház angyalának írd meg: Így szól az első és az utolsó , aki halott volt és él:
Rev 2:9 Ismerem szorongatásodat és szegénységedet -- noha gazdag vagy --, és káromolnak azok, akik zsidónak mondják magukat, holott nem azok, hanem a sátán zsinagógája.
Rev 2:10 Ne félj semmit azoktól, amiket szenvedni fogsz! Íme, az ördög közületek egyeseket börtönbe fog vetni, hogy próbára tegye őket, és szorongatásotok lesz tíz napig . Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.
Rev 2:11 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: Aki győzni fog, azt nem sebzi meg a második halál!
Rev 2:12 A pergamoni egyház angyalának írd meg: Így szól, akié a kétélű kard:
Rev 2:13 Tudom, hol laksz: ott, ahol a sátán székhelye van; és kitartasz nevem mellett, és nem tagadtad meg hitemet még azokban a napokban sem, amikor Antipászt, az én tanúmat, az én hívemet megölték nálatok, ahol a sátán lakik.
Rev 2:14 De van ellened némi kifogásom is, hogy vannak ott nálad követői Bálám tanításának, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izrael fiait, hogy áldozati húsból lakmározzanak és paráználkodjanak .
Rev 2:15 Így nálad is vannak olyanok, akik a nikolaiták tanításának követői.
Rev 2:16 Tarts tehát bűnbánatot te is, különben csakhamar föllépek ellened, és harcba szállok azokkal szám kardjával.
Rev 2:17 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek elrejtett mannát adok, és egy kis fehér követ adok neki, a kis kőre írva pedig új nevet , amelyet senki sem ismer, csak az, aki kapja.
Rev 2:18 A tiatírai egyház angyalának írd meg: Így szól az Isten Fia, akinek a szeme olyan, mint a tűz lángja, és a lába hasonló a sárgarézhez :
Rev 2:19 Ismerem műveidet, hitedet, szeretetedet, szolgálatodat és béketűrésedet, és utóbbi tetteidet, amelyek számosabbak az előbbieknél.
Rev 2:20 De van ellened egy kifogásom, hogy megengeded Jezabel asszonynak, aki magát prófétanőnek mondja, hogy tanítson, és elcsábítsa szolgáimat, hogy paráználkodjanak és egyenek a bálványáldozatokból .
Rev 2:21 Időt adtam neki, hogy bűnbánatot tartson, de nem akar bűnbánatot tartani paráznasága fölött.
Rev 2:22 Íme, ágyba döntöm őt, és akik vele házasságtörést követnek el, igen nagy szorongatásban lesznek, ha bűnbánatot nem tartanak tetteik miatt.
Rev 2:23 Fiait halállal ölöm meg, és megtudja minden egyház, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója , és megfizetek közületek mindenkinek tettei szerint .
Rev 2:24 Nektek pedig azt mondom, és a többieknek, akik Tiatírában vagytok, akik nem követik ezt a tanítást, és akik nem ismerték a sátán mélységeit, mint mondják: Nem rakok rátok más terhet!
Rev 2:25 Azonban amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg el nem jövök!
Rev 2:26 Aki pedig győz és mindvégig megtartja cselekedeteimet, annak hatalmat adok a nemzetek fölött,
Rev 2:27 hogy vasvesszővel kormányozza azokat, és összetörjenek, mint a cserépedény ,
Rev 2:28 amint én is megkaptam Atyámtól, és neki adom a hajnalcsillagot.
Rev 2:29 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!
Rev 3:1 A szárdeszi egyház angyalának írd meg: Így szól, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Ismerem cselekedeteidet, hogy van neved, hogy élsz, de halott vagy!
Rev 3:2 Légy éber, és erősítsd meg a többieket, akik közel vannak a halálhoz, mert műveidet nem találom teljesnek Istenem előtt.
Rev 3:3 Emlékezz tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad, tartsd meg azt, és tarts bűnbánatot. Ha pedig nem leszel éber, úgy érkezem hozzád, mint a tolvaj, és nem fogod tudni, melyik órában jövök hozzád.
Rev 3:4 De van néhány neved Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruháikat, és velem fognak járni fehérben, mert megérdemlik.
Rev 3:5 Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből , és megvallom nevét Atyám és angyalai előtt.
Rev 3:6 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!
Rev 3:7 A filadelfiai egyház angyalának írd meg: Így szól a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van; aki ha valamit megnyit, azt senki sem zárja be; ha valamit bezár, azt senki sem nyitja ki :
Rev 3:8 Ismerem cselekedeteidet. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, melyet senki sem zárhat be. Bár kevés az erőd, mégis megtartottad igémet, és nem tagadtad meg nevemet.
Rev 3:9 Íme, odaadok egyeseket a sátán zsinagógájából, akik zsidóknak mondják magukat, holott nem azok, hanem hazudnak; íme, megteszem, hogy eljöjjenek és lábadhoz boruljanak , és megtudják, hogy szeretlek téged.
Rev 3:10 Mivel megőrizted béketűrésem igéjét, én is megőrizlek téged a megpróbáltatás órájától, amely eljön az egész földkerekségre, hogy próbára tegye a föld lakóit.
Rev 3:11 Íme, csakhamar eljövök! Tartsd meg, amid van, hogy senki se vegye el koronádat!
Rev 3:12 Aki győz, azt oszloppá teszem Istenem templomában, és nem megy ki többé, és ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét , az új Jeruzsálemét, amely leszállt az égből Istenemtől, és saját, új nevemet .
Rev 3:13 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!
Rev 3:14 A laodíceai egyház angyalának írd meg: Így szól az Ámen, a hűséges és igaz tanú, aki Isten teremtésének kútfeje :
Rev 3:15 Ismerem cselekedeteidet, hogy sem hideg nem vagy, sem meleg; bár hideg volnál vagy meleg!
Rev 3:16 De mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból.
Rev 3:17 Mert azt mondod: "Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van , nem szorulok rá semmire", és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy, szegény, vak és meztelen.
Rev 3:18 Tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj; öltözz fehér ruhába, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s kend be szemed szemkenőccsel, hogy láss.
Rev 3:19 Mert akiket szeretek , azokat korholom és megfenyítem; buzdulj tehát föl, és tarts bűnbánatot.
Rev 3:20 Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és kinyitja nekem az ajtót, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem.
Rev 3:21 Aki győz, annak megadom, hogy velem üljön trónomon, mint ahogy én is győztem, és Atyámmal ülök az ő trónján.
Rev 3:22 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!"
Rev 4:1 Ezek után látomásom volt, és íme, ajtó nyílt meg az égben, és az első hang, amelyet mint harsonát hallottam velem beszélni, így szólt: "Jöjj fel ide , és megmutatom neked mindazt, aminek ezek után történnie kell!" 
Rev 4:2 Azonnal elragadtatásba estem, és íme, királyi szék volt elhelyezve az égben, és a királyi széken ült valaki.
Rev 4:3 Az ott ülőnek tekintete hasonló volt a jáspishoz és a karneolhoz; szivárvány volt a királyi szék körül, hasonló a smaragd színéhez .
Rev 4:4 A királyi szék körül huszonnégy szék, és a székeken huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, a fejükön arany korona.
Rev 4:5 A királyi székből villámok, zúgás és mennydörgések törtek elő . Hét fáklya égett a trón előtt: Isten hét szelleme.
Rev 4:6 A királyi szék előtt mintegy üvegtenger volt, kristályhoz hasonló, és a királyi szék közepén, és a királyi szék körül négy élőlény , elöl és hátul tele szemekkel.
Rev 4:7 Az első élőlény oroszlánhoz volt hasonló, a második élőlény bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek emberéhez hasonló arca volt, és a negyedik élőlény repülő sashoz hasonlított .
Rev 4:8 A négy élőlény mindegyikének hat-hat szárnya volt, körös-körül és belül tele voltak szemekkel . Éjjel-nappal pihenés nélkül azt mondták: "Szent, szent, szent az Úr , a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő!"
Rev 4:9 Mikor ezek az élőlények dicsőséget, tiszteletet és áldást mondtak a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek,
Rev 4:10 a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, imádta az örökkön-örökké élőt , letette koronáját a trón előtt, és így szólt:
Rev 4:11 "Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és a te akaratod által jöttek létre a teremtmények!"
Rev 5:1 A trónon ülő jobbjában láttam egy belül és kívül teleírt könyvet, amely hét pecséttel volt lepecsételve .
Rev 5:2 Láttam egy erős angyalt, aki hangosan hirdette: "Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje annak pecsétjeit?"
Rev 5:3 És senki sem volt képes arra, hogy felnyissa a könyvet vagy abba beletekintsen, sem az égben, sem a földön, sem a föld alatt.
Rev 5:4 Nagyon sírtam, mert senkit sem találtak méltónak, hogy a könyvet felnyissa vagy hogy abba beletekintsen.
Rev 5:5 Erre a vének közül az egyik így szólt hozzám: "Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja , hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak hét pecsétjét!"
Rev 5:6 Akkor láttam, hogy íme, a trón és a négy élőlény között és a vének között a Bárány állt mintegy megölve . Hét szarva és hét szeme volt, amelyek Istennek az egész földre küldött hét szelleme .
Rev 5:7 Odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet .
Rev 5:8 Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt; mindegyiküknek hárfája és arany csészéje volt, tele illatszerekkel, amelyek a szentek imádságai.
Rev 5:9 Új éneket énekeltek, amely így hangzott : "Méltó vagy, Uram, hogy elvedd a könyvet, és felnyisd annak pecsétjeit, mert megöltek, és saját véreddel megváltottál Istennek, minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből,
Rev 5:10 és Istenünk királyságává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a föld felett!"
Rev 5:11 Sok angyalt láttam, és hallottam szavukat a trón körül, s az élőlényekét és a vénekét, és számuk ezernyi ezer volt ,
Rev 5:12 akik hangosan azt kiáltották: "Méltó a Bárány, akit megöltek , hogy övé legyen a hatalom és gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!"
Rev 5:13 Minden teremtményt, amely az égben van, a földön és a föld alatt, és amely a tengeren és a tengerben van, mindezeket hallottam, amint azt mondták: "A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom, örökkön-örökké!"
Rev 5:14 A négy élőlény azt felelte: "Ámen!" A huszonnégy vén arcra borult és imádta az örökkön-örökké élőt.
Rev 6:1 Láttam, amint a Bárány felnyitott egyet a hét pecsét közül; és hallottam az egyiket a négy élőlény közül, amint mennydörgésszerű hangon így szólt: "Jöjj!"
Rev 6:2 És láttam egy fehér lovat , a lovon ülőnek íj volt a kezében, és megkoronázták, ő pedig diadalmasan kivonult, hogy győzzön.
Rev 6:3 Amikor a második pecsétet felnyitotta, hallottam a második élőlényt, amint így szólt: "Jöjj, és lásd!"
Rev 6:4 Kijött egy másik, tűzvörös ló , és a rajta ülőnek megengedték, hogy elvegye a békét a földről, és hogy egymást öldössék. Egy nagy kardot adtak neki.
Rev 6:5 Amikor a harmadik pecsétet fölnyitotta, hallottam a harmadik élőlényt, amint így szólt: "Jöjj, és lásd!" Íme, egy fekete ló ; és a rajta ülőnek kezében mérleg volt.
Rev 6:6 A négy élőlény között egy hang hallatszott, amely így szólt: "Két mérő gabona egy tizesért, és háromszor két mérő árpa egy tizesért; de a bort és az olajat ne bántsd!"
Rev 6:7 Amikor a negyedik pecsétet fölnyitotta, hallottam a negyedik élőlény szavát, amint így szólt: "Jöjj, és lásd!"
Rev 6:8 Íme, egy sárga ló; és a rajta ülő neve Halál, és az alvilág követte őt. Hatalom adatott neki a föld negyed része fölött, hogy öljön karddal, éhínséggel, halállal , és a föld vadállataival.
Rev 6:9 Amikor az ötödik pecsétet fölnyitotta, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket Isten igéjéért és tanúbizonyságukért megöltek.
Rev 6:10 Hangosan kiáltottak: "Uram, te szent és igaz, meddig nem mondasz ítéletet és nem állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?" 
Rev 6:11 Mindegyiküknek hosszú fehér ruhát adtak, és azt mondták nekik, hogy még egy kis ideig legyenek nyugton, míg teljessé nem lesz szolgatársaiknak és testvéreiknek száma, akiket kell, hogy ugyanúgy megöljenek, mint őket.
Rev 6:12 Láttam, amint a hatodik pecsétet felnyitotta, és íme, nagy földrengés támadt. A nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák , és az egész hold olyan lett, mint a vér .
Rev 6:13 A csillagok lehullottak az égről a földre, ahogy a fügefa lehullatja éretlen fügéit , amikor nagy szél rázza.
Rev 6:14 Az ég visszahúzódott, mint az összegöngyölt könyvtekercs , és minden hegy és sziget kimozdult a helyéből.
Rev 6:15 A föld királyai, a fejedelmek , a hadvezérek, a gazdagok és az erősek: minden szolga és szabad ember a hegyek barlangjaiba és kősziklái közé rejtőzött ,
Rev 6:16 és azt mondták a hegyeknek és a kőszikláknak: "Omoljatok ránk , és rejtsetek el minket a trónon ülő elől és a Bárány haragja elől!
Rev 6:17 Mert elérkezett az ő haragjuk nagy napja, és ki képes megállni azon?" 
Rev 7:1 Ezután négy angyalt láttam, akik a föld négy sarkán álltak, és akik feltartóztatták a földnek négy szelét, hogy ne fújjanak sem a földön, sem a tengeren, és egyetlen fára sem.
Rev 7:2 Akkor láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll fel, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hangosan azt kiáltotta a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek:
Rev 7:3 "Ne ártsatok a földnek és a tengernek, sem a fáknak, amíg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!"
Rev 7:4 Hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezer megjelölt, Izrael fiainak valamennyi törzséből.
Rev 7:5 Júda törzséből tizenkétezer megjelölt; Rúben törzséből tizenkétezer; Gád törzséből tizenkétezer;
Rev 7:6 Áser törzséből tizenkétezer; Neftali törzséből tizenkétezer; Manassze törzséből tizenkétezer;
Rev 7:7 Simeon törzséből tizenkétezer; Lévi törzséből tizenkétezer; Isszakár törzséből tizenkétezer;
Rev 7:8 Zebulon törzséből tizenkétezer; József törzséből tizenkétezer; Benjamin törzséből tizenkétezer.
Rev 7:9 Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, néptörzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, hosszú fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal,
Rev 7:10 és hangosan azt kiáltották: "Üdv a mi Istenünknek, aki a trónon ül , és a Báránynak!"
Rev 7:11 Ekkor az összes angyal körülfogta a trónt, a véneket és a négy élőlényt, és a trón előtt arcra borulva imádta Istent:
Rev 7:12 "Ámen! Áldás és dicsőség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erősség a mi Istenünknek, örökkön-örökké! Ámen."
Rev 7:13 Ekkor a vének közül megszólalt az egyik, és azt kérdezte tőlem: "Kik ezek, akik hosszú fehér ruhába vannak öltözve, és honnan jöttek?"
Rev 7:14 Azt mondtam neki: "Uram, te tudod!" Erre ő azt mondta nekem: "Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében .
Rev 7:15 Ezért vannak Isten trónja előtt, és éjjel-nappal szolgálnak neki templomában; és aki a trónon ül , fölöttük lakik.
Rev 7:16 Nem éheznek és nem szomjaznak többé, nem éri őket többé a nap, sem bármiféle forróság ,
Rev 7:17 mert a királyi széken trónoló Bárány lesz a pásztoruk, az élet vizének forrásához vezeti őket , és Isten letöröl szemükről minden könnyet" .
Rev 8:1 Amint a hetedik pecsétet felnyitotta, csend lett az égben mintegy félóráig.
Rev 8:2 Láttam a hét angyalt, akik Isten előtt állnak, és hét harsonát adtak nekik.
Rev 8:3 Aztán egy másik angyal jött, és megállt az oltár előtt arany tömjénezővel. Sok jó illatszert adtak neki, hogy mindegyik szent imádságából tegyen az arany oltárra, amely Isten trónja előtt áll.
Rev 8:4 A jó illatszerek füstje fölszállt a szentek imádságából, az angyal kezéből Isten előtt.
Rev 8:5 Az angyal fogta a tömjénezőt, tett bele az oltár tüzéből , és ledobta a földre. Akkor mennydörgés, zúgás, villámlás és nagy földrengés támadt.
Rev 8:6 A hét angyal, akiknél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát.
Rev 8:7 Az első angyal megfújta a harsonát. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz támadt, és a földre hullott. A föld harmadrésze megégett, a fák harmadrésze elhamvadt, és minden zöldellő fűszál kiégett.
Rev 8:8 A második angyal megfújta a harsonát. Valami tűzzel égő nagy hegy zuhant a tengerbe, és a tenger harmadrésze vérré változott .
Rev 8:9 Ekkor meghalt a tengerben élő teremtmények harmadrésze, és a hajók harmadrésze elpusztult.
Rev 8:10 A harmadik angyal megfújta a harsonát és egy nagy csillag hullott le az égből, égve, mint a fáklya, beleesett a folyók harmadrészébe és a vizek forrásaiba.
Rev 8:11 A csillag neve: Üröm. A vizek harmadrésze ürömmé változott, és számos ember meghalt a vizektől, mert keserűek lettek.
Rev 8:12 A negyedik angyal megfújta a harsonát, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmadrészét és a csillagok harmadrészét, hogy harmadrészük elsötétüljön, és a nappal harmadrésze ne ragyogjon, és az éjjelé hasonlóképpen.
Rev 8:13 Ekkor láttam és hallottam, hogy egy magányos sas repült át az égen, és hangosan így kiáltott: "Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a másik három angyal további harsonázása miatt, akik ezután fogják megfújni a harsonát!"
Rev 9:1 Az ötödik angyal megfújta a harsonát, és láttam, hogy egy csillag esett le az égből a földre, és neki adatott a mélység kútjának kulcsa.
Rev 9:2 Megnyitotta a mélység kútját, és fölszállt a kút füstje, mint egy nagy kemence füstje , erre elsötétült a nap és a levegő a kút füstjétől.
Rev 9:3 A kút füstjéből sáskák jöttek ki a földre , és olyan hatalom adatott nekik, amilyen hatalma a föld skorpióinak van.
Rev 9:4 Azt a parancsot kapták, hogy ne bántsák a föld füvét, egyetlen zöldellő növényt és egyetlen fát sem , hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs rajta Isten jele .
Rev 9:5 Parancsot kaptak, hogy ne öljék meg őket, csak kínozzák őket öt hónapig, és kínjuk olyan, mint ahogy a skorpió kínoz, ha megsebzi az embert.
Rev 9:6 Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált , de nem találják meg, és vágyódni fognak a halál után, de a halál futni fog előlük.
Rev 9:7 A sáskák alakja harcrakész lovakhoz hasonlított, és fejükön mintegy aranyhoz hasonló korona volt. Az arcuk olyan volt, mint az emberek arca.
Rev 9:8 A hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, és fogaik, mint az oroszlánok fogai.
Rev 9:9 A mellvértjük olyan volt, mint a vaspáncél, és a szárnyuk zúgása, mint a harcba száguldó nagyszámú lovas szekér zúgása .
Rev 9:10 A skorpióéhoz hasonló farkuk volt, és fullánk volt a farkukban, ebben pedig hatalom, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig.
Rev 9:11 A mélység angyala volt a királyuk, akinek a neve héberül Abaddón, görögül Apollión.
Rev 9:12 Az egyik jaj elmúlt, de íme, még két jaj jött ezek után.
Rev 9:13 A hatodik angyal megfújta a harsonát, és egy hangot hallottam az Isten szeme előtt álló arany oltár szarvai közül,
Rev 9:14 amely azt mondta a hatodik angyalnak, akinél a harsona volt: "Oldozd el a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve!"
Rev 9:15 Eloldozták a négy angyalt, akik készen voltak az órára, a napra, a hónapra és az esztendőre, hogy megöljék az emberek harmadrészét.
Rev 9:16 A lovas sereg száma húszezerszer tízezer; hallottam a számukat.
Rev 9:17 Így láttam a lovakat a látomásban, és akik rajtuk ültek, azoknak tüzes, kék és kénkő-színű mellvértjük volt, és a lovak feje oroszlánfejhez hasonlított. A szájukból tűz, füst és kénkő tört elő.
Rev 9:18 Ettől a három csapástól elpusztult az emberek harmadrésze, a tűztől, a füsttől és a kénkőtől, amely a szájukból előtört.
Rev 9:19 Mert a lovak ereje a szájukban és a farkukban van, mert a farkuk a kígyóhoz hasonló, feje van és azzal ártanak.
Rev 9:20 A többi ember, aki nem halt meg ezekben a csapásokban, mégsem tartott bűnbánatot kezének tettei miatt , hogy ne imádja a gonosz lelkeket és az aranyból, ezüstből, rézből, kőből és fából való bálványokat, amelyek nem tudnak látni, sem hallani, sem járni .
Rev 9:21 Nem tartottak bűnbánatot gyilkosságaik fölött, sem varázslataik, sem paráznaságuk, sem lopásaik fölött.
Rev 10:1 Azután egy másik, erős angyalt láttam leszállni az égből, felhővel körülvéve, s a fején szivárvány volt. Arca olyan volt, mint a nap, lába pedig, mint a tűzoszlop.
Rev 10:2 A kezében nyitott könyvet tartott, a jobb lábát a tengerre tette, a balt pedig a földre,
Rev 10:3 és olyan hangosan kiáltott, mint amikor az oroszlán ordít . Amikor kiáltott, megszólalt a hét mennydörgés hangja.
Rev 10:4 Mikor pedig a hét mennydörgés hangja megszólalt, írni akartam, de egy hangot hallottam az égből, amely így szólt hozzám: "Pecsételd le , amit a hét mennydörgés mondott, és ne írd le!"
Rev 10:5 Ekkor az angyal, akit állni láttam a tenger és a föld felett, fölemelte jobbját az ég felé,
Rev 10:6 és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki az eget teremtette, és mindazt, ami azon van, és a földet, és mindazt, ami rajta van, és a tengert és mindazt, ami benne van , hogy "idő nem lesz többé,
Rev 10:7 hanem a hetedik angyal harsonázásának napjaiban, amikor az kezdi megfújni a harsonát, beteljesedik Isten titka, mint ahogy ezt a jó hírt kinyilatkoztatta szolgái, a próféták által."
Rev 10:8 Ekkor hangot hallottam az égből, amint újból szólt hozzám, és azt mondta: "Menj, és vedd át a nyitott könyvet a tenger és a föld felett álló angyal kezéből!"
Rev 10:9 Elmentem az angyalhoz, és mondtam neki, hogy adja nekem a könyvet. Ő azt felelte nekem: "Fogd és edd meg. Keserűvé fogja tenni a gyomrodat, de a szádban olyan édes lesz, mint a méz."
Rev 10:10 Elvettem a könyvet az angyal kezéből, megettem, és a számban édes volt, mint a méz, de amikor lenyeltem, a gyomrom keserű lett .
Rev 10:11 Ekkor azt mondták nekem: "Ismét jövendölnöd kell a nemzeteknek és népeknek és nyelveknek és számos királynak!"
Rev 11:1 Akkor mérővesszőhöz hasonló nádszálat adtak, és azt mondták: "Kelj föl, mérd meg Isten templomát, az oltárt és a benne imádkozókat.
Rev 11:2 De a templomon kívül levő tornácot hagyd ki, és ne mérd meg, mert azt átadták azoknak a nemzeteknek, amelyek a szent várost negyvenkét hónapig taposni fogják .
Rev 11:3 Meg fogom hagyni két tanúmnak, hogy ezerkétszázhatvan napig jövendöljenek, szőrzsákba öltözve."
Rev 11:4 Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állnak .
Rev 11:5 Ha valaki ártani akar nekik, tűz tör elő a szájukból, és megemészti ellenségeiket. Ha valaki bántani akarja őket, akkor azt meg kell ölni.
Rev 11:6 Ezeknek hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essen az eső jövendölésük napjaiban, és hatalmuk van a vizek fölött, hogy vérré változtassák azokat , és mindenféle csapással sújtsák a földet, ahányszor csak akarják .
Rev 11:7 Amikor befejezik tanúságtételüket, a mélységből fölszálló fenevad háborút indít ellenük, legyőzi és megöli őket.
Rev 11:8 A holttestük annak a nagy városnak az utcáján fog heverni, amelyet szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak hívnak, és ahol Urukat is megfeszítették.
Rev 11:9 A törzsekből, népekből, nyelvekből és nemzetekből sokan fogják látni holttestüket három és fél napon keresztül, és holttestüket nem engedik sírba tenni.
Rev 11:10 A föld lakói pedig örvendezni fognak felettük, és vigadni fognak. Ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak.
Rev 11:11 De három és fél nap múlva Istentől az élet lelke száll beléjük . Lábukra állnak, és nagy félelem fogja el azokat, akik látják őket .
Rev 11:12 Ekkor egy hatalmas hangot hallanak az égből, amely azt mondja nekik: "Szálljatok fel ide!" Erre fölszállnak az égbe a felhőben, ellenségeik pedig látják őket .
Rev 11:13 Abban az órában nagy földrengés támad, és a város tizedrésze összeomlik . A földrengésben név szerint hétezer ember veszti életét. A többiek megrettennek, és dicsőítik az ég Istenét.
Rev 11:14 A második jaj elmúlt, de íme, csakhamar eljön a harmadik jaj!
Rev 11:15 A hetedik angyal megfújta a harsonát, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: "A mi Urunké és az ő Krisztusáé lett ennek a világnak az uralma, és uralkodni fog örökkön-örökké! Ámen."
Rev 11:16 Ekkor a huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek székeiken, arcra borultak, és imádták Istent:
Rev 11:17 "Hálát adunk neked, mindenható Úristen, aki vagy, és aki voltál, mert átvetted nagy hatalmadat és uralkodsz .
Rev 11:18 A nemzetek ugyan haragudtak, de eljött a te haragod , és az idő, hogy a halottakat megítéljék, és megadják a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és azoknak, akik nevedet félik, a kicsinyeknek és a nagyoknak , és hogy kiirtsák azokat, akik megrontották a földet."
Rev 11:19 Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a templomában ; villámok, zúgás, földrengés és nagy jégeső támadt .
Rev 12:1 Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona.
Rev 12:2 Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott.
Rev 12:3 Aztán egy másik jel tűnt fel az égen: íme, egy nagy, tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt , és a hét fején hét királyi korona.
Rev 12:4 A farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a földre sodorta őket . A sárkány a vajúdó asszony elé állt, hogy amint megszül, elnyelje fiát.
Rev 12:5 Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel fogja kormányozni az összes nemzetet . De elragadták a fiát, és Isten trónjához vitték.
Rev 12:6 Az asszony pedig a pusztaságba menekült, ahol Istentől elkészített helye volt, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig.
Rev 12:7 Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal . A sárkány és angyalai harcoltak,
Rev 12:8 de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben.
Rev 12:9 Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították.
Rev 12:10 Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: "Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt.
Rev 12:11 Ők pedig legyőzték őt a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által, s nem kímélték saját életüket mindhalálig.
Rev 12:12 Örvendezzetek tehát, egek , és akik bennük laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!"
Rev 12:13 Miután a sárkány látta, hogy letaszították a földre, üldözte az asszonyt, aki fiúgyermeket szült.
Rev 12:14 Ekkor az asszony két nagy sasszárnyat kapott, hogy a pusztaságba repüljön a saját helyére, hogy ott táplálják egy ideig és időkig és fél ideig , távol a kígyótól.
Rev 12:15 Ekkor a kígyó akkora vizárat bocsátott a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodortassa őt a folyóval.
Rev 12:16 De a föld megsegítette az asszonyt, megnyitotta száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány bocsátott ki a szájából.
Rev 12:17 Ekkor a sárkány haragra gerjedt az asszony ellen, és elment, hogy harcra keljen a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják Isten parancsait, és akiknél Jézus tanúságtétele van.
Rev 12:18 Aztán megállt a tenger fövenyén.
Rev 13:1 Ekkor láttam, hogy egy fenevad száll föl a tengerből, melynek hét feje és tíz szarva volt, és szarvain tíz királyi korona, fejein pedig a káromlás nevei.
Rev 13:2 A fenevad, amelyet láttam, hasonló volt a párduchoz, a lábai mint a medve lábai, a szája mint az oroszlán szája , és a sárkány neki adta erejét és nagy hatalmát.
Rev 13:3 Láttam, hogy a fejei közül az egyik szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálkozva követte a fenevadat.
Rev 13:4 Imádták a sárkányt, aki hatalmat adott a fenevadnak, és imádták a fenevadat, és így szóltak: "Ki hasonló a fenevadhoz, és ki harcolhatna vele?"
Rev 13:5 Nagy dolgokat és káromlást beszélő szájat adtak neki , és hatalmat kapott a cselekvésre negyvenkét hónapig.
Rev 13:6 Káromlásra nyitotta száját Isten ellen, hogy káromolja nevét és hajlékát és az ég lakóit.
Rev 13:7 Megadatott neki, hogy harcoljon a szentekkel, és legyőzze őket . Hatalmat kapott minden törzs és nép és nyelv és nemzet fölött.
Rev 13:8 És imádni fogja őt a föld minden lakója, akiknek a neve nincs beírva a megölt Báránynak életkönyvébe a világ kezdete óta.
Rev 13:9 Akinek van füle, hallja meg!
Rev 13:10 Aki fogságba hurcol, fogságba megy, aki karddal öl, annak kard által kell elvesznie . -- Ez a szentek béketűrése és hite. --
Rev 13:11 Ekkor láttam, hogy egy másik fenevad száll fel a szárazföldből, amelynek két szarva volt, hasonlók a Bárányéhoz, de úgy beszélt, mint a sárkány.
Rev 13:12 Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát az ő nevében, és rábírja a földet és a föld lakóit, hogy imádják az első fenevadat, amelynek a halálos sebe meggyógyult.
Rev 13:13 Nagy jeleket művelt, s még azt is megtette, hogy tűz szálljon le az égből az emberek szeme láttára.
Rev 13:14 Elcsábítja a föld lakóit a jelekkel, amelyekre hatalmat kapott, hogy megtegye a fenevad előtt, s azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsék el annak a fenevadnak a képmását, amelynek kard által ejtett sebe van, de életben maradt.
Rev 13:15 Hatalmat kapott, hogy lelket adjon a fenevad képmásának, és hogy megszólaljon a fenevad képmása, és megölethesse azokat, akik nem imádják a fenevad képmását .
Rev 13:16 Megteszi, hogy minden kicsiny és nagy, gazdag és szegény, szabad és szolga bélyeget viseljen a jobb kezén vagy a homlokán;
Rev 13:17 és senki se vásárolhasson vagy adhasson el, ha nem viseli a vadállat bélyegét vagy nevét, vagy nevének számát.
Rev 13:18 -- Ez a bölcsesség. Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat számát; mert ember száma az, és a száma hatszázhatvanhat. --
Rev 14:1 Ekkor íme, láttam, hogy a Bárány a Sion hegyén állt, és vele a száznegyvennégyezer, akiknek homlokára volt írva az ő neve és az ő Atyjának neve.
Rev 14:2 Egy hangot halottam az égből, amely olyan volt, mint a nagy vizek zúgása és mint a mennydörgés , s a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfákon játszó hárfásoké.
Rev 14:3 Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki más nem tudta megtanulni azt az éneket, mint az a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva a földről.
Rev 14:4 Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, mert szüzek. Követik a Bárányt, amerre csak megy; ők megváltást nyertek az emberek közül, zsengéül Istennek és a Báránynak,
Rev 14:5 és a szájukban nem találtatott hazugság, mert szeplőtelenül állnak Isten trónja előtt.
Rev 14:6 Ekkor láttam egy másik angyalt repülni az ég zenitjén, akinél örök evangélium volt, hogy hirdesse az evangéliumot a föld lakóinak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek,
Rev 14:7 hangos szóval: "Féljétek Istent, és adjatok neki tiszteletet, mert eljött ítéletének órája; és imádjátok őt, aki az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta!" 
Rev 14:8 Ezt egy másik angyal követte, aki ezt mondta: "Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznaságának borával itatott meg minden nemzetet!" 
Rev 14:9 Egy harmadik angyal követte őket, hangosan kiáltva: "Aki imádja a vadállatot és annak képmását, és felveszi bélyegét a homlokára vagy a kezére,
Rev 14:10 az is inni fog Isten haragjának borából , amely készen van, elegyítetlenül, haragjának kelyhében , és gyötrődni fog tűzben és kénben az angyalok és a Bárány előtt.
Rev 14:11 Gyötrelmeik füstje felszáll örökkön-örökké , és nincs nyugalmuk éjjel-nappal azoknak, akik imádták a vadállatot és képmását, és aki fölveszi nevének bélyegét."
Rev 14:12 -- Ez a szentek béketűrése, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét. --
Rev 14:13 Egy hangot hallottam az égből, amely ezt mondta nekem: "Írjad: Már most boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg! Igen, mondja a Lélek, hogy megpihenjenek munkáiktól; mert cselekedeteik követik őket!"
Rev 14:14 Ekkor íme, fehér felhőt láttam, és a felhőn az Emberfiához hasonló ült , akinek fején arany korona volt, és a kezében éles sarló.
Rev 14:15 Egy másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a felhőn ülőnek: "Csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája, hiszen megérett az aratnivaló a földön!" 
Rev 14:16 És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet.
Rev 14:17 Ekkor egy másik angyal jött ki az égben levő templomból, neki szintén éles sarlója volt.
Rev 14:18 Az oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűz felett, és hangosan odakiáltott annak, akinek éles sarlója volt: "Csapj le éles sarlóddal, és szüreteld le a föld szőlőjének gyümölcseit, mert megértek szőlőfürtjei!" 
Rev 14:19 Az angyal megindította sarlóját a földre, és leszüretelte a föld szőlőjét, és Isten haragjának nagy borprésébe dobta.
Rev 14:20 Megtaposták a borprést a városon kívül , és vér jött ki a présből a lovak zablájáig, ezerhatszáz stádiumnyira.
Rev 15:1 Ekkor egy másik nagy és csodálatos jelet láttam az égben: hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert azok által teljesedett be Isten haragja.
Rev 15:2 Akkor egy üvegtenger-félét láttam, ami tűzzel volt vegyítve. Láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, a képmását és nevének számát, amint az üvegtenger fölött állnak Isten hárfáival,
Rev 15:3 és éneklik Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: "Nagyok és csodálatosak a te műveid , Uram, mindenható Isten! Igazságosak és igazak a te útjaid , nemzetek Királya!
Rev 15:4 Ki ne félne téged, Uram, és ki ne magasztalná nevedet? Mert egyedül te vagy szent , hisz minden nemzet eljön és leborul színed előtt , mert ítéleteid nyilvánvalóvá lettek!"
Rev 15:5 Ezek után láttam, hogy íme, megnyílik a tanúbizonyság hajlékának temploma az égben ,
Rev 15:6 és hét angyal jött ki a templomból, akiknél a hét csapás volt , tiszta és fehér gyolcsba öltözve, a mellük körül pedig aranyövvel övezve .
Rev 15:7 A négy élőlény egyike a hét angyalnak hét aranycsészét adott, telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával.
Rev 15:8 És a templom megtelt füsttel Isten felségétől és hatalmától, és senki sem mehetett be a templomba , amíg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása .
Rev 16:1 Ekkor egy erős hangot hallottam a templomból, amely így szólt a hét angyalhoz: "Menjetek, és öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!" 
Rev 16:2 Elment az első, és kiöntötte csészéjét a földre, erre fájdalmas és igen veszélyes fekély támadt az embereken , akik a vadállat bélyegét viselték, és azokon, akik az ő képét imádták.
Rev 16:3 És a második angyal is kiöntötte csészéjét a tengerbe, és az vérré változott, mint a halotté, és minden élőlény elpusztult a tengerben .
Rev 16:4 És a harmadik is kiöntötte csészéjét a folyókba és a vízforrásokba, és azok vérré változtak .
Rev 16:5 Hallottam a vizek angyalát, amint azt mondta: "Igazságos vagy, Uram, aki vagy, és aki voltál, szent , mert így ítéltél,
Rev 16:6 mivel szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nekik inni . Valóban megérdemelték!"
Rev 16:7 És egy másikat is hallottam az oltár felől szólni: "Úgy van, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid!" 
Rev 16:8 És a negyedik angyal is kiöntötte csészéjét a napra, erre annak megadatott, hogy forrósággal gyötörje az embereket, és tűzzel.
Rev 16:9 És az embereket égette a nagy forróság, s káromolták Isten nevét, akinek hatalma van a csapások fölött, s mégsem tartottak bűnbánatot, hogy őt megdicsőítsék.
Rev 16:10 És az ötödik angyal is kiöntötte csészéjét a fenevad trónjára. Erre annak országa elsötétült , és nyelvüket harapdálták fájdalmukban.
Rev 16:11 Káromolták az ég Istenét fájdalmaik és sebeik miatt; de nem tartottak bűnbánatot tetteik miatt.
Rev 16:12 És a hatodik angyal is kiöntötte csészéjét abba a nagy folyamba, az Eufráteszbe, s kiszárította annak vizét , hogy út készüljön a Napkeletről jövő királyoknak.
Rev 16:13 És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és az álpróféta szájából három tisztátalan szellem jön ki, mintha békák lennének,
Rev 16:14 mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek, és a föld összes királyaihoz mennek, hogy összegyűjtsék őket a harcra a mindenható Isten nagy napjára.
Rev 16:15 -- Íme, úgy jövök, mint a tolvaj! Boldog az, aki virraszt, és őrzi ruháját, hogy meztelenül ne járjon, és ne lássák a szégyenét!
Rev 16:16 És egybegyűjti őket arra a helyre, amelyet héberül Harmageddónnak neveznek. --
Rev 16:17 És a hetedik angyal is kiöntötte csészéjét a levegőbe, és harsány hang hallatszott a templomból , a tróntól: "Megtörtént!"
Rev 16:18 És villámlások, zúgás és mennydörgések támadtak, és akkora földrengés lett, amekkora még nem volt , amióta ember van a földön, olyan földrengés, olyan hatalmas!
Rev 16:19 A nagy város három részre szakadt, a nemzetek városai leomlottak, és Isten megemlékezett a nagy Babilonról , hogy bosszúálló haragja borának kelyhét adja neki .
Rev 16:20 Eltűnt minden sziget, és a hegyek sem látszottak sehol.
Rev 16:21 Hatalmas, mázsányi jégeső hullott le az égből az emberekre, s az emberek káromolták Istent a jégeső csapása miatt, mert az igen nagy volt.
Rev 17:1 A hét angyal közül az egyik odajött, és így szólt hozzám: "Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna asszony kárhozatát, aki a nagy vizek fölött ül ,
Rev 17:2 akivel a föld királyai paráználkodtak , és akinek paráznasága borától megrészegültek a föld lakói!"
Rev 17:3 És lélekben elvitt engem a pusztaságba: egy asszonyt láttam skarlátvörös fenevadon ülni, amely tele volt a káromlás neveivel, és hét feje és tíz szarva volt .
Rev 17:4 Az asszony pedig bíborba és karmazsinba volt öltözve, felékesítve arannyal és drágakővel és gyöngyökkel. Kezében arany serleget tartott, telve utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságával.
Rev 17:5 A homlokára ez a név, ez a titok volt írva: "A nagy Babilon , a paráznaságoknak és a föld utálatosságainak anyja!"
Rev 17:6 És láttam, hogy az asszony részeg a szentek vérétől és Jézus vértanúinak vérétől. Mikor őt láttam, nagyon csodálkoztam.
Rev 17:7 Az angyal azt kérdezte tőlem: "Miért csodálkozol? Megmagyarázom én neked az asszony titkát és a fenevadét, amely őt hordozza, amelynek hét feje és tíz szarva van!
Rev 17:8 A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs. Fel fog szállni a mélységből , és a vesztébe jut; a föld lakói pedig csodálkozni fognak -- azok, akiknek a neve nincs beírva az élet könyvébe a világ teremtése óta --, amikor látják a fenevadat, amely volt és nincs.
Rev 17:9 -- Ennek ez a bölcs értelme: A hét fej hét hegy, amelyeken az asszony ül; és hét király.
Rev 17:10 Öt már elesett, az egyik még van, a másik pedig még nem jött el. Amikor eljön, csak rövid ideig lesz maradása.
Rev 17:11 És a vadállat, amely volt és nincs, az maga a nyolcadik, és a hétből való, és vesztébe jut.
Rev 17:12 És a tíz szarv, amelyet láttál, tíz király , akik még nem jutottak uralomra, de mint királyok hatalmat nyernek egy órára a fenevad után.
Rev 17:13 Ezeknek egy a szándékuk, és erejüket és hatalmukat a fenevadnak adják át.
Rev 17:14 Harcolni fognak a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket, mert ő az uraknak Ura és a királyoknak Királya ; akik pedig vele vannak, azok hivatottak, választottak és hűségesek."
Rev 17:15 Majd azt mondta nekem: "A vizek, amelyeket láttál , ahol a parázna asszony ül, a népek, törzsek és nemzetek és nyelvek .
Rev 17:16 A tíz szarv pedig, amelyet a fenevadon láttál, meggyűlöli a parázna asszonyt. Elpusztítják, meztelenné teszik, megeszik a húsát, és tűzzel megégetik.
Rev 17:17 Mert Isten adta szívükbe, hogy azt tegyék, ami a fenevad előtt kedves, hogy országukat a fenevadnak adják, míg beteljesednek Isten igéi.
Rev 17:18 Az asszony, akit láttál, az a nagy város, amely a föld királyai fölött uralkodik" .
Rev 18:1 Ezek után egy másik angyalt láttam leszállni az égből, akinek nagy hatalma volt, és a föld felragyogott dicsőségétől .
Rev 18:2 Hangos szóval így kiáltott: "Elesett, elesett a nagy Babilon , ördögök lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan szellem tanyájává, minden tisztátalan és gyűlöletes állat lakásává.
Rev 18:3 Mert féktelen paráznasága borából ivott minden nemzet; s a föld királyai paráználkodtak vele , a föld kereskedői az ő gyönyörűségeinek bőségéből lettek gazdagokká!"
Rev 18:4 Aztán egy másik hangot hallottam az égből, amely így szólt: "Menjetek ki onnan, én népem, hogy részesei ne legyetek az ő gonoszságainak, és ne legyen részetek az őt érő csapásokban,
Rev 18:5 mert bűnei az égig hatoltak , és Isten megemlékezett gonoszságairól.
Rev 18:6 Fizessetek neki vissza, mint ahogy ő is megfizetett nektek, és kétszeresen viszonozzátok cselekedeteit; a pohárba, amelybe ő töltött, töltsetek neki kétannyit.
Rev 18:7 Amennyire dicsőítette önmagát és gyönyörűségben volt, annyi gyötrelmet és gyászt adjatok neki, mert így szól szívében: "Mint királyné, ülök a trónon, és nem vagyok özvegy , gyászt nem fogok látni!"
Rev 18:8 Ezért egy napon jönnek rá a csapások , a halál, gyász és éhség, és tűz fogja megégetni; mert erős az Isten , aki őt megítéli!"
Rev 18:9 Sírni és gyászolni fognak fölötte a föld királyai, akik paráználkodtak vele, és gyönyörűségekben éltek , amikor látják majd füstjét, amint ég.
Rev 18:10 Elhúzódnak tőle, félve gyötrelmeitől, és így szólnak: "Jaj, jaj, az a nagy város! Babilon, az erős város! Mert egy óra alatt eljött a te ítéleted!"
Rev 18:11 A föld kereskedői sírni és gyászolni fognak fölötte , mert senki sem veszi meg többé áruikat:
Rev 18:12 arany és ezüst árut, drágakövet, gyöngyöt, gyolcsot, bíbort, selymet és karmazsint, semmiféle tujafát, sem elefántcsont-edényt, és egyetlen drágakőből, rézből, vasból és márványból való edényt sem,
Rev 18:13 sem a fahéjat és illatszereket, kenetet, tömjént, bort, olajat, lisztlángot, búzát, barmokat, juhokat, lovakat, kocsikat, rabszolgákat és emberi személyeket.
Rev 18:14 A lelked számára kívánatos gyümölcsök eltávoztak tőled, és minden kövérség és kiválóság elveszett tőled, és többé már nem találják meg!
Rev 18:15 Mindazok, akik ezekkel kereskedtek, s akik meggazdagodtak, megállnak tőle távol, gyötrelmeitől félve, sírva és gyászolva ,
Rev 18:16 és így szólnak: "Jaj, jaj, az a nagy város, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba öltözött, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékes volt,
Rev 18:17 és egy óra alatt odalett ennyi gazdagság!" Minden hajókormányos és minden tavon járó csónakos, a hajósok, és akik a tengeren járnak , megállnak távol,
Rev 18:18 és így kiáltanak, amikor látják égésének helyét: "Melyik város volt hasonló ehhez a nagy városhoz?"
Rev 18:19 Majd port hintenek fejükre, és sírva és gyászolva így kiáltanak : "Jaj, jaj, az a nagy város, amelynek kincseiből meggazdagodtak mindnyájan, akiknek hajóik voltak a tengeren, az ő kincseiből; és egy óra alatt elpusztult!
Rev 18:20 Örvendezz fölötte ó ég , és ti, szent apostolok és próféták, mert Isten kimondta fölötte az ítéletet értetek!" 
Rev 18:21 Egy erős angyal követ vett föl, olyat, mint egy nagy malomkő, a tengerbe dobta, és ezt mondta: "Ilyen erővel döntik le Babilont, azt a nagy várost, és többé már nem találják meg! 
Rev 18:22 A hárfások, zenészek és fuvolások hangja és harsona nem hangzik fel többé benned; semmiféle művészet mestere nem található többé benned, és malom zörgése nem hallatszik többé benned;
Rev 18:23 és lámpavilág nem fénylik többé benned, és a vőlegénynek és menyasszonynak szava nem hangzik fel többé benned, mert kereskedőid a föld fejedelmei voltak, s a te varázslataid miatt jutott tévútra minden nemzet ;
Rev 18:24 benne található a próféták és szentek vére, és mindazoké, akiket megöltek a földön."
Rev 19:1 Ezek után mintha nagy sokaság hangját hallottam volna az égben: "Alleluja! Üdv, dicsőség és hatalom a mi Istenünknek,
Rev 19:2 mert igazak és igazságosak az ő ítéletei , mert ítéletet mondott a nagy parázna asszony fölött, aki paráznaságával megrontotta a földet, és számon kérte szolgáinak vérét a kezéből!" 
Rev 19:3 Azután pedig ezt mondták: "Alleluja! És a füstje felszáll örökkön-örökké!" 
Rev 19:4 Ekkor a huszonnégy vén és a négy élőlény arcra borult, és imádták a trónján ülő Istent : "Ámen! Alleluja!"
Rev 19:5 A trón felől pedig egy hang szólt: "Mondjatok dicséretet Istenünknek mindnyájan, ti szolgái, és akik őt félitek, kicsinyek és nagyok!" 
Rev 19:6 Aztán mintha nagy sereg hangját hallottam volna, olyat, mint a nagy vizek zúgása , és mint a mennydörgés: "Alleluja! Mert uralkodik az Úr , a mi Istenünk, a Mindenható!
Rev 19:7 Örvendezzünk és vigadjunk , és adjuk meg neki a dicsőséget, mert eljött a Bárány menyegzője és a jegyese felkészült!
Rev 19:8 Megadatott neki, hogy ragyogó és fehér gyolcsba öltözzék; a gyolcs ugyanis a szentek igaz cselekedetei."
Rev 19:9 Ekkor így szólt hozzám: "Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős lakomájára!" Majd ezt mondta nekem: "Ezek Isten igaz igéi."
Rev 19:10 Ekkor a lábához borultam, hogy imádjam őt, de ő így szólt hozzám: "Vigyázz, ne tedd ezt, mert a te szolgatársad vagyok, és testvéreidé, akiknél Jézus tanúságtétele van. Istent imádd, mert Jézus tanúságtétele a jövendölés lelke."
Rev 19:11 Ekkor láttam a megnyílt eget , és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve , és igazságosan ítél és harcol.
Rev 19:12 A szeme pedig olyan, mint a tűz lángja , és a fején számos korona. Olyan neve van rá írva, amelyet rajta kívül senki sem ismer.
Rev 19:13 Vértől ázott ruhába volt öltözve, és ez a neve: Isten Igéje.
Rev 19:14 Az égi seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve.
Rev 19:15 Szájából kétélű kard nyúlt ki , hogy azzal verje meg a nemzeteket. Ő fogja kormányozni őket vasvesszővel, és ő tapossa a mindenható Isten bosszuló haragjának szőlőprését.
Rev 19:16 A ruhája és ágyéka fölé ez van írva: Királyok Királya és uralkodók Ura! 
Rev 19:17 Aztán láttam egy angyalt a napban állni, aki hangosan így kiáltott minden madárnak, amely az ég zenitjén repült: "Jöjjetek és gyűljetek egybe Isten nagy lakomájára,
Rev 19:18 hogy királyok húsát egyétek, és vezérek húsát, és erősek húsát, és lovak húsát, és azokét, akik rajtuk ülnek , és valamennyi szabad embernek és szolgának és kicsinynek és nagynak a húsát!"
Rev 19:19 Láttam, hogy a vadállat és a föld királyai és a seregeik egybegyűltek, hogy harcra keljenek a lovon ülővel és seregével.
Rev 19:20 De a fenevad fogságba esett, és vele együtt az álpróféta, aki a jeleket művelte a színe előtt, amelyekkel elcsábította azokat, akik fölvették a fenevad bélyegét, és akik imádták a képmását. Ezt a kettőt elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vetették.
Rev 19:21 A többieket pedig megölte a lovon ülő kardja, amely a szájából áll ki. A madarak mind jóllaktak a húsukból .
Rev 20:1 Ekkor láttam, hogy egy angyal száll le az égből, akinél a mélység kulcsa volt, és kezében egy nagy lánc.
Rev 20:2 Megragadta a sárkányt, az őskígyót, aki az ördög és a sátán , és megkötözte őt ezer esztendőre.
Rev 20:3 Levetette őt a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy ne csábítsa el többé a nemzeteket, amíg el nem múlik az ezer esztendő. Azután el kell oldozni, de csak rövid időre.
Rev 20:4 Majd székeket láttam, és azoknak a lelkei foglaltak helyet rajtuk , és kaptak ítélő hatalmat, akiknek fejüket vették a Jézusról való tanúságtétel és Isten igéje miatt, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képmását, sem bélyegét nem vették homlokukra vagy kezükre, és éltek és uralkodtak Krisztussal ezer esztendeig.
Rev 20:5 A többi halott nem éled föl, amíg el nem telik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.
Rev 20:6 Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban! Ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem Isten és Krisztus papjai lesznek, és uralkodnak vele ezer esztendeig.
Rev 20:7 Amikor majd eltelik az ezer esztendő, eloldozzák börtönében a sátánt.
Rev 20:8 Kijön, és elcsábítja a föld négy szegletén lakó nemzeteket, Gógot és Magógot, egybegyűjti őket a harcra; a számuk annyi, mint a tenger fövenye.
Rev 20:9 Felvonulnak a föld minden táján , és bekerítik a szentek táborát és a szeretett várost. De tűz száll le Istentől az égből, és megemészti őket ,
Rev 20:10 és az ördögöt, aki elcsábította őket. A tüzes és kénköves tóba vetik , ahol a fenevadat és az álprófétát gyötrik éjjel-nappal, örökkön-örökké.
Rev 20:11 Aztán láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt , akinek tekintetétől menekült a föld és az ég, és nem volt hely számukra .
Rev 20:12 És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsik a trón előtt állnak, és a könyveket kinyitották. Egy másik könyvet is kinyitottak, amely az élet könyve . A halottakat megítélték azokból, amik tetteiknek megfelelően a könyvbe voltak írva.
Rev 20:13 A tenger visszaadta a halottakat, akik benne voltak, és a halál és az alvilág visszaadták a halottakat, akik náluk voltak, és mindegyiket megítélték tettei szerint.
Rev 20:14 A halált és az alvilágot egy tüzes tóba vetették: ez a második halál.
Rev 20:15 Aki nem volt beírva az élet könyvébe , azt a tüzes tóba vetették.
Rev 21:1 Ekkor új eget és új földet láttam , mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé.
Rev 21:2 Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet Istentől leszállni az égből, mint a férjének felékesített menyasszonyt .
Rev 21:3 Halottam, hogy egy harsány hang a trón felől azt mondta: "Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük .
Rev 21:4 Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet , és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás , és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak."
Rev 21:5 A trónon ülő így szólt: "Íme, megújítok mindent!" És azt mondta nekem: "Írd: Ezek az igék hitelesek és igazak."
Rev 21:6 Aztán azt mondta nekem: "Beteljesedett! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából .
Rev 21:7 Minden azé lesz, aki győzni fog. Én Istene leszek, ő pedig az én fiam lesz .
Rev 21:8 De a gyáváknak és a hitetleneknek, az elátkozottaknak, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz . Ez a második halál."
Rev 21:9 Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, akiknél az utolsó hét csapással teli csésze volt , és így szólt hozzám: "Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány jegyesét!"
Rev 21:10 Lélekben elvitt egy nagy és magas hegyre , és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet , amely a mennyből szállt alá Istentől,
Rev 21:11 ahol Isten fényessége volt, és amelynek világossága hasonló volt a drágakőhöz, a kristálytiszta jáspishoz.
Rev 21:12 Nagy és magas fala volt, tizenkét kapuval, és a kapuk fölött tizenkét angyal. A kapukra nevek voltak írva, amelyek Izrael fiainak tizenkét törzsének nevei .
Rev 21:13 Keletről három kapu, és északról három kapu, és délről három kapu, és nyugatról három kapu .
Rev 21:14 A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
Rev 21:15 Aki velem beszélt, arany mérőnádat tartott a kezében , hogy megmérje a várost, s annak kapuit és falát.
Rev 21:16 A város négyszögű területen épült , és hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost az aranynáddal: tizenkétezer stádium. A hossza, a magassága és a szélessége egyforma volt.
Rev 21:17 Megmérte a falait is: száznegyvennégy könyök, az ember, vagyis az angyal mértéke szerint.
Rev 21:18 A falának anyaga jáspiskő volt; maga a város pedig színarany, tiszta üveghez hasonló.
Rev 21:19 A város falának alapkövei minden drágakővel ékesek. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,
Rev 21:20 az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.
Rev 21:21 A tizenkét kapu tizenkét drágagyöngy, és egy-egy kapu egy-egy drágagyöngyből áll. A város utcája színarany, mint az átlátszó üveg.
Rev 21:22 Templomot nem láttam benne, mert az Úr, a mindenható Isten a temploma, és a Bárány.
Rev 21:23 A városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten fényessége világítja meg azt , és lámpása a Bárány.
Rev 21:24 A nemzetek az ő világosságában járnak, s dicsőségüket hozzá viszik a föld királyai.
Rev 21:25 Kapuit nem zárják be egész nap, mert éjszaka nem lesz ott.
Rev 21:26 Odaviszik a nemzetek dicsőségét és gazdagságát .
Rev 21:27 Nem lépnek be oda tisztátalanok, sem azok, akik undokságot és hazugságot követnek el, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.
Rev 22:1 Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó volt, mint a kristály, és Isten és a Bárány királyi székéből fakadt .
Rev 22:2 Utcája közepén és a folyó mindkét partján az élet fája volt, amely tizenkétszer terem gyümölcsöt, minden egyes hónapban meghozza a maga gyümölcsét; és a fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak.
Rev 22:3 Nem lesz többé átok a városon, hanem Isten és a Bárány királyi széke áll benne, és szolgái szolgálnak neki.
Rev 22:4 Látni fogják az ő arcát , és homlokukon lesz az ő neve.
Rev 22:5 Nem lesz többé éjszaka, és nem lesz szükségük lámpafényre, sem napfényre, mert az Úr, az Isten világosítja meg őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké .
Rev 22:6 Akkor így szólt hozzám: "Ezek az igék valóban hitelesek és igazak, és az Úr, a próféták szellemeinek Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek rövidesen meg kell történnie .
Rev 22:7 Íme, hamarosan eljövök . Boldog, aki megtartja e könyv jövendölésének igéit!"
Rev 22:8 Én vagyok, János, aki hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, aki nekem ezeket megmutatta, hogy imádjam.
Rev 22:9 De ő azt mondta nekem: "Vigyázz, ne tedd! Hiszen én a szolgatársad vagyok, és testvéreidé, a prófétáké, és azoké, akik megtartják e könyv jövendölésének igéit. Az Istent imádd!"
Rev 22:10 Majd így szólt: "Ne pecsételd le e könyv jövendölésének igéit, mert az idő közel van!
Rev 22:11 Aki árt, ám csak ártson továbbra is, és aki szennyes, legyen még szennyesebb, de aki igaz, legyen még igazabb, és a szent legyen még szentebb!
Rev 22:12 Íme, hamarosan eljövök , és jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek tettei szerint .
Rev 22:13 Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó , a kezdet és a vég.
Rev 22:14 Boldogok, akik megmossák ruhájukat a Bárány vérében, hogy hatalmuk legyen az élet fája fölött, és a kapukon át bemenjenek a városba!
Rev 22:15 Ki innen az ebekkel, a varázslókkal, a paráznákkal, a gyilkosokkal, a bálványimádókkal, és mindenkivel, aki a hazugságot szereti és cselekszi!
Rev 22:16 Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy előttetek tanúságot tegyen ezekről az egyházakban. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag!"
Rev 22:17 A Lélek és a menyasszony így szól: "Jöjj el!" És aki hallja, az is mondja: "Jöjj el!" Aki szomjazik, jöjjön; és aki akarja, merítsen ingyen az élet vizéből! 
Rev 22:18 Mert tanúságot teszek mindenki előtt, aki hallja e könyv jövendölésének igéit: Ha valaki hozzátesz ezekhez valamit, arra Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben.
Rev 22:19 És ha valaki elvesz valamit e könyv jövendölésének igéiből, attól Isten elveszi osztályrészét az élet fájából , a szent városból, és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben.
Rev 22:20 Aki tanúságot tesz mindezekről, így szól: "Bizony, hamarosan eljövök." "Ámen. Jöjj el, Uram Jézus!"
Rev 22:21 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájatokkal! Ámen.