Gen 1:1 Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.
Gen 1:2 A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett.
Gen 1:3 És Isten szólt: "Legyen világosság!" És lett világosság.
Gen 1:4 Látta Isten, hogy a világosság jó. Elválasztotta a világosságot a sötétségtől,
Gen 1:5 és elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Akkor este és reggel lett: egy nap.
Gen 1:6 Azután újra szólt Isten: "Legyen boltozat a vizek között, s válassza el a vizeket a vizektől!"
Gen 1:7 Meg is alkotta Isten a boltozatot, s elválasztotta azokat a vizeket, amelyek a boltozat alatt voltak, azoktól, amelyek a boltozat felett voltak. Úgy is lett.
Gen 1:8 Isten elnevezte a boltozatot égnek. Akkor este és reggel lett: a második nap.
Gen 1:9 Azt mondta ezután Isten: "Gyűljenek egy helyre a vizek, amelyek az ég alatt vannak, és tűnjék elő a száraz!" Úgy is lett.
Gen 1:10 Isten elnevezte a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig elnevezte tengernek. És látta Isten, hogy jó.
Gen 1:11 Majd azt mondta Isten: "Hajtson a föld füvet, amely zöldül és magot hoz, és gyümölcstermő fát, amely a földön faja szerint meghozza gyümölcsét, a belsejében maggal!" Úgy is lett.
Gen 1:12 A föld füvet hajtott, amely zöldül, és faja szerint magot hoz, és fát, amely faja szerint gyümölcsöt hoz, a belsejében maggal. És látta Isten, hogy jó.
Gen 1:13 És lett este és reggel: a harmadik nap.
Gen 1:14 Azt mondta ezután Isten: "Legyenek világítók az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat és az esztendőket,
Gen 1:15 ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsanak a földre!" Úgy is lett.
Gen 1:16 Megalkotta tehát Isten a két nagy világítót -- a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán --, és a csillagokat.
Gen 1:17 Az ég boltozatára helyezte őket, hogy világítsanak a földre,
Gen 1:18 s uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó.
Gen 1:19 És lett este és reggel: a negyedik nap.
Gen 1:20 Azt mondta ezután Isten: "Hozzanak elő a vizek csúszó-mászó élőlényeket, és szárnyaljon szárnyas a föld felett, az ég boltozata alatt!"
Gen 1:21 Megteremtette tehát Isten a nagy tengeri szörnyetegeket, és mindazt az élő és nyüzsgő lényt, amelyet a vizek előhoztak, faja szerint, és minden szárnyast, faja szerint. És látta Isten, hogy jó.
Gen 1:22 És megáldotta őket Isten: "Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a tenger vizeit, és sokasodjék a szárnyas a földön!"
Gen 1:23 És lett este és reggel: az ötödik nap.
Gen 1:24 Azt mondta ezután Isten: "Hozzon elő a föld élőlényt, faja szerint: lábasjószágot, csúszó-mászót és szárazföldi vadat, faja szerint." Úgy is lett.
Gen 1:25 Megalkotta tehát Isten a szárazföld vadjait, fajuk szerint, a lábasjószágokat, fajuk szerint, és a föld minden csúszó-mászóját, faja szerint. És látta Isten, hogy jó.
Gen 1:26 Majd azt mondta Isten: "Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog a földön!"
Gen 1:27 Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.
Gen 1:28 Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: "Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön!"
Gen 1:29 Majd azt mondta Isten: "Íme, nektek adtam minden füvet, amely magot hoz, a földön, s minden fát, amelynek a gyümölcsében benne van a magva, hogy legyen ennivalótok,
Gen 1:30 a zöld növényzetet pedig a föld minden állatának, az ég minden madarának és mindannak, ami mozog a földön, s amiben élő pára van, hogy eledelük legyen!" Úgy is lett.
Gen 1:31 És látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt. És lett este és reggel: a hatodik nap.
Gen 2:1 Elkészült tehát az ég és a föld, s azok minden ékessége.
Gen 2:2 A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik napon megnyugodott minden munkától, amelyet végzett.
Gen 2:3 Megáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától, amelyet végezve teremtett az Isten.
Gen 2:4 Ez volt az ég és föld története a teremtésükben. Azon a napon, amelyen az Úr Isten megalkotta az eget és a földet,
Gen 2:5 még semmiféle mezei bokor nem hajtott a földön, és semmilyen fű nem sarjadt, ugyanis még nem hullatott az Úr Isten esőt a földre, és ember sem volt, aki művelje a földet.
Gen 2:6 Akkor forrás fakadt a földből, és megöntözte a föld egész színét.
Gen 2:7 Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett.
Gen 2:8 Ültetett az Úr Isten egy kertet Édenben, keleten, és elhelyezte benne az embert, akit alkotott.
Gen 2:9 S növesztett az Úr Isten a földből mindenféle fát, amelyet látni szép és melyről enni jó -- az élet fáját is a kert közepén, s a jó és a rossz tudásának fáját.
Gen 2:10 Édenből folyóvíz jött ki, hogy öntözze a kertet, utána pedig négy ágra szakadt.
Gen 2:11 Az egyiknek a neve Píson: ez az, amelyik körüljárja Hevilának egész földjét, ahol az arany terem --
Gen 2:12 annak a földnek az aranya igen jó, s ott található a bdellium és az ónixkő. --
Gen 2:13 A második folyó neve Gihon: ez az, amelyik körüljárja Etiópia egész földjét.
Gen 2:14 A harmadik folyó neve Tigris: ez folyik az asszírok felé; a negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
Gen 2:15 Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg.
Gen 2:16 Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: "A kert minden fájáról ehetsz,
Gen 2:17 de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!"
Gen 2:18 Azt mondta továbbá az Úr Isten: "Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!"
Gen 2:19 Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég összes madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket -- mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte. --
Gen 2:20 Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég összes madarának és a föld minden vadjának, de az embernek nem akadt magához illő segítője.
Gen 2:21 Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét.
Gen 2:22 Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez.
Gen 2:23 Az ember ekkor azt mondta: "Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiből vétetett!"
Gen 2:24 Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek.
Gen 2:25 Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.
Gen 3:1 A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak: "Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?"
Gen 3:2 Az asszony azt felelte neki: "A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk.
Gen 3:3 Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni."
Gen 3:4 A kígyó erre azt mondta az asszonynak: "Dehogy is haltok meg!
Gen 3:5 Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!"
Gen 3:6 Mivel az asszony látta, hogy a fa evésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, és ő is evett.
Gen 3:7 Erre megnyílt mindkettőjük szeme. Amikor észrevették, hogy mezítelenek, fügefaleveleket fűztek egybe, és kötényeket készítettek maguknak.
Gen 3:8 S amint meghallották az Úr Isten szavát, aki a kertben járkált az alkony hűvösén, az ember és a felesége elrejtőztek a kert fái közé az Úr Isten színe elől.
Gen 3:9 Az Úr Isten azonban szólította az embert: "Hol vagy?"
Gen 3:10 Az így válaszolt: "Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem."
Gen 3:11 Erre megkérdezte tőle: "Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Csak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?"
Gen 3:12 Az ember azt felelte: "Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem."
Gen 3:13 Az Úr Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: "Miért tetted ezt?" Ő így felelt: "A kígyó rászedett és ettem."
Gen 3:14 Ekkor az Úr Isten így szólt a kígyóhoz: "Mivel ezt tetted, légy átkozott minden állat és földi vad között; a hasadon járj, és port egyél életed valamennyi napján!
Gen 3:15 Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod."
Gen 3:16 Az asszonynak pedig azt mondta: "Megsokasítom gyötrelmeidet és terhességed kínjait! Fájdalommal szüld a gyermekeket! Vágyakozni fogsz a férfi után, és ő uralkodni fog rajtad!"
Gen 3:17 Ádámnak pedig azt mondta: "Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Fáradozva élj belőle életed minden napján!
Gen 3:18 Teremjen az neked tövist és bogáncsot, és edd csak a föld növényeit!
Gen 3:19 Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél, -- mert por vagy, és visszatérsz a porba!"
Gen 3:20 És elnevezte az ember a feleségét Évának, mert ő lett az anyja minden élőnek.
Gen 3:21 Az Úr Isten ezután bőrköntösöket készített az embernek és a feleségének. Felöltöztette őket,
Gen 3:22 és azt mondta az Úr Isten: "Íme, az ember olyanná lett, mint egy közülünk: tud jót és rosszat. Most aztán nehogy kinyújtsa a kezét, vegyen az élet fájáról is, egyen, és örökké éljen!"
Gen 3:23 Ezért aztán kiküldte őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.
Gen 3:24 Amikor kiűzte az embert, az Éden kertjétől keletre kerubokat és villogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Gen 4:1 Az ember aztán megismerte feleségét, Évát. Az fogant, megszülte Káint, és így szólt: "Embert kaptam Istentől!"
Gen 4:2 Majd ismét szült: az öccsét, Ábelt. Ábel juhpásztor volt, Káin pedig földműves.
Gen 4:3 Történt pedig számos nap múltán, hogy Káin ajándékot mutatott be az Úrnak a föld gyümölcséből.
Gen 4:4 Ábel is áldozott nyája elsőszülötteiből és azok kövérjéből. Az Úr rátekintett Ábelre és ajándékaira,
Gen 4:5 de Káinra és ajándékaira nem tekintett. Nagy haragra gerjedt erre Káin, és lehorgasztotta a fejét.
Gen 4:6 Ám az Úr azt mondta neki: "Miért gerjedtél haragra, s miért horgasztod le a fejed?
Gen 4:7 Nemde, ha jól cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta!"
Gen 4:8 Mindazonáltal Káin azt mondta Ábelnek, a testvérének: "Menjünk ki!" Amikor kint voltak a mezőn, Káin rátámadt testvérére, Ábelre, és megölte.
Gen 4:9 Azt mondta ekkor az Úr Káinnak: "Hol van Ábel, a testvéred?" Ő így felelt: "Nem tudom. Talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek?"
Gen 4:10 Azt mondta erre neki: "Mit műveltél? Testvéred vérének szava hozzám kiált a földről.
Gen 4:11 Ezért légy átkozott e földön, amely megnyitotta száját, s befogadta öcséd vérét kezedből!
Gen 4:12 Ha műveled, ne adja meg neked gyümölcsét! Kóbor bujdosó légy a földön!"
Gen 4:13 Azt mondta erre Káin az Úrnak: "Nagyobb az én gonoszságom, hogysem viselhetném.
Gen 4:14 Íme, ma kivetsz engem e föld színéről, el kell takarodnom színed elől, s kóbor bujdosó lesz belőlem a földön: így bárki megölhet, aki rám talál!"
Gen 4:15 Azt mondta erre az Úr neki: "Korántsem lesz úgy, sőt bárki, aki megöli Káint, hétszeresen bűnhődik!" Jelt is tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje senki sem, aki rátalál.
Gen 4:16 Eltávozott erre Káin az Úr színe elől, és bujdosóként lakott Nód földjén, Édentől keletre.
Gen 4:17 Káin aztán megismerte feleségét, s az fogant, és megszülte Hénokot. Majd várost épített, s azt elnevezte a fia nevéről Hénoknak.
Gen 4:18 Hénok aztán nemzette Irádot, Irád pedig nemzette Mehujaélt, Mehujaél pedig nemzette Matuzsálemet, Matuzsálem pedig nemzette Lámeket.
Gen 4:19 Ez két feleséget vett: az egyiknek a neve Áda, a másiknak a neve Cilla.
Gen 4:20 Áda megszülte Jábelt: ez lett a sátorlakók és a pásztorok atyja.
Gen 4:21 Öccsét Jubálnak hívták: ez lett a lantosok és a furulyások atyja.
Gen 4:22 Cilla is szült: Tubálkaint, aki kovács lett, és mindenféle réz- és vasmunkának művese. Tubálkain nővére Noéma volt.
Gen 4:23 Lámek azt mondta a feleségeinek: "Áda és Cilla, halljátok szavamat Lámek feleségei, hallgassátok szózatomat: Megöltem sebemért egy férfit, Sérülésemért egy ifjút,
Gen 4:24 Hétszeres a bosszú Káinért: De hetvenhétszeres Lámekért!"
Gen 4:25 Ádám megismerte még a feleségét, s az fiút szült, és elnevezte Szetnek, mondván: "Másik magzatot adott nekem Isten Ábel helyett, akit megölt Káin!"
Gen 4:26 Szetnek szintén született fia, ezt Enósnak nevezte el; ő kezdte segítségül hívni az Úr nevét.
Gen 5:1 Ádám nemzetségtáblája. Azon a napon, amelyen Isten az embert teremtette, az Isten hasonlatosságára alkotta.
Gen 5:2 Férfinak és nőnek teremtette, megáldotta, és embernek nevezte el őket, azon a napon, amelyen teremtette.
Gen 5:3 Amikor aztán Ádám százharmincesztendős lett, gyermeket nemzett a maga képére és hasonlatosságára, s elnevezte azt Szetnek.
Gen 5:4 Azután, hogy Szetet nemzette, Ádám még nyolcszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 5:5 Ádám összesen kilencszázharminc esztendeig élt, azután meghalt.
Gen 5:6 Amikor Szet százöt esztendős lett, Enóst nemzette.
Gen 5:7 Miután Enóst nemzette, Szet még nyolcszázhét esztendeig élt, s nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 5:8 Szet összesen kilencszáztizenkét esztendeig élt, aztán meghalt.
Gen 5:9 Amikor Enós kilencvenesztendős lett, Káinánt nemzette.
Gen 5:10 Ennek születése után nyolcszáztizenöt esztendeig élt, s nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 5:11 Enós összesen kilencszázöt esztendeig élt, s aztán meghalt.
Gen 5:12 Amikor Káinán hetvenesztendős volt, nemzette Maláleélt.
Gen 5:13 Káinán azután, hogy Maláleélt nemzette, nyolcszáznegyven esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 5:14 Káinán összesen kilencszáztíz esztendeig élt, azután meghalt.
Gen 5:15 Amikor Maláleél hatvanötesztendős volt, nemzette Járedet.
Gen 5:16 Maláleél azután, hogy Járedet nemzette, nyolcszázharminc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 5:17 Maláleél összesen nyolcszázkilencvenöt esztendeig élt, azután meghalt.
Gen 5:18 Amikor Járed százhatvankétesztendős volt, nemzette Hénokot.
Gen 5:19 Járed azután, hogy Hénokot nemzette, nyolcszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 5:20 Járed összesen kilencszázhatvankét esztendeig élt, azután meghalt.
Gen 5:21 Amikor Hénok hatvanötesztendős volt, nemzette Matuzsálemet.
Gen 5:22 És Hénok az Istennel járt. Azután, hogy Matuzsálemet nemzette, háromszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 5:23 Hénok összesen háromszázhatvanöt esztendeig élt.
Gen 5:24 Az Istennel járt, és eltűnt, mert Isten elvitte.
Gen 5:25 Amikor Matuzsálem száznyolcvanhétesztendős volt, nemzette Lámeket.
Gen 5:26 Matuzsálem azután, hogy Lámeket nemzette, hétszáznyolcvankét esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 5:27 Matuzsálem összesen kilencszázhatvankilenc esztendeig élt, azután meghalt.
Gen 5:28 Amikor Lámek száznyolcvankét esztendős volt, fiút nemzett,
Gen 5:29 és elnevezte Noénak, mondván: "Ez vigasztal meg majd minket kezünk munkáiban és fáradalmaiban a földön, melyet az Úr megátkozott!"
Gen 5:30 Lámek azután, hogy Noét nemzette, ötszázkilencvenöt esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 5:31 Lámek összesen hétszázhetvenhét esztendeig élt, azután meghalt.
Gen 5:32 Noé pedig, amikor ötszázesztendős volt, nemzette Szemet, Kámot és Jáfetet.
Gen 6:1 Amikor azután az emberek sokasodni kezdtek a földön, és leányokat nemzettek,
Gen 6:2 látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek.
Gen 6:3 Isten ekkor így szólt: "Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő maradjon meg napjaiból!"
Gen 6:4 Óriások voltak a földön azokban a napokban -- azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok szültek --, ezek az ősidők erős, híres férfiai.
Gen 6:5 Amikor azonban az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden gondolata folyton gonoszra irányul,
Gen 6:6 megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében
Gen 6:7 így szólt: "Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket!"
Gen 6:8 Noé azonban kegyelmet talált az Úr előtt.
Gen 6:9 Noé nemzetségének története a következő. Noé igaz és tökéletes ember volt nemzedékében: Istennel járt.
Gen 6:10 Három fiút nemzett: Szemet, Kámot és Jáfetet.
Gen 6:11 A föld azonban megromlott Isten előtt, és telve volt gonoszsággal.
Gen 6:12 Amikor aztán látta Isten, hogy a föld megromlott -- mert romlott útra tért minden test a földön --,
Gen 6:13 azt mondta Noénak: "Elérkezett a vége minden testnek előttem: megtelt a föld gonoszsággal általuk, s én elpusztítom őket a földről.
Gen 6:14 Készíts magadnak bárkát cédrusfából -- kamrákat készíts a bárkában --, és kend be szurokkal belülről, kívülről.
Gen 6:15 Így készítsd el: háromszáz könyök legyen a bárka hossza, ötven könyök a szélessége, és harminc könyök a magassága.
Gen 6:16 Készíts ablakot a bárkára, s attól egy könyöknyire legyen a teteje; a bárka ajtaját pedig oldalt helyezd el; alsó, középső és felső fedélzetet készíts benne.
Gen 6:17 Mert íme én az özön vizeit hozom majd a földre, hogy megöljek minden testet, amelyben az élet lehelete van az ég alatt; minden, ami a földön van, elvész.
Gen 6:18 Veled azonban szövetséget kötök: menj be majd a bárkába, te, és veled a fiaid, a feleséged és a fiaid feleségei.
Gen 6:19 Vigyél be a bárkába minden állatból, minden testből kettőt-kettőt, hímet és nőstényt, hogy életben maradjanak veled.
Gen 6:20 A madárból, faja szerint, a lábasjószágból, faja szerint, s a föld minden csúszómászójából, faja szerint. Mindenből kettő-kettő menjen be majd veled, hogy életben maradjon.
Gen 6:21 Végy magaddal minden eledelből is, ami ennivaló, s hordd be magadhoz, hogy eleségül legyen neked és nekik."
Gen 6:22 Meg is tette ezt Noé. Mindent megtett úgy, ahogy Isten megparancsolta neki.
Gen 7:1 Azt mondta erre az Úr Noénak: "Menj be a bárkába, te és egész házadnépe, mert téged találtalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.
Gen 7:2 Minden tiszta állatból végy hetet-hetet, hímet és nőstényt, a nem tiszta állatokból pedig kettőt-kettőt, hímet és nőstényt,
Gen 7:3 az ég madaraiból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy a magja megmaradjon az egész föld színén.
Gen 7:4 Mert még hét nap, azután esőt hullatok a földre negyven napon és negyven éjen át, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amelyet alkottam!"
Gen 7:5 Meg is tette Noé mindazt, amit az Úr megparancsolt neki.
Gen 7:6 Hatszázesztendős volt, amikor az özönvíz elárasztotta a földet.
Gen 7:7 Bement tehát Noé a bárkába az özönvíz elől, és vele fiai, felesége, és fiainak feleségei.
Gen 7:8 A tiszta és tisztátalan állatokból, a madarakból is, és mindabból, ami mozog a földön,
Gen 7:9 kettő-kettő, hím és nőstény ment be Noéhoz a bárkába, amint az Úr megparancsolta Noénak.
Gen 7:10 Amikor aztán eltelt a hét nap, elárasztották az özön vizei a földet.
Gen 7:11 Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, a hónap tizenhetedik napján feltört a nagy mélység minden forrása, megnyíltak az ég zsilipjei,
Gen 7:12 és negyven napon és negyven éjen át esett az eső a földre.
Gen 7:13 Ugyanazon a napon ment be Noé a bárkába, és vele Szem, Kám és Jáfet, a fiai, s velük felesége és fiainak három felesége,
Gen 7:14 ők, és minden állat, faja szerint, minden lábasjószág, faja szerint, és minden csúszó-mászó, amely mozog a földön, faja szerint, minden, ami repül, faja szerint, minden madár és minden szárnyas.
Gen 7:15 Kettő-kettő ment be Noéhoz a bárkába minden testből, amelyben az élet lehelete volt.
Gen 7:16 Hím és nőstény ment be minden testből, amely bement, amint Isten megparancsolta neki. És bezárta őt az Úr kívülről.
Gen 7:17 A vízözön pedig negyven napig áradt a földre. A vizek megszaporodtak, és felemelték a bárkát a földről.
Gen 7:18 Azután rettenetesen megáradtak, és betöltöttek mindent a föld színén; a bárka pedig továbbhaladt a vizeken.
Gen 7:19 Végül igen elhatalmasodtak a vizek a föld felett, és elborítottak minden magas hegyet az egész ég alatt:
Gen 7:20 tizenöt könyökkel volt magasabb a víz, mint a hegyek, amelyeket elborított.
Gen 7:21 Oda is veszett minden test, amely mozgott a földön, minden madár és barom, vad, és minden csúszó-mászó, amely nyüzsög a földön -- és valamennyi ember.
Gen 7:22 Minden meghalt, amiben a szárazföldön az élet lehelete volt.
Gen 7:23 Eltörölt tehát minden lényt, amely a földön volt, embert, jószágot, csúszómászót és égi madarat, eltörölte őket a földről, csak Noé maradt meg, és azok, akik vele voltak a bárkában.
Gen 7:24 Százötven napig tartották hatalmukban a vizek a földet.
Gen 8:1 Ekkor megemlékezett Isten Noéról, s minden állatról és minden baromról, amely vele volt a bárkában. Szelet támasztott a földön, és a vizek apadni kezdtek.
Gen 8:2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég zsilipjei, s megszűnt az eső az égből.
Gen 8:3 A vizek visszahúzódtak vizek a földről, folytak visszafelé, és százötven nap múlva apadni kezdtek.
Gen 8:4 A hetedik hónapban, a hónap huszonhetedik napján megállapodott a bárka Ararát hegyein.
Gen 8:5 A vizek pedig egyre apadtak a tizedik hónapig: s a tizedik hónapban a hónap első napján előtűntek a hegyek ormai.
Gen 8:6 Amikor aztán még negyven nap elmúlt, kinyitotta Noé a bárka ablakát, amelyet készített, és kibocsátotta a hollót;
Gen 8:7 az ide-oda szállt, majd visszatért, mert a vizek még nem száradtak fel a földön.
Gen 8:8 Ezután kibocsátotta a galambot is, hogy lássa, megszűntek-e már a vizek a föld színén.
Gen 8:9 De az, mivel nem talált helyet, ahol megpihenhetett volna a lába, visszatért hozzá a bárkára -- ugyanis viz volt még az egész földön. -- Erre ő kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette a bárkába.
Gen 8:10 Ezután várt még másik hét napig, s akkor újra kibocsátotta a galambot a bárkából.
Gen 8:11 Az pedig estefelé visszatért hozzá, és zöldlevelű olajfagallyat hozott a csőrében. Noé megértette, hogy megszűnt a víz a földön,
Gen 8:12 de várt még másik hét napig, aztán kibocsátotta a galambot, és az többé nem tért vissza hozzá.
Gen 8:13 Így tehát, Noé hatszázegyedik esztendejében, az első hónapban, a hónap első napján leapadtak a vizek a földön. Noé kinyitotta a bárka fedelét, kitekintett, és látta, hogy megszáradt a föld színe.
Gen 8:14 A második hónapra, a hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld.
Gen 8:15 Ekkor Isten így szólt Noéhoz:
Gen 8:16 "Szállj ki a bárkából, te és veled a feleséged, fiaid és a fiaid feleségei!
Gen 8:17 Hozd ki magaddal az összes állatot, amely veled van, minden testet, szárnyast, lábasjószágot, és minden csúszó-mászót, amely nyüzsög a földön! Járjatok-keljetek a földön: szaporodjatok és sokasodjatok rajta!"
Gen 8:18 Kiszállt tehát Noé és vele fiai, a felesége és fiainak a feleségei,
Gen 8:19 és kijött a bárkából valamennyi állat, lábasjószág és csúszó-mászó, amely nyüzsög a földön, faja szerint.
Gen 8:20 Ekkor Noé oltárt épített az Úrnak, vett minden tiszta állatból és madárból, és egészen elégő áldozatokat mutatott be az oltáron.
Gen 8:21 Az Úr megérezte a kedves illatot, és szívében azt mondta az Úr: "Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt: mert az emberi szív gondolata ifjúságától fogva hajlik a rosszra. Nem sújtom többé az összes élőlényt úgy, ahogy tettem.
Gen 8:22 Amíg tartanak a föld napjai, meg nem szűnik többé a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, az éjszaka és a nappal."
Gen 9:1 Ezután Isten megáldotta Noét és fiait, és azt mondta nekik: "Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet!
Gen 9:2 Féljen és rettegjen titeket a föld minden állata, az ég minden madara, és minden, ami mozog a földön; a tenger minden halát is kezetekbe adtam!
Gen 9:3 Minden, ami mozog és él, eledelül szolgáljon nektek: mint a zöld növényzetet, íme, ezeket is mind odaadtam nektek,
Gen 9:4 csak a húst a vérével ne egyétek.
Gen 9:5 A ti életetek vérét is számon kérem minden állattól és az embertől: számon kérem az ember életét az embertől, a testvérétől.
Gen 9:6 Aki embervért ont, ember ontsa ki annak vérét, mert az ember Isten képére alkottatott.
Gen 9:7 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok: járjatok-keljetek a földön, és uralkodjatok rajta!"
Gen 9:8 Majd ezt mondta Isten Noénak, s vele fiainak:
Gen 9:9 "Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal,
Gen 9:10 és minden élőlénnyel, amely veletek van, a madarakkal, a lábasjószággal és a mező minden vadjával, amely kijött a bárkából, s a föld minden állatával.
Gen 9:11 Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden test az özönvíz által, s nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet."
Gen 9:12 Azután Isten azt mondta: "Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet megkötök velem és veletek, és minden élőlénnyel, amely veletek van, örök időkre:
Gen 9:13 szivárványomat a felhőkbe helyezem, s az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
Gen 9:14 Amikor ugyanis felhőkbe borítom az eget, feltűnik a felhőkben szivárványom,
Gen 9:15 és megemlékezem szövetségemről, amelyet veletek kötöttem, és az összes testet éltető élő lélekkel kötöttem, s nem lesz többé özönvíz, hogy eltöröljön minden testet.
Gen 9:16 A felhőkben lesz tehát a szivárvány, s én látni fogom, és megemlékezem arról az örök szövetségről, amely Isten között és a földön lévő minden testet éltető lélek között létrejött."
Gen 9:17 Majd azt mondta Isten Noénak: "Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet közöttem és a földön levő minden test között szereztem."
Gen 9:18 Noé fiai tehát, akik a bárkából kijöttek, Szem, Kám és Jáfet voltak; Kám ősatyja lett Kánaánnak.
Gen 9:19 Ők hárman voltak Noé fiai, s ezektől terjedt el minden emberi nemzetség az egész földön.
Gen 9:20 Noé aztán, mint földművelő ember, elkezdett szőlőt ültetni.
Gen 9:21 Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül feküdt a sátrában.
Gen 9:22 Amikor ezt Kánaán apja, Kám meglátta, azt ugyanis, hogy apja szemérme ki van takarva, hírül adta kint levő két testvérének.
Gen 9:23 Ám Szem és Jáfet vállukra terítették a palástot, és hátrafelé haladva betakarták apjuk szemérmét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk szégyenét.
Gen 9:24 Amikor aztán Noé felébredt a részegségből, s megtudta, mit tett vele a kisebbik fia,
Gen 9:25 így szólt: "Átkozott legyen Kánaán, legyen utolsó szolgája testvéreinek!"
Gen 9:26 Majd ezt mondta: "Áldott legyen az Úr, Szem Istene, és legyen Kánaán a szolgája!
Gen 9:27 Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Szem sátraiban, s Kánaán legyen a szolgája!"
Gen 9:28 Noé a vízözön után háromszázötven esztendeig élt még.
Gen 9:29 Aztán beteltek napjai, amelyek összesen kilencszázötven esztendőt tettek ki, és meghalt.
Gen 10:1 Noé fiainak, Szem, Kám és Jáfetnek, nemzetsége a következő: fiaik születtek ugyanis a vízözön után.
Gen 10:2 Jáfet fiai: Gómer, Magóg, Madáj, Jáván, Tubál, Mesek és Tírász. --
Gen 10:3 Gómer fiai pedig: Askenáz, Rifát és Togorma. --
Gen 10:4 Jáván fiai pedig: Elisa, Tarzis, Kittím és Rodáním.
Gen 10:5 Ezekből különültek el a nemzetek szigetei, országaik szerint, mindegyik a maga nyelve, családja és nemzete szerint.
Gen 10:6 Kám fiai pedig: Kús, Micrajim, Pút és Kánaán. --
Gen 10:7 Kús fiai: Sába, Havila, Szabáta, Regma és Szabátáka. -- Regma fiai: Sába és Dedán. --
Gen 10:8 Kús nemzette még Nimródot: ő volt az első uralkodó a földön.
Gen 10:9 Erős vadász is volt az Úr előtt, azért vált közmondássá: "Mint Nimród, olyan erős vadász az Úr előtt."
Gen 10:10 Birodalmának kezdete volt: Babilon, Erek, Akkád és Kálne, Sineár földjén.
Gen 10:11 Erről a földről kiment Asszúrba, és megépítette Ninivét, Rehobót-Írt, Kálét
Gen 10:12 és Reszent -- Ninive és Kále között --, vagyis a nagy várost.
Gen 10:13 Micrajim nemzette: a luditákat, az anamitákat, a lahabitákat, a neftuitákat,
Gen 10:14 a fetruszitákat, a kaszluitákat és a kaftoriakat -- ezek közül vonultak ki a filiszteusok.
Gen 10:15 Kánaán pedig nemzette: Szidont, az elsőszülöttét, valamint a hetitákat,
Gen 10:16 a jebuzitákat, az amoritákat, a girgasitákat,
Gen 10:17 a hivvitákat, az arákitákat, a színitákat,
Gen 10:18 az arvaditákat, a zemaritákat és a hamatitákat. Miután a kánaániak nemzetségei szétszéledtek,
Gen 10:19 a kánaániak területe Szidontól, ha Gerár felé megyünk, Gázáig, ha Szodoma, Gomorra, Adáma és Ceboim felé megyünk, Lesáig terjedt.
Gen 10:20 Ezek Kám fiai, nemzetségeik, nyelveik, utódaik, országaik és nemzeteik szerint.
Gen 10:21 Szemtől, Héber valamennyi fiának atyjától, Jáfet bátyjától is születtek fiak.
Gen 10:22 Szem fiai: Élám, Asszúr, Arfaxád, Lúd és Arám. --
Gen 10:23 Arám fiai: Úc, Húl, Geter és Mes.
Gen 10:24 Arfaxád Selahot nemzette, ettől Héber származott,
Gen 10:25 Hébernek meg két fia született: az egyiknek a neve Peleg -- azért, mert az ő napjaiban került felosztásra a föld --, a testvérének neve pedig Joktán.
Gen 10:26 Ez a Joktán nemzette Elmodádot, Sálefet, Hacármótot, Járét,
Gen 10:27 Hadorámot, Uzált, Deklát,
Gen 10:28 Ebált, Abimaélt, Sábát,
Gen 10:29 Ofírt, Havilát és Jobábot; ezek mind Joktán fiai.
Gen 10:30 Lakóhelyük Mésából haladva Szefárig, a keleti hegységig terjedt.
Gen 10:31 Ezek Szem fiai, nemzetségeik, nyelveik, országaik és nemzeteik szerint.
Gen 10:32 Ezek Noé fiainak nemzetségei, népeik és nemzeteik szerint; ezekből különültek el a nemzetek a földön a vízözön után.
Gen 11:1 A föld akkor még egy ajkú és egyazon beszédű volt.
Gen 11:2 Amikor azonban Keletről elköltöztek, Sineár földjén egy mezőségre bukkantak, és ott letelepedtek.
Gen 11:3 Azt mondták egymásnak: "Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki tűzben!" Aztán felhasználták a téglát építőkőnek, az aszfaltot meg habarcsnak,
Gen 11:4 és azt mondták: "Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre!"
Gen 11:5 Az Úr ekkor leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet építettek az ember fiai,
Gen 11:6 és azt mondta az Úr: "Íme, egy ez a nép, és egyajkú az egész: ezzel az alkotással kezdik, s ezentúl nem fognak elállni szándékaiktól, amíg meg nem valósítják azokat tettekkel.
Gen 11:7 Gyertek tehát, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás szavát!"
Gen 11:8 Így el is szélesztette őket onnan az Úr az egész földre, s ők abbahagyták a város építését.
Gen 11:9 Azért nevezték el tehát azt Bábelnek, mert ott zavarodott össze az egész föld nyelve, s onnan szélesztette el őket az Úr a föld egész színére.
Gen 11:10 Szem nemzetsége a következő: Szem százesztendős volt, amikor Arfaxádot nemzette, két esztendővel a vízözön után.
Gen 11:11 Szem azután, hogy Arfaxádot nemzette, ötszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 11:12 Amikor aztán Arfaxád harmincötesztendős lett, nemzette Selahot.
Gen 11:13 Arfaxád azután, hogy Selahot nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 11:14 Amikor aztán Selah harmincesztendős volt, nemzette Hébert.
Gen 11:15 Selah azután, hogy Hébert nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 11:16 Amikor aztán Héber harmincnégyesztendős volt, nemzette Peleget.
Gen 11:17 Héber azután, hogy Peleget nemzette, négyszázharminc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 11:18 Amikor aztán Peleg harmincesztendős volt, nemzette Reut.
Gen 11:19 Peleg azután, hogy Reut nemzette, kétszázkilenc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 11:20 Amikor aztán Reu harminckétesztendős volt, nemzette Szerugot.
Gen 11:21 Reu azután, hogy Szerugot nemzette, kétszázhét esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 11:22 Amikor aztán Szerug harmincesztendős volt, nemzette Náchort.
Gen 11:23 Szerug azután, hogy Náchort nemzette, kétszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 11:24 Amikor aztán Náchor huszonkilencéves volt, nemzette Terahot.
Gen 11:25 Náchor azután, hogy Teraht nemzette, száztizenkilenc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Gen 11:26 Amikor aztán Terah hetvenesztendős volt, nemzette Ábrámot, Náchort és Háránt.
Gen 11:27 Terah nemzetsége pedig a következő. Terah nemzette Ábrámot, Náchort és Háránt, Hárán pedig nemzette Lótot.
Gen 11:28 De Hárán meghalt apja, Terah színe előtt a szülőföldjén, a káldeai Úrban.
Gen 11:29 Ábrám és Náchor pedig feleséget vettek maguknak: Ábrám feleségének a neve Sárai volt, Náchor feleségének a neve pedig Melka. Ez Háránnak, Melka apjának és Jeszka apjának volt a lánya.
Gen 11:30 Sárai azonban meddő volt, s így nem volt gyermeke.
Gen 11:31 Terah azután fogta Ábrámot, a fiát, és Lótot, Háránnak, a fiának a fiát, valamint Sárait, a menyét, fiának, Ábrámnak a feleségét, és kivezette őket a káldeai Úrból, hogy Kánaán földjére menjenek. El is jutottak Háránig, és ott megtelepedtek.
Gen 11:32 És Terah kétszázöt esztendős volt, amikor meghalt Háránban.
Gen 12:1 Ekkor az Úr azt mondta Ábrámnak: "Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked!
Gen 12:2 Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, s naggyá teszem neved, és áldott leszel.
Gen 12:3 Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége."
Gen 12:4 Elindult tehát Ábrám, ahogy az Úr megparancsolta neki, és vele ment Lót is. Hetvenötesztendős volt Ábrám, amikor elindult Háránból.
Gen 12:5 Vette Sárait, a feleségét, és Lótot, testvérének a fiát, s minden vagyonukat, amijük volt, meg azokat a szolgákat, akiket Háránban szereztek, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. És eljutottak Kánaán földjére.
Gen 12:6 Ábrám átvonult az országon, egészen a szíchemi helyig, a Móre Tölgyéig. -- Akkor még kánaániak laktak azon a földön. --
Gen 12:7 Ekkor az Úr megjelent Ábrámnak, és azt mondta neki: "Ezt a földet a te utódodnak adom!" Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.
Gen 12:8 Onnan aztán a felé a hegység felé tartott, amely Bételtől keletre volt, és ott felütötte sátrát, úgyhogy Bétel nyugatra esett, keletre pedig Ái. Ott oltárt épített az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét.
Gen 12:9 Aztán továbbment Ábrám, és egyre a Negeb felé tartott.
Gen 12:10 Azt a földet azonban éhínség sújtotta, ezért Ábrám lement Egyiptomba, hogy egy darabig ott tartózkodjék, mert igen elhatalmasodott az éhség azon a földön.
Gen 12:11 Amikor már majdnem beért Egyiptomba, azt mondta Sárainak, a feleségének: "Tudom, hogy szép asszony vagy,
Gen 12:12 s ha meglátnak téged az egyiptomiak, azt fogják mondani: "A felesége". Akkor engem megölnek, téged pedig életben hagynak.
Gen 12:13 Mondd tehát, kérlek, hogy a húgom vagy, hogy jó dolgom legyen miattad, s életben maradjak miattad!"
Gen 12:14 És valóban, amikor Ábrám bement Egyiptomba, látták az egyiptomiak az asszonyon, hogy igen szép.
Gen 12:15 A főemberek elbeszélték ezt a fáraónak, és dicsérgették őt előtte. Erre az asszonyt elvitték a fáraó házába,
Gen 12:16 Ábrámmal pedig jól bántak miatta, s lettek neki juhai, marhái és szamarai, rabszolgái meg szolgálói, nőstény szamarai és tevéi.
Gen 12:17 Ám az Úr igen nagy csapásokkal sújtotta a fáraót és a házát Sárai, Ábrám felesége miatt.
Gen 12:18 Hívatta tehát a fáraó Ábrámot, és azt mondta neki: "Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg, hogy ő a feleséged?
Gen 12:19 Miért mondtad húgodnak, úgyhogy én elhozattam feleségül magamnak! Most íme, itt a feleséged, vedd és menj!"
Gen 12:20 Aztán a fáraó embereket rendelt Ábrám mellé, s azok elkísérték őt, a feleségét és mindenét, amije volt.
Gen 13:1 Felment tehát Egyiptomból a Negebbe Ábrám, a felesége és mindene, amije volt, és vele Lót is.
Gen 13:2 Ábrám igen gazdag volt jószágban, aranyban és ezüstben.
Gen 13:3 Aztán visszament -- ugyanazon az úton, amelyen lement -- a Negebből Bételbe, egészen addig a helyig, ahol azelőtt a sátrát felütötte, Bétel és Ái közé,
Gen 13:4 annak az oltárnak a helyéig, amelyet korábban épített, és ott segítségül hívta az Úr nevét.
Gen 13:5 Lótnak azonban, aki Ábrámmal volt, szintén voltak juhnyájai, marhacsordái és sátrai.
Gen 13:6 Így az a föld nem bírta el, hogy együtt lakjanak. Olyan sok jószáguk volt ugyanis, hogy nem lakhattak együtt.
Gen 13:7 Ebből aztán veszekedés támadt Ábrám és Lót nyájainak pásztorai között. -- Abban az időben még kánaániak és periziták laktak azon a földön. --
Gen 13:8 Ábrám azt mondta tehát Lótnak: "Kérlek, ne legyen veszekedés közöttem és közötted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk!
Gen 13:9 Itt van előtted ez az egész föld: válj el tőlem, kérlek! Ha te mégy balra, akkor én jobbra tartok, ha te jobbra akarsz, akkor én balra megyek!"
Gen 13:10 Felemelte tehát Lót a szemét, és látta, hogy az egész Jordán-környék, mindaddig, amíg Coárba jut az ember -- ekkor még nem pusztította el az Úr Szodomát és Gomorrát --, mindenütt olyan bővizű, mint az Úr paradicsoma, és mint Egyiptom.
Gen 13:11 Lót ezért a Jordán-környékét választotta magának, és keletre tért; így elváltak egymástól a testvérek.
Gen 13:12 Ábrám Kánaán földjén maradt, Lót pedig a Jordán-környék városaiban telepedett meg, és Szodomában lakott.
Gen 13:13 A szodomai emberek azonban nagyon gonoszak és igen bűnösök voltak az Úr előtt.
Gen 13:14 Az Úr azt mondta Ábrámnak, miután Lót elvált tőle: "Emeld fel szemedet, és arról a helyről, ahol most vagy, tekints északra és délre, keletre és nyugatra!
Gen 13:15 Ezt az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak fogom adni örökre.
Gen 13:16 Olyanná teszem utódodat, mint amilyen a föld pora: ha van ember, aki meg tudja számlálni a föld porszemeit, utódodat is meg tudja majd számlálni.
Gen 13:17 Kelj fel, és járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked fogom adni!"
Gen 13:18 Felszedte tehát Ábrám a sátrát, elment, és letelepedett Mamre Tölgye mellett, amely Hebronban van, s ott oltárt épített az Úrnak.
Gen 14:1 Történt pedig abban az időben, hogy Amráfel, Sineár királya, és Áriok, Ellaszár királya, és Kedorlaomer, az elamiták királya, és Tádál, a nemzetek királya
Gen 14:2 háborút indítottak Bára, Szodoma királya, és Bersa, Gomorra királya, és Sineáb, Adáma királya, és Semeber, Ceboim királya, és Bála -- azaz Coár -- királya ellen.
Gen 14:3 Az utóbbiak mind a Sziddím völgyben gyűltek össze, amely most a Sós-tenger.
Gen 14:4 Tizenkét esztendeig szolgáltak ugyanis Kedorlaomernek, de a tizenharmadik esztendőben elpártoltak tőle.
Gen 14:5 A tizennegyedik esztendőben eljött tehát Kedorlaomer, és a királyok, akik vele voltak, és megverték a refaitákat Astarót-Karnaimban, a szúszitákat Hámban, az emitákat Sáve-Kirjátaimban,
Gen 14:6 és a horitákat a Szeír hegységben, egészen a Párán síkságig, amely a pusztánál van.
Gen 14:7 Azután visszafordultak, és elmentek a Mispát forráshoz -- azaz Kádeshez --, s elpusztították az amalekiták egész földjét, valamint az amoritákat, akik Hacacon-Támárban laktak.
Gen 14:8 Kivonult erre Szodoma királya, Gomorra királya, Adáma királya, Ceboim királya, valamint Bála -- azaz Coár -- királya, és csatasorba álltak a Sziddím völgyben ellenük,
Gen 14:9 vagyis Kedorlaomer, az elamiták királya, Tádál, a nemzetek királya, Amráfel, Sineár királya és Áriok, Ellaszár királya ellen: négy király öt ellen.
Gen 14:10 A Sziddím völgynek sok aszfaltgödre volt, és amikor megfutamodott a szodomai és a gomorrai király, beleestek ezekbe, a többiek pedig felmenekültek a hegységbe.
Gen 14:11 Erre azok elvitték Szodoma és Gomorra minden vagyonát és minden eleségét, és elvonultak.
Gen 14:12 Elvitték vagyonával együtt Lótot is, Ábrám testvérének fiát, aki Szodomában lakott.
Gen 14:13 De íme, egy menekült hírt vitt erről a héber Ábrámnak, aki akkor az amorita Mamrénak, Eskol testvérének és Áner testvérének a Tölgyénél lakott; ezek ugyanis szövetségben voltak Ábrámmal.
Gen 14:14 Amikor Ábrám meghallotta ezt, azt ugyanis, hogy a testvére, Lót fogságba esett, felsorakoztatta háromszáztizennyolc nála született, ügyes rabszolgáját, és utánukment Dánig.
Gen 14:15 Majd elosztotta embereit, éjszaka rájuk rontott, megverte, és egészen Hóbáig kergette őket, amely Damaszkusztól balra fekszik.
Gen 14:16 Visszahozta az egész vagyont és Lótot, a testvérét vagyonával együtt, valamint az asszonyokat és a népet.
Gen 14:17 Amikor aztán Kedorlaomer és a vele lévő királyok leverése után visszafelé tartott, kiment eléje Szodoma királya a Sáve völgybe, azaz a Király-völgybe.
Gen 14:18 Melkizedek, Szálem királya pedig kenyeret és bort hozott eléje, mert a fölséges Isten papja volt.
Gen 14:19 Megáldotta őt, és így szólt: "Áldja meg Ábrámot a fölséges Isten, aki az eget és földet teremtette,
Gen 14:20 és áldott legyen a fölséges Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet!" Erre ő tizedet adott neki mindenből.
Gen 14:21 Szodoma királya pedig azt mondta Ábrámnak: "Az embereket add ide nekem, a többit tartsd meg magadnak!"
Gen 14:22 Ő azonban azt felelte neki: "Kezemet az Úrhoz, a felséges Istenhez emelem, aki az ég és a föld Alkotója,
Gen 14:23 hogy még egy szál fonalat vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tiéd, hogy azt ne mondjad: "én tettem gazdaggá Ábrámot" --
Gen 14:24 kivéve azt, amit a legények megettek, és a velem jött embereknek, Ánernek, Eskolnak és Mamrénak a részét: ők kapják meg a részüket!"
Gen 15:1 Ezen események után az Úr látomásban beszédet intézett Ábrámhoz, és azt mondta neki: "Ne félj, Ábrám, én az oltalmazód vagyok, és igen nagy lesz a jutalmad!"
Gen 15:2 Ábrám ekkor megkérdezte: "Uram, Isten, mit adhatnál nekem? Gyermektelenül költözöm én el, s házam gondviselőjének fia, a damaszkuszi Eliézer örökli a házamat!"
Gen 15:3 Aztán így folytatta Ábrám: "Nem adtál nekem gyermeket, és íme, a házamban született rabszolga lesz az örökösöm!"
Gen 15:4 De az Úr azt válaszolta neki: "Nem az lesz az örökösöd, hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd!"
Gen 15:5 Majd kivezette a szabadba, és azt mondta neki: "Nézz fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha tudod!" Aztán így folytatta: "Éppen ilyen lesz az utódod is."
Gen 15:6 Hitt az Úrnak, s ez igazságul tudatott be neki.
Gen 15:7 Ekkor azt mondta neki az Úr: "Én vagyok az Úr, aki kihoztalak a káldeai Úrból, hogy neked adjam ezt a földet birtokul."
Gen 15:8 Ám ő azt válaszolta: "Uram, Isten, miből tudhatnám meg, hogy a birtokom lesz?"
Gen 15:9 Az Úr erre azt felelte neki: "Hozz nekem egy háromesztendős üszőt, egy háromesztendős kecskét, egy háromesztendős kost, továbbá egy gerlét és egy galambot!"
Gen 15:10 Ekkor ő elhozta mindezeket, középen kettévágta őket, és lerakta a két darabot egymással szembe; a madarakat azonban nem vágta ketté.
Gen 15:11 A húsokra ragadozó madarak szálltak, de Ábrám elűzte őket.
Gen 15:12 Amikor aztán a nap leszállóban volt, mély álom fogta el Ábrámot, és nagy rettegés és sötétség szállt rá.
Gen 15:13 Az Úr azt mondta Ábrahámnak: "Tudd meg előre, hogy utódod idegenként olyan földön lesz, amely nem az övé. Szolgaságba vetik és sanyargatják őket négyszáz esztendeig.
Gen 15:14 De a népet, amelynek szolgálni fognak, megítélem majd, s aztán kijönnek onnan nagy vagyonnal.
Gen 15:15 Te azonban békességben térsz meg atyáidhoz, és szép öregségben fognak eltemetni.
Gen 15:16 Utódaid a negyedik nemzedék idején térnek vissza ide, mert mindmáig nem telt még be az amoriták gonoszsága."
Gen 15:17 Amikor a nap lenyugodott, sűrű sötétség lett. És íme, megjelent egy füstölgő kemence és egy tüzes fáklya, s átvonult a húsdarabok között.
Gen 15:18 Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, ezekkel a szavakkal: "Utódodnak adom ezt a földet, Egyiptom folyójától egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig,
Gen 15:19 a kenitákat, a kenizitákat, a kedmonitákat,
Gen 15:20 a hetitákat és a perizitákat, valamint a ráfaitákat, az amoritákat, a kanániakat, a girgasitákat és a jebuzitákat!"
Gen 16:1 Sárai pedig, Ábrám felesége nem szült neki gyermeket. Volt azonban neki egy egyiptomi rabszolganője, név szerint Hágár.
Gen 16:2 Azt mondta Sárai Ábrámnak: "Íme, az én méhemet bezárta az Úr, hogy ne szüljek. Menj be hát a szolgálómhoz, hátha legalább az ő révén nyerek gyermeket!" Ábrám hallgatott Sárai szavára.
Gen 16:3 Ő tehát vette Hágárt, az egyiptomi rabszolganőjét, tíz esztendővel azután, hogy Kánaán földjén megtelepedtek, és feleségül adta a férjének.
Gen 16:4 Ábrahám pedig bement Hágárhoz. Hágár, amikor látta, hogy fogant, lenézte asszonyát.
Gen 16:5 Azt mondta erre Sárai Ábrámnak: "Igaztalanul jársz el velem! Én adtam öledbe a szolgálómat, s az, mióta látja, hogy fogant, lenéz engem. Ítéljen az Úr közöttem és közötted!"
Gen 16:6 Ábrám azt felelte neki: "Íme, kezedben van szolgálód, tégy vele, ahogy tetszik." Erre Sárai úgy megsanyargatta, hogy az megszökött.
Gen 16:7 Amikor az Úr angyala így találta őt a pusztában, annál a vízforrásnál, amely a Súr felé vivő úton van, --
Gen 16:8 így szólt hozzá: "Hágár, Sárai szolgálója, honnan jössz és hová mégy?" Ő azt felelte: "Az úrnőm, Sárai színe elől menekülök."
Gen 16:9 Az Úr angyala erre azt mondta neki: "Térj vissza úrnődhöz, s alázd meg magad a keze alatt!"
Gen 16:10 Majd így folytatta az Úr angyala: "Úgy megsokasítom utódodat, hogy sokasága miatt meg sem lehet majd számlálni!"
Gen 16:11 Azután pedig így szólt az Úr angyala: "Íme, fogantál, s fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert meghallotta az Úr nyomorúságodat.
Gen 16:12 Vadszamárhoz lesz hasonló: kezet emel mindenkire, s rá is kezet emel mindenki. Valamennyi testvérével szemben veri fel majd sátrait."
Gen 16:13 Erre ő ezt a nevet adta az Úrnak, aki vele beszélt: "Te vagy az Isten, aki láttál engem!" Azt mondta ugyanis: "Valóban itt néztem az után, aki látott engem."
Gen 16:14 Ezért a kútnak ezt a nevet adta: Annak a kútja, aki él, és látott engem. Ez Kádes és Bárád között van.
Gen 16:15 Hágár fiút szült Ábrámnak, ő pedig Izmaelnek nevezte fiát, akit Hágár szült neki.
Gen 16:16 Nyolcvanhat esztendős volt Ábrám, amikor Hágár megszülte neki Izmaelt.
Gen 17:1 Amikor pedig Ábrám kilencvenkilenc esztendős lett, megjelent neki az Úr, és azt mondta: "Én vagyok a Mindenható Isten: járj előttem, légy tökéletes,
Gen 17:2 és én szövetséget szerzek közöttem és közötted, és nagyon megsokasítlak!"
Gen 17:3 Ábrám arcra borult.
Gen 17:4 Isten így folytatta: "Íme, itt vagyok! Ez az én veled kötött szövetségem: sok nemzet atyja leszel.
Gen 17:5 Ne is legyen többé Ábrám a neved, hanem Ábrahámnak hívjanak, mert sok nemzet atyjává rendeltelek!
Gen 17:6 Nagyon megsokasítalak, és számos nemzetté teszlek; királyok származnak majd tőled.
Gen 17:7 És azt a szövetséget kötöm meg közöttem és közötted, és utódaid között, nemzedékről-nemzedékre örök szövetségül, hogy Istened leszek neked, és utánad a te utódodnak.
Gen 17:8 Neked és utódodnak adom majd ezt a földet, ahol most idegenként tartózkodsz, Kánaánnak egész földjét örökös birtokul, és Istenük leszek."
Gen 17:9 Isten ezután azt mondta Ábrahámnak: "Te is tartsd meg tehát szövetségemet, és utódod nemzedékről nemzedékre.
Gen 17:10 Ez a szövetségem közöttem és közöttetek, és utódod között, amelyet meg kell tartanotok: metélkedjék körül közöttetek minden férfi,
Gen 17:11 metéljétek körül előbőrötök húsát, hogy az legyen a jele a szövetségnek közöttem és közöttetek.
Gen 17:12 Nyolcnapos korában metéljenek körül közöttetek minden fiúgyermeket, nemzedékről nemzedékre! A rabszolgát is metéljétek körül, akkor is, ha nálatok született, s akkor is, ha vásárolt, és nem a ti törzsetekből való.
Gen 17:13 Körül kell megélni a nálatok születettet és a pénzen vásároltat is. Ez legyen a szövetségem testeteken örök szövetségül.
Gen 17:14 Az a férfi, akinek előbőre húsát körül nem metélik, irtassék ki a népéből, mert megszegte szövetségemet!"
Gen 17:15 Majd azt mondta Isten Ábrahámnak: "Sárait, a feleségedet, ne Sárainak hívd, hanem Sárának,
Gen 17:16 mert megáldom, s tőle adom neked azt a fiút, akit majd megáldok, hogy nemzetekké legyen, s népek királyai származzanak tőle!"
Gen 17:17 Arcra borult erre Ábrahám, és nevetett, mert azt gondolta magában: "Százesztendős embernek fog fia születni, s a kilencvenesztendős Sára fog szülni?"
Gen 17:18 Istennek pedig azt mondta: "Csak Izmael maradjon életben előtted!"
Gen 17:19 Így szólt erre Isten Ábrahámhoz: "Nem! Sára, a feleséged fiút fog szülni neked. Nevezd el őt Izsáknak, s én fenntartom szövetségemet vele és utódjával örökre.
Gen 17:20 Izmaelre vonatkozólag is meghallgattalak: íme, megáldom és megszaporítom, és nagyon megsokasítom: tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem.
Gen 17:21 De a szövetségemet Izsáknak tartom fenn, akit Sára szül majd neked, egy esztendő múlva ilyenkor."
Gen 17:22 Amikor aztán befejezte beszédét, amelyet vele folytatott, Isten felemelkedett Ábrahám elől.
Gen 17:23 Ábrahám pedig fogta a fiát, Izmaelt, s házának valamennyi nála született és valamennyi vásárolt rabszolgáját, háza népe minden férfi tagját, és mindjárt aznap körülmetélte előbőrük húsát, miként Isten megparancsolta neki.
Gen 17:24 Kilencvenkilenc esztendős volt Ábrahám, amikor körülmetélte előbőre húsát,
Gen 17:25 Izmael, a fia pedig tizenharmadik esztendejét töltötte be, amikor körülmetélkedett.
Gen 17:26 Ugyanaznap metélkedett körül Ábrahám, és a fia, Izmael,
Gen 17:27 és házának minden férfi tagja, minden nála született, és minden pénzen vásárolt és máshol született rabszolga körülmetélkedett vele együtt.
Gen 18:1 Ezután az Úr megjelent neki Mamre völgyében, amikor a legforróbb napszakban éppen a sátra nyílásában üldögélt.
Gen 18:2 Amint fölemelte szemét, megjelent neki három férfi, s megállt ott a közelében. Amikor észrevette őket, a sátra ajtajából eléjük szaladt, földig borult előttük,
Gen 18:3 és így szólt: "Uram, ha kegyelmet találtam szemed előtt, ne haladj el szolgád mellett!
Gen 18:4 Hadd hozzak egy kis vizet, mossátok meg lábatokat, és pihenjetek le a fa alatt!
Gen 18:5 Teszek majd elétek egy falat kenyeret is, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek, hiszen azért tértetek erre szolgátok felé!" Azok így szóltak: "Tégy, ahogy mondtad!"
Gen 18:6 Besietett erre Ábrahám a sátorba Sárához, és azt mondta neki: "Siess, keverj be három véka lisztlángot, s készíts hamuban sült lepényt!"
Gen 18:7 Maga pedig elfutott a csordához, hozott onnan egy fiatal borjút a javából, odaadta a legénynek, s az sietve elkészítette.
Gen 18:8 Aztán fogta a vajat, a tejet és a borjút, amelyet készíttetett, és eléjük tette, ő maga pedig odaállt melléjük a fa alá.
Gen 18:9 Azok, miután ettek, így szóltak hozzá: "Hol van Sára, a feleséged?" Ő azt felelte: "Itt, benn a sátorban."
Gen 18:10 Erre az egyikük azt mondta neki: "Egy esztendő múlva, ilyen időtájban, visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának, a feleségednek." Amint Sára a sátor ajtaja mögött meghallotta ezt, elnevette magát.
Gen 18:11 Öregek voltak ugyanis mindketten, és élemedett korúak, Sárának megszűntek már megjönni az asszonyi dolgok.
Gen 18:12 Nevetett tehát magában, s azt gondolta: "Miután megöregedtem, és az uram is vén, lehet-e még gyönyörben részem?"
Gen 18:13 Így szólt erre az Úr Ábrahámhoz: "Miért nevetett Sára, s miért mondta: "Szülhetek-e még vén asszony létemre?"
Gen 18:14 Túlságosan csodálatos talán bármi is az Úrnak? Amint megmondtam, egy esztendő múlva, ilyen időtájban, visszatérek hozzád, s fia lesz Sárának."
Gen 18:15 Sára azonban tagadta: "Nem nevettem!" -- mert félelmében megrettent. De az Úr azt mondta: "Nem úgy van az, te bizony nevettél!"
Gen 18:16 Azután a férfiak felkeltek onnan, elindultak, és Szodoma felé fordították a szemüket. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket.
Gen 18:17 Így szólt ekkor az Úr: "Eltitkoljam-e Ábrahám előtt, amit tenni akarok?
Gen 18:18 Mert ő nagy és igen hatalmas nemzetté lesz, benne nyer áldást a föld minden nemzete.
Gen 18:19 Hiszen azért ismertem meg, hogy megparancsolja fiainak és házanépe utódainak, hogy tartsák meg az Úr útját, és cselekedjenek a jog és az igazság szerint, hogy az Úr így teljesítse Ábrahámért mindazt, amit mondott neki."
Gen 18:20 Azt mondta tehát az Úr: "Szodoma és Gomorra ellen sok a panasz és jajkiáltás, és a bűnük igen súlyos.
Gen 18:21 Lemegyek hát, és megnézem, hogy megtudjam, vajon teljesen a hozzám szállt kiáltás szerint cselekedtek-e vagy sem!"
Gen 18:22 Erre a férfiak megfordultak, és lementek Szodomába. Ábrahám azonban továbbra is az Úr előtt maradt.
Gen 18:23 Eléje járult, és azt mondta: "Hát elpusztítod az igazat a gonosszal együtt?
Gen 18:24 Ha ötven igaz van abban a városban, azokat is elpusztítod, s nem kegyelmezel meg annak a helynek az ötven igazért, ha van benne annyi?
Gen 18:25 Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedj, s megöld az igazat a gonosszal együtt, s úgy járjon az igaz, mint a gonosz! Távol legyen tőled! A mindenség Bírája ne tenne igazságot?"
Gen 18:26 Azt mondta erre neki az Úr: "Ha találok Szodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek."
Gen 18:27 Erre Ábrahám azt válaszolta: "Ha már egyszer elkezdtem, hadd szóljak Uramhoz, noha por és hamu vagyok.
Gen 18:28 Hátha öt híja lesz az ötven igaznak? Negyvenötért már eltörlöd az egész várost?" Erre ő azt mondta: "Nem törlöm el, ha találok ott negyvenötöt."
Gen 18:29 Erre ismét szólt hozzá: "És ha csak negyven lesz, mit teszel?" Ő azt mondta: "Nem sújtom a negyvenért."
Gen 18:30 "Kérlek -- folytatta --, ne haragudj, Uram, hogy szólok: És ha csak harmincat találsz?" Azt felelte: "Nem teszem meg, ha találok ott harmincat."
Gen 18:31 "Ha már egyszer elkezdtem -- mondta --, hadd szóljak Uramhoz: Hátha csak húsz lesz?" Azt mondta: "Nem pusztítom el a húszért".
Gen 18:32 "Könyörgök -- folytatta --, ne haragudj, Uram, hogy még egyszer szólok: Hátha csak tíz lesz?" Erre azt mondta: "Nem törlöm el a tízért."
Gen 18:33 Amikor az Úr befejezte a beszélgetést Ábrahámmal, az Úr elment, Ábrahám pedig visszatért lakóhelyére.
Gen 19:1 A két angyal este érkezett Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujában üldögélt. Amint meglátta őket, felkelt, és eléjük ment. A földig hajtotta arcát előttük,
Gen 19:2 és így szólt: "Könyörgök, uraim, térjetek be szolgátok házába, és szálljatok meg ott! Mossátok meg lábatokat, reggel aztán elmehettek utatokra!" Azok azt mondták: "Nem, majd megalszunk az utcán!"
Gen 19:3 De nagyon unszolta őket, így betértek hozzá, és bementek a házába. Ő pedig lakomát készített, kovásztalan kenyeret sütött, és ettek.
Gen 19:4 Mielőtt azonban lefeküdni mentek volna, a város lakói, Szodoma férfiai körülvették a házat, gyerektől az aggastyánig az egész nép.
Gen 19:5 Szólították Lótot, s azt mondták neki: "Hol vannak azok a férfiak, akik betértek hozzád az éjjel? Hozd ki őket ide, hadd ismerjük meg őket!"
Gen 19:6 Kiment erre hozzájuk Lót -- maga mögött bezárva az ajtót --, és azt mondta:
Gen 19:7 "Kérlek titeket, testvéreim, ne tegyetek ilyen gonoszságot.
Gen 19:8 Van két leányom, akik még nem ismertek férfit. Kihozom őket hozzátok, és éljetek vissza velük, ahogy nektek tetszik, csak ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmi gonoszat, hiszen hajlékom árnyékába jöttek."
Gen 19:9 Ám azok azt mondták: "Takarodj innen!" Aztán pedig így szóltak: "Jövevényként jött ide, és ő akar bíráskodni? Majd mindjárt elbánunk veled alaposabban, mint azokkal!" -- Azzal nagy erővel Lótra rohantak, s már majdnem betörték az ajtót.
Gen 19:10 De íme, azok a férfiak kinyújtották kezüket, behúzták Lótot magukhoz, és bezárták az ajtót.
Gen 19:11 A kinn lévőket pedig vaksággal sújtották, az aprajától a nagyjáig, úgyhogy nem tudták megtalálni az ajtót.
Gen 19:12 Ekkor így szóltak Lóthoz: "Kid van még itt? Vődet, vagy fiaidat, vagy leányaidat, vagy bárkidet, akid van, vidd ki ebből a városból!
Gen 19:13 Mi ugyanis eltöröljük ezt a helyet, mivel megsokasodott a jajkiáltás ellenük az Úr előtt, s ő elküldött minket, hogy pusztítsuk el."
Gen 19:14 Kiment tehát Lót, és szólt a vejeinek, akik a leányait el akarták venni: "Keljetek fel, menjetek ki ebből a helységből, mert az Úr eltörli ezt a várost!" Ám azok úgy gondolták, hogy csak tréfálkozik.
Gen 19:15 Amikor aztán megvirradt, így sürgették őt az angyalok: "Kelj fel, vedd feleségedet és két lányodat, hogy el ne vessz te is a város gonoszsága miatt!"
Gen 19:16 És mivel késedelmeskedett, a férfiak megragadták a kezét, a felesége kezét, és a két leányáét, mert az Úr megkegyelmezett neki.
Gen 19:17 Kivezették, a városon kívül elengedték, és így szóltak hozzá: "Mentsd az életedet! Ne tekints hátra, és meg ne állj az egész környéken, hanem menekülj a hegyre, hogy el ne vessz te is!"
Gen 19:18 Ám Lót azt mondta nekik: "Kérlek, uram,
Gen 19:19 hiszen kegyelmet talált előtted szolgád, s nagy volt irgalmasságod, amelyet velem cselekedtél, hogy megmentsd az életemet! Nem menekülhetek a hegyre, mert akkor utolérhet a veszedelem, és meghalok.
Gen 19:20 Egy város közel van itt, oda elfuthatnék. Kicsi az, ott megmenekülhetek -- ugye valóban kicsi az? - és életben maradhatok."
Gen 19:21 Erre azt válaszolta neki: "Íme, ebben is meghallgatom kérésedet, s nem dúlom fel azt a várost, amelyért szóltál.
Gen 19:22 Siess, és menekülj oda, mert semmit sem tehetek, amíg be nem érsz oda." -- Ezért nevezték el azt a várost Coárnak.
Gen 19:23 Éppen akkor jött fel a nap a földre, amikor Lót bement Coárba.
Gen 19:24 Ekkor az Úr kénkövet és tüzet hullatott az Úrtól az égből Szodomára és Gomorrára,
Gen 19:25 és elpusztította Isten ezeket a városokat, és az egész környéket, a városok minden lakóját, s a föld minden növényét.
Gen 19:26 Lót felesége pedig, aki hátratekintett, sóoszloppá változott.
Gen 19:27 Amikor aztán Ábrahám felkelt reggel, és onnan, ahol azelőtt az Úrral állt,
Gen 19:28 letekintett Szodomára és Gomorrára és a környék egész földjére, azt látta, hogy olyan füst száll fel a földből, mint az olvasztókemence füstje.
Gen 19:29 Így tehát Isten, amikor elpusztította a környék városait, megemlékezett Ábrahámról, és kimentette Lótot azoknak a városoknak a pusztulásából, amelyekben lakott.
Gen 19:30 Lót aztán felment Coárból, és a hegyen telepedett le két lányával együtt -- félt ugyanis Coárban maradni. Egy barlangban lakott két lányával.
Gen 19:31 A nagyobbik azt mondta a kisebbnek: "Az apánk öreg már, s nincs más férfi ezen a földön, aki be tudna jönni hozzánk, az egész föld szokása szerint.
Gen 19:32 Gyere, részegítsük meg őt borral, és aludjunk vele, hogy utódot támasszunk apánktól!"
Gen 19:33 Bort adtak tehát inni apjuknak azon az éjszakán, aztán bement a nagyobbik, és az apjával aludt. Az meg nem is vette észre, amikor a lány odafeküdt, sem azt, amikor felkelt.
Gen 19:34 Másnap aztán azt mondta a nagyobbik a kisebbnek: "Íme, tegnap én aludtam az apámmal. Adjunk neki ma éjjel is bort inni, s aludj vele te is, hogy utódot támasszunk apánktól!"
Gen 19:35 Azon az éjszakán is bort adtak inni az apjuknak, aztán bement a kisebbik lány, és vele aludt. Az ezúttal sem érezte meg, amikor a lány odafeküdt, sem azt, amikor felkelt.
Gen 19:36 Fogant is apjától Lótnak mindkét lánya.
Gen 19:37 A nagyobb fiút szült, és elnevezte Moábnak -- ő a mai moabiták apja.
Gen 19:38 A kisebb is fiút szült, s elnevezte Ammonnak, azaz Népem fiának -- ő a mai ammoniták apja.
Gen 20:1 Ábrahám ezután elment onnan Negeb földjére, és letelepedett Kádes és Súr között. Egy darabig Gerárban tartózkodott.
Gen 20:2 Sáráról, a feleségéről pedig azt mondta: "A húgom ő." Érte küldött tehát Abimelek, Gerár királya, és elvitette.
Gen 20:3 Isten azonban éjjel álmában eljött Abimelekhez, és azt mondta neki: "Íme, meghalsz az asszony miatt, akit elhozattál, mert az férjnél van."
Gen 20:4 De Abimelek nem érintette még őt. Azt mondta tehát: "Uram, hát gyanútlan és igaz népet ölsz meg?
Gen 20:5 Hát nem ő maga mondta nekem: "Ő az én húgom"? És az is azt mondta: "Ő az én bátyám"! Szívem gyanútlanságában, s kezem tisztaságában cselekedtem ezt!"
Gen 20:6 Isten erre azt mondta neki: "Magam is jól tudom, hogy ártatlan szívvel cselekedted, azért óvtalak meg attól, hogy vétkezz ellenem, azért nem engedtem, hogy hozzáérj.
Gen 20:7 Most tehát add vissza az asszonyt a férjének, mert ő próféta. Ő majd imádkozik érted, hogy életben maradj. Ha azonban nem adod vissza, tudd meg, hogy halállal lakolsz, te és minden hozzátartozód!"
Gen 20:8 Mihelyt felkelt Abimelek reggel, összehívatta minden szolgáját, s fülük hallatára elbeszélte mindezeket a dolgokat. Erre az emberei mindannyian igen megrémültek.
Gen 20:9 Aztán Abimelek hívatta Ábrahámot, és így szólt hozzá: "Mit tettél velünk! Mit vétettem ellened, hogy ilyen nagy bűnt hoztál rám és országomra? Olyan dolgot tettél velem, amit nem lett volna szabad tenned!"
Gen 20:10 Aztán megint kifakadt, és azt mondta: "Mi jutott eszedbe, hogy ezt művelted?"
Gen 20:11 Ábrahám azt válaszolta: "Azt gondoltam magamban: Hátha nem félik Istent ezen a helyen, és megölnek engem a feleségem miatt.
Gen 20:12 Egyébként valóban a húgom ő: lánya az apámnak, csak az anyámnak nem lánya, és én feleségül vettem.
Gen 20:13 Amikor azonban Isten kihozott engem apám házából, azt mondtam neki: Azzal mutasd meg szeretetedet irántam, hogy minden helyen, ahová bemegyünk, azt mondod, hogy a bátyád vagyok!"
Gen 20:14 Erre Abimelek juhokat és marhákat, rabszolgákat és szolgálókat vett, odaadta azokat Ábrahámnak, és visszaadta neki Sárát, a feleségét.
Gen 20:15 Azt mondta neki: "Előttetek van ez a föld: ahol tetszik, ott lakhatsz!"
Gen 20:16 Sárának pedig azt mondta: "Íme, ezer ezüstöt adtam a "bátyádnak": szolgáljon ez neked fátyolként mindazok előtt, akik veled vannak, és mindenki előtt igazoljon téged."
Gen 20:17 Isten azután Ábrahám könyörgésére meggyógyította Abimeleket, a feleségét és a szolgálóit, úgyhogy ismét szülhettek;
Gen 20:18 az Úr ugyanis bezárta Abimelek egész házanépe méhét Sára, Ábrahám felesége miatt.
Gen 21:1 Az Úr azután meglátogatta Sárát, amint megígérte, és teljesítette Sárának, amit mondott.
Gen 21:2 Fogant ugyanis és fiút szült Ábrahámnak vénségében, abban az időben, amelyet Isten előre megmondott neki.
Gen 21:3 Erre Ábrahám elnevezte fiát, akit Sára szült neki, Izsáknak,
Gen 21:4 s körülmetélte a nyolcadik napon, amint Isten megparancsolta neki.
Gen 21:5 Ábrahám százesztendős volt, amikor megszületett a fia, Izsák.
Gen 21:6 Sára pedig azt mondta: "Isten nevetést szerzett nekem, s aki csak meghallja, együtt nevet velem!"
Gen 21:7 Azután azt mondta: "Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még fiút fog szoptatni, hisz vénségében szültem neki!"
Gen 21:8 Amikor aztán megnőtt a gyermek, elválasztották, és elválasztása napján Ábrahám nagy lakomát rendezett.
Gen 21:9 Amikor azonban Sára látta, hogy az egyiptomi Hágár fia ingerkedik Izsákkal, az ő fiával, azt mondta Ábrahámnak:
Gen 21:10 "Dobd ki ezt a szolgálót és a fiát, mert nem fog örökölni ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal!"
Gen 21:11 Nehezére esett ez a dolog Ábrahámnak a fia miatt.
Gen 21:12 De Isten azt mondta neki: "Ne essen nehezedre gyermeked és szolgálód dolga: mindabban, amit Sára mond neked, hallgass a szavára, mert Izsák utódait fogják utódodnak nevezni.
Gen 21:13 Azért a szolgáló fiát is nagy nemzetté teszem, hiszen a te magzatod!"
Gen 21:14 Kora reggel felkelt tehát Ábrahám, fogott egy kenyeret és egy tömlő vizet, rátette Hágár vállára, odaadta a gyermeket, és elbocsátotta. Az elment, és össze-vissza bolyongott Beerseba pusztájában.
Gen 21:15 Amikor aztán elfogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik ott lévő fa alá.
Gen 21:16 Aztán elment, és vele szemben leült egy nyíllövésnyi távolságban. Azt mondta ugyanis: "Ne lássam meghalni a gyermeket!" Leült tehát átellenben, és hangos sírásra fakadt.
Gen 21:17 Isten azonban meghallotta a gyermek hangját, és Isten angyala szólította Hágárt a mennyből: "Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a gyermek hangját arról a helyről, ahol van.
Gen 21:18 Kelj fel, vedd fel a gyermeket, fogd őt erősen a kezeddel, mert nagy nemzetté teszem őt!"
Gen 21:19 Isten azután megnyitotta az asszony szemét, mire az meglátott egy kutat. Odament, megtöltötte a tömlőt, és inni adott a gyermeknek.
Gen 21:20 Isten ettől kezdve vele volt, s az felnövekedett, a pusztában maradt, és íjász lett belőle.
Gen 21:21 Párán pusztájában telepedett le, anyja pedig feleséget szerzett neki Egyiptom földjéről.
Gen 21:22 Ebben az időben történt, hogy Abimelek és Píkol, a hadvezére azt mondta Ábrahámnak: "Veled van Isten mindenben, amit teszel.
Gen 21:23 Esküdj meg hát nekem Istenre, hogy nem ártasz sem nekem, sem az utódaimnak, sem a nemzetségemnek, hanem amilyen jó szívvel voltam én hozzád, te is olyannal leszel énhozzám, s ehhez az országhoz, amelyben jövevényként tartózkodtál."
Gen 21:24 Azt mondta erre Ábrahám: "Megesküszöm!"
Gen 21:25 Ábrahám azonban szemrehányást tett Abimeleknek a miatt a kút miatt, amelyet Abimelek szolgái erőszakosan elvettek tőle.
Gen 21:26 De Abimelek azt felelte: "Nem tudom, ki tette ezt. Te nem jelentetted nekem, én pedig nem hallottam róla, csak ma."
Gen 21:27 Erre Ábrahám juhokat és marhákat vett, odaadta azokat Abimeleknek, és szövetséget kötöttek egymással.
Gen 21:28 Hét bárányt azonban külön állított Ábrahám a nyájból.
Gen 21:29 Abimelek megkérdezte tőle: "Mire való az a hét bárány, amelyet külön állítottál?"
Gen 21:30 Erre ő azt felelte: "Fogadd el kezemből ezt a hét bárányt: szolgáljanak tanúul nekem, hogy én ástam e kutat."
Gen 21:31 Azért nevezték el azt a helyet Beersebának, mert ott esküdtek meg ők ketten.
Gen 21:32 Szövetséget kötöttek tehát Beersebában.
Gen 21:33 Aztán felkelt Abimelek és Píkol, a hadvezére, és visszatértek a filiszteusok földjére. Ábrahám pedig ligetet ültetett Beersebában, és ott segítségül hívta az Úr, az Örökkévaló Isten nevét.
Gen 21:34 Még sok napon át lakott a filiszteusok földjén.
Gen 22:1 Miután mindezek megtörténtek, Isten próbára tette Ábrahámot. Megszólította őt: "Ábrahám!" Ő azt felelte: "Itt vagyok!"
Gen 22:2 Isten akkor azt mondta neki: "Vedd egyszülött fiadat, Izsákok, akit szeretsz, és menj el a Mória földjére. Áldozd fel ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd mutatok neked!"
Gen 22:3 Erre Ábrahám kora reggel felkelt, megnyergelte szamarát, maga mellé vette két szolgáját és a fiát, Izsákot, s miután fát hasogatott az egészen elégő áldozathoz, elindult arra a helyre, amelyet Isten mondott neki.
Gen 22:4 A harmadik napon, amikor felemelte szemét, meglátta azt a helyet a távolban.
Gen 22:5 Azt mondta erre szolgáinak: "Várjatok itt a szamárral; én meg a gyermek elmegyünk amoda, s miután imádkoztunk, visszatérünk hozzátok!"
Gen 22:6 Vette tehát az egészen elégő áldozathoz való való fát, feltette a fiára, Izsákra, ő pedig a tüzet és a kardot vitte a kezében. Amint így ketten együtt mentek,
Gen 22:7 azt mondta Izsák az apjának, Ábrahámnak: "Apám!" Ő válaszolt: "Mit akarsz, fiam?" "Íme -- mondta a fiú --, itt a tűz meg a fa, de hol van az egészen elégő áldozat?"
Gen 22:8 Ábrahám azt felelte: "Fiam, Isten majd gondoskodik magának egészen elégő áldozatról!" Így mentek ketten együtt,
Gen 22:9 míg végül eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mutatott neki. Ábrahám oltárt épített ott, elrendezte rajta a fát, s miután megkötözte a fiát, Izsákot, feltette az oltárra, a farakásra.
Gen 22:10 Aztán Ábrahám kinyújtotta kezét, és megfogta a kardot, hogy feláldozza a fiát.
Gen 22:11 De íme, az Úr angyala kiáltott a mennyből, és azt mondta: "Ábrahám, Ábrahám!" Ő azt felelte: "Itt vagyok!"
Gen 22:12 Azt mondta erre neki: "Ne nyújtsd ki kezed a gyermekre, és ne árts neki semmit! Most már tudom, hogy féled Istent, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél!"
Gen 22:13 Erre Ábrahám felemelte a szemét, s meglátott maga mögött egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Elhozta, és a fia helyett azt áldozta fel egészen elégő áldozatul.
Gen 22:14 Annak a helynek ezért ezt a nevet adta: "Az Úr gondoskodik!" Azért mondják mindmáig: "A hegyen majd gondoskodik az Úr!"
Gen 22:15 Majd másodszor is megszólította az Úr angyala Ábrahámot a mennyből, és azt mondta:
Gen 22:16 "Önmagamra esküszöm -- mondja az Úr --, hogy mivel ezt megtetted, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél,
Gen 22:17 megáldalak, és megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét: utódod birtokolni fogja ellenségeinek kapuit,
Gen 22:18 és a te utódodban nyer áldást a föld minden népe, mivel engedelmeskedtél szavamnak!"
Gen 22:19 Erre Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és elmentek együtt Beersebába; Ábrahám ezután Beersebában lakott.
Gen 22:20 Miután ezek így végbementek, hírül hozták Ábrahámnak, hogy Melka szintén szült fiakat Náchornak, a fivérének:
Gen 22:21 Húszt, az elsőszülöttet, Búzt, ennek öccsét, továbbá Kámuelt, Arám atyját,
Gen 22:22 Kászedet, Azáut, valamint Feldást, Jedláfot
Gen 22:23 és Bátuelt, akitől Rebekka született: ezt a nyolcat szülte Melka Náchornak, Ábrahám fivérének.
Gen 22:24 Mellékfelesége pedig, akit Reumának hívtak, Tábét, Gáhámot, Táhást és Maákát szülte.
Gen 23:1 Sára százhuszonhét esztendeig élt,
Gen 23:2 aztán meghalt Kirját-Arbában -- azaz Hebronban --, Kánaán földjén. Ábrahám odament, hogy meggyászolja és elsirassa.
Gen 23:3 Amikor azután felkelt a halotti szertartástól, így szólt Hét fiaihoz:
Gen 23:4 "Jövevény és idegen vagyok én nálatok, adjatok nekem sírnak birtokot köztetek, hogy eltemethessem halottamat!"
Gen 23:5 Hét fiai azt felelték:
Gen 23:6 "Hallgass meg minket, uram! Isten fejedelme vagy te közöttünk! Sírjaink közül a legkiválóbban temesd el halottadat! Senki sem fogja neked megtiltani közülünk, hogy sírjába temesd halottadat."
Gen 23:7 Felkelt erre Ábrahám, s meghajtotta magát a föld népe, vagyis Hét fiai előtt.
Gen 23:8 Azt mondta nekik: "Ha úgy tetszik nektek, hogy eltemessem halottamat, hallgassatok meg engem, s járjatok közben értem Efronnál, Szeor fiánál,
Gen 23:9 hogy adja ide nekem Makpéla barlangját, amely a szántóföldje végében van. Adja el nekem teljes áron sírnak birtokul, a ti színetek előtt!"
Gen 23:10 Efron éppen Hét fiai között tartózkodott. Azt felelte tehát a hetita Efron Ábrahámnak, Hét összes fiainak hallatára, akik városának kapujába jöttek:
Gen 23:11 "Ne úgy legyen, uram! Inkább hallgasd meg, amit mondok: odaajándékozom én neked a szántót és a rajta lévő barlangot népem fiainak jelenlétében -- temesd csak el halottadat!"
Gen 23:12 Meghajtotta erre magát Ábrahám a föld népe előtt,
Gen 23:13 és így szólt Efronhoz a föld népe előtt: "Kérlek, hallgass meg: pénzt adok én a szántóért! Fogadd el, és úgy temetem el oda halottamat!"
Gen 23:14 Azt felelte erre Efron Ábrahámnak:
Gen 23:15 "Uram, hallgass meg! A föld négyszáz sékel ezüstöt ér: ez az ára köztem és közted, ugyan mi az? Temesd csak el halottadat!"
Gen 23:16 Engedett Ábrahám Efronnak, és kimérte a pénzt, amelyet Efron Hét fiainak hallatára kívánt, a négyszáz sékel ezüstöt, amint szokás volt a kereskedőknél.
Gen 23:17 Így szállt Efron egykori szántója, amely Makpélában volt, Mamréval szemben, mind maga, mind a barlangja és valamennyi fája köröskörül egész határában
Gen 23:18 Ábrahámra birtokul, Hét fiainak, és mindazoknak a színe előtt, akik városának kapujába jöttek.
Gen 23:19 Ezek után Ábrahám eltemette a feleségét, Sárát Makpéla mezejének barlangjában, Mamréval -- azaz Hebronnal -- szemben, Kánaán földjén.
Gen 23:20 Így szállt át a szántó és a rajta levő barlang Hét fiairól Ábrahámra, sírnak való birtokul.
Gen 24:1 Ábrahám, akit az Úr mindennel megáldott, öreg és élemedett korú volt már.
Gen 24:2 Akkor Ábrahám azt mondta háza legöregebb szolgájának, aki gondját viselte mindenének, amije volt: "Tedd a kezedet az ágyékom alá,
Gen 24:3 hadd eskesselek meg az Úrra, az ég és föld Istenére, hogy nem veszel fiamnak feleséget a kánaániak lányai közül, akik között lakom,
Gen 24:4 hanem elmégy az én földemre és az én rokonságomhoz, s onnan veszel feleséget fiamnak, Izsáknak!"
Gen 24:5 A szolga azt felelte: "Hátha nem akar az az lány eljönni velem erre a földre? Vigyem vissza akkor a fiadat arra a helyre, ahonnan kijöttél?"
Gen 24:6 Ábrahám erre így szólt: "Őrizkedj attól, hogy valaha is visszavidd a fiamat oda!
Gen 24:7 Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és szülőföldemről, aki szólt hozzám, és megesküdött nekem, azt mondta: "Ivadékodnak adom majd ezt a földet!" -- Ő elküldi majd angyalát előtted, s kapsz onnan feleséget a fiamnak.
Gen 24:8 Ha azonban a lány nem akar követni téged, nem kötelez ez az eskü. A fiamat azonban ne vidd vissza oda!"
Gen 24:9 Erre a szolga odatette kezét urának, Ábrahámnak az ágyéka alá, és megesküdött neki erre a dologra.
Gen 24:10 A szolga vett azután tíz tevét ura csordájából, vitt magával mindenféle javaiból, aztán elindult, elment, és eljutott Arám Naharaimba, Náchor városához.
Gen 24:11 Miután pedig letelepítette a tevéket a városon kívül, a kút mellett, estefelé, olyan időtájban, amikor az asszonyok vizet meríteni járnak, így szólt:
Gen 24:12 "Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, esedezem, jöjj ma segítségemre, és cselekedj irgalmasságot a gazdámmal, Ábrahámmal!
Gen 24:13 Íme, itt állok a víz forrása mellett, s ki fognak jönni e város lakóinak lányai vizet meríteni.
Gen 24:14 Add tehát, hogy az a lány, aki, ha azt mondom neki: "Döntsd meg korsódat, hadd igyam", azt válaszolja: "Igyál, sőt a tevéidet is megitatom" -- az legyen az, akit szolgádnak, Izsáknak rendeltél, s erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél urammal!"
Gen 24:15 Még be sem fejezte magában ezeket a szavakat, amikor íme, korsóval a vállán kijött Rebekka, annak a Bátuelnek a lánya, akit Melka, Náchornak, Ábrahám fivérének a felesége szült.
Gen 24:16 A lány igen szép volt, még szűz, férfit nem ismert. Lement a forráshoz, telemerítette korsóját, és feljött.
Gen 24:17 A szolga ekkor eléje szaladt, és így szólt: "Adj egy kis vizet innom a korsódból!"
Gen 24:18 A lány azt felelte: "Igyál, uram!" Azzal gyorsan leeresztette korsóját karjára, s inni adott neki.
Gen 24:19 Amikor aztán ivott, hozzátette: "Sőt tevéidnek is merítek vizet, amíg eleget nem isznak!"
Gen 24:20 Ki is öntötte korsóját az itatóba, visszafutott a kúthoz, hogy vizet merítsen. Merített, és adott valamennyi tevének.
Gen 24:21 A szolga csak hallgatagon nézte, mert meg akarta tudni, szerencséssé tette-e az Úr az ő útját, vagy sem.
Gen 24:22 Amikor aztán ittak a tevék, a férfi elővett két aranyfüggőt, amely fél sékelt nyomott, s ugyanannyi karkötőt, amelynek a súlya tíz sékel volt.
Gen 24:23 Aztán megkérdezte: "Kinek a lánya vagy? Mondd csak nekem, van-e atyád házában hely megszállni?"
Gen 24:24 Az így felelt: "Melka fiának, akit Náchornak szült, Bátuelnek a lánya vagyok."
Gen 24:25 Majd hozzátette: "Alom meg széna igen sok van nálunk, hely is van bővében megszállni."
Gen 24:26 A férfi erre meghajtotta magát, leborult az Úr előtt,
Gen 24:27 és azt mondta: "Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg irgalmasságát és hűségét gazdámtól, sőt, egyenesen gazdám testvérének házába vezérelt utamon!"
Gen 24:28 Elfutott erre a lány, s hírül vitte anyja házának mindazt, amit hallott.
Gen 24:29 Volt pedig Rebekkának egy fivére, akit Lábánnak hívtak; ő sietve kiment ahhoz az emberhez, oda, ahol a forrás volt.
Gen 24:30 Amikor ugyanis látta a függőket és testvére kezén a karkötőket, s hallotta mindazokat a szavakat, amelyekkel az elbeszélte: "Ezt és ezt mondta nékem az az ember" -- kiment ahhoz az emberhez, aki a tevék mellett álldogált a vízforrásnál,
Gen 24:31 és azt mondta neki: "Gyere be, áldottja az Úrnak! Miért álldogálsz idekinn? Elkészítettem a házat és a tevéknek a helyet!"
Gen 24:32 Azzal bevezette a szállásra, leszedte a szerszámot a tevékről, és almot meg szénát adott a tevéknek, valamint vizet, hogy ő meg emberei, akik vele jöttek, megmoshassák lábukat.
Gen 24:33 Aztán ennivalót tett eléje. Ő azonban így szólt: "Nem eszem, amíg el nem mondom mondandómat!" Azt felelte neki: "Mondd hát el!"
Gen 24:34 Erre ő így szólt: "Ábrahám szolgája vagyok.
Gen 24:35 Igen megáldotta az Úr az én uramat, úgyhogy naggyá vált: adott neki juhot, marhát, ezüstöt, aranyat, rabszolgát, szolgálót, tevét és szamarat.
Gen 24:36 Sára meg, a gazdám felesége öregkorában fiút szült uramnak, és ő neki adta mindenét, amije volt.
Gen 24:37 Engem pedig megesketett az én uram, és azt mondta: "Ne végy feleséget fiamnak a kánaániak lányai közül, akiknek a földjén lakom.
Gen 24:38 Menj el atyám házához, és a rokonságomból végy feleséget fiamnak!"
Gen 24:39 Azt feleltem erre a gazdámnak: Hátha nem akar a lány eljönni velem?
Gen 24:40 Ő azt mondta: "Az Úr, akinek színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, ő vezérli utadat, és kapsz feleséget fiamnak rokonságomból és atyám házából.
Gen 24:41 Ha elmégy rokonaimhoz, és nem adnak neked, akkor mentes leszel átkomtól."
Gen 24:42 Eljöttem tehát ma ehhez a vízforráshoz, és azt mondtam: Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, ha eddig vezérelted utamat, amelyen most járok --
Gen 24:43 íme, itt állok a vízforrás mellett --, add, hogy az a leány, aki kijön vizet meríteni, és az hallja tőlem: Adj egy kis vizet innom a korsódból,
Gen 24:44 azt mondja majd nekem: "Igyál csak, és a tevéidnek is merítek" -- az legyen az az asszony, akit az Úr az én uram fiának rendelt!
Gen 24:45 És amíg csöndben ezeket forgattam magamban, megjelent Rebekka. Odajött, korsó volt a vállán, lement a forráshoz és vizet merített. Én pedig megszólítottam: Adj egy kicsit innom!
Gen 24:46 Ő sietve leeresztette válláról a korsót, és azt mondta nekem: "Igyál csak, és a tevéidet is megitatom!" Ittam, és ő megitatta a tevéket is.
Gen 24:47 Erre megkérdeztem: Kinek a lánya vagy? Azt felelte: "Bátuel lánya vagyok, Náchornak azé a fiáé, akit Melka szült neki." Erre a függőket rátéve felékesítettem az arcát, karjára pedig ráhúztam a karkötőket.
Gen 24:48 Aztán arcra borultam az Úr előtt, és áldottam az Urat, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy uram testvérének lányát vigyem feleségül a fiának.
Gen 24:49 Azért tehát, ha irgalmat és hűséget akartok cselekedni urammal, adjátok tudtomra; ha pedig mást akartok, mondjátok meg azt is, hadd menjek jobbra vagy balra!"
Gen 24:50 Azt felelte erre Lábán és Bátuel: "Az Úrtól való ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.
Gen 24:51 Itt van Rebekka előtted: vedd és menj, legyen felesége urad fiának, ahogy az Úr szólt."
Gen 24:52 Amikor Ábrahám szolgája meghallotta ezt, leborult, és földig hajtotta magát az Úr előtt.
Gen 24:53 Aztán ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat vett elő, és odaadta Rebekkának ajándékba; a fivérének és anyjának is adott ajándékot.
Gen 24:54 Lakomához kezdtek, ettek és ittak mindnyájan, aztán lepihentek ott. Reggel aztán felkelt a szolga, és így szólt: "Bocsássatok el engem, hadd menjek el uramhoz!"
Gen 24:55 A lány testvére és anyja azt felelték: "Maradjon a lány még legalább tíz napig nálunk, azután hadd menjen!" --
Gen 24:56 "Ne tartóztassatok fel -- mondta erre a szolga --, hisz az Úr vezérelte utamat! Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz!
Gen 24:57 Erre ők azt felelték: "Hívjuk ide a lányt, kérdezzük meg az ő akaratát!"
Gen 24:58 Hívatták, s amikor odajött, megkérdezték tőle: "El akarsz-e menni ezzel az emberrel?" Ő azt válaszolta: "Megyek!"
Gen 24:59 Elbocsátották tehát Rebekkát, a nővérüket, és a dajkáját, Ábrahám szolgáját, valamint a kísérőit.
Gen 24:60 Jó szerencsét kívántak nővérüknek, és ezt mondták neki: "Nővérünk, szaporodjál ezerszer ezerre, s legyenek utódodé ellenségeinek kapui!"
Gen 24:61 Erre Rebekka és a szolgálólányai felszálltak a tevékre, és követték a férfit, a szolga pedig fogta Rebekkát, és elment.
Gen 24:62 Izsák eközben megérkezett Lahai-Rói kútjának vidékéről, és a Negeb földjén lakott.
Gen 24:63 Mivel a nap alkonyatra hajlott már, kiment busongani a mezőre. Amikor azonban felemelte szemét, látta, hogy tevék jönnek a távolban.
Gen 24:64 Rebekka is felemelte szemét, és meglátta Izsákot. Erre leszállt a tevéről,
Gen 24:65 és megkérdezte a szolgától: "Ki az az ember, aki jön elénk a mezőn?" A szolga azt felelte neki: "Ő az én uram!" Erre a lány hamar fogta a fátylát, és befödte magát.
Gen 24:66 A szolga aztán elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett,
Gen 24:67 az pedig bevitte Rebekkát anyjának, Sárának sátrába. Feleségül vette, és annyira megszerette, hogy megvigasztalódott fájdalmától, amelyet anyja halála miatt érzett.
Gen 25:1 Ábrahám pedig másik feleséget vett, akit Keturának hívtak.
Gen 25:2 Ő Zámránt, Jeksánt, Mádánt, Mádiánt, Jesbokot és Súát szülte neki.
Gen 25:3 Jeksán aztán Sábát és Dedánt nemzette. Dedán fiai az assuriták, a letusiták és a leummiták voltak,
Gen 25:4 Mádiántól pedig Éfa, Éfer, Hénok, Abida és Eldáa származott. Ezek Ketura fiai.
Gen 25:5 Ábrahám Izsáknak adta mindenét, amije volt,
Gen 25:6 a mellékfeleségek fiait pedig megajándékozta, s még életében elküldte fia, Izsák mellől a Keleti vidékre.
Gen 25:7 Ábrahám életének napjai százhetvenöt esztendőt tettek ki.
Gen 25:8 Aztán elhunyt, meghalt késő öregségben, élemedett korban, napokkal telten, és népéhez tért.
Gen 25:9 Erre fiai, Izsák és Izmael eltemették a Makpéla barlangjában, amely Mamréval szemben a hetita Cohár fiának, Efronnak mezején van,
Gen 25:10 amelyet Ábrahám megvásárolt Hét fiaitól. Ott temették el őt, és a feleségét, Sárát.
Gen 25:11 Halála után Isten megáldotta fiát, Izsákot, aki az úgynevezett "Élő és látó kútja" mellett lakott.
Gen 25:12 Ábrahám fiának, Izmaelnek, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója szült neki, a következő a nemzetsége.
Gen 25:13 Izmael fiainak neve, nevük és származásuk szerint a következő: Izmael elsőszülötte, Nebajót, aztán Kedár, Adbeél, Mibszám,
Gen 25:14 Másma, Dúma, Mássza,
Gen 25:15 Hádár, Tema, Jetur, Náfis és Kedma.
Gen 25:16 Ezek Izmael fiai, és ez a nevük, szállásaik és lakóhelyeik szerint; tizenkét fejedelem, törzseik szerint.
Gen 25:17 Izmael életkora százharminchét esztendő volt, amikor elhunyt, meghalt, és népéhez tért.
Gen 25:18 Hevilától Súrig laktak, amely az asszírokhoz menet, Egyiptommal átellenben van. Minden testvérét megelőzve hunyt el.
Gen 25:19 Izsáknak, Ábrahám fiának nemzetségtörténete a következő. Izsákot Ábrahám nemzette.
Gen 25:20 Amikor negyvenesztendős volt, feleségül vette Rebekkát, a mezopotámiai szír Bátuel lányát, az arám Lábán nővérét.
Gen 25:21 Izsáknak azonban könyörögnie kellett az Úrhoz feleségéért, mivel meddő volt. Az Úr meg is hallgatta, és megadta Rebekkának, hogy foganjon.
Gen 25:22 A magzatok azonban viaskodtak méhében, mire ő azt mondta: "Ha így kellett járnom, mi szükség volt fogannom?" Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat.
Gen 25:23 Az Úr azt felelte: "Két nemzet van méhedben, és két nép válik el öledből: az egyik nép a másik fölé kerekedik, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak."
Gen 25:24 Amikor aztán eljött a szülés napja, íme, kiderült, hogy ikrek voltak a méhében.
Gen 25:25 Az, aki elsőként született meg, vöröses volt és egészen szőrös, mint az állat prémje; elnevezték tehát Ézsaunak. Mindjárt megszületett a másik is, kezével a bátyja sarkát fogva. Elnevezték ezért Jákobnak.
Gen 25:26 Hatvanesztendős volt Izsák, amikor ezek a gyermekek születtek neki.
Gen 25:27 Amikor felnövekedtek, Ézsauból ügyes vadász és mezőt járó ember lett, Jákobból pedig csendes, sátorban lakó ember.
Gen 25:28 Izsák Ézsaut szerette, mert jóízűket evett vadászatából, Rebekka viszont Jákobot szerette.
Gen 25:29 Amikor Jákob egyszer főzeléket főzött, Ézsau, aki akkor jött meg fáradtan a mezőről,
Gen 25:30 így szólt hozzá: "Adj nekem ebből a vörös főzetből, mert szörnyen fáradt vagyok!" -- Emiatt nevezték el őt Edomnak (azaz Vörösnek). --
Gen 25:31 Jákob azt mondta neki: "Add el nekem érte az elsőszülöttségedet!"
Gen 25:32 Ézsau azt felelte: "Íme, úgyis meghalok, mit használ nekem az elsőszülöttség!"
Gen 25:33 Jákob erre azt mondta: "Akkor esküdj is meg nekem!" Ézsau megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttséget.
Gen 25:34 Miután így kenyeret, és lencsefőzeléket kapott, evett és ivott, aztán elment, és csekélységnek tartotta, hogy eladta az elsőszülöttséget.
Gen 26:1 Amikor pedig éhínség támadt azon a földön -- az után a szárazság után, amely Ábrahám napjaiban volt --, elment Izsák Abimelekhez, a filiszteusok királyához, Gerárba.
Gen 26:2 Megjelent ugyanis neki az Úr, és azt mondta: "Ne menj le Egyiptomba, hanem telepedjél meg azon a földön, amelyet majd mutatok neked,
Gen 26:3 és egy ideig maradj ott! Én pedig veled leszek, és megáldalak, mert neked és utódodnak fogom adni mindezeket az országokat, teljesítve azt az esküt, amelyet atyádnak, Ábrahámnak esküvel ígértem.
Gen 26:4 Megsokasítom utódodat, mint az ég csillagait, és utódaidnak adom majd mindezeket az országokat. Utódodban nyer áldást a föld minden népe,
Gen 26:5 mert Ábrahám engedelmeskedett szavamnak, megtartotta parancsolataimat és rendeleteimet, megtartotta szertartásaimat és törvényeimet."
Gen 26:6 Izsák tehát Gerárban lakott.
Gen 26:7 Amikor aztán ennek a helynek a férfiai a felesége felől kérdezősködtek, ő így felelt: "A húgom ő." Félt ugyanis megmondani, hogy a felesége, mert attól tartott, hogy annak szépsége miatt megölik őt.
Gen 26:8 Amikor már sok nap elmúlt, miközben ott tartózkodott, egyszer Abimelek, a filiszteusok királya kitekintett az ablakon, és meglátta, hogy kedveskedik Rebekkával, a feleségével.
Gen 26:9 Odahívatta erre őt, és azt mondta neki: "Nyilvánvaló, hogy a feleséged ő. Miért hazudtad húgodnak?" Ekkor így felelt: "Féltem, hogy meghalok miatta."
Gen 26:10 Azt mondta erre Abimelek: "Miért szedtél rá minket? Valaki a nép közül lefeküdhetett volna a feleségeddel, s nagy bűnt hoztál volna ránk!" Megparancsolta tehát az egész népnek:
Gen 26:11 "Aki ennek az embernek a feleségét érinti, halállal lakol!"
Gen 26:12 Izsák aztán vetett azon a földön, s százannyit aratott abban az esztendőben, mert megáldotta őt az Úr.
Gen 26:13 Meg is gazdagodott, és egyre csak gyarapodott, növekedett, míg végül igen tehetőssé lett:
Gen 26:14 volt neki juhnyája, marhacsordája és igen sok szolgája. A filiszteusok ezért irigykedtek rá,
Gen 26:15 és azokat a kutakat, amelyeket atyjának, Ábrahámnak szolgái ástak Ábrahám napjaiban, mind betömték, behányták földdel,
Gen 26:16 úgyhogy maga Abimelek mondta Izsáknak: "Távozz el tőlünk, mert túl hatalmas lettél számunkra!"
Gen 26:17 Erre eltávozott, hogy Gerár völgyébe menjen, és ott lakjon.
Gen 26:18 Aztán újra kiásta azokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak napjaiban ástak, s amelyeket annak halála után a filiszteusok betömtek. Ugyanazokat a neveket adta nekik, amelyeket egykor az apja adott nekik.
Gen 26:19 Izsák szolgái a völgyben is ástak, és megtalálták ott az élő víz kútját.
Gen 26:20 De ott is civakodni kezdtek Gerár pásztorai Izsák pásztoraival: "Miénk a víz!" Ezért arról, ami ott történt, elnevezte a kutat Eszeknek (azaz Civakodásnak), mivel civakodtak vele.
Gen 26:21 Másikat is ástak, amiatt is civakodtak, ezért elnevezte azt Szitnának (azaz Ellenségeskedésnek).
Gen 26:22 Erre elment onnan, és ásott egy másik kutat. Emiatt nem civakodtak, elnevezte tehát Rehobótnak (azaz Tágas térnek) mondván: "Most tágas teret adott az Úr nekünk, s megadta, hogy sokasodjunk ezen a földön."
Gen 26:23 Onnan aztán felment Beersebába.
Gen 26:24 Ott még azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és azt mondta: "Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene. Ne félj, mert én veled vagyok: megáldalak, és megsokasítom utódodat szolgámnak, Ábrahámnak kedvéért!"
Gen 26:25 Erre ő oltárt épített ott, s miután segítségül hívta az Úr nevét, leverte sátrát, és Izsák szolgái kutat ástak ott is.
Gen 26:26 Amikor aztán odajött Gerárból Abimelek, és a barátja, Achuzát, valamint hadvezére, Píkol,
Gen 26:27 Izsák így szólt hozzájuk: "Miért jöttetek hozzám, ahhoz az emberhez, akit gyűlöltök, s elkergettetek magatok közül?"
Gen 26:28 Azok így feleltek: "Láttuk, hogy veled van az Úr, ezért azt mondtuk: Legyen eskü köztünk, kössünk szövetséget,
Gen 26:29 hogy nem teszel semmi rosszat ellenünk, mint ahogy mi sem bántottuk semmidet, és semmit sem tettünk ártalmadra, hanem békességgel bocsátottunk el téged, akit naggyá tett az Úr áldása!"
Gen 26:30 Erre ő lakomát készített nekik, aztán ettek és ittak.
Gen 26:31 Reggel pedig felkeltek, esküt tettek egymásnak, aztán Izsák elbocsátotta őket békességgel a lakóhelyükre.
Gen 26:32 És íme, még aznap eljöttek Izsák szolgái, és hírt hoztak neki a kútról, amelyet ástak: "Találtunk vizet."
Gen 26:33 Erre ő elnevezte azt Sebuának (ami Bőséget jelent), ezért a városnak Beerseba a neve mind a mai napig.
Gen 26:34 Ézsau pedig negyvenesztendős korában feleségül vette Juditot, a hetita Beeri lányát, és Bászemátot, a hetita Élon lányát.
Gen 26:35 Mindketten keserűséget okoztak Izsák és Rebekka lelkének.
Gen 27:1 Amikor Izsák megöregedett és a szeme elhomályosodott, úgyhogy már nem látott, hívatta idősebb fiát, Ézsaut, és azt mondta neki: "Fiam!" Ő azt felelte: "Itt vagyok!"
Gen 27:2 Ekkor az apja azt mondta neki: "Látod, megöregedtem, s nem ismerhetem halálom napját.
Gen 27:3 Fogd a fegyvereidet, a tegezt meg az íjat, menj ki a mezőre, és ha elejtesz valamit a vadászaton,
Gen 27:4 készíts belőle nekem ételt, úgy, amint tudod, hogy szeretem! Aztán hozd el, hogy egyek, és megáldjon téged a lelkem, mielőtt meghalok!"
Gen 27:5 Rebekka meghallotta, hogy Izsák a fiával, Ézsauval beszél. Mihelyt kiment Ézsau a mezőre, hogy zsákmányt ejtsen, és feláldozza,
Gen 27:6 Rebekka így szólt a fiához, Jákobhoz: "Hallottam, amint atyád beszélt bátyáddal, Ézsauval, és azt mondta neki:
Gen 27:7 "Hozz nekem vadászatodból, készíts belőle ételt, hogy egyek, és megáldjalak az Úr előtt, mielőtt meghalok!"
Gen 27:8 Most tehát, fiam, hallgasd meg szavam, amit parancsolok neked:
Gen 27:9 menj el a nyájhoz, hozz nekem két igen jó kecskegidát, hogy ételt készítsek belőlük atyádnak, olyat, amilyet szeret,
Gen 27:10 hogy amikor beviszed atyádhoz, és megeszi, téged áldjon meg, mielőtt meghal!"
Gen 27:11 Ő azt felelte neki: "Tudod, hogy Ézsau, a bátyám szőrös ember, én meg csupasz vagyok.
Gen 27:12 Ha atyám megtapogat és megismer, félek, azt gondolja, hogy gúnyt akartam űzni belőle, és áldás helyett átkot vonok magamra."
Gen 27:13 Anyja azonban azt mondta neki: "Énrám szálljon az az átok, fiam! Csak hallgass szavamra, menj el, és hozd ide, amit mondtam!"
Gen 27:14 El is ment tehát, elhozta és odaadta anyjának. Az elkészítette az ételt, úgy, amint tudta, hogy atyja szereti,
Gen 27:15 aztán felöltöztette őt Ézsau legjobb ruháiba, amelyek nála voltak a házban,
Gen 27:16 s a kecskegidák bőrével körülvette kezét, és befödte a csupasz nyakát.
Gen 27:17 Aztán az ételt meg a kenyeret, amelyet készített, odaadta a fiának, Jákobnak a kezébe.
Gen 27:18 Ő bement atyjához, és így szólt: "Atyám!" Az így válaszolt: "Hallgatlak! Ki vagy te, fiam?"
Gen 27:19 Jákob erre azt mondta apjának: "Én vagyok elsőszülötted, Ézsau! Úgy cselekedtem, ahogy parancsoltad nekem. Kelj fel, ülj le, és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked."
Gen 27:20 Ám Izsák újra szólt a fiához: "Hogy találtad ezt ilyen hamar, fiam?" Jákob azt felelte: "Az Úr, a te Istened akarata volt, hogy hamar elém jöjjön, amit kerestem!"
Gen 27:21 Izsák erre így szólt Jákobhoz: "Gyere csak ide, hadd tapogassalak meg, fiam, s hadd győződjem meg, te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy sem!"
Gen 27:22 Ő odament apjához. Izsák megtapogatta, és így szólt: "A hang ugyan Jákob hangja, de a kéz az Ézsau keze!"
Gen 27:23 Nem ismerte meg, mert a szőrös kezei jobban hasonlítottak Ézsaura. Meg akarta tehát őt áldani, ezért
Gen 27:24 megkérdezte tőle: "Te vagy az én fiam, Ézsau?" Ő azt válaszolta: "Én vagyok."
Gen 27:25 Erre így szólt: "Akkor hozd ide nekem az ételt a vadászatodból, fiam, hogy megáldjon téged a lelkem!" Ő odavitte, s mikor azt elfogyasztotta, bort is nyújtott neki. Miután megitta,
Gen 27:26 Izsák, az ő atyja azt mondta neki: "Gyere ide hozzám, és csókolj meg, fiam!"
Gen 27:27 Ő odament, és megcsókolta. Erre aztán, mihelyt megérezte ruhái illatát, megáldotta őt ezekkel a szavakkal: "Íme, olyan az én fiam illata, mint a dús mező illata, amelyet az Úr megáldott.
Gen 27:28 Adjon neked Isten az ég harmatából s a föld kövérségéből, bőséget a gabonából és a borból.
Gen 27:29 Népek szolgáljanak neked, nemzetségek boruljanak eléd: légy ura testvéreidnek, és anyád fiai hajoljanak meg előtted. Aki átkoz téged, legyen átkozott, s aki megáld téged, teljen el áldással!"
Gen 27:30 Alighogy Izsák befejezte Jákob megáldását, és Jákob alig ment ki apjától, Izsáktól, megjött Ézsau, a testvére.
Gen 27:31 Elkészítette az ételt a vadászatból, bevitte apjának, és így szólt: "Kelj fel, atyám, s egyél fiad vadászatából, hogy megáldjon engem a te lelked!"
Gen 27:32 Apja, Izsák erre megkérdezte tőle : "Hát te meg ki vagy?" Ő azt felelte: "Én vagyok elsőszülött fiad, Ézsau."
Gen 27:33 Nagyon megrémült erre Izsák, és csodálkozva kérdezte: "Akkor ki volt az, aki az előbb, mielőtt te jöttél, a vadat, amelyet ejtett, elhozta nekem, úgyhogy én ettem mindenből? Őt áldottam meg, és ő lesz az áldott!"
Gen 27:34 Amikor Ézsau meghallotta apja szavait, mélységesen elkeseredve és nagy hangon kiáltva kérlelte apját: "Áldj meg engem is, atyám!"
Gen 27:35 Ő azonban azt mondta: "Az öcséd eljött álnokul, és elvette áldásodat!"
Gen 27:36 Erre ő azt mondta: "Méltán nevezték el Jákobnak, mert íme, másodízben csalt meg engem: a múltkor elvette elsőszülöttségemet, most meg másodszor: alattomban ellopta áldásomat!" Aztán megkérdezte: "Nem tartottál fenn nekem valamiféle áldást?"
Gen 27:37 Izsák azt felelte: "Uraddá tettem őt, minden testvérét az ő szolgálata alá vetettem, gabonával és borral őt láttam el. Ezek után mit tehetnék még veled, fiam?"
Gen 27:38 Ézsau megkérdezte apját: "Csak ez az egy áldásod van, atyám? Könyörgöm, áldj meg engem is!" Mivel nagyon jajgatott és sírt,
Gen 27:39 Izsák megszánta, és azt mondta neki: "A zsíros földektől távol lesz lakásod, és távol az ég fentről jövő harmatától.
Gen 27:40 Kardod által fogsz élni, s szolgálsz az öcsédnek, de eljön az idő, mikor nekifeszülsz és lerázod igáját nyakadról."
Gen 27:41 Ézsau ezért örökre megharagudott Jákobra az áldás miatt, amellyel apja megáldotta. Azt mondta magában: "Majd eljönnek atyám meggyászolásának napjai, aztán majd megölöm Jákobot, az öcsémet."
Gen 27:42 Mivel Rebekkának tudtára adták a szavakat, amelyeket idősebb fia, Ézsau mondott, ezért ő elküldött, magához hívatta kisebb fiát, Jákobot, és azt mondta neki: "Íme, bátyád, Ézsau azzal fenyegetőzik, hogy megöl téged.
Gen 27:43 Most tehát, fiam, hallgass a szavamra: kelj fel, menekülj a testvéremhez, Lábánhoz Háránba!
Gen 27:44 Légy nála egy kis ideig, amíg lecsendesedik bátyád dühe,
Gen 27:45 elmúlik haragja, és elfelejti, amit ellene elkövettél. Akkor majd elküldök érted, és visszahozatlak onnan. Miért veszítsem el egy napon mindkét fiamat?"
Gen 27:46 Rebekka azután azt mondta Izsáknak: "Meguntam az életemet Hét lányai miatt! Ha Jákob is Hét lányai közül vesz feleséget, nem kívánok tovább élni!"
Gen 28:1 Hívatta erre Izsák Jákobot, megáldotta, és megparancsolta neki: "Ne végy feleséget Kánaán lányai közül,
Gen 28:2 hanem eredj, menj el Paddan-Arámba, Bátuelnek, anyád atyjának a házához, s onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, anyád testvérének a lányai közül!
Gen 28:3 A mindenható Isten pedig áldjon meg téged, szaporítson és sokasítson meg, hogy népek seregévé légy!
Gen 28:4 Adja Ábrahám áldásait neked, és utódodnak, hogy birtokold ezt a földet, amelyen idegenként laktál, s amelyet nagyapádnak megígért!"
Gen 28:5 Miután Izsák így elbocsátotta őt, útrakelt, és elment Paddan-Arámba Lábánhoz, az arám Bátuel fiához, Jákob és Ézsau anyjának, Rebekkának a testvéréhez.
Gen 28:6 Ézsau megtudta, hogy apja megáldotta Jákobot, és elküldte Paddan-Arámba, hogy onnan vegyen feleséget, és hogy az áldás után megparancsolta neki: "Ne végy feleséget Kánaán lányai közül!"
Gen 28:7 és hogy Jákob engedelmeskedett szüleinek, és elment Szíriába.
Gen 28:8 Azt is tudta, hogy apja nem nézi jó szemmel Kánaán lányait.
Gen 28:9 Ezért elment Izmaelhez, és az eddigieken kívül feleségül vette Máheletet, Izmaelnek, Ábrahám fiának a lányát, Nábajót hugát.
Gen 28:10 Jákob tehát elindult Beersebából, és Hárán felé tartott.
Gen 28:11 Eljutott egy helyre, és ott, amikor a nap leszállt, le akart pihenni. Fogott tehát egy ott heverő követ, a feje alá tette, és elaludt azon a helyen.
Gen 28:12 Álmában azt látta, hogy egy létra áll a földön, a teteje pedig az eget éri, és Isten angyalai fel és le járkálnak rajta.
Gen 28:13 Az Úr a létrára támaszkodott, és azt mondta neki: "Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene! A földet, amelyen alszol, neked és utódodnak fogom adni.
Gen 28:14 Annyi utódod lesz, mint a föld porszeme. Kiterjedsz nyugatra és keletre, északra és délre. Benned és utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége.
Gen 28:15 Íme, én veled leszek, és őrződ leszek, bárhová mégy, és visszahozlak erre a földre. Nem hagylak el, amíg nem teljesítem mindazt, amit mondtam!"
Gen 28:16 Amikor Jákob felébredt az álomból, így szólt: "Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem is tudtam!"
Gen 28:17 Aztán megrémülve azt mondta: "Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja!"
Gen 28:18 Ezért Jákob, amikor reggel felkelt, fogta a követ, amelyet a feje alá rakott, és felállította emlékjelül, majd olajat öntött rá.
Gen 28:19 Azt a várost pedig elnevezte Bételnek -- azelőtt Lúzának hívták.
Gen 28:20 Fogadalmat is tett Jákob, ezekkel a szavakkal: "Ha velem lesz az Úr, és megőriz az úton, amelyen járok, ha ad nekem kenyeret, amit megeszem, és ruhát, amit felveszek,
Gen 28:21 s ha szerencsésen visszatérek atyám házába: az Úr lesz az én Istenem.
Gen 28:22 Ezt a követ pedig, amelyet emlékjelül ideállítottam, Isten házának fogják hívni, és neked áldozom a tizedét mindannak, amit adsz majd nekem!"
Gen 29:1 Jákob azután folytatta útját. Amikor eljutott a Keleti-földre,
Gen 29:2 meglátott egy kutat a mezőn, és három juhnyájat, amely mellette heverészett. Abból szokták ugyanis itatni a nyájakat. A kút száját azonban nagy kő fedte.
Gen 29:3 Az volt ugyanis a szokás, hogy amikor minden juhot összetereltek, elhengerítették a követ, miután pedig megitatták a nyájakat, megint visszatették a kút szájára.
Gen 29:4 Megszólította a pásztorokat: "Testvérek, honnan valók vagytok?" Azok azt felelték: "Háránból."
Gen 29:5 Erre megkérdezte őket: "Ismeritek-e Lábánt, Náchor fiát?" Azok azt felelték: "Ismerjük."
Gen 29:6 "Egészségben van-e?" -- kérdezte. "Egészségben -- felelték. -- Éppen ott jön Ráchel, a lánya a nyájával."
Gen 29:7 Jákob ekkor azt mondta: "Sok van még a napból, még nincs itt az ideje, hogy aklokba tereljék a nyájakat. Itassátok meg előbb a juhokat, aztán hajtsátok őket vissza legelni!"
Gen 29:8 Azok azt felelték: "Nem tehetjük, amíg minden állat össze nem gyűlik. Akkor majd elgördítjük a követ a kút szájáról, hogy megitassuk a nyájakat."
Gen 29:9 Még beszéltek, amikor íme, odaért Ráchel az apja juhaival -- ő legeltette ugyanis a nyájat.
Gen 29:10 Amikor Jákob meglátta -- mivel tudta, hogy anyja testvérének lánya, a juhok meg Lábánéi, anyja testvéréi --, elgördítette a követ, amely a kutat fedte,
Gen 29:11 és megitatta a nyájat. Aztán megcsókolta őt, és hangos sírásra fakadt.
Gen 29:12 Elmondta neki, hogy ő az apja rokona és Rebekkának a fia. Erre az elsietett, és hírt vitt erről apjának.
Gen 29:13 Amint apja meghallotta, hogy Jákob, a nővérének fia megérkezett, eléje futott, megölelte, össze-vissza csókolta, és bevezette a házába. Miután pedig meghallgatta őt útjának céljáról,
Gen 29:14 így szólt: "Te az én csontom és húsom vagy!" Amikor elteltek egy hónap napjai,
Gen 29:15 azt mondta neki: "Mivel a testvérem vagy, ingyen fogsz nekem szolgálni? Mondd meg, mi legyen a béred?"
Gen 29:16 Két lánya volt neki: a nagyobb neve Lea volt, a kisebbet pedig Ráchelnek hívták.
Gen 29:17 Lea azonban könnyezős szemű volt, míg Ráchel szép termetű és bájos külsejű.
Gen 29:18 Mivel Jákob megszerette őt, így szólt: "Hét esztendőt szolgálok neked Ráchelért, a kisebb lányodért."
Gen 29:19 Lábán azt felelte: "Jobb, ha neked adom, mint más embernek: maradj hát nálam!"
Gen 29:20 Hét esztendeig szolgált tehát Jákob Ráchelért, és ez csak néhány napnak tűnt neki nagy szeretetében.
Gen 29:21 Aztán így szólt Lábánhoz: "Add ki nekem a feleségemet, mert letelt már az idő, hadd menjek be hozzá!" --
Gen 29:22 Lábán lakomára hívta a helység minden lakóját, és menyegzőt rendezett.
Gen 29:23 Este aztán bevitte hozzá Leát, a lányát, ő pedig bement hozzá.
Gen 29:24 Adott a lánynak egy szolgálót is, név szerint Zilpát. Amikor azonban megvirradt, Jákob látta, hogy íme, Lea volt az.
Gen 29:25 Azt mondta erre az apósának: "Mi az, amit velem tettél? Nem Ráchelért szolgáltam én neked? Miért szedtél rá engem?"
Gen 29:26 Lábán azt felelte: "A mi vidékünkön nem szokás, hogy a fiatalabbat előbb adjuk férjhez.
Gen 29:27 Töltsd ki e menyegzős napok hetét, s majd a másikat is neked adom azért a munkáért, ha szolgálsz nekem másik hét esztendőt!"
Gen 29:28 Beletörődött tehát abba, amit apósa akart. Letöltötte a hét esztendőt, aztán feleségül vette Ráchelt is.
Gen 29:29 Ennek Bilhát adta szolgálóul az apja.
Gen 29:30 Miután így végre hozzájutott az óhajtott menyegzőhöz, és jobban szerette Ráchelt, mint Leát. Így szolgált nála másik hét esztendőt.
Gen 29:31 Amikor azonban az Úr látta, hogy Leát megveti, megnyitotta Lea méhét, a húga viszont meddő maradt.
Gen 29:32 Fogant tehát és fiút szült, és elnevezte Rúbennek, mondván: "Rám tekintett az Úr megaláztatásomban: most majd szeretni fog engem az uram!"
Gen 29:33 Aztán ismét fogant, fiút szült, és így szólt: "Mivel meghallotta az Úr, hogy Jákob megvet engem, ezt is megadta nekem!" Elnevezte tehát Simeonnak.
Gen 29:34 Harmadízben is fogant, újra fiút szült, és így szólt: "Most majd ragaszkodni fog hozzám az uram, hiszen három fiút szültem neki!" Ezért elnevezte Lévinek.
Gen 29:35 Aztán negyedszer is fogant, fiút szült, és azt mondta: "Mostmár hadd dicsőítsem az Urat!" Ezért elnevezte Júdának. Azután szünetelt a szülése.
Gen 30:1 Amikor Ráchel látta, hogy ő meddő, féltékeny lett a nővérére. Azt mondta a férjének: "Adj nekem gyermekeket, különben meghalok!"
Gen 30:2 Jákob ezért megharagudott rá, és azt felelte: "Hát én vagyok az Isten, aki megtagadta tőled méhed gyümölcsét?"
Gen 30:3 Erre Ráchel így szól: "Itt van a szolgálóm, Bilha, menj be hozzá! Szüljön ő a térdemen, és legyenek fiaim általa!"
Gen 30:4 Feleségül adta tehát neki Bilhát, aki,
Gen 30:5 miután a férfi bement hozzá, fogant, és fiút szült.
Gen 30:6 Ráchel ekkor azt mondta: "Igazságot szolgáltatott nekem Isten! Meghallgatta szavamat, és fiút adott nekem!" Ezért elnevezte Dánnak.
Gen 30:7 Aztán ismét fogant Bilha, Ráchel szolgálója, és szült Jákobnak egy másik fiút.
Gen 30:8 Ráchel erre azt mondta: "Az Úr harcát vívtam a nénémmel, és győztem!" Elnevezte tehát Naftalinak.
Gen 30:9 Amikor Lea látta, hogy ő nem szül, odaadta a férjének szolgálóját, Zilpát.
Gen 30:10 Amikor az fogant és fiút szült,
Gen 30:11 így szólt: "Szerencsére!" Elnevezte tehát Gádnak.
Gen 30:12 Másikat is szült Zelfa,
Gen 30:13 s ekkor Lea azt mondta: "Ő a boldogságomra szolgál, mert boldognak mondanak engem az asszonyok!" Ezért elnevezte Ásernek.
Gen 30:14 Amikor Rúben egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráchel azt mondta neki: "Adj nekem fiad mandragórájából!"
Gen 30:15 Az így felelt: "Kevésnek találod, hogy a férjemet elvetted tőlem, még a fiam mandragóráját is elvennéd?" Ráchel erre azt mondta: "Veled alhat ma éjjel a fiad mandragórájáért!"
Gen 30:16 Amikor aztán Jákob estefelé megjött a mezőről, Lea kiment elé, és így szólt: "Hozzám kell bejönnöd, mert bérbe vettelek a fiam mandragórájáért." Vele aludt tehát azon az éjszakán.
Gen 30:17 Isten pedig meghallgatta könyörgését. Fogant, megszülte az ötödik fiút,
Gen 30:18 és azt mondta: "Megadta Isten a béremet, mert odaadtam szolgálómat az uramnak!" -- Elnevezte tehát Isszakárnak.
Gen 30:19 Lea azután megint fogant, megszülte Jákobnak a hatodik fiút,
Gen 30:20 és azt mondta: "Jó ajándékkal ajándékozott meg engem Isten: ezután is velem lesz az uram, mivel hat fiút szültem neki." Ezért elnevezte a fiát Zebulonnak.
Gen 30:21 Ezután egy lányt szült, név szerint Dínát.
Gen 30:22 Az Úr azonban megemlékezett Ráchelről is: meghallgatta őt, és megnyitotta a méhét.
Gen 30:23 Fogant tehát, fiút szült, és azt mondta: "Elvette Isten a gyalázatomat." --
Gen 30:24 Elnevezte a gyermeket Józsefnek, mondván: "Adjon hozzá az Úr egy másik fiút is nekem."
Gen 30:25 József születése után Jákob így szólt Lábánhoz: "Bocsáss el engem, hadd térjek vissza hazámba és földemre!
Gen 30:26 Add ide feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked, hadd menjek! Hiszen ismered a szolgálat feltételeit, amellyel szolgáltam neked."
Gen 30:27 Lábán azt mondta neki: "Bárcsak kegyelmet találnék a szemedben! Jóslatból tudom, hogy miattad áldott meg engem az Isten.
Gen 30:28 Határozd meg béredet, amelyet adnom kell neked!"
Gen 30:29 Erre ő így felelt: "Tudod, hogyan szolgáltam neked, és mennyire gyarapodott jószágod a kezemben.
Gen 30:30 Alig volt valamid, mielőtt hozzád jöttem, s most pedig gazdaggá lettél, mert megáldott az Úr téged a lábam nyomában. De mikor gondoskodhatok már végre a magam házáról is?"
Gen 30:31 Lábán erre megkérdezte: "Mit adjak hát neked?" Ő azt válaszolta: "Semmit, hanem csak tedd meg, amit kérek, akkor megint legeltetem és őrzöm juhaidat.
Gen 30:32 Ma körüljárom minden nyájadat. Különíts el minden tarka- és pettyes szőrű juhot! Ha aztán lesz a juhok között fekete, a kecskék között pedig pettyes vagy tarka, legyen az az én bérem.
Gen 30:33 A becsületemmel felelek azért, hogy ezentúl, amikor eljössz, meglátod a béremet. Mindaz ugyanis, ami nem lesz tarka vagy pettyes a kecskék között, vagy fekete a juhok között, lopásról vádoljon engem!"
Gen 30:34 Azt mondta erre Lábán: "Szívesen elfogadom, amit kívánsz!"
Gen 30:35 Még aznap el is különítette a csíkos és a foltos bakokat, és minden tarka és foltos kecskét mindattól, ami fehér volt, és minden feketeszőrű juhot. Átadta azokat a fiai kezébe,
Gen 30:36 és háromnapi járóföld távolságot hagyott maga és Jákob között, aki Lábán többi nyáját legeltette.
Gen 30:37 Erre Jákob zöld nyárfa-, mandulafa- és juharfavesszőket vett, részben meghántotta őket úgy, hogy azokon, amelyeket meghámozott, előtűnt a fehérség.
Gen 30:38 Aztán a vesszőket, amelyeket részben meghántott, berakta az itatóvályúba, ahova a vizet szokták önteni, hogy amikor inni jönnek a nyájak, szemük előtt legyenek a vesszők, s azokra nézzenek, amikor fogannak.
Gen 30:39 Így azután az történt, hogy a párzás hevében a juhok a vesszőkre néztek, és csíkosakat, tarkákat és pettyeseket ellettek.
Gen 30:40 Jákob aztán különválasztotta a bárányokat, a nyájat pedig külön terelte mindattól, ami csíkos és fekete volt Lábán nyájában. Külön itatta a saját nyájait, és nem tartotta őket Lábán nyájával együtt.
Gen 30:41 Valahányszor erős juhok párosodtak, Jákob odatette a vesszőket a vályúkba a juhok szeme elé, hogy azokra nézzenek, amikor fogannak.
Gen 30:42 Amikor azonban gyenge juhok voltak ott, nem tette oda őket. Így aztán, ami gyenge volt, Lábáné lett, ami pedig erős volt, Jákobé lett.
Gen 30:43 Jól meg is gazdagodott ez az ember, lett neki sok nyája, szolgálója és rabszolgája, tevéje meg szamara.
Gen 31:1 Lábán azonban meghallotta fiai beszédét, akik azt mondták: "Elvett Jákob mindent, ami az apánké volt, az apánk vagyonából lett gazdag".
Gen 31:2 Jákob azt is észrevette Lábán arcán, hogy nem olyan már hozzá, mint előző nap és azelőtt.
Gen 31:3 Az Úr ekkor azt mondta Jákobnak: "Térj vissza atyáid földjére, a nemzetségedhez, és én veled leszek!"
Gen 31:4 Ekkor elküldött Jákob, és kihívatta Ráchelt és Leát a mezőre, ahol nyájait legeltette.
Gen 31:5 Így szólt hozzájuk: "Látom atyátok arcán, hogy nem olyan már hozzám, mint tegnap és tegnapelőtt. Pedig atyám Istene velem volt,
Gen 31:6 és ti magatok is tudjátok, hogy minden erőmmel szolgáltam atyátoknak.
Gen 31:7 Atyátok azonban megcsalt engem, és tízszer változtatta meg a bérem, Isten mégsem engedte meg neki, hogy árthasson nekem.
Gen 31:8 Amikor azt mondta: "A pettyesek legyenek a béred," -- minden juh pettyes bárányt ellett, ha viszont azt mondta: "Ami csíkos, azt kapod bérül," -- minden nyájban csíkosak születtek.
Gen 31:9 Elvette ugyanis Isten atyátok jószágát, és ideadta nekem.
Gen 31:10 Amikor ugyanis a juhok foganásának ideje elérkezett, felemeltem szememet, és azt láttam álmomban, hogy a hímek, amelyek a nőstényekkel párosodnak, tarkák, foltosak és különféle színűek.
Gen 31:11 Isten angyala aztán azt mondta nekem álmomban: "Jákob!" Én azt feleltem: Itt vagyok!
Gen 31:12 Ő azt mondta: "Emeld fel szemedet, és lásd, hogy a hímek, amelyek a nőstényekkel párosodnak, mind tarkák, foltosak és pettyesek. Láttam ugyanis mindent, amit Lábán veled cselekedett.
Gen 31:13 Én vagyok annak a Bételnek az Istene, ahol felkented a követ, és esküt tettél nekem. Most tehát kelj fel, menj ki erről a földről, és térj vissza szülőföldedre!""
Gen 31:14 Erre Ráchel és Lea azt felelték: "Van-e még valami részünk atyánk házának javaiban, és örökségében?
Gen 31:15 Nem tekintett minket idegeneknek, eladott, és elfogyasztotta vételárunkat?
Gen 31:16 Isten azonban elvette atyánk örökségét, és ideadta nekünk és fiainknak. Tedd meg tehát mindazt, amit Isten parancsolt neked!"
Gen 31:17 Felkelt erre Jákob, tevékre tette gyermekeit és feleségeit, és elindult.
Gen 31:18 Elvitte minden vagyonát is, a nyájait is, és mindenét, amit Paddan-Arámban szerzett, és apjához, Izsákhoz igyekezett, Kánaán földjére.
Gen 31:19 Abban az időben Lábán elment juhokat nyírni. Ezalatt Ráchel ellopta apja bálványait,
Gen 31:20 Jákob pedig eltitkolta apósa előtt, hogy szökni akar.
Gen 31:21 Miután Jákob, és mindene, amije volt, elmenekült, átkelt a folyóvízen, és Gileád hegye felé tartott,
Gen 31:22 harmadnapra hírül vitték Lábánnak, hogy Jákob megszökött.
Gen 31:23 Erre az maga mellé vette testvéreit, hét napig üldözte őt, és Gileád hegyén utol is érte.
Gen 31:24 Isten azonban eljött az arám Lábánhoz éjszaka álmában, és ezt mondta neki: "Vigyázz, ne szólj Jákobnak se jót, se rosszat!"
Gen 31:25 Addigra Jákob a hegyen felütötte már a sátrát. Amikor Lábán a testvéreivel utolérte, ugyancsak Gileád hegyén ütötte fel sátrát.
Gen 31:26 Majd azt mondta Jákobnak: "Miért tetted ezt, miért csaptál be engem, hogy titokban hurcoltad el lányaimat, mint karddal szerzett rabokat?
Gen 31:27 Miért titokban szöktél meg és csaptál be engem? Miért nem mondtad meg nekem, és elkísérhettelek volna örömmel és énekkel, dobokkal és lantokkal?
Gen 31:28 Nem engedted, hogy megcsókoljam fiaimat és lányaimat! Balgán cselekedtél! Most ugyan
Gen 31:29 megtehetné a kezem, hogy rosszal fizessek neked, de atyátok Istene tegnap azt mondta nekem: "Vigyázz, ne szólj Jákobnak se jót, se rosszat!"
Gen 31:30 Ám legyen, el akartál menni a tieidhez, s vágyakoztál atyád házába. De az isteneimet miért loptad el?"
Gen 31:31 Jákob így felelt: "Tudtod nélkül azért jöttem el, mert féltem, hogy erőszakkal elveszed tőlem lányaidat.
Gen 31:32 Akinél megtalálod az isteneidet, az ne maradjon életben! Testvéreink előtt keresd meg, amit nálam a te holmidból találsz, s vidd el!" Ezt mondta, mert nem tudta, hogy Ráchel ellopta a bálványokat.
Gen 31:33 Bement tehát Lábán Jákobnak, Leának és mindkét szolgálónak a sátrába, de semmit sem talált. Amikor Lea kijött a sátrából, és bement Ráchel sátrába,
Gen 31:34 az gyorsan elrejtette a bálványokat a tevenyereg aljába, és ráült. Amikor Lábán átkutatta az egész sátort, és semmit sem talált,
Gen 31:35 ő azt mondta neki: "Ne haragudj, uram, hogy fel nem kelhetek előtted, de éppen most jött rám az, ami az asszonyokra jönni szokott!" Kutatta tehát, de nem találta a bálványokat.
Gen 31:36 Felháborodott erre Jákob és így perlekedett: "Milyen vétkemért, s milyen bűnömért rohantál így utánam,
Gen 31:37 és hánytad fel minden holmimat? Találtál valamit is a házad egész vagyonából? Tedd ide testvéreim és testvéreid elé, hadd szolgáltassanak igazságot közöttem és közötted!
Gen 31:38 Ezért voltam nálad húsz esztendeig? Juhaid és kecskéid meddők nem voltak, nyájad kosait meg nem ettem.
Gen 31:39 Amit a vad szétszaggatott, nem mutattam be neked? Magam térítettem meg minden kárt, sőt ami nappal és éjjel lopás által veszett el, azt is rajtam követelted.
Gen 31:40 Nappal a hőség emésztett, éjjel meg a hideg, és elkerülte szememet az álom.
Gen 31:41 Így szolgáltam a házadban húsz esztendeig: tizennégy évig a lányaidért, hatig meg a nyájaidért, és tízszer változtattad meg a bérem!
Gen 31:42 Ha atyámnak Istene, Ábrahámnak Istene és Izsák Félelme nem lett volna velem, most talán üres kézzel bocsátanál el! De Isten rátekintett nyomorúságomra és kezem fáradalmára, s tegnap megfeddett téged!"
Gen 31:43 Lábán erre azt felelte neki: "A lányok lányaim, a fiúk fiaim, a nyájak a nyájaim, és minden, amit itt látsz, az enyém; a lányaim ellen mit tehetnék, és az ő fiaik ellen, akiket szültek?
Gen 31:44 Gyere tehát, kössünk szövetséget, s szolgáljon az tanúul közöttem és közötted!"
Gen 31:45 Jákob ekkor fogott egy követ, felállította emlékjelül,
Gen 31:46 testvéreinek pedig azt mondta: "Hozzatok köveket!" Azok köveket hordtak össze, és egy dombot emeltek. Aztán ettek rajta.
Gen 31:47 Lábán elnevezte azt Jegár Szahadutának (azaz Tanú-dombnak), Jákob pedig Gileádnak (mindegyikük a maga nyelvjárása szerint).
Gen 31:48 Aztán Lábán így szólt: "Ez a domb legyen tanú ma közöttem és közötted" -- ezért nevezték el azt Gileádnak (azaz Tanú-dombnak), --
Gen 31:49 és Micpának is (azaz Látásnak) is, mondván: "Lássa ezt az Úr, és ítéljen közöttünk, amikor majd elválunk egymástól,
Gen 31:50 ha nyomorgatod lányaimat, és más feleségeket veszel melléjük. Mivel senki sincs velünk, íme, Isten a tanú közöttem és közötted!"
Gen 31:51 Lábán azután azt mondta Jákobnak: "Íme, ez a domb meg ez az emlékkő, amelyet ideállítottam közém és közéd,
Gen 31:52 legyen a tanú: ez a domb, mondom, meg ez az emlékkő szolgáljon tanúul, hogy sem én nem megyek túl rajta, feléd tartva, sem te nem jössz el mellette, gonoszat forralva ellenem!
Gen 31:53 Ábrahám Istene és Náchor Istene, ítéljen közöttünk!" Erre megesküdött Jákob, atyjának, Izsáknak Félelmére, s áldozati barmot vágott a hegyen, és meghívta testvéreit a lakomára. Miután ettek, ott aludtak a hegyen.
Gen 32:1 Amikor aztán Lábán reggel felkelt, megcsókolta fiait és lányait, megáldotta őket, és visszatért lakóhelyére.
Gen 32:2 Jákob pedig folytatta megkezdett útját. Egyszer csak szembejöttek vele Isten angyalai.
Gen 32:3 Amikor meglátta őket, így szólt: "Isten tábora ez!" Elnevezte tehát azt a helyet Mahanaimnak (azaz Két-Tábornak).
Gen 32:4 Majd követeket küldött maga előtt Ézsauhoz, a bátyjához, Szeír földjére, Edom vidékére.
Gen 32:5 Megparancsolta nekik: "Így szóljatok uramhoz, Ézsauhoz: Ezt üzeni szolgád, Jákob: Lábánnál tartózkodtam, nála voltam mindmáig.
Gen 32:6 Van marhám, szamaram, juhom, rabszolgám és szolgálóm: most pedig követséget küldök uramhoz, hogy kegyelmet találjak színed előtt!"
Gen 32:7 Amikor a követek visszatértek Jákobhoz, elmondták: "Eljutottunk bátyádhoz, Ézsauhoz, és íme, ő siet eléd négyszáz emberrel!"
Gen 32:8 Jákob erre nagyon megijedt. Két táborra osztotta a vele lévő népet, valamint a nyájakat és a juhokat, a marhákat és a tevéket,
Gen 32:9 és azt mondta: "Ha Ézsau az egyik tábort megtámadja és megveri, a másik tábor megmarad és megmenekül."
Gen 32:10 Jákob ezután így szólt: "Atyámnak, Ábrahámnak Istene, és atyámnak, Izsáknak Istene, Uram, aki azt mondtad nekem: "Térj vissza földedre, születésed helyére, és jót teszek veled"!
Gen 32:11 Méltatlan vagyok mindarra az irgalomra és hűségre, amelyet szolgáddal műveltél! Egy szál botommal keltem át a Jordánon, és két táborral jövök vissza most.
Gen 32:12 Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak kezéből, mert igen félek tőle! Ha eljön, nehogy megtaláljon ölni anyát és gyermeket egyaránt!
Gen 32:13 Te azt mondtad, hogy jót teszel velem, és oly bőségessé teszed utódomat, mint a tenger homokját, amelyet sokasága miatt megszámlálni nem lehet!"
Gen 32:14 Miután ott aludt azon az éjszakán, abból, amije volt, kiválasztott ajándékul bátyjának, Ézsaunak
Gen 32:15 kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot és húsz kost,
Gen 32:16 harminc szoptatós tevét csikóstul, negyven tehenet és húsz bikát, húsz nőstény szamarat és tíz szamárcsikót.
Gen 32:17 Aztán külön-külön elküldte szolgáival ezeket a nyájakat, a szolgáinak pedig meghagyta: "Vonuljatok előttem úgy, hogy szabad tér legyen az egyes nyájak között!"
Gen 32:18 A legelöl lévőnek azt parancsolta: "Ha találkozol bátyámmal, Ézsauval, és megkérdezi tőled: "Kié vagy?" vagy: "Hová mégy?" vagy: "Kié az, amit terelsz?",
Gen 32:19 ezt feleld neki: Jákobé, a te szolgádé. Ajándékba küldte ezt uramnak, Ézsaunak, és ő maga is jön utánunk."
Gen 32:20 Hasonló parancsot adott a másodiknak, a harmadiknak és mindazoknak, akik a nyájakat hajtották: "Ugyanezekkel a szavakkal szóljatok Ézsauhoz, ha találkoztok vele,
Gen 32:21 és tegyétek hozzá: A te szolgád, Jákob maga is követi utunkat. -- Azt gondolta ugyanis: Megengesztelem az ajándékkal, amely elől halad, csak azután kerülök a színe elé. Talán kegyelmes lesz irántam!"
Gen 32:22 Az ajándék elindult tehát előtte, ő maga pedig akkor éjjel a táborban aludt.
Gen 32:23 Miután igen korán felkelt, fogta két feleségét, két szolgálóját, valamint tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján.
Gen 32:24 Vette őket, átvitte a folyón mindannyiukat, és mindent, ami hozzá tartozott,
Gen 32:25 aztán egyedül maradt. És íme, egy férfi küzdött vele egész virradatig.
Gen 32:26 Amikor azt látta, hogy nem tud erőt venni rajta, megérintette csípőjének inát, s a vele való küzdelemben kificamodott Jákob csípőjének ina.
Gen 32:27 Aztán arra kérte: "Eressz el, mert elérkezett már a hajnal!" Ő azt felelte: "Nem eresztelek el, amíg meg nem áldasz!"
Gen 32:28 Erre a férfi megkérdezte: "Mi a neved?" Ő azt felelte: "Jákob."
Gen 32:29 A férfi ekkor így szólt: "Ne Jákobnak hívjanak ezentúl, hanem Izraelnek! Mert küzdöttél Istennel és az emberekkel, s győzedelmeskedtél!"
Gen 32:30 Erre Jákob megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem, mi a neved?" Az így felelt: "Miért kérdezed a nevemet?" És azzal megáldotta őt azon a helyen.
Gen 32:31 Erre Jákob elnevezte azt a helyet Penuelnek, mondván: "Színről-színre láttam itt Istent, mégis megmenekült a lelkem!"
Gen 32:32 A nap éppen akkor kelt fel felette, amikor elhagyta Penuelt. A lábára azonban sántított. --
Gen 32:33 Emiatt nem eszik meg Izrael fiai mind a mai napig azt az inat, amely a csípőben van: mert ő megérintette Jákob csípőjének inát.
Gen 33:1 Amint aztán Jákob felemelte szemét, látta, hogy megérkezik Ézsau, és vele négyszáz ember. Erre különválasztotta Leának, Ráchelnek és a két szolgálónak gyermekeit,
Gen 33:2 a két szolgálót és gyermekeit felállította elöl, Leát és a gyermekeit a második helyen, Ráchelt és Józsefet pedig leghátul.
Gen 33:3 Aztán eléjük állt, és hétszer földig hajtotta magát, amíg a bátyja közelébe ért.
Gen 33:4 Erre Ézsau az öccse elé futott, megölelte, a nyakába borult, megcsókolta, és sírt.
Gen 33:5 Amikor aztán felemelte szemét, meglátta az asszonyokat és gyermekeiket. Így szólt: "Kik ezek?" Ő azt felelte: "Ezek azok a gyermekek, akiket Isten nekem, szolgádnak ajándékozott."
Gen 33:6 Erre közelebb jöttek a szolgálók és fiaik, és meghajtották magukat.
Gen 33:7 Odament Lea is a gyermekeivel, és ők is meghajtották magukat. Végül odalépett József és Ráchel, és meghajtotta magát.
Gen 33:8 Ézsau ekkor azt mondta: "Mire való az a tábor, amellyel találkoztam?" Ő azt felelte: "Hogy kegyelmet találjak uram előtt!"
Gen 33:9 Ám Ézsau azt mondta: "Van nekem mindenem bőven, öcsém! Ami a tied volt, maradjon csak a tied!"
Gen 33:10 De Jákob így szólt: "Ne legyen úgy, kérlek: ha kegyelmet találtam szemedben, fogadd el ezt a kicsiny ajándékot a kezemből, mert úgy néztem arcodra, mintha Isten arcát láttam volna. Légy hozzám kegyes,
Gen 33:11 és fogadd el az áldást, amelyet neked hoztam, mert kegyes volt hozzám Isten, és mindenem megvan!" Öccse unszolására nagy nehezen elfogadta azokat, majd
Gen 33:12 így szólt: "Menjünk együtt, társad leszek utadon!"
Gen 33:13 Jákob erre azt mondta: "Tudod, uram, hogy gyenge gyermekek, szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha a járásban jobban megerőltetem őket, egy nap alatt elhull az egész nyájam.
Gen 33:14 Uram csak menjen előre a szolgája előtt, én meg majd lassan ballagok az előttem járó jószág és a gyerekek járása szerint, amíg el nem jutok uramhoz Szeírbe!"
Gen 33:15 Ézsau azt felelte: "Kérlek, hadd maradjanak legalább a velem levő népből néhányan útitársaid!" "Nem szükséges -- felelte Jákob --, csak arra van szükségem, hogy kegyelmet találjak szemedben, uram!"
Gen 33:16 Ézsau tehát még aznap visszatért tehát Szeírbe azon az úton, amelyen jött.
Gen 33:17 Jákob pedig Szukkótba ment. Ott házat épített magának, és sátrakat állított a nyájainak, ezért el is nevezte azt a helyet Szukkótnak (azaz Sátraknak).
Gen 33:18 Jákob azután sértetlenül eljutott Szíchem városába, amely Kánaán földjén van -- miután Paddan-Arámból visszatért --, és letelepedett a város mellett.
Gen 33:19 Megvette azt a darab földet, amelyen a sátrait felütötte, Hémornak, Szíchem atyjának fiaitól száz bárányon,
Gen 33:20 s ott oltárt állított. Így nevezte el: "Isten, Izrael Istene."
Gen 34:1 Egyszer aztán kiment Dína, akit Lea szült Jákobnak, hogy megnézze annak a vidéknek a lányait.
Gen 34:2 Szíchem, a föld fejedelmének, a hivvita Hémornak a fia megszerette, elrabolta, és vele aludt, erőszakot követve el ellene.
Gen 34:3 Mivel teljes szívéből ragaszkodott hozzá, és szerette a lányt, a szívére beszélt,
Gen 34:4 aztán elment apjához, Hémorhoz, és azt mondta: "Vedd meg nekem feleségül ezt a lányt!"
Gen 34:5 Amikor Jákob meghallotta, hogy lányát, Dínát megbecstelenítették, miközben a fiai távol voltak, s a nyáj legeltetésében foglalatoskodtak, hallgatott, amíg azok vissza nem jöttek.
Gen 34:6 Hémor pedig, Szíchem atyja kiment, hogy beszéljen Jákobbal.
Gen 34:7 Közben azonban Jákob fiai megjöttek a mezőről. Amikor meghallották, hogy mi történt, nagyon elszomorodtak, és megharagudtak, hogy gyalázatos dolog esett Izraelen, és meggyalázták Jákob lányát, tilalmas dolgot cselekedtek.
Gen 34:8 Hémor így szólt hozzájuk: "Fiamnak, Szíchemnek a lelke lányotokhoz ragaszkodik. Adjátok feleségül neki,
Gen 34:9 és kössünk egymás között házasságokat! Adjátok lányaitokat mihozzánk, ti pedig vegyétek el a mi lányainkat,
Gen 34:10 és lakjatok velünk! Ez a föld a birtokotokban van: maradjatok, lakjatok rajta, és birtokoljátok!"
Gen 34:11 Maga Szíchem is szólt a lány apjához és testvéreihez: "Hadd találjak kegyelmet előttetek, s bármit határoztok, megadom!
Gen 34:12 Szabjátok magasra a hozományt, és követeljetek nászajándékot! Örömest megadom, amit kívántok, csak adjátok nekem azt a lányt feleségül!"
Gen 34:13 Jákob fiai azt felelték Szíchemnek és apjának, Hémornak -- álnokul, mivel nővérüket meggyalázták --:
Gen 34:14 "Nem tehetjük meg, amit kértek, mert nem adhatjuk nővérünket körülmetéletlen embernek: gyalázatos dolog az minálunk.
Gen 34:15 Csak abban az esetben szövetkezhetünk, ha hasonlók akartok lenni hozzánk, és körülmetélkedik közöttetek minden férfi.
Gen 34:16 Akkor hozzátok adjuk lányainkat, mi pedig elvesszük a tieiteket, és veletek lakunk majd, s egy néppé leszünk!
Gen 34:17 Ha azonban nem akartok körülmetélkedni, fogjuk a lányunkat, és megyünk!"
Gen 34:18 Ajánlatuk tetszett Hémornak és fiának, Szíchemnek.
Gen 34:19 Az ifjú nem vonakodott attól, hogy azonnal teljesítse, amit kívántak, mert nagyon szerette Jákob lányát; márpedig ő igen tekintélyes ember volt apja egész házában.
Gen 34:20 Hémor és a fia, Szíchem bementek tehát a város kapujába, és így szóltak a város férfiaihoz:
Gen 34:21 "Ezek az emberek békességesek irántunk. Maradjanak ezen a földön, és lakjanak rajta, hisz tágas az és széles előttük! Vegyük lányaikat feleségül, és adjuk nekik a mieinket!
Gen 34:22 De csak akkor egyeznek bele ezek a férfiak, hogy velünk maradjanak és egy néppé legyünk, ha körülmetéltetjük közülünk a férfiakat, követve ezzel ennek a népnek szertartását.
Gen 34:23 Akkor a jószáguk is, barmuk is és mindenük, amijük van, a mienk lesz! Csak ebbe egyezzünk bele, akkor együtt fognak lakni velünk!"
Gen 34:24 Mindannyian beleegyeztek, és körülmetéltette magát minden férfi, aki kiment a város kapuján.
Gen 34:25 A harmadik napon azonban, amikor a legsúlyosabb a sebek fájdalma, íme, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dína fivérei kardot ragadtak, sértetlenül bementek a városba, és megöltek minden férfit.
Gen 34:26 Megölték Hémort és Szíchemet is, Dínát pedig, a nővérüket elvitték Szíchem házából.
Gen 34:27 A megöltek fölött berohant Jákob többi fia is, és kipusztították a várost, hogy bosszút álljanak a megbecstelenítésért.
Gen 34:28 Juhaikat és marháikat, szamaraikat és mindenüket, ami a városban és a mezőkön volt, elhajtották. Fogságba vitték minden vagyonukat,
Gen 34:29 gyermekeiket és feleségeiket is. Kifosztottak mindent, ami a házakban volt.
Gen 34:30 Jákob azonban így szólt Simeonhoz és Lévihez: "Megszomorítottatok, mert gyűlöletessé tettetek engem e föld lakói, a kánaániak és a periziták előtt! Mi kevesen vagyunk, ők meg majd egybegyűlnek, és megölnek minket, eltörölnek engem és házam népét."
Gen 34:31 Ők azonban azt felelték: "Hát kellett nekik úgy bánniuk a nővérünkkel, mint valami utcanővel?"
Gen 35:1 Isten ekkor így szólt Jákobhoz: "Kelj fel, és menj fel Bételbe. Telepedj le ott, és építs oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor a bátyád, Ézsau elől menekültél!"
Gen 35:2 Erre Jákob összehívta egész házanépét, és így szólt: "Dobjátok el a nálatok levő idegen isteneket, tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát.
Gen 35:3 Keljetek fel, és menjünk fel Bételbe, hogy ott oltárt építsünk Istennek, aki meghallgatott engem szorongatásom napján, és kísérőm volt utamon!"
Gen 35:4 Odaadták tehát neki az összes idegen istent, amelyet őrizgettek, s a függőket is, amelyek a füleikben voltak. Ő pedig elásta azokat az alatt a tölgyfa alatt, amely Szíchem városa mögött van.
Gen 35:5 Amikor aztán elindultak, Isten rémületet támasztott a körülöttük fekvő városokban, úgyhogy azok nem merték űzőbe venni Jákob fiait.
Gen 35:6 Jákob eljutott tehát Lúzába -- amely Kánaán földjén van --, más néven Bételbe az egész vele levő néppel együtt.
Gen 35:7 Ott oltárt épített, és elnevezte azt a helyet Bétel Istenének, mivel ott jelent meg neki Isten, amikor a bátyja elől menekült.
Gen 35:8 Ugyanebben az időben meghalt Debóra, Rebekka dajkája. Bétel mellett a tölgyfa alatt temették el, és azt a helyet elnevezték Siratás tölgyének.
Gen 35:9 Isten ekkor ismét megjelent Jákobnak, miután visszatért Paddan-Arámból. Megáldotta őt
Gen 35:10 ezekkel a szavakkal: "Ne Jákobnak hívjanak ezentúl, hanem Izrael legyen a neved!" Elnevezte tehát Izraelnek,
Gen 35:11 és azt mondta neki: "Én vagyok a Mindenható Isten: szaporodj tehát és sokasodj. Egy nemzet, sőt a nemzetek sokasága lesz belőled, királyok erednek ágyékodból.
Gen 35:12 Azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom. Utánad pedig utódodnak fogom adni ezt a földet."
Gen 35:13 Azzal Isten eltávozott tőle.
Gen 35:14 Erre ő emlékkövet állított arra a helyre, ahol Isten szólt hozzá. Italáldozatot mutatott be rajta, olajat öntött rá,
Gen 35:15 és elnevezte azt a helyet Bételnek.
Gen 35:16 Azután elindultak Bételből, és Ráchel még jóval Efrata előtt, útközben vajúdni kezdett,
Gen 35:17 és a szülés nehézsége miatt életveszélybe került. A bába ekkor azt mondta neki: "Ne félj, ez is fiú lesz!"
Gen 35:18 Amikor aztán lelkét gyötrelmében már-már kiadta, és elközelgett a halála, elnevezte a fiát Ben-Óninak (azaz Gyötrelmem fiának). Apja azonban Benjaminnak (azaz Jobbom fiának) nevezte őt.
Gen 35:19 Aztán meghalt Ráchel, és eltemették azon az úton, amely Efratába, vagyis Betlehembe visz.
Gen 35:20 Jákob emlékkövet állított a sírjára: ez Ráchel sírjának emlékköve mind a mai napig.
Gen 35:21 Aztán elindult onnan, és a Migdaléderen (azaz Nyáj-tornyon) túl verte le a sátrát.
Gen 35:22 Amíg azon a földön lakott, Rúben elment, és lefeküdt Bilhával, apja mellékfeleségével. Ez azonban nem maradt titokban apja előtt. Jákob fiai tizenketten voltak:
Gen 35:23 Lea fiai: az elsőszülött, Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Isszakár és Zebulon.
Gen 35:24 Ráchel fiai: József és Benjamin.
Gen 35:25 Bilhának, Ráchel szolgálójának a fiai: Dán és Naftali.
Gen 35:26 Zilpának, Lea szolgálójának a fiai: Gád és Áser. Ezek Jákob fiai, akik Paddan-Arámban születtek neki.
Gen 35:27 Jákob ezek után odaérkezett apjához, Izsákhoz Mamréba, Kirjat-Arbába, azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként lakott.
Gen 35:28 Ekkor beteltek Izsák napjai -- száznyolcvan esztendőt tettek ki --
Gen 35:29 aztán elhunyt. Öreg korában, napokkal telten megtért népéhez. Fiai pedig, Ézsau és Jákob eltemették.
Gen 36:1 Ézsaunak, azaz Edomnak nemzetsége pedig a következő.
Gen 36:2 Ézsau feleségül vette Kánaán lányai közül Ádát, a hetita Élon lányát, ezenkívül Oholibámát, Ánának, a horita Cibón fiának lányát,
Gen 36:3 továbbá Bászemátot, Izmael lányát, Nebajót nővérét.
Gen 36:4 Áda Elifázt szülte, Bászemát Reuelt szülte,
Gen 36:5 Oholibáma Jehust, Ihelont és Kórét szülte. Ezek Ézsaunak azon fiai, akik Kánaán földjén születtek neki.
Gen 36:6 Ézsau azután fogta a feleségeit, a fiait s a lányait, és háza egész népét, valamint jószágát és barmait, s mindent, amit Kánaánban szerzett, és Szeír földjére ment, különválva öccsétől, Jákobtól.
Gen 36:7 Igen gazdagok voltak ugyanis, így nem élhettek együtt, mert a föld, ahol laktak, nyájaik sokasága miatt nem tudta mindkettőjüket eltartani.
Gen 36:8 Azután Ézsau, vagyis Edom, letelepedett Szeír hegyén.
Gen 36:9 Ézsaunak, az edomiták atyjának nemzetsége Szeír hegyén a következő,
Gen 36:10 és fiainak neve a következő: Elifáz, Ádának, Ézsau feleségének a fia, és Reuel, Bászemátnak, Ézsau feleségének a fia.
Gen 36:11 Elifáz fiai voltak: Temán, Ómár, Szefó, Gátám és Kenez.
Gen 36:12 Támna pedig, aki Elifáznak, Ézsau fiának mellékfelesége volt, Amaleket szülte neki. Ezek Ádának, Ézsau feleségének fiai.
Gen 36:13 Reuel fiai pedig: Náhát, Zára, Sámma és Meza; ezek Bászemátnak, Ézsau feleségének fiai.
Gen 36:14 Oholibáma pedig, Ézsaunak az a felesége, aki Cibón lányának, Ánának volt a lánya, a következő fiúkat szülte neki: Jehust, Ihelont és Kórét.
Gen 36:15 Ézsau fiainak fejedelmei a következők: Elifáznak, Ézsau elsőszülöttének fiai: Temán fejedelem, Ómár fejedelem, Szefó fejedelem, Kenez fejedelem,
Gen 36:16 Kóré fejedelem, Gátám fejedelem, Amalek fejedelem. Ezek az Elifáztól való fejedelmek Edom földjén, és ezek Áda fiai.
Gen 36:17 Reuelnek, Ézsau fiának fiai pedig a következők: Náhát fejedelem, Zára fejedelem, Sámma fejedelem, Meza fejedelem. Ezek a Reueltől való fejedelmek Edom földjén, és ezek Bászemátnak, Ézsau feleségének fiai.
Gen 36:18 Oholibámának, Ézsau feleségének fiai pedig a következők: Jehus fejedelem, Ihelon fejedelem, Kóré fejedelem. Ezek az Oholibámától, Ána lányától, Ézsau feleségétől való fejedelmek.
Gen 36:19 Ezek Ézsaunak, azaz Edomnak fiai, és ezek a fejedelmeik.
Gen 36:20 A horita Szeír fiai, és annak a földnek a lakosai a következők: Lótán, Sobál, Cibón, Ána,
Gen 36:21 Díson, Eszer és Dísán. Ezek a horiták fejedelmei, Szeír fiai, Edom földjén.
Gen 36:22 Lótán fiai pedig ezek voltak: Hóri és Hemán. Lótán nővére pedig Támna volt.
Gen 36:23 Sobál fiai a következők: Alván, Manhat, Ebál, Szefó és Onám.
Gen 36:24 Cibón fiai a következők: Ája és Ána. Ez az az Ána, aki meleg forrásokat talált a pusztában, amikor apjának, Cibónnak a szamarait legeltette.
Gen 36:25 A fia Díson volt, a lánya pedig Oholibáma.
Gen 36:26 Díson fiai a következők: Hamdán, Esebán, Jetrám és Kárán.
Gen 36:27 Eszer fiai a következők: Bálaán, Záván és Ákán.
Gen 36:28 Dísán fiai pedig Úc és Arán voltak.
Gen 36:29 A horiták fejedelmei a következők: Lótán fejedelem, Sobál fejedelem, Cibón fejedelem, Ána fejedelem,
Gen 36:30 Díson fejedelem, Eszer fejedelem, Dísán fejedelem. Ezek a horiták fejedelmei, törzseik szerint Szeír földjén.
Gen 36:31 A királyok pedig, akik Edom földjén uralkodtak, mielőtt Izrael fiainak királyuk lett volna, a következők voltak:
Gen 36:32 Uralkodott Edomban Bela, Beor fia; a városának neve: Denába.
Gen 36:33 Amikor Bela meghalt, Jobáb, a boszrai Zára fia lett a király helyette.
Gen 36:34 Amikor pedig Jobáb is meghalt, a temániták földjéről való Husám lett a király helyette.
Gen 36:35 Amikor az is meghalt, Hadad, Bádád fia lett a király helyette, az, aki megverte Mádiánt Moáb földjén. A városának neve: Ávit.
Gen 36:36 Amikor Hadad meghalt, a mászrekai Szemla lett a király helyette.
Gen 36:37 Amikor az is meghalt, a folyóvíz melletti Rehobótból való Saul lett a király helyette.
Gen 36:38 Amikor pedig az is meghalt, Balánán, Ákobor fia követte az uralkodásban.
Gen 36:39 Amikor ő meghalt, Ádár lett a király helyette. A városának neve Fáu, a feleségét pedig Meetábelnek hívták, ő Mátrednek, Mezaáb lányának volt a lánya.
Gen 36:40 Ézsau fejedelmeinek neve pedig családjuk, helyeik és nevük szerint a következő: Támna fejedelem, Álva fejedelem, Jetet fejedelem,
Gen 36:41 Oholibáma fejedelem, Éla fejedelem, Finon fejedelem,
Gen 36:42 Kenez fejedelem, Temán fejedelem, Mábszár fejedelem,
Gen 36:43 Magdiél fejedelem, Hírám fejedelem. Ezek Edomnak, azaz Ézsaunak, az edomiták atyjának fejedelmei, annak megfelelően, ahogy birodalmuk földjén laktak.
Gen 37:1 Jákob pedig Kánaán földjén telepedett meg, ahol apja mint jövevény élt.
Gen 37:2 Jákob nemzetségtörténete a következő. József tizenhét esztendős korában, még mint ifjú, a nyájat legeltette testvéreivel. Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek fiai mellett volt. Egyszer valami igen nagy vétek miatt bevádolta testvéreit apjánál.
Gen 37:3 Izrael ráadásul minden fiánál jobban szerette Józsefet, mert öregségében nemzette, ezért készíttetett neki egy tarka köntöst.
Gen 37:4 Amikor testvérei látták, hogy apjuk őt minden fiánál jobban szereti, meggyűlölték, és egy jó szót sem tudtak szólni hozzá.
Gen 37:5 Történt ezenkívül, hogy álmot látott, és elbeszélte azt testvéreinek; és még jobban meggyűlölték őt.
Gen 37:6 Azt mondta ugyanis nekik: "Halljátok álmomat, amelyet láttam:
Gen 37:7 Azt álmodtam, hogy kévét kötöttünk a mezőn, az én kévém felemelkedett és egyenesen állt, a ti kévéitek pedig köréje álltak, és leborultak az én kévém előtt."
Gen 37:8 A testvérei azt felelték neki: "Talán a királyunk leszel, vagy uralmad alá kerülünk?" Ezek miatt az álmok és beszédek miatt még jobban meggyűlölték őt.
Gen 37:9 Egy másik álmot is látott, és azt is elbeszélte testvéreinek: "Azt láttam álmomban, hogy a nap, a hold és tizenegy csillag leborult előttem."
Gen 37:10 Amikor elbeszélte ezt apjának és testvéreinek, apja megdorgálta: "Mit jelent ez az álom, amelyet láttál? Talán én és anyád is a testvéreiddel együtt földig boruljunk előtted?"
Gen 37:11 Irigykedtek ezért rá a testvérei, apja pedig némán fontolgatta magában a dolgot.
Gen 37:12 Amikor testvérei egyszer apjuk nyájait legeltetve Szíchemben tartózkodtak,
Gen 37:13 Izrael azt mondta Józsefnek: "Testvéreid Szíchemben legeltetik a juhokat. Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk!" Ő azt felelte:
Gen 37:14 "Itt vagyok!" Izrael erre azt mondta neki: "Menj, nézd meg, rendben van-e minden a testvéreid és a juhok körül. Hozz nekem hírt arról, hogy mi van velük!" Elküldte tehát Hebron völgyéből, s ő el is jutott Szíchembe.
Gen 37:15 Miközben a mezőn keresgélt, találkozott vele egy ember, és megkérdezte, mit keres.
Gen 37:16 Ő azt felelte: "A testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, hol legeltetik a nyájaikat!"
Gen 37:17 Az ember erre azt felelte neki: "Elmentek innen, de hallottam, hogy azt mondták: "Menjünk Dótainba!"" József elment tehát a testvérei után, és Dótainban meg is találta őket.
Gen 37:18 Amikor messziről meglátták, mielőtt még odaért volna hozzájuk, arra gondoltak, hogy megölik.
Gen 37:19 Így szóltak ugyanis egymáshoz: "Itt jön az álomlátó!
Gen 37:20 Gyertek, öljük meg, dobjuk egy régi vízverembe, és mondjuk azt, hogy fenevad tépte szét. Akkor majd meglátjuk, mit használnak neki az álmai!"
Gen 37:21 Amikor azonban Rúben meghallotta ezt, azon volt, hogy kiszabadítsa a kezükből, ezért így szólt:
Gen 37:22 "Ne vegyétek el az életét! Ne ontsatok vért, inkább dobjátok ebbe a pusztai vízverembe, és őrizzétek meg tisztán a kezeteket!" Ezt csak azért mondta, mert ki akarta szabadítani a kezükből, és visszaadni atyjának.
Gen 37:23 Így tehát, amikor odaért testvéreihez, azok tüstént lehúzták róla a tarka, bokáig érő köntöst,
Gen 37:24 őt pedig beledobták a régi vízverembe, amelyben nem volt víz.
Gen 37:25 Amikor aztán leültek enni, és föltekintve látták, hogy izmaelita vándorkereskedők jönnek arrafelé Gileádból, és fűszert, gyantát és mirhazsengét visznek tevéiken Egyiptomba.
Gen 37:26 Júda ekkor azt mondta a testvéreinek: "Mi hasznunk, ha megöljük testvérünket, és a vérét eltitkoljuk?
Gen 37:27 Jobb lesz, ha eladjuk az izmaelitáknak, és nem szennyezzük be a kezünket. Hiszen testünk és vérünk ő!" Testvérei hallgattak szavára,
Gen 37:28 és amikor odaértek a mádiánita kereskedők, kihúzták a vízveremből, és eladták az izmaelitáknak húsz ezüstért. Azok elvitték Egyiptomba.
Gen 37:29 Így aztán, amikor Rúben visszatért a veremhez, nem találta a gyermeket.
Gen 37:30 Erre megszaggatta ruháit, visszament testvéreihez, és így szólt: "Nincs meg a gyermek, jaj, hova legyek!"
Gen 37:31 Azok pedig fogták a testvérük köntösét, belemártották egy levágott kecskegida vérébe,
Gen 37:32 és ezekkel a szavakkal küldték el apjukhoz: "Ezt találtuk, nézd meg, a fiad köntöse-e vagy sem?"
Gen 37:33 Amikor apjuk megismerte, így szólt: "A fiam köntöse! Fenevad ette meg, vadállat falta fel Józsefet!"
Gen 37:34 Aztán megszaggatta ruháit, szőrzsákba öltözött, és hosszú ideig gyászolta fiát.
Gen 37:35 Bár a fiai mind összegyűltek, hogy enyhítsék apjuk bánatát, nem akart megvigasztalódni. Csak azt hajtogatta: "Gyászolva megyek el fiamhoz az alvilágba!" Az apja tehát szakadatlanul siratta.
Gen 37:36 A mádiániták pedig eladták Józsefet Egyiptomban Putifárnak, a fáraó udvari tisztjének, a testőrök kapitányának.
Gen 38:1 Ebben az időben Júda lement testvéreitől, és betért egy Híra nevű adullámi emberhez.
Gen 38:2 Ott meglátta egy Súa nevű kánaáni embernek a lányát, feleségül vette, és bement hozzá.
Gen 38:3 Az fogant, fiút szült, és elnevezte Hernek.
Gen 38:4 Aztán ismét gyermeket fogant az asszony, s a fiút, akit szült, elnevezte Onánnak.
Gen 38:5 Harmadikat is szült: azt Selának nevezte el. Keszibben volt, amikor azt szülte.
Gen 38:6 Júda egy Támár nevű feleséget adott elsőszülöttjének, Hernek.
Gen 38:7 Her azonban, Júda elsőszülöttje gonosz volt az Úr színe előtt, és az Úr megölte.
Gen 38:8 Júda ezért azt mondta Onánnak: "Menj be bátyád feleségéhez, és vedd el, hogy utódot támassz a bátyádnak!"
Gen 38:9 Ő azonban, mivel tudta, hogy nem az ő számára születik a gyermek, amikor bement bátyja feleségéhez, a földre ontotta a magot, hogy a bátyja nevére ne szülessék gyermek.
Gen 38:10 Ezért elveszítette őt az Úr, mivel utálatos dolgot cselekedett.
Gen 38:11 Júda ekkor azt mondta a menyének, Támárnak: "Légy özvegyen az apád házában, amíg Sela fiam fel nem nő!" Attól félt ugyanis, hogy ez is meghal, mint bátyjai. Az asszony elment, és atyja házában lakott.
Gen 38:12 Sok nap múltával aztán meghalt Súa lánya, Júda felesége. Amikor Júda a gyász leteltével megvigasztalódott, Hírával, adullámi barátjával felment Támnába azokhoz, akik a juhait nyírták.
Gen 38:13 Hírül vitték ekkor Támárnak, hogy az apósa Támnába megy a juhnyírásra.
Gen 38:14 Erre ő levetette özvegysége ruháit, fátyolt öltött, és külsejét elváltoztatva leült a Támnába vivő út elágazásánál, Énaim kapujánál. Sela ugyanis felnövekedett már, mégsem kapta meg férjül.
Gen 38:15 Amikor Júda meglátta, azt hitte róla, hogy parázna személy; eltakarta ugyanis az arcát.
Gen 38:16 Odament tehát hozzá, és azt mondta: "Engedd meg, hogy lefeküdjek veled!" Nem tudta ugyanis, hogy a menye. Az így felelt: "Mit adsz nekem, ha lefekhetsz velem?"
Gen 38:17 Ő azt mondta: "Küldök neked egy kecskegidát a nyájból." Erre az így szólt: "Adj zálogot nekem, amíg megadod."
Gen 38:18 Júda megkérdezte: "Mit kérsz magadnak zálogul?" Az így felelt: "A gyűrűdet, a karkötődet és a botodat, amelyet kezedben tartasz." Ő odaadta neki. Miután bement hozzá, az asszony fogant.
Gen 38:19 Aztán felkelt, és elment, letette öltözékét, amelyet magára vett, majd újra felvette özvegysége ruháit.
Gen 38:20 Júda később elküldte a kecskegidát adullámi barátja által, hogy visszakapja a zálogot, amelyet az asszonynak adott. Mivel nem találta meg az asszonyt,
Gen 38:21 megkérdezte annak a helységnek az férfiait: "Hol az az asszony, aki Énaimban az út elágazásánál üldögélt?" Azok mindannyian azt felelték: "Ezen a helyen sohasem volt parázna személy!" Erre
Gen 38:22 visszatért Júdához, és azt mondta neki: "Nem találtam meg, és annak a helységnek az emberei is azt mondták nekem, hogy ott sohasem ült parázna személy."
Gen 38:23 Júda erre azt mondta: "Tartsa csak meg magának a zálogot; hazugsággal igazán nem vádolhat minket. Én elküldtem a gidát, amelyet ígértem, de te nem találtad meg."
Gen 38:24 Három hónap múlva aztán jelentették Júdának: "Paráználkodott Támár, a menyed, és már meglátszik rajta, hogy viselős." Júda erre azt mondta: "Vigyétek ki, és égessétek el!"
Gen 38:25 Amikor azonban ki akarták vinni a büntetésre, ezt üzente az apósának: "Attól a férfitól fogantam, akié mindez: nézd meg, kinek a gyűrűje, karkötője és botja ez!"
Gen 38:26 Az megismerte, amit odaadott és így szólt: "Igazabb ő, mint én, mert nem adtam oda őt Selának, a fiamnak!" Többé azonban nem ismerte meg őt.
Gen 38:27 Amikor aztán a szülés elérkezett, ikrek voltak a méhében. A gyermekek szülése közben az egyik kidugta a kezét, mire a bába piros fonalat kötött rá, mondván:
Gen 38:28 "Ez jön ki elsőnek."
Gen 38:29 De az visszahúzta a kezét, és a testvére született meg. Az asszony erre azt mondta: "Miért hasadt meg előtted a burok?" Ezért Fáresznek (azaz Szakadásnak) nevezte el őt.
Gen 38:30 Aztán megszületett a testvére is, az, akinek a kezén a piros fonal volt; s ő elnevezte Zárának (azaz Napkeltének).
Gen 39:1 Józsefet tehát Egyiptomba vitték. Egy egyiptomi ember, Putifár, a fáraó udvari tisztje, a testőrség kapitánya vette meg az izmaelitáktól, akik odavitték.
Gen 39:2 Az Úr azonban vele volt, úgyhogy mindenben szerencsés kezű ember lett, és bent lakott az ura házában.
Gen 39:3 Ura nagyon jól tudta, hogy az Úr vele van, és mindent, amit csinál, sikeressé tesz a kezében.
Gen 39:4 József tehát kegyelmet talált a gazdája előtt, és személyesen neki szolgált. Őt rendelte mindene fölé, rábízta a házát, átadta neki mindenét, így ő viselte gondját mindenének.
Gen 39:5 Az Úr pedig megáldotta az egyiptomi házát Józsefért, és az Úr áldása volt annak minden vagyonán, házán és mezején egyaránt.
Gen 39:6 Mindent, amije csak volt, József kezére bízott. Nem is volt annak semmi másra gondja, csak arra a kenyérre, amelyet megevett. József pedig szép termetű és csinos külsejű volt.
Gen 39:7 Egy idő múlva szemet vetett Józsefre urának asszonya, és így szólt hozzá: "Feküdj le velem!"
Gen 39:8 Ő azonban sehogysem állt rá erre a gonosz cselekedetre. Azt mondta neki: "Íme, a gazdám mindent rám bízott, azt sem tudja, mije van házában.
Gen 39:9 Nincs semmi sem, ami ne lenne az én hatalmamban, vagy amit nekem át nem adott volna, rajtad kívül, aki a felesége vagy. Hogy tehetnék tehát ilyen gonoszságot, és hogyan vétkezhetnék Istenem ellen?"
Gen 39:10 Hasonló szavakkal beszélt az asszony nap mint nap az ifjúhoz, de József visszautasította, hogy vele aludjon.
Gen 39:11 Történt azonban egy napon, hogy József bement a házba valami dolgot elintézni, amikor éppen senki sem volt odabenn.
Gen 39:12 Ekkor az asszony megragadta a ruhája szélét, és azt mondta: "Feküdj le velem!" Ő azonban otthagyta a palástját, elfutott, és kiment.
Gen 39:13 Amikor az asszony látta, hogy kezében hagyta ruháját és kifutott,
Gen 39:14 összehívta házanépét, és így szólt: "Íme, héber legényt hoztak ide, hogy pajzánkodjon velünk! Bejött hozzám, hogy lefeküdjön velem! De amikor kiáltottam,
Gen 39:15 és meghallotta a hangomat, itthagyta a palástját, amelyet megragadtam, és kifutott!"
Gen 39:16 A palástot magánál tartotta tehát, és mihelyt hazajött a férje, megmutatta neki,
Gen 39:17 ezekkel a szavakkal: "Bejött hozzám az a héber legény, akit idehoztál, hogy pajzánkodjon velem.
Gen 39:18 Amikor azonban meghallotta, hogy kiáltok, itthagyta a palástját, amelyet megragadtam, és kiszaladt!"
Gen 39:19 Amikor a gazda meghallotta felesége szavát, nagyon megharagudott.
Gen 39:20 Börtönbe vettette Józsefet, abba, amelyikben a király foglyait őrizték. Ott maradt tehát, bezárva.
Gen 39:21 Az Úr azonban Józseffel volt. Megkönyörült rajta, és kedvessé tette őt a főfoglár szemében,
Gen 39:22 úgyhogy az József kezére bízta az összes foglyot, akiket a börtönben tartottak, és mindent, amit kellett, ő intézett.
Gen 39:23 Nem is volt a főfoglárnak semmi gondja semmire sem, amit rábízott, mert az Úr vele volt, és sikerre vitte minden cselekedetét.
Gen 40:1 Miután ezek így végbementek, történt, hogy az egyiptomi király pohárnoka és a sütőmestere vétkeztek uruk ellen.
Gen 40:2 A fáraó ekkor megharagudott a két eunuchra, akik a pohárnokok és a sütőmesterek vezetői voltak,
Gen 40:3 és a testőrök kapitányának tömlöcébe vettette őket, oda, ahol József is fogságban volt.
Gen 40:4 A főfoglár pedig Józsefre bízta őket, ő pedig ellátta őket. Hosszú ideig fogságban voltak.
Gen 40:5 Egyszer azután egyazon éjjel álmot láttak mind a ketten, mindegyikük önmagára vonatkozó jelentéssel.
Gen 40:6 Amikor reggel József bement hozzájuk, és látta, hogy szomorúak,
Gen 40:7 megkérdezte őket: "Miért szomorúbb ma az arcotok a szokottnál?"
Gen 40:8 Azok azt felelték: "Álmot láttunk, de nincs, aki megfejtse nekünk." József erre azt mondta nekik: "Nem Istené az álomfejtés? Mondjátok csak el nekem, mit láttatok!"
Gen 40:9 Elsőként a főpohárnok beszélte el álmát: "Azt láttam, hogy egy szőlőtő volt előttem,
Gen 40:10 amelyen három vessző volt. Lassanként kihajtott, aztán elvirágzott és fürtöket érlelt.
Gen 40:11 Nekem pedig kezemben volt a fáraó pohara. Fogtam a fürtöket, belefacsartam a pohárba, amelyet tartottam, és odanyújtottam a poharat a fáraónak."
Gen 40:12 József azt felelte: "Az álom megfejtése ez: a három szőlővessző még három nap;
Gen 40:13 azután felemeli fejedet a fáraó, és visszahelyez előbbi hivatalodba, hogy adogasd neki a poharat, tiszted szerint, amint azelőtt szoktad.
Gen 40:14 De eszedbe jussak ám, ha jól megy majd sorod, és cselekedj irgalmasságot velem! Beszéld rá a fáraót, hogy vitessen ki engem ebből a tömlöcből,
Gen 40:15 mert úgy loptak el engem a héberek földjéről, és itt is ártatlanul vetettek ebbe a verembe."
Gen 40:16 Amikor a fősütőmesten látta, hogy milyen jól megfejtette az álmot, így szólt: "Én is álmot láttam: három lisztes kosár volt a fejemen.
Gen 40:17 A legfelső kosárban vittem a fáraó összes ételét, amelyek sütőmesterséggel készültek, de a madarak kiették belőle."
Gen 40:18 József azt felelte: "Az álom megfejtése ez: a három kosár még három nap,
Gen 40:19 azután a fáraó fejedet véteti és bitófára akasztat, és a húsodat madarak tépik le."
Gen 40:20 Harmadnapra a fáraó születésnapja volt, és nagy lakomát rendezett szolgáinak. Lakoma közben eszébe jutott a főpohárnok és a fősütőmester.
Gen 40:21 Az egyiket visszaállította a helyére, hogy adogassa neki a poharat,
Gen 40:22 a másikat pedig bitófára akasztatta, amint József megmondta nekik.
Gen 40:23 Ám a főpohárnok nem emlékezett meg Józsefről, mert megfeledkezett álmának megfejtőjéről.
Gen 41:1 Két esztendő múlva a fáraó látott álmot. Azt álmodta, hogy a folyóvíz mellett állt,
Gen 41:2 és abból feljött hét szép és igen kövér tehén, és legelészett a mocsaras helyeken.
Gen 41:3 Aztán hét másik emelkedett fel utánuk a folyóvízből, csúnyák és soványságtól elaszottak. Ott álltak a vízparton,
Gen 41:4 és elnyelték a hét szép és kövér tehenet. Ekkor felébredt a fáraó.
Gen 41:5 Aztán ismét elaludt, és egy másik álmot látott: Hét kalász növekedett egy száron, mind teljes és szép,
Gen 41:6 aztán pedig ugyanannyi hitvány, forróság-perzselte kalász sarjadt.
Gen 41:7 Ezek elnyelték az előbbiek minden szépségét. Ekkor felébredt a fáraó az álomból.
Gen 41:8 Amikor megvirradt, a fáraó félelemtől remegve elküldött Egyiptom valamennyi jósához és minden bölcséhez, összehívta őket, és elbeszélte nekik az álmot. Nem akadt azonban senki, aki meg tudta volna fejteni.
Gen 41:9 Ekkor a főpohárnok végre észbekapott, és azt mondta: "Egy vétkemről szólok:
Gen 41:10 amikor a király megharagudott szolgáira, engem és a fősütőmestert a testőrök kapitányának tömlöcébe vetett.
Gen 41:11 Ott egy és ugyanazon éjszakán mindketten jövőre vonatkozó álmot láttunk.
Gen 41:12 Volt ott egy héber ifjú, a testőrök kapitányának a legénye, s mi elbeszéltük neki az álmokat.
Gen 41:13 Tőle mindazt meghallottuk, amit aztán a dolgok menete igazolt. Én ugyanis visszakerültem tisztembe, a társamat pedig bitófára függesztették."
Gen 41:14 Parancsot adott erre a király, és tüstént kihozták Józsefet a tömlöcből, megnyírták, más ruhát adtak rá, és eléje vezették.
Gen 41:15 A fáraó így szólt hozzá: "Álmokat láttam, és nincs, aki megfejtse. Azt hallottam, hogy te igen bölcsen meg tudod fejteni azokat."
Gen 41:16 József ezt válaszolta: "Nem én, hanem Isten ad majd szerencsés választ a fáraónak!"
Gen 41:17 Erre a fáraó elbeszélte, amit látott: "Azt álmodtam, hogy a folyó partján álltam.
Gen 41:18 Hét, igen szép és kövérhúsú tehén jött fel a folyóból, és legelte a mocsaras legelő zöldjét.
Gen 41:19 De íme, követte őket hét másik tehén, annyira rút és sovány, hogy sohasem láttam olyat Egyiptom földjén.
Gen 41:20 Ezek elnyelték és elemésztették az előbbieket,
Gen 41:21 mégsem mutatták semmi nyomát annak, hogy jóllaktak, ugyanolyan soványak és rútak maradtak. Felébredtem, és amikor újra elnyomott az álom,
Gen 41:22 ezt az álmot láttam: Hét kalász nőtt egy száron, mind teljes és igen szép.
Gen 41:23 Aztán hét másik nőtt egy száron, hitvány és forróságtól aszott.
Gen 41:24 Ezek elnyelték az előbbiek szépségét. Elmondtam az álmot a jósoknak, de nincs, aki megfejtse."
Gen 41:25 József azt felelte: "A király mindkét álma ugyanazt jelenti: amit Isten cselekedni akar, megmutatta a fáraónak.
Gen 41:26 A hét szép tehén és a hét teli kalász a bőség hét esztendeje; ezek az álomnak egy és ugyanazon jelentését tartalmazzák.
Gen 41:27 A hét hitvány és sovány tehén, amely utánuk feljött, valamint a hét üres és forrószél-perzselte kalász az elkövetkező éhség hét esztendeje.
Gen 41:28 Mindezek pedig ebben a rendben teljesednek be:
Gen 41:29 Most hét, nagyon termékeny esztendő köszönt Egyiptom egész földjére.
Gen 41:30 Ezek után hét másik olyan terméketlen esztendő következik, hogy feledésbe merül az előző bőség, mert elemészti az éhség az egész földet,
Gen 41:31 és a nagy bőséget elpusztítja a nagy ínség.
Gen 41:32 Az pedig, hogy kétszer láttál ugyanarra a dologra vonatkozó álmot, a bizonyosság jele, mert megtörténik az, amit Isten mondott, és Isten hamarosan beteljesíti.
Gen 41:33 Most azért válasszon ki a fáraó egy bölcs és ügyes férfit, és állítsa azt Egyiptom földje fölé.
Gen 41:34 Ő pedig rendeljen tiszttartókat minden tartományba, és a termés ötödét a hét termékeny esztendőben,
Gen 41:35 amely majd most következik, gyűjtse raktárakba. Minden gabonát gyűjtsenek be a fáraó hatalma alá, és raktározzanak el a városokban.
Gen 41:36 Így készüljenek fel az elkövetkezendő hétesztendős éhínségre, amely azután Egyiptomra szakad, hogy el ne vesszen ez a föld az éhség miatt!"
Gen 41:37 Tetszett a tanács a fáraónak és minden szolgájának.
Gen 41:38 Azt mondta nekik: "Találhatunk-e olyan férfit, mint őt, akit betölt az Isten lelke?"
Gen 41:39 Így szólt azért Józsefhez: "Mivel Isten neked mutatta meg mindazt, amit mondtál, találhatok-e bölcsebbet nálad, vagy hozzád hasonlót?
Gen 41:40 Te légy házam felett, és a te szád parancsára hallgasson az egész nép. Csak a trón tesz nagyobbá engem tenálad."
Gen 41:41 Azután a fáraó azt mondta Józsefnek: "Íme, Egyiptom egész földje fölé rendeltelek!"
Gen 41:42 Azzal levette a gyűrűt a kezéről, és ráhúzta az ő kezére, bisszus ruhába öltöztette, és nyakába akasztotta az aranyláncot.
Gen 41:43 Aztán körülvitette második kocsiján, egy hírnöknek pedig az kellett kiáltania: "Térdre!" hogy mindenki térdet hajtson előtte, és tudja meg, hogy ő Egyiptom egész földjének a feje.
Gen 41:44 A király azután így szólt Józsefhez: "A fáraó én vagyok, de a te parancsod nélkül se kezét, se lábát ne mozdítsa senki Egyiptom egész földjén."
Gen 41:45 Új nevet is adott neki, és elnevezte Szafanet Fánek-nek (ami Világszabadítót jelent), és feleségül adta neki Ászenetet, Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lányát. Kiment tehát József Egyiptom földjére
Gen 41:46 -- harmincesztendős volt, amikor a fáraó-király színe előtt állt --, és bejárta Egyiptom összes tartományát.
Gen 41:47 Amikor aztán eljött a hétesztendős bőség, kévékbe kötötték a gabonát, összegyűjtötték Egyiptom raktáraiba,
Gen 41:48 és elrakták a gabona minden feleslegét az egyes városokban.
Gen 41:49 Oly nagy volt a gabona bősége, hogy annyi volt, mint a tenger homokja; nagy mennyisége miatt megmérni sem lehetett.
Gen 41:50 Józsefnek még az éhség eljövetele előtt született két fia, akiket Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lánya, Ászenet szült neki.
Gen 41:51 Az elsőszülöttet Manasszénak nevezte, mondván: "Elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet és atyám házát."
Gen 41:52 A másikat pedig elnevezte Efraimnak, mondván: "Megsokasított engem Isten szegénységem földjén."
Gen 41:53 Amikor aztán eltelt a bőség hét esztendeje, amely Egyiptomra köszöntött,
Gen 41:54 elkövetkezett az éhség hét esztendeje, amint József előre megmondta. Az éhség elhatalmasodott az egész földön, de Egyiptom egész földjén volt félretéve eleség.
Gen 41:55 Amikor tehát megéheztek, a nép a fáraóhoz kiáltott, és élelmet kért tőle. Ő azt felelte nekik: "Menjetek Józsefhez, s amit ő mond nektek, azt cselekedjétek!"
Gen 41:56 Amikor aztán súlyosbodott az éhínség Egyiptom egész földjén, József megnyitotta az összes gabonatárolót, és adott az egyiptomiaknak, mert őket is sújtotta az éhség.
Gen 41:57 Erre minden ország Egyiptomba ment, hogy eleséget vásároljon Józsefnél, mivel az éhínség egyre súlyosabb volt az egész földön.
Gen 42:1 Amikor aztán Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban lehet kapni eleséget, azt mondta fiainak: "Miért késlekedtek?
Gen 42:2 Hallottam, hogy Egyiptomban lehet kapni gabonát; menjetek le, vegyetek, amennyire szükségünk van, hogy életben maradjunk, és el ne pusztítson bennünket az ínség."
Gen 42:3 Lement tehát József tíz testvére, hogy gabonát vegyen Egyiptomban.
Gen 42:4 Benjamint, József testvérét azonban otthon tartotta Jákob. Azt mondta a testvéreinek: "Nehogy valami baja történjen az úton!"
Gen 42:5 Bementek tehát Izrael fiai Egyiptom földjére, másokkal együtt, akik szintén odamentek vásárolni, mert éhség pusztított Kánaán földjén.
Gen 42:6 József volt tehát a kormányzó Egyiptom földjén, és az ő engedélyével adták el a gabonát a népeknek. Amikor aztán testvérei leborultak előtte,
Gen 42:7 megismerte őket, de mintha idegenek lettek volna, keményen szólt hozzájuk, és megkérdezte tőlük: "Honnan jöttetek?" Azok azt felelték: "Kánaán földjéről, hogy ennivalót vegyünk."
Gen 42:8 Ő felismerte testvéreit, de azok nem ismerték fel őt.
Gen 42:9 Ekkor eszébe jutottak az álmok, amelyeket egykor látott, és azt mondta nekik: "Kémek vagytok! Azért jöttetek, hogy megnézzétek, hol gyenge ez az ország!"
Gen 42:10 Azok azt mondták: "Nem, uram! Azért jöttek szolgáid, hogy eleséget vegyenek.
Gen 42:11 Mindannyian egy ember fiai vagyunk, békességesen jöttünk, semmi gonoszat sem forralnak szolgáid."
Gen 42:12 Ő azt felelte nekik: "Nem úgy van az! Azért jöttetek, hogy kifürkésszétek, hol védtelen ez az ország!"
Gen 42:13 De azok erősítették: "Tizenketten vagyunk mi, szolgáid, testvérek, egy embernek fiai, Kánaán földjén; a legkisebb az apánknál van, a másik pedig nincs többé."
Gen 42:14 Ő azonban azt mondta: "Úgy van, ahogy mondtam: kémek vagytok!
Gen 42:15 Mindjárt próbára is teszlek titeket! Úgy éljen a fáraó, hogy el nem mentek innen, amíg el nem jön legkisebb öcsétek is.
Gen 42:16 Küldjetek el valakit közületek, hogy hozza el! Ti pedig fogságban maradtok, amíg kiderül, hogy amit mondtatok, igaz-e, vagy hamis. Különben, úgy éljen a fáraó, kémek vagytok!"
Gen 42:17 Azzal fogságba vetette őket, három napra.
Gen 42:18 Harmadnapon azonban kihozatta őket a börtönből, és így szólt hozzájuk: "Tegyétek meg, amit mondok, s akkor életben maradtok! Hiszen félem én Istent!
Gen 42:19 Ha békességes emberek vagytok, maradjon egyik testvéretek megkötözve a börtönben! Ti pedig menjetek, vigyétek el házatoknak a gabonát, amelyet vettetek!
Gen 42:20 Aztán hozzátok el hozzám legkisebbik öcséteket, hogy meggyőződhessem szavaitokról, és meg ne haljatok!" Úgy tettek tehát, amint mondta.
Gen 42:21 Egymás közt azonban így szóltak: "Méltán szenvedjük ezeket, mert vétkeztünk öcsénk ellen! Láttuk lelke szorongását, amikor rimánkodott nekünk, de nem hallgattuk meg, azért jött ránk ez a nyomorúság!"
Gen 42:22 Egyikük, Rúben, így szólt: "Nem megmondtam-e nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen? De ti nem hallgattatok rám! Lám, most számon kérik a vérét!"
Gen 42:23 Nem tudták ugyanis, hogy József érti őket, mert tolmács segítségével beszélt velük.
Gen 42:24 Erre ő egy kissé elfordult és sírt. Aztán visszafordult, és beszélt velük,
Gen 42:25 majd fogta Simeont, és megkötöztette előttük. A szolgáknak pedig megparancsolta, hogy töltsék meg a zsákjukat gabonával, tegyék vissza mindegyikük pénzét a zsákjába, és adjanak nekik élelmet is az útra. Azok úgy tettek, ahogy meghagyta nekik.
Gen 42:26 Erre ők feltették a gabonát a szamaraikra, és elmentek.
Gen 42:27 Amikor aztán egyikük kinyitotta a zsákját, hogy abrakot adjon a jószágnak a szálláson, meglátta a pénzt a zsák szájában.
Gen 42:28 Erre azt mondta a testvéreinek: "Visszaadták a pénzemet, itt van a zsákban!" Álmélkodva és döbbenten mondták erre egymásnak: "Lám, mit cselekedett velünk az Isten!"
Gen 42:29 Amikor aztán megérkeztek apjukhoz, Jákobhoz Kánaán földjére, elbeszélték neki mindazt, ami velük történt, és azt mondták:
Gen 42:30 "Keményen beszélt velünk annak a földnek az ura! Az ország kémeinek gondolt minket."
Gen 42:31 De mi megmondtuk neki: "Békességes emberek vagyunk, és nem akarunk kifürkészni semmit.
Gen 42:32 Tizenketten vagyunk, testvérek, és egy apától származunk. Egyikünk nincs többé, a legkisebb pedig apánknál van, Kánaán földjén.
Gen 42:33 Az az ember, annak a földnek az ura, erre azt mondta nekünk: "Ebből fogom megítélni, hogy békességesek vagytok-e: egyik testvérteket hagyjátok itt nálam, ti meg vegyétek a házatoknak szükséges élelmet, menjetek,
Gen 42:34 és hozzátok el hozzám legkisebb öcséteket! Akkor tudni fogom, hogy nem vagytok kémek, és őt, aki fogságban van, visszakaphatjátok. Azontúl pedig, amit csak akartok, szabadon vásárolhattok.""
Gen 42:35 Ezt mondták. Amikor aztán kitöltötték a gabonát, ott találta mindegyik a zsákja szájában egybekötve a pénzét. Meg is ijedt valamennyi egyaránt.
Gen 42:36 Apjuk, Jákob azonban így szólt: "Megfosztotok engem minden gyermekemtől: József nincs többé, Simeon fogságban van, Benjamint is elvinnétek! Rám szakad az összes baj!"
Gen 42:37 Rúben azt felelte neki: "Az én két fiamat öld meg, ha vissza nem hozom neked! Bízd az én kezemre, és én visszahozom neked!"
Gen 42:38 Ám ő azt mondta: "Nem megy le veletek a fiam; a testvére meghalt, ő maradt meg egyedül. Ha valami baja történnék az úton, ősz fejemet bánatával juttatnátok az alvilágba."
Gen 43:1 Közben az éhínség egyre súlyosabb lett az egész vidéken.
Gen 43:2 Amikor tehát elfogyasztották az élelmet, amelyet Egyiptomból hoztak, Jákob így szólt a fiaihoz: "Menjetek el ismét, vegyetek nekünk egy kis eleséget!"
Gen 43:3 Júda azt felelte: "Meghagyta nékünk az az ember, és esküvel is megerősítette, hogy "ne kerüljetek a színem elé, ha el nem hozzátok magatokkal legkisebb öcséteket!"
Gen 43:4 Ha tehát el akarod őt engedni velünk, akkor elmegyünk ismét, és megvesszük neked, amire szükség van.
Gen 43:5 Ha azonban nem akarod, nem megyünk, mert az az ember, mint ahogy már sokszor mondtuk, meghagyta nekünk: "Ne kerüljetek a színem elé legkisebb öcsétek nélkül!""
Gen 43:6 Izrael azt felelte nekik: "Hogy bajt szerezzetek vele nekem, azért mondtátok el neki, hogy van még egy öcsétek."
Gen 43:7 Ám azok azt felelték: "Az az ember kérdezett ki sorban nemzetségünkről: hogy él-e az apánk, hogy van-e még testvérünk. Ezért feleltünk mi neki annak megfelelően, amit kérdezett. Tudhattuk-e, hogy azt fogja mondani: "Hozzátok el magatokkal öcséteket?""
Gen 43:8 Júda ekkor így szólt az apjához, Izraelhez: "Engedd el velem a gyermeket, hadd menjünk, hogy életben maradhassunk, és meg ne haljunk, mi és a gyermekeink!
Gen 43:9 Felelek én a gyermekért: az én kezemből kérd őt számon! Ha vissza nem hozom és vissza nem adom neked, bűnös legyek előtted minden időre!
Gen 43:10 Ha ez a huzavona közbe nem jön, már kétszer is visszajöttünk volna!"
Gen 43:11 Izrael, az apjuk azt mondta erre nekik: "Ha így kell lennie, tegyétek hát meg, amit akartok! Tegyetek edényeitekbe e föld legkiválóbb gyümölcseiből, s vigyétek el ajándékul annak az embernek: egy kis gyantát és mézet, szóraxot, mirhazsengét, terebintdiót és mandulát!
Gen 43:12 Pénzt meg kétannyit vigyetek magatokkal! Azt is vigyétek vissza, amit a zsákotokban találtatok, hátha tévedés történt!
Gen 43:13 Aztán vigyétek öcséteket is, és menjetek el ahhoz az emberhez!
Gen 43:14 Az én mindenható Istenem pedig tegye őt könyörületessé hozzátok, hogy visszabocsássa veletek fogságban levő testvéreteket, és ezt a Benjamint is. Én magam meg így maradok, elárvultan, gyermek nélkül!"
Gen 43:15 Fogták erre a férfiak az ajándékot, a kétszerannyi pénzt és Benjamint, lementek Egyiptomba, és József elé álltak.
Gen 43:16 Amikor József meglátta őket és velük Benjamint, megparancsolta háza felügyelőjének: "Vezesd be ezeket az embereket a házba, aztán vágj állatot, és készíts lakomát, mert velem fognak enni délben!"
Gen 43:17 Az teljesítette a parancsot, és bevezette a férfiakat József házába.
Gen 43:18 Azok pedig megrettentek ott, és azt mondták egymásnak: "Bizonyosan a pénz miatt hoztak be minket ide, amelyet a múltkor visszavittünk zsákjainkban, hogy hamis vád alapja legyen, és erőszakos módon rabszolgaságra vessenek minket is, szamarainkat is."
Gen 43:19 Azért még az ajtóban a ház felügyelője elé járultak,
Gen 43:20 és azt mondták: "Kérünk, uram, hallgass meg minket! A múltkor egyszer itt voltunk már eleséget venni.
Gen 43:21 A vásárlás után, amikor a szállásra értünk, kinyitottuk zsákjainkat, és a pénzt a zsákok szájában találtuk. Most súlyban visszahoztuk azt,
Gen 43:22 sőt más pénzt is hoztunk, hogy vegyünk, amire szükségünk van. Nem tudjuk, ki tette azt a zsákjainkba!"
Gen 43:23 Ám az így felelt: "Béke veletek, ne féljetek! Istenetek és atyátok Istene adta nektek azt a kincset zsákjaitokba. A pénzt ugyanis, amit nekem adtatok, én igazolom." Aztán kivezette hozzájuk Simeont,
Gen 43:24 és bevitte őket a házba. Vizet hozott, hogy mossák meg a lábukat, és abrakot adott szamaraiknak.
Gen 43:25 Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön; hallották ugyanis, hogy ott fognak enni.
Gen 43:26 Amikor aztán József hazatért, elé rakták az ajándékot, amelyet a kezükben hoztak, és földre borultak előtte.
Gen 43:27 Erre ő kegyesen köszöntötte őket, és megkérdezte tőlük: "Egészséges-e a ti idős atyátok, akiről beszéltetek nekem? Él-e még?"
Gen 43:28 Ők azt felelték: "Egészséges a szolgád, a mi atyánk: még életben van." Azzal meghajtották magukat, és leborultak előtte.
Gen 43:29 Amikor József felemelte szemét és meglátta Benjamint, az ő édes testvérét, így szólt: "Ez a ti legkisebb öcsétek, akiről beszéltetek nekem?" Aztán pedig azt mondta: "Fiam, legyen kegyes Isten irántad!"
Gen 43:30 Aztán elsietett, mert megindult a szíve az öccse miatt, és kicsordultak a könnyei. Bement tehát a belső szobába, és sírt.
Gen 43:31 Aztán megmosta az arcát, erőt vett magán, ismét kijött, és így szólt: "Adjátok fel az étkeket!"
Gen 43:32 Miután feltátaltak, külön Józsefnek, külön a testvéreinek, és külön az egyiptomiaknak, akik ott ettek -- az egyiptomiaknak ugyanis nem szabad a héberekkel együtt enniük, ők az ilyen lakomát tisztátalannak tartják --,
Gen 43:33 leültették őket előtte: az elsőszülöttet rangja szerint, és a legfiatalabbikat is a maga kora szerint. Ezen ők nagyon elcsodálkoztak.
Gen 43:34 Mindegyikük elvette a részét, amelyet tőle kapott -- Benjaminnak akkora rész jutott, hogy ötször nagyobb volt, mint a többieké --, aztán ittak, és megrészegedtek vele együtt.
Gen 44:1 József ezután megparancsolta a háza felügyelőjének: "Töltsd meg zsákjaikat gabonával, amennyi csak fér beléjük, s tedd mindegyikük pénzét a zsákja szájába.
Gen 44:2 A legfiatalabbnak a zsákja szájába pedig tedd be az ezüstpoharamat, és azt a pénzt, amelyet a gabonáért adott!" Úgy is történt.
Gen 44:3 Hajnalhasadtakor aztán elbocsátották őket szamaraikkal együtt.
Gen 44:4 Amikor kiértek a városból és haladtak egy keveset, József hívatta háza felügyelőjét, és azt mondta neki: "Kelj fel, menj azok után a férfiak után, és ha utolérted őket, mondd nekik: Miért fizettetek rosszal a jóért?
Gen 44:5 Az a pohár, amelyet elloptatok, uram ivópohara, abból szokott jósolni! Nagyon nagy gonoszságot műveltetek!"
Gen 44:6 Az úgy tett, ahogy József megparancsolta, és amikor utolérte őket, az utasítás szerint beszélt hozzájuk.
Gen 44:7 Ők azt felelték: "Miért mondja ezt a mi urunk, mintha szolgáid ekkora vétket követtek volna el?
Gen 44:8 Azt a pénzt, amit a zsákjaink szájában találtunk, Kánaán földjéről visszahoztuk neked: hogyan loptunk volna tehát aranyat vagy ezüstöt urad házából?
Gen 44:9 Ha szolgáid közül bárkinél előkerül, amit keresel, az haljon meg, mi pedig rabszolgái leszünk urunknak!"
Gen 44:10 Ő azt mondta nekik: "Legyen, ahogy állítjátok! De ha bárkinél előkerül, az rabszolgám lesz, ti pedig sértetlenek maradtok."
Gen 44:11 Erre mindegyik sietve lerakta zsákját a földre, és kinyitotta.
Gen 44:12 Ő végigkutatta mindegyiket, a legnagyobbtól kezdve a legkisebbig, és Benjamin zsákjában megtalálta a poharat.
Gen 44:13 Erre megszaggatták ruháikat, újra felrakodtak a szamarakra, és visszatértek a városba.
Gen 44:14 Júda a testvéreivel együtt bement Józsefhez -- ő ugyanis még nem távozott el arról a helyről --, és mindnyájan a földre vetették magukat előtte.
Gen 44:15 Ő azt mondta nekik: "Miért tettétek ezt? Nem tudjátok, hogy nincs hozzám hasonló a jósolás tudományában?"
Gen 44:16 Júda azt válaszolta neki: "Mit feleljünk uramnak, mit szóljunk, vagy mit hozhatnánk fel mentségünkre? Isten feltárta szolgáid vétségét. Íme, mindannyian rabszolgái vagyunk uramnak: mi is, és az is, akinél megkerült a pohár!"
Gen 44:17 József azt felelte: "Távol álljon tőlem, hogy így cselekedjek! Aki a poharat ellopta, az legyen a rabszolgám, ti pedig menjetek szabadon atyátokhoz!"
Gen 44:18 Júda ekkor közelebb járult és bizakodva így szólt: "Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót a füledbe, és ne haragudj meg szolgádra, hiszen olyan vagy, mint a fáraó!
Gen 44:19 Az én uram a múltkor azt kérdezte szolgáitól: "Van-e atyátok vagy testvéretek?"
Gen 44:20 Mi azt feleltük uramnak: Van egy idős apánk és egy kisöcsénk, aki az ő öregségében született. Az édes testvére meghalt, így egyedül ő maradt meg anyjától, és az apja igen szereti.
Gen 44:21 Ekkor te azt mondtad szolgáidnak: "Hozzátok el hozzám, hadd lássam őt!"
Gen 44:22 Mi kijelentettük uramnak: Nem hagyhatja el az a gyermek az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja.
Gen 44:23 Te azonban azt mondtad szolgáidnak: "Ha el nem jön veletek legkisebb öcsétek, ne kerüljetek többé a színem elé!"
Gen 44:24 Amikor tehát felmentünk szolgádhoz, az apánkhoz, elbeszéltünk neki mindent, amit uram mondott.
Gen 44:25 Amikor aztán azt mondta apánk: "Menjetek el ismét, és vegyetek egy kis gabonát nekünk,"
Gen 44:26 mi azt mondtuk neki: Nem mehetünk. Ha eljön velünk legkisebb öcsénk, vele együtt elmegyünk. Mert ha ő nem lesz velünk, nem merünk annak az embernek a színe elé kerülni.
Gen 44:27 Erre ő azt felelte: "Tudjátok, hogy csak kettőt szült nekem ez a feleségem.
Gen 44:28 Az egyik elment tőlem, és így szóltam: Fenevad falta fel! És mindeddig nem került elő.
Gen 44:29 Ha ezt is elviszitek, és valami éri az úton, ősz fejemet bánatával juttatjátok az alvilágba."
Gen 44:30 Ha tehát én most elmegyek szolgádhoz, az apánkhoz, és hiányzik a fiú -- mivel az ő lelke ennek a lelkén csügg --,
Gen 44:31 amikor meglátja, hogy nincs velünk, meghal, és ősz fejét bánatával juttatják szolgáid az alvilágba.
Gen 44:32 A gyermek helyett hadd legyek én a rabszolgád, aki kezességet vállaltam apámnál ezekkel a szavakkal: Ha vissza nem hozom, bűnös legyek atyám előtt minden időre!
Gen 44:33 Hadd maradjak tehát én, a te szolgád, a gyermek helyett uram szolgálatában, a gyermek pedig hadd menjen fel testvéreivel!
Gen 44:34 Úgysem tudnék visszatérni apámhoz e gyermek nélkül, hogy ne legyek tanúja a bajnak, amely alatt összeroskad az apám!"
Gen 45:1 József nem tudta tovább tartóztatni magát, noha sokan álltak körülötte. Felkiáltott: "Menjen ki mindenki!" Senki más nem volt vele, amikor felfedte kilétét testvérei előtt.
Gen 45:2 Aztán hangos sírásra fakadt -- úgyhogy meghallották az egyiptomiak, és a fáraó egész háza --
Gen 45:3 és így szólt testvéreihez: "Én vagyok József! Él-e még az atyám?" Testvérei nagy félelmükben a rémülettől felelni sem tudtak.
Gen 45:4 Ő azonban szelíden szólt hozzájuk: "Gyertek ide hozzám!" Amikor aztán közelebb jöttek, azt mondta nekik: "Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.
Gen 45:5 Ne féljetek, és ne is szörnyülködjetek azon, hogy eladtatok engem ebbe az országba! Hiszen a ti megmentésetekre küldött engem Isten előttetek Egyiptomba.
Gen 45:6 Két esztendeje ugyanis, hogy elkezdődött az éhség ezen a földön, és még öt olyan esztendő van hátra, amelyben sem szántani, sem aratni nem lehet.
Gen 45:7 Előre küldött tehát engem Isten, hogy megtartson a földön titeket, és életeteket nagy szabadítással.
Gen 45:8 Nem a ti elhatározásotok, hanem Isten akarata küldött engem ide. Ő tett engem szinte a fáraó atyjává, egész házának urává, és Egyiptom egész földjének fejedelmévé.
Gen 45:9 Siessetek, menjetek fel atyámhoz, és mondjátok neki: "Ezt üzeni a fiad, József: Isten Egyiptom egész földjének urává tett engem! Ne késlekedj, gyere le hozzám!
Gen 45:10 Gósen földjén fogsz majd lakni, a közelemben leszel, te és a fiaid, s fiaidnak fiai, juhaid és marháid, és mindened, amid van.
Gen 45:11 Én pedig ellátlak ott élelemmel -- mert még öt esztendő van hátra az éhínségből --, hogy el ne vessz házad népével és mindeneddel együtt, amid van!
Gen 45:12 Íme, saját szemetek és testvérem, Benjamin szeme látja, hogy én beszélek hozzátok.
Gen 45:13 Mondjátok el atyámnak minden dicsőségemet, és mindazt, amit Egyiptomban láttatok! Siessetek, hozzátok el hozzám!"
Gen 45:14 Azután Benjaminnak, az öccsének a nyakába borult, megölelte, és sírt. Ugyanúgy sírt Benjamin is a nyakába borulva.
Gen 45:15 Majd a többi testvéreit is megcsókolta József, átölelte őket és sírt. Erre aztán szóba mertek állni vele.
Gen 45:16 Amikor tudomást szereztek erről, a szokásos szóbeszéd által elterjedt a király udvarában: "Eljöttek József testvérei!" Örült neki a fáraó, és egész házanépe.
Gen 45:17 Sőt, meghagyta Józsefnek, hogy parancsolja meg testvéreinek: "Rakodjatok fel a teherhordó állataitokra, menjetek el Kánaán földjére,
Gen 45:18 és hozzátok el onnan atyátokat és rokonságotokat, és jöjjetek el hozzám! Nektek adom Egyiptom minden javát, úgyhogy majd ennek a földnek a javából éltek.
Gen 45:19 Parancsold meg azt is: vigyetek magatokkal szekereket Egyiptom földjéről, hogy elhozhassátok gyermekeiteket és feleségeiteket! Hozzátok atyátokat, és siessetek, gyertek minél előbb!
Gen 45:20 Ne sajnáljatok semmit a holmitokból, mert Egyiptomnak minden java a tiétek lesz!"
Gen 45:21 Úgy is tettek Izrael fiai, ahogy parancsolták nekik. József pedig a fáraó parancsa szerint szekereket adott nekik, és ennivalót az útra.
Gen 45:22 Hozatott mindegyiküknek két-két rend ruhát is, Benjaminnak pedig háromszáz ezüstöt és öt drága ruhát adott.
Gen 45:23 Apjának is küldött tíz szamarat, amelyek Egyiptom mindenféle javaiból vittek, és ugyanannyi nőstény szamarat, megrakva gabonával és útravaló kenyérrel.
Gen 45:24 Aztán elbocsátotta testvéreit. Amikor elindultak, azt mondta nekik: "Ne veszekedjetek az úton!"
Gen 45:25 Azok felmentek Egyiptomból, eljutottak Kánaán földjére apjukhoz, Jákobhoz,
Gen 45:26 és elmondták neki: "József él, és ő uralkodik Egyiptom egész földjén!" Apjuk szíve azonban hideg maradt, mert nem hitt nekik.
Gen 45:27 De amikor elbeszélték József minden szavát, amit mondott nekik, és látta a szekereket, s mindazt, amit küldött, hogy elvigyék őt, feléledt a lelke,
Gen 45:28 és így szólt: "Elég nekem, ha József fiam még él! Elmegyek, hadd lássam, mielőtt meghalok!"
Gen 46:1 El is indult Izrael mindenével, amije volt. Amikor eljutott Beersebába, ott áldozati állatokat vágott atyja, Izsák Istenének.
Gen 46:2 Hallotta, hogy Isten szólítja őt éjszakai látomásban, és azt mondja neki: "Jákob, Jákob!" Ő így felelt: "Itt vagyok!"
Gen 46:3 Isten azt mondta neki: "Én vagyok Isten, atyád Istene! Ne félj, csak menj le Egyiptomba, mert ott nagy nemzetté teszlek téged!
Gen 46:4 Lemegyek oda veled, és amikor majd visszatérsz, felhozlak onnan. József fogja lezárni a szemedet saját kezével."
Gen 46:5 Fölkerekedett erre Jákob Beersebából. Fiai feltették őt gyermekeikkel és feleségeikkel együtt azokra a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elhozzák rajtuk az idős embert
Gen 46:6 és mindenét, amit Kánaán földjén szerzett. El is jutott Egyiptomba Jákob minden utódával:
Gen 46:7 fiaival, unokáival, lányaival és egész nemzetségével együtt.
Gen 46:8 Izrael fiainak neve, akik vele és gyermekeikkel Egyiptomba bementek, a következő volt. Az elsőszülött Rúben.
Gen 46:9 Rúben fiai: Hénok, Fállu, Heszron és Kármi.
Gen 46:10 Simeon fiai: Jámuel, Jámin, Áhod, Jákin, Szohár és Saul, a kánaáni asszony fia.
Gen 46:11 Lévi fiai: Gerson, Kaát és Merári.
Gen 46:12 Júda fiai: Her, Onán, Sela, Fáresz és Zára. Her és Onán azonban meghalt Kánaán földjén. Fáresznek ezek a fiai születtek: Heszron és Hámul.
Gen 46:13 Isszakár fiai: Tóla, Fúa, Jasúb és Semron.
Gen 46:14 Zebulon fiai: Száred, Élon és Jáhelél.
Gen 46:15 Ezek Lea fiai, akiket Paddan-Arámban szült, éppúgy, mint Dínát, a lányát. Fiainak és lányainak száma összesen harminchárom.
Gen 46:16 Gád fiai: Széfion, Hággi, Súni, Eszebon, Heri, Árodi és Áreli.
Gen 46:17 Áser fiai: Jimna, Jisva, Jisvi és Béria, a nővérük pedig Sára. Béria fiai: Héber és Melkiel.
Gen 46:18 Ezek Zilpának a fiai, akit Lábán adott Leának, a lányának. Ezeket szülte ő Jákobnak: tizenhat személyt.
Gen 46:19 Ráchelnek, Jákob feleségének a fiai: József és Benjamin.
Gen 46:20 Józsefnek Egyiptom földjén ezek a fiai születtek, ezeket szülte neki Ászenet, Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lánya: Manassze és Efraim.
Gen 46:21 Benjamin fiai: Bela, Bekor, Ásbel, Gera, Námán, Ehi, Rós, Mofím, Ofím és Áred.
Gen 46:22 Ezek Ráchel fiai, ezeket szülte Jákobnak; összesen tizennégy személy.
Gen 46:23 Dán fia: Húsim.
Gen 46:24 Naftali fiai: Jásziel, Gúni, Jeszer és Sillem.
Gen 46:25 Ezek Bilha fiai, akit Lábán adott Ráchelnek, a lányának. Ezeket szülte ő Jákobnak; összesen hét személy.
Gen 46:26 Azok száma tehát, akik Jákobbal Egyiptomba bementek, és az ő ágyékából származtak, fiainak feleségein kívül, összesen hatvanhat.
Gen 46:27 Ezenkívül József fiai, akik neki Egyiptom földjén születtek: két személy. Jákob házanépének létszáma tehát, amely Egyiptomba bement, összesen hetven volt.
Gen 46:28 Júdát közben előre küldte Józsefhez, hogy mondja meg neki, jöjjön elé Gósenbe.
Gen 46:29 Amikor aztán Gósen földjére érkezett, József befogatott szekerébe, és felment apja elé Gósenbe. Amikor meglátta, a nyakába borult, átölelte. és hosszan sírt.
Gen 46:30 Izrael ekkor azt mondta Józsefnek: "Mostmár örömest halok meg, mert láttam arcodat, és életben hagylak itt téged."
Gen 46:31 Erre ő így szólt testvéreihez és apja egész házához: "Felmegyek, jelentem a fáraónak, és megmondom neki: Testvéreim és atyám házanépe, akik Kánaán földjén voltak, eljöttek hozzám.
Gen 46:32 Juhpásztorok azok az emberek, és nyájak tenyésztésével foglalkoznak. Juhaikat és marháikat, s mindenüket, amijük csak volt, elhozták magukkal.
Gen 46:33 Ha aztán majd ő hívat titeket, és megkérdezi: "Mi a foglalkozásotok?"
Gen 46:34 feleljétek azt: "Pásztoremberek vagyunk mi, szolgáid, ifjúságunktól kezdve a mai napig, mi is, mint atyáink." Ezt kell mondanotok, hogy Gósen földjén lakhassatok, mert az egyiptomiak minden juhpásztort utálnak."
Gen 47:1 Bement tehát József, és jelentette a fáraónak: "Atyám és testvéreim, juhaik és marháik, és mindenük, amijük van, eljöttek Kánaán földjéről, s most Gósen földjén állnak."
Gen 47:2 Maga mellé vett ötöt a testvérei közül, és odaállította a király elé.
Gen 47:3 Az megkérdezte őket: "Mi a foglalkozásotok?" Ők azt felelték: "Juhpásztorok vagyunk mi, szolgáid is, mint atyáink."
Gen 47:4 Aztán elmondták a fáraónak: "Eljöttünk, hogy egy darabig földeden tartózkodjunk, mert nincs füve szolgáid nyájainak, mivel elhatalmasodott az éhség Kánaán földjén. Arra kérünk tehát, engedd meg, hogy mi, szolgáid, itt lehessünk Gósen földjén."
Gen 47:5 A király erre azt mondta Józsefnek: "Atyád és testvéreid eljöttek hozzád.
Gen 47:6 Előtted van Egyiptom földje: telepítsd le őket a legjobb helyen, és add nekik Gósen földjét. Ha pedig tudsz közöttük ügyes férfiakat, tedd meg őket jószágaim felügyelőivé!"
Gen 47:7 Ezután József bevitte apját is a királyhoz. Eléje állította, és ő megáldotta a fáraót.
Gen 47:8 Amikor az megkérdezte tőle: "Hány esztendős vagy?" --
Gen 47:9 ő azt felelte: "Vándorlásom ideje százharminc esztendő, kevés és mostoha, és nem érte el atyáim vándorlásának idejét."
Gen 47:10 Aztán megáldotta a királyt, és elment.
Gen 47:11 József pedig birtokot adott apjának és testvéreinek Egyiptomban, az ország legjobb helyén, Rámszeszben, amint a fáraó megparancsolta,
Gen 47:12 és gondoskodott róluk, s atyja egész házáról, ellátva mindannyiukat élelemmel.
Gen 47:13 Nem volt ugyanis kenyér sehol a föld kerekségén, és az éhség ránehezedett a földre, főként Egyiptomra és Kánaánra.
Gen 47:14 Össze is szedett ezekből minden pénzt az eladott gabona fejében, és bevitte a király kincstárába.
Gen 47:15 Amikor aztán a vásárlóknak elfogyott a pénzük, egész Egyiptom Józsefhez ment, és így szólt: "Adj nekünk kenyeret! Miért haljunk meg a szemed előtt pénz hiányában!"
Gen 47:16 Ő azt felelte nekik: "Hozzátok el jószágaitokat, azokért adok én nektek élelmet, ha pénzetek nincsen!"
Gen 47:17 Amikor elhozták, adott nekik élelmet a lovakért, a juhokért, a marhákért és a szamarakért. Ellátta őket abban az esztendőben is, cserébe a jószágaikért.
Gen 47:18 A következő esztendőben ismét elmentek hozzá, és azt mondták neki: "Nem titkoljuk el urunk elől, hogy elfogyott a pénzünk, és elfogyott a jószágunk is. Az sem titok előtted, hogy testünkön és földünkön kívül semmink sincsen.
Gen 47:19 Miért haljunk meg tehát szemed láttára? Hadd legyünk a tieid: mi magunk is, a földünk is. Végy meg minket és földünket a király szolgálatára, csak adj vetőmagot, nehogy elpusztuljanak a föld művelői, és sivataggá váljék!"
Gen 47:20 Megvette tehát József Egyiptom egész földjét -- mert mindenki eladta birtokát a nagy éhínség miatt --, és a fáraó tulajdonává tette azt,
Gen 47:21 és minden népét szolgaságba vetette, Egyiptom egyik határától a másik határáig.
Gen 47:22 Csak a papok földjét nem vette meg, amelyet a király adott nekik. Ők ugyanis meghatározott élelmet is kaptak az állami raktárakból, így nem kellett eladniuk birtokaikat.
Gen 47:23 József ekkor azt mondta a népnek: "Íme, amint látjátok, ti magatok is, a földetek is a fáraó tulajdona. Vigyétek a magot, és vessétek be a földeket,
Gen 47:24 hogy legyen gabonátok! Egy ötödrészt be kell szolgáltatnotok a királynak, a többi négyet nektek hagyom vetésre és házatok népének s gyermekeiteknek élelmére!"
Gen 47:25 Azok azt felelték: "A te kezed műve, hogy megmenekültünk! Csak tekintsen ránk urunk, és mi örömest leszünk rabszolgái a királynak."
Gen 47:26 Attól az időtől kezdve mind a mai napig Egyiptom egész földjén egy ötödrész a királynak jár -- s ez József óta mintegy törvénnyé vált --, kivéve a papi földet, amely mentes volt ettől a kötelességtől.
Gen 47:27 Izrael letelepedett tehát Egyiptomban, azaz Gósen földjén, és elfoglalta azt. Gyarapodott, és nagyon megsokasodott.
Gen 47:28 Tizenhét esztendeig élt Jákob Egyiptom földjén. Életének napjai összesen száznegyvenhét esztendőt tettek ki.
Gen 47:29 Amikor aztán látta, hogy közeledik halálának napja, magához hívatta fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: "Ha kegyelmet találtam szemedben, tedd kezedet ágyékom alá, és cselekedj velem irgalmasságot és hűséget: ne temess el engem Egyiptomban.
Gen 47:30 Hadd nyugodjak atyáim mellett! Vigyél ki tehát majd engem erről a földről, és temess őseim sírjába!" József azt felelte neki: "Megteszem, amit parancsoltál!"
Gen 47:31 Erre ő azt mondta: "Akkor esküdj is meg nekem!" Ő pedig megesküdött. Erre Izrael imádta Istent, az ágy fejére borulva.
Gen 48:1 Miután ezek megtörténtek, jelentették Józsefnek, hogy beteg az apja. Erre magához vette két fiát, Manasszét és Efraimot.
Gen 48:2 Amikor megmondták az idős embernek: "Íme, a fiad, József eljött hozzád" -- összeszedte erejét, és kiült az ágy szélére.
Gen 48:3 Amikor bement hozzá, azt mondta neki: "A mindenható Isten megjelent nekem Lúzában, amely Kánaán földjén van, és megáldott engem.
Gen 48:4 Azt mondta: "Megszaporítalak és megsokasítalak, és népek seregévé teszlek. Neked és utódaidnak adom majd ezt a földet örökös birtokul."
Gen 48:5 Azért tehát a két fiad, aki neked Egyiptomban született, mielőtt idejöttem hozzád, legyen az enyém: Efraimot és Manasszét számítsák éppúgy az enyémnek, mint akár Rúbent és Simeont.
Gen 48:6 A többiek azonban, akiket utánuk nemzel, a tieid legyenek, és testvéreik nevét viseljék birtokaikban.
Gen 48:7 Amikor ugyanis visszatértem Paddanból, Ráchel, a te anyád, meghalt az úton, Kánaán földjén. Efratához közeledtem akkor, és eltemettem őt az efratai -- másik nevén a betlehemi -- út mentén."
Gen 48:8 Amikor Izrael meglátta József fiait, megkérdezte tőle: "Kik ezek?"
Gen 48:9 Ő így felelt: "A fiaim, akiket itt adott nekem Isten." Azt mondta erre: "Vezesd csak őket ide hozzám, hadd áldjam meg őket!" --
Gen 48:10 Elhomályosodott ugyanis Izrael szeme a késő öregségtől, így nem látott tisztán. -- Odavitte tehát hozzá őket, ő pedig megcsókolta és megölelte őket.
Gen 48:11 Aztán ezt mondta a fiának: "Nem fosztottak meg látásodtól, sőt Isten még utódodat is megmutatta nekem!"
Gen 48:12 József erre elvette őket az apja öléből, és földig borult.
Gen 48:13 Aztán Efraimot a maga jobbjára, azaz Izrael balkeze elé, Manasszét meg a maga baljára, azaz apjának jobb keze elé állította, és mindkettőjüket odavezette hozzá.
Gen 48:14 Erre ő kinyújtotta jobbkezét, és Efraimnak, a fiatalabb testvérnek a fejére tette, a balkezét pedig Manasszénak, az idősebbnek a fejére, kezeit keresztbe téve.
Gen 48:15 Aztán megáldotta Jákob Józsefet ezekkel a szavakkal: "Isten, akinek színe előtt jártak atyáim, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt ifjúságomtól kezdve mind a mai napig,
Gen 48:16 az angyal, aki megszabadított engem minden bajtól, áldja meg ezeket a gyermekeket, szálljon át rájuk az én nevem, atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak a neve, és növekedjenek sokasággá a földön!"
Gen 48:17 Amikor azonban József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszul esett ez neki. Megfogta tehát apja kezét, le akarta venni Efraim fejéről, és áttenni Manassze fejére.
Gen 48:18 Közben azt mondta apjának: "Nem jó ez így, atyám, mert ez az elsőszülött, ennek a fejére tedd a jobbkezedet!"
Gen 48:19 Ő azonban ellenállt neki, és azt mondta: "Tudom, fiam, tudom! Ez is több néppé lesz, meg is sokasodik, de a kisebb testvére nagyobb lesz nála, s annak utódja sok nemzetté növekszik."
Gen 48:20 Aztán megáldotta őket, és azt mondta: "Tebenned nyerjen áldást Izrael! Hadd mondják: "Úgy cselekedjék veled Isten, mint Efraimmal és mint Manasszéval!"" Efraimot tehát Manassze elé helyezte.
Gen 48:21 Józsefnek, a fiának pedig azt mondta: "Íme, én meghalok, de Isten veletek lesz, és visszavisz titeket atyáitok földjére.
Gen 48:22 Adok neked ott egy részt a testvéreidén kívül: azt, amelyet kardommal és íjammal vettem el az amoriták kezéből."
Gen 49:1 Jákob azután hívatta a fiait. Azt mondta nekik: "Gyűljetek össze, hadd adjam tudtotokra, mi vár rátok a távoli napokban!
Gen 49:2 Gyűljetek össze, s halljátok, Jákob fiai, halljátok atyátokat, Izraelt!
Gen 49:3 Rúben, elsőszülöttem, te erőm és erősségem kezdete: a méltóságból elsőbbség, a hatalomból nagyobb rész illetne!
Gen 49:4 De kicsaptál, mint a víz! Nem lesz elsőbbséged, mert atyád fekhelyére léptél, és ágyamat beszennyezted.
Gen 49:5 Simeon és Lévi: testvérek ők, fegyvereik az erőszak edényei.
Gen 49:6 Tanácsukba a lelkem ne menjen, gyülekezetükben dicsőségem ne legyen, mert férfit gyilkoltak dühükben, bikákat erőtlenné tettek önkényükben!
Gen 49:7 Átkozott a dühük, mert nyakas, és a haragjuk, mert kemény. Elosztom őket Jákobban, és szétszórom őket Izraelben.
Gen 49:8 Júda: téged dicsőítenek majd testvéreid; ellenségeid nyakán lesz a kezed, és atyád fiai meghajolnak előtted.
Gen 49:9 Júda fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán, mint a nőstény oroszlán -- ki merné felkelteni?
Gen 49:10 El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek.
Gen 49:11 Szőlőtőhöz köti csikaját, az indához a szamara vemhét. Borban mossa ruháját, és szőlő vérében a palástját.
Gen 49:12 Szeme feketébb a bornál, s a foga fehérebb a tejnél.
Gen 49:13 Zebulon a tenger partján lakik, hajók kikötőjénél, és elér egész Szidonig.
Gen 49:14 Isszakár mint erős szamár hever a karámok között.
Gen 49:15 Látja, hogy jó a nyugalom, és hogy a földje kiváló. Vállát tehát teher alá hajtja s lesz belőle adózó szolga.
Gen 49:16 Dán igazságot szolgáltat népének, mint bármely törzse Izraelnek.
Gen 49:17 Kígyó lesz Dán az úton, vipera az ösvényen, amely megmarja a ló patáját, hogy lovasával hanyatt essék.
Gen 49:18 A te szabadításodra várakozom, Uram!
Gen 49:19 Gád ellen rablók támadnak, de harcra készen ő követi nyomukat.
Gen 49:20 Áser kenyere kövér, királyoknak adhatna csemegét!
Gen 49:21 Naftali iramló szarvas, viseli szép szarvait.
Gen 49:22 Gyümölcsöző fa József, gyümölcstermő fa a forrás felett, ágai áthajolnak a falon.
Gen 49:23 Megkeserítették azonban, és belekötöttek, ellene fordultak a dárdavetők.
Gen 49:24 Ám összetört az íjuk, s karjuk inai szétszakadtak Jákob Hatalmasának keze által, Izrael Pásztorának, Kövének neve által.
Gen 49:25 Atyád Istene segítőd lesz, s a Mindenható meg fog áldani téged az ég áldásaival onnan felülről, és a lent fekvő mélység áldásaival, a mell és az anyaméh áldásaival.
Gen 49:26 Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál, az ősi halmok kívánságánál! Szálljanak József fejére, testvérei nazírjának homlokára!
Gen 49:27 Benjamin ragadozó farkas: reggel prédát eszik, este pedig zsákmányt osztogat."
Gen 49:28 Ezek Izrael törzsei, mind a tizenketten. Ezt mondta nekik apjuk, és megáldotta őket, mindegyiket a neki szóló áldással.
Gen 49:29 Aztán megparancsolta nekik: "Én immár népemhez térek. Temessetek engem atyáimhoz a Makpéla-barlangba, amely a hetita Efron mezején van,
Gen 49:30 Mamréval szemben, Kánaán földjén, amelyet Ábrahám vett meg a hetita Efrontól, a mezővel együtt, temetőbirtokul.
Gen 49:31 Ott temették el őt, és a feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot is a feleségével, Rebekkával együtt, és ott fekszik eltemetve Lea is."
Gen 49:32 Amikor aztán befejezte parancsait, amelyeket fiainak adott, felhúzta lábát az ágyra, meghalt, és népéhez tért.
Gen 50:1 József ráborult apja arcára, siratta és csókolgatta őt.
Gen 50:2 Aztán megparancsolta rabszolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be apját.
Gen 50:3 Mialatt azok a parancsot teljesítették, elmúlt negyven nap, mert így szokott az lenni a holttestek bebalzsamozásánál. Egyiptom siratta őt hetven napig.
Gen 50:4 Amikor letelt a siratás ideje, így szólt József a fáraó házanépéhez: "Ha kegyelmet találtam előttetek, mondjátok meg a fáraónak,
Gen 50:5 hogy apám megesketett engem: "Íme, én meghalok. Temess engem az én síromba, amelyet Kánaán földjén ástam meg magamnak!" Hadd menjek fel tehát, hadd temessem el atyámat, aztán majd visszatérek!"
Gen 50:6 A fáraó azt üzente neki: "Menj csak fel, és temesd el atyádat, amint megesketett!"
Gen 50:7 Felment tehát, és vele ment a fáraó összes szolgája, házának vénei és Egyiptom földjének összes nagyja,
Gen 50:8 valamint József házanépe és testvérei. Csak a gyermekek, a nyájak és a csordák nem, ezeket Gósen földjén hagyták.
Gen 50:9 Szekerek és lovasok is voltak a kíséretében, így nem volt kicsi a tábor.
Gen 50:10 Amikor aztán eljutottak Átád szérűjéhez, amely a Jordánon túl fekszik, ott nagy és keserves siránkozással gyászszertartást tartottak. Hét napot töltöttek el ezzel.
Gen 50:11 Amikor Kánaán földjének lakosai látták ezt, így szóltak: "Nagy gyászuk van az egyiptomiaknak!" Azt a helyet elnevezték tehát Egyiptom gyászának.
Gen 50:12 Jákob fiai úgy tettek tehát, ahogy apjuk megparancsolta nekik:
Gen 50:13 elvitték őt Kánaán földjére, és eltemették a Makpéla barlangba, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hetita Efrontól, temetőbirtokul, Mamréval szemben.
Gen 50:14 Miután apját eltemette, József visszatért Egyiptomba testvéreivel és egész kíséretével együtt.
Gen 50:15 Mivel Jákob meghalt, a testvérei félni kezdtek, és azt mondták egymásnak: "Csak meg ne emlékezzen arról a bántalomról, amelyet elszenvedett! Nehogy visszafizesse nekünk mindazt a gonoszságot, amelyet elkövettünk!"
Gen 50:16 Azt üzenték tehát neki: "Atyád meghagyta nekünk, mielőtt meghalt,
Gen 50:17 hogy az ő szavaival ezt mondjuk neked: "Kérlek, felejtsd el testvéreid vétkét, a bűnt és a gonoszságot, amelyet ellened elkövettek!" Mi magunk is kérünk, bocsásd meg ezt a gonoszságot azoknak, akik szolgái atyád Istenének!" Ennek hallatára József sírni kezdett.
Gen 50:18 Ezután a testvérei maguk is eléje járultak, és földig borulva azt mondták: "A szolgáid vagyunk!"
Gen 50:19 Ő azonban ezt felelte: "Ne féljetek! Ellene szegülhetünk-e Isten akaratának?
Gen 50:20 Ti gonoszat terveltetek ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy felmagasztaljon engem, amint most látjátok, és sok népet megmentsen.
Gen 50:21 Ne féljetek, én gondoskodom rólatok és gyermekeitekről." Megvigasztalta tehát őket, és barátságosan, szelíden beszélt hozzájuk.
Gen 50:22 Ettől kezdve Egyiptomban lakott apja egész házanépével együtt. Száztíz esztendőt élt,
Gen 50:23 és meglátta Efraim fiainak harmadik nemzedékét. Manassze fiának, Mákirnak a fiai is József térdén születtek.
Gen 50:24 Ezek megtörténte után azt mondta testvéreinek: "Halálom után meg fog emlékezni rólatok Isten, és felvisz titeket erről a földről arra a földre, amelyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak."
Gen 50:25 Azután megeskette őket: "Ha majd megemlékezik rólatok Isten, vigyétek fel magatokkal csontjaimat erről a helyről!" Végül
Gen 50:26 meghalt, miután száztíz esztendőt ért meg életében. Bebalzsamozták, és koporsóban eltemették Egyiptomban.
Exo 1:1 Ezek Izrael fiainak nevei, akik Jákobbal Egyiptomba mentek. Mindegyikük a háza népével együtt ment:
Exo 1:2 Rúben, Simeon, Lévi, Júda,
Exo 1:3 Isszakár, Zebulon, Benjamin,
Exo 1:4 Dán, Naftali, Gád és Áser.
Exo 1:5 Azoknak a száma tehát, akik Jákob ágyékából származtak, összesen hetven volt; József azonban már Egyiptomban volt.
Exo 1:6 Amikor aztán meghalt ő, minden testvére és az egész nemzedék,
Exo 1:7 Izrael fiai tovább szaporodtak, és úgy megsokasodtak, mintha a földből sarjadtak volna. Annyira népesek lettek, hogy megtelt velük az ország.
Exo 1:8 Közben Egyiptomnak új királya támadt, aki nem ismerte Józsefet.
Exo 1:9 Ez azt mondta népének: "Íme, Izrael fiainak népe túl számos és túl hatalmas számunkra.
Exo 1:10 Gyertek, nyomjuk el okosan, hogy ne sokasodjék tovább. Nehogy ellenségeinkhez szegődjön, ha háború támad ellenünk, ne harcoljon ellenünk, és ki se vonuljon erről a földről!"
Exo 1:11 Munkafelügyelőket rendelt tehát föléjük, hogy nehéz munkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat építettek a fáraónak: Pítomot és Rámszeszt.
Exo 1:12 De minél inkább nyomorgatták őket, annál inkább sokasodtak és gyarapodtak.
Exo 1:13 Ezért az egyiptomiak meggyűlölték Izrael fiait, és gyalázatosan megsanyargatták őket.
Exo 1:14 Megkeserítették életüket az agyag- és téglavetés kemény munkájával, és mindenféle olyan szolgálattal, amellyel a mezei munkában nyomorgatták őket.
Exo 1:15 Egyiptom királya azután megparancsolta a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták,
Exo 1:16 és megparancsolta nekik: "Amikor a héber asszonyoknál bábáskodtok, és eljön a szülés ideje, ha fiú az, öljétek meg, ha pedig lány, hagyjátok életben!"
Exo 1:17 A bábák azonban félték Istent, és nem tették meg amit az egyiptomi király parancsolt nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket.
Exo 1:18 Magához hívatta erre őket a király, és kérdőre vonta őket: "Miért hagytátok életben a fiúgyermekeket?"
Exo 1:19 Azok azt felelték: "Nem olyanok ám a héber asszonyok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek! Mire mi odaérünk hozzájuk, már megszülnek!"
Exo 1:20 Isten ezért jót tett a bábákkal. A nép pedig sokasodott, és nagyon megerősödött.
Exo 1:21 Mivel a bábák félték Istent, ő házat épített nekik.
Exo 1:22 Erre egész népének megparancsolta a fáraó: "Ha fiú születik, vessétek mindet a folyóba, ha lány, hagyjátok mindet életben!"
Exo 2:1 Egy Lévi házából való férfi elment, és feleséget vett a maga nemzetségéből.
Exo 2:2 Az fogant és fiút szült. Mivel látta, hogy szép, rejtegette három hónapig.
Exo 2:3 Amikor aztán tovább már nem titkolhatta, fogott egy gyékénykosárkát, bekente aszfalttal és szurokkal, beletette a gyermeket, és kitette a folyó partján levő sás közé.
Exo 2:4 A nénje pedig messzebb megállt, és figyelte a dolog kimenetelét.
Exo 2:5 A fáraó lánya éppen lement, hogy megfürödjék a folyóban. A szolgálói ezalatt a folyó partján járkáltak. Amikor a fáraó lánya meglátta a kosárkát a sás között, odaküldte egyik szolgálóját, elhozatta,
Exo 2:6 és kinyitotta. Amikor látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne, megkönyörült rajta, és így szólt: "Ez a héberek gyermekei közül való!"
Exo 2:7 A gyermek nénje ekkor azt mondta neki: "Akarod-e, hogy elmenjek, és hívjak neked egy héber asszonyt, hogy szoptassa a gyermeket?"
Exo 2:8 Az így felelt: "Menj!" Elment a lány, és elhívta a gyermek anyját.
Exo 2:9 A fáraó lánya így szólt hozzá: "Fogd ezt a gyermeket, és szoptasd nekem! Jutalmadat megadom majd neked!" Az asszony fogta a gyermeket, szoptatta, és amikor megnőtt, átadta a fáraó lányának.
Exo 2:10 A fáraó lánya fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mondván: "Mert a vízből vettem ki."
Exo 2:11 Azokban a napokban, amikor Mózes már felnőtt, kiment testvéreihez. Látta sanyargatásukat, és hogy egy egyiptomi ember üti az ő egyik héber testvérét.
Exo 2:12 Ekkor szétnézett erre is, arra is, és amikor látta, hogy nincs ott senki sem, leütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban.
Exo 2:13 Másnap ismét kiment, és azt látta, hogy két héber ember civódik. Azt mondta erre annak, aki jogtalanul cselekedett: "Miért ütöd felebarátodat?"
Exo 2:14 Az így felelt: "Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá fölénk? Talán meg akarsz ölni, ahogy tegnap megölted az egyiptomit?" Megijedt erre Mózes, és azt mondta: "Hogyan derülhetett ki ez a dolog?"
Exo 2:15 De a fáraó is hallott a dologról, és halálra kerestette Mózest. Erre ő elmenekült a fáraó színe elől, és Mádián földjén telepedett meg. Elérkezett tehát Mádián földjére, és leült egy kút mellé.
Exo 2:16 Mádián papjának volt hét lánya, ezek odajöttek vizet meríteni. Megtöltötték az itatókat, és meg akarták itatni apjuk nyáját.
Exo 2:17 Odajöttek azonban a pásztorok, és elkergették őket. Felkelt erre Mózes, megvédelmezte a lányokat, és megitatta juhaikat.
Exo 2:18 Amikor azok visszatértek atyjukhoz, Ráguelhez, az megkérdezte tőlük: "Miért jöttetek meg hamarabb a szokottnál?"
Exo 2:19 Ők azt felelték: "Egy egyiptomi férfi kiszabadított minket a pásztorok kezéből, sőt vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat."
Exo 2:20 Erre ő megkérdezte: "Hol van ő? Miért engedtétek el azt az embert? Hívjátok meg, hogy egyen kenyeret!"
Exo 2:21 Mózes ezután úgy döntött, hogy vele fog lakni. A lányát, Cippórát pedig feleségül vette.
Exo 2:22 Az fiút szült neki, s ő elnevezte Gersámnak, mondván: "Jövevény voltam idegen földön."
Exo 2:23 Sok idő múltán meghalt Egyiptom királya. Ekkor Izrael fiai sóhajtoztak és segítségért kiáltottak a munka miatt. Kiáltásuk felszállt Istenhez a szolgaságból,
Exo 2:24 ő pedig meghallotta sóhajtozásukat, és megemlékezett arról a szövetségről, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött.
Exo 2:25 Rátekintett az Úr Izrael fiaira, és megjelent nekik.
Exo 3:1 Mózes pedig apósának, Jetrónak, Mádián papjának a juhait legeltette. Egyszer, amikor behajtotta a nyájat a puszta belsejébe, eljutott Isten hegyéhez, a Hórebhez.
Exo 3:2 Ekkor megjelent neki az Úr angyala, tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor lángol, de nem ég el.
Exo 3:3 Erre Mózes így szólt: "Odamegyek, megnézem ezt a különös látványt, miért nem ég el a csipkebokor!"
Exo 3:4 Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, szólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és azt mondta: "Mózes, Mózes!" Ő azt felelte: "Itt vagyok!"
Exo 3:5 Az Úr ekkor így szólt: "Ne közelíts ide! Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld!"
Exo 3:6 Azután azt mondta: "Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene." Mózes erre eltakarta az arcát, mert nem mert Istenre nézni.
Exo 3:7 Az Úr ezután azt mondta neki: "Láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, hallottam kiáltását a munkafelügyelők kegyetlensége miatt,
Exo 3:8 és ismerem szenvedését. Leszálltam tehát, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezéből, és kivezessem arról a földről egy jó és tágas földre, egy tejjel és mézzel folyó földre, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták lakóhelyére.
Exo 3:9 Mert Izrael fiainak kiáltása felhatolt hozzám, és láttam sanyargatásukat, amellyel az egyiptomiak nyomorgatják őket.
Exo 3:10 Most tehát jöjj, hadd küldjelek a fáraóhoz, hogy kivezesd népemet, Izrael fiait Egyiptomból!"
Exo 3:11 Mózes erre azt felelte Istennek: "Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kivezessem Izrael fiait Egyiptomból?"
Exo 3:12 Ő azt mondta neki: "Én veled leszek! Ez legyen a jel számodra, hogy én küldtelek: miután kivezetted népemet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni Istennek!"
Exo 3:13 Mózes azt felelte Istennek: "Íme, elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok! Ha ők akkor azt kérdezik tőlem: "Mi az ő neve?" -- mit mondjak nekik?"
Exo 3:14 Isten erre azt mondta Mózesnek: "Én vagyok az, "Aki vagyok"." Aztán azt mondta: "Ezt mondd Izrael fiainak: Az "Aki van" küldött engem hozzátok!"
Exo 3:15 Azután Isten azt mondta Mózesnek: "Ezt mondd Izrael fiainak: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökké, és ez az én emlékezetem nemzedékről-nemzedékre.
Exo 3:16 Menj el, és gyűjtsd egybe Izrael véneit, és mondd nekik: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene megjelent nekem, és azt mondta: Íme, meglátogattalak benneteket, és láttam mindazt, ami veletek Egyiptomban történt.
Exo 3:17 Elhatároztam, hogy kivezetlek titeket Egyiptom nyomorúságából a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel és mézzel folyó földre.
Exo 3:18 Ők hallgatni is fognak szavadra. Aztán menj be Izrael véneivel Egyiptom királyához, és mondd neki: Találkoztunk az Úrral, a héberek Istenével. Most elmegyünk háromnapi járásra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek!
Exo 3:19 Ám én tudom, hogy Egyiptom királya nem fogja megengedni, hogy elmenjetek, csak ha erős kéz kényszeríti.
Exo 3:20 Ki fogom tehát nyújtani a kezem, és megverem Egyiptomot azokkal a csodáimmal, amelyet közöttük véghezvinni szándékozom, azok miatt aztán majd elbocsát titeket.
Exo 3:21 Ezt a népet pedig kedvessé teszem az egyiptomiak előtt, úgyhogy amikor kijöttök, nem jöttök ki üres kézzel.
Exo 3:22 Az asszonyok kölcsön fognak kérni szomszédasszonyuktól és a lakótársnőjüktől ezüst- és aranyholmikat és ruhákat. Ti pedig ráadjátok azokat fiaitokra és lányaitokra, s így kifosztjátok Egyiptomot."
Exo 4:1 Mózes azt felelte: "Nem hisznek majd nekem, és nem hallgatnak szavamra! Azt fogják mondani: "Nem is jelent meg neked az Úr!""
Exo 4:2 Ezért az Úr azt mondta neki: "Mi az, amit kezedben tartasz?" Ő azt felelte: "Egy bot."
Exo 4:3 Az Úr erre azt mondta: "Dobd csak le a földre!" Ő ledobta, s az kígyóvá változott, úgyhogy Mózes elfutott.
Exo 4:4 Aztán azt mondta neki az Úr: "Nyújtsd ki a kezedet, és fogd meg a farkát!" Ő kinyújtotta és megfogta, és az bottá változott a kezében.
Exo 4:5 "Hogy elhiggyék -- folytatta --, hogy megjelent neked az Úr, atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!"
Exo 4:6 Azután az Úr azt mondta: "Dugd csak be a kezedet a kebledbe!" Ő bedugta a keblébe, és amikor kihúzta, olyan volt a leprától, mint a hó.
Exo 4:7 "Dugd vissza a kezedet kebledbe!" -- mondta azután. Ő visszadugta, és amikor megint kivette, olyan volt, mint a többi testrésze. --
Exo 4:8 "Ha nem hinnének neked -- mondta --, és nem hallgatnának az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavára.
Exo 4:9 Ha pedig e két jelre sem hinnének, és nem hallgatnának szavadra, végy vizet a folyóból, öntsd szét a szárazon, és amit a folyóból merítettél, vérré fog változni!"
Exo 4:10 Mózes erre azt mondta: "Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere, sem tegnap, sem tegnapelőtt nem voltam az, sem azelőtt, mielőtt szolgáddal beszéltél volna. Nehéz ajkú, nehéz beszédű ember vagyok én!"
Exo 4:11 Az Úr azt felelte neki: "Ki teremtett szájat az embernek, vagy ki tesz némává és süketté, látóvá és vakká? Nem én, az Úr?
Exo 4:12 Menj tehát, én pedig a száddal leszek, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!"
Exo 4:13 De ő ellenvetette: "Kérlek, Uram, küldj mást, ha valakit küldeni akarsz!"
Exo 4:14 Megharagudott ezért az Úr Mózesre, és így szólt: "Tudom, hogy Áron, a te levita bátyád ékesen szóló. Íme, ő eléd fog jönni, és ha meglát, szívből fog örülni.
Exo 4:15 Beszélj majd vele, add szájába szavaimat, és én a te száddal és az ő szájával leszek, s megmutatom nektek, mit kell tennetek!
Exo 4:16 Ő beszél majd helyetted a néphez, ő lesz a te szád, te meg olyan leszel neki, mint az Isten.
Exo 4:17 Vedd kezedbe ezt a botot is, s vidd végbe vele a jeleket!"
Exo 4:18 Elment tehát Mózes, és visszatért apósához, Jetróhoz. Azt mondta neki: "Elmegyek, visszatérek testvéreimhez Egyiptomba, hogy lássam, élnek-e még." Jetró azt felelte neki: "Menj békességgel!"
Exo 4:19 Az Úr ugyanis ezt mondta Mózesnek Mádiánban: "Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok, akik életedre törtek!"
Exo 4:20 Mózes tehát fogta feleségét és fiait, szamárra ültette őket, és visszatért Egyiptomba, kezében Isten botjával.
Exo 4:21 Miközben úton volt Egyiptomba, az Úr azt mondta neki: "Vigyázz, hogy minden csodát, amelyet a kezedbe adtam, véghezvígy a fáraó előtt! Én azonban megkeményítem az ő szívét, s ő nem fogja elengedni a népet.
Exo 4:22 Mondd azért majd azt neki: Ezt üzeni az Úr: Izrael elsőszülött fiam nekem.
Exo 4:23 Megmondtam ezért neked: Engedd el fiamat, hogy szolgáljon nekem, de te nem akartad elengedni! Íme, én megölöm a te elsőszülött fiadat!"
Exo 4:24 Amikor úton volt, a szálláson eléje állt az Úr, és meg akarta őt ölni.
Exo 4:25 Cippóra azonban mindjárt fogott egy jó éles követ, körülmetélte a fia előbőrét, aztán megérintette azzal a lábát, és így szólt: "Vérvőlegényem vagy te nekem!"
Exo 4:26 Alighogy kimondta az asszony, hogy "Vérvőlegényem vagy a körülmetélés miatt", az Úr eltávozott tőle.
Exo 4:27 Áronhoz pedig így szólt az Úr: "Menj Mózes elé a pusztába!" Ő elment, Isten hegyénél találkozott vele, és megcsókolta.
Exo 4:28 Erre Mózes elbeszélte Áronnak az Úr minden szavát, amellyel őt küldte, és mindazokat a jeleket, amelyeket rendelt.
Exo 4:29 Aztán elmentek együtt, és összegyűjtötték Izrael fiainak valamennyi vénjét.
Exo 4:30 Áron elmondta mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr Mózesnek mondott, ő pedig véghezvitte a jeleket a nép előtt.
Exo 4:31 Hitt erre a nép, és amikor meghallották, hogy az Úr megemlékezett Izrael fiairól, és rátekintett nyomorúságukra, meghajoltak és leborultak.
Exo 5:1 Ezután Mózes és Áron bementek, és azt mondták a fáraónak: "Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem a pusztában!"
Exo 5:2 Ám az így felelt: "Ki az az Úr, hogy hallgassak szavára, és elengedjem Izraelt? Nem ismerem én az Urat, és nem engedem el Izraelt!"
Exo 5:3 Erre ők azt mondták: "Találkoztunk a héberek Istenével. Most elmegyünk háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek. Különben pestis vagy kard fog sújtani ránk!"
Exo 5:4 Erre azt mondta nekik Egyiptom királya: "Mózes és Áron, miért vonjátok el a népet munkájától? Menjetek csak dolgozni!"
Exo 5:5 Aztán így folytatta a fáraó: "Máris túl sok a föld népe! Láthatjátok, hogy megnövekedett száma. Hát még ha megengeditek, hogy elnyugodjék a kényszermunkától?"
Exo 5:6 Ezért még aznap megparancsolta a munkafelügyelőknek és a nép elöljáróinak:
Exo 5:7 "Ne adjatok többé szalmát a népnek a tégla készítéséhez, mint azelőtt! Menjenek ők maguk, és gyűjtsenek maguknak szalmát!
Exo 5:8 De azért vessétek ki rájuk ugyanazt a téglaszámot, amelyet ezelőtt készítettek, semmivel se szállítsátok alább! Ráérnek ugyanis, azért lármáznak, mondván: "Menjünk, és áldozzunk Istenünknek!"
Exo 5:9 El kell nyomni őket a munkával, hogy azt végezzék, és ne hajoljanak hazug szavakra!"
Exo 5:10 Kimentek tehát a munkafelügyelők és az elöljárók, és azt mondták a népnek: "Ezt üzeni a fáraó: Nem adok nektek szalmát.
Exo 5:11 Menjetek, szedjetek ott, ahol találtok! A teljesítményeteket azonban semmivel sem szállítják lejjebb."
Exo 5:12 Elszéledt erre a nép Egyiptom egész földjén, hogy szalmát gyűjtsön.
Exo 5:13 A munkafelügyelők pedig csak hajszolták őket: "Végezzétek el napi munkátokat, mint ahogy azelőtt szoktátok, amikor kaptátok a szalmát!"
Exo 5:14 A fáraó tisztjei pedig megostoroztatták Izrael fiainak munkafelügyelőit ezekkel a szavakkal: "Miért nem készítettétek el sem tegnap, sem ma a téglaszámot, mint azelőtt?"
Exo 5:15 Izrael fiainak elöljárói erre elmentek és a fáraóhoz kiáltottak: "Miért teszel így szolgáiddal?
Exo 5:16 Szalmát nem adnak nekünk, mégis ugyanannyi téglát követelnek! Minket, szolgáidat íme, ostoroznak, és népeddel igazságtalanul bánnak!"
Exo 5:17 Ő azonban azt felelte: "Ráértek henyélni, azért mondjátok: "Menjünk, áldozzunk az Úrnak!"
Exo 5:18 Menjetek csak, és dolgozzatok! Szalmát nem kaptok, de a szokásos téglaszámot be kell szolgáltatnotok!"
Exo 5:19 Látták ekkor Izrael fiainak elöljárói, hogy bajban vannak, mivel azt mondták nekik: "Semmivel sem szabad alábbszállítani a napi téglaszámot!"
Exo 5:20 Amikor kijöttek a fáraótól, találkoztak Mózessel és Áronnal, akik éppen ott álltak velük szemben.
Exo 5:21 Azt mondták nekik: "Tekintsen rátok az Úr, és ítéljen felettetek azért, hogy kiállhatatlanná tettétek illatunkat a fáraó és szolgái előtt! Kardot nyújtottatok neki, hogy megöljön minket!"
Exo 5:22 Mózes erre visszament az Úrhoz, és megkérdezte: "Uram, miért sanyargattatod ezt a népet? Miért küldtél engem?
Exo 5:23 Hiszen azóta, hogy bementem a fáraóhoz, és szóltam a nevedben, még jobban sanyargatja népedet, te pedig nem szabadítottad meg őket!"
Exo 6:1 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: "Most majd meglátod, mit teszek a fáraóval, mert egy erős kéz kényszerítésére el fogja őket engedni, sőt, egy hatalmas kéz kényszere alatt el fogja őket kergetni a földjéről!"
Exo 6:2 Aztán így szólt az Úr Mózeshez: "Én, az Úr
Exo 6:3 jelentem meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mint Mindenható Isten -- mert azt a nevemet: "Úr", nem közöltem velük --,
Exo 6:4 és szövetséget kötöttem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, vándorlásuk földjét, amelyen jövevények voltak.
Exo 6:5 Aztán meghallottam Izrael fiainak sóhajtozását, hogy elnyomják őket az egyiptomiak, és megemlékeztem szövetségemről.
Exo 6:6 Mondd tehát Izrael fiainak: Én, az Úr vagyok az, aki kiviszlek titeket az egyiptomi kényszermunka házából, és kiszabadítalak titeket a szolgaságból. Megváltalak titeket kinyújtott karral, nagy ítéletek által,
Exo 6:7 és népemmé fogadlak titeket. Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, az Úr, a ti Istenetek vagyok az, aki kiviszlek titeket Egyiptom kínszenvedéseiből,
Exo 6:8 és beviszlek arra a földre, amely felől esküre emeltem kezem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak adom, és odaadom azt nektek birtokul, én, az Úr!"
Exo 6:9 Mózes elmondta mindezt Izrael fiainak, de azok nem hallgattak rá kishitűségük, kíméletlenül kemény munkájuk miatt.
Exo 6:10 Aztán így szólt az Úr Mózeshez:
Exo 6:11 "Menj be és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy engedje el földjéről Izrael fiait!"
Exo 6:12 Mózes azt felelte az Úr előtt: "Izrael fiai sem hallgatnak rám, hogy hallgatna tehát rám a fáraó, amikor én ráadásul körülmetéletlen ajkú is vagyok!"
Exo 6:13 Az Úr tehát szólt Mózeshez és Áronhoz, s megparancsolta Izrael fiainak és a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről.
Exo 6:14 A következők a családok fejei, nemzetségük szerint: Rúbennek, Izrael elsőszülöttjének fiai: Hénok, Fállu, Heszron és Kármi. Ezek Rúben nemzetségei.
Exo 6:15 Simeon fiai: Jámuel, Jámin, Áhod, Jákin, Szoár és Saul a kánaáni asszony fia. Ezek Simeon nemzetségei.
Exo 6:16 Lévi fiainak, származásuk szerint, a következő a nevük: Gerson, Kaát és Merári. Lévi százharminchét esztendeig élt.
Exo 6:17 Gerson fiai: Libni és Szemei, nemzetségeik szerint.
Exo 6:18 Kaát fiai: Armám, Jiszhár, Hebron és Oziel. Kaát százharminchárom esztendeig élt.
Exo 6:19 Merári fiai: Moholi és Músi. Ezek Lévi nemzetségei, származásuk szerint.
Exo 6:20 Armám Jokebedet, apai nagybátyjának lányát vette feleségül, aki Áront és Mózest szülte neki. Armám százharminchét esztendeig élt.
Exo 6:21 Jichár fiai: Kóré, Nefeg és Zekri.
Exo 6:22 Oziel fiai: Misaél, Eliszafán és Szetri.
Exo 6:23 Áron Erzsébetet, Aminádáb lányát, Nahson nővérét vette feleségül, aki Nádábot, Ábiut, Eleazárt meg Itamárt szülte neki.
Exo 6:24 Kóré fiai: Asszír, Elkána és Abiászáf. Ezek a kóriták nemzetségei.
Exo 6:25 Eleazár, Áron fia, Futiel lányai közül vett magának feleséget, aki Fineeszt szülte neki. Ezek a leviták családjának fejei, nemzetségük szerint.
Exo 6:26 Ez az az Áron és Mózes, akiknek azt parancsolta az Úr, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről, seregeik szerint.
Exo 6:27 Ők azok, akik szóltak a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy kivezethessék Izrael fiait Egyiptomból. Ez az a Mózes és Áron,
Exo 6:28 azon a napon, amelyen szólt az Úr Mózeshez Egyiptom földjén.
Exo 6:29 És szólt az Úr Mózeshez: "Én, az Úr parancsolom: Mondd el a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit mondok neked!"
Exo 6:30 Azt mondta erre Mózes az Úr előtt: "Íme, én körülmetéletlen ajkú vagyok, hogyan hallgatna rám a fáraó?"
Exo 7:1 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: "Íme, mintegy Istenné tettelek a fáraó számára, és bátyád, Áron lesz a prófétád.
Exo 7:2 Te neki mondj el mindent, amit parancsolok neked, a fáraóhoz pedig ő szóljon, hogy engedje el földjéről Izrael fiait!
Exo 7:3 Én azonban megkeményítem a szívét. Megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom földjén,
Exo 7:4 s ő mégsem hallgat majd rátok. Erre kinyújtom kezeimet Egyiptomra, és hatalmas ítéletek által vezetem ki seregemet és népemet, Izrael fiait Egyiptom földjéről.
Exo 7:5 Akkor majd megtudják az egyiptomiak, hogy én, az Úr vagyok az, aki kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kivezetem Izrael fiait közülük!"
Exo 7:6 Úgy tettek tehát Mózes és Áron, amint az Úr megparancsolta, úgy cselekedtek.
Exo 7:7 Mózes nyolcvanesztendős volt, Áron pedig nyolcvanhárom, amikor a fáraóhoz szóltak.
Exo 7:8 Az Úr akkor így szólt Mózeshez és Áronhoz:
Exo 7:9 "Ha azt mondja nektek a fáraó: Mutassatok jeleket, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat, dobd a fáraó elé, és kígyóvá változik!"
Exo 7:10 Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy tettek, ahogy az Úr megparancsolta. Áron odadobta a botot a fáraó és szolgái elé, és az kígyóvá változott.
Exo 7:11 Előhívatta azonban a fáraó is a bölcseket és a varázslókat, és azok az egyiptomi bűbájosság és egyéb titkos mesterség által hasonlóképpen tettek.
Exo 7:12 Mindegyikük odadobta a botját, és az kígyóvá változott; ám Áron botja elnyelte a botjukat.
Exo 7:13 De a fáraó szíve megkeményedett, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta.
Exo 7:14 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: "Megátalkodott a fáraó szíve, nem akarja elengedni a népet.
Exo 7:15 Menj tehát ki eléje reggel, akkor íme, ő kimegy a vízhez. Állj elé a folyó partján, vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott,
Exo 7:16 és mondd neki: Az Úr, a héberek Istene elküldött engem hozzád. Azt üzeni: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem a pusztában. Te azonban mindeddig nem akartál rá hallgatni.
Exo 7:17 Ezt üzeni tehát az Úr: Erről tudod meg, hogy én, az Úr vagyok: íme, ezzel a bottal, amely a kezemben van, ráütök a folyó vizére, és az vérré változik.
Exo 7:18 Odavész a hal, amely a folyóban van, megromlik a víz, és undor fogja el az egyiptomiakat, amikor a folyó vizét isszák."
Exo 7:19 Azután azt mondta az Úr Mózesnek: "Mondd Áronnak: Vedd botodat, és nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire, folyóira, patakjaira, tavaira, és minden víztárolójára, hogy vérré változzanak, és vér legyen Egyiptom egész földjén, a fa- és kőedényekben egyaránt!"
Exo 7:20 Úgy is tett Mózes és Áron, amint az Úr megparancsolta: felemelte a botot, ráütött a fáraó és szolgái előtt a folyó vizére, s az vérré változott.
Exo 7:21 Odaveszett a hal, amely a vízben volt, megáporodott a folyó, és nem tudtak inni az egyiptomiak a folyó vizéből, és vér lett Egyiptom egész földjén.
Exo 7:22 De az egyiptomi varázslók bűbájosságuk által hasonlóképpen cselekedtek. Megkeményedett erre a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta.
Exo 7:23 Megfordult, hazament, és ezt sem vette szívére.
Exo 7:24 Az egyiptomiak mindnyájan vízért ástak ekkor a folyó környékén, hogy ihassanak: nem tudtak ugyanis inni a folyó vizéből.
Exo 7:25 Hét nap telt el attól fogva, hogy az Úr csapással sújtotta a folyót.
Exo 7:26 Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: "Menj be a fáraóhoz, és mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem.
Exo 7:27 Ha nem akarod elengedni, íme, békával sújtom egész határodat.
Exo 7:28 Hemzsegni fog a folyó a békától! Feljönnek, bemennek házadba, a hálószobádba és az ágyadba, szolgáid házába és néped közé, a sütőkemencéidbe és dagasztóteknőidbe,
Exo 7:29 tehozzád, a népedhez és minden szolgádhoz bemennek a békák!"
Exo 8:1 Az Úr azután ezt mondta Mózesnek: "Mondd Áronnak: Nyújtsd ki kezedet a botoddal a folyókra, a patakokra és a tavakra, és hozd fel a békákat Egyiptom földjére!"
Exo 8:2 Kinyújtotta erre Áron a kezét Egyiptom vizeire, feljöttek a békák, és ellepték Egyiptom földjét.
Exo 8:3 De a varázslók is hasonlóképpen cselekedtek bűbájosságuk által, és felhozták a békákat Egyiptom földjére.
Exo 8:4 Hívatta erre a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta nekik: "Könyörögjetek az Úrhoz, hogy vigye el rólam és népemről a békákat! Akkor elengedem a népet, hogy áldozzék az Úrnak!"
Exo 8:5 Azt mondta erre Mózes a fáraónak: "Határozd meg nekem, mikor könyörögjek érted, szolgáidért és népedért, hogy eltávozzanak a békák tőled és házadtól, és csak a folyóban maradjanak meg!"
Exo 8:6 A fáraó így felelt: "Holnap." Erre ő azt mondta: "Szavad szerint cselekszem, és megtudod, hogy nincs hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!
Exo 8:7 El fognak távozni a békák tőled és házadtól, szolgáidtól és népedtől, csak a folyóban maradnak meg!"
Exo 8:8 Amikor aztán Mózes és Áron kimentek a fáraótól, Mózes az Úrhoz kiáltott a békák miatt, ahogy a fáraónak megígérte.
Exo 8:9 Erre az Úr Mózes szava szerint cselekedett, és kiveszett a béka a házakból, az udvarokból és a mezőkről.
Exo 8:10 Mérhetetlen rakásokba dobálták össze őket, és bűzlött tőlük az ország.
Exo 8:11 Amikor azonban a fáraó látta, hogy visszatért a nyugalma, megkeményítette szívét, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta.
Exo 8:12 Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: "Szólj Áronnak: Nyújtsd ki botodat, és üss a föld porára, hogy szúnyoggá legyen az Egyiptomnak egész földjén!"
Exo 8:13 Úgy is tettek: Áron kinyújtotta a kezét a bottal, ráütött a föld porára, és szúnyog lett abból emberen és állaton. A föld minden pora szúnyoggá változott Egyiptom egész földjén.
Exo 8:14 Ugyanígy cselekedtek a varázslók is, hogy bűbájosságukkal szúnyogot támasszanak, de nem tudtak. Szúnyog volt tehát emberen és állaton.
Exo 8:15 A varázslók azt mondták erre a fáraónak: "Isten ujja ez!" Ám a fáraó szíve megkeményedett, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta.
Exo 8:16 Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: "Kora reggel kelj fel, állj a fáraó elé -- kimegy ugyanis a vízhez --, és mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem,
Exo 8:17 mert ha el nem engeded, íme, mindenféle legyet bocsátok rád, szolgáidra, népedre és házaidra, úgyhogy megtelik százféle léggyel az egyiptomiak háza és az egész föld, amelyen laknak.
Exo 8:18 Gósen földjével azonban csodát teszek, ahol az én népem van, hogy ott ne támadjon légy, és megtudd, hogy én, az Úr itt vagyok ezen a földön!
Exo 8:19 Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap kövekezik be ez a jel."
Exo 8:20 Úgy is tett az Úr: tömérdek légy lepte el a fáraó és szolgáinak házát és Egyiptom egész földjét, és ezek a legyek tönkretették az országot.
Exo 8:21 Hívatta erre a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta nekik: "Menjetek, áldozzatok Isteneteknek, de itt, ezen a földön!"
Exo 8:22 Mózes azonban azt felelte: "Azt nem lehet, mert az egyiptomiak előtt utálatos az, amit mi áldozunk az Úrnak, a mi Istenünknek. Ha azt, amit az egyiptomiak tisztelnek, levágjuk előttük, megköveznek minket.
Exo 8:23 Hadd menjünk tehát háromnapi útra a pusztába, hogy ott áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek, ahogy megparancsolta nekünk!"
Exo 8:24 Azt mondta erre a fáraó: "Elengedlek titeket, hogy áldozzatok az Úrnak, a ti Isteneteknek a pusztában. De nagyon messzire ne menjetek, és könyörögjetek értem!"
Exo 8:25 Mózes azt felelte: "Mihelyt kimegyek tőled, imádkozni fogok az Úrhoz, és holnap eltávozik a légy a fáraótól, szolgáitól és népétől. De aztán rá ne szedj megint, hogy nem engeded el a népet, hogy áldozzék az Úrnak!"
Exo 8:26 Amikor tehát Mózes kiment a fáraótól, imádkozott az Úrhoz,
Exo 8:27 és az Úr az ő szava szerint cselekedett. Eltávolította a legyet a fáraóról, a szolgáiról és a népéről, egy sem maradt belőle.
Exo 8:28 Ám a fáraó szíve megkeményedett, és ezúttal sem engedte el a népet.
Exo 9:1 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: "Menj be a fáraóhoz, és mondd meg neki: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem,
Exo 9:2 mert ha tovább is ellenállsz, és visszatartod őket,
Exo 9:3 íme, az Úr keze nehezedik a mezőn nyájaidra, dögvészt bocsát lovaidra, szamaraidra, tevéidre, marháidra és juhaidra.
Exo 9:4 Ugyanakkor csodálatos különbséget is tesz az Úr Izrael jószága és az egyiptomiak jószága között, és abból, ami Izrael fiaié, semmi sem vész el.
Exo 9:5 Az időt is megállapította az Úr: Holnap cselekszi meg az Úr ezt a dolgot ezen a földön."
Exo 9:6 Meg is cselekedte az Úr ezt a dolgot másnap, és elhullott az egyiptomiak minden marhája. Izrael fiainak marháiból azonban nem hullott el egy sem.
Exo 9:7 A fáraó oda is küldetett, hogy megnézze, és íme, semmi sem hullott el abból, ami Izraelé volt. Ám a fáraó szíve megkeményedett, és nem engedte el a népet.
Exo 9:8 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez és Áronhoz: "Vegyetek egy tele marok kemencehamut, és Mózes szórja azt az ég felé a fáraó előtt!
Exo 9:9 Legyen az porfelhővé Egyiptom egész földje felett, és legyenek belőle fekélyek és hólyagos kelések emberen és állaton, Egyiptomnak egész földjén!"
Exo 9:10 Fogták tehát a kemencehamut, a fáraó elé álltak, és Mózes az ég felé szórta azt, erre fekélyes kelések támadtak emberen és állaton.
Exo 9:11 A varázslók nem is állhattak Mózes elé, mert rajtuk is fekélyek voltak, és Egyiptomnak egész földjén.
Exo 9:12 Ám az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és az nem hallgatott rájuk, amint az Úr előre megmondta Mózesnek.
Exo 9:13 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: "Reggel kelj fel, állj a fáraó elé, és mondd neki: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem!
Exo 9:14 Különben ezúttal minden csapásomat ráküldöm szívedre, szolgáidra és népedre, és megtudod, hogy nincs hozzám hasonló az egész földön!
Exo 9:15 Már eddig is kinyújthattam volna a kezem, döghalállal sújthattalak volna téged és népedet, hogy eltűntél volna a földről.
Exo 9:16 De megtartottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hirdessék nevemet az egész földön.
Exo 9:17 Még mindig visszatartod népemet, és nem akarod elengedni?
Exo 9:18 Íme, holnap ugyanebben az órában hatalmas jégesőt hullatok, olyat, amilyen nem volt még Egyiptomban, attól a naptól fogva, hogy megalapították, mindmáig.
Exo 9:19 Most tehát küldj el és hozasd be állataidat, és mindenedet, amid a mezőn van, mert ember, állat és minden, ami kinn marad, nem kerül be a mezőről, és rázúdul a jégeső, elpusztul!"
Exo 9:20 Aki a fáraó szolgái közül félte az Úr szavát, fedél alá mentette szolgáit és állatait,
Exo 9:21 aki pedig nem törődött az Úr szavával, az a mezőn hagyta szolgáit és állatait.
Exo 9:22 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: "Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy jégeső hulljon Egyiptom egész földjére, emberre, állatra, és a mező minden füvére Egyiptomnak földjén!" --
Exo 9:23 Erre Mózes kinyújtotta botját az ég felé, és az Úr mennydörgést, jégesőt és cikázó villámokat bocsátott a földre. Jégesőt hullatott az Úr Egyiptom földjére,
Exo 9:24 és szakadt a jégeső és a tűz vegyesen. Akkora volt, hogy sohasem láttak olyat azelőtt Egyiptom egész földjén, amióta azt a nemzetet megalapították.
Exo 9:25 El is vert a jégeső Egyiptom egész földjén mindent, ami a mezőn volt, embert, állatot egyaránt. A mező minden füvét elverte a jégeső, és a föld minden fáját összetörte.
Exo 9:26 Csak Gósen földjén, ahol Izrael fiai voltak, nem esett jégeső.
Exo 9:27 Elküldött erre a fáraó, hívatta Mózest és Áront, és azt mondta nekik: "Vétkeztem most is! Az Úr az igaz, én és népem vagyunk a bűnösök.
Exo 9:28 Imádkozzatok az Úrhoz, hogy szűnjék meg Isten mennydörgése és a jégeső! Elengedlek titeket, és semmiképpen sem kell tovább itt maradnotok!" --
Exo 9:29 Mózes azt felelte: "Mihelyt kimegyek a városból, kiterjesztem kezem az Úrhoz, és megszűnik a mennydörgés. Nem lesz jégeső, hogy megtudd, hogy az Úré a föld,
Exo 9:30 bár tudom, hogy te és szolgáid még mindig nem félitek az Úr Istent!" --
Exo 9:31 A len és az árpa tönkrement, mert az árpa zsendülőben, a len pedig már virulóban volt.
Exo 9:32 A búza és a tönköly nem szenvedett kárt, mert azok későiek.
Exo 9:33 Amikor aztán Mózes kiment a fáraótól a városon kívülre, kiterjesztette kezét az Úrhoz, megszűnt a mennydörgés és a jégeső, és az eső nem ömlött tovább a földre.
Exo 9:34 Amikor azonban a fáraó látta, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, tovább vétkezett.
Exo 9:35 Megkeményedett a szíve a szolgáéival együtt, egészen megkeményedett, és nem engedte el Izrael fiait, ahogy az Úr Mózes által megmondta.
Exo 10:1 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: "Menj be a fáraóhoz, mert megkeményítettem a szívét, és szolgáinak szívét, hogy véghez vigyem rajta ezeket a jeleimet,
Exo 10:2 és hogy elbeszélhesd majd fiaidnak és unokáidnak, hányszor törtem meg az egyiptomiakat, s hogyan hajtottam végre rajtuk jeleimet. Így megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!"
Exo 10:3 Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és azt mondták neki: "Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarsz meghódolni előttem? Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem!
Exo 10:4 Ha ellenszegülsz, s nem akarod elbocsátani, íme, holnap sáskát hozok határodra.
Exo 10:5 Az úgy ellepi a föld színét, hogy semmi sem látszik ki belőle, és megeszi, ami a jégeső után megmaradt. Lerág minden fát, amely a mezőn kihajt,
Exo 10:6 ellepi házaidat és szolgáidnak, az összes egyiptominak a házát. Nem láttak annyit atyáid és őseid attól fogva, hogy megjelentek a földön, mindmáig!" Azzal megfordult, és kiment a fáraó színe elől.
Exo 10:7 Azt mondták erre a fáraó szolgái: "Meddig szenvedjük még ezt a veszedelmet? Engedd el azokat az embereket, hadd áldozzanak az Úrnak, az ő Istenüknek! Nem látod, hogy elpusztul Egyiptom?"
Exo 10:8 Visszahívták erre Mózest és Áront a fáraó elé, és ő azt mondta nekik: "Menjetek, áldozzatok az Úrnak, a ti Isteneteknek! Kik mennek el közületek?"
Exo 10:9 Azt mondta Mózes: "Kicsinyeinkkel és öregeinkkel együtt megyünk, fiainkkal és lányainkkal, juhainkkal és állatainkkal, mert ünnepe lesz az Úrnak, a mi Istenünknek!"
Exo 10:10 A fáraó azt felelte erre: "Úgy legyen az Úr veletek, ahogy én elengedlek titeket és gyermekeiteket! Ki vonhatná kétségbe, hogy a szándékotok gonosz?
Exo 10:11 Nem jó lesz ez! Menjetek egyedül ti, férfiak, és áldozzatok az Úrnak, hisz magatok is ezt kértétek!" Mindjárt ki is kergették őket a fáraó színe elől.
Exo 10:12 Így szólt erre az Úr Mózeshez: "Nyújtsd ki kezed Egyiptom földje fölé, hogy sáskák szálljanak rá, és faljanak fel minden füvet, amely a jégesőből megmaradt!"
Exo 10:13 Erre Mózes kinyújtotta botját Egyiptom földje fölé, az Úr pedig forró szelet küldött azon az egész napon és éjszakán át. Amikor reggel lett, a forró szél előhozta a sáskákat.
Exo 10:14 Megszállták Egyiptom egész földjét, és leszálltak az egyiptomiak egész területére oly nagy számban, hogy annyi sem azelőtt nem volt, sem azután nem lesz.
Exo 10:15 Ellepték a föld egész színét, és elsötétedett a föld. Felfalták a föld füvét és a fák minden gyümölcsét, amelyet a jégeső meghagyott, úgyhogy nem maradt semmi zöld sem a fákon, sem a mező füvén egész Egyiptomban.
Exo 10:16 Erre a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, és azt mondta nekik: "Vétkeztem az Úr, a ti Istenetek ellen és ellenetek!
Exo 10:17 De bocsássátok meg még egyszer vétkemet, és könyörögjetek az Úrhoz, a ti Istenetekhez, hogy vigye el ezt a halált rólam!"
Exo 10:18 Amikor aztán Mózes kiment a fáraó színe elől, könyörgött az Úrhoz,
Exo 10:19 és az Úr igen erős nyugati szelet támasztott. Az felkapta a sáskákat, és belesöpörte a Vörös-tengerbe. Nem maradt egy sem Egyiptom egész területén.
Exo 10:20 Ám az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem engedte el Izrael fiait.
Exo 10:21 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: "Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és olyan sűrű sötétség legyen Egyiptom földjén, hogy meg lehessen tapogatni!"
Exo 10:22 Kinyújtotta erre Mózes a kezét az ég felé, és iszonyú sötétség lett Egyiptom egész földjén három napig.
Exo 10:23 Senki sem látta a testvérét, és senki sem mozdult ki arról a helyről, ahol volt. Ahol azonban Izrael fiai laktak, ott világos volt.
Exo 10:24 Hívatta erre a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta nekik: "Menjetek, áldozzatok az Úrnak; csak juhaitok és jószágaitok maradjanak itt, gyermekeitek elmehetnek veletek!"
Exo 10:25 Mózes erre azt felelte: "Vágóáldozatot, és egészen elégő áldozatot is kell adnod nekünk, hogy bemutathassuk az Úrnak, a mi Istenünknek!
Exo 10:26 Minden nyájunknak velünk kell jönnie, egy pata sem maradhat itt, mert abból vesszük majd, ami szükséges az Úrnak, a mi Istenünknek tiszteletéhez -- annál is inkább, mivel nem is tudjuk, mit kell majd áldoznunk, amíg arra a helyre nem jutunk!"
Exo 10:27 Ám az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem akarta elengedni őket.
Exo 10:28 Sőt, a fáraó azt mondta neki: "Távozz tőlem! És vigyázz, a színem elé ne kerülj többé, mert amely napon elém jössz, meghalsz!"
Exo 10:29 Mózes azt felelte: "Úgy lesz, ahogy mondtad: nem fogok többé a színed elé kerülni!"
Exo 11:1 Azt mondta ugyanis az Úr Mózesnek: "Még egy csapással sújtom a fáraót és Egyiptomot, arra aztán elenged titeket, sőt kényszerít, hogy kimenjetek.
Exo 11:2 Mondd tehát az egész népnek, hogy kérjenek a férfiak a barátaiktól, az asszonyok a szomszédasszonyaiktól ezüst- és aranyholmikat!
Exo 11:3 Az Úr majd kedvessé teszi népét az egyiptomiak előtt!" Maga Mózes is igen nagytekintélyű ember volt Egyiptom földjén a fáraó szolgái és az egész nép előtt.
Exo 11:4 Aztán így szólt Mózes: "Ezt üzeni az Úr: Éjfélkor kimegyek Egyiptomba,
Exo 11:5 és meghal minden elsőszülött az egyiptomiak földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a kézimalomnál levő rabszolganő elsőszülöttjéig, és az állatok minden elsőszülöttje is.
Exo 11:6 Olyan nagy jajgatás lesz akkor Egyiptom egész földjén, amilyen sem azelőtt nem volt, sem azután nem lesz.
Exo 11:7 Izraelnek azonban egyetlen fiánál sem fog üvölteni a kutya sem ember, sem állat miatt, hogy megtudjátok, milyen csodálatosan különbséget tesz az Úr az egyiptomiak és Izrael között!
Exo 11:8 Akkor majd leereszkednek hozzám ezek a szolgáid mindnyájan, leborulnak előttem, és azt mondják: "Vonulj ki az egész néppel, amely követ téged!" Akkor aztán kivonulunk!" És nagy haraggal kiment a fáraó elől.
Exo 11:9 Megmondta az Úr Mózesnek: "A fáraó nem fog hallgatni rátok, hogy sok jel történjék Egyiptom földjén."
Exo 11:10 Mózes és Áron végbe is vitték mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem engedte el földjéről Izrael fiait.
Exo 12:1 Akkor az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén:
Exo 12:2 "Ez a hónap legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között.
Exo 12:3 Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen mindenki, családonként és házanként, egy-egy bárányt!
Exo 12:4 Ha háznépének száma kevés egy bárány elfogyasztásához, vegye maga mellé háza legközelebbi szomszédját, annyi személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához.
Exo 12:5 A bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen! Ugyanezen szabály szerint kecskegidát is vehettek.
Exo 12:6 Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága!
Exo 12:7 Vegyenek a véréből, és kenjék be mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják.
Exo 12:8 A húsát pedig egyék meg azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával!
Exo 12:9 Ne egyetek belőle se nyersen, se vízben főzve, hanem csak tűzön sütve! A fejét a lábszáraival és belső részeivel együtt egyétek!
Exo 12:10 Semmi se maradjon belőle reggelre! Ha valami megmarad, égessétek el a tűzben!
Exo 12:11 Így egyétek: derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon, bototokat tartsátok a kezetekben, és sietve egyétek, mert az Úr Pászkája (vagyis: Átvonulása) ez.
Exo 12:12 Átvonulok ugyanis azon az éjszakán Egyiptom földjén, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, embert, állatot egyaránt, és ítéletet tartok Egyiptom minden istenén: én, az Úr.
Exo 12:13 Ez a vér jel lesz számotokra a házakon, amelyekben lesztek. Én meglátom a vért, elvonulok mellettetek, és nem ér benneteket pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét.
Exo 12:14 Legyen azért ez a nap emléknap nálatok: üljétek meg nemzedékről-nemzedékre, mint az Úr Ünnepét, örök szertartásként!
Exo 12:15 Hét napig kovásztalant egyetek! Már az első napon se legyen kovász házatokban! Aki kovászosat eszik, az első naptól kezdve a hetedik napig, azt ki kell irtani Izraelből.
Exo 12:16 Az első nap szent és ünnepélyes legyen, és hasonló ünnepélyesség szentelje meg a hetedik napot! Semmiféle munkát ne végezzetek ezeken, kivéve azt, ami az evéshez tartozik.
Exo 12:17 Tartsátok meg tehát a kovásztalanok ünnepét, mert ez az a nap, amelyen kivezettem seregeiteket Egyiptom földjéről! Tartsátok meg azt a napot nemzedékről-nemzedékre örök szertartásként!
Exo 12:18 Az első hónapban, a hó tizennegyedik napjának estéjétől kovásztalant egyetek, ugyanazon hó huszonegyedik napjának estéjéig!
Exo 12:19 Ezen a hét napon ne legyen kovász a házatokban. Aki kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izrael közösségéből, akár jövevény, akár földetek szülöttje!
Exo 12:20 Semmiféle kovászosat ne egyetek, minden lakóhelyeteken csak kovásztalant egyetek!"
Exo 12:21 Összehívta tehát Mózes Izrael fiainak valamennyi vénjét, és azt mondta nekik: "Menjetek, fogjatok családonként egy-egy állatot, és vágjátok le a Pászkát.
Exo 12:22 Aztán mártsatok egy izsópköteget az edényben lévő vérbe, és hintsetek belőle a szemöldökfára s mind a két ajtófélfára, és senki ne menjen ki közületek háza ajtaján reggelig.
Exo 12:23 Körüljár ugyanis az Úr, és megveri az egyiptomiakat. Ha azonban látja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, elvonul a ház ajtaja előtt, és nem engedi, hogy az Öldöklő bemenjen a házatokba ártani.
Exo 12:24 Tartsd meg ezt a dolgot, törvény legyen az neked és fiaidnak mindörökre!
Exo 12:25 Ha majd bejuttok arra a földre, amelyet az Úr nektek ad, amint megígérte, ott is tartsátok meg ezt a szertartást!
Exo 12:26 Ha pedig a fiaitok azt kérdezik majd tőletek: "Miféle szertartás ez?" --
Exo 12:27 mondjátok nekik: "Az Úr elvonulásának áldozata ez, mert elvonult Izrael fiainak háza felett Egyiptomban, amikor megverte az egyiptomiakat, és megmentette házainkat."" -- A nép erre meghajtotta magát, leborult,
Exo 12:28 aztán Izrael fiai elmentek, és úgy tettek, amint az Úr megparancsolta Mózesnek és Áronnak.
Exo 12:29 Történt azután éjfélkor, hogy az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a börtönben levő rab elsőszülöttjéig, valamint az állatok minden elsőszülöttjét.
Exo 12:30 Felkelt erre azon az éjjelen a fáraó, az összes szolgája és egész Egyiptom, és nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, mert nem volt ház, amelyben halott ne lett volna.
Exo 12:31 A fáraó el is hívatta Mózest és Áront még azon az éjszakán, és azt mondta: "Keljetek fel, és menjetek ki népem közül, ti is, Izrael fiai is! Menjetek, áldozzatok az Úrnak, amint mondtátok.
Exo 12:32 Juhaitokat és jószágaitokat is vigyétek magatokkal, ahogy kívántátok! Csak menjetek el, és áldjatok meg engem!"
Exo 12:33 Az egyiptomiak is sürgették a népet, hogy gyorsan menjen ki a földről, hiszen: "Mindnyájan meghalunk!"
Exo 12:34 Fogta tehát a nép a beáztatott tésztát, mielőtt kovásszal elegyítette volna, a ruhájába kötötte, és a vállára vetette.
Exo 12:35 Közben Izrael fiai úgy tettek, amint Mózes megparancsolta: kértek az egyiptomiaktól ezüst- és aranyholmikat, és igen sok ruhát.
Exo 12:36 Az Úr pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt, úgyhogy azok adtak nekik, így kifosztották az egyiptomiakat.
Exo 12:37 Aztán Izrael fiai elindultak Rámszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi a gyermekeken kívül.
Exo 12:38 Nagyszámú héber is felment velük, valamint igen sok juh, marha, és mindenféle jószág.
Exo 12:39 Megsütötték a beáztatott tésztát, amelyet még Egyiptomból hoztak, és hamuban sült kovásztalan lepényeket készítettek belőle. Nem tudták ugyanis megkovászosítani, mert az egyiptomiak hajszolták őket, hogy menjenek, és nem engedték, hogy késlekedjenek. Így még útravaló eleséget sem készíthettek.
Exo 12:40 Izrael fiainak egyiptomi tartózkodása négyszázharminc esztendeig tartott.
Exo 12:41 Ennek elteltével, ugyanazon a napon kivonult az Úr egész serege Egyiptom földjéről.
Exo 12:42 Ez az éjszaka az Úrnak szentelt virrasztás, amikor kivezette őket Egyiptom földjéről. Meg kell azt tartania Izrael minden fiának nemzedékről-nemzedékre.
Exo 12:43 Azt mondta ezután az Úr Mózesnek és Áronnak: "Ez a Pászkára vonatkozó előírás. Semmiféle idegen lakos nem ehet belőle.
Exo 12:44 Minden vásárolt rabszolgát körül kell metélni, akkor ehet belőle.
Exo 12:45 Jövevény és napszámos nem ehet belőle.
Exo 12:46 Egy házban kell megenni: ne vigyetek ki a húsából, és ne törjétek szét csontjait.
Exo 12:47 Izrael fiainak egész közössége készítse el azt!
Exo 12:48 Ha valamely idegen közétek akar telepedni, és Pászkát akar készíteni az Úrnak, előbb metélkedjék körül nála mindenki, aki férfi, akkor annak rendje s módja szerint megülheti. Olyan lesz, mint a földetek szülötte. Aki azonban nem metélkedik körül, nem ehet belőle.
Exo 12:49 Ugyanaz legyen a törvénye a föld szülöttjének és a közöttetek tartózkodó idegennek!" --
Exo 12:50 Úgy is tett Izrael valamennyi fia, amint az Úr megparancsolta Mózesnek és Áronnak.
Exo 12:51 Ugyanezen a napon kivezette tehát az Úr Izrael fiait Egyiptom földjéről, seregeik szerint.
Exo 13:1 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:
Exo 13:2 "Nekem szentelj minden elsőszülöttet, amely méhet nyit Izrael fiainál, akár ember, akár állat, mert az enyém valamennyi!"
Exo 13:3 Mózes erre azt mondta a népnek: "Emlékezzetek meg erről a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a rabszolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki az Úr onnan titeket, és ne egyetek kovászos kenyeret!
Exo 13:4 Ezen a napon vonultok ki, abíb (azaz az új kalász) havában.
Exo 13:5 Ezért ha majd bevisz téged az Úr a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, arra a tejjel-mézzel folyó földre, végezd el ezt a szent szolgálatot ebben a hónapban!
Exo 13:6 Hét napon át kovásztalant egyél, és a hetedik nap az Úr ünnepe legyen!
Exo 13:7 Kovásztalant egyetek hét napon át, ne lehessen látni semmiféle kovászosat se nálad, se egész határodban!
Exo 13:8 Fiadnak pedig mondd majd el ezen a napon, hogy "amiatt történik ez, amit az Úr cselekedett velem, amikor kijöttem Egyiptomból."
Exo 13:9 Legyen mindez jelként a kezeden és emlékeztetőül a szemed előtt, hogy mindig az Úr törvénye legyen a szádban, mert erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból!
Exo 13:10 Tartsd meg tehát ezt a szertartást a megszabott időben, esztendőről esztendőre.
Exo 13:11 Amikor pedig az Úr bevisz majd téged a kánaániak földjére, amint megesküdött neked és atyáidnak, és odaadja azt neked,
Exo 13:12 különítsd el az Úr számára mindazt, ami méhet nyit, és állataidnak minden elsőszülöttjét, ha hím, amelyre szert teszel, szenteld az Úrnak!
Exo 13:13 A szamár elsőszülöttjét váltsd meg egy bárányon! Ha nem váltod meg, öld meg! De az ember minden elsőszülöttjét pénzzel meg kell váltanod fiaid közül.
Exo 13:14 És ha a fiad holnap megkérdezi majd tőled: "Mire való ez?" -- azt feleld neki: "Erős kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából.
Exo 13:15 Amikor ugyanis a fáraó megátalkodott, és nem akart elengedni minket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttjétől az állatok elsőszülöttjéig. Ezért áldozok az Úrnak minden hímet, amely méhet nyit, és ezért váltok meg fiaim közül minden elsőszülöttet."
Exo 13:16 Legyen ez tehát jelként a kezeden, és mint felfüggesztett emlékeztető jelzés a szemeid között, mert erős kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból!"
Exo 13:17 Miután a fáraó végre elengedte a népet, Isten nem a filiszteusok földje felé vivő úton vezette őket, bár az a rövidebb -- azt gondolta ugyanis, hogy a nép megbánja a dolgot, amikor látja, hogy háború támad ellene, és visszatér Egyiptomba --,
Exo 13:18 hanem kerülővel, a pusztai úton, a Vörös tenger felé vitte őket. Felfegyverkezve vonultak ki Izrael fiai Egyiptom földjéről.
Exo 13:19 Mózes magával vitte József csontjait is, mivel ő megeskette Izrael fiait: "Amikor Isten megemlékezik majd rólatok, vigyétek el innen csontjaimat magatokkal!"
Exo 13:20 Elindultak tehát Szukkótból, és Etámban, a puszta legszélső határán vertek tábort.
Exo 13:21 Az Úr előttük vonult, hogy mutassa az utat, nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy mind a két napszakban vezérelje őket az úton.
Exo 13:22 A nép elől sohasem hiányzott nappal a felhőoszlop, éjjel pedig a tűzoszlop.
Exo 14:1 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:
Exo 14:2 "Szólj Izrael fiaihoz: Kanyarodjanak vissza, és Piháhirót előtt, Migdol és a tenger között üssenek tábort! Beelszefonnal átellenben, vele szemben üssetek tábort a tenger mellett!
Exo 14:3 Ekkor a fáraó azt mondja majd Izrael fiairól: "Eltévedtek földemen, körülzárta őket a puszta."
Exo 14:4 Én pedig megkeményítem a szívét, hogy vegyen üldözőbe titeket, s én megdicsőülök a fáraó által és egész hadserege által, és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr!" Ők aztán úgy is tettek.
Exo 14:5 Jelentették eközben az egyiptomiak királyának, hogy megszökött a nép. Megváltozott erre a fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt, és azt mondták: "Mit is tettünk, hogy elengedtük szolgálatunkból Izraelt?"
Exo 14:6 Befogatott tehát harci szekerébe, maga mellé vette egész hadnépét,
Exo 14:7 vett hatszáz válogatott harci szekeret, és minden egyéb harci szekeret, amely Egyiptomban volt, és mindegyikbe harcosokat helyezett.
Exo 14:8 Az Úr pedig megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának szívét, és ő üldözni kezdte Izrael fiait, jóllehet azok hatalmas kéz oltalma alatt vonultak ki.
Exo 14:9 Amikor aztán az egyiptomiak követték az előttük haladók lábnyomait, a tenger mellett levő táborban rájuk bukkantak. A fáraó egész lovassága, harciszekerei és egész hadserege ott volt Piháhirót mellett, Baálcefonnal szemben.
Exo 14:10 Amíg a fáraó közeledett, Izrael fiai felemelték szemüket, és meglátták, hogy az egyiptomiak mögöttük vannak. Erre igen megijedtek. Az Úrhoz kiáltottak,
Exo 14:11 Mózesnek pedig azt mondták: "Talán nem voltak sírok Egyiptomban, hogy ide a pusztába hoztál ki minket meghalni? Miért is tetted azt, hogy kihoztál minket Egyiptomból?
Exo 14:12 Nem így hangzott-e a szavunk, amelyet mondtunk neked Egyiptomban: Hagyj minket, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? Hiszen sokkal jobb volt szolgálni nekik, mint meghalni a pusztában!"
Exo 14:13 Mózes erre azt mondta a népnek: "Ne féljetek, várjatok csak, és meglátjátok az Úr üdvösségét, amelyeket ma cselekedni fog! Mert az egyiptomiakat, akiket most láttok, nem látjátok többé sohasem!
Exo 14:14 Az Úr fog harcolni értetek, és ti el fogtok némulni!"
Exo 14:15 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: "Mit kiáltasz hozzám! Szólj Izrael fiaihoz, hogy induljanak!
Exo 14:16 Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, és oszd azt kétfelé, hogy szárazon járjanak Izrael fiai a tenger közepén!
Exo 14:17 Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy nyomuljanak utánatok, és megdicsőülök a fáraó által, egész hadserege, harci szekerei és lovasai által.
Exo 14:18 Az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok az Úr -- amikor megdicsőülök a fáraó által, harci szekerei és lovasai által!"
Exo 14:19 Felkelt erre Isten angyala, aki Izrael tábora előtt vonult, és mögéjük ment. Vele együtt elvonult a felhőoszlop is elölről, és a hátuk mögé
Exo 14:20 állt, az egyiptomiak tábora és az izraeliták tábora közé. Hátrafelé sötét volt a felhő, előre pedig világossá tette az éjszakát, úgyhogy egész éjszaka nem közelíthettek egymáshoz.
Exo 14:21 Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az Úr erős és forró szél által, amely egész éjjel fújt, elhajtotta és szárazzá tette a tengert, s a víz kétfelé vált.
Exo 14:22 Erre Izrael fiai bementek a kiszáradt tenger közepébe, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal.
Exo 14:23 Ekkor az egyiptomiak üldözni kezdték őket, és bementek utánuk: a fáraó minden lovassága, harci szekere és lovasa bement a tenger közepébe.
Exo 14:24 Amikor aztán eljött a hajnali őrváltás ideje, íme, az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak táborára. Szétzilálta hadseregüket,
Exo 14:25 és kitörte harci szekereik kerekeit, úgyhogy megfeneklettek. Azt mondták ekkor az egyiptomiak: "Fussunk Izrael elől, mert az Úr harcol érettük ellenünk!"
Exo 14:26 De az Úr ekkor azt mondta Mózesnek: "Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy térjenek vissza a vizek, rá az egyiptomiakra, harci szekereikre és lovasaikra!"
Exo 14:27 Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az hajnalban visszatért előbbi helyére, a vizek nekizúdultak a menekülő egyiptomiaknak, és az Úr belesodorta őket a habok közepébe.
Exo 14:28 Így a visszatérő vizek elborították a fáraó egész hadseregének harci szekereit és lovasait, akik utánuk nyomultak a tengerbe: egy sem maradt meg közülük.
Exo 14:29 Izrael fiai azonban átkeltek a kiszáradt tenger közepén, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal.
Exo 14:30 Így szabadította meg az Úr azon a napon Izraelt az egyiptomiak kezéből.
Exo 14:31 Amikor aztán látták a tenger partján a meghalt egyiptomiakat, s azt a hatalmas kezet, amellyel az Úr elbánt velük, félte a nép az Urat, és hittek az Úrnak és szolgájának, Mózesnek.
Exo 15:1 Akkor Mózes és Izrael fiai ezt az éneket énekelték az Úrnak: "Énekeljünk az Úrnak, mert fenségeset művelt, lovat és lovast a tengerbe vetett!
Exo 15:2 Az Úré az én erőm és dicsérő énekem, mert ő lett az én szabadulásom. Ő az én Istenem, hadd dicsőítsem, Atyámnak Istene, hadd magasztaljam!
Exo 15:3 Olyan az Úr, mint hős harcos: Mindenható az ő neve,
Exo 15:4 a fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette, válogatott vezérei elmerültek a Vörös-tengerben.
Exo 15:5 Hullámok borították el őket, miként a kő, a mélységbe süllyedtek.
Exo 15:6 Jobbodat, Uram, megdicsőíti ereje, jobbod, Uram, az ellenséget megverte.
Exo 15:7 Dicsőséged nagyságában elgáncsoltad ellenfeleidet, elengedted haragodat, s az mint tarlót, megemésztette őket.
Exo 15:8 Haragod kiáradt, s a vizek feltorlódtak, a hömpölygő hullámok falként megálltak, s a tenger közepén a mélységek megdermedtek.
Exo 15:9 Szólt az ellenség: "Üldözöm és elérem, zsákmányt osztok, és megelégszik a lelkem, kirántom kardomat, s megöli őket a kezem."
Exo 15:10 De leheleted ráfújtad, és tenger borította el őket, a hatalmas vizekben, mint ólom, elmerültek.
Exo 15:11 Ki olyan, mint Te, Uram, az istenek között, ki olyan, mint Te, szentségben dicső, félelmetes, dicsérendő és csodatevő?
Exo 15:12 Kinyújtottad jobbodat, s a föld elnyelte őket.
Exo 15:13 A népet, melyet megváltottál, irgalmasan vezetted, szent lakóhelyedre hatalmaddal elvitted.
Exo 15:14 A népek felkeltek és haragra gerjedtek: Filisztea lakóit gyötrelem szállta meg,
Exo 15:15 Edom fejedelmei megrökönyödtek, Moáb erőseit remegés szállta meg, Kánaán minden lakója megdermedt.
Exo 15:16 Szakadjon is rájuk félelem és rettegés, karod erejétől kővé meredjenek, míg átvonul közöttük, Uram, a te néped, míg átvonul néped, melyet a sajátoddá tettél!
Exo 15:17 Vidd be és ültesd őket örökséged hegyére, erős lakóhelyedre, melyet, Uram, te készítettél, szent helyedre, melyet kezed erősített meg,
Exo 15:18 s uralkodjék az Úr mindenkor, örökre!"
Exo 15:19 Bement ugyanis a fáraó lovassága, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, az Úr pedig visszabocsátotta rájuk a tenger vizeit, míg Izrael fiai szárazon keltek át a tenger közepén.
Exo 15:20 Ekkor Mirjám próféta asszony, Áron nővére a dobot kezébe vette, kiment utána az összes asszony dobokkal, táncoló karokban,
Exo 15:21 és ő így énekelt előttük: "Énekeljünk az Úrnak, mert fenségeset művelt, lovat és lovast a tengerbe vetett!"
Exo 15:22 Mózes ezután elindította Izraelt a Vörös-tengertől. Kimentek a Súr pusztába, és három napig jártak a pusztában anélkül, hogy vízre akadtak volna.
Exo 15:23 Így jutottak el Márába, de Mára vizét sem ihatták, mert keserű volt. Ezért nevezték el az a helyet Márának (azaz Keserűségnek).
Exo 15:24 Ekkor a nép zúgolódni kezdett Mózes ellen. Azt kérdezték: "Mit igyunk?"
Exo 15:25 Erre ő az Úrhoz kiáltott, és az Úr egy fadarabot mutatott neki. Amikor ő beledobta azt a vízbe, az édessé változott. Az Úr ott adott nekik parancsokat és rendeleteket, és ott tette őket próbára.
Exo 15:26 Azt mondta: "Ha hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, ha azt cselekszed, ami helyes a szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak, és megtartod minden rendeletét: azon betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, egyet sem bocsátok rád: mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód!"
Exo 15:27 Izrael fiai ezután Elimbe jutottak, ahol tizenkét forrás és hetven pálmafa volt, és tábort ütöttek a vizek mellett.
Exo 16:1 Majd elindultak Elimből, és az Egyiptom földjéről való kivonulásuktól számítva a második hónap tizenötödik napján eljutott Izrael fiainak egész sokasága a Szín-pusztába, amely Elim és a Sínai között van.
Exo 16:2 Zúgolódott ekkor Izrael fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában.
Exo 16:3 Azt mondták nekik Izrael fiai: "Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettünk kenyeret! Miért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy éhen veszítsétek ezt az egész sokaságot?"
Exo 16:4 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: "Íme, én majd kenyeret hullatok nektek az égből! Menjen ki a nép, és szedjen egy-egy napra valót, hogy próbára tegyem, vajon törvényem szerint jár-e el, vagy sem.
Exo 16:5 A hatodik napon is készítsék el azt, amit bevisznek, de az kétszerannyi legyen, mint amennyit naponta szedni szoktak."
Exo 16:6 Azt mondta erre Mózes és Áron Izrael valamennyi fiának: "Estére megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Egyiptom földjéről,
Exo 16:7 reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét! Meghallotta ugyanis, hogy zúgolódtok az Úr ellen. Ugyan kik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtatok?"
Exo 16:8 Azt mondta továbbá Mózes: "Estére az Úr húst ad nektek enni, reggelre pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta zúgolódásotokat, mellyel ellene zúgolódtatok. Ugyan kik vagyunk mi? Nem mi ellenünk irányul zúgolódástok, hanem az Úr ellen!"
Exo 16:9 Áronnak pedig azt mondta Mózes: "Mondd Izrael fiai egész közösségének: Járuljatok az Úr elé, mert meghallotta zúgolódástokat!"
Exo 16:10 Amikor aztán Áron Izrael fiai egész közösségének elmondta ezt, ők a puszta felé tekintettek, és íme, megjelent az Úr dicsősége a felhőben.
Exo 16:11 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:
Exo 16:12 "Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. Mondd nekik: Estére húst fogtok enni, reggel pedig jóllaktok kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek!"
Exo 16:13 És történt este, hogy fürjek szálltak fel, és ellepték a tábort, reggel pedig harmat szállt a tábor köré.
Exo 16:14 Miután elborította a föld színét, apró, mozsárban tört dologhoz hasonló valami lett látható a pusztán, olyan, mint a földre hullott dér.
Exo 16:15 Amikor Izrael fiai meglátták, azt mondták egymásnak: "Man-hu?", ami azt jelenti, hogy: "Mi ez?" Nem tudták ugyanis, hogy micsoda. Mózes pedig azt mondta nekik: "Ez az a kenyér, amelyet az Úr eledelül adott nektek.
Exo 16:16 Ezt parancsolja az Úr: "Szedjen belőle mindenki annyit, amennyi élelemre szüksége van: fejenként egy-egy ómernyit; a sátratokban lakó személyek számához mérten szedjétek!""
Exo 16:17 Úgy is cselekedtek Izrael fiai, és szedtek, ki többet, ki kevesebbet.
Exo 16:18 Aztán megmérték az ómer mértékével, és sem azé nem lett több, aki többet szedett, sem azé nem lett kevesebb, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit gyűjtött, mint amennyit megehetett.
Exo 16:19 Ekkor azt mondta nekik Mózes: "Senki se hagyjon belőle holnapra!"
Exo 16:20 Ám ők nem hallgattak rá, hanem közülük egyesek hagytak belőle másnapra, de az megférgesedett és megromlott. Erre Mózes megharagudott rájuk.
Exo 16:21 Mindig reggel szedték, mindenki annyit, amennyi élelemre szüksége volt, mert ha a nap kisütött, elolvadt.
Exo 16:22 A hatodik napon azonban kétszerannyi eleséget szedtek össze, azaz két ómernyit egy-egy embernek. Erre elment a sokaság valamennyi vezetője, és jelentette ezt Mózesnek.
Exo 16:23 Ő azt mondta nekik: "Ezt mondta az Úr: Holnap az Úrnak szentelt szombati nyugalom van. Amit el akartok készíteni, készítsétek el, amit meg akartok főzni, főzzétek meg, ami pedig megmarad, azt tegyétek el holnapra!"
Exo 16:24 Úgy is cselekedtek, ahogy Mózes parancsolta, és nem romlott meg, sem féreg nem támadt benne.
Exo 16:25 Azt mondta ekkor Mózes: "Ezt egyétek ma, mert ma az Úr szombatja van, ma nincs belőle a mezőn.
Exo 16:26 Hat napon szedhettek, de a hetedik napon az Úr szombatja van, azért nem találni!"
Exo 16:27 A hetedik nap eljöttével is kimentek azonban néhányan a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak.
Exo 16:28 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: "Meddig vonakodtok megtartani parancsaimat és törvényemet?
Exo 16:29 Láthatjátok, hogy az Úr adta nektek a szombatot, és ezért ad nektek kétszerannyi eledelt a hatodik napon! Maradjon tehát mindenki otthon, ne menjen ki senki a helyéről a hetedik napon!"
Exo 16:30 Erre szombati nyugalmat tartott a nép a hetedik napon.
Exo 16:31 Az ételt pedig mannának nevezte Izrael háza. Olyan volt, mint a koriander magva, fehér, és olyan ízű, mint a mézeskalács.
Exo 16:32 Azt mondta ezután Mózes: "Ezt parancsolta az Úr: Tölts meg vele egy ómert, és őriztesd meg azt a jövendő nemzedékek számára, hogy lássák azt a kenyeret, amellyel tápláltalak titeket a pusztában, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről!"
Exo 16:33 Azt mondta azért Mózes Áronnak: "Végy egy edényt, tégy bele egy ómernyi mannát, és tedd az Úr elé, hogy őrizzék meg nemzedékeitek számára!"
Exo 16:34 Amint az Úr parancsolta Mózesnek, Áron be is tette a szent sátorba, hogy őrizzék meg.
Exo 16:35 Negyven esztendőn át ették a mannát Izrael fiai, addig, amíg lakott földre nem jutottak. Ezzel az eledellel táplálkoztak, amíg el nem érték Kánaán földjének határait. --
Exo 16:36 Az ómer tizedrésze az éfának.
Exo 17:1 Aztán elindult Izrael fiainak egész sokasága a Szín-pusztából, állomásról-állomásra, az Úr parancsa szerint, és tábort ütöttek Rafidimban. Itt nem volt ivóvize a népnek.
Exo 17:2 Perbe szálltak ezért Mózessel, és azt mondták: "Adj nekünk vizet, hogy ihassunk!" Mózes megkérdezte: "Miért pereltek velem? Miért kísértitek az Urat?"
Exo 17:3 A nép azonban szomjazott ott a víz hiánya miatt, és zúgolódott Mózes ellen: "Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Azért, hogy szomjan veszíts minket, gyermekeinket és állatainkat?"
Exo 17:4 Ekkor Mózes az Úrhoz kiáltott: "Mitévő legyek ezzel a néppel? Kis híja, és megkövez engem!"
Exo 17:5 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: "Vonulj el a nép előtt, végy magad mellé néhányat Izrael véneiből, aztán vedd kezedbe botodat, amellyel a folyóvízre ütöttél! Aztán jöjj,
Exo 17:6 és íme, én majd odaállok eléd a Hóreb sziklájára. Üss a sziklára, és víz fakad belőle, hogy ihasson a nép!" Úgy is cselekedett Mózes Izrael vénei előtt.
Exo 17:7 Azt a helyet pedig elnevezte Masszának és Meríbának, Izrael fiainak perelése miatt, és azért, mert kísértették az Urat, mondván: "Köztünk van-e az Úr, vagy sem?"
Exo 17:8 Eljött ekkor Amalek, és harcra kelt Izrael ellen Rafidimban.
Exo 17:9 Mózes ekkor azt mondta Józsuénak: "Válassz ki férfiakat, és vonulj hadba Amalek ellen! Én pedig holnap a domb tetejére állok, kezemben Isten botjával."
Exo 17:10 Józsue úgy tett, ahogy Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére.
Exo 17:11 Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül.
Exo 17:12 Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő ráült, Áron és Húr pedig kétfelől felemelve tartották a kezét. Történt aztán, hogy keze nem ernyedt el naplementéig,
Exo 17:13 és Józsue megfutamította Amaleket és a népét kard élével.
Exo 17:14 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: "Írd be ezt a könyvbe emlékeztetőül, és add Józsue tudtára, hogy el fogom törölni Amalek emlékét az ég alól!"
Exo 17:15 Mózes erre oltárt épített, és ezt a nevet adta neki: Az Úr az én hadijelvényem:
Exo 17:16 "Felemeli kezét trónusán az Úr, és harcol az Úr az amalekiták ellen nemzedékről-nemzedékre."
Exo 18:1 Amikor aztán Jetró, Mádián papja, Mózes apósa meghallotta mindazt, amit Isten Mózessel és népével, Izraellel cselekedett, és azt, hogy az Úr kihozta Izraelt Egyiptomból,
Exo 18:2 fogta Cippórát, Mózes feleségét, akiket az visszaküldött,
Exo 18:3 valamint a két fiát. -- Ezek közül az egyiket Gersámnak hívták, mivel apja azt mondta: "Jövevény voltam idegen földön",
Exo 18:4 a másikat pedig Eliézernek, mivel azt mondta: "Atyám Istene segítőm volt, és megmentett engem a fáraó kardjától." --
Exo 18:5 Aztán elment Jetró, Mózes apósa Mózes fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, oda, ahol ő Isten hegye mellett táborozott.
Exo 18:6 Azt üzente Mózesnek: "Én, Jetró, az apósod jövök hozzád, feleségeddel és két fiaddal."
Exo 18:7 Erre ő kiment apósa elé, meghajtotta magát, megcsókolta, és békességes szavakkal köszöntötték egymást. Amikor aztán betértek a sátorba,
Exo 18:8 Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izraelért a fáraóval és az egyiptomiakkal tett, s mindazt a bajt, amely őket az úton érte, és azt, hogy az Úr megszabadította őket.
Exo 18:9 Örült erre Jetró mindannak a jónak, amelyet Isten Izraellel cselekedett, hogy kiszabadította őket az egyiptomiak kezéből.
Exo 18:10 Így szólt: "Áldott legyen az Úr, aki megszabadított titeket az egyiptomiak kezéből és a fáraó kezéből, s aki megszabadította népét Egyiptom kezéből!
Exo 18:11 Most már tudom, hogy nagyobb az Úr minden istennél, hiszen ők olyan elbizakodottan bántak velük!"
Exo 18:12 Erre Jetró, Mózes apósa egészen elégő és vágóáldozatokat mutatott be Istennek. Áron és Izrael valamennyi véne is eljött, hogy kenyeret egyenek vele Isten előtt.
Exo 18:13 Másnap aztán Mózes leült, hogy igazságot szolgáltasson a népnek, míg a nép ott állt Mózes körül reggeltől estig.
Exo 18:14 Amikor ezt apósa látta, vagyis mindazt, amit ő a néppel cselekedett, azt mondta: "Mi az, amit a néppel teszel? Miért ülsz te itt egyedül, és miért várakozik az egész nép reggeltől estig?"
Exo 18:15 Mózes azt felelte: "Hozzám jön a nép, hogy megtudja Isten ítéletét.
Exo 18:16 Ha ugyanis valami vita támad közöttük, eljönnek hozzám, hogy szolgáltassak igazságot nekik, és közöljem Isten parancsait és törvényeit."
Exo 18:17 Erre ő azt mondta: "Nem jól csinálod a dolgot!
Exo 18:18 Kimerít ez a hiábavaló munka téged is, a nálad levő népet is: az ügy meghaladja erőidet, egyedül nem végezheted.
Exo 18:19 Hallgass tehát szavamra és tanácsomra, és Isten veled lesz. Te azokban a dolgokban légy a nép szolgálatára, amelyek Istent illetik: terjeszd elé azt, amit hozzá intéznek,
Exo 18:20 közöld a néppel a szertartásokat és az istentisztelet módját, és az utat, amelyen járniuk kell, azokat a dolgokat, amelyeket tenniük kell!
Exo 18:21 Ugyanakkor szemelj ki az egész népből derék, istenfélő, megbízható férfiakat, akik gyűlölik a haszonlesést! Tedd meg őket ezrek, százak, ötvenek és tizek elöljáróivá!
Exo 18:22 Szolgáltassanak ők igazságot a népnek minden időben! Ha azonban valami fontosabb dolog akad, terjesszék azt teeléd, ők pedig csak a kisebb dolgokban ítélkezzenek! Így könnyebb lesz neked, mert megosztod másokkal a terhet.
Exo 18:23 Ha ezt megteszed, Isten parancsát teljesíted, eleget tudsz tenni az ő rendeleteinek, és ez az egész nép is békességgel tér vissza a helyére!"
Exo 18:24 Miután Mózes meghallgatta, meg is tette mindazt, amit apósa mondott.
Exo 18:25 Derék férfiakat választott egész Izraelből, és megtette őket a nép fejedelmeivé: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.
Exo 18:26 Ezek szolgáltattak igazságot a népnek minden időben. Ha azonban valami fontosabb akadt, azt őelé terjesztették; ők csak a kisebb dolgokban ítélkeztek. --
Exo 18:27 Aztán elbocsátotta apósát. Az visszatért, és elment a földjére.
Exo 19:1 A mai napon, Izraelnek Egyiptomból való kijövetele után a harmadik hónapban, eljutottak a Sínai pusztába.
Exo 19:2 Elindultak ugyanis Rafidimból, és amikor a Sínai pusztába érkeztek, tábort vertek ezen a helyen. Izrael itt a heggyel szemben verte fel sátrait.
Exo 19:3 Mózes pedig felment Istenhez. Ekkor az Úr szólította őt a hegyről, és azt mondta: "Ezt mondd Jákob házának s ezt hirdesd Izrael fiainak:
Exo 19:4 Ti magatok láttátok, mit műveltem az egyiptomiakkal, és hogyan hordoztalak titeket sasszárnyakon, amíg idehoztalak titeket magamhoz.
Exo 19:5 Ha tehát majd hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, tulajdonommá lesztek minden nép közül -- hiszen az egész föld az enyém --,
Exo 19:6 és ti lesztek az én papi királyságom és szent népem. Ezek azok a szavak, amelyeket el kell mondanod Izrael fiainak."
Exo 19:7 Mózes elment, összehívta a nép véneit, és eléjük terjesztette mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr parancsolt.
Exo 19:8 Az egész nép egy szívvel-lélekkel azt felelte erre: "Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott" Amikor aztán Mózes elvitte a nép válaszát az Úrnak,
Exo 19:9 az Úr azt mondta neki: "Most tehát eljövök majd hozzád a felhő homályában, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és higgyen neked mindörökre." Miután Mózes elmondta a nép szavait az Úrnak,
Exo 19:10 az Úr azt mondta neki: "Menj el a néphez, és tartass velük megszentelődést ma és holnap! Mossák ki ruháikat,
Exo 19:11 hogy készen legyenek a harmadik napra, mert a harmadik napon leszáll az Úr az egész nép előtt a Sínai hegyére!
Exo 19:12 Vonj továbbá körös-körül határt a nép számára, és mondd nekik: Vigyázzatok, fel ne menjetek a hegyre, még a széléhez se érjetek! Minden, ami a hegyhez ér, halállal lakoljon --
Exo 19:13 kéz azonban ne érintse, hanem kövekkel verjék agyon, vagy nyíllal lőjék le -- akár jószág, akár ember, ne maradjon életben! Ha majd megharsan a kürt, akkor jöjjenek a hegyre!"
Exo 19:14 Lement erre Mózes a hegyről a néphez, és elrendelte, hogy szentelődjék meg. Miután kimosták ruháikat,
Exo 19:15 azt mondta nekik: "Legyetek készen a harmadik napra, és feleségeitekhez ne közelítsetek!"
Exo 19:16 Amikor aztán eljött a harmadik nap, és felvirradt a reggel, íme, mennydörögni és villámlani kezdett. Egészen sűrű felhő borult a hegyre, és egyre erősödő harsonazengés zúgott, úgyhogy megrémült a nép, amely a táborban volt.
Exo 19:17 Erre Mózes kivezette őket a táborhelyről Isten elé, s ők odaálltak a hegy tövébe.
Exo 19:18 Füstölgött az egész Sínai hegy -- mert az Úr tűzben szállt le rá --, úgy szállt belőle a füst felfelé, mint az olvasztókemencéből, igazán félelmetes volt az egész hegy.
Exo 19:19 A harsonazengés pedig csak növekedett és egyre erősebben szólt: Mózes beszélt és Isten válaszolt neki.
Exo 19:20 Miután az Úr leszállt a Sínai hegyére, a hegy csúcsára, Mózest felhívta a hegy tetejére. Amikor felment,
Exo 19:21 az Úr azt mondta neki: "Menj le, és figyelmeztesd a népet, hogy kedve ne kerekedjék átlépni a határt, hogy megnézze az Urat, mert akkor igen sokan elvesznek belőlük!
Exo 19:22 A papok is, akik az Úr közelébe járulhatnak, szentelődjenek meg, hogy meg ne büntesse őket!"
Exo 19:23 Mózes erre azt mondta az Úrnak: "A nép nem jöhet fel a Sínai hegyére, hiszen te figyelmeztettél és parancsoltad meg: "Szabj határt a hegy körül, és tedd szentté a hegyet!""
Exo 19:24 Az Úr azt felelte neki: "Eredj, menj le! Aztán gyere fel Áronnal együtt, de a papok és a nép ne lépjék át a határt, ne jöjjenek fel az Úrhoz, hogy meg ne ölje őket!"
Exo 19:25 Lement erre Mózes a néphez, és mindezt elbeszélte nekik.
Exo 20:1 Akkor Isten elmondta mindezeket a szavakat:
Exo 20:2 "Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából.
Exo 20:3 Rajtam kívül más istened ne legyen!
Exo 20:4 Ne készíts magadnak faragott képet, és semmiféle képmást arról, ami fenn van az égen, vagy lenn a földön, vagy a föld alatt, a vizekben!
Exo 20:5 Ne imádd ezeket, és ne szolgáld őket, mert én, az Úr, a te Istened erős és féltékeny vagyok, és az atyák vétkét megtorlom gyermekeiken, és azok harmadik és negyedik nemzedékén, akik gyűlölnek engem!
Exo 20:6 De irgalmasságot gyakorlok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsaimat.
Exo 20:7 Ne vedd hiába az Úr, a te Istened nevét: mert nem hagyja büntetlenül az Úr azt, aki hiába veszi az Úr, az ő Istene nevét!
Exo 20:8 Emlékezzél meg arról, hogy a szombat napját megszenteld!
Exo 20:9 Hat napon dolgozzál, és végezd minden munkádat!
Exo 20:10 A hetedik napon azonban az Úrnak, a te Istenednek szombatja van: semmiféle munkát se végezz azon se te, se fiad, se lányod, se rabszolgád, se szolgálód, se állatod, se a jövevény, aki a kapuidon belül van!
Exo 20:11 Hat nap alatt alkotta ugyanis az Úr az eget és a földet, a tengert, és mindazt, ami bennük van, a hetedik napon azonban megpihent, azért áldotta meg az Úr a szombat napját, és azért szentelte meg.
Exo 20:12 Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked!
Exo 20:13 Ne ölj!
Exo 20:14 Ne paráználkodj!
Exo 20:15 Ne lopj!
Exo 20:16 Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen!
Exo 20:17 Ne kívánd meg felebarátod házát! Ne kívánd meg feleségét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se marháját, se szamarát: semmijét se, ami az övé!"
Exo 20:18 Az egész nép látta a mennydörgéseket és a villámokat, a harsonazengést és a füstölgő hegyet, ezért rémülten, a félelemtől remegve megállt a távolban,
Exo 20:19 és így szólt Mózeshez: "Te szólj hozzánk, és meghallgatjuk! Ne Isten szóljon hozzánk, hogy meg ne találjunk halni!"
Exo 20:20 Mózes azt felelte erre a népnek: "Ne féljetek! Azért jött Isten, hogy próbára tegyen titeket, és legyen bennetek az ő félelme, hogy ne vétkezzetek!"
Exo 20:21 A nép tehát a távolban maradt, Mózes pedig odajárult ahhoz a homályhoz, amelyben Isten volt.
Exo 20:22 Az Úr azt mondta ekkor Mózesnek: "Ezt mondd Izrael fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből szóltam hozzátok.
Exo 20:23 Ne készítsetek tehát ezüst isteneket, és ne készítsetek magatoknak arany isteneket!
Exo 20:24 Oltárt földből építsetek nekem, és azon mutassátok be egészen elégő- és békeáldozataitokat, apró- és lábasjószágaitokat minden olyan helyen, ahol megemlékezem nevemről: eljövök hozzád és megáldalak.
Exo 20:25 Ha pedig kőből készítesz nekem oltárt, ne építsd azt faragott kövekből, mert ha vésőt emelsz rá, tisztátalanná válik!
Exo 20:26 Ne lépcsőn járj fel oltáromhoz, hogy fel ne táruljon a szemérmed!
Exo 21:1 Ezek azok a rendeletek, amelyeket eléjük kell terjesztened:
Exo 21:2 Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon neked, a hetedikben váljék ingyen szabaddá!
Exo 21:3 Ha egyedül jött, egyedül is menjen el, ha volt felesége, a felesége is menjen el vele!
Exo 21:4 Ha azonban a gazdája adott neki feleséget, s ez fiúkat és lányokat szült, akkor az asszony és gyermekei a gazdájáé maradnak, ő pedig menjen el egyedül.
Exo 21:5 De ha a rabszolga azt mondja: "Szeretem gazdámat, feleségemet és gyermekeimet, nem akarok szabaddá válni",
Exo 21:6 akkor vigye el gazdája Isten elé, állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, fúrja át a fülét árral, és legyen a rabszolgája örökre!
Exo 21:7 Ha valaki a lányát eladja rabszolgának, akkor az ne szabaduljon fel úgy, mint ahogy a rabszolgák fel szoktak szabadulni!
Exo 21:8 Ha nem talál tetszésre a gazdája szeme előtt, akié lett, akkor engedje meg, hogy kiváltsák! Ahhoz azonban nincs joga, hogy idegen embernek eladja, mert igazságtalanul bánt vele.
Exo 21:9 Ha a fia számára jegyzi el, akkor úgy bánjon vele, mint a lányaival.
Exo 21:10 Ha az második asszonyt vesz magának, akkor se tagadja meg tőle az ételt, a ruházatot és a házastársi jogot.
Exo 21:11 Ha ezt a hármat nem teljesíti, akkor elmehet ingyen, váltságdíj nélkül.
Exo 21:12 Aki valakit úgy megüt, hogy az illető belehal, az halállal lakoljon.
Exo 21:13 Ha azonban nem leselkedett utána, hanem Isten ejtette a kezébe, akkor meneküljön arra a helyre, amelyet majd rendelek neked.
Exo 21:14 Ha azonban valaki szántszándékkal és orvul öli meg felebarátját, oltáromtól is szakítsd el, hogy meghaljon.
Exo 21:15 Aki megveri apját vagy anyját, halállal lakoljon.
Exo 21:16 Aki embert rabol, akár eladja, akár még nála van, halállal lakoljon.
Exo 21:17 Aki megátkozza apját vagy anyját, halállal lakoljon.
Exo 21:18 Ha férfiak verekednek, és az egyik megüti a másikat kővel vagy ököllel, de az nem hal meg, hanem csak ágynak esik:
Exo 21:19 ha felkel, és bottal kinn tud járni, maradjon büntetlen, aki megütötte, csak a fekvés idejére adjon kártérítést és gyógyíttassa meg.
Exo 21:20 Aki rabszolgáját vagy rabszolganőjét úgy megbotozza, hogy az a keze alatt meghal: bűnhődjék érte.
Exo 21:21 Ha azonban él még egy-két napig, ne bűnhődjék, mert a saját pénze az.
Exo 21:22 Ha férfiak összevesznek, s az egyikük megüt egy viselős asszonyt, és az elvetél, de más baja nem történik: akkora kártérítésre köteles az illető, amekkorát az asszony férje követel, és amennyit a bírák megítélnek.
Exo 21:23 Ha azonban az asszony belehal, akkor adjon életet az életért.
Exo 21:24 Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért,
Exo 21:25 égetést égetésért, sebet sebért, sérülést sérülésért.
Exo 21:26 Ha valaki úgy megüti rabszolgája vagy rabszolganője szemét, hogy őt félszeművé teszi: bocsássa azt szabadon kiütött szeméért.
Exo 21:27 Ha rabszolgájának vagy rabszolganőjének a fogát üti ki: szintén bocsássa szabadon.
Exo 21:28 Ha egy ökör férfit vagy asszonyt öklel meg szarvával, s az illető meghal: kövezzék agyon az ökröt és a húsát ne egyék meg -- de az ökör gazdája büntetlen maradjon.
Exo 21:29 Ha azonban az ökör tegnap is, tegnapelőtt is öklelős volt, a gazdáját pedig már figyelmeztették, és mégsem zárta be, s az ökör férfit vagy asszonyt ölt meg: kövezzék meg az ökröt, és öljék meg a gazdáját is.
Exo 21:30 Ha azonban pénzben váltságot szabnak ki rá, adjon életéért annyit, amennyit megszabnak.
Exo 21:31 Ha az ökör fiút vagy lányt öklel meg szarvával: ugyanilyen megítélés alá essék.
Exo 21:32 Ha rabszolgát vagy rabszolganőt öklel agyon, harminc sékel ezüstöt kell adni a gazdájuknak, az ökröt pedig meg kell kövezni.
Exo 21:33 Ha valaki kinyitja a vermet, vagy újat ás, s azt nem födi be, és ökör vagy szamár esik bele:
Exo 21:34 a verem tulajdonosa térítse meg az állat árát, de ami beleveszett, legyen az övé.
Exo 21:35 Ha valakinek az ökre úgy megsebesíti másnak az ökrét, hogy az elhull: adják el az élő ökröt, felezzék meg az árát, és osszák meg egymás között az elhullott állat húsát.
Exo 21:36 Ha azonban tudott dolog volt, hogy az ökör tegnap is, tegnapelőtt is öklelős volt, és a gazdája mégsem vigyázott rá: adjon egy ökröt az ökörért, de az elhullott állatot kapja meg egészen.
Exo 21:37 Ha valaki ökröt vagy aprójószágot lop, s azt levágja vagy eladja: akkor öt lábasjószágot adjon egy ökörért, és négy aprójószágot egy juhért.
Exo 22:1 Ha éjszaka kapják rajta a tolvajt a ház betörése vagy aláásása közben, és az olyan sebet kap, hogy meghal: aki megölte, nem felelős a vérért.
Exo 22:2 Ha azonban napkelte után tette, gyilkosságot követett el, és haljon meg ő maga is. Ha a tolvajnak nincs miből megtéríteni a lopást, el kell adni őt magát.
Exo 22:3 Ha azt, amit ellopott, élve találják meg nála, akár ökör, akár szamár, akár juh: a kétszeresét térítse meg.
Exo 22:4 Ha valaki kárt tesz a mezőben vagy a szőlőben, azáltal, hogy jószágát a máséra ereszti legelni: mezejének és szőlőjének javával fizessen a megbecsült kár szerint.
Exo 22:5 Ha tűz támad, tövisbe kap, és megemészti az asztagokat vagy az álló gabonát a mezőn: térítse meg a kárt, aki a tüzet gyújtotta.
Exo 22:6 Ha valaki pénzt vagy ingóságot bíz felebarátjára megőrzés végett, s annak házából ellopják: ha a tolvaj megkerül, kétannyit térítsen meg.
Exo 22:7 Ha a tolvaj nem kerül meg, állítsák a ház gazdáját Isten elé, és esküdjék meg, hogy nem nyújtotta ki kezét felebarátja holmijára.
Exo 22:8 Csalárdság elkövetése ügyében, akár ökörről, akár szamárról, akár juhról, akár ruháról, akár bármiféle kártételről van szó: Isten elé kell vinni mindkét ember ügyét, s akit Isten elítél, az térítsen meg kétannyit felebarátjának.
Exo 22:9 Ha valakire szamarat, ökröt, juhot vagy bármiféle jószágot bíz felebarátja megőrzés végett, s az elhull, megsérül vagy az ellenség elhajtja, de senki sem látta:
Exo 22:10 eskü bizonyítsa kettejük között, hogy nem nyújtotta ki kezét felebarátja jószágára, s a tulajdonos fogadja el az esküt, amazt pedig ne kötelezzék kártérítésre.
Exo 22:11 Ha azonban ellopták, térítse meg a kárt a tulajdonosnak.
Exo 22:12 Ha vad tépte szét: vigye el hozzá a széttépett állatot, és ne térítse meg.
Exo 22:13 Ha valaki kölcsön kér valami ilyesmit embertársától, s az megsérül vagy elhull: ha a tulajdonos nem volt jelen, akkor az illetőt kötelezzék a kártérítésre.
Exo 22:14 Ha azonban a tulajdonos jelen volt, nem kell megtérítenie. Ha bérbe adták, csak a bért köteles megtéríteni.
Exo 22:15 Ha valaki elcsábít egy szűz lányt, aki még nem volt eljegyezve, és lefekszik vele: adja meg érte a jegyajándékot, és vegye feleségül.
Exo 22:16 Ha a szűz apja nem akarja odaadni, akkor is adja meg érte azt a pénzt, amit a szüzek jegyajándékul kapni szoktak.
Exo 22:17 Varázslót ne hagyj életben.
Exo 22:18 Aki állattal közösül, halállal lakoljon.
Exo 22:19 Aki az isteneknek áldozik, nem egyedül az Úrnak, azt meg kell ölni.
Exo 22:20 A jövevényhez ne légy kegyetlen és ne sanyargasd, hiszen ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.
Exo 22:21 Az özvegyet vagy árvát ne nyomorgassátok.
Exo 22:22 Ha sanyargatjátok őket, hozzám kiáltanak. Én meghallgatom kiáltásukat,
Exo 22:23 felizzik haragom, és megöllek titeket karddal, úgyhogy feleségeitek özvegyekké lesznek és a fiaitok árvákká.
Exo 22:24 Ha pénzt adsz kölcsön az én népemből való szegénynek, aki közötted lakik, ne szorongasd, mint az uzsorás, és ne vess ki rá kamatot.
Exo 22:25 Ha zálogba vetted embertársad köpenyét, naplemente előtt add vissza neki.
Exo 22:26 Hiszen az az egyetlen takarója, testének öltözete, és nincs egyebe, amiben alhatna. Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert én irgalmas vagyok.
Exo 22:27 Istent ne rágalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd.
Exo 22:28 Tizedeidet és zsengéidet ne halogasd megadni. Fiaid közül az elsőszülöttet nekem add.
Exo 22:29 Hasonlóképp cselekedj marháddal és aprójószágoddal: hét napig maradjon anyjánál, a nyolcadik napon add nekem.
Exo 22:30 Szentek legyetek számomra! Mezőn széttépett állat húsából ne egyetek: a kutyának vessétek.
Exo 23:1 Hazug hírt ne terjessz! Ne fogj össze a bűnössel, hogy hamis tanúságot tégy!
Exo 23:2 Ne kövesd a tömeget gonoszság elkövetésében, és ne csatlakozz a perben a többség vallomásához, eltérve az igazságtól.
Exo 23:3 Perben a szegénynek se kedvezz!
Exo 23:4 Ha ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára bukkansz, hajtsd vissza hozzá.
Exo 23:5 Ha látod, hogy haragosod szamara a teher alatt leroskadt, ne menj el mellette, hanem segítsd fel vele.
Exo 23:6 Ne csavard el a szegény ember igazát.
Exo 23:7 Óvakodj a hazug ügyektől. Ártatlan és igaz embert meg ne öless, mert én elfordulok a gonosz embertől.
Exo 23:8 Ajándékot el ne fogadj, mert az megvakítja az okosak szemét, és elferdíti az igazak szavát.
Exo 23:9 A jövevényt ne nyomd el, hiszen ismeritek a jövevény életét, mivel ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.
Exo 23:10 Hat esztendőn át vesd be szántódat, és gyűjtsd be termését,
Exo 23:11 a hetedik esztendőben azonban hagyd ugaron. A termését hagyd a sorsára, hadd egyék meg néped szegényei. Amit azok meghagynak, hadd egye meg a mező vadja. Szőlőddel és olajfakerteddel hasonlóképp cselekedj.
Exo 23:12 Hat napon dolgozzál, a hetedik napon pihenj meg, hogy pihenjen ökröd és szamarad, s felüdüljön rabszolganőd fia és a jövevény.
Exo 23:13 Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek: más istenek nevére ne esküdjetek, hallani se lehessen azt a te szádból.
Exo 23:14 Esztendőnként három ízben zarándokünnepet tartsatok nekem.
Exo 23:15 Tartsd meg a kovásztalanok ünnepét: hét napon át kovásztalant egyél, amint parancsoltam neked, abib havának idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból: ne jelenj meg üres kézzel színem előtt.
Exo 23:16 Tartsd meg ezenkívül munkád zsengéinek, szántód minden veteményének aratási ünnepét, -- és az évet záró ünnepet, amikor betakarítod minden termésedet a mezőről.
Exo 23:17 Közüled minden férfi háromszor jelenjék meg esztendőnként az Úr, a te Istened előtt.
Exo 23:18 Kovászos kenyérrel együtt ne áldozd fel áldozatom vérét, és ünnepi áldozatom kövérje ne maradjon meg reggelig.
Exo 23:19 Földed terményeinek zsengéjét vidd el az Úr, a te Istened házába. Ne főzz kecskegidát anyja tejében.
Exo 23:20 Íme, elküldöm angyalomat, hogy előtted haladjon, őrizzen téged az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet neked szántam.
Exo 23:21 Féld őt, hallgass a szavára, és ne gondold, hogy megvetheted, mert nem nézi el, ha vétkezel, hiszen az én nevem van benne.
Exo 23:22 Ha hallgatsz a szavára, és megteszed mindazt, amit mondok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek, és szorongatni fogom szorongatóidat.
Exo 23:23 Ha tehát előtted megy majd angyalom, és bevezet téged az amoriták, a hetiták, a periziták, a kánaániak, a hivviták és a jebuziták közé, akiket majd kiirtok --
Exo 23:24 ne imádd és ne tiszteld isteneiket, ne utánozd tetteiket, hanem rontsd le bálványaikat, és törd össze emlékoszlopaikat.
Exo 23:25 Szolgáljátok tehát az Urat, a ti Isteneteket, akkor megáldom kenyeredet és vizedet. Távol tartom tőled a betegséget,
Exo 23:26 nem lesz gyermektelen és meddő asszony a földeden, és teljessé teszem napjaid számát.
Exo 23:27 Elküldöm előtted félelmetességemet, megölök minden népet, amely közé bemégy, és megfutamítom előled minden ellenségedet.
Exo 23:28 Darazsakat küldök előtted, hogy űzzék ki a hivvitákat, a kánaániakat és a hetitákat, mielőtt bevonulsz.
Exo 23:29 Nem egy esztendőben űzöm ki majd őket színed elől, hogy sivataggá ne váljék az ország, és károdra meg ne szaporodjék a vadállat.
Exo 23:30 Csak fokozatosan űzöm ki majd őket színed elől, amíg te megsokasodsz, és birtokodba veheted az országot.
Exo 23:31 Úgy szabom meg határaidat, hogy a Vörös-tengertől a filiszteusok tengeréig, a pusztától a folyóvízig érjenek: kezetekbe adom az ország lakóit, és kiűzöm őket színetek elől.
Exo 23:32 Ne lépj szövetségre velük és isteneikkel,
Exo 23:33 ne lakjanak földeden, hogy bűnbe ne vigyenek ellenem: mert ha isteneiknek szolgálnál, bizony, vesztedre lenne az neked."
Exo 24:1 Ezután így szólt az Úr Mózeshez: "Jöjjetek fel az Úrhoz, te és Áron, Nádáb, Ábiu és hetven vén Izraelből, és imádjátok őt a távolban.
Exo 24:2 De egyedül Mózes jöjjön közel az Úrhoz, ők ne jöjjenek a közelébe, és a nép se jöjjön fel vele!"
Exo 24:3 Elment tehát Mózes, és elmondta a népnek az Úr minden szavát és rendeletét. A nép egy szívvel-lélekkel felelte: "Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott!"
Exo 24:4 Ekkor Mózes leírta az Úr minden beszédét. Majd felkelt kora reggel, oltárt épített a hegy tövében, és tizenkét emlékoszlopot állított, Izrael tizenkét törzsének megfelelően.
Exo 24:5 Aztán odaküldte Izrael fiainak ifjait, hogy mutassanak be egészen elégő áldozatokat, és vágjanak az Úrnak békeáldozatul fiatal bikákat.
Exo 24:6 Mózes pedig fogta a vér felét, és a medencékbe töltötte, a másik felét pedig az oltárra öntötte.
Exo 24:7 Aztán fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép hallatára. Erre ők azt mondták: "Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott, és engedelmesek leszünk!"
Exo 24:8 Ő pedig fogta a vért, és meghintette vele a népet, és így szólt: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr megkötött veletek e szavak alapján!"
Exo 24:9 Aztán Mózes és Áron, Nádáb, Ábiu és hetvenen Izrael vénei közül felmentek,
Exo 24:10 és látták Izrael Istenét. -- Olyan valami volt a lába alatt, mintha zafírkőből készült volna, és mint az ég, amikor tiszta. --
Exo 24:11 Az Úr nem emelt rájuk kezet, pedig messzire távoztak Izrael fiaitól. Látták Istent, és ettek és ittak.
Exo 24:12 Az Úr azt mondta eztán Mózesnek: "Jöjj fel hozzám a hegyre, maradj ott, és én átadom neked a kőtáblákat, a törvényt és a parancsokat, amelyeket leírtam, hogy tanítsd őket!"
Exo 24:13 Fel is készült Mózes és szolgája, Józsue, és amikor Mózes elindult Isten hegyére,
Exo 24:14 azt mondta a véneknek: "Várjatok itt, amíg vissza nem térünk hozzátok! Áron és Húr veletek vannak, ha valami peres dolog felmerül, vigyétek őeléjük!"
Exo 24:15 Amikor aztán Mózes felment, a felhő elborította a hegyet,
Exo 24:16 és az Úr dicsősége leszállt a Sínai hegyére. Miután azt hat napig eltakarta a felhővel, a hetedik napon szólította őt a felhő közepéből. --
Exo 24:17 Izrael fiainak szeme előtt olyan látvány volt az Úr dicsősége, mint a hegy ormán égő tűz. --
Exo 24:18 Erre Mózes bement a felhő közepébe, felment a hegyre, és ott volt negyven nap és negyven éjen át.
Exo 25:1 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:
Exo 25:2 "Szólj Izrael fiainak, hogy gyűjtsenek nekem adományokat! Minden embertől, aki önként ajánlja fel, fogadjátok el.
Exo 25:3 A következő dolgokat kell összegyűjtenetek: aranyat, ezüstöt, rezet,
Exo 25:4 kék, bíbor és kétszer festett, karmazsin színű fonalat, bisszust, kecskeszőrt,
Exo 25:5 vörösre festett kosbőrt, halbőrt, akácfát,
Exo 25:6 olajat a mécsesek feltöltéséhez, fűszereket a kenethez, jóillatú füstölőszereket,
Exo 25:7 ónixköveket és drágaköveket az efód és a tudakoló díszítésére.
Exo 25:8 Készítsenek nekem szentélyt, hogy közöttük lakhassam,
Exo 25:9 mindenben annak a hajléknak és a hozzátartozó eszközöknek a mintájára, amelyet majd mutatok neked. A következőképpen csináljátok:
Exo 25:10 Készítsetek akácfából egy ládát: két és fél könyöknyi legyen a hossza, másfél könyöknyi a szélessége, és ugyancsak másfél könyöknyi a magassága.
Exo 25:11 Ezt aztán vond be színarannyal belülről, kívülről, és helyezz rá körös-körül aranyszegélyt.
Exo 25:12 Önts ezenkívül négy arany karikát, és illeszd a láda négy sarkára: két karika legyen az egyik oldalon és kettő a másikon.
Exo 25:13 Azután készíts rudakat akácfából, vond be azokat arannyal,
Exo 25:14 és dugd be őket a láda oldalain levő karikákba, hogy hordozni lehessen velük a ládát.
Exo 25:15 Ezek legyenek mindig a karikákban, sohase húzzák ki onnan azokat.
Exo 25:16 Ebbe a ládába tedd majd azt a bizonyságot, amelyet adni fogok neked.
Exo 25:17 Azután készítsd el színaranyból az engesztelőhelyet! Két és fél könyöknyi legyen a hossza, másfél könyöknyi a szélessége.
Exo 25:18 Készíts két kerubot vert aranyból az engesztelőhely két szélére.
Exo 25:19 Az egyik kerub az egyik oldalon legyen, a másik a másikon,
Exo 25:20 úgyhogy az engesztelőhely mindkét oldalát befedjék, terjesszék ki szárnyukat, és borítsák be az engesztelőhelyet. Egymással szemben legyenek, és arcukkal az engesztelőhely felé forduljanak. Ezzel aztán fedd be a ládát,
Exo 25:21 tedd bele a bizonyságot, amelyet adok majd neked.
Exo 25:22 Onnan, és az engesztelőhelyről fogok találkozni veled, és beszélni hozzád. A bizonyság ládája felett levő két kerub közül szólok majd hozzád mindarról, amit általad Izrael fiainak parancsolok.
Exo 25:23 Készíts továbbá akácfából egy asztalt: két könyöknyi legyen a hossza, egy könyöknyi a szélessége, és másfél könyöknyi a magassága.
Exo 25:24 Ezt aztán vond be színarannyal, és helyezz rá körös-körül aranyszegélyt:
Exo 25:25 a szegélyre négy ujj nyi magas, átvert párkányzatot, fölé pedig egy másik aranyszegélyt.
Exo 25:26 Készíts továbbá négy arany karikát, és illeszd azt rá az asztal négy sarkára, minden lábhoz egyet.
Exo 25:27 Az arany karikák a szegély alatt legyenek, úgy, hogy rudakat lehessen beléjük dugni, és hordozni lehessen az asztalt.
Exo 25:28 Készítsd el a rudakat is akácfából, és vond be őket arannyal; ezekkel hordozzák az asztalt.
Exo 25:29 Készítsd el továbbá a tálakat, a csészéket, a tömjéntartókat és az italáldozatok bemutatására szolgáló serlegeket, színaranyból.
Exo 25:30 Tedd aztán az asztalra a kitett kenyereket: ezek mindenkor színem előtt legyenek.
Exo 25:31 Készíts továbbá mécstartót, színaranyból verve. A szára, az ágai, kelyhei, gömböcskéi és liliomai egy darabból legyenek.
Exo 25:32 Hat ág jöjjön ki oldalaiból: három az egyik oldalon, három a másikon.
Exo 25:33 Három dióalakú kehely legyen az egyik ágon, mindegyik egy gömböcskével és liliommal; hasonlóképpen három dióalakú kehely a második ágon, mindegyik gömböcskével és liliommal. Ilyen művű legyen mind a hat ág, amely a szárból kijön.
Exo 25:34 A mécstartó szárán pedig négy dióalakú kehely legyen, mindegyik gömböcskével és liliommal.
Exo 25:35 Egy-egy gömböcske legyen két-két ág tövében, mind a három helyen, mind a hat ág alatt, amely a szárból kijön.
Exo 25:36 A gömböcskék és az ágak egy darabból legyenek -- színaranyból legyen verve az egész.
Exo 25:37 Készíts továbbá hét mécsest, és rakd fel azokat a mécstartóra úgy, hogy messzire világítsanak.
Exo 25:38 Hamuszedői is, és azok az edények, amelyekben a leszedett hamvat eloltják, színaranyból legyenek.
Exo 25:39 A mécstartó egész súlya -- minden eszközével együtt -- egy talentum színarany legyen.
Exo 25:40 Nézd meg, és arra a mintára készítsd, amelyet a hegyen mutattam neked.
Exo 26:1 A hajlékot pedig a következőképpen készítsd: Szőjj tíz szőnyeget sodrott lenből kék, bíbor és kétszer festett karmazsinszínű fonalból, műszövő munkával tarkítva.
Exo 26:2 Huszonnyolc könyöknyi legyen egy-egy szőnyeg hossza, négy könyöknyi a szélessége; egy mérete legyen valamennyi szőnyegnek.
Exo 26:3 Aztán fűzz össze egymással öt szőnyeget, majd a másik ötöt is foglald egybe, ugyanolyan módon.
Exo 26:4 Azután készíts hurkokat kékszínű fonalból a szőnyegek oldalára, a szélükre, hogy össze lehessen fűzni őket egymással.
Exo 26:5 Ötven hurok legyen mindkét szőnyeg oldalán, úgy alkalmazva, hogy hurok hurokkal szembe kerüljön, és egyiket a másikhoz lehessen kapcsolni.
Exo 26:6 Aztán készíts ötven aranykarikát, és kapcsold velük össze a szőnyegek két szárnyát, hogy a hajlék eggyé legyen.
Exo 26:7 Készíts továbbá tizenegy kecskeszőr sátorlapot a hajlék tetejének betakarására.
Exo 26:8 Harminc könyöknyi legyen egy-egy sátorlap hossza, négy a szélessége; egyenlő mérete legyen valamennyi sátorlapnak.
Exo 26:9 Ötöt közülük aztán fűzz össze külön, majd foglald egybe a hatot is egymással, úgy, hogy a hatodik lapot kétrét hajthasd a fedél elejére.
Exo 26:10 Készíts aztán ötven hurkot az egyik sátorlap szélére, hogy a másikkal össze lehessen kapcsolni, és ötven hurkot a másik sátorlap szélére, hogy az előzővel össze lehessen kapcsolni.
Exo 26:11 Készíts aztán ötven rézkapcsot, és kapcsold velük össze a hurkokat, hogy egy sátorlap legyen az összesből.
Exo 26:12 Ami pedig a fedél lapjából fennmarad, vagyis az az egy sátorlap, amellyel több van, annak a felével a hajlék hátulját fedd be.
Exo 26:13 Abból meg, ami a sátorlapok hosszából marad meg, egy könyöknyi függjön le az egyik oldalon, egy pedig a másikon, befedve a hajlék mindkét oldalát.
Exo 26:14 Készíts egy másik takarót is a fedélre vörösre festett kosbőrből, efölé pedig még egy takarót halbőrből.
Exo 26:15 Készítsd el a hajlék deszkáit is akácfából, úgy, hogy fel lehessen állítani azokat.
Exo 26:16 Tíz könyöknyi legyen mindegyiknek a hossza, és másfél a szélessége.
Exo 26:17 A deszkák oldalain két-két ereszték legyen, hogy az egyik deszkát a másik deszkához lehessen velük foglalni; így készüljön valamennyi deszka.
Exo 26:18 Húsz legyen belőlük a déli oldalon, a dél felé eső szárnyon.
Exo 26:19 Ezek számára önts negyven ezüsttalpat, úgy, hogy egy-egy deszka alá, a két eresztékhez képest két-két talp kerüljön.
Exo 26:20 A hajlék másik oldalán, az észak felé esőn, szintén húsz deszka legyen
Exo 26:21 negyven ezüst talppal; egy-egy deszka alá két-két talp kerüljön.
Exo 26:22 A hajlék nyugati oldalához pedig hat deszkát készíts,
Exo 26:23 és még kettőt, utóbbiak a sarkokra kerüljenek, a hajlék hátulján.
Exo 26:24 Legyenek összefogva alulról a tetejéig, és egy foglalat tartsa össze valamennyit. Azon a két deszkán is, amelyet a sarkokra kell helyezni, hasonló foglalat legyen.
Exo 26:25 Összesen tehát nyolc deszka legyen tizenhat ezüsttalppal -- két-két talpat számítva egy-egy deszka alá.
Exo 26:26 Készíts továbbá reteszrudakat akácfából a deszkák összefogására -- ötöt a hajlék egyik oldalához,
Exo 26:27 öt másikat a másikhoz, és ugyanannyit a nyugati oldalhoz.
Exo 26:28 Dugd át őket a deszkák közepén az egyik végtől a másik végig.
Exo 26:29 Magukat a deszkákat pedig vond be arannyal, és önts hozzájuk aranykarikákat, hogy ezeken keresztül a reteszrudak összetarthassák a deszkákat. A reteszrudakat is vond be arannyal.
Exo 26:30 Aztán állítsd fel a hajlékot a szerint a minta szerint, amelyet a hegyen mutattam neked.
Exo 26:31 Készíts továbbá függönyt kék, bíbor, kétszer festett, karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, műszövő munkával, szép tarkára szőve.
Exo 26:32 Ezt aztán függeszd fel elölről négy akácfaoszlopra: ezeket egészét arany borítsa, az oszlopfő is arany legyen, de a talpuk ezüst.
Exo 26:33 Aztán akaszd fel a függönyt a karikákra, és helyezd el mögötte a bizonyság ládáját: ez a függöny válassza el a szentélyt a szentek szentjétől.
Exo 26:34 Helyezd aztán az engesztelőhelyet a bizonyság ládájára, a szentek szentjébe,
Exo 26:35 az asztalt a függönyön kívülre, a mécstartót pedig az asztallal szembe, a hajlék déli oldalára -- az asztal ugyanis az északi oldalon álljon.
Exo 26:36 Készíts továbbá leplet a sátor bejáratára kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, hímző munkával.
Exo 26:37 Aztán vonj be öt akácfaoszlopot arannyal, és akaszd rájuk elölről a leplet: a tetejük arany, a talpuk réz legyen.
Exo 27:1 Készítsd el az oltárt is akácfából: öt könyök legyen a hossza, ugyanannyi a szélessége, tehát négyzet legyen, és három könyök a magassága.
Exo 27:2 Szarvai a négy sarkán magából az oltárból jöjjenek elő. Az egészet vond be rézzel.
Exo 27:3 Készíts hozzá ezenkívül hamuszedő üstöket, lapátokat, villákat és parázstartókat; rézből készítsd valamennyi eszközét.
Exo 27:4 Készíts azután egy hálószerű rézrostélyt is. Ennek négy rézkarika legyen a négy sarkán,
Exo 27:5 és tedd az oltár pereme alá, úgy, hogy a rostély az oltár közepéig érjen.
Exo 27:6 Készíts aztán akácfából két rudat az oltár számára, vond be őket rézlemezekkel,
Exo 27:7 és dugd be a karikákba. Legyenek az oltár két oldalán, hogy hordozni lehessen.
Exo 27:8 Ne tömörre, hanem belül üresre, üregesre készítsd, úgy, amint a hegyen mutattam neked.
Exo 27:9 Készítsd el a hajlék udvarát is: déli oldalán, a délre eső szárnyán kárpitok legyenek, sodrott bisszusból, lenből -- százkönyöknyi legyen a hossza ennek az oldalnak --
Exo 27:10 húsz oszloppal és ugyanannyi réztalppal. Az oszlopfők metszéseikkel együtt ezüstből legyenek.
Exo 27:11 Északi oldalán, hosszában, szintén százkönyöknyi kárpit, húsz oszlop és ugyanannyi számú réztalp legyen. Az oszlopfők metszéseikkel együtt ezüstből legyenek.
Exo 27:12 Az udvar nyugatra néző szélességében ötvenkönyöknyi kárpit, tíz oszlop és ugyanannyi talp legyen.
Exo 27:13 Az udvar keletre néző szélessége szintén ötvenkönyöknyi legyen.
Exo 27:14 Az egyik oldalán tizenötkönyöknyi kárpit, három oszlop és ugyanannyi talp legyen,
Exo 27:15 a másik oldalán is tizenöt könyök kárpit, három oszlop és ugyanannyi talp legyen.
Exo 27:16 Az udvar bejáratán pedig húszkönyöknyi lepel legyen kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, hímző munkával. Ennek négy oszlopa legyen, ugyannyi talppal.
Exo 27:17 Az udvar minden oszlopát körös-körül ezüstlemezek borítsák; oszlopfőik ezüst, talpuk réz legyen.
Exo 27:18 Hosszában százkönyöknyi legyen az udvar, széltében ötven, magassága öt könyök legyen. Sodrott lenből készüljön, talpai rézből legyenek.
Exo 27:19 A hajlék minden eszközét, bármely célra és szolgálatra való, valamint annak és az udvar cövekeit, rézből készítsd.
Exo 27:20 Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked színtiszta, sajtóval ütött faolajat, hogy mindenkor mécses égjen
Exo 27:21 a bizonyság sátrában, a bizonyság előtt kifeszített függönyön kívül. Ezt Áron és fiai helyezzék oda úgy, hogy estétől reggelig égjen az Úr előtt. Örök szolgálat legyen ez nemzedékről-nemzedékre Izrael fiai részéről.
Exo 28:1 Állítsd továbbá magad elé Izrael fiai közül Áront, a bátyádat fiaival együtt, hogy papjaimmá legyenek: Áront, Nádábot, Ábiut, Eleazárt és Itamárt.
Exo 28:2 Készíts szent ruhákat Áronnak, a bátyádnak, dicsőségül és ékességül.
Exo 28:3 Szólj tehát minden bölcsszívű embernek, akit betöltöttem a bölcsesség lelkével, hogy készítsék el Áron ruháit, hogy fel lehessen szentelni, és szolgálhasson nekem bennük.
Exo 28:4 A következő ruhákat kell elkészíteniük: efódot, vállravalót, felsőköntöst, szoros gyolcsruhát, süveget és övet. Készítsenek tehát szent ruhákat a bátyádnak, Áronnak és a fiainak, hogy papjaimmá legyenek.
Exo 28:5 Aranyat, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalat és lent használjanak hozzá.
Exo 28:6 Az efódot aranyból, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, műszövő munkával készítsék.
Exo 28:7 Két vállpánt csatlakozzon hozzá fönt két oldalon úgy, hogy vele egyet alkosson.
Exo 28:8 Szövése és művének egész hímzése aranyból, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből legyen.
Exo 28:9 Végy továbbá két ónixkövet, és vésd rájuk Izrael fiainak nevét:
Exo 28:10 hat nevet az egyik kőre, a másik hat nevet a másikra, születésük rendjében;
Exo 28:11 kőmetsző munkával, a pecsétmetsző mesterségével vésd rájuk Izrael fiainak nevét. Ezeket aztán szorítsd és foglald körös-körül aranyba.
Exo 28:12 Aztán illeszd ezt a vállravaló két vállpántjára, emlékeztetőül Izrael fiaira, hogy viselje Áron a nevüket a két vállán az Úr előtt emlékeztetőül.
Exo 28:13 Készíts továbbá kis horgokat aranyból,
Exo 28:14 két sodrott kis láncot színaranyból, és fűzd rá őket a horgokra.
Exo 28:15 Készítsd el az ítélet tudakolóját is: műszövő munkával, a vállravaló szövésének módjára, aranyból, kék, bíbor és kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből.
Exo 28:16 Négyzetalakú legyen és kétrétű, hosszában is, széltében is egy-egy arasznyi méretű.
Exo 28:17 Ebbe aztán foglalj négy sor drágakövet: az első sorban karneol, topáz és smaragd legyen,
Exo 28:18 a másodikban karbunkulus, zafír és jáspis,
Exo 28:19 a harmadikban jácint, achát és ametiszt,
Exo 28:20 a negyedikben krizolit, ónix és berill. Aranyba legyenek foglalva fajtánként,
Exo 28:21 és Izrael fiainak neve legyen rajtuk. Tizenkét név legyen beléjük vésve, kövenként egy-egy név, a tizenkét törzs szerint. --
Exo 28:22 Készíts továbbá a tudakolóra sodrott láncokat színaranyból,
Exo 28:23 valamint két aranykarikát, és az utóbbiakat illeszd a tudakoló két felső sarkára.
Exo 28:24 Aztán fűzd be az arany láncokat a tudakoló sarkain levő karikákba,
Exo 28:25 a láncok végét pedig kapcsold a két kis horoggal a vállravalónak az efóddal szembe eső két vállpántjára.
Exo 28:26 Aztán készíts két aranykarikát, és illeszd a tudakoló két alsó sarkára, az efóddal szembe eső, befelé néző szélére,
Exo 28:27 ezenkívül két másik aranykarikát; ezeket illeszd a vállravaló efód két vállpántjának alsó részére, az alsó összefoglalással szembe, hogy a tudakolót össze lehessen fűzni az efóddal.
Exo 28:28 Szorítsák aztán a tudakolót kék zsinórral, karikáinál fogva, a vállravaló karikáihoz úgy, hogy a mesterien készült összekapcsolás látható maradjon, és a tudakoló és az efód el ne válhasson egymástól.
Exo 28:29 Így viselje Áron a mellén, az ítélet tudakolóján Izrael fiainak nevét mindig, amikor bemegy a szentélybe, emlékeztetőül az Úr előtt.
Exo 28:30 Az ítélet tudakolójába pedig tedd bele az Urimot és a Tumimot, hogy Áron mellén legyenek, amikor bemegy az Úr elé: így viselje Izrael fiainak ítéletét a mellén az Úr színe előtt mindenkor.
Exo 28:31 Készítsd el a vállravalóhoz tartozó felsőköntöst is, kékszínű fonalból az egészet.
Exo 28:32 Fenn a közepén nyílás legyen rajta a fej számára, körülötte szövött szegéllyel, olyan, mint a ruhák szélén szokott lenni, hogy egykönnyen be ne szakadjon.
Exo 28:33 Alulra, a felsőköntös aljára készíts körös-körül gránátalmához hasonló díszeket, kék, bíbor és kétszer festett karmazsin színű fonalból, azok közé pedig tégy csengőket,
Exo 28:34 úgy, hogy először aranycsengő, aztán gránátalma, majd megint aranycsengő, és ismét gránátalma legyen rajta.
Exo 28:35 Öltse fel ezt Áron, ha szolgálatot teljesít, hogy hallatsszék a csengés, amikor bemegy a szentélybe az Úr színe elé, és amikor kijön, hogy halállal ne lakoljon.
Exo 28:36 Készíts ezenkívül egy lemezt színaranyból, és a pecsétmetsző mesterségével vésd rá: "Az Úr Szentje".
Exo 28:37 Ezt aztán kösd egy kékszínű zsinórra, legyen a süvegen,
Exo 28:38 és feküdjön a főpap homlokára, hogy így Áron magára vegye azokat a vétkeket, amelyek Izrael fiainak áldozataihoz és szentelményeihez, bármilyen ajándékaihoz és adományaihoz tapadnak. Mindig legyen ez a lemez a homlokán, hogy az Úr kegyelmes legyen irántuk.
Exo 28:39 Készíts ezenkívül egy szűk köntöst lenből, készíts egy lensüveget, valamint egy hímzett övet.
Exo 28:40 Áron fiainak pedig készíts gyolcsköntösöket, öveket és süvegeket dicsőségül és ékességül.
Exo 28:41 Aztán öltöztesd fel mindezekbe Áront, a bátyádat, vele fiait, és szenteld fel valamennyiük kezét. Szenteld fel őket, hogy papjaimmá legyenek.
Exo 28:42 Készíts még gyolcsnadrágokat is, hogy csípőtől combig befödjék szemérmüket.
Exo 28:43 Viseljék ezeket Áron és fiai, amikor bemennek a bizonyság sátrába, vagy amikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgálatot teljesítsenek a szentélyben, hogy vétket ne hívjanak magukra, és halállal ne lakoljanak. Örök törvény legyen ez Áronra és utódaira nézve.
Exo 29:1 A következőképpen kell majd eljárnod, hogy papjaimmá szenteld őket. Végy majd egy fiatal bikát a csordából, valamint két hibátlan kost,
Exo 29:2 ezenkívül kovásztalan kenyereket, olajjal meghintett, kovásztalan kalácsokat, és olajjal megkent, kovásztalan lepényeket: búzalisztlángból készítsd valamennyit.
Exo 29:3 Az utóbbiakat rakd egy kosárba, és hozd elém az ökörrel és a két kossal együtt.
Exo 29:4 Aztán állítsd Áront és fiait a bizonyság sátrának ajtaja elé. Miután megmostad az apát és a fiait vízzel,
Exo 29:5 öltöztesd fel Áront a ruháiba, azaz a gyolcsköntösbe, a felsőköntösbe, a vállravalóba, a tudakolóba, fogd össze ezt az övvel,
Exo 29:6 tedd a fejére a süveget, a süvegre a szent lemezt,
Exo 29:7 aztán öntsd fejére a kenet olaját, és szenteld fel őt ezzel a szertartással. --
Exo 29:8 A fiait is léptesd előre, és öltöztesd fel a gyolcsköntösökbe, aztán övezd fel őket az övvel --
Exo 29:9 vagyis Áront és fiait --, végül tedd rájuk a süvegeket, és papjaimmá lesznek örök jogon. Miután így felszentelted kezüket,
Exo 29:10 állítsd a bikát a bizonyság sátra elé, Áron és fiai tegyék rá kezüket a fejére,
Exo 29:11 aztán vágd le az Úr színe előtt, a bizonyság sátrának ajtaja mellett.
Exo 29:12 Majd végy a bika véréből, és tedd ujjaddal az oltár szarvaira, a többi vért pedig öntsd az oltár aljára.
Exo 29:13 Végül vedd az egész hájat, amely a beleket fedi, ezenkívül a máj hártyáját, a két vesét és a rajtuk lévő hájat, és égesd el áldozati füstként az oltáron.
Exo 29:14 A bika húsát, bőrét és trágyáját pedig égesd el a táboron kívül, mert bűnért való áldozat.
Exo 29:15 Aztán vedd az egyik kost, Áron és fiai tegyék rá kezüket a fejére,
Exo 29:16 aztán vágd le, végy a véréből, és öntsd azt körös-körül az oltárra.
Exo 29:17 A kost pedig vagdald darabokra, mosd meg a belét és a lábszárait, tedd rá felvagdalt húsára és fejére,
Exo 29:18 és égesd el az egész kost áldozati füstként az oltáron. Egészen elégő áldozat az az Úrnak, kedves tűzáldozati illat az Úrnak.
Exo 29:19 Aztán fogd a másik kost, Áron és fiai tegyék rá kezüket a fejére,
Exo 29:20 aztán vágd le, végy a véréből, és kend meg vele Áronnak és fiainak jobb fülcimpáját, valamint jobbkezüknek és -lábuknak hüvelykujját, aztán öntsd a vért körös-körül az oltárra.
Exo 29:21 Majd végy az oltáron levő vérből és a kenet olajából, hintsd meg Áront és ruháit, a fiait és azok ruháit, és szent lesz ő és a ruhája, az ő fiai és az ő ruhájuk.
Exo 29:22 Aztán vedd a kos háját, farkát, a beleket borító hájat, a máj hártyáját, a két vesét, a rajtuk levő hájat és a jobboldali lapockát -- mert ez felszentelési kos --,
Exo 29:23 hozzá egy kenyércipót, egy olajjal meghintett kalácsot és egy lepényt az Úr színe elé helyezett kovásztalan kenyerek kosarából.
Exo 29:24 Tedd mindezeket Áronnak és fiainak a kezére, és szenteld meg és ajánld fel őket az Úr előtt.
Exo 29:25 Aztán vedd el mindezt a kezükből, és égesd el az oltáron az egészen elégő áldozat felett, kedves illatul az Úr színe előtt, mert az ő tűzáldozata ez.
Exo 29:26 Vedd aztán annak a kosnak a szegyét, amellyel Áront felszentelted, szenteld meg azt és ajánld fel az Úr előtt, és ez legyen a te részed.
Exo 29:27 Így tedd szentté a szegyet, amelyet felajánlottál, és a lapockát, amelyet elvettél abból a kosból,
Exo 29:28 amellyel Áront és fiait felszentelted, hogy ezek Áronnak és fiainak a járandóságai legyenek Izrael fiai részéről, örök törvény alapján. Ezek ugyanis adomány részei, és mint az adomány részeit kell ezeket odaadniuk békeáldozataikból; ezeket az Úrnak kell adományozniuk.
Exo 29:29 A szent öltözet pedig, amelyet Áron visel, őutána fiaira szálljon, hogy abban kenjék fel őket, és abban szenteljék meg kezüket.
Exo 29:30 Hét napon át viselje, aki főpappá lesz helyette a fiai közül, és bemegy a bizonyság sátrába, hogy szolgáljon a szentélyben.
Exo 29:31 Fogd azután a felszentelési kost, a húsát főzd meg a szent helyen,
Exo 29:32 és egyék meg Áron és fiai. Ők egyék meg a kosárban levő kenyereket is a bizonyság sátrának ajtajánál,
Exo 29:33 hogy engeszteljen az áldozat, és szentté váljon azok keze, akik bemutatják. Idegen ember ne egyen belőlük, mert szentek.
Exo 29:34 Ha valami megmarad a felszentelési húsból vagy a kenyérből reggelig, a maradékot égesd el a tűzben; megenni nem szabad azt, mert szent.
Exo 29:35 Mindazt, amit parancsoltam neked, tedd meg majd Áronnal és fiaival. Hét napon át szenteld meg a kezüket,
Exo 29:36 és naponta mutass be egy bikát bűnért való áldozatul, engesztelésül. Tisztítsd meg az oltárt az engesztelő áldozat bemutatása által, és kend fel megszentelésül.
Exo 29:37 Hét napon tisztítsd és szenteld meg így az oltárt, akkor szent lesz: mindenki, aki érinti, szentté lesz.
Exo 29:38 Ezt kell majd áldoznod az oltáron: két egyesztendős bárányt, minden nap, megszakítás nélkül --
Exo 29:39 az egyik bárányt reggel, a másikat este --,
Exo 29:40 és egy tizedrész lisztlángot, meghintve egy negyed hín mennyiségű, vert olajjal, italáldozatul pedig ugyanannyi mennyiségű bort -- az egyik bárányhoz.
Exo 29:41 A másik bárányt pedig estefelé áldozd fel, a reggeli áldozat szertartása és a mondottak szerint, kedves illatul.
Exo 29:42 Ez legyen az Úrnak bemutatandó egészen elégő áldozat, ezt kell szüntelenül bemutatni közöttetek nemzedékről nemzedékre, a bizonyság sátrának ajtajánál, az Úr előtt. Oda foglak majd téged rendelni, hogy szóljak hozzád.
Exo 29:43 Ott parancsolok majd Izrael fiainak, és dicsőségem megszenteli az oltárt.
Exo 29:44 Az oltárral együtt megszentelem a bizonyság sátrát, valamint Áront és fiait, hogy papjaimmá legyenek.
Exo 29:45 Izrael fiai között fogok lakni és Istenük leszek,
Exo 29:46 s megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük, aki kihoztam őket Egyiptom földjéről, hogy közöttük lakjam, én, az Úr, az ő Istenük.
Exo 30:1 Készíts továbbá akácfából egy oltárt az illatáldozatok bemutatásához:
Exo 30:2 hosszúsága egy könyök, szélessége szintén egy, tehát négyzet alakú, magassága pedig két könyök legyen. Szarvai magából az oltárból jöjjenek elő.
Exo 30:3 Ezt aztán vond be színarannyal -- a rostélyát is, körös-körül a falait is, és a szarvait is. Helyezz rá körös-körül aranyszegélyt,
Exo 30:4 a szegély alá pedig minkét oldalon két aranykarikát, hogy rudakat lehessen dugni beléjük, és hordozni lehessen az oltárt.
Exo 30:5 Készítsd el a rudakat is akácfából, és vond be őket arannyal.
Exo 30:6 Aztán tedd az oltárt az elé a függöny elé, amely a bizonyság ládája és a bizonyságot fedő kegyelemtábla előtt függ, ahonnan majd szólok hozzád.
Exo 30:7 Áron pedig égessen rajta jó illatú füstölőszert: égessen rajta reggel, amikor előkészíti a mécseseket,
Exo 30:8 és égessen estefelé is, amikor feltölti őket. Szüntelen égő illatáldozat legyen ez részetekről az Úr előtt, nemzedékről-nemzedékre.
Exo 30:9 Más összetételű füstölőszert, egészen elégő áldozatot és ételáldozatot ne mutassatok be rajta, és italáldozatot se öntsetek rá.
Exo 30:10 Évente egyszer pedig könyörögjön Áron ennek az oltárnak a szarvai felett a bűnért való áldozat vérével, és végezzen engesztelést rajta, nemzedékről-nemzedékre közöttetek. Legyen szent az Úrnak."
Exo 30:11 Aztán így szólt az Úr Mózeshez:
Exo 30:12 "Amikor majd szám szerint összeírod Izrael fiainak összességét, adjon mindegyikük váltságot életéért az Úrnak, hogy ne legyen rajtuk csapás, amikor megszámlálják őket.
Exo 30:13 Ezt kell adnia mindenkinek, akinek a nevét felveszik: fél sékelt a szentély súlyegysége szerint -- egy sékelben húsz gera van --, fél sékelt ajánljon fel az Úrnak.
Exo 30:14 Akit számbavesznek, húsz esztendőstől fölfelé, ezt a váltságot adja meg.
Exo 30:15 A gazdag ne adjon többet fél sékelnél, és a szegény se kevesebbet.
Exo 30:16 Te pedig vedd a pénzt, amelyet Izrael fiai adnak, és fordítsd azt a bizonyság sátrának szolgálatára, hogy emlékeztetőjük legyen az az Úr előtt, és ő megkegyelmezzen életüknek."
Exo 30:17 Aztán így szólt az Úr Mózeshez:
Exo 30:18 "Készíts majd rézből egy mosdómedencét, valamint egy hozzávaló talapzatot, tedd a bizonyság sátra és az oltár közé, és tölts bele vizet.
Exo 30:19 Ebből mossák meg Áron és fiai a kezüket és lábukat,
Exo 30:20 amikor bemennek a bizonyság sátrába, vagy amikor az oltárhoz járulnak, hogy rajta illatáldozatot mutassanak be az Úrnak,
Exo 30:21 -- nehogy halállal lakoljanak. Örök törvény legyen ez számára és utódai számára nemzedékről nemzedékre."
Exo 30:22 Aztán így szólt az Úr Mózeshez:
Exo 30:23 "Végy ezután fűszereket: ötszáz sékel finom mirhazsengét, félannyi, azaz kétszázötven sékel fahéjat, ugyancsak kétszázötven sékel illatos nádat,
Exo 30:24 és ötszáz sékel kassziát, a szentély súlyegysége szerint, végül egy hín mennyiségű faolajat.
Exo 30:25 Készíts belőle kenethez való szent olajat, kenetet a kenetkészítők mestersége szerint.
Exo 30:26 Ezzel aztán kend meg a bizonyság sátrát, a szövetség ládáját,
Exo 30:27 az asztalt és eszközeit, a mécstartót és eszközeit, az illatáldozat oltárát
Exo 30:28 és az egészen elégő áldozatét, s minden eszközt, amely szolgálatukhoz tartozik.
Exo 30:29 Így szenteld meg mindezt, és szentek lesznek: aki hozzájuk ér, szentté válik.
Exo 30:30 Kend fel és szenteld meg ezzel Áront és fiait is, hogy papjaimmá legyenek.
Exo 30:31 Izrael fiainak pedig mondd: Nekem szentelt kenet olaja legyen ez közöttetek nemzedékről nemzedékre.
Exo 30:32 Senki se kenje meg ezzel a testét, és ennek összetétele szerint másikat ne készítsetek, mert szent ez, és szentnek számítson előttetek.
Exo 30:33 Mindaz, aki ugyanilyet készít, vagy ebből idegen embernek ad, irtassék ki népéből."
Exo 30:34 Az Úr ezután azt mondta Mózesnek: "Végy ismét fűszereket: mirhazsengét, ónixot, jó illatú galbánt, fehér tömjént -- egyenlő mennyiségű legyen valamennyi --
Exo 30:35 és készíts a kenetkészítők mestersége szerint jól összevegyített, tiszta és szentelésre alkalmas füstölőszert.
Exo 30:36 Aztán törd az egészet finom porrá, és tégy belőle a bizonyság sátra elé, ahol majd megjelenek neked. Szent legyen előttetek ez a füstölőszer:
Exo 30:37 ilyen keveréket a saját használatra ne készítsetek, mert az Úrnak szentelt dolog ez.
Exo 30:38 Mindaz, aki ilyet készít, hogy élvezze illatát, irtassék ki népéből."
Exo 31:1 Aztán így szólt az Úr Mózeshez:
Exo 31:2 "Íme, név szerint meghívtam Bezeleélt, Úrinak, a Júda törzséből való Húr fiának a fiát.
Exo 31:3 Eltöltöttem Isten lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudással minden munkára,
Exo 31:4 mindannak kigondolására, amit csak alkotni lehet aranyból, ezüstből, rézből,
Exo 31:5 márványból, drágakövekből és mindenféle fából.
Exo 31:6 Egyszersmind társul adtam mellé Oliábot, a Dán törzséből való Ahiszámek fiát. Bölcsességet adtam minden műértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit neked parancsoltam:
Exo 31:7 a szövetség sátrát, a bizonyság ládáját, az e fölé való kegyelemtáblát, a sátor minden eszközét,
Exo 31:8 az asztalt és eszközeit, a színarany mécstartót és eszközeit, a füstölőszer oltárát,
Exo 31:9 valamint az egészen elégő áldozatét és minden eszközüket, a medencét és talapzatát,
Exo 31:10 a szent ruhákat Áronnak, a papnak és fiainak szolgálatához, hogy gyakorolhassák szent tisztüket,
Exo 31:11 a kenet olaját és a fűszerekből készült füstölőszert a szentély számára: mindent tegyenek meg, amit parancsoltam neked."
Exo 31:12 Végül így szólt az Úr Mózeshez:
Exo 31:13 "Szólj majd Izrael fiaihoz, és mondd nekik: Vigyázzatok, hogy szombatomat megtartsátok, mert jel az közöttem és közöttetek nemzedékről nemzedékre, hogy tudjátok, hogy én, az Úr szentséget kívánok tőletek.
Exo 31:14 Tartsátok meg szombatomat, mert szent az nektek. Aki megszentségteleníti, halállal lakoljon, s aki dolgozik rajta, irtassék ki népéből.
Exo 31:15 Hat napon dolgozzatok: a hetediken szombat van, szent nyugalom az Úr tiszteletére. Mindaz, aki munkát végez azon a napon, halállal lakoljon.
Exo 31:16 Tartsák meg Izrael fiai a szombatot, és üljék meg nemzedékről nemzedékre. Örök szövetség az
Exo 31:17 közöttem és Izrael fiai között. Örök jel az, mert hat nap alatt alkotta az Úr a mennyet és a földet, és hetednapra felhagyott a munkával."
Exo 31:18 Amikor a Sínai hegyen befejezte ezeket a szavakat, az Úr átadta Mózesnek a bizonyságnak Isten ujjával megírt két kőtábláját.
Exo 32:1 Amikor azonban a nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, összegyűlt Áron ellen, és azt mondta: "Rajta, készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak! Nem tudjuk ugyanis, hogy mi történt Mózessel, azzal az emberrel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!"
Exo 32:2 Áron erre azt mondta nekik: "Szedjétek le az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és lányaitok füléről, és hozzátok el hozzám!"
Exo 32:3 Meg is tette a nép, amit parancsolt, és elvitte Áronhoz a fülbevalókat.
Exo 32:4 Ő pedig átvette, öntőmesterséggel megformálta, és öntött borjút készített belőlük. Erre ők azt mondták: "Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!"
Exo 32:5 Amikor Áron látta ezt, oltárt épített eléje, és hírnök szavával kikiáltatta: "Holnap ünnepe lesz az Úrnak!"
Exo 32:6 Másnap aztán kora reggel felkeltek, egészen elégő- és békeáldozatokat áldoztak, aztán leült a nép enni és inni, majd nekiállt játszani.
Exo 32:7 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: "Menj le hamar, mert vétkezett néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről!
Exo 32:8 Hamar letértek arról az útról, amelyet mutattál nekik: öntött borjút készítettek maguknak, imádták azt, áldozatokat mutattak be neki, és azt mondták: "Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!""
Exo 32:9 Aztán így szólt az Úr Mózeshez: "Látom már, hogy keménynyakú nép ez!
Exo 32:10 Hagyj engem, hadd izzék fel haragom ellenük, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!"
Exo 32:11 Mózes erre így kezdte kérlelni az Urat, az ő Istenét: "Miért gerjedne fel, Uram, haragod néped ellen, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, nagy erővel és hatalmas kézzel?
Exo 32:12 Kérlek, ne mondhassák az egyiptomiak: "Álnokul kivitte őket, hogy megölje mindnyájukat a hegyekben, és eltörölje őket a földről." Szűnjék meg haragod, és légy kegyelmes néped gonoszságával szemben!
Exo 32:13 Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, akiknek megesküdtél önmagadra: "Megsokasítom utódaitokat, mint az ég csillagait, és ezt az egész földet, amelyről szóltam, utódaitoknak adom, s birtokolni fogjátok azt örökké!""
Exo 32:14 Megengesztelődött erre az Úr, és nem tette meg azt a rosszat, amelyet népe ellen mondott.
Exo 32:15 Visszatért erre Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. Mindkét oldalukon írás volt.
Exo 32:16 Magának Istennek voltak a művei, a táblákba vésett írás is Istené volt.
Exo 32:17 Amikor Józsue meghallotta az ujjongó nép zajongását, azt mondta Mózesnek: "Harci lárma hallatszik a táborból!"
Exo 32:18 Ő így felelt: "Nem harcra buzdítás kiáltása ez, és nem harcra serkentők ujjongása ez: énekekesek szavát hallom én!"
Exo 32:19 Amikor aztán a tábor közelébe ért, és meglátta a borjút és a táncokat, igen megharagudott. Ledobta kezéből a táblákat, és összetörte azokat a hegy tövében.
Exo 32:20 Aztán megragadta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe, és megitatta Izrael fiaival.
Exo 32:21 Áronnak pedig azt mondta: "Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnt hoztál rá?"
Exo 32:22 Az így felelt neki: "Ne haragudjon az én uram, hiszen ismered ezt a népet, hogy hajlik a gonoszra!
Exo 32:23 Azt mondták nekem: "Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak; mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!"
Exo 32:24 Én azt mondtam nekik: Kinek van közületek aranya? -- Elhozták, ideadták nekem, én a tűzbe vetettem, és ez a borjú készült belőle."
Exo 32:25 Amikor Mózes látta, hogy a nép fegyvertelen -- Áron ugyanis elvette fegyverzetüket az undok gyalázatosság által, és fegyvertelenül állította őket ellenségeik elé --,
Exo 32:26 megállt a tábor kapujában, és így szólt: "Aki az Úrral tart, álljon ide mellém!" Erre Lévi fiai mindnyájan odagyűltek köré,
Exo 32:27 ő pedig azt mondta nekik: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Kössön mindegyiktek kardot derekára, és menjetek oda és vissza a táboron keresztül, kaputól-kapuig, és ölje meg mindenki a testvérét, a barátját és a rokonát is!"
Exo 32:28 Erre Lévi fiai megtették, amit Mózes parancsolt nekik. Aznap mintegy huszonháromezer ember halt meg.
Exo 32:29 Mózes azután azt mondta nekik: "Ma az Úrnak szenteltétek kezeteket, mindenki a fia és a testvére által, így ő nektek adja majd áldását."
Exo 32:30 Másnap aztán így szólt Mózes a néphez: "Igen nagy vétekkel vétkeztetek! Felmegyek az Úrhoz, talán sikerül megkövetnem őt vétketekért!"
Exo 32:31 Vissza is ment az Úrhoz, és így szólt: "Kérlek, igen nagy vétekkel vétkezett ez a nép: aranyisteneket csinált magának. Most azonban vagy bocsásd meg nekik ezt a vétket,
Exo 32:32 vagy pedig, ha ezt nem teszed, törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!"
Exo 32:33 Az Úr azt felelte neki: "Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki könyvemből.
Exo 32:34 Te csak menj, és vezesd azt a népet, ahová mondtam neked! Angyalom előtted megy majd, de a megtorlás napján meg fogom torolni ezt a vétküket is."
Exo 32:35 Meg is verte az Úr a népet ezért a vétekért, a borjúért, amelyet Áron készített.
Exo 33:1 Az Úr ezután így szólt Mózeshez: "Eredj, menj fel erről a helyről, te és a néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak: Az utódaidnak adom.
Exo 33:2 Egy angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, az amoritákat, a hetitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat,
Exo 33:3 s te bemész a tejjel-mézzel folyó földre. Én azonban nem megyek fel veled, mert keménynyakú nép vagy, és még el találnálak pusztítani az úton."
Exo 33:4 Amikor a nép meghallotta ezt a nagyon rossz hírt, gyászba borult, és senki sem vette fel a szokott díszeit.
Exo 33:5 Azt mondta ugyanis az Úr Mózesnek: "Mondd Izrael fiainak: Keménynyakú nép vagy! Ha csak egy kis ideig is veled járnék, eltörölnélek. Most azonban tedd le díszeidet, hogy megtudjam, mit tegyek veled!"
Exo 33:6 Le is tették Izrael fiai a díszeiket a Hóreb hegyénél.
Exo 33:7 Mózes pedig fogta a sátrat, és messze a táboron kívül verte azt fel, s elnevezte szövetség sátrának. Így a népből mindenkinek, akinek valami kérdezni valója volt, ki kellett mennie a szövetség sátrához, a táboron kívülre.
Exo 33:8 Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, fölkelt az egész nép, mindenki kiállt sátra ajtajába, és nézett Mózes után, amíg ő be nem ment a sátorba.
Exo 33:9 Amikor aztán belépett a szövetség sátrába, leszállt a felhőoszlop, megállt az ajtónál, és az Úr beszélt Mózessel.
Exo 33:10 Amikor az izraeliták látták, hogy a felhőoszlop ott áll a sátor ajtajánál, mindannyian felálltak, és leborultak sátruk ajtajában.
Exo 33:11 Az Úr pedig beszélt Mózessel, szemtől-szembe, úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Aztán Mózes visszatért a táborba, de szolgája, az ifjú Józsue, Nún fia nem távozott a sátortól.
Exo 33:12 Mózes ekkor azt mondta az Úrnak: "Azt parancsolod, hogy vezessem fel ezt a népet, de nem adod tudtomra, kit küldesz majd velem! Pedig azt mondtad: "Név szerint ismerlek, és kegyelmet találtál előttem."
Exo 33:13 Ha tehát kegyelmet találtam színed előtt, mutasd meg nekem arcodat, hogy ismerjelek, és valóban kegyelmet találjak szemed előtt. Vedd figyelembe, hogy a te néped ez a nemzet."
Exo 33:14 Azt mondta erre az Úr: "Magam fogok előtted haladni, és nyugalmat szerzek neked!"
Exo 33:15 Mózes azt válaszolta: "Ha nem te magad mégy előttünk, ne is vezess ki minket erről a helyről!
Exo 33:16 Miből is tudhatnánk meg, én és a te néped, hogy kegyelmet találtunk színed előtt, hacsak velünk nem jársz, hogy így dicsőbbek legyünk minden népnél, amely a földön lakik?"
Exo 33:17 Az Úr erre azt mondta Mózesnek: "Ezt is, amit mondtál, megteszem, mert kegyelmet találtál előttem, és név szerint ismerlek téged."
Exo 33:18 Mózes azt felelte: "Mutasd meg nekem dicsőségedet!"
Exo 33:19 Az Úr erre így szólt: "Neked megmutatom egész jóságomat, és kimondom előtted az Úr nevét, mert könyörülök azon, akin akarok, és kegyelmes vagyok az iránt, aki iránt nekem tetszik."
Exo 33:20 Majd azt mondta: "Ám arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon."
Exo 33:21 Azután így szólt: "De, íme, van itt egy hely mellettem: állj erre a kősziklára!
Exo 33:22 Ha majd elvonul előtted dicsőségem, beállítlak a kőszikla hasadékába, és befödlek jobbommal, amíg el nem vonulok.
Exo 33:23 Aztán elveszem kezemet, és utánam tekinthetsz -- de arcomat nem láthatod!"
Exo 34:1 Ezután így szólt: "Vágj magadnak két ugyanolyan kőtáblát, mint az elsők voltak, hogy rájuk írhassam azokat az igéket, amelyek azokon a táblákon voltak, amelyeket összetörtél!
Exo 34:2 Reggelre légy készen, hogy akkor mindjárt feljöhess a Sínai hegyére, és állj elém ott a hegy tetején.
Exo 34:3 Senki se jöjjön fel veled, és senkit se lehessen látni az egész hegyen, se marha, se juh ne legeljen arrafelé!"
Exo 34:4 Vágott tehát két ugyanolyan kőtáblát, mint az előbbiek voltak, aztán felkelt az éjszakából, és fölment a Sínai hegyére, amint az Úr parancsolta neki. A két kőtáblát felvitte magával.
Exo 34:5 Amikor aztán az Úr leszállt a felhőben, Mózes odaállt mellé, és kiáltotta az Úr nevét.
Exo 34:6 Amíg az Úr elvonult előtte, azt mondta: "Uralkodó Úr, irgalmas és kegyes Isten, hosszan tűrő, nagy könyörületességű és hűségű,
Exo 34:7 te irgalmasságot gyakorolsz ezer nemzedéken át, megbocsátasz gonoszságot, vétket és bűnt. Előtted azonban semmi sem marad büntetlen, mert megtorlod az apák gonoszságát gyermekeiken, unokáikon, harmadik és negyedik nemzedékükön!"
Exo 34:8 Ekkor Mózes sietve leborult a földre, meghajtotta magát,
Exo 34:9 és így szólt: "Ha kegyelmet találtam színed előtt, Uram, kérlek, járj velünk! Bár keménynyakú ez a nép, bocsásd meg gonoszságainkat és bűneinket, és fogadj tulajdonoddá minket!"
Exo 34:10 Az Úr azt felelte: "Megkötöm a szövetséget: mindenki láttára olyan jeleket fogok művelni, amilyeneket még nem láttak a földön semmiféle népnél, hogy lássa ez a nép, amely között vagy, az Úr rettenetes tetteit, amelyeket cselekedni fogok.
Exo 34:11 Vigyázz azonban mindarra, amit ma parancsolok neked! Én magam fogom kiűzni előled az amoritákat, a kánaániakat, a hetitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat.
Exo 34:12 Őrizkedj tehát attól, hogy valaha is barátságra lépj annak a földnek a lakosaival, mert az romlásodra lenne.
Exo 34:13 Ehelyett rontsd le oltáraikat, törd össze emlékoszlopaikat, és vágd ki berkeiket.
Exo 34:14 Ne imádj más istent, mert féltékenynek nevezik az Urat, féltékeny Isten ő!
Exo 34:15 Ne köss szövetséget annak a földnek a lakóival, hogy amikor isteneikkel paráználkodnak, és bálványaiknak áldoznak, meg ne hívjanak téged, hogy egyél áldozataikból.
Exo 34:16 Feleséget se végy lányaik közül fiaidnak, hogy amikor azok paráználkodnak, isteneikkel paráznává ne tegyék fiaidat.
Exo 34:17 Öntött isteneket ne készíts magadnak!
Exo 34:18 Tartsd meg a kovásztalanok ünnepét! Hét napon át egyél kovásztalant, amint megparancsoltam neked, abíb havának idején, mert a tavaszi idő hónapjában jöttél ki Egyiptomból.
Exo 34:19 Minden hím, amely méhet nyit, az enyém legyen! Az állatok közül minden elsőszülött, akár marha, akár aprójószág, az enyém legyen.
Exo 34:20 Szamarad elsőszülöttjét váltsd meg egy juhon. Ha nem adsz érte váltságot, meg kell ölni. Fiaid közül az elsőszülöttet meg kell váltanod. Ne jelenj meg üres kézzel színem előtt.
Exo 34:21 Hat napon dolgozzál, a hetedik napon pihentesd a szántást és az aratást!
Exo 34:22 Tartsd meg a hetek ünnepét, amikor búzád zsengéjét aratják, és azt az ünnepet, amikor az esztendő végén mindenedet betakarítják!
Exo 34:23 Esztendőnként három ízben minden férfi jelenjék meg a mindenható Úrnak, Izrael Istenének színe előtt!
Exo 34:24 Amikor ugyanis elűzöm majd a nemzeteket előled, bár kiterjesztem határodat, senki sem fog földedre lecsapni, amikor te felmégy, hogy megjelenj az Úr, a te Istened színe előtt, esztendőnként háromszor.
Exo 34:25 Ne ontsd kovász mellett áldozatom vérét, és ne maradjon reggelre semmi sem a pászka ünnep áldozatából!
Exo 34:26 Földed termésének zsengéjét vidd fel az Úrnak, Istenednek házába! Ne főzz kecskegidát anyja tejében!"
Exo 34:27 Az Úr végül azt mondta Mózesnek: "Írd fel magadnak ezeket az igéket, mert ezek alapján kötöttem szövetséget veled és Izraellel!"
Exo 34:28 Ő tehát ott volt az Úrnál, negyven nap és negyven éjen át. Kenyeret nem evett, vizet nem ivott, és felírta a táblákra a szövetség tíz igéjét.
Exo 34:29 Amikor aztán Mózes leszállt a Sínai hegyéről, kezében a bizonyság két táblájával, nem tudta, hogy ragyog az arca az Úrral való beszélgetés miatt.
Exo 34:30 Áron és Izrael fiai azonban meglátták, hogy sugárzik Mózes arca, ezért féltek a közelébe menni.
Exo 34:31 Ő azonban hívta őket. Erre Áron is, a gyülekezet fejedelmei is odamentek hozzá. Miután velük már beszélt,
Exo 34:32 odamentek hozzá Izrael fiai is mindnyájan, és ő megparancsolta nekik mindazt, amit az Úrtól a Sínai hegyén hallott.
Exo 34:33 Amikor aztán befejezte beszédét, fátyolt borított az arcára.
Exo 34:34 Ezt mindig levette, ha bement az Úrhoz, hogy beszéljen Vele, addig, amíg ki nem jött. Akkor aztán elmondta Izrael fiainak mindazt, amit az Úr parancsolt neki.
Exo 34:35 Amikor kijött, látták, hogy sugárzik Mózes arca, ő azonban ismét eltakarta arcát, amikor hozzájuk szólt.
Exo 35:1 Aztán egybegyűjtötte Izrael fiainak egész közösségét, és azt mondta nekik: "Ez az, amit az Úr parancsolt, hogy meg kell tennetek.
Exo 35:2 Hat napon át végezzétek munkátokat, a hetedik nap szent legyen nektek, szombat és nyugalom az Úr tiszteletére. Aki azon munkát végez, ölessék meg!
Exo 35:3 Tüzet se gyújtsatok szombat napján egyetlen lakóhelyeteken sem!"
Exo 35:4 Azt mondta továbbá Mózes Izrael fiai egész közösségének: "Ezt parancsolta az Úr:
Exo 35:5 Különítsetek el magatok közt adományokat az Úr számára! Önként, jószántából hozza azokat mindenki az Úrnak: aranyat, ezüstöt, rezet,
Exo 35:6 kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalat, ezenkívül lent, kecskeszőrt,
Exo 35:7 vörösre festett kosbőrt, halbőrt, akácfát,
Exo 35:8 olajat a mécsesek feltöltésére és a kenet elkészítéséhez, kellemes illatú füstölőszert,
Exo 35:9 ónixköveket és drágaköveket a vállravaló és a tudakoló díszítésére.
Exo 35:10 Aki bölcs köztetek, jöjjön és készítse el, amit az Úr parancsolt:
Exo 35:11 a hajlékot, annak fedelét és sátorlapját, a karikákat, a deszkázatot, a reteszrudakat, a cövekeket és a talpakat,
Exo 35:12 a ládát és rúdjait, a kegyelem táblát és az előtte lévő függönyt,
Exo 35:13 az asztalt, annak rúdjait és eszközeit, a kitett kenyereket,
Exo 35:14 a mécstartót a mécsesek számára, annak tartozékait és mécseseit, az olajat a mécsesek táplálására,
Exo 35:15 az illatáldozat oltárt és rúdjait, a kenet olaját, a fűszerekből készült illatáldozatot, a hajlék ajtajára való leplet,
Exo 35:16 az égőáldozati oltárt, annak rézből való rostélyát, rúdjait és tartozékait; a mosdómedencét és talapzatát,
Exo 35:17 az udvar kárpitjait, oszlopait és talpazatát, az udvar ajtajára való függönyt,
Exo 35:18 a hajlék és az udvar cövekeit, a hozzájuk tartozó köteleket,
Exo 35:19 a ruhákat, amelyeket a szentély szolgálatában használnak, végül pedig Áronnak, a főpapnak és fiainak ruháit, hogy nekem papokként szolgáljanak."
Exo 35:20 Elment erre Izrael fiainak egész közössége Mózes színe elől, aztán
Exo 35:21 készséges és ájtatos szívvel adományokat hoztak az Úrnak a bizonyság sátrának elkészítéséhez, és mindahhoz, ami a szolgálathoz és a szent ruhákhoz kellett.
Exo 35:22 A férfiak és az asszonyok átadták a karpereceket, fülbevalókat, gyűrűket, karkötőket: mindenféle aranytárgy került az Úr ajándékai közé.
Exo 35:23 Akinek volt kék, bíbor, kétszer festett karmazsin anyaga, lenvászna, kecskeszőre, vörösre festett kosbőre, halbőre,
Exo 35:24 ezüstje, reze vagy akácfája a különféle célokra, elhozta az Úrnak.
Exo 35:25 A hozzáértő asszonyok beszolgáltatták azt, amit megfontak: a kék, bíbor, karmazsin színű, len
Exo 35:26 és kecskeszőr-fonalat, jószántukból adva mindent.
Exo 35:27 A fejedelmek átadták az ónixköveket és a drágaköveket a vállravalóhoz és a tudakolóhoz,
Exo 35:28 valamint a fűszereket és az olajat a mécsesek feltöltéséhez, a kenet elkészítéséhez és a kellemes illatú füstölőszer elkészítéséhez.
Exo 35:29 Minden férfi és asszony buzgó szívvel hozott ajándékot, hogy elkészüljön a munka, amelyet az Úr Mózes által parancsolt: Izrael fiai mindnyájan jószántukból ajándékoztak az Úrnak.
Exo 35:30 Azt mondta erre Mózes Izrael fiainak: "Íme, az Úr név szerint meghívta Bezeleélt, Úrinak, a Júda törzséből való Húr fiának fiát.
Exo 35:31 Eltöltötte őt Isten lelkével, bölcsességgel, értelemmel, tudással és minden ismerettel
Exo 35:32 az aranyból, ezüstből és rézből való munkák kigondolására és elkészítésére,
Exo 35:33 kövek metszésére, fa faragására. Mindazt, amit mesterséggel el lehet készíteni,
Exo 35:34 a szívébe adta. Ugyanígy Oliábnak, a Dán törzséből való Ahiszámek fiának is.
Exo 35:35 Betöltötte mindkettőjüket bölcsességgel, hogy tudjanak faragott, műszövő és hímzett munkákat készíteni kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és lenből, tudjanak mindenfélét szőni és mindenféle új dolgokat kigondolni."
Exo 36:1 Dolgozni kezdtek tehát Bezeleél, Oliáb és mindazok a bölcs férfiak, akiknek az Úr bölcsességet és értelmet adott, hogy mesterien meg tudják csinálni, ami a szentély szolgálatára szükséges, és amit az Úr parancsolt.
Exo 36:2 Mózes ugyanis meghívta őket és mindazokat a hozzáértő férfiakat, akiknek az Úr bölcsességet adott, és akik önként ajánlkoztak a munka elvégzésére.
Exo 36:3 Átadta nekik Izrael fiainak minden adományát. Ezek már javában szorgoskodtak a munkában, amikor a nép még minden reggel hozott önkéntes adományokat.
Exo 36:4 Ez arra indította a mestereket, hogy menjenek el,
Exo 36:5 és mondják meg Mózesnek: "Többet hord össze a nép, mint amennyi szükséges!"
Exo 36:6 Erre Mózes megparancsolta, hogy hirdessék ki a hírnökök: "Se férfi, se asszony ne hozzon többé semmit a szentély készítéséhez!" Így aztán nem hoztak több ajándékot,
Exo 36:7 mivel elég volt az, amit hoztak, sőt már sok is.
Exo 36:8 Mindazok, akiknek a szíve bölcs volt, készítettek tehát a hajlék berendezéséhez tíz szőnyeget, sodrott lenből, kék, bíbor és kétszer festett karmazsin színű fonalból, tarka mintákkal, műszövő munkával.
Exo 36:9 Huszonnyolc könyöknyi volt egynek-egynek a hossza, négy a szélessége; mindegyik szőnyegnek azonos volt a mérete.
Exo 36:10 Aztán összekapcsolta az egyik öt szőnyeget, egyiket a másikhoz, és összekapcsolta a másik ötöt is.
Exo 36:11 Ezután kék színű hurkokat erősítettek mindkét oldalra: az egyik szőnyeg szélére is, s ugyanúgy a másik szőnyeg szélére is,
Exo 36:12 úgy hogy a hurkok egymással szembe kerüljenek, és egymásba lehessen kapcsolni őket.
Exo 36:13 Öntött ötven aranykarikát is, hogy azok összekapcsolják a szőnyegek hurkait, és a hajlék egybefüggő legyen.
Exo 36:14 Készített ezenkívül tizenegy kecskeszőr sátorlapot is a hajlék tetejének befedésére.
Exo 36:15 Harminc könyök volt egy-egy sátorlap hossza, négy könyök a szélessége; egyenlő méretű volt valamennyi.
Exo 36:16 Ötöt közülük egybefoglalt külön, és hat másikat is külön.
Exo 36:17 Aztán készített ötven hurkot az egyik sátorlap szélére, és ötven hurkot a másik sátorlap szélére, hogy össze lehessen kapcsolni őket egymással,
Exo 36:18 valamint ötven rézkapcsot, hogy össze lehessen kapcsolni a fedelet, és egy sátorlap legyen az egész.
Exo 36:19 Takarót is készített a sátorra, vörösre festett kosbőrből, fölé pedig egy másik takarót, halbőrből.
Exo 36:20 Elkészítette a deszkákat is a hajlékhoz akácfából, úgy, hogy fel lehessen állítani őket.
Exo 36:21 Tíz könyök volt egy-egy deszka hossza, másfél könyök volt a szélessége.
Exo 36:22 Két-két ereszték volt mindegyik deszkán, hogy össze lehessen fogni őket egymással. Így készítette el a hajlék valamennyi deszkáját.
Exo 36:23 Húsz közülük a déli oldalon, a dél felől eső szárnyon volt,
Exo 36:24 negyven ezüsttalppal. Két-két talpat tettek egy-egy deszka alá, egyet-egyet mind a két sarkára, oda, ahol az oldalt levő eresztékek sarkokban végződtek.
Exo 36:25 A hajléknak arra az oldalára, amely északra néz, szintén húsz deszkát helyezett,
Exo 36:26 negyven ezüsttalppal, két-két talpat egy-egy deszkához.
Exo 36:27 Nyugat felé pedig, vagyis a hajléknak arra az oldalára, amely a tenger felé néz, hat deszkát helyezett,
Exo 36:28 két másikat pedig a hajlék mindegyik hátsó sarkára.
Exo 36:29 Az utóbbiak lentről a tetejükig egybe voltak fogva, és egy foglalat tartotta össze őket. Így tettek mindkét oldal szegletén,
Exo 36:30 úgyhogy hátul összesen nyolc deszka volt, tizenhat ezüsttalppal, két-két talp volt ugyanis egy-egy deszka alatt.
Exo 36:31 Készített ezenkívül reteszrudakat is akácfából: ötöt a hajlék egyik oldalán levő deszkák összefogására,
Exo 36:32 másik ötöt a másik oldal deszkáinak összefogására. Ezeken kívül másik öt reteszrudat a hajlék nyugati, a tenger felé eső oldalára.
Exo 36:33 Elkészítette azt a másik reteszrudat is, amelynek a deszkák közepén, az egyik végtől a másik végig kellett érnie.
Exo 36:34 Magukat a deszkákat bevonta arannyal, és ezüsttalpakat öntött hozzájuk. Elkészítette az aranykarikáikat is, amelyekbe a reteszrudakat kellett dugni, és ezeket is bevonta aranylemezekkel.
Exo 36:35 Elkészítette a függönyt is, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, műszövő munkával, tarka mintával,
Exo 36:36 és a négy oszlopot akácfából. Az utóbbiakat oszlopfőikkel együtt bevonta arannyal, és ezüsttalpakat öntött hozzájuk.
Exo 36:37 Készített egy függönyt is a sátor bejáratára kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, hímző munkával,
Exo 36:38 valamint öt oszlopot, és ezekhez oszlopfőket. Az utóbbiakat bevonta arannyal, talpukat pedig rézből öntötte.
Exo 37:1 Elkészítette Bezeleél a ládát is akácfából. Két és fél könyök volt a hossza, másfél könyök a szélessége, és ugyancsak másfél könyök a magassága. Aztán kívül-belül bevonta színarannyal,
Exo 37:2 és körben egy aranyszegélyt helyezett rá.
Exo 37:3 Azután öntött még négy aranykarikát, ennek a négy sarkára: két karikát az egyik oldalára, és kettőt a másikra.
Exo 37:4 Aztán rudakat készített akácfából, bevonta őket arannyal,
Exo 37:5 és bedugta a láda oldalain levő karikákba, hogy hordozni lehessen a ládát.
Exo 37:6 Elkészítette az engesztelőhelyet is, azaz a tudakolóhelyet színaranyból -- két és fél könyök volt a hossza, másfél könyök a szélessége --,
Exo 37:7 és két kerubot vert aranyból. Az utóbbiakat rátette az engesztelőhely két végére:
Exo 37:8 az egyik kerubot az egyik oldalon a végére, a másik kerubot a másik oldalon a végére, tehát egy-egy kerubot az engesztelőhely mindkét végére.
Exo 37:9 Kiterjesztették szárnyukat, és befödték az engesztelőhelyet, egymás felé és az engesztelőhely felé néztek.
Exo 37:10 Elkészítette az asztalt is, akácfából; két könyök volt a hossza, egy könyök a szélessége, és másfél könyök a magassága.
Exo 37:11 Aztán bevonta színarannyal, és körben aranyszegélyt helyezett rá,
Exo 37:12 a szegély fölé pedig egy négy ujj magas átszegett párkányzatot, afölé pedig egy másik aranyszegélyt.
Exo 37:13 Öntött továbbá négy aranykarikát, ráillesztette az asztal négy sarkára, minden lábhoz egyet,
Exo 37:14 a szegély mellé. Aztán keresztüldugta rajtuk a rudakat, hogy hordozni lehessen az asztalt.
Exo 37:15 Elkészítette a rudakat is akácfából, aztán bevonta őket arannyal --
Exo 37:16 valamint a különféle célokra szolgáló asztali edényeket: a tálakat, a csészéket, a serlegeket és a tömjénezőket színaranyból, az italáldozatok bemutatásához.
Exo 37:17 Elkészítette a mécstartót is, színaranyból verve. A szárából ágak, kelyhek, kis gömbök és liliomok ágaztak ki,
Exo 37:18 összesen hat a két oldalból: három ág az egyik oldalból, és három a másikból.
Exo 37:19 Három dióformájú kehely volt az egyik ágon, mindegyik egy-egy kis gömbbel és liliommal; három dióalakú kehely volt a másik ágon, mindegyik egy-egy kis gömbbel és liliommal. Egyformára készült mind a hat ág, amely a mécstartó szárából kiágazott.
Exo 37:20 Magán a száron négy dióformájú kehely volt, mindegyik egy-egy kis gömbbel és liliommal:
Exo 37:21 egy-egy kis gömb volt két-két ág tövén, mind a három helyen, mind a hat ág alatt, amely a szárból leágazott.
Exo 37:22 A kis gömbök is, az ágak is magából a szárból jöttek elő, és az egész színaranyból volt verve.
Exo 37:23 Elkészítette a hét mécsest is színaranyból, hamuszedőikkel és azokkal az edényekkel együtt, amelyekben a leszedett hamvat eloltják.
Exo 37:24 Egy talentum aranyat nyomott a mécstartó, minden tartozékával együtt.
Exo 37:25 Elkészítette az illatáldozat oltárát is akácfából; egy könyök volt mind a négy oldala, kettő a magassága, a sarkaiból álltak ki a szarvak.
Exo 37:26 Aztán bevonta színarannyal, rostélyával, falaival, szarvaival együtt,
Exo 37:27 és körben aranyszegélyt, a szegély alá pedig mindegyik oldalára két-két aranykarikát, hogy rudakat lehessen beléjük dugni, és hordozni lehessen az oltárt.
Exo 37:28 Elkészítette a rudakat is akácfából, és bevonta őket aranylemezekkel.
Exo 37:29 Elkészítette az olajat is, a szentelés kenetét, valamint a füstölőszert színtiszta fűszerekből, a kenetkészítők mestersége szerint.
Exo 38:1 Elkészítette az egészen elégő áldozat oltárát is akácfából -- öt könyök volt mind a négy oldala, három a magassága,
Exo 38:2 a szarvai a sarkaiból álltak ki --, azután bevonta rézlemezekkel.
Exo 38:3 Elkészítette rézből a különféle tartozékokat is: az üstöket, a lapátokat, a villákat, a horgokat és a parázstartókat.
Exo 38:4 Elkészítette hálószerű rézrostélyát is, ez alá az oltár közepére a párkányzatot.
Exo 38:5 Öntött még négy karikát a rostély minden sarkára, hogy rudakat lehessen beléjük dugni, és hordozni lehessen az oltárt.
Exo 38:6 A rudakat is elkészítette akácfából, aztán bevonta rézlemezekkel,
Exo 38:7 és bedugta az oltár oldalain kiálló karikákba. Maga az oltár nem volt tömör, hanem üreges, deszkákból való és belül üres.
Exo 38:8 Elkészítette a rézmedencét is talapzatával együtt, az asszonyok tükreiből, akik a sátor ajtajánál várakoztak.
Exo 38:9 Elkészítette az udvart is. Déli oldalán száz könyök széles kárpit volt sodrott lenből,
Exo 38:10 valamint húsz rézoszlop és talpazat. Az oszlopfők és az egész mű metszései ezüstből voltak.
Exo 38:11 Északi oldalán a kárpitok, az oszlopok, a talpak és az oszlopfők ugyanilyen méretűek és alakúak voltak, ugyanabból a fémből.
Exo 38:12 Nyugatra néző oldalán ötven könyök széles kárpit, tíz rézoszlop és talpazat volt, az oszlopfők és az egész mű metszései ezüstből voltak.
Exo 38:13 Kelet felé is ötven könyök széles kárpitot készített.
Exo 38:14 Ezek közül tizenöt könyöknyi, három oszloppal és talppal az egyik oldalt foglalta el.
Exo 38:15 A másik oldalon -- a két oldal közé helyezte ugyanis az udvar bejáratát -- szintén tizenöt könyök kárpit, három oszlop és ugyanennyi talp volt.
Exo 38:16 Az udvar valamennyi kárpitja sodrott lenvászon volt.
Exo 38:17 Az oszlopok talpa rézből, fejük pedig összes metszésükkel együtt ezüstből volt. Az udvar oszlopait is bevonta ezüsttel.
Exo 38:18 Bejáratára hímző munkával, kék, bíbor, karmazsin színű fonalból és sodrott lenből készítette el a függönyt. Ennek hossza húsz könyök, a magassága öt könyök volt, az udvar valamennyi kárpitjának méretével megegyezően.
Exo 38:19 A bejáratnak négy oszlopa volt, réztalppal, ezüstfővel és metszésekkel.
Exo 38:20 Elkészítette körben a hajléknak és az udvarnak a cövekeit is rézből.
Exo 38:21 A következők voltak a bizonyság hajlékához felhasznált dolgok: Mózes parancsára, a leviták szolgálata által Itamár, Áron papnak a fia számlálta össze őket.
Exo 38:22 Bezeleél, Úrinak, a Júda törzséből való Húr fiának a fia készítette el mindazt, amit az Úr Mózes által parancsolt.
Exo 38:23 A társa Oliáb, a Dán törzséből való Ahiszámek fia volt, aki maga is kiváló mesten volt a fafaragásban, a kék, bíbor, karmazsin színű fonallal és lenből való műszövésben és hímzésben.
Exo 38:24 Az arany, amelyet a szentély elkészítéséhez felhasználtak, és amelyet ajándékul felajánlottak, összesen huszonkilenc talentum és hétszázharminc sékel volt a szentély súlyegysége szerint.
Exo 38:25 Ezt azok ajánlották fel, akiket számbavettek, azaz a húszévesnél idősebb hatszázháromezer-ötszázötven fegyverfogató férfi.
Exo 38:26 Volt továbbá száz talentum ezüst: ebből öntötték a szentélynek és a függönnyel fedett bejáratnak a talpait.
Exo 38:27 Száz talp készült a száz talentumból, egy-egy talentumot számítottak minden talpra.
Exo 38:28 Ezerhétszáz-hetvenöt sékelből pedig oszlopfőket készített, és az oszlopokat bevonta ezüsttel.
Exo 38:29 Rézből hetvenkétezer talentumot és négyszáz sékelt ajánlottak fel.
Exo 38:30 Ebből öntötték a talpakat a bizonyság sátrának bejáratához, a rézoltárt és rostélyát, és mindazokat a kellékeket, amelyek annak szolgálatához tartoznak,
Exo 38:31 udvar talpazatát körben és a bejáratánál, valamint a hajlék és az udvar cövekeit körös-körül.
Exo 39:1 A kék, bíbor és karmazsin színű fonalból és a lenből pedig ruhákat készített, és Áron azokba öltözött, amikor a szentélyben szolgált -- úgy, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.
Exo 39:2 Elkészítette tehát az efódot is aranyból, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből,
Exo 39:3 műszövő munkával; az aranyat vékony lemezekre vágta, és fonalakra nyújtotta, hogy bele lehessen szőni az előbb említett színű fonalak közé.
Exo 39:4 Elkészítette a két csatlakozó vállpántot is a két felső végére,
Exo 39:5 valamint az övet ugyanazokból a színekből, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
Exo 39:6 Elkészítette a két ónixkövet is aranyba foglalva, és rájuk véste pecsétmetsző munkával Izrael fiainak nevét.
Exo 39:7 Aztán rátette őket a vállravaló vállpántjaira, hogy emlékeztessenek Izrael fiaira, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
Exo 39:8 Elkészítette a tudakolót is műszövő munkával, a vállravaló szövése szerint, aranyból, kék, bíbor, kétszer festett karmazsinszínű fonalból és sodrott lenből.
Exo 39:9 Ez négyzet alakú volt, kétrétű, egy-egy arasz méretű.
Exo 39:10 Aztán tett rá négy sor drágakövet: az első sorban karneol, topáz és smaragd volt,
Exo 39:11 a másodikban karbunkulus, zafír és jáspis,
Exo 39:12 a harmadikban jácint, achát és ametiszt,
Exo 39:13 a negyedikben krizolit, ónix meg berill, aranyba foglalva fajtánként.
Exo 39:14 Erre a tizenkét kőre Izrael tizenkét törzsének neve volt vésve, egy-egy név mindegyikre.
Exo 39:15 Készítettek a tudakolóra sodrott láncocskákat is színaranyból,
Exo 39:16 valamint két kis horgot és ugyanannyi aranykarikát. A karikákat aztán ráillesztették a tudakoló két sarkára,
Exo 39:17 hogy róluk függjön a két aranylánc, ezeket pedig hozzáfűzték a vállravaló pántjain kiálló kis horgokhoz.
Exo 39:18 Ezek a dolgok elöl is, hátul is úgy egymáshoz illettek, hogy az efód és a tudakoló egymáshoz simultak,
Exo 39:19 mert az övnél össze voltak szorítva, és a kék zsinórral odakapcsolt karikák révén jó erősen összefogva, hogy lazán ne álljanak, és egymástól el ne váljanak.
Exo 39:20 Készítettek még két aranykarikát, ezeket ráillesztették az efód két vállrészére, elöl kissé lejjebb, közel az összefűzéshez az efód öve felett.
Exo 39:21 Kék bíborzsinórral csatolták a tudakolót karikáinál fogva az efód karikáihoz, úgyhogy az efód öve felett volt, és nem csúszott el a tudakoló az efódtól -- amint az Úr megparancsolta Mózesnek.
Exo 39:22 Elkészítették az efód köntösét is, kék fonalból az egészet,
Exo 39:23 rajta fenn, középen a nyílást a fej számára, és a nyílást körülvevő szövött szegélyt,
Exo 39:24 alul pedig, a lábnál, a gránátalmákat, kék, bíbor, karmazsinszínű fonalból és sodrott lenből,
Exo 39:25 valamint a csengőket színaranyból. Az utóbbiakat a köntös alsó szegélyére helyezték a gránátalmák közé körben,
Exo 39:26 mindig egy aranycsengőt, aztán egy gránátalmát, hogy ezekkel ékesítve járjon a főpap, ha szolgálatot teljesít -- úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
Exo 39:27 Elkészítették a lenvászon köntösöket is Áronnak és fiainak szövőmunkával,
Exo 39:28 és a süvegeket ékességükkel együtt lenből,
Exo 39:29 valamint a gyolcsnadrágokat lenből, az övet pedig sodrott lenből, kék, bíbor, kétszer festett karmazsinszínű fonalból, hímző munkával, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
Exo 39:30 Elkészítették a szent méltóság lemezét is színaranyból, és ráírták pecsétmetsző munkával: "Az Úr Szentje",
Exo 39:31 és kék zsinórral hozzáfogták a süveghez, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
Exo 39:32 Elkészült tehát a hajléknak és a bizonyság sátrának egész műve, és Izrael fiai megtettek mindent, amit az Úr megparancsolt Mózesnek.
Exo 39:33 Erre elvitték Mózeshez a hajlékot, a fedelét és minden tartozékát, karikáit, deszkáit, reteszrúdjait, oszlopait, talpait,
Exo 39:34 a vörösre festett kosbőrből készült takarót, a másik, halbőrből való takarót,
Exo 39:35 a függönyt, a ládát, annak rúdjait, az engesztelőhelyet,
Exo 39:36 az asztalt, annak tarozékaival és a kitett kenyerekkel együtt,
Exo 39:37 a mécstartót, a mécseseket tartozékaival és az olajjal együtt,
Exo 39:38 az aranyoltárt, a kenetet, a fűszerekből való füstölőszert, a sátor bejáratára való függönyt,
Exo 39:39 a rézoltárt, annak rostélyát, rúdjait és minden eszközét, a mosdómedencét talapzatával együtt, az udvar kárpitjait és oszlopait talpukkal együtt,
Exo 39:40 az udvar bejáratára való függönyt, az udvar köteleit és cövekeit. Semmi sem hiányzott azokból az eszközökből, amelyeket a hajlék szolgálatára a szövetség sátra számára a parancs szerint készíteni kellett.
Exo 39:41 A ruhákat, amelyeket a szentélyben a papok, azaz Áron és fiai viselnek, szintén
Exo 39:42 elhozták Izrael fiai, úgy, ahogy az Úr parancsolta.
Exo 39:43 Amikor Mózes látta, hogy elkészült minden, megáldotta őket.
Exo 40:1 Ekkor így szólt az Úr Mózeshez:
Exo 40:2 "Az első hónapban, a hó első napján, állítsd fel a bizonyság hajlékát!
Exo 40:3 Helyezd el benne a ládát, és bocsásd le előtte a függönyt.
Exo 40:4 Azután vidd be az asztalt, és tedd rá azt, amit annak rendje és módja szerint megparancsoltam. Állítsd fel a mécstartót mécseseivel együtt.
Exo 40:5 Helyezd az aranyoltárt, amelyen a füstölőszert égetik, a bizonyság ládája elé, és akaszd fel a függönyt a hajlék bejáratára.
Exo 40:6 Ez elé aztán tedd az egészen elégő áldozat oltárát,
Exo 40:7 az oltár és a sátor közé pedig a mosdómedencét, és ez utóbbit töltsd meg vízzel.
Exo 40:8 Végül vond be a kárpitokkal az udvart körben és a bejáratnál.
Exo 40:9 Aztán vedd a kenet olaját, és kend fel a hajlékot felszerelésével együtt, hogy szentté legyen.
Exo 40:10 Kend fel az egészen elégő áldozat oltárát és minden eszközét,
Exo 40:11 a mosdómedencét és talapzatát. Mindezt a kenet olajával szenteld fel, hogy szentek legyenek.
Exo 40:12 Aztán állítsd Áront és fiait a bizonyság sátrának ajtajához, mosd meg őket vízzel,
Exo 40:13 aztán öltöztesd fel Áront a szent ruhákba, és kend fel őt és szenteld fel, hogy papként szolgáljon nekem.
Exo 40:14 A fiait is állítsd oda és öltöztesd fel a köntösökbe,
Exo 40:15 és szenteld fel őket, amint felszentelted apjukat, hogy papként szolgáljanak nekem, és felkenésük örökös papság legyen számukra nemzedékről nemzedékre."
Exo 40:16 Meg is tette Mózes mindazt, amit az Úr parancsolt.
Exo 40:17 A második esztendő első hónapjában, a hónap első napján felállították tehát a hajlékot.
Exo 40:18 Mózes felállította a hajlékot, elhelyezte a deszkákat, a talpakat és a reteszrudakat, felállította az oszlopokat,
Exo 40:19 ráterítette a hajlékra a fedelet, arra meg rátette a takarót, úgy, ahogy az Úr parancsolta.
Exo 40:20 Betette továbbá a bizonyságot a ládába, arra pedig rátette alul a rudakat, felül az engesztelőhelyet.
Exo 40:21 Aztán bevitte a ládát a hajlékba, és felakasztotta elé a függönyt, hogy teljesítse az Úr parancsát.
Exo 40:22 Aztán betette az asztalt a bizonyság sátrába, az északi oldalra, a függönyön kívülre,
Exo 40:23 és elrendezte rajta a kitett kenyereket, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
Exo 40:24 Betette a mécstartót is a bizonyság sátrába, szembe az asztallal, a déli oldalra,
Exo 40:25 és sorban rárakta a mécseseket az Úr parancsa szerint.
Exo 40:26 Betette az aranyoltárt is a bizonyság sátrába, a függöny elé,
Exo 40:27 és fűszerekből való füstölőszert gyújtott rajta, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
Exo 40:28 Aztán felakasztotta a függönyt a bizonyság hajlékának bejáratára.
Exo 40:29 Elhelyezte az egészen elégő áldozat oltárát a bizonyság bejárata előtt, és egészen elégő és ételáldozatokat mutatott be rajta, úgy, ahogy az Úr parancsolta.
Exo 40:30 Elhelyezte a mosdómedencét is a bizonyság sátra és az oltár közé, megtöltötte vízzel,
Exo 40:31 és Mózes, valamint Áron és fiai megmosták kezüket és lábukat,
Exo 40:32 ha a szövetség sátrába mentek, vagy ha az oltárhoz járultak, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
Exo 40:33 Felállította az udvart is, a hajlék és az oltár köré, és feltette bejáratára a függönyt. Így aztán minden elkészült.
Exo 40:34 Ekkor a felhő eltakarta a bizonyság sátrát, és betöltötte az Úr dicsősége.
Exo 40:35 Mózes nem is tudott bemenni a szövetség sátrába, amíg a felhő mindent eltakart, és az Úr dicsősége tündöklött, mert mindent beborított a felhő.
Exo 40:36 Ha felemelkedett a felhő a hajlékról, elindultak Izrael fiai, nemzetségenként;
Exo 40:37 ha állt felette, azon a helyen maradtak.
Exo 40:38 Nappal ugyanis az Úr felhője lebegett a hajlék felett, éjszaka pedig tűz, Izrael egész népének láttára, egész vándorlásuk alatt.
Lev 1:1 Szólította az Úr Mózest, és így szólt hozzá a bizonyság sátrából:
Lev 1:2 "Szólj Izrael fiaihoz, és mondd nekik: Ha valaki áldozati ajándékot mutat be közületek az Úrnak, és vágóállatot, azaz szarvasmarhát vagy aprómarhát mutat be áldozati ajándékul,
Lev 1:3 és áldozati ajándéka egészen elégő áldozatul bemutatott szarvasmarha, akkor hibátlan hímet mutasson be. Vigye a bizonyság sátrának ajtajához, hogy kedvessé tegye magát az Úr előtt.
Lev 1:4 Aztán tegye rá kezét az áldozat fejére, hogy az kedves legyen, és engesztelést szerezzen neki.
Lev 1:5 Majd vágja le a bikát az Úr előtt, Áron fiai, a papok pedig áldozzák fel a vérét: öntsék rá körben arra az oltárra, amely a sátor ajtaja előtt van.
Lev 1:6 Aztán húzzák le az áldozat bőrét, tagjait pedig vágják darabokra.
Lev 1:7 Majd tegyenek tüzet az oltárra. Először rakjanak rá fát,
Lev 1:8 arra pedig rakják rá a szétvágott tagokat, valamint a fejet és mindazt, ami a májra tapad
Lev 1:9 -- a beleket, s a lábszárakat mossák meg vízben --, végül égesse el a pap mindezt az oltáron, egészen elégő áldozatul, kedves illatul az Úrnak.
Lev 1:10 Ha aprómarha az áldozati ajándék, azaz juh vagy kecske, éspedig egészen elégő áldozat, akkor hibátlan hímet mutasson be.
Lev 1:11 Vágja le az oltárnak északra néző oldalánál, az Úr előtt, a vérét pedig Áron fiai öntsék körben az oltárra.
Lev 1:12 Aztán válasszák el a tagokat, a fejet, és mindazt, ami a májra tapad, és rakják rá a fára, az alá meg tegyenek tüzet.
Lev 1:13 A beleket és a lábszárakat mossák meg vízben. Végül mutassa be, égesse el a pap az oltáron az egészet, egészen elégő áldozatul, kedves illatul az Úrnak.
Lev 1:14 Ha madár, gerle vagy galambfióka az Úrnak egészen elégő áldozatul szánt áldozati ajándék,
Lev 1:15 akkor vigye azt a pap az oltárhoz, tekerje fejét a nyakához, vágjon sebet rajta, és csurgassa vérét az oltár oldalára.
Lev 1:16 Aztán dobja a begyét és tollait az oltár keleti oldalára, arra a helyre, ahová a hamut szokták önteni,
Lev 1:17 a szárnyait pedig törje meg, s anélkül, hogy összevagdalná és késsel feldarabolná, égesse el az oltáron a tűzre rakott fán: egészen elégő áldozat az, kedves illatú tűzáldozata az Úrnak.
Lev 2:1 Ha valaki ételáldozatot mutat be áldozati ajándékul az Úrnak: akkor lisztláng legyen áldozati ajándéka és öntsön arra olajat és tegyen rá tömjént.
Lev 2:2 Ezt aztán vigye el Áron fiaihoz, a papokhoz. Azok egyike vegyen egy tele marékkal a lisztlángból meg az olajból, s azt az egész tömjénnel együtt égesse el emékeztetőül az oltáron, kedves illatul az Úrnak.
Lev 2:3 Ami az ételáldozatból megmarad, az Ároné és fiaié legyen: szentséges rész az az Úr tűzáldozataiból.
Lev 2:4 Ha kemencében készült süteményt mutatsz be ételáldozatul: akkor lisztlángból való, kovásztalan, olajjal meghintett kalácsokat vagy olajjal megkent kovásztalan lepényeket hozz.
Lev 2:5 Ha áldozati ajándékod a serpenyőből való: akkor olajjal meghintett, kovásztalan lisztlángból legyen;
Lev 2:6 oszd darabokra, s önts rá olajat.
Lev 2:7 Ha az ételáldozat a rostélyról való, akkor szintén olajjal meghintett lisztlángból legyen.
Lev 2:8 Ha ilyesmit viszel az Úrnak, add a pap kezébe;
Lev 2:9 ez, amikor bemutatja, vegye el az ételáldozatból az emlékeztető részt, s égesse el azt az oltáron, kedves illatul az Úrnak.
Lev 2:10 Ami megmarad, Ároné és fiaié legyen: szentséges rész az Úr tűzáldozataiból.
Lev 2:11 Valamennyi ételáldozat, amelyet az Úrnak bemutatnak: kovász nélkül készüljön; kovászból és mézből semmit sem szabad tűzáldozatul elégetni az Úrnak.
Lev 2:12 Ezeknek csak zsengéit mutassátok be áldozati ajándékul az Úrnak, de az oltárra azok se kerüljenek fel kedves illatul.
Lev 2:13 Mindazt, amit ételáldozatul bemutatsz, sózd meg; el ne hagyd ételáldozatodból Istened szövetségének jelképét: a sót; minden áldozati ajándékodban mutass be sót.
Lev 2:14 Ha gabonád zsengéjéből mutatsz be ételáldozatot az Úrnak, akkor még zöld kalászokat hozz; ezeket pörköld meg a tűzön, s törd meg, mint a darát szokás és úgy mutasd be zsengéidet az Úrnak.
Lev 2:15 Önts rá olajat és tégy rá tömjént is, mert az Úr ételáldozata az.
Lev 2:16 Ebből égesse el a pap az ajándék emlékeztető részéül a megtört darának, s az olajnak egy részét és az egész tömjént.
Lev 3:1 Ha békeáldozat valakinek az áldozati ajándéka és szarvasmarhát akar bemutatni, akár hímet, akár nőstényt: hibátlant mutasson be az Úr előtt.
Lev 3:2 Tegye rá kezét az áldozati ajándéka fejére, aztán vágja le a bizonyság sátrának bejáratánál, s Áron fiai, a papok, öntsék vérét körben az oltárra.
Lev 3:3 Majd mutassák be a békeáldozatból tűzáldozatul az Úrnak: azt a hájat, amely a beleket borítja, s azt az egész hájat, amely a belek között van,
Lev 3:4 a két vesét, a véknyakot borító hájukkal együtt, s a vesékkel együtt a máj hártyáját:
Lev 3:5 égessék el az oltáron, az egészen elégő áldozattal, a tűzre tett fán, kedves illatú áldozatul az Úrnak.
Lev 3:6 Ha aprómarha valakinek az áldozati ajándéka és békeáldozatnak szánja: akár hímet, akár nőstényt mutat be, hibátlan legyen.
Lev 3:7 Ha bárányt mutat be az Úr előtt,
Lev 3:8 akkor tegye rá kezét áldozati ajándéka fejére, aztán vágja le a bizonyság sátrának bejáratánál, Áron fiai pedig öntsék vérét körben az oltárra.
Lev 3:9 Majd mutassák be a békeáldozatból tűzáldozatul az Úrnak: a hájat, az egész farkat,
Lev 3:10 a vesékkel együtt, meg azt a hájat, amely a hasat és az összes beleket borítja, meg a két vesét, a vékonyánál levő hájukkal együtt, s a vesékkel együtt a máj hártyáját:
Lev 3:11 égesse el a pap az oltáron tűzáldozati eledelül az Úrnak.
Lev 3:12 Ha kecske valakinek az áldozati ajándéka és azt mutat be az Úrnak:
Lev 3:13 akkor tegye rá kezét az állat fejére, aztán vágja le a bizonyság sátrának bejáratánál, Áron fiai pedig öntsék rá vérét körben az oltárra.
Lev 3:14 Majd vigyék el belőle tűzáldozati eledelül az Úrnak: azt a hájat, amely a hasat borítja, s az összes beleket fedi,
Lev 3:15 a két vesét, azzal a hártyával együtt, amely rajtuk a vékonyánál van, s a vesékkel együtt a máj háját
Lev 3:16 és a pap égesse el mindezt az oltáron tűzáldozati, kedves illatú eledelül. Minden háj az Urat illeti!
Lev 3:17 Örök törvény legyen ez nemzedékeitek számára minden lakóhelyeteken: vért és hájat egyáltalán ne egyetek."
Lev 4:1 Majd így szólt az Úr Mózeshez:
Lev 4:2 "Szólj Izrael fiaihoz: Ha valaki tudatlanságból bűnt követ el azáltal, hogy az Úr valamelyik tilalma ellenére megtesz valamit, aminek megtételét az Úr megtiltotta:
Lev 4:3 ha a fölkent pap követ el bűnt, bűnbe ejtve népét: akkor mutasson be bűnéért egy hibátlan fiatal bikát az Úrnak.
Lev 4:4 Vigye ezt a bizonyság sátrának ajtajához, az Úr elé, tegye rá kezét a bika fejére és vágja le az Úr előtt.
Lev 4:5 Aztán merítsen a bika véréből, vigye be a bizonyság sátrába,
Lev 4:6 mártsa bele ujját a vérbe és hintsen belőle hétszer az Úr elé, a szentély függönye felé.
Lev 4:7 Aztán tegyen ugyanebből a vérből az Úr előtt kedves füstölőszer oltárának szarvaira, arra, amely a bizonyság sátrában van, az egész többi vért pedig öntse a sátor bejáratánál levő égőáldozati oltár aljára.
Lev 4:8 Aztán szedje ki a bűnért való áldozatul szolgáló fiatal bika háját, azt, amely a beleket borítja és mindazt, ami a belek között van,
Lev 4:9 a két vesét, azzal a hártyával együtt, amely rajtuk, a vékonyánál van, s a vesékkel együtt a máj háját,
Lev 4:10 úgy, ahogy a békeáldozatra való szarvasmarhából kiszedni szokás és égesse el az égőáldozatok oltárán.
Lev 4:11 Végül a bőrt, s az egész húst, a fejjel, a lábszárakkal, a belekkel, a bélsárral,
Lev 4:12 s az egyéb testtel együtt vigye ki a táboron kívülre, tiszta helyre, oda, ahova a hamut szokták önteni és gyújtsa meg egy rakás fán: azon a helyen kell elégetni, ahova a hamut szokták önteni.
Lev 4:13 Ha Izrael egész közössége téved meg és tesz meg tudatlanságból valamit, ami az Úr tilalma ellen van,
Lev 4:14 s azután rájön bűnére: mutasson be bűnéért egy fiatal bikát. Vigye a sátor ajtajához,
Lev 4:15 s a nép vénei tegyék rá kezüket az Úr előtt a fejére. Aztán vágják le a fiatal bikát az Úr színe előtt,
Lev 4:16 s a felkent pap vigyen be a véréből a bizonyság sátrába,
Lev 4:17 mártsa bele ujját, s hintsen hétszer a függöny felé.
Lev 4:18 Aztán tegyen ugyanebből a vérből annak az oltárnak a szarvaira, amely az Úr előtt, a bizonyság sátrában van, a többi vért pedig öntse az égőáldozati oltár aljára, arra, amely a bizonyság sátrának ajtaja előtt van.
Lev 4:19 Aztán vegye az állat egész háját és égesse el az oltáron;
Lev 4:20 úgy járjon el ezzel a fiatal bikával is, mint ahogy az előbb említettel kell eljárnia; így könyörögjön értük a pap, s az Úr megbocsát nekik.
Lev 4:21 Magát a fiatal bikát pedig vigye ki a táboron kívülre, s égesse el, úgy, mint az előbb említett fiatal bikát, mert a közösség bűnéért való áldozat az.
Lev 4:22 Ha fejedelem követ el bűnt és tesz meg tudatlanságból valami olyasmit, amit az Úr törvénye tilt,
Lev 4:23 s azután rájön bűnére: akkor vigyen egy hibátlan kecskebakot áldozati ajándékul az Úrnak.
Lev 4:24 Tegye rá kezét a kecskebak fejére, aztán vágja le, azon a helyen, ahol az egészen elégő áldozatra valókat szokták levágni, az Úr előtt, mert bűnért való áldozat az,
Lev 4:25 a pap pedig mártsa bele ujját a bűnért való áldozat vérébe, s érintse meg vele az égő áldozatok oltárának szarvait; aztán a többi vért öntse az oltár aljára,
Lev 4:26 a hájat pedig égesse el az oltáron, mint a békeáldozatoknál szokás; így könyörögjön a pap érte és bűnéért és akkor ő bocsánatot nyer.
Lev 4:27 Ha a föld népe közül követ el valaki tudatlanságból bűnt, azáltal, hogy megtesz valamit, amit az Úr törvénye tilt, s így vétekbe esik,
Lev 4:28 ha rájön bűnére, mutasson be egy hibátlan nősténykecskét.
Lev 4:29 Tegye rá kezét a bűnért való áldozat fejére, aztán vágja le az egészen elégő áldozatok helyén,
Lev 4:30 a pap pedig vegyen a vérből az ujjára és érintse meg vele az égő áldozatok oltárának szarvait, a többi vért pedig öntse az oltár aljára;
Lev 4:31 aztán vegye el az egész hájat, úgy, ahogy azt a békeáldozatokból szokás elvenni és égesse el az oltáron kedves illatul az Úrnak; így könyörögjön érte és akkor ő bocsánatot nyer.
Lev 4:32 Ha valaki a juhnyájból visz bűnért való áldozatot, tudniillik egy hibátlan nőstényjuhot,
Lev 4:33 tegye rá kezét a bűnért való áldozat fejére, s vágja le azon a helyen, ahol az egészen elégő áldozatra való állatokat szokás levágni,
Lev 4:34 a pap pedig vegyen a véréből az ujjára és érintse meg vele az égő áldozatok oltárának szarvait, a többi vért pedig öntse az oltár aljára;
Lev 4:35 aztán szedje ki az egész hájat, úgy, ahogy a békeáldozatul levágott kosok háját szokás kiszedni és égesse el az oltáron az Úr tűzáldozatai felett, így könyörögjön érte és bűnéért és akkor ő bocsánatot nyer.
Lev 5:1 Ha valaki bűnt követ el azáltal, hogy hallja annak szavát, aki esküszik, s bár tanúja volt a dolognak, minthogy vagy maga látta vagy tudomást szerzett róla, s nem jelenti be, s így gonoszságát viseli;
Lev 5:2 ha valaki valamilyen tisztátalan állatot érint, akár olyat, amelyet a vad tépett szét, akár olyat, amely magától hullott el, akár valamilyen más csúszómászót, s nem tudja, hogy tisztátalanná lett, s így bűnös és vétkes marad;
Lev 5:3 vagy ha valamelyik embernek a tisztátalanságát érinti, bármely tisztátalanságát, amely tisztátalanná szokott tenni, s nem tudja, de később rájön, hogy vétkessé lett;
Lev 5:4 végül ha valaki esküt tesz, kiejtve ajkain, hogy valamit, akár jót, akár rosszat, megtesz, s ezt esküvel és szóval erősíti, anélkül, hogy észrevenné, de később rájön vétkére --
Lev 5:5 ha tehát valaki ezen vétkek egyikébe esik, tartson bűnéért bűnbánatot,
Lev 5:6 és vigyen áldozatul egy nőstény bárányt vagy egy nőstény kecskét a nyájból, s a pap könyörögjön érte és bűnéért.
Lev 5:7 Ha nem tud aprómarhát vinni, két gerlét vagy két galambfiókát vigyen áldozatul az Úrnak, egyet bűnért való áldozatul, egyet pedig egészen elégő áldozatul.
Lev 5:8 Adja oda őket a papnak, az meg mutassa be az elsőt bűnért való áldozatul: tekerje fejét hátra a szárnyához, de úgy, hogy rajta maradjon a nyakán, s egészen le ne szakadjon
Lev 5:9 és hintsen véréből az oltár falára, a többi vért pedig csurgassa az oltár aljára, mert bűnért való áldozat az --,
Lev 5:10 a másikat pedig égesse el egészen elégő áldozatul, úgy, ahogy az történni szokott. Így könyörögjön a pap érte és bűnéért és akkor bocsánatot nyer.
Lev 5:11 Ha két gerlét vagy két galambfiókát sem tud bemutatni keze, akkor egy tized éfa lisztlángot vigyen áldozatul bűnéért; olajat ne tegyen bele, s tömjént ne tegyen rá, mert bűnért való áldozat az.
Lev 5:12 Adja oda a papnak, az vegyen belőle egy tele marokkal, s azt égesse el az oltáron, emlékeztetőül arra, aki bemutatta;
Lev 5:13 így könyörögjön érte és így szerezzen engesztelést neki. A fennmaradt rész a papé legyen, éppen úgy, mint az ételáldozatnál."
Lev 5:14 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 5:15 "Aki hűtlenséget követ el a szertartások ellen és tévedésből valamit bűnös módon elvesz az Úrnak szentelt dolgokból: az vigyen áldozatul vétkéért egy hibátlan kost a nyájból, olyat, amely a szentély súlyegysége szerint két sékelbe kerül,
Lev 5:16 és térítse meg azt a kárt, amelyet okozott, ráadásul tegye hozzá az ötödét, adja oda a papnak. Az könyörögjön érte, mutassa be a kost, és akkor bocsánatot nyer.
Lev 5:17 Aki tudatlanságból bűnt követ el, azáltal, hogy megtesz valami olyasmit, amit az Úr törvénye tilt, s így vétkessé válik, s aztán rájön gonoszságára:
Lev 5:18 vigyen áldozatul egy hibátlan, a vétek megbecsült nagyságának megfelelő kost a nyájból a paphoz, s az könyörögjön érte, mivel tudatlanságból cselekedett és akkor bocsánatot nyer,
Lev 5:19 minthogy tévedésből vétkezett az Úr ellen."
Lev 5:20 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 5:21 "Ha valaki bűnt követ el, azáltal, hogy semmibe sem véve az Urat, letagadja felebarátjának nála elhelyezett, az ő hűségére bízott holmiját, vagy valamit erőszakkal kicsikar, vagy hamisságot követ el,
Lev 5:22 vagy elvesztett jószágot talál és azt eltagadja, s a tetejébe hamisan meg is esküszik, vagy pedig más olyasvalamit követ el, amivel az emberek vétkezni szoktak --
Lev 5:23 ha rájön, hogy vétkezett, térítse meg
Lev 5:24 mindazt, amit csalárdsággal szerezni akart, a maga egészében, s ráadásul tegye hozzá az ötödét és adja oda a tulajdonosnak, akinek a kárt okozta.
Lev 5:25 Vétkéért pedig vigyen áldozatul egy hibátlan, a vétek megbecsült nagyságának megfelelő kost a nyájból, s adja oda a papnak,
Lev 5:26 s az könyörögjön érte az Úrnál, s akkor az Úr megbocsátja neki mindazt, aminek elkövetése által vétkezett."
Lev 6:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 6:2 "Parancsold meg Áronnak, s fiainak: Ez az egészen elégő áldozat törvénye: Égjen az az oltáron egész éjszaka, reggelig; a tűz ugyanarról az oltárról való legyen.
Lev 6:3 Akkor vegye fel a pap a gyolcsköntöst és nadrágot és szedje ki az emésztő tűz által kiégetett hamvakat, s öntse az oltár mellé;
Lev 6:4 aztán vesse le az imént felvett ruhát, öltsön másikat és vigye ki a hamvakat a táboron kívülre, s hagyja egy tiszta helyen az utolsó szikráig elégni.
Lev 6:5 A tűz mindenkor égjen az oltáron, s táplálja azt a pap: minden reggel rakjon rá fát, s tegye rá az egészen elégő áldozatot, s afölött égesse el a békeáldozatok háját.
Lev 6:6 Szüntelen való tűz legyen az, sohase aludjon ki az az oltáron.
Lev 6:7 Ez az ételáldozatul szánt adományok törvénye. Vigyék az ilyet Áron fiai az Úr elé, az oltár elé.
Lev 6:8 Aztán vegyen a pap az olajjal meghintett lisztlángból egy marékkal, s azt meg a lisztlángra tett egész tömjént égesse el az oltáron kedves illatú emlékeztető részül az Úrnak.
Lev 6:9 A lisztláng többi részét aztán egye meg Áron a fiaival; kovász nélkül, a sátor udvarának szent helyén egye meg.
Lev 6:10 Azért ne kovászosítsák meg, mert egy részét az Úr tűzáldozatául mutatták be. Szentséges az, éppúgy, mint a bűnért vagy a vétekért való áldozat.
Lev 6:11 Áron nemzetségének csupán férfitagjai egyenek belőle. Örök járandóság legyen ez utódaitok számára az Úr tűzáldozataiból. Mindaz, aki érinti, szentté legyen."
Lev 6:12 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 6:13 "Ez Áronnak és fiainak áldozati ajándéka, ezt kell majd bemutatniuk az Úrnak, Áron felkenésének napjától fogva: egy tized éfa lisztlángot mutassanak be állandó ételáldozatul, felét reggel, felét este.
Lev 6:14 Serpenyőben készüljön, olajjal meghintve, s melegen mutassa be azt kedves illatul az Úrnak
Lev 6:15 az a pap, aki a törvény szerint atyja örökébe lép. Egészen égessék el az oltáron,
Lev 6:16 mert a papok minden ételáldozatát a tűznek kell megemésztenie és belőle senkinek sem szabad ennie."
Lev 6:17 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 6:18 "Szólj Áronhoz és fiaihoz: Ez a bűnért való áldozat törvénye: Ahol az egészen elégő áldozatokat szokás levágni, ott vágják le, az Úr előtt: szentséges az.
Lev 6:19 Az a pap egye meg, aki bemutatja: szent helyen, a sátor udvarában egye meg.
Lev 6:20 Mindaz, ami a húsához ér, szentté lesz; ha a véréből valami ráfreccsen a ruhára, azt ki kell mosni a szent helyen.
Lev 6:21 A cserépedényt, amelyben főzték, össze kell törni; ha rézedény volt, ki kell súrolni, s vízzel kiöblíteni.
Lev 6:22 A papi nemzetségnek csupán a férfitagjai ehetnek a húsából, mert szentséges az.
Lev 6:23 De azt a bűnért levágott áldozatot, amelynek vérét beviszik a bizonyság sátrába, hogy a szentélyben tartsanak engesztelést vele, nem szabad megenni, hanem tűzben el kell égetni.
Lev 7:1 Ez a vétekért való áldozat törvénye: szentséges az.
Lev 7:2 Tehát, ahol az egészen elégő áldozatot szokás megölni, ott öljék meg a vétekért való áldozatot is. Vérét öntsék körben az oltárra.
Lev 7:3 Mutassák be belőle a farkat meg a beleket borító hájat,
Lev 7:4 a két vesét, s a vékonyánál levő hájukat, s a vesékkel együtt a máj hártyáját:
Lev 7:5 égesse el a pap az oltáron; tűzáldozat az az Úrnak, vétekért való áldozat az.
Lev 7:6 A papi nemzetségnek csupán a férfitagjai ehetnek ebből a húsból: szent helyen, mert szentséges az.
Lev 7:7 Ahogy a bűnért való áldozatot szokás bemutatni, úgy kell a vétekért valót is: ugyanaz a törvénye van mindkét áldozatnak. Azé a papé legyen, aki bemutatja.
Lev 7:8 Az a pap, aki az egészen elégő áldozatot bemutatja, az kapja meg a bőrét.
Lev 7:9 A lisztlángból való minden olyan ételáldozat, amelyet kemencében sütnek, rostélyon vagy serpenyőben készítenek, azé a papé legyen, aki bemutatja;
Lev 7:10 az olajjal meghintettet vagy a szárazat szét kell osztani Áron valamennyi fia között, kinek-kinek egyenlő mértékkel.
Lev 7:11 Ez az Úrnak bemutatott békeáldozat törvénye:
Lev 7:12 Ha hálaadásból történik az áldozat, akkor kovásztalan, olajjal meghintett kalácsokat, kovásztalan, olajjal megkent lepényeket, főtt lisztlángot és olajjal kevert süteményeket kell bemutatni,
Lev 7:13 de kovászos kenyereket is hozzanak a hálaadó békeáldozatul bemutatott áldozati ajándékhoz.
Lev 7:14 Ezek közül egyet-egyet be kell mutatni adományul az Úrnak, s az aztán azé a papé legyen, aki az áldozati állat vérét kiontja.
Lev 7:15 A húst még aznap meg kell enni: reggelre ne maradjon belőle semmi sem.
Lev 7:16 Ha valaki fogadalomból vagy jószántából mutat be békeáldozatot, ugyancsak aznap meg kell enni azt; ha másnapra is marad belőle valami, meg szabad enni;
Lev 7:17 amire azonban a harmadik napra megmarad belőle, azt a tűz eméssze meg.
Lev 7:18 Ha a harmadik napon eszik valaki a békeáldozat húsából, érvénytelenné válik az áldozat és nem használ a bemutatónak, sőt az, aki magát efféle eledellel beszennyezi, törvényszegés vétkébe esik.
Lev 7:19 Azt a húst, amely valami tisztátalanhoz ért, nem szabad megenni, hanem a tűzben el kell égetni. Csak annak szabad ennie áldozati húst, aki tiszta;
Lev 7:20 aki tisztátalan létére eszik az Úrnak bemutatott békeáldozatok húsából, az vesszen el népéből, s
Lev 7:21 aki érinti embernek, állatnak vagy bármi olyas dolognak a tisztátalanságát, amely tisztátalanná tesz, s eszik az efféle húsból, az vesszen el népéből."
Lev 7:22 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 7:23 "Szólj Izrael fiaihoz: Se juh, se marha, se kecske háját ne egyétek.
Lev 7:24 Az elhullott vagy a vadállat által széttépett állat háját bármily célra felhasználhatjátok.
Lev 7:25 Ha valaki olyan hájat eszik, amelyet az Úr tűzáldozatául kell bemutatni, vesszen el népéből.
Lev 7:26 Vérét se egyétek semmiféle állatnak, se madárnak, se vadnak, se háziállatnak:
Lev 7:27 mindaz, aki vért eszik, vesszen el népéből."
Lev 7:28 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 7:29 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd: Aki békeáldozatot mutat be az Úrnak, vigyen neki áldozati ajándékot, vagyis megfelelő áldozati adományokat is.
Lev 7:30 Vegye kezébe a tűzáldozatra szánt hájat meg a szegyet, s miután mindkettőt felajánlotta és az Úrnak szentelte, adja oda a papnak.
Lev 7:31 Ez a hájat égesse el az oltáron, a szegy pedig legyen Ároné és fiaié.
Lev 7:32 A békeáldozatokból a jobb lapocka is a papnak jusson adományul.
Lev 7:33 Aki bemutatja a vért és a hájat Áron fiai közül, annak legyen osztályrésze a jobb lapocka is.
Lev 7:34 A felajánlási szegyet és az adománylapockát ugyanis elvettem Izrael fiaitól, az ő békeáldozataikból, s Áron papnak és fiainak adtam örök járandóságul Izrael egész népétől."
Lev 7:35 Ez Áronnak és fiainak felkenési járandósága az Úr szertartásaiból, attól a naptól fogva, amelyen Mózes odaállította őket, hogy papokká legyenek
Lev 7:36 és ezt kötelesek Izrael fiai az Úr parancsára nekik adni, örök járandóságul, nemzedékről nemzedékre.
Lev 7:37 Ez az egészen elégő áldozatnak, az ételáldozatnak, a bűnért és a vétekért való áldozatnak, a felszentelési és a békeáldozatnak az a törvénye,
Lev 7:38 amelyet az Úr Mózesnek a Sínai hegyen meghagyott, akkor, amikor megparancsolta Izrael fiainak, hogy mutassák be áldozati ajándékaikat az Úrnak a Sínai pusztában.
Lev 8:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 8:2 "Vedd Áront és fiait meg öltözeteiket, a kenet olaját, a bűnért való áldozatra szánt fiatal bikát, a két kost meg a kosár kovásztalan kenyeret,
Lev 8:3 s gyűjtsd egybe az egész közösséget a sátor ajtaja elé."
Lev 8:4 Úgy tett Mózes, ahogy az Úr parancsolta. Amikor egybegyűlt az egész közösség a sátor ajtaja előtt,
Lev 8:5 így szólt: "Ezek azok a dolgok, amelyeket az Úr megparancsolt, hogy meg kell tenni."
Lev 8:6 Aztán legott odaállította Áront és fiait, s miután megmosta őket,
Lev 8:7 felöltöztette a főpapot a gyolcs alsóköntösbe, átövezte az övvel, ráadta a kék köntöst, efölé rátette a vállruhát,
Lev 8:8 azt megszorította az övvel, s ráillesztette a tudakolót, amelyben az Urim és a Tumim volt,
Lev 8:9 aztán befödte fejét a süveggel, arra meg elöl rátette a szenteléssel megszentelt aranylemezt, úgy, ahogy az Úr megparancsolta neki.
Lev 8:10 Majd fogta a kenet olaját és felkente a hajlékot és minden eszközét.
Lev 8:11 Aztán hétszer meghintette az oltárt, hogy azt felszentelje és felkente azt és minden eszközét, s megszentelte az olajjal a vízmedencét és talapzatát.
Lev 8:12 Aztán öntött az olajból Áron fejére és felkente és felszentelte őt,
Lev 8:13 majd odaállította fiait, felöltöztetette őket a gyolcsköntösökbe, s felövezte őket az övekkel, s rájuk tette a süvegeket, amint az Úr parancsolta.
Lev 8:14 Aztán előhozta a bűnért való áldozatra szánt fiatal bikát, s miután Áron és fiai rátették a kezüket a fejére,
Lev 8:15 levágta, felfogta a vért, belemártotta az ujját és megérintette vele körben az oltár szarvait. Miután ezt így megtisztította és felszentelte, a megmaradt vért az aljára öntötte.
Lev 8:16 Aztán elégette a beleken levő hájat meg a máj hártyáját és a két vesét, a hájukkal együtt az oltáron,
Lev 8:17 a bikát pedig, a bőrrel, a hússal és a bélsárral együtt, elégette a táboron kívül, amint az Úr parancsolta.
Lev 8:18 Aztán odaállította az egészen elégő áldozatra szánt kost, s miután Áron és fia rátették a kezüket a fejére,
Lev 8:19 levágta és a vérét ráöntötte körben az oltárra.
Lev 8:20 Aztán magát a kost darabokra vagdalta, s a fejét, darabjait és háját elégette a tűzön,
Lev 8:21 a beleket, s a lábszárakat azonban előbb megmosta. Az egész kost mindenestül elégette az oltáron, mert kedves illatú egészen elégő áldozat volt az az Úrnak -- úgy, amint parancsolta neki.
Lev 8:22 Aztán odaállította a másik, a papok felszentelésére való kost és Áron és fiai rátették a kezüket a fejére,
Lev 8:23 Mózes pedig levágta és vett a véréből és megérintette vele Áron jobb fülcimpáját, jobb keze és ugyanazon lába hüvelykujját.
Lev 8:24 Aztán odaállította Áron fiait, s miután megérintette mindegyikük jobb fülcimpáját, jobb kezének és lábának hüvelykjét az áldozati kos vérével, a megmaradt vért ráöntötte körben az oltárra.
Lev 8:25 Aztán fogta a hájat, a farkat, azt az egész hájat, amely a beleket borítja, a máj hártyáját, a két vesét a hájukkal együtt meg a jobb lapockát
Lev 8:26 és vett a kovásztalan kenyereknek az Úr előtt levő kosarából egy kovásztalan kalácsot, egy olajjal meghintett kalácsot és egy lepényt, s rátette a hájrészekre és a jobb lapockára
Lev 8:27 és átadta mindezt Áronnak és fiainak. Miután azok felajánlották az Úr előtt,
Lev 8:28 ismét elvette kezükből, s elégette az egészen elégő áldozatok oltárán, mivel felszentelési áldozat volt, kedves illatul és tűzáldozatul az Úrnak.
Lev 8:29 Aztán fogta a szegyet és felajánlotta az Úr előtt, s elvette a maga részére a felszentelési kosból, amint az Úr parancsolta neki.
Lev 8:30 Végül fogta a kenetet és az oltáron levő vért, s meghintette Áront és ruháit, fiait és azok ruháit.
Lev 8:31 Miután így felszentelte őket és ruháikat, megparancsolta nekik: "Főzzétek meg a húst a sátor ajtaja előtt, s egyétek meg ugyanott. Egyétek meg a kosárban levő felszentelési kenyereket is, miként az Úr parancsolta nekem, mondván: "Áron és fiai egyék meg azokat.
Lev 8:32 Ami meg a húsból és a kenyérből megmarad, azt a tűz eméssze meg."
Lev 8:33 A sátor ajtajától pedig el ne távozzatok hét napig, addig a napig, amelyen letelik felszentelésetek ideje, mert hét napon át kell végezni a felszentelést,
Lev 8:34 úgy, ahogy most történt, hogy az áldozati szertartás teljessé legyen.
Lev 8:35 Éjjel-nappal egyaránt maradjatok a sátornál, s tartsátok meg, amit az Úr megtartani rendelt, hogy meg ne haljatok: mert ezt a parancsot kaptam."
Lev 8:36 Meg is tették Áron és fiai mindazt, amit az Úr Mózes által mondott.
Lev 9:1 A nyolcadik napon aztán szólította Mózes Áront és fiait meg Izrael véneit és azt mondta Áronnak:
Lev 9:2 "Végy egy borjút a csordából bűnért való áldozatul, meg egy kost egészen elégő áldozatul -- mindkettő hibátlan legyen -- és mutasd be őket az Úr előtt.
Lev 9:3 Izrael fiaihoz pedig szólj: "Vegyetek egy kecskebakot bűnért való áldozatul, meg egy-egy egyesztendős hibátlan borjút és bárányt egészen elégő áldozatul
Lev 9:4 és egy szarvasmarhát meg egy kost békeáldozatul és vágjátok le őket az Úr előtt, ételáldozatul pedig hozzatok mindegyikhez olajjal meghintett lisztlángot -- mert ma megjelenik az Úr nektek.""
Lev 9:5 Elhozták tehát mindazt, amit Mózes parancsolt, a sátor ajtaja elé, s amikor ott együtt volt az egész közösség,
Lev 9:6 így szólt Mózes: "Ezeket parancsolta az Úr: tegyétek meg, és megjelenik nektek dicsősége."
Lev 9:7 Azzal azt mondta Áronnak: "Járulj az oltárhoz, s mutasd be bűnért való áldozatodat, s áldozd fel egészen elégő áldozatodat, s könyörögj magadért, s a népért, aztán pedig mutasd be a nép áldozatát, s könyörögj érte -- amint az Úr megparancsolta."
Lev 9:8 Ekkor Áron mindjárt az oltárhoz járult, s levágta a borjút bűnért való áldozatul, önmagáért;
Lev 9:9 vérét fiai odavitték hozzá, s ő belemártotta ujját és megérintette vele az oltár szarvait, a maradékot pedig az oltár aljára öntötte.
Lev 9:10 Aztán elégette a hájat meg a veséket és a máj hártyáját, mint amelyek bűnért valók, az oltáron, amint az Úr parancsolta Mózesnek,
Lev 9:11 a húsát és a bőrét pedig elégette a táboron kívül, tűzben.
Lev 9:12 Azután levágta az egészen elégő áldozatra való állatot, fiai odavitték hozzá a vérét, s ő ráöntötte körben az oltárra.
Lev 9:13 Aztán odavitték hozzá magát a darabokra vágott áldozatot, a fejet, s az egyes tagokat, s ő elégette mindezt az oltáron, a tűzben,
Lev 9:14 a beleket, s a lábakat azonban előbb megmosta vízzel.
Lev 9:15 Aztán bemutatta a nép bűnért való áldozatát: levágta a kecskebakot és elvégezte az engesztelést az oltáron.
Lev 9:16 Aztán elkészítette az egészen elégő áldozatot,
Lev 9:17 s rátette az ételáldozatból azt a részt, amelyet azzal egyidejűleg be szokás mutatni és elégette az oltáron, a reggeli egészen elégő áldozat szertartásán felül.
Lev 9:18 Aztán levágta a szarvasmarhát és a kost, a nép békeáldozatait, s fiai odavitték hozzá a vért, s ő ráöntötte körben az oltárra,
Lev 9:19 a szarvasmarha háját pedig, valamint a kos farkát meg a veséket a hájukkal együtt és a máj hártyáját
Lev 9:20 rátették a szegyekre, s miután a hájat elégette az oltáron,
Lev 9:21 a szegyeket és a jobb lapockákat felajánlotta Áron az Úr előtt és félretette magának, amint Mózes parancsolta.
Lev 9:22 Aztán kiterjesztette kezét a népre és megáldotta. Miután így elvégezte a bűnért való, az egészen elégő és a békeáldozatot, lejött.
Lev 9:23 Akkor bement Mózes és Áron a bizonyság sátrába; amikor aztán kijöttek, megáldották a népet. Ekkor megjelent az Úr dicsősége az egész közösségnek,
Lev 9:24 s íme, tűz jött ki az Úrtól és megemésztette az egészen elégő áldozatot, s a hájrészeket az oltáron. Amikor ezt a tömeg látta, dicsérte az Urat és arcra borult.
Lev 10:1 Áron fiai, Nádáb és Ábiu pedig fogták a tömjénezőjüket, tüzet tettek bele, s füstölőszert rá, s idegen tüzet vittek az Úr elé, amit nem parancsolt nekik.
Lev 10:2 Erre tűz jött ki az Úrtól és megemésztette őket, s meghaltak az Úr előtt.
Lev 10:3 Azt mondta ekkor Mózes Áronnak: "Ez azt bizonyítja, amit az Úr mondott: "Megmutatom szentségemet azokon, akik hozzám közelítenek, s dicsőnek bizonyulok az egész nép előtt."" -- Amikor Áron ezt hallotta, hallgatott.
Lev 10:4 Majd odaszólította Mózes Misaélt és Eliszafánt, Ozielnek, Áron atyai nagybátyjának fiait és azt mondta nekik: "Menjetek, szedjétek fel testvéreiteket a szentély elől, s vigyétek ki őket a táboron kívülre."
Lev 10:5 Azok tüstént odamentek, fogták őket, úgy, ahogy gyolcsköntösükben feküdtek, s kivitték őket, amint megparancsolta nekik.
Lev 10:6 Így szólt aztán Mózes Áronhoz és fiaihoz, Eleazárhoz és Itamárhoz: "Fejeteket díszétől meg ne fosszátok, ruháitokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne találjatok halni és harag ne zúduljon az egész közösségre. Testvéreitek, Izrael egész háza, sirassák meg a tűzvészt, amelyet az Úr támasztott,
Lev 10:7 ti azonban ne távozzatok a sátor ajtajától, különben elvesztek, mert a szent kenet olaja van rajtatok." -- Azok mindenben Mózes parancsa szerint cselekedtek.
Lev 10:8 Azt mondta erre az Úr Áronnak:
Lev 10:9 "Bort vagy más részegítő italt ne igyatok, se te, se fiaid, ha a bizonyság sátorába mentek, hogy meg ne haljatok: örök parancs legyen ez nemzedékeitek számára,
Lev 10:10 hogy különbséget tudjatok tenni a szent és a közönséges, a tisztátalan és a tiszta között,
Lev 10:11 s taníthassátok Izrael fiait valamennyi törvényemre, amelyet nekik az Úr Mózes által meghagyott."
Lev 10:12 Így szólt aztán Mózes Áronhoz és megmaradt fiaihoz, Eleazárhoz és Itamárhoz: "Vegyétek az ételáldozatot, amely fennmaradt az Úr tűzáldozatából és egyétek meg -- kovász nélkül, az oltár mellett, mert szentséges az.
Lev 10:13 Egyétek meg szent helyen: neked, s fiaidnak jár az az Úr tűzáldozataiból, amint parancsolta nekem.
Lev 10:14 A felajánlott szegyet, s az adományul adott lapockát is egyétek meg és pedig tiszta helyen, te és fiaid meg lányaid veled, mert azok neked és gyermekeidnek járnak Izrael fiainak békeáldozataiból.
Lev 10:15 A lapockát meg a szegyet ugyanis felajánlották az oltáron elégetendő hájjal az Úr előtt, s ezek neked meg gyermekeidnek járnak, örök törvény alapján, amint az Úr parancsolta."
Lev 10:16 Eközben, amikor Mózes a bűnért való áldozatul bemutatott kecskebakot kereste, rájött, hogy elégették. Megharagudott erre Eleazárra és Itamárra, Áron megmaradt fiaira és azt mondta:
Lev 10:17 "Miért nem ettétek meg a szent helyen a bűnért való áldozatot? Szentséges az és az Úr tinektek adta, hogy magatokra vegyétek a sokaság gonoszságát, s könyörögjetek érte az Úr színe előtt.
Lev 10:18 Hiszen ennek a véréből nem vittek be a szentélybe: meg kellett volna tehát ennetek a szent helyen, amint parancsolta nekem."
Lev 10:19 Azt felelte Áron: "Ma mutatták be az Úr előtt a bűnért való áldozatot meg az egészen elégő áldozatot, amikor engem az ért, amit látsz: hogyan tudtam volna megenni, s hogy tetszhettem volna az Úrnak a szolgálatban keseredett szívvel!"
Lev 10:20 Amikor ezt Mózes hallotta, elfogadta mentségül.
Lev 11:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Lev 11:2 "Mondjátok Izrael fiainak: Ezeket az állatokat szabad ennetek a föld minden állata közül:
Lev 11:3 mindazt, aminek hasadt körme van és kérődzik az állatok közül, ehetitek.
Lev 11:4 Viszont ami kérődzik ugyan, van körme, de nem hasadt, mint amilyen a teve és hasonlók, azt ne egyétek, hanem számláljátok a tisztátalanok közé.
Lev 11:5 A tengeri nyúl, amely kérődzik ugyan, de körme nem hasadt, tisztátalan;
Lev 11:6 a nyúl is, mert az is kérődzik, de körme nem hasadt;
Lev 11:7 a sertés szintén, mert az meg hasadtkörmű ugyan, de nem kérődzik.
Lev 11:8 Ezeknek húsát ne egyétek, s tetemüket ne érintsétek, mert tisztátalanok nektek.
Lev 11:9 Ezeket szabad ennetek a vízben élő állatok közül: mindazt, aminek úszószárnya és pikkelye van, akár a tengerben, akár a folyókban, akár a tavakban, ehetitek.
Lev 11:10 Viszont aminek nincsen úszószárnya és pikkelye a vizekben nyüzsgő és élő állatok közül, az utálatos legyen nektek:
Lev 11:11 undok legyen, húsukat ne egyétek, tetemüket utáljátok.
Lev 11:12 Mindaz, aminek nincsen úszószárnya és pikkelye a vizekben: utálatos legyen.
Lev 11:13 Ezeket nem szabad ennetek, s kell utálnotok a madarak közül: a sast, a saskeselyűt, a tengeri sast,
Lev 11:14 a kányát és a héjafajtát,
Lev 11:15 valamennyi hollófajtát és hasonlókat,
Lev 11:16 a struccot, a baglyot, a sirályt és a karvalyt,
Lev 11:17 a kuvikot, a búvárt, az íbiszt,
Lev 11:18 a hattyút, a pelikánt, a dögkeselyűt,
Lev 11:19 a gémet, a gólyát, a büdös bankát, a denevért.
Lev 11:20 A szárnyas rovarok közül mindaz, ami négy lábon jár, utálatos legyen nektek.
Lev 11:21 Ami azonban négy lábon jár ugyan, de hosszabb hátsólábakkal bír, amelyekkel szökdécsel a földön,
Lev 11:22 azt megehetitek; ilyen a cserebogársáska és fajtája, a szarvasbogársáska, a kígyóval vívó sáska, a nagy sáska és ezek fajtái.
Lev 11:23 Aminek azonban csak négy lába van a szárnyas rovarok közül, az utálatos legyen nektek.
Lev 11:24 Aki ezek tetemét érinti, tisztátalanná teszi magát és tisztátalan lesz estig,
Lev 11:25 aki pedig vinni kénytelen ezek valamelyikének tetemét, mossa ki ruháit és legyen tisztátalan estig.
Lev 11:26 Minden olyan állat, amelynek van ugyan körme, de nem hasadt és nem kérődzik, tisztátalan legyen; aki ilyet érint, tisztátalan legyen.
Lev 11:27 Mindaz, ami a talpán jár a négylábú állatok közül, tisztátalan legyen; aki tetemüket érinti, tisztátalan legyen estig,
Lev 11:28 aki pedig ilyen tetemet visz, mossa ki ruháit és legyen tisztátalan estig, mert mindez tisztátalan nektek.
Lev 11:29 Ugyancsak a tisztátalanokhoz kell számítani a földön nyüzsgő állatok közül a következőket: a menyétet, az egeret, a krokodilust és ezek fajait,
Lev 11:30 a cickányt, a kaméleont, a tarka gyíkot, a zöld gyíkot és a vakondokot.
Lev 11:31 Mindez tisztátalan. Aki tetemüket érinti, tisztátalan legyen estig.
Lev 11:32 Amire ezek egyikének hullája esik, tisztátalan legyen, akár faholmi, akár ruha vagy bőr, vagy zsák vagy valamilyen szerszám: vízbe kell tenni és estig tisztátalan legyen, akkor aztán tiszta lesz.
Lev 11:33 A cserépedény azonban, amelybe valami ezek közül esik, végleg tisztátalanná válik és azért össze kell törni.
Lev 11:34 Minden fertőzött ehető eledel, amelyre vizet öntenek, tisztátalan legyen és minden ilyen innivaló folyadék, bármilyen edényben van, tisztátalan legyen.
Lev 11:35 Mindaz, amire ilyen tetem esik, tisztátalan legyen: ha kemence vagy tűzhely, le kell rontani és tisztátalan legyen.
Lev 11:36 Forrás, vízverem, s minden vízmedence azonban tiszta marad; de aki a bennük levő ilyen tetemet érinti, tisztátalan legyen.
Lev 11:37 Ha vetőmagra esik ilyesmi, nem teszi tisztátalanná;
Lev 11:38 ha azonban a magot leöntik vízzel, s aztán éri ilyen tetem, legott tisztátalan lesz.
Lev 11:39 Ha elhull valamilyen olyan állat, amelyet szabad ennetek, aki a tetemét érinti, tisztátalan legyen estig,
Lev 11:40 aki pedig eszik vagy visz belőle valamit, mossa ki ruháit és legyen tisztátalan estig.
Lev 11:41 Mindaz, ami csúszik-mászik a föld színén, utálatos legyen: eledelül ne szolgáljon.
Lev 11:42 Semmit, ami a hasán jár, akár négy lábbal, akár sok lábbal, akár csúszva-mászva a földön, ne egyetek, mert utálatos.
Lev 11:43 Ne tegyétek utálatossá magatokat általuk és semmit se érintsetek közülük, hogy tisztátalanokká ne legyetek,
Lev 11:44 mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek: szentek legyetek, mert én szent vagyok. Ne tegyétek tisztátalanná magatokat semmiféle csúszó-mászó által, amely a földön mozog,
Lev 11:45 mert én, az Úr, hoztalak ki titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek: szentek legyetek, mert én szent vagyok.
Lev 11:46 Ez a törvény az állatokról, a szárnyasokról, s minden élőlényről, amely a vizekben mozog, s amely a földön csúszik-mászik,
Lev 11:47 hogy különbséget ismerjetek a tiszta és a tisztátalan között, s tudjátok, mit szabad ennetek, s mit kell megvetnetek."
Lev 12:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 12:2 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha egy asszony magzatot fogan és fiút szül, hét napig olyan tisztátalan legyen, mint a havi tisztulás miatt való elkülönülés napjaiban.
Lev 12:3 A nyolcadik napon aztán metéljék körül a kisdedet,
Lev 12:4 ő maga pedig maradjon harminchárom napig otthon, tisztulása vérében; semmi szent dolgot ne érintsen, a szent helyre be ne menjen, míg le nem telnek tisztulása napjai.
Lev 12:5 Ha lányt szül, két hétig legyen olyan tisztátalan, mint a havi tisztuláskor szokás és hatvanhat napig maradjon otthon tisztulása vérében.
Lev 12:6 Amikor aztán letelnek a fiú vagy a lány miatt való tisztulása napjai, vigyen egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul meg egy galambfiókát vagy egy gerlét bűnért való áldozatul a bizonyság sátrának ajtajához, s adja oda a papnak,
Lev 12:7 az pedig mutassa be azokat az Úr előtt és könyörögjön érte, s akkor megtisztul vérfolyása miatt való tisztátalanságától. Ez a törvény a fiút vagy a lányt szülő asszonyra vonatkozólag.
Lev 12:8 Ha azonban arra nem telik neki és bárányt vinni nem tud, két gerlét vagy két galambfiókát vigyen: egyet egészen elégő áldozatul, s egyet bűnért való áldozatul, s könyörögjön érte a pap, s akkor megtisztul".
Lev 13:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Lev 13:2 "Az olyan embert, kinek teste bőrén színbeli különbség, vagy kelés vagy valami fehér folt, vagyis lepraszerű kiütés támad, el kell vinni Áronhoz, a paphoz, vagy valamelyik fiához.
Lev 13:3 Ha az megnézve a kiütést a bőrön, azt látja, hogy szőre fehérszínűvé változott, s a kiütés felszíne mélyebb, mint a test többi bőre, akkor leprás kiütés az, s mondja ki az illető felett az elkülönítő ítéletet.
Lev 13:4 Ha azonban csak fénylő fehér folt van a bőrön, de az nem mélyebb, mint a többi test, s a szőr színe a régi, akkor zárassa el őt a pap hét napig;
Lev 13:5 a hetedik napon aztán nézze meg, s ha a kiütés nem terjedt tovább, s nem haladta meg a bőrön a múltkori határokat, akkor ismét zárassa el újabb hét napig;
Lev 13:6 a hetedik napon aztán nézze meg: ha a kiütés homályosabb lett, s nem terjedt tovább a bőrön, akkor nyilvánítsa tisztának, mert kelés az. Az illető mossa ki ruháit, és tiszta lesz.
Lev 13:7 Ha azonban tovább terjed a kelés, miután a pap az illetőt megnézte és tisztának nyilvánította, akkor vigyék el őt ismét hozzá,
Lev 13:8 ő meg ítélje tisztátalannak.
Lev 13:9 Ha leprás kiütés támad valakin, vigyék el az illetőt a paphoz,
Lev 13:10 s az nézze meg őt. Ha fehér folt van a bőrön, s az megváltoztatta a szőr színét, s maga az eleven hús is kilátszik,
Lev 13:11 idült, a bőrbe rögzött leprának kell azt ítélni. Nyilvánítsa tehát őt a pap tisztátalannak, ne is zárassa el, mert nyilvánvalóan tisztátalan.
Lev 13:12 Ha azonban a lepra rohamosan tör ki a bőrön és ellepi az egész bőrt tetőtől-talpig, bármerre tekint a szem,
Lev 13:13 nézze meg őt a pap, s ítélje teljesen tiszta leprában levőnek, mivel az egészen fehérré változott, s ennélfogva az illető tiszta.
Lev 13:14 Mihelyt azonban eleven hús mutatkozik rajta,
Lev 13:15 ítélje őt a pap tisztátalannak és számítsák a tisztátalanok közé, mert az eleven hús, ha lepra van rajta, tisztátalan.
Lev 13:16 De ha ismét fehérré változik, s ellepi az egész embert,
Lev 13:17 nézze meg őt a pap és ítélje tisztának.
Lev 13:18 Ha a test bőrén fekély volt, s az meggyógyult,
Lev 13:19 de a fekély helyén fehér vagy vörhenyes folt támad, vigyék az illetőt a paphoz.
Lev 13:20 Ha az azt látja, hogy a kiütés helye mélyebb a többi húsnál, s a szőr fehérré változott, ítélje tisztátalannak, mert leprás kiütés támadt a fekélyen.
Lev 13:21 Ha azonban a szőr színe a régi, a folt homályos, s nem mélyebb a körülötte levő húsnál, zárja el őt hét napig:
Lev 13:22 ha továbbterjed, ítélje őt leprásnak,
Lev 13:23 ha pedig megállapodik a helyén, akkor a fekély sebhelye az, s az illető tiszta.
Lev 13:24 Ha a test bőrét tűz égette meg, s amikor az meggyógyult, sebhelye fehér vagy vörhenyes,
Lev 13:25 nézze meg a pap, s ha szőre íme, fehérré változott, s helye mélyebb a többi bőrnél, ítélje tisztátalannak az illetőt, mert leprás kiütés támadt a sebhelyen.
Lev 13:26 Ha pedig a szőr színe nem változott meg, s a kiütés nem mélyebb a többi húsnál, s a kiütés színe homályos, zárja el az illetőt hét napig,
Lev 13:27 s a hetedik napon nézze meg: ha a kiütés tovább terjedt a bőrön, ítélje tisztátalannak az illetőt;
Lev 13:28 ha azonban a fehér folt megállapodott a helyén, s nem elég élénk, az égés helye az, ítélje tehát az illetőt tisztának, mert égési heg az.
Lev 13:29 Ha egy férfinak vagy asszonynak kiütése támad a fején vagy a szakállában, nézze meg az illetőt a pap,
Lev 13:30 és ha a hely mélyebb a többi húsnál, a haj pedig szőke, s a szokottnál vékonyabb, ítélje tisztátalannak, mert a fej vagy a szakáll leprája az.
Lev 13:31 Ha azonban azt látja, hogy a var felszíne egyenlő a körülötte levő hússal, a haj pedig fekete, zárja el az illetőt hét napig,
Lev 13:32 s a hetedik napon nézze meg: ha a var nem terjedt, s a hajnak megvan a maga színe, s a kiütés felszíne egyenlő a többi hússal,
Lev 13:33 az illető borotválkozzék meg, kivéve a var helyén és zárják el másik hét napig.
Lev 13:34 Ha a hetedik napon az látszik, hogy a kiütés megállapodott a helyén, s nem mélyebb a húsnál, ítélje tisztának az illetőt: mossa ki ruháit, s tiszta legyen.
Lev 13:35 Ha azonban a tisztának nyilvánítás után a var tovább terjed a bőrön,
Lev 13:36 ne is vizsgálja többé, szőkévé változott-e a szőr, minthogy nyilvánvalóan tisztátalan az illető.
Lev 13:37 Ha azonban a var megállapodott, s a szőr fekete, tudja meg, hogy az illető meggyógyult, s ítélje bízvást tisztának.
Lev 13:38 Ha egy férfi vagy asszony bőrén fehér folt támad,
Lev 13:39 nézze meg őket a pap: ha azt találja, hogy a fehér folt homályosan fehérlik a bőrön, tudja meg, hogy nem lepra az, hanem fehérszínű sömör, s az illető tiszta.
Lev 13:40 Ha egy férfi fejebúbján kihullik a haj, az illető kopasz és tiszta;
Lev 13:41 ha elöl hull ki a haj, az illető elöl kopasz és tiszta.
Lev 13:42 Ha azonban a hátul levő kopaszságon vagy az elöl levő kopaszságon fehér vagy vörhenyes folt támad, akkor az lepra, amely ennek az embernek a fején vagy homlokán támadt.
Lev 13:43 A papnak meg kell őt vizsgálnia. Ha megállapítja, hogy az ember tarkóján vagy homlokán olyan vörhenyes folt támadt, amilyen a bőrlepra,
Lev 13:44 akkor az ember leprás és tisztátalan. A papnak ki kell nyilvánítani, hogy tisztátalan, hogy a fején megtámadta a lepra.
Lev 13:45 Mindaz pedig, akit a lepra tisztátalanná tett, s a pap ítélete elkülönített,
Lev 13:46 megszaggatott ruhában s hajadon fővel járjon, száját fedje be kendővel, s kiáltsa ezt magáról: "Tisztátalan, tisztátalan!" Mindaddig, amíg leprás és tisztátalan, egyedül lakjon, a táboron kívül.
Lev 13:47 Ha lepraszerű folt támad egy gyapjú- vagy lenruhán,
Lev 13:48 a láncfonalon vagy a vetülékfonalon, vagy pedig valamelyik bőrön vagy bőrből készült holmin,
Lev 13:49 s a rajtuk levő folt fehér vagy vörhenyes: leprának kell tartani és meg kell mutatni a papnak.
Lev 13:50 Az, miután megnézte, zárassa el hét napig;
Lev 13:51 a hetedik napon aztán nézze meg újra, s ha azt találja, hogy terjedt, akkor makacs lepra az: tisztátalannak ítélje azt a ruhát vagy egyebet, amin található,
Lev 13:52 s azért égettesse el tűzzel.
Lev 13:53 Ha pedig azt látja, hogy nem terjedt,
Lev 13:54 akkor parancsolja meg, hogy mossák ki azt, amin a kiütés van, s zárassa el ismét hét napig.
Lev 13:55 Ha akkor azt látja, hogy régi színét nem nyerte vissza, noha a kiütés nem terjedt, akkor ítélje tisztátalannak, s égettesse el tűzzel, mivel lepra lepte el az egész ruhát vagy felszínét.
Lev 13:56 Ha pedig a ruha kimosása után a kiütés helye elhomályosodott, akkor szakítsa azt le és válassza el az éptől;
Lev 13:57 ha aztán előtűnik azokon a helyeken, amelyek azelőtt nem voltak foltosak, akkor terjedő, vándorló lepra az: el kell égetni tűzzel;
Lev 13:58 ha nem mutatkozik, mosassa ki a tiszta részt másodszor is vízzel, s az tiszta lesz.
Lev 13:59 Ez a törvény a gyapjú- és a lenruha, a láncfonal és a vetülékfonal s minden bőrből készült holmi leprájáról, hogy mi módon kell őket tisztáknak vagy tisztátalanoknak ítélni."
Lev 14:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 14:2 "Ez a törvény áll a leprásra, amikor őt meg kell tisztítani: Vigyék el a paphoz,
Lev 14:3 akinek azonban ki kell mennie a tábor elé, s ha ő úgy találja, hogy a lepra meggyógyult,
Lev 14:4 parancsolja meg a megtisztítandónak, hogy hozzon magáért két élő, ehető madárkát, cédrusfát, karmazsinszínű fonalat meg izsópot.
Lev 14:5 Aztán parancsolja meg, hogy vágják le az egyik madárkát cserépedényben lévő élővíz felett,
Lev 14:6 a másikat pedig, az élőt, mártsa a cédrusfával, a karmazsinszínű fonállal és az izsóppal együtt a levágott madárka vérébe.
Lev 14:7 Aztán hintse meg ezzel hétszer a megtisztítandót, hogy így annak rendje s módja szerint megtisztuljon, az élő madárkát pedig engedje elrepülni a mezőre.
Lev 14:8 Aztán az illető mossa ki ruháját és borotválja le testének minden szőrét, s fürödjék meg vízben, s tiszta lesz, s bemehet a táborba, de hét napig még sátrán kívül kell maradnia.
Lev 14:9 A hetedik napon aztán borotválja le fejének haját, szakállát, szemöldökét, s egész testének szőrét és mossa meg ismét ruháját és testét.
Lev 14:10 A nyolcadik napon vegyen két hibátlan hím bárányt s egy egyesztendős hibátlan nőstény bárányt s háromtized, olajjal meghintett lisztlángot, ételáldozatul, s külön még egyhatod olajat.
Lev 14:11 Aztán állítsa a pap, aki az illető tisztítását végzi, őt és mindezt az Úr elé, a bizonyság sátrának ajtajához.
Lev 14:12 Vegye az egyik bárányt, s mutassa be a hatod olajjal vétekért való áldozatul, s ajánlja fel mindkettőt az Úr előtt.
Lev 14:13 Ott vágja le a bárányt, ahol a bűnért való áldozatot és az egészen elégő áldozatot szokták levágni, tudniillik a szent helyen: mert, miként a bűnért való áldozat, úgy ez a vétekért való áldozat is a papé: szentséges az.
Lev 14:14 Aztán vegyen a pap a vétekért bemutatott áldozat véréből, s kenje meg vele a megtisztítandó ember jobb fülcimpáját, jobb keze és lába hüvelykujját.
Lev 14:15 Aztán öntsön a hatod olajból a maga balkezébe,
Lev 14:16 mártsa bele jobb ujját, s hintsen belőle hétszer az Úr elé,
Lev 14:17 ami pedig megmarad az olajból a bal kezében, azt kenje a megtisztítandó ember jobb fülcimpájára, jobb kezének és lábának hüvelykujjára a vétekért való áldozatul kiontott vér fölé,
Lev 14:18 meg a fejére,
Lev 14:19 és könyörögjön érte az Úr előtt. Aztán végezze el a bűnért való áldozatot, majd vágja le az egészen elégő áldozatot,
Lev 14:20 s rakja fel az oltárra, ételáldozatával együtt, s az illető annak rendje s módja szerint megtisztul.
Lev 14:21 Ha azonban az illető szegény, s keze nem tud szert tenni a mondottakra, akkor vegyen egy bárányt, vétekért való áldozatul, a felajánlás céljára, hogy a pap könyöröghessen érte, meg egy tized, olajjal meghintett lisztlángot, ételáldozatul, meg egy hatod olajat,
Lev 14:22 továbbá két gerlét vagy két galambfiókát, egyet bűnért való áldozatul, egyet pedig egészen elégő áldozatul,
Lev 14:23 és vigye ezeket, tisztulása nyolcadik napján, a paphoz, a bizonyság sátrának ajtajához, az Úr elé.
Lev 14:24 Az vegye a vétekért való áldozatul szánt bárányt meg a hatod olajat, s ajánlja fel mindkettőt.
Lev 14:25 Aztán vágja le a bárányt, kenjen a véréből a megtisztítandó ember jobb fülcimpájára, jobb keze és lába hüvelykujjára,
Lev 14:26 az olaj egy részét pedig öntse a maga bal kezébe,
Lev 14:27 mártsa bele jobb keze ujját, s hintsen belőle hétszer az Úr elé,
Lev 14:28 s érintse meg vele a megtisztítandó ember jobb fülcimpáját, jobb keze s lába hüvelykujját, a vétekért való áldozatul kiontott vér helyén,
Lev 14:29 a maradék olajat pedig, amely bal kezében van, öntse a megtisztítandó ember fejére, hogy kiengesztelje érte az Urat.
Lev 14:30 Aztán mutassa be a két gerlét vagy galambfiókát,
Lev 14:31 az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat egészen elégő áldozatul, ételáldozatával együtt.
Lev 14:32 Ez legyen az áldozata annak a leprásnak, aki nem tud mindent megszerezni tisztulásához."
Lev 14:33 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Lev 14:34 "Ha majd bejuttok Kánaán földjére, amelyet én nektek fogok adni birtokul, és lepraszerű kiütés támad valamelyik házon,
Lev 14:35 menjen el az, akié a ház és jelentse a papnak, s mondja: "Lepraszerű kiütést látok a házamon."
Lev 14:36 Erre az parancsolja meg, hogy hordjanak ki mindent a házból, mielőtt ő bemegy, hogy megnézze, leprás-e az, hogy tisztátalanná ne váljék mindaz, ami a házban van. Aztán menjen be, hogy megnézze a ház lepráját
Lev 14:37 és ha azt látja, hogy falain zöldes vagy vörhenyes horpadásfélék éktelenkednek, s azok mélyebbek a többi falfelületnél,
Lev 14:38 menjen ki a ház ajtaján, s tüstént zárassa be hét napig.
Lev 14:39 A hetedik napon aztán menjen el ismét és nézze meg. Ha azt találja, hogy a kiütés terjedt,
Lev 14:40 parancsolja meg, hogy szedjék ki azokat a köveket, amelyeken a kiütés van és dobálják valamilyen tisztátalan, a városon kívül levő helyre,
Lev 14:41 a ház belsejét pedig körös-körül vakarják le, s a levakart port öntsék valamilyen tisztátalan, a városon kívül levő helyre,
Lev 14:42 s tegyenek más köveket a kivettek helyére, s tapasszák be más sárral a házat.
Lev 14:43 Ha aztán, miután a köveket kiszedték, a port levakarták, s a házat más földdel kitapasztották,
Lev 14:44 bemegy a pap és azt látja, hogy a kiütés újra előjött, s a falak foltosak -- akkor makacs lepra az, s a ház tisztátalan:
Lev 14:45 tüstént rontsák le, s kövét, fáját s minden porát vessék valamilyen tisztátalan, a városon kívül levő helyre. --
Lev 14:46 Aki bemegy a házba, míg az zár alatt van, tisztátalan legyen estig,
Lev 14:47 aki pedig ott alszik vagy eszik valamit benne, mossa ki ruháit.
Lev 14:48 Ha azonban a pap bemegy és azt látja, hogy a kiütés nem terjedt a házon, miután újra tapasztották, ítélje tisztának, mert visszanyerte épségét.
Lev 14:49 Megtisztítására pedig vegyen két madárkát, cédrusfát, karmazsinszínű fonalat és izsópot,
Lev 14:50 s vágja le az egyik madárkát cserépedényben lévő élővíz felett,
Lev 14:51 s vegye a cédrusfát, az izsópot meg a karmazsinszínű fonalat s az élő madárkát, s mártsa mindezt a levágott madárka vérébe és az élővízbe, s hintse meg ezzel hétszer a házat,
Lev 14:52 s tisztítsa meg azt a madárka vérével meg az élővízzel, az élő madárkával, a cédrusfával, az izsóppal s a karmazsinszínű fonállal.
Lev 14:53 Aztán engedje a madárkát szabadon elrepülni a mezőre, s könyörögjön a házért, s az annak rendje s módja szerint tiszta lesz.
Lev 14:54 Ez a törvény a különféle lepráról és kiütésről,
Lev 14:55 a ruha és a ház leprájáról,
Lev 14:56 a sebhelyről, a kelésről, a fehér és a különböző színváltozatú foltról,
Lev 14:57 hogy tudni lehessen, mikor tiszta vagy tisztátalan valami."
Lev 15:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Lev 15:2 "Szóljatok Izrael fiaihoz, s mondjátok nekik: Az olyan férfi, aki magfolyásban szenved, tisztátalan legyen.
Lev 15:3 Akkor kell pedig valakit ebben a bajban levőnek ítélni, ha testén szüntelenül folyik és megalszik az az undok nedvesség.
Lev 15:4 Minden fekvőhely, amelyen hál s minden, amire ül, tisztátalan legyen.
Lev 15:5 Ha valaki érinti ilyennek a fekvőhelyét, mossa ki ruháját, maga pedig fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig;
Lev 15:6 ha ráül valamire, amin ilyen ült, szintén mossa ki ruháját, fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig;
Lev 15:7 ha érinti ilyennek a testét, mossa ki ruháját, fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.
Lev 15:8 Ha az ilyen ember leköp valakit, aki tiszta, akkor az mossa ki ruháját, fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.
Lev 15:9 A nyereg, amelyben az ilyen ült, tisztátalan legyen,
Lev 15:10 s mindaz, ami a magfolyásban szenvedő alatt volt, tisztátalan legyen estig; ha valaki visz valamit ezen dolgok közül, mossa ki ruháját, fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.
Lev 15:11 Mindaz, akit az ilyen érint anélkül, hogy előzőleg leöblítené a kezét, mossa ki ruháját, fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.
Lev 15:12 Az olyan cserépedényt, amelyet ilyen érint, össze kell törni, a faedényt vízzel kiöblíteni.
Lev 15:13 Ha meggyógyul az ilyenfajta bajban szenvedő, számláljon hét napot tisztulása után, s mossa meg ruháját s egész testét élővízzel, s tiszta lesz.
Lev 15:14 A nyolcadik napon pedig vegyen két gerlicét vagy két galambfiókát, s menjen az Úr színe elé, a bizonyság sátrának ajtajához, s adja oda azokat a papnak,
Lev 15:15 az meg áldozza fel az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat egészen elégő áldozatul, s könyörögjön érte az Úr előtt, hogy megtisztuljon magfolyása miatt való tisztátalanságától.
Lev 15:16 Ha egy férfitól elmegy a közösülés magva, fürössze meg egész testét vízben, s legyen tisztátalan estig;
Lev 15:17 a ruhát vagy a bőrt, amely rajta volt, mossa ki vízzel, s az tisztátalan legyen estig.
Lev 15:18 Az asszony, akivel hált, fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.
Lev 15:19 Az asszony, amikor a hó fordultával vérfolyást szenved, különüljön el hét napig.
Lev 15:20 Mindaz, aki érinti, tisztátalan legyen estig.
Lev 15:21 Amin alszik vagy ül elkülönülése napjaiban, tisztátalan legyen.
Lev 15:22 Aki érinti a fekvőhelyét, mossa ki ruháját, maga pedig fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.
Lev 15:23 Aki érint valami holmit, amelyen ilyen nő ült, mossa ki ruháját, maga pedig fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.
Lev 15:24 Ha valamelyik férfi hál vele havi vérzése idején, akkor hét napig tisztátalan legyen, s minden fekvőhely, amelyen hál, tisztátalan legyen.
Lev 15:25 Az olyan asszony, aki sok napon át szenved vérfolyást, a havibaj idején kívül, vagy akinél a havi tisztulás után a vérfolyás meg nem szűnik -- mindaddig, amíg ebben a bajban szenved, olyan tisztátalan legyen, mint havi tisztulásának idején.
Lev 15:26 Minden fekvőhely, amelyen hál, s minden holmi, amelyen ül, tisztátalan legyen;
Lev 15:27 aki ezeket érinti, mossa ki ruháját, maga pedig fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig. --
Lev 15:28 Ha megáll a vérzés, s megszűnik folyása, számláljon hét napot tisztulására,
Lev 15:29 s a nyolcadik napon vigyen magáért két gerlét vagy két galambfiókát a bizonyság sátrának ajtajához, a paphoz,
Lev 15:30 s az áldozza fel az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat egészen elégő áldozatul, s könyörögjön érte az Úr előtt, tisztátalanságot okozó folyása miatt.
Lev 15:31 Így oktassátok Izrael fiait arra, hogy óvakodjanak a tisztátalanságtól, hogy meg ne haljanak tisztátalanságuk miatt, ha tisztátalanná teszik hajlékomat, amely közöttük van. --
Lev 15:32 Ez a törvény arról, aki magfolyásban szenved, aki közösülés által tisztátalanná lesz,
Lev 15:33 akit a havi tisztulás ideje elkülönít vagy aki szüntelen vérfolyásban van és arról a férfiról, aki az ilyennel hál."
Lev 16:1 Áron két fiának halála után pedig, amikor azok idegen tüzet vittek az Úr elé, s azért halállal lakoltak, így szólt az Úr Mózeshez
Lev 16:2 és azt parancsolta neki: "Szólj bátyádnak, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a függönyön belül levő szent helyre, a ládát fedő engesztelőhely elé, hogy meg ne haljon (mert a felhőben megjelenek az engesztelőhely felett),
Lev 16:3 hanem csak akkor, ha előbb ezt megtette: vegyen egy fiatal bikát bűnért való áldozatul, s egy kost egészen elégő áldozatul,
Lev 16:4 öltözzék gyolcsköntösbe, fedje be szemérmét gyolcsnadrággal, övezze magát körül gyolcsövvel, tegyen a fejére gyolcssüveget -- szent ruhák ezek: fürödjék meg azért, s aztán vegye fel mindezeket.
Lev 16:5 Izrael fiainak egész közösségétől pedig vegyen két kecskebakot, bűnért való áldozatul és egy kost egészen elégő áldozatul.
Lev 16:6 Aztán mutassa be a bikát és könyörögjön magáért és házáért.
Lev 16:7 Előbb azonban állítsa a két kecskebakot az Úr elé, a bizonyság sátrának ajtajához,
Lev 16:8 s vessen mindkettőre sorsot, egyet "az Úrnak", egyet pedig "kibocsátandó kecskebakul" felírással;
Lev 16:9 amelyikre "az Úrnak" sors esik, azt majd áldozza fel bűnért való áldozatul,
Lev 16:10 amelyikre pedig a "kibocsátandó kecskebakul", azt majd állítsa elevenen az Úr elé, hogy könyörögjön felette, s kibocsássa a pusztába.
Lev 16:11 Amikor aztán mindezt annak rendje s módja szerint elvégezte, mutassa be a fiatal bikát, s könyörögve magáért és házáért, vágja le.
Lev 16:12 Aztán vegye a tömjénezőt, töltse meg az oltárról parázzsal, vegye tele kezét fűszerekből kevert füstölőszerrel, és menjen be a függönyön belülre, a szent helyre,
Lev 16:13 s tegye a tűzre a füstölőszert, hogy felhője s füstje elfedje a bizonyság felett levő engesztelőhelyet, s meg ne haljon.
Lev 16:14 Aztán vegyen a bika véréből, s hintse ujjával hétszer az engesztelőhely felé, napkelet felé.
Lev 16:15 Majd vágja le a kecskebakot a nép bűnért való áldozatául és vigye be vérét a függönyön belülre -- úgy, ahogy a bika vérére vonatkozólag parancsoltam --, hogy az engesztelőhely felé hintse.
Lev 16:16 Így tisztítsa meg a szent helyet Izrael fiainak tisztátalanságaitól, törvényszegéseitől, s minden bűnétől. Ugyanilyen módon cselekedjék a bizonyság sátrával is, amely közöttük, lakóhelyük tisztátalanságai között áll.
Lev 16:17 Senki se legyen a sátorban, amikor a főpap bemegy a szent helyre, hogy könyörögjön magáért, házáért s Izrael egész gyülekezetéért, mindaddig, amíg ki nem jön. --
Lev 16:18 Erre aztán menjen ki ahhoz az oltárhoz, amely az Úr előtt van és könyörögjön magáért, s vegyen a fiatal bikának és a kecskebaknak véréből, s kenje körben az oltár szarvaira,
Lev 16:19 majd hintsen belőle az ujjával hétszer az oltárra; így tisztítsa meg és így szentelje meg Izrael fiainak tisztátalanságaitól.
Lev 16:20 Miután így megtisztította a szent helyet, a sátrat és az oltárt, hozza elő az élő kecskebakot,
Lev 16:21 tegye rá mindkét kezét a kecskebak fejére, s vallja meg Izrael fiainak minden gonoszságát, minden vétkét s bűnét, s átkozza azokat a kecskebak fejére, s küldje ki azt egy arra rendelt emberrel a pusztába.
Lev 16:22 Amikor aztán a kecskebak kivitte minden gonoszságukat egy kietlen földre, s azt elengedték a pusztában,
Lev 16:23 menjen be Áron ismét a bizonyság sátrába, s vesse le azokat a ruhákat, amelyeket az elébb, amikor a szent helyre bement, felvett, s hagyja ott azokat,
Lev 16:24 s fürössze meg testét a szent helyen, s vegye fel a maga ruháit. Aztán menjen ki, mutassa be a maga és a nép egészen elégő áldozatát, s könyörögjön mind magáért, mind a népért.
Lev 16:25 A bűnért való áldozat háját égesse el az oltáron.
Lev 16:26 Az, aki a kibocsátandó kecskebakot elengedte, mossa meg ruháját és testét vízben, s úgy menjen be a táborba.
Lev 16:27 A fiatal bikát meg a kecskebakot, amelyeket bűnért való áldozatul mutattak be, s amelyeknek vérét bevitték a szent helyre engesztelés végzésére -- vigyék ki a táboron kívülre, s mind bőrüket, mind húsukat, mind a bélsárukat égessék el tűzben.
Lev 16:28 Az pedig, aki elégeti őket, mossa meg ruháját és testét vízben, s úgy menjen be a táborba.
Lev 16:29 Ez pedig örök törvény legyen számotokra: a hetedik hónapban, a hó tizedik napján, tagadjátok meg magatokat és semmiféle munkát se végezzetek -- se a bennszülött, se a köztetek tartózkodó jövevény.
Lev 16:30 Ezen a napon engesztelés lesz értetek, megtisztítás minden bűnötöktől: megtisztultok az Úr előtt.
Lev 16:31 Nyugalom szombatja legyen ez tehát és tagadjátok meg magatokat örök törvény alapján.
Lev 16:32 A jövőben pedig majd az a pap végezze az engesztelést, akit fel fognak kenni, s akinek a kezét fel fogják avatni, hogy pappá legyen atyja helyett: öltözzék a gyolcsruhába, a szent öltözetbe
Lev 16:33 és végezzen engesztelést a szent helyért, a bizonyság sátráért, az oltárért, valamint a papokért és az egész népért.
Lev 16:34 Örök törvény legyen számotokra, hogy esztendőnként egyszer könyörgést tartsatok Izrael fiaiért, s minden bűnükért." Áron úgy is tett, amint az Úr parancsolta Mózesnek.
Lev 17:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 17:2 "Szólj Áronhoz és fiaihoz s Izrael valamennyi fiához, s mondd nekik: Ezt parancsolta az Úr:
Lev 17:3 Ha valaki Izrael házából marhát, juhot vagy kecskét vág, akár a táborban, akár a táboron kívül,
Lev 17:4 és nem a sátor ajtajához viszi áldozatul az Úrnak: vérontásban legyen bűnös; mintha vért ontott volna, éppúgy vesszen el népéből.
Lev 17:5 Azért kell a paphoz vinniük Izrael fiainak vágóáldozataikat, amelyeket azelőtt a mezőkön szoktak levágni, hogy az Úrnak szenteljék azokat a bizonyság sátrának ajtaja előtt és békeáldozatul vágják le az Úrnak,
Lev 17:6 és a pap a vért a bizonyság sátrának ajtajánál az Úr oltárára hintse, a hájat pedig kedves illatul elégesse az Úrnak,
Lev 17:7 s ne áldozzák többé vágóáldozataikat a démonoknak, akikkel paráználkodtak. Örök törvény legyen ez nekik, s utódaiknak.
Lev 17:8 Mondd továbbá nekik: Ha valaki, Izrael házából vagy a közöttetek tartózkodó jövevények közül, egészen elégő áldozatot vagy vágó áldozatot mutat be,
Lev 17:9 s azt nem a bizonyság sátrának ajtajához viszi, hogy az Úrnak mutassa be: vesszen el népéből.
Lev 17:10 Ha valaki, Izrael házából, vagy a közöttük tartózkodó jövevények közül, vért eszik, én ellene fordítom arcomat, s elvesztem őt népéből.
Lev 17:11 A test lelke ugyanis a vérben van, és én a vért arra rendeltem nektek, hogy engesztelést végezzetek vele lelketekért az oltáron és a vér a lélek által engesztelésre szolgáljon.
Lev 17:12 Ezért mondtam Izrael fiainak: Senki se egyék vért közületek vagy a közöttetek tartózkodó jövevények közül.
Lev 17:13 Ha valaki, Izrael fiai közül vagy a közöttetek tartózkodó jövevények közül, vadászással vagy madarászással olyan vadat vagy madarat ejt, amelyet nem szabad enni, folyassa ki vérét, s födje be földdel.
Lev 17:14 Minden testnek a lelke ugyanis a vérben van. Azért mondtam Izrael fiainak: Semmiféle test vérét ne egyétek, mert a test lelke a vérben van -- s aki eszi, vesszen el.
Lev 17:15 Ha valaki elhullott vagy vad által széttépett állatot eszik, akár bennszülött, akár jövevény: mossa meg ruháját s önmagát vízzel, s legyen tisztátalan estig; ez után a rendtartás után tiszta lesz.
Lev 17:16 Ha azonban nem mossa meg ruháját és testét, viselje gonoszságát."
Lev 18:1 Így szólt az Úr Mózeshez:
Lev 18:2 "Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Lev 18:3 Ne tegyetek úgy, ahogy Egyiptom földjén szokás, ahol laktatok, s ne tegyetek úgy, ahogy Kánaán földjén szokás, ahová majd beviszlek titeket, és ezek törvényei szerint ne járjatok.
Lev 18:4 Az én rendeléseim szerint tegyetek, az én parancsaimat tartsátok meg, s azok szerint járjatok: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Lev 18:5 Tartsátok meg törvényeimet s rendeleteimet, mert az az ember, aki szerintük cselekszik, élni fog általuk. Én vagyok az Úr!
Lev 18:6 Senki se közelítsen vér szerinti rokonához, hogy felfedje szemérmét. Én vagyok az Úr!
Lev 18:7 Atyád szemérmét fel ne fedd, sem anyád szemérmét: anyád ő, fel ne fedd szemérmét.
Lev 18:8 Atyád feleségének szemérmét fel ne fedd: atyád szemérme az.
Lev 18:9 Atyádtól vagy anyádtól való nővérednek, akár a házban született, akár azon kívül, szemérmét fel ne fedd.
Lev 18:10 Fiad lányának vagy lányod lányának szemérmét fel ne fedd: a te szemérmed az.
Lev 18:11 Atyád felesége lányának, akit ő atyádnak szült, s aki neked nővéred, szemérmét fel ne fedd.
Lev 18:12 Atyád nővérének szemérmét fel ne fedd: atyád teste az;
Lev 18:13 anyád nővérének szemérmét fel ne fedd: anyád teste az.
Lev 18:14 Atyád fivérének szemérmét fel ne fedd: ne közelíts tehát feleségéhez: nagynénéd ő neked.
Lev 18:15 Menyed szemérmét fel ne fedd: fiad felesége ő, fel ne fedd szemérmét.
Lev 18:16 Fivéred feleségének szemérmét fel ne fedd: fivéred szemérme az.
Lev 18:17 Feleségének és a lányának szemérmét fel ne fedd, fiának lányát vagy lányának lányát el ne vedd, hogy szemérmét felfedjed: az ő teste az és vérfertőzés az ilyen közösülés.
Lev 18:18 Feleséged nővérét társfeleségül el ne vedd mellé és szemérmét fel ne fedd az ő életében.
Lev 18:19 Havi tisztulásban szenvedő asszonyhoz ne közelíts, s fel ne fedd szemérmét.
Lev 18:20 Felebarátod feleségével ne hálj és a mag vegyítése által magadat vele tisztátalanná ne tedd.
Lev 18:21 Gyermekedet ne add oda, hogy a Molok bálványnak szenteljék: ne szentségtelenítsd meg a te Istened nevét. Én vagyok az Úr!
Lev 18:22 Férfival ne hálj asszonnyal való hálás módjára: undokság az!
Lev 18:23 Semmiféle állattal se közösülj és ne tedd magadat tisztátalanná vele, asszony pedig ne feküdjék állat alá, hogy közösüljön vele: iszonyú bűn az!
Lev 18:24 Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmivel se ezek közül: ezekkel tették magukat tisztátalanokká mindazok a nemzetek, amelyeket ki fogok űzni színetek elől,
Lev 18:25 és ezek által lett tisztátalanná az a föld, amelynek bűneit számon fogom kérni, hogy okádja ki lakóit.
Lev 18:26 Tartsátok meg törvényeimet és rendeleteimet, s ne kövessetek el semmit se ezek közül az undokságok közül, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény.
Lev 18:27 Ezeket az undokságokat cselekedték ugyanis mind meg földeteknek előttetek levő lakói és így tették azt tisztátalanná:
Lev 18:28 vigyázzatok tehát, mert ha hasonlókat tesztek, titeket is úgy kiokád, mint ahogy kiokádta az előttetek levő nemzetet.
Lev 18:29 Mindaz, aki elkövet valamit ezek közül az undokságok közül, vesszen el népéből.
Lev 18:30 Tartsátok meg parancsaimat, s ne tegyétek azt, amit az előttetek levők cselekedtek és ne tegyétek magatokat tisztátalanokká ezekkel a dolgokkal. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek."
Lev 19:1 Így szól az Úr Mózeshez:
Lev 19:2 "Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!
Lev 19:3 Ki-ki tisztelje atyját és anyját. Szombatjaimat tartsátok meg: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Lev 19:4 Ne forduljatok a bálványok felé és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Lev 19:5 Ha békeáldozatot vágtok az Úrnak, akkor, hogy az kedves legyen,
Lev 19:6 aznap, amelyen levágjátok, meg a következőn meg kell ennetek: ami harmadnapra marad belőle, azt égessétek el tűzben.
Lev 19:7 Ha valaki a két nap után eszik belőle, szentségtelen lesz és istentelenségben vétkes;
Lev 19:8 viselje is gonoszságát, mert megszentségtelenítette az Úr szentségét: vesszen el az ilyen ember népéből.
Lev 19:9 Amikor földed terményeit aratod, ne arasd le egész a föld színéig és ne szedd össze az elmaradt kalászokat;
Lev 19:10 szőlődben se szedd össze az elmaradt gerezdeket, s a lehullott szemeket: hadd szedjék össze a szegények és a jövevények -- én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Lev 19:11 Ne lopjatok, ne tagadjatok le semmit és ne csalja meg egyiktek a másikat!
Lev 19:12 Ne esküdjél nevemre hamisan, hogy meg ne szentségtelenítsd Istened nevét -- én vagyok az Úr!
Lev 19:13 Ne keress ürügyet felebarátod ellen, és erőszakkal se nyomd el őt! Napszámosod bére ne maradjon reggelig tenálad!
Lev 19:14 Ne átkozz süketet és ne tégy gáncsot vak elé: féld az Urat, a te Istenedet -- mert én vagyok az Úr!
Lev 19:15 Ne kövess el jogtalanságot és ne ítélj igazságtalanul! Ne nézd a szegény személyét, s ne légy tekintettel a hatalmas arcára: igazság szerint ítélj felebarátodnak.
Lev 19:16 Ne légy rágalmazó, se besúgó a nép között. Ne törj felebarátod vérére -- én vagyok az Úr!
Lev 19:17 Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta.
Lev 19:18 Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat -- én vagyok az Úr!
Lev 19:19 Tartsátok meg törvényeimet. Ne párosítsd állatodat másféle állattal, ne vesd be szántódat kétféle maggal, ne öltözzél kétféléből szőtt ruhába.
Lev 19:20 Ha valaki olyan asszonnyal hál és közösül, aki másnak sem váltságdíjjal ki nem váltott, sem szabadsággal meg nem ajándékozott rabszolganője és jegyese: veréssel lakoljanak mind a ketten, de halállal ne bűnhődjenek, mert a nő nem volt szabad.
Lev 19:21 Vétkéért pedig vigyen a férfi áldozatul egy kost az Úrnak, a bizonyság sátrának ajtajához,
Lev 19:22 s a pap könyörögjön érte és vétkéért az Úr előtt, s ő megkegyelmez neki és megbocsátja bűnét.
Lev 19:23 Ha majd bejuttok földetekre és gyümölcsfákat ültettek rajta, ne távolítsátok el előbőrüket, azaz az első gyümölcsüket; a gyümölcs, amelyet hoznak, tisztátalan legyen nektek: ne egyetek belőle.
Lev 19:24 A negyedik esztendőben pedig minden gyümölcsüket hálaadásul az Úrnak kell szentelni.
Lev 19:25 Az ötödik esztendőben aztán egyétek gyümölcsüket és gyűjtsétek be a termést, amelyet hoznak. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
Lev 19:26 A vérével semmit ne egyetek. Ne jósolgassatok, álmokra ne adjatok.
Lev 19:27 Hajatokat ne vágjátok kerekre, szakállatokat le ne nyírjátok.
Lev 19:28 Halott miatt testeteket be ne vagdaljátok, semmiféle jelet vagy bélyeget se csináljatok magatokra. Én vagyok az Úr!
Lev 19:29 Lányodat ne add paráználkodásra, hogy gyalázatossá ne legyen az ország, s meg ne teljék gonoszsággal.
Lev 19:30 Szombatjaimat tartsátok meg, s szentélyemet féljétek. Én vagyok az Úr!
Lev 19:31 Ne forduljatok a halottidézőkhöz és semmit se kérdezzetek a jósoktól, hogy tisztátalanná ne tegyétek magatokat általuk. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
Lev 19:32 Ősz fő előtt kelj fel, s tiszteld az öreg ember személyét: félj az Úrtól, a te Istenedtől: én vagyok az Úr!
Lev 19:33 Ha jövevény lakik földeteken, s tartózkodik köztetek, ne tegyetek szemrehányást neki:
Lev 19:34 olyan legyen köztetek, mint a bennszülött, s úgy szeressétek, mint önmagatokat, hisz ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
Lev 19:35 Ne kövessetek el jogtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, a súlymértékben s az űrmértékben:
Lev 19:36 igaz mérleg, igaz súly, igaz véka, igaz meszely legyen köztetek. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.
Lev 19:37 Tartsátok meg minden parancsomat s minden rendeletemet s mindent azok szerint tegyetek: én vagyok az Úr!"
Lev 20:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 20:2 "Ezt mondd Izrael fiainak: Ha valaki, Izrael fiai vagy az Izraelben lakó jövevények közül, odaadja gyermekét a Molok bálványnak: halállal lakoljon, kövezze agyon a föld népe.
Lev 20:3 Én ugyanis ellene fordítom arcomat, s kiirtom népéből, mert odaadta gyermekét a Moloknak, s tisztátalanná tette szentélyemet, s megszentségtelenítette szent nevemet.
Lev 20:4 Ha pedig a föld népe nem törődik vele, s mintegy kevésbe veszi parancsomat és hagyja azt az embert, aki odaadta gyermekét a Moloknak, s nem öli meg:
Lev 20:5 akkor én fordítom arcomat az ellen az ember ellen s rokonsága ellen, s kiirtom népéből őt és mindazokat, akik egyetértettek vele a Molokkal való paráználkodásban.
Lev 20:6 Ha valaki a halottidézőkhöz s a jósokhoz fordul, s paráználkodik velük: ellene fordítom arcomat, s kiirtom népéből.
Lev 20:7 Szentül viselkedjetek és szentek legyetek, mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
Lev 20:8 Tartsátok meg parancsaimat és cselekedjetek szerintük: én, az Úr, szentséget kívánok tőletek!
Lev 20:9 Ha valaki megátkozza atyját vagy anyját, halállal lakoljon; atyját vagy anyját átkozta: vére legyen rajta.
Lev 20:10 Ha valaki paráználkodik másnak a feleségével és házasságtörést követ el felebarátja feleségével: halállal lakoljon a házasságtörő férfi is, a házasságtörő asszony is.
Lev 20:11 Ha valaki a mostohaanyjával hál és így felfedi atyja szemérmét: halállal lakoljon mind a kettő, vérük legyen rajtuk.
Lev 20:12 Ha valaki a menyével hál: haljon meg mind a kettő; iszonyú bűnt követtek el, vérük legyen rajtuk.
Lev 20:13 Ha valaki férfival hál asszonnyal való hálás módjára: förtelmességet követett el mind a kettő, halállal lakoljanak, vérük legyen rajtuk.
Lev 20:14 Ha valaki feleségül veszi a lányt, s hozzá annak az anyját: nagy vétket követett el, elevenen égessék el velük együtt, ne maradjon ilyen nagy bűn közöttetek.
Lev 20:15 Ha valaki marhával vagy más állattal közösül: halállal lakoljon, s öljétek meg az állatot is;
Lev 20:16 ha asszony valamilyen állat alá fekszik: öljék meg azzal együtt, vérük legyen rajtuk.
Lev 20:17 Ha valaki elveszi a nővérét, atyja lányát vagy anyja lányát, s meglátja annak szemérmét, s az meglátja fivére szemérmét: gyalázatos dolgot cselekedtek, öljék meg őket népük színe előtt, mert felfedték egymásnak szemérmüket, s viseljék gonoszságukat.
Lev 20:18 Ha valaki havi tisztulásban levő asszonnyal hál, s felfedi annak szemérmét, s az felfedi vére forrását: irtassanak ki mindketten népükből.
Lev 20:19 Anyád és atyád nővérének szemérmét fel ne fedd; ha valaki ezt megteszi, önnön testének szemérmét fedi fel: viseljék mindketten gonoszságukat.
Lev 20:20 Ha valaki atyja vagy anyja fivérének feleségével hál, s így felfedi önnön rokonsága szemérmét: viseljék mindketten vétküket, haljanak meg gyermek nélkül.
Lev 20:21 Ha valaki elveszi fivére feleségét, tilalmas dolgot követ el, fivére szemérmét fedte fel: gyermektelenek legyenek.
Lev 20:22 Tartsátok meg törvényeimet és rendeleteimet és cselekedjetek szerintük, hogy titeket is ki ne okádjon az a föld, amelyre lakni mentek.
Lev 20:23 Ne járjatok azoknak a nemzeteknek a törvényei szerint, amelyeket én majd kiűzök előletek, mert mindezeket cselekedték és én megutáltam őket.
Lev 20:24 Nektek pedig azt mondom: foglaljátok el földjüket, nektek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én, az Úr, a ti Istenetek, elkülönítettelek titeket a többi néptől.
Lev 20:25 Tegyetek tehát ti is különbséget a tiszta és a tisztátalan állat között, a tiszta és a tisztátalan madár között, hogy be ne szennyezzétek magatokat olyan állattal, madárral vagy valamilyen földi csúszó-mászóval, amelyet tisztátalannak nyilvánítottam nektek.
Lev 20:26 Szentek legyetek számomra, mert szent vagyok én, az Úr, s én elkülönítettelek titeket a többi népektől, hogy az enyéim legyetek.
Lev 20:27 Az olyan férfi vagy asszony, akiben halottidéző vagy jósló lélek van, halállal lakoljon; kövezzék agyon őket, vérük legyen rajtuk!"
Lev 21:1 Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek: "Szólj a papokhoz, Áron fiaihoz és mondd nekik: Pap ne tegye magát tisztátalanná polgártársainak holtteste által,
Lev 21:2 ha csak nem közeli vérrokona, azaz atyja, anyja, fia, lánya, fivére,
Lev 21:3 vagy még férjhez nem ment, szűz nővére.
Lev 21:4 Még népének fejedelme által se tegye magát tisztátalanná.
Lev 21:5 Ne nyírják meg fejüket és szakállukat, testükön bevágásokat ne csináljanak.
Lev 21:6 Szentek legyenek Istenüknek, meg ne szentségtelenítsék nevét, mert az Úr tűzáldozatait, Istenük kenyerét áldozzák, s azért szenteknek kell lenniük.
Lev 21:7 Parázna vagy becstelen asszonyt ne vegyenek nőül, olyat se, akit férje eltaszított, mert Istenüknek szentelték magukat,
Lev 21:8 s a kiteendő kenyereket áldozzák. Szentek legyenek tehát, mert szent vagyok én is, az Úr, aki szentséget kívánok tőlük.
Lev 21:9 A pap lányát, ha paráznaságon érik, s így atyja nevét megszentségteleníti, tűzben égessék el.
Lev 21:10 A főpap, azaz testvérei között a legfőbb pap, kinek fejére öntötték a kenet olaját, s akinek kezét felszentelték a papságra, s akit felöltöztettek a szent ruhákba, fejét díszétől meg ne fossza, ruháját meg ne szaggassa.
Lev 21:11 Egyáltalán semmiféle holttesthez be ne menjen -- még atyja vagy anyja által se tegye magát tisztátalanná --,
Lev 21:12 s ki ne menjen a szent helyről, hogy meg ne szentségtelenítse az Úr szent helyét, mert Istene szent kenetének olaja van rajta. Én vagyok az Úr!
Lev 21:13 Szűz lányt vegyen feleségül,
Lev 21:14 özvegyet, eltaszítottat, becstelent vagy parázna nőt el ne vegyen, hanem csak népéből való hajadon leányt,
Lev 21:15 hogy nemzetsége törzsét össze ne keverje nemzete köznépével, mert én, az Úr, szentséget kívánok tőle."
Lev 21:16 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 21:17 "Szólj Áronhoz: Ha valakinek utódaid közül, bármely nemzedékben, testi hibája van: ne mutasson be kenyeret Istenének;
Lev 21:18 ne járuljon az ő szolgálatához olyan, aki vak, sánta, tömpe-, nagy- vagy görbeorrú,
Lev 21:19 aki töröttlábú vagy -kezű,
Lev 21:20 aki púpos, aki fájósszemű, akinek a szemén hályog, a testén állandó var vagy sömör van, vagy aki megszakadt.
Lev 21:21 Senki, akinek testi hibája van Áron pap ivadékai közül, elő ne álljon, hogy tűzáldozatot mutasson be az Úrnak, kenyeret az Istenének.
Lev 21:22 Ehet ugyan a szent helyen bemutatott kenyerekből,
Lev 21:23 de a függönyön belülre nem mehet, s az oltárhoz nem járulhat, mert testi hibája van, s nem szabad szentségtelenné tennie szent helyemet. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük!"
Lev 21:24 Elmondta tehát Mózes Áronnak s fiainak meg egész Izraelnek mindazt, amit az Úr megparancsolt neki.
Lev 22:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 22:2 "Szólj Áronnak és fiainak, hogy kellő tartózkodást tanúsítsanak Izrael fiainak szent adományaival szemben, és ne szentségtelenítsék meg azoknak a szent dolgoknak nevét, amelyeket nekem bemutatnak. Én vagyok az Úr!
Lev 22:3 Mondd nekik és utódaiknak: Mindaz, aki nemzetségetekből olyankor közelít azokhoz a szent adományokhoz, amelyeket Izrael fiai az Úrnak bemutattak, amikor tisztátalanság van rajta: vesszen el az Úr elől. Én vagyok az Úr!
Lev 22:4 Ha valaki Áron utódai közül leprás vagy magfolyásban szenved, mindaddig ne egyék a nekem szentelt dolgokból, míg meg nem gyógyul. Aki pedig olyan dolgot érint, amely halott miatt tisztátalan, vagy akitől elmegy a mag, úgy, mint a közösüléskor,
Lev 22:5 vagy aki valamely csúszó-mászót vagy bármi más olyan tisztátalan dolgot érint, amelynek érintése tisztátalanná tesz:
Lev 22:6 legyen tisztátalan estig és ne egyék a szentelt dolgokból; miután azonban testét megfürösztötte
Lev 22:7 és a nap lenyugodott, tisztává lesz és ehet a szentelt dolgokból, mert azok szolgáltatják az ő élelmét.
Lev 22:8 Elhullott vagy vad által széttépett állatot ne egyenek, hogy tisztátalanná ne tegyék magukat vele. Én vagyok az Úr!
Lev 22:9 Tartsák meg ezeket a parancsaimat, hogy bűnbe ne essenek, és meg ne haljanak a szent helyen, ha azt megszentségtelenítik. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük.
Lev 22:10 Semmiféle idegen se egyék a szentelt dolgokból. A pap zsellére és napszámosa ne egyék belőlük,
Lev 22:11 a pap vásárolt vagy házánál született rabszolgája azonban ehet belőlük.
Lev 22:12 Ha a pap lánya valakihez a népből megy férjhez, a szentelt dolgokból és adományokból nem ehet.
Lev 22:13 Ha azonban özvegyként vagy eltaszítottként visszatér atyja házába és gyermeke nincsen: éppúgy ehet atyja eledeléből, mint lány korában szokott. Semmiféle idegennek sem szabad ennie belőle.
Lev 22:14 Ha valaki tudatlanságból mégis eszik a szentelt dolgokból, tegye hozzá a megevett mennyiséghez annak ötödrészét, s adja a papnak a szent helyre.
Lev 22:15 Ne engedjék megszentségteleníteni a papok Izrael fiainak azokat a szentelt dolgait, amelyeket az Úrnak adományoznak,
Lev 22:16 hogy ne kelljen viselniük vétkük gonoszságát, ha szentelt dolgokat esznek. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük!"
Lev 22:17 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 22:18 "Szólj Áronhoz és fiaihoz és Izrael valamennyi fiához és mondd nekik: Ha valaki Izrael házából vagy a nálatok lakó jövevények közül be akarja mutatni áldozati ajándékát, akár fogadalmat akar leróni, akár jószántából áldozik, mindannak, amit egészen elégő áldozatul akar bemutatni az Úrnak,
Lev 22:19 hogy általatok bemutatható legyen, hibátlan hím állatnak, szarvasmarhának, juhnak vagy kecskének kell lennie.
Lev 22:20 Ha hibája van, ne mutassátok be, mert nem lenne kedves.
Lev 22:21 Ha valaki békeáldozatot akar bemutatni az Úrnak, akár fogadalmat akar leróni, akár jószántából áldozik, akár szarvasmarhát, akár aprómarhát: hibátlant mutasson be, hogy kedves legyen. Semmiféle hiba ne legyen benne:
Lev 22:22 ha vak, ha törött tagú, ha sebhelyes, ha fekélyes, ha rühös vagy sömörös, ne mutassátok be az Úrnak és ne égessetek belőle az Úr oltárán.
Lev 22:23 Levágott fülű vagy farkú szarvasmarhát s aprómarhát jószántadból bemutathatsz, de fogadalmat nem lehet leróni vele.
Lev 22:24 Semmiféle szétnyomott, összezúzott, kimetszett vagy kiszakított heréjű állatot se mutassatok be az Úrnak: egyáltalában ne tegyétek ezt földeteken.
Lev 22:25 Idegen ember kezéből ne mutassatok be kenyeret Isteneteknek vagy másvalamit, amit adni akarna, mert mindaz romlott és hibás: ne fogadjátok el."
Lev 22:26 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 22:27 "Újszülött borjú, bárány és kecske hét napig anyja tőgye alatt maradjon; a nyolcadik napon és azon túl bemutatható az Úrnak.
Lev 22:28 Se szarvasmarhát, se aprómarhát nem szabad kicsinyével egy napon levágni.
Lev 22:29 Ha hálaáldozatot vágtok az Úrnak, akkor, hogy az kedves legyen,
Lev 22:30 aznap egyétek meg; ne maradjon belőle semmi sem másnap reggelig. Én vagyok az Úr!
Lev 22:31 Tartsátok meg parancsaimat és cselekedjetek szerintük: én vagyok az Úr!
Lev 22:32 Ne szentségtelenítsétek meg szent nevemet, hogy szentnek bizonyuljak Izrael fiai között. Én, az Úr, szentséget kívánok tőletek,
Lev 22:33 én hoztalak ki titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek, én, az Úr."
Lev 23:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 23:2 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ezek az Úr azon ünnepei, amelyeket szenteknek kell hívnotok.
Lev 23:3 Hat napon dolgozzatok, a hetedik napot, mivel szombat nyugalma, szentnek nevezzétek; semmiféle munkát ne végezzetek rajta, szombat legyen az az Úr tiszteletére, minden lakóhelyeteken.
Lev 23:4 Ezek pedig az Úrnak azok a szent ünnepei, amelyeket a maguk idejében kell megülnötök.
Lev 23:5 Az első hónapban, a hó tizennegyedik napján, estefelé, az Úr pászkája van;
Lev 23:6 ennek a hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan ünnepe van. Hét napon át kovásztalant egyetek.
Lev 23:7 Az első nap nagy és szent legyen számotokra, semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
Lev 23:8 Mind a hét napon tűzáldozatot mutassatok be az Úrnak. A hetedik nap ismét nagy és szent legyen: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta."
Lev 23:9 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 23:10 "Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd bejuttok arra a földre, amelyet én nektek adok, s learatjátok vetését, vigyetek egy kalászos kévét aratásotok zsengéjéül a paphoz,
Lev 23:11 s ő ajánlja fel a szombat után következő napon a kévét az Úr előtt és szentelje meg, hogy kedvesen fogadja tőletek.
Lev 23:12 Ugyanazon a napon, amelyen a kévét szentelik, le kell vágni egy hibátlan, egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul az Úrnak,
Lev 23:13 s be kell mutatni vele ételáldozatul két tized, olajjal meghintett lisztlángot, kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak, italáldozatul pedig egy negyed hín bort.
Lev 23:14 Se kenyeret, se darát, se kását ne egyetek a termésből addig a napig, míg be nem mutattok belőle Isteneteknek. Örök parancs legyen ez nemzedékről-nemzedékre közöttetek, minden lakóhelyeteken.
Lev 23:15 Számláljatok aztán a szombatot követő naptól, amelyen a zsenge-kévét bemutattátok, hét teljes hetet
Lev 23:16 a hetedik hét letelte után következő napig, azaz ötven napot, s akkor mutassatok be új ételáldozatot az Úrnak
Lev 23:17 minden lakóhelyetekről: két zsengekenyeret, kéttized kovászos lisztlángból sütve, zsengéül az Úrnak.
Lev 23:18 Mutassatok be továbbá a kenyerekkel együtt hét hibátlan egyesztendős bárányt meg egy fiatal bikát a csordából, meg két kost, egészen elégő áldozatul, a hozzájuk tartozó étel- és italáldozattal együtt, kedves illatul az Úrnak,
Lev 23:19 és készítsetek el egy kecskebakot bűnért való áldozatul, meg két egyesztendős bárányt békeáldozatul.
Lev 23:20 Utóbbiakat ajánlja fel a pap a zsengekenyerekkel együtt az Úr előtt, s aztán legyenek az övéi.
Lev 23:21 Magát ezt a napot pedig nagynak és szentnek hívjátok: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta. Örök törvény legyen ez minden lakóhelyeteken, nemzedékről nemzedékre közöttetek.
Lev 23:22 Amikor pedig földetek vetését aratjátok, ne vágjátok le egészen a földig, s az elmaradt kalászokat ne szedjétek össze, hanem hagyjátok a szegényeknek s a jövevényeknek. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek!"
Lev 23:23 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 23:24 "Szólj Izrael fiaihoz: A hetedik hónapban, a hó első napján harsonazengéssel emlékeztető ünnepetek legyen; szentnek nevezzétek,
Lev 23:25 semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta, és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak."
Lev 23:26 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 23:27 "Ennek a hetedik hónapnak tizedik napján az engesztelés nagy ünnepe legyen; szentnek nevezzétek, tagadjátok meg magatokat rajta és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak.
Lev 23:28 Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek e nap folyamán, mert ez a nap az engesztelésé, hogy megengesztelődjék az Úr, a ti Istenetek, irántatok.
Lev 23:29 Mindaz, aki nem tagadja meg magát ezen a napon, vesszen el népéből,
Lev 23:30 s aki valami munkát végez, azt eltörlöm népéből.
Lev 23:31 Semmiféle munkát ne végezzetek tehát rajta: örök törvény legyen ez minden nemzedéketekben és lakóhelyeteken!
Lev 23:32 Nyugalom szombatja legyen és tagadjátok meg magatokat a hó kilencedik napján: estétől estéig üljétek meg nyugalmatokat."
Lev 23:33 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 23:34 "Szólj Izrael fiaihoz: Ennek a hetedik hónapnak tizenötödik napjától fogva hét napon át sátoros ünnep legyen az Úrnak.
Lev 23:35 Az első napot nagynak és szentnek hívjátok: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
Lev 23:36 Mind a hét napon mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. A nyolcadik nap ismét nagy és szent legyen és mutassatok be rajta tűzáldozatot az Úrnak, mert az a záró gyülekezés napja: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
Lev 23:37 Ezek az Úrnak azok az ünnepei, amelyeket nagynak és szentnek kell hívnotok és amelyeken tűzáldozatokat, egészen elégő áldozatokat és ételáldozatokat kell bemutatnotok az Úrnak, aszerint, amint azt az egyes napok szertartása megszabja,
Lev 23:38 az Úr szombatjain felül, ajándékaitokon felül, fogadalmi áldozataitokon felül és azon felül, amit jószántotokból adományoztok az Úrnak.
Lev 23:39 Tehát a hetedik hó tizenötödik napjától kezdve, miután földetek minden termését betakarítottátok, üljétek meg hét napon át az Úr ünnepét; az első és a nyolcadik napon szombat, azaz nyugodalom legyen.
Lev 23:40 Vegyetek magatoknak az első napon szép fákról való gyümölcsöket, pálmafaágakat, sűrűlombú fákról való gallyakat, patakmenti fűzfaágakat és örvendezzetek az Úr, a ti Istenetek, előtt
Lev 23:41 hét napig; így üljétek meg ünnepét esztendőről esztendőre. Örök törvény legyen ez nemzedékről nemzedékre közöttetek. A hetedik hónapban üljétek ezt az ünnepet,
Lev 23:42 és sátrakban lakjatok hét napig: mindenki, aki Izrael nemzetségéből való, sátorban lakjon,
Lev 23:43 hogy megtudják utódaitok, hogy sátrakban lakattam Izrael fiait, miután kihoztam őket Egyiptom földjéről, én, az Úr, a ti Istenetek."
Lev 23:44 Mózes el is mondta Izrael fiainak az Úr ünnepeit.
Lev 24:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 24:2 "Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked teljesen tiszta, világos faolajat, hogy állandóan mécseseket lehessen fenntartani
Lev 24:3 a bizonyság függönyén kívül, a szövetség sátrában. Áron állítsa fel őket, estétől reggelig égjenek az Úr előtt: örök rend- és szertartás legyen ez nemzedékről nemzedékre közöttetek.
Lev 24:4 A színarany mécstartóra kerüljenek, állandóan az Úr előtt égjenek.
Lev 24:5 Végy továbbá lisztlángot és süss belőle tizenkét kenyeret -- két-két tizednyi legyen mindegyik --,
Lev 24:6 és tedd őket hatonként egymás mellé a színarany asztalra az Úr elé,
Lev 24:7 és tégy rájuk világos tömjént, a kenyérnek az Úr tűzáldozatára szánt emlékeztető részéül.
Lev 24:8 Ezeket minden szombaton fel kell váltani az Úr előtt, mint örök szövetségi járandóságot Izrael fiai részéről,
Lev 24:9 azután Ároné és fiaié legyenek, hogy egyék meg szent helyen, mert szentséges részként őket illetik az Úr tűzáldozataiból örök törvény alapján."
Lev 24:10 Kiment pedig egy izraelita asszonynak a fia, akit ő egy egyiptomi embertől szült, Izrael fiai közé és összeveszett a táborban egy izraelita emberrel.
Lev 24:11 Mivel eközben káromolta és szidalmazta a Nevet, elvitték Mózeshez (anyját Selomitnak hívták, s a Dán törzséből való Dibri lánya volt)
Lev 24:12 és tömlöcbe vetették, míg megtudják, mit parancsol az Úr.
Lev 24:13 Így szólt erre az Úr Mózeshez:
Lev 24:14 "Vidd ki a káromlót a táboron kívülre, s mindazok, akik hallották, tegyék rá a kezüket a fejére, és kövezze meg az egész nép.
Lev 24:15 Izrael fiaihoz pedig így beszélj: Aki átkozza Istenét, viselje bűnét,
Lev 24:16 s aki káromolja az Úr nevét, halállal lakoljon: kövekkel verje agyon az egész közösség, akár bennszülött, akár jövevény, mert aki az Úr nevét káromolja, annak halállal kell lakolnia.
Lev 24:17 Aki agyonüt valakit, halállal lakoljon.
Lev 24:18 Aki állatot üt agyon, adjon másikat helyette, azaz életet életért.
Lev 24:19 Aki sebet ejt valamely embertársán: ahogy ő tett, úgy tegyenek vele is:
Lev 24:20 törést törésért, szemet szemért, fogat fogért adjon; amilyen sebet ejtett, olyat kelljen elviselnie neki is.
Lev 24:21 Aki állatot üt agyon, adjon másikat helyette, aki embert üt agyon, lakoljon.
Lev 24:22 Egyenlő ítélet legyen nálatok, akár jövevény, akár bennszülött vétkezik mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek."
Lev 24:23 Szólt erre Mózes Izrael fiainak, és kivitték a káromlót a táboron kívülre, s kövekkel agyonverték. Úgy tettek Izrael fiai, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.
Lev 25:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez a Sínai hegyen:
Lev 25:2 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd bejuttok arra földre, amelyet én nektek adok, tartson a föld is szombatot az Úrnak.
Lev 25:3 Hat esztendőn át vesd be szántódat, hat esztendőn át metszd meg szőlődet, és takarítsd be gyümölcsét,
Lev 25:4 a hetedik esztendőben azonban szombati nyugalma legyen a földnek az Úr tiszteletére. Szántódat be ne vesd, szőlődet meg ne metszd.
Lev 25:5 Amit a föld magától terem, ne arasd le és tőkédet meg ne metszd és ne szüreteld le, mert a föld nyugalmának esztendeje az.
Lev 25:6 Szolgáljon neked, rabszolgádnak, szolgálódnak, napszámosodnak s a közöttetek tartózkodó jövevénynek eledelül,
Lev 25:7 jószágodnak és az állatoknak nyújtson eledelt mindaz, ami magától terem.
Lev 25:8 Számlálj továbbá magadnak hét évhetet, azaz hétszer hét, tehát összesen negyvenkilenc esztendőt,
Lev 25:9 s a hetedik hónapban, a hónap tizedik napján, az engesztelés idején, fúvasd meg a kosszarvat egész földeteken,
Lev 25:10 s tedd szentté az ötvenedik esztendőt. Hirdess szabadulást földed minden lakójának, mert örvendetes esztendő az. Kapja vissza akkor mindenki a birtokát, és térjen vissza mindenki eredeti családjához,
Lev 25:11 mert az örvendetes, az ötvenedik esztendő az. Ne vessetek, ami a szántón magától terem, ne arassátok le, tőkéiteket ne metsszétek és termését ne takarítsátok be,
Lev 25:12 hogy szent legyen az örvendetes esztendő, hanem azt egyétek, amit éppen találtok.
Lev 25:13 Az örvendetes esztendőben mindenki kapja vissza a maga birtokát.
Lev 25:14 Ha eladsz valamit embertársadnak, vagy vásárolsz valamit tőle, ne szomorítsd meg testvéredet, hanem az örvendetes esztendő óta eltelt évek száma szerint vásárolj tőle,
Lev 25:15 ő meg a termés száma szerint adjon el neked.
Lev 25:16 Minél több esztendő van hátra az örvendetes esztendőig, annál nagyobb legyen az ár, s mennél kevesebb időt számlálhatsz, annál olcsóbb legyen a vétel, mert a termésidőt adja el ő neked.
Lev 25:17 Ne nyomorgassátok meg a saját nemzetségetekből levőket, hanem mindenki félje Istenét, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
Lev 25:18 Tegyétek meg parancsaimat és tartsátok meg rendeleteimet, s teljesítsétek őket, hogy minden rettegés nélkül lakhassatok országotokban,
Lev 25:19 s a föld megteremje nektek gyümölcsét, és ehessetek belőle jóllakásig, nem rettegve senki támadásától.
Lev 25:20 Ha erre ti azt mondjátok: "Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk és nem takarítjuk be termésünket?" --
Lev 25:21 Áldásomat adom én nektek a hatodik esztendőben, és három esztendőre való terem nektek.
Lev 25:22 A nyolcadik esztendőben vethettek, és a kilencedik esztendeig az ógabonából fogtok enni: amíg az új meg nem terem, a régiből fogtok enni.
Lev 25:23 Ne adjátok el tehát örökre a földet, mert az enyém az, ti csak jövevények és zsellérek vagytok nálam.
Lev 25:24 Éppen azért birtokotok minden földjét a visszaválthatóság kikötésével kell eladni.
Lev 25:25 Ha testvéred elszegényedik, és eladja kicsi birtokát, ha rokona úgy akarja, visszaválthatja, amit ő eladott.
Lev 25:26 Ha pedig nincs ilyen rokona, de ő maga szert tesz a kiváltási költségre,
Lev 25:27 akkor számítsa ki a termés értékét az eladás idejétől kezdve, s ami azon felül van, adja vissza a vevőnek, s nyerje vissza ilyenképpen birtokát.
Lev 25:28 Ha pedig keze nem tud szert tenni arra, hogy visszaadja a vételárat, legyen a vevőé, amit vett, egészen az örvendetes esztendőig; akkor ugyanis minden eladott birtok visszaszáll urára s eredeti birtokosára.
Lev 25:29 Ha valaki olyan házat ad el, amely város falain belül van, szabadságában áll visszaváltani, míg egy esztendő el nem telik.
Lev 25:30 Ha nem váltja vissza, s az esztendő tartama lepergett, a vevőnek és utódainak tulajdona legyen örökre: nem lehet visszaváltani, még az örvendetes esztendőben sem.
Lev 25:31 Ha azonban a ház körülkerítetlen faluban van, a szántóföldekre vonatkozó törvény szerint kell eladni: ha előbb vissza nem váltják, az örvendetes esztendőben visszaszáll urára.
Lev 25:32 A levitáknak azokat a házait, amelyek az ő városaikban vannak, mindenkor vissza lehet váltani;
Lev 25:33 ha nem váltják őket vissza, az örvendetes esztendőben visszaszállnak urukra, mert a levita városok házai földbirtokszámba mennek Izrael fiai között.
Lev 25:34 A városaikhoz tartozó legelőiket azonban soha el ne adják, mert azok örökös birtokuk.
Lev 25:35 Ha testvéred elszegényedik és vagyonilag meginog, s felsegíted mint jövevényt vagy idegent, s így eléldegél melletted,
Lev 25:36 ne végy tőle kamatot vagy többet, mint adtál: féld Istenedet, hogy megélhessen melletted testvéred.
Lev 25:37 Pénzedet ne kamatra add neki, s gabonádért ráadást ne követelj tőle.
Lev 25:38 Én az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek.
Lev 25:39 Ha a szegénység arra kényszeríti testvéredet, hogy eladja magát neked: ne terheld rabszolgamunkával,
Lev 25:40 hanem napszámosnak vagy zsellérnek tekintsd. Az örvendetes esztendőig szolgáljon nálad,
Lev 25:41 azután szabaduljon fel gyermekeivel együtt és térjen vissza rokonságához és atyái birtokához.
Lev 25:42 Az én szolgáim ugyanis ők, én hoztam ki őket Egyiptom földjéről: nem lehet eladni őket rabszolgák módjára.
Lev 25:43 Ne sanyargasd hatalmaddal, hanem féld Istenedet.
Lev 25:44 Rabszolgáitok és rabszolganőitek a körülöttetek levő nemzetekből kerüljenek ki,
Lev 25:45 meg a közöttetek tartózkodó jövevényekből s azokból, akik tőlük születtek földeteken; ezeket rabszolgákként tarthatjátok,
Lev 25:46 örökségül hagyhatjátok utódaitokra, s bírhatjátok örökké: testvéreiteket, Izrael fiait azonban ne sanyargassátok hatalmatokkal.
Lev 25:47 Ha valamely jövevény vagy idegen vagyonilag megerősödik nálatok, s elszegényedett testvéred eladja magát neki vagy valakinek az ő nemzetségéből:
Lev 25:48 az eladás után ki lehessen váltani. Ha akarja, válthassa ki őt valamelyik testvére,
Lev 25:49 atyai nagybátyja, atyai nagybátyjának fia vagy valamelyik vérrokona és hozzátartozója, vagy ha ő maga képes rá, sajátmaga is kiválthassa magát.
Lev 25:50 Ki kell ugyanis számítani az esztendőket attól az időtől fogva, hogy magát eladta, egészen az örvendetes esztendeig, s a pénzt, amelyen eladta magát, az esztendők száma szerint, s napszámbér-szerűen kell elszámolni.
Lev 25:51 Ha sok esztendő van hátra az örvendetes esztendőig, ahhoz mérten fizesse a váltságot is,
Lev 25:52 ha kevés, akkor is az esztendők száma szerint ejtse meg az elszámolást az illetővel, s a hátralevő esztendőkhöz mérten fizessen a vevőnek.
Lev 25:53 Amit már leszolgált, bérül kell betudni. Ne sanyargassa őt ura erőszakoskodva színed előtt.
Lev 25:54 Ha pedig így nem lehet kiváltani, szabaduljon fel az örvendetes esztendőben gyermekeivel együtt.
Lev 25:55 Izrael fiai ugyanis az én szolgáim, akiket kihoztam Egyiptom földjéről.
Lev 26:1 Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. Ne csináljatok magatoknak bálványt vagy faragott képet, ne emeljetek emlékoszlopokat, s ne állítsatok fel jelzett követ földeteken, hogy imádjátok, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek!
Lev 26:2 Tartsátok meg szombatjaimat, s féljétek szentélyemet: én, az Úr, parancsolom!
Lev 26:3 Ha rendeleteim szerint jártok, parancsaimat megtartjátok és megteszitek: megadom nektek az esőket a maguk idejében,
Lev 26:4 megtermi a föld a maga termését, és megtelnek a fák gyümölccsel.
Lev 26:5 A gabona cséplése eléri a szüretet, a szüret eléri a vetést. Jóllakásig fogjátok enni kenyereteket, és rettegés nélkül laktok földeteken.
Lev 26:6 Békességet adok földeteken, alhattok, mert nem lesz, aki felriasszon, kiirtom az ártalmas vadat, s kard nem járja földeteket.
Lev 26:7 Megkergetitek ellenségeiteket, és ők elhullanak előttetek.
Lev 26:8 Öten közületek száz idegent kergetnek meg, és százan közületek tízezret: kardélre hullanak ellenségeitek előttetek.
Lev 26:9 Rátok tekintek és megszaporítalak titeket: megsokasodtok, és megerősítem szövetségemet veletek.
Lev 26:10 A réginél is régibb gabonát ehettek, s ki kell hordanotok a régit a beérkező új elől.
Lev 26:11 Közétek helyezem hajlékomat, s nem vet meg titeket lelkem.
Lev 26:12 Közöttetek járok, a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.
Lev 26:13 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket az egyiptomiak földjéről, hogy ne legyetek rabszolgáik, s összetörtem azt a láncot, amely a nyakatokban volt, hogy felegyenesedve járjatok.
Lev 26:14 Ha azonban nem hallgattok rám, és nem teszitek meg minden parancsomat,
Lev 26:15 ha megvetitek törvényeimet és semmibe sem veszitek rendeleteimet, s nem teszitek meg azt, amit meghagytam, és megszegitek szövetségemet,
Lev 26:16 akkor én is azt teszem veletek. Meglátogatlak titeket csakhamar sorvadással és lázzal, az tönkreteszi szemeteket és elsorvasztja életeteket. Hiába vetitek el a magot: ellenségeitek eszik meg a termést.
Lev 26:17 Ellenetek fordítom arcomat, és elhullotok ellenségeitek előtt, azok alá kerültök, akik gyűlölnek titeket, s futni fogtok, noha senki sem kerget titeket.
Lev 26:18 Ha pedig még így sem engedelmeskedtek nekem, akkor hétszeresen fenyítlek meg titeket bűneitekért,
Lev 26:19 s megtöröm makacs gőgötöket. Olyanná teszem az eget felettetek, mint a vas, földeteket pedig mint az érc.
Lev 26:20 Hiába emésztődik erőtök, nem hoz termést a föld, s nem adnak gyümölcsöt a fák.
Lev 26:21 Ha azután is ellenemre jártok, és nem hallgattok rám, akkor hétszeresen sújtlak titeket bűneitekért:
Lev 26:22 rátok bocsátom a mező vadjait, hogy faljanak fel titeket és jószágaitokat, s fogyasszanak el mindent, úgy, hogy pusztákká legyenek útjaitok.
Lev 26:23 Ha pedig még így sem akartok fegyelemre térni, hanem továbbra is ellenemre jártok,
Lev 26:24 akkor én is ellenetekre járok és hétszeresen sújtlak titeket bűneitekért:
Lev 26:25 Rátok bocsátom szövetségem bosszúálló kardját, s ha városaitokba menekültök, döghalált bocsátok közétek, és ellenség kezére kerültök,
Lev 26:26 mert eltöröm kenyérsütő bototokat, úgyhogy tíz asszony süt egy kemencében kenyeret, mértékre adják azt, és jóllakásig nem ehettek.
Lev 26:27 Ha pedig még ezek után sem hallgattok rám, hanem továbbra is ellenemre jártok,
Lev 26:28 akkor én is ellenetekre járok ellenséges haraggal, hétszeres csapással fenyítlek meg titeket bűneitekért,
Lev 26:29 úgyhogy fiaitok és lányaitok húsát eszitek.
Lev 26:30 Lerontom magaslataitokat, összetöröm bálványszobraitokat. Bálványaitok romjai közé hullotok, s megutál titeket a lelkem
Lev 26:31 annyira, hogy sivataggá teszem városaitokat, elpusztítom szentélyeiteket, s nem fogadom el többé a kedves illatot.
Lev 26:32 Úgy elpusztítom földeteket, hogy álmélkodni fognak rajta ellenségeitek, amikor lakosaivá lesznek.
Lev 26:33 Titeket pedig szétszórlak a nemzetek közé, kivonom a kardot a hátatok mögött, pusztasággá válik földetek, és romokká lesznek városaitok.
Lev 26:34 Akkor kedvére megtartja majd a föld a maga szombatjait, pusztaságának egész ideje alatt -- amikor ti
Lev 26:35 ellenséges földön lesztek --, szombatot tart, s nyugodni fog pusztasága szombatjain, mivel nem nyugodott szombatjaitokon, amikor ti rajta laktatok.
Lev 26:36 Azoknak a szívébe pedig, akik megmaradnak közületek, félénkséget öntök az ellenség földjén. Megrémíti őket a hulló levél zörrenése, s úgy futnak majd, mint a kard elől, elhullanak, pedig senki sem kergeti őket.
Lev 26:37 Egymásra omlanak, mintha harcból szaladnának; senki sem mer majd megállni közületek az ellenség előtt,
Lev 26:38 elpusztultok a nemzetek között, s az ellenséges föld felemészt titeket.
Lev 26:39 Ha pedig néhányan ezek ellenére is megmaradnak közületek, azok sorvadozni fognak gonoszságaik miatt ellenségeik földjén és meggyötrődnek atyáik és önmaguk bűneiért,
Lev 26:40 míg meg nem vallják maguk és atyáik gonoszságait, amelyekkel megszegték az irántam köteles hűséget és ellenemre jártak,
Lev 26:41 s amelyekért én is ellenükre járok, s ellenséges földre viszem őket, míg meg nem szégyenül körülmetéletlen szívük. Akkor majd könyörögnek istentelenségükért,
Lev 26:42 s én megemlékezem szövetségemről, amelyet Jákobbal, Izsákkal és Ábrahámmal kötöttem, s megemlékezem földjükről is.
Lev 26:43 A föld pedig, ha majd ők elhagyják, kedvére megtartja szombatjait, mert pusztasággá válik miattuk, ők azonban könyörögni fognak bűneikért, mert megvetették rendeleteimet, és megutálták törvényeimet.
Lev 26:44 De noha ellenséges földön lesznek is, mégsem vetem el őket egészen, mégsem utálom meg őket annyira, hogy megsemmisüljenek és felbontsam velük való szövetségemet, mert én vagyok az ő Istenük
Lev 26:45 és megemlékezem ősi szövetségemről, amelyet akkor kötöttem, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről a nemzetek színe előtt, hogy Istenük legyek, én, az Úr."
Lev 26:46 Ezek azok a rendeletek, parancsok és törvények, amelyeket az Úr a Sínai hegyen Mózes által adott, szövetségül önmaga és Izrael fiai között.
Lev 27:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Lev 27:2 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha valaki fogadalmat tesz és valamilyen személyt ígér Istennek, becse szerint adja meg értékét.
Lev 27:3 Ha az illető férfi, húsz esztendőtől hatvan esztendőig, ötven sékel ezüstöt adjon a szentély súlyegysége szerint,
Lev 27:4 ha nő, harmincat.
Lev 27:5 Öt esztendőtől húszig férfiért húsz sékelt adjon, nőért tízet.
Lev 27:6 Egy hónaptól öt esztendőig fiúgyermekért öt sékelt kell adni, lányért hármat.
Lev 27:7 Hatvanesztendős és azon felül levő férfiért tizenöt sékelt adjon, nőért tízet.
Lev 27:8 Ha szegény, s e becslés szerint fizetni nem tud, állítsa az illetőt pap elé, s amennyire az becsüli, s amennyinek a megfizetésére őt képesnek tartja, annyit adjon.
Lev 27:9 Ha valaki olyan jószágot ígér, amelyet be szabad mutatni az Úrnak, akkor az szent legyen:
Lev 27:10 kicserélni ne lehessen, azaz se a jobbat hitványra, se a hitványabbat jóra; ha mégis kicseréli, azt is, amelyet kicserélt, azt is, amelyre cserélte, az Úrnak kell szentelni.
Lev 27:11 Ha valaki tisztátalan állatot ígér az Úrnak, olyat, amilyet az Úrnak bemutatni nem szabad, akkor azt el kell vinni a pap elé,
Lev 27:12 s az ítélje meg, jó-e vagy hitvány, s határozza meg az árát;
Lev 27:13 ha fizetni akar érte az, aki felajánlotta, egyötöddel többet adjon a becslésnél.
Lev 27:14 Ha valaki a házát ígéri és szenteli az Úrnak, nézze meg a pap, jó-e vagy rossz, s adják el az általa megállapított áron.
Lev 27:15 Ha vissza akarja váltani az, aki a fogadalmat tette, egyötöddel többet adjon a becslésnél, s legyen a ház az övé.
Lev 27:16 Ha örökségéhez tartozó szántóföldet fogad és szentel valaki az Úrnak, akkor a vetőmag mennyisége szerint kell megbecsülni az árát: ha harminc hómer árpa kell a föld bevetésére, ötven sékel ezüstön kell eladni.
Lev 27:17 Ha mindjárt az örvendetes esztendő kezdetén ígéri a földet, akkor amennyi a teljes értéke, annyira kell becsülni;
Lev 27:18 ha pedig bizonyos idő múlva, akkor a papnak az örvendetes esztendőig hátralevő évek száma szerint kell számítania az árat, s az értékből levonást kell eszközölni.
Lev 27:19 Ha vissza akarja váltani a szántót az, aki a fogadalmat tette, egyötöddel többet adjon a becslési árnál, s legyen az övé.
Lev 27:20 Ha azonban nem akarja visszaváltani, s eladják valaki másnak, akkor az, aki a fogadalmat tette, többé meg nem válthatja,
Lev 27:21 mert amikor az örvendetes esztendő ideje elérkezik, az Úrnak kell szentelni, s mint véglegesen szent birtok a papok tulajdona lesz.
Lev 27:22 Ha a szántót vették, s nem az ősök örökségéből szentelik az Úrnak,
Lev 27:23 akkor a pap az örvendetes esztendőig hátralevő évek száma szerint számítsa az árat, s azt adja oda az, aki fogadta, az Úrnak,
Lev 27:24 a szántó pedig szálljon vissza az örvendetes esztendőben előbbi urára, arra, aki eladta, s akinek az örökségi része volt.
Lev 27:25 Minden becslés a szentély sékelje szerint történjék: egy sékelben húsz gera van.
Lev 27:26 Az elsőszülötteket, amelyek amúgy is az Urat illetik, senki sem szentelheti vagy ígérheti: akár szarvasmarha, akár aprómarha, az amúgy is az Úré.
Lev 27:27 Ha a jószág tisztátalan, akkor váltsa meg az, aki felajánlotta, az árát megbecsülve, és megtoldva az ár egyötödével. Ha megváltani nem akarja, el kell adni másnak, annyiért, amennyire becsülöd.
Lev 27:28 Semmit, amit véglegesen az Úrnak szentelnek, akár ember, akár állat, akár szántó, nem szabad eladni, s nem lehet megváltani. Amit egyszer véglegesen az Úrnak szenteltek, az szentséges legyen az Úrnak.
Lev 27:29 Senkit, akit véglegesen az Úrnak szenteltek és felajánlottak az emberek közül, megváltani nem szabad: halállal lakoljon.
Lev 27:30 A föld minden tizede, akár a veteményből, akár a fák gyümölcséből való, az Urat illeti és szent neki.
Lev 27:31 Ha valaki meg akarja váltani tizedét: egyötödrésszel többet kell adnia.
Lev 27:32 Minden tizedik marhát, juhot, kecskét, amely átmegy a pásztor botja alatt, azt, amelyik tizediknek jön, az Úrnak kell szentelni.
Lev 27:33 Nem szabad kiválasztani sem a jót, sem a hitványt, s nem szabad kicserélni mással; ha valaki kicseréli, akkor azt is, amelyet kicserélt, azt is, amelyre cserélte, az Úrnak kell szentelni: megváltani nem lehet."
Lev 27:34 Ezek azok a parancsok, amelyeket az Úr Mózes által a Sínai hegyen Izrael fiainak meghagyott.
Num 1:1 Így szólt az Úr Mózeshez a Sínai pusztában, a szövetség sátrában, a második hónap első napján, az Egyiptomból való kivonulásuk után a második esztendőben:
Num 1:2 "Írjátok össze Izrael fiainak egész közösségét nemzetségük, nagycsaládjuk és nevük szerint: minden férfit,
Num 1:3 a húszévesektől kezdve felfelé mindazokat a férfiakat, akik hadra alkalmasak Izraelben. Azután te és Áron számláljátok meg őket csapataik szerint.
Num 1:4 Legyen azonban mellettetek törzsenként egy-egy olyan férfi, aki feje nemzetsége nagycsaládjának,
Num 1:5 név szerint: Rúbenből Eliszúr, Sedeúr fia;
Num 1:6 Simeonból: Salámiel, Szúrisaddáj fia;
Num 1:7 Júdából Nahson, Aminádáb fia;
Num 1:8 Isszakárból Natanael, Szuár fia;
Num 1:9 Zebulonból Eliáb, Helon fia;
Num 1:10 József fiaiból Efraimból Elisáma, Ammiúd fia, Manasszéból Gamáliel, Fadasszúr fia;
Num 1:11 Benjaminból Abidán, Gedeon fia;
Num 1:12 Dánból Ahiézer, Ammisaddáj fia;
Num 1:13 Áserből Fegiel, Okrán fia;
Num 1:14 Gádból Eliászáf, Dúel fia;
Num 1:15 Naftaliból Áhira, Enán fia."
Num 1:16 Ezek voltak a nép nemes fejedelmei, mindegyikük fejedelme a maga törzsének és nagycsaládjának, feje Izrael népének.
Num 1:17 Ezeket tehát Mózes és Áron maguk mellé vették, a nép egész közösségét
Num 1:18 pedig összegyűjtötték a második hónap első napján, és megszámláltak származása, nemzetsége és nagycsaládja szerint, fejenként és nevenként mindenkit, a húszesztendősöktől kezdve felfelé,
Num 1:19 úgy, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek a Sínai pusztájában.
Num 1:20 Rúbennek, Izrael elsőszülöttjének fiai közül származása, nemzetsége és nagycsaládja szerint, nevenként és fejenként, húszesztendőset és annál idősebbet, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:21 negyvenhatezer-ötszáz férfit számláltak össze.
Num 1:22 Simeon fiai közül származása, nemzetsége és nagycsaládja szerint, nevenként és fejenként, húszesztendőst és annál idősebbet, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:23 ötvenkilencezer-háromszáz férfit számláltak össze.
Num 1:24 Gád fiai közül összeszámláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, mindenkit, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:25 negyvenötezer-hatszázötvenet.
Num 1:26 Júda fiai közül származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:27 hetvennégyezer-hatszázat számláltak.
Num 1:28 Isszakár fiai közül származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:29 ötvennégyezer-négyszázat számláltak.
Num 1:30 Zebulon fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:31 ötvenhétezer-négyszázat.
Num 1:32 József fiai közül: Efraim fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:33 negyvenezer-ötszázat,
Num 1:34 Manassze fiai közül pedig számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:35 harminckétezer-kétszázat.
Num 1:36 Benjamin fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:37 harmincötezer-négyszázat.
Num 1:38 Dán fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:39 hatvankétezer-hétszázat.
Num 1:40 Áser fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:41 negyvenegyezer-ötszázat.
Num 1:42 Naftali fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
Num 1:43 ötvenháromezer-négyszázat.
Num 1:44 Ezek voltak azok, akiket Mózes és Áron meg Izrael tizenkét fejedelme megszámlált, mindenkit az apja családja szerint.
Num 1:45 Izrael azon fiainak száma, nemzetségeik és nagycsaládjaik szerint, akik húszesztendősök és azon felül levők voltak, s hadba vonulhattak, összesen
Num 1:46 hatszázháromezer-ötszázötven férfi volt.
Num 1:47 A levitákat azonban, nagycsaládjuk törzse szerint nem számlálták meg velük.
Num 1:48 Mert az Úr azt mondta Mózesnek:
Num 1:49 "Lévi törzsét ne számláld meg, őket ne írd össze Izrael fiaival,
Num 1:50 hanem rendeld őket a bizonyság hajlékához, annak minden eszközéhez és minden olyan dolgához, amely a szertartásokhoz tartozik. Ők vigyék a hajlékot és minden eszközét, ők lássák el szolgálatát, s ők táborozzanak a hajlék körül.
Num 1:51 Ha indulni kell, a leviták szedjék szét a hajlékot, ha tábort kell ütni, ők állítsák fel, ha rajtuk kívül álló közelít hozzá, meg kell ölni.
Num 1:52 Izrael fiai közül mindenki a maga csapata, szakasza és serege szerint táborozzék.
Num 1:53 A hajlék körül pedig a leviták üssék fel sátraikat, hogy harag ne zúduljon Izrael fiainak sokaságára, s ők lássák el a bizonyság sátrának tennivalóit."
Num 1:54 Mindent úgy tettek Izrael fiai, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.
Num 2:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Num 2:2 "Ki-ki a maga csapata, jelvénye, zászlaja és nagycsaládja szerint táborozzon Izrael fiai közül a szövetség sátra körül.
Num 2:3 Keletre Júda üsse fel sátrait, seregének csapatai szerint; fiainak fejedelme Nahson, Aminádáb fia legyen;
Num 2:4 a törzséből való harcosok száma összesen: hetvennégyezer-hatszáz.
Num 2:5 Mellette táborozzanak az Isszakár törzséből valók; fejedelmük Natanael, Szuár fia legyen;
Num 2:6 harcosainak száma összesen: ötvennégyezer-négyszáz.
Num 2:7 Zebulon törzsében Eliáb, Helon fia legyen a fejedelem;
Num 2:8 a törzséből való harcosok száma összesen: ötvenhétezer-négyszáz.
Num 2:9 Júda táborának megszámláltjai összesen: száznyolcvanhatezer-négyszáz. Ezek induljanak elsőknek csapataik szerint.
Num 2:10 A déli oldalon, Rúben fiainak táborában Eliszúr, Sedeúr fia legyen a fejedelem;
Num 2:11 megszámlált harcosainak száma összesen: negyvenhatezer-ötszáz.
Num 2:12 Mellette táborozzanak a Simeon törzséből valók; fejedelmük Salámiel, Szúrisaddáj fia legyen,
Num 2:13 megszámlált harcosainak száma összesen ötvenkilencezer-háromszáz.
Num 2:14 Gád törzsében Eliászáf, Dúel fia legyen a fejedelem;
Num 2:15 megszámlált harcosainak száma összesen: negyvenötezer-hatszázötven.
Num 2:16 Rúben táborának megszámláltjai, csapataik szerint, összesen: százötvenegyezer-négyszázötven; másodiknak induljanak.
Num 2:17 Aztán szedjék fel a leviták a bizonyság sátrát, tisztük és csapataik szerint; ahogy felállítják, úgy tegyék le is; mindenki a maga helye és rendje szerint vonuljon.
Num 2:18 A nyugati oldalon Efraim fiainak tábora legyen; fejedelmük Elisáma, Ammiúd fia legyen,
Num 2:19 megszámlált harcosaik száma összesen: negyvenezer-ötszáz.
Num 2:20 Mellettük Manassze fiainak törzse; fejedelmük Gamáliel, Fadasszúr fia legyen,
Num 2:21 megszámlált harcosainak száma összesen: harminckétezer-kétszáz.
Num 2:22 Benjamin fiainak törzsében Abidán, Gedeon fia legyen a fejedelem;
Num 2:23 megszámlált harcosainak száma összesen: harmincötezer-négyszáz.
Num 2:24 Efraim táborának megszámláltjai, csapataik szerint, összesen: száznyolcezer-egyszáz; harmadiknak induljanak.
Num 2:25 Az északi részen Dán fiai táborozzanak; fejedelmük Ahiézer, Ammisaddáj fia legyen;
Num 2:26 megszámlált harcosainak száma összesen: hatvankétezer-hétszáz.
Num 2:27 Mellette az Áser törzséből valók üssék fel sátraikat; fejedelmük Fegiel, Okrán fia legyen,
Num 2:28 megszámlált harcosainak száma összesen: negyvenegyezer-ötszáz.
Num 2:29 Naftali törzséből Áhira, Enán fia legyen a fejedelem;
Num 2:30 harcosainak száma összesen: ötvenháromezer-négyszáz.
Num 2:31 Dán táborának megszámláltjai összesen: százötvenhétezer-hatszáz; utolsóknak induljanak."
Num 2:32 Izrael fiainak száma, miután mindet megszámolták nagycsaládjaik és hadosztályaik csapatai szerint, a következő volt: hatszázháromezer-ötszázötven.
Num 2:33 A levitákat nem számlálták meg Izrael fiai között, mert az Úr úgy parancsolta Mózesnek.
Num 2:34 Egészen úgy is tettek Izrael fiai, ahogy az Úr parancsolta: csapataik szerint táboroztak és nemzetségeik meg nagycsaládjaik szerint indultak.
Num 3:1 A következők voltak Áron és Mózes nemzedékei azon a napon, amelyen az Úr Mózeshez szólt, a Sínai hegyén.
Num 3:2 A következő volt Áron fiainak neve: az elsőszülött Nádáb, azután Ábiu, Eleazár és Itamár.
Num 3:3 Ez volt a neve Áron fiainak, a papoknak, akiket felkentek, s akiknek kezét felavatták és felszentelték, hogy papokká legyenek.
Num 3:4 Nádáb és Ábiu azonban utód nélkül meghaltak, amikor idegen tűzzel áldoztak az Úr előtt a Sínai pusztájában, s így Eleazár és Itamár voltak a papok atyjuk, Áron színe előtt.
Num 3:5 Így szólt az Úr Mózeshez:
Num 3:6 "Hozasd elő Lévi törzsét és állítsd Áron pap színe elé, hogy szolgáljanak neki, teljesítsék parancsait
Num 3:7 és lássák el mindazt, ami a bizonyság sátra előtt a közösség tisztéhez tartozik:
Num 3:8 viseljék gondját a sátor eszközeinek és lássák el a hajlék szolgálatát.
Num 3:9 Add tehát oda ajándékul a levitákat
Num 3:10 Áronnak és fiainak, nekik engedjék át őket Izrael fiai, de Áront és fiait rendeld a papi szolgálatra: ha rajtuk kívül álló közelít a szolgálathoz, halállal lakoljon."
Num 3:11 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 3:12 "Elhatároztam, hogy elveszem a levitákat Izrael fiaitól, cserébe minden elsőszülöttért, amely méhet nyit Izrael fiai között, hogy az enyéim legyenek a leviták.
Num 3:13 Az enyém ugyanis minden elsőszülött attól kezdve, hogy megvertem az elsőszülötteket Egyiptom földjén. Magamnak szenteltem mindent, ami elsőnek születik Izraelben, akár ember, akár állat: az enyémek. Én vagyok az Úr!"
Num 3:14 Így szólt ezután az Úr Mózeshez a Sínai pusztájában:
Num 3:15 "Számláld meg Lévi fiait, nagycsaládjaik és nemzetségeik szerint, minden férfit, az egyhónapostól kezdve felfelé!"
Num 3:16 Meg is számlálta őket Mózes, amint az Úr parancsolta,
Num 3:17 és a következők voltak Lévi fiai, nevük szerint: Gerson, Kaát és Merári.
Num 3:18 Gerson fiai voltak: Libni és Szemei,
Num 3:19 Kaát fiai: Amrám, Iszaár, Hebron és Oziel,
Num 3:20 Merári fiai: Moholi és Músi.
Num 3:21 Gersontól két nemzetség volt: a libnita és a szemeita;
Num 3:22 megszámlált, egyhónapos és annál idősebb férfiak: hétezer-ötszáz.
Num 3:23 Ők a hajlék mögött, nyugaton táborozzanak,
Num 3:24 Eliászáf, Láel fia fejedelem alatt.
Num 3:25 Az ő gondjuk legyen a szövetség sátrában:
Num 3:26 maga a hajlék és takarója, a szövetség sátrának ajtajára való lepel, az udvar kárpitjai, a hajlék udvarának bejáratára való lepel, mindaz, ami az oltár szolgálatához tartozik, meg a sátor kötelei és összes szerszámai.
Num 3:27 Kaát nemzetségéhez tartozott az amrámiták, az iszaáriták, a hebroniták és az ozieliták nemzetsége. Ezek a kaátiták nemzetségei; megszámlálva nevük szerint,
Num 3:28 a férfiak, az egyhónaposok, s az azoknál idősebbek, összesen: nyolcezer-hatszáz. Ők viseljék gondját a szentélynek,
Num 3:29 a déli oldalon táborozzanak,
Num 3:30 fejedelmük Eliszafán, Oziel fia legyen.
Num 3:31 Az ő gondjuk legyen: a láda, az asztal, a mécstartó, az oltárok, a szentély azon eszközei, amelyekkel szolgálatukat végzik, a függöny s minden ilyenféle felszerelés.
Num 3:32 A leviták fejedelmeinek fejedelme, Eleazár, Áron papnak a fia, ügyeljen fel azokra, akik a szentély dolgairól gondoskodnak.
Num 3:33 Meráritól volt a moholiták és a músiták nemzetsége; nevük szerint megszámlálva,
Num 3:34 a férfiak, az egyhónaposok és az azoknál idősebbek, összesen: hatezer-kétszáz.
Num 3:35 Fejedelmük Szuriel, Abihail fia. Az északi oldalon táborozzanak.
Num 3:36 Gondjuk: a hajlék deszkái, rúdjai, oszlopai, ezek talpai s mindaz, ami az ilyesmi ellátásához tartozik,
Num 3:37 meg körben az udvar oszlopai s azok talpai, cövekei s kötelei.
Num 3:38 A szövetség hajléka előtt, azaz a keleti oldalon Mózes, Áron és ennek fiai táborozzanak; ők lássák el a szentélyt Izrael fiai között: bárki más közelít hozzá, halállal lakoljon.
Num 3:39 A férfiak, egyhónapos és annál idősebb leviták, akiket Mózes és Áron az Úr parancsa szerint nemzetségenként megszámlált, összesen huszonkétezren voltak.
Num 3:40 Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: "Számláld meg Izrael fiai közül az egyhónapos és annál idősebb elsőszülött fiúkat, s állapítsd meg számukat.
Num 3:41 Aztán vedd el a levitákat az én számomra -- én vagyok az Úr -- cserébe Izrael fiainak minden elsőszülöttjéért, s állataikat cserébe Izrael fiai állatainak minden elsőszülöttjéért."
Num 3:42 Meg is számlálta Mózes, amint az Úr parancsolta, Izrael fiainak elsőszülötteit
Num 3:43 és a nevek száma szerint, egyhónapos és annál idősebb férfi volt: huszonkétezer-kétszázhetvenhárom.
Num 3:44 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:
Num 3:45 "Vedd el a levitákat cserébe Izrael fiainak elsőszülötteiért, s a leviták állatait cserébe állataikért, s legyenek a leviták az enyéim. Én vagyok az Úr!
Num 3:46 Annak a kétszázhetvenháromnak a váltságául pedig, akik Izrael fiainak elsőszülöttei közül a leviták számát meghaladják,
Num 3:47 szedj fejenként öt-öt sékelt, a szentély súlyegysége szerint -- egy sékel húsz gera --,
Num 3:48 s add ezt a pénzt Áronnak s fiainak, váltságul azokért, akik számfölöttiek."
Num 3:49 Fogta tehát Mózes azt a pénzt, amely azokért volt, akik szám fölöttiek voltak, s akiket megváltottak a levitáktól
Num 3:50 Izrael fiainak elsőszülöttei közül, az ezerháromszázhatvanöt sékelt a szentély súlyegysége szerint
Num 3:51 és odaadta Áronnak és fiainak aszerint a parancs szerint, amelyet az Úr meghagyott neki.
Num 4:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Num 4:2 "Írd össze a leviták közül Kaát fiait, nemzetségük és nagycsaládjuk szerint,
Num 4:3 harminc esztendőtől és feljebb ötven esztendeig, mindazokat, akik bevonulhatnak, hogy a szövetség sátrának szolgálatába álljanak.
Num 4:4 A következő a tisztük Kaát fiainak. A szövetség sátrába és a szentek szentjébe
Num 4:5 menjenek be Áron és fiai, amikor indulnia kell a tábornak. Ott aztán vegyék le azt a függönyt, amely az ajtóban függ, takarják be vele a bizonyság ládáját,
Num 4:6 majd borítsanak rá egy halbőrből készült takarót, arra meg terítsenek egy egészen kékszínű leplet, s tegyék a helyére rúdjait.
Num 4:7 Takarják be továbbá a kitett kenyerek asztalát egy egészen kékszínű lepellel, tegyék hozzá a tömjénezőket, a mozsárkákat, a csészéket s az italáldozat bemutatására szolgáló serlegeket -- a kenyerek mindenkor legyenek rajta --,
Num 4:8 aztán terítsenek föléjük egy karmazsin színű leplet, azt meg borítsák be egy halbőrből készült takaróval, s tegyék a helyére rúdjait.
Num 4:9 Aztán vegyenek egy kékszínű leplet, takarják be vele a mécstartót mécseseivel, hamuszedőivel, hamutartóival s minden olyan olajos edényével együtt, amely a mécsesek felszereléséhez szükséges,
Num 4:10 tegyenek mindezek fölé egy halbőrből készült takarót, s dugjanak be rudakat.
Num 4:11 Aztán takarják be az aranyoltárt egy kékszínű lepelbe, efölé terítsenek egy halbőrből készült takarót, s tegyék a helyére rúdjait.
Num 4:12 Aztán takarjanak be minden eszközt, mellyel a szentélyben a szolgálatot végzik, egy kékszínű lepelbe, efölé terítsenek egy halbőrből készült takarót, s tegyenek alá rudakat.
Num 4:13 Végül tisztítsák meg az oltárt a hamutól, takarják be bíborszínű lepelbe,
Num 4:14 tegyék hozzá mindazokat az eszközöket, amelyekkel rajta a szolgálatot végzik, vagyis a parázstartókat, a villákat, a fogókat, a horgokat meg a lapátokat, majd takarják be az oltár minden eszközét egy halbőrből készült takaróval, s helyezzék bele a rudakat.
Num 4:15 Amikor aztán Áron és fiai betakarták a szentélyt s minden eszközét, a tábor indulásakor, akkor menjenek be Kaát fiai, hogy elvigyék a betakart dolgokat: de magukat a szentély eszközeit ne érintsék, hogy halállal ne lakoljanak. Ezek Kaát fiainak vinnivalói a szövetség sátrában.
Num 4:16 Eleazár, Áron papnak a fia legyen a felügyelőjük; az ő gondja legyen a mécsesek elkészítésére való olaj, a füstölőszer-keverék, a mindenkor bemutatandó ételáldozat, a kenet olaja és mindaz, ami a hajlék szolgálatához tartozik s minden eszköz, amely a szentélyben van."
Num 4:17 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Num 4:18 "Ne idézzétek elő Kaát nemzetségének pusztulását a leviták közül,
Num 4:19 hanem így járjatok el velük, hogy életben maradjanak, s halállal ne lakoljanak, ha a szentséges dolgokhoz közelednek. Áron és fiai menjenek be, ők rendeljék el kinek-kinek teendőit, s ők osszák ki, kinek mit kell vinnie;
Num 4:20 amazok ne kíváncsiskodjanak és meg ne lássák a szentélyben levő dolgokat betakarásuk előtt, különben halállal lakolnak."
Num 4:21 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 4:22 "Írd össze Gerson fiait is, nagycsaládjuk és nemzetségük szerint:
Num 4:23 harminc- esztendőstől fölfelé ötvenesztendősig számláld meg mindazokat, akik bevonulhatnak, hogy szolgálatot teljesítsenek a szövetség sátránál.
Num 4:24 A következő a gersoniták nemzetségének tiszte:
Num 4:25 ők vigyék a hajlék szőnyegeit, a szövetség sátrát, a másik takarót s a mindezek fölé való, halbőrből készült takarót, a szövetség sátrának bejáratán függő leplet,
Num 4:26 az udvar kárpitjait, a bejáratra való leplet, amely a hajlék előtt van, mindazt, ami az oltárhoz tartozik, meg a köteleket s a szolgálatukhoz tartozó eszközöket.
Num 4:27 Áronnak és fiainak parancsa szerint vigyék mindezt Gerson fiai és tőlük tudja meg mindegyikük, hogy mit kell vinnie szolgálatában.
Num 4:28 Ez a gersoniták nemzetségének tiszte a szövetség sátrában; Itamárnak, Áron pap fiának keze alatt legyenek.
Num 4:29 Számláld meg Merári fiait is, nemzetségük s nagycsaládjuk szerint,
Num 4:30 harmincesztendőstől fölfelé ötvenesztendősig mindazokat, akik bevonulhatnak szolgálatuk végzésére a bizonyság szövetségének szolgálatára.
Num 4:31 Vinnivalóik a következők: ők vigyék a hajlék deszkáit és reteszrúdjait, oszlopait s azok talpait,
Num 4:32 továbbá az udvar körben levő oszlopait azok talpaival, cövekeivel s köteleivel együtt. Minden tárgyat és eszközt szám szerint kapjanak meg, s úgy vigyenek.
Num 4:33 Ez a meráriták nemzetségének tiszte és szolgálata a szövetség sátrában: Itamárnak, Áron pap fiának keze alatt legyenek."
Num 4:34 Megszámlálták tehát Mózes és Áron meg a gyülekezet fejedelmei Kaát fiait, nemzetségük és nagycsaládjuk szerint,
Num 4:35 harmincesztendőstől fölfelé ötvenesztendősig mindazokat, akik bevonulhattak a szövetség sátrának szolgálatára:
Num 4:36 és kétezer-hétszázötvenen voltak.
Num 4:37 Ez azoknak a száma Kaát nemzetségéből, akik bevonulhattak a szövetség sátrába, akiket megszámlált Mózes és Áron, az Úrnak Mózes által adott parancsára.
Num 4:38 Megszámlálták Gerson fiait is, nemzetségük és nagycsaládjuk szerint,
Num 4:39 harmincesztendőstől fölfelé ötvenesztendősig mindazokat, akik bevonulhattak, hogy szolgálatot teljesítsenek a szövetség sátrában:
Num 4:40 és kétezer-hatszázharmincan voltak.
Num 4:41 Ez azoknak a gersonitáknak a nemzetsége, akiket megszámlált Mózes és Áron az Úr parancsára.
Num 4:42 Megszámlálták Merári fiait is, nemzetségük és nagycsaládjuk szerint,
Num 4:43 harmincesztendőstől fölfelé ötvenesztendősig mindazokat, akik bevonulhattak, hogy a szövetség sátrának szolgálatát ellássák:
Num 4:44 és háromezer-kétszázan voltak.
Num 4:45 Ez Merári azon fiainak száma, akiket megszámlált Mózes és Áron, az Úrnak Mózes által adott parancsára.
Num 4:46 A leviták összes megszámláltjai, akiket megszámláltak Mózes és Áron meg Izrael fejedelmei, nevük szerint, nemzetségük és nagycsaládjuk szerint,
Num 4:47 harmincesztendőstől fölfelé ötvenesztendősig azok, akik bevonulhattak a sátor szolgálatára, s vinnivalóinak szállítására,
Num 4:48 összesen nyolcezer-ötszáznyolcvanan voltak.
Num 4:49 Az Úr parancsára számlálta meg őket Mózes, mindenkit tiszte, s vinnivalója szerint, amint az Úr parancsolta neki.
Num 5:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 5:2 "Parancsold meg Izrael fiainak, hogy utasítsák ki a táborból mindazt, aki leprás, folyásban szenved, vagy halott miatt tisztátalan:
Num 5:3 akár férfi, akár nő, utasítsátok ki a táborból, hogy tisztátalanná ne tegyék a tábort, mert én közöttetek lakom."
Num 5:4 Úgy is tettek Izrael fiai: kiutasították az ilyeneket a táboron kívülre, amint az Úr meghagyta Mózesnek.
Num 5:5 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 5:6 "Szólj Izrael fiaihoz: Ha valaki, akár férfi, akár nő, elkövet valami vétket, amelyet az emberek el szoktak követni, s így hűtlenül megszegi az Úr parancsát és vétkessé válik:
Num 5:7 vallja meg vétkét, s térítse meg magát az értéket, s azonfelül ötödrészét annak, aki ellen vétkezett.
Num 5:8 Ha nincsen, aki felvegye, akkor adja oda az Úrnak, s legyen a papé, azon a koson felül, amelyet az engesztelés végett, engesztelő áldozatul kell bemutatni.
Num 5:9 Minden adomány, amelyet Izrael fiai hoznak, a papot illesse,
Num 5:10 s mindaz, amit valaki a szent helyre visz és a pap kezébe ad, a papé legyen."
Num 5:11 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 5:12 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha valakinek a felesége megtéved és megcsalja a férjét és
Num 5:13 más férfival hál, de ezt férje nem tudja megállapítani, hanem titok marad a házasságtörés és tanúk által sem lehet bizonyítani, mert nem érték rajta a házasságtörésen:
Num 5:14 ha a féltékenység szelleme izgatja a férfit a felesége ellen, akár valóban tisztátalanná lett az, akár hamisan gyanúsítja,
Num 5:15 vezesse a paphoz és vigyen miatta áldozati ajándékul egy tized mérték árpalisztet; olajat ne öntsön rá, és tömjént se tegyen rá, mert féltékenységi ételáldozat, házasságtörést vizsgáló áldozat az.
Num 5:16 A pap aztán vezesse és állítsa az asszonyt az Úr elé
Num 5:17 és vegyen egy cserépedénybe szent vizet, s tegyen abba egy kis port a hajlék padozatáról.
Num 5:18 Aztán fossza meg az Úr színe előtt álló asszony fejét a díszétől, tegye rá kezére az emlékeztető ételáldozatot, a féltékenységi ételáldozatot, ő maga pedig tartsa kezében a keservek vizét, amelyet átokkal megátkozott
Num 5:19 és eskesse meg őt és mondja: "Ha nem hált veled más férfi, s nem lettél tisztátalanná férjed ágyának elhagyása által, ne ártson neked e keservek vize, amelyet megátkoztam.
Num 5:20 Ha azonban elhajoltál férjedtől és tisztátalanná lettél és más férfival háltál,
Num 5:21 szálljanak rád a következő átkok: Tegyen az Úr téged átokká és példázattá mindenki számára néped között: sorvassza el csípődet, s szakadjon szét megdagadó méhed.
Num 5:22 Hatoljon ez az átkozott víz beleidbe, s dagadjon meg méhed, sorvadjon el a csípőd." Felelje erre az asszony: "Ámen, ámen!"
Num 5:23 Aztán írja rá a pap ezeket az átkokat egy lapra, s törölje bele a keservek vizébe, amelyet megátkozott,
Num 5:24 s itassa meg az asszonnyal. Mielőtt azonban megissza,
Num 5:25 vegye el a pap a kezéből a féltékenységi ételáldozatot, ajánlja fel az Úr előtt és tegye az oltárra -- úgy tudniillik, hogy előbb
Num 5:26 vegyen egy marékra valót emlékeztetőrészül az áldozatból, s égesse el az oltáron, és csak aztán itassa meg az asszonnyal a keservek vizét. --
Num 5:27 Amikor megitta: ha tisztátalanná lett, s megcsalta férjét és házasságtörésben vétkes, akkor átjárja őt az átok vize, s feldagad a hasa, elsorvad a csípője, és az asszony átokká és példázattá lesz egész népe között;
Num 5:28 ha pedig nem lett tisztátalanná, akkor sértetlen marad és szülhet magzatot.
Num 5:29 Ez a törvény a féltékenységről. Ha elhajol az asszony a férjétől és tisztátalanná lesz,
Num 5:30 s a férj a féltékenység szellemétől izgatva elviszi az Úr színe elé, s a pap megteszi vele mindazt, ami itt meg van írva,
Num 5:31 akkor a férj vétek nélkül lesz, ő pedig meglakol vétkéért."
Num 6:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 6:2 "Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha egy férfi vagy nő fogadalmat tesz, hogy megszentelődik és az Úrnak fogja magát szentelni,
Num 6:3 bortól és mindattól, ami részegít, tartózkodjon. Borból vagy más valami italból készült ecetet és semmit, amit szőlőből sajtolnak, ne igyon, se friss, se szárított szőlőt ne egyék.
Num 6:4 Azon egész idő alatt, amelyben fogadalma az Úrnak szenteli, semmit se egyék, ami szőlőtőről való, se aszú szőlőt, se szőlőmagot.
Num 6:5 Megtartóztatásának egész ideje alatt borotva ne járja fejét; annak a napnak leteltéig, ameddig az Úrnak szentelte magát, szent legyen: hagyja nőni fején haját.
Num 6:6 Megszentelődésének egész ideje alatt halotthoz be ne menjen,
Num 6:7 még atyja, anyja, fivére és nővére temetése által se tegye tisztátalanná magát, mert fején annak a jele van, hogy Istenének szentelte magát.
Num 6:8 Megtartóztatásának egész ideje alatt az Úrnak szentelje magát.
Num 6:9 Ha valaki hirtelen meghal előtte, akkor tisztátalanná válik szentelt feje: nyírja is meg azt mindjárt tisztulása napján, s a hetediken újra.
Num 6:10 A nyolcadik napon aztán vigyen két gerlicét vagy két galambfiókát a paphoz, a bizonyság sátrának bejáratához.
Num 6:11 A pap pedig készítse el az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat meg egészen elégő áldozatul és esedezzék érte, amiért bűnbe esett a halott által. Ugyanazon a napon szentelje fejét,
Num 6:12 és szentelje megtartóztatásra szánt napjait újra az Úrnak, bemutatva egy egyesztendős bárányt vétekért való áldozatul -- úgy azonban, hogy az előbbi napok érvénytelenek legyenek, minthogy tisztátalanná vált megszentelődése.
Num 6:13 A megszentelődésről a következő a törvény. Amikor letelnek azok a napok, amelyeket fogadalmára megállapított, vezesse őt a pap a szövetség sátrának ajtajához
Num 6:14 és hozasson vele áldozati ajándékul az Úrnak: egy egyesztendős hibátlan bárányt egészen elégő áldozatul, egy egyesztendős hibátlan juhot bűnért való áldozatul, meg egy hibátlan kost békeáldozatul,
Num 6:15 meg egy kosár kovásztalan, olajjal meghintett kenyeret és kovásztalan, olajjal megkent lepényt, a hozzájuk tartozó étel- s italáldozatokkal együtt.
Num 6:16 Aztán vigye ezeket a pap az Úr elé és készítse el a bűnért való áldozatot és az egészen elégő áldozatot,
Num 6:17 a kost pedig vágja le békeáldozatul az Úrnak, és mutassa be vele a kosár kovásztalan kenyeret meg a szokásos étel- s italáldozatot.
Num 6:18 Aztán nyírassa le a nazírral a szövetség sátrának ajtaja előtt megszentelődésének haját, és vegye a haját és tegye a békeáldozat alá tett tűzre.
Num 6:19 Majd vegye a kos megfőzött lapockáját meg az egyik kovásztalan cipót a kosárból, s az egyik kovásztalan lepényt, s tegye rá a nazír kezére, miután fejét megnyírták,
Num 6:20 s ajánlja fel az Úr előtt; aztán vegye vissza tőle, s legyen éppúgy a pap szent része, mint a parancs szerint odaadandó szegy meg a comb. Ezután ihat a nazír bort.
Num 6:21 Ez a kötelessége a nazírnak, minthogy megszentelődése idején áldozati ajándékát ígérte az Úrnak -- azonkívül, amire a tehetségéből telik: amint szívében a fogadalmat tette, úgy kell cselekednie, hogy megszentelődése tökéletes legyen."
Num 6:22 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 6:23 "Szólj Áronhoz és fiaihoz: Így áldjátok meg Izrael fiait és ezt mondjátok nekik:
Num 6:24 "Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged,
Num 6:25 ragyogtassa rád arcát az Úr és kegyelmezzen néked,
Num 6:26 fordítsa feléd arcát az Úr, s adjon békét tenéked!"
Num 6:27 Így hívják le nevemet Izrael fiaira, és én megáldom őket."
Num 7:1 Történt pedig azon a napon, amelyen Mózes befejezte, felállította, felkente és megszentelte a hajlékot és minden eszközét, valamint az oltárt és minden eszközét,
Num 7:2 hogy Izrael fejedelmei, a nagycsaládok fejei, azok, akik az egyes törzsek fejedelmei, s a megszámláltak elöljárói voltak, elhoztak
Num 7:3 az Úr elé áldozati ajándékul hat fedett szekeret és tizenkét szarvasmarhát. Egy-egy szekeret hozott két-két fejedelem, egy-egy szarvasmarhát mindegyik. Amikor elhozták ezeket a hajlék elé,
Num 7:4 így szólt az Úr Mózeshez:
Num 7:5 "Fogadd el tőlük és szolgáljanak a sátor szolgálatára és add oda a levitáknak szolgálatuk tisztéhez képest."
Num 7:6 Átvette tehát Mózes a szekereket s a marhákat, és odaadta a levitáknak.
Num 7:7 Két szekeret és négy marhát Gerson fiainak adott szükségletükhöz képest,
Num 7:8 másik négy szekeret meg nyolc marhát Merári fiainak adott tisztükhöz és szolgálatukhoz Itamárnak, Áron pap fiának keze alá.
Num 7:9 Kaát fiainak azonban nem adott sem szekeret, sem marhát, minthogy ők a szent helyen levő dolgok szolgálatát végezték, s vinnivalóikat tulajdon vállukon vitték.
Num 7:10 Azon a napon, amelyen felkenték az oltárt, elhozták a fejedelmek az oltár felavatására áldozati ajándékukat az oltár elé.
Num 7:11 Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: "Minden nap egy-egy fejedelem mutassa be áldozati ajándékát az oltár felavatására."
Num 7:12 Az első napon a Júda törzséből való Nahson, Aminádáb fia mutatta be áldozati ajándékát.
Num 7:13 Volt pedig abban: egy ezüsttál, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsésze, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint; mindkettő telve ételáldozatnak szánt, olajjal meghintett lisztlánggal;
Num 7:14 egy tíz aranysékeles mozsárka telve füstölőszerrel;
Num 7:15 egy fiatal bika a csordából, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul;
Num 7:16 meg egy kecskebak bűnért való áldozatul;
Num 7:17 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt kecskebak, öt egyesztendős bárány. Ez volt Nahsonnak, Aminádáb fiának áldozati ajándéka.
Num 7:18 A második napon Natanael, Szuár fia, Isszakár törzsének fejedelme mutatta be áldozatát:
Num 7:19 egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal;
Num 7:20 egy tízsékeles aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:21 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:22 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:23 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Natanaelnek, Szuár fiának áldozati ajándéka.
Num 7:24 A harmadik napon Zebulon fiainak fejedelme, Eliáb, Helon fia
Num 7:25 mutatta be: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,
Num 7:26 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:27 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:28 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:29 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliábnak, Helon fiának áldozati ajándéka.
Num 7:30 A negyedik napon Rúben fiainak fejedelme, Eliszúr, Sedeúr fia
Num 7:31 mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,
Num 7:32 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát, telve füstölőszerrel;
Num 7:33 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:34 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:35 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliszúrnak Sedeúr fiának áldozati ajándéka.
Num 7:36 Az ötödik napon Simeon fiainak fejedelme, Salámiel, Szúrisaddáj fia
Num 7:37 mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal;
Num 7:38 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:39 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:40 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:41 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Salámielnek, Szúrisaddáj fiának áldozati ajándéka.
Num 7:42 A hatodik napon Gád fiainak fejedelme, Eliászáf, Dúel fia
Num 7:43 mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,
Num 7:44 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:45 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:46 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:47 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliászáfnak, Dúel fiának áldozati ajándéka.
Num 7:48 A hetedik napon Efraim fiainak fejedelme, Elisáma, Ammiúd fia
Num 7:49 mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal;
Num 7:50 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:51 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:52 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:53 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Elisámának, Ammiúd fiának áldozati ajándéka.
Num 7:54 A nyolcadik napon Manassze fiainak fejedelme, Gamáliel, Fadasszúr fia
Num 7:55 mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,
Num 7:56 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:57 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:58 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:59 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Gamálielnek, Fadasszúr fiának áldozati ajándéka.
Num 7:60 A kilencedik napon Benjamin fiainak fejedelme, Abidán, Gedeon fia
Num 7:61 mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettő telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,
Num 7:62 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:63 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:64 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:65 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Abidánnak, Gedeon fiának áldozati ajándéka.
Num 7:66 A tizedik napon Dán fiainak fejedelme, Ahiézer, Ammisaddáj fia
Num 7:67 mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,
Num 7:68 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:69 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:70 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:71 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Ahiézernek, Ammisaddáj fiának áldozati ajándéka.
Num 7:72 A tizenegyedik napon Áser fiainak fejedelme, Fegiel, Okrán fia
Num 7:73 mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,
Num 7:74 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:75 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:76 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:77 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Fegielnek, Okrán fiának áldozati ajándéka.
Num 7:78 A tizenkettedik napon Naftali fiainak fejedelme, Áhira, Enán fia
Num 7:79 mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,
Num 7:80 egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;
Num 7:81 egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;
Num 7:82 egy kecskebakot bűnért való áldozatul;
Num 7:83 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Ahirának, Enán fiának áldozati ajándéka.
Num 7:84 A következőket mutatták be tehát Izrael fejedelmei az oltár felavatására azon a napon, amelyen felszentelték: tizenkét ezüsttálat, tizenkét ezüstcsészét, tizenkét aranymozsárkát,
Num 7:85 úgyhogy százharminc sékel ezüst volt egy-egy tál és hetven sékel volt egy-egy csésze, tehát ezüstből, az összes edényeket együttvéve, kétezernégyszáz sékelt a szentély súlyegysége szerint;
Num 7:86 a tizenkét, füstölőszerrel telt aranymozsárka pedig tíz-tíz sékel súlyú volt a szentély súlyegysége szerint, aranyból tehát összesen százhúsz sékelt;
Num 7:87 egészen elégő áldozatul tizenkét fiatal bikát a csordából, tizenkét kost, tizenkét egyesztendős bárányt meg a hozzájuk tartozó ételáldozatokat; vétekért való áldozatul tizenkét kecskebakot;
Num 7:88 békeáldozatul huszonnégy szarvasmarhát, hatvan kost, hatvan kecskebakot, hatvan egyesztendős bárányt. Ezt mutatták be az oltár felavatására, amikor felkenték.
Num 7:89 Ha pedig Mózes bement a szövetség sátrába, hogy tanácsot kérjen, hallotta a hangot, mellyel az Úr a bizonyság ládáján levő engesztelőhelyről, a két kerub közül szólt hozzá és onnan vele beszélt.
Num 8:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 8:2 "Szólj Áronhoz és mondd neki: Ha felrakod a hét mécsest, a déli oldalra állítsd a mécstartót. Azt parancsold tehát, hogy a mécsesek észak felé, a kitett kenyerek asztala felé nézzenek, a mécstartóval szembeeső oldalra világítsanak."
Num 8:3 Áron úgy is tett: úgy rakta fel a mécseseket a mécstartóra, amint az Úr parancsolta Mózesnek. --
Num 8:4 A mécstartó vert aranyból készült, a középső szára éppúgy, mint mindaz, ami az ágak mindkét oldalából kijött: azon minta szerint, amelyet az Úr mutatott Mózesnek, aszerint csinálta meg a mécstartót.
Num 8:5 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 8:6 "Vedd ki a levitákat Izrael fiai közül és tisztítsd meg őket
Num 8:7 a következő szertartással: hintsd meg őket a tisztulás vizével, borotválják le testüket egészen, és mossák ki ruhájukat. Miután így megtisztultak,
Num 8:8 vegyenek egy fiatal bikát a csordából, hozzávaló ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, egy másik bikát a csordából pedig végy bűnért való áldozatul.
Num 8:9 Aztán állítsd a levitákat a szövetség sátra elé és hívd egybe Izrael fiainak egész sokaságát.
Num 8:10 Miután pedig a leviták az Úr elé álltak, Izrael fiai tegyék rájuk a kezüket,
Num 8:11 Áron pedig ajánlja fel a levitákat az Úr színe előtt ajándékul Izrael fiai részéről, hogy szolgáljanak az Ő szolgálatában.
Num 8:12 Majd tegyék rá a leviták a kezüket a fiatal bikák fejére, te pedig készítsd el az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat meg egészen elégő áldozatul az Úrnak, hogy engesztelést végezz értük.
Num 8:13 Így állítsd a levitákat Áronnak és fiainak színe elé, így szenteld és ajánld fel őket az Úrnak,
Num 8:14 így különítsd el őket Izrael fiai közül, hogy az enyéim legyenek,
Num 8:15 s aztán bemehetnek a szövetség sátrába, hogy szolgáljanak nekem. Így tisztítsd, szenteld és ajánld fel őket az Úrnak, mert teljesen nekem adták őket Izrael fiai:
Num 8:16 cserébe minden elsőszülöttért, amely méhet nyit Izraelben, vettem el őket magamnak.
Num 8:17 Az enyém ugyanis minden elsőszülött Izrael fiai között, akár ember, akár állat: attól a naptól kezdve, hogy megvertem minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, magamnak szenteltem őket.
Num 8:18 De cserébe Izrael fiainak összes elsőszülötteiért elvettem a levitákat,
Num 8:19 s odaadtam őket a népből ajándékba Áronnak és fiainak, hogy szolgáljanak nekem Izrael helyett a szövetség sátrában és könyörögjenek az izraelitákért, hogy csapás ne legyen a népen, ha a szentélyhez közelíteni merészel."
Num 8:20 Meg is tette Mózes és Áron meg Izrael fiainak egész közössége a levitákkal azt, amit az Úr Mózesnek parancsolt:
Num 8:21 megtisztultak, kimosták ruhájukat, Áron felajánlotta őket az Úr színe előtt, s könyörgött értük,
Num 8:22 hogy megtisztulva menjenek be szolgálatukra a szövetség sátrába Áron s fiai előtt. Ahogy az Úr parancsolt Mózesnek a leviták felől, úgy történt.
Num 8:23 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 8:24 "Ez a törvény a levitákról: Huszonötesztendős koruktól kezdve vonuljanak be, hogy szolgáljanak a szövetség sátrában;
Num 8:25 ha azonban ötvenedik esztendejüket betöltötték, ne szolgáljanak többé;
Num 8:26 legyenek testvéreik segítői a szövetség sátrában, gondoskodjanak arról, amit rájuk bíznak, de szolgálatot ne teljesítsenek. Így rendelkezzél a levitákkal dolgaikat illetőleg."
Num 9:1 Így szólt az Úr Mózeshez, a Sínai pusztájában, Egyiptom földjéről való kivonulásuk után a második esztendőben, az első hónapban, mondván:
Num 9:2 "Készítsék el Izrael fiai a pászkát a maga idejében,
Num 9:3 ennek a hónapnak tizennegyedik napján estefelé, annak minden törvénye és előírása szerint."
Num 9:4 Megparancsolta erre Mózes Izrael fiainak, hogy készítsék el a pászkát,
Num 9:5 és ők el is készítették a maga idejében, a hónap tizennegyedik napján estefelé a Sínai hegynél. Egészen úgy tettek Izrael fiai, amint az Úr parancsolta Mózesnek.
Num 9:6 Ám azonban némelyek, akik halott ember miatt tisztátalanok voltak, s így azon a napon pászkát nem készíthettek, Mózes és Áron elé járultak
Num 9:7 és azt mondták nekik: "Halott ember miatt tisztátalanok vagyunk; de miért szenvedjünk hátrányt azáltal, hogy nem mutathatjuk be az áldozati ajándékot az Úrnak a maga idejében Izrael fiaival együtt?"
Num 9:8 Azt felelte nekik Mózes: "Várjatok, hadd kérdezzem meg, mit parancsol az Úr felőletek."
Num 9:9 Így szólt erre az Úr Mózeshez:
Num 9:10 "Szólj Izrael fiaihoz: Ha valaki nemzetetekben halott miatt tisztátalan, vagy messze úton van, készítse el a pászkát az Úrnak
Num 9:11 a második hónapban, a hónap tizennegyedik napján estefelé; kovásztalan kenyérrel s mezei salátával egye meg,
Num 9:12 ne hagyjon belőle semmit se reggelig, s ne törje meg csontjait: tartsa meg a pászka minden előírását.
Num 9:13 Ha azonban valaki tiszta is és úton sincs, s mégsem készíti el a pászkát: irtassék ki népéből, mivel nem mutatta be idejében az áldozati ajándékot az Úrnak; az ilyen ember viselje bűnét.
Num 9:14 Ha idegen vagy jövevény tartózkodik nálatok, a pászkát ő is annak törvényei és előírásai szerint készítse el az Úrnak: egy törvény legyen nálatok mind a jövevény, mind a bennszülött számára."
Num 9:15 Tehát azon a napon, amelyiken felállították a hajlékot, befödte a felhő, estétől reggelig pedig tűzszerű tünemény volt a hajlék felett.
Num 9:16 Így volt ez állandóan: nappal a felhő borította, éjjel pedig tűzszerű tünemény.
Num 9:17 Ha felemelkedett a felhő, amely a sátort fedte, akkor elindultak Izrael fiai, s ahol a felhő megállt, ott tábort ütöttek.
Num 9:18 Az Úr parancsára indultak, s az ő parancsára ütöttek tábort. Mindaddig, amíg a felhő állt a hajlék felett, egy helyen maradtak.
Num 9:19 Ha úgy történt, hogy hosszú ideig állt felette, Izrael fiai ügyeltek az Úrra, s nem indultak el,
Num 9:20 akárhány napig állt a felhő a hajlék felett. Az Úr parancsára ütötték fel a sátrakat, és az ő parancsára szedték fel azokat.
Num 9:21 Ha a felhő estétől reggelig volt ott, s mindjárt virradatkor felemelkedett a hajlékról, akkor indultak; ha egy nap és egy éjszaka után szállt fel, akkor szedték fel a sátrakat,
Num 9:22 ha két napig, egy hónapig vagy még hosszabb ideig volt a hajlékon, akkor Izrael fiai egy helyen maradtak, s nem indultak el; mihelyt pedig felemelkedett, elindították a tábort.
Num 9:23 Az Úr szavára állították fel a sátrakat, az ő szavára indultak el, és ügyeltek az Úrra, Mózes által adott parancsa szerint.
Num 10:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 10:2 "Készíts magadnak két ezüstből vert trombitát, hogy egybehívhasd velük a közösséget, amikor el kell indítani a tábort.
Num 10:3 Ha mindkét trombitát megfúvatod, gyűljön egybe hozzád az egész közösség a szövetség sátrának ajtajához.
Num 10:4 Ha csak egyet fúvatsz, jöjjenek hozzád a fejedelmek, Izrael közösségének fejei.
Num 10:5 Ha hosszú, szaggatott hang harsan, indítsák el a tábort az elsők, azok, akik kelet felé vannak;
Num 10:6 a trombita második szavára, s ugyanilyen harsogására szedjék fel sátraikat azok, akik dél felé tartózkodnak; ekképpen tegyenek a többiek is. Ha indulni kell, harsogjanak a trombiták,
Num 10:7 ha pedig egybe kell gyűjteni a népet, egyhuzamban zengjenek a trombiták, s ne szaggatottan harsogjanak.
Num 10:8 Áron fiai, a papok fújják a trombitákat: örök rendtartás legyen ez nemzedékről nemzedékre közöttetek.
Num 10:9 Ha hadba mentek földetekről az ellenség ellen, amely hadakozik ellenetek, harsogtassátok ezeket a trombitákat és megemlékezik rólatok az Úr, a ti Istenetek, és megszabadultok ellenségeitek kezéből.
Num 10:10 Ha áldozati lakomátok, ünnepnapotok vagy a hó első napja van, fújjátok meg ezeket a trombitákat egészen elégő- és békeáldozataitok mellett, hogy emlékezzék meg rólatok Istenetek. Én az Úr vagyok a ti Istenetek."
Num 10:11 A második esztendőben, a második hónapban, a hó huszadik napján felemelkedett a felhő a szövetség hajlékáról,
Num 10:12 és elindultak Izrael fiai, csapataik szerint, a Sínai pusztájából. A felhő a Párán pusztájában ereszkedett le.
Num 10:13 Először indították el táborukat az Úrnak Mózes által adott parancsa szerint
Num 10:14 Júda fiai, csapataik szerint; a fejedelmük Nahson, Aminádáb fia volt;
Num 10:15 Isszakár fiai törzsének fejedelme Natanael, Szuár fia volt,
Num 10:16 Zebulon törzsének fejedelme Eliáb, Helon fia volt.
Num 10:17 Aztán lebontották a hajlékot és elindultak Gersonnak és Merárinak fiai, akik vitték.
Num 10:18 Erre aztán elindultak Rúben fiai, csapataik és rendjük szerint; fejedelmük Heliszúr, Sedeúr fia volt;
Num 10:19 Simeon fiai törzsének fejedelme Salámiel, Szúrisaddáj fia volt,
Num 10:20 Gád törzsének fejedelme Eliászáf, Dúel fia volt.
Num 10:21 Aztán elindultak a kaátiták, akik a szent helyen levő dolgokat vitték. Addig vitték a hajlékot, amíg a felállítás helyére nem érkeztek.
Num 10:22 Aztán elindították táborukat Efraim fiai, csapataik szerint; seregük fejedelme Elisáma, Ammiúd fia volt;
Num 10:23 Manassze fiai törzsének fejedelme Gamáliel, Fadasszúr fia volt,
Num 10:24 Benjamin törzsének fejedelme Abidán, Gedeon fia volt.
Num 10:25 Valamennyi tábor után utolsóknak Dán fiai indultak el, csapataik szerint; seregük fejedelme Ahiézer, Ammisaddáj fia volt;
Num 10:26 Áser fiai törzsének fejedelme Fegiel, Okrán fia volt,
Num 10:27 Naftali fiai törzsének fejedelme Áhira, Enán fia volt.
Num 10:28 Ezek voltak Izrael fiainak táborai és ekként indultak csapataik szerint, amikor elindultak.
Num 10:29 Azt mondta ekkor Mózes Hóbábnak, a mádiánita Ráguel fiának, az ő rokonának: "Íme, elindulunk arra a helyre, amelyet nekünk fog adni az Úr; gyere velünk, s jót teszünk veled, mert jót ígért az Úr Izraelnek."
Num 10:30 Az így felelt neki: "Nem megyek veled, hanem visszatérek szülőföldemre."
Num 10:31 Ám ő azt mondta: "Ne hagyj el minket; te ugyanis tudod, hol kell tábort ütnünk a pusztában, légy tehát vezetőnk.
Num 10:32 Ha velünk jössz, azoknak a javaknak a legjavát, amelyeket az Úr nekünk juttat, neked fogjuk adni."
Num 10:33 Elindultak tehát az Úr hegyétől és megtettek háromnapi utat, mert az Úr szövetségének ládája három napig haladt előttük, helyet keresve a tábornak.
Num 10:34 Nappal az Úr felhője is felettük volt, mialatt vonultak.
Num 10:35 Valahányszor pedig felemelték a ládát, ezt mondta Mózes: "Kelj fel, Uram, hadd széledjenek szét ellenségeid, s hadd futamodjanak meg színed elől, akik gyűlölnek téged." --
Num 10:36 Amikor pedig letették, ezt mondotta: "Térj vissza, Uram, Izrael seregének sokaságához."
Num 11:1 Ezenközben zúgolódás támadt az Úr ellen a nép között a fáradság miatt. Amikor az Úr ezt meghallotta, megharagudott és kigyulladt ellenük az Úr tüze és emészteni kezdte a tábor szélét.
Num 11:2 Amikor azonban a nép Mózeshez kiáltott, Mózes könyörgött az Úrhoz és a tűz elenyészett.
Num 11:3 Erre elnevezte azt a helyet Taberának (azaz Gyulladásnak), mivel kigyulladt ellenük az Úr tüze.
Num 11:4 Az a gyülevész népség pedig, amely velük feljött, kívánságra gerjedt, s leült és siránkozott és Izrael fiait is csatlakozásra bírta és azt mondta: "Ki ad nekünk húst enni?
Num 11:5 Emlékszünk a halra, amelyet ingyen ettünk Egyiptomban, eszünkbe jut az uborka, a dinnye, a póréhagyma, a vöröshagyma s a fokhagyma.
Num 11:6 Most száraz a torkunk: nem lát szemünk semmi mást, csak mannát."
Num 11:7 A manna olyan volt, mint a koriander magva, olyan színű, mint a bdellium;
Num 11:8 a nép körüljárt, felszedte, megőrölte a kézimalmon vagy megtörte a mozsárban, aztán megfőzte a fazékban, s kalácsot készített belőle, olyan ízűt, mint az olajos lepény.
Num 11:9 Amikor éjjel leszállt a táborra a harmat, leszállt vele a manna is.
Num 11:10 Hallotta tehát Mózes, hogy siránkozik a nép családról családra, mindenki a sátra ajtajában. Erre igen felgerjedt az Úr haragja, de Mózesnek is tűrhetetlennek tűnt ez a dolog.
Num 11:11 Azt mondta azért az Úrnak: "Miért nyomorítottad meg szolgádat? Miért nem lelek kegyelmet előtted, s miért raktad énrám az egész nép terhét?
Num 11:12 Hát én fogantam-e ezt az egész sokaságot, vagy én szültem-e őt, hogy azt mondod nekem: "Hordozd őket kebleden, amint a dajka szokta hordozni a csecsemőt, s vidd el őket arra a földre, amely felől megesküdtél atyáiknak?"
Num 11:13 Honnan vegyek húst, hogy adjak ekkora sokaságnak? Sírnak nekem és mondják: "Adj nekünk húst enni!"
Num 11:14 Én egyedül nem győzöm ezt az egész népet, mert nehéz az nekem.
Num 11:15 Ha azonban te másként ítélsz, akkor kérlek, ölj meg engem, s találjak kegyelmet szemed előtt, hogy ne szenvedjek ennyi nyomorúságot."
Num 11:16 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: "Gyűjts egybe nekem hetven olyan férfit Izrael vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei s elöljárói, s vidd őket a szövetség sátrának ajtajához és állítsd ott őket magad mellé.
Num 11:17 Én majd leszállok és szólok neked, s elveszek lelkedből, s odaadom nekik, hogy hordozzák veled a nép terhét, s ne terheljen az téged egyedül.
Num 11:18 A népnek pedig mondd: Szentelődjetek meg: holnap húst esztek. Hallottam ugyanis, hogy azt mondtátok: "Ki ad nekünk húst enni? Jó volt nekünk Egyiptomban." -- Ad tehát majd nektek húst az Úr, s esztek,
Num 11:19 nem egy nap, sem kettőn, sem ötön, sem tízen, sem húszon,
Num 11:20 hanem egy egész hónapig, míg ki nem jön orrotokon, s utálatossá nem válik, mivel megvetettétek az Urat, aki közöttetek van és sírtatok előtte, mondván: "Miért jöttünk ki Egyiptomból?""
Num 11:21 Azt mondta erre Mózes: "Hatszázezer gyalogosa van e népnek, s te azt mondod: "Húst adok nekik enni egy egész hónapig?"
Num 11:22 Talán bizony juhok s marhák sokasága kerül levágásra, hogy elég legyen eledelül, vagy egybegyűlik a tenger minden hala, hogy jóllakassa őket?"
Num 11:23 Azt felelte neki az Úr: "Hát erőtlen-e az Úr keze? Nos, majd meglátod, valóban beteljesedik-e beszédem?"
Num 11:24 Elment tehát Mózes és elmondta a népnek az Úr szavait, s egybegyűjtött hetven férfit Izrael vénei közül, s odaállította őket a sátor köré.
Num 11:25 Ekkor leszállt az Úr a felhőben, szólt hozzá és elvett abból a lélekből, amely Mózesen volt, s odaadta a hetven férfinak. Ezek, amikor megnyugodott rajtuk a Lélek, akkor prófétálni kezdtek, máskor azonban nem.
Num 11:26 Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiket Eldádnak, a másikat Medádnak hívták; ezeken is megnyugodott a Lélek, mert ők is az összeírtak között voltak, csak nem mentek ki a sátorhoz.
Num 11:27 Amikor ezek prófétálni kezdtek a táborban, elszaladt egy legény, s jelentette Mózesnek: "Eldád és Medád prófétálnak a táborban."
Num 11:28 Nyomban azt mondta Józsue, Nún fia, Mózesnek sokak közül kiválasztott szolgája: "Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!"
Num 11:29 Ám ő azt mondta: "Mit féltékenykedsz miattam? Bárcsak az egész nép prófétálna, s az Úr nekik adná Lelkét!"
Num 11:30 Aztán Mózes meg Izrael vénei visszatértek a táborba.
Num 11:31 Ekkor szél érkezett az Úrtól, fürjeket ragadott fel a tengeren túlról, s elhozta őket és a táborra hullatta, egynapi járóföldre körös-körül, a tábor minden oldalán; két könyöknyi magasságban repdestek a föld felett a levegőben.
Num 11:32 Felkerekedett erre a nép, s azon az egész napon és éjszakán meg a következő napon szedte a fürjeket. Még aki keveset gyűjtött, annak is volt tíz hómernyi; és kiterítették őket a tábor körül.
Num 11:33 Még a foguk között volt a hús és még el sem fogyott ez az eledel, amikor íme, felgerjedt az Úr haragja a nép ellen, s megverte felette nagy csapással.
Num 11:34 Erre elnevezték azt a helyet a Kívánkozás sírjainak, mert ott temették el a kívánkozó népet.
Num 11:35 Aztán elindultak a Kívánkozás sírjaitól, s eljutottak Hácerótba, s ott telepedtek meg.
Num 12:1 Ekkor Mirjám és Áron Mózes ellen beszéltek az ő etióp felesége miatt
Num 12:2 és azt mondták: "Hát csak Mózes által szólt az Úr? Nemde, hozzánk is éppen úgy szólt!" Amikor az Úr ezt meghallotta --
Num 12:3 Mózes ugyanis szelídebb férfi volt minden embernél, aki a földön lakott --,
Num 12:4 azonnal szólt hozzá meg Áronhoz és Mirjámhoz: "Menjetek ki csak ti hárman a szövetség sátrához." Amikor aztán kimentek,
Num 12:5 leszállt az Úr egy felhőoszlopban, megállt a sátor ajtajában és szólította Áront meg Máriát. Amikor odamentek,
Num 12:6 azt mondta nekik: "Halljátok beszédem! Ha valaki közületek prófétája az Úrnak, annak látomásban jelenek meg vagy álomban szólok.
Num 12:7 Ám Mózes, az én szolgám nem ilyen: ő az én egész házamban meghitt,
Num 12:8 mert vele szemtől szembe beszélek, s ő nyíltan, nem rejtélyekben és jelképekben látja az Urat. Miért nem féltetek tehát gyalázni szolgámat, Mózest?"
Num 12:9 Aztán haragra gerjedve irántuk, elment.
Num 12:10 Amint pedig eltávozott a felhő, amely a sátor felett volt, íme, Mirjám úgy fehérlett a leprától, mint a hó. Amikor Áron rátekintett és látta, hogy lepra öntötte el,
Num 12:11 azt mondta Mózesnek: "Kérlek, uram, ne ródd fel nékünk ezt a bűnt, amelyet esztelenül elkövettünk,
Num 12:12 ne legyen ez olyan, mint a halott, s mint az idétlen magzat, amelyet anyja méhe elvetél: íme, már fél testét megemésztette a lepra."
Num 12:13 Erre Mózes az Úrhoz kiáltott: "Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!"
Num 12:14 Azt felelte neki az Úr: "Ha az atyja az arcába köpött volna, nemde legalább hét napig kellene szégyellnie magát? El kell csak különíteni hét napig a táboron kívül, aztán vissza lehet hívni."
Num 12:15 Kizárták tehát Máriát hét napra a táborból és a nép nem indult el arról a helyről, amíg vissza nem hívták Máriát.
Num 12:16 Aztán elindult a nép Hácerótból és a Párán pusztában ütötte fel sátrait.
Num 13:1 Ekkor szólt ott az Úr Mózeshez:
Num 13:2 "Küldj férfiakat, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét, amelyet majd Izrael fiainak adok, minden törzsből egyet-egyet, a fejedelmek közül."
Num 13:3 Megtette Mózes, amit az Úr parancsolt, s elküldte Párán pusztából a fejedelmi férfiakat, név szerint:
Num 13:4 Rúben törzséből: Sámuát, Zekur fiát,
Num 13:5 Simeon törzséből: Safátot, Húri fiát,
Num 13:6 Júda törzséből: Kálebet, Jefóne fiát,
Num 13:7 Isszakár törzséből: Jígalt, József fiát,
Num 13:8 Efraim törzséből: Hóseát, Nún fiát,
Num 13:9 Benjamin törzséből: Fáltit, Ráfu fiát,
Num 13:10 Zebulon törzséből Geddiélt, Szódi fiát,
Num 13:11 József törzséből: Manassze ágából: Gáddit, Szúszi fiát,
Num 13:12 Dán törzséből Ammielt, Gemálli fiát,
Num 13:13 Áser törzséből: Sztúrt, Mikaél fiát,
Num 13:14 Naftali törzséből Nahábit, Vápszi fiát,
Num 13:15 Gád törzséből: Gúelt, Máki fiát.
Num 13:16 Ez volt azoknak a férfiaknak a neve, akiket Mózes elküldött, hogy vegyék szemügyre a földet. Hóseát, Nún fiát azonban Józsuénak hívta.
Num 13:17 Elküldte tehát ezeket Mózes, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét és azt mondta nekik: "Menjetek fel a Délvidéken át, s ha feljuttok a hegyekre,
Num 13:18 vegyétek szemügyre azt a földet, hogy milyen, meg a népet, amely lakja, hogy erős-e vagy gyenge, hogy számra nézve kevés-e vagy sok,
Num 13:19 maga a föld jó-e vagy rossz, milyenek a városok, körülkerítettek-e vagy kerítetlenek,
Num 13:20 a talaj kövér-e vagy sovány, erdős-e vagy fátlan. Legyetek bátrak, s hozzatok nekünk a föld gyümölcseiből." -- Éppen az az idő volt, amikor már enni lehetett a korai szőlőt.
Num 13:21 Felmentek tehát, s kikémlelték a földet a Szín-pusztától kezdve egészen Rohóbig, amely Emát felé menet van.
Num 13:22 Felmentek a Délvidékre, s eljutottak Hebronba, ahol Achimán, Sisáj és Talmáj, Enák fiai voltak. -- Hebron hét esztendővel előbb épült, mint Tánisz, Egyiptom városa. --
Num 13:23 Aztán elmentek a Szőlőfürt völgyéig, s levágtak egy szőlővesszőt a fürtjével együtt, s két férfi egy rúdon elhozta, és vettek a hely gránátalmáiból és fügéiből is,
Num 13:24 a helyet pedig elnevezték Nehel-Eskólnak (azaz a Szőlőfürt völgyének), minthogy szőlőfürtöt hoztak onnan Izrael fiai.
Num 13:25 Negyven nap múlva aztán, bejárva az egész vidéket, visszatértek a föld kémei,
Num 13:26 s eljutottak Mózeshez és Áronhoz meg Izrael fiainak egész gyülekezetéhez a Párán-pusztába, amely Kádesnél van. Beszámoltak nekik és az egész közösségnek, megmutatták a föld gyümölcseit
Num 13:27 és elbeszélték, mondván: "Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél minket, s az csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható,
Num 13:28 de igen erős lakói, nagy és fallal körülvett városai vannak: Enák utódait is láttuk ott.
Num 13:29 Amalekiták laknak a Délvidéken, hetiták, jebuziták, amoriták a hegységben és kánaániak laknak a tenger mellett és a Jordán folyó körül."
Num 13:30 Zúgolódni kezdett erre a nép Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket, és azt mondta: "Csak menjünk fel, s foglaljuk el azt a földet, mert el tudjuk foglalni."
Num 13:31 Ám a többiek, akik vele voltak, azt mondták: "Semmiképpen sem mehetünk fel e nép ellen, mert erősebb nálunk."
Num 13:32 Sőt gyalázták Izrael fiai előtt azt a földet, amelyet megtekintettek, mondván: "A föld, amelyet bejártunk, elemészti lakóit, népe, amelyet láttunk, szálas termetű,
Num 13:33 láttunk ott jó néhány szörnyet Enák fiaiból, az óriások nemzetségéből, akikhez képest mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák."
Num 14:1 Jajveszékelve sírt emiatt az egész sokaság azon az éjszakán
Num 14:2 és Izrael valamennyi fia zúgolódott Mózes és Áron ellen:
Num 14:3 "Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, s bárcsak elpusztulnánk ebben a kietlen pusztában, s ne vinne be minket az Úr arra a földre, hogy magunk kardélre ne hulljunk, feleségeink és gyermekeink pedig fogságba ne jussanak! Nem jobb-e visszatérnünk Egyiptomba?"
Num 14:4 Majd azt mondták egymásnak: "Állítsunk magunk fölé vezért és térjünk vissza Egyiptomba."
Num 14:5 Amikor ezt Mózes és Áron meghallották, arcukkal a földre borultak Izrael fiainak egész közössége előtt.
Num 14:6 Józsue, Nún fia pedig, meg Káleb, Jefóne fia, akik szintén bejárták azt a földet, megszaggatták ruháikat,
Num 14:7 s szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: "A föld, amelyet bejártunk, felette jó.
Num 14:8 Ha az Úr kegyelmes lesz, bevisz minket rá, s ideadja azt a tejjel s mézzel folyó földet.
Num 14:9 Ne lázongjatok az Úr ellen, s ne féljetek annak a földnek a lakóitól, mert úgy megehetjük őket, mint a kenyeret. Eltávozott tőlük minden oltalmuk: az Úr velünk van, ne féljetek!"
Num 14:10 Amikor erre az egész közösség felkiáltott, és meg akarta kövezni őket, megjelent az Úr dicsősége a szövetség sátra felett, Izrael minden fia előtt.
Num 14:11 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: "Meddig gyaláz engem ez a nép, meddig nem hisz nekem, mindazon jelek ellenére, amelyeket véghezvittem előttük?
Num 14:12 Megverem tehát döghalállal, s elpusztítom, téged pedig nagy és ennél erősebb nemzet fejedelmévé teszlek."
Num 14:13 Azt mondta erre Mózes az Úrnak: "Hogy meghallják az egyiptomiak, akik közül kihoztad ezt a népet,
Num 14:14 meg ennek a földnek a lakói -- akik azt hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy és színről-színre engeded látni magad, s felhőd védi őket, s felhőoszlopban jársz előttük nappal, s tűzoszlopban éjszaka --,
Num 14:15 hogy megöltél egy ekkora sokaságot, mint egy embert, s azt mondják:
Num 14:16 "Nem tudta bevinni a népet arra a földre, amely felől megesküdött, azért ölte meg őket a pusztában!"
Num 14:17 Bizonyuljon tehát nagynak az Úr ereje és tégy úgy, amint megesküdtél, mondván:
Num 14:18 "Hosszan tűrő s nagyirgalmú az Úr, megbocsát gonoszságot és vétket, de büntetlenül nem hagy senkit, megbünteted az atyák vétkeit fiaikon, harmadik és negyedik nemzedékükön."
Num 14:19 Bocsásd meg, kérlek, ennek a népnek a bűnét irgalmasságod nagysága szerint, mint ahogy megbocsátottál nekik Egyiptomból való kijövetelüktől kezdve eddig a helyig."
Num 14:20 Azt mondta erre az Úr: "Megbocsátom szavad szerint.
Num 14:21 De amilyen igaz, hogy én élek, s az egész föld tele van az Úr dicsőségével,
Num 14:22 olyan igaz, hogy mindazok a férfiak, akik látták dicsőségemet s a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában műveltem, s mégis próbára tettek már vagy tízszer, s nem engedelmeskedtek szavamnak,
Num 14:23 nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak; azok közül, akik gyaláztak engem, senki sem látja meg!
Num 14:24 Szolgámat, Kálebet, aki más lélekkel telten követett engem, beviszem majd arra a földre, amelyet bejárt, s utóda bírni fogja azt.
Num 14:25 Mivel az amalekiták s a kánaániak laknak a völgyben, holnap indítsátok el a tábort és térjetek vissza a pusztába, a Vörös-tenger felé vivő úton."
Num 14:26 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Num 14:27 "Meddig fog még zúgolódni ellenem ez a felette gonosz közösség? Hallottam Izrael fiainak zúgolódását!
Num 14:28 Mondd meg tehát nekik: Amilyen igaz, hogy én élek -- ezt üzeni az Úr --, olyan igaz, hogy amint szólni hallottalak benneteket, úgy fogok tenni veletek.
Num 14:29 Ebben a pusztában fog heverni holttestetek. Senki, akit megszámláltak a húszesztendősök s az idősebbek közül, aki zúgolódott ellenem,
Num 14:30 be nem megy arra a földre, amely felől esküre emeltem kezem, hogy lakóivá teszlek titeket, kivéve Kálebet, Jefóne fiát és Józsuét, Nún fiát.
Num 14:31 Gyermekeiteket azonban, akikről azt mondtátok, hogy ellenség zsákmányává lesznek, beviszem: hadd lássák a földet, amely nektek nem tetszett.
Num 14:32 Ebben a pusztában fog heverni holttestetek,
Num 14:33 fiaitok ebben a pusztában fognak kóborolni negyven esztendeig, s viselni fogják a ti paráznaságotok következményeit, amíg meg nem emésztődik atyáik holtteste a pusztában.
Num 14:34 Annak a negyven napnak megfelelően, amely alatt szemügyre vettétek a földet, egy-egy esztendőt számítva minden napért, negyven esztendeig lakoltok gonoszságaitokért és ismeritek meg bosszúmat,
Num 14:35 mert amint mondtam, úgy teszek ezzel a felette gonosz sokasággal, amely felkelt ellenem: elpusztul és meghal ebben a pusztában."
Num 14:36 Ekkor mindazokat a férfiakat, akiket elküldött Mózes, hogy szemléljék meg a földet, s akik visszatértük után fellázították ellene az egész sokaságot, gyalázva a földet, hogy rossz,
Num 14:37 halál sújtotta az Úr színe előtt.
Num 14:38 Csak Józsue, Nún fia és Káleb, Jefóne fia maradt életben mindazok közül, akik elmentek, hogy szemügyre vegyék a földet.
Num 14:39 Amikor Mózes elmondta mindezeket Izrael valamennyi fiának, igen elszomorodott a nép.
Num 14:40 Kora reggel aztán felkeltek, s fel akartak menni a hegytetőre és azt mondták: "Készek vagyunk felmenni arra a helyre, amelyet az Úr mondott, mert vétkeztünk."
Num 14:41 Azt mondta nekik Mózes: "Miért szegitek meg az Úr parancsát? Nem fog az javatokra válni!
Num 14:42 Minthogy az Úr nincsen közöttetek, ne menjetek fel, hogy el ne hulljatok ellenségeitek előtt.
Num 14:43 Az amalekiták s a kánaániak ott vannak előttetek, s kardjuk által elhullotok: mivel nem akartatok engedelmeskedni az Úrnak, az Úr sem lesz veletek."
Num 14:44 Azok mégis elindultak elvakultan a hegytetőre, de az Úr bizonyságának ládája és Mózes nem mozdultak a táborból.
Num 14:45 Ekkor lerohantak az amalekiták és a kánaániak, akik a hegyen laktak és verve-vágva kergették őket egészen Hormáig.
Num 15:1 Így szólt az Úr Mózeshez:
Num 15:2 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd bejuttok lakóföldetekre, amelyet én nektek adok
Num 15:3 és szarvasmarhából vagy aprómarhából egészen elégő áldozatul vagy vágóáldozatul tűzáldozatot készítetek az Úrnak, akár fogadalmat róttok le, akár jószántotokból mutattok be áldozatot, akár ünnepeiteken gyújtotok kellemes illatot az Úrnak,
Num 15:4 mindaz, aki áldozati ajándékot mutat be, mutasson be ételáldozatul egytized éfa lisztlángot, meghintve egy negyed hín mennyiségű olajjal,
Num 15:5 italáldozatul pedig adjon ugyanannyi mennyiségű bort az egészen elégő áldozathoz vagy a békeáldozathoz, bárányonként.
Num 15:6 Koshoz kéttizednyi lisztláng legyen az ételáldozat, egyharmad hínnyi olajjal meghintve,
Num 15:7 italáldozatul pedig ugyanezen mértékegység harmadrészét kell bemutatni kellemes illatul az Úrnak.
Num 15:8 Ha pedig szarvasmarhából készítesz egészen elégő áldozatot vagy vágóáldozatot, fogadalom teljesítése végett vagy békeáldozatul,
Num 15:9 háromtized lisztlángot adj bikánként, egy fél hín mennyiségű olajjal meghintve,
Num 15:10 italáldozatul pedig ugyanennyi mennyiségű bort, kellemes illatú tűzáldozatul az Úrnak.
Num 15:11 Így cselekedjél bikánként, kosonként, bárányonként vagy gödölyénként.
Num 15:12 Aszerint, hogy mennyi áldozatot mutattok be, ezt kell mindig tennetek.
Num 15:13 Minden bennszülött ugyanazzal a szertartással mutassa be az égőáldozatot kedves illatul az Úrnak.
Num 15:14 És minden jövevény, aki veletek lakik vagy köztetek tartózkodik nemzedékről-nemzedékre, az égőáldozatot ugyanúgy mutassa be kellemes illatul az Úrnak, ahogyan ti.
Num 15:15 Egy törvény s egy rendelet legyen számotokra is, a föld jövevénye számára is."
Num 15:16 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 15:17 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik:
Num 15:18 Ha majd eljuttok arra a földre, amelyet én nektek adok,
Num 15:19 és esztek annak az országnak a kenyeréből, adjatok adományt az Úrnak
Num 15:20 étketekből. Mint ahogy a szérűről adtok adományt,
Num 15:21 úgy adjatok a tésztából is zsengét az Úrnak.
Num 15:22 Hogyha tudatlanságból elmulasztotok valamit azok közül, amiket az Úr Mózesnek mondott
Num 15:23 és általa tinektek azon a napon, amelyen parancsolni kezdett, vagy azután, parancsolt: a következőképpen tegyetek.
Num 15:24 Ha a közösség felejt el valamit megtenni: mutasson be egy fiatal bikát a csordából egészen elégő áldozatul, kellemes illatul az Úrnak, a szertartások által megkívánt étel- és italáldozatával együtt, meg egy kecskebakot bűnért való áldozatul.
Num 15:25 A pap aztán könyörögjön Izrael fiainak egész közösségéért, s ők bocsánatot nyernek, minthogy nem szántszándékkal követték el a bűnt és bemutatták a tűzáldozatot az Úrnak magukért, bűnükért és tévedésükért;
Num 15:26 bocsánatot nyer Izrael fiainak egész népe s a közöttük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terheli a tudatlanságból elkövetett bűn.
Num 15:27 Hogyha egy személy követ el tudtán kívül bűnt, mutasson be egy egyesztendős nőstény kecskét bűnéért,
Num 15:28 s a pap esedezzék érte, mert tudtán kívül bűnt követett el az Úr előtt, s eszközölje ki neki a bocsánatot, s ő bocsánatot nyer.
Num 15:29 Bennszülöttnek, jövevénynek, egy törvénye legyen mindenkinek, aki tudtán kívül követ el bűnt.
Num 15:30 Aki azonban kevélységből követ el valamit, akár bennszülött, akár idegen (minthogy lázadt az Úr ellen), vesszen el népéből;
Num 15:31 mivel az Úr szavát megvetette, s parancsát megszegte, azért irtassék ki: viselje gonoszságát."
Num 15:32 Történt pedig, hogy amikor Izrael fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy embert, hogy fát szedeget a szombat napján.
Num 15:33 Erre elvitték őt Mózeshez és Áronhoz meg az egész közösséghez.
Num 15:34 Azok tömlöcbe zárták, mert nem tudták, mit kell vele tenniük.
Num 15:35 Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: "Halállal lakoljon az az ember: kövezze meg az egész nép a táboron kívül."
Num 15:36 Ki is vitték és halálra kövezték, amint az Úr megparancsolta Mózesnek.
Num 15:37 Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek:
Num 15:38 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik, hogy csináljanak maguknak felsőruhájuk sarkaira bojtokat, azokra pedig tegyenek egy-egy kékszínű zsinórt.
Num 15:39 Ha ezeket látják, emlékezzenek meg az Úr minden parancsáról és ne kövessék gondolataikat és szemüket, amelyek oly sokféle dologban paráználkodnak,
Num 15:40 hanem inkább emlékezzenek meg az Úr parancsairól, s tegyék meg azokat, s legyenek szentek Istenüknek.
Num 15:41 Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek".
Num 16:1 Azonban Kóré, aki Jichárnak, Lévi fiának, Kaát fiának a fia volt, meg Dátán és Abiron, Eliáb fiai és Hon, Felet fia, akik Rúben fiai közül valók voltak
Num 16:2 és más kétszázötven olyan férfi Izrael fiai közül, akik fejedelmei voltak a gyülekezetnek s akiket tanácskozás idején név szerint szoktak meghívni, felkeltek Mózes ellen
Num 16:3 és szembeszálltak Mózessel és Áronnal és azt mondták: "Legyen elég nektek! Hiszen az egész közösség szent, s közöttük van az Úr! Miért emelitek hát magatokat az Úr népe fölé?"
Num 16:4 Amikor ezt Mózes meghallotta, arcára borult,
Num 16:5 majd így szólt Kóréhoz és egész közösségéhez: "Reggel majd ismeretessé teszi az Úr, hogy kik az övéi: a szenteket magához engedi, s választottjai közelíthetnek hozzá.
Num 16:6 Ezt tegyétek tehát: Vegye mindenki a füstölőjét, te, Kóré, s egész gyülekezeted,
Num 16:7 töltsétek meg holnap tűzzel, s tegyetek rá füstölőszert az Úr előtt, s akit Ő kiválaszt, az legyen a szent. Nagyon nekibátorodtatok, Lévi fiai!"
Num 16:8 Azt mondta továbbá Kórénak: "Halljátok, Lévi fiai!
Num 16:9 Kevés-e nektek, hogy Izrael Istene elkülönített titeket az egész néptől és magához fűzött, hogy szolgáljatok neki a hajlék szolgálatában és a nép közössége elé álljatok, s nevében szolgáljatok?
Num 16:10 Azért engedte-e meg, hogy közelítsetek hozzá, te és minden testvéred, Lévi fiai, hogy még a papságot is magatoknak követeljétek,
Num 16:11 s egész pártod szembe szálljon az Úrral? Hiszen, micsoda Áron, hogy ő ellene zúgolódtok?"
Num 16:12 Aztán elküldött Mózes, hogy elhívassa Dátánt és Abiront, Eliáb fiait. Ám azok azt felelték: "Nem megyünk.
Num 16:13 Talán bizony kevés neked, hogy kihoztál minket arról a földről, amely tejjel s mézzel folyt, hogy megölj minket a pusztában? Még uralkodni is akarsz rajtunk?
Num 16:14 Igazán tejjel s mézzel patakokban folyó földre vittél minket, s valóban adtál nekünk szántó- és szőlőbirtokot! Ki akarod talán szúrni a szemünket is? Nem megyünk."
Num 16:15 Nagyon megharagudott erre Mózes és azt mondta az Úrnak: "Ne tekints áldozatukra! Te tudod, hogy soha még egy fia-szamarat sem vettem el tőlük és senkit sem bántottam közülük."
Num 16:16 Aztán azt mondta Kórénak: "Álljatok a holnapi napon az Úr elé, külön te és egész gyülekezeted és külön Áron.
Num 16:17 Vegyétek mindnyájan füstölőtöket, tegyetek rá füstölőszert, s vigyétek az Úr elé a kétszázötven füstölőt, s Áron is tartsa füstölőjét."
Num 16:18 Amikor ezt megtették, s Mózes és Áron is odaállt,
Num 16:19 s ők egybegyűjtötték ellenük az egész közösséget a sátor ajtajához, és megjelent mindnyájuknak az Úr dicsősége.
Num 16:20 Akkor így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Num 16:21 "Váljatok ki ebből a közösségből, hadd veszítem el őket egyszerre."
Num 16:22 Ám ők arcra borultak, s azt mondták: "Minden test lelkének hatalmas Istene: vajon egy ember vétke miatt az egész népre zúdul-e haragod?"
Num 16:23 Azt mondta erre az Úr Mózesnek:
Num 16:24 "Parancsold meg az egész népnek, hogy álljon félre Kóré, Dátán és Abiron sátrától."
Num 16:25 Felkelt tehát Mózes és elment Dátánhoz s Abironhoz, s követték őt Izrael vénei
Num 16:26 és azt mondta a népnek: "Távozzatok ezeknek az istentelen embereknek a sátrától, s ne nyúljatok semmihez sem, ami az övék, hogy el ne sodródjatok bűneik miatt."
Num 16:27 Miután ők körben eltávoztak sátraiktól, Dátán és Abiron kijöttek és megálltak sátruk bejáratánál feleségeikkel, gyermekeikkel s egész háznépükkel együtt.
Num 16:28 Azt mondta ekkor Mózes: "Erről tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem, hogy megtegyem mindazt, amit láttok, s hogy nem a magam szívéből csináltam:
Num 16:29 ha ők az emberek szokott halálával múlnak ki, s az a csapás látogatja meg őket, amely a többi embert szokta meglátogatni, akkor nem küldött engem az Úr;
Num 16:30 de ha új dolgot művel az Úr, úgyhogy a föld nyitja fel száját és nyeli el őket s mindazt, ami az övék, s elevenen szállnak le az alvilágba, akkor tudjátok meg, hogy káromolták az Urat."
Num 16:31 S nyomban, ahogy befejezte a beszédet, meghasadt lábuk alatt a föld
Num 16:32 és felnyitotta száját, s elnyelte őket sátrukkal s minden holmijukkal együtt,
Num 16:33 s leszálltak elevenen az alvilágba, s a föld befödte őket, és így vesztek ki a közösségből.
Num 16:34 Ekkor egész Izrael, amely ott állt körben, elfutott az elveszők kiáltására, mondván: "El ne találjon nyelni minket is a föld."
Num 16:35 Aztán tűz jött ki az Úrtól, s megölte azt a kétszázötven férfit, akik bemutatták a füstölőszert.
Num 17:1 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:
Num 17:2 "Parancsold meg Eleazárnak, Áron pap fiának, hogy szedje össze a füstölőket, amelyek a tűzvész helyén hevernek, tüzüket szórja szerteszét, mert szentekké lettek
Num 17:3 a bűnösök halála által, aztán pedig lapítsa lemezekké azokat és szegezze az oltárra, mivel füstölőszert mutattak be azokban az Úrnak és szentekké lettek -- hogy intő jelként tekintsenek rájuk Izrael fiai."
Num 17:4 Fogta tehát Eleazár pap a rézfüstölőket, amelyekben azok, akiket a tűzvész megemésztett, áldoztak, lemezekké kalapálta, és rászegezte azokat az oltárra,
Num 17:5 hogy a jövőben figyelmeztessék Izrael fiait, hogy idegen ember, aki nem Áron magvából való, ne álljon elő füstölőszert bemutatni az Úrnak, és úgy ne járjon, mint Kóré és egész közössége járt, amint az Úr megmondta Mózesnek.
Num 17:6 Másnap aztán fellázadt Izrael fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen, mondván: "Ti öltétek meg az Úr népét."
Num 17:7 Amikor aztán lázadás támadt, s a zűrzavar növekedett,
Num 17:8 Mózes és Áron a szövetség sátrához menekültek. Miután bementek, befedte ezt a felhő, megjelent az Úr dicsősége
Num 17:9 és azt mondta az Úr Mózesnek:
Num 17:10 "Váljatok ki ebből a közösségből, hadd pusztítsam el most őket is." Erre ők földre borultak
Num 17:11 és Mózes azt mondta Áronnak: "Fogd a füstölőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, s menj gyorsan a nép közé és esedezzél értük, mert kiáradt immár a harag az Úrtól és dúl a csapás."
Num 17:12 Megtette ezt Áron, s elfutott a közösség közé, amelyet már pusztított a tűzvész és bemutatta a füstölőszert
Num 17:13 és odaállt a holtak és az élők közé és esedezett a népért és megszűnt a csapás.
Num 17:14 Tizennégyezer-hétszázan voltak a megöltek, azokon kívül, akik Kóré lázadásában vesztek el.
Num 17:15 Amikor aztán megszűnt a pusztulás, Áron visszatért Mózeshez, a szövetség sátrának ajtajához.
Num 17:16 Így szólt erre az Úr Mózeshez:
Num 17:17 "Szólj Izrael fiainak és végy tőlük, minden nagycsaládból törzseik minden fejedelmétől egy-egy vesszőt, vagyis tizenkét vesszőt, s írd rá kinek-kinek a nevét a maga vesszejére.
Num 17:18 Áron neve Lévi törzséén legyen, egy külön vessző pedig foglaljon egybe minden nagycsaládot.
Num 17:19 Aztán tedd őket a szövetség sátrába, a bizonyság elé, ahol szólni szoktam hozzád.
Num 17:20 Akit ezek közül kiválasztok, annak a vesszeje ki fog hajtani; így fogom lecsendesíteni magam körül Izrael fiainak panaszkodásait, amelyekkel zúgolódnak ellenetek."
Num 17:21 Szólt erre Mózes Izrael fiainak, s törzsről-törzsre minden fejedelem adott neki egy-egy vesszőt, úgyhogy tizenkét vessző volt, Áron vesszején kívül.
Num 17:22 Ezeket Mózes odatette a bizonyság sátrában az Úr elé,
Num 17:23 s amikor másnap visszatért, azt találta, hogy a Lévi házából való Áron vesszeje kihajtott, a duzzadó bimbókból virágok fakadtak, s azok kitárták szirmaikat és mandulává alakultak.
Num 17:24 Erre Mózes kivitte valamennyi vesszőt az Úr színe elől Izrael valamennyi fiához, s megnézte és visszavette mindenki a vesszejét.
Num 17:25 Aztán azt mondta az Úr Mózesnek: "Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság hajlékába, hogy ott megőrizzék, jelül Izrael lázongó fiainak, hogy megszűnjenek előttem panaszkodásaik és halállal ne lakoljanak."
Num 17:26 Mózes úgy is tett, ahogy az Úr parancsolta.
Num 17:27 Azt mondták ekkor Izrael fiai Mózesnek: "Íme, elpusztulunk, mindnyájan elveszünk,
Num 17:28 mindenki, aki az Úr hajlékához közelít, meghal; el kell-e vesznünk valamennyiünknek egy szálig?"
Num 18:1 Így szólt erre az Úr Áronhoz: "A szentély ellen elkövetett gonoszságokat te és veled fiaid meg családod viseljétek, a papságtok ellen elkövetett bűnöket pedig te és veled fiaid vállaljátok.
Num 18:2 Testvéreidet, Lévi törzsét, atyád nemzetségét is vedd azonban magad mellé, hogy rendelkezésedre álljanak és szolgáljanak neked. Te és fiaid a bizonyság sátrában szolgáljatok,
Num 18:3 a leviták pedig teljesítsék parancsaidat és lássák el a sátor minden dolgát, úgy azonban, hogy a szentély szereihez és az oltárhoz ne közelítsenek, hogy halállal ne lakoljanak, s ti is velük ne vesszetek.
Num 18:4 Ők legyenek melletted, s ők lássák el a sátor dolgait és minden szolgálatát: más ne keveredjék közétek.
Num 18:5 Ti pedig lássátok el a szentély dolgait és az oltár szolgálatát, hogy harag ne zúduljon Izrael fiaira.
Num 18:6 Testvéreiteket, a levitákat adtam én mellétek Izrael fiai közül, s őket adtam oda ajándékul az Úrnak, hogy szolgáljanak sátra szolgálatában.
Num 18:7 Neked pedig, s fiaidnak papságotokat kell ellátnotok: mindazt, ami az oltár szolgálatához tartozik, s ami a függönyön belül van, a papoknak kell végezniük.Ha másvalaki közelít hozzájuk, meg kell ölni."
Num 18:8 Így szólt továbbá az Úr Áronhoz: "Íme, neked adtam adományaim meghagyott részét: mindazt, amit Izrael fiai szentté tesznek, neked s fiaidnak engedtem át a papi tisztségért örök járandóságul.
Num 18:9 Ezt kapd tehát azokból, amiket szentségessé tesznek és az Úrnak áldoznak: minden olyan áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár bűnért vagy vétekért való áldozat, amelyet nekem adnak, s amely szent lesz, tiéd és fiaidé legyen.
Num 18:10 Szent helyen edd meg, csak a férfiak egyenek belőle, mert szent dolog az számodra.
Num 18:11 Azokat az adományokat pedig, amelyeket Izrael fiai megfogadnak és felajánlanak, neked, fiaidnak és lányaidnak adtam örök járandóságul. Aki házadban tiszta, ehet belőlük. --
Num 18:12 Az olaj, a bor s a gabona minden javát, mindazt, amit ezekből zsengéül hoznak az Úrnak, neked adtam:
Num 18:13 minden termés zsengéje, amelyet földjük terem, s amelyet elhoznak az Úrnak, a tiéd legyen; aki házadban tiszta, ehet belőle. --
Num 18:14 Mindaz, amit fogadalomból adnak Izrael fiai, a tiéd legyen. --
Num 18:15 Mindaz, ami elsőként megnyitja valamelyik olyan testnek a méhét, amelyet be szoktak mutatni az Úrnak, akár ember, akár állat, a tiéd legyen: úgy azonban, hogy az ember elsőszülöttéért váltságdíjat kell szedned, és minden olyan állatot, amely tisztátalan, meg kell váltatnod.
Num 18:16 Ezek megváltása egy hónap után történjék öt sékel ezüstön, a szentély súlyegysége szerint; egy sékel húsz gera.
Num 18:17 De a szarvasmarha, a juh és a kecske elsőszülöttjét meg ne váltasd, mert azokat az Úrnak kell szentelni: vérüket öntsd az oltárra, s hájukat égesd el az Úrnak kellemes illatul;
Num 18:18 húsuk azonban a tied legyen: éppúgy, mint a felajánlott szegy s a jobb lapocka, a tied legyen.
Num 18:19 A szentély minden adományát, amelyet Izrael fiai az Úrnak hoznak, neked, fiaidnak s lányaidnak adtam örök járandóságul. Örök só-szövetség ez az Úr előtt számodra és fiaid számára."
Num 18:20 Azt mondta továbbá az Úr Áronnak: "Földjükön semmi birtokot sem kaptok, s osztályrészetek nem lesz közöttük: én vagyok a te osztályrészed s örökséged Izrael fiai között.
Num 18:21 Lévi fiainak pedig Izrael minden tizedét adtam birtokul azért a szolgálatért, mellyel nekem a szövetség sátrában szolgálnak,
Num 18:22 hogy Izrael fiai ne közelítsenek többé a sátorhoz, s így el ne kövessenek olyan bűnt, amely halált hoz rájuk,
Num 18:23 hanem csak Lévi fiai szolgáljanak nekem a sátorban, s ők viseljék a nép bűneit. Örök törvény legyen ez nemzedékeitek számára. Semmi más birtokot nem kapnak:
Num 18:24 elégedjenek meg a tized adományával, amelyet használatukra és szükségleteikre kijelöltem."
Num 18:25 Így szólt azután az Úr Mózeshez:
Num 18:26 "Parancsold meg és hirdesd ki a levitáknak: Amikor megkapjátok Izrael fiaitól a tizedet, amelyet nektek adtam, hozzatok belőle adományt, vagyis egy tizedet a tizedből az Úrnak,
Num 18:27 hogy ez úgy számítson nektek, mintha a szérűről vagy a sajtóból hoztatok volna adományt.
Num 18:28 Mindabból, amiből tizedajándékot kaptok, hozzatok az Úrnak, s adjatok Áron papnak.
Num 18:29 Mindaz, amit a tizedből hoztok, s adományként az Úrnak adtok, a legjobb s a legkiválóbb legyen.
Num 18:30 Mondd továbbá nekik: Ha elhoztátok a tized színe-javát, ez úgy számít nektek, mintha a szérűről és a présből megadtátok volna a zsengét,
Num 18:31 s akkor a többit ti is, családotok is bármely helyeteken megehetitek, mert ez a jutalmatok azért a szolgálatért, mellyel a bizonyság sátrában szolgáltok.
Num 18:32 Ne kövessetek el tehát bűnt azáltal, hogy magatoknak tartjátok meg a színe-javát, hogy meg ne szentségtelenítsétek Izrael fiainak ajándékait és halállal ne lakoljatok."
Num 19:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Num 19:2 "A következő áldozati szertartást rendelte el az Úr, mondván: Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak hozzád kifejlett vörös tehenet, amely hibátlan, s amely jármot még nem viselt.
Num 19:3 Ezt aztán adjátok oda Eleazár papnak, ő pedig vitesse ki a táboron kívülre és vágassa le mindenki láttára.
Num 19:4 Aztán mártsa bele ujját a vérébe és hintsen vele hétszer a sátor ajtaja felé.
Num 19:5 Majd égettesse el mindenki láttára: mind bőrét és húsát, mind vérét és trágyáját vettesse a tűzbe,
Num 19:6 a pap pedig vessen cédrusfát és izsópot meg kétszer festett karmazsinszínű fonalat a tűzbe, amely a tehenet emészti.
Num 19:7 Végül aztán mossa meg ruháját és testét, s menjen be a táborba, de tisztátalan legyen estig.
Num 19:8 Aki elégette, szintén mossa meg ruháját és testét és legyen tisztátalan estig.
Num 19:9 Egy tiszta ember pedig szedje össze a tehén hamuját, s öntse egy, a táboron kívül levő tiszta helyre, hogy megőrizzék Izrael fiainak közössége számára, a tisztítóvíz céljára, mert bűnért való áldozatul égett el e tehén.
Num 19:10 Aki a tehén hamvát egybehordta, mossa ki ruháit és legyen tisztátalan estig. Legyen ez Izrael fiai s a közöttük lakó jövevény számára szent, örök törvény.
Num 19:11 Aki emberi holttestet érint, s ezért hét napra tisztátalanná válik,
Num 19:12 azt hintsék meg a harmadik és a hetedik napon ezzel a vízzel, s akkor tisztává válik. Ha a harmadik napon nem hintik meg, a hetediken nem válhat tisztává.
Num 19:13 Mindaz, aki emberi lény holttestét illeti, s e keverékkel meg nem hintik, tisztátalanná teszi az Úr hajlékát, s vesszen el Izraelből; mivel az engesztelő vízzel nem hintette meg magát, tisztátalan legyen, s maradjon rajta tisztátalansága.
Num 19:14 Ez legyen a törvény: ha valaki sátorban hal meg, akkor mindenki, aki belép sátrába, s minden holmi, amely ott van, tisztátalanná válik hét napra;
Num 19:15 ha edény, amelynek nincsen rákötött fedele, szintén tisztátalanná válik.
Num 19:16 Ha valaki a mezőn érinti megölt vagy magától meghalt ember holttestét, csontját vagy sírját, tisztátalanná válik hét napra.
Num 19:17 Vegyenek ilyenkor a bűnért elégetett áldozat hamujából, töltsenek rá egy edényben élővizet,
Num 19:18 s egy tiszta ember mártson bele izsópot és hintse meg vele az egész sátort s minden holmiját, meg az effajta tisztátalanság által tisztátalanná vált embereket,
Num 19:19 s tisztítsa meg ekként a tiszta a tisztátalant a harmadik s a hetedik napon, s az a hetedik napon megtisztul: mossa meg önmagát és ruháját, s aznap estig legyen tisztátalan.
Num 19:20 Ha valaki ezzel a szertartással meg nem tisztítja magát, vesszen el a gyülekezetből, mert tisztátalanná teszi az Úr szentélyét, mivel nem hinteti meg magát a tisztulás vizével.
Num 19:21 Örök törvény legyen ez a parancsolat. Az, aki a vizet hintette, szintén mossa ki ruháit: mindaz, aki a tisztulás vizét érinti, tisztátalan legyen estig.
Num 19:22 Bármit érint a tisztátalan, tisztátalanná teszi, s aki valami ilyesmit érint, tisztátalan legyen estig."
Num 20:1 Az első hónapban aztán eljutottak Izrael fiai az egész közösséggel együtt a Szín-pusztába és Kádesben telepedett meg a nép. Ott meghalt Mirjám és ugyanott el is temették.
Num 20:2 Mivel pedig nem volt vize a népnek, egybegyűltek Mózes és Áron ellen,
Num 20:3 s pörölni kezdtek és azt mondták: "Bárcsak elvesztünk volna akkor, amikor testvéreink, az Úr színe előtt!
Num 20:4 Miért hoztátok ki az Úr gyülekezetét ebbe a pusztába, hogy meghaljunk mi is, jószágaink is?
Num 20:5 Miért hoztatok fel minket Egyiptomból, s vezettetek erre a felette rossz helyre, amelyet bevetni nem lehet, amely nem terem sem fügét, sem szőlőt, sem gránátalmát, sőt még csak ivóvize sincsen?"
Num 20:6 Erre Mózes és Áron otthagyták a közösséget és bementek a szövetség sátrába, s arcukkal a földre borultak, és megjelent nekik az Úr dicsősége.
Num 20:7 Az Úr így szólt Mózeshez:
Num 20:8 "Vedd a botot és gyűjtsd egybe, te, meg Áron bátyád, a népet és szóljatok előttük a sziklának, s az vizet fog adni. Ha aztán így vizet fakasztottál a sziklából, ihat az egész közösség és jószága."
Num 20:9 Fogta tehát Mózes az Úr színe előtt levő botot, amint parancsolta neki,
Num 20:10 s egybegyűjtötte a népet a szikla elé és azt mondta nekik: "Halljátok, ti lázadók s hitetlenek! Fogunk-e tudni vizet fakasztani nektek ebből a sziklából?"
Num 20:11 Azzal felemelte Mózes a kezét, ráütött kétszer a bottal a sziklára és bőséges víz fakadt, úgy, hogy ihatott a nép és jószága.
Num 20:12 Azt mondta erre az Úr Mózesnek és Áronnak: "Mivel nem hittetek nekem, s így nem bizonyítottatok engem szentnek Izrael fiai előtt, nem viszitek be a népet arra a földre, amelyet nekik adok." --
Num 20:13 Ez a Pörölés-vize: ott pöröltek Izrael fiai az Úr ellen, s ő ott bizonyította be rajtuk szentségét.
Num 20:14 Közben Mózes követeket küldött Kádesből Edom királyához, hogy mondják neki: "Ezt üzeni testvéred, Izrael. Tudod mindazt a viszontagságot, amely minket ért,
Num 20:15 hogy miképpen mentek le atyáink Egyiptomba, hogy ott hosszú ideig laktunk, hogy az egyiptomiak nyomorgattak minket s atyáinkat,
Num 20:16 s hogy miképpen kiáltottunk az Úrhoz, s hogy ő meghallgatott minket, s angyalt küldött, aki kihozott minket Egyiptomból. Íme, itt vagyunk Kádes városában, amely határod szélén van,
Num 20:17 s kérünk, hadd vonulhassunk át földeden. Nem megyünk át sem szántón, sem szőlőn, kútjaidból nem iszunk vizet, csakis az országúton megyünk, s nem térünk le sem jobbra, sem balra, míg át nem vonulunk területeden."
Num 20:18 Azt felelte neki Edom: "Nem vonulsz át rajtam, különben fegyveresen szállok szembe veled."
Num 20:19 Azt mondták erre Izrael fiai: "A járt úton megyünk, s ha iszunk vizedből, mi vagy állataink, megadjuk ami jár, semmi nehézség sem lesz a fizetség körül, csak hamarosan átvonulhassunk."
Num 20:20 Ám ő így felelt: "Nem vonulsz át!" Rögtön ki is vonult eléje vég nélküli sokasággal és fegyveres kézzel,
Num 20:21 s nem akarta meghallgatni, amikor kérte, hogy engedje meg a területén való átvonulást. Éppen azért kitért előle Izrael.
Num 20:22 Miután pedig elindították Kádesből a tábort, eljutottak a Hór hegyéhez, amely Edom földjének határán van.
Num 20:23 Így szólt ott az Úr Mózeshez:
Num 20:24 "Térjen meg immár Áron a népéhez, mert nem megy be arra a földre, amelyet Izrael fiainak szántam, minthogy nem hitt az én számnak a Pörölés-vizénél.
Num 20:25 Vedd Áront s vele fiát, s vidd fel őket a Hór hegyére,
Num 20:26 s vedd le az atyáról ruháit, s add rá őket Eleazárra, a fiára: Áron pedig térjen meg népéhez és haljon meg ott."
Num 20:27 Úgy tett Mózes, ahogy az Úr parancsolta: felmentek a Hór hegyére az egész közösség előtt,
Num 20:28 s levette Áronról ruháit, s ráadta őket Eleazárra, a fiára.
Num 20:29 Amikor aztán Áron a hegy tetején meghalt, Mózes Eleazárral együtt lejött.
Num 20:30 Amikor pedig az egész közösség látta, hogy Áron meghalt, siratta őt harminc napig valamennyi családjában.
Num 21:1 Amikor ezt Árád kánaáni király, aki a Délvidéken lakott, meghallotta, azt tudniillik, hogy Izrael idejött a kémek útvonalán, hadat indított ellene, győzött és zsákmányt szerzett tőle.
Num 21:2 Ám Izrael fogadalmat tett az Úrnak, s azt mondta: "Ha kezembe adod ezt a népet, eltörlöm városaikat."
Num 21:3 Az Úr meg is hallgatta Izrael könyörgését, s a kezébe adta a kánaániakat, s ő megölte őket, feldúlta városaikat, a helyet pedig elnevezte Hormának, azaz Átoknak.
Num 21:4 Aztán elindultak a Hór hegyétől a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. A nép azonban unni kezdte az utat meg a fáradságot
Num 21:5 és Isten és Mózes ellen lázadt: "Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől."
Num 21:6 Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokat halálra martak közülük. Erre
Num 21:7 elmentek Mózeshez és azt mondták: "Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat!" Könyörgött is Mózes a népért,
Num 21:8 mire az Úr így szólt hozzá: "Készíts egy rézkígyót és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad."
Num 21:9 Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.
Num 21:10 Aztán elindultak Izrael fiai, és Obótban ütöttek tábort.
Num 21:11 Majd elvonultak onnan, és Jeábarimban ütötték fel sátraikat, abban a pusztában, amely kelet felől néz Moábra.
Num 21:12 Aztán felkerekedtek onnan is, és a Szered patakhoz jutottak.
Num 21:13 Miután azt elhagyták, az Arnonnal szemben ütöttek tábort. Ez a pusztában van és az amoriták területéről jön ki. Az Arnon a határa ugyanis Moábnak, az választja el a moabitákat és az amoritákat.
Num 21:14 Ezért mondja az Úr harcainak könyve: "Amint a Vörös-tengerrel cselekedett, Úgy cselekszik Arnon patakjaival is.
Num 21:15 Lehajlottak a patakok szirtjei, Hogy megpihenhessenek Árnál És letelepedhessenek a moabiták határánál."
Num 21:16 Onnan feltűnt az a kút, amelyről azt mondta az Úr Mózesnek: "Gyűjtsd egybe a népet, s vizet adok neki."
Num 21:17 Akkor énekelte Izrael ezt az éneket: "Jöjj fel, kút! Énekeljetek neki!
Num 21:18 Kút, amelyet fejedelmek ástak, a nép vezérei vájtak törvénypálcával és botjukkal." A pusztából Mattánába,
Num 21:19 Mattánából Nahálielbe, Nahálielből Bámótba,
Num 21:20 Bámótból abba a völgybe mentek, amely Moáb mezején, a sivatagra néző Fászga tetején van.
Num 21:21 Szihonhoz, a amoriták királyához pedig követeket küldött Izrael, üzenvén:
Num 21:22 "Kérlek, hadd vonulhassak át földeden. Szántókra és szőlőkre nem térünk, vizet a kutakból nem iszunk, az országúton megyünk, míg át nem vonulunk területeden."
Num 21:23 Ám ő nem akarta megengedni, hogy Izrael átvonulhasson területén, sőt egybegyűjtötte seregét, s kivonult ellene a pusztába, s amikor eljutott Jászába, harcba szállt Izraellel.
Num 21:24 Ez azonban megverte őt a kard élével, s elfoglalta földjét az Arnontól a Jabbokig, Ammon fiaiig, mert az ammoniták határát erős őrség tartotta.
Num 21:25 Valamennyi városát elvette tehát Izrael, s megtelepedett az amoriták városaiban, Hesebonban és leányvárosaiban.
Num 21:26 Hesebon városa ugyanis Szihoné, az amoriták királyáé volt, mert ő harcra kelt Moáb királyával, s elvette tőle az egész földet, amely uralma alatt volt, egészen az Arnonig.
Num 21:27 Azért mondják a példabeszédben: "Gyertek Hesebonba Építeni, s erősítni Szihon városát.
Num 21:28 Tűz csapott ki Hesebonból, Láng Szihonnak városából S megemésztette a moabita Árt S Arnon magaslatainak lakóit.
Num 21:29 Jaj neked Moáb! Elvesztél Kámos népe, Mert ő futni hagyta fiait, Az amoriták királyának, Szihonnak Fogságába juttatta lányait.
Num 21:30 Elpusztult a birodalmuk Hesebontól Dibonig, Kimerülve értek csak el Nóféig és Medebáig."
Num 21:31 Így telepedett meg Izrael az amoriták földjén.
Num 21:32 Ekkor Mózes elküldött, hogy kémleljék ki Jázert, mire elfoglalták leányvárosait, s meghódították lakosait.
Num 21:33 Aztán megfordultak és felmentek a Básán felé vivő úton. Ám Óg, Básán királya kivonult ellenük egész népével együtt, hogy harcra keljen velük Edráiban.
Num 21:34 Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: "Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt és egész népét meg földjét, s úgy elbánsz vele, mint ahogy elbántál Szihonnal, az amoritáknak azzal a királyával, aki Hesebonban lakott."
Num 21:35 Megverték tehát őt is a fiaival együtt, s az egész népét az utolsó szálig, a földjét pedig elfoglalták.
Num 22:1 Aztán elindultak, és Moáb mezőségén ütöttek tábort, ott, ahol a Jordánon túl Jerikó fekszik.
Num 22:2 Amikor pedig látta Bálák, Szefor fia mindazt, amit Izrael az amoritával cselekedett,
Num 22:3 s hogy igen félnek tőle a moabiták, s támadását kiállni nem tudnák,
Num 22:4 azt mondta Mádián a véneinek: "Úgy eltöröl ez a nép mindenkit, aki határainkban lakik, mint az ökör a füvet, amelyet tövig lerág." Ő volt abban az időben a király Moábban.
Num 22:5 Követeket küldött tehát a jövendőmondó Bálámhoz, Beor fiához, aki Ammon fiainak földjén, a folyóvíz mellett lakott, hogy hívják el, s mondjákneki: "Íme, egy nép kijött Egyiptomból, ellepte ennek a földnek a színét, s letelepedett velem szemben.
Num 22:6 Gyere tehát, átkozd meg ezt a népet, mert erősebb nálam, akkor talán megverhetem valahogy és kiűzhetem földemről: tudom ugyanis, hogy áldott, akit te megáldasz, s átkozott, akire te átkot szórsz."
Num 22:7 Elmentek tehát Moáb vénei és Mádián vénei, kezükben a jövendölés díjával. Amikor aztán eljutottak Bálámhoz, s elmondták neki Bálák minden szavát,
Num 22:8 az így felelt: "Maradjatok itt ez éjjel, s én majd azt felelem, amit az Úr mond nekem." Ott maradtak tehát Bálámnál. Eljött ekkor Isten, s azt mondta neki:
Num 22:9 "Mit keresnek ezek az emberek nálad?"
Num 22:10 Ő azt felelte: "Bálák, Szefor fia, a moabiták királya küldte őket hozzám,
Num 22:11 ezzel az üzenettel: "Íme, az a nép, amely kijött Egyiptomból, ellepte e föld színét: gyere, s átkozd meg, akkor talán valahogy megküzdhetek vele, s elűzhetem.""
Num 22:12 Azt mondta erre Isten Bálámnak: "Ne menj el velük, s ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az."
Num 22:13 Felkelt tehát reggel és azt mondta a fejedelmeknek: "Menjetek földetekre, mert az Úr megtiltotta nekem, hogy veletek menjek."
Num 22:14 Visszatértek tehát a fejedelmek, s elmondták Báláknak: "Nem akart Bálám eljönni mivelünk."
Num 22:15 Erre ő ismét elküldött, sokkal több s előkelőbb fejedelmet, mint először küldött.
Num 22:16 Amikor ezek eljutottak Bálámhoz, azt mondták: "Ezt üzeni Bálák, Szefor fia: "Ne vonakodjál eljönni hozzám.
Num 22:17 Kész vagyok megtisztelni téged, s bármit akarsz, megadom neked: csak gyere, s átkozd meg ezt a népet.""
Num 22:18 Azt felelte Bálám: "Ha tele adja nekem Bálák a házát ezüsttel s arannyal, akkor sem változtathatom meg az Úrnak, az én Istenemnek szavát, sem arra, hogy többet, sem arra, hogy kevesebbet mondjak.
Num 22:19 Kérlek, maradjatok ti is itt ezen az éjszakán, hadd tudjam meg, mit felel ismét az Úr nekem."
Num 22:20 Erre eljött Isten éjszaka Bálámhoz, s azt mondta neki: "Ha azért jöttek ezek az emberek, hogy elhívjanak, akkor kelj fel és menj el velük -- de csak azt tedd, amit majd parancsolok neked."
Num 22:21 Bálám reggel felkelt, megnyergelte szamarát és elindult velük.
Num 22:22 Ám Isten megharagudott, s azért az Úr angyala odaállt az útra, Bálám elé; ő a szamarán ült, s két szolga volt vele.
Num 22:23 Amikor a szamár meglátta, hogy ott áll az Úr angyala kivont karddal az úton, letért az útról és a mezőn haladt. Bálám erre megverte, hogy visszaterelje az útra. Ekkor
Num 22:24 az angyal két szőlőkerítés között egy szűk ösvényre állt.
Num 22:25 Amikor a szamár meglátta, a falhoz szorult, s odaszorította utasa lábát. Erre ő ismét megverte.
Num 22:26 Ekkor azonban az angyal egy olyan szűk helyre ment, ahol sem jobbra, sem balra nem lehetett kitérni, s eléje állt.
Num 22:27 Amikor a szamár meglátta az ott álló angyalt, lefeküdt Bálám alatt. Erre az megharagudott és még jobban csapdosta oldalát botjával.
Num 22:28 Ekkor megnyitotta az Úr a szamár száját, s az így szólt: "Mit vétettem neked? Miért versz meg engem most már harmadszor?"
Num 22:29 Azt felelte Bálám: "Mert megérdemelted, s játékot űztél velem. Bárcsak lenne kardom, hogy megölhetnélek!"
Num 22:30 Azt mondta a szamár: "Nem én vagyok-e állatod, amelyre mindig ülni szoktál mind e mai napig? Mondd, tettem-e valaha ilyesmit veled?" Bálám azt felelte: "Sohasem."
Num 22:31 Ugyanekkor megnyitotta az Úr Bálám szemét, úgyhogy meglátta az angyalt, amint ott állt kivont karddal az úton; erre leborult előtte arccal a földre.
Num 22:32 Azt mondta neki az angyal: "Miért vered meg már harmadszor szamaradat? Én jöttem, hogy feltartóztassalak, mert utad gonosz, s ellenem van,
Num 22:33 s ha szamarad le nem tért volna az útról, hogy kitérjen, amikor feltartóztattam, téged öltelek volna meg, ő pedig élne."
Num 22:34 Azt mondta Bálám: "Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te tartóztatsz fel; most azonban, ha nem tetszik neked, hogy elmenjek, visszatérek."
Num 22:35 Azt mondta az angyal: "Menj csak el velük, de vigyázz, hogy mást ne mondj, mint amit majd parancsolok neked." Elment tehát Bálák fejedelmeivel.
Num 22:36 Amikor Bálák meghallotta, hogy jön Bálám, kiment elé a moabiták városába, amely az árnoni határszélen van.
Num 22:37 Azt mondta Bálámnak: "Elküldtem követeimet, hogy elhivassalak; miért nem jöttél el mindjárt hozzám? Talán azért, mert nem tudnám megadni jöveteled jutalmát?"
Num 22:38 Az így felelt neki: "Íme, itt vagyok. De szólhatok-e majd egyebet, mint amit Isten ad a számba?"
Num 22:39 Majd elmentek együtt, s eljutottak abba a városba, amely országának határszélén volt.
Num 22:40 Ott Bálák marhákat és juhokat vágatott, s ajándékot küldött belőlük Bálámnak, és azoknak a fejedelmeknek, akik vele voltak.
Num 22:41 Amikor aztán megvirradt, felvezette Baál magaslataira, s ő meglátta a néptömeg szélét.
Num 23:1 Azt mondta ekkor Bálám Báláknak: "Építs itt nekem hét oltárt, s készíts ide ugyanannyi fiatal bikát s ugyanannyi kost."
Num 23:2 Miután ő megtette ezt Bálám szavai szerint, bemutattak közösen mindegyik oltáron egy bikát meg egy kost.
Num 23:3 Majd azt mondta Bálám Báláknak: "Állj egy kissé egészen elégő áldozatod mellett, míg elmegyek, hátha találkozom az Úrral: akármit parancsol, majd elmondom neked." Amikor fölment egy kopár domra,
Num 23:4 találkozott Istennel. Ekkor Bálám így szólt hozzá: "A hét oltárt felállítottam, bikát és kost rajtuk bemutattam."
Num 23:5 Erre az Úr ezt a szót adta Bálám szájába: "Térj vissza Bálákhoz, és ezt és ezt mondd."
Num 23:6 Amikor visszatért, ott találta egészen elégő áldozatánál állva Bálákot és a moabiták valamennyi fejedelmét.
Num 23:7 Erre elkezdte példázatát és azt mondta: "Arámból hozatott el engem Bálák, Moáb királya, napkelet hegyeiről: "Gyere, üzente, s átkozd meg Jákobot, Siess, s átkozd el Izraelt."
Num 23:8 Hogy átkozzam meg, akit nem átkozott meg Isten? Miképp átkozzam el, akit nem átkoz el az Úr!
Num 23:9 A szirtek tetejéről látom, A halmokról szemlélem: Külön fog lakni e nép S a nemzetek közé nem számítja magát.
Num 23:10 Ki számlálhatná meg Jákob porát S tudná Izrael ivadékának számát? Bár halnék meg én az igazak halálával S olyan lenne végem, mint amilyen az övék!"
Num 23:11 Azt mondta erre Bálák Bálámnak: "Mit művelsz? Azért hívtalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, s te épp a fordítottját teszed, és megáldod őket!"
Num 23:12 Az így felelt neki: "Szólhatok-e egyebet, mint amit az Úr parancsolt?"
Num 23:13 Azt mondta erre Bálák: "Gyere velem valami más helyre, ahonnan Izraelnek egy részét látod, de az egészet nem láthatod, s átkozd meg onnét."
Num 23:14 Miután fel is vitte egy magas helyre, a Fászga tetejére, Bálám hét oltárt épített, mindegyiken bemutatott egy bikát meg egy kost,
Num 23:15 és azt mondta Báláknak: "Állj itt egészen elégő áldozatod mellett, míg én találkozom az Úrral."
Num 23:16 Ekkor megjelent az Úr és szót adott a szájába, és azt mondta: "Térj vissza Bálákhoz, s ezt és ezt mondd neki."
Num 23:17 Amikor visszatért, ott találta egészen elégő áldozatánál állva őt és vele a moabiták fejedelmeit. Azt mondta neki Bálák: "Mit mondott az Úr?"
Num 23:18 Erre ő elkezdte példázatát, s azt mondta: "Állj meg, Bálák, s hallgasd, halljad Szefor fia!
Num 23:19 Isten nem ember, hogy hazudjon, s nem ember fia, hogy változzon. Mond-e hát valamit anélkül, hogy megtenné? Szól-e valamit anélkül, hogy teljesítené?
Num 23:20 Áldani küldtek, s az áldást meg nem tagadhatom.
Num 23:21 Nincsen bálvány Jákobban, nem látható bálványkép Izraelben. Az Úr, az ő Istene van ővele, s a Király győzelmi harsonája zeng benne.
Num 23:22 Isten hozta ki őt Egyiptomból, olyan az ereje, mint az orrszarvúé.
Num 23:23 Nincs jósolás Jákobban, s nincs varázslás Izraelben: idejében megmondják Jákobnak, és Izraelnek, mit fog művelni Isten.
Num 23:24 Íme, felkel e nép, mint a nőstény oroszlán, s felemelkedik, mint a hím oroszlán: le nem fekszik, míg zsákmányt nem eszik s a megöltek vérét nem issza."
Num 23:25 Azt mondta erre Bálák Bálámnak: "Ne átkozd, és ne is áldd meg őt!"
Num 23:26 Ő azonban azt mondta: "Nemde megmondtam neked, hogy amit az Úr parancsol, azt fogom tenni."
Num 23:27 Azt mondta erre neki Bálák: "Gyere, hadd vezesselek valami más helyre, hátha úgy tetszik majd Istennek, hogy onnan megátkozd őket."
Num 23:28 Ezután elvitte a Fogor hegy tetejére, amely a sivatagra néz,
Num 23:29 és azt mondta neki Bálám: "Építs nekem itt hét oltárt, aztán készíts ide ugyanannyi bikát, és ugyanannyi számú kost!"
Num 23:30 Úgy tett Bálák, ahogy Bálám mondta, s bemutatott mindegyik oltáron egy bikát meg egy kost.
Num 24:1 Mivel pedig Bálám látta, hogy úgy tetszik az Úrnak, hogy áldja meg Izraelt, el sem ment, mint ahogy azelőtt elment, hogy a jövendőt megkérdezze, hanem arcát a puszta felé fordította
Num 24:2 és felemelte szemét, mire meglátta Izraelt, amint sátraiban törzsei szerint táborozott. Ekkor leszállt rá Isten lelke,
Num 24:3 ő pedig elkezdte példázatát, s azt mondta: "Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember,
Num 24:4 szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Mindenható látomását látja, aki leborul és akkor megnyílik a szeme:
Num 24:5 Mily szépek sátraid, Jákob, hajlékaid, ó Izrael!
Num 24:6 Mint az erdős völgyek, mint a folyóvíz menti jól öntözött kertek, mint a sátrak, melyeket az Úr állított fel, mint a vizek mentén a cédrusok.
Num 24:7 Ömlik a víz vedreiből, s vetése bőséges vizek közé kerül. Elveti az Úr Ágág miatt királyát, s elveszi a királyságát.
Num 24:8 Isten hozta ki őt Egyiptomból, olyan az ereje, mint az orrszarvúé. Megemészti ellenségeit, a nemzeteket, csontjaikat összezúzza és nyilakkal átlyuggatja.
Num 24:9 Ha lefekszik, alszik, mint a hím oroszlán, sőt mint a nőstény oroszlán, melyet senki sem mer fölkelteni. Aki áld téged, legyen áldott, aki átkoz, legyen átkozott."
Num 24:10 Megharagudott ekkor Bálák Bálámra és összecsapta kezét és azt mondta: "Azért hívtalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, s te éppen fordítva, immár háromszor megáldottad.
Num 24:11 Térj vissza lakóhelyedre. Eltökéltem ugyan, hogy felette megtisztellek téged, de az Úr megfosztott téged a tervezett megtiszteltetéstől."
Num 24:12 Azt felelte Bálám Báláknak: "Nemde követeidnek, kiket hozzám küldtél, megmondtam:
Num 24:13 Ha tele adja nekem Bálák a házát arannyal s ezüsttel, akkor sem szeghetem meg az Úrnak, az én Istenemnek parancsát, hogy csak valami jót vagy rosszat is a magam szívéből mondjak, hanem amit majd az Úr mond, azt mondom.
Num 24:14 Ám mielőtt elmegyek népemhez, hadd adjak tanácsot, mit tegyen néped ezzel a néppel az utolsó időkben."
Num 24:15 Erre elkezdte példázatát és ismét szólt: "Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember,
Num 24:16 szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Fölséges tudományát tudja, s a Mindenható látomásait látja leborulva, s megnyílt szemmel:
Num 24:17 Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből s megveri Moáb fejedelmeit, mind elpusztítja Szetnek gyermekeit.
Num 24:18 Az ő birtoka lesz Edom, Szeír öröksége: ellenségeire száll, de Izrael hatalmat gyakorol.
Num 24:19 Jákob sarja uralkodni fog s elpusztítja a Város maradékait."
Num 24:20 Amikor pedig meglátta az amalekitákat, elkezdte példázatát, s azt mondta: "Amalek első a nemzetek közül, de az utolsó szálig elpusztul."
Num 24:21 Látta a kenitákat is, s elkezdte példázatát és azt mondta: "Bár erős a lakóhelyed, de ha szirtre helyezed is fészked,
Num 24:22 s választottja leszel is Kain nemzetségének. Meddig maradhatsz meg? Asszúr ugyanis fogságba visz téged."
Num 24:23 Majd elkezdte példázatát és ismét szólt: "Jaj, ki akar élni, amikor ezt megteszi Isten?
Num 24:24 Hadihajókon jönnek a ciprusiak, az asszírok fölé kerekednek, elpusztítják a hébereket s végül maguk is elvesznek."
Num 24:25 Felkelt erre Bálám és visszatért lakóhelyére, s Bálák is hazament azon az úton, amelyen jött.
Num 25:1 Abban az időben pedig, amikor Izrael Szittimben tartózkodott, paráználkodni kezdett a nép Moáb lányaival.
Num 25:2 Ezek ugyanis meghívták őket vágóáldozataikhoz, ők ettek, imádták az ő isteneiket,
Num 25:3 és így Beelfegorhoz szegődött Izrael. Megharagudott erre az Úr,
Num 25:4 s azt mondta Mózesnek: "Vedd a nép valamennyi főemberét, s akasztasd őket bitófákra, szembe a nappal, hogy elforduljon haragom Izraeltől."
Num 25:5 Azt mondta erre Mózes Izrael bíráinak: "Ölje meg mindenki azokat az alattvalóit, akik Beelfegorhoz szegődtek."
Num 25:6 Ekkor, íme, Izrael fiainak egyike bement testvérei előtt egy mádiánita parázna személyhez, Mózesnek, s Izrael fiai egész sokaságának láttára, akik ott sírtak a sátor ajtaja előtt.
Num 25:7 Amikor ezt Fineesz, Eleazárnak, Áron pap fiának a fia meglátta, felkelt a sokaságból, dárdát ragadott,
Num 25:8 bement az izraelita férfi után a paráznaság helyére, és átdöfte egyszerre mindkettőt, a férfit is, meg a nőt is az ágyékukon. Erre megszűnt a csapás Izrael fiai között;
Num 25:9 huszonnégyezer ember lelte akkor halálát.
Num 25:10 Azt mondta erre az Úr Mózesnek:
Num 25:11 "Fineesz, Eleazárnak, Áron pap fiának a fia elfordította haragomat Izrael fiaitól, mert kitöltötte rajtuk bosszúmat, hogy ne én magam töröljem el Izrael fiait bosszúmban.
Num 25:12 Mondd azért neki: Íme, szövetségem békéjét adom neki,
Num 25:13 s övé és ivadékáé lesz a papság örökre szóló szövetség alapján, mivel bosszút állt Istenéért és jóvá tette Izrael fiainak vétkét."
Num 25:14 A mádiánita nővel megölt izraelita férfinak a neve Zimri volt; Szálunak volt a fia, fejedelme az egyik nagycsaládnak, Simeon törzsében.
Num 25:15 A vele megölt mádiánita nőt pedig Kozbinak hívták; Szúrnak, a mádiániták egyik előkelő fejedelmének volt a lánya.
Num 25:16 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 25:17 "Váljatok a mádiániták ellenségeivé és verjétek meg őket,
Num 25:18 mert ők is ellenségesen jártak el veletek és tőrbe csaltak titeket a Fogor bálvány által meg Kozbi, Mádián fejedelmének a lánya, az ő nővérük által, akit Fineesz megölt a Fogorral való szentségtörés miatti csapás napján."
Num 26:1 A csapás megtörténte után azt mondta az Úr Mózesnek meg Eleazárnak, Áron fiának, a papnak:
Num 26:2 "Írjátok össze Izrael fiainak egész közösségét, a húszesztendősöktől kezdve felfelé, házuk és nagycsaládjuk szerint mindazokat, akik hadba vonulhatnak."
Num 26:3 Meg is mondták ezt Mózes és Eleazár, a pap Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben, azoknak, akik
Num 26:4 húszesztendősök, s annál idősebbek voltak, amint az Úr parancsolta. Jegyzékük a következő:
Num 26:5 Rúben, Izrael elsőszülötte; ennek fiai: Hénok, akitől a hénokiták nemzetsége, meg Fállu, akitől a fálluiták nemzetsége,
Num 26:6 meg Heszron, akitől a heszroniták nemzetsége, meg Kármi, akitől a kármiták nemzetsége származott.
Num 26:7 Ezek voltak Rúben törzsének nemzetségei; számuk negyvenháromezer-hétszázharminc volt.
Num 26:8 Fállu fia Eliáb volt;
Num 26:9 ennek fiai Námuel Dátán és Abiron voltak. Ezek, Dátán és Abiron, voltak a nép azon fejedelmei, akik felkeltek Mózes és Áron ellen Kóré lázadásában, fellázadva az Úr ellen,
Num 26:10 mire a föld megnyitotta száját és elnyelte Kórét és sokan meghaltak, mert a tűz megemésztette a kétszázötven férfit, de az a nagy csoda történt,
Num 26:11 hogy Kóré pusztulásával nem vesztek el fiai.
Num 26:12 Simeon fiai, nemzetségeik szerint: Námuel, akitől a námueliták nemzetsége, Jámin, kitől a jáminiták nemzetsége, Jákin, akitől a jákiniták nemzetsége,
Num 26:13 Szerah, akitől a szerahiták nemzetsége, Saul, akitől a sauliták nemzetsége származott.
Num 26:14 Ezek voltak Simeon törzsének nemzetségei; számuk összesen huszonkétezer-kétszáz volt.
Num 26:15 Gád fiai, nemzetségeik szerint: Szefon, akitől a szefoniták nemzetsége, Ággi, akitől az ággiták nemzetsége, Súni, akitől a súniták nemzetsége,
Num 26:16 Ozni, akitől az ozniták nemzetsége, Her, akitől a heriták nemzetsége,
Num 26:17 Árod, akitől az ároditák nemzetsége, Ariel, akitől az arieliták nemzetsége származott.
Num 26:18 Ezek voltak Gád nemzetségei; számuk összesen negyvenezer-ötszáz volt.
Num 26:19 Júda fiai: Her és Onán; ezek mindketten meghaltak Kánaán földjén.
Num 26:20 Így Júda fiai, nemzetségeik szerint, a következők voltak: Sela, akitől a selaiták nemzetsége, Fáresz, akitől a fáresziták nemzetsége, Szerah, akitől a szerahiták nemzetsége származott.
Num 26:21 Fáresz fiai pedig: Heszron, akitől a heszroniták nemzetsége, s Hámul, akitől a hamuliták nemzetsége származott.
Num 26:22 Ezek voltak Júda nemzetségei; számuk összesen hetvenhatezer-ötszáz volt.
Num 26:23 Isszakár fiai, nemzetségeik szerint: Tóla, akitől a tólaiták nemzetsége, Fúa, akitől a fúaiták nemzetsége,
Num 26:24 Jasúb, akitől a jasubiták nemzetsége, Semrán, akitől a semraniták nemzetsége származott.
Num 26:25 Ezek voltak Isszakár nemzetségei; számuk hatvannégyezer-háromszáz volt.
Num 26:26 Zebulon fiai, nemzetségeik szerint: Száred, akitől a szárediták nemzetsége, Élon, akitől az éloniták nemzetsége, Jálel, akitől a jáleliták nemzetsége származott.
Num 26:27 Ezek voltak Zebulon nemzetségei; számuk hatvanezer-ötszáz volt.
Num 26:28 József fiai, nemzetségeik szerint: Manassze és Efraim.
Num 26:29 Manasszétól származott Mákir, ettől a mákiriták nemzetsége. Mákir nemzette Gileádot, ettől származott a gileádiak nemzetsége;
Num 26:30 Gileád fiai voltak: Jézer, akitől a jézeriták nemzetsége, Helek, akitől a helekiták nemzetsége,
Num 26:31 Aszriél, akitől az aszrieliták nemzetsége, Sekem, akitől a sekemiták nemzetsége,
Num 26:32 Semida, akitől a semidaiták nemzetsége, Hefer, akitől a heferiták nemzetsége származott.
Num 26:33 Hefer volt az atyja Celofhádnak is; ennek fiai nem voltak, csak lányai, név szerint: Maála, Noa, Hegla, Melka és Tirca.
Num 26:34 Ezek voltak Manassze nemzetségei; számuk: ötvenkétezer-hétszáz.
Num 26:35 Efraim fiai, nemzetségük szerint a következők voltak: Sutála, akitől a sutálaiták nemzetsége, Beker, akitől a bekeriták nemzetsége, Tehen, akitől a teheniták nemzetsége származott.
Num 26:36 Sutála fia volt továbbá Herán, akitől a herániták nemzetsége származott.
Num 26:37 Ezek voltak Efraim fiainak nemzetségei; számuk harminckétezer-ötszáz volt. Ezek voltak József fiai, nemzetségeik szerint.
Num 26:38 Benjamin fiai, nemzetségeik szerint: Bela, akitől a belaiták nemzetsége, Ásbel, akitől az ásbeliták nemzetsége, Ahirám, akitől az ahirámiták nemzetsége,
Num 26:39 Sufám, akitől a sufámiták nemzetsége, Hufám, akitől a hufámiták nemzetsége származott.
Num 26:40 Bela fiai: Hered és Noemán voltak; Heredtől a herediták nemzetsége, Noemántól a noemániták nemzetsége származott.
Num 26:41 Ezek voltak Benjamin fiai, nemzetségeik szerint; számuk negyvenötezer-hatszáz volt.
Num 26:42 Dán fiai, nemzetségeik szerint: Suhám, akitől a suhámiták nemzetsége származott; ezek voltak Dán családjai, nemzetségeik szerint,
Num 26:43 mindnyájan suhámiták voltak, számuk hatvannégyezer-négyszáz volt.
Num 26:44 Áser fiai, nemzetségeik szerint: Jimna, akitől a jimnaiták nemzetsége, Jessúj, akitől a jessuiták nemzetsége, Brie, akitől a brieiták nemzetsége származott.
Num 26:45 Brie fiai voltak: Héber, akitől a héberek nemzetsége és Melkiel, akitől a melkieliták nemzetsége származott.
Num 26:46 Áser lányának neve pedig Sára volt.
Num 26:47 Ezek voltak Áser fiainak nemzetségei; számuk ötvenháromezer-négyszáz.
Num 26:48 Naftali fiai, nemzetségeik szerint: Jesziel, ettől a jeszieliták nemzetsége, Gúni, akitől a gúniták nemzetsége,
Num 26:49 Jeszer, ettől a jeszeriták nemzetsége, Sellem, akitől a sellemiták nemzetsége származott;
Num 26:50 ezek voltak Naftali fiainak családjai, nemzetségeik szerint, számuk negyvenötezer-négyszáz.
Num 26:51 Izrael megszámlált fiainak száma összesen a következő volt: hatszázegyezer-hétszázharminc.
Num 26:52 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:
Num 26:53 "Ezek között kell majd elosztani az országot birtokul, a nevek számához képest.
Num 26:54 A nagyobb nemzetségnek nagyobb részt adj, a kisebbnek kisebbet, mindegyiknek a mostani számlálás eredményéhez képest kell adni birtokot,
Num 26:55 úgy azonban, hogy a sors ossza el a törzsek és a nemzetségek között a földet:
Num 26:56 amit a sors megszab, azt kapják azok is, akik sokan vannak, azok is, akik kevesen."
Num 26:57 Lévi fiainak jegyzéke, nemzetségeik szerint, a következő volt: Gerson, akitől a gersoniták nemzetsége, Kaát, akitől a kaátiták nemzetsége, Merári, akitől a meráriták nemzetsége származott.
Num 26:58 Lévi nemzetségei a következők voltak: Libni nemzetsége, Hebroni nemzetsége, Moholi nemzetsége, Músi nemzetsége, Kóré nemzetsége. -- Kaát pedig nemzette Amrámot;
Num 26:59 ennek felesége Jókebed, Lévi lánya volt, aki Egyiptomban született Lévinek; ő szülte Amrámnak, a férjének Mózest és Áront, a fiúkat és Mirjámot, a nővérüket.
Num 26:60 Árontól származott: Nádáb, Ábiu, Eleazár és Itamár;
Num 26:61 ezek közül Nádáb és Ábiu meghalt, amikor idegen tüzet vitt az Úr elé.
Num 26:62 Az egyhónapos és annál idősebb férfiak, akiket megszámláltak összesen huszonháromezren voltak; de ezeket nem számlálták Izrael fiai közé, s nekik nem is adtak birtokot a többiek között.
Num 26:63 Ez a jegyzéke Izrael azon fiainak, akiket Mózes és Eleazár, a pap, Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben írt össze.
Num 26:64 Ezek között egy sem volt azokból, akiket Mózes és Áron azelőtt a Sínai pusztájában számlált össze,
Num 26:65 mert az Úr előre megmondta, hogy azok mindnyájan meghalnak a pusztában, s nem is maradt életben közülük senki sem, csak Káleb, Jefóne fia és Józsue, Nún fia.
Num 27:1 Eljöttek ekkor Celofhád lányai -- Celofhád Hefernek volt a fia, az meg Gileádnak a fia, az meg Mákirnak a fia, az meg Manasszénak a fia, az meg Józsefnek volt a fia -- név szerint Maála, Noa, Hegla, Melka és Tirca
Num 27:2 és megálltak Mózes, Eleazár pap és a nép valamennyi fejedelme előtt a szövetség sátrának ajtajánál és azt mondták:
Num 27:3 "Atyánk meghalt a pusztában, de nem volt részes abban a lázadásban, amely Kóré alatt az Úr ellen támadt, hanem a maga bűnéért halt meg; fiú utóda nem volt neki.
Num 27:4 Miért tűnjék el neve az ő nemzetségéből, azért, hogy fia nem volt? Adjatok majd nekünk birtokot atyánk rokonai között!"
Num 27:5 Mózes erre elvitte ügyüket az Úr ítélete elé,
Num 27:6 s az Úr ezt mondta neki:
Num 27:7 "Igazságos dolgot kívánnak Celofhád lányai: adj majd nekik birtokot atyjuk rokonai között, s lépjenek örökébe.
Num 27:8 Izrael fiainak pedig mondd meg a következőket: Ha valaki fiúgyermek nélkül hal meg, lányára szálljon öröksége;
Num 27:9 ha lánya sincs, a fivérei legyenek az örökösei,
Num 27:10 ha fivérei sincsenek, atyja fivéreinek adjátok az örökséget;
Num 27:11 ha pedig atyjának sincsenek fivérei, akkor az örökséget azoknak kell adni, akik legközelebb állnak hozzá. Örök törvény által szentesített dolog legyen ez Izrael fiai között, amint az Úr parancsolta Mózesnek."
Num 27:12 Majd azt mondta az Úr Mózesnek: "Eredj fel erre az Abárim hegyre, s tekintsd meg onnan azt a földet, amelyet majd Izrael fiainak adok.
Num 27:13 Ha aztán megnézted, te is megtérsz népedhez, mint ahogy megtért bátyád, Áron,
Num 27:14 mivel megbántottatok engem a Szín-pusztában, a sokaság pörölésekor, s nem akartatok szentnek bizonyítani előtte a vízfakasztás alkalmával." -- Ez a Pörölés-vize, Kádesben, a Szín-pusztában.
Num 27:15 Mózes azt felelte az Úrnak:
Num 27:16 "Rendeljen tehát az Úr, minden test lelkének Istene, valakit e fölé a nép fölé,
Num 27:17 hogy kimenjen és bemenjen előttük, kivezesse vagy bevezesse őket, hogy ne legyen az Úr népe olyan, mint a pásztor nélküli juhnyáj."
Num 27:18 Azt mondta erre neki az Úr: "Vedd Józsuét, Nún fiát, azt a férfit, akiben lélek van és tedd rá kezedet --
Num 27:19 eközben ő Eleazár pap és az egész közösség előtt álljon --,
Num 27:20 s adj neki megbízást mindenki láttára, meg egy részt a te méltóságodból, hogy hallgasson rá Izrael fiainak egész gyülekezete.
Num 27:21 Ha aztán valamit tenni kell, kérjen számára Eleazár pap tanácsot az Úrtól: annak válasza szerint menjen ki vagy menjen be ő és vele Izrael valamennyi fia meg az egész közösség."
Num 27:22 Úgy tett Mózes, ahogy az Úr parancsolta: vette Józsuét, odaállította Eleazár pap és a nép egész sokasága elé,
Num 27:23 rátette a fejére a kezét, és megismételte mindazt, amit az Úr parancsolt.
Num 28:1 Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek:
Num 28:2 "Parancsolj Izrael fiainak és mondd nekik: Áldozati ajándékaimat, kenyeremet, kellemes illatú tűzáldozatomat mutassátok be a maguk idejében.
Num 28:3 A következő tűzáldozatokat kell bemutatnotok: Naponkint két egyesztendős hibátlan bárányt, állandó, egészen elégő áldozatul --
Num 28:4 az egyiket reggel mutassátok be, a másikat estefelé --,
Num 28:5 meg egy-egy tized éfa lisztlángot, meghintve egy-egy negyed hín színtiszta olajjal.
Num 28:6 Ez legyen az állandó, egészen elégő áldozat: ezt áldoztátok a Sínai hegyén tűzáldozati kellemes illatul az Úrnak.
Num 28:7 Italáldozatul pedig mutassatok be bárányonként egy negyed hín bort az Úr szent helyén.
Num 28:8 A másik bárányt ugyanígy estefelé mutassátok be: teljesen a reggeli ételáldozat s az ahhoz tartozó italáldozat rendtartása szerint, kellemes illatú tűzáldozatul az Úrnak.
Num 28:9 Szombat napján pedig mutassatok be két egyesztendős hibátlan bárányt, ételáldozatul pedig kéttizednyi, olajjal meghintett lisztlángot, továbbá megfelelő italáldozatot.
Num 28:10 Ezt kell bemutatni szombatonként, annak rendje s módja szerint, az állandó, egészen elégő áldozaton felül.
Num 28:11 A hónapok első napján pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt egészen elégő áldozatul,
Num 28:12 továbbá bikánként háromtized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul, kosonként kéttized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul,
Num 28:13 s bárányonként egytized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul; kellemes illatú, egészen elégő áldozat, tűzáldozat ez az Úrnak.
Num 28:14 Italáldozatul pedig áldozatonként a következő mennyiségű bort kell bemutatni: bikánként egy fél-, kosonként egy harmad-, bárányonként egy negyed hínnyit. -- Ez legyen az egészen elégő áldozat minden hónapban, amint azok az esztendő folyamán egymást követik.
Num 28:15 Egy kecskebakot pedig bűnért való áldozatul kell bemutatni az Úrnak, az állandó, egészen elégő áldozaton s a hozzátartozó italáldozaton felül.
Num 28:16 Az első hónapban, a hó tizennegyedik napján az Úr pászkája legyen,
Num 28:17 tizenötödik napján pedig ünnep. Hét napon át kovásztalant kell enni.
Num 28:18 Ezek közül az első nap szent összejövetel legyen: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
Num 28:19 Tűzáldozatul, egészen elégő áldozatul pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 28:20 s mindegyikhez ételáldozatot olajjal meghintett lisztlángból, háromtizedet mindegyik bikához, kéttizedet a koshoz,
Num 28:21 s egytizedet mindegyik bárányhoz, vagyis a hét bárányhoz,
Num 28:22 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul, hogy engesztelést lehessen végezni értetek --
Num 28:23 a reggeli egészen elégő áldozaton felül, amelyet mindenkor be kell mutatnotok.
Num 28:24 Így járjatok el a hét nap minden egyes napján, hogy a tűz táplálása által kellemes illat szálljon fel az Úr felé az egészen elégő áldozatból, s mindegyiknek italáldozatából.
Num 28:25 A hetedik nap ismét szent összejövetel legyen számotokra: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
Num 28:26 A zsengék napja, amikor a hetek elteltével az új gabonát bemutatjátok az Úrnak, szintén szent összejövetel legyen: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
Num 28:27 Egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 28:28 a hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, háromtizedet minden bikához, kettőt minden koshoz,
Num 28:29 s egytizedet minden bárányhoz, mind a hét bárányhoz, továbbá egy kecskebakot,
Num 28:30 amelyet engesztelésül kell levágni -- az állandó egészen elégő áldozaton és az ahhoz tartozó ételáldozaton felül.
Num 28:31 Csupa hibátlant mutassatok be, italáldozatukkal együtt.
Num 29:1 A hetedik hónap első napja szintén szent összejövetel legyen nektek: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta, mert az a harsonazengés napja.
Num 29:2 Egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig mutassatok be az Úrnak egy fiatal bikát a csordából, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:3 a hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, háromtizedet minden bikához, kéttizedet minden koshoz,
Num 29:4 egytizedet minden bárányhoz, mind a hét bárányhoz,
Num 29:5 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul, amelyet engesztelésül kell levágni a népért.
Num 29:6 A hónapok első napjának egészen elégő áldozatán és az ahhoz tartozó ételáldozaton, valamint az állandó egészen elégő áldozaton és a szokásos étel- s italáldozatokon kívül, ugyanazokkal a szertartásokkal mutassátok be ezeket kellemes illatul, tűzáldozatul az Úrnak.
Num 29:7 E hetedik hó tizedik napja is szent összejövetel legyen nektek: tagadjátok meg magatokat és semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
Num 29:8 Egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig mutassatok be az Úrnak egy fiatal bikát a csordából, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:9 a hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, háromtizedet minden bikához, kéttizedet minden koshoz,
Num 29:10 s egytizedet minden bárányhoz, mind a hét bárányhoz,
Num 29:11 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul, azon kívül, amit az engesztelés végett szoktak bűnért való áldozatul bemutatni, valamint az állandó egészen elégő áldozaton meg az ezekhez tartozó étel- és italáldozatokon kívül.
Num 29:12 A hetedik hó tizenötödik napja is szent összejövetel legyen nektek: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta, hanem kezdjetek hétnapos ünnepet az Úrnak.
Num 29:13 Egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig mutassatok be az Úrnak tizenhárom fiatal bikát a csordából, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:14 a hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, háromtizedet minden bikához, mind a tizenhárom bikához, kéttizedet minden koshoz, vagyis mind a két koshoz,
Num 29:15 s egytizedet minden bárányhoz, mind a tizennégy bárányhoz,
Num 29:16 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul -- az állandó egészen elégő áldozaton, s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.
Num 29:17 A második napon áldozzatok tizenkét fiatal bikát a csordából, két kost, tizennégy hibátlan egyesztendős bárányt,
Num 29:18 s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot bikánként, kosonként s bárányonként annak rendje s módja szerint;
Num 29:19 meg egy kecskebakot bűnért való áldozatul, az állandó egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.
Num 29:20 A harmadik napon áldozzatok tizenegy fiatal bikát, két kost, tizennégy hibátlan egyesztendős bárányt,
Num 29:21 s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot, bikánként, kosonként s bárányonként annak rendje s módja szerint,
Num 29:22 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul -- az állandó egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.
Num 29:23 A negyedik nap áldozzatok tíz fiatal bikát, két kost s tizennégy egyesztendős, hibátlan bárányt,
Num 29:24 s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot, bikánként, kosonként, bárányonként annak rendje s módja szerint;
Num 29:25 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.
Num 29:26 Az ötödik napon áldozzatok kilenc fiatal bikát, két kost s tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:27 s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot bikánként, kosonként s bárányonként annak rendje s módja szerint,
Num 29:28 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó, egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.
Num 29:29 A hatodik napon áldozzatok nyolc fiatal bikát, két kost s tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:30 s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot bikánként, kosonként, bárányonként annak rendje s módja szerint;
Num 29:31 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.
Num 29:32 A hetedik napon áldozzatok hét fiatal bikát, két kost s tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:33 s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot bikánként, kosonként s bárányonként annak rendje s módja szerint,
Num 29:34 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.
Num 29:35 A nyolcadik napon ünnepélyes összejövetel legyen, semmiféle szolgai munkát ne végezzetek,
Num 29:36 egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig áldozzatok az Úrnak egy fiatal bikát, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:37 s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot bikánként, kosonként és bárányonként annak rendje s módja szerint,
Num 29:38 továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.
Num 29:39 Ezeket mutassátok be az Úrnak ünnepeiteken, a fogadalmi vagy önkéntes, egészen elégőáldozati, ételáldozati, italáldozati s békeáldozati ajándékokon kívül."
Num 30:1 Mózes el is mondta Izrael fiainak mindazt, amit az Úr megparancsolt neki.
Num 30:2 Majd így szólt Izrael fiainak törzsfőihez: "A következőket parancsolta az Úr:
Num 30:3 Ha egy férfi fogadalmat tesz az Úrnak vagy esküvel kötelezi magát valamire, meg ne szegje szavát, hanem teljesítse mindazt, mit fogadott.
Num 30:4 Ha olyan nő fogad valamit vagy kötelezi magát valamire esküvel, aki atyja házában és még hajadonkorban van: ha atyja tudomást szerez a fogadalomról, amelyet tett, vagy az esküről, amellyel magát kötelezte és hallgat, akkor kötelezi a nőt a fogadalom:
Num 30:5 amit fogadott vagy amire esküdött, teljesítse cselekedettel.
Num 30:6 Ha azonban mindjárt, ahogy hallja, ellentmond atyja, akkor fogadalma is, esküje is érvénytelen lesz, s nem köteles megtartani fogadalmát, mivel atyja ellene mondott.
Num 30:7 Ha férjhez megy, s valami fogadalma van, vagy a száján egykor kiejtett szó esküvéssel kötelezi valamire,
Num 30:8 ha férje azon a napon, amelyen meghallja, ellene nem mond, akkor kötelezi a fogadalom, s teljesítenie kell, amit fogadott.
Num 30:9 Ha azonban férje, amikor meghallja, azonnal ellene mond, akkor érvényteleníti fogadalmait és szavait, amelyekkel kötelezte magát: az Úr meg fogja bocsátani neki.
Num 30:10 Özvegy és eltaszított nő, amit fogad, teljesítse.
Num 30:11 A feleség, aki ura házában kötelezi magát fogadalommal vagy esküvel valamire,
Num 30:12 ha férje, amikor meghallja, hallgat és nem mond ellene a fogadalomnak, teljesítse, amit fogadott;
Num 30:13 ha azonban azonnal ellene mond, akkor nem köteles megtartani a fogadalmat, mivel férje ellene mondott, s az Úr meg fogja bocsátani neki.
Num 30:14 Ha fogadalmat tesz vagy esküvel kötelezi magát, hogy böjt vagy bármiféle dologtól való megtartóztatás által megsanyargatja magát, mindig ura akaratán múlik, hogy teljesítse-e, vagy sem.
Num 30:15 Ha ura, amikor meghallja, hallgat és másnapra halasztja ítéletét, akkor amit fogadott vagy ígért, teljesítenie kell, mert amikor meghallotta, hallgatott;
Num 30:16 ha aztán később ellene mond, noha tudta, akkor ő viselje felesége vétkét."
Num 30:17 Ezek azok a törvények, amelyeket az Úr Mózesnek parancsolt a férj és a feleség, az atya és a még hajadonkorban levő, s a szülői házban lakó lánya között.
Num 31:1 Majd így szólt az Úr Mózeshez:
Num 31:2 "Állj bosszút előbb Izrael fiaiért a mádiánitákon, aztán megtérsz népedhez."
Num 31:3 Legott azt mondta Mózes: "Fegyverezzetek föl magatok közül férfiakat a hadra, hogy végrehajtsák az Úr bosszúját a mádiánitákon.
Num 31:4 Ezer-ezer embert válasszatok ki és küldjetek hadba Izrael mindegyik törzséből."
Num 31:5 Rendelkezésére is bocsátottak ezret-ezret mindegyik törzsből, vagyis tizenkétezer hadra felkészült embert.
Num 31:6 Ezeket elküldte Mózes Fineesszel, valamint Eleazár pap fiát, akinek átadta a szent szereket s a riadótrombitákat is.
Num 31:7 Miután ezek harcba szálltak a mádiánitákkal és győztek, megöltek minden férfit,
Num 31:8 királyaikkal, Evivel, Rekemmel, Szúrral, Húrral és Rebével, nemzetük öt királyával együtt; Bálámot, Beor fiát is megölték a karddal.
Num 31:9 Aztán foglyul ejtették asszonyaikat és gyermekeiket, elzsákmányolták minden jószágukat és minden holmijukat, amijük csak volt,
Num 31:10 és lángba borították városaikat, falvaikat s majorjaikat egyaránt.
Num 31:11 Majd fogták a zsákmányt s mindazt, amit az emberek s az állatok közül foglyul ejtettek
Num 31:12 és elvitték Mózeshez, Eleazár paphoz és Izrael fiainak egész sokaságához, a többi holmit pedig elvitték a táborba, amely Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben volt.
Num 31:13 Ekkor kiment Mózes, Eleazár pap és a gyülekezet valamennyi fejedelme eléjük, a táboron kívülre.
Num 31:14 Ám Mózes megharagudott a sereg vezéreire, az ezredesekre meg a századosokra, akik megjöttek a hadból
Num 31:15 és azt mondta: "Miért hagytátok életben az asszonyokat?
Num 31:16 Nemde ezek azok, akik tőrbe csalták Izrael fiait Bálám tanácsára és hűtlenség elkövetésére vittek rá titeket az Úr ellen a Fogorral elkövetett bűn által, amiért csapás is zúdult a népre?
Num 31:17 Öljetek meg tehát a gyermekek közül is minden fiúgyermeket, s pusztítsatok el minden asszonyt, aki férfit ismert,
Num 31:18 s csak a leánykákat meg a szűz nőket hagyjátok meg magatoknak.
Num 31:19 Maradjatok továbbá hét napig a táboron kívül, s aki embert ölt vagy megöltet érintett, végezzen tisztulást a harmadik, s a hetedik napon
Num 31:20 és tisztítsatok meg minden zsákmányt is, akár ruha, akár edény, akár valami kecskebőrből vagy szőrből, vagy fából készült eszköz."
Num 31:21 Erre Eleazár pap így szólt a sereg hadat járt férfiaihoz: "A következő a törvény intézkedése, ezt parancsolta az Úr Mózesnek:
Num 31:22 Az aranyat, az ezüstöt, a rezet, a vasat, az ólmot, az ónt
Num 31:23 és mindazt, ami átmehet tűzön, tűzzel kell megtisztítani; mindazt pedig, ami nem állja a tüzet, a tisztítóvízzel kell megszentelni.
Num 31:24 Mossátok ki továbbá ruháitokat a hetedik napon, s akkor tiszták lesztek, s aztán bemehettek a táborba."
Num 31:25 Majd azt mondta az Úr Mózesnek:
Num 31:26 "Állapítsd meg Eleazár pappal és a nép fejeivel együtt a foglyul ejtett emberek és állatok számát
Num 31:27 és felezd el a zsákmányt azok között, akik harcoltak és kimentek a hadba, meg az egész egyéb sokaság között.
Num 31:28 Végy el azonban azoktól, akik harcoltak és hadban voltak, egyet-egyet minden ötszáz ember, marha, szamár és juh közül részesedésül az Úrnak,
Num 31:29 és add oda Eleazár papnak adományul az Úrnak,
Num 31:30 az Izrael fiainak járó fél részből pedig végy el minden ötvenedik fejet emberből, marhából, szamárból, juhból, minden állatból, s add oda a levitáknak, akik az Úr hajlékának gondjait viselik."
Num 31:31 Úgy is tett Mózes és Eleazár, ahogy az Úr parancsolta.
Num 31:32 A zsákmány, amelyet a hadsereg ejtett ez volt: hatszázhetvenötezer juh,
Num 31:33 hetvenkétezer marha,
Num 31:34 hatvanegyezer szamár,
Num 31:35 az emberekből pedig harminckétezer volt azoknak a hajadonoknak száma, akik férfit nem ismertek.
Num 31:36 Odaadták tehát azoknak, akik a hadban voltak, ennek a felét: háromszázharminchétezer-ötszáz juhot,
Num 31:37 de ebből az Úr részére levontak hatszázhetvenöt juhot,
Num 31:38 a harminchatezer marhából hetvenkét marhát,
Num 31:39 a harmincezer-ötszáz szamárból hatvanegy szamarat,
Num 31:40 míg a tizenhatezer emberből harminckét személy jutott az Úr részére.
Num 31:41 Aztán átadta Mózes az Úrnak járó adomány összességét Eleazár papnak, amint az Úr parancsolta neki,
Num 31:42 Izrael fiainak abból a fél részéből, amelyet azok számára különített el, akik a hadban voltak.
Num 31:43 Abból a fél részből pedig, amely a többi népnek jutott, vagyis a háromszázharminchétezer-ötszáz juhból,
Num 31:44 a harminchatezer marhából,
Num 31:45 a harmincezer-ötszáz szamárból,
Num 31:46 s a tizenhatezer emberből
Num 31:47 elvette Mózes minden ötvenedik fejet, s odaadta a levitáknak, akik az Úr hajlékának gondjait viselték, amint az Úr parancsolta.
Num 31:48 Ekkor Mózes elé járultak a hadsereg vezérei, az ezredesek és a századosok, s azt mondták:
Num 31:49 "Mi, szolgáid, megszámláltuk a harcosokat, akik a kezünk alatt voltak, s egy sem hiányzik közülük.
Num 31:50 Éppen azért valamennyien odaadjuk ajándékul az Úrnak az aranyat, amit a zsákmányban találtunk: karkötőt és karperecet, gyűrűt és karékességet meg nyakláncot, hogy esedezzél értünk az Úrnál."
Num 31:51 Mózes és Eleazár pap át is vették a különféleképpen feldolgozott aranyat, amely összesen
Num 31:52 tizenhatezer-hétszázötven sékelt nyomott, az ezredesektől meg a századosoktól --
Num 31:53 amit ugyanis a közemberek zsákmányoltak, az az övék maradt --,
Num 31:54 s miután átvették, bevitték a bizonyság sátrába, hogy emlékeztesse az Urat Izrael fiaira.
Num 32:1 Rúben és Gád fiainak pedig sok jószáguk és temérdek állatállományuk volt. Amikor tehát látták, hogy Jázer és Gileád állatok tartására alkalmas föld,
Num 32:2 elmentek Mózeshez, Eleazár paphoz meg a közösség fejedelmeihez és azt mondták:
Num 32:3 "Atarót, Díbon, Jázer, Nemra, Hesebon, Elále, Szábán, Nébó és Beón,
Num 32:4 az a föld, amelyet megvert az Úr Izrael fiainak színe előtt, állatok tartására igen jó föld, nekünk pedig, szolgáidnak igen sok állatunk van.
Num 32:5 Kérünk tehát, ha kegyelmet találtunk előtted, azt add nekünk, szolgáidnak birtokul, s ne vigyél minket át a Jordánon."
Num 32:6 Azt felelte nekik Mózes: "Talán bizony testvéreitek háborúba menjenek, ti meg itt majd ültök?
Num 32:7 Miért csüggesztitek el Izrael fiainak lelkét, hogy ne merjenek átmenni arra a földre, amelyet az Úr nekik fog adni?
Num 32:8 Nem így tettek-e atyáitok, amikor elküldtem őket Kádes-Barneából, hogy kémleljék ki a földet?
Num 32:9 Miután ugyanis felmentek a Szőlőfürt völgyéig és szemügyre vették az egész földet, elcsüggesztették Izrael fiainak szívét, hogy ne menjenek be arra a területre, amelyet az Úr nekik adott.
Num 32:10 Meg is haragudott érte az Úr és megesküdött, mondván:
Num 32:11 "Bizony azok közül, akik feljöttek Egyiptomból, egyetlen húszesztendős és annál idősebb ember sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mert nem akartak követni engem,
Num 32:12 kivéve a kenita Kálebet, Jefóne fiát meg Józsuét, Nún fiát, akik teljesítették akaratomat."
Num 32:13 Ezért haragudott meg az Úr Izraelre, ezért barangoltatta őket negyven esztendeig a pusztában, míg ki nem pusztult az az egész nemzedék, amely azt tette, ami gonosz az ő színe előtt.
Num 32:14 És íme -- folytatta --, ti támadtatok atyáitok helyett, ti vétkes emberek fajzatai és sarjai, hogy növeljétek az Úr haragját Izrael ellen!
Num 32:15 Hiszen ha nem akarjátok követni őt, akkor a pusztában hagyja a népet és ti lesztek az okai, hogy mindnyájan elvesznek."
Num 32:16 Erre azok közelebb járultak és azt mondták: "Csak aklokat akarunk építeni juhainknak, istállókat barmainknak, erős városokat gyermekeinknek,
Num 32:17 mi magunk azonban felfegyverkezve és harcrakészen fogjuk járni a hadat Izrael fiainak élén, míg be nem visszük őket helyükre. Megerősített városokban csak gyermekeink lesznek, mindazzal együtt, amink van, a lakosok zaklatásai miatt.
Num 32:18 Mi nem térünk vissza házunkba, míg Izrael fiai el nem foglalják örökségüket,
Num 32:19 s nem kívánunk semmit sem a Jordánon túl, mert meglesz már birtokunk annak keleti vidékén."
Num 32:20 Azt mondta erre nekik Mózes: "Ha megteszitek, amit ígértek és harcrakészen járjátok az Úr előtt a hadat,
Num 32:21 s átkel minden hadakozó, fegyveres férfiatok a Jordánon, míg az Úr el nem veszti ellenségeit,
Num 32:22 s meg nem hódol előtte az az egész föld, akkor vétek nélkül fogtok állni az Úr és Izrael előtt, s elnyeritek azt a földet, amelyet akartok, az Úr előtt.
Num 32:23 Ha azonban nem teszitek meg, amit mondtok, nincs kétség benne, vétkeztek az Úr ellen, s tudjátok meg, hogy bűnötök utolér titeket.
Num 32:24 Építsetek tehát városokat gyermekeiteknek, aklokat és istállókat juhaitoknak meg barmaitoknak, de amit ígértetek, teljesítsétek."
Num 32:25 Azt mondták erre Gád és Rúben fiai Mózesnek: "Szolgáid vagyunk, megtesszük, amit urunk parancsol.
Num 32:26 Gyermekeinket, asszonyainkat, juhainkat s állatainkat Gileád városaiban hagyjuk,
Num 32:27 mi pedig, szolgáid valamennyien harcrakészen fogjuk járni a hadat, amint te, uram, mondod."
Num 32:28 Parancsot adott tehát Mózes Eleazárnak, a papnak meg Józsuénak, Nún fiának, s az Izrael törzseiben levő nagycsaládok fejeinek és azt mondta nekik:
Num 32:29 "Ha átmennek Gád fiai s Rúben fiai veletek a Jordánon, hogy valamennyien felfegyverkezve harcoljanak az Úr előtt, s meghódol az a föld előttetek, akkor adjátok nekik Gileádot birtokul;
Num 32:30 ha azonban nem akarnak felfegyverkezve átmenni veletek Kánaán földjére, akkor közöttetek kapjanak lakóhelyet."
Num 32:31 Azt felelték erre Gád fiai és Rúben fiai: "Ahogy az Úr szólott szolgáinak, úgy cselekszünk:
Num 32:32 felfegyverkezve átmegyünk az Úr előtt Kánaán földjére, de kijelentjük, hogy ezennel megkaptuk birtokunkat a Jordánon túl."
Num 32:33 Odaadta tehát Mózes Gád és Rúben fiainak meg Manassze, József fia fél törzsének Szihon, amorita király országát meg Óg básáni király országát: földjüket és városaikat körös-körül.
Num 32:34 Felépítették tehát Gád fiai Díbont, Atarótot, Ároert,
Num 32:35 Etrótot, Sófánt, Jázert, Jegbaát,
Num 32:36 Betnemrát és Betháránt, a megerősített városokat és juhaiknak az aklokat.
Num 32:37 Rúben fiai pedig felépítették Hesebont, Elálét, Kirjátaimot,
Num 32:38 Nábót, Baálmeont -- nevüket megváltoztatva --, meg Szabámát és nevet adtak a városoknak, amelyeket építettek.
Num 32:39 Mákirnak, Manassze fiának fiai pedig elmentek Gileádba, s azt elpusztították, lakosait, az amoritákat pedig megölték.
Num 32:40 Odaadta tehát Mózes Gileád földjét Mákirnak, Manassze fiának, s az megtelepedett rajta.
Num 32:41 Jaír, Manassze fia pedig elment, s elfoglalta falvaikat, s elnevezte őket Hávót-Jaírnak, azaz Jaír falvainak.
Num 32:42 Nóbe pedig elment, s elfoglalta Kánátot leányvárosaival együtt, s elnevezte a maga nevéről Nóbénak.
Num 33:1 A következők voltak Izrael fiainak állomásai, amikor kivonultak Egyiptomból csapataik szerint, Mózes és Áron vezetése alatt,
Num 33:2 amint Mózes feljegyezte a tábornak az Úr parancsára váltogatott helyei szerint.
Num 33:3 Izrael fiai elindultak tehát Ramesszeszből az első hónapban, az első hó tizenötödik napján, a pászka után való napon, hatalmas kéz által, az összes egyiptomi láttára,
Num 33:4 amikor ők azokat az elsőszülötteiket temették, akiket az Úr megölt -- mert isteneiken is bosszút állt --,
Num 33:5 és tábort ütöttek Szukkótban.
Num 33:6 Szukkótból aztán eljutottak Etámba, amely a puszta határának szélén van.
Num 33:7 Aztán elindultak onnét és Fiháhirót felé tartottak, amely Beelszefonnal szemben van és tábort ütöttek Migdol előtt.
Num 33:8 Aztán elindultak Fiháhirótból, s átmentek a tenger közepén a pusztába, s három napig jártak a pusztában és tábort ütöttek Márában.
Num 33:9 Aztán elindultak Márából és eljutottak Elimbe, ahol tizenkét forrás és hetven pálmafa volt, s tábort ütöttek ott.
Num 33:10 Aztán elindultak onnét is és felütötték sátraikat a Vörös-tenger mellett. Aztán elindultak a Vörös-tengertől
Num 33:11 és tábort ütöttek a Szín-pusztában.
Num 33:12 Aztán elindultak onnét és eljutottak Dáfkába.
Num 33:13 Aztán elindultak Dáfkából és tábort ütöttek Álusban.
Num 33:14 Aztán elindultak Álusból, s felütötték sátraikat Rafidimban, ahol nem volt ivóvize a népnek.
Num 33:15 Aztán elindultak Rafidimból és tábort ütöttek a Sínai pusztájában.
Num 33:16 Aztán elindultak a Sínai pusztájából is és eljutottak a Kibrót-Hattaavába.
Num 33:17 Aztán elindultak a Kívánság-sírjaitól és tábort ütöttek Hácerótban.
Num 33:18 Hácerótból aztán eljutottak Retmába.
Num 33:19 Aztán elindultak Retmából és tábort ütöttek Remmon-Fáreszben.
Num 33:20 Aztán elindultak onnét és eljutottak Libnába.
Num 33:21 Libna után tábort ütöttek Resszában.
Num 33:22 Aztán elindultak Resszából és eljutottak Keelátába.
Num 33:23 Aztán elindultak onnét és tábort ütöttek a Sefer hegynél.
Num 33:24 Aztán elindultak a Sefer hegytől és eljutottak Aráfába.
Num 33:25 Aztán elindultak innét és tábort ütöttek Makelótban.
Num 33:26 Aztán elindultak Makelótból és eljutottak Táhátba.
Num 33:27 Táhát után tábort ütöttek Táréban.
Num 33:28 Aztán elindultak onnét és felütötték sátraikat Metkában.
Num 33:29 Metka után tábort ütöttek Hesmonában.
Num 33:30 Aztán elindultak Hesmonából és eljutottak Mószerótba.
Num 33:31 Mószerót után tábort ütöttek Benéjaakánban.
Num 33:32 Aztán elindultak Benéjaakánból és eljutottak a Gidgád hegyéhez.
Num 33:33 Aztán elindultak innét és tábort ütöttek Jetebátában.
Num 33:34 Jetebáta után eljutottak Hebronába.
Num 33:35 Aztán elindultak Hebronából és tábort ütöttek Ecjon-Gáberben.
Num 33:36 Aztán elindultak innét, s eljutottak a Szín-pusztába, vagyis Kádesbe.
Num 33:37 Aztán elindultak Kádesből és tábort ütöttek a Hór hegyénél, Edom földje határának szélén.
Num 33:38 Ekkor Áron pap felment az Úr parancsára a Hór hegyére, s ott meghalt, Izrael fiai Egyiptomból való kivonulásának negyvenedik esztendejében, az ötödik hónapban, a hó első napján,
Num 33:39 százhuszonhárom esztendős korában.
Num 33:40 Aztán meghallotta Árád kánaáni király, aki a Délvidéken lakott, hogy odajöttek Izrael fiai, Kánaán földjére mentükben.
Num 33:41 Aztán elindultak a Hór hegyétől és tábort ütöttek Szálmonában.
Num 33:42 Aztán elindultak onnét és eljutottak Fúnonba.
Num 33:43 Aztán elindultak Fúnonból és tábort ütöttek Obótban.
Num 33:44 Obót után eljutottak Ijeábarimba, amely a moabiták határán van.
Num 33:45 Aztán elindultak Ijeábarimból és felütötték sátraikat Díbon-Gádban.
Num 33:46 Aztán elindultak onnét és tábort ütöttek Helmon-Deblátaimban.
Num 33:47 Aztán elindultak Helmon-Deblátaimból és eljutottak az Abárim hegységhez, Nábóval szemben.
Num 33:48 Aztán elindultak az Abárim hegységtől, s átmentek Moáb mezőségére, a Jordán mellé, Jerikóval átellenben,
Num 33:49 s tábort ütöttek ott Betsimóttól Ábelsátimig, a moabiták sík térségein.
Num 33:50 Itt így szólt az Úr Mózeshez:
Num 33:51 "Parancsold meg Izrael fiainak, s mondd nekik: Ha majd átkeltek a Jordánon, s bementek Kánaán földjére,
Num 33:52 pusztítsátok el annak a földnek valamennyi lakóját, zúzzátok össze jelképeiket, törjétek össze bálványszobraikat, pusztítsátok el minden magaslatukat,
Num 33:53 s tisztítsátok meg azt a földet és telepedjetek meg rajta, mert nektek adtam én azt birtokul.
Num 33:54 Sors által osszátok szét magatok között: a nagyobb nemzetségnek nagyobb birtokot, a kisebbnek kisebbet adjatok; mindegyiknek azt kell örökségül juttatni, amire a sors esik; törzsek és nagycsaládok szerint kell kiosztani a birtokot.
Num 33:55 De ha nem akarjátok majd kipusztítani annak a földnek a lakóit, akkor azok, akik megmaradnak, szeggé lesznek szemetekben, s dárdává oldalatokban, s ellenségeskedni fognak veletek lakóföldeteken,
Num 33:56 s amit velük szándékoztam tenni, tiveletek teszem meg."
Num 34:1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
Num 34:2 "Parancsolj Izrael fiainak és mondd nekik: Ha majd bejuttok Kánaán földjére, s azt kisorsolják közöttetek birtokul, a következők legyenek határai.
Num 34:3 A déli rész az Edom mellett levő Szín-pusztától kezdődjék. Határa keleten a Sós-tenger legyen,
Num 34:4 aztán kerülje meg a Skorpió-magaslat déli oldalát, úgy hogy átmenjen Szennán és Kádes-Barneától délre jusson; onnan haladjon a határ az Ádár nevű faluig, majd húzódjon Aszemónáig,
Num 34:5 Aszemónától aztán kanyarodjék a határ Egyiptom patakjához és végződjék a Nagy-tenger partján.
Num 34:6 A nyugati oldal a Nagy-tengernél kezdődjék, s ugyanennél a határnál végződjék.
Num 34:7 Az északi oldalon a határ a Nagy-tengernél kezdődjék, aztán haladjon egészen a Magas-hegyig,
Num 34:8 onnan menjen Emát felé egészen Szedáda határáig,
Num 34:9 aztán menjen a határ egészen Zefronáig és Enán falváig. Ez legyen a határ az északi részen.
Num 34:10 A keleti oldal határát innen, Enán falvától kell meghúzni egészen Sefámáig,
Num 34:11 Sefámától aztán menjen le a határ addig a Rebláig, amely a Dafním forrással átellenben van, onnan jusson el a Kinneret tenger keleti partjára,
Num 34:12 majd húzódjon le a Jordánhoz, s végül a Sós-tengernél fejeződjék be. Ez legyen földetek, határai szerint, körös-körül."
Num 34:13 Megparancsolta tehát Mózes Izrael fiainak: "Ez és ez az a föld, amelyet majd sors által birtokul kaptok, s amely felől azt parancsolta az Úr, hogy a kilenc törzsnek és a fél törzsnek kell adni,
Num 34:14 mert Rúben fiainak törzse nagycsaládjai szerint, meg Gád fiainak törzse nagycsaládjainak száma szerint, meg Manassze fél törzse,
Num 34:15 vagyis két és fél törzs már megkapta a részét a Jordánon túl, Jerikóval szemben, kelet felé."
Num 34:16 Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek:
Num 34:17 "A következő a neve azoknak a férfiaknak, akik el fogják osztani azt a földet közöttetek: Eleazár, a pap és Józsue, Nún fia,
Num 34:18 továbbá minden törzsből egy-egy fejedelem,
Num 34:19 név szerint: Júda törzséből: Káleb, Jefóne fia;
Num 34:20 Simeon törzséből: Sámuel, Ammiúd fia;
Num 34:21 Benjamin törzséből: Elidád, Kászelon fia;
Num 34:22 Dán fiainak törzséből: Bokki, Jogli fia;
Num 34:23 József fiai közül: Manassze törzséből: Hanniél, Efód fia;
Num 34:24 Efraim törzséből: Kámuel, Seftán fia;
Num 34:25 Zebulon törzséből: Eliszafán, Fárnák fia;
Num 34:26 Isszakár törzséből: Fáltiel fejedelem, Ozán fia;
Num 34:27 Áser törzséből: Áhiud, Salómi fia;
Num 34:28 Naftali törzséből: Fedaél, Ammiúd fia."
Num 34:29 Ezek azok, akiknek megparancsolta az Úr, hogy osszák fel Izrael fiai között Kánaán földjét.
Num 35:1 Ezt is mondta az Úr Mózesnek, Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben:
Num 35:2 "Parancsold meg Izrael fiainak, hogy adjanak a levitáknak birtokukból
Num 35:3 városokat lakóhelyül s legelőket a városok körül, hogy a városokban lakjanak, a legelők pedig juhaik és állataik eltartására szolgáljanak.
Num 35:4 Utóbbiak a város falától kifelé, körös-körül, ezer lépésnyire terjedjenek:
Num 35:5 keleten legyen egy kétezer könyöknyi, délen is legyen egy kétezernyi, a nyugatra néző tenger felé is legyen egy ekkora nagyságú, végül az északi oldalon is egy ugyanilyen terjedelmű legelő, úgyhogy középen legyenek a városok és künn a legelők.
Num 35:6 A városok közül, amelyeket a levitáknak adtok, hatot a menekvők oltalmára kell kijelölni, hogy oda meneküljön, aki vért ontott; ezeken kívül negyvenkét más várost is adjatok,
Num 35:7 vagyis összesen negyvennyolcat, legelőikkel együtt.
Num 35:8 Ezeket a városokat Izrael fiainak birtokából kell adni: azoktól, akiknek több van, több várost kell elvenni, akiknek kevesebb van, kevesebbet: mindegyik a maga örökségének mértékéhez képest adjon városokat a levitáknak."
Num 35:9 Azt mondta az Úr Mózesnek:
Num 35:10 "Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd átkeltetek a Jordánon, Kánaán földjére,
Num 35:11 határozzátok meg, amely városok szolgáljanak a menekvők oltalmára, azok számára, akik akaratlanul vért ontottak,
Num 35:12 hogy azt, aki ezekbe menekül, ne ölhesse meg a megöltnek a rokona, míg a közösség elé nem áll, s ügyét meg nem ítélik.
Num 35:13 E városok közül, amelyeket a menekvők oltalmára ki kell jelölni,
Num 35:14 három a Jordánon túl, három pedig Kánaán földjén legyen,
Num 35:15 s mind Izrael fiai, mind a jövevények, mind az idegenek ezekbe meneküljenek, ha akaratlanul vért ontottak.
Num 35:16 Ha valaki vasszerszámmal üt meg valakit, úgy, hogy a megütött meghal, akkor az illető gyilkosságban vétkes és haljon meg maga is;
Num 35:17 ha kővel hajít meg valakit, úgy, hogy a meghajított meghal, akkor ugyanígy bűnhődjék;
Num 35:18 ha faszerszámmal ütnek meg valakit, úgy, hogy meghal, akkor bosszút kell érte állni annak a vérével, aki megütötte:
Num 35:19 a meggyilkoltnak a rokona ölje meg a gyilkost, mihelyt rátalál, ölje meg.
Num 35:20 Ha valaki gyűlölségből taszít meg valakit, vagy lesből hajít meg valamivel,
Num 35:21 vagy ellenségeskedésből üt meg a kezével, úgy, hogy az meghal, akkor az, aki megütötte, gyilkosságban vétkes: a meggyilkoltnak a rokona, mihelyt rátalál, ölje meg.
Num 35:22 Ha azonban véletlenségből, gyűlölség
Num 35:23 és ellenségeskedés nélkül követ el valaki ilyesmit,
Num 35:24 s ezt a nép hallatára, amikor az emberölés tettese és a vérrokon között levő ügyet megtárgyalják, igazolják,
Num 35:25 akkor az illetőt, minthogy ártatlan, meg kell menteni a bosszulónak a kezétől és az ítélet alapján vissza kell vitetni abba a városba, amelybe menekült, s maradjon ott, míg a főpap, akit a szent olajjal felkentek, meg nem hal.
Num 35:26 Ha az emberölés tettesét a menekvők számára rendelt városok határán kívül
Num 35:27 találja a vérbosszuló és megöli, akkor az, aki megöli, nem követ el bűnt,
Num 35:28 mert a menekültnek a főpap haláláig a városban kellett volna maradnia; annak halála után az emberölés tettese visszatérhet földjére.
Num 35:29 Örök törvény legyen ez minden lakóhelyeteken.
Num 35:30 A gyilkost csak tanúk alapján szabad megbüntetni: egy ember tanúvallomása alapján senkit sem szabad elítélni.
Num 35:31 Váltságot ne fogadjatok el attól, aki vétkes a vérben: legott haljon meg ő maga is.
Num 35:32 A száműzöttek, s az elmenekültek semmiképpen sem térhetnek vissza városukba a főpap halála előtt.
Num 35:33 Ne szentségtelenítsétek meg lakóföldeteket: az ártatlanok vére megszentségteleníti, s másképp nem lehet megtisztítani, mint csak annak a vére által, aki a más vérét kiontotta.
Num 35:34 Így lesz tiszta a ti birtokotok, amelyen én közöttetek lakom: mert én, az Úr, Izrael fiai között lakom."
Num 36:1 Előálltak ekkor Gileád nagycsaládjainak fejei -- Gileád Mákirnak, Manassze fiának volt a fia -- József fiainak nemzetségéből és így szóltak Mózeshez, Izrael fejedelmei előtt:
Num 36:2 "Neked, urunknak, azt parancsolta az Úr, hogy sors útján oszd el a földet Izrael fiai között, meg hogy Celofhád testvérünk lányainak add oda az atyjukat illető birtokot.
Num 36:3 Ha ezeket más törzsből való emberek veszik feleségül, akkor birtokuk követi őket és más törzsre száll, s a mi örökségünk csökken.
Num 36:4 Így aztán az fog történni, hogy amikor az örvendetes esztendő, vagyis a szabadulás ötvenedik esztendeje elérkezik, az, amit a sors szétosztott, összezavarodik, s az egyik törzs birtoka a másikra száll."
Num 36:5 Azt felelte és mondta erre Mózes az Úr parancsából Izrael fiainak: "József fiainak törzse helyesen szólt.
Num 36:6 Ezt a törvényt hirdeti ki tehát az Úr Celofhád lányai felől: Férjhez mehetnek, akihez akarnak, de csak a saját törzsükből való emberhez,
Num 36:7 hogy ne szálljon át Izrael fiainak birtoka az egyik törzsről a másik törzsre. Azért minden férfi a maga törzséből, s a maga rokonságából vegyen feleséget,
Num 36:8 s minden nő ugyanabból a törzsből nyerjen férjet, hogy az örökség megmaradjon az egyes családokban,
Num 36:9 s ne keveredjenek össze egymással a törzsek, hanem úgy maradjanak, amint az Úr szétválasztotta őket."
Num 36:10 Úgy is tettek Celofhád lányai, ahogy a parancs szólt,
Num 36:11 s Maála, Tirca, Hegla, Melka és Noa atyjuk bátyjának fiaihoz mentek feleségül;
Num 36:12 ezek Manasszénak, József fiának nemzetségéből származtak, s így az a birtok, amelyet nekik adtak, atyjuk törzsében és nemzetségében maradt.
Num 36:13 Ezek azok a parancsok és rendeletek, amelyeket az Úr Mózes által Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben parancsolt Izrael fiainak.
Deu 1:1 Ezek azok a szavak, amelyeket Mózes egész Izraelhez intézett a Jordánon túl, a pusztában, a Mezőségen, a Vörös-tengerrel átellenben, Párán, Tófel, Lábán és Hácerót között, ahol igen sok arany van.
Deu 1:2 Tizenegy napig tart a járás a Hórebtől a Szeír hegy felé vivő úton Kádes-Barneáig.
Deu 1:3 A negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hó első napján Mózes elmondta Izrael fiainak mindazt, amit megparancsolt neki az Úr,
Deu 1:4 miután megverte Szihont, az amoriták királyát, aki Hesebonban lakott, meg Ógot, Básán királyát, aki Astarótban és Edráiban lakott.
Deu 1:5 A Jordánon túl Moáb földjén kezdte el Mózes kifejteni a törvényt ezekkel a szavakkal:
Deu 1:6 "Az Úr, a mi Istenünk szólt hozzánk a Hóreben, és azt mondta: "Eleget voltatok már ennél a hegynél!
Deu 1:7 Forduljatok meg, és menjetek el az amoriták hegységére, s a többi helyre, amely annak közelében van: a Mezőségre, a Hegyvidékre, az Alföldre, a Délvidékre, a tenger mellékére, a kánaániak földjére és a Libanonra, egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig.
Deu 1:8 Íme, mondom, nektek adtam azt: menjetek be, és foglaljátok el azt a földet, amely felől megesküdött az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik és utódaiknak adja."
Deu 1:9 Ugyanabban az időben én azt mondtam nektek:
Deu 1:10 Egymagam nem boldogulok veletek, mert az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket, s immár olyan sokan vagytok, mint az ég csillagai.
Deu 1:11 Adjon az Úr, atyáitok Istene még sok ezret e számhoz, s áldjon meg titeket, amint mondta! --
Deu 1:12 De én egymagam nem győzöm ügyeiteket, terheiteket és pereiteket.
Deu 1:13 Adjatok tehát közületek bölcs és értelmes férfiakat, akiknek magaviselete törzseitekben elismert, hogy feljebbvalóitokká tegyem őket.
Deu 1:14 Ekkor ti ezt feleltétek nekem: "Jó dolog, amit tenni akarsz."
Deu 1:15 Vettem tehát törzseitekből bölcs és nemes férfiakat, és megtettem őket feljebbvalóitokká: ezrek, százak, ötvenek és tizek fejeivé, hogy tanítsanak titeket mindenben.
Deu 1:16 Aztán megparancsoltam nekik: Hallgassátok meg őket, s ami igazságos, azt ítéljétek, akár bennszülött az illető, akár idegen.
Deu 1:17 Semmi különbség se legyen a személyek között: a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot, senkinek a személyére se tekintsetek, mert Isten ügye az ítélet. Ha valami nehéznek tűnik nektek, terjesszétek elém, azt én hallgatom meg.
Deu 1:18 Aztán megparancsoltam mindazt, amit tennetek kell.
Deu 1:19 Ezek után elindultunk a Hórebtől, és átmentünk azon a rettenetes és végtelen nagy pusztán, amelyet láttatok, az amoriták hegysége felé vivő úton, amint az Úr, a mi Istenünk parancsolta nekünk. Amikor aztán Kádes-Barneába jutottunk,
Deu 1:20 azt mondtam nektek: Eljutottatok az amoriták hegységéig, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk ad.
Deu 1:21 Lásd e földet, amelyet az Úr, a te Istened neked ad, menj fel, és foglald el, amint az Úr, a mi Istenünk atyáidnak mondta; ne félj és semmit se rettegj.
Deu 1:22 Erre valamennyien elém járultatok, és azt mondtátok: "Küldjünk el férfiakat, hogy vegyék szemügyre a földet, és mondják meg, melyik úton kell felmennünk, és mely városokba kell mennünk."
Deu 1:23 Mivel tetszett nekem ez a beszéd, elküldtem közületek tizenkét férfit, egyet-egyet minden törzsből.
Deu 1:24 Azok el is indultak, felmentek a hegységre, és eljutottak egészen a Szőlőfürt völgyéig. Szemügyre vették a földet,
Deu 1:25 vettek gyümölcséből, s hogy megmutassák termékenységét, elhozták hozzánk, és azt mondták: "Jó az a föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk adni fog nekünk."
Deu 1:26 Ti azonban nem akartatok felmenni, hanem ellene szegültetek az Úr, a mi Istenünk szavának.
Deu 1:27 Zúgolódtatok sátraitokban, és azt mondtátok: "Gyűlöl minket az Úr. Azért hozott ki minket Egyiptom földjéről, hogy az amoriták kezébe adjon, és eltöröljön bennünket.
Deu 1:28 Hova menjünk fel? Maguk a kémek félemlítették meg szívünket, mert azt mondták: Igen nagy az a sokaság, termetre szálasabb nálunknál, a városok nagyok, és meg vannak erősítve az égig: az enakiták fiait láttuk mi ott."
Deu 1:29 Erre én azt mondtam nektek: Ne rettegjetek, és ne féljetek tőlük.
Deu 1:30 Az Úr Isten, aki vezet titeket, maga fog harcolni értetek, mint ahogy Egyiptomban cselekedett mindenki szeme láttára.
Deu 1:31 A pusztában is -- te magad láttad --, úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, mint ahogy az ember szokta hordozni kicsi gyermekét, az egész úton, amelyen jártatok, amíg eljutottatok erre a helyre.
Deu 1:32 De még ekkor sem hittetek az Úrnak, a ti Isteneteknek,
Deu 1:33 aki előttetek járt az úton, és kijelölte a helyet, ahol sátraitokat fel kellett állítanotok, és éjszaka tűz által mutatta nektek az utat, nappal pedig felhőoszlop által.
Deu 1:34 Amikor aztán az Úr meghallotta siránkozásotokat, megharagudott és megesküdött:
Deu 1:35 "E gonosz nemzedéknek férfiai közül senki sem fogja meglátni azt a jó földet, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak --
Deu 1:36 kivéve Kálebet, Jefóne fiát: ő ugyanis meglátja, és neki meg fiainak adom azt a földet, amelyet taposott, mert követte az Urat." --
Deu 1:37 Nem is lehet csodálni a nép ellen való haragját, amikor még énrám is megharagudott az Úr miattatok, s így szólt: "Te sem mégy be oda!
Deu 1:38 Józsue, Nún fia, a te szolgád megy be helyetted. Biztasd őt, és erősítsd, mert ő osztja el sorshúzással azt a földet Izraelnek.
Deu 1:39 Gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy fogságba kerülnek, s fiaitok, akik ma még nem ismerik a jó és rossz különbségét, azok mennek be; nekik adom azt a földet, s ők foglalják el.
Deu 1:40 Ti azonban forduljatok meg, s menjetek vissza a pusztába, a Vörös-tenger felé vivő úton!"
Deu 1:41 Erre ti azt feleltétek nekem: "Vétkeztünk az Úr ellen; felmegyünk és harcolunk, amint az Úr, a mi Istenünk parancsolta." Amikor aztán felfegyverkeztetek, s a hegyre tartottatok,
Deu 1:42 azt mondta nekem az Úr: "Mondd nekik: Ne menjetek fel, s ne harcoljatok, mert nem vagyok veletek, hogy el ne hulljatok ellenségeitek előtt."
Deu 1:43 Én szóltam, de ti nem hallgattatok rám, hanem szembeszálltatok az Úr parancsával, és felfuvalkodottan felmentetek a hegyre.
Deu 1:44 Erre kijöttek az amoriták, akik a hegységben laktak, felvonultak ellenetek, és úgy megkergettek titeket, ahogy a méhek szokták megkergetni az embert, és vágtak titeket Szeírtől Hormáig.
Deu 1:45 Amikor aztán visszatértetek és sírtatok az Úr előtt, ő nem hallgatott meg titeket, s nem akart figyelni szavatokra.
Deu 1:46 Így hosszú időn keresztül Kádes-Barneában maradtatok.
Deu 2:1 Amikor aztán elindultunk onnét, elmentünk abba a pusztába, amely a Vörös-tenger felé visz, amint az Úr mondta nekem és hosszú ideig kerülgettük a Szeír hegyet.
Deu 2:2 Majd azt mondta az Úr nekem:
Deu 2:3 "Eleget kerülgettétek már ezt a hegyet, menjetek észak felé;
Deu 2:4 a népnek azonban parancsold meg: Át fogtok menni testvéreiteknek, Ézsau fiainak határán, akik Szeírben laknak, s ők félni fognak tőletek:
Deu 2:5 ám nagyon vigyázzatok, hogy ellenük ne induljatok, mert egy talpalatnyit sem adok nektek földjükből, mivel Ézsaunak adtam Szeír hegyét birtokul.
Deu 2:6 Pénzen vegyetek eleséget tőlük, s azt egyétek, megfizetett vizet merítsetek s igyatok.
Deu 2:7 Az Úr, a te Istened megáldott téged kezed minden munkájában, figyelemmel kísérte utadat, mint jöttél át ezen a nagy pusztán: negyven esztendeje lakik veled az Úr, a te Istened, s nem volt hiányod semmiben sem."
Deu 2:8 Amikor aztán átvonultunk testvéreink, Ézsau fiai között, akik Szeírben laktak, a Mezőség útján át, Eláton és Ecjon-Gáberen keresztül, eljutottunk arra az útra, amely Moáb pusztájába vezet.
Deu 2:9 Ekkor azt mondta az Úr nekem: "Ne indíts hadat a moabiták ellen, s ne szállj harcba velük, mert semmit sem adok neked földjükből, mivel Lót fiainak adtam Árt birtokul.
Deu 2:10 Ennek az emiták voltak az első lakói, egy nagy, erős és olyan szálas nép, mint az enakiták nemzetsége;
Deu 2:11 az Óriások közé számították őket, éppen úgy, mint az enakiták fiait, de a moabiták emitáknak nevezik őket. --
Deu 2:12 Szeírben pedig azelőtt a horiták laktak, de Ézsau fiai kiűzték és eltörölték őket, s ők telepedtek oda, úgy, ahogy Izrael tett a maga birtokának földjén, amelyet az Úr őneki adott."
Deu 2:13 Felkerekedtünk tehát, hogy átkeljünk a Szered patakján és át is keltünk rajta.
Deu 2:14 Az idő pedig, amely alatt Kádes-Barneától a Szered patakján való átkelésig jártunk, harmincnyolc esztendő volt, s ezalatt a hadra való férfiak egész nemzedéke kiveszett a táborból, amint az Úr megesküdött:
Deu 2:15 az ő keze volt ellenük, hogy kivesszenek a táborból.
Deu 2:16 Amikor aztán mind elestek a hadra való férfiak,
Deu 2:17 így szólt az Úr hozzám:
Deu 2:18 "Te ma átmégy Moáb határán, az Ár nevű városon
Deu 2:19 és Ammon fiainak közelébe kerülsz; vigyázz, ne indíts hadat ellenük, s ne kezdj harcot velük, mert semmit sem adok neked Ammon fiainak földjéből, mivel Lót fiainak adtam azt birtokul.
Deu 2:20 (Ezt az Óriások földjéhez számították, s rajta egykor az Óriások laktak, de ezeket az ammoniták szamszummitáknak nevezik;
Deu 2:21 nagy, sok és szálas termetű nép volt, olyan, mint az enakiták. Az Úr eltörölte őket az ammoniták színe elől, s őket telepítette helyükre,
Deu 2:22 úgy, amint Ézsau fiaival cselekedett, akik Szeírben laknak, amikor eltörölte a horitákat, s Ézsau fiainak adta földjüket, amelyet bírnak is mind a mai napig.
Deu 2:23 A hivvitákat pedig, akik egészen Gázáig falvakban laktak, a kaftoriak űzték ki: ezek ugyanis kijöttek Kaftorból, eltörölték őket, s letelepedtek a helyükre.)
Deu 2:24 Kerekedjetek azonban fel és keljetek át az Arnon patakon. Íme, az amorita Szihont, Hesebon királyát a kezedbe adtam: láss hozzá, hogy elfoglald földjét, s indíts hadat ellene.
Deu 2:25 Ma kezdek el tőled való rettegést és félelmet bocsátani valamennyi népre, amely az ég alatt lakik, hogy neved hallatára rettegjenek és gyötrődjenek."
Deu 2:26 Követeket küldtem tehát Kádemót pusztájából Szihonhoz, Hesebon királyához békességes szavakkal, ezt üzentem:
Deu 2:27 Hadd menjünk át földeden; az országúton megyünk, nem térünk le sem jobbra, sem balra;
Deu 2:28 eleséget, hogy ehessünk, pénzért adj nékünk, vizet pénzen adj, s úgy iszunk. Csak engedd meg nékünk az átvonulást --
Deu 2:29 úgy, amint Ézsau fiai cselekedtek, akik Szeírben laknak, meg a moabiták, akik Árban laknak --, míg eljutunk a Jordánhoz, s átkelünk arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk ad.
Deu 2:30 De Szihon, Hesebon királya nem akarta megengedni nekünk az átvonulást, mert az Úr, a te Istened megkeményítette a lelkét és keménnyé tette a szívét, hogy kezedbe adhassa, mint ahogy most látod.
Deu 2:31 Erre azt mondta az Úr nekem: "Íme, elkezdem kezedbe adni Szihont és földjét: láss hozzá elfoglalásához."
Deu 2:32 Amikor aztán kijött elénk Szihon, egész népével együtt, hogy megütközzék velünk Jászában,
Deu 2:33 kezünkbe is adta az Úr, a mi Istenünk, s megvertük fiaival s egész népével együtt.
Deu 2:34 Ugyanabban az időben elfoglaltuk valamennyi városát, megöltük azok lakóit, a férfiakat, az asszonyokat s a gyermekeket: nem hagytunk meg bennük semmit,
Deu 2:35 csak az állatokat meg az elfoglalt városokból való zsákmányt: ezek a zsákmányszerzők osztályrészévé lettek.
Deu 2:36 Ároertől, amely az Arnon patak partján van, attól a várostól, amely a völgyben fekszik, egészen Gileádig nem volt sem falu, sem város, amely megmenekült volna kezünktől: valamennyit átadta nekünk az Úr, a mi Istenünk,
Deu 2:37 kivéve Ammon fiainak földjét, amelyhez nem közelítettünk, vagyis mindazt, ami a Jabbok pataknál fekszik, meg a hegyi városokat és mindazokat a helyeket, amelyektől eltiltott minket az Úr, a mi Istenünk.
Deu 3:1 Aztán megfordultunk, s felmentünk a Básán felé vivő úton. Ekkor kijött elénk Óg, Básán királya egész népével együtt, hogy megütközzék velünk Edráiban.
Deu 3:2 Ám az Úr azt mondta nekem: "Ne félj tőle, mert a kezedbe adom egész népével és földjével együtt. Tégy vele úgy, ahogy Szihonnal, az amoritáknak azzal a királyával tettél, aki Hesebonban lakott."
Deu 3:3 Kezünkbe adta tehát az Úr, a mi Istenünk Ógot, Básán királyát is meg egész népét, s megvertük őket az utolsó szálig.
Deu 3:4 Ugyanakkor feldúltuk minden városát, úgy, hogy nem volt város, amely megmenekült volna tőlünk: hatvan várost, az egész árgobi vidéket, amely Óg básáni birodalmához tartozott --
Deu 3:5 ezek mind városok voltak, megerősítve igen magas falakkal, kapukkal és zárakkal --, azonkívül számtalan mezővárost, amelynek nem volt várfala.
Deu 3:6 Aztán eltöröltük őket, mint ahogy Szihonnal, Hesebon királyával tettünk: eltöröltünk valamennyi várost, férfit, asszonyt és gyermeket,
Deu 3:7 de az állatokat meg a városokból való prédát zsákmányul vittük.
Deu 3:8 Így vettük el abban az időben a földet az amoriták két királyának kezéből, akik a Jordánon túl voltak, az Arnon patakjától a Hermon hegyéig --
Deu 3:9 ezt a szidoniak Szárionnak hívják, az amoriták pedig Szánirnak --,
Deu 3:10 a síkságon fekvő összes várost, s Gileádnak és Básánnak egész földjét Szelkáig és Edráiig, Óg básáni birodalmának városaiig.
Deu 3:11 Óg, Básán királya volt ugyanis már csak hátra az Óriások nemzetségéből; még mutogatják vasból való ágyát, amely Ammon fiainak Rabbátjában van: hossza kilenckönyöknyi, szélessége négy, a férfikar könyöktávolságának mértéke szerint.
Deu 3:12 A földet, amelyet abban az időben elfoglaltunk, Ároertől, amely az Arnon patak partján van, egészen Gileád hegységének feléig, meg annak városait Rúbennek és Gádnak adtam.
Deu 3:13 Gileád többi részét pedig, és az egész Básánt, Óg országát, Árgob egész vidékét Manassze fél törzsének juttattam. -- Az egész Básánt az Óriások földjének is hívják. --
Deu 3:14 Jaír, Manassze fia kapta ugyanis Árgob egész vidékét, a gessúriták és a makátiták határáig, mire ő elnevezte Básánt a maga nevéről Hávót-Jaírnak, azaz Jaír falvainak, mind a mai napig,
Deu 3:15 Mákirnak pedig Gileádot adtam.
Deu 3:16 Rúben és Gád törzsének adtam a Gileád földjétől az Arnon patakig, a patak közepéig terjedő földet meg ennek határterületét egészen a Jabbok patakig, amely Ammon fiainak határa,
Deu 3:17 meg a pusztai síkságot meg a Jordánt és keleti határterületét Kinnerettől a puszta tengeréig, azaz a Sós-tengerig, a Piszga hegy tövéig.
Deu 3:18 Ugyanakkor megparancsoltam nektek: Az Úr, a ti Istenetek odaadja nektek ezt a földet örökségül, de valamennyi vitézlő férfinak harcrakészen kell járnia a hadat testvéreiteknek, Izrael fiainak élén
Deu 3:19 és csak feleségeitek, gyermekeitek és állataitok -- mert tudom, hogy sok állatotok van -- maradhatnak a városokban, amelyeket nektek adtam,
Deu 3:20 míg nyugodalmat nem ad az Úr testvéreiteknek is, mint ahogyan nektek adott, s ők is el nem foglalják a földet, amelyet nekik a Jordánon túl fog adni. Akkor visszatérhet mindenki közületek birtokához, amelyet adtam nektek.
Deu 3:21 Józsuénak pedig meghagytam abban az időben: Szemed látta, mit tett az Úr, a ti Istenetek ezzel a két királlyal: így fog tenni minden országgal, ahova átmégy.
Deu 3:22 Ne félj tőlük, mert az Úr, a ti Istenetek fog harcolni értetek.
Deu 3:23 Könyörögtem ugyanis az Úrhoz abban az időben:
Deu 3:24 Úr Isten, ha már elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és erős kezedet -- nincs is más Isten sem égben, sem földön, aki végbevihetné a te cselekedeteidet és hasonlítható lenne a te hatalmadhoz --,
Deu 3:25 hát akkor hadd menjek át, s hadd lássam meg azt a felette jó földet a Jordánon túl, azt a kiváló Hegyvidéket meg Libanont.
Deu 3:26 Ám az Úr haragudott rám miattatok, s nem hallgatott meg, hanem azt mondotta nekem: "Elég, ne is szólj többé nekem erről a dologról.
Deu 3:27 Menj fel a Piszga tetejére, s jártasd körül szemedet nyugatra és északra, délre és keletre, s tekintsd meg: mert te nem kelsz át ezen a Jordánon.
Deu 3:28 Bízd meg Józsuét, erősítsd és bátorítsd őt, mert ő megy majd ennek a népnek az élén, s ő osztja szét azt a földet, amelyet látni fogsz."
Deu 3:29 Így maradtunk ebben a völgyben, Fogorral szemben.
Deu 4:1 Most pedig, Izrael, hallgass azokra a parancsokra és rendeletekre, amelyekre tanítalak, hogy megtartsd őket, s így élhess és elérhesd és birtokolhasd azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene majd nektek ad.
Deu 4:2 Ne tegyetek hozzá semmit se ahhoz az igéhez, amelyet hozzátok intézek, se el ne vegyetek belőle: tartsátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket parancsolok nektek.
Deu 4:3 Tulajdon szemetek látta mindazt, amit az Úr Beelfegor miatt tett, hogy miképp veszített el mindenkit, aki annak hódolt közületek;
Deu 4:4 ti pedig, akik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindannyian éltek mind a mai napig.
Deu 4:5 Tudjátok, hogy parancsolatokra és rendeletekre tanítottalak titeket, amint az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy szerintük cselekedjetek azon a földön, amelyet elfoglalni készültök.
Deu 4:6 Tartsátok meg tehát őket, és azok szerint cselekedjetek, mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmességtek bizonysága a népek előtt, hogy amikor meghallják mindezeket a parancsokat, azt mondják: "Íme, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet."
Deu 4:7 Nincs is más ilyen nagy nemzet, amelyhez istenei olyan közel lennének, mint amilyen közel mihozzánk van a mi Urunk, Istenünk, valahányszor kérjük.
Deu 4:8 Vagy melyik az a másik ilyen dicső nemzet, amelynek olyan szertartásai, olyan igazságos rendeletei lennének, mint ez az egész törvény, amelyet ma én szemetek elé tárok?
Deu 4:9 Gondosan vigyázz tehát magadra és lelkedre: el ne feledd azokat a dolgokat, amelyeket tulajdon szemed látott, ne távozzanak szívedtől egész életedben, ismertesd meg őket fiaiddal s unokáiddal.
Deu 4:10 Meg ne feledkezzél arról a napról, amelyen az Úr, a te Istened előtt álltál a Hóreben, amikor az Úr szólt hozzám és mondta: "Gyűjtsd elém a népet, hogy hallják szavaimat, s megtanuljanak félni engem minden időben, míg a földön élnek, s fiaikat is megtanítsák rá."
Deu 4:11 Erre ti odajárultatok a hegy tövéhez: s az égett mind az égig és sötétség, felhő és homály volt rajta.
Deu 4:12 Ekkor szólt hozzátok az Úr a tűz közepéből, szavak hangzását hallottátok, de alakot egyáltalában nem láttatok.
Deu 4:13 Így hirdette ki nektek szövetségét, amelynek teljesítését nektek megparancsolta: a tíz igét, amelyet ráírt két kőtáblára.
Deu 4:14 Ugyanakkor nekem megparancsolta, hogy tanítsalak meg titeket azokra a szertartásokra és rendeletekre, amelyeket meg kell tennetek azon a földön, amelyet elfoglalni készültök.
Deu 4:15 Gondosan vigyázzatok tehát lelketekre! Nem láttatok semmiféle alakot sem azon a napon, amelyen szólt hozzátok az Úr a Hóreben a tűz közepéből!
Deu 4:16 Meg ne tévedjetek tehát valahogy, és ne csináljatok magatoknak valamilyen faragott hasonmást, képmást férfiról vagy asszonyról,
Deu 4:17 hasonmást valamilyen állatról, amely a földön van, vagy madárról, amely az ég alatt repül,
Deu 4:18 vagy csúszó-mászóról, amely a földön mozog, vagy halról, amely a föld alatt, a vízben van.
Deu 4:19 Ha felemeled szemedet az égre és látod a napot, a holdat s az ég minden csillagát, meg ne ejtsen valahogy a tévedés és ne imádd és ne tiszteld őket! Ezeket az Úr, a te Istened mindazoknak a népeknek a szolgálatára teremtette, amelyek az ég alatt vannak.
Deu 4:20 Titeket azonban vett az Úr, és kihozott Egyiptom vaskohójából, hogy tulajdon népévé legyetek, mint ahogy az a mai napon meg is van.
Deu 4:21 Rám megharagudott az Úr a ti dolgaitok miatt, s megesküdött, hogy nem megyek át a Jordánon, s nem jutok be arra az igen jó földre, amelyet nektek fog adni.
Deu 4:22 Íme, meghalok ezen a földön, nem megyek át a Jordánon: ti átmentek, s elfoglaljátok azt a kiváló földet.
Deu 4:23 Vigyázz, hogy soha meg ne feledkezz az Úr, a te Istened szövetségéről, amelyet veled kötött, és ahogy az Úr megtiltotta neked, ne készíts faragott képmást semmiről,
Deu 4:24 mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltékeny Isten.
Deu 4:25 Ha majd fiakat és unokákat nemzetek, és ott tartózkodtok azon a földön, s megtévedtek, s valamilyen képmást csináltok magatoknak, s így azt cselekszitek, ami gonosz az Úr, a ti Istenetek előtt, hogy őt haragra ingereljétek.
Deu 4:26 Bizonyságul hívom fel ma az eget és a földet, hogy hamarosan elvesztek arról a földről, amelynek elfoglalására átkeltek a Jordánon. Nem laktok rajta hosszú ideig, hanem eltöröl róla az Úr titeket.
Deu 4:27 Szétszór minden nép közé, és csak kevesen maradtok meg azok között a nemzetek között, amelyek közé az Úr elvisz majd titeket.
Deu 4:28 Ott aztán szolgálni fogtok emberi kéz alkotta isteneknek, fának és kőnek, amelyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek és nem szagolnak.
Deu 4:29 Ha azonban majd keresed ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod őt, feltéve, hogy egész szívedből és lelked egész eltökéltségével keresed.
Deu 4:30 Miután utolért téged mindaz, amit az előbb mondtam, az utolsó időben visszatérsz az Úrhoz, a te Istenedhez és hallgatni fogsz szavára.
Deu 4:31 Irgalmas Isten ugyanis az Úr, a te Istened nem hagy el téged, s nem töröl el teljesen, s nem feledkezik meg arról a szövetségről, amelyre atyáitoknak megesküdött.
Deu 4:32 Kérdezősködj csak a régi napok felől, amelyek te előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten megteremtette az embert a földön -- kérdezősködj az ég egyik szélétől a másikig, történt-e valaha ilyesfajta dolog, vagy lehetett-e hallani,
Deu 4:33 hogy hallja egy nép Isten szavát, aki a tűz közepéből szól, mint ahogy te hallottad, s életben maradtál!
Deu 4:34 Vagy hogy megtette-e Isten, hogy elmegy és nemzetet választ magának a nemzetek közül próbák, jelek, csodák, harc, erős kéz, kinyújtott kar és rettenetes látványok által, mindent aszerint, amit tiértetek tett az Úr, a ti Istenetek Egyiptomban, szemed láttára,
Deu 4:35 hogy megtudd, hogy az Úr az Isten, s rajta kívül nincs más.
Deu 4:36 Az égből szavát hallatta veled, hogy oktasson téged, a földön megmutatta neked felette nagy tüzét, s hallottad igéit a tűz közepéből,
Deu 4:37 mivel szerette atyáidat, s kiválasztotta utódaikat. Éppen azért az ő nagy erejével kihozott téged Egyiptomból, s előtted járt,
Deu 4:38 hogy igen nagy, s nálad erősebb nemzeteket eltöröljön utadból, s téged bevigyen helyükre és neked adja földjüket birtokul, mint ahogy azt ma is láthatod.
Deu 4:39 Ismerd el tehát ma, és vésd a szívedbe, hogy az Úr az Isten fönn az égben és lenn a földön és senki más!
Deu 4:40 Tartsd meg parancsait és rendeleteit, amelyeket parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked, s utánad fiaidnak és hosszú ideig maradhass azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened majd ad neked."
Deu 4:41 Ekkor Mózes kiválasztott három várost a Jordánon túl, a keleti oldalon,
Deu 4:42 hogy aki felebarátját akaratlanul, s a nélkül, hogy neki egy s más nap előtt az ellensége lett volna, megölte, oda menekülhessen, s e városok egyikében menedéket találhasson:
Deu 4:43 Bószort a pusztában, a sík földön, Rúben törzsében, továbbá Rámótot, Gileádban, Gád törzsében és Gólánt Básánban, Manassze törzsében.
Deu 4:44 Ez az a törvény, amelyet Mózes Izrael fiai elé terjesztett,
Deu 4:45 s ezek azok a bizonyságok, szertartások és rendeletek, amelyeket Izrael fiainak elmondott, amikor kijöttek Egyiptomból,
Deu 4:46 a Jordánon túl, a völgyben, Fogor házával szemben, Szihonnak, az amoriták királyának földjén, aki Hesebonban lakott, s akit Mózes megvert. Amikor ugyanis Izrael fiai kijöttek Egyiptomból,
Deu 4:47 elfoglalták az ő földjét meg Ógnak, Básán királyának a földjét -- az amoriták két királyáét, akik a Jordánon túl, a keleti oldalon voltak --
Deu 4:48 Ároertől kezdve, amely az Arnon patak partján fekszik, egészen a Szion hegyig, vagyis a Hermonig,
Deu 4:49 meg az egész Síkságot a Jordánon túl, a keleti oldalon, egészen a Puszta tengeréig, a Piszga hegy tövéig.
Deu 5:1 Egybehívta ugyanis Mózes egész Izraelt és azt mondta neki: "Halld, Izrael, azokat a szertartásokat és rendeleteket, amelyeket ma fületek hallatára elmondok: tanuljátok meg őket, és cselekedjetek szerintük.
Deu 5:2 Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.
Deu 5:3 Nem atyáinkkal kötötte ezt a szövetséget, hanem mivelünk, akik itt vagyunk, s élünk.
Deu 5:4 Színről-színre szólt hozzánk a hegyen, a tűz közepéből.
Deu 5:5 Én voltam abban az időben a közbenjáró, s a közvetítő az Úr között és közöttetek, hogy tolmácsoljam nektek az ő igéit, mert ti féltetek a tűztől, s nem mentetek fel a hegyre. Azt mondta:
Deu 5:6 "Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából.
Deu 5:7 Rajtam kívül más isteneid ne legyenek.
Deu 5:8 Ne készíts magadnak faragott képet, se hasonmást semmiről, ami fenn az égen vagy lenn a földön van, vagy a föld alatt, a vizekben lakik.
Deu 5:9 Ne imádd, s ne tiszteld ezeket, mert én az Úr, a te Istened, féltékeny Isten vagyok. Megtorlom az atyák gonoszságát fiaikon harmad- és negyedízig, mindazokon, akik gyűlölnek engem,
Deu 5:10 de irgalmasságot gyakorlok sok ezerízig azokkal, akik szeretnek, és megtartják parancsaimat.
Deu 5:11 Ne vedd hiába az Úrnak, a te Istenednek nevét, mert nem marad büntetlen, aki hiába veszi az ő nevét.
Deu 5:12 Figyelj a szombat napjára, hogy megszenteld azt, amint megparancsolta neked az Úr, a te Istened.
Deu 5:13 Hat napon dolgozzál, és végezd minden munkádat,
Deu 5:14 a hetedik nap azonban szombat, azaz nyugalomnap legyen az Úrnak, a te Istenednek tiszteletére. Ne végezz rajta semmiféle munkát, se te, se fiad, se lányod, se rabszolgád, se rabszolganőd, se marhád, se szamarad, se bármi más állatod, se a jövevény, aki kapuidon belül van, hogy nyugodjék rabszolgád és rabszolganőd, éppen úgy, mint te magad.
Deu 5:15 Emlékezzél meg arról, hogy magad is szolga voltál Egyiptomban, s az Úr, a te Istened hozott ki téged onnan erős kézzel és kinyújtott karral; azért parancsolta neked, hogy tartsd meg a szombat napját.
Deu 5:16 Tiszteld atyádat s anyádat, amint megparancsolta neked az Úr, a te Istened, hogy hosszú ideig élj, s jó dolgod legyen azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked.
Deu 5:17 Ne ölj!
Deu 5:18 Ne paráználkodj!
Deu 5:19 Ne lopj!
Deu 5:20 Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen.
Deu 5:21 Ne kívánd meg felebarátod feleségét, se házát, se mezejét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se marháját, se szamarát; semmit se, ami az övé."
Deu 5:22 Ezeket az igéket mondta az Úr egész sokaságotoknak a hegyen, a tűz, a felhő és a homály közepéből, fennszóval, semmivel sem többet; aztán ráírta őket két kőtáblára, s ideadta azokat nekem.
Deu 5:23 Amikor ti hallottátok a szózatot a sötétség közepéből, s láttátok, hogy ég a hegy, elém járultatok valamennyi törzsfővel és vénnel, s ezt mondtátok:
Deu 5:24 "Íme, az Úr, a mi Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hallottuk szavát a tűz közepéből és megtudtuk, hogy ha szól is Isten az emberhez, életben maradhat az ember.
Deu 5:25 Miért haljunk meg tehát, s miért emésszen meg minket e felette nagy tűz? Ha ugyanis még tovább hallgatjuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk.
Deu 5:26 Elvégre is micsoda mindaz, ami test, hogy hallhassa az élő Isten szavát, amint szól a tűz közepéből, mint ahogy mi hallottuk, és életben maradjon?
Deu 5:27 Inkább te járulj oda: hallgasd meg mindazt, amit az Úr, a mi Istenünk mond neked, aztán közöld velünk, s mi meghallgatjuk és megtesszük."
Deu 5:28 Amikor ezt az Úr meghallotta, azt mondta nekem: "Hallottam ennek a népnek hozzád intézett szavait: jól mondtak mindent.
Deu 5:29 Bárcsak ilyen maradna a gondolkodásmódjuk és félnének engem, s megtartanák valamennyi parancsomat minden időben, hogy jó dolguk legyen nekik s gyermekeiknek mindenkor!
Deu 5:30 Eredj, s mondd nekik: Térjetek vissza sátraitokba.
Deu 5:31 Te pedig majd maradj itt velem, s én elmondom neked minden parancsomat, szertartásomat és rendeletemet, amelyekre meg kell tanítanod őket, hogy megtegyék azon a földön, amelyet nekik fogok adni birtokul."
Deu 5:32 Vigyázzatok tehát, s tegyétek meg, amit az Úr Isten parancsolt nektek; ne térjetek se jobbra, se balra,
Deu 5:33 hanem azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt, hogy élhessetek, jó dolgotok legyen és hosszú ideig maradhassatok birtokotok földjén.
Deu 6:1 Ezek azok a parancsok, szertartások és rendeletek, amelyek felől az Úr, a ti Istenetek megparancsolta, hogy megtanítsalak titeket rájuk, s ti megtartsátok azokat azon a földön, amelyet majd birtokba vesztek.
Deu 6:2 Teljes életedben féld az Urat, a te Istenedet, s tartsd meg minden parancsát, amelyet én neked, fiaidnak és unokáidnak meghagyok, hogy hosszú életed legyen.
Deu 6:3 Halld tehát Izrael, s vigyázz, tedd meg, amit az Úr megparancsolt neked, hogy jó dolgod legyen és felette megsokasodj azon a tejjel s mézzel folyó földön, amint az Úr, atyáid Istene megígérte neked.
Deu 6:4 Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!
Deu 6:5 Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből.
Deu 6:6 Legyenek a szívedben ezek az igék, amelyeket ma megparancsolok neked!
Deu 6:7 Beszéld el ezeket fiaidnak! Elmélkedj róluk, ha a házadban ülsz, ha úton jársz, ha lefekszel és ha felkelsz!
Deu 6:8 Kösd őket jelként a kezedre, függeszd azokat a szemeid közé,
Deu 6:9 írd rá őket házad ajtófélfáira és kapuira!
Deu 6:10 Ha majd bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, amely felől megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, s nagy és jó városokat ad neked, amelyeket nem te építettél,
Deu 6:11 házakat telve minden jóval, amelyet nem te halmoztál fel, vízvermeket, amelyeket nem te ástál, szőlőket és olajfakerteket, amelyeket nem te ültettél,
Deu 6:12 s eszel és jóllaksz:
Deu 6:13 szorgalmasan vigyázz arra, hogy meg ne feledkezzél az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából. Féld az Urat, a te Istenedet és csak neki szolgálj; s az ő nevére esküdj.
Deu 6:14 Ne járjatok más istenek után, semmiféle körülöttetek levő nép istenei után.
Deu 6:15 Mert az Úr, a te Istened, aki közötted van, féltékeny Isten, fel ne gerjedjen ellened egyszer az Úrnak, a te Istenednek haragja, s el ne pusztítson a föld színéről.
Deu 6:16 Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet, mint ahogy kísértetted őt Masszában.
Deu 6:17 Tartsd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsait, bizonyságait és szertartásait, amelyeket parancsolt neked,
Deu 6:18 s azt tedd, ami kedves és jó az Úr színe előtt, hogy jó dolgod legyen, s elérhesd és elfoglalhasd azt az igen jó földet, amely felől megesküdött az Úr atyáidnak,
Deu 6:19 s hogy eltörölje minden ellenségedet előled, amint megmondta.
Deu 6:20 Ha pedig majd fiad maholnap megkérdez téged: "Mire valók ezek a bizonyságok, szertartások és rendeletek, amelyeket az Úr, a mi Istenünk megparancsolt nekünk,"
Deu 6:21 mondd neki: "A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de az Úr erős kézzel kihozott minket Egyiptomból.
Deu 6:22 Nagy és szörnyű jeleket és csodákat művelt Egyiptomban szemünk láttára a fáraón és egész háza népén,
Deu 6:23 minket azonban kivezetett onnan, hogy behozzon ide és nekünk adja ezt a földet, amely felől megesküdött atyáinknak.
Deu 6:24 Akkor parancsolta meg nekünk az Úr, hogy tegyük meg mindezeket a törvényeket és féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen egész életünkben, mint ahogy ma van.
Deu 6:25 Irgalmas is lesz irántunk, ha az Úr, a mi Istenünk előtt vigyázunk és teljesítjük minden parancsát, amint parancsolta nekünk."
Deu 7:1 Ha majd bevisz téged az Úr, a te Istened arra földre, amelyet elfoglalni mégy, s eltöröl előled sok nemzetet, hetitát, girgasitát, amoritát, kánaánit, perizitát, hivvitát, jebuzitát, -- hét, nálad sokkal nagyobb számú, nálad erősebb nemzetet -- ,
Deu 7:2 s ezeket a kezedbe adja az Úr, a te Istened: veszítsd el őket egy szálig. Ne köss velük szövetséget, és ne könyörülj meg rajtuk.
Deu 7:3 Ne lépj velük házasságra: lányodat ne add oda fiának, és az ő lányát el ne vedd fiadnak,
Deu 7:4 mert eltéríti fiadat, hogy ne engem kövessen, hanem inkább más isteneknek szolgáljon, s akkor felgerjed az Úr haragja, s hamarosan eltöröl téged.
Deu 7:5 Sőt éppen ellenkezőleg, ezt cselekedjétek velük: rontsátok le oltáraikat, törjétek össze oszlopaikat, vágjátok ki berkeiket, égessétek el faragott képeiket.
Deu 7:6 Te ugyanis az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép vagy: téged kiválasztott az Úr, a te Istened, hogy tulajdon népe légy minden nép közül, amely a földön van.
Deu 7:7 Nem azért lépett kapcsolatba veletek és választott ki titeket az Úr, mintha számra nézve minden népet meghaladnátok, hiszen minden népnél kevesebben vagytok,
Deu 7:8 hanem azért, mert szeretett titeket az Úr, s meg akarta tartani azt az esküt, mellyel megesküdött atyáitoknak; azért hozott és szabadított ki titeket erős kézzel a rabszolgaság házából, a fáraónak, Egyiptom királyának kezéből.
Deu 7:9 Tudd tehát, hogy az Úr, a te Istened erős és hűséges Isten, aki ezerízig megtartja a szövetséget, s az irgalmasságot azokkal szemben, akik szeretik őt, s megtartják parancsait,
Deu 7:10 de legott megfizet azoknak, akik gyűlölik őt: elpusztítja őket, nem késlekedik, legott megadja nekik, amit érdemelnek.
Deu 7:11 Tartsd meg tehát azokat a parancsolatokat, szertartásokat és rendeleteket, amelyeknek a megtartását ma megparancsolom neked.
Deu 7:12 Ha hallgatsz ezekre a rendeletekre, megtartod és teljesíted azokat, akkor az Úr, a te Istened is megtartja számodra a szövetséget és az irgalmasságot, amely felől megesküdött atyáidnak
Deu 7:13 és szeretni fog téged. Meg fog sokasítani és megáldja méhed gyümölcsét, földed gyümölcsét, gabonádat, szüretedet, olajodat, állataidat s juhaid nyáját azon a földön, amely felől megesküdött atyáidnak, hogy neked adja.
Deu 7:14 Áldottabb leszel minden népnél, nem lesz közötted meddő lény az egyik nemen sem, sem az emberek, sem a nyájaid között.
Deu 7:15 Távol tart tőled az Úr minden betegséget s Egyiptomnak gonosz nyavalyáit, amelyeket ismersz, nem terád hozza, hanem mindazokra, akik ellenségeid.
Deu 7:16 Pusztítsd el tehát mindazokat a népeket, amelyeket az Úr, a te Istened a kezedbe ad, meg ne szánja őket szemed, s ne szolgálj isteneiknek, hogy romlásodra ne legyenek.
Deu 7:17 Ha azt mondanád szívedben: "Többen vannak azok a népek, mint én, hogy tudnám eltörölni őket,"
Deu 7:18 ne félj, emlékezzél meg arról, amit az Úr, a te Istened a fáraóval s minden egyiptomival művelt,
Deu 7:19 azokról a nagy csapásokról, amelyeket tulajdon szemed látott, azokról a jelekről és csodákról, arról az erős kézről és kinyújtott karról, amellyel kihozott téged az Úr, a te Istened: így fog tenni mindazokkal a népekkel, amelyektől félsz.
Deu 7:20 Még a darazsakat is rájuk bocsátja az Úr, a te Istened, míg mind el nem törli őket, s el nem pusztítja azokat is, akik el tudtak menekülni és el tudtak rejtőzni előled.
Deu 7:21 Ne félj tőlük, mert közötted van az Úr, a te Istened, a nagy és félelmetes Isten:
Deu 7:22 Ő majd lassanként és apránként elfogyasztja ezeket a nemzeteket a színed elől. Egyszerre nem törölheted el őket, hogy el ne sokasodjék ellened a föld vadja.
Deu 7:23 De az Úr, a te Istened eléd adja és addig pusztítja őket, míg teljesen el nem törli őket.
Deu 7:24 Királyaikat is a kezedbe adja és kipusztítod nevüket az ég alól: senki sem tud majd ellenállni neked, míg el nem tiprod őket.
Deu 7:25 Faragott képeiket azonban el kell égetned a tűzben: meg ne kívánd azt az ezüstöt és aranyat, amelyből készültek, ne végy el belőlük semmit se magadnak, hogy bajba ne kerülj, mert utálatos az ilyesmi az Úr, a te Istened előtt.
Deu 7:26 Ne vigyél tehát semmit se házadba a bálványból, hogy átkozottá ne légy, amilyen az; undokságként vesd meg, förtelemként és szennyként utáld, mert átkozott.
Deu 8:1 Gondosan ügyelj arra, hogy teljesíts minden parancsot, amelyet ma parancsolok neked, hogy élhessetek, megsokasodhassatok, s elérhessétek és bírtokolhassátok azt a földet, amely felől megesküdött az Úr atyáitoknak.
Deu 8:2 Gondolj csak vissza arra az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven esztendőn át vezetett a pusztában, hogy megsanyargasson és próbára tegyen, s így nyilvánvalóvá legyen, mi forog szívedben: vajon megtartod-e parancsait vagy nem?
Deu 8:3 Éhínséggel sanyargatott téged és eledelül mannát adott neked, amelyet nem ismertél sem te, sem atyáid, hogy megmutassa neked, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.
Deu 8:4 Ruházatod, amely betakart, az öregségtől el nem kopott, lábad fel nem törött immár negyvenedik esztendeje!
Deu 8:5 Ismerd el tehát szívedben, hogy amint az ember oktatja fiát, úgy oktatott téged az Úr, a te Istened,
Deu 8:6 hogy megtartsd az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, járj az ő útjain és féld őt.
Deu 8:7 Az Úr, a te Istened ugyanis bevisz téged egy pompás földre, patakok, vizek és források földjére, amelynek mezőin s hegyein folyók mélységei fakadnak,
Deu 8:8 búza, árpa és szőlő földjére, ahol füge, gránátalma és olajfa terem, olaj és méz földjére,
Deu 8:9 ahol minden szűkölködés nélkül eszed kenyeredet, s mindennek bőségét élvezed, olyan földre, amelynek köve vasas, és amelynek hegyeiből rézércet bányásznak.
Deu 8:10 Ha tehát majd eszel és jóllaksz, áldd az Urat, a te Istenedet azért a felette jó földért, amelyet neked adott.
Deu 8:11 Ügyelj, s vigyázz magadra, hogy soha meg ne feledkezzél az Úrról, a te Istenedről, s el ne hanyagold parancsolatait, rendeleteit és szertartásait, amelyeket ma parancsolok neked,
Deu 8:12 hogy amikor eszel, s jóllaksz, szép házakat építesz és azokban laksz,
Deu 8:13 marhacsordákra, juhnyájakra, ezüst, arany és minden dolog bőségére szert teszel,
Deu 8:14 fel ne fuvalkodjék szíved, s meg ne feledkezzél az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából.
Deu 8:15 Hogy vezéred volt a nagy és rettenetes pusztán, amelyben tüzes leheletű kígyó, skorpió és kiaszott föld volt, és egy szemernyi víz sem. Aki forrást fakasztott neked a kemény sziklából,
Deu 8:16 s atyáid által nem ismert mannával etetett téged a pusztában, s miután megsanyargatott és próbára tett, végül megkönyörült rajtad.
Deu 8:17 Ne mondd tehát majd szívedben: "Az én erőm, az én kezem ereje szerezte meg mindezt nekem,"
Deu 8:18 hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, hogy ő az, aki erőt adott neked, hogy teljesítse szövetségét, amely felől megesküdött atyáidnak, mint ahogy a mai nap mutatja.
Deu 8:19 Ha azonban megfeledkezel az Úrról, a te Istenedről, s más istenek után jársz, azokat tiszteled és imádod, íme, most előre megmondom neked, hogy teljességgel el fogsz veszni.
Deu 8:20 Mint azok a nemzetek, amelyeket majd eltöröl az Úr utadból, úgy vesztek el ti is, ha engedetlenek lesztek az Úr, a ti Istenetek szavával szemben.
Deu 9:1 Halljad, Izrael! Te most átkelsz a Jordánon, hogy meghódíts nagy és nálad erősebb nemzeteket, nagy és égig bástyázott városokat,
Deu 9:2 nagy és szálas népet, az enakiták fiait, akiket magad láttál, s akikről azt hallottad, hogy senki sem képes ellenállni nekik.
Deu 9:3 Tudd meg tehát ma, hogy az Úr, a te Istened emésztő és pusztító tűzként maga megy át előtted, hogy eltiporja, eltörölje, s hamarosan elpusztítsa színed elől, amint mondta neked.
Deu 9:4 De amikor majd eltörli őket az Úr, a te Istened, a színed elől, azt ne mondd szívedben: "Az én igazvoltomért juttatott engem az Úr e föld birtokába" -- mert istentelenségük miatt törli el azokat a nemzeteket.
Deu 9:5 Nem a te igaz voltodért, s nem a te szíved egyenességéért jutsz ugyanis földjük birtokába, hanem azért vesznek el utadból, mert istentelenül cselekedtek, meg azért, hogy az Úr teljesítse szavát, amelyet esküvel ígért atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.
Deu 9:6 Tudd meg tehát, hogy nem a te igazvoltodért adja neked az Úr, a te Istened ezt az igazán jó földet birtokul, hiszen te kemény nyakú nép vagy!
Deu 9:7 Emlékezzél csak meg, s ne feledd, miképp ingerelted haragra az Urat, a te Istenedet a pusztában: attól a naptól kezdve, hogy kijöttél Egyiptomból egészen eddig a helyig, mindenkor tusakodtál az Úr ellen.
Deu 9:8 Hiszen magánál a Hórebnél ingerelted őt, úgyhogy megharagudott és el akart törölni téged.
Deu 9:9 Amikor felmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr veletek megkötött, s negyven nap és negyven éjen át tartózkodtam a hegyen anélkül, hogy kenyeret ettem és vizet ittam volna.
Deu 9:10 Az Úr pedig ideadta nekem az Isten ujjával írt két kőtáblát, rajta mindazokkal az igékkel, amelyeket a hegyen, a tűz közepéből mondott nektek, amikor együtt volt a nép gyülekezete.
Deu 9:11 Amikor ugyanis elmúlt a negyven nap és az ugyanannyi éj, az Úr ideadta nekem a két kőtáblát, a szövetség tábláit
Deu 9:12 és azt mondta nekem: "Kelj fel, s menj le gyorsan innen, mert néped, amelyet kihoztál Egyiptomból, hamar elhagyta azt az utat, amelyet mutattál neki, s öntött bálványt csinált magának."
Deu 9:13 Majd meg azt mondta az Úr nekem: "Látom, hogy keménnyakú ez a nép.
Deu 9:14 Hagyj engem, hadd tiporjam el őt, s hadd töröljem el nevét az ég alól, s hadd rendeljelek téged egy ennél nagyobb, s erősebb nép fölé."
Deu 9:15 Amikor aztán lejöttem az égő hegyről, két kezemben a szövetség két táblájával,
Deu 9:16 s láttam, hogy vétkeztetek az Úr, a ti Istenetek ellen, s öntött borjút csináltatok magatoknak, s hamar elhagytátok az ő útját, amelyet mutatott nektek,
Deu 9:17 ledobtam a két kőtáblát a kezemből, s összetörtem azokat a szemetek láttára.
Deu 9:18 Aztán leborultam az Úr elé, s mint ahogy először, negyven nap és negyven éjen át nem ettem kenyeret és nem ittam vizet a ti minden bűnötökért, amelyet elkövettetek az Úr ellen, s mellyel őt haragra ingereltétek,
Deu 9:19 mert féltem bosszankodásától, s haragjától, amikor annyira felindult ellenetek, hogy el akart törölni titeket. Meg is hallgatott engem az Úr ezúttal is.
Deu 9:20 Áronra is felette megharagudott, s őt is el akarta tiporni, de érte is hasonlóképpen könyörögtem.
Deu 9:21 Bűnötök művét pedig, amelyet csináltatok, vagyis a borjút, megragadtam, tűzben elégettem, darabokra zúztam, teljesen porrá törtem, s belevetettem abba a patakba, amely a hegyről lejön.
Deu 9:22 Taberában, Masszában és Cibrót-Hattaavában is ingereltétek az Urat,
Deu 9:23 és amikor elküldött titeket Kádes-Barneából, mondván: "Menjetek fel, s foglaljátok el azt a földet, amelyet nektek adtam," akkor is megvetettétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsát, s nem hittetek neki, s nem akartatok hallgatni szavára.
Deu 9:24 Mindenkor ellenszegülők voltatok, attól a naptól kezdve, hogy megismertelek titeket.
Deu 9:25 Ott feküdtem tehát az Úr előtt negyven nap és negyven éjen át, miközben alázatosan esedeztem hozzá, hogy ne töröljön el titeket, mint ahogy fenyegetett,
Deu 9:26 és imádkoztam: Úr Isten, ne veszítsd el népedet és tulajdonodat, amelyet nagyságoddal megszabadítottál, s Egyiptomból erős kézzel kihoztál!
Deu 9:27 Emlékezzél meg szolgáidról, Ábrahámról, Izsákról és Jákobról, s ne tekintsd e nép konokságát, istentelenségét és bűnét,
Deu 9:28 hogy azt ne találják mondani annak a földnek a lakói, ahonnan kihoztál minket: "Nem tudta az Úr bevinni őket arra a földre, amelyet megígért nekik és mivel gyűlölte őket, azért vitte ki őket, hogy megölje őket a pusztában!"
Deu 9:29 Hiszen a te néped és a te tulajdonod ők, akiket kihoztál nagy erőddel és kinyújtott karoddal.
Deu 10:1 Ugyanabban az időben azt mondta nekem az Úr: "Faragj magadnak két ugyanolyan kőtáblát, mint az elsők voltak, s készíts egy faládát, s gyere fel hozzám a hegyre.
Deu 10:2 E táblákra majd ráírom azokat az igéket, amelyek azokon a táblákon voltak, amelyeket a múltkor összetörtél, aztán tedd őket a ládába."
Deu 10:3 Csináltam tehát akácfából egy ládát, s miután faragtam két ugyanolyan kőtáblát, mint az elsők voltak, felmentem a hegyre, kezemben a táblákkal.
Deu 10:4 Rá is írta a táblákra úgy, ahogy először írta, azt a tíz igét, amelyet az Úr a hegyen, a tűz közepéből, a nép egybegyűltekor mondott nektek, s aztán ideadta azokat nekem.
Deu 10:5 Erre megfordultam, lejöttem a hegyről, s beletettem a táblákat abba a ládába, amelyet csináltam -- ott is vannak mostanáig --, amint az Úr parancsolta nekem.
Deu 10:6 Amikor aztán Izrael fiai elindították a tábort, Jákán fiainak Berótjából Mószerbe, ott meghalt Áron, s ott el is temették. Helyette fia, Eleazár vette át a papságot.
Deu 10:7 Innen Gidgádba jutottak, majd elindultak onnan és Jetebátában, a vizek és patakok földjén ütöttek tábort.
Deu 10:8 Ugyanabban az időben kiválasztotta az Úr Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, álljon előtte a szolgálatban, s áldást adjon az ő nevében, mint ahogy mind a mai napig van.
Deu 10:9 Ezért nem jutott Lévinek osztályrész és birtok a testvérei között; maga az Úr ugyanis az ő birtoka, amint az Úr, a te Istened megígérte neki.
Deu 10:10 Én tehát ott álltam a hegyen, miként először, negyven nap és negyven éjen át, s az Úr ezúttal is meghallgatott engem: nem akart elveszteni téged.
Deu 10:11 Aztán azt mondta nekem: "Eredj, s menj a nép élére, hogy elérje és elfoglalja azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom."
Deu 10:12 Nos tehát, Izrael, mi mást kíván az Úr, a te Istened tőled, mint azt, hogy féld az Urat, a te Istenedet, az ő útjain járj, szeresd őt és szolgálj az Úrnak, a te Istenednek teljes szívedből és teljes lelkedből,
Deu 10:13 s tartsd meg az Úr parancsait és szertartásait, amelyeket ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen.
Deu 10:14 Íme, az Úré, a te Istenedé az ég s az ég ege, a föld s mindaz, ami rajta van,
Deu 10:15 mégis a ti atyáitokhoz ragaszkodott az Úr, s őket szerette s az ő utódaikat, vagyis titeket választott ki minden nép közül, miként ez ma nyilvánvaló.
Deu 10:16 Metéljétek tehát körül szívetek előbőrét, s ne keményítsétek meg többé nyakatokat,
Deu 10:17 mert az Úr, a ti Istenetek az istenek Istene s az urak Ura, nagy, hatalmas és félelmetes Isten, aki nem néz sem személyre, sem ajándékra,
Deu 10:18 igazságot szolgáltat árvának és özvegynek, szereti a jövevényt, s ad neki eledelt és ruházatot.
Deu 10:19 Szeressétek tehát ti is a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.
Deu 10:20 Az Urat, a te Istenedet féljed, csak őneki szolgálj, őhozzá ragaszkodj, s az ő nevére esküdj.
Deu 10:21 Ő a te dicsőséged és a te Istened, ő művelte veled azokat a nagy és félelmetes dolgokat, amelyeket tulajdon szemed látott.
Deu 10:22 Hetven lélekkel mentek le atyáid Egyiptomba, s íme, most úgy megsokasított téged az Úr, a te Istened, mint az ég csillagait.
Deu 11:1 Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, s tartsd meg parancsait, szertartásait, rendeleteit és utasításait minden időben.
Deu 11:2 Vegyétek ma fontolóra mindazt, amiről fiaitok, akik az Úrnak, a ti Isteneteknek fenyítését nem látták, nem tudnak: az ő nagy tetteit, erős kezét és kinyújtott karját,
Deu 11:3 jeleit és tetteit, amelyeket Egyiptomban művelt a fáraón, a királyon és egész földjén,
Deu 11:4 meg az egyiptomiak egész hadseregén, lovain és harciszekerein, hogy miképpen borították el őket a Vörös-tenger vizei, amikor üldöztek titeket, s mint törölte el őket az Úr mind a mai napig;
Deu 11:5 meg amit veletek tett a pusztában, míg erre a helyre nem jutottatok;
Deu 11:6 és amit Dátánnal s Abironnal, Eliábnak, Rúben fiának fiaival cselekedett, amikor a föld felnyitotta száját és elnyelte őket háznépükkel, sátraikkal s minden vagyonukkal együtt, amijük csak volt, Izraelben.
Deu 11:7 A ti szemetek látta az Úr minden nagy tettét, amelyet művelt,
Deu 11:8 tartsátok meg tehát minden parancsát, amelyet ma meghagyok nektek, hogy elérhessétek, s elfoglalhassátok azt a földet, amelyre átkeltek
Deu 11:9 és hosszú ideig élhessetek azon a tejjel s mézzel folyó földön, amelyet esküvel ígért az Úr atyáitoknak s utódaiknak.
Deu 11:10 Az a föld ugyanis, ahová mégy, hogy elfoglald, nem olyan, mint Egyiptom földje, amelyről kijöttél, hogy az elvetett magra öntözővizet vezetnek, miként a zöldségeskertre,
Deu 11:11 hanem hegyes-völgyes és az égből várja az esőt.
Deu 11:12 Azt az Úr, a te Istened gondozza mindenkor: rajta van a szeme az esztendő kezdetétől annak végéig.
Deu 11:13 Ha tehát engedelmeskedtek parancsaimnak, amelyeket ma meghagyok nektek, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket és szolgáljatok neki teljes szívetekkel s teljes lelketekkel,
Deu 11:14 akkor megadja földeteknek a korai s a késői esőt, s betakarítotok gabonát, bort és olajat,
Deu 11:15 a mezőről pedig szénát, hogy elláthassátok a jószágot és ti magatok is ehessetek és jóllakjatok.
Deu 11:16 Vigyázzatok, hogy meg ne tévedjen valahogy szívetek, s el ne pártoljatok az Úrtól és más isteneket ne szolgáljatok, s ne imádjatok,
Deu 11:17 s hogy meg ne haragudjék az Úr, s be ne zárja az eget, s eső ne essék, s a föld ne adja meg termését, s hamarosan el ne vesszetek arról az igen jó földről, amelyet az Úr majd ad nektek.
Deu 11:18 Véssétek e szavaimat szívetekbe-lelketekbe, s kössétek jel gyanánt a kezetekre, s tegyétek a szemetek közé.
Deu 11:19 Tanítsátok meg ezeket fiaitoknak, hogy beszélj róluk, amikor a házadban üldögélsz, amikor úton jársz, ha lefekszel és ha felkelsz.
Deu 11:20 Írd rá őket házad ajtófélfáira s kapuira,
Deu 11:21 hogy addig sokasodjanak napjaid és fiaid napjai azon a földön, amely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak, hogy nekik adja, amíg csak ég borul a földre.
Deu 11:22 Ha ugyanis megtartjátok és teljesítitek azokat a parancsokat, amelyeket meghagyok nektek, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, s mindenben az ő útjain járjatok, s hozzá ragaszkodjatok:
Deu 11:23 akkor elveszíti az Úr mindezeket a nemzeteket a színetek elől, s meghódítjátok őket, bár nagyobbak s erősebbek nálatoknál.
Deu 11:24 Minden hely, amelyre lábatok lép, a tiétek lesz: a pusztától a Libanonig, a nagy folyótól, az Eufrátesztől a nyugati tengerig terjed majd határotok.
Deu 11:25 Senki sem tud majd ellenállni nektek: tőletek való rettegést és félelmet bocsát az Úr, a ti Istenetek arra az egész földre, amelyre léptek, amint mondta nektek.
Deu 11:26 Ím áldást és átkot terjesztek ma elétek:
Deu 11:27 áldást, ha engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek parancsainak, amelyeket ma meghagyok nektek,
Deu 11:28 s átkot, ha nem engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek parancsainak, hanem letértek arról az útról, amelyet most mutatok nektek, s más istenek után jártok, akiket nem ismertek.
Deu 11:29 Ha tehát majd bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, amelyre lakni mégy, mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot az Ebál hegyén;
Deu 11:30 ott vannak ezek a Jordánon túl, a napnyugat felé tartó út mögött, a Mezőségen lakó kánaániak földjén, azzal a Gilgállal szemben, amely a messze benyúló völgy mellett van.
Deu 11:31 Ti ugyanis átkeltek a Jordánon, hogy elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek nektek ad, hogy tiétek legyen és birtokoljátok.
Deu 11:32 Vigyázzatok tehát, hogy teljesítsétek e szertartásokat és rendeleteket, amelyeket ma elétek terjesztek.
Deu 12:1 Ezek azok a parancsok és rendeletek, amelyeket azon a földön, amelyet az Úr, atyáid Istene neked birtokul fog adni, minden időben meg kell tennetek, amíg csak taposod ezt a földet.
Deu 12:2 Forgassátok fel mindazokat a helyeket, amelyeken a magas hegyeken, a halmokon, vagy valamilyen lombos fa alatt isteneiket tisztelték azok a nemzetek, amelyeket meghódítotok.
Deu 12:3 Szórjátok szét oltáraikat, törjétek össze oszlopaikat, égessétek fel tűzzel berkeiket és zúzzátok össze bálványképeiket: irtsátok ki nevüket azokról a helyekről.
Deu 12:4 Ti ne így tegyetek az Úrral, a ti Istenetekkel:
Deu 12:5 hanem arra a helyre menjetek, amelyet majd kiválaszt az Úr, a ti Istenetek valamennyi törzsetek közül, hogy oda helyezze nevét, s ott lakozzék.
Deu 12:6 Azon a helyen mutassátok be egészen elégő áldozataitokat és vágó áldozataitokat, tizedeiteket, kezetek adományait, fogadalmaitokat és ajándékaitokat, marháitok s aprójószágaitok elsőszülöttét.
Deu 12:7 Ott költsétek el áldozati lakomáitokat, az Úr, a ti Istenetek színe előtt, s ott örvendezzetek házatok népével együtt mindannak, amire kezetek szert tett, s amivel az Úr, a ti Istenetek titeket megáldott.
Deu 12:8 Ne tegyétek ott azt, amit mi ma itt teszünk: mindenki azt, amit jónak lát.
Deu 12:9 Ez ideig ugyanis még nem jutottatok a nyugodalomhoz, s ahhoz a birtokhoz, amelyet nektek az Úr, a ti Istenetek adni fog.
Deu 12:10 Ha azonban majd átkeltek a Jordánon, s megtelepedtek azon a földön, amelyet nektek az Úr, a ti Istenetek adni fog, s nyugtotok lesz körös-körül minden ellenségtől, s minden félelem nélkül laktok:
Deu 12:11 akkor arra a helyre menjetek, amelyet majd az Úr, a ti Istenetek kiválaszt, hogy ott legyen a neve és oda vigyétek mindazt, amit parancsolok: egészen elégő áldozataitokat, vágó áldozataitokat, tizedeiteket s kezetek adományait s mindazt, ami kiválóbb azon ajándékok közül, amelyeket fogadtok az Úrnak.
Deu 12:12 Ott lakmározzatok az Úr, a ti Istenetek előtt, ti és fiaitok meg lányaitok, rabszolgátok és rabszolganőitek, meg a levita, aki városotokban tartózkodik: mert neki nincsen más része és birtoka közöttetek.
Deu 12:13 Vigyázz, be ne mutasd egészen elégő áldozataidat akármelyik helyen, amelyet meglátsz,
Deu 12:14 hanem azon, amelyet az Úr választ ki törzseid egyikében: ott mutasd be áldozataidat, s ott tedd meg mindazt, amit parancsolok neked.
Deu 12:15 Ha azonban enni akarsz, s húsételre jő kedved, vághatsz és ehetsz városaidban az Úrnak, a te Istenednek ahhoz az áldásához képest, amelyet adott neked: akár tisztátalan, azaz hibás és fogyatékos, akár tiszta, azaz ép és hibátlan, vagyis olyan, amilyet be szabad mutatni, megeheted úgy, mint a vadkecskét vagy a szarvast,
Deu 12:16 de a vér megevése nélkül: azt a földre kell öntened, mint a vizet.
Deu 12:17 Nem eheted meg azonban városaidban gabonád, borod s olajod tizedét, szarvasmarháid és aprójószágaid elsőszülöttét, mindazt, amit fogadtál vagy önként akarsz bemutatni s kezed adományait.
Deu 12:18 Ezeket az Úr, a te Istened előtt edd meg, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt, te és fiaid meg lányod, rabszolgád és rabszolganőd, meg a levita, aki városodban tartózkodik, s az Úr, a te Istened előtt örvendezzél, s vigadj mindazzal, amire kezed szert tesz.
Deu 12:19 Vigyázz, el ne hagyd a levitát sohasem, míg azon a földön laksz.
Deu 12:20 Ha majd kiterjeszti az Úr, a te Istened határaidat, amint mondta neked, s húst akarsz enni, s azt kíván a lelked,
Deu 12:21 de a hely, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt, hogy ott legyen neve, távol lesz: akkor szarvasmarháidból s aprójószágaidból, amelyekre majd szert teszel, vághatsz úgy, amint parancsoltam neked, s ehetsz városaidban, kívánságod szerint.
Deu 12:22 Amint a vadkecskét vagy a szarvast eszik, úgy edd az ilyesmit. Tiszta és tisztátalan ember egyaránt ehet belőle.
Deu 12:23 Csak arra vigyázz, hogy a vért meg ne edd, mert vérük lelkük gyanánt van, s éppen azért a lelket nem szabad megenned a hússal együtt,
Deu 12:24 hanem a földre kell öntened, miként a vizet,
Deu 12:25 hogy jó dolgod legyen neked s utánad fiaidnak, ha azt teszed, ami kedves az Úr színe előtt. --
Deu 12:26 Amit azonban az Úrnak szentelsz vagy fogadsz, azt fogd, s menj vele arra a helyre, amelyet majd az Úr kiválaszt,
Deu 12:27 és az Úrnak, a te Istenednek oltárán mutasd be egészen elégő áldozataidat, a húst és a vért, s az oltárra öntsd vágó áldozataid vérét, de utóbbiak húsát megeheted magad.
Deu 12:28 Vigyázz, hallgass mindarra, amit parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked s utánad fiaidnak mindörökké, minthogy azt teszed, ami jó és kedves az Úr, a te Istened színe előtt.
Deu 12:29 Ha majd elpusztítja az Úr, a te Istened a színed elől azokat a nemzeteket, amelyeket meghódítani mégy és meghódítod őket, s földjükön laksz:
Deu 12:30 vigyázz, ne utánozd őket, miután elpusztultak utadból, s ne tudakozódjál szertartásaik után, mondván: "Amint e nemzetek tisztelték isteneiket, úgy cselekszem majd én is."
Deu 12:31 Ne tégy így az Úrral, a te Isteneddel, mert azok minden olyan undokságot elkövettek isteneikkel, amelyet az Úr gyűlöl: fiaikat s lányaikat feláldozták, s tűzben elégették.
Deu 13:1 Csak azt tedd az Úrnak, amit parancsolok neked: ne tégy hozzá semmit, és el se végy belőle.
Deu 13:2 Ha próféta vagy olyan ember támad közötted, aki azt állítja, hogy álmot látott, s jelet vagy csodát jövendöl
Deu 13:3 és be is következik, amit mondott, de azt mondja neked: "Gyerünk, kövessünk és szolgáljunk más isteneket, akiket te nem ismersz,"
Deu 13:4 ne hallgass annak a prófétának vagy álomlátónak a szavára, mert csak próbára tesz titeket az Úr, a ti Istenetek, hogy kiderüljön, szeretitek-e őt teljes szívetekből és teljes lelketekből, vagy sem.
Deu 13:5 Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, őt féljétek, az ő parancsait tartsátok, az ő szavára hallgassatok, neki szolgáljatok, s őhozzá ragaszkodjatok.
Deu 13:6 Azt a prófétát vagy álomlátót pedig meg kell ölni, mert azért beszélt, hogy eltántorítson titeket az Úrtól, a ti Istenetektől, aki kihozott titeket Egyiptom földjéről, s megszabadított a rabszolgaság házából -- azért, hogy letérítsen téged arról az útról, amelyet az Úr, a te Istened parancsolt neked. Irtsd ki tehát a gonoszt magad közül.
Deu 13:7 Ha rá akar beszélni téged a testvéred, anyádnak a fia, vagy a fiad vagy a lányod, vagy a kebleden levő feleséged, vagy az a barátod, akit úgy szeretsz, mint lelkedet, s titkon azt mondogatja: "Gyerünk és szolgáljunk más isteneknek," akiket te nem ismersz és atyáid sem ismertek,
Deu 13:8 bármely nemzet isteneinek, amely körülötted van, közel vagy távol, a föld egyik végétől a másik végéig:
Deu 13:9 ne engedj neki, s ne hallgass rá, sőt ne szánja meg őt szemed, ne könyörülj rajta, s ne takargasd,
Deu 13:10 hanem öld meg mindjárt. Először te emeld fel rá kezedet, s azután az egész nép vesse rá kezét.
Deu 13:11 Megkövezve kell megölni, mert el akart tántorítani téged az Úrtól, a te Istenedtől, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából --
Deu 13:12 hadd hallja meg ezt egész Izrael, hogy féljen, s ne kövessen el többé semmi ilyesmit.
Deu 13:13 Ha azt hallod beszélni, hogy valamelyik városodban, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked lakóhelyül,
Deu 13:14 előálltak közüled Béliál fiai, s eltántorították városuk lakóit, s azt mondták: "Gyerünk és szolgáljunk más isteneknek" -- olyanoknak, akiket ti nem ismertek --,
Deu 13:15 akkor tarts gondos és szorgalmas vizsgálatot. Ha aztán a tényállást megállapítottad, s azt találod, hogy igaz, amit beszélnek, s valóban elkövették ezt az utálatosságot,
Deu 13:16 akkor rögtön hányd kardélre annak a városnak a lakóit, s töröld el azt és mindazt, ami benne van, a jószággal együtt.
Deu 13:17 Minden holmiját, amije csak van, hordd össze utcái közepére, s gyújtsd fel a várossal együtt és égesd el teljesen az Úrnak, a te Istenednek tiszteletére, s a város romhalmaz legyen mindörökre: fel ne építsék többé.
Deu 13:18 Semmi se tapadjon ezekből az átok alá vetett dolgokból a kezedhez, hogy az Úr elforduljon haragjának gerjedelmétől, s könyörüljön rajtad, s megsokasítson téged, amint megesküdött atyáidnak,
Deu 13:19 mivel hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, megtartod minden parancsát, amelyet én ma meghagyok neked, hogy azt tedd, ami kedves az Úr, a te Istened színe előtt.
Deu 14:1 Fiai legyetek az Úrnak, a ti Isteneteknek! Ne vagdaljátok be magatokat, s ne nyírjátok magatokat kopaszra a halott miatt,
Deu 14:2 mert te az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép vagy, s téged választott ki, hogy tulajdon népe légy minden nemzet közül, amely a földön van.
Deu 14:3 Meg ne egyétek, ami tisztátalan.
Deu 14:4 Ezek azok az állatok, amelyeket megehettek: marha, juh, kecske,
Deu 14:5 szarvas, vadkecske, bivaly, vadbak, zerge, gazella, jávorszarvas.
Deu 14:6 Minden olyan állatot, amelynek két részre hasadt körme van és kérődzik, megehettek;
Deu 14:7 azok közül azonban, amelyek bár kérődznek, de körmük nem hasadt, ne egyetek; ilyenek: a teve, a nyúl, a tengeri nyúl; ezek, mivel bár kérődznek, de körmük nem hasadt, tisztátalanok legyenek nektek;
Deu 14:8 a sertés, mivel hasadtkörmű ugyan, de nem kérődzik, szintén tisztátalan legyen. Ezek húsát ne egyétek, s tetemüket ne érintsétek.
Deu 14:9 Ezeket ehetitek mindazok közül, amik a vízben laknak: aminek úszószárnya és pikkelye van, azt ehetitek;
Deu 14:10 ami úszószárny és pikkely nélkül való, azt ne egyétek, mert az tisztátalan.
Deu 14:11 Minden tiszta madarat megehettek;
Deu 14:12 a tisztátalanokat, tudniillik a következőket ne egyétek: a sast, a saskeselyűt, a tengeri sast,
Deu 14:13 a sólymot, a héját és a kányát faja szerint,
Deu 14:14 a holló semmilyen fajtáját,
Deu 14:15 a struccot, a baglyot, a sirályt, a karvalyt faja szerint,
Deu 14:16 a gémet, a hattyút, az íbiszt,
Deu 14:17 a búvárt, a dögkeselyűt s a vöcsköt,
Deu 14:18 a pelikánt, a lilét, mindegyiket a maga fajával, a büdösbankát és a denevért. --
Deu 14:19 A szárnyas rovarok közül mindaz, ami csúszik-mászik, tisztátalan legyen, s azt ne egyétek.
Deu 14:20 Mindazt, ami tiszta, megehetitek.
Deu 14:21 Semmiféle elhullott állatot se egyetek. A kapuidon belül levő idegennek add oda, hogy megegye, vagy annak add el, mert te az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép vagy. Ne főzd meg a gödölyét anyja tejében.
Deu 14:22 Esztendőről esztendőre vedd tizedét minden termésednek, amely a mezőn terem,
Deu 14:23 s az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, azon a helyen, amelyet majd kiválaszt, hogy ott tiszteljék nevét, edd meg gabonádnak, borodnak s olajodnak tizedét, barmaidnak s juhaidnak elsőszülöttét, hogy megtanuld félni az Urat, a te Istenedet minden időben.
Deu 14:24 Ha azonban hosszú az út és messze van az a hely, amelyet az Úr, a te Istened majd kiválaszt, téged pedig annyira megáld, hogy nem bírod odavinni mindezt,
Deu 14:25 akkor add el, s tedd pénzzé mindezeket, s fogd a pénzt a kezedbe, s menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened majd kiválaszt
Deu 14:26 és végy azon a pénzen, amit csak kívánsz, barmot, juhot, bort, részegítő italt, mindent, amit lelked óhajt, s edd meg az Úr, a te Istened előtt, s lakmározzál te és házad népe
Deu 14:27 meg a levita, aki kapuidon belül van. Vigyázz, őt el ne hagyd, mert neki nincs más osztályrésze birtokodon.
Deu 14:28 A harmadik esztendőben vedd ismét a tizedét mindannak, ami neked abban az időben terem, s rakd le kapuidban,
Deu 14:29 s jöjjön el a levita -- akinek nincs más osztályrésze és birtoka melletted --, meg az idegen és az árva meg az özvegy, akik kapuidon belül vannak, s egyenek, s lakjanak jól, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened kezed minden munkájában, amelyet végzel.
Deu 15:1 A hetedik esztendőben tarts elengedést.
Deu 15:2 Ezt a következő módon kell intézni: Az, akinek tartozik valamivel az embertársa, a rokona vagy a testvére, nem követelheti a tartozást, mert az Úr elengedési esztendeje van.
Deu 15:3 Az idegentől s a jövevénytől követelheted, polgártársadtól s rokonodtól nem szabad követelned.
Deu 15:4 Egyáltalán nem lesz szegény és koldus közöttetek, mert megáld majd téged az Úr, a te Istened azon a földön, amelyet birtokul fog adni neked,
Deu 15:5 feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s megtartod mindazt, amit parancsolt, s amit én ma meghagyok neked. Megáld téged, amint megígérte,
Deu 15:6 sok nemzetnek adsz kölcsönt, de te senkitől sem veszel kölcsönt, sok nemzeten fogsz uralkodni, de rajtad nem fog uralkodni senki sem.
Deu 15:7 Ha szegénységre jut valaki a testvéreid közül, akik valamelyik városod kapuin belül laknak, azon a földön, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog, akkor ne keményítsd meg szívedet, s ne zárd be kezedet,
Deu 15:8 hanem nyisd meg a szegény előtt és add neki kölcsön azt, amire látod, hogy rászorul.
Deu 15:9 Vigyázz, nehogy istentelen gondolat támadjon benned, s nehogy azt mondd szívedben: "közeledik a hetedik esztendő, az elengedés esztendeje," s el ne fordítsd szemedet szegény testvéredtől, nem akarva kölcsönadni neki, amit kíván -- hogy az Úrhoz ne kiáltson ellened, s bűnöd ne legyen,
Deu 15:10 hanem csak adj neki, s ne ravaszkodjál semmit sem szükségének enyhítése körül, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened minden időben, s mindenben, amit kezedbe veszel.
Deu 15:11 Nem fognak hiányozni a szegények lakásod földjén: azért parancsolom neked, hogy nyisd meg kezedet szűkölködő és szegény testvéred előtt, aki veled lakik azon a földön.
Deu 15:12 Ha testvéred, egy héber férfi vagy héber nő, eladja magát neked, s hat esztendeig szolgált téged, a hetedik esztendőben bocsásd szabadon.
Deu 15:13 Amikor azonban a szabadsággal megajándékozod, ne engedd üres kézzel elmenni,
Deu 15:14 hanem adj neki útravalót nyájaidból, szérűdből és sajtódból, amivel majd megáld téged az Úr, a te Istened.
Deu 15:15 Gondolj csak arra, hogy te is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened megszabadított téged; azért parancsolom tehát én ezt most neked.
Deu 15:16 Ha azonban ő azt mondja: "Nem akarok elmenni" -- mivel szeret téged s házadat, s jól érzi magát nálad:
Deu 15:17 akkor vedd az árat, s fúrd át a fülét házad ajtaján, s legyen rabszolgád mindörökké. A rabszolganővel is hasonlóan cselekedj.
Deu 15:18 Ne fordítsd el a szemedet róluk, amikor szabadon bocsátod őket, hiszen a napszámos béréhez képest busásan szolgált neked hat esztendeig -- hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened minden munkádban, amelyet végzel.
Deu 15:19 Az elsőszülöttek közül, amelyeket szarvasmarháid és aprójószágaid ellenek, mindazt, ami hím, szenteld az Úrnak, a te Istenednek. Ne dolgozzál tehened elsőszülöttével, s ne nyírd meg juhaid elsőszülöttét:
Deu 15:20 az Úrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg őket te és házad népe, minden egyes esztendőben, azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt.
Deu 15:21 Ha azonban testi hibája van, ha sánta vagy vak, vagy valamelyik részében rút vagy nyomorult, akkor ne mutasd be az Úrnak, a te Istenednek,
Deu 15:22 hanem városod kapuin belül edd meg; tiszta is, tisztátalan is egyaránt ehet belőlük, éppúgy, mint a vadkecskéből meg a szarvasból.
Deu 15:23 Csak arra ügyelj, hogy a vérüket meg ne edd, hanem a földre öntsd, mint a vizet.
Deu 16:1 Tartsd számon az új gabona hónapját, a tavaszi idő első hónapját, hogy pászkát készíts az Úrnak, a te Istenednek, mert abban a hónapban hozott ki téged az Úr, a te Istened azon az éjszakán Egyiptomból.
Deu 16:2 Áldozd fel tehát a pászkát az Úrnak, a te Istenednek aprójószágaidból s marháidból azon a helyen, amelyet majd az Úr, a te Istened kiválaszt, hogy ott lakjék a neve.
Deu 16:3 Kovászos kenyeret ne egyél akkor: hét napon át edd kovásztalanul a sanyarúság kenyerét, mert rettegéssel jöttél ki Egyiptomból, hogy megemlékezz Egyiptomból való kijöttöd napjáról életed minden napján.
Deu 16:4 Ne lehessen látni kovászt egész határodban hét napon át és reggelre ne maradjon semmi sem annak a húsából, amit az első nap estéjén levágtok.
Deu 16:5 A pászkát azonban nem áldozhatod fel bármelyik városodban, amelyet az Úr, a te Istened majd ad neked,
Deu 16:6 hanem csak azon a helyen, amelyet majd az Úr, a te Istened kiválaszt, hogy ott lakjék a neve. Ott áldozd fel a pászkát este, napszálltakor, amikor kijöttél Egyiptomból,
Deu 16:7 s azon a helyen süsd meg, és edd meg, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Reggel aztán kelj fel, s menj vissza sátraidhoz.
Deu 16:8 Hat napon át egyél kovásztalant, s a hetedik napon munkát ne végezz, mivel az Úrnak, a te Istenednek záróünnepe az.
Deu 16:9 Attól a naptól kezdve pedig, amelyen a vetésre veted a sarlót, számlálj hét hetet magadnak
Deu 16:10 és akkor üld meg a hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek kezed önkéntes ajándékával, amelyet az Úrnak, a te Istenednek áldásához képest kell bemutatnod.
Deu 16:11 Lakmározzál akkor az Úr, a te Istened előtt te és fiad meg lányod, rabszolgád és rabszolganőd meg a levita, aki kapuidon belül van, a jövevény, az árva meg az özvegy, akik köztetek laknak -- azon a helyen, amelyet majd az Úr, a te Istened kiválaszt, hogy ott lakjék a neve.
Deu 16:12 Emlékezzél meg arról, hogy rabszolga voltál Egyiptomban, s tartsd meg, s tedd meg, amit ez a parancs megszab.
Deu 16:13 A sátrak ünnepét is üld meg hét napon át, amikor betakarítod termésedet a szérűről és a sajtóból,
Deu 16:14 s lakmározzál ünnepeden te és fiaid meg lányod, rabszolgád és rabszolganőd meg a levita, a jövevény, az árva és özvegy, akik kapuidon belül vannak.
Deu 16:15 Hét napon át ülj ünnepet az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt és megáld téged az Úr, a te Istened minden termésedben s kezed minden munkájában és vigasságban leszel.
Deu 16:16 Esztendőnként három ízben meg kell jelennie közüled minden férfinak az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet majd kiválaszt: a kovásztalanok ünnepén, a hetek ünnepén, s a sátrak ünnepén. De ne jelenjék meg senki sem üres kézzel az Úr előtt,
Deu 16:17 hanem mutasson be mindenki áldozatot ahhoz képest, amije van, ahhoz az áldáshoz képest, amelyet az Úr, az ő Istene juttat majd neki.
Deu 16:18 Bírákat és elöljárókat kell rendelned törzsről-törzsre minden kapudba, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog, hogy ítéljék a népet igaz ítélettel
Deu 16:19 és részrehajlás nélkül. Ne légy személyválogató, s ne fogadj el ajándékot, mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemét, s elferdíti az igazak szavát.
Deu 16:20 Igazsággal kövesd, ami igazságos, hogy élhess és birtokolhasd azt a földet, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog.
Deu 16:21 Ne ültess berket vagy valamilyen fát az Úr, a te Istened oltára mellé.
Deu 16:22 Ne készíts és ne állíts magadnak oszlopot sem: gyűlöli azt az Úr, a te Istened.
Deu 17:1 Ne vágj az Úrnak, a te Istenednek olyan juhot vagy marhát, amelyben fogyatkozás vagy valamilyen hiba van, mert utálatosság az az Úr, a te Istened előtt.
Deu 17:2 Ha nálad, valamelyik kapudban, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog, olyan férfi vagy nő akad, aki azt cselekszi, ami gonosz az Úr, a te Istened színe előtt, s megszegi az ő szövetségét,
Deu 17:3 s elmegy és más isteneket szolgál és imád, a napot, a holdat vagy az ég egész seregét, amit nem parancsoltam,
Deu 17:4 s jelentik ezt neked, s te, miután hallottad, szorgalmasan vizsgálódsz, s azt találod, hogy igaz, s megtörtént ez az utálatosság Izraelben:
Deu 17:5 akkor vidd ki azt a férfit vagy azt a nőt, aki ezt a felette gonosz dolgot művelte, városod kapuihoz, s köveztesd agyon.
Deu 17:6 Két vagy három tanú szavára szabad azonban csak megölni a kivégzendőt: senkit sem szabad megölni, ha csak egy ember mond ellene tanúbizonyságot.
Deu 17:7 A tanúk keze kezdje meg a kivégzését: aztán vesse rá kezét a többi ember. Így távolítsd el a gonoszt magad közül.
Deu 17:8 Ha nehéznek s kétségesnek látod az ítélkezést vér és vér között, per és per között, lepra és lepra között, s azt látod, hogy eltérőek a bírák szavai kapuidban, akkor kelj fel és menj fel arra a helyre, amelyet majd az Úr, a te Istened kiválaszt,
Deu 17:9 s menj el a levitanemzetségből való papokhoz meg ahhoz a bíróhoz, aki abban az időben lesz, s kérdezd meg őket, s ők majd közlik veled a helyes ítéletet.
Deu 17:10 De aztán tedd meg mindazt, amit azok mondanak, akik annak a helynek a gondviselői, amelyet az Úr kiválaszt, meg amire tanítanak téged
Deu 17:11 az Ő törvénye szerint, s kövesd ítéletüket, s ne térj el attól se jobbra, se balra.
Deu 17:12 Aki pedig felfuvalkodik, s nem akar engedelmeskedni a pap parancsának, aki abban az időben szolgál az Úrnak, a te Istenednek, és a bíró végzésének, az az ember halállal lakoljon: távolítsd el a gonoszságot Izraelből,
Deu 17:13 hogy az egész nép hallja és féljen és többé kevélyen senki fel ne fuvalkodjék.
Deu 17:14 Ha majd bemégy arra a földre, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog, s elfoglalod, s laksz rajta, s azt mondod: "Királyt állítok magam fölé, mint ahogy körös-körül minden nemzetnek van,"
Deu 17:15 akkor azt tedd királlyá, akit majd az Úr, a te Istened választ ki testvéreid közül. Nem tehetsz királlyá más nemzetből való embert, aki nem testvéred.
Deu 17:16 Az pedig, akit királlyá tesznek, ne tartson sok lovat magának, s ne vezesse vissza a népet Egyiptomba, hogy a lovasok számával büszkélkedjen, holott az Úr megparancsolta nektek, hogy ne térjetek többé vissza arra az útra.
Deu 17:17 Ne legyen neki nagyon sok felesége, hogy magukhoz ne édesgessék szívét, se mérhetetlen mennyiségű ezüstje s aranya.
Deu 17:18 Amikor pedig elfoglalja királysága trónját, írassa le magának egy könyvbe e törvény másolatát, a levita törzsből való papoktól véve a mintapéldányt,
Deu 17:19 s legyen az nála és olvasgassa azt élete minden napján, hogy megtanulja félni az Urat, az ő Istenét, s megtartsa az ő igéit és szertartásait, amelyeket ez a törvény parancsol,
Deu 17:20 és szíve kevélyen testvérei fölé ne emelkedjék, s el ne térjen ettől a parancstól se jobbra, se balra, hogy ő és fiai hosszú ideig uralkodjanak Izrael fölött.
Deu 18:1 A papoknak, a levitáknak, mindazoknak, akik ebből a törzsből valók, ne legyen osztályrészük s örökségük, mint a többi izraelitának, hanem az Úr tűzáldozataiból és ajándékaiból éljenek.
Deu 18:2 Semmi mást ne kapjanak testvéreik birtokából, mert maga az Úr az ő örökségük, amint megmondta nekik.
Deu 18:3 A következő legyen a papok járandósága a néptől, azoktól, akik áldozatot mutatnak be, akár marhát, akár juhot vágnak: a papnak adják a lapockát meg a gyomrot;
Deu 18:4 őt illesse a gabonának, a bornak és az olajnak a zsengéje, a juhnyírásból a gyapjú első része,
Deu 18:5 mert őt választotta ki az Úr, a te Istened valamennyi törzsed közül, hogy az Úr nevének szolgálatában álljon, ő és fiai mindörökké.
Deu 18:6 Ha egy levita eljön városaid valamelyikéből, bármelyikből, egész Izraelben, ahol lakik, s oda akar menni, s arra helyre kívánkozik, amelyet majd az Úr kiválaszt:
Deu 18:7 éppúgy szolgálhat az Úr, az ő Istene nevében, mint többi levitatestvére, aki abban időben az Úr előtt áll.
Deu 18:8 Az eledelekből ugyanakkora részt nyerjen, mint a többiek, azon kívül, ami a városában levő atyai örökségből illeti.
Deu 18:9 Ha majd bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, vigyázz, ne akard utánozni azoknak a nemzeteknek az utálatosságait.
Deu 18:10 Ne akadjon közötted, aki fiát vagy lányát átviszi a tűzön, hogy megtisztítsa, vagy aki jósoktól tudakozódik, aki álmokat s jeleket magyaráz, ne legyen varázsló,
Deu 18:11 se bűbájos, se aki ördöngősöktől vagy jósoktól kér tanácsot, se aki halottaktól kérdez igazságot.
Deu 18:12 Mindezt ugyanis utálja az Úr, s az effajta vétkekért törli el azokat a nemzeteket utadból.
Deu 18:13 Légy tökéletesen és fogyatkozás nélkül az Úrral, a te Isteneddel.
Deu 18:14 Azok a nemzetek, amelyek földjét majd elfoglalod, varázslókra és jósokra hallgatnak: téged azonban másképp teremtett az Úr, a te Istened.
Deu 18:15 Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened a te saját nemzetségedből s a te testvéreid közül, úgy, mint engem: arra hallgass.
Deu 18:16 Azt kérted ugyanis az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, amikor együtt volt a gyülekezet: "Ne halljam tovább az Úrnak, az én Istenemnek szavát, s ne lássam tovább ezt a felette nagy tüzet, hogy meg ne haljak."
Deu 18:17 Erre azt mondta az Úr nekem: "Jól mondták mindezt.
Deu 18:18 Prófétát támasztok majd nekik a testvéreik közül, hozzád hasonlót, s annak a szájába adom szavaimat, hogy elmondja nekik mindazt, amit parancsolok nekik.
Deu 18:19 Aki az ő szavára, amelyet az én nevemben szól, hallgatni nem akar, azon majd én bosszút állok.
Deu 18:20 Viszont a prófétát, aki elkapatja magát, s olyat mer szólni nevemben, amit én nem parancsoltam neki, hogy mondjon, vagy más istenek nevében szól, azt meg kell ölni."
Deu 18:21 Ha erre te magadban gondolkodva azt feleled: "Miről tudom megismerni azt az igét, amelyet nem az Úr mondott?"
Deu 18:22 Ez legyen a jeled: Amit a próféta az Úr nevében megjövendöl és nem következik be, azt nem mondta az Úr, hanem lelke elkapatottságában maga a próféta koholta; ne félj tehát tőle!
Deu 19:1 Ha majd elpusztítja az Úr, a te Istened azokat a nemzeteket, amelyeknek a földjét neked fogja adni, s te elfoglalod azt, s megtelepedsz városaiban és házaiban:
Deu 19:2 jelölj ki magadnak három várost azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened neked ad birtokul.
Deu 19:3 Készítsd el hozzájuk szorgosan az utat, s oszd három egyenlő részre földed egész területét, hogy annak, aki emberölés miatt menekül, közel legyen az a hely, ahol megmenekülhet.
Deu 19:4 A következő törvény álljon arra az emberre, aki emberölés miatt menekül. Meg kell hagyni az életét annak, aki nem szántszándékkal öli meg embertársát s akiről nyilvánvaló, hogy sem tegnap, sem tegnapelőtt nem táplált gyűlöletet ellene,
Deu 19:5 hanem egyszerűen elmegy vele az erdőre fát vágni, s a favágásnál kiszalad a fejsze a kezéből, s a nyeléről leesett vas felebarátját találja és megöli: az ilyen meneküljön a fent említett városok egyikébe, hogy életben maradjon,
Deu 19:6 hogy annak a hozzátartozója, akinek a vérét kiontotta, a fájdalomtól ingerülten, űzőbe ne vegye és ha az út hosszú, utol ne érje, s agyon ne üsse, noha nem méltó a halálra, minthogy nyilvánvaló, hogy előzetesen semmi gyűlölettel sem viseltetett az ellen, akit megölt.
Deu 19:7 Ezért parancsolom neked, hogy három várost válassz, egyenlő távolságra egymástól.
Deu 19:8 Ha pedig majd kiterjeszti az Úr, a te Istened határaidat, amint megesküdött atyáidnak, s neked adja azt az egész földet, amelyet megígért nekik --
Deu 19:9 feltéve, hogy megtartod parancsait, s megteszed, amit ma meghagyok neked, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, s az ő útjain járj minden időben --, akkor tégy hozzá ezekhez még három várost, s kettőztesd meg a fent említett három város számát,
Deu 19:10 hogy ártatlan vért ne ontsanak azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened neked ad birtokul, hogy vér vádja ne legyen rajtad.
Deu 19:11 Ha azonban valaki gyűlöli testvérét és leselkedik életére, s rátámad és halálra sújtja, s aztán menekül az előbb mondott városok egyikébe:
Deu 19:12 akkor küldjenek érte városának vénei, s ragadtassák ki a menedékhelyről, s adják annak az embernek a hozzátartozóinak a kezébe, akinek a vérét kiontotta, s haljon meg.
Deu 19:13 Ne könyörülj meg rajta: távolítsd el az ártatlan vér vádját Izraelről, hogy jó dolgod legyen.
Deu 19:14 Ne szedd fel, s ne vidd tovább felebarátod határköveit, amelyeket őseid tűztek le birtokodon, amelyet neked az Úr, a te Istened majd azon a földön ad, amelyet birtokul nyerni fogsz.
Deu 19:15 Egy tanú bizonysága ne bírjon érvénnyel senkivel szemben sem, semmiféle bűn vagy vétek ügyében sem: két vagy három tanú szájának kell állítania minden dolgot.
Deu 19:16 Ha hamis tanú áll elő valaki ellen, s törvényszegéssel vádolja,
Deu 19:17 akkor álljanak mind a ketten, akiknek ez az ügyük van, az Úr előtt a papok és a bírák színe elé, akik abban az időben lesznek
Deu 19:18 és ha azok szorgos vizsgálódás után azt találják, hogy a tanú hamis, hogy hazugságot mondott a testvére ellen,
Deu 19:19 akkor azt cselekedjék vele, amit ő szándékozott tétetni a testvérével: távolítsd el a gonoszt magad közül,
Deu 19:20 hogy a többiek hallják és féljenek és semmiképp se merészeljenek ilyesmit művelni.
Deu 19:21 Ne könyörülj meg rajta, hanem követelj életet az életért, szemet a szemért, fogat a fogért, kezet a kézért, lábat a lábért.
Deu 20:1 Ha hadba mégy ellenségeid ellen, s látod a lovasokat, a harciszekereket, s az ellenséges had sokaságát, amely nagyobb, mint a tied: ne félj tőlük, mert veled van az Úr, a te Istened, aki kihozott téged Egyiptom földjéről.
Deu 20:2 Amikor pedig már közeledik az ütközet, álljon a pap a sereg elé, s így szóljon a néphez:
Deu 20:3 "Halljad, Izrael! Ti ma megütköztök ellenségeitekkel: meg ne ijedjen szívetek, ne féljetek, ne csüggedjetek, ne rettegjetek tőlük,
Deu 20:4 mert az Úr, a ti Istenetek közöttetek van, s harcol értetek az ellenség ellen, hogy megmentsen titeket a veszedelemből."
Deu 20:5 Majd kiáltsák ki az elöljárók csapatonként a sereg hallatára: "Kicsoda az az ember, aki új házat épített és még nem avatta fel? Menjen és térjen vissza a házába, hogy meg ne találjon halni harcban, s ne más avassa fel.
Deu 20:6 Kicsoda az az ember, aki szőlőt ültetett, s még nem fordította termőre, hogy mindenki ehessék róla? Menjen, s térjen vissza házába, hogy meg ne találjon halni a harcban, s ne más ember végezze el dolgát.
Deu 20:7 Kicsoda az az ember, aki feleséget jegyzett el magának, s még nem vette el? Menjen, s térjen vissza házába, hogy meg ne találjon halni a harcban, s ne más ember vegye el."
Deu 20:8 Miután ezt elmondták, intézzék még a következő szavakat a néphez: "Kicsoda félénk és ki rettegő szívű ember? Menjen és térjen vissza házába, hogy ne tegye testvérei szívét is olyan rettegővé, mint amilyen rettegő önmaga."
Deu 20:9 Amikor aztán a sereg elöljárói elhallgattak és befejezték a beszédet, készítse el mindenki a harcra csapatait.
Deu 20:10 Ha egy várost megvívni mégy, először kínáld fel a békét.
Deu 20:11 Ha elfogadja, s megnyitja előtted kapuit, akkor az egész nép, amely benne van, maradjon életben, fizessen adót és szolgáljon neked.
Deu 20:12 Ha azonban nem akar szövetségre lépni, s hadat kezd ellened, akkor vedd ostrom alá,
Deu 20:13 s ha kezedbe adja az Úr, a te Istened, hányj benne kardélre minden férfit,
Deu 20:14 az asszonyokat pedig meg a gyermekeket s az állatokat s mindazt, ami a városban van, az egész zsákmányt, oszd szét a seregnek, s egyél az ellenségeidtől szerzett zsákmányból, amelyet neked ad az Úr, a te Istened.
Deu 20:15 Így járj el mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze vannak tőled, s nem azok közül a városok közül valók, amelyeket birtokul nyersz.
Deu 20:16 Azokban a városokban azonban, amelyeket birtokul nyersz, egyáltalában senkit se hagyj életben,
Deu 20:17 hanem hányd kard élére a lakosokat, tudniillik a hetitákat, az amoritákat, a kánaániakat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat, úgy ahogy az Úr megparancsolta neked,
Deu 20:18 hogy meg ne találjanak tanítani titeket arra, hogy elkövessétek mindazokat az utálatosságokat, amelyeket ők cselekedtek isteneiknek, s vétkezzetek az Úr, a ti Istenetek ellen.
Deu 20:19 Ha hosszú ideig ostromolsz egy várost, s ostromló művekkel veszed körül, hogy bevedd, ki ne vágd azokat a fákat, amelyekről enni lehet, s ne pusztítsd el fejszével körös-körül a vidéket, mert fa az és nem ember, s nem szaporítja az ellened hadakozók számát.
Deu 20:20 Azokat a fákat, amelyek nem gyümölcstermők, hanem vadak, s más célokra valók, kivághatod, s az ostromló művekhez felhasználhatod, amíg be nem veszed a várost, amely ellened hadakozik.
Deu 21:1 Ha meggyilkolt ember holttestére bukkannak azon a földön, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog, s nem tudni, ki a gyilkos:
Deu 21:2 akkor menjenek ki véneid és bíráid, s mérjék meg a holttest helyétől a körülötte levő városok távolságát,
Deu 21:3 s amelyiket a legközelebbinek találják, annak a városnak a vénei vegyenek egy üszőt a csordából, amelyik igát még nem húzott, s földet ekevassal nem hasított,
Deu 21:4 s vigyék ki egy zordon és köves völgybe, amelyet még soha fel nem szántottak és be nem vetettek és ott szegjék nyakát az üszőnek.
Deu 21:5 Aztán járuljanak oda a papok, Lévi fiai, akiket az Úr, a te Istened kiválasztott, hogy neki szolgáljanak, nevében áldjanak, s az ő szavuk alapján ítéljenek meg minden ügyet, s minden tiszta vagy tisztátalan dolgot,
Deu 21:6 s annak a városnak a vénei lépjenek a meggyilkolthoz, mossák meg kezüket a völgyben leütött üsző felett
Deu 21:7 és mondják: "A mi kezünk nem ontotta ezt a vért, s a mi szemünk nem látta a gyilkosságot.
Deu 21:8 Légy kegyelmes, Uram, népedhez, Izraelhez, amelyet megszabadítottál, s ne ródd fel ezt az ártatlan vért népednek, Izraelnek." Erre ők mentesülnek a vér vádjától.
Deu 21:9 Így mentesítsd magadat a kiontott ártatlan vértől, megtéve azt, amit az Úr parancsolt.
Deu 21:10 Ha hadba mégy ellenségeid ellen, s az Úr, a te Istened a kezedbe adja őket és foglyokat ejtesz,
Deu 21:11 s a foglyok között meglátsz egy szép asszonyt, s azt megszereted, s feleségül akarod venni:
Deu 21:12 akkor vidd be házadba, s ő nyírja le haját, vágja le körmeit,
Deu 21:13 vesse le azt a ruhát, amelyben fogságba jutott, lakjék a házadban és sirassa atyját és anyját egy hónapig; akkor aztán bemehetsz hozzá, hálhatsz vele és a feleséged lehet.
Deu 21:14 Ha azonban később nem tetszik neked, akkor szabadon kell bocsátanod: sem pénzért el nem adhatod, sem hatalmaskodással nem sanyargathatod, minthogy megaláztad.
Deu 21:15 Ha valakinek két felesége van, egy kedves meg egy gyűlölt, s azok fiúkat szülnek tőle, s a gyűlöltnek a fia lesz az elsőszülött:
Deu 21:16 akkor, amikor el akarja osztani vagyonát a fiai között, a kedvesnek a fiát nem teheti elsőszülötté, s nem helyezheti a gyűlöltnek a fia elé,
Deu 21:17 hanem a gyűlöltnek a fiát kell elismernie elsőszülöttéül, s annak kell kettős részt adnia mindabból, amije van, mert az az ő gyermekeinek zsengéje, s azt illeti az elsőszülöttség.
Deu 21:18 Ha valakinek nyakas és makacs fia van, aki nem hallgat apja és anyja parancsára, s bár megfenyítik, mégsem akar engedelmeskedni:
Deu 21:19 akkor fogják meg, s vigyék városának véneihez, az ítélkezés kapujához,
Deu 21:20 s mondják nekik: "Ez a mi fiunk nyakas és makacs, intéseinkre hallgatni nem akar, lakmározásnak, tobzódásnak, s ivásnak adja magát."
Deu 21:21 Erre kövezze meg őt a város népe és haljon meg, hogy eltávolítsátok a gonoszságot magatok közül, s egész Izrael hallja és féljen.
Deu 21:22 Ha valaki főbenjáró bűnt követ el, s kivégzik, s akasztófára függesztik:
Deu 21:23 holtteste ne maradjon a fán, hanem még aznap temessék el, mert Isten átkozottja az, aki a fán függ: semmiképpen se tedd tisztátalanná földedet, amelyet neked az Úr, a te Istened birtokul adni fog.
Deu 22:1 Ha testvéred marhája vagy juha eltéved, ne nézd és ne menj el mellette, hanem hajtsd vissza testvéredhez.
Deu 22:2 Ha testvéred nincs közel hozzád, vagy nem ismered őt: akkor hajtsd be házadba, s legyen nálad, míg testvéred nem keresi, s vissza nem veszi.
Deu 22:3 Ugyanígy cselekedjél szamarával, ruhájával, testvéred minden elveszett holmijával: ha megtalálod, ne hagyd ott azért, mert másé.
Deu 22:4 Ha azt látod, hogy testvéred szamara vagy marhája elesett az úton, ne nézz másfelé, hanem emeld fel vele együtt.
Deu 22:5 Asszony ne öltözzék férfiruhába, s férfi ne használjon asszonyi ruhát: mert utálatos Isten előtt, aki ilyesmit tesz.
Deu 22:6 Ha az úton jársz és fán vagy földön madárfészket találsz, s az anyamadár rajta ül a fiókákon vagy a tojáson, ne fogd meg fiókáival együtt,
Deu 22:7 hanem engedd elmenni és csak a fiókákat ejtsd foglyul, hogy jó dolgod legyen és hosszú ideig élj.
Deu 22:8 Ha új házat építesz, készíts védőfalat körben a tetőre, hogy vérontás ne történjék házadban, s vétkessé ne légy, ha valaki megcsúszik, s leesik onnan.
Deu 22:9 Ne vesd be szőlődet másféle maggal: hogy a termés is, amelyet vetettél s az is, ami a szőlődön terem, egyaránt szentté ne legyen.
Deu 22:10 Ne szánts egyszerre marhával és szamárral.
Deu 22:11 Ne öltözz gyapjúból és lenből vegyesen szőtt ruhába.
Deu 22:12 Bojtokat készíts a köpenyedre, mellyel befeded magad, a szélére, mind a négy sarkára.
Deu 22:13 Ha valaki feleséget vesz, s aztán meggyűlöli,
Deu 22:14 s ürügyet keres, hogy annak alapján elbocsáthassa, s azért rossz hírét költi és azt mondja: "feleségül vettem ezt és ezt, s amikor bementem hozzá, nem találtam szűznek",
Deu 22:15 akkor a nő apja és anyja fogják a nőt, s vigyék ki magukkal szüzességének jeleit a város véneihez, akik a kapuban vannak,
Deu 22:16 s mondja az apa: "Lányomat ennek s ennek adtam feleségül, s mivel gyűlöli,
Deu 22:17 rossz hírét költi, s azt mondja: Nem találtam lányodat szűznek -- pedig íme, itt vannak lányom szüzességének jelei" --, és terítsék ki a ruhát a város vénei előtt.
Deu 22:18 Erre fogják meg az illető város vénei a férfit, veressék meg,
Deu 22:19 s azon felül ítéljék arra, hogy száz sékel ezüstöt adjon a lány apjának, amiért rossz hírét költötte Izrael egyik szűzének és tartsa meg a nőt feleségül, s el ne bocsáthassa egész életében.
Deu 22:20 Ha azonban igaz, amit a szemére vet, s nem talált szüzességet a lányban,
Deu 22:21 akkor vessék ki a lányt apja házának ajtaján, városának férfiai pedig kövezzék halálra, mert gonoszságot cselekedett Izraelben, minthogy paráználkodott apja házánál: távolítsd el a gonoszságot magad közül.
Deu 22:22 Ha valaki másnak a feleségével hál, haljon meg mind a kettő, vagyis a házasságtörő férfi meg a házasságtörő asszony: távolítsd el a gonoszságot Izraelből.
Deu 22:23 Ha valamely szűzlányt eljegyez egy férfi, s valaki a városban találkozik és hál vele,
Deu 22:24 akkor vidd ki mind a kettőt az illető város kapujához, s kövezd agyon: a lányt, mert nem kiáltott, noha benn volt a városban, a férfit, mert megalázta felebarátjának feleségét -- távolítsd el a gonoszságot magad közül. --
Deu 22:25 Ha azonban a mezőn találkozik a férfi az eljegyzett leánnyal, s megragadja, s hál vele, akkor csak ő haljon meg egyedül.
Deu 22:26 A lányt ne érje semmi se, mert nem halálra méltó, mivel olyasmi történt a leánnyal, mint amikor a rabló rátámad a felebarátra és megöli:
Deu 22:27 egyedül volt a mezőn, kiáltott, de nem volt senki sem ott, aki megszabadíthatta volna.
Deu 22:28 Ha egy férfi olyan szűzleánnyal találkozik, akinek nincsen jegyese, s megragadja a lányt, s hál vele, s az ügy a törvény elé kerül:
Deu 22:29 akkor adjon az, aki vele hált, a lány apjának ötven sékel ezüstöt, a lányt pedig vegye feleségül, minthogy megalázta, s el ne bocsáthassa egész életében.
Deu 23:1 Senki se vegye el apja feleségét, s fel ne emelje apja takaróját!
Deu 23:2 Az olyan ember, akinek heréjét szétzúzták vagy kivágták, vagy akinek a szeméremtestét levágták, ne jusson be az Úr gyülekezetébe.
Deu 23:3 Mámzer, vagyis parázna személytől született ember ne jusson be az Úr gyülekezetébe a tizedik ízig,
Deu 23:4 ammoniták és moabiták még a tizedik nemzedék után se, sohase jussanak be az Úr gyülekezetébe,
Deu 23:5 mivel nem akartak elétek jönni kenyérrel és vízzel az úton, amikor kijöttetek Egyiptomból, s mivel felbérelték ellened Bálámot, Beor fiát Paddan-Arámból, hogy átkozzon meg téged,
Deu 23:6 csakhogy az Úr, a te Istened nem akarta meghallgatni Bálámot, hanem áldásodra fordította átkát, mert szeretett téged;
Deu 23:7 ne köss velük békét, s ne keresd javukat soha életedben.
Deu 23:8 Az edomitát ne utáld, mert testvéred, sem az egyiptomit, mert jövevény voltál földjén:
Deu 23:9 akik ezektől harmadízen születnek, bejuthatnak az Úr gyülekezetébe.
Deu 23:10 Ha hadba vonulsz ellenségeid ellen, őrizkedjél minden rút dologtól.
Deu 23:11 Ha olyan ember lesz közöttetek, aki éjszakai álom miatt tisztátalanná válik, az menjen ki a táboron kívülre,
Deu 23:12 s ne térjen vissza, míg estefelé vízben meg nem fürdött. Napnyugta után azonban visszatérhet a táborba.
Deu 23:13 Tarts fenn a táboron kívül egy helyet, s oda menj ki a természet szükségeire.
Deu 23:14 Viselj ásócskát az öveden, s ha leülsz, áss egy gödröt, aztán a kiásott földdel fedd be azt,
Deu 23:15 amivel megkönnyebbedtél. Mivel az Úr, a te Istened jár a táborban, hogy téged megszabadítson, s ellenségeidet kezedbe adja, szent legyen táborod és semmi undokságot se lehessen látni benne, hogy el ne hagyjon téged.
Deu 23:16 Ne szolgáltasd ki a hozzád menekülő rabszolgát urának,
Deu 23:17 hadd lakjék veled azon a helyen, ahol neki tetszik, s hadd maradjon akármelyik városodban: ne szomorítsd meg őt.
Deu 23:18 Ne akadjon parázna nőszemély Izrael lányai között, se parázna férfiszemély Izrael fiai között.
Deu 23:19 Ne ajánld fel parázna nőszemély bérét, se eb árát az Úrnak, a te Istened házában, bármi legyen is az, amit fogadtál, mert mindkettő utálatosság az Úr, a te Istened előtt.
Deu 23:20 Testvérednek ne kölcsönözz pénzt, gabonát vagy bármi más jószágot kamatra,
Deu 23:21 csak idegennek: testvérednek kamat nélkül add kölcsön azt, amire szüksége van, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened minden munkádban azon a földön, amelyet elfoglalni mégy.
Deu 23:22 Ha fogadalmat teszel az Úrnak, a te Istenednek, ne késlekedj megadni, mert megköveteli tőled azt az Úr, a te Istened, s ha késlekedsz, bűnül tudja be neked.
Deu 23:23 Ha nem akarsz fogadalmat tenni, nem követsz el vele bűnt,
Deu 23:24 de ami kijött egyszer ajkaidon, azt tartsd meg és teljesítsd úgy, amint az Úrnak, a te Istenednek fogadtad és szabad akaratból és saját száddal ígérted.
Deu 23:25 Ha bemégy felebarátod szőlőjébe, annyi szőlőt ehetsz, amennyi tetszik, de ki nem vihetsz magaddal;
Deu 23:26 ha bemégy felebarátod vetésébe, szakíthatsz és kézzel kimorzsolhatsz kalászt, de sarlóval nem vághatsz.
Deu 24:1 Ha valaki feleséget vesz, s azt a magáévá teszi, de az valami rút dolog miatt nem talál kedvet a szeme előtt, akkor írjon válólevelet, adja a kezébe, s bocsássa el házából.
Deu 24:2 Ha azonban az elmegy és más férfihoz megy feleségül,
Deu 24:3 s az is meggyűlöli, s válólevelet ad neki, s elbocsátja házából, vagy pedig, ha az meghal:
Deu 24:4 akkor előbbi férje nem veheti vissza feleségül, mert tisztátalanná lett, s utálatossá vált az Úr előtt. Ne tedd bűnössé földedet, amelyet neked az Úr, a te Istened birtokul adni fog.
Deu 24:5 Ha valaki feleséget vesz, akkor abban az időben ne menjen hadba, s ne vessenek ki rá semmiféle közterhet, hanem éljen szabadon a házában, hogy örvendezhessék egy esztendeig a feleségével.
Deu 24:6 Ne vedd el zálogul az alsó vagy a felső malomkövet, mert azzal életét adja neked zálogba az illető.
Deu 24:7 Ha valakit azon kapnak, hogy elcsal valakit a testvérei, Izrael fiai közül, s eladja, s felveszi árát: meg kell ölni; távolítsd el a gonoszságot magad körül.
Deu 24:8 Vigyázz szorgosan magadra, hogy a lepra csapása rád ne jöjjön. Éppen azért tedd meg és gondosan teljesítsd mindazt, amire a levita-nemzetségből való papok tanítanak téged, ahogy én parancsoltam nekik,
Deu 24:9 s gondoljatok csak arra, mit tett az Úr, a ti Istenetek Mirjámmal az úton, amikor kijöttetek Egyiptomból.
Deu 24:10 Ha visszaköveteled felebarátodtól, amivel tartozik neked, be ne menj házába, hogy zálogot végy tőle,
Deu 24:11 hanem kinn állj meg, s ő hozza ki neked, amije van.
Deu 24:12 Ha az illető szegény ember, akkor ne maradjon nálad éjszakára a zálogja,
Deu 24:13 hanem add vissza azt neki rögtön napszállta előtt, hogy ruházatában hálhasson és áldjon téged, s ez érdemedül szolgáljon az Úr, a te Istened előtt.
Deu 24:14 Ne tartsd vissza a szűkölködő és szegény napszámos bérét, se a testvéredét, se a jövevényét, aki veled lakik földeden, s kapuidon belül van,
Deu 24:15 hanem még aznap, napszállta előtt fizesd ki neki munkadíját -- hiszen szegény, s abból tartja fenn életét --, hogy ne kiáltson az Úrhoz miattad, s Ő bűnül ne tulajdonítsa ezt neked.
Deu 24:16 Nem szabad kivégezni apát gyermekei miatt, gyermeket apja miatt: mindenki csak a maga bűnéért lakolhat halállal.
Deu 24:17 Ne ferdítsd el a jövevény és az árva igazát, s ne vedd zálogba az özvegy ruháját.
Deu 24:18 Emlékezzél meg arról, hogy rabszolga voltál Egyiptomban, s az Úr, a te Istened szabadított meg onnan: azért parancsolom neked, hogy ezt cselekedd.
Deu 24:19 Ha vetésedet aratod földeden, s ott felejtesz egy kévét, ne térj vissza, hogy elhozzd, hanem hagyd, hogy a jövevény, az árva s az özvegy vigye el, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened kezed minden munkájában.
Deu 24:20 Ha olajfád termését szeded, ne térj vissza összeszedni, ami a fán ottmaradt, hanem hagyd a jövevénynek, az árvának s az özvegynek.
Deu 24:21 Ha szőlőd szüreteled, ne szedd össze az ottmaradt fürtöket, hanem hagyd, hogy azok a jövevény, az árva s az özvegy szükségleteire szolgáljanak.
Deu 24:22 Emlékezzél meg arról, hogy te is rabszolga voltál Egyiptomban: azért parancsolom neked, hogy ezt cselekedjed.
Deu 25:1 Ha per támad az emberek között, s a bírákhoz fordulnak, akkor annak, akit igaznak találnak, adjanak igazat, akit pedig vétkesnek, azt ítéljék vétkesnek.
Deu 25:2 Ha a vétkest verésre találják méltónak, akkor saját jelenlétükben húzassák le és veressék meg. A vétek nagyságához igazodjék az ütések száma,
Deu 25:3 úgy azonban, hogy a negyvenes számot meg ne haladják, hogy ne rútul megszaggatva távozzék testvéred szemed elől.
Deu 25:4 Ne kösd be az ökör száját, amikor gabonádat nyomtatja a szérűn.
Deu 25:5 Ha a fivérek együtt laknak, s az egyik közülük meghal a nélkül, hogy fia lenne, akkor az elhunytnak a felesége ne menjen máshoz feleségül, hanem férjének fivére vegye el és támasszon utódot fivérének,
Deu 25:6 s az asszonytól származó elsőszülött fiút nevezze el fivére nevére, hogy ki ne töröltessék annak neve Izraelből.
Deu 25:7 Ha azonban nem akarja elvenni fivére feleségét, noha az a törvény szerint őt illeti: akkor menjen el az asszony a város kapujához, s forduljon a vénekhez és mondja: "Férjem fivére nem akarja feltámasztani fivére nevét Izraelben, nem akar engem feleségül venni."
Deu 25:8 Erre azok legott hivassák őt el, s kérdezzék meg. Ha azt feleli: "Nem akarom feleségül venni,"
Deu 25:9 akkor menjen oda hozzá az asszony a vének előtt, húzza le a sarut a férfi lábáról, s köpjön az arcába és mondja: "Így történjék azzal az emberrel, aki nem építi fel fivére házát." --
Deu 25:10 Ezért házát "sarujafosztott ember házának" nevezzék Izraelben.
Deu 25:11 Ha két férfi között veszekedés támad, s verekedni kezdenek egymással, s az egyiknek a felesége, hogy kiszabadítsa férjét az erősebbiknek a kezéből, kinyújtja kezét, s megragadja ennek szeméremtestét:
Deu 25:12 vágd le a kezét, meg ne szánd semmiféle könyörületességből.
Deu 25:13 Ne legyen zacskódban kétféle súlymérték, egy nagyobb meg egy kisebb,
Deu 25:14 s ne legyen házadban kétféle űrmérték: egy nagyobb meg egy kisebb:
Deu 25:15 Teljes és igaz súlymértéked legyen, s teljes és igaz űrmértéked legyen, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet neked az Úr, a te Istened adni fog,
Deu 25:16 mert a te Urad utálja azt, aki ilyesmit tesz, s gyűlöl minden csalárdságot.
Deu 25:17 Emlékezz meg arról, mit tettek veled az amalekiták az úton, amikor kijöttél Egyiptomból,
Deu 25:18 hogyan vonultak ki ellened, s vágták le sereged utócsapatát, amely elfáradt és elmaradt -- amikor te az éhségtől, s a fáradtságtól kimerültél, ők nem félték Istent.
Deu 25:19 Azért tehát, amikor majd nyugalmat ad neked az Úr, a te Istened, s leigáz körös-körül minden nemzetet azon a földön, amelyet ígért neked, töröld el nevüket az ég alól; vigyázz, el ne felejtsd!
Deu 26:1 Ha majd bemégy arra a földre, amelyet neked az Úr, a te Istened birtokul adni fog, s azt elfoglalod, s megtelepedsz rajta,
Deu 26:2 vedd minden termésedből a zsengét, tedd kosárba, s menj arra a helyre, amelyet majd az Úr, a te Istened kiválaszt, hogy ott tiszteljék nevét,
Deu 26:3 és járulj a pap elé, aki abban az időben lesz, s mondd neki: "Elismerem ma az Úr, a te Istened előtt, hogy bejutottam arra a földre, amely felől megesküdött atyáinknak, hogy nekünk adja."
Deu 26:4 Erre vegye el a pap a kosarat kezedből, s tegye az Úr, a te Istened oltára elé.
Deu 26:5 Aztán mondd az Úr, a te Istened színe előtt: "Kóborló arám volt az én atyám, s ő lement Egyiptomba, s ott tartózkodott jövevényként kevesedmagával, s nőtt nagy és erős, temérdek sokaságú nemzetté.
Deu 26:6 Ám az egyiptomiak sanyargattak és üldöztek minket, s felette nehéz terheket raktak ránk.
Deu 26:7 Erre mi az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, s ő meghallgatott minket, s látta megalázásunkat, fáradalmainkat és szorongatásunkat,
Deu 26:8 és erős kézzel, kinyújtott karral, nagy, félelmetes tettekkel, csodákkal és jelekkel kihozott minket Egyiptomból,
Deu 26:9 s behozott erre a helyre, s nekünk adta ezt a tejjel s mézzel folyó földet.
Deu 26:10 Éppen azért, íme most bemutatom annak a földnek a terméséből a zsengét, amelyet az Úr nekem adott." -- Így tedd le azt az Úr, a te Istened színe előtt, s imádd az Urat, a te Istenedet,
Deu 26:11 s lakmározzál mindazon javakból, amelyeket az Úr, a te Istened neked és házadnak adott, te meg a levita és a jövevény, aki veled van.
Deu 26:12 Amikor minden termésed tizedét teljesen leróttad a tizedek harmadik esztendejében, s odaadtad a levitának, a jövevénynek, az árvának s az özvegynek, hogy egyenek kapuidban, s jóllakjanak,
Deu 26:13 akkor így szólj az Úr, a te Istened színe előtt: "Kivittem a szent részt a házamból, s odaadtam a levitának s a jövevénynek, az árvának s az özvegynek, úgy, ahogy parancsoltad nekem: nem szegtem meg parancsaidat, s nem feledkeztem meg rendeletedről.
Deu 26:14 Nem ettem belőle gyászomban, nem vittem ki semmiféle tisztátalan állapotomban, s nem fordítottam belőle semmit sem gyászszertartásra. Engedelmeskedtem az Úr, az én Istenem szavának, s mindent úgy tettem, ahogy parancsoltad nekem.
Deu 26:15 Tekints le szent helyedről, magasságos mennyei lakóhelyedről, s áldd meg népedet, Izraelt s a földet, ezt a tejjel s mézzel folyó földet, amelyet nekünk adtál, amint megesküdtél atyáinknak."
Deu 26:16 Ma az Úr, a te Istened azt parancsolja neked, hogy tedd meg mindezeket a parancsokat és rendeleteket: tartsd meg tehát és teljesítsd őket teljes szívedből és teljes lelkedből.
Deu 26:17 Te ma az Urat választottad, hogy Istened legyen, hogy az ő útjain járj, megtartsd szertartásait, parancsait s rendeléseit, s az ő szavának engedelmeskedj,
Deu 26:18 az Úr pedig ma téged választott, hogy tulajdon népe légy, amint szólt neked, s megtartsd minden parancsát,
Deu 26:19 s fennköltebbé tegyen téged minden nemzetnél, amelyet teremtett, a maga dicséretére, hírnevére és dicsőségére, hogy szent népe légy az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta."
Deu 27:1 Ekkor Mózes és Izrael vénei megparancsolták a népnek: "Tartsátok meg ezt az egész parancsot, amelyet ma meghagyok nektek,
Deu 27:2 s ha majd átmentek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, állíts fel ott hatalmas köveket, s fesd be őket mésszel,
Deu 27:3 hogy mihelyt átkeltél a Jordánon, rájuk írhasd ennek a törvénynek minden igéjét, hogy bejuthass arra a földre, arra a tejjel s mézzel folyó földre, amelyet az Úr, a te Istened adni fog neked, amint megesküdött atyáidnak.
Deu 27:4 Mihelyt tehát átkeltetek a Jordánon, állítsátok fel az Ebál hegyen azokat a köveket, amelyeket ma parancsolok nektek, s fesd be őket mésszel.
Deu 27:5 Aztán építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek, olyan kövekből, amelyeket vas nem érintett,
Deu 27:6 formátlan s faragatlan kövekből, s mutass be rajta egészen elégő áldozatokat az Úrnak, a te Istenednek,
Deu 27:7 s vágj békeáldozatokat, s egyél, s lakmározzál az Úr, a te Istened előtt
Deu 27:8 és írd rá a kövekre ennek a törvénynek minden szavát tisztán és világosan."
Deu 27:9 Erre így szólt Mózes a levita nemzetségből való papokkal együtt egész Izraelhez: "Figyelj és halljad, Izrael! Ma lettél az Úrnak, a te Istenednek népévé.
Deu 27:10 Hallgass tehát szavára, s tedd meg parancsait s rendeleteit, amelyeket meghagyok neked."
Deu 27:11 Megparancsolta továbbá Mózes a népnek ugyanazon a napon:
Deu 27:12 "Ha majd átkeltetek a Jordánon, a következők álljanak fel Garizim hegyén a nép áldására: Simeon, Lévi, Júda, Isszakár, József és Benjamin;
Deu 27:13 átellenben pedig, az Ebál hegyén, az átkozásra, ezek álljanak fel: Rúben, Gád, Áser, Zebulon, Dán és Naftali.
Deu 27:14 Aztán szólaljanak meg a leviták, s mondják Izrael minden férfiához fennszóval:
Deu 27:15 "Átkozott az az ember, aki az Úr előtt utálatos, faragott vagy öntött képet, mesterember keze alkotta művet készít, s titokban felállít." Felelje rá az egész nép és mondja: "Ámen!"
Deu 27:16 "Átkozott, aki nem tiszteli apját és anyját!" Mondja rá az egész nép: "Ámen."
Deu 27:17 "Átkozott, aki odább tolja felebarátja határköveit!" Mondja rá az egész nép: "Ámen!"
Deu 27:18 "Átkozott, aki tévútra vezeti a vakot az úton!" Mondja rá az egész nép: "Ámen."
Deu 27:19 "Átkozott, aki elferdíti a jövevény, az árva és az özvegy igazát!" Mondja rá az egész nép: "Ámen!"
Deu 27:20 "Átkozott, aki apja feleségével hál, s így felemeli apja ágyának takaróját!" Mondja rá az egész nép: "Ámen!"
Deu 27:21 "Átkozott, aki valamilyen állattal fajtalankodik!" Mondja rá az egész nép: "Ámen!"
Deu 27:22 "Átkozott, aki lánytestvérével, apja vagy anyja lányával hál!" Mondja rá az egész nép: "Ámen!"
Deu 27:23 "Átkozott, aki anyósával hál!" Mondja rá az egész nép: "Ámen!"
Deu 27:24 "Átkozott, aki titkon agyonüti felebarátját!" Mondja rá az egész nép: "Ámen!"
Deu 27:25 "Átkozott, aki ajándékot fogad el, hogy érte valamilyen ártatlanvérű személyt halálra juttasson!" Mondja rá az egész nép: "Ámen!"
Deu 27:26 "Átkozott, aki nem marad ennek a törvénynek szavai mellett, s nem teljesíti ezeket tettekkel!" Mondja rá az egész nép: "Ámen."
Deu 28:1 Ha hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s megteszed, s megtartod minden parancsát, amelyet ma meghagyok neked, akkor dicsőbbé tesz téged az Úr, a te Istened minden nemzetnél, amely a földön lakik,
Deu 28:2 s mind rád szállnak, s elérnek téged a következő áldások, feltéve, hogy hallgatsz parancsaira:
Deu 28:3 Áldott leszel a városban, s áldott a mezőn,
Deu 28:4 áldott lesz méhednek gyümölcse, földednek gyümölcse, állataid ellése, marháid csordája és juhaid akla.
Deu 28:5 Áldottak lesznek csűreid, s áldottak éléstáraid.
Deu 28:6 Áldott leszel, ha bemégy és ha kimégy.
Deu 28:7 Összetöri az Úr színed előtt ellenségeidet, akik ellened támadnak: egy úton jönnek ki ellened, s hét úton futnak el színed elől.
Deu 28:8 Áldást bocsát az Úr magtáraidra, s kezed minden munkájára, s megáld téged azon a földön, amelyet a te Urad, Istened ad neked.
Deu 28:9 Szent népévé emel az Úr téged, amint megesküdött neked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsait, s az ő útjain jársz,
Deu 28:10 s látni fogja a föld minden népe, hogy te az Úr nevét viseled, s félni fognak tőled.
Deu 28:11 Bőséget ad neked az Úr minden jóban, méhed gyümölcsében, állataid ellésében, s földed gyümölcsében, azon a földön, amely felől megesküdött az Úr atyáidnak, hogy neked adja.
Deu 28:12 Megnyitja neked az Úr gazdag kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon földednek a maga idejében, s megáldja kezed minden munkáját. Kölcsönt nyújtasz sok nemzetnek, de te senkitől sem veszel kölcsönt.
Deu 28:13 Fejjé tesz téged az Úr, s nem farokká, s felül leszel mindenkor, nem alul, feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened parancsaira, amelyeket ma meghagyok neked, s megtartod és teljesíted őket,
Deu 28:14 s el nem térsz tőlük sem jobbra, sem balra, s nem követsz és nem tisztelsz más isteneket.
Deu 28:15 Ha azonban nem akarsz hallgatni az Úrnak, a te Istenednek arra a szavára, hogy tartsd meg és teljesítsd minden parancsát és szertartását, amelyet ma meghagyok neked, akkor mind rád szállnak és elérnek téged a következő átkok:
Deu 28:16 Átkozott leszel a városban, átkozott a mezőn.
Deu 28:17 Átkozott lesz csűröd, s átkozottak éléstáraid.
Deu 28:18 Átkozott lesz méhed gyümölcse s földed gyümölcse, marháid csordája s juhaid nyája.
Deu 28:19 Átkozott leszel, ha bemégy, s átkozott, ha kimégy.
Deu 28:20 Éhséget és ínséget bocsát az Úr rád, s átkot minden dolgodra, amelyet művelsz, amíg csak el nem tipor, s hamarosan el nem pusztít mérhetetlenül gonosz tetteid miatt, amelyekkel elhagytál engem.
Deu 28:21 Rád szakasztja az Úr a döghalált, míg csak el nem emészt téged arról a földről, amelyet elfoglalni mégy.
Deu 28:22 Megver téged az Úr nyavalyával, lázzal, hidegleléssel és gyulladással, továbbá szárazsággal, kártékony időjárással és vetési ragyával, s az üldöz, míg el nem veszel.
Deu 28:23 Az ég, amely feletted van, olyan lesz, mint az érc s a föld, amelyet tapodsz, olyan, mint a vas.
Deu 28:24 Eső gyanánt port ad az Úr földedre, s hamu hull rád az égből, míg csak el nem pusztulsz.
Deu 28:25 Összeomlaszt téged az Úr ellenségeid előtt: egy úton vonulsz ki ellenük, s hét felé fogsz elfutni előlük, s szétszóródsz a föld minden országába,
Deu 28:26 s holttested eledele lesz az ég minden madarának s a föld vadjainak, s nem lesz, aki elűzze őket.
Deu 28:27 Megver téged az Úr az egyiptomi fekéllyel, tested azon részén is, amelyen a bélsár távozik, megver rühhel és viszketéssel, úgyhogy kigyógyítani nem tudnak.
Deu 28:28 Megver téged az Úr tébolyodással, vaksággal és elmezavarral, s
Deu 28:29 úgy fogsz tapogatózni délben, mint ahogy a vak szokott tapogatózni a sötétben, s nem fogsz célhoz jutni útjaidon. Minden időben sanyargatni fognak és erőszakosan elnyomnak, s nem lesz, aki megszabadítson téged.
Deu 28:30 Feleséget veszel és más fog hálni vele, házat építesz és nem fogsz lakni benne, szőlőt ültetsz és nem szüretelsz belőle.
Deu 28:31 Előtted fogják levágni marhádat és te nem eszel belőle, szemed előtt rabolják el szamaradat, s nem adják többé vissza neked, ellenségeidnek adják juhaidat, s nem lesz, aki segítsen téged.
Deu 28:32 Fiaid s lányaid más nép hatalmába kerülnek és szemed azt látni fogja és bár egész nap epekedik a látásuk után, nem lesz erő kezedben.
Deu 28:33 Földed gyümölcsét s munkád minden eredményét olyan nép eszi meg, amelyet nem ismersz és sanyargatni fognak mindenkor és elnyomnak minden időben
Deu 28:34 és eszedet veszted rémültödben azok miatt, miket látni fog szemed. --
Deu 28:35 Megver téged az Úr igen gonosz fekéllyel a térdeden s a lábszáradon, tetőtől talpig, úgyhogy kigyógyítani nem tudnak.
Deu 28:36 Elvisz az Úr téged s királyodat, akit majd magad fölé állítasz, egy olyan nemzethez, amelyet nem ismersz és atyáid sem ismertek, s ott más isteneknek fogsz szolgálni: fának és kőnek
Deu 28:37 és közmondás s csúfság tárgyává süllyedsz mindazon népek előtt, amelyek közé majd az Úr elvisz téged.
Deu 28:38 Sok magot vetsz a földbe, s keveset gyűjtesz be, mert sáska emészti meg mindet.
Deu 28:39 Szőlőt fogsz ültetni és művelni, de nem iszol bort és semmit se szedsz róla, mert féreg pusztítja el.
Deu 28:40 Olajfáid lesznek minden határodban, de olajjal meg nem kenheted magad, mert termésed lehull és elpusztul.
Deu 28:41 Fiakat s lányokat nemzel, de nem látod hasznukat, mert fogságba hurcolják őket.
Deu 28:42 Ragya emészti meg minden fádat s földed gyümölcsét.
Deu 28:43 A jövevény, aki veled lakik azon a földön, föléd emelkedik, s egyre feljebb kerül, te pedig leszállsz, s egyre lejjebb kerülsz.
Deu 28:44 Ő fog kölcsönözni neked, s nem te fogsz kölcsönözni neki; ő lesz a fej és te leszel a farok.
Deu 28:45 Bizony rád jönnek mindezek az átkok, üldöznek és elérnek téged, míg csak el nem pusztulsz, mivel nem hallgattál az Úr, a te Istened szavára, s nem tartottad meg parancsait és szertartásait, amelyeket megparancsolt neked
Deu 28:46 és mint jelek és csodák, rajtad és utódaidon lesznek mindörökké.
Deu 28:47 Mivel nem szolgáltál az Úrnak, a te Istenednek, örömmel és szívbéli jókedvvel, bár bőségben volt mindened,
Deu 28:48 azért éhségben, szomjúságban, mezítelenségben, s teljes ínségben fogsz szolgálni ellenségednek, akit az Úr rád bocsát, s ő vasigát tesz nyakadba, míg csak el nem tipor téged.
Deu 28:49 Rád hoz ugyanis az Úr messziről, a föld határának széléről egy nemzetet, amely mint a lecsapó sas, megrohan, amelynek nyelvét nem érted,
Deu 28:50 egy nagyon arcátlan nemzetet, amely nem tekint öreget, s nem szán meg gyermeket.
Deu 28:51 Megeszi állataid ivadékát és földed gyümölcsét, míg csak el nem pusztulsz, s nem hagy neked gabonát, bort, olajat, marhacsordát s juhnyájat, míg csak el nem veszít
Deu 28:52 és össze nem tipor minden városodban s egész földeden le nem omlanak erős és magas falaid, amelyekbe reménységedet helyezted. Ostromzár alá vesz kapuidban, egész földeden, amelyet az Úr, a te Istened majd neked ad,
Deu 28:53 s a szorongatásban és a pusztításban, mellyel ellenséged nyomorgatni fog, megeszed saját méhed gyümölcsét, fiaid és lányaid húsát, akiket az Úr, a te Istened majd neked adni fog.
Deu 28:54 Legkényesebb és elpuhultabb férfid is irigységgel néz majd testvérére, s ölében fekvő feleségére,
Deu 28:55 s nem ad nekik fiai húsából, amelyet megenni kénytelen, mivel semmi egyebe sem lesz abban a szorongatásban és ínségben, mellyel ellenségeid pusztítani fognak téged valamennyi kapudon belül.
Deu 28:56 Az elpuhult és kényeskedő asszony, aki járni sem tudott a földön, s a lábát sem tudta letenni az elpuhultság és a nagy kényeskedés miatt, irigyelni fogja ölében fekvő férjétől fiának s lányának húsát
Deu 28:57 meg asszonyi testéből kijövő, szennyes mását, meg újszülött gyermekeit, mert titokban maguk az asszonyok eszik meg ezeket minden más hiányában, abban a szorongatásban és pusztításban, mellyel ellenséged nyomorgatni fog téged kapuidon belül.
Deu 28:58 Ha meg nem tartod, s meg nem teszed ennek a törvénynek minden szavát, amely meg van írva ebben könyvben, s nem féled az Ő dicsőséges és félelmetes nevét, vagyis az Urat, a te Istenedet,
Deu 28:59 akkor az Úr megsokasítja csapásaidat s utódaid csapásait, nagy és maradandó csapásokkal, rosszindulatú és tartós betegségekkel sújt,
Deu 28:60 mind rád fordítja Egyiptom nyavalyáit, amelyektől annyira féltél, s azok rád ragadnak,
Deu 28:61 sőt mindenféle olyan betegséget és csapást is bocsát rád az Úr, amely nincs megírva e törvény könyvében, míg csak össze nem tipor téged.
Deu 28:62 Ti, akik azelőtt oly sokan voltatok, mint az ég csillagai, kevés számmal maradtok meg, mivel nem hallgattál az Úr, a te Istened szavára.
Deu 28:63 Ahogyan örömét lelte az Úr bennetek, amikor jót tett veletek és megsokasított titeket, éppúgy örömét fogja lelni akkor, amikor majd eltöröl és kiirt titeket, hogy elvesszetek arról a földről, amelyet elfoglalni mégy.
Deu 28:64 Szétszór téged az Úr mindenféle nép közé, a föld egyik szélétől a másik széléig, s ott szolgálni fogsz más isteneknek, akiket nem ismersz, s atyáid sem ismertek: fának és kőnek.
Deu 28:65 De még azok között a nemzetek közt sem fogsz megpihenni, s ott sem lesz nyugodalma lábad talpának, mert ott rettegő szívet, elapadó szemet s bánkódás törte lelket ad az Úr neked.
Deu 28:66 Olyan lesz az életed, mintha hajszálon függne előtted, rettegni fogsz éjjel-nappal és nem bízol életedben.
Deu 28:67 Reggel azt fogod mondani: "Bárcsak már este volna" -- és este azt: "Bárcsak már reggel volna" --, szíved félelme miatt, amely rettegéssel tölt el, és amiatt, amit szemeddel látsz.
Deu 28:68 Visszavisz téged az Úr Egyiptomba, hajókon, azon az úton, amelyről azt mondta neked, hogy azt többé ne lásd, s ott majd el akarjátok adni magatokat ellenségeiteknek rabszolgául, s nem lesz, aki megvegyen rabszolgának."
Deu 28:69 Ezek voltak annak a szövetségnek az igéi, amely felől azt parancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg Izrael fiaival, Moáb földjén, azon a szövetségen felül, amelyet a Hóreben kötött velük.
Deu 29:1 Erre Mózes összehívta egész Izraelt és azt mondta nekik: "Ti láttátok mindazt, amit az Úr előttetek Egyiptom földjén a fáraóval, annak minden szolgájával és egész földjével művelt,
Deu 29:2 azokat a nagy csapásokat, amelyeket saját szemetekkel láttatok, azokat a nagy jeleket és csodákat,
Deu 29:3 de az Úr mind a mai napig nem adott nektek értelmes szívet, látó szemet és halló fület.
Deu 29:4 Negyven esztendeig vezetett titeket a pusztában. Ruháitok nem koptak el, lábatok saruját nem tette tönkre az idő,
Deu 29:5 kenyeret nem ettetek, bort és részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
Deu 29:6 Amikor pedig eljutottatok erre a helyre és Szihon, Hesebon királya meg Óg, Básán királya kivonult ellenünk, hogy megütközzék velünk, megvertük őket,
Deu 29:7 s elvettük földjüket, s odaadtuk Rúbennek és Gádnak meg Manassze fél törzsének birtokul.
Deu 29:8 Tartsátok meg és teljesítsétek tehát e szövetség igéit, hogy boldoguljatok mindenben, amit csak tesztek.
Deu 29:9 Itt álltok ti ma mindnyájan az Úr, a ti Istenetek előtt, fejedelmeitek, törzseitek, véneitek, elöljáróitok, Izraelnek egész férfi népe,
Deu 29:10 gyermekeitek, feleségeitek, a táborban veled lakó jövevények, azokat sem kivéve, akik a fát vágják, s a vizet hordják,
Deu 29:11 hogy belépj az Úrnak, a te Istenednek szövetségébe és esküvel megerősített szerződésébe, amelyet ma az Úr, a te Istened megköt veled,
Deu 29:12 hogy népévé emeljen téged, s ő legyen a te Istened, mint ahogy megígérte neked, s amint megesküdött atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.
Deu 29:13 De nemcsak veletek kötöm meg ezt a szövetséget és létesítem ezt az esküvel megerősített szerződést,
Deu 29:14 hanem minden jelen- és távollevővel egyaránt.
Deu 29:15 Nos, ti tudjátok, miképp laktunk Egyiptom földjén, s mint jöttünk át a nemzetek között, s amikor átjöttünk közöttük,
Deu 29:16 láttátok azokat az utálatosságokat és undokságokat, vagyis bálványaikat, a fát, a követ, az ezüstöt s az aranyat, amelyet imádtak.
Deu 29:17 Ne akadjon tehát közöttetek olyan férfi vagy asszony, család vagy törzs, amelynek szíve ma elfordul az Úrtól, a mi Istenünktől, s amely elmegy, s ama nemzetek isteneinek szolgál! Ne akadjon közöttetek epét és keserűséget termő gyökér,
Deu 29:18 aki, amikor hallja ennek az esküvel erősített szerződésnek az igéit, megnyugtatja magát szívében, mondván: "Békességem lesz, ha szívem gonoszsága szerint járok is", mert akkor elpusztul az áztatott föld a kiaszottal együtt.
Deu 29:19 Bizony, az ilyennek nem bocsát meg az Úr, sőt mindjárt felgerjed haragja és bosszúja az ilyen ember ellen, s arra rászáll minden átok, amely meg van írva ebben a könyvben, s az Úr eltörli nevét az ég alól,
Deu 29:20 s végleg kipusztítja őt Izrael minden törzséből azok szerint az átkok szerint, amelyeket ennek a törvénynek és szövetségnek könyve magában foglal.
Deu 29:21 Akkor majd kérdezni fogja a következő nemzedék, gyermekeitek is, akik majd születnek, az idegenek is, akik messziről jönnek, amikor látják ennek a földnek a csapásait és betegségeit, amelyekkel az Úr sújtotta --
Deu 29:22 kiégeti kénkővel és forró sóval, úgyhogy többé bevetni nem lehet és semmi zöldet sem terem, hasonlóan a felforgatott Szodomához, Gomorrához, Adámához és Ceboimhoz, amelyeket az Úr haragjában és bosszújában felforgatott --,
Deu 29:23 kérdezni fogja valamennyi nemzet: "Miért tette ezt az Úr ezzel a földdel? Miért bosszújának ez a mérhetetlen haragja?"
Deu 29:24 Azt fogják felelni erre: "Mivel elhagyták az Úr szövetségét, amelyet atyáikkal kötött, amikor kihozta őket Egyiptomból
Deu 29:25 és más isteneket szolgáltak és imádtak, olyanokat, akiket azelőtt nem ismertek, s akikhez az Úr nem utasította őket,
Deu 29:26 azért felgerjedt az Úr haragja ez ellen a föld ellen, s rá hozott minden átkot, amely meg van írva ebben a könyvben,
Deu 29:27 s haragjában, bosszújában, s felette nagy felháborodásában kitépte őket földjükről és idegen földre vetette őket, mint a mai nap mutatja."
Deu 29:28 Ami rejtve van, az az Úrnak, a mi Istenünknek a dolga; ami nyilvánvaló, az a miénk s a mi fiainkéi mindörökké, hogy teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét.
Deu 30:1 Ámde ha majd rád jönnek mindezek a dolgok, az áldás vagy az átok, amelyet eléd adtam, s te szíved bánatában megindulsz azok között a nemzetek között, amelyek közé szétszór téged az Úr, a te Istened,
Deu 30:2 s gyermekeiddel együtt teljes szívedből és teljes lelkedből visszatérsz hozzá és engedelmeskedsz parancsainak úgy, ahogy ma parancsolom neked:
Deu 30:3 akkor az Úr, a te Istened visszahoz téged fogságodból, megkönyörül rajtad, s ismét egybegyűjt téged azok közül a népek közül, amelyek közé egykor szétszórt.
Deu 30:4 Még ha az ég szélére vetett volna is téged, visszahoz onnan az Úr, a te Istened,
Deu 30:5 s összeszed és bevisz arra a földre, amelyet atyáid birtokoltak, s birtokolni fogod azt, s megáld téged és még nagyobb számúvá tesz, mint atyáid voltak.
Deu 30:6 Körülmetéli az Úr, a te Istened szívedet s utódod szívét, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből s teljes lelkedből, hogy élhess
Deu 30:7 és ráfordítja ezeket az átkokat ellenségeidre és azokra, akik gyűlölnek és üldöznek téged.
Deu 30:8 Te akkor majd ismét hallgatni fogsz az Úr, a te Istened szavára, s teljesíted ezeket a parancsokat, amelyeket ma meghagyok neked,
Deu 30:9 s az Úr, a te Istened bőséget ad neked kezed minden munkájában, méhed magzatában, állataid ivadékában, földed termésében, s minden dologban, mert az Úr ismét örömét fogja lelni abban, hogy téged minden jóval ellásson, mint ahogy örömét lelte ebben atyáidnál,
Deu 30:10 feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s megtartod parancsait és szertartásait, amelyek ebben a törvényben meg vannak írva, s teljes szívedből és teljes lelkedből visszatérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
Deu 30:11 Ez a parancs, amelyet ma meghagyok neked, nem elérhetetlen számodra, és nincs messze tőled.
Deu 30:12 Nincs az égben, hogy azt mondhatnád: "Ki szállhatna fel közülünk az égbe, ki hozhatná le azt nekünk, hogy hallhassuk és tetteinkkel követhessük?"
Deu 30:13 Nincs a tengeren túl sem, hogy kifogásul azt mondhatnád: "Ki kelhetne át közülünk a tengeren, ki hozhatná el azt nekünk, hogy hallhassuk és megtehessük, amit Isten parancsol?"
Deu 30:14 Egészen közel van hozzád a törvény: a szádban és a szívedben, hogy hozzá szabhasd tetteidet.
Deu 30:15 Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is.
Deu 30:16 Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz. Megsokasít és megáld téged azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz.
Deu 30:17 Ha azonban elfordul szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, más isteneket imádsz és szolgálsz,
Deu 30:18 akkor -- íme, ma előre megmondom neked -- elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon.
Deu 30:19 Tanúul hívom ma az eget és a földet, hogy elétek tártam az életet és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is!
Deu 30:20 Szeresd az Urat, a te Istenedet, engedelmeskedj szavának, ragaszkodj hozzá -- hisz tőle függ életed és napjaid hosszúsága --, hogy sokáig lakhass azon a földön, amely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja."
Deu 31:1 Elment tehát Mózes és elmondta mindezeket az igéket egész Izraelnek.
Deu 31:2 Aztán ezt mondta nekik: "Százhúsz esztendős vagyok immár; nem járhatok többé ki és be, legfőképpen azért nem, mert az Úr azt mondta nekem: "Nem mégy át ezen a Jordánon."
Deu 31:3 Az Úr, a te Istened megy át tehát előtted, s ő majd eltörli ezeket a nemzeteket előled, úgyhogy örökükbe léphetsz, és átmegy előtted Józsue, miként az Úr mondta.
Deu 31:4 Úgy fog tenni az Úr ezekkel a népekkel, mint ahogy Szihonnal és Óggal, az amoriták királyaival s azok földjével tette: el fogja törölni őket.
Deu 31:5 Éppen ezért, ha majd őket is a kezetekbe adja, úgy tegyetek velük, ahogy parancsoltam nektek.
Deu 31:6 Férfiasan viselkedjetek, legyetek bátrak, ne féljetek, s ne rettegjetek, ha meglátjátok őket, mert az Úr, a te Istened maga vezérel majd téged, s nem marad el tőled, s nem hagy el téged."
Deu 31:7 Majd előszólította Mózes Józsuét és azt mondta neki egész Izrael előtt: "Légy erős és bátor, mert te viszed be ezt a népet arra a földre, amely felől megesküdött az Úr, hogy atyáiknak adja, s te sorsolod ki azt közöttük.
Deu 31:8 Az Úr, aki vezérel titeket, maga lesz veled: nem marad el tőled, s nem hagy el téged, ne félj és ne rettegj."
Deu 31:9 Miután Mózes megírta ezt a törvényt, odaadta a papoknak, Lévi fiainak, akik az Úr szövetségének ládáját hordozni szokták, s Izrael minden vénének
Deu 31:10 és megparancsolta nekik: "Hétesztendőnként, az elengedés esztendejében, a sátrak ünnepén,
Deu 31:11 amikor mindenki eljön Izraelből, hogy megjelenjék az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt, olvasd fel ennek a törvénynek az igéit egész Izrael előtt fülük hallatára.
Deu 31:12 Gyűjtsd egybe az egész népet, a férfiakat, az asszonyokat, a gyermekeket s a jövevényeket, akik kapuidon belül tartózkodnak, hogy hallják és megtanulják, s féljék az Urat, a ti Isteneteket, s megtartsák, s teljesítsék ennek a törvénynek minden igéjét.
Deu 31:13 Gyermekeik is, akik most még nem ismerik, hallják, hogy féljék az Urat, az ő Istenüket minden időben, míg csak élnek azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon."
Deu 31:14 Majd azt mondta az Úr Mózesnek: "Íme, közel van halálod napja. Hívd elő Józsuét, s álljatok fel a bizonyság sátrában, hogy közöljem vele megbízásomat." Elment tehát Mózes és Józsue, s felálltak a bizonyság sátrában.
Deu 31:15 Akkor ott megjelent az Úr egy felhőoszlopban, amely megállt a sátor ajtajában.
Deu 31:16 Az Úr ezt mondta Mózesnek: "Íme, ha te majd aludni térsz atyáidhoz, ez a nép felkel, s paráználkodni fog annak a földnek idegen isteneivel, amelyre lakni megy, s ott elhagy engem, s megszegi azt a szövetséget, amelyet vele kötöttem.
Deu 31:17 Ezért akkor majd felgerjed ellene haragom, s elhagyom őt és elrejtem arcomat előle, s martalékká válik, s mindenféle baj és szorongatás éri, úgyhogy akkor majd mondani fogja: "Nyilván azért értek engem ezek a bajok, mert Isten nincs velem!"
Deu 31:18 Én azonban akkor teljesen elrejtem és elfedem arcomat előle mindazon gonoszság miatt, amelyet elkövetett, mivel más isteneket követett.
Deu 31:19 Nos tehát, írjátok le magatoknak a következő éneket, s tanítsátok meg rá Izrael fiait, hogy betéve tudják és a szájukkal énekeljék, s ez az ének tanúbizonyságul szolgáljon nekem Izrael fiai ellen.
Deu 31:20 Beviszem őt ugyanis arra a tejjel s mézzel folyó földre, amely felől megesküdtem atyáiknak, de ők, ha majd esznek, jóllaknak és meghíznak, más istenekhez fognak fordulni és azoknak szolgálni, engem pedig elvetnek és szövetségemet megszegik.
Deu 31:21 Ha tehát majd sok baj és szorongatás éri, tegyen tanúságot ellene ez az ének -- amelyet nem törölhet el semmiféle feledés sem utódja szájából --, hiszen ismerem gondolatait, miket művel már ma, mielőtt még bevittem volna őt arra a földre, amelyet ígértem neki."
Deu 31:22 Mózes tehát leírta a következő éneket, s megtanította rá Izrael fiait.
Deu 31:23 Majd megparancsolta az Úr Józsuénak, Nún fiának: "Légy erős és bátor, mert te vezeted be Izrael fiait arra földre, amelyet ígértem és én veled leszek."
Deu 31:24 Amikor aztán Mózes teljesen leírta egy könyvbe ennek a törvénynek az igéit,
Deu 31:25 megparancsolta a levitáknak, akik az Úr szövetségládáját hordozzák:
Deu 31:26 "Vegyétek ezt a könyvet és tegyétek az Úr, a ti Istenetek szövetségládája mellé, hogy ott bizonyságul szolgáljon ellened.
Deu 31:27 Ismerem ugyanis ellenszegülésedet és nyakasságodat. Még éltemben és veletek jártomban is mindig ellene szegültetek az Úrnak: mennyivel inkább, ha meghalok!
Deu 31:28 Gyűjtsétek elém törzsről-törzsre valamennyi véneteket és elöljárótokat, hadd mondjam el fülük hallatára ezeket az igéket, s hadd hívjam bizonyságul ellenük az eget és a földet,
Deu 31:29 hiszen tudom, hogy halálom után gonoszul fogtok cselekedni, s hamar letértek arról az útról, amelyet meghagytam nektek, miért is utolérnek titeket a bajok az idők folyamán, amikor azt teszitek, ami gonosz az Úr színe előtt, hogy ingereljétek őt kezetek műveivel."
Deu 31:30 Erre elmondta Mózes Izrael egész gyülekezetének hallatára a következő ének szavait egészen végig.
Deu 32:1 "Halljátok egek, amit szólok, hallja a föld számnak igéit!
Deu 32:2 Esőként csepegjen tanításom, harmatként hulljon szólásom úgy, mint zápor a pázsitra, mint az esőcsepp a sarjúra.
Deu 32:3 Hirdetem ugyanis az Úr nevét: ismerjétek el Istenünk fenségét!
Deu 32:4 Isten tettei tökéletesek, útjai mind helyesek, hűséges az Isten, hamisság nincs benne, igaz ő és őszinte.
Deu 32:5 Mégis vétkezett ellene, s gyalázata miatt nem fia többé a gonosz és elvetemült nemzedék.
Deu 32:6 Ezzel fizetsz talán az Úrnak? Balga és esztelen nép! Nem atyád-e ő neked, az övé voltál, ő alkotott és szilárdított téged?
Deu 32:7 Emlékezzél meg csak az ősi napokról, gondolj csak át minden nemzedéket, kérdezd meg atyádat, s elbeszéli neked, véneidet, és elmondják neked!
Deu 32:8 Amikor a Felséges a nemzeteket elosztotta, amikor Ádám fiait szétválasztotta, megszabta a népek határait Izraelt fiainak száma szerint,
Deu 32:9 s az Úr osztályrésze lett az ő népe, Jákob az ő kötélmérte öröksége.
Deu 32:10 Megtalálta a puszta földjén a borzalom és a kietlen sivatag helyén. Felkarolta, oktatgatta, mint a szeme fényét óvta.
Deu 32:11 Miként a sas, amely repülésre készteti fiait és felettük lebeg, kiterjesztette szárnyait, felkapta s tulajdon vállán hordozta.
Deu 32:12 Egyedül az Úr vezette, idegen isten nem volt mellette.
Deu 32:13 Hegyes vidékre helyezte, hogy a mezők gyümölcsét egye, mézet szívjon a kőszálból, olajat a kemény sziklából.
Deu 32:14 Élvezze tehenek vaját, juhok tejét, bárányok és básáni kosok kövérét, bakok húsát s búza velejét, s igya a szőlő színtiszta vérét.
Deu 32:15 Ám meghízott a kedves -- és ficánkolt! Meghízott, kövér lett, meghájasodott, és elhagyta Istent, alkotóját, megvetette Istent, szabadító Szikláját!
Deu 32:16 Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bőszítették,
Deu 32:17 démonoknak áldoztak, nem-istennek, isteneknek, kiket nem ismertek, újaknak, nemrég jötteknek, kiket atyáik nem tiszteltek.
Deu 32:18 Elhagytad Istent, szülődet, feledted az Urat, teremtődet.
Deu 32:19 Látta ezt az Úr és haragra gerjedt, mert felingerelték fiai s lányai.
Deu 32:20 Mondta tehát: "Elrejtem arcomat előlük, hadd látom, mi lesz majd a végük, mert elvetemült nemzedék ez, hűtlenné vált gyermekek.
Deu 32:21 Ők azzal ingereltek, ami nem-isten, bőszítettek semmiségeikkel, én is ingerlem majd őket: népnek sem nevezhető néppel, bosszantom majd őket oktalan nemzettel.
Deu 32:22 Tűz lobban fel haragomban s égni fog az alvilágnak fenekéig, megemészti a földet, termésével együtt s elégeti a hegyek alapjait.
Deu 32:23 Elhalmozom őket a bajokkal, elfogyasztom rajtuk nyilaimat,
Deu 32:24 éhség emészti meg őket, s madarak falják fel őket szörnyű harapásokkal. Rájuk uszítom a fenevadak fogát, a porban csúszó-mászó állatoknak dühét,
Deu 32:25 kinn a kard fogja pusztítani őket, odahaza a rémület, ifjút, szüzet egyaránt, csecsemőt és aggastyánt.
Deu 32:26 Sőt azt mondanám: Hol vannak? Hadd szüntetem meg emlékezetüket az emberek között! --
Deu 32:27 De ettől elállok, hogy ne bosszantsanak ellenségei, fel ne fuvalkodjanak ellenei, s azt ne mondják: A mi diadalmas kezünk s nem az Úr cselekedte mindezt!
Deu 32:28 Tanácstalan nemzet ez, s okosság nélkül való!
Deu 32:29 Bárcsak eszesek és értelmesek lennének, s fontolóra vennék végüket!
Deu 32:30 Hogy is kergethetne meg egy ember ezret, szalaszthatna meg kettő tízezret? Nemde csak úgy, hogy Sziklájuk eladja őket, s az Úr kiszolgáltatja őket?"
Deu 32:31 - Hisz a mi Istenünk nem olyan, mint az ő isteneik, ezt ellenségeink is megítélhetik. --
Deu 32:32 Szőlőjük Szodoma szőlőjéből való, és Gomorra határából származó. Szőlőszemeik epeízű szemek, fürtjeik felette keserűek.
Deu 32:33 Boruk sárkányok epéje, s viperák gyógyíthatatlan mérge.
Deu 32:34 Nincsen ez eltéve nálam, s lepecsételve kincstáraimban?
Deu 32:35 Enyém a bosszú, én megfizetek annak idején, amikor meginog a lábuk. Közel van a veszedelem napja, sietve jő időpontja.
Deu 32:36 Akkor az Úr igazságot szolgáltat népének, s megkönyörül szolgáin, látva, hogy elerőtlenedett a kezük, oda vannak a bezártak, s a szabadok is kimerültek.
Deu 32:37 Akkor majd azt mondja: "Hol vannak isteneik, akikbe bizalmukat vetették,
Deu 32:38 akik megették áldozataik háját, s megitták italáldozataik borát? Keljenek fel, segítsenek titeket, oltalmazzanak a bajban benneteket!
Deu 32:39 Lássátok be, hogy én vagyok egyedül s nincs más Isten rajtam kívül: én ölök és én éltetek, sebesítek és gyógyítok s nincs, aki kezemből kiszabadíthasson!
Deu 32:40 Égnek emelem kezemet, s örök életemre mondom:
Deu 32:41 Ha megélesítem villámló kardom s ítélethez fog kezem, bosszút állok ellenségeimen s megfizetek azoknak, akik gyűlölnek engem.
Deu 32:42 Vérrel részegítem nyilaimat, s hússal lakik jól kardom, a megöltek és a foglyok vérével, a tar fejű ellenség vérével."
Deu 32:43 Nemzetek, dicsérjétek népét, mert Ő megtorolja szolgáinak vérét, bosszút áll ellenségeiken, s megkegyelmez népe földjének."
Deu 32:44 Mózes tehát elment és Józsuéval, Nún fiával együtt elmondta ez ének minden szavát a nép füle hallatára.
Deu 32:45 Amikor aztán végig elmondta mindezeket a szavakat az egész Izraelnek,
Deu 32:46 ezt mondta nekik: "Véssétek szívetekbe mindezeket a szavakat, amelyekkel ma tanúságot teszek ellenetek, s parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák emlékezetükben ezeket, s tegyék meg és teljesítsék mindazt, ami ebben a törvényben írva van,
Deu 32:47 mert e parancsokat nem hiába kaptátok, hanem azért, hogy általuk életetek legyen, s teljesítésük fejében hosszú ideig lakjatok azon a földön, amelynek elfoglalására átkeltek a Jordánon."
Deu 32:48 Még ugyanazon a napon így szólt az Úr Mózeshez:
Deu 32:49 "Menj fel erre az Abárim (vagyis: Átkelés) hegységre, a Nébó hegyére, amely Moáb földjén, Jerikóval átellenben van és tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet én majd Izrael fiainak adok birtokul. Aztán halj meg a hegyen,
Deu 32:50 amelyre felmégy és térj meg népedhez, miként a Hór hegyén Áron bátyád is meghalt és megtért népéhez,
Deu 32:51 mert hűtlenül jártatok el velem szemben Izrael fiai között a Pörölés vizénél, a Szín-pusztában levő Kádesnél és nem bizonyítottatok engem szentnek Izrael fiai között.
Deu 32:52 Átellenből megláthatod azt a földet, de be nem mehetsz abba az országba, amelyet én majd Izrael fiainak adok."
Deu 33:1 Ez az az áldás, mellyel Mózes, Isten embere, halála előtt megáldotta Izrael fiait.
Deu 33:2 Azt mondta: "Eljött az Úr a Sínairól, elénk támadt a Szeírről, megjelent a Párán hegyről, s megérkezett Meribat-Kádesbe, dél felől, Asdótba.
Deu 33:3 A népeket szerette, kezében van minden szentje, s akik lábához közelednek, tanításában részesülnek.
Deu 33:4 Törvényt adott nekünk Mózes által, örökségül Jákob sokaságának,
Deu 33:5 királya lett az Igaznak, amikor egybegyűltek a nép fejei, egybe Izraelnek törzsei."
Deu 33:6 "Éljen Rúben, s ki ne haljon kisszámúvá ne apadjon."
Deu 33:7 Júda áldása a következő volt: "Hallgasd meg, Uram, Júda szavát, juttasd el őt népéhez. Kezei küzdenek majd érte, ellenségei ellen megsegíti!"
Deu 33:8 Lévire vonatkozólag ezt mondta: "Tökéletességedet és tudományodat szent emberednek adtad, akit próbára tettél a kísértésnél, perbe fogtál a Pörölés vizénél.
Deu 33:9 Aki azt mondotta atyjának és anyjának: "Nem tudok rólatok." A testvéreinek: "Nem vagyok tekintettel rátok," sőt gyermekeiről sem tudott. Ők megtartották igéidet, megőrizték szövetségedet,
Deu 33:10 rendeleteidet, ó Jákob, törvényedet, ó Izrael! Füstölőszert tesznek haragod elé s egészen elégő áldozatot oltárodra.
Deu 33:11 Uram, áldd meg erejét, vedd kedvesen keze cselekvését, sújtsd derékon ellenségeit, hogy fel ne kelhessenek, akik gyűlölik."
Deu 33:12 Benjaminra vonatkozólag ezt mondta: "Ő az Úr kedveltje, biztonságban lakik majd mellette. A Magasságbeli védelmezi egész nap, s az ő vállai között nyugszik."
Deu 33:13 Józsefre vonatkozólag ezt mondta: "Áldja meg az Úr a földjét az ég gyümölcsével, a harmattal, az alant elterülő vízáradattal,
Deu 33:14 nap és hold termelte gyümölcsökkel,
Deu 33:15 az ősi hegyek csúcsának kincseivel, az örök halmok gyümölcseivel,
Deu 33:16 s a föld termésével, bőségével. Annak az áldása, aki megjelent a csipkebokorban, szálljon József fejére, testvérei közt megkoronázott feje tetejére.
Deu 33:17 Mint elsőszülött bikáé, olyan a szépsége, mint az orrszarvú szarvai, olyanok szarvai, széthányja velük a nemzeteket, mind a föld széléig, ilyenek Efraim sokaságai, ilyenek Manassze ezrei."
Deu 33:18 Zebulonra vonatkozólag ezt mondta: "Örvendj, Zebulon, kijáratodnak, és Isszakár a sátraidnak.
Deu 33:19 Ők népeket hívnak meg a hegyre, ahol igaz áldozatokat mutatnak be. Mint a tejet, nyelik a tengerek árját s a föveny rejtett kincseit."
Deu 33:20 Gádra vonatkozólag ezt mondta: "Áldott Gád, mert földje terjedelmes, mint az oroszlán, leheveredett, kart és koponyát megszerzett.
Deu 33:21 Fejedelmi helyet szemelt ki magának, mert az ő részén került sírba Izraelnek tanítója. de azért ő kitartott a nép vezérei mellett, és teljesítette az Úr igazságos parancsát s a rá vonatkozó ítéletet, elkísérve Izraelt."
Deu 33:22 Dánra vonatkozólag ezt mondta: "Dán fiatal oroszlán, ami kirohan Básánból szaporán."
Deu 33:23 Naftalira vonatkozólag ezt mondta: "Naftali bőségben fog dúslakodni, telve az Úr áldásaival, nyugatot s délt fogja bírni."
Deu 33:24 Áserre vonatkozólag ezt mondta: "Áldott Áser a fiúk között, kedves legyen a testvérei előtt. Mártsa a lábát olajba,
Deu 33:25 vasból és ércből legyen a saruja. Aggkorod is olyan legyen, mint amilyen ifjúkorod!"
Deu 33:26 "Nincs más olyan Isten, mint az Igaznak Istene, az égre száll fel a te segítőd, fenségétől szétfutnak a felhők,
Deu 33:27 lakóhelye fent van, örökkévaló karja alant. Színed elől elűzi az ellent és azt mondja neki: "Pusztulj innen!"
Deu 33:28 Biztonságban lakik majd Izrael, egymagában Jákob szemefénye, gabonának s bornak földjén, ahol harmattól párás az ég.
Deu 33:29 Boldog vagy, Izrael, ki hasonló hozzád? Nép, amelyet oltalmaz az Úr, a te segítő pajzsod és diadalmas kardod. Hízelegni fognak neked ellenségeid s te a nyakukra hágsz."
Deu 34:1 Felment erre Mózes Moáb síkjáról a Nébó hegyére, a Fászga tetejére, amely Jerikóval szemben van és az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot egészen Dánig,
Deu 34:2 az egész Naftalit, Efraim és Manassze földjét, Júda földjét a mögötte levő tengerig,
Deu 34:3 a Délvidéket és Jerikónak, a pálmafák városának terjedelmes rónaságát egészen Coárig.
Deu 34:4 Majd azt mondta neki az Úr: "Ez az a föld, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mondván: Utódaidnak adom. Szemeddel ím láttad, de nem mehetsz át oda."
Deu 34:5 Aztán meghalt ott, Moáb földjén Mózes, az Úr szolgája, az Úr parancsára
Deu 34:6 és az Úr eltemette őt Moáb földjének völgyében, Fogorral szemben, de senki sem ismeri a sírját mind a mai napig.
Deu 34:7 Százhúszesztendős volt Mózes, amikor meghalt; szeme nem volt homályos és fogai nem mozogtak.
Deu 34:8 Izrael fiai aztán harminc napig siratták őt Moáb síkjain: akkor leteltek Mózes siratásának és gyászolásának napjai.
Deu 34:9 Józsue, Nún fia pedig megtelt a bölcsesség lelkével, mert Mózes rátette kezét, emiatt Izrael fiai engedelmeskedtek neki és így aszerint tettek, ahogy az Úr meghagyta Mózesnek.
Deu 34:10 De olyan próféta nem támadt többé Izraelben, akit az Úr színről-színre ismert volna és aki Mózeshez hasonló lett volna
Deu 34:11 azoknak a jeleknek és csodáknak tekintetében, amelyekkel őt elküldte, hogy hajtsa végre Egyiptom országában a fáraón, s annak minden szolgáján és egész földjén,
Deu 34:12 meg mindazon hatalmas erő és nagy csodajel tekintetében, amelyet Mózes egész Izrael szeme láttára véghezvitt.
Jos 1:1 Mózesnek, az Úr szolgájának halála után történt, hogy az Úr szólt Józsuéhoz, Nún fiához, Mózes szolgájához és ezt mondta neki:
Jos 1:2 "Szolgám, Mózes meghalt. Kelj fel, és menj át a Jordánon, te és veled az egész nép, arra a földre, amelyet majd Izrael fiainak adok.
Jos 1:3 Minden helyet, amelyet lábatok tapos, nektek fogok adni, ahogy Mózesnek megmondtam.
Jos 1:4 A pusztától és a Libanontól egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig -- a hetiták egész földjéig --, és a napnyugati Nagy tengerig fog terjedni határotok.
Jos 1:5 Senki sem tud majd ellenállni nektek életed egész folyamán. Ahogy Mózessel voltam, úgy leszek veled is, nem maradok el tőled és nem hagylak el téged.
Jos 1:6 Légy erős és bátor: te fogod kisorsolni ennek a népnek azt a földet, amellyel kapcsolatban megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom.
Jos 1:7 Légy tehát erős és nagyon bátor, és vigyázz arra, hogy teljesítsd az egész törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám meghagyott neked; ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenben, amit cselekszel.
Jos 1:8 Ne hiányozzék ennek a törvénynek a könyve az ajkadról! Elmélkedj róla nappal és éjjel, és vigyázz arra, hogy teljesítsd mindazt, ami abban írva van, akkor sikerrel járod utadat és boldogulsz.
Jos 1:9 Megparancsolom neked: légy erős és bátor! Ne rettegj és ne félj, mert veled van az Úr, a te Istened mindenütt, bárhova mégy."
Jos 1:10 Megparancsolta erre Józsue a nép elöljáróinak: "Járjátok be a tábort, s hagyjátok meg a népnek:
Jos 1:11 Készítsetek ennivalót magatoknak, mert három nap múlva átkeltek a Jordánon, és megkezditek annak a földnek az elfoglalását, amelyet az Úr, a ti Istenetek nektek szánt."
Jos 1:12 A rúbenitáknak, a gáditáknak és Manassze fél törzsének pedig ezt mondta:
Jos 1:13 "Emlékezzetek meg arról a dologról, amelyet nektek Mózes, az Úr szolgája parancsolt, amikor azt mondta: "Az Úr, a ti Istenetek nektek megadta már a nyugalmat, és odaadta ezt az egész földet."
Jos 1:14 Feleségeitek és jószágaitok maradjanak azon a földön, amelyet nektek Mózes a Jordánon túl adott. Ti pedig, erőskarú férfiak, valamennyien keljetek át felfegyverkezve testvéreitek élén, s harcoljatok értük,
Jos 1:15 amíg az Úr testvéreiteknek is nyugalmat nem ad, mint ahogy nektek adott, s ők is el nem foglalják azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek nekik szánt. Akkor visszatérhettek majd birtokotok földjére, s lakhattok azon a földön, amelyet nektek Mózes, az Úr szolgája a Jordánon túl, a keleti oldalon adott."
Jos 1:16 Erre ők azt felelték Józsuénak: "Mindazt, amit parancsoltál, megtesszük, s bárhova küldesz, megyünk.
Jos 1:17 Amint Mózesnek engedelmeskedtünk mindenben, úgy fogunk engedelmeskedni neked is, csak legyen veled az Úr, a te Istened, mint ahogy Mózessel volt.
Jos 1:18 Aki ellene szegül szádnak, és nem engedelmeskedik minden szónak, amelyet parancsolsz neki, az halállal lakoljon. Csak légy erős és cselekedj férfiasan!"
Jos 2:1 Erre Józsue, Nún fia, elküldött titokban két kémet Sittímből és azt mondta nekik: "Menjetek és vegyétek szemügyre a földet és Jerikó városát." -- Azok el is mentek és betértek egy erkölcstelen nő házába, akit Ráhábnak hívtak és megpihentek nála. --
Jos 2:2 Jerikó királyának azonban jelentették: "Izrael fiai közül való emberek jöttek ide az éjjel, hogy kikémleljék a földet."
Jos 2:3 Elküldött erre Jerikó királya Ráhábhoz, és azt üzente: "Add ki azokat az embereket, akik hozzád jöttek és házadba tértek, mert kémek, s azért jöttek, hogy szemügyre vegyék ezt az egész földet."
Jos 2:4 Fogta erre a nő az embereket, elrejtette őket és azt mondta: "Megvallom, hozzám jöttek, de nem tudtam, honnan valók.
Jos 2:5 Amikor azonban a sötétség beálltakor bezárták a kaput, ki is mentek. Nem tudom, hova mentek, de vegyétek gyorsan üldözőbe, s még eléritek őket."
Jos 2:6 Ő pedig felvitte az embereket háza tetejére, s letakarta az ott levő lenszárral.
Jos 2:7 A kiküldöttek el is kezdték üldözni őket a Jordán átkelője felé vivő úton. Mihelyt kimentek, rögtön bezárták a kaput utánuk.
Jos 2:8 Az elrejtőzött emberek még el sem aludtak, amikor a nő felment hozzájuk és így szólt:
Jos 2:9 "Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet, mert megszállt minket a tőletek való félelem és elcsüggedt ennek a földnek valamennyi lakosa.
Jos 2:10 Hallottuk, hogy az Úr kiszárította előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, s hogy mit tettetek az amoritáknak azzal a két királyával, akik a Jordánon túl voltak, Szihonnal és Óggal, akiket megöltetek.
Jos 2:11 Amikor ezt hallottuk, félni kezdtünk, s elcsüggedt a szívünk, s nem maradt bennünk bátorság arra, hogy bejöveteletek idején szembeszálljunk veletek, hiszen az Úr, a ti Istenetek Isten fenn az égben, és lenn a földön.
Jos 2:12 Most azért esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy amint én irgalmasságot cselekedtem veletek, úgy ti is azt tesztek majd apám házával, és biztos jelét adjátok nekem,
Jos 2:13 hogy életben hagyjátok apámat és anyámat, fivéreimet és nővéreimet s mindenüket és megmentitek életünket a haláltól."
Jos 2:14 Ők azt felelték neki: "Életünkkel kezeskedünk értetek, hogyha el nem árulsz minket, s ha majd az Úr nekünk adja ezt a földet, irgalmasságot és hűséget fogunk cselekedni veled."
Jos 2:15 Erre ő kötélen lebocsátotta őket az ablakon -- háza ugyanis a város falában volt --
Jos 2:16 és azt mondta nekik: "A hegység felé tartsatok, hogy ne találkozzanak veletek visszatérő üldözőitek, s ott rejtőzködjetek három napig, míg ők vissza nem érkeznek; akkor aztán menjetek utatokra."
Jos 2:17 Ők pedig azt mondták neki: "Kifogástalanul megtartjuk ezt az esküt, mellyel megeskettél minket,
Jos 2:18 ha, amikor mi bevonulunk erre a földre, ezt a karmazsinszínű zsinórt jelként alkalmazod, s rákötöd arra az ablakra, amelyen lebocsátottál minket, apádat, anyádat, testvéreidet s minden rokonságodat pedig a házadba gyűjtöd.
Jos 2:19 Aki házad ajtaján kijön, annak a vére az ő fején lesz, s azért minket felelősség nem terhel. Mindazoknak a vére azonban, akik veled benn lesznek a házban, a mi fejünkre száll, ha valaki érinti őket.
Jos 2:20 De ha elárulsz minket és ezt a megállapodást nyilvánosságra hozod, akkor mentesek leszünk ettől az eskütől, mellyel megeskettél minket."
Jos 2:21 Ő erre azt felelte: "Úgy legyen, ahogy mondtátok." Azzal útjukra bocsátotta őket, a karmazsinszínű fonalat pedig rákötötte az ablakra.
Jos 2:22 Ők elmentek és eljutottak a hegységbe, s ott maradtak három napig, míg vissza nem tértek az üldözők. Ezek ugyanis keresték őket az egész úton, de nem akadtak rájuk,
Jos 2:23 s azért visszamentek a városba. Erre a kémek megfordultak és lejöttek a hegyről, s miután átkeltek a Jordánon, eljutottak Józsuéhoz, Nún fiához és elbeszéltek neki mindent, ami velük történt
Jos 2:24 és azt mondták: "Kezünkbe adta az Úr ezt az egész földet: a félelem leterítette valamennyi lakosát."
Jos 3:1 Erre Józsue kora reggel felkelt és elindította a tábort. El is indultak Sittímből és eljutottak a Jordánig, ő és Izrael valamennyi fia, s ott időztek három napig.
Jos 3:2 Ennek elmúltával az elöljárók bejárták a tábort,
Jos 3:3 és kikiáltották: "Mihelyt meglátjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládáját és hogy a Lévi törzséből való papok azt viszik, keljetek fel ti is, és menjetek utánuk,
Jos 3:4 -- kétezerkönyöknyi távolság legyen köztetek és a láda között, hogy messziről láthassátok és tudjátok, melyik úton kell haladnotok, mert azon még nem jártatok sohasem --, de vigyázzatok ám, hogy a ládához közelebb ne kerüljetek!"
Jos 3:5 Józsue pedig azt mondta a népnek: "Szentelődjetek meg, mert holnap csodákat fog művelni az Úr közöttetek."
Jos 3:6 Majd azt mondta a papoknak: "Vegyétek fel a szövetség ládáját, és vonuljatok vele a nép élén." Azok teljesítették a parancsot, felvették és előttük mentek.
Jos 3:7 Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: "Ma kezdelek felemelni téged egész Izrael előtt, hogy megtudják, hogy úgy, ahogy Mózessel voltam, úgy leszek veled is.
Jos 3:8 Parancsolj tehát a papoknak, akik a szövetség ládáját viszik, és mondd nekik: Ha a Jordán vizének széléhez értek, álljatok meg a Jordánban."
Jos 3:9 Azt mondta erre Józsue Izrael fiainak: "Gyertek ide, és halljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavát!"
Jos 3:10 Majd így folytatta: "A következő dologból fogjátok megtudni, hogy az Úr, az élő Isten közöttetek van és elűzi színetek elől a kánaánit, a hetitát, a hivvitát, a perizitát, a girgasitát, a jebuzitát meg az amoritát:
Jos 3:11 íme, az egész föld Urának szövetségládája bemegy előttetek a Jordánba. --
Jos 3:12 Válasszatok tizenkét férfit Izrael törzseiből, egyet-egyet minden törzsből --
Jos 3:13 s amint a papok, akik az Úrnak, az egész föld Istenének ládáját viszik, talpukat a Jordán vizére teszik, a lefelé levő víz lefolyik és elfogy, a felülről jövő pedig egy tömegben megáll."
Jos 3:14 A nép tehát elindult sátraiból, hogy átkeljen a Jordánon, s a papok, akik a szövetség ládáját vitték, előtte mentek.
Jos 3:15 Amint beléptek a Jordánba, és lábukat belemártották a víz szélébe -- mivel aratás ideje volt, a Jordán teljesen betöltötte medrének partjait --,
Jos 3:16 a felülről jövő víz egy helyen megállt és messze attól a várostól, amelyet Ádomnak neveznek, egészen Szártán helyéig, úgy feltornyosodott, hogy hegynek látszott, a lefelé levő víz pedig lefolyt a Puszta tengerébe (melyet most Holt-tengernek neveznek), míg egészen el nem fogyott.
Jos 3:17 Erre a nép átment Jerikó felé: a papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon, a Jordán közepén, felövezve álltak, s az egész nép száraz medren ment át.
Jos 4:1 Amikor aztán átmentek, azt mondta az Úr Józsuénak:
Jos 4:2 "Válassz tizenkét férfit, egyet-egyet minden törzsből,
Jos 4:3 és parancsold meg nekik, hogy vegyenek a Jordán medrének közepéből, onnan, ahol a papok lába állt, tizenkét igen kemény követ, s tegyétek le azokat azon a táborhelyen, ahol ezen az éjszakán sátrat üttök."
Jos 4:4 Hívatta erre Józsue a tizenkét férfit, akit kiválasztott Izrael fiai közül, egyet-egyet minden törzsből
Jos 4:5 és azt mondta nekik: "Menjetek az Úrnak, a ti Isteneteknek a ládája elé a Jordán közepébe, s hozzatok onnan a vállatokon Izrael fiai számának megfelelően valamennyien egy-egy követ,
Jos 4:6 hogy jelül szolgáljon közöttetek. Ha aztán majd az elkövetkező időkben megkérdeznek titeket fiaitok: "Mire valók ezek a kövek?" --
Jos 4:7 feleljétek nekik: Elfogyott a Jordán vize az Úr szövetségének ládája előtt, amikor átment rajta: azért tették ide ezeket a köveket örök emlékül Izrael fiai számára."
Jos 4:8 Úgy tettek tehát Izrael fiai, amint Józsue meghagyta nekik: kivittek a Jordán medrének közepéből Izrael fiai számának megfelelően tizenkét követ, amint az Úr megparancsolta nekik, arra a helyre, ahol a tábort felütötték, s ott letették azokat.
Jos 4:9 Ugyanakkor másik tizenkét követ Józsue a Jordán medrének közepén helyezett el, ott, ahol a szövetség ládáját vivő papok álltak: ott is vannak mind a mai napig.
Jos 4:10 A papok, akik a ládát vitték, mindaddig a Jordán közepén maradtak, míg végbe nem ment mindaz, amit az Úr Józsuéval a népnek mondatott és Mózes neki meghagyott, és a nép sietve át nem ment.
Jos 4:11 Amikor aztán mindnyájan átmentek, átment az Úr ládája is és a papok a nép élére vonultak.
Jos 4:12 Rúben és Gád fiai, valamint Manassze fél törzse felfegyverkezve vonultak Izrael fiainak élén, úgy, ahogy Mózes megparancsolta nekik:
Jos 4:13 negyvenezer harcos vonult fel csapatokban és csatarendben Jerikó városának síksága és mezősége felé.
Jos 4:14 Ezen a napon emelte fel az Úr Józsuét egész Izrael előtt, hogy úgy tiszteljék, mint ahogyan Mózest tisztelték, amíg élt.
Jos 4:15 Végül azt mondta az Úr neki:
Jos 4:16 "Parancsold meg a papoknak, akik az Úr ládáját viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból."
Jos 4:17 Ő meg is parancsolta nekik: "Jöjjetek fel a Jordánból."
Jos 4:18 Amikor aztán azok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, feljöttek, és a szárazföldön kezdtek járni, visszatért a víz a medrébe, és úgy folyt, ahogy azelőtt szokott.
Jos 4:19 Az első hónap tizedik napján jött fel a nép a Jordánból és Gilgálban, Jerikó városától keletre ütöttek tábort.
Jos 4:20 Ekkor Józsue felállította Gilgálban azt a tizenkét követ, amelyet a Jordán medréből kihoztak
Jos 4:21 és azt mondta Izrael fiainak: "Ha majd az elkövetkező időkben fiaitok megkérdezik apjukat, s azt mondják nekik: "Mire valók ezek a kövek?" --
Jos 4:22 adjátok tudtukra és mondjátok: Száraz medren jött át Izrael a Jordánon,
Jos 4:23 mert az Úr, a ti Istenetek kiszárította a vizét a színetek elől, míg át nem jöttetek,
Jos 4:24 úgy, mint ahogy egykor a Vörös-tengerrel cselekedett, amikor kiszárította, míg át nem jöttünk rajta,
Jos 4:25 hogy a föld minden népe megismerje az Úr nagyon erős kezét, ti pedig féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben."
Jos 5:1 Amikor aztán meghallotta az amoriták összes királya, akik a Jordánon túl, a nyugati oldalon laktak, valamint a kánaániak összes királya, akik a Nagy-tenger közelében levő helyeken laktak, hogy az Úr kiszárította a Jordán habjait Izrael fiai előtt, míg át nem mentek, elcsüggedt a szívük, nem maradt bátorság bennük, és féltek Izrael fiainak bejövetelétől.
Jos 5:2 Abban az időben azt mondta az Úr Józsuénak: "Csinálj magadnak kőkéseket, s metéld ismét körül Izrael fiait."
Jos 5:3 Ő megtette, amit az Úr parancsolt és az Előbőrök halmán körülmetélte Izrael fiait.
Jos 5:4 Ez volt az oka, hogy ismét körülmetélte őket: Abból az egész népből, amely Egyiptomból kijött, minden hadviselő férfi meghalt a pusztában a hosszú bolyongásban.
Jos 5:5 Ezek mindnyájan körülmetéltek voltak. Az a nép azonban, amely a pusztában született, körülmetéletlen volt.
Jos 5:6 Negyven évig vándoroltak ugyanis Izrael fiai, amíg meg nem halt minden harcos, aki nem hallgatott az Úr szavára, és akiknek megesküdött, hogy nem mutatja meg nekik azt a földet, amelyről esküvel ígérte atyáiknak, hogy azt a tejjel-mézzel folyó földet nekik adja.
Jos 5:7 Ezeknek az apáknak a helyébe fiaik léptek, s ezeket metélte körül Józsue, mert ezeknek megvolt az előbőrük, úgy ahogy megszülettek és senki sem metélte körül őket az úton.
Jos 5:8 Amikor aztán valamennyien körülmetélkedtek, mindaddig azon a táborhelyen maradtak, amíg meg nem gyógyultak.
Jos 5:9 Ekkor azt mondta az Úr Józsuénak: "Ma vettem le rólatok Egyiptom gyalázatát." Ezért hívják ezt a helyet Gilgálnak mind a mai napig.
Jos 5:10 Miközben Izrael fiai Gilgálban tartózkodtak, a hónap tizennegyedik napján, estefelé, Jerikó mezőségén elkészítették a pászkát
Jos 5:11 és másnap az ország terméséből ettek kovásztalan kenyeret és ugyanazon a napon árpadarát.
Jos 5:12 Miután pedig ettek a föld terméséből, megszűnt a manna és Izrael fiai nem éltek többé ezzel az eledellel, hanem Kánaán földjének azévi terméséből ettek.
Jos 5:13 Amikor aztán egyszer Józsue Jerikó városának mezején tartózkodott, felemelte szemét, és látta, hogy egy férfi áll előtte, aki kivont kardot tart. Erre odament hozzá és megkérdezte: "Hozzánk tartozol, vagy az ellenséghez?"
Jos 5:14 Az így felelt: "Egyikhez sem: az Úr hadseregének a fejedelme vagyok és éppen most jöttem."
Jos 5:15 Józsue arccal a földre borult, meghajtotta magát és azt mondta: "Mi beszélni valója van az én Uramnak az ő szolgájával?"
Jos 5:16 Az Úr seregének vezére erre így szólt Józsuéhoz: "Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent!" Erre Józsue úgy tett, ahogy az megparancsolta neki.
Jos 6:1 Jerikó ekkor Izrael fiaitól való félelmében már bezárkózott és megerősítette magát, úgyhogy senki sem mehetett se ki, se be.
Jos 6:2 Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: "Kezedbe adtam Jerikót és királyát, s minden erős férfiát.
Jos 6:3 Járjátok körül valamennyi harcosotokkal a várost, napjában egyszer járjátok körül. Így tegyetek hat napon át.
Jos 6:4 A hetedik napon aztán fogják a papok azt a hét harsonát, amelyet az örvendetes esztendőben szokás használni, és menjenek velük a szövetségládája előtt, és járjátok körül hétszer a várost, s közben fújják a papok a harsonákat.
Jos 6:5 Amikor aztán hosszan és szaggatottan zengő harsonaszó hatol fületekbe, törjön ki az egész nép igen nagy lármába, s tövig leomlanak a város falai, s akkor mindenki menjen be azon a helyen, amellyel szemben éppen állni fog."
Jos 6:6 Hívatta tehát Józsue, Nún fia a papokat és azt mondta nekik: "Vegyétek fel a szövetség ládáját, hét másik pap pedig fogja az örvendetes esztendő hét harsonáját, s menjen velük az Úr ládája előtt."
Jos 6:7 A népnek pedig azt mondta: "Menjetek és járjátok körül a várost. A fegyveresek az Úr ládája előtt menjenek."
Jos 6:8 Amikor Józsue befejezte szavait, elindultak. A hét pap egyre fújta a hét harsonát az Úr szövetségének ládája előtt,
Jos 6:9 elöl ment az egész fegyveres sereg, a láda után haladt a tömeg többi része, és minden zúgott a harsonáktól.
Jos 6:10 A népnek azonban megparancsolta Józsue: "Ne lármázzatok, hangotokat se lehessen hallani, egy szó se jöjjön ki szátokból, míg el nem jön az a nap, amelyen majd azt mondom nektek: "Kiáltozzatok!" -- akkor aztán lármázzatok."
Jos 6:11 Körüljárta tehát az Úr ládája azon a napon egyszer a várost, aztán visszatért a táborba és ott maradt.
Jos 6:12 Kora reggel aztán Józsue felkelt, s a papok fogták az Úr ládáját
Jos 6:13 és heten közülük azt a hét harsonát, amelyet az örvendetes esztendőben szokás használni, s mentek velük az Úr ládája előtt, s menet közben egyre fújták a harsonákat. Előttük ment a fegyveres nép, s a láda után haladt a tömeg többi része, és egyre zengett a harsonaszó.
Jos 6:14 Körüljárták tehát a második napon is egyszer a várost, aztán visszatértek a táborba. Így tettek hat napon át.
Jos 6:15 A hetedik napon azonban már hajnalhasadáskor felkeltek és hétszer járták körül a várost a rendelet szerint.
Jos 6:16 Amikor aztán a papok a hetedik fordulónál megfújták a harsonákat, azt mondta Józsue a népnek: "Lármázzatok, mert az Úr nektek adta a várost.
Jos 6:17 De ezt a várost és mindazt, ami benne van, az Úrnak kell szentelni, egyedül Ráháb, a parázna nő maradjon életben mindazokkal együtt, akik vele a házában tartózkodnak, amiért elrejtette a követeket, akiket küldtünk.
Jos 6:18 Vigyázzatok tehát, hogy semmihez se nyúljatok, ami tilos és hűtlenségbe ne essetek, s így Izrael egész tábora bűnössé ne legyen és bajba ne jusson.
Jos 6:19 Minden aranyat, ezüstöt, réztárgyat és vasat az Úrnak kell szentelni: az ő kincsei közé kell helyezni."
Jos 6:20 Amikor tehát megfújták a harsonákat és ez a hang és zengés a sokaság fülébe hatolt, az egész nép lármába tört ki, legott leomlottak a falak, és mindenki felment azon a helyen, amely előtte volt. Aztán bevették a várost
Jos 6:21 és megöltek mindent, ami benne volt, férfit, asszonyt, csecsemőt és aggastyánt egyaránt, s a marhát, a juhot, a szamarat is kardélre hányták.
Jos 6:22 Azt mondta ekkor Józsue annak a két férfinak, akiket kémlelni küldött: "Menjetek be a parázna nő házába és hozzátok ki őt és mindenét, amint ezt esküvel megfogadtátok neki."
Jos 6:23 Erre az ifjak bementek, s kihozták Ráhábot, szüleit, fivéreit, minden holmiját és rokonságát és elhelyezték Izrael táborán kívül.
Jos 6:24 Aztán felgyújtották a várost s mindazt, ami benne volt, kivéve az aranyat, az ezüstöt, a réztárgyakat és a vasat: ezt az Úr kincstárának szentelték.
Jos 6:25 Csak Ráhábot, a parázna nőt s apja házát s mindazt, amije volt, hagyta életben Józsue -- ott is laknak Izrael körében mind a mai napig --, amiért az elrejtette azokat a követeket, akiket Jerikó kikémlelésére küldött. Ugyanabban az időben átkot mondott Józsue:
Jos 6:26 "Átkozott legyen az Úr előtt az a férfi, aki feltámasztja és felépíti Jerikó városát! Elsőszülöttje árán rakja le alapját, s legutolsó fia árán állítsa fel kapuit."
Jos 6:27 Az Úr tehát Józsuéval volt és hírneve elterjedt azon az egész földön.
Jos 7:1 Izrael fiai azonban hűtlenül megszegték a parancsot, és átok alá vetett dolgot bitoroltak. Ákán ugyanis, annak a Kárminak a fia, aki a Júda törzséből való Szerah fiának, Zábdinak volt a fia, elvett valamit az átok alá vetett dologból, miért is az Úr megharagudott Izrael fiaira.
Jos 7:2 Józsue tudniillik embereket küldött Jerikóból Ái ellen, amely Bétáven mellett, Bétel városától keletre van és azt mondta nekik: "Menjetek fel, és kémleljétek ki azt a földet!" Azok teljesítették a parancsot, kikémlelték Áit,
Jos 7:3 és amikor visszatértek, azt mondták neki: "Ne is menjen fel oda az egész nép, két- vagy háromezer ember menjen csupán, s eltörlik a várost. Miért fáradjon hiába az egész nép ilyen kevés ellenség ellen!"
Jos 7:4 Felvonult tehát háromezer harcos. Ezek azonban legott meghátráltak
Jos 7:5 és Ái városának férfiai megverték őket, úgyhogy harminchat ember elesett közülük, aztán az ellenség a kaputól egészen Sabárimig üldözte őket, s amint a hegyoldalon menekültek, ismét megverték őket. A nép szíve megfélemlett és vízzé olvadt.
Jos 7:6 Józsue pedig megszaggatta ruháit és Izrael valamennyi vénével együtt estig arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája előtt és port hintett fejére.
Jos 7:7 Akkor aztán azt mondta Józsue: "Jaj, Uram Isten, miért hoztad át ezt a népet a Jordán folyóján? Azért, hogy az amoriták kezébe adj minket és elveszíts? Bárcsak ott maradtunk volna a Jordánon túl!
Jos 7:8 Uram Isten, mit mondjak, látva, hogy Izrael meghátrál ellenségei előtt?
Jos 7:9 Ha ezt meghallják a kánaániak és ennek a földnek többi lakói, összegyűlnek és körülvesznek minket, s eltörlik nevünket a földről: mit fogsz tehát tenni a te nagy nevedért?"
Jos 7:10 Azt mondta erre az Úr Józsuénak: "Kelj fel, mit fekszel arccal a földön?
Jos 7:11 Vétkezett Izrael, s hűtlenül megszegte szövetségemet: vettek az átok alá vetett dologból, ellopták, elhazudták, s a holmijuk közé rejtették.
Jos 7:12 Éppen azért Izrael nem fog tudni megállni ellenségei előtt, hanem futni fog előttük, mert beszennyezte magát az átok alá vetett dologgal. Nem is leszek mindaddig veletek, míg el nem tiporjátok azt, aki ezt a gonoszságot elkövette.
Jos 7:13 Kelj fel, tartass megszentelődést a néppel, s mondd nekik: Szentelődjetek meg holnapra: ezt üzeni ugyanis az Úr, Izrael Istene: Átok alá vetett dolog van közötted, Izrael, nem fogsz tudni megállni ellenségeid előtt, míg el nem pusztul közüled az, aki ezzel a vétekkel beszennyezte magát.
Jos 7:14 Reggel aztán járuljatok ide törzsről-törzsre valamennyien: az a törzs, amelyet a sors bűnösnek talál, járuljon ide nemzetségenként, a nemzetség házanként, a ház férfianként,
Jos 7:15 s azt, aki ebben a vétekben bűnösnek bizonyul, el kell égetni minden vagyonával együtt a tűzben, mert megszegte az Úr szövetségét, s gazságot követett el Izraelben."
Jos 7:16 Józsue tehát kora reggel felkelt, törzsenként felállította Izraelt, és Júda törzsét találta bűnösnek.
Jos 7:17 Amikor Júdát nemzetségenként felállíttatta, Szerah nemzetségét találta bűnösnek. Amikor pedig Szerahot családonként odaállította, Zábdit találta bűnösnek.
Jos 7:18 Amikor pedig ennek házából az egyes férfiakat felsorakoztatta, Ákánt találta bűnösnek, annak a Kárminak a fiát, aki a Júda törzséből való Szerah fiának, Zábdinak volt a fia.
Jos 7:19 Így szólt ekkor Józsue Ákánhoz: "Fiam, ismerd el az Úrnak, Izrael Istenének dicsőségét és tégy vallomást és mondd meg nekem, mit tettél, ne titkold el."
Jos 7:20 Azt felelte erre Ákán Józsuénak: "Bizony, vétkeztem az Úr, Izrael Istene ellen, ezt és ezt tettem.
Jos 7:21 Láttam ugyanis a zsákmány között egy nagyon jó, karmazsinszínű köntöst, kétszáz sékel ezüstöt és egy ötvensékeles aranyrudat. Megkívántam, elvettem, és elrejtettem a földben, a sátram közepén, és az ezüstöt a kiásott földdel befedtem."
Jos 7:22 Ekkor Józsue szolgákat küldött oda, s azok elfutottak sátrához, s megtaláltak mindent elrejtve azon a helyen, az ezüsttel együtt.
Jos 7:23 Kihozták a sátorból, és elvitték Józsuéhoz és Izrael valamennyi fiához, s letették az Úr elé.
Jos 7:24 Fogta erre Józsue Ákánt, Szerah fiát meg az ezüstöt, a köntöst és az aranyrudat, valamint fiait és lányait, marháit és szamarait és juhait meg magát a sátrat, s minden holmiját -- egész Izraellel együtt -- kivitte az Ákor völgybe.
Jos 7:25 Ott azt mondta Józsue: "Mivel romlásunkra lettél, legyen romlásodra az Úr ezen a napon." Erre egész Izrael megkövezte, és mindenét, amije volt, tűzzel megsemmisítette.
Jos 7:26 Aztán egy nagy rakás követ halmoztak föléje, amely megvan mind a mai napig. Erre elfordult az Úr haragja tőlük. Ezért hívják azt a helyet Ákor völgynek mindmáig.
Jos 8:1 Azt mondta erre az Úr Józsuénak: "Ne félj, s ne rettegj: vedd magad mellé a harcosok egész sokaságát, s kelj fel, s vonulj fel Ái városa ellen. Íme, kezedbe adtam királyát, népét, városát és földjét.
Jos 8:2 Úgy tegyél Ái városával és királyával, amint Jerikóval, s királyával tettél, de a zsákmányt és az összes barmot megtarthatjátok magatoknak. Helyezz lesbe csapatot a város mögé."
Jos 8:3 Felkelt erre Józsue, s vele a harcosok egész serege, hogy felvonuljanak Ái ellen. Éjjel aztán elküldött harmincezer válogatott, erős férfit
Jos 8:4 és megparancsolta nekik: "Álljatok lesbe a város mögött, de túl messzire ne menjetek, s legyetek mindannyian készenlétben.
Jos 8:5 Én, s a velem lévő sokaság többi része az ellenkező oldalról megközelítjük a várost. Amikor aztán a városbeliek kijönnek ellenünk, akkor, amint a múltkor csináltuk, megfutamodunk és addig hátrálunk,
Jos 8:6 míg üldözőink jó messzire nem szakadnak a várostól. Azt fogják ugyanis hinni, hogy megfutamodunk, mint a múltkor.
Jos 8:7 Erre, míg mi futunk és ők kergetnek, keljetek fel a lesből, s dúljátok fel a várost, s kezetekbe adja azt az Úr, a ti Istenetek,
Jos 8:8 s amint elfoglaltátok, gyújtsátok fel. Úgy tegyetek ám mindent, ahogy parancsoltam!"
Jos 8:9 Azzal elbocsátotta őket, s ők elmentek a lesállás helyére, s elhelyezkedtek Bétel és Ái között, Ái városától nyugatra. Józsue azon az éjszakán a nép között maradt.
Jos 8:10 Hajnalban aztán felkelt, megszemlélte társait, majd a sereg élén, a vénekkel együtt, harcosai csapatától övezve, felvonult Ái ellen.
Jos 8:11 Amikor aztán eljutottak és felértek a város elé, a várostól északra állást foglaltak, úgyhogy a völgy köztük és Ái között volt.
Jos 8:12 Ötezer embert kiválasztott, és Bétel és Ái között, e várostól nyugatra lesbe állította őket,
Jos 8:13 a sereg többi része pedig északon állt csatarendbe, úgyhogy e sokaságból az utolsók a város nyugati vidékéig értek. Józsue még az éjjel előrenyomult és felállt a völgy közepén.
Jos 8:14 Amikor ezt Ái királya meglátta, reggel sietve felkészült és kiment a város egész seregével; hadseregét a pusztaság felé irányította, mert nem tudta, hogy a hátában lesben állók rejtőznek.
Jos 8:15 Ekkor Józsue és egész Izrael elhagyták helyüket, félelmet színleltek és futni kezdtek a puszta irányába.
Jos 8:16 Erre azok, mindannyian kiáltozva és egymást biztatva, üldözni kezdték őket. Amikor aztán elszakadtak a várostól,
Jos 8:17 s egyetlen ember sem maradt Ái városában és Bételben, aki nem üldözte volna Izraelt (amint kirohantak, nyitva- hagyták a várost),
Jos 8:18 azt mondta az Úr Józsuénak: "Emeld fel a pajzsot, amely kezedben van, Ái városa felé, mert átadom neked".
Jos 8:19 Amikor aztán felemelte a pajzsot a város felé, az elrejtőzött lesvetők azonnal felkeltek, s a városhoz mentek és elfoglalták és felgyújtották.
Jos 8:20 Ekkor hátratekintettek a város emberei, akik Józsuét üldözték, és látták, hogy száll a város füstje egészen az égig, de nem futhattak többé sem erre, sem arra, annál kevésbé, mivel azok, akik futást színlelve a pusztának tartottak, üldözőikkel vitézül szembeszálltak.
Jos 8:21 Amikor ugyanis Józsue és egész Izrael látta, hogy a város elesett és füst száll fel a városból, visszafordult és megverte Ái embereit.
Jos 8:22 Ugyanakkor azok is, akik elfoglalták és felgyújtották a várost, kijöttek a városból az övéik felé, és vágni kezdték a közre kapott ellenséget. Mivel tehát az ellenséget mindkét oldalról vágták, úgyhogy hatalmas sokaságából senki sem menekülhetett meg,
Jos 8:23 Ái királyát is elfogták elevenen és Józsue elé vitték.
Jos 8:24 Amikor aztán mindenkit leöltek, aki a pusztának tartó Izraelt üldözte, s azok ugyanazon a helyen kard által elhullottak, Izrael fiai megfordultak, és leöldösték a város lakóit.
Jos 8:25 Azok, akik aznap elhullottak, férfit s asszonyt együttvéve, tizenkétezren voltak, úgyhogy Ái városának valamennyi embere elveszett.
Jos 8:26 Józsue ugyanis nem eresztette le a kezét, amelyet a pajzsot tartva, a magasba emelt, míg Ái valamennyi lakosát meg nem ölték.
Jos 8:27 A városban levő állatokat meg a zsákmányt Izrael fiai elosztották maguk között, mint ahogy az Úr Józsuénak parancsolta,
Jos 8:28 a várost pedig Józsue felégette és örök romhalmazzá tette,
Jos 8:29 királyát meg bitófára akasztotta, s ott hagyta estig, napnyugtáig. Akkor Józsue parancsára levették a holttestet a bitóról, s odadobták a város bejáratához, s nagy halom követ hordtak föléje, amely megvan mind a mai napig.
Jos 8:30 Aztán Józsue az Ebál hegyén oltárt épített az Úrnak, Izrael Istenének,
Jos 8:31 amint Mózes, az Úr szolgája Izrael fiainak meghagyta, úgy, ahogy meg van írva Mózes törvényének könyvében -- tehát faragatlan, vas nem érintette kövekből való oltárt --, és egészen elégő áldozatokat mutatott be rajta az Úrnak és békeáldozatokat vágott.
Jos 8:32 Majd ráírta a kövekre Mózes törvényének mását, úgy, ahogy azt ő Izrael fiai előtt kifejtette.
Jos 8:33 Ezalatt az egész nép: a vének, a vezetők, a bírák, jövevények és bennszülöttek egyaránt a láda két oldalán álltak, szemben a papokkal, az Úr ládájának hordozóival -- egyik felük a Garizim hegy mellett, a másik felük az Ebál hegy mellett, amint Mózes, az Úr szolgája parancsolta. -- Aztán először megáldotta Izrael népét,
Jos 8:34 majd felolvasta az áldás és az átok minden igéjét és mindazt, ami a törvény könyvében írva volt.
Jos 8:35 Semmit sem hagyott el abból, amit Mózes parancsolt, hanem mindent megismételt, Izrael egész sokasága, az asszonyok, a gyermekek s a köztük tartózkodó jövevények előtt.
Jos 9:1 Amikor ezt meghallották mindazok a királyok, akik a Jordánon túl, a Hegyvidéken, az Alföldön, a Nagy tenger mellékén és partján uralkodtak, meg azok, akik a Libanon mellett laktak, a hetiták, az amoriták, a kánaániak, a periziták, a hivviták és a jebuziták,
Jos 9:2 mindannyian összegyűltek, hogy egy szívvel, egy akarattal hadba szálljanak Józsuéval s Izraellel.
Jos 9:3 Azok azonban, akik Gibeonban laktak, amikor meghallották mindazt, amit Józsue Jerikóval s Ái-jal művelt,
Jos 9:4 szintén cselhez folyamodtak. Eleséget vettek ugyanis magukhoz, ócska zsákokat, szakadozott, össze-vissza varrott bortömlőket raktak szamaraikra,
Jos 9:5 nagyon régi, ócskaságuk feltüntetésére bőrdarabokkal össze-vissza varrott sarukat és ócska ruhákat öltöttek magukra -- útravalóul vitt kenyerük is száraz és darabokra morzsálódott volt --,
Jos 9:6 és elmentek Józsuéhoz, aki akkor Gilgálban táborozott és azt mondták neki, és vele együtt egész Izraelnek: "Messze földről jöttünk, hogy szövetséget kössünk veletek." Így feleltek nekik erre Izrael fiai:
Jos 9:7 "Hátha azon a földön laktok, amely nekünk jár osztályrészül, s így nem léphetünk szövetségre veletek."
Jos 9:8 Ám azok azt mondták Józsuénak: "Szolgáid vagyunk." Józsue megkérdezte tőlük: "Kik vagytok, s honnan jöttetek?"
Jos 9:9 Azt felelték: "Igen messze földről jöttek szolgáid az Úrnak, a te Istenednek hírére. Hallottuk ugyanis hatalmának hírét, mindazt, amit művelt Egyiptomban,
Jos 9:10 meg az amoritáknak azzal a két királyával, akik a Jordánon túl voltak, Szihonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, aki Astarótban volt.
Jos 9:11 Erre azt mondták nekünk a vének s földünk összes lakója: "Vegyetek eleséget kezetekbe, mert igen hosszú az út és menjetek eléjük, s mondjátok: Szolgáitok vagyunk, lépjetek szövetségre velünk."
Jos 9:12 Íme, a kenyeret, amikor hazulról elindultunk, hogy hozzátok jöjjünk, melegen vettük magunkhoz: most száraz és a nagy régiségtől csupa morzsa.
Jos 9:13 A boros tömlőket újkorukban töltöttük meg: most szakadtak és feslettek. A ruha, amelyet hordunk, és a saru, amely a lábunkon van, a hosszú út fáradalma miatt elkopott és csaknem tönkrement."
Jos 9:14 Erre ők vettek eleségükből, anélkül, hogy kikérték volna az Úr döntését.
Jos 9:15 Így Józsue békét kötött, szövetségre lépett velük, és megígérte, hogy nem ölik meg őket. A sokaság fejedelmei is megesküdtek nekik.
Jos 9:16 A szövetségkötés után a harmadik napon azonban meghallották, hogy a közelben vannak, és köztük fognak lakni.
Jos 9:17 Erre elindították Izrael fiai a tábort, s harmadnapra eljutottak városaikhoz, név szerint: Gibeonhoz, Kafirához, Beróthoz és Kirját-Jearimhoz.
Jos 9:18 De nem verték meg őket, minthogy a sokaság fejedelmei megesküdtek nekik, az Úrnak, Izrael Istenének nevére. Erre felzúdult az egész község a fejedelmek ellen.
Jos 9:19 Azok azonban azt felelték nekik: "Megesküdtünk nekik az Úrnak, Izrael Istenének nevére, s így nem bánthatjuk őket.
Jos 9:20 Cselekedjünk azonban velük a következőképpen: Maradjanak ugyan életben, hogy fel ne gerjedjen ellenünk az Úr haragja, ha megszegjük az esküt,
Jos 9:21 de úgy éljenek, hogy az egész sokaság szükségletére fát vágjanak és vizet hordjanak." Amikor ezt elhatározták,
Jos 9:22 Józsue hívatta a gibeoniakat és azt mondta nekik: "Miért szedtetek rá álnokul minket, mondván: "Igen messze lakunk tőletek" -- holott közöttünk vagytok?
Jos 9:23 Legyetek tehát átok alatt, s ki ne fogyjon nemzetségetekből Istenem házának favágója és vízhordója."
Jos 9:24 Azok azt felelték: "Hírül hozták nekünk, szolgáidnak, hogy megígérte az Úr, a te Istened Mózesnek, a szolgájának, hogy nektek adja ezt az egész földet, és elpusztítja minden lakóját. Ezért igen megijedtünk, s a tőletek való félelem arra kényszerített, hogy gondoskodjunk életünkről. Ezért határoztunk így.
Jos 9:25 Most azonban a kezedben vagyunk: tégy velünk úgy, ahogy jónak és helyesnek látod."
Jos 9:26 Józsue úgy is tett, ahogy mondta és megmentette őket Izrael fiainak kezéből, hogy meg ne öljék őket,
Jos 9:27 de elrendelte azon a napon, hogy mint favágók és vízhordók az egész népnek és az Úr oltárának szolgálatában legyenek -- azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt. Így is van ez mindmáig.
Jos 10:1 Amikor ezt Adonicedek, Jeruzsálem királya meghallotta, azt tudniillik, hogy Józsue Áit bevette és feldúlta (ahogy ugyanis Jerikóval s királyával cselekedett, úgy cselekedett Ái-jal és királyával is), s hogy a gibeaiak átszöktek Izraelhez és szövetségesei lettek,
Jos 10:2 igen megijedt. Nagy város volt ugyanis Gibeon, olyan, mint a királyi városok, nagyobb Ái városánál, s harcosai mindannyian igazi hősök voltak.
Jos 10:3 Éppen azért elküldött Adonicedek, Jeruzsálem királya Ohámhoz, Hebron királyához, Fárámhoz, Jerimót királyához, Jáfiához, Lákis királyához és Debirhez, Eglon királyához és azt üzente:
Jos 10:4 "Jöjjetek fel hozzám, nyújtsatok segítséget és verjük meg Gibeont, amiért átszökött Józsuéhoz s Izrael fiaihoz."
Jos 10:5 Összegyűlt és felvonult tehát az amoriták öt királya: Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jerimót királya, Lákis királya, Eglon királya seregükkel együtt, s tábort ütöttek Gibeon körül, s ostrom alá vették.
Jos 10:6 Erre Gibeonnak, az ostromlott városnak lakói elküldtek Józsuéhoz, aki akkor Gilgálban táborozott és azt üzenték neki: "Ne vond meg segítő kezedet szolgáidtól: jöjj gyorsan fel és szabadíts meg minket, s hozz segítséget, mert összegyűlt ellenünk a Hegyvidéken lakó amoriták valamennyi királya."
Jos 10:7 Felvonult tehát Józsue Gilgálból, s vele a harcosok egész serege, a legvitézebb férfiak.
Jos 10:8 Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: "Ne félj tőlük, mert a kezedbe adtam őket: senki sem tud majd közülük ellenállni neked."
Jos 10:9 Józsue váratlanul rájuk is rontott, miután egész éjszaka menetelt Gilgálból.
Jos 10:10 Az Úr megzavarta őket Izrael színe előtt, és Izrael súlyos vereséget mért rájuk Gibeonnál, majd tovább űzte őket a Béthoronba vezető hegyi úton, és verte őket Azekáig és Makkedáig.
Jos 10:11 Miközben pedig azok Izrael fiai elől menekültek, s a béthoroni lejtőn voltak, az Úr nagy köveket hullatott rájuk az égből egészen Azekáig, úgyhogy többen haltak meg a jégeső köveitől, mint amennyit Izrael fiai öltek meg karddal.
Jos 10:12 Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen odaadta az amoritákat Izrael fiainak színe elé, és azt mondta előttük: "Nap, ne mozdulj Gibeon felé, és hold Ajjalon völgye felé!"
Jos 10:13 Erre megállt a nap és hold, amíg a nemzet bosszút nem állt ellenségein. Vajon nincs ez megírva az Igazak könyvében? Megállt tehát a Nap az ég közepén, s nem sietett lenyugodni egy teljes napig.
Jos 10:14 Nem volt olyan hosszú nap sem azelőtt, sem azután, mint amikor az Úr engedett az ember szavának és harcolt Izraelért. --
Jos 10:15 Józsue aztán egész Izraellel együtt visszatért a táborba, Gilgálba.
Jos 10:16 Maga az öt király azonban elfutott és elrejtőzött Makkeda városának barlangjában.
Jos 10:17 Amikor aztán jelentették Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt, elrejtőzve Makkeda városának barlangjában,
Jos 10:18 ő megparancsolta társainak: "Hengerítsetek nagy köveket a barlang szájához, s rendeljetek melléje ügyes férfiakat, hogy őrizzék a bezártakat.
Jos 10:19 Ti azonban ne álljatok meg, hanem űzzétek az ellenséget, s vágjátok a menekülő utócsapatokat, s ne engedjétek, hogy városaik oltalmába jussanak, mert az Úr, a ti Istenetek a kezetekbe adta őket."
Jos 10:20 Amikor aztán megverték az ellenséget, s nagy vereséget okoztak neki és csaknem egy szálig megsemmisítették, s akik el tudtak menekülni Izrael elől, bevonultak a megerősített városokba:
Jos 10:21 visszatért az egész sereg Józsuéhoz Makkedába, ahol akkor a tábor állt, épen és teljes számban és senki sem mert Izrael fiai ellen támadni.
Jos 10:22 Ekkor Józsue megparancsolta: "Nyissátok ki a barlang száját, s hozzátok ki hozzám azt az öt királyt, aki benne rejtőzik."
Jos 10:23 Szolgái úgy is tettek, ahogy parancsolta nekik, s kivitték hozzá a barlangból az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jerimót királyát, Lákis királyát, Eglon királyát.
Jos 10:24 Amikor aztán kivezették őket hozzá, előhívta Izrael minden férfiát, s azt mondta a sereg vezéreinek, akik vele voltak: "Menjetek, s tegyétek rá lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára." Azok odamentek, legyűrték őket és lábukkal taposták nyakukat.
Jos 10:25 Azt mondta ekkor nekik: "Ne féljetek, ne rettegjetek, legyetek erősek és bátrak, mert így tesz majd az Úr minden ellenségetekkel, akik ellen hadakoztok."
Jos 10:26 Aztán Józsue leüttette és megölette őket, majd felakasztotta őket öt fára, s ott voltak felakasztva estig.
Jos 10:27 Amikor aztán a nap leszállóban volt, megparancsolta társainak, hogy vegyék le őket a bitókról. Azok levették, s bedobták őket abba a barlangba, amelyben elrejtőztek, s hatalmas köveket helyeztek a szájához, amelyek megvannak mindmáig.
Jos 10:28 Ugyanazon a napon Józsue Makkedát is bevette és kardélre hányta, és megölte királyát és minden lakosát: a legkisebbet sem hagyta ott életben, aztán úgy tett Makkeda királyával, amint Jerikó királyával tett.
Jos 10:29 Makkedából aztán átment egész Izraellel együtt Libnába és hadakozott ellene,
Jos 10:30 s azt az Úr Izrael kezébe adta királyával együtt, s kardélre hányták a várost s minden lakóját és senkit sem hagytak ott életben. Aztán úgy tettek Libna királyával, amint Jerikó királyával cselekedtek.
Jos 10:31 Libnából egész Izraellel együtt átment Lákisba és felállította körülötte seregét és ostrom alá vette.
Jos 10:32 Az Úr Izraelnek kezébe is adta Lákist. Az másnap elfoglalta, kardélre hányt és felkoncolt minden élőt, amely benne volt, úgy, ahogy Libnával tett.
Jos 10:33 Ekkor feljött Hórám, Gézer királya, hogy segítséget nyújtson Lákisnak, de Józsue megverte őt egész népével együtt, mind egy szálig.
Jos 10:34 Lákisból aztán átment Eglonba és körülvette
Jos 10:35 és még aznap bevette. Kardélre hányt minden élőt, amely benne volt, egészen úgy, ahogy Lákissal tett.
Jos 10:36 Eglonból aztán felment egész Izraellel együtt Hebronba, és hadakozott ellene.
Jos 10:37 Bevette azt, és kardélre hányta királyával és vidékének minden városával együtt, felkoncolt minden élőt, amely ott tartózkodott. Nem hagyott ott senkit sem életben. Ahogy Eglonnal cselekedett, úgy tett Hebronnal is: mindazt, amit benne talált, elpusztította karddal.
Jos 10:38 Innen Debir felé fordult,
Jos 10:39 bevette azt, és feldúlta. A királyát és a körülötte levő összes várost kardélre hányta, nem hagyott benne senkit sem életben. Amint Hebronnal, Libnával és azok királyával tett, úgy cselekedett Debirrel és királyával is.
Jos 10:40 Így verte meg Józsue az egész földet: a Hegyvidéket, a Délvidéket, az Alföldet, a Lejtőket királyukkal együtt; nem hagyott rajta senkit sem életben, hanem mindenkit megölt, aki lélegzett, amint az Úr, Izrael Istene megparancsolta neki,
Jos 10:41 Kádes-Barneától Gázáig és Gósen egész földjén Gibeonig.
Jos 10:42 Mindezeket a királyokat és földjüket egy felvonulás során vette be, s pusztította el, mert az Úr, Izrael Istene hadakozott érte.
Jos 10:43 Aztán visszatért egész Izraellel a tábor helyére, Gilgálba.
Jos 11:1 Amikor ezeket Jábin, Hácor királya meghallotta, elküldött Jobábhoz, Mádon királyához, továbbá Semeron királyához és Aksáf királyához
Jos 11:2 meg az északi királyokhoz, akik a Hegyvidéken meg a Kinnerettől délre levő síkságon meg az Alföldön és Dór vidékén, a tenger mellett laktak,
Jos 11:3 meg a keleti és nyugati kánaániakhoz, meg az amoritákhoz, meg a hetitákhoz és a perizitákhoz, meg a Hegyvidéken levő jebuzitákhoz, meg a hivvitákhoz, akik a Hermon tövében, Micpe földjén laktak.
Jos 11:4 Ezek mindannyian ki is jöttek seregükkel együtt, nagyon sok emberrel, annyival, mint a föveny, amely a tenger partján van, s mérhetetlen sokaságú lóval és harci szekérrel.
Jos 11:5 Aztán összegyűltek mindezek a királyok a Merom vizénél, hogy hadakozzanak Izraellel.
Jos 11:6 Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: "Ne félj tőlük: mert holnap, ugyanezen órában mindannyiukat odavetem Izrael színe elé, és megsebesítitek őket: lovaik inát azonban majd vágd el, szekereiket pedig égesd el a tűzben."
Jos 11:7 Erre Józsue az egész sereggel együtt váratlanul odament ellenük a Merom vizéhez, s rájuk rontott.
Jos 11:8 Ekkor az Úr Izrael kezébe adta őket és ők megverték és kergették őket egészen a Nagy-Szidonig és Miszrefót vizéig és Micpe mezejéig, amely attól keletre van. Úgy megverte valamennyit, hogy senki sem maradt életben.
Jos 11:9 Aztán úgy tett, amint az Úr megparancsolta neki: lovaik ínát elvágta, szekereiket pedig tűzben elégette.
Jos 11:10 Erre rögtön megfordult, s bevette Hácort és megölte királyát karddal. Hácor volt ugyanis egykor a legfőbb ezek között a királyságok között.
Jos 11:11 Megölt minden élőt, amely ott lakott, nem hagyott benne életben senkit sem, hanem elpusztított minden lényt egy szálig, magát a várost pedig tűzzel semmisítette meg.
Jos 11:12 Az összes környező várost és királyukat is meghódította, megverte és eltörölte, amint Mózes, az Úr szolgája megparancsolta neki.
Jos 11:13 Azokon a városokon kívül, amelyek halmokon és dombokon feküdtek, a többit mind felgyújtotta Izrael: azok közül csak a nagyon megerősített Hácort emésztette meg a láng.
Jos 11:14 Ezeknek a városoknak minden zsákmányát és állatait Izrael fiai felosztották maguk között, az embereket azonban mind megölték.
Jos 11:15 Amint az Úr Mózesnek, a szolgájának parancsolt, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, s ez mindent teljesített: egy szót sem mulasztott el mindabból a parancsból, amelyet az Úr Mózesnek meghagyott.
Jos 11:16 Elfoglalta tehát Józsue az egész Hegyvidéket, a Délvidéket, Gósen földjét, az Alföldet, a nyugati vidéket, Izrael hegyvidékét, s ennek Alföldjét,
Jos 11:17 továbbá azt a hegyrészt, amely felmegy Szeírnek egészen Baálgádig, amely a Libanon síkságán, a Hermon hegy alatt van: minden királyukat elfogta, megverte és megölte.
Jos 11:18 Hosszú ideig harcolt Józsue ezek ellen a királyok ellen.
Jos 11:19 Nem volt város, amely megadta volna magát Izrael fiainak, a Gibeonban lakó hivvitákon kívül: mind haddal vette be,
Jos 11:20 mert az Úr végzése az volt, hogy megkeményedjék szívük, harcoljanak Izrael ellen, elhulljanak, és semmi kegyelmet se találjanak, hanem elvesszenek, amint az Úr meghagyta Mózesnek.
Jos 11:21 Ugyanabban az időben Józsue elment és kipusztította az enakitákat a Hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anábból és Júdának és Izraelnek egész hegyvidékéről és eltörölte városaikat.
Jos 11:22 Egyet sem hagyott meg az enakiták fiai közül Izrael fiainak földjén, kivéve Gáza, Gát és Asdód városát: csak ezeket hagyták meg.
Jos 11:23 Elfoglalta tehát Józsue az egész földet, úgy, ahogy az Úr megmondta Mózesnek és odaadta Izrael fiainak birtokul, részeik és törzseik szerint. Ezzel nyugta lett a földnek a harcoktól.
Jos 12:1 Ezek azok a királyok, akiket Izrael fiai megvertek, s akiknek a földjét elfoglalták a Jordánon túl, a keleti oldalon, az Arnon pataktól a Hermon hegyéig, azzal az egész keleti vidékkel együtt, amely a pusztára néz:
Jos 12:2 Szihon, az amoriták királya, aki Hesbonban lakott; uralkodott Ároertől, amely az Arnon patak partján fekszik, mind a patakvölgyben levő rész közepén, mind Gileádnak a felén, egészen a Jabbok patakig, amely Ammon fiainak határa,
Jos 12:3 és a pusztaságon, a Kinneret tengerig, kelet felé és a pusztaság tengeréig, azaz a Sós-tengerig, kelet felé, a Bét-Jesimótba vivő út irányában, és azon a déli részen, amely Piszga lejtői alatt fekszik.
Jos 12:4 Továbbá a refaiták maradékaiból való Ógnak, Básán királyának a területe, ki Astarótban és Edráiban lakott; uralkodott a Hermon hegyen és Szálekában és az egész Básánban, egészen
Jos 12:5 a gessúriták és a makátiták határáig és Gileádnak a felén, Szihonnak, Hesbon királyának határáig.
Jos 12:6 Ezeket Mózes, az Úr szolgája és Izrael fiai verték meg és földjüket Mózes a rúbenitáknak, a gáditáknak és Manassze fél törzsének adta birtokul.
Jos 12:7 Ezek az ország azon királyai, akiket Józsue és Izrael fiai vertek meg a Jordánon túl, a nyugati oldalon, a Libanon mezején levő Baálgádtól egészen addig a hegyig, amelynek egyik része felmegy Szeírnek; ezt Józsue adta oda Izrael törzseinek birtokul, kinek-kinek a maga részét,
Jos 12:8 a Hegyvidéken, az Alföldön, a Mezőségen, a lejtőkön, a pusztában, a Délvidéken -- ahol a hetiták, az amoriták, a kánaániak, a periziták, a hivviták és a jebuziták laktak.
Jos 12:9 Jerikó királya: -- egy; a Bétel oldalán levő Ái királya: -- egy;
Jos 12:10 Jeruzsálem királya: -- egy; Hebron királya: -- egy;
Jos 12:11 Jerimót királya: -- egy; Lákis királya: -- egy;
Jos 12:12 Eglon királya: -- egy; Gézer királya: -- egy;
Jos 12:13 Debir királya: -- egy; Gáder királya: -- egy;
Jos 12:14 Herma királya: -- egy; Hered királya: -- egy;
Jos 12:15 Libna királya: -- egy; Adullám királya: -- egy;
Jos 12:16 Makkeda királya: -- egy; Bétel királya: -- egy;
Jos 12:17 Táfua királya: -- egy; Éfer királya: -- egy;
Jos 12:18 Áfek királya: -- egy; Száron királya: -- egy;
Jos 12:19 Mádon királya: -- egy; Hácor királya: -- egy;
Jos 12:20 Semeron királya: -- egy; Aksáf királya: -- egy;
Jos 12:21 Tenák király: -- egy; Megiddó királya: -- egy;
Jos 12:22 Kádes királya: -- egy; a kármeli Jákanán királya: -- egy;
Jos 12:23 Dórnak s Dór tartományának királya: -- egy; Gilgál nemzeteinek királya: -- egy;
Jos 12:24 Tirca királya: -- egy; összesen: harmincegy király.
Jos 13:1 Mivel Józsue már öreg és élemedett korú volt, azt mondta neki az Úr: "megöregedtél és koros vagy és igen terjedelmes föld maradt hátra, amely még nincs kisorsolva:
Jos 13:2 tudniillik a filiszteusok egész Galileája és az egész Gessúri,
Jos 13:3 az Egyiptomot öntöző Zavaros folyótól kezdve észak felé egészen Akkaron határáig, Kánaán földjének az a része, amely az öt filiszteus fejedelemségre, a gázaiakra, az asdódiakra, az askaloniakra, a getiekre, az akkaroniakra oszlik,
Jos 13:4 s amelytől délre a hivviták vannak; továbbá Kánaán egész földje, meg a szidoniak Meárája egészen Afekáig és az amoriták határáig,
Jos 13:5 s ennek véghelyei, valamint a Libanon keleti vidéke, Baálgádtól, amely a Hermon hegye alatt van, egészen addig, amerre Hamatba járnak,
Jos 13:6 mindazoknak a vidéke, akik a hegyen laknak, a Libanontól egészen Miszrefót vizéig, s akik mindnyájan szidoniak. Én majd eltörlöm őket Izrael fiainak színe elől: kerüljön tehát földjük Izrael örökségének részei közé, amint megparancsoltam neked,
Jos 13:7 és oszd el most ezt a földet a kilenc törzsnek és Manassze ezen fél törzsének birtokul."
Jos 13:8 Rúben és Gád már megkapták földjüket, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nekik, a Jordán folyón túl, a keleti oldalon:
Jos 13:9 Ároertől kezdve, amely az Arnon patak partján és a patakvölgy közepén fekszik, Medebának egész síkságát Dibonig,
Jos 13:10 és Szihonnak, az amoriták azon királyának, aki Hesbonban uralkodott, valamennyi városát egészen Ammon fiainak határáig,
Jos 13:11 továbbá Gileádot meg a gessúriták és a makátiták határát, meg az egész Hermon hegyet és az egész Básánt Szálkáig,
Jos 13:12 Ógnak egész básáni birodalmát. Ez Astarótban és Edráiban uralkodott, ő volt már csak hátra a refaiták maradékaiból, amikor Mózes megverte és eltörölte őket.
Jos 13:13 Csak a gessúritákat és a makátitákat nem akarták elveszíteni Izrael fiai, s így azok Izrael között maradtak mind a mai napig.
Jos 13:14 Lévi törzsének Mózes nem adott birtokot, mert annak örökségét az Úrnak, Izrael Istenének tűzáldozatai és áldozati ajándékai alkotják, amint mondta neki.
Jos 13:15 Rúben fiai törzsének tehát Mózes adott birtokot nemzetségeikhez mérten.
Jos 13:16 Az ő területük lett Ároertől kezdve, amely az Arnon patak partján s ugyanazon patak völgyének közepén fekszik: az egész síkság, amely Medebára visz,
Jos 13:17 meg Hesbon s ezek valamennyi helysége, amely a síkságon van: Díbon, Bámótbaál, Baálmeon városa,
Jos 13:18 Jássza, Kedimót, Mefaát,
Jos 13:19 Kirjátaim, Szabáma, Ceret-Saar a völgy mellett fekvő hegyen,
Jos 13:20 Bétfegor, Piszga lejtői, Bétjesimót
Jos 13:21 és a síkság valamennyi városa; mindez Szihonnak, az amoriták azon királyának a birodalma volt, aki Hesbonban lakott s akit Mózes a mádiánita fejedelmekkel, Hivvitával, Rekemmel, Szúrral, Húrral és Rebével, Szihon vezéreivel, annak a földnek lakóival együtt megvert;
Jos 13:22 Bálámot, Beor fiát, a jóst is megölték Izrael fiai karddal, a többi megöltekkel együtt.
Jos 13:23 Rúben fiainak határa a Jordán folyó lett. Ez a rúbeniták birtoka, nemzetségeikhez mérten, ezek városaik és falvaik.
Jos 13:24 Gád törzsének és fiainak is adott Mózes birtokot, nemzetségeikhez mérten; ennek ez a felosztása,
Jos 13:25 területe: Jázer, tovább Gileád valamennyi városa, meg Ammon fiai földjének a fele addig az Ároerig, amely Rábbával szemben van
Jos 13:26 és Hesbontól Rámót-Maszféig és Bétóninig és Maniámtól Debir határáig,
Jos 13:27 a völgyben pedig Béthárán, Bétnemra, Szukkót, Száfon -- Szihon heseboni király országának többi része. Ennek is a Jordán a határa, egészen a Kinneret tengernek a Jordánon túl a keleti oldalon levő széléig.
Jos 13:28 Ez Gád fiainak, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.
Jos 13:29 Manassze törzse felének és fiainak is adott birtokot, nemzetségeikhez mérten.
Jos 13:30 Ennek területe lett Maniámtól kiindulva az egész Básán, azaz Ógnak, Básán királyának egész országa, így Jaír valamennyi faluja, amely Básánban van, hatvan város,
Jos 13:31 és Gileádnak a fele és Astarót és Edrái, Óg básáni országának fővárosai. Ezt adta Mózes -- Mákir, Manassze fia fiainak, Mákir fiai felének, nemzetségeikhez mérten.
Jos 13:32 Ezt a birtokot osztotta ki Mózes Moáb mezőségén, a Jordánon túl, a keleti oldalon, Jerikóval szemben.
Jos 13:33 Lévi törzsének nem adott birtokot: mert annak az Úr, Izrael Istene a birtoka, amint mondta neki.
Jos 14:1 Kánaán földjén pedig a következő területeket nyerték birtokul Izrael fiai. Ezeket Eleazár pap, továbbá Józsue, Nún fia meg Izrael törzseiből egy-egy nemzetség fejedelme adta ki nekik.
Jos 14:2 Mindezeket sors által osztották ki a kilenc törzsnek és a fél törzsnek, úgy, amint az Úr Mózes által parancsolta.
Jos 14:3 Két és fél törzsnek ugyanis Mózes adott birtokot a Jordánon túl, a leviták pedig nem kaptak földet testvéreik között,
Jos 14:4 de helyükbe léptek József fiai, akik két törzsre oszlottak: Manasszéra és Efraimra; a leviták nem kaptak más osztályrészt az országban, mint városokat lakásra és körülöttük legelőket barmaik és jószágaik ellátására.
Jos 14:5 Amint az Úr parancsolta Mózesnek, úgy cselekedtek Izrael fiai és úgy osztották el a földet.
Jos 14:6 Tehát Gilgálban Józsue elé járultak Júda fiai. Ekkor a kenita Káleb, Jefóne fia így szólt hozzá: "Tudod, mit szólt az Úr Mózeshez, Isten emberéhez felőlem és felőled Kádes-Barneában.
Jos 14:7 Negyvenesztendős voltam, amikor Mózes, az Úr szolgája elküldött engem Kádes-Barneából, hogy vegyem szemügyre ezt a földet, és én azt jelentettem neki, amit a leghelyesebbnek láttam.
Jos 14:8 Azok a testvéreim, akik feljöttek velem, elcsüggesztették a nép szívét: én azonban teljesen követtem az Urat, az én Istenemet.
Jos 14:9 Erre megesküdött Mózes azon a napon, mondván: "Az a föld, amelyet lábad taposott, a te birtokod és fiaid birtoka lesz mindörökké, mert követted az Urat, az én Istenemet."
Jos 14:10 Nos, az Úr életben hagyott engem, amint megígérte, mind a mai napig. Negyvenöt esztendeje, hogy az Úr ezt a dolgot mondta Mózesnek, akkor, amikor Izrael a pusztában járt: ma nyolcvanötesztendős vagyok,
Jos 14:11 de úgy bírom magamat, mint abban az időben bírtam, amikor kémkedni küldött: az akkori erő máig megvan bennem, mind a harcra, mind a járás-kelésre.
Jos 14:12 Add ide tehát nekem azt a hegyet, amelyet az Úr, mint magad is hallottad, ígért, amelyen enakiták, valamint nagy és erős városok vannak: hátha velem lesz az Úr, és el tudom majd törölni őket, amint megígérte nekem."
Jos 14:13 Megáldotta erre őt Józsue és neki adta Hebront birtokul,
Jos 14:14 s attól kezdve Hebron a kenita Kálebé, Jefóne fiáé lett mind a mai napig, mert ő követte az Urat, Izrael Istenét. --
Jos 14:15 Hebront azelőtt Kirját-Arbénak hívták; ott fekszik Ádám, az enakiták legnagyobbika. -- Ekkor már nyugta volt a földnek a harcoktól.
Jos 15:1 Júda fiainak sorsszabta osztályrésze pedig nemzetségeikhez mérten a következő: Edom határa felé, a Szín-puszta felé, a Délvidék felé, éspedig a déli rész legvégső széle felé terül el. --
Jos 15:2 Határa a Sós-tenger végénél, azaz délre néző nyelvénél kezdődik;
Jos 15:3 aztán tovább halad a Skorpió-magaslattal szemben, majd átmegy Színába és felmegy Kádes-Barneába, aztán tovább megy Eszronba, felmegy Addárba és átkanyarodik Kárkaába,
Jos 15:4 onnan aztán átmegy Acmónába, majd tovább megy Egyiptom patakjához és a Nagy-tengernél végződik. Ez legyen a déli rész határa. --
Jos 15:5 Kelet felől a Sós-tenger legyen a határ, egészen a Jordán torkolatáig. -- Az északra néző rész határa szintén ennek a tengernek a Jordán folyóig érő nyelvétől kezdődik,
Jos 15:6 aztán felmegy a határ Béthaglába, majd átmegy észak felé Bétarabába, aztán felmegy Bóennek, Rúben fiának a kövéhez,
Jos 15:7 majd az Ákor völgyből felhúzódik Debera határai felé, aztán észak felé, a Gilgál felé tart, amely a pataktól délre levő Adommím magaslattal szemben van, majd tovább megy az úgynevezett Nap-forrás vizeihez, aztán kimegy a Rógel forráshoz,
Jos 15:8 majd felmegy Ennom fiának völgyében a jebuziták városának, azaz Jeruzsálemnek déli oldalán, onnan aztán felmegy annak a hegynek a csúcsára, amely Géenommal szemben, nyugat felé, a Refaim völgy északi végében van,
Jos 15:9 a hegy tetejéről aztán átmegy a Neftoa víz forrásához, majd tovább megy Efron hegyének falvaihoz, aztán átkanyarodik Baálába, azaz Kirját-Jearimba, vagyis az Erdők városába,
Jos 15:10 Baálától aztán nyugatra fordul, a Szeír hegyhez, majd a Jármi hegy oldala mellett átmegy északra Keszlonba, aztán lemegy Bétsemesbe, majd átmegy Támnába,
Jos 15:11 aztán tovább megy Akkaron északi oldalára, majd átkanyarodik Sekronába, aztán tovább megy a Baála hegyhez és eljut Jabneélbe. -- Nyugat felé a Nagy-tenger széle zárja.
Jos 15:12 Ezek Júda fiainak határai, körös-körül, nemzetségeikhez mérten.
Jos 15:13 Kálebnek, Jefóne fiának Józsue szintén Júda fiai között adott birtokot, amint az Úr parancsolta neki: Kirját-Arbét, Enák atyjának városát, azaz Hebront.
Jos 15:14 Erre Káleb kiűzte onnan Enák három fiát: Sesájt, Áhimánt és Talmájt, Enák sarjait.
Jos 15:15 Aztán felment onnan Debir lakosai ellen, amelyet azelőtt Kirját-Szefernek, azaz Írások-városának hívtak.
Jos 15:16 Ekkor azt mondta Káleb: "Annak, aki Kirját-Szefert megveri, és beveszi, odaadom Áxát, a lányomat feleségül."
Jos 15:17 Otoniel, Kenez fia, Káleb öccse be is vette, mire ő neki adta Áxát, a lányát feleségül.
Jos 15:18 Amikor hozzáment, rábeszélte a férjét, hogy kérjen az apjától mezőt. Erre az leszállt a szamaráról. Káleb megkérdezte tőle: "Mi lelt?"
Jos 15:19 Ő azt felelte: "Adj búcsúajándékot nekem: a délvidéki száraz földet adtad nekem, adj hozzá vízforrásost is!" Erre Káleb neki adta a felső és az alsó forrás vidékét.
Jos 15:20 Ez Júda fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten.
Jos 15:21 A városok Júda fiai birtokának végső részeitől kezdve Edom határáig a következők voltak. A Délvidéken: Kabszeél, Eder, Jágur,
Jos 15:22 Kína, Dimóna, Adáda,
Jos 15:23 Kádes, Hácor, Jetnám,
Jos 15:24 Zíf, Telem, Bálót,
Jos 15:25 Hácarhadatta, Kirját-Eszron, azaz Hácor,
Jos 15:26 Ámám, Sáma, Moláda,
Jos 15:27 Hácargadda, Hassemon, Bétfelet,
Jos 15:28 Hácarsuál, Beerseba, Bázjótja,
Jos 15:29 Baála, Jím, Eszem,
Jos 15:30 Eltolád, Keszíl, Hárma,
Jos 15:31 Szikeleg, Medemena, Szenszenna,
Jos 15:32 Lebáót, Selim, En és Remmon. Összesen huszonkilenc város és falvaik.
Jos 15:33 Az Alföldön pedig: Estaol, Córa, Ásena,
Jos 15:34 Zánoe, Éngannim, Táfua, Énaim,
Jos 15:35 Jerimót, Adullám, Szokó, Azeka,
Jos 15:36 Sáráim, Aditaim, Gedera, Gederótaim: tizennégy város és falvaik. --
Jos 15:37 Szánán, Hadassza, Migdalgád,
Jos 15:38 Deleán, Micpe, Jektel,
Jos 15:39 Lákis, Bászkát, Eglon,
Jos 15:40 Kebbon, Lehemán, Ketlis,
Jos 15:41 Giderót, Bétdágon, Naáma, Makkeda: tizenhat város és falvaik. --
Jos 15:42 Libna, Eter, Ásán,
Jos 15:43 Jefte, Esna, Neszíb,
Jos 15:44 Keila, Ákzib, Máresa: kilenc város és falvaik. --
Jos 15:45 Akkaron, leányvárosaival és falvaival együtt.
Jos 15:46 Akkarontól a tengerig mindazok a városkák, amelyek Asdód és falvai felé húzódnak.
Jos 15:47 Asdód, leányvárosaival és falvaival együtt. Gáza, leányvárosaival és falvaival együtt, egészen Egyiptom patakjáig, úgyhogy határát a Nagy-tenger alkotja.
Jos 15:48 A Hegyvidéken: Sámir, Jeter, Szukkót,
Jos 15:49 Dánna, Kirját-Szenna, azaz Debir,
Jos 15:50 Anáb, Istemó, Ánim,
Jos 15:51 Gósen, Olon, Gíló: tizenegy város és falvaik. --
Jos 15:52 Aráb, Rúma, Esaán,
Jos 15:53 Jánum, Béttáfua, Afeka,
Jos 15:54 Atmáta, Kirját-Arbe, azaz Hebron; továbbá Szíor: kilenc város és falvaik. --
Jos 15:55 Máon, Kármel, Zíf, Jutta,
Jos 15:56 Jezrael, Jukádám, Zánoe,
Jos 15:57 Akkáin, Gibea, Támna: tíz város és falvaik. --
Jos 15:58 Hálhul, Besszúr, Gedor,
Jos 15:59 Máret, Bétanót, Eltekon: hat város és falvaik. -- Tekoa, Betlehem azaz Efrata, Peor, Etam, Kulon, Tatam Szoresz, Karem, Gallim, Beter, Manach: tizenegy város és falvaik --
Jos 15:60 Kirját-Baál, azaz Kirját-Jearim, az Erdők városa, továbbá Arebba: két város és falvaik.
Jos 15:61 A pusztában: Bétaraba, Meddín, Szakáka,
Jos 15:62 Nebsán, Só-város, Engadi: hat város és falvaik.
Jos 15:63 A jebuzitákat, Jeruzsálem lakóit azonban nem tudták elpusztítani Júda fiai: ott is laknak a jebuziták Júda fiaival Jeruzsálemben mind a mai napig.
Jos 16:1 Ezután a sors József fiaira esett. Határuk Jerikóval és vizével szemben, keletre, a Jordánnál kezdődik, majd azzal a pusztával folytatódik, amely Jerikótól felmegy a bételi hegyhez,
Jos 16:2 Bételből aztán kimegy Lúzába, majd átmegy az arkiták határára, Atarótba,
Jos 16:3 aztán lemegy nyugat felé, a jefletiták határára, egészen Alsó-Béthoron határáig és Gézerig, s vonalát a Nagy-tenger zárja.
Jos 16:4 Ezt kapták birtokul József fiai, Manassze és Efraim.
Jos 16:5 Efraim fiainak területe és birtoka, nemzetségeikhez mérten, a következő: kelet felé Atarót-Addár egészen Felső-Béthoronig,
Jos 16:6 aztán kimegy a határ a tengerig. Makmetát fekszik északon, aztán a határ kelet felé fordul Taanat-Silóig, majd kelet felől átmegy Jánoéba,
Jos 16:7 Jánoéból aztán lemegy Atarótba és Naárába, majd elér Jerikóhoz és kimegy a Jordánhoz.
Jos 16:8 Táfuából a tenger felé a Nád-völgybe megy és vége a Sós-tengernél van. Ez Efraim fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten.
Jos 16:9 Továbbá azok a városok, amelyeket Manassze fiainak birtoka között jelöltek ki Efraim fiai számára és az azokhoz tartozó falvak.
Jos 16:10 De Efraim fiai nem pusztították ki a kánaániakat, akik Gézerben laktak: ott is laknak a kánaániak Efraim fiai között mint robotosok, mind a mai napig.
Jos 17:1 Aztán Manassze törzsére esett a sors (ő volt ugyanis József elsőszülötte) és pedig Mákirra, Manassze elsőszülöttjére, Gileád atyjára, aki harcos férfi volt és Gileádot és Básánt kapta birtokul,
Jos 17:2 meg Manassze többi fiára, nemzetségeik szerint: Abiézer fiaira, Helek fiaira, Eszriel fiaira, Sekem fiaira, Hefer fiaira, Semida fiaira; ezek Manasszénak, József fiának férfi leszármazottai, nemzetségeik szerint.
Jos 17:3 Hefer fiának, Celofhádnak azonban nem voltak fiai -- Hefer Gileádnak volt a fia, az meg Mákirnak volt a fia, az meg Manasszénak volt a fia --, hanem csak lányai, név szerint: Maála, Noa, Hegla, Melka, Tirca.
Jos 17:4 Ezek odajárultak Eleazár papnak a színe elé és Józsue, Nún fia elé, meg a fejedelmek elé és azt mondták: "Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy nekünk is adjatok birtokot testvéreink között." Nekik is adott tehát birtokot az Úr parancsa szerint apjuk testvérei között.
Jos 17:5 Így tíz kötél osztályrész esett Manasszéra -- nem számítva Gileád földjét és Básánt, amelyek a Jordánon túl vannak --,
Jos 17:6 minthogy Manasszénak a lányai is kaptak örökséget az ő fiai között. Gileád földje Manassze többi fiának osztályrésze lett.
Jos 17:7 Manassze határa pedig Ásertől Makmetátnak halad -- ez Szíchemmel szemben van --, aztán kimegy jobbra, a Táfua forrás lakosaihoz.
Jos 17:8 Táfua földje ugyanis Manasszénak jutott osztályrészül, az maga azonban, Manassze határa mellett, Efraim fiainak.
Jos 17:9 Aztán lemegy a határ a Nád-völgyre, a patakvölgy déli oldalára -- itt vannak Efraimnak azok a városai, amelyek Manassze városai között vannak, míg Manassze területe a patakvölgy északi oldalán van --, és vége a tengerig megy,
Jos 17:10 úgyhogy Efraim birtoka dél felé van, Manasszéé északra, és mindkettőt a tenger zárja. Északról Áser törzsével, kelet felől pedig Isszakár törzsével érnek össze.
Jos 17:11 Manassze öröksége volt, továbbá Isszakárban és Áserben: Bétsán, leányvárosaival együtt, Jeblaám, leányvárosaival együtt, Dór lakosai leányvárosaikkal együtt, Endor lakosai, leányvárosaikkal együtt, Tenák lakosai, leányvárosaikkal együtt, valamint Megiddó lakosai, leányvárosaikkal együtt és Nófet városának harmadrésze.
Jos 17:12 Manassze fiai azonban nem tudták feldúlni ezeket a városokat, s így a kánaániak ismét megtelepedtek földjükön.
Jos 17:13 Amikor aztán Izrael fiai megerősödtek, leigázták a kánaániakat, s robotosaikká tették őket, de nem pusztították ki.
Jos 17:14 Így szóltak ekkor József fiai Józsuéhoz: "Miért adtál nekem csak egy sorsnyi és egy kötélnyi birtokot, noha oly nagy számú vagyok, s az Úr annyira megáldott engem!"
Jos 17:15 Azt felelte nekik Józsue: "Hát ha oly nagy nép vagy, akkor menj fel az erdőre, s irts magadnak területet a periziták és a refaiták földjén, ha szűk neked Efraim hegységének birtoka!"
Jos 17:16 Azt felelték neki József fiai: "Nem tudunk felmenni a hegyre, mert vasszekereik vannak a kánaániaknak, akik azon a sík földön laknak, amelyen Bétsán és leányvárosai meg a völgy közepén elterülő Jezrael fekszenek."
Jos 17:17 Azt mondta erre Józsue József házának, Efraimnak, s Manasszénak: "Nagyszámú és nagy erejű nép vagy: nem lesz neked egy sorsnyi részed,
Jos 17:18 csak menj fel a hegyre, irts és tisztíts ott magadnak lakóterületet, s akkor tovább terjeszkedhetsz, mert bizony ki fogod tudni űzni a kánaániakat, akikről azt mondod, hogy vasszekereik vannak, és igen erősek."
Jos 18:1 Izrael fiai mindnyájan összegyűltek Silóban, s ott felállították a bizonyság sátrát, mivel az ország már meghódolt nekik.
Jos 18:2 Maradt azonban hét törzs Izrael fiai közül, amely még nem kapta meg birtokát.
Jos 18:3 Azt mondta ezeknek Józsue: "Meddig tespedtek még tunyaságban, s még meddig nem mentek elfoglalni azt a földet, amelyet az Úr, atyáitoknak Istene nektek adott?
Jos 18:4 Válasszatok minden törzsből három-három férfit, hadd küldjem el őket, hogy menjenek, járják be a földet, és írják össze az egyes törzsek számának megfelelően, s aztán hozzák el hozzám, amit összeírtak.
Jos 18:5 Osszátok el magatok közt hét részre a földet: Júda maradjon meg a maga határai között, a déli vidéken, József háza az északin,
Jos 18:6 a köztük levő földet írjátok össze hét részben, s aztán gyertek ide hozzám, hogy itt, az Úr, a ti Istenetek előtt sorsot vessek nektek.
Jos 18:7 A levitáknak ugyanis nincs részük közöttetek, mert az ő örökségük az Úr papsága, Gád és Rúben pedig, valamint Manassze törzsének fele már megkapta birtokát a Jordánon túl, a keleti oldalon, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nekik."
Jos 18:8 Amikor aztán felkeltek azok a férfiak, hogy elmenjenek, s összeírják a földet, Józsue megparancsolta nekik: "Járjátok be a földet, s írjátok össze, aztán térjetek vissza hozzám, hogy itt, az Úr előtt, Silóban sorsot vessek nektek."
Jos 18:9 Elmentek tehát, megnézték, felosztották hét részre, könyvbe írták, s aztán visszatértek Józsuéhoz a táborba, Silóba.
Jos 18:10 Ő sorsot vetett az Úr előtt Silóban és elosztotta a földet Izrael fiai között hét részre.
Jos 18:11 Elsőként Benjamin fiaira esett a sors, nemzetségeikhez mérten, éspedig úgy, hogy Júda fiai és József fiai között legyen övék a föld.
Jos 18:12 Északi határuk a Jordánnál kezdődik, aztán elvonul Jerikó északi oldala mellett, majd onnan felmegy nyugat felé a hegyre, és eljut Bétáven pusztájához,
Jos 18:13 aztán dél felől elhalad Lúza, azaz Bétel mellett, majd lemegy Atarót-Addárba, arra hegyre, amely Alsó-Béthorontól délre van. --
Jos 18:14 Aztán lekanyarodik, s a tenger felé eső részre kerül, délre attól a hegytől, amely Béthorontól délre van és Kirját-Baálnál, amelyet Kirját-Jearimnak is neveznek, Júda fiainak városánál végződik. Ez a tenger felé, a nyugatra eső határ. --
Jos 18:15 A déli határ Kirját-Jearim szélétől a tenger felől indul, majd elmegy egészen a Neftoa víz forrásáig,
Jos 18:16 aztán lemegy annak a hegynek a széléhez, amely Ennom fiai völgyével szemben, a Refaim völgy északi végében van, majd lemegy Géenomba (azaz Ennom völgyébe), a jebuziták városának déli oldalán, s elmegy a Rógel forráshoz,
Jos 18:17 aztán átmegy észak felé, s kimegy Énsemeshez, azaz a Nap-forráshoz,
Jos 18:18 aztán tovább megy azokig a dombokig, amelyek az Adommím magaslattal szemben vannak, majd lemegy Áben-Bóenhez, azaz Bóennek, Rúben fiának a kövéhez, aztán átmegy a Mezőség északi oldalára, majd lemegy a Mezőségre,
Jos 18:19 aztán átmegy a határ Béthagla mellett és a Sós-tenger északi nyelvénél, a Jordán déli végénél végződik.
Jos 18:20 Keletről a Jordán a határa. -- Ez Benjamin fiainak nemzetségeikhez mért birtoka, határaik szerint, körös-körül.
Jos 18:21 Városai pedig ezek voltak: Jerikó, Béthagla, Kászisz völgy,
Jos 18:22 Bétaraba, Szamáraim, Bétel,
Jos 18:23 Ávím, Áfára, Ofera,
Jos 18:24 Emona falva, Ofni, Gába: tizenkét város és falvaik. --
Jos 18:25 Gibeon, Ráma, Berót,
Jos 18:26 Micpe, Kefira, Moca,
Jos 18:27 Rekem, Járefel, Tárela,
Jos 18:28 Szela, Elef, Jebuz, azaz Jeruzsálem, továbbá Gibeát, Kirját: tizennégy város és falvaik. Ez Benjamin fiainak nemzetségeikhez mért birtoka.
Jos 19:1 Másodszorra Simeon fiaira esett a sors, nemzetségeikhez mérten; az ő örökségük
Jos 19:2 Júda fiainak birtokai közé esett: Beerseba, Sábe, Moláda,
Jos 19:3 Hácarsuál, Bála, Ászem,
Jos 19:4 Eltolád, Betul, Hárma,
Jos 19:5 Szikeleg, Bétmarkabót, Hácarszúsza,
Jos 19:6 Bétlebaót, Sárohen: tizenhárom város és falvaik.
Jos 19:7 Áin, Remmon, Átár, Ásán: négy város és falvaik;
Jos 19:8 továbbá mindazok a falvak, amelyek ezek körül a városok körül voltak, Baálát-Beerig, a délvidéki Rámátig. Ez Simeon fiainak öröksége, nemzetségeikhez mérten,
Jos 19:9 Júda fiainak birtoka és osztályrésze között. Az ugyanis túl nagy volt, s azért Simeon fiai az ő örökségük között kaptak birtokot.
Jos 19:10 Harmadszorra a sors Zebulon fiaira esett, nemzetségeikhez mérten. Az ő birtokuk egészen Száridig terjedt.
Jos 19:11 Határuk a tenger irányában Meralába megy fel, majd eljut Debbásetig és addig a patakig, amely Jekonámmal szemben van.
Jos 19:12 Száredtől kelet felé viszont Keszelet-Mahanaim vidékéhez megy, majd kimegy Dáberethez, aztán felmegy Jáfiénak,
Jos 19:13 onnan pedig átmegy Gáthefer és Takászin keleti részére, majd kimegy Remmonba, Amtárba és Noába,
Jos 19:14 aztán észak felé megkerüli Hanátont, s a Jefteél völgyénél végződik.
Jos 19:15 Hozzá tartozott továbbá Kátet, Naálol, Semeron, Jerála, Betlehem: tizenkét város és falvaik.
Jos 19:16 Ez Zebulon fiai törzsének, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.
Jos 19:17 Negyedikként Isszakárra esett a sors, nemzetségeikhez mérten.
Jos 19:18 Az örökségük: Jezrael, Kászalót, Sunem,
Jos 19:19 Hafaraim, Seon, Anáhara,
Jos 19:20 Rabbót, Kesion, Ábesz,
Jos 19:21 Rámet, Éngannim, Énhadda, Bétfeszesz,
Jos 19:22 majd határa eljut a Mahanaimig és Seheszimáig és Bétsemesig, s a Jordánnál végződik: tizenhat város és falvaik.
Jos 19:23 Ez Isszakár fiainak, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.
Jos 19:24 Ötödszörre a sors Áser fiainak törzsére esett, nemzetségeikhez mérten.
Jos 19:25 Az ő területük Halkát, Háli, Beten, Axáf,
Jos 19:26 Alammelek, Amád és Mesál, aztán határuk a tenger irányában eljut egészen a Kármelig, és Síhorig, meg Libnátig,
Jos 19:27 majd visszafordul keletre Bétdágonnak, átmegy Zebulonig és észak felől Jefteaél völgyéig, Bétemekig és Nehielig, aztán bal felől kimegy Kabulnak,
Jos 19:28 majd Abdonnak, Rohóbnak, Hámonnak és Kánának, egészen Nagy-Szidonig,
Jos 19:29 aztán visszafordul Horma felé egészen Tírusznak megerősített városáig és Hószáig, és Akziba területe felől a tengernél végződik.
Jos 19:30 Hozzá tartozott továbbá Ámma, Áfek és Rohób: huszonkét város és falvaik.
Jos 19:31 Ez Áser fiainak, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.
Jos 19:32 A hatodikként a sors Naftali fiaira esett, nemzetségeikhez mérten.
Jos 19:33 Határuk Heleftől és a Szaánanimnál levő Élontól kezdődik, majd átmegy Adámin, azaz Nekeben és Jabneélen egészen Lekumig és a Jordánnál végződik.
Jos 19:34 Majd visszafordul a határ nyugat felé Asznót-Mahanaimba, onnan aztán kimegy Hukkókig, és dél felé átmegy Zebulonig, nyugat felé Áserig, kelet felé pedig a Jordánnál levő Júdáig.
Jos 19:35 Megerősített városai: Asszedím, Szer, Hamat, Rekkát, Kinneret,
Jos 19:36 Edema, Aráma, Hácor,
Jos 19:37 Kedes, Edrái, Énhácar,
Jos 19:38 Jeron, Magdalél, Hórem, Bétanát, Bétsemes: tizenkilenc város és falvaik.
Jos 19:39 Ez Naftali fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten, ezek a városok és falvaik.
Jos 19:40 Hetedszerre a sors Dán fiainak törzsére esett, nemzetségeikhez mérten.
Jos 19:41 Az ő birtokuk területéhez tartozott Córa, Estaol, Hirsemes, azaz Nap-város,
Jos 19:42 Selebin, Ajjalon, Jetela,
Jos 19:43 Élon, Temna, Ákron,
Jos 19:44 Elteke, Gebbeton, Bálaát,
Jos 19:45 Júd, Báne, Bárák, Gátremmon,
Jos 19:46 Mejárkon, Árekon, a Joppéra néző vidékkel együtt --
Jos 19:47 ezzel a vidékkel fejeződött be. -- Majd Dán fiai felmentek és hadakoztak Lesem ellen. Bevették, kardélre hányták, elfoglalták, s megtelepedtek benne, és Lesemet apjuknak, Dánnak nevéről, Dánnak nevezték el.
Jos 19:48 Ez Dán fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten, ezek a városok és falvaik.
Jos 19:49 Amikor aztán bevégezte a föld kisorsolását, kinek-kinek törzse szerint, akkor Izrael fiai birtokot adtak maguk között Józsuénak, Nún fiának,
Jos 19:50 az Úr parancsa szerint: azt a várost, amelyet kívánt, Támnát-Száraát Efraim hegységén, s ő kiépítette a várost, s megtelepedett benne.
Jos 19:51 Ezek azok a birtokok, amelyeket Eleazár pap és Józsue, Nún fia és Izrael fiainak család- és törzsfői Silóban, az Úr előtt, a bizonyság sátrának ajtajánál kisorsoltak. Ezzel elosztották a földet.
Jos 20:1 Így szólt ekkor az Úr Józsuéhoz: "Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik:
Jos 20:2 Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről nektek Mózes által szóltam,
Jos 20:3 hogy azokba menekülhessen, aki valakit akaratlanul megöl, s így megmenekülhessen a vérbosszuló rokon haragjától.
Jos 20:4 Ha ezeknek a városoknak egyikéhez menekül, álljon meg a város kapuja előtt, beszélje el a város véneinek mindazt, ami ártatlanságát igazolja, s arra azok fogadják be, és adjanak neki lakóhelyet.
Jos 20:5 Ha a vérbosszuló utána iramodik, ne adják ki a kezébe, mert akaratlanul ölte meg felebarátját és nem bizonyítható, hogy annak két vagy három nappal azelőtt ellensége volt.
Jos 20:6 Ő aztán lakjék abban a városban, míg a törvény elé nem áll, hogy számot adjon cselekedetéről, s amíg meg nem hal az akkori főpap. Akkor az, aki az emberölést elkövette, térjen vissza, s menjen be városába és házába, amelyből elmenekült."
Jos 20:7 Erre kijelölték Kedest Galileában, Naftali hegységén, Szíchemet Efraim hegységén és Kirját-Arbét, azaz Hebront Júda hegységén.
Jos 20:8 A Jordánon túl, Jerikótól keletre pedig kiválasztották Bószort, amely a sík pusztában feküdt, Rúben törzséből, és Rámótot, Gileádban Gád törzséből, és Gaulont Básánban Manassze törzséből.
Jos 20:9 Ezeket a városokat állapították meg Izrael valamennyi fia számára és minden jövevény számára, aki közöttük lakott, hogy ezekbe meneküljön, aki valakit akaratlanul megölt, hogy meg ne haljon a kiontott vért megbosszulni akaró rokonnak a keze által, míg a nép elé nem áll, hogy számot adjon ügyéről.
Jos 21:1 Ekkor odajárultak Lévi nagycsaládjainak fejei Eleazár pap elé és Józsue, Nún fia elé, és az Izrael fiainak törzseiben levő nagycsaládok fejei elé,
Jos 21:2 s így szóltak hozzájuk Silóban, Kánaán földjén: "Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy adjatok nekünk városokat lakásra és körülöttük legelőket állataink táplálására."
Jos 21:3 Erre Izrael fiai az Úr parancsa szerint városokat, s körülöttük legelőket adtak nekik birtokaikból.
Jos 21:4 A sors útján Kaát nemzetségére és pedig Áron papnak fiaira, Júda, Simeon és Benjamin törzséből tizenhárom város esett,
Jos 21:5 Kaát többi fiára pedig, azaz a többi levitára, Efraim, Dán és Manassze fél törzséből tíz város.
Jos 21:6 Gerson fiaira az a sors esett, hogy Isszakár, Áser, Naftali törzsétől és Manassze básáni fél törzsétől kapjanak összesen tizenhárom várost,
Jos 21:7 míg Merári fiaira, nemzetségeikhez mérten, Rúben, Gád és Zebulon törzséből tizenkét város esett.
Jos 21:8 Erre odaadták Izrael fiai a levitáknak ezeket a városokat s a körülöttük levő legelőket, amint az Úr Mózes által parancsolta, mindegyiknek a sors szerint adták oda.
Jos 21:9 Júda és Simeon fiainak törzséből Józsue a következő nevű városokat adta:
Jos 21:10 a Kaát nemzetségeiből való levita származásúak közül Áron fiainak (ezekre esett ugyanis először a sors):
Jos 21:11 Kirját-Arbét, Enák atyjának városát, azaz Hebront Júda hegységén s a körülötte levő legelőket.
Jos 21:12 Ennek szántóit és falvait azonban Kálebnek, Jefóne fiának adta birtokul.
Jos 21:13 Áron pap fiainak adta tehát Hebront, a menedékvárost, s a körülötte levő legelőket, továbbá Libnát, a körülötte levő legelőkkel együtt,
Jos 21:14 meg Jetert, Estemót,
Jos 21:15 Holont, Debirt,
Jos 21:16 Áint, Juttát, Bétsemest, a körülöttük levő legelőkkel együtt: kilenc város, az említett két törzsből.
Jos 21:17 Benjamin fiainak törzséből pedig: Gibeont, Gábát,
Jos 21:18 Anatótot, Álmont, a körülöttük levő legelőkkel együtt: négy város. --
Jos 21:19 Áron pap fiainak városai összesen: tizenhárom s a körülöttük levő legelők.
Jos 21:20 A Kaát fiainak nemzetségeiből való többi levita származásúaknak pedig a következő birtokot adták:
Jos 21:21 Efraim törzséből: a menedékvárost, Szíchemet, a körülötte levő legelőkkel együtt, Efraim hegységén, továbbá Gézert,
Jos 21:22 Kibszaimot, Béthoront, a körülöttük levő legelőkkel együtt: ez négy város. --
Jos 21:23 Dán törzséből pedig: Eltekót, Gábátont,
Jos 21:24 Ajjalont, Gátremmont, a körülöttük levő legelőkkel együtt: ez négy város. --
Jos 21:25 Továbbá Manassze fél törzséből: Tánákot és Gátremmont, a körülöttük levő legelőkkel együtt: ez két város.
Jos 21:26 Mindez összesen tíz város s a körülöttük levő legelők; ezt adták Kaát alsóbb rangú fiainak.
Jos 21:27 A levita-nemzetségből azoknak, akik Gerson fiai voltak, adta: Manassze fél törzséből a menedékvárost, Gaulont Básánban, továbbá Boszrát, a körülöttük levő legelőkkel együtt: két város.
Jos 21:28 Továbbá Isszakár törzséből: Kesiont, Dáberetet,
Jos 21:29 Jarámótot, Éngannimot, a körülöttük levő legelőkkel együtt: négy város.
Jos 21:30 Áser törzséből pedig: Másált, Abdont,
Jos 21:31 Helkátot és Rohóbot, a körülöttük levő legelőkkel együtt: négy város.
Jos 21:32 Naftali törzséből a menedékvárost: Kedest Galileában, továbbá Hammót-Dórt, Kártánt, a körülöttük levő legelőkkel együtt: három város.
Jos 21:33 Gerson családjának városai összesen: tizenhárom s a körülöttük levő legelők.
Jos 21:34 Merári fiai nemzetségeinek, az alsóbb rangú levitáknak adták: Zebulon törzséből: Jeknámot, Kártát,
Jos 21:35 Dámnát, Naálolt: négy várost, a körülöttük levő legelőkkel együtt.
Jos 21:36 Rúben törzséből, a Jordánon túl, Jerikóval szemben a menedékvárost, Bószort a Miszor pusztában, Jázert,
Jos 21:37 Kedemótot és Mefaátot: négy várost, a körülöttük levő legelőkkel együtt.
Jos 21:38 Gád törzséből a menedékvárost, Rámótot, Gileádban, továbbá Mánaimot,
Jos 21:39 Hesbont és Jázert: négy várost, a körülöttük levő legelőkkel együtt.
Jos 21:40 Merári fiainak városai, családjaikhoz és nemzetségeikhez mérten, összesen: tizenkettő.
Jos 21:41 Összesen tehát negyvennyolc városuk volt a levitáknak Izrael fiainak birtokai között,
Jos 21:42 mindegyiket a körülötte levő legelőkkel együtt adták oda az egyes nemzetségeknek.
Jos 21:43 Megadta tehát az Úr Izraelnek azt az egész földet, amely felől megesküdött atyáiknak, hogy odaadja: ők elfoglalták, és megtelepedtek rajta.
Jos 21:44 Békét is adott nekik az Úr valamennyi környező nemzettel szemben és senki sem mert ellenállni nekik ellenségeik közül, hanem valamennyien a hatalmukba kerültek.
Jos 21:45 Egy szó sem hiúsult meg mindabból, ami felől azt ígérte, hogy teljesíti, hanem minden valóra vált és beteljesedett.
Jos 22:1 Ugyanabban az időben Józsue összehívta a rúbenitákat, a gáditákat s Manassze fél törzsét
Jos 22:2 és azt mondta nekik: "Megtettetek mindent, amit nektek Mózes, az Úr szolgája parancsolt, s nekem is engedelmeskedtetek mindenben.
Jos 22:3 Nem hagytátok el testvéreiteket hosszú időn keresztül egészen a mai napig, s megtartottátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsát.
Jos 22:4 Minthogy tehát immár nyugalmat és békességet adott az Úr testvéreiteknek, amint megígérte: térjetek vissza, s menjetek sátraitokba, s birtokotok földjére, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl.
Jos 22:5 Csak arra vigyázzatok nagyon, hogy cselekedeteitekkel teljesítsétek a parancsot és a törvényt, amelyet nektek Mózes, az Úr szolgája meghagyott, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, járjatok mindenben az ő útjain, tartsátok meg parancsait, ragaszkodjatok hozzá, s szolgáljatok neki teljes szívetekből s teljes lelketekből.
Jos 22:6 Aztán Józsue megáldotta és elbocsátotta őket, hogy térjenek vissza sátraikba."
Jos 22:7 Manassze törzse felének ugyanis Mózes adott birtokot Básánban, a másik felének pedig Józsue adott birtokot a többi testvére között a Jordánon túl, a nyugati oldalon. Amikor pedig elbocsátotta őket sátrukba és megáldotta őket,
Jos 22:8 azt mondta nekik: "Sok vagyonnal s gazdagsággal tértek vissza lakóhelyetekre: ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és sokféle ruhával. Osszátok meg az ellenség zsákmányát testvéreitekkel!"
Jos 22:9 Erre Rúben fiai, Gád fiai és Manassze fél törzse megfordultak és eltávoztak Izrael fiaitól Silóból, amely Kánaánban fekszik, hogy visszamenjenek Gileádba, birtokuk földjére, amelyet az Úr parancsa szerint Mózestől kaptak.
Jos 22:10 Amikor aztán eljutottak a Jordán halmaihoz, Kánaán földjén, a Jordán mellett roppant nagyságú oltárt építettek.
Jos 22:11 Amikor ezt Izrael fiai meghallották, hogy Rúben, Gád és Manassze fél törzsének fiai Kánaán földjén, a Jordán halmainál, Izrael fiaival átellenben oltárt építettek,
Jos 22:12 valamennyien összegyűltek Silóba, hogy felvonuljanak és hadakozzanak ellenük.
Jos 22:13 Előbb azonban elküldték hozzájuk Gileád földjére Fineeszt, Eleazárnak, a papnak a fiát,
Jos 22:14 s vele tíz fejedelmet, egyet-egyet minden törzsből.
Jos 22:15 Ezek elmentek Rúben, Gád és Manassze fél törzse fiaihoz Gileád földjére és azt mondták nekik:
Jos 22:16 "Ezt üzeni az Úr egész népe: Micsoda hitszegés ez? Miért hagytátok el az Urat, Izrael Istenét, szentségtörő oltárt építve, s az Ő tiszteletétől eltérve?
Jos 22:17 Kevés nektek, hogy vétkeztetek Baál-Peor által, s hogy ennek a véteknek szennye mind a mai napig rajtunk van és sokan elhullottak a népből?
Jos 22:18 Ti ma elhagytátok az Urat, s holnap egész Izraelre fog zúdulni haragja.
Jos 22:19 Ha úgy vélitek, hogy birtokotok földje tisztátalan, gyertek át arra a földre, ahol az Úr hajléka van, s lakjatok közöttünk, csak el ne térjetek az Úrtól és a mi közösségünktől, oltárt építve az Úr, a mi Istenünk oltárán kívül.
Jos 22:20 Nemde, Ákán, Szerah fia szegte meg az Úr parancsát, s mégis Izrael egész népére szállt haragja! Egy ember volt -- bárcsak egyedül ő halt volna meg vétkéért!"
Jos 22:21 Azt felelték erre Rúben és Gád fiai s Manassze fél törzse Izrael követekül küldött fejedelmeinek:
Jos 22:22 "Erős Isten az Úr, erős Isten az Úr, ő tudja, s Izrael is tudja meg: ha hitszegő lélekkel építettük ezt az oltárt, ne tartson meg minket, hanem büntessen meg azonnal.
Jos 22:23 Ha azzal a szándékkal készítettük, hogy egészen elégő áldozatot, ételáldozatot s békeáldozatot helyezzünk rá, ő maga kérje számon, és torolja meg.
Jos 22:24 Sőt éppen az ellenkező gondolatból és megfontolásból kifolyólag készítettük. Azt mondtuk ugyanis: Maholnap fiaitok majd azt mondják fiainknak: Mi közötök nektek az Úrhoz, Izrael Istenéhez?
Jos 22:25 Közénk és közétek vetette az Úr, ó Rúben fiai és Gád fiai, határul a Jordán folyóját: nincs tehát részetek az Úrban -- és ezzel az ürüggyel fiaitok elutasítják fiainkat az Úr tiszteletétől. Jobbnak véltük tehát,
Jos 22:26 hogy azt mondjuk: Építsünk magunknak oltárt, nem azért, hogy egészen elégő- vagy véresáldozatot mutassunk be rajta,
Jos 22:27 hanem azért, hogy bizonyságul szolgáljon közöttetek és közöttünk, a mi utódaink s a ti utódaitok között arra, hogy mi is szolgálhatunk az Úrnak, s nekünk is jogunk van egészen elégő áldozatokat, véresáldozatokat és békeáldozatokat bemutatni és fiaitok semmiképpen se mondhassák maholnap fiainknak: "Nektek nincs részetek az Úrban."
Jos 22:28 Ha ezt találnák mondani, feleljék nekik: "Íme, itt az Úr oltára, amelyet apáink készítettek, nem egészen elégő áldozatokra, vagy véresáldozatokra, hanem azért, hogy bizonyságul szolgáljon közöttünk és közöttetek."
Jos 22:29 Távol legyen tőlünk az a vétek, hogy elpártoljunk az Úrtól, s elhagyjuk az ő nyomdokait, oltárt építve egészen elégő áldozatok, ételáldozatok vagy véresáldozatok bemutatására az Úrnak, a mi Istenünknek azon az oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt épült."
Jos 22:30 Amikor ezt Fineesz pap és Izraelnek követekül küldött fejedelmei, akik vele voltak, meghallották, megbékültek, s Rúben, Gád és Manassze fél törzse fiainak szavait nagy örömmel fogadták.
Jos 22:31 Ezért Fineesz, Eleazár fia, a pap ezt mondta nekik: "Most tudjuk, hogy velünk van az Úr, mivel mentesek vagytok a hitszegéstől, s így megóvtátok Izrael fiait az Úr kezétől."
Jos 22:32 Aztán visszatért a fejedelmekkel Rúben és Gád fiaitól, Gileád földjéről, Kánaán széléről Izrael fiaihoz és beszámolt nekik.
Jos 22:33 Tetszett is a dolog mindazoknak, akik hallották, és Izrael fiai dicsérték az Urat, s nem mondták többé, hogy felvonulnak ellenük, s hadakoznak és elpusztítják birtokuk földjét.
Jos 22:34 Rúben fiai és Gád fiai pedig annak az oltárnak, amelyet építettek, ezt a nevet adták: "Ez a mi bizonyságunk arra, hogy az Úr az Isten!"
Jos 23:1 Hosszú idővel azután, hogy az Úr békét adott Izraelnek, s körös-körül minden nemzetet alája vetett, s amikor Józsue már igen koros és nagyon öreg lett,
Jos 23:2 hívatta Józsue egész Izraelt, a véneket, a fejedelmeket, a vezetőembereket s az elöljárókat, s azt mondta nekik: "Megöregedtem, s igen élemedett korú vagyok.
Jos 23:3 Ti magatok láttátok mindazt, amit az Úr, a ti Istenetek a körben lakó összes nemzettel tett, hogy mi módon harcolt ő maga értetek.
Jos 23:4 Nos, mivel kisorsoltatta közöttetek ezt az egész földet, a Jordán keleti részétől kezdve egészen a Nagy-tengerig, de még sok nemzet fennmaradt,
Jos 23:5 azért ezeket az Úr, a ti Istenetek el fogja pusztítani és távolítani a színetek elől, hogy elfoglalhassátok ezt a földet, amint megígérte nektek.
Jos 23:6 Ám erősen és gondosan ügyeljetek arra, hogy megtartsátok mindazt, ami meg van írva Mózes törvényének könyvében, s el ne térjetek attól se jobbra, se balra,
Jos 23:7 hogy, amikor majd bejuttok azok közé a nemzetek közé, amelyek közöttetek lesznek, ne az ő isteneik nevére esküdjetek, ne azoknak szolgáljatok, s ne azokat imádjátok,
Jos 23:8 hanem az Úrhoz, a ti Istenetekhez ragaszkodjatok, amint ezt a mai napig tettétek.
Jos 23:9 Akkor majd az Úr, a ti Istenetek eltávolít előletek igen nagy s erős népeket és senki sem tud majd nektek ellenállni.
Jos 23:10 Egy ember közületek ezer férfit űz el az ellenségből, mert az Úr, a ti Istenetek maga fog harcolni értetek, amint megígérte.
Jos 23:11 Csak arra ügyeljetek nagyon nagy gonddal, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket.
Jos 23:12 Ha ugyanis csatlakoztok ezeknek a közöttetek lakó nemzeteknek a tévedéseihez, ha összeházasodtok és összebarátkoztok velük:
Jos 23:13 nos, akkor vegyétek tudomásul, hogy az Úr, a ti Istenetek nem törli el őket a színetek elől, hanem vermetekké s tőrötökké, oldalatokat érő bántalommá, szemetekben levő tüskévé lesznek, míg el nem távolít és el nem pusztít titeket erről az igen jó földről, amelyet adott nektek.
Jos 23:14 Íme, én maholnap elmegyek minden földi lény útjára. Ismerjétek el teljes lelketekből, hogy egy szó sem hiúsult meg mindabból, aminek teljesítését az Úr nektek megígérte.
Jos 23:15 Azonban ahogy teljesítette tetteivel azt, amit megígért, s mind meglett a jó, úgy rátok hozza mindazt a rosszat is, amellyel fenyegetett, míg el nem távolít és el nem pusztít titeket erről a nagyon jó földről, amelyet nektek adott,
Jos 23:16 ha megszegitek az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, amelyet veletek megkötött és más isteneket szolgáltok és imádtok: bizony akkor hamarosan felkél az Úr haragja ellenetek, s eltávolít titeket erről a nagyon jó földről, amelyet nektek adott."
Jos 24:1 Aztán Józsue egybegyűjtötte Izrael valamennyi törzsét Szíchembe, összehívatta a véneket, a fejedelmeket, a bírákat s az elöljárókat, s amikor azok odaálltak az Úr elé,
Jos 24:2 így szólt a néphez: "Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: A folyóvízen túl laktak eleinte atyáitok, Táré, Ábrahámnak és Náchornak atyja és más isteneknek szolgáltak.
Jos 24:3 Éppen azért kihoztam atyátokat, Ábrahámot Mezopotámia határaiból, elvittem Kánaán földjére, megsokasítottam ivadékát
Jos 24:4 és adtam neki Izsákot, Izsáknak pedig adtam Jákobot és Ézsaut. Ezek közül Ézsaunak odaadtam Szeír hegyét birtokul, Jákob pedig és fiai lementek Egyiptomba.
Jos 24:5 Aztán elküldtem Mózest és Áront és megvertem Egyiptomot sok jellel és csodával.
Jos 24:6 Majd kihoztalak titeket s atyáitokat Egyiptomból és eljutottatok a tengerhez, s az egyiptomiak harciszekerekkel és lovassággal egészen a Vörös-tengerig űzték atyáitokat.
Jos 24:7 Ekkor Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak: s ő sötétséget vetett közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk zúdította a tengert, s az elborította őket, a ti szemetek pedig nézte mindazt, amit Egyiptommal cselekedtem. Aztán hosszú ideig a pusztában laktatok.
Jos 24:8 Majd bevittelek titeket az amoriták földjére, akik a Jordánon túl laktak, s amikor azok hadba szálltak ellenetek, kezetekbe adtam őket, s ti elfoglaltátok földjüket, és megöltétek őket.
Jos 24:9 Aztán meg Bálák, Szefor fia, Moáb királya kelt harcra Izraellel és elküldött és elhívatta Bálámot, Beor fiát, hogy átkozzon meg titeket,
Jos 24:10 de én nem akartam őt meghallgatni, sőt ellenkezőleg, megáldattalak vele titeket, s így megszabadítottalak titeket kezéből.
Jos 24:11 Majd átjöttetek a Jordánon, s eljutottatok Jerikóhoz, és ennek a városnak az emberei, az amoriták, a periziták, a kánaániak, a hetiták, a girgasiták, a hivviták meg a jebuziták hadba szálltak ellenetek, de én a kezetekbe adtam őket.
Jos 24:12 Darazsakat küldtem el előttetek, s így vetettem ki helyükből őket, az amoriták két királyát -- nem a te kardod és íjad által.
Jos 24:13 Így adtam nektek földet, amelyért nem fáradtatok, s városokat, amelyeket nem építettetek, hogy bennük lakjatok, szőlőket s olajfákat, amelyeket nem ültettetek.
Jos 24:14 Nos tehát féljétek az Urat, s szolgáljatok neki egész és igaz szívvel: távolítsátok el azokat az isteneket, akiknek Mezopotámiában s Egyiptomban atyáitok szolgáltak és az Úrnak szolgáljatok.
Jos 24:15 Ha azonban rossznak látjátok, hogy az Úrnak szolgáljatok: választhattok. Válasszátok ma, ami tetszik, kinek akartok inkább szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak Mezopotámiában, vagy az amoriták isteneinek, akiknek földjén laktok: én és házam azonban az Úrnak fogunk szolgálni."
Jos 24:16 Azt felelte erre a nép: "Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat és más isteneknek szolgáljunk.
Jos 24:17 Az Úr, a mi Istenünk. Ő hozott ki minket s atyáinkat Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából, Ő vitt végbe szemünk láttára igen nagy jeleket, Ő őrzött minket az egész úton, amelyen jártunk, s azok között a népek között, amelyek között átjöttünk,
Jos 24:18 s Ő vetett ki minden nemzetet az amoritákkal, ennek a földnek, amelyre bejöttünk, lakóival együtt. Az Úrnak fogunk tehát szolgálni, mert Ő a mi Istenünk."
Jos 24:19 Azt mondta erre Józsue a népnek: "Nem szolgálhattok az Úrnak, mert Ő szent és erősen féltékeny Isten, s nem nézi el vétkeiteket s bűneiteket:
Jos 24:20 ha elhagyjátok az Urat, s idegen isteneknek szolgáltok, akkor Ő elfordul tőletek, és megsanyargat és elpusztít titeket, bár azelőtt jót tett veletek."
Jos 24:21 Azt mondta erre a nép Józsuénak: "Nem lesz úgy, amint mondod: mert az Úrnak fogunk szolgálni."
Jos 24:22 Azt mondta erre Józsue a népnek: "Tanúi vagytok annak, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy neki szolgáljatok." Azt felelték: "Tanúi vagyunk."
Jos 24:23 Ő erre azt mondta: "Nos, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket, s hajtsátok szíveteket az Úrhoz, Izrael Istenéhez."
Jos 24:24 Azt mondta erre a nép Józsuénak: "Az Úrnak, a mi Istenünknek fogunk szolgálni, s az ő parancsainak fogunk engedelmeskedni."
Jos 24:25 Erre Józsue megkötötte a szövetséget azon a napon, s a nép elé terjesztette a parancsokat és a rendeleteket Szíchemben.
Jos 24:26 Majd beírta mindezeket a szavakat az Úr törvényének könyvébe és fogott egy igen nagy követ, s odatette az alá a tölgyfa alá, amely az Úr szent helyén volt,
Jos 24:27 s azt mondta az egész népnek: "Íme, ez a kő szolgáljon bizonyságul ellenetek, mert ez hallotta az Úr minden szavát, amelyet nektek mondott, hogy később le ne akarjátok tagadni és hazudni az Úrnak, a ti Isteneteknek."
Jos 24:28 Aztán elbocsátotta a népet, mindenkit a birtokára.
Jos 24:29 Ezek után meghalt Józsue, Nún fia, az Úr szolgája száztízéves korában
Jos 24:30 és eltemették birtokának határában, Tamnát-Száréban, amely Efraim hegységén, Gaás hegyétől északra fekszik.
Jos 24:31 Izrael az Úrnak szolgált Józsue és azon vének valamennyi napja alatt, akik még hosszú ideig éltek Józsue után, s akik tudtak az Úr minden tettéről, amelyeket Izraellel művelt.
Jos 24:32 Eltemették József csontjait is, amelyeket Izrael fiai felhoztak Egyiptomból, éspedig Szíchemben, azon a meződarabon, amelyet Jákob vett meg Szíchem atyjának, Hémornak fiaitól száz fiatal juhon, s amely József fiainak birtoka lett.
Jos 24:33 Meghalt Eleazár, Áron fia is, s eltemették fiának, Fineesznek Gibeájában, amely neki jutott birtokul Efraim hegységén.
Jdg 1:1 Józsue halála után megkérdezték Izrael fiai az Urat: "Ki vonuljon fel közülünk elsőként a kánaániak ellen, hogy megkezdje a harcot?"
Jdg 1:2 Az Úr azt felelte: "Júda menjen fel, íme, kezébe adtam a földet."
Jdg 1:3 Azt mondta erre Júda Simeonnak, a testvérének: "Jöjj fel velem sorsszabta földemre, és hadakozz a kánaániak ellen, hogy aztán én is elmenjek veled sorsszabta földedre!" Simeon el is ment vele.
Jdg 1:4 Felvonult tehát Júda, és az Úr a kezükbe adta a kánaániakat és a perizitákat, úgyhogy Bezeknél megvertek tízezer embert.
Jdg 1:5 Meglepték ugyanis Bezeknél Adonibezeket, hadakoztak ellene, és megverték a kánaániakat és a perizitákat.
Jdg 1:6 Adonibezek megfutamodott, de üldözőbe vették és megfogták, és levágták a keze és lába ujjait.
Jdg 1:7 Azt mondta ekkor Adonibezek: "Hetven király szedegette asztalom alatt az étkek hulladékait, akiknek levágattam kezük s lábuk ujjait. Ahogy én cselekedtem, úgy fizetett nekem Isten." Aztán elvitték Jeruzsálembe, és ott meghalt.
Jdg 1:8 Júda fiai ugyanis hadakoztak Jeruzsálem ellen, bevették, lakóit kardélre hányták, és az egész várost felgyújtották.
Jdg 1:9 Aztán lementek, és azok ellen a kánaániak ellen hadakoztak, akik a Hegyvidéken, a Délvidéken és az Alföldön laktak.
Jdg 1:10 Elment ugyanis Júda azok ellen a kánaániak ellen, akik Hebronban laktak -- ennek neve régente Kirját-Arbe volt --, és megverte Sesájt, Áhimánt és Talmájt.
Jdg 1:11 Onnan aztán tovább ment és Debir lakói ellen vonult. Ennek régi neve Kirját-Széfer (azaz Írások-városa) volt.
Jdg 1:12 Azt mondta ekkor Káleb: "Aki megveri és elpusztítja Kirját-Széfert, annak odaadom lányomat, Áxát feleségül."
Jdg 1:13 Amikor aztán Otoniel, Kenez fia, Káleb öccse bevette, neki adta Áxát, a lányát feleségül.
Jdg 1:14 Az pedig, amikor hozzáment, rábeszélte a férjét, hogy kérjen az apjától szántóföldet. A férfi leszállt a szamaráról, mire Káleb megkérdezte tőle: "Mi lelt?"
Jdg 1:15 Ő így felelt: "Adj nekem búcsúajándékot, mert száraz földet juttattál nekem: adj vízzel öntözöttet is." Erre Káleb neki adta a felső forrás és az alsó forrás vidékét.
Jdg 1:16 Mózes kenita rokonának fiai is felmentek a Pálmák városából Júda fiaival Júda osztályrészének arra a pusztájára, amely Aradtól délre van, és ott telepedtek le vele.
Jdg 1:17 Júda viszont elment Simeonnal, a testvérével, s közösen megverték azokat a kánaániakat, akik Szefaátban laktak. Megölték őket, ezért a várost elnevezték Hormának (azaz Átkozottnak).
Jdg 1:18 Aztán Júda bevette Gázát, határával együtt, továbbá Askalont és Akkaront határukkal együtt.
Jdg 1:19 Az Úr tehát Júdával volt, s ő elfoglalta a Hegyvidéket. A Völgy lakóit azonban nem tudta elpusztítani, mert azoknak sok kaszás-szekerük volt.
Jdg 1:20 Hebront Kálebnek adták, amint Mózes megparancsolta, s ő eltörölte belőle Enák három fiát.
Jdg 1:21 Benjamin fiai azonban nem pusztították el a jebuzitákat, Jeruzsálem lakóit, így a jebuziták ott maradtak Benjamin fiai között Jeruzsálemben mind a mai napig.
Jdg 1:22 Felvonult József háza is Bétel ellen, és az Úr velük volt.
Jdg 1:23 Amikor ugyanis körülvették a várost -- azt azelőtt Lúzának hívták --,
Jdg 1:24 megláttak egy embert, aki a városból jött ki, és azt mondták neki: "Mutasd meg nekünk a város bejáróját, akkor irgalmasságot cselekszünk veled."
Jdg 1:25 Amikor megmutatta nekik, kardélre hányták a várost, de azt az embert és egész rokonságát elbocsátották.
Jdg 1:26 Amikor elbocsátották, az elment a hetiták földjére, ott várost épített, és elnevezte Lúzának; így is hívják azt mind a mai napig.
Jdg 1:27 Manassze azonban nem törölte el Bétsánt, Tánákot és ezek leányvárosait, sem Dór lakóit meg Jeblaámot és Megiddót és ezek leányvárosait, így a kánaániak velük kezdtek lakni.
Jdg 1:28 Amikor aztán Izrael megerősödött, jobbágyaivá tette, de elpusztítani nem akarta őket.
Jdg 1:29 Efraim sem ölte meg azokat a kánaániakat, akik Gézerben laktak, hanem megtelepedett mellettük.
Jdg 1:30 Zebulon nem pusztította el Keton és Naálol lakóit, hanem a kánaániak közöttük maradtak, és csak jobbágyaikká lettek.
Jdg 1:31 Áser sem pusztította el Akkó, Szidon, Ahaláb, Akázíb, Helba, Áfek és Rohób lakosait,
Jdg 1:32 hanem megtelepedett a föld lakói, a kánaániak között, és nem ölte meg őket.
Jdg 1:33 Naftali sem pusztította el Bétsemes és Bétanát lakóit, hanem megtelepedett a föld lakói, a kánaániak között, a bétsemesiek és a bétanátiak pedig a jobbágyaik lettek.
Jdg 1:34 Dán fiait az amoriták felszorították a Hegyvidékre, és nem adtak nekik helyet, hogy lejöhessenek a síkságra.
Jdg 1:35 Az amoriták a Háresz hegyen, Ajjalonban és Sálebímben laktak. József házának a keze azonban rájuk nehezedett, és ők annak jobbágyaivá lettek.
Jdg 1:36 Az amoritáké volt Skorpió-magaslattól, a Sziklától fölfelé eső terület.
Jdg 2:1 Erre felment az Úr angyala Gilgálból a Sírók-helyére és azt mondta: "Kihoztalak titeket Egyiptomból, és bevittelek arra a földre, amely felől megesküdtem atyáitoknak, s megígértem, hogy nem bontom fel szövetségemet veletek sohasem,
Jdg 2:2 csak ne kössetek szövetséget e föld lakóival, hanem rontsátok le oltáraikat. Ti azonban nem akartatok hallgatni szavamra. Miért tettétek ezt?
Jdg 2:3 Ezért nem akartam eltörölni őket színetek elől, hogy ők ellenségeitekké legyenek, isteneik pedig vesztetekre szolgáljanak."
Jdg 2:4 Amikor az Úr angyala elmondta ezeket az igéket Izrael valamennyi fiának, azok hangos sírásra fakadtak --
Jdg 2:5 azért hívják azt a helyet Bókímnak (azaz Könnyek-helyének) --, és áldozatokat vágtak ott az Úrnak.
Jdg 2:6 Miután ugyanis Józsue elbocsátotta a népet, Izrael fiai valamennyien elmentek birtokukra, hogy elfoglalják földjüket,
Jdg 2:7 és Józsuénak meg azoknak a véneknek valamennyi napja alatt, akik ő utána még hosszú ideig éltek, s akik ismerték az Úr minden cselekedetét, amelyet Izraellel művelt, az Úrnak szolgáltak.
Jdg 2:8 Miután azonban Józsue, Nún fia, az Úr szolgája száztíz esztendős korában meghalt,
Jdg 2:9 és birtokának határában, Tamnát-Száréban, amely Efraim hegységén, a Gaás hegytől északra van, eltemették
Jdg 2:10 és az egész nemzedék is megtért atyáihoz: más emberek születtek, akik nem ismerték az Urat és azokat a cselekedeteket, amelyeket Izraellel művelt.
Jdg 2:11 Ekkor Izrael fiai azt tették, ami gonosz az Úr színe előtt: szolgáltak ugyanis a Baáloknak
Jdg 2:12 és elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, s más isteneket követtek és imádtak, a körülöttük lakó népek isteneit, s haragra ingerelték az Urat azzal,
Jdg 2:13 hogy őt elhagyták és a Baálnak meg az Astartéknek szolgáltak.
Jdg 2:14 Meg is haragudott az Úr Izraelre, s fosztogatók kezébe adta őket, s azok megfogták és eladták őket azoknak az ellenséges népeknek, amelyek körülöttük laktak: ők ellenállni sem tudtak ellenségeiknek,
Jdg 2:15 mert bárhová akartak menni, mindenütt rajtuk volt az Úr keze, amint megmondta, s amint arra megesküdött nekik és igen nagy nyomorúságba jutottak.
Jdg 2:16 Ekkor az Úr bírákat támasztott, hogy azok megszabadítsák őket fosztogatóik kezéből, de azokra sem akartak hallgatni,
Jdg 2:17 hanem parázna módon más isteneket követtek és imádtak: hamar elhagyták azt az utat, amelyen atyáik jártak és bár hallották az Úr parancsait, mindenben az ellenkezőjét cselekedték.
Jdg 2:18 Valahányszor az Úr bírákat támasztott, azok napjaiban megkönyörült rajtuk és meghallgatta a szorongatottak sóhajait és megszabadította őket pusztítóik öldöklésétől.
Jdg 2:19 Mindazonáltal mihelyt meghalt a bíró, ismét elpártoltak és sokkal gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik cselekedtek: más isteneket követtek, szolgáltak és imádtak, s nem hagyták el alkotásaikat, és nagyon kemény útjukat, amelyen járni szoktak.
Jdg 2:20 Fellobbant tehát az Úr haragja Izrael ellen, és így szólt: "Mivel ez a nemzet felbontotta szövetségemet, amelyet atyáikkal kötöttem és nem akart hallgatni szavamra,
Jdg 2:21 azért én sem törlöm el azokat a nemzeteket, amelyeket Józsue, amikor meghalt, hátrahagyott,
Jdg 2:22 hogy próbára tegyem általuk Izraelt, megtartják-e az Úr útját, s járnak-e azon, mint ahogy megtartották atyáik, vagy nem."
Jdg 2:23 Így tehát meghagyta az Úr mindezeket a nemzeteket, s nem akarta hamarosan elveszíteni őket, s nem adta őket Józsue kezébe.
Jdg 3:1 A következők azok a nemzetek, amelyeket az Úr meghagyott, hogy általuk tanítsa Izraelt, mindazokat, akik nem ismerték a kánaániakkal vívott harcokat,
Jdg 3:2 hogy aztán Izrael fiai megtanuljanak küzdeni az ellenséggel, s készséget szerezzenek a hadakozásra:
Jdg 3:3 a filiszteusok öt fejedelme, az összes kánaániak, a szidoniak és azok a hivviták, akik a Libanon hegyén laktak, a Baál-Hermon hegytől egészen Hamat bejárójáig.
Jdg 3:4 Azért hagyta meg őket, hogy próbára tegye általuk Izraelt, hallgatnak-e az Úr parancsaira, amelyeket Mózes által atyáiknak meghagyott, vagy sem. --
Jdg 3:5 Ezért kellett Izrael fiainak a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták között lakniuk.
Jdg 3:6 Ők azonban feleségül vették azok lányait és hozzáadták lányaikat azok fiaihoz és szolgáltak azok isteneinek.
Jdg 3:7 Azt cselekedték ugyanis, ami gonosz az Úr színe előtt és megfeledkeztek az ő Urukról, Istenükről, s a Baáloknak és az Astartéknek szolgáltak.
Jdg 3:8 Ezért az Úr megharagudott Izrael fiaira és Kúsán-Rasátaimnak, Mezopotámia királyának kezébe adta őket, mire nyolc esztendeig annak szolgáltak.
Jdg 3:9 Ekkor az Úrhoz kiáltottak, s ő szabadítót támasztott nekik, hogy megszabadítsa őket: Otonielt, Kenez fiát, Káleb öccsét.
Jdg 3:10 Rászállt ugyanis az Úr lelke, s bírája lett Izraelnek és kiment a harcba, s az Úr kezébe adta Kúsán-Rasátaimot, Szíria királyát, s ő legyőzte őt.
Jdg 3:11 Aztán nyugta volt az országnak negyven esztendeig és Otoniel, Kenez fia meghalt.
Jdg 3:12 Ám Izrael fiai ismét azt cselekedték, ami gonosz az Úr színe előtt. Ekkor ő erőt adott velük szemben Eglonnak, Moáb királyának, mivel azt cselekedték, ami gonosz az Úr színe előtt,
Jdg 3:13 s mellé adta Ammonnak és Amaleknek fiait. Erre az felvonult, megverte Izraelt, és elfoglalta a Pálmák városát,
Jdg 3:14 mire Izrael fiai tizennyolc esztendeig Eglonnak, Moáb királyának szolgáltak.
Jdg 3:15 Akkor aztán az Úrhoz kiáltottak, és ő szabadítót támasztott nekik, név szerint Áodot, Gerának, Jemini fiának a fiát, aki a balkezét úgy használta, mint más a jobb kezét. Általa ugyanis ajándékot küldtek Izrael fiai Eglonnak, Moáb királyának.
Jdg 3:16 Ő akkor egy kétélű kardot készített magának, amelyen tenyérnyi hosszú markolat volt, s azt felkötötte a köntöse alá, a jobb csípőjére.
Jdg 3:17 Így vitte el az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig igen kövér ember volt.
Jdg 3:18 Amikor aztán átadta neki az ajándékot, egy darabig elkísérte társait, akik vele jöttek,
Jdg 3:19 de Gilgálból, ahol a bálványok voltak, visszatért, s beüzent a királynak: "Bizalmas szavam volna hozzád, ó király!" Erre az csendet parancsolt, s amikor mindenki kiment, aki körülötte volt,
Jdg 3:20 Áod bement hozzá -- ő nyári termében ült egyedül --, és azt mondta: "Isteni üzenetem van a számodra." Erre ő legott felkelt trónjáról.
Jdg 3:21 Ekkor Áod kinyújtotta bal kezét és előrántotta a jobb csípőjéről a tőrt, s beledöfte Eglon hasába,
Jdg 3:22 akkora erővel, hogy a penge után a markolat is beleszaladt a sebbe, s beleszorult a kövér hájba -- ki sem húzta a kardot, hanem amint beledöfte, úgy hagyta a testben --, és a természet elrejtett helyén legott kiomlott belének sara.
Jdg 3:23 Erre Áod gondosan bezárta és elreteszelte a terem ajtóit,
Jdg 3:24 s a hátsó ajtón kiment. Amikor aztán előjöttek a király szolgái és látták, hogy a terem ajtói be vannak zárva, azt mondták: "Nyilván szükségét végzi nyári kamrájában."
Jdg 3:25 Amikor azonban már oly sokáig várakoztak, hogy szinte szégyellték, s látták, hogy senki sem nyit ajtót, vették a kulcsot, benyitottak, s ott találták urukat a földön elterülve, halva.
Jdg 3:26 Amíg ők zavarban voltak, Áod elmenekült és elhaladt a Bálványok-helye mellett, ahonnan visszament, és eljutott Szeírába.
Jdg 3:27 Efraim hegységén aztán legott megfújta a harsonát, mire Izrael fiai az ő vezetésével leereszkedtek vele a hegységről.
Jdg 3:28 Azt mondta ugyanis nekik: "Kövessetek, mert az Úr a kezünkbe adta ellenségeinket, a moabitákat." Leereszkedtek tehát utána és elfoglalták a Jordánnak Moábba vezető átkelőit és nem engedtek átkelni senkit,
Jdg 3:29 hanem úgy megverték a moabitákat abban az időben -- körülbelül tízezer, csupa erős és vitéz embert --, hogy egy sem tudott megmenekülni közülük.
Jdg 3:30 Így Moáb megalázkodott azon a napon Izrael keze alatt, s az országnak nyugta volt nyolcvan esztendeig.
Jdg 3:31 Ő utána Samgár, Ánát fia következett. Ő egy szántóvassal megvert a filiszteusok közül hatszáz embert, s ő is megvédte Izraelt.
Jdg 4:1 Áod halála után azonban Izrael fiai ismét azt cselekedték, ami gonosz az Úr színe előtt,
Jdg 4:2 és ezért az Úr Jábinnak, Kánaán azon királyának a kezébe adta őket, aki Hácorban uralkodott, s akinek hadvezérét Siserának hívták. Ez a Nemzetek-Harósetjében lakott.
Jdg 4:3 Ekkor Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak, mert neki kilencszáz kaszás-szekere volt és húsz esztendőn át nagyon nyomorgatta őket.
Jdg 4:4 Debóra prófétanő, Lápidót felesége bíráskodott ebben az időben a nép felett.
Jdg 4:5 A róla elnevezett pálmafa alatt ült törvényt, Ráma és Bétel között, Efraim hegységén, s hozzá jártak fel Izrael fiai minden ügyük megítélésére.
Jdg 4:6 Ő elküldött és elhívatta Bárákot, Abinoem fiát Kádes-Naftaliból és azt mondta neki: "Ezt parancsolta neked az Úr, Izrael Istene: Eredj, vigyél hadsereget a Tábor hegyére, s végy magad mellé tízezer harcost Naftali fiai és Zebulon fiai közül
Jdg 4:7 és én kivonultatom ellened a Kíson patakhoz Siserát, Jábin hadvezérét, harci szekereivel és egész seregével együtt és a kezedbe adom."
Jdg 4:8 Bárák ekkor így szólt: "Ha velem jössz, elmegyek, ha nem akarsz velem jönni, nem megyek."
Jdg 4:9 Erre ő azt felelte neki: "Jó, hát elmegyek veled, de ezúttal a győzelmet nem neked fogják tulajdonítani, mert Sisera asszony kezébe fog kerülni." Fel is készült Debóra, s elment Bárákkal Kádesbe.
Jdg 4:10 Erre ő összehívta Zebulont és Naftalit és tízezer harcossal Debóra kíséretében felvonult.
Jdg 4:11 A kenita Héber pedig elvált egykor a többi kenitától, Hóbáb testvéreitől, Mózes rokonának fiaitól és sátrait azon a területen ütötte fel, amely a Szenním nevű, Kedes mellett levő völgyig húzódott.
Jdg 4:12 Amikor aztán hírül vitték Siserának, hogy Bárák, Abinoem fia felvonult a Tábor hegyére,
Jdg 4:13 ő egybegyűjtötte kilencszáz kaszás-szekerét és egész hadseregét a Nemzetek-Harósetjéből a Kíson patakhoz.
Jdg 4:14 Azt mondta ekkor Debóra Báráknak: "Rajta, mert ez az a nap, amelyen az Úr a kezedbe adja Siserát: íme, ő maga lesz vezéred." Leszállt tehát Bárák a Tábor hegyéről, s vele a tízezer harcos
Jdg 4:15 és az Úr úgy megrettentette Siserát és minden harci-szekerét és egész seregét a kard élével Bárák színe előtt, hogy Sisera leugrott szekeréről és gyalog lábbal menekült
Jdg 4:16 és Bárák egészen a Nemzetek-Harósetjéig kergette a szaladó harci-szekereket meg a hadsereget, s az ellenség egész sokasága egy szálig elhullott.
Jdg 4:17 Sisera futva, Jáhelnek, a kenita Héber feleségének sátrához tartott, mert Jábin, Hácor királya és a kenita Héber háza között békesség volt.
Jdg 4:18 Ekkor Jáhel kiment Sisera elé és azt mondta neki: "Térj be hozzám, uram, térj be, ne félj." Ő be is tért Jáhel sátrába, s miután ez a takaróval betakarta,
Jdg 4:19 azt mondta neki: "Adj, kérlek, egy kis vizet, mert nagyon szomjazom." Erre ez felnyitotta a tejes tömlőt, inni adott neki, aztán megint betakarta.
Jdg 4:20 Azt mondta ekkor neki Sisera: "Állj ki a sátor ajtajába, s ha valaki jön és megkérdezi: "Van-e itt valaki?" -- feleld azt: "Nincsen.""
Jdg 4:21 Jáhel, Héber felesége azonban vette a sátorcöveket, s fogta a kalapácsot is és csendesen belopózott, s ráillesztette a cöveket halántékára és a kalapáccsal beleverte agyvelejébe és leütötte a földig. Az egyesítette az álmot a halállal, kiszenvedett és meghalt.
Jdg 4:22 Amikor aztán íme, Bárák, aki Siserát hajszolta, odaért, Jáhel kiment eléje és azt mondta neki: "Gyere, megmutatom neked azt az embert, akit keresel." Ő betért hozzá, s látta, hogy Sisera ott fekszik halva, s a cövek a halántékában van.
Jdg 4:23 Így alázta meg Isten azon a napon Jábint, Kánaán királyát Izrael fiai előtt,
Jdg 4:24 ők pedig napról-napra erősebbek lettek és egyre erősödő kézzel addig szorították Jábint, Kánaán királyát, amíg el nem törölték.
Jdg 5:1 Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abinoem fia:
Jdg 5:2 "Ti, akik Izraelből önként veszélynek tettétek ki magatokat, áldjátok az Urat!
Jdg 5:3 Halljátok, királyok, hallgassátok meg fejedelmek, amit én, az Úrnak énekelek, az Úrnak, Izrael Istenének zengek.
Jdg 5:4 Uram, amikor kijöttél Szeírből és átvonultál Edom mezein, megrendült a föld, vizet csepegtettek az egek és a felhők,
Jdg 5:5 elolvadtak a hegyek az Úr színe előtt, s a Sínai az Úrnak, Izrael Istenének színe előtt.
Jdg 5:6 Samgárnak, Ánát fiának napjaiban, Jáhel napjaiban pihentek az utak s akik utaztak, félreeső ösvényeken jártak:
Jdg 5:7 nem voltak hősök Izraelben, bizony nem voltak, amíg fel nem kelt Debóra, fel nem kelt Izraelnek anyja.
Jdg 5:8 Akkor új harci módot választott az Úr: ő maga rontotta le az ellenség kapuit, lehetett-e látni pajzsot vagy dárdát negyvenezer izraelitánál?
Jdg 5:9 Szívem szereti Izrael fejedelmeit, ti, akik önként veszélynek tettétek ki magatokat, áldjátok az Urat!
Jdg 5:10 Ti, akik nyargaltok pompás szamarakon, ültök a törvényben, jártok az úton: zengjetek!
Jdg 5:11 Ahol összetörtek a harci-szekerek, s megfulladt az ellenség serege, ott hirdessék az Úr igazságosságát, Izrael hősei iránt való jóságát, mert immár lement az Úr népe a kapukhoz és visszanyerte birodalmát.
Jdg 5:12 Kelj fel, kelj fel, Debóra! Kelj fel, kelj fel, s zengj éneket! Kelj fel, Bárák s fogd meg foglyaidat, Abinoem fia!
Jdg 5:13 Megszabadult a nép maradéka, az Úr harcolt a hősök által!
Jdg 5:14 Az Amalek hegyén lakó efraimiak törölték el az ellenséget, mögöttük a benjaminiták törtek népeidre, ó Amalek. Mákirból fejedelmek jöttek le, Zebulonból hadvezérek,
Jdg 5:15 Isszakár vezérei is Debórával tartottak s követték Bárák nyomdokait, aki úgy vetette magát a veszedelembe, mint valami mélységbe. Ám a rúbeniták meghasonlottak egymással: nagylelkük között vetélkedés honolt,
Jdg 5:16 miért maradtál a két határ között? Hogy furulyaszót hallgass a nyájaknál? Ám a rúbeniták meghasonlottak egymással: nagylelkük között vetélkedés honolt.
Jdg 5:17 Gileád a Jordánon túl pihent, Dán a hajóival foglalkozott, Áser a tenger partján maradt s kikötőiben tartózkodott.
Jdg 5:18 Zebulon és Naftali kitették magukat a halálnak a Meróme mezőn.
Jdg 5:19 Eljöttek a királyok és hadakoztak, Kánaán királyai harcba bocsátkoztak Tánáknál, Megiddó vizei mellett, de semmi zsákmányt sem szereztek,
Jdg 5:20 mert az égből harc indult ellenük, helyükről és pályájukról harcra keltek Siserával a csillagok,
Jdg 5:21 elsodorta tetemüket a Kíson patak, a Kadumim patak, Kíson patak! Tipord csak, lelkem, hatalmasaikat!
Jdg 5:22 Lehullott a lovak körme, oly száguldva futottak, az ellenség hősei oly hanyatt-homlok rohantak.
Jdg 5:23 Átkozzátok meg Meróz földjét, mondja az Úr angyala, szórjatok átkot lakosaira, mert nem jöttek az Úr segítségére, hőseinek megsegítésére.
Jdg 5:24 Áldott az asszonyok közt Jáhel, a kenita Héber felesége! Áldott legyen sátrában!
Jdg 5:25 Amikor az vizet kért, ő tejet adott neki, fejedelmi csészében vajat nyújtott neki.
Jdg 5:26 Bal kezével a cövek után nyúlt, jobbjával az ácskalapács után s ütötte Siserát, helyet keresve fején a sebnek s nagy erővel átfúrva a halántékát.
Jdg 5:27 Az ő lába között fetrengett, múlt ki és halt meg, az ő lába előtt hempergett és terült el élettelenül, nyomorultan.
Jdg 5:28 Kinézett az ablakon és jajgatott az anyja és a felső teremből azt mondogatta: miért késik megjönni szekere, miért késik fogatainak lépte?
Jdg 5:29 Feleségeinek legokosabbika anyósának ezt a választ adta:
Jdg 5:30 nyilván most osztja szét a zsákmányt, neki választják ki az asszonyok legpompásabbját. Tarka színű ruhákat adnak Siserának zsákmányul és mindenféle ékszert hordanak össze nyakékül.
Jdg 5:31 Így vesszen el, Uram, valamennyi ellenséged, de, akik szeretnek téged, úgy ragyogjanak, mint ahogy tündöklik felkeltekor a Nap."
Jdg 5:32 Aztán nyugta volt az országnak negyven esztendeig.
Jdg 6:1 Ám Izrael fiai ismét azt cselekedték, ami gonosz az Úr színe előtt, s azért ő hét esztendőre a mádiániták kezébe adta őket.
Jdg 6:2 Ezek annyira megnyomorgatták őket, hogy ők a hegyekben levő üregeket és barlangokat meg az erődöket használták fel maguknak oltalmul.
Jdg 6:3 Mihelyt ugyanis befejezte Izrael a vetést, feljöttek a mádiániták s az amalekiták meg a többi napkeleti népség,
Jdg 6:4 s felütötték nála sátraikat, s úgy, ahogy a vetés állt, mindent elpusztítottak egészen Gáza bejárójáig, s teljességgel semmi élelmiszert sem hagytak Izraelben, sem juhot, sem marhát, sem szamarat.
Jdg 6:5 Nyájastul, sátrastul jöttek fel és úgy elleptek mindent, mint a sáskák, nem volt se szeri, se száma embereiknek s tevéiknek, s amit értek, elpusztítottak.
Jdg 6:6 Izrael pedig nagyon elszegényedett a mádiániták miatt.
Jdg 6:7 Ekkor az Úrhoz kiáltottak és segítséget kértek a mádiániták ellen.
Jdg 6:8 Ő egy prófétát küldött hozzájuk, aki ezt mondta nekik: "Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én felhoztalak titeket Egyiptomból, kihoztalak titeket a rabszolgaság házából,
Jdg 6:9 kiszabadítottalak titeket az egyiptomiaknak s mindazon ellenségeiteknek a kezéből, akik sanyargattak titeket, s kiűztem őket előletek, s nektek adtam földjüket.
Jdg 6:10 Azt mondtam azonban: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, ne féljétek az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok, de ti nem akartatok hallgatni szavamra."
Jdg 6:11 Aztán elment az Úr angyala, s leült az alatt a tölgyfa alatt, amely Efrában volt és Joáshoz, Ezri nemzetségének atyjához tartozott. Amikor annak a fia, Gedeon éppen gabonát csépelt és tisztított a sajtóban, hogy megmentse a mádiániták elől,
Jdg 6:12 megjelent neki az Úr angyala, és azt mondta: "Az Úr veled, hős vitéz."
Jdg 6:13 Gedeon megkérdezte tőle: "Kérlek, uram, ha velünk van az Úr, miért ért minket mindez? Hol vannak azok a csodái, amelyekről atyáink beszéltek, amikor azt mondták: "Az Úr hozott ki minket Egyiptomból?" Most ugyanis elhagyott minket az Úr, s a mádiániták kezébe adott."
Jdg 6:14 Ekkor az Úr rátekintett, és így szólt: "Menj el a te saját erőddel és szabadítsd meg Izraelt a mádiániták kezéből. Vedd tudomásul, hogy én küldtelek."
Jdg 6:15 Ő azonban megkérdezte: "Kérlek, Uram, mivel szabadítsam meg Izraelt? Íme, nemzetségem a legcsekélyebb Manasszéban és én a legkisebb vagyok apám házában."
Jdg 6:16 Az Úr erre azt felelte: "Én veled leszek, s te úgy megvered a mádiánitákat, mintha csak egyetlenegy embert vernél meg."
Jdg 6:17 Erre ő így szólt: "Ha csakugyan kegyelmet találtam előtted, adj nekem valami jelt, hogy Te szólsz hozzám,
Jdg 6:18 és ne menj el innen, amíg vissza nem térek hozzád, s ki nem hozom áldozatomat, és fel nem ajánlom neked." Az Úr azt felelte: "Itt maradok, amíg vissza nem jössz."
Jdg 6:19 Erre Gedeon bement, megfőzött egy gödölyét, egy véka lisztből kovásztalan kenyeret készített, aztán a húst egy kosárba tette, a hús levét pedig egy fazékba öntötte, s kivitte mindezt a tölgy alá, s felajánlotta neki.
Jdg 6:20 Az Úr angyala ekkor azt mondta neki: "Vedd a húst meg a kovásztalan kenyeret, s tedd erre a sziklára, a levet pedig öntsd rá." Amikor ő ezt megtette,
Jdg 6:21 az Úr angyala odanyújtotta a kezében levő bot végét, s megérintette vele a húst és a kovásztalan kenyeret. A sziklából tűz szállt fel, s megemésztette a húst s a kovásztalan kenyeret. Erre az Úr angyala eltűnt szeme elől.
Jdg 6:22 Amikor Gedeon látta, hogy az Úr angyala volt az, így szólt: "Jaj nekem, Uram Isten, mert színről-színre láttam az Úr angyalát!"
Jdg 6:23 Ám az Úr azt mondta neki: "Béke veled! Ne félj, nem halsz meg!"
Jdg 6:24 Erre Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, s elnevezte azt az "Úr békéjének". Ott is van mind a jelen napig Abiézer fiainak Efrájában.
Jdg 6:25 Ugyanazon éjjel azt mondta az Úr neki: "Vedd apád bikáját és pedig a másodikat, a hétesztendős bikát, rontsd le apád Baál-oltárát, vágd ki az oltár körül levő berket,
Jdg 6:26 és építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek ennek a sziklának a tetején, ahova az előbb az áldozatot helyezted. Aztán vedd a második bikát, és mutasd be egészen elégő áldozatul azon a farakáson, amelyet majd a berekből kivágsz."
Jdg 6:27 Erre Gedeon maga mellé vett tíz embert a rabszolgái közül, s úgy cselekedett, ahogy az Úr parancsolta. Mivel azonban félt apja házanépétől s a város embereitől, nem akarta nappal megtenni, hanem éjjel végzett el mindent.
Jdg 6:28 Amikor aztán reggel a város emberei felkeltek, látták, hogy Baál oltára le van rontva, a berek kivágva, s a második bika rátéve az akkor épült oltárra.
Jdg 6:29 Erre azt mondták egymásnak: "Ki művelte ezt?" Amikor aztán kutatták a dolog szerzőjét, azt mondták nekik: "Gedeon, Joás fia cselekedte mindezt."
Jdg 6:30 Erre így szóltak Joáshoz: "Hozd ki ide a fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta Baál oltárát, s kivágta a berket."
Jdg 6:31 Ő azonban ezt felelte nekik: "Hát ti álltok bosszút Baálért, hogy ti hadakoztok érte? Aki harcol Baálért, holnap reggelig meghal! Ha ő isten, álljon ő maga bosszút azon, aki lerontotta oltárát."
Jdg 6:32 Ettől a naptól kezdve Gedeont Jerobaálnak nevezték, azért, mert Joás azt mondta: "Baál maga álljon bosszút azon, aki lerontotta oltárát."
Jdg 6:33 Erre a mádiániták, az amalekiták s a keleti népek valamennyien egybesereglettek, s átkeltek a Jordánon és tábort ütöttek Jezrael völgyében.
Jdg 6:34 Ekkor az Úr lelke megszállta Gedeont, mire ő megfújta a harsonát, s összehívta Abiézer házát, hogy kövesse.
Jdg 6:35 Követeket küldött egész Manasszéba, s azok is követték, más követeket pedig Áserbe, Zebulonba és Naftaliba, s azok is csatlakoztak hozzá.
Jdg 6:36 Azt mondta ekkor Gedeon az Úrnak: "Ha csakugyan meg akarod szabadítani kezem által Izraelt, amint mondtad:
Jdg 6:37 leteszem a gyapjúfürtöt a szérűre, s ha csak magán a gyapjún lesz harmat, de a föld teljesen száraz marad, tudni fogom, hogy megszabadítod kezem által Izraelt, amint mondtad."
Jdg 6:38 Úgy is lett. Amikor ugyanis reggelre kelve kifacsarta a gyapjút, egy csészét töltött meg a harmattal.
Jdg 6:39 Azt mondta erre Istennek: "Ne gerjedjen fel haragod ellenem, ha még egy próbát teszek, s jelet keresek a gyapjún. Kérlek, maradjon maga a gyapjú száraz, az egész föld pedig legyen harmattól nedves."
Jdg 6:40 Úgy is cselekedett Isten azon az éjszakán, ahogy ő kívánta: maga a gyapjú száraz maradt, az egész föld pedig harmatos lett.
Jdg 7:1 Erre Jerobaál, azaz Gedeon az egész vele levő néppel együtt kora reggel felkelt és elment a Harod nevű forráshoz; a mádiániták tábora Magas-halomtól északra, a völgyben volt.
Jdg 7:2 Az Úr ekkor azt mondta Gedeonnak: "Sok a veled levő nép, nem adom kezébe a mádiánitákat, hogy ne dicsekedjék velem szemben Izrael, és nehogy azt mondja: "A magam erejéből szabadultam meg."
Jdg 7:3 Szólj a néphez, s hirdesd ki mindnyájuk hallatára: "Aki fél és retteg, térjen vissza!"" Erre eltávozott Gileád hegyéről és visszatért a népből huszonkétezer ember és csak tízezer maradt.
Jdg 7:4 Az Úr ekkor azt mondta Gedeonnak: "Még mindig sok a nép: vezesd őket a vízhez, s ott majd kipróbálom őket: akiről azt mondom neked, hogy menjen veled, az menjen, akinek megtiltom, hogy menjen, az térjen vissza."
Jdg 7:5 Amikor aztán a nép lement a vízhez, azt mondta az Úr Gedeonnak: "Akik nyelvükkel nyalják fel a vizet, mint ahogy a kutya nyalja, azokat válaszd külön, akik pedig térdre esve isznak, azok maradjanak a másik csoportban."
Jdg 7:6 Azoknak az embereknek a száma, akik a vizet kezükkel a oszájukhoz véve itták, háromszáz volt; a többi sokaság mind térdre esve ivott.
Jdg 7:7 Azt mondta ekkor az Úr Gedeonnak: "Az által a háromszáz ember által szabadítalak meg titeket, s adom kezedre a mádiánitákat, aki nyelvével nyalta a vizet; az egész többi sokaság térjen vissza lakóhelyére."
Jdg 7:8 Miután tehát amazok magukhoz vették a számuknak megfelelő eleséget és harsonát, megparancsolta az egész többi sokaságnak, hogy vonuljon sátraiba, ő maga pedig a háromszáz emberrel felkészült a harcra. A mádiániták tábora lent volt a völgyben.
Jdg 7:9 Ugyanazon az éjszakán azt mondta az Úr neki: "Kelj fel, menj le a táborba, mert kezedbe adtam őket.
Jdg 7:10 Ha félsz egyedül lemenni, menjen le veled Fára, a legényed is,
Jdg 7:11 és ha majd meghallod, mit beszélnek ott, erőre kap kezed, s akkor bátran rajta ütsz az ellenség táborán." Lement tehát ő és a legénye, Fára a tábornak arra a részére, ahol a fegyveresek őrségei voltak.
Jdg 7:12 A mádiániták, az amalekiták s a keleti népek valamennyien ott feküdtek a völgyben, s azt úgy elöntötték, mint a sáskák sokasága; tevéik is éppoly számlálhatatlanok voltak, mint a tenger partján fekvő föveny.
Jdg 7:13 Amikor Gedeon odaért, az egyik ember éppen álmát beszélte el a szomszédjának éspedig ilyen módon beszélte el, amit látott: "Álmot láttam, s úgy tűnt nekem, mintha egy hamuban sült árpakenyér gurult és szállt volna le a mádiániták táborára, s amikor a sátorhoz jutott, nekivágódott, s felfordította és teljesen egyenlővé tette a földdel."
Jdg 7:14 Így felelt az, akinek beszélt: "Nem más ez, mint Gedeonnak, Joás fiának, az izraelita férfinek kardja: kezébe adta ugyanis az Úr a mádiánitákat s egész táborukat."
Jdg 7:15 Amikor Gedeon hallotta az álmot és magyarázatát, leborult. Aztán visszatért Izrael táborába és azt mondta: "Keljetek fel, mert az Úr kezünkbe adta a mádiániták táborát."
Jdg 7:16 Majd három részre osztotta a háromszáz embert, harsonát adott a kezükbe, meg egy-egy üres korsót, s a korsóba fáklyát.
Jdg 7:17 Aztán azt mondta nekik: "Amit láttok, hogy én teszek, azt tegyétek: behatolok a tábor szélére, s amit teszek, kövessétek.
Jdg 7:18 Ha megharsan a harsona kezemben, ti is fújjátok meg a harsonákat a tábor körül, s kiáltsátok mindnyájan: "Az Úrért és Gedeonért!""
Jdg 7:19 Erre Gedeon, s a vele levő háromszáz ember behatolt a tábor szélére, az éjféli őrködés kezdetén, éppen az őrök felállítása után, és megfújta a harsonákat és összeverte a korsókat.
Jdg 7:20 Fújták a harsonákat három helyen a tábor körül, összetörték a korsókat, tartották bal kezükben a fáklyákat, jobb kezükben a zengő harsonákat és kiáltották: "Kardra az Úrért és Gedeonért",
Jdg 7:21 s ott állt mindegyikük mozdulatlanul a maga helyén az ellenséges tábor körül. -- Ekkor az egész tábor megzavarodott, s kiáltozva, s ordítozva megfutamodott,
Jdg 7:22 miközben a háromszáz ember rendületlenül fújta a harsonákat. Az Úr ugyanis kardot bocsátott az egész táborra és ők egymást ölték, vágták. El is szaladtak Bétsettáig és a Tebbátnál levő, ábelmehulai partig.
Jdg 7:23 Erre összehívták egymást Izrael fiai Naftaliból, Áserből, s egész Manasszéból, s üldözőbe vették a mádiánitákat.
Jdg 7:24 Ugyanakkor Gedeon követeket küldött Efraim egész hegyvidékére, és azt üzente: "Menjetek le a mádiániták elé és szálljátok meg Bétberáig a vizeket és a Jordánt." Erre egész Efraim elfoglalta előlük Bétberáig a vizeket meg a Jordánt,
Jdg 7:25 és elfogott két mádiánita fejedelmet, Órebet és Zebet, s Órebet megölte az Óreb sziklán, Zebet pedig a Zeb présben és megkergette a mádiánitákat, Óreb és Zeb fejét pedig elvitte Gedeonhoz, a Jordán folyón túlra.
Jdg 8:1 Azt mondták akkor neki Efraim férfiai: "Mit akartál elérni azzal, hogy minket nem hívtál meg, amikor hadba mentél a mádiániták ellen?" -- És hevesen pereltek, s csaknem erőszakoskodtak vele.
Jdg 8:2 Ő azt felelte nekik: "Mit tudtam én cselekedni ahhoz képest, amit ti cselekedtetek? Nem ér-e többet Efraim böngészése Abiézer szüretjénél?
Jdg 8:3 A ti kezetekbe adta az Úr a mádiániták fejedelmeit, Órebet és Zebet: mit tudtam én cselekedni ahhoz képest, amit ti cselekedtetek?" Amikor ezt mondta, lecsendesedett az ellene háborgó lelkük.
Jdg 8:4 Amikor pedig Gedeon a Jordánhoz ért, átkelt rajta azzal a háromszáz emberrel, aki vele volt, de a kimerültség miatt nem tudták üldözni a menekülő ellenséget.
Jdg 8:5 Azt mondta tehát Szukkót embereinek: "Adjatok, kérlek, egy-egy kenyeret a velem levő népnek, mert nagyon kimerült, hogy űzőbe vehessük Zebahot és Calmunnát, a mádiániták királyait."
Jdg 8:6 Így feleltek Szukkót fejedelmei: "Talán bizony már a kezedben van Zebahnak és Calmunnának a kezefeje, s azért kívánod, hogy adjunk seregednek kenyeret."
Jdg 8:7 Ő azt mondta nekik: "Ezért, ha majd kezembe adja az Úr Zebahot és Calmunnát, összetöröm testeteket a puszta töviseivel s bojtorjánjaival."
Jdg 8:8 Erre felment onnan Fánuelbe és ennek a helységnek embereihez is hasonlóképpen szólt, de ezek is azt felelték neki, amit Szukkót emberei feleltek.
Jdg 8:9 Azért ezt mondta nekik: "Ha majd békességben, győzedelmesen visszatérek, lerontom ezt a tornyot."
Jdg 8:10 Zebah és Calmunna ekkor egész seregével együtt pihent. Tizenötezer ember maradt ugyanis a keleti népek egész seregéből, amíg a megöltek száma százhúszezer kardforgató harcos volt.
Jdg 8:11 Felment tehát Gedeon a sátorlakók útján, amely Nóbtól és Jegbaától keletre van, s megverte a magát biztonságban érző és semmi bajtól sem tartó ellenség táborát.
Jdg 8:12 Erre Zebah és Calmunna futásnak eredtek, de Gedeon üldözőbe vette és elfogta őket, seregüket pedig teljesen szétzavarta.
Jdg 8:13 Amikor aztán visszatért a harcból napkelte előtt,
Jdg 8:14 Szukkót emberei közül, elfogott egy legényt, megkérdezte tőle Szukkót fejedelmeinek és véneinek nevét, és felírt hetvenhét férfit.
Jdg 8:15 Erre elment Szukkótba és azt mondta nekik: "Ímhol Zebah és Calmunna, akik miatt gúnyolódtatok velem, mondva: "Talán bizony már kezedben van Zebah és Calmunna keze, s azért kívánod, hogy adjunk fáradt és kimerült embereidnek kenyeret?""
Jdg 8:16 Azzal vette a város véneit meg a puszta töviseit és bojtorjánjait, s összetörte-verte velük Szukkót embereit.
Jdg 8:17 Aztán lerombolta Fánuel tornyát és megölte a város lakóit.
Jdg 8:18 Majd azt mondta Zebahnak s Calmunnának: "Milyenek voltak azok az emberek, akiket megöltetek a Táboron? Azok azt felelték: "Olyanok, mint te, mindegyikük olyan, mint egy királyfi."
Jdg 8:19 Ő ezt válaszolta nekik: "Akkor az én testvéreim, az én anyámnak a fiai voltak. Az Úr életére mondom, hogyha meghagytátok volna őket, én sem ölnélek meg titeket."
Jdg 8:20 Aztán ezt mondta Jeternek, az elsőszülöttjének: "Kelj fel, s öld meg őket." Ám az nem rántott kardot, mert félt, mivel még gyermek volt.
Jdg 8:21 Azt mondta erre Zebah és Calmunna: "Te kelj fel, s te ronts ránk, mert kor szerint van ereje az embernek." Gedeon felkelt és megölte Zebahot és Calmunnát, s elvette azokat az ékszereket és holdacskákat, amelyekkel a királyi tevék nyakát szokták díszíteni.
Jdg 8:22 Azt mondták ekkor Izrael férfiai mindnyájan Gedeonnak: "Uralkodjál rajtunk mind te, mind a fiad, mind fiad fia, mert megszabadítottál minket a mádiániták kezéből."
Jdg 8:23 Ám ő azt mondta nekik: "Nem uralkodom rajtatok, s nem fog uralkodni rajtatok fiam sem: az Úr uralkodjék rajtatok."
Jdg 8:24 Majd azt mondta nekik: "Egy dolgot kérek csak tőletek: adjátok nekem zsákmányotokból a fülönfüggőket." Az izmaeliták ugyanis arany fülönfüggőket viseltek.
Jdg 8:25 Azok ezt felelték: "Szívesen odaadjuk." Azzal kiterítettek a földre egy köntöst, s rádobták a zsákmányból a fülönfüggőket.
Jdg 8:26 A kért fülönfüggők súlya ezerhétszáz aranysékel volt, azokon az ékszereken, függőkön s bíborruhákon kívül, amelyeket a mádiánita királyok viseltek és azokon az aranyláncokon kívül, amelyek a tevéken voltak.
Jdg 8:27 Ebből aztán Gedeon efódot készített, s azt elhelyezte városában, Efrában. És paráználkodott azzal egész Izrael, s az Gedeonnak s egész háznépének romlására lett.
Jdg 8:28 A mádiániták tehát úgy megszégyenültek Izrael fiai előtt, hogy nem is tudták többé felemelni nyakukat, s az országnak nyugta volt negyven esztendeig, amíg Gedeon volt az élén.
Jdg 8:29 Jerobaál, Joás fia tehát hazatért és otthon is maradt.
Jdg 8:30 Hetven olyan fia volt, aki az ő ágyékából származott, mert több felesége volt.
Jdg 8:31 Mellékfelesége, akit Szíchemben tartott, szintén szült neki egy fiút, név szerint Abimeleket.
Jdg 8:32 Amikor aztán Gedeon, Joás fia, jó vénségben meghalt, eltemették Joásnak, apjának sírjában, Ezri nemzetségének Efrájában.
Jdg 8:33 Miután azonban Gedeon meghalt, Izrael fiai elfordultak és paráználkodtak a Baálokkal és szövetséget kötöttek Baállal, hogy ő legyen az istenük,
Jdg 8:34 és nem emlékeztek meg az Úrról, az ő Istenükről, aki kiszabadította őket minden körülöttük levő ellenségük kezéből,
Jdg 8:35 és nem cselekedtek irgalmasságot Jerobaál-Gedeon házával mindazon jótettek ellenére sem, amelyet ő cselekedett Izraellel.
Jdg 9:1 Ekkor Abimelek, Jerobaál fia elment Szíchembe, anyja testvéreihez és szólt hozzájuk, s anyja apai házának egész nemzetségéhez, ezeket mondva:
Jdg 9:2 "Szóljatok Szíchem valamennyi emberéhez: "Mi jobb nektek, az-e, hogy hetven ember, Jerobaál valamennyi fia uralkodjon rajtatok, vagy az, hogy egy ember uralkodjon rajtatok? Vegyétek tekintetbe azt is, hogy én csontotok és húsotok vagyok."" --
Jdg 9:3 Anyja testvérei el is mondták róla mindezeket a dolgokat Szíchem valamennyi emberének, s Abimelek felé hajlították azoknak a szívét, mert azt mondták: "Testvérünk ő nekünk!"
Jdg 9:4 Erre azok hetven sékel ezüstöt adtak neki Baál-Berít templomából, s azon ő szűkölködő és csavargó embereket fogadott magának, hogy kövessék.
Jdg 9:5 Aztán elment Efrába, apja házába, s megölte testvéreit, Jerobaál fiait, a hetven férfit, egy kövön; csak Jótám, Jerobaál legkisebbik fia maradt meg, mert az elrejtőzött.
Jdg 9:6 Erre összegyűlt Szíchem minden embere és Milló városának valamennyi családja és elmentek, s királlyá tették Abimeleket az alatt a tölgyfa alatt, amely Szíchemnél állott.
Jdg 9:7 Amikor ezt hírül vitték Jótámnak, ő elment, s megállt a Garizim hegyének tetején és harsány hangon kiáltva így szólt: "Hallgassatok meg, Szíchem emberei, hogy Isten meghallgasson titeket!
Jdg 9:8 Elmentek a fák, hogy királyt kenjenek föl maguknak. Azt mondták azért az olajfának: "Uralkodj rajtunk."
Jdg 9:9 Az így felelt: "Elhagyhatnám-e zsiradékomat, amelyet istenek, emberek élveznek, s elmehetnék-e, hogy a fák között ide-oda mozogjak?"
Jdg 9:10 Azt mondták erre a fák a fügefának: "Gyere, s vedd át közöttünk az uralkodást."
Jdg 9:11 Az ezt felelte nekik: "Elhagyhatnám-e édességemet és pompás gyümölcseimet, s elmehetnék-e, hogy a többi fa között ide-oda mozogjak?"
Jdg 9:12 Azt mondták erre a fák a szőlőtőnek: "Gyere, s uralkodj rajtunk."
Jdg 9:13 Az ezt felelte nekik: "Elhagyhatnám-e boromat, amely Istent és embert felvidít, hogy a többi fa között ide-oda mozogjak?"
Jdg 9:14 Azt mondták erre a fák mindnyájan a galagonyának: "Gyere és uralkodj rajtunk."
Jdg 9:15 Az ezt felelte nekik: "Ha csakugyan királyotokká tesztek, gyertek, s pihenjetek meg árnyékomban; de ha ezt nem akarjátok, jöjjön ki tűz a galagonyából, s eméssze meg a Libanon cédrusait."
Jdg 9:16 Nos tehát, ha becsülettel, s bűn nélkül tettétek királyotokká Abimeleket, s ha jól cselekedtetek Jerobaállal s házával, s megháláltátok jótéteményeit -- ő hadakozott értetek,
Jdg 9:17 s veszélynek tette ki életét, hogy megszabadítson titeket a mádiániták kezéből,
Jdg 9:18 ti pedig most felkeltetek apám háza ellen, s megöltétek fiait, a hetven férfit egy kövön és Abimeleket, az ő rabszolganőjének a fiát tettétek Szíchem lakóinak királyává azért, mert a testvéretek --,
Jdg 9:19 tehát ha becsülettel s vétek nélkül jártatok el Jerobaállal s házával, akkor örüljetek ma Abimeleknek, s ő is örüljön nektek;
Jdg 9:20 ha azonban gonoszul: jöjjön ki tűz belőle, s eméssze meg Szíchem lakóit s Milló városát, s jöjjön ki tűz Szíchem embereiből s Milló városából, s eméssze meg Abimeleket."
Jdg 9:21 Ezt mondta, aztán elfutott, és elment Beerbe. Ott telepedett meg, mert félt fivérétől, Abimelektől.
Jdg 9:22 Így uralkodott Abimelek Izraelen három esztendeig.
Jdg 9:23 Akkor az Úr gonosz lelket küldött Abimelek és Szíchem lakói közé, s azok elkezdték őt utálni,
Jdg 9:24 és Jerobaál hetven fia megölésének vétkét és vére ontását Abimelekre, a testvérükre meg a szíchemiek többi főemberére, az ő segítőtársaira hárítani.
Jdg 9:25 Azért csapdát állítottak neki a hegyek tetején, s amíg odajöttére várakoztak, kirabolták és kifosztották az arra menőket. Ezt hírül vitték Abimeleknek.
Jdg 9:26 Ugyanakkor odaérkezett Gaál, Obed fia a testvéreivel együtt, s átment Szíchembe. Ennek eljövetelére nekibátorodtak Szíchem lakói,
Jdg 9:27 s kimentek a mezőkre, feldúlták a szőlőket, kitaposták a fürtöket, éneklő karokba oszlottak, s bementek istenük templomába, s ott lakoma s pohár között szidalmazták Abimeleket.
Jdg 9:28 Gaál, Obed fia azt kiáltotta: "Kicsoda Abimelek és micsoda Szíchem, hogy szolgáljunk neki? Nemde, Jerobaál fia és Zebult, a szolgáját, nevezte ki helytartónak Emor, Szíchem atyjának emberei fölé? Miért szolgáljunk tehát neki?
Jdg 9:29 Csak adná valaki kezem alá e népet, hogy eltávolíthatnám Abimeleket. Erre megüzenték Abimeleknek: Gyűjts hatalmas sereget és jöjj."
Jdg 9:30 Amikor ugyanis Zebul, a város kapitánya Gaálnak, Obed fiának beszédeit meghallotta, igen megharagudott,
Jdg 9:31 s titkon követeket küldött Abimelekhez ezzel az üzenettel: "Íme, Gaál, Obed fia Szíchembe jött a testvéreivel és harcra tüzeli ellened a várost.
Jdg 9:32 Éppen azért kerekedj fel az éjszaka a veled levő néppel együtt, és állj lesben a mezőn,
Jdg 9:33 kora reggel, napkeltekor pedig ronts a városra, s amikor ő kivonul ellened népével, tegyél vele azt, amit csak bírsz."
Jdg 9:34 Erre Abimelek éjjel egész seregével együtt felkerekedett és Szíchem mellett négy helyen csapatokat helyezett lesbe.
Jdg 9:35 Amikor aztán Gaál, Obed fia kijött és megállt a város kapujának bejárójában, Abimelek s az egész vele levő sereg felkelt a leshelyről.
Jdg 9:36 Amikor Gaál a népet meglátta, azt mondta Zebulnak: "Íme, valami sereg ereszkedik le a hegyekről!" Az így felelt neki: "A hegyek árnyékát nézed te emberi fejeknek, az téveszt meg téged!"
Jdg 9:37 Ám Gaál ismét szólt: "Íme, valami nép ereszkedik alá a táj köldökéről, s egy csapat jön azon az úton, amely a tölgyfára néz."
Jdg 9:38 Azt mondta ekkor neki Zebul: "Hol van most a szád, amellyel azt mondtad: "Kicsoda Abimelek, hogy szolgáljunk neki?" Nemde, ez az a nép, amelyet becsméreltél? Eredj ki, s kelj harcra vele!"
Jdg 9:39 Ki is vonult Gaál, a szíchemiek népének láttára, s harcra kelt Abimelekkel,
Jdg 9:40 de megfutamodott, s az üldözőbe vette és bekergette a városba, miközben a város kapujáig igen sokan elestek Gaál részéről.
Jdg 9:41 Aztán Abimelek Rúmában helyezkedett el, Zebul pedig kiűzte Gaált s társait a városból, s nem tűrte, hogy ott tartózkodjanak.
Jdg 9:42 Másnap aztán kiment a nép a mezőre. Amikor ezt hírül vitték Abimeleknek,
Jdg 9:43 ő vette seregét, három csapatra osztotta és lesben állt a mezőn. Amint aztán meglátta, hogy a nép kijött a városból, felkelt és rájuk rontott;
Jdg 9:44 a maga csapatával ostrom alá vette és körülfogta a várost, a másik két csapat pedig a mezőn kószáló ellenség után nyomult.
Jdg 9:45 Abimelek egész nap ostromolta a várost, végül pedig bevette, lakosait leölte, magát a várost pedig lerombolta, és sót hintett rá.
Jdg 9:46 Amikor ezt a szíchemiek tornyának lakói meghallották, bementek Berít istenük templomába, oda, ahol a szövetséget kötötték vele, amiről a hely a nevét is kapta; ez ugyanis igen meg volt erősítve.
Jdg 9:47 Amint Abimelek meghallotta, hogy a szíchemiek tornyának emberei mind odagyűltek,
Jdg 9:48 felment egész népével együtt a Szelmon hegyére, fejszét ragadott, levágott egy faágat, a vállára tette, elvitte és azt mondta társainak: "Amit láttok, hogy én cselekszem, cselekedjétek gyorsan ti is."
Jdg 9:49 Erre azok is gyorsan egy-egy faágat vágtak és követték a vezért, majd körülrakták és felgyújtották a várat és így az történt, hogy a füst és a tűz megölt mintegy ezer embert, minden férfit és asszonyt, aki Szíchem tornyának lakója volt.
Jdg 9:50 Aztán elindult onnan Abimelek és Tebesz városához ment, s azt körülvette és megszállta hadával.
Jdg 9:51 A város közepén azonban egy magas torony volt, s abba menekült minden férfi és asszony s a város minden főembere; jó erősen bezárták az ajtót, s a torony tetejére, a bástyákra álltak.
Jdg 9:52 Ezért Abimelek a toronyhoz vonult és erős ostrom alá vette. Megközelítette az ajtót, s arra törekedett, hogy tüzet tegyen alá.
Jdg 9:53 Ekkor íme, fölülről egy asszony lehajított egy malomkődarabot, s eltalálta Abimelek fejét és bezúzta koponyáját.
Jdg 9:54 Erre ő gyorsan odahívta fegyverhordozóját, s azt mondta neki: "Rántsd ki kardodat, s ölj meg, hogy azt ne találják mondani, hogy asszony ölt meg engem." Az teljesítette a parancsot, s megölte.
Jdg 9:55 Miután meghalt, mindazok, akik vele voltak Izraelből, visszatértek lakóhelyükre.
Jdg 9:56 Így torolta meg Isten azt a gonoszságot, amelyet Abimelek az apja ellen elkövetett, amikor megölte hetven testvérét;
Jdg 9:57 a szíchemieknek is megfizetett azért, amit tettek, s így teljesedett rajtuk Jótámnak, Jerobaál fiának átka.
Jdg 10:1 Abimelek után Tóla, Fúának, Abimelek nagybátyjának fia lett Izrael vezére. Isszakárból való ember volt, s az Efraim hegységén levő Sámirban lakott.
Jdg 10:2 Huszonhárom esztendeig bíráskodott Izraelen, aztán meghalt és eltemették Sámirban.
Jdg 10:3 Utána a gileádi Jaír következett. Ő huszonkét esztendeig bíráskodott Izraelen.
Jdg 10:4 Harminc fia volt, akik harminc szamárcsikón nyargaltak, s harminc város fejedelmei voltak. Utóbbiakat az ő nevéről Hávót-Jaírnak, azaz Jaír városainak hívják mind a mai napig; Gileád földjén vannak.
Jdg 10:5 Amikor Jaír meghalt, a Kámon nevű helységben temették el.
Jdg 10:6 Izrael fiai azonban régi bűneikre újakat halmoztak, s azt cselekedték, ami gonosz az Úr színe előtt: bálványoknak, a Baáloknak és az Astartéknek, Szíria, Szidon, Moáb, Ammon fiai meg a filiszteusok isteneinek szolgáltak, az Urat pedig elhagyták és nem tisztelték.
Jdg 10:7 Ezért az Úr megharagudott rájuk, s a filiszteusoknak és Ammon fiainak a kezébe adta őket.
Jdg 10:8 Ezek tizennyolc esztendőn keresztül nagyon sanyargatták és nyomorgatták közülük mindazokat, akik a Jordánon túl, az amoriták földjén, Gileádban laktak,
Jdg 10:9 sőt Ammon fiai a Jordánon is átkeltek, hogy kifosszák Júdát, Benjamint és Efraimot. Így Izrael igen szorult helyzetbe került.
Jdg 10:10 Ekkor az Úrhoz kiáltottak, s azt mondták: "Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk a mi Istenünket, s a Baáloknak szolgáltunk."
Jdg 10:11 Azt mondta erre nekik az Úr: "Nemde az egyiptomiak, az amoriták, Ammon fiai, a filiszteusok,
Jdg 10:12 a szidoniak, az amalekiták, a kánaániak szorongattak titeket, s amikor hozzám kiáltottatok, megszabadítottalak titeket kezükből?
Jdg 10:13 Ti mégis elhagytatok engem, s más isteneket tiszteltetek! Ezért többé nem szabadítalak meg titeket:
Jdg 10:14 menjetek, s hívjátok segítségül azokat az isteneket, akiket választottatok, azok szabadítsanak meg titeket szorongattatástok idején."
Jdg 10:15 Azt mondták erre Izrael fiai az Úrnak: "Vétkeztünk, bánj velünk tetszésed szerint, csak most szabadíts meg minket."
Jdg 10:16 Ezt mondták, s az idegen istenek valamennyi bálványképét eltávolították határaik közül, s az Úrnak, az ő Istenüknek szolgáltak. Erre ő megindult nyomorúságukon.
Jdg 10:17 Ekkoriban összegyülekeztek Ammon fiai és felütötték sátraikat Gileádban. Erre összegyűltek ellenük Izrael fiai és tábort ütöttek Micpában.
Jdg 10:18 Azt mondták ekkor Gileád fejedelmei egymásnak: "Aki hadba vezet minket Ammon fiai ellen, legyen Gileád népének feje."
Jdg 11:1 Volt abban az időben egy Jefte nevű gileádi, aki igen vitéz és harcias férfi volt; egy parázna nőszemélynek volt a fia és Gileádtól származott.
Jdg 11:2 Gileádnak azonban felesége volt, s attól fiai lettek; amikor ezek megnőttek, elűzték Jeftét, és ezt mondták: "Te nem örökölhetsz apánk házában, mert más anyától születtél."
Jdg 11:3 Erre ő elfutott és eltávozott előlük és Tób földjén telepedett meg. Ott a szűkölködő és rablásból élő emberek köréje gyűltek és fejedelmükként követték.
Jdg 11:4 Azokban a napokban Ammon fiai hadba szálltak Izrael ellen.
Jdg 11:5 Mivel már nagyon szorongatták őket, Gileád fejedelmei elmentek, hogy segítségül hozzák Jeftét Tób földjéről.
Jdg 11:6 Azt mondták neki: "Gyere, légy vezérünk, s hadakozz Ammon fiai ellen."
Jdg 11:7 Ő ezt felelte nekik: "Nemde ti vagytok azok, akik gyűlöltetek engem, s elűztetek apám házából? Most hozzám jöttök, mert kényszerít a szükség."
Jdg 11:8 Azt mondták erre Gileád fejedelmei Jeftének: "Igenis, azért jöttünk most hozzád, hogy gyere velünk és hadakozz Ammon fiai ellen. Akkor te leszel a feje mindazoknak, akik Gileádot lakják."
Jdg 11:9 Azt mondta erre nekik Jefte: "Igazán azért jöttetek hozzám, hogy hadakozzam értetek Ammon fiaival, s hogyha kezembe adja őket az Úr, én legyek a fejedelmetek?"
Jdg 11:10 Azok ezt felelték neki: "Az Úr, aki hallja ezt, maga legyen közvetítőnk és tanúnk, hogy teljesítjük ígéretünket."
Jdg 11:11 Erre Jefte elment Gileád fejedelmeivel, s az egész nép a fejévé tette, Jefte pedig megismételte minden szavát az Úr előtt Micpában.
Jdg 11:12 Aztán követeket küldött Ammon fiainak királyához, hogy mondják a nevében: "Mi van közöttünk, hogy ellenem jöttél elpusztítani földemet?"
Jdg 11:13 Az így felelt nekik: "Az, hogy Izrael elvette földemet, amikor feljött Egyiptomból, az Arnon szélétől egészen a Jabbokig, s a Jordánig: add tehát vissza most nekem békességgel!"
Jdg 11:14 Erre újra üzent általuk Jefte, s azt parancsolta, hogy ezt mondják Ammon királyának:
Jdg 11:15 "Ezt üzeni Jefte: Izrael nem vette el sem Moáb földjét, sem Ammon fiainak földjét.
Jdg 11:16 Amikor ugyanis feljött Egyiptomból, s átvonult a pusztán a Vörös-tengerig és Kádesbe jutott,
Jdg 11:17 követeket küldött Edom királyához, s azt üzente: "Engedd meg nekem, hogy átvonuljak földeden." Az nem járult hozzá kéréséhez. Moáb királyához is elküldött, s az is megtagadta az átvonulás megengedését. Kádesben maradt tehát,
Jdg 11:18 majd oldalról megkerülte Edom földjét s Moáb földjét, s eljutott a Moáb földjétől keletre eső vidékre, s az Arnonon túl ütött tábort. Moáb területére nem is akart bemenni, hiszen az Arnon Moáb földjének a határa.
Jdg 11:19 Aztán követeket küldött Izrael Szihonhoz, az amoriták azon királyához, aki Hesbonban lakott és ezt üzente neki: "Engedd meg, hogy átvonuljak földeden a folyóig."
Jdg 11:20 De az is megvetette Izrael szavait, s nem engedte meg, hogy átvonuljon területén, sőt egybegyűjtötte mérhetetlen seregét, s kivonul ellene Jászába, s erősen ellenállt.
Jdg 11:21 De az Úr Izrael kezébe adta egész seregével együtt, úgyhogy az megverte őt és elfoglalta az amoritáknak, azon vidék lakóinak egész földjét,
Jdg 11:22 s egész területét az Arnontól a Jabbokig, s a pusztától a Jordánig.
Jdg 11:23 Az Úr, Izrael Istene tette tönkre az amoritákat, Ő hadakozott ellenük népéért, Izraelért, s te most el akarnád foglalni földjét?
Jdg 11:24 Nemde az, amit Kámos, a te istened elfoglal, az joggal megillet téged? Az tehát, amit az Úr, a mi Istenünk mint győztes elfoglalt, nekünk jár birtokul.
Jdg 11:25 Avagy talán különb vagy Báláknál, Szefor fiánál, Moáb királyánál? Be tudod-e bizonyítani, hogy az perbe szállt Izraellel, s hadakozott ellene?
Jdg 11:26 Izrael meg Hesbonban és leányvárosaiban, Ároerben s leányvárosaiban meg mindazon városokban, amelyek a Jordán mellett vannak, háromszáz esztendő óta lakik! Miért nem kíséreltetek meg semmit sem annyi időn át e követelés dolgában?
Jdg 11:27 Nem én vétek tehát ellened, hanem te cselekszel velem gonoszul, amikor igaztalan harcot indítasz ellenem. Az Úr, e napnak bírája, tegyen igazságot Izrael és Ammon fiai között."
Jdg 11:28 De Ammon fiainak királya nem hallgatott Jefte szavaira, amelyeket a követek által üzent.
Jdg 11:29 Ekkor Jeftét megszállta az Úr lelke, mire ő bejárta Gileádot és Manasszét és elment Gileád-Micpába. Amikor aztán onnan átment Ammon fiai elé,
Jdg 11:30 fogadalmat tett az Úrnak, ezekkel a szavakkal: "Ha kezembe adod Ammon fiait:
Jdg 11:31 bárki lép ki elsőnek házam ajtaján, hogy elém jöjjön, amikor békességgel visszatérek Ammon fiaitól, bemutatom őt egészen elégő áldozatul az Úrnak."
Jdg 11:32 Átment tehát Jefte Ammon fiai elé, hogy hadakozzon ellenük, s az Úr a kezébe is adta őket.
Jdg 11:33 Így ő igen súlyos vereséget mért rájuk és verte őket Ároertől kezdve egészen addig, ahol Mennítbe jutni, húsz városon keresztül és egészen a szőlőhegyeknél fekvő Ábelig. Így Izrael fiai megalázták Ammon fiait.
Jdg 11:34 Amikor aztán Jefte hazatért Micpába, elé jött egyetlen lánya, dobokkal és táncoló karokkal; más gyermeke nem is volt neki.
Jdg 11:35 Amint ő azt meglátta, megszaggatta ruháját és azt mondta: "Jaj nekem, lányom, csalódást szereztél nekem és csalódást szereztél magadnak is: szavamat adtam ugyanis az Úrnak, s azt meg nem másíthatom."
Jdg 11:36 Az ezt felelte neki: "Apám, ha szavadat adtad az Úrnak, hajtsd végre rajtam, amit fogadtál, hiszen megkaptad a bosszúállást s a győzelmet ellenségeid felett."
Jdg 11:37 Majd azt mondta apjának: "Csak azt az egyet tedd meg nekem, amit kérek: engedj el engem, hadd menjek két hónapra a hegyekbe, s hadd sírjak szüzességemen barátnőimmel."
Jdg 11:38 Az ezt felelte neki: "Menj!" -- és elengedte őt két hónapra. Ő el is ment társ- és barátnőivel és sírt szüzességén a hegyekben.
Jdg 11:39 Amikor aztán eltelt a két hónap, visszatért apjához, s az úgy cselekedett vele, amint megfogadta, s ő nem ismert meg férfit. Ebből támadt az a szokás és maradt fenn az a gyakorlat Izraelben,
Jdg 11:40 hogy esztendőnként összegyűlnek Izrael lányai, s négy napon át siratják a gileádi Jefte lányát.
Jdg 12:1 Ekkor azonban Efraimban lázadás támadt. Átmentek ugyanis északra és azt mondták Jeftének: "Miért nem hívtál minket, amikor hadba vonultál Ammon fiai ellen, hogy veled menjünk? Ezért felgyújtjuk házadat!"
Jdg 12:2 Ő ezt felelte nekik: "Nagy perünk volt, nekem és népemnek, Ammon fiaival, hívtalak is titeket, hogy nyújtsatok segítséget, de ti nem akartátok megtenni.
Jdg 12:3 Amikor ezt láttam, kockára tettem életemet, s átvonultam Ammon fiai elé, s az Úr kezembe is adta őket. Mivel érdemeltem meg, hogy hadba szálltok ellenem?"
Jdg 12:4 Aztán magához hívatta Gileád valamennyi emberét, s harcba bocsátkozott Efraimmal. Gileád emberei megverték Efraimot. Azt mondták ugyanis: "A gileádiak Efraimból menekültek el, s úgy telepedtek meg Efraim és Manassze között." --
Jdg 12:5 A gileádiak ezután megszállták a Jordán átkelőit, amelyeken Efraim vissza akart térni. Amikor aztán egy-egy menekülő efraimi odajött és azt mondta: "Kérlek titeket, hadd menjek át" -- a gileádiak megkérdezték tőle: "Efraimi vagy?" Ha azt mondta: "Nem",
Jdg 12:6 akkor felszólították: "Mondd ki tehát: Sibbólet" -- ami annyit jelent, mint kalász. Aki azt felelte: "Szibbólet", mert ugyanazt a hangot a kalász szóban kiejteni nem tudta, azt legott megfogták, s ott a Jordán átkelőjénél megölték. Negyvenkétezren estek el abban az időben Efraimból.
Jdg 12:7 Hat esztendeig bíráskodott a gileádi Jefte Izraelen, aztán meghalt, és eltemették városában, Gileádban.
Jdg 12:8 Utána a betlehemi Ibszán bíráskodott Izraelen.
Jdg 12:9 Ennek harminc fia és ugyanannyi lánya volt; utóbbiakat idegenbe küldte és adta férjhez, fiainak pedig ugyanannyi számú feleséget szerzett és hozta be házába. Hét esztendeig bíráskodott Izraelen,
Jdg 12:10 aztán meghalt és eltemették Betlehemben.
Jdg 12:11 Utána a Zebulonból való Élon következett. Ez tíz esztendeig bíráskodott Izraelen,
Jdg 12:12 aztán meghalt és eltemették Zebulonban.
Jdg 12:13 Utána a fárátoni Abdon, Hillél fia bíráskodott Izraelen.
Jdg 12:14 Negyven fia, azoktól pedig harminc unokája volt; ezek hetven szamárcsikón lovagoltak. Nyolc esztendeig bíráskodott Izraelen,
Jdg 12:15 aztán meghalt és eltemették Fárátonban, Efraim földjén, az amalekiták hegységén.
Jdg 13:1 Izrael fiai azonban ismét azt cselekedték, ami gonosz az Úr színe előtt, s azért ő a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre.
Jdg 13:2 Volt azonban egy córai, Dán-nemzetségbeli ember, név szerint Mánue. Felesége meddő volt,
Jdg 13:3 de az Úr angyala megjelent neki és így szólt hozzá: "Te meddő vagy és nincs gyermeked; de foganni fogsz és fiút szülsz.
Jdg 13:4 Óvakodj tehát attól, hogy bort és szeszes italt igyál, vagy valami tisztátalant egyél.
Jdg 13:5 Ha fogantál és megszülted a fiút, borotva ne érintse fejét, mert Isten nazírja lesz gyermekségétől és anyja méhétől. Ő kezdi majd megszabadítani Izraelt a filiszteusok kezéből."
Jdg 13:6 Erre az asszony elment férjéhez, s azt mondta neki: "Isten egyik embere jött hozzám, de külseje olyan volt, mint egy angyalé: igen félelmetes. Amikor megkérdeztem, kicsoda, honnan jön és mi a neve, nem akarta megmondani nekem,
Jdg 13:7 hanem ezt felelte: "Íme, foganni fogsz és fiút szülsz: óvakodj attól, hogy bort és szeszes italt igyál, s valami tisztátalant egyél, mert a gyermek Isten nazírja lesz gyermekségétől fogva, anyja méhétől egészen halála napjáig.""
Jdg 13:8 Erre Mánue az Úrhoz fohászkodott és azt mondta: "Kérlek, Uram, jöjjön el ismét Istennek az az embere, akit küldtél, s tanítson meg minket, mit kell cselekednünk a születendő gyermekkel."
Jdg 13:9 Az Úr meg is hallgatta a könyörgő Mánuét. Isten angyala ismét megjelent feleségének, amikor éppen a mezőn üldögélt, de Mánue, a férje nem volt vele. Amikor meglátta az angyalt,
Jdg 13:10 gyorsan férjéhez szaladt, s hírül vitte neki, ezekkel a szavakkal: "Íme, megjelent nekem az a férfi, akit a múltkor láttam."
Jdg 13:11 Erre az felkelt, követte a feleségét, s amikor odaért a férfihez, megkérdezte tőle: "Te vagy az, aki az asszonnyal beszéltél?" Az így felelt: "Én."
Jdg 13:12 Mánue erre azt mondta neki: "Ha majd beteljesedik a beszéded, mit akarsz, mit cselekedjen a gyermek, s mitől kell majd tartózkodnia?"
Jdg 13:13 Azt mondta erre az Úr angyala Mánuénak: "Mindattól, amit feleségednek mondtam, tartózkodjék:
Jdg 13:14 semmit se egyen, ami szőlőtőn terem, bort és részegítő italt ne igyon, semmi tisztátalant se egyen, s mindazt, amit parancsoltam neki, teljesítse, s tartsa meg."
Jdg 13:15 Azt mondta erre Mánue az Úr angyalának: "Kérlek, engedj kérésemnek: hadd készítsünk neked egy kecskegödölyét."
Jdg 13:16 Az angyal azt felelte neki: "Ha kényszerítesz, sem eszem ételedből: de ha egészen elégő áldozatot akarsz készíteni, ám mutasd be az Úrnak." Mánue ugyanis nem tudta, hogy az Úr angyala az.
Jdg 13:17 Meg is kérdezte tőle: "Mi a neved, hogy ha majd teljesedik beszéded, megtisztelhessünk?"
Jdg 13:18 Ő azonban azt felelte neki: "Miért kérdezed nevemet? Csodálatos az!"
Jdg 13:19 Erre Mánue elhozta a kecskegödölyét és a hozzá tartozó ételáldozatot, rátette a sziklára, és bemutatta az Úrnak. Ekkor az Úr csodálatos dolgot cselekedett Mánue és felesége szeme láttára.
Jdg 13:20 Amikor ugyanis az oltárról a láng felcsapott az égnek, az Úr angyala is felszállt a lángban. Amikor ezt Mánue és felesége látták, arcukkal a földre borultak,
Jdg 13:21 de az Úr angyala többé nem jelent meg nekik. Ekkor Mánue legott megértette, hogy az az Úr angyala volt
Jdg 13:22 és azt mondta feleségének: "Meg kell halnunk, mert láttuk Istent!"
Jdg 13:23 Az asszony azt felelte neki: "Ha az Úr meg akarna ölni minket, akkor nem fogadott volna el egészen elégő áldozatot és ételáldozatot kezünkből, nem mutatta volna nekünk mindezeket, s nem mondta volna meg a jövendőt."
Jdg 13:24 Meg is szülte a fiút és elnevezte Sámsonnak. Aztán a gyermek felnövekedett, s az Úr megáldotta,
Jdg 13:25 és Dán táborában, Córa és Estaol között kezdett vele lenni az Úr lelke.
Jdg 14:1 Lement tehát Sámson Tamnátába, s ott meglátott egy nőt a filiszteusok lányai közül.
Jdg 14:2 Aztán felment és közölte apjával és anyjával: "Láttam egy nőt Tamnátában a filiszteusok lányai közül, kérlek, vegyétek nekem feleségül."
Jdg 14:3 Azt mondta neki az apja és az anyja: "Hát nincs testvéreid lányai között, s egész népemben nő, hogy a körülmetéletlen filiszteusoktól akarsz feleséget venni?" Sámson azt felelte apjának: "Őt vedd el nekem, mert ő tetszett meg szememnek."
Jdg 14:4 Szülei ugyanis nem tudták, hogy a dolog az Úrtól van, s hogy ő csak az alkalmat keresi, hogy beleköthessen a filiszteusokba. Abban az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izraelen.
Jdg 14:5 Lement tehát Sámson az apjával és anyjával Tamnátába. Amikor a város szőlőhegyéhez jutottak, egy dühös és ordító kölyökoroszlán tűnt fel és jött eléje.
Jdg 14:6 Erre Sámsont megszállta az Úr lelke, s úgy széttépte az oroszlánt, mintha csak egy gödölyét tépett volna darabokra, pedig egyáltalán semmi sem volt a kezében. Apjának és anyjának azonban nem akarta elmondani a dolgot.
Jdg 14:7 Majd lement és beszélt a nővel, aki megtetszett szemének.
Jdg 14:8 Amikor aztán néhány nap múlva visszatért, hogy elvegye, került egyet, hogy megnézze az oroszlán tetemét, s íme, méhraj és lépesméz volt az oroszlán szájában.
Jdg 14:9 Kezébe vette és eszegette az úton: amikor apjához s anyjához ért, nekik is adott belőle, s ők is ettek; azt azonban nem akarta megmondani nekik, hogy az oroszlán teteméből vette ki a mézet.
Jdg 14:10 Lement tehát apja a nőhöz, s lakomát rendezett Sámsonnak, a fiának, mert így szoktak cselekedni a legények.
Jdg 14:11 Amint őt a helység polgárai meglátták, harminc társat adtak melléje, hogy legyenek vele.
Jdg 14:12 Sámson azt mondta nekik: "Találós kérdést tárok elétek: ha megfejtitek nekem a lakoma hét napja alatt, harminc inget, s ugyanannyi köntöst adok nektek.
Jdg 14:13 Ha azonban nem tudjátok megfejteni, ti adtok nekem harminc inget, s ugyanannyi köntöst." Azok ezt felelték neki: "Add elő találós kérdésedet, hadd halljuk!"
Jdg 14:14 Azt mondta erre nekik: "Ennivaló jött ki az evőből s édesség került ki az erősből!" Ők azonban nem tudták megfejteni a feladatot három napon át.
Jdg 14:15 Amikor aztán eljött a hetedik nap, mondák Sámson feleségének: "Hízelegj férjednek, s bírd rá, hogy mondja meg neked, mit jelent a találós kérdés; ha ezt nem vagy hajlandó megtenni, elégetünk téged s apád házát. Hát azért hívtatok meg minket menyegzőre, hogy kifosszatok"?
Jdg 14:16 Ontotta erre az asszony a könnyeit Sámsonnál és panaszkodott, mondva: "Gyűlölsz engem, s nem szeretsz, azért nem akarod megmagyarázni nekem a találós kérdést, amelyet népem fiai elé adtál." Az ezt felelte neki: "Apámnak s anyámnak sem akartam megmondani, s veled közöljem?"
Jdg 14:17 Mivel azonban a lakoma hét napján keresztül egyre sírt előtte, a hetedik napon, amikor már nagyon alkalmatlankodott neki, végre is megmagyarázta. Ő legott közölte a társaival.
Jdg 14:18 Azt mondták erre azok neki a hetedik napon, napszállta előtt: "Méznél vajon mi édesebb, oroszlánnál mi erősebb?" Ő azt mondta nekik: "Ha nem az én üszőmmel szántottatok volna: feladatomat meg nem fejtettétek volna."
Jdg 14:19 Erre megszállta őt az Úr lelke, lement Askalonba, s ott leütött harminc férfit, lehúzta ruhájukat, s odaadta azoknak, akik a találós kérdést megfejtették. Aztán nagy haragosan felment apja házába.
Jdg 14:20 Erre felesége férjhez ment az ő egyik barátjához s vőfélyéhez.
Jdg 15:1 Bizonyos idő múltán azonban, amikor éppen a búzaaratás napjai közeledtek, elment Sámson, hogy meglátogassa feleségét, s vitt neki egy kecskegödölyét. De amikor szokása szerint be akart menni hálókamrájába, az asszony apja eltiltotta és azt mondta:
Jdg 15:2 "Azt hittem, hogy meggyűlölted, s azért odaadtam barátodnak. Van azonban neki egy nővére, aki fiatalabb és szebb nála, legyen az a feleséged helyette."
Jdg 15:3 Azt mondta neki Sámson: "Ettől a naptól kezdve nem érhet engem vád a filiszteusok részéről, ha rosszat teszek nektek."
Jdg 15:4 Azzal elment, összefogdosott háromszáz rókát, egymáshoz kötözte farkukat, csóvákat kötözött közéjük,
Jdg 15:5 azokat tűzzel meggyújtotta, aztán elengedte őket, hogy fussanak szét mindenfelé. Azok legott belementek a filiszteusok vetésébe és felgyújtották, úgyhogy elégett a már összehordott gabona is, a még szárban álló is, sőt a szőlőket és az olajfakerteket is megemésztette a láng.
Jdg 15:6 Azt mondták erre a filiszteusok: "Ki tette ezt?" Azt mondták nekik: "Sámson, a tamnátai ember veje cselekedte, mert az elvette feleségét, s máshoz adta." Felmentek erre a filiszteusok, s elégették az asszonyt is, az apját is.
Jdg 15:7 Azt mondta nekik Sámson: "Ámbár ezt cselekedtétek, mégsem nyugszom mindaddig, amíg még egyszer bosszút nem állok rajtatok."
Jdg 15:8 Meg is verte őket akkora veréssel, hogy rémületükben lábukat a hasuk alá húzták. Aztán lement, és Etám sziklabarlangjában telepedett meg.
Jdg 15:9 Erre felvonultak a filiszteusok Júda földjére és tábort ütöttek azon a helyen, amelyet később Lechinek, azaz Állkapocsnak neveztek, s ott felállt a seregük.
Jdg 15:10 Azt mondták ekkor nekik a Júda törzséből valók: "Miért jöttetek fel ellenünk?" Azok ezt felelték: "Azért jöttünk fel, hogy megkötözzük Sámsont, s visszafizessük neki, amit velünk művelt."
Jdg 15:11 Erre lement háromezer férfi Júdából Etám sziklabarlangjához, s azt mondták Sámsonnak: "Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Miért művelted ezt?" Ő így felelt nekik: "Ahogy ők tettek velem, úgy tettem velük."
Jdg 15:12 Erre ők így szóltak: "Azért jöttünk, hogy megkötözzünk, s a filiszteusok kezébe adjunk." azt mondta nekik Sámson: "Esküdjetek meg, s ígérjétek meg nekem, hogy nem öltök meg engem."
Jdg 15:13 Azok azt mondták: "Nem ölünk meg, csak megkötözünk és kiszolgáltatunk." Meg is kötözték két új kötéllel, s felhozták Etám sziklájából.
Jdg 15:14 Amikor azonban ő az Állkapocs-helyére érkezett, s a filiszteusok ujjongva eléje jöttek, megszállta az Úr lelke, s úgy lemállottak, s lefoszlottak róla a kötelek, amelyekkel megkötözték, mint ahogy szét szokott foszlani a len, amikor tűz éri.
Jdg 15:15 Talált aztán egy ott heverő szamár állkapcsot, s azt felkapta és megölt vele ezer férfit.
Jdg 15:16 Erre így szólt: "Szamár állkapcsával, szamárcsikó állcsontjával Őket íme, eltöröltem, ezer embert leütöttem."
Jdg 15:17 Amikor aztán befejezte ezt az éneket, elhajította kezéből az állcsontot, s elnevezte azt a helyet Rámát-Lechinek, ami annyit jelent, mint Állkapocs-magaslat.
Jdg 15:18 Mivel igen megszomjazott, felkiáltott az Úrhoz és azt mondta: "Te adtad szolgád kezébe ezt a nagy győzelmet és diadalt: s íme, szomjan kell halnom, s a körülmetéletlenek kezébe jutnom."
Jdg 15:19 Erre az Úr megnyitotta a Zápfogat a Szamár-állkapcsában, s víz fakadt belőle. Amint ő ebből ivott, felüdült, s visszanyerte erejét. Ezért nevezik azt a helyet az Állkapocs mellől felkiáltó forrásának mind a mai napig.
Jdg 15:20 Húsz esztendeig bíráskodott Izraelen a filiszteusok idejében.
Jdg 16:1 Elment Gázába is. Ott meglátott egy parázna nőszemélyt, s bement hozzá.
Jdg 16:2 Amikor ezt a filiszteusok meghallották, s annak a híre, hogy Sámson bement a városba, elterjedt közöttük, bekerítették őt. Őröket állítottak ugyanis a város kapujába, s ott egész éjszaka csendben várakoztak, hogy reggel, ha kimegy, megöljék.
Jdg 16:3 Sámson azonban csak éjfélig aludt, akkor felkelt, fogta a kapu mindkét szárnyát a kapufélfákkal és a zárakkal együtt, a vállára vette, és felvitte a Hebronra néző hegy tetejére.
Jdg 16:4 Azután megszeretett egy nőt, aki a Szórek völgyben lakott, s akit Delilának hívtak.
Jdg 16:5 Odamentek hozzá a filiszteusok fejedelmei, s azt mondták: "Szedd rá őt, s tudd meg tőle, miben rejlik erejének nagysága, s mi módon győzhetnénk le őt, hogy megkötözve megsanyargathassuk. Ha megteszed, ezerszáz ezüstöt ad neked mindegyikünk."
Jdg 16:6 Így szólt tehát Delila Sámsonhoz: "Mondd meg nekem, kérlek, miben rejlik erőd nagysága, s mivel kellene téged úgy megkötözni, hogy ki ne szabadulhass?"
Jdg 16:7 Sámson azt felelte neki: "Ha megkötöznek hét ki nem száradt, hanem még friss húrzsinórral, olyan erőtlen leszek, mint a többi ember."
Jdg 16:8 Erre a filiszteusok fejedelmei vittek neki hét olyan zsinórt, mint amilyent mondott, s ő azzal megkötözte őt --
Jdg 16:9 a lesvetők már ott rejtőztek nála, s várták a dolog végét a hálókamrában --, és rákiáltott: "Rajtad a filiszteus, Sámson!" Erre ő úgy elszakította a zsinórokat, mint ahogy az ember a csepűhulladékból sodrott, tűzperzselte fonalat szakítja el és nem tudódott ki, miben rejlik ereje.
Jdg 16:10 Azt mondta ekkor neki Delila: "Ím rászedtél, s hamis dolgot mondtál; legalább most mondd meg tehát nekem, mivel kell megkötözni téged?"
Jdg 16:11 Ő ezt felelte neki: "Ha megkötöznek új kötelekkel, amelyek soha munkában nem voltak, erőtlen leszek, s olyan, mint a többi ember."
Jdg 16:12 Erre megkötözte őt Delila ilyenekkel, s elkiáltotta magát: "Rajtad a filiszteus, Sámson!" -- miközben a lesvetők már készenlétben álltak a kamrában. Ő azonban úgy széttépte a köteléket, mint valami cérnaszálat.
Jdg 16:13 Azt mondta erre neki Delila: "Meddig szedsz még rá, s mondasz hamis dolgot? Közöld, mivel kell megkötözni téged?" Sámson azt felelte neki: "Ha fejem hét fonatát összeszövöd a nyüstfonállal, s rákötöd a szegre, s ezt belevered a földbe, erőtlen leszek."
Jdg 16:14 Megtette ezt Delila, s aztán azt mondta neki: "Rajtad a filiszteus, Sámson!" Ő felébredt álmából, s kitépte a szeget a hajfonatokkal s a nyüstfonállal együtt.
Jdg 16:15 Azt mondta erre neki Delila: "Hogy mondhatod, hogy szeretsz, amikor lelked nincs velem? Három ízben hazudtál nekem, s nem akartad megmondani, miben rejlik erőd nagysága!"
Jdg 16:16 Amikor aztán folyton alkalmatlankodott neki és sok napon át nyaggatta, s pihenésre sem adott neki időt, kimerült a lelke és halálra fáradt.
Jdg 16:17 Végre is igazán feltárta a dolgot és azt mondta neki: "Borotva sohasem járta még fejemet, mert nazír, azaz Istennek szentelt ember vagyok anyám méhétől. Ha megnyírják fejemet, eltávozik tőlem erőm, elgyengülök, s olyan leszek, mint a többi ember."
Jdg 16:18 Amikor az látta, hogy feltárta előtte egész lelkét, elküldött a filiszteusok fejedelmeihez, s üzente: "Gyertek fel még ez egyszer, mert most feltárta előttem szívét." Azok fel is mentek, s magukkal vitték a pénzt is, amelyet ígértek.
Jdg 16:19 Erre ő a térdén elaltatta, fejét ölébe hajtatta, nyírót hívatott, s lenyíratta hét hajfonatát. Aztán elkezdte ellökni, s eltaszítani magától -- legott eltávozott ugyanis tőle ereje --,
Jdg 16:20 és azt mondta: "Rajtad a filiszteus, Sámson!" Ő erre felébredt álmából, s azt mondta magában: "Kimegyek, mint eddig tettem, s kivágom magamat" -- nem tudta ugyanis, hogy az Úr eltávozott tőle.
Jdg 16:21 Ám a filiszteusok megfogták, és legott kivájták a szemét. Elvitték Gázába, láncra kötötték, bezárták a tömlöcbe, és őröltettek vele.
Jdg 16:22 De a fürtjei már-már növekedni kezdtek.
Jdg 16:23 Összegyűltek akkor a filiszteusok fejedelmei, hogy nagy áldozatokat mutassanak be Dágon istenüknek, s lakomázzanak. Közben egyre mondogatták: "Kezünkbe adta istenünk Sámsont, a mi ellenségünket."
Jdg 16:24 Amikor ezt a nép látta, dicsérte istenét és ugyanazt kiáltotta: "Kezünkbe adta istenünk a mi ellenségünket, aki pusztította országunkat s megölt igen sokunkat."
Jdg 16:25 Amikor aztán jókedvük kerekedett a lakomán, az ételek elfogyasztása után megparancsolták, hívják elő Sámsont, hogy játsszon előttük. Ki is hozták a tömlöcből, s játszania kellett előttük. Két oszlop közé állították.
Jdg 16:26 Egyszer csak azt mondta annak a legénynek, aki lépéseit irányította: "Eressz el, hadd fogjam meg az oszlopokat, amelyeken az egész ház nyugszik, s hadd támaszkodjam hozzájuk, hogy egy kissé megpihenjek."
Jdg 16:27 A ház tele volt férfiakkal s asszonyokkal, ott volt a filiszteusok valamennyi fejedelme, a tetőzetről és a napozóról pedig mintegy háromezer férfi és asszony nézte a játszó Sámsont.
Jdg 16:28 Ekkor ő segítségül hívta az Urat és azt mondta: "Uram, Isten, emlékezzél meg rólam, s add vissza nekem most, Istenem, egykori erőmet, hogy bosszút állhassak ellenségeimen, s legalább az egyik szemem elvesztését megbosszulhassam!"
Jdg 16:29 Aztán megfogta a két oszlopot, amelyen a ház nyugodott, az egyiket a jobb kezével, a másikat a bal kezével
Jdg 16:30 és azt mondta: "Haljak meg a filiszteusokkal együtt." Azzal nagy erővel megrántotta az oszlopokat, úgyhogy a ház rászakadt valamennyi fejedelemre, s az egyéb ott levő sokaságra, s így sokkal többet ölt meg akkor, amikor meghalt, mint amennyit akkor ölt meg, amikor élt.
Jdg 16:31 Lementek erre testvérei s egész rokonsága, elhozták testét, és eltemették Córa és Estaol között apjának, Mánuénak sírboltjában. Húsz esztendeig bíráskodott Izraelen.
Jdg 17:1 Volt abban az időben egy Efraim hegységéről való ember, akit Míkajehunak hívtak.
Jdg 17:2 Ez azt mondta anyjának: "Az az ezerszáz ezüst, amelyet elvettek tőled, és amely miatt fülem hallatára esküdöztél, íme, az én birtokomban, nálam van." Ő így felelt neki: "Áldjon meg az Úr, fiam!"
Jdg 17:3 Erre ő visszaadta anyjának, aki így szólt hozzá: "Az Úrnak akarom szentelni és ajánlani ezt az ezüstöt, úgy, hogy fiam vegye el kezemből és csináljon belőle faragott és öntött képet: oda is adom most neked."
Jdg 17:4 Erre ő visszaadta anyjának, az pedig vett kétszáz ezüstöt, s odaadta az ezüstművesnek, hogy készítsen belőle faragott és öntött képet. Ez aztán Míka házába került.
Jdg 17:5 Ő ott egy kis hajlékot is elkülönített Isten tiszteletére, és efódot meg teráfokat, vagyis papi ruhákat és bálványokat készített. Felavatta egyik fiának kezét, s az papja lett neki.
Jdg 17:6 Azokban a napokban ugyanis nem volt király Izraelben, hanem mindenki azt cselekedte, amit jónak látott.
Jdg 17:7 Volt továbbá egy másik, Júda Betleheméből és nemzetségéből való ifjú, aki levita volt, de ott lakott.
Jdg 17:8 Ez kivándorolt Betlehem városából, s idegenként ott akart letelepedni, ahol alkalmas helyet talál magának. Amikor aztán útján Efraim hegységére érkezett, s egy kissé betért Míka házába,
Jdg 17:9 az megkérdezte tőle, hogy honnan jön. Ő ezt felelte: "Levita vagyok, Júda Betleheméből, s megyek, hogy letelepedjem valahol, ahol lehet, s ahol azt hasznosnak látom."
Jdg 17:10 Azt mondta erre Míka: "Maradj nálam, s légy atyám és papom; esztendőnként tíz ezüstöt, egy váltó ruhát s ellátást adok érte neked."
Jdg 17:11 Ő beleegyezett, ott maradt az embernél, s úgy számított nála, mint fiai egyike.
Jdg 17:12 Míka fel is avatta kezét, s az ifjút tette meg papjának,
Jdg 17:13 s azt mondta: "Most tudom, hogy jót fog tenni velem az Úr, mert levita nemzetségű papom van."
Jdg 18:1 Azokban a napokban nem volt király Izraelben, s Dán törzse birtokot keresett magának, hogy ott letelepedjék, mert mindaddig nem kapott osztályrészt a többi törzs között.
Jdg 18:2 Elküldtek tehát Dán fiai Córából és Estaolból öt olyan bátor embert, aki az ő törzsükből és nemzetségükből származott, hogy kémleljék ki és vegyék jól szemügyre az országot. Azt mondták nekik: "Menjetek, vegyétek szemügyre az országot!" Azok el is mentek, s eljutottak Efraim hegységére, s betértek Míka házába, s ott megpihentek.
Jdg 18:3 Miközben nála voltak szálláson, megismerték az ifjú levita hangját, s azt mondták neki: "Ki hozott téged ide? Mit művelsz itt? Mi járatban jöttél ide?"
Jdg 18:4 Ő azt felelte nekik: "Ezt és ezt cselekedte velem Míka, s megfogadott, hogy papjává legyek."
Jdg 18:5 Erre megkérték, hogy kérdezze meg az Urat, hadd tudják meg, szerencsével járják-e meg útjukat, s lesz-e eredménye dolguknak?
Jdg 18:6 Ő ezt felelte nekik: "Menjetek békességgel; az Úr tetszéssel nézi jártatokat s az utat, amelyre mentek."
Jdg 18:7 Elment tehát az öt ember és eljutott Laisba és látta, hogy ott a nép a szidoniak módjára, minden félelem nélkül, biztonságban s nyugalomban lakik, egyáltalában senki sem bántja, igen gazdag, s távol van Szidontól, s mindenkitől független.
Jdg 18:8 Amikor tehát visszatértek testvéreikhez Córába és Estaolba, s azok megkérdezték, hogy mit végeztek, ezt felelték:
Jdg 18:9 "Gyertek, vonuljunk fel ellenük, mert láttuk, hogy földjük igen gazdag s termékeny. Ne vesztegeljetek, ne húzódozzatok, menjünk, s foglaljuk el, semmi fáradságba sem kerül.
Jdg 18:10 Biztonságban levő emberekhez, nagyon tágas tartományba megyünk, s az Úr nekünk fogja adni azt a helyet, ahol semmi sem hiányzik mindabból, ami a földön terem."
Jdg 18:11 Elindult tehát Dán nemzetségéből, azaz Córából s Estaolból hatszáz, harci fegyverekkel felszerelt ember.
Jdg 18:12 Felvonulásuk folyamán tábort ütöttek a júdai Kirját-Jearimnál, ezért az a hely attól az időtől kezdve a Dán tábora nevet viseli; Kirját-Jearim mögött van.
Jdg 18:13 Onnan átmentek Efraim hegységére. Amikor aztán Míka házához jutottak,
Jdg 18:14 azt mondta az az öt ember, akit azelőtt Lais földjének kikémlelésére küldtek, többi testvérének: "Tudjátok-e, hogy ezekben a házakban efód, teráf, faragott és öntött kép van? Határozzatok, mit láttok jónak."
Jdg 18:15 Erre ők lekanyarodtak egy kissé, s betértek annak a fiatal levitának a házába, aki Míka házában volt, s köszöntötték őt békességes szavakkal,
Jdg 18:16 a hatszáz ember pedig, úgy ahogy volt, felfegyverkezve megállt a kapu előtt.
Jdg 18:17 Ám azok, akik betértek az ifjú házába, arra törekedtek, hogy elvihessék a faragott képet, az efódot s a teráfokat s az öntött képet. Miközben a pap a kapu előtt állt, s nem messze várakozott a hatszáz vitéz,
Jdg 18:18 el is vitték azok, akik betértek, a faragott képet, az efódot, a bálványokat s az öntött képet. Rájuk szólt a pap: "Mit műveltek?"
Jdg 18:19 Ők ezt felelték neki: "Hallgass, tedd ujjadat szádra, jöjj velünk, és légy atyánk és papunk. Mi jobb neked, az, hogy egy ember házában légy pap, vagy az, hogy Izrael egy törzsében és nemzetségében?"
Jdg 18:20 Amikor ő meghallotta ezt, engedett a kérésüknek. Fogta az efódot, a bálványokat, a faragott képet, és elment velük.
Jdg 18:21 Amikor elmentek, maguk előtt terelték kisdedeiket, barmaikat s minden drágaságukat.
Jdg 18:22 Már messzire voltak Míka házától, amikor azok az emberek, akik Míka házában laktak, összehívták egymást, utánuk mentek,
Jdg 18:23 és a hátuk mögött kiáltozni kezdtek. Erre ők hátratekintettek, s azt mondták Míkának: "Mi bajod, miért kiáltozol?"
Jdg 18:24 Az ezt felelte: "Elvittétek az isteneimet, amelyeket készítettem magamnak, meg a papomat is és mindenemet, s azt mondjátok: "Mi bajod?"
Jdg 18:25 Azt mondták erre neki Dán fiai: "Vigyázz, ne beszélj többet nekünk, hogy neked ne menjenek e felindult lelkű emberek, s el ne vessz egész házad népével együtt."
Jdg 18:26 Azzal folytatták megkezdett útjukat. Mivel Míka látta, hogy erősebbek nála, visszatért házába.
Jdg 18:27 A hatszáz ember pedig vitte a papot, s a fent említett dolgokat, s elment Laisba, a nyugalomban s biztonságban élő néphez, s kardélre hányta őket, s lángba borította a várost.
Jdg 18:28 Egyáltalában senki sem vitt segítséget nekik, mivel távol laktak Szidontól és senkivel sem volt szövetségük s ügyük. A város pedig Rohób vidékén feküdt. Miután újra felépítették, megtelepedtek benne
Jdg 18:29 és elnevezték a várost apjuk nevéről, akit Izrael nemzett, Dánnak; azelőtt Laisnak hívták.
Jdg 18:30 Aztán felállították maguknak a faragott képet s Jonatánt -- Gersámnak, Mózes fiának a fiát -- és fiait tették papokká Dán törzsében egészen fogságba jutásuk napjáig.
Jdg 18:31 Ott is maradt náluk Míka bálványa azon egész idő alatt, amíg Isten háza Silóban volt. Azokban a napokban nem volt király Izraelben.
Jdg 19:1 Volt egy levita ember, aki Efraim hegységének oldalán lakott. Ez mellékfeleséget vett Júda Betleheméből,
Jdg 19:2 de az elhagyta őt, s visszatért apja házába, Betlehembe, s annál maradt négy hónapig.
Jdg 19:3 Ekkor férje utána ment, hogy újra megnyerje, visszaédesgesse, és visszavigye magával. Legényt és két szamarat is vitt magával. Az asszony szívesen fogadta, s bevezette apja házába. Amikor apósa a dolgot meghallotta, s őt meglátta, örvendezve eléje ment,
Jdg 19:4 s megölelte az embert. A vő ott is maradt három napig apósa házában, evett és ivott vele barátságosan.
Jdg 19:5 A negyedik napon aztán kora reggel felkelt, és el akart menni. Ám apósa tartóztatta, s azt mondta neki: "Egyél előbb egy kis kenyeret, s erősítsd meg gyomrodat, és úgy menj."
Jdg 19:6 Le is ültek egymással és ettek és ittak. Majd azt mondta a nő apja a vejének: "Kérlek, maradj ma itt, s vigadjunk egymással."
Jdg 19:7 Ám az felkelt, s indulni akart, apósa azonban igen tartóztatta, és magánál is tartotta.
Jdg 19:8 Amikor aztán megvirradt, felkészült a levita az útra. Ám apósa ismét azt mondta neki: "Kérlek, végy egy kis eledelt magadhoz, s szerezz erőt, amíg a nap megnövekszik, aztán menj." Ettek tehát együtt,
Jdg 19:9 majd felkelt az ifjú, hogy elmenjen feleségével s legényével. Ám apósa ismét azt mondta neki: "Gondold meg, hogy a nap már hanyatlóban van, s estére hajlik: maradj ma is nálam, töltsd vígan a napot, holnap aztán indulj el, hogy házadba térj."
Jdg 19:10 Veje nem akart engedni a szavának, hanem legott elindult, s el is jutott Jebuz elé, amelyet más néven Jeruzsálemnek neveznek, magával vitte két megterhelt szamarát s mellékfeleségét.
Jdg 19:11 Éppen Jebuz mellett voltak, amikor a nappal éjszakára fordult. Azt mondta tehát gazdájának a legény: "Jöjj, kérlek, térjünk be a jebuziták városába és szálljunk ott meg."
Jdg 19:12 A gazda azt felelte: "Nem térek be ez idegen, nem Izrael fiai közül való nemzet városába, hanem tovább megyek Gibeáig,
Jdg 19:13 s ha odaérek, megszállunk ott, vagy pedig Ráma városában."
Jdg 19:14 Elhaladtak tehát Jebuz mellett, s folytatták a megkezdett utat. A Benjamin törzséhez tartozó Gibea mellett aztán leszállt a nap felettük.
Jdg 19:15 Lekanyarodtak tehát oda, hogy ott megszálljanak. Amikor beértek, leültek a város utcájára, azonban senki sem akarta befogadni őket szállásra.
Jdg 19:16 De, íme, feltűnt egy öreg ember, aki éppen a mezőről, munkájából tért vissza az estidőben; ő is Efraim hegységéről való volt, s csak jövevényként tartózkodott Gibeában, amíg azon vidék emberei Jemini fiai voltak.
Jdg 19:17 Amikor az öreg felemelte szemét, meglátta holmijával a város utcáján ülő embert és megkérdezte tőle: "Honnan jössz és hová mész?"
Jdg 19:18 Ő így felelt neki: "Júda Betleheméből jövünk, s a lakóhelyünkre megyünk, amely Efraim hegységének oldalán van; onnan mentünk Betlehembe. Most az Úr házához megyünk, de senki sem akar befogadni minket hajlékába.
Jdg 19:19 Pedig van szalmánk és szamaraink élelmére való szénánk, valamint kenyerünk és borunk a magam, a szolgálód és a velem levő legény számára. Semmire sincs szükségünk, csak szállásra."
Jdg 19:20 Azt felelte neki az öreg: "Béke veled, én mindent adok, amire szükséged van, csak kérlek, ne maradj az utcán."
Jdg 19:21 Bevitte tehát házába, enni adott a szamaraknak, őket pedig, miután megmosták lábukat, megvendégelte.
Jdg 19:22 Mialatt lakomáztak, s az út fáradalma után testüket étellel s itallal üdítgették, eljöttek a város férfiai, Béliálnak (azaz az Igátlannak) fiai, körülvették az öregnek a házát, s dörömbölni kezdtek az ajtón, s bekiáltottak a ház gazdájának és azt mondták: "Hozd ki azt az embert, aki betért házadba, hadd éljünk vissza vele."
Jdg 19:23 Kiment erre hozzájuk az öreg és azt mondta: "Ne, testvéreim, ne műveljetek ilyen gonoszságot, hiszen vendégségbe jött hozzám az az ember! Hagyjatok fel ezzel az őrültséggel!
Jdg 19:24 Van egy szűz lányom, ennek az embernek pedig van egy mellékfelesége; kihozom őket hozzátok, alázzátok meg azokat, töltsétek ki rajtuk kedveteket, csak kérlek, ne kövessétek el ezt a vétket ezen az emberen."
Jdg 19:25 Ám azok nem akartak engedni beszédének. Amikor ezt látta az az ember, fogta és kivitte hozzájuk mellékfeleségét. Azok egész éjszaka visszaéltek vele és kedvüket töltötték rajta, reggel pedig elbocsátották.
Jdg 19:26 Amikor a sötétség oszladozott, az asszony odaért annak a háznak az ajtajához, ahol ura megszállt, s ott összeesett.
Jdg 19:27 Amikor aztán reggel lett, felkelt az az ember, s kinyitotta az ajtót, hogy befejezze megkezdett útját: s íme, mellékfelesége ott feküdt az ajtó előtt, küszöbre vetett kézzel.
Jdg 19:28 Azt hitte, hogy pihen, s azt mondta neki: "Kelj fel, menjünk." Amikor az semmit sem felelt, megértette, hogy halott. Erre felszedte és feltette a szamárra, s visszatért házába.
Jdg 19:29 Amikor hazaért, előrántotta a kardot, s felesége holttestét csontostul tizenkét részre és darabra vágta és elküldte Izrael minden határába.
Jdg 19:30 Mindenki, aki meglátta, felkiáltott: "Sohasem történt ilyen dolog Izraelben, attól a naptól kezdve, hogy atyáink feljöttek Egyiptomból, mind a mai napig!" Parancsot adott ugyanis a férfiaknak, akiket elküldött, ezekkel a szavakkal: "Így szóljatok minden izraelita férfihoz: "Vajon történt-e valaha ilyen dolog Izraelben, attól a naptól kezdve, hogy atyáink eljöttek Egyiptomból, egészen a mai napig? Gondoljatok erre, tanácskozzátok meg, és döntsétek el, mi a tennivaló.""
Jdg 20:1 Kivonultak tehát Izrael fiai mindnyájan és összegyűltek valamennyien, Dántól Beersebáig és Gileád földjéről, mint egy ember az Úr elé, Micpába.
Jdg 20:2 A nép minden főembere, Izrael minden törzse összejött Isten népének gyülekezetébe: négyszázezer gyalogos harcos.
Jdg 20:3 (Benjamin fiai előtt sem volt titok, hogy Izrael fiai felmentek Micpába.) Aztán megkérdezték a levitát, a megölt asszony férjét, hogy hogyan történt az a nagy gonoszság.
Jdg 20:4 Az ezt felelte: "Eljutottam a feleségemmel Benjamin-Gibeába, s ott szálltam meg.
Jdg 20:5 Éjjel aztán, íme, körülvették a város emberei azt a házat, amelyben tartózkodtam, s meg akartak ölni, majd feleségemet a bujaság hihetetlen hevével annyira meggyötörték, hogy végre is meghalt.
Jdg 20:6 Erre megragadtam, s darabokra vágtam és egy-egy részt küldtem birtokotok valamennyi területére, mert sohasem történt ekkora aljasság és ilyen nagy vétek Izraelben.
Jdg 20:7 Itt vagytok mindnyájan, Izrael fiai, határozzatok, mit kell tennetek."
Jdg 20:8 Felállt erre az egész nép, s szinte egy ember szavával felelte: "Nem térünk vissza sátrainkba, s nem megy egyikünk sem házába,
Jdg 20:9 hanem közös erővel ezt cselekedjük Gibeával:
Jdg 20:10 ki kell választani Izrael valamennyi törzséből tíz embert száz közül, százat ezer közül és ezret tízezer közül, hogy élelmet hordjon a seregnek, s harcolhassunk Benjamin-Gibea ellen, s megadhassuk neki a vétekért azt, amit érdemel."
Jdg 20:11 Egybe is gyűlt egész Izrael a város előtt mint egy ember, egy szívvel, egy akarattal.
Jdg 20:12 Ekkor követeket küldtek Benjamin egész törzséhez ezzel az üzenettel: "Miért történt közöttetek ekkora gonoszság?
Jdg 20:13 Adjátok ki azokat a gibeai embereket, akik e gaztettet elkövették, hogy meghaljanak, s eltűnjék a gonoszság Izraelből." Ám azok nem hallgattak testvéreiknek, Izrael fiainak üzenetére,
Jdg 20:14 sőt osztályrészük valamennyi városából összegyűltek Gibeába, hogy segítséget vigyenek nekik, s hadakozzanak Izrael egész népe ellen.
Jdg 20:15 Huszonötezren kerültek ki Benjaminból olyanok, akik kardot foghattak, Gibea lakosain kívül,
Jdg 20:16 akiknek hétszáz igen erős emberük volt; utóbbiak úgy hadakoztak bal kezükkel, mint a jobb kezükkel, s olyan biztosan hajították a parittyából a követ, hogy a hajszálat is eltalálták, s a kő ütése semmiképpen sem tévesztett célt.
Jdg 20:17 Izrael fiaiból viszont, Benjamin fiain kívül, négyszázezren kerültek ki olyanok, akik kardot foghattak, s harcrakészek voltak.
Jdg 20:18 Ezek felkeltek, s elmentek Isten házába, azaz Silóba, s megkérdezték Istent, s azt mondták: "Ki kezdje meg seregünkből a küzdelmet Benjamin fiai ellen?" Az Úr azt felelte: "Júda kezdje meg közületek."
Jdg 20:19 Erre Izrael fiai mindjárt reggel felkerekedtek, s tábort ütöttek Gibea mellett,
Jdg 20:20 majd onnan felvonultak a harcra Benjamin ellen, s ostromolni kezdték a várost.
Jdg 20:21 Benjamin fiai azonban kirontottak Gibeából, s megöltek azon a napon Izrael fiai közül huszonkétezer embert.
Jdg 20:22 Ám Izrael fiai, erejükben és számukban bizakodva, ugyanazon a helyen, ahol az előbb küzdöttek, ismét csatarendbe álltak.
Jdg 20:23 Előbb azonban felmentek az Úr elé és sírtak előtte egészen éjszakáig, s megkérdezték őt: "Fel kell-e még mennem harcolni Benjamin fiai, a testvéreim ellen vagy sem?" Az Úr így felelt nekik: "Csak menjetek fel ellenük, s bocsátkozzatok küzdelembe velük."
Jdg 20:24 Amikor azonban Izrael fiai másnap felvonultak a harcra Benjamin fiai ellen,
Jdg 20:25 Benjamin fiai kirontottak Gibea kapuiból, s eléjük rohantak, s olyan nagy öldökléssel dühöngtek ellenük, hogy tizennyolcezer kardforgató embert terítettek le.
Jdg 20:26 Erre Izrael fiai mindnyájan felmentek az Isten házába, leültek, sírtak az Úr előtt, böjtöltek azon a napon egészen estig, és egészen elégő áldozatokat s békeáldozatokat mutattak be neki,
Jdg 20:27 s megkérdezték őt helyzetükről. Abban az időben ott volt Isten szövetségének ládája,
Jdg 20:28 és Fineesz, Áron fiának, Eleazárnak a fia volt a ház gondviselője. Megkérdezték tehát az Urat, s azt mondták: "Ki kell-e még mennünk a harcra Benjamin fiai, a testvéreink ellen, vagy hagyjuk abba?" azt mondta az Úr nekik: "Csak menjetek fel, mert holnap kezetekbe adom őket."
Jdg 20:29 Erre Izrael fiai csapatokat helyeztek lesbe Gibea városa körül,
Jdg 20:30 s harmadízben is felvonultatták a sereget Benjamin ellen, mint először és másodszor.
Jdg 20:31 Ám Benjamin fiai is merészen kirontottak a városból, s jó messzire a futásnak eredő ellenség után nyomultak, miközben úgy, mint az első és a második napon, osztották a sebeket és vágták a hátrálókat azon a két ösvényen, amelyek közül az egyik Bételbe, a másik Gibeába vezetett és leterítettek körülbelül harminc embert.
Jdg 20:32 Azt hitték ugyanis, hogy azok a szokott módon meghátrálnak. Ám ők csak mesterségesen színlelték a futást, s abban állapodtak meg, hogy elszakítják őket a várostól, s mintha megfutamodnának, a fent említett utakra viszik.
Jdg 20:33 Fel is keltek Izrael fiai mindnyájan helyükről, és azon a helyen, amelyet Baáltámárnak hívnak, csatarendbe álltak. Ugyanakkor a város körül lesben álló csapatok lassankint felfejlődtek,
Jdg 20:34 és előjöttek a város nyugati részéről, sőt másik tízezer, egész Izraelből összeválogatott ember is harcra ingerelte a város lakóit. Aztán súlyos harc indult Benjamin fiai ellen, de azok nem vették észre, hogy minden oldalról veszedelem fenyegeti őket.
Jdg 20:35 Végre is az Úr megverte őket Izrael fiainak színe előtt, s megöltek közülük azon a napon huszonötezer-száz, csupa hadakozó és kardforgató férfit.
Jdg 20:36 Amikor Benjamin fiai látták, hogy alul maradtak, futásnak eredtek. -- Amikor ugyanis Izrael fiai látták a dolgokat, helyet engedtek nekik, hogy nyomuljanak utánuk, s így azokhoz a lesben álló csapatokhoz jussanak, amelyeket a város mellett elhelyeztek.
Jdg 20:37 Amikor aztán Benjamin hátat fordított öldöklőinek, a lesben állók hirtelen felkeltek, s bementek a városba, s azt kardélre hányták.
Jdg 20:38 Izrael fiai már most abban a jelben állapodtak meg azokkal, akiket lesbe állítottak, hogy ha bevették a várost, gyújtsanak tüzet, hogy annak magasba szálló füstjével jelezzék, hogy elfoglalták a várost.
Jdg 20:39 Amikor ezt Izrael megtámadott fiai meglátták (Benjamin fiai ugyanis azt hitték, hogy megfutamodnak, s mind hevesebben üldözték őket, s harminc embert le is vágtak seregükből),
Jdg 20:40 s a városból oszlopszerűen felemelkedő füstöt megpillantották, s amikor Benjamin is hátratekintett, s látta, hogy a várost bevették és száll belőle a láng a magasba,
Jdg 20:41 akkor ők, akik eddig futást színleltek, megfordították arcukat és keményen helytálltak. Amikor ezt Benjamin fiai látták, megfutamodtak,
Jdg 20:42 s a puszta felé vivő útra tartottak, de oda is utánuk nyomultak ellenségeik. Ugyanakkor azok, akik felgyújtották a várost, eléjük vágtak.
Jdg 20:43 Így az történt, hogy mindkét oldalról ellenség vágta őket és sehonnan sem volt nyugtuk és meg kellett halniuk: elestek és elhullottak Gibea városának keleti vidékén.
Jdg 20:44 Azok az emberek, akiket ezen a helyen öltek meg, tizennyolcezren voltak: mind igazán erős harcos.
Jdg 20:45 Amikor látták ezt azok, akik Benjaminból még megmaradtak, a pusztába menekültek, és a Remmon nevű szikla felé tartottak. Amint a menekülés közben mindenfelé bolyongtak és igyekeztek, szintén megöltek közülük ötezer embert. Amikor pedig tovább tartottak, utánuk nyomultak és megöltek másik kétezret is.
Jdg 20:46 Így történt az, hogy azok, akik Benjaminból a különböző helyeken elestek, összesen huszonötezren voltak: csupa hadra igazán alkalmas harcos.
Jdg 20:47 Ennek következtében Benjamin egész létszámából csak az a hatszáz férfi maradt meg, aki meg tudott menekülni és a pusztába futni; ezek Remmon szikláján maradtak négy hónapig.
Jdg 20:48 Izrael fiai aztán visszafordultak, s kardélre hányták a városban megmaradt embereket s barmokat egyaránt, Benjamin valamennyi városát és falvát pedig a lángok martalékává tették.
Jdg 21:1 Micpában Izrael fiai meg is esküdtek, így szólva: "Egyikünk sem fog feleséget adni a lányai közül Benjamin fiainak."
Jdg 21:2 Ekkor azonban elmentek mindannyian Isten házához Silóba, s ott ültek a színe előtt estig, s hangos zokogással és nagy jajveszékeléssel sírni kezdtek és azt mondták:
Jdg 21:3 "Urunk, Izrael Istene, miért történt népeddel az a szerencsétlenség, hogy a mai nappal el kell vesznie egy törzsnek közülünk?"
Jdg 21:4 Másnap aztán hajnalban felkeltek, oltárt építettek, s egészen elégő- s békeáldozatokat mutattak be rajta,
Jdg 21:5 és azt mondták: "Ki nem jött fel az Úr hadseregébe Izrael valamennyi törzséből?" Amikor ugyanis Micpában voltak, a nagy esküvel arra kötelezték magukat, hogy megölik azokat, akik hiányoznak.
Jdg 21:6 Izrael fiai ekkor szánalomra gerjedtek a testvérük, Benjamin iránt, s azt kezdték mondogatni: "Kivész egy törzs Izraelből --
Jdg 21:7 honnan vegyenek feleséget, hiszen valamennyien egyaránt megesküdtünk, hogy nem adjuk nekik lányainkat."
Jdg 21:8 Ezért azt mondták: "Ki az Izrael valamennyi törzse közül, aki nem jött fel az Úrhoz Micpába?" És íme, Jábes-Gileádból senki sem jött fel a közösség táborába.
Jdg 21:9 Amikor a népet számba vették, senkit sem találtak közülük.
Jdg 21:10 Elküldtek tehát tízezer igen erős embert, s meghagyták nekik: "Menjetek, s hányjátok kardélre Jábes-Gileád lakóit feleségeikkel és gyermekeikkel együtt.
Jdg 21:11 A következő módon kell eljárnotok: minden férfit s mindazokat a nőket, akik már megismerték a férfit, öljétek meg, a szüzeket azonban hagyjátok életben."
Jdg 21:12 Ők négyszáz szüzet találtak a jábesgileádiak között, akik még nem ismerték meg a férfi ágyát, s azokat elvitték a táborba, Silóba, Kánaán földjére.
Jdg 21:13 Aztán követeket küldtek Benjaminnak Remmon szikláján levő fiaihoz, s megüzenték nekik, hogy békességgel visszafogadják őket.
Jdg 21:14 Erre Benjamin fiai nyomban visszatértek, s ők feleséget adtak nekik Jábes-Gileád lányaiból. Másokat azonban, akiket hasonlóképpen odaadhattak volna, nem találtak.
Jdg 21:15 Ám egész Izrael nagyon bánkódott és szánakozott, hogy elvész egy törzs Izraelből.
Jdg 21:16 Azt mondták azért a vének: "Mit cselekedjünk a többiekkel, akik nem kaptak feleséget? Benjaminban a nők mind elpusztultak!"
Jdg 21:17 Aztán így szóltak: "Nagy gonddal, s nagy igyekezettel valamilyen intézkedést kell tehát tennünk, hogy el ne tűnjön egy törzs Izraelből.
Jdg 21:18 A mi lányainkat ugyanis nem adhatjuk oda nekik, mert kötelez minket az eskü s az átok, amellyel azt mondtuk: "Átkozott, aki lányaiból feleséget ad Benjamin fiainak!""
Jdg 21:19 Erre tanácsot tartottak és azt mondták: "Íme, az Úrnak esztendőnként ünnepe van Silóban, amely Bétel városától északra, a Bételből Szíchembe vivő úttól keletre, Lebóna városától pedig délre fekszik."
Jdg 21:20 Meghagyták tehát Benjamin fiainak, s azt mondták: "Menjetek, s rejtőzzetek el a szőlőkben,
Jdg 21:21 s ha látjátok, hogy Siló lányai a szokás szerint kivonulnak a körtáncra, jertek ki hirtelen a szőlőkből, s ragadjon mindegyiktek egy-egy feleséget közülük, s menjetek el Benjamin földjére.
Jdg 21:22 Ha aztán eljönnek apáik s testvéreik, s panaszt emelnek ellenetek, s perelni kezdenek, mi majd azt mondjuk nekik: "Könyörüljetek meg rajtuk, hiszen nem háborúban rabolták el őket, hanem kérték, hogy kapjanak, s ti nem adtatok nekik, s így a tiétek a vétek.""
Jdg 21:23 Úgy is cselekedtek Benjamin fiai, ahogy parancsolták nekik és számuknak megfelelően egy-egy feleséget ragadtak maguknak a táncolók közül. Aztán elmentek birtokukra, s felépítették városaikat és megtelepedtek bennük.
Jdg 21:24 Izrael fiai is visszatértek törzsről-törzsre, családról-családra sátraikba.
Jdg 21:25 Azokban a napokban nem volt király Izraelben, hanem mindenki azt cselekedte, amit jónak látott.
Rut 1:1 Az egyik bíró napjaiban, amikor a bírák kormányoztak, éhínség támadt az országban. Ekkor egy ember, aki Júda Betleheméből származott, elindult, hogy egy időre Moáb földjén telepedjen le feleségével és két fiával együtt.
Rut 1:2 Elimeleknek hívták, a feleségét Noéminak, két fia közül pedig az egyiket Mahálonnak, a másikat meg Kelionnak. Efrataiak voltak, Júda Betleheméből valók. El is jutottak Moáb földjére, és ott éltek.
Rut 1:3 Közben meghalt Elimelek, Noémi férje, és az asszony magára maradt fiaival.
Rut 1:4 A fiúk moábi feleséget vettek: az egyiket Orfának hívták, a másikat pedig Rútnak. Miután tíz esztendeig ott laktak,
Rut 1:5 meghalt mindkettő, vagyis Mahálon és Kelion, így az asszony, megfosztva két fiától és férjétől, magára maradt.
Rut 1:6 Ekkor felkelt két menyével együtt, hogy visszatérjen Moáb földjéről hazájába; hallotta ugyanis, hogy az Úr rátekintett népére, és eleséget adott nekik.
Rut 1:7 Elindult tehát arról a helyről, ahol jövevényként tartózkodott, mindkét menyével együtt. Útközben azonban, amikor már visszatérőben volt Júda földjére,
Rut 1:8 mégis azt mondta nekik: "Menjetek vissza anyátok házába! Cselekedjen az Úr irgalmasságot veletek, amint ti is azt cselekedtetek a megholtakkal és velem!
Rut 1:9 Adja, hogy nyugalmat találjatok jövendő férjetek házában!" S azzal megcsókolta őket. Erre azok hangos sírásra fakadtak,
Rut 1:10 és így szóltak: "Veled megyünk népedhez!"
Rut 1:11 Ő azonban ezt felelte nekik: "Térjetek vissza, lányaim, miért jönnétek velem? Ugyan vannak-e még gyermekek a méhemben, hogy férjeket remélhetnétek tőlem?
Rut 1:12 Térjetek vissza, lányaim, menjetek; én már vén vagyok, nem vagyok alkalmas a házasságra. Még ha ezen az éjszakán foganhatnék és fiakat szülhetnék is,
Rut 1:13 megvárhatnátok-e, amíg felnőnek, és az ifjúság esztendeit elérik? Ne tegyétek ezt, kérlek, lányaim, hiszen a ti nyomorúságtok engem még inkább bántana, és az Úr keze is ellenem fordult!"
Rut 1:14 Erre azok ismét hangos sírásra fakadtak. Orfa ezután megcsókolta anyósát és visszatért, Rút azonban ragaszkodott anyósához.
Rut 1:15 Noémi ekkor így szólt hozzá: "Íme, sógornőd visszatért népéhez és isteneihez, menj vele!"
Rut 1:16 Ő azonban ezt felelte: "Ne légy ellenemre azzal, hogy hagyjalak el és távozzam, mert ahova te mégy, oda megyek én is, s ahol te laksz, ott lakom én is. Néped az én népem, Istened az én Istenem.
Rut 1:17 Azon a földön, amelyen te meghalsz, s amely téged befogad, ott haljak meg, s ott nyerjem el én is temetésem helyét. Úgy segítsen az Úr engem most és mindenkor, hogy egyedül csak a halál választ el engem és téged!"
Rut 1:18 Amikor Noémi látta, hogy Rút eltökélt lélekkel feltette magában, hogy vele megy, nem akart ellenkezni, és nem akarta őt tovább rábeszélni, hogy térjen vissza övéihez.
Rut 1:19 Tovább mentek tehát együtt, és eljutottak Betlehembe. Amikor bementek a városba, hírük csakhamar eljutott mindenkihez, s az asszonyok azt mondogatták: "Ez az a Noémi!"
Rut 1:20 Ám ő azt kérte tőlük: "Ne hívjatok engem Noéminek (azaz Szépnek), hívjatok inkább Márának (vagyis Keserűnek), mert egészen eltöltött engem keserűséggel a Mindenható.
Rut 1:21 Ép családdal mentem el, és elárvultan hozott vissza az Úr. Hogy hívhatnátok tehát Noéminek engem, akit az Úr megalázott, és a Mindenható megsanyargatott?"
Rut 1:22 Eljött tehát Noémi, a moábi Rúttal, a menyével együtt, arról a földről, ahol jövevényként tartózkodott, és visszatért Betlehembe, éppen akkor, amikor aratni kezdték az árpát.
Rut 2:1 Volt pedig Noémi férjének, Elimeleknek egy rokona, aki hatalmas és igen gazdag ember volt; Boóznak hívták.
Rut 2:2 A moábi Rút így szólt anyósához: "Ha parancsolod, elmegyek a mezőre, és összeszedem azokat a kalászokat, amelyek az aratók kezét elkerülik, ott, ahol hozzám irgalmas gazdának kegyére találok." Noémi ezt válaszolta neki: "Menj csak, lányom!"
Rut 2:3 Elment tehát, és összeszedegette a kalászokat az aratók után. Úgy esett azonban, hogy annak a mezőnek a Boóz nevű, Elimelek nemzetségéből való ember volt a gazdája.
Rut 2:4 És ő íme, éppen akkor kijött Betlehemből. Köszöntötte az aratókat: "Az Úr legyen veletek!" Azok ezt felelték neki: "Áldjon meg az Úr!"
Rut 2:5 Boóz ezután megkérdezte az aratókra felügyelő legénytől: "Kié ez a lány?"
Rut 2:6 Az ezt válaszolta: "Ez az a moábi asszony, aki Noémivel jött Moáb földjéről.
Rut 2:7 Kérte, hogy az aratók nyomában járva felszedhesse az elszórt kalászokat. Reggeltől egyfolytában itt van a mezőn, egy pillanatra sem tért be a házba."
Rut 2:8 Azt mondta erre Boóz Rútnak: "Halld, lányom, ne is menj más mezőre böngészni, el ne távozz erről a helyről! Csatlakozz szolgáimhoz,
Rut 2:9 és menj utánuk, amerre aratnak. Meghagytam ugyanis legényeimnek, hogy senki se bántson. Sőt, ha megszomjazol, csak menj oda az edényekhez, s igyál a vízből, amelyből legényeim is isznak!"
Rut 2:10 Erre ő arcra borult, a földig hajtotta magát, és azt mondta neki: "Hogyan lehet az, hogy kegyelmet találtam színed előtt, és ismerni méltóztatsz engem, az idegen asszonyt?"
Rut 2:11 Boóz azt felelte neki: "Hírül adtak nekem mindent, hogy mit cselekedtél anyósoddal férjed halála után, hogy elhagytad szüleidet és a földet, amelyen születtél, és eljöttél ahhoz a néphez, amelyet azelőtt nem ismertél.
Rut 2:12 Fizessen meg neked az Úr cselekedetedért, és nyerj teljes jutalmat az Úrtól, Izrael Istenétől, akihez jöttél, s akinek szárnya alá menekültél."
Rut 2:13 Erre ő így szólt: "Kegyelmet találtam színed előtt, uram, megvigasztaltál, és szolgálódnak a szívéhez szóltál, noha nem is tartozom szolgálóid közé!"
Rut 2:14 Boóz ezután azt mondta neki: "Ha eljön az evés órája, gyere ide, egyél az eledelből, és mártsd be falatodat az ecetbe!" Ő le is ült az aratók mellé, és kapott egy nagy halom árpadarát. Evett és jóllakott, a maradékot pedig eltette.
Rut 2:15 Aztán felkelt onnan, hogy a szokott módon kalászt szedegessen. Ekkor Boóz megparancsolta a legényeinek: "Ha aratni akarna veletek, ne tiltsátok meg neki,
Rut 2:16 sőt szántszándékkal dobáljatok el és szórjatok szét kévéitekből, hogy pironkodás nélkül felszedhesse. Ha pedig szedeget, senki se dorgálja meg."
Rut 2:17 Így szedegetett ő a mezőn estig; akkor, amit szedett, egy bottal kicsépelte, kiverte, és körülbelül egy éfa mennyiségű (azaz három véka) árpára tett szert.
Rut 2:18 Ezt aztán elvitte, visszatért a városba, és megmutatta anyósának. Aztán elővette és adott neki annak az ételnek a maradékából is, amellyel jóllakott.
Rut 2:19 Anyósa ekkor megkérdezte tőle: "Hol szedegettél, hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki megkönyörült rajtad!" Erre ő elbeszélte neki, hogy kinél dolgozott. Megmondta a férfi nevét, hogy Boóznak hívják.
Rut 2:20 Noémi azt felelte: "Áldja meg az Úr, mert azt az irgalmat, amelyet az élőkkel művelt, megőrizte a holtak iránt is." Majd hozzátette: "Rokonunk az az ember."
Rut 2:21 Rút ezután így szólt: "Azt is meghagyta nekem, hogy mindaddig csatlakozzam aratóihoz, amíg az egész vetést le nem aratják."
Rut 2:22 Az anyósa ezt válaszolta: "Jobb is, lányom, ha az ő szolgálóival mégy ki aratni, nehogy más mezőn zaklasson valaki."
Rut 2:23 Csatlakozott tehát Boóz szolgálóihoz, és addig aratott velük, amíg raktárakba nem takarították az árpát meg a búzát.
Rut 3:1 Noémi ekkor így szólt hozzá: "Lányom, hadd keressek nyugalmat neked, és hadd gondoskodjam arról, hogy jó dolgod legyen!
Rut 3:2 Boóz, akinek a szolgálóihoz csatlakoztál a mezőn, rokonunk, és az éjjel árpát szelel a szérűn.
Rut 3:3 Fürödj meg tehát, kend meg magad, vedd magadra díszesebb ruháidat, és menj le a szérűre, de meg ne lásson téged az az ember, amíg nem végez az evéssel és az ivással.
Rut 3:4 Amikor aztán aludni megy, jegyezd meg a helyet, ahol aludni fog. Menj oda, hajtsd fel lábánál a köntöst, amellyel takarózik, és feküdj oda. Ő majd megmondja, mit kell cselekedned."
Rut 3:5 Noémi azt felelte: "Mindazt, amit parancsolsz, megteszem."
Rut 3:6 Lement tehát a szérűre, és megtette mindazt, amit anyósa parancsolt neki.
Rut 3:7 Amikor aztán Boóz evett, ivott, jókedve kerekedett, és aludni tért az asztag mellett, ő titkon odament, felhajtotta lábánál a takarót, és odafeküdt.
Rut 3:8 Amikor már éjfélre járt, íme, felneszelt a férfi, és megrettent, mert látta, hogy egy asszony fekszik a lábánál.
Rut 3:9 Megkérdezte tőle: "Ki vagy?" Az így felelt: "Rút vagyok, a szolgálód. Terítsd takaródat szolgálódra, mert rokonom vagy!"
Rut 3:10 Erre ő azt mondta: "Megáldott téged az Úr, lányom, és eddigi jámborságodon túltettél a mostanival, mert nem futottál sem szegény, sem gazdag ifjak után.
Rut 3:11 Ne félj tehát, bármit mondasz nekem, megteszem neked, mert tudja az egész nép, amely városom kapuján belül lakik, hogy erényes asszony vagy.
Rut 3:12 Nem is tagadom, hogy rokonod vagyok, de van nálam közelebbi rokonod is.
Rut 3:13 Pihenj csak az éjjel, reggel pedig, ha az illető a rokonság jogánál fogva meg akar tartani téged, jó, legyen úgy a dolog. Ha azonban nem akar, én minden habozás nélkül elveszlek. Az Úr életére mondom! Aludj csak reggelig!"
Rut 3:14 Ott is aludt a lábánál, amíg el nem múlt az éjszaka, de még mielőtt az emberek egymást felismerik, felkelt. Boóz akkor azt mondta: "Vigyázz, meg ne tudja senki sem, hogy idejöttél."
Rut 3:15 Aztán így szólt: "Terítsd szét palástodat, amely rajtad van, és tartsd mindkét kezeddel!" Az kiterítette és odatartotta, ő pedig belemért hat véka árpát, aztán segített neki felvenni. Ő elvitte, és bement a városba. Amikor megérkezett anyósához,
Rut 3:16 Noémi azt kérdezte tőle: "Mit végeztél, lányom?" Erre ő elbeszélte neki mindazt, amit az az ember cselekedett vele.
Rut 3:17 Azután így szólt: "Íme, hat véka árpát adott nekem, és azt mondta: "Nem akarom, hogy üresen térj vissza anyósodhoz!""
Rut 3:18 Noémi erre így szólt: "Várj csak, leányom, amíg meg nem látjuk, mi lesz a dolog vége! Az az ember nem nyugszik ugyanis, amíg el nem intézi, amit mondott."
Rut 4:1 Boóz ekkor felment a kapuba, és leült ott. Amikor látta, hogy arra megy az a rokon, akiről már szó volt, megkérte: "Gyere ide egy kicsit, ülj csak le ide!" s a nevén szólította őt. Az odament és leült.
Rut 4:2 Boóz ekkor odahívott tíz férfit a város vénei közül, és azt mondta nekik: "Üljetek ide!"
Rut 4:3 Amikor leültek, így szólt a rokonhoz: "Elimelek testvérünk földjét eladja Noémi, aki visszatért Moáb földjéről.
Rut 4:4 Akartam, hogy halljad, és megmondjam ezt neked mindazok előtt, akik itt ülnek, s népem vénei előtt. Ha magadnak akarod a rokonság jogánál fogva, vedd meg és legyen a tiéd! De ha nem akarod, mondd meg nekem azt is, hogy tudjam, mit kell tennem. Nincs ugyanis más rokon, csak te, aki az első vagy, és én, aki a második vagyok." Az ember azt felelte: "Megveszem a mezőt."
Rut 4:5 Boóz erre így szólt: "De ha megveszed a mezőt az asszony kezéből, akkor el kell venned a moábi Rútot is, aki az elhunytnak a felesége volt, hogy fenntartsd rokonod nevét örökségén."
Rut 4:6 Erre ő azt felelte: "Lemondok a rokoni jogról, mert nem vagyok köteles tönkretenni saját családom utódait. Élj te a jogommal! Kijelentem, hogy szívesen megválok tőle."
Rut 4:7 Régente az volt ugyanis a szokás Izraelben a rokonok között, hogy amikor valaki a jogát másnak átengedte, az átengedés megerősítésére az illető leoldotta saruját, és odaadta a társának. Ez volt az átengedés bizonyítéka Izraelben.
Rut 4:8 Boót tehát azt mondta a rokonának: "Vesd le a sarudat!" Az mindjárt le is oldotta a lábáról.
Rut 4:9 Boóz ekkor így szólt a vénekhez és az egész néphez: "Ti vagytok ma a tanúi annak, hogy megszereztem Noémi kezéből mindazt, ami Elimeleké, Kelioné és Maháloné volt!
Rut 4:10 A moábi Rútot, Mahálon feleségét feleségül vettem, hogy fenntartsam az elhunytnak a nevét örökségén, hogy el ne tűnjék neve családjából, testvérei közül és népéből. Mondom, ti vagytok e dolog tanúi!"
Rut 4:11 Az egész nép, amely a kapuban volt, a vénekkel együtt azt felelte: "Tanúi vagyunk. Tegye az Úr ezt az asszonyt, aki házadba megy, olyanná, mint Ráhelt és Leát, akik felépítették Izrael házát. Légy az erény példaképe Efratában, s neved dicső legyen Betlehemben!
Rut 4:12 Azon utód által, akit az Úr neked majd ettől az asszonytól ad, olyan legyen házad, mint Fáresznek a háza, akit Támár szült Júdának!"
Rut 4:13 Erre Boóz magához vette Rútot. Feleségül vette, bement hozzá, az Úr pedig megadta az asszonynak, hogy foganjon és fiút szüljön.
Rut 4:14 Azt mondták ekkor az asszonyok Noéminak: "Áldott az Úr, aki nem engedte, hogy ne legyen utódja családodnak! Emlékezzenek meg nevéről Izraelben!
Rut 4:15 Így most már lesz, aki megvigasztalja lelkedet, gyámolítja öregségedet, hiszen a menyed szülte, aki szeret téged, és sokkal többet ér néked, mintha hét fiad lenne."
Rut 4:16 Erre Noémi felvette a gyermeket, az ölébe helyezte, és dajkája és hordozója lett.
Rut 4:17 Ekkor a szomszédasszonyok szerencsét kívántak neki, és azt mondták: "Fia született Noéminek!" És elnevezték Obednek. Ő Izájnak, Dávid apjának apja.
Rut 4:18 Fáresz nemzetsége a következő: Fáresz nemzette Eszront,
Rut 4:19 Eszron nemzette Arámot, Arám nemzette Aminádábot,
Rut 4:20 Aminádáb nemzette Nahsont, Nahson nemzette Szálmont,
Rut 4:21 Szálmon nemzette Boózt, Boóz nemzette Obedet,
Rut 4:22 Obed nemzette Izájt, Izáj nemzette Dávidot.
1Sa 1:1 Volt egy Ramátaim-Szófímból, Efraim hegységéről való ember, akit Elkánának hívtak. Jerohámnak volt a fia, aki Eliúnak volt a fia, aki Tóhunak volt a fia, aki az efraimi Szúfnak volt a fia.
1Sa 1:2 Két felesége volt, az egyiket Annának, a másikat Fenennának hívták. Fenennának voltak gyermekei, Annának viszont nem voltak gyermekei.
1Sa 1:3 Ez az ember minden évben felment városából Silóba, hogy imádkozzon, és áldozatot mutasson be a Seregek Urának. Ott Héli két fia, Ofni és Fineesz volt az Úr papja.
1Sa 1:4 Egyszer aztán, amikor feljött a nap, Elkána leölte áldozatát, és adott belőle egy-egy részt Fenennának, a feleségének, és Fenenna valamennyi fiának és lányának.
1Sa 1:5 Annának azonban szomorúan adta oda az egy részt, mert Annát szerette, de az ő méhét az Úr bezárta.
1Sa 1:6 Ezért a vetélytársnője bosszantotta is sokat, és bántotta, sőt azt is a szemére vetette, hogy az Úr bezárta a méhét.
1Sa 1:7 Ezt tette vele, és így ingerelte őt esztendőről-esztendőre, valahányszor eljött az idő, és felmentek az Úr templomába. Így ő csak sírt, és nem nyúlt az ételhez.
1Sa 1:8 Elkána, a férje megkérdezte tőle: "Anna, miért sírsz, miért nem eszel, és miért kesereg szíved? Nem érek-e én neked tíz fiúnál többet?"
1Sa 1:9 Miután ettek és ittak Silóban, Anna felkelt, és amíg Héli pap az Úr templomának ajtófélfájánál a székében üldögélt,
1Sa 1:10 Anna keseredett szívvel imádkozott az Úrhoz, és nagyon sírt.
1Sa 1:11 Fogadalmat is tett, és ezt mondta: "Seregeknek Ura, ha letekintesz és meglátod szolgálód nyomorúságát, ha megemlékezel rólam, nem feledkezel el szolgálódról, és fiúmagzatot adsz szolgálódnak, akkor az Úrnak adom őt élete valamennyi napján, és borotva nem éri a fejét."
1Sa 1:12 Történt pedig, hogy amíg ő imádkozott az Úr előtt sokáig, Héli egyre figyelte a száját.
1Sa 1:13 Mivel Anna csak a szívében beszélt, és csak az ajka mozgott, a szava pedig egyáltalán nem hallatszott, Héli azt gondolta róla, hogy részeg.
1Sa 1:14 Meg is kérdezte tőle: "Meddig leszel részeg? Menj, emészd meg egy kissé a bort, amitől elkábultál!"
1Sa 1:15 Anna azt felelte: "Nem, uram! Nagyon szerencsétlen asszony vagyok én, sem bort, sem más részegítő italt nem ittam, csak a lelkemet öntöttem ki az Úr színe előtt.
1Sa 1:16 Ne tartsd szolgálódat Béliál lányai közül valónak, mert bánatom és szomorúságom sokasága miatt szóltam mindeddig."
1Sa 1:17 Héli erre azt mondta neki: "Menj békével, és Izrael Istene teljesítse kérésedet, amelyet hozzá intéztél."
1Sa 1:18 Anna így válaszolt: "Bárcsak kegyelmet találna szolgálód a szemedben!" Azzal elment az asszony a maga útjára. Evett, és az arca többé bánatosra nem változott.
1Sa 1:19 Reggel aztán felkeltek, imádkoztak az Úr előtt, aztán visszatértek, és elmentek házukba, Ramátába. Amikor aztán Elkána megismerte Annát, a feleségét, az Úr megemlékezett róla,
1Sa 1:20 és történt napok múltával, hogy Anna fogant és fiút szült. Sámuelnek nevezte el, mert az Úrtól kérte őt.
1Sa 1:21 Amikor aztán felment férje, Elkána és egész házanépe, hogy lerója ünnepi áldozatát és fogadalmát az Úrnak,
1Sa 1:22 Anna nem ment fel. Azt mondta a férjének: "Nem megyek fel, amíg el nem választom a gyermeket. Akkor majd felviszem, hogy jelenjen meg az Úr színe előtt, és végleg ott is maradjon."
1Sa 1:23 Elkána, a férje azt felelte neki: "Tedd csak, amit jónak látsz! Maradj, amíg el nem választod! Csak azért könyörgök, hogy az Úr teljesítse szavát!" Otthon maradt tehát az asszony, és szoptatta fiát, míg el nem választotta.
1Sa 1:24 Amikor aztán elválasztotta, felvitte magával, három fiatal bikával, három véka liszttel és egy korsó borral együtt, és elvitte az Úr házába, Silóba. A gyermek még kicsinyke volt.
1Sa 1:25 Amikor levágták a fiatal bikát, odavitték a gyermeket Hélihez.
1Sa 1:26 Anna ekkor így szólt: "Kérlek, uram! Életedre mondom, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki előtted álltam, amikor itt az Úrhoz imádkoztam.
1Sa 1:27 Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amelyet hozzá intéztem.
1Sa 1:28 Ezért én is kölcsönbe adom őt az Úrnak arra az egész időre, amely alatt kölcsönben kell lennie az Úrnál." Ezután imádták ott az Urat.
1Sa 2:1 Anna is imádkozott, ezekkel a szavakkal: "Ujjongóvá vált az én szívem az Úrban, Istenem révén felemelkedett a szarvam. Tágra nyílt a szám ellenségeimmel szemben, mert örvendezem segítségeden.
1Sa 2:2 Nincs olyan szent, mint az Úr, bizony nincsen más terajtad kívül, nincs oly erős, mint a mi Istenünk.
1Sa 2:3 Ne beszéljetek annyit, kérkedve, kevélyen, távozzék a régi beszéd szátoktól, mert mindentudó Isten az Úr s eléje kerülnek szándékaitok.
1Sa 2:4 Vereséget szenved az erősek íja, de erővel övezik fel magukat a gyengék,
1Sa 2:5 elszegődnek kenyérért, akik azelőtt bővelkedtek, de jóllaknak, akik éheztek, s míg sokat szül, aki meddő volt, akinek sok fia volt, meddőségbe esik.
1Sa 2:6 Az Úr tesz halottá és élővé, visz le az alvilágba, s hoz vissza onnét,
1Sa 2:7 az Úr tesz szegénnyé s gazdaggá, megalázottá és felmagasztalttá.
1Sa 2:8 Porból felemel szűkölködőt, sárból kihoz szegényt, hogy fejedelmek mellé üljön és elfoglalja a dicsőség székét. Mert az Úré a föld minden sarka, s ő helyezte rájuk a föld kerekségét.
1Sa 2:9 Szentjeinek lábát megóvja, és sötétségben némulnak el az istentelenek, mert nem a maga ereje teszi erőssé az embert.
1Sa 2:10 Félni fognak az Úrtól ellenségei, mennydörögni fog felettük az egekben, meg fogja ítélni az Úr a föld határait, s hatalmat ad királyának s felemeli felkentjének szarvát."
1Sa 2:11 Elkána ezután visszatért Ramátába, házába, a gyermek pedig Héli pap felügyelete alatt szolgálni kezdett az Úr színe előtt.
1Sa 2:12 Ám Héli fiai Béliál fiai voltak, s nem törődtek az Úrral,
1Sa 2:13 sem a papoknak a nép iránt való kötelességével, hanem ha valaki áldozatot vágott, amikor a húst főzték, odament a pap legénye, háromágú villával a kezében,
1Sa 2:14 s azt beleszúrta a tűzhelybe, az üstbe, a fazékba vagy a tálba, s amit éppen a villával kihúzott, azt a pap elvette magának. Így cselekedtek a Silóba jövő egész Izraellel.
1Sa 2:15 Sőt még a háj meggyújtása előtt is odament a pap legénye és azt mondta az áldozónak: "Adj nekem húst, hogy megfőzzem a papnak, mert főtt húst nem fogadok el tőled, csak nyerset."
1Sa 2:16 Ha erre az áldozó azt mondta neki: "Hadd gyújtsák meg először annak rendje s módja szerint a hájat, aztán végy magadnak, amennyit lelked kíván", ő feleletül így szólt: "Semmiképpen sem! Csak adj azonnal, különben erőszakkal veszek!"
1Sa 2:17 Igen nagy volt tehát az ifjak vétke az Úr előtt, mert elidegenítették az embereket az Úrnak való áldozattól.
1Sa 2:18 Ott szolgált a gyermek Sámuel is az Úr színe előtt, gyolcs efóddal felövezve.
1Sa 2:19 Anyja kicsiny felsőköntöst is szokott neki készíteni, s azt a megszabott napokon, amikor felment a férjével, hogy bemutassa az ünnepi áldozatot, felvitte neki.
1Sa 2:20 Ilyenkor Héli megáldotta Elkánát és feleségét, s azt mondta nekik: "Adjon neked az Úr magzatot ettől az asszonytól azért a kölcsönért, amelyet kölcsönöztél az Úrnak." Ők aztán visszatértek lakóhelyükre.
1Sa 2:21 Az Úr meg is emlékezett Annáról, s az fogant, s három fiút és két lányt szült. A gyermek Sámuel pedig felnövekedett az Úrnál.
1Sa 2:22 Héli ekkor már igen öreg volt. Amikor meghallotta mindazt, amit fiai egész Izraellel cselekedni szoktak, s hogy a sátor ajtajánál ügyelő asszonyokkal hálnak,
1Sa 2:23 azt mondta nekik: "Miért cselekszitek azokat a dolgokat, azokat az igen rossz dolgokat, amelyeket az egész néptől hallok?
1Sa 2:24 Ne fiaim, mert nem jó hír az, amelyet hallok: vétekre viszitek az Úr népét.
1Sa 2:25 Ha ember ellen vétkezik az ember, Isten lehet a döntőbíró, de ha az Úr ellen vétkezik az ember, ki járhat közben érte?" Ám azok nem hallgattak apjuk szavára, mert az Úr meg akarta őket ölni.
1Sa 2:26 A gyermek Sámuel ellenben egyre nagyobb és kedvesebb lett mind az Úr, mind az emberek előtt.
1Sa 2:27 Egyszer aztán eljött Isten egyik embere Hélihez, s azt mondta neki: "Ezt üzeni az Úr: Nem nyilatkoztattam-e ki magamat világosan atyád házának, amikor Egyiptomban, a fáraó házában voltak?
1Sa 2:28 Ki is választottam őt Izrael valamennyi törzse közül papomnak, hogy oltáromhoz járuljon, illatot gyújtson nekem, s efódot viseljen előttem: s atyád házának adtam Izrael fiainak minden tűzáldozatát.
1Sa 2:29 Miért rugdaltátok lábbal véresáldozataimat s ételáldozataimat, amelyekről azt parancsoltam, hogy be kell mutatni a templomban és miért becsülted többre fiaidat, mint engem, azzal, hogy ti ettétek meg az én népem, Izrael minden áldozatának legjavát?
1Sa 2:30 Ezért ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Azt mondtam, hogy házad s atyád háza szolgáljon színem előtt mindörökké. Most azonban azt mondja az Úr: Távol legyen ez tőlem: mert aki megdicsőít engem, azt megdicsőítem, de aki megvet engem, az megvetett lesz.
1Sa 2:31 Íme, eljönnek majd a napok, amikor levágom karodat s atyád házának karját, úgyhogy nem lesz többé öreg ember házadban.
1Sa 2:32 Miközben Izraelnek mindenben jó dolga lesz, te látni fogod vetélytársadat a templomban, s a te házadban nem lesz öreg ember az egész idő alatt.
1Sa 2:33 Nem távolítom el ugyanis oltáromtól teljesen nemzetségedet, hogy elepedjen szemed, és elsorvadjon lelked, de házad nagy része meghal, ha férfikorba jut.
1Sa 2:34 Az legyen számodra a jel, ami két fiadat, Ofnit és Fineeszt éri: egy napon fog meghalni mindkettő.
1Sa 2:35 Én aztán majd hűséges papot támasztok magamnak, aki szívem és lelkem szerint fog cselekedni. Maradandó házat építek neki, és felkentem előtt fog járni minden időben.
1Sa 2:36 Akkor aztán eljön majd az, aki megmarad házadból, leborul előtte egy ezüst pénzért s egy karéj kenyérért, és könyörög neki: "Kérlek, végy fel engem valamelyik papi rendbe, hogy egy falat kenyeret ehessek!""
1Sa 3:1 Azokban a napokban, amikor a gyermek Sámuel Héli előtt az Úrnak szolgált, ritka volt az Úr szózata, s nem fordult elő gyakran látomás.
1Sa 3:2 Történt azonban az egyik nap, amikor Héli, akinek szeme elhomályosodott már és látni sem tudott, a szokott helyén pihent,
1Sa 3:3 Isten mécsesét pedig még nem oltották ki, és Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája volt,
1Sa 3:4 hogy szólította az Úr Sámuelt. Az felelt és így szólt: "Itt vagyok!"
1Sa 3:5 Azután odafutott Hélihez és azt mondta: "Itt vagyok, hívtál!" Héli azt felelte: "Nem hívtalak, menj vissza és aludj!" Elment tehát és aludt.
1Sa 3:6 Ám az Úr ismét szólította Sámuelt. Sámuel megint felkelt, Hélihez ment, s azt mondta: "Itt vagyok, hívtál!" Az ezt felelte: "Nem hívtalak, fiam, menj vissza és aludj!"
1Sa 3:7 Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, még nem nyilatkozott meg neki az Úr szózata.
1Sa 3:8 Ám az Úr ismét, harmadszor is szólította Sámuelt. Ő megint felkelt, Hélihez ment,
1Sa 3:9 és azt mondta neki: "Itt vagyok, hívtál!" Megértette erre Héli, hogy az Úr szólítja a gyermeket, ezért azt mondta Sámuelnek: "Menj és aludj, s ha megint szólít, mondd neki: "Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!"" Elment tehát Sámuel, s aludt a helyén.
1Sa 3:10 Ekkor eljött az Úr, odaállt és szólította, ahogy előbb is szólította: "Sámuel, Sámuel!" Sámuel erre azt felelte: "Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!"
1Sa 3:11 Azt mondta ekkor az Úr Sámuelnek: "Íme, olyan dolgot művelek Izraelben, hogy annak, aki meghallja, belecsendül mindkét füle.
1Sa 3:12 Azon a napon végrehajtom Hélin mindazt, amit a háza felől mondtam: megkezdem és véghezviszem.
1Sa 3:13 Megmondtam ugyanis neki, hogy elítélem házát mindörökre a gonoszság miatt, mert tudta, hogy méltatlanul cselekszenek fiai, s mégsem rótta meg őket.
1Sa 3:14 Éppen azért íme, megesküszöm Héli házának, hogy nem törli el soha háza gonoszságát sem véresáldozat, sem ételáldozat!"
1Sa 3:15 Sámuel aztán reggelig aludt, akkor kinyitotta az Úr házának kapuit, de a látomást nem merte elmondani Sámuel Hélinek.
1Sa 3:16 Szólította azért Héli Sámuelt és azt mondta neki: "Sámuel fiam!" Ő felelt, s így szólt: "Itt vagyok!"
1Sa 3:17 Erre megkérdezte tőle: "Mi az a szózat, amelyet az Úr hozzád intézett? Kérlek, ne titkold előttem. Büntessen téged az Isten most és mindenkor, ha bármit is eltitkolsz előlem mindabból, amit mondott neked!"
1Sa 3:18 Elmondta erre neki Sámuel az egész dolgot, s nem titkolt el előle semmit sem. Ő azt felelte rá: "Ő az Úr, tegye azt, amit jónak lát szeme."
1Sa 3:19 Sámuel aztán felnövekedett, s az Úr vele volt, és ezekből a szavakból egy sem esett a földre.
1Sa 3:20 Meg is tudta egész Izrael, Dántól Beersebáig, hogy Sámuel az Úr meghitt prófétája.
1Sa 3:21 Az Úr aztán többször is megjelent Silóban, mert Silóban nyilatkoztatta ki magát az Úr Sámuelnek az Úr szava által. Sámuel beszéde pedig eljutott egész Izraelhez.
1Sa 4:1 Történt aztán azokban a napokban, hogy a filiszteusok harcra gyűltek egybe. Erre Izrael hadbavonult a filiszteusok ellen és a Segítség-kövénél ütött tábort, amíg a filiszteusok Áfekben gyűltek össze
1Sa 4:2 és álltak csatarendbe Izrael ellen. Amikor aztán megkezdődött a harc, Izrael meghátrált a filiszteusok előtt, s azok megöltek e harcban, szanaszét a mezőn, mintegy négyezer embert.
1Sa 4:3 Amikor aztán a nép visszatért a táborba, azt mondták Izrael vénei: "Miért vert meg minket ma az Úr a filiszteusok előtt? Hozzuk el magunkhoz Silóból az Úr szövetségének ládáját, jöjjön közénk, hogy megszabadítson ellenségeink kezéből."
1Sa 4:4 Elküldött tehát a nép Silóba és elhozták onnan a kerubok felett trónoló Seregek Urának szövetségládáját; Héli két fia, Ofni és Fineesz volt az Úr szövetségének ládájával.
1Sa 4:5 Amikor aztán megérkezett az Úr szövetségének ládája a táborba, akkora örömrivalgásba tört ki egész Izrael, hogy a föld rengett belé.
1Sa 4:6 Amint a filiszteusok meghallották a rivalgás hangját, azt mondták: "Micsoda nagy rivalgás hangja ez a héberek táborában?" Amikor megtudták, hogy az Úr ládája jött a táborba,
1Sa 4:7 félelem szállta meg a filiszteusokat és azt mondták: "Isten jött a táborba!" Majd felsóhajtottak és azt mondták:
1Sa 4:8 "Jaj nekünk, mert nem volt ekkora ujjongás sem tegnap, sem tegnapelőtt. Jaj nekünk! Ki szabadít meg minket ezeknek a felséges isteneknek a kezéből? Ezek azok az istenek, akik annyi csapással sújtották Egyiptomot a pusztában!
1Sa 4:9 Legyetek erősek, legyetek férfiak, filiszteusok, hogy ne kelljen szolgálnotok a hébereknek, mint ahogy azok szolgáltak nektek, legyetek erősek, harcoljatok!"
1Sa 4:10 Harcba is szálltak a filiszteusok, s úgy megverték Izraelt, hogy mindenki a sátrába menekült. A vereség igen nagy volt: harmincezer gyalogos esett el Izraelből.
1Sa 4:11 Az Isten ládáját is elfogták, s Héli két fia, Ofni és Fineesz is meghalt.
1Sa 4:12 Még ugyanazon a napon Silóba futott és érkezett egy Benjaminból való ember a harctérről, megszaggatott ruhával s porral hintett fővel.
1Sa 4:13 Amikor odaért, Héli éppen a székében ült, s egyre az út felé nézett, mert szíve rettegett az Isten ládája miatt. Beérve, hírül vitte az az ember a dolgot a városnak, mire jajveszékelni kezdett az egész város.
1Sa 4:14 Amikor Héli meghallotta a jajveszékelés hangját, azt mondta: "Micsoda zsivaj hangja ez?" Erre az sietve odament, hogy tudtára adja Hélinek.
1Sa 4:15 Héli ekkor kilencvennyolc esztendős volt, s a szeme már úgy elhomályosodott, hogy nem látott.
1Sa 4:16 Azt mondta azért Hélinek: "Én vagyok az, aki a harctérről idejöttem, én vagyok az, aki ma a harctérről idefutottam." Erre ő azt mondta neki: "Mi történt, fiam?"
1Sa 4:17 A hírhozó ezt felelte: "Megszaladt Izrael a filiszteusok elől, s nagy vereség érte a népet, sőt két fiad, Ofni és Fineesz is meghalt, s az Isten ládáját is elfogták."
1Sa 4:18 Amikor ő az Isten ládáját említette, Héli hátraesett a kapu mellett székéből és nyakát szegte és meghalt. Öreg ember volt ugyanis és élemedett korú. Negyven esztendeig bíráskodott Izraelen.
1Sa 4:19 Menye, Fineesz felesége ekkor éppen várandós volt, s már közel volt a szüléshez. Amikor meghallotta a hírt, hogy az Isten ládáját elfogták, s apósa és férje meghalt, meggörbült és szült, mert hirtelen meglepték a fájdalmak.
1Sa 4:20 Haldoklása közepette azt mondták neki a körülötte álló asszonyok: "Ne félj, mert fiút szültél." Ám ő nem felelt nekik, s nem figyelt rájuk,
1Sa 4:21 hanem az Isten ládájának elfogása meg apósa és férje miatt elnevezte a gyermeket Ikabódnak, mondva: "Oda van Izrael dicsősége!"
1Sa 4:22 Majd így szólt: "Oda van Izrael dicsősége, mert elfogták az Isten ládáját!"
1Sa 5:1 A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját, s elvitték a Segítség-kövétől Asdódba.
1Sa 5:2 Ott aztán vették a filiszteusok az Isten ládáját, s bevitték Dágon templomába, s odaállították Dágon mellé.
1Sa 5:3 Amikor azonban másnap reggel az asdódiak felkeltek, íme, Dágon ott feküdt arccal a földön az Úr ládája előtt. Fogták erre Dágont, s visszaállították helyére.
1Sa 5:4 Amikor másnap reggel felkeltek, Dágont ismét arccal a földön az Úr ládája előtt fekve találták: Dágon feje és két kézfeje levágva a küszöbön volt
1Sa 5:5 és csak Dágon törzse maradt a helyén. Ezért nem lépnek Dágon papjai, s mindazok, akik az ő templomába mennek, Dágon küszöbére Asdódban mind a mai napig.
1Sa 5:6 Ezenfelül ránehezedett az Úr keze az asdódiakra. Pusztította és daganatokkal sújtotta Asdódnak és környékének lakóit.
1Sa 5:7 Amikor látták az asdódi emberek ezt a csapást, azt mondták: "Ne maradjon nálunk Izrael Istenének ládája, mert keze keményen sújt minket és Dágon istenünket."
1Sa 5:8 Elküldtek tehát és összegyűjtötték magukhoz a filiszteusok valamennyi fejedelmét, és megkérdezték: "Mit csináljunk Izrael Istenének ládájával?" Azok azt felelték: "Körül kell vinni Gátban Izrael Istenének ládáját." Körül is vitték Izrael Istenének ládáját.
1Sa 5:9 Ám amikor körülvitték, az Úr a városra emelte kezét, nagy félelmet keltve. Lesújtott a város férfiaira az aprajától a nagyjáig, úgyhogy daganatok támadtak rajtuk.
1Sa 5:10 Erre elküldték az Isten ládáját Akkaronba. Amikor azonban az Isten ládája Akkaronba érkezett, az akkaroniak jajveszékelni kezdtek és azt mondták: "Hozzánk hozták Izrael Istenének ládáját, hogy megöljön minket és népünket!"
1Sa 5:11 Éppen azért elküldtek és összegyűjtötték a filiszteusok minden fejedelmét. Azok azt mondták: "Küldjétek haza Izrael Istenének ládáját, hadd térjen vissza a helyére, hogy ne öljön meg minket népünkkel együtt."
1Sa 5:12 Halálos félelem volt ugyanis mindegyik városban, s az Úr keze nagyon nehéz volt. Azokon a férfiakon, akik nem haltak meg, daganatok támadtak, úgyhogy jajveszékelés szállt valamennyi városból az ég felé.
1Sa 6:1 Hét hónapig volt az Úr ládája a filiszteusok földjén.
1Sa 6:2 Akkor a filiszteusok összehívták a papokat és jósokat és azt mondták: "Mi a tennivalónk az Úr ládájával? Közöljétek velünk, mi módon küldjük vissza a helyére?" Azok ezt válaszolták:
1Sa 6:3 "Ha visszakülditek Izrael Istenének ládáját, ne küldjétek vissza üresen, hanem rójátok le Neki azt, amivel a vétekért tartoztok, s akkor meggyógyultok, s megtudjátok, miért nem távozik most rólatok keze."
1Sa 6:4 Erre megkérdezték: "Mi az, amit a vétekért le kell rónunk Neki?" Azok ezt felelték:
1Sa 6:5 "Készítsetek a filiszteusok fejedelemségeinek számával megegyezően öt arany daganatot és öt arany egeret, mert ugyanaz a csapás ért titeket mindnyájatokat s fejedelmeiteket. Készítsetek tehát képmásokat daganataitokról és képmásokat azokról az egerekről, amelyek elpusztították földeteket, s adjátok meg a tisztességet Izrael Istenének: akkor talán elveszi kezét rólatok, isteneitekről és földetekről.
1Sa 6:6 Miért keményítenétek meg szíveteket úgy, mint ahogy Egyiptom és a fáraó keményítette meg szívét? Nemde, amikor csapások érték, akkor az is elbocsátotta őket, s ők elmehettek.
1Sa 6:7 Nos tehát, lássatok hozzá és készítsetek egy új szekeret, fogjatok a szekérbe két olyan szoptatós tehenet, amelyen még nem volt járom, és zárjátok el borjaikat odahaza.
1Sa 6:8 Aztán vegyétek az Úr ládáját, s tegyétek rá a szekérre, azokat az aranytárgyakat pedig, amelyeket neki a vétekért leróttok, helyezzétek egy ládácskában melléje, és bocsássátok el, hadd menjen.
1Sa 6:9 Aztán figyeljétek meg: ha az Ő határa irányába, Bétsemes felé tart, akkor Ő okozta nekünk ezt a nagy bajt, ha pedig nem, akkor tudni fogjuk, hogy nem az ő keze ért minket, hanem véletlen volt, ami történt."
1Sa 6:10 Úgy is cselekedtek: vettek két olyan tehenet, amelynek szopós borja volt, s befogták a szekérbe, s borjaikat elzárták odahaza.
1Sa 6:11 Aztán rátették a szekérre az Isten ládáját s azt a ládácskát, amelyben az arany egerek és a daganatok képmásai voltak.
1Sa 6:12 Erre a tehenek egyenesen a Bétsemes felé vivő útra tartottak, mindig csak azon az egy úton haladtak, s bár folytonosan bőgtek, nem tértek le se jobbra, se balra. A filiszteusok fejedelmei pedig követték őket egészen Bétsemes határáig.
1Sa 6:13 A bétsemesiek éppen búzát arattak a völgyben, s amint felemelték szemüket, meglátták a ládát, s láttára megörültek.
1Sa 6:14 Amikor aztán a szekér a bétsemesi Józsue mezejére jutott, ott megállapodott. Ott éppen egy nagy kő feküdt. Ekkor ők felvagdalták a szekér fáját, s azon bemutatták a teheneket egészen elégő áldozatul az Úrnak,
1Sa 6:15 a leviták pedig leemelték az Isten ládáját s a mellette levő ládácskát, amelyben az aranytárgyak voltak, s rátették a nagy kőre. Aztán a bétsemesi emberek egészen elégő áldozatokat mutattak be és véresáldozatokat vágtak az Úrnak azon a napon.
1Sa 6:16 Amikor ezt a filiszteusok öt fejedelme látta, még aznap visszatért Akkaronba.
1Sa 6:17 A következő számú arany daganatot készítették a filiszteusok a vétekért az Úrnak: Asdód egyet, Gáza egyet, Askalon egyet, Gát egyet, Akkaron egyet,
1Sa 6:18 s annyi arany egeret, ahány város volt a filiszteusok öt fejedelemségében a bekerített városoktól a be nem kerített falvakig. Az a kő, amelyre az Úr ládáját helyezték, a mai napig tanúja ennek a bétsemesi Józsue mezején.
1Sa 6:19 Megverte azonban az Úr a bétsemesi emberek egy részét, mert megtekintették az Úr ládáját: hetven embert vert meg a népből és ötvenezret a tömegből. Gyászba borult erre a nép, hogy az Úr ekkora csapással sújtotta a népet,
1Sa 6:20 és azt mondták a bétsemesi emberek: "Ki állhat meg az Úr, ezen szent Isten előtt? Kihez menjen tőlünk?"
1Sa 6:21 Követeket küldtek tehát Kirját-Jearim lakóihoz ezen üzenettel: "Visszahozták a filiszteusok az Úr ládáját, jertek le, s vigyétek fel magatokhoz."
1Sa 7:1 Erre a kirjátjearimi emberek odamentek, s felvitték az Úr ládáját magukhoz, s felvitték Abinádáb házába a dombra, Eleazárt, a fiát pedig felszentelték, hogy őrizze az Isten ládáját.
1Sa 7:2 Amikor sok nap elmúlt már attól a naptól kezdve, hogy az Úr ládája Kirját-Jearimba került -- már a huszadik esztendő volt --, az történt, hogy Izrael egész háza az Úrhoz kiáltott.
1Sa 7:3 Ekkor Sámuel felszólította egész Izraelt: "Ha valóban teljes szívetekből akartok megtérni az Úrhoz, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket, a Baálokat és az Astartéket, készítsétek el szíveteket az Úrnak és szolgáljatok egyedül neki, s akkor ő megszabadít titeket a filiszteusok kezéből."
1Sa 7:4 Erre Izrael fiai eltávolították a Baálokat és az Astartéket, s egyedül az Úrnak szolgáltak.
1Sa 7:5 Ekkor azt mondta Sámuel: "Gyűjtsétek egybe egész Izraelt Micpába, hadd imádkozzam értetek az Úrhoz."
1Sa 7:6 Egybe is gyűltek Micpába, s ott vizet merítettek, s kiöntötték az Úr színe előtt, s aznap böjtöltek és azt mondták: "Vétkeztünk az Úr ellen." Aztán átvette Sámuel a bíráskodást Izrael fiai felett Micpában.
1Sa 7:7 Amikor azonban a filiszteusok meghallották, hogy Izrael fiai összegyűltek Micpában, a filiszteusok fejedelmei felvonultak Izrael ellen. Amikor ezt Izrael fiai meghallották, félelem fogta el őket a filiszteusoktól,
1Sa 7:8 és azt mondták Sámuelnek: "Ne szűnj meg kiáltani értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy szabadítson meg minket a filiszteusok kezéből."
1Sa 7:9 Sámuel vett is egy szopós bárányt, s azt egészben bemutatta egészen elégő áldozatul az Úrnak, s amikor Sámuel az Úrhoz kiáltott Izraelért, az Úr meghallgatta őt.
1Sa 7:10 Történt ugyanis, hogy miközben Sámuel bemutatta az egészen elégő áldozatot, a filiszteusok harcolni kezdtek Izrael ellen. Ám az Úr nagy mennydörgést támasztott azon a napon a filiszteusok felett és megrémítette őket, s így ők vereséget szenvedtek Izrael színe előtt.
1Sa 7:11 Erre kijöttek Izrael emberei Micpából és üldözőbe vették a filiszteusokat, s verték őket egészen addig a helyig, amely Betkár alatt volt.
1Sa 7:12 Vett erre Sámuel egy követ és azt elhelyezte Micpa és Sen között és Abenézernek (azaz Segítség kövének) nevezte el azt a helyet, mondva: "Idáig segített minket az Úr!"
1Sa 7:13 Erre a filiszteusok meghunyászkodtak és nem mentek többé Izrael területére, s az Úr keze a filiszteusokon volt Sámuel valamennyi napja alatt.
1Sa 7:14 Így azok a városok, amelyeket a filiszteusok elvettek Izraeltől, Akkarontól Gátig, visszakerültek vidékükkel együtt Izraelhez, s Izrael felszabadította őket a filiszteusok keze alól. Izrael és az amoriták között ekkor béke volt.
1Sa 7:15 Sámuel bíráskodott Izraelben élete valamennyi napján.
1Sa 7:16 Esztendőnként elment és bejárta Bételt, Gilgált és Micpát, s bíráskodott Izraelen a nevezett helyeken.
1Sa 7:17 Aztán visszatért Ramátába, mert ott volt a háza és ott bíráskodott Izraelen. Ott oltárt is épített az Úrnak.
1Sa 8:1 Történt pedig, hogy amikor Sámuel megöregedett, a fiait tette Izrael bíráivá.
1Sa 8:2 Elsőszülött fiának a neve Joel, a másodiknak a neve Ábia volt; Beersebában bíráskodtak.
1Sa 8:3 Ám fiai nem jártak az ő útjain, hanem kapzsiságra hajlottak, ajándékokat fogadtak el és elferdítették az igazságot.
1Sa 8:4 Összegyűlt tehát Izrael minden vénje és elmentek Sámuelhez Ramátába
1Sa 8:5 és azt mondták neki: "Íme, te megöregedtél, s fiaid nem járnak útjaidon: rendelj királyt fölénk, hogy az bíráskodjon felettünk, mint ahogy minden nemzetnél van."
1Sa 8:6 Nem tetszett Sámuel szemének a beszéd, hogy azt mondták: "Adj nekünk királyt, hogy az bíráskodjon felettünk." Imádkozott tehát Sámuel az Úrhoz.
1Sa 8:7 Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: "Hallgass a nép szavára mindabban, amit neked mond, mert nem téged vetettek el, hanem engem, hogy ne én legyek a királyuk.
1Sa 8:8 Egészen úgy cselekszenek, ahogy attól a naptól kezdve, hogy kihoztam őket Egyiptomból, egészen eddig a napig cselekedtek: ahogy engem elhagytak, s más isteneknek szolgáltak: úgy cselekszenek veled is.
1Sa 8:9 Nos tehát hallgass csak szavukra, de figyelmeztesd őket, s fejtsd ki előttük, mihez lesz joga a királynak, aki uralkodni fog rajtuk."
1Sa 8:10 Elmondta erre Sámuel az Úr minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle,
1Sa 8:11 és azt mondta: "A következőkhöz lesz joga a királynak, aki uralkodni fog rajtatok: fiaitokat elveszi, szekereihez rendeli, lovasaivá teszi, s a szekerei előtt futtatja;
1Sa 8:12 ezredeseivé és századosaivá teszi őket, velük szántatja meg mezőit, arattatja le vetéseit, készítteti el fegyvereit és szekereit.
1Sa 8:13 Lányaitokat kenetkészítőivé, szakácsnőivé és kenyérsütőivé teszi.
1Sa 8:14 Szántóföldjeiteket, szőlőiteket, legjobb olajfakertjeiteket elveszi és szolgáinak adja.
1Sa 8:15 Vetéseiteket s szőlőitek termését megtizedeli, hogy azt odaadja udvari tisztjeinek s szolgáinak.
1Sa 8:16 Rabszolgáitokat s rabszolgálóitokat, legjobb ifjaitokat s szamaraitokat elveszi, s a maga munkájára fogja.
1Sa 8:17 Aprójószágaitokat is megtizedeli, ti pedig rabszolgáivá lesztek.
1Sa 8:18 Akkor aztán majd jajveszékelni fogtok királyotok színe előtt, akit választottatok magatoknak, de akkor az Úr nem fog meghallgatni titeket, mert ti kértetek királyt magatoknak."
1Sa 8:19 Ám a nép nem akart hallgatni Sámuel szavára, hanem azt mondta: "Nem! Legyen csak király felettünk,
1Sa 8:20 s legyünk mi is olyanok, mint minden nemzet: királyunk bíráskodjon felettünk, ő járjon élünkön, s ő vívja harcainkat értünk."
1Sa 8:21 Amikor Sámuel meghallotta a népnek ezen szavait, elmondta őket az Úr hallatára.
1Sa 8:22 Erre az Úr azt mondta Sámuelnek: "Hallgass szavukra, s rendelj királyt föléjük." Azt mondta azért Sámuel Izrael férfiainak: "Egyelőre menjen mindenki a maga városába."
1Sa 9:1 Volt egy Benjaminból való erős és vitéz ember, akit Kísnek hívtak; ő Abielnek volt a fia, aki Szerórnak volt a fia, aki Bekorátnak volt a fia, aki Áfiának, egy benjaminita embernek volt a fia.
1Sa 9:2 Kísnek volt egy Saul nevű jeles s derék fia, akinél derekabb ember nem akadt Izrael fiai között: válltól kimagaslott az egész nép közül.
1Sa 9:3 Ekkor éppen elvesztek Kísnek, Saul apjának szamarai. Azt mondta azért Kís Saulnak, a fiának: "Vedd magad mellé az egyik legényt, indulj el, menj, és keresd meg a szamarakat!" Erre ők bejárták Efraim hegységét
1Sa 9:4 és Sálisa földjét, de nem találták meg; majd bejárták Sálim földjét is, de ott sem kerültek elő, sőt Jemini földjét is, mégsem bukkantak rájuk.
1Sa 9:5 Amikor aztán Szúf földjére értek, azt mondta Saul a vele levő legénynek: "Gyere, térjünk vissza, hátha apám már letett a szamarakról, s miattunk aggódik."
1Sa 9:6 Az erre így szólt: "Íme, ebben a városban van Isten egyik embere; igen híres ember: mindaz, amit mond, kétségtelenül bekövetkezik. Nos tehát menjünk oda, talán mond nekünk valamit utunkra vonatkozóan, ami miatt eljöttünk."
1Sa 9:7 Azt mondta erre Saul a legényének: "Íme, elmehetünk, de mit vigyünk Isten emberének? A kenyér kifogyott tarisznyánkból, és nincs sem ajándékunk, sem más egyebünk, amit az Isten emberének adhatnánk."
1Sa 9:8 Azt felelte erre a legény Saulnak: "Íme, van még nálam egy negyed sékel ezüst, adjuk azt oda az Isten emberének, hogy mutassa meg utunkat."
1Sa 9:9 -- Régen ugyanis Izraelben mindenki, aki elment megkérdezni az Urat, azt mondta: "Gyertek, menjünk a látóhoz!" Akit ugyanis ma prófétának neveznek, azt régente látónak hívták. --
1Sa 9:10 Azt mondta erre Saul a legényének: "Beszéded igen helyes, gyere, menjünk." El is indultak abba a városba, amelyben az Isten embere volt.
1Sa 9:11 Amikor a város felé vivő hegyoldalon felfelé tartottak, lányokkal találkoztak, akik vizet meríteni jöttek ki a városból. Megkérdezték őket: "Itt van-e a látó?"
1Sa 9:12 Azok azt felelték nekik: "Itt van íme, előtted. De azonnal siess hozzá, mert ma azért jött a városba, mert ma áldozata van a népnek a magaslaton.
1Sa 9:13 Ha bementek a városba, még éppen megtaláljátok, mielőtt felmenne enni a magaslatra. A nép ugyanis nem eszik, amíg ő oda nem érkezik. Ő áldja meg ugyanis az áldozatot, és csak aztán esznek a meghívottak. Nos tehát csak menjetek fel, mert ma éppen megtaláljátok."
1Sa 9:14 Fel is mentek a városba. Amikor aztán a városban járkáltak, feltűnt Sámuel, aki velük szemben kifelé tartott, hogy felmenjen a magaslatra.
1Sa 9:15 Saul jövetele előtt egy nappal azonban az Úr titkos kinyilatkoztatást adott Sámuelnek, s azt mondta:
1Sa 9:16 "Holnap, ugyanabban az órában, amely most van, hozzád küldök egy Benjamin földjéről való embert. Kend fel őt népem, Izrael fejedelmévé, s ő majd megszabadítja népemet a filiszteusok kezéből. Megtekintettem ugyanis népemet, mivel eljutott hozzám kiáltása."
1Sa 9:17 Amikor pedig Sámuel meglátta Sault, azt mondta neki az Úr: "Íme, ez az az ember, akiről beszéltem neked; ez uralkodjon népemen."
1Sa 9:18 Ugyanekkor Saul odalépett a kapuban Sámuelhez és azt mondta: "Mondd meg, kérlek, nekem, hol van a látó háza?"
1Sa 9:19 Sámuel azt felelte Saulnak: "Én vagyok a látó. Menj fel előttem a magaslatra, s egyetek ma velem. Reggel aztán elbocsátalak titeket, s tudtodra adok mindent, ami szívedben van.
1Sa 9:20 A szamarak miatt pedig, amelyeket harmadnapja elvesztettél, ne aggódj, mert megkerültek. Különben is kié lesz Izraelnek minden java? Nemde tiéd, s apád egész házáé?"
1Sa 9:21 Saul azt felelte: "Nem Jemini fia vagyok-e én, nem Izrael legkisebb törzséből származom-e, s nem a legutolsó-e nemzetségem Benjamin törzsének valamennyi nemzetsége közül? Miért mondasz tehát nekem ilyeneket?"
1Sa 9:22 Sámuel azonban vette Sault és legényét, és bevezette őket az étkezőterembe, s helyet adott nekik a meghívottak élén, akik mintegy harmincan voltak.
1Sa 9:23 Majd azt mondta Sámuel a szakácsnak: "Add ide azt a részt, amelyet odaadtam neked, s amelyről meghagytam, hogy tedd félre magadnál."
1Sa 9:24 Erre a szakács felhozta a combot és Saul elé tette, Sámuel pedig azt mondta: "Íme, ez téged várt, vedd magad elé és edd meg, mert szántszándékkal a te számodra tetettem el, amikor összehívtam a népet." Saul tehát együtt evett Sámuellel azon a napon.
1Sa 9:25 Azután lementek a magaslatról a városba és Sámuel beszélt Saullal a háztetőn és ágyat vetetett Saulnak a háztetőn, aki aludni tért.
1Sa 9:26 Amikor aztán reggel felkeltek, s már kivilágosodott, Sámuel felszólt Saulnak a tetőre és azt mondta: "Készülj fel, hadd bocsássalak el." Erre Saul felkészült, s kimentek az utcára mindketten, azaz ő és Sámuel.
1Sa 9:27 Amikor aztán leértek a város végére, azt mondta Sámuel Saulnak: "Szólj a legénynek, hogy menjen előre és folytassa útját: te pedig állj meg egy kissé, hadd közöljem veled az Úr szavát."
1Sa 10:1 Aztán vette Sámuel az olajos korsót, s ráöntötte Saul fejére, majd megcsókolta őt és azt mondta: "Íme, az Úr felkent téged fejedelemmé népe, Izrael felett. Te fogsz uralkodni fölötte, s te fogod megszabadítani őket ellenségeik kezéből, akik körülöttük vannak. Ez lesz a jele annak, hogy fölkent téged fejedelemmé öröksége felett:
1Sa 10:2 amikor ma eltávozol tőlem, Ráhel sírja mellett, Benjamin határán, délen két emberrel fogsz találkozni, s ezek azt fogják mondani neked: "Megkerültek a szamarak, amelyeket elmentél megkeresni. Apád a szamarakról már le is tett, értetek aggódik, s azt mondja: Mit tegyek fiamért?"
1Sa 10:3 Amikor aztán onnan elindulsz és továbbmégy, s a Tábor tölgyéhez jutsz, ott három emberrel fogsz találkozni, akik Istenhez mennek fel Bételbe; az egyik három gödölyét visz, a másik három cipó kenyeret, a harmadik egy korsó bort visz.
1Sa 10:4 Ezek üdvözölni fognak téged és két kenyeret adnak neked, fogadd is el tőlük.
1Sa 10:5 Aztán eljutsz az Isten halmához, ahol a filiszteusok előőrse van. Amikor ott bemégy a városba, egy sereg prófétával fogsz találkozni, akik éppen a magaslatról jönnek le; előttük hárfa, dob, fuvola és lant lesz, ők maguk pedig prófétálni fognak.
1Sa 10:6 Ekkor téged is megszáll az Úr lelke és prófétálni fogsz velük, s más emberré változol.
1Sa 10:7 Éppen azért, amikor teljesednek rajtad mindezek a jelek, tedd meg mindazt, ami a kezed alá kerül, mert az Úr veled van.
1Sa 10:8 Te lemégy előttem Gilgálba. Én majd oda megyek le hozzád, hogy egészen elégő áldozatokat és békeáldozatokat mutassak be. Hét napig várj rám, amíg hozzád nem megyek, és meg nem mutatom néked, mit cselekedj."
1Sa 10:9 Amikor aztán Saul hátat fordított, hogy eltávozzon Sámueltől, Isten megváltoztatta szívét, s még aznap teljesedtek mindezek a jelek.
1Sa 10:10 Eljutottak a fent említett halomhoz is, és ott íme, egy sereg próféta jött vele szembe, és őt megszállta Isten lelke, s prófétált közöttük.
1Sa 10:11 Amikor azok, akik őt tegnap is, tegnapelőtt is ismerték, látták, hogy ő a próféták közt van és prófétál, azt mondták egymásnak: "Mi történt Kís fiával? Hát Saul is a próféták közt van?"
1Sa 10:12 De aztán azt kérdezte az egyik a másiktól: "Hát azoknak ki az apjuk?" Ezért lett közmondássá: "Hát Saul is a próféták közt van?"
1Sa 10:13 Majd felhagyott a prófétálással és elment a magaslatra.
1Sa 10:14 Ekkor Saul nagybátyja megkérdezte tőle és legényétől: "Hova mentetek?" Ők ezt felelték: "A szamarakat keresni, s amikor nem találtuk őket, Sámuelhez mentünk."
1Sa 10:15 Azt mondta erre neki nagybátyja: "Mondd meg nekem, mit mondott neked Sámuel?"
1Sa 10:16 Azt mondta erre Saul a nagybátyjának: "Megmondta, hogy megkerültek a szamarak." Sámuelnek a királyság ügyében hozzá intézett beszédét azonban nem mondta el neki.
1Sa 10:17 Erre Sámuel összehívta a népet az Úrhoz Micpába
1Sa 10:18 és azt mondta Izrael fiainak: "Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én kihoztam Izraelt Egyiptomból, kiszabadítottalak titeket az egyiptomiak kezéből s mindazoknak a királyoknak a kezéből, akik sanyargattak titeket.
1Sa 10:19 Ti azonban ma elvetettétek Isteneteket, aki egyedül szabadított meg titeket minden bajotokból és nyomorúságtokból, és azt mondtátok: "Nem! Királyt rendelj fölénk." Nos tehát álljatok az Úr elé törzseitek s nemzetségeitek szerint."
1Sa 10:20 Erre Sámuel odaállította Izrael minden törzsét, s a sors Benjamin törzsére esett.
1Sa 10:21 Erre odaállította Benjamin törzsét és nemzetségeit és a sors Metri nemzetségére esett, és benne Saulra, Kís fiára jutott. Keresték tehát őt, de nem találták.
1Sa 10:22 Ekkor aztán megkérdezték az Urat, vajon eljön-e oda? Így felelt erre az Úr: "Íme, otthon elrejtőzött."
1Sa 10:23 Elfutottak tehát és elhozták onnan: és ő megállt a nép között, s vállal magasabb volt az egész népnél.
1Sa 10:24 Azt mondta erre Sámuel az egész népnek: "Bizonyára látjátok azt, akit az Úr kiválasztott, mert nincs hozzá hasonló az egész népben." Erre az egész nép felkiáltott és azt mondta: "Éljen a király!"
1Sa 10:25 Sámuel aztán elmondta a népnek a királyság törvényét, s azt leírta egy könyvbe és odatette az Úr elé. Aztán Sámuel elbocsátotta a népet, mindenkit a maga házába.
1Sa 10:26 Saul maga is elment házába, Gibeába és vele ment a seregnek az a része, amelynek szívét Isten megillette.
1Sa 10:27 Béliál fiai azonban azt mondták: "Hogyan tudna ez majd megszabadítani minket?" És megvetették őt, s nem vittek ajándékot neki. Ő azonban úgy tett, mintha nem hallotta volna.
1Sa 11:1 Ezután körülbelül egy hónap múlva az történt, hogy az ammonita Naás felvonult és hadba szállt Jábes-Gileád ellen. Erre a jábesi emberek valamennyien azt mondták Naásnak: "Fogadj el minket szövetségeseidnek, s szolgálni fogunk neked."
1Sa 11:2 Ám az ammonita Naás azt felelte nekik: "Csak úgy kötök szövetséget veletek, ha kivájathatom mindannyiatok jobb szemét, s így meggyalázhatlak titeket egész Izrael előtt."
1Sa 11:3 Azt mondták erre neki Jábes vénei: "Engedj nekünk hét napot, hogy követeket küldhessünk Izrael minden határába: s ha nem akad, aki megvéd minket, akkor kimegyünk hozzád."
1Sa 11:4 Elmentek tehát a követek Saul Gibeájába, s elmondták e szavakat a nép hallatára. Erre az egész nép hangos sírásra fakadt.
1Sa 11:5 Íme, azonban éppen akkor jött meg Saul, aki marháit terelte haza a mezőről és azt mondta: "Mi baja van a népnek, hogy sír?" Erre elbeszélték neki a jábesi emberek szavait.
1Sa 11:6 Amikor e szavakat hallotta, nagyon fellobbant haragja, az Úr lelke pedig megszállta Sault.
1Sa 11:7 Erre ő vette mind a két marhát, darabokra vagdalta, s követekkel elküldte Izrael minden határába és azt mondta: "Aki nem vonul ki és nem követi Sault és Sámuelt, annak marháival ugyanígy fog történni." Elfogta erre a népet az Úr félelme, és egy emberként kivonultak.
1Sa 11:8 Ő meg is számlálta őket Bezekben, s Izrael fiai háromszázezren, Júda emberei pedig harmincezren voltak.
1Sa 11:9 Azt mondták erre az odajött követeknek: "Ezt mondjátok a jábesgileádi embereknek: Holnap, mire az idő felmelegszik, megszabadultok." Elmentek tehát a követek, s hírül vitték ezt a jábesi embereknek, s azok megörültek.
1Sa 11:10 Ki is üzentek az ammonitáknak: "Holnap kimegyünk hozzátok, s tehettek velünk akármit, ami nektek tetszik."
1Sa 11:11 Amikor aztán a másnap elérkezett, az történt, hogy Saul három részre osztotta a népet, s a hajnali őrködés idején behatolt a táborba és mire az idő felmelegedett, megverte az ammonitákat; a megmaradtak is úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt.
1Sa 11:12 Ekkor a nép így szólt Sámuelhez: "Ki az, aki azt mondta: "Hát Saul fog uralkodni rajtunk?" Adjátok ki azokat az embereket, s öljük meg őket."
1Sa 11:13 Ám Saul azt mondta: "Senkit sem szabad megölni ezen a napon, mert ma az Úr szabadulást szerzett Izraelnek."
1Sa 11:14 Azt mondta erre Sámuel a népnek: "Gyertek, menjünk Gilgálba, s újítsuk ott meg a királyságot."
1Sa 11:15 El is ment az egész nép Gilgálba, s ott királlyá tették Sault az Úr előtt Gilgálban, s békeáldozatokat vágtak ott az Úr előtt és nagyon örvendezett Saul s Izraelnek valamennyi embere.
1Sa 12:1 Azt mondta erre Sámuel egész Izraelnek: "Íme, meghallgattam szavatokat mindabban, amit mondtatok nekem, s királyt rendeltem fölétek,
1Sa 12:2 s a király immár előttetek jár. Én azonban megöregedtem, s megőszültem, fiaim is közöttetek vannak. Íme, előttetek jártam ifjúságomtól kezdve mind a mai napig, itt vagyok,
1Sa 12:3 nyilatkozzatok rólam az Úr előtt és felkentje előtt, elvettem-e valakinek a szamarát? Ha erőszakoskodtam valakivel vagy elnyomtam valakit, ha bárki kezéből ajándékot fogadtam el, hogy ügyében szemet húnyjak: visszaadom nektek."
1Sa 12:4 Ők erre azt mondták: "Nem erőszakoskodtál rajtunk, nem nyomtál el minket, s nem fogadtál el senki kezéből semmit sem."
1Sa 12:5 Erre ő azt mondta nekik: "Tanúm tehát az Úr veletek szemben és tanúm az ő felkentje ezen a napon, hogy semmit sem találtatok kezemben!" Ők azt mondták rá: "Tanúd!"
1Sa 12:6 Majd azt mondta Sámuel a népnek: "Az Úr tehát a tanúm, aki Mózest és Áront rendelte és aki kihozta atyáinkat Egyiptom földjéről.
1Sa 12:7 Nos tehát álljatok elő, hadd szálljak perbe veletek az Úr előtt, az Úr mindazon irgalmassága ügyében, amelyet veletek s atyáitokkal cselekedett.
1Sa 12:8 Tudjátok miként ment be Jákob Egyiptomba, s miként kiáltottak az Úrhoz atyáitok. Akkor az Úr elküldte Mózest és Áront, s kihozta atyáitokat Egyiptomból és letelepítette őket ezen a helyen.
1Sa 12:9 Ám ők megfeledkeztek az Úrról, Istenükről, s azért ő kiszolgáltatta őket Siserának, a hácori hadvezérnek a kezébe, a filiszteusoknak a kezébe, valamint Moáb királyának a kezébe, s azok hadakoztak ellenük.
1Sa 12:10 Akkor aztán az Úrhoz kiáltottak, s azt mondták: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Urat és a Baáloknak, s az Astartéknek szolgáltunk; most azonban szabadíts meg minket ellenségeink kezéből és szolgálunk neked.
1Sa 12:11 El is küldte az Úr Jerobaált, Bádánt, Jeftét és Sámuelt, s kiszabadított titeket köröskörül ellenségeitek kezéből, s biztonságban laktatok.
1Sa 12:12 Mindazonáltal, amikor láttátok, hogy Naás, Ammon fiainak királya ellenetek vonult, azt mondtátok nekem: "Nem! Király uralkodjék rajtunk" -- holott az Úr, a ti Istenetek uralkodott rajtatok.
1Sa 12:13 Most tehát itt van királyotok, akit választottatok és kértetek, íme, az Úr királyt adott nektek!
1Sa 12:14 Ha félitek az Urat, s szolgáltok neki, s hallgattok szavára, s nem szegültök ellen az Úr parancsának, akkor ti is, meg királyotok is, aki uralkodik rajtatok, követni fogjátok az Urat, a ti Isteneteket.
1Sa 12:15 Ha azonban nem hallgattok az Úr szavára, hanem ellenszegültök szavának, akkor éppúgy rajtatok lesz az Úr keze, mint atyáitokon.
1Sa 12:16 Most azonban csak álljatok meg és lássátok azt a nagy dolgot, amelyet az Úr szemetek láttára művelni fog.
1Sa 12:17 Nemde, ma búzaaratás van? Segítségül fogom hívni az Urat és Ő mennydörgést és esőt támaszt, s így megtudjátok és meglátjátok, hogy nagy gonoszságot követtetek el az Úr színe előtt, amikor királyt kértetek magatoknak."
1Sa 12:18 Erre Sámuel az Úrhoz kiáltott és az Úr mennydörgést és esőt támasztott azon a napon.
1Sa 12:19 Nagyon nagy félelem szállta meg erre az egész népet az Úr előtt és Sámuel előtt, és az egész nép azt mondta Sámuelnek: "Imádkozz szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert oly sok bűnünket azzal a gonoszsággal is tetéztük, hogy királyt kértünk magunknak."
1Sa 12:20 Azt mondta erre Sámuel a népnek: "Ne féljetek! Elkövettétek ugyan mindezt a gonoszságot, csak ne távozzatok az Úr nyomából, hanem szolgáljatok az Úrnak egész szívetekből,
1Sa 12:21 s ne forduljatok a hiábavalóságok felé, amelyek nem használnak nektek, s nem szabadítanak meg titeket, mert hiábavalóságok.
1Sa 12:22 Akkor az Úr, tekintettel az ő nagy nevére, nem hagyja el népét, hiszen megesküdött az Úr, hogy népévé tesz titeket.
1Sa 12:23 Tőlem pedig távol legyen az a vétek az Úr ellen, hogy megszűnjek imádkozni értetek: sőt tanítani foglak titeket a jó és helyes útra.
1Sa 12:24 Féljétek tehát az Urat, s szolgáljatok neki hűségesen egész szívetekből, hisz láttátok azokat a nagyszerű dolgokat, amelyeket közöttetek művelt.
1Sa 12:25 Ha azonban a gonoszságban tartotok ki, akkor ti is és a királyotok is egyaránt elvesztek."
1Sa 13:1 Amikor elmúlt egy esztendő attól kezdve, hogy Saul uralkodni kezdett és már második esztendeje uralkodott Izraelen,
1Sa 13:2 választott magának Saul háromezer embert Izraelből. Ezek közül kétezren Saullal voltak Makmásban és Bétel hegyén, ezren pedig Jonatánnal a benjaminbeli Gibeában. A nép többi részét elbocsátotta, mindenkit a maga sátrába.
1Sa 13:3 Jonatán azonban megverte a filiszteusoknak azt az előőrsét, amely Gibeában volt. Amikor ezt a filiszteusok meghallották, Saul megfúvatta a harsonát az egész országban és azt mondta: "Hallják meg a héberek!"
1Sa 13:4 Így egész Izrael meghallotta a hírt: "Megverte Saul a filiszteusok előőrsét." Erre Izrael felkelt a filiszteusok ellen és összehívta a népet Saul mögé Gilgálba.
1Sa 13:5 Összegyűltek a filiszteusok is, hogy hadakozzanak Izrael ellen harmincezer szekérrel és hatezer lovassal, s oly sok egyéb néppel, mint a tenger partján levő föveny, majd felvonultak és tábort ütöttek Makmásnál, Bétáventől keletre.
1Sa 13:6 Amikor Izrael emberei látták, hogy szorult helyzetbe jutottak (a filiszteusok ugyanis szorongatták a népet), elrejtőztek a barlangokba, a rejtekhelyekre, a sziklákba, az üregekbe meg a vermekbe,
1Sa 13:7 sőt voltak héberek, akik átkeltek a Jordánon túlra, Gád és Gileád földjére. Saul ugyan kitartott Gilgálban, de a nép, amely követte, rettegett.
1Sa 13:8 Így várakozott hét napig Sámuel meghagyása szerint, de Sámuel csak nem jött Gilgálba, a nép pedig lassanként elszéledt mellőle.
1Sa 13:9 Erre Saul azt mondta: "Hozzátok ide az egészen elégő áldozatot és a békeáldozatokat" -- és bemutatta az egészen elégő áldozatot.
1Sa 13:10 Éppen mire elkészült az egészen elégő áldozat bemutatásával, íme, megérkezett Sámuel. Amikor Saul kiment eléje, hogy köszöntse,
1Sa 13:11 azt mondta neki Sámuel: "Mit műveltél?!" Saul azt felelte: "Mivel láttam, hogy a nép kezd elszéledni mellőlem, te pedig nem jöttél meg a meghagyott időre, a filiszteusok meg már összegyűltek Makmásnál,
1Sa 13:12 azt mondtam: Most majd lejönnek ellenem a filiszteusok Gilgálba és én még nem is esedeztem az Úr színe előtt. Így a szükség arra kényszerített, hogy bemutassam az egészen elégő áldozatot."
1Sa 13:13 Azt mondta erre Sámuel Saulnak: "Esztelenül cselekedtél: nem tartottad meg az Úrnak, Istenednek parancsát, amelyet meghagyott neked. Már pedig ha ezt nem tetted volna, most az Úr mindörökre megszilárdította volna királyságodat Izraelen.
1Sa 13:14 Így azonban királyságod nem lesz maradandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, s azt rendelte népe fejedelmévé, mivel te nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt."
1Sa 13:15 Azzal Sámuel felkerekedett és felment Gilgálból Benjamin-Gibeába. Erre a megmaradt nép felvonult Saul vezérlete alatt az ellene hadbaszállt nép elé és el is jutott Gilgálból a Benjamin halmán levő Gibeába. Ekkor Saul megszámlálta a vele levő népet, s az mintegy hatszáz emberből állt.
1Sa 13:16 Saul és fia, Jonatán meg a velük levő nép Benjamin-Gibeában helyezkedett el, a filiszteusok pedig Makmásban táboroztak.
1Sa 13:17 Ekkor kivonult a filiszteusok táborából három csapat zsákmányolni: az egyik csapat az Efrába vivő útra, Suál földje felé tartott,
1Sa 13:18 a másik a Béthoronba vivő útra tért, a harmadik a határ felé vivő, a Ceboim völgy felett a pusztára húzódó útra fordult.
1Sa 13:19 Ekkoriban Izrael egész földjén nem akadt kovács, mert a filiszteusok attól tartottak, hogy a héberek kardot vagy dárdát találnak készíteni,
1Sa 13:20 s azért egész Izraelnek a filiszteusokhoz kellett lejárnia, hogy mindenki megélesíttethesse ekevasát, kapáját, fejszéjét és ásóját.
1Sa 13:21 Így tehát az ekevasaknak, kapáknak, háromágú villáknak fejszéknek és ösztökéknek az élesítése egy pímbe került.
1Sa 13:22 Amikor aztán eljött a csata napja, a Saullal és Jonatánnal levő egész nép kezében nem akadt sem kard, sem dárda, csak Saulnál és fiánál, Jonatánnál.
1Sa 13:23 Ekkor a filiszteusok előőrse kivonult, hogy Makmás elé kerüljön.
1Sa 14:1 Történt aztán az egyik napon, hogy Jonatán, Saul fia azt mondta fegyverhordozó legényének: "Gyere, menjünk át a filiszteusok előőrséhez, amely odaát van." Apjának azonban ezt nem mondta meg.
1Sa 14:2 Saul ekkor Gibea szélén, a Magronnál levő gránátalmafa alatt tartózkodott, s vele volt mintegy hatszáz emberből álló népe is,
1Sa 14:3 valamint az efódot viselő Ahiás, annak az Ahitóbnak a fia, aki Ikabódnak a fivére, a Hélitől, az Úr silói papjától származó Fineesznek pedig a fia volt. De a nép sem tudta, hova ment Jonatán.
1Sa 14:4 A szorosok között pedig, amelyeken Jonatán át akart menni a filiszteusok előőrséhez, egy-egy meredek szikla volt mind a két oldalon, s mint valami fog, egy-egy kőszirt meredezett innen is, onnan is: az egyiknek Bószesz volt a neve, a másiknak Szene:
1Sa 14:5 az egyik szirt északon meredezett, Makmással szemben, a másik délen, Gibeával szemben.
1Sa 14:6 Jonatán tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: "Gyere, menjünk át e körülmetéletlenek előőrséhez, hátha tesz értünk az Úr valamit, hiszen az Úrnak nem okoz nehézséget, hogy sok vagy kevés ember által szabadít-e meg."
1Sa 14:7 Azt mondta erre neki fegyverhordozója: "Tegyél egészen úgy, ahogy kedved tartja; menj, ahová szándékozol, s én veled leszek, ahol csak akarod."
1Sa 14:8 Azt mondta erre Jonatán: "Íme, átmegyünk azokhoz az emberekhez, megmutatjuk magunkat nekik,
1Sa 14:9 s ha ők így szólnak hozzánk: "Maradjatok ott, amíg odamegyünk hozzátok," akkor álljunk meg helyünkön, s ne menjünk fel hozzájuk.
1Sa 14:10 Ha azonban azt mondják: "Gyertek fel hozzánk," akkor menjünk fel, mert kezünkbe adta őket az Úr. Ez legyen a jel számunkra."
1Sa 14:11 Meg is mutatták magukat mindketten a filiszteusok előőrsének. Ekkor a filiszteusok azt mondták: "Íme, a héberek kijönnek a lyukakból, ahova rejtőztek."
1Sa 14:12 Majd szóltak az előőrs emberei Jonatánhoz és fegyverhordozójához és azt mondták: "Gyertek fel hozzánk, mutatunk nektek valamit." Azt mondta erre Jonatán a fegyverhordozójának: "Menjünk fel, gyere utánam: mert az Úr Izrael kezébe adta őket."
1Sa 14:13 Fel is ment Jonatán, négykézláb mászva, s utána a fegyverhordozója, s így ki Jonatán előtt hullott el, kit meg fegyverhordozója ölt meg, aki őt követte.
1Sa 14:14 Ezt az első vereséget, amelyben Jonatán és fegyverhordozója mintegy húsz embert ölt meg, egy fél holdnyi földön szenvedték el, akkora területen, amennyit egy iga ökör egy nap alatt szokott megszántani.
1Sa 14:15 Erre óriási riadalom támadt a mezőn levő táborban, sőt a zsákmányolni kivonuló őrs egésze is megrémült. Zavar támadt a környéken, és szinte az Istentől származó csodálatos rémület következett be.
1Sa 14:16 Ekkor odatekintettek Saul őrszemei, akik a Benjamin-Gibeában voltak, és íme, részben elhullott, részben szanaszét futkosó tömeget láttak.
1Sa 14:17 Azt mondta erre Saul a vele levő népnek: "Vizsgáljátok meg, nézzétek meg, hogy ki távozott közülünk!" Amikor megvizsgálták, kiderült, hogy Jonatán, s fegyverhordozója nincs ott.
1Sa 14:18 Azt mondta erre Saul Ahiásnak: "Hozd elő az Isten ládáját." (Ott volt ugyanis akkor az Isten ládája Izrael fiainál.)
1Sa 14:19 Amíg azonban Saul a pappal beszélt, nagy lárma keletkezett a filiszteusok táborában, amely mindinkább növekedett és hangosabb lett. Azt mondta tehát Saul a papnak: "Hagyd abba!"
1Sa 14:20 Azzal Saul és az egész vele levő nép felkiáltott és elment a harctérre, s látta, hogy íme, azok egymás ellen fordították kardjukat, s nagyon nagy öldöklés folyik közöttük.
1Sa 14:21 Hozzá azok a héberek, akik eddig a filiszteusokkal tartottak, s azokkal a táborba felvonultak, megfordultak, és a Saullal és Jonatánnal levő izraelitákhoz szegődtek.
1Sa 14:22 Amikor aztán azok az izraeliták, akik Efraim hegységében elrejtőztek, meghallották, hogy a filiszteusok megfutamodtak, ők is valamennyien övéikhez csatlakoztak a harcban. Így Saullal mintegy tízezer ember volt,
1Sa 14:23 s az Úr megsegítette Izraelt azon a napon. A harc egészen Bétávenig terjedt.
1Sa 14:24 Amikor aztán Izrael emberei csoportosulni kezdtek azon a napon, Saul megeskette a népet e szavakkal: "Átkozott legyen az az ember, aki estig eledelt vesz magához, amíg bosszút nem állok ellenségeimen." Nem is vett magához az egész nép semmiféle eledelt.
1Sa 14:25 Sőt eljutott a föld egész népe egy erdőséghez, amelyben méz volt a föld színén
1Sa 14:26 és bement a nép az erdőségbe, s látta, hogy folyik a méz, de senki sem emelte kezét szájához, mert félt a nép az eskü miatt.
1Sa 14:27 Jonatán azonban nem hallotta, amikor apja megeskette a népet. Kinyújtotta tehát a kezében levő bot végét, belemártotta a lépesmézbe, a szájához emelte kezét, és felragyogott szeme.
1Sa 14:28 Rászólt ekkor valaki a nép közül, és azt mondta: "Esküvel kötelezte apád a népet, mondván: "Átkozott legyen az az ember, aki ma eledelt vesz magához!" A nép pedig nagyon kimerült."
1Sa 14:29 Jonatán azt felelte: "Apám ezzel csak megzavarta az országot; magatok láttátok, hogy felragyogott a szemem, mivel ízleltem egy keveset a mézből!
1Sa 14:30 Ha a nép evett volna ellenségeinek zsákmányából, amelyet talált, nemde sokkal nagyobb lett volna a filiszteusok veresége?"
1Sa 14:31 Mivel aznap a filiszteusokat Makmástól Ajjalonig verték, nagyon kimerült a nép.
1Sa 14:32 Nekiesett tehát a zsákmánynak, juhot, marhát, borjút vett, levágta a földön, s a vérrel együtt ette meg a húst a nép.
1Sa 14:33 Hírül vitték és megmondták azonban Saulnak, hogy vétkezik a nép az Úr ellen, mert vérrel együtt eszi a húst. Erre ő így szólt: "Hitszegésbe estetek! Tüstént hengerítsetek hozzám egy nagy követ."
1Sa 14:34 Aztán azt mondta Saul: "Széledjetek el a nép közé, s mondjátok meg nekik, hogy mindenki hozza ide hozzám a marháját s a kosát, s itt vágjátok le ezen a kövön, s úgy egyetek, hogy ne vétkezzetek az Úr ellen azáltal, hogy vérrel együtt eszitek a húst." Oda is vitte aznap éjjel az egész nép közül mindenki a kezébe került marhát, s ott vágta le,
1Sa 14:35 Saul pedig oltárt épített az Úrnak. Ekkor épített először oltárt az Úrnak.
1Sa 14:36 Majd azt mondta Saul: "Üssünk ez éjjel a filiszteusokra, s pusztítsuk őket, amíg felvirrad a reggel, s ne hagyjunk meg közülük senkit sem." Azt mondta erre a nép: "Tegyél egészen úgy, ahogy szemed jónak látja." A pap azonban így szólt: "Járuljunk előbb ide Istenhez."
1Sa 14:37 Meg is kérdezte Saul az Urat: "Űzőbe vegyem-e a filiszteusokat? Izrael kezébe adod-e őket?" Ám Ő nem felelt neki azon a napon.
1Sa 14:38 Azt mondta erre Saul: "Állítsátok ide a nép valamennyi főemberét, s tudjátok meg és lássátok, kitől eredt ez a mai bűnös állapot!
1Sa 14:39 Az Úrnak, Izrael szabadítójának életére mondom, hogy még ha fiam, Jonatán idézte is elő, megmásíthatatlanul meg kell halnia." Senki sem válaszolt neki erre a népből.
1Sa 14:40 Majd azt mondta egész Izraelnek: "Álljatok ti külön az egyik oldalra, én meg fiammal, Jonatánnal a másik oldalra állok." A nép erre azt felelte Saulnak: "Tedd azt, amit jónak lát szemed."
1Sa 14:41 Azt mondta ekkor Saul az Úrnak, Izrael Istenének: "Uram, Izrael Istene, adj jelt -- mi az, hogy ma nem feleltél szolgádnak? Ha bennem vagy fiamban, Jonatánban van e vétek, nyilvánítsd jeledet, ha pedig népedben van e vétek, nyilvánítsd szentségedet." Erre Jonatán és Saul bűnösnek nyilvánult, a nép pedig ártatlannak bizonyult.
1Sa 14:42 Azt mondta erre Saul: "Vessetek sorsot közöttem és fiam, Jonatán között." Ekkor Jonatán nyilvánult bűnösnek.
1Sa 14:43 Azt mondta azért Saul Jonatánnak: "Beszéld el nekem, mit műveltél?" Jonatán el is beszélte neki: "Megízleltem a kezemben levő bot végével egy kis mézet: íme, kész vagyok a halálra."
1Sa 14:44 Erre Saul így szólt: "Úgy segéljen engem az Úr most és mindenkor, hogy halállal lakolsz Jonatán!"
1Sa 14:45 A nép azonban azt mondta Saulnak: "Tehát meghaljon Jonatán, aki ezt a nagy győzelmet szerezte Izraelnek? Ennek nem szabad megtörténnie! Az Úr életére mondjuk, hogy haja szálának sem szabad lehullani a fejéről a földre, hiszen ő Isten segítségével szerezte meg a győzelmet a mai napon." Éppen azért megváltotta a nép Jonatánt, hogy ne kelljen meghalnia.
1Sa 14:46 Saul erre visszavonult és nem üldözte tovább a filiszteusokat, a filiszteusok pedig visszatértek lakóhelyükre.
1Sa 14:47 Miután így Saul megszilárdította királyságát Izraelen, hadba szállt köröskörül annak valamennyi ellenségével: a moabitákkal, Ammon fiaival, az edomitákkal, Szóba királyaival s a filiszteusokkal, és mindenütt, ahova fordult, győzedelmeskedett.
1Sa 14:48 Majd sereget gyűjtött és megverte az amalekitákat, s megmentette Izraelt fosztogatóinak kezétől.
1Sa 14:49 Saul fiai Jonatán, Jessúj és Melkisua voltak; két lányának neve: az elsőszülöttnek a neve Merób, a fiatalabbiknak a neve Míkol.
1Sa 14:50 Saul feleségének a neve: Ahinoám; ez Ahimaász lánya volt. Hadvezérének a neve: Ábner; ez Nérnek, Saul apai nagybátyjának volt a fia.
1Sa 14:51 Kís, Saul apja ugyanis és Nér, Ábner apja Abiel fiai voltak.
1Sa 14:52 A filiszteusok ellen Saul valamennyi napja alatt keményen folyt a harc, s azért, ha Saul egy-egy erős, hadravaló férfit látott, azt maga mellé vette.
1Sa 15:1 Azt mondta egyszer Sámuel Saulnak: "Engem küldött az Úr, hogy téged népének, Izraelnek királyává kenjelek: most azért halld az Úr szavát.
1Sa 15:2 Ezt üzeni a Seregek Ura: Megemlékeztem mindarról, amit az amalekiták Izraelen elkövettek, hogy miképp álltak ellene az úton, amikor feljött Egyiptomból.
1Sa 15:3 Most azért eredj, s verd meg az amalekitákat, s pusztítsd el mindenüket: ne kíméld őket, s meg ne kívánj holmijukból semmit sem, hanem ölj meg férfit s asszonyt, gyermeket és csecsemőt, szarvasmarhát, s aprójószágot, tevét és szamarat egyaránt."
1Sa 15:4 Erre Saul hadba szólította a népet, s megszámlálta őket, miként a bárányokat: kétszázezer gyalogosa és tízezer júdabeli embere volt.
1Sa 15:5 Amikor aztán Saul az amalekiták városáig jutott, lesbeállt a völgyben.
1Sa 15:6 Majd azt mondta Saul a kenitáknak: "Menjetek, távozzatok, s költözzetek ki az amalekiták közül, hogy pusztulásba ne találjalak sodorni titeket közöttük, noha ti irgalmasságot cselekedtetek Izrael valamennyi fiával, amikor feljöttek Egyiptomból." Erre aztán eltávoztak a keniták az amalekiták közül.
1Sa 15:7 Saul pedig megverte az amalekitákat Hevilától egészen addig, ahol az Egyiptommal szemben levő Súrhoz jut az ember.
1Sa 15:8 Agágot, az amalekiták királyát elevenen elfogta, az egész népet pedig kardélre hányatta.
1Sa 15:9 Ám Saul és a nép megkímélte Agágot meg az aprójószág és szarvasmarha legjavát, a juhokat és a kosokat, és mindazt, ami szép volt. Nem akarták elpusztítani, hanem csak azt pusztították el, ami silány és megvetendő volt.
1Sa 15:10 Ekkor az Úr szózatot intézett Sámuelhez, mondva:
1Sa 15:11 "Bánom, hogy királlyá tettem Sault, mert elhagyott engem, s nem hajtotta végre szavamat." Elszomorodott erre Sámuel, s egész éjszaka kiáltott az Úrhoz.
1Sa 15:12 Amikor aztán éjszaka felkelt Sámuel, hogy reggelre Saul elé menjen, hírül hozták Sámuelnek, hogy Saul Kármelbe ment, s diadalívet emelt magának, s aztán megfordult, tovább ment, s lement Gilgálba. Odament tehát Sámuel Saulhoz, miközben Saul éppen egészen elégő áldozatot mutatott be az Úrnak az amalekitáktól hozott zsákmány legjavából.
1Sa 15:13 Amikor Sámuel odaért Saulhoz, azt mondta neki Saul: "Áldjon meg téged az Úr! Teljesítettem az Úr szavát!"
1Sa 15:14 Ám Sámuel azt mondta: "Hát micsoda juhok bégetése az, amely a fülembe hatol, s miféle marhák bőgése az, amelyet hallok?"
1Sa 15:15 Azt mondta erre Saul: "Az amalekitáktól hozták őket; a nép ugyanis megkímélte az aprójószág s a szarvasmarha legjavát, hogy feláldozza az Úrnak, a te Istenednek, a többit azonban megöltük."
1Sa 15:16 Azt mondta erre Sámuel Saulnak: "Engedd, hadd közöljem veled, mit mondott nekem az Úr ez éjszaka." Ő így szólt: "Beszélj!"
1Sa 15:17 Azt mondta erre Sámuel: "Nemde, noha kicsiny is voltál a magad szemében, Izrael törzseinek fejévé lettél, és az Úr Izrael királyává kent fel téged.
1Sa 15:18 Aztán elküldött az Úr téged erre az útra és azt mondta: "Eredj, s pusztítsd el a vétkes amalekitákat, s hadakozz ellenük, amíg meg nem semmisülnek."
1Sa 15:19 Miért nem hallgattál tehát az Úr szavára? Miért estél neki a zsákmánynak, s miért cselekedted azt, ami gonosz az Úr előtt?"
1Sa 15:20 Azt mondta erre Saul Sámuelnek: "Hiszen én hallgattam az Úr szavára, s elmentem arra az útra, amelyre az Úr küldött, s elhoztam Agágot, az amalekiták királyát, s megöltem az amalekitákat.
1Sa 15:21 A nép pedig azért vett el a zsákmányból aprójószágot és marhát, hogy a megölt jószág zsengéjeként áldozatul mutassa be az Úrnak, Istenének Gilgálban."
1Sa 15:22 Azt mondta erre Sámuel: "Vajon egészen elégő áldozatokat s véresáldozatokat akar-e az Úr, s nem inkább azt, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának? Többet ér az engedelmesség, mint a véresáldozat, és a szófogadás többet, mint a kosok hájának bemutatása,
1Sa 15:23 mert a varázslás bűnével ér fel az ellenszegülés, és a bálványimádás vétkével az engedelmesség megtagadása. Mivel tehát megvetetted az Úr szavát, azért az Úr is megvetett téged, hogy ne légy tovább király."
1Sa 15:24 Azt mondta erre Saul Sámuelnek: "Vétkeztem, mert megszegtem az Úr szavát s a te szavadat, de féltem a néptől, azért engedtem szavuknak.
1Sa 15:25 Most azonban kérlek, vedd el bűnömet, s gyere vissza velem, hogy imádjam az Urat."
1Sa 15:26 Ám Sámuel azt mondta Saulnak: "Nem megyek vissza veled, mert megvetetted az Úr szavát, s azért az Úr is megvetett téged, hogy ne légy tovább Izrael királya."
1Sa 15:27 Azzal Sámuel megfordult, hogy távozzon: ő azonban megragadta palástja szélét, úgyhogy az elszakadt.
1Sa 15:28 Azt mondta erre neki Sámuel: "Elszakította ma tőled az Úr Izrael királyságát, s odaadta másnak, aki különb, mint te.
1Sa 15:29 Izrael Győzedelmese nem von vissza, s nem bán meg semmit, mert nem ember, hogy megbánjon valamit!"
1Sa 15:30 Ám ő azt mondta: "Vétkeztem! Most azonban tisztelj meg engem népem vénei és Izrael előtt: gyere vissza velem, hogy imádjam az Urat, Istenedet."
1Sa 15:31 Megfordult tehát Sámuel és követte Sault és Saul imádta az Urat.
1Sa 15:32 Majd azt mondta Sámuel: "Hozzátok elém Agágot, az amalekiták királyát." Oda is vitték eléje a kövér, remegő Agágot. Azt mondta ekkor Agág: "Így szakít el a keserű halál?"
1Sa 15:33 Azt mondta azonban Sámuel: "Amint kardod gyermektelenné tette az asszonyokat, úgy legyen gyermektelenné anyád is az asszonyok között." Azzal darabokra szabdalta őt Sámuel az Úr előtt Gilgálban.
1Sa 15:34 Sámuel azután elment Ramátába, Saul pedig felment Gibeába, házába.
1Sa 15:35 Sámuel nem is kereste fel többé Sault halála napjáig. Sámuel azonban egyre bánkódott Saul miatt, mivel az Úr megbánta, hogy Izrael királyává tette.
1Sa 16:1 Azt mondta azért az Úr Sámuelnek: "Meddig bánkódsz még Saul miatt, noha én elvetettem őt, hogy ne uralkodjon Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, s gyere, hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz, mert annak a fiai közül szemeltem ki magamnak királyt."
1Sa 16:2 Azt mondta erre Sámuel: "Hogyan menjek? Hiszen meghallja Saul és megöl!" Azt mondta erre az Úr: "Vigyél magaddal egy borjút a csordából és mondd: Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak.
1Sa 16:3 Izájt pedig hívd meg a véresáldozatra és én majd értésedre adom, hogy mit cselekedj, s kend fel azt, akit majd mutatok neked."
1Sa 16:4 Úgy is cselekedett Sámuel, ahogy az Úr azt mondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, elcsodálkoztak a város vénei és eléje mentek és megkérdezték: "Békés-e a jöveteled?"
1Sa 16:5 Ő azt mondta: "Békés! Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. Tartsatok megszentelődést és gyertek velem, hogy bemutassam a véresáldozatot." Megszentelődést tartatott tehát Izájjal s fiaival, és meghívta őket a véresáldozatra.
1Sa 16:6 Amikor aztán eljöttek, meglátta Eliábot és azt mondta magában: "Nemde, máris az Úr előtt áll felkentje?"
1Sa 16:7 Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: "Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti."
1Sa 16:8 Erre Izáj odahívta Abinádábot, és őt vezette Sámuel elé. Ám ő azt mondta: "Ezt sem választotta az Úr."
1Sa 16:9 Erre Izáj Simát vitte oda, de őróla is azt mondta: "Ezt sem választotta az Úr."
1Sa 16:10 Hét fiát vezette így oda Izáj Sámuel elé, de Sámuel azt mondta Izájnak: "Ezek közül nem választott az Úr!"
1Sa 16:11 Majd azt mondta Sámuel Izájnak: "Ez az összes fiad?" Ő azt felelte: "Hátra van még a legkisebbik, az a juhokat legelteti." Azt mondta erre Sámuel Izájnak: "Küldj érte, s hozasd el, mert addig nem telepszünk le, amíg ide nem jön."
1Sa 16:12 Érte küldött tehát, és elhozatta. Vörös volt, szépszemű és csinos külsejű. Azt mondta ekkor az Úr: "Kelj fel, kend fel, mert ő az!"
1Sa 16:13 Erre Sámuel vette az olajos szarut, s felkente őt testvérei közepette, és ettől a naptól az Úr lelke Dávidra szállt. Sámuel aztán felkelt és elment Ramátába.
1Sa 16:14 Miután Saultól eltávozott az Úr lelke, az Úr egy gonosz lelket bocsátott rá, s az igen gyötörte.
1Sa 16:15 Azt mondták azért Saul szolgái uruknak: "Íme, Isten egyik gonosz lelke gyötör téged.
1Sa 16:16 Adja ki tehát urunk a parancsot, és előtted levő szolgáid keresnek valakit, aki ért a lantpengetéshez, hogy amikor elfog téged az Úrnak az a gonosz lelke, ő pengesse kezével a lantot és megkönnyebbülj."
1Sa 16:17 Azt mondta erre Saul a szolgáinak: "Szerezzetek tehát nekem valakit, aki jól pengeti a lantot, s hozzátok ide hozzám."
1Sa 16:18 Megszólalt ekkor egyik legénye és azt mondta: "Íme, én láttam, hogy a betlehemi Izáj egyik fia jól tudja pengetni a lantot, hozzá nagy erejű vitéz, hadra termett ember, értelmes szavú, szép férfi, s az Úr is vele van."
1Sa 16:19 Erre Saul követeket küldött Izájhoz, ezzel az üzenettel: "Küldd hozzám Dávidot, azt a fiadat, aki a legelőn van."
1Sa 16:20 Erre Izáj vett egy szamarat, megrakta kenyérrel, meg egy korsó bort és egy kecskegödölyét és elküldte Dáviddal, a fiával Saulnak.
1Sa 16:21 Dávid el is jutott Saulhoz és szolgálatába állt, aki őt nagyon megszerette és fegyverhordozójává tette.
1Sa 16:22 Éppen azért Saul elküldött Izájhoz, s ezt üzente: "Hadd maradjon Dávid a szolgálatomban, mert kedvet talált szememben."
1Sa 16:23 Így aztán valahányszor elfogta Sault az Úrnak az a gonosz lelke, Dávid elővette a lantot, s pengette kezével és Saul felüdült és megkönnyebbedett, mert a gonosz lélek eltávozott tőle.
1Sa 17:1 Ám a filiszteusok ismét harcra gyűjtötték hadaikat. A júdabeli Szókóban gyűltek össze és Szókó és Azeka között, Dommím határában ütöttek tábort.
1Sa 17:2 Erre összegyűltek Saul és Izrael fiai és elmentek a Terebint völgybe és csatasorba álltak, hogy hadakozzanak a filiszteusokkal.
1Sa 17:3 A filiszteusok az egyik hegyoldalon álltak, Izrael pedig a másik hegyoldalon állt, úgyhogy a völgy közöttük volt.
1Sa 17:4 Ekkor kijött a filiszteusok táborából egy harcos férfi, akit Góliátnak hívtak, s Gátból való volt. Hat könyöknyi és egy arasznyi volt a magassága,
1Sa 17:5 rézsisak volt a fején, s pikkelyes páncélt viselt: páncéljának súlya ötezer rézsékel volt.
1Sa 17:6 Lábszárán rézvért volt, s vállát rézpajzs fedte.
1Sa 17:7 Dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának vasa hatszáz vassékel volt és fegyverhordozó járt előtte.
1Sa 17:8 Megállt, átkiáltott Izrael csatasorainak, és azt mondta nekik: "Miért vonultatok fel, s miért készülődtök harcra? Hát nem vagyok-e én filiszteus, ti meg Saul szolgái? Válasszatok ki magatok közül valakit, s az jöjjön le hozzám páros viadalra.
1Sa 17:9 Ha meg tud velem vívni és megver: szolgáitok leszünk; ha én kerekedek felül, s verem meg őt, ti lesztek szolgák, s ti fogtok szolgálni nekünk."
1Sa 17:10 Majd azt mondta a filiszteus: "Íme, én ma gyalázattal illettem Izrael hadait: adjatok elém valakit, hogy páros viadalra keljen velem."
1Sa 17:11 Amikor Saul és az izraeliták mindnyájan meghallották a filiszteusnak ezt a beszédét, meghökkentek és nagyon nagy félelem fogta el őket.
1Sa 17:12 Dávid annak a júdabeli Betlehemből való efratai embernek volt a fia, akiről fentebb szóltunk. Ezt Izájnak hívták, s nyolc fia volt, de ő Saul napjaiban már öreg ember volt és az élemedett korú férfiak közé tartozott.
1Sa 17:13 Három idősebb fia azonban elment Saullal a harcba; hadbavonult három fiának a neve: Eliáb, az elsőszülött, Abinádáb a második és Sámma a harmadik.
1Sa 17:14 Dávid volt a legfiatalabb. Minthogy a három legidősebb fiú követte Sault,
1Sa 17:15 Dávid vissza-visszatért Saul mellől, hogy legeltesse apja nyáját Betlehemben.
1Sa 17:16 A filiszteus negyven napon át minden reggel és este előjött és kiállt.
1Sa 17:17 Azt mondta egyszer Izáj Dávidnak, a fiának: "Fogd ezt az éfa árpadarát s ezt a tíz kenyeret a testvéreid számára, s fuss el vele a táborba testvéreidhez,
1Sa 17:18 ezt a tíz darab sajtot pedig vidd el az ezredesnek, aztán nézd meg testvéreidet, jól vannak-e, s tudd meg, kikkel vannak egy sorban."
1Sa 17:19 Saul meg ők, és Izrael fiai mindnyájan ekkor éppen a Terebint völgyben hadakoztak a filiszteusokkal.
1Sa 17:20 Erre Dávid kora reggel felkelt, rábízta a nyájat egy pásztorra, felrakodott és elment, amint Izáj parancsolta neki. El is jutott a Magála helyéhez és a sereghez, de az éppen kivonult a harcra és csatakiáltásba tört ki.
1Sa 17:21 Izrael ugyanis csatarendben állt, de velük szemben a filiszteusok is harcra készülődtek.
1Sa 17:22 Erre Dávid rábízta a hozott holmit a poggyászőr kezére, aztán elfutott a harctérre, és megkérdezte, rendben van-e minden a testvéreivel kapcsolatban.
1Sa 17:23 Miközben beszélgetett velük, megjelent az a harcos férfi, a Góliát nevű, Gátból való filiszteus és kijött a filiszteusok táborából és megismételte szavait Dávid hallatára.
1Sa 17:24 Amint az izraeliták meglátták azt az embert, valamennyien elfutottak színe elől, mert igen féltek tőle.
1Sa 17:25 Valaki azonban azt mondta Izraelből: "Látjátok ezt az embert, aki előjött? Azért jött elő, hogy gyalázza Izraelt! Éppen azért azt az embert, aki őt megveri, nagy gazdagsággal ajándékozza meg a király, sőt neki adja lányát, és adómentessé teszi apai házát Izraelben!"
1Sa 17:26 Odaszólt erre Dávid a körülötte álló embereknek: "Mit is adnak annak az embernek, aki megveri ezt a filiszteust, s elhárítja a gyalázatot Izraelről? Ugyan ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Isten hadsorait?"
1Sa 17:27 Elmondta erre neki a nép a dolgot: "Ezt és ezt adják annak az embernek, aki őt megveri."
1Sa 17:28 Amikor Eliáb, legidősebb bátyja meghallotta, hogy erről beszél a többiekkel, haragra gerjedt Dávid ellen és azt mondta: "Miért jöttél ide, s miért hagytad azt a néhány juhot a pusztában? Ismerem nagyravágyásodat és szíved gonoszságát; azért jöttél le, hogy lásd a harcot!"
1Sa 17:29 Azt mondta erre Dávid: "Mit követtem el? Nem beszélgetés-e ez csupán?"
1Sa 17:30 Majd eltávozott tőle egy kevéssé és másfelé fordult, s ugyanazokat a szavakat mondta, s a nép is ugyanazokat a szavakat felelte neki, mint az előbb.
1Sa 17:31 Híre ment azoknak a szavaknak, amelyeket Dávid mondott, s elbeszélték őket Saul színe előtt.
1Sa 17:32 Amikor aztán eléje vitték, Dávid így szólt hozzá: "Senkinek se csüggedjen el a szíve e miatt; én, a te szolgád, elmegyek és megvívok a filiszteussal."
1Sa 17:33 Azt mondta erre Saul Dávidnak: "Nem bírsz te szembeszállni és megvívni ezzel a filiszteussal, mert te gyermek vagy, az meg harchoz szokott ember kora ifjúságától kezdve."
1Sa 17:34 Dávid azt felelte Saulnak: "Amikor szolgád legeltette az apja nyáját, ha oroszlán vagy medve jött, és elvitt egy kost a nyájból,
1Sa 17:35 utánamentem és leütöttem, s kiszabadítottam szájából; ha rám támadt, megragadtam az állát, megfojtottam és megöltem.
1Sa 17:36 Oroszlánt is, medvét is megöltem én, a te szolgád: úgy jár tehát majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok. Nos, megyek és elhárítom népemről a gyalázatot, elvégre is ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni merte az élő Isten seregét."
1Sa 17:37 Majd azt mondta Dávid: "Az Úr, aki megszabadított az oroszlán mancsai meg a medve mancsai közül, Ő fog megszabadítani engem e filiszteus kezéből." Azt mondta erre Saul Dávidnak: "Eredj, s az Úr legyen veled!"
1Sa 17:38 Aztán Saul felöltöztette Dávidot a maga ruháiba, rézsisakot tett a fejére, s páncélt adott rá.
1Sa 17:39 Ekkor Dávid felcsatolta kardját a ruhái fölé, s elkezdte próbálgatni, tud-e így felfegyverkezve járni, mert nem szokta meg. Azt mondta Dávid Saulnak: "Nem tudok így járni, mert nem szoktam meg." Azzal lerakta ezeket,
1Sa 17:40 s vette botját, amelyet mindig a kezében hordott, kiválasztott magának öt jó sima követ a patakból, s betette azokat pásztortáskájába, amely nála volt, s kezébe vette parittyáját, s kiment a filiszteus elé.
1Sa 17:41 Erre a filiszteus, előtte haladó fegyverhordozójával együtt, ballagva és egyre jobban közeledve Dávid felé tartott.
1Sa 17:42 Amikor aztán a filiszteus feltekintett és meglátta Dávidot, semmibe sem vette, hiszen egy vörös, szép külsejű ifjú volt előtte.
1Sa 17:43 Erre a filiszteus így szólt Dávidhoz: "Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?" Aztán a filiszteus megátkozta isteneivel Dávidot,
1Sa 17:44 és azt mondta Dávidnak: "Gyere csak ide hozzám, hadd adjam húsodat az ég madarainak s a mező vadjainak!"
1Sa 17:45 Dávid ekkor így szólt a filiszteushoz: "Te karddal, dárdával s pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael hadainak Istene nevével megyek ellened, amelyeket te gyalázattal illettél
1Sa 17:46 a mai napon. Az Úr pedig a kezembe fog adni téged, megöllek, leveszem rólad a fejedet, és még ma az ég madarainak és a mező vadjainak adom a filiszteusok táborának hulláit, hadd tudja meg az egész föld, hogy van Izraelnek Istene!
1Sa 17:47 Tudja meg ez az egész gyülekezet, hogy nem kell kard és dárda az Úrnak a győzelemhez, mert ő a harc ura, s ő a kezünkbe is fog adni titeket!"
1Sa 17:48 Amikor aztán a filiszteus nekikészült, s elindult, s Dávid felé közelített, Dávid sietve a filiszteus elé futott, hogy megküzdjön vele,
1Sa 17:49 és benyújtotta kezét táskájába, kivett belőle egy követ, azt parittyájával megforgatta, s elhajította, s homlokon sújtotta vele a filiszteust, úgyhogy a kő belefúródott homlokába, s az arcával a földre bukott.
1Sa 17:50 Így győzte le Dávid a filiszteust parittyával és kővel, s miután leverte, meg is ölte a filiszteust. Mivel ugyanis kard nem volt Dávid kezében,
1Sa 17:51 odaszaladt, megállt a filiszteus felett, megfogta kardját, kirántotta hüvelyéből, s megölte őt és levágta fejét. Amikor a filiszteusok látták, hogy hősük meghalt, megfutamodtak.
1Sa 17:52 Erre Izrael és Júda emberei felkeltek és felkiáltottak és addig űzték a filiszteusokat, amíg a völgybe és Akkaron kapujához nem jutottak. Hullottak is a sebesültek a filiszteusok közül a Sáráim felé vivő úttól kezdve egészen Gátig és Akkaronig.
1Sa 17:53 Amikor aztán megkergették a filiszteusokat, Izrael fiai visszatértek, s elfoglalták táborukat.
1Sa 17:54 Dávid pedig fogta a filiszteus fejét, s elvitte Jeruzsálembe, fegyvereit pedig elhelyezte sátrában.
1Sa 17:55 Amikor Saul látta, hogy Dávid kimegy a filiszteus elé, azt mondta Ábnernek, a sereg fővezérének: "Melyik nemzetségből származik ez az ifjú, Ábner?" Ábner azt felelte: "Életedre mondom, ó király, hogy nem tudom!"
1Sa 17:56 Azt mondta erre a király: "Kérdezd meg, kinek a fia ez az ifjú!"
1Sa 17:57 Ezért, amikor Dávid a filiszteus megölése után visszatért, kezében a filiszteus fejével, Ábner megfogta, s bevitte Saul elé.
1Sa 17:58 Saul így szólt hozzá: "Melyik nemzetségből való vagy, ó ifjú?" Dávid azt mondta rá: "Szolgádnak, a betlehemi Izájnak vagyok a fia."
1Sa 18:1 Amikor befejezte Saullal való beszédét, történt, hogy Jonatán lelke egybeforrt Dávid lelkével, és Jonatán úgy megszerette őt, mint a saját lelkét.
1Sa 18:2 Saul azon a napon egészen maga mellé vette és nem engedte többé visszatérni apja házába,
1Sa 18:3 Jonatán pedig szövetségre lépett Dáviddal, mert úgy szerette, mint a saját lelkét.
1Sa 18:4 Éppen azért Jonatán levetette magáról azt a köntöst, amelyet viselt, s egyéb felszerelésével, kardjával, íjával és övével együtt Dávidnak adta.
1Sa 18:5 Valahányszor aztán Dávid kivonult valamerre, ahová őt Saul küldte, mindig sikert aratott. Ezért Saul a harcosok fejévé tette, s ez tetszésre talált az egész nép szemében, sőt Saul szolgáinak színe előtt is.
1Sa 18:6 Amikor azonban Dávid a filiszteus megverése után visszafelé tartott, kivonultak az asszonyok Izrael valamennyi városából Saul király elé, énekelve, körtáncot lejtve, ujjongó dobokkal és csörgőkkel,
1Sa 18:7 s egyre csak ezt zengedezték a játszó asszonyok: "Megvert Saul ezret, Dávid pedig tízezret."
1Sa 18:8 Nagyon megharagudott erre Saul, nem tetszett neki ez a beszéd, és azt mondta: "Dávidnak tízezret adtak, nekem pedig ezret adtak: mi hiányzik még neki, mint a királyság?"
1Sa 18:9 Ettől a naptól kezdve Saul nem nézett egyenes szemmel Dávidra.
1Sa 18:10 Másnap aztán ismét elfogta Sault Isten egyik gonosz lelke, úgyhogy prófétált házában. Közben Dávid pengette kezével a lantot, mint minden nap. Saulnak ekkor éppen kezében volt a dárda,
1Sa 18:11 s azt odahajította, azt gondolva, hogy a falhoz szegezheti Dávidot, ám Dávid két ízben is elhajolt előle.
1Sa 18:12 Erre Saul félni kezdett Dávidtól, mert az Úr vele volt, tőle pedig eltávozott.
1Sa 18:13 Éppen azért Saul eltávolította őt maga mellől, és egy ezred tisztjévé tette, s ő vonult ki és be a nép élén.
1Sa 18:14 Dávid azonban sikerrel járt el minden útjában, mert az Úr vele volt.
1Sa 18:15 Amikor Saul látta, hogy nagyon szerencsés, tartani kezdett tőle.
1Sa 18:16 Egész Izrael és Júda azonban szerette Dávidot, mert ő vonult ki és be élükön.
1Sa 18:17 Azt mondta azért Saul Dávidnak: "Íme, itt van idősebbik lányom, Merób; neked adom feleségül, csak légy bátor harcosom és harcold az Úr harcait." Saul azonban azt gondolta és azt mondta magában: "Ne az én kezem bánjon el vele, bánjon el csak vele a filiszteusok keze."
1Sa 18:18 Dávid azt mondta rá Saulnak: "Ki vagyok én, s mi az én életem, s mi apám nemzetsége Izraelben, hogy én a király vejévé legyek?"
1Sa 18:19 Mindazonáltal amikor eljött az idő, amikor oda kellett volna adni Meróbot, Saul lányát Dávidnak, a meholita Hadrielnek adták oda feleségül.
1Sa 18:20 Míkol, Saul második lánya azonban megszerette Dávidot, s amikor ezt hírül vitték Saulnak, tetszett neki a dolog.
1Sa 18:21 Azt mondta ugyanis magában Saul: "Neki adom, hadd legyen kelepcéjévé és hadd bánjon el vele a filiszteusok keze." Üzent azért Saul Dávidnak: "Légy ma e második alkalommal a vőm."
1Sa 18:22 Majd meghagyta Saul a szolgáinak: "Beszéljetek titokban Dáviddal, és mondjátok neki: Íme, tetszel a királynak, s minden szolgája is szeret: légy tehát most a király veje."
1Sa 18:23 El is juttatták Saul szolgái mindezeket a szavakat Dávid fülébe. Ám Dávid azt mondta rá: "Csekélységnek látszik-e előttetek a király vejévé lenni? Hiszen én szegény és vagyontalan ember vagyok!"
1Sa 18:24 Jelentették erre Saul szolgái, mondva: "Ezeket s ezeket a szavakat mondta Dávid."
1Sa 18:25 Azt mondta erre Saul: "Így szóljatok Dávidhoz: Nem kell a királynak semmi más jegyajándék, csak száz filiszteus előbőre, hogy meglakoljanak a király ellenségei." Azt gondolta ugyanis Saul, hogy így a filiszteusok kezébe juttatja Dávidot.
1Sa 18:26 Amikor szolgái elmondták Dávidnak azokat a szavakat, amelyeket Saul mondott, tetszett Dávidnak a dolog, hogy a király vejévé legyen.
1Sa 18:27 Éppen azért néhány nap múlva felkerekedett Dávid, elment az alatta levő emberekkel, levágott kétszáz férfit a filiszteusok közül. Aztán elvitte és leszámlálta az előbőröket a királynak, hogy a vejévé lehessen. Erre Saul neki adta Míkolt, a lányát feleségül.
1Sa 18:28 Amikor Saul látta és megértette, hogy az Úr Dáviddal van és Míkol, Saul lánya is szereti őt,
1Sa 18:29 még inkább félni kezdett Saul Dávidtól és minden időre ellensége lett Saul Dávidnak.
1Sa 18:30 S valahányszor a filiszteusok fejedelmei támadtak, Dávid mindjárt a támadásuk elején mindig nagyobb sikert aratott, mint Saul bármelyik szolgája, s így nagyon híressé lett neve.
1Sa 19:1 Szólt ezért Saul Jonatánnak, a fiának és minden szolgájának, hogy öljék meg Dávidot. Ám Jonatán, Saul fia nagyon szerette Dávidot.
1Sa 19:2 Éppen azért értesítette Jonatán Dávidot, s megmondta neki: "Saul, az apám halálra keres téged: reggel tehát, kérlek, vigyázz magadra, s rejtőzködj el titokban.
1Sa 19:3 Én aztán majd kimegyek, s azon a mezőn, ahol te leszel, apám elé állok, s beszélek rólad apámnak, s amit tapasztalni fogok, majd tudtodra adom."
1Sa 19:4 Jonatán erre jót szólt apjának, Saulnak Dávidról és azt mondta neki: "Ne vétkezz király, szolgád, Dávid ellen, hiszen ő nem vétkezett ellened, s cselekedetei nagyon hasznosak neked.
1Sa 19:5 Kockára tette életét, és megverte a filiszteust. Az Úr nagy győzelmet juttatott általa egész Izraelnek: láttad és örültél! Miért vétkeznél tehát ártatlan vér ellen, s miért ölnéd meg Dávidot, aki semmit sem követett el?"
1Sa 19:6 Amikor ezt Saul hallotta, Jonatán szavára megengesztelődött és megesküdött: "Az Úr életére mondom, hogy nem fogom megöletni."
1Sa 19:7 Erre Jonatán előhívatta Dávidot és elmondta neki mindezeket a szavakat. Aztán Jonatán bevitte Dávidot Saulhoz, s ő ismét olyan volt előtte, mint azelőtt.
1Sa 19:8 Ám ismét megindult a harc és Dávid kivonult és hadakozott a filiszteusok ellen. Nagy csapást mért rájuk, és azok megfutamodtak színe elől.
1Sa 19:9 Erre Sault ismét megszállta az Úr egyik gonosz lelke. Így üldögélt házában, kezében a dárdával, miközben Dávid pengette a lantot kezével.
1Sa 19:10 Egyszer csak Saul ismét megkísérelte, hogy Dávidot a falhoz szegezze a dárdával, de Dávid elhajolt Saul színe elől, s a dárda, anélkül, hogy sebet ejtett volna, a falba fúródott. Erre Dávid elszaladt és még azon éjjel elmenekült.
1Sa 19:11 Erre Saul elküldte csatlósait Dávid házához, hogy őrizzék és reggel megöljék. Ám Míkol, a felesége tudtára adta ezt Dávidnak: "Ha meg nem mented magadat ez éjjel, holnap meghalsz."
1Sa 19:12 Éppen azért lebocsátotta őt az ablakon, s ő elment, elfutott és megmenekült.
1Sa 19:13 Míkol aztán vette a szobrot, rátette az ágyra, szőrös kecskebőrt tett a feje alá és ruhákkal betakarta.
1Sa 19:14 Amikor aztán Saul poroszlókat küldött oda, hogy fogják meg Dávidot, azok azt a választ hozták, hogy beteg.
1Sa 19:15 Erre Saul visszaküldte a követeket, hogy nézzék meg Dávidot és azt mondta: "Ágyastul is hozzátok elém, hogy megölethessem."
1Sa 19:16 Amikor azonban a követek odaértek, a szobrot találták az ágyban, kecskebőrrel a feje alatt.
1Sa 19:17 Azt mondta erre Saul Míkolnak: "Miért játszottál így ki, s miért engedted ellenségemet elfutni?" Míkol azt felelte rá Saulnak: "Azért, mert ő azt mondta nekem: "Engedj el, különben megöllek.""
1Sa 19:18 Közben Dávid elfutott és megmenekült és eljutott Sámuelhez Ramátába, s elbeszélte neki mindazt, amit vele Saul művelt. Erre ő és Sámuel elmentek, s megtelepedtek Nájótban.
1Sa 19:19 Hírül vitték azonban Saulnak, s elmondták neki: "Íme, Dávid a ramátai Nájótban van."
1Sa 19:20 Erre Saul poroszlókat küldött, hogy fogják meg Dávidot. Amikor azonban meglátták a jövendölő próféták seregét és vezetőjüket, Sámuelt, őket is betöltötte Isten lelke, s ők is prófétálni kezdtek.
1Sa 19:21 Amikor ezt hírül vitték Saulnak, más követeket küldött, de azok is prófétálni kezdtek. Erre Saul harmadszor is követeket küldött, de azok is prófétálni kezdtek. Megharagudott erre Saul,
1Sa 19:22 s maga is elment Ramátába; amikor a Szókóban levő nagy vízveremhez jutott, megkérdezte: "Hol van Sámuel és Dávid?" Azt mondták erre neki: "Íme, a ramátai Nájótban vannak."
1Sa 19:23 Elindult tehát a ramátai Nájótba, de őt is eltöltötte Isten lelke, s amint ment és haladt, egyre prófétálgatott, amíg a ramátai Nájótba nem jutott.
1Sa 19:24 Ott ő is levetette ruháit és prófétált a többiekkel együtt Sámuel előtt, s ott feküdt azon egész nap és éjjel mezítelenül. Innen is származott a közmondás: "Hát Saul is a próféták közt van?"
1Sa 20:1 Dávid azonban elfutott a ramátai Nájótból, elment és szólt Jonatánnak: "Mit követtem el? Mi a vétkem, s mi a bűnöm apád ellen, hogy életemre tör?"
1Sa 20:2 Ő azt mondta neki: "Dehogyis, nem fogsz meghalni, mert apám nem cselekszik sem nagy, sem kicsiny dolgot, mielőtt velem nem közli. Csak éppen ezt az egy dolgot titkolta volna el előttem? Nem fog az megtörténni!"
1Sa 20:3 Meg is esküdött újra Dávidnak. Ám Dávid azt mondta: "Nyilván tudja apád, hogy én kegyelmet találtam szemedben, s azért azt fogja mondani magában: "Ne tudjon erről Jonatán, nehogy elszomorodjék!" Én azonban az Úr életére és a te életedre mondom, hogy szinte csak egy lépés választ el engem a haláltól."
1Sa 20:4 Azt mondta erre Jonatán Dávidnak: "Bármit mondasz nekem, megteszem neked."
1Sa 20:5 Azt mondta erre Dávid Jonatánnak: "Íme, holnap újhold napja van, amikor a szokás szerint a király mellé kellene ülnöm, hogy egyem. Engedj azonban el, hadd rejtőzzem el a mezőn harmadnap estig.
1Sa 20:6 Ha apád odanéz és keres engem, feleld neki: "Dávid megkért engem, hogy sietve Betlehem városába mehessen, mert ott most ünnepi áldozata van egész nemzetségének."
1Sa 20:7 Ha ő erre azt mondja: "Jól van" -- akkor békessége lesz szolgádnak; ha azonban haragra gerjed, akkor tudd meg, hogy gonoszsága teljes ellenem.
1Sa 20:8 Cselekedj tehát irgalmasságot szolgáddal, hiszen szövetségre léptél velem, szolgáddal az Úr előtt. Ha azonban valami gonoszság van bennem, ölj meg te magad, s ne vígy apádhoz."
1Sa 20:9 Azt mondta erre Jonatán: "Távol legyen tőled! Mihelyt bizonyosan megtudom, hogy apám gonoszsága teljes ellened, lehetetlen, hogy tudtodra ne adjam."
1Sa 20:10 Erre Dávid megkérdezte Jonatánt: "Ki fog értesíteni engem, ha apád netán valami rosszat mond neked rólam?"
1Sa 20:11 Azt mondta erre Jonatán Dávidnak: "Gyere, menjünk ki a mezőre." Miután pedig mindketten kimentek a mezőre,
1Sa 20:12 azt mondta Jonatán Dávidnak: "Uram, Izrael Istene, ha megtudom holnap vagy holnapután apám szándékát, s valami jót tudok meg Dávidról, és nem küldök azonnal hozzád, nem adom tudtodra,
1Sa 20:13 akkor sújtsa az Úr Jonatánt most és mindenkor! Ha pedig fennáll apám gonoszsága ellened, akkor azt juttatom füledbe, és elbocsátalak, hogy menj békében, s az Úr legyen veled, miként apámmal volt.
1Sa 20:14 De akkor, ha még élek, az Úr irgalmasságát gyakorold ám velem, ha pedig már meghaltam,
1Sa 20:15 ne vond meg irgalmasságodat házamtól sohasem, akkor sem, amikor majd az Úr kiirtja Dávid minden ellenségét a földről. Vegye el az Úr Jonatánt házából, s álljon bosszút Dávid ellenségein!"
1Sa 20:16 Így kötött szövetséget Jonatán Dávid házával, s az Úr így állt bosszút Dávid ellenségein.
1Sa 20:17 Majd ismételten megesküdött Jonatán Dávidnak, mert szerette őt -- mint a saját lelkét, úgy szerette.
1Sa 20:18 Aztán azt mondta neki Jonatán: "Holnap újhold napja van, s keresni fognak téged.
1Sa 20:19 Holnapután pedig menj el messzire, oda, ahol a tett napján elrejtőztél, és ülj le az Ezel nevű kő mellé.
1Sa 20:20 Én aztán majd három nyilat lövök oda, mintha a céllövésben gyakorolnám magamat,
1Sa 20:21 és értük küldöm a fiút, s azt mondom neki: "Eredj, s hozd vissza nekem a nyilakat."
1Sa 20:22 Ha azt mondom majd a fiúnak: "Íme, a nyilak rajtad innen vannak, szedd fel őket" -- akkor te csak jöjj hozzám, mert békességed van, s nincs baj, az Úr életére mondom! Ha azonban azt mondom majd a fiúnak: "Íme, a nyilak túl vannak rajtad", akkor te menj el békével, mert az Úr elküldött téged.
1Sa 20:23 Erre a dologra pedig, amelyet megbeszéltünk egymással, az Úr legyen a tanúnk mindörökké!"
1Sa 20:24 Dávid tehát elrejtőzött a mezőn és eljött az újhold napja és a király lakomához ült.
1Sa 20:25 Amikor a király, ahogy szokott, leült a fal mellett levő székére, Jonatán felállt. Ábner is leült Saul mellé, de Dávid helye üresen maradt.
1Sa 20:26 Saul aznap nem szólt semmit, mert azt gondolta, hogy talán történt vele valami, amiért nem tiszta, s még nem tisztult meg.
1Sa 20:27 Amikor eljött az újhold másodnapja, Dávid helye megint üresen maradt. Azt mondta erre Saul Jonatánnak, a fiának: "Miért nem jött el Izáj fia sem tegnap, sem ma a lakomára?"
1Sa 20:28 Jonatán erre azt felelte Saulnak: "Igen kért engem, hadd mehessen Betlehembe."
1Sa 20:29 Azt mondta: "Engedj el, mert most ünnepi áldozat van városomban, s egyik testvérem meghívott; ha tehát kegyelmet találtam szemedben, hadd menjek el most hamarosan, hogy megnézzem testvéreimet." Ezért nem jött el a király asztalához."
1Sa 20:30 Megharagudott erre Saul Jonatánra és azt mondta neki: "Te, férfit önként magához ragadó asszony fia! Talán bizony nem tudom, hogy szereted Izáj fiát a magad szégyenére és gyalázatos anyád szégyenére?
1Sa 20:31 Pedig mindaddig, amíg Izáj fia a földön él, sem személyed, sem királyságod nem áll szilárdan! Most azért tüstént küldj el, s hozasd ide hozzám, mert halál fia!"
1Sa 20:32 Jonatán erre azt felelte Saulnak, az apjának: "Miért haljon meg? Mit követett el?"
1Sa 20:33 Erre Saul megragadta a dárdát, hogy keresztüldöfje. Megértette erre Jonatán, hogy apja elhatározta, hogy megöli Dávidot.
1Sa 20:34 Éppen azért Jonatán dühödt haraggal felkelt az asztaltól és semmit sem evett az újhold másodnapján, mert bánkódott Dávid miatt, hogy apja gyalázattal illette.
1Sa 20:35 Amikor aztán megvirradt a reggel, Jonatán a Dáviddal való megállapodás szerint kiment egy kis fiúval a mezőre.
1Sa 20:36 Ott azt mondta a fiúnak: "Eredj, s hozd vissza nekem a nyilakat, amelyeket ellövök." Amikor azonban a fiú elszaladt, ellövött egy másik nyilat a fiún túlra.
1Sa 20:37 Amikor a fiú arra a helyre jutott, ahol az a nyíl volt, amelyet Jonatán először lőtt ki, utána kiáltott Jonatán a fiúnak: "Íme, ott, tovább, rajtad túl is van egy nyíl."
1Sa 20:38 Majd ismét a fiú után kiáltott: "Siess gyorsan, ne állj meg!" Felszedte tehát a fiú Jonatán nyilait, s visszavitte urához,
1Sa 20:39 de hogy miről van szó, egyáltalán nem tudta, mert csak Jonatán és Dávid tudta a dolgot.
1Sa 20:40 Ekkor Jonatán odaadta fegyvereit a fiúnak, s azt mondta: "Eredj, s vidd be a városba."
1Sa 20:41 Amikor aztán a fiú elment, Dávid felkelt dél felé néző helyéről, arcával a földre borult és háromszor meghajtotta magát, majd megcsókolták egymást és sírtak mindketten, de kivált Dávid.
1Sa 20:42 Azt mondta aztán Jonatán Dávidnak: "Eredj békességgel. Amire megesküdtünk mindketten az Úr nevében, ezekkel a szavakkal: Az Úr legyen köztem és közötted s az én ivadékom s a te ivadékod között -- az álljon mindörökké."
1Sa 21:1 Felkerekedett erre Dávid és elment, Jonatán pedig visszament a városba.
1Sa 21:2 Így Dávid Nóbba, Ahimelek paphoz jutott. Ahimelek azonban meghökkent, hogy Dávid odajött és azt mondta neki: "Miért vagy egyedül, s miért nincs senki sem veled?"
1Sa 21:3 Azt mondta erre Dávid Ahimelek papnak: "Megbízott engem valamivel a király, de azt mondta: "Senki se tudja meg a dolgot, amiért elküldelek, s hogy milyen parancsokat adtam neked." Éppen azért a legényeket erre és erre a helyre rendeltem.
1Sa 21:4 Nos tehát, ha van valami a kezednél, adj vagy öt kenyeret nekem, vagy valami mást, amit tudsz."
1Sa 21:5 A pap azt felelte Dávidnak: "Közönséges kenyér nincs a kezemnél, csak szent kenyér. Tiszták-e legényeid, főképpen asszonytól?"
1Sa 21:6 Dávid erre azt mondta neki: "Igen; ami az asszonyt illeti, megtartóztattuk magunkat tegnaptól és tegnapelőttől, amikor elindultunk, s a legények holmijai tiszták voltak, s bár ez az út közönséges, a holmi szempontjából ma ez is szent lesz."
1Sa 21:7 Erre a pap szent kenyeret adott neki; nem volt ott ugyanis más kenyér, mint csak azok a kitett kenyerek, amelyeket elvettek az Úr színe elől, hogy meleg kenyereket tegyenek helyükbe.
1Sa 21:8 Ott volt azonban azon a napon egy ember Saul szolgái közül, benn az Úr hajlékában: egy Dóeg nevű edomita, Saul pásztorainak felügyelője.
1Sa 21:9 Azt mondta továbbá Dávid Ahimeleknek: "Van-e itt kezednél dárda vagy kard? Nem hoztam ugyanis magammal kardomat s fegyvereimet, mert a király ügye sürgős volt."
1Sa 21:10 Azt mondta erre a pap: "Íme, a filiszteus Góliát kardja, akit megvertél a Terebint völgyben, itt van, betakarva egy ruhába az efód mögött; ha azt el akarod vinni, vidd el, mert itt azon kívül más nincs." Azt mondta erre Dávid: "Nincs több olyan, mint az, add csak ide!"
1Sa 21:11 Dávid aztán felkerekedett, s még aznap elfutott Saul színe elől és Ákishoz, Gát királyához ment.
1Sa 21:12 Dávid láttára azonban Ákis szolgái, azt mondták uruknak: "Vajon nem ez-e Dávid, annak a földnek a királya? Nem ennek énekelték-e körtáncban, mondva: "Megvert Saul ezret, Dávid pedig tízezret?""
1Sa 21:13 Dávid a szívére vette ezeket a szavakat, s nagyon megijedt Ákistól, Gát királyától.
1Sa 21:14 Éppen azért elváltoztatta arcát előttük, dülöngött kezük között, nekiütközött a kapuajtóknak, s nyálát szakállára csurgatta.
1Sa 21:15 Azt mondta erre Ákis a szolgáinak: "Látjátok, hogy ez az ember bolond: miért hoztátok hozzám?
1Sa 21:16 Szűkölködünk-e bolondokban, hogy ezt behoztátok, hogy őrjöngjön előttem? Ez jöjjön be házamba?"
1Sa 22:1 Dávid aztán elment onnan és Adullám barlangjába menekült. Amikor ezt bátyjai s apjának egész házanépe meghallották, lementek oda hozzá.
1Sa 22:2 Majd köréje sereglettek mindazok, akik szorongatott helyzetben voltak, s akiket adósság terhelt, meg akik szívükben elkeseredtek, s ő lett a vezérük; mintegy négyszáz ember volt vele.
1Sa 22:3 Onnan aztán Dávid a moábi Micpába ment és azt mondta Moáb királyának: "Hadd maradjon, kérlek, apám és anyám nálatok, amíg megtudom, mit tesz velem Isten."
1Sa 22:4 Ott is hagyta őket Moáb királyának színe előtt, s azok nála maradtak mindaddig, amíg Dávid a várban tartózkodott.
1Sa 22:5 Gád próféta ugyanis azt mondta Dávidnak: "Ne maradj tovább a várban, hanem indulj el és menj Júda földjére." Erre Dávid elindult és a Háret erdőségbe ment.
1Sa 22:6 Meghallotta azonban Saul, hogy Dávid s a vele levő emberek előkerültek. Erre Saul, aki ekkor Gibeában tartózkodott, és a tamariszkuszfa alatt üldögélt, miközben a dárdát tartotta kezében, s valamennyi szolgája körülötte állott,
1Sa 22:7 így szólt a körülötte álló szolgáinak: "Halljátok Jemini fiai: Vajon Izáj fia fog-e adni mindnyájatoknak mezőket és szőlőket, és megtesz-e mindnyájatokat ezredesekké és századosokká,
1Sa 22:8 mivel mindannyian összeesküdtetek ellenem, és nincs senki, aki értesítene engem a dolgokról, sőt még a fiam is szövetséget kötött Izáj fiával? Nincs senki, aki megszánná sorsomat közületek, s értesítene engem arról, hogy fiam fellázította ellenem szolgámat, s az leselkedik rám mindmáig!"
1Sa 22:9 Azt felelte erre az edomita Dóeg, aki éppen ott ál