Gen 1:1 Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.
Gen 1:2 A föld pedig kietlen és puszta volt, sötétség volt a mélység színén, és Isten Lelke lebegett a vizek felett.
Gen 1:3 Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.
Gen 1:4 Látta Isten, hogy jó a világosság, és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől.
Gen 1:5 Isten a világosságot nappalnak nevezte, a sötétséget pedig éjszakának. És lett este, és lett reggel: első nap.
Gen 1:6 Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat, amely elválasztja a vizeket a vizektől.
Gen 1:7 Teremtette tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt való vizeket a boltozat felett való vizektől. És úgy lett.
Gen 1:8 A boltozatot Isten égnek nevezte. És lett este, és lett reggel: második nap.
Gen 1:9 Majd ezt mondta Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy előtűnjék a száraz. És úgy lett.
Gen 1:10 A szárazat Isten földnek nevezte, az egybegyűlt vizeket pedig tengernek. És látta Isten, hogy ez jó.
Gen 1:11 "Azután ezt mondta Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet; gyümölcsfát, hogy neme szerint való gyümölcsöt teremjen, és magva legyen a földön. És úgy lett."
Gen 1:12 Hajtott tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet a maga neme szerint és gyümölcstermő fákat, amelyeknek gyümölcsei fajtájuknak megfelelő magvakat hoznak. És látta Isten, hogy ez jó.
Gen 1:13 És lett este, és lett reggel: harmadik nap.
Gen 1:14 Majd ezt mondta Isten: Legyenek világítótestek az ég boltozatán, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek és meghatározói az ünnepeknek, napoknak és esztendőknek,
Gen 1:15 és legyenek világosságul az ég boltozatán, hogy világítsanak a földre. És úgy történt.
Gen 1:16 Megteremtette tehát Isten a két nagy világítótestet: a nagyobbik világítótestet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világítótestet, hogy uralkodjék éjjel, és a csillagokat.
Gen 1:17 Az ég boltozatára helyezte azokat Isten, hogy világítsanak a földre,
Gen 1:18 és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó.
Gen 1:19 És lett este, és lett reggel: negyedik nap.
Gen 1:20 Majd ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől, és madarak repdessenek a föld felett, az ég boltozata alatt.
Gen 1:21 Ekkor megteremtette Isten a nagy víziállatokat és a vizekben nyüzsgő különféle úszó élőlényeket a maguk neme szerint és mindenféle szárnyast a maga neme szerint. És látta Isten, hogy ez jó.
Gen 1:22 "Azután megáldotta őket Isten e szavakkal: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizét; a madár is sokasodjék a földön."
Gen 1:23 És lett este, és lett reggel: ötödik nap.
Gen 1:24 Azután ezt mondta Isten: Hozzon a föld élő állatokat a maguk neme szerint: állatokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat a maga neme szerint. És úgy lett.
Gen 1:25 Megteremtette tehát Isten a szárazföldi vadakat a maguk neme szerint, az állatokat a maguk neme szerint és a földön csúszó-mászó mindenféle állatot a maguk neme szerint. És látta Isten, hogy ez jó.
Gen 1:26 Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a magunk képére és hasonlóságára. Uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, mind az egész földön és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton.
Gen 1:27 "Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten a maga képére és hasonlóságára teremtette: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket."
Gen 1:28 Megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton.
Gen 1:29 Azután ezt mondta Isten: Íme, nektek adok minden maghozó füvet az egész föld színén és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van. Az legyen az eledeletek.
Gen 1:30 A föld minden vadjának, az ég minden madarának és a földön csúszó-mászó mindenféle állatnak pedig, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelül. És úgy lett.
Gen 1:31 És látta Isten, hogy minden, amit teremtett, íme, igen jó. És lett este, és lett reggel: hatodik nap.
Gen 2:1 Így készült el az ég és a föld és minden seregük.
Gen 2:2 Mikor pedig a hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet alkotott, megnyugodott a hetedik napon minden munkája után.
Gen 2:3 Azután megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte, mivelhogy azon nyugodott meg minden munkája után.
Gen 2:4 Ez az ég és a föld teremtésének története. Mikor az ÚR Isten a földet és az eget teremtette,
Gen 2:5 még semmiféle mezei növény nem volt a földön, és még semmiféle mezei fű nem hajtott ki, mert az ÚR Isten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet művelje.
Gen 2:6 Akkor pára szállt fel a földről, és megnedvesítette a föld egész színét.
Gen 2:7 Ekkor megformálta az ÚR Isten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élő lélekké.
Gen 2:8 Egy kertet ültetett az ÚR Isten Édenben, kelet felől, és abba helyezte az embert, akit formált.
Gen 2:9 "És nevelt az ÚR Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén és a jó és a gonosz tudásának fáját."
Gen 2:10 Édenből pedig egy folyó jött ki a kert megöntözésére, és onnan elágazott, és négy főágra szakadt.
Gen 2:11 Az első neve Písón, ez az, amely megkerüli Havílá egész földjét, ahol az arany terem.
Gen 2:12 Ennek a földnek az aranya igen jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő.
Gen 2:13 A második folyó neve pedig Gíhón. Ez az, amelyik megkerüli Kús egész földjét.
Gen 2:14 A harmadik folyó neve Hiddekel. Ez az, amelyik Asszíria hosszában folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
Gen 2:15 Fogta az ÚR Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt.
Gen 2:16 És azt parancsolta az ÚR Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél.
Gen 2:17 De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz.
Gen 2:18 Azután azt mondta az ÚR Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni. Szerzek neki hozzá illő segítőtársat.
Gen 2:19 Ekkor az ÚR Isten mindenféle mezei vadat és mindenféle égi madarat formált a földből, és elvitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi azokat. Mert amilyen nevet adott az ember az élő állatnak, az lett annak a neve.
Gen 2:20 Nevet adott az ember minden állatnak, az ég madarainak és minden mezei vadnak. De nem talált hozzá illő segítőtársat az embernek.
Gen 2:21 Az ÚR Isten tehát mély álmot bocsátott az emberre, és az elaludt. Akkor kivett egyet az oldalbordái közül, és hússal töltötte be a helyét.
Gen 2:22 Az ÚR Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá formálta, és odavitte az emberhez.
Gen 2:23 Akkor ezt mondta az ember: Ez már csontomból való csont és testemből való test. Asszonyember legyen a neve, mert emberből vétetett.
Gen 2:24 Ezért elhagyja a férfi az apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és egy testté lesznek.
Gen 2:25 És az ember és a felesége mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyellték.
Gen 3:1 A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az ÚR Isten teremtett, és ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
Gen 3:2 Az asszony így válaszolt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk.
Gen 3:3 De annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se érintsétek, hogy meg ne haljatok.
Gen 3:4 A kígyó pedig azt mondta az asszonynak: Bizony nem haltok meg.
Gen 3:5 Hanem tudja Isten, hogy amelyik napon esztek abból, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
Gen 3:6 Mivel úgy látta az asszony, hogy jó volna enni arról a fáról, mert kedves a szemnek, és kívánatos, mert bölccsé tesz, szakított annak gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett.
Gen 3:7 Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Fügefalevelet fűztek hát össze, és ágyékkötőket csináltak maguknak.
Gen 3:8 Majd meghallották az ÚR Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben járt. És elrejtőzött az ember és a felesége az ÚR Isten elől a kert fái közé.
Gen 3:9 Az ÚR Isten pedig hívta az embert, és azt mondta neki: Hol vagy?
Gen 3:10 Ő így felelt: Szavadat hallottam a kertben, és megijedtem, mivel mezítelen vagyok, és elrejtőztem.
Gen 3:11 Isten azt kérdezte: Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? Vagy talán ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?
Gen 3:12 Az ember ezt mondta: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, azért ettem.
Gen 3:13 Ekkor az ÚR Isten azt kérdezte az asszonytól: Mit cselekedtél? Az asszony ezt felelte: A kígyó ámított el engem, azért ettem.
Gen 3:14 Akkor azt mondta az ÚR Isten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden mezei vad között. Hasadon járj, és port egyél életed minden napján.
Gen 3:15 Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod.
Gen 3:16 Az asszonynak azt mondta: Nagyon megsokasítom várandósságod fájdalmait. Fájdalommal szülsz gyermekeket, mégis vágyakozni fogsz a férjed után, ő pedig uralkodik rajtad.
Gen 3:17 Az embernek pedig azt mondta: Mivel hallgattál a feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos munkával élj belőle életed minden napján.
Gen 3:18 Tövist és bogáncskórót teremjen neked, s a mező füvét egyed.
Gen 3:19 Arcod verítékével egyed kenyeredet, mígnem visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te, és ismét porrá leszel.
Gen 3:20 Ádám pedig Évának nevezte feleségét, mivelhogy ő lett az anyja minden élőnek.
Gen 3:21 Az ÚR Isten pedig bőrruhát csinált Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket.
Gen 3:22 Majd azt mondta az ÚR Isten: Íme, az ember olyan lett, mint közülünk egy, mivel tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakítson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen:
Gen 3:23 kiküldte az ÚR Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.
Gen 3:24 Kiűzte az embert, és odahelyezte az Éden kertjének keleti oldala felől a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Gen 4:1 Azután Ádám ismerte feleségét, Évát, aki fogant méhében, és megszülte Kaint, és azt mondta: férfit kaptam az ÚRtól.
Gen 4:2 Majd ismét szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földműves.
Gen 4:3 Egy idő múlva pedig Kain ajándékot vitt az ÚRnak a föld gyümölcséből.
Gen 4:4 Ábel is vitt juhainak első elléséből, éspedig azok kövérjéből. És az ÚR rátekintett Ábelra és az ő ajándékára.
Gen 4:5 Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekintett, ezért Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét.
Gen 4:6 Erre az ÚR így szólt Kainhoz: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejedet?
Gen 4:7 Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyakozik. De te uralkodjál rajta!
Gen 4:8 Azután beszélt Kain Ábellal, a testvérével. És amikor a mezőn voltak, Kain Ábelra, a testvérére támadt, és megölte.
Gen 4:9 Akkor az ÚR megkérdezte Kaint: Hol van Ábel, a testvéred? Ő pedig ezt felelte: Nem tudom. Avagy őrizője vagyok én a testvéremnek?
Gen 4:10 De az ÚR így szólt: Mit cselekedtél? Testvéred vére kiált hozzám a földről.
Gen 4:11 Most azért átkozott légy, kitaszítva a földről, mely megnyitotta száját, hogy befogadja testvéred vérét a kezedből.
Gen 4:12 "Mikor a földet műveled, ne adja az többé neked termőerejét; bujdosó és vándorló légy a földön."
Gen 4:13 Akkor ezt mondta Kain az ÚRnak: Nagyobb az én büntetésem, mint amit el tudnék hordozni.
Gen 4:14 Íme, elűzöl ma engem e föld színéről, és színed elől el kell rejtőznöm. Bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor bárki, aki rám talál, megölhet engem.
Gen 4:15 De az ÚR azt felelte neki: Sőt inkább, aki megöli Kaint, hétszeresen megbűnhődik. És megbélyegezte az ÚR Kaint, hogy senki se ölje meg, aki rátalál.
Gen 4:16 És elment Kain az ÚR színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre.
Gen 4:17 Azután Kain ismerte a feleségét, aki fogant méhében, és megszülte Énókot. És amikor egy várost épített, a fiáról Énóknak nevezte el.
Gen 4:18 Énók fia Irád lett, ő nemzette Mehújáélt, Mehújáél pedig nemzette Metusáélt, és Metusáél nemzette Lámeket.
Gen 4:19 Lámek pedig két feleséget vett magának: az egyik neve Ádá volt, a másiké Cillá.
Gen 4:20 Ádá szülte Jábált. Ő volt a sátorban lakók és a pásztorok atyja.
Gen 4:21 Testvérének pedig Jubál volt a neve. Ő volt az atyja minden lantosnak és síposnak.
Gen 4:22 "Cillá pedig Tubálkaint szülte, mindenféle réz- és vasszerszám kovácsolóját; és Tubálkain húgát, Naamát."
Gen 4:23 Akkor ezt mondta Lámek a feleségeinek: Ádá és Cillá, hallgassatok a szavamra, Lámek feleségei, halljátok beszédemet: embert öltem, mert megsebzett, ifjat öltem, mert megütött.
Gen 4:24 Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért.
Gen 4:25 Ádám pedig megint ismerte a feleségét, és az fiút szült neki, akit Sétnek nevezett, mert azt mondta: Másik magzatot adott nekem Isten Ábel helyett, akit Kain megölt.
Gen 4:26 Sétnek is született egy fia, akit Énósnak nevezett el. Akkor kezdték segítségül hívni az ÚR nevét.
Gen 5:1 Ez Ádám nemzetségének a könyve. Amelyik napon Isten az embert teremtette, Istenhez hasonlóvá teremtette.
Gen 5:2 Férfivá és asszonnyá teremtette, megáldotta, és embernek nevezte őket teremtésük napján.
Gen 5:3 Százharminc esztendőt élt Ádám, és fiút nemzett a saját képére és hasonlóságára, és Sétnek nevezte.
Gen 5:4 Ádám napjai, miután Sétet nemzette, nyolcszáz esztendőt tettek ki, és még nemzett fiakat és leányokat.
Gen 5:5 Ádám egész életének ideje kilencszázharminc esztendő volt, azután meghalt.
Gen 5:6 Sét pedig százöt esztendőt élt, és Énóst nemzette.
Gen 5:7 Sét, miután Énóst nemzette, nyolcszázhét esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
Gen 5:8 Sét egész életének ideje kilencszáztizenkét esztendő volt, azután meghalt.
Gen 5:9 Énós pedig kilencven esztendőt élt, és nemzette Kénánt.
Gen 5:10 Énós, miután Kénánt nemzette, nyolcszáztizenöt esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
Gen 5:11 Énós egész életének ideje kilencszázöt esztendő volt, azután meghalt.
Gen 5:12 Kénán pedig hetven esztendőt élt, és nemzette Mahalalélt.
Gen 5:13 Kénán, miután Mahalalélt nemzette, nyolcszáznegyven esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
Gen 5:14 Kénán egész életének ideje kilencszáztíz esztendő volt, azután meghalt.
Gen 5:15 Mahalalél pedig hatvanöt esztendőt élt, és Járedet nemzette.
Gen 5:16 Mahalalél, miután Járedet nemzette, nyolcszázharminc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
Gen 5:17 Mahalalél egész életének ideje nyolcszázkilencvenöt esztendő volt, azután meghalt.
Gen 5:18 Járed pedig százhatvankét esztendőt élt, és Énókot nemzette.
Gen 5:19 Járed, miután Énókot nemzette, nyolcszáz esztendőt élt, és fiakat és leányokat nemzett.
Gen 5:20 Járed egész életének ideje kilencszázhatvankét esztendő volt, azután meghalt.
Gen 5:21 Énók pedig hatvanöt esztendőt élt, és Matuzsálemet nemzette.
Gen 5:22 Énók háromszáz esztendeig az Istennel járt, miután Matuzsálemet nemzette, és fiakat és leányokat nemzett.
Gen 5:23 Énók egész életének ideje háromszázhatvanöt esztendő volt.
Gen 5:24 És mivel Énók Istennel járt, eltűnt, mert Isten magához vette.
Gen 5:25 Matuzsálem pedig száznyolcvanhét esztendőt élt és Lámeket nemzette.
Gen 5:26 Matuzsálem, miután Lámeket nemzette, hétszáznyolcvankét esztendőt élt, és fiakat és leányokat nemzett.
Gen 5:27 Matuzsálem egész életének ideje kilencszázhatvankilenc esztendő volt, azután meghalt.
Gen 5:28 Lámek pedig száznyolcvankét esztendőt élt, és fiat nemzett.
Gen 5:29 Nóénak nevezte el, mert ezt mondta: Ő vigasztal meg minket kezünk fáradságos munkájában e földön, melyet megátkozott az ÚR.
Gen 5:30 És Lámek, miután Nóét nemzette, ötszázkilencvenöt esztendőt élt, és fiakat és leányokat nemzett.
Gen 5:31 Lámek egész életének ideje hétszázhetvenhét esztendő volt, azután meghalt.
Gen 5:32 Nóé ötszáz esztendős volt, amikor Sémet, Hámot és Jáfetet nemzette.
Gen 6:1 Történt pedig, hogy az emberek sokasodni kezdtek a föld színén, és leányaik születtek.
Gen 6:2 Látták az Isten fiai az emberek leányait, hogy szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket megkedveltek.
Gen 6:3 És azt mondta az ÚR: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test. Legyen életének ideje százhúsz esztendő.
Gen 6:4 Abban az időben, sőt még azután is, amikor Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik, óriások éltek a földön. Ezek azok a hatalmasok, akik eleitől fogva hírneves emberek voltak.
Gen 6:5 Amikor látta az ÚR, hogy megsokasodott az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz,
Gen 6:6 megbánta az ÚR, hogy embert teremtett a földön, és bánkódott szívében.
Gen 6:7 "Ezt mondta az ÚR: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az embert, az állatot, a csúszó-mászó állatokat és az ég madarait. Mert bánom, hogy megteremtettem."
Gen 6:8 De Nóé kegyelmet talált az ÚR előtt.
Gen 6:9 Nóénak pedig ez a története: Nóé igaz, tökéletes férfiú volt kortársai között. Nóé Istennel járt.
Gen 6:10 Nóé három fiút nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet.
Gen 6:11 A föld pedig romlott volt Isten előtt, és megtelt erőszakossággal.
Gen 6:12 Isten azért a földre tekintett, és íme, az meg volt romolva, mert minden test rossz útra tért a földön.
Gen 6:13 Azért azt mondta Isten Nóénak: Minden test vége elérkezett, mivel a föld erőszakossággal telt meg általuk. Íme, elvesztem őket a földdel együtt.
Gen 6:14 Csinálj magadnak bárkát góferfából, rekeszeket is csinálj a bárkában, és kend be szurokkal belül és kívül.
Gen 6:15 Így csináld meg: a bárka hossza háromszáz könyök legyen, szélessége ötven könyök és magassága harminc könyök.
Gen 6:16 Csinálj ablakot a bárkán, és egykönyöknyire hagyd azt felülről. És oldalt készíts ajtót a bárkára. Alsó, középső és felső szintet készíts.
Gen 6:17 Én pedig, íme, özönvizet hozok a földre, hogy elveszítsek minden testet, amelyben élő lélek van az ég alatt. Minden elvész, ami a földön van.
Gen 6:18 De veled szövetséget kötök, és bemész a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaidnak feleségeivel együtt.
Gen 6:19 És minden élőből, minden testből, mindenből kettőt-kettőt vigyél be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek.
Gen 6:20 A madarak közül az ő nemük szerint, az állatok közül az ő nemük szerint és a föld mindenféle csúszó-mászó állatai közül az ő nemük szerint. Mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak.
Gen 6:21 Magadnak pedig szerezz be mindenféle eledelt, ami csak ehető, és gyűjtsd be magadhoz, hogy legyen ennivalótok nektek is, meg azoknak is.
Gen 6:22 És Nóé úgy cselekedett, amint Isten parancsolta neki, mindent aszerint tett.
Gen 7:1 Ezt mondta az ÚR Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt ebben a nemzedékben.
Gen 7:2 Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél be, hímet és nőstényt. Azokból az állatokból pedig, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt: hímet és nőstényt.
Gen 7:3 Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy magvuk maradjon az egész föld színén.
Gen 7:4 Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre, negyven nap és negyven éjjel, és eltörlök a föld színéről minden állatot, amelyet teremtettem.
Gen 7:5 Nóé azért mindent úgy cselekedett, ahogy az ÚR megparancsolta neki.
Gen 7:6 Nóé pedig hatszáz esztendős volt, amikor az özönvíz volt a földön.
Gen 7:7 Bement tehát Nóé és fiai, a felesége és fiainak feleségei ővele a bárkába az özönvíz elől.
Gen 7:8 A tiszta állatok közül és a tisztátalan állatok közül, a madarak közül és minden földön csúszó-mászó állat közül
Gen 7:9 kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába, hím és nőstény, amint Isten parancsolta Nóénak.
Gen 7:10 Hetednapra pedig megjött az özönvíz a földre.
Gen 7:11 Nóé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján fölfakadt a nagy mélység minden forrása, és az ég csatornái megnyíltak.
Gen 7:12 Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre.
Gen 7:13 Ugyanezen a napon ment be Nóé, Sém, Hám és Jáfet, Nóé fiai és Nóé felesége, valamint fiainak három felesége velük együtt a bárkába.
Gen 7:14 Ők és minden vad az ő neme szerint és minden állat az ő neme szerint és minden csúszó-mászó állat, amely csúszikmászik a földön, az ő neme szerint és minden repdeső állat az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat.
Gen 7:15 Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába minden testből, amelyben élő lélek volt.
Gen 7:16 Hím és nőstény ment be minden testből, bementek, amint Isten parancsolta. Az ÚR pedig bezárta Nóé mögött az ajtót.
Gen 7:17 Mikor az özönvíz negyven napig volt már a földön, annyira megnövekedtek a vizek, hogy fölvették a bárkát, és az fölemelkedett a földről.
Gen 7:18 A víz pedig egyre áradt és növekedett a földön, és a bárka a víz színén járt.
Gen 7:19 Azután a víz fölöttébb nagy erővel áradt a földön, és a legmagasabb hegyeket is mind elborította az ég alatt.
Gen 7:20 Tizenöt könyökkel növekedett feljebb a víz, miután a hegyeket elborította.
Gen 7:21 És minden földön járó test, madár, állat, vad és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat és minden ember odaveszett.
Gen 7:22 A szárazföldön élők közül mindaz elpusztult, aminek az orrában élő lélek lehelete volt.
Gen 7:23 Eltörölt Isten minden élőlényt, amely a föld színén volt, az embertől az állatig, a csúszó-mászó állatig és az égi madárig. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában.
Gen 7:24 A víz nőttön-nőtt százötven napig a földön.
Gen 8:1 Isten pedig megemlékezett Nóéról és minden vadról és állatról, amely vele volt a bárkában. Szelet bocsátott a földre, és a víz megapadt.
Gen 8:2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből.
Gen 8:3 És visszahúzódott az ár a földről, folyton apadva, és százötven nap múlva megfogyatkozott a víz.
Gen 8:4 A bárka a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegyén.
Gen 8:5 A víz pedig a tizedik hónapig folyton apadt. A tizedik hónap első napján meglátszottak a hegyek csúcsai.
Gen 8:6 Negyven nap múlva Nóé kinyitotta a bárka ablakát, amelyet csinált,
Gen 8:7 és kibocsátotta a hollót, és az el-elrepült meg vissza-visszaszállt, míg a víz a földről föl nem száradt.
Gen 8:8 Kibocsátotta a galambot is, hogy meglássa, vajon elfogyott-e a víz a föld színéről.
Gen 8:9 De a galamb nem talált nyugvóhelyet a lábának, és visszatért hozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába.
Gen 8:10 Még másik hét napig várakozott, és ismét kibocsátotta a galambot a bárkából.
Gen 8:11 Este megjött hozzá a galamb, és íme: leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy elapadt a víz a földön.
Gen 8:12 Még hét napig várakozott, kibocsátotta a galambot, és az többé nem tért vissza hozzá.
Gen 8:13 A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napján felszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé felnyitotta a bárka fedelét, és látta, hogy íme, megszikkadt a föld színe.
Gen 8:14 A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld.
Gen 8:15 Ekkor így szólt Isten Nóéhoz:
Gen 8:16 Menj ki a bárkából a feleségeddel, fiaiddal, és fiaid feleségeivel együtt,
Gen 8:17 és minden élőlényt, amely veled van, minden madarat és állatot meg minden földön csúszó-mászó állatot vigyél ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak.
Gen 8:18 Kiment azért Nóé a fiaival, a feleségével és fiainak feleségeivel együtt.
Gen 8:19 Minden állat, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, kijött a bárkából az ő neme szerint.
Gen 8:20 Nóé oltárt épített az ÚRnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozattal áldozott az oltáron.
Gen 8:21 Amikor az ÚR megérezte a kedves illatot, ezt mondta szívében: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, jóllehet az ember szívének gondolata ifjúságától fogva gonosz. Nem vesztem el többé az összes élőlényt, amint most cselekedtem.
Gen 8:22 Ezután, amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.
Gen 9:1 Azután Isten megáldotta Nóét és fiait, és azt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
Gen 9:2 Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár. Mindazt, ami nyüzsög a földön, és a tenger minden halát is a kezetekbe adom.
Gen 9:3 Minden mozgó állat, amelyik él, legyen nektek táplálékul, amint a zöld füvet is nektek adom.
Gen 9:4 De a húst az éltető vérrel együtt ne egyétek meg!
Gen 9:5 A ti véreteket is, amelyben az életetek van, számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az ember testvérétől is az ember életét.
Gen 9:6 "Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremtette az embert."
Gen 9:7 Ti pedig szaporodjatok, sokasodjatok, és megsokasodva népesítsétek be a földet.
Gen 9:8 Azután ezt mondta Isten Nóénak és fiainak:
Gen 9:9 Én pedig, íme, szövetséget szerzek veletek és utódaitokkal
Gen 9:10 "és minden veletek élő állattal: madárral, állattal, minden mezei vaddal; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földön élő állattal."
Gen 9:11 "Szövetséget kötök veletek, hogy ezután soha nem vész el özönvíz miatt egy test sem; sosem lesz többé özönvíz a föld elvesztésére."
Gen 9:12 Majd ezt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet örök időkre szerzek köztem és köztetek és minden élő állat között, amely veletek van:
Gen 9:13 Ívemet a felhőkbe helyezem, és ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
Gen 9:14 Amikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben,
Gen 9:15 és megemlékezem szövetségemről, amely köztem és köztetek és minden testből való élő lény között van, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test elvesztésére.
Gen 9:16 Azért tehát legyen az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten és minden testben élő lény között, amely a földön van.
Gen 9:17 Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet szereztem közöttem és minden test között, mely a földön van.
Gen 9:18 Nóé fiai pedig, akik a bárkából kijöttek, ezek voltak: Sém, Hám és Jáfet. Hám pedig Kánaán atyja.
Gen 9:19 Ezek hárman Nóé fiai, és tőlük népesedett be az egész föld.
Gen 9:20 Nóé pedig földművelő lett, és szőlőt ültetett.
Gen 9:21 És amikor ivott a borból, megrészegedett, és mezítelenül volt a sátra közepén.
Gen 9:22 Hám pedig, Kánaán ősatyja meglátta atyja mezítelenségét, és hírül adta kint levő két testvérének.
Gen 9:23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadtak, vállukra vetették, és háttal közelítvén takarták be atyjuk mezítelenségét. Így arccal hátra meg sem látták atyjuk mezítelenségét.
Gen 9:24 Amikor Nóé felserkent mámorából, és megtudta, amit a kisebbik fia cselekedett vele,
Gen 9:25 azt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen testvérei között!
Gen 9:26 Azután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sém Istene, legyen Kánaán az ő szolgája!
Gen 9:27 Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sém sátraiban, és legyen szolgája Kánaán!
Gen 9:28 Nóé pedig az özönvíz után még háromszázötven esztendeig élt.
Gen 9:29 "Egész életének ideje kilencszázötven esztendő volt; és azután meghalt."
Gen 10:1 Ez pedig Nóé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek nemzetsége, mert fiaik születtek az özönvíz után.
Gen 10:2 Jáfet fiai: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász.
Gen 10:3 Gómer fiai pedig: Askenáz, Rífat és Tógarmá.
Gen 10:4 Jáván fiai pedig: Elísá, Tarsís, Kittím és Dódáním.
Gen 10:5 Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő országaikban, mindegyik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint.
Gen 10:6 Hám fiai pedig: Kús, Micraim, Pút és Kánaán.
Gen 10:7 Kús fiai pedig: Szebá, Havílá, Szabtá, Ramá, Szabteká. Ramá fiai pedig: Sebá és Dedán.
Gen 10:8 Kús nemzette Nimródot is, aki hatalmassá kezdett lenni a földön.
Gen 10:9 Hatalmas vadász volt az ÚR előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az ÚR előtt, mint Nimród.
Gen 10:10 Birodalma kezdetben Bábel, Erek, Akkád, Kalné volt Sineár földjén.
Gen 10:11 E földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbót városát és Kelahot.
Gen 10:12 És Reszent, ezt a nagy várost Ninive és Kelah között.
Gen 10:13 Micraim nemzette a lúdiakat, anámiakat, lehábiakat és naftúhiakat,
Gen 10:14 "a patrósziakat és kaszlúhiakat, ahonnan a filiszteusok származnak; és a kaftóriakat."
Gen 10:15 Kánaán pedig Szidónt nemzette, az ő elsőszülöttét, azután Hétet
Gen 10:16 meg a jebúsziakat, emóriakat és girgásiakat,
Gen 10:17 a hivvieket, arkiakat és a színieket,
Gen 10:18 az arvádiakat, cemáriakat és hamátiakat. Azután elszéledtek a kánaániak nemzetségei.
Gen 10:19 A kánaániak határa pedig Szidóntól Gerár felé menve Gázáig, Sodoma, Gomora, Admá és Cebóím felé menve Lesáig terjedt.
Gen 10:20 Ezek Hám fiai családjuk, nyelvük, földjük és nemzetségük szerint.
Gen 10:21 "Sémnek is lettek gyermekei; ő Héber összes fiának az atyja, Jáfetnek pedig testvérbátyja volt."
Gen 10:22 Sém fiai: Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd és Arám.
Gen 10:23 Arám fiai pedig: Úc, Húl, Geter és Mas.
Gen 10:24 Arpaksad pedig Selahot nemzette, Selah pedig Hébert.
Gen 10:25 Hébernek is lett két fia. Az egyikük neve Peleg, mivelhogy az ő idejében osztották szét a földet. Testvérének a neve pedig Joktán.
Gen 10:26 Joktán nemzette Almódádot, Selefet, Hacarmávetet és Jerahot,
Gen 10:27 Hadórámot, Úzált és Diklát,
Gen 10:28 Óbált, Abimáélt és Sebát,
Gen 10:29 Ófírt, Havílát és Jóbábot. Ezek mind Joktán fiai.
Gen 10:30 Lakóhelyük Mésától fogva Szefárba menve a keleti hegyekig terjedt.
Gen 10:31 Ezek Sém fiai családjuk, nyelvük, földjük és nemzetségük szerint.
Gen 10:32 "Ezek Nóé fiainak a családjai nemzetségeik szerint, népeik között; ezekből alakultak ki a népek a földön az özönvíz után."
Gen 11:1 Az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt.
Gen 11:2 Mikor azután kelet felől elindultak, Sineár földjén egy síkságot találtak, és ott letelepedtek.
Gen 11:3 Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük jól ki! A tégla lett nekik kő gyanánt, a szurok pedig habarcs gyanánt.
Gen 11:4 Ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!
Gen 11:5 Az ÚR pedig leszállt, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet az emberek fiai építettek.
Gen 11:6 Ezt mondta az ÚR: Íme, e nép egy, és az egésznek egy a nyelve, de munkájának ez csak a kezdete. Bizony semmi sem gátolja, hogy véghezvigyenek mindent, amit elgondolnak magukban.
Gen 11:7 Nosza, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás beszédét!
Gen 11:8 Így szélesztette szét őket onnan az ÚR az egész föld színére, és abbahagyták a város építését.
Gen 11:9 Azért nevezték azt Bábelnak, mert ott zavarta össze az ÚR az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az egész föld színére.
Gen 11:10 Ez Sém nemzetsége: Sém százesztendős korában nemzette Arpaksadot, két évvel az özönvíz után.
Gen 11:11 Sém, miután Arpaksadot nemzette, ötszáz esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
Gen 11:12 Arpaksad pedig harmincöt esztendős volt, amikor Selahot nemzette.
Gen 11:13 Arpaksad, miután Selahot nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
Gen 11:14 Selah pedig harmincesztendős volt, amikor Hébert nemzette.
Gen 11:15 Selah, miután Hébert nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
Gen 11:16 Héber pedig harmincnégy esztendős volt, amikor Peleget nemzette.
Gen 11:17 Héber, miután Peleget nemzette, négyszázharminc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
Gen 11:18 Peleg pedig harmincesztendős volt, amikor Reút nemzette.
Gen 11:19 Peleg, miután Reút nemzette, kétszázkilenc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
Gen 11:20 Reú pedig harminckét esztendős volt, amikor Szerúgot nemzette.
Gen 11:21 Reú, miután Szerúgot nemzette, kétszázhét esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
Gen 11:22 Szerúg pedig harmincesztendős volt, amikor Náhórt nemzette.
Gen 11:23 Szerúg, miután Náhórt nemzette, kétszáz esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
Gen 11:24 Náhór pedig huszonkilenc esztendős volt, amikor Tárét nemzette.
Gen 11:25 Náhór, miután Tárét nemzette, száztizenkilenc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
Gen 11:26 Táré pedig hetvenesztendős volt, és nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt.
Gen 11:27 Ez Táré nemzetsége: Táré Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette. Hárán pedig Lótot nemzette.
Gen 11:28 Hárán pedig meghalt apja, Táré szeme előtt, szülőföldjén, ÚrKaszdimban.
Gen 11:29 "Abrám és Náhór pedig feleséget vettek maguknak. Abrám feleségének a neve Száraj volt, Náhór feleségének pedig Milká; ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának leánya."
Gen 11:30 Száraj pedig meddő volt, nem volt gyermeke.
Gen 11:31 És fogta Táré Abrámot, a fiát és Lótot, Hárán fiát, az unokáját és Szárajt, a menyét, Abrámnak, az ő fiának feleségét, és elindultak együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjenek. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek.
Gen 11:32 Táré pedig kétszázöt esztendős volt, amikor meghalt Háránban.
Gen 12:1 Ezt mondta az ÚR Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet én mutatok neked.
Gen 12:2 Nagy nemzetté teszlek és megáldalak, felmagasztalom nevedet, és áldás leszel.
Gen 12:3 Megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom azt, aki téged átkoz. Megáldatik benned a föld minden nemzetsége.
Gen 12:4 Elment Abrám, ahogy az ÚR mondta neki, és Lót is elment vele. Abrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor kiment Háránból.
Gen 12:5 Fogta Abrám a feleségét, Szárajt, Lótot, a testvére fiát és minden szerzeményüket, amelyet szereztek, és a cselédeket, akikre Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is jutottak Kánaán földjére.
Gen 12:6 Átment Abrám a földön egészen Sikem vidékéig, Móré tölgyeséig. Akkor kánaániak voltak azon a földön.
Gen 12:7 Az ÚR megjelent Abrámnak, és ezt mondta neki: A te utódaidnak adom ezt a földet. És Abrám oltárt épített ott az ÚRnak, aki megjelent neki.
Gen 12:8 "Onnan azután a hegyvidék felé ment, Bételtől keletre, és felütötte sátrát. Bétel volt nyugatra, Aj pedig keletre; és ott oltárt épített az ÚRnak, és segítségül hívta az ÚR nevét."
Gen 12:9 Majd továbbköltözött Abrám, folyton dél felé húzódva.
Gen 12:10 Azonban éhség lett az országban, és Abrám lement Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy volt az éhség azon a földön.
Gen 12:11 Amikor közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: Íme, tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.
Gen 12:12 Azért, mikor meglátnak téged az egyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez ennek, és engem megölnek, téged pedig életben hagynak.
Gen 12:13 Mondd azért, kérlek, hogy a húgom vagy, hogy jó dolgom legyen miattad, és életben maradjak általad.
Gen 12:14 Amikor Abrám Egyiptomba érkezett, látták az egyiptomiak, hogy nagyon szép az asszony.
Gen 12:15 Mikor meglátták őt a fáraó főemberei, magasztalták a fáraó előtt, és elvitték az asszonyt a fáraó udvarába.
Gen 12:16 A fáraó jól bánt miatta Abrámmal, és lettek juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstény szamarai és tevéi.
Gen 12:17 De megverte az ÚR a fáraót és az ő házát nagy csapásokkal Szárajért, Abrám feleségéért.
Gen 12:18 Hívatta azért a fáraó Abrámot, és ezt mondta: Miért művelted ezt velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy ő a feleséged?
Gen 12:19 Miért mondtad: a húgom ő? Azért vettem feleségül. Most már, íme, itt a feleséged, vedd magadhoz, és menj el.
Gen 12:20 És parancsot adott a fáraó néhány embernek, hogy kísérjék ki őt, feleségével és mindenével együtt.
Gen 13:1 Abrám feljött Egyiptomból a déli tartományba, feleségével és mindenével együtt, és Lót is vele jött.
Gen 13:2 Abrámnak pedig sok jószága, ezüstje és aranya volt.
Gen 13:3 "Egyik helyről a másikra ment dél felől egészen Bételig, oda, ahol először volt a sátra, Bétel és Aj között;"
Gen 13:4 annak az oltárnak a helyéig, melyet ott korábban készített. És ott segítségül hívta Abrám az ÚR nevét.
Gen 13:5 Lótnak is, aki Abrámmal járt, voltak juhai, ökrei és sátrai,
Gen 13:6 és nem bírta eltartani őket az a föld, hogy együtt lakjanak. Mivel sok jószáguk volt, nem lakhattak együtt.
Gen 13:7 Viszálykodás is támadt Abrám jószágainak és Lót jószágainak a pásztorai között. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön.
Gen 13:8 Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, se az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk.
Gen 13:9 Hát nincs előtted az egész föld? Kérlek, válj el tőlem. Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mész, én balra térek.
Gen 13:10 Fölemelte azért Lót a szemét, és látta, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította volna az ÚR Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az ÚR kertje, mint Egyiptom földje.
Gen 13:11 Lót tehát a Jordán egész mellékét választotta magának, és elköltözött kelet felé. Így hát elváltak egymástól.
Gen 13:12 Abrám Kánaán földjén telepedett le, Lót pedig a Jordán melléki városokban és Sodomáig sátorozott.
Gen 13:13 Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök voltak az ÚR előtt.
Gen 13:14 Az ÚR pedig azt mondta Abrámnak, miután Lót elvált tőle: Emeld fel szemedet, és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra.
Gen 13:15 Mert az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom örökre.
Gen 13:16 "Olyanná teszem magodat, mint a föld pora; hogy ha valaki megszámlálhatja a föld porát, a te utódaid is megszámlálhatók lesznek."
Gen 13:17 Kelj fel, járd be ezt az országot hosszában és széltében, mert neked adom.
Gen 13:18 Fölszedte azért Abrám a sátrát, elment, és letelepedett Mamré tölgyesében Hebrón vidékén, és oltárt épített ott az ÚRnak.
Gen 14:1 Történt pedig Amráfelnak, Sineár királyának és Arjóknak, Ellászár királyának, Kedorláómernak, Élám királyának és Tidálnak, Góim királyának napjaiban,
Gen 14:2 hogy hadat indítottak ezek Bera, Sodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebóím királya és Bela, azaz Cóar királya ellen.
Gen 14:3 Mindezek a Sziddím völgyében egyesültek, ahol a Sós-tenger van.
Gen 14:4 Tizenkét esztendeig szolgálták Kedorláómert, és a tizenharmadik esztendőben ellene támadtak.
Gen 14:5 A tizennegyedik esztendőben pedig eljött Kedorláómer és a királyok, akik ővele voltak, és megverték a refáiakat Asterót Karnaimban, a zúziakat Hámban, az émieket Sávé-Kirjátaimban
Gen 14:6 és a hóriakat az ő hegyükön, a Széíren, egészen Él-Páránig, amely a puszta mellett van.
Gen 14:7 Azután visszafordultak, és Én-Mispátba, azaz Kádésba mentek, és elpusztították az amálékiak egész mezőségét és az emóriakat is, akik HacecónTámárban laktak.
Gen 14:8 Tehát kiment Sodoma királya, Gomora királya, Admá királya, Cebóím királya és Bela, azaz Cóar királya, és megütköztek azokkal a Sziddím völgyében:
Gen 14:9 Kedorláómerral, Élám királyával, Tidállal, Góim királyával, Amráfellal, Sineár királyával és Arjókkal, Ellászár királyával. Négy király öt ellen.
Gen 14:10 A Sziddím völgye pedig tele volt szurokforrásokkal. Amikor Sodoma és Gomora királya megfutamodott, beleestek azokba. Akik pedig megmaradtak, a hegyek közé futottak.
Gen 14:11 Elvitték Sodoma és Gomora minden jószágát és eleségét, és elmentek.
Gen 14:12 Lótot, Abrám testvérének a fiát is elvitték jószágostól együtt, és elmentek. Ekkor Lót Sodomában lakott.
Gen 14:13 Eljött pedig egy menekült, és hírül vitte a héber Abrámnak, aki az emóri Mamrénak, Eskól és Ánér testvérének tölgyesében lakott, akik meg Abrám szövetségesei voltak.
Gen 14:14 Amint Abrám meghallotta, hogy rokona fogságba esett, fölfegyverezte a házában felnövekedett háromszáztizennyolc kipróbált legényét, és üldözte őket Dánig.
Gen 14:15 Szolgáit csapatokra osztva ellenük támadt éjszaka, megverte, és egészen a Damaszkusztól balra fekvő Hóbáig űzte őket.
Gen 14:16 Visszahozott minden jószágot. Visszahozta az ő rokonát, Lótot jószágával együtt meg az asszonyokat és a népet is.
Gen 14:17 Miután pedig visszatért Kedorláómer és a vele levő királyok megveréséből, kiment elébe Sodoma királya a Sávé völgyébe, azaz a Király-völgybe.
Gen 14:18 Melkisédek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő a magasságos Isten papja volt.
Gen 14:19 Megáldotta őt, és azt mondta: Áldott legyen Abrám a magasságos Istentől, az ég és föld teremtőjétől.
Gen 14:20 Áldott a magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet adott neki mindenből.
Gen 14:21 Sodoma királya pedig azt mondta Abrámnak: Add nekem a népet, a jószágot pedig tartsd meg magadnak.
Gen 14:22 De Abrám ezt felelte Sodoma királyának: Fölemeltem kezemet az ÚRhoz, a magasságos Istenhez, az ég és föld teremtőjéhez,
Gen 14:23 hogy én egy fonalszálat vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondjad: én gazdagítottam meg Abrámot.
Gen 14:24 Semmi egyebet sem veszek el, csak a legények élelmét és azoknak a férfiaknak a részét, akik eljöttek velem: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket.
Gen 15:1 Ezek után így szólt az ÚR Abrámhoz látomásban: Ne félj, Abrám! Én pajzsod vagyok neked, jutalmad felette igen bőséges.
Gen 15:2 Abrám ezt mondta: Uram ISTEN, mit adnál nekem, hiszen magzatok nélkül járok, és az, akire az én házam száll, a damaszkuszi Eliézer?
Gen 15:3 Majd így folytatta Abrám: Íme, nem adtál nekem magzatot, és íme, házam szolga szülöttje lesz az örökösöm.
Gen 15:4 Ekkor így szólt hozzá az ÚR: Nem ő lesz az örökösöd, hanem aki ágyékodból származik, az lesz az örökösöd.
Gen 15:5 Azután kivitte őt, és ezt mondta: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket. Azt mondta neki: Így lesz a te utódod is.
Gen 15:6 Abrám hitt az ÚRnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.
Gen 15:7 Azután így szólt hozzá: Én vagyok az ÚR, aki kihoztalak téged Úr-Kaszdimból, hogy neked adjam e földet örökségül.
Gen 15:8 Abrám pedig ezt mondta: Uram ISTEN, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
Gen 15:9 Az ÚR erre azt felelte neki: Hozz nekem egy háromesztendős üszőt, egy háromesztendős kecskét és egy háromesztendős kost, egy gerlicét és egy galambot.
Gen 15:10 Elhozta azért mindezeket, és kétfelé hasította őket, és mindegyiknek a felét a másik felével szemben helyezte el, de a madarakat nem hasította kétfelé.
Gen 15:11 És ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elűzte őket.
Gen 15:12 Naplementekor mély álom lepte meg Abrámot, és íme, rémület és nagy sötétség szállt őreá.
Gen 15:13 Ekkor az ÚR azt mondta neki: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz olyan földön, amely nem az övé, és szolgálatra szorítják és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
Gen 15:14 De azt a népet, amelyet szolgálnak, szintén megítélem, és majd kijönnek onnan nagy gazdagsággal.
Gen 15:15 Te pedig békességgel mész el atyáidhoz, és jó vénségben temetnek el.
Gen 15:16 "Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide; mert az emóriak gonoszsága még nem telt be."
Gen 15:17 És mikor a nap lement, és sötétség lett, íme, egy füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át a húsdarabok között.
Gen 15:18 E napon kötött az ÚR szövetséget Abrámmal, és ezt mondta: A te magodnak adom ezt a földet, Egyiptom folyójától fogva a nagy folyóig, az Eufráteszig:
Gen 15:19 a kénieket, kenizzieket és kadmóniakat,
Gen 15:20 a hettitákat, perizzieket és a refáiakat,
Gen 15:21 az emóriakat, kánaániakat, girgásiakat és jebúsziakat.
Gen 16:1 Száraj, Abrám felesége nem szült neki. De volt egy egyiptomi szolgálója, akinek Hágár volt a neve.
Gen 16:2 Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme, az ÚR bezárta méhemet, hogy ne szüljek: menj be azért a szolgálómhoz, talán általa felépülök. Abrám engedett Száraj szavának.
Gen 16:3 Vette tehát Száraj, Abrám felesége az egyiptomi Hágárt, az ő szolgálóját tíz esztendővel azután, hogy Abrám Kánaán földjén letelepedett, és Abrámnak, az ő férjének feleségül adta.
Gen 16:4 Ő bement Hágárhoz, és az fogant méhében, s amint látta, hogy várandós, nem volt becsülete előtte az ő asszonyának.
Gen 16:5 Száraj ezt mondta Abrámnak: Sérelem ért miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivel látja, hogy várandós lett, nincs előtte becsületem. Tegyen ítéletet az ÚR köztem és közted!
Gen 16:6 Ezt mondta Abrám Szárajnak: Íme, szolgálód a kezedben van, azt tedd vele, amit jónak látsz. És sanyargatta Száraj, úgyhogy az elfutott előle.
Gen 16:7 Az ÚR angyala egy forrásnál talált rá a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba menő úton van.
Gen 16:8 Ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mész? Ő így válaszolt: Asszonyomnak, Szárajnak a színe elől futok.
Gen 16:9 Akkor azt mondta neki az ÚR angyala: Térj vissza asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő keze alatt.
Gen 16:10 Ezt is mondta neki az ÚR angyala: Fölöttébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se lesz.
Gen 16:11 Azután ezt mondta neki az ÚR angyala: Íme, várandós vagy, és fiút szülsz. Nevezd Izmaelnek, mivel meghallotta Isten a te nyomorúságodat.
Gen 16:12 "Ő pedig vad természetű ember lesz: az ő keze mindenki ellen, mindenki keze pedig őellene lesz; és minden testvére ellenében üti fel sátrát."
Gen 16:13 S így nevezte Hágár az Urat, aki ővele beszélt: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam azt, aki engem lát.
Gen 16:14 Azért nevezik azt a forrást Lahajróiforrásnak. Ott van ez Kádés és Bered között.
Gen 16:15 Ezután fiút szült Hágár Abrámnak, és Abrám a fiát, aki Hágártól született, Izmaelnek nevezte.
Gen 16:16 Abrám pedig nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte neki.
Gen 17:1 Mikor Abrám kilencvenkilenc esztendős volt, megjelent neki az ÚR, és azt mondta: Én a mindenható Isten vagyok, járj énelőttem, és légy tökéletes.
Gen 17:2 Szövetséget szerzek köztem és közted, és fölöttébb megsokasítalak téged.
Gen 17:3 Ekkor arcra borult Abrám, Isten pedig így szólt hozzá:
Gen 17:4 Ami engem illet, íme, ez az én szövetségem teveled, hogy népek sokaságának atyjává leszel:
Gen 17:5 ne hívjanak ezután Abrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mert népek sokaságának atyjává teszlek.
Gen 17:6 Fölöttébb megsokasítalak, és népek támadnak, és királyok is származnak majd tőled.
Gen 17:7 Szövetséget kötök veled és a te utódaiddal, örök szövetséget minden nemzedékükkel, hogy Istened legyek neked és utódaidnak.
Gen 17:8 "Neked és utódaidnak adom bujdosásod földjét, Kánaán egész földjét örök birtokul; és Istenük leszek."
Gen 17:9 Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig őrizd meg a szövetségemet, te és utódaid, nemzedékről nemzedékre.
Gen 17:10 Ez az én szövetségem, amelyet veletek és utódaitokkal kötök, melyet meg kell tartanotok: metéljetek körül minden férfit közületek.
Gen 17:11 Metéljétek körül férfitestetek bőrének elejét, és az lesz a jele a köztem és köztetek való szövetségnek.
Gen 17:12 Nyolcnapos korában metéljetek körül minden fiúgyermeket közületek nemzedékről nemzedékre. Akár a házadnál született, akár pénzen vásárolták valamely idegentől, aki nem a te ivadékod.
Gen 17:13 Metéljék körül a házadban születettet és a pénzeden vásároltat is. Örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a testeteken.
Gen 17:14 A körülmetéletlen férfi pedig, akinek nem metélték körül férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágatik népe közül, mert felbontotta a szövetségemet.
Gen 17:15 Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Szárajt, a feleségedet ne nevezd Szárajnak, mert Sára a neve.
Gen 17:16 Megáldom őt, és fiút is adok tőle neked, és megáldom, hogy népek támadjanak belőle, és népek királyai származzanak tőle.
Gen 17:17 Ekkor arcra borult Ábrahám, és nevetett, mert azt gondolta szívében: vajon százesztendős embernek lehet-e gyermeke? Avagy Sára kilencvenesztendős lévén szülhet-e?
Gen 17:18 Ábrahám ezt mondta Istennek: Bárcsak Izmael élne teelőtted!
Gen 17:19 Isten pedig azt mondta: Feleséged, Sára kétség nélkül fiút szül neked, akit Izsáknak nevezel, és megerősítem szövetségemet ővele és az ő ivadékaival, örökkévaló szövetségül.
Gen 17:20 Izmael felől is meghallgatlak: Íme, megáldom, megszaporítom és fölöttébb megsokasítom őt. Tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem.
Gen 17:21 Szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, akit Sára szül neked ez idő tájt, a következő esztendőben.
Gen 17:22 Amikor Isten befejezte a vele való beszédet, fölment Ábrahámtól.
Gen 17:23 Vette azért Ábrahám a fiát, Izmaelt és háza minden szülöttjét és azt is mind, akit pénzen vett, minden férfit Ábrahám háza népe közül, és körülmetélte férfitestüknek bőrét még azon a napon, ahogyan meghagyta neki Isten.
Gen 17:24 Ábrahám pedig kilencvenkilenc esztendős volt, mikor körülmetélte férfitestének bőrét.
Gen 17:25 Fia, Izmael, tizenhárom esztendős volt, mikor körülmetélték.
Gen 17:26 Ugyanazon a napon metéltetett körül Ábrahám és Izmael, az ő fia.
Gen 17:27 És vele együtt körülmetélték házának minden férfitagját, háza szülötteit és akiket idegen embertől pénzen vásároltak.
Gen 18:1 Azután megjelent neki az ÚR Mamré tölgyesében, ahogy ő a sátor ajtajában ült, a hőség idejében.
Gen 18:2 Fölemelte szemét, és látta, hogy íme, három férfi áll előtte. Meglátva őket, eléjük sietett a sátor ajtajából, és földig hajolt.
Gen 18:3 Ezt mondta: Jó Uram, ha kedves vagyok előtted, kérlek, ne kerüld el szolgádat.
Gen 18:4 Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alatt.
Gen 18:5 Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy fölfrissüljetek, mert azért tértetek be szolgátokhoz, azután továbbmehettek. Ők ezt mondták: Tégy úgy, ahogy mondtad.
Gen 18:6 Besietett Ábrahám a sátorba Sárához, és így szólt: Siess, gyúrj meg három mérték finom lisztet, és csinálj pogácsát.
Gen 18:7 A csordához is elfutott Ábrahám, és hozott egy gyenge kövér borjút, és a szolgának adta, az pedig sietett, hogy elkészítse.
Gen 18:8 Azután fogta a vajat, tejet és az elkészített borjút, és eléjük tette. Ő pedig mellettük állt a fa alatt, amíg azok ettek.
Gen 18:9 S megkérdezték tőle: Hol van Sára, a feleséged? Ő pedig ezt felelte: Itt van a sátorban.
Gen 18:10 Erre így szólt egyikük: Egy év múlva ilyenkor bizonnyal visszatérek hozzád, és íme, akkor feleségednek, Sárának fia lesz. Sára pedig a háta mögött hallgatózott, a sátor ajtajában.
Gen 18:11 Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt az asszonyi természet.
Gen 18:12 Ezért Sára nevetett magában, és azt gondolta: Vénségemre lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg!
Gen 18:13 Az ÚR azt mondta Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondva: vajon csakugyan szülhetek-e, holott megvénhedtem?
Gen 18:14 Avagy az ÚRnak lehetetlen-e valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.
Gen 18:15 "Sára pedig tagadott, és ezt mondta: Nem nevettem; mivelhogy félt. De az ÚR azt mondta: Nem úgy van, mert bizony nevettél."
Gen 18:16 Azután fölkeltek azok a férfiak, és Sodoma felé tartottak. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket.
Gen 18:17 Ezt mondta az ÚR: Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok?
Gen 18:18 Hiszen Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz, és megáldatik benne a föld minden nemzetsége.
Gen 18:19 Mert tudom róla, hogy megparancsolja fiainak és háza népének, hogy őrizzék meg az ÚR útját, cselekedjenek az igazság és törvény szerint, hogy beteljesítse az ÚR, amit szólt Ábrahám felől.
Gen 18:20 Azután azt mondta az ÚR: Mivel Sodoma és Gomora kiáltása megsokasodott, és mivel bűnük fölöttébb súlyossá vált,
Gen 18:21 lemegyek, és megnézem, hogy vajon teljesen a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem, mert tudni akarom.
Gen 18:22 Akkor a férfiak megfordultak, és elindultak Sodomába. Ábrahám pedig még az ÚR előtt állt.
Gen 18:23 Közelebb lépett Ábrahám, és ezt mondta: Vajon elveszted-e az igazat is a gonosszal együtt?
Gen 18:24 Talán van ötven igaz abban a városban. Vajon elveszted-e, és nem kedvezel a helynek az ötven ott lakó igazért?
Gen 18:25 "Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal együtt, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz; távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?"
Gen 18:26 Az ÚR ezt felelte: Ha találok Sodomában a váro son belül ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek érettük.
Gen 18:27 Ábrahám erre azt mondta: Immár merészkedtem szólni az én Uramnak, noha por és hamu vagyok.
Gen 18:28 Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt mondta: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.
Gen 18:29 Ismét szólt hozzá Ábrahám, ezt kérdezvén: Hát ha negyven található ott? Ő azt mondta: Nem teszem meg a negyvenért.
Gen 18:30 Megint szólt Ábrahám: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram, ha szólok: hát ha harmincat lehet találni? Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.
Gen 18:31 És azt mondta Ábrahám: Ismét merészkedtem szólni az én Uramnak: hát ha húszat lehet ott találni? Így felelt erre az ÚR: Nem vesztem el a húszért.
Gen 18:32 És mondta végül: Ne haragudjék, kérlek, az én Uram, ha szólok még ez egyszer: hát ha tízet lehet találni? S Ő ezt felelte: Nem vesztem el a tízért.
Gen 18:33 És elment az ÚR, miután befejezte Ábrahámmal a beszélgetését, Ábrahám pedig visszatért a lakóhelyére.
Gen 19:1 Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában ült. Amint meglátta őket, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult,
Gen 19:2 s így szólt: Íme, Uraim, kérlek, jöjjetek be szolgátok házába, mossátok meg lábatokat, és térjetek nyugovóra. Reggel korán fölkelhettek, és utatokra indulhattok. Azok pedig ezt felelték: Nem, hanem az utcán alszunk.
Gen 19:3 De mivel nagyon unszolta őket, betértek hozzá, és bementek a házába. Ő pedig megvendégelte őket, kovásztalan kenyeret is sütött, és ettek.
Gen 19:4 Lefekvésük előtt a város férfiai, a sodomai férfiak körülvették a házat, ifjútól vénig, az egész közösség egytől egyig.
Gen 19:5 És szólították Lótot: Hol vannak a férfiak, akik hozzád jöttek az éjjel? Hozd ki őket hozzánk, hadd ismerjük őket.
Gen 19:6 Kiment hozzájuk Lót az ajtó elé, és bezárta maga után az ajtót,
Gen 19:7 és ezt mondta: Kérlek, testvéreim, ne cselekedjetek gonoszságot!
Gen 19:8 Íme, van nekem két leányom, akik még nem ismertek férfit, kihozom azokat tihozzátok, és cselekedjetek velük, ahogy nektek tetszik, csak ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mert az én hajlékom árnyéka alá jöttek.
Gen 19:9 De azok azt mondták: Menj innen! Majd így szóltak: Csak egy jövevény nálunk, és ő szab törvényt nekünk? Majd gonoszabbul cselekszünk veled, mint azokkal. És rárohantak, és már azon voltak, hogy betörik az ajtót.
Gen 19:10 De kinyújtották azok a férfiak a kezüket, és bevonták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót.
Gen 19:11 Az embereket pedig, akik a ház ajtaja előtt voltak, vaksággal verték meg a kicsinytől a nagyig, annyira, hogy belefáradtak az ajtó keresésébe.
Gen 19:12 Akkor azt mondták a férfiak Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? Vőidet, fiaidat és leányaidat és mindenedet, ami a tied a városban, vidd ki e helyről,
Gen 19:13 mert elveszítjük e helyet, mivelhogy eljutott az ÚRhoz az a nagy jajkiáltás, amelyet okoztak. Az ÚR küldött minket, hogy elpusztítsuk e várost.
Gen 19:14 Kiment azért Lót, és így szólt a vőinek, akik a leányait el akarták venni: Keljetek föl, menjetek ki e helyről, mert elveszti az ÚR ezt a várost! De a vőinek úgy tűnt, mintha tréfálna.
Gen 19:15 Mikor hajnalodott, sürgették az angyalok Lótot: Kelj föl, vedd a feleségedet és a jelen levő két leányodat, hogy el ne vessz a város bűne miatt.
Gen 19:16 Mikor pedig tétovázott, megragadták a férfiak a kezét és feleségének s két leányának kezét az ÚRnak iránta való irgalmából, és kivitték, és otthagyták a városon kívül.
Gen 19:17 Amikor kivitték őket, azt mondta az egyik: Mentsd meg az életedet, ne tekints hátra, és meg ne állj a környéken! A hegyre menekülj, hogy el ne vessz!
Gen 19:18 Lót azt felelte: Ne, ó, Uram!
Gen 19:19 Íme, szolgád kegyelmet talált előtted, és nagy irgalmasságot mutattál irántam, hogy életemet megtartottad. De én nem menekülhetek a hegyre, nehogy utolérjen a veszedelem, és meghaljak.
Gen 19:20 "Ímhol a közelben van egy városka, hadd meneküljek oda; lám, kicsiny az, ott én életben maradok."
Gen 19:21 Mondta azért neki Isten: Ím, rád tekintek e dologban is, és nem pusztítom el azt a várost, amelyről szóltál.
Gen 19:22 De siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, amíg oda nem érsz. Azért nevezték el azt a várost Cóarnak.
Gen 19:23 A nap már feljött a földre, mikor Lót Cóarba ért.
Gen 19:24 Az ÚR pedig kénköves és tüzes esőt bocsátott az égből Sodomára és Gomorára.
Gen 19:25 "Elsüllyesztette azokat a városokat és azt az egész vidéket; és a városok minden lakosát és a föld növényeit is."
Gen 19:26 Lót felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett.
Gen 19:27 Ábrahám pedig reggel arra a helyre indult, ahol annak előtte az ÚR színe előtt állt.
Gen 19:28 Sodoma és Gomora felé tekintett, és az egész környék földje felé. Látta, hogy íme, fölszáll a föld füstje, mint a kemence füstje.
Gen 19:29 De amikor elvesztette Isten annak a környéknek a városait, megemlékezett Ábrahámról, és kiküldte Lótot a veszedelemből, amikor elsüllyesztette a városokat, amelyekben Lót lakott.
Gen 19:30 Lót pedig fölment Cóarból, és letelepedett a hegyen, és vele együtt két leánya is, mert félt Cóarban lakni. Egy barlangban lakott tehát két leányával.
Gen 19:31 Azt mondta egyszer a nagyobbik a kisebbiknek: Apánk megöregedett, és nincs a földön férfi, aki bejöhetne hozzánk az egész föld szokása szerint.
Gen 19:32 Jer, adjunk bort inni apánknak, háljunk vele, és támasszunk magot a mi apánktól.
Gen 19:33 Bort adtak tehát inni apjuknak azon az éjszakán, és bement a nagyobbik, és az apjával hált. Ő pedig semmit sem tudott, sem lánya lefekvéséről, sem fölkeléséről.
Gen 19:34 Másnap a nagyobbik a kisebbiknek azt mondta: Íme, a múlt éjjel én háltam apámmal, adjunk neki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támasszunk magot a mi apánktól.
Gen 19:35 Azon az éjszakán is adtak bort az apjuknak, és fölkelt a kisebbik is, és vele hált. Ő pedig semmit sem tudott, sem annak lefekvéséről, sem fölkeléséről.
Gen 19:36 Lót leányai mindketten várandósak lettek apjuktól.
Gen 19:37 Fiút szült a nagyobbik, és Móábnak nevezte. Ő a móábiak atyja mind e mai napig.
Gen 19:38 A kisebbik is fiút szült, és Ben-Ammínak nevezte. Ez az ammóniak atyja mind e mai napig.
Gen 20:1 Azután elköltözött onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedett Kádés és Súr között, és Gerárban tartózkodott.
Gen 20:2 Ábrahám azt mondta Sáráról, a feleségéről: A húgom ő. Ezért érte küldött Abímelek, Gerár királya, és elvitette Sárát.
Gen 20:3 De Isten Abímelekhez jött éjjeli álomban, és azt mondta neki: Íme, meghalsz az asszonyért, akit elvettél, holott férjnél van.
Gen 20:4 Abímelek pedig nem illette még az asszonyt, és ezt mondta: Uram, az ártatlan népet is megölöd-e?
Gen 20:5 Avagy nem Ábrahám mondta-e nekem: a húgom ő? S ez is azt mondta: a bátyám ő. Szívem ártatlanságában és kezem tisztaságában cselekedtem ezt.
Gen 20:6 "Akkor azt mondta Isten neki álomban: Én is tudom, hogy szíved ártatlanságában művelted ezt, azért én is visszatartottalak attól, hogy vétkezz ellenem; ezért nem engedtem, hogy illessed őt."
Gen 20:7 Most azért add vissza annak az embernek a feleségét, mert próféta ő, és imádkozni fog érted, hogy élj. Ha pedig nem adod vissza, tudd meg, hogy meghalsz minden hozzátartozóddal együtt.
Gen 20:8 Reggel tehát fölkelt Abímelek, és előhívta minden szolgáját, s fülük hallatára mindezeket elbeszélte, és az emberek igen megijedtek.
Gen 20:9 Azután hívatta Abímelek Ábrahámot, és ezt mondta neki: Mit cselekedtél velünk? És mit vétettem ellened, hogy énreám és országomra ilyen nagy bűnt hoztál? Olyan dolgokat cselekedtél ellenem, amiket cselekedni nem szabad!
Gen 20:10 Majd azt mondta Abímelek Ábrahámnak: Mi jutott eszedbe, hogy ezt a dolgot cselekedted?
Gen 20:11 Ábrahám így felelt: Bizony, azt gondoltam: nincs istenfélelem e helyen, és megölnek engem a feleségemért.
Gen 20:12 De valósággal húgom is, apám leánya ő, csakhogy nem az én anyámnak leánya, és így lett feleségemmé.
Gen 20:13 Amikor Isten kibujdostatott engem atyám házából, azt mondtam a feleségemnek: Tedd meg nekem azt a kedvességet, hogy ahová megyünk, mindenütt azt mondod rólam: a bátyám ő.
Gen 20:14 Akkor Abímelek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és Ábrahámnak adta, és visszaadta neki Sárát is, a feleségét.
Gen 20:15 Azt mondta Abímelek: Íme, előtted van országom, ahol jónak tetszik neked, ott lakjál.
Gen 20:16 Sárának pedig ezt mondta: Íme, ezer ezüstpénzt adtam bátyádnak, íme, az neked a szemek befedezője mindazok előtt, akik veled vannak. Így mindenképpen igazolva vagy.
Gen 20:17 "Könyörgött azért Ábrahám Istennek, és meggyógyította Isten Abímeleket, feleségét és szolgálóit; úgyhogy ismét szülhettek."
Gen 20:18 Mert az ÚR erősen bezárta Abímelek háza népének méhét Sáráért, Ábrahám feleségéért.
Gen 21:1 Az ÚR pedig meglátogatta Sárát, amint mondta, és úgy cselekedett vele, amint megígérte.
Gen 21:2 Mert Sára fogant méhében, és fiút szült Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, amelyet mondott neki Isten.
Gen 21:3 Ábrahám az újszülött fiát, akit Sára szült neki, Izsáknak nevezte.
Gen 21:4 Majd körülmetélte nyolcnapos korában, ahogy Isten parancsolta neki.
Gen 21:5 Ábrahám pedig százesztendős volt, amikor a fia, Izsák született.
Gen 21:6 Ekkor azt mondta Sára: Nevetést szerzett nekem Isten! Aki csak hallja, nevet velem.
Gen 21:7 Ezt is mondta még: Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még fiakat fog szoptatni? S íme, fiút szültem vénségére.
Gen 21:8 Amikor a gyermek felnövekedett, elválasztották. Ábrahám pedig nagy vendégséget szerzett azon a napon, amelyen Izsákot elválasztották.
Gen 21:9 Mikor pedig Sára nevetgélni látta az egyiptombeli Hágár fiát, akit Hágár Ábrahámnak szült,
Gen 21:10 ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót fiával együtt, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
Gen 21:11 Ábrahámnak pedig igen nehezére esett ez a dolog a fia miatt.
Gen 21:12 De azt mondta Isten Ábrahámnak: Ne tűnjék előtted nehéznek a gyermek és a szolgáló dolga. Amit mond neked Sára, engedj abban szavának, mert Izsákról nevezik majd utódaidat.
Gen 21:13 De a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
Gen 21:14 Fölkelt azért Ábrahám jó reggel, és kenyeret vett elő meg egy tömlő vizet, Hágárnak adta, és föltette annak vállára, és a gyermekkel együtt elbocsátotta. Ő pedig elment, és Beérseba pusztájában bujdosott.
Gen 21:15 Mikor elfogyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket egy bokor alá.
Gen 21:16 Elment, és leült vele szemben, mintegy nyíllövésnyi távolságra, mert azt mondta magában: Ne lássam, mikor a gyermek meghal. Leült tehát vele szemben, és hangosan sírt.
Gen 21:17 Isten pedig meghallotta a gyermek szavát, és Isten angyala kiáltott az égből Hágárnak, és azt mondta neki: Mi lelt téged, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a gyermek szavát ott, ahol van.
Gen 21:18 Kelj fel, vedd föl a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem.
Gen 21:19 Ekkor megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és inni adott a gyermeknek.
Gen 21:20 És Isten a gyermekkel volt, és az felnövekedett, a pusztában lakott, és íjásszá lett.
Gen 21:21 Párán pusztájában lakott, és anyja Egyiptom földjéről vett neki feleséget.
Gen 21:22 Történt abban az időben, hogy Abímelek és hadvezére, Píkól megszólították Ábrahámot: Az Isten van veled mindenben, amit cselekszel.
Gen 21:23 Most azért esküdj meg nekem az Istenre itt, hogy sem énellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel viseltetsz te is irántam és az ország iránt, amelyben jövevény voltál, amellyel én teirántad viseltettem.
Gen 21:24 Ábrahám így felelt: Megesküszöm.
Gen 21:25 De Ábrahám megdorgálta Abímeleket a kútért, melyet erővel elvettek Abímelek szolgái.
Gen 21:26 Abímelek ezt mondta: Nem tudom, kicsoda művelte e dolgot. Te sem jelentetted nekem, és én sem hallottam, hanem csak ma.
Gen 21:27 "Vett azért Ábrahám juhokat, állatokat, és Abímeleknek adta; és egymással szövetséget kötöttek."
Gen 21:28 De Ábrahám külön állított a nyájból hét juhot.
Gen 21:29 Abímelek megkérdezte Ábrahámot: Mire való e hét juh, melyet külön állítottál?
Gen 21:30 Ábrahám így felelt: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nekem arra, hogy én ástam ezt a kutat.
Gen 21:31 Azért nevezték azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek meg mind a ketten.
Gen 21:32 Megkötötték tehát a szövetséget Beérsebában, és fölkelt Abímelek és hadvezére, Píkól, és visszatértek a filiszteusok földjére.
Gen 21:33 Ábrahám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában, és segítségül hívta ott az örökkévaló ÚR Istennek a nevét.
Gen 21:34 És hosszú ideig élt Ábrahám a filiszteusok földjén.
Gen 22:1 Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és ezt mondta neki: Ábrahám! S ő így felelt: Ímhol vagyok.
Gen 22:2 Isten ezt mondta neki: Vedd a fiadat, a te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked.
Gen 22:3 Fölkelt tehát Ábrahám jókor reggel, és megnyergelte szamarát. Maga mellé vette két szolgáját és fiát, Izsákot, és fát hasogatott az égőáldozathoz. Akkor fölkerekedett, és elindult a helyre, amelyet Isten mondott neki.
Gen 22:4 Harmadnapon fölemelte szemét Ábrahám, és meglátta a helyet messziről.
Gen 22:5 Ekkor azt mondta szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek amoda, és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
Gen 22:6 Vette tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fákat, és föltette a fiára, Izsákra, ő maga pedig kezébe vette a tüzet és a kést, és így mentek ketten együtt.
Gen 22:7 Majd megszólította Izsák az atyját, Ábrahámot: Atyám! Az pedig mondta: Íme, itt vagyok, fiam. Izsák pedig megkérdezte: Itt van a tűz és a fa, de hol van az égőáldozatra való bárány?
Gen 22:8 Ábrahám azt felelte: Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam. És mentek ketten együtt.
Gen 22:9 Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette ott az oltárt, rárakta a fát, megkötözte Izsákot, a fiát, és föltette az oltárra, a farakás tetejére.
Gen 22:10 Majd kinyújtotta a kezét, és vette a kést, hogy levágja a fiát.
Gen 22:11 Akkor kiáltott neki az ÚR angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felelt: Íme, itt vagyok.
Gen 22:12 Az angyal pedig így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt! Mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedveztél fiadnak, a te egyetlenegyednek énérettem.
Gen 22:13 Akkor fölemelte Ábrahám a szemét, és látta, hogy íme, a háta mögött egy kos akadt meg szarvánál fogva a bozótban. Odament tehát, elhozta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett.
Gen 22:14 És Ábrahám azt a helyet Jahve-jirének nevezte el. Azért mondják ma is: Az ÚR hegyén a gondviselés.
Gen 22:15 Az ÚR angyala másodszor is szólította Ábrahámot az égből,
Gen 22:16 és azt mondta: Magamra esküszöm, azt mondja az ÚR, mivelhogy e dolgot cselekedted, és nem kedveztél a fiadnak, a te egyetlenegyednek,
Gen 22:17 bizony megáldalak téged, és bőségesen megsokasítom magodat, mint az ég csillagait és mint a fövenyt, mely a tenger partján van, és a te magod örökségként fogja birtokolni ellenségeinek kapuját.
Gen 22:18 És utódaidban áldást nyer a föld minden nemzetsége, mivelhogy engedtél a beszédemnek.
Gen 22:19 Visszatért azért Ábrahám a szolgáihoz, fölkeltek, és együtt elmentek Beérsebába, mert Ábrahám Beérsebában lakott.
Gen 22:20 Ezek után hírt hoztak Ábrahámnak: Ímé, Milká is fiúkat szült Náhórnak, a testvérednek:
Gen 22:21 Úcot, az elsőszülöttjét és Búzt, annak testvérét és Kemúélt, Arám apját.
Gen 22:22 És Keszedet, Hazót, Pildást, Jidláfot és Betúélt.
Gen 22:23 Betúél pedig Rebekát nemzette. Ezt a nyolcat szülte Milká Náhórnak, Ábrahám testvérének.
Gen 22:24 Ágyasa, akinek neve Reúmá volt, Tebahot, Gahamot, Tahast és Maakát szülte neki.
Gen 23:1 Sára élete százhuszonhét esztendő volt. Ezek Sára életének esztendei.
Gen 23:2 És meghalt Sára Kirjat-Arbában, azaz Hebrónban, a Kánaán földjén, és bement Ábrahám Sárához, hogy gyászolja és elsirassa őt.
Gen 23:3 Azután fölkelt Ábrahám az ő halottja mellől, és így szólt Hét fiaihoz:
Gen 23:4 Idegen és jövevény vagyok közöttetek, adjatok nekem sírhelynek való birtokot tinálatok, hadd temessem oda a halottamat.
Gen 23:5 Így feleltek Hét fiai Ábrahámnak:
Gen 23:6 Hallgass meg minket, uram. Istentől való fejedelem vagy te közöttünk. Amelyik a legtisztességesebb a mi temetőhelyeink közül, abba temesd el halottadat. Egyikőnk sem tagadja meg tőled az ő temetőhelyét, hogy eltemethesd halottadat.
Gen 23:7 Ekkor fölkelt Ábrahám, és meghajtotta magát a föld népe előtt, Hét fiai előtt,
Gen 23:8 és így szólt hozzájuk: Ha azt akarjátok, hogy eltemessem az én halottamat, hallgassatok meg engem, és esedezzetek érettem Efrón előtt, Cóhar fia előtt,
Gen 23:9 hogy adja nekem Makpéla barlangját, mely az övé, és mezejének szélén van. Igaz árán adja el nekem, sírhelynek való birtokul köztetek.
Gen 23:10 Efrón pedig Hét fiai között ült. Így felelt a hettita Efrón Ábrahámnak, Hét fiainak és mindazoknak hallatára, akik bementek városa kapuján:
Gen 23:11 Nem úgy, uram, hallgass meg engem: azt a mezőt neked adom, és a barlangot, amely abban van, szintén neked adom népem fiainak szeme láttára, hogy ott temesd el a halottadat.
Gen 23:12 Erre Ábrahám meghajtotta magát a föld népe előtt,
Gen 23:13 és így szólt Efrónhoz a föld népének hallatára: Ha mégis meghallgatnál engem! Megadom a mező árát, fogadd el tőlem! Azután eltemetem ott az én halottamat.
Gen 23:14 Efrón így felelt Ábrahámnak:
Gen 23:15 Uram! Hallgass meg engem. Négyszáz ezüstsékelt ér az a föld, mi az köztem és közted? Csak temesd el a te halottadat.
Gen 23:16 Engedett azért Ábrahám Efrónnak, és kimérte az ezüstöt, amelyet mondott Hét fiainak hallatára, a kereskedőknél használt négyszáz ezüstsékelt.
Gen 23:17 Így lett Efrón Makpélában levő mezeje, amely Mamréval szemben van, a mező a benne levő barlanggal és a mezőn levő minden fa az egész határban körös-körül
Gen 23:18 Ábrahám birtoka, Hét fiainak és mindazoknak szeme előtt, akik városa kapuján bementek.
Gen 23:19 Azután eltemette Ábrahám a feleségét, Sárát, Makpéla mezejének barlangjába, Mamréval szemben. Ez ma Hebrón, a Kánaán földjén.
Gen 23:20 Így jutott a mező és a benne lévő barlang Ábrahám birtokába temetésre való helyül a Hét fiaitól.
Gen 24:1 Ábrahám pedig öreg, élemedett korú ember volt, és az ÚR mindenben megáldotta.
Gen 24:2 Mondta azért Ábrahám háza legöregebb szolgájának, aki mindenét intézte: Tedd a kezed a csípőm alá,
Gen 24:3 hogy megeskesselek az ÚRra, a mennynek és a földnek Istenére, hogy nem a kánaániak leányai közül veszel feleséget fiamnak, akik között lakom,
Gen 24:4 hanem elmész az én hazámba, a rokonaim közé, és onnan veszel feleséget fiamnak, Izsáknak.
Gen 24:5 Mondta pedig neki a szolga: Ha az a leányzó nem akarna eljönni velem e földre, akkor visszavigyem-e fiadat arra a földre, ahonnan jöttél?
Gen 24:6 Felelt neki Ábrahám: Vigyázz, a fiamat vissza ne vidd oda!
Gen 24:7 Az ÚR, a mennynek Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki szólt hozzám, és megesküdött nekem: „A te magodnak adom ezt a földet”, elbocsátja előtted angyalát, hogy onnan végy fiamnak feleséget.
Gen 24:8 Hogyha pedig nem akar a leányzó eljönni veled, mentes leszel a nekem tett eskü alól. Csak vissza ne vidd oda a fiamat!
Gen 24:9 Erre a szolga urának, Ábrahámnak csípője alá tette kezét, és megesküdött neki e dologról.
Gen 24:10 És vett a szolga tíz tevét az ura tevéi közül, és elindult. És urának minden java őrá volt bízva. Fölkelt tehát, és elment Mezopotámiába, Náhór városába.
Gen 24:11 És estefelé, amikor a leányok vizet meríteni járnak, megpihentette a tevéket a városon kívül egy kútnál.
Gen 24:12 Ekkor ezt mondta: URam, uramnak, Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, akit keresek, és légy kegyelmes az én uram, Ábrahám iránt.
Gen 24:13 Íme, én a víz forrása mellé állok, amikor a város lakosainak leányai kijönnek vizet meríteni.
Gen 24:14 "Legyen azért, hogy amelyik leánynak ezt mondom: „Döntsd meg a korsódat, hogy igyam!”, ő pedig azt fogja mondani: „Igyál, sőt a tevéidet is megitatom”, ő az, akit a te szolgádnak, Izsáknak rendeltél; és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél urammal."
Gen 24:15 Mielőtt befejezte volna a beszédet, íme, korsójával a vállán jött Rebeka, Betúélnak, Milká fiának leánya. Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége.
Gen 24:16 A leány pedig fölötte szép ábrázatú volt, hajadon, akit férfi még nem ismert. Aláment a forrásra, megtöltötte a korsóját, és feljött.
Gen 24:17 Akkor a szolga elébe futott, és ezt mondta: Kérlek, adj inni nekem egy kis vizet a korsódból.
Gen 24:18 Az pedig mondta: Igyál, uram! És sietve leeresztette a korsót a kezébe, és inni adott a szolgának.
Gen 24:19 Miután pedig eleget adott neki inni, ezt mondta: A tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.
Gen 24:20 Sietve kiürítette korsóját a vályúba, ismét elfutott a forrásra, és merített az összes tevéjének.
Gen 24:21 Az ember pedig álmélkodva nézte, és figyelt, mert tudni szerette volna, vajon szerencséssé teszi-e az ÚR az útját vagy nem.
Gen 24:22 Amikor a tevék már eleget ittak, elővett az ember egy aranyfüggőt, amelynek a súlya fél sékel, és két karperecet, amelynek a súlya tíz aranysékel volt.
Gen 24:23 És azt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Kérlek, mondd meg nekem: van-e atyád házában hely nekünk, ahol megalhatunk?
Gen 24:24 Ő pedig ezt felelte: Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak szült.
Gen 24:25 Azt is mondta még: Van nálunk szalma is, abrak is bőven, és alvóhely is van.
Gen 24:26 Akkor meghajolt az az ember, és imádta az Urat.
Gen 24:27 Ezt mondta: Áldott az ÚR, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Mert az ÚR vezérelt engem ezen az utamon az én uram testvéreinek házához.
Gen 24:28 Közben elfutott a leányzó, és elbeszélte anyja házában, ami történt.
Gen 24:29 Rebekának pedig volt egy bátyja, akinek Lábán volt a neve. Ez a Lábán kisietett ahhoz az emberhez a forráshoz.
Gen 24:30 Amikor látta a függőt és a pereceket a húga karjain, és hallotta húgának, Rebekának beszédét, aki elmondta: „Így és így szólt hozzám az a férfi”, akkor kiment a férfiúhoz, aki ott állt még a tevék mellett a forrásnál,
Gen 24:31 és megszólította: Jöjj be, Isten áldott embere, mit állsz idekinn?! Hiszen én már elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely.
Gen 24:32 Bement azért a férfi a házba, ő pedig leszerszámozta a tevéket, és szalmát és abrakot adott nekik. Az ő és a vele levő emberek lábának megmosására pedig vizet adott.
Gen 24:33 És ennivalót tettek elé, de ő azt mondta: Nem eszem, míg elő nem adom mondandómat. Lábán így szólt: Beszélj!
Gen 24:34 Ő pedig mondani kezdte: Én Ábrahám szolgája vagyok.
Gen 24:35 Az ÚR pedig igen megáldotta uramat, úgyhogy naggyá lett: juhokat, állatokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat adott neki.
Gen 24:36 És Sára, az én uram felesége fiút szült az én uramnak vénségében, és neki adta mindenét, amije van.
Gen 24:37 Engem pedig megesketett az én uram: Ne végy feleséget a fiamnak a kánaániak leányai közül, akiknek földjén lakom,
Gen 24:38 hanem menj el atyám házához és rokonságom közé, hogy onnan végy feleséget a fiamnak.
Gen 24:39 Mikor pedig azt mondtam uramnak: „És ha nem akar eljönni velem az a leány?”,
Gen 24:40 azt mondta nekem: „Az ÚR, akinek színe előtt járok, elbocsátja angyalát teveled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget vehess fiamnak az én nemzetségem közül és atyám házából.
Gen 24:41 Csak akkor leszel fölmentve esketésem alól, ha elmész az én nemzetségem közé. Ha nem adják oda, mentes leszel esketésem alól.”
Gen 24:42 Mikor ma a forráshoz érkeztem, azt mondtam: URam, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd utamat, melyen járok!
Gen 24:43 Íme, én e forrás mellé állok. Legyen úgy, hogy az a leányzó, aki kijön vizet meríteni, s akinek azt mondom: „Adj innom egy kevés vizet a korsódból”,
Gen 24:44 azt mondja nekem: „Te is igyál, és tevéidnek is merítek.” Ez a leány legyen a feleség, akit az ÚR az én uram fiának rendelt.
Gen 24:45 Még el sem végeztem szívemben e beszédet, és íme, kijött Rebeka korsójával a vállán, lement a forráshoz, és merített, én pedig megszólítottam: Adj innom, kérlek!
Gen 24:46 Ő pedig sietett, és leeresztette korsóját, és azt mondta: Igyál, sőt a tevéidnek is adok inni. És ittam, és a tevéknek is adott inni.
Gen 24:47 Ezt kérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő így felelt: Betúélnak, Náhór fiának a leánya vagyok, akit Milká szült neki. Ekkor a függőt az orrába és a pereceket a karjaira tettem.
Gen 24:48 Aztán meghajoltam, imádtam, és áldottam az URat, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki igaz úton vezérelt engem, hogy az én uram testvérének leányát vegyem az ő fiának feleségül.
Gen 24:49 Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni uramhoz, mondjátok meg. Ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra, vagy balra forduljak.
Gen 24:50 Így felelt Lábán és Betúél: Az ÚRtól van ez a dolog. Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.
Gen 24:51 Íme, előtted van Rebeka, vegyed, menj el. Legyen a te urad fiának a felesége, amint az ÚR elvégezte.
Gen 24:52 Amint Ábrahám szolgája hallotta azoknak beszédét, földig hajolt az ÚR előtt.
Gen 24:53 És a szolga ezüstedényeket, aranyedényeket és ruhákat hozott elő, és Rebekának adta azokat: drága ajándékokat adott az ő bátyjának és az ő anyjának is.
Gen 24:54 Azután ettek és ittak, ő és a férfiak, akik vele voltak, és ott szálltak meg. Mikor pedig reggel fölkeltek, azt mondta: Bocsássatok el engem az én uramhoz.
Gen 24:55 A leány bátyja és anyja ezt mondta: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el.
Gen 24:56 A szolga pedig azt mondta nekik: Ne késleltessetek engem, hiszen az ÚR szerencséssé tette utamat. Bocsássatok el azért engem, hogy uramhoz menjek.
Gen 24:57 Akkor ezt mondták: Hívjuk elő a leányt, és kérdezzük meg őt!
Gen 24:58 Szólították azért Rebekát, és azt kérdezték tőle: Akarsz-e elmenni e férfiúval? Ő azt felelte: Elmegyek!
Gen 24:59 Elbocsátották azért Rebekát, az ő húgukat és a dajkáját és Ábrahám szolgáját embereivel együtt.
Gen 24:60 Megáldották Rebekát, és ezt mondták neki: Húgunk! Szaporodjál ezerszer ezerszeresen, és magod legyen úr az ő ellenségeinek kapuján.
Gen 24:61 Akkor Rebeka és szolgálóleányai fölkeltek, felültek a tevékre, és követték azt a férfit. Így tehát magával vitte a szolga Rebekát, és elment.
Gen 24:62 Izsák pedig visszatért a Lahajróiforrástól, és a déli tartományban lakott.
Gen 24:63 És estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre, fölemelte szemét, és látta, hogy íme, tevék jönnek.
Gen 24:64 Rebeka is fölemelte szemét, s meglátta Izsákot, és leszállt a tevéről.
Gen 24:65 Ezt kérdezte a szolgától: Kicsoda az a férfi, aki a mezőn felénk jön? A szolga pedig így felelt: Ő az én uram. Akkor fogta Rebeka a fátylát, és elfedte magát.
Gen 24:66 Elbeszélte azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett.
Gen 24:67 Izsák pedig bevitte Rebekát anyjának, Sárának sátrába, és elvette feleségül. Szerette őt Izsák, és megvigasztalódott anyja halála után.
Gen 25:1 Ábrahám pedig ismét feleséget vett magának, akinek Ketúrá volt a neve.
Gen 25:2 Ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot.
Gen 25:3 Joksán pedig Sebát és Dedánt nemzette. Dedán fiai lettek az assúriak, letúsiak és a leummiak.
Gen 25:4 Midján fiai pedig: Éfá, Éfer, Hanók, Abidá és Eldáá. Mindezek Ketúrá fiai.
Gen 25:5 Ábrahám mindazt, amije volt, Izsáknak adta.
Gen 25:6 Azoknak a fiainak pedig, akik az ágyasaitól származtak, ajándékokat adott, és még életében elküldte őket fia, Izsák mellől kelet felé, egy keleti tartományba.
Gen 25:7 Ez Ábrahám életének ideje, amelyet megért: százhetvenöt esztendő.
Gen 25:8 És elhunyt Ábrahám, meghalt jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és elődei mellé temették.
Gen 25:9 Fiai, Izsák és Izmael temették el Makpéla barlangjában, Efrónnak, a hettita Cóhar fiának mezején, Mamréval szemben.
Gen 25:10 Azon a mezőn, melyet Ábrahám Hét fiaitól vett: ott temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát.
Gen 25:11 Ábrahám halála után Isten megáldotta fiát, Izsákot. Izsák pedig a Lahajrói-kútnál lakott.
Gen 25:12 Ezek pedig Ábrahám fiának, Izmaelnek a nemzetségei, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója szült neki.
Gen 25:13 Ezek Izmael fiai nevük és nemzetségük szerint: Izmael elsőszülöttje Nebájót, azután Kédár, Adbeél és Mibszám.
Gen 25:14 És Mismá, Dúmá, Masszá.
Gen 25:15 Hadad, Témá, Jetúr, Náfis és Kédmá.
Gen 25:16 Ezek Izmael fiai, és ez azoknak a neve táborhelyeik és falvaik szerint: tizenkét fejedelem, nemzetségük szerint.
Gen 25:17 Ez Izmael életének ideje: százharminchét esztendő. Elhunyt Izmael, meghalt, és népéhez tért.
Gen 25:18 Utódai Havílától Súrig laktak, amely Egyiptommal szemben van, amerre Asszíriába mennek. Összes testvérével szemben volt a lakóhelye.
Gen 25:19 Ezek pedig Izsáknak, Ábrahám fiának a nemzetségei: Ábrahám nemzette Izsákot.
Gen 25:20 Izsák pedig negyvenesztendős volt, amikor feleségül vette Rebekát, az arámi Betúél leányát, Paddan-Arámból az arámi Lábán húgát.
Gen 25:21 És könyörgött Izsák az ÚRhoz a feleségéért, mivelhogy az meddő volt. Az ÚR meghallgatta, és várandós lett Rebeka, a felesége.
Gen 25:22 És két fiúgyermek tusakodott a méhében. Akkor ezt mondta: Ha már így van, miért vagyok így? Elment azért, hogy megkérdezze az URat.
Gen 25:23 "És ezt mondta neki az ÚR: Két nemzetség van méhedben. Két nép válik ki bensődből; az egyik erősebb lesz a másiknál, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek."
Gen 25:24 És elérkezett szülésének ideje, és ímé, ikrek voltak a méhében.
Gen 25:25 Kijött az első: vöröses volt, mindenestől szőrös, mint a daróc. Ezért nevezték Ézsaunak.
Gen 25:26 Azután kijött a testvére, kezével Ézsau sarkába fogódzva. Ezért nevezték Jákóbnak. Izsák pedig hatvanesztendős volt, amikor ők születtek.
Gen 25:27 Amikor felnövekedtek a gyermekek, Ézsau vadászathoz értő mezei ember lett, Jákób pedig szelíd sátorlakó.
Gen 25:28 Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad, Rebeka pedig Jákóbot szerette.
Gen 25:29 Jákób egyszer valami főzeléket főzött, és Ézsau fáradtan jött meg a mezőről.
Gen 25:30 Így szólt Jákóbhoz: hadd egyem abból a vörös ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezték őt Edómnak.
Gen 25:31 De Jákób ezt felelte: Add el érte nekem most azonnal az elsőszülöttségedet.
Gen 25:32 És mondta Ézsau: Íme, én közel járok a halálhoz, mire jó hát nekem az én elsőszülöttségem?
Gen 25:33 Jákób ezt felelte: Esküdj meg hát nekem azonnal! Ő megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttségi jogát Jákóbnak.
Gen 25:34 S ekkor Jákób adott Ézsaunak kenyeret és főtt lencsét, és ő evett és ivott, majd fölkelt és elment. Így vetette meg Ézsau az elsőszülöttséget.
Gen 26:1 Majd éhínség támadt az országban, az első éhség után, amely Ábrahám idejében volt. Elment azért Izsák Gerába Abímelekhez, a filiszteusok királyához.
Gen 26:2 Mert megjelent neki az ÚR, és ezt mondta: Ne menj le Egyiptomba! Lakjál azon a földön, amelyet én mondok neked.
Gen 26:3 Maradj ezen a földön, és én veled leszek, és megáldalak. Mert neked és utódaidnak adom mindezt a földet, hogy megtartsam az esküt, amellyel megesküdtem atyádnak, Ábrahámnak.
Gen 26:4 Megsokasítom magzatodat, mint az ég csillagait, és magzatodnak adom mindezt a földet, és utódaidban áldást nyer a föld minden nemzetsége,
Gen 26:5 mivel hallgatott Ábrahám a szavamra: megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.
Gen 26:6 Izsák pedig Gerárban lakott.
Gen 26:7 "Mikor annak a helynek lakosai a felesége felől kérdezősködtek, azt mondta: a húgom ő. Mert félt azt mondani: a feleségem; azt gondolván: nehogy megöljenek engem e hely lakói Rebekáért, mivel ő szép arcú."
Gen 26:8 Egy idő múlva Abímelek, a filiszteusok királya kitekintett az ablakon, és látta Izsákot, amint Rebekával, a feleségével enyeleg.
Gen 26:9 Odakiáltott Abímelek Izsáknak: Íme, bizony, a feleséged ő! Hogyan mondhattad hát: a húgom? Izsák ezt felelte: Mert azt gondoltam, még meg kell halnom miatta.
Gen 26:10 Abímelek erre ezt mondta: Miért művelted ezt velünk? Kevésen múlt, hogy valaki a nép közül nem tette magáévá a feleségedet, és ezzel bűnt hoztál volna ránk.
Gen 26:11 Ezt parancsolta azért Abímelek mind az egész népnek: Aki ezt az embert vagy feleségét illeti, bizonnyal meg kell halnia!
Gen 26:12 És vetett Izsák azon a földön, és termett neki százannyija abban az esztendőben, mert megáldotta őt az ÚR.
Gen 26:13 És gyarapodott ez az ember, és egyre gazdagodott, míg végül igen tehetőssé lett.
Gen 26:14 Volt neki számos apró és nagyobb jószága és sok cselédje, és ezért irigykedtek rá a filiszteusok.
Gen 26:15 És mindazokat a kutakat, melyeket atyja szolgái Ábrahámnak, az ő atyjának idejében ástak, a filiszteusok teleszórták földdel, és eltömték.
Gen 26:16 Majd ezt mondta Abímelek Izsáknak: Menj el közülünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunk.
Gen 26:17 Elment azért onnan Izsák, Gerár völgyében vonta fel sátrait, és ott lakott.
Gen 26:18 Majd ismét kiásta Izsák a kutakat, amelyeket atyjának, Ábrahámnak idejében ástak, és amelyeket Ábrahám holta után betömtek a filiszteusok. Azokkal a nevekkel nevezte azokat, amelyeket atyja adott nekik.
Gen 26:19 Izsák szolgái pedig ástak egyszer a völgyben, és ott élő víz forrására akadtak.
Gen 26:20 A gerári pásztorok pedig vitatkoztak Izsák pásztoraival: Mienk a víz! Ezért nevezte azt a kutat Észeknek, mivelhogy civakodtak érte.
Gen 26:21 Más kutat is ástak, és azon is vitatkoztak, azért azt Szitnának nevezte el.
Gen 26:22 Majd továbbvonult onnan, és egy újabb kutat ásott, amely miatt nem vesztek össze. Ezért azt Rehóbótnak nevezte, és azt mondta: Immár tágas helyet szerzett nekünk az ÚR, és szaporodhatunk e földön.
Gen 26:23 Onnan pedig fölment Beérsebába.
Gen 26:24 Azon az éjszakán megjelent neki az ÚR, és ezt mondta: Én vagyok Ábrahámnak, atyádnak Istene. Ne félj, mert veled vagyok, és megáldalak, és megsokasítom utódaidat Ábrahámért, az én szolgámért.
Gen 26:25 Oltárt épített azért ott, segítségül hívta az ÚR nevét, és fölvonta ott a sátrát. Izsák szolgái pedig kutat ástak ott.
Gen 26:26 Abímelek pedig elment hozzá Gerárból barátjával, Ahuzzattal és Pikóllal, a hadvezérével.
Gen 26:27 Izsák ezt mondta nekik: Miért jöttetek hozzám, hiszen gyűlöltök engem, és elűztetek magatok közül?
Gen 26:28 Ők pedig azt felelték: Látván láttuk, hogy az ÚR van veled, és mondtuk: legyen esküvés közöttünk, köztünk és teközötted, kössünk veled szövetséget,
Gen 26:29 hogy nem illetsz minket semmi gonosszal, amint mi sem bántottunk téged, és amint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az ÚR áldott embere vagy.
Gen 26:30 Akkor megvendégelte őket, és ettek és ittak.
Gen 26:31 Reggel, mikor fölkeltek, megesküdtek egymásnak, majd elbocsátotta őket Izsák, és elmentek tőle békességgel.
Gen 26:32 Ugyanaznap eljöttek Izsák szolgái, és hírt hoztak neki a kút felől, melyet ástak, ezt mondván: Vizet találtunk!
Gen 26:33 És elnevezte azt Sibának, ezért Beérseba annak a városnak a neve mind e mai napig.
Gen 26:34 Mikor Ézsau negyvenesztendős volt, feleségül vette Juditot, a hettita Beéri leányát és Boszmatot, a hettita Élón leányát.
Gen 26:35 És ezek megkeserítették Izsák és Rebeka lelkét.
Gen 27:1 Amikor Izsák megöregedett, és szeme annyira meghomályosodott, hogy nem látott, szólította nagyobbik fiát, Ézsaut, és mondta neki: Fiam! Ő így felelt neki: Itt vagyok.
Gen 27:2 Izsák pedig ezt mondta: Íme, megöregedtem, nem tudom halálom napját.
Gen 27:3 Most tehát, kérlek, vedd fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat.
Gen 27:4 Csinálj kedvem szerint való ételt, és hozd el nekem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem, mielőtt meghalok.
Gen 27:5 Rebeka pedig meghallotta, amit Izsák a fiának, Ézsaunak mondott. Amint elment Ézsau a mezőre, hogy vadat ejtsen és hozzon haza,
Gen 27:6 így szólt Rebeka Jákóbnak, az ő fiának: Íme, hallottam, hogy atyád így szólt bátyádnak, Ézsaunak:
Gen 27:7 Hozz nekem vadat, és csinálj nekem kedvem szerint való ételt, hogy egyem, és megáldjalak téged az ÚR előtt, mielőtt meghalok.
Gen 27:8 Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit parancsolok neked.
Gen 27:9 Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nekem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy azokból atyádnak kedve szerint való ételt csináljak, amint ő szereti.
Gen 27:10 Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, mielőtt meghal.
Gen 27:11 Jákób pedig ezt felelte anyjának, Rebekának: Csakhogy az én bátyám, Ézsau szőrös ember, én pedig sima bőrű vagyok.
Gen 27:12 Netalán megtapogat engem atyám, s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.
Gen 27:13 Erre ezt mondta neki az anyja: Reám szálljon az az átok, fiam, csak hallgass a szavamra, menj, és hozd el nekem a gödölyéket!
Gen 27:14 Elment tehát, elhozta, és bevitte az anyjának. Anyja pedig elkészítette az ételt, ahogy az atyja szerette.
Gen 27:15 Majd fogta Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak a drága ruháit, melyek őnála otthon voltak, és felöltöztette abba Jákóbot, a kisebbik fiát.
Gen 27:16 A kecskegödölyék bőrével pedig beborította kezeit és nyakának simaságát.
Gen 27:17 Az elkészített ételt pedig kenyérrel együtt a kezébe adta fiának, Jákóbnak.
Gen 27:18 Ő pedig bement atyjához, és megszólította: Atyám! Ő azt mondta: Ímhol vagyok. Ki vagy te, fiam?
Gen 27:19 "Jákób azt felelte atyjának: Én vagyok Ézsau, a te elsőszülötted. Akképpen cselekedtem, amint parancsoltad; kelj fel, kérlek, ülj le, és egyél a vadászzsákmányomból, hogy megáldjon engem a te lelked."
Gen 27:20 Erre azt mondta Izsák a fiának: Hogy lehet az, hogy ily hamar találtál vadat, fiam? Ő ezt felelte: Mert az ÚR, a te Istened hozta elém.
Gen 27:21 Ezt mondta ekkor Izsák Jákóbnak: Jöjj közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy vajon te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy nem.
Gen 27:22 Odament tehát Jákób Izsákhoz, az atyjához, aki megtapogatta, és ezt mondta: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsau kezei.
Gen 27:23 És nem ismerte föl, mivel kezei szőrösek voltak, mint Ézsaunak, az ő bátyjának kezei, ezért megáldotta őt.
Gen 27:24 De megkérdezte: Te vagy az, Ézsau fiam? Ő pedig így felelt: Én vagyok.
Gen 27:25 Izsák akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadászatából, hogy megáldjon téged a lelkem. Odavitte neki, és ő evett, majd bort is vitt neki, és ivott.
Gen 27:26 Akkor azt mondta neki Izsák, az atyja: Jöjj közelebb, fiam, és csókolj meg.
Gen 27:27 Odament azért és megcsókolta. És megérezve ruháinak illatát, megáldotta őt, mondván: Lám, az én fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet megáldott az ÚR.
Gen 27:28 Adjon azért Isten neked az ég harmatából, a föld kövérségéből gabonát és bort bőven.
Gen 27:29 Népek szolgáljanak neked, és nemzetségek hajoljanak meg előtted. Légy úr testvéreiden, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, aki téged átkoz, és áldott legyen, aki téged áld.
Gen 27:30 Amint elvégezte Izsák Jákób megáldását, és éppen csak hogy kiment atyja, Izsák színe elől, bátyja, Ézsau is megjött a vadászatból.
Gen 27:31 Ő is készített ételt, atyja elé vitte, és ezt mondta neki: Keljen fel az én atyám, és egyék fia vadászzsákmányából, hogy megáldjon engem a lelked.
Gen 27:32 De atyja, Izsák ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő pedig így felelt: Én vagyok a te elsőszülött fiad, Ézsau.
Gen 27:33 Akkor Izsák megrémült, nagyon megrendült, és ezt mondta: Ki volt hát az, aki vadat fogott, és behozta nekem, és én mindenből ettem, mielőtt te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lesz?
Gen 27:34 Amint hallotta Ézsau atyja beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiáltott, és kérte atyját: Áldj meg engem is, atyám!
Gen 27:35 Ő pedig ezt mondta: Öcséd jött be álnokul, és ő vette el a te áldásodat.
Gen 27:36 Ézsau pedig így szólt: Nem méltán hívják-e Jákóbnak? Immár két ízben csalt meg engem: elvette elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vette el. Majd ezt mondta: Nem tartottál-e nekem is valami áldást?
Gen 27:37 Izsák így felelt Ézsaunak: Íme, uraddá tettem őt, és minden testvérét szolgául adtam neki, gabonával és borral is elláttam. Mit tegyek azért immár veled, fiam?
Gen 27:38 Ézsau erre ezt mondta az atyjának: Hát csak egy áldásod van, atyám? Áldj meg engem is, atyám! És fennhangon sírt.
Gen 27:39 Így felelt neki atyja, Izsák: Íme, a kövér földtől távol lesz lakásod, és nem lesz részed az ég harmatjából onnan felül.
Gen 27:40 Fegyveredből élsz, és öcsédet szolgálod. De eljön az az idő, hogy ellene támadsz, és letöröd igáját nyakadról.
Gen 27:41 Meggyűlölte azért Ézsau Jákóbot az áldásért, amellyel atyja megáldotta őt, és ezt mondta szívében: Közelednek az én atyámért való gyász napjai, és akkor megölöm öcsémet, Jákóbot.
Gen 27:42 Mikor pedig hírül vitték Rebekának nagyobbik fiának, Ézsaunak beszédeit, magához hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és ezt mondta neki: Íme, bátyád, Ézsau, azzal fenyeget, hogy megöl téged.
Gen 27:43 Most azért, fiam, hallgass a szavamra, kelj fel, és fuss Lábánhoz, a bátyámhoz, Háránba.
Gen 27:44 Maradj nála egy kevés ideig, míg bátyád haragja elmúlik.
Gen 27:45 Míg elfordul a haragja rólad, és elfelejtkezik arról, amit elkövettél rajta. Akkor elküldök érted, és hazahozatlak. Miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?
Gen 27:46 Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka: Belefáradtam az életbe a hettita leányok miatt. Ha Jákób is a hettita leányok közül vesz feleséget, ennek az országnak a lakói közül valót, minek nekem az élet?
Gen 28:1 Ekkor Izsák hívatta Jákóbot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül!
Gen 28:2 Kelj fel, menj el Paddan-Arámba, Betúélnak, a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, anyád bátyjának a leányai közül.
Gen 28:3 A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy.
Gen 28:4 És adja neked az Ábrahám áldását, neked és utódaidnak veled együtt, hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet Isten adott Ábrahámnak.
Gen 28:5 Elbocsátotta azért Izsák Jákóbot, hogy PaddanArámba menjen Lábánhoz, az arám Betúél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsau anyjának bátyjához.
Gen 28:6 És látta Ézsau, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta Paddan-Arámba, hogy onnan vegyen magának feleséget, és amikor áldotta, ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül.
Gen 28:7 Jákób hallgatott atyja és anyja szavára, és el is ment Paddan-Arámba.
Gen 28:8 Amikor Ézsau látta, hogy a kánaáni leányok nem tetszenek atyjának, Izsáknak,
Gen 28:9 elment Izmaelhez, és a feleségei mellé még Izmaelnek, Ábrahám fiának a lányát, Mahalatot, Nebájót húgát is elvette.
Gen 28:10 Jákób pedig elindult Beérsebából, és Hárán felé tartott.
Gen 28:11 Egy olyan helyre ért, ahol lepihent, mivel a nap már lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen.
Gen 28:12 És álmot látott: íme, egy létra volt a földön felállítva, melynek teteje az eget érte, és íme, Isten angyalai fel s alá jártak azon.
Gen 28:13 És íme, az ÚR állt rajta, és szólt: Én vagyok az ÚR, Ábrahámnak, a te atyádnak Istene és Izsáknak Istene. Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak.
Gen 28:14 És annyi utódod lesz, mint a föld pora, nyugatra és keletre, északra és délre terjeszkedsz, és benned és magzatodban áldatik meg a föld minden nemzetsége.
Gen 28:15 Íme, én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged, akárhova mész, és visszahozzalak e földre. Mert nem hagylak el, míg be nem teljesítem, amit mondtam neked.
Gen 28:16 Jákób pedig fölébredve álmából ezt mondta: Bizonyára az ÚR van e helyen, és én nem tudtam.
Gen 28:17 Megrémült azért, és így szólt: Mily félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és az ég kapuja.
Gen 28:18 És fölkelt Jákób reggel, vette azt a követ, melyet a feje alá tett, oszlopul állította, olajat öntött a tetejére,
Gen 28:19 és Bételnek nevezte azt a helyet. Azelőtt pedig Lúz volt annak a városnak a neve.
Gen 28:20 Ekkor fogadást tett Jákób, és ezt mondta: Ha Isten velem lesz, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ad nekem kenyeret, hogy ehessek, és ruhát, hogy legyen mibe öltöznöm,
Gen 28:21 és ha békességgel térek vissza atyám házához: akkor az ÚR lesz az én Istenem.
Gen 28:22 És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.
Gen 29:1 Jákób azután útra kelt, és elment a keleten lakók földjére.
Gen 29:2 Látta, hogy íme, egy kút van a mezőn, és körülötte három juhnyáj hever. Abból a kútból szokták itatni a nyájakat, de a kút száján egy nagy kő volt.
Gen 29:3 Mikor pedig ott minden nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról a pásztorok, és megitatják a juhokat, majd ismét a helyére teszik a követ, a kút szájára.
Gen 29:4 Jákób megkérdezte őket: Honnan valók vagytok, testvéreim? Ők azt felelték: Háránból.
Gen 29:5 Erre azt kérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt, Náhór fiát? Ők így feleltek: Ismerjük.
Gen 29:6 Azután megkérdezte: Egészségben van-e? Azok ráfeleltek: Egészségben, és leánya, Ráhel, íme, éppen itt jön a juhokkal.
Gen 29:7 Erre így szólt Jákób: Íme, még nagyon fenn van a nap, nincs ideje, hogy betereljék a jószágot, itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek!
Gen 29:8 Azok pedig így feleltek: Nem tehetjük, míg minden nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassunk.
Gen 29:9 Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Ráhel az atyja juhaival, melyeket ő legeltetett.
Gen 29:10 Amint meglátta Jákób Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak leányát és Lábánnak, anyja bátyjának juhait, odalépett, és elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak juhait.
Gen 29:11 Majd megcsókolta Ráhelt, és nagy fennszóval sírt.
Gen 29:12 Majd elbeszélte Jákób Ráhelnak, hogy ő a leány atyjának rokona, és Rebekának fia. A leány pedig elfutott, és elmondta az atyjának.
Gen 29:13 Mikor Lábán Jákóbnak, a húga fiának hírét vette, eléfutott, megölelte és megcsókolta, bevitte a házába, és Jákób mindent elbeszélt Lábánnak.
Gen 29:14 Azt mondta neki Lábán: Bizony, én csontom és húsom vagy te! És nála lakott egy hónapig.
Gen 29:15 Azután azt mondta Lábán Jákóbnak: Hát ingyen szolgálj-e engem, mert rokonom vagy? Mondd meg nekem, mi legyen a béred!
Gen 29:16 Lábánnak pedig volt két leánya: a nagyobbik neve Lea, a kisebbik neve Ráhel.
Gen 29:17 Leának pedig gyenge szeme volt, de Ráhel szép termetű és szép tekintetű volt.
Gen 29:18 Megszerette azért Jákób Ráhelt, és ezt mondta: Szolgállak téged hét esztendeig kisebbik leányodért, Ráhelért.
Gen 29:19 Erre azt mondta Lábán: Jobb neked adnom őt, mintha másnak adnám, maradj hát nálam!
Gen 29:20 Jákób tehát hét esztendeig szolgált Ráhelért, és az csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt.
Gen 29:21 És így szólt Jákób Lábánnak: Add hozzám a feleségemet, mert az időm letelt, hadd menjek be hozzá.
Gen 29:22 Erre összegyűjtötte Lábán annak a helynek minden népét, és lakodalmat szerzett.
Gen 29:23 Este pedig vette a leányát, Leát, bevitte Jákóbhoz, és ő bement hozzá.
Gen 29:24 Lábán a szolgálóleányát, Zilpát, szolgálóul adta leányának, Leának.
Gen 29:25 És reggelre kelve látja Jákób: Íme, Lea volt az! Ezt mondta azért Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltalak téged? Miért csaptál be?
Gen 29:26 Lábán pedig azt felelte: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbik leányt adják oda a nagyobbik előtt.
Gen 29:27 Töltsd el ennek a hetét, azután őt is neked adjuk, ha szolgálsz nálam még hét esztendeig.
Gen 29:28 Jákób tehát akképpen cselekedett, eltöltötte azt a hetet, Lábán pedig neki adta leányát, Ráhelt feleségül.
Gen 29:29 És Lábán leányának, Ráhelnek adta a maga szolgálólányát, Bilhát, hogy szolgálja őt.
Gen 29:30 És bement Jákób Ráhelhez is, és jobban szerette Ráhelt, mint Leát, és még hét esztendeig szolgált Lábánnál.
Gen 29:31 Az ÚR pedig látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta méhét. Ráhel ellenben meddő volt.
Gen 29:32 Fogant tehát Lea méhében, és fiút szült, és Rúbennek nevezte, mert azt mondta: Meglátta az ÚR a nyomorúságomat. Most már szeretni fog engem a férjem.
Gen 29:33 Azután ismét várandós lett, és fiút szült, és ezt mondta: Mivelhogy meghallotta az ÚR megvetett voltomat, azért adta nekem ezt a fiút is. És Simeonnak nevezte el.
Gen 29:34 És megint várandós lett, fiút szült, és így szólt: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Azért Lévinek nevezte el.
Gen 29:35 És ismét várandós lett, fiút szült, és ezt mondta: Most már hálát adok az ÚRnak. S a fiút Júdának nevezte, és többet nem szült.
Gen 30:1 Amikor látta Ráhel, hogy nem szül Jákóbnak, irigykedni kezdett nővérére, és azt mondta Jákóbnak: Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, belehalok!
Gen 30:2 Fölgerjedt azért Jákób haragja Ráhel ellen, és így szólt: Vajon Isten vagyok-e, aki megtagadta tőled, hogy méhednek gyümölcse legyen?
Gen 30:3 Mire ő azt felelte: Íme, itt van a szolgálóm, Bilha, menj be hozzá, hogy szüljön az én térdeimen, és én is felépüljek őáltala.
Gen 30:4 Nekiadta tehát szolgálóját, Bilhát feleségül, és bement hozzá Jákób,
Gen 30:5 és várandós lett Bilha, és fiút szült Jákóbnak.
Gen 30:6 Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, fiút adott nekem. Ezért nevezte Dánnak.
Gen 30:7 Ismét fogant méhében, és szült Bilha, Ráhel szolgálója egy másik fiút is Jákóbnak.
Gen 30:8 És ekkor ezt mondta Ráhel: Nagy tusakodással tusakodtam nővéremmel, és győztem. Azért nevezte fiát Naftálinak.
Gen 30:9 Látva pedig Lea, hogy megszűnt szülni, vette a szolgálóját, Zilpát, és Jákóbnak adta feleségül.
Gen 30:10 És Zilpa, Lea szolgálója, fiút szült Jákóbnak.
Gen 30:11 És így szólt Lea: Szerencsés vagyok! És Gádnak nevezte.
Gen 30:12 Lea szolgálója, Zilpa, másik fiút is szült Jákóbnak.
Gen 30:13 Ekkor ezt mondta Lea: Ő az én boldogságom! Bizony boldognak mondanak engem az asszonyok. Ezért Ásérnak nevezte el őt.
Gen 30:14 És kiment Rúben búzaaratáskor, mandragórát talált a mezőn, és elvitte az anyjának, Leának. Ráhel pedig azt mondta Leának: Adj nekem, kérlek, a fiad mandragórájából!
Gen 30:15 Lea pedig ezt mondta neki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem a férjemet, s a fiam mandragóráját is elvennéd tőlem? Erre azt felelte Ráhel: Háljon hát veled Jákób az éjjel fiad mandragórájáért.
Gen 30:16 Mikor Jákób este megjött a mezőről, elé ment Lea, és ezt mondta: Hozzám jöjj be, mert megvettelek a fiam mandragórájáért! És nála hált azon az éjszakán.
Gen 30:17 És meghallgatta Isten Leát, mert fogant méhében, és ötödször is fiút szült Jákóbnak.
Gen 30:18 Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten a jutalmamat, amiért szolgálómat férjemnek adtam. Azért Issakárnak nevezte őt.
Gen 30:19 Majd ismét fogant a méhében Lea, és hatodszor is fiút szült Jákóbnak.
Gen 30:20 És ezt mondta Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal. Most már velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem neki. Ezért Zebulonnak nevezte őt.
Gen 30:21 Azután leányt szült, és Dinának nevezte el.
Gen 30:22 Megemlékezett pedig Isten Ráhelről: meghallgatta őt, és megnyitotta méhét.
Gen 30:23 Fogant a méhében, fiút szült, és azt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat.
Gen 30:24 Józsefnek nevezte, és azt mondta: Adjon ehhez az ÚR nekem másik fiút is!
Gen 30:25 Miután Ráhel megszülte Józsefet, így szólt Jákób Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én helyemre, a hazámba!
Gen 30:26 Add ki nekem feleségeimet és magzataimat, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert tudod, hogyan szolgáltalak téged.
Gen 30:27 Lábán ezt felelte neki: Bárcsak kedvet találtam volna a szemedben! Úgy sejtem, hogy érted áldott meg engem az ÚR.
Gen 30:28 És azt mondta: Szabj bért magadnak, és én megadom!
Gen 30:29 Ő pedig így felelt: Tudod, hogyan szolgáltalak, és hogy mivé vált nálam a jószágod.
Gen 30:30 Mert ami kevesed volt előttem, sokra szaporodott, és megáldott az ÚR téged lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam házáért is?
Gen 30:31 Ekkor ezt kérdezte Lábán: Mit adjak neked? Jákób így felelt: Ne adj nekem semmit. Juhaidat ismét legeltetem és őrzöm, ha nekem ezt a dolgot megteszed:
Gen 30:32 nyájaidat ma mind végigjárom, minden pettyes és tarka bárányt kiválogatok közülük, és minden fekete bárányt a juhok közül s a tarkát és pettyest a kecskék közül, az legyen az én bérem.
Gen 30:33 És amikor majd bérem ügyében eljössz, becsületességemről az felel, ami előtted lesz: ami nem pettyes vagy tarka a kecskék s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam.
Gen 30:34 Azt mondta Lábán: Ám legyen! Bárcsak beszéded szerint lenne.
Gen 30:35 Különválasztotta azért azon a napon a pettyes és a tarka kosokat és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mindet, amelyikben valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és fiai keze alá adta.
Gen 30:36 Majd háromnapi járóföldet vetett maga és Jákób közé. Jákób pedig Lábán többi juhát legeltette.
Gen 30:37 És Jákób zöld nyárfa-, mogyoró- és gesztenyevesszőket vett, és fehér csíkosra hántotta azokat, hogy látható legyen a vesszők fehére.
Gen 30:38 A vesszőket, amelyeket meghántott, felállította a csatornákba, az itatóvályúkba, amelyekhez a juhok inni jártak, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek.
Gen 30:39 És a juhok a vesszők előtt fogantak, és csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellettek.
Gen 30:40 Azután különválasztotta Jákób ezeket a bárányokat, és Lábán nyáját arccal szembefordította a csíkos lábú és fekete bárányokkal. Így szerzett magának külön nyájakat, melyeket nem eresztett Lábán juhai közé.
Gen 30:41 És amikor a nyáj java részének a párzási ideje volt, akkor Jákób a vesszőket odarakta a vályúkba a juhok elé, hogy a vesszőket látva foganjanak.
Gen 30:42 De mikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, s ily módon Lábánéi lettek a satnyák, a java pedig Jákóbé.
Gen 30:43 És ily módon fölötte igen meggazdagodott Jákób. Sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara volt neki.
Gen 31:1 És Jákób meghallotta Lábán fiainak beszédét, akik ezt mondták: Amije volt atyánknak, mind elvette Jákób. Atyánkéból szerezte mind e gazdagságot.
Gen 31:2 És látta Jákób Lábán arcán, hogy íme, nem olyan őhozzá, mint azelőtt.
Gen 31:3 Az ÚR pedig azt mondta Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére, rokonságod közé, és veled leszek.
Gen 31:4 Üzent tehát Jákób, és kihívatta magához Ráhelt és Leát a mezőre, a nyájához,
Gen 31:5 és ezt mondta nekik: Látom atyátok arcán, hogy nem olyan hozzám, mint azelőtt. De az én atyám Istene velem volt.
Gen 31:6 Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat.
Gen 31:7 De atyátok megcsalt engem, és tízszer is megváltoztatta béremet. Mindazáltal Isten nem engedte, hogy nekem kárt okozhasson.
Gen 31:8 Mikor azt mondta: A pettyesek legyenek a te béred, a juhok mind pettyeseket ellettek. Ha azt mondta: a csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellettek.
Gen 31:9 Így vette el Isten atyátok jószágát, és adta nekem.
Gen 31:10 Mert a juhok foganásának idejében a szememet fölemeltem, és láttam álmomban, hogy íme, a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyesek és tarkák.
Gen 31:11 Akkor mondta nekem Isten angyala álomban: Jákób! És én feleltem: Ímhol vagyok!
Gen 31:12 És ő ezt mondta: Emeld föl szemedet, és lásd meg, hogy amely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyesek és tarkák. Mert láttam mindazt, amit Lábán tett veled.
Gen 31:13 Én vagyok ama Bételnek Istene, ahol emlékoszlopot kentél fel, és ahol fogadást tettél nekem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre.
Gen 31:14 Erre így felelt neki Ráhel és Lea: Vajon van-e még nekünk valami részünk és örökségünk atyánk házában?
Gen 31:15 Hát nem úgy tartott minket, mint idegeneket, midőn eladott, és értékünket is teljesen fölemésztette?
Gen 31:16 Mert mindez a gazdagság, melyet Isten vett el atyánktól, a miénk és a mi fiainké. Most azért tedd, amit neked Isten mondott.
Gen 31:17 Fölkelt tehát Jákób, és föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre,
Gen 31:18 és elvitte minden nyáját és minden keresményét, melyet keresett, minden jószágát, melyet PaddanArámban szerzett, hogy elmenjen atyjához, Izsákhoz, Kánaán földjére.
Gen 31:19 Lábán pedig elment a juhait megnyírni. Közben Ráhel ellopta a házibálványokat, amelyek atyjánál voltak.
Gen 31:20 Jákób pedig az arám Lábán szívét lopta meg, mivel nem adta tudtára, hogy menni készül.
Gen 31:21 Elmenekült tehát mindenestől, fölkelt, és átment a folyóvízen, és Gileád hegye felé tartott.
Gen 31:22 Mikor harmadnapra megmondták Lábánnak, hogy Jákób elszökött,
Gen 31:23 maga mellé vette rokonait, hétnapi járóföldig üldözte, és utolérte a Gileád hegyén.
Gen 31:24 Isten pedig megjelent az arám Lábánnak éjjel álmában, és ezt mondta neki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj!
Gen 31:25 Mikor Lábán utolérte Jákóbot, s Jákób a hegyen állította föl sátrát, Lábán is rokonaival együtt a Gileád hegyén állította föl az övét.
Gen 31:26 És mondta Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert fogolyként vitted el?
Gen 31:27 Miért futottál el titkon, és miért csaptál be engem? Miért nem szóltál, elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval?
Gen 31:28 És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél.
Gen 31:29 Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de atyátok Istene tegnap éjszaka megszólított engem: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj!
Gen 31:30 Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az isteneimet?
Gen 31:31 Jákób pedig így felelt Lábánnak: Mert féltem, mert azt gondoltam, hogy talán erővel elveszed tőlem leányaidat.
Gen 31:32 Akinél pedig megtalálod isteneidet, ne éljen az. Atyánkfiai előtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudta Jákób, hogy Ráhel lopta el azokat.
Gen 31:33 Bement tehát Lábán Jákób sátrába, Lea sátrába és a két szolgáló sátrába, és nem találta meg. Akkor kiment Lea sátrából, és Ráhel sátrába ment.
Gen 31:34 Ráhel pedig vette a házibálványokat, egy teve nyergébe tette őket, és rájuk ült. Lábán pedig felforgatta az egész sátrat, és nem találta meg azokat.
Gen 31:35 Akkor azt mondta atyjának: Ne haragudjék az én uram, de nem kelhetek fel előtted, mert az asszonyok baja van rajtam. Kereste tehát, de nem találta a házibálványokat.
Gen 31:36 Jákób pedig haragra gerjedt, és perelt Lábánnal. Megszólalt Jákób, és ezt mondta Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél?
Gen 31:37 Most, hogy felforgattad minden holmimat, mit találtál a magad holmija közül? Add elő itt az én rokonaim és a te rokonaid előtt, hogy tegyenek ítéletet kettőnk között.
Gen 31:38 Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.
Gen 31:39 Amit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt. Tőlem követelted a nappal lopottat ugyanúgy, mint az éjjel lopottat.
Gen 31:40 Úgy voltam, hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg, és az álom távol maradt a szememtől.
Gen 31:41 Immár húsz esztendeje, hogy a házadnál vagyok. Tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet.
Gen 31:42 Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene és Izsák félelme nem lett volna velem, bizony most üresen bocsátanál el engem, de Isten megtekintette nyomorúságomat és kezem munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel.
Gen 31:43 Lábán így felelt Jákóbnak: A leányok az én leányaim, és a fiúk az én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz, mind az enyém, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak vagy az ő magzataiknak, akiket szültek?
Gen 31:44 Most tehát jöjj, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az legyen bizonyságul köztem és közted.
Gen 31:45 És egy követ vett Jákób, és felemelte azt emlékoszlopul.
Gen 31:46 És azt mondta Jákób a hozzátartozóinak: Szedjetek köveket! És köveket gyűjtöttek, és rakást csináltak, és ettek ott a rakáson.
Gen 31:47 Lábán Jegar-Száhadútának nevezte azt, Jákób pedig Gal-Édnek nevezte.
Gen 31:48 És ezt mondta Lábán: E rakás bizonyság ma köztem és közted, azért nevezték Gal-Édnek.
Gen 31:49 És Micpának is, mivelhogy mondta: Az ÚR legyen őr köztem és közted, amikor egymástól elválunk.
Gen 31:50 Ha leányaimat nyomorgatni fogod, és ha leányaimon kívül több feleséget is veszel, senki sincs ugyan velünk, de meglásd: Isten a bizonyság köztem és közted.
Gen 31:51 "És mondta Lábán Jákóbnak: Íme, e rakás kő, és íme, ez az emlékoszlop, amelyet raktam köztem és közted;"
Gen 31:52 bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy én sem megyek el e rakás kő mellett tehozzád, és te sem jössz át énhozzám gonosz szándékkal e rakás kő és ezen emlékoszlop mellett.
Gen 31:53 Ábrahám Istene, Náhór Istene és az ő atyjuk Istene tegyen ítéletet közöttünk! És megesküdött Jákób az ő atyjának, Izsáknak félelmére.
Gen 31:54 Akkor Jákób áldozatot ölt ott a hegyen, és vendégségbe hívta rokonait. Vendégeskedtek, és a hegyen töltötték az éjszakát.
Gen 31:55 Reggel pedig fölkelt Lábán, és megcsókolta fiait és leányait, és megáldotta őket. Azután elment Lábán, és visszatért a lakóhelyére.
Gen 32:1 Jákób továbbment az útján, és szembejöttek vele Isten angyalai.
Gen 32:2 Azt mondta Jákób, amikor meglátta őket: Isten tábora ez. Ezért Mahanaimnak nevezte azt a helyet.
Gen 32:3 Azután Jákób követeket küldött maga előtt bátyjához, Ézsauhoz Széír földjére, Edóm mezejére.
Gen 32:4 Ezt parancsolta nekik: Ezt mondjátok az én uramnak, Ézsaunak: „Ezt mondja a te szolgád, Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mostanáig.
Gen 32:5 Vannak ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak a szemedben.”
Gen 32:6 És visszatértek Jákóbhoz a követek, és ezt mondták: Elmentünk testvéredhez, Ézsauhoz, és már jön is eléd, és négyszáz férfi van vele.
Gen 32:7 Igen megijedt Jákób, és félelmében a népet, amely vele volt, és a juhokat, állatokat és tevéket két seregre osztotta.
Gen 32:8 És azt mondta: Ha eljön Ézsau az egyik seregre, és levágja, a hátramaradt sereg megszabadul.
Gen 32:9 És ezt mondta Jákób: Ó, atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene, URam! Aki azt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, s jót teszek veled.
Gen 32:10 Kisebb vagyok minden jótéteményednél és minden hűségednél, amelyeket szolgáddal cselekedtél, mert csak a botommal mentem át ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.
Gen 32:11 Szabadíts meg, kérlek, a bátyám kezéből, Ézsau kezéből! Félek tőle, hogy rajtam üt, és levág engem, az anyákat a fiakkal együtt.
Gen 32:12 Te pedig azt mondottad: Bizony jót teszek veled, és utódaidat olyanná teszem, mint a tenger homokja, mely meg nem számlálható annak sokasága miatt.
Gen 32:13 Ott hált azon az éjszakán, és ajándékot választott Ézsaunak, az ő bátyjának abból, ami a kezénél volt:
Gen 32:14 kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot és húsz kost,
Gen 32:15 harminc szoptatós tevét a csikóikkal, negyven tehenet, tíz bikát, húsz nőstény szamarat és tíz szamárcsikót.
Gen 32:16 És szolgái kezébe adta, minden nyájat külön-külön, és mondta szolgáinak: Menjetek el előttem, és hagyjatok távolságot nyáj és nyáj között.
Gen 32:17 Az elsőnek a következőket parancsolta: Ha a bátyám, Ézsau találkozik veled, és megkérdezi tőled, hogy kinek az embere vagy, hová mész, és kiéi ezek előtted,
Gen 32:18 akkor azt mondjad: szolgádé, Jákóbé. Ajándék ez, amelyet az én uramnak, Ézsaunak küld, és íme, ő maga is jön utánunk.
Gen 32:19 Ugyanazt parancsolta a másodiknak, a harmadiknak és mindazoknak, akik a nyájak után mentek: Így szóljatok Ézsaunak, amikor találkoztok vele.
Gen 32:20 Ezt is mondjátok: Íme, Jákób, a te szolgád utánunk jön. Mert így gondolkodott: megengesztelem őt az ajándékkal, amely előttem megy, és ha azután kerülök szembe vele, talán kedves lesz előtte a személyem.
Gen 32:21 Elöl ment tehát az ajándék. Ő pedig azon az éjjelen a seregnél hált.
Gen 32:22 Majd fölkelt még azon az éjszakán, vette két feleségét, két szolgálóját, tizenegy gyermekét, és átment a Jabbók révén.
Gen 32:23 Vette hát és átköltöztette őket a vízen, azután átköltöztette mindenét, amije csak volt.
Gen 32:24 Jákób pedig egyedül maradt, és tusakodott vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
Gen 32:25 Aki, mikor látta, hogy nem vehet rajta erőt, megérintette a csípője forgócsontját, és Jákób csípőjének a forgócsontja kiment a helyéből a vele való tusakodás közben.
Gen 32:26 És mondta: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. Jákób ezt felelte: Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem.
Gen 32:27 Ekkor azt mondta neki: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób.
Gen 32:28 Erre azt mondta: Nem Jákóbnak hívnak ezután, hanem Izráelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
Gen 32:29 És kérte Jákób: Mondd meg, kérlek, a nevedet! Ő pedig ezt felelte: Ugyan miért kérded a nevemet? És ott megáldotta őt.
Gen 32:30 Jákób pedig azt a helyet Penúélnak nevezte, ezt mondván: láttam Istent színről színre, és megszabadult a lelkem.
Gen 32:31 És a nap már fölkelt, amint elment Penúél mellett, ő pedig sántított a csípőjére.
Gen 32:32 Ezért nem eszik Izráel fiai az állatok forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivel ő megérintette Jákób csípőjének forgócsontját és inahúsát.
Gen 33:1 Jákób pedig fölemelte a szemét, és látta, hogy íme, Ézsau jön, és négyszáz férfi van vele. Szétosztotta azért a gyermekeket Lea mellé, Ráhel mellé és két szolgálója mellé.
Gen 33:2 És előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, majd Leát és gyermekeit, végül Ráhelt és leghátul Józsefet.
Gen 33:3 Ő maga pedig előttük ment, és hétszer hajolt meg a földig, amíg a bátyjához jutott.
Gen 33:4 Ézsau pedig eléje futott, és megölelte őt, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak.
Gen 33:5 És fölemelte szemét Ézsau, és látta az asszonyokat és a gyermekeket, és ezt mondta: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig azt mondta: A gyermekek, akikkel Isten megajándékozta szolgádat.
Gen 33:6 És közeledtek a szolgálók, ők és gyermekeik, és meghajoltak.
Gen 33:7 Odaérkezett Lea is gyermekeivel, és ők is meghajoltak. Utoljára érkezett József és Ráhel, és ők is meghajtották magukat.
Gen 33:8 És ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész sereg, melyet előtted találtam? Erre ő így felelt: Hogy kedvet találjak az én uram szemében.
Gen 33:9 Erre azt mondta Ézsau: Van nekem elég, jó öcsém, legyen a tied, ami a tied.
Gen 33:10 Jákób pedig így felelt: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam a szemedben, fogadd el ajándékomat a kezemből. Mert a te arcodra úgy nézek, mintha Isten arcát látnám, és te kegyesen fogadtál engem.
Gen 33:11 Vedd el, kérlek, az ajándékomat, melyet hoztam neked, mert Isten kegyelmesen cselekedett velem, és van mindenem. És unszolta őt, mire Ézsau elfogadta.
Gen 33:12 És ezt mondta: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek.
Gen 33:13 Felelt neki Jákób: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhok és állatok vannak velem, amelyeket ha csak egy napig is zaklatnak, a nyájak mind elhullnak.
Gen 33:14 Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, az előttem járó jószág lépése szerint és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széírbe.
Gen 33:15 Erre azt felelte Ézsau: Hadd rendeljek melléd néhányat a velem levő emberek közül! Mire ő ezt mondta: Minek az? Csak hogy kedvet találjak uram szemében.
Gen 33:16 Visszatért tehát Ézsau még aznap a maga útján Széír felé.
Gen 33:17 Jákób pedig Szukkótba ment, és házat épített magának, barmainak pedig hajlékokat csinált. Ezért nevezte a helyet Szukkótnak.
Gen 33:18 Azután Jákób Paddan-Arámból jövet minden baj nélkül Sikem városába ért, amely Kánaán földjén van, és letelepedett a város előtt.
Gen 33:19 És megvette Hamórnak, Sikem atyjának fiaitól száz pénzen a mezőnek azt a részét, ahol a sátrát felvonta.
Gen 33:20 Majd oltárt állított fel ott, és így nevezte: Isten, Izráel Istene.
Gen 34:1 Kiment pedig Dina, Leának leánya, akit Jákóbnak szült, hogy meglátogassa annak a földnek leányait.
Gen 34:2 És meglátta őt Sikem, a hivvi Hamórnak, az ország fejedelmének fia, és elragadta őt, és vele hált, és erőszakot tett rajta.
Gen 34:3 És teljes szívéből ragaszkodott Dinához, Jákób leányához, és megszerette a leányt, és szívhez szólóan beszélt vele.
Gen 34:4 Szólt pedig Sikem az atyjának, Hamórnak: Vedd nekem feleségül ezt a leányt!
Gen 34:5 És meghallotta Jákób, hogy megszeplősítette a lányát, Dinát. Fiai pedig a mezőn voltak a jószággal, azért veszteg maradt Jákób, míg azok megjöttek.
Gen 34:6 És kiment Hamór, Sikem atyja Jákóbhoz, hogy beszéljen vele.
Gen 34:7 Jákób fiai pedig megjöttek a mezőről, és amikor meghallották a dolgot, elkeseredtek, és nagy haragra lobbantak azért, hogy csúfságot tett Izráelben azzal, hogy Jákób leányával hált, aminek nem lett volna szabad megtörténnie.
Gen 34:8 És így szólt nekik Hamór: Fiam, Sikem teljes szívéből szereti a leányotokat, kérlek, adjátok hozzá feleségül,
Gen 34:9 és kerüljetek velünk sógorságba: a ti leányaitokat adjátok nekünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak.
Gen 34:10 Lakjatok velünk, a föld előttetek van. Lakjátok, és kereskedjetek rajta, szerezzetek birtokot benne.
Gen 34:11 Sikem is mondta Dina atyjának és az ő bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és bármit mondotok nekem, megadom!
Gen 34:12 Akármilyen nagy jegyadományt és ajándékot kívántok, megadom, ahogy kéritek, csak adjátok nekem a leányt feleségül!
Gen 34:13 Jákób fiai pedig álnokul feleltek Sikemnek és Hamórnak, az atyjának. Azért szóltak így, mivel megszeplősítette Dinát, az ő húgukat.
Gen 34:14 Azt mondták nekik: Nem tehetjük, hogy húgunkat körülmetéletlen férfiúnak adjuk, mert ez nekünk gyalázat volna.
Gen 34:15 Csak úgy egyezünk meg veletek, ha hasonlókká lesztek hozzánk: ha minden férfi körülmetélkedik közületek.
Gen 34:16 Így a mi leányainkat nektek adjuk, a ti leányaitokat pedig elvesszük, veletek lakunk, és egy néppé leszünk.
Gen 34:17 Ha pedig nem hallgattok reánk, hogy körülmetélkedjetek, vesszük a leányunkat, és elmegyünk.
Gen 34:18 És tetszett azoknak beszéde Hamórnak és Sikemnek, a Hamór fiának.
Gen 34:19 Nem is halasztotta az ifjú a dolog véghezvitelét, mert igen szerette Jákób leányát. Neki pedig atyja háza népe között mindenkinél nagyobb becsülete volt.
Gen 34:20 Elment azért Hamór és fia, Sikem a városuk kapujába, és így szóltak városuk férfiaihoz:
Gen 34:21 Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert íme, e föld elég tágas nekik. Leányaikat vegyük magunknak feleségül, és a mi leányainkat adjuk nekik feleségül.
Gen 34:22 De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak, és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körülmetélkedik közöttünk, ahogy ők is körül vannak metélve.
Gen 34:23 Nyájaik, jószáguk és minden barmuk nem a mieink lesznek-e? Csak egyezzünk meg velük, akkor velünk laknak.
Gen 34:24 És engedett Hamórnak és Sikemnek, a fiának mindenki, aki a városa kapuján kijárt, és körülmetélkedett minden férfi, aki az ő városa kapuján kijárt.
Gen 34:25 És harmadnapon, amikor ők a seb fájdalmában voltak, Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dina bátyjai, fegyvert ragadtak, és elszántan a városra törtek, és minden férfit megöltek.
Gen 34:26 Hamórt és fiát, Sikemet fegyver élére hányták, és elvitték Dinát Sikem házából, és elmentek.
Gen 34:27 Jákób fiai átgázoltak a megölteken, és feldúlták a várost, mivel megszeplősítették húgukat.
Gen 34:28 Elvitték a juhaikat, barmaikat, szamaraikat és azt, ami a városban és a mezőn volt.
Gen 34:29 És minden vagyonukat, minden gyermeküket és feleségeiket foglyul ejtették, és elraboltak mindent, ami a házakban volt.
Gen 34:30 Ekkor így szólt Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld lakói előtt, a kánaániak és a perizziek előtt. Én csak kevesedmagammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és elvesztenek engem, egész házam népével együtt.
Gen 34:31 Azok pedig ezt felelték neki: Hát úgy kellett-e bánni a húgunkkal, mint tisztátalan személlyel?
Gen 35:1 Isten ezt mondta Jákóbnak: Kelj fel, eredj föl Bételbe, és ott telepedj le! Csinálj ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor bátyád, Ézsau elől futottál.
Gen 35:2 Ekkor azt mondta Jákób a háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Vessétek el az idegen isteneket, akik nálatok vannak, tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok másik ruhát.
Gen 35:3 Azután keljünk fel, és menjünk föl Bételbe, hogy oltárt készítsek ott Istennek, aki meghallgatott engem nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam.
Gen 35:4 Átadták azért Jákóbnak a náluk levő idegen isteneket mind és füleikből a függőket. Jákób pedig elásta azokat a Sikemnél álló tölgyfa alatt.
Gen 35:5 És elindultak, de Isten rettentése volt a körülöttük való városokon, ezért nem üldözték Jákób fiait.
Gen 35:6 Eljutott azért Jákób és a vele levő egész sokaság Lúzba, azaz Bételbe, amely Kánaán földjén van.
Gen 35:7 Ott oltárt épített, és Él-Bételnek nevezte a helyet, mert ott jelent meg neki Isten, amikor a bátyja elől futott.
Gen 35:8 És meghalt Debóra, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett, egy tölgyfa alatt, amelyet a „sírás cserfájának” neveztek el.
Gen 35:9 Isten pedig ismét megjelent Jákóbnak, miután Paddan-Arámból visszajött, és megáldotta őt.
Gen 35:10 Ezt mondta neki: A te neved Jákób, de ne nevezzenek többé Jákóbnak, hanem Izráel legyen a neved. És Izráelnek nevezte.
Gen 35:11 És ezt mondta neki Isten: Én vagyok a mindenható Isten, növekedjél és sokasodjál! Nép és népek sokasága legyen tőled, és királyok származzanak ágyékodból.
Gen 35:12 És a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom, utánad pedig a te magodnak.
Gen 35:13 És fölment tőle Isten azon a helyen, ahol szólt vele.
Gen 35:14 Jákób pedig emlékoszlopot, egy kőoszlopot állított azon a helyen, ahol szólt vele, és italáldozattal áldozott azon, és olajat öntött rá.
Gen 35:15 Jákób tehát Bételnek nevezte azt a helyet, ahol Isten szólt vele.
Gen 35:16 És elindultak Bételből, s mikor már csak egy rövid útra voltak Efrátától, hogy odaérjenek, Ráhel szült, és nehéz volt a szülése.
Gen 35:17 Vajúdása közben azt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz!
Gen 35:18 És mikor már majd elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a gyermeket, atyja pedig Benjáminnak nevezte őt.
Gen 35:19 És meghalt Ráhel, és eltemették az Efrátába, azaz a Betlehembe vivő úton.
Gen 35:20 És emlékoszlopot állított Jákób a sírja fölé. Ráhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig.
Gen 35:21 Azután továbbköltözött Izráel, és az Éder tornyán túl állította föl sátrát.
Gen 35:22 Amikor már Izráel azon a földön lakott, a fia, Rúben elment, és Bilhával, atyjának ágyasával hált, s ezt meghallotta Izráel. Jákób fiai pedig tizenketten voltak.
Gen 35:23 Lea fiai: Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Issakár és Zebulon.
Gen 35:24 Ráhel fiai: József és Benjámin.
Gen 35:25 Ráhel szolgálójának, Bilhának fiai: Dán és Naftáli.
Gen 35:26 Lea szolgálójának, Zilpának fiai: Gád és Ásér. Ezek Jákób fiai, akik Paddan-Arámban születtek neki.
Gen 35:27 És eljutott Jákób Izsákhoz, az atyjához Mamréba, Kirjat-Arbába, azaz Hebrónba, ahol Ábrahám és Izsák élt.
Gen 35:28 Izsák életkora száznyolcvan esztendő volt.
Gen 35:29 Akkor elhunyt Izsák, meghalt, és elődeihez temették, idős korában, betelve az élettel. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.
Gen 36:1 Ez Ézsaunak, azaz Edómnak a nemzetsége.
Gen 36:2 Ézsau a Kánaán leányai közül vette feleségeit: Ádát, a hettita Élón leányát és Oholíbámát, Aná leányát, aki a hivvi Cibón leánya volt.
Gen 36:3 És Boszmatot, Izmael leányát, Nebájót húgát.
Gen 36:4 Ádá szülte Ézsaunak Elífázt, és Boszmat szülte Reúélt.
Gen 36:5 Oholíbámá pedig Jeúst, Jalámot és Kórahot szülte. Ezek Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek.
Gen 36:6 És vette Ézsau a feleségeit, fiait és leányait és minden házabeli lelket, minden juhát, állatát és minden jószágát, amelyet Kánaán földjén szerzett, és elment más országba testvére, Jákób színe elől.
Gen 36:7 Mert több volt a jószáguk, semhogy együtt lakhattak volna, és a föld, amelyen tartózkodtak, nem bírta eltartani őket nyájaik miatt.
Gen 36:8 Letelepedett tehát Ézsau a Széír hegyén. Ézsaut pedig Edómnak is nevezik.
Gen 36:9 Ez Ézsaunak, Edóm atyjának nemzetsége a Széír hegyén.
Gen 36:10 Ezek Ézsau fiainak nevei: Elífáz, Ádának, Ézsau feleségének fia. Reúél, Boszmatnak, Ézsau feleségének fia.
Gen 36:11 Elífáz fia Témán, Ómár, Cefó, Gatám és Kenaz volt.
Gen 36:12 Timna pedig Elífáznak, Ézsau fiának ágyasa volt, aki Elífáznak szülte Amálékot. Ezek Ádának, Ézsau feleségének fiai.
Gen 36:13 Reúél fiai pedig: Nahat, Zerah, Sammá, Mizzá. Ezek voltak Boszmatnak, Ézsau feleségének a fiai.
Gen 36:14 Oholíbámának pedig, Ézsau feleségének, Aná leányának, aki Cibón leánya volt, ezek voltak a fiai, akiket Ézsaunak szült: Jeús, Jalám és Kórah.
Gen 36:15 Ezek Ézsau fiainak nemzetségfői: Elífáznak, Ézsau elsőszülöttjének fiai: Témán nemzetségfő, Ómár nemzetségfő, Cefó nemzetségfő, Kenaz nemzetségfő.
Gen 36:16 Kórah nemzetségfő, Gatám nemzetségfő, Amálék nemzetségfő. Ezek Elífáztól való nemzetségfők Edóm országában. Ezek Ádá fiai.
Gen 36:17 Reúélnak pedig, Ézsau fiának ezek a fiai: Nahat nemzetségfő, Zerah nemzetségfő, Sammá nemzetségfő, Mizzá nemzetségfő. Ezek Reúéltól való nemzetségfők Edóm országában. Ők Boszmatnak, Ézsau feleségének a fiai.
Gen 36:18 Ezek pedig Oholíbámának, Ézsau feleségének fiai: Jeús nemzetségfő, Jalám nemzetségfő, Kórah nemzetségfő. Ők Oholíbámától, Aná leányától, Ézsau feleségétől való nemzetségfők.
Gen 36:19 Ők voltak Ézsaunak, azaz Edómnak a fiai és nemzetségfői. Ez Edóm.
Gen 36:20 A hóri Széír fiai, akik azon a földön laktak: Lótán, Sóbál, Cibón, Aná.
Gen 36:21 Disón, Écer, Disán: ezek tehát a hóri nemzetségfők, Széír fiai Edóm országában.
Gen 36:22 Lótán fia pedig: Hóri és Hémám, Lótán húga pedig Timna.
Gen 36:23 Sóbál fiai ezek: Alván, Mánahat, Ébál, Sefó, Ónám.
Gen 36:24 Cibón fiai pedig ezek: Ajjá és Aná, az az Aná, aki meleg forrásokat talált a pusztában, amikor apjának, Cibónnak szamarait legeltette.
Gen 36:25 Aná fiai ezek: Disón és Oholíbámá, Aná leánya.
Gen 36:26 Disón fiai ezek: Hemdán, Esbán, Jitrán, Kerán.
Gen 36:27 Écer fiai ezek: Bilhán, Zaaván, Akán.
Gen 36:28 Disán fiai ezek: Úc és Arán.
Gen 36:29 A hóriak közül való nemzetségfők pedig ezek: Lótán nemzetségfő, Sóbál nemzetségfő, Cibón nemzetségfő, Aná nemzetségfő.
Gen 36:30 Disón nemzetségfő, Écer nemzetségfő, Disán nemzetségfő. Ezek a hóriak közül való nemzetségfők nemzetségenként, Széír tartományában.
Gen 36:31 Ezek pedig a királyok, akik Edóm földjén uralkodtak, mielőtt Izráel fiai között király uralkodott volna.
Gen 36:32 Király volt Edómban Bela, Beór fia, és a városának Dinhábá volt a neve.
Gen 36:33 Majd meghalt Bela, és Jóbáb, Zerah fia uralkodott utána, aki Bocrából való volt.
Gen 36:34 És meghalt Jóbáb, és a Témán földjéről való Husám uralkodott utána.
Gen 36:35 És meghalt Husám, és Hadad uralkodott utána, Bedad fia, aki megverte a midjániakat Móáb mezején. A városának a neve Avít volt.
Gen 36:36 És meghalt Hadad, és a Maszrékából való Szamlá uralkodott utána.
Gen 36:37 És meghalt Szamlá, és Saul uralkodott utána, a folyóvíz mellett való Rehóbótból.
Gen 36:38 És meghalt Saul, és Baaál-Hánán, Akbór fia uralkodott utána.
Gen 36:39 És meghalt Baal-Hánán, Akbór fia, és Hadar uralkodott utána. A városának a neve Páú, a feleségének neve pedig Mehétabél, aki Mézáháb leányának, Matrédnak a leánya volt.
Gen 36:40 Ezek pedig az Ézsau nemzetségéből való nemzetségfők nevei, családjuk, lakóhelyük és nevük szerint: Timná nemzetségfő, Alvá nemzetségfő, Jetét nemzetségfő.
Gen 36:41 Oholíbáma nemzetségfő, Élá nemzetségfő, Pinón nemzetségfő.
Gen 36:42 Kenaz nemzetségfő, Témán nemzetségfő, Mibcár nemzetségfő.
Gen 36:43 Magdíél nemzetségfő, Írám nemzetségfő. Ezek Edóm nemzetségfői lakóhelyük szerint, örökségük földjén. Ézsau volt az edómiak ősatyja.
Gen 37:1 Jákób pedig atyja vándorlásának földjén, Kánaán földjén lakott.
Gen 37:2 Ez Jákób nemzetségének a története: József tizenhét esztendős korában bátyjaival együtt juhokat őrzött, bojtár volt Bilhának és Zilpának, atyja feleségeinek fiai mellett. És József rossz híreket vitt felőlük atyjuknak.
Gen 37:3 Izráel pedig minden fiánál jobban szerette Józsefet, mivel öreg korában született, és cifra ruhát csináltatott neki.
Gen 37:4 Mikor bátyjai látták, hogy atyjuk minden testvére közül őt szereti legjobban, meggyűlölték, és egy jó szavuk sem volt hozzá.
Gen 37:5 És álmot álmodott József, és elbeszélte bátyjainak. Erre azok még inkább gyűlölték őt.
Gen 37:6 Mert ezt mondta nekik: Hallgassátok meg, kérlek, azt az álmot, amelyet álmodtam!
Gen 37:7 Íme, kévéket kötöttünk a mezőn, és íme, az én kévém fölkelt és fölállt. A ti kévéitek pedig körülállták, és az én kévém előtt meghajoltak.
Gen 37:8 Erre azt mondták neki bátyjai: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? S még inkább gyűlölték őt az álmáért és e beszédéért.
Gen 37:9 Más álmot is álmodott, és azt is elbeszélte a bátyjainak. Ezt mondta: Íme, megint álmot álmodtam: a nap és a hold és tizenegy csillag meghajolt énelőttem.
Gen 37:10 És elbeszélte ezt atyjának és bátyjainak, de atyja megdorgálta: Milyen álom az, amelyet álmodtál? Vajon elmenjünk-e én és anyád és testvéreid, hogy földig hajoljunk előtted?
Gen 37:11 Irigykedtek azért reá a bátyjai. Atyja pedig elméjében tartotta ezt a dolgot.
Gen 37:12 Mikor pedig a bátyjai elmentek Sikembe, hogy atyjuk juhait őrizzék,
Gen 37:13 ezt mondta Izráel Józsefnek: A bátyáid Sikemben legeltetnek. Gyere, elküldelek téged hozzájuk! Ő pedig felelt: Ímhol vagyok.
Gen 37:14 És ezt mondta neki atyja: Menj el, nézd meg, hogy s mint vannak bátyáid és a juhok, és hozz hírt nekem. Elküldte tehát őt Hebrón völgyéből, és Sikembe ment.
Gen 37:15 Mikor a mezőn bolyongott, rátalált egy ember, és megkérdezte őt: Mit keresel?
Gen 37:16 S ő elmondta: A bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nekem: hol legeltetnek?
Gen 37:17 Azt felelte az ember: Elmentek innen, mert hallottam, hogy beszélték: „Menjünk Dótánba.” Elment azért József a bátyjai után, és megtalálta őket Dótánban.
Gen 37:18 Mikor távolról meglátták őt, mielőtt közel ért volna hozzájuk, összebeszéltek, hogy megölik.
Gen 37:19 Így szóltak egymás között: Íme, itt jön az álomlátó!
Gen 37:20 Most hát gyertek, öljük meg őt, és vessük valamelyik kútba. Majd azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az álmaiból!
Gen 37:21 Meghallotta ezt Rúben, és megmentette őt a kezükből. Ezt mondta: Ne üssük agyon!
Gen 37:22 Majd ezt mondta nekik: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, amely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá! Azért mondta, hogy megszabadítsa őt a kezükből, és visszavihesse atyjához.
Gen 37:23 Amikor József odaért a bátyjaihoz, letépték a felsőruháját, a cifra ruhát, amely rajta volt.
Gen 37:24 Megragadták, és belevetették a kútba. A kút pedig üres volt, nem volt benne víz.
Gen 37:25 Miután leültek kenyeret enni, és fölemelték a szemüket, látták, hogy íme, egy izmáeli karaván jön Gileádból, és tevéik fűszerszámot, balzsamot és mirhát visznek, hogy elvigyék Egyiptomba.
Gen 37:26 Ekkor Júda azt mondta testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük a testvérünket, és eltitkoljuk az ő vérét?
Gen 37:27 Gyertek, adjuk el az izmáelieknek, és ne tegyük rá a kezünket, mert testvérünk, vérünkből való ő! És hallgattak rá a testvérei.
Gen 37:28 Közben a midjáni kereskedők arra mentek. Ekkor fölhúzták Józsefet a kútból, és eladták az izmáelieknek húsz ezüstpénzért. Azok pedig elvitték Egyiptomba.
Gen 37:29 Rúben pedig visszatért a kúthoz, és íme, József nem volt a kútban, mire megszaggatta ruháit.
Gen 37:30 Visszatért testvéreihez, és azt mondta: Nincsen meg a gyermek, én most merre menjek?
Gen 37:31 Akkor vették József felsőruháját, leöltek egy kecskebakot, és belemártották a ruhát a vérbe.
Gen 37:32 És elküldték a cifra ruhát, és elvitték atyjukhoz, és ezt mondták: Ezt találtuk, fölismered-e, hogy a fiad ruhája, vagy nem?
Gen 37:33 Ő megismerte azt, és ezt mondta: A fiam felsőruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony széjjelszaggatta Józsefet.
Gen 37:34 És megszaggatta Jákób a ruháit, zsákba öltözött, és sokáig gyászolta a fiát.
Gen 37:35 Fölkelt valamennyi fia és leánya, hogy vigasztalják őt, de nem akart vigasztalódni, hanem azt mondta: Sírva megyek fiamhoz a sírba. Így siratta őt az atyja.
Gen 37:36 A midjániak pedig eladták őt Egyiptomba Potifárnak, a fáraó főemberének, a testőrök főhadnagyának.
Gen 38:1 Történt abban az időben, hogy Júda elment a testvéreitől, és betért egy adullámi férfihoz, akinek Hírá volt a neve.
Gen 38:2 És meglátta ott Júda egy Súa nevű kánaáni férfi leányát, elvette azt, és bement hozzá.
Gen 38:3 És az fogant a méhében, és fiút szült, és Érnek nevezte.
Gen 38:4 És ismét fogant méhében, s fiút szült, és Ónánnak nevezte.
Gen 38:5 Még egyszer fiút szült, és Sélának nevezte. Amikor őt szülte, Júda Kezibben volt.
Gen 38:6 Júda feleséget vett elsőszülött fiának, Érnek. A leány neve Támár volt.
Gen 38:7 De Ér, Júda elsőszülött fia gonosz volt az ÚR szeme előtt, ezért megölte őt az ÚR.
Gen 38:8 Ekkor azt mondta Júda Ónánnak: Eredj be a bátyád feleségéhez, vedd feleségül, mint sógor, és támassz utódot a bátyádnak.
Gen 38:9 Ónán pedig tudta, hogy a magzat nem az övé lesz, azért, amikor a bátyja feleségéhez bement, a földre vesztegette el a magot, hogy a bátyjának ne támasszon utódot.
Gen 38:10 Az Úr szeme előtt gonoszság volt, amit cselekedett, azért őt is megölte.
Gen 38:11 Ekkor azt mondta Júda Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen addig atyád házában, amíg a fiam, Sélá felnövekedik. Mert így gondolkodott: Netán ez is meghal, mint a bátyjai. Elment azért Támár, és atyja házában maradt.
Gen 38:12 Sok idő múlva meghalt Súa leánya, Júda felesége. Júda pedig megvigasztalódott, és barátjával, az adullámi Hírával elment a juhai nyíróihoz, Timnába.
Gen 38:13 Hírül adták pedig Támárnak: Íme, apósod Timnába megy a juhait megnyíratni.
Gen 38:14 Levetette azért magáról az özvegyi ruháját, elfátyolozta és beburkolta magát, és leült Énaim kapujába, amely a Timnába vezető úton van. Mert látta, hogy felnövekedett Sélá, és mégsem adták őt hozzá feleségül.
Gen 38:15 Meglátta pedig őt Júda, és paráznának tartotta, mert befedezte az arcát.
Gen 38:16 Hozzá csatlakozott az úton, és ezt mondta: Engedd meg, kérlek, hogy bemenjek hozzád. Mert nem tudta, hogy a menye az. Ő pedig ezt felelte: Mit adsz nekem, ha bejöhetsz hozzám?
Gen 38:17 Ő így felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegidát. Erre a nő azt kérdezte: Adsz-e zálogot, amíg megküldöd?
Gen 38:18 Mire Júda így szólt: Micsoda zálogot adjak neked? Ő ezt mondta: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját és botodat, amely a kezedben van. Odaadta azért neki, és bement hozzá, és teherbe ejtette.
Gen 38:19 Azután fölkelt Támár, és elment, levetette magáról a fátylat, és fölvette özvegyi ruháját.
Gen 38:20 Júda megküldte a kecskegidát adullámi barátja által, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találta őt.
Gen 38:21 Akkor megkérdezte a helység férfiait: Hol van az a parázna nő, aki Énaim mellett az útfélen volt? Ők azt válaszolták: Nem volt erre parázna nő.
Gen 38:22 Visszatért tehát Júdához, és ezt mondta: Nem találtam meg őt, a helység lakosai is azt mondták, hogy nem volt erre parázna nő.
Gen 38:23 Erre azt mondta Júda: Tartsa meg magának a zálogot, hogy csúffá ne legyünk. Íme, én megküldtem a kecskegidát, te pedig nem találtad meg őt.
Gen 38:24 Mintegy három hónap múlva jelentették Júdának: Támár, a menyed paráználkodott, és íme, várandós is a paráznaság miatt. Erre ezt mondta Júda: Vigyétek ki őt, és égettessék meg!
Gen 38:25 Már vitték kifelé, mikor üzenetet küldött apósához: Attól a férfitól vagyok várandós, akiéi ezek a holmik. Ezt mondta: Nézd meg, jól, kérlek, kié ez a gyűrű, ez a zsinór és ez a pálca.
Gen 38:26 És megismerte Júda, és ezt mondta: Igazabb ő nálam, mert bizony, nem adtam őt fiamhoz, Sélához. De nem hált vele többet Júda.
Gen 38:27 Amikor elérkezett a szülésének az ideje, íme, ikrek voltak méhében.
Gen 38:28 Szülés közben az egyik kinyújtotta a kezét. A bába fogta, és vörös fonalat kötött rá, s azt mondta: Ez jött ki először.
Gen 38:29 De amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött ki. És azt mondta a bába: Hogyan törtél magadnak rést? Azért nevezte Pérecnek.
Gen 38:30 És utána kijött a testvére, akinek a vörös fonál volt a kezén. Őt Zerahnak nevezte el.
Gen 39:1 Józsefet levitték Egyiptomba, és megvette őt azoktól az izmáeliektől, akik őt oda vitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök főhadnagya.
Gen 39:2 És az ÚR Józseffel volt, és szerencsés ember lett, és az ő egyiptomi urának a házában élt.
Gen 39:3 Látta ura, hogy az ÚR vele van, és hogy mindazt, amit cselekszik, az ÚR szerencséssé teszi a kezében.
Gen 39:4 Ezért kedves volt ura előtt József, és személyes szolgája lett. Háza felvigyázójává tette, és mindenét, amije volt, kezére bízta.
Gen 39:5 Attól az időtől fogva, hogy házának és mindenének gondviselőjévé tette, megáldotta az ÚR az egyiptomi ember házát Józsefért. Az ÚR áldása volt mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn.
Gen 39:6 Ezért mindenét József kezére bízta. Semmire sem volt gondja mellette, csak az ételre, amelyet megevett. József pedig szép termetű és szép arcú volt.
Gen 39:7 Ezek után történt, hogy urának a felesége szemet vetett rá, és azt mondta: Hálj velem!
Gen 39:8 Ő azonban vonakodott, és ezt felelte ura feleségének: Íme, uramnak mellettem semmi gondja a háza dolgaira, és mindenét, amije van, kezemre bízta.
Gen 39:9 Senki sincs nálam nagyobb a házában. Semmit sem tiltott meg tőlem, csak téged, mivelhogy te a felesége vagy. Hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkeznék Isten ellen?
Gen 39:10 Bár az asszony mindennap ezt mondogatta Józsefnek, ő nem hallgatott rá, hogy vele háljon, és vele egyesüljön.
Gen 39:11 Egy napon az történt, hogy bement a házba, hogy valamilyen feladatát elvégezze, és a háznép közül senki sem volt ott benn a házban.
Gen 39:12 Az asszony megragadta őt a ruhájánál fogva, és azt mondta neki: Hálj velem! Ő pedig otthagyta a ruháját az asszony kezében, elfutott és kiment.
Gen 39:13 Amikor látta az asszony, hogy a ruháját a kezében hagyta, és kifutott,
Gen 39:14 összehívta a háznépet, és így szólt hozzájuk: Lássátok, héber embert hoztak ide, hogy megcsúfoljon minket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiáltottam.
Gen 39:15 Amint hallotta, hogy fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, kiment és elfutott.
Gen 39:16 Megtartotta azért az ő ruháját magánál, amíg az ura hazajött.
Gen 39:17 Ekkor ilyen szavakkal szólt hozzá: Bejött hozzám a héber szolga, akit ide hoztál, hogy szégyent hozzon rám.
Gen 39:18 És mikor fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, és kifutott.
Gen 39:19 Amint hallotta az ő ura a felesége beszédét, hogy „ilyesmiket tett velem a szolgád”, haragra gerjedt.
Gen 39:20 "Fogta Józsefet az ő ura, és abba a tömlöcbe vetette, amelyben a király foglyait tartották; és ott volt a tömlöcben."
Gen 39:21 De az ÚR Józseffel volt, és kiterjesztette rá kegyelmességét, és kedvessé tette őt a börtönparancsnok előtt.
Gen 39:22 És a börtönparancsnok mindazokat a foglyokat, akik a tömlöcben voltak, József kezére bízta, úgyhogy ami ott történt, minden őáltala történt.
Gen 39:23 És semmi gondja nem volt a börtönparancsnoknak azokra, akik a keze alatt voltak, mert az ÚR Józseffel volt, és szerencséssé tett mindent, amit cselekedett.
Gen 40:1 Ezután történt, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkezett uruk, az egyiptomi király ellen.
Gen 40:2 Megharagudott azért a fáraó a két főemberére, a főpohárnokra és a fősütőmesterre,
Gen 40:3 és fogságba vettette őket, a testőrök főhadnagyának házában levő tömlöcbe, oda, ahol József fogva volt.
Gen 40:4 A testőrök főhadnagya pedig Józsefet rendelte melléjük, és ő szolgált nekik. Jó ideje fogságban voltak már,
Gen 40:5 amikor az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere, akik a tömlöcben voltak fogva, mindketten álmot láttak. Mindegyik más álmot, ugyanazon az éjjelen, és mindegyik álomnak megvolt a maga jelentése.
Gen 40:6 Reggel bement hozzájuk József, és látta, hogy igen bánkódnak.
Gen 40:7 Megkérdezte a fáraó főembereit, akik ura házánál vele együtt fogva voltak: Miért olyan komor ma az arcotok?
Gen 40:8 Azok elmondták neki: Álmot láttunk, és nincs, aki megfejtse. Erre azt mondta nekik József: A megfejtés nem Isten dolga-e? Kérlek, mondjátok el nekem!
Gen 40:9 Elmondta azért a főpohárnok az álmát Józsefnek. Ezt mondta neki: Álmomban, íme, egy szőlőtő volt előttem.
Gen 40:10 A szőlőtőn három szál vessző volt, s alighogy bimbózott, már virágzott, és fürtjei megérlelték a szemeket.
Gen 40:11 A fáraó pohara pedig a kezemben volt. Vettem a szőlőszemeket, a fáraó poharába facsartam, és a poharat a fáraó kezébe adtam.
Gen 40:12 József ezt mondta neki: Ez a megfejtése: a három vesszőszál három nap.
Gen 40:13 Három nap múlva a fáraó felemel téged, és visszahelyez hivatalodba, és kezébe adod a poharát, előbbi tiszted szerint, amikor pohárnoka voltál.
Gen 40:14 Csakhogy azután emlékezzél meg rólam, amikor jól lesz dolgod, és kérlek, cselekedjél irgalmasságot velem. Emlékezzél meg rólam a fáraó előtt, és szabadíts meg engem e házból.
Gen 40:15 Mert galádul raboltak el engem a héberek földjéről, és itt sem cselekedtem semmit, hogy tömlöcbe vessenek.
Gen 40:16 És látta a fősütőmester, hogy jól magyarázott, és azt mondta Józsefnek: Álmodtam én is: íme, három kosár kalács volt a fejemen.
Gen 40:17 A felső kosárban a fáraó mindenféle süteménye volt, és a madarak ették azokat a kosárból, a fejemről.
Gen 40:18 József így felelt: Ennek ez a magyarázata: a három kosár három nap.
Gen 40:19 Három nap múlva fejedet véteti a fáraó, és fára akasztat fel téged, és a madarak eszik le rólad a húsodat.
Gen 40:20 Harmadnap a fáraó születésnapja volt, és vendégséget rendezett minden szolgájának, s akkor a főpohárnokot és a fősütőmestert is visszahozta szolgái közé.
Gen 40:21 És a főpohárnokot visszahelyezte pohárnokságába, és ő nyújtotta a poharat a fáraó kezébe.
Gen 40:22 A fősütőmestert pedig felakasztatta, ahogy József megfejtette álmukat.
Gen 40:23 De a főpohárnok nem emlékezett meg Józsefről, hanem elfelejtkezett róla.
Gen 41:1 Két esztendő múlva történt, hogy a fáraó ezt az álmot látta: íme a folyó partján állt.
Gen 41:2 És íme, a folyóból hét szép és kövér tehén jött ki, és legelt a zsombékosban.
Gen 41:3 Utánuk másik hét tehén jött ki a folyóból, rútak és soványak, és odaálltak az előbbi tehenek mellé a folyó partján.
Gen 41:4 És lenyelték a rút és sovány tehenek a hét szép kövér tehenet. Ekkor a fáraó fölébredt.
Gen 41:5 Majd elaludt, és másodszor is álmot látott: íme, hét kalász növekedett egy száron, mind teljes és szép.
Gen 41:6 És íme, azok után hét vékony, keleti széltől kiszáradt kalász növekedett.
Gen 41:7 És lenyelték a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. Ekkor fölébredt a fáraó, és íme, álom volt.
Gen 41:8 Reggelre kelve nyugtalankodott a lelkében, ezért elküldött, és egybehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és elbeszélte nekik az álmát, de senki sem tudta megmagyarázni neki.
Gen 41:9 Így szólt ekkor a főpohárnok a fáraónak: Bűneimről emlékezem e napon.
Gen 41:10 Amikor a fáraó megharagudott a szolgáira, és fogságba vettetett engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert,
Gen 41:11 "álmot láttunk egy éjjel, én is, ő is; mindegyikünk a maga álmának jelentése szerint álmodott."
Gen 41:12 Volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája. Elbeszéltük neki, és ő megfejtette nekünk az álmainkat, mindegyikünknek a saját álma szerint.
Gen 41:13 És ahogy megfejtette nekünk, úgy lett: engem visszahelyeztek hivatalomba, őt pedig felakasztották.
Gen 41:14 Ekkor a fáraó elküldött, és hívatta Józsefet. Sietve kihozták a tömlöcből, megborotválkozott, ruhát váltott, és a fáraóhoz ment.
Gen 41:15 A fáraó ezt mondta Józsefnek: Álmot láttam, és nincs, aki megmagyarázza. Én pedig azt hallottam rólad, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt.
Gen 41:16 Erre József így felelt neki: Nem én, Isten jelenti meg, ami a fáraónak javára van.
Gen 41:17 A fáraó így szólt Józsefhez: Álmomban a folyó partján álltam,
Gen 41:18 és íme, a folyóból hét kövér és szép tehén jött ki, és legelt a zsombékosban.
Gen 41:19 S íme, utánuk másik hét tehén jött ki, nagyon soványak, rútak és hitványak. Egész Egyiptom földjén nem láttam hozzájuk hasonló rútakat.
Gen 41:20 És lenyelték a sovány és rút tehenek az előbbi hét kövér tehenet.
Gen 41:21 És bár a gyomrukban voltak, de nem látszott, hogy ott volnának, mert a külsejük olyan rút volt, mint azelőtt. Ekkor fölébredtem.
Gen 41:22 Majd azt láttam álmomban, hogy hét gabonafej növekedik egy száron, mind teljes és szép.
Gen 41:23 És íme, hét összeaszott, keleti széltől kiszáradt kalász növekedett utánuk,
Gen 41:24 és lenyelték a vékony kalászok a hét szép kalászt. És elmondtam ezt az írástudóknak, de senki sincs, aki megmagyarázza nekem.
Gen 41:25 Ekkor József így szólt a fáraóhoz: A fáraó álma egy és ugyanaz. Amit cselekedni akar Isten, azt jelentette ki a fáraónak.
Gen 41:26 A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép kalász is hét esztendő. Az álom egy és ugyanaz.
Gen 41:27 A hét sovány és a hét rút tehén pedig, amelyek utánuk jöttek ki, az is hét esztendő, és a keleti széltől kiszáradt hét vékony kalász az éhség hét esztendeje.
Gen 41:28 Ez az, amit mondtam a fáraónak: Isten megmutatta a fáraónak, amit cselekedni akar.
Gen 41:29 Íme, hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz egész Egyiptomban.
Gen 41:30 Azok után pedig az éhség hét esztendeje következik, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhség emészti az országot.
Gen 41:31 Nyoma sem lesz az előbbi bőségnek e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz az.
Gen 41:32 Hogy pedig a fáraó álma kétszer is megismétlődött, ez azt jelenti, hogy Istennél elvégzett dolog ez, és siet véghezvinni.
Gen 41:33 Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Egyiptom földjén gondviselővé.
Gen 41:34 Cselekedje ezt a fáraó, és rendeljen felügyelőket az országnak, és szedjen ötödöt Egyiptom földjén a hét bő esztendőben.
Gen 41:35 És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a fáraó keze alá, és tartsák meg, hogy legyen élelem a városokban.
Gen 41:36 Legyen élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, amelyek elkövetkeznek Egyiptom földjére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt.
Gen 41:37 Tetszett ez a beszéd a fáraónak és minden szolgájának.
Gen 41:38 Így szólt a fáraó a szolgáihoz: Találhatnánk-e ehhez hasonló férfit, akiben Isten lelke van?
Gen 41:39 Ezt mondta Józsefnek: Mivel Isten mindezt neked jelentette ki, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.
Gen 41:40 "Te légy az én házam gondviselője és minden népem a te szavadra hallgasson; csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá."
Gen 41:41 Azután ezt mondta a fáraó Józsefnek: Íme, én téged egész Egyiptom fejedelemévé teszlek.
Gen 41:42 És lehúzta az ujjáról a gyűrűjét, és József ujjára húzta. Drága gyolcsruhába öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába.
Gen 41:43 Majd körülhordoztatta őt a második kocsiján, és ezt kiáltották előtte: Térdet hajtsatok! Így tette őt fejedelemmé egész Egyiptom földjén.
Gen 41:44 És ezt mondta Józsefnek: Én vagyok a fáraó. De nélküled senki sem mozdíthatja se kezét, se lábát egész Egyiptom földjén.
Gen 41:45 És elnevezte a fáraó Józsefet Cáfenat-Panéahnak, és feleségül adta neki Ászenatot, Pótiferának, Ón papjának leányát. És kiment József Egyiptom földjére.
Gen 41:46 József pedig harmincesztendős volt, amikor a fáraó, vagyis az egyiptomi király előtt állt. Azután kiment József a fáraó színe elől, és bejárta egész Egyiptomot.
Gen 41:47 A hét bő esztendő alatt a föld tele marokkal ontotta a termést.
Gen 41:48 És József összegyűjtötte a hét esztendőnek minden eleségét, amely Egyiptom földjén volt, és betakarította a városokba a körülöttük levő határ élelmét.
Gen 41:49 És felhalmozta József a gabonát, mint a tenger homokját, igen sokat, annyira, hogy abbahagyták számlálását, mivel megszámlálhatatlanul sok volt.
Gen 41:50 Józsefnek az éhség esztendejének beköszönte előtt két fia született, akiket Ászenat, Pótiferának, Ón papjának leánya szült neki.
Gen 41:51 Az elsőszülöttet Manassénak nevezte József, mert ezt mondta: Elfeledtette velem Isten minden szenvedésemet és atyámnak egész házát.
Gen 41:52 A másodikat pedig Efraimnak nevezte, mert ezt mondta: Megszaporított engem Isten a nyomorúságom földjén.
Gen 41:53 Aztán eltelt a bőség hét esztendeje Egyiptom földjén,
Gen 41:54 és elkezdődött az éhség hét esztendeje, amint József megmondta. Éhínség lett minden országban, de Egyiptom földjén mindenütt volt kenyér.
Gen 41:55 Végül azonban éhezni kezdett egész Egyiptom földje is, mindenütt kenyérért kiáltott a nép a fáraóhoz. Ekkor azt mondta a fáraó minden egyiptominak: Menjetek Józsefhez, és amit mond nektek, azt tegyétek!
Gen 41:56 Mikor az éhség az egész földre kiterjedt, megnyitotta József az összes magtárt, és árulta a gabonát az egyiptomiaknak. Mert növekedett az éhség Egyiptom földjén.
Gen 41:57 És az egész földről Egyiptomba mentek Józsefhez gabonát venni, mert nagy volt az éhínség az egész földön.
Gen 42:1 Amikor Jákób látta, hogy Egyiptomban van gabona, ezt mondta fiainak: Mit néztek egymásra?
Gen 42:2 Íme, hallom, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek le oda, és vegyetek onnan gabonát, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg.
Gen 42:3 Lement hát József tíz bátyja Egyiptomba gabonát venni.
Gen 42:4 De Benjámint, József öccsét nem küldte el Jákób a bátyjaival, mert azt gondolta: Netalán veszedelem érhetné.
Gen 42:5 Elmentek tehát Izráel fiai gabonát venni az odamenőkkel együtt, mert éhség volt Kánaán földjén.
Gen 42:6 József pedig az ország kormányzója volt, és ő árulta a gabonát a föld minden népének. Mikor József bátyjai odaértek, arccal a földre borultak előtte.
Gen 42:7 Amint meglátta a bátyjait, megismerte őket, de idegennek mutatta magát nekik. Keményen beszélt velük. Megkérdezte őket: Honnan jöttetek? Ők így feleltek: Kánaán földjéről jöttünk eleséget venni.
Gen 42:8 József tehát megismerte bátyjait, de azok nem ismerték meg őt.
Gen 42:9 Ekkor József visszaemlékezett az álmokra, amelyeket róluk álmodott. Így szólt nekik: Kémek vagytok, akik azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megfigyeljétek.
Gen 42:10 Ők így szóltak neki: Nem, uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.
Gen 42:11 Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk. Becsületes emberek vagyunk, sohasem voltak kémek a te szolgáid.
Gen 42:12 Ő így folytatta: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megfigyeljétek.
Gen 42:13 Amazok mondták: Tizenketten vagyunk testvérek mi, a te szolgáid, egy ember fiai Kánaán földjén, és íme, a legkisebb közülünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.
Gen 42:14 József erre így szólt nekik: Úgy van, ahogy mondtam nektek: kémek vagytok!
Gen 42:15 Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a fáraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jön a legkisebb testvéretek.
Gen 42:16 Küldjétek el egyikőtöket érte, hogy hozza ide. Ti pedig fogságban lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz úton jártok-e, vagy nem. Úgy éljen a faraó, hogy kémek vagytok.
Gen 42:17 Azért fogságban tartotta őket harmadnapig.
Gen 42:18 Harmadnap pedig ezt mondta nekik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek, hisz én is félem Istent:
Gen 42:19 ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöcötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát a házaitok szükségletére.
Gen 42:20 A legkisebbik testvéreteket pedig hozzátok hozzám! Akkor igazolva lesznek beszédeitek, és nem haltok meg. Ők pedig akképpen cselekedtek.
Gen 42:21 És ezt mondták egymásnak: Bizony, vétkeztünk testvérünk ellen, akinek láttuk lelki szorongását, mikor nekünk könyörgött, de nem hallgattunk rá. Ezért következett ránk ez a nyomorúság.
Gen 42:22 Rúben pedig így felelt nekik: Nem mondtam-e nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen? De nem hallgattatok rám. És íme, a vérét is keresik rajtunk!
Gen 42:23 És nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács közvetített köztük.
Gen 42:24 És József elfordult tőlük, és sírt. Azután hozzájuk fordult, és beszélt velük. Simeont visszatartotta közülük, és szemük láttára megkötöztette.
Gen 42:25 Majd megparancsolta József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, de mindegyiknek tegyék vissza a pénzét a zsákjába, és adjanak nekik ennivalót az útra. És így cselekedtek velük.
Gen 42:26 Azután föltették a gabonájukat a szamaraikra, és elmentek.
Gen 42:27 Mikor pedig az egyikőjük kioldotta a zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson, és meglátta a pénzét, hogy íme, ott van a zsákja szájában,
Gen 42:28 így szólt a testvéreinek: Visszatették a pénzemet, íme, a zsákomban van. Akkor megrettent a szívük, és remegve mondták egymásnak: Micsoda ez, amit Isten cselekedett velünk?
Gen 42:29 Amikor megérkeztek atyjukhoz, Jákóbhoz, Kánaán földjére, elbeszélték neki mindazt, ami velük történt, és ezt mondták:
Gen 42:30 Az a férfi, annak a földnek az ura, keményen beszélt velünk, és úgy bánt velünk, mintha azt az országot kémleltük volna.
Gen 42:31 De mi azt mondtuk neki: Igaz emberek vagyunk, soha nem voltunk kémek.
Gen 42:32 Tizenketten vagyunk testvérek, atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, a legkisebbikünk pedig most atyánkkal van Kánaán földjén.
Gen 42:33 Erre így szólt nekünk az a férfi, annak a földnek ura: Erről tudom meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik testvéreteket hagyjátok nálam, a házaitok szükségletére valót vigyétek, és menjetek el!
Gen 42:34 És hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket! Ebből megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek. Akkor visszaadom nektek testvéreteket, és kereskedhettek ebben az országban.
Gen 42:35 Miközben zsákjaikat kiürítették, íme, mindegyiknek a zsákjában ott volt a pénze. Amint látták a pénzüket, ők és az atyjuk, megijedtek.
Gen 42:36 Ezt mondta nekik atyjuk, Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtől. József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? Mindez engem ér!
Gen 42:37 Akkor Rúben ezt mondta atyjának: Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom vissza őt neked! Bízd a kezemre, és én visszahozom neked.
Gen 42:38 Ő pedig így szólt: Nem megy le a fiam veletek, mert a bátyja meghalt, és egyedül ő maradt meg. Ha veszedelem érné az úton, amelyre indultok, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok a sírba.
Gen 43:1 Az éhség pedig elhatalmasodott az országban.
Gen 43:2 Mikor fogytán volt az eleség, amelyet Egyiptomból hoztak, így szólt hozzájuk az atyjuk: Menjetek el újból, vegyetek nekünk egy kis eleséget.
Gen 43:3 Júda így felelt neki: Erősen fogadkozott az a férfi: Színem elé ne kerüljetek, ha nem lesz veletek a testvéretek!
Gen 43:4 Ha elbocsátod velünk öcsénket, elmegyünk, és veszünk neked eleséget.
Gen 43:5 Ha pedig nem bocsátod el, nem megyünk, mert az a férfi megmondta nekünk: Színem elé ne kerüljetek, ha a testvéretek nem lesz veletek!
Gen 43:6 Erre Izráel ezt mondta: Hogy tehettetek ilyen rosszat velem, hogy megmondtátok annak a férfinak, hogy van még egy öcsétek?
Gen 43:7 Ők így feleltek: Nagyon tudakozódott az a férfi felőlünk és nemzetségünk felől. Megkérdezte: Él-e még az atyátok? Van-e még testvéretek? És mi a kérdései szerint feleltünk neki. Hát tudhattuk-e, hogy azt fogja mondani: Hozzátok ide testvéreteket?
Gen 43:8 Júda ezt mondta atyjának, Izráelnek: Bocsásd el azt a fiút énvelem. Hadd keljünk útra azonnal, hogy éljünk, és meg ne haljunk, se mi, se te, se gyermekeink.
Gen 43:9 Én leszek kezes érte, az én kezemből kérd számon. Ha nem hozom vissza, és nem állítom eléd, egész életemben bűnös legyek előtted!
Gen 43:10 Bizony, ha nem késlekedünk, mostanra már kétszer is megjöhettünk volna.
Gen 43:11 Erre így szólt nekik Izráel, az atyjuk: Ha csakugyan így kell lennie, akkor ezt tegyétek: vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből az edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfinak: egy kis balzsamot, egy kis mézet, fűszert, mirhát, diót, mandulát.
Gen 43:12 Pénzt pedig kétszer annyit vigyetek magatokkal, sőt azt a pénzt is vigyétek vissza, amelyet visszahoztatok a zsákjaitok szájában. Talán tévedés történt.
Gen 43:13 Az öcséteket is vigyétek, keljetek föl, és menjetek vissza ahhoz a férfihoz.
Gen 43:14 A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfinál, és küldje vissza veletek a másik testvéreteket, Benjámint is. Én pedig, ha megfosztva kell lennem gyermekeimtől, hát legyek megfosztva.
Gen 43:15 Akkor fogták a férfiak azt az ajándékot és Benjámint, és kétszer annyi pénzt vettek a kezükbe, felkeltek, elmentek Egyiptomba, és megálltak József előtt.
Gen 43:16 Amint József meglátta velük Benjámint, így szólt a háza felügyelőjének: Vezesd be azokat az embereket a házba, vágj le egy állatot, és készítsd el, mert ezek az emberek ma délben velem ebédelnek.
Gen 43:17 Az pedig úgy cselekedett, ahogy József parancsolta, és bevezette őket József házába.
Gen 43:18 "Azok az emberek pedig megijedtek, hogy József házába vezették őket, és így szóltak: A pénz miatt hoztak ide, amely a múltkor visszakerült a zsákjainkba; hogy ránk rohanjanak, megtámadjanak, és rabszolgákká tegyenek minket a szamarainkkal együtt."
Gen 43:19 Odaléptek azért József házának felügyelőjéhez, és így szóltak neki a ház ajtajában:
Gen 43:20 Kérünk, uram! A múltkor eljöttünk eleséget venni.
Gen 43:21 És mikor az éjjeli szállásra értünk, és kibontottuk zsákjainkat: íme, mindegyikünk zsákja szájában ott volt a pénzünk hiánytalanul. Ezt most visszahoztuk.
Gen 43:22 De más pénzt is hoztunk magunkkal eleséget venni. Nem tudjuk, ki tette a pénzünket a zsákjainkba.
Gen 43:23 Ő így szólt: Legyetek békén, ne féljetek. Istenetek, atyátok Istene adta nektek azt a kincset zsákjaitokba. Pénzetek kezemhez jutott. És kihozta hozzájuk Simeont.
Gen 43:24 Azután bevezette őket József házába, vizet hozatott, megmosták lábukat, és abrakot is adott szamaraiknak.
Gen 43:25 Ők pedig előkészítették az ajándékot, mielőtt József délben megjött, mert megértették, hogy ott ebédelnek.
Gen 43:26 Mikor pedig József hazajött, bevitték neki a házba az ajándékot, amely a kezükben volt és leborultak előtte a földig.
Gen 43:27 Ő pedig kérdezősködött az egészségük felől, majd ezt kérdezte: Egészségben van-e a ti öreg atyátok, akiről beszéltetek nekem? Él-e még?
Gen 43:28 Ők pedig elmondták: Még él, és egészségben van a te szolgád, a mi atyánk. Majd meghajoltak és leborultak előtte.
Gen 43:29 Mikor fölemelte szemét, és meglátta testvérét, Benjámint, az anyja fiát, így szólt: Ő a ti legkisebb testvéretek, akiről nekem szóltatok? Majd ezt mondta: Az Isten legyen hozzád kegyelmes, fiam!
Gen 43:30 Akkor elsietett onnan József, mert fellángolt benne a szeretet öccse iránt, és erőt vett rajta a sírás. Bement hát a szobájába, és ott sírt.
Gen 43:31 Azután megmosta az arcát, és kiment. Uralkodott magán, és ezt mondta: Hozzatok ennivalót.
Gen 43:32 És előhozták külön neki, őnekik is külön, és az egyiptomiaknak is külön, akik vele ettek. Az egyiptomiak ugyanis nem ehettek együtt a héberekkel, mert utálatos az az egyiptomiak előtt.
Gen 43:33 Akkor leültek előtte, az elsőszülött az őt illető helyre, majd sorra a többiek, koruk szerint. Az emberek pedig álmélkodva néztek egymásra.
Gen 43:34 Ő pedig mindenkinek adott a saját asztaláról, és Benjámin része ötször nagyobb volt mindnyájuk részénél. És jóllakván megittasodtak.
Gen 44:1 Azután ezt parancsolta József a háza intézőjének: Töltsd meg ezeknek az embereknek a zsákjait annyi eleséggel, amennyit el tudnak vinni, és mindegyikük pénzét tedd a zsákja szájába.
Gen 44:2 A poharamat pedig, az ezüstpoharat tedd a legkisebbik zsákjának a szájába, a gabonájának árával együtt. Ő úgy cselekedett, ahogy József meghagyta.
Gen 44:3 Reggel, virradatkor elbocsátották az embereket a szamaraikkal együtt.
Gen 44:4 Kimentek a városból, de nem jutottak messzire, amikor József azt mondta a háza intézőjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek, és ha eléred őket, mondd nekik: „Miért fizettetek gonosszal a jóért?
Gen 44:5 Hiszen abból iszik az én uram, és abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, amit cselekedtetek!”
Gen 44:6 Mikor utolérte őket, ezeket a szavakat mondta nekik.
Gen 44:7 Azok pedig így válaszoltak: Miért mond az én uram ilyeneket? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.
Gen 44:8 Íme, a pénzt, amelyet zsákjaink szájában találtunk, meghoztuk neked Kánaán földjéről. Hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?
Gen 44:9 Akinél megtalálják közülünk, szolgáid közül, az haljon meg, sőt mi is szolgái leszünk uramnak.
Gen 44:10 Ő így szólt: Most is legyen beszédetek szerint: akinél megtalálják, az legyen a szolgám, ti azonban mentesek legyetek.
Gen 44:11 Erre mindegyikük sietve lerakta a zsákját a földre, és kioldozta.
Gen 44:12 Ő keresgélni kezdett. A legnagyobbikon kezdte, s a legkisebbiken végezte, és megtalálta a poharat Benjámin zsákjában.
Gen 44:13 Erre ők megszaggaták ruhájukat, mindegyik fölmálházta a szamarát, és visszatértek a városba.
Gen 44:14 Júda és testvérei bementek József házába, aki még ott volt, és földre borultak előtte.
Gen 44:15 József ezt mondta nekik: Hogyan tehettetek ilyet! Hát nem tudjátok, hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud?
Gen 44:16 Júda így válaszolt: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Isten büntetése utolérte szolgáidat. Íme, mi az én uramnak szolgái vagyunk, mind mi, mind pedig az, akinek kezében a poharat megtalálták.
Gen 44:17 Ő pedig ezt mondta: Távol legyen tőlem, hogy ilyet tegyek. Akinek a kezében a poharat megtalálták, az legyen a szolgám, ti pedig békességgel menjetek el atyátokhoz.
Gen 44:18 De Júda hozzálépett, és ezt mondta: Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót füledbe a te szolgád, és ne gerjedjen föl haragod a te szolgád ellen, hiszen olyan vagy, mint a fáraó!
Gen 44:19 Az én uram azt kérdezte szolgáitól: Van-e atyátok vagy testvéretek?
Gen 44:20 Akkor mi azt feleltük az én uramnak: Van egy idős atyánk, akinek idős korában született egy gyermeke. Ennek a bátyja meghalt, és csak ő maga maradt az ő anyjától, és ezért szereti úgy őt az ő atyja.
Gen 44:21 Te azt mondtad szolgáidnak: Hozzátok el hozzám, hadd lássam őt.
Gen 44:22 Mi azt feleltük az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az atyját, mert ha elhagyja, meghal az atyja.
Gen 44:23 Ekkor ezt mondtad szolgáidnak: Ha a legkisebb testvéretek nem jön el veletek, színem elé ne kerüljetek többé!
Gen 44:24 Mikor fölmentünk a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és tudtul adtuk neki az én uram beszédét,
Gen 44:25 atyánk így szólt: „Menjetek vissza, és vegyetek nekünk egy kevés eleséget.”
Gen 44:26 Mi erre azt feleltük: „Nem mehetünk. Ha a legkisebb testvérünk velünk lesz, akkor lemegyünk, mert nem mehetünk annak a férfinak a színe elé, ha nem lesz velünk a legkisebb testvérünk.”
Gen 44:27 Erre a te szolgád, az én atyám azt mondta nekünk: „Tudjátok, hogy a feleségem csak két fiút szült nekem.
Gen 44:28 Az egyik elment tőlem – úgy gondolom, bizonyára vadállat tépte széjjel –, és attól fogva nem láttam.
Gen 44:29 Ha ezt is elviszitek szemem elől, és veszedelem találja érni, akkor ősz fejemet keserűségtől borítva bocsátjátok le a sírba.”
Gen 44:30 Ha tehát most úgy megyek vissza a te szolgádhoz, az én atyámhoz, hogy e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nőve,
Gen 44:31 ha meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal, s akkor a te szolgáid szolgádnak, a mi atyánknak ősz fejét búba borítva bocsátják le a sírba.
Gen 44:32 De szolgád így vállalt kezességet atyjánál a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, életem végéig bűnös legyek atyám előtt.
Gen 44:33 Ezért hadd maradjon itt e gyermek helyett a te szolgád az én uramnak szolgájául. E gyermek pedig menjen el az ő bátyjaival.
Gen 44:34 Mert hogyan mehetnék én atyámhoz, ha e gyermek nincs velem? Nem nézhetném a nyomorúságot, amely atyámat emésztené!
Gen 45:1 Ekkor József már nem tudta tartóztatni magát a körülötte állók előtt, és fölkiáltott: Vezessetek ki előlem mindenkit! Nem is maradt senki nála, amikor megismertette magát a testvéreivel.
Gen 45:2 Hangos sírásra fakadt, úgy, hogy meghallották az egyiptomiak, és meghallotta a fáraó háza népe is.
Gen 45:3 Majd ezt mondta József a testvéreinek: Én vagyok József. Él-e még az atyám? De nem tudtak neki felelni a testvérei, mert megijedtek tőle.
Gen 45:4 József erre így szólt testvéreihez: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor ezt mondta: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.
Gen 45:5 De most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok, mert a ti megmaradásotokért küldött ide engem Isten tielőttetek.
Gen 45:6 Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendő van hátra, amelyben sem szántás, sem aratás nem lesz.
Gen 45:7 Isten küldött el engem előttetek, hogy munkálkodjam a megmaradásotokon e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással.
Gen 45:8 Tehát nem ti küldtetek ide engem, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé és egész házának urává és Egyiptom egész földjének fejedelmévé tett.
Gen 45:9 Siessetek, és menjetek föl atyámhoz, és mondjátok neki: Ezt üzeni fiad, József: „Isten engem egész Egyiptom urává tett. Jöjj le hozzám, ne késsél.
Gen 45:10 Gósen földjén fogsz lakni, és közel leszel hozzám te, fiaid, unokáid, juhaid, barmaid és mindened, amid van.
Gen 45:11 "Eltartalak itt téged – mert még öt évig éhínség lesz –, de te így nem fogsz nélkülözni; sem házad népe, sem semmid, amid van.”"
Gen 45:12 Íme, saját szemetekkel látjátok Benjámin testvéremmel együtt, hogy én magam szólok hozzátok.
Gen 45:13 Beszéljétek hát el atyámnak minden dicsőségemet Egyiptomban és mindazt, amit láttatok. És siessetek azért, hozzátok ide atyámat.
Gen 45:14 Ezzel öccsének, Benjáminnak nyakába borult, és sírt. Benjámin is sírt az ő nyakába borulva.
Gen 45:15 Majd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírt velük. Ezután beszédbe ereszkedtek vele a testvérei.
Gen 45:16 A fáraó házába is eljutott a hír, hogy megjöttek József testvérei. Tetszett ez a fáraónak és a szolgáinak.
Gen 45:17 És azt mondta Józsefnek: Mondd meg testvéreidnek: „Ezt cselekedjétek: rakjátok meg állataitokat, eredjetek, menjetek el Kánaán földjére!
Gen 45:18 Azután vegyétek magatokhoz atyátokat, házatok népét, és jöjjetek hozzám. Nektek adom Egyiptom földjének legjavát, hogy a legzsírosabb földön éljetek.”
Gen 45:19 Parancsomra ezt is mondd nekik: Tegyétek ezt: vigyetek magatokkal Egyiptom földjéről szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, vegyétek föl atyátokat, és jöjjetek.
Gen 45:20 A holmijaitokra pedig ne gondoljatok sajnálkozva, mert egész Egyiptom földjének a legjava a tietek lesz.
Gen 45:21 Így tettek hát Izráel fiai. József adott nekik szekereket a fáraó parancsa szerint, és ennivalót is adott nekik az útra.
Gen 45:22 Ahányan voltak, mindegyiknek adott egy-egy öltözet ruhát. De Benjáminnak háromszáz ezüstpénzt és öt öltözet ruhát adott.
Gen 45:23 Atyjának pedig ezt küldte: tíz szamarat egyiptomi javakkal megrakva, tíz nőstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel felmálházva, útravalóul az atyjának.
Gen 45:24 Így bocsátotta el testvéreit, és ők elmentek, miután intette őket: Ne vitatkozzatok az úton.
Gen 45:25 Feljöttek hát Egyiptomból, és eljutottak Kánaán földjére atyjukhoz, Jákóbhoz.
Gen 45:26 Amikor tudtára adták neki, hogy József még él, és egész Egyiptom földjén uralkodik, szíve elalélt, mert nem hitt nekik.
Gen 45:27 Elbeszéltek hát neki mindent, amit József velük beszélt. Amikor látta a szekereket is, amelyeket József küldött, hogy őt elvigyék, akkor föléledt atyjuknak, Jákóbnak a lelke.
Gen 45:28 Ezt mondta Izráel: Elég nekem, hogy él még a fiam, József! Lemegyek hát, hogy meglássam őt, mielőtt meghalok.
Gen 46:1 Elindult tehát Izráel minden hozzátartozójával, Beérsebába ment, és áldozatokat mutatott be atyja, Izsák Istenének.
Gen 46:2 Isten így szólt Izráelhez éjjeli látomásban: Jákób, Jákób! Ő pedig felelte: Itt vagyok!
Gen 46:3 És mondta: Én vagyok az Isten, a te atyád Istene. Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott téged.
Gen 46:4 Lemegyek veled Egyiptomba, és bizonyosan fel is hozlak onnan. És József keze fogja majd le a szemedet.
Gen 46:5 Fölkerekedett hát Jákób Beérsebából, és elvitték Izráel fiai atyjukat, Jákóbot és gyermekeiket és feleségeiket azokon a szekereken, amelyeket a fáraó küldött érte.
Gen 46:6 Elvitték nyájaikat és szerzeményeiket, amelyeket Kánaán földjén szereztek, és eljutott Egyiptomba Jákób és minden vele levő ivadéka.
Gen 46:7 Fiait és fiúunokáit, leányait és leányunokáit és minden vele levő magzatát elvitte magával Egyiptomba.
Gen 46:8 Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, akik bementek Egyiptomba: Jákób és fiai: Jákób elsőszülötte, Rúben.
Gen 46:9 Rúben fiai pedig: Hanók, Pallú, Hecrón, Karmi.
Gen 46:10 Simeon fiai pedig: Jemúél, Jámín, Óhad, Jákín, Cóhar és Saul, a kánaáni asszony fia.
Gen 46:11 Lévi fiai pedig: Gérsón, Kehát, Merári.
Gen 46:12 Júda fiai pedig: Ér, Ónán, Sélá, Pérec, Zerah. De meghalt Ér és Ónán a Kánaán földjén. Pérec fiai pedig: Hecrón és Hámúl.
Gen 46:13 Issakár fiai pedig: Tólá, Puvvá, Jób és Simrón.
Gen 46:14 Zebulon fiai pedig: Szered, Élón, Jahleél.
Gen 46:15 Ezek Lea fiai, akiket Jákóbnak Paddan-Arámban szült, a lánya pedig Dina volt. Fiainak és leányainak száma összesen harminchárom lélek.
Gen 46:16 Gád fiai pedig: Cifjón, Haggi, Súni, Ecbón, Éri, Aródi és Aréli.
Gen 46:17 Áser fiai pedig: Jimná, Jisvá, Jisvi, Beria és Szerah, a húguk. Beria fiai pedig: Héber és Malkiél.
Gen 46:18 Ezek Zilpá fiai, akit Lábán adott Leának, a leányának. Ezt a tizenhat lelket szülte Jákóbnak.
Gen 46:19 Ráhelnak, Jákób feleségének a fiai: József és Benjámin.
Gen 46:20 Egyiptom földjén született Manassé és Efraim, akiket Ászenat, Pótiferának, Ón papjának leánya szült Józsefnek.
Gen 46:21 Benjámin fiai pedig: Bela, Beker, Asbél, Gérá, Naamán, Éhi, Rós, Muppím, Huppím és Ard.
Gen 46:22 Ezek Ráhel fiai, akik Jákóbnak születtek. Összesen tizennégy lélek.
Gen 46:23 Dán fia pedig: Húsim.
Gen 46:24 Naftáli fiai pedig: Jahceél, Gúni, Jécer és Sillém.
Gen 46:25 Ezek Bilha fiai, akit Lábán adott Ráhelnak, a leányának. Ezeket szülte Jákóbnak, összesen hét lelket.
Gen 46:26 Összesen hatvanhat lélek, akik tőle származtak, és Jákóbbal Egyiptomba mentek, Jákób fiainak feleségeit nem számítva.
Gen 46:27 József fiai pedig, akik Egyiptomban születtek, két lélek. Jákób egész háza népe, mely Egyiptomba ment, hetven lélek.
Gen 46:28 Júdát pedig elküldte maga előtt Józsefhez, hogy útmutatója legyen Gósen felé. És eljutottak Gósen földjére.
Gen 46:29 És József befogatott a szekerébe, és eléje ment atyjának, Izráelnek Gósenbe. Mikor maga előtt látta, nyakába borult, és sokáig sírt.
Gen 46:30 Így szólt Izráel Józsefhez: Immár örömest meghalok, miután láttam az arcodat, hogy még élsz.
Gen 46:31 József pedig ezt mondta testvéreinek és atyja háza népének: Elmegyek, és tudtára adom a fáraónak, hogy testvéreim és atyám háznépe, akik Kánaán földjén voltak, eljöttek hozzám.
Gen 46:32 Minthogy pedig ezek az emberek juhpásztorok s mindig jószágtartó nép voltak, juhaikat, marháikat és mindenüket elhozták, amijük van.
Gen 46:33 S ha majd a fáraó hívat titeket, és azt kérdi: mi a foglalkozásotok,
Gen 46:34 "azt mondjátok: jószágtartó emberek voltak szolgáid gyermekségüktől fogva mind ez ideig, mi is, mint atyáink; hogy lakhassatok Gósen földjén. Mert minden juhpásztor utálatos az egyiptomiak előtt."
Gen 47:1 József elment, és tudtára adta a fáraónak: Atyám és testvéreim idejöttek Kánaán földjéről juhaikkal, barmaikkal és mindenükkel, amijük van, és most Gósen földjén vannak.
Gen 47:2 Maga mellé vett ötöt testvérei közül, és a fáraó elé állította őket.
Gen 47:3 A fáraó azt kérdezte a testvérektől: Mi a foglalkozásotok? Ők így feleltek: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint az atyáink.
Gen 47:4 Majd azt mondták a fáraónak: Azért jöttünk, hogy e földön megtelepedjünk, mert a te szolgáid állatainak nincs legelőjük, mivel hatalmassá lett az éhség Kánaán földjén. Hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földjén.
Gen 47:5 A fáraó így szólt Józsefhez: Atyád és testvéreid idejöttek hozzád.
Gen 47:6 Egyiptom földje, íme, előtted van. E föld legjobb részén telepítsd le atyádat és testvéreidet, hadd lakjanak a Gósen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat az én jószágaim gondviselőivé.
Gen 47:7 József bevezette atyját, Jákóbot is, és a fáraó elé állította. Jákób köszöntötte a fáraót.
Gen 47:8 Ő ezt kérdezte Jákóbtól: Hány esztendős vagy?
Gen 47:9 Jákób ezt felelte a fáraónak: Vándorlásom esztendeinek száma százharminc esztendő. Életem esztendeinek napjai kevesek és nyomorúságosak voltak, nem érték el atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők vándoroltak.
Gen 47:10 Majd megáldotta Jákób a fáraót, és kiment a fáraó elől.
Gen 47:11 Letelepítette hát József atyját és testvéreit, és birtokot adott nekik Egyiptom földjén, az ország legjobb részén, Ramszesz földjén, ahogy a fáraó megparancsolta.
Gen 47:12 Ellátta József atyját és testvéreit és atyjának egész háza népét kenyérrel, a gyermekeik számának megfelelően.
Gen 47:13 Kenyér nem volt az egész földkerekségen, mert igen nagy volt az éhínség, és Egyiptom és Kánaán földje elalélt az éhség miatt.
Gen 47:14 József pedig összeszedett minden pénzt, ami Egyiptom és Kánaán földjén található volt, a gabona fejében, amelyet vásároltak. Ezt a pénzt bevitte József a fáraó házába.
Gen 47:15 Amikor elfogyott a pénz Egyiptom földjén is, Kánaán földjén is, egész Egyiptom Józsefhez ment, és azt mondták: Adj nekünk kenyeret! Miért haljunk meg szemed láttára azért, mert nincs pénz?
Gen 47:16 József így felelt: Hozzátok ide jószágaitokat, adok nektek jószágaitokért, ha már nincs pénz.
Gen 47:17 Erre elvitték jószágaikat Józsefhez, és az adott nekik kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért. Eltartotta őket abban az esztendőben kenyérrel minden jószágukért.
Gen 47:18 Amikor eltelt az esztendő, a második esztendőben is elmentek hozzá, és így szóltak: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és nyájaink mind az én uramnál vannak. Amint látja az én uram, semmink sem maradt, csak a testünk és a földünk.
Gen 47:19 Miért vesszünk el szemed láttára mind mi magunk, mind a földünk? Vegyél meg minket és a földünket a kenyérért cserébe, és mi a földünkkel együtt a fáraó szolgái leszünk. Csak adj magot, hogy éljünk, s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.
Gen 47:20 József tehát megvette egész Egyiptom földjét a fáraónak, mert az egyiptomiak mind eladták a földjüket, mivel elhatalmasodott rajtuk az éhség. Így a föld a fáraóé lett.
Gen 47:21 A népet pedig egyik városból a másikba telepítette, Egyiptom egyik határszélétől a másik széléig.
Gen 47:22 Csak a papok földjét nem vette meg, mert a papoknak szabott részük volt a fáraótól, és abból a szabott részből éltek, amit a fáraó adott nekik. Ezért nem adták el a földjüket.
Gen 47:23 Akkor József ezt mondta a népnek: Íme, a mai napon megvettelek titeket és földeteket a fáraónak. Itt van számotokra a mag, vessétek be a földet!
Gen 47:24 Betakarításkor adjatok a fáraónak egyötöd részt, négy rész pedig legyen a tietek a mező bevetésére és élelmetekre, mind magatoknak, mind házatok népének és gyermekeiteknek eledelül.
Gen 47:25 Ők ezt felelték: Megmentetted az életünket. Hadd találjunk kegyelmet uram szeme előtt, és mi a fáraó szolgái leszünk.
Gen 47:26 És törvénnyé tette azt József mind e mai napig Egyiptom földjén, hogy a fáraóé az ötödrész, egyedül csak a papok földje nem volt az övé.
Gen 47:27 Izráel tehát Egyiptomban a Gósen földjén lakott, megörökölték azt, megszaporodtak és nagyon-nagyon megsokasodtak ott.
Gen 47:28 Jákób pedig tizenhét esztendeig élt Egyiptom földjén, és élete esztendeinek ideje száznegyvenhét esztendő volt.
Gen 47:29 "Mikor elközelgettek Izráel halálának napjai, hívatta fiát, Józsefet, és ezt mondta neki: Ha kedves vagyok előtted, kérlek, tedd a kezedet a csípőm alá, és légy hozzám szeretettel és hűséggel; kérlek, ne Egyiptomban temess el engem."
Gen 47:30 Miután elalszom az én atyáimmal, vigyél ki engem Egyiptomból, és temess el az ő sírjukba. József így felelt: Szavaid szerint fogok cselekedni.
Gen 47:31 Majd így szólt fiához: Esküdj meg nekem! És megesküdött neki. Ekkor Izráel leborult az ágy fejénél.
Gen 48:1 Ezek után megmondták Józsefnek: Íme, atyád beteg. Ekkor odavitte magával két fiát, Manassét és Efraimot.
Gen 48:2 És tudtára adták Jákóbnak: Íme, fiad, József hozzád jön. Ekkor Izráel összeszedte erejét, és felült az ágyon.
Gen 48:3 Ezt mondta Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, és megáldott engem.
Gen 48:4 Azt mondta nekem: Íme, megszaporítalak és megsokasítalak, és népek sokaságává teszlek, s ezt a földet utánad utódaidnak adom örök birtokul.
Gen 48:5 Most tehát a két fiad, akik Egyiptom földjén az előtt születtek, hogy én hozzád jöttem Egyiptomba, legyenek az enyéim! Efraim és Manassé, akárcsak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
Gen 48:6 Azok a szülötteid pedig, akiket őutánuk nemzettél, a tieid lesznek, és bátyjaik nevét viseljék örökségükben.
Gen 48:7 Mert amikor Paddánból jöttem, meghalt mellettem Ráhel Kánaán földjén, amikor már csak egy rövid útra voltam Efrátától, és eltemettem őt ott az Efratába, azaz a Betlehembe vezető úton.
Gen 48:8 Mikor Izráel meglátta József fiait, ezt mondta: Kik ezek?
Gen 48:9 József ezt felelte atyjának: A fiaim, akiket Isten itt adott nekem. Ő így szólt: Hozd ide hozzám, hadd áldjam meg őket!
Gen 48:10 Mert Izráelnek szeme meghomályosodott az öregség miatt, és nem látott. Ekkor József hozzávitte őket, ő pedig megcsókolgatta és megölelgette őket.
Gen 48:11 Ezt mondta Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy megláthatom az arcodat, és íme, Isten megengedte, hogy lássam utódaidat is.
Gen 48:12 Akkor József kivette őket atyjának térdei közül, és leborult arccal a földre.
Gen 48:13 Majd fogta mindkettejüket, Efraimot a jobb kezével, Izráel bal keze felől, Manassét pedig a bal kezével, Izráelnek a jobb keze felől, és odavitte őket hozzá.
Gen 48:14 Izráel pedig kinyújtotta a jobb kezét, és rátette Efraim fejére, pedig ő volt a kisebbik, a bal kezét pedig Manassé fejére. Tudatosan tette keresztbe kezeit, noha az elsőszülött Manassé volt.
Gen 48:15 És megáldotta Józsefet e szavakkal: Az Isten, aki előtt jártak atyáim, Ábrahám és Izsák, az Isten, aki gondomat viselte, amióta vagyok, mind e napig:
Gen 48:16 az az angyal, aki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék nevemet és atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és sokasodjanak meg e földön.
Gen 48:17 Mikor József látta, hogy atyja a jobb kezét Efraim fejére teszi, nem tetszett neki, és megfogta atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manassé fejére tegye át.
Gen 48:18 Ezt mondta József az atyjának: Nem úgy, atyám, mert ez az elsőszülött! Ennek a fejére tedd a jobb kezedet.
Gen 48:19 Atyja azonban nem akarta, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnő, de öccse jobban megnövekszik nála, és utóda népek sokaságává lesz.
Gen 48:20 És így áldotta meg őket azon a napon: Ha áld Izráel, téged említsen ily módon: tegyen olyanná Isten, mint Efraimot és Manassét! És Efraimot Manassé elé tette.
Gen 48:21 Azután ezt mondta Izráel Józsefnek: Íme, én meghalok, de Isten veletek lesz, és visszavisz titeket atyáitok földjére.
Gen 48:22 Neked pedig atyádfiaiénál egy résszel többet adok, amelyet kardommal és íjammal az emóriaktól elvettem.
Gen 49:1 Jákób hívatta fiait, és ezt mondta: Gyűljetek ide, hadd adjam tudtotokra, mi következik rátok a messze jövőben.
Gen 49:2 Gyűljetek össze, s hallgassatok meg, Jákób fiai! Hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.
Gen 49:3 Rúben, elsőszülöttem vagy te, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban.
Gen 49:4 Állhatatlan, mint a víz, nem leszel első, mert atyád ágyába léptél, s akkor megfertőztetted! Ágyamba lépett ő.
Gen 49:5 Simeon és Lévi testvérek, erőszak eszköze a fegyverük.
Gen 49:6 Tanácsukban ne legyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesüljön dicsőségem, mert haragjukban férfit öltek, s kedvük telve inát szegték a bikának.
Gen 49:7 Átkozott a haragjuk, mert erőszakos, és a dühük, mivel kegyetlen. Elszórom őket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.
Gen 49:8 Júda! Téged magasztalnak testvéreid, kezed ellenségeid nyakán lesz, s meghajolnak előtted atyádfiai.
Gen 49:9 Oroszlánkölyök vagy, Júda. Zsákmányt ejteni mész el, fiam! Leheversz, és megpihensz, mint a hím oroszlán és mint a nőstény oroszlán. Ki veri fel őt?
Gen 49:10 Nem távozik el Júdából a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térde közül, míg eljön Siló, akinek engednek a népek.
Gen 49:11 Szőlőtőhöz köti szamarát és nemes venyigéhez szamara csikóját, a ruháját borban mossa és köntösét a szőlő vérében.
Gen 49:12 Bortól zavarosak a szemei, tejtől fehérek a fogai.
Gen 49:13 A tenger partjáig tart Zebulon lakóhelye, a hajók kikötőjéig, s határának széle Szídónig ér.
Gen 49:14 Issakár olyan, mint az erős csontú szamár, a karámok közt heverész.
Gen 49:15 Mikor látja, hogy jó a nyugalom, és hogy a föld milyen kies, teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.
Gen 49:16 Dán ítéli a maga népét, mint Izráel bármely törzse.
Gen 49:17 Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, amely a ló csüdjébe harap, hogy a lovasa hanyatt esik.
Gen 49:18 Szabadításodra várok, URam!
Gen 49:19 Gád! Martalócok háborgatják, de végül majd ő hág azok sarkába.
Gen 49:20 Ásér kenyere kövér, királyi csemegét ad.
Gen 49:21 Naftáli gyors lábú szarvas, beszéde kedves.
Gen 49:22 Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon.
Gen 49:23 Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók.
Gen 49:24 De fölhúzva marad íja, megfeszülve karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától.
Gen 49:25 Atyád Istenétől, aki segítsen, a Mindenhatótól, aki áldjon meg az ég áldásaival onnan felülről, a lent elterülő mélység áldásaival, az emlők és az anyaméh áldásaival.
Gen 49:26 Atyád áldásai meghaladják az ősi hegyek áldását, az örök halmok kiességét. Ez mind szálljon József fejére, a testvérek közül kiválasztottnak a homlokára.
Gen 49:27 Benjámin ragadozó farkas: reggel zsákmányt eszik, este pedig prédát oszt.
Gen 49:28 Ez Izráel tizenkét törzse, és ez az, amit atyjuk mondott nekik, amikor megáldotta őket. Mindegyiket a hozzá illő áldással áldotta meg.
Gen 49:29 Azután ezt parancsolta nekik: immár népemhez takaríttatom, temessetek atyáimhoz, abba a barlangba, amely a hettita Efrón mezején van.
Gen 49:30 Abba a barlangba, amely Kánaán földjén, Mamréval szemben, Makpéla mezején van, amelyet Ábrahám a mezővel együtt megvett a hettita Efróntól, temetésre való örökségül.
Gen 49:31 Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. Oda temették Izsákot és feleségét, Rebekát. És oda temettem el Leát is.
Gen 49:32 A Hét fiaitól megvett tulajdon ez a mező és a rajta levő barlang.
Gen 49:33 Amikor befejezte Jákób a fiainak adott parancsokat, fölhúzta lábát az ágyra. Azután elhunyt, és népéhez takaríttatott.
Gen 50:1 Ekkor József atyja arcára borult, siratta és csókolgatta őt.
Gen 50:2 Azután megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az atyját. Az orvosok be is balzsamozták Izráelt.
Gen 50:3 Negyven nap telt el ezzel, mert ennyi ideig tart a bebalzsamozás. Az egyiptomiak pedig hetven napig siratták őt.
Gen 50:4 Mikor elmúltak siratásának a napjai, így szólt József a fáraó háznépéhez: Ha kedves vagyok előttetek, mondjátok el a fáraónak ezt a kérésemet:
Gen 50:5 Atyám megesketett engem e szóval: „Íme, meghalok. Oda temess el engem, a síromba, amelyet Kánaán földjén készítettem magamnak.” Most hát kérlek, hadd menjek el, hadd temessem el ott atyámat, azután visszatérek.
Gen 50:6 A fáraó így szólt: Menj el, és temesd el atyádat, ahogy megesketett téged.
Gen 50:7 El is ment József, hogy eltemesse atyját, és vele együtt ment a fáraó minden szolgája, házának vénei és az összes egyiptomi vén
Gen 50:8 meg József egész háza népe, bátyjai és atyjának háza népe. Csak gyermekeiket, juhaikat és marháikat hagyták Gósen földjén.
Gen 50:9 Ezenfelül harci szekerek és lovasok is mentek vele, úgyhogy igen nagy sereg volt.
Gen 50:10 Mikor Átád szérűjéhez értek, amely a Jordánon túl van, ott nagy és keserves sírással sírtak. József pedig hét napig gyászolta atyját.
Gen 50:11 Amikor az ország lakosai, a kánaániak látták ezt a gyászt Átád szérűjénél, ezt mondták: Keserves gyásza ez az egyiptomiaknak. Azért nevezték azt a helyet a Jordánon túl ÁbélMicraimnak.
Gen 50:12 Úgy cselekedtek Jákóbbal a fiai, ahogy megparancsolta nekik.
Gen 50:13 Elvitték Kánaán földjére, és eltemették a Makpéla mezején levő barlangba, amelyet Ábrahám a mezővel együtt temetkezési helyül vásárolt a hettita Efróntól Mamréval szemben.
Gen 50:14 József, miután eltemette atyját, visszatért Egyiptomba, testvéreivel és mindazokkal, akik vele fölmentek atyjának temetésére.
Gen 50:15 Amikor látták József testvérei, hogy atyjuk meghalt, ezt mondták: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszafizeti nekünk mindazt a gonoszt, amit elkövettünk rajta.
Gen 50:16 Ezt üzenték tehát Józsefnek: Atyád ezt parancsolta nekünk halála előtt:
Gen 50:17 „Így szóljatok Józsefhez: Kérünk, bocsásd meg testvéreidnek vétkét és bűneit, hogy rosszat tettek ellened.” Most hát bocsásd meg azoknak vétkét, akik atyád Istenének szolgái. József sírva fakadt, amikor ezt mondták neki.
Gen 50:18 Ekkor odamentek hozzá a testvérei, leborultak előtte, és így szóltak: Íme, szolgáid vagyunk.
Gen 50:19 De József így felelt: Ne féljetek! Hát Isten vagyok-e én?
Gen 50:20 Ti rosszat gondoltatok felőlem, de Isten úgy gondolta, hogy jóra fordítja azt, hogy úgy cselekedjék, amint ma van, hogy sok nép életét megtartsa.
Gen 50:21 Azért most ne féljetek! Eltartalak titeket és gyermekeiteket. Így vigasztalta meg őket, és szívükre beszélt.
Gen 50:22 József pedig és atyjának háza népe Egyiptomban lakott. József száztíz évig élt,
Gen 50:23 és meglátta Efraim fiait harmadízig. Manassé fiának, Mákirnak is születtek gyermekei, akik József térdén növekedtek föl.
Gen 50:24 Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal gondotokat fogja viselni, és felvisz titeket e földről arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
Gen 50:25 Majd megeskette József Izráel fiait: Mikor Isten bizonyosan meglátogat titeket, vigyétek föl magatokkal innen az én tetememet.
Gen 50:26 És mikor József száztíz éves korában meghalt Egyiptomban, bebalzsamozták, és koporsóba tették.
Exo 1:1 Ez a nevük Izráel fiainak, akik Jákóbbal Egyiptomba mentek. Mindegyik a háza népével ment:
Exo 1:2 Rúben, Simeon, Lévi és Júda,
Exo 1:3 Issakár, Zebulon és Benjámin,
Exo 1:4 Dán és Naftáli, Gád és Ásér.
Exo 1:5 Összesen hetven lélek volt, akik Jákóbtól származtak. József pedig már Egyiptomban volt.
Exo 1:6 Azután meghalt József és minden testvére és az az egész nemzedék.
Exo 1:7 Izráel fiai pedig szaporák voltak, szaporodtak és sokasodtak, és nagyon hatalmassá lettek, úgy, hogy megtelt velük az ország.
Exo 1:8 Eközben új király támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet.
Exo 1:9 Így szólt a népéhez: Íme, az Izráel fiainak népe nagyobb és hatalmasabb nálunk.
Exo 1:10 Rajta, bánjunk okosan vele, hogy meg ne sokasodjék, és nehogy az legyen, hogy ha háború támad, ő is ellenségünkhöz csatlakozzon, és ellenünk harcoljon, és az országból kivonuljon.
Exo 1:11 Ezért hajcsárokat rendeltek föléjük, hogy nehéz munkával sanyargassák őket. Gabonatároló városokat építettek a fáraónak, Pitómot és Ramszeszt.
Exo 1:12 "De minél inkább sanyargatták őket, annál inkább sokasodtak, és annál inkább terjeszkedtek; ezért féltek Izráel fiaitól."
Exo 1:13 Pedig kegyetlenül dolgoztatták az egyiptomiak Izráel fiait.
Exo 1:14 Kemény munkával keserítették életüket: sárcsinálással, vályogvetéssel és mindenféle mezei munkával. Sokféle munkával kegyetlenül sanyargatták őket.
Exo 1:15 Ezután azt mondta Egyiptom királya a héber bábáknak, akik közül az egyiknek Sifrá, a másiknak Púá volt a neve:
Exo 1:16 Amikor héber asszonyok szülése körül segédkeztek, nézzetek a szülőszékre: ha fiú az, öljétek meg, ha pedig leány, hadd éljen.
Exo 1:17 De a bábák félték Istent, és nem cselekedtek úgy, ahogy Egyiptom királya parancsolta nekik, hanem életben hagyták a gyermekeket.
Exo 1:18 Ezért Egyiptom királya magához hívatta a bábákat, és azt mondta nekik: Miért tettétek azt, hogy életben hagytátok a gyermekeket?
Exo 1:19 A bábák pedig így feleltek a fáraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek. Mire a bába eljut hozzájuk, már szülnek.
Exo 1:20 Ezért Isten jót tett a bábákkal, a nép pedig sokasodott, és igen hatalmassá lett.
Exo 1:21 És mivel a bábák félték Istent, megszaporította háza népüket.
Exo 1:22 Ekkor a fáraó megparancsolta egész népének: Minden újszülött fiút vessetek a folyóba, csak a leányokat hagyjátok életben!
Exo 2:1 Egy Lévi nemzetségéből való férfi elment, és feleségül vett egy Lévi-leányt.
Exo 2:2 Az asszony fogant méhében, és fiút szült. Amikor látta, hogy szép a gyermek, három hónapig rejtegette.
Exo 2:3 De mikor tovább nem rejtegethette, szerzett neki egy gyékényládácskát, bekente gyantával és szurokkal, belehelyezte a gyermeket, és letette a folyó szélén a sás közé.
Exo 2:4 A nénje pedig megállt távol, hogy megtudja, mi történik vele.
Exo 2:5 Ekkor lement a fáraó leánya, hogy megfürödjék a folyóban, a szolgálóleányai pedig a víz partján járkáltak. Amint meglátta a ládácskát a sás között, odaküldte szolgálóleányát, és kihozatta.
Exo 2:6 Kinyitotta, és meglátta a gyermeket: íme, egy síró fiú volt! Megszánta, és azt mondta: A héberek gyermekei közül való.
Exo 2:7 A nénje pedig azt mondta a fáraó leányának: Elmenjek-e, és hívjak-e egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közül, hogy szoptassa neked a gyermeket?
Exo 2:8 A fáraó leánya így felelt neki: Menj el! Elment hát a leány, és elhívta a gyermek anyját.
Exo 2:9 A fáraó leánya azt mondta neki: Vidd el ezt a gyermeket, és szoptasd nekem, és én megadom jutalmadat. Erre az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta.
Exo 2:10 Mikor a gyermek felnőtt, a fáraó leányához vitte őt, és az a fiává fogadta, és Mózesnek nevezte, mert azt mondta: a vízből húztam ki.
Exo 2:11 Amikor Mózes felnövekedett, kiment atyjafiaihoz, és látta nehéz munkájukat. Meglátta, hogy egy egyiptomi férfi ver egy héber férfit az ő atyjafiai közül.
Exo 2:12 Mikor körültekintett, és látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokba.
Exo 2:13 Másnap is kiment, és íme, két héber férfi veszekedett. Azt mondta annak, aki bűnös volt: Miért vered a testvéredet?
Exo 2:14 Az pedig így felelt: Kicsoda tett téged felettessé és bíróvá fölöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted az egyiptomit? Mózes pedig megijedt, és azt mondta magában: Bizony, kitudódott a dolog.
Exo 2:15 A fáraó is meghallotta ezt a dolgot, és Mózest halálra kerestette. De Mózes elmenekült a fáraó elől, és Midján földjén telepedett le. Ott leült egy kútnál.
Exo 2:16 Midján papjának pedig hét leánya volt. Odamentek, vizet húztak, és telemerték a vályúkat, hogy megitassák atyjuk juhait.
Exo 2:17 A pásztorok is odamentek, és elűzték őket. Mózes pedig fölkelt, és segített a leányoknak, és megitatta juhaikat.
Exo 2:18 Mikor atyjukhoz, Reuélhez hazaértek, ő megkérdezte: Mi az oka, hogy ma ilyen hamar megjöttetek?
Exo 2:19 Ők így válaszoltak: Egy egyiptomi férfi oltalmazott meg minket a pásztoroktól, sőt még vizet is húzott nekünk, és megitatta a juhokat.
Exo 2:20 Erre így szólt a leányainak: Hol van ő? Miért hagytátok ott azt a férfit? Hívjátok el, hogy egyen valamit!
Exo 2:21 Mózes jónak látta, hogy ott maradjon a férfinál, aki feleségül adta Mózeshez a leányát, Cippórát.
Exo 2:22 Az asszony fiút szült, ő pedig Gérsómnak nevezte, mert azt mondta: Jövevény lettem idegen földön.
Exo 2:23 "E hosszú idő alatt meghalt Egyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodtak a szolgaság miatt; kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajkiáltásuk feljutott Istenhez."
Exo 2:24 Meghallotta Isten a fohászkodásukat, és megemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
Exo 2:25 Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk.
Exo 3:1 Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának juhait őrizte. Egyszer a juhokat a pusztán túl terelte, és az Isten hegyéhez, a Hórebhez jutott.
Exo 3:2 Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában, egy csipkebokor közepében. Látta, hogy íme, a csipkebokor ég, de a tűz nem emészti meg.
Exo 3:3 Azt mondta Mózes: Odamegyek, hogy lássam ezt a nagy csodát, hogy miért nem ég el a csipkebokor.
Exo 3:4 Látta az ÚR, hogy odament megnézni, és szólította őt Isten a csipkebokor közepéből: Mózes! Mózes! Ő így felelt: Itt vagyok.
Exo 3:5 Azt mondta neki Isten: Ne jöjj közel, oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz!
Exo 3:6 Majd azt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Mózes pedig elrejtette arcát, mert félt Istenre tekinteni.
Exo 3:7 Az ÚR pedig azt mondta: Bizony, láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam a sanyargatóik miatt való kiáltását, sőt ismerem szenvedéseit.
Exo 3:8 Le is szállok, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezéből, és felvigyem őt arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre, a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére.
Exo 3:9 És most, íme, feljutott hozzám Izráel fiainak kiáltása, és láttam is a nyomorgatást, amellyel sanyargatják őket az egyiptomiak.
Exo 3:10 Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, és hozd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból.
Exo 3:11 Mózes azonban így szólt Istenhez: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból?
Exo 3:12 Ő így felelt: Én veled leszek! Ez lesz a jele, hogy én küldtelek: amikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni Istennek.
Exo 3:13 Mózes azt mondta Istennek: Íme, én elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: „Atyáitok Istene küldött engem hozzátok.” És ha kérdezik tőlem: mi az ő neve, mit feleljek nekik?
Exo 3:14 Isten azt mondta Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK. És mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem hozzátok.
Exo 3:15 Majd ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: „Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökké, és ez az én emlékezetem nemzedékről nemzedékre.”
Exo 3:16 Menj el, gyűjtsd össze Izráel véneit, és mondd ezt nekik: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene megjelent nekem, és azt mondta: „Megemlékeztem rólatok és arról, amit elkövettek rajtatok Egyiptomban.
Exo 3:17 Megmondtam, hogy kiviszlek titeket az egyiptomi nyomorúságból a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak földjére, a tejjel és mézzel folyó földre.”
Exo 3:18 És ha hallgatnak a szavadra, akkor menj be te Izráel véneivel Egyiptom királyához, és így szóljatok neki: Az ÚR, a héberek Istene megjelent nekünk. Most azért hadd menjünk háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk az ÚRnak, a mi Istenünknek.
Exo 3:19 Én pedig tudom, hogy az egyiptomi király nem engedi meg nektek, hogy elmenjetek, csak az erőszaknak enged.
Exo 3:20 Ezért kinyújtom kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodámmal, melyeket véghezviszek benne. Így majd elbocsát titeket.
Exo 3:21 És kedvessé teszem e népet az egyiptomiak előtt, úgyhogy amikor kimentek, nem mentek üres kézzel.
Exo 3:22 Minden asszony kérjen a szomszédasszonyától és lakótársnőjétől ezüst és arany ékszereket és ruhákat, és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra. Így fogjátok kifosztani Egyiptomot.
Exo 4:1 Így felelt erre Mózes: De ha nem hisznek nekem, s nem hallgatnak a szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg neked az ÚR?
Exo 4:2 Erre az ÚR azt mondta neki: Mi az a kezedben? Bot – felelte ő.
Exo 4:3 Dobd a földre! – mondta az ÚR. S amint a földre dobta, kígyóvá lett, és Mózes elfutott előle.
Exo 4:4 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és fogd meg a farkát! Erre kinyújtotta a kezét, megragadta azt, és bottá vált a kezében.
Exo 4:5 Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az ÚR, atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
Exo 4:6 Majd azt mondta neki az ÚR: Most dugd be a kezed a kebledbe! Ő bedugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta, íme, olyan poklos volt a keze, mint a hó.
Exo 4:7 Ezután azt mondta az ÚR: Dugd vissza a kezed a kebledbe! Erre visszadugta a kezét a keblébe, majd kivette a kebléből, és íme, ismét olyanná lett, mint a teste.
Exo 4:8 Ha úgy lenne, hogy nem hisznek neked, és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
Exo 4:9 Ha pedig úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor meríts vizet a folyóból, öntsd a szárazra, és a víz, amelyet a folyóból merítettél, vérré lesz a szárazon.
Exo 4:10 Mózes azt monda az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesszóló, azelőtt sem voltam az, és azóta sem vagyok, hogy beszéltél a szolgáddal. Nehézajkú és nehéznyelvű vagyok.
Exo 4:11 De az ÚR azt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Vajon ki tesz némává vagy süketté vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az ÚR?
Exo 4:12 Most hát eredj, és én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, amit mondanod kell.
Exo 4:13 Ő pedig mondta: Kérlek, Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz.
Exo 4:14 Erre fölgerjedt az ÚR haragja Mózes ellen, és azt mondta: Nemde testvéred a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő jól tud beszélni, és íme, ő ki is jön eléd, s mihelyt meglát, örvendezni fog szívében.
Exo 4:15 Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én leszek a te száddal és az ő szájával, és megtanítalak titeket arra, amit tennetek kell.
Exo 4:16 Ő beszél majd helyetted a néphez, és ő lesz a te szájad, te pedig istenként leszel mellette.
Exo 4:17 Ezt a botot pedig vedd a kezedbe, hogy véghezvidd vele azokat a jeleket.
Exo 4:18 Ekkor visszament Mózes apósához, Jetróhoz, és azt mondta neki: Hadd menjek, és térjek vissza testvéreimhez Egyiptomba, hogy meglássam, élnek-e még. Jetró így felelt neki: Eredj el békességgel!
Exo 4:19 Az ÚR pedig így szólt Mózeshez Midjánban: Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok a férfiak, akik téged halálra kerestek.
Exo 4:20 Ekkor vette Mózes a feleségét és fiait, felültette őket a szamárra, és visszatért Egyiptomba. Az Isten botját pedig a kezébe vette.
Exo 4:21 Azt mondta az ÚR Mózesnek: Amikor elindulsz, hogy visszatérj Egyiptomba, ügyelj arra, hogy mindazokat a csodákat véghezvidd a fáraó előtt, amelyeket hatalmadba adtam. Én pedig megkeményítem a szívét, és nem bocsátja el a népet.
Exo 4:22 "Ezt mondd tehát a fáraónak: Így szól az ÚR: „Izráel népe az én elsőszülött fiam;"
Exo 4:23 azért azt mondom neked: bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nekem, és ha te vonakodsz elbocsátani, íme, én megölöm a te elsőszülött fiadat.”
Exo 4:24 Amikor úton volt, egy szálláson eléállt az ÚR, és meg akarta ölni.
Exo 4:25 De Cippóra vett egy éles követ, és lemetszette fia előbőrét, és Mózes lába elé vetette e szavakkal: Bizony, véren szerzett jegyesem vagy nekem!
Exo 4:26 Erre békét hagyott neki. És Cippóra azt mondta: Véren szerzett jegyes a körülmetélkedésért.
Exo 4:27 Áronnak pedig azt mondta az ÚR: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment, és találkozott vele az Isten hegyénél, és megcsókolta.
Exo 4:28 Mózes pedig elbeszélte Áronnak az ÚR minden szavát, amelyekkel elküldte őt, és mindazokat a jeleket, amelyeket rábízott.
Exo 4:29 Majd elment Mózes és Áron, és összegyűjtötték Izráel fiai közül a véneket.
Exo 4:30 Áron elmondta mindazt, amit az ÚR mondott Mózesnek, és bemutatta a jeleket a nép szeme láttára.
Exo 4:31 Amikor a nép hitt, és megértette, hogy meglátogatta az ÚR Izráel fiait, és megtekintette nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak.
Exo 5:1 Azután elment Mózes és Áron, és azt mondták a fáraónak: Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: „Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szenteljenek nekem a pusztában.”
Exo 5:2 A fáraó azt felelte: Kicsoda az az ÚR, hogy hallgassak a szavára, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az URat, és nem is bocsátom el Izráelt.
Exo 5:3 Ők pedig azt mondták erre: A héberek Istene megjelent nekünk. Hadd menjünk hát háromnapi útra a pusztába, hogy áldozhassunk az ÚRnak, a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen minket döghalállal vagy fegyverrel.
Exo 5:4 Egyiptom királya erre így felelt nekik: Mózes és Áron! Miért vonjátok el a népet a munkájától? Menjetek a dolgotokra!
Exo 5:5 Azt is mondta a fáraó: Íme, a föld népe most sok, és ti elhagyatjátok velük a munkájukat!
Exo 5:6 Még aznap megparancsolta a fáraó a nép hajcsárainak és felügyelőinek:
Exo 5:7 Ne adjatok többé szalmát a népnek a vályogvetéshez, mint ezelőtt! Hadd menjenek el ők maguk, és szedjenek maguknak szalmát.
Exo 5:8 De a korábban kirótt téglaszámot vessétek ki rájuk, ne engedjetek belőle, mert restek ők, és azért kiáltoznak így: Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek!
Exo 5:9 Meg kell nehezíteni ezeknek az embereknek a feladatát, hogy az lefoglalja őket, és ne hajoljanak hazug beszédekre.
Exo 5:10 Kimentek tehát a nép hajcsárai és felügyelői, és közölték a néppel: Azt mondja a fáraó: Nem adok nektek szalmát!
Exo 5:11 Menjetek, szedjetek magatoknak onnan, ahol találtok. De semmit nem engedünk el a munkátokból.
Exo 5:12 Ekkor elszéledt a nép egész Egyiptomban, hogy tarlót tépjenek szalmának.
Exo 5:13 A hajcsárok pedig szorították őket, és azt mondták: Végezzétek el a munkátokat, mindennap a kiszabott munkát úgy, mint akkor, amikor még volt szalma.
Exo 5:14 És verték az Izráel fiai közül való felügyelőket, akiket a fáraó hajcsárai rendeltek föléjük, és azt mondogatták: Miért nem végeztétek el a rátok kiszabott mennyiséget sem tegnap, sem ma úgy, mint azelőtt?
Exo 5:15 Akkor elmentek az Izráel fiai közül való felügyelők, és így kiáltottak a fáraóhoz: Miért cselekszel így szolgáiddal?
Exo 5:16 Szalmát nem adnak szolgáidnak, és azt mondják nekünk: Csináljatok téglát! És íme, szolgáidat verik, s ezzel néped ellen vétkezel.
Exo 5:17 Ő pedig azt válaszolta: Lusták vagytok, restek, azért mondjátok: menjünk el, és áldozzunk az ÚRnak!
Exo 5:18 Most pedig menjetek, dolgozzatok, szalmát ugyan nem adnak nektek, de a rátok kirótt téglaszámot be kell adnotok.
Exo 5:19 Akkor látták Izráel fiainak a felügyelői, hogy bajban vannak, mert azt kell mondaniuk: a tégla számát lejjebb ne szállítsátok, mindennap legyen kész az aznapi munka.
Exo 5:20 Amikor kijöttek a fáraótól, szembetalálkoztak Mózessel és Áronnal.
Exo 5:21 Azt mondták nekik: Nézzen rátok az ÚR, és ítéljen meg titeket, akik rossz hírbe kevertetek minket a fáraó előtt és a szolgái előtt, mert fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket.
Exo 5:22 Ekkor Mózes visszament az ÚRhoz, és azt mondta: Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel? Miért küldtél engem ide?
Exo 5:23 Mert attól fogva, hogy bementem a fáraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, rosszabbul bánik e néppel. Te pedig nem szabadítottad meg a népedet.
Exo 6:1 Ekkor az ÚR azt mondta Mózesnek: Majd meglátod, mit cselekszem a fáraóval, mert hatalmas kéz miatt kell őket elbocsátania, és hatalmas kéztől kényszerítve űzi el őket a földjéről.
Exo 6:2 Majd Isten azt mondta Mózesnek: Én vagyok az ÚR!
Exo 6:3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg, mint mindenható Isten, de az ÚR nevemen nem voltam előttük ismert.
Exo 6:4 Szövetséget is kötöttem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, az ő tartózkodásuk földjét, hogy ott lakjanak.
Exo 6:5 Izráel fiainak fohászkodását is meghallottam amiatt, hogy az egyiptomiak szolgálatra szorították őket, és megemlékeztem szövetségemről.
Exo 6:6 Azért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az ÚR, és kihozlak titeket Egyiptom nehéz igája alól, és megszabadítalak titeket a kemény szolgálattól, és megmentelek benneteket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által.
Exo 6:7 Népemmé fogadlak titeket, Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én vagyok a ti URatok és Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom nehéz igája alól.
Exo 6:8 És beviszlek titeket arra a földre, amelyet esküvel ígértem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom, és nektek adom örökségül, én, az ÚR!
Exo 6:9 Mózes elmondta mindezt Izráel fiainak, de nem hallgattak rá kishitűségük és a kemény szolgálat miatt.
Exo 6:10 Akkor az ÚR így szólt Mózeshez:
Exo 6:11 Menj be, szólj a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel fiait a földjéről.
Exo 6:12 Mózes azonban így beszélt az ÚR előtt: Íme, Izráel fiai nem hallgatnak rám, hogy hallgatna hát rám a fáraó, holott én nehéz beszédű vagyok?
Exo 6:13 De az ÚR beszélt Mózessel és Áronnal, és odarendelte őket Izráel fiaihoz és a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy hozzák ki Izráel fiait Egyiptom földjéről.
Exo 6:14 Ezek atyáik háza népének fejei: Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének fiai: Hanók, Pallú, Hecrón és Karmi. Ezek Rúben nemzetségei.
Exo 6:15 Simeon fiai pedig: Jemúél, Jámín, Óhad, Jákín, Cóhar és Saul, a kánaáni asszony fia. Ezek Simeon nemzetségei.
Exo 6:16 Ezek pedig a Lévi fiainak nevei, születésük szerint: Gérsón, Kehát és Merári. Lévi pedig százharminchét évig élt.
Exo 6:17 Gérsón fiai: Libní, Simei, nemzetségeik szerint.
Exo 6:18 Kehát fiai pedig: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzzíél. Kehát pedig százharminchárom évig élt.
Exo 6:19 Merári fiai: Mahli és Músí. Ezek Lévi nemzetségei születésük szerint.
Exo 6:20 Amrám pedig feleségül vette magának Jókebedet, atyjának húgát, és ő szülte neki Áront és Mózest. Amrám százharminchét évig élt.
Exo 6:21 Jichár fiai pedig: Kórah, Nefeg és Zikri.
Exo 6:22 Uzzíél fiai pedig: Mísáél, Elcáfán és Szitri.
Exo 6:23 Áron pedig feleségül vette Elisebát, Ammínádáb leányát, Nahsón húgát, és ő szülte neki Nádábot, Abíhút, Eleázárt és Ítámárt.
Exo 6:24 Kórah fiai pedig: Asszír, Elkáná és Abíászáf. Ezek Kórah nemzetségei.
Exo 6:25 Eleázár pedig, Áron fia, Pútíél leányai közül vett feleséget, és ő szülte neki Fineást. Ezek a léviták családfői nemzetségeik szerint.
Exo 6:26 Ez az Áron és Mózes az, akiknek azt mondta az ÚR: Hozzátok ki Izráel fiait Egyiptom földjéről, seregeik szerint.
Exo 6:27 Ők azok, akik tárgyaltak a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kihozhassák Izráel fiait Egyiptomból.
Exo 6:28 Mikor az ÚR Mózessel Egyiptom földjén beszélt,
Exo 6:29 így szólt az ÚR hozzá: Én vagyok az ÚR! Mondd el a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit én mondok neked.
Exo 6:30 De Mózes így válaszolt: Íme, én nehéz beszédű vagyok, hogy hallgatna rám a fáraó?
Exo 7:1 Az ÚR erre azt mondta Mózesnek: Lásd, mintegy Istenné teszlek a fáraónak, testvéred, Áron pedig szószólód lesz.
Exo 7:2 Mondj el mindent, amit parancsolok neked. Testvéred, Áron pedig mondja meg a fáraónak, hogy bocsássa el Izráel fiait a földjéről.
Exo 7:3 Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, és megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom földjén.
Exo 7:4 De a fáraó nem fog rátok hallgatni. Akkor a kezemet Egyiptomra vetem, és kihozom seregemet, az én népemet, Izráel fiait Egyiptom földjéről nagy büntető ítéletek által.
Exo 7:5 S megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az ÚR, amikor kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom Izráel fiait közülük.
Exo 7:6 Mózes és Áron mindenben úgy cselekedett, ahogy az ÚR parancsolta nekik.
Exo 7:7 Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval beszéltek.
Exo 7:8 Majd így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:
Exo 7:9 Ha így szól hozzátok a fáraó: „Tegyetek csodát!”, akkor mondd Áronnak: vedd a botodat, és dobd a fáraó elé! És az kígyóvá lesz.
Exo 7:10 Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedtek, ahogy az ÚR parancsolta. Áron a fáraó és az ő szolgái elé dobta a botját, és az kígyóvá lett.
Exo 7:11 Ekkor a fáraó is előhívta a bölcseket és varázslókat, és ők, Egyiptom írástudói is úgy cselekedtek az ő titkos mesterségükkel.
Exo 7:12 Mindegyik ledobta a botját, és kígyóvá lettek. De Áron botja elnyelte az ő botjukat.
Exo 7:13 A fáraó szíve azonban megkeményedett, és nem hallgatott rájuk, amint megmondta az ÚR.
Exo 7:14 Az ÚR pedig azután így szólt Mózeshez: Kemény a fáraó szíve, nem akarja a népet elbocsátani.
Exo 7:15 Menj a fáraóhoz reggel! Íme, ő kimegy a vízhez. Állj elé a folyó partján, és a botot, amely kígyóvá változott, vedd a kezedbe.
Exo 7:16 Mondd neki: Az ÚR, a héberek Istene küldött engem hozzád ezzel az üzenettel: „Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem a pusztában. De, íme, mindeddig nem hallgattál meg.”
Exo 7:17 Így szól az ÚR: Erről tudod meg, hogy én vagyok az ÚR: íme, én megsújtom a kezemben lévő bottal a vizet, amely a folyóban van, és az vérré változik.
Exo 7:18 És a hal, amely a folyóban van, elpusztul, a folyó pedig megbüdösödik, és irtózni fognak az egyiptomiak attól, hogy igyanak belőle.
Exo 7:19 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Mondd Áronnak: „Vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezed Egyiptom vizeire: folyóira, csatornáira, tavaira és minden vízgyűjtőjére, hogy vérré váljanak, és vér legyen Egyiptom egész földjén, mind a fa-, mind a kőedényekben.”
Exo 7:20 Mózes és Áron pedig úgy cselekedett, ahogy az ÚR parancsolta. Fölemelte a botot, rásújtott a vízre, amely a folyóban volt a fáraó és szolgái előtt, és a folyó egész vize vérré változott.
Exo 7:21 "A hal pedig, amely a folyóban volt, elpusztult, és megbüdösödött a folyó, és nem ihattak az egyiptomiak a folyóvízből; és vér volt Egyiptom egész földjén."
Exo 7:22 De úgy cselekedtek Egyiptom írástudói is az ő varázslásukkal, és kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk, amint az ÚR megmondta.
Exo 7:23 Megfordult a fáraó, hazament, és ezen sem indult meg a szíve.
Exo 7:24 Az egyiptomiak pedig mindnyájan ásták a folyóvíz mellékét vízért, hogy ihassanak, mert nem lehetett inni a folyó vizét.
Exo 7:25 Hét nap telt el azóta, hogy az ÚR csapással sújtotta a folyót.
Exo 8:1 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, és mondd neki: „Azt mondja az ÚR: bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem!
Exo 8:2 Ha pedig nem akarod elbocsátani, íme, én egész határodat békákkal verem meg.
Exo 8:3 És a folyóvíz békáktól hemzseg, és felmennek és bemennek a házadba, hálószobádba, ágyadra, szolgáid házába, néped közé, kemencéidbe és sütőteknőidbe.
Exo 8:4 És reád és népedre és minden szolgádra békák másznak.”
Exo 8:5 Majd így szólt az ÚR Mózeshez: Mondd meg Áronnak: „Nyújtsd ki kezedet botoddal a folyókra, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Egyiptom földjére!”
Exo 8:6 Ekkor Áron kinyújtotta kezét Egyiptom vizeire, és békák jöttek fel, és ellepték Egyiptom földjét.
Exo 8:7 De az írástudók is úgy cselekedtek titkos mesterségükkel, és felhozták a békákat Egyiptom földjére.
Exo 8:8 Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta: Könyörögjetek az ÚRnak, hogy távolítsa el rólam és népemről a békákat, és elbocsátom a népet, hogy áldozzék az ÚRnak.
Exo 8:9 Mózes pedig azt felelte a fáraónak: Parancsolj velem! Mikorra könyörögjek éretted, szolgáidért és népedért, hogy kipusztuljanak a nálad és a házaidban levő békák, és csak a folyóban maradjanak meg?
Exo 8:10 Ő így felelt: Holnapra. Erre Mózes azt mondta: Amint kívánod. Hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi URunkhoz, Istenünkhöz,
Exo 8:11 eltávoznak a békák tőled meg a házaidtól, szolgáidtól és népedtől, csak a folyóban maradnak meg.
Exo 8:12 Mózes és Áron kiment a fáraótól, és Mózes kiáltott az ÚRhoz a békák miatt, amelyeket a fáraóra bocsátott.
Exo 8:13 Az ÚR pedig Mózes beszéde szerint cselekedett, és kivesztek a békák a házakból, udvarokból és mezőkről.
Exo 8:14 Rakásokba gyűjtötték azokat, és a föld bűzlött tőlük.
Exo 8:15 De amint látta a fáraó, hogy baja könnyebbül, megkeményítette szívét, és nem hallgatott rájuk, amint megmondta az ÚR.
Exo 8:16 Majd szólt az ÚR Mózesnek: Mondd meg Áronnak: „Nyújtsd ki botodat, és sújts a föld porára, hogy tetűvé legyen egész Egyiptom földjén.”
Exo 8:17 És így cselekedtek. Áron kinyújtotta kezét, botjával lesújtott a föld porára, és tetvek lettek emberen és állaton. A föld minden pora tetűvé lett egész Egyiptom földjén.
Exo 8:18 Az írástudók is megkísérelték varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem tudtak. És tetvek voltak emberen és állaton.
Exo 8:19 Ekkor azt mondták az írástudók a fáraónak: Isten ujja ez. De kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk, amint az ÚR megmondta.
Exo 8:20 Majd azt mondta az ÚR Mózesnek: Kelj fel reggel, és állj a fáraó elé. Íme, kimegy a vizek felé, és ekkor mondd neki: Ezt mondja az ÚR: „Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem.
Exo 8:21 Mert ha nem bocsátod el, ártalmas bogarakat bocsátok rád, szolgáidra, népedre és házaidra, és megtelnek az egyiptomiak házai ártalmas bogarakkal, és a föld is, amelyen élnek.
Exo 8:22 De különválasztom azon a napon a Gósen földjét, amelyen az én népem lakik, hogy ott ne legyenek ártalmas bogarak azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az ÚR ezen a földön.
Exo 8:23 Különbséget teszek az én népem között és a te néped között. Holnap lesz ez a jel.”
Exo 8:24 Úgy is tett az ÚR. Ártalmas bogarak jöttek ugyanis a fáraó és az ő szolgái házára, és egész Egyiptomban pusztává lett a föld miattuk.
Exo 8:25 Erre a fáraó hívatta Mózest és Áront, és így szólt nekik: Menjetek, áldozzatok Isteneteknek ezen a földön.
Exo 8:26 Mózes pedig mondta: Nem helyes, hogy úgy cselekedjünk, hogy azt áldozzuk az ÚRnak, a mi Istenünknek, ami utálatos az egyiptomiak előtt. Ha azt áldozzuk az ő szemük láttára, ami az egyiptomiaknak utálatos, nem köveznek-e meg minket?
Exo 8:27 Háromnapi járóföldre megyünk a pusztába, és úgy áldozunk a mi URunknak, Istenünknek, ahogy parancsolta nekünk.
Exo 8:28 A fáraó így szólt: elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti URatoknak, Isteneteknek a pusztában, csak ne menjetek nagyon messze. Imádkozzatok érettem!
Exo 8:29 Mózes így felelt: Íme, én kimegyek tőled, imádkozom az ÚRhoz, és holnap eltávoznak az ártalmas bogarak a fáraótól, szolgáitól és népétől. Csak megint el ne ámítson a fáraó azzal, hogy nem bocsátja el a népet áldozni az ÚRnak.
Exo 8:30 Azután kiment Mózes a fáraótól, és imádkozott az ÚRhoz.
Exo 8:31 És az ÚR Mózes beszéde szerint cselekedett: eltávoztak az ártalmas bogarak a fáraótól, szolgáitól és népétől, hogy egy sem maradt.
Exo 8:32 De a fáraó ezúttal is megkeményítette szívét, és nem bocsátotta el a népet.
Exo 9:1 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Menj a fáraóhoz, és beszélj vele: „Ezt mondja az ÚR, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem!
Exo 9:2 Mert ha nem akarod elbocsátani, és tovább is tartóztatod őket,
Exo 9:3 íme, az ÚR keze lesz a te mezei jószágodon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon, igen nagy döghalállal.
Exo 9:4 De különbséget tesz az ÚR Izráel jószága és Egyiptom jószága között, és mindabból, ami Izráel fiaié, egy sem vész el.”
Exo 9:5 Időt is szabott az ÚR, és azt mondta: Holnap cselekszi az ÚR ezt a dolgot a földön.
Exo 9:6 Meg is cselekedte ezt a dolgot másnap, és elhullott Egyiptom minden jószága, de Izráel fiainak jószágai közül egy sem hullott el.
Exo 9:7 A fáraó oda is küldött, és kitűnt, hogy az izráeliek jószágai közül egy sem hullott el. De a fáraó szíve kemény maradt, és nem bocsátotta el a népet.
Exo 9:8 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Szedjétek tele a markotokat kemencehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára.
Exo 9:9 Hogy porrá legyen az Egyiptom egész földjén, s emberen és állaton hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Egyiptom egész földjén.
Exo 9:10 Szedtek hát kemencehamut, a fáraó elé álltak, Mózes az ég felé szórta azt, és emberen és állaton hólyagosan fakadó fekély támadt.
Exo 9:11 És az írástudók nem állhattak meg Mózes előtt a fekély miatt, mert fekély volt az írástudókon és minden egyiptomin.
Exo 9:12 De az ÚR megkeményítette a fáraó szívét, és nem hallgatott rájuk, amint az ÚR megmondta Mózesnek.
Exo 9:13 Ezután így szólt az ÚR Mózeshez: Kelj fel reggel, és állj a fáraó elé, és mondd neki: „Ezt mondja az ÚR, a héberek Istene: bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem.
Exo 9:14 Mert ezúttal minden csapásomat rábocsátom a te szívedre, szolgáidra és népedre, azért, hogy megtudd, hogy nincs hozzám hasonló az egész földön.
Exo 9:15 Mert ha most kinyújtanám a kezemet, és megvernélek téged és népedet döghalállal, akkor kivágatnál a földről.
Exo 9:16 Ámde azért tartottalak meg, hogy megmutassam neked hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.
Exo 9:17 Ha tovább is feltartóztatod népemet, és nem bocsátod el őket:
Exo 9:18 íme, holnap ilyenkor igen nagy jégesőt zúdítok le, amelyhez hasonló nem volt Egyiptomban alapítása napjától mindmáig.
Exo 9:19 Most tehát küldj el, hajtasd be jószágodat és mindenedet, ami a mezőn van. Minden emberre és jószágra, amely a mezőn marad, és nem hajtják be, jégeső szakad, és meghal.”
Exo 9:20 Aki a fáraó szolgái közül az ÚR beszédétől megrettent, szolgáit és jószágát házakba hajtotta.
Exo 9:21 Aki pedig nem törődött az ÚR beszédével, szolgáit és jószágát a mezőn hagyta.
Exo 9:22 Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy jégeső hulljon Egyiptom egész földjén az emberre, állatra és a mező minden füvére, Egyiptom földjén.
Exo 9:23 Mózes kinyújtotta botját az égre, az ÚR pedig mennydörgést és jégesőt támasztott, és villámok csapkodtak a földre, és jégesőt bocsátott az ÚR Egyiptomra.
Exo 9:24 Esett a jég, és egymást érte a villámlás a szakadó jégesőben, amelyhez hasonló nem volt egész Egyiptomban, mióta ember lakja.
Exo 9:25 A jégeső elverte egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt, embertől állatig. A mező minden füvét is elverte a jég, és a mező minden fáját is összetörte.
Exo 9:26 Csak a Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai voltak.
Exo 9:27 A fáraó pedig elküldött, és hívatta Mózest és Áront, és azt mondta nekik: Ezúttal vétkeztem. Az ÚR az igaz, én és az én népem pedig gonoszok vagyunk.
Exo 9:28 Imádkozzatok az ÚRhoz, hogy legyen elég a mennydörgésből és jégesőből, és akkor elbocsátlak titeket, és nem maradtok tovább.
Exo 9:29 Mózes pedig azt mondta neki: Mihelyt kimegyek a városból, fölemelem a kezemet az ÚRhoz. Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz többé jégeső, hogy megtudd, hogy az ÚRé a föld.
Exo 9:30 De tudom, hogy te és szolgáid még nem féltek az ÚR Istentől.
Exo 9:31 A lent és az árpát elverte a jég, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós volt,
Exo 9:32 de a búzát és a tönkölyt nem verte el, mert azok később érnek.
Exo 9:33 Amikor Mózes a fáraótól távozva kiment a városból, fölemelte kezét az ÚRhoz, s megszűnt a mennydörgés és a jégeső, és eső sem ömlött a földre.
Exo 9:34 Amint látta a fáraó, hogy megszűnt az eső meg a jégeső és a mennydörgés, ismét vétkezett, és megkeményítette szívét ő és az ő szolgái is.
Exo 9:35 Kemény maradt a fáraó szíve, és nem bocsátotta el Izráel fiait, amint megmondta az ÚR Mózes által.
Exo 10:1 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, mert én keményítettem meg az ő és szolgái szívét azért, hogy ezeket a jeleimet véghezvigyem közöttük.
Exo 10:2 És azért, hogy elbeszéljed azt fiaid és unokáid hallatára, amit Egyiptomban cselekedtem, és jeleimet, amelyeket véghezvittem rajtuk, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.
Exo 10:3 Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és azt mondták neki: Ezt mondja az ÚR, a héberek Istene: „Meddig nem akarod még megalázni magadat előttem? Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem!
Exo 10:4 Mert ha nem akarod elbocsátani népemet, íme, holnap sáskákat hozok a határodra.
Exo 10:5 És úgy elborítják a föld színét, hogy nem lesz látható a föld, és megeszik a megkímélt maradékot, ami megmaradt nektek a jégeső után, és megeszik minden fátokat, amely nektek a mezőn sarjad.
Exo 10:6 Betöltik házaidat és minden szolgád házát és minden egyiptominak a házát. Nem láttak ilyet sem apáid, sem nagyapáid, amióta e földön vannak, mind e mai napig.” Ezzel megfordult, és kiment a fáraó elől.
Exo 10:7 A fáraónak ezt mondták a szolgái: Meddig lesz még ő a romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az ÚRnak, az ő Istenüknek! Most sem veszed észre, hogy elvész Egyiptom?
Exo 10:8 Erre visszahozták Mózest és Áront a fáraóhoz, aki azt mondta nekik: Menjetek el, szolgáljatok az ÚRnak, a ti Isteneteknek. De kik is azok, akik elmennek?
Exo 10:9 Mózes így felelt: Gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és jószágunkkal, mert ünnepet kell szentelnünk az ÚRnak.
Exo 10:10 A fáraó azt mondta nekik: Úgy legyen veletek az ÚR, ahogyan én elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek.
Exo 10:11 Nem úgy lesz! Menjetek csak el, ti férfiak, és szolgáljatok az ÚRnak, mert ti is ezt kívántátok! És elűzték őket a fáraó elől.
Exo 10:12 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet Egyiptom földjére a sáskákért, hogy jöjjenek el Egyiptom földjére, és emésszék meg a föld minden füvét, mindazt, amit a jégeső meghagyott.
Exo 10:13 Kinyújtotta hát Mózes a botját Egyiptom földjére, és az ÚR egész nap és egész éjjel keleti szelet támasztott a földre. Mire reggel lett, a keleti szél fölhozta a sáskákat.
Exo 10:14 Följöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és nagy sokaságban szálltak le az egész határra. Azelőtt sem volt olyan sáskajárás, és azután sem lesz.
Exo 10:15 Elborították az egész föld színét, a föld elsötétedett, megették a föld minden füvét és a fák minden gyümölcsét, amit a jégeső meghagyott, és semmi zöld nem maradt a fán, sem a füves mezőn egész Egyiptom földjén.
Exo 10:16 Akkor a fáraó sietett hívatni Mózest és Áront, és azt mondta: Vétkeztem az ÚR ellen, a ti Istenetek ellen és ellenetek.
Exo 10:17 Most azért bocsásd meg még ez egyszer vétkemet, és imádkozzatok az ÚRhoz, a ti Istenetekhez, hogy legalább ezt a halált fordítsa el tőlem.
Exo 10:18 Mózes kiment a fáraó elől, és imádkozott az ÚRhoz.
Exo 10:19 Erre az ÚR igen erős nyugati szelet támasztott, és felkapta a sáskákat, és a Vörös-tengerbe vetette őket. Egy sáska sem maradt egész Egyiptom határában.
Exo 10:20 De az ÚR megkeményítette a fáraó szívét, és így az nem bocsátotta el Izráel fiait.
Exo 10:21 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki a kezed az ég felé, hogy sötétség legyen Egyiptom földjén, éspedig tapintható sötétség.
Exo 10:22 Kinyújtotta Mózes a kezét az ég felé, és sűrű sötétség lett egész Egyiptom földjén három napig.
Exo 10:23 Nem látták egymást, és senki sem kelt fel a helyéről három napig. De Izráel fiainak lakóhelyén világosság volt.
Exo 10:24 "Akkor hívatta a fáraó Mózest, és azt mondta: Menjetek el, szolgáljatok az ÚRnak; csak juhaitok és marháitok maradjanak, gyermekeitek is elmehetnek veletek!"
Exo 10:25 Mózes azonban ezt felelte: Sőt inkább neked kellene véresáldozatra és égőáldozatra valókat adnod, hogy feláldozzuk a mi URunknak, Istenünknek.
Exo 10:26 Velünk jön jószágunk is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi URunknak, Istenünknek. Míg oda nem érünk, mi magunk sem tudjuk, hogy mivel szolgáljunk az ÚRnak.
Exo 10:27 De az ÚR megkeményítette a fáraó szívét, és nem akarta elbocsátani őket.
Exo 10:28 Azt mondta Mózesnek: Menj el előlem! Vigyázz, hogy többé ne kerülj a szemem elé! Mert mihelyt meglátod az arcomat, meghalsz.
Exo 10:29 Mózes pedig így felelt: Jól mondod. Nem látom többé arcodat.
Exo 11:1 Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek: Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra, azután elbocsát titeket innen. Akkor mindenestül elbocsát sőt, kiűz titeket innen.
Exo 11:2 Szólj azért a népnek füle hallatára, hogy kérjen minden férfi a szomszédjától, minden asszony a szomszédasszonyától ezüsttárgyakat és aranytárgyakat.
Exo 11:3 Az ÚR pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt. Az a férfiú, Mózes is igen nagy tekintélyű volt Egyiptom földjén a fáraó szolgái és a nép előtt.
Exo 11:4 Így szólt Mózes: Ezt mondja az ÚR: „Éjfél körül kimegyek Egyiptomba,
Exo 11:5 és meghal Egyiptom földjén minden elsőszülött a fáraó elsőszülöttjétől fogva, aki a trónján ül, a szolgáló elsőszülöttjéig, aki malmot hajt, és a jószág minden első fajzása is.
Exo 11:6 Nagy jajgatás lesz egész Egyiptom földjén, amelyhez hasonló nem volt és nem is lesz többé.
Exo 11:7 De Izráel fiai körében az eb sem ölti ki nyelvét senkire, sem emberre, sem állatra. Ebből tudjátok meg, milyen különbséget tett az ÚR Egyiptom és Izráel között.
Exo 11:8 És mindezek a szolgáid eljönnek hozzám, és leborulnak előttem e szavakkal: Menj ki az országból te és az egész nép, amely téged követ. És én csak akkor megyek el.” Majd nagy haraggal távozott a fáraótól.
Exo 11:9 Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek: Azért nem hallgat rátok a fáraó, hogy csodáim megsokasodjanak Egyiptom földjén.
Exo 11:10 Mózes és Áron tehát véghezvitte mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az ÚR megkeményítette annak szívét, és nem bocsátotta el Izráel fiait az országából.
Exo 12:1 Majd így szólt az ÚR Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén:
Exo 12:2 Ez a hónap lesz nektek az első hónapotok. Ez lesz az első az esztendő hónapjai között.
Exo 12:3 Így szóljatok Izráel egész gyülekezetéhez: „E hónap tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt, háznépenként és házanként egy bárányt.
Exo 12:4 Ha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel lévő szomszédjával együtt vegyen, a lelkek száma szerint. Ki-ki amennyit meg tud enni, úgy számítsátok a bárányhoz.
Exo 12:5 A bárány ép, hím, egyesztendős legyen. Juhot vegyetek vagy kecskét.
Exo 12:6 Tartsátok magatoknál e hónap tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le Izráel egész gyülekezetének közössége.
Exo 12:7 Vegyenek a vérből, és azokban a házakban, ahol megeszik, hintsenek belőle a két ajtófélre és a szemöldökfára.
Exo 12:8 A húst pedig egyék meg még akkor éjjel. Tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt.
Exo 12:9 Ne egyetek abból nyersen vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét a lábszáraival és a belsejével együtt.
Exo 12:10 Ne hagyjatok belőle reggelre, vagy ami megmarad belőle reggelre, azt tűzzel égessétek meg.
Exo 12:11 Ilyen módon egyétek meg: a derekatokat övezzétek fel, a sarutok a lábatokon és bototok a kezetekben legyen, és nagy sietséggel egyétek: az ÚR páskája ez.”
Exo 12:12 Mert átmegyek Egyiptom földjén ezen az éjszakán, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az embertől kezdve az állatig, és Egyiptom minden istene fölött ítéletet tartok, én, az ÚR.
Exo 12:13 És a vér jelül lesz nektek a házakon, amelyekben vagytok: meglátom a vért, és elmegyek mellettetek, és nem lesz rajtatok a pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét.
Exo 12:14 Legyen nektek ez a nap emlékeztetőül, és ünnepnek szenteljétek azt az ÚRnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendtartás szerint ünnepeljétek meg azt.
Exo 12:15 Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Még az első napon takarítsátok el a kovászt a házaitokból, mert az a lélek, amelyik kovászost eszik az első naptól fogva a hetedik napig, irtassék ki Izráelből.
Exo 12:16 Az első napon pedig szent gyülekezést tartsatok, és a hetedik napon szintúgy. Semmi munkát ne végezzetek azokon. Csak azt szabad készítenetek, ami táplálékul szükséges minden embernek.
Exo 12:17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert azon a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptom földjéről. Tartsátok meg hát e napot nemzedékről nemzedékre, örök rendtartás szerint.
Exo 12:18 Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján este egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estéjéig.
Exo 12:19 Hét napig ne lehessen kovászt találni házaitokban, mert az a lélek, amelyik kovászost eszik, kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülötte legyen is.
Exo 12:20 Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
Exo 12:21 Előhívta tehát Mózes Izráel minden vénjét, és azt mondta nekik: Lássunk hozzá, és vegyetek magatoknak bárányt családjaitok szerint, és vágjátok le a páskát.
Exo 12:22 Vegyetek egy köteg izsópot, és mártsátok a vérbe, amely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát abból a vérből, amely az edényben van. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján.
Exo 12:23 Mikor átmegy az ÚR, hogy megverje az egyiptomiakat, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, elmegy az ÚR az ajtó mellett, és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
Exo 12:24 Tartsátok meg tehát ezt a dolgot rendtartás gyanánt magatoknak és fiaitoknak mindörökre.
Exo 12:25 És mikor bementek arra a földre, melyet az ÚR ad nektek, amint megígérte, akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
Exo 12:26 Mikor pedig a fiaitok kérdezni fogják tőletek: „Mi ez a szertartásotok?”,
Exo 12:27 akkor ezt mondjátok: „Páskaáldozat ez az ÚRnak, aki elkerülte Izráel fiainak házait Egyiptomban, amikor megverte az egyiptomiakat, a mi házainkat pedig megkímélte.” Ekkor a nép meghajolt és leborult.
Exo 12:28 Elmentek Izráel fiai, és úgy cselekedtek, amint megparancsolta az ÚR Mózesnek és Áronnak.
Exo 12:29 Éjfélkor azután megölt az ÚR minden elsőszülöttet Egyiptom földjén a fáraó elsőszülöttjétől fogva, aki a trónján ült, a tömlöcbeli fogoly elsőszülöttjéig és a jószág minden első fajzását is.
Exo 12:30 Fölkelt a fáraó azon az éjszakán és minden szolgája és egész Egyiptom, és nagy jajgatás támadt Egyiptomban, mert egy ház sem volt, ahol ne lett volna halott.
Exo 12:31 Erre hívatta a fáraó Mózest és Áront éjszaka, és azt mondta: Keljetek föl, menjetek ki népem közül Izráel fiaival együtt, és szolgáljatok az ÚRnak, ahogy mondtátok.
Exo 12:32 Juhaitokat is, jószágotokat is vigyétek, ahogy mondtátok, csak menjetek! És áldjatok meg engem is!
Exo 12:33 Az egyiptomiak is azon voltak, hogy a népet minél hamarabb kiküldhessék az országból, mert ezt mondták: mindnyájan meghalunk.
Exo 12:34 A nép pedig a még meg nem kelt tésztát a sütőteknőkkel együtt ruhájába kötve a vállára vette.
Exo 12:35 Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedtek, az egyiptomiaktól ezüst és arany ékszereket meg ruhákat kértek.
Exo 12:36 Az ÚR pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt, úgyhogy engedtek a kérésüknek. Így fosztották ki az egyiptomiakat.
Exo 12:37 És elindultak Izráel fiai Ramszeszből Szukkótba, csupán férfiak mintegy hatszázezren gyalog, a gyermekeken kívül.
Exo 12:38 Sok keverék nép is ment velük, és juh is, szarvasmarha is, igen sok jószág.
Exo 12:39 "A tésztából, amelyet Egyiptomból hoztak, kovásztalan pogácsákat sütöttek; nem kelhetett az meg, mivel űzték őket az egyiptomiak, és nem késlelkedhettek, s még eleséget sem készíthettek maguknak."
Exo 12:40 Izráel fiai pedig négyszázharminc esztendeig laktak Egyiptomban.
Exo 12:41 Éppen azon a napon jött ki az ÚR egész serege Egyiptom földjéről, amikor letelt a négyszázharminc esztendő.
Exo 12:42 Az ÚR tiszteletére rendelt éjszaka ez, amelyen kihozta őket Egyiptom földjéről. Ez az ÚR tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiának, nemzedékről nemzedékre!
Exo 12:43 Majd azt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Ez a páska rendtartása. Egyetlen idegen származású se egyék belőle!
Exo 12:44 Bárkinek pénzen vett szolgája is csak akkor ehet belőle, ha körül van metélve.
Exo 12:45 A zsellér és a béres ne egyék belőle.
Exo 12:46 Ott a házban egyék meg. A házból ne vigyél ki húst, és csontot se törjetek össze benne.
Exo 12:47 Izráel egész gyülekezete készítse el.
Exo 12:48 Ha jövevény tartózkodik nálad, és páskát akarna készíteni az ÚRnak, metéltesse körül magát minden férfi, és úgy foghat hozzá a készítéséhez, és legyen olyan, mint az ország szülötte. Egy körülmetéletlen se egyen belőle.
Exo 12:49 Ugyanaz a törvénye legyen az ott születettnek és a közöttetek tartózkodó jövevénynek.
Exo 12:50 Izráel fiai mindnyájan úgy cselekedtek, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek és Áronnak.
Exo 12:51 Még ugyanazon a napon ki is hozta az ÚR Izráel fiait Egyiptom földjéről seregestül.
Exo 13:1 Az ÚR így szólt Mózeshez:
Exo 13:2 "Szentelj nekem Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, az enyém legyen."
Exo 13:3 Mózes azt mondta a népnek: Emlékezzetek meg e napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a szolgaság házából. Mivel hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az ÚR, ne egyetek kovászosat.
Exo 13:4 Ma vonultok ki, az Ábíb hónapban.
Exo 13:5 Azért ha majd bevisz az ÚR a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és jebúsziak földjére, amelyről megesküdött atyáitoknak, hogy neked adja azt a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást.
Exo 13:6 Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig tarts ünnepet az ÚRnak.
Exo 13:7 Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret, még kovászt se lássanak nálad egész határodban.
Exo 13:8 Add tudtára fiadnak azon a napon: azért történik ez, mivel az ÚR azt cselekedte velünk, amikor kijöttünk Egyiptomból.
Exo 13:9 Legyen neked az jelként a kezeden és emlékeztetőül a homlokodon azért, hogy az ÚR törvénye a szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az ÚR Egyiptomból.
Exo 13:10 Tartsd meg tehát ezt a rendelést a maga idejében esztendőről esztendőre.
Exo 13:11 Ha pedig bevisz az ÚR a kánaániak földjére, ahogy megesküdött neked és atyáidnak, és azt neked adja,
Exo 13:12 "akkor ajánld föl az ÚRnak mindazt, ami anyja méhét elsőként megnyitja; ha majd jószágod lesz, abból is mindennek az elsőszülöttjét; a hímek az ÚRéi."
Exo 13:13 De a szamár minden első ellését báránnyal váltsd meg. Ha pedig nem váltod meg, szegd a nyakát. Az embernek is minden elsőszülöttjét váltsd meg a fiaid közül.
Exo 13:14 És ha majd egykor megkérdezi a fiad, hogy mi ez, akkor mondd neki: „Hatalmas kézzel hozott ki minket az ÚR Egyiptomból, a szolgaság házából.
Exo 13:15 Amikor a fáraó makacsul vonakodott elbocsátani minket, megölt az ÚR minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttjétől a jószág első elléséig. Ezért áldozok az ÚRnak minden hímet, amely anyja méhét megnyitja, és ezért váltom meg fiaim minden elsőszülöttjét.”
Exo 13:16 Legyen tehát jelül a kezeden és homlokodon, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az ÚR Egyiptomból.
Exo 13:17 Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, nem a filiszteusok földje felé vitte őket Isten, bár közel volt az, mert azt mondta Isten: Hátha meggondolja magát a nép, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba!
Exo 13:18 Ezért kerülő úton vezette Isten őket, a Vörös-tenger pusztájának útján. Fölfegyverkezve jöttek ki Izráel fiai Egyiptom földjéről.
Exo 13:19 Mózes elvitte magával József tetemét is, mert komolyan megeskette Izráel fiait, amikor azt mondta: Bizonyosan meglátogat titeket Isten, és akkor vigyétek magatokkal innen az én tetememet is.
Exo 13:20 Azután elindultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén.
Exo 13:21 Az ÚR pedig nappal felhőoszlopban ment előttük, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy éjjel és nappal mehessenek.
Exo 13:22 Nem távozott el a nép elől sem a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel.
Exo 14:1 Majd így szólt az ÚR Mózeshez:
Exo 14:2 Szólj Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza, és üssenek tábort Pí-Hahírót előtt, Migdól és a tenger között, Baal-Cáfón előtt. Azzal szemben verjenek tábort a tenger mellett.
Exo 14:3 Majd azt gondolja a fáraó Izráel fiai felől: eltévelyedtek ezek e földön, körülfogta őket a puszta.
Exo 14:4 Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, és üldözőbe veszi őket, s én megmutatom dicsőségemet a fáraón és minden seregén, hogy megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az ÚR. És úgy cselekedtek.
Exo 14:5 Amikor hírül adták az egyiptomi királynak, hogy elmenekült a nép, megváltozott a fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt, és azt mondták: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a szolgálatunkból!
Exo 14:6 Befogatott hát szekerébe, és maga mellé vette népét.
Exo 14:7 Hatszáz válogatott szekeret vett és Egyiptom minden harci szekerét, és hárman-hárman voltak mindegyiken.
Exo 14:8 Megkeményítette az ÚR a fáraónak, az egyiptomi királynak a szívét, hogy üldözőbe vegye Izráel fiait. Izráel fiai pedig hatalmas kéz oltalma alatt vonultak ki.
Exo 14:9 Az egyiptomiak utánuk nyomultak, és elérték őket a tenger mellett, ahol táboroztak, a fáraó minden lova, szekere meg lovasai és serege Pí-Hahírót mellett, Baal-Cáfón előtt.
Exo 14:10 Amint közeledett a fáraó, Izráel fiai fölemelték a szemüket, és íme, az egyiptomiak a nyomukban voltak. Ekkor nagy félelem fogta el őket, és az ÚRhoz kiáltottak Izráel fiai.
Exo 14:11 Ezt mondták Mózesnek: Hát nincsenek Egyiptomban sírok, hogy ide, a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedtél velünk, hogy kihoztál minket Egyiptomból?
Exo 14:12 Nem megmondtuk neked Egyiptomban: hagyj békét nekünk, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak! Mert jobb lett volna szolgálnunk nekik, semhogy itt a pusztában haljunk meg.
Exo 14:13 Mózes pedig azt mondta a népnek: Ne féljetek, álljatok helyt! És meglátjátok az ÚR szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek. Mert azokat az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha többé nem látjátok!
Exo 14:14 Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!
Exo 14:15 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Miért kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.
Exo 14:16 Te pedig emeld föl a botodat, és nyújtsd ki kezedet a tengerre, és válaszd kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.
Exo 14:17 Én pedig, íme, megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy bemenjenek utánuk, és így szerzek dicsőséget magamnak a fáraó és egész serege, szekerei és lovasai által.
Exo 14:18 És megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az ÚR, ha majd dicsőséget szerzek magamnak a fáraó által, az ő szekerei és lovasai által.
Exo 14:19 "Ekkor elindult Isten angyala, aki Izráel tábora előtt járt, és mögéjük ment. A felhőoszlop is, amely eddig előttük járt, elindult előlük, s mögéjük állt;"
Exo 14:20 odament az egyiptomiak tábora és Izráel tábora közé. Hátul beborult az ég, és sötétség lett, elöl pedig megvilágosította az éjszakát. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.
Exo 14:21 Mózes kinyújtotta a kezét a tengerre, az ÚR pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtotta a vizet, és szárazzá tette a tengert, és kétfelé váltak a vizek.
Exo 14:22 Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, a víz pedig kőfalként állt jobb és bal kezük felől.
Exo 14:23 Az egyiptomiak pedig utánuk nyomultak, és bement a fáraó minden lova, szekere és lovasa a tenger közepébe.
Exo 14:24 Hajnalban az ÚR rátekintett az egyiptomiak táborára a tűz- és felhőoszlopból, és megzavarta az egyiptomiak táborát.
Exo 14:25 Megállította a szekerek kerekeit, és csak nehezen tudták vonszolni azokat. Ekkor azt mondták az egyiptomiak: Fussunk Izráel elől, mert az ÚR harcol értük Egyiptom ellen.
Exo 14:26 Az ÚR így szólt Mózeshez: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra!
Exo 14:27 Mózes kinyújtotta kezét a tengerre, és reggel felé visszatért a tenger az előbbi helyére, az egyiptomiak pedig belefutottak, s így az ÚR beleveszítette őket a tenger közepébe.
Exo 14:28 Visszatért a víz, és elborította a harci szekereket és a lovasokat, a fáraó minden seregét, amelyek bementek utánuk a tengerbe. Egy sem maradt meg közülük.
Exo 14:29 De Izráel fiai szárazon mentek át a tenger közepén, a víz pedig kőfalként állt a jobb és bal kezük felől.
Exo 14:30 Így szabadította meg az ÚR azon a napon Izráelt az egyiptomiak kezéből. Látta is Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján.
Exo 14:31 Amikor látta Izráel azt a nagy dolgot, amelyet az ÚR Egyiptomban cselekedett, félni kezdte a nép az URat, és hittek az ÚRnak és Mózesnek, az ő szolgájának.
Exo 15:1 Akkor Mózes Izráel fiaival együtt ezt az éneket énekelte az ÚRnak: Énekelek az ÚRnak, mert felséges ő, a lovat és lovasát tengerbe vetette.
Exo 15:2 Erősségem és énekem az ÚR, szabadítómmá lett nekem. Ő az Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom.
Exo 15:3 Vitéz harcos az ÚR, Jahve a neve.
Exo 15:4 A fáraó szekereit és seregét tengerbe vetette, válogatott harcosai belefúltak a Vörös-tengerbe.
Exo 15:5 Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe.
Exo 15:6 Jobbod, URam, erő által dicsőül meg, jobbod, URam, ellenséget tör össze.
Exo 15:7 Felséged nagyságával söpröd el támadóidat, kibocsátod haragodat, mely megemészti őket, mint a tarlót.
Exo 15:8 Orrod leheletétől feltorlódtak a vizek, falként álltak meg a futó habok, a mélységes vizek megdermedtek a tenger szívében.
Exo 15:9 Az ellenség azt mondta: Űzöm, utolérem őket, zsákmányt osztok, bosszút állok rajtuk! Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom!
Exo 15:10 Rájuk leheltél leheleteddel, és a tenger elborította őket. Elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.
Exo 15:11 Kicsoda olyan az istenek közt, mint te, URam? Kicsoda olyan felséges, mint te, szentségedben, félelemmel dicsérendő és csodatévő?
Exo 15:12 Kinyújtottad jobbodat, és elnyelte őket a föld.
Exo 15:13 Kegyelmeddel vezérled megváltott népedet, hatalmaddal viszed be szent legelődre.
Exo 15:14 Meghallják ezt a népek, és megrendülnek, Filisztea lakóit reszketés járja át.
Exo 15:15 Akkor megháborodnak Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged Kánaán egész lakossága.
Exo 15:16 Félelem és aggodalom lepi meg őket, karod hatalmától elnémulnak, mint a kő, míg átvonul néped, URam! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.
Exo 15:17 Beviszed és letelepíted őket örökséged hegyén, melyet magadnak készítettél, URam, lakóhelyül, szentélyedbe, URam, melyet kezed erősített meg.
Exo 15:18 Az ÚR uralkodik örökkön-örökké.
Exo 15:19 Amikor bementek a fáraó lovai szekereikkel és lovasaikkal együtt a tengerbe, az ÚR visszafordította rájuk a tenger vizét. Izráel fiai pedig szárazon mentek át a tenger közepén.
Exo 15:20 Akkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és minden asszony utánament dobokkal és táncolva.
Exo 15:21 És Mirjám így szólt hozzájuk: Énekeljetek az ÚRnak, mert felséges ő, a lovat lovasával tengerbe vetette.
Exo 15:22 Ezután elindította Mózes Izráelt: a Vörös-tengertől Súr pusztája felé mentek. Három napig mentek a pusztában, és nem találtak vizet.
Exo 15:23 Majd eljutottak Márába, de nem ihatták a vizet Márában, mert keserű volt. Azért is nevezték Márának.
Exo 15:24 És zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen: Mit igyunk?
Exo 15:25 Ő pedig az ÚRhoz kiáltott, az ÚR pedig mutatott neki egy fát, azt bedobta a vízbe, és a víz megédesedett. Ott adott a népnek rendtartást és törvényt, és ott próbára tette őket.
Exo 15:26 Azt mondta az ÚR: Ha hűségesen hallgatsz Istenednek, az ÚRnak a szavára, és azt cselekszed, ami kedves az ő szemében, és figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelését, egyet sem bocsátok rád azon betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az ÚR, a te gyógyítód.
Exo 15:27 Ezután Élimbe érkeztek, és ott tizenkét forrás volt és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.
Exo 16:1 Azután elindultak Élimből. Egyiptom földjéről való kijövetelük után, a második hónap tizenötödik napján Izráel fiainak egész gyülekezete Szín pusztájába érkezett, amely Élim és a Sínai között van.
Exo 16:2 Izráel fiainak egész gyülekezete zúgolódott Mózes és Áron ellen a pusztában.
Exo 16:3 "Azt mondták nekik Izráel fiai: Bár meghaltunk volna az ÚR keze által Egyiptom földjén, amikor a húsosfazék mellett ültünk, amikor jóllakhattunk kenyérrel; hát azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész sokaságot éhséggel öljétek meg?"
Exo 16:4 Ekkor azt mondta Mózesnek az ÚR: Íme, én esőként kenyeret hullatok nektek az égből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót, hogy próbára tegyem: akar-e az én törvényem szerint járni, vagy nem?
Exo 16:5 A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy amikor elkészítik, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit naponként szedegettek.
Exo 16:6 Ekkor azt mondta Mózes és Áron Izráel minden fiának: Este megtudjátok, hogy az ÚR hozott ki titeket Egyiptom földjéről.
Exo 16:7 Reggel pedig meglátjátok az ÚR dicsőségét. Mert meghallotta az ellene való zúgolódásotokat az ÚR. De mik vagyunk mi, hogy miellenünk zúgolódtok?
Exo 16:8 Ezután azt mondta Mózes: Este az ÚR húst ad ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jóllakjatok. Mert hallotta az ÚR a zúgolódásotokat, ahogy zúgolódtatok ellene. De mik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok ti, hanem az ÚR ellen.
Exo 16:9 Áronnak pedig azt mondta Mózes: Mondd meg Izráel fiai egész gyülekezetének: járuljatok az ÚR elé, mert meghallotta zúgolódásotokat.
Exo 16:10 Amikor Áron Izráel fiainak egész gyülekezetéhez beszélt, és a puszta felé fordultak, íme, az ÚR dicsősége megjelent a felhőben.
Exo 16:11 Így szólt az ÚR Mózeshez:
Exo 16:12 Hallottam Izráel fiainak zúgolódását. Így szólj nekik: „Este húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.”
Exo 16:13 És este fürjek jöttek föl, és ellepték a tábort, reggel pedig harmathullás lett a tábor körül.
Exo 16:14 Mikor pedig a harmathullás megszűnt, íme, a puszta színén apró gömbök voltak a földön, olyan aprók, mint a dara.
Exo 16:15 Amint Izráel fiai meglátták, ezt kérdezgették egymástól: Mi ez? Mert nem tudták, hogy mi az. Mózes pedig azt mondta nekik: Ez az a kenyér, amelyet az ÚR adott nektek eledelül.
Exo 16:16 Az ÚR parancsolata pedig ez: Szedjen abból mindenki, amennyit meg tud enni, fejenként egy ómert. Hozzátartozóik száma szerint szedjen mindenki, azok részére is, akik a sátrában vannak.
Exo 16:17 Izráel fiai így is cselekedtek, és ki többet, ki kevesebbet szedett.
Exo 16:18 Azután megmérték ómerrel, és annak, aki többet szedett, nem volt fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem volt hiánya. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni.
Exo 16:19 Mózes azt is mondta nekik: Senki se hagyjon belőle reggelre.
Exo 16:20 Néhányan nem hallgattak rá, és hagytak belőle reggelre, de megférgesedett és megbüdösödött. Mózes pedig megharagudott rájuk.
Exo 16:21 Így szedett reggelenként mindenki, amennyit meg tudott enni, mert ha már a nap melegen sütött, elolvadt.
Exo 16:22 A hatodik napon pedig kétszer annyi kenyeret szedtek, fejenként két ómerrel. Ekkor eljöttek a gyülekezet főemberei mindnyájan, és tudtára adták ezt Mózesnek.
Exo 16:23 Ő azt mondta nekik: Ez az, amit az ÚR mondott: A nyugalom napja lesz holnap, az ÚRnak szentelt szombat. Amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg. Ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.
Exo 16:24 Félre is tették azt reggelre, amint Mózes parancsolta, és nem büdösödött meg, és féreg sem volt benne.
Exo 16:25 Mózes ekkor azt mondta: Ma egyétek meg, mert ma az ÚR szombatja van. Ma nem találjátok meg a mezőn.
Exo 16:26 Hat napon át szedjétek, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz.
Exo 16:27 Amikor hetednap kimentek a nép közül néhányan, hogy szedjenek, nem találtak.
Exo 16:28 Erre azt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig nem akarjátok még megtartani a parancsolataimat és törvényeimet?
Exo 16:29 Lássátok: az ÚR adta nektek a szombatot. Ezért ad ő nektek hatodnap két napra való kenyeret. Maradjon nyugton mindenki a maga helyén, senki se menjen ki a helyéről a hetedik napon.
Exo 16:30 És megnyugodott a nép a hetedik napon.
Exo 16:31 Izráel háza pedig mannának nevezte azt. Olyan fehér volt, mint a koriander magva, és az íze, mint a mézes pogácsáé.
Exo 16:32 Azt mondta Mózes: Ezt parancsolja az ÚR: „Egy teljes ómernyit tartsatok meg belőle utódaitoknak, hogy lássák a kenyeret, amellyel a pusztában etettelek titeket, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.”
Exo 16:33 Áronnak pedig azt mondta Mózes: Végy egy edényt, és tegyél bele egy teljes ómer mannát, és tedd azt az ÚR elé, hogy megmaradjon az utódaitoknak.
Exo 16:34 El is tette azt Áron a bizonyságtétel ládája elé, hogy megmaradjon, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.
Exo 16:35 Izráel fiai pedig negyven esztendőn át ették a mannát, amíg lakott földre nem jutottak. Mannát ettek mindaddig, amíg el nem érkeztek Kánaán földjének határához.
Exo 16:36 Az ómer pedig az éfa tizedrésze.
Exo 17:1 Ezután Izráel fiainak egész gyülekezete Szín pusztájából elindulva táborhelyről táborhelyre haladt, az ÚR rendelkezése szerint, majd tábort ütöttek Refídímben. De a népnek nem volt ivóvize.
Exo 17:2 Ezért a nép perelni kezdett Mózessel, és azt mondták: Adjatok nekünk vizet, hogy ihassunk! Mózes azt felelte nekik: Miért pereltek velem? Miért kísértitek az URat?
Exo 17:3 De a nép szomjazott, és így zúgolódott Mózes ellen: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és jószágainkat?
Exo 17:4 Mózes pedig így kiáltott az ÚRhoz: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés híja, hogy meg nem köveznek.
Exo 17:5 Az ÚR azt mondta Mózesnek: Menj végig a nép előtt, és vegyél magad mellé néhányat Izráel vénei közül. A botodat is vedd a kezedbe, amellyel a folyóra sújtottál, és indulj el.
Exo 17:6 Íme, én odaállok eléd a sziklára a Hóreben. Sújts a sziklára, és víz jön ki belőle, hogy ihasson a nép. Mózes úgy cselekedett Izráel véneinek szeme láttára.
Exo 17:7 Azt a helyet Masszának és Meríbának nevezte Izráel fiainak perlekedése miatt, és mert kísértették az URat, és azt mondták: Vajon közöttünk van-e az ÚR, vagy sem?
Exo 17:8 Azután eljött Amálék, és hadakozott Izráel ellen Refídímben.
Exo 17:9 Mózes azt mondta Józsuénak: Válassz ki nekünk férfiakat, és menj el, ütközzél meg Amálékkal. Holnap a halom tetejére állok, és Isten botja a kezemben lesz.
Exo 17:10 Józsué úgy cselekedett, ahogy Mózes mondta neki: megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére.
Exo 17:11 És az történt, hogy amikor Mózes fölemelte a kezét, Izráel győzött, mikor pedig leeresztette a kezét, Amálék győzött.
Exo 17:12 Ezért mikor Mózes keze elnehezedett, követ hoztak, és alája tették, hogy arra üljön. Áron és Húr pedig tartotta a kezeit, egyfelől az egyik, másfelől a másik, és fölemelve maradt a keze naplementéig.
Exo 17:13 Józsué pedig leverte Amálékot és népét fegyver élével.
Exo 17:14 Azt mondta az ÚR Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül egy könyvbe, és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestül eltörlöm Amálék emlékezetét az ég alól.
Exo 17:15 Ekkor Mózes oltárt épített, és így nevezte el: „Az ÚR az én zászlóm”.
Exo 17:16 És így szólt: Megesküdött az ÚR, hogy harca lesz Amálék ellen nemzedékről nemzedékre.
Exo 18:1 Jetró, Midján papja, Mózes apósa meghallotta mindazt, amit Isten Mózessel és népével, Izráellel cselekedett: hogy kihozta az ÚR Izráelt Egyiptomból.
Exo 18:2 Fogta Jetró, Mózes apósa Cippórát, Mózes feleségét, akit ő hazaküldött,
Exo 18:3 és a két fiát is. Az egyikük neve Gérsóm volt, mert azt mondta: Vándor voltam idegen földön.
Exo 18:4 A másik neve pedig Eliézer volt, mert azt mondta: Atyám Istene segítségül volt nekem, és megszabadított a fáraó fegyverétől.
Exo 18:5 Eljutott tehát Jetró, Mózes apósa a fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, az Isten hegye mellé, ahol táborozott.
Exo 18:6 Megüzente Mózesnek: Én, Jetró, az apósod megyek hozzád a feleségeddel és két fiával.
Exo 18:7 Ekkor Mózes kiment az apósa elé, meghajolt, megcsókolta őt, békességet kívántak egymásnak, és bementek a sátorba.
Exo 18:8 "Mózes elbeszélte az apósának mindazt, amit az ÚR a fáraóval és az egyiptomiakkal cselekedett Izráelért; és mindazt a sok bajt, amely útközben érte őket; és azt, hogy miként szabadította meg őket az ÚR."
Exo 18:9 És Jetró örvendezett mindannak a jónak, amit az ÚR Izráellel cselekedett, hogy megszabadította őket az egyiptomiak kezéből.
Exo 18:10 Ezután azt mondta Jetró: Áldott legyen az ÚR, aki megszabadított titeket az egyiptomiak kezéből és a fáraó kezéből, aki megmentette a népet az egyiptomiak hatalmából.
Exo 18:11 Most már tudom, hogy nagyobb az ÚR minden istennél, valóban, ez igazolódott be akkor, amikor ők Izráel népe ellen vétkeztek.
Exo 18:12 És Jetró, Mózes apósa égőáldozattal és véresáldozattal áldozott Istennek. Áron pedig és Izráel minden véne eljött, hogy együtt egyenek kenyeret Mózes apósával Isten előtt.
Exo 18:13 Másnap leült Mózes, hogy bíráskodjék a nép között. A nép pedig reggeltől estig Mózes előtt állt.
Exo 18:14 Amikor látta Mózes apósa mindazt, amit ő a néppel cselekedett, azt mondta: Milyen dolog az, amit a néppel teszel? Miért ülsz ott egyedül mint bíró, az egész nép pedig előtted áll reggeltől estig?
Exo 18:15 Mózes azt felelte neki: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám.
Exo 18:16 Ha ügyük-bajuk van, hozzám jönnek, és bíráskodom az ember és az ő embertársa között, és tudtára adom Isten végezéseit és törvényeit.
Exo 18:17 Mózes apósa erre azt mondta neki: Nem jó az, amit cselekszel.
Exo 18:18 Túlságosan kifáradsz te is, a veled levő nép is, mert erőd fölött való dolog ez. Nem végezheted egymagad.
Exo 18:19 Most azért hallgass a szavamra, tanácsot adok neked, és Isten veled lesz. Te légy a nép szószólója Isten előtt, és te vidd az ügyeket Isten elé.
Exo 18:20 Tanítsd őket a rendeletekre és törvényekre, és add tudtukra az utat, amelyen járniuk kell, és a tennivalót, amelyet tenniük kell.
Exo 18:21 Egyszersmind szemelj ki magadnak az egész nép közül derék, istenfélő férfiakat, igazságos férfiakat, akik gyűlölik a haszonlesést, és tedd közöttük elöljárókká, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.
Exo 18:22 Ők bíráskodjanak a nép között minden időben úgy, hogy minden nagyobb ügyet teeléd hozzanak, minden csekélyebb dologban pedig ők ítéljenek. Így könnyítesz a terheden, ha veled együtt hordozzák.
Exo 18:23 Ha így cselekszel, és Isten is ezt parancsolja neked, te is helyt tudsz állni, és az egész nép is békességben mehet vissza a helyére.
Exo 18:24 Mózes hallgatott apósa szavára, és mindazt megtette, amit mondott.
Exo 18:25 Derék férfiakat választott ki egész Izráelből, és a nép fejévé tette őket: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.
Exo 18:26 Ezek bíráskodtak a nép között minden időben. A nehéz dolgokat Mózes elé vitték, minden kisebb dologban pedig ők tettek igazságot.
Exo 18:27 Azután Mózes elbocsátotta apósát, és az elment a hazájába.
Exo 19:1 Az Egyiptomból való kijövetel után három hónapra ugyanazon a napon érkeztek meg Izráel fiai a Sínai-pusztába.
Exo 19:2 "Refídímből indulva érkeztek a Sínaipusztába, és ott táboroztak; mégpedig a heggyel szemben vert tábort Izráel."
Exo 19:3 Mózes pedig fölment Istenhez, és a hegyről így szólt hozzá az ÚR: Ezt mondd Jákób háza népének, és ezt add tudtára Izráel fiainak:
Exo 19:4 „Láttátok, hogy mit tettem Egyiptommal, és hogy sasszárnyakon hordoztalak titeket, és magamhoz vontalak titeket.
Exo 19:5 Most azért ha figyelmesen hallgattok a szavamra, és megtartjátok szövetségemet, ti lesztek az én népem valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld.
Exo 19:6 És papok birodalma és szent nép lesztek.” Ezek azok a beszédek, amelyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Exo 19:7 Ekkor Mózes elment, és egybehívta a nép véneit, és eléjük tárta mindazokat a beszédeket, amelyeket az ÚR parancsolt neki.
Exo 19:8 És az egész nép egy akarattal így felelt: Mindazt megtesszük, amit az ÚR rendelt. Mózes megvitte a nép válaszát az ÚRnak.
Exo 19:9 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és mindig higgyenek neked. Mózes elmondta az ÚRnak a nép válaszát.
Exo 19:10 Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek: Menj el a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, mossák ki a ruhájukat,
Exo 19:11 és legyenek készen harmadnapra, mert harmadnap leszáll az ÚR az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre.
Exo 19:12 "Vonj határt a nép körül, és mondd: Őrizkedjetek attól, hogy fölmenjetek a hegyre; még a szélét se érintsétek. Mindaz, ami a hegyet érinti, meg kell hogy haljon."
Exo 19:13 Ne érintse kéz, hanem kővel kövezzék meg, vagy nyíllal nyilazzák le. Akár állat, akár ember, nem maradhat életben. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
Exo 19:14 Mózes tehát lejött a hegyről a néphez, és elrendelte, hogy a nép szentelje meg magát, és mossa ki a ruháját.
Exo 19:15 Azt mondta a népnek: Legyetek készen harmadnapra, asszonyhoz ne közeledjetek.
Exo 19:16 És harmadnapon virradatkor mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen és igen erős kürtzengés. Ekkor az egész táborbeli nép megrémült.
Exo 19:17 Mózes pedig kivezette a népet a táborból Isten elé, és megálltak a hegy alatt.
Exo 19:18 Az egész Sínai-hegy füstbe borult, mert az ÚR leszállt rá tűzben. A füstje úgy szállt fel, mint egy kemencéé, és az egész hegy rengett.
Exo 19:19 Amikor a kürtszó egyre erősödött, Mózes beszélt, és Isten hangosan felelt neki.
Exo 19:20 Leszállt tehát az ÚR a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára. Fölhívta Mózest a hegy tetejére, ő pedig fölment.
Exo 19:21 Azt mondta az ÚR Mózesnek: Menj le, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre, hogy lássa az URat, mert sokan elhullnak közülük.
Exo 19:22 És a papok is, akik az ÚR elé járulnak, szenteljék meg magukat, hogy rájuk ne rontson az ÚR.
Exo 19:23 Mózes pedig azt felelte az ÚRnak: Nem jöhet föl a nép a Sínai-hegyre, mert te intettél minket így: vonj határt a hegy körül, és szenteld meg azt!
Exo 19:24 De az ÚR azt mondta neki: Indulj, menj le, és jöjj fel, és Áron is jöjjön veled. De a papok és a nép ne törjenek előre, hogy följöjjenek az ÚRhoz, nehogy rájuk rontson.
Exo 19:25 Mózes tehát lement a néphez, és megmondta ezt nekik.
Exo 20:1 Ekkor megszólalt Isten, s ezeket az igéket mondta:
Exo 20:2 Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
Exo 20:3 Ne legyen más istened rajtam kívül!
Exo 20:4 Ne csinálj magadnak faragott képet vagy valami hasonmást arról, ami fenn az égben vagy lenn a földön vagy a vizekben, a föld alatt van!
Exo 20:5 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok. Megbüntetem az atyák vétkét a fiakon, harmad- és negyedízig azokon, akik gyűlölnek engem.
Exo 20:6 De irgalmasságot cselekszem ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják a parancsolataimat.
Exo 20:7 Ne használd hiába az ÚR, a te Istened nevét, mert az ÚR nem hagyja büntetés nélkül azt, aki a nevét hiába használja.
Exo 20:8 Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg!
Exo 20:9 Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat.
Exo 20:10 De a hetedik nap az ÚRnak, a te Istenednek nyugalomnapja. Semmi dolgot ne tégy azon, se te magad, se a fiad, se a leányod, se a szolgád, se a szolgálóleányod, se az állatod, se a jövevény, aki a kapuidon belül tartózkodik.
Exo 20:11 Mert hat nap alatt teremtette az ÚR az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.
Exo 20:12 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked!
Exo 20:13 Ne ölj!
Exo 20:14 Ne paráználkodj!
Exo 20:15 Ne lopj!
Exo 20:16 Ne tanúskodj hamisan a felebarátod ellen!
Exo 20:17 Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálólányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami az övé!.
Exo 20:18 Az egész nép pedig látta a mennydörgést, villámlást, kürtzengést és a hegy füstölgését. Amikor látta ezt a nép, megrémült, és hátrébb húzódott.
Exo 20:19 Azt mondták Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád. De Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk.
Exo 20:20 Mózes erre azt mondta a népnek: Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen titeket, hogy őt féljétek, és ne vétkezzetek.
Exo 20:21 A nép tehát távol állt, Mózes pedig közelebb ment a felhőhöz, amelyben Isten volt.
Exo 20:22 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Így szólj Izráel fiainak: Ti magatok láttátok, hogy a mennyből szóltam hozzátok.
Exo 20:23 Ne készítsetek mellettem még ezüstisteneket, és ne csináljatok magatoknak aranyisteneket.
Exo 20:24 Földből készíts nekem oltárt. Azon áldozd égő- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Minden helyre elmegyek hozzád, és megáldalak, ahol azt akarom, hogy megemlékezzetek a nevemről.
Exo 20:25 Ha pedig kövekből csinálsz nekem oltárt, ne építsd azt faragott kőből, mert amint ráveted faragó vasadat, megfertőzteted.
Exo 20:26 Lépcsőn se menj föl az oltáromhoz, hogy ki ne látsszon a szemérmed.
Exo 21:1 Ezek azok a rendelkezések, amelyeket eléjük kell tárnod:
Exo 21:2 Ha héber szolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, a hetedikben szabaduljon fel ingyen.
Exo 21:3 Ha egyedül jött, egyedül menjen el. Ha nős ember, menjen el vele a felesége is.
Exo 21:4 Ha az ura adott neki feleséget, és az fiakat vagy lányokat szült neki, az asszony gyermekeivel együtt maradjon az ő uráé, a férje pedig egyedül menjen el.
Exo 21:5 De ha a szolga azt mondaná: „Szeretem az uramat, a feleségemet és a fiaimat, nem akarok felszabadulni”,
Exo 21:6 akkor vigye őt az ura a bírák elé, és állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, és az ura fúrja át a fülét árral. És legyen örökké szolgája annak.
Exo 21:7 Ha valaki a lányát adja el szolgálónak, az ne úgy menjen el, ahogy a szolgák szoktak.
Exo 21:8 Ha az urának nem tetszik, hogy eljegyezze őt magának, akkor engedje meg, hogy kiváltsák. De arra nincs joga, hogy idegen népnek eladja, mert akkor hűtlenül bánik vele.
Exo 21:9 Ha pedig a fiának jegyzi el őt, a leányok törvénye szerint cselekedjék vele.
Exo 21:10 Ha még egy másikat is vesz neki, ennek ételét, ruházatát és házasságbeli jogát ne csorbítsa.
Exo 21:11 Ha ezt a hármat nem cselekszi vele, akkor menjen el ingyen, fizetés nélkül.
Exo 21:12 Aki úgy megver valakit, hogy az belehal, halállal lakoljon.
Exo 21:13 De ha nem leselkedett utána, hanem Isten ejtette a kezébe, akkor rendelek neked egy helyet, ahova menekülhet.
Exo 21:14 Ha pedig valaki szándékosan tör a felebarátja ellen, hogy orvul megölje, az oltáromtól is vidd el azt a halálra.
Exo 21:15 Aki megveri atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
Exo 21:16 Aki embert lop, és eladja azt, vagy nála találják, halállal lakoljon.
Exo 21:17 Aki szidalmazza atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
Exo 21:18 Ha férfiak összevesznek, és megüti valaki a felebarátját kővel vagy az öklével, és nem hal meg, hanem ágynak esik,
Exo 21:19 ha fölkel, és mankóján kinn jár, maradjon büntetlen, aki megütötte. Csupán fekvéséért fizessen, és gyógyíttassa meg.
Exo 21:20 Ha pedig valaki úgy üti meg a szolgáját vagy szolgálóját bottal, hogy meghal a keze alatt, büntessék meg.
Exo 21:21 De ha egy vagy két napig életben marad, ne büntessék meg az urát, mivel pénzen vette.
Exo 21:22 Ha férfiak veszekednek, és meglöknek egy várandós asszonyt úgy, hogy idő előtt szül, de egyéb veszedelem nem történik, bírságot kell fizetni aszerint, ahogy az asszony férje azt követeli, de bírák előtt kell fizetni.
Exo 21:23 Ám ha halálos a szerencsétlenség, akkor életet kell adni az életért.
Exo 21:24 Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.
Exo 21:25 Égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért.
Exo 21:26 Ha valaki a szolgájának vagy szolgálójának a szemét úgy megüti, hogy megvakul, bocsássa azt szabadon a szeméért.
Exo 21:27 Ha pedig a szolgájának vagy a szolgálójának a fogát üti ki, bocsássa szabadon a fogáért.
Exo 21:28 Ha férfit vagy asszonyt öklel meg egy ökör úgy, hogy meghal, kővel kövezzék meg azt az ökröt, és húsát ne egyék meg. De az ökör ura ártatlan.
Exo 21:29 Ám ha az ökör azelőtt is öklelős volt, és annak urát megintették, és mégsem vigyázott rá, s az férfit vagy asszonyt ölt meg, az ökröt kövezzék meg, és az ura is halállal lakoljon.
Exo 21:30 Ha váltságdíjat vetnek ki rá, fizessen lelke váltságáért annyit, amennyit kivetnek rá.
Exo 21:31 Akár fiút öklel meg, akár leányt, e rendelet szerint kell cselekedni.
Exo 21:32 Ha szolgát öklel meg az ökör vagy szolgálót, akkor adjanak urának harminc ezüstsékelt, de az ökröt kövezzék meg.
Exo 21:33 Ha pedig valaki vermet nyit meg, vagy ha valaki vermet ás, és nem fedi be, és ökör vagy szamár esik bele,
Exo 21:34 akkor a verem ura fizessen. Pénzben fizessen a gazdájuknak, és a tetem az övé legyen.
Exo 21:35 Ha valakinek az ökre megdöfi az ő embertársa ökrét úgy, hogy az elpusztul, adják el az élő ökröt, és az árát osszák meg, és a tetemet is osszák el.
Exo 21:36 De ha tudták, hogy az ökör már azelőtt is öklelős volt, és nem vigyázott rá az ura, akkor fizessen ökröt az ökörért, a tetem pedig legyen az övé.
Exo 22:1 Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja, öt marhát fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért.
Exo 22:2 Ha a tolvajt betörésen kapják, és úgy megverik, hogy meghal, nem számít vérontásnak.
Exo 22:3 De ha ez napvilágnál történik, vérontásnak számít. A tolvaj fizessen. Ha nincs neki, adják el őt tolvajságáért.
Exo 22:4 Ha élve találják meg nála a lopott jószágot – akár ökör, akár szamár, akár juh az –, kétszer annyit fizessen érte.
Exo 22:5 Ha valaki mezőt vagy szőlőt legeltet le úgy, hogy állatát ráengedte, és az más mezején legelt, térítse meg a kárt mezejének javából és szőlőjének javából.
Exo 22:6 Ha tűz támad, és tövisbe kap, és megég az asztag, vagy a lábon álló gabona vagy a mező: térítse meg a kárt, aki a tüzet gyújtotta.
Exo 22:7 Ha valaki pénzt vagy edényeket ad át felebarátjának megőrzésre, és azokat ellopják annak az embernek a házából, és megtalálják a tolvajt, fizessen kétszer annyit.
Exo 22:8 Ha nem találják meg a tolvajt, a ház urát állítsák Isten elé, hogy nem nyúlt-e felebarátja vagyonához.
Exo 22:9 Minden hűtlen kezelés dolgában, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, akármi elveszett jószág az, amiről az egyik azt mondja, hogy az övé, mindkettőjük ügye Isten elé kerüljön, és akit Isten bűnösnek ítél, fizessen kétszer annyit felebarátjának.
Exo 22:10 Ha valaki szamarat vagy ökröt vagy bárányt vagy bármiféle állatot ad felebarátjának, hogy gondozza, és az elhull, vagy megsérül, vagy elhajtják úgy, hogy senki sem látta,
Exo 22:11 az ÚRra tett esküvés döntsön kettejük közt, hogy nem nyújtotta-e ki kezét felebarátja vagyonára. Ezt fogadja el a jószág gazdája, és felebarátja semmit se fizessen.
Exo 22:12 Ha pedig ellopták tőle, fizesse meg a kárt a gazdának.
Exo 22:13 Ha vadállat tépte szét, hozza el azt bizonyítékul. A széttépettet az esetben nem kell megfizetnie.
Exo 22:14 Ha pedig valaki a felebarátjától állatot kér kölcsön, és az megsérül vagy elhull urának távollétében, fizesse meg a kárt.
Exo 22:15 De ha a gazdája ott volt, nem fizet. Ha bérbe adta, a bérleti díj fedezi a kárt.
Exo 22:16 Ha valaki hajadont csábít el, aki nincs eljegyezve, és vele hál, jegyajándékkal jegyezze el magának feleségül.
Exo 22:17 Ha az apja nem akarja őt neki adni, annyi pénzt adjon, amennyi a hajadonok jegyajándéka.
Exo 22:18 Varázsló asszonyt ne hagyj életben.
Exo 22:19 Aki állattal közösül, halállal lakoljon!
Exo 22:20 Aki isteneknek áldozik, nem csupán az ÚRnak, azt öljék meg.
Exo 22:21 A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd őt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.
Exo 22:22 Egy özvegyet vagy árvát se nyomorítsatok meg.
Exo 22:23 Ha nyomorgatod, és hozzám kiált, meghallgatom kiáltását.
Exo 22:24 Fölgerjed haragom, és megöllek titeket fegyverrel, és feleségeitek özvegyekké lesznek, fiaitok pedig árvákká.
Exo 22:25 Ha pénzt adsz kölcsön népemnek, a veled levő szegénynek, ne légy hozzá olyan, mint a hitelező. Ne vessetek ki rá uzsorát.
Exo 22:26 Ha zálogba veszed felebarátod felsőruháját, naplemente előtt add vissza neki.
Exo 22:27 Mert egyetlen takarója, testének ruhája az, s ugyan miben háljon? Bizony, ha hozzám kiált, meghallgatom, mert én irgalmas vagyok.
Exo 22:28 Az Istent ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd!
Exo 22:29 Gabonádból és borodból ne késlekedj adni, és fiaid közül az elsőszülöttet add nekem.
Exo 22:30 Ugyanúgy tegyél ökröddel, juhoddal: hét napig legyen anyjával, a nyolcadik napon add nekem!
Exo 22:31 Legyetek szentek előttem. A mezőn széttépett húst ne egyétek meg, hanem az ebnek vessétek.
Exo 23:1 Ne terjessz hazug hírt! Ne fogj kezet a gonosszal, nehogy hamis tanú légy!
Exo 23:2 Ne kövesd a többséget a rosszban, és peres ügyben ne vallj a többséggel, ha ezzel elferdíted az igazságot!
Exo 23:3 A szegénynek se kedvezz peres ügyében!
Exo 23:4 Ha megtalálod ellenséged eltévedt ökrét vagy szamarát, hajtsd vissza hozzá.
Exo 23:5 Ha látod, hogy annak a szamara, aki téged gyűlöl, teher alatt fekszik, vigyázz, rajta ne hagyd. Segíts neki leoldani.
Exo 23:6 A szegény ember igazságát el ne ferdítsd peres ügyében.
Exo 23:7 A hazug beszédtől tartsd távol magad, az ártatlant és az igazat ne öld meg, mert én nem adok igazat a bűnösnek.
Exo 23:8 Ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék megvakítja a tisztán látókat, és elfordítja az igazak ügyét.
Exo 23:9 A jövevényt ne nyomorgasd, hiszen ismeritek a jövevény életét, mert jövevények voltatok Egyiptom földjén.
Exo 23:10 Hat évig vesd be földedet, és takarítsd be termését!
Exo 23:11 A hetedikben azonban pihentesd, és hagyd úgy, hogy néped szegényei egyék meg. Ami pedig ezek után megmarad, egye meg a mezei vad. Így tégy a szőlőddel és az olajfáddal is!
Exo 23:12 Hat napon át végezd dolgaidat, a hetedik napon pedig nyugodj meg, hogy nyugodjék ökröd és szamarad, és megpihenjen szolgálód fia és a jövevény is.
Exo 23:13 Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek! Idegen istenek nevét ne emlegessétek, hallani se lehessen szátokból!
Exo 23:14 Évenként háromszor szentelj nekem ünnepet:
Exo 23:15 a kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg! Hét nap egyél kovásztalan kenyeret, amint megparancsoltam neked, az Ábíb hónap ideje alatt, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Üres kézzel senki se jelenjék meg a színem előtt!
Exo 23:16 És tartsd meg az aratás ünnepét, amikor meződ vetésének zsengéjét gyűjtöd be, és a betakarítás ünnepét az esztendő végén, amikor termésedet betakarítottad a mezőről.
Exo 23:17 Évenként háromszor jelenjék meg közüled minden férfi az ÚR Isten színe előtt.
Exo 23:18 Ne ontsd ki áldozatom vérét kovászos kenyér mellett, és ünnepi áldozatom kövérje ne maradjon meg reggelig!
Exo 23:19 Földed zsengéjének javát vidd el a te URad, Istened házába! Ne főzd meg a gödölyét az anyja tejében!
Exo 23:20 Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen téged arra a helyre, amelyet elkészítettem.
Exo 23:21 Vigyázz magadra előtte, és hallgass szavára! Ne bosszantsd föl őt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat, mert az én nevem van őbenne.
Exo 23:22 Ha hallgatni fogsz a szavára, és mindazt megteszed, amit mondok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek, és szorongatni fogom szorongatóidat.
Exo 23:23 Mert az én angyalom előtted megy, és bevisz téged az emóriak, hettiták, perizziek, kánaániak, hivviek és jebúsziak közé, és kiirtom őket.
Exo 23:24 Ne imádd isteneiket, és ne tiszteld azokat, és ne cselekedjél úgy, ahogy ők cselekednek! Hanem inkább döntsd le azokat, és tördeld össze bálványaikat.
Exo 23:25 "Ha szolgáljátok Isteneteket, az URat, akkor megáldja kenyereteket és vizeteket; és eltávolítom közületek a bajokat."
Exo 23:26 Nem vetél el senki, és meddő sem lesz földeden, napjaid számát teljessé teszem.
Exo 23:27 Rettentésemet küldöm előtted, és minden népet megrettentek, amely közé mész, és minden ellenségedet megfutamítom előled.
Exo 23:28 Darazsat is küldök előtted, és kiűzi előled a hivvieket, kánaániakat és a hettitákat.
Exo 23:29 De nem egy év alatt űzöm ki őket előled, hogy a föld ne legyen pusztává, és ne szaporodjék meg károdra a mezei vad.
Exo 23:30 Apránként űzöm ki őket előled, míg megszaporodsz, és tied lesz a föld.
Exo 23:31 Határodat a Vörös-tengertől a filiszteusok tengeréig vetem és a pusztától a folyamig. Mert kezedbe adom annak a földnek a lakosait, és kiűzöd őket magatok elől.
Exo 23:32 Ne köss szövetséget se velük, se isteneikkel!
Exo 23:33 Ne lakjanak földjeiden, hogy vétekbe ne vigyenek téged ellenem. Mert ha az ő isteneiket szolgálnád, az vesztedre lenne.
Exo 24:1 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Jöjj fel az ÚRhoz te és Áron, Nádáb és Abíhú és Izráel vénei közül hetvenen, és boruljatok le előtte távolról.
Exo 24:2 Csak Mózes közeledjék az ÚRhoz, ők pedig ne közeledjenek, és a nép se jöjjön föl vele!
Exo 24:3 Elment tehát Mózes, és elmondta a népnek az ÚR minden beszédét és rendelését. Erre az egész nép egyhangúlag így felelt: Mindazt megtesszük, amit az ÚR parancsol!
Exo 24:4 Mózes pedig följegyezte az ÚR minden beszédét. Reggel fölkelt, oltárt épített a hegy alatt és tizenkét oszlopot, Izráel tizenkét nemzetsége szerint.
Exo 24:5 Azután odaküldte Izráel ifjait, és égőáldozatokat áldoztak, és bikákat öltek hálaáldozatul az ÚRnak.
Exo 24:6 Mózes pedig vette a vér felét, és a medencékbe töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette.
Exo 24:7 Azután vette a szövetség könyvét, és elolvasta a nép hallatára. Mire azt mondták: Mindent megteszünk, amit az ÚR parancsolt, és engedelmeskedünk.
Exo 24:8 Mózes pedig vette a vért, ráhintette a népre, és azt mondta: Íme, a szövetség vére, melyet az ÚR kötött veletek, ezen igék szerint.
Exo 24:9 Azután felment Mózes és Áron, Nádáb és Abíhú és Izráel vénei közül hetvenen.
Exo 24:10 És látták Izráel Istenét, és az ő lábai alatt valami zafírfényű tárgy volt, olyan tiszta, mint maga az ég.
Exo 24:11 És Izráel fiainak e választottjaira nem emelt kezet. Bár látták Istent, mégis ettek és ittak is.
Exo 24:12 S így szólt az ÚR Mózesnek: Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj ott! Átadom neked a kőtáblákat, a törvényt és a parancsolatokat, amelyeket leírtam, hogy tanítsák azokat.
Exo 24:13 Fölkelt Mózes és szolgája, Józsué, és fölment Mózes Isten hegyére.
Exo 24:14 A véneknek pedig azt mondta: Várjatok itt ránk, amíg visszatérünk hozzátok! Íme, Áron és Húr veletek van. Akinek valami ügye van, hozzájuk menjen.
Exo 24:15 Akkor fölment Mózes a hegyre, és felhő borította be a hegyet.
Exo 24:16 Az ÚR dicsősége szállt alá a Sínai-hegyre, és felhő borította azt hat napon át, a hetedik napon pedig szólította Mózest a felhő közepéből.
Exo 24:17 Az ÚR dicsőségének megjelenése pedig olyan volt Izráel fiainak szeme előtt, a hegy tetején, mint az emésztő tűz.
Exo 24:18 És bement Mózes a felhő közepébe, és fölment a hegyre, és negyven nap és negyven éjjel volt ott.
Exo 25:1 Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez:
Exo 25:2 Mondd meg Izráel fiainak, hogy gyűjtsenek nekem ajándékokat. Gyűjtsenek nekem ajándékokat mindenkitől, akit a szíve erre indít.
Exo 25:3 Ilyen ajándékokat gyűjtsetek tőlük: aranyat, ezüstöt és rezet.
Exo 25:4 Kék, bíborpiros, karmazsin színű lenfonalat és kecskeszőrt.
Exo 25:5 Vörösre festett kosbőröket, borzbőröket és akácfát.
Exo 25:6 Mécsesbe való olajat, kenetolajhoz való balzsamot és füstöléshez való fűszereket.
Exo 25:7 Ónixköveket és foglalatba való köveket az éfódhoz és a hósenhez.
Exo 25:8 Készítsenek nekem szent hajlékot, hogy közöttük lakjam.
Exo 25:9 Pontosan úgy csináljátok a hajléknak és minden edényének a formáját, ahogy megmutatom neked.
Exo 25:10 Készítsenek egy két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas ládát akácfából.
Exo 25:11 Borítsd be azt tiszta arannyal, belül is, kívül is borítsd be, és készíts rá körben arany szegélyt.
Exo 25:12 Önts hozzá aranyból négy karikát, és illeszd azokat a négy sarkára, egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára szintúgy.
Exo 25:13 Csinálj rudakat is akácfából, és borítsd be arannyal.
Exo 25:14 A rudakat dugd a láda oldalain levő karikákba, hogy azokkal hordozzák majd a ládát.
Exo 25:15 A rudak a láda karikáiban legyenek, és ne vegyék ki őket onnan.
Exo 25:16 Tedd a ládába a bizonyságot, amelyet neked adok.
Exo 25:17 Készíts két és fél könyök hosszú és másfél könyök széles fedelet is színaranyból.
Exo 25:18 Készíts két kerúbot is aranyból, vert aranyból készítsd őket a fedél két végére.
Exo 25:19 Az egyik kerúbot az egyik végére készítsd, a másik kerúbot a másikra. A fedél két végéből formázzátok ki a kerúbokat.
Exo 25:20 A kerúbok pedig terjesszék ki a szárnyaikat fölfelé, betakarva szárnyukkal a fedelet. Arcuk egymás felé legyen. A kerúbok arca a fedél felé forduljon.
Exo 25:21 A fedelet helyezd a ládára, a ládába pedig tedd bele a bizonyságot, amelyet adok neked.
Exo 25:22 Ott jelenek meg neked a fedél tetejénél, a két kerúb között, amelyek a bizonyság ládája fölött vannak, ott szólok hozzád mindazokról, amiket általad parancsolok Izráel fiainak.
Exo 25:23 Készíts két könyök hosszú, egy könyök széles és másfél könyök magas asztalt is akácfából.
Exo 25:24 Borítsd be színarannyal, és készíts rá körben aranyszegélyt.
Exo 25:25 Készíts rá körben egy tenyérnyi keretet, a keretre pedig készíts körben aranyszegélyt.
Exo 25:26 Négy aranykarikát is készíts hozzá, és illeszd a karikákat a négy láb négy végére.
Exo 25:27 A rúdtartó karikák a keret mellett legyenek, hogy hordozható legyen az asztal.
Exo 25:28 "A rudakat is akácfából készítsd, és arannyal borítsd be; velük hordozzák az asztalt."
Exo 25:29 Készítsd el a tálait is, csészéit is, kancsóit is, kelyheit is, amelyekkel italáldozatot áldoznak. Színaranyból csináld őket!
Exo 25:30 Tégy az asztalra szent kenyeret, hogy az mindig előttem legyen.
Exo 25:31 Csinálj mécsestartót is színaranyból. Vert aranyból készüljön a mécsestartó. Szára, ága, csészéi, bimbói és virágai egy darabból legyenek.
Exo 25:32 Hat ág jöjjön ki az oldalaiból, három mécsestartó ág az egyik és három a másik oldalból.
Exo 25:33 Mandulavirág formájú három csésze legyen az egyik ágon, bimbóval és virággal, és mandulavirág formájú három csésze a másik ágon is, bimbóval és virággal. Ilyen legyen a mécsestartóból kijövő mind a hat ág.
Exo 25:34 A mécsestartón pedig négy mandulavirág formájú csésze legyen, bimbókkal és virágokkal.
Exo 25:35 Bimbó legyen a belőle kijövő két ág alatt és szintén bimbó a belőle kijövő két ág alatt és úgyszintén bimbó a belőle kijövő két ág alatt is: így legyen a mécsestartóból kijövő mind a hat ág alatt.
Exo 25:36 Bimbóik és ágaik vele egy darabból legyenek. Egy darab színaranyból legyen kiverve az egész.
Exo 25:37 Készíts hozzá hét mécsest is, és úgy rakják föl a mécseseit, hogy bevilágítsák az előtte levő teret.
Exo 25:38 A koppantói és hamutálai is színaranyból legyenek.
Exo 25:39 Egy talentum színaranyból készítsék az egész felszerelést.
Exo 25:40 Vigyázz, hogy a szerint a minta szerint készíttesd el, amelyet a hegyen mutattam neked.
Exo 26:1 A hajlékot pedig tíz szőnyegből készítsd, sodrott lenfonálból. Kék, bíborpiros és karmazsin színű legyen, szépen beleszőtt kerúbok legyenek rajta.
Exo 26:2 Egy-egy szőnyeg hossza huszonnyolc könyök legyen, szélessége pedig négy könyök. Mindegyik szőnyeg azonos méretű legyen.
Exo 26:3 Öt szőnyeg legyen egymással összefűzve, és a másik öt szőnyeg is legyen egymással összefűzve.
Exo 26:4 Készíts hurkokat kék lenből az egyik szőnyeg szegélyén, azon, amely az összefűzött szőnyegek közül a szélen van. Ugyanezt tedd a külső szőnyeg szélével a másik csoportban is.
Exo 26:5 Ötven hurkot készíts az egyik szőnyegen és ötven hurkot annak a szőnyegnek a szélén is, amelyet hozzáfűznek. Egyik hurok a másikkal szemben legyen.
Exo 26:6 Készíts ötven aranyhorgocskát is, és e horgocskákkal fogd össze az egyik szőnyeget a másikkal, hogy a hajlék eggyé legyen.
Exo 26:7 Ezután készíts kecskeszőr szőnyegeket sátornak a hajlék fölé. Tizenegy ilyen szőnyeget készíts.
Exo 26:8 Egy szőnyeg hossza harminc könyök legyen, a szélessége pedig négy könyök. A tizenegy szőnyeg egyforma méretű legyen.
Exo 26:9 Fűzz össze öt szőnyeget külön és hat szőnyeget is külön. De a hatodikat hajtsd kétrét a hajlék elejére.
Exo 26:10 Készíts ötven hurkot az egyik szőnyeg szélén, amely az összefűzött szőnyegek közül a szélen van, és ötven hurkot a szőnyeg szélén a másik csoportban is.
Exo 26:11 Készíts ötven rézhorgocskát is, és akaszd a horgocskákat a hurkokba, és fűzd össze a sátrat, hogy eggyé legyen.
Exo 26:12 Ami a sátorszőnyegekből fönnmarad, vagyis a fennmaradó fél szőnyeg, csüngjön le a hajlék hátulján.
Exo 26:13 Egykönyöknyi egyik felől és egykönyöknyi a másik felől abból, ami a sátor szőnyegének hosszában fölösleges, lógjon le a hajlék oldalain egyfelől is, másfelől is, hogy befedje azt.
Exo 26:14 Készíts a sátornak takarót is vörösre festett kosbőrökből és fölé is egy takarót borzbőrökből.
Exo 26:15 Készíts a hajlékhoz deszkákat is akácfából, felállítva.
Exo 26:16 A deszka hossza tíz könyök legyen, egy-egy deszka szélessége pedig másfél könyök.
Exo 26:17 Egy-egy deszkának két csapja legyen, egyik a másiknak megfelelő. Így készítsd el a hajlék minden deszkáját.
Exo 26:18 A deszkákat pedig így készítsd a hajlékhoz: húsz deszkát a déli oldalra, dél felé.
Exo 26:19 A húsz deszka alá pedig negyven ezüsttalpat csinálj, két talpat egy-egy deszka alá, a két csapnak megfelelően. Megint két talpat egyegy deszka alá, a két csapnak megfelelően.
Exo 26:20 A hajlék másik oldalául is rakj észak felől húsz deszkát
Exo 26:21 és azokhoz is negyven ezüsttalpat. Két talpat egy deszka alá, majd megint két talpat egy deszka alá.
Exo 26:22 A hajlék nyugati oldalául pedig készíts hat deszkát.
Exo 26:23 A hajlék szegleteiül is készíts két deszkát a két oldalon.
Exo 26:24 Kettesével legyenek alulról kezdve, felül pedig együtt legyenek egy karikába foglalva. Ilyen legyen mindkettő, ezek alkossák a két sarkot.
Exo 26:25 Legyen tehát nyolc deszka, tizenhat ezüsttalppal. Két talp egy deszka alatt, megint két talp egy deszka alatt.
Exo 26:26 Készíts reteszrudakat is akácfából. Ötöt a hajlék egyik oldalának deszkáihoz
Exo 26:27 és öt reteszrudat a hajlék másik oldalának deszkáihoz. A hajlék nyugati oldalának deszkáihoz is készíts öt reteszrudat hátulról.
Exo 26:28 A középső reteszrúd pedig a deszkák közepén az egyik végétől a másik végéig érjen.
Exo 26:29 A deszkákat borítsd be arannyal, és készíts karikákat is aranyból, hogy tartsák a reteszrudakat. A reteszrudakat is borítsd be arannyal.
Exo 26:30 A hajlékot pedig olyan módon állítsd föl, ahogy a hegyen mutattam neked.
Exo 26:31 Készíts függönyt kék, bíborpiros és karmazsinszínű és sodrott lenből. Szépen beleszőtt kerúbokkal készítsék.
Exo 26:32 Tedd négy akácfából való, arannyal borított oszlopra, amelyeknek horgai aranyból legyenek, négy ezüsttalpon.
Exo 26:33 Tedd a függönyt a horgok alá, és vidd oda a függöny mögé a bizonyság ládáját, és az a függöny válassza el nektek a szent helyet a szentek szentjétől.
Exo 26:34 Azután tedd rá a fedelet a bizonyság ládájára a szentek szentjében.
Exo 26:35 Az asztalt pedig helyezd a függönyön kívül, és a mécsestartót az asztallal szemben, a hajlék déli oldalába. Az asztalt pedig tedd az északi oldalra.
Exo 26:36 Készíts kék, bíborpiros, karmazsinszínű és sodrott lenből hímzett függönyt a sátor bejáratára is.
Exo 26:37 A függönyhöz pedig csinálj öt oszlopot akácfából, és borítsd be őket arannyal. Horgai aranyból legyenek, és önts nekik öt réztalpat.
Exo 27:1 Az oltárt akácfából készítsd, öt könyök legyen a hossza és öt könyök a szélessége. Négyszögű legyen az oltár, a magassága három könyök.
Exo 27:2 Szarvakat is készíts a négy sarkára, vele egy darabból, és borítsd be rézzel.
Exo 27:3 Készíts hozzá fazekakat is a hamujának, hozzá való lapátokat, medencéket, villákat és serpenyőket. Minden hozzá való edényt rézből készíts.
Exo 27:4 Készíts hozzá hálószerű rézrostélyt is, és a háló négy sarkára csinálj rézkarikát.
Exo 27:5 Tedd az oltár pereme alá alulról úgy, hogy a háló az oltár közepéig érjen.
Exo 27:6 Készíts az oltárhoz akácfa rudakat is, és borítsd be őket rézzel.
Exo 27:7 Dugják a rudakat a karikákba, és legyenek azok a rudak az oltár két oldalán, amikor hordozzák.
Exo 27:8 Üresre csináld azt deszkából úgy, ahogy a hegyen mutattam neked.
Exo 27:9 Készíts udvart is a hajléknak. Az udvar déli oldalához csinálj szőnyegeket sodrott lenből. Száz könyök legyen a hossza minden oldalának.
Exo 27:10 Húsz oszlopa és húsz réztalpa is legyen, és az oszlopok horgai és átkötői ezüstből legyenek.
Exo 27:11 Ugyanúgy készíts az északi oldalon, hosszában száz könyök hosszú szőnyeget, ahhoz húsz oszlopot, ezekhez húsz réztalpat és az oszlopok horgait és átkötőit ezüstből.
Exo 27:12 Az udvar nyugat felőli szélességéhez pedig ötven könyök szőnyeget, ahhoz tíz oszlopot és ezekhez tíz talpat.
Exo 27:13 Az udvar szélessége kelet felől is ötven könyök.
Exo 27:14 Tizenöt könyök szőnyeg legyen az egyik oldalról, ehhez három oszlop, ezekhez pedig három talp.
Exo 27:15 A másik oldalról is tizenöt könyök szőnyeg, ehhez három oszlop és ezekhez három talp.
Exo 27:16 Az udvar kapuján pedig húszkönyöknyi függöny legyen, kék, bíborpiros, karmazsinszínű és sodrott lenből hímezve, ehhez négy oszlop, ezekhez pedig négy talp legyen.
Exo 27:17 Az udvar minden oszlopát ezüst átkötők vegyék körül, horgaik ezüstből, talpaik pedig rézből legyenek.
Exo 27:18 Az udvar hossza száz könyök, a szélessége ötven-ötven, a magassága pedig öt könyök. Takarói sodrott lenből, talpai pedig rézből legyenek.
Exo 27:19 A hajlék minden edénye, amelyet bármilyen szolgálatban használnak, és minden szöge és az udvar minden szöge rézből legyen.
Exo 27:20 Te pedig parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked tiszta faolajat, amelyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égő lámpát gyújthassanak.
Exo 27:21 A gyülekezet sátrában, a függönyön kívül, amely a bizonyság előtt van, gondozzák azt Áron és fiai, estétől reggelig az ÚR előtt. Örök rendtartás legyen ez minden nemzedéknél Izráel fiai között.
Exo 28:1 Te pedig hívasd magadhoz Izráel fiai közül testvéredet, Áront és a fiait vele együtt. Ők legyenek a papjaim. Áron, valamint Nádáb, Abíhú, Eleázár és Ítámár, Áron fiai.
Exo 28:2 Csinálj szent ruhákat Áronnak, a testvérednek dicsőségül és ékességül.
Exo 28:3 Szólj minden bölcs szívűnek, akiket betöltöttem a bölcsesség lelkével, hogy csinálják meg Áron ruháit az ő fölszentelésére, hogy papom legyen.
Exo 28:4 Ezeket a ruhákat készítsék el: hósen, éfód, palást, mintás köntös, süveg és öv. Ezeket a szent ruhákat készítsétek el Áronnak, a testvérednek és fiainak, hogy papjaim legyenek.
Exo 28:5 Használjanak hozzá aranyat és kék, bíborpiros és karmazsinszínű fonalat és lenfonalat.
Exo 28:6 Az éfódot aranyból, kék és bíborpiros, karmazsinszínű és sodrott lenből, mestermunkával készítsék.
Exo 28:7 Két vállkötő is legyen hozzá kapcsolva a két végéhez, hogy összekapcsolhassák.
Exo 28:8 Az átkötő öve pedig, amely rajta van, ugyanolyan készítésű és ugyanabból való legyen: aranyból, kék, bíborpiros és karmazsinszínű és sodrott lenből.
Exo 28:9 Azután végy két ónixkövet, és vésd rájuk Izráel fiainak neveit.
Exo 28:10 Hatnak a nevét az egyik kőre, a másik hat nevét pedig a másik kőre, születésük sorrendjében.
Exo 28:11 Kőmetsző munkával, amint a pecsétet szokták metszeni, vésesd e két kőre Izráel fiainak a nevét, körös-körül aranyba foglalva.
Exo 28:12 Tedd e két követ az éfód vállkötőire az Izráel fiaira való emlékeztetés köveiként, hogy Áron emlékeztetőül hordozza a nevüket a két vállán az ÚR előtt.
Exo 28:13 Készíts aranyfoglalatokat
Exo 28:14 és két láncot tiszta aranyból. Fonottra készítsd őket. Olyanok legyenek, mint a sodrott zsineg, és tedd rá a sodrott láncokat a foglalatokra.
Exo 28:15 Azután csináld meg az ítélet hósenét mestermunkával. Úgy készítsd, ahogy az éfódot csináltad: aranyból, kék, bíborpiros, karmazsinszínű és sodrott lenből.
Exo 28:16 Négyzetes legyen, kétrétű, egy arasz hosszú és egy arasz széles.
Exo 28:17 Foglalj bele négy sor megfelelő követ. Az első sor: szárdiusz, topáz és smaragd.
Exo 28:18 A második sor: karbunkulus, zafír és gyémánt.
Exo 28:19 A harmadik sor: jácint, agát és ametiszt.
Exo 28:20 A negyedik sor: krizolit, ónix és jáspis. Aranyfoglalatokba legyenek foglalva.
Exo 28:21 A kövek tehát Izráel fiainak nevei szerint legyenek, tizenkettő legyen az ő nevük szerint. Úgy legyen metszve, mint a pecsét, mindegyik a rá való névvel, a tizenkét nemzetség szerint.
Exo 28:22 A hósenre pedig csinálj sodrott készítésű fonott láncokat tiszta aranyból.
Exo 28:23 Csinálj a hósenre két aranykarikát, és tedd a két karikát a hósen két sarkára.
Exo 28:24 A két aranyfonatot fűzd a hósen két sarkán levő karikákba.
Exo 28:25 A két fonat két végét pedig erősítsd a két foglalathoz, és tűzd az éfód vállkötőihez, annak előrészére.
Exo 28:26 Készíts még két aranykarikát, és tedd azokat a hósen két sarkára azon a szélén, amely befelé van az éfód felől.
Exo 28:27 És csinálj még két aranykarikát, és tedd őket az éfód két vállkötőjére alul, az elülső része felől, a fölerősítéséhez közel, az éfód öve fölött.
Exo 28:28 Csatolják a hósent karikáinál fogva az éfód karikáihoz kék zsinórral, hogy az éfód öve fölött legyen, és el ne váljék a hósen az éfódtól.
Exo 28:29 Viselje Áron Izráel fiainak a neveit az ítélet hósenén, a szíve fölött, szüntelen emlékeztetőül az ÚR előtt, amikor bemegy a szent helyre.
Exo 28:30 Azután tedd az ítélet hósenébe az urímot és tummímot, hogy legyenek Áron szíve fölött, amikor bemegy az ÚR elé, és az ÚR színe előtt szüntelen a szívén hordozza Izráel fiainak ítéletét.
Exo 28:31 Az éfód palástját egészen kék lenből készítsd.
Exo 28:32 Legyen a közepén nyílás a fejének. A nyílás szövött szegélyű legyen körös-körül, olyan legyen, mint a páncéling nyílása, hogy el ne szakadjon.
Exo 28:33 Az alsó peremére körös-körül csinálj gránátalmákat kék, bíborpiros és karmazsinszínű lenből, és köréjük körbe aranycsengettyűket is.
Exo 28:34 Aranycsengettyű meg gránátalma, aranycsengettyű meg gránátalma váltakozzon a palást peremén körös-körül.
Exo 28:35 Ez legyen Áronon, amikor szolgál, hogy hallatsszék csengése, amikor bemegy a szent helyre az ÚR elé, és amikor kijön, hogy meg ne haljon.
Exo 28:36 Csinálj egy lapot is tiszta aranyból, és vésd rá úgy, ahogy a pecsétet vésik: Szent az ÚRnak!
Exo 28:37 Kösd kék zsinórra, hogy a süvegen – a süveg előrészén – legyen.
Exo 28:38 Legyen Áron homlokán, hogy Áron hordozza a szent dolgokban elkövetett vétkek terhét, amelyeket Izráel fiai különféle szent adományaik odaszentelésekor követnek el. Legyen azért szüntelen a homlokán, hogy kedvesek legyenek ők az ÚR előtt.
Exo 28:39 A köntöst pedig lenből mintásra sződd, és a süveget is lenből készítsd, az öv meg legyen szépen kihímezve.
Exo 28:40 Áron fiainak is készíts köntösöket, és csinálj nekik öveket is. Süvegeket is csinálj nekik, dicsőségül és ékességül.
Exo 28:41 Öltöztesd föl azokba testvéredet, Áront és vele együtt a fiait, és kend fel őket, iktasd be őket tisztükbe, és szenteld fel őket, hogy papjaimmá legyenek.
Exo 28:42 Készíts nekik vászonnadrágokat is, hogy befedjék mezítelen testüket. Csípőtől combig érjenek.
Exo 28:43 Legyenek ezek Áronon és fiain, amikor bemennek a gyülekezet sátrába, vagy amikor az oltárhoz járulnak, a szent helyen való szolgálattételre, hogy ne vigyenek oda bűnt, és meg ne haljanak. Örökkévaló rendtartás ez Áronnak és utódainak.
Exo 29:1 Ezt cselekedd velük, amikor felszenteled őket, hogy papjaim legyenek: Végy egy fiatal bikát és két hibátlan kost,
Exo 29:2 kovásztalan kenyeret és olajjal gyúrt kovásztalan kalácsokat meg olajjal kent kovásztalan lepényeket. Finom búzalisztből készítsd őket.
Exo 29:3 Tedd egy kosárba, és vidd föl a kosárban a bikával és a két kossal együtt.
Exo 29:4 Akkor Áront és fiait állítsd a gyülekezet sátrának ajtaja elé, és mosd meg őket vízzel.
Exo 29:5 Vedd a ruhákat, és öltöztesd fel Áront a köntösbe, az éfódhoz való palástba, az éfódba meg a hósenbe, és övezd föl őt az éfód övével.
Exo 29:6 Tedd a süveget is a fejére, és a szent koronát tedd a süvegre.
Exo 29:7 "Vedd a kenetolajat, és töltsd a fejére; így kend föl őt."
Exo 29:8 A fiait is állítsd elő, és öltöztesd föl őket a köntösökbe.
Exo 29:9 Övezd körül őket övvel, Áront és fiait, és tégy a fejükre süvegeket is, hogy övék legyen a papság, örök rendtartás szerint. Így iktasd be tisztébe Áront és fiait.
Exo 29:10 Azután állíttasd a bikát a gyülekezet sátra elé, és Áron és fiai tegyék a kezüket a bika fejére.
Exo 29:11 És vágd le a bikát az ÚR előtt a gyülekezet sátrának ajtajánál.
Exo 29:12 Azután végy a bika véréből, és hintsd azt ujjaiddal az oltár szarvaira, a többi vért pedig töltsd az oltár aljára.
Exo 29:13 Vedd a kövérjéből mindazt, ami a belet fedi, és a májon levő hártyát és a két vesét is vedd a rajtuk levő kövérjével együtt, és füstölögtesd el az oltáron.
Exo 29:14 A bika húsát, bőrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül. Bűnért való áldozat az.
Exo 29:15 Vedd az egyik kost is, Áron és fiai pedig tegyék a kezüket a kos fejére.
Exo 29:16 Azután vágd le a kost, vedd a vérét, és hintsd körös-körül az oltárra.
Exo 29:17 A kost pedig vagdald tagjaira, mosd meg a belét és a lábszárait, és tedd rá a tagjaira és fejére.
Exo 29:18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron. Égőáldozat ez az ÚRnak, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak.
Exo 29:19 Vedd a másik kost is, Áron és fiai pedig tegyék a kezüket a kos fejére.
Exo 29:20 Azután vágd le a kost, vegyél a véréből, és hintsd meg vele Áron fülcimpáját és fiainak jobb fülcimpáját és jobb kezük hüvelykujját és jobb lábuk hüvelykujját. A többi vért pedig hintsd körös-körül az oltárra.
Exo 29:21 Azután végy a vérből, amely az oltáron van, és a kenetolajból, és hintsd Áronra és ruháira, valamint a fiaira és a fiainak a ruháira, hogy szent legyen ő és az ő ruhái, és szentek legyenek a fiainak a ruhái is.
Exo 29:22 Azután vedd a kosból a kövérjét, a farkát és a belet borító kövérjét meg a máj hártyáját meg a két veséjét a rajtuk levő kövérjével és a jobb lapockát, mert felavatási kos ez.
Exo 29:23 Végy egy kenyeret és egy olajoskalácsot és egy lepényt is a kovásztalan kenyér kosarából, amely az ÚR előtt van.
Exo 29:24 Tedd mindezt Áron kezébe és Áron fiainak a kezébe, és lóbáltasd meg ezeket az ÚR előtt.
Exo 29:25 Azután vedd el ezeket a kezükből, és füstölögtesd el az oltáron az égőáldozat fölött, kedves illatul az ÚR előtt. Az ÚR tűzáldozata ez.
Exo 29:26 Vedd Áron felavatási kosának szegyét is, és lóbáld meg az ÚR előtt. Azután az a te részed legyen.
Exo 29:27 Így szenteld meg a meglóbált szegyet és a felemelt lapockát, amelyet meglóbáltak, és amelyet fölemeltek Áronnak és fiainak felavatási kosából.
Exo 29:28 Legyen ez örökké Áronnak és fiainak része Izráel fiaitól. Mert felmutatott adomány ez, és felmutatott adomány legyen Izráel fiainak részéről az ő hálaáldozataikból, az ÚRnak felmutatott adomány.
Exo 29:29 A szent öltözetek pedig, amelyek Áronéi, legyenek utána a fiaié. Azokban kenjék fel és azokban állítsák tisztségükbe őket.
Exo 29:30 Hét napon át öltözzék azokba az, aki a fiai közül őutána pap lesz, aki be fog menni a gyülekezet sátrába, hogy a szent helyen szolgáljon.
Exo 29:31 A felavatási kost pedig vedd, és főzd meg a húsát szent helyen.
Exo 29:32 A kos húsát és a kenyeret, amely a kosárban van, a gyülekezet sátrának ajtajánál egye meg Áron a fiaival együtt.
Exo 29:33 Ők egyék meg azokat, amik által az engesztelés történt, amikor tisztségükbe állították és fölszentelték őket. De idegen ne egyék belőlük, mert szentek azok!
Exo 29:34 Ha pedig valami megmarad az avatási húsból vagy a kenyérből reggelig, tűzzel égesd meg azt a maradékot. Ne egyék meg, mert szent az.
Exo 29:35 Áronnal és az ő fiaival tehát úgy cselekedj, ahogy megparancsoltam neked. Hét nap alatt állítsd őket tisztségükbe.
Exo 29:36 És naponként készíts bűnáldozati bikát engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, amikor engesztelő áldozatot végzel rajta, és kend meg, hogy megszenteltessék.
Exo 29:37 Hét napig végezz engesztelő áldozatot az oltáron. Szenteld meg azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Szent legyen minden, ami az oltárt érinti.
Exo 29:38 Ez az, amit áldoznod kell az oltáron: két egyesztendős bárányt mindennap szüntelen.
Exo 29:39 Az egyik bárányt reggel áldozd fel, a másik bárányt pedig este áldozd fel.
Exo 29:40 Az egyik bárányhoz végy egytized finomlisztet, egynegyed hín sajtolt olajjal összegyúrva. Italáldozatul pedig végy egynegyed hín bort.
Exo 29:41 A másik bárányt este áldozd fel. Ugyanazzal az étel- és italáldozattal készítsd azt, mint reggel, kedves illatul, tűzáldozatul az ÚRnak.
Exo 29:42 Szüntelen égőáldozat legyen az köztetek nemzedékről nemzedékre a gyülekezet sátrának ajtajánál az ÚR előtt, ahol megjelenek nektek, hogy veled ott szóljak.
Exo 29:43 Ott jelenek meg Izráel fiainak, és megszenteltetnek dicsőségem által.
Exo 29:44 Megszentelem a gyülekezet sátrát és az oltárt. Áront és fiait is megszentelem, hogy papjaim legyenek.
Exo 29:45 És Izráel fiai között lakom, és Istenük leszek.
Exo 29:46 "Akkor megtudják, hogy én, az ÚR vagyok az ő Istenük, aki kihoztam őket Egyiptom földjéről, hogy közöttük lakhassam; én, az ÚR, az ő Istenük."
Exo 30:1 Készíts oltárt a füstölőszerek elfüstölögtetésére is. Akácfából készítsd.
Exo 30:2 Egy könyök hosszú, egy könyök széles, négyszögű és két könyök magas legyen. Vele egy darabból legyenek a szarvai is.
Exo 30:3 Borítsd be tiszta arannyal a tetejét és az oldalait körös-körül és a szarvait is. Aranyszegélyt is csinálj hozzá körös-körül.
Exo 30:4 A szegélye alá a két oldalán két aranykarikát is készíts hozzá. Mindkét oldalára készítsd, hogy rúdtartókul legyenek, és azokon hordozzák az oltárt.
Exo 30:5 A rudakat akácfából készítsd, és borítsd be arannyal.
Exo 30:6 Tedd a függöny elé, amely a bizonyság ládája mellett, a bizonyság fedele előtt van, ahol megjelenek neked.
Exo 30:7 Áron pedig füstölögtessen rajta minden reggel jó illatú füstölőszert. Akkor füstölögtesse, amikor a mécseket rendbe teszi.
Exo 30:8 Úgyszintén, amikor Áron este fölteszi a mécseket, füstölögtesse azt. Szüntelen illatáldozat legyen ez az ÚR előtt nemzedékről nemzedékre.
Exo 30:9 Ne áldozzatok azon idegen füstölőszerekkel, se égőáldozattal, se ételáldozattal, és italáldozatot se öntsetek rá!
Exo 30:10 Végezzen Áron engesztelést annak szarvainál évente egyszer az engesztelő napi áldozat véréből. Évenként egyszer végezzen engesztelést azon, nemzedékről nemzedékre. Szentségek szentsége ez az ÚRnak.
Exo 30:11 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Exo 30:12 Amikor Izráel fiait fejenként számba veszed, adjon mindenki váltságdíjat életéért az ÚRnak az ő megszámlálásakor, hogy ne legyen rajta csapás a megszámlálásuk miatt.
Exo 30:13 Ezt adja mindenki, aki átesik a számláláson: fél sékelt a szent sékel szerint, amelyben egy sékel húsz géra. A fél sékel áldozat az ÚRnak.
Exo 30:14 Mindaz, aki átesik a számláláson húszesztendős kortól fogva, adja meg az áldozatot az ÚRnak.
Exo 30:15 A gazdag ne adjon többet, és a szegény ne adjon kevesebbet fél sékelnél, amikor megadjátok az áldozatot az ÚRnak engesztelésül a lelketekért.
Exo 30:16 Szedd be az engesztelési pénzt Izráel fiaitól, és add a gyülekezet sátrának szolgálatára, hogy Izráel fiaira emlékeztessen az ÚR előtt, engesztelésül a lelketekért.
Exo 30:17 Azután így szólt az ÚR Mózesnek:
Exo 30:18 Készíts rézmedencét mosakodásra, a lába is rézből legyen. Tedd a gyülekezet sátra és az oltár közé, és tölts bele vizet,
Exo 30:19 hogy Áron és fiai abban mossák meg kezüket és lábukat.
Exo 30:20 "Amikor a gyülekezet sátrába mennek, mosakodjanak meg vízben, hogy meg ne haljanak; vagy amikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgáljanak, és tűzáldozatot füstölögtessenek az ÚRnak."
Exo 30:21 Kezüket is, lábukat is mossák meg, hogy meg ne haljanak. Örökkévaló rendtartás lesz ez nekik, neki és utódainak nemzedékről nemzedékre.
Exo 30:22 Majd ismét szólt az ÚR Mózeshez:
Exo 30:23 Végy drága fűszereket, híg mirhát ötszáz pénzért, feleannyi jó illatú fahéjat kétszázötvenért és illatos nádat is kétszázötvenért.
Exo 30:24 Kassziát pedig ötszázért a szent sékel szerint és egy hín faolajat.
Exo 30:25 Készíts belőle szent kenetolajat, kevert kenetet, a kenetkészítők módjára. Legyen az szent kenetolaj.
Exo 30:26 Kend meg vele a gyülekezet sátrát és a bizonyság ládáját.
Exo 30:27 Az asztalt és minden edényét, a mécsestartót és minden edényét és az illatáldozati oltárt.
Exo 30:28 Az egészen elégő áldozat oltárát is és annak minden tartozékát, a mosdómedencét és állványát.
Exo 30:29 "Így szenteld fel azokat, hogy igen szentségesek legyenek; bármi érinti azokat, szent legyen."
Exo 30:30 Kend fel Áront és fiait is. Így szenteld fel őket papjaimmá.
Exo 30:31 Izráel fiainak pedig így szólj: Szent kenetnek olaja lesz ez nekem nemzedékről nemzedékre.
Exo 30:32 Ember testét meg ne kenjék vele, se összetétele szerint ahhoz hasonlót ne csináljatok. Szent az, szent legyen előttetek is.
Exo 30:33 Aki ahhoz hasonló kenetet csinál, vagy azzal idegent ken meg, töröljék ki népe közül.
Exo 30:34 Ezután azt mondta Mózesnek az ÚR: Végy fűszereket, illatos gyantát, szagos borostyánt és erős illatú mézgát, e fűszereket és tiszta tömjént, egyenlő arányban.
Exo 30:35 Készíts belőlük illatáldozatot a fűszerkészítő módszerével. Tiszta és szent legyen!
Exo 30:36 Morzsolj belőle apróra, és tégy belőle a bizonyság ládája elé a gyülekezet sátrában, ahol megjelenek neked. Igen szentséges legyen ez előttetek!
Exo 30:37 Ez a füstölőszer az ÚRnak legyen szentelve. Annak összetétele szerinti füstölőszert ne csináljatok magatoknak.
Exo 30:38 Mindaz, aki ehhez hasonló füstölőt készít, hogy illatoztassa, irtassék ki népe közül.
Exo 31:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Exo 31:2 Íme, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak fiát a Júda nemzetségéből.
Exo 31:3 Betöltöttem Isten lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudással minden munkára,
Exo 31:4 hogy mindent el tudjon tervezni, amit aranyból, ezüstből és rézből kell csinálni,
Exo 31:5 és tudjon foglalatba való köveket vésni, fát faragni és mindenféle munkát végezni.
Exo 31:6 Íme, mellé adtam Oholíábot is, Ahiszámák fiát a Dán nemzetségéből. Értelmet adtam minden hozzáértő ember szívébe, hogy elkészítsék mindazt, amit parancsoltam neked:
Exo 31:7 a gyülekezet sátrát, a bizonyság ládáját, a fölé való fedelet és a sátor minden edényét.
Exo 31:8 Az asztalt és edényeit, a tiszta mécsestartót és minden hozzávalót és a füstölőoltárt.
Exo 31:9 Az egészen elégő áldozat oltárát és minden edényét, a mosdómedencét és állványát.
Exo 31:10 A szolgálathoz való ruhákat, Áron pap szent öltözetét és fiai papi öltözetét.
Exo 31:11 A kenet olaját és a jó illatú füstölőszert a szentséghez. Mindent úgy csináljanak, ahogy megparancsoltam neked!
Exo 31:12 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Exo 31:13 Ezt mondd Izráel fiainak: A szombatjaimat bizony tartsátok meg, mert jel az köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentellek titeket.
Exo 31:14 Tartsátok meg tehát a szombatot, mert szent az nektek. Aki megrontja, halállal lakoljon. Aki munkát végez azon a napon, annak lelke irtassék ki népe közül.
Exo 31:15 Hat napig dolgozzanak, a hetedik nap pedig a nyugalom szombatja, az ÚRnak szentelt nap. Aki szombatnapon dolgozik, meg kell halnia.
Exo 31:16 Tartsák meg tehát Izráel fiai a szombatot, szenteljék meg a szombatot nemzedékről nemzedékre, örök szövetségül.
Exo 31:17 Köztem és Izráel fiai között örök jel legyen ez. Mert hat napon át teremtette az ÚR a mennyet és a földet, a hetedik napon pedig megpihent és megnyugodott.
Exo 31:18 Mikor pedig Isten elvégezte a vele való beszédét a Sínai-hegyen, átadta Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.
Exo 32:1 Amikor látta a nép, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, egybegyűlt Áron ellen, és azt mondta neki: Jöjj, csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járjanak, mert nem tudjuk, mi történt Mózessel, azzal a férfival, aki Egyiptom földjéről kihozott minket.
Exo 32:2 Áron azt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülében vannak, és hozzátok hozzám.
Exo 32:3 Erre az egész nép kiszedte az aranyfüggőket a füléből, és elvitték Áronhoz.
Exo 32:4 Ő átvette a kezükből, vésővel mintát készített, és öntött borjút csinált belőle. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott téged Egyiptom földjéről.
Exo 32:5 Amikor Áron ezt látta, oltárt épített előtte, és így kiáltott: Holnap az ÚR ünnepe lesz!
Exo 32:6 Másnap korán reggel fölkeltek, és égőáldozatot és békeáldozatot mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, és fölkeltek játszani.
Exo 32:7 Az ÚR pedig így szólt Mózeshez: Indulj, menj le, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről!
Exo 32:8 Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nekik. Borjúképet öntöttek maguknak, azt tisztelik, annak áldoznak, és azt mondják: ez a te istened, Izráel, aki kihozott téged Egyiptom földjéről.
Exo 32:9 Majd azt mondta az ÚR Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménnyakú nép.
Exo 32:10 Azért hagyj békét nekem, hadd gerjedjen föl a haragom ellenük, és hadd töröljem el őket! Téged azonban nagy néppé teszlek.
Exo 32:11 De Mózes így esedezett Istenéhez, az ÚRhoz: Miért gerjedne föl, URam, a te haragod a néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptom földjéről?
Exo 32:12 Miért mondanák azt az egyiptomiak: „Vesztükre vitte ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörölje őket a föld színéről”? Múljék el haragod tüze, és vond vissza bosszúdat néped ellen!
Exo 32:13 Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről, szolgáidról, akiknek megesküdtél önmagadra e szavakkal: Úgy megsokasítom utódaitokat, mint az ég csillagait és azt az egész földet, amelyről szóltam, utódaitoknak adom, és örökségük lesz az örökre.
Exo 32:14 Erre megállította az ÚR azt a veszedelmet, amelyet a népére akart bocsátani.
Exo 32:15 Azután Mózes megfordult, és elindult a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. Mindkét oldalán teleírt táblák voltak, elöl is, hátul is tele voltak írva.
Exo 32:16 A táblákat Isten keze készítette, a táblákra vésett írás is Isten írása volt.
Exo 32:17 Józsué pedig hallva a nép rivalgását, azt mondta Mózesnek: Harci kiáltás van a táborban.
Exo 32:18 Ő pedig így felelt: Nem diadalmasok, sem legyőzöttek kiáltása ez, éneklés hangját hallom.
Exo 32:19 És amikor közeledett a táborhoz, látta a borjút és a táncolást, és fölgerjedt Mózes haragja, elhajította kezéből a táblákat, és összetörte a hegy alatt.
Exo 32:20 Azután fogta a borjút, amelyet csináltak, tűzben megégette, apróra törte, amíg porrá lett, és vízbe szórva megitatta Izráel fiaival.
Exo 32:21 Majd azt mondta Áronnak: Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted?
Exo 32:22 Áron így felelt: Ne gerjedjen föl uram haragja! Ismered e népet, hogy gonosz.
Exo 32:23 Azt mondták nekem: Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak, mert nem tudjuk, hogy mi lett Mózessel, azzal a férfival, aki kihozott minket Egyiptom földjéről.
Exo 32:24 Én azt feleltem: Kinek van aranya? Szedjétek le. Erre nekem adták, én pedig a tűzbe vetettem, és ez a borjú lett belőle.
Exo 32:25 Amikor látta Mózes, hogy a nép megvadult, mert Áron megvadította őket ellenségeik csúfjára,
Exo 32:26 megállt a tábor kapujában, és azt mondta: Aki az ÚRé, jöjjön ide hozzám! És hozzá gyűlt Lévi valamennyi fia.
Exo 32:27 Ezt mondta nekik: Azt mondja az ÚR, Izráel Istene: Kössön mindegyikőtök kardot az oldalára, menjetek át a táboron és jöjjetek vissza, egyik kaputól a másik kapuig, és ki-ki ölje meg a testvérét, barátját és rokonát!
Exo 32:28 Lévi fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedtek, és azon a napon a népből mintegy háromezer férfi hullott el.
Exo 32:29 Ezután azt mondta Mózes: Ma az ÚRnak szenteltétek kezeteket, ki-ki fiával és testvérével szemben, hogy áldása szálljon ma rátok.
Exo 32:30 Mózes másnap azt mondta a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért fölmegyek az ÚRhoz, talán kegyelmet nyerhetek bűneitekre.
Exo 32:31 Visszatért tehát Mózes az ÚRhoz, és azt mondta: Ó, jaj, ez a nép nagy bűnt követett el! Aranyból csinált magának isteneket.
Exo 32:32 De most bocsásd meg bűnüket! Ha pedig nem, törölj ki engem a könyvedből, amelyet írtál.
Exo 32:33 Az ÚR így felelt Mózesnek: Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki a könyvemből.
Exo 32:34 Most azért menj, vezesd a népet, ahova mondtam neked, íme, az én angyalom előtted megy. De látogatásom napján ezt a bűnüket is számon kérem.
Exo 32:35 Az ÚR tehát megverte a népet azért, amit az Áron által készített borjúval cselekedtek.
Exo 33:1 Azután így szólt Mózeshez az ÚR: Eredj, menj fel innen, te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy az utódaiknak adom.
Exo 33:2 Elküldöm előtted angyalomat, és kiűzöm a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat.
Exo 33:3 Bejutsz a tejjel és mézzel folyó földre, de én nem megyek föl veletek, mert keménnyakú nép vagy, hogy el ne pusztítsalak az úton.
Exo 33:4 Mikor meghallotta a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borult, és senki sem vette föl az ékszereit.
Exo 33:5 Így szólt az ÚR Mózeshez: Mondd meg Izráel fiainak: „Keménnyakú nép vagy, ha közéd mennék, egy pillantás alatt megsemmisítenélek. Azért most tedd le ékességeidet magadról, azután meglátom, mit cselekedjem veled.”
Exo 33:6 És letették Izráel fiai az ékszereiket a Hóreb hegyétől fogva.
Exo 33:7 Mózes pedig fogta a sátrat, és a táboron kívül vonta föl, messze a tábortól, és így nevezte el: gyülekezet sátra. Annak, aki az URat kereste, ki kellett mennie a gyülekezet sátrához, a táboron kívül.
Exo 33:8 Amikor Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép fölkelt, mindenki a sátra ajtajában állt, és Mózes után nézett, amíg bement a sátorba.
Exo 33:9 És az történt, hogy valahányszor Mózes bement a sátorba, felhőoszlop szállt le, megállt a sátor ajtajában, és Isten beszélt Mózessel.
Exo 33:10 Amikor az egész nép látta, hogy a felhőoszlop a sátor ajtajánál áll, fölkeltek mindannyian, és mindenki meghajolt a sátrának ajtajában.
Exo 33:11 Az ÚR pedig színről színre beszélt Mózessel, úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Amikor Mózes visszatért a táborba, szolgája, az ifjú Józsué, Nún fia, nem távozott el a sátorból.
Exo 33:12 Azt mondta Mózes az ÚRnak: Lásd, te azt mondod nekem, hogy vidd föl ezt a népet. De nem mutattad meg nekem, hogy kit küldesz velem. Pedig azt mondtad: név szerint ismerlek, és kedvet találtál előttem.
Exo 33:13 Most azért, ha kedvet találtam előtted, ismertesd meg velem utadat, hogy ismerjelek téged, és kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.
Exo 33:14 Ő így szólt: Arcom menjen-e veletek, hogy megnyugtassalak?
Exo 33:15 Mózes ezt felelte: Ha arcod nem jár velünk, ne is vigyél ki minket innen!
Exo 33:16 Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-e, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, amely e föld színén van.
Exo 33:17 Az ÚR azt felelte Mózesnek: Megteszem ezt is, amit kívántál, mert kedvet találtál előttem, és név szerint ismerlek téged.
Exo 33:18 Így felelt Mózes: Kérlek, mutasd meg nekem dicsőségedet!
Exo 33:19 Erre azt mondta az ÚR: Megteszem, hogy elvonuljon előtted egész fenségem, és kijelentem előtted az ÚR nevét: könyörülök, akin könyörülök, és kegyelmezek, akinek kegyelmezek.
Exo 33:20 Majd így folytatta: arcomat azonban nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.
Exo 33:21 "Majd azt mondta az ÚR: Íme, van itt hely nálam; állj a kősziklára!"
Exo 33:22 És amikor dicsőségem elvonul előtted, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, míg átvonulok.
Exo 33:23 Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engem, de az arcomat nem láthatod.
Exo 34:1 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Vágj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, hogy fölírjam rájuk azokat a szavakat, amelyek az előző táblákon voltak, amelyeket széttörtél.
Exo 34:2 Légy készen reggelre, és jöjj föl reggel a Sínai-hegyre, és állj elém ott a hegy tetején.
Exo 34:3 De senki se jöjjön föl veled, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen! Juhok és marhák se legeljenek a hegy környékén.
Exo 34:4 Vágott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, fölkelt reggel, fölment a Sínai-hegyre, amint az ÚR parancsolta neki, és a kezébe vette a két kőtáblát.
Exo 34:5 Az ÚR pedig leszállt a felhőben, odaállt mellé, és ő nevén szólította az URat.
Exo 34:6 Az ÚR pedig elvonult előtte, és így kiáltott: Az ÚR, az ÚR, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy az irgalmassága és igazsága.
Exo 34:7 Irgalmas marad ezerízig, megbocsát hamisságot, vétket és bűnt. De nem hagyja a bűnt büntetlenül, meglátogatja az atyák vétkéért a fiakat és unokáikat harmad- és negyedízig.
Exo 34:8 Ekkor Mózes nagy sietséggel földre borult, és lehajtotta fejét.
Exo 34:9 És azt mondta: Uram, ha megnyertem jóindulatodat, kérlek, járj közöttünk, Uram! Mert keménnyakú nép ez! Bocsásd meg vétkeinket és gonoszságunkat, és fogadj minket örökségeddé!
Exo 34:10 Az ÚR pedig azt mondta: Íme, szövetséget kötök. Egész néped előtt csodákat teszek, amilyenek nem voltak az egész földön egyetlen nép között sem, és meglátja az egész nép, amely között vagy, az ÚR cselekedeteit. Mert csodálatos az, amit veled cselekszem.
Exo 34:11 Jegyezd meg magadnak, amit ma parancsolok neked. Íme, kiűzöm előled az emóriakat, kánaániakat, hettitákat, perizzieket és jebúsziakat.
Exo 34:12 Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, amelyre bemész, mert csapdává válnak számodra.
Exo 34:13 Hanem rontsátok le oltáraikat, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki szent fáikat.
Exo 34:14 Mert nem szabad imádnod más istent! Mert az ÚR, akinek a neve „féltőn szerető”, valóban féltőn szerető Isten.
Exo 34:15 Semmiképpen se köss szövetséget annak a földnek lakosaival, hogy amikor isteneiket követve paráználkodnak, és áldoznak isteneiknek, és meghívnak téged, ne egyél áldozatukból.
Exo 34:16 Feleséget se végy fiaidnak az ő leányaik közül, hogy mikor azok isteneiket követve paráználkodnak, fiaidat ne vigyék paráználkodásra az ő isteneiket követve.
Exo 34:17 Ne csinálj magadnak öntött istenszobrokat!
Exo 34:18 A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret az Ábíb hónap idején, amint megparancsoltam neked. Mert Ábíb hónapban jöttél ki Egyiptomból.
Exo 34:19 Mindaz, ami anyja méhét megnyitja, az enyém legyen, és minden hím jószágod is, amely tehenednek vagy juhodnak első ellése.
Exo 34:20 De a szamár első csikóját juhon váltsd meg. Ha pedig nem váltod meg, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsőszülöttet válts meg, és ne jöjjön elém senki üres kézzel.
Exo 34:21 Hat napon át munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj. Még szántás és aratás idején is pihenj.
Exo 34:22 A hetek ünnepét is tartsd meg a búza első termésének aratásakor meg a betakarítás ünnepét is az év végén.
Exo 34:23 Évenként háromszor minden férfi jelenjen meg az Úrnak, Izráel URának és Istenének színe előtt.
Exo 34:24 Mert népeket űzök ki előled, és kiszélesítem határodat, és senki sem kívánja meg földedet, amikor évenként háromszor fölmész, hogy a te URad, Istened előtt megjelenj.
Exo 34:25 Áldozatom vérét ne ontsd ki a kovász mellett, és ne maradjon reggelre a páskaünnep áldozatából!
Exo 34:26 Földed zsengéjéből az elsőt vidd föl az ÚRnak, a te Istenednek házába! Ne főzz gödölyét az anyjának tejében!
Exo 34:27 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Írd föl ezeket az igéket, mert e szavaknak megfelelően kötöttem szövetséget veled és Izráellel.
Exo 34:28 És Mózes ott volt az ÚRral negyven nap és negyven éjjel. Kenyeret sem evett, vizet sem ivott. És fölírta a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsot.
Exo 34:29 Amikor Mózes a Sínai-hegyről lejött, kezében volt a bizonyság két táblája. Mikor a hegyről leereszkedett Mózes, nem tudta, hogy arcbőre sugárzik, mivel Istennel beszélt.
Exo 34:30 És amint Áron és Izráel minden fia meglátta, hogy arcbőre sugárzik, féltek közeledni hozzá.
Exo 34:31 Mózes pedig megszólította őket, és Áron és a gyülekezet vezetői mind odamentek hozzá, és Mózes beszélt velük.
Exo 34:32 Azután Izráel fiai is mind odamentek hozzá, és megparancsolta nekik mindazt, amit az ÚR meghagyott neki a Sínai-hegyen.
Exo 34:33 Amikor Mózes befejezte a hozzájuk intézett beszédét, leplet tett az arcára.
Exo 34:34 És valahányszor az ÚR elé ment, hogy vele beszéljen, levette a leplet, amíg ki nem jött. Kijőve pedig elmondta Izráel fiainak, amit parancsként kapott.
Exo 34:35 És Izráel fiai látták Mózes arcát, hogy sugárzik az arcbőre. Ekkor a leplet ismét arcára borította addig, amíg be nem ment, hogy Istennel beszéljen.
Exo 35:1 Azután összegyűjtötte Mózes Izráel fiainak egész gyülekezetét, és azt mondta nekik: Ezek azok a dolgok, amelyeket az ÚR parancsolt, hogy cselekedjétek meg:
Exo 35:2 hat napon át dolgozzatok, a hetedik nap pedig szent legyen számotokra, az ÚR nyugalmának szombatja legyen az. Aki azon dolgozik, azt meg kell ölni.
Exo 35:3 Ne gyújtsatok tüzet házaitokban szombatnapon.
Exo 35:4 És azt mondta még Mózes az Izráel fiai egész gyülekezetének: Ez az, amit az ÚR parancsolt:
Exo 35:5 gyűjtsetek magatok közt ajándékot az ÚRnak. Mindenki, akinek szíve önként hajlandó arra, hozzon felajánlást az ÚRnak, aranyat, ezüstöt és rezet.
Exo 35:6 Kék, bíborpiros, karmazsinszínű lenfonalat és kecskeszőrt.
Exo 35:7 Vörösre festett kosbőröket, borzbőröket és akácfát.
Exo 35:8 Világító olajat, balzsamot a kenet olajához és fűszereket a füstöléshez.
Exo 35:9 Ónixköveket és foglalatba való drágaköveket az éfódhoz és a hósenhez.
Exo 35:10 Akik értenek hozzá közületek, jöjjenek elő, hogy megcsinálják mindazt, amit az ÚR parancsolt:
Exo 35:11 A hajlékot, annak sátrát és takaróját, horgait, deszkáit, reteszrúdjait, oszlopait és talpait.
Exo 35:12 A ládát és rúdjait a fedéllel együtt és a függőkárpitot.
Exo 35:13 Az asztalt és rúdjait, minden edényét és a szent kenyerekhez valókat.
Exo 35:14 A világító mécsestartót és a hozzá való eszközöket: a mécseseit és a világítóolajat.
Exo 35:15 A füstölőoltárt és rúdjait, a kenet olaját és a jó illatú füstölőt, a hajlék ajtajára tett takarót.
Exo 35:16 Az egészen elégő áldozat oltárát, annak rézrostélyát, rúdjait és minden eszközét, a mosdómedencét és állványát.
Exo 35:17 Az udvar szőnyegeit, oszlopait, talpait és az udvar kapujának függönyét.
Exo 35:18 A hajlék szögeit, az udvar szögeit és köteleit.
Exo 35:19 A szolgálati ruhákat a szent hajlékban való szolgálathoz, Áron szent ruháit és fiai papi öltözékét.
Exo 35:20 Azután eltávozott Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes elől.
Exo 35:21 És eljött mindenki, akit szíve indított, és akit lelke hajtott, és felajánlásokat hoztak az ÚRnak a gyülekezet hajlékának elkészítéséhez, minden ott végzendő szolgálathoz és a szent ruhákhoz.
Exo 35:22 És eljöttek a férfiak és az asszonyok, mindenki, akit szíve indított. Kapcsokat, függőket, gyűrűket, karperecet, mindenféle aranytárgyakat hozott mindenki, aki aranyból való ajándékot ajánlott föl az ÚRnak.
Exo 35:23 És mindenki aszerint, amije volt, hozott kék, bíborpiros és karmazsinszínű fonalat és lenfonalat, kecskeszőrt, vörösre festett kosbőröket és borzbőröket.
Exo 35:24 Aki ezüstöt vagy rezet tudott vinni, mind felhozta ajándékul az ÚRnak, és akinek akácfája volt, fölhozta a különféle munkákban való felhasználásra.
Exo 35:25 Az asszonyok közül pedig mind, akik értettek hozzá, saját kezükkel fontak, és fölvitték azt, amit fontak, a kék, bíborpiros és karmazsinszínű fonalat és a lenfonalat.
Exo 35:26 Azok az asszonyok pedig, akik értettek hozzá, kecskeszőrt fontak.
Exo 35:27 A főemberek pedig ónixköveket, foglalni való köveket hoztak az éfódhoz és a hósenhez.
Exo 35:28 Illatszert is és olajat a mécsesbe és a kenethez és fűszereket a füstöléshez.
Exo 35:29 Minden férfi és asszony, akit szíve önként indított, hogy áldozzon az egész munkára, amelyet az ÚR elrendelt Mózes által, hogy véghezvigyenek: Izráel fiai mind önként hoztak ajándékot az ÚRnak.
Exo 35:30 Ekkor azt mondta Mózes Izráel fiainak: Íme, az ÚR név szerint hívta el Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda nemzetségéből.
Exo 35:31 Betöltötte Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal minden mesterséghez,
Exo 35:32 hogy meg tudjon tervezni mindent, amit aranyból, ezüstből és rézből kell csinálni
Exo 35:33 és foglalásra való köveket vésni, fát faragni és minden mesterségbeli munkát elvégezni.
Exo 35:34 Azontúl alkalmassá tette arra is, hogy tanítson, mind ő, mind Oholíáb, Ahíszámák fia, a Dán nemzetségéből.
Exo 35:35 Betöltötte őket a bölcsesség lelkével, hogy el tudjanak végezni mindenféle faragó-, kötő- és hímzőmunkát kék, bíborpiros, karmazsinszínű fonalból és lenfonálból és minden takácsmunkát, és el is készítsék ezeket a munkákat, és mesterműveket gondoljanak ki.
Exo 36:1 (35,36) Ezért Becalél, Oholíáb és mindazok a bölcs férfiak, akiknek az ÚR bölcsességet és értelmet adott, hogy meg tudjanak csinálni minden eszközt a szent hajlék szolgálatához: mindent pontosan úgy csináljanak meg, amiképpen az ÚR megparancsolta.
Exo 36:2 (1) Mózes tehát hívatta Becalélt, Oholíábot és mindazokat a bölcs férfiakat, akiknek elméjébe tudást adott az ÚR, és mindazokat, akiket szívük arra indított, hogy részt vegyenek annak a munkának a végrehajtásában.
Exo 36:3 (2) Átvették Mózestől mindazokat a felajánlott dolgokat, amelyeket Izráel fiai hoztak a szent hajlék fölépítéséhez. Azon túl is minden reggel hoztak önkéntes ajándékot.
Exo 36:4 (3) Eljöttek tehát mindazok a hozzáértő emberek, akik a szent hajlék különféle munkáin dolgoztak, ki-ki a maga mesterségében, amivel foglalkozott.
Exo 36:5 (4) Azt mondták Mózesnek: Többet hordott a nép ajándékba, mint amennyi az ÚR által parancsolt munka elkészítéséhez szükséges.
Exo 36:6 (5) Mózes ekkor parancsot adott ki, hogy vigyék hírül a táborban: se férfi, se asszony ezután ne készítsen semmiféle felajánlást a szent hajlék munkálataihoz! Ekkor abbahagyta a nép az ajándékhordást.
Exo 36:7 (6) Mert az egész munka elvégzéséhez elég volt az adomány, még felesleg is maradt.
Exo 36:8 (7) Az összes ott dolgozó bölcs szívű férfi együtt készítette a hajlékot. Tíz szőnyegből nagy hozzáértéssel készítették: kék, bíborpiros és karmazsinszínű sodrott lenből, rajta kerúbokkal.
Exo 36:9 (8) Egy-egy szőnyeg hossza huszonnyolc könyök, szélessége négy könyök volt. Egyforma méretű volt minden szőnyeg.
Exo 36:10 (9) Öt szőnyeget fűztek össze, és a másik öt szőnyeget is összefűzték egymással.
Exo 36:11 (10) És az összefűzött szőnyegek közül a szélsőre kék hurkokat csináltak. Ugyanilyet készítettek a másik csoportban is a külső szőnyeg szélére.
Exo 36:12 (11) Az egyik szőnyegre ötven hurkot csináltak, és ötven hurkot csináltak a másik szőnyeg szélén is, amelyik a másik csoportban volt. A hurkok egymással szemben voltak.
Exo 36:13 (12) Ötven aranyhorgocskát is készítettek, és összefogták a szőnyegeket a horgocskákkal, egyiket a másikkal, és eggyé lett a hajlék.
Exo 36:14 (13) Kecskeszőr szőnyegeket is készítettek, hogy tető legyen a hajlékon. Tizenegy ilyen szőnyeget csináltak.
Exo 36:15 (14) Egy szőnyeg hossza harminc könyök és egy szőnyeg szélessége négy könyök volt. Azonos méretű volt a tizenegy szőnyeg.
Exo 36:16 (15) Külön összefűztek még öt szőnyeget és külön hat szőnyeget is.
Exo 36:17 (16) Ötven hurkot is készítettek a szőnyeg szélére, amely az összefűzött szőnyegek közül a szélén van. Ötven hurkot készítettek a szőnyeg szélére a másik csoportban is.
Exo 36:18 (17) Készítettek ötven rézhorgocskát is a sátor összefűzésére, hogy eggyé legyen.
Exo 36:19 (18) Takarót is készítettek a sátorra vörösre festett kosbőrökből és azon kívül egy takarót borzbőrökből.
Exo 36:20 (19) Megcsinálták a deszkákat is a hajlékhoz akácfából, és felállították őket.
Exo 36:21 (20) A deszkák hossza tíz könyök, egy deszkának a szélessége pedig másfél könyök.
Exo 36:22 (21) Egy deszkának két csapja volt, egyik a másiknak megfelelő. Így készítették a hajlék összes deszkáját.
Exo 36:23 (22) A deszkákat pedig így osztották el a hajlékhoz: húsz deszkát a déli oldalon, dél felé.
Exo 36:24 "(23) A húsz deszka alá negyven ezüsttalpat készítettek; mindegyik deszka alá két talpat annak két csapja szerint."
Exo 36:25 (24) A hajlék másik végébe, az északi oldalon szintén húsz deszkát készítettek.
Exo 36:26 (25) Negyven ezüsttalpat készítettek alájuk, két talpat az egyik deszka alá, két talpat a másik deszka alá is.
Exo 36:27 (26) A hajlék nyugati oldalához hat deszkát készítettek.
Exo 36:28 (27) A hajlék sarkaira, a két oldalra pedig két deszkát tettek.
Exo 36:29 (28) Alulról kezdve kettesével voltak, felül pedig egybe voltak fogva egy karikával. Így készítették mindkettőt a két sarkon.
Exo 36:30 (29) Tehát nyolc deszka volt összesen, és azoknak tizenhat ezüsttalpuk volt: kétkét talp egy-egy deszka alatt.
Exo 36:31 (30) Reteszrudakat is készítettek akácfából. Ötöt a hajlék egyik oldalának deszkáihoz,
Exo 36:32 (31) öt reteszrudat a hajlék másik oldalának deszkáihoz és öt reteszrudat a hajlék nyugati oldalának deszkáihoz hátulról.
Exo 36:33 (32) Elkészítették a középső reteszrudat is, hogy fusson végig a deszkák közepén.
Exo 36:34 (33) A deszkákat pedig arannyal borították be. Aranyból készítették a reteszrudak gyűrűjéül szolgáló karikákat is, és a reteszrudakat is beborították arannyal.
Exo 36:35 (34) Elkészítették a függönyt is kék, bíborpiros, karmazsinszínű és sodrott lenből, műgonddal beleszőtt kerúbokkal.
Exo 36:36 (35) Készítettek hozzá négy oszlopot akácfából, és beborították őket arannyal. A horgaik is aranyból voltak, és négy ezüsttalpat is öntöttek hozzá.
Exo 36:37 (36) Kék, bíborpiros, karmazsinszínű és sodrott lenből hímzett függönyt készítettek a sátor bejáratára.
Exo 36:38 (37) Öt oszlopot is csináltak hozzá horgokkal együtt. Az oszlopfőket és az összekötőket beborították arannyal, öt talpuk pedig rézből volt.
Exo 37:1 Azután elkészítette Becalél a ládát akácfából, amely két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas volt.
Exo 37:2 Beborította színarannyal kívül is, belül is, és körös-körül aranyszegélyt készített rá.
Exo 37:3 Négy aranykarikát öntött a négy sarkára, az egyik oldalára is kettőt, a másikra is kettőt.
Exo 37:4 Rudakat is készített akácfából, és beborította arannyal.
Exo 37:5 Betolta a rudakat a láda oldalán levő karikákba, hogy a láda hordozható legyen.
Exo 37:6 Két és fél könyök hosszú és másfél könyök széles fedelet is készítettek színaranyból.
Exo 37:7 Két kerúbot is készített aranyból a fedél két végére, vert aranyból csinálta őket:
Exo 37:8 az egyik kerúbot az egyik végére, a másik kerúbot a másikra. A fedél két végéből kovácsolta ki a kerúbokat.
Exo 37:9 A kerúbok pedig kiterjesztették szárnyaikat fölfelé, betakarva szárnyukkal a fedelet. Az arcuk egymással szemben volt, és a fedél felé fordult.
Exo 37:10 Azután elkészítette az asztalt akácfából, két könyök hosszúra, egy könyök szélesre és másfél könyök magasra.
Exo 37:11 Beborította tiszta arannyal, és körös-körül aranyszegélyt készített rá.
Exo 37:12 Körben egy tenyér széles keretet csinált, és a kerethez köröskörül aranyszegélyt is készített.
Exo 37:13 Azután öntött hozzá négy aranykarikát, és a karikákat ráillesztette a négy láb négy végére.
Exo 37:14 A karikák a keret mellett voltak, hogy tartsák a rudat, s így az asztalt hordozhassák.
Exo 37:15 Elkészítette a rudakat is akácfából, és beborította arannyal, hogy hordozhassák az asztalt.
Exo 37:16 Megalkotta színaranyból az asztalra való edényeket is: tálait, csészéit, kelyheit és kancsóit, amelyekkel italáldozatot áldoznak.
Exo 37:17 Elkészítette színaranyból a mécsestartót is. Vert aranyból csinálta a mécsestartót, szára, ága, csészéi, bimbói és virágai egy darabból voltak.
Exo 37:18 Hat ág jött ki az oldalaiból: az egyik oldalról is három mécsestartó ág, a másik oldalról is három mécsestartó ág.
Exo 37:19 Három mandulavirág formájú csésze volt az egyik ágon, bimbóval és virággal s a másik ágon is három mandulavirág formájú csésze volt bimbóval és virággal. Ilyen lett mind a hat ág, amelyek kinyúltak a mécsestartóból.
Exo 37:20 A mécsestartón pedig négy mandulavirág formájú csésze volt, bimbókkal és virágokkal.
Exo 37:21 Bimbó volt a két ág alatt, bimbó volt a másik két ág alatt is, és bimbó volt a harmadik két ág alatt, mind a hat belőle kinyúló ágnál.
Exo 37:22 A bimbók és ágaik egy darabból voltak. Színaranyból készült, egy darabból vert ötvösmunka volt az egész.
Exo 37:23 Elkészítette színaranyból a hét mécsest, a koppantóit és a hamutálait.
Exo 37:24 Egy talentum színaranyból készítette azt és az összes hozzá tartozó eszközt is.
Exo 37:25 "Elkészítette akácfából a füstölőoltárt is, ennek hossza egy könyök, szélessége is egy könyök volt; négyzet alakú és két könyök magas volt. Vele egy darabból készültek a szarvai is."
Exo 37:26 Beborította színarannyal a tetejét, az oldalait körös-körül és a szarvait is. Aranyszegélyt is készített hozzá köröskörül.
Exo 37:27 Két aranykarikát is csinált a szegélye alá, kétoldalt mindkét oldalára, hogy rúdtartókul legyenek, amelyeken hordozhatják az oltárt.
Exo 37:28 A rudakat is akácfából csinálta, és azokat is beborította arannyal.
Exo 37:29 A szent kenet olaját is elkészítette és a tiszta, fűszerezett illatáldozatot, úgy, ahogy a kenetkeverő készíti.
Exo 38:1 Azután elkészítette az egészen elégő áldozat oltárát akácfából, négyzet alakúra, öt könyök hosszúra, öt könyök szélesre és három könyök magasra.
Exo 38:2 Készített hozzá szarvakat is a négy sarkára. Vele egy darabból voltak a szarvai, és rézzel borította be őket.
Exo 38:3 Azután az összes edényt is elkészítette: a fazekakat, lapátokat, hintőedényeket, villákat és a szenesserpenyőket. Mindezt rézből készítette.
Exo 38:4 Hálószerű rostélyt is készített az oltárhoz rézből a pereme alá, alulról a közepéig.
Exo 38:5 Öntött négy karikát is a rézrostély négy sarkára, rúdtartónak.
Exo 38:6 A rudakat akácfából készítette, és rézzel borította be.
Exo 38:7 A rudakat betolta az oltár oldalain levő karikákba, hogy azokon hordozhassák. Az oltárt deszkából, belül üresre készítette.
Exo 38:8 Elkészítette rézből a mosdómedencét és állványát is a szolgálattevő asszonyok fémtükreiből, akik a gyülekezet sátrának bejáratánál szoktak szolgálni.
Exo 38:9 Az udvart is elkészítette dél felől. A déli oldalon az udvar szőnyegfala százkönyöknyi volt, sodrott lenből.
Exo 38:10 Húsz oszlopa és húsz talpa rézből volt, az oszlopok horgai és átkötői pedig ezüstből.
Exo 38:11 Az északi oldalon is százkönyöknyi volt a szőnyeg, húsz oszloppal és húsz réztalppal. Az oszlopok horgai és átkötői ezüstből voltak.
Exo 38:12 Nyugat felől pedig ötven könyök szőnyeg volt falként, tíz oszloppal és tíz talppal . Az oszlopok horgai és átkötői ezüstből voltak.
Exo 38:13 A keleti oldalon is ötvenkönyöknyi volt mindez.
Exo 38:14 Az egyik felől tizenöt könyök szőnyeg volt hozzá, három oszlop és három talp,
Exo 38:15 és a másik felől is ugyanennyi. Az udvar kapujától jobbra is, balra is tizenöt könyök szőnyeg volt falként és hozzá három oszlop és három talp.
Exo 38:16 Az udvar minden szőnyege körös-körül sodrott lenből volt.
Exo 38:17 Az oszlopok talpai rézből készültek, a horgok és átkötők pedig ezüstből voltak, az oszlopfők is ezüsttel voltak beborítva. Az udvar oszlopait is mind ezüst átkötők övezték.
Exo 38:18 Az udvar kapujának függönye műgonddal volt kihímezve kék, bíborpiros és karmazsin fonállal és sodrott lenből. Hossza húsz könyök volt, a magassága pedig egész szélességében öt könyök, az udvar szőnyegeinek megfelelően.
Exo 38:19 Négy oszlopa és négy talpa rézből készült, a horgai ezüstből voltak, az oszlopfők borítása és átkötőik ezüstből.
Exo 38:20 A hajlék és az udvar szögei pedig köröskörül mind rézből voltak.
Exo 38:21 Ezek a hajléknak, a bizonyság hajlékának részei, amint Mózes parancsára számba vette a léviták szolgálatára Ítámár, Áron pap fia.
Exo 38:22 Becalél, Húr fiának, Úrínak fia a Júda nemzetségéből elkészítette mindazt, amit az ÚR parancsolt Mózesnek.
Exo 38:23 És vele együtt dolgozott Oholíáb, Ahíszámák fia a Dán nemzetségéből, aki mester volt a faragásban, illetve a kék, bíborpiros és karmazsinfonál és lenfonál kötésében és hímzésében.
Exo 38:24 Az arany, amelyet a munkára, a szent hely összes munkájára feldolgoztak, mindenestül áldozati arany volt: huszonkilenc talentum és hétszázharminc sékel összesen a szent sékel szerint.
Exo 38:25 Az ezüstöt pedig a gyülekezet számba vett tagjai adták össze, száz talentumot és ezerhétszázhetvenöt sékelt a szent sékel szerint.
Exo 38:26 Fejenként egy beka, vagyis fél sékel járt a szent sékel szerint mindenkitől, aki átesett a megszámláláson húszesztendőstől fölfelé, s ezek hatszázháromezer-ötszázötvenen voltak.
Exo 38:27 A száz talentum ezüstből kiöntötték a szent helyhez való talpakat és a függöny oszlopainak talpait. Száz talpat száz talentumból, egy talentumból egy talpat.
Exo 38:28 Az ezerhétszázhetvenöt sékelből készítették az oszlopok horgait, beborították és átfogták az oszlopfőket.
Exo 38:29 Az áldozati réz pedig hetven talentum és kétezer-négyszáz sékel volt.
Exo 38:30 Abból készítették a talpakat a gyülekezet sátrának bejáratához, a rézoltárt, az ahhoz való rézrostélyt és az oltár minden edényét.
Exo 38:31 Az udvar talpait is körös-körül, az udvar kapujához való talpakat meg a hajlék összes cövekét és az udvar összes cövekét is körös-körül.
Exo 39:1 A kék, bíborpiros és karmazsin fonálból pedig ruhákat készítettek a szent helyen való szolgálatra. Áronnak is úgy készítették a szent ruhákat, amint az ÚR parancsolta Mózesnek.
Exo 39:2 Az éfódot aranyból, kék, bíborpiros és karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból készítették.
Exo 39:3 Aranyból vékony lemezeket vertek, és fonalakká metélték, hogy műgonddal beledolgozzák a kék, bíborpiros, karmazsin és lenfonálba.
Exo 39:4 Összekötött vállkötőket készítettek hozzá, amelyeket két végükön kapcsoltak össze.
Exo 39:5 Az átkötő övet is, amely rajta volt, ugyanabból és ugyanúgy készítették, mint az éfódot: aranyból, kék, bíborpiros és karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, ahogy Mózesnek parancsolta az ÚR.
Exo 39:6 Elkészítették azután az aranyfoglalatokba való ónixköveket is, és rávésték Izráel fiainak a nevét úgy, ahogy a pecsétvésők szokták.
Exo 39:7 És rátették őket az éfód vállkötőire az Izráel fiaira való emlékeztetés köveiként, amint az ÚR parancsolta Mózesnek.
Exo 39:8 Műgonddal megcsinálták a hósent is, úgy, mint az éfódot: aranyból, kék, bíborpiros és karmazsin fonálból és sodrott lenből.
Exo 39:9 Négyzet alakú volt a hósen, és kétrétűre készítették. Egy arasz hosszú, egy arasz széles volt, kétrét hajtva.
Exo 39:10 Négy sor követ foglaltak bele, ilyen sorrendben: rubin, topáz és smaragd: az első sor.
Exo 39:11 A második sor: karbunkulus, zafír és gyémánt.
Exo 39:12 A harmadik sor: opál, agát és ametiszt.
Exo 39:13 A negyedik sor: krizolit, ónix és jáspis. Ezeket mind aranyfoglalatokba erősítették.
Exo 39:14 A kövek pedig Izráel fiainak nevei szerint voltak, a tizenkét névnek megfelelően. Mindegyik úgy volt metszve, mint a pecsétgyűrű, s mind a tizenkét nemzetség neve rajta volt.
Exo 39:15 A hósenre zsinórszerű láncot fontak színaranyból.
Exo 39:16 Azután csináltak két aranyfoglalatot és két aranykarikát. A két aranykarikát rátették a hósen két sarkára.
Exo 39:17 A két aranyfonatot pedig a hósen két sarkán levő két karikába fűzték.
Exo 39:18 A két fonat másik két végét odaerősítették a két foglalathoz, és az éfód vállkötőinek az előrészére tűzték.
Exo 39:19 Készítettek másik két aranykarikát is, és ráillesztették a hósen két sarkára, azon a szélén, amely befelé volt az éfód felől.
Exo 39:20 Csináltak még két aranykarikát, és az éfód két vállkötőjére tették alul, az elülső része felől, közel az összefűzéshez, az éfód öve fölött.
Exo 39:21 "A hósent a karikáinál fogva odacsatolták az éfód karikáihoz kék zsinórral, hogy az éfód öve fölött legyen, és ne váljék el a hósen az éfódtól; amint az ÚR parancsolta Mózesnek."
Exo 39:22 Az éfód palástját kék lenből, takácsmunkával készítették.
Exo 39:23 A palást közepén a nyak kivágása olyan volt, mint a páncélingé. Körben be volt szegve a nyílás, hogy el ne szakadjon.
Exo 39:24 A palást alsó szegélyére gránátalmákat készítettek kék, bíborpiros és karmazsinszínű sodrott fonálból.
Exo 39:25 Csengettyűket is készítettek színaranyból, és a csengettyűket a gránátalmák közé tették, a palást szegélyére, körös-körül a gránátalmák közé.
Exo 39:26 Csengettyű meg gránátalma, csengettyű meg gránátalma váltakozott a palást szegélyén körös-körül, hogy abban szolgáljanak, amint az ÚR parancsolta Mózesnek.
Exo 39:27 Megcsinálták Áronnak és fiainak a lenköntösöket is, takácsmunkával.
Exo 39:28 A lensüveget is, a süveg ékességeit is lenből és a vászonnadrágokat sodrott lenből.
Exo 39:29 Az övet is sodrott lenfonálból és kék, bíborpiros és karmazsin színű fonálból műgonddal kihímezve, amint az ÚR parancsolta Mózesnek.
Exo 39:30 A szent koronához való lapot is megcsinálták színaranyból, és felírták rá a pecsétvéséssel: Szentség az ÚRnak!
Exo 39:31 Kék zsinórt kötöttek rá, hogy felkössék vele a süveg elejére, amint az ÚR parancsolta Mózesnek.
Exo 39:32 Így készítették el a gyülekezet sátrának, a hajléknak valamennyi munkáját. Izráel fiai teljesen úgy csináltak mindent, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.
Exo 39:33 És bemutatták Mózesnek a hajlékot: a sátrat és egész fölszerelését, horgait, deszkáit, reteszrúdjait, oszlopait és talpait.
Exo 39:34 A vörösre festett, kosbőrökből készült takarót, a borzbőrökből készült takarót, a függőkárpitot
Exo 39:35 és a bizonyság ládáját, annak rúdjait és fedelét.
Exo 39:36 Az asztalt, minden edényét és a szent kenyeret.
Exo 39:37 A színarany mécsestartót, annak mécseit, a fölszereléshez való mécseket és minden hozzávalót a világítóolajjal együtt.
Exo 39:38 Az aranyoltárt, a kenet olaját, a fűszerekből készített füstölőszereket és a sátor bejáratának függönyét.
Exo 39:39 A rézoltárt és annak rézrostélyát, rúdjait és minden edényét, a mosdómedencét és annak állványát.
Exo 39:40 Az udvar szőnyegfalait, oszlopait, talpait. Az udvar kapujára való függönyt, annak köteleit és cövekeit és a hajlék szolgálatára való minden eszközt a gyülekezet sátránál.
Exo 39:41 A díszes ruhákat a szent helyen végzendő szolgálathoz, a szent ruhákat, Áronnak és fiainak papi ruháit.
Exo 39:42 Ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek, minden munkát pontosan úgy végeztek el Izráel fiai.
Exo 39:43 "Megtekintette Mózes az egész munkát, és íme, elkészült az; úgy készítették el, ahogy az ÚR parancsolta. Mózes ezért megáldotta őket."
Exo 40:1 Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez:
Exo 40:2 Az első hónapban, a hónap első napján állítsd föl a hajlékot, a gyülekezet sátrát.
Exo 40:3 Tedd oda a bizonyság ládáját, és fedd be a ládát a fedéllel.
Exo 40:4 Azután vidd be az asztalt, és rendezd el, ami rá való. Vidd be a mécsestartót is, és gyújtsd meg a mécseseit.
Exo 40:5 Helyezd a füstölőáldozat aranyoltárát a bizonyság ládája elé, és tedd föl a függönyt a hajlék bejáratára.
Exo 40:6 Azután helyezd az egészen elégő áldozat oltárát a gyülekezet sátrának bejárata elé.
Exo 40:7 A mosdómedencét pedig helyezd a gyülekezet sátra és az oltár közé, és önts bele vizet.
Exo 40:8 Azután alakítsd ki köröskörül az udvart, és az udvar kapujára tedd föl a függönyt.
Exo 40:9 Azután vedd a kenet olaját, és kend meg a hajlékot és mindazt, ami benne van. Így szenteld meg azt és minden edényét, hogy szent legyen!
Exo 40:10 Kend meg az egészen elégő áldozat oltárát is és annak minden edényét. Így szenteld meg az oltárt, hogy az igen szentséges legyen!
Exo 40:11 "A mosdómedencét és állványát is kend meg; így szenteld meg!"
Exo 40:12 Azután állítsd Áront és fiait a gyülekezet sátrának bejáratához, és mosd le őket vízzel!
Exo 40:13 Öltöztesd föl Áront a szent ruhákba, és kend fel őt. Így szenteld fel, hogy a papom legyen!
Exo 40:14 A fiait is vezesd oda, és öltöztesd föl őket köntösükbe.
Exo 40:15 Kend fel őket, ahogy atyjukat is felkented, hogy a papjaim legyenek! Ez a felkenésük örökre pappá teszi őket nemzedékről nemzedékre.
Exo 40:16 És pontosan úgy cselekedett Mózes, egészen úgy, ahogy az ÚR parancsolta neki.
Exo 40:17 A második év első hónapjában, a hónap első napján történt, hogy felállították a hajlékot.
Exo 40:18 Mózes tehát felállította a hajlékot, és letette a talpait, a deszkáit is felállította, beillesztette a reteszrudakat, és felállította az oszlopait.
Exo 40:19 Azután kifeszítette a hajlékra a sátrat, és a sátor takaróját is ráterítette felülről, ahogy az ÚR parancsolta neki.
Exo 40:20 Fogta és betette a bizonyságot is a ládába. A rudakat pedig a ládához illesztette, és a ládára ráhelyezte a fedelet.
Exo 40:21 Azután bevitte a ládát a hajlékba, és föltette a függőkárpitot, hogy elfedje a bizonyság ládáját, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.
Exo 40:22 Az asztalt is bevitte a gyülekezet sátrába, a hajlék északi oldalához, a függönyön kívül.
Exo 40:23 Sorban kenyeret rakott rá az ÚR előtt, ahogy az ÚR parancsolta.
Exo 40:24 A mécsestartót a gyülekezet sátrában az asztallal szemben helyezte el, a hajlék déli oldalánál.
Exo 40:25 Meggyújtotta a mécseseket az ÚR előtt, ahogy az ÚR parancsolta neki.
Exo 40:26 Az aranyoltárt pedig a gyülekezet sátrában a függöny előtt helyezte el.
Exo 40:27 És fűszerekből való füstölőszert füstölögtetett rajta, ahogy az ÚR parancsolta.
Exo 40:28 A hajlék bejáratára föltette a függönyt.
Exo 40:29 Az égőáldozat oltárát pedig a hajléknak, a gyülekezet sátrának bejáratánál helyezte el, és egészen elégő áldozatot és ételáldozatot mutatott be rajta, ahogy az ÚR parancsolta.
Exo 40:30 A mosdómedencét pedig a gyülekezet sátra és az oltár közé helyezte, és vizet öntött bele mosakodásra.
Exo 40:31 Ebben mosták meg Mózes, Áron és fiai a kezüket és a lábukat.
Exo 40:32 Amikor a gyülekezet sátrába mentek, és amikor az oltárhoz járultak, megmosakodtak, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.
Exo 40:33 Azután elrendezte az udvart a hajlék és az oltár körül, és az udvar kapujára föltette a függönyt. Így végezte el Mózes a munkát.
Exo 40:34 Ekkor a felhő befedte a gyülekezet sátrát, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot.
Exo 40:35 És Mózes nem tudott bemenni, mert a felhő rajta nyugodott, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot.
Exo 40:36 És amikor a felhő felszállt a hajlékról, Izráel fiai elindultak. Így volt egész utazásuk alatt.
Exo 40:37 Ha pedig a felhő nem szállt föl, ők sem indultak el, míg csak föl nem szállt.
Exo 40:38 Mert az ÚR felhője volt a hajlékon nappal, éjjel pedig tűz volt rajta. Izráel egész háza látta ezt vándorlása egész idején.
Lev 1:1 Akkor az ÚR szólította Mózest, és így szólt hozzá a gyülekezet sátrából:
Lev 1:2 Beszélj Izráel fiaival, és mondd meg nekik: Ha valaki közületek áldozni akar az ÚRnak, jószágotokból marhát és juhféléket áldozzatok.
Lev 1:3 Ha marhából áldozik egészen elégő áldozattal, hímmel és éppel áldozzon. A gyülekezet sátrának ajtajához vigye, hogy kedves legyen az ÚRnak.
Lev 1:4 Tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy ez őérette kedvesen fogadtassék, és engesztelést szerezzen neki.
Lev 1:5 "És ölje meg a marhát az ÚR előtt; Áron fiai, a papok pedig vigyék föl a vért, és hintsék a vért körös-körül az oltárra, amely a gyülekezet sátrának bejáratánál van."
Lev 1:6 Azután nyúzza meg az égőáldozatot is, és vagdalja szét darabjaira.
Lev 1:7 Áron pap fiai pedig gyújtsanak tüzet az oltáron, és rakjanak fát a tűzre.
Lev 1:8 Azután Áron fiai, a papok rakják az oltár tüzén levő fára a tagokat, a fejet és a kövérjét.
Lev 1:9 A belét és lábszárait azonban mossák meg vízben, és füstölögtesse el a pap az egészet az oltáron, egészen elégő áldozatul. Ez a tűzáldozat kedves illatú az ÚRnak.
Lev 1:10 Ha pedig a juhfélékből, bárányokból vagy kecskékből akar valaki áldozni égőáldozatul, hímmel és éppel áldozzon.
Lev 1:11 És az oltár északi oldalánál ölje meg az ÚR előtt, Áron fiai, a papok pedig hintsék a vérét az oltárra körös-körül.
Lev 1:12 Azután vagdalja szét tagjaira a fejével és kövérjével együtt, a pap pedig rakja azokat a fára, amely az oltár tüzén van.
Lev 1:13 A belet és a lábszárakat azonban mossák meg vízben, a pap pedig áldozza fel az egészet, és füstölögtesse el az oltáron égőáldozatul. Ez a tűzáldozat kedves illatú az ÚRnak.
Lev 1:14 Ha pedig valaki madárfélékből akar áldozni égőáldozatul az ÚRnak, gerlicét vagy galambfiókát áldozzon.
Lev 1:15 És vigye azt a pap az oltárhoz, tekerje ki a nyakát, és füstölögtesse el az oltáron, a vérét pedig engedje ki az oltár peremére.
Lev 1:16 A begyét pedig tartalmával együtt vegye ki, és vesse azt az oltár keleti oldalára, a hamu helyére.
Lev 1:17 Hasítsa meg a szárnyait, de ne szakítsa el egymástól, és füstölögtesse el azt a pap égőáldozatul az oltár tüzére rakott fán. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak.
Lev 2:1 Amikor valaki ételáldozatot akar áldozni az ÚRnak, finomlisztből áldozzék, és öntsön arra olajat, és tömjént is tegyen rá.
Lev 2:2 Vigye Áron fiaihoz, a papokhoz, hogy vegyenek ki belőle egy tele marok finomlisztet, olajat, az összes tömjént, és füstölögtesse el a pap az oltáron az áldozat emlékeztető részét. Ez a tűzáldozat kedves illatú az ÚRnak.
Lev 2:3 Ami pedig megmarad az ételáldozatból, Ároné és az ő fiaié legyen. Szentséges áldozat ez az ÚR tűzáldozatai közül.
Lev 2:4 Ha pedig valaki kemencében sült dologból akar ételáldozatot bemutatni, finomlisztből olajjal gyúrt kovásztalan lepények vagy olajjal megkent kovásztalan pogácsák legyenek azok.
Lev 2:5 Ha pedig az áldozatod serpenyőben sült ételáldozat, olajjal kevert kovásztalan finomlisztből legyen.
Lev 2:6 Darabold fel, és önts rá olajat. Ételáldozat ez.
Lev 2:7 Ha pedig ételáldozatod rostélyon sült, akkor finomlisztből, olajjal készüljön.
Lev 2:8 Vidd el az ÚRnak az ételáldozatot, amely ezekből készült, mutasd be a papnak, ő pedig vigye az oltárhoz.
Lev 2:9 Vegyen a pap az ételáldozatból emlékeztető részt, és füstölögtesse el az oltáron. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak.
Lev 2:10 Ami pedig megmarad az ételáldozatból, az Ároné és fiaié legyen. Szentséges áldozat ez az ÚR tűzáldozatai közül.
Lev 2:11 Bármely ételáldozat, amelyet az ÚRnak áldoztok, kovász nélkül készüljön. Mert kovászból és mézből semmit sem füstölögtethettek el az ÚRnak tűzáldozatul.
Lev 2:12 Zsengeáldozatként fölvihetitek az ÚRnak, de az oltárra nem juthatnak föl kedves illatul.
Lev 2:13 Minden ételáldozatodat sózd meg. Ételáldozatodból soha el ne maradjon Istened szövetségének sója! Minden áldozatodhoz adj sót!
Lev 2:14 Ha zsengékből való ételáldozatot áldozol az ÚRnak, tűzön pörkölt kalászból és zsenge gabonadarából mutasd be zsengéidnek áldozatát.
Lev 2:15 Adj hozzá olajat, és tégy rá tömjént! Ételáldozat ez.
Lev 2:16 A pap pedig füstölögtesse el annak emlékeztető részét a darából és olajból, az egész tömjénnel együtt. Tűzáldozat ez az ÚRnak.
Lev 3:1 Ha hálaáldozattal áldozik valaki, akár hím, akár nőstény marhát áldozik, ép állatot vigyen az ÚR elé.
Lev 3:2 Tegye a kezét áldozata fejére, ölje meg a gyülekezet sátrának bejáratánál, és Áron fiai, a papok öntsék a vért körös-körül az oltárra.
Lev 3:3 Azután vigyen a hálaáldozatból, mutassa be tűzáldozatul az ÚRnak a kövérjét, amely a belet takarja, és mindazt a kövérjét, amely a belek között van.
Lev 3:4 Távolítsa el a két vesét és a rajtuk levő kövérséget is, amely a vékonyánál van, meg a májon levő hártyát is a vesékkel együtt.
Lev 3:5 Füstölögtessék el azt Áron fiai az oltáron az égőáldozattal együtt, a tűzre rakott fán. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak.
Lev 3:6 Ha pedig valaki juhféléből mutat be hálaáldozatot az ÚRnak, akár hím, akár nőstény az, mindenképp ép legyen.
Lev 3:7 Ha bárányt visz áldozatul, vigye azt az ÚR elé.
Lev 3:8 Tegye a kezét áldozata fejére, azután ölje meg a gyülekezet sátra előtt, és Áron fiai öntsék a vérét az oltárra körös-körül.
Lev 3:9 Azután áldozzék az ÚRnak e hálaáldozatból tűzáldozatot: a kövérjét és az egész farkát – ez utóbbit a hátgerinci végénél vágja el – és a beleket takaró kövérjét és minden kövérjét, amely a belek közt van.
Lev 3:10 Távolítsa el a két vesét és a rajtuk levő kövérséget is, amely a vékonyánál van, és a májon levő hártyát a vesékkel együtt.
Lev 3:11 És füstölögtesse el azt a pap az oltáron. Tűzáldozati eledel ez az ÚRnak.
Lev 3:12 Ha kecskével áldozik valaki, azt is vigye az ÚR elé.
Lev 3:13 Tegye a kezét a fejére, és ölje meg a gyülekezet sátra előtt, és Áron fiai öntsék a vért körben az oltárra.
Lev 3:14 Áldozzék abból tűzáldozatot az ÚRnak: a kövérjét, amely betakarja a belet, és mindazt a kövérjét, amely a belek között van.
Lev 3:15 Távolítsa el a két vesét és a rajtuk levő kövérséget is, amely a vékonyánál van, és a májon levő hártyát a vesékkel együtt.
Lev 3:16 Füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tűzáldozati eledelül, kedves illatul. A kövérje mind az ÚRé legyen.
Lev 3:17 Örök rendtartás legyen ez nemzedékről nemzedékre minden lakóhelyeteken: semmi kövérjét és semmi vért meg ne egyetek!
Lev 4:1 Majd így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 4:2 Mondd el Izráel fiainak: Ha valaki nem szándékosan vétkezik az ÚR valamelyik parancsolata ellen, mivel nem úgy tesz, ahogy kellene, és a parancsolatok közül valamelyiket áthágja:
Lev 4:3 ha fölkent pap vétkezik a nép romlására, hozzon az ÚRnak elkövetett bűnéért bűnáldozatul egy fiatal, ép bikát.
Lev 4:4 Vigye a bikát a gyülekezet sátrának bejáratához az ÚR elé, és tegye a kezét a bika fejére, és ölje meg az ÚR előtt.
Lev 4:5 Vegyen a fölkent pap a bika véréből, és vigye be a gyülekezet sátrába.
Lev 4:6 Mártsa be a pap az ujját a vérbe, és hintsen a vérből hétszer az ÚR előtt a szentély függönye felé.
Lev 4:7 Kenjen a vérből az ÚR előtt a fűszerek füstölésére szolgáló oltár szarvaira, amely ott van a gyülekezet sátrában. A bika vérét pedig öntse az egészen elégő áldozat oltárának aljára a gyülekezet sátrának bejáratánál.
Lev 4:8 Azután a bűnáldozati bikából minden kövérjét fejtsen ki: azt a kövérjét, amely betakarja a belet, és mindazt a kövérjét, ami a belek között van.
Lev 4:9 Távolítsa el a két vesét és a rajtuk levő kövérséget is, amely a vékonyánál van, és a májon levő hártyát a vesékkel együtt,
Lev 4:10 ahogy kiszedik azt a hálaáldozatra való bikából is. Füstölögtesse el azokat a pap az égőáldozat oltárán.
Lev 4:11 A bika bőrét pedig és a húsát a fejével és a lábszáraival együtt, valamint a belét és ganéját
Lev 4:12 és az egész bikát vigye ki a táboron kívül egy tiszta helyre, ahová a hamut öntik. Égessék el azt fán, tűzben. Ott égessék meg, ahová a hamut öntik.
Lev 4:13 Ha pedig Izráel fiainak egész közössége megtéved, és a gyülekezet előtt rejtve marad ez a dolog, és valami olyat cselekszenek az ÚRnak valamelyik parancsolata ellen, amit nem kellett volna cselekedni, és bűnösökké lesznek,
Lev 4:14 akkor, amikor kitudódik a bűn, amelyet elkövettek, áldozzék a gyülekezet egy fiatal bikaborjút a bűnért, és vigye a gyülekezet sátra elé.
Lev 4:15 A gyülekezet vénei tegyék a kezüket a bika fejére az ÚR színe előtt, és ölje meg a bikát a pap az ÚR előtt.
Lev 4:16 Azután vigyen be a fölkent pap a bika véréből a gyülekezet sátrába.
Lev 4:17 Mártsa be az ujját a vérbe, és hintsen abból hétszer az ÚR előtt a kárpit felé.
Lev 4:18 Tegyen a vérből az oltár szarvaira is, amely az ÚR előtt, a gyülekezet sátrában áll. A vért pedig mind öntse az egészen elégő áldozat oltárának aljára a gyülekezet sátrának bejárata előtt.
Lev 4:19 Az összes kövérjét pedig szedje ki belőle, és füstölögtesse el az oltáron.
Lev 4:20 Úgy cselekedjék azzal a bikával, ahogy a bűnért való bikával cselekedett. Úgy cselekedjék vele, és engesztelést szerez általa számukra a pap, és bocsánatot nyernek.
Lev 4:21 Vigye ki a bikát a táboron kívül, és égesse el úgy, ahogy elégette az első bikát. A gyülekezet bűnéért való áldozat ez.
Lev 4:22 Ha vezető ember vétkezik, és cselekszik olyat az ÚRnak, az ő Istenének parancsolata ellen, amit nem kellett volna, és bűnössé lesz tévedésből,
Lev 4:23 ha tudtára adják neki a vétkét, amelyet elkövetett, vigyen áldozatul egy ép kecskebakot.
Lev 4:24 Tegye a kezét a bak fejére, és ölje meg azon a helyen, ahol le szokták vágni az egészen elégő áldozatot, az ÚR előtt. Bűnért való áldozat ez.
Lev 4:25 Vegyen a pap a bűnért való áldozat véréből az ujjával, és kenje az égőáldozat oltárának a szarvaira a vérét pedig öntse az égőáldozatok oltárának aljára.
Lev 4:26 A kövérjét pedig mind füstölögtesse el az oltáron úgy, mint a hálaáldozat kövérjét. Így szerezzen neki a pap engesztelést a bűnéért, és ő bocsánatot nyer általa.
Lev 4:27 Ha pedig a föld népe közül vétkezik valaki tévedésből, mivel az ÚRnak valamelyik parancsolata ellen olyat cselekszik, amit nem kellett volna, és bűnössé lesz,
Lev 4:28 mihelyt tudomására hozzák bűnét, amelyet elkövetett, a bűnéért vigyen áldozatul egy ép nőstény kecskét.
Lev 4:29 Tegye a kezét a bűnért való áldozat fejére, és ölje meg az egészen elégő áldozat helyén.
Lev 4:30 Vegyen a pap a véréből az ujjával, és kenje az égőáldozat oltárának szarvaira, a vérét pedig mind öntse az oltár aljára.
Lev 4:31 Azután vegye el minden kövérjét, amint elveszik a hálaáldozat kövérjét, és füstölögtesse el a pap az oltáron, kedves illatul az ÚRnak. Így szerezzen engesztelést neki a pap, és ő bocsánatot nyer.
Lev 4:32 Ha pedig bárányt visz a bűnért való áldozatául, nőstényt és épet vigyen.
Lev 4:33 Tegye kezét annak a bűnért való áldozatnak a fejére, és ölje meg azt bűnért való áldozatul azon a helyen, ahol megölik az egészen elégő áldozatot.
Lev 4:34 Vegyen a pap a bűnért való áldozat véréből az ujjával, és kenjen belőle az égőáldozat oltárának a szarvaira, a vért pedig mind öntse az oltár aljára.
Lev 4:35 Azután vegye el az összes kövérjét úgy, ahogy elveszik a hálaáldozatra való bárány kövérjét, és füstölögtesse el a pap az oltáron az ÚRnak tűzáldozataival. Így szerezzen neki engesztelést a pap az elkövetett bűnéért, hogy bocsánatot kapjon.
Lev 5:1 Ha azzal vétkezik valaki, hogy hallotta a káromló beszédet, s bár tanúja volt – akár látta, akár tud róla –, mégsem jelenti, hordozza vétségének terhét.
Lev 5:2 "Vagy ha valaki bármely tisztátalan dolgot érint, akár tisztátalan vadnak, akár tisztátalan állatnak, akár tisztátalan féregnek a tetemét, de nem vette észre, hogy tisztátalanná lett, és úgy vétkezik;"
Lev 5:3 "vagy ha emberi tisztátalanságot érint – bármilyen tisztátalanságot, amely tisztátalanná tesz –, és nem vette észre, hanem utólag értette csak meg, hogy vétkezett;"
Lev 5:4 vagy ha valaki meggondolatlanul tesz esküt ajkaival rosszra vagy jóra, vagy bármi legyen is az, amire meggondolatlanul esküszik, ha nem vette észre, de utólag megértette, hogy azok közül valamelyikben vétkezett,
Lev 5:5 akkor, mivel vétkezett ezek közül valamelyikben, vallja meg, hogy mi az, amiben vétkezett,
Lev 5:6 és a vétkéért vigyen bűnért való áldozatul az ÚRnak egy nőstény bárányt vagy kecskét a nyájból. Így szerezzen neki a pap engesztelést a bűnéért.
Lev 5:7 Ha pedig nem telik neki bárányra, akkor vigyen a vétkéért való áldozatra az ÚRnak két gerlicét vagy két galambfiókát. Az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat egészen elégő áldozatul.
Lev 5:8 Vigye őket a paphoz. Ő pedig áldozza fel először azt, amelyik a bűnért való áldozat, és tekerje ki a fejét a nyakcsigolyájánál úgy, hogy le ne szakítsa.
Lev 5:9 Hintsen a bűnért való áldozat véréből az oltár oldalára, a maradék vért pedig nyomja ki az oltár aljára. Bűnért való áldozat ez.
Lev 5:10 A másikat készítse el egészen elégő áldozatul, úgy, amint szokás. Így szerez neki engesztelést a pap az elkövetett bűnéért, amelyet elkövetett, és azért megbocsátást nyer.
Lev 5:11 Ha pedig nem telik neki két gerlicére vagy két galambfiókára sem, vigye áldozatul az, aki vétkezett, egy efa finomlisztnek a tizedrészét, bűnért való áldozatul. Ne tegyen hozzá olajat, és ne adjon hozzá tömjént, mert bűnért való áldozat az.
Lev 5:12 Vigye a paphoz, és markolja ki abból a pap teli marokkal az áldozat emlékeztető részét, és füstölögtesse el az oltáron az ÚR tűzáldozataival. Bűnért való áldozat ez.
Lev 5:13 Így szerezzen neki engesztelést a pap az elkövetett bűnéért, és bocsánatot nyer. A pap része ugyanaz legyen, mint az ételáldozatból.
Lev 5:14 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 5:15 Ha valaki hűtlenséget követ el, és tévedésből elvesz az ÚRnak szentelt dolgokból, vigyen jóvátételi áldozatul az ÚRnak egy hibátlan kost a nyájból, amelyet a szent sékel szerint ezüstsékelben felbecsültek.
Lev 5:16 És amit vétkesen elvett a szent dologból, azt fizesse meg, és tegye hozzá annak ötödrészét, és adja azt a papnak. A pap a vétekért való áldozat kosával így szerez neki engesztelést, és a vétkes bocsánatot nyer.
Lev 5:17 Ha vétkezik valaki, és olyat cselekszik az ÚR valamelyik parancsolata ellen, amit nem kell cselekedni, ha nem is tud róla, vétkessé lesz, és bűn terheli.
Lev 5:18 Ezért vigyen a nyájból egy hibátlan kost a paphoz, fölbecsültetve bűnért való áldozatul, és szerezzen neki engesztelést a pap a tévedéséért, amely tudtán kívül esett, és bocsánatot nyer.
Lev 5:19 Bűnért való áldozat ez, mivel bűnt követett el az ÚR ellen.
Lev 6:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 6:2 "Ha valaki vétkezik, és hűtlenséget követ el az ÚR ellen azzal, hogy eltagadja felebarátjának reá bízott vagy a kezébe adott holmiját, vagy megrabolja, vagy zsarolja felebarátját;"
Lev 6:3 vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik – akármi is az, amit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele –,
Lev 6:4 "mivel bűnössé lett, és vétkezett, térítse meg a rabolt holmit, amelyet elvitt, vagy a zsarolt összeget, amelyet kizsarolt, vagy azt, amit rábíztak, vagy az elveszett holmit, amit megtalált;"
Lev 6:5 "vagy akármi legyen, amire hamisan esküdött, fizesse meg azt teljes értékében, hozzáadva annak ötödrészét is; és bűnvallása napján adja annak, akié volt."
Lev 6:6 A bűnéért pedig vigyen az ÚRnak a nyájból egy ép kost a paphoz, felbecsültetve bűnért való áldozatul.
Lev 6:7 Így szerezzen neki engesztelést a pap az ÚR előtt, és megbocsáttatik neki mindaz, amit cselekedett, és amiben vétkezett.
Lev 6:8 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 6:9 Parancsold meg Áronnak és fiainak: ez az egészen elégő áldozat törvénye. Legyen az egészen elégő áldozat az oltáron levő tüzelőhelyen egész éjszaka, és az oltár tüze maradjon égve egészen reggelig.
Lev 6:10 A pap öltse fel gyolcsruháját, a gyolcs lábravalót is öltse föl testére, szedje el a hamut, amivé a tűz égette az égőáldozatot az oltáron, és töltse azt az oltár mellé.
Lev 6:11 Azután vesse le azt a ruhát, öltözzék más ruhába, és vigye ki a hamut a táboron kívül, tiszta helyre.
Lev 6:12 Az oltáron levő tűz pedig maradjon égve rajta. Ne aludjon el, hanem a pap égessen rajta fát minden reggel, és rakja rá az egészen elégő áldozatot, és füstölögtesse el rajta a hálaáldozat kövérjét is.
Lev 6:13 A tűz szüntelen égve maradjon az oltáron, és ne aludjon ki.
Lev 6:14 Ez az ételáldozat törvénye. Áron fiai áldozzák azt az ÚR előtt az oltáron.
Lev 6:15 Vegyen valaki közülük az ételáldozat finomlisztjéből és olajából egy marokkal a tömjénnel együtt, amely az ételáldozathoz való, és égesse el az oltáron. Emlékeztető része kedves illat az ÚR előtt.
Lev 6:16 Ami pedig megmarad belőle, azt Áron és fiai egyék meg. Kovásztalanul egyék meg, szent helyen. A gyülekezet sátrának udvarában egyék meg.
Lev 6:17 Ne süssék kovásszal, mert nekik adtam azt mint az ő részüket az én tűzáldozataimból. Igen szent ez, ugyanúgy, mint a bűnért és vétekért való áldozat is.
Lev 6:18 Áron fiai közül minden férfi ehet belőle. Örök rendtartás legyen ez nemzedékeiteknél az ÚR tűzáldozatairól. Aki érinti azokat, az szent lesz.
Lev 6:19 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 6:20 Ez Áronnak és fiainak az áldozata, amelyet az ÚRnak áldozzanak, amikor felkenik őket: egy efa finomliszt tizedrésze mindenkor ételáldozatul, fele reggel, fele pedig este.
Lev 6:21 Serpenyőben készüljön, olajjal összegyúrva vidd azt el, az ételáldozati süteményeket darabokban áldozd az ÚRnak kedves illatul.
Lev 6:22 Az a pap végezze el ezt, akit az ő helyébe kennek fel fiai közül. Örökkévaló rendtartás ez, mindenestül füstölögtessék el az ÚRnak.
Lev 6:23 Mert a pap minden ételáldozatának mindenestül meg kell égnie, semmit sem szabad megenni belőle.
Lev 6:24 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 6:25 Ezt mondd Áronnak és fiainak: Ez a bűnért való áldozat törvénye: ahol az egészen elégő áldozatot szokták megölni, azon a helyen öljék meg a bűnért való áldozatot az ÚR előtt. Igen szent ez is.
Lev 6:26 Amelyik pap áldozza azt a bűnért, az egye meg. Szent helyen egye meg, a gyülekezet sátrának udvarában.
Lev 6:27 Ami a húsát érinti, az szent legyen, és ha véréből valami a ruhájára esik valakinek, azt, amire a vér esett, mosd meg a szent helyen.
Lev 6:28 A cserépedényt, amelyben főzték, törjék össze. Ha pedig ércfazékban főzték, súrolják meg, és mossák ki vízzel.
Lev 6:29 A papok közül minden férfi eheti. Igen szent ez.
Lev 6:30 Amelyik bűnért való áldozat véréből bevisznek a gyülekezet sátrába, hogy a szent helyen végezzenek vele, azt nem szabad megenni: tűzben el kell égetni.
Lev 7:1 Ez pedig a vétekért való áldozat törvénye. Igen szent ez is.
Lev 7:2 Azon a helyen, ahol megölik az egészen elégő áldozatot, ott öljék meg a vétekért való áldozatot is, és a vérét hintsék körös-körül az oltárra.
Lev 7:3 Az egész kövérjét áldozzák meg, a farkát is, és azt a kövérjét is, amely a belet takarja.
Lev 7:4 Szedjék ki a két veséjét a rajtuk levő kövérjével együtt, mely a vékonyánál van, és a májon levő hártyát is a vesékkel együtt.
Lev 7:5 Füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tűzáldozatul az ÚRnak. Vétekért való áldozat ez.
Lev 7:6 "A papok közül minden férfi eheti azt; szent helyen egyék meg. Igen szent ez is."
Lev 7:7 Amilyen a bűnért való áldozat törvénye, olyan a vétekért való áldozaté is: azé a papé az, aki engesztelést szerez vele.
Lev 7:8 Ha a pap egészen elégő áldozatot áldoz valakiért, az égőáldozat bőre, amelyet áldoz, az övé legyen.
Lev 7:9 Minden ételáldozat is, amelyet kemencében sütnek, és minden, amit rostélyon vagy serpenyőben készítenek, azé a papé legyen, aki azt áldozta.
Lev 7:10 Az olajjal kevert és száraz ételáldozat is mind az Áron fiaié legyen közösen, egyiké úgy, mint a másiké.
Lev 7:11 Ez pedig a hálaáldozat törvénye, amelyet áldoznak az ÚRnak.
Lev 7:12 Ha dicsőítésül áldozza azt valaki, a dicsőítés áldozatával együtt áldozzék olajjal gyúrt kovásztalan lepényeket, olajjal megkent kovásztalan pogácsákat és finomlisztből gyúrt, olajjal gyúrt lepényeket.
Lev 7:13 A lepényeken kívül kovászos kenyeret is vigyen áldozatul, dicsőítő hálaáldozatával együtt.
Lev 7:14 Mindezekből az áldozatokból áldozzék egyet-egyet az ÚRnak bemutatott áldozatul, és legyen azé a papé, aki a hálaáldozat vérét elhinti.
Lev 7:15 Dicsőítő hálaáldozatának húsát az áldozat bemutatásának napján egyék meg, ne hagyjanak belőle reggelre.
Lev 7:16 Ha fogadásból vagy szabad akaratból áldozza valaki az ő áldozatát, amely napon áldozza azt, azon a napon egyék meg áldozatát. Ami pedig megmarad belőle, azt másnap egyék meg.
Lev 7:17 Ami pedig annak az áldozatnak a húsából ezután is megmarad, azt harmadnapon tűzzel égessék meg.
Lev 7:18 Mert ha hálaadó áldozatának húsából harmadnapon eszik valaki, nem lesz az kedves. Nem válik a javára annak, aki áldozta azt, sőt utálatos lesz. Aki eszik abból, hordozza vétségének terhét.
Lev 7:19 Azt a húst pedig, amely valami tisztátalanhoz ér, ne egyék meg, hanem tűzzel égessék meg. Ami egyébként a húst illeti, mindenki ehet húst, aki tiszta.
Lev 7:20 De az, aki a békeáldozat húsából eszik, amely az ÚRé, olyankor, amikor tisztátalan állapotban van: az ilyen ember gyomláltassék ki népe közül.
Lev 7:21 Ha valaki bármi tisztátalanhoz ér – tisztátalan emberhez vagy tisztátalan állathoz vagy akármihez, ami tisztátalan utálatosság –, és eszik a hálaáldozat húsából, amely az ÚRé, gyomláltassék ki az az ember népe közül.
Lev 7:22 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 7:23 Ezt mondd Izráel fiainak: „Az ökörnek, a báránynak és a kecskének semmi kövérjét meg ne egyétek!
Lev 7:24 Az elhullott vagy szétszaggatott állat kövérje bármire felhasználható, de enni meg ne egyétek!
Lev 7:25 Aki olyan állat kövérjéből eszik, amelyből tűzáldozatot visznek az ÚRnak, az az ember gyomláltassék ki népe közül.
Lev 7:26 Semmiféle vért ne egyetek meg, bárhol lakjatok, se madár, se állat vérét!
Lev 7:27 Aki megeszik valamiféle vért, azt az embert ki kell gyomlálni népe közül.”
Lev 7:28 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 7:29 Ezt mondd Izráel fiainak: „Aki hálaáldozattal áldozik az ÚRnak, maga vigye el az ÚRnak szánt áldozatát az ő hálaáldozatából.
Lev 7:30 Saját kezével vigye az ÚR tűzáldozatát. A kövérjét a szegyével együtt vigye el, a szegyét azért, hogy meglóbálják azt az ÚR előtt.
Lev 7:31 A pap pedig füstölögtesse el azt a kövérjét az oltáron, a szegye pedig legyen Ároné és fiaié.
Lev 7:32 A jobb lapockát is a papnak adjátok a hálaadó áldozatból, hogy felmutassa.
Lev 7:33 Aki Áron fiai közül a hálaáldozat vérét és kövérjét áldozza, azé legyen a jobb lapocka.
Lev 7:34 Mert a meglóbált szegyet és a felmutatott lapockát elveszem Izráel fiaitól az ő hálaadó áldozataikból, és Áron papnak és fiainak adom azokat mint Izráel fiaitól örökre kiszabott részüket.
Lev 7:35 Ez Áronnak és fiainak részesedése az ÚR tűzáldozataiból attól a naptól fogva, amelyen odaállította őket, hogy papi szolgálatot végezzenek az ÚRnak.
Lev 7:36 Amelyik napon felkente őket az ÚR, azt parancsolta, hogy ezt adják nekik Izráel fiai örökre kiszabott részül, nemzedékről nemzedékre.”
Lev 7:37 Ez az egészen elégő áldozatnak, az ételáldozatnak, a bűnért és a vétekért való áldozatnak, a felavatási áldozatnak és a hálaáldozatnak a törvénye,
Lev 7:38 amelyet az ÚR parancsolt Mózesnek a Sínai-hegyen, amely napon azt parancsolta Izráel fiainak, hogy áldozzanak az ÚRnak a Sínai-pusztában.
Lev 8:1 Azután így szólt Mózeshez az ÚR:
Lev 8:2 Vedd Áront a fiaival együtt és az öltözeteket, a kenet olaját és a bűnért való áldozati bikát, két kost és egy kosár kovásztalan kenyeret.
Lev 8:3 Az egész gyülekezetet pedig gyűjtsd össze a gyülekezet sátrának bejáratához.
Lev 8:4 Úgy cselekedett Mózes, ahogy az ÚR parancsolta neki. Összegyűlt a gyülekezet is a gyülekezet sátrának bejáratához.
Lev 8:5 Akkor elmondta Mózes a gyülekezetnek, hogy mit kell tenni az ÚR parancsa szerint.
Lev 8:6 És odavezette Mózes Áront és a fiait, és megmosta őket vízzel.
Lev 8:7 Ráadta Áronra a köntöst, felövezte az övvel, rávetette a palástot, az efódot is ráadta, felövezte az efód övével, és megerősítette rajta.
Lev 8:8 Föltette rá a hósent, és betette a hósenbe az urímot és a tummímot.
Lev 8:9 Azután feltette a fejére a süveget, és elöl odatette a süvegre az aranylemezt, a szent fejdíszt, amint az ÚR parancsolta Mózesnek.
Lev 8:10 Majd vette Mózes a kenet olaját is, és megkente a hajlékot mindazzal együtt, ami benne volt, és fölszentelte azokat.
Lev 8:11 Hintett belőle az oltárra is hétszer, és felkente az oltárt és minden edényét, a mosdómedencét is az állványával együtt, hogy megszentelje őket.
Lev 8:12 Áron fejére is töltött a kenet olajából, és megkente őt, hogy felszentelje.
Lev 8:13 Odavezette Mózes Áron fiait is, felöltöztette őket is a köntöseikbe, és felövezte őket övvel, felkötötte nekik is a süvegeket, amint az ÚR parancsolta Mózesnek.
Lev 8:14 Azután előhozott egy bikát a bűnért való áldozatul, és Áron fiaival együtt a bűnért való áldozat bikájának a fejére tette a kezét.
Lev 8:15 Miután megölték, Mózes vett a véréből, és kent belőle az ujjával körös-körül az oltár szarvaira, és megtisztította az oltárt, a többi vért pedig az oltár aljára öntötte, és felszentelte, hogy engesztelést szerezzen rajta.
Lev 8:16 Azután vette mindazt a kövérjét, amelyik a beleken volt, és a máj hártyáját, a két vesét és azok kövérjét, és elfüstölögtette őket az oltáron.
Lev 8:17 A bikát pedig, azaz a bőrét, a húsát és a ganéját megégette tűzzel a táboron kívül, amint az ÚR parancsolta.
Lev 8:18 Azután odahozta az égőáldozatra való kost, és Áron és fiai rátették a kezüket a kos fejére,
Lev 8:19 és megölték. Mózes pedig körös-körül az oltárra hintette a vért.
Lev 8:20 A kost tagjaira vagdalták, és Mózes elfüstölögtette a fejét, a tagjait és a kövérjét.
Lev 8:21 A beleket és a lábszárakat pedig megmosta vízben, és elfüstölögtette Mózes az egész kost az oltáron. Kedves illatú égőáldozat ez, tűzáldozat ez az ÚRnak, amint megparancsolta az ÚR Mózesnek.
Lev 8:22 Azután odahozta a másik kost, a felavatási kost is, és Áron és fiai rátették a kezüket a kos fejére,
Lev 8:23 és megölték. Mózes pedig vett a véréből, és kent belőle Áron jobb fülének a cimpájára és a jobb kezének a hüvelykujjára és a jobb lábának a nagyujjára.
Lev 8:24 Előállította Áron a fiait is, és Mózes kent a vérből a jobb fülük cimpájára és a jobb kezük hüvelykujjára és a jobb lábuk nagyujjára. Azután odatöltötte Mózes a vért körben az oltárra.
Lev 8:25 Vette a kövérjét és a farkát és mindazt a kövérjét, amely a beleken van, továbbá a máj hártyáját és a két vesét azok kövérjével együtt és a jobb lapockát.
Lev 8:26 A kovásztalan kenyerek kosarából, amely az ÚR előtt volt, vett egy kovásztalan lepényt, egy olajos kalácsot és egy pogácsát, és a kövérségekre és a jobb lapockára rakta azokat.
Lev 8:27 Mindezeket Áronnak és fiainak a kezébe adta, és meglóbáltatta az ÚR előtt.
Lev 8:28 Azután elvette Mózes a kezükből, és elfüstölögtette az oltáron az egészen elégő áldozattal együtt. Felavatási áldozatok ezek, kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak.
Lev 8:29 Azután elvette Mózes a szegyet, és meglóbálta az ÚR előtt. A felavatási kosból ez lett Mózes része, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.
Lev 8:30 Azután vett Mózes a kenet olajából és a vérből, amely az oltáron volt, és meghintette Áront és a ruháit, valamint az ő fiait és fiainak ruháit, és megszentelte Áront, a ruháit és az ő fiait és a fiainak ruháit.
Lev 8:31 Ezután azt mondta Mózes Áronnak és fiainak: Főzzétek meg a húst a gyülekezet sátrának bejáratánál, és ott egyétek meg, és a kenyeret, amely a felavatási áldozat kosarában van, ahogy megparancsoltam, mondván: Áron és fiai egyék meg!
Lev 8:32 Ami pedig megmarad a húsból és a kenyérből, tűzzel égessétek meg.
Lev 8:33 De a gyülekezet sátrának bejáratán ne menjetek ki hét napig, addig a napig, amelyen betelnek felavatásotok napjai, mert hét nap alatt avat föl benneteket.
Lev 8:34 Azt parancsolta az ÚR, hogy amint ő cselekedett ezen a napon, úgy cselekedjünk mi is, hogy engesztelést szerezzünk nektek.
Lev 8:35 A gyülekezet sátrának bejáratánál maradjatok éjjel és nappal hét napig, és tartsátok meg, amit meghagyott az ÚR, hogy meg ne haljatok. Mert így parancsolta nekem.
Lev 8:36 Áron és fiai tehát mindent úgy cselekedtek, ahogy az ÚR parancsolta nekik Mózes által.
Lev 9:1 A nyolcadik napon szólította Mózes Áront és fiait és Izráel véneit,
Lev 9:2 és azt mondta Áronnak: Végy egy fiatal bikaborjút bűnért való áldozatul és egy kost egészen elégő áldozatul! Hibátlanok legyenek, és vidd őket az ÚR elé!
Lev 9:3 Izráel fiaihoz pedig így szólj: Vegyetek egy kecskebakot bűnért való áldozatul és egy esztendős borjút és bárányt egészen elégő áldozatul! Hibátlanok legyenek!
Lev 9:4 "És egy ökröt és egy kost hálaáldozatul, hogy feláldozzátok az ÚR előtt; és olajjal kevert ételáldozatot. Mert ma megjelenik nektek az ÚR."
Lev 9:5 Elvitték tehát, amit Mózes parancsolt, a gyülekezet sátra elé, és odajárult az egész gyülekezet, és megállt ott az ÚR előtt.
Lev 9:6 Azt mondta Mózes: Ez az a dolog, amelyet az ÚR parancsolt. Cselekedjétek meg, és megjelenik nektek az ÚR dicsősége.
Lev 9:7 Áronnak pedig azt mondta Mózes: Járulj az oltárhoz, és készítsd el a bűnért való áldozatodat és egészen elégő áldozatodat, és végezz engesztelést magadért és a népért. Készítsd el a nép áldozatát is, és végezz engesztelést értük is, amint megparancsolta az ÚR.
Lev 9:8 Áron tehát az oltárhoz járult, és megölte a borjút önmagáért, bűnért való áldozatul.
Lev 9:9 Áron fiai pedig odavitték hozzá a vért, és ő bemártotta az ujját a vérbe, kent belőle az oltár szarvaira, a többi vért pedig kiöntötte az oltár aljához.
Lev 9:10 A kövérjét, a veséket és a máj hártyáját a bűnért való áldozatból elfüstölögtette az oltáron, amint az ÚR parancsolta Mózesnek.
Lev 9:11 A húst és a bőrt pedig tűzzel égette meg a táboron kívül.
Lev 9:12 Azután megölte az egészen elégő áldozatot, Áron fiai pedig odavitték hozzá a vért, és ő elhintette körbe az oltáron.
Lev 9:13 Az egészen elégő áldozatot is odavitték hozzá darabonként, a fejével együtt, és elfüstölögtette az oltáron.
Lev 9:14 Megmosta a belet és a lábszárakat is, és elfüstölögtette az oltáron az egészen elégő áldozattal együtt.
Lev 9:15 Azután bemutatta a nép áldozatát. Vette ugyanis a bűnért való áldozat bakját, amely a népé, megölte és feláldozta bűnért való áldozatul, úgy, mint az előbbit.
Lev 9:16 Azután előhozta az egészen elégő áldozatot, és elkészítette azt szokás szerint.
Lev 9:17 A reggeli egészen elégő áldozaton kívül még előhozta az ételáldozatot is, és vett belőle egy teli marokkal, és elfüstölögtette az oltáron.
Lev 9:18 Azután megölte az ökröt és a kost hálaadó áldozatul a népért, és Áron fiai odavitték hozzá a vért, és elhintette azt az oltáron körös-körül.
Lev 9:19 Az ökörből és a kosból való kövérjéket pedig, a farkat, a béltakarót, a veséket és a máj hártyáját,
Lev 9:20 ezeket a kövérjéket odahelyezték a szegyekre, majd a kövérjéket elfüstölögtette az oltáron.
Lev 9:21 De a szegyeket és a jobb lapockát meglóbálta Áron az ÚR előtt, amint Mózes parancsolta.
Lev 9:22 Azután felemelte a kezét Áron a nép felé, és megáldotta őket, majd lejött, miután elvégezte a bűnért való áldozatot, az egészen elégő áldozatot és a hálaáldozatot.
Lev 9:23 Bement Mózes és Áron a gyülekezet sátrába, azután kijöttek, és megáldották a népet, az ÚR dicsősége pedig megjelent az egész népnek.
Lev 9:24 Ugyanis tűz jött ki az ÚR elől, és megemésztette az oltáron az égőáldozatot és a kövérségeket. Látta ezt az egész nép, és ujjongtak, és arcra borultak.
Lev 10:1 Áron fiai, Nádáb és Abihú pedig, vették külön a tömjénezőjüket, szenet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és idegen tüzet vittek az ÚR elé, amelyet nem parancsolt nekik.
Lev 10:2 Ekkor tűz jött ki az ÚR elől, és megemésztette őket, és meghaltak az ÚR előtt.
Lev 10:3 Mózes így szólt Áronhoz: Ez az, amit az ÚR így mondott: „Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.”
Lev 10:4 Áron pedig mélyen hallgatott. Ekkor Mózes szólította Mísáélt és Elcáfánt, Áron nagybátyjának, Uzzíélnek a fiait, és azt mondta nekik: Gyertek ide, vigyétek ki atyátokfiait a szent hely elől, a táboron kívülre.
Lev 10:5 Erre odamentek, és kivitték őket köntöseikben a táboron kívülre, amint Mózes mondta.
Lev 10:6 "Ezután azt mondta Mózes Áronnak és fiainak, Eleázárnak és Ítámárnak: A fejeteket ne hagyjátok fedetlenül, ruháitokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne haljatok, és haragra ne gerjedjen az ÚR az egész gyülekezet ellen; atyátokfiai pedig, Izráel egész háza, sírjon a pusztító tűz miatt, amelyet az ÚR támasztott!"
Lev 10:7 A gyülekezet sátrának bejáratán se menjetek ki, hogy meg ne haljatok, mert az ÚR kenetének olaja van rajtatok!. És Mózes beszéde szerint cselekedtek.
Lev 10:8 Áronnak pedig így szólt az ÚR:
Lev 10:9 Bort és szeszes italt ne igyatok, se te, se a fiaid, amikor bementek a gyülekezet sátrába, hogy meg ne haljatok! Örökkévaló rendtartás legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre,
Lev 10:10 hogy különbséget tehessetek a szent és a közönséges között, a tiszta és tisztátalan között.
Lev 10:11 És hogy taníthassátok Izráel fiait mindazokra a rendelkezésekre, amelyeket az ÚR mondott nekik Mózes által.
Lev 10:12 Mózes pedig szólt Áronnak és az ő megmaradt fiainak, Eleázárnak és Ítámárnak: Vegyétek az ételáldozatot, amely megmaradt az ÚR tűzáldozataiból, és egyétek meg kovásztalanul az oltár mellett, mert igen szentséges az.
Lev 10:13 Azért egyétek szent helyen, mert kiszabott részed, és fiaidnak is kiszabott része az az ÚR tűzáldozataiból, mert így parancsolta nekem.
Lev 10:14 A meglóbált szegyet pedig és a felmutatott lapockát tiszta helyen egyétek meg, te és fiaid és leányaid is veled, mert kiszabott részül adattak azok neked és kiszabott részül fiaidnak is, Izráel fiainak hálaadó áldozataiból.
Lev 10:15 A felmutatott lapockát és meglóbált szegyet a tűzáldozat kövérjével együtt vigyék be, hogy felmutassák az ÚR előtt, és ez lesz a te kiszabott részed és veled a te fiaidé örökké, amint megparancsolta az ÚR.
Lev 10:16 Amikor erősen tudakozódott Mózes a bűnáldozatra való bak felől, kiderült, hogy elégették. Haragra gerjedt azért Áron megmaradt fiai, Eleázár és Ítámár ellen, s így szólt:
Lev 10:17 Miért nem ettétek meg a bűnért való áldozatot a szent helyen? Hiszen igen szentséges az, és nektek adta azt az ÚR a gyülekezet vétkének hordozásáért, hogy engesztelést szerezzetek neki az ÚR előtt.
Lev 10:18 Íme, nem vitetett be annak vére a szent hely belsejébe, meg kellett volna azért ennetek a szent helyen, ahogy parancsoltam.
Lev 10:19 Áron pedig így szólt Mózeshez: Nézd, ma áldozták fel az ő bűnért való áldozatukat és egészen elégő áldozatukat az ÚR előtt, engem pedig ilyen keserűségek értek. Ha megettem volna ma a bűnért való áldozatot, vajon jónak látta volna azt az ÚR?
Lev 10:20 Mikor Mózes ezt hallotta, jónak tetszett ez neki.
Lev 11:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:
Lev 11:2 Így szóljatok Izráel fiaihoz: Ezek azok az állatok, amelyeket megehettek minden állat közül, amelyek e földön vannak:
Lev 11:3 Mindazt a kérődző állatot megehetitek, ami hasított körmű, és egészen kettéhasadt körme van.
Lev 11:4 "De a kérődzők és a hasadt körműek közül ne egyétek meg ezeket: a tevét, mert kérődző ugyan, de nem hasított körmű; ez tisztátalan nektek."
Lev 11:5 "A hörcsögöt, mert kérődző ugyan, de nem hasított körmű; ez tisztátalan nektek."
Lev 11:6 "A nyulat, mert kérődző ugyan, de nem hasított körmű; ez tisztátalan nektek."
Lev 11:7 "És a disznót, mert hasított körmű ugyan, és egészen kettéhasadt körme van, de nem kérődzik; ez tisztátalan nektek."
Lev 11:8 "Ne egyetek ezeknek a húsából, és tetemüket se érintsétek; ezek tisztátalanok nektek."
Lev 11:9 Mindabból, ami vízben él, ezeket ehetitek: amelyeknek uszonyuk és pikkelyük van a vizekben, tengerekben és folyóvizekben, azokat mind megehetitek.
Lev 11:10 De legyen utálatos, aminek nincs uszonya és pikkelye a tengerekben és folyóvizekben, legyen az akármely vízben nyüzsgő és akármely vízben élő állat.
Lev 11:11 Ezek mind utálatosak nektek. Húsukból ne egyetek, és tetemüket is utáljátok.
Lev 11:12 Aminek nincs uszonya és pikkelye a vizekben, az mind utálatos nektek.
Lev 11:13 A szárnyas állatok közül pedig ezeket utáljátok. Meg ne egyétek, utálatosak ezek: a sas, a keselyű és a halászsas,
Lev 11:14 a sólyom és a héja minden fajtája,
Lev 11:15 mindenfajta holló,
Lev 11:16 a strucc, a bagoly, a kakukk és a karvaly minden fajtája,
Lev 11:17 a kuvik, a hattyú és a fülesbagoly,
Lev 11:18 a bölömbika, a pelikán és a gém,
Lev 11:19 a gólya és a szarka minden fajtája, a búbos banka és a denevér.
Lev 11:20 Minden szárnyas állat, amely négy lábon jár, utálatos nektek.
Lev 11:21 Csak azt ehetitek meg a négylábú szárnyas állatok közül, amelynek lábain felül lábszárai vannak, hogy szökdécselhessen velük a földön.
Lev 11:22 Ezeket egyétek meg közülük: a vándorsáska minden fajtáját, a kövisáska minden fajtáját, a szöcske minden fajtáját és a marokkói sáska minden fajtáját.
Lev 11:23 Minden egyéb négylábú szárnyas állat pedig utálatos legyen nektek.
Lev 11:24 Ezekkel tisztátalanokká teszitek magatokat. Mindaz, aki érinti tetemüket, tisztátalan legyen estig.
Lev 11:25 Mindaz pedig, aki hordozza ezeknek a tetemét, mossa meg ruháit, és tisztátalan legyen estig.
Lev 11:26 Minden állat, amelynek hasadt a körme, de nincs egészen kettéhasadva, és nem kérődzik, tisztátalan legyen nektek. Aki megérinti, tisztátalan legyen.
Lev 11:27 Minden állat, amely a négylábúak közül a talpán jár, tisztátalan legyen nektek. Mindaz, aki tetemüket érinti, tisztátalan legyen estig.
Lev 11:28 Aki pedig fölveszi tetemüket, mossa meg ruháit, és tisztátalan legyen estig. Tisztátalanok azok nektek.
Lev 11:29 A földön csúszó-mászó állatok közül pedig ezek tisztátalanok: a menyét, az egér és a gyík minden fajtája.
Lev 11:30 A sündisznó, a kaméleon, a tarkagyík, a csiga és a vakond.
Lev 11:31 Ezek tisztátalanok nektek minden csúszómászó között. Aki holtuk után érinti ezeket, tisztátalan lesz estig.
Lev 11:32 Minden, amire ezek közül holta után ráesik valamelyik, tisztátalan lesz. Bármely faedény, ruha, bőr vagy zsák, bármelyik eszköz, amellyel dolgozni szoktak, vízbe tétessék, és tisztátalan lesz estig, azután már tiszta.
Lev 11:33 Bármely cserépedény pedig, amelybe beleesik valami azokból, mindazzal együtt, ami benne van, tisztátalan legyen, és az edényt törjétek össze.
Lev 11:34 Minden ehető eledel, amelyhez az ilyen edényből víz jut, tisztátalan, és minden iható ital is minden ilyen edényben tisztátalan lesz.
Lev 11:35 Minden, amire azoknak a teteméből esik valami, tisztátalan. A kemencét és a tűzhelyet le kell bontani. Tisztátalanok ezek, és tisztátalanok legyenek nektek.
Lev 11:36 De a forrás, a kút, az egybegyűlt víz tiszta legyen. Ami azonban a tetemükhöz ér, tisztátalan.
Lev 11:37 Ha a tetemük ráesik bármilyen vetőmagra, amely elvetendő, tiszta legyen az.
Lev 11:38 De ha vizet töltenek a magra, és úgy esik rá a tetemük, az ilyen tisztátalan nektek.
Lev 11:39 Ha olyan hullik el az állatok közül, amely nektek eledelnek való, aki annak tetemét érinti, az tisztátalan legyen estig.
Lev 11:40 Aki pedig eszik a teteméből, mossa meg ruháit, és estig tisztátalan legyen. Mossa meg ruháit az is, aki fölvette a tetemét, és estig tisztátalan legyen.
Lev 11:41 Az is mind, ami csúszik-mászik a földön, utálatos legyen, meg ne egyétek.
Lev 11:42 Mindazt, ami hason csúszik, és mindazt, ami négy, sőt mindazt, ami több lábon jár, a földön csúszó-mászó bármely állatot meg ne egyétek, mert ezek utálatosak.
Lev 11:43 Ne fertőztessétek meg magatokat semmiféle csúszó-mászó állattal, és ne tisztátalanítsátok meg magatokat azokkal, nehogy tisztátalanokká legyetek!
Lev 11:44 Mert én, az ÚR vagyok a ti Istenetek. Szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok, és ne tisztátalanítsátok meg magatokat semmiféle állat által, amely csúszik-mászik a földön!
Lev 11:45 Mert én vagyok az ÚR, aki felhoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetekké legyek. Legyetek tehát szentek, mert én szent vagyok.
Lev 11:46 Ez az állatokról, szárnyasokról, a vizekben nyüzsgő minden élőlényről és minden, a földön csúszó-mászó állatról szóló törvény.
Lev 11:47 Hogy különbséget tehessetek a tisztátalan és a tiszta között, az olyan állatok között, amelyek megehetők, és az olyan állatok között, amelyek nem ehetők meg.
Lev 12:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 12:2 Ezt mondd Izráel fiainak: Ha egy asszony fogan, és fiút szül, hét napig tisztátalan legyen. Havi betegségének ideje szerint legyen tisztátalan.
Lev 12:3 A nyolcadik napon pedig metéljék körül a fiú férfitestének bőrét.
Lev 12:4 Azután az anya harmichárom napig maradjon otthon a vértől való tisztulás miatt. Semmi szent dolgot ne érintsen, a szent helyre se menjen be, míg el nem telnek tisztulásának napjai.
Lev 12:5 Ha pedig leányt szül, két hétig legyen tisztátalan, mint havi betegségekor, és hatvanhat napig maradjon otthon a vértől való tisztulása miatt.
Lev 12:6 Mikor pedig letelnek tisztulásának napjai, fiú miatt vagy leány miatt, hozzon egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul, egy galambfiókát vagy egy gerlicét pedig bűnért való áldozatul a gyülekezet sátrának bejárata elé a paphoz.
Lev 12:7 Ő pedig áldozza fel azt az ÚR előtt, és szerezzen neki engesztelést. Így lesz tisztává vérfolyása után. Ez a törvénye a fiút vagy leányt szülő asszonynak.
Lev 12:8 Ha pedig nem telik neki bárányra, vigyen két gerlicét vagy két galambfiókát: egyiket egészen elégő áldozatul, a másikat bűnért való áldozatul, és szerezzen neki engesztelést a pap, és tiszta lesz.
Lev 13:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:
Lev 13:2 Ha egy ember testének bőrén daganat, kiütés vagy fehér folt támad, és bőrleprára lehet gyanakodni, vigyék el Áronhoz, a paphoz vagy a pap fiai közül valamelyikhez.
Lev 13:3 Nézze meg a pap a test bőrén lévő fakadékot. Ha a szőr a fakadékban fehérré változott, és ha a fakadék felülete mélyebben van testének bőrénél, akkor leprás fakadék az. Mihelyt a pap ezt látja, ítélje tisztátalannak.
Lev 13:4 Ha pedig fehér folt van a teste bőrén, de felülete nincs mélyebben a bőrnél, és a szőre sem változott fehérré, akkor különítse el a pap a fakadékos embert hét napig.
Lev 13:5 A hetedik napon pedig nézze meg őt a pap, s ha szerinte a fakadék ugyanolyan állapotban van, nem terjedt tovább a fakadék a bőrön, a pap ismét különítse el őt hét napig.
Lev 13:6 Nézze meg őt a pap a hetedik napon másodszor is, és ha a fakadék elhalványult, és nem terjedt tovább a bőrön, ítélje őt tisztának a pap. Csak kiütés az. Mossa meg hát a ruháit, és legyen tiszta.
Lev 13:7 De ha a kiütés továbbterjedt a bőrön, miután a papnál megtisztulása végett jelentkezett, akkor ismét jelentkezzen a papnál.
Lev 13:8 Ha látja a pap, hogy íme, továbbterjedt a kiütés a bőrön, ítélje azt a pap tisztátalannak, lepra az.
Lev 13:9 Ha leprás fakadék lesz az emberen, vigyék tehát a paphoz.
Lev 13:10 Ha látja a pap, hogy íme, fehér daganat van a bőrön, és a szőrt fehérré változtatta, és vadhús van a daganatban,
Lev 13:11 akkor idült lepra az a bőrén. Ítélje tisztátalannak azt a pap, ne is különítse el, mert tisztátalan.
Lev 13:12 Ha pedig folyton fejlődik a lepra a bőrön, és a leprás fakadék elborítja a fakadékos egész bőrét tetőtől talpig mindenfelé, ahol a pap szeme látja,
Lev 13:13 és ha látja a pap, hogy íme, elborította a poklosság annak egész testét, akkor ítélje tisztának a fakadékot. Tiszta, mert egészen fehérré változott.
Lev 13:14 De mihelyt vadhús mutatkozik benne, tisztátalan legyen.
Lev 13:15 Ha meglátja a pap a vadhúst, tisztátalannak ítélje. A vadhús tisztátalan: lepra az.
Lev 13:16 De ha a vadhús eltűnik, és fehérré változik, akkor menjen a paphoz.
Lev 13:17 Ha megnézi a pap, és a fakadék csakugyan fehérré változott, akkor ítélje a pap a fakadékot tisztának, tiszta az.
Lev 13:18 Ha pedig valakinek a teste bőrén kelevény volt, de begyógyult,
Lev 13:19 és a kelevény helyén fehér daganat vagy vörhenyes fehér folt támad, jelentkezzen a papnál.
Lev 13:20 Ha látja a pap, hogy íme, felülete mélyebben van a bőrnél, és a szőre fehérré változott, akkor ítélje azt a pap tisztátalannak. Leprás fakadék az, ami a kelevényből fakadt.
Lev 13:21 Ha pedig megnézi a pap, és íme, nincs benne fehér szőr, és nincs is mélyebben a bőrnél, sőt elhalványult, akkor különítse el a pap hét napig.
Lev 13:22 Ha azonban továbbterjed a bőrön, akkor tisztátalannak ítélje azt a pap, leprás fakadék az.
Lev 13:23 De ha előbbi állapotában maradt a folt, és nem terjedt tovább, a kelevény hegedése az, azért tisztának ítélje a pap.
Lev 13:24 Vagy ha valakinek a bőrén égési seb lesz, és a seb helyén vörhenyesfehér vagy fehér folt támad,
Lev 13:25 és megnézi azt a pap, és íme, a szőr fehérré változott a foltban, és annak felülete mélyebben van a bőrnél: lepra az, ami a seben fakadt, azért ítélje azt a pap tisztátalannak, leprás fakadék az.
Lev 13:26 De ha megnézi a pap, és íme, nincs a foltban fehér szőr, és nincs is mélyebben a bőrnél, sőt el is halványult, akkor különítse el őt a pap hét napig.
Lev 13:27 Nézze meg azt a pap a hetedik napon. Ha továbbterjedt a bőrön, akkor tisztátalannak ítélje a pap, leprás fakadék az.
Lev 13:28 Ha pedig előbbi állapotában van a folt, nem terjedt a bőrön, sőt halványabb lett, égési daganat az. Ítélje tehát tisztának a pap, mert égési seb hege az.
Lev 13:29 Ha egy férfinak vagy asszonynak fakadék támad a fején vagy a szakállában,
Lev 13:30 és a pap megnézi a fakadékot, és íme, annak felülete mélyebben van a bőrnél, és abban a szőr sárga és vékony: akkor ítélje azt a pap tisztátalannak. Var az, a fej vagy szakáll leprája.
Lev 13:31 Ha pedig megnézi a pap a varas fakadékot, és íme, annak felülete nincsen mélyebben a bőrnél, és nincs benne fekete szőr: akkor hét napig rekessze külön a pap azt, akinek varas fakadéka van.
Lev 13:32 Nézze meg a pap a fakadékot a hetedik napon, és ha nem terjedt a var, és nem lett benne sárga szőr, és a varnak a felülete nem lett mélyebbé a bőrnél,
Lev 13:33 akkor borotválják meg, de a varat le ne borotválják. A pap pedig másodszor is különítse el a varas embert hét napig.
Lev 13:34 A pap nézze meg a vart a hetedik napon, és ha nem terjed a var a bőrön, és a felülete nincsen mélyebben a bőrnél, akkor tisztának ítélje azt a pap, és mossa meg a ruháit, és tiszta lesz.
Lev 13:35 De ha továbbterjed a var a bőrön, miután tisztának ítélte azt,
Lev 13:36 és megnézi a pap, és csakugyan terjedt a var a bőrön, akkor ne is kutasson a pap a sárga szőr után, tisztátalan az.
Lev 13:37 De ha a var szerinte ugyanolyan állapotban van, és fekete szőr nőtt benne, meggyógyult az a var, tiszta az. Ítélje tisztának a pap.
Lev 13:38 Ha pedig egy férfi vagy asszony testének a bőrén foltok, fehér foltok támadnak,
Lev 13:39 és megnézi a pap, és íme, a bőrükön levő foltok halványfehérek, bőrön fakadt sömör az. Tiszta az az ember.
Lev 13:40 Ha egy embernek teljesen kihull a haja, az kopasz, és tiszta.
Lev 13:41 Ha elölről hull ki a haja, elöl kopasz ő, és tiszta.
Lev 13:42 Ha pedig az ő egészen kopasz vagy elöl kopasz fején vörhenyes fehér fakadék támad, leprás fakadék az az ő teljesen kopasz vagy elöl kopasz fején.
Lev 13:43 Ha megnézi azt a pap, és íme, a fakadék daganata vörhenyes fehér az ő egészen kopasz vagy elöl kopasz fején, olyanforma, mint a test bőrén való lepra:
Lev 13:44 poklos ember az, tisztátalan, igen tisztátalannak ítélje őt a pap, mivelhogy a fején fakadék van.
Lev 13:45 A poklos ember pedig, akin a fakadék van, megszaggatott ruhában és mezítelen fővel legyen, a bajszát takarja el, és ezt kiáltsa: „Tisztátalan, tisztátalan!”
Lev 13:46 Mindaddig tisztátalan legyen, amíg rajta van a fakadék, mert tisztátalan ő. Egyedül lakjon, a táboron kívül legyen a lakása.
Lev 13:47 Ha pedig egy ruhán van a leprás fakadék, gyapjúruhán vagy lenruhán
Lev 13:48 "vagy lenből és gyapjúból készült fonadékon, vagy szöveten; vagy bőrön, vagy valamely bőrből való készítményen;"
Lev 13:49 és ha az a fakadék zöld vagy vörhenyes színű a ruhán vagy bőrön, vagy szöveten vagy fonadékon vagy akármely bőrből való eszközön: leprás fakadék az, mutassák meg azért a papnak.
Lev 13:50 Nézze meg a pap a fakadékot, és hét napig rekessze külön azt, amin a fakadék van.
Lev 13:51 A hetedik napon pedig nézze meg a fakadékot. Ha terjed a fakadék a ruhán vagy szöveten vagy fonadékon vagy bőrön és bármely készítményen, amivé a bőrt feldolgozzák: emésztő lepra az a fakadék, tisztátalan az.
Lev 13:52 Azért égesse el azt a ruhát vagy a gyapjúból vagy a lenből készült szövetet vagy fonadékot vagy akármely bőrből való eszközt, amelyen a fakadék van. Emésztő poklosság az, tűz eméssze meg.
Lev 13:53 De ha megnézi a pap, és íme, nem terjedt a fakadék a ruhán vagy szöveten vagy fonadékon vagy akármely bőrből való eszközön,
Lev 13:54 akkor parancsolja meg a pap, hogy mossák meg azt, amin a fakadék van, és különítse el azt másodszor is hét napig.
Lev 13:55 Ha pedig megnézi azt a pap a mosás után, és íme, a fakadék nem változtatta meg a színét: ha nem terjedt is a fakadék, tisztátalan az, tűzben égesd el! Beevődés az, akár a fonákján van, akár a színén.
Lev 13:56 De ha látja a pap, hogy íme, halványabb lett a fakadék a mosás után, akkor szakítsa el azt a ruhától vagy bőrtől vagy szövettől vagy fonadéktól.
Lev 13:57 Ha mégis mutatkozik a ruhán, vagy szöveten, vagy fonadékon, vagy akármely bőrből való eszközön, akkor kiújulás az. Tűzben égesd el azt, amin a fakadék van.
Lev 13:58 Azt a ruhát pedig vagy szövetet vagy fonadékot vagy akármely bőrből való eszközt, amelyet megmostál, ha eltávozik róluk a fakadék, mosd meg másodszor is, és tiszta lesz.
Lev 13:59 Ez a törvénye a leprás fakadéknak, akár gyapjú-, akár lenruhán, akár szöveten, akár fonadékon vagy bármely bőrből való eszközön legyen, hogy tisztának vagy tisztátalannak ítéltessék.
Lev 14:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 14:2 Ez legyen a leprás ember törvénye megtisztulásának napján. Vigyék a paphoz.
Lev 14:3 A pap pedig menjen ki a táboron kívülre. Nézze meg a pap, és ha meggyógyult a lepráson a leprás fakadék,
Lev 14:4 akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, cédrusfát, karmazsint és izsópot.
Lev 14:5 Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz fölött.
Lev 14:6 Vegye az élő madarat és a cédrusfát, a karmazsint és az izsópot, és mártsa be azokat és az élő madarat a megölt madár vérébe a forrásvíz fölött.
Lev 14:7 Hintse meg a leprából megtisztulandó embert hétszer, és ítélje tisztának. Az élő madarat pedig bocsássa szabadon a mezőn.
Lev 14:8 Azután a megtisztulandó ember mossa ki ruháit, borotválja le minden szőrét, és mosakodjék meg vízben, és tiszta lesz. Így menjen be azután a táborba, de a sátrán kívül maradjon hét napig.
Lev 14:9 A hetedik napon pedig borotválja le minden szőrét. A haját, szakállát, szemöldökét és minden egyéb szőrét borotválja le, mossa ki ruháit, mossa meg a testét vízben, és tiszta lesz.
Lev 14:10 A nyolcadik napon pedig vegyen két ép bárányt meg egy egyesztendős ép nőstény bárányt és háromtized véka olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul és egy lóg olajat.
Lev 14:11 A pap pedig, aki a tisztítást végzi, állítsa a megtisztulandó embert ezekkel együtt az ÚR elé, a gyülekezet sátrának bejáratához.
Lev 14:12 Vegye a pap az egyik bárányt, áldozza fel azt vétekért való áldozatul az egy lóg olajjal együtt, és lóbálja meg azokat az ÚR előtt.
Lev 14:13 A bárányt pedig ott ölje meg, ahol a bűnért való áldozatot és az egészen elégő áldozatot ölik meg, a szent helyen. Mert amint a bűnért, úgy a vétekért való áldozat is a papé. Igen szent az.
Lev 14:14 Vegyen a pap a vétekért való áldozat véréből, kenje meg vele a megtisztulandó ember jobb fülcimpáját, jobb keze hüvelykujját és jobb lába nagyujját.
Lev 14:15 Vegyen a pap az egy lóg olajból is, és töltsön a pap a bal tenyerére.
Lev 14:16 Mártsa be a pap jobb keze ujját az olajba, amely bal tenyerében van, és hintsen az olajból az ujjával hétszer az ÚR színe elé.
Lev 14:17 A maradék olajból pedig, amely a tenyerén van, kenje meg a pap a megtisztulandó ember jobb füle cimpáját, jobb keze hüvelykujját és jobb lába nagyujját a vétekért való áldozat vérén felül.
Lev 14:18 Ami megmarad az olajból, amely a pap tenyerén van, azt kenje a megtisztulandó ember fejére. Így szerezzen neki engesztelést a pap az ÚR előtt.
Lev 14:19 Azután készítsen a pap bűnért való áldozatot, és szerezzen engesztelést a tisztátalanságából megtisztulónak. Azután ölje meg az égőáldozatot.
Lev 14:20 Vigye fel a pap az égőáldozatot és az ételáldozatot az oltárra. Így szerezzen neki engesztelést a pap, és tiszta lesz.
Lev 14:21 Ha pedig szegény, és nem telik neki erre, akkor vegyen egy bárányt vétekért való áldozatul meglóbálás végett, hogy engesztelésül legyen érte, meg egy tized éfa olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul és egy lóg olajat.
Lev 14:22 Hozzon két gerlicét vagy két galambfiókát, amint a módja engedi: az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen elégő áldozatul.
Lev 14:23 Vigye azokat tisztulása nyolcadik napján a paphoz, a gyülekezet sátrának bejáratához, az ÚR színe elé.
Lev 14:24 Vegye a pap a vétekért való áldozat bárányát és az egy lóg olajat, és lóbálja meg azokat a pap az ÚR előtt.
Lev 14:25 Azután ölje meg a vétekért való áldozat bárányát, és vegyen a pap a vétekért való áldozat véréből, és kenjen a megtisztulandó ember jobb fülcimpájára, a jobb keze hüvelykujjára és a jobb lába nagyujjára.
Lev 14:26 Az olajból pedig töltsön a pap a saját bal tenyerére.
Lev 14:27 Hintsen a pap az ő jobb kezének ujjával az olajból, amely bal tenyerén van, hétszer az ÚR színe elé.
Lev 14:28 Azután kenje meg a pap a tenyerén levő olajból a megtisztulandó jobb fülcimpáját, a jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját a vétekért való áldozat vérének a helyén.
Lev 14:29 Ami pedig megmarad a pap tenyerén levő olajból, azt kenje a megtisztulandó fejére, hogy engesztelésül legyen érette az ÚR előtt.
Lev 14:30 Azután készítse el a gerlicék vagy galambfiókák egyikét, amelyikre telik neki.
Lev 14:31 "Azt, amire tellett neki; az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen elégő áldozatul, az ételáldozattal együtt. Így szerezzen engesztelést a pap a megtisztulandó embernek az ÚR előtt."
Lev 14:32 Ez a törvénye annak, akin leprás fakadék van, de nem telik neki többre megtisztulásához.
Lev 14:33 Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:
Lev 14:34 Amikor bementek majd Kánaán földjére, amelyet nektek adok birtokul, és a birtokotokban levő föld valamelyik házára leprát bocsátok,
Lev 14:35 akkor menjen el az, akié a ház, és jelentse a papnak: olyasmi mutatkozik nálam a házban, mint a lepra.
Lev 14:36 A pap pedig parancsolja meg, hogy takarítsák ki a házat, mielőtt odamenne a pap a leprásság megnézésére, hogy semmi se legyen tisztátalanná, ami a házban van. Csak azután menjen be a pap a ház megnézésére.
Lev 14:37 Ha látja a leprásságot, hogy íme, a lepra a ház falain zöld vagy vörhenyes horpadásokban mutatkozik, és annak felülete mélyebben van a falnál,
Lev 14:38 akkor menjen ki a pap a házból a ház ajtaja elé, és zárja be a házat hét napra.
Lev 14:39 A hetedik napon pedig térjen vissza a pap, és ha látja, hogy íme, elterjedt a lepra a ház falán,
Lev 14:40 akkor parancsolja meg a pap, hogy szedjék ki a köveket, amelyeken a lepra van, és vessék azokat a városon kívülre, tisztátalan helyre.
Lev 14:41 A házat pedig kapartassa le belül körös-körül, és a tapasztékot, amelyet levakartak, öntsék a városon kívül egy tisztátalan helyre.
Lev 14:42 Azután vegyenek más köveket, és illesszék be ama kövek helyére. Vakolóanyagot is másikat vegyenek, és azzal tapasszák be a házat.
Lev 14:43 Ha a lepra visszatér, és kiújul a házon, miután kiszedték a köveket, lekaparták és betapasztották a házat,
Lev 14:44 akkor menjen be a pap, nézze meg, és ha íme, továbbterjedt a lepra a házon, emésztő poklosság az a házon, tisztátalan az.
Lev 14:45 Bontsák le azt a házat: köveit, fáit és a ház minden vakolatát, és vigyék a városon kívül egy tisztátalan helyre.
Lev 14:46 Aki pedig bármikor bemegy a házba, amíg az zárva van, tisztátalan legyen estig.
Lev 14:47 Aki abban a házban alszik, mossa meg a ruháit, és aki eszik abban a házban, az is mossa meg a ruháit.
Lev 14:48 Ha pedig bemegy a pap, és látja, hogy íme, nem terjedt tovább a poklosság a házon, miután kitapasztották, akkor tisztának ítélje a pap a házat, mert megszűnt a poklosság.
Lev 14:49 A ház megtisztításához pedig vegyen elő két madarat, cédrusfát, karmazsint és izsópot.
Lev 14:50 Ölje meg az egyik madarat cserépedényben, forrásvíz fölött.
Lev 14:51 Azután vegye a cédrusfát, az izsópot, a karmazsint és az élő madarat, mártsa be azokat a megölt madár vérébe és a forrásvízbe, és hétszer hintse meg vele a házat.
Lev 14:52 Tisztítsa meg a házat a madár vérével, a forrásvízzel, az élő madárral, a cédrusfával, az izsóppal és a karmazsinnal.
Lev 14:53 Az élő madarat pedig bocsássa el a városon kívül a mezőn. Így szerezzen engesztelést a házért, és tiszta lesz.
Lev 14:54 Ez a törvénye mindenféle leprás fakadéknak és ótvarnak,
Lev 14:55 "a ruha és a ház poklosságának is;"
Lev 14:56 a daganatnak, a kiütésnek és a fehér foltnak,
Lev 14:57 hogy megtudhassák, mikor tiszta, és mikor tisztátalan valami. Ez a lepra törvénye.
Lev 15:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:
Lev 15:2 Ezt mondjátok Izráel fiainak: Ha egy férfinak magfolyása támad, az ő folyása tisztátalan.
Lev 15:3 Tisztátalan lesz e folyás miatt, akár folytonos a magfolyása, akár megreked testében ez a folyás. Tisztátalanság ez nála.
Lev 15:4 Minden ágy, amelyen fekszik a magfolyós, tisztátalan, és minden holmi is, amelyre ráül, tisztátalan lesz.
Lev 15:5 Aki tehát érinti az ő ágyát, mossa ki a ruháit, és mosakodjon meg vízben, és tisztátalan legyen estig.
Lev 15:6 Az is, aki a holmira ül, amelyen a magfolyós ült, mossa ki ruháit, és mosakodjon meg vízben, és tisztátalan legyen estig.
Lev 15:7 Az is, aki érinti a magfolyós testét, mossa ki ruháit, és mosakodjon meg vízben, és tisztátalan legyen estig.
Lev 15:8 Ha ráköp a magfolyós a tiszta emberre, mossa ki ez a ruháját, mosakodjon meg vízben, és tisztátalan legyen estig.
Lev 15:9 Minden nyereg is, amelyre a magfolyós ráült, tisztátalan legyen.
Lev 15:10 Bárki, aki érintett valamit, ami alatta volt, tisztátalan legyen estig. Aki hordozza azokat, mossa ki ruháit, mosakodjon meg vízben, és tisztátalan legyen estig.
Lev 15:11 Mindaz, akit a magfolyós érint úgy, hogy kezét nem öblíti le vízzel, mossa ki ruháit, mosakodjon meg vízben, és tisztátalan legyen estig.
Lev 15:12 A cserépedényt pedig, amelyet a magfolyós érint, törjék össze, minden faedényt pedig öblítsenek ki vízzel.
Lev 15:13 Mikor pedig megtisztul a magfolyós a folyásából, akkor számláljon hét napot a tisztulására, mossa ki ruháit, és testét is mossa le forrásvízben, és tiszta lesz.
Lev 15:14 A nyolcadik napon vegyen elő két gerlicét vagy két galambfiókát, menjen el az ÚR elé, a gyülekezet sátrának bejáratához, és adja azokat a papnak.
Lev 15:15 Készítse el azokat a pap. Az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat egészen elégő áldozatul. Így szerezzen neki engesztelést a pap az ÚR előtt magfolyása miatt.
Lev 15:16 Ha egy férfinak magömlése van, mossa meg az egész testét vízben, és tisztátalan legyen estig.
Lev 15:17 "Minden ruhát és minden bőrt, amelyre a magömlés került, mossanak meg vízben, és tisztátalan legyen estig;"
Lev 15:18 az asszony is, akivel magömléses férfi hál. Mosakodjanak meg vízben, és tisztátalanok legyenek estig.
Lev 15:19 Ha egy asszonynak lesz folyása, és véressé lesz a folyása a testén, hét napig legyen a havibajában, és aki érinti, tisztátalan legyen estig.
Lev 15:20 Mindaz, amin hál a havibajában, tisztátalan legyen, és mindaz, amin ül, tisztátalan legyen.
Lev 15:21 Mindaz, aki érinti az ágyát, mossa ki ruháit, és mosakodjon meg vízben, és tisztátalan legyen estig.
Lev 15:22 Mindaz, aki bármely holmit érint, amelyen ült, mossa ki ruháit, mosakodjon meg vízben, és tisztátalan legyen estig.
Lev 15:23 Sőt ha valaki az ágyát vagy a holmijából valamit megérint, amelyen ő ült, tisztátalan legyen estig.
Lev 15:24 Ha pedig vele hál valaki, és ráragad arra az ő havibaja, tisztátalan legyen hét napig, és minden ágy is, amelyen fekszik, tisztátalan legyen.
Lev 15:25 Ha sok napig tart az asszony vérfolyása havibajának idején kívül, vagy ha a folyás a havibajon túl tart: amíg a tisztátalanságának folyása tart, úgy legyen, mint havibajának idején: tisztátalan ő.
Lev 15:26 Minden ágy, amelyen fekszik a folyásának egész ideje alatt, olyan legyen, mint a havibaja idejében levő ágya, és minden holmi is, amelyre ráül, tisztátalan legyen, mint a havibajának tisztátalansága alatt.
Lev 15:27 Mindaz, aki érinti azokat, tisztátalan lesz. Mossa ki azért a ruháit, mosakodjon meg vízben, és tisztátalan legyen estig.
Lev 15:28 Ha pedig megtisztul a folyásából, számláljon hét napot, és azután már tiszta.
Lev 15:29 A nyolcadik napon pedig fogjon két gerlicét vagy két galambfiókát, és vigye el őket a papnak, a gyülekezet sátrának bejáratához.
Lev 15:30 Készítse el a pap az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen elégő áldozatul. Így szerezzen neki engesztelést a pap az ÚR előtt a tisztátalanságának folyása miatt.
Lev 15:31 Így tartsátok vissza Izráel fiait az ő tisztátalanságuktól, hogy meg ne haljanak tisztátalanságuk miatt, megfertőztetve hajlékomat, amely közöttük van.
Lev 15:32 Ez a törvénye a magfolyósnak és annak, akinek magömlése van, amely által tisztátalanná lesz,
Lev 15:33 és a havibajban szenvedőnek és a folyásban levőnek, férfinak és asszonynak és annak a férfinak, aki tisztátalan asszonnyal hál.
Lev 16:1 Majd szólt az ÚR Mózeshez Áron két fiának halála után, akik akkor haltak meg, amikor az ÚRhoz járultak.
Lev 16:2 Azt mondta az ÚR Mózesnek: Szólj testvérednek, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szent helyre a függönyön belül, a fedél elé, amely a láda fölött van, hogy meg ne haljon, mert felhőben jelenek meg a fedél fölött.
Lev 16:3 Ezzel menjen be Áron a szent helyre: egy fiatal bikával bűnért való áldozatul és egy kossal égőáldozatul.
Lev 16:4 Gyolcsból készült szent köntöst öltsön magára, és gyolcs lábravaló legyen a testén, gyolcsövvel övezze körül magát, és gyolcssüveget tegyen föl. Szent ruhák ezek. Mossa meg a testét vízben, és úgy öltse fel ezeket.
Lev 16:5 Izráel fiainak gyülekezetétől pedig vegyen át két kecskebakot bűnért való áldozatul és egy kost egészen elégő áldozatul.
Lev 16:6 Mutassa be Áron a bűnért való áldozati bikát mint saját áldozatát, és szerezzen engesztelést általa magáért és háza népéért.
Lev 16:7 Azután vegye elő a két kecskebakot, és állítsa azokat az ÚR elé a gyülekezet sátrának bejáratához.
Lev 16:8 Vessen sorsot Áron a két bakra. Az egyiket sorsolja az ÚRnak, a másikat sorsolja Azázélnak.
Lev 16:9 Áldozza fel azt a bakot, amely az ÚRnak jutott a sorsvetésben, és készítse el azt bűnért való áldozatul.
Lev 16:10 Azt a bakot pedig, amely Azázélnak jutott a sorsvetésben, állítsa az ÚR elé elevenen, hogy engesztelés legyen általa, és elküldje azt Azázélnak a pusztába.
Lev 16:11 Áron pedig úgy mutassa be a bűnért való áldozati bikát, mint a maga áldozatát, és úgy szerezzen engesztelést magáért és háza népéért, hogy vágja le a bikát mint a maga bűnért való áldozatát.
Lev 16:12 Töltse meg a tömjénezőt parázzsal az oltárról, amely az ÚR előtt van, és vegyen tele marokkal a porrá tört fűszerekből való füstölőszerből, és vigye be a függönyön belülre.
Lev 16:13 Vesse a tűzre az ÚR előtt a füstölőszert, hogy befedje annak füstje a fedelet, amely a bizonyság fölött van, hogy meg ne haljon.
Lev 16:14 Azután vegyen a bika véréből, és hintse ujjával a fedél felső színére, kelet felé. A fedél előtt pedig hétszer hintsen ujjával a vérből.
Lev 16:15 Azután vágja le a bakot mint a nép bűnért való áldozatát, és vigye be vérét a függönyön belülre, és úgy cselekedjék vérével, ahogy a bika vérével cselekedett: hintse a födélre és a fedél elé.
Lev 16:16 Így szerezzen engesztelést a szent helynek Izráel fiainak tisztátalanságai és minden vétkei s bűnei miatt. Így cselekedjék a gyülekezet sátrával is, amely közöttük, az ő tisztátalanságaik közepette van.
Lev 16:17 Amikor Áron pap bemegy a szentélybe, hogy engesztelést szerezzen, senki se legyen a gyülekezet sátrában, egészen a kijöveteléig. Végezzen engesztelést magáért, háza népéért és Izráel egész gyülekezetéért.
Lev 16:18 Azután jöjjön ki az oltárhoz, amely az ÚR színe előtt van, és végezzen engesztelést azért is: vegyen a bika véréből és a bak véréből, és kenje meg az oltár szarvait körös-körül.
Lev 16:19 És hintsen arra ujjával hétszer a vérből. Így tegye tisztává és így szentelje meg azt Izráel fiainak tisztátalanságai miatt.
Lev 16:20 Miután pedig elvégzi a szentélyért, a gyülekezet sátráért és az oltárért való engesztelést, hozza elő az élő bakot.
Lev 16:21 Tegye rá Áron mind a két kezét az élő bak fejére, vallja meg fölötte Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűnét. Tegye azokat a bak fejére, azután küldje el egy arra rendelt emberrel a pusztába,
Lev 16:22 hogy vigye el magán a bak minden hamisságukat kietlen földre. Így bocsássa el a bakot a pusztában.
Lev 16:23 Azután menjen be Áron a gyülekezet sátrába, és vesse le a gyolcsruhákat, amelyeket felöltött, amikor bement a szentélybe, és hagyja ott azokat.
Lev 16:24 Mosakodjék meg a szent helyen, öltse föl a saját ruháit, úgy menjen ki, és készítse el a maga és a nép egészen elégő áldozatát, és végezzen engesztelést magáért és a népért.
Lev 16:25 A bűnért való áldozat kövérjét pedig füstölögtesse el az oltáron.
Lev 16:26 Az pedig, aki elvitte az Azázélnak való bakot, mossa ki a ruháit, és mosakodjék meg, azután pedig bemehet a táborba.
Lev 16:27 A bűnért való áldozati bikát pedig és a bűnért való áldozati kost, amelynek vérét engesztelés végett bevitték a szentélybe, vigyék ki a táboron kívülre, és égessék el a bőrüket, húsukat és ganéjukat.
Lev 16:28 Aki elégeti ezeket, mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, és utána bemehet a táborba.
Lev 16:29 Örök rendelkezés legyen ez nálatok: a hetedik hónapban, a hónap tizedik napján tartóztassátok meg magatokat, és semmi munkát ne végezzetek, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény.
Lev 16:30 Mert ezen a napon szereznek engesztelést értetek, hogy megtisztítsanak titeket, és minden bűnötöktől megtisztultok az ÚR színe előtt.
Lev 16:31 Szombatok szombatja legyen ez nektek, tartóztassátok meg azért magatokat. Örök rendelkezés ez.
Lev 16:32 Így végezzen engesztelést az a pap is, akit majd apja után kennek fel és avatnak fel pappá. Gyolcsruhákba öltözzék, a szent ruhákba.
Lev 16:33 Végezzen engesztelést a szentek szentjéért és a gyülekezet sátráért, és az oltárért is végezzen engesztelést, sőt a papokért és az egész összegyülekezett népért is végezzen engesztelést.
Lev 16:34 Örökkévaló rendelkezés legyen ez nálatok, hogy egyszer egy esztendőben engesztelést végezzenek Izráel fiainak minden bűnéért. És úgy cselekedtek, ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek.
Lev 17:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 17:2 Szólj Áronnak, az ő fiainak és Izráel minden fiának, és mondd meg nekik, hogy ezt a dolgot parancsolta az ÚR:
Lev 17:3 Ha valaki Izráel házából ökröt, bárányt vagy kecskét vág le a táborban, vagy ha valaki a táboron kívül vágja le,
Lev 17:4 és nem viszi azt a gyülekezet sátrának bejáratához, hogy áldozattal járuljon az ÚRhoz, az ÚR hajléka elé, tekintsék úgy azt az embert, mint aki vért ontott, és töröltessék ki az ilyen a népe közül.
Lev 17:5 Vigyék el azért Izráel fiai véresáldozataikat, amelyeket eddig a mezőn áldoztak, vigyék el azokat az ÚRnak a gyülekezet sátrának bejáratához, a paphoz, és áldozzák fel azokat hálaáldozatul az ÚRnak.
Lev 17:6 Hintse a pap a vért az ÚR oltárára, amely a gyülekezet sátrának bejáratánál van, a kövérjét pedig füstölögtesse el kedves illatul az ÚRnak.
Lev 17:7 Ne áldozzák többé véres áldozataikat az ördögöknek, akikkel paráználkodnak. Örök rendelkezés legyen ez számukra nemzedékről nemzedékre.
Lev 17:8 Ezt is mondd meg nekik: Aki az Izráel házából vagy a köztük tartózkodó jövevények közül egészen elégő áldozatot vagy véres áldozatot áldoz,
Lev 17:9 és nem viszi azt a gyülekezet sátrának bejáratához, hogy az ÚRnak elkészítsék, irtsák ki az ilyen embert népe közül.
Lev 17:10 Ha valaki Izráel házából vagy a köztük tartózkodó jövevények közül bármilyen vért megeszik, kiontom haragomat az ellen, aki vért evett, és kiirtom népe közül.
Lev 17:11 Mert a test élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér szerez engesztelést a lélek számára.
Lev 17:12 Azért mondtam Izráel fiainak: Egy lélek se egyék vért közületek, s a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért.
Lev 17:13 Ha valaki Izráel fiai közül vagy a köztük tartózkodó jövevények közül vadászat közben vadat vagy madarat fog, amelyet meg szabad enni, folyassa ki annak vérét, és fedje be porral.
Lev 17:14 Mert minden test élete a benne levő vérben van. Azért mondtam Izráel fiainak: semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden test élete a vérében van. Aki megeszi, ki kell irtani.
Lev 17:15 Ha pedig valaki elhullott vagy vadtól megszaggatott állatot eszik, akár bennszülött, akár jövevény, mossa ki ruháját, és mosakodjék meg vízben, és legyen tisztátalan estig, azután tiszta.
Lev 17:16 Ha nem mossa ki ruháját, sem testét le nem mossa, viselje vétségének terhét.
Lev 18:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 18:2 Ezt mondd Izráel fiainak: „Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.
Lev 18:3 Ne cselekedjetek úgy, ahogy Egyiptom földjén szokás, ahol laktatok. Úgy se cselekedjetek, ahogy Kánaán földjén szokás, ahová beviszlek titeket. Ne járjatok szokásaik szerint!
Lev 18:4 Az én végzéseim szerint cselekedjetek, és az én rendelkezésemet tartsátok meg. Azok szerint járjatok. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.
Lev 18:5 Ezért tartsátok meg rendeleteimet és végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él általuk. Én vagyok az ÚR.
Lev 18:6 Senki se közeledjen egy vér szerinti rokonához azért, hogy fölfedje annak szemérmét. Én vagyok az ÚR.
Lev 18:7 Apád szemérmét és anyád szemérmét föl ne fedd. Anyád ő, fel ne fedd a szemérmét.
Lev 18:8 Apád feleségének a szemérmét föl ne fedd, apád szemérme az.
Lev 18:9 Apád leányának vagy anyád leányának, a te leánytestvérednek szemérmét, akár otthon született, akár máshol született, föl ne fedd.
Lev 18:10 Fiad leányának vagy leányod leányának a szemérmét föl ne fedd, mert a te szemérmed az.
Lev 18:11 Apád felesége leányának a szemérmét föl ne fedd, mert apád magzata, leánytestvéred ő.
Lev 18:12 Apád leánytestvéré nek szemérmét föl ne fedd, apád vér szerinti rokona ő.
Lev 18:13 Anyád leánytestvérének a szemérmét föl ne fedd, mert anyád vér szerinti rokona ő.
Lev 18:14 Apád fiútestvérének a szemérmét föl ne fedd, feleségéhez ne közelíts, a nagynénéd ő.
Lev 18:15 Menyednek szemérmét föl ne fedd, a te fiad felesége ő. Ne fedd föl szemérmét.
Lev 18:16 Fiútestvéred feleségének szemérmét föl ne fedd, fiútestvéred szemérme az.
Lev 18:17 Ne fedd föl egy asszonynak és leányának szemérmét. Fiának a leányát vagy leányának a leányát el ne vedd, hogy annak szemérmét felfedjed, mert vér szerint való rokonok. Fajtalankodás ez.
Lev 18:18 De feleségül se végy senkit az ő leánytestvére mellé, hogy vetélkedés ne legyen, ha fölfeded még az ő életében őmellette amannak szemérmét.
Lev 18:19 Ne közeledj asszonyhoz az ő havi tisztátalansága alatt, hogy fölfedjed szemérmét.
Lev 18:20 Felebarátod feleségével ne egyesülj, mert azzal megfertőzteted magadat.
Lev 18:21 Magzatodat ne add oda, hogy a Moloknak áldozzák, és meg ne szentségtelenítsd Istened nevét. Én vagyok az ÚR.
Lev 18:22 Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak. Utálatosság az.
Lev 18:23 Ne hálj együtt semmiféle állattal, hogy azzal megfertőztesd magad. Asszony se álljon meg állat előtt, hogy párosodjék vele. Förtelmesség az.
Lev 18:24 Egyikkel se fertőztessétek meg magatokat ezek közül. Mert mindezekkel ama pogányok fertőztették meg magukat, akiket kiűzök előletek.
Lev 18:25 Fertőzötté lett az a föld, de számon kérem a gonoszságát, és kiokádja az a föld a lakosait.
Lev 18:26 Tartsátok meg tehát rendeléseimet és végzéseimet, és ez utálatosságok közül semmit se cselekedjetek, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény.
Lev 18:27 Mert mindezeket az utálatosságokat megcselekedték annak a földnek lakosai, amely előttetek van, és förtelmessé lett az a föld.
Lev 18:28 Hogy ki ne okádjon titeket az a föld, ha megfertőztetitek, amint kiokádja azt a népet, amely előttetek van.
Lev 18:29 Mert aki csak egyet is megcselekszik ezekből az utálatosságokból, azt mind ki kell irtani népe közül.
Lev 18:30 Tartsátok meg azért mindazt, amit rendeltem, hogy egyet se kövessetek el azokból az utálatos szokásokból, amelyeket elkövettek tielőttetek, és meg ne fertőztessétek magatokat azokkal. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.”
Lev 19:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 19:2 Ezt mondd Izráel fiai egész gyülekezetének: „Szentek legyetek, mert én az ÚR, a ti Istenetek szent vagyok.
Lev 19:3 Anyját és apját minden ember tisztelje, és szombatjaimat tartsátok meg. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.
Lev 19:4 Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött istenszobrokat. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.
Lev 19:5 Ha hálaadó áldozatot áldoztok az ÚRnak, úgy áldozzátok, hogy ő kedvesen fogadja.
Lev 19:6 Áldozásotok napján és a következő napon egyétek meg azt. Ami pedig harmadnapra megmarad, égessétek meg tűzben.
Lev 19:7 Ha pedig valaki mégis eszik belőle a harmadik napon, romlottat eszik, nem lehet az kedves.
Lev 19:8 Aki abból eszik, az viselje álnokságának terhét, mivelhogy megfertőztette az ÚR szentségét. Az ilyen embert ki kell irtani népe közül.
Lev 19:9 Mikor földetek termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező szélét, és az elhullott gabonafejeket ne szedjétek föl.
Lev 19:10 Szőlődet se böngészd át, és szőlőd elhullott szemeit se szedd föl. A szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.
Lev 19:11 Ne lopjatok, ne is hazudjatok, és senki meg ne csalja felebarátját.
Lev 19:12 Ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőztetitek Istenetek nevét. Én vagyok az ÚR.
Lev 19:13 Felebarátodat ne zsarold, és ne rabold ki. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.
Lev 19:14 Süketet ne szidalmazz, és vak elé ne vess gáncsot, hanem féld Istenedet. Én vagyok az ÚR.
Lev 19:15 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben. Ne nézd a szegény személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld. Igazságosan ítélj felebarátodnak.
Lev 19:16 Ne terjessz rágalmakat néped között. Ne támadj felebarátod életére. Én vagyok az ÚR.
Lev 19:17 Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben. Fedd meg felebarátodat nyíltan, hogy ne viseld bűnének a terhét.
Lev 19:18 Ne légy bosszúálló, és haragot ne tarts a népedhez tartozókkal szemben, hanem szeresd felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az ÚR.
Lev 19:19 Rendeléseimet tartsátok meg. Állatodat más fajtával ne párosítsd. Szántóföldedbe ne vess kétféle magot. Ne legyen rajtad kétféle szövetű ruha.
Lev 19:20 Ha valaki olyan asszonnyal hál együtt, aki egy másik ember hatalma alatt levő rabnő, akit nem váltottak ki, és szabadon sem bocsátották, mindkettőt büntetés érje, de meg ne ölessenek, mert nem volt szabad az asszony.
Lev 19:21 A férfi pedig vigye el a vétkéért való áldozatát az ÚRnak a gyülekezet sátrának bejáratához. Egy kost, vétekért való áldozatul.
Lev 19:22 És a pap szerezzen neki engesztelést a vétekért való áldozat kosával az ÚR előtt az elkövetett bűnéért, és megbocsáttatik neki a bűne, amelyet elkövetett.
Lev 19:23 Mikor pedig bementek arra a földre, és ott mindenféle gyümölcstermő fát ültettek, annak a gyümölcsét körülmetéletlennek tartsátok. Három esztendeig legyen az nektek körülmetéletlen, ne egyétek meg.
Lev 19:24 A negyedik esztendőben pedig minden gyümölcse szent legyen, hálaáldozatul az ÚRnak.
Lev 19:25 Csak az ötödik esztendőben egyétek meg a gyümölcsét, a termését pedig magatoknak gyűjtsétek be. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.
Lev 19:26 Ne egyetek semmi véreset, ne varázsoljatok, és ne jövendölgessetek.
Lev 19:27 Hajatokat ne nyírjátok kerekdedre, szakállad végét ne csúfítsd el.
Lev 19:28 Testeteket a holt emberért ne hasogassátok meg, se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az ÚR.
Lev 19:29 Lányodat meg ne becstelenítsd, paráznaságra adva őt, hogy paráznává ne legyen a föld, és be ne teljék a föld fajtalankodással!
Lev 19:30 Szombatjaimat tartsátok meg! Szent helyemet tiszteljétek! Én vagyok az ÚR.
Lev 19:31 Ne forduljatok halottidézőkhöz, és a jósoktól ne tudakozódjatok, mert ezzel megfertőztetitek magatokat. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.
Lev 19:32 Az ősz ember előtt kelj föl, az idős embert becsüld meg, és féld Istenedet. Én vagyok az ÚR.
Lev 19:33 Ha jövevény tartózkodik nálatok, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt.
Lev 19:34 Olyan legyen nektek a jövevény, aki nálatok tartózkodik, mintha közületek való bennszülött volna, és szeressétek őt, mint magatokat, mert jövevények voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.
Lev 19:35 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, a súlymértékben és az űrmértékben.
Lev 19:36 Igaz mérték, igaz font, igaz efa és igaz hín legyen közöttetek. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.
Lev 19:37 Tartsátok meg azért minden rendelésemet és minden végzésemet, és cselekedjetek azok szerint. Én vagyok az ÚR.”
Lev 20:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 20:2 Mondd meg Izráel fiainak: „Aki Izráel fiai közül és az Izráelben tartózkodó jövevények közül odaadja magzatát a Moloknak, halállal lakoljon, a föld népe kővel kövezze agyon.
Lev 20:3 Én is kiontom haragomat az ilyen emberre, és kiirtom a népe közül, mivel adott a magzatából a Moloknak, hogy megfertőztesse szentségemet, és megszentségtelenítse szent nevemet.
Lev 20:4 Ha pedig a föld népe behunyja szemét az ilyen ember előtt, amikor az odaadja magzatát a Moloknak, és nem öli meg azt,
Lev 20:5 akkor én ontom ki haragomat arra az emberre és háza népére, és kiirtom őt a népek közül, és mindazokat, akik követik a paráználkodásban, amikor paráználkodnak a Molokkal.
Lev 20:6 Ha valaki halottidézőhöz és jövendőmondóhoz fordul, és követi őket a paráználkodásban, arra is kiontom haragomat, és kiirtom népe közül.
Lev 20:7 Szenteljétek meg tehát magatokat, és szentek legyetek, mert én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.
Lev 20:8 Tartsátok meg rendeléseimet, és cselekedjétek azokat. Én vagyok az ÚR, a ti megszentelőtök.
Lev 20:9 És aki szidalmazza apját vagy anyját, halállal lakoljon. Apját és anyját szidalmazta, vére rajta.
Lev 20:10 Ha valaki felebarátjának feleségével paráználkodik, mivelhogy férjes asszonnyal paráználkodik, halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.
Lev 20:11 Ha valaki apja feleségével hál, apja szemérmét fedi föl. Halállal lakoljanak mindketten, vérük rajtuk.
Lev 20:12 Ha valaki menyével hál, halállal lakoljanak mindketten, fertelmességet követtek el. Vérük rajtuk.
Lev 20:13 Ha valaki férfival hál úgy, ahogy asszonnyal hálnak, utálatosságot követtek el mindketten. Halállal lakoljanak, vérük rajtuk.
Lev 20:14 Ha valaki feleségül vesz egy asszonyt az anyjával együtt, fajtalankodás az. Tűzzel égessék meg őket, hogy ne legyen köztetek fajtalankodás.
Lev 20:15 Ha valaki állattal párosodik, halállal lakoljon, és az állatot is öljétek meg.
Lev 20:16 Ha egy asszony állathoz közeledik, hogy vele párosodjon, öld meg mind az asszonyt, mind az állatot. Mindkettő halállal lakoljon, vérük rajtuk.
Lev 20:17 Ha valaki feleségül veszi a leánytestvérét, apja leányát vagy anyja leányát, és meglátja annak a szemérmét, és az is meglátja az ő szemérmét, gyalázatosság az, irtassanak ki népük fiainak láttára. Leánytestvérének szemérmét fedte fel, viselje ezért gonoszságának terhét.
Lev 20:18 Ha valaki havibajos asszonnyal hál, és fölfedi szemérmét, forrását feltakarja, és az asszony is felfedi vérének forrását, mindketten irtassanak ki népükből.
Lev 20:19 Anyád leánytestvérének vagy apád leánytestvérének szemérmét se fedd fel! Mivelhogy vérrokonnak mezítelenségét fedi föl, viseljék gonoszságuk terhét.
Lev 20:20 Ha valaki a nagynénjével hál, az atyja bátyjának, nagybátyjának szemérmét fedte föl. Viseljék gonoszságuk terhét, magtalanul haljanak meg.
Lev 20:21 Ha pedig elveszi valaki fiútestvérének feleségét, vérfertőzés az. Testvérének szemérmét fedte föl, gyermektelenek lesznek.
Lev 20:22 Tartsátok meg minden rendelésemet és minden végzésemet, és azokat cselekedjétek, hogy ki ne okádjon titeket az a föld, amelyre én viszlek be titeket, hogy ott lakjatok.
Lev 20:23 Ne kövessétek annak a népnek a szokásait, amelyet kiűzök előletek. Azért utáltam meg őket, mert ezeket cselekedték.
Lev 20:24 Nektek pedig ezt mondom: Örökölni fogjátok földjüket, mert nektek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek, aki kiválasztottalak titeket a népek közül.
Lev 20:25 Tegyetek különbséget azért a tiszta és a tisztátalan állatok között, a tiszta és a tisztátalan szárnyasok között. Ne fertőztessétek meg magatokat állattal, madárral vagy valamely földön csúszó állattal, amelyeket mint tisztátalanokat megkülönböztettem előttetek.
Lev 20:26 Legyetek nekem szentek, mert én, az ÚR, szent vagyok, aki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek.
Lev 20:27 Ha egy férfi vagy asszony halottidéző vagy jövendőmondó lesz, halállal lakoljon. Kővel kövezzétek azt agyon, vére rajta.”
Lev 21:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez: Beszélj a papokkal, Áron fiaival, és mondd meg nekik, hogy senki közülük meg ne fertőztesse magát halottal a népe között.
Lev 21:2 Kivétel a hozzá legközelebb álló vérrokona: anyja, apja, fia, leánya és fiútestvére
Lev 21:3 vagy a hozzá legközelebb álló hajadon leánytestvére, aki még nem ment férjhez. Őket megérintheti.
Lev 21:4 Mint főember se fertőztesse meg magát népe között, hogy tisztátalanná ne legyen.
Lev 21:5 Ne nyírják kopaszra fejüket, szakálluk szélét ne borotválják le, és ne vágjanak sebeket a testükön.
Lev 21:6 Szentek legyenek Istenüknek, és Istenük nevét meg ne szentségtelenítsék, mert az ÚR tűzáldozatait, Istenük kenyerét ők áldozzák. Ezért szentek legyenek.
Lev 21:7 Parázna és megszeplősített asszonyt el ne vegyenek, se férjétől elbocsátott asszonyt ne vegyenek el. Mert a pap az Istenének van szentelve.
Lev 21:8 Te is szentnek tartsd őt, mert Istened kenyerét ő áldozza. Szent legyen azért előtted, mert szent vagyok én, az ÚR, a ti megszentelőtök.
Lev 21:9 Ha egy pap leánya vetemedik paráznaságra, megszentségteleníti apját, ezért égessék meg.
Lev 21:10 Aki pedig főpap lett a testvérei között azzal, hogy a fejére öntötték a fölkenőolajat, és felavatták a szolgálatra, amikor a szent ruhákba felöltöztették, a haját ne növessze meg, a ruháit ne szaggassa meg.
Lev 21:11 Semmiféle holttesthez be ne menjen! Még az apjáéval és anyjáéval se tegye tisztátalanná magát.
Lev 21:12 A szent helyről ne menjen ki, hogy Istenének szent helyét meg ne szentségtelenítse, mert fejdísz van rajta és Istenének fölkenő olaja. Én vagyok az ÚR.
Lev 21:13 Hajadont vegyen feleségül.
Lev 21:14 Özvegyet, elűzöttet, megszeplősítettet, paráznát: ilyeneket el ne vegyen, hanem hajadont vegyen feleségül népe közül.
Lev 21:15 Hogy gyalázatot ne hozzon utódaira népe között. Mert én, az ÚR vagyok az ő megszentelője.
Lev 21:16 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 21:17 Ezt mondd Áronnak: Ha lesz olyan valaki magzatodból az ő nemzetségükben, akiben fogyatkozás van, az ne mutassa be áldozatul Istenének a kenyerét.
Lev 21:18 Mert senki sem áldozhat, akiben fogyatkozás van: vak, sánta, csonka orrú vagy nyomorék.
Lev 21:19 Sem az, aki törött lábú vagy törött kezű
Lev 21:20 vagy púpos vagy törpe vagy szemfájós vagy kiütéses vagy kelevényes, vagy aki sérves.
Lev 21:21 Senki, akiben fogyatkozás van, ne álljon elő Áronnak, a papnak a fiai közül, hogy tűzáldozatot vigyen föl az ÚRnak. Fogyatkozás van őbenne, ne álljon elő, hogy bemutassa Istene kenyerét.
Lev 21:22 Istenének kenyeréből, a legszentségesebbikből és a szentségesből ehet.
Lev 21:23 "Csak a függönyhöz ne menjen be, és az oltárhoz ne közeledjék, mert fogyatkozás van őbenne; hogy ne fertőztesse meg szent helyemet. Én vagyok az ÚR, az ő megszentelőjük."
Lev 21:24 És Mózes elmondta mindezt Áronnak, fiainak és Izráel minden fiának.
Lev 22:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 22:2 Mondd meg Áronnak és fiainak, hogy tisztelettel bánjanak Izráel fiainak szent adományaival, amelyeket nekem szentelnek, hogy meg ne gyalázzák szent nevemet. Én vagyok az ÚR.
Lev 22:3 Mondd meg nekik: Ha valaki utódaitokból, a ti összes magzatotok közül a szent dolgokhoz közelít, amelyeket Izráel fiai szentelnek az ÚRnak, amikor éppen tisztátalan, az ilyen ember irtassék ki előlem. Én vagyok az ÚR.
Lev 22:4 Ha valaki Áron fiai közül leprás vagy magfolyós, a szent dolgokból ne egyék, míg meg nem tisztul. Aki pedig egy tetem által tisztátalanná lett dolgot érint, vagy valakit, akinek magömlése van,
Lev 22:5 vagy ha valaki egy férget érint, s ezáltal tisztátalanná lesz, vagy embert, akitől tisztátalanná lesz annak valamilyen tisztátalansága miatt,
Lev 22:6 az ilyen ember, aki effélét érint, tisztátalan legyen estig, és a szent dolgokból ne egyék, csak ha megmosta a testét vízzel.
Lev 22:7 De amikor lemegy a nap, tiszta lesz, és azután ehet a szent dolgokból, mert az ő eledele az.
Lev 22:8 Elhullott vagy széttépett állatot ne egyék, hogy tisztátalanná ne legyen általa. Én vagyok az ÚR.
Lev 22:9 A rendelkezésemet pedig tartsák meg, hogy bűnbe ne essenek miatta, és meg ne haljanak amiatt, hogy meggyalázzák azokat. Én vagyok az ÚR, az ő megszentelőjük.
Lev 22:10 Senki idegen nem ehet szent ételt, a pap zsellére és bérese sem ehet szent ételt.
Lev 22:11 De ha megvásárol valakit a pap a maga pénzén, az ehet belőle, és a házánál született szolgák szintén. Ezek ehetnek eledeléből.
Lev 22:12 De a pap leánya, ha idegennek lesz a felesége, nem ehet a szent áldozatból.
Lev 22:13 De ha a pap leánya özveggyé lesz, vagy elválik, de magzata nincs, és visszatér apja házához, mint leánykorában, akkor ehet apja eledeléből. De idegen nem ehet belőle.
Lev 22:14 Ha pedig tévedésből eszik valaki szentelt ételt, tegye ahhoz annak ötödrészét, így adja meg a papnak.
Lev 22:15 És be ne szennyezzék Izráel fiainak szent dolgait, amelyeket az ÚRnak áldoznak,
Lev 22:16 hogy vétkes hamissággal ne terheljék magukat, ha esznek az ő szent dolgaiból. Mert én vagyok az ÚR, az ő megszentelőjük.
Lev 22:17 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 22:18 Mondd meg Áronnak és fiainak és Izráel minden fiának: ha valaki Izráel házából és az Izráelben levő jövevények közül fölviszi az áldozatát akár fogadalomból, akár szabad akaratból: amit fölvisznek az ÚRnak egészen elégő áldozatul,
Lev 22:19 hogy kedvesen fogadtassék: ép és hím legyen, akár marha, akár bárány, akár kecske az.
Lev 22:20 Amiben pedig fogyatkozás van, abból semmit se áldozzatok, mert az nem lesz kedves neki tőletek.
Lev 22:21 Ha valaki hálaáldozattal áldozik az ÚRnak, vagy fogadalmának teljesítésére, vagy szabad akaratból, s akár marhaféléből, akár juhféléből, ép legyen, hogy kedves legyen. Semmi fogyatkozás ne legyen abban.
Lev 22:22 Vakot vagy rokkantat vagy csonkát vagy fekélyest vagy viszketegest vagy varast ne áldozzatok az ÚRnak, és tűzáldozatul ne tegyetek ezekből az oltárra az ÚRnak!
Lev 22:23 Hosszú vagy kurta tagú ökröt vagy bárányt szabad akaratból való áldozatul vihetsz ugyan, de fogadalmi áldozatul nem lesz kedves.
Lev 22:24 Szétnyomott, összezúzott, megszakadt vagy kimetszett heréjűt se áldozzatok az ÚRnak. Se a ti földeteken ne cselekedjétek ezt,
Lev 22:25 se idegen ember kezéből ne áldozzatok semmi ilyenből a ti Istenetek eledeléül. Mivel romlás van bennük, fogyatkozás van bennük: nem fogadtatnak kedvesen érettetek.
Lev 22:26 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 22:27 Borjú, bárány és kecske, ha megellett, az anyja alatt legyen hét napig. A nyolcadik naptól fogva és azon túl kedves lesz az tűzáldozatul az ÚRnak.
Lev 22:28 De tehenet és juhot kicsinyével együtt ne öljetek meg ugyanazon a napon.
Lev 22:29 Ha hálaáldozattal áldoztok az ÚRnak, úgy áldozzatok, hogy kedvesen fogadtassatok.
Lev 22:30 Azon a napon egyétek meg, ne hagyjatok belőle reggelig. Én vagyok az ÚR.
Lev 22:31 Tartsátok meg parancsolataimat, és cselekedjetek azok szerint. Én vagyok az ÚR.
Lev 22:32 Ne fertőztessétek meg szent nevemet, hogy megszenteltessem Izráel fiai között. Én vagyok az ÚR, a ti megszentelőtök,
Lev 22:33 aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek. Én vagyok az ÚR.
Lev 23:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 23:2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd el nekik, hogy melyek az ÚR ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek, hogy szent gyülekezésetek legyen azokon a napokon. Ezek az én ünnepeim.
Lev 23:3 Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon a nyugalomnak, a szent gyülekezésnek szombatja van, semmi munkát ne végezzetek. Az ÚR szombatja legyen az mindenütt, ahol laktok.
Lev 23:4 Ezek az ÚR ünnepei, a szent gyülekezések, amelyekre megszabott idejükben kell összegyülekeznetek.
Lev 23:5 Az első hónapban, a hónap tizennegyedikén este van az ÚR páskája.
Lev 23:6 E hónap tizenötödik napja pedig az ÚR kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret.
Lev 23:7 Az első napon szent gyülekezésetek legyen, semmi hétköznapi munkát ne végezzetek.
Lev 23:8 Hét napon át pedig tűzáldozatot áldozzatok az ÚRnak. A hetedik napon is legyen szent gyülekezésetek, semmi hétköznapi munkát ne végezzetek.
Lev 23:9 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 23:10 Ezt mondd Izráel fiainak: Mikor bementek a földre, amelyet én adok nektek, és learatjátok vetését, aratásotok zsengéjének első kévéjét vigyétek a papnak.
Lev 23:11 Ő pedig mutassa fel a kévét az ÚR előtt, hogy kedvesen fogadtassék érettetek. A szombat után következő napon mutassa fel azt a pap.
Lev 23:12 Amely napon pedig felmutatjátok a kévét, áldozzatok az ÚRnak egy hibátlan, egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul.
Lev 23:13 Ahhoz pedig ételáldozatul kéttized efa finomlisztet, olajjal elegyítve, tűzáldozatul az ÚRnak, kedves illatul. Italáldozatul pedig egy hín bornak a negyed részét.
Lev 23:14 Új kenyeret, pörkölt búzaszemeket és zsenge kalászokat pedig ne egyetek addig a napig, amíg be nem viszitek Istenetek áldozatát. Örök rendtartás ez nemzedékről nemzedékre minden lakóhelyeteken.
Lev 23:15 Számláljatok azután a szombatra következő naptól, attól a naptól, amelyen beviszitek a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet.
Lev 23:16 A hetedik hétre következő napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az ÚRhoz.
Lev 23:17 Hozzatok föl lakóhelyetekről két kenyeret felmutatási áldozatul. Kéttized efa finomlisztből legyenek, kovásszal sütve, zsengéből való áldozatul az ÚRnak.
Lev 23:18 A kenyérrel együtt pedig áldozzatok hét hibátlan, egyesztendős bárányt, egy bikaborjút és két kost. Legyenek ezek égőáldozatai az ÚRnak, a hozzájuk tartozó étel- és italáldozatukkal együtt. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak.
Lev 23:19 Készítsetek el egy kecskebakot is bűnért való áldozatul és két egyesztendős bárányt hálaadó áldozatul.
Lev 23:20 Mutassa fel azokat a pap a zsengékből való kenyérrel az ÚR színe előtt a két báránnyal együtt. Az ÚRnak szenteltek ezek, a papéi legyenek!
Lev 23:21 És hirdessétek ki, hogy ugyanazon a napon szent gyülekezés lesz, semmi hétköznapi foglalatosságot ne végezzetek. Örök rendelkezés legyen ez minden lakóhelyeteken nemzedékről nemzedékre.
Lev 23:22 Mikor pedig földetek termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező széléig, és az elhullott gabonafejeket ne szedjétek föl! Hagyd azokat a nyomorultnak és a jövevénynek. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.
Lev 23:23 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 23:24 Ezt mondd Izráel fiainak: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
Lev 23:25 Semmi hétköznapi foglalatosságot ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az ÚRnak.
Lev 23:26 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 23:27 Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van. Szent gyülekezésetek legyen, tartóztassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az ÚRnak.
Lev 23:28 Semmiféle munkát ne végezzetek azon a napon, mert az engesztelés napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az ÚRnak színe előtt, a ti Istenetek előtt.
Lev 23:29 Ha pedig valaki nem tartóztatja meg magát ezen a napon, irtassék ki népe közül.
Lev 23:30 Ha valaki valami munkát végez ezen a napon, elvesztem az ilyet népe közül.
Lev 23:31 Ne végezzetek semmiféle munkát akkor. Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről nemzedékre minden lakóhelyeteken.
Lev 23:32 Ünnepek ünnepe ez nektek, tartóztassátok meg azért magatokat. A hónap kilencedikének estéjén, egyik estétől a másik estéig üljétek meg a ti ünnepeteket.
Lev 23:33 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 23:34 Ezt mondd Izráel fiainak: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén hét napig tartó sátoros ünnepe kezdődjék az ÚRnak.
Lev 23:35 Az első napon szent gyülekezés legyen, semmiféle hétköznapi foglalatosságot ne végezzetek.
Lev 23:36 Hét napon át tűzáldozatot mutassatok be az ÚRnak, a nyolcadik napon pedig szent gyülekezésetek legyen, és újra mutassatok be tűzáldozatot az ÚRnak. Berekesztő ünnep ez, semmi hétköznapi foglalatosságot ne végezzetek rajta.
Lev 23:37 "Ezek az ÚR ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek mint a szent gyülekezés alkalmait, hogy áldozzatok az ÚRnak tűzáldozattal, egészen elégő áldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal, mindegyiket a maga napján;"
Lev 23:38 az ÚR szombatjain kívül, adományaitokon kívül, minden fogadalmon és minden önkéntes áldozaton kívül, amelyeket adni szoktatok az ÚRnak.
Lev 23:39 Ugyancsak a hetedik hónap tizenötödik napján, amikor a föld termését betakarítjátok, az ÚR ünnepét ünnepeljétek hét napig. Az első nap és a nyolcadik nap is a nyugalom napja legyen.
Lev 23:40 Vegyetek magatoknak az első napon egy szép fáról való gyümölcsöt, pálmaágakat, sűrű levelű fa lombját és patak mellől való fűzfagallyakat, és örvendezzetek az ÚR előtt, a ti Istenetek előtt hét napig.
Lev 23:41 Így ünnepeljétek meg ezt az ÚRnak ünnepeként minden esztendőben hét napig. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre. A hetedik hónapban ünnepeljétek ezt.
Lev 23:42 Sátrakban lakjatok hét napig, sátorban lakjék minden Izráelben született.
Lev 23:43 Hogy megtudják a ti nemzedékeitek, hogy sátrakban lakattam Izráel fiait, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.
Lev 23:44 Így szólt Mózes Izráel fiainak az ÚR ünnepei felől.
Lev 24:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 24:2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked tiszta faolajat, amelyet a világításhoz sajtoltak, hogy szüntelenül világító lámpákat gyújthassanak.
Lev 24:3 A bizonyság kárpitján kívül, a gyülekezet sátrában úgy helyezze el azokat Áron, hogy estétől reggelig az ÚR előtt legyenek. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre.
Lev 24:4 A színarany mécsestartóra tegye föl a mécseket. Szüntelen az ÚR előtt legyenek.
Lev 24:5 Végy finomlisztet, és süss belőle tizenkét lepényt. Kéttized efából legyen egy lepény.
Lev 24:6 Helyezd el azokat két sorban. Hatot tégy egy sorba, a színarany asztalra az ÚR elé.
Lev 24:7 Tégy mindegyik sorhoz tiszta tömjént, ez legyen a kenyérnél az áldozat emlékeztető része mint tűzáldozat az ÚRnak.
Lev 24:8 Szombatról szombatra mindig rakja föl azt a pap az ÚR elé. Örök szövetség ez Izráel fiaival.
Lev 24:9 Azután Ároné és fiaié legyen. Szent helyen egyék meg, mert igen szentséges az az ÚR tűzáldozatai közül, örök rendelés szerint.
Lev 24:10 Ekkor egy izráeli asszony fia, aki egyiptomi apától született, és Izráel fiaival együtt jött ki, egy izráeli férfival összeveszett a táborban.
Lev 24:11 Az izráeli asszony fia káromolta az ÚR nevét, és átkozódott. Ekkor odavitték Mózeshez. Anyjának a neve Selómit volt, Dibri leánya, Dán törzséből.
Lev 24:12 És őrizet alá helyezték, míg kijelentést kapnak az ÚR akarata felől.
Lev 24:13 Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek:
Lev 24:14 Vidd ki az átkozódót a táboron kívül, és mindazok, akik hallották, tegyék kezüket a fejére, és kövezze meg az egész gyülekezet.
Lev 24:15 Izráel fiainak pedig így szólj: Ha valaki átkozza Istenét, viselje vétkének büntetését.
Lev 24:16 Aki szidalmazza az ÚR nevét, halállal lakoljon, kövezze meg az egész gyülekezet. Akár jövevény, akár bennszülött, ha szidalmazza az ÚR nevét, halállal lakoljon.
Lev 24:17 Ha valaki agyonüt egy embert, halállal lakoljon.
Lev 24:18 Ha pedig valakinek állatát üti agyon, fizesse meg azt: állatot állatért.
Lev 24:19 Ha valaki testi sértést okoz a felebarátjának, amint ő cselekedett, úgy cselekedjenek vele is.
Lev 24:20 Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.
Lev 24:21 Aki állatot üt agyon, fizesse meg azt, de aki embert üt agyon, halállal lakoljon.
Lev 24:22 Egyféle törvény legyen nálatok. A jövevény olyan legyen, mint a bennszülött, mert én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.
Lev 24:23 Ekkor szólt Mózes Izráel fiainak, és kivitték az átkozódót a táboron kívülre, és megkövezték. Úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.
Lev 25:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez a Sínai-hegyen:
Lev 25:2 Mondd meg ezt Izráel fiainak: Mikor bementek arra a földre, amelyet nektek adok, legyen nyugalma a földnek az ÚR nyugalomnapja szerint.
Lev 25:3 Hat esztendőn át vesd be szántóföldedet, és hat esztendőn át metsszed szőlődet, és takarítsd be termését.
Lev 25:4 A hetedik esztendőben pedig szombati nyugalma legyen a földnek, az ÚRnak szombatja szerint. Szántóföldedet ne vesd be, és szőlődet meg ne metszd.
Lev 25:5 Ami tarló földeden magától kihajt, ne arasd le, és ami metszetlen szőlődön terem, ne szedd le, mert a nyugalom esztendeje lesz az a földnek.
Lev 25:6 De amit a föld az ő szombatján terem, táplálékul lesz nektek: neked, szolgádnak, szolgálólányodnak, béresednek és zsellérednek, akik nálad tartózkodnak.
Lev 25:7 Jószágaidnak és a vadaknak is, amelyek földeden vannak, táplálékul lesz annak minden termése.
Lev 25:8 Számlálj azután hét szombatesztendőt, azaz hétszer hét esztendőt, úgy, hogy a hét szombatesztendőnek az ideje negyvenkilenc év legyen.
Lev 25:9 Akkor fúvasd meg a riadókürtöt a hetedik hónapban. A hónap tizedikén, az engesztelés napján fúvasd meg a kürtöt az egész országban.
Lev 25:10 Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadulást az ország minden lakójának. Jubileumi év legyen ez nektek, és kapja vissza mindenki a birtokát, és térjen vissza mindenki a maga nemzetségéhez.
Lev 25:11 "Jubileumi év ez, az ötvenedik esztendő. Ne vessetek, és le se arassátok, ami magától kihajtott a földön, és a metszetlen szőlőt se szüreteljétek le;"
Lev 25:12 mert jubileumi év ez, tartsátok szentnek. A mezőről egyétek annak termését.
Lev 25:13 Az örömünneplésnek ebben az esztendejében mindenki jusson hozzá újból a birtokához.
Lev 25:14 Ha pedig elad valami eladnivalót felebarátjának, vagy vásárol valamit a felebarátjától, ne csalja meg egyik a másikat.
Lev 25:15 A jubileumi évet követő esztendők száma szerint vásárolj felebarátodtól, az pedig a termő esztendők száma szerint adjon el neked.
Lev 25:16 Az évek nagyobb számához képest nagyobb árat adj azért, amit veszel, az esztendők kisebb számához képest pedig kisebb árat adj azért, amit veszel, mert a termést az évek száma szerint adja el neked.
Lev 25:17 Ne csapjátok be egymást, hanem féld Istenedet. Mert én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.
Lev 25:18 Ha teljesítitek rendelkezéseimet, megtartjátok végzéseimet és teljesítitek, biztonságban lakhattok azon a földön.
Lev 25:19 És megtermi a föld a gyümölcsét, hogy eleget ehessetek, és biztonságban lakhassatok rajta.
Lev 25:20 Ha pedig ezt mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk, és termésünket nem takarítjuk be:
Lev 25:21 rátok árasztom majd áldásomat a hatodik esztendőben, hogy három esztendőre való termés teremjen.
Lev 25:22 És mikor a nyolcadik esztendőre vettek, akkor is a régi termésből esztek, egészen a kilencedik esztendeig. Mindaddig régi gabonát esztek, míg ennek termése be nem érik.
Lev 25:23 A földet pedig senki se adja el végleg, mert enyém a föld. Csak jövevények és zsellérek vagytok nálam.
Lev 25:24 Azért birtokotok egész területén engedjétek meg, hogy a föld visszaváltható legyen.
Lev 25:25 Ha felebarátod elszegényedik, és elad valamit a birtokából, akkor álljon elő a rokona, aki közel van hozzá, és váltsa meg magának, amit eladott az atyjafia.
Lev 25:26 Ha pedig nincs valakinek kiváltó rokona, de maga tesz szert annyira, hogy elég annak visszavásárlásához,
Lev 25:27 számlálja meg az eladása óta eltelt esztendőket, a fennmaradó értéket pedig térítse meg annak, akinek eladta, és újra legyen övé a birtoka.
Lev 25:28 Ha pedig nincsen módjában, hogy visszatérítse neki, akkor maradjon az eladott birtoka annál, aki megvette, egészen a jubileum évéig. A jubileum évében azonban szabaduljon föl, és legyen újra övé a birtoka.
Lev 25:29 Ha valaki lakóházat ad el egy fallal kerített városban, kiválthatja azt az eladás esztendejének elteltéig. Egy évig kiválthatja.
Lev 25:30 Ha pedig nem váltják vissza annak az esztendőnek teljes elteltéig, akkor a fallal kerített városban levő ház örökre azé és annak leszármazottaié marad, aki megvette. Nem szabadul föl a jubileum évében.
Lev 25:31 Az olyan falvak házait pedig, amelyek nincsenek körülkerítve, a mezei földekhez számítsátok. Legyenek visszaválthatók, és a jubileum évében szabaduljanak föl.
Lev 25:32 Ami pedig a léviták városait illeti, az ő birtokukban levő városok házai általuk mindenkor kiválthatók legyenek.
Lev 25:33 De amit nem vált is ki valaki a léviták közül, szabaduljon föl a jubileum évében: az eladott ház a birtokukban levő városokban. Mert a léviták városainak házai a tulajdon birtokuk Izráel fiai között.
Lev 25:34 De a városaikhoz tartozó szántóföldeket nem adhatják el, mert örökös birtokuk az.
Lev 25:35 Ha felebarátod elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted.
Lev 25:36 Ne végy tőle kamatot vagy uzsorát, hanem féld Istenedet, hogy megélhessen melletted atyádfia.
Lev 25:37 A pénzedet ne add neki kamatra, és eleséget se adj neki uzsorára.
Lev 25:38 Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek.
Lev 25:39 Ha pedig atyádfia elszegényedik melletted, és eladja magát neked, ne tartsd úgy, mint rabszolgát.
Lev 25:40 Mint béres, mint zsellér legyen nálad. A jubileum évéig szolgáljon nálad.
Lev 25:41 Azután menjen el tőled gyermekeivel együtt, és térjen vissza a nemzetségéhez, és térjen vissza atyái örökségébe.
Lev 25:42 Mert az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptom földjéről. Nem adhatók el mint rabszolgák.
Lev 25:43 Ne uralkodjál rajta kegyetlenül, hanem féld Istenedet.
Lev 25:44 Valamennyi szolgád és szolgálóleányod a körülöttetek levő népek közül való legyen. Közülük vásárolj szolgát és szolgálóleányt.
Lev 25:45 A zsellérek gyermekei közül is, akik nálatok tartózkodnak, szintúgy vásárolhattok, valamint azoknak a nemzetségéből, akik veletek vannak, akik a földeteken születtek, és legyenek ők a ti tulajdonotok.
Lev 25:46 Örökségül hagyhatjátok magatok után fiaitoknak, hogy örököljék őket, örökké dolgoztathattok velük. De atyátokfiain, az Izráel fiain, egyik a másikon ne uralkodjék kegyetlenül.
Lev 25:47 Ha a jövevény vagy zsellér vagyonra tesz szert melletted, atyádfia pedig elszegényedik mellette, és eladja magát a melletted levő jövevénynek, zsellérnek vagy egy jövevény nemzetségéből származónak,
Lev 25:48 mindamellett is, hogy eladta magát, megváltható legyen. Atyjafiai közül bárki megválthassa őt.
Lev 25:49 Vagy nagybátyja vagy nagybátyjának fia váltsa meg vagy az ő nemzetségéből való vérrokona, vagy ha módja van rá, maga váltsa meg magát.
Lev 25:50 "Számoljon el azzal, aki megvette őt, attól az esztendőtől kezdve, amelyen eladta magát neki, a jubileum esztendejéig; és az eladásának az ára az esztendők száma szerint legyen, mintha napszámosként lenne nála."
Lev 25:51 Ha még sok esztendő van hátra, ahhoz képest térítse meg neki a váltságdíjat a vételárból.
Lev 25:52 Ha pedig kevés esztendő van hátra a jubileum évéig, akkor is számoljon el vele, és az évek számának megfelelően fizesse vissza a váltságdíját.
Lev 25:53 Mint esztendőről esztendőre fogadott béres legyen nála. Ne uralkodjék kegyetlenül rajta szemed láttára.
Lev 25:54 Ha pedig ilyen módon nem lett megváltva, a jubileum évében szabaduljon föl gyermekeivel együtt.
Lev 25:55 Mert az én szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptom földjéről. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.
Lev 26:1 Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok föl a földeteken, hogy meghajoljatok előtte, mert én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.
Lev 26:2 A szombatjaimat tartsátok meg, és tiszteljétek szentélyemet. Én vagyok az ÚR.
Lev 26:3 Ha rendeléseim szerint jártok, és parancsolataimat megtartjátok és megcselekszitek,
Lev 26:4 idejében adok esőt nektek, és a föld megadja termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét.
Lev 26:5 "Cséplésetek szüretig tart és a szüret a vetésig; jóllakásig ehetitek kenyereteket, és biztonságban lakhattok földeteken."
Lev 26:6 Mert békességet adok azon a földön, úgyhogy amikor lefekszetek, senki sem riaszt föl benneteket. Kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyverrel sem törnek a földetekre.
Lev 26:7 Sőt elűzitek ellenségeiteket, és elhullnak előttetek fegyver által.
Lev 26:8 Közületek öten százat űznek el, és közületek százan tízezret űznek el, és elhullnak előttetek ellenségeitek fegyver által.
Lev 26:9 Hozzátok fordulok, megszaporítalak és megsokasítalak titeket, és szövetségemet megerősítem veletek.
Lev 26:10 A régről megmaradtat fogjátok enni, és az új elől kell kihordanotok a régit.
Lev 26:11 Hajlékomat közétek helyezem, és nem utállak meg benneteket.
Lev 26:12 És közöttetek járok, és Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.
Lev 26:13 Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy ne legyetek az ő szolgáik, és összetörtem igátok fáját, és fölegyenesedve vezettelek benneteket.
Lev 26:14 Ha pedig nem hallgattok reám, és nem cselekszitek meg mindezeket a parancsolatokat,
Lev 26:15 ha megvetitek rendeléseimet, és ha megutáljátok végzéseimet, ha nem cselekszitek meg minden parancsolatomat, hanem megszegitek a szövetségemet,
Lev 26:16 akkor bizony így bánok veletek: rettenetességet bocsátok reátok, sorvasztó betegséget és forrólázat, amelyek szemet égetnek, és lelket epesztenek, és a magot hiába vetitek el, mert ellenségeitek emésztik el.
Lev 26:17 És kiontom haragomat reátok, hogy elhulljatok ellenségeitek előtt, és uralkodjanak rajtatok gyűlölőitek, és meneküljetek, mikor senki sem űz.
Lev 26:18 Ha pedig ezek után sem hallgattok reám, hétszerte keményebben ostorozlak meg benneteket a bűneitekért.
Lev 26:19 Megtöröm megátalkodott kevélységeteket, és olyanná teszem az eget fölöttetek, mint a vas, a földeteket pedig olyanná, mint a réz.
Lev 26:20 Hiába minden erőfeszítés, földetek nem ad termést, és a föld fái sem adnak gyümölcsöt.
Lev 26:21 Ha mégis ellenem fordultok, és nem akartok reám hallgatni, hétszeres csapást zúdítok reátok bűneitekért.
Lev 26:22 Rátok küldöm a pusztai vadakat, hogy megfosszanak gyermekeitektől, kiirtsák jószágaitokat, és fölfaljanak titeket, hogy pusztává legyenek útjaitok.
Lev 26:23 És ha ezek által sem jobbultok meg, hanem szembeszálltok velem,
Lev 26:24 bizony én is szembeszállok veletek, és hétszeresen sújtalak titeket bűneitekért.
Lev 26:25 Fegyvert hozok reátok, hogy bosszút álljon a szövetség megrontásáért. Ha városaitokba gyülekeztek össze, akkor döghalált bocsátok rátok, és az ellenség kezébe adattok.
Lev 26:26 Mikor eltöröm nálatok a kenyérnek botját, tíz asszony süti majd kenyereteket egy kemencében, és kimérve adják oda kenyereiteket, úgy, hogy esztek, de nem laktok jól.
Lev 26:27 És ha emellett sem hallgattok reám, hanem ellenem fordultok,
Lev 26:28 én is ellenetek fordulok keserű haragomban, és bizony hétszeresen megostorozlak bűneitekért.
Lev 26:29 Fiaitok húsát fogjátok enni és leányaitok húsát.
Lev 26:30 Lerontom áldozóhalmaitokat, és kiirtom naposzlopaitokat, és holttesteiteket bálványaitok tetemeire hányatom, mert megutállak titeket.
Lev 26:31 Városaitokat sivataggá teszem. Szent helyeiteket is elpusztítom, és nem lesz kedves nekem a ti jó illatú áldozatotok.
Lev 26:32 Úgy elpusztítom ezt a földet, hogy álmélkodnak rajta még ellenségeitek is, akik ott fognak lakni.
Lev 26:33 Titeket pedig elszélesztelek a pogány népek közé, és kivont fegyverrel űzetlek titeket, és pusztasággá lesz földetek, városaitok pedig sivataggá.
Lev 26:34 Akkor örül a föld a nyugalmának, pusztaságának egész idején, ti pedig ellenségeitek földjén lesztek. Akkor majd megnyugszik a föld, és élvezni fogja nyugalmát.
Lev 26:35 Pusztaságának egész ideje alatt nyugodni fog, mert nem nyugodhatott a nyugalomra rendelt időben, mikor rajta laktatok.
Lev 26:36 Akik pedig megmaradnak közületek, azoknak szívébe gyávaságot öntök ellenségeik földjén, és megkergeti őket a szállongó falevél zizzenése, és futnak, mintha fegyver elől futnának, és elhullnak, noha senki sem kergeti őket.
Lev 26:37 És egymásra hullnak, mint a fegyver előtt, pedig senki sem kergeti őket, és nem lesz megállásotok ellenségeitek előtt.
Lev 26:38 Elvesztek a pogány népek között, és ellenségeitek földje megemészt titeket.
Lev 26:39 "Akik pedig megmaradnak közületek, elenyésznek hamisságuk miatt ellenségeitek földjén; sőt atyáik hamissága miatt is velük együtt elenyésznek."
Lev 26:40 Akkor megvallják hamisságukat és atyáik hamisságát, hűtlenségükkel együtt, amelyet elkövettek ellenem, és azt, hogy ellenem szegültek.
Lev 26:41 Bizony én is ellenük szegülök, és beviszem őket ellenségeik földjére. Akkor talán megalázkodik körülmetéletlen szívük, és békével hordozzák bűnük büntetését,
Lev 26:42 és akkor visszaemlékezem Jákóbbal kötött szövetségemre, Izsákkal kötött szövetségemre is, Ábrahámmal kötött szövetségemre is, és gondom lesz az országra.
Lev 26:43 A föld ugyan pusztán hagyatik tőlük, és örül a nyugalmának, amíg pusztán hever nélkülük, nekik pedig békével kell hordozniuk bűnük büntetését azért, mert megvetették parancsaimat, és megutálta lelkük rendeléseimet.
Lev 26:44 De mindamellett, ha ellenségeik földjén lesznek is, akkor sem vetem meg őket, és nem utálom meg őket annyira, hogy felbontsam velük szövetségemet, és mindenestül elveszítsem őket, mert én az ÚR, az ő Istenük maradok.
Lev 26:45 Sőt visszaemlékezem az elődökkel kötött szövetségre, akiket kihoztam Egyiptom földjéről a pogány népek szeme láttára, hogy Istenük legyek. Én vagyok az ÚR.
Lev 26:46 Ezek a rendelkezések, végzések és törvények, amelyeket az ÚR szerzett ő maga és Izráel fiai között a Sínai-hegyen, Mózes által.
Lev 27:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Lev 27:2 Ezt mondd Izráel fiainak: Ha valaki egy személyre szóló fogadalmat tesz az ÚRnak, föl kell becsülni annak az értékét.
Lev 27:3 Ha férfit kell fölbecsülni, húszesztendőstől hatvanesztendősig ötven ezüstsékelre becsüljed a szent sékel szerint.
Lev 27:4 Ha pedig asszony az, harminc sékelre becsüljed.
Lev 27:5 Ha pedig ötesztendőstől húszesztendősig való, akkor a fiúgyermeket húsz sékelre becsüljed, a leányt pedig tíz sékelre.
Lev 27:6 Ha pedig egy hónapostól ötesztendősig való, akkor a fiút öt ezüstsékelre becsüld, a leányt pedig három ezüstsékelre.
Lev 27:7 Ha pedig hatvanesztendős vagy annál idősebb, ha férfi, akkor tizenöt sékelre becsüld, az asszonyt pedig tíz sékelre.
Lev 27:8 Ha pedig szegényebb az, mint ahogy te becsülted, akkor állítsák a pap elé, és becsülje meg őt a pap. Aszerint becsülje meg a pap, amilyen módja van a fogadalmat tevőnek.
Lev 27:9 Ha pedig olyan állatokról van szó, amelyekből áldozni szoktak az ÚRnak, mindaz, amit az efféléből ad valaki az ÚRnak, szent legyen.
Lev 27:10 Ne adjon helyette mást, és ne cserélje ki a jót hitványra vagy a hitványat jóra. De ha mégis kicserélné a jószágot egy másik jószágra, akkor mind ez, mind az, amivel kicserélte, szent lesz.
Lev 27:11 Ha pedig egy tisztátalan állatról van szó, amelyből nem szoktak áldozatot bemutatni az ÚRnak, állítsák oda az állatot a pap elé.
Lev 27:12 Becsülje meg azt a pap, hogy jó-e vagy rossz-e, és amennyire a pap becsüli, úgy legyen.
Lev 27:13 Ha pedig meg akarja váltani, adja hozzá a becsült értéke ötödrészét.
Lev 27:14 Ha valaki a házát szenteli az ÚRnak szent ajándékul, azt is becsülje meg a pap, hogy jó-e vagy hitvány-e, és amennyire a pap becsüli, úgy legyen.
Lev 27:15 Ha pedig az, aki odaszentelt házát meg akarja váltani, adja hozzá a becsült értéke ötödrészét, és úgy maradjon az övé.
Lev 27:16 Ha valaki a mezei birtokából szentel valamit az ÚRnak, akkor a vetőmag szerint kell megbecsülni, amely abba megy. Ha egy hómer árpamag megy bele, ötven ezüstsékelt ér.
Lev 27:17 Ha a jubileum évétől szenteli oda a földjét valaki, akkor a teljes becsült értéket kell számítani.
Lev 27:18 De ha a jubileum éve után szenteli oda a mezejét, akkor a pap a hátralévő évek száma szerinti árat számítsa föl neki, és azt vonják le a becsült értékből.
Lev 27:19 De ha mindenképpen meg akarja váltani a mezejét az, aki odaszentelte, akkor adja hozzá a becsült ár ötödrészét, és úgy maradjon az övé.
Lev 27:20 Ha pedig nem váltja meg azt a mezőt, vagy ha eladja azt másvalakinek, többé nem válthatja meg.
Lev 27:21 És amikor a jubileum évében fölszabadul az a föld, legyen az ÚR szent tulajdona, mint neki szentelt mező: a pap birtoka legyen.
Lev 27:22 Ha pedig nem ősi birtokát, hanem pénzen vásárolt mezejét szenteli valaki az ÚRnak,
Lev 27:23 akkor számolja ki a pap a becsült összeget a jubileum évéig, és a becsült értéket már azon a napon adja oda az ÚRnak szent ajándékul.
Lev 27:24 A jubileum évében visszaszáll a föld arra, akitől vették, akinek a birtoka volt az a föld.
Lev 27:25 Mindent a szent sékel szerint becsüljetek föl! Húsz géra egy sékel.
Lev 27:26 Az állat elsőszülöttjét ne szentelje oda senki, mivel az úgyis az ÚRé. Akár marha, akár juh, az ÚRé az.
Lev 27:27 Ha azonban tisztátalan az állat, meg kell váltani a becsült értéke szerint, hozzáadva annak ötödré szét. Ha pedig nem váltják meg, adják el a becsült ára szerint.
Lev 27:28 De amit valaki esküvel szentelt az ÚRnak a tulajdonából – akár ember, akár állat, akár mezei birtok az –, azt nem adhatja el és nem is válthatja meg. Minden esküvel odaszentelt dolog igen szent tulajdona az ÚRnak.
Lev 27:29 Senki, akit az emberek közül véglegesen az ÚRnak szenteltek, nem váltható meg, hanem mindenképpen meg kell halnia.
Lev 27:30 A földnek minden tizede a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az ÚR szent tulajdona.
Lev 27:31 De ha valaki mindenképpen meg akar valamit váltani a tizedéből, adja hozzá annak ötödrészét.
Lev 27:32 A marha és a juh tizede, minden tizedik abból, ami a pásztorbot alatt átmegy, az ÚRnak legyen szentelve.
Lev 27:33 Nem szabad válogatni, hogy jó-e vagy hitvány, és ki sem szabad cserélni. De ha valaki mégis elcseréli, akkor az és amit cserébe adott érte, szent lesz, és nem váltható meg.
Lev 27:34 Ezek azok a parancsolatok, amelyeket az ÚR parancsolt Mózes által Izráel fiainak a Sínai-hegyen.
Num 1:1 Így szólt az ÚR Mózeshez a Sínaipusztában, a gyülekezet sátrában a második hónap első napján, Egyiptom földjéről való kijövetelük után a második esztendőben:
Num 1:2 Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét nemzetségeik szerint, atyáik háza népe szerint, a nevek száma szerint, minden férfit főről főre,
Num 1:3 húszesztendőstől fogva és feljebb, mindenkit, aki harcra fogható Izráelben. Számláljátok meg őket seregenként, te és Áron!
Num 1:4 Legyen veletek egy-egy férfi mindegyik törzsből, mindegyik atyái háza népének feje legyen.
Num 1:5 Ez pedig a neve azoknak a férfiaknak, akik mellettetek fognak állni: Rúbenből Elicúr, Sedéúr fia.
Num 1:6 Simeonból Selumiél, Cúrisaddaj fia.
Num 1:7 Júdából Nahsón, Ammínádáb fia.
Num 1:8 Issakárból Netanél, Cúár fia.
Num 1:9 Zebulonból Eliáb, Hélón fia.
Num 1:10 József fiai közül: Efraimból Elisámá, Ammihúd fia, Manasséból Gamliél, Pedácúr fia.
Num 1:11 Benjáminból Abídán, Gideóni fia.
Num 1:12 Dánból Ahiezer, Ammisaddaj fia.
Num 1:13 Ásérból Pagiél, Okrán fia.
Num 1:14 Gádból Eljászáf, Deúél fia.
Num 1:15 Naftáliból Ahira, Énán fia.
Num 1:16 Ezek a gyülekezetből elhívottak, atyjuk törzseinek fejei, Izráel nemzetségfői.
Num 1:17 Maga mellé vette Mózes és Áron e név szerint is kijelölt férfiakat.
Num 1:18 Összegyűjtötték az egész gyülekezetet a második hónap első napján, és bejegyezték születésük idejét nemzetségeik szerint, atyáik háza népe szerint, a nevek száma szerint, húszesztendőstől fogva és feljebb, főről főre.
Num 1:19 Ahogy az ÚR parancsolta, úgy számlálta meg őket Mózes a Sínai-pusztában.
Num 1:20 Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének fiai, azok leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, főről főre minden férfiú, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,
Num 1:21 akiket megszámláltak Rúben törzséből: negyvenhatezer-ötszáz lélek.
Num 1:22 Simeon fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, főről főre minden férfi, húszesztendőstől fogva és följebb, minden harcra fogható,
Num 1:23 akiket megszámláltak Simeon törzséből: ötvenkilencezer-háromszáz.
Num 1:24 Gád fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,
Num 1:25 akiket megszámláltak Gád törzséből: negyvenötezer-hatszázötven.
Num 1:26 Júda fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,
Num 1:27 akiket megszámláltak Júda törzséből: hetvennégyezer-hatszáz.
Num 1:28 Issakár fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,
Num 1:29 akiket megszámláltak Issakár törzséből: ötvennégyezer-négyszáz.
Num 1:30 Zebulon fiainak leszármazottai nemzetségenként és háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,
Num 1:31 akiket megszámláltak Zebulon törzséből: ötvenhétezer-négyszáz.
Num 1:32 József fiaiból Efraim fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,
Num 1:33 akiket megszámláltak Efraim törzséből: negyvenezer-ötszáz.
Num 1:34 Manassé fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb, minden harcra fogható,
Num 1:35 akiket megszámláltak Manassé törzséből: harminckétezer-kétszáz.
Num 1:36 Benjámin fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,
Num 1:37 akiket megszámláltak Benjámin törzséből: harmincötezer-négyszáz.
Num 1:38 Dán fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, a nevek száma szerint, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,
Num 1:39 akiket megszámláltak Dán törzséből: hatvankétezer-hétszáz.
Num 1:40 Ásér fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,
Num 1:41 akiket megszámláltak Ásér törzséből: negyvenegyezer-ötszáz.
Num 1:42 Naftáli fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,
Num 1:43 akiket megszámláltak Naftáli törzséből: ötvenháromezer-négyszáz.
Num 1:44 "Ezeket vették számba, akiket Mózes, Áron és Izráel tizenkét fejedelme számolt meg; egy-egy férfi, mindegyik a háza népének feje."
Num 1:45 Mindazok, akiket számba vettek Izráel fiai közül, atyáik háza népe szerint, húszesztendőstől fogva és följebb, minden harcra foghatót Izráelben,
Num 1:46 mindazok, akiket megszámoltak: hatszázháromezer-ötszázötvenen voltak.
Num 1:47 De a lévitákat atyáik háza népe szerint nem vették számba közöttük.
Num 1:48 Mert így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 1:49 Csak Lévi törzsét ne vedd számba, és ne sorold őket Izráel fiai közé,
Num 1:50 hanem rendeld őket a bizonyság hajlékának, minden edényének és minden ahhoz valónak őrzőivé. Ők hordozzák a hajlékot, minden edényét, szolgáljanak mellette, és a hajlék körül táborozzanak.
Num 1:51 Amikor a hajléknak tovább kell indulnia, a léviták szedjék szét, amikor pedig megáll a hajlék, a léviták állítsák föl. Ha pedig idegen közeledik hozzá, haljon meg.
Num 1:52 Izráel fiai közül mindenki a maga táborában és az ő zászlaja alatt, seregeik szerint táborozzon.
Num 1:53 A léviták pedig a bizonyság hajléka körül táborozzanak, hogy ne legyen haragom Izráel fiainak gyülekezetén. A léviták lássák el a bizonyság hajlékának őrzését.
Num 1:54 Izráel fiai úgy tettek, ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek.
Num 2:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:
Num 2:2 "Izráel fiai mindnyájan a maguk hadijelvényei alatt, háza népeik zászlai alatt táborozzanak; a bizonyság sátra körül táborozzanak, annak oldalai mentén."
Num 2:3 Így táborozzanak: keletre, napkelet felől Júda táborának zászlaja seregeivel és Júda fiainak fejedelme: Nahsón, Ammínádáb fia
Num 2:4 és a serege, vagyis hetvennégyezer-hatszáz megszámlált ember.
Num 2:5 Mellette pedig Issakár törzse táborozzon és Issakár fiainak fejedelme: Netanél, Cúár fia
Num 2:6 és a serege, vagyis ötvennégyezer-négyszáz megszámlált ember.
Num 2:7 Azután Zebulon törzse és Zebulon fiainak fejedelme: Eliáb, Hélón fia
Num 2:8 és serege, vagyis ötvenhétezernégyszáz megszámlált ember.
Num 2:9 Júda tábora összesen: száznyolcvanhatezer-négyszáz megszámlált ember, seregeik szerint. Ezek induljanak elsőnek.
Num 2:10 Rúben táborának zászlaja legyen dél felől seregeivel és Rúben fiainak fejedelme: Elicúr, Sedéúr fia
Num 2:11 és a serege, vagyis negyvenhatezer-ötszáz megszámlált ember.
Num 2:12 Mellette pedig Simeon törzse táborozzon és Simeon fiainak fejedelme: Selumiél, Cúrisaddaj fia
Num 2:13 és a serege, vagyis ötvenkilencezer-háromszáz számba vett ember.
Num 2:14 Azután Gád törzse és Gád fiainak fejedelme: Eljászáf, Deúél fia
Num 2:15 és a serege, vagyis negyvenötezer-hatszázötven számba vett ember.
Num 2:16 Rúben táborának a seregei százötvenegyezer-négyszázötven számba vett emberből állnak. Ezek másodiknak induljanak.
Num 2:17 "Azután induljon a bizonyság sátra a léviták táborával a táborok között; ahogy táboroznak, úgy induljanak, mindegyik a maga helyén, a zászlaja alatt."
Num 2:18 Efraim táborának zászlaja az ő seregeivel nyugat felé legyen és Efraim fiainak fejedelme: Elisáma, Ammihúd fia
Num 2:19 és az ő serege, vagyis negyvenezer-ötszáz számba vett ember.
Num 2:20 Mellette legyen Manassé törzse és Manassé fiainak fejedelme: Gamliél, Pedácúr fia
Num 2:21 és a serege, vagyis harminckétezer-hétszáz számba vett ember.
Num 2:22 Azután következik Benjámin törzse és Benjámin fiainak fejedelme: Abidán, Gideóni fia
Num 2:23 és a serege, vagyis harmincötezer-négyszáz számba vett ember.
Num 2:24 Efraim táborának seregei összesen: száznyolcezer-egyszáz számba vett ember. Ezek harmadiknak induljanak.
Num 2:25 Dán táborának zászlaja legyen észak felől a seregeivel és Dán fiainak fejedelme: Ahiezer, Ammisaddaj fia
Num 2:26 és az ő serege, vagyis hatvankétezer-hétszáz számba vett ember.
Num 2:27 Mellette pedig Ásér törzse táborozzon és Ásér fiainak fejedelme: Pagiél, Okrán fia
Num 2:28 és a serege, vagyis negyvenegyezer-ötszáz megszámlált ember.
Num 2:29 Azután következik Naftáli törzse és Naftáli fiainak fejedelme: Ahíra, Énán fia
Num 2:30 és a serege, vagyis ötvenháromezer-négyszáz számba vett ember.
Num 2:31 Dán tábora összesen százötvenhétezer-hatszáz számba vett emberből áll. Utoljára induljanak a zászlaikkal.
Num 2:32 Ezek után azok, akiket számba vettek Izráel fiai közül atyáik háza népe szerint. Összesen hatszázháromezer-ötszázötvenen voltak a táborban a számba vettek seregenként.
Num 2:33 De a léviták nem voltak számba véve Izráel fiai között, ahogyan az ÚR parancsolta Mózesnek.
Num 2:34 "És Izráel fiai mind pontosan aszerint cselekedtek, amint az ÚR parancsolta Mózesnek; úgy táboroztak zászlaik szerint, és úgy indultak: mindegyik nemzetsége és nagycsaládja szerint."
Num 3:1 Ezek voltak Áron és Mózes leszármazottai abban az időben, amikor az ÚR beszélt Mózessel a Sínai-hegyen.
Num 3:2 Ezek Áron fiainak nevei: az elsőszülött Nádáb, azután Abihú, Eleázár és Ítámár.
Num 3:3 Ezek Áron fiainak, a fölkent papoknak a nevei, akiket papi szolgálatra avattak föl.
Num 3:4 De Nádáb és Abihú meghalt az ÚR színe előtt, mivel idegen tűzzel áldoztak az ÚR előtt a Sínai-pusztában, fiaik pedig nem voltak. Ezért Eleázár és Ítámár viselték a papságot Áronnak, atyjuknak a színe előtt.
Num 3:5 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 3:6 Hozd elő Lévi törzsét, és állítsd Áron pap elé, hogy szolgáljanak neki.
Num 3:7 Ügyeljenek az ő és az egész gyülekezet szolgálatára a bizonyság sátra előtt, hogy végezhessék a hajlék körül való teendőket.
Num 3:8 Ügyeljenek a gyülekezet sátrának minden eszközére is, és legyenek Izráel fiainak szolgálatára a hajlék körüli tennivalók ellátásával.
Num 3:9 Add a lévitákat Áronnak és fiainak, mert ők valóban nekik adattak Izráel fiai közül.
Num 3:10 Áront és fiait pedig rendeld föléjük, hogy végezzék papi teendőiket. Ha idegen járulna oda, haljon meg.
Num 3:11 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 3:12 Íme, kiválasztottam a lévitákat Izráel fiai közül, minden elsőszülött helyett, aki anyja méhét megnyitja Izráel fiai között. Ezért a léviták az enyéim legyenek.
Num 3:13 "Mert enyém minden elsőszülött. Amikor megöltem minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben; akár ember, akár állat, enyéim legyenek. Én vagyok az ÚR."
Num 3:14 Azután így szólt az ÚR Mózeshez a Sínai-pusztában:
Num 3:15 Vedd számba Lévi fiait atyáik háza népe szerint, nemzetségeik szerint. Egy hónapostól fogva és azon felül minden férfinemhez tartozót végy számba.
Num 3:16 Számba vette azért Mózes őket az ÚR szava szerint, amint meghagyta neki.
Num 3:17 És ezek voltak Lévi fiai név szerint: Gérsón, Kehát és Merári.
Num 3:18 Ezek Gérsón fiainak nevei és nemzetségei: Libni és Simei.
Num 3:19 Továbbá Kehát fiai és nemzetségei: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzzíél.
Num 3:20 Merári fiai és nemzetségei pedig: Mahli és Músi. Ezek Lévi nemzetségei atyáik háza népe szerint.
Num 3:21 Gérsóntól való a Libni nemzetség és Simei nemzetsége. Ezek a gérsóni nemzetségek.
Num 3:22 A számba vett férfiak egy hónapostól fölfelé összesen hétezer-ötszázan voltak.
Num 3:23 A gérsóni nemzetségnek a hajlék mögött, nyugat felől kellett táboroznia.
Num 3:24 A gérsóniak háza népének feje pedig Eljászáf, Láél fia volt.
Num 3:25 Gérsón fiainak a tiszte ügyelni a gyülekezet sátránál a hajlékra, a sátorra, annak takarójára és a gyülekezet sátra bejáratának függönyeire,
Num 3:26 továbbá az udvar szőnyegfalára és az udvar bejáratának függönyére és a hozzá tartozó köteleknél minden tennivaló elvégzésére.
Num 3:27 Keháttól való az Amrám nemzetség, a Jichár nemzetség, a Hebrón nemzetség és az Uzzíél nemzetség. Ezek Kehát nemzetségei.
Num 3:28 Egy hónapostól fogva és fölfelé az összes férfi nyolcezer-hatszáz fő volt, ők voltak a szent hely őrzői.
Num 3:29 Kehát fiainak nemzetségei a hajlék oldala mellett, dél felől táborozzanak.
Num 3:30 A kehátiak nemzetségének, atyái háza népének fejedelme Elicáfán, Uzzíél fia.
Num 3:31 Az ő tisztük ügyelni a ládára, az asztalra, a mécsestartóra, az oltárokra és a szentély edényeire, amelyekkel szolgálnak, a takaróra és minden azzal járó szolgálatra.
Num 3:32 A léviták legfőbb fejedelme Eleázár, Áron pap fia, ő a szent helynél tevékenykedők felügyelője.
Num 3:33 Meráritól való Mahli és Músi nemzetsége. Ezek Merári nemzetségei.
Num 3:34 A számba vett férfiak pedig egy hónapostól fogva fölfelé hatezer-kétszázan voltak.
Num 3:35 Merári nemzetségének, atyái háza népének fejedelme Cúriél, Abihail fia. A hajlék észak felől való oldala mellett táboroztak.
Num 3:36 Merári fiainak a tiszte felügyelni a hajlék deszkáira, reteszrúdjaira, oszlopaira és talpaira, minden edényére és minden azzal járó szolgálatra.
Num 3:37 Továbbá az udvar körül való oszlopokra és azok talpaira, szögeire és köteleire.
Num 3:38 A hajlék előtt keletre, a gyülekezet sátra előtt, napkelet felől Mózes, Áron és fiai táborozzanak, a szent hely körül végezzék teendőiket Izráel fiainak szolgálatában. Ha pedig idegen járulna oda, meg kell halnia.
Num 3:39 Az összes megszámlált lévita, akiket Mózes és Áron az ÚR rendeletére nemzetségenként számba vett egy hónapostól fogva és fölfelé: huszonkétezer fő.
Num 3:40 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: vedd számba Izráel fiai közül az elsőszülötteket egy hónapostól fogva és feljebb, éspedig név szerint vedd számba őket.
Num 3:41 De válaszd külön nekem a lévitákat az Izráel fiai közül való minden elsőszülött helyett és a léviták jószágait Izráel jószágainak minden elsőszülöttje helyett, mert én vagyok az ÚR.
Num 3:42 Mózes tehát számba vette Izráel fiainak minden elsőszülöttjét, ahogy az ÚR parancsolta neki.
Num 3:43 A név szerint számba vett összes elsőszülött egy hónapostól fogva és feljebb huszonkétezer-kétszázhetvenhárom fő volt.
Num 3:44 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 3:45 Válaszd ki a lévitákat az Izráel fiai közül való minden elsőszülött helyett és a léviták állatait az ő állataik helyett, és a léviták az enyéim legyenek. Én vagyok az ÚR.
Num 3:46 Ami pedig a kétszázhetvenhárom megváltását illeti, akik a léviták számán felül vannak Izráel fiainak elsőszülöttei közül,
Num 3:47 végy öt-öt sékelt fejenként. A szent sékel szerint vedd azt, amelyben húsz géra egy sékel.
Num 3:48 Add azt a pénzt Áronnak és fiainak váltságul a köztük levő számfelettiekért.
Num 3:49 Beszedte tehát Mózes a váltságpénzt azoktól, akik a léviták által megváltottak számán felül voltak.
Num 3:50 Izráel fiainak elsőszülöttjeitől szedte be e pénzt, ezerháromszázhatvanöt sékelt a szent sékel szerint.
Num 3:51 Mózes a megváltottak pénzét Áronnak és fiainak adta az ÚR parancsa szerint, amint megparancsolta Mózesnek.
Num 4:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:
Num 4:2 Vedd számba Kehát fiait Lévi fiai közül nemzetségenként és háza népenként,
Num 4:3 harmincesztendőstől és azon felül az ötvenévesig minden hadra foghatót, hogy munkálkodjék a gyülekezet sátránál.
Num 4:4 Ez a tennivalója Kehát fiainak a gyülekezet sátránál a legszentségesebb dolgokkal:
Num 4:5 amikor indulni akar a tábor, Áron és fiai menjenek be, vegyék le a függőkárpitot, és takarják be a bizonyság ládáját.
Num 4:6 Tegyenek rá borzbőrből készült takarót, borítsák be egy egészen kék ruhával, és dugják bele a rúdjait.
Num 4:7 A szent kenyerek asztalát is borítsák be egy teljesen kék ruhával, tegyék rá a tálakat, a csészéket, a kelyheket és az italáldozati kancsókat. A szüntelen ott levő kenyér is rajta legyen!
Num 4:8 Azután terítsék le karmazsin fonálból készült ruhával, fedjék be borzbőr takaróval, és dugják bele a rúdjait is.
Num 4:9 Vegyenek kék ruhát, és takarják be a mécsestartót és mécseseit, koppantóit, hamutartóit és minden olajosedényét, amelyekből feltöltik.
Num 4:10 Tegyék azt és minden edényét borzbőrből csinált takaróba, és tegyék a hordozórudakra.
Num 4:11 Az aranyoltárt is terítsék le kék ruhával, fedjék be borzbőr takaróval, és dugják bele a rúdjait.
Num 4:12 Szedjék össze a szent szolgálat minden eszközét, amelyeket a szentélyben használnak, és tegyék kék ruhába, takarják be borzbőr takaróval, majd tegyék a hordozórudakra.
Num 4:13 Azután takarítsák el a hamut az oltárról, és terítsenek rá bíborpiros ruhát.
Num 4:14 Tegyék rá arra az összes hozzá tartozó használati tárgyat, amelyekkel azon szolgálnak: a szenesserpenyőket, a villákat, a lapátokat és a hintőedényeket, az oltár minden eszközét. Terítsenek rá borzbőr takarót, és dugják bele a rúdjait is.
Num 4:15 Mikor pedig Áron és fiai elvégezték a szentélynek és a szentély minden edényének betakarását a tábor elindulásakor, akkor jöjjenek oda Kehát fiai, és ők vigyék azokat. De ne érintsék a szent hely egyetlen edényét sem, mert akkor meghalnak. Ezeket kell Kehát fiainak vinniük a gyülekezet sátrából.
Num 4:16 Eleázárnak, Áron pap fiának tiszte az, hogy gondot viseljen a világítóolajra, a füstölőszerekre, a szüntelen ételáldozatra és a kenet olajára. Az egész hajlékra és mindenre, ami abban van: mind a szent helyre, mind annak edényeire.
Num 4:17 Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:
Num 4:18 A kehátiak nemzetségének törzsét ne engedjétek kipusztulni a léviták közül.
Num 4:19 Úgy bánjatok velük, hogy éljenek, és ne haljanak meg, amikor közel mennek az igen szentséges dolgokhoz: Áron és fiai menjenek oda, és szabják meg mindegyiknek a szolgálatát, hogy mit tegyen, és mit vigyen.
Num 4:20 Egy pillanatra se menjenek be, hogy meglássák a szent dolgokat, hogy meg ne haljanak.
Num 4:21 Ezután így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 4:22 Vedd számba Gérsón fiait is háza népenként és nemzetségenként.
Num 4:23 A harmincesztendőstől és azon felül az ötvenesztendősig vedd számba őket, minden hadra foghatót, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátránál.
Num 4:24 Ez legyen a gérsóni nemzetség dolga, amit tenniük és vinniük kell:
Num 4:25 ők vigyék a hajlék függönyeit és a gyülekezet sátrát, annak takaróját és a borzbőr takarót, amely rajta van felül, és a gyülekezet sátra bejáratának függönyét.
Num 4:26 És az udvar szőnyegfalait, a hajlékot és az oltárt körülvevő udvar kapunyílásának függönyét, azoknak köteleit és a hozzájuk tartozó minden edényt. Ők végezzék el mindazt, amit azokkal tenni kell.
Num 4:27 Áronnak és fiainak parancsa szerint végezzék Gérsón fiai minden szolgálatukat, minden tenni- és vinnivalójuk tekintetében. Bízzatok rájuk minden hordozni való csomagot.
Num 4:28 Ez a gérsóni nemzetségek tennivalója a gyülekezet sátra körül. Áron pap fiának, Ítámárnak keze alatt szolgáljanak.
Num 4:29 "Merári fiait is vedd számba nemzetségenként és háza népenként;"
Num 4:30 harmincévestől fölfelé az ötvenévesig minden hadra fogható végezzen szolgálatot a gyülekezet sátra körül.
Num 4:31 Ezek pedig, amire ügyelniük kell a továbbvitelnél és a gyülekezet sátrában való minden szolgálatuknál: a hajlék deszkái, annak reteszrúdjai, oszlopai és talpai.
Num 4:32 Az udvar körös-körül való oszlopai és azok talpai, cövekei és kötelei és az azokhoz tartozó egész fölszerelés. Név szerint adjátok át nekik a fölszerelést, melyet vinniük kell.
Num 4:33 Ez Merári fiai nemzetségének a tennivalója, ezzel szolgáljanak a gyülekezet sátránál Áron pap fiának, Ítámárnak parancsa szerint.
Num 4:34 "Mózes, Áron és a gyülekezet fejedelmei számba vették Kehát fiait nemzetségenként, háza népenként;"
Num 4:35 harmincévestől fölfelé ötvenévesig minden hadra foghatót, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátránál.
Num 4:36 Az ő nemzetségeikből kétezer-hétszázötvenet vettek számba.
Num 4:37 Ezek a keháti nemzetség megszámláltjai, akik a gyülekezet sátránál szolgáltak, akiket Mózes és Áron vett számba az ÚR parancsa szerint.
Num 4:38 A Gérsón fiai közül számbavettek nemzetségenként és háza népenként,
Num 4:39 harmincévestől fölfelé ötvenévesig, minden hadra fogható, aki szolgálatot végzett a gyülekezet sátránál:
Num 4:40 kétezer-hatszázharminc fő.
Num 4:41 Ennyien voltak a Gérsón fiainak nemzetségeiből számbavettek, akik a gyülekezet sátránál szolgáltak, akiket Mózes és Áron számba vett az ÚR parancsa szerint.
Num 4:42 A Merári fiainak nemzetségéből a számbavettek nemzetségenként és háza népenként,
Num 4:43 harmincévestől fölfelé ötvenévesig, minden hadra fogható, akik a bizonyság sátránál szolgáltak:
Num 4:44 az ő nemzetségeikből számbavettek háromezer-kétszázan voltak.
Num 4:45 Ennyien voltak a Merári fiainak nemzetségeiből számbavettek, akiket megszámlált Mózes és Áron az ÚR beszéde szerint, Mózes keze által.
Num 4:46 Mindnyájan a megszámlált léviták, akiket megszámlált Mózes, Áron és Izráel fejedelmei nemzetségeik és atyjuk háza népe szerint,
Num 4:47 harmincévestől fölfelé az ötvenévesig mindenki, akinek csak szolgálatba kellett állnia, hogy végezze, amit tennie és vinnie kell a bizonyság sátránál.
Num 4:48 Ezeknek száma nyolcezer-ötszáznyolcvan volt.
Num 4:49 Az ÚR Mózesnek adott parancsa szerint vették számba őket, mindekinek megvolt a maga tenni- és vinnivalója. Úgy vették számba őket, ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek.
Num 5:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 5:2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy küldjenek ki a táborból minden leprást, minden magfolyóst és mindenkit, aki holttest miatt lett tisztátalanná.
Num 5:3 Küldjék ki, akár férfi, akár nő. A táboron kívülre küldjétek őket, hogy ne tegyék tisztátalanná a táborukat, ahol én közöttük lakom.
Num 5:4 Úgy is cselekedtek Izráel fiai, és kiküldték őket a táboron kívül. Úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogy az ÚR meghagyta Mózesnek.
Num 5:5 Azután így szólt hozzá az ÚR:
Num 5:6 Mondd meg Izráel fiainak: Ha akár férfi, akár nő bármilyen bűnt követ el egy másik ember ellen, mellyel hűtlenné válik az ÚRhoz, az a lélek vétkessé lesz.
Num 5:7 Vallja meg azért bűnét, amelyet elkövetett, és fizesse meg a kárt, amelyet okozott teljes értékében, majd toldja meg annak ötödrészével, és adja annak, akinek kárt tett.
Num 5:8 Ha pedig nincs az embernek olyan rokona, akinek megfizethetné a kárt, a megtérített kár az ÚRé legyen a pap számára az engesztelésre való koson kívül, amellyel engesztelést végeznek érte.
Num 5:9 Izráel fiainak minden szent adományából minden felmutatott áldozat azé a papé legyen, akihez viszik.
Num 5:10 Mindenkinek a szent adománya az övé legyen. Amit pedig bárki a papnak ad, az a papé legyen.
Num 5:11 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 5:12 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Ha elhajol valakinek a felesége, és hűtlenné válik iránta,
Num 5:13 és valaki vele hál, és az férje előtt titokban marad, és titkolják, hogy ő megfertőztetett, bizonyság pedig nincs ellene, és a bűnön sem kapták rajta,
Num 5:14 de felgerjed benne a féltékenység lelke, és féltékenykedik a feleségére, mivelhogy az megfertőztetett, vagy felgerjed benne a féltékenység lelke, és féltékenykedik a feleségére, jóllehet az nem fertőztetett meg,
Num 5:15 akkor vigye a férfi a feleségét a paphoz, és vigye el vele együtt az érte való áldozatot: egy efa árpalisztnek a tizedrészét. De ne öntsön rá olajat, és ne tegyen rá tömjént, mert féltékenységi ételáldozat az, emlékeztető ételáldozat, amely hamisságra emlékeztet.
Num 5:16 A pap pedig állítsa az asszonyt az ÚR színe elé.
Num 5:17 Vegyen a pap egy cserépedénybe szent vizet, azután vegyen a hajlék talaján levő porból is, és tegye a vízbe.
Num 5:18 "Állítsa a pap az asszonyt az ÚR színe elé, takarja ki a fejét, és tegye annak kezébe az emlékeztető ételáldozatot; féltékenységi ételáldozat az. A pap kezében pedig átokhozó keserű víz legyen."
Num 5:19 Eskesse meg őt a pap, és ezt mondja az asszonynak: „Ha nem hált veled senki, és ha nem hajoltál el tisztátalanságra férjed mellett, ne ártson neked ez az átokhozó keserű víz,
Num 5:20 csak akkor, ha elhajoltál a férjed mellől, és megfertőztetted magadat, és valaki veled hált a férjeden kívül.”
Num 5:21 Miután megeskette a pap az asszonyt az átokhozó esküvel, ezt mondja az asszonynak: „Tegyen az ÚR átok és eskü példájává néped között, szárítsa meg a medencédet az ÚR, és tegye dagadttá a méhedet.
Num 5:22 Menjen be ez a víz a belső részeidbe, hogy megdagadjon a méhed, és megszáradjon a medencéd.” Az asszony pedig mondja: „Ámen! Ámen!”
Num 5:23 Írja föl a pap ezeket az átkokat egy lapra, azután mossa be a keserű vízbe.
Num 5:24 Itassa meg az asszonnyal az átokhozó keserű vizet, hadd menjen belé, keserű fájdalmat okozva.
Num 5:25 Azután vegye el a pap az asszony kezéből a féltékenységi ételáldozatot, mutassa fel az ÚR színe előtt, és vigye az oltárhoz.
Num 5:26 Vegyen egy marokkal a pap az ételáldozatból emlékeztető áldozatul, égesse el az oltáron, és itassa meg az asszonnyal a vizet.
Num 5:27 Miután megitatta vele, akkor az történik, hogy ha csakugyan megfertőztette magát, és hűtlenné lett a férjéhez, bemegy az az átokhozó víz őbelé keserű fájdalmat okozva, megdagad a méhe, megszárad a medencéje, és az az asszony átkozott lesz népe között.
Num 5:28 Ha pedig nem fertőztette meg magát az asszony, hanem tiszta, akkor nem árt neki a víz, és termékeny lesz.
Num 5:29 Ez a féltékenység törvénye. Amikor elhajol az asszony a férje mellől, és megfertőzteti magát,
Num 5:30 vagy amikor valaki, akiben fölgerjed a féltékenység lelke annyira, hogy féltékenykedik a feleségére, és a feleségét az ÚR színe elé állítja, a pap e törvény szerint cselekedjék vele.
Num 5:31 A férfi ártatlan lesz a bűntől, az asszony pedig viseli az ő bűnének a terhét.
Num 6:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 6:2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Amikor egy férfi vagy asszony külön is fogadalmat tesz, názírfogadalmat, hogy így az ÚRnak szentelje magát,
Num 6:3 szakassza el magát a bortól és a részegítő italtól. Borecetet és részegítő italból való ecetet ne igyon, és szőlőből csinált italt se igyon, se új, se aszú szőlőt ne egyen.
Num 6:4 Názírságának egész ideje alatt semmi olyasmit ne igyon, ami a szőlőtőről való, a szőlő magvától fogva a szőlő héjáig.
Num 6:5 Názír fogadalmának egész idején ne érje borotva a fejét, míg be nem telnek a napok, amelyekre az ÚRnak szentelte magát. Szent legyen, hagyja növekedni fején a hajfürtöket.
Num 6:6 Egész idő alatt, amelyre az ÚRnak szentelte magát, ne menjen be holttesthez.
Num 6:7 Se apjának, se anyjának, se fiú-, se leánytestvéreinek holttestével ne fertőztesse meg magát, amikor meghalnak, mert Istenének názírsága van a fején.
Num 6:8 Názírságának egész idején az ÚRnak legyen szentelve.
Num 6:9 Ha pedig hirtelen meghal valaki őnála, és tisztátalanná teszi az ő názír fejét, nyírja meg a fejét tisztulásának napján. A hetedik napon nyírja meg.
Num 6:10 A nyolcadik napon pedig vigyen két gerlicét vagy két galambfiókát a papnak a gyülekezet sátrának bejáratához.
Num 6:11 Készítse el a pap az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen elégő áldozatul, és szerezzen neki engesztelést, amiért vétekbe esett a holttest miatt. Így szentelje meg a fejét azon a napon.
Num 6:12 Názírságának napjait szentelje újra az ÚRnak, és vigyen vétkéért való áldozatul egy egyesztendős bárányt. Az előbbi napok pedig nem számítanak, mert tisztátalan lett a názír.
Num 6:13 Ez pedig a názír törvénye: amely napon betelik názírságának ideje, vigyék őt a gyülekezet sátrának bejáratához.
Num 6:14 Ő pedig vigye föl áldozatát az ÚRnak: egy egyesztendős, ép hím bárányt egészen elégő áldozatul és egy ép, egyesztendős, nőstény bárányt bűnért való áldozatul és egy ép kost hálaáldozatul.
Num 6:15 Továbbá egy kosár kovásztalan kenyeret, olajjal kevert finomlisztből való lepényeket és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat a hozzájuk való étel- és italáldozatokkal.
Num 6:16 Vigye azokat a pap az ÚR színe elé, és készítse el az ő bűnéért való áldozatát és egészen elégő áldozatát.
Num 6:17 A kost is készítse el hálaadó áldozatul az ÚRnak a kosárban levő kovásztalan kenyerekkel együtt, és készítse el a pap az ahhoz való étel- és italáldozatot is.
Num 6:18 A názír pedig nyírja le fejének hajkoronáját a gyülekezet sátrának bejáratánál, azután fogja odaszánt haját, és tegye a tűzre, amelyen a hálaáldozat van.
Num 6:19 Fogja azután a pap a kos megfőtt lapockáját, egy kovásztalan lepényt a kosárból és egy kovásztalan pogácsát, és tegye a názír tenyerére őket, miután a názír lenyírta odaszánt haját,
Num 6:20 és lóbálja meg a pap ezeket áldozatul az ÚR színe előtt. A papé az szent adományként a meglóbált szegyen és a fölemelt lapockán fölül. Ezután már ihat bort a názír.
Num 6:21 Ez a fogadalmat tett názír törvénye, és ez az ő áldozata názírságáért az ÚRnak azonkívül, amire módja van. Názírságának törvénye szerint tartsa meg fogadalmát, amelyet tett, és aszerint cselekedjék.
Num 6:22 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 6:23 Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izráel fiait, ezt mondjátok nekik:
Num 6:24 „Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged.
Num 6:25 Világosítsa meg az arcát rajtad az ÚR, és legyen kegyelmes hozzád.
Num 6:26 Fordítsa feléd arcát az ÚR, és adjon neked békességet.”
Num 6:27 Így tegyék nevemet Izráel fiaira, hogy megáldjam őket.
Num 7:1 "Amikor Mózes befejezte a sátor felállítását, fölkente és fölszentelte azt minden edényével együtt; az oltárt is minden edényével együtt. Fölkente és fölszentelte azokat."
Num 7:2 Odajárultak Izráel fejedelmei, a ház népek fejei, a törzsek fejedelmei, akik a számbavettek élén álltak.
Num 7:3 Az ÚR elé vitték áldozatukat: hat fedett szekeret és tizenkét ökröt. Két fejedelem egy szekeret és mindegyik egy-egy ökröt. Odavitték azokat a sátor elé.
Num 7:4 Ekkor az ÚR azt mondta Mózesnek:
Num 7:5 Vedd át tőlük ezeket a gyülekezet sátrának szolgálatára. Add a lévitáknak, mindegyiknek a maga szolgálata szerint.
Num 7:6 Átvette tehát Mózes a szekereket és az ökröket, és a lévitáknak adta őket.
Num 7:7 Két szekeret és négy ökröt adott Gérsón fiainak szolgálatukhoz mérten.
Num 7:8 Négy szekeret és nyolc ökröt adott Merári fiainak az ő szolgálatukhoz mérten, Ítámárnak, Áron pap fiának keze alá.
Num 7:9 Kehát fiainak pedig semmit sem adott, mert az ő feladatuk volt, hogy a szent dolgokat vállukon vigyék.
Num 7:10 Azután a fejedelmek az oltár fölszentelésére való dolgokat hoztak azon a napon, amelyen fölkenték azt, és odavitték áldozati ajándékukat az oltár elé.
Num 7:11 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Egyik nap az egyik fejedelem, másik nap egy másik fejedelem vigye oda az oltár fölszentelésére szánt áldozatát.
Num 7:12 Az első napon Júda nemzetségéből Nahsón, Ammínádáb fia mutatta be áldozati ajándékát.
Num 7:13 Áldozata egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény volt a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.
Num 7:14 Továbbá egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.
Num 7:15 Egy fiatal bika, egy kos, egy esztendős bárány egészen elégő áldozatul.
Num 7:16 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.
Num 7:17 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt kecskebak és öt egyéves bárány. Ez Nahsónnak, Ammínádáb fiának az áldozati ajándéka.
Num 7:18 A második napon Netanél, Cúár fia, Issakár nemzetségének fejedelme vitte ajándékát.
Num 7:19 "Áldozatként vitt egy százharminc sékel súlyú ezüsttálat, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedényt a szent sékel szerint; mind a kettő tele volt olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul."
Num 7:20 Egy tíz sékel súlyú aranycsészét, tele füstölőszerekkel.
Num 7:21 Egy fiatal bikát, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul.
Num 7:22 Egy kecskebakot bűnért való áldozatul.
Num 7:23 Hálaadó áldozatul pedig két ökröt, öt kost, öt bakot, öt egyesztendős bárányt. Ez Netanélnak, Cúár fiának áldozati ajándéka.
Num 7:24 A harmadik napon Zebulon fiainak fejedelme, Eliáb, Hélón fia következett.
Num 7:25 Áldozati ajándéka egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.
Num 7:26 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.
Num 7:27 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.
Num 7:28 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.
Num 7:29 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Eliábnak, Hélón fiának az áldozati ajándéka.
Num 7:30 A negyedik napon Rúben fiainak fejedelme, Elicúr, Sedéúr fia következett.
Num 7:31 Áldozati ajándéka egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.
Num 7:32 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.
Num 7:33 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.
Num 7:34 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.
Num 7:35 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Elicúrnak, Sedéúr fiának az áldozati ajándéka.
Num 7:36 Ötödnapon Simeon fiainak fejedelme, Selumiél, Cúrisaddaj fia következett.
Num 7:37 Áldozati ajándéka egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.
Num 7:38 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.
Num 7:39 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.
Num 7:40 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.
Num 7:41 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Selúmiélnak, Cúrisaddaj fiának az áldozati ajándéka.
Num 7:42 Hatodnapon Gád fiainak fejedelme, Eljászáf, Deúél fia következett.
Num 7:43 Áldozati ajándéka egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.
Num 7:44 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.
Num 7:45 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.
Num 7:46 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.
Num 7:47 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Eljászáfnak, Deúél fiának az áldozata.
Num 7:48 Hetednapon Efraim fiainak fejedelme, Elisámá, Ammihúd fia következett.
Num 7:49 Áldozati ajándéka egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.
Num 7:50 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.
Num 7:51 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.
Num 7:52 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.
Num 7:53 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Elisámának, Ammihúd fiának az áldozati ajándéka.
Num 7:54 Nyolcadnapon Manassé fiainak fejedelme, Gamliél, Pedácúr fia következett.
Num 7:55 Áldozati ajándéka egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.
Num 7:56 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.
Num 7:57 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.
Num 7:58 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.
Num 7:59 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Gamliélnak, Pedácúr fiának áldozati ajándéka.
Num 7:60 A kilencedik napon Benjámin fiainak fejedelme, Abidán, Gideóni fia következett.
Num 7:61 Áldozata egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.
Num 7:62 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.
Num 7:63 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.
Num 7:64 Egy kecskebak bűnért való ádozatul.
Num 7:65 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Abidánnak, Gideóni fiának az áldozati ajándéka.
Num 7:66 A tizedik napon Dán fiainak fejedelme, Ahiezer, Ammisaddaj fia következett.
Num 7:67 Áldozata egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.
Num 7:68 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.
Num 7:69 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.
Num 7:70 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.
Num 7:71 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Ahiezernek, Ammisaddaj fiának az áldozati ajándéka.
Num 7:72 A tizenegyedik napon Ásér fiainak a fejedelme, Pagiél, Okrán fia következett.
Num 7:73 Áldozata egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.
Num 7:74 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.
Num 7:75 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.
Num 7:76 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.
Num 7:77 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Pagiélnak, Okrán fiának az áldozati ajándéka.
Num 7:78 A tizenkettedik napon Naftáli fiainak a fejedelme, Ahira, Énán fia következett.
Num 7:79 Áldozata egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.
Num 7:80 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.
Num 7:81 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.
Num 7:82 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.
Num 7:83 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Ahirának, Énán fiának az áldozati ajándéka.
Num 7:84 Ez volt Izráel fejedelmeinek ajándéka az oltár fölszentelésére azon a napon, amelyen fölkenték azt: tizenkét ezüsttál, tizenkét ezüst hintőedény, tizenkét aranycsésze.
Num 7:85 Százharminc sékel súlyú volt egy ezüsttál, egy ezüst hintőedény pedig hetven sékel súlyú. Az edények ezüstje összesen: kétezer-négyszáz sékel a szent sékel szerint.
Num 7:86 Tizenkét aranycsésze füstölőszerekkel. Tíz-tíz sékel súlyú volt egy-egy csésze a szent sékel szerint: a csészék aranya összesen százhúsz sékel.
Num 7:87 Az egészen elégő áldozatra való összes állat: tizenkét fiatal bika, tizenkét kos, tizenkét egyesztendős bárány a hozzájuk való ételáldozatokkal és tizenkét kecskebak bűnért való áldozatul.
Num 7:88 A hálaadó áldozatra való összes állat pedig huszonnégy bika, hatvan kos, hatvan bak, hatvan egyesztendős bárány volt. Ez volt az oltár fölszentelésére való áldozat, miután fölkenték azt.
Num 7:89 Mikor pedig bement Mózes a gyülekezet sátrába, hogy beszéljen Istennel, hallotta annak szavát, aki a bizonyság ládájának fedele felől szólt, a két kerúb közül. Onnan szólt hozzá.
Num 8:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 8:2 Szólj Áronnak, és mondd meg neki: Úgy rakd föl a mécseket, hogy a hét mécses a mécsestartó elé világítson.
Num 8:3 Úgy cselekedett Áron, és úgy rakta föl mécseit a mécsestartó elejére, ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek.
Num 8:4 A mécsestartó pedig ilyen alkotású: vert aranyból készült ötvösmunka mind a szára, mind a virága. Olyan forma szerint készítették a mécsestartót, amilyet az ÚR mutatott Mózesnek.
Num 8:5 Majd azt mondta az ÚR Mózesnek:
Num 8:6 Vedd a lévitákat Izráel fiai közül, és tisztítsd meg őket.
Num 8:7 Így cselekedj velük, hogy megtisztítsd őket: hintsd rájuk a tisztulás vizét, egész testüket borotválják le, és mossák ki ruhájukat, hogy tiszták legyenek.
Num 8:8 Azután vegyenek egy fiatal bikát és hozzá való ételáldozatul olajjal kevert finomlisztet. Egy másik bikaborjút pedig vegyenek bűnért való áldozatul.
Num 8:9 Akkor vidd a lévitákat a gyülekezet sátra elé, és gyűjtsd össze Izráel fiainak egész gyülekezetét.
Num 8:10 Ezután vidd a lévitákat az ÚR elé, és Izráel fiai tegyék kezüket a lévitákra.
Num 8:11 Áron pedig ajánlja föl a lévitákat az ÚR színe előtt Izráel fiainak ajándékaként, hogy szolgáljanak az ÚRnak.
Num 8:12 A léviták pedig tegyék kezüket a bikák fejére. Azután készítsd el az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen elégő áldozatul az ÚRnak, engesztelésül a lévitákért.
Num 8:13 Állítsd a lévitákat Áron és fiai elé, és ajánld föl őket áldozatul az ÚRnak.
Num 8:14 Válaszd külön a lévitákat Izráel fiai közül, hogy a léviták az enyéim legyenek.
Num 8:15 Csak azután mehetnek el a léviták a gyülekezet sátrában való szolgálatra, ha így megtisztítottad őket, és fölajánlottad őket ajándékul.
Num 8:16 Mert egészen az enyéim ők Izráel fiai közül mindazok helyett, akik anyjuk méhét megnyitják. Izráel elsőszülöttei helyett vettem őket magamnak.
Num 8:17 Mert enyém minden elsőszülött, aki akár embertől, akár állattól való Izráel fiainál. Attól a naptól szenteltem magamnak őket, amikor lesújtottam minden elsőszülöttre Egyiptom földjén.
Num 8:18 A lévitákat pedig minden elsőszülött helyett vettem magamnak Izráel fiai közül.
Num 8:19 És odaadtam a lévitákat adományul Áronnak és fiainak Izráel fiai közül, hogy Izráel fiai helyett járjanak el a gyülekezet sátránál, és engesztelést végezzenek Izráel fiaiért, és ne legyen Izráel fiai között csapás, ha a szent helyhez közelednek.
Num 8:20 Így cselekedett Mózes, Áron és Izráel fiainak egész gyülekezete a lévitákkal. Ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek a léviták felől, teljesen úgy cselekedtek velük Izráel fiai.
Num 8:21 Megtisztították magukat a léviták, kimosták ruháikat, fölajánlotta őket Áron ajándékul az ÚRnak, és engesztelést végzett értük Áron, hogy tisztává tegye őket.
Num 8:22 Azután pedig bementek a léviták, hogy végezzék szolgálatukat a gyülekezet sátrában Áron és fiai előtt. Ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek a léviták felől, úgy cselekedtek velük.
Num 8:23 Majd így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 8:24 Ez is a lévitákra tartozik: Huszonöt esztendős kora fölött menjen be minden lévita, hogy szolgálatot teljesítsen a gyülekezet sátránál.
Num 8:25 Ötvenesztendős korától pedig lépjen ki e szolgálatból, és ne szolgáljon tovább,
Num 8:26 "hanem segítse testvéreit a gyülekezet sátránál, hogy betölthessék tisztségüket; szolgálatot azonban ne teljesítsen. Így szabd meg a léviták szolgálati kötelességét."
Num 9:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez a Sínaipusztában az Egyiptom földjéről való kijövetelük második esztendejében, az első hónapban:
Num 9:2 Izráel fiai készítsék el a páskát a kijelölt időben.
Num 9:3 E hónap tizennegyedik napján, este készítsék el a megadott időben. Teljesen annak rendje szerint készítsék el.
Num 9:4 Szólt tehát Mózes Izráel fiainak, hogy készítsék el a páskát.
Num 9:5 Elkészítették a páskát az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján alkonyatkor, a Sínai-pusztában. Mindent úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.
Num 9:6 De voltak néhányan, akik holttest érintése miatt tisztátalanok voltak, és nem készíthették el a páskát azon a napon, ezért Mózes és Áron elé járultak azon a napon,
Num 9:7 és azt mondták: „Mi tisztátalanok vagyunk holttest érintése miatt. Miért tilos nekünk áldozatot vinni az ÚRnak a kijelölt időben Izráel fiai között?”
Num 9:8 Azt mondta nekik Mózes: „Várjatok, amíg megértem, hogy mit parancsol az ÚR felőletek.”
Num 9:9 Az ÚR pedig így szólt Mózeshez:
Num 9:10 Ezt mondd Izráel fiainak: Ha valaki holttest érintése miatt tisztátalan, vagy messze úton van közületek vagy utódaitok közül, ennek ellenére készítsen páskát az ÚRnak.
Num 9:11 A második hónap tizennegyedik napján, este készítsék el. Kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg.
Num 9:12 Ne hagyjanak meg belőle semmit reggelig, és a csontját ne törjék meg. Mindent a páska rendtartása szerint készítsenek el.
Num 9:13 De ha valaki tiszta, és nincs úton, és mégis elmulasztja a páskát elkészíteni, az ilyet ki kell irtani népe közül, mert nem mutatott be áldozatot az ÚRnak a megszabott időben, viselje az ilyen ember az ő bűnének terhét.
Num 9:14 Ha pedig jövevény tartózkodik köztetek, és páskát készít az ÚRnak, ő is a páska rendtartása és szertartásai szerint készítse azt. Ugyanez a rendtartás vonatkozzék mind a jövevényekre, mind a föld lakosaira.
Num 9:15 A hajlék fölállításának napján pedig befedezte a felhő a hajlékot, a bizonyság sátrát, és este a hajlék fölött volt tűz formájában reggelig.
Num 9:16 Így volt szüntelen: felhő borította be azt, éjjel pedig valami tűzforma.
Num 9:17 Mihelyt felszállt a felhő a sátorról, azonnal elindultak Izráel fiai, és azon a helyen, ahol a felhő megállt, ott ütöttek tábort Izráel fiai.
Num 9:18 Az ÚR parancsa szerint mentek Izráel fiai, és az ÚR parancsa szerint ütöttek tábort. Mindaddig a táborban maradtak, amíg a felhő a hajlékon nyugodott.
Num 9:19 Ha a felhő hosszabb ideig nyugodott a hajlékon, akkor is megtartották Izráel fiai az ÚR rendelését, és nem indultak.
Num 9:20 Megtörtént, hogy a felhő rövid ideig volt a hajlékon. Akkor is az ÚR szava szerint maradtak a táborban, és az ÚR szava szerint indultak el.
Num 9:21 Megtörtént, hogy a felhő csak estétől reggelig volt ott. De mikor reggel a felhő felszállt, elindultak. Volt úgy, hogy csak egy nap és egy éjjel volt ott. De mikor a felhő felszállt, ők is indultak.
Num 9:22 Ha két napig vagy egy hónapig vagy hosszabb ideig volt ott, ameddig a felhő ott vesztegelt a hajlékon, a táborban maradtak Izráel fiai is, és nem indultak tovább. Mikor pedig fölszállt, ők is elindultak.
Num 9:23 Az ÚR parancsa szerint vertek tábort, és az ÚR parancsa szerint indultak el. Megtartották az ÚR rendelését az ÚRnak Mózes által adott parancsa szerint.
Num 10:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 10:2 Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstből csináltasd őket. A gyülekezet összegyűjtésére és a táborok elindítására szolgáljanak.
Num 10:3 Mikor megfújják őket, az egész gyülekezet gyűljön hozzád a gyülekezet sátrának bejárata elé.
Num 10:4 Ha csak egyet fújnak meg, akkor a fejedelmek, Izráel ezreinek a fejei gyűljenek hozzád.
Num 10:5 Ha pedig riadót fújtok, akkor azoknak tábora induljon, akik kelet felől táboroznak.
Num 10:6 Amikor másodszor fújtok riadót, akkor azoknak tábora induljon, akik dél felől táboroznak. Riadót fújjanak nekik, hogy induljanak.
Num 10:7 De mikor a gyülekezetet összegyűjtitek, csak kürtöljetek, és ne riadót fújjatok.
Num 10:8 A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre.
Num 10:9 Ha hadba mentek földeteken a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is azokkal a kürtökkel fújjatok riadót. És akkor megemlékezik rólatok az ÚR, a ti Istenetek, és megszabadultok az ellenségeitektől.
Num 10:10 Az öröm napján, az ünnepeiteken és a hónapok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, amikor egészen elégő áldozatot és hálaáldozatot mutattok be, és megemlékezik rólatok a ti Istenetek. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.
Num 10:11 A második esztendőben, a második hónapban, a hónap huszadik napján fölszállt a felhő a bizonyság hajlékáról,
Num 10:12 és elindultak Izráel fiai úti rendjük szerint a Sínaipusztából, és a felhő a Párán-pusztában állapodott meg.
Num 10:13 Ekkor indultak el először az ÚRnak Mózes által adott parancsa szerint.
Num 10:14 Először Júda fiai táborának a zászlaja indult a csapatok élén. A sereg élén Nahsón, Ammínádáb fia állt.
Num 10:15 Az Issakár fiainak a törzséből való sereg feje pedig Netanél, Cúár fia volt.
Num 10:16 A Zebulon fiainak a törzséből való sereg feje Eliáb, Hélón fia volt.
Num 10:17 Miután lebontották a hajlékot, elindultak Gérsón és Merári fiai, a hajlék hordozói.
Num 10:18 Azután elindult Rúben táborának zászlaja a csapatok élén: a sereg élén Elicúr, Sedéúr fia állt.
Num 10:19 A Simeon fiainak a törzséből való sereg feje pedig Selumiél, Cúrisaddaj fia volt.
Num 10:20 A Gád fiainak a törzséből való sereg feje Eljászáf, Deúél fia volt.
Num 10:21 Majd elindultak a kéhátiak is, a szentély hordozói, és fölállították a hajlékot, mire a többiek megérkeztek.
Num 10:22 Azután elindult az Efraim fiai táborának zászlaja csapatuk élén. A sereg élén Elisámá, Ammihúd fia állt.
Num 10:23 A Manassé fiainak a törzséből való sereg feje Gamliél, Padácúr fia volt.
Num 10:24 A Benjámin fiainak a törzséből való sereg feje Abidán, Gideóni fia volt.
Num 10:25 Majd Dán fiai táborának zászlaja indult el mint az egész tábor utóvédje. A sereg élén Ahiezer, Ammisaddaj fia állt.
Num 10:26 Az Ásér fiainak a törzséből való sereg feje pedig Pagiél, Okrán fia volt.
Num 10:27 A Naftáli fiai törzséből való sereg feje Ahira, Énán fia volt.
Num 10:28 Ez volt Izráel fiainak a menetelési rendje seregeik szerint, valahányszor elindultak.
Num 10:29 Mózes azt mondta Hóbábnak, aki a midjáni Reúélnak, Mózes apósának fia volt: Arra a helyre indulunk, amely felől azt mondta az ÚR: „Nektek adom.” Gyere velünk, és jót teszünk veled, mert az ÚR jót ígért Izráelnek.
Num 10:30 De ő így felelt neki: Nem megyek. Inkább visszamegyek a hazámba és a rokonaim közé.
Num 10:31 Mózes azt felelte: Kérlek, ne hagyj el minket, mert te tudod, hol lehet tábort ütnünk a pusztában. Légy minekünk szemünk gyanánt.
Num 10:32 Ha eljössz velünk, minden jóban részesítünk, amit velünk tesz az ÚR.
Num 10:33 Így haladtak az ÚR hegyétől háromnapi járásra, és az ÚR szövetségének ládája ment előttük háromnapi járásra, hogy megjelölje nekik, hol kell megszállniuk.
Num 10:34 Az ÚR felhője volt fölöttük nappal, amikor elindultak a táborból.
Num 10:35 Valahányszor pedig el akarták indítani a ládát, azt mondta Mózes: Kelj föl, URam, és széledjenek szét ellenségeid, és fussanak el előled gyűlölőid.
Num 10:36 Amikor pedig megállt, azt mondta: Fordulj vissza, URam, Izráel ezreinek sokasága felé!
Num 11:1 Történt, hogy a nép az ÚR hallatára zúgolódni kezdett, hogy rosszul megy a dolga. Az ÚR meghallotta, és haragra gerjedt, felgyulladt ellenük az ÚR tüze, és megemésztette a tábor szélét.
Num 11:2 Ekkor a nép Mózeshez kiáltott, Mózes pedig könyörgött az ÚRhoz, és megszűnt a tűz.
Num 11:3 Azt a helyet Tabérának nevezte el, mert felgyulladt ellenük az ÚR tüze.
Num 11:4 De a közöttük levő gyülevész nép kívánságba esett, és Izráel fiai is újra siránkozni kezdtek, és azt mondták: Ki ad nekünk húst, hogy együnk?
Num 11:5 Emlékezünk, hogy a halat Egyiptomban ingyen ettük, meg az uborkát, a dinnyét, a póréhagymát, a vöröshagymát és a fokhagymát.
Num 11:6 Most pedig eleped a lelkünk, mert mindez hiányzik. Szemünk előtt nincs más, mint manna.
Num 11:7 A manna pedig olyan volt, mint a koriander magja, a színe pedig mint az illatos gyantacsepp.
Num 11:8 Szétszéledt a nép, szedték a mannát, és őrölték kézimalmokban vagy megtörték mozsárban, megfőzték fazékban, és pogácsát csináltak belőle. Az íze olyan volt, mint az olajos kalácsé.
Num 11:9 Mikor pedig éjjel leszállt a harmat a táborra, a manna is mindjárt leszállt.
Num 11:10 Mózes meghallotta, hogy a nép minden nemzetsége siránkozik a sátra bejáratánál. Akkor igen fölgerjedt az ÚR haragja, és Mózesnek sem tetszett ez.
Num 11:11 Azt mondta Mózes az ÚRnak: Miért nyomorgatod így szolgádat? Miért nem találtam kegyelmet szemed előtt, miért raktad rám ennek az egész népnek a terhét?
Num 11:12 Vajon bennem fogant-e meg ez az egész nép? Vajon én szültem-e őt, hogy azt mondod nekem: „Hordozd őt a kebleden, ahogy a dajka hordozza a csecsemőt, vidd arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak”?
Num 11:13 Honnan vegyek húst, hogy az egész népnek adhassak, mert nekem siránkoznak ily módon: Adj nekünk húst, hadd együnk!
Num 11:14 Nem hordozhatom én magam ezt az egész népet, mert erőm fölött van ez.
Num 11:15 Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg engem, ha kedves vagyok előtted, hogy ne lássam a nyomorúságomat.
Num 11:16 Ezután az ÚR azt mondta Mózesnek: Gyűjts egybe nekem hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy vénei a népnek és elöljárói, és vidd őket a gyülekezet sátrához, hogy álljanak ott veled.
Num 11:17 Akkor alászállok, és szólok ott veled, és szakítok abból a lélekből, amely benned van, és beléjük helyezem, hogy viseljék veled együtt a nép terhét, és ne egyedül viseld.
Num 11:18 A népnek pedig mondd meg: Szenteljétek meg magatokat holnapra, és húst fogtok enni. Mert úgy siránkoztatok az ÚR hallatára: Ki ad nekünk húst enni? Jobb dolgunk volt Egyiptomban! Ezért az ÚR majd ad nektek húst, és ehettek.
Num 11:19 Nem csak egy napon esztek, sem két napon, sem öt napon, sem tíz napon, sem húsz napon.
Num 11:20 Hanem egy egész hónapig, amíg csak ki nem jön az orrotokon, és utálatos nem lesz előttetek, mert megvetettétek az URat, aki közöttetek van, és így siránkoztatok őelőtte: Miért jöttünk ki ide Egyiptomból?
Num 11:21 Ekkor azt mondta Mózes: Hatszázezer gyalogos e nép, amely között vagyok, és te azt mondod: húst adok nekik, és esznek egy egész hónapig?!
Num 11:22 Csak nem juhokat és ökröket vágnak nekik, hogy elég legyen? Vagy a tenger minden hala összegyűjthető-e nekik, hogy elég legyen?
Num 11:23 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Hát megrövidült az ÚR karja? Majd meglátod, beteljesül-e neked az én beszédem, vagy sem.
Num 11:24 Akkor kiment Mózes, és elmondta a népnek az ÚR beszédét, és összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket.
Num 11:25 Akkor leszállt az ÚR felhőben, és szólt neki, és szakított abból a lélekből, amely őbenne volt, és a hetven vénnek adta. Mihelyt pedig megnyugodott rajtuk a lélek, menten prófétáltak, de máskor már nem.
Num 11:26 Két férfi azonban a táborban maradt. Az egyik neve Eldád, a másik neve Médád volt. Rajtuk is megnyugodott a lélek, mert ők is az összeírottak közül valók voltak. Nem mentek a sátorhoz, mégis prófétáltak a táborban.
Num 11:27 Elfutott azért egy ifjú, és jelentette Mózesnek: Eldád és Médád prófétál a táborban.
Num 11:28 Akkor így felelt Józsué, Nún fia, aki Mózes szolgája volt ifjúkora óta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!
Num 11:29 Mózes így felelt neki: Értem féltékenykedsz? Bárcsak az ÚR egész népe próféta volna, hogy az ÚR a lelkét adná beléjük!
Num 11:30 Ezután visszatért Mózes a táborba Izráel véneivel együtt.
Num 11:31 Akkor aztán szelet támasztott az ÚR, amely fürjeket hozott a tengertől, és lehullatta a táborra, egynapi járásnyira a tábor két oldala felől és mintegy két könyök magasan a föld színén.
Num 11:32 Akkor fölkelt a nép, és egész nap és egész éjjel és az egész következő napon fürjeket gyűjtöttek maguknak. Még aki keveset gyűjtött, az is gyűjtött tíz hómert, és kiteregették azokat maguknak a tábor körül.
Num 11:33 A hús még a foguk között volt, és meg sem rágták, amikor az ÚR haragja fölgerjedt a népre, és megverte az ÚR a népet igen nagy csapással.
Num 11:34 És elnevezték azt a helyet Kibrót-Taavának, mert ott temették el a telhetetlen népet.
Num 11:35 Kibrót-Taavából Hacérótba ment a nép, és Hacérótban is maradtak.
Num 12:1 Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el.
Num 12:2 Azt mondták: Vajon csak Mózes által szólt az ÚR? Nem szólt-e általunk is? És az ÚR meghallotta.
Num 12:3 (Az az ember, Mózes pedig igen szelíd volt, minden embernél szelídebb a föld színén.)
Num 12:4 Az ÚR mindjárt azt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezet sátrához! Ki is mentek ők hárman.
Num 12:5 Akkor felhőoszlopban leszállt az ÚR, és megállt a sátor bejáratánál. Szólította Áront és Mirjámot, és mindketten kimentek.
Num 12:6 Azt mondta: Halljátok meg most a beszédemet! Ha valaki az ÚR prófétája közöttetek, annak megjelenek látásban, vagy álomban beszélek vele.
Num 12:7 De nem így van Mózessel, aki egész házam hűséges szolgája.
Num 12:8 Vele szemtől szembe beszélek, nyíltan, nem homályos beszédek által, és az ÚRnak alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát szolgám, Mózes ellen szólni?
Num 12:9 És haragra gyúlt ellenük az ÚR, és elment.
Num 12:10 A felhő is eltávozott a sátorról, és íme, Mirjám poklos volt, fehér, mint a hó. Áron rátekintett Mirjámra, és látta, hogy poklos.
Num 12:11 Ekkor azt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne tulajdonítsd nekünk ezt a bűnt. Bolondul cselekedtünk és vétkeztünk!
Num 12:12 Kérlek, ne legyen olyan Mirjám, mint a halvaszületett, akinek teste már félig oszlásnak indul, amikor kijön anyja méhéből.
Num 12:13 Ezért így kiáltott Mózes az ÚRhoz: Istenem, kérlek, gyógyítsd meg őt!
Num 12:14 Az ÚR azonban azt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna is arcon, nem kellene-e szégyenkeznie hetednapig? Zárják ki a táborból hét napig, és azután hívják vissza.
Num 12:15 Kizárták hát Mirjámot a táboron kívül hét napra. A nép nem indult tovább, míg vissza nem hívták Mirjámot.
Num 12:16 (13,1) Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort.
Num 13:1 (2) Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek:
Num 13:2 (3) Küldj el férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak adok. Egy-egy férfit küldjetek atyáik minden törzséből, mindegyik főember legyen.
Num 13:3 (4) Mózes elküldte őket a Párán-pusztából az ÚR rendelése szerint. Mindnyájan főemberek voltak Izráel fiai között.
Num 13:4 (5) Ez a nevük: Rúben törzséből Sammúa, Zakkúr fia.
Num 13:5 (6) Simeon törzséből Sáfát, Hóri fia.
Num 13:6 (7) Júda törzséből Káléb, Jefunne fia.
Num 13:7 (8) Issakár törzséből Jigál, Jószéf fia.
Num 13:8 (9) Efraim törzséből Hóséa, Nún fia.
Num 13:9 (10) Benjámin törzséből Palti, Ráfú fia.
Num 13:10 (11) Zebulon törzséből Gaddiél, Szódi fia.
Num 13:11 (12) József törzséből, Manassé törzséből Gaddi, Szúszi fia.
Num 13:12 (13) Dán törzséből Ammiél, Gemalli fia.
Num 13:13 (14) Ásér törzséből Szetúr, Mikáél fia.
Num 13:14 (15) Naftáli törzséből Nahbi, Vofszi fia.
Num 13:15 (16) Gád törzséből Geúél, Máki fia.
Num 13:16 (17) Ez a neve azoknak a férfiaknak, akiket elküldött Mózes a föld kikémlelésére. Mózes Hóséát, Nún fiát Józsuénak nevezte el.
Num 13:17 (18) Amikor elküldte őket Mózes Kánaán földjének kikémlelésére, azt mondta nekik: Menjetek a Délvidéken át föl a hegyekbe!
Num 13:18 (19) Nézzétek meg a földet, hogy milyen, és a népet, amely rajta lakik, hogy erős-e, vagy erőtlen, kevés-e vagy sok!
Num 13:19 (20) És milyen a föld, amelyen lakik, jó-e vagy hitvány? Milyenek a városok, amelyekben lakik: táborokban vagy erősségekben lakik-e?
Num 13:20 (21) Milyen a föld, kövér-e, vagy sovány? Van-e rajta fa, vagy nincs? Legyetek bátrak, és hozzatok a föld gyümölcséből. Azok a napok pedig a szőlőzsendülés napjai voltak.
Num 13:21 (22) Fölmentek tehát, és kikémlelték a földet a Cin-pusztától fogva egészen Rehóbig, odáig, ahol Hamátba mennek.
Num 13:22 (23) Fölmentek dél felől, és Hebronig jutottak, ahol Anák fiai, Ahíman, Sésaj és Talmaj éltek (Hebrón pedig hét esztendővel előbb épült, mint az egyiptomi Cóan).
Num 13:23 (24) Mikor eljutottak Eskól völgyéig, lemetszettek ott egy szőlővesszőt egy szőlőfürttel, és ketten vitték egy rúdon. A gránátalmából és a fügéből is szakítottak.
Num 13:24 (25) Azt a helyet Eskól völgyének nevezték el arról a szőlőfürtről, amelyet ott metszettek le Izráel fiai.
Num 13:25 (26) Negyven nap múlva visszatértek a föld kikémleléséből.
Num 13:26 (27) Visszamentek, és eljutottak Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész gyülekezetéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Hírt vittek nekik és az egész gyülekezetnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét.
Num 13:27 (28) Ezt beszélték el neki: Elmentünk arra a földre, amelyre küldtél minket. Valóban tejjel és mézzel folyik, és ez a gyümölcse!
Num 13:28 (29) Csakhogy erős az a nép, amely lakja azt a földet, és a városok meg vannak erősítve, és igen nagyok. Sőt még Anák fiait is láttuk ott.
Num 13:29 (30) Amálék lakik a dél felől való földön, és a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak a hegyeken. A tenger mellett és a Jordán partján pedig a kánaániak laknak.
Num 13:30 (31) Jóllehet Káléb csendesítette a Mózes ellen háborgó népet, és azt mondta, bátran fölmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk vele,
Num 13:31 (32) de a férfiak, akik fölmentek vele, azt mondták: Nem mehetünk az ellen a nép ellen, mert erősebb nálunk.
Num 13:32 (33) És a kikémlelt földnek rossz hírét vitték Izráel fiaihoz. Azt mondták: Az a föld, amelyen átmentünk, hogy kikémleljük, olyan föld, amely megemészti lakóit. Az egész nép is, amelyet ott láttunk, szálas emberekből áll.
Num 13:33 (34) Láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anák fiait, és olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemükben is olyanok voltunk.
Num 14:1 Az egész nép fölemelte szavát, és sírt azon az éjszakán.
Num 14:2 Izráel fiai zúgolódtak Mózes és Áron ellen, és az egész gyülekezet azt mondta nekik: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptom földjén, vagy halnánk meg ebben a pusztában!
Num 14:3 Miért is visz be minket az ÚR arra a földre? Hogy fegyver miatt hulljunk el, feleségeink és a kicsinyeink pedig prédául essenek? Nem jobb volna-e nekünk visszatérnünk Egyiptomba?
Num 14:4 Majd azt mondták egymásnak: Válasszunk magunknak vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!
Num 14:5 Akkor arcra borult Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész közössége előtt.
Num 14:6 Józsué pedig, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kémlelői közül valók voltak, meghasogatták ruhájukat,
Num 14:7 és azt mondták Izráel fiai egész gyülekezetének: A föld, amelyen átmentünk, hogy kikémleljük, igenigen jó föld.
Num 14:8 Ha az ÚRnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.
Num 14:9 Csak ne lázongjatok az ÚR ellen, ne is féljetek annak a földnek népétől, mert ők nekünk csak olyanok, mint a megenni való kenyér. Eltávozott tőlük az ő oltalmuk, de mivelünk velünk van az ÚR. Azért ne féljetek tőlük!
Num 14:10 Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodott, hogy megkövezze őket, megjelent az ÚR dicsősége a gyülekezet sátrában Izráel minden fiának,
Num 14:11 és azt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig gyaláz engem ez a nép? Meddig nem hisznek nekem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük cselekedtem?
Num 14:12 Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket, téged pedig náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek.
Num 14:13 Ekkor így szólt Mózes az ÚRhoz: Ha meghallják ezt az egyiptomiak, mert közülük hoztad ki e népet hatalmaddal,
Num 14:14 elmondják majd a föld lakosainak. Hallották, hogy te, URam, e nép között vagy, hogy te, URam, szemtől szembe megjelentél, és hogy a felhőd megállt őrajtuk, és felhőoszlopban jársz előttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban.
Num 14:15 Hogyha mind egy szálig elveszted e népet, így szólnak majd a népek, amelyek hallották a híredet:
Num 14:16 „Mivel nem vihette be az ÚR e népet a földre, amely felől megesküdött nekik, azért vesztette el őket a pusztában.”
Num 14:17 Most azért mutasd meg, URam, hogy nagy a te hatalmad, ahogy kijelentetted:
Num 14:18 "„Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad- és negyedízig.”"
Num 14:19 Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának irgalmasságod nagy volta szerint, ahogy megbocsátottál e népnek Egyiptomtól fogva mindeddig.
Num 14:20 Ekkor azt mondta az ÚR: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.
Num 14:21 De életemre mondom és az ÚR dicsőségére, amely betölti az egész földet,
Num 14:22 hogy mindazok az emberek, akik látták dicsőségemet és csodáimat, amelyeket Egyiptomban és e pusztában cselekedtem, és megkísértettek engem immár tízszer is, és nem hallgattak szavamra,
Num 14:23 nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak. Senki sem látja azt meg azok közül, akik gyaláztak engem.
Num 14:24 De szolgámat, Kálébot, mivelhogy más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre, amelyen járt, és örökségül bírja azt az ő magva.
Num 14:25 A völgyben azonban az amálékiek és a kánaániak laknak. Holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába a Vörös-tenger útján.
Num 14:26 Ezenkívül azt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak:
Num 14:27 Meddig tűrjem e gonosz gyülekezetet, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódását, mert sokat zúgolódtak ellenem!
Num 14:28 Mondd meg nekik: Élek én – így szól az ÚR –, hogy úgy bánok veletek, ahogyan fülem hallatára beszéltetek ellenem.
Num 14:29 Itt, e pusztában fogtok elhullani, éspedig a számbavettek mind, húszesztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem.
Num 14:30 Nem mentek be arra a földre, amelyre nézve esküre emeltem kezemet, hogy lakosokká teszlek rajta titeket, kivéve Kálébot, Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát.
Num 14:31 De kicsinyeiteket, akik felől azt mondtátok, hogy prédául esnek, beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet ti megvetettetek.
Num 14:32 De a ti testetek e pusztában hullik el.
Num 14:33 Fiaitok pedig mint pásztorok bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik paráználkodásotok büntetését, amíg meg nem emésztetnek holttesteitek az utolsóig e pusztában.
Num 14:34 Negyven napig kémleltétek ki azt a földet, most tehát negyven esztendeig hordozzátok hamisságotok büntetését, egy-egy napért egy-egy esztendőt számítva, hogy megismerjétek, mi az, ha én ellenetek fordulok.
Num 14:35 Én, az ÚR megmondtam bizonyosan, hogy ezt teszem ezzel az egész gonosz gyülekezettel, amely összegyűlt ellenem. Ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.
Num 14:36 Azok a férfiak pedig, akiket elküldött Mózes a föld kikémlelésére, és visszatértek, és föllázították ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztve arról a földről,
Num 14:37 azok a férfiak, akik rossz hírt terjesztettek a földről, meghaltak az ÚR csapásától.
Num 14:38 Csak Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia maradt életben azok közül a férfiak közül, akik a földet kikémlelni mentek.
Num 14:39 Amikor elmondta Mózes ezeket a dolgokat Izráel fiainak, a nép fölötte igen kesergett.
Num 14:40 Fölkeltek reggel, és fölmentek a hegy tetejére, és azt mondták: Íme, készek vagyunk elmenni arra a helyre, amelyről az ÚR szólt, mert bizony vétkeztünk.
Num 14:41 Mózes azt mondta: Miért akarjátok áthágni ilyen módon az ÚR akaratát, noha nem sikerülhet az nektek?
Num 14:42 Ne menjetek föl, mert nem lesz közöttetek az ÚR, és vereséget fogtok szenvedni ellenségeitektől.
Num 14:43 Mert az amálékiek és a kánaániak ott vannak előttetek, és fegyver által hullotok el! Mivel elfordultatok az ÚRtól, nem is lesz veletek az ÚR.
Num 14:44 Mégis vakmerően fölmentek a hegy tetejére. De az ÚR szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdult a táborból.
Num 14:45 Ekkor az amálékiek és a kánaániak, akik azon a hegyen laktak, leszálltak, és megverték őket, és egész Hormáig vágták és kergették őket.
Num 15:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 15:2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet lakóhelyül adok nektek,
Num 15:3 és tűzáldozatot akartok készíteni az ÚRnak, egészen elégő vagy véresáldozatot, vagy fogadalom teljesítésére vagy önkéntes áldozatul vagy ünnepeiteken, hogy szarvasmarha- vagy juhféléből kedves illatot készítsetek az ÚRnak,
Num 15:4 akkor aki áldozatot mutat be, mutasson be az Úrnak ételáldozatul egytized rész efa finomlisztet egynegyed rész hín olajjal összegyúrva.
Num 15:5 Italáldozatul pedig egynegyed rész hín bort adj az egészen elégő vagy véresáldozathoz minden bárány mellé.
Num 15:6 Vagy ha kossal áldozol, készíts ételáldozatul kéttized rész efa finomlisztet egy hín olaj harmadrészével összegyúrva,
Num 15:7 italáldozatul pedig egy hín bor harmadrészét. Így vigyed az ÚRnak a jó illatú áldozatot.
Num 15:8 Ha fiatal marhát akarsz készíteni egészen elégő vagy véresáldozatul, fogadalom teljesítésére vagy hálaáldozatul az ÚRnak,
Num 15:9 akkor vigyél a fiatal marhával együtt ételáldozatul háromtized rész efa finomlisztet egy hín olajnak a felével összegyúrva.
Num 15:10 Italáldozatul pedig vigyél fel fél hín bort. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak.
Num 15:11 Így cselekedjetek mindegyik ökörnél, mindegyik kosnál és a juhokkal és kecskékkel is
Num 15:12 az állatok számának megfelelően, amelyeket áldozatra készítetek. Így cselekedjetek mindegyikkel, az ő számuk szerint.
Num 15:13 Minden bennszülött így cselekedjék ezekkel kedves illatú tűzáldozatul az ÚRnak.
Num 15:14 Ha pedig jövevény tartózkodik nálatok, vagy több nemzedéken át van köztetek, és kedves illatú tűzáldozatot készít az ÚRnak, ugyanúgy készítse el ő is, ahogy ti.
Num 15:15 A gyülekezetben nektek és a köztetek lakozó jövevénynek ugyanolyan rendtartásotok legyen. Örök rendelkezés ez nemzedékről nemzedékre, hogy olyan legyen a jövevény az ÚR előtt, mint ti.
Num 15:16 Ugyanaz a törvényetek és rendszabályotok legyen nektek és a köztetek lakó jövevényeknek!
Num 15:17 Majd így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 15:18 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Amikor bementek a földre, ahová én beviszlek titeket,
Num 15:19 ha majd esztek annak a földnek a kenyeréből, ajánljatok föl ajándékot az ÚRnak.
Num 15:20 Tésztátok zsengéjét ajánljátok föl áldozatul. Úgy ajánljátok föl, ahogy a szérűről vett ajándékot.
Num 15:21 Tésztátok zsengéjét adjátok ajándékul az ÚRnak nemzedékről nemzedékre.
Num 15:22 De ha tévedésből, akaratlanul nem teljesítitek mindazt a parancsolatot, amelyet az ÚR meghagyott Mózesnek,
Num 15:23 mindazokat, amelyeket az ÚR Mózes által nektek parancsolt, attól a naptól fogva, amelyen parancsolta azokat az ÚR nektek és minden nemzedéknek,
Num 15:24 akkor hogyha a gyülekezet tudtán kívül, nem szándékosan esik a tévedés, az egész gyülekezet áldozzon egy bikaborjút egészen elégő áldozatul, kedves illatul az ÚRnak, és étel- és italáldozatot is hozzá szokás szerint, és egy kecskebakot bűnért való áldozatul.
Num 15:25 "Végezzen engesztelést a pap Izráel fiainak egész gyülekezetéért, és bocsánatot nyernek, hiszen nem szándékosan vétettek; és ajándékul tűzáldozatot vigyenek az ÚRnak meg bűnért való áldozatot az ÚR elé a nem szándékos vétekért."
Num 15:26 Így nyer bocsánatot Izráel fiainak egész gyülekezete és a közöttük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terheli az a nem szándékos vétek.
Num 15:27 Ha pedig csak egy ember vétkezik nem szándékosan, mutasson be egy egyesztendős kecskét bűnért való áldozatul.
Num 15:28 A pap pedig végezze el az engesztelést azért az emberért, aki nem szándékosan vétkezett az ÚR előtt, és ha elvégezte az engesztelést, bocsánatot nyer.
Num 15:29 Ugyanaz a törvény vonatkozik az izráeli bennszülöttekre és a jövevényre, aki közöttük tartózkodik, ha nem szándékosan vétkezik.
Num 15:30 De ha valaki szándékosan vétkezik – akár bennszülött, akár jövevény –, az az URat gyalázza meg, gyomláltassék azért ki népe közül.
Num 15:31 Mivel megvetette az ÚR szavát, és megszegte az ő parancsolatát, mindenképpen gyomlálják ki azt az embert, vétke legyen őrajta.
Num 15:32 Mikor pedig Izráel fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy férfit, aki fát szedegetett szombatnapon.
Num 15:33 Akik rátaláltak, amint fát szedegetett, odavitték Mózes, Áron és az egész gyülekezet elé.
Num 15:34 Őrizetbe vették, mert nem tudták, mit kell vele cselekedni.
Num 15:35 Az ÚR azt mondta Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze őt agyon az egész gyülekezet a táboron kívül.
Num 15:36 Kivitte azért őt az egész gyülekezet a táboron kívül és agyonkövezték, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.
Num 15:37 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 15:38 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik, hogy készítsenek maguknak bojtokat ruhájuk csücskeire nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a csücskök bojtjaira kék zsinórt.
Num 15:39 Arra való ez a bojt, hogy amikor látjátok, emlékezzetek az ÚR minden parancsolatára, hogy megcselekedjétek azokat. És ne a szívetek vágyát és a szemetek kívánságát kövessétek, amely paráznaságba visz.
Num 15:40 Hanem emlékezzetek, és cselekedjétek meg minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt.
Num 15:41 Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetekké legyek. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.
Num 16:1 Kórah pedig, Jichár fia, aki Lévi fiának, Kehátnak a fia volt, összefogott Dátánnal és Abirámmal, Eliáb fiaival meg Ónnal, Pelet fiával, aki Rúben fia volt,
Num 16:2 és fölkeltek Mózes ellen Izráel fiai közül kétszázötven emberrel együtt, akik a gyülekezet vezetői voltak, tanácsbeli, jól ismert emberek.
Num 16:3 Összegyűltek Mózes és Áron ellen, és azt mondták nekik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttük van az ÚR! Miért emelitek hát magatokat az ÚR gyülekezete fölé?
Num 16:4 Mikor meghallotta ezt Mózes, arcra borult,
Num 16:5 és így szólt Kórahhoz és egész csoportjához: Reggel megmutatja az ÚR, ki az övé, és ki a szent, és kit fogadott magához. Mert akit magának választott, azt magához fogadja.
Num 16:6 Ezt cselekedjétek hát: Kórah és egész csoportja, vegyetek magatokhoz tömjénezőket,
Num 16:7 tegyetek bele tüzet, rakjatok rá füstölőszert az ÚR előtt holnap, és az a férfiú lesz szent, akit kiválaszt az ÚR. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai!
Num 16:8 Majd azt mondta Mózes Kórahnak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai!
Num 16:9 Hát keveslitek, hogy titeket Izráel Istene különválasztott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az ÚR hajlékánál, hogy a gyülekezet szolgálatában álljatok?
Num 16:10 És hogy magának fogadott téged és minden testvéredet, Lévi fiait is veled együtt? Most még a papságot is kívánjátok?
Num 16:11 Bizony te és egész csoportod az ÚR ellen fogtatok össze. Mert ki az az Áron, hogy őellene zúgolódtok?
Num 16:12 Azután Mózes hívatta Dátánt és Abirámot, Eliáb fiait. De ők így feleltek: Nem megyünk föl!
Num 16:13 Nem elég, hogy fölhoztál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket e pusztában? Még hatalmaskodni is akarsz rajtunk?
Num 16:14 Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál minket, és nem adtál nekünk örökségül sem szántóföldet, sem szőlőt! Vagy ki akarod szúrni az emberek szemét? Nem megyünk föl!
Num 16:15 Ekkor nagyon megharagudott Mózes, és azt mondta az ÚRnak: Ne tekints áldozatukra! Egy szamarat sem vettem el tőlük, és egyiküknek sem tettem rosszat.
Num 16:16 Ezután azt mondta Mózes Kórahnak: Te és egész csoportod legyen holnap az ÚR színe előtt: te, ők és Áron.
Num 16:17 Mindegyikőtök fogja a tömjénezőjét, tegyetek bele füstölőszert, és vigyétek az ÚR elé. Mindenki a maga tömjénezőjét, kétszázötven tömjénezőt. Te is, és Áron is, mindenki a maga tömjénezőjét.
Num 16:18 Erre mindenki fogta a tömjénezőjét, és tüzet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és megálltak a gyülekezet sátrának bejáratánál, Mózes és Áron is.
Num 16:19 Kórah pedig összegyűjtötte ellenük az egész gyülekezetet a gyülekezet sátrának bejáratához. Ekkor megjelent az ÚR dicsősége az egész gyülekezetnek.
Num 16:20 Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:
Num 16:21 Váljatok külön e gyülekezettől, hogy megemésszem őket egy szempillantás alatt.
Num 16:22 Ők pedig arcra borultak, és azt mondták: Minden test lelkének Istene! Nem egy férfi vétkezett-e, és te az egész gyülekezetre haragszol?
Num 16:23 Akkor így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 16:24 Így szólj a gyülekezethez: Menjetek el Kórah, Dátán és Abirám hajlékának környékéről!
Num 16:25 Ekkor Mózes fölkelt, és odaindult Dátán és Abirám felé, és követték őt Izráel vénei is.
Num 16:26 Majd így szólt a gyülekezethez: Távozzatok ezeknek az istentelen embereknek sátraitól, és semmijüket se érintsétek, hogy el ne vesszetek az ő bűneik miatt.
Num 16:27 Ekkor elmentek Kórah, Dátán és Abirám hajléka mellől. Dátán és Abirám pedig kimentek, és megálltak sátraik bejáratánál feleségeikkel, fiaikkal és apró gyermekeikkel.
Num 16:28 Ekkor azt mondta Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az ÚR küldött engem, hogy véghezvigyem mindezt a dolgot, és nem magamtól indultam:
Num 16:29 ha úgy halnak meg ezek, ahogy minden más ember meghal, és ha minden más ember büntetése szerint bűnhődnek ezek, akkor nem az ÚR küldött engem.
Num 16:30 Ha pedig az ÚR valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket és mindazt, ami az övék, és elevenen szállnak alá a Seolba, akkor megtudjátok, hogy ezek az emberek gyalázták az URat.
Num 16:31 És az történt, hogy mihelyt befejezte ezt a beszédet, meghasadt alattuk a föld.
Num 16:32 Megnyitotta a föld a száját, és elnyelte őket házuk népével együtt, Kórah minden emberét és minden jószágukat.
Num 16:33 Ők és mindaz, ami az övék, elevenen szállt le a Seolba. Befedte őket a föld, és kivesztek a gyülekezetből.
Num 16:34 Az izráeliek pedig, akik körülöttük voltak, mind elfutottak az ő kiáltásukra, mert azt mondták: Még minket is elnyel a föld!
Num 16:35 És tűz jött ki az ÚRtól, és megemésztette azt a kétszázötven férfit, akik füstölőszerekkel áldoztak.
Num 16:36 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 16:37 Mondd meg Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy szedje ki a tömjénezőket a tűzből, a tüzet pedig hintsd széjjel, mert a tömjénezők meg vannak szentelve.
Num 16:38 Azoknak a tömjénezőiből, akik a maguk lelke ellen vétkeztek, csináljatok vékonyra vert lapokat az oltár beborítására. Mivel az ÚR elé járultak velük, és meg vannak szentelve, legyenek jelül Izráel fiainak.
Num 16:39 Fölszedte azért Eleázár pap a réztömjénezőket, amelyeket odavittek, akik megégtek, és vékonyra verette őket az oltár beborítására,
Num 16:40 emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki idegen, aki nem Áron magvából való, ne járuljon az ÚR elé füstölőszerrel füstölögtetni, hogy úgy ne járjon, mint Kórah és az ő csoportja, amint megmondta neki az ÚR Mózes által.
Num 16:41 Másnap pedig felzúdult Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen, és azt mondták: Ti öltétek meg az ÚR népét!
Num 16:42 Mikor pedig egybegyűlt a sokaság Mózes és Áron ellen, akkor a gyülekezet sátra felé fordultak, és íme, betakarta azt a felhő, és megjelent az ÚR dicsősége.
Num 16:43 Mózes és Áron azért odament a gyülekezet sátra elé.
Num 16:44 Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 16:45 Húzódjatok félre ettől a gyülekezettől, hogy megemésszem őket egy szempillantás alatt. De ők arcra borultak.
Num 16:46 És Mózes azt mondta Áronnak: Fogd a tömjénezőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, vidd hamar a gyülekezethez, és végezz engesztelést értük, mert föltámadt az ÚR nagy haragja, elkezdődött a csapás.
Num 16:47 Áron azért vette a tömjénezőt, ahogy Mózes mondta, és a gyülekezet közé futott, mert már elkezdődött a csapás a nép között. Füstölőáldozatot tett, és engesztelést szerzett a népnek.
Num 16:48 Megállt a halottak és az élők között, és megszűnt a csapás.
Num 16:49 Akik meghaltak e csapás alatt, tizennégyezer-hétszázan voltak azokon kívül, akik Kórah dolgáért haltak meg.
Num 16:50 Ezután visszatért Áron Mózeshez, a gyülekezet sátrának bejáratához, és megszűnt a csapás.
Num 17:1 Az ÚR így szólt Mózeshez:
Num 17:2 Szólj Izráel fiainak, és végy tőlük egy-egy vesszőt atyáik háza szerint atyáik házának valamennyi vezető emberétől, összesen tizenkét vesszőt, és mindegyikük nevét írd föl a vesszejére.
Num 17:3 Áron nevét pedig a Lévi vesszejére írd, mert mindegyik vessző egy-egy háznép fejéé.
Num 17:4 Tedd a gyülekezet sátrában a bizonyság ládája elé, ahol megjelenek nektek.
Num 17:5 És az történik, hogy annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog hajtani. Így csendesítem le Izráel fiainak zúgolódását, amellyel zúgolódnak ellenetek.
Num 17:6 "Ezt Mózes elmondta Izráel fiainak, és minden vezető ember átadott neki egy-egy vesszőt; atyáik háza népe szerint minden vezetőre egy vessző jutott, összesen tizenkét vessző. Áron vesszeje is azok között a vesszők között volt."
Num 17:7 Mózes pedig elhelyezte a vesszőket az ÚR színe elé a bizonyság sátrában.
Num 17:8 Másnap bement Mózes a bizonyság sátrába, és íme, a Lévi házából való Áron vesszeje kihajtott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és mandulát érlelt.
Num 17:9 Ekkor Mózes kihozott minden vesszőt az ÚR színe elől Izráel fiai elé, és miután megnézték, mindenki elvette a maga vesszejét.
Num 17:10 Az ÚR azt mondta Mózesnek: Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság ládája elé, hogy megőrizzék ott jelül a lázadó fiaknak, hogy megszűnjék az ellenem való zúgolódásuk, hogy ne haljanak meg.
Num 17:11 Mózes így is tett. Ahogy az ÚR parancsolta neki, úgy cselekedett.
Num 17:12 Akkor azt mondták Izráel fiai Mózesnek: Lásd, pusztulunk, veszünk, mindnyájan elveszünk!
Num 17:13 Aki közeledni mer az ÚR hajlékához, meghal. Hát mindnyájunknak el kell pusztulnunk?
Num 18:1 Ekkor azt mondta az ÚR Áronnak: Te, fiaid és atyád háza fogjátok hordozni a szent hajlék körül elkövetett vétkek büntetését. Te és fiaid fogtok bűnhődni a papi szolgálat közben elkövetett bűnökért.
Num 18:2 Vedd magad mellé testvéreidet, Lévi törzsét, atyád nemzetségét is! Melletted legyenek, és neked szolgáljanak. Te pedig és a fiaid szolgáljatok a bizonyság sátra előtt.
Num 18:3 Ügyeljenek dolgaidra és az egész sátor ügyére, de a szentély edényeihez és az oltárhoz ne közeledjenek, különben meghalnak ők is, és ti is.
Num 18:4 Legyenek melletted, és ügyeljenek a gyülekezet sátrának ügyére a sátor minden szolgálata szerint, de idegen nem közeledhet hozzátok.
Num 18:5 Ügyeljetek azért a szentély és az oltár dolgaira, hogy ne legyen ezután harag Izráel fiai ellen.
Num 18:6 Mert íme, én választottam ki testvéreiteket, a lévitákat ajándékul nektek Izráel fiai közül mint az ÚR tulajdonait, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátrának szolgálatában.
Num 18:7 Te pedig és a fiaid ügyeljetek papságotokra mindenben, ami az oltárhoz tartozik, és a függönyön belül van, hogy azokban szolgáljatok. Papságotok tisztét adtam nektek ajándékul, azért az idegen, aki odajárul, haljon meg.
Num 18:8 Ezután így szólt az ÚR Áronhoz: Íme, neked adtam a nekem szóló fölajánlások kezelését is, amelyeket Izráel fiai nekem szentelnek. Neked és fiaidnak adtam felkenetési díjul, örök rendelés szerint.
Num 18:9 Ez legyen a tied a legszentebb adományokból, amelyeket tűzzel nem égetnek meg: minden áldozatuk, akár ételáldozat, akár bűnért való áldozat, akár pedig vétekért való áldozat, amelyeket nekem adnak mint legszentségesebbet, a tieid és fiaidé legyenek.
Num 18:10 A legszentségesebb helyen egyed meg, minden férfi ehet belőle. Tartsd szentnek azt!
Num 18:11 Ez is legyen a tied mint fölemelt áldozatukból való adomány Izráel fiainak minden meglóbált áldozatából. Neked, fiaidnak és a veled levő leányaidnak adtam azokat, örök rendelkezés szerint. Mindenki ehet belőle, aki tiszta a házadban.
Num 18:12 Az olaj minden színe-javát, a must és a gabona színe-javát, minden zsengéjüket, amit az ÚRnak adtak, neked adom.
Num 18:13 Tied legyen a földjükön mindennek az első termése, amit az ÚRnak visznek. Mindenki ehet belőle, aki tiszta a házadban.
Num 18:14 Minden a tied legyen, amit fogadalomból teljesen Istennek szentelnek Izráelben.
Num 18:15 Minden a tied legyen, ami az élőlények közül az anyaméhet megnyitja, amit bemutatnak az ÚRnak mind emberekből, mind állatokból. De az ember elsőszülöttjét váltasd meg, és a tisztátalan állat elsőszülöttjét is váltasd meg.
Num 18:16 Akiket pedig meg kell váltani, azokat egy hónapostól kezdve váltasd meg becslésed szerint öt ezüstsékelen a szent sékel szerint, amelyben húsz géra van.
Num 18:17 De a tehén vagy a juh vagy a kecske elsőszülöttjét ne váltasd meg, mert azok Istennek szentelni valók. Vérüket hintsd az oltárra, és kövérjüket füstölögtesd el kedves illatú tűzáldozatul az ÚRnak.
Num 18:18 A húsuk pedig a tied legyen, mint ahogyan a meglóbált áldozat szegye és a jobb lapocka is a tied lesz.
Num 18:19 Minden fölemelt áldozatot a szent dolgokból, amelyeket az ÚRnak áldoznak Izráel fiai, neked és veled levő fiaidnak és leányaidnak adtam, örök rendelkezés szerint. Örökkévaló só-szövetség ez az ÚR előtt neked és a veled levő utódaidnak.
Num 18:20 Ezután azt mondta az ÚR Áronnak: Nem lesz osztályrészed, sem örökséged az ő földjükből. Én vagyok a te osztályrészed és örökséged Izráel fiai között.
Num 18:21 De íme, Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben. Szolgálatukért való osztályrész ez, amellyel a gyülekezet sátrának szolgálatát végzik.
Num 18:22 Ezután ne járuljanak Izráel fiai a gyülekezet sátrához, hogy ne vétkezzenek, és meg ne haljanak,
Num 18:23 hanem a léviták végezzék a gyülekezet sátrának szolgálatát, és ők bűnhődjenek az ott elkövetett bűnökért. Örök rendelkezés ez nemzedékről nemzedékre, hogy nem kapnak örökséget Izráel fiai között.
Num 18:24 Mert a lévitáknak adtam örökségül Izráel fiainak tizedét, amelyet fölemelt ajándékul ajánlanak föl az ÚRnak. Ezért határoztam úgy felőlük, hogy Izráel fiai között nekik ne legyen örökségük.
Num 18:25 Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 18:26 Beszélj a lévitákkal, és mondd meg nekik: „Amikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségül adtam nektek tőlük, akkor ajánljátok föl ajándékul az ÚRnak a tized tizedét.
Num 18:27 Úgy számítom be nektek ezt a ti áldozatotokat, mint a szérűről való gabonát és mint a sajtóból kifolyó bort.
Num 18:28 "Így ajánljatok föl ti is ajándékot az ÚRnak minden tizedetekből, amelyet beszedtek Izráel fiaitól; ajánljatok föl abból ajándékot az ÚRnak és adjátok Áronnak, a papnak."
Num 18:29 Minden kapott adományból ajánljátok föl az áldozatokat az ÚRnak, mindenből a javát, ami odaszentelni való.”
Num 18:30 Azt is mondd meg nekik: „Amikor a javát áldozzátok abból, ez olyan beszámítás alá esik a lévitáknak, mintha a szérűről és a sajtóból adnák.
Num 18:31 Megehetitek azt minden helyen házatok népével együtt, mert a jutalmatok ez a gyülekezet sátrában való szolgálatotokért.
Num 18:32 Nem lesztek bűnösök, ha a kövérjéből adtok ajándékot, és Izráel fiainak szent dolgait sem szentségtelenítitek meg, és meg sem haltok.”
Num 19:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:
Num 19:2 Ez a törvény rendelése, amelyet az ÚR parancsolt: Szólj Izráel fiainak, hogy hozzanak hozzád egy hibátlan vörös tehenet, amelyen még nem volt iga.
Num 19:3 Adjátok azt Eleázár papnak, és ő vitesse ki azt a táboron kívül, és vágják le őelőtte.
Num 19:4 Vegyen Eleázár, a pap annak véréből az ujjával, és hintsen belőle hétszer a gyülekezet sátrának eleje felé.
Num 19:5 Azután égessék meg azt a tehenet az ő szeme előtt. A bőrét, húsát és vérét a ganéjával együtt égessék meg.
Num 19:6 Akkor vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsin fonalat, és dobja a tehén égő részei közé.
Num 19:7 Azután mossa ki a pap a ruháit, testét is mossa le vízzel, és azután menjen be a táborba, de tisztátalan lesz a pap estig.
Num 19:8 Az is, aki elégette a tehenet, mossa ki ruháit vízben, és mosakodjék meg vízzel, de tisztátalan lesz estig.
Num 19:9 Egy tiszta ember pedig szedje föl a tehén hamvát, és helyezze el a táboron kívül egy tiszta helyen, s Izráel fiai gyülekezetének szolgálatára legyen az, hogy a vétektől tisztulás vizét készítsék vele. Bűnért való áldozat ez.
Num 19:10 Aki fölszedi a tehén hamvát, mossa ki ruháit, és legyen tisztátalan estig. Örök rendelkezés legyen ez Izráel fiainak és a köztük tartózkodó jövevényeknek!
Num 19:11 Ha valaki megérint bármely emberi holttestet, tisztátalan lesz hét napig.
Num 19:12 Az ilyen tisztítsa meg magát azzal a vízzel a harmadik és hetedik napon, és tiszta lesz. Ha pedig nem tisztítja meg magát a harmadik és hetedik napon, akkor nem lesz tiszta.
Num 19:13 Mindaz, aki halottat, emberi holttestet érint, és nem tisztítja meg magát, tisztátalanná teszi az ÚR hajlékát, azért ki kell gyomlálni az ilyen embert Izráelből. Mivel nem hintették meg tisztító vízzel, tisztátalan lesz, rajta marad a tisztátalanság.
Num 19:14 Ez legyen a törvény, amikor valaki sátorban hal meg: mindaz, aki bemegy a sátorba, és mindaz, aki ott van a sátorban, tisztátalan lesz hét napig.
Num 19:15 Minden nyitott edény is, amelyen nincs lezárható fedél, tisztátalan.
Num 19:16 Mindaz, aki a mezőn fegyverrel megölt embert vagy halottat vagy emberi csontot vagy sírt érint, tisztátalan lesz hét napig.
Num 19:17 Vegyenek a tisztátalanért a bűnért való megégetett áldozat hamvából egy edénybe, és öntsenek rá forrásvizet.
Num 19:18 Azután vegyen egy tiszta ember izsópot, mártsa vízbe, és hintse meg a sátrat és minden edényt és minden embert, akik ott vannak. Azt is, aki a csontot vagy a megölt embert, halottat vagy a koporsót érintette.
Num 19:19 Hintse meg a tiszta a tisztátalant harmadnapon és hetednapon, és tisztítsa meg őt hetednapon. Azután mossa meg ruháit, mossa le magát is vízzel, és tiszta lesz estére.
Num 19:20 Ha pedig valaki tisztátalanná lesz, és nem tisztítja meg magát, azt ki kell gyomlálni a gyülekezetből, mert az ÚR szent helyét tisztátalanná tette, és nem hintették meg a tisztító vízzel, ezért tisztátalan.
Num 19:21 Örök rendelkezés legyen ez is nekik: mindaz, aki a tisztító vizet hinti, mossa ki ruháját. Mert aki a tisztító vizet megérinti, tisztátalan lesz estig.
Num 19:22 Bármit érint a tisztátalan, az tisztátalan lesz. Az a lélek is, aki érinti, tisztátalan lesz estig.
Num 20:1 Az első hónapban Izráel fiai, az egész gyülekezet megérkezett a Cin-pusztába, és letelepedett a nép Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott temették el.
Num 20:2 De nem volt vize a gyülekezetnek, ezért összegyűltek Mózes és Áron ellen.
Num 20:3 Perlekedni kezdett a nép Mózessel, és azt mondták: Bárcsak odavesztünk volna, amikor testvéreink meghaltak az ÚR színe előtt!
Num 20:4 Miért hoztátok az ÚR gyülekezetét e pusztába, hogy itt haljunk meg állatainkkal együtt?
Num 20:5 Miért hoztatok ki minket Egyiptomból, és miért vezettetek erre a rossz helyre, ahol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen?
Num 20:6 Erre Mózes és Áron elment a gyülekezet színe elől a gyülekezet sátrának bejárata elé, arcra borultak, és megjelent nekik az ÚR dicsősége.
Num 20:7 Majd így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 20:8 Vedd a botodat, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te és Áron, a testvéred, és mondjátok ennek a kősziklának a szemük láttára, hogy adjon vizet. Fakassz nekik vizet e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és állataiknak.
Num 20:9 Mózes tehát elvette a botját az ÚR színe elől, ahogy parancsolta neki.
Num 20:10 Mózes és Áron összegyűjtötte a gyülekezetet a kőszikla elé, és azt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Hát e kősziklából fakasszunk nektek vizet?
Num 20:11 Ekkor fölemelte Mózes a kezét, és ráütött a botjával a sziklára két ízben, és sok víz fakadt, és ivott a gyülekezet meg a jószáguk is.
Num 20:12 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek nekem, hogy szentségemet megmutassátok Izráel fiai előtt, nem viszitek be e gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok.
Num 20:13 Ezek Meríbá – azaz a versengés – vizei, ahol perbe szálltak Izráel fiai az ÚRral, de ő megmutatta nekik, hogy szent.
Num 20:14 Azután Mózes követeket küldött Kádésból Edóm királyához, akik így szóltak: Ezt mondja testvéred, Izráel: „Te tudsz mindarról a nyomorúságról, amely mirajtunk esett.
Num 20:15 Atyáink lementek Egyiptomba, és hosszú ideig laktunk Egyiptomban, és nyomorgattak minket és atyáinkat az egyiptomiak.
Num 20:16 Akkor az ÚRhoz kiáltottunk, meghallgatta szavunkat, angyalt küldött, hogy kihozzon bennünket Egyiptomból. És íme, Kádésban vagyunk, a te határod szélén levő városban.
Num 20:17 Hadd menjünk át országodon! Nem vonulunk át sem mezőn, sem szőlőn, és kútvizet sem iszunk. Az országúton megyünk, és nem térünk se jobbra, se balra, míg átvonulunk országodon.”
Num 20:18 Edóm azonban azt felelte: Nem mehetsz át az országomon úgy, hogy fegyverrel ne vonuljak ellened!
Num 20:19 Izráel fiai azt mondták neki: Az országúton megyünk, és ha a te vizedet isszuk, magunk és jószágaink, megadjuk az árát. Nincs egyéb szándékunk, csak hogy gyalogszerrel átvonuljunk.
Num 20:20 Az pedig így felelt: Nem mehetsz át. És kivonult ellene Edóm sok néppel és hatalmas erővel.
Num 20:21 Mivel nem akarta Edóm megengedni Izráelnek, hogy átmenjen az országán, ezért Izráelnek ki kellett kerülnie.
Num 20:22 Azután elindultak Kádésból, és megérkezett Izráel fiainak egész gyülekezete a Hór-hegyhez.
Num 20:23 Így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz a Hór-hegynél, Edóm országának határán:
Num 20:24 Áron elődeihez takaríttatik. Nem megy be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adtam, mivel ellenszegültetek parancsaimnak Meríbá vizeinél.
Num 20:25 Vedd Áront és Eleázárt, a fiát, és vidd föl őket a Hór-hegyre.
Num 20:26 Vesse le Áron a ruháit, és öltöztesd föl azokba Eleázárt, a fiát, mert Áron népéhez takaríttatik, és meghal ott.
Num 20:27 Úgy cselekedett Mózes, ahogy az ÚR parancsolta, és fölmentek a Hór-hegyre az egész gyülekezet szeme láttára.
Num 20:28 Mózes levettette Áronnal a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, a fiát. És meghalt Áron ott a hegy tetején, Mózes és Eleázár pedig leszállt a hegyről.
Num 20:29 Amikor látta az egész gyülekezet, hogy Áron meghalt, harminc napig siratta őt Izráel egész háza.
Num 21:1 Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki dél felől lakott, hogy odaért Izráel az atárimi úton, megtámadta őket, és foglyokat ejtett közülük.
Num 21:2 Ekkor fogadalmat tett Izráel az ÚRnak, és azt mondta: Ha egyszer kezembe adod e népet, mindenestül eltörlöm városait.
Num 21:3 Az ÚR meghallgatta Izráel szavát, kezébe adta a kánaániakat, és el is törölte őket és városaikat. Ezért nevezte el azt a helyet Hormának.
Num 21:4 Majd elindultak a Hór-hegytől a Vöröstengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edóm földjét. De a nép lelke megkeseredett útközben,
Num 21:5 és így beszéltek Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok ki minket Egyiptomból? Hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincs kenyér, víz sincs, és e hitvány eledelt utálja a lelkünk.
Num 21:6 Ezért az ÚR mérges kígyókat bocsátott a népre, és azok megmardosták őket, ezért sokan meghaltak Izráel népéből.
Num 21:7 Akkor Mózeshez ment a nép, és azt mondták: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és teellened szóltunk. Imádkozzál az ÚRhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozott Mózes a népért.
Num 21:8 Majd azt mondta az ÚR Mózesnek: Készíts kígyót, és tűzd föl egy póznára. Ha valaki megmaratik, és föltekint arra, életben marad.
Num 21:9 Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. És az történt, hogy ha megmart valakit a kígyó, és az föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.
Num 21:10 Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban.
Num 21:11 Óbótból is elindultak, és tábort ütöttek Ijjé-Abárimban, abban a pusztában, amely Móáb előtt van kelet felől.
Num 21:12 Onnan elindultak, és tábort ütöttek a Zered-patak völgyében.
Num 21:13 Majd onnan is továbbindultak, és tábort ütöttek az emóriak határában, az Arnón túlsó partján, a pusztában. Mert az Arnón Móáb határa Móáb és az emóriak között.
Num 21:14 Ezért van szó az ÚR hadainak könyvében Váhébról Szúfában és völgyekről az Arnónnál
Num 21:15 és a völgyek lejtőiről, amelyek Ár városa felé kanyarodnak, és elérik Móáb határát.
Num 21:16 Onnan Beérbe mentek. Ez az a kút, amelynél azt mondta az ÚR Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nekik vizet.
Num 21:17 Akkor énekelte Izráel ezt az éneket: Buzogj föl, ó, kút! Énekeljetek!
Num 21:18 Kút, amelyet fejedelmek ástak, a nép vezérei vájtak kormánypálcáikkal, vezérbotjaikkal. Majd a pusztából Mattánába mentek,
Num 21:19 és Mattánából Nahaliélba, és Nahaliélból Bámótba.
Num 21:20 Bámótból Gajba, abba a völgybe mentek, amely Móáb mezején van, a Piszgá csúcsánál, amely a sivatagra néz.
Num 21:21 Ekkor Izráel követeket küldött Szíhónhoz, az emóriak királyához ezzel az üzenettel:
Num 21:22 Hadd menjek át az országodon! Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlőbe, kútvizet sem iszunk. Az országúton megyünk, míg átvonulunk országodon.
Num 21:23 De nem engedte meg Szíhón Izráelnek, hogy átvonuljon területén, sőt egybegyűjtötte minden népét, és kivonult Izráel ellen a pusztába, és Jahacba érve megütközött Izráellel.
Num 21:24 De Izráel kardélre hányta őket, és elfoglalta földjét Arnóntól Jabbókig, az ammóni határig. Mert meg volt erősítve Ammón fiainak határa.
Num 21:25 Elfoglalta Izráel mindazokat a városokat, és megtelepedett az emóriak vá ro sai ban, Hesbónban és a hozzá tartozó falvakban.
Num 21:26 Mert Hesbón Szíhónnak, az emóriak királyának városa volt, aki hadat viselt Móáb előző királya ellen, és elvett minden földet az ő kezéből az Arnónig.
Num 21:27 Ezért mondják a példabeszédben: Jöjjetek Hesbónba! Épüljön és erősödjék Szíhón városa!
Num 21:28 Mert tűz csapott ki Hesbónból, láng Szíhón városából. Megemésztette Árt, Móáb városát, az Arnón menti magaslatok urait.
Num 21:29 Jaj neked, Móáb! Elvesztél, Kemós népe! Fiai földönfutókká lettek, leányai pedig Szíhónnak, az emóri királynak a foglyaivá.
Num 21:30 Lövöldöztünk rájuk, s elveszett minden Hesbóntól Díbónig, és elpusztítottuk Nófahig, egész Médebáig.
Num 21:31 Letelepedett tehát Izráel az emóriak földjén.
Num 21:32 Mózes kikémleltette Jazért, bevették városait, és kiűzte az ott levő emóriakat.
Num 21:33 Majd megfordultak, és fölmentek a Básánba vivő úton. Kijött ellenük Óg, Básán királya, ő és egész népe, hogy megütközzenek Edreiben.
Num 21:34 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt, egész népét és földjét. Úgy cselekedjél vele, ahogy Szíhónnal, az emóriak királyával cselekedtél, aki Hesbónban lakott.
Num 21:35 És úgy megverték őt, fiait és egész népét, hogy egy sem maradt belőlük, azután elfoglalták az országot.
Num 22:1 Azután továbbindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Móáb mezőségén a Jordánon túl, Jerikóval szemben.
Num 22:2 Bálák, Cippór fia látta mindazt, amit Izráel cselekedett az emóriakkal.
Num 22:3 Nagyon megrémült Móáb a néptől, mivel sokan voltak. Móáb félt Izráel fiaitól.
Num 22:4 Ezért azt mondta Móáb Midján véneinek: Most lelegeli ez a sokaság minden környékünket, ahogy az ökör lelegeli a mező pázsitját. Abban az időben Bálák, Cippór fia volt Móáb királya.
Num 22:5 Követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához a folyóvíz melletti Petórba, az ő népe fiainak földjére, hogy hívják őt e szavakkal: Íme, egy nép jött ki Egyiptomból, és íme, ellepte e föld színét, és megtelepszik velem szemben.
Num 22:6 Most azért kérlek, jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erősebb nálam. Talán akkor legyőzhetem, megverjük őt, és kiűzhetem e földről. Jól tudom, hogy akit te megáldasz, az áldott lesz, és akit te megátkozol, az átkozott lesz.
Num 22:7 Elmentek tehát Móáb vénei és Midján vénei, és a jövendőmondás díja a kezükben volt. Eljutottak Bálámhoz, és megmondták neki Bálák üzenetét.
Num 22:8 Ő pedig azt felelte nekik: Töltsétek itt az éjszakát, és feleletet adok nektek úgy, ahogy az ÚR szól nekem. Erre Móáb vezető emberei ott maradtak Bálámnál.
Num 22:9 Isten pedig eljött Bálámhoz, és azt mondta: Kik ezek a férfiak nálad?
Num 22:10 Bálám azt felelte Istennek: Bálák, Cippór fia, Móáb királya küldött énhozzám e szavakkal:
Num 22:11 Íme, e nép, amely kijött Egyiptomból, ellepte a föld színét. Most hát jöjj ide, átkozd meg azt érettem, talán megküzdhetek vele, és kiűzhetem őt.
Num 22:12 Isten azt mondta Bálámnak: Ne menj el velük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.
Num 22:13 Fölkelt tehát Bálám reggel, és azt mondta Bálák vezető embereinek: Térjetek vissza országotokba, mert nem akarja az ÚR megengedni nekem, hogy elmenjek veletek.
Num 22:14 Móáb vezető emberei fölkeltek, visszamentek Bálákhoz, és azt mondták: Nem akart Bálám eljönni velünk.
Num 22:15 Akkor Bálák még több, náluk tekintélyesebb főembert küldött.
Num 22:16 Ezek megérkeztek Bálámhoz, és azt mondták neki: Ezt mondja Bálák, Cippór fia: „Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám!
Num 22:17 Mert igen-igen megtisztellek téged, és bármit mondasz nekem, megteszem. Jöjj hát el, kérlek, és átkozd meg nekem e népet!”
Num 22:18 Bálám pedig így felelt Bálák szolgáinak: Ha Bálák az ő házát arannyal és ezüsttel tele adná is nekem, nem hághatom át az ÚRnak, az én Istenemnek szavát, hogy bármit is tegyek, akár kicsit, akár nagyot.
Num 22:19 Mégis, kérlek, maradjatok itt ti is ma éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az ÚR nekem.
Num 22:20 Isten eljött Bálámhoz éjjel, és azt mondta neki: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged, kelj fel, menj el velük. De csak azt tedd, amit majd mondok neked.
Num 22:21 Fölkelt tehát Bálám reggel, megnyergelte a szamarát, és elment Móáb főembereivel.
Num 22:22 De Isten megharagudott, hogy elment. Megállt az ÚR angyala az úton, hogy ellenkezzék vele. Ő pedig a szamarán ügetett, és két szolgája volt vele.
Num 22:23 Amikor meglátta a szamár az ÚR angyalát, amint az úton áll, kivont fegyverrel a kezében, letért a szamár az útról, és a mezőre ment. Bálám pedig ütni kezdte a szamarát, hogy visszatérítse az útra.
Num 22:24 Azután megállt az ÚR angyala a szőlő ösvényén, ahol mindkét oldalon fal van.
Num 22:25 Amint meglátta a szamár az ÚR angyalát, a falhoz szorult, és Bálám lábát is odaszorította a falhoz, aki ezért ismét megverte.
Num 22:26 Az ÚR angyala pedig ismét továbbment, és megállt egy szoros helyen, ahol nem térhettek sem jobbra, sem balra.
Num 22:27 Amint meglátta a szamár az ÚR angyalát, lefeküdt Bálám alatt. Erre megharagudott Bálám, és botjával megverte a szamarat.
Num 22:28 Ekkor megnyitotta az ÚR a szamár száját, és az azt mondta Bálámnak: Mit vétettem ellened, hogy háromszor is megvertél engem?
Num 22:29 Bálám pedig azt mondta a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Bár volna fegyver a kezemben, most biztos megölnélek.
Num 22:30 Ekkor így szólt a szamár Bálámhoz: Hát nem a te szamarad vagyok-e, amelyen járni szoktál, amióta tied lettem, mind e mai napig? Hát szoktam-e veled így tenni? Ő így felelt: Nem.
Num 22:31 És megnyitotta az ÚR Bálám szemét, és látta az ÚR angyalát, amint az úton áll, és kivont fegyver van a kezében. Akkor meghajolt, és arcra borult.
Num 22:32 Az ÚR angyala pedig azt mondta neki: Miért verted meg a szamaradat immár háromszor? Íme, én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út énelőttem.
Num 22:33 Meglátott engem a szamár, és kitért előlem immár harmadjára. Ha nem tért volna ki előlem, most meg is öltelek volna, őt pedig életben hagytam volna.
Num 22:34 Bálám azt mondta az ÚR angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz előttem az úton. Most azért, ha nem tetszik ez neked, visszatérek.
Num 22:35 Az ÚR angyala pedig azt mondta Bálámnak: Menj el e férfiakkal. De azt mondd, amit én mondok majd neked. Elment tehát Bálám Bálák fejedelmeivel.
Num 22:36 Amikor meghallotta Bálák, hogy jön Bálám, kiment elé Móáb egyik városába, amely az Arnón vidékén, a határ szélén van.
Num 22:37 Bálák azt mondta Bálámnak: Hát nem küldözgettem-e érted, hogy hívjanak téged? Miért nem jöttél hozzám? Hát talán nem tudlak megjutalmazni?
Num 22:38 Bálám pedig azt felelte Báláknak: Íme, eljöttem hozzád. De most szólhatok-e valamit magamtól? Ami mondanivalót Isten ad számba, azt mondom.
Num 22:39 És elment Bálám Bálákkal, és eljutottak Kirjat-Húcótba.
Num 22:40 Ott Bálák ökröket és juhokat vágatott, és elküldte Bálámnak és a főembereknek, akik vele voltak.
Num 22:41 Reggel pedig magához vette Bálák Bálámot, és fölvitte a Baal magas hegyére, hogy meglássa onnan a nép egy részét.
Num 23:1 Ekkor azt mondta Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost.
Num 23:2 Bálák úgy cselekedett, ahogy Bálám meghagyta. Azután Bálák és Bálám mindegyik oltáron egyegy bikát és egy-egy kost áldozott.
Num 23:3 Majd azt mondta Bálám Báláknak: Állj meg égőáldozatod mellett, én pedig elmegyek. Talán elém jön az ÚR, és amit mutat nekem, azt elmondom neked. S elment egy kopasz oromra.
Num 23:4 Itt Isten Bálám elé ment, és azt mondta neki Bálám: A hét oltárt elrendeztem, és mindegyik oltáron egy-egy bikát és egy-egy kost áldoztam.
Num 23:5 Az ÚR pedig Bálám szájába adta igéjét, és azt mondta neki: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint szólj.
Num 23:6 Amikor visszatért hozzá, íme, az ő égőáldozata mellett állt ő és Móáb minden főembere.
Num 23:7 És elkezdte példabeszédét, és azt mondta: Arámból hozatott ide Bálák, Móáb királya kelet hegyeiről, és azt mondta: Jöjj, átkozd meg nekem Jákóbot, és jöjj, kárhoztasd Izráelt.
Num 23:8 Miért átkozzam azt, akit Isten nem átkoz, és miért szidalmazzam azt, akit az ÚR nem szidalmaz?
Num 23:9 A sziklák tetejéről nézem őt, a halmokról tekintek reá. Íme, olyan nép ez, amely egyedül fog lakni, és nem számítja magát a nemzetek közé.
Num 23:10 Ki számlálhatja meg Jákóbot – száma, mint a por – és Izráelnek csak a negyedrészét is? Bár halna meg lelkem az igazak halálával, és olyan lenne az én utolsó napom, mint az övé!
Num 23:11 Ekkor azt mondta Bálák Bálámnak: Mit teszel velem? Azért hoztalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, és íme, te igen megáldottad őket!
Num 23:12 Ő pedig így felelt: Hát nem arra kell-e vigyáznom, hogy csak azt szóljam, amit az ÚR ad a számba?
Num 23:13 Ekkor azt mondta neki Bálák: Kérlek, jöjj velem egy másik helyre, ahonnan láthatod azt a népet, mert csak egy részét látod, mindenestül nem látod. Onnan átkozd meg nekem őt.
Num 23:14 Az őrállók helyére vitte, a Piszgá tetejére, hét oltárt épített ott, és egy-egy bikát és egy-egy kost áldozott mindegyik oltáron.
Num 23:15 Majd azt mondta Báláknak: Állj meg itt égőáldozatod mellett, én pedig eléje megyek amoda.
Num 23:16 Az ÚR Bálám elé ment, igét adott a szájába, és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és e szerint beszélj.
Num 23:17 Amikor visszament hozzá, íme, az égőáldozata mellett állt, és Móáb főemberei is ővele. Azt kérdezte tőle Bálák: Mit szólt az ÚR?
Num 23:18 Ő pedig példabeszédbe kezdett, és azt mondta: Kelj fel, Bálák, és halljad! Figyelj rám, Cippór fia!
Num 23:19 Isten nem ember, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené?
Num 23:20 Íme, parancsot kaptam, hogy áldjak. Ha ő áld, én azt nem másíthatom meg.
Num 23:21 Nem látott Jákóbban hamisságot, és nem látott Izráelben gonoszságot. Az ÚR, az ő Istene van ővele. Királynak szóló ujjongás hangzik benne.
Num 23:22 Isten hozta ki őket Egyiptomból, ereje olyan, mint a vadbivalyé.
Num 23:23 Mert nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézés Izráelen. Idejében megtudja Jákób és Izráel, hogy mit tesz Isten.
Num 23:24 Íme, ez a nép fölkel, mint nőstény oroszlán, és föltámad, mint hím oroszlán. Nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és az elejtettek vérét nem issza.
Num 23:25 Akkor azt mondta Bálák Bálámnak: Ám ne átkozd, de ne is áldjad őt.
Num 23:26 Bálám erre így felelt Báláknak: Hát nem így szóltam neked: Amit az ÚR mond nekem, azt teszem?
Num 23:27 Ekkor azt mondta Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged egy másik helyre, talán jónak látja Isten, hogy onnan megátkozd nekem e népet.
Num 23:28 Elvitte tehát Bálák Bálámot a Peór csúcsára, amely a puszta felé néz.
Num 23:29 Ott azt mondta Bálám Báláknak: Építtess itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost.
Num 23:30 Bálák úgy tett, ahogy Bálám mondta, és minden oltáron egy-egy bikát és egy-egy kost áldozott.
Num 24:1 Amikor Bálám látta, hogy tetszik az ÚRnak, hogy megáldja Izráelt, nem folyamodott többé varázslatokhoz, mint azelőtt, hanem a puszta felé fordította az arcát.
Num 24:2 Mikor azután fölemelte Bálám a szemét, látta Izráelt törzsenként sátorozni, és rászállt az Isten Lelke.
Num 24:3 Akkor belekezdett példabeszédébe: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű ember szózata.
Num 24:4 Annak szózata, aki hallja Isten beszédét, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel:
Num 24:5 Mily szépek a sátraid, ó, Jákób, hajlékaid, ó, Izráel!
Num 24:6 Mint hosszan húzódó völgyek, mint kertek a folyóvíz mellett, mint az ÚR ültette aloék, mint cédrusfák a vizek mellett!
Num 24:7 Kicsordul a víz vödreiből, vetését bő víz öntözi. Királya nagyobb Agágnál, és fölmagasztaltatik királysága.
Num 24:8 "Isten hozta ki Egyiptomból, ereje olyan, mint a vadbivalyé. Megemészti a pogányokat, az ő ellenségeit; csontjaikat megtöri, és nyilaival átveri."
Num 24:9 Lehever, nyugszik mint hím oroszlán és mint nőstény oroszlán. Ki kelti föl? Aki áld téged, áldott lesz, és aki átkoz téged, átkozott lesz.
Num 24:10 Ekkor fölgerjedt Bálák haragja Bálám ellen, összecsapta kezét, és azt mondta Bálámnak: Azért hívtalak téged, hogy átkozd meg ellenségeimet, és íme, igen megáldottad őket immár harmadjára.
Num 24:11 Most azért menekülj a helyedre. Mondtam, hogy igen megtisztellek, de íme, megfosztott téged az ÚR a tisztességtől.
Num 24:12 Bálám azt mondta Báláknak: Követeidnek is, akiket hozzám küldtél, nem megmondtam-e:
Num 24:13 Ha Bálák a házát ezüsttel és arannyal tele adná is nekem, az ÚR beszédét nem hághatom át, hogy magamtól jót vagy rosszat cselekedjem. Amit az ÚR szól, azt szólom.
Num 24:14 Most pedig, íme, elmegyek népemhez. Jöjj, hadd jelentsem ki még neked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel a távoli jövőben.
Num 24:15 És így kezdte példabeszédét: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű embernek a szózata.
Num 24:16 Annak szózata, aki hallja Isten beszédét, és ismeri a Magasságos tudományát, és aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel.
Num 24:17 Látom őt, de nem most. Nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálca támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát, és összetöri Sét minden fiának koponyáját.
Num 24:18 Birtokba kerül Edóm, és birtokba kerül Széír, az ő ellensége is. Izráel hatalmasan cselekszik.
Num 24:19 Jákóbból uralkodó támad, és elveszti a városból azt, aki megmaradt.
Num 24:20 Amikor Amálékre nézett, így kezdte példabeszédét: Amálék első a nemzetek között, de végül mindenestül elvész.
Num 24:21 Amikor a kéniekre nézett, így kezdte példabeszédét: Erős a te lakhelyed, és sziklára raktad fészkedet.
Num 24:22 Mégis el fog pusztulni Kain, amikor fogságba visz Assúr.
Num 24:23 Megint példabeszédbe kezdett, és azt mondta: Ó, ki marad még életben, amikor Isten véghezviszi ezt?
Num 24:24 Hajók jönnek Kittím partjairól, nyomorgatják Assúrt, nyomorgatják Ébert, míg mindenestül el nem vész az is.
Num 24:25 Azután fölkelt Bálám, és elment, hogy visszatérjen hazájába. Bálák is elment a maga útján.
Num 25:1 Amikor Izráel Sittímben tartózkodott, a nép paráználkodni kezdett Móáb leányaival,
Num 25:2 mert ők meghívták a népet isteneik áldozatára. A nép ott evett, és imádta az ő isteneiket.
Num 25:3 Odaszegődött Izráel BaalPeórhoz, az ÚR haragja pedig fölgerjedt Izráel ellen.
Num 25:4 Azt mondta az ÚR Mózesnek: Fogasd el e nép minden főemberét, és akasztasd föl őket az ÚR előtt fényes nappal, hogy elforduljon Izráelről az ÚR fölgerjedt haragja.
Num 25:5 Mózes tehát így szólt Izráel bíráihoz: Mindenki ölje meg a maga emberei közül azokat, akik odaszegődtek Baal-Peórhoz.
Num 25:6 Íme, épp akkor jött valaki Izráel fiai közül, és egy midjáni nőt hozott testvérei közé Mózes szeme láttára és Izráel fiai egész gyülekezetének szeme láttára. Azok pedig sírtak a gyülekezet sátrának bejáratánál.
Num 25:7 Amikor meglátta ezt Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája, kilépett a gyülekezet közül, és kezébe vette dárdáját.
Num 25:8 Bement az izráeli férfi után a sátorba, és hason szúrta mindkettőjüket, mind az izráeli férfit, mind az asszonyt. És megszűnt a csapás Izráel fiai között.
Num 25:9 De meghaltak a csapás miatt huszonnégyezren.
Num 25:10 Akkor így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 25:11 Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája elfordította haragomat Izráel fiairól, mivel haragom szerint bánt velük. Ezért nem pusztítom ki felindulásomban Izráel fiait.
Num 25:12 Mondd meg tehát: Íme, szövetségemet, a békesség szövetségét adom neki.
Num 25:13 Övé és utódaié lesz a papság szövetsége örökre, mivel bosszút állt Istenéért, és engesztelést végzett Izráel fiaiért.
Num 25:14 A megölt izráeli férfinak a neve pedig, akit a midjáni asszonnyal együtt öltek meg, Zimri volt, Szálu fia, a Simeon nemzetség háza népének főembere.
Num 25:15 A megölt midjáni asszony neve pedig Kozbi volt, Cúr leánya, akinek az atyja Midján egyik nemzetségének a feje volt.
Num 25:16 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 25:17 Támadjátok meg a midjániakat, és verjétek le őket,
Num 25:18 mert megtámadtak titeket az ő cselszövéseikkel, amelyeket Peór és az ő húguk, Kozbi, az egyik midjáni fejedelem leánya révén szőttek ellenetek, akit megöltek a Peór miatt támadt csapás napján.
Num 26:1 A csapás után így szólt az ÚR Mózeshez és Eleázárhoz, Áron pap fiához:
Num 26:2 Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét húszesztendőstől fölfelé, atyáik háza népe szerint. Mindenkit, aki hadra fogható Izráelben.
Num 26:3 Mózes és Eleázár, a pap tehát így szólt hozzájuk Móáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben:
Num 26:4 Vegyétek számba a népet, húszesztendőstől fölfelé, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek. Izráel fiai, akik kijöttek Egyiptom földjéről, ezek voltak:
Num 26:5 Izráel elsőszülöttje Rúben. Rúben fiai voltak: Hanók, tőle való a hanóki nemzetség, Pallútól a pallúi nemzetség.
Num 26:6 Hecróntól a hecróniak nemzetsége, Karmitól a karmiak nemzetsége.
Num 26:7 Ezek a rúbeni nemzetségek. Számuk negyvenháromezer-hétszázharminc.
Num 26:8 Pallú fia volt Eliáb.
Num 26:9 Eliáb fiai pedig Nemuél, Dátán és Abirám. Ez a Dátán és Abirám a gyülekezet főemberei voltak, akik Kórah csoportjával együtt föllázadtak Mózes és Áron ellen, az ÚR ellen támadva.
Num 26:10 Ezért a föld megnyitotta száját, és elnyelte őket Kórahhal annak a csoportnak a halálakor, mikor intő például a tűz kétszázötven férfit megemésztett.
Num 26:11 De Kórah fiai nem haltak meg.
Num 26:12 Simeon fiai nemzetségeik szerint ezek: Nemuéltól a nemuéli nemzetség, Jámíntól a jámíni nemzetség, Jákíntól a jákíni nemzetség.
Num 26:13 Zerahtól a zerahi nemzetség, Saultól a sauli nemzetség.
Num 26:14 Ezek Simeon nemzetségei: huszonkétezer-kétszáz.
Num 26:15 Gád fiai nemzetségeik szerint ezek: Cefóntól a cefóni nemzetség, Haggitól a haggi nemzetség, Súnitól a súni nemzetség.
Num 26:16 Oznitól az ozni nemzetség, Éritől az éri nemzetség,
Num 26:17 Aródtól az aródi nemzetség, Arélitól az aréli nemzetség.
Num 26:18 Ezek Gád fiainak nemzetségei, szám szerint negyvenezer-ötszáz.
Num 26:19 Júda fiai: Ér és Ónán. De Ér és Ónán meghalt Kánaán földjén.
Num 26:20 Júda fiai pedig nemzetségeik szerint ezek voltak: Sélától a sélái nemzetség, Pérectől a péreci nemzetség, Zerahtól a zerahi nemzetség.
Num 26:21 Pérec fiai ezek voltak: Hecróntól a hecróni nemzetség, Hámúltól a hámúli nemzetség.
Num 26:22 Ezek Júda nemzetségei, szám szerint hetvenhatezer-ötszáz.
Num 26:23 Issakár fiai nemzetségeik szerint ezek: Tólától a tólái nemzetség, Púvától a púvai nemzetség,
Num 26:24 Jásúbtól a jásúbi nemzetség, Simróntól a simróni nemzetség.
Num 26:25 Ezek Issakár nemzetségei, szám szerint hatvannégyezer-háromszáz.
Num 26:26 Zebulon fiai nemzetségeik szerint ezek: Szeredtől a szeredi nemzetség, Élóntól az élóni nemzetség, Jahleéltól a jahleéli nemzetség.
Num 26:27 Ezek Zebulon nemzetségei, szám szerint hatvanezer-ötszáz.
Num 26:28 József fiai nemzetségeik szerint ezek: Manassé és Efraim.
Num 26:29 Manassé fiai: Mákírtól a mákíri nemzetség. Mákír nemzette Gileádot. Gileádtól való a gileádi nemzetség.
Num 26:30 Ezek Gileád fiai: Íezertől az íezeri nemzetség, Hélektől a héleki nemzetség.
Num 26:31 Aszriéltól az aszriéli nemzetség, Sikemtől a sikemi nemzetség.
Num 26:32 Semidától a semidái nemzetség és Héfertől a héferi nemzetség.
Num 26:33 Celofhádnak pedig, Héfer fiának nem voltak fiai, csak leányai. Celofhád leányainak nevei: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá.
Num 26:34 "Ezek Manassé nemzetségei; a számuk ötvenkétezer-hétszáz."
Num 26:35 Efraim fiai pedig nemzetségeik szerint ezek voltak: Sútelahtól a sútelahi nemzetség, Bekertől a bekeri nemzetség, Tahantól a tahani nemzetség.
Num 26:36 Sútelah fia volt Érán, akitől az éráni nemzetség való.
Num 26:37 Ezek Efraim fiainak nemzetségei, szám szerint harmickétezer-ötszáz. Ezek voltak József fiai nemzetségeik szerint.
Num 26:38 Benjámin fiai nemzetségeik szerint ezek: Belától a belai nemzetség, Asbéltól az asbéli nemzetség, Ahirámtól az ahirámi nemzetség.
Num 26:39 Súfámtól a súfámi nemzetség, Húfámtól a húfámi nemzetség.
Num 26:40 Bela fiai voltak: Ard és Naamán. Ardtól az ardi nemzetség, Naamántól a naamáni nemzetség.
Num 26:41 "Ezek Benjámin fiai nemzetségeik szerint; a számuk összesen negyvenötezer-hatszáz."
Num 26:42 Ezek Dán fiai nemzetségeik szerint: Súhámtól a súhámi nemzetség. Ezek Dán nemzetségei: nemzetségeik szerint
Num 26:43 a súhámiak minden nemzetsége, szám szerint hatvannégyezer-négyszáz.
Num 26:44 Ásér fiai nemzetségeik szerint ezek: Jimnától a jimnái nemzetség, Jisvitől a jisvi nemzetség, Beriától a beriai nemzetség.
Num 26:45 Beria fiaitól: Hebertől a heberi nemzetség, Malkiéltól a malkiéli nemzetség.
Num 26:46 Ásér leányának a neve Szerah volt.
Num 26:47 Ezek Ásér fiainak nemzetségei, szám szerint ötvenháromezer-négyszáz.
Num 26:48 Naftáli fiai nemzetségeik szerint ezek: Jahceéltől a jahceéli nemzetség, Gúnitól a gúni nemzetség.
Num 26:49 Jécertől a jéceri nemzetség, Sillémtől a sillémi nemzetség.
Num 26:50 Ezek Naftáli fiai nemzetségeik szerint. Számuk negyvenötezer-négyszáz.
Num 26:51 Ez Izráel fiainak száma: hatszázegyezer-hétszázharminc fő.
Num 26:52 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 26:53 Ezek között kell fölosztani a földet örökségül, neveik és számuk szerint.
Num 26:54 A nagyobb létszámúnak adj nagyobb örökséget, a kisebb létszámúnak pedig kisebbet. Mindegyik az ő száma szerint kapjon örökséget.
Num 26:55 De sorsvetéssel osszátok föl a földet. Atyjuk törzseinek nevei szerint örököljenek.
Num 26:56 Sorsvetéssel osszátok ki az örökséget a nagyoknak és a kicsiknek egyaránt.
Num 26:57 Ezek voltak a léviták nemzetségéből számba vettek: Gérsóntól a gérsóni nemzetség, Keháttól a keháti nemzetség, Meráritól a merári nemzetség.
Num 26:58 Ezek Lévi nemzetségei: a libni nemzetség, a hebróni nemzetség, a mahli nemzetség, a músi nemzetség, a kórahi nemzetség. Kehát nemzette Amrámot.
Num 26:59 Amrám felesége Jókebed volt, Lévi leánya, aki Egyiptomban született. Ő szülte Amrámnak Áront, Mózest és lánytestvérüket, Mirjámot.
Num 26:60 Áronnak született Nádáb, Abihú, Eleázár és Ítámár.
Num 26:61 De Nádáb és Abihú meghalt, mert idegen tűzzel áldoztak az ÚR előtt.
Num 26:62 Az ő számuk huszonháromezer férfi, egy hónapostól fölfelé. De ezeket nem Izráel fiaival együtt vették számba, mivel nem kaptak örökséget Izráel fiai között.
Num 26:63 Ezeket vette számba Mózes és Eleázár pap, ők vették számba Izráel fiait Móáb mezőségén, Jerikóval szemben, a Jordán mellett.
Num 26:64 Ezek között azonban nem volt már senki azok közül, akiket Mózes és Áron pap akkor vett számba, amikor Izráel fiait a Sínai-pusztában vették számba.
Num 26:65 Mert az ÚR azt mondta róluk: Bizony meghalnak a pusztában. És senki sem maradt meg közülük, csak Káléb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia.
Num 27:1 Azután előálltak Celofhád leányai. Celofhád Héfer fia volt, ez Gileád fia volt, ez Mákír fia, ez pedig József fiának, Manassénak fia volt. Ezek pedig leányainak nevei: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá.
Num 27:2 Mózes, Eleázár pap, a vezető emberek és az egész gyülekezet elé álltak a gyülekezet sátrának bejáratánál, és azt mondták:
Num 27:3 Atyánk meghalt a pusztában. De nem volt azok között, akik lázadást szítottak az ÚR ellen Kórah csoportjában, hanem a saját bűnéért halt meg, és nem voltak fiai.
Num 27:4 Miért vesszen ki atyánk neve a nemzetségéből azért, mert nem volt fia? Adj nekünk örökséget atyánk testvérei között.
Num 27:5 Mózes pedig az ÚR elé vitte ügyüket.
Num 27:6 Az ÚR azt mondta Mózesnek:
Num 27:7 Helyesen szólnak Celofhád leányai. Adj nekik örökségi birtokot atyjuk testvérei között, és juttasd nekik atyjuk örökségét.
Num 27:8 Izráel fiainak pedig így szólj: Ha valaki meghal, és nincs fia, akkor adjátok örökségét a leányának.
Num 27:9 Ha pedig nincs leánya, akkor adjátok örökségét a testvéreinek.
Num 27:10 Ha pedig nincsenek testvérei, akkor adjátok az örökségét atyja testvéreinek.
Num 27:11 "Ha pedig nincsenek az atyjának testvérei, akkor adjátok az örökségét annak, aki a legközelebbi rokona a nemzetségében; azé legyen. Legyen ez Izráel fiai között törvényes rendelkezés, ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek."
Num 27:12 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Menj föl ide az Abárim-hegyre, és tekintsd meg azt a földet, amelyet Izráel fiainak adtam.
Num 27:13 Miután pedig megláttad, te is népedhez takaríttatsz, amint odakerült testvéred, Áron is.
Num 27:14 Mert föllázadtatok parancsom ellen a Cin-pusztában, amikor perlekedett a gyülekezet, és nem dicsőítettetek meg engem ama vizeknél az ő szemük előtt, a Meríbá vizeinél Kádésban, a Cin-pusztában!
Num 27:15 Ekkor így szólt Mózes az ÚRhoz:
Num 27:16 Az ÚR, a minden élőnek lelket adó Isten, rendeljen férfiút e gyülekezet élére,
Num 27:17 aki kimenjen és bemenjen előttük, kivigye és bevigye őket, hogy ne legyen az ÚR gyülekezete olyan, mint a pásztor nélkül való juhok.
Num 27:18 Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek: Vedd magad mellé Józsuét, Nún fiát, azt a férfiút, akiben van lélek. Tedd őreá a kezedet,
Num 27:19 állítsd Eleázár pap elé és az egész gyülekezet elé, és bízd meg őt a szemük láttára.
Num 27:20 Adj neki a hatalmadból, hogy hallgasson rá Izráel fiainak egész gyülekezete.
Num 27:21 Azután álljon Eleázár pap elé, és kérjen döntést az ÚRtól az urím sorsvetése útján. Az ő szava szerint induljanak harcba, és az ő szava szerint térjenek haza Izráel minden fiával, az egész gyülekezettel együtt.
Num 27:22 Úgy cselekedett tehát Mózes, ahogy az ÚR parancsolta neki. Vette Józsuét, Eleázár pap és az egész gyülekezet elé állította,
Num 27:23 rátette a kezét, és megbízást adott neki úgy, ahogy az ÚR meghagyta Mózes által.
Num 28:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 28:2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Vigyázzatok arra, hogy a megszabott időben mutassátok be a nekem szóló áldozatot, az én kenyeremet kedves illatú tűzáldozatul.
Num 28:3 Mondd meg nekik: Ezt a tűzáldozatot mutassátok be az ÚRnak: naponként két ép, egyesztendős bárányt állandó égőáldozatul.
Num 28:4 Az egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig este készítsd el.
Num 28:5 És egy efa finomliszt tizedrészét ételáldozatul egy hín sajtolt olaj negyedrészével összegyúrva.
Num 28:6 Állandó égőáldozat ez, amelyet a Sínai-hegyen rendeltem el kedves illatú tűzáldozatul az ÚRnak.
Num 28:7 A hozzá tartozó italáldozat pedig egy hín negyedrésze legyen egy-egy bárányhoz. A szentélyben öntsd ki a jó borból való italáldozatot az ÚR elé.
Num 28:8 A második bárányt estefelé készítsd el, s ugyanolyan étel- és italáldozatot készíts hozzá, mint reggel, jó illatú tűzáldozatul az ÚRnak.
Num 28:9 Szombatnapon pedig két ép, egyesztendős bárányt áldozz és kéttized efa olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul a hozzá tartozó italáldozattal együtt.
Num 28:10 Ezt a szombati állandó égőáldozatot be kell mutatni szombatonként az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül.
Num 28:11 Hónapjaitok első napján is mutassatok be az ÚRnak egészen elégő áldozatul két bikaborjút, egy kost és hét ép, egyesztendős bárányt.
Num 28:12 Mindegyik bikához adjatok háromtized efa olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul, egy-egy kos mellé pedig kéttized efa olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul.
Num 28:13 Egy-egy bárány mellé pedig egy-egy tized efa olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak.
Num 28:14 A hozzájuk való italáldozat pedig fél hín bor legyen egy bikához, egyharmad hín egy koshoz és egynegyed hín egy bárányhoz. Ez az újhold égőáldozata havonként, az esztendő hónapjai szerint.
Num 28:15 Egy kecskebakot is készítsetek el bűnért való áldozatul az ÚRnak az állandó égőáldozaton kívül, italáldozatával együtt.
Num 28:16 Az első hónapban pedig, a hónap tizennegyedik napján kezdődik az ÚR páskája.
Num 28:17 E hó tizenötödik napján is ünnep van. Hét napon át kovásztalan kenyeret kell enni.
Num 28:18 Az első napon szent összegyülekezés legyen. Semmi hétköznapi munkát ne végezzetek,
Num 28:19 hanem tűzáldozatul mutassatok be elégő áldozatot az ÚRnak: két fiatal bikát, egy kost, hét egyesztendős bárányt, amelyek épek legyenek.
Num 28:20 A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal kevert finomliszt legyen: a bikához háromtized, a koshoz kéttized vékával adjatok.
Num 28:21 Egy-egy bárány mellé egy-egy tizedrészt adjatok bárányonként.
Num 28:22 És bűnért való áldozatul egy bakot mutassatok be, hogy engesztelés legyen értetek.
Num 28:23 A reggeli égőáldozaton kívül, amely állandó égőáldozat, készítsétek el ezeket is.
Num 28:24 Ezek szerint készítsétek el naponként, hét napon át az ÚR kedves illatú tűzáldozati eledelét. Az állandó égőáldozaton kívül kell elkészíteni a hozzá tartozó italáldozattal együtt.
Num 28:25 A hetedik napon is legyen szent összegyülekezésetek. Semmi hétköznapi munkát ne végezzetek.
Num 28:26 A zsengék napján is, amikor új ételáldozatot mutattok be az ÚRnak, azaz a hetek ünnepén, legyen szent összegyülekezésetek. Semmi hétköznapi munkát ne végezzetek,
Num 28:27 hanem mutassatok be kedves illatú égőáldozatul az ÚRnak két bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős bárányt.
Num 28:28 A hozzájuk tartozó ételáldozat háromtized efa olajjal kevert finomliszt legyen mindegyik bikához, két tized egy koshoz,
Num 28:29 a hét bárányhoz pedig egy-egy tizedrész bárányonként.
Num 28:30 Egy kecskebakot is mutassatok be, hogy engesztelés legyen értetek.
Num 28:31 Az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton kívül készítsétek el ezeket. Épek legyenek italáldozatukkal együtt.
Num 29:1 A hetedik hónapban, a hónap első napján szent összegyülekezésetek legyen. Semmi hétköznapi munkát ne végezzetek. A kürtzengés napja ez nektek.
Num 29:2 Készítsetek elégő áldozatot kedves illatul az ÚRnak: egy bikaborjút, egy kost, hét ép, egyesztendős bárányt,
Num 29:3 hozzájuk ételáldozatul háromtized efa olajjal kevert finomlisztet a bikához, kéttized részt a koshoz
Num 29:4 és bárányonként egyegy tizedrészt a bárányhoz.
Num 29:5 Egy kecskebakot bűnért való áldozatul, hogy engesztelés legyen értetek.
Num 29:6 Az újhold napján végzendő egészen elégő áldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton kívül, az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton és italáldozataikon kívül az ő rendjük szerint legyen ez kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak.
Num 29:7 A hetedik hónap tizedik napján is szent összegyülekezésetek legyen. Tartóztassátok meg magatokat, semmi munkát ne végezzetek!
Num 29:8 Vigyetek az ÚRnak kedves illatú elégő áldozatul egy bikaborjút, egy kost, hét hibátlan, egyesztendős bárányt, amelyek épek legyenek,
Num 29:9 és hozzájuk tartozó ételáldozatul háromtized efa olajjal kevert finomlisztet a bikához, kéttized részt a koshoz
Num 29:10 és bárányonként egy-egy tizedrészt a bárányhoz.
Num 29:11 Egy kecskebakot bűnért való áldozatul az engesztelésre való bűnáldozaton kívül és az állandó égőáldozaton, a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.
Num 29:12 A hetedik hónap tizenötödik napján is szent összegyülekezésetek legyen. Semmi hétköznapi munkát ne végezzetek, és az ÚR ünnepét hét napig ünnepeljétek.
Num 29:13 Vigyetek az ÚRnak egészen elégő áldozatot kedves illatú tűzáldozatul: tizenhárom bikaborjút, két kost, tizennégy egyesztendős bárányt, amelyek mind hibátlanok legyenek.
Num 29:14 Hozzájuk ételáldozatul olajjal kevert finomliszt legyen, háromtized efát egy-egy bikához mind a tizenhárom bikánál, kéttized vékával egy-egy koshoz mind a két kosnál,
Num 29:15 egy-egy tized részt minden bárány mellé a tizennégy báránynál.
Num 29:16 Egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.
Num 29:17 A második napon pedig tizenkét bikaborjút, két kost, tizennégy ép, egyesztendős bárányt.
Num 29:18 A hozzájuk járó étel- és italáldozat pedig a bikák, a kosok, a bárányok száma szerint a szokásnak megfelelő legyen.
Num 29:19 Egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.
Num 29:20 Harmadnap pedig tizenegy bikaborjút, két kost, tizennégy ép, egyesztendős bárányt,
Num 29:21 a hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, a kosok és a bárányok száma szerint a szokásnak megfelelő legyen.
Num 29:22 Vigyetek egy kecskebakot is bűnért való áldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.
Num 29:23 Negyednapon pedig tíz bikaborjút, két kost, tizennégy ép, egyesztendős bárányt,
Num 29:24 a hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, a kosok és a bárányok száma szerint a szokásnak megfelelő legyen.
Num 29:25 Egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.
Num 29:26 Ötödnapon kilenc bikaborjút, két kost, tizennégy ép, egyesztendős bárányt.
Num 29:27 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, a kosok és a bárányok száma szerint a szokásnak megfelelő legyen.
Num 29:28 Egy bakot bűnért való egészen elégő áldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.
Num 29:29 Hatodnapon nyolc bikát, két kost, tizennégy ép, egyesztendős bárányt.
Num 29:30 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, a kosok és a bárányok száma szerint a szokásnak megfelelő legyen.
Num 29:31 Egy bakot bűnért való áldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.
Num 29:32 A hetedik napon pedig hét bikát, két kost, tizennégy ép, egyesztendős bárányt.
Num 29:33 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, a kosok és a bárányok száma szerint a szokásnak megfelelő legyen.
Num 29:34 Egy bakot bűnért való áldozatul az állandó égőáldozaton kívül és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.
Num 29:35 A nyolcadik napon záróünnepet tartsatok, semmi hétköznapi munkát ne végezzetek.
Num 29:36 Vigyetek az ÚRnak egészen elégő áldozatot kedves illatú tűzáldozatul: egy bikát, egy kost, hét ép, egyesztendős bárányt.
Num 29:37 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bika, a kos és a bárányok száma szerint a szokásnak megfelelő legyen.
Num 29:38 És egy bakot bűnért való áldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.
Num 29:39 Ezeket áldozzátok az ÚRnak a ti ünnepeiteken azokon kívül, amiket fogadalomból és szabad akaratból mutattok be égőáldozatul, hálaáldozatul, étel- és italáldozatul.
Num 29:40 És elmondta Mózes Izráel fiainak mindazt, amit az ÚR parancsolt neki.
Num 30:1 Majd így szólt Mózes Izráel fiainak a törzsfőihez: Ezt parancsolta az ÚR:
Num 30:2 ha egy férfi fogadalmat tesz az ÚRnak, vagy esküt tesz arra, hogy megtartóztatja magát, ne szegje meg szavát, hanem úgy tegyen, ahogy kimondta.
Num 30:3 Ha pedig nő tesz fogadalmat az ÚRnak, és annak megtartására kötelezi magát még apja házában, lány korában,
Num 30:4 "s apja hallja a fogadalmát és azt, hogy fogadalommal kötelezte el magát, és nem ellenezte az apja, akkor megáll minden fogadalma; minden elkötelezés fönnáll, amelylyel elkötelezte magát."
Num 30:5 Ha pedig megtiltja azt az apja azon a napon, amelyen hallotta, nem áll fönn semmi fogadalma és elkötelezése, amellyel elkötelezte magát, és az ÚR is megbocsát neki, mert apja tiltotta meg azt.
Num 30:6 Ha pedig férjhez megy, és így terhelik őt a fogadalmai vagy ajkán kiszalasztott szava, amellyel elkötelezte magát,
Num 30:7 és hallja a férje, és nem szól ellene azon a napon, amelyen hallotta azt, akkor fönnállnak fogadalmai. Elkötelezései is fönnállnak, amelyekkel elkötelezte magát.
Num 30:8 Ha pedig azon a napon, amelyen hallja a férje, megtiltja azt, akkor érvénytelenné teszi annak fogadalmát, amelyet magára vett, és az ajkán kiszalasztott szavát, amellyel elkötelezte magát. Az ÚR is megbocsát neki.
Num 30:9 De az özvegyasszonynak és a férjétől elbocsátottnak minden fogadalma fönnáll, amellyel elkötelezi magát.
Num 30:10 Ha pedig egy asszony férje házában tesz fogadalmat, vagy esküvéssel kötelezi magát valami megtartására,
Num 30:11 ha hallotta a férje, és nem szól ellene, nem tiltja meg azt, akkor minden fogadalma fennáll. Minden elkötelezése fennáll, amellyel elkötelezte magát.
Num 30:12 De ha a férje teljesen érvénytelenné teszi azokat azon a napon, amelyen hallotta, nem áll fenn többé semmi, ami az ő ajkán kijött, sem fogadalma, sem az ő maga elkötelezése. A férje érvénytelenné tette azokat, és az ÚR megbocsát neki.
Num 30:13 Minden fogadalmát és minden esküvéssel való elkötelezését a maga megtartóztatására a férje teszi érvényessé vagy érvénytelenné.
Num 30:14 Ha a férje egyáltalán nem szól neki egy egész napig, akkor megerősíti minden fogadalmát vagy minden elkötelezését, amelyet magára vett. Megerősíti azokat, mert nem szólt neki azon a napon, amelyen hallotta.
Num 30:15 Ha pedig később érvényteleníti azokat, miután hallotta, ő hordozza az asszony bűnének terhét.
Num 30:16 Ezeket a rendelkezéseket parancsolta az ÚR Mózesnek a férjre és feleségére, az apára és leányára vonatkozólag, amikor az még leánykorában apja házában van.
Num 31:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 31:2 Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon, azután népedhez takaríttatsz.
Num 31:3 Ezért így szólt Mózes a néphez: Készítsetek föl férfiakat magatok közül a harcra, és induljanak Midján ellen, hogy bosszút álljanak az ÚRért Midjánon.
Num 31:4 Izráel minden törzséből törzsenként ezret-ezret küldjetek a harcba.
Num 31:5 Kiválogattak tehát Izráel sokaságából törzsenként ezret, tizenkétezer fölfegyverzett embert.
Num 31:6 Azután elküldte őket Mózes a harcba, törzsenként ezret, és velük Fineást, Eleázár pap fiát is, mivel a szent edények és a riadókürtök az ő keze alatt voltak.
Num 31:7 És harcoltak Midján ellen, ahogy megparancsolta az ÚR Mózesnek, és megöltek minden férfit.
Num 31:8 Az áldozatul esettekkel együtt megölték Midján királyait is: Evit, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát, Midján öt királyát. Bálámot, Beór fiát is megölték fegyverrel.
Num 31:9 A midjániak feleségeit és kisdedeiket azonban foglyul ejtették Izráel fiai, és elzsákmányolták minden jószágukat, minden nyájukat és egész vagyonukat.
Num 31:10 Fölperzseltek minden várost és minden falut, ahol a midjániak laktak.
Num 31:11 Azután az egész zsákmányt, minden embert és állatot
Num 31:12 odavittek Mózeshez, Eleázár paphoz és Izráel fiainak gyülekezetéhez, a foglyokat és a megszerzett zsákmányt a táborba, Móáb síkságán a Jordán mellett, Jerikóval szemben.
Num 31:13 Kiment tehát Mózes, Eleázár pap és a gyülekezet minden vezetője eléjük a táboron kívülre.
Num 31:14 De Mózes megharagudott a sereg vezetőire, az ezredesekre és századosokra, akik megjöttek a harcból.
Num 31:15 Azt mondta nekik Mózes: Hát ti életben hagytátok az összes asszonynépet?
Num 31:16 Pedig ők voltak, akik Izráel fiait Bálám tanácsára hűtlenségre bírták az ÚR ellen Peór kedvéért. Ezért érte csapás az ÚR gyülekezetét.
Num 31:17 Most azért öljetek meg minden fiúgyermeket és minden asszonyt, aki már volt együtt férfival.
Num 31:18 De hagyjatok életben magatoknak minden leánygyermeket, aki még nem volt együtt férfival.
Num 31:19 "Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig. Aki pedig megölt valakit, és aki hullát érintett, mind tisztítsa meg magát a harmadik és a hetedik napon a foglyaival együtt;"
Num 31:20 minden ruhát, minden bőrből való holmit, minden kecskeszőrből való készítményt és minden faeszközt tisztítsatok meg.
Num 31:21 Eleázár pap pedig azt mondta a katonáknak, akik a harcból visszatértek: Ez a törvény rendelkezése, amelyet az ÚR parancsolt Mózesnek:
Num 31:22 Az aranyat, az ezüstöt, a rezet, a vasat, az ónt és az ólmot mindenképpen,
Num 31:23 de minden egyebet is, ami állja a tüzet, vigyétek át a tűzön, és megtisztul, de a tisztító vízzel is tisztítsátok meg. Minden mást pedig, ami nem állja a tüzet, vízen vigyetek át.
Num 31:24 Ruhátokat pedig mossátok ki a hetedik napon, és tiszták lesztek. Utána bemehettek a táborba.
Num 31:25 Újra szólt az ÚR Mózesnek, és azt mondta:
Num 31:26 Vedd számba a megszerzett prédát, az embereket és az állatokat Eleázár pappal és a gyülekezet családfőivel.
Num 31:27 Felezd meg a prédát a harcolók és az egész gyülekezet között.
Num 31:28 Vegyél egy részt az ÚRnak a harcoló férfiaktól, ötszázból egyet az emberek közül és az ökrök, a szamarak és a juhok közül ugyanúgy.
Num 31:29 Az ő fele részükből vegyétek el ezt, és adjad Eleázár papnak az ÚRnak szóló felemelt áldozatul.
Num 31:30 Az Izráel fiainak járó fele részből pedig ötvenenként végy el egy prédát emberekből, ökrökből, szamarakból, juhokból és minden állatból. Add azokat a lévitáknak, akik az ÚR hajlékáról gondoskodnak.
Num 31:31 És úgy cselekedett Mózes és Eleázár, a pap, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.
Num 31:32 A préda, azaz annak a zsákmánynak maradéka, amelyet a harcoló nép zsákmányolt, hatszázhetvenötezer juh,
Num 31:33 hetvenkétezer ökör
Num 31:34 és hatvanegyezer szamár volt.
Num 31:35 A leányok közül emberi lélek, aki nem volt együtt férfival, összesen harminckétezer volt.
Num 31:36 Ez volt az egyik fele a harcból hazatértek zsákmányának: háromszázharminchétezer-ötszáz juh.
Num 31:37 Az ÚR része pedig a juhokból hatszázhetvenöt volt.
Num 31:38 Az ökör pedig harminchatezer, és azokból az ÚR része hetvenkettő.
Num 31:39 A szamár harmincezerötszáz volt, belőlük az ÚR része hatvanegy.
Num 31:40 Emberi lélek pedig tizenhatezer volt, ebből az ÚR része harminckét lélek.
Num 31:41 Ezután Mózes az ÚR részét fölemelt áldozatul Eleázár papnak adta, ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek.
Num 31:42 Az Izráel fiaira eső másik fele részt elvette Mózes a harcosoktól.
Num 31:43 A zsákmány gyülekezetre eső fele része ez volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh,
Num 31:44 harminchatezer marha,
Num 31:45 harmincezer-ötszáz szamár,
Num 31:46 ember pedig tizenhatezer lélek.
Num 31:47 Az Izráel fiaira eső fele részből pedig egyetegyet vett el Mózes minden ötvenből, emberekből és állatokból egyaránt, és a lévitáknak adta őket, akik az ÚR hajlékáról gondoskodnak, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.
Num 31:48 Akkor odamentek Mózeshez a hadsereg vezetői, az ezredesek és századosok,
Num 31:49 és azt mondták Mózesnek: Mi, a te szolgáid megszámláltuk a harcosokat, akik a kezünk alatt voltak, és senki sem veszett el közülünk.
Num 31:50 Ezért mindenki elhozta az ÚRnak szóló áldozatul, amit talált: aranyeszközöket, karláncokat, karpereceket, gyűrűket, fülbevalókat, nyakláncokat, hogy engesztelést szerezzenek nekünk az ÚR előtt.
Num 31:51 Mózes és Eleázár pap átvette tőlük az aranyat és az összes ékszerfélét.
Num 31:52 Az összes arany, amelyet az ezredesek és századosok fölajánlottak az ÚRnak, tizenhatezer-hétszázötven sékel volt.
Num 31:53 A harcosok közül mindenki zsákmányolt magának is.
Num 31:54 Miután elvette Mózes és Eleázár pap az aranyat az ezredesektől és századosoktól, bevitték a gyülekezet sátrába, az ÚR elé, emlékeztetőül Izráel fiaira.
Num 32:1 Rúben és Gád fiainak igen sok jószáguk volt. Amikor látták Jazér és Gileád földjét, hogy íme, az a hely állattartásra alkalmas,
Num 32:2 odamentek Gád és Rúben fiai, és így szóltak Mózeshez, Eleázárhoz, a paphoz és a gyülekezet vezető embereihez:
Num 32:3 Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón,
Num 32:4 az a föld, amelyet megvert az ÚR az Izráel fiainak gyülekezete előtt, állattartásra való, szolgáidnak pedig sok jószáguk van.
Num 32:5 Majd azt mondták: Ha megnyertük tetszésedet, hadd kapják ezt a földet örökségül szolgáid, és ne vigyél át minket a Jordánon.
Num 32:6 Mózes pedig azt felelte Gád fiainak és Rúben fiainak: Testvéreitek harcba vonulnak, ti pedig itt maradnátok?!
Num 32:7 Miért akarjátok elbátortalanítani Izráel fiainak szívét attól, hogy bemenjenek arra a földre, amelyet az ÚR nekik adott?
Num 32:8 Atyáitok is így tettek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy nézzék meg azt a földet.
Num 32:9 Fölmentek az Eskól-völgyig, megnézték a földet, és elbátortalanították Izráel fiainak szívét attól, hogy bemenjenek arra a földre, amelyet az ÚR nekik adott.
Num 32:10 Ezért föllobant az ÚR haragja azon a napon, és így esküdött meg:
Num 32:11 Az Egyiptomból feljött emberek húszesztendőstől fölfelé nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivel nem követtek engem tökéletesen.
Num 32:12 Kivéve a kenizzi Kálébot, Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők tökéletesen követték az URat.
Num 32:13 Föllángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és negyven esztendeig hagyta őket bolyongani a pusztában, amíg el nem pusztult az az egész nemzedék, amely gonoszt cselekedett az ÚR szemében.
Num 32:14 És íme, most fölkeltetek atyáitok nyomán ti, bűnös emberek maradékai, hogy az ÚR fellobant haragjának tüzét még növeljétek Izráel ellen!
Num 32:15 Ha elfordultok az ő útjaitól, még tovább is ott hagyja Izráelt bolyongani a pusztában, és elvész miattatok az egész nép!
Num 32:16 Ekkor közelebb mentek hozzá, és azt mondták: Állatainknak juhaklokat és kicsinyeinknek városokat építünk itt,
Num 32:17 mi magunk pedig fölfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai előtt, míg bevisszük őket a lakóhelyükre. Gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e föld lakosai miatt.
Num 32:18 Nem térünk vissza addig a házainkba, amíg Izráel fiai közül ki-ki meg nem kapja a maga örökségét.
Num 32:19 Mert nem kívánunk tőlük részt az örökségből a Jordánon túl és tovább, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten.
Num 32:20 Ekkor azt mondta nekik Mózes: Ha azt cselekszitek, amit mondtatok, hogy az ÚR előtt fölfegyverkeztek a harcra,
Num 32:21 és átmegy közületek mindenki mint fegyveres a Jordánon az ÚR színe előtt, amíg ő ki nem űzi az ellenségeit maga elől,
Num 32:22 és ha csak azután tértek vissza, ha az a föld meghódol az ÚR előtt, akkor ártatlanok lesztek őelőtte és Izráel szemében, és örökségül kapjátok ezt a földet az ÚRtól.
Num 32:23 De ha nem így cselekszetek, íme, vétkeztek az ÚR ellen. És tudjátok meg, hogy vétketek büntetése utolér titeket!
Num 32:24 Építsetek magatoknak városokat kicsinyeitek számára és aklokat juhaitoknak. De amit fogadtatok, azt tartsátok meg.
Num 32:25 Ekkor így szóltak Gád fiai és Rúben fiai Mózeshez: Szolgáid úgy tesznek, ahogy te parancsolod, urunk.
Num 32:26 Kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle állataink ott maradnak Gileád városaiban,
Num 32:27 szolgáid pedig átmennek mindnyájan fölfegyverkezve harcolni az ÚR előtt, ahogy az én uram mondja.
Num 32:28 Parancsot adott azért felőlük Mózes Eleázárnak, a papnak és Józsuénak, Nún fiának és az Izráel fiainak törzseiből való családfőknek.
Num 32:29 Azt mondta nekik Mózes: Ha Gád fiai és Rúben fiai mindnyájan átmennek veletek a Jordánon fölfegyverkezve az ÚR színe előtt, és meghódol a föld előttetek, akkor adjátok nekik birtokul Gileád földjét.
Num 32:30 Ha azonban nem kelnek át veletek fegyveresen, akkor köztetek kapjanak birtokot Kánaán földjén.
Num 32:31 Gád és Rúben fiai így válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogy az ÚR meghagyta szolgáidnak.
Num 32:32 Átmegyünk fegyveresen az ÚR színe előtt Kánaán földjére, de örökségünk birtoka legyen itt, a Jordánon innen.
Num 32:33 Nekik adta tehát Mózes (tudniillik Gád fiainak, Rúben fiainak és József fiának, Manassé fél törzsének) Szíhónnak, az emóriak királyának országát és Ógnak, Básán királyának országát, azt a területet a rajta lévő városokkal és határaikkal együtt és a környező területek városait.
Num 32:34 Fölépítették Gád fiai Díbónt, Atárótot, Aróért,
Num 32:35 AtrótSófánt, Jazért, Jogbohát,
Num 32:36 Bét-Nimrát és BétHáránt, ezeket a bekerített városokat és hozzá a juhaklokat.
Num 32:37 Rúben fiai pedig fölépítették Hesbónt, Elálét, Kirjátaimot,
Num 32:38 Nebót, Baal-Meónt, amelyeknek megváltoztatták a nevét, továbbá Szibmát. Ezeket a neveket adták azoknak a városoknak, amelyeket fölépítettek.
Num 32:39 Mákírnak, Manassé fiának a fiai pedig Gileádba vonultak, bevették, és kiűzték az ott lakó emóriakat.
Num 32:40 Mózes Gileádot Mákírnak, Manassé fiának adta, és az ott telepedett le.
Num 32:41 Jáír pedig, Manassé fia, elment, bevette a hozzájuk tartozó falvakat, és Jáír falvainak nevezte őket.
Num 32:42 Nóbah is elment, bevette Kenátot és városait, és Nóbahnak nevezte el a maga nevéről.
Num 33:1 Ezek Izráel fiainak szálláshelyei, amióta seregeik kijöttek Egyiptom földjéről, Mózes és Áron vezetésével.
Num 33:2 Mózes ugyanis az ÚR parancsára följegyezte elindulásukat táborhelyeikről. Ezek a ő szálláshelyeik, ahonnan elindultak:
Num 33:3 Ramszeszből az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján indultak el. A páska után való napon jöttek ki az ÚR fölemelt kezével Izráel fiai egész Egyiptom szeme láttára,
Num 33:4 miközben az egyiptomiak sorra temették azokat az elsőszülöttjeiket, akiket megölt az ÚR közülük, mikor ítéletet tartott isteneiken.
Num 33:5 Tehát Izráel fiai elindultak Ramszeszből, és tábort ütöttek Szukkótban.
Num 33:6 Elindultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, amely a puszta szélén van.
Num 33:7 Elindultak Étámból, és Pí-Hahírót felé fordultak, amely Baal-Cáfón előtt van, és tábort ütöttek Migdól előtt.
Num 33:8 Elindultak Pí-Hahírótból, és átmentek a tengeren átkelve a pusztába. Háromnapi járóföld megtétele után az Étám-pusztában tábort ütöttek Márában.
Num 33:9 Elindultak Márából, és eljutottak Élimbe. Élimben tizenkét forrás volt és hetven pálmafa. Tábort ütöttek ott.
Num 33:10 Elindultak Élimből, és tábort ütöttek a Vörös-tenger mellett.
Num 33:11 Továbbindultak a Vörös-tengertől, és tábort ütöttek a Szin-pusztában.
Num 33:12 Elindultak a Szin-pusztából, és tábort ütöttek Dofkában.
Num 33:13 Elindultak Dofkából, és tábort ütöttek Álúsban.
Num 33:14 Elindultak Álúsból, és tábort ütöttek Refídímben. De ott nem volt a népnek ivóvize.
Num 33:15 Elindultak Refídímből, és tábort ütöttek a Sínai-pusztában.
Num 33:16 Elindultak a Sínai-pusztából, és tábort ütöttek Kibrót-Hattaavában.
Num 33:17 Elindultak KibrótHattaavából, és tábort ütöttek Hacérótban.
Num 33:18 Elindultak Hacérótból, és tábort ütöttek Ritmában.
Num 33:19 Elindultak Ritmából, és tábort ütöttek Rimmón-Perecben.
Num 33:20 Elindultak Rimmón-Perecből, és tábort ütöttek Libnában.
Num 33:21 Elindultak Libnából, és tábort ütöttek Risszában.
Num 33:22 Elindultak Risszából, és tábort ütöttek Kehélátában.
Num 33:23 Elindultak Kehélátából, és tábort ütöttek a Seferhegynél.
Num 33:24 Elindultak a Sefer-hegytől, és tábort ütöttek Harádában.
Num 33:25 Elindultak Harádából, és tábort ütöttek Makhélótban.
Num 33:26 Elindultak Makhélótból, és tábort ütöttek Tahatban.
Num 33:27 Elindultak Tahatból, és tábort ütöttek Terahban.
Num 33:28 Elindultak Terahból, és tábort ütöttek Mitkában.
Num 33:29 Elindultak Mitkából, és tábort ütöttek Hasmónában.
Num 33:30 Elindultak Hasmónából, és tábort ütöttek Mószérótban.
Num 33:31 Elindultak Mószérótból, és tábort ütöttek Bené-Jaakánban.
Num 33:32 Elindultak Bené-Jaakánból, és tábort ütöttek Hór-Haggidgádban.
Num 33:33 Elindultak HórHaggidgádból, és tábort ütöttek Jotbátában.
Num 33:34 Elindultak Jotbátából, és tábort ütöttek Abrónában.
Num 33:35 Elindultak Abrónából, és tábort ütöttek Ecjón-Geberben.
Num 33:36 Elindultak Ecjón-Geberből, és tábort ütöttek a Cin-pusztában levő Kádésban.
Num 33:37 Elindultak Kádésból, és tábort ütöttek a Hór-hegynél, Edóm földjének szélén.
Num 33:38 Ekkor Áron pap fölment a Hór-hegyre az ÚR rendelése szerint, és meghalt ott az Izráel fiainak Egyiptom földjéről való kijövetele utáni negyvenedik esztendőben, az ötödik hónapban, a hónap elsején.
Num 33:39 Áron pedig százhuszonhárom esztendős volt, amikor meghalt a Hór-hegyen.
Num 33:40 Akkor meghallotta a kánaáni Arád királya (aki dél felől lakott Kánaán földjén), hogy jönnek Izráel fiai.
Num 33:41 Azok pedig elindultak a Hór-hegytől, és tábort ütöttek Calmónában.
Num 33:42 Elindultak Calmónából, és tábort ütöttek Púnónban.
Num 33:43 Elindultak Púnónból, és tábort ütöttek Óbótban.
Num 33:44 Elindultak Óbótból, és tábort ütöttek Ijjé-Háabárimban, Móáb határán.
Num 33:45 Elindultak Ijjímből, és tábort ütöttek Díbón-Gádban.
Num 33:46 Elindultak Díbón-Gádból, és tábort ütöttek Almón-Diblátaimban.
Num 33:47 Elindultak Almón-Diblátaimból, és tábort ütöttek az Abárim-hegységnél, a Nébóval szemben.
Num 33:48 Elindultak az Abárim-hegységtől, és tábort ütöttek Móáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.
Num 33:49 Ott táboroztak a Jordán mellett Bét-Hajjesimóttól ÁbélHassittimig Móáb mezőségén.
Num 33:50 Így szólt az ÚR Mózesnek Móáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben:
Num 33:51 Beszélj Izráel fiaival, és mondd meg nekik: Amikor átmentek a Jordánon Kánaán földjére,
Num 33:52 akkor űzzétek ki annak a földnek minden lakosát magatok elől, és pusztítsátok el minden írásos kövüket és minden öntött bálványképüket, és minden áldozóhalmukat rontsátok le!
Num 33:53 Űzzétek ki a föld lakóit, és lakjatok ott. Nektek adtam azt a földet, hogy ti birtokoljátok.
Num 33:54 Azt a földet pedig sorsvetés által vegyétek birtokotokba nemzetségeitek szerint. A nagyobb számúnak nagyobb örökséget adjatok, a kisebb számúnak kisebb örökséget. Ahova a sors esik valaki számára, az legyen az övé. Atyáitok törzsei szerint vegyétek át birtokotokat.
Num 33:55 Ha pedig nem űzitek ki annak a földnek a lakosait magatok elől, akkor akiket meghagytok közülük, szálkává lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban, és ellenségeitek lesznek nektek azon a földön, amelyen lakni fogtok.
Num 33:56 És akkor veletek cselekszem úgy, ahogy velük gondoltam cselekedni.
Num 34:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 34:2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Ha bementek Kánaán földjére az a föld, tudniillik Kánaán földje, jut nektek örökségül a következő határok szerint:
Num 34:3 déli határotok a Cin-pusztától fogva Edóm határáig húzódjék, majd a Sós-tenger végétől kelet felé.
Num 34:4 Kerülje meg a határ dél felől az Akrabbim-hágót, és menjen Cin felé, és Kádés-Barneától délre végződjék. Haladjon tovább Hacar-Addárig, és menjen át Acmón felé.
Num 34:5 Azután a határ Acmóntól forduljon Egyiptom patakjáig, és a tengernél végződjék.
Num 34:6 Nyugati határotok a nagy tenger legyen. Ez legyen a nyugati határotok.
Num 34:7 Északi határotok pedig ez legyen: a nagy tengertől fogva húzzatok határt a Hór-hegy felé.
Num 34:8 A Hór-hegy felé húzzatok határt a hamáti útig. A határ vége pedig Cedádnál legyen.
Num 34:9 Majd haladjon tovább a határ Zifrón felé, és Hacar-Énánnál legyen a vége. Ez legyen az északi határotok.
Num 34:10 A keleti határt pedig Hacar-Énántól Sefámig húzzátok meg.
Num 34:11 Sefámtól menjen le a határ Riblának, Aintól keletre, és ereszkedjék tovább kelet felé, míg el nem éri a Kinneret-tó partját.
Num 34:12 Azután haladjon a határ a Jordán felé, és a Sós-tengernél végződjék. Ez legyen országotok határa körös-körül.
Num 34:13 Azután ezt a parancsot adta Mózes Izráel fiainak: Ezt a földet osszátok fel sorsvetéssel, amint megparancsolta az ÚR, és adjátok oda a kilenc és fél törzsnek.
Num 34:14 Mert Rúben fiainak törzse atyáik háza szerint, Gád fiainak törzse atyáik háza szerint és Manassé törzsének fele megkapták már örökségüket.
Num 34:15 Két és fél törzs megkapta örökségét a Jordánon túl, Jerikóval szemben, kelet felé.
Num 34:16 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
Num 34:17 Név szerint ezek a férfiak osszák föl örökségül azt a földet: Eleázár, a pap és Józsué, Nún fia.
Num 34:18 Vegyetek magatok mellé törzsenként egy-egy fejedelmet a földnek örökségül való elosztására.
Num 34:19 Név szerint ezeket a férfiakat: Júda törzséből Káléb, Jefunne fia.
Num 34:20 Simeon fiainak törzséből Semúél, Ammihúd fia.
Num 34:21 Benjámin törzséből Elidád, Kiszlón fia.
Num 34:22 Dán fiainak törzséből Bukki fejedelem, Jogli fia.
Num 34:23 József fiai közül Manassé fiainak a törzséből Hanniél fejedelem, Éfód fia.
Num 34:24 Efraim fiainak törzséből pedig Kemúél fejedelem, Siftán fia.
Num 34:25 Zebulon fiainak törzséből Elicáfán fejedelem, Parnak fia.
Num 34:26 Issakár fiainak törzséből Paltiél fejedelem, Azzan fia.
Num 34:27 Ásér fiainak törzséből Ahihúd fejedelem, Selómi fia.
Num 34:28 És Naftáli fiainak törzséből Pedahél fejedelem, Ammihúd fia.
Num 34:29 Ezek azok, akiknek megparancsolta az ÚR, hogy osszák ki az örökséget Izráel fiainak Kánaán földjén.
Num 35:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez Móáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben:
Num 35:2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy örökségül kapott birtokukból Lévi fiainak adjanak át városokat lakóhelyül. A városok körül pedig adjatok legelőt is a lévitáknak,
Num 35:3 hogy azokban a városokban lakjanak, a legelők pedig marháiknak, jószágaiknak és mindenféle állatuknak a tartására szolgáljanak.
Num 35:4 A városoknak, amelyeket a lévitáknak adtok, a város falától kifelé ezerkönyöknyire terjedjenek a legelői körös-körül.
Num 35:5 Mérjetek azért a városon kívül, kelet felől kétezer könyököt, dél felől is kétezer, nyugat felől kétezer és észak felől kétezer könyököt úgy, hogy a város középen legyen. Ez legyen számukra a városok legelője.
Num 35:6 A városok közül pedig, amelyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, arra rendelve, hogy oda menekülhessen, aki embert ölt. Ezeken kívül negyvenkét várost adjatok.
Num 35:7 Összesen tehát negyvennyolc várost kell adnotok a lévitáknak legelőikkel együtt.
Num 35:8 Úgy adjátok a városokat Izráel fiainak örökségéből, hogy attól, akinek több van, többet vegyetek, és attól, akinek kevesebb jutott, kevesebbet vegyetek el. Mindegyik törzs a neki jutó örökséghez mérten adjon városaiból a lévitáknak.
Num 35:9 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek:
Num 35:10 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik: „Amikor átmentek a Jordánon Kánaán földjére,
Num 35:11 válasszatok ki városokat, amelyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda menekülhessen a gyilkos, ha nem szándékosan öl meg valakit.
Num 35:12 Legyenek e városok menedékül a vérbosszuló ellen, hogy ne haljon meg a gyilkos, amíg ítéletre nem áll a gyülekezet elé.
Num 35:13 A városok közül hat legyen menedékvárosul.
Num 35:14 "Hármat jelöljetek ki a Jordánon túl és hármat Kánaán földjén; ezek menedékvárosok legyenek."
Num 35:15 Menedékül legyen ez a hat város Izráel fiainak, a jövevényeknek és a közöttük lakozó idegeneknek, hogy oda menekülhessen az, aki nem szándékosan ölt meg valakit.
Num 35:16 Ha azonban valaki vaseszközzel úgy üt meg mást, hogy az belehal, gyilkos az. Halállal kell lakolnia.
Num 35:17 Ha valaki a kezébe kerülő kővel, amely halált okozhat, úgy üti meg a másikat, hogy belehal, gyilkos az. Halállal kell lakolnia.
Num 35:18 Vagy ha valaki a kezébe kerülő faeszközzel, amely halált okozhat, úgy üti meg a másikat, hogy belehal, gyilkos az. Halállal kell lakolnia.
Num 35:19 Maga a vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost. Ölje meg, mihelyt találkozik vele.
Num 35:20 Ha valaki gyűlöletből ellöki a másikat, vagy szántszándékkal úgy hajít rá valamit, hogy az belehal,
Num 35:21 vagy ellenséges indulatból üti meg úgy a kezével, hogy belehal, halállal kell lakolnia, mert gyilkos az. A vérbosszuló rokon ölje meg, mihelyt találkozik vele.
Num 35:22 Ha pedig csak hirtelen, ellenséges indulat nélkül löki meg a másikat, vagy nem szántszándékkal dobta meg valamilyen eszközzel
Num 35:23 vagy kővel, amely halált okozhat, de úgy ejtette rá, hogy nem látta, és az belehalt, ámbár nem volt ő annak ellensége, nem is kereste annak vesztét,
Num 35:24 akkor e törvények szerint ítéljen a gyülekezet az emberölő és a vérbosszuló rokon között.
Num 35:25 Mentse meg a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokon kezéből, és küldje vissza a gyülekezet az ő menedékvárosába, amelybe szaladt, és lakjon abban, amíg meg nem hal a szent olajjal fölkent főpap.
Num 35:26 Ha pedig kimegy a gyilkos menedékvárosának határából, amelybe szaladt,
Num 35:27 és a vérbosszuló rokon menedékvárosának határán kívül találja őt, akkor megölheti az a vérbosszuló rokon a gyilkost, nem terheli őt annak vére.
Num 35:28 Mert menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig. De a főpap halála után visszatérhet a gyilkos az ő öröksége földjére.
Num 35:29 Ezek legyenek nálatok az ítélettételre szolgáló rendelkezések nemzedékről nemzedékre minden lakhelyeteken.
Num 35:30 Ha valaki megöl valakit, csak tanúk szavára szabad megölni a gyilkost. De egy tanú nem lehet elég senki ellen a halálos ítélethez.
Num 35:31 Az olyan gyilkos életéért azonban ne fogadjatok el váltságdíjat, aki halálra méltó gonosz, hanem halállal kell lakolnia.
Num 35:32 A főpap haláláig attól sem fogadhattok el váltságdíjat, hogy visszamehessen, és öröksége földjén lakozzék, aki a menedékvárosába futott.
Num 35:33 Ne szentségtelenítsétek meg azt a földet, amelyen laktok. Mert a vér megszentségteleníti a földet, és a földnek nem lehet engesztelést szerezni a rajta kiöntött vér miatt, csak annak vére által, aki kiontotta.
Num 35:34 Ne tegyétek hát tisztátalanná azt a földet, ahol laktok, ahol én is lakozom. Mert én, az ÚR, Izráel fiai között lakozom.”
Num 36:1 Azután odamentek Mózeshez a családfők Gileád fiainak nemzetségéből, aki Mákírnak, Manassé fiának a fia volt József fiának a nemzetségéből, és beszélni kezdtek Mózes és Izráel fiainak a családfői előtt.
Num 36:2 Azt mondták: „Neked, uram, megparancsolta az ÚR, hogy sors által add ezt a földet örökségül Izráel fiainak. Ekkor azt is megparancsolta neked, uram, az ÚR, hogy testvérünknek, Celofhádnak az örökségét leányainak add oda.
Num 36:3 Ha azonban Izráel fiai közül egy másik törzs fiaihoz mennek feleségül, akkor az örökségük kiszakad a mi atyáink örökségéből, és odacsatolják annak a törzsnek az örökségéhez, amelyhez ők kerülnek, és így a mi örökségünk kisebb lesz.
Num 36:4 Sőt mikor Izráel fiainál a kürtzengés ünnepe lesz, örökségüket akkor is annak a törzsnek az örökségéhez csatolják, ahová feleségül mentek. Ily módon atyáink törzseinek örökségéből elkerül az ő örökségük.”
Num 36:5 Ekkor ilyen parancsot adott Mózes Izráel fiainak az ÚR szava szerint: József fiainak a törzse helyesen szól.
Num 36:6 Ez az, amit az ÚR Celofhád leányai felől parancsolt e szavakkal: Akihez jónak látják, ahhoz menjenek feleségül. De csak atyjuk törzsének háza népéből valóhoz menjenek feleségül,
Num 36:7 hogy ne szálljon át Izráel fiainak öröksége egyik törzsről a másikra, hanem Izráel fiai közül mindegyik ragaszkodjék atyái törzsének örökségéhez.
Num 36:8 Minden leány, aki örökséget kap Izráel fiainak törzsei közül, az ő atyja törzsének nemzetségéből valóhoz menjen feleségül, hogy Izráel fiai közül mindenki megtartsa atyái örökségét.
Num 36:9 És ne szálljon az örökség egyik törzsről a másikra, hanem Izráel fiainak törzsei közül mindegyik ragaszkodjék a maga örökségéhez.
Num 36:10 Celofhád leányai úgy cselekedtek, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.
Num 36:11 Celofhád leányai, Mahlá, Tircá, Hoglá, Milká és Nóá a nagybátyjuk fiaihoz mentek feleségül.
Num 36:12 József fiának, Manassé fiainak nemzetségéből valókhoz mentek feleségül, így örökségük atyjuk nemzetségének törzsénél maradt.
Num 36:13 Ezek azok a parancsolatok és végzések, amelyeket Mózes által parancsolt az ÚR Izráel fiainak Móáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.
Deu 1:1 Ezeket a szavakat mondta Mózes az egész Izráelnek a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Vörös-tengerrel szemben, Párán és Tófel, Lábán és Hacérót és Dí-Záháb között.
Deu 1:2 Tizenegy napi járóföld volt az út a Hórebtől, a Széír-hegyen át Kádés-Barneáig.
Deu 1:3 A negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónap első napján történt, hogy elmondta Mózes Izráel fiainak mindazt, amit az ÚR parancsolt neki felőlük,
Deu 1:4 miután megverte Szíhónt, az emóriak királyát, aki Hesbónban lakott, meg Ógot, Básán királyát, aki Astárótban lakott Edrei mellett.
Deu 1:5 Így kezdte Mózes magyarázni ezt a törvényt a Jordánon túl, Móáb földjén:
Deu 1:6 Az ÚR, a mi Istenünk, így szólt hozzánk a Hóreben: „Elég ideig laktatok e hegy alatt.
Deu 1:7 Forduljatok meg, induljatok, menjetek az emóriak hegyére és a vele szomszédos vidékekre, a mezőségre, a dombvidékre dél felé, a tenger partjára, a kánaániak földjére és a Libánonra, a nagy folyóvízig, az Eufrátesz folyamig.
Deu 1:8 Íme, elétek adtam ezt a földet. Menjetek be, és vegyétek birtokba azt a földet, amely felől megesküdött az ÚR a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik és utánuk az ő utódaiknak adja.”
Deu 1:9 Abban az időben azt mondtam nektek: „Nem tudom egyedül gondotokat viselni.
Deu 1:10 Az ÚR, a ti Istenetek annyira megsokasított titeket, hogy most már oly sokan vagytok, mint az égen a csillag.
Deu 1:11 Az ÚR, a ti atyáitok Istene szaporítson meg benneteket ezerszeresére annak, ahányan most vagytok, és áldjon meg, ahogyan megígérte nektek!
Deu 1:12 Hogyan hordozhatnám egymagam a bajaitokat, terheiteket és peres ügyeteket?
Deu 1:13 Válasszatok magatoknak a ti törzseitekből bölcs, értelmes és tapasztalt férfiakat, és én elöljáróitokká teszem őket.”
Deu 1:14 Ti így feleltetek nekem: „Helyesen mondtad, hogy mit tegyünk.”
Deu 1:15 Vettem tehát törzseitek főembereit, bölcs és ismert férfiakat, és elöljáróitokká tettem őket. Ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká minden törzsben.
Deu 1:16 Bíráitoknak pedig ezt parancsoltam abban az időben: „Hallgassátok meg testvéreiteket, és igazságosan ítéljetek mindenkinek az ügyében, akár testvéretekkel, akár jövevénnyel van dolgotok!
Deu 1:17 Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: a kicsit ugyanúgy hallgassátok meg, mint a nagyot. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet Istené. Ami pedig nehéznek látszik nektek, hozzátok énelém, és én meghallgatom.”
Deu 1:18 Így parancsoltam meg nektek abban az időben mindent, amit tennetek kell.
Deu 1:19 Azután elindultunk a Hórebtől, és bejártuk azt a nagy és félelmetes pusztát, amelyet az emóriak hegye felé menve láttatok, ahogy megparancsolta nekünk az ÚR, a mi Istenünk. Végül eljutottunk Kádés-Barneába.
Deu 1:20 Ott azt mondtam nektek: „Eljutottatok az emóriak hegyvidékére, amelyet nekünk ad az ÚR, a mi Istenünk.
Deu 1:21 Íme, eléd adta az ÚR, a te Istened ezt a földet: menj föl, vedd birtokodba, amint megmondta neked az ÚR, atyáid Istene. Ne félj, és meg ne rettenj!”
Deu 1:22 Ti pedig mindnyájan hozzám jöttetek, és azt mondtátok: „Küldjünk előre embereket, hogy kémleljék ki nekünk azt a földet, és hozzanak nekünk hírt az út felől, hogy melyiken menjünk föl, és a városok felől, amelyekbe be fogunk vonulni.”
Deu 1:23 Tetszett nekem ez a beszéd, és kiválasztottam közületek tizenkét férfit, minden törzsből egyet.
Deu 1:24 Ezek elindultak, és fölmentek a hegyvidékre, és eljutottak az Eskól-völgyig, és kikémlelték.
Deu 1:25 Szedtek a kezükbe annak a földnek a gyümölcséből, és elhozták hozzánk. Hírt is hoztak nekünk, azt mondták: „Jó az a föld, amelyet az ÚR, a mi Istenünk ad nekünk.”
Deu 1:26 Ti azonban nem akartatok fölmenni, hanem pártot ütöttetek az ÚRnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.
Deu 1:27 Zúgolódtatok a sátraitokban, és azt mondtátok: „Azért hozott ki bennünket az ÚR Egyiptom földjéről, mert gyűlöl minket. Az emóriak kezébe akar adni minket, hogy elpusztítson.
Deu 1:28 Hova mehetnénk?” Testvéreink megrettentették a szívünket, amikor azt mondták: „Nagyobb és szálasabb nálunk az a nép. Nagy városokat láttunk, a falaik égig érnek, sőt még Anák-fiakat is láttunk ott!”
Deu 1:29 Akkor azt mondtam nektek: „Ne rettegjetek, és ne féljetek tőlük.
Deu 1:30 "Az ÚR, a ti Istenetek előttetek megy, ő harcol értetek ugyanúgy, ahogy Egyiptomban cselekedett veletek szemetek láttára;"
Deu 1:31 és a pusztában is láttad, hogy úgy hordozott téged az ÚR, a te Istened, ahogy az ember a fiát hordozza, mind az egész úton, amelyen jártatok, míg erre a helyre nem jutottatok.”
Deu 1:32 Mégsem hittetek az ÚRnak, a ti Isteneteknek,
Deu 1:33 aki előttetek járt az úton, éjjel tűzben és nappal felhőben, hogy helyet szemeljen ki nektek, ahol táborozhattok, hogy megmutassa nektek az utat, amelyen járhattok.
Deu 1:34 Mikor az ÚR meghallotta beszédeteket, megharagudott, és megesküdött e szavakkal:
Deu 1:35 „E gonosz nemzedékből senki sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.
Deu 1:36 Kivéve Kálébot, Jefunne fiát. Ő meglátja, és neki és fiainak adom azt a földet, amelyre lábát tette, mert tökéletesen követte az URat.”
Deu 1:37 Még rám is megharagudott az ÚR miattatok, és azt mondta: „Te sem mész be oda!
Deu 1:38 Józsué, Nún fia, aki előtted áll, ő megy be oda. Ezért biztasd őt, mert ő osztja el az örökséget Izráelnek.
Deu 1:39 De gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, és fiaitok, akik még nem tudják, mi a jó, és mi a gonosz, ők bemennek majd oda, mert nekik adom, és ők veszik birtokba.
Deu 1:40 Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Vörös-tenger felé.”
Deu 1:41 Erre azt feleltétek nekem: „Vétkeztünk az ÚR ellen. Fölvonulunk és harcolunk, pontosan úgy, ahogy az ÚR, a mi Istenünk parancsolta nekünk!” És mindegyikőtök felövezte magát a maga harci eszközeivel, és készek voltatok fölmenni arra a hegyre.
Deu 1:42 De az ÚR azt mondta nekem: „Mondd meg nekik: Ne menjetek föl, és ne harcoljatok, hogy meg ne verjenek ellenségeitek, mert nem vagyok köztetek.”
Deu 1:43 Én elmondtam ezt nektek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az ÚR parancsa ellen, vakmerősködtetek, és fölmentetek a hegyre.
Deu 1:44 De kijöttek ellenetek a hegyvidéken lakó emóriak, és űzőbe vettek, mint a méhek, és vágtak benneteket Széírtől Hormáig.
Deu 1:45 Akkor visszatértetek onnan, és sírtatok az ÚR színe előtt, de nem hallgatta meg a szavatokat, és nem figyelt rátok.
Deu 1:46 Ezért kellett Kádésban olyan hosszú ideig laknotok.
Deu 2:1 Azután megfordultunk, és elindultunk a pusztába, a Vörös-tenger felé, ahogy az ÚR mondta nekem, és sokáig kerülgettük a Széír-hegyet.
Deu 2:2 Azután így szólt hozzám az ÚR:
Deu 2:3 Már eleget kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok észak felé.
Deu 2:4 Ezt parancsold a népnek: „Mikor átmentek testvéreiteknek, Ézsau fiainak a határán, akik Széírben laknak, noha félnek tőletek, mégis igen vigyázzatok!
Deu 2:5 Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből nektek egy talpalatnyit sem, mert Ézsaunak adtam a Széír-hegyet örökségül.
Deu 2:6 Pénzen vásároljatok tőlük ennivalót, hogy ehessetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy ihassatok.
Deu 2:7 Mert az ÚR, a te Istened megáldott téged kezed minden munkájában. Tudja, hogy e nagy pusztaságban jársz. Immár negyven esztendeje veled van az ÚR, a te Istened, nem szűkölködtél semmiben.”
Deu 2:8 Akkor átmentünk testvéreink, Ézsau fiai között, akik Széírben, a síkság útján laknak, amely Élattól és Ecjón-Gebertől indul ki. Azután megfordultunk, és átmentünk Móáb pusztájának az útjára.
Deu 2:9 Ekkor azt mondta nekem az ÚR: Ne harcolj Móáb ellen, és ne ingereld harcra, mert nem adok az ő földjéből neked semmi örökséget, mert Lót fiainak adtam Árt örökségül.
Deu 2:10 Az émiek laktak ott azelőtt, amely olyan nagy, számos és szálas nép, mint az anákok.
Deu 2:11 Őket is refáiaknak tartották, mint az anákokat, de a móábiak émieknek hívták őket.
Deu 2:12 Széírben pedig a hóriak laktak azelőtt, akiket Ézsau fiai kiűztek és kiirtottak, és az ő helyükre telepedtek, ahogyan Izráel is bánt az ő örökségének földjével, amelyet az ÚR adott neki.
Deu 2:13 Most azért induljatok, és keljetek át a Zered-patakon. Át is keltünk a Zeredpatakon.
Deu 2:14 Az idő pedig harmincnyolc esztendő volt, amíg Kádés-Barneából elindultunk, és átkeltünk a Zered-patakon, mialatt kiveszett a táborból a harcosok egész nemzedéke, ahogyan megesküdött nekik az ÚR.
Deu 2:15 Bizony, az ÚR keze volt rajtuk, és addig pusztította őket, míg mind kipusztultak a táborból.
Deu 2:16 Amikor ezek a harcosok mind meghaltak és kipusztultak a nép közül,
Deu 2:17 így szólt hozzám az ÚR:
Deu 2:18 „Te ma átmész Árnál Móáb határán.
Deu 2:19 Amikor közel jutsz Ammón fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok neked Ammón fiainak a földjéből örökséget, minthogy Lót fiainak adtam azt örökségül.”
Deu 2:20 Ezt is a refáiak földjének tartották. Régen refáiak laktak ott, akiket az ammóniak zamzummiaknak hívtak.
Deu 2:21 Ez a nép olyan nagy, számos és szálas volt, mint az anákok, de kipusztította őket az ÚR az ammóniak elől, és ők el is foglalták birtokaikat, és a helyükre telepedtek.
Deu 2:22 Ugyanúgy, ahogyan Ézsaunak a Széír-hegyen lakó fiaival is tette az ÚR, amikor kiirtotta előlük a hóriakat, és azok elfoglalták a birtokukat, s az ő helyükön laknak mind e mai napig.
Deu 2:23 Az avviak a Gáza környéki falvakban laktak, de kiirtották őket a kaftóriak, akik Kaftórból jöttek, és a helyükre telepedtek.
Deu 2:24 Induljatok hát útnak, keljetek át az Arnón-patakon. Íme, kezedbe adtam az emóri Szíhónt, Hesbón királyát, országával együtt. Kezdj hozzá, foglald el a földjét és harcolj ellene!
Deu 2:25 E napon kezdek az ég alatt lakó népekben félelmet és rettegést támasztani, hogy akik híredet hallják, megrendüljenek és reszkessenek miattad.
Deu 2:26 Akkor követeket küldtem a Kedémótpusztából Szíhónhoz, Hesbón királyához ezzel a békességes üzenettel:
Deu 2:27 Hadd menjek át a földeden! Mindig csak az országúton haladok, nem térek le se jobbra, se balra.
Deu 2:28 Eleséget pénzen adj nekem, hogy egyem, vizet is pénzen adj nekem, hogy igyam, csak hadd vonuljak át,
Deu 2:29 ahogy megengedték azt nekem Ézsau fiai, akik Széírben laknak, és a móábiak, akik Árban laknak, amíg átkelek a Jordánon arra a földre, amelyet az ÚR, a mi Istenünk ad nekünk!
Deu 2:30 De nem akarta Szíhón, Hesbón királya, hogy átmenjünk a földjén, mert megkeményítette az ÚR, a te Istened a lelkét, és engedetlenné tette szívét, hogy kezedbe adja őt, amint nyilvánvaló e mai napig.
Deu 2:31 Az ÚR pedig azt mondta nekem: Íme, elkezdem átadni neked Szíhónt és földjét. Kezdj hozzá, foglald el, hogy a földje örökséged legyen.
Deu 2:32 Kijött elénk Szíhón Jahacba egész hadinépével, hogy megvívjon velünk.
Deu 2:33 De az ÚR, a mi Istenünk kezünkbe adta, és levertük őt és fiait és egész népét.
Deu 2:34 Elfoglaltuk minden városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat és gyermekeket. Nem hagytunk elmenekülni senkit.
Deu 2:35 Csak az állatokat tartottuk meg zsákmányként és az elfoglalt városokból való prédát.
Deu 2:36 Az Arnón-patak partján fekvő Aróértól és a völgyben levő várostól fogva Gileádig egy város sem volt, amellyel ne bírtunk volna. Valamennyit a kezünkbe adta az ÚR, a mi Istenünk.
Deu 2:37 De Ammón fiainak földjéhez nem közeledtél, sem a Jabbók-patak egész partjához, sem a hegyen levő városokhoz, sem semmi olyanhoz, amelyektől eltiltott téged az ÚR, a mi Istenünk.
Deu 3:1 Majd megfordultunk, és Básán felé vonultunk, és kijött elénk Óg, Básán királya egész népével, hogy megvívjon velünk Edreiben.
Deu 3:2 De az ÚR azt mondta nekem: Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt egész népével és országával együtt. Úgy bánj el vele, ahogy Szíhónnal, az emóriak királyával cselekedtél, aki Hesbónban lakott.
Deu 3:3 És kezünkbe adta az ÚR, a mi Istenünk Ógot is, Básán királyát és egész népét, és úgy megvertük őt, hogy egy sem menekülhetett el.
Deu 3:4 Abban az időben elfoglaltuk minden városát, nem volt város, amelyet el ne vettünk volna tőlük: hatvan várost, Argób egész vidékét, a básánbeli Óg országát.
Deu 3:5 Ezek a városok mind magas kőfalakkal, kapukkal és zárakkal voltak megerősítve, ezenkívül volt még igen sok kerítetlen város is.
Deu 3:6 Mindet leromboltuk, ahogy Szíhónnal, Hesbón királyával elbántunk, eltöröltük az egész várost: férfiakat, asszonyokat és a kisdedeket is.
Deu 3:7 De az állatokat és a városokból való összes zsákmányt prédára vetettük magunk közt.
Deu 3:8 Így vettük el abban az időben az emóriak két királyának kezéből azt a földet, amely a Jordánon túl volt, az Arnón-pataktól fogva a Hermón hegyéig.
Deu 3:9 A szidóniak a Hermónt Szirjónnak, az emóriak pedig Szenírnek hívják.
Deu 3:10 Elfoglaltuk a síkság minden városát és az egész Gileádot meg az egész Básánt Szalkáig és Edreiig, amelyek a básánbeli Óg országának városai voltak.
Deu 3:11 Mert egyedül Óg, Básán királya maradt meg a refáiak maradéka közül. Íme, az ő ágya, a vaságy nem itt Rabbátban, az Ammón fiainál van-e? Kilenc könyök a hosszúsága, és négy könyök a szélessége a közönséges könyök szerint.
Deu 3:12 Azt a földet pedig, amelyet abban az időben örökségül birtokba vettünk az Arnónpatak mellett Aróértől fogva, valamint Gileád hegyvidékének a felét és városait a rúbenieknek és a gádiaknak adtam.
Deu 3:13 Gileád többi részét pedig és az egész Básánt, Óg országát Argób egész vidékével odaadtam Manassé fél törzsének. Az egész Básánt a refáiak földjének hívták.
Deu 3:14 Jáir, Manassé fia kapta Argób egész vidékét a gesúriak és maakáiak határáig. Azokat Básánnal együtt az ő nevéről Jáir falvainak hívják mindmáig.
Deu 3:15 Mákírnak pedig Gileádot adtam.
Deu 3:16 A rúbenieknek és a gádiaknak adtam Gileádból az Arnón-patakig terjedő részt, ahol a patak közepe a határ, és a Jabbókpatakig terjedő részt, amely Ammón fiainak határa,
Deu 3:17 valamint a síkságot és határul a Jordánt, a Kinneret-tótól a síkság tengeréig, a Sós-tengerig, amely a Piszgá-hegy lábánál van, keleten.
Deu 3:18 Ezt parancsoltam nektek abban az időben: Az ÚR, a ti Istenetek már nektek adta ezt a földet birtokul. Fegyverkezzetek föl, és mindnyájan, akik hadra foghatók vagytok, menjetek át testvéreiteknek, Izráel fiainak az élén.
Deu 3:19 "Csak feleségeitek, kicsinyeitek és állataitok maradjanak a városaitokban, amelyeket nektek adtam, mert tudom, hogy sok jószágotok van;"
Deu 3:20 mindaddig legyen így, amíg nyugalmat ad az ÚR testvéreiteknek is, mint nektek, és ők is birtokba veszik a földet, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl. Azután térjetek vissza, mindenki a saját örökségébe, amelyet nektek adtam.
Deu 3:21 Józsuénak ezt parancsoltam abban az időben: Saját szemeddel láttad mindazt, amit az ÚR, a ti Istenetek cselekedett azzal a két királlyal. Így bánik az ÚR mindazokkal az országokkal, amelyeken átmész.
Deu 3:22 Ne féljetek tőlük, mert maga az ÚR, a ti Istenetek harcol értetek!
Deu 3:23 Így könyörögtem az ÚRnak abban az időben:
Deu 3:24 Uram Isten, te elkezdted megmutatni szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet. Mert kicsoda olyan Isten a mennyben és a földön, aki olyan hatalmas tetteket vihetne véghez, mint te?
Deu 3:25 Hadd menjek át, kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, amely a Jordánon túl van, és azt a szép hegyvidéket és a Libánont!
Deu 3:26 De megharagudott énrám miattatok az ÚR, és nem hallgatott meg engem, hanem azt mondta nekem az ÚR: Elég ez neked, ne szólj már többet hozzám e dolog felől!
Deu 3:27 Menj föl a Piszgá tetejére, emeld föl a szemedet nyugat felé, észak felé, dél felé és kelet felé, és nézd meg a szemeddel, mert nem mész át ezen a Jordánon.
Deu 3:28 Józsuénak pedig parancsolj, bátorítsd és erősítsd őt, mert ő megy át e nép előtt, és ő teszi őket örököseivé annak a földnek, amelyet látsz.
Deu 3:29 Ezért ott maradtunk a völgyben, Bét-Peórral szemben.
Deu 4:1 Most pedig, ó, Izráel, hallgass azokra a rendelkezésekre és végzésekre, amelyekre tanítalak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok azt a földet, amelyet atyáitok Istene, az ÚR ad nektek.
Deu 4:2 Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet parancsolok nektek, el se vegyetek belőle, tartsátok meg az ÚRnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek.
Deu 4:3 Saját szemetekkel láttátok, amit az ÚR Baal-Peór miatt cselekedett: hogy mindazokat, akik Baal-Peórt követték, kipusztította közületek az ÚR, a ti Istenetek.
Deu 4:4 Ti pedig, akik ragaszkodtatok az ÚRhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek mindmáig.
Deu 4:5 Lássátok, megtanítottalak titeket azokra a rendelkezésekre és végzésekre, amelyeket az ÚR, az én Istenem megparancsolt nekem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelyre bementek, hogy birtokoljátok.
Deu 4:6 Tartsátok meg őket, és cselekedjetek azok szerint! Mert ezáltal lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják majd mind e rendelkezéseket, azt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
Deu 4:7 Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez oly közel volna istene, mint mihozzánk az ÚR, a mi Istenünk, valahányszor kiáltunk hozzá?!
Deu 4:8 És melyik nagy nemzet az, amelynek olyan rendelkezései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, amelyet én adok ma elétek?!
Deu 4:9 Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, amiket látott a szemed, és el ne távozzanak szívedből egész életedben, hanem ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal.
Deu 4:10 El ne felejtkezzél arról a napról, amelyen az ÚR, a te Istened előtt álltál a Hóreben, amikor azt mondta nekem az ÚR: Gyűjtsd egybe nekem a népet, hogy hallja beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem minden időben, amíg e földön élnek, és tanítsák meg erre fiaikat is.
Deu 4:11 Odajöttetek tehát, és megálltatok a hegy alatt. A hegy közepe pedig égig érő lánggal égett, bár sötétség, felhő és homály volt.
Deu 4:12 És szólt nektek az ÚR a tűz közepéből. A szavak hangját ti is hallottátok. Csak a hangot hallottátok, de alakot nem láttatok.
Deu 4:13 Kijelentette nektek szövetségét, parancsot adván nektek a tíz ige teljesítésére, és fölírta azokat két kőtáblára.
Deu 4:14 Engem is utasított az ÚR abban az időben, hogy tanítsalak meg titeket a rendelkezésekre és végzésekre, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelyre átmentek, hogy birtokba vegyétek.
Deu 4:15 Őrizzétek meg tehát jól a lelketeket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűz közepéből szólt hozzátok az ÚR a Hóreben.
Deu 4:16 "El ne vetemedjetek hát, és ne csináljatok magatoknak faragott képet, bármiféle bálványalakot férfi vagy nő formájára;"
Deu 4:17 "se valamilyen állat formájára, amely a földön van, se valamilyen levegőben röpködő madár formájára;"
Deu 4:18 "sem a földön csúszómászó állatok formájára; sem a föld alatt levő vizekben levő halak formájára."
Deu 4:19 Ne emeld föl szemedet úgy az égre, hogy látva a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét megtántorodjál, és leborulj előttük. Ne tiszteld azokat, amiket az ÚR, a te Istened minden népnek adott az egész ég alatt.
Deu 4:20 Titeket pedig kézen fogott az ÚR, és kihozott az egyiptomi vaskemencéből, hogy örökös népe legyetek, amely ma is vagytok.
Deu 4:21 De énrám megharagudott az ÚR miattatok, és megesküdött, hogy nem megyek át a Jordánon, és nem megyek be arra a jó földre, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked örökségül.
Deu 4:22 Nekem tehát e földön kell meghalnom, nem kelhetek át a Jordánon. De ti átkeltek, és birtokba veszitek azt a jó földet.
Deu 4:23 Vigyázzatok, hogy az ÚRnak, a ti Isteneteknek veletek kötött szövetségéről el ne feledkezzetek, és ne csináljatok magatoknak bármihez is hasonló faragott képet, amint megtiltotta az ÚR, a te Istened.
Deu 4:24 Mert az ÚR, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő.
Deu 4:25 Ha majd fiaitok és unokáitok születnek, és megvénhedtek azon a földön, és elvetemedtek, és bármihez hasonló faragott képet csináltok magatoknak, és gonoszt cselekszetek az ÚRnak, a ti Isteneteknek szeme előtt, haragra ingerelve őt,
Deu 4:26 bizonyságul hívom ellenetek e mai napon a mennyet és a földet, hogy bizony hamar kivesztek arról a földről, amelyre átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek. Nem éltek sok ideig rajta, hanem bizonyosan kipusztultok róla.
Deu 4:27 Szétszór titeket az ÚR a népek közé, és csak kevesen maradtok meg azok között a népek között, amelyek közé az ÚR szór benneteket.
Deu 4:28 Ott majd emberi kéz által csinált isteneknek szolgáltok: fának és kőnek, amelyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek, és nem szagolnak.
Deu 4:29 De ha keresni fogod ott az URat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívedből és teljes lelkedből keresed őt.
Deu 4:30 Mikor nyomorúságban leszel, és utolérnek téged mindezek az utolsó időkben, és megtérsz az ÚRhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz a szavára,
Deu 4:31 akkor, mivel irgalmas Isten az ÚR, a te Istened, nem hagy el téged, és nem hagy elveszni sem, nem feledkezik el atyáid szövetségéről, amely felől megesküdött nekik.
Deu 4:32 Mert tudakozzál csak a régi idők felől, amelyek előtted voltak, attól a naptól fogva, amelyen Isten embert teremtett e földre, az ég egyik szélétől az ég másik széléig: történt-e e nagy dologhoz hasonló, vagy lehetett-e hallani ehhez foghatót?
Deu 4:33 Hallotta-e bármely nép a tűz közepéből szóló Isten szavát, ahogy te hallottad, és mégis életben maradt?
Deu 4:34 Vagy megpróbálta-e egy isten is, hogy elmenjen, és népet válasszon magának a nemzetségek közül próbatételekkel, jelekkel, csodákkal, harcok árán, hatalmas kézzel, kinyújtott karral, nagy és félelmes tettek által, amint mindezt megcselekedte veletek az ÚR, a ti Istenetek Egyiptomban a szemetek láttára?
Deu 4:35 Csak te láthattad ezeket, hogy megtudd: az ÚR az Isten, és nincsen más rajta kívül!
Deu 4:36 Az égből hallatta veled szavát, hogy tanítson, a földön pedig nagy tüzet láttatott veled, és hallottad beszédét a tűz közepéből.
Deu 4:37 Mivel szerette atyáidat, és kiválasztotta utódaikat is, azért hozott ki téged Egyiptomból, előtted járván az ő nagy erejével.
Deu 4:38 Nálad nagyobb és erősebb népeket űz ki előled, hogy bevigyen téged, és neked adja az ő földjüket örökségül, ahogy ma megvalósult.
Deu 4:39 Tudd meg tehát a mai napon, és vésd a szívedbe, hogy az ÚR az Isten fönt a mennyben és alant e földön, és nincs más kívüle!
Deu 4:40 Tartsd meg azért rendelkezéseit és parancsolatait, amelyeket én ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és fiaidnak, és hogy hosszú ideig élhess azon a földön mindenkor, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked!
Deu 4:41 Akkor Mózes kijelölt három várost a Jordánon túl, napkeletre,
Deu 4:42 hogy oda menekülhessen az a gyilkos, aki nem szándékosan ölte meg felebarátját, akit nem is gyűlölt azelőtt, hogy ott életben maradhasson, ha bemenekült valamelyikbe e városok közül:
Deu 4:43 Becert a pusztában, a sík földön a Rúben fiainak területén, Rámótot Gileádban, Gád fiainak birtokát és Gólánt Básánban, a Manassé fiainak birtokát.
Deu 4:44 Ezt a törvényt adta Mózes Izráel fiainak.
Deu 4:45 Ezeket az intelmeket, rendelkezéseket és végzéseket mondta el Mózes Izráel fiainak, miután kijöttek Egyiptomból
Deu 4:46 a Jordánon túl, a Bét-Peórral szemben levő völgyben, Szíhónnak, az emóriak Hesbónban lakó királyának földjén, akit megvert Mózes Izráel fiaival együtt, miután kijöttek Egyiptomból.
Deu 4:47 Elfoglalták országát és Ógnak, Básán királyának földjét, az emóriak két királyáét, akik a Jordánon túl napkeletre laktak,
Deu 4:48 az Arnón-patak partján levő Aróértól a Szíon hegyéig, azaz a Hermónig,
Deu 4:49 és az egész síkságot a Jordántól napkeletre a síkság tengeréig, a Piszgá-hegy aljáig.
Deu 5:1 Mózes összehívta egész Izráelt, és azt mondta nekik: Hallgasd meg, Izráel, a rendelkezéseket és a végzéseket, amelyeket ma fületek hallatára mondok el, tanuljátok meg, tartsátok meg és teljesítsétek őket!
Deu 5:2 Az ÚR, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.
Deu 5:3 Nemcsak atyáinkkal kötötte az ÚR e szövetséget, hanem velünk is, akik íme, ma itt mindnyájan életben vagyunk.
Deu 5:4 Színről színre szólt veletek az ÚR a hegyen, a tűz közepéből.
Deu 5:5 Én pedig ott álltam akkor tiközöttetek és az ÚR között, hogy megjelentsem nektek az ÚR beszédét, mert ti féltetek a tűztől, és nem mertetek fölmenni a hegyre. Azt mondta:
Deu 5:6 Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
Deu 5:7 Ne legyen más istened rajtam kívül!
Deu 5:8 Ne csinálj magadnak faragott képet vagy valami hasonmást arról, ami fönn az égben vagy lenn a földön vagy a vizekben, a föld alatt van,
Deu 5:9 ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened féltőn szerető Isten vagyok. Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.
Deu 5:10 De irgalmasságot cselekszem ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.
Deu 5:11 Ne használd hiába az ÚRnak, a te Istenednek nevét, mert az ÚR nem hagyja büntetés nélkül azt, aki az ő nevét hiába használja.
Deu 5:12 Emlékezz meg a szombat napjáról, és szenteld meg, ahogyan megparancsolta neked az ÚR, a te Istened.
Deu 5:13 Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat.
Deu 5:14 De a hetedik nap az ÚRnak, a te Istenednek a nyugalomnapja. Semmi dolgot ne tégy azon, se magad, se a fiad, se a leányod, se a szolgád, se a szogálóleányod, se az ökröd, se a szamarad és semmiféle jószágod, se a jövevény, aki kapuidon belül van. Hadd pihenjen szolgád és szolgálóleányod úgy, mint te magad is.
Deu 5:15 Emlékezzél meg róla, hogy szolga voltál Egyiptom földjén, és kihozott onnan téged a te Istened, az ÚR erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az ÚR, hogy tartsd meg a nyugalom napját.
Deu 5:16 Tiszteld atyádat és anyádat, ahogy megparancsolta neked az ÚR, a te Istened, hogy hosszú ideig élj, és hogy jó dolgod legyen azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked.
Deu 5:17 Ne ölj!
Deu 5:18 Ne paráználkodj!
Deu 5:19 Ne lopj!
Deu 5:20 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
Deu 5:21 Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, szántóföldjét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé.
Deu 5:22 Ezeket az igéket mondta az ÚR a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tűz, a felhő és a homályosság közepéből nagy fennszóval, és nem többet. Fölírta két kőtáblára, és azokat átadta nekem.
Deu 5:23 Amikor hallottátok a szót a sötétség közepéből, a hegy pedig tűzzel égett, hozzám jöttetek törzseitek minden vezetőjével és véneitekkel,
Deu 5:24 és azt mondtátok: Íme, az ÚR, a mi Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, és hallottuk szavát a tűz közepéből. A mai napon pedig láttuk, hogy noha Isten beszél az emberhez, mégis életben maradhat.
Deu 5:25 De most miért haljunk meg? Hiszen megemészt minket ez a nagy tűz. Ha még tovább hallgatjuk az ÚRnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk.
Deu 5:26 Mert kicsoda az az összes halandó közül, aki hallotta a tűz közepéből szóló élő Isten szavát, mint mi, és életben maradt?
Deu 5:27 Járulj hát te őelé, és hallgasd meg mindazt, amit az ÚR, a mi Istenünk beszél, és majd te mondd el nekünk mindazt, amit az ÚR, a mi Istenünk mondott neked, és mi meghallgatjuk és megtesszük.
Deu 5:28 Amikor az ÚR meghallotta azokat a szavakat, amiket elmondtatok nekem, így szólt hozzám: Meghallottam e nép szavát, amelyet elmondtak neked. Mind jó, mind helyes az, amit mondtak.
Deu 5:29 Bárcsak ilyen maradna a szívük, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nekik és gyermekeiknek mindörökké!
Deu 5:30 Menj, és mondd meg nekik: „Térjetek vissza sátraitokba!”
Deu 5:31 Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam neked minden parancsolatomat, rendelkezésemet és végzésemet. Tanítsd meg ezekre őket, hogy ezek szerint cselekedjenek azon a földön, amelyet nekik adok örökségül.
Deu 5:32 Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, ahogy az ÚR, a ti Istenetek megparancsolta nektek. Ne térjetek el se jobbra, se balra.
Deu 5:33 Mindig azon az úton járjatok, amelyet az ÚR, a ti Istenetek megparancsolt nektek, hogy éljetek, jó dolgotok legyen, és hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyet birtokba vesztek.
Deu 6:1 Ezek azok a parancsolatok, rendelkezések és végzések, amelyekről azt parancsolta az ÚR, a ti Istenetek, hogy tanítsam meg nektek, hogy ezek szerint éljetek azon a földön, ahová most átkeltek, hogy birtokba vegyétek.
Deu 6:2 Féld az URat, a te Istenedet, és tartsd meg minden rendelkezését és parancsát, amelyeket én parancsolok neked, te magad, a fiad és az unokáid egész életetekben, hogy hosszú ideig élhessetek.
Deu 6:3 Ezért halld meg, Izráel, és tartsd meg és cselekedd ezeket, hogy jó dolgod legyen, és igen megsokasodj a tejjel és mézzel folyó földön, ahogy megígérte neked az ÚR, atyáid Istene.
Deu 6:4 Halld meg, Izráel: az ÚR, a mi Istenünk az egyetlen ÚR!
Deu 6:5 Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
Deu 6:6 Legyenek a szívedben ezek az igék, amelyeket ma parancsolok neked.
Deu 6:7 Tanítgasd ezekre fiaidat, és szólj ezekről, akár a házadban ülsz, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz.
Deu 6:8 Kösd ezeket jelül a kezedre, és legyenek homlokkötőül a szemeid fölött.
Deu 6:9 Írd föl ezeket házad ajtófélfáira és a kapuidra.
Deu 6:10 És amikor bevisz téged az ÚR, a te Istened a földre, amely felől megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad neked nagy és szép városokat, amelyeket nem te építettél,
Deu 6:11 és minden jóval telt házakat, amelyeket nem te töltöttél meg, és megásott kutakat, amelyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, amelyeket nem te ültettél, mégis ehetsz róluk jóllakásig,
Deu 6:12 akkor vigyázz, meg ne feledkezzél az ÚRról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából!
Deu 6:13 Féljed az URat, a te Istenedet, neki szolgálj, és az ő nevére esküdjél.
Deu 6:14 Ne kövess más isteneket azoknak a népeknek az istenei közül, amelyek körülötted vannak
Deu 6:15 – mert az ÚR, a te Istened, aki közötted van, féltőn szerető Isten –, hogy az ÚRnak, a te Istenednek a haragja föl ne gerjedjen ellened, és el ne töröljön téged a föld színéről.
Deu 6:16 Ne kísértsétek az URat, a ti Isteneteket, ahogy megkísértettétek Masszában!
Deu 6:17 Híven tartsátok meg az ÚRnak, a ti Isteneteknek a parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit, amelyeket parancsolt.
Deu 6:18 Azt cselekedjed, ami igaz és jó az ÚR szemében, hogy jó dolgod legyen, bemehess, és birtokba vehesd azt a jó földet, amelyet esküvel ígért az ÚR atyáidnak,
Deu 6:19 elűzve előled minden ellenségedet, ahogy megígérte.
Deu 6:20 Ha majd megkérdezi a fiad: „Mire valók ezek az intelmek, rendelkezések és végzések, amelyeket az ÚR, a mi Istenünk parancsolt nektek?”,
Deu 6:21 akkor így felelj fiadnak: „A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de kihozott minket az ÚR Egyiptomból hatalmas kézzel.
Deu 6:22 Az ÚR nagy és veszedelmes jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és egész háza népén a szemünk láttára.
Deu 6:23 Minket pedig kihozott onnan, hogy bevigyen minket, és nekünk adja azt a földet, amelyet esküvel ígért atyáinknak.
Deu 6:24 Akkor megparancsolta nekünk az ÚR, hogy tartsuk meg mindezt a rendelkezést, hogy féljük az URat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen egész életünkben, s életben tartson minket az ÚR, ahogy ez máig is van.
Deu 6:25 Így leszünk igazak az ÚR, a mi Istenünk előtt, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ő parancsolt nekünk.”
Deu 7:1 Amikor bevisz téged az ÚR, a te Istened a földre, amelyre most készülsz bemenni, hogy birtokba vedd, és sok népet elűz előled, a hettitákat, girgásiakat, emóriakat, kánaániakat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat: hét népet, amelyek nálad nagyobbak és erősebbek,
Deu 7:2 és az ÚR, a te Istened hatalmadba adja és megvered őket, akkor mindenestül pusztítsd el őket. Ne köss velük szövetséget, és ne könyörülj rajtuk.
Deu 7:3 "Sógorságot se szerezz velük. Leányaidat ne add fiaikhoz, és leányaik közül se vegyél feleséget fiaidnak;"
Deu 7:4 mert eltérítik fiaidat éntőlem, és más isteneknek fognak szolgálni. Akkor pedig fölgerjed ellenetek az ÚR haragja, és hamar kipusztít titeket.
Deu 7:5 Hanem ezt tegyétek velük: oltáraikat rontsátok le, áldozati oszlopaikat törjétek össze, szent berkeiket vágjátok ki, faragott istenképeiket pedig tűzzel égessétek meg.
Deu 7:6 Hiszen az ÚRnak, a te Istenednek szent népe vagy. Téged választott ki az ÚR, a te Istened, hogy saját népe légy neki minden nép közül e föld színén.
Deu 7:7 Nem azért szeret az ÚR, és nem azért választott ki titeket, mintha minden népnél többen volnátok, hiszen minden népnél kevesebben vagytok,
Deu 7:8 hanem azért hozott ki titeket az ÚR hatalmas kézzel, és azért szabadított meg a szolgaság házából, az egyiptomi fáraó kezéből, mert szeret titeket az ÚR, és megtartja az esküt, amelylyel megesküdött atyáitoknak.
Deu 7:9 "Tudd meg tehát, hogy az ÚR, a te Istened az Isten; hűséges Isten ő, aki megtartja szövetségét és az irgalmasságot ezerízig azok iránt, akik szeretik őt, és megtartják parancsolatait."
Deu 7:10 De személy szerint megfizet azoknak, akik gyűlölik őt: elveszíti őket. Nem késik megfizetni annak személy szerint, aki gyűlöli őt.
Deu 7:11 Tartsd meg tehát a parancsolatokat, a rendelkezéseket és végzéseket, amelyeket én parancsolok ma neked, hogy teljesítsd őket.
Deu 7:12 Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, megtartjátok és teljesítitek őket, akkor az ÚR, a te Istened is megtartja veled a szövetséget és irgalmasságot, amelyet esküvel fogadott meg atyáidnak,
Deu 7:13 és szeretni fog, megáld és megsokasít téged. Megáldja méhed gyümölcsét és földed gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajadat, teheneid fajzását és juhaid ellését azon a földön, amelyről esküvel ígérte meg atyáidnak, hogy neked adja.
Deu 7:14 Minden népnél áldottabb leszel. Nem lesz közötted magtalan férfi és asszony, sem jószágaid között meddő.
Deu 7:15 Távol tart az ÚR tőled minden betegséget és Egyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, amelyet megismertél. Nem bocsátja rád, hanem gyűlölőidet sújtja azokkal.
Deu 7:16 És megemészted az összes népet, amelyet neked ad az ÚR, a te Istened. Ne szánd őket, és ne tiszteld isteneiket, mert csapdába ejtenek!
Deu 7:17 Ha így szólnál szívedben: „Többen vannak e népek, mint én, hogy űzhetném ki őket?”,
Deu 7:18 ne félj tőlük, hanem emlékezzél csak azokra a dolgokra, amelyeket az ÚR, a te Istened cselekedett a fáraóval és az egész egyiptomi néppel.
Deu 7:19 A nagy próbatételekre, amelyeket saját szemeddel láttál. A jelekre és a csodákra, az erős kézre és a kinyújtott karra, amellyel kihozott téged az ÚR, a te Istened. Így cselekszik az ÚR, a te Istened minden néppel, amelytől félsz.
Deu 7:20 Sőt még darazsakat is bocsát rájuk az ÚR, a te Istened egészen addig, amíg el nem vesznek azok is, akik megmaradtak, és akik elrejtőztek előled.
Deu 7:21 Ne rettenj meg tőlük, mert közötted van az ÚR, a te Istened, a nagy és félelmetes Isten.
Deu 7:22 És lassan-lassan kiűzi előled az ÚR, a te Istened e népeket. Nem pusztíthatod ki őket hirtelen, mert akkor a mezei vadak elszaporodnának a te károdra.
Deu 7:23 De az ÚR, a te Istened hatalmadba veti őket, és nagy romlással rontja meg őket, amíg csak el nem vesznek.
Deu 7:24 Királyaikat is a kezedbe adja, hogy eltöröljed a nevüket az ég alól. Senki sem állhat ellened, amíg csak el nem veszted őket.
Deu 7:25 Az ő isteneik faragott képeit tűzzel égesd meg. A rajtuk levő ezüstöt és aranyat ne kívánd meg, és ne vedd el magadnak, hogy csapdába ne essél miatta, mert utálatosság az az ÚR előtt, a te Istened előtt.
Deu 7:26 Utálatosságot pedig ne vigyél be a házadba, hogy átokká ne légy, mint az, hanem mélységesen vesd meg és igen utáld meg, mert átkozott az.
Deu 8:1 Tartsátok meg és teljesítsétek mindazt a parancsolatot, amelyet ma parancsolok neked, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és birtokba vehessétek azt a földet, amelyet esküvel ígért meg az ÚR a ti atyáitoknak.
Deu 8:2 Emlékezz meg az egész útról, amelyen hordozott az ÚR, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a szívedben: vajon megtartod-e parancsolatait, vagy sem?
Deu 8:3 Sanyargatott téged és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja, hogy az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindazzal, ami az ÚR szájából származik.
Deu 8:4 Ruházatod nem kopott le rólad, lábad sem dagadt meg immár negyven esztendeje.
Deu 8:5 Gondold meg azért szívedben, hogy amint megfenyíti az ember a gyermekét, úgy fenyít meg téged az ÚR, a te Istened.
Deu 8:6 Őrizd meg az ÚRnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
Deu 8:7 Mert az ÚR, a te Istened jó földre visz be téged, bővizű patakoknak, forrásoknak és mélyről fakadó vizeknek földjére, amelyek a völgyekben és a hegyeken erednek.
Deu 8:8 Búza-, árpa-, szőlő-, füge- és gránátalmatermő földre, faolaj- és méztermő földre.
Deu 8:9 Olyan földre, amelyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és ahol semmiben sem szűkölködsz, olyan földre, amelynek köveiben vas van, és amelynek hegyeiből rezet vághatsz.
Deu 8:10 Ha majd eszel és megelégszel, dicsérjed az URat, a te Istenedet azért a jó földért, amelyet neked adott.
Deu 8:11 De vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az ÚRról, a te Istenedről, meg nem tartva az ő parancsolatait, végzéseit, rendelkezéseit, amelyeket én parancsolok neked e mai napon.
Deu 8:12 Amikor jóllakásig eszel, és szép házakat építesz, és bennük laksz,
Deu 8:13 és amikor marháid és juhaid megszaporodnak, és ezüstöd és aranyad is felhalmozódik, és mindennek bővében leszel,
Deu 8:14 föl ne fuvalkodjék szíved, és el ne feledkezz az ÚRról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
Deu 8:15 Ő vezetett téged a mérges kígyóknak, a skorpióknak és a szomjúságnak nagy és rettenetes pusztájában, ahol nem volt víz. Ő fakasztott vizet a kemény kősziklából.
Deu 8:16 Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, és azután jót tegyen veled.
Deu 8:17 Nem mondhatod hát azt a szívedben: Az én hatalmam és kezem ereje szerezte nekem e gazdagságot.
Deu 8:18 Hanem emlékezz arra, hogy az ÚR, a te Istened ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy megerősítse szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak, ahogy az ma is van.
Deu 8:19 Ha pedig teljesen megfeledkezel az ÚRról, a te Istenedről, és más isteneket követsz, és azoknak szolgálsz, és azok előtt borulsz le, bizonyságot teszek e mai napon ellenetek, hogy végképp elvesztek.
Deu 8:20 Úgy vesztek el, mint azok a nemzetek, amelyeket az ÚR elveszít előletek, ha nem hallgattok az ÚRnak, a ti Isteneteknek szavára.
Deu 9:1 Halld, Izráel! Ma átkelsz a Jordánon, hogy bemenj, és birtokba végy nálad nagyobb és erősebb népeket, nagy és égig megerősített városokat,
Deu 9:2 nagy és szálas népet, Anákfiakat, akikről magad is tudod, és magad is hallottad: Kicsoda állhat meg Anák fiai előtt?
Deu 9:3 Tudd meg azért e mai napon, hogy az ÚR, a te Istened jár előtted mint emésztő tűz, ő törli el és ő alázza meg őket előtted. Kiűzöd, és hamar elveszted őket, ahogy megmondta neked az ÚR.
Deu 9:4 Amikor tehát kiűzi őket előled az ÚR, a te Istened, ne szólj így szívedben: „Az én igazságomért hozott be engem az ÚR, hogy birtokba vegyem ezt a földet”, holott e népeket az ő istentelenségükért űzi ki előled az ÚR.
Deu 9:5 Nem a te igazságodért mész be, hogy birtokba vedd a földjüket, sem a te szívednek igaz voltáért, hanem az ÚR, a te Istened e népeket istentelenségükért űzi ki előled, hogy megerősítse az ígéretet, amelyet esküvel fogadott az ÚR a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
Deu 9:6 Tudd meg azért, hogy az ÚR, a te Istened nem a te igazságodért adja neked ezt a jó földet birtokul, hiszen igen keménnyakú nép vagy!
Deu 9:7 Emlékezzél rájuk, és el ne felejtsd azokat, amikkel haragra indítottad az URat, a te Istenedet a pusztában! Attól a naptól fogva, amelyen kijöttél Egyiptom földjéről, mindaddig, amíg e helyre jutottatok, az ÚR ellen tusakodtatok.
Deu 9:8 Már a Hóreben haragra indítottátok az URat, és annyira megharagudott rátok, hogy el akart veszteni titeket.
Deu 9:9 Amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetség tábláit, amelyet az ÚR kötött veletek, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem, és vizet sem ittam,
Deu 9:10 akkor átadta nekem az ÚR az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak mindazok az igék, amelyeket az ÚR mondott nektek a hegyen a tűz közepéből a gyülekezés napján.
Deu 9:11 Amikor negyven nap és negyven éj elmúltával átadta nekem az ÚR a két kőtáblát, a szövetség tábláit,
Deu 9:12 azt mondta nekem: Kelj föl, gyorsan menj le innen, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nekik, öntött bálványt készítettek maguknak.
Deu 9:13 Majd így szólt hozzám az ÚR: Láttam e népet, és bizony keménnyakú nép ez!
Deu 9:14 Hagyj békét nekem, hadd pusztítsam el őket, és hadd töröljem el nevüket az ég alól, téged pedig nála nagyobb és erősebb néppé teszlek!
Deu 9:15 Akkor megfordultam, és lejöttem a hegyről, a hegy pedig tűzzel égett, és a szövetség két táblája a két kezemben volt.
Deu 9:16 Amikor láttam, hogy íme, vétkeztetek az ÚR, a ti Istenetek ellen, mert öntött borjút csináltatok magatoknak, és így hamar letértetek arról az útról, amelyet az ÚR parancsolt nektek,
Deu 9:17 megragadtam a két táblát, elhajítottam a kezemből, és összetörtem szemetek láttára.
Deu 9:18 Azután leborultam az ÚR előtt úgy, mint azelőtt, negyven nap és negyven éjjel kenyeret sem ettem, és vizet sem ittam minden bűnötök miatt, amelyet elkövettetek, és azt tettétek, ami gonosz az ÚR előtt, hogy haragra ingereljétek őt.
Deu 9:19 Mert féltem attól a haragtól és nekibúsulástól, amellyel úgy megharagudott rátok az ÚR, hogy el akart pusztítani benneteket. De akkor is meghallgatott engem az ÚR.
Deu 9:20 Áronra is igen megneheztelt az ÚR, és őt is el akarta pusztítani. De Áronért is imádkoztam ugyanakkor.
Deu 9:21 A ti bűnötöket pedig, a borjút, amelyet készítettetek, megragadtam, és megégettem tűzzel. Összetörtem, jól megőröltem, hogy porrá morzsolódjék, azután bevetettem a porát a patakba, amely a hegyről folyt alá.
Deu 9:22 Azután Tabérában, Masszában és Kibrót-Taavában is haragra indítottátok az URat.
Deu 9:23 Majd mikor az ÚR elküldött titeket Kádés-Barneából e szavakkal: „Menjetek föl, és vegyétek birtokba azt a földet, amelyet nektek adtam”, akkor is tusakodtatok az ÚRnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen. Nem hittetek neki, és nem hallgattatok szavára.
Deu 9:24 Tusakodtatok az ÚR ellen, amióta csak ismerlek titeket.
Deu 9:25 Leborultam tehát az ÚR előtt, és negyven nap és negyven éjjel maradtam leborulva, mert azt mondta az ÚR, hogy elveszt benneteket.
Deu 9:26 Akkor imádkoztam az ÚRhoz, és azt mondtam: Uram, ISTENem! Ne pusztítsd el népedet, örökségedet, amelyet hatalmaddal megszabadítottál, amelyet erős kézzel hoztál ki Egyiptomból.
Deu 9:27 Emlékezzél meg szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról, ne nézd e nép keménységét, istentelenségét és bűnét!
Deu 9:28 Hogy ne mondhassa annak a földnek a népe, ahonnan kihoztál minket: „Nem tudta bevinni őket az ÚR arra a földre, amelyet ígért nekik. Meggyűlölte őket, és azért vitte ki innen, hogy megölje őket a pusztában.”
Deu 9:29 Pedig a te néped ők és a te örökséged, amelyet nagy erőddel és kinyújtott karoddal hoztál ki!
Deu 10:1 Abban az időben azt mondta nekem az ÚR: Faragj magadnak két, az előbbiekhez hasonló kőtáblát, jöjj föl hozzám a hegyre, és csinálj faládát is.
Deu 10:2 Fölírom rájuk az előző táblák igéit, amelyeket összetörtél, és tedd azokat a ládába.
Deu 10:3 Készítettem tehát egy akácfa ládát, és faragtam két, az előbbiekhez hasonló kőtáblát, és fölmentem a hegyre a két kőtáblával a kezemben.
Deu 10:4 Ő pedig fölírta a táblákra az előbbi írás szerint a tíz igét, amelyet a hegyen mondott nektek az ÚR a tűz közepéből a gyülekezés napján, és átadta nekem azokat az ÚR.
Deu 10:5 Én megfordultam, lejöttem a hegyről, a táblákat pedig beletettem a ládába, amelyet készítettem, hogy ott legyenek, amint az ÚR parancsolta nekem.
Deu 10:6 Izráel fiai ezután elindultak Bené-Jaakán forrásaitól Mószérába. Ott halt meg Áron, és ott is temették el. Eleázár, a fia lett pappá helyette.
Deu 10:7 Innen Gudgódba indultak, Gudgódból pedig Jotbátába, a bővizű patakok földjére.
Deu 10:8 Abban az időben választotta ki az ÚR Lévi törzsét, hogy hordozza az ÚR szövetségládáját, és hogy az ÚR színe előtt álljanak az ő szolgálatára, és hogy áldást mondjanak az ő nevével, ahogy ezt máig is teszik.
Deu 10:9 Ezért nem kapott örökséget Lévi a testvéreivel. Az ÚR az ő öröksége, ahogyan megmondta neki az ÚR, a te Istened.
Deu 10:10 Én pedig ott álltam a hegyen úgy, mint annak előtte negyven nap és negyven éjjel. És meghallgatott engem az ÚR akkor is, és nem akart elveszteni téged.
Deu 10:11 Ezután azt mondta nekem az ÚR: Menj, és indulj útnak a nép élén, hadd menjenek be, és hadd vegyék birtokba a földet, amelyet esküvel ígértem meg atyáiknak, hogy nekik adom.
Deu 10:12 Most pedig, ó, Izráel, mit kíván az ÚR, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az URat, a te Istenedet, hogy mindenben az ő útjain járj, és szeresd őt, és tiszteld az URat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből.
Deu 10:13 Tartsd meg az ÚR parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen!
Deu 10:14 Íme, az ÚRéi, a te Istenedéi az egek és az egeknek egei, a föld és minden, ami azon van.
Deu 10:15 De egyedül a ti atyáitokat kedvelte meg az ÚR, hogy szeresse őket és utódaikat. Titeket választott ki valamennyi nép közül, ahogy ezt mindmáig láthatjátok.
Deu 10:16 Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek ezután keménnyakúak.
Deu 10:17 Mert az ÚR, a ti Istenetek isteneknek Istene, és uraknak Ura. Nagy, hatalmas és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni.
Deu 10:18 Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki.
Deu 10:19 Szeressétek tehát a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.
Deu 10:20 Az URat, a te Istenedet féld, őt tiszteld, őhozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdj.
Deu 10:21 Őt dicsérjed, mert ő a te Istened, aki azokat a nagy és félelmes dolgokat tette veled, amelyeket saját szemeddel láttál.
Deu 10:22 Atyáid hetvenen mentek le Egyiptomba, most pedig az ÚR, a te Istened úgy megsokasított téged, mint az ég csillagait.
Deu 11:1 Szeresd azért az URat, a te Istenedet, tartsd meg az ő törvényét, rendelkezéseit, végzéseit és parancsolatait minden időben.
Deu 11:2 Gondoljátok meg ma, mert nem fiaitokkal beszélek, akik nem ismerik és nem látták az ÚRnak, a ti Isteneteknek fenyítését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját,
Deu 11:3 "jeleit és tetteit, amelyeket Egyiptomban vitt véghez a fáraón, az egyiptomiak királyán és egész földjén;"
Deu 11:4 "amiket tett az egyiptomiak seregével, lovaival és szekereivel, hogyan árasztotta rájuk a Vörös-tenger vizét, amikor üldöztek titeket, és elveszejtette őket az ÚR mindmáig;"
Deu 11:5 "amit a pusztában tett veletek, amíg e helyre nem érkeztetek;"
Deu 11:6 és amit Dátánnal és Abirámmal, Eliábnak, Rúben fiának fiaival cselekedett, amikor a föld megnyitotta a száját, és elnyelte őket házuk népével, sátraikkal és minden jószágukkal együtt, amely az övék volt egész Izráelben.
Deu 11:7 Saját szemetekkel láttátok az ÚR minden nagy tettét, amelyet véghezvitt.
Deu 11:8 Tartsátok meg tehát mindazt a parancsolatot, amit ma parancsolok nektek, hogy megerősödjetek, bemehessetek, és birtokba vehessétek azt a földet, ahova most átkeltek, hogy a tietek legyen.
Deu 11:9 És hogy hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.
Deu 11:10 Mert az a föld, ahová most bemész, hogy birtokba vedd, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kijöttetek. Ahol elvetetted a magot és a lábaddal kellett öntöznöd, mint a veteményeskertet.
Deu 11:11 Hanem az a föld, ahová átkeltek, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes föld, az égi eső itatja.
Deu 11:12 Annak a földnek az ÚR, a te Istened viseli gondját, mindenkor szemmel tartja az ÚR, a te Istened az esztendő kezdetétől az esztendő végéig.
Deu 11:13 Ezért ha valóban engedelmeskedtek parancsolataimnak, amelyeket ma parancsolok nektek, és ha az URat, a ti Isteneteket szeretitek, és neki szolgáltok teljes szívetekből és teljes lelketekből,
Deu 11:14 akkor esőt adok földetekre alkalmas időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd gabonádat, borodat és olajodat.
Deu 11:15 Füvet is adok a meződre állataidnak, és te is ehetsz és megelégedhetsz.
Deu 11:16 Ezért vigyázzatok, hogy szíveteket meg ne csalja valami, és el ne tévelyedjetek, ne tiszteljetek más isteneket, és ne boruljatok le azok előtt.
Deu 11:17 Különben az ÚR haragja föllángol ellenetek, bezárja az eget, hogy ne legyen eső, és a föld ne teremje meg gyümölcsét. És hamar kivesztek arról a jó földről, amelyet az ÚR ad nektek.
Deu 11:18 Vegyétek tehát szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek jelül a kezetekre, és legyen homlokkötőül a szemetek fölött.
Deu 11:19 Tanítsátok meg rájuk fiaitokat, beszélj róluk, amikor otthon ülsz, amikor úton jársz, amikor fekszel, és amikor fölkelsz.
Deu 11:20 Írd föl őket házad ajtófélfáira és kapuidra,
Deu 11:21 hogy hosszú ideig éljetek ti és fiaitok azon a földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, hogy nekik adja, amíg csak ég lesz a föld fölött.
Deu 11:22 Ha híven megtartjátok mindezeket a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, és ezek szerint éltek, ha szeretitek az URat, a ti Isteneteket, ha mindig az ő útján jártok, és őhozzá ragaszkodtok,
Deu 11:23 akkor kiűzi az ÚR a nemzeteket előletek, és úrrá lesztek nálatok nagyobb és erősebb nemzeteken.
Deu 11:24 Minden hely, amelyet talpatok érint, tietek lesz a pusztától a Libánonig, és a folyótól, az Eufrátesz vizétől a nyugati tengerig terjed határotok.
Deu 11:25 Senki nem állhat meg veletek szemben. Mert az ÚR, a ti Istenetek félelmet és rettegést támaszt előttetek az egész föld színén, ahová léptek, ahogyan megmondta nektek.
Deu 11:26 Lásd, áldást és átkot adok ma elétek!
Deu 11:27 Áldást, ha engedelmeskedtek az ÚR, a ti Istenetek parancsolatainak, amelyeket ma parancsolok nektek,
Deu 11:28 átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az ÚR, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek arról az útról, amelyet ma parancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.
Deu 11:29 Amikor bevisz téged az ÚR, a te Istened arra a földre, amelyre bemész, hogy birtokba vedd, akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ébál hegyén.
Deu 11:30 Ott vannak ezek a Jordánon túl, a nyugati út mögött, a kánaániak földjén, akik a síkságon laknak Gilgállal szemben, Móre tölgyei mellett.
Deu 11:31 Ti most átkeltek a Jordánon, bementek, és birtokba fogjátok venni azt a földet, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ad nektek. Tietek lesz, és lakni fogtok rajta,
Deu 11:32 de vigyázzatok, hogy mind e rendelkezéseket és végzéseket teljesítsétek, amelyeket ma elétek adok.
Deu 12:1 Ezek azok a rendelkezések és végzések, amelyeket amíg csak éltek e földön, meg kell tartanotok és teljesítenetek kell azon a földön, amelyet az ÚR, atyáidnak Istene ad nektek birtokul.
Deu 12:2 Teljesen pusztítsátok el mindazokat a helyeket, ahol a maguk isteneit szolgálják a magas hegyeken, a halmokon és minden zöldellő fa alatt azok a nemzetek, amelyeknek urai lesztek.
Deu 12:3 Rontsátok le oltáraikat, törjétek össze oszlopaikat, égessétek meg berkeiket, és vagdaljátok szét isteneik faragott képeit, a nevüket is pusztítsátok ki arról a helyről.
Deu 12:4 De ne így tegyetek az ÚRral, a ti Istenetekkel.
Deu 12:5 Hanem azt a helyet keressétek föl, és oda járjatok, amelyet kiválaszt az ÚR, a ti Istenetek minden törzsetek közül, hogy nevét oda helyezze, és ott lakozzék.
Deu 12:6 Oda vigyétek egészen elégő áldozataitokat, véresáldozataitokat, tizedeiteket, fölajánlásaitokat, mind fogadalomból, mind szabad akaratból való adományaitokat és marháitok és juhaitok első fajzását.
Deu 12:7 Ott egyetek az ÚRnak, Isteneteknek színe előtt, és örvendezzetek ti és házatok népe kezetek minden keresményének, amelylyel megáld Istenetek, az ÚR.
Deu 12:8 Ne tegyetek úgy ott, ahogy most mi teszünk itt: mindenki úgy, ahogy neki jónak tetszik.
Deu 12:9 Mert most még nem mentetek be a nyugalom helyére és az örökségbe, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked.
Deu 12:10 Mikor pedig átkeltek a Jordánon, és azon a földön fogtok lakni, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ad nektek örökségül, és nyugodalmat ad minden ellenségetektől, amely körülöttetek van, és biztonságban fogtok lakni,
Deu 12:11 akkor arra a helyre, amelyet kiválaszt az ÚR, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, amit parancsolok nektek: egészen elégő áldozataitokat, véresáldozataitokat, tizedeteket és fölajánlásaitokat és fogadalmi áldozataitokat, amelyeket az ÚRnak fogadtok.
Deu 12:12 Örvendezzetek az ÚRnak, a ti Isteneteknek színe előtt mind ti, mind fiaitok és leányaitok, mind szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, aki kapuitokon belül van, mert neki nincs része vagy öröksége, mint nektek.
Deu 12:13 Vigyázz, hogy egészen elégő áldozataidat ne mutasd be bármely helyen, amelyet meglátsz,
Deu 12:14 hanem csak azon a helyen mutasd be egészen elégő áldozataidat, és azon a helyen cselekedjél mindent, amit parancsolok neked, amelyet az ÚR választott ki egyik törzsedben.
Deu 12:15 De minden kapudon belül vághatsz állatot, és ehetsz húst, ahogy lelked kívánja, abból, amivel az ÚR, a te Istened megáld téged, és amit ad neked. Tisztátalan és tiszta ember éppúgy eheti azt, mint az őzet és a szarvast.
Deu 12:16 Csak a vérét ne egyétek meg. A földre öntsd azt, mint a vizet.
Deu 12:17 Nem eheted meg kapuidon belül sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak a tizedét, sem marhádnak és juhodnak az első fajzását, sem semmiféle fogadalmi áldozatodat, amelyet fogadsz, sem önkéntes adományaidat, sem fölemelt áldozatodat.
Deu 12:18 Hanem csak az ÚRnak, a te Istenednek színe előtt egyed fiaddal, leányoddal, szolgáddal, szolgálóleányoddal és a kapuidon belül levő lévitával együtt azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR, a te Istened. Örvendezzél az ÚRnak, a te Istenednek színe előtt minden szerzeményednek.
Deu 12:19 Vigyázz, hogy ne hagyd magára a lévitát, amíg csak földeden élsz.
Deu 12:20 Ha majd az ÚR, a te Istened kiterjeszti határodat, ahogyan megígérte neked, és arra gondolsz: jó volna húst enni, akkor mivelhogy a lelked húst kíván enni, egyél húst, amennyit csak kívánsz.
Deu 12:21 Ha pedig messze van tőled az a hely, amelyet az ÚR, a te Istened kiválaszt, hogy oda helyezze nevét, és parancsom szerint levágsz marháidból és juhaidból, amelyeket az ÚR ad majd neked, akkor, ahogy a lelked kívánja, ehetsz belőlük lakóhelyeden.
Deu 12:22 "Úgy eheted, ahogy az őzet és a szarvast szokták enni; a tisztátalan és a tiszta ember egyaránt ehet belőle."
Deu 12:23 Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért ne edd meg, mert a vér az élet. Tehát ne edd meg az életet a hússal együtt!
Deu 12:24 Ne edd meg, öntsd a földre, mint a vizet.
Deu 12:25 Ne edd meg, hogy jó dolgod legyen neked és gyermekeidnek is utánad, mivel azt cselekszed, ami helyes az ÚR szemében.
Deu 12:26 De ha valamit megszentelsz a sajátodból, vagy fogadalmat teszel, fogd és vidd arra a helyre, amelyet kiválaszt az ÚR.
Deu 12:27 Az ÚRnak, a te Istenednek oltárán áldozd fel a te egészen elégő áldozataidat húsukkal és vérükkel együtt. Véresáldozataid vérét öntsd az ÚRnak, a te Istenednek oltárára, a húsát pedig megeheted.
Deu 12:28 Vigyázz, és hallgasd meg mindazt az igét, amelyet parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és gyermekeidnek mindenkor, mert azt cselekszed, ami jó és igaz az ÚRnak, a te Istenednek szemében.
Deu 12:29 Mikor kiirtja előled az ÚR, a te Istened azokat a nemzeteket onnan, ahová bemész, s ha birtokba veszed, és majd az ő földjükön laksz,
Deu 12:30 vigyázz, hogy tőrbe ne ess azokat követve, akik kivesztek előled. Ne érdeklődj isteneik felől, hogy miképpen tisztelik e nemzetek az ő isteneiket, mondván: „Én is úgy akarok tenni.”
Deu 12:31 Ne tégy így az ÚRral, a te Isteneddel, mert mindenféle utálatosságot tettek isteneikkel, amit gyűlöl az ÚR. Még fiaikat és leányaikat is elégették isteneiknek.
Deu 12:32 Mindazt, amit parancsolok nektek, tartsátok meg, és aszerint cselekedjetek. Semmit se tégy hozzá, és el se végy belőle!
Deu 13:1 Ha jövendőmondó vagy álomlátó támad közötted, és jelt vagy csodát mutat neked,
Deu 13:2 és be is következik az a jel vagy csoda, amelyről szólt neked, és azt mondja: „Kövessünk más isteneket (akiket nem ismertél), és tiszteljük azokat”,
Deu 13:3 ne hallgass az efféle jövendőmondók beszédeire vagy az efféle álomlátókra. Mert az ÚR, a ti Istenetek próbál csak ezzel benneteket, hogy megtudja, hogy teljes szívetekből és teljes lelketekből szeretitek-e Isteneteket, az URat.
Deu 13:4 Az URat, a ti Isteneteket kövessétek, őt féljétek, az ő parancsolatait tartsátok meg, az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és őhozzá ragaszkodjatok.
Deu 13:5 Az ilyen jövendőmondónak vagy álomlátónak meg kell halnia, mert pártütést hirdetett az ÚR, a ti Istenetek ellen, aki kihozott titeket Egyiptom földjéről, és megszabadított téged a szolgaság házából, mert megpróbált eltántorítani téged arról az útról, amelyet az ÚR, a te Istened parancsolt neked, hogy azon járj. Ezért gyomláld ki a gonoszt magad közül.
Deu 13:6 Ha testvéred, anyád fia vagy fiad vagy leányod vagy a kedvelt feleséged, vagy testilelki jó barátod titkon így csábítgat: „Gyere, menjünk, és tiszteljünk más isteneket (akiket nem ismertetek sem te, sem atyáid
Deu 13:7 ama népek istenei közül, akik körülöttetek vannak, közel hozzád vagy távol tőled, a föld egyik végétől a másik végéig),
Deu 13:8 ne engedj neki, ne hallgass rá, ne szánd meg, ne kíméld és ne rejtegesd őt.
Deu 13:9 Mindenképpen öld meg. Te emelj rá elsőként kezet, amikor kivégzik, azután pedig az egész nép.
Deu 13:10 Kövezd halálra, mert azon igyekezett, hogy eltántorítson téged az ÚRtól, a te Istenedtől, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
Deu 13:11 Hallja meg ezt az egész Izráel, és féljenek, és senki se cselekedjék többé köztetek ehhez hasonló gonosz dolgokat.
Deu 13:12 Ha valamelyik városodról, amelyet az ÚR, a te Istened lakhelyül ad neked, azt hallod, hogy
Deu 13:13 istentelen emberek támadtak benne, és kényszerítik városuk lakosait, és azt mondják: „Nosza, menjünk, és tiszteljünk más isteneket (akiket nem ismertetek),
Deu 13:14 akkor keress, kutass, és szorgalmasan tudakozódjál, és ha igaz és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az utálatosság közöttetek,
Deu 13:15 hányd kardélre annak a városnak lakosait, pusztítsd ki mindenestül azt, ami benne van. Jószágát is hányd kardélre.
Deu 13:16 A benne lévő prédát hordd mind együvé a piac közepére, és égesd meg a várost és annak prédáját teljes áldozatul az ÚRnak, a te Istenednek. Legyen romhalmaz mindörökké, és soha többé föl ne építsék.
Deu 13:17 Ne ragadjon semmi a kezedhez abból az átokra valóból, hogy megszűnjön az ÚR haragjának búsulása, irgalmas legyen hozzád, és könyörüljön rajtad, és megszaporítson téged, ahogyan esküvel ígérte atyáidnak,
Deu 13:18 ha hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára, és megtartod minden parancsolatát, amelyeket ma parancsolok neked, hogy azt cselekedd, ami igaz az ÚRnak, a te Istenednek szemében.
Deu 14:1 Ti az ÚRnak, Isteneteknek a fiai vagytok. Ne vagdaljátok össze magatokat, se homlokotok fölött ne nyírjátok kopaszra a fejeteket a halottakért,
Deu 14:2 mert az ÚRnak, Istenednek szent népe vagy, és az ÚR választott téged, hogy tulajdon népe légy neki minden nép közül, amely a föld színén van.
Deu 14:3 Ne egyetek meg semmi utálatosságot.
Deu 14:4 Ezek azok az állatok, amelyeket megehettek: szarvasmarha, juh, kecske,
Deu 14:5 szarvas, őz, bivaly, vadkecske, zerge, bölény és jávorszarvas.
Deu 14:6 A hasított körmű állatokat mind megehetitek, amelyeknek egészen kettéhasadt körmük van, és kérődzők.
Deu 14:7 De a kérődzők, valamint a hasított körműek közül ne egyétek meg a tevét, a nyulat és a hörcsögöt, mert kérődznek ugyan, de a körmük nem hasadt. Tartsátok ezeket tisztátalanoknak!
Deu 14:8 A disznót is, mert hasadt ugyan a körme, de nem kérődzik. Tartsátok ezt is tisztátalannak! Ezeknek a húsából ne egyetek, a testüket se érintsétek.
Deu 14:9 Mindazokból, amelyek vízben élnek, ezeket ehetitek meg: amelyeknek uszonyuk és pikkelyük van, azokat mind megehetitek,
Deu 14:10 amelyeknek pedig nincsen uszonyuk és pikkelyük, azokat ne egyétek meg. Azokat tartsátok tisztátalannak!
Deu 14:11 Minden tiszta madarat megehettek.
Deu 14:12 Ezek pedig azok, amiket ne egyetek meg közülük: a sas, a keselyű és a halászsas,
Deu 14:13 a héja és a sólyom minden fajtája és a kányafélék,
Deu 14:14 mind az összes hollóféle,
Deu 14:15 a strucc, a bagoly, a sirály és a karvaly minden fajtája,
Deu 14:16 a kuvik, a fülesbagoly és a bölömbika,
Deu 14:17 a pelikán, a dögkeselyű és a vöcsök,
Deu 14:18 a gólya és a szarkafélék, a búbos banka és a denevér.
Deu 14:19 Minden szárnyas rovart is tisztátalannak tartsatok, ne egyétek meg őket.
Deu 14:20 Minden tiszta szárnyast megehettek.
Deu 14:21 Semmiféle döglött állatot ne egyetek meg. A kapuidon belül levő jövevénynek adhatod, hogy megegye, vagy add el az idegennek, mert te az ÚRnak, a te Istenednek szent népe vagy! Ne főzz gödölyét az anyja tejében!
Deu 14:22 Termésedből, mindabból, ami meződön terem, évről évre vedd ki a tizedet!
Deu 14:23 Az ÚRnak, Istenednek színe előtt edd meg gabonád, mustod, olajad tizedét, marháid és juhaid elsőszülöttjét azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakjék az ő neve. Így tanuld meg félni az URat, a te Istenedet minden időben.
Deu 14:24 Ha pedig hosszabb számodra az út, és nem tudod odavinni azokat, mert távol esik tőled az a hely, amelyet az ÚR, a te Istened választ, hogy oda helyezze nevét, téged pedig megáldott az ÚR, a te Istened,
Deu 14:25 akkor add el pénzen a termést, vedd a kezedbe a pénzt, és menj el arra a helyre, amelyet kiválasztott az ÚR, a te Istened.
Deu 14:26 Vásárolj a pénzen mindent, amit megkívánsz: ökröt, juhot, bort, vidámító italt és mindenfélét, amit megkíván a lelked, és egyél ott az ÚRnak, a te Istenednek színe előtt, és örvendezzél te és házadnak népe.
Deu 14:27 A lakóhelyeden lakó lévitáról sose feledkezz meg, ne hagyd el, mert nem részesedik, és nem örököl veled együtt.
Deu 14:28 Minden harmadik esztendő végén vedd ki annak az évnek a terméséből az egész tizedet és raktározd el lakóhelyeden,
Deu 14:29 hogy ha majd eljön a lévita, akinek nincs birtoka, mint neked, meg a jövevény, az árva és az özvegy, akik lakóhelyeden élnek, ők is ehessenek és jóllakhassanak, és akkor megáldja az ÚR, a te Istened kezed minden munkáját, amit végzel.
Deu 15:1 Minden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot.
Deu 15:2 Az elengedés módja pedig ez: minden kölcsönadó ember engedje el, amit kölcsönadott felebarátjának. Ne hajtsa be felebarátján és testvérén, mert elengedés hirdettetett az ÚRért.
Deu 15:3 Az idegentől behajthatod. De amivel a testvéred tartozik, azt engedd el neki.
Deu 15:4 De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az ÚR azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened örökségül ad neked, hogy birtokba vedd.
Deu 15:5 De csak akkor, ha hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára, megtartod és teljesíted mindazt a parancsolatot, amelyet parancsolok neked.
Deu 15:6 Bizony megáld téged Istened, az ÚR, amint megmondta neked. Sok népnek adsz zálogkölcsönt, te pedig nem szorulsz kölcsönre, és sok népen fogsz uralkodni, de terajtad nem uralkodnak.
Deu 15:7 Ha mégis szegénnyé lesz valaki a testvéreid közül valamelyik lakóhelyeteken, azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked, ne keményítsd meg a szívedet, és ne zárd be kezedet a te szegény testvéred előtt,
Deu 15:8 hanem örömest nyisd meg neki kezedet, és örömest adj neki annyit kölcsön, amennyire szüksége van, amikor szükséget szenved.
Deu 15:9 Vigyázz magadra, hogy ne legyen a szívedben ilyen istentelen gondolat: közeleg a hetedik esztendő, az elengedés esztendeje, és nehogy elfordítsd szemedet a te szegény testvéredtől, és ne adj neki. Mert ő ellened kiált az ÚRhoz, és bűn fog terhelni téged.
Deu 15:10 Szívesen adj neki, és ne essen rosszul a szívednek az, hogy adsz neki, mert az ilyen dologért áld meg téged az ÚR, a te Istened minden munkádban és mindenben, amire kezedet teszed.
Deu 15:11 Mivel a szegény nem fogy ki a földről, azért azt parancsolom neked: örömest nyisd meg kezedet szűkölködő és szegény testvérednek a te földeden.
Deu 15:12 Ha eladja magát neked testvéred, egy héber férfi vagy asszony, és hat esztendeig szolgál téged, a hetedik esztendőben bocsásd szabadon.
Deu 15:13 És mikor szabadon bocsátod, ne küldd el üres kézzel,
Deu 15:14 hanem lásd el bőven juhaidból, szérűdről, és sajtódból. Adj neki abból, amivel megáldott téged az ÚR, a te Istened.
Deu 15:15 Emlékezz arra, hogy te is szolga voltál Egyiptom földjén, és megszabadított téged az ÚR, a te Istened. Ezért parancsolom ezt ma neked.
Deu 15:16 Ha pedig azt mondja neked: „Nem megyek el tőled, mert megszerettelek téged és a házad népét”, mivel jó dolga volt nálad,
Deu 15:17 akkor fogj egy árt, szúrd a fülén át az ajtófélfába, és maradjon szolgád örökre. Így cselekedjél szolgálóleányoddal is.
Deu 15:18 Ne essék nehezedre, hogy szabadon bocsásd őt, hiszen kétszer annyi bérre valót szolgált neked hat éven át, mint amennyi egy napszámos bére. Így megáld téged az ÚR, a te Istened mindenben, amit cselekszel.
Deu 15:19 Marhád és juhaid első ellésének minden hímjét az ÚRnak, a te Istenednek szenteld. Ne fogd munkára tehened első borját, és ne nyírd meg juhaid első bárányát.
Deu 15:20 Az ÚRnak, a te Istenednek színe előtt edd meg azt minden évben te és házad népe azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR.
Deu 15:21 Ha pedig valami hibája van: sánta vagy vak, vagy valamilyen fogyatkozásban szenved, akkor ne áldozd fel azt az ÚRnak, a te Istenednek.
Deu 15:22 Megeheted a lakóhelyeden, a tisztátalan és a tiszta ember egyaránt, mintha őz vagy szarvas volna.
Deu 15:23 Csak a vérét ne edd meg, öntsd azt a földre, mint a vizet.
Deu 16:1 Ügyelj az Ábíb hónapra, és készíts páskát az ÚRnak, a te Istenednek, mert az Ábíb hónapban hozott ki téged az ÚR, a te Istened Egyiptomból éjjel.
Deu 16:2 Páska gyanánt pedig ölj az ÚRnak, a te Istenednek juhot és ökröt azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR, a te Istened, hogy ott lakjék az ő neve.
Deu 16:3 Ne egyél hozzá semmi kovászos ételt, hanem hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a nyomorúság kenyerét – mert sebtében jöttél ki Egyiptomból –, hogy életed minden napján megemlékezzél arról a napról, amelyen kijöttél Egyiptom földjéről.
Deu 16:4 Ne lehessen látni kovászt hét napon át sehol a határodban. Az áldozati húsból pedig, amelyet az első napon este levágsz, semmi se maradjon reggelig.
Deu 16:5 Nem vághatod le a páskát akármelyik lakóhelyeden, amelyet ad neked az ÚR, a te Istened,
Deu 16:6 hanem ugyanazon a helyen öld le a páskát este, napnyugtakor, abban az időben, amikor kijöttél Egyiptomból, amelyet kiválaszt az ÚR, a te Istened, hogy a nevét odahelyezze.
Deu 16:7 Azon a helyen süsd és edd is meg, amelyet kiválaszt az ÚR, a te Istened. Reggel aztán indulj, és menj haza!
Deu 16:8 Hat napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig az ÚRnak, a te Istenednek ünnepnapján ne dolgozz semmit.
Deu 16:9 "Számlálj azután magadnak hét hetet; attól fogva kezdjed számlálni a hét hetet, hogy sarlóddal aratni kezdtél."
Deu 16:10 Tarts hét napig sátoros ünnepet az ÚRnak, a te Istenednek a te kezed önkéntes adományával annak mértéke szerint, ahogy megáldott téged az ÚR, a te Istened.
Deu 16:11 Örvendezz az ÚRnak, a te Istenednek színe előtt fiaddal, leányoddal, szolgáddal, szolgálóleányoddal és a lévitával, aki a lakóhelyeden van, és a jövevénnyel, árvával és özveggyel, akik közötted vannak, azon a helyen, amelyet kiválasztott az ÚR, a te Istened, hogy ott lakjék az ő neve.
Deu 16:12 Emlékezzél rá, hogy te is szolga voltál Egyiptomban, és tartsd meg és teljesítsd e rendelkezéseket.
Deu 16:13 Azután tartsd meg a hetek ünnepét, amikor begyűjtöd a termést a szérűdről és borsajtódról.
Deu 16:14 Örvendezz ezen az ünnepen, te és a fiad, leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, akik a lakóhelyeden élnek.
Deu 16:15 "Hét napig ünnepelj az ÚR, a te Istened előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR. Mert megáld téged az ÚR, a te Istened, és minden termésedet és kezed minden munkáját; azért nagyon örülj!"
Deu 16:16 Minden esztendőben háromszor jelenjen meg közületek minden férfi az ÚRnak, Istenednek színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt: a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátrak ünnepén. De üres kézzel senki se jelenjék meg az ÚR előtt!
Deu 16:17 Mindenki aszerint adjon, annak az áldásnak a mértéke szerint, amelyben az ÚR, a te Istened őt részesítette.
Deu 16:18 Állíts törzsenként bírákat és felügyelőket minden lakóhelyeden, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked, hogy igaz ítélettel ítélkezzenek a nép közt.
Deu 16:19 Ne fordítsd el az ítéletet, ne légy személyválogató, ne fogadj el ajándékot, mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemét, és elfordítja az igazak beszédét.
Deu 16:20 Igazságot és csakis igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked.
Deu 16:21 Ne ültess magadnak szent ligetet semmiféle fából az ÚRnak, a te Istenednek oltára mellé, amelyet készítesz.
Deu 16:22 Oszlopot se állíts, mert gyűlöli azt az ÚR, a te Istened.
Deu 17:1 Ne áldozzál az ÚRnak, a te Istenednek olyan bikát vagy juhot, amelyben valami fogyatkozás vagy bármi hiba van, mert utálatos az a te Istened, az ÚR előtt.
Deu 17:2 Ha bármelyik városodban, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked, olyan férfi vagy asszony található köztetek, aki olyasmit cselekszik, ami gonoszság az ÚRnak, a te Istenednek szeme előtt, mert megszegi az ő szövetségét,
Deu 17:3 elmegy, és más isteneknek szolgál, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat vagy akármelyiket az ég seregei közül, amelyet nem parancsoltam,
Deu 17:4 és híre megy, és te meghallod, jól tudakozódj utána. Ha igaz és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az utálatosság Izráelben,
Deu 17:5 akkor vezesd a kapuba azt a férfit vagy asszonyt, aki azt a gonoszságot művelte, és kövezd halálra, hogy meghaljon.
Deu 17:6 Csak két vagy három tanú szavára szabad halállal sújtani valakit, de egyetlen tanú szavára nem.
Deu 17:7 A tanúk keze legyen az első, amikor kivégzik, és azután az egész nép. Ily módon gyomláld ki magad közül a gonoszt.
Deu 17:8 Ha valami kétséges előtted, amikor ítélned kell vér és vér között, ügy és ügy között, testi sértések dolgában vagy pörös ügyekben, akkor menj el arra a helyre, amelyet kiválasztott az ÚR, a te Istened.
Deu 17:9 Menj be a lévita papokhoz és az akkor hivatalban levő bíróhoz, és kérdezd meg őket, ők majd tudomásodra hozzák az ítéletet.
Deu 17:10 Te pedig aszerint cselekedjél, amint ők mondják neked azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR. Vigyázz, hogy mindent úgy cselekedjél, ahogy ők tanácsolják!
Deu 17:11 A törvény szerint cselekedjél, amelyre hivatkoznak, és az ítélet szerint, amelyet mondanak neked. Se jobbra, se balra ne hajolj el attól, amit közölnek veled.
Deu 17:12 Ha pedig valaki elbizakodottságból nem hallgat az URat, a te Istenedet szolgáló papra vagy bíróra, haljon meg az ilyen ember. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.
Deu 17:13 Hallja az egész nép, és féljen, hogy senki se cselekedjék többé elbizakodottan.
Deu 17:14 Mikor bemész arra a földre, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked, és tied lesz, és ott laksz, és azt mondod: „Királyt emelek magam fölé, ahogy a többi körülöttem levő népnél is van”,
Deu 17:15 azt emeld magad fölé királyul, akit az ÚR, a te Istened választ. Testvéreid közül emelj magad fölé királyt. Nem tehetsz magad fölé idegent, aki nem testvéred.
Deu 17:16 Csak sok lovat ne tartson, és a népet ne vigye vissza Egyiptomba, hogy sok lovat szerezzen, mert az ÚR megmondta nektek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!
Deu 17:17 Sok feleséget se tartson, hogy a szíve el ne hajoljon, nagyon sok ezüstöt és aranyat se gyűjtsön.
Deu 17:18 Mikor országának királyi trónjára ül, készítsen magának egy másolatot a lévita papok törvénykönyvéből.
Deu 17:19 Legyen az nála, és olvassa életének minden idejében, hogy tanulja félni az URat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvény minden igéjét és e rendelkezéseket, és aszerint cselekedjék.
Deu 17:20 Föl ne fuvalkodjék a szíve testvérei ellen, se el ne térjen jobbra vagy balra a parancsolattól, hogy hosszú ideig éljen országában, Izráelben ő és fiai.
Deu 18:1 A lévita papoknak, Lévi egész nemzetségének ne legyen se birtoka, se öröksége Izráelben, hanem éljenek az ÚR tűzáldozataiból, az ő örökségéből.
Deu 18:2 Ne legyen öröksége a testvérei között, mert az ÚR az ő öröksége, amint megmondta neki.
Deu 18:3 Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy juhot áldoznak: adják a papnak a lapockát, a két állkapcsot és a gyomrot.
Deu 18:4 Add neki gabonád, mustod és olajod zsengéjét és juhaid gyapjának első nyírását.
Deu 18:5 Mert őt választotta ki az ÚR, a te Istened valamennyi törzsed közül, hogy ő és fiai mindig ott álljanak és szolgáljanak az ÚR nevében.
Deu 18:6 Ha eljön egy lévita egész Izráel bármelyik városából, ahol lakik, és bemegy lelkének teljes kívánsága szerint arra a helyre, amelyet kiválaszt az ÚR,
Deu 18:7 hadd szolgáljon az ÚRnak, az ő Istenének nevében úgy, mint a többi testvére, azok a léviták, akik az ÚR színe előtt állnak.
Deu 18:8 Egyenlőképpen részesedjenek azon kívül, amijük van atyai örökségük eladásából.
Deu 18:9 Mikor bemész arra a földre, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked, ne tanuld el azokat az utálatosságokat, amelyeket azok a népek művelnek.
Deu 18:10 Ne legyen közöttetek olyan, aki fiát vagy leányát áldozatul elégeti, se jövendőmondó, se kuruzsló, se jelmagyarázó, se varázsló,
Deu 18:11 se bűbájos, se szellemidéző, se titokfejtő, se halottidéző!
Deu 18:12 Mert mindazt utálja az ÚR, aki ezeket műveli, és az ilyen utálatosságokért űzi ki őket az ÚR, a te Istened előled.
Deu 18:13 Légy feddhetetlen az ÚR, a te Istened előtt.
Deu 18:14 Mert azok a nemzetek, akiket elűzöl, kuruzslókra és jövendőmondókra hallgatnak. De neked nem engedett ilyet az ÚR, a te Istened.
Deu 18:15 Prófétát támaszt neked az ÚR, a te Istened közületek, atyádfiai közül, olyat, mint én. Őt hallgassátok!
Deu 18:16 Aszerint, ahogy kérted az ÚRtól, a te Istenedtől a Hóreben az összegyülekezés napján e szavakkal: Ne kelljen hallanom tovább az ÚRnak, az én Istenemnek szavát, és ne kelljen néznem tovább azt a nagy tüzet, mert meghalok!
Deu 18:17 Az ÚR pedig azt mondta nekem: Jól mondták.
Deu 18:18 Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyat, mint te, és szájába adom igéimet, és megmond nekik mindent, amit parancsolok neki.
Deu 18:19 És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket a nevemben szól, én számon kérem rajta!
Deu 18:20 De az a próféta, aki olyat mer mondani a nevemben, amit nem parancsoltam neki, és aki más istenek nevében szól, az a próféta haljon meg!
Deu 18:21 De gondolhatod a szívedben: hogyan ismerhetjük föl azt a szót, amelyet nem az ÚR mondott?
Deu 18:22 Ha a próféta az ÚR nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be az a dolog, azt az igét nem az ÚR mondta. Elbizakodottságból mondta azt a próféta, ne félj tőle!
Deu 19:1 Amikor az ÚR, a te Istened kipusztítja a nemzeteket, akiknek földjét neked adja az ÚR, a te Istened, és te birtokba veszed, és az ő városaikban és házaikban laksz,
Deu 19:2 jelölj ki magadnak három várost a te földeden, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked birtokul.
Deu 19:3 Készítsd el azokhoz az utat, és oszd három részre országod határát, amelyet az ÚR, a te Istened örökségül ad neked. Arra valók legyenek azok, hogy odamenekülhessen minden gyilkos.
Deu 19:4 Ez a gyilkos törvénye, aki odamenekül: aki nem szándékosan ölte meg felebarátját, és nem gyűlölte őt azelőtt, életben maradhat.
Deu 19:5 Aki például elmegy a felebarátjával az erdőre fát vágni, és úgy meglódul a keze a fejszével, hogy amikor lesújt a fára, leesik a vas a nyeléről, és eltalálja vele a felebarátját, hogy az meghal, az ilyen meneküljön e városok egyikébe, hogy életben maradjon.
Deu 19:6 Különben a vérbosszuló rokon űzőbe veszi szívének fölindulásában, és utoléri, ha hosszú az út, és agyonüti őt, holott nem méltó a halálra, és nem gyűlölte felebarátját azelőtt.
Deu 19:7 Azért azt parancsolom neked: válassz magadnak három várost.
Deu 19:8 Ha pedig az ÚR, a te Istened kiterjeszti határodat, amint megesküdött atyáidnak, és neked adja mind az egész földet, amelynek megadását megígérte atyáidnak
Deu 19:9 – ha megtartod mindazokat a parancsolatokat, és megteszed mindazt, amit ma parancsolok neked, ha szereted az URat, a te Istenedet, és mindig az ő útján jársz –, akkor e három mellé jelölj ki még három várost,
Deu 19:10 hogy ártatlan vér ne omoljon ki földeden, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked örökségül, és hogy ne terheljen vérontás.
Deu 19:11 De ha valaki gyűlöli felebarátját, és lesbe áll és rátámad, és úgy megüti, hogy az belehal, és azután bemenekül e városok egyikébe,
Deu 19:12 akkor küldjenek érte a város vénei, hozassák ki onnan, és adják a vérbosszuló rokon kezébe, hogy meghaljon.
Deu 19:13 Ne nézz rá szánakozva, hanem távolítsd el az ártatlanul kiontott vért Izráelből, hogy jó dolgod legyen.
Deu 19:14 Felebarátod határkövét ne mozdítsd el, azt a határt, amelyet az ősök vontak meg az örökségedben, amikor örökölni fogsz azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked birtokul.
Deu 19:15 Nem állhat elő egy tanú senki ellen, semmiféle hamisság és semmiféle bűn dolgában. Bármilyen bűnnel vétkezett valaki, csak két vagy három tanú szaván múlhat a döntés.
Deu 19:16 Ha valaki ellen hamis tanú áll elő, hogy hamissággal vádolja,
Deu 19:17 akkor álljon az a két pereskedő az ÚR színe elé, a papok és a bírák elé, akik abban az időben hivatalban lesznek.
Deu 19:18 A bírák vizsgálják meg jól a dolgot, és ha hazudott a tanú felebarátja ellen,
Deu 19:19 azt tegyétek vele, amit ő szándékozott tenni felebarátjával. Így tisztítsd ki a gonoszt magad közül,
Deu 19:20 hogy akik megmaradnak, hallják meg, és féljenek, és többször ne kövessenek el közöttetek ilyen gonosz dolgot.
Deu 19:21 Ne nézz rá szánakozva. Életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.
Deu 20:1 Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és lovakat, szekereket és nálad nagyobb számú sereget látsz, ne félj tőlük, mert veled van az ÚR, a te Istened, aki kihozott Egyiptom földjéről.
Deu 20:2 Amikor az ütközethez készültök, álljon elő a pap, és szóljon a néphez.
Deu 20:3 Ezt mondja nekik: „Halld meg, Izráel! Ma megütközni készültök ellenségeitekkel. Szívetek ne lágyuljon meg, ne féljetek, ne rettenjetek meg, és ne rémüljetek meg tőlük,
Deu 20:4 mert az ÚR, a ti Istenetek veletek megy, hogy harcoljon értetek ellenségeitekkel, és megtartson titeket.”
Deu 20:5 Az elöljárók pedig így szóljanak a néphez: „Van-e olyan ember, aki új házat épített, de még nem avatta föl? Menjen vissza a házába, hogy meg ne haljon a harcban, és másvalaki avassa föl azt.
Deu 20:6 Van-e olyan ember, aki szőlőt ültetett, és még nem szüretelt róla? Menjen el, térjen vissza házába, nehogy másvalaki szedjen róla először, hogyha meghalna a harcban.
Deu 20:7 Van-e olyan ember, aki eljegyzett magának egy leányt, de még nem vette el? Menjen vissza az a házába, nehogy másvalaki vegye el azt, hogyha meghalna a harcban.”
Deu 20:8 Azután még ezt is kérdezzék meg az elöljárók a néptől: „Van-e itt olyan férfi, aki félénk és lágyszívű? Az menjen haza a házába, hogy testvérei szíve úgy meg ne olvadjon, mint az övé.”
Deu 20:9 Amikor befejezik az elöljárók a néphez intézett beszédüket, állítsanak csapatvezéreket a nép élére.
Deu 20:10 Ha egy város megostromlására vonulsz fel, először ajánlj neki békét.
Deu 20:11 Ha békességgel felel neked, és kaput nyit, akkor az egész ott lakó nép adófizetőd legyen, és szolgáljon neked.
Deu 20:12 Ha pedig nem köt békét, hanem harcra kel veled, akkor zárd körül,
Deu 20:13 és ha az ÚR, a te Istened kezedbe adja, minden férfit hányj kardélre.
Deu 20:14 De az asszonyokat, a kisgyermekeket, az állatokat és mindazt, ami a városban van, az egész zsákmányolnivalót magadnak vedd birtokba, és élvezd az ellenségeidtől szerzett zsákmányt, amelyet kezedbe ad az ÚR, a te Istened.
Deu 20:15 Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e népek városai közül valók.
Deu 20:16 De e népek városaiban, amelyeket örökségül ad neked az ÚR, a te Istened, ne hagyj életben egy lelket sem.
Deu 20:17 Mindenestül veszítsd el őket: a hettitákat, az emóriakat, a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, ahogy megparancsolta neked az ÚR, a te Istened.
Deu 20:18 Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket mindannak az utálatosságnak az elkövetésére, amelyet ők isteneik tiszteletére cselekszenek, hogy ne vétkezzetek Istenetek, az ÚR ellen.
Deu 20:19 Amikor egy várost hosszabb ideig tartasz körülzárva, és így harcolsz ellene, hogy bevedd, ne pusztítsd ki fejszével egy fáját sem. Egyél róla, de azt magát ne irtsd ki, mert ember-e a mező fája, hogy ostrom alá jusson miattad?
Deu 20:20 Csak amelyik fáról tudod, hogy nem gyümölcstermő, azt vágd ki, és abból építs ostromló szerkezetet a veled hadakozó város ellen mindaddig, amíg csak el nem esik.
Deu 21:1 Hogyha meggyilkolt embert találnak azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked birtokul, és az a mezőn fekszik, és nem tudható, ki ölte meg,
Deu 21:2 akkor véneid és bíráid menjenek ki, és mérjék meg a távolságot a holttesttől a környező városokig.
Deu 21:3 Amely város legközelebb esik a meggyilkolthoz, annak vénei vegyenek egy üszőt, amellyel még nem dolgoztattak, és amely még nem húzott jármot.
Deu 21:4 Vigyék az üszőt egy folyóvíz völgyébe, ahol nem szántanak, és nem vetnek, és szegjék nyakát az üszőnek ott, a völgyben.
Deu 21:5 Azután járuljanak oda a papok, Lévi fiai, mert őket választotta az ÚR, a te Istened, hogy szolgáljanak neki, és hogy áldást osszanak az ÚR nevében, és az ő ítéletük szerint dőljön el minden per és minden sérelem.
Deu 21:6 A meggyilkolthoz legközelebbi város vénei mossák meg a kezüket a nyakaszegett üsző fölött a völgyben,
Deu 21:7 és így szóljanak: Nem a mi kezünk ontotta ki ezt a vért, és szemünkkel sem láttuk.
Deu 21:8 Bocsáss meg népednek, Izráelnek, amelyet megváltottál, URam, és ne tulajdonítsd az ártatlan vér kiontását népednek, Izráelnek! És bocsánatot nyernek a vérért.
Deu 21:9 Te azért mentes leszel az ártatlan vér kiontásától, ha úgy cselekszel, amint az igaz az ÚR előtt.
Deu 21:10 Mikor harcba mész ellenségeid ellen, és kezedbe adja őket az ÚR, a te Istened, és azok közül foglyokat ejtesz,
Deu 21:11 és meglátsz a foglyok között egy szép ábrázatú asszonyt, megszereted, és elvennéd feleségül,
Deu 21:12 vidd be a házadba, hogy nyírja le a haját, és vágja le a körmeit,
Deu 21:13 vesse le magáról a fogsága ruháját, és maradjon a házadban, hogy sirassa apját és anyját egy egész hónapig. Csak ezután menj be hozzá, és légy a férje, és legyen ő a feleséged.
Deu 21:14 Ha pedig később nem tetszik neked, bocsásd el őt kívánsága szerint. De semmiképpen se add el őt pénzért. Ne hatalmaskodjál rajta, miután már magadévá tetted.
Deu 21:15 Ha valakinek két felesége van, és az egyiket szereti, a másikat pedig gyűlöli, és mind a szeretett, mind a gyűlölt nő fiút szül neki, és a gyűlöltnek a fia lesz az elsőszülött,
Deu 21:16 akkor majd azon a napon, amikor fiait örökösökké teszi a maga tulajdonán, nem teheti elsőszülötté a szeretett feleség fiát a gyűlöltnek fiával szemben, ha az az elsőszülött.
Deu 21:17 Hanem a gyűlöltnek a fiát kell elsőszülöttnek elismerni, és két részt kell adni neki mindenből, amije van, mert férfierejének első termése az, övé az elsőszülöttség joga.
Deu 21:18 Ha valakinek engedetlen és konok fia van, aki nem hallgat apja és anyja szavára, és akkor sem engedelmeskedik nekik, ha megfenyítik,
Deu 21:19 az ilyet fogja az apja és az anyja, vigye a város véneihez lakóhelye kapujába,
Deu 21:20 és azt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk engedetlen és konok, nem hallgat a szavunkra, dorbézoló és részeges.
Deu 21:21 Akkor a város férfiai valamennyien kövezzék őt halálra. Így tisztítsd ki a gonoszt a magad köréből, hogy egész Izráel hallja meg ezt, és féljen!
Deu 21:22 Ha valaki halálos bűnt követ el, és úgy ölik meg, hogy fára akasztják,
Deu 21:23 holtteste ne maradjon éjjel a fán, hanem temesd el még aznap, mert átkozott Isten előtt, aki fán függ. Ne fertőztesd meg azt a földet, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked örökségül.
Deu 22:1 Ne nézd el, ha felebarátod ökre vagy juha kóborol, és ne fordulj el azoktól, hanem bizony tereld vissza azokat felebarátodhoz.
Deu 22:2 Ha pedig nincs közel hozzád a felebarátod, vagy nem is ismered őt, hajtsd az állatot a saját házadhoz, és legyen nálad, míg nem keresi azt a te felebarátod. Akkor add neki vissza.
Deu 22:3 Így tégy a szamarával, így tégy a ruhájával, és így tégy atyádfiának minden elveszett holmijával, amit elvesztett, és te megtaláltad. Ne menj el mellette közömbösen.
Deu 22:4 Ha látod, hogy testvéred szamara vagy ökre az úton kidőlve fekszik, ne fordulj el tőlük, hanem segíts neki lábra állni.
Deu 22:5 Asszony ne viseljen férfiruhát, se férfi ne öltözzék asszonyruhába, mert utálatos az ÚR, a te Istened előtt, aki ezt teszi.
Deu 22:6 Ha madárfészekre akadsz az úton egy fán vagy a földön fiókákkal vagy tojásokkal, és az anya rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne fogd meg az anyát is a fiókákkal együtt.
Deu 22:7 Hanem bizony bocsásd el az anyát, és csak a fiókákat fogd meg magadnak, hogy jó dolgod legyen, és hosszú ideig élj.
Deu 22:8 Ha új házat építesz, házad tetejére csinálj korlátot, hogy ne terheld vérrel a házadat, ha valaki leesik onnan.
Deu 22:9 Ne vess a szőlődbe kétféle magot, hogy fertőzötté ne legyen az egész: az elvetett mag és a szőlő termése is.
Deu 22:10 Ne szánts együtt ökörrel és szamárral.
Deu 22:11 Ne öltözzél vegyes szövésű, azaz gyapjúból és lenből szőtt ruhába.
Deu 22:12 Felsőruhádnak, amellyel befeded magad, a négy csücskére csinálj bojtokat.
Deu 22:13 Ha valaki feleséget vesz, és bemegy hozzá, de azután meggyűlöli,
Deu 22:14 és szégyenletes dolgokkal vádolja, és rossz hírbe keveri, mert azt mondja: „Feleségül vettem magamnak, és amikor bementem hozzá, nem találtam szűznek”,
Deu 22:15 akkor vegye őt a leány apja és anyja, és vigyék a leány szüzességének jeleit a város vénei elé a városkapuhoz.
Deu 22:16 Mondja ezt a leány apja a véneknek: Leányomat feleségül adtam e férfinak, de meggyűlölte őt.
Deu 22:17 Íme, szégyenletes dolgokkal vádolja, és azt mondja, hogy „nem találtam szűznek leányodat”, pedig íme, itt vannak leányom szüzességének jelei! És terítsék ki a ruhát a város vénei elé.
Deu 22:18 Akkor a város vénei fogják meg azt a férfit és ostorozzák meg.
Deu 22:19 Bírságolják meg száz ezüstsékelre, és adják azt a leány apjának, mert rossz hírbe kevert egy izráeli szüzet. És legyen neki felesége, és el ne bocsássa őt egész életében.
Deu 22:20 Ha pedig igaz lesz a vád, és a lány nem volt szűz,
Deu 22:21 akkor vigyék ki a leányt apja házának bejáratához, és a város férfiai kövezzék agyon, mert gyalázatosságot cselekedett Izráelben, mert paráználkodott apja házánál. Így tisztítsd ki magad köréből a gonoszt.
Deu 22:22 Ha pedig rajtakapnak egy férfit, hogy férjes asszonnyal hál, mindketten haljanak meg. A férfi, aki az asszonnyal hált, és az asszony is. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.
Deu 22:23 Ha valaki találkozik a városban egy jegyben járó szűz leánnyal, és vele hál,
Deu 22:24 vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak a kapujába, és kövezzétek őket halálra! A leányt azért, hogy nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta felebarátjának feleségét. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.
Deu 22:25 De ha mezőn találkozik egy férfi egy jegyben járó leánnyal, és erőszakoskodik vele a férfi, és vele hál, csak maga a férfi haljon meg, aki vele hált.
Deu 22:26 A leányt pedig ne bántsd, mert neki nincs halálos bűne, mivel olyan ez a dolog, mint amikor valaki a felebarátjára támad, és agyonüti.
Deu 22:27 Mivel a mezőn talált rá, kiálthatott ugyan a jegyben járó leány, de nem volt, aki megoltalmazza.
Deu 22:28 Ha valaki el nem jegyzett szűz leánnyal találkozik, és megragadja, vele hál, és rajtakapják őket,
Deu 22:29 akkor a férfi, aki vele hált, adjon a leány apjának ötven ezüstsékelt, a leány pedig legyen a felesége. Mivel meggyalázta őt, nem is bocsáthatja el egész életében.
Deu 22:30 "Ne vegye el senki apja feleségét; apja takaróját ne hajtsa föl!"
Deu 23:1 Akinek szeméremteste zúzott vagy megcsonkított, nem mehet be az ÚR közösségébe.
Deu 23:2 A fattyú nem mehet be az ÚR közösségébe. Még tizedízig sem mehet be az ÚR közösségébe.
Deu 23:3 Az ammóniak és móábiak sem mehetnek be az ÚR közösségébe. Még tizedízig való leszármazottjuk sem mehet be az ÚR közösségébe sohasem.
Deu 23:4 Azért, mert nem jöttek elétek kenyérrel és vízzel az úton, amikor kijöttetek Egyiptomból, és mert fölbérelték ellened Bálámot, Beór fiát a mezopotámiai Petórból, hogy átkozzon meg téged.
Deu 23:5 De az ÚR, a te Istened nem akarta meghallgatni Bálámot, hanem az ÚR, a te Istened az átkot áldásodra fordította, mivel szeret téged az ÚR, a te Istened.
Deu 23:6 Ne keresd békességüket és előmenetelüket soha, egész életedben.
Deu 23:7 Ne utáld az edómiakat, mert testvéreid ők. Ne utáld az egyiptomiakat, mert jövevény voltál földjükön.
Deu 23:8 Ezeknek a harmadik nemzedékben született fiai hozzátartozhatnak az ÚR közösségéhez.
Deu 23:9 Ha táborba szállsz ellenséged ellen, őrizkedj minden gonosztól.
Deu 23:10 Ha volna valaki közötted, aki nem tiszta valami éjszakai véletlenség miatt, menjen ki a táborból, és ne menjen vissza a táborba.
Deu 23:11 Amikor eljön az este, mosakodjék meg, és naplementekor már visszamehet a táborba.
Deu 23:12 Legyen a táboron kívül egy helyed, ahova félremész.
Deu 23:13 Legyen egy kis ásód a fegyvered mellett, hogy amikor leülsz kívül, gödröt áshass vele, és ha fölkelsz, betakarhasd azt, ami elment tőled.
Deu 23:14 Mivel az ÚR, a te Istened a táborodban jár, hogy megszabadítson téged, és lábad elé vesse ellenségeidet, azért a táborod szent legyen, hogy ne lásson köztetek semmi rútságot, és el ne forduljon tőled.
Deu 23:15 Ne küldd vissza urának a rabszolgát, aki urától hozzád menekült.
Deu 23:16 Veled lakjék, a tieid között, azon a helyen, amelyet választ magának városaid közül, ott, ahol tetszik neki. Ne nyomorgasd őt.
Deu 23:17 Ne legyen felavatott parázna nő Izráel leányai között. Felavatott parázna férfi se legyen Izráel fiai között.
Deu 23:18 Ne vidd be a parázna nő bérét, se a parázna férfi bérét az ÚRnak, a te Istenednek házába semmiféle fogadalom címén, mert mindkettőt utálja az ÚR, a te Istened.
Deu 23:19 Felebarátodtól ne végy kamatot. Se pénznek, se eleségnek, se semmi egyébnek kamatját, amit kamatra szokás adni.
Deu 23:20 Az idegentől vehetsz kamatot, de atyádfiától ne végy, hogy megáldja az ÚR, a te Istened kezed minden munkáját azon a földön, amelyre bemész, hogy birtokba vedd.
Deu 23:21 Ha fogadalommal ígérsz valamit az ÚRnak, a te Istenednek, ne halogasd a megadását, mert bizony számon kéri tőled az ÚR, a te Istened, és bűnül tulajdonítja neked.
Deu 23:22 Ha pedig nem teszel fogadalmat, bűn sem tulajdoníttatik neked.
Deu 23:23 Ügyelj arra, ami kijön az ajkadon, hogy ugyanúgy teljesítsd, amit a száddal ígérsz, mint amikor önkéntes fogadalmat teszel az ÚRnak, a te Istenednek.
Deu 23:24 Ha bemész felebarátod szőlőjébe, ehetsz szőlőt kívánságod szerint jóllakásig, de edényedbe ne rakj!
Deu 23:25 Ha bemész felebarátod vetésébe, kezeddel szaggathatsz kalászokat, de sarlóval ne vágj bele felebarátod vetésébe!
Deu 24:1 "Ha valaki asszonyt vesz magának és feleségévé teszi, de később nem találja őt kedvére valónak, mivel valami visszatetszőt talál benne, és válólevelet ír neki, a kezébe adja, és elküldi őt házától;"
Deu 24:2 és az kimegy az ő házából, és elmegy, és más férfié lesz,
Deu 24:3 "és a második férfi is meggyűlöli, és válólevelet ír neki, kezébe adja azt, és elküldi őt házától; vagy ha meghal az a második férfi, aki feleségül vette,"
Deu 24:4 az első férje, aki elküldte őt, nem veheti őt másodszor is feleségül, mert számára tisztátalanná lett: utálatos dolog az ilyen az ÚR előtt. Te pedig ne kövess el ilyen vétket azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked örökségül.
Deu 24:5 Ha valaki frissen nősült, ne menjen hadba, és ne vessenek rá semmiféle terhet. Egy esztendeig szabad legyen házában, és vidámítsa feleségét, akit elvett.
Deu 24:6 Senki se vegyen zálogba kézimalmot vagy malomkövet, mert életet venne zálogba.
Deu 24:7 Ha rajtakapnak valakit, hogy elrabol valakit atyjafiai, Izráel fiai közül, és hatalmaskodik rajta, vagy eladja azt, haljon meg az ilyen rabló! Így tisztítsd ki a gonoszt magad közül.
Deu 24:8 A lepraság csapásában vigyázz, hogy szorgalmasan megtartsd és megcselekedd mindazt, amire a lévita papok tanítanak titeket. Vigyázzatok, hogy úgy cselekedjetek, ahogy parancsoltam nekik.
Deu 24:9 Emlékezzél meg arról, hogy mit tett az ÚR, a te Istened Mirjámmal az úton, amikor kijöttetek Egyiptomból!
Deu 24:10 Ha kölcsönadsz valamit felebarátodnak, ne menj be a házába, hogy magad végy zálogot tőle!
Deu 24:11 Kívül állj meg, és az az ember, akinek kölcsönadsz, maga vigye ki hozzád a zálogát.
Deu 24:12 Ha szegény ember, ne feküdj le a tőle zálogba vett ruhában:
Deu 24:13 bizony, add vissza neki azt a zálogot napnyugtakor, hogy saját ruhájában fekhessen le, és áldjon téged. Igazságul lesz ez neked az ÚR, a te Istened előtt.
Deu 24:14 A szegény és nyomorult napszámost ne használd ki, akár atyádfia, akár jövevény azok közül, akik földeden vagy városod ban vannak.
Deu 24:15 Még aznap add meg a bérét, mielőtt lemegy a nap – mert szegény ő, és kívánkozik az után a lelke –, hogy ne kiáltson ellened az ÚRhoz, és ne találtass bűnösnek ezért.
Deu 24:16 Az apák ne lakoljanak halállal a fiakért, se a fiak ne lakoljanak halállal az apákért. Mindenkinek a maga bűnéért kell meghalnia.
Deu 24:17 A jövevény és árva igazságát ne forgasd ki, és az özvegy ruháját ne vedd zálogba.
Deu 24:18 Hanem emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kiváltott téged onnan az ÚR, a te Istened. Ezért parancsolom neked azt, hogy így cselekedjél.
Deu 24:19 Mikor learatod aratnivalódat a meződön, és ott felejtesz egy kévét a mezőn, ne menj vissza, hogy fölszedd. A jövevényé, árváé és özvegyé legyen az, hogy megáldjon téged az ÚR, a te Istened kezed minden munkájában.
Deu 24:20 Ha olajfád termését lerázod, ne szedd le, ami még utánad maradt. A jövevényé, árváé és özvegyé legyen az.
Deu 24:21 Ha szőlődet megszeded, ne böngészd le, ami utánad marad. A jövevényé, árváé és özvegyé legyen az.
Deu 24:22 Emlékezz vissza arra, hogy szolga voltál Egyiptom földjén. Ezért parancsolom neked azt, hogy így cselekedj.
Deu 25:1 Ha viszály támad férfiak között, és törvény elé mennek, hogy ítélkezzenek fölöttük, és igazat adnak az igaznak, és bűnösnek mondják a bűnöst,
Deu 25:2 akkor ha a bűnös verést érdemel, fektesse le azt a bíró, és üttessen arra a maga jelenlétében annyit, amennyi bűne miatt jár neki.
Deu 25:3 Negyvenet üttessen rá, ne többet, mert ha ennél több ütést méret rá, szemed előtt alázzák meg atyádfiát.
Deu 25:4 A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!
Deu 25:5 Ha testvérek laknak együtt, és meghal az egyikük, és nincs fia, akkor az elhunyt felesége ne menjen el a háztól idegen férfihoz, hanem a sógora menjen be hozzá, és vegye el feleségül, és éljen vele sógorsági házasságban.
Deu 25:6 És majd az elsőszülött, akit szülni fog, viselje az elhunyt testvér nevét, hogy ne töröljék ki annak nevét Izráelből.
Deu 25:7 Ha a férfinak nincs kedve elvenni a sógornőjét, menjen el sógornője a kapuba a vénekhez, és mondja ezt: Sógorom vonakodik fenntartani testvére nevét Izráelben, nem akar velem sógorsági házasságban élni.
Deu 25:8 Akkor hívják a férfit a város vénei, és beszéljenek vele. Ha odaáll, és azt mondja: „Nincs kedvem elvenni”,
Deu 25:9 akkor menjen oda hozzá a sógornője a vének szeme láttára, húzza le annak saruját, köpje szembe, és mondja ezt: Így kell tenni azzal a férfival, aki nem akarja építeni testvére házát.
Deu 25:10 És nevezzék annak háza népét sarutlannak Izráelben.
Deu 25:11 Ha két férfi összevész egymással, és az egyiknek felesége odamegy, hogy megszabadítsa férjét annak a kezéből, aki veri, és kinyújtja kezét, hogy megragadja annak szeméremtestét,
Deu 25:12 le kell vágni a kezét, szemed ne szánja meg.
Deu 25:13 Ne legyen a tarisznyádban kétféle súlymérték: nagyobb és kisebb.
Deu 25:14 Ne legyen a házadban kétféle véka: nagyobb és kisebb.
Deu 25:15 Pontos és hiteles súlymértéked, pontos és hiteles vékád legyen, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked.
Deu 25:16 Mert az ÚR, a te Istened előtt utálni való mindaz, aki ilyet cselekszik, mindenki, aki hamisságot művel.
Deu 25:17 Emlékezzél meg arról, amit Amálék tett veled az úton, amikor kijöttetek Egyiptomból:
Deu 25:18 hogy támadt rád az úton, és verte meg a sereg utolsó részét, akik elerőtlenedve hátramaradtak, amikor magad is fáradt és lankadt voltál, az pedig nem félte az Istent.
Deu 25:19 Azért mikor nyugalmat ad majd neked az ÚR, a te Istened minden körülötted levő ellenségedtől azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked örökségül, hogy tied legyen, töröld ki Amáléknak még az emlékét is az ég alól. El ne felejtsd!
Deu 26:1 Mikor pedig bemész arra a földre, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked örökségül, és tied lesz az, és abban laksz,
Deu 26:2 akkor vegyél a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, amely a földeden terem, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked. Tedd kosárba, és menj oda arra a helyre, amelyet kiválaszt az ÚR, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve.
Deu 26:3 Menj be a paphoz, aki abban az időben szolgálatban lesz, és ezt mondd neki: Vallást teszek ma az ÚR, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, amely felől megesküdött az ÚR a mi atyáinknak, hogy nekünk adja.
Deu 26:4 A pap pedig vegye el a kosarat a kezedből, és tegye azt az ÚRnak, Istenednek oltára elé.
Deu 26:5 Te pedig így szólj, és ezt mondd az ÚR előtt, a te Istened előtt: Vándorló arámi volt az atyám, aki lement Egyiptomba, és jövevény volt ott kevesedmagával, de nagy, erős és népes nemzetté lett.
Deu 26:6 Az egyiptomiak azonban kegyetlenül bántak velünk, nyomorgattak, és kemény szolgálatot vetettek ránk.
Deu 26:7 Akkor az ÚRhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, és meghallgatta az ÚR a szavunkat, és megtekintette nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat.
Deu 26:8 És kihozott minket az ÚR Egyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csodákkal.
Deu 26:9 Azután behozott minket erre a helyre, és nekünk adta ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
Deu 26:10 Most azért, íme, elhoztam ama föld gyümölcsének a zsengéjét, amelyet te adtál nekem, URam. Tedd hát oda azt az ÚR, a te Istened színe elé, és borulj le az ÚR, a te Istened színe előtt.
Deu 26:11 Találj örömöt mind te, mind a lévita és a közted lévő jövevény is mindabban a jóban, amit az ÚR, a te Istened ad neked és házad népének.
Deu 26:12 Amikor a harmadik esztendőben, a tized évében minden termésedből egészen megadod a tizedet, és odaadod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek, hogy egyenek és jóllakjanak városodban,
Deu 26:13 akkor ezt mondd az ÚR, a te Istened előtt: Kihoztam a szent részt a házamból, és odaadtam a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek a tőled kapott parancs szerint. Nem szegtem meg, és el sem felejtettem egyet sem parancsolataidból!
Deu 26:14 Nem ettem belőle gyászomban, nem voltam tisztátalan, amikor kihoztam, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az ÚRnak, az én Istenemnek szavára. Úgy cselekedtem, ahogy parancsoltad nekem.
Deu 26:15 Tekints alá szentséged lakhelyéről, a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet és a földet, a tejjel és mézzel folyó földet, amelyet nekünk adtál, ahogy megesküdtél atyáinknak.
Deu 26:16 E mai napon az ÚR, a te Istened azt parancsolja neked, hogy e rendelkezések és végzések szerint cselekedjél. Tartsd meg tehát őket, és teljes szívedből és teljes lelkedből azok szerint cselekedjél!
Deu 26:17 Azt mondtad ma az ÚRnak, hogy legyen a te Istened, hogy járhass az útjain, megtudhasd rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess a szavának.
Deu 26:18 Az ÚR pedig azt mondja ma neked, hogy az ő tulajdon népévé leszel, ahogy megígérte, ha minden parancsolatát megtartod.
Deu 26:19 Hogy fölébe emeljen téged hírben, névben és dicsőségben minden nemzetnek, amelyet teremtett, és hogy az ÚRnak, a te Istenednek szent népévé legyél, ahogy megmondta.
Deu 27:1 Ezután Mózes Izráel véneivel ezt a parancsot adta a népnek: Tartsátok meg mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek.
Deu 27:2 Amely napon átkeltek a Jordánon arra a földre, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked, állíts föl nagy köveket, és meszeld be azokat mésszel.
Deu 27:3 Írd föl azokra e törvény minden igéjét, mihelyt átkelsz, hogy bemehess arra a földre, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked, a tejjel és mézzel folyó földre, amint megígérte neked az ÚR, atyáid Istene.
Deu 27:4 Mihelyt tehát átkeltek a Jordánon, állítsátok föl az Ébál hegyén azokat a köveket, ahogy ma parancsolom nektek, és meszeljétek be mésszel.
Deu 27:5 Építs ott oltárt az ÚRnak, a te Istenednek. Olyan kövekből való oltárt, amelyeket nem faragtál meg vassal.
Deu 27:6 Ép kövekből építs oltárt az ÚRnak, a te Istenednek, és egészen elégő áldozatokat mutassál be rajta az ÚRnak, a te Istenednek.
Deu 27:7 Mutass be hálaáldozatokat is, edd azt meg ott, és vigadozzál az ÚR, a te Istened színe előtt.
Deu 27:8 És írd föl a kövekre ennek a törvénynek minden igéjét igen világosan!
Deu 27:9 Ezután azt mondták Mózes és a Lévi nemzetségéből való papok egész Izráelnek: Figyelj és hallgass, Izráel! E mai napon lettél az ÚRnak, a te Istenednek népévé.
Deu 27:10 Hallgass azért az ÚRnak, a te Istenednek szavára, és az ő parancsolatai és rendelkezései szerint cselekedjél, amelyeket én ma parancsolok neked.
Deu 27:11 Ezt parancsolta Mózes azon a napon a népnek:
Deu 27:12 Amikor átkeltek a Jordánon, ezek álljanak föl a nép megáldására a Garizim hegyén: Simeon, Lévi, Júda, Issakár, József és Benjámin.
Deu 27:13 Az Ébál hegyén pedig ezek álljanak fel, hogy átkot mondjanak: Rúben, Gád, Ásér, Zebulon, Dán és Naftáli.
Deu 27:14 A léviták pedig szóljanak, és ezt mondják fennszóval egész Izráel népének:
Deu 27:15 Átkozott az az ember, aki mesterember keze munkájával faragott vagy öntött képet csinál, és titokban felállítja azt, mert ezt utálja az ÚR. És mondja rá az egész nép: Ámen!
Deu 27:16 Átkozott az, aki szidalmazza apját vagy anyját! És mondja rá az egész nép: Ámen!
Deu 27:17 Átkozott az, aki elmozdítja felebarátja határkövét! És mondja rá az egész nép: Ámen!
Deu 27:18 Átkozott az, aki félrevezeti a vakot az úton! És mondja rá az egész nép: Ámen!
Deu 27:19 Átkozott az, aki elferdíti a jövevény, az árva és az özvegy igazságát! És mondja rá az egész nép: Ámen!
Deu 27:20 Átkozott az, aki apja feleségével hál, mert feltakarja apja takaróját! És mondja rá az egész nép: Ámen!
Deu 27:21 Átkozott az, aki bármiféle állattal közösül! És mondja rá az egész nép: Ámen!
Deu 27:22 Átkozott az, aki leánytestvérével hál, apja leányával vagy anyja leányával! És mondja rá az egész nép: Ámen!
Deu 27:23 Átkozott az, aki anyósával hál! És mondja rá az egész nép: Ámen!
Deu 27:24 Átkozott az, aki titokban megöli felebarátját! És mondja rá az egész nép: Ámen!
Deu 27:25 Átkozott az, aki vesztegetést fogad el, hogy ártatlan ember vérét ontsa! És mondja rá az egész nép: Ámen!
Deu 27:26 Átkozott az, aki nem tartja meg e törvény igéit, és aszerint nem cselekszik! És mondja rá az egész nép: Ámen!
Deu 28:1 Ha pedig szorgalmasan hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden parancsolatát, amelyeket ma parancsolok neked, akkor e föld minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az ÚR, a te Istened.
Deu 28:2 Rád száll mindez az áldás, és beteljesedik rajtad, ha hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a szavára.
Deu 28:3 Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn.
Deu 28:4 Áldott lesz méhed gyümölcse és termőfölded gyümölcse és jószágod ivadéka: teheneid fajzása és juhaid ellése.
Deu 28:5 Áldott lesz kosarad és sütőteknőd.
Deu 28:6 Áldott leszel, ha bejössz, és áldott leszel, ha kimész.
Deu 28:7 Az ÚR megfutamítja ellenségeidet, akik rád támadnak. Egy úton jönnek ki ellened, és hét úton futnak el előled.
Deu 28:8 Áldást parancsol az ÚR a te csűreidre és mindenre, amire ráteszed kezed. Megáld téged az ÚR, a te Istened azon a földön, amelyet ad neked.
Deu 28:9 Az ÚR felkészít téged magának szent népévé, ahogy megesküdött neked, ha megtartod az ÚRnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő útjain jársz.
Deu 28:10 És megérti majd a föld minden népe, hogy az ÚR nevéről neveznek, és félnek tőled.
Deu 28:11 Bővelkedővé tesz téged az ÚR minden jóban: méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében azon a földön, amely felől megesküdött az ÚR atyáidnak, hogy neked adja azt.
Deu 28:12 Megnyitja neked az ÚR az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon földedre alkalmas időben, és megáldja kezed minden munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem szorulsz kölcsönre.
Deu 28:13 "Fejjé tesz téged az ÚR, nem pedig farokká, és mindinkább feljebb való leszel, nem pedig alább való, ha hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket ma parancsolok neked, hogy megtartsd és teljesítsd;"
Deu 28:14 és ha nem térsz el se jobbra, se balra egyetlen igétől sem, amelyet parancsolok neked, és nem jársz más istenek után, hogy azokat tiszteld.
Deu 28:15 Ha pedig nem hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek a szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelkezését, amelyeket ma parancsolok neked, reád szállnak mindezek az átkok, és beteljesednek rajtad.
Deu 28:16 Átkozott leszel a városban, és átkozott a mezőn.
Deu 28:17 Átkozott lesz kosarad és sütőtekenőd.
Deu 28:18 Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed gyümölcse, teheneid fajzása és juhaid ellése.
Deu 28:19 Átkozott leszel bejöveteledben, és átkozott leszel kimeneteledben.
Deu 28:20 Átkot, romlást és veszedelmet bocsát rád mindenben az ÚR, amit kezdesz vagy cselekszel, míg végül eltöröl, és míg végül hirtelen elveszel cselekedeteid gonoszsága miatt, amiért elhagytál engem.
Deu 28:21 Döghalált hoz rád az ÚR, míg végül elemészt azon a földön, amelyre bemész, hogy tied legyen.
Deu 28:22 Megver az ÚR sorvadással, hidegleléssel, gyulladással, lázzal, aszállyal, szárazsággal és ragyával. Mindez addig üldöz téged, míg csak el nem veszel.
Deu 28:23 A fejed fölött levő ég rézzé, a lábad alatt levő föld pedig vassá válik.
Deu 28:24 Eső helyett az ÚR port és hamut hint földedre, és az addig hull az égből, amíg csak el nem pusztulsz.
Deu 28:25 Megszalaszt téged az ÚR ellenségeid előtt. Egy úton mész ki ellene, és hét úton futsz előle, és a föld minden országának elrettentő példa leszel.
Deu 28:26 Holttested eledele lesz minden égi madárnak és a föld vadjainak, és nem lesz, aki elűzze azokat.
Deu 28:27 Megver téged Isten egyiptomi fekéllyel, kiütéssel, varral és viszketegséggel, amelyekből nem tudsz kigyógyulni.
Deu 28:28 Megver téged az ÚR tébolyodással, vaksággal és megzavarodott szívvel.
Deu 28:29 Tapogatózni fogsz világos délben, ahogy a vak tapogat a sötétben. Szerencsétlen leszel utaidban, elnyomott és kifosztott minden időben, és nem lesz, aki megszabadítson.
Deu 28:30 Feleséget jegyzel el magadnak, de más férfi hál vele. Házat építesz, de nem te laksz benne. Szőlőt ültetsz, de nem te veszed hasznát.
Deu 28:31 Ökrödet szemed láttára vágják le, és nem eszel belőle. Szamaradat elrabolják tőled, és nem kerül vissza hozzád. Juhaidat ellenségeidnek adják, és nem segít rajtad senki.
Deu 28:32 Fiaidat és leányaidat más népnek adják, és a szemed csak néz és epekedik utánuk egész nap, de nem lesz erő a kezedben.
Deu 28:33 Földed gyümölcsét és minden fáradságos szerzeményedet olyan nép emészti föl, amelyet nem ismertél, sőt elnyomott és megnyomorított leszel minden időben.
Deu 28:34 Megtébolyodsz a látványtól, amelyet látnod kell szemeiddel.
Deu 28:35 Megver téged az ÚR gonosz kelésekkel a térdeden és a combodon, amelyekből ki nem gyógyulhatsz, talpadtól fogva a koponyádig.
Deu 28:36 Az ÚR olyan nép közé visz el téged és királyodat, amelyet magad fölé emelsz, amelyet nem ismertél se te, sem atyáid, és ott más isteneknek fogsz szolgálni: fának és kőnek.
Deu 28:37 Iszonyattá, példabeszéddé és gúnnyá leszel minden népnél, amelyek közé elűz téged az ÚR.
Deu 28:38 Sok magot viszel ki a mezőre, de keveset takarítasz be, mert felemészti azt a sáska.
Deu 28:39 Szőlőt ültetsz, és műveled azt, de bort nem iszol, meg sem szeded, mert elemészti azt a féreg.
Deu 28:40 Minden határodban lesz olajfád, de nem kened magadat olajjal, mert olajfád gyümölcse lehull.
Deu 28:41 Fiakat és leányokat nemzel, de nem lesznek a tieid, mert fogságra jutnak.
Deu 28:42 Minden fádat és földed minden gyümölcsét megemészti a sáska.
Deu 28:43 A köztetek élő jövevény egyre feljebb emelkedik, te pedig egyre alább hanyatlasz.
Deu 28:44 Ő fog neked kölcsönadni, és nem te kölcsönzöl neki. Ő fej lesz, te pedig farok leszel.
Deu 28:45 És ezek az átkok mind reád szállnak, üldöznek téged, és beteljesednek rajtad, míg csak el nem pusztulsz, mert nem hallgattál az ÚRnak, a te Istenednek a szavára, hogy megtartottad volna parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt neked,
Deu 28:46 és rajtad és utódaidon lesznek intő jelül és csoda gyanánt mindörökké.
Deu 28:47 Mivelhogy nem szolgáltad az URat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, amikor mindenben bővelkedtél,
Deu 28:48 éhen, szomjan, mezítelen és mindennek szűkében szolgálod majd ellenségeidet, akiket rád bocsát az ÚR, és vasigát vet a nyakadra, míg csak el nem pusztít téged.
Deu 28:49 Rád küld az ÚR messziről, a föld széléről egy olyan népet, amely úgy repül, mint a sas, olyan népet, amelynek nyelvét nem érted.
Deu 28:50 Vad tekintetű népet, amely nem tiszteli az idős embert, és a gyermeknek sem kegyelmez.
Deu 28:51 És fölemészti jószágod tenyészését és földed gyümölcsét, míg csak ki nem pusztulsz. Nem hagy neked a gabonádból, borodból, olajodból és teheneid fajzásából, juhaid elléséből, míg csak ki nem pusztít téged.
Deu 28:52 Megszáll téged minden városodban, egész földeden, míg csak le nem omlanak magas és erős kőfalaid, amelyekben bízol. Megszáll téged minden városodban, egész országodban, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked.
Deu 28:53 Megeszed méhed gyümölcsét, fiaidnak és leányaidnak húsát, akiket az ÚR, a te Istened ad neked a megszállás és szorongattatás alatt, amellyel szorongat téged ellenséged.
Deu 28:54 Közületek a legelkényeztetettebb férfi is irigy szemmel tekint testvérére, szeretett feleségére és a még megmaradt fiaira,
Deu 28:55 hogy ne kelljen adnia egyiküknek se fiai húsából, amelyet eszik, mert semmi egyebe sem marad a megszállás és szorongattatás idején, amikor szorongatja ellenséged minden városodat.
Deu 28:56 A köztetek levő finnyás és elkényeztetett asszony, aki meg se próbálta lábát a földre tenni elpuhultságában és finnyásságában, irigyen tekint szeretett férjére, fiára, leányára
Deu 28:57 méhlepénye miatt, amely elmegy tőle, és gyermekei miatt, akiket megszül. Mert titokban megeszi ezeket, amikor mindenből kifogy a megszállás és szorongattatás alatt, amellyel megszorongat téged ellenséged a városaidban.
Deu 28:58 Ha nem tartod meg és nem teljesíted e törvény minden igéjét, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben, hogy féljed e dicsőséges és félelmes nevet, az ÚRét, Istenedét,
Deu 28:59 akkor az ÚR rendkívüli csapásokkal sújt téged és utódaidat: nagy és tartós csapásokkal, gonosz és tartós betegségekkel.
Deu 28:60 Rád hozza Egyiptom minden nyavalyáját, rád ragadnak azok, amelyektől irtóztál.
Deu 28:61 Mindazokat a betegségeket és csapásokat is, amelyek nincsenek megírva ebben a törvénykönyvben, rád hozza az ÚR, amíg csak ki nem pusztulsz.
Deu 28:62 Kevesen maradtok meg ti, akik azelőtt oly sokan voltatok, mint az ég csillagai, mert nem hallgattál az ÚRnak, a te Istenednek szavára.
Deu 28:63 Ahogy örvendezett az ÚR rajtatok, hogy jót tett veletek, és megsokasított benneteket, úgy fog örvendezni az ÚR rajtatok, hogy elveszt és kipusztít titeket. Ki lesztek gyomlálva arról a földről, amelyre bementek, hogy a tietek legyen.
Deu 28:64 Szétszór az ÚR minden nép közé a föld egyik végétől a föld másik végéig, és ott más isteneknek fogsz szolgálni, akiket sem te, sem atyáid nem ismertek: fának és kőnek.
Deu 28:65 De e nemzetek között sem pihensz meg, és nem lesz lábadnak nyugalma, mert rettegő szívet, epekedő szemet és sóvárgó lelket ad ott neked az ÚR.
Deu 28:66 Egy hajszálon függ az életed, rettegni fogsz éjjel és nappal, és nem lesz biztonságban az életed.
Deu 28:67 Reggel azt mondod: Bárcsak este volna már! Este pedig azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert nagyon retteg a szíved amiatt, amit a szemed lát.
Deu 28:68 Visszavisz téged az ÚR Egyiptomba hajókon, azon az úton, amelyről azt mondtam neked, hogy nem fogod többé látni. Ott majd áruljátok magatokat ellenségeiteknek szolgákul és szolgálóleányokul, de nem lesz, aki megvegyen.
Deu 29:1 Ezek annak a szövetségnek az igéi, amelyet az ÚR parancsára Mózes kötött Izráel fiaival Móáb földjén azon a szövetségen kívül, amelyet a Hóreben kötött velük.
Deu 29:2 Ezután Mózes összehívta egész Izráelt, és ezt mondta nekik: Láttátok mindazt, amit szemetek láttára cselekedett az ÚR Egyiptom földjén a fáraóval és minden szolgájával és egész országával.
Deu 29:3 Saját szemetekkel láttátok a nagy próbatételeket, a jeleket és nagy csodákat.
Deu 29:4 De mindmáig nem adott nektek az ÚR értő szívet, látó szemet és halló fület.
Deu 29:5 "Mégis vezettelek benneteket a pusztában negyven évig. Nem kopott le a rólatok a ruhátok, és nem kopott le a lábatokról a saru sem;"
Deu 29:6 kenyeret nem ettetek, sem bort, sem részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.
Deu 29:7 Amikor eljutottatok erre a helyre, kijött elénk Szíhón, Hesbón királya és Óg, Básán királya, hogy megütközzön velünk, de megvertük őket.
Deu 29:8 Elvettük országukat, és odaadtuk örökségül a rúbenieknek, gádiaknak és a Manassé törzs felének.
Deu 29:9 Tartsátok meg tehát ennek a szövetségnek az igéit, és aszerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, amit cselekszetek.
Deu 29:10 Ti ma mindnyájan az ÚR, a ti Istenetek színe előtt álltok, törzseitek főemberei, véneitek és tiszttartóitok, Izráel minden férfia,
Deu 29:11 kicsinyeitek, feleségeitek és a táborodban levő jövevények, sőt még a favágók és a vízhordók is,
Deu 29:12 hogy szövetségre lépj az ÚRral, a te Isteneddel, amelyet esküvel erősít meg, s amelyet ma köt meg veled az ÚR, a te Istened.
Deu 29:13 Hogy népévé emeljen ma téged, ő pedig Istened legyen, ahogy megígérte neked, és ahogy megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
Deu 29:14 De nemcsak veletek kötöm ezt az esküvel megerősített szövetséget,
Deu 29:15 hanem mindazzal, aki itt van velünk, és itt áll e mai napon az ÚR előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, aki ma nincs itt velünk.
Deu 29:16 Ti tudjátok, hogyan laktunk Egyiptom földjén, és hogyan jöttünk át a nemzetek között, akik közt átvonultatok.
Deu 29:17 Láttátok undokságaikat és bálványaikat, amelyek fából, kőből, ezüstből és aranyból vannak.
Deu 29:18 Ne legyen közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, akinek szíve elfordul ma az ÚRtól, a mi Istenünktől, és elmegy, hogy e nemzetek isteneinek szolgáljon. Ne legyen köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
Deu 29:19 De ha lesz, aki hallja ennek az esküvel megerősített szövetségnek az igéit, és áldásban bizakodva szívében azt mondja: „Békességem lesz akkor is, ha szívem gondolata szerint járok”, akkor az öntözött föld ugyanúgy elpusztul, mint a kiszáradt.
Deu 29:20 Nem lesz hajlandó az ÚR megbocsátani neki, sőt fölgerjed akkor az ÚR haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, amely meg van írva ebben a könyvben, és eltörli az ÚR annak nevét az ég alól.
Deu 29:21 Különválasztja azt az ÚR veszedelemre Izráel összes törzse közül a szövetség minden átka szerint, amelyek meg vannak írva ebben a törvénykönyvben.
Deu 29:22 Ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, akik utánatok támadnak, és az idegen, aki messze földről jön el, ha látni fogják e föld csapásait és nyomorúságait, amelyekkel megnyomorította azt az ÚR:
Deu 29:23 Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és még csak fű sem nő rajta. Olyan, mint Sodoma, Gomora, Admá és Cebóím helye, amelyeket elsüllyesztett az ÚR haragjában és búsulásában.
Deu 29:24 Azt fogja majd kérdezni minden nemzet: Miért cselekedett így az ÚR ezzel a földdel? Miért gerjedt ilyen nagy haragra ellene?
Deu 29:25 És azt mondják majd: Azért, mert elhagyták az ÚRnak, atyáik Istenének szövetségét, amelyet akkor kötött velük, amikor kihozta őket Egyiptom földjéről,
Deu 29:26 és elmentek, és más isteneket szolgáltak és imádtak. Olyan isteneket, akiket azelőtt nem ismertek, és akiket nem Isten adott nekik.
Deu 29:27 Ezért gerjedt föl az ÚR haragja e föld ellen, hogy ráhozza mindazt az átkot, amely meg van írva ebben a könyvben.
Deu 29:28 És haragjában, búsulásában és nagy fölindulásában kigyomlálta őket az ÚR az ő földjükről, és más földre vetette őket, ahogy máig is van.
Deu 29:29 A titkok az ÚRéi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a mi fiainkéi mindörökké, hogy ennek a törvénynek minden szavát megtartsuk.
Deu 30:1 Ha majd beteljesednek rajtad mindezek: az áldás és az átok, amelyet eléd adtam, és megszívleled azt a nemzetek között, akik közé odataszított téged az ÚR, a te Istened,
Deu 30:2 és megtérsz az ÚRhoz, a te Istenedhez, te és fiaid, és teljes szívedből és teljes lelkedből hallgatsz a szavára egészen úgy, ahogy ma parancsolom neked,
Deu 30:3 akkor visszahozza az ÚR, a te Istened a foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozva összegyűjt majd téged minden nép közül, akik közé elszórt téged az ÚR, a te Istened.
Deu 30:4 Ha az ég széléig taszított volna el, onnan is összegyűjt téged az ÚR, a te Istened, és onnan is elhoz téged.
Deu 30:5 Visszahoz téged az ÚR, a te Istened arra a földre, amely atyáidé volt, és tied lesz, és jót tesz veled, és jobban megsokasít téged, mint atyáidat.
Deu 30:6 Körülmetéli az ÚR, a te Istened a szívedet és utódaid szívét, hogy szeresd az URat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élhess.
Deu 30:7 Mindezeket az átkokat pedig az ÚR, a te Istened rábocsátja ellenségeidre és gyűlölőidre, akik üldöztek téged.
Deu 30:8 Térj meg azért, és hallgass az ÚR szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, amelyet ma parancsolok neked.
Deu 30:9 És bővelkedővé tesz téged az ÚR, a te Istened kezed minden munkájában, méhed gyümölcsében, jószágod szaporulatában és földed gyümölcsében a te javadra. Mert hozzád fordul az ÚR, és öröme lesz benned a te javadra, amint öröme volt atyáidban is,
Deu 30:10 ha hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára, és megtartod parancsolatait és rendelkezéseit, amelyek meg vannak írva ebben a törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből odafordulsz az ÚRhoz, a te Istenedhez.
Deu 30:11 Mert ez a parancsolat, amelyet ma parancsolok neked, nem megfoghatatlan előtted, és nincs is távol tőled.
Deu 30:12 Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy föl a mennybe, hogy lehozza nekünk, és közölje velünk, hogy teljesíthessük?
Deu 30:13 A tengeren túl sincs, hogy azt kellene mondanod: Ki kel át a tengeren, hogy elhozza nekünk, és közölje velünk, hogy teljesíthessük?
Deu 30:14 Sőt nagyon közel van hozzád ez az ige. A szádban és a szívedben van, hogy teljesíthesd.
Deu 30:15 Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a gonoszt is
Deu 30:16 azzal, hogy ma azt parancsolom neked, hogy szeresd az URat, a te Istenedet, és az ő útján járj, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendelkezéseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az ÚR, a te Istened azon a földön, amelyre bemész, hogy tied legyen.
Deu 30:17 Ha pedig elfordul a szíved, és nem hallgatsz rám, sőt elhajolsz, más isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz,
Deu 30:18 tudtotokra adom ma nektek, hogy bizony elvesztek. Nem éltek sokáig azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve bementek, hogy birtokba vegyétek.
Deu 30:19 Bizonyságul hívom ellenetek a mai napon a mennyet és a földet, hogy elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess, te is, és utódaid is.
Deu 30:20 Szeresd az URat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá, mert ő a te életed, és tőle függ életed hosszúsága, hogy azon a földön lakhass, amelyet esküvel ígért az ÚR atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adja.
Deu 31:1 Kiment Mózes, és ezeket a szavakat mondta egész Izráelnek.
Deu 31:2 Így szólt hozzájuk: Százhúsz éves vagyok ma, nem tudok többé járni-kelni. Az ÚR pedig azt mondta nekem: Nem mész át a Jordánon.
Deu 31:3 Maga az ÚR, a te Istened megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy tied legyen a földjük. Józsué az, aki átmegy előtted, ahogy megmondta az ÚR.
Deu 31:4 És úgy cselekszik velük az ÚR, ahogy Szíhónnal és Óggal, az emóriak királyaival és az ő országukkal cselekedett, amelyeket elpusztított.
Deu 31:5 Ha tehát elétek veti őket az ÚR, mindent úgy cselekedjetek velük, ahogy parancsoltam nektek.
Deu 31:6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened megy veled. Nem marad el tőled, és nem hagy el téged.
Deu 31:7 Ekkor Mózes szólította Józsuét, és azt mondta neki egész Izráel szeme előtt: Légy erős és bátor, mert te mész be ezzel a néppel arra a földre, amely felől megesküdött az ÚR atyáiknak, hogy nekik adja, és te osztod szét köztük birtokukat.
Deu 31:8 Maga az ÚR megy előtted, ő lesz veled. Nem marad el tőled, és nem is hagy el téged. Ne félj hát, és ne rettegj!
Deu 31:9 És Mózes leírta ezt a törvényt, és a papoknak, Lévi fiainak adta, akik hordozzák az ÚR szövetségének ládáját, meg Izráel összes véneinek.
Deu 31:10 Ezt parancsolta nekik Mózes: Minden hetedik esztendő végén, az elengedés évének idején, a sátrak ünnepén,
Deu 31:11 amikor eljön egész Izráel, hogy megjelenjék a te Istened, az ÚR színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, olvasd föl ezt a törvényt egész Izráel előtt, fülük hallatára.
Deu 31:12 Gyűjtsd össze a népet, férfiakat, asszonyokat, kicsinyeket és a városaidban élő jövevényeket, hogy hallják meg és tanulják meg, és féljék az URat, a ti Isteneteket, tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden szavát.
Deu 31:13 És fiaik is, akik még nem tudják, hallgassák meg és tanulják meg, hogy az URat, a ti Isteneteket kell félni, amíg csak éltek azon a földön, amelyre átkeltek a Jordánon, hogy tiétek legyen.
Deu 31:14 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, elközeledett a nap, hogy meghalj. Hívd elő Józsuét, és álljatok meg a gyülekezet sátrában, hogy parancsolatokat adjak neki. Elment tehát Mózes és Józsué, és megálltak a gyülekezet sátrában.
Deu 31:15 Az ÚR megjelent a sátorban felhőoszlopban, és megállt a felhőoszlop a sátor bejárata fölött.
Deu 31:16 Ezt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, te elalszol, mint atyáid, és ez a nép fölkel, és más istenek után jár, és paráználkodni kezd azon a földön, amelyre most bemegy, hogy ott lakjon. Elhagy engem, és fölbontja szövetségemet, amelyet kötöttem vele.
Deu 31:17 De fölgerjed ellene haragom azon a napon, elhagyom őt, és elrejtem az arcomat előle, hogy megsemmisüljön. De amikor utoléri a sok baj és nyomorúság, azon a napon azt fogja mondani: Vajon nem azért értek-e ezek a bajok, mert nincs velem az Istenem?
Deu 31:18 Én pedig valóban elrejtem az arcomat azon a napon minden gonoszsága miatt, amelyet elkövetett, mivel más istenekhez fordult.
Deu 31:19 Most pedig írjátok föl magatoknak ezt az éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait. Add ezt a szájukba, hogy ez az ének bizonyságul legyen nekem Izráel fiaival szemben.
Deu 31:20 Mert beviszem őt arra a földre, amely felől megesküdtem atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre, és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, megvet engem, és fölbontja szövetségemet.
Deu 31:21 Mikor pedig utoléri a sok baj és nyomorúság, akkor bizonyságul ez az ének valljon ellene, mert utódai ajkán nem megy feledésbe, mert tudom az ő gondolatát, amely szerint már most is cselekszik, mielőtt bevinném őt arra a földre, amely felől megesküdtem.
Deu 31:22 Leírta tehát Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanította rá Izráel fiait.
Deu 31:23 Azután ezt parancsolta az ÚR Józsuénak, Nún fiának: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, amely felől megesküdtem nekik, és én veled leszek.
Deu 31:24 Mikor pedig Mózes az elejétől a végéig mindenestül beírta ennek a törvénynek a szavait egy könyvbe,
Deu 31:25 azt parancsolta Mózes a lévitáknak, akik az ÚR szövetségének ládáját hordozzák:
Deu 31:26 Fogjátok ezt a törvénykönyvet, és tegyétek az ÚR, a ti Istenetek szövetségládájának oldalához, hogy ott tanúskodjék ellened.
Deu 31:27 Mert én ismerem lázadó voltodat, és tudom, hogy keménnyakú vagy. Íme, most is, noha még köztetek élek, ellenszegültök az ÚRnak – mennyivel inkább így lesz a halálom után!
Deu 31:28 Gyűjtsétek hozzám törzseitek minden vénjét és elöljáróitokat, hadd mondjam el ezeket a szavakat fülük hallatára, és hadd hívjam bizonyságul ellenük a mennyet és a földet.
Deu 31:29 Mert tudom, hogy halálom után egyre inkább meg fogtok romlani, és eltértek arról az útról, amelyet parancsoltam nektek. És utolér majd benneteket a veszedelem a későbbi időben, mivel gonoszt cselekszetek az ÚR szeme előtt, és bosszantjátok kezetek csinálmányaival.
Deu 31:30 Azután végig elmondta Mózes Izráel egész gyülekezetének a füle hallatára ennek az éneknek a szavait:
Deu 32:1 Figyeljetek, egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is szám beszédeit!
Deu 32:2 Csepegjen tanításom, mint az eső, hulljon a beszédem, mint a harmat, mint langyos zápor a gyenge fűre s mint enyhe permet a pázsitra!
Deu 32:3 Az ÚR nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket!
Deu 32:4 Kőszikla ő! Tettei tökéletesek, mert minden útja igazságos. Hűséges Isten, nem csalárd, hanem igaz és egyenes ő.
Deu 32:5 Gonoszak voltak hozzá, nem fiai többé, magukat gyalázták meg, romlott és elvetemült nemzedék.
Deu 32:6 Így fizettek-e az ÚRnak, balga és eszement nép? Nem atyád-e ő, aki teremtett? Ő alkotott és tett erőssé.
Deu 32:7 Emlékezzél meg az ősidőkről, gondold végig az elmúlt nemzedékek éveit! Kérdezd meg atyádat, és elmondja neked, véneidet, és elbeszélik neked!
Deu 32:8 Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek, mikor különválasztotta az emberek fiait, megszabta a népek határait Izráel fiainak száma szerint.
Deu 32:9 Mert az ÚR része az ő népe, Jákób a sors szerinti öröksége.
Deu 32:10 Puszta földön talált rá, zordon, kietlen sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, őrizte, mint szeme fényét.
Deu 32:11 Amint a fészkén felrebbenő sas fiai fölött lebeg, kiterjeszti fölöttük szárnyát, fölveszi őket, és tollain emeli őket.
Deu 32:12 Az ÚR vezette egymaga, nem volt vele más isten.
Deu 32:13 A föld magaslatain vezette őt, mezők terméseivel etette, kősziklából is mézzel táplálta, olajjal a kovakőből is.
Deu 32:14 A tehenek vaját és a juhok tejét a bárányok kövérjével, a básáni kosokat és bakkecskéket a búza javával etted, és szőlő vérével, borral ittad.
Deu 32:15 Meghízott Jesurún, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyta Istent, a Teremtőjét, és megvetette üdvösségének kőszikláját.
Deu 32:16 Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bosszantották őt.
Deu 32:17 Ördögöknek áldoztak, nem Istennek, isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, akik csak most kerültek elő, akiket nem rettegtek atyáitok.
Deu 32:18 A Kősziklát, aki nemzett, elfelejtetted, megfeledkeztél Istenről, aki világra hozott.
Deu 32:19 Látta ezt az ÚR, és megutálta bosszúságában fiait és leányait,
Deu 32:20 és azt mondta: Elrejtem arcomat előlük, hadd látom, mi lesz a végük! Mert elzüllött nemzetség ez, olyan fiak, akikben nincs hűség.
Deu 32:21 Azzal ingereltek ők, ami nem isten, hiábavalóságaikkal bosszantottak engem. Én pedig azzal ingerlem őket, ami nem nép, bolond nemzettel bosszantom őket.
Deu 32:22 Mert tűz lobban föl haragomban, és ég a Seol fenekéig, megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.
Deu 32:23 Elhalmozom őket veszedelemmel, összes nyilamat rájuk bocsátom.
Deu 32:24 Éhség aszalja, láz és keserű dögvész emészti őket, a vadak fogait is rájuk bocsátom a porban csúszó kígyó mérgével együtt.
Deu 32:25 "Kívül fegyver pusztít, otthonaikban rémület; ifjat és szüzet, csecsszopót és vénembert egyaránt."
Deu 32:26 Ezt gondoltam: Elfújom őket, kitörlöm emlékezetüket az emberek közül.
Deu 32:27 De tartok az ellenség csúfolódásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy azt mondják: A mi kezünk hatalmas, és nem az ÚR cselekedte mindezt!
Deu 32:28 Mert tanácstalan nép ez, és nincs bennük értelem.
Deu 32:29 Vajha bölcsek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végük.
Deu 32:30 Miképp kergethetne ezret egy, és kettő hogyan űzhetne tízezret, ha Kősziklájuk oda nem adja őket, és ha az ÚR ki nem szolgáltatja őket?!
Deu 32:31 Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájuk, ellenségeink is megítélhetik.
Deu 32:32 Mert az ő szőlőjük Sodoma szőlője és Gomora mezősége, bogyóik mérgesek, gerezdjeik keserűek.
Deu 32:33 Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.
Deu 32:34 Nincsen-e elrejtve ez nálam, lepecsételve az én kincseim között?
Deu 32:35 Enyém a bosszúállás és a megtorlás, amikor lábuk megtántorodik. Mert közel van veszedelmük napja, és siet, ami rájuk vár.
Deu 32:36 Mert megítéli népét az ÚR, és megkönyörül szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, és védett és védtelen odavan.
Deu 32:37 Azt mondja: Hol vannak isteneik, a kőszikla, amelyben bizakodtak?
Deu 32:38 Akik megették véresáldozataik kövérjét, megitták italáldozatuk borát, keljenek föl, és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!
Deu 32:39 Most lássátok meg, hogy én, csakis én vagyok egyedül, és nincs Isten kívülem! Én ölök és elevenítek, én sebzek meg, és én gyógyítok, és nincs, aki megszabadítson a kezemből.
Deu 32:40 Mert kezemet az égre fölemelem, és azt mondom: Én örökké élek!
Deu 32:41 Ha megélesítem fényes kardomat, és ítéletre nyújtom ki kezemet, bosszút állok ellenségeimen, és megfizetek gyűlölőimnek.
Deu 32:42 Nyilaimat vérrel részegítem, és kardom jóllakik hússal, a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejével.
Deu 32:43 Ujjongjatok, ti, nemzetek, az ő népével! Mert megtorolja szolgái vérét, bosszút áll ellenségein, de földjének és népének megbocsát.
Deu 32:44 Azután Mózes elment, és elmondta ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára Józsuéval, Nún fiával.
Deu 32:45 Miután Mózes végig elmondta mindezeket a szavakat egész Izráelnek,
Deu 32:46 így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindezeket az igéket, amelyekkel ma bizonyságot teszek ellenetek, és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét.
Deu 32:47 Mert nem hiábavaló ige ez nektek, hanem ez a ti életetek. Ez által az ige által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, amelyre átmentek a Jordánon, hogy a tietek legyen.
Deu 32:48 Ugyanezen a napon így szólt az ÚR Mózeshez:
Deu 32:49 Menj föl ide, az Abárimhegységbe, a Nebó-hegyre, amely Móáb földjén van, Jerikóval szemben. Nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak tulajdonába adok.
Deu 32:50 Azután meghalsz a hegyen, amelyre fölmész, és őseidhez takaríttatsz, amint Áron, a testvéred is meghalt a Hór-hegyen, és népéhez takaríttatott.
Deu 32:51 Mert vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengés vizénél, a Cin-pusztában Kádésnél, mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.
Deu 32:52 Ezért megláthatod ugyan szemközt a földet, de arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok, nem mehetsz be.
Deu 33:1 Ez pedig az áldás, amellyel Mózes, Isten embere halála előtt megáldotta Izráel fiait.
Deu 33:2 Ezt mondta: A Sínai-hegyről jött az ÚR, és Széírből támadt föl nekik. Párán hegyéről ragyogott elő, tízezer szent között jelent meg, jobbja felől tüzes törvény volt számukra.
Deu 33:3 Bizony, ő szereti népét! Minden szentje kezedben van. Lábadhoz telepednek, és hallgatják beszédeidet.
Deu 33:4 Törvényt parancsolt nekünk Mózes, örökségül Jákób közösségének.
Deu 33:5 Az ÚR lett Jesurún királya, mikor összegyűltek a nép fejei, és együtt voltak Izráel törzsei.
Deu 33:6 Éljen Rúben, ne haljon meg, és száma ne kevesbedjen meg!
Deu 33:7 Ez pedig a Júda áldása. Így szólt: Hallgasd meg, URam, Júda szavát, és vidd be őt népéhez. Keze legyen elégséges neki, de légy segítsége szorongatói ellen.
Deu 33:8 Léviről pedig ezt mondta: Tummímod és úrímod a közüled való kegyes férfi legyen, akit próbára tettél Masszában, akivel perbe szálltál Meríbá vizeinél.
Deu 33:9 Aki azt mondta apjáról és anyjáról: „Nem láttam őt”, testvéreit nem ismerte, és fiaival sem gondolt. Mert megtartották beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez.
Deu 33:10 A te végzéseidre tanították Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt. Tömjént tesznek színed elé és égőáldozatot oltárodra.
Deu 33:11 Áldd meg, URam az ő erejét, és keze munkája legyen kedves előtted! Roppantsd meg a reá támadók és az őt gyűlölők derekát, hogy föl ne kelhessenek!
Deu 33:12 Benjáminról ezt mondta: Az ÚR kedveltje! Biztonságban lakik nála, oltalmazza őt minden időben, és az ő vállai között lakik.
Deu 33:13 Józsefről pedig ezt mondta: Áldott az ÚRtól az ő földje az ég kincseivel, a harmattal és a lent elterülő mélységes vizekkel,
Deu 33:14 a nap érlelte drága terméssel és a hold sarjasztotta drágaságokkal,
Deu 33:15 az ősi hegyek javaival és az örök halmok ajándékaival,
Deu 33:16 a föld drágaságaival és bőségével. A csipkebokorban lakozónak jókedve szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott koponyájára!
Deu 33:17 Dicsősége olyan, mint az elsőként született bikaborjú: szarvai bölényszarvak, népeket öklel azokkal mindenfelé, a föld széléig. Ezek Efraim tízezrei és Manassé ezrei.
Deu 33:18 Zebulonról ezt mondta: Örvendj, Zebulon, ha kimész, és te, Issakár, a sátraidban!
Deu 33:19 Népeket hívogatnak a hegyre, és igaz áldozattal áldoznak ott. A tengerek bőségét élvezik és a föveny rejtett kincseit.
Deu 33:20 Gádról ezt mondta: Áldott, aki kiterjeszti Gádot! Úgy él ott, mint egy oroszlán, és szétszaggat kart és koponyát.
Deu 33:21 A legjavát nézte ki magának, mert ott volt elrejtve törvényes osztályrésze. A nép fejedelmeivel ment, az ÚR igazsága és végzése szerint járt el Izráellel együtt.
Deu 33:22 Dánról ezt mondta: Dán oroszlánkölyök, amely Básánból ugrik elő.
Deu 33:23 Naftáliról így szólt: Ó, Naftáli, aki az ÚR jóakaratában bővelkedsz, és áldásával vagy teljes! Legyen tied a tenger és a dél!
Deu 33:24 Ásérról ezt mondta: Legyen nagyon áldott a fiak közt Ásér! Legyen kedves testvérei előtt, és fürössze lábát olajban.
Deu 33:25 Vas- és rézzáraid legyenek, és egész életedben tartson az erőd.
Deu 33:26 Nincs olyan, mint Jesurún Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhőkön.
Deu 33:27 Hajlékod az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai. Elűzi előled az ellenséget, és azt mondja: Pusztítsd!
Deu 33:28 Így lakik biztonságban Izráel, egymaga lesz Jákób forrása a gabona és a bor földjén, és egei harmatot csepegnek.
Deu 33:29 "Boldog vagy, Izráel! Kicsoda olyan, mint te? Nép, amelyet az ÚR oltalmaz; ő a te segítőd, pajzsod és dicsőségednek fegyvere! Hízelegnek majd neked ellenségeid, és te magaslataikat taposod."
Deu 34:1 Ezután fölment Mózes Móáb síkságáról a Nebó-hegyre, a Piszgá tetejére, amely Jerikóval szemben van, és az ÚR megmutatta neki az egész földet: Gileádot Dánig,
Deu 34:2 és az egész Naftálit, Efraim és Manassé földjét, Júda egész földjét a nyugati tengerig,
Deu 34:3 a déli tartományt és Jerikónak, a pálmafák városa völgyének környékét Cóarig.
Deu 34:4 És azt mondta neki az ÚR: Ez az a föld, amelyet esküvel ígértem meg Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, és azt mondtam: utódaidnak adom. Megengedtem neked, hogy szemeddel lásd, de nem mész be oda.
Deu 34:5 Ott, a Móáb földjén halt meg Mózes, az ÚR szolgája az ÚR szava szerint.
Deu 34:6 Majd eltemette őt a völgyben, a Móáb földjén, Bét-Peórral szemben, de senki sem tudja temetésének helyét máig sem.
Deu 34:7 Mózes pedig százhúsz esztendős volt, amikor meghalt. Nem homályosodott meg a szeme, és nem fogyott el az ereje.
Deu 34:8 És Izráel fiai harminc napig siratták Mózest a Móáb mezőségén, amíg el nem teltek Mózes siratásának és gyászolásának napjai.
Deu 34:9 Józsué, Nún fia pedig beteljesedett a bölcsesség lelkével, mert Mózes rátette a kezét. Izráel fiai hallgattak rá, és úgy cselekedtek, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.
Deu 34:10 És nem támadt többé Izráelben olyan próféta, mint Mózes, akit az ÚR színről színre ismert volna.
Deu 34:11 Mert őt küldte el az ÚR mindazoknak a jeleknek és csodáknak a megtételére, amelyeket Egyiptom földjén a fáraón, minden szolgáján és egész országán véghezvitt
Deu 34:12 azzal a hatalmas erővel és félelmetes hatalommal, amellyel megtette Mózes mindezt egész Izráel szeme láttára.
Jos 1:1 Mózesnek, az ÚR szolgájának halála után így szólt az ÚR Józsuéhoz, Nún fiához, Mózes szolgájához:
Jos 1:2 Mózes, az én szolgám meghalt. Most azért kelj föl, kelj át ezen a Jordánon, te és ez az egész nép, arra a földre, amelyet én adok nekik, az Izráel fiainak.
Jos 1:3 Nektek adtam minden helyet, amelyet talpatok érint, ahogy megmondtam Mózesnek.
Jos 1:4 A pusztától és a Libánontól a nagy folyóig, az Eufrátesz folyamig a hettiták egész földje lesz a határotok a nagy tengerig nyugat felé.
Jos 1:5 Nem állhat senki ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem hagylak el téged, és nem is maradok el tőled.
Jos 1:6 Légy erős és bátor, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom.
Jos 1:7 Csak légy erős és igen bátor, hogy vigyázz, és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott eléd. Se jobbra, se balra ne hajolj el attól, hogy eredményes legyél, bármerre jársz!
Jos 1:8 El ne távozzék e törvény könyve a szádtól, hanem gondolkodj arról éjjel és nappal, hogy vigyázz, és mindent úgy cselekedj, ahogy abban meg van írva, mert akkor leszel eredményes az utaidon, és akkor boldogulsz.
Jos 1:9 Hát nem parancsoltam-e meg neked, hogy légy bátor és erős? Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az ÚR, a te Istened mindenben, amiben jársz.
Jos 1:10 Józsué tehát azt parancsolta a nép elöljáróinak:
Jos 1:11 Menjetek végig a táboron, és parancsoljátok meg a népnek ezeket: Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ad nektek.
Jos 1:12 Rúben és Gád törzsének pedig és Manassé törzse felének azt mondta Józsué:
Jos 1:13 Emlékezzetek arra, amit Mózes, az ÚR szolgája parancsolt nektek: Az ÚR, a ti Istenetek nyugalmat ad nektek, és nektek adja ezt a földet.
Jos 1:14 Feleségeitek, gyermekeitek és jószágotok maradjon e földön, amelyet Mózes adott nektek a Jordánon túl, ti pedig felfegyverkezve keljetek át testvéreitek előtt, mindnyájan, akik közületek erős vitézek, és segítsétek őket,
Jos 1:15 amíg nyugalmat nem ad az ÚR testvéreiteknek is, mint nektek, és birtokba nem veszik ők is a földet, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ad nekik. Akkor aztán térjetek vissza örökségetek földjére, és birtokoljátok azt, amelyet Mózes, az ÚR szolgája adott nektek a Jordánon túl, keletre.
Jos 1:16 Ők pedig így feleltek Józsuénak: Mindent megcselekszünk, amit parancsoltál nekünk, és ahova csak küldesz minket, oda megyünk.
Jos 1:17 Teljesen úgy hallgatunk rád, mint Mózesre, csak legyen veled az ÚR, a te Istened, ahogy Mózessel is volt.
Jos 1:18 Mindenki halállal lakoljon, aki ellene szegül a szavadnak, és nem hallgat a beszédedre, bármit is parancsolsz neki. Csak légy erős és bátor!
Jos 2:1 Azután Józsué, Nún fia titkon elküldött Sittímből két férfit kémként, és ezt mondta nekik: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jerikót. Azok pedig elmentek, bementek egy parázna asszony házába, akinek Ráháb volt a neve, és ott megháltak.
Jos 2:2 De jelentették ezt Jerikó királyának e szavakkal: Íme, férfiak jöttek ide ma éjjel Izráel fiai közül az ország kikémlelésére.
Jos 2:3 Akkor Jerikó királya ezt üzente Ráhábnak: Hozd ki a férfiakat, akik bementek hozzád, akik a házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet.
Jos 2:4 Az asszony pedig fogta a két férfit, elrejtette őket, és azt mondta: Úgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók voltak,
Jos 2:5 és kimentek e férfiak kapuzáráskor a sötétben. Nem tudom, hova mentek. Siessetek gyorsan utánuk, mert utolérhetitek őket.
Jos 2:6 Pedig fölküldte őket a tetőre, és elbújtatta őket a száras len közé, amely ki volt rakva a háztetőn.
Jos 2:7 Az emberek utánuk siettek a Jordán gázlójához vivő úton. A kaput pedig bezárták, amint kimentek az üldözők.
Jos 2:8 A kémek még le sem feküdtek, amikor fölment hozzájuk az asszony a tetőre.
Jos 2:9 Azt mondta a férfiaknak: Tudom, hogy az ÚR nektek adta ezt a földet. Megszállt minket a félelem miattatok, és e föld minden lakosa megolvad előttetek.
Jos 2:10 Mert hallottuk, hogy kiszárította az ÚR a Vörös-tenger vizét előttetek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit cselekedtetek a Jordánon túl az emóriak két királyával, Szíhónnal és Óggal, hogy megöltétek őket.
Jos 2:11 Amikor ezt hallottuk, megolvadt a szívünk, és elállt a lélegzete mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az ÚR az Isten fönn az égben és lenn a földön!
Jos 2:12 Most azért kérlek, esküdjetek meg nekem az ÚRra, hogy ahogy én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekszetek majd atyám házával, és biztos jelt adtok nekem arról,
Jos 2:13 hogy életben hagyjátok atyámat, anyámat, férfi- és nőtestvéreimet, és mindent, ami az övék, és megmentitek lelkünket a haláltól.
Jos 2:14 A férfiak ezt mondták neki: A mi lelkünket érje helyettetek a halál, ha nem áruljátok el az ügyünket. Akkor, ha nekünk adja az ÚR ezt a földet, irgalmasan és igazságosan cselekszünk veled.
Jos 2:15 Azután leengedte őket egy kötélen az ablakból, mert háza a kőkerítés falán volt, és ő a kőkerítésen lakott.
Jos 2:16 Ezt mondta nekik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és ott rejtőzködjetek három napig, amíg visszatérnek az üldözők, azután pedig menjetek utatokra.
Jos 2:17 A férfiak így feleltek neki: Mentesek leszünk az eskü alól, amellyel megeskettél minket,
Jos 2:18 ha bejövünk erre a földre, és nem kötöd ezt a vörös fonalú zsinórt ahhoz az ablakhoz, amelyen leengedtél minket, és nem gyűjtöd össze atyádat, anyádat és testvéreidet, atyád egész háznépét ebbe a házba.
Jos 2:19 És akkor, ha bárki kijön a házad ajtaján, annak vére az ő fején lesz, mi pedig ártatlanok leszünk. Mindazoknak a vére pedig, akik veled lesznek a házban, a mi fejünkön legyen, ha valaki kezet emelne rájuk.
Jos 2:20 Ha azonban elárulnád a mi ügyünket, akkor föl leszünk oldva az eskü alól, amellyel megeskettél minket.
Jos 2:21 Ő pedig ezt mondta: Legyen úgy, ahogy mondtátok! Ekkor elbocsátotta őket, és elmentek. A vörös zsinórt pedig rákötötte az ablakra.
Jos 2:22 Ők elmentek, és eljutottak a hegyre. Ott maradtak három napig, amíg vissza nem tértek az üldözők. Azok ugyanis keresték őket minden úton, de nem találták.
Jos 2:23 Akkor a két férfi visszatért, lejöttek a hegyről, és átkeltek a Jordánon. Eljutottak Józsuéhoz, Nún fiához, és elbeszéltek neki mindent, ami velük történt.
Jos 2:24 Majd ezt mondták Józsuénak: Bizony, kezünkbe adta az ÚR azt az egész földet, meg is olvadt már miattunk a föld minden lakosa.
Jos 3:1 Józsué korán reggel fölkelt, elindultak Sittímből, és eljutottak a Jordánhoz ő meg Izráel fiai mindnyájan. Ott töltötték az éjszakát, mielőtt átkeltek volna.
Jos 3:2 Három nap múlva pedig az elöljáróik végigmentek a táboron,
Jos 3:3 és ezt parancsolták a népnek: Mihelyt meglátjátok az ÚR, a ti Istenetek szövetségének ládáját és a Lévi nemzetségéből való papokat, akik hordozzák, ti is induljatok el a helyetekről, és menjetek utána.
Jos 3:4 De legyen köztetek és aközött mintegy kétezer könyöknyi távolság. Ne menjetek közel hozzá, így ismeritek meg majd az utat, amelyen mennetek kell, hiszen nem jártatok még soha ezen az úton.
Jos 3:5 Józsué pedig azt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap az ÚR csodákat tesz köztetek.
Jos 3:6 A papoknak is szólt Józsué: Vegyétek föl a szövetség ládáját, és vonuljatok a nép előtt. Fölvették azért a szövetség ládáját, és mentek vele a nép előtt.
Jos 3:7 Az ÚR pedig ezt mondta Józsuénak: Ezen a napon kezdelek fölmagasztalni egész Izráel szeme előtt, hogy megtudják, hogy veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam.
Jos 3:8 Te azért ezt parancsold a papoknak, akik a szövetség ládáját hordozzák: Amikor odaértek a Jordán vizének széléhez, álljatok meg a Jordánban.
Jos 3:9 Ekkor azt mondta Józsué Izráel fiainak: Jöjjetek ide, és halljátok meg az ÚRnak, Isteneteknek szavait!
Jos 3:10 És ezt mondta Józsué: Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek, és hogy bizonyosan elűzi előletek a kánaániakat, hettitákat, hivvieket, perizzieket, girgásiakat, emóriakat és jebúsziakat:
Jos 3:11 íme, az egész föld Urának szövetségládája előttetek megy át a Jordánon!
Jos 3:12 Most tehát válasszatok magatoknak tizenkét férfit Izráel törzseiből, egy-egy férfit egy-egy törzsből.
Jos 3:13 És mihelyt megnyugszanak a Jordán vizében a papok lábai, akik az ÚRnak, az egész föld Urának ládáját hordozzák, a Jordán vize kettéválik, és a fölülről lefolyó víz megáll egy tömegben.
Jos 3:14 Akkor megindult a nép a sátraiból, hogy átkeljen a Jordánon, és a papok, a szövetség ládájának hordozói a nép előtt,
Jos 3:15 és amint a láda hordozói a Jordánhoz értek, és a ládát hordozó papok bemártották lábukat a víz szélébe (a Jordán pedig az egész aratási idő alatt túláradt a medrén),
Jos 3:16 "megállt a víz, amely felülről folyt lefelé, és egy tömegben állt, jó messzire, Ádám városánál, amely Cáretán mellett van. A pusztai tenger, a Sós-tenger felé lefolyó víz pedig egészen elfutott; így kelt át a nép Jerikóval szemben."
Jos 3:17 A papok pedig, az ÚR szövetségládájának hordozói ott álltak szárazon a Jordán közepében rendíthetetlenül mindaddig, amíg az egész nép teljesen átkelt a Jordánon. Az egész Izráel szárazon ment át.
Jos 4:1 Mikor pedig az egész nép teljesen átkelt a Jordánon, így szólt az ÚR Józsuénak:
Jos 4:2 Válasszatok magatoknak a népből tizenkét férfit, törzsenként egy-egy férfit.
Jos 4:3 "Ezt parancsoljátok nekik: Vegyetek föl innen, a Jordán közepéből tizenkét követ, arról a helyről, ahol szilárdan áll a papok lába; vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol megszálltok ma éjszaka."
Jos 4:4 Előhívta tehát Józsué azt a tizenkét férfit, akiket Izráel fiai közül választott, egyegy férfit minden törzsből,
Jos 4:5 és ezt mondta nekik: Menjetek be a Jordán közepébe az ÚR, a ti Istenetek szövetségládája előtt, és vegyen föl mindegyikőtök egy-egy követ a vállára Izráel törzseinek száma szerint,
Jos 4:6 hogy emlékeztető jel legyen ez köztetek. Ha majd megkérdezik a fiaitok, hogy mire valók nektek ezek a kövek,
Jos 4:7 mondjátok meg nekik, hogy kettévált a Jordán vize az ÚR szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon. Kettévált a Jordán vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek Izráel fiainak mindörökre.
Jos 4:8 És úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogyan Józsué megparancsolta. Fölvettek a Jordán közepéből tizenkét követ, amint megmondta az ÚR Józsuénak, Izráel törzseinek száma szerint, áthozták magukkal az éjjeli szállásra, és ott letették azokat.
Jos 4:9 Tizenkét követ állított föl Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a szövetségládát vivő papok lábai álltak. Ott is vannak mind e mai napig.
Jos 4:10 A papok pedig, a láda hordozói a Jordán közepén álltak mindaddig, amíg végbement mindaz, amit az ÚR parancsára Józsué elmondott a népnek. Teljesen úgy történt, ahogy Mózes parancsolta Józsuénak. A nép pedig sietve átkelt.
Jos 4:11 Miután az egész nép átkelt, átment az ÚR ládája és a papok is a nép színe előtt.
Jos 4:12 Átkeltek a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé fél nemzetsége is fölfegyverkezve Izráel fiai előtt, ahogy Mózes mondta nekik.
Jos 4:13 Mintegy negyvenezer fegyveres vitéz kelt át Jerikó sík mezejére az ÚR színe előtt harcra készen.
Jos 4:14 "Azon a napon fölmagasztalta az ÚR Józsuét egész Izráel szemében; úgy tisztelték őt is, ahogy Mózest tisztelték, életének minden napján."
Jos 4:15 Majd az ÚR azt mondta Józsuénak:
Jos 4:16 Parancsold meg a papoknak, akik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jöjjenek föl a Jordánból.
Jos 4:17 És Józsué parancsolt a papoknak: Jöjjetek föl a Jordánból!
Jos 4:18 S amint a papok, az ÚR szövetségládájának hordozói följöttek a Jordán közepéből, és a papok talpa a száraz partot érintette, visszatért a Jordán vize a helyére, és túláradva a medrén úgy folyt, mint annak előtte.
Jos 4:19 A nép pedig az első hónap tizedik napján jött föl a Jordánból, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti határánál.
Jos 4:20 Azt a tizenkét követ is, amelyet a Jordánból hoztak, Gilgálban állíttatta föl Józsué,
Jos 4:21 és azt mondta Izráel fiainak: Ha fiaitok azt kérdezik majd atyáiktól, mire valók ezek a kövek,
Jos 4:22 adjátok tudtára fiaitoknak: szárazon kelt át Izráel itt, a Jordánon.
Jos 4:23 Mert kiszárította az ÚR, a ti Istenetek a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek rajta, úgy, amint az ÚR, a ti Istenetek a Vörös-tengerrel cselekedett, amelyet kiszárított előttünk, amíg átjöttünk rajta.
Jos 4:24 Hogy megismerje a föld minden népe az ÚR kezét, hogy bizony erős az, és hogy féljétek az URat, a ti Isteneteket minden időben.
Jos 5:1 Amikor meghallotta az emóriak összes királya, akik a Jordántól nyugat felé laknak, és a kánaániak összes királya, akik a tenger mellett laknak, hogy kiszárította az ÚR a Jordán vizét Izráel fiai előtt, amíg átkeltek, megolvadt a szívük, és elakadt még a lélegzetük is Izráel fiai miatt.
Jos 5:2 Ebben az időben mondta az ÚR Józsuénak: Csinálj kőkéseket, és másodszor is metéltesd körül Izráel fiait.
Jos 5:3 Erre Józsué kőkéseket csinált, és körülmetélte Izráel fiait az Arálót-halmon.
Jos 5:4 Az ok pedig, amiért körülmetélte őket Józsué, ez: mindazok, akik kijöttek Egyiptomból, a férfiak, a harcosok mindnyájan meghaltak a pusztában útközben, miután kijöttek Egyiptomból.
Jos 5:5 Mert körül volt ugyan metélve az egész nép, amely kijött, de azt a népet, amely a pusztában született, útközben, amíg vonultak Egyiptomból, nem metélték körül.
Jos 5:6 Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, és ezalatt valamennyi hadakozó férfi elpusztult, aki kijött Egyiptomból, mivel nem hallgattak az ÚR szavára. Megesküdött nekik az ÚR, hogy nem látják meg azt a földet, amelyről megesküdött az ÚR az ő atyáiknak, hogy nekik adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.
Jos 5:7 Fiaikat azonban, akiket a helyükre állított, körülmetélte Józsué. Mert körülmetéletlenek voltak, mivel útközben nem metélték körül őket.
Jos 5:8 Miután pedig az egész népet körülmetélték, a helyükön vesztegeltek a táborban, amíg meggyógyultak.
Jos 5:9 Ekkor azt mondta az ÚR Józsuénak: Ma fordítottam el rólatok Egyiptom gyalázatát. Ezért hívják e helyet Gilgálnak mind a mai napig.
Jos 5:10 Gilgálban táboroztak Izráel fiai, és elkészítették a páskát Jerikó mezején a hónap tizennegyedik napján este.
Jos 5:11 A páska második napján, még aznap kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonát ettek a föld terméséből.
Jos 5:12 A következő naptól, hogy ettek a föld terméséből, megszűnt a manna, és nem volt többé mannája Izráel fiainak, hanem Kánaán földjének gyümölcséből ettek abban az esztendőben.
Jos 5:13 Amikor Józsué Jerikónál volt, fölemelte szemét, és látta, hogy íme, egy férfi áll előtte kivont karddal a kezében. Józsué odament hozzá, és megkérdezte tőle: Közülünk való vagy-e, vagy ellenségeink közül?
Jos 5:14 Ő pedig mondta: Nem, mert én az ÚR seregének vezére vagyok, most jöttem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, meghajolt, és ezt mondta neki: Mit akar mondani az én Uram az ő szolgájának?
Jos 5:15 Az ÚR seregének a vezére azt mondta Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, amelyen állsz. És Józsué úgy cselekedett.
Jos 6:1 Jerikó pedig úgy be volt zárva Izráel fiai miatt, hogy se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki.
Jos 6:2 Az ÚR azt mondta Józsuénak: Lásd! Kezedbe adtam Jerikót és királyát a sereg harcosaival együtt.
Jos 6:3 Járjátok azért körül a várost, valamennyi harcos kerülje meg egyszer a várost. Így cselekedj hat napon át.
Jos 6:4 És hét pap vigyen hét, kosszarvból készült kürtöt a láda előtt. A hetedik napon pedig hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig fújják meg a kürtöket.
Jos 6:5 És ha majd belefújnak a kosszarvba, mihelyt meghalljátok a kürt szavát, az egész nép harsány kiáltásban törjön ki, és magától leszakad a város kőfala, és fölmegy arra a nép, mindenki az előtte levő helyen.
Jos 6:6 Előhívta azért Józsué, Nún fia a papokat, és azt mondta nekik: Vegyétek föl a szövetség ládáját, hét pap pedig vigyen hét, kosszarvból készült kürtöt az ÚR ládája előtt.
Jos 6:7 A népnek pedig ezt mondta: Menjetek, és kerüljétek meg a várost, a fegyveresek pedig menjenek az ÚR ládája előtt.
Jos 6:8 És úgy történt, ahogy Józsué megmondta a népnek. A hét pap ugyanis, aki a kosszarvból készült hét kürtöt vitte, az ÚR előtt ment, és kürtölt a kürtökkel, az ÚR szövetségládája pedig utánuk haladt.
Jos 6:9 A fegyveresek a kürtölő papok előtt mentek, és az utóvéd követte őket folytonos kürtölés közben.
Jos 6:10 "A népnek pedig azt parancsolta Józsué: Ne kiáltsatok, hangotokat se hallassátok, egy szó se jöjjön ki a szátokból addig a napig, amíg azt nem mondom nektek: kiáltsatok; és akkor kiáltsatok."
Jos 6:11 Körüljárták azért az ÚR ládájával a várost. Egyszer kerülték meg, azután visszatértek a táborba, és az éjszakát a táborban töltötték.
Jos 6:12 Józsué korán reggel fölkelt, a papok pedig fölvették az ÚR ládáját.
Jos 6:13 A hét pap, aki a kosszarvból készült hét kürtöt vitte, az ÚR ládája előtt ment, és folyton fújta a kürtöket, a fegyveresek pedig előttük mentek, és az utóvéd követte az ÚR ládáját folytonos kürtölés közben.
Jos 6:14 A második napon is megkerülték egyszer a várost, azután visszatértek a táborba. Így cselekedtek hat napon át.
Jos 6:15 A hetedik napon is fölkeltek hajnalhasadtával, és a szokott módon hétszer megkerülték a várost. Csak ezen a napon kerülték meg a várost hétszer.
Jos 6:16 Amikor a hetedik forduláskor kürtöltek a papok a kürtökkel, Józsué azt mondta a népnek: Kiáltsatok, mert nektek adta az ÚR a várost!
Jos 6:17 És a város és minden, ami benne van, legyen teljesen az ÚRnak szentelve. Csak a parázna Ráháb maradjon életben, ő és mindazok, akik vele vannak a házban, mert elrejtette a követeket, akiket odaküldtünk.
Jos 6:18 Mindazáltal óvakodjatok a teljesen Istennek szentelt dolgoktól, hogy miután neki szentelitek, el ne vegyetek a teljesen neki szentelt dolgokból, hogy Izráel táborát átkozottá ne tegyétek és bajba ne keverjétek.
Jos 6:19 Hanem mivel minden ezüst-, arany-, réz- és vasedény az ÚRnak van szentelve, az ÚR kincsei közé jusson.
Jos 6:20 A nép pedig fölkiáltott, amint megszólaltak a kürtök. És ahogy meghallotta a nép a kürt szavát, és hangosan fölkiáltott, az történt, hogy magától leomlott a kőfal, és bement a nép a városba, mindenki az előtte levő helyen, és bevették a várost.
Jos 6:21 Fegyver élével teljesen kipusztítottak mindent, ami csak volt a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektől az öregig, sőt az ökröt, a juhot és a szamarat is.
Jos 6:22 A két férfinak pedig, akik kikémlelték a földet, azt mondta Józsué: Menjetek be a parázna asszony házába, és hozzátok ki onnan az asszonyt és mindazt, amije van, ahogy megesküdtetek neki.
Jos 6:23 Bementek azért a kémkedő ifjak, és kihozták Ráhábot és atyját, anyját és testvéreit, mindazt, amije volt, és minden cselédjét is kihozták, és Izráel táborán kívülre helyezték őket.
Jos 6:24 A várost pedig és mindazt, ami benne volt, tűzzel égették meg. Csak az ezüstöt, az aranyat és a réz- és vasedényeket rakták az ÚR házának kincsei közé.
Jos 6:25 "A parázna Ráhábot pedig és atyja háznépét és mindenét, amije volt, élni hagyta Józsué; ott is lakik Izráel között mind e mai napig. Mert elrejtette a követeket, akiket Józsué küldött, hogy kémleljék ki Jerikót."
Jos 6:26 Azon a napon ezt az esküt tette Józsué: Átkozott legyen az ÚR előtt az a férfi, aki nekilát, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjére rakja le annak alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit!
Jos 6:27 És az ÚR Józsuéval volt, és elterjedt a híre az egész földön.
Jos 7:1 De Izráel fiai hűtlenül bántak a teljesen Istennek szentelt dolgokkal. Mert a Júda nemzetségéből való Ákán, Karmi fia, aki Zabdi fia, aki Zerah fia, elvett a teljesen Istennek szentelt dolgokból. Ezért fölgerjedt az ÚR haragja Izráel fiai ellen.
Jos 7:2 Józsué ugyanis férfiakat küldött Jerikóból Ajba, amely Bét-Áven mellett van, Bételtől kelet felé, és azt mondta nekik: Menjetek föl, és kémleljétek ki azt a földet. Föl is mentek a férfiak, és kikémlelték Ajt.
Jos 7:3 Majd visszatértek Józsuéhoz, és azt mondták neki: Ne menjen föl az egész nép. Mintegy kétezer férfi vagy mintegy háromezer férfi menjen föl, és megverik Ajt. Ne fáraszd oda az egész népet, hiszen kevesen vannak!
Jos 7:4 Fölment azért oda a népből mintegy háromezer férfi, de megfutamodtak Aj emberei elől.
Jos 7:5 És Aj emberei megöltek közülük mintegy harminchat férfit, és üldözték őket a kaputól kezdve egész Sebárimig, és levágták őket a lejtőn. Azért megolvadt a nép szíve, és olyan lett, mint a víz.
Jos 7:6 Józsué pedig megszaggatta ruháit, és arccal a földre borult az ÚR ládája előtt egész estig, ő és Izráel vénei, és port hintettek a fejükre.
Jos 7:7 És azt mondta Józsué: Jaj, Uram, Istenem! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, hogyha az emóriak kezébe adsz minket, hogy elveszítsenek! Bár úgy határoztunk volna, hogy a Jordánon túl maradunk!
Jos 7:8 Ó, Uram! Mit mondjak, miután meghátrált Izráel az ellenségei elől?
Jos 7:9 Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földről: mit cselekszel majd a te nagy nevedért?
Jos 7:10 Az ÚR ezt felelte Józsuénak: Kelj föl! Miért is borulsz arcra?
Jos 7:11 "Vétkezett Izráel, és áthágták szövetségemet is, amelyet parancsoltam nekik, mert elvettek a teljesen nekem szentelt dolgokból, és edényeik közé dugdosták azokat; loptak és hazudtak is."
Jos 7:12 Ezért nem bírtak megállni Izráel fiai az ellenségeik előtt. Meghátráltak előttük, mert átkozottá lettek. Nem leszek többé veletek, ha el nem távolítjátok magatok közül azt a nekem szentelt dolgot.
Jos 7:13 Kelj föl, és szenteld meg a népet, és mondjad: Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert azt mondta az ÚR, Izráel Istene: Istennek szentelt dolog van közötted, Izráel! Nem állhattok meg ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok közületek az Istennek szentelt dolgot.
Jos 7:14 Azért jöjjetek elő reggel törzsenként. Az a törzs pedig, amelyet bűnösnek jelent ki az ÚR, jöjjön elő családonként, a család pedig, amelyet bűnösnek jelent ki az ÚR, jöjjön elő házanként, a ház pedig, amelyet bűnösnek jelent ki az ÚR, jöjjön elő férfianként.
Jos 7:15 Aki az Istennek szentelt dologban bűnösnek bizonyul, azt mindenével együtt meg kell égetni, mivel megszegte az ÚR szövetségét, és mivel alávaló dolgot cselekedett Izráelben.
Jos 7:16 Fölkelt tehát Józsué jó reggel. Előállította Izráelt törzsei szerint, és Júda nemzetségére esett a sors, hogy bűnös.
Jos 7:17 Ekkor előállította Júda családjait, és Zerah családjára esett a sors, hogy az a bűnös. Azután előállította Zerah családjából a férfiakat, és Zabdi házára esett a sors, hogy az bűnös.
Jos 7:18 És előállította az ő házának férfiait, és Ákánra esett a sors, hogy ő a bűnös, aki Karmi fia, aki Zabdi fia, aki a Júda nemzetségéből való Zerah fia.
Jos 7:19 Józsué erre azt mondta Ákánnak: Kérlek, fiam, adj dicsőséget az ÚRnak, Izráel Istenének, és tégy bűnvallást előtte, és add tudtomra, kérlek, mit tettél, ne titkold el előlem!
Jos 7:20 Ákán pedig így felelt Józsuénak: Bizony, vétkeztem az ÚR ellen, Izráel Istene ellen, ezt és ezt cselekedtem.
Jos 7:21 Láttam ugyanis a zsákmány közt egy jó babilóni köntöst, kétszáz sékel ezüstöt és egy aranyrudat, amelynek a súlya ötven sékel volt, megkívántam ezeket és elvettem. Íme, el vannak rejtve a földben a sátram közepén, az ezüst pedig alatta van.
Jos 7:22 Ekkor követeket küldött Józsué, akik a sátorba futottak, és íme, ott volt elrejtve a köntös a sátrában, és az ezüst is alatta volt.
Jos 7:23 És kivitték azokat a sátor közepéről, elvitték Józsuéhoz és Izráel minden fiához, és lerakták az ÚR színe előtt.
Jos 7:24 Józsué pedig és vele együtt egész Izráel fogta Ákánt, Zerah fiát, az ezüstöt, a köntöst és az aranyrudat, fiait és leányait, ökreit, szamarait és juhait, sátrát és mindenét, amije volt, és az Ákór völgyébe vitték azokat.
Jos 7:25 És azt mondta Józsué: Miért rontottál meg minket? Rontson meg téged e napon az ÚR! És elborította őt egész Izráel kövekkel, majd a megkövezés után megégették őket tűzzel.
Jos 7:26 Nagy kőhalmot raktak föléjük, amely mind e napig megvan. És megszűnt az ÚR haragjának lángolása. Ezért nevezik azt a helyet Ákór völgyének mind a mai napig.
Jos 8:1 Azután ezt mondta az ÚR Józsuénak: Ne félj és ne rettegj! Vedd magadhoz az egész fegyverforgató népet, kelj föl, és menj föl Ajba. Meglásd, kezedbe adom Aj királyát és népét, városát és földjét.
Jos 8:2 Úgy cselekedjél Ajjal és királyával, ahogy Jerikóval és királyával cselekedtél. De zsákmányolnivalóját és jószágát magatoknak zsákmányolhatjátok! Vess lest a város háta mögött!
Jos 8:3 Elindult tehát Józsué és az egész fegyverforgató nép, hogy fölmenjenek Ajba. Józsué kiválasztott harmincezer erős férfit, és elküldte őket éjjel.
Jos 8:4 Ezt parancsolta nekik: Vigyázzatok! Ti lest vettek a városnak, a város háta mögött. Ne menjetek nagyon messzire a várostól, és mindnyájan legyetek készenlétben!
Jos 8:5 Én pedig és az egész nép, amely velem van, megközelítjük a várost. Ha kijönnek ellenünk, mint először, akkor megfutamodunk előlük.
Jos 8:6 Ők utánunk jönnek, amíg el nem szakítjuk őket a várostól, mert azt fogják mondani, hogy futnak előlünk, mint először. Amíg futunk előlük,
Jos 8:7 indítsatok támadást a leshelyről, és foglaljátok el a várost, mert az ÚR, a ti Istenetek a kezetekbe adja azt.
Jos 8:8 És miután beveszitek, borítsátok lángba a várost. Az ÚR szava szerint cselekedjetek, vigyázzatok, megparancsoltam nektek!
Jos 8:9 Elküldte tehát őket Józsué, és ők elmentek a leshelyre, és megszálltak Bétel és Aj között, Ajtól nyugat felé. Józsué pedig ezen az éjszakán a nép között hált.
Jos 8:10 Korán reggel pedig fölkelt, megszemlélte a népet, és fölment Izráel véneivel a nép előtt Ajig.
Jos 8:11 Felvonult az egész fegyverforgató nép, amely vele volt, így közeledtek, és megérkeztek a város elé. Ajtól északra tábort ütöttek, a völgy pedig köztük és Aj között volt.
Jos 8:12 Ekkor magához vett mintegy ötezer férfit, és lesbe állította őket Bétel és Aj között, a város nyugati részén.
Jos 8:13 Így állították föl a népet: az egész tábor Ajtól északra, utócsapata pedig a várostól nyugatra volt. Józsué pedig az éjszakát a völgyben töltötte.
Jos 8:14 Amikor Aj királya ezt meglátta, fölkeltek, és a város népe nagy sietve harcba vonult Izráel ellen. A király és egész népe a kijelölt helyre, a síkság szélére ment, mert nem tudta, hogy lest vetettek nekik a város háta mögött.
Jos 8:15 Józsué pedig és egész Izráel, mintha vereséget szenvedett volna tőlük, futni kezdett a puszta felé vivő úton.
Jos 8:16 És fellármázták az egész népet, amely a városban volt, hogy üldözze őket. Üldözték is Józsuét, és elszakadtak a várostól.
Jos 8:17 "Nem maradt ember sem Ajban, sem Bételben, aki ne eredt volna Izráel után; és otthagyták a várost tárva-nyitva, és üldözték Izráelt."
Jos 8:18 Az ÚR pedig azt mondta Józsuénak: Emeld föl a kezedben levő dárdát Aj felé, mert kezedbe adom azt. És fölemelte Józsué a város felé a kezében levő dárdát.
Jos 8:19 A lesben levők pedig gyorsan fölkeltek a helyükről, és amint fölemelte a kezét, futni kezdtek, és bementek a városba, bevették, és hamarosan tűzbe borították.
Jos 8:20 Aj férfiai pedig hátratekintettek, és látták, hogy a város füstje, íme, fölszáll az ég felé, és hogy nincs módjukban sehova sem menekülni, mert a nép, amely a puszta felé futott, visszafordult az üldözők felé.
Jos 8:21 Józsué ugyanis és egész Izráel látta, hogy a lesben levők bevették a várost, és hogy a város füstje fölszáll. Visszafordultak tehát, és vágni kezdték Aj embereit.
Jos 8:22 "Amazok pedig a városból jöttek ki ellenük, és így az izráeliek közé kerültek; ezek innen, amazok meg onnan vágták őket, úgyhogy senki sem maradt köztük, aki élve elmenekülhetett volna."
Jos 8:23 Aj királyát élve fogták el és Józsué elé vitték.
Jos 8:24 Mikor pedig Izráel leöldöste Aj minden lakóját a mezőn, a pusztában, ahol üldözték őket, és mikor mindnyájan az utolsóig elhullottak fegyver éle által, visszafordult egész Izráel Aj ellen, és kardélre hányták az ott levőket.
Jos 8:25 Mindazok pedig, akik ezen a napon elhullottak, Aj összes embere, férfiak és asszonyok együtt, tizenkétezren voltak.
Jos 8:26 Józsué ugyanis nem vonta vissza a kezét, amelyet a dárdával együtt fölemelt, míg meg nem ölték Aj minden lakosát.
Jos 8:27 A jószágot azonban és ami zsákmányolható volt a városban, magának zsákmányolta Izráel az ÚR rendelése szerint, ahogy Józsuét utasította.
Jos 8:28 Ajt pedig felgyújtatta Józsué és mindörökre kőhalommá és pusztasággá tette, mind e napig.
Jos 8:29 Aj királyát pedig felakasztatta egy fára, és ott volt estig. De naplementekor Józsué parancsára levették holttestét a fáról és a város kapujának bejáratához vetették, és nagy rakás követ hordtak föléje. Ott van az mind e napig.
Jos 8:30 Majd oltárt épített Józsué az ÚRnak, Izráel Istenének Ébál hegyén,
Jos 8:31 "ahogy Mózes, az ÚR szolgája megparancsolta Izráel fiainak, amint meg van írva Mózes törvénykönyvében: ép kövekből való oltárt, melyeket vas nem érintett; és egészen elégő áldozatot és hálaáldozatokat áldoztak azon az ÚRnak."
Jos 8:32 És fölírta ott a kövekre Mózes törvényének a másolatát, amelyet Izráel fiainak írt.
Jos 8:33 Az egész Izráel pedig és az ő vénei, vezérei és bírái ott álltak kétfelől a láda mellett, szemben a lévita papokkal, akik az ÚR szövetségládáját hordozzák, mind a jövevény, mind a bennszülött: fele a Garizim hegye felől, fele pedig az Ébál hegye felől, amint megparancsolta Mózes, az ÚR szolgája, hogy így áldja meg Izráel népét először.
Jos 8:34 Azután pedig fölolvasta a törvény minden igéjét, az áldást és az átkot, mind úgy, ahogy meg van írva a törvény könyvében.
Jos 8:35 Egy ige sem volt azok közül, amelyeket Mózes parancsolt, amelyet föl ne olvasott volna Józsué Izráel egész gyülekezete előtt, még az asszonyok, gyermekek, jövevények előtt is, akik közöttük éltek.
Jos 9:1 Amikor meghallották ezt mindazok a királyok, akik a Jordánon innen a hegyeken, a síkságokon és a Nagy-tenger partja mentén éltek, le egész Libánonig: a hettiták, emóriak, kánaániak, perizziek, hivviek és a jebúsziak,
Jos 9:2 összegyűltek, hogy közös erővel megvívjanak Józsuéval és Izráellel.
Jos 9:3 De meghallották Gibeón lakói is, amit Józsué Jerikóval és Ajjal cselekedett,
Jos 9:4 és ők is ravaszul cselekedtek. Elmentek ugyanis, és követeknek adták ki magukat. Szamaraikra ócska zsákokat és ócska, megrepedezett és összekötözött borostömlőket szereztek,
Jos 9:5 ócska, megfoltozott sarukat a lábukra és elnyűtt ruhákat magukra. Az útra való kenyerük is mind száraz és penészes volt.
Jos 9:6 Így mentek el Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, és azt mondták neki és az izráelieknek: Messze földről jöttünk, kössetek most szövetséget velünk.
Jos 9:7 Az izráeliek pedig azt mondták a hivvieknek: Hátha közöttünk laktok. Hogyan köthetnénk szövetséget veletek?
Jos 9:8 Azok pedig azt mondták Józsuénak: Szolgáid vagyunk! Józsué ezt kérdezte tőlük: Kik vagytok, és honnan jöttetek?
Jos 9:9 Azt mondták neki: Igen messze földről jöttek szolgáid, az ÚRnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az ő hírét és mindazt, amit Egyiptomban cselekedett.
Jos 9:10 Azt is mind, amit az emóriak két királyával, Szíhónnal, Hesbón királyával és az astáróti Óggal, Básán királyával cselekedett, akik a Jordánon túl voltak.
Jos 9:11 Ezért így szóltak nekünk a véneink és földünk minden lakosa: Szerezzetek magatoknak eledelt az útra, menjetek eléjük, és mondjátok nekik: „Szolgáitok vagyunk, most azért kössetek szövetséget velünk!
Jos 9:12 Itt a kenyerünk: még meleg volt, amikor eleségül elhoztuk házainkból, amikor elindultunk, hogy hozzátok jöjjünk. Most, íme, száraz és penészes lett.
Jos 9:13 Ezek a borostömlők is, amelyeket új korukban töltöttünk meg, íme, hogy megszakadoztak! Ezek a mi ruháink és saruink pedig elnyűttek az igen hosszú út miatt.”
Jos 9:14 Akkor vettek a férfiak az eledelükből, az ÚR tanácsát pedig nem kérték ki.
Jos 9:15 "Józsué békességesen bánt velük, és szövetséget kötött velük, hogy életben hagyja őket; a gyülekezet vezetői pedig megesküdtek erről nekik."
Jos 9:16 De harmadnap múlva, azután, hogy szövetséget kötöttek velük, meghallották, hogy azok a közelből valók, sőt közöttük laknak.
Jos 9:17 Elindultak tehát Izráel fiai, és harmadnap eljutottak a városaikhoz. A városaik pedig ezek voltak: Gibeón, Kefírá, Beérót és KirjatJeárim.
Jos 9:18 De nem bántották őket Izráel fiai, mivel megesküdtek nekik a gyülekezet főemberei az ÚRra, Izráel Istenére. Emiatt zúgolódott az egész gyülekezet a főemberek ellen.
Jos 9:19 Az összes főember ezt mondta az egész gyülekezetnek: Megesküdtünk nekik az ÚRra, Izráel Istenére, most hát nem bánthatjuk őket!
Jos 9:20 Ezt tesszük velük: életben hagyjuk őket, és így nem érhet bennünket harag az esküvésért, amellyel megesküdtünk nekik.
Jos 9:21 Azután ezt mondták a főemberek: Ám éljenek, de legyenek az egész gyülekezet favágói és vízhordói. Ezt meg is mondták nekik a főemberek.
Jos 9:22 Józsué ugyanis hívatta őket, és így szólt hozzájuk: Miért csaptatok be minket, amikor így beszéltetek: „Igen messziről valók vagyunk”, holott közöttünk laktok?
Jos 9:23 Most azért átkozottak legyetek, és ne fogyjon ki közületek a szolga, a favágó és a vízhordó az én Istenem házában.
Jos 9:24 Azok pedig így feleltek Józsuénak: Mivel nyilván tudtukra jutott szolgáidnak az, amit az ÚR, a ti Istenetek parancsolt szolgájának, Mózesnek, hogy nektek adja ezt az egész földet, és hogy kiirtja előletek a föld minden lakosát, igen féltettük tőletek az életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot.
Jos 9:25 De most, íme, a kezedben vagyunk, úgy cselekedj hát velünk, ahogy jónak és igaznak tetszik előtted.
Jos 9:26 És úgy cselekedett velük, és kiszabadította őket Izráel fiainak kezéből, és nem ölték meg őket.
Jos 9:27 Azon a napon Józsué a gyülekezetnek és az ÚR oltárának a favágóivá és vízhordóivá tette őket mindmáig azon a helyen, amelyet kiválasztott az ÚR.
Jos 10:1 Amikor meghallotta Adónícedek, Jeruzsálem királya, hogy Józsué bevette és elpusztította Ajt, és hogy úgy cselekedett Ajjal és királyával, ahogy Jerikóval és királyával, és hogy békességre léptek Gibeón lakói Izráellel, és közöttük vannak,
Jos 10:2 igen megijedtek, mert nagy város volt Gibeón, olyan, mint egy királyi város, sőt nagyobb volt Ajnál, lakói pedig mind vitézek.
Jos 10:3 Ezért Adónícedek, Jeruzsálem királya üzenetet küldött Hóhámnak, Hebrón királyának és Pirámnak, Jarmút királyának, Jáfíának, Lákis királyának és Debírnek, Eglón királyának:
Jos 10:4 Jöjjetek hozzám, és segítsetek meg engem. Verjük meg Gibeónt, mert békességet kötött Józsuéval és Izráel fiaival!
Jos 10:5 Összegyűltek tehát, és fölment az emóriak öt királya: Jeruzsálem királya, Hebrón királya, Jarmút királya, Lákis királya és Eglón királya, ők maguk és egész seregük, és tábort ütöttek Gibeónnál, és harcoltak ellene.
Jos 10:6 Erre Gibeón lakói ezt az üzenetet küldték Józsuénak a gilgáli táborba: Ne vond meg kezedet szolgáidtól! Jöjj föl hozzánk gyorsan, és ments meg minket. Segíts rajtunk, mert a hegyek közt lakó emóriak királyai mind összegyűltek ellenünk!
Jos 10:7 Fölment azért Józsué Gilgálból, és vele az egész harci nép és a sereg minden vitéze.
Jos 10:8 Az ÚR pedig azt mondta Józsuénak: Ne félj tőlük, mert kezedbe adtam őket. Senki sem áll meg közülük előtted.
Jos 10:9 És rájuk tört Józsué nagy hirtelen, miután egész éjszaka menetelt Gilgálból.
Jos 10:10 És megrettentette őket az ÚR Izráel előtt, és megverte őket Gibeónnál nagy vereséggel, és üldözte őket a Béthórónba vivő úton, és vágta őket egészen Azékáig és Makkédáig.
Jos 10:11 Mikor pedig a béthóróni lejtőn futottak Izráel elől, az ÚR nagy jégesőt hullatott rájuk az égből egész Azékáig, és meghaltak. Többen voltak, akik a jégeső kövei miatt haltak meg, mint azok, akiket fegyverrel öltek meg Izráel fiai.
Jos 10:12 Azon a napon, amelyen odavetette az ÚR az emóriakat Izráel fiai elé, Józsué az ÚRhoz szólt, és ezt mondta Izráel szemei előtt: Állj meg, nap, Gibeónban, és hold, az Ajjálón völgyében!
Jos 10:13 És megállt a nap, és vesztegelt a hold is, amíg a nép bosszút nem állt ellenségein. Vajon nincsen-e ez megírva Jásár könyvében? És megállt a nap az ég közepén, és nem sietett lenyugodni majdnem egy teljes napig.
Jos 10:14 Nem volt olyan nap, mint ez, sem azelőtt, sem azután, hogy ember szavának engedett volna az ÚR, mert az ÚR harcolt Izráelért.
Jos 10:15 Ezután visszatért Józsué egész Izráellel a táborba, Gilgálba.
Jos 10:16 Az öt király pedig elfutott, és elrejtőzött Makkédában, egy barlangban.
Jos 10:17 De jelentették Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt elrejtőzve a makkédai barlangban.
Jos 10:18 Józsué erre ezt mondta: Hengerítsetek nagy köveket a barlang szájához, és rendeljetek mellé embereket, hogy őrizzék azokat.
Jos 10:19 Ti pedig ne álljatok meg, nyomuljatok ellenségeitek után, és vágjátok hátvédcsapataikat, és ne engedjétek őket bejutni a városaikba, mert kezetekbe adta őket az ÚR, a ti Istenetek.
Jos 10:20 Miután Józsué és Izráel fiai szinte teljesen megsemmisítették őket, és az életben maradtak a megerősített városokba futottak,
Jos 10:21 békességgel visszatért az egész nép Józsuéhoz a makkédai táborba. Nyelvét se mozdította senki Izráel fiai ellen.
Jos 10:22 Józsué azt mondta: Nyissátok meg a barlang száját, és hozzátok ki hozzám azt az öt királyt a barlangból!
Jos 10:23 Úgy is cselekedtek, és kihozták hozzá a barlangból azt az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebrón királyát, Jarmút királyát, Lákis királyát és Eglón királyát.
Jos 10:24 Mikor pedig kihozták ezt az öt királyt Józsuéhoz, előhívatta Józsué az összes izráeli férfit, és ezt mondta a harcosok vezéreinek, akik vele mentek: Jöjjetek elő, tegyétek lábatokat e királyok nyakára. Odajöttek tehát, és lábukat azok nyakára tették.
Jos 10:25 És ezt mondta nekik Józsué: Ne féljetek, és meg ne rettenjetek. Legyetek bátrak és erősek, mert így cselekszik az ÚR minden ellenségetekkel, akik ellen harcoltok.
Jos 10:26 Azután Józsué megölte és fölakasztatta őket öt fára. Úgy maradtak a fákon egész estig.
Jos 10:27 "Naplementekor pedig Józsué parancsára levették őket a fákról, és behajították őket a barlangba, amelyben elbújtak, és nagy köveket raktak a barlang szája elé; ott is vannak mind e napig."
Jos 10:28 Makkédát is bevette Józsué ugyanazon a napon, és fegyver élére hányta királyával együtt. Mind megölte őket, egy lelket sem engedett kimenekülni azok közül, akik odabent voltak. Ugyanúgy bánt Makkéda királyával, ahogy Jerikó királyával.
Jos 10:29 Azután átment Józsué és vele az egész Izráel Makkédából Libnába, és harcolt Libnával.
Jos 10:30 Az ÚR azt is Izráel kezébe adta királyával együtt. Fegyver élére hányta azt, és egy lelket sem engedett elmenekülni azok közül, akik odabent voltak. A királyával úgy bánt, ahogy Jerikó királyával.
Jos 10:31 Libnából pedig átment Józsué és vele egész Izráel Lákisba, tábort ütött mellette, és harcolt ellene.
Jos 10:32 Az ÚR Izráel kezébe adta Lákist, és bevették azt a második napon. Fegyver élére hányta azt és minden lelket, amely benne volt, egészen úgy, ahogy Libnával cselekedett.
Jos 10:33 Akkor feljött Hórám, Gézer királya, hogy megsegítse Lákist, de úgy megverte Józsué őt és a népét, hogy egy menekülőt sem hagyott életben.
Jos 10:34 Lákisból pedig átment Józsué és vele az egész Izráel Eglónba, és tábort ütött mellette, és harcoltak ellene.
Jos 10:35 Még aznap bevették azt, és fegyver élére hányták. Még aznap megölt minden lelket, amely benne volt, egészen úgy, ahogy Lákissal cselekedett.
Jos 10:36 Azután fölment Józsué és vele az egész Izráel Eglónból Hebrónba, és harcoltak ellene.
Jos 10:37 Bevették és fegyver élére hányták királyával és minden városával együtt, és egy lelket sem engedett elmenekülni azok közül, akik odabent voltak, egészen úgy, ahogy Eglónnal cselekedett: elveszítette azt és minden benne levő lelket.
Jos 10:38 Azután Józsué és vele egész Izráel Debír felé fordult, és harcolt ellene.
Jos 10:39 Bevette azt és minden városát, és fegyver élére hányta őket és királyukat. Minden lelket megöltek, aki odabent volt, nem hagyott elmenekülni senkit. Úgy cselekedett Debírrel és királyával, ahogy Hebrónnal és ahogy Libnával és királyával cselekedett.
Jos 10:40 "Így verte le Józsué az egész országot: a hegységet és a déli vidéket, a síkságot és a lejtőket és mindazoknak királyait; senkit sem hagyott elmenekülni. Minden élőt megölt, ahogy azt az ÚR, Izráel Istene parancsolta."
Jos 10:41 Leverte őket Józsué Kádés-Barneától fogva egész Gázáig, Gósen egész földjét is, egészen Gibeónig.
Jos 10:42 Mindezeket a királyokat és földjüket egy út során hódította meg Józsué, mivel az ÚR, Izráel Istene harcolt Izráelért.
Jos 10:43 Azután visszatért Józsué egész Izráellel a táborba, Gilgálba.
Jos 11:1 Mikor pedig meghallotta ezt Jábín, Hácór királya, üzenetet küldött Jóbábhoz, Mádón királyához, Simrón királyához, Aksáf királyához
Jos 11:2 "és azokhoz a királyokhoz, akik észak felé a hegységben laktak, és a pusztában Kinnerettől délre és a síkságon és Dór magaslatain a tenger felé;"
Jos 11:3 "a kánaániakhoz kelet és nyugat felé; az emóriakhoz, hettitákhoz, perizziekhez, jebúsziakhoz a hegyek közé és a hivviekhez a Hermón alá, Micpá földjére."
Jos 11:4 És kijöttek egész táborukkal, olyan sokan, mint a homok a tenger partján, és igen sok volt a ló és a szekér is.
Jos 11:5 Mindezek a királyok összegyűltek, majd elindultak, és tábort ütöttek közösen a Méróm vizénél, hogy harcoljanak Izráel ellen.
Jos 11:6 Ekkor azt mondta az ÚR Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkorra mindnyájukat átdöfötten vetem Izráel elé. Lovaik inát vágd át, szekereiket pedig gyújtsd fel.
Jos 11:7 Józsué tehát és vele az egész hadinép nagy hirtelen ellenük vonult a Méróm vizéhez, és rájuk rohantak.
Jos 11:8 "Az ÚR Izráel kezébe adta őket, és verték, űzték őket egészen a nagy Szídónig és Miszrefót-Májimig és a Micpevölgyig kelet felé; úgy leverték őket, hogy senki sem maradt közülük életben."
Jos 11:9 Józsué úgy cselekedett velük, ahogy az ÚR mondta neki: lovaik inát átvágta, szekereiket pedig felgyújtotta.
Jos 11:10 Majd visszafordult Józsué még abban az órában, és bevette Hácórt, királyát pedig karddal megölte. Hácór volt ugyanis azelőtt mindennek a királyságnak a fővárosa.
Jos 11:11 "És kardélre hánytak minden ott lakót, fegyver élével ölték meg őket; nem maradt egy élő sem. Hácórt pedig felperzselték."
Jos 11:12 Ezeknek a királyoknak minden városát és minden királyukat is meghódoltatta Józsué, és megölte őket fegyver élével. Kipusztította őket, ahogy Mózes, az ÚR szolgája parancsolta neki.
Jos 11:13 Csak azokat a városokat nem égette föl Izráel, amelyek halmokon álltak, kivéve Hácórt. Egyedül azt perzselte fel Józsué.
Jos 11:14 És e városoknak minden zsákmányolnivalóját és a jószágot is maguknak zsákmányolták Izráel fiai. Csak az embereket hányták kardélre, amíg csak egészen ki nem irtották őket. Nem hagytak meg egy élőt sem.
Jos 11:15 Ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek, az ő szolgájának, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, és úgy cselekedett Józsué, semmit sem hagyott el mindabból, amit az ÚR Mózesnek parancsolt.
Jos 11:16 Józsué elfoglalta azt az egész a földet, a hegységet, az egész déli vidéket, Gósen egész földjét, mind a síkságot, mind a pusztát, és Izráel hegyvidékét és annak síkságát
Jos 11:17 a Kopasz-hegytől fogva, amely Széír felé emelkedik, egészen Baal-Gádig, amely a Libánon völgyében, a Hermón-hegy alatt terül el. Királyaikat pedig mind elfogta, leverte, és megölte őket.
Jos 11:18 Hosszú időn át viselt hadat Józsué mindezekkel a királyokkal.
Jos 11:19 Nem volt város, amely békességet kötött volna Izráel fiaival, kivéve a Gibeónban lakó hivvieket. Mindent harccal szereztek meg.
Jos 11:20 Mert az ÚRtól volt az, hogy megkeményítették szívüket, és haddal mentek Izráel ellen, hogy eltörölje őket, és hogy ne legyen számukra irgalom, hanem hogy kipusztítsa őket, ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek.
Jos 11:21 Majd elment Józsué abban az időben, és kiirtotta az anákokat a hegyek közül Hebrónból, Debírből, Anábból és Júda minden hegységéből és Izráel minden hegységéből. Városaikkal együtt eltörölte őket.
Jos 11:22 Nem maradtak anákok Izráel fiainak földjén, csak Gázában, Gátban és Asdódban.
Jos 11:23 "Elfoglalta tehát Józsué az egész földet, egészen úgy, ahogy az ÚR mondta Mózesnek; és Józsué örökségül adta azt Izráelnek, mindegyik törzsnek, ami járt nekik, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugodott a harctól."
Jos 12:1 Ezek pedig annak a földnek a királyai, akiket levertek Izráel fiai, és földjüket birtokba vették a Jordánon túl napkelet felé, az Arnón medrétől a Hermón-hegyig és az egész mezőséget kelet felől:
Jos 12:2 Szíhón, az emóriak királya, aki Hesbónban lakott, ő uralkodott Aróértől kezdődően, amely az Arnón-patak partján van, a patak középső részénél Gileád területe felé a Jabbók-patakig, az Ammón fiainak határáig.
Jos 12:3 És a Kinnerettenger keleti széléig és a puszta tengerének, a Sós-tengernek a keleti széléig, a bét-jesimóti útig, dél felé pedig a Piszgá-hegy lejtőjéig.
Jos 12:4 A refáiak maradékai közül való Ógnak, Básán királyának, aki Astárótban és Edreiben lakott, ez volt a területe:
Jos 12:5 a Hermón hegyén, Szalkában és az egész Básánban, a gesúriak és maakábeliek határáig és a fél Gileádon, Szíhónnak, Hesbón királyának a határáig uralkodott.
Jos 12:6 Mózes, az ÚR szolgája és Izráel fiai verték le őket, és Mózes, az ÚR szolgája, odaadta azt a földet örökségül a Rúben és Gád nemzetségeknek és a Manassé törzse felének.
Jos 12:7 Ezek pedig annak a földnek a királyai, akiket levertek Józsué és Izráel fiai a Jordán másik oldalán nyugat felé, Baal-Gádtól kezdődően, amely a Libánon völgyében van, egészen a Kopasz-hegyig, amely Széír felé emelkedik. Izráel nemzetségeinek adta ezt Józsué örökségül, osztályrészeik szerint:
Jos 12:8 a hegységben és a síkságon, a mezőségen és a hegyoldalakon, a pusztán és a déli vidéken a hettiták, emóriak, kánaániak, perizziek, hivviek és jebúsziak földjét.
Jos 12:9 Jerikó királya: egy, Aj királya Bétel mellett: egy,
Jos 12:10 Jeruzsálem királya: egy, Hebrón királya: egy,
Jos 12:11 Jarmút királya: egy, Lákis királya: egy,
Jos 12:12 Eglón királya: egy, Gézer királya: egy,
Jos 12:13 Debír királya: egy, Geder királya: egy,
Jos 12:14 Hormá királya: egy, Arád királya: egy,
Jos 12:15 Libná királya: egy, Adullám királya: egy,
Jos 12:16 Makkéda királya: egy, Bétel királya: egy,
Jos 12:17 Tappúah királya: egy, Héfer királya: egy,
Jos 12:18 Afék királya: egy, Sárón királya: egy,
Jos 12:19 Mádón királya: egy, Hácór királya: egy,
Jos 12:20 Simrón-Meróón királya: egy, Aksáf királya: egy,
Jos 12:21 Taanak királya: egy, Megiddó királya: egy,
Jos 12:22 Kedes királya: egy, a karmeli Jokneám királya: egy,
Jos 12:23 a dóri magaslaton levő Dór királya: egy, a Gilgál népeinek királya: egy,
Jos 12:24 Tirca királya: egy. Összesen harmincegy király.
Jos 13:1 Mikor Józsué megvénült, és igen megöregedett, azt mondta neki az ÚR: Te megvénültél, igen megöregedtél, pedig még igen sok elfoglalni való föld maradt.
Jos 13:2 "Ez az a föld, amely fennmaradt: a filiszteusok minden tartománya és az egész Gesúr;"
Jos 13:3 a Sihórtól fogva, amely Egyiptom fölött folyik, egészen Ekrón határáig északra, amely a kánaániakhoz tartozik. A filiszteusok öt fejedelemsége: Gázáé, Asdódé, Askelóné, Gáté, Ekróné, továbbá az avviak.
Jos 13:4 Délről a kánaániak egész földje és Meárá, amely a szidóniaké, Afékig, az emóriak határáig.
Jos 13:5 Továbbá a gebaliak földje és az egész Libánon kelet felé, Baal-Gádtól kezdődően, amely a Hermón-hegy alatt van, egészen a hamáti útig.
Jos 13:6 A hegységnek minden lakosát a Libánontól Miszrefót-Majimig, a szidóniakat mind magam űzöm ki Izráel fiai elől, csak sorsold ki Izráelnek örökségül, ahogy megparancsoltam neked.
Jos 13:7 Most azért oszd el ezt a földet örökségül a kilenc törzsnek és a Manassé fél törzsének.
Jos 13:8 A másik fél törzzsel együtt Rúben és Gád nemzetsége már megkapta örökségét, amelyet Mózes adott nekik, a Jordánon túl, kelet felé. Megkapták, ahogy Mózes, az ÚR szolgája nekik adta,
Jos 13:9 Aróértől fogva, amely az Arnón-patak partján van, a várost, amely a patak középső folyásánál van, és Médeba egész síkságát Dibónig.
Jos 13:10 És a Hesbónban uralkodó Szíhónnak, az emóriak királyának minden városát az Ammón fiainak határáig.
Jos 13:11 Gileádot és Gesúr és Maakát határát, az egész Hermón-hegyet és az egész Básánt Szalkáig.
Jos 13:12 Básánban Óg egész országát, aki Astárótban és Edreiben uralkodott. Ő maradt meg a refáiak utódai közül, de leverte és kiűzte őket Mózes.
Jos 13:13 Izráel fiai azonban nem űzték ki a gesúriakat és a maakátiakat, ezért ott is laknak a gesúriak és a maakátiak Izráel között mind e mai napig.
Jos 13:14 Csak Lévi törzsének nem adott örökséget: az ÚRnak, Izráel Istenének tűzáldozatait kapta ő örökségül az ígéret szerint.
Jos 13:15 A Rúben fiai törzsének Mózes ezt az örökséget adta,
Jos 13:16 "ez lett a területük: Aróértől fogva, amely az Arnón-patak partján van, és a város a patak középső folyásánál és Médebának egész fennsíkja;"
Jos 13:17 Hesbón és a hozzá tartozó városok a fennsíkon, Díbón, Bámót-Baal és Bét-Baal-Meón,
Jos 13:18 "Jahcá, Kedémót és Méfaat;"
Jos 13:19 Kirjátaim, Szibmá és Ceret-Hassahar a völgyből kiemelkedő hegyen,
Jos 13:20 Bét-Peór, a Piszgá dombvidéke és Bét-Hajjesimót.
Jos 13:21 "A síkság minden városa és a Hesbónban uralkodó Szíhónnak, az emóriak királyának egész országa; őt is megverte Mózes, őt és Midján fejedelmeit: Evít, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát, Szíhón fejedelmeit, akik ezen a földön laktak."
Jos 13:22 A jövendőmondó Bálámot, Beór fiát is megölték Izráel fiai fegyverrel a többi megölttel együtt.
Jos 13:23 Rúben fiainak tehát a Jordán és melléke volt a területük. Ez Rúben fiainak öröksége családjaik szerint, a városok és a hozzájuk tartozó falvak.
Jos 13:24 Gád nemzetségének, Gád fiainak is adott örökséget Mózes az ő családjaik szerint.
Jos 13:25 Az ő területük ez lett: Jazér és Gileád összes városa és az Ammón fiai földjének a fele Aróérig, amely Rabbá fölött van.
Jos 13:26 És Hesbóntól kezdődően Rámat-Hammicpéig és Betónímig, meg Mahanaimtól Lódebár határáig.
Jos 13:27 A völgyben pedig Bét-Hárám, BétNimrá, Szukkót és Cáfón, Szíhón, Hesbón királya országának maradéka, a Jordán és melléke, a Kinneret-tenger széléig a Jordánon túl, keleten.
Jos 13:28 Ez Gád fiainak az öröksége nemzetségenként, ezek a városok a hozzájuk tartozó falvakkal.
Jos 13:29 A Manassé törzse felének is adott Mózes örökséget. Ez lett a Manassé fiainak fél törzséé nemzetségenként:
Jos 13:30 az ő területük Mahanaimtól kezdődően az egész Básán, Ógnak, Básán királyának egész országa és Jáír összes falva, amely Básánban van, hatvan város.
Jos 13:31 És Gileád fele, Astárót és Edrei, Óg országának városai Básánban. Ez jutott a Manassétól származó Mákír fiainak, Mákír fiai felének nemzetségenként.
Jos 13:32 Ezeket adta örökségül Mózes Móáb mezőségén, a Jordánon túl, Jerikótól kelet felé.
Jos 13:33 Lévi nemzetségének pedig nem adott Mózes örökséget. Az ő örökségük az ÚR, Izráel Istene, amint megmondta nekik.
Jos 14:1 Ezek pedig azok a területek, amelyeket Izráel fiai Kánaán földjén kaptak örökségül, amelyet Eleázár pap és Józsué, Nún fia és a törzsek családfői adtak örökségül Izráel fiainak.
Jos 14:2 Sorsvetés által osztották ki a kilenc és fél törzs örökségét, ahogy az ÚR megparancsolta Mózes által.
Jos 14:3 Mert két és fél törzsnek a Jordánon túl még Mózes adott örökséget, de a lévitáknak nem adott örökséget közöttük.
Jos 14:4 Mert József fiaiból két törzs lett: Manassé és Efraim. A lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földből, hanem csak lakóhelyül a városokat és a hozzájuk tartozó legelőket jószágaik és marháik számára.
Jos 14:5 Ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek, úgy cselekedtek Izráel fiai, és úgy osztották föl a földet.
Jos 14:6 Ekkor odamentek Józsuéhoz Júda fiai Gilgálba, és a kenizzi Káléb, Jefunne fia ezt mondta neki: Te tudod, mit mondott felőlem és felőled az ÚR Mózesnek, Isten emberének Kádés-Barneában.
Jos 14:7 Negyvenesztendős voltam, amikor elküldött engem Mózes, az ÚR szolgája Kádés-Barneából, hogy kémleljem ki a földet, és én olyan hírt hoztam neki, amilyen a szívemből jött.
Jos 14:8 Testvéreim azonban, akik velem együtt jöttek, elrémítették a nép szívét. De én mindenben híven követtem az URat, az én Istenemet.
Jos 14:9 És megesküdött Mózes azon a napon e szavakkal: Bizony, az a föld, amelyre lábad lépett, a tied és fiaidé lesz örökségül mindörökké, mert tökéletesen követted az URat, az én Istenemet.
Jos 14:10 Most pedig, íme, az ÚR életben hagyott engem, ahogy ígérte. Most van negyvenöt esztendeje, amióta az ÚR szólt e dologról Mózesnek, amikor Izráel a pusztában bolyongott. És most, íme, nyolcvanöt esztendős vagyok.
Jos 14:11 Még ma is olyan erős vagyok, amilyen azon a napon voltam, amikor elküldött engem Mózes. Amilyen akkor volt az erőm, most is olyan az erőm a harchoz és a járásra-kelésre.
Jos 14:12 Most azért add nekem ezt a hegyvidéket, amelyről szólt az ÚR azon a napon. Mert magad is hallottad azon a napon, hogy anákok vannak ott és megerősített nagy városok. Hátha velem lesz az ÚR, és kiűzöm őket, ahogy megmondta az ÚR.
Jos 14:13 És megáldotta őt Józsué, és odaadta Hebrónt Kálébnak, Jefunne fiának örökségül.
Jos 14:14 Így lett Hebrón a kenizzi Kálébé, Jefunne fiáé örökségül mind e mai napig, mivel tökéletesen követte az URat, Izráel Istenét.
Jos 14:15 Hebrón neve pedig azelőtt Kirjat-Arba volt. Mert Arba volt a legnagyobb ember az anákok között. A föld pedig megnyugodott a háborúktól.
Jos 15:1 A Júda fiai törzsének sorsolás által nemzetségenként ez jutott: Edóm határa felé a Cin-puszta, délre, a határ legdélibb végén.
Jos 15:2 Déli határuk a Sós-tenger szélétől indul ki, a tengeröböltől, amely dél felé néz.
Jos 15:3 Délen az Akrabbím-hágó felé halad, majd átmegy Cin felé, és fölmegy délről Kádés-Barnea felé, áthalad Hecrónon, fölmegy Addár felé, és Karka felé kanyarodik.
Jos 15:4 Majd Acmón felé halad, kiér Egyiptom patakjáig, és a határ a tengernél végződik. Ez a határotok délre.
Jos 15:5 Kelet felé pedig a Sós-tenger a határ a Jordán végéig. Az északi határvonal pedig a tengeröbölnél, a Jordán torkolatánál kezdődik,
Jos 15:6 és fölmegy Bét-Hoglának, és északra Bét-Arábá mellett megy el, majd fölmegy ez a határ Rúben fiának, Bóhannak kövéhez.
Jos 15:7 Azután a határ Ákór völgyéből Debír felé megy, és északnak fordul Gilgál felé, amely szemben van az Adummím-hágóval, mely a pataktól délre esik. Majd a határ a Semes-forrás vizénél halad tovább a Rógél forrásáig.
Jos 15:8 Innen fölmegy a Hinnóm fiának völgyén, a jebúszi hegyhát, azaz Jeruzsálem déli oldala felé. Majd fölmegy a határ a hegytetőre, amely a Hinnóm völgyével szemben van nyugat felé, és a Refáim-völgy északi szélén.
Jos 15:9 A hegytetőről a Neftóah forrásához kanyarodik, és kimegy az efróni hegyvidék városai felé, majd a Baalához, azaz Kirjat-Jeárimhoz kanyarodik.
Jos 15:10 Baalától pedig a határ nyugatnak fordul a Széír-hegy felé, és átmegy északra a Jeárim-hegy oldala felé, azaz Keszálón felé, és lemegy Bétsemesnek, és Timná felé halad.
Jos 15:11 Majd továbbmegy a határ az Ekrón északi oldala felé, és Sikkárón felé kanyarodik, és átmegy a Baalá-hegy felé, és továbbmegy Jabneélhez. A határ szélei pedig a tengernél vannak.
Jos 15:12 A nyugati határ pedig a Nagytenger és melléke. Ez Júda fiainak határa körös-körül nemzetségenként.
Jos 15:13 Kálébnak, Jefunne fiának pedig Júda fiai között adott részt az ÚRnak Józsuéhoz intézett szavai szerint: Anák apjának városát, Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt.
Jos 15:14 És kiűzte onnan Káléb Anák három fiát: Sésajt, Ahimánt és Talmajt, Anák gyermekeit.
Jos 15:15 És fölvonult innen Debír lakói ellen, Debír neve pedig azelőtt Kirjat-Széfer volt.
Jos 15:16 Ekkor ezt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak feleségül adom a leányomat, Akszát.
Jos 15:17 Otniél, Kenaznak, Káléb testvérének a fia foglalta el, és hozzá is adta feleségül a leányát, Akszát.
Jos 15:18 Amikor az hozzáment, a férje biztatta őt, hogy kérjen az apjától mezőt. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte tőle: Mit akarsz?
Jos 15:19 A leány pedig ezt felelte: Adj áldást nekem! Mivel száraz vidéken adtál férjhez, adj nekem vízforrásokat is! És nekiadta a felső forrást és az alsó forrást.
Jos 15:20 Ez Júda fiai törzsének öröksége nemzetségenként.
Jos 15:21 A Júda fiai törzsének városai pedig a déli végtől kezdve Edóm határa felé ezek lettek: Kabceél, Éder és Jágúr,
Jos 15:22 Kíná, Dímóná és Adádá,
Jos 15:23 Kedes, Hácór és Jitnán,
Jos 15:24 Zíf, Telem és Beálót,
Jos 15:25 Hácór-Hadattá és Kerijjót-Hecrón, azaz Hácór,
Jos 15:26 Amám, Sema és Móládá,
Jos 15:27 Hacar-Gaddá, Hesmón és BétPelet,
Jos 15:28 Hacar-Súál, Beérseba és Bizjótjá,
Jos 15:29 Baalá, Ijjim és Ecem,
Jos 15:30 Eltólad, Keszíl és Hormá,
Jos 15:31 Ciklag, Madmanná és Szanszanná,
Jos 15:32 Lebáót, Silhím, Ain és Rimmón. Összesen huszonkilenc város a falvaival együtt.
Jos 15:33 A síkságon: Estáól, Corá és Asná,
Jos 15:34 Zánóah, Én-Ganním, Tappúah és Énám,
Jos 15:35 Jarmút, Adullám, Szókó és Azéká,
Jos 15:36 Saaraim, Adítaim, Gedérá és Gedérótaim. Tizennégy város a falvaival együtt.
Jos 15:37 Cenán, Hadásá és Migdal-Gád,
Jos 15:38 Dilán, Micpe és Jokteél,
Jos 15:39 Lákis, Bockat és Eglón,
Jos 15:40 Kabbón, Lahmász és Kitlís,
Jos 15:41 Gedérót, Bét-Dágón, Naamá és Makkédá. Tizenhat város a falvaival együtt.
Jos 15:42 Libná, Eter és Ásán,
Jos 15:43 Jiftáh, Asná és Necíb,
Jos 15:44 Keílá, Akzíb és Márésá. Kilenc város a falvaival együtt.
Jos 15:45 Ekrón a mezővárosaival és a falvaival együtt.
Jos 15:46 Ekróntól kezdődően egész a tengerig az egész terület Asdód mellett a falvaival együtt.
Jos 15:47 Asdód mezővárosaival és falvaival. Gáza mezővárosaival és falvaival Egyiptom patakjáig meg a Nagy-tenger és melléke.
Jos 15:48 A hegyvidéken pedig Sámír, Jattír és Szókó,
Jos 15:49 Danná, Kirjat-Szanná, azaz Debír,
Jos 15:50 Anáb, Estemó és Áním,
Jos 15:51 Gósen, Hólón és Giló. Tizenegy város a falvaival együtt.
Jos 15:52 Arab, Dúmá és Esán,
Jos 15:53 Jánúm, BétTappúah és Aféká,
Jos 15:54 Humtá, Kirjat-Arba, azaz Hebrón és Cíór. Kilenc város a falvaival együtt.
Jos 15:55 Máón, Karmel, Zíf és Juttá,
Jos 15:56 Jizreel, Jokdeám és Zánóah,
Jos 15:57 Kain, Gibeá és Timná. Tíz város a falvaival együtt.
Jos 15:58 Halhúl, Bét-Cúr és Gedór,
Jos 15:59 Maarát, Bét-Anót és Eltekón. Hat város és a falvaik.
Jos 15:60 Kirjat-Baal, azaz Kirjat-Jeárim és Rabbá. Két város és a falvaik.
Jos 15:61 A pusztában: Bét-Arábá, Middín és Szekáká,
Jos 15:62 Nibsán, Ír-Melah és Én-Gedi. Hat város és a falvaik.
Jos 15:63 De a jebúsziakat, Jeruzsálem lakóit Júda fiai nem tudták kiűzni. Ezért laknak ott a jebúsziak Júda fiaival együtt Jeruzsálemben mind e mai napig.
Jos 16:1 József fiainak jutott sorsvetés által a jerikói Jordántól, Jerikó vizeitől keletre a puszta, amely Jerikótól a Bétel hegyének tart.
Jos 16:2 Azután továbbmegy a határ Bételből Lúzba, és átmegy az arkiak határára, Atárótig.
Jos 16:3 Majd lemegy a tenger felé a jaflétiak határához, az alsó Béthórón vidékéig és Gézerig, a szélei pedig a tengernél vannak.
Jos 16:4 Megkapták tehát örökségüket József fiai , Manassé és Efraim.
Jos 16:5 Ez lett Efraim fiainak a határa is nemzetségenként. Örökségük határa kelet felé, Atrót-Addártól a felső Béthórónig húzódik,
Jos 16:6 és eléri a tengert északon Mikmetátnál, majd kelet felé fordul a határ Taanat-Silónak, és átmegy azon Jánóahtól keletre.
Jos 16:7 Jánóahtól pedig lemegy Atárótba és Naarába, érinti Jerikót, és kiér a Jordánhoz.
Jos 16:8 Tappúahtól továbbmegy a határ a tenger felé a Káná-patakig, és a tengernél végződik. Ez Efraim fiai törzsének az öröksége nemzetségenként.
Jos 16:9 De a Manassé fiainak az örökségéből is elkülönítettek városo kat Efraim fiai számára, mindegyik várost a hozzá tartozó falvakkal.
Jos 16:10 De nem űzték ki a kánaániakat, akik Gézerben laktak. Így ott laknak a kánaániak Efraim között mind e napig, de robotos szolgává lettek.
Jos 17:1 Sorsvetés által kapott részt Manassé nemzetsége is, mert ő volt József elsőszülöttje. Mákírnak, Manassé elsőszülöttjének, Gileád apjának jutott Gileád és Básán, mert harcos ember volt.
Jos 17:2 Manassé többi fiának is jutott nemzetségenként: Abíezer fiainak, Hélek fiainak, Aszríél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Semídá fiainak. Ezek Manassénak, József fiának a fiúgyermekei nemzetségenként.
Jos 17:3 De Celofhádnak, Héfer fiának, aki Gileád fia, aki Mákír fia, aki Manassé fia volt, nem voltak fiai, csak leányai. Leányainak a neve Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá volt.
Jos 17:4 Ezek odamentek Eleázár pap elé, és Nún fia, Józsué elé meg a vezető emberek elé, és ezt mondták: Az ÚR megparancsolta Mózesnek, hogy nekünk is adjon örökséget testvéreink között. Ezért örökséget adott nekik az ÚR beszéde szerint apjuk testvérei között.
Jos 17:5 Így esett Manasséra tíz rész a Jordánon túl levő Gileád és Básán földjén kívül.
Jos 17:6 Mert Manassé leányai örökséget kaptak az ő fiai között. Gileád földje pedig Manassé többi fiáé lett.
Jos 17:7 Manassé határa pedig Ásértól Mikmetát felé húzódott, Sikemtől keletre. Azután dél felé fordult a határ Én-Tappúah lakói felé.
Jos 17:8 Tappúah földje Manasséé volt, de maga Tappúah, Manassé határán, Efraim fiai é lett.
Jos 17:9 Azután lefelé megy a határ a Kánápatakhoz, a patak déli részére. Ezek a városok Efraimnak jutottak, bár Manassé városai között voltak. Manassé határa pedig a pataktól észak felé volt, és a tengernél végződött.
Jos 17:10 A déli rész Efraimé, az északi rész pedig Manasséé lett, és a tenger lett a határuk. Észak felől Ásért érinti, kelet felől pedig Issakárt.
Jos 17:11 Manassénak jutott Issakárban és Ásérban: Bétseán és települései, Jibleám és települései, Dór lakosai és településeik, Éndór lakosai és településeik, Taanak lakosai és településeik, továbbá Megiddó lakosai és településeik a három dombvonulattal együtt.
Jos 17:12 De magukat a városokat nem bírták elfoglalni Manassé fiai, és a kánaániaknak sikerült ott maradniuk azon a földön.
Jos 17:13 Amikor megerősödtek Izráel fiai, robotra fogták a kánaániakat, de nem űzték ki őket teljesen.
Jos 17:14 József fiai pedig azt mondták Józsuénak: Miért egy sorsvetésnyi örökséget és egy osztályrészt adtál nekünk, noha nagy a népünk, mivel mindeddig megáldott minket az ÚR?
Jos 17:15 Józsué pedig azt felelte nekik: Ha nagy a néped, menj föl az erdőre, és irts abból magadnak a perizziek és refáiak földjén, ha szűk nektek Efraim hegyvidéke.
Jos 17:16 Erre így szóltak József fiai: Nem elég nekünk ez a hegyvidék, és a kánaániaknak, akik a völgyi síkságon laknak, mindnek vasszekere van. Azoknak is, akik Bétseánban és mezővárosai ban, és azoknak is, akik a Jezréel völgyében vannak.
Jos 17:17 Ekkor Józsué azt felelte József házának, Efraimnak és Manassénak: Nagyszámú és nagy erejű nép vagytok, nemcsak ez az egy kisorsolt rész jut nektek,
Jos 17:18 hanem egy egész hegyvidék is. Ha erdőség van ott, úgy irtsd ki, és az egész a tied lesz. Mert te kiűzöd a kánaániakat, noha vasszekereik vannak, és noha igen erősek.
Jos 18:1 Izráel fiainak egész közössége összegyülekezett Silóban, és ott helyezték el a gyülekezet sátrát, miután meghódolt előttük a föld.
Jos 18:2 De maradt még Izráel fiai között hét törzs, amelynek nem osztották ki az örökségét.
Jos 18:3 Ezért azt mondta Józsué Izráel fiainak: Meddig vártok még azzal, hogy elmenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet nektek adott az ÚR, atyáitok Istene?
Jos 18:4 Adjatok törzsenként három-három férfit, hogy elküldjem őket. Induljanak el, és járják be a földet, és készítsenek róla leírást örökségüknek megfelelően, majd térjenek vissza hozzám.
Jos 18:5 Azután osszák föl maguk közt hét részre. Júda maradjon meg a maga határai közt dél felől, József háza pedig maradjon meg a maga határai közt észak felől.
Jos 18:6 Ti tehát készítsetek leírást erről a földről, hét részre osztva, és hozzátok ide hozzám, hogy sorsot vessek róla nektek itt, az ÚR, a mi Istenünk színe előtt.
Jos 18:7 "De a lévitáknak nincs részük közöttetek, mivel az ÚR papsága az ő örökségük; Gád, Rúben és Manassé fél törzse pedig már megkapta örökségét a Jordánon túl kelet felé, amelyet Mózes, az ÚR szolgája adott nekik."
Jos 18:8 El is indultak hát azok a férfiak, és elmentek. Józsué pedig megparancsolta nekik, hogy készítsenek leírást az országról: Menjetek el, járjátok be a földet, és készítsetek róla leírást, azután térjetek vissza hozzám, és sorsot vetek nektek róla itt, Silóban, az ÚR színe előtt.
Jos 18:9 Elmentek tehát a férfiak, bejárták a földet, és leírták azt egy könyvbe városonként, hét részre osztva, azután visszatértek Józsuéhoz Silóba, a táborba.
Jos 18:10 Józsué pedig sorsot vetett nekik Silóban az ÚR színe előtt, és elosztotta a földet Izráel fiai között osztályrészeik szerint.
Jos 18:11 A sorsvetés által az első rész Benjámin fiai törzsének jutott nemzetségeik szerint. A sorsvetés szerint nekik jutott rész határa Júda fiai és József fiai közé esett.
Jos 18:12 Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdődött, és fölment a határ a jerikói hegyhátra északon, azután a hegyvidéken át ment nyugat felé, és Bét-Áven pusztájáig ért,
Jos 18:13 onnan pedig fölment a határ Lúz felé, a lúzi, azaz bételi hegyháttól délre. Azután lefelé tart a határ a hegyről Atrót-Addárnak, az alsó Béthóróntól délre.
Jos 18:14 "Majd továbbment, és a nyugati oldaltól dél felé fordult; attól a hegytől délre, amely Béthórónnal szemben van, és KirjatBaalnál, azaz Kirjat-Jeárimnál, Júda fiainak a városánál végződik. Ez a nyugati határ."
Jos 18:15 A déli oldala pedig Kirjat-Jeárim szélénél kezdődik, és a határ nyugat felé tart, a Neftóah forrásához.
Jos 18:16 Azután lemegy a határ a hegy lábához, amely szemben van Hinnóm fiának völgyével, a refáiak völgyétől északra. Lemegy a Hinnóm-völgybe a jebúszi hegyhátra, dél felé, és aláfordul a Rógélforráshoz.
Jos 18:17 Majd északnak kanyarodik, és Én-Semes felé tart, ahonnan kiér Gelílótig, amely szemben van az Adummím hágójával, és lemegy a rúbeni Eben-Bóhanra.
Jos 18:18 Onnan átmegy a pusztasággal szemben lévő hegyhátra észak felé, és lemegy a pusztaságba is.
Jos 18:19 "Onnan átmegy a határ a Bét-Hoglá oldalára, észak felé; szélei pedig északon a Sós-tenger öblénél, délen a Jordán torkolatánál vannak. Ez a déli határ."
Jos 18:20 A keleti oldalon a Jordán határolja. Ez Benjámin fiai örökségének a határa körös-körül, nemzetségeik szerint.
Jos 18:21 Benjámin fiai törzsének városai pedig nemzetségeinek megfelelően ezek: Jerikó, Bét-Hoglá és Émek-Kecíc,
Jos 18:22 Bét-Arábá, Cemáraim és Bétel,
Jos 18:23 Avvím, Párá és Ofrá,
Jos 18:24 Kefár-Ammóná, Ofní és Geba. Tizenkét város a falvaival együtt.
Jos 18:25 Gibeón, Rámá és Beérót,
Jos 18:26 Micpe, Kefírá és Mócá,
Jos 18:27 Rekem, Jirpeél és Taralá,
Jos 18:28 Céla, Elef és Jebúsz, azaz Jeruzsálem, aztán Gibat és Kirjat. Tizennégy város a falvaival együtt. Ez Benjámin fiainak az öröksége nemzetségeinek megfelelően.
Jos 19:1 A sorsvetés által a második rész Simeonnak jutott, Simeon fiai törzsének nemzetségenként. Örökségük a Júda fiainak örökségén belül volt.
Jos 19:2 Az ő örökségük lett Beérseba, Seba és Móládá,
Jos 19:3 Hacar-Súál, Bálá és Ecem,
Jos 19:4 Eltólad, Betúl és Hormá,
Jos 19:5 Ciklag, Bét-Markábót és Hacar-Szúszá,
Jos 19:6 Bét-Lebáót és Sárúhen. Tizenhárom város a falvaival együtt.
Jos 19:7 Ain, Rimmón, Eter és Ásán. Négy város a falvaival együtt.
Jos 19:8 Továbbá mindazok a falvak, amelyek ezek körül a városok körül voltak Baalat-Beérig, délen Rámáig. Ez a Simeon fiai törzsének öröksége nemzetségeinek megfelelően.
Jos 19:9 A Júda fiainak osztályrészéből kaptak Simeon fiai örökséget, mert Júda fiainak osztályrésze elég nagy volt nekik. Ezért kaptak Simeon fiai örökséget azoknak az örökségén belül.
Jos 19:10 A sorsvetés által a harmadik rész Zebulon fiainak jutott az ő nemzetségeik szerint, és örökségük határa Szárídig terjedt.
Jos 19:11 Fölmegy a határuk nyugatnak, Maralá felé, érinti Dabbesetet, és érinti azt a patakot is, amely Jokneámmal szemben van.
Jos 19:12 Szárídtól pedig kelet felé fordul Kiszlót-Tábór határához, és továbbmegy Dobratnak, és fölmegy Jáfíáig.
Jos 19:13 Onnan pedig átmegy kelet felé Gát-Héfernek és Ét-Kácínnak, majd elér Rimmónig, amely Néá felé terül el.
Jos 19:14 Ezt megkerüli a határ Hannátóntól északra, és a Jiftah-Él völgyében végződik.
Jos 19:15 Továbbá Kattát, Nahalál, Simrón, Jidalá és Betlehem. Tizenkét város a falvaival együtt.
Jos 19:16 Ez Zebulon fiainak öröksége nemzetségeinek megfelelően, ezek a városok a falvaikkal együtt.
Jos 19:17 A sorsvetés által a negyedik rész Issakárnak, az Issakár törzse fiainak jutott, nemzetségeik szerint.
Jos 19:18 Ez lett a határuk: Jezréel, Keszulót és Suném,
Jos 19:19 Hafáraim, Sion és Anáharat,
Jos 19:20 Rabbít, Kisjón és Ebec,
Jos 19:21 Remet, Én-Ganním, Én-Haddá és BétPaccéc.
Jos 19:22 Érinti a határ Tábórt, Sahacímát és Bétsemest, a határuk a Jordánnál végződik. Tizenhat város és a falvaik.
Jos 19:23 "Ez Issakár fiai törzsének öröksége nemzetségenként; ezek a városok a falvaikkal együtt."
Jos 19:24 A sorsvetés által az ötödik rész Ásér fiai törzsének jutott, nemzetségeik szerint.
Jos 19:25 Ez lett a határuk: Helkat, Halí, Beten és Aksáf,
Jos 19:26 Alammelek, Amád és Misál. Nyugaton érinti a határ a Karmelt és Sihór-Libnátot.
Jos 19:27 Innen kelet felé fordul Bét-Dágónnak, és érinti Zebulont és a Jiftah-Él völgyét észak felől, majd Bét-Émeket és Neíélt, majd elér északon Kábúlig.
Jos 19:28 Innen Ebrón, Rehób, Hammón és Káná mellett egészen SzidónRabbáig húzódik.
Jos 19:29 Azután visszafordul a határ Rámának, Tírusz erődített váro sáig. Majd Hószának fordul, és a vége a tengernél van, Akzíb oldala felől.
Jos 19:30 "És ott van még Ummá, Afék és Rehób; huszonkét város a falvaival együtt."
Jos 19:31 "Ez Ásér fiai törzsének öröksége nemzetségeik szerint; ezek a városok a falvaikkal együtt."
Jos 19:32 A sorsvetés által a hatodik rész Naftáli fiainak jutott, Naftáli fiainak, az ő nemzetségeiknek.
Jos 19:33 Ez lett a határuk: Héleftől, a caananními tölgyfától Adámí-Nekebig és Jabneélen át Lakkúmig terjed, és a Jordánig ér el.
Jos 19:34 Azután a határ nyugat felé, AznótTábórnak fordul, innen pedig továbbhalad Húkóknak, és érinti Zebulont dél felől, Ásért pedig nyugat felől és Júdát is, a Jordán pedig kelet felé van.
Jos 19:35 A megerősített városok ezek: Ciddím, Cér, Hammat, Rakkat és Kinneret,
Jos 19:36 Adámá, Ráma és Hácór,
Jos 19:37 Kedes, Edrei és Én-Hácór,
Jos 19:38 Jirón, Migdal-Él, Horém, BétAnát és Bétsemes. Tizenkilenc város a falvaival együtt.
Jos 19:39 "Ez Naftáli fiai törzsének öröksége nemzetségeinek megfelelően; ezek a városok a falvaikkal együtt."
Jos 19:40 A sorsvetés által a hetedik rész a Dán fiai törzsének jutott, nemzetségeik szerint.
Jos 19:41 Ez lett örökségük határa: Corá, Estáól és ÍrSemes,
Jos 19:42 Saalabbin, Ajjálón és Jitlá,
Jos 19:43 Élón, Timnátá és Ekrón,
Jos 19:44 Elteké, Gibbetón és Baalat,
Jos 19:45 Jehud, Bené-Berak és Gat-Rimmón,
Jos 19:46 Mé-Jarkón és Rakkón, a Jáfó előtt levő területtel együtt.
Jos 19:47 Dán fiainak határa később hátrább került. Ezért Dán fiai fölkeltek, és harcoltak Lesem ellen, s el is foglalták és kardélre hányták, birtokba vették, és ott laktak, és Lesemet Dánnak nevezték atyjuk, Dán neve után.
Jos 19:48 Ez Dán fiai törzsének öröksége nemzetségenként, ezek a városok a falvaikkal együtt.
Jos 19:49 Mikor pedig befejezték a föld örökbe vételét annak határai szerint, akkor Izráel fiai örökséget adtak Józsuénak, Nún fiának is maguk között.
Jos 19:50 Az ÚR rendelése szerint adták neki azt a várost, amelyet kért: TimnatSzerahot az Efraim hegyvidékén. Fölépítette azt a várost, és abban lakott.
Jos 19:51 Ezek azok a területek, amelyeket örökségül adtak Eleázár pap és Józsué, Nún fia és az izráeli törzsek családfői nemzetségeiknek sorsvetés által Silóban, az ÚR színe előtt, a gyülekezet sátrának bejáratánál. Így fejezték be az ország földjének fölosztását.
Jos 20:1 Ezután így szólt az ÚR Józsuénak:
Jos 20:2 Mondd meg Izráel fiainak: Jelöljetek ki menedékvárosokat, amelyekről beszéltem nektek Mózes által,
Jos 20:3 hogy odamenekülhessen a gyilkos, aki tévedésből, nem szándékosan ölt meg valakit, és legyenek azok nekik menedékhelyül a vérbosszuló elől.
Jos 20:4 Aki pedig bemenekül e városok egyikébe, az álljon a város kapujába, és mondja el dolgait a város véneinek hallatára, azok pedig fogadják be őt maguk közé a városba, és adjanak neki helyet, hogy ott lakhasson.
Jos 20:5 Ha pedig üldözi azt a vérbosszuló, ne adják ki a gyilkost az ő kezébe, mert nem szándékosan ölte meg felebarátját, és nem gyűlölte őt azelőtt.
Jos 20:6 "Abban a városban lakjék mindaddig, amíg ítéletre nem állhat a gyülekezet elé, vagy amíg meg nem hal a főpap, aki abban az időben hivatalban lesz. Azután térjen vissza a gyilkos a maga városába és a maga házába; abba a városba, amelyből elmenekült."
Jos 20:7 Így választották ki Kedest Galileában, Naftáli hegyén, Sikemet Efraim hegyén és Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt Júda hegyén.
Jos 20:8 Túl a Jordánon pedig Jerikótól keletre kiválasztották Becert a pusztában, a síkságon Rúben nemzetségéből, Rámótot Gileádban Gád nemzetségéből és Gólánt Básánban Manassé nemzetségéből.
Jos 20:9 Ezek voltak az Izráel fiai és a köztük tartózkodó jövevények számára kijelölt városok, hogy odamenekülhessen mindenki, aki véletlenül öl meg valakit, és ne haljon meg a vérbosszuló keze által, amíg oda nem áll a gyülekezet elé.
Jos 21:1 Azután odamentek a léviták családfői Eleázár paphoz és Józsuéhoz, Nún fiához és Izráel fiainak családfőihez,
Jos 21:2 és így szóltak hozzájuk Silóban, Kánaán földjén: Az ÚR megparancsolta Mózes által, hogy adjatok nekünk lakóhelyül városokat és hozzájuk tartozó legelőket jószágaink részére.
Jos 21:3 Azért Izráel fiai a lévitáknak a maguk örökségéből az ÚR rendelete szerint ezeket a városokat és legelőiket adták:
Jos 21:4 amikor a sorsvetés a kehátiak családjaira esett, tizenhárom város jutott a léviták közül való Áron pap fiainak, így Júda nemzetségétől, Simeon nemzetségétől és Benjámin nemzetségétől a sorsvetés szerint.
Jos 21:5 Kehát többi fiának pedig Efraim törzsének a nemzetségeiből, Dán törzséből és Manassé törzsének az egyik feléből sorsvetés szerint tíz város jutott.
Jos 21:6 Gérsón fiainak pedig Issakár törzsének a nemzetségeiből, Ásér törzséből, Naftáli törzséből és Manassé törzsének a másik feléből Básánban sorsvetés szerint tizenhárom város jutott.
Jos 21:7 Merári fiai nemzetségeinek Rúben törzséből, Gád törzséből és Zebulon törzséből tizenkét város jutott.
Jos 21:8 Izráel fiai tehát ezeket a városokat és legelőiket a lévitáknak adták sorsolással úgy, ahogy megparancsolta az ÚR Mózes által.
Jos 21:9 Júda fiainak a törzséből és Simeon fiainak a törzséből név szerint ezeket a városokat adták:
Jos 21:10 "a sorsvetés először a Lévi fiai közül való Kehát családjaiból Áron fiaira esett;"
Jos 21:11 nekik adták Anák atyjának váro sát, Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt a Júda hegyvidékén és a körülötte levő legelőket.
Jos 21:12 A város szántóföldjét és falvait pedig Kálébnak, Jefunne fiának adák birtokul.
Jos 21:13 Áron pap fiainak adták a gyilkosok menedékvárosát, Hebrónt legelőjével és Libnát legelőjével,
Jos 21:14 Jattírt legelőjével együtt, Estemóát és legelőjét,
Jos 21:15 Hólónt és legelőjét, Debírt és legelőjét,
Jos 21:16 Aint és legelőjét, Juttát és legelőjét, Bétsemest és legelőjét. Kilenc várost ebből a két törzsből.
Jos 21:17 Benjámin törzséből pedig Gibeónt és legelőjét, Gebát és legelőjét,
Jos 21:18 Anátótot és legelőjét, Almónt és legelőjét: négy várost.
Jos 21:19 Áron fiainak, a papoknak összesen tizenhárom város jutott legelőikkel együtt.
Jos 21:20 A Kehát fiainak a nemzetségeihez tartozó lévitáknak, akik Kehát fiai közül még hátravoltak a sorsvetés szerint, Efraim törzséből adtak városokat.
Jos 21:21 Nekik adták ugyanis a gyilkosok menedékvárosait, Sikemet és legelőjét az Efraim hegyvidékén, aztán Gézert legelőjével együtt,
Jos 21:22 Kibcaimot és annak legelőjét, Béthórónt és legelőjét: négy várost.
Jos 21:23 Dán törzséből pedig Eltekét legelőjével együtt és Gibbetónt legelőjével együtt,
Jos 21:24 Ajjálónt és legelőjét, Gat-Rimmónt és legelőjét: négy várost.
Jos 21:25 Manassé törzse egyik feléből pedig: Taanakot és legelőjét, GatRimmónt és legelőjét: két várost.
Jos 21:26 Kehát fiai többi családjának összesen tíz város jutott legelőivel együtt.
Jos 21:27 A léviták családjaiból való Gérsón fiainak adták Manassé törzsének a másik feléből a gyilkosok menedékvárosát, Gólánt Básánban és legelőjét, Beesterát és legelőjét: két várost.
Jos 21:28 Az Issakár törzséből pedig Kisjónt és legelőjét, Dobratot és legelőjét,
Jos 21:29 Jarmútot és legelőjét és Én-Gannímot és legelőjét: négy várost.
Jos 21:30 Ásér törzséből pedig Misált és legelőjét, Abdónt és legelőjét,
Jos 21:31 Helkatot és legelőjét, Rehóbot és legelőjét: négy várost.
Jos 21:32 Naftáli törzséből pedig Galileában a gyilkosok menedékváro sát, Kedest és legelőjét, Hammót-Dórt és legelőjét, valamint Kartánt és legelőjét: három várost.
Jos 21:33 A gérsóni nemzetségeknek összesen tizenhárom város jutott a hozzájuk tartozó legelőkkel.
Jos 21:34 Mérári fiai nemzetségének pedig, a még hátralevő lévitáknak adták Zebulon törzséből Jokneámot és legelőjét, Kartát és legelőjét,
Jos 21:35 Dimnát és legelőjét, Nahalált és legelőjét: négy várost.
Jos 21:36 Rúben törzséből pedig Becert és legelőjét, Jahcát és legelőjét,
Jos 21:37 Kedémótot és legelőjét, valamint Méfáatot és legelőjét: négy várost.
Jos 21:38 Gád törzséből pedig Gileádban a gyilkosok menedékvárosát, Rámótot és legelőjét, Mahanaimot és legelőjét,
Jos 21:39 Hesbónt és legelőjét, Jazért és legelőjét: összesen négy várost.
Jos 21:40 Mérári fiainak, akik még a léviták családjai közül fennmaradtak, a sorsvetés szerint összesen tizenkét város jutott.
Jos 21:41 A lévitáknak tehát Izráel fiainak birtokaiból összesen negyvennyolc város és a legelőik jutottak.
Jos 21:42 Ezekhez a városokhoz saját legelő is tartozott. Így volt ez mindegyik városnál.
Jos 21:43 Odaadta tehát az ÚR Izráelnek mindazt a földet, amely felől megesküdött, hogy odaadja atyáiknak. Birtokba is vették, és letelepedtek rajta.
Jos 21:44 Nyugalmat is adott nekik az ÚR mindenfelől, pontosan úgy, ahogy megesküdött atyáiknak. És senki sem tudott megállni velük szemben ellenségeik közül, minden ellenségüket kezükbe adta az ÚR.
Jos 21:45 "Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó szóból, amelyet az ÚR Izráel házának mondott; mind beteljesedett."
Jos 22:1 Akkor összehívta Józsué a rúbenieket, a gádiakat és Manassé törzsének a felét,
Jos 22:2 és ezt mondta nekik: Megtartottátok mindazt, amit Mózes, az ÚR szolgája parancsolt nektek, és hallgattatok szavamra mindenben, amit parancsoltam nektek.
Jos 22:3 Nem hagytátok el testvéreiteket e hosszú időn át mind a mai napig, és megtartottátok a megtartandókat, az ÚRnak, Isteneteknek a parancsát.
Jos 22:4 Most már nyugalmat adott az ÚR, a ti Istenetek testvéreiteknek, ahogy megígérte nekik. Most tehát térjetek vissza, és menjetek a sátraitokba, örökségetek földjére, amelyet Mózes, az ÚR szolgája adott nektek a Jordánon túl.
Jos 22:5 Csak nagyon vigyázzatok arra, hogy teljesítsétek azt a parancsot és törvényt, amelyet Mózes, az ÚR szolgája parancsolt nektek, hogy szeressétek az URat, a ti Isteneteket, járjatok mindenben az ő útján, tartsátok meg parancsait, ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljatok neki teljes szívetekből és teljes lelketekből.
Jos 22:6 Majd megáldotta őket Józsué, azután elbocsátotta őket, ők pedig elmentek sátraikba.
Jos 22:7 Mivel Manassé törzse egyik felének Mózes adott örökséget Básánban, a másik felének pedig Józsué adott testvéreik között, a Jordánon innen, nyugat felől. Őket is elbocsátotta Józsué a sátraikba, és megáldotta őket,
Jos 22:8 és azt mondta nekik: Térjetek vissza sátraitokba sok szerzeményetekkel, az igen sok jószággal, ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és igen sok ruhával. De az ellenségeitektől szerzett zsákmányt osszátok meg testvéreitekkel.
Jos 22:9 Visszatértek tehát, és elváltak Rúben fiai , Gád fiai és Manassé törzsének fele Izráel fiaitól a Kánaán földjén levő Silóból, hogy Gileád földjére menjenek, örökségük földjére, ahol örökséget kaptak az ÚR rendelése szerint Mózes által.
Jos 22:10 Mikor a Jordán mellékére értek, amely még Kánaán földjén van, Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének fél nemzetsége feltűnően nagy oltárt építettek ott, a Jordán mellett.
Jos 22:11 És Izráel fiai meghallották, hogy ezt mondogatják: Íme, Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének fele oltárt építettek Kánaán földjével szemben, a Jordán mellékén, az izráeli oldalon.
Jos 22:12 Amint meghallották Izráel fiai, egybegyűlt Izráel fiainak egész gyülekezete Silóban, hogy harcolni induljanak ellenük.
Jos 22:13 Ekkor Izráel fiai Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé törzsének feléhez küldték Gileád földjére Fineást, Eleázár pap fiát
Jos 22:14 és tíz vezető embert vele együtt, nagycsaládonként egy-egy vezető embert Izráel minden törzséből. Mindegyik a maga ősi házának feje volt Izráel ezrei között.
Jos 22:15 Amikor elmentek Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és Manassé törzsének feléhez Gileád földjére, ezt mondták:
Jos 22:16 Így szól az ÚR egész gyülekezete: Micsoda hűtlenség ez, amelyet máris elkövettetek Izráel Istene ellen, hogy immár elfordultatok az ÚRtól, és oltárt építettetek magatoknak, föllázadva az ÚR ellen?!
Jos 22:17 Hát nem volt elég nekünk, hogy Peór miatt bűnbe estünk, amelyből még máig sem tisztultunk meg, és amiért csapás érte az ÚR gyülekezetét?
Jos 22:18 És ti máris elfordultatok az ÚRtól! Ha ti ma pártot üttök az ÚR ellen, holnap majd Izráel egész gyülekezete ellen fordul haragja.
Jos 22:19 Ha pedig tisztátalannak tűnik nektek a ti birtokotok földje, jöjjetek át az ÚR örökségének földjére, ahol ott áll az ÚR hajléka, és legyen miköztünk a birtokotok. De az ÚR ellen ne lázadjatok azzal, és ellenünk se, hogy oltárt építetek magatoknak a mi Istenünknek, az ÚRnak oltárán kívül.
Jos 22:20 Hát nem Ákán, Zerah fia vétkezett-e súlyos vétekkel az Istennek szentelt dolgokkal, mégis Izráel egész gyülekezetére szállt a harag? És az a férfi nem egymaga halt meg bűnéért!
Jos 22:21 Így szóltak erre Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének a fele Izráel nemzetségfőihez:
Jos 22:22 Az Istenek Istene az ÚR, az Istenek Istene az ÚR: ő tudja, és Izráel is tudja meg. Ha pártütésből és ha az ÚR ellen való hűtlenségből van ez, ne tartson meg minket e napon!
Jos 22:23 Ha azért építettünk magunknak oltárt, hogy elforduljunk az ÚRtól, vagy pedig hogy egészen elégő áldozatot és ételáldozatot áldozzunk rajta, vagy hogy a hálaadás áldozatát helyezzük arra, lássa meg ezt ő maga, az ÚR!
Jos 22:24 Hát nem inkább amiatt való félelmünkben cselekedtük-e ezt, mert attól tartunk, maholnap így szólhatnak fiaitok a mi fiainkhoz: Mi közötök van nektek az ÚRhoz, Izráel Istenéhez?
Jos 22:25 Hiszen határt vetett az ÚR közénk és közétek, Rúben fiai és Gád fiai közé: a Jordánt. Nincsen nektek részetek az ÚRban! És így eltántorítanák a ti fiaitok a mi fiainkat, hogy ne féljék az URat!
Jos 22:26 Ezért mondtuk: nosza, fogjunk hozzá, és építsünk oltárt, amely nem szolgál sem egészen elégő áldozatra, sem véresáldozat bemutatására,
Jos 22:27 csak bizonyságul legyen az köztünk és köztetek és az utánunk következő nemzetségeink között, hogy szolgálni akarjuk az URat az őelőtte bemutatott egészen elégő áldozatainkkal, véresáldozatainkkal és hálaáldozatainkkal. Ne mondhassák fiaitok maholnap a mi fiainknak: Nincs nektek részetek az ÚRban!
Jos 22:28 Azt mondtuk tehát, ha így szólnának maholnap nekünk vagy az utánunk jövő nemzedékeknek, ezt feleljük majd: Nézzétek az ÚR oltárának a mását, amelyet atyáink készítettek, nem egészen elégő áldozat, sem véresáldozat bemutatására, hanem hogy bizonyság legyen köztünk és köztetek!
Jos 22:29 Távol legyen tőlünk, hogy föllázadjunk az ÚR ellen, és máris elforduljunk az ÚRtól, oltárt építve égőáldozatra, ételáldozatra és véresáldozatra az ÚRnak, a mi Istenünknek oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt van!
Jos 22:30 Amikor Fineás pap és a gyülekezet vezetői és Izráel nemzetségfői, akik vele voltak, hallották azokat a beszédeket, amelyeket Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fiai mondtak, tetszett nekik.
Jos 22:31 És ezt mondta Fineás, Eleázár pap fia Rúben fiainak, Gád fiainak és Manassé fiainak: Ma megtudtuk, hogy köztünk van az ÚR, mert nem vétkeztetek e vétekkel az ÚR ellen. Most megszabadítottátok Izráel fiait az ÚR kezéből.
Jos 22:32 Visszatértek tehát Fineás, Eleázár pap fia és a fejedelmek Rúben fiaitól, Gád fiaitól a Gileád földjéről Kánaán földjére Izráel fiaihoz, és elbeszélték nekik ezt a dolgot.
Jos 22:33 Tetszett ez a dolog Izráel fiainak is, és áldották Istent. Nem beszéltek többé arról, hogy harcra kelnek ellenük, hogy elpusztítsák azt a földet, ahol Rúben és Gád fiai laknak.
Jos 22:34 Az oltárt pedig Hadnak nevezték Rúben és Gád fiai, ezt mondván: Bizonyság ez közöttünk, hogy az ÚR az Isten.
Jos 23:1 Hosszú idővel azután, hogy az ÚR nyugalmat adott Izráelnek minden körülötte levő ellenségétől, Józsué megidősödött, és öreg lett.
Jos 23:2 Ekkor összehívta egész Izráelt, annak véneit, fejeit, bíráit és elöljáróit, és azt mondta nekik: Idős és öreg lettem.
Jos 23:3 Ti magatok is láttatok mindent, amit az ÚR, a ti Istenetek mindezekkel a népekkel cselekedett előttetek, hiszen maga az ÚR, a ti Istenetek harcolt érettetek.
Jos 23:4 Látjátok, elosztottam nektek nemzetségeitek szerint, sorsvetés által örökségül az itt maradt népek birtokát meg azokét a népekét, amelyeket kipusztítottam a Jordántól a Nagy-tengerig napnyugaton.
Jos 23:5 Az ÚR pedig, a ti Istenetek maga űzi ki őket előletek, hogy örököseivé legyetek a földjüknek, ahogyan megmondta nektek Istenetek, az ÚR.
Jos 23:6 Legyetek azért igen erősek, hogy megőrizzétek és megtartsátok mindazt, ami meg van írva Mózes törvénykönyvében. Ne térjetek el attól se jobbra, se balra.
Jos 23:7 Ne keveredjetek össze ezekkel a népekkel, amelyek itt maradtak közöttetek. Isteneik nevét ki se ejtsétek, azokra ne esküdjetek, ne is szolgáljatok nekik, előttük meg ne hajoljatok.
Jos 23:8 Hanem ragaszkodjatok az ÚRhoz, a ti Istenetekhez, ahogy mindmáig cselekedtétek!
Jos 23:9 Ezért űzött ki az ÚR előletek nagy és erős népeket, előttetek azonban senki nem állhatott meg mindmáig.
Jos 23:10 Egy férfi közületek elűz ezret, mert az ÚR, a ti Istenetek az, aki harcol értetek, ahogy megmondta nektek.
Jos 23:11 Azért nagyon vigyázzatok magatokra, hogy szeressétek Isteneteket, az URat!
Jos 23:12 Mert ha mégis elfordultok tőle, és e népek maradékaihoz ragaszkodtok, amelyek itt maradtak köztetek, és sógorságot köttök velük, összekeveredtek velük, és ők veletek:
Jos 23:13 bizony megtudjátok majd akkor, hogy az ÚR, a ti Istenetek nem űzi ki többé e népeket előletek. Sőt inkább tőrré és hurokká lesznek számotokra, oldalatokon ostorrá, szemetekben pedig tövissé, amíg ki nem vesztek erről a jó földről, amelyet Istenetek, az ÚR adott nektek.
Jos 23:14 Én pedig, íme, elmegyek már a minden földi ember útján. Tudjátok meg azért teljes szívetek és teljes lelketek szerint, hogy egy szó sem veszett el mindabból a jó szóból, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ígért nektek. Mind beteljesedett rajtatok, egy szó sem veszett el azokból!
Jos 23:15 De ahogy betelt rajtatok mindaz a jó szó, amelyet az ÚR, a ti Istenetek mondott felőletek, úgy beteljesíti majd rajtatok az ÚR minden fenyegetését is, amíg ki nem pusztít benneteket e jó földről, amelyet Istenetek, az ÚR adott nektek.
Jos 23:16 Ha áthágjátok Isteneteknek, az ÚRnak szövetségét, amelyet ő rendelt nektek, és elmentek, és idegen isteneknek szolgáltok, és meghajoltok előttük, akkor fölgerjed ellenetek az ÚR haragja, és hamarosan kivesztek e jó földről, amelyet ő adott nektek.
Jos 24:1 Józsué pedig összegyűjtötte Izráel minden nemzetségét Sikembe, és előhívta Izráel véneit, fejeit, bíráit és elöljáróit, és odaálltak az Isten színe elé.
Jos 24:2 Józsué ekkor azt mondta az egész népnek: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Régen a folyón túl laktak atyáitok: Ábrahám, Náhór és atyjuk, Táré, akik idegen isteneknek szolgáltak.
Jos 24:3 De áthoztam atyátokat, Ábrahámot a folyó túlsó oldaláról, és végigvittem egész Kánaán földjén, és megsokasítottam utódait, és Izsákot adtam neki.
Jos 24:4 Izsáknak pedig Jákóbot és Ézsaut adtam. Ézsaunak a Széír-hegységet adtam birtokul, Jákób és fiai pedig lementek Egyiptomba.
Jos 24:5 Majd elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot az által, amit köztük cselekedtem. Azután pedig kihoztalak benneteket.
Jos 24:6 Kihoztam atyáitokat Egyiptomból, és eljutottak a tengerig. Az egyiptomiak üldözték atyáitokat harci szekerekkel és lovasokkal a Vörös-tengerig.
Jos 24:7 Akkor az ÚRhoz kiáltottak, és ő sötétséget bocsátott közétek és az egyiptomiak közé, és rájuk vitte a tengert, és az elborította őket. Szemetekkel láttátok, amit az egyiptomiakkal cselekedtem. Aztán sokáig a pusztában laktatok.
Jos 24:8 Majd elhoztalak titeket az emóriak földjére, akik a Jordánon túl laktak, és harcoltak ellenetek. De a kezetekbe adtam őket, birtokba vettétek a földjüket, őket pedig eltöröltem előletek.
Jos 24:9 Majd fölkelt Bálák, Cippór fia, Móáb királya, és harcolt Izráel ellen. Elküldött, és hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy megátkozzon titeket.
Jos 24:10 De nem akartam meghallgatni Bálámot, ezért meg kellett áldania benneteket, és így megszabadítottalak titeket a kezéből.
Jos 24:11 Majd átkeltetek a Jordánon, és Jerikóhoz érkeztetek. Jerikó urai, az emóriak, perizziek, kánaániak, hettiták, girgásiak, hivviek és a jebúsziak harcoltak ellenetek, de a kezetekbe adtam őket.
Jos 24:12 Darazsakat küldtem előttetek, azok űzték el előletek az emóriak két királyát, nem a te kardod és nem a te íjad!
Jos 24:13 "Földet adtam nektek, amelyen nem ti dolgoztatok, és városokat, amelyeket nem ti építettetek, mégis bennük laktok; szőlőket és olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, de esztek róluk."
Jos 24:14 Azért hát féljétek az URat, és szolgáljatok neki tökéletesen és hűségesen. Vessétek el azokat az isteneket, akiknek atyáitok szolgáltak a folyamon túl és Egyiptomban, és szolgáljatok az ÚRnak!
Jos 24:15 Ha pedig rossznak látjátok azt, hogy az ÚRnak szolgáljatok, válasszatok még ma, hogy kit akartok szolgálni. Akár azokat az isteneket, akiknek atyáitok szolgáltak, amíg a folyamon túl voltak, vagy az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. Én azonban és az én házam népe az ÚRnak szolgálunk.
Jos 24:16 A nép pedig így felelt: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az URat, és idegen isteneknek szolgáljunk!
Jos 24:17 Mert az ÚR, a mi Istenünk az, aki kihozott minket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és aki ezeket a nagy jeleket tette szemünk előtt, és megtartott minket minden utunkon, amelyen jártunk, és minden nép között, amelyek között átjöttünk.
Jos 24:18 Kiűzött előlünk az ÚR minden népet, az emóriakat, e föld lakóit is. Mi is az URat akarjuk szolgálni, mert ő a mi Istenünk!
Jos 24:19 Józsué pedig azt mondta a népnek: Nem szolgálhattok az ÚRnak, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten: nem bocsátja meg vétkeiteket és bűneiteket.
Jos 24:20 Ha elhagyjátok az URat, és idegen isteneknek szolgáltok, akkor elfordul tőletek, és megbüntet benneteket és megemészt, ha azelőtt jót is tett veletek.
Jos 24:21 Akkor azt mondta a nép Józsuénak: Nem! Mi az ÚRnak akarunk szolgálni!
Jos 24:22 Józsué pedig azt mondta a népnek: Tanúk vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az URat, hogy neki szolgáljatok. Ők azt mondták: Tanúk vagyunk!
Jos 24:23 Most azért vessétek el az idegen isteneket, akik köztetek vannak, és hajtsátok szíveteket az ÚRhoz, Izráel Istenéhez!
Jos 24:24 A nép azt válaszolta Józsuénak: Az ÚRnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk.
Jos 24:25 Így kötött Józsué szövetséget a néppel azon a napon, és rendelkezéseket és törvényt adott nekik Sikemben.
Jos 24:26 Azután beírta Józsué ezeket a dolgokat Isten törvénykönyvébe, vett egy nagy követ, és odahelyezte a tölgyfa alá, amely az ÚR szentélyénél volt.
Jos 24:27 És ezt mondta Józsué az egész népnek: Íme, ez a kő lesz tanúbizonyságul ellenünk. Mert ez hallotta az ÚR minden beszédét, amelyet szólt nekünk. Tanúbizonyságul lesz ellenetek, ha megtagadjátok Isteneteket.
Jos 24:28 És elbocsátotta Józsué a népet, mindenkit a maga örökségébe.
Jos 24:29 Ezek után meghalt Józsué, Nún fia, az ÚR szolgája száztíz esztendős korában.
Jos 24:30 Öröksége határában temették el TimnatSzerahban, amely az Efraim hegyvidékén van, a Gaas-hegytől északra.
Jos 24:31 Izráel pedig az URat szolgálta Józsué egész idejében és a vének egész idejében, akik hosszú ideig éltek Józsué után, és ismerték az ÚRnak minden tettét, amelyet Izráellel cselekedett.
Jos 24:32 József csontjait pedig, amelyeket Izráel fiai fölhoztak Egyiptomból, Sikemben temették el, a mezőnek azon a részén, amelyet Jákób vett meg Hamórnak, Sikem atyjának a fiaitól száz pénzen. Ez József fiainak öröksége lett.
Jos 24:33 Meghalt Eleázár, Áron fia is, és eltemették fiának, Fineásnak a városában, Gibeában, amelyet Efraim hegyvidékén kapott.
Jdg 1:1 Józsué halála után megkérdezték Izráel fiai az URat: Melyikünk menjen elsőnek a kánaániakra, hogy harcoljon ellenük?
Jdg 1:2 Az ÚR ezt mondta: Júda menjen! Íme, a kezébe adtam azt a földet.
Jdg 1:3 Ekkor azt mondta Júda a testvérének, Simeonnak: Gyere velem együtt a nekem sorsvetés által jutott örökségbe, hogy harcoljunk a kánaániak ellen, és én is elmegyek majd veled a neked sorsvetés által jutott örökségbe. És Simeon elment vele.
Jdg 1:4 "Akkor fölvonult Júda, és kezükbe adta az ÚR a kánaániakat és a perizzieket; és tízezer embert vágtak le közülük Bezekben."
Jdg 1:5 Bezekben rátaláltak Adóníbezekre, harcoltak ellene, és megverték a kánaániakat és a perizzieket.
Jdg 1:6 Adóníbezek megfutamodott, de üldözőbe vették, elfogták, és levágták keze és lába hüvelykujjait.
Jdg 1:7 Ekkor azt mondta Adóníbezek: Hetven király szedegetett morzsákat az asztalom alatt, akiknek levágattam kezük és lábuk hüvelykujjait. Aszerint fizetett nekem Isten, ahogy én cselekedtem. Azután elvitték Jeruzsálembe, és ott halt meg.
Jdg 1:8 Majd Jeruzsálem ellen harcoltak Júda fiai. El is foglalták, lakosait kardélre hányták, a várost pedig lángba borították.
Jdg 1:9 Azután pedig lementek Júda fiai, hogy a hegyvidéken, a déli tartományban és a síkságon lakó kánaániak ellen harcoljanak.
Jdg 1:10 Majd a Hebrónban lakó kánaániak ellen ment Júda. Hebrón neve azelőtt Kirjat-Arba volt. És megverték Sésajt, Ahímant és Talmajt.
Jdg 1:11 Onnan Debír lakói ellen ment. Debír neve azelőtt KirjatSzéfer volt.
Jdg 1:12 Ekkor azt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak feleségül adom leányomat, Akszát.
Jdg 1:13 Otniél, Kenaz fia, Káléb öccse foglalta el azt, és neki adta feleségül leányát, Akszát.
Jdg 1:14 Amikor az asszony hozzáment, a férje biztatta, hogy kérjen mezőt az apjától. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte: Mit akarsz?
Jdg 1:15 Ő pedig ezt felelte: Adj nekem valamit áldásul! A száraz Délvidékre helyeztél engem, adj hát vízforrásokat is! Erre Káléb neki adta a felső forrásokat és az alsó forrásokat.
Jdg 1:16 Kéninek, Mózes apósának a fiai is fölmentek a pálmák városából Júda fiaival a Júda pusztájába, amely a Délvidéken van Arádnál, és ott telepedtek le a néppel együtt.
Jdg 1:17 Ezután Júda elment testvérével, Simeonnal, és megverték a Cefatban lakó kánaániakat. Elpusztították őket, és elnevezték a várost Hormának.
Jdg 1:18 Azután elfoglalta Júda Gázát és határát, Askelónt és határát, Ekrónt és annak határát.
Jdg 1:19 Az ÚR Júdával volt, és kiűzte a hegyvidék lakóit. De a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vasszekereik voltak.
Jdg 1:20 Hebrónt Kálébnak adták, ahogy meghagyta Mózes, és kiűzte onnan Anák három fiát.
Jdg 1:21 De a jebúsziakat, Jeruzsálem lakóit nem űzték el Benjámin fiai, ezért laknak a jebúsziak Benjámin fiaival Jeruzsálemben még ma is.
Jdg 1:22 Fölvonult József háza is Bétel ellen, és az ÚR vele volt.
Jdg 1:23 József háza kikémleltette Bételt. A város neve régen Lúz volt.
Jdg 1:24 A kémek megláttak egy férfit, aki a városból jött, és azt mondták neki: Mutasd meg a város bejáratát, és mi irgalmasak leszünk hozzád.
Jdg 1:25 Amikor az megmutatta nekik a város bejáratát, a város lakóit kardélre hányták. De azt a férfit egész háza népével elbocsátották.
Jdg 1:26 Az a férfi pedig elment a hettiták földjére, várost épített, és Lúznak nevezte el. Ez a neve mind e mai napig.
Jdg 1:27 "De Manassé nem űzte el a lakosokat sem Bétseánból és településeiből, sem Taanakból és településeiből, sem Dórból és településeiből; sem Jibleámnak és településeinek a lakosait, sem Megiddónak és településeinek a lakosait. Így a kánaániaknak sikerült ott maradniuk azon a földön."
Jdg 1:28 Amikor Izráel megerősödött, adófizetőjévé tette a kánaániakat, de nem tudta teljesen kiűzni őket.
Jdg 1:29 Efraim sem űzte ki a kánaániakat, akik Gézerben laktak, hanem ott laktak azok közöttük Gézerben.
Jdg 1:30 Zebulon sem űzte el sem Kitrón lakóit, sem Nahalól lakóit, hanem köztük laktak a kánaániak, és adófizetőikké lettek.
Jdg 1:31 Ásér sem űzte el sem Akkó, sem Szidón, sem Ahláb, sem Akzíb, sem Helbá, sem Afík, sem Rehób lakóit.
Jdg 1:32 Így Ásér ott lakott a kánaániak között, az ország lakói között, mert nem űzték ki őket.
Jdg 1:33 Naftáli sem űzte el sem Bétsemes lakosait, sem Bét-Anát lakóit, hanem ott lakott a kánaániak között, az ország lakosai között. De Bétsemes és Bét-Anát lakói adófizetőikké lettek.
Jdg 1:34 Az emóriak pedig fölszorították Dán fiait a hegyvidékre, és nem engedték meg, hogy lejöjjenek a völgybe.
Jdg 1:35 Így sikerült az emóriaknak ott maradniuk a Hereszhegységben, Ajjálónban és Saalbímban. De mikor József házának keze rájuk nehezedett, adófizetőkké lettek.
Jdg 1:36 Az emóriak határa pedig az Akrabbím-hágótól és Szelától fölfelé húzódott.
Jdg 2:1 Fölment az ÚR angyala Gilgálból Bókímba, és ezt mondta: Kihoztalak titeket Egyiptomból, és erre a földre hoztalak, amely felől megesküdtem atyáitoknak, és azt mondtam, soha nem bontom föl veletek a szövetségemet.
Jdg 2:2 Csakhogy ti se kössetek szövetséget ennek a földnek a lakóival, rontsátok le oltáraikat! De nem hallgattatok a szavamra. Hogy tehettétek ezt?!
Jdg 2:3 Ezért azt mondom, nem űzöm el őket előletek, hanem tövissé lesznek nektek az oldalatokban, isteneik pedig tőr gyanánt lesznek nektek.
Jdg 2:4 Amikor az ÚR angyala ezt elmondta Izráel fiainak, a nép hangos sírásra fakadt.
Jdg 2:5 Ezért elnevezték azt a helyet Bókímnak, és áldozatot mutattak be ott az ÚRnak.
Jdg 2:6 Amikor Józsué elbocsátotta a népet, Izráel fiai elindultak, mindegyik a maga örökségébe, hogy birtokba vegyék a földet.
Jdg 2:7 A nép az URat szolgálta Józsué egész életében, és azoknak a véneknek a napjaiban, akik hosszú ideig éltek Józsué után, s látták az ÚRnak minden nagy tettét, amelyet Izráellel cselekedett.
Jdg 2:8 Majd meghalt Józsué, Nún fia, az ÚR szolgája száztíz esztendős korában.
Jdg 2:9 Örökségének határában, Timnat-Hereszben, az Efraim hegyvidékén, a Gaas-hegytől északra temették el.
Jdg 2:10 Az az egész nemzedék is megtért atyáihoz, és más nemzedék támadt utánuk, amely nem ismerte sem az URat, sem tetteit, amelyeket Izráellel cselekedett.
Jdg 2:11 Gonoszul cselekedtek Izráel fiai az ÚR szeme előtt, mert a Baaloknak szolgáltak.
Jdg 2:12 Elhagyták az URat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, és más istenek után jártak a pogány népek istenei közül, akik körülöttük voltak, és azok előtt hajoltak meg, és haragra ingerelték az URat.
Jdg 2:13 Elhagyták az URat, és Baalnak és Astárótnak szolgáltak.
Jdg 2:14 És fölgerjedt az ÚR haragja Izráel ellen, és fosztogatók kezébe adta, és kifosztották őket. A körülöttük lévő ellenségeik kezébe adta őket, és nem bírtak ellenállni nekik.
Jdg 2:15 Ahova csak kivonultak, mindenütt elérte őket az ÚR keze, hogy bajt hozzon rájuk, ahogy megígérte, és ahogy megesküdött nekik az ÚR. Így igen nyomorult állapotba jutottak.
Jdg 2:16 Akkor bírákat támasztott az ÚR, akik megszabadították őket szorongatóik kezéből.
Jdg 2:17 De bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, azok előtt hajoltak meg, és hamar letértek az útról, amelyen atyáik jártak, akik hallgattak az ÚR parancsolataira. Ők nem így cselekedtek.
Jdg 2:18 Mert mikor bírákat támasztott nekik az ÚR, maga az ÚR volt a bíróval, és megszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg az a bíró élt, mert megkönyörült rajtuk az ÚR, mikor elnyomóik és szorongatóik ellen panaszkodtak.
Jdg 2:19 De mihelyt a bíró meghalt, visszatértek ismét, és romlottabbak lettek, mint atyáik. Más istenek után jártak, azoknak szolgáltak, és azok előtt hajoltak meg, nem hagytak föl cselekedeteikkel és nyakas magaviseletükkel.
Jdg 2:20 Ezért fölgerjedt az ÚR haragja Izráel ellen, és ezt mondta: Mivel ez a nép megszegte szövetségemet, amelyet atyáiknak parancsoltam, és nem hallgatott szavamra,
Jdg 2:21 én sem űzök ki többé senkit sem előlük a pogányok közül, akiket meghagyott Józsué, amikor meghalt.
Jdg 2:22 Hanem általuk teszem próbára Izráelt, hogy vajon megtartják-e az ÚR útját, és járnak-e azon, ahogy megtartották azt atyáik, vagy nem.
Jdg 2:23 Ezért hagyta meg az ÚR helyükön a pogány népeket, és nem is űzte ki őket azon nyomban, és nem adta őket Józsué kezébe.
Jdg 3:1 Ezek pedig a pogányok, akiket meghagyott az ÚR, hogy azok által tegye próbára Izráelt, mindazokat, akik már nem élték át a Kánaánért folytatott harcokat.
Jdg 3:2 Csak azért, hogy Izráel fiainak újabb nemzedékei is megtanuljanak harcolni, azok is, akik azelőtt nem élték át azt.
Jdg 3:3 A filiszteusok öt fejedelemsége, a kánaániak mindnyájan és a szidóniak meg a hivviek, akik a Libánon hegyvidékén laktak, a Baal-Hermón hegyétől a Hamátba vivő útig.
Jdg 3:4 Ezeket azért hagyta meg az ÚR, hogy próbára tegye Izráelt, hogy meglássa, vajon engedelmeskednek-e parancsainak, amelyeket atyáiknak parancsolt Mózes által.
Jdg 3:5 Így Izráel fiai a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak között laktak.
Jdg 3:6 Lányaikat feleségül vették, a saját leányaikat pedig odaadták az ő fiaiknak, és azok isteneit szolgálták.
Jdg 3:7 Gonoszul cselekedtek Izráel fiai az ÚR szeme előtt. Elfelejtkeztek Istenükről, az ÚRról, és a Baaloknak és az Aséráknak szolgáltak.
Jdg 3:8 Ezért fölgerjedt az ÚR haragja Izráel ellen, és Kúsan-Risátaimnak, Mezopotámia királyának a kezébe adta őket, és nyolc évig szolgáltak Izráel fiai Kúsan-Risátaimnak.
Jdg 3:9 Ekkor az ÚRhoz kiáltottak Izráel fiai, és az ÚR szabadítót támasztott Izráel fiainak, hogy megszabadítsa őket: Otniélt, Kenaz fiát, Káléb öccsét.
Jdg 3:10 Az ÚR Lelke volt rajta, és így bíráskodott Izráelben. Amikor hadba indult, az ÚR a kezébe adta Kúsan-Risátaimot, Mezopotámia királyát, és kemény kézzel bánt el Kúsan-Risátaimmal.
Jdg 3:11 Azután megnyugodott a föld negyven esztendeig. Akkor meghalt Otniél, Kenaz fia.
Jdg 3:12 De Izráel fiai ismét gonoszul cselekedtek az ÚR szeme előtt. Ezért hatalmassá tette az ÚR Eglónt, Móáb királyát Izráel fölött.
Jdg 3:13 Ez magához gyűjtötte Ammón és Amálék fiait, és elment, megverte Izráelt, és elfoglalták a pálmák városát.
Jdg 3:14 Izráel fiai tizennyolc esztendeig Eglónt, Móáb királyát szolgálták.
Jdg 3:15 Ekkor Izráel fiai ismét az ÚRhoz kiáltottak, és az ÚR szabadítót támasztott nekik: Éhúdot, a benjámini Gérá fiát, aki balkezes volt. Amikor Izráel fiai ajándékot küldtek általa Eglónnak, Móáb királyának,
Jdg 3:16 Éhúd szerzett magának egy egykönyöknyi hosszú kétélű kardot és ruhája alatt a jobb csípőjére kötötte.
Jdg 3:17 "És bemutatta az ajándékot Eglónnak, Móáb királyának; Eglón pedig igen kövér ember volt."
Jdg 3:18 Miután elvégezte az ajándék bemutatását, elbocsátotta az embereket, akik az ajándékot behozták.
Jdg 3:19 Ő maga pedig visszatért a Gilgálnál levő bálványszobroktól, és azt mondta: Titkos beszédem van veled, ó, király! Az így felelt: Hallgass! Ekkor kimentek előle mindnyájan, akik körülötte álltak.
Jdg 3:20 Éhúd akkor ment be hozzá, amikor a fenti hűs szobájában éppen egyedül ült. Éhúd ezt mondta neki: Istennek üzenete van hozzád rajtam keresztül. Ekkor az fölkelt a trónról.
Jdg 3:21 Akkor Éhúd kinyújtotta a bal kezét, kirántotta jobb csípőjén levő kardját, és beledöfte annak hasába.
Jdg 3:22 Még a markolata is beszaladt a pengéje után, és a háj körülfogta a pengét, mert nem vonta ki a kardot a hasából, sőt a vékonyán is áthatolt.
Jdg 3:23 Éhúd pedig kiment a csarnokba, miután behúzta maga után az emeleti szoba ajtószárnyait, és bezárta azokat.
Jdg 3:24 Amikor elment, jöttek a szolgák, és látták, hogy íme, a fenti szoba ajtajai be vannak zárva, és ezt mondták: Bizonyára szükségét végzi a hűsölőszobában.
Jdg 3:25 De mikor untig várakoztak, és senki nem nyitotta ki a fenti szoba ajtaját, fogták a kulcsot, kinyitották, és íme, ott feküdt uruk holtan a földön.
Jdg 3:26 Éhúd pedig elmenekült, amíg azok késlekedtek, és elhaladva a bálványszobrok mellett, Szeirába futott.
Jdg 3:27 Amikor megérkezett, kürtjébe fújt Efraim hegyén, Izráel fiai pedig lementek a hegyről az ő vezetésével.
Jdg 3:28 Ezt mondta nekik: Gyertek utánam, mert kezetekbe adta az ÚR ellenségeteket, Móábot. Erre levonultak utána, és elfoglalták a Jordán Móáb felé eső gázlóit, és senkit nem engedtek átkelni rajtuk.
Jdg 3:29 Levágtak akkor a móábiak közül mintegy tízezer embert, mind erős és vitéz férfiakat úgy, hogy egy sem menekült meg.
Jdg 3:30 Így alázta meg Isten Móábot abban az időben Izráel keze által. És megnyugodott a föld nyolcvan esztendeig.
Jdg 3:31 Utána pedig Samgar, Anát fia volt a bíró, aki hatszáz filiszteus férfit ölt meg egy ökörösztökével. Ő is megszabadította Izráelt.
Jdg 4:1 De Izráel fiai Éhúd halála után ismét gonoszat cselekedtek az ÚR szemében.
Jdg 4:2 Ezért az ÚR Jábínnak, Kánaán királyának a kezébe adta őket, aki Hácórban uralkodott. Seregének vezére a Haróset-Gójimban lakó Sisera volt.
Jdg 4:3 Izráel fiai ekkor az ÚRhoz kiáltottak, mert Jábínnak kilencszáz vasszekere volt, és húsz esztendeig kegyetlenül nyomorgatta Izráel fiait.
Jdg 4:4 Ebben az időben Debóra prófétanő, Lappídót felesége volt a bíró Izráelben.
Jdg 4:5 Debóra a pálmája alatt szokott ülni Ráma és Bétel között, az Efraim hegyvidékén, és ide jöttek föl hozzá Izráel fiai törvénykezésre.
Jdg 4:6 Elküldött Bárákért, Abínóam fiáért, és elhívatta Kedes-Naftáliból, s azt mondta neki: Íme, az ÚR, Izráel Istene ezt parancsolta: Menj, és vonulj föl a Tábór-hegyre, és vegyél magadhoz tízezer embert Naftáli és Zebulon fiai közül.
Jdg 4:7 Én pedig kivonultatom ellened a Kísón patakjához Siserát, Jábín hadvezérét, szekereit és seregét, és kezedbe adom őt.
Jdg 4:8 Bárák azonban ezt mondta neki: Ha velem jössz, elmegyek, de ha nem jössz el velem, én sem megyek.
Jdg 4:9 Ő így felelt: Szívesen veled megyek, csakhogy nem a tied lesz a dicsőség azon az úton, amelyre mész, mert asszony kezébe adja az ÚR Siserát. És fölkelt Debóra, és elment Bárákkal Kedes felé.
Jdg 4:10 Bárák Kedesbe hívta Zebulont és Naftálit, és magával vitt tízezer férfit. Elment vele Debóra is.
Jdg 4:11 A kéni Heber pedig elvált a kéniektől, Hóbábnak, Mózes apósának fiaitól, és sátrát a Kedes melletti Caanaim tölgyesénél vonta föl.
Jdg 4:12 Siserának hírül vitték, hogy Bárák, Abínóam fia fölvonult a Tábór-hegyre.
Jdg 4:13 Egybegyűjtötte azért Sisera HarósetHagójimból a Kísón patakjához minden szekerét, a kilencszáz vasszekeret és egész népét, mely vele volt.
Jdg 4:14 Ezt mondta Debóra Báráknak: Kelj föl, mert ez az a nap, amelyen kezedbe adja az ÚR Siserát! Hiszen maga az ÚR megy előtted! Erre lejött Bárák a Tábór-hegyről, és mögötte tízezer ember.
Jdg 4:15 És megrettentette az ÚR Siserát minden harci szekerével és egész táborával együtt Bárák fegyverének éle előtt annyira, hogy Sisera leugrott a szekeréről, és gyalog futott el.
Jdg 4:16 Bárák pedig a harci szekereket és a tábort egész Haróset-Hagójimig üldözte, és Sisera egész tábora elhullott fegyver által, egyetlenegy sem maradt meg.
Jdg 4:17 Sisera gyalog futott Jáélnak, a kéni Heber feleségének sátráig, mert béke volt Jábín, Hácór királya és a kéni Heber háznépe között.
Jdg 4:18 És Jáél kiment Sisera elé, és azt mondta neki: Jöjj be, uram, jöjj be hozzám, ne félj! És betért hozzá a sátorba, és betakarta őt egy szőnyeggel.
Jdg 4:19 Sisera pedig azt mondta neki: Kérlek, adj innom egy kis vizet, mert szomjazom. Erre az asszony megnyitott egy tejestömlőt, inni adott neki, és betakarta őt.
Jdg 4:20 A férfi még azt mondta neki: Állj a sátor ajtajába, és ha valaki jönne, és azt kérdezné, van-e itt valaki, mondd, hogy nincs!
Jdg 4:21 Ekkor Jáél, Heber felesége fogta a sátorszöget, kezébe vette a pörölyt, bement hozzá halkan, és beverte a szöget a halántékába úgy, hogy az belefúródott a földbe. A nagy fáradtság miatt ugyanis mélyen aludt. Így halt meg.
Jdg 4:22 Amikor Bárák Siserát üldözve odaért, Jáél kiment elé, és ezt mondta neki: Jöjj, és megmutatom neked azt az embert, akit keresel. Erre bement hozzá, és íme, Sisera ott feküdt holtan, cövekkel a halántékában.
Jdg 4:23 Így alázta meg Isten azon a napon Jábínt, Kánaán királyát Izráel fiai előtt.
Jdg 4:24 Izráel fiainak a keze pedig mind jobban ránehezedett Jábínra, Kánaán királyára, egész addig, amíg csak el nem pusztították Jábínt, Kánaán királyát.
Jdg 5:1 Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abínóam fia:
Jdg 5:2 "Hogy a vezérek vezettek Izráelben; hogy a nép önként fölkelt: áldjátok az URat!"
Jdg 5:3 Halljátok meg, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én, én az ÚRnak éneket mondok, dicséretet zengek az ÚRnak, Izráel Istenének.
Jdg 5:4 URam, amikor Széírből kijöttél, amikor Edóm mezejéről kivonultál: rengett a föld, csepegett az ég, a fellegek is vizet árasztottak.
Jdg 5:5 A hegyek megrendültek az ÚR színe előtt, még a Sínai is, az ÚRnak, Izráel Istenének színe előtt.
Jdg 5:6 Samgarnak, Anát fiának napjaiban, Jáél idejében kihaltak voltak az utak, és az útra kelők tekervényes ösvényekre tértek.
Jdg 5:7 Elpusztultak a bekerítetlen helységek Izráelben, teljesen elpusztultak, amíg én, Debóra, föl nem keltem, föl nem keltem Izráel anyjaként.
Jdg 5:8 "Új isteneket választottak, és akkor harc támadt a kapuk előtt; ám pajzs és dárda nem volt látható a negyvenezernél Izráelben."
Jdg 5:9 Szívem azoké, akik parancsolnak Izráelben, azoké, akik a nép közül önként ajánlkoztak. Áldjátok az URat!
Jdg 5:10 Akik fehér szamarakon nyargaltok, akik szőnyegeken ültök, és akik úton vagytok: mind énekeljetek!
Jdg 5:11 A vizet osztók hangja az itatóvályúnál, az beszéli el az ÚR igaz tetteit, Izráel falvai iránti igazságát. Így vonult a kapukhoz az ÚR népe!
Jdg 5:12 Serkenj föl, serkenj föl, Debóra! Serkenj föl, serkenj föl, mondj éneket! Kelj föl, Bárák, és fogd a foglyaidat, Abínóam fia!
Jdg 5:13 Akkor lejött a dicső maradék, az ÚR népe lejött hozzám, a hatalmasok ellen.
Jdg 5:14 Efraimból lejöttek azok, akiknek a gyökere Amálékban van: utánad Benjámin, a te népeddel együtt. Mákírból jöttek a vezérek és Zebulonból a vezéri pálcát hordozók,
Jdg 5:15 Issakár fejedelme, a Debórával tartók, és mind Issakár, mind Bárák a völgybe rohantak követőikkel. Rúben tartományában nagy fontolgatások voltak.
Jdg 5:16 Miért maradtál mégis ülve a karámok között? Hogy hallgasd, amint a nyájnak furulyáznak? Rúben tartományában nagy fontolgatások voltak!
Jdg 5:17 Gileád a Jordánon túl maradt. Hát Dán miért időzik hajóinál? Ásér ülve nyugszik a tenger partján.
Jdg 5:18 De Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép, meg Naftáli is a mezőség magaslatain!
Jdg 5:19 "Királyok jöttek és harcoltak; akkor harcoltak a Kánaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél, de egy darab ezüstöt sem szerezhettek."
Jdg 5:20 A mennyből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Siserával!
Jdg 5:21 A Kísón patakja elsodorta őket, az ősi patak, Kísón patakja! Végy erőt, én lelkem!
Jdg 5:22 Akkor csattogtak a lovak patái a vágtatásban, amikor vágtattak paripáik.
Jdg 5:23 Átkozzátok Mérózt, mondta az ÚR angyala, átkozva átkozzátok lakóit! Mert nem jöttek az ÚR segítségére, az ÚR segítségére harcosai közé.
Jdg 5:24 De minden asszonynál áldottabb Jáél, a kéni Heber felesége, minden sátorban lakó nőnél áldottabb legyen.
Jdg 5:25 Vizet kértek tőle, s ő tejet adott, díszes csészében tejszínt hozott.
Jdg 5:26 Baljával a sátorcövekért, jobbjával pedig a munkások pörölyéért nyúlt. Ütötte Siserát, szétzúzta a fejét, összetörte, átfúrta halántékát.
Jdg 5:27 "Lába elé roskadt, elesett, elterült; lába elé roskadt, elesett. Ahol leroskadt, ott vágódott el élettelenül."
Jdg 5:28 Kinézett az ablakon, és jajgatott Sisera anyja a rostély mögül: Miért késik megjönni harci szekere? Kocsigördülése hol késlekedik?
Jdg 5:29 Legbölcsebb udvari asszonyai válaszoltak neki, ő meg egyre csak magában ismételgette szavait:
Jdg 5:30 Talán zsákmányra leltek, és most azon osztozkodnak? Egy-két rabnő is jut minden férfinak, a festett kelmék Sisera zsákmányai lesznek, a tarka szövetek, tarkán hímzett öltözetek, egy színes kendő, két tarka ruha jut a nyakukba zsákmányul.
Jdg 5:31 Így vesszen el minden ellenséged, URam! De akik szeretnek téged, tündököljenek, mint a kelő nap a maga erejében! És megnyugodott a föld negyven esztendeig.
Jdg 6:1 Gonoszul cselekedtek Izráel fiai az ÚR szeme előtt, ezért Midján kezébe adta őket hét esztendeig.
Jdg 6:2 Midján keze súlyosan nehezedett Izráelre. Midjántól való félelmükben készítették maguknak Izráel fiai azokat a barlangokat, rejtekhelyeket és erősségeket, amelyek a hegységekben vannak.
Jdg 6:3 Mert ha vetett Izráel, mindjárt ott termettek a midjániak, az amálékiek és kelet fiai, és rájuk törtek.
Jdg 6:4 Táborba szálltak ellenük, és pusztították földjük termését egészen a Gázába vivő útig, és nem hagytak élelmet Izráelben, sőt egyetlen juhot, ökröt vagy szamarat sem.
Jdg 6:5 Mert jószágaikkal és sátraikkal vonultak föl, csapatosan jöttek, mint a sáskák. Maguknak és tevéiknek száma sem volt, és ellepték a földet, hogy elpusztítsák.
Jdg 6:6 Mikor azért igen megnyomorodott Izráel a midjániak miatt, az ÚRhoz kiáltottak Izráel fiai.
Jdg 6:7 Mikor pedig Midján miatt Izráel fiai az ÚRhoz kiáltottak,
Jdg 6:8 prófétát küldött az ÚR Izráel fiaihoz, aki ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Én vezettelek ki titeket Egyiptomból, és én hoztalak ki titeket a szolgaság házából.
Jdg 6:9 Én mentettelek meg benneteket az egyiptomiak kezéből és minden nyomorgatótok kezéből, kiűztem őket előletek, és nektek adtam földjüket.
Jdg 6:10 És ezt mondtam nektek: Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, ne féljétek az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De ti nem hallgattatok szavamra.
Jdg 6:11 Azután eljött az ÚR angyala, és leült a tölgyfa alatt, amely Ofrában van, amely az Abíezer nemzetségéből való Jóásé volt. Fia, Gedeon éppen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a midjániak elől.
Jdg 6:12 Ekkor megjelent neki az ÚR angyala, és ezt mondta: Az ÚR veled, erős férfiú!
Jdg 6:13 Gedeon azonban így felelt neki: Kérlek, Uram, ha velünk van az ÚR, miért ért bennünket mindez? Hol van mindaz a csoda, amelyekről atyáink beszéltek nekünk, amikor ezt mondták: Nem az ÚR hozott-e ki minket Egyiptomból? Most pedig elhagyott minket az ÚR és a midjániak kezébe adott.
Jdg 6:14 Ekkor az ÚR hozzá fordult, és azt mondta: Menj el, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!
Jdg 6:15 Erre azt mondta Gedeon: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Íme, az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyám házában.
Jdg 6:16 Az ÚR így válaszolt neki: Én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna!
Jdg 6:17 Ő pedig így válaszolt: Ha kegyelmet találtam a szemedben, kérlek, adj nekem valamilyen jelt, hogy valóban te beszélsz velem.
Jdg 6:18 Kérlek, el ne menj innen, míg vissza nem jövök hozzád, ki nem hozom az áldozatomat, és le nem teszem eléd. Ő pedig azt mondta: Itt maradok, míg vissza nem térsz.
Jdg 6:19 Gedeon pedig elment, elkészített egy kecskegödölyét és egy efa lisztből kovásztalan pogácsákat. A húst egy kosárba tette, a levét meg egy fazékba, azután kivitte hozzá a tölgyfa alá, és odatette eléje.
Jdg 6:20 Isten angyala ekkor azt mondta neki: Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket, rakd erre a kősziklára, és a hús levét öntsd rá! És úgy cselekedett.
Jdg 6:21 Ekkor kinyújtotta az ÚR angyala a kezében levő pálcát, és a végével megérintette a húst és a kovásztalan kenyeret. Erre tűz csapott ki a kősziklából, és megemésztette a húst és a kovásztalan kenyereket. Az ÚR angyala pedig eltűnt a szeme elől.
Jdg 6:22 Amikor látta Gedeon, hogy az ÚR angyala volt az, ezt mondta: Jaj nekem, URam, Istenem, mert az ÚR angyalát láttam színről színre!
Jdg 6:23 Az ÚR azonban ezt mondta neki: Békesség neked! Ne félj, nem halsz meg!
Jdg 6:24 "Ezért Gedeon oltárt épített ott az ÚRnak, és Jehova-Sálómnak nevezte (amely azt jelenti: „az ÚR a békesség”); s ez mindmáig megvan Abíezer nemzetségének földjén, Ofrában."
Jdg 6:25 Ugyanazon az éjjelen ezt mondta neki az ÚR: Végy egy bikát apád barmai közül, és egy másik hétéves bikát is, és rontsd le apád Baal-oltárát. A mellette lévő Asérát is vágd ki.
Jdg 6:26 Azután építs oltárt az ÚRnak, a te Istenednek ennek a megerősített helynek a tetején, alkalmas helyen, és vedd a másik bikát, és áldozd fel égőáldozatul az Asérá kivágott fájával.
Jdg 6:27 Ekkor Gedeon tíz férfit vett maga mellé szolgái közül, és úgy cselekedett, ahogy megmondta neki az ÚR. De mivel félt apja háza népétől és a város férfiaitól, nem merte nappal cselekedni ezt, hanem éjszaka tette meg.
Jdg 6:28 Mikor másnap reggel fölkeltek a város férfiai, íme, már össze volt törve a Baal oltára, és kivágva a mellette levő Asérá, és ott volt a második bika a fölépített oltáron.
Jdg 6:29 Ekkor ezt mondogatták egymásnak: Vajon ki cselekedte ezt? Amikor utánakérdeztek és érdeklődtek, azt mondták: Gedeon, Jóás fia tette ezt.
Jdg 6:30 Ekkor azt mondták a városbeli férfiak Jóásnak: Add ki a fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baal oltárát, és kivágta mellőle az Asérát.
Jdg 6:31 Jóás azonban ezt mondta mindazoknak, akik vele szemben álltak: Baalért pereltek? Hát ti oltalmazzátok meg őt? Aki perel érte, az haljon meg reggelig. Ha isten ő, hát pereljen ő maga, hogy lerontották az oltárát!
Jdg 6:32 Azon a napon elnevezték őt Jerubbaalnak, mert ezt mondták: Pereljen vele a Baal, mert lerontotta az oltárát!
Jdg 6:33 Amikor az egész Midján és Amálék és a kelet fiai összegyűltek, és átkeltek a Jordánon, és tábort ütöttek Jezréel völgyében,
Jdg 6:34 az ÚR lelke megszállta Gedeont, megfúvatta a harsonákat, és egybehívta Abíezer házát, hogy kövesse őt.
Jdg 6:35 Követeket küldött egész Manasséba, és az is mögéje sereglett. Követeket küldött Ásérba és Zebulonba és Naftáliba, és ők is fölvonultak.
Jdg 6:36 Ekkor Gedeon ezt mondta Istennek: Ha csakugyan az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, ahogy megígérted,
Jdg 6:37 íme, egy fürt gyapjat teszek a szérűre, és ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, az egész föld pedig száraz lesz: erről megtudom, hogy valóban az én kezem által szabadítod meg Izráelt, ahogy megígérted.
Jdg 6:38 És úgy lett. Mert amikor másnap reggel fölkelt, és megszorította a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csészényi vizet.
Jdg 6:39 Majd Gedeon így szólt Istenhez: Ne gerjedjen föl haragod ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek próbát, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Kérlek, legyen száraz csupán a gyapjú, és az egész föld harmatos.
Jdg 6:40 És úgy cselekedett Isten azon az éjszakán: csak maga a gyapjú volt száraz, míg az egész föld harmatos volt.
Jdg 7:1 Jó reggel fölkelt Jerubbaal – azaz Gedeon – és az egész nép, amely vele volt, és tábort ütöttek Haród kútjánál. A midjáni tábor tőle északra, a Móre-halom lábánál, a völgyben volt.
Jdg 7:2 Ekkor azt mondta az ÚR Gedeonnak: Több ez a nép, amely veled van, hogysem kezébe adhatnám Midjánt. Mert Izráel még dicsekednék velem szemben, és azt mondaná: Az én kezem szabadított meg engem!
Jdg 7:3 Ezért így kiálts a nép füle hallatára: Aki fél és retteg, térjen vissza, és távozzon a Gileád hegyéről! Erre a nép közül huszonkétezren visszatértek, és csak tízezren maradtak ott.
Jdg 7:4 Majd ezt mondta az ÚR Gedeonnak: Még ez a nép is sok. Vezesd le őket a vízhez, és ott próbára teszem őket. Akiről azt mondom neked, hogy menjen veled, az menjen el veled. De ha bárkiről azt mondom, hogy ne menjen veled, az ne is menjen.
Jdg 7:5 Ekkor levezette a népet a vízhez, és ezt mondta az ÚR Gedeonnak: Mindazokat, akik a nyelvükkel nyaldosnak a vízből, mint ahogy a kutya, állítsd külön, valamint azokat is, akik térdre esnek, hogy igyanak.
Jdg 7:6 És azoknak száma, akik kezüket szájukhoz véve nyaldosták a vizet, háromszáz volt. A nép többi része pedig mind térdre esve ivott.
Jdg 7:7 Ekkor így szólt az ÚR Gedeonhoz: E háromszáz férfi által szabadítalak meg titeket, és adom kezedbe Midjánt, akik nyaldosták a vizet. A többiek mind menjenek haza.
Jdg 7:8 A nép útravalóját és kürtjeit ők vették a kezükbe, a többi izráeli férfit pedig mind elküldte, mindenkit a maga sátrába, és csak a háromszáz férfit tartotta meg. Midján tábora pedig alattuk feküdt a völgyben.
Jdg 7:9 Azon az éjszakán azt mondta neki az ÚR: Kelj föl, menj le a táborba, mert kezedbe adtam őket!
Jdg 7:10 Ha pedig félsz lemenni, menj le a táborhoz te és Pura, a szolgád.
Jdg 7:11 Hallgasd meg, mit beszélnek, hogy azután megerősödjön a kezed, és lemenj a táborba. Ekkor lement Purával, a szolgájával a fegyveresek szélső őrhelyéig, akik a táborban voltak.
Jdg 7:12 A midjániak, amálékiek és kelet fiai úgy ellepték a völgyet, mint a sáskák sokasága, és tevéiknek nem volt se szeri, se száma, mint a homoknak, amely a tenger partján van.
Jdg 7:13 Mikor pedig Gedeon odaért, az egyik férfi éppen az álmát mondta el a másiknak. Ezt mondta: Íme, azt az álmot láttam, hogy egy sült árpakenyér gurult le a midjániak táborára, és amikor a sátorhoz ért, úgy oldalba vágta, hogy ledőlt. Fölfordította azt, és a sátor összedőlt.
Jdg 7:14 Társa pedig így felelt neki: Nem más ez, mint az izráeli Gedeonnak, Jóás fiának fegyvere. Kezébe adta Isten Midjánt és egész táborát.
Jdg 7:15 Amikor Gedeon hallotta az álom elbeszélését és magyarázatát, leborult imádkozni, majd visszatért Izráel táborába, és azt mondta: Keljetek föl, mert kezetekbe adta az ÚR Midján táborát!
Jdg 7:16 A háromszáz embert három csapatba osztotta, és egy-egy kürtöt adott mindenkinek a kezébe, és üres cserépkorsót és fáklyát minden korsóba.
Jdg 7:17 Majd ezt mondta nekik: Rám figyeljetek, és aszerint cselekedjetek. Íme, lemegyek a tábor szélére, és akkor ti is úgy cselekedjetek, ahogy én.
Jdg 7:18 Ha megfújom a kürtöt én meg a velem levők mind, akkor ti is fújjátok meg a kürtöket az egész tábor körül, és ezt kiáltsátok: Az ÚRért és Gedeonért!
Jdg 7:19 És lement a tábor széléhez Gedeon és az a száz férfiú, aki vele volt, a középső éjjeli őrség kezdetén, amikor éppen fölváltották az őrséget, és megfújták a kürtöket, és összetörték a cserépkorsókat a kezükben.
Jdg 7:20 Ekkor kürtölni kezdett mind a három csapat, összetörték a cserépkorsókat, és bal kezükben tartották a fáklyát, jobb kezükben pedig a kürtöt, hogy kürtölhessenek, és így kiáltottak: Fegyverre! Az ÚRért és Gedeonért!
Jdg 7:21 És mindenki ott állt a maga helyén a tábor körül. Erre az egész tábor futásnak eredt, és ordítozva menekülni kezdtek.
Jdg 7:22 Mert amikor a háromszáz ember belefújt a kürtjébe, az ÚR egymás ellen fordította az emberek fegyvereit az egész táborban. És menekült a tábor egészen Bét-Sittáig, Cerérá felé, Ábélmehólá határáig, Tabbaton túl.
Jdg 7:23 Ekkor fegyverbe szólították az izráelieket Naftáliból, Ásérból és egész Manasséból, és üldözőbe vették a midjániakat.
Jdg 7:24 Gedeon követeket küldött Efraim egész hegyvidékére ezzel az üzenettel: Jöjjetek le a midjániak ellen, és foglaljátok el a vízhez vezető utat, a Bétbárától a Jordánig vezető utat. És egybegyűlt Efraim minden embere, és elzárták a vizeket Bétbárától a Jordánig.
Jdg 7:25 Elfogták Midján két vezérét, Órébet és Zeébet, és megölték Órébet az Óréb kőszikláján, Zeébet pedig a Zeéb présházánál vágták le, és üldözték a midjániakat. Óréb és Zeéb fejét pedig elvitték Gedeonhoz a Jordánon túlra.
Jdg 8:1 Akkor Efraim emberei azt mondták neki: Mit tettél velünk? Miért nem hívtál minket, amikor Midján ellen harcba indultál? És hevesen pöröltek vele.
Jdg 8:2 Ő pedig így felelt nekik: Vajon tettem-e én olyan dolgot, mint ti? Nem többet ér-e Efraim szőlőjének böngészése Abíezer egész szüretjénél?
Jdg 8:3 Kezetekbe adta Isten Midján vezéreit, Órébet és Zeébet. Hát hozzátok képest mit tudtam én tenni?! Amikor így beszélt, lecsöndesedett felháborodott lelkük.
Jdg 8:4 Mikor pedig Gedeon a Jordánhoz ért, átkelt a vele levő, üldözés miatt kifáradt háromszáz emberével.
Jdg 8:5 Ezt mondta a szukkóti férfiaknak: Kérlek, adjatok kenyeret az engem követő népnek, mert fáradtak, nekem pedig üldöznöm kell Zebahot és Calmunnát, Midján királyait.
Jdg 8:6 Szukkót elöljárói ezt felelték: Már kezedben tartod talán Zebah és Calmunná öklét, hogy kenyeret kívánsz tőlünk a seregednek?
Jdg 8:7 Gedeon pedig azt felelte erre: Ha kezembe adja az ÚR Zebahot és Calmunnát, pusztai tövissel és tüskével csépelem végig a testeteket!
Jdg 8:8 Majd fölment onnan Penúélba, és ugyanúgy szólt azokhoz is, és a penúéli férfiak ugyanúgy feleltek neki, ahogy a Szukkótban lakó férfiak.
Jdg 8:9 A penúéli férfiaknak ezt mondta: Ha békében térek vissza, lerombolom ezt a tornyot.
Jdg 8:10 "Zebah és Calmunná pedig Karkórban volt táborával együtt; mintegy tizenötezren voltak mindazokkal együtt, akik megmaradtak a keleti törzsek egész táborából. Az elesettek száma százhúszezer fegyverforgató férfi volt."
Jdg 8:11 Gedeon a sátorlakók útján vonult fel, Nóbahtól és Jogbohától keletre, és szétverte a tábort, mikor az biztonságban érezte magát.
Jdg 8:12 Zebah és Calmunná elfutott, de ő utánuk ment. Elfogta Midján két királyát: Zebahot és Calmunnát, és szétszórta az egész tábort.
Jdg 8:13 Mikor pedig Gedeon, Jóás fia visszatért a harcból a Heresz-hágótól,
Jdg 8:14 elfogott egy szukkóti gyermeket és kikérdezte. Az pedig fölírta neki Szukkót elöljáróit és véneit, hetvenhét férfit.
Jdg 8:15 Mikor aztán a szukkóti férfiakhoz ment, azt mondta: Ímhol Zebah és Calmunná, akik miatt így gúnyolódtatok velem: Vajon Zebah és Calmunná öklét már kezedben tartod-e, hogy kenyeret kívánsz tőlünk kifáradt embereidnek?
Jdg 8:16 Ekkor fogta a város véneit, és a puszta töviseivel és tüskéivel megleckéztette ezeket a szukkóti férfiakat.
Jdg 8:17 Azután lerombolta Penúél tornyát, és a város férfiait megölette.
Jdg 8:18 Zebahnak és Calmunnának pedig ezt mondta: Milyenek voltak azok a férfiak, akiket a Tábór hegyén megöltetek? Ők pedig ezt felelték: Olyanok voltak ők is, mint te, mindegyik olyan arcú, mint egy-egy királyfi.
Jdg 8:19 "Erre ezt mondta: Az én testvéreim, anyám fiai voltak azok. Él az ÚR; hogyha életben hagytátok volna őket, én sem ölnélek meg titeket!"
Jdg 8:20 Majd ezt mondta elsőszülöttjének, Jeternek: Kelj fel, öld meg őket. De a fiú nem húzta ki a kardját, mert félt, mivel még gyermek volt.
Jdg 8:21 Ekkor azt mondta Zebah és Calmunná: Kelj föl te, és te ölj meg minket, mert amilyen a férfi, olyan az ereje! Gedeon erre fölkelt, megölte Zebahot és Calmunnát, és elvette a tevéik nyakán levő ékességeket.
Jdg 8:22 Ekkor az izráeli férfiak ezt mondták Gedeonnak: Uralkodjál felettünk te és a fiad és fiadnak a fia, mert megszabadítottál minket a midjániak kezéből!
Jdg 8:23 Gedeon ezt felelte nekik: Én nem uralkodom fölöttetek, és a fiam sem fog uralkodni rajtatok. Az ÚR uralkodik fölöttetek!
Jdg 8:24 Azután ezt mondta nekik Gedeon: Egyet kívánok csak tőletek, hogy adja nekem mindegyikőtök a zsákmányul szerzett fülbevalókat. Mert arany fülbevalói voltak azoknak, mivel izáeliek voltak.
Jdg 8:25 Ők ezt válaszolták: Örömest neked adjuk. Leterítettek egy ruhát, és mindenki arra dobta a fülbevalókat, amelyeket prédául szerzett.
Jdg 8:26 Az arany fülbevalók súlya pedig, amelyeket elkért, ezerhétszáz aranysékel volt, azokon az ékességeken, függőkön és bíborruhákon kívül, amelyek Midján királyain voltak, és az aranyláncok nélkül, amelyek a tevéik nyakán voltak.
Jdg 8:27 Gedeon éfódot készített belőlük, és a saját városába, Ofrába helyezte, és ott paráználkodott azután egész Izráel. És Gedeonnak és háza népének tőrbe ejtésére lett mindez.
Jdg 8:28 Így aláztattak meg a midjániak Izráel fiai előtt, és nem is emelték föl azután már a fejüket, és megnyugodott a föld negyven esztendeig Gedeon idejében.
Jdg 8:29 És hazatért Jerubbaal, Jóás fia, és megtelepedett otthon.
Jdg 8:30 Gedeonnak volt hetven fia, akik tőle származtak, mert sok felesége volt.
Jdg 8:31 A sikemi másodfelesége is szült neki egy fiút, akinek az Abímelek nevet adta.
Jdg 8:32 Azután meghalt Gedeon, Jóás fia késő vénségében, és eltemették apjának, Jóásnak a sírjába Ofrában, Abíezer városában.
Jdg 8:33 Miután Gedeon meghalt, Izráel fiai újra a Baalokkal paráználkodtak, és Baal-Berítet tették istenükké.
Jdg 8:34 Nem emlékeztek meg Izráel fiai az ÚRról, Istenükről, aki megszabadította őket minden ellenségük kezéből körös-körül.
Jdg 8:35 És nem cselekedtek irgalmasságot Jerubbaal-Gedeon házával mindazért a jóért, amit ő tett Izráellel.
Jdg 9:1 Elment Abímelek, Jerubbaal fia Sikembe anyja testvéreihez, és így szólt hozzájuk, valamint az ő anyja apjának egész nemzetségéhez:
Jdg 9:2 Mondjátok meg, kérlek, Sikem minden lakosának füle hallatára, melyik jobb nektek: ha hetven férfi, azaz Jerubbaal minden fia uralkodik rajtatok, vagy pedig ha csak egyetlen ember uralkodik fölöttetek? És emlékezzetek arra, hogy én a ti húsotok és a ti véretek vagyok.
Jdg 9:3 Amikor anyjának testvérei elmondták róla mindezeket a dolgokat az összes sikemi férfi füle hallatára, Abímelek felé hajlott a szívük, mert ezt mondták: Testvérünk ő.
Jdg 9:4 És adtak neki hetven ezüstpénzt a Baal-Berít házából. Abímelek pedig ezen hitvány és haszontalan embereket fogadott föl magának, hogy kövessék.
Jdg 9:5 Majd elment apja házához Ofrába, és megölte testvéreit, Jerubbaal fiait, a hetven férfit egy kövön, de Jerubbaal legkisebb fia, Jótám megmaradt, mert elrejtőzött.
Jdg 9:6 Ezután összegyülekezett Sikem egész lakossága és Milló egész háza, és elmentek, és királlyá választották Abímeleket a magas tölgy alatt, amely Sikemben az emlékoszlop mellett áll.
Jdg 9:7 Amikor elmondták ezt Jótámnak, ő elment, megállt a Garizim-hegy csúcsán, és fennszóval kiáltva így szólt hozzájuk: Hallgassatok rám, sikemi férfiak, hogy rátok is hallgasson Isten!
Jdg 9:8 Egyszer elmentek a fák, hogy királyt válasszanak maguknak. Azt mondták az olajfának: Uralkodjál fölöttünk!
Jdg 9:9 De az olajfa így felelt nekik: Elhagyjam olajamat, amellyel Istent és embereket tisztelnek, és elmenjek, hogy hajladozzam a fák fölött?
Jdg 9:10 Ekkor a fügefának szóltak a fák: Gyere te, és uralkodj rajtunk!
Jdg 9:11 De a fügefa is azt mondta nekik: Elhagyjam-e édességemet és jó gyümölcseimet, és elmenjek hajladozni a fák fölött?
Jdg 9:12 Azután a szőlőtőnek mondták a fák: Gyere te, uralkodj rajtunk!
Jdg 9:13 Azonban a szőlőtő is azt mondta nekik: Elveszítsem mustomat, amely isteneket és embereket vidámít, és elmenjek, hogy hajladozzam a fák fölött?
Jdg 9:14 Végül a fák mind a galagonyabokorhoz fordultak: Gyere te, és uralkodj rajtunk!
Jdg 9:15 A galagonyabokor azt mondta a fáknak: Ha igazán királlyá akartok kenni engem magatok fölött, jöjjetek el, nyugodjatok az árnyékomban, mert ha nem, úgy tűz csapjon ki a galagonyabokorból, és eméssze meg Libánon cédrusait.
Jdg 9:16 Ti vajon igazán és becsületesen cselekedtetek, hogy Abímeleket tettétek királlyá, és jól bántatok-e Jerubbaallal és háza népével, úgy, ahogyan megérdemelte?
Jdg 9:17 Mert érettetek harcolt apám, és életével sem törődve mentett meg benneteket Midján kezéből.
Jdg 9:18 Ti pedig most fölkeltetek apám háza ellen, és megöltétek gyermekeit, hetven férfit egy kövön, és királlyá választottátok a sikemi férfiak fölött Abímeleket, az ő szolgálója fiát, mert testvéretek.
Jdg 9:19 Ha igazán és becsületesen cselekedtetek Jerubbaallal és az ő házával, a mai napon örüljetek Abímeleknek, és örüljön ő is nektek.
Jdg 9:20 De ha nem, tűz csapjon ki Abímelekből, és eméssze meg a sikemi férfiakat és Milló házát, és tűz csapjon ki a sikemi férfiakból és Milló házából is, és eméssze meg Abímeleket!
Jdg 9:21 Ezután elmenekült Jótám, és futva ment Beérbe, félve testvérétől, Abímelektől, és ott telepedett le.
Jdg 9:22 Abímelek három esztendeig uralkodott Izráel fölött.
Jdg 9:23 Isten azonban egy gonosz lelket bocsátott Abímelek és a sikemi férfiak közé, és a sikemi férfiak ezért pártot ütöttek Abímelek ellen,
Jdg 9:24 hogy eljöjjön a Jerubbaal hetven fián elkövetett kegyetlenség büntetése, és azok vére testvérük, Abímelek fejére szálljon, aki megölte őket, és azokra a sikemi férfiakra, akik támogatták testvérei megölésében.
Jdg 9:25 A sikemi férfiak lest vetettek neki a hegytetőkön, és kiraboltak mindenkit, aki elment mellettük az úton. Ezt tudtára adták Abímeleknek.
Jdg 9:26 Azután eljött Gaal, Ebed fia, és eljöttek az ő testvérei, és bementek Sikembe. A sikemi férfiak hittek neki.
Jdg 9:27 Annyira, hogy kimentek a mezőre, leszüretelték szőlőiket, mindjárt ki is taposták, örömünnepet ültek, és bementek istenük házába, ettek és ittak, és szidalmazták Abímeleket.
Jdg 9:28 "Gaal, Ebed fia ezt mondta: Ki ez az Abímelek, és kicsoda Sikem, hogy szolgáljunk neki? Nem Jerubbaal fia-e ő, és nem Zebul-e a kormányzója? Ti Hamórnak, Sikem atyjának az embereit szolgáljátok; de mi miért szolgálnánk őt?"
Jdg 9:29 Volna csak az én kezemben ez a nép, majd elűzném Abímeleket! És megüzente Abímeleknek: Erősítsd meg seregedet, és jöjj ki harcolni!
Jdg 9:30 Mikor pedig meghallotta Zebul, a város parancsnoka Gaalnak, Ebed fiának beszédét, nagy haragra gyulladt.
Jdg 9:31 Követeket küldött Abímelekhez Tormába, és azt üzente: Íme, Gaal, Ebed fia és testvérei Sikembe jöttek, és fellázítják ellened a várost.
Jdg 9:32 Most azért készülj föl éjszaka te és a veled levő nép, és állj lesbe a mezőn!
Jdg 9:33 Reggel pedig, napfelkeltekor korán kelj föl, törj a városra, és amikor ő és népe kivonul ellened, bánj el vele úgy, ahogy akarsz.
Jdg 9:34 Fölkelt éjszaka Abímelek és az egész vele levő nép, és lesbe álltak Sikem ellen négy csapatban.
Jdg 9:35 Amikor kijött Gaal, Ebed fia, és megállt a város kapuja előtt, fölkelt a lesből Abímelek és a vele levő nép.
Jdg 9:36 Amint Gaal meglátta a csapatot, ezt mondta Zebulnak: Íme, egy sereg vonul le a hegytetőkről! Zebul pedig ezt felelte neki: A hegyek árnyékát nézed férfiaknak!
Jdg 9:37 De Gaal csak folytatta beszédét, és azt mondta: Íme, egy másik csapat meg az ország közepéről jön lefelé. A harmadik csapat pedig a jós tölgyfa útján jön.
Jdg 9:38 Ekkor ezt mondta neki Zebul: Hol van most a nagy szád, amellyel azt mondtad: Kicsoda Abímelek, hogy szolgáljunk neki? Nem ez-e az a nép, amelyet lekicsinyeltél? No, most vonulj ki ellene, és harcolj vele!
Jdg 9:39 És kivonult Gaal Sikem polgárainak élén, és megütközött Abímelekkel.
Jdg 9:40 De Abímelek megfutamította, úgyhogy elmenekült előle, és sokan estek el sebesülten a kapu bejáratáig.
Jdg 9:41 Abímelek pedig Arúmában maradt, és Zebul elűzte Gaalt és testvéreit, hogy ne maradhassanak Sikemben.
Jdg 9:42 Másnap pedig kiment a nép a mezőre, és megmondták ezt Abímeleknek.
Jdg 9:43 Ő pedig fogta népét, három csapatra osztotta őket, és lesbe állt a mezőn. Majd látta, hogy íme, a nép kijön a városból. Rájuk támadt, és megverte őket.
Jdg 9:44 Abímelek és a vele levő csapat megtámadta és megszállta a város kapuját, a másik két csapat pedig megtámadta mind a mezőn levőket, és megverte őket.
Jdg 9:45 Abímelek egész nap harcolt a város ellen, amíg be nem vette azt, és a benne lévő népet leölte. A várost pedig lerombolta, és helyét behintette sóval.
Jdg 9:46 Amikor meghallották ezt Sikem várának polgárai, mindnyájan a Berít isten templomának belső várába mentek.
Jdg 9:47 Amikor Abímeleknek elmondták, hogy Sikem várának polgárai mind ott gyűltek össze,
Jdg 9:48 fölment Abímelek a Calmón-hegyre, ő és az egész vele levő nép, és fejszét vett a kezébe, faágakat vágott le, fölvette azokat, a vállára rakta, és ezt mondta a népnek: Amit láttatok, hogy cselekedtem, ti is tegyétek gyorsan ugyanazt!
Jdg 9:49 Erre mindenki, az egész nép vágott magának ágakat, és követték Abímeleket, és lerakták a fát a vár körül, és rájuk gyújtották a várat, úgyhogy meghalt Sikem várában minden ember, csaknem ezer férfi és asszony.
Jdg 9:50 Abímelek pedig Tébéc alá vonult, megostromolta és bevette azt.
Jdg 9:51 De volt egy erős torony a város közepén, és oda menekült minden férfi és asszony, a város minden lakosa. Ezt magukra zárták, és fölmentek a torony tetejére.
Jdg 9:52 Abímelek odament az erődhöz, ostrom alá vette, és egészen a kapujáig hatolt, hogy tűzzel égesse föl.
Jdg 9:53 Akkor egy asszony malomkődarabot gurított le Abímelek fejére, és betörte vele a koponyáját.
Jdg 9:54 Ő azonnal odahívta fegyverhordozóját, és azt mondta neki: Vond ki a kardodat, és ölj meg, hogy ne mondják felőlem: Asszony ölte meg! Erre keresztülszúrta őt az apród, és meghalt.
Jdg 9:55 Mikor pedig az izráeli férfiak látták, hogy Abímelek meghalt, mindenki visszatért a maga helyére.
Jdg 9:56 Így fizetett meg Isten Abímeleknek azért a gonoszságért, amelyet apja ellen elkövetett, hogy megölte hetven testvérét.
Jdg 9:57 Sikem lakosainak fejére is visszahárított Isten minden rosszat, és rájuk szállt Jótámnak, Jerubbaal fiának átka.
Jdg 10:1 Abímelek után fölkelt Izráel megszabadítására az Issakár nemzetségéből való Tólá, Dódó fiának, Púának a fia, aki Sámírban, az Efraim hegyén lakott.
Jdg 10:2 Huszonhárom esztendeig bíráskodott Izráelben, majd meghalt, és eltemették Sámírban.
Jdg 10:3 Utána a gileádi Jáír következett, aki huszonkét esztendeig ítélte Izráelt.
Jdg 10:4 Harminc fia volt, akik harminc szamárcsikón nyargaltak, és volt harminc városuk, melyeket mind e mai napig Jáír falvainak neveznek. Ezek Gileád földjén vannak.
Jdg 10:5 Majd meghalt Jáír, és eltemették Kámónban.
Jdg 10:6 De Izráel fiai újra gonoszul cselekedtek az ÚR szemében, mert a Baalokat és Astartékat, illetve Arám isteneit, Szidón isteneit, Móáb isteneit, az Ammón fiainak isteneit és a filiszteusok isteneit szolgálták, és elhagyták az URat, és nem neki szolgáltak.
Jdg 10:7 Ezért fölgerjedt az ÚR haragja Izráel ellen, és a filiszteusoknak és az Ammón fiainak kezébe adta őket.
Jdg 10:8 Ezek szorongatták és nyomorgatták Izráel fiait attól az évtől fogva tizennyolc esztendőn keresztül, azokat az izráelieket, akik a Jordánon túl voltak az emóriak földjén, amely Gileádban van.
Jdg 10:9 Ammón fiai a Jordánon is átkeltek, hogy Júda és Benjámin ellen és Efraim háza ellen harcoljanak, és nagyon megszorongatták Izráelt.
Jdg 10:10 Akkor így kiáltottak az ÚRhoz Izráel fiai : Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk Istenünket, és a Baaloknak szolgáltunk!
Jdg 10:11 Az ÚR pedig ezt mondta Izráel fiainak: Nem én szabadítottalak-e meg benneteket az egyiptomiaktól, az emóriaktól, az Ammón fiaitól, a filiszteusoktól
Jdg 10:12 és a szidóniaktól, az amálékiektől és a máóniaktól? Amikor szorongattak titeket, és hozzám kiáltottatok, megszabadítottalak benneteket a kezükből.
Jdg 10:13 Mégis elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok. Ezért többé nem szabadítalak meg benneteket.
Jdg 10:14 Menjetek, és kiáltsatok azokhoz az istenekhez, akiket választottatok, szabadítsanak meg azok titeket nyomorúságotok idején.
Jdg 10:15 Izráel fiai pedig így feleltek az ÚRnak: Vétkeztünk, cselekedjél úgy velünk, ahogy jónak látod, csak még most az egyszer szabadíts meg, kérünk!
Jdg 10:16 Majd elvetették maguktól az idegen isteneket, és az ÚRnak szolgáltak. És megesett az ÚR szíve Izráel nyomorúságán.
Jdg 10:17 Akkor összegyülekeztek Ammón fiai , és tábort ütöttek Gileádban. Összegyűltek Izráel fiai is, és Micpában táboroztak.
Jdg 10:18 Gileád népe és fejedelmei ezt kérdezgették egymástól: Ki az a férfi, aki megkezdi a harcot Ammón fiai ellen? Legyen az a feje Gileád egész lakosságának!
Jdg 11:1 A gileádi Jefte pedig nagy erejű hős volt. Egy parázna asszonynak volt a fia. Jeftét Gileád nemzette.
Jdg 11:2 De mikor Gileád felesége is szült neki fiakat, és feleségének fiai felnőttek, akkor elűzték Jeftét, és ezt mondták neki: Nem fogsz örökölni apánk házában, mert más asszonynak vagy a fia!
Jdg 11:3 Jefte elfutott testvérei elől, és Tób földjén telepedett le. Nincstelen emberek gyűltek össze Jefte körül, és együtt portyáztak.
Jdg 11:4 Napok múlva történt, hogy Ammón fiai harcba keveredtek Izráellel.
Jdg 11:5 Amikor harcolni kezdtek Ammón fiai Izráellel, Gileád vénei elmentek, hogy visszahozzák Jeftét Tób földjéről.
Jdg 11:6 Ezt mondták neki: Jöjj, légy a fejedelmünk, és harcoljunk Ammón fiai ellen.
Jdg 11:7 Jefte pedig ezt mondta Gileád véneinek: Hát nem ti vagytok-e, akik meggyűlöltetek engem, és kiűztetek apám házából? Miért jöttetek most hozzám nyomorúságotok idején?
Jdg 11:8 Gileád vénei ezt felelték Jeftének: Azért fordultunk most hozzád, hogy jöjj el velünk, és harcolj Ammón fiai ellen, és légy nekünk és Gileád minden lakosának a feje.
Jdg 11:9 Jefte azt mondta Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy harcoljak Ammón fiai ellen, és kezembe adja őket az ÚR, igazán fejedelmetek leszek?
Jdg 11:10 Erre ezt felelték Gileád vénei Jeftének: Az ÚR a tanúnk, ha nem a te beszéded szerint cselekszünk!
Jdg 11:11 Ekkor elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a maga fejévé és fejedelmévé tette őt. És Jefte elmondta mindezt az ÚR előtt Micpában.
Jdg 11:12 Majd követeket küldött Jefte az ammóniak királyához ezzel az üzenettel: Mi dolgunk van nekünk egymással, hogy hozzám jöttél, hadakozni országom ellen?
Jdg 11:13 Az ammóniak királya ezt felelte Jefte követeinek: Mert Izráel elvette az én földemet az Arnóntól a Jabbókig és a Jordánig, amikor feljött Egyiptomból. Most hát te add vissza azokat békességgel!
Jdg 11:14 Ismét követeket küldött Jefte Ammón fiainak királyához,
Jdg 11:15 kik ezt mondták neki: Ezt üzeni Jefte: Izráel nem vette el sem Móáb földjét, sem Ammón fiainak földjét.
Jdg 11:16 Mert amikor feljött Egyiptomból, a pusztában bolyongott egészen a Vöröstengerig, és mikor Kádésba ért,
Jdg 11:17 követeket küldött Izráel Edóm királyához, ezzel az üzenettel: Hadd menjek át, kérlek, az országodon! De Edóm királya nem hallgatta meg. Majd Móáb királyához is küldött, de ő sem engedte át, és így Izráel ott maradt Kádésban.
Jdg 11:18 Amikor tovább vándorolt a pusztában, megkerülte Edóm földjét és Móáb földjét, és kelet felől érkezett Móáb országához, és ott táborozott az Arnónon túl. De nem lépték át Móáb határát, mert az Arnón Móáb határa.
Jdg 11:19 Ekkor követeket küldött Izráel Szíhónhoz, az emóriak királyához, Hesbón királyához, kik ezt mondták neki: Kérlek, hadd vonuljak át országodon keresztül a magam helyére.
Jdg 11:20 De Szíhón nem hitt Izráelnek, hogy csak át akar vonulni az ő határán, hanem összegyűjtötte egész népét, és táborba szállt Jahcánál, és harcolt Izráel ellen.
Jdg 11:21 Az ÚR, Izráel Istene pedig Szíhónt és egész népét Izráel kezébe adta, és megverték őket, és elfoglalta Izráel az emóriaknak, ama föld lakóinak egész országát.
Jdg 11:22 Birtokba vették az emóriak egész határát az Arnóntól fogva Jabbókig és a pusztától a Jordánig.
Jdg 11:23 Ha tehát az ÚR, Izráel Istene maga űzte ki az emóriakat népe, Izráel elől, most te akarnád azt elfoglalni?
Jdg 11:24 Hát nem úgy van-e, hogy amit neked adott Kemós, a te istened, azt bírod? Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, akiket az ÚR, a mi Istenünk űzött ki előlünk.
Jdg 11:25 És most vajon mennyivel vagy különb Báláknál, Cippór fiánál, Móáb királyánál? Vajon versengett-e ő Izráellel, és hadakozott-e valaha is ellenük?
Jdg 11:26 Míg Izráel Hesbónban és falvaiban, Aróérban és falvaiban és az Arnón melletti városokban lakott háromszáz esztendőn át, miért nem foglaltátok el abban az időben?
Jdg 11:27 Én nem vétettem ellened, te akarsz rosszat tenni velem azzal, hogy hadakozol ellenem. Az ÚR a bíró, ítéljen ma Izráel és Ammón fiai között.
Jdg 11:28 De az ammóniak királya nem hallgatott Jefte üzenetére, amelyet küldött neki.
Jdg 11:29 "Ekkor az ÚR lelke Jeftére szállt, és átment Gileádon és Manassén; átment GileádMicpén, és Gileád-Micpéből fölvonult Ammón fiai ellen."
Jdg 11:30 És fogadalmat tett Jefte az ÚRnak, ezt mondván: Ha mindenestül kezembe adod az ammóniakat,
Jdg 11:31 akkor bármi jön elém házam ajtaján, mikor békével visszatérek az ammóniaktól, legyen az az ÚRé, feláldozom azt egészen elégő áldozatul.
Jdg 11:32 Felvonult hát Jefte Ammón fiai ellen, hogy harcoljon velük, az ÚR pedig a kezébe adta őket.
Jdg 11:33 "Verte őket Aróértől fogva a Minnítbe vivő útig, húsz városon keresztül és egészen Ábél-Kerámimig. Nagy vérontás volt ez; így alázták meg Izráel fiai az ammóniakat."
Jdg 11:34 Mikor pedig Jefte Micpába ment a házához, íme, a leánya jött ki elébe dobokkal és táncoló sereggel. Ez volt az ő egyetlenje, mert kívüle nem volt sem fia, sem leánya.
Jdg 11:35 És mikor meglátta őt, megszaggatta ruháit, és ezt mondta: Ó, leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert fogadást tettem az ÚRnak, és nem vonhatom vissza.
Jdg 11:36 Ő pedig ezt mondta neki: Apám, ha fogadást tettél az ÚRnak, úgy cselekedjél velem, ahogy fogadtad, hiszen az ÚR megadta a bosszúállást ellenségeiden, az ammóniakon.
Jdg 11:37 Majd ezt mondta még apjának: Csak ezt az egyet tedd meg nekem: engedj el engem két hónapra, hadd menjek el, és vonulhassak félre a hegyekbe, hogy sírjak szüzességemen leánybarátaimmal együtt.
Jdg 11:38 Ő azt felelte: Menj! És elbocsátotta őt két hónapra. Ekkor ő és leánybarátai elmentek, és elsiratta leányságát a hegyek közt.
Jdg 11:39 A két hónap elteltével visszatért apjához, és az betöltötte a felőle tett fogadását, és ő soha nem ismert férfit. Azóta lett szokássá Izráelben,
Jdg 11:40 hogy évről évre elmennek Izráel leányai, hogy minden évben négy napig dicsőítsék a gileádi Jefte leányát.
Jdg 12:1 Az efraimi férfiak pedig összegyűltek, átmentek északra, és azt mondták Jeftének: Miért szálltál harcba az ammóniakkal anélkül, hogy hívtál volna bennünket is, hogy veled menjünk? Most azért rád gyújtjuk a házadat.
Jdg 12:2 "Jefte ezt felelte nekik: Nagy viszálykodásom volt Ammón fiaival, nekem és népemnek; hívtalak benneteket, de nem szabadítottatok meg a kezükből."
Jdg 12:3 És amikor láttam, hogy nem akartok segíteni, kockára tettem saját életemet, és megtámadtam az ammóniakat, az ÚR pedig kezembe adta őket. Most miért jöttetek hát föl hozzám, hogy harcoljatok ellenem?
Jdg 12:4 Ekkor összegyűjtötte Jefte Gileád minden férfiát, megtámadta Efraimot, és megverték őket, mert azt mondták: Efraim szökevényei vagytok ti mind, akik Gileádban, Efraim és Manassé között laktok.
Jdg 12:5 Aztán elfoglalták a gileádiak Efraim előtt a Jordán gázlóit, és amikor az Efraim közül való menekülők azt mondták: „Hadd menjek át!”, azt kérdezték tőlük a gileádi férfiak: Efraimi vagy-e? Ha azt mondta, hogy nem,
Jdg 12:6 akkor felszólították: Mondd: sibbólet! És ha szibbóletet mondott, mert nem tudta helyesen kimondani, akkor fogták és megölték a Jordán gázlóinál. Így esett el abban az időben negyvenkétezer efraimi.
Jdg 12:7 Jefte hat esztendeig volt Izráel bírája. Azután meghalt a gileádi Jefte, és eltemették városában, Gileádban.
Jdg 12:8 Őutána a betlehemi Ibcán volt Izráel bírája.
Jdg 12:9 Neki harminc fia volt, és harminc leányát adta férjhez, s harminc leányt hozott fiainak, és hét esztendeig volt Izráel bírája.
Jdg 12:10 Azután meghalt Ibcán, és eltemették Betlehemben.
Jdg 12:11 Őutána a Zebulon nemzetségéből való Élón bíráskodott, és tíz esztendeig ítélte Izráelt.
Jdg 12:12 Azután meghalt a zebuloni Élón, és eltemették Ajjálónban, Zebulon földjén.
Jdg 12:13 Őutána pedig Abdón, a pirátóni Hillél fia bíráskodott Izráelben.
Jdg 12:14 Neki negyven fia és harminc unokája volt, akik hetven szamárcsikón nyargaltak. Nyolc esztendeig volt bírája Izráelnek.
Jdg 12:15 Azután meghalt Abdón, a pirátóni Hillél fia, és eltemették Pirátónban, Efraim földjén, az amálékiek hegyvidékén.
Jdg 13:1 Izráel fiai pedig újból gonoszul cselekedtek az ÚR szemében, azért az ÚR a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre.
Jdg 13:2 Élt ebben az időben egy férfi, aki Corából, Dán nemzetségéből való volt, név szerint Mánóah, akinek meddő volt a felesége, és nem szült.
Jdg 13:3 Egyszer az ÚR angyala megjelent az asszonynak, és azt mondta: Íme, most meddő vagy, nem szültél. De fogansz majd, és fiút szülsz.
Jdg 13:4 Azért most vigyázz magadra, és ne igyál se bort, se más részegítő italt, és semmi tisztátalant ne egyél.
Jdg 13:5 Mert íme, várandós leszel, és fiút szülsz, és ne érintse borotva a fejét, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek anyja méhétől fogva. Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok kezéből.
Jdg 13:6 Az asszony elment, és elmondta a férjének: Isten embere jött hozzám, akinek olyan volt a tekintete, mint Isten angyalának, igen félelmetes, úgyhogy meg sem mertem kérdezni, hogy honnan való, és ő sem mondta meg nekem a nevét.
Jdg 13:7 Ezt mondta nekem: Íme, várandós leszel, és fiút fogsz szülni. Azért most se bort, se más részegítő italt ne igyál, és semmi tisztátalant ne egyél, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek, anyja méhétől fogva halála napjáig.
Jdg 13:8 Mánóah pedig az ÚRhoz könyörgött, és ezt mondta: Kérlek, URam, Istennek az az embere, akit ezelőtt küldtél, hadd jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg minket, hogy mit cselekedjünk a születendő gyermekkel!
Jdg 13:9 Isten meghallgatta Mánóah kérését, és Isten angyala ismét eljött az asszonyhoz, amikor a mezőn volt, és férje, Mánóah nem volt vele.
Jdg 13:10 Akkor az asszony sietve elfutott, és elmondta a férjének: Íme, megjelent nekem az a férfi, aki a múltkor hozzám jött.
Jdg 13:11 Mánóah fölkelt, és elment felesége után. Amikor odaért ahhoz a férfihoz, azt mondta neki: Te vagy-e az, aki ezzel az asszonnyal beszéltél? Ő azt felelte: Én vagyok.
Jdg 13:12 Erre azt mondta Mánóah: Ha majd beteljesedik ígéreted, hogyan bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjünk vele?
Jdg 13:13 Az ÚR angyala pedig ezt mondta Mánóahnak: Mindattól, amit csak mondtam az asszonynak, őrizkedjék.
Jdg 13:14 Semmiből se egyen, ami bortermő szőlőből származik, és bort és más részegítő italt se igyon, és semmi tisztátalant ne egyen. Mindazt, amit parancsoltam neki, tartsa meg.
Jdg 13:15 Ekkor Mánóah ezt mondta az ÚR angyalának: Kérlek, hadd marasztaljunk még téged, hogy egy kecskegödölyét készíthessünk neked.
Jdg 13:16 De az ÚR angyala így szólt Mánóahhoz: Hiába marasztalnál itt, nem eszem a kenyeredből, és ha áldozatot akarsz készíteni, az ÚRnak áldozd azt. Mert nem tudta Mánóah, hogy az ÚR angyala az.
Jdg 13:17 Mánóah így szólt az ÚR angyalához: Mi a te neved, hogy ha majd beteljesedik ígéreted, tisztességgel illethessünk téged?
Jdg 13:18 Az ÚR angyala ezt felelte neki: Miért kérdezed a nevem, amely olyan csodálatos?
Jdg 13:19 Mikor aztán vette Mánóah a kecskegödölyét és az ételáldozatot, és feláldozta azt egy kősziklán az ÚRnak, csodálatos dolgot tett ő Mánóahnak és feleségének a szeme láttára.
Jdg 13:20 Mert amikor a láng fölcsapott az oltárról az ég felé, az oltár lángjában fölszállt az ÚR angyala. Amikor Mánóah és felesége meglátta ezt, arccal a földre borultak.
Jdg 13:21 És többé nem jelent meg az ÚR angyala Mánóahnak és feleségének. Ekkor tudta meg Mánóah, hogy az ÚR angyala volt az.
Jdg 13:22 Ekkor Mánóah azt mondta feleségének: Bizony meg fogunk halni, mert láttuk Istent.
Jdg 13:23 De erre azt mondta neki a felesége: Ha az ÚR meg akart volna ölni minket, nem fogadta volna el kezünkből az elégő áldozatot és az ételáldozatot, és nem mutatta volna nekünk mindezeket, és nem hallhattunk volna ilyen dolgokat.
Jdg 13:24 Azután az asszonynak fia született, és elnevezte Sámsonnak. A gyermek fölnövekedett, és megáldotta őt az ÚR.
Jdg 13:25 És az ÚR lelke nyugtalanítani kezdte őt a Dán táborában, Corá és Estáól között.
Jdg 14:1 Sámson lement Timnába, és meglátott ott egy nőt a filiszteusok leányai között.
Jdg 14:2 Amikor hazament, elbeszélte ezt apjának és az anyjának, és azt mondta: Láttam egy nőt Timnában a filiszteusok leányai között, most azért vegyétek őt nekem feleségül.
Jdg 14:3 Erre azt mondta neki az apja és anyja: Hát nincsen nő a te rokonságodban és az én népem leányai között, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni? Sámson azonban így felelt apjának: Őt vedd el nekem, mert csak ő kedves a szememben.
Jdg 14:4 Apja és anyja pedig nem tudták, hogy az ÚRtól van ez, és csak ürügyet keres a filiszteusok ellen, mert abban az időben a filiszteusok uralkodtak Izráelen.
Jdg 14:5 Sámson elment apjával és anyjával együtt Timnába. Amikor a timnai szőlőhöz értek, íme, egy oroszlánkölyök jött ordítva eléje.
Jdg 14:6 Akkor megszállta őt az ÚR lelke, és úgy kettészakította azt, mintha csak egy kecskegödölyét szakított volna ketté, pedig semmi sem volt a kezében. De apjának és anyjának nem mondta el, hogy mit tett.
Jdg 14:7 Amikor megérkezett, beszélt a nővel, aki megtetszett neki.
Jdg 14:8 Mikor pedig egynéhány nappal azután visszatért, hogy őt hazavigye, letért, hogy megnézze az oroszlán tetemét. Hát, íme, egy raj méh és méz volt abban.
Jdg 14:9 Kiszedte azt a markába, és amint továbbhaladt, eszegetett belőle. Amikor hazaért apjához és anyjához, nekik is adott belőle, és ők is ettek. De nem mondta meg nekik, hogy egy oroszlán teteméből szedte ki a mézet.
Jdg 14:10 Azután apja elment ahhoz a nőhöz, és Sámson lakodalmat tartott ott az ifjak szokása szerint.
Jdg 14:11 Mikor pedig meglátták őt a filiszteusok, harminc társat adtak mellé, hogy Sámsonnal legyenek.
Jdg 14:12 Sámson ezt mondta nekik: Hadd adjak föl nektek egy találós kérdést. Ha megfejtitek nekem a lakodalom hét napja alatt és kitaláljátok, harminc inget és harminc öltözet ruhát adok nektek.
Jdg 14:13 De ha nem tudjátok megfejteni, ti adtok nekem harminc inget és harminc öltözet ruhát. Azok pedig ezt felelték neki: Add elő a találós kérdésed, hadd halljuk!
Jdg 14:14 Ő pedig ezt mondta nekik: Az evőből étek jött ki, az erősből édes jött ki. De nem tudták megfejteni a találós kérdést három nap alatt sem.
Jdg 14:15 Ezért hetednapon azt mondták Sámson feleségének: Vedd rá a férjedet, hogy fejtse meg nekünk a találós kérdést, mert különben megégetünk téged és apád háza népét. Vagy azért hívtatok ide minket, hogy koldussá tegyetek bennünket?
Jdg 14:16 És Sámson felesége sírt őelőtte, és ezt mondogatta: Mégiscsak gyűlölsz és nem szeretsz engem. Egy találós kérdést adtál fel népem fiainak, és nekem sem fejtetted meg. Ő pedig ezt felelte neki: Íme, még apámnak és anyámnak sem mondtam meg, hát neked mondanám meg?
Jdg 14:17 Ő pedig hét napon át sírdogált előtte, ameddig a lakodalom tartott. Végül a hetedik napon Sámson megmondta a megfejtést, mert folyton zaklatta. Ő pedig aztán elmondta azt népe fiainak.
Jdg 14:18 A város férfiai ezt mondták neki a hetedik napon, naplemente előtt: Mi édesebb a méznél, mi erősebb az oroszlánnál? Mire így válaszolt nekik: Ha nem az én üszőmmel szántottatok volna, találós kérdésemet ki nem találtátok volna.
Jdg 14:19 Ekkor felindította őt az ÚR lelke, elment Askelónba, és megölt közülük harminc férfit, elvette ruhájukat, és azoknak adta ezeket a ruhákat, akik a találós kérdést megfejtették. És haragra gyúlva elment apja házához.
Jdg 14:20 Sámson felesége pedig férjhez ment Sámson egyik társához és barátjához.
Jdg 15:1 Néhány nap múlva történt, a búzaaratás idején, hogy meglátogatta Sámson a feleségét. Egy kecskegödölyét vitt neki, és ezt mondta: Bemegyek a feleségemhez a hálóházába. De nem hagyta őt bemenni az asszony apja.
Jdg 15:2 Ezt mondta az apósa: Azt gondoltam, hogy nagyon meggyűlölted őt, ezért hozzáadtam feleségül egyik társadhoz. De hát a húga nem szebb-e, mint ő? Legyen helyette most ő a tied.
Jdg 15:3 Sámson ezt felelte neki: Teljesen igazam lesz most a filiszteusokkal szemben, ha kárt okozok nekik.
Jdg 15:4 Azért elment Sámson, összefogott háromszáz rókát, csóvákat készített, a rókák farkait egymáshoz kötözte, és egy-egy csóvát tett minden két rókának a farka közé.
Jdg 15:5 Majd meggyújtotta a csóvákat, és beeresztette azokat a filiszteusok gabonájába. Így gyújtotta föl a kévéket, az álló vetéseket, sőt a szőlőket és az olajfaerdőket is.
Jdg 15:6 Akkor azt kérdezték a filiszteusok: Ki tette ezt? És ezt mondták egymásnak: Sámson, a timnai ember veje, mert az elvette tőle a feleségét és az ő társának adta. Ezért fölvonultak a filiszteusok, és megégették az asszonyt és az apját.
Jdg 15:7 Sámson pedig ezt mondta nekik: Ámbár ezt cselekedtétek, mégsem nyugszom meg addig, míg bosszúmat ki nem töltöm rajtatok.
Jdg 15:8 És megverte őket keményen, válluktól tomporukig, és lement, és Étámban, a sziklabarlangban lakott.
Jdg 15:9 A filiszteusok pedig fölmentek, megszállták Júdát, és Lehiben telepedtek le.
Jdg 15:10 Akkor azt kérdezték tőlük a júdai férfiak: Miért jöttetek föl ellenünk? Azok pedig ezt felelték: Sámsont megkötözni jöttünk föl, hogy úgy bánjunk vele, ahogy ő bánt mivelünk.
Jdg 15:11 Ekkor háromezer ember ment oda Júdából Étámba a sziklabarlanghoz, és ezt mondták Sámsonnak: Nem tudod-e, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Miért cselekedted ezt velünk? Ő pedig ezt felelte nekik: Ahogy ők bántak velem, én is úgy bántam velük.
Jdg 15:12 Erre azt mondták neki: Azért jöttünk le, hogy megkötözzünk, és a filiszteusok kezébe adjunk. Sámson pedig ezt mondta nekik: Esküdjetek meg nekem, hogy nem rohantok rám.
Jdg 15:13 Azok így feleltek neki: Nem! Csak jól megkötözünk, és a kezükbe adunk, de nem ölünk meg! Azután megkötözték őt két új kötéllel és elvezették a kőszikláról.
Jdg 15:14 Amikor Lehi felé közeledett, és a filiszteusok már ujjongva jöttek elébe, felindította őt az ÚR lelke, és olyanok lettek a karján levő kötelek, mint a lenszálak, amelyeket megperzselt a tűz, és lemállottak a kötések a kezéről.
Jdg 15:15 Talált egy nyers szamárállcsontot, kinyújtotta érte kezét, fölvette, és agyonvert vele ezer embert.
Jdg 15:16 Ezt mondta Sámson: Egy szamár állcsontjával seregeket seregre, egy szamár állcsontjával ezer férfit vertem le.
Jdg 15:17 Amikor ezt elmondta, eldobta kezéből az állcsontot, és elnevezte azt a helyet Állcsont-magaslatnak.
Jdg 15:18 Azután nagyon megszomjazott, és így kiáltott az ÚRhoz: Te adtad szolgád kezébe ezt a nagy győzelmet, és most mégis szomjan kell halnom, vagy a körülmetéletlenek kezébe esnem?!
Jdg 15:19 Akkor meghasította Isten az állcsontban levő zápfogat, és víz fakadt belőle. Ő pedig ivott, ereje visszatért, és megéledt. Ezért nevezik a Kiáltó-forrásnak azt a helyet Lehiben mind e mai napig.
Jdg 15:20 Sámson húsz esztendeig volt Izráel bírája a filiszteusok idejében.
Jdg 16:1 Majd elment Sámson Gázába, meglátott ott egy parázna asszonyt, és bement hozzá.
Jdg 16:2 Amikor megmondták a gázabelieknek, hogy odament Sámson, körülvették a helyet, és egész éjszaka vártak rá a város kapujában, és csöndben voltak egész éjjel, mert azt gondolták: Virradatig várunk, s ha világos lesz, megöljük őt.
Jdg 16:3 Sámson éjfélig aludt. Éjfélkor pedig fölkelt, megfogta a város kapujának szárnyait, s a kapufélfákkal és a zárakkal együtt kiszakította azokat, vállaira vette, és fölvitte a hegy tetejére, amely Hebrónnal szemben áll.
Jdg 16:4 Történt ezután, hogy a Szórék völgyében megszeretett egy asszonyt, akinek Delila volt a neve.
Jdg 16:5 A filiszteusok fejedelmei fölmentek ehhez, és azt mondták neki: Kérdezd ki őt, és tudd meg, miben áll a nagy ereje, és hogyan kerekedhetnénk fölé, hogy megkötözzük és megkínozzuk. Akkor mindegyikünk ad neked ezeregyszáz ezüstsékelt.
Jdg 16:6 Delila ezt mondta Sámsonnak: Mondd meg nekem, miben van a te nagy erőd, és mivel kellene téged megkötözni, hogy megkínozhassanak.
Jdg 16:7 Sámson így felelt neki: Ha megkötöznek hét nyers ínnal, amelyek még nem száradtak ki, akkor elgyengülök, és olyan leszek, mint a többi ember.
Jdg 16:8 Akkor hoztak az asszonynak a filiszteusok fejedelmei hét nyers inat, amelyek még nem száradtak ki, és megkötözte őt azokkal.
Jdg 16:9 Némelyek pedig ott álltak lesben, és vártak nála a hálókamrában. Akkor így kiáltott neki az asszony: Rajtad a filiszteusok, Sámson! És ő elszakította az inakat, ahogy a kócmadzag szakad el, ha tűz éri. Így nem tudódott ki, hogy miben van az ereje.
Jdg 16:10 Delila akkor ezt mondta Sámsonnak: Íme, rászedtél, és hamis dolgot mondtál nekem. Most igazán mondd meg, hogy mivel lehet megkötözni téged!
Jdg 16:11 Ő pedig ezt felelte: Ha erősen megkötöznek új kötelekkel, amelyekkel még semmi dolgot sem végeztek, akkor elgyengülök, és olyan leszek, mint bárki más.
Jdg 16:12 Delila erre új köteleket szerzett, és megkötözte őt velük, és ezt mondta neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson! (Mert némelyek ott leselkedtek utána a hálókamrában.) De ő letépte a köteleket a karjairól, mint a cérnaszálat.
Jdg 16:13 Delila ekkor így szólt hozzá: Meddig szedsz még rá, és mondasz hamis dolgot nekem? Mondd meg egyszer már, mivel lehet megkötözni?! Ő pedig ezt felelte neki: Ha összeszövöd a fejemnek hét hajfonatát a szövőszék fonalával.
Jdg 16:14 Erre ő szöggel is rögzítette, és ezt kiáltotta: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Ő pedig fölébredt álmából, s kitépte a sarokszöget és a szövőfonalat.
Jdg 16:15 Ekkor azt mondta neki Delila: Hogyan mondhatod: „Szeretlek téged”, ha a szíved nincs velem? Immár háromszor szedtél rá engem, és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erőd.
Jdg 16:16 Mikor aztán mindennap zaklatta szavaival és gyötörte őt, halálosan belefáradt a lelke,
Jdg 16:17 és teljes szívét kitárta előtte, és elmondta: Borotva nem érte soha a fejemet, mert Istennek vagyok szentelve anyám méhétől fogva. Ha megnyírnak, eltávozik tőlem az erőm, elerőtlenedem, és olyan leszek, mint bármelyik ember.
Jdg 16:18 Amikor Delila látta, hogy teljes szívét kitárta előtte, elküldött, és elhívatta a filiszteusok fejedelmeit, és ezt üzente: Jöjjetek föl még ez egyszer, mert teljes szívét kitárta nekem. Erre fölmentek hozzá a filiszteusok fejedelmei, és a pénzt is fölvitték a kezükben.
Jdg 16:19 "Akkor elaltatta őt a térdein, előhívott egy férfit, lenyíratta a hét hajfonatát, és kínozni kezdte; de már elhagyta őt az ereje."
Jdg 16:20 Ekkor ezt kiáltotta ismét: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Erre fölserkent álmából, és azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, és lerázom a kötelékeket. Mert még nem tudta, hogy az ÚR eltávozott tőle.
Jdg 16:21 De a filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték Gázába. Ott megkötözték két vaslánccal, és őrölnie kellett a foglyok házában.
Jdg 16:22 De a haja újra nőni kezdett, miután megnyírták.
Jdg 16:23 Amikor a filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy istenüknek, Dágónnak nagy áldozatot mutassanak be, és hogy örvendezzenek, azt mondták: Kezünkbe adta istenünk Sámsont, az ellenségünket.
Jdg 16:24 És mikor látta őt a nép, dicsérték istenüket, és azt mondogatták: Kezünkbe adta istenünk az ellenségünket, földünk pusztítóját, azt, aki oly sokat megölt közülünk!
Jdg 16:25 Mikor pedig megvidámult a szívük, ezt mondták: Hívjátok elő Sámsont, hadd játsszék előttünk. Előhívták Sámsont a foglyok házából, hogy játékával mulattassa őket, és odaállították az oszlopok közé.
Jdg 16:26 Sámson pedig azt mondta a fiúnak, aki kézen fogva vezette: Engedj el, hadd fogjam meg az oszlopokat, amelyek a házat tartják, és hadd támaszkodjam hozzájuk.
Jdg 16:27 A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, ott volt a filiszteusok valamennyi fejedelme, és a tetőzeten is sokan, csaknem háromezer férfi és asszony, Sámson játékának a nézői.
Jdg 16:28 Ekkor Sámson az ÚRhoz kiáltott, és ezt mondta: Uram Isten, kérlek, emlékezzél meg rólam, és erősíts meg engem csak még ez egyszer, ó, Istenem! Hadd álljak bosszút a filiszteusokon szemem világáért!
Jdg 16:29 És átfogta Sámson a két középső oszlopot, amelyeken a ház nyugodott, egyiket a jobb, másikat a bal kezével, és nekik feszült.
Jdg 16:30 Majd ezt mondta: Hadd vesszek el én is a filiszteusokkal! Ekkor nagy erővel megrántotta az oszlopokat, és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, amely abban volt. Így többet megölt halálával, mint amennyit életében.
Jdg 16:31 Azután lementek a testvérei és apjának egész háznépe, és elvitték őt és hazatérve eltemették Corá és Estáól között, apjának, Mánóahnak a sírjába, miután húsz esztendeig volt Izráel bírája.
Jdg 17:1 Volt egy Efraim hegyvidékéről való, Míká nevű férfi.
Jdg 17:2 Ez azt mondta egyszer az anyjának: Az az ezeregyszáz ezüst, amelyet elvettek tőled, és amely miatt átkozódtál fülem hallatára, íme, az az ezüst nálam van, én vettem el. Az anyja ezt mondta: Áldjon meg az ÚR, fiam!
Jdg 17:3 És ő visszaadta az ezeregyszáz ezüstöt az anyjának, aki ekkor azt mondta: Teljesen odaszentelem az ÚRnak a fiamért, hogy egy faragott és öntött bálványszobrot készítsenek belőle. Most ezért visszaadom azt neked.
Jdg 17:4 De ő megint átadta a pénzt az anyjának. Az anyja elvett belőle kétszáz ezüstöt, és odaadta az ötvösnek, s az készített belőle egy faragott és öntött bálványt. Ez azután Míká házába került.
Jdg 17:5 Ennek a férfinak, Míkának volt egy házitemploma, ahol éfódot és házibálványt készített. Fölszentelte az egyik fiát, és ő lett a papja.
Jdg 17:6 Abban az időben nem volt király Izráelben, és mindenki azt cselekedte, ami jónak tűnt a maga szemében.
Jdg 17:7 Volt egy ifjú lévita a júdai Betlehemből, Júda nemzetségéből, aki ott élt jövevényként.
Jdg 17:8 Ez az ember elment a júdai Betlehem városából, hogy ott telepedjen le, ahol majd alkalmas helyet talál. Így jutott vándorlása közben Efraim hegyvidékére, Míká házához.
Jdg 17:9 Míká azt kérdezte tőle: Honnan jössz? Ő így felelt: Lévita vagyok a júdai Betlehemből, és járok-kelek, míg alkalmas helyet találok valahol.
Jdg 17:10 Míká ezt mondta neki: Maradj nálam, és légy nekem atyám és papom! Én pedig esztendőnként tíz ezüstöt, egy rend ruhát és eledelt adok neked. És a lévita elszegődött.
Jdg 17:11 Tetszett neki, hogy ott maradjon annál a férfinál. Az pedig úgy tekintette őt, mint a saját fiát.
Jdg 17:12 Míká tisztébe avatta a lévitát, s így az ifjú a papjává lett, és házánál maradt.
Jdg 17:13 Míká ezt mondta: Most tudom, hogy jót tesz majd velem az ÚR, mert egy lévita lett a papom.
Jdg 18:1 Abban az időben nem volt király Izráelben, és ezekben a napokban keresett magának örökséget Dán nemzetsége, ahol lakjék, mert mindeddig nem jutott neki osztályrész Izráel törzsei között.
Jdg 18:2 Dán fiai elküldtek a háznépükből öt férfit, vitéz férfiakat a saját határaikból, Corából és Estáólból, hogy kémleljék ki és nézzék meg jól a vidéket. Azt mondták nekik: Menjetek el, kémleljétek ki a földet. Mikor elérkeztek Efraim hegyvidékére, Míká házához, ott megszálltak.
Jdg 18:3 Amikor Míká házánál voltak, megismerték az ifjú lévita hangját. Odamentek hozzá, és megkérdezték: Ki hozott téged ide? Mit csinálsz itt, és mi járatban vagy?
Jdg 18:4 Ő pedig ezt felelte nekik: Ezt meg ezt cselekedte velem Míká, és fölfogadott engem, és papjává lettem.
Jdg 18:5 Erre ezt mondták neki: Kérdezd meg Istentől, hadd tudjuk meg, hogy szerencsés lesz-e az utunk, amelyen járunk!
Jdg 18:6 A pap ezt felelte nekik: Menjetek el békességgel. Gondja van az ÚRnak arra az útra, amelyen jártok.
Jdg 18:7 Elment az öt férfi, és Lajisba érkeztek. Látták a benne levő népet, hogy minden félelem nélkül élnek, a szidóniak szokása szerint, csendesen és biztonságosan, és nincs senki, aki bántaná őket az országban, vagy úr volna fölöttük. Távol vannak a szidóniaktól, és nincs senkivel semmi dolguk.
Jdg 18:8 Amikor visszatértek testvéreikhez Corába és Estáólba, azok megkérdezték tőlük: Mi jóval jártatok?
Jdg 18:9 Így válaszoltak: Keljetek föl, és vonuljunk föl ellenük, mert láttuk a földet, hogy igen jó. Ti még veszteg ültök? Ne halogassátok az indulást, menjetek, és vegyétek birtokba azt a földet!
Jdg 18:10 Ha odaértek, biztonságban élő néphez érkeztek, és a tartomány tágas. Kezetekbe adta azt Isten, s olyan hely az, ahol a világon semmi sem hiányzik.
Jdg 18:11 Elment tehát onnan Dán nemzetségéből, Corából és Estáólból hatszáz fölfegyverzett férfi.
Jdg 18:12 Fölvonultak, és tábort ütöttek Kirjat-Jeárimnál Júdában. Ezért hívják azt a helyet Dán táborának mind e mai napig. Ez Kirjat-Jeárim mögött van.
Jdg 18:13 Onnan fölvonultak Efraim hegyvidékére, és Míká házába mentek.
Jdg 18:14 Ekkor megszólalt az az öt férfi, aki elment kikémlelni Lajis földjét. Ezt mondták testvéreiknek: Tudjátok-e, hogy ebben a házban éfód és teráf, faragott és öntött házibálvány-szobor van? Gondoljátok végig, hogy mit kell tennetek.
Jdg 18:15 Erre betértek oda, s az ifjú lévitához mentek Míká házában, és békességgel köszöntötték.
Jdg 18:16 A hatszáz fegyveres férfi pedig, akik Dán fiai közül valók voltak, elállta a kapu bejáratát.
Jdg 18:17 És az az öt férfi, aki a föld kikémlelésére ment oda azelőtt, amikor fölment és megérkezett oda, magához vette a faragott szobrot, az éfódot, a teráfot és az öntött bálványt. A pap pedig ott állt a kapu előtt a hatszáz fölfegyverzett férfival.
Jdg 18:18 Mikor pedig ezek bementek Míká házába, és magukhoz vették a faragott szobrot, az éfódot, a teráfot és az öntött bálványt, azt kérdezte tőlük a pap: Mit műveltek?
Jdg 18:19 Ők pedig ezt felelték: Hallgass, tedd kezedet a szádra, jöjj el velünk, és légy nekünk atyánk és papunk! Melyik jobb, hogy egy ember házának légy a papja, vagy hogy Izráelben egy nemzetségnek és háznépnek?
Jdg 18:20 Ezen a pap szívből örvendezett, és elvitte az éfódot, a teráfot és a faragott bálványszobrot, és a nép közé ment velük.
Jdg 18:21 Azután megfordultak és elvonultak, maguk előtt küldve a gyermekeket, a jószágot és értékes holmijaikat.
Jdg 18:22 Mikor pedig már messze jártak Míká házától, a Míká házának szomszédságában lakó férfiak összegyűltek, és utánamentek Dán fiainak,
Jdg 18:23 és kiáltoztak utánuk. Azok pedig visszafordultak, és ezt mondták Míkának: Mit akarsz, hogy így seregbe gyűltetek?
Jdg 18:24 "Ő ezt felelte: Elvettétek isteneimet, amelyeket készíttettem, és a papomat, és elmentetek; hát mi egyebem van még? Mégis azt kérdezitek, mi bajom van?"
Jdg 18:25 Dán fiai azt felelték neki: Egy szót se szólj, hogy rátok ne rontsanak e felbőszített emberek, és el ne veszítsd a magad és háznéped életét!
Jdg 18:26 Azután elmentek Dán fiai a maguk útján, s mikor Míká látta, hogy azok erősebbek nála, megfordult, és visszatért a házához.
Jdg 18:27 Ők pedig elvitték, amiket Míká készíttetett, és a papot, aki nála volt, és Lajis ellen vonultak, a nyugalomban és biztonságban élő nép ellen, kardélre hányták őket, és fölperzselték a várost.
Jdg 18:28 "Nem volt senki, aki megmentette volna őket, mert messze voltak Szidóntól, és semmi dolguk sem volt senkivel; Lajis pedig Bét-Rehób völgyében feküdt. Itt építették újjá a várost, és megtelepedtek benne."
Jdg 18:29 A várost Dánnak nevezték atyjuknak, Dánnak nevéről, aki Izráel szülötte volt. Azelőtt Lajis volt a város neve.
Jdg 18:30 Azután fölállították maguknak Dán fiai a faragott bálványszobrot, és Manassé fiának, Gérsómnak a fia, Jónátán és az ő fiai voltak a papok Dán nemzetségében egészen az ország népének fogságba viteléig.
Jdg 18:31 Így állították föl maguknak a Míká által készített faragott bálványt, és ott állt az, amíg az Isten háza Silóban volt.
Jdg 19:1 Ugyanebben az időben, amikor nem volt király Izráelben, jövevényként tartózkodott az Efraim hegyvidékének szélén egy lévita. Ez másodfeleséget vett magának a júdai Betlehemből.
Jdg 19:2 Másodfelesége azonban paráznaságot követett el nála, majd elment tőle apja házához, a júdai Betlehembe, és ott maradt négy hónapig.
Jdg 19:3 Ekkor fölkelt a férje, utánament, hogy lelkére beszéljen, és visszavigye. Szolgája és egy pár szamár volt vele. Az pedig bevezette őt apja házába. Mikor meglátta őt a leány apja, örvendve eléje ment.
Jdg 19:4 Mivel apósa, a leány apja tartóztatta, három napig nála maradt, és ettek, ittak, és ott is töltötték az éjszakát.
Jdg 19:5 Amikor a negyedik napon korán reggel fölkeltek, és fölkészült, hogy elmenjen, azt mondta a leány apja a vejének: Gyűjts erőt egy falat kenyérrel, azután menjetek el!
Jdg 19:6 Erre leültek mindketten, és együtt ettek és ittak. Majd ezt mondta neki a leány apja: Gondold meg, aludj itt az éjjel, és légy vidám.
Jdg 19:7 Mikor pedig fölkelt a férfi, hogy elmenjen, addig marasztalta az apósa, hogy ott maradt megint éjszakára.
Jdg 19:8 Azután fölkelt az ötödik napon jókor reggel, hogy elmenjen, de azt mondta a leány apja: Gyűjts erőt, kérlek. És addig mulatoztak, amíg lehanyatlott a nap. Így ettek együtt mindketten.
Jdg 19:9 Ekkor fölkelt a férfi, és menni készült másodfeleségével és a szolgájával. De az apósa, a leány apja, így szólt hozzá: Íme, a nap már lehanyatlik, hogy beesteledjék, azért aludjatok itt. Íme, nyugalomra hajlik a nap, aludj itt, és légy vidám. Holnap aztán készüljetek föl jókor reggel az utatokra, és menj el a sátradba.
Jdg 19:10 De a férfi nem akart ott aludni. Fölkelt és elment. Egészen Jebúszig, azaz Jeruzsálemig jutott. Egy pár megterhelt szamár és a másodfelesége volt vele.
Jdg 19:11 Mikor pedig Jebúsz mellett voltak, a nap már igen lehanyatlott, és azt mondta a szolga urának: Jöjj, térjünk be ide, a jebúsziak városába, és szálljunk meg ott.
Jdg 19:12 Ura azt felelte: Ne térjünk be idegenek városába, ahol senki sincs Izráel fiai közül, inkább menjünk el Gibeáig.
Jdg 19:13 Majd ezt mondta a szolgájának: Siess, és menjünk e két hely valamelyikébe, s vagy Gibeában, vagy Rámában szálljunk meg.
Jdg 19:14 Továbbhaladtak tehát, és elmentek onnan. A nap a benjámini Gibea mellett ment le fölöttük.
Jdg 19:15 Akkor befordultak, hogy bemenjenek, és megszálljanak Gibeában. Amikor a lévita bement, leült a város piacán, mert nem volt senki, aki éjszakára behívja őket a házába.
Jdg 19:16 És íme, egy öregember jött a munkából a mezőről késő este. Ez a férfi az Efraim hegyvidékéről való volt, csak jövevény volt Gibeában, míg a helység lakói benjáminiak voltak.
Jdg 19:17 Amikor fölemelte tekintetét, és meglátta az utast a város piacán, azt kérdezte tőle: Hová mész, és honnan jössz?
Jdg 19:18 Ő pedig így felelt: A júdai Betlehemből az Efraimhegyvidék széléig megyünk, mert odavaló vagyok. A júdai Betlehemben jártam, és most az ÚR házához megyek, és nincs senki, aki a házába fogadna.
Jdg 19:19 Pedig szalmánk és abrakunk is van szamaraink számára, és kenyerem és borom is van magamnak, szolgálólányodnak és ennek az ifjúnak, aki szolgáddal van, úgyhogy semmiben sem szűkölködünk.
Jdg 19:20 Ekkor ezt mondta az öregember: Békesség neked! Mindarra, amiben csak szűkölködsz, nekem lesz gondom. Csak nem fogsz itt az utcán hálni?!
Jdg 19:21 És elvezette házához, és abrakot adott a szamarainak. Azután megmosták a lábukat, és ettek és ittak.
Jdg 19:22 Miközben ők benn jól érezték magukat, íme, a város férfiai, elvetemült emberek, a Beliál fiai körülvették a házat, és az ajtót döngetve azt mondták az öregembernek, a ház urának: Hozd ki azt a férfit, aki házadhoz jött, hadd ismerjük meg őt!
Jdg 19:23 Erre kiment hozzájuk az a férfi, a ház ura, és azt mondta nekik: Ne, testvéreim, ne tegyetek rosszat! Mivel ez a férfi az én házamhoz jött, ne kövessetek el ilyen alávalóságot.
Jdg 19:24 Íme, itt van hajadon leányom és a férfi másodfelesége, kihozom őket nektek, őket nyomorgassátok, és tegyetek velük azt, amit csak akartok, csak e férfival ne cselekedjétek azt az alávaló dolgot.
Jdg 19:25 A férfiak azonban nem is akartak hallgatni rá. Ekkor kézen fogta a másodfeleségét, és kivitte nekik az utcára. Ezek pedig megszeplősítették őt, és gonoszul éltek vele egész éjszaka reggelig, és csak amikor föltetszett a hajnal, akkor bocsátották el.
Jdg 19:26 Az asszony virradat előtt távozott, és reggel ott rogyott össze annak a férfinak a háza ajtajánál, amelyben az ura volt reggelig.
Jdg 19:27 Mikor pedig fölkelt az ő ura reggel, és kinyitotta a ház ajtaját, és kiment, hogy útnak induljon, íme, az asszony, a másodfelesége ott feküdt elterülve a ház ajtaja előtt, és kezei a küszöbön.
Jdg 19:28 Ezt mondta neki: Kelj föl, és menjünk el! De az nem felelt neki. Ekkor föltette őt a szamárra, útnak indult, és elment a hazájába.
Jdg 19:29 Amikor hazaért, kést vett elő, fogta másodfeleségét, és tagról tagra szétvagdalta őt tizenkét darabra, és szétküldte Izráel minden határába.
Jdg 19:30 Mindenki, aki ezt látta, azt mondta: Nem történt még ilyen, és nem látott senki ehhez hasonló dolgot, mióta csak feljöttek Izráel fiai Egyiptom földjéről, mind e mai napig! Gondolkodjatok e dolog felől, tartsatok tanácsot, és beszéljétek meg.
Jdg 20:1 Erre Izráel fiai mindnyájan kivonultak, és összegyülekezett a nép az ÚRhoz Micpába, egy emberként, Dántól Beérsebáig, még Gileád földjéről is.
Jdg 20:2 Az egész népnek, Izráel minden törzsének vezetői megjelentek Isten népének gyülekezetében, amelyben négyszázezer fegyverforgató gyalogos volt.
Jdg 20:3 Meghallották azonban a benjáminiak, hogy Izráel fiai fölvonultak Micpába. Izráel fiai ekkor azt mondták: Mondjátok meg, hogy hogyan történt ez a gonoszság?
Jdg 20:4 A megölt asszony férje, a lévita így felelt: A benjámini Gibeába mentem, én és a másodfeleségem, hogy ott megszálljak.
Jdg 20:5 A gibeai férfiak ellenem támadtak, és körülvették miattam a házat éjjel. Engem akartak megölni, de aztán a másodfeleségemet nyomorgatták meg annyira, hogy belehalt.
Jdg 20:6 Ekkor fogtam a másodfeleségemet, szétvagdaltam, és szétküldtem Izráel örökségének minden tartományába, mert utálatosságot és gyalázatos dolgot követtek el Izráelben.
Jdg 20:7 Ti itt mindnyájan Izráel fiai vagytok, szóljatok hát hozzá, és tartsatok tanácsot erről.
Jdg 20:8 Ekkor egy emberként felállt az egész nép, és ezt mondta: Senki se menjen közülünk a sátrába, és senki se térjen haza.
Jdg 20:9 Mert most ezt tesszük Gibea ellen: sorsot vetünk rá.
Jdg 20:10 Izráel minden nemzetségéből kiválasztunk tíz férfit száz közül, és százat ezer közül, és ezret tízezer közül, hogy szerezzenek élelmet a hadinépnek, hogy az elmenjen, és a benjámini Gibeával elbánjon gonoszsága szerint, amelyet elkövetett Izráelben.
Jdg 20:11 Össze is gyűlt egy emberként minden izráeli férfi a város alatt.
Jdg 20:12 Izráel nemzetségei követeket küldtek Benjámin egész törzséhez ezzel az üzenettel: Micsoda gaztett történt nálatok?
Jdg 20:13 Most hát adjátok ki azokat az elvetemült gibeai férfiakat, hogy megöljük őket, és kitakarítsuk a gonoszt Izráelből. De Benjámin fiai nem akartak hallgatni testvéreiknek, Izráel fiainak szavára,
Jdg 20:14 hanem egybegyűltek a városokból Gibeába, hogy kimenjenek harcolni Izráel fiai ellen.
Jdg 20:15 Azon a napon Benjámin fiai, akik följöttek a városokból, huszonhatezer fegyverforgató férfit számláltak Gibea lakóin kívül, akik szám szerint hétszázan voltak, mind válogatott férfiak.
Jdg 20:16 Ebből az egész népből volt hétszáz válogatott férfi, akik balkezesek voltak. Ezek a parittyával hajszálpontosan találtak, és sohasem hibáztak.
Jdg 20:17 Az izráeliek pedig, Benjámin fiain kívül, szám szerint négyszázezren voltak, fegyverforgató emberek, és mind hadakozó férfiak.
Jdg 20:18 Ekkor fölkeltek, és fölmentek Bételbe. És azt kérdezték Istentől Izráel fiai: Ki vonuljon föl közülünk elsőként, hogy megütközzék a benjáminiakkal? Az ÚR azt mondta: először Júda.
Jdg 20:19 Fölkeltek azért Izráel fiai reggel, és táborba szálltak Gibea előtt.
Jdg 20:20 Elindultak tehát Izráel férfiai Benjámin ellen, és csatarendbe álltak ellenük Gibeánál.
Jdg 20:21 Benjámin fiai is kivonultak Gibeából, és aznap huszonkétezret terítettek földre Izráel fiai közül.
Jdg 20:22 De a nép, Izráel férfiai, fölbátorodtak, és újra csatarendbe álltak ugyanazon a helyen, amelyen az előző napon sorakoztak föl.
Jdg 20:23 Fölmentek Izráel fiai, és ott sírtak az ÚR előtt egész estig, és megkérdezték az URat: Vajon harcba szálljak-e újból testvérem, Benjámin fiai ellen? Az ÚR pedig azt felelte: Vonuljatok föl ellene!
Jdg 20:24 Amikor Izráel fiai másnap fölvonultak Benjámin fiai ellen,
Jdg 20:25 kijött eléjük Benjámin Gibeából, és Izráel fiai közül még tizennyolcezer fegyverforgató embert a földre terített.
Jdg 20:26 Ekkor fölment Bételbe Izráel minden fia és az egész nép, és sírtak. Ott maradtak az ÚR színe előtt, és böjtöltek aznap egész estig, és égőáldozatot és hálaáldozatot mutattak be az ÚR színe előtt.
Jdg 20:27 És megkérdezték Izráel fiai az URat – mert ott volt abban az időben Isten szövetségének a ládája,
Jdg 20:28 és Fineás, Áron fiának, Eleázárnak a fia szolgált körülötte abban az időben –, mondván: Vajon még egyszer kivonuljak-e harcolni testvérem, Benjámin ellen, vagy pedig abbahagyjam? Az ÚR azt mondta: Vonulj ki, mert holnap kezedbe adom őket!
Jdg 20:29 Azután csapatokat állított lesbe Izráel Gibea ellen körös-körül.
Jdg 20:30 Majd fölvonultak Izráel fiai Benjámin fiai ellen harmadnapon, és felálltak Gibea ellen úgy, mint azelőtt.
Jdg 20:31 "Benjámin fiai kivonultak a nép ellen, és így elszakadtak a várostól; elkezdték a népet vágni és ölni, mint azelőtt a nyílt mezőn és a két országúton, amelyek közül az egyik Bételbe, a másik pedig Gibea felé vezet, és már megöltek mintegy harminc férfit Izráelből."
Jdg 20:32 Ekkor Benjámin fiai már ezt gondolták: Megverjük őket megint, mint először. Izráel fiai pedig azt mondták: Fussunk el az országút felé, és szakítsuk el őket a várostól!
Jdg 20:33 Ekkor Izráel fiai mind elhagyták a helyüket, és Baal-Támárnál álltak hadrendbe. A lesben álló izráeliek pedig előtörtek rejtekhelyeikből Maareh-Gebából.
Jdg 20:34 Ekkor az egész Izráelből tízezer válogatott férfi tört Gibea ellen, nekifeszültek a harcnak, de amazok észre sem vették, hogy veszedelemben forognak.
Jdg 20:35 Ilyen vereséget mért az ÚR Benjáminra Izráel előtt, és Izráel fiai azon a napon huszonötezer-egyszáz férfit pusztítottak el Benjámin kardforgató fiai közül.
Jdg 20:36 Benjámin fiai tehát látták, hogy megverik őket, mivel az izráeli férfiak csak azért engedtek hátrálva a benjáminiaknak, mert bíztak a lesben állókban, akiket Gibeánál helyeztek el.
Jdg 20:37 A lesben állók elősiettek, és betörtek Gibeába, és kardélre hányták az egész várost.
Jdg 20:38 Abban egyeztek meg Izráel férfiai a lesben állókkal, hogy azok majd erős füstfelleget bocsátanak föl a városból.
Jdg 20:39 Mikor aztán az izráeli férfiak visszafordultak harc közben, és Benjámin megkezdte az öldöklést, és leölt mintegy harminc férfit Izráelből, és már azt gondolta magában: „Bizony megverjük őket, mint az első ütközetben”,
Jdg 20:40 éppen akkor kezdett jelként fölszállni a városból a füstoszlop. Mikor aztán Benjámin hátratekintett, látta, hogy íme, a város lángja már az eget éri.
Jdg 20:41 Ekkor Izráel fiai megfordultak, Benjámin fiai pedig megrettentek, mert most látták csak, hogy rajtuk a veszedelem.
Jdg 20:42 És elfutottak Izráel férfiai elől a pusztába vivő útra. De a harc ott is utolérte őket, és a városból kijövők is ölték a városból jövőket.
Jdg 20:43 Körülvették Benjámint, üldözték őt s tiporták pihenő nélkül, egészen messze Gibeától kelet felé.
Jdg 20:44 A benjáminiak közül tizennyolcezer ember esett el, mindnyájan vitéz férfiak.
Jdg 20:45 Ekkor megfordultak, és a pusztába menekültek, Rimmón sziklájához. De az utakon még megöltek közülük ötezer embert, és azután egész Gidómig mentek utánuk, és megöltek közülük még kétezer embert.
Jdg 20:46 Összesen tehát huszonötezer benjámini esett el azon a napon, akik mindannyian kardforgató vitéz férfiak voltak.
Jdg 20:47 De hatszáz férfi más irányba fordult, és elmenekült a pusztába Rimmón kőszálához, és ott is maradt Rimmón szikláján négy hónapig.
Jdg 20:48 Az izráeli férfiak pedig visszatértek Benjámin fiai ellen, és kardélre hánytak a városokban az emberektől az állatokig mindent, amit csak találtak. Az ott lévő városokat pedig mind fölégették.
Jdg 21:1 Izráel fiai megesküdtek Micpában: Senki sem adja közülünk a leányát feleségül benjámininak.
Jdg 21:2 És a nép elment Bételbe, és ott volt egész estig Isten színe előtt, és fennhangon, nagy sírással sírt.
Jdg 21:3 Ezt mondták: Ó, URam, Izráel Istene! Miért van Izráelben, hogy ma Izráelből egy nemzetség hiányzik?
Jdg 21:4 S másnap reggel fölkelt a nép, oltárt épített ott, és egészen elégő áldozatot és hálaadó áldozatot mutatott be.
Jdg 21:5 Majd azt mondták Izráel fiai: Van-e valaki, aki nem jött föl a gyülekezetbe Izráel törzsei közül az ÚRhoz? Mert egykor nagy esküvéssel fogadták meg, hogy aki nem jön föl az ÚRhoz Micpába, az mindenképp haljon meg.
Jdg 21:6 Izráel fiai ugyanis megszánták testvérüket, Benjámint, és azt mondták: Kivágatott ma egy törzs Izráelből.
Jdg 21:7 Mit cselekedjünk azokkal, akik megmaradtak, hogy feleséget kaphassanak? Mert mi megesküdtünk az ÚRra, hogy nem adjuk nekik feleségül a leányainkat.
Jdg 21:8 Ekkor ezt mondták: Van-e valaki Izráel törzsei közül, aki nem jött föl az ÚRhoz Micpába? És íme, Jábés-Gileádból nem jött föl senki a gyülekezet táborába.
Jdg 21:9 Mert mikor számba vették a népet, kitűnt, hogy nem volt ott senki Jábés-Gileád lakosai közül.
Jdg 21:10 Ekkor elküldött a gyülekezet oda tizenkétezer harcban edzett férfit, és ezt parancsolták nekik: Menjetek el, és hányjátok kardélre Jábés-Gileád lakóit, még az asszonyokat és a gyermekeket is!
Jdg 21:11 Ezt tegyétek: minden férfit és minden olyan asszonyt, aki már férfival hált, öljetek meg.
Jdg 21:12 Találtak azonban Jábés-Gileád lakói között négyszáz szűz leányt, akik még nem ismertek férfit, nem háltak senkivel, és ezeket elvitték a táborba, Silóba, amely Kánaán földjén volt.
Jdg 21:13 És követeket küldött az egész gyülekezet, és üzent Benjámin fiainak, akik a Rimmón szikláján voltak, és békességet ígértek nekik.
Jdg 21:14 Így tért vissza abban az időben Benjámin, és nekik adták feleségül azokat, akiket meghagytak a jábés-gileádi nők közül. De így sem jutott nekik elég.
Jdg 21:15 A nép bánkódott Benjámin miatt, hogy az ÚR ilyen rést ütött Izráel törzsein.
Jdg 21:16 Akkor azt mondták a gyülekezet vénei: Mit tegyünk, hogy a többiek is feleséget kapjanak? Mert Benjáminból kipusztultak az asszonyok.
Jdg 21:17 Ezt mondták: Benjámin birtoka örökség szerint azoké, akik megmaradtak, mert nem szabad Izráelben egy törzsnek sem eltöröltetnie.
Jdg 21:18 De mi nem adhatunk nekik feleséget leányaink közül, mert így esküdtek meg Izráel fiai: Átkozott, aki feleséget ad egy benjámininak!
Jdg 21:19 Ekkor ezt mondták: Íme, az ÚRnak esztendőnként való ünnepnapja lesz most Silóban, amely északra van Bételtől, kelet felé a Bételtől Sikem felé vivő országút mellett, Lebónától pedig délre.
Jdg 21:20 Ezt parancsolták tehát Benjámin fiainak: Menjetek el, és leselkedjetek a szőlőkben.
Jdg 21:21 Ha látjátok, hogy jönnek Siló leányai, hogy táncoljanak a körtáncban, jöjjetek elő a szőlőkből, és ragadjon el magának mindenki feleséget Siló leányai közül, és menjetek el Benjámin földjére.
Jdg 21:22 Ha aztán apjuk vagy testvéreik hozzánk jönnek perelni, akkor azt mondjuk nekik: Könyörüljetek rajtuk érettünk, hiszen nem hozhattunk mindegyiknek feleséget a háborúból, és mivel nem ti adtátok nekik, most nem terhel vétek benneteket.
Jdg 21:23 Így is cselekedtek Benjámin fiai, és feleséget szereztek számuknak megfelelően a táncolók közül úgy, hogy elrabolták őket. Azután elmentek, hazatértek örökségükbe, fölépítették a városokat, és azokban laktak.
Jdg 21:24 Izráel fiai pedig eltávoztak onnan abban az időben, mindegyik a maga törzséhez és háznépéhez. Elment onnan mindenki a maga örökségébe.
Jdg 21:25 Ebben az időben nem volt király Izráelben, azért mindenki azt tette, ami jónak tűnt neki a maga szemében.
Rut 1:1 Abban az időben történt, amikor a bírák ítélkeztek az országban, hogy éhség támadt a földön. Ezért elment a júdai Betlehemből egy férfi a feleségével és két fiával, hogy Móáb mezején lakjék.
Rut 1:2 A férfi neve Elimelek volt, a feleségéé Naomi, két fiának pedig Mahlón és Kiljón volt a neve. Efrátaiak voltak, a júdai Betlehemből. El is jutottak Móáb mezejére, és ott éltek.
Rut 1:3 Azután meghalt Elimelek, Naomi férje, és ő ott maradt két fiával.
Rut 1:4 Ezek móábi leányokat vettek feleségül. Az egyiknek Orpá, a másiknak Ruth volt a neve. Mintegy tíz esztendeig laktak ott.
Rut 1:5 Meghaltak ők is mind a ketten: Mahlón és Kiljón is. Így az asszony két fia és a férje nélkül maradt.
Rut 1:6 Útra kelt azért a menyeivel, hogy hazatérjen Móáb mezejéről, mert hallotta Móáb mezején, hogy meglátogatta az ÚR a népét, és kenyeret adott nekik.
Rut 1:7 Elhagyta tehát azt a helyet, ahol élt, két menyével együtt. Így indultak útnak, hogy visszatérjenek Júda földjére.
Rut 1:8 Naomi azt mondta a két menyének: Menjetek, térjen vissza mindegyikőtök az anyja házához. Cselekedjék az ÚR irgalmasságot veletek, úgy, ahogy ti cselekedtetek a megholtakkal és énvelem!
Rut 1:9 Adja meg az ÚR nektek, hogy nyugalmat találjon mindegyikőtök a férje házában! Azután megcsókolta őket, és hangosan sírtak.
Rut 1:10 Ők azt mondták neki: Bizony mi elmegyünk veled együtt a te népedhez!
Rut 1:11 Naomi erre ezt mondta: Térjetek vissza, leányaim! Miért jönnétek velem? Hát ugyan vannak-e még fiak a méhemben, akik férjeitek lehetnének?
Rut 1:12 Térjetek vissza, leányaim! Menjetek, mert én már idősebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem, még ha ez éjjel férjhez mennék is, és szülnék is fiakat,
Rut 1:13 ugyan megvárhatnátok-e őket, amíg felnőnek? Ugyan megtartóztatnátok-e magatokat miattuk, hogy ne menjetek férjhez? Nem, édes leányaim! Mert nagyobb az én keserűségem, mint a tietek, mert elért engem az ÚR keze.
Rut 1:14 Ők pedig hangosan tovább sírtak. Majd Orpá megcsókolta az anyósát. Ruth azonban ragaszkodott hozzá.
Rut 1:15 Ő akkor azt mondta: Látod, a sógornőd visszatért népéhez és isteneihez. Térj vissza te is a sógornőd után.
Rut 1:16 Ruth pedig ezt mondta: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahova te mész, oda megyek én is, és ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.
Rut 1:17 Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem is. Bármit tegyen az ÚR velem, csak a halál választ el engem tőled!
Rut 1:18 Mikor pedig látta, hogy mindenáron vele akar menni, többet nem szólt neki.
Rut 1:19 Így mentek mindketten, amíg Betlehembe nem értek. Amikor Betlehembe érkeztek, megmozdult az egész város miattuk, és azt kérdezték: Csak nem Naomi ez?
Rut 1:20 Ő azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának, mert nagyon megkeserített engem a Mindenható.
Rut 1:21 Többedmagammal mentem el, és elárvultan hozott vissza engem az ÚR. Miért hívnátok hát engem Naominak, holott az ÚR ellenem fordult, és a Mindenható nyomorúsággal illetett engem?
Rut 1:22 Így tért vissza Naomi és vele együtt menye, a móábi Ruth Móáb mezejéről. Éppen az árpaaratás kezdetén érkeztek meg Betlehembe.
Rut 2:1 Volt Naominak egy rokona a férje után, egy jómódú, derék ember Elimelek nemzetségéből, név szerint Boáz.
Rut 2:2 Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Kérlek, hadd menjek ki a mezőre, hogy kalászokat szedegessek az után, akinek szeme előtt kedvességet találok. Ő azt mondta: Menj, édes leányom!
Rut 2:3 Elment hát, és odaérkezve szedegetett a mezőn az aratók után. Történetesen az Elimelek nemzetségéből való Boáz szántóföldjére jutott.
Rut 2:4 Boáz éppen akkor jött Betlehemből, és így szólt az aratókhoz: Az ÚR legyen veletek! Ők így válaszoltak: Áldjon meg téged az ÚR!
Rut 2:5 Majd Boáz így szólt annak a szolgájának, aki az aratók felügyelője volt: Kinek a leánya ez?
Rut 2:6 Az aratók felügyelője így felelt: Az a móábi leány ez, aki Naomival jött Móáb mezejéről.
Rut 2:7 Ő kérte: Hadd szedegessek, kérlek, és hadd tallózgassak a kévék közt az aratók után. Így jött ide, és itt maradt reggeltől fogva mindeddig. Csak éppen most pihent egy keveset a házban.
Rut 2:8 Boáz ezt mondta Ruthnak: Ugyan hallod-e, édes leányom! Ne menj szedegetni más mezőre. Ne menj el innen, hanem maradj mindenütt a szolgálóim nyomában.
Rut 2:9 Szemed legyen a mezőn, amelyet aratnak, és járj utánuk. Íme, meghagytam a szolgáknak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek.
Rut 2:10 Akkor ő arcra borult, meghajolt a földig, és ezt mondta neki: Miért vagy ilyen kedves hozzám, hogy rám tekintettél, holott én idegen vagyok?
Rut 2:11 Boáz pedig így felelt: Bizony elmondtak nekem mindent, amit anyósoddal tettél férjed halála után, hogy elhagytad apádat és anyádat és a szülőföldedet, és ahhoz a néphez jöttél, amelyet nem ismertél azelőtt.
Rut 2:12 Fizessen meg az ÚR a te tettedért, és legyen teljes a jutalmad az ÚRtól, Izráel Istenétől, akinek szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.
Rut 2:13 Ő pedig ezt mondta: Hálás vagyok kedvességedért, uram, mert megvigasztaltál engem, és szívélyesen beszéltél szolgálóddal, holott én nem a te szolgálóleányaid közül való vagyok.
Rut 2:14 Az evés idején így szólt neki Boáz: Jöjj ide, egyél a kenyérből, és mártsd falatodat az ecetes lébe. És ő leült az aratók mellé. Boáz pörkölt gabonát nyújtott neki, és evett, s jóllakott, sőt még hagyott is.
Rut 2:15 Azután felállt, hogy tovább szedegessen, és Boáz azt parancsolta szolgáinak: Hadd szedegessen a kévék között is, és meg ne pirongassátok!
Rut 2:16 Sőt húzogassatok ki neki a kévékből is, hagyogassatok el, hogy fölszedhesse, és ne dorgáljátok meg.
Rut 2:17 Így szedegetett a mezőn egész estig, és mikor kicsépelte, amit szedegetett, majdnem egy efa árpa lett belőle.
Rut 2:18 Akkor fölvette, bement a városba, és megmutatta anyósának, amit szedegetett. Azután elővette és odaadta neki, amit meghagyott, miután jóllakott.
Rut 2:19 Erre azt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél ma, hol munkálkodtál? Áldott legyen, aki rád tekintett. És ő elbeszélte anyósának, hogy kinél munkálkodott. Azt mondta: Annak a férfinak a neve, akinél ma munkálkodtam, Boáz.
Rut 2:20 Ekkor Naomi így szólt a menyéhez: Áldja meg őt az ÚR, aki nem vonta meg irgalmasságát az élőktől és a holtaktól! Ezután azt mondta neki Naomi: Közeli rokonunk az a férfi, a legközelebbi rokonaink közül való.
Rut 2:21 Akkor a móábi Ruth így szólt: Még azt is mondta nekem: Menj mindenütt a munkásaim után, amíg csak be nem fejezik nálam az egész aratást.
Rut 2:22 Naomi azt mondta menyének, Ruthnak: Jól teszed, édes leányom, hogy az ő szolgálóival jársz, így nem fognak téged háborgatni más mezőn.
Rut 2:23 Így járt ő mindenütt Boáz szolgálói után, szedegetve, míg az árpa és a búza aratása be nem fejeződött. És az anyósánál lakott.
Rut 3:1 Egyszer azt mondta neki Naomi, az anyósa: Édes leányom! Ne keressek-e neked nyugodalmat, hogy jól legyen dolgod?
Rut 3:2 Hát nem rokonunk-e Boáz, akinek szolgálóival voltál? Íme, ő ma éjjel árpát szór a szérűn.
Rut 3:3 Azért fürödj meg, kend meg magadat, vedd föl a legszebb ruhádat, és menj le a szérűre. De ne mutatkozz addig a férfi előtt, amíg be nem fejezi az evést és az ivást.
Rut 3:4 Majd ha lefekszik, jegyezd meg azt a helyet, ahol nyugszik, menj oda, hajtsd föl a takarót a lábánál, és feküdj oda. Ő majd megmondja neked, mit cselekedjél.
Rut 3:5 Ruth ezt mondta neki: Mindazt, amit tanácsolsz, megteszem.
Rut 3:6 Lement hát a szérűre, és mindent úgy tett, ahogy anyósa tanácsolta.
Rut 3:7 Boáz evett, ivott, és vidám kedve támadt. Majd elment, hogy lefeküdjék az asztag mellett. Ruth erre titkon odament, felhajtotta lábánál a takarót, és oda lefeküdt.
Rut 3:8 Éjféltájban történt, hogy fölriadt a férfi, és megfordult. S íme: egy asszony fekszik a lábánál!
Rut 3:9 Megkérdezte: Ki vagy te? Ő azt mondta: Ruth vagyok, a te szolgálód. Terítsd hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon.
Rut 3:10 Ő így válaszolt: Áldjon meg az ÚR téged, édes leányom! Szeretetedet most még jobban megmutattad, mint előbb, mivel nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.
Rut 3:11 Ne félj hát, édes leányom! Mindent megteszek neked, amit mondasz. Mert mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy.
Rut 3:12 Való igaz, hogy közeli rokon vagyok, de van nálam még közelebbi rokon is.
Rut 3:13 Ma éjjel aludj itt, s majd reggel, ha ő vállalja a rokoni kötelezettségét, jó, váltson meg téged. Ha pedig nem akar téged megváltani, akkor én váltalak meg. Él az ÚR! Aludj azért itt reggelig.
Rut 3:14 Így hát ott nyugodott az ő lábánál reggelig, és fölkelt oly korán, mielőtt az ember fölismerhetné a másik embert. Boáz ugyanis megparancsolta: Meg ne tudja senki, hogy ez az asszony a szérűn járt.
Rut 3:15 Majd ezt mondta: Add ide a nagy kendődet, amely rajtad van, és tartsd ide. Ő odatartotta. Boáz pedig hat mérő árpát mért bele, és föladta a hátára, ő pedig bement vele a városba.
Rut 3:16 Elment az anyósához, aki megkérdezte: Hogy vagy, édes leányom? Erre elbeszélt neki mindent, amit az a férfi cselekedett vele.
Rut 3:17 És azt mondta: Ezt a hat mérő árpát adta nekem, így szólván: Ne menj üres kézzel anyósodhoz!
Rut 3:18 Naomi így válaszolt: Légy veszteg, leányom, míg megtudod, hogyan dől el a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi, amíg véghez nem viszi a dolgot még ma.
Rut 4:1 Boáz pedig odament a városkapuhoz, és ott leült. És íme, arra ment az a legközelebbi rokon, akiről Boáz beszélt, és ezt mondta neki: Gyere csak, ülj ide, atyámfia. És az odament és leült.
Rut 4:2 Ekkor ő maga mellé vett tíz férfit a város vénei közül, és ezt mondta: Üljetek ide! Erre azok leültek.
Rut 4:3 Ekkor Boáz így szólt a legközelebbi rokonhoz: Azt a darab szántóföldet, amely a mi atyánk fiáé, Elimeleké volt, eladja Naomi, aki hazajött Móáb mezejéről.
Rut 4:4 Én pedig gondoltam, hogy tudomásodra hozom, és megmondom: Vedd meg az itt ülők előtt és népem vénei előtt. Ha megváltod, váltsd meg. De ha nem váltod meg, jelentsd ki előttem, hogy tudjam. Mert rajtad kívül nincs, aki megválthatná, és utánad én következem. Ő így felelt: Megváltom.
Rut 4:5 Boáz erre azt mondta: Amely napon megveszed a szántóföldet Naomi kezéből, akkor a móábi Ruthot, a meghaltnak feleségét is el kell venned, hogy fenntartsd a megholtnak nevét az örökségében.
Rut 4:6 Erre a legközelebbi rokon ezt felelte: Nem válthatom meg magamnak, mert akkor a magam örökségét elveszítem. Váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem válthatom ezt meg.
Rut 4:7 Régen az volt a szokás Izráelben a vagyonmegváltás vagy csere alkalmával, hogy a dolog megerősítésére a férfi lehúzta a saruját, és odaadta felebarátjának. Ez volt az átruházás módja Izráelben.
Rut 4:8 Ezért a legközelebbi rokon azt mondta Boáznak: Vedd meg magadnak! És lehúzta a saruját.
Rut 4:9 Boáz ekkor így szólt a vénekhez és az egész néphez: Ti vagytok ma a tanúim, hogy megvettem mindent Naomi kezéből, ami Elimeleké volt, és mindent, ami Kiljóné és Mahlóné volt.
Rut 4:10 Sőt a móábi Ruthot, Mahlón feleségét is feleségül vettem, hogy fenntartsam nevét a megholtnak az örökségében, és ne vesszen ki a megholtnak neve az ő rokonságából és az ő lakóhelyének kapujából. Tanúim vagytok ma.
Rut 4:11 Erre az egész nép, amely a kapunál volt, és a vének kijelentették: Tanúk vagyunk! Tegye az ÚR azt az asszonyt, aki a házadba megy, olyanná, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izráel házát. Gyűjts vagyont Efrátában, és szerezz nevet Betlehemben.
Rut 4:12 Házad legyen olyan, mint Pérec háza, akit Támár szült Júdának, attól az utódodtól, akit az ÚR ad majd neked ettől az asszonytól.
Rut 4:13 Elvette tehát Boáz Ruthot, és az a felesége lett. És bement hozzá, és megadta az ÚR, hogy fogant méhében, és fiút szült.
Rut 4:14 Akkor azt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az ÚR, aki ma nem engedte meg, hogy rokoni támasz nélkül maradj. Legyen híres az ő neve Izráelben!
Rut 4:15 Legyen ő lelked megvidámítója és vénséged istápolója, mert menyed szülte őt, az, aki szeret téged, és aki többet ér neked hét fiúnál.
Rut 4:16 Ekkor megfogta Naomi a gyermeket, ölébe vette, és dajkája lett neki.
Rut 4:17 A szomszédasszonyok pedig nevet adtak neki, és azt mondták: Fia született Naominak. És elnevezte Óbédnak. Ő az apja Isainak, Dávid apjának.
Rut 4:18 Ezek Pérec utódai: Pérec nemzette Hecrónt,
Rut 4:19 Hecrón nemzette Rámot, Rám nemzette Ammínádábot.
Rut 4:20 Ammínádáb nemzette Nahsónt, Nahsón nemzette Szalmónt.
Rut 4:21 Szalmón nemzette Boázt, és Boáz nemzette Óbédot.
Rut 4:22 Óbéd nemzette Isait, Isai pedig nemzette Dávidot.
1Sa 1:1 "Volt egy Rámátaim-Cófimból, az Efraim hegyvidékéről való ember, név szerint Elkána; efrátai volt, Jeróhámnak a fia, aki Elihú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf fia."
1Sa 1:2 Két felesége volt: az egyiket Annának, a másikat pedig Peninnának hívták. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem.
1Sa 1:3 Ez az ember esztendőnként fölment a városából, hogy imádkozzék, és áldozatot mutasson be a Seregek URának Silóban. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás volt az ÚR papja.
1Sa 1:4 Valahányszor Elkána áldozott, Peninnának, a feleségének és minden fiának és leányának áldozati részt adott.
1Sa 1:5 Annának pedig kétakkora részt adott, mivel Annát igen szerette. De az ÚR bezárta az ő méhét.
1Sa 1:6 Vetélytársa ezért igen bosszantotta Annát, hogy fölingerelje, mivel az ÚR bezárta méhét.
1Sa 1:7 Így történt ez esztendőről esztendőre. Valahányszor fölment az ÚR házába, ezzel bosszantotta. Ő pedig sírt, és semmit sem evett.
1Sa 1:8 Ekkor azt mondta a férje, Elkána: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Mi felett bánkódsz a szívedben? Hát nem többet érek-e én neked tíz fiúnál?
1Sa 1:9 Miután ettek és ittak Silóban, Anna fölkelt, Éli pap pedig az ÚR templomában az ajtófélfánál ült a székében.
1Sa 1:10 Az asszony lelkében elkeseredve könyörgött az ÚRnak, és igen sírt.
1Sa 1:11 És fogadást tett, és ezt mondta: Seregek URa! Ha megtekinted szolgálóleányod nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgálóleányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgálóleányodnak, én őt egész életére az ÚRnak ajánlom, és soha nem érinti borotva a fejét.
1Sa 1:12 Mivel pedig hosszasan imádkozott az ÚR előtt, Éli figyelte a száját.
1Sa 1:13 És mivel Anna szívében könyörgött, csak ajka mozgott, szava pedig nem volt hallható, Éli azt gondolta, hogy részeg.
1Sa 1:14 Ezért azt mondta neki Éli: Meddig tart még a részegséged? Távolítsd el magadtól az italt.
1Sa 1:15 Anna pedig így felelt: Nem, uram! Bánatos lelkű asszony vagyok én. Sem bort, sem részegítő italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az ÚR előtt.
1Sa 1:16 Ne tartsd a te szolgálóleányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességéből szóltam mind ez idáig.
1Sa 1:17 Éli így felelt neki: Eredj el békességgel, és Izráel Istene teljesítse kérésedet, amit tőle kértél.
1Sa 1:18 "Ő pedig ezt mondta: Legyen kedves előtted a szolgálóleányod! És elment az asszony a maga útjára; evett, és arca többé nem volt szomorú."
1Sa 1:19 Majd reggel fölkeltek, és miután imádkoztak az ÚR előtt, visszatértek, elmentek haza Rámába. És ismerte Elkána a feleségét, Annát, és az ÚR megemlékezett róla.
1Sa 1:20 Az történt egy idő múlva, hogy várandós lett Anna, fiút szült, és Sámuelnek nevezte, mert azt mondta: Az ÚRtól kértem őt.
1Sa 1:21 És mikor fölment az a férfi, Elkána és egész háza népe, hogy bemutassa az ÚRnak esztendőnként való áldozatát és fogadását,
1Sa 1:22 Anna nem ment föl, hanem azt mondta férjének: Mihelyt a gyermeket elválasztom, fölviszem, hogy az ÚR előtt megjelenjen, és ott maradjon örökké.
1Sa 1:23 Férje, Elkána azt felelte neki: Tégy úgy, ahogy jónak látod, maradj itthon, míg elválasztod. Csak az ÚR teljesítse be a beszédét! Otthon maradt azért az asszony, és szoptatta gyermekét, amíg el nem választotta.
1Sa 1:24 Miután elválasztotta, fölvitte magával egy hároméves bikával, egy efa liszttel és egy tömlő borral együtt, és bevitte az ÚR házába, Silóba. A gyermek pedig még igen kicsi volt.
1Sa 1:25 És levágták a bikát, és a gyermeket Élihez vitték.
1Sa 1:26 Ő pedig ezt mondta: Ó, uram! Él a te lelked, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted, és egykor könyörgött az ÚRhoz.
1Sa 1:27 Ezért a fiúért könyörögtem, és az ÚR megadta kérésemet, amit tőle kértem.
1Sa 1:28 Most azért az ÚRnak szentelem őt. Legyen egész életére az ÚRnak szentelve! És imádkoztak ott az ÚRhoz.
1Sa 2:1 Anna így imádkozott: Örvend szívem az ÚRban, fölemelte szarvamat az ÚR. Fölnyílt a szám ellenségeim ellen, mert szabadításodnak örvendezek!
1Sa 2:2 Senki sincs olyan szent, mint az ÚR, sőt rajtad kívül senki sincs. Nincsen olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.
1Sa 2:3 Ne szóljatok kevélyen, olyan kevélyen. Szátokból ne jöjjön ki kérkedő szó, mert mindentudó Isten az ÚR, és a tetteket ő ítéli meg.
1Sa 2:4 Az erős kézíjasokat összetöri, és a roskadozókat erővel övezi föl.
1Sa 2:5 A jóllakottak elszegődnek kenyérért, az éhezők pedig nem éheznek többé, s míg a magtalan hét gyermeket szül, a sokgyermekes megfogyatkozik.
1Sa 2:6 Az ÚR öl és elevenít, sírba visz, és visszahoz.
1Sa 2:7 Az ÚR szegénnyé tesz, és meggazdagít, megaláz és fölmagasztal.
1Sa 2:8 Fölemeli a porból a szegényt, és a sárból kihozza a szűkölködőt, hogy a hatalmasok mellé ültesse, és a dicsőség székét adja nekik. Mert az ÚRéi a föld oszlopai, és rájuk helyezte a földkerekséget.
1Sa 2:9 Híveinek lábát megoltalmazza, de az istentelenek a sötétségben némulnak el. Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert.
1Sa 2:10 Az ÚR megrontja azokat, akik versengenek vele, mennydörög fölöttük az égben. Megítéli az ÚR a föld határait, királyának pedig hatalmat ad, és fölemeli fölkentjének szarvát!
1Sa 2:11 Ezután Elkána hazament Rámába. A gyermek pedig az ÚR szolgája lett Éli pap előtt.
1Sa 2:12 Éli fiai azonban gonosz emberek voltak, nem ismerték az URat.
1Sa 2:13 A papok szokása a néppel szemben az volt, hogy ha valaki áldozatot mutatott be, eljött a pap szolgája, amikor a húst főzték, és a háromágú villácska a kezében volt.
1Sa 2:14 Beleszúrt vele a serpenyőbe, üstbe, fazékba vagy más edénybe, és mindazt, amit a villácskával kihúzott, magának vette el a pap. Így cselekedtek egész Izráel népével, mikor odamentek Silóba.
1Sa 2:15 Mielőtt a kövérjét feláldozták volna, eljött a pap szolgája, és azt mondta az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tőled főtt húst, hanem csak nyerset.
1Sa 2:16 És ha az az ember azt mondta neki: „Hadd áldozzam meg először a kövérjét, azután vedd el, amit lelked kíván”, akkor azt mondták: Semmiképpen sem, hanem most add ide, mert ha nem, erővel elveszem!
1Sa 2:17 Igen nagy volt tehát az ifjak bűne az ÚR előtt, mert az emberek megutálták az ÚR áldozatát.
1Sa 2:18 Sámuel pedig, mint gyermek, gyolcs éfóddal körülövezve szolgált az ÚRnak.
1Sa 2:19 Anyja kicsiny felsőruhát csinált neki és fölvitte neki évről évre, amikor férjével fölment az esztendőnkénti áldozat bemutatására.
1Sa 2:20 És megáldotta Éli Elkánát és feleségét, és ezt mondta: Adjon neked az ÚR magzatot ettől az asszonytól a helyett, akiért könyörgött, és akit felajánlott az ÚRnak. Azután hazamentek.
1Sa 2:21 És meglátogatta az ÚR Annát, aki fogant a méhében, és három fiút és két leányt szült. A gyermek Sámuel pedig az ÚRnál nevelkedett föl.
1Sa 2:22 Éli már igen öreg volt. Meghallotta mindazt, amit a fiai cselekszenek egész Izráellel, és hogy az asszonyokkal hálnak, akik a gyülekezet sátrának bejárata előtt szolgálnak.
1Sa 2:23 Azt mondta nekik: Miért csináltok ilyeneket? Mert hallom gonosz cselekedeteiteket az egész néptől.
1Sa 2:24 Ne tegyétek, fiaim! Nem jó hír az, amelyet hallok. Vétkessé teszitek az ÚR népét.
1Sa 2:25 Ha ember embertársa ellen vétkezik, megítéli őt Isten. De ha az ÚR ellen vétkezik az ember, ki lehetne érette közbenjáró? De nem hallgattak apjuk szavára, mivel az ÚR el akarta veszíteni őket.
1Sa 2:26 A gyermek Sámuel pedig egyre növekedett, és kedves volt mind az ÚR, mind az emberek előtt.
1Sa 2:27 Azután eljött Isten embere Élihez, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Nem jelentettem-e ki magamat atyád házának, midőn Egyiptomban, a fáraó házában voltak?
1Sa 2:28 Papnak választottam őt magamnak Izráel minden nemzetsége közül, hogy áldozzon az oltáromon, hogy füstölőszert füstölögtessen, hogy az éfódot viselje előttem. Atyád házára bíztam Izráel fiainak minden tűzáldozatát.
1Sa 2:29 Miért tapossátok lábbal véresáldozatomat és ételáldozatomat, amelyet e hajlék számára rendeltem? Többre becsülöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hizlaljátok az én népem, Izráel minden áldozatának javával?!
1Sa 2:30 Azért így szól az ÚR, Izráel Istene: Jóllehet megmondtam, hogy a te házad és atyád háza mindörökké előttem jár, de most mégis azt mondja az ÚR: távol legyen tőlem, mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban engem megutálnak, megutáltatnak.
1Sa 2:31 Íme, olyan napok jönnek, hogy megtöröm erődet és atyád házának erejét, és nem lesz öreg ember a házadban.
1Sa 2:32 Majd meglátod Isten hajlékának romlását a sok jó helyett, amit tettem volna Izráellel. Bizony nem lesz öreg ember a házadban soha.
1Sa 2:33 Mindazáltal nem fogok mindenkit kiirtani oltárom mellől teérted, hogy epesszem a szemedet és gyötörjem a lelkedet. De házad többsége férfikora delén hal meg.
1Sa 2:34 Az legyen előtted a jel, ami két fiadon, Hofnin és Fineáson bekövetkezik, hogy egy napon halnak meg mind a ketten.
1Sa 2:35 De támasztok majd magamnak hűséges papot, aki kedvem és akaratom szerint cselekszik. Maradandó házat építek neki, és mindig az én fölkentem előtt fog járni.
1Sa 2:36 És aki megmarad házad népéből, eljön, hogy leboruljon előtte egy ezüstpénzecskéért és egy darab kenyérért, és ezt mondja: Fogadj föl engem a papi tisztségek egyikébe, hogy ehessem egy falat kenyeret!
1Sa 3:1 A gyermek Sámuel pedig Éli felügyelete alatt szolgálta az URat. Abban az időben igen ritkán volt az ÚRnak kijelentése, nem volt gyakran látomás.
1Sa 3:2 Egyszer az történt, hogy Éli a szokott helyén aludt. Szeme pedig homályosodni kezdett, és alig látott.
1Sa 3:3 Isten mécsesét még nem oltották el, és Sámuel az ÚR templomában feküdt, ahol Isten ládája volt.
1Sa 3:4 Az ÚR szólította Sámuelt, ő pedig így felelt: Itt vagyok!
1Sa 3:5 Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Itt vagyok, mert hívtál engem. Ő pedig így felelt: Nem hívtalak, menj vissza, és feküdj le. Elment azért, és lefeküdt.
1Sa 3:6 Az ÚR azonban ismét szólította: Sámuel! Ő pedig fölkelt, Élihez ment, és azt mondta: Itt vagyok, mert hívtál. Ő így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le.
1Sa 3:7 Sámuel pedig még nem ismerte az URat, mert az ÚR még nem jelentette ki neki beszédét.
1Sa 3:8 Harmadszor is szólította az ÚR Sámuelt. Ő pedig fölkelt, Élihez ment, és azt mondta: Itt vagyok, mert hívtál. Akkor értette meg Éli, hogy az ÚR hívja a gyermeket.
1Sa 3:9 Ezért azt mondta Sámuelnek: Menj el, feküdj le, és ha újból szólítanak téged, mondd ezt: Szólj, URam, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére.
1Sa 3:10 Akkor eljött az ÚR, odaállt és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Erre ő így válaszolt: Szólj, mert hallja a te szolgád!
1Sa 3:11 Az ÚR azt mondta Sámuelnek: Íme, én olyan dolgot cselekszem Izráelben, melyet ha valaki meghall, mindkét füle belecsendül.
1Sa 3:12 Azon a napon véghezviszem Élin mindazt, amit kijelentettem háza népe ellen, elkezdem és be is végezem.
1Sa 3:13 Mert megjelentettem neki, hogy elítélem az ő házát mindörökre az álnokság miatt, amelyről jól tudta, hogy azzal fiai utálatossá teszik magukat, és mégsem akadályozta meg őket.
1Sa 3:14 Ezért megesküdtem Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el házának álnoksága, sem véres-, sem ételáldozattal.
1Sa 3:15 Sámuel pedig egész reggelig aludt, és akkor kinyitotta az ÚR házának ajtajait. De nem merte megjelenteni Élinek a látomást.
1Sa 3:16 Éli azonban szólította őt, és azt mondta neki: Fiam, Sámuel! Ő pedig így felelt: Itt vagyok!
1Sa 3:17 Éli megkérdezte: Mi az, amit mondott neked? Ne titkold el előlem! Azt cselekedje veled Isten és más hasonlót is, ha elhallgatsz előttem csak egy szót is abból, amit mondott neked!
1Sa 3:18 Elmondott azért neki Sámuel mindent, és semmit sem hallgatott el. Éli pedig ezt mondta: Ő az ÚR, cselekedjék úgy, ahogy jónak látja.
1Sa 3:19 Sámuel pedig fölnövekedett, és az ÚR vele volt, és semmit sem hagyott a földre hullani beszédéből.
1Sa 3:20 És megtudta egész Izráel Dántól Beérsebáig, hogy az ÚR prófétájául rendelte Sámuelt.
1Sa 3:21 És az ÚR újból kezdett megjelenni Silóban azután, hogy kijelentette magát Sámuelnek Silóban az ÚR beszéde által.
1Sa 4:1 Így jutott el Sámuel beszéde egész Izráelhez. És kiment Izráel a filiszteusok ellen harcolni, és tábort ütöttek Eben-Háézernél, a filiszteusok pedig Afékban vertek tábort.
1Sa 4:2 Majd csatarendbe álltak a filiszteusok Izráel ellen, és megütköztek, és megverték Izráelt, és levágtak a harcmezőn mintegy négyezer embert.
1Sa 4:3 Amikor a nép visszatért a táborba, azt mondták Izráel vénei: Vajon miért vert meg minket ma az ÚR a filiszteusok által? Hozzuk el magunkhoz az ÚR szövetségládáját Silóból, hogy jöjjön közénk, és szabadítson meg ellenségeink kezéből!
1Sa 4:4 Elküldött tehát a nép Silóba, és elhozták onnan a Seregek URának szövetségládáját, aki a kerúbok fölött ül. Ott volt Éli két fia, Hofni és Fineás is Isten szövetségládájával.
1Sa 4:5 Mikor az ÚR szövetségládája a táborba érkezett, egész Izráel olyan nagy rivalgásban tört ki, hogy megrendült a föld.
1Sa 4:6 Mikor pedig meghallották a filiszteusok a rivalgás hangját, azt mondták: Micsoda nagy rivalgás hangja ez a héberek táborában? És mikor megtudták, hogy az ÚR ládája érkezett a táborba,
1Sa 4:7 félelem szállta meg a filiszteusokat, és azt mondták: Isten jött a táborba! Azt mondták: Jaj nekünk, mert nem történt ilyen soha ezelőtt.
1Sa 4:8 Jaj nekünk! Kicsoda szabadít meg minket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki mindenféle csapással sújtotta Egyiptomot a pusztában.
1Sa 4:9 Legyetek bátrak, és legyetek férfiak, filiszteusok, hogy ne kelljen szolgálnotok a hébereknek, mint ahogy ők szolgáltak nektek. Azért legyetek férfiak, és harcoljatok!
1Sa 4:10 Megütköztek tehát a filiszteusok, és Izráel vereséget szenvedett, és mindenki a sátrába menekült. A vereség oly nagy volt, hogy Izráelből harmincezer gyalogos hullott el.
1Sa 4:11 Isten ládáját is elvették, és meghalt Élinek mindkét fia, Hofni és Fineás.
1Sa 4:12 Akkor elszaladt a harcból egy ember a Benjámin nemzetségéből, és Silóba ment még aznap, ruháit megszaggatta, és port hintett a fejére.
1Sa 4:13 Amikor odaért, Éli a székében ült, és az útfélen várakozott, mert szíve aggódott Isten ládájáért. Amikor odaért az az ember, hogy elmondja a hírt a városban, az egész város jajveszékelni kezdett.
1Sa 4:14 Éli meghallotta a kiáltás hangját, és ezt kérdezte: Micsoda nagy zajongás ez? Az az ember pedig sietve odament, és elmondta Élinek.
1Sa 4:15 Éli pedig kilencvennyolc esztendős volt, és szeme annyira meghomályosodott, hogy már nem is látott.
1Sa 4:16 Ez az ember azt mondta Élinek: A harcból jövök, a harcból menekültem meg ma. Éli azt kérdezte: Mi történt, fiam?
1Sa 4:17 A követ így felelt: Izráel megfutamodott a filiszteusok előtt, és igen nagy veszteség lett a népben. Két fiad, Hofni és Fineás is meghalt, és Isten ládáját is elvették.
1Sa 4:18 Amikor Isten ládáját említette, Éli hátraesett a székről a kapufélfának, és nyakát szegve meghalt, mert immár öreg és elnehezedett ember volt. És ő negyven esztendeig ítélt Izráel fölött.
1Sa 4:19 Menye pedig, Fineás felesége, várandós volt. Amikor meghallotta a hírt, hogy Isten ládáját elvették, és apósa meg a férje meghalt, térdre esett, és megszült, mert meglepték a fájdalmak.
1Sa 4:20 Amikor elalélt, azt mondták a mellette állók: Ne félj, mert fiút szültél! De ő nem felelt, és nem figyelt oda.
1Sa 4:21 A gyermeket Íkábódnak nevezte el, ami ezt jelenti: Odavan Izráel dicsősége. Mert elvétetett az Isten ládája, és odalett az ő apósa és a férje.
1Sa 4:22 És ismét ezt mondta: Odavan Izráel dicsősége, mert elvették Isten ládáját.
1Sa 5:1 A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját, és elvitték Eben-Háézerből Asdódba.
1Sa 5:2 Ott pedig a filiszteusok Isten ládáját bevitték Dágón templomába és Dágón mellé helyezték el.
1Sa 5:3 Amikor az asdódiak másnap korán fölkeltek, íme, Dágón arccal a földre esve volt az ÚR ládája előtt. Akkor fölvették Dágónt, és ismét a helyére állították.
1Sa 5:4 Mikor pedig másnap korán reggel fölkeltek, íme, Dágón ismét leesett arccal a földre az ÚR ládája előtt, és feje és két kézfeje letörve a küszöbön volt, csak a dereka maradt meg.
1Sa 5:5 Ezért Dágón papjai és mindazok, akik Dágón templomába járnak, nem lépnek Dágón küszöbére Asdódban mindmáig.
1Sa 5:6 Ezután az ÚR keze az asdódiakra nehezedett, és pusztította őket: Asdódot és határait fekélyekkel verte meg.
1Sa 5:7 Mikor azért látták az asdódiak, hogy így van a dolog, azt mondták: Ne maradjon nálunk Izráel Istenének ládája, mert reánk és Dágónra, a mi istenünkre nehezedett az ő keze.
1Sa 5:8 Üzentek tehát, és összegyűjtötték a filiszteusok minden fejedelmét, és azt mondták: Mit csináljunk Izráel Istenének ládájával? Azok pedig így feleltek: Gátba kell vinni Izráel Istenének a ládáját. El is vitték oda Izráel Istenének ládáját.
1Sa 5:9 Amikor azonban odavitték, az ÚR keze igen nagy rémületére lett a városnak: megverte a város apraját és nagyját, és fekélyek támadtak rajtuk.
1Sa 5:10 Ezért Ekrónba küldték Isten ládáját. Amikor Ekrónba jutott Isten ládája, felzúdultak az ekróniak, és azt mondták: Reánk hozták Izráel Istenének ládáját, hogy megöljön bennünket és népünket.
1Sa 5:11 Azért üzentek értük, és összegyűjtötték a filiszteusok minden fejedelmét, és azt mondták: Küldjétek el Izráel Istenének ládáját, hogy térjen vissza a helyére, és ne öljön meg minket népünkkel együtt. Mert halálos rémület támadt az egész városban, igen súlyosan nehezedett rájuk Isten keze.
1Sa 5:12 És azokat az embereket, akik nem haltak meg, fekélyekkel sújtotta annyira, hogy a város jajkiáltása felhatott az égig.
1Sa 6:1 Az ÚR ládája hét hónapig volt a filisz teusok földjén.
1Sa 6:2 Akkor hívatták a filiszteusok a papokat és jövendőmondókat, és megkérdezték: Mit tegyünk az ÚR ládájával? Mondjátok meg nekünk, hogyan juttassuk vissza a helyére?
1Sa 6:3 Ők pedig így feleltek: Ha elkülditek Izráel Istenének ládáját, ne küldjétek azt üresen, hanem jóvátételi ajándékot is küldjetek vele. Akkor meggyógyultok, és megtudjátok, miért nem távozik el a keze rólatok.
1Sa 6:4 "Erre azt kérdezték: Micsoda jóvátételi ajándékot kell adnunk? Ők pedig így feleltek: A filiszteusok fejedelmeinek száma szerint öt fekély formájú aranyat és öt aranyegeret; mert ugyanaz a csapás sújt mindenkit a fejedelmeitekkel együtt."
1Sa 6:5 Csináljátok meg azért fekélyeitek és a földet pusztító egereitek képmását, és így adjatok dicsőséget Izráel Istenének, akkor talán nem nehezedik a keze úgy rátok és istenetekre és földetekre.
1Sa 6:6 Miért keményítenétek meg a szíveteket, ahogy Egyiptom és a fáraó megkeményítették a szívüket? Nem úgy volt-e, hogy amint megmutatta rajtuk a hatalmát, elbocsátotta őket, és elmehettek?
1Sa 6:7 "Készítsetek azért egy új szekeret és két borjas tehenet, melyeken még nem volt járom; fogjátok be a szekérbe a teheneket, borjaikat pedig vigyétek el tőlük haza."
1Sa 6:8 Vegyétek az ÚR ládáját, és tegyétek a szekérre. Az aranyholmit pedig, melyeket jóvátételi ajándékul adtok, tegyétek egy ládikóba az oldalára, és bocsássátok el, hadd menjen!
1Sa 6:9 Azután figyeljetek: ha a saját határa felé vivő úton, Bétsemes felé tart, akkor ő szerezte nekünk ezt a nagy bajt. Ha pedig nem, akkor megtudjuk, hogy nem az ő keze sújtott minket, hanem csak véletlen volt az, ami velünk történt.
1Sa 6:10 Úgy cselekedtek tehát az emberek. Vettek két borjas tehenet, és befogták a szekérbe, borjaikat pedig bezárták otthon.
1Sa 6:11 Föltették az ÚR ládáját a szekérre és a ládikót az aranyegerekkel és fekélyeiknek képmásával.
1Sa 6:12 "A tehenek pedig egyenesen a Bétsemes felé vivő úton mentek; csakis azon az egyetlen úton haladtak, folytonosan bőgve, és se jobbra, se balra nem tértek le. A filiszteusok fejedelmei pedig utánuk mentek Bétsemes határáig."
1Sa 6:13 A bétsemesbeliek éppen búzát arattak a völgyben. Föltekintettek, megpillantották a ládát, és örvendeztek, hogy látják.
1Sa 6:14 A szekér pedig eljutott a Bétsemesből való Jehósua mezejére, és ott megállt. Ott pedig volt egy nagy kő. És fölvagdosták a szekér fáját, és a teheneket feláldozták az ÚRnak egészen elégő áldozatul.
1Sa 6:15 Akkor a léviták levették az ÚR ládáját és a ládikót, amely mellette volt az aranyholmikkal, és a nagy kőre helyezték. A bétsemesi emberek pedig azon a napon egészen elégő áldozatot és véresáldozatot mutattak be az ÚRnak.
1Sa 6:16 Amikor látta ezt a filiszteusok öt fejedelme, visszatértek Ekrónba azon a napon.
1Sa 6:17 Az aranyfekélyek pedig, amelyeket a filiszteusok jóvátételi ajándékul hoztak az ÚRnak, ezek: egyet Asdódért, egyet Gázáért, egyet Askelónért, egyet Gátért, egyet Ekrónért.
1Sa 6:18 Aranyegér pedig annyi volt, amennyi a filiszteusok öt fejedelme alá tartozó város, a kerített városok a kerítetlen falvakkal együtt. És bizonyság erre mindmáig az a nagy kő, amely ott áll a bétsemesi Jehósua mezején, és amelyre az ÚR ládáját helyezték.
1Sa 6:19 És megvert az ÚR a bétsemesbeliek közül némelyeket, mivel beletekintettek az ÚR ládájába. Mégpedig ötvenezer-hetven embert. És a nép gyászolt, hogy az ÚR ilyen nagy csapással sújtotta őket.
1Sa 6:20 Azért ezt mondták a bétsemesiek: Ki állhat meg az ÚR előtt, e szent Isten színe előtt? És a láda kihez megy el mitőlünk?
1Sa 6:21 Akkor követeket küldtek Kirjat-Jeárim lakosaihoz ezzel az üzenettel: A filiszteusok visszaküldték az ÚR ládáját, jöjjetek, és vigyétek el magatokhoz!
1Sa 7:1 Erre elmentek a kirjat-jeárim-beliek, és fölvitték az ÚR ládáját, és bevitték Abinádáb házába, amely a dombon volt. Fiát, Eleázárt pedig az ÚR ládájának őrzésére rendelték.
1Sa 7:2 Attól fogva, hogy a ládát KirjatJeárimban hagyták, sok idő telt el, tudniillik húsz esztendő. És Izráelnek egész háza sóhajtozott az ÚR után.
1Sa 7:3 Sámuel pedig így szólt Izráel egész házához: Ha teljes szívetekből megtértek az ÚRhoz, és eltávolítjátok magatok közül az idegen isteneket és Astartékat, és szíveteket elkészítitek az ÚRnak, és csak neki szolgáltok, akkor megszabadít benneteket a filiszteusok kezéből.
1Sa 7:4 Elhányták azért Izráel fiai a bálványokat és Astartékat, és csak az ÚRnak szolgáltak.
1Sa 7:5 Akkor Sámuel ezt mondta: Gyűjtsétek össze Izráel egész népét Micpába, és imádkozni fogok értetek az ÚRhoz.
1Sa 7:6 Összegyűltek azért Micpában, vizet merítettek, és kiöntötték az ÚR előtt. Böjtöltek azon a napon, és így szóltak: Vétkeztünk az ÚR ellen! Sámuel pedig bíráskodott Izráel fiain Micpában.
1Sa 7:7 Mikor pedig a filiszteusok meghallották, hogy Izráel fiai összegyűltek Micpában, felvonultak a filiszteusok fejedelmei Izráel ellen. Amikor meghallották ezt Izráel fiai, megrémültek a filiszteusoktól.
1Sa 7:8 Ezt mondták Sámuelnek: Ne szűnj meg könyörögni értünk az ÚRhoz, a mi Istenünkhöz, hogy szabadítson meg minket a filiszteusok kezéből!
1Sa 7:9 Vett azért Sámuel egy szopós bárányt és feláldozta egészen elégő áldozatul az ÚRnak. És fohászkodott Sámuel Izráelért az ÚRhoz, és az ÚR meghallgatta őt.
1Sa 7:10 Mialatt Sámuel az égőáldozatot végezte, eljöttek a filiszteusok, hogy megütközzenek Izráellel. Az ÚR azonban hatalmas mennydörgést támasztott azon a napon a filiszteusok fölött, és annyira megzavarta őket, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől.
1Sa 7:11 Akkor kijöttek Izráel emberei Micpából, üldözték a filiszteusokat, és verték őket egészen Bétkáron túl.
1Sa 7:12 Sámuel pedig vett egy követ, felállította Micpa és Sén között, és elnevezte EbenHáézernek, mivel azt mondta: Mindeddig megsegített minket az ÚR!
1Sa 7:13 A filiszteusok olyan megaláztatást szenvedtek el, hogy nem mentek többé Izráel határára. Az ÚR keze sújtotta őket Sámuel egész életében.
1Sa 7:14 Izráel visszavette a városokat, amelyeket a filiszteusok elvettek tőle, Ekróntól fogva Gátig, és azok határát megszabadította Izráel a filiszteusok kezéből. Így lett béke Izráel és az emóriak között.
1Sa 7:15 Sámuel pedig egész életében Izráel bírája volt.
1Sa 7:16 Esztendőnként bejárta Bételt, Gilgált és Micpát, és bíráskodott Izráelben ezeken a helyeken.
1Sa 7:17 De mindig visszatért Rámába, mert ott volt a háza, és ott is bíráskodott Izráelnek, és ott oltárt is épített az ÚRnak.
1Sa 8:1 Amikor megöregedett Sámuel, fiait tették bírává Izráel fölött.
1Sa 8:2 Elsőszülött fiának Jóél volt a neve, a másodiknak Abijjá. Beérsebában bíráskodtak.
1Sa 8:3 De fiai nem az ő útján jártak, hanem telhetetlenek voltak, ajándékot fogadtak el, és elfordították az igaz ítéletet.
1Sa 8:4 Összegyűlt azért Izráel összes véne, és elmentek Sámuelhez Rámába.
1Sa 8:5 Azt mondták neki: Íme, megöregedtél, és fiaid nem a te utadon járnak. Most tehát tégy valakit királyunkká, hogy ő ítéljen fölöttünk, amint minden népnél szokás.
1Sa 8:6 De Sámuelnek nem tetszett ez a beszéd, hogy azt mondták: Adj nekünk királyt, hogy ő bíráskodjon fölöttünk. És az ÚRhoz könyörgött.
1Sa 8:7 Az ÚR azt mondta Sámuelnek: Fogadd el a nép szavát mindenben, amit mondanak, mert nem téged vetettek meg, hanem engem, hogy ne uralkodjam fölöttük.
1Sa 8:8 Veled is úgy tesznek, mint ahogy velem cselekedtek attól a naptól kezdve, amelyen kihoztam őket Egyiptomból, mindmáig: elhagytak, és idegen isteneknek szolgáltak.
1Sa 8:9 Most azért hallgass a szavukra, de tégy ellenük bizonyságot, és add tudtukra a király jogait, aki uralkodni fog fölöttük.
1Sa 8:10 Ekkor Sámuel elmondta az ÚR minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle.
1Sa 8:11 Azt mondta: A királynak, aki uralkodni fog fölöttetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi, és harci szekereihez meg lovasaihoz sorozza be őket, és futnak harci szekere előtt.
1Sa 8:12 Parancsnokokká teszi őket ezer ember fölött, és hadnagyokká ötven ember fölött. Velük szántatja meg barázdáit, és velük végezteti aratását, általuk készítteti hadi szerszá mait és harci szekereihez az eszközöket.
1Sa 8:13 Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőnek, szakácsnőnek és sütőasszonynak.
1Sa 8:14 Elveszi a legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajfakertjeiteket, és szolgáinak adja.
1Sa 8:15 Veteményeitekből és szőlőitekből tizedet szed, és főbb embereinek meg hivatalnokainak adja.
1Sa 8:16 Elveszi szolgáitokat, szolgálóleányaitokat, legszebb ifjaitokat és még a szamaraitokat is, és a maga dolgát végezteti velük.
1Sa 8:17 Jószágotokból tizedet szed, ti pedig szolgái lesztek.
1Sa 8:18 Akkor majd panaszkodni fogtok királyotok miatt, akit magatok választottatok, de az ÚR nem fog meghallgatni benneteket.
1Sa 8:19 A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és azt mondta: Nem, király legyen fölöttünk!
1Sa 8:20 Mi is úgy legyünk, mint a többi nép, hogy a királyunk bíráskodik fölöttünk is, előttünk jár, és vezeti harcainkat.
1Sa 8:21 Sámuel végighallgatta a nép beszédét, és elmondta az ÚRnak.
1Sa 8:22 Az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a szavukra, és adj nekik királyt! És Sámuel ezt mondta Izráel férfiainak: Menjetek haza, mindenki a maga városába!
1Sa 9:1 Volt egy ember Benjámin nemzetségéből, akinek a neve Kís volt, Abiél fia, aki Cerór fia, aki Bekórat fia, aki Afíah fia, aki Benjámin házából való volt. Igen tehetős ember volt.
1Sa 9:2 Annak volt egy Saul nevű fia, igen szép ifjú. Senki sem volt nála szebb Izráel fiai közül. Egy fejjel magasabb volt az egész népnél.
1Sa 9:3 Egyszer elvesztek Kísnek, Saul apjának a szamarai. Azt mondta Kís a fiának, Saulnak: Végy magad mellé egy szolgát, kelj föl és menj el, keresd meg a szamarakat.
1Sa 9:4 Bejárták az Efraim hegységét, és bejárták Sálisá földjét, de ott sem találták meg. Majd bejárták Saalim földjét, de nem voltak ott sem. Végül bejárták Benjámin földjét, de nem találták meg.
1Sa 9:5 Amikor Cúf földjére jutottak, azt mondta Saul a vele levő szolgának: Gyere, térjünk vissza, nehogy apám, elvetve a szamarak gondját, miattunk aggódjék.
1Sa 9:6 De ő így felelt neki: Íme, Isten embere most ebben a városban van, és az az ember tiszteletben áll. Mindaz, amit mond, beteljesedik. Most tehát menjünk oda, talán meg tudja mondani nekünk is, hogy melyik úton menjünk.
1Sa 9:7 Saul ezt mondta a szolgájának: Elmehetünk oda, de mit vigyünk annak az embernek? Hiszen a kenyér elfogyott a tarisznyánkból, és nincsen mit vinnünk ajándékba Isten emberének. Mi van nálunk?
1Sa 9:8 A szolga pedig ezt felelte Saulnak: Íme, van nálam egy negyed ezüstsékel, odaadom ezt Isten emberének, hogy adjon nekünk útbaigazítást.
1Sa 9:9 Azelőtt Izráelben azt mondták, amikor valaki elment Istent megkérdezni: Gyertek, menjünk el a látóhoz. Mert akit most prófétának neveznek, azt régen látónak hívták.
1Sa 9:10 Saul ezt mondta a szolgájának: Helyesen beszélsz. Gyere, menjünk el! Elmentek tehát abba a városba, ahol Isten embere volt.
1Sa 9:11 Amint pedig a domboldalon fölfelé mentek a városba, leányokkal találkoztak, akik vizet meríteni jöttek ki, és megkérdezték tőlük: Itt van-e a látó?
1Sa 9:12 Ők így feleltek nekik: Igen, éppen itt van, csak siess, mert ma érkezett a városba, hiszen ma áldozati lakomája lesz a népnek a magaslaton.
1Sa 9:13 Ha bementek a városba, azonnal megtaláljátok, mielőtt fölmenne a hegyre, hogy egyék. Mert a nép addig nem eszik, amíg ő el nem jön, mivel a véresáldozatot ő áldja meg, és csak azután esznek a meghívottak. Azért csak menjetek föl, mert most ott fogjátok őt találni!
1Sa 9:14 Fölmentek tehát a városba. Éppen a városba értek, amikor jött kifelé Sámuel velük szemben, hogy fölmenjen a hegyre.
1Sa 9:15 Az ÚR pedig azt jelentette ki Sámuel fülébe egy nappal azelőtt, hogy Saul eljött:
1Sa 9:16 Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert Benjámin földjéről. Kend fel őt népem, Izráel fejedelméül, mert ő szabadítja meg népemet a filiszteusok kezéből. Mert rátekintettem népem nyomorúságára, mivel kiáltásuk felhatott hozzám.
1Sa 9:17 Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, így szólt neki az ÚR: Íme, ez az az ember, akiről azt mondtam neked, hogy ő fog uralkodni népem fölött.
1Sa 9:18 Saul pedig Sámuelhez lépett a kapu alatt, és megkérdezte: Mondd meg nekem, hol van itt a látó háza?
1Sa 9:19 Sámuel pedig így felelt Saulnak: Én vagyok az a látó. Menj föl előttem a hegyre, és egyetek ma velem, reggel pedig elbocsátalak, és megmondom neked azt is, ami szívedet nyomja.
1Sa 9:20 A szamarak miatt pedig, melyek három napja elvesztek, ne aggódjál, mert megtalálták azokat. Különben is kié mindaz, ami becses Izráel népében? Hát nem a tied és atyád egész házáé?!
1Sa 9:21 Saul azonban így felelt: Hát nem benjámini vagyok-e én, Izráel legkisebb törzséből való? És az én nemzetségem nem a legkisebb-e Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért beszélsz hát így hozzám?
1Sa 9:22 Akkor Sámuel megfogta Sault és a szolgáját, bevezette őket az étkezőhelyre, és nekik adta a főhelyet a meghívottak között, akik mintegy harmincan voltak.
1Sa 9:23 Sámuel odaszólt a szakácsnak: Hozd elő azt a darabot, amelyet odaadtam neked, és amelyről azt mondtam, hogy tedd félre.
1Sa 9:24 Akkor a szakács felhozta a combot és ami hozzávaló volt, és Saul elé tette. Sámuel pedig ezt mondta: Íme, a félretett rész, vedd magad elé, és egyél, mert erre az alkalomra tették félre azt számodra, amikorra meghívtam a népet. És Saul együtt evett azon a napon Sámuellel.
1Sa 9:25 Majd lementek a hegyről a városba, és a ház emeletén beszélgetett Sámuel Saullal.
1Sa 9:26 De korán fölkeltek. Az történt ugyanis, hogy hajnalhasadáskor Sámuel így kiáltott Saulnak a ház emeletén: Kelj föl, el akarlak bocsátani téged! Ekkor fölkelt Saul, és kimentek kettesben az utcára.
1Sa 9:27 Mikor pedig leértek a város végére, Sámuel ezt mondta Saulnak: Mondd meg a szolgádnak, hogy kerüljön elénk. Az eléjük került. Te pedig most állj meg, hogy elmondjam neked Isten beszédét.
1Sa 10:1 Akkor elővette Sámuel az olajos szelencét, töltött belőle Saul fejére, megcsókolta őt, és ezt mondta: Hát nem kent-e föl téged az ÚR az ő öröksége fejedelmévé?
1Sa 10:2 Amikor most elmész tőlem, két emberrel fogsz találkozni Ráhel sírja mellett, Benjámin határában, Celcahnál. Ők azt mondják majd neked: Megtalálták a szamarakat, amelyeknek keresésére indultál. Apád elvetette már a szamarak gondját, miattad aggódik, és ezt mondta: Mit tegyek a fiamért?
1Sa 10:3 Amikor továbbmész onnan, a Tábór tölgyfájához érkezel, és három ember fog találkozni veled, akik Istenhez mennek föl Bételbe. Az egyik három kecskegidát visz, a másik három egész kenyeret, a harmadik egy tömlő bort.
1Sa 10:4 "Békességgel köszöntenek, és két kenyeret adnak neked; te pedig fogadd el azokat tőlük."
1Sa 10:5 "Azután eljutsz Isten halmára, ahol a filiszteusok őrségei vannak. Mikor pedig bemész oda a városba, egy csapat prófétával fogsz találkozni, akik a hegyről jönnek le; lant, dob, fuvola és citera lesz náluk, ők maguk pedig prófétálnak."
1Sa 10:6 Akkor az ÚR lelke rád fog szállni, velük együtt fogsz prófétálni, és más emberré leszel.
1Sa 10:7 Mikor pedig mindezek a jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mindazt, amire módot találsz, mert veled lesz az Isten.
1Sa 10:8 Most hát menj le előttem Gilgálba, és íme, én majd lemegyek hozzád, hogy égőáldozatot mutassak be, és hálaáldozatot áldozzam. Hét napig várakozzál, míg hozzád érkezem, és akkor tudtodra adom, hogy mit kell tenned.
1Sa 10:9 "S amint megfordult, hogy Sámueltől eltávozzék, Isten megváltoztatta a szívét; és beteljesedtek rajta mindazok a jelek azon a napon."
1Sa 10:10 Mert mikor odaértek a halomhoz, íme, próféták serege jött vele szembe, és Isten lelke reászállt, és velük együtt prófétált.
1Sa 10:11 Mindazok, akik azelőtt ismerték, amikor látták, hogy íme, a prófétákkal együtt prófétál, azt mondták egymás között: Mi lelte Kís fiát? Hát Saul is a próféták között van?
1Sa 10:12 És egyikőjük megszólalt: Vajon kicsoda a próféták atyja? Azért lett szólásmondássá: Hát már Saul is a próféták között van?
1Sa 10:13 És mikor befejezte a prófétálást, fölment a magaslatra.
1Sa 10:14 Saul nagybátyja pedig megkérdezte őt és a szolgáját: Hol jártatok? Ő azt felelte: A szamarakat kerestük, de mivel sehol sem láttuk, Sámuelhez mentünk.
1Sa 10:15 Akkor így szólt Saulhoz a nagybátyja: Ugyan, mondd el nekem, mit mondott nektek Sámuel!
1Sa 10:16 Saul azt felelte nagybátyjának: Világosan megmondta nekünk, hogy megtalálták a szamarakat. De amit a királyságról mondott, azt nem mondta el neki.
1Sa 10:17 Ezután Sámuel összehívta a népet az ÚRhoz Micpába.
1Sa 10:18 Ezt mondta Izráel fiainak: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Én hoztam ki Izráelt Egyiptomból, és én szabadítottalak meg benneteket az egyiptomiak kezéből és mindazoknak az országoknak a kezéből, amelyek sanyargattak titeket.
1Sa 10:19 Ti pedig most elvetettétek Isteneteket, aki megszabadított minden bajotokból és nyomorúságotokból, és azt mondtátok neki: Adj királyt nekünk! Most hát álljatok az ÚR színe elé törzsenként és nemzetségenként.
1Sa 10:20 És amikor Sámuel fölvonultatta Izráel valamennyi törzsét, a sorsvetés Benjámin törzsére esett.
1Sa 10:21 Akkor fölvonultatta Benjámin törzsét nemzetségenként, és a sors a Matri nemzetségére esett. Majd Kís fiára, Saulra esett a sors, de amikor keresték, nem találták meg.
1Sa 10:22 Ekkor megkérdezték ismét az URat: Vajon csakugyan eljön-e ide az az ember? És az ÚR azt felelte: Íme, ő elrejtőzött a holmik közé.
1Sa 10:23 Akkor odafutottak, és előhozták onnan. Amikor a nép közé állt, egy fejjel kimagaslott az egész nép közül.
1Sa 10:24 Sámuel azt mondta a népnek: Látjátok, kit választott az ÚR? Nincsen hozzá hasonló az egész nép között! Ekkor fölkiáltott az egész nép, és azt mondta: Éljen a király!
1Sa 10:25 Sámuel pedig kihirdette a nép előtt a király jogait, beírta egy könyvbe, és letette az ÚR elé. Majd elbocsátotta az egész népet, mindenkit a maga házához.
1Sa 10:26 Azután Saul is elment haza Gibeába, és vele mentek azok a vitézek, akiknek szívét Isten erre indította.
1Sa 10:27 Néhány kaján ember azonban azt mondta: Ugyan mit segíthet ez rajtunk? És megvetették őt, és ajándékot sem vittek neki. Ő azonban úgy tett, mintha semmit sem hallott volna.
1Sa 11:1 Azután fölvonult az ammóni Náhás, és tábort ütött Jábés-Gileáddal szemben. De Jábés lakói azt mondták Náhásnak: Köss velünk szövetséget, és szolgálni fogunk neked!
1Sa 11:2 Az ammóni Náhás ezt felelte nekik: Csak akkor kötök szövetséget veletek, ha kivághatom mindnyájatok jobb szemét, hogy egész Izráelre gyalázatot hozzak ezzel.
1Sa 11:3 Jábés vénei pedig ezt mondták neki: Adj nekünk hét nap haladékot, hogy követeket küldjünk Izráel egész területére. Ha senki sem jön segítségünkre, akkor kimegyünk hozzád.
1Sa 11:4 Akkor elmentek a követek Saulhoz Gibeába, és elmondták a történteket a nép füle hallatára. Erre az egész közösség hangosan sírni kezdett.
1Sa 11:5 Saul pedig éppen a mezőről jött az ökrei után, s megkérdezte: Mi történt a néppel, hogy így sírnak? És elmondták neki a jábésbeliek beszédeit.
1Sa 11:6 Amikor hallotta e beszédeket, Isten lelke Saulra szállt, és nagy haragra lobbant.
1Sa 11:7 Vett egy pár ökröt, földarabolta azokat, és a követek által elküldte Izráel egész területére, e szavakkal: Aki nem vonul hadba Saul és Sámuel nyomában, annak ökreivel így cselekszenek! Az ÚR rettegést bocsátott a népre, és kivonultak mind egy szálig.
1Sa 11:8 Amikor Bezekben megszámlálta őket, Izráel fiai háromszázezren voltak, a júdabeliek pedig harmincezren.
1Sa 11:9 Akkor ezt mondták a követeknek, akik hozzájuk érkeztek: Így szóljatok a jábés-gileádiaknak: Holnap, amikor már melegen tűz a nap, megszabadultok. Erre elmentek a követek, megmondták ezt a jábésbelieknek, ők pedig örvendeztek.
1Sa 11:10 Aztán a jábésiek azt üzenték az ellenségnek: Holnap kimegyünk hozzátok, és úgy cselekedhettek velünk, ahogy jónak látjátok.
1Sa 11:11 Másnap pedig Saul három seregre osztotta a hadinépet, és kora hajnalban a táborra ütöttek, és vágták az ammóniakat mindaddig, amíg a nap kezdett melegen tűzni. Akik pedig megmaradtak, úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt.
1Sa 11:12 Akkor a nép azt mondta Sámuelnek: Ki volt az, aki azt mondta: Csak nem Saul fog rajtunk uralkodni?! Adjátok elő ezeket a férfiakat, hogy megöljük őket!
1Sa 11:13 Saul azonban ezt felelte: Senkit sem szabad megölni a mai napon, mert ma szerzett szabadulást az ÚR Izráelnek.
1Sa 11:14 Sámuel pedig ezt mondta a népnek: Gyertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot.
1Sa 11:15 Erre az egész nép elment Gilgálba, és ott Gilgálban királlyá választották Sault az ÚR előtt. Majd hálaáldozatot mutattak be ott az ÚRnak, és nagyon örvendezett ott Saul minden izráeli férfival együtt.
1Sa 12:1 Akkor ezt mondta Sámuel egész Izráelnek: Íme, meghallgattam a szavatokat mindenben, amit nekem mondtatok, és királyt választottam nektek.
1Sa 12:2 Most íme, a király előttetek jár. Én pedig megöregedtem és megőszültem, és a fiaim, íme, köztetek vannak, és én is előttetek jártam ifjúságomtól fogva mind a mai napig.
1Sa 12:3 Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az ÚR előtt és az ő fölkentje előtt: kinek vettem el ökrét, és kinek vettem el szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitől fogadtam el ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak? Visszaadom nektek.
1Sa 12:4 Ők pedig így feleltek: Nem csaltál meg, nem sanyargattál bennünket, és senkitől sem fogadtál el semmit.
1Sa 12:5 Ő ezt mondta nekik: Tanú az ÚR veletek együtt, és tanú az ő fölkentje is ezen a napon, hogy semmit sem találtatok kezemben! Ők pedig ezt felelték: Tanúk vagyunk!
1Sa 12:6 Akkor Sámuel ezt mondta a népnek: Igen, az ÚR rendelte Mózest és Áront, és ő hozta ki atyáitokat Egyiptom földjéről!
1Sa 12:7 Most tehát álljatok elő, hadd perlekedjem veletek az ÚR színe előtt az ÚR minden igaz tettéért, amelyet veletek és atyáitokkal cselekedett.
1Sa 12:8 Amikor Jákób Egyiptomba jutott, atyáitok az ÚRhoz kiáltottak, és az ÚR elküldte Mózest és Áront, akik kihozták atyáitokat Egyiptomból, és letelepítették ezen a helyen.
1Sa 12:9 De ők elfelejtették az URat, az ő Istenüket, azért adta őket Siserának, Hácór serege vezérének a kezébe, és a filiszteusok kezébe és Móáb királyának a kezébe, és azok harcoltak is ellenük.
1Sa 12:10 Akkor így kiáltottak az ÚRhoz: Vétkeztünk, mert elhagytuk az URat, és a Baaloknak és Astartéknak szolgáltunk. De most szabadíts meg minket ellenségeink kezéből, és neked fogunk szolgálni.
1Sa 12:11 Akkor elküldte az ÚR Jerubbaalt és Bédánt és Jeftét és Sámuelt, és megszabadított titeket a körülöttetek lévő ellenségeitek kezéből, és biztonságban lakhattatok.
1Sa 12:12 De mikor láttátok, hogy Náhás, az Ammón fiainak királya ellenetek jön, ezt mondtátok nekem: Nem! Hanem király uralkodjék fölöttünk! Holott csak a ti Istenetek, az ÚR a ti királyotok.
1Sa 12:13 Most azért itt van a király, akit ti választottatok, akit ti kértetek. Íme, az ÚR királyt adott nektek.
1Sa 12:14 "Bárcsak az URat félnétek, és neki szolgálnátok, szavára hallgatnátok, és az ÚR parancsa ellen nem lennétek engedetlenek; és mind ti, mind pedig a király, aki fölöttetek uralkodik, az URat, a ti Isteneteket követnétek!"
1Sa 12:15 Ha pedig nem hallgattok az ÚR szavára, és az ÚR szavával szemben engedetlenek lesztek, az ÚR keze ellenetek fordul, ahogy atyáitok ellen fordult.
1Sa 12:16 Most azért álljatok elő, és lássátok meg, milyen nagy dolgokat visz véghez az ÚR szemetek előtt.
1Sa 12:17 Hát nem a búzaaratás ideje van-e most? Kiáltani fogok az ÚRhoz, és ő mennydörgést és esőt fog adni, hogy megtudjátok és meglássátok, milyen nagy a gonoszságotok az ÚR szemében, amelyet elkövettetek, amikor királyt kértetek magatoknak.
1Sa 12:18 És az ÚRhoz kiáltott Sámuel, és az ÚR mennydörgést és esőt adott azon a napon. Ekkor az egész népet nagy félelem fogta el az ÚR miatt és Sámuel miatt.
1Sa 12:19 És így szólt az egész nép Sámuelhez: Könyörögj szolgáidért Istenedhez, az ÚRhoz, hogy ne haljunk meg, mert minden bűnünket csak tetéztük azzal a bűnnel, hogy királyt kértünk magunknak.
1Sa 12:20 Sámuel ezt mondta a népnek: Ne féljetek! Ti ugyan mind e gonoszságot elkövettétek, de azért most ne térjetek el az ÚRtól, hanem szolgáljatok az ÚRnak teljes szívetekből.
1Sa 12:21 Ne térjetek el a hiábavalóságok után, amelyek nem használnak, meg sem szabadíthatnak, mert semmik azok.
1Sa 12:22 Mert nem hagyja el az ÚR a népét az ő nagy nevéért. Mert tetszett az ÚRnak, hogy a saját népévé tegyen titeket.
1Sa 12:23 Sőt tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az ÚR ellen, és felhagyjak az érettetek való könyörgéssel, hanem inkább tanítani foglak titeket a jó és egyenes útra.
1Sa 12:24 Csak féljétek az URat, és hűségesen, teljes szívetekből szolgáljatok neki. Mert látjátok, milyen nagy dolgot cselekedett veletek.
1Sa 12:25 Ha pedig gonoszságban jártok, elvesztek királyotokkal együtt.
1Sa 13:1 Egy éve volt király Saul, és már két esztendeje uralkodott Izráel fölött,
1Sa 13:2 amikor kiválasztott magának Izráelből háromezer embert. Ebből kétezer Saullal volt Mikmászban és Bétel hegyvidékén, ezer pedig Jónátánnal volt Gebában, Benjámin városában. A nép többi részét pedig elbocsátotta, mindenkit a maga hajlékába.
1Sa 13:3 És Jónátán megverte a filiszteusok előőrsét, amely Gebában volt, és meghallották ezt a filiszteusok. Saul pedig megfúvatta a trombitát az egész országban, ezt mondva: Hallják meg a héberek!
1Sa 13:4 És meghallotta egész Izráel a hírt, hogy megverte Saul a filiszteusok előőrsét, és gyűlöletessé vált Izráel a filiszteusok előtt. A nép pedig egybegyűlt Saul mellé Gilgálba.
1Sa 13:5 Összegyűltek a filiszteusok is, hogy Izráel ellen harcoljanak: harmincezer szekér és hatezer lovas volt együtt, a nép pedig olyan sok volt, mint a tenger partján a homok. Feljöttek, és tábort ütöttek Mikmásznál, Bét-Áventől keletre.
1Sa 13:6 Amikor látták Izráel férfiai, hogy bajban vannak, mert a hadinépet szorongatják, elrejtőzött a nép a barlangokba, a bokrok és a kősziklák közé, a sziklahasadékokba és a vermekbe.
1Sa 13:7 És a héberek közül egyesek átkeltek a Jordánon Gád és Gileád földjére. Saul pedig még Gilgálban volt, és az egész vele lévő nép rettegett.
1Sa 13:8 Azután hét napig várakoztak, a Sámuel által meghagyott ideig, de Sámuel nem jött el Gilgálba, a nép pedig elszéledt mellőle.
1Sa 13:9 Akkor azt mondta Saul: Hozzátok ide az égőáldozatot és a hálaáldozatokat. És égőáldozatot mutatott be.
1Sa 13:10 Amikor elvégezte az égőáldozatot, íme, megérkezett Sámuel, Saul pedig elébe ment, hogy köszöntse.
1Sa 13:11 Sámuel ezt mondta: Mit tettél? Saul így felelt: Amikor láttam, hogy a nép széledezni kezd mellőlem, és te nem jöttél el a meghagyott időre, a filiszteusok pedig összegyűltek már Mikmászban,
1Sa 13:12 azt mondtam, mindjárt reám törnek a filiszteusok Gilgálban, és én még nem imádkoztam az ÚR színe előtt. Ezért nekibátorodtam, és bemutattam az égőáldozatot.
1Sa 13:13 Ekkor azt mondta Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél. Nem tartottad meg az ÚRnak, a te Istenednek parancsolatát, amelyet neked parancsolt, pedig most mindörökre megerősítette volna az ÚR a királyságodat Izráel fölött.
1Sa 13:14 Most azonban királyságod nem lesz állandó. Keresett az ÚR magának szíve szerint való embert, akit az ő népe fölé fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, amit az ÚR parancsolt neked.
1Sa 13:15 Fölkelt ezután Sámuel, és elment Gilgálból Benjámin városába, Gibeába. És Saul megszámlálta a körülötte található népet, mintegy hatszáz embert.
1Sa 13:16 Saul és fia, Jónátán és a velük levő nép Benjámin városában, Gebában tartózkodott, a filiszteusok pedig Mikmásznál táboroztak.
1Sa 13:17 Akkor kivált a filiszteusok táborából három csapat. Az egyik csapat az Ofrá irányába vivő úton Súál földje felé tartott.
1Sa 13:18 A másik csapat a Béthórón felé vivő útra fordult. A harmadik pedig a határ felé vivő útra fordult, mely a Cebóím völgyén át a puszta felé tart.
1Sa 13:19 Kovácsot pedig egész Izráel földjén nem lehetett találni, mert a filiszteusok azt mondták: Ne csinálhassanak a héberek szablyát vagy dárdát!
1Sa 13:20 És egész Izráelnek a filiszteusokhoz kellett mennie, hogy megélesíttessék kapájukat, ekevasukat, fejszéjüket és sarlójukat,
1Sa 13:21 ha megtompultak a kapák, az ekevasak, a háromágú villák és a fejszék, vagy ha ki kellett egyenesíteni az ösztökéjüket.
1Sa 13:22 Ezért az ütközet napján az egész népnél, amely Saullal és Jónátánnal volt, sem kard, sem dárda nem volt található, hanem csak Saulnál és fiánál, Jónátánnál.
1Sa 13:23 És a filiszteusok előőrse Mikmász szorosáig nyomult előre.
1Sa 14:1 És történt egy napon, hogy Jónátán, Saul fia azt mondta fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át a filiszteusok előőrséhez, amely odaát van. Apjának azonban nem szólt róla.
1Sa 14:2 Saul pedig Gibea határában, Migrón mezején, a gránátalmafa alatt időzött. Mintegy hatszáz főnyi ember volt vele,
1Sa 14:3 és Ahijjá is, aki Silóban az éfódot viselte, Ahitúbnak, Íkábód testvérének, Fineás fiának a fia, aki az ÚR papjának, Élinek volt a fia. A hadinép sem tudta, hogy Jónátán eltávozott.
1Sa 14:4 A szoros két oldalán pedig, amelyen Jónátán át akart menni a filiszteusok előőrséhez, innen és túl is volt egy sziklaszirt. Az egyiknek Bócéc, a másiknak pedig Szenne volt a neve.
1Sa 14:5 Az egyik sziklacsúcs északra volt, Mikmásszal szemben, a másik pedig délre, Gebával szemben.
1Sa 14:6 Jónátán azt mondta fegyverhordozójának: Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez, talán tenni fog valamit értünk az ÚR, mert az ÚR előtt nincs akadály, hogy sok vagy kevés ember által szerezzen szabadulást.
1Sa 14:7 Fegyverhordozója így felelt neki: Tégy mindent a szíved szerint. Indulj el, íme, én veled leszek kívánságod szerint.
1Sa 14:8 Jónátán pedig azt mondta: Rajta, menjünk föl ezekhez az emberekhez, és mutassuk meg nekik magunkat.
1Sa 14:9 Ha azt mondják nekünk: „Várjatok, míg odaérkezünk hozzátok”, akkor álljunk meg a helyünkön, és ne menjünk föl hozzájuk.
1Sa 14:10 Ha azonban azt mondják: „Gyertek csak föl mihozzánk”, akkor menjünk föl, mert a kezünkbe adta őket az ÚR. Ez legyen számunkra a jel.
1Sa 14:11 Mikor pedig megmutatták magukat mindketten a filiszteusok előőrsének, azt mondták a filiszteusok: Nézd csak, a héberek előjöttek a barlangokból, ahova elrejtőztek.
1Sa 14:12 És néhányan az előőrs tagjai közül azt mondták Jónátánnak és a fegyverhordozójának: Gyertek föl hozzánk, mondunk nektek valamit! Ekkor azt mondta Jónátán a fegyverhordozójának: Gyere föl utánam, mert az ÚR Izráel kezébe adta őket!
1Sa 14:13 És fölmászott Jónátán négykézláb, és utána a fegyverhordozója is. Hullottak a filiszteusok Jónátán előtt, és fegyverhordozója is sokat megölt a nyomában.
1Sa 14:14 Így történt az első ütközet, melyben Jónátán és fegyverhordozója mintegy húsz embert ölt meg egy hold szántóföldnek fél barázda hossznyi területén.
1Sa 14:15 Erre riadalom támadt a táborban, a harcmezőn és az egész nép között. Az előőrs és a portyázó sereg is megrémült. A föld megrendült, mert Isten rettegést támasztott.
1Sa 14:16 Amikor Saul őrei Benjámin városából, Gibeából meglátták, hogy a sokaság elszéled, és ide-oda hullámzik,
1Sa 14:17 azt mondta Saul a vele levő hadinépnek: Vegyétek számba a népet, és nézzetek utána, hogy ki ment el közülünk. Amikor számba vették, íme, Jónátán és a fegyverhordozója nem volt ott.
1Sa 14:18 Ekkor Saul azt mondta Ahijjának: Hozd elő Isten ládáját. Mert Isten ládája akkor Izráel fiainál volt.
1Sa 14:19 Amíg Saul a pappal beszélt, a filiszteusok táborában mind nagyobb lett a zaj. Akkor Saul azt mondta a papnak: Hagyd abba, amit elkezdtél!
1Sa 14:20 Ekkor hadba szólította Saul az egész hadinépet, amely vele volt, és elmentek az ütközetre, ahol azok már egymás ellen fordultak, és igen nagy volt a zűrzavar.
1Sa 14:21 És azok a héberek, akik korábban a filiszteusokkal voltak, s velük együtt jöttek föl a táborba, és körülöttük voltak, azok is Izráel népéhez csatlakoztak, amely Saul és Jónátán mellett volt.
1Sa 14:22 És Izráelnek mindazon férfiai is, akik elrejtőztek Efraim hegyvidékén, amikor meghallották, hogy a filiszteusok menekülnek, üldözni kezdték őket a harcban.
1Sa 14:23 És megsegítette az ÚR Izráelt azon a napon. A harc pedig BétÁvenen túl terjedt.
1Sa 14:24 Izráel népe igen el volt csigázva azon a napon, mert Saul esküvel kényszerítette a népet, ezt mondva: Átkozott az, aki estig enni merészel, míg bosszút nem állok ellenségeimen! Ezért nem evett semmit sem a nép.
1Sa 14:25 Majd az egész nép eljutott egy erdőbe, ahol méz volt a föld színén.
1Sa 14:26 Mikor pedig a hadinép beért az erdőbe, jóllehet folyt a méz, mégsem emelte senki sem a szájához a kezét, mert félt az eskü miatt.
1Sa 14:27 Jónátán azonban nem hallotta, hogy apja megeskette a népet, ezért kinyújtotta a kezében levő botot, bemártotta a lépes mézbe, a szájához emelte, és felvidult a szeme.
1Sa 14:28 Ekkor valaki a nép közül azt mondta neki: Apád ünnepélyesen így eskette meg a népet: Átkozott mindenki, aki ma enni merészel! És emiatt olyan kimerült a nép.
1Sa 14:29 Jónátán erre azt felelte: Apám bajba viszi az országot. Nézzétek, mennyire felvidult a szemem, hogy kóstoltam egy kicsit ebből a mézből.
1Sa 14:30 Hát még ha a nép egy jót evett volna ma az ellenségeinél talált zsákmányából! Nem nagyobb lett volna-e akkor a filiszteusok veresége?
1Sa 14:31 És megverték azon a napon a filiszteusokat Mikmásztól Ajjálónig. A nép pedig nagyon kimerült.
1Sa 14:32 Ekkor a nép a zsákmányra vetette magát, fogták a juhokat, az ökröket és a borjúkat, megölték a földön, és vérükkel együtt ették meg azokat.
1Sa 14:33 Akkor jelentették ezt Saulnak, hogy íme, vétkezik a nép az ÚR ellen, mert vérrel együtt eszik a húst. Ő azt mondta: Hűtlenül cselekedtek. Ezért gördítsetek ide hozzám egy nagy követ.
1Sa 14:34 Majd Saul így folytatta: Menjetek el mindenfelé a nép közé, és mondjátok meg nekik, hogy mindenki hozza ide hozzám a maga ökrét és a maga juhát! Itt vágjátok le és egyétek meg, és nem fogtok vétkezni az ÚR ellen azzal, hogy vérrel együtt eszitek a húst. Akkor elhozta a nép, mindenki kézzel vezetve a maga ökrét azon az éjjelen, és ott vágták le.
1Sa 14:35 Saul pedig oltárt épített az ÚRnak. Ez volt az első oltár, amelyet az ÚRnak épített.
1Sa 14:36 Ezután Saul azt mondta: Törjünk rá ma éjjel a filiszteusokra, és fosszuk ki őket virradatig, és senkit se hagyjunk meg közülük! Ők pedig azt felelték: Tégy úgy, ahogy jónak látod! De a pap ezt mondta: Járuljunk előbb Isten elé.
1Sa 14:37 És Saul megkérdezte Istent: Rátörjek-e a filiszteusokra? Izráel kezébe adod-e őket? De ő nem felelt neki azon a napon.
1Sa 14:38 Azért ezt mondta Saul: Gyertek ide mindnyájan, ti, a nép oszlopai, hogy megtudjátok és meglássátok, hogy mi volt ez a bűn ma.
1Sa 14:39 Mert él az ÚR, Izráel szabadítója, hogy ha a fiam, Jónátán volna is, aki tette, meg kell halnia! De senki sem felelt neki az egész népből.
1Sa 14:40 Akkor ezt mondta egész Izráelnek: Ti legyetek az egyik oldalon, én pedig Jónátán fiammal a másik oldalon. A nép így válaszolt Saulnak: Tégy úgy, ahogy jónak látod!
1Sa 14:41 Ekkor Saul ezt mondta az ÚRnak, Izráel Istenének: Szolgáltass igazságot! És a sorsvetés Jónátánra és Saulra esett, a nép pedig megmenekült.
1Sa 14:42 Majd ezt mondta Saul: Vessetek sorsot köztem és fiam, Jónátán között. És Jónátánra esett a sorsvetés.
1Sa 14:43 Akkor ezt mondta Saul Jónátánnak: Mondd meg nekem, mit tettél. Jónátán pedig elbeszélte neki, s ezt mondta: A kezemben levő bot végével megkóstoltam egy keveset a mézből. Itt vagyok, ám haljak meg!
1Sa 14:44 Saul ezt mondta: Úgy cselekedjék Isten most és ezután is, hogy meg kell halnod, Jónátán.
1Sa 14:45 A nép azonban így szólt Saulhoz: Jónátán haljon-e meg, aki ezt a nagy szabadulást szerezte Izráelnek? Távol legyen tőlünk! Él az ÚR, hogy egyetlen hajszála sem eshet le fejéről a földre, mert Isten segítségével vitte véghez ezt ma. Így mentette meg a nép Jónátánt a haláltól.
1Sa 14:46 Ekkor Saul fölhagyott a filiszteusok üldözésével, a filiszteusok pedig visszatértek lakóhelyükre.
1Sa 14:47 Miután tehát Saul átvette a királyságot Izráel fölött, harcban állt minden ellenségével körös-körül: Móábbal, Ammón fiaival, Edómmal, Cóba királyával és a filiszteusokkal. Ahol megfordult, mindenütt győzelmet aratott.
1Sa 14:48 Sereget gyűjtött, megverte Amálékot, és megszabadította Izráelt fosztogatóinak kezéből.
1Sa 14:49 Saul fiai ezek voltak: Jónátán, Jisvi és Malkisúa. Két leányának neve pedig: az idősebbé Mérab, a kisebbiké Míkal.
1Sa 14:50 "Saul felesége Ahinóam, Ahimaac leánya volt. Hadvezérét pedig Abnérnak hívták, ő Saul nagybátyjának, Nérnek volt a fia;"
1Sa 14:51 mert Kís, Saul apja és Nér, Abnér apja Abiél fiai voltak.
1Sa 14:52 A filiszteusok elleni háború mind súlyosabb lett Saul egész életében. Ezért, amikor Saul meglátott egyegy erős vagy egy-egy bátor férfit, szolgálatába fogadta.
1Sa 15:1 Azután ezt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött el az ÚR, hogy királylyá kenjelek föl népe, Izráel fölött. Most hát figyelj az ÚR beszédére.
1Sa 15:2 Így szól a Seregek URa: Megemlékeztem arról, amit Amálék Izráellel cselekedett, hogy útját állta, amikor feljött Egyiptomból.
1Sa 15:3 Most azért menj el, és verd meg Amálékot, és pusztítsátok el mindenét. Ne kedvezz neki, hanem öld meg a férfit és az asszonyt is, a gyermeket és a csecsemőt is mind, valamint az ökröt, a juhot, a tevét, a szamarat.
1Sa 15:4 Ekkor összehívta Saul a hadinépet, és megszámlálta őket Teláimban, kétszázezer gyalogost és tízezer embert Júdából.
1Sa 15:5 Azután Amálék városáig hatolt, és ott lesbe állt egy völgyben.
1Sa 15:6 A kénieknek ezt mondta Saul: Menjetek el innen, távozzatok el az amálékiek közül, hogy titeket is el ne pusztítsalak velük együtt, mert ti irgalmasságot cselekedtetek Izráel minden fiával, amikor Egyiptomból följöttek. Erre eltávoztak a kéniek az amálékiek közül.
1Sa 15:7 Saul pedig megverte Amálékot Havílától egészen a Súrba vezető útig, mely Egyiptommal szemben van.
1Sa 15:8 Agágot, az amálékiek királyát élve fogta el, de az egész népet kardélre hányatta.
1Sa 15:9 Saul és népe azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, marháknak a javát, azaz a másodellésüket és a bárányokat. Mindazt, ami jó volt, nem akarták elpusztítani, csak ami hitvány vagy értéktelen dolog volt, azt pusztították el.
1Sa 15:10 Akkor így szólt az ÚR Sámuelhez:
1Sa 15:11 Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel is felháborodott, és egész éjszaka az ÚRhoz kiáltott.
1Sa 15:12 Majd korán fölkelt, hogy reggel találkozzék Saullal. De ekkor hírül adták Sámuelnak ezeket: Saul Kármelbe ment, és emlékoszlopot állított magának, azután megfordult, továbbment, és lement Gilgálba.
1Sa 15:13 Amint Sámuel Saulhoz érkezett, azt mondta neki Saul: Az ÚR áldottja vagy te. Teljesítettem, amit az ÚR parancsolt.
1Sa 15:14 Sámuel azonban ezt mondta: Mi az a juhbégetés, mely a fülembe hat, és az az ökörbőgés, amelyet hallok?
1Sa 15:15 Saul ezt mondta: Az amálékiektől hozták azokat, mert a nép megkímélte a juhok és az ökrök javát, hogy feláldozza az ÚRnak, a te Istenednek. A többit pedig elpusztítottuk.
1Sa 15:16 Akkor Sámuel ezt mondta Saulnak: Engedd meg, hogy megmondjam neked, amit az ÚR mondott nekem ma éjjel. Ő pedig így felelt: Beszélj!
1Sa 15:17 Erre Sámuel azt mondta: Nemde kicsi voltál a saját szemedben is, mégis Izráel törzseinek fejévé lettél, és az ÚR királlyá kent föl Izráel fölött?!
1Sa 15:18 Elküldött téged az ÚR utadra, és azt mondta: Menj, pusztítsd el a vétkes amálékieket, és hadakozzál ellenük mindaddig, amíg csak meg nem semmisíted őket.
1Sa 15:19 Miért nem hallgattál az ÚR szavára, miért estél neki a prédának, és tetted azt, amit rossznak lát az ÚR?
1Sa 15:20 Saul így felelt Sámuelnek: Én bizony hallgattam az ÚR szavára, és azon az úton jártam, amelyre az ÚR elküldött, és elhoztam Agágot, az amálékiek királyát, és elpusztítottam az amálékieket.
1Sa 15:21 De a nép elvette a prédából a kiirtásra szánt juhoknak és ökröknek a javát, hogy feláldozza az ÚRnak, a te Istenednek Gilgálban.
1Sa 15:22 Erre azt mondta Sámuel: Vajon kedvesebb-e az ÚR előtt az égő- és véresáldozat, mint az ÚR szava iránti engedelmesség? Íme, jobb az engedelmesség a véresáldozatnál és a szófogadás a kosok kövérjénél!
1Sa 15:23 Mert olyan az engedetlenség, mint a varázslás, és az ellenszegülés, mint a romlottság és a bálványimádás. Mivel megvetetted az ÚR beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.
1Sa 15:24 Erre Saul ezt mondta Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az ÚR szavát és a te beszédedet. Mert féltem a néptől, azért hallgattam a szavukra.
1Sa 15:25 Bocsásd meg azért vétkemet, és térj vissza velem, hogy könyörögjek az ÚRnak.
1Sa 15:26 Sámuel pedig ezt felelte Saulnak: Nem térek vissza veled, mert megvetetted az ÚR beszédét, és az ÚR is megvetett téged, hogy ne légy király Izráel fölött.
1Sa 15:27 És amikor Sámuel megfordult, hogy elmenjen, Saul megragadta felsőruhájának a szárnyát, és az leszakadt.
1Sa 15:28 Ekkor azt mondta neki Sámuel: Elszakította tőled az ÚR a mai napon Izráel királyságát és másnak adta, aki jobb nálad.
1Sa 15:29 Izráel Felségese pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember ő, hogy valamit megbánjon.
1Sa 15:30 Saul azt mondta: Vétkeztem, de azért becsülj meg engem népem vénei előtt és Izráel előtt. Jöjj vissza velem, hogy könyörögjek az ÚRnak, a te Istenednek.
1Sa 15:31 Erre Sámuel Saullal tért vissza, és Saul könyörgött az ÚRnak.
1Sa 15:32 Sámuel pedig ezt mondta: Hozzátok ide elém Agágot, Amálék királyát. Agág odament hozzá kevélyen, mivel ezt gondolta magában: Bizonyára eltávozott a halál keserűsége.
1Sa 15:33 De Sámuel ezt mondta neki: Ahogy a te kardod asszonyokat tett gyermektelenné, úgy legyen gyermektelenné minden asszony között a te anyád is! És darabokra vagdalta Agágot az ÚR előtt Gilgálban.
1Sa 15:34 Ezután Sámuel elment Rámába, Saul pedig fölment az ő házához Gibeába, Saul városába.
1Sa 15:35 Sámuel pedig nem látogatta meg többé Sault egészen halála napjáig. De Sámuel bánkódott Saul miatt. Az ÚR pedig megbánta, hogy királlyá tette Sault Izráel fölött.
1Sa 16:1 Majd azt mondta az ÚR Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódsz még Saul miatt, holott én elvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel fölött? Töltsd meg a szarudat olajjal, és indulj el. Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt.
1Sa 16:2 Sámuel pedig azt mondta: Hogyan mehetnék oda? Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőt, és mondd azt: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak.
1Sa 16:3 Hívd meg Isait az áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedj: azt kend föl nekem, akit mondani fogok neked.
1Sa 16:4 Sámuel megtette, amit az ÚR mondott, és elment Betlehembe. A város vénei pedig megijedtek, elébe mentek, és azt kérdezték: Békességes-e a jöveteled?
1Sa 16:5 Ő pedig így felelt: Békességes. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg hát magatokat, és gyertek el velem az áldozatra. Aztán megszentelte Isait és fiait, és elhívta őket az áldozatra.
1Sa 16:6 Mikor pedig odamentek, és meglátta Eliábot, azt gondolta: Bizonyára ő az ÚR fölkentje!
1Sa 16:7 Az ÚR azonban azt mondta Sámuelnek: Ne nézd külsejét, se termetes növését, mert én megvetettem őt. Mert az ÚR nem azt nézi, amit az ember. Mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.
1Sa 16:8 Erre Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé. Ő azonban azt mondta: Ő sem az, akit az ÚR választott.
1Sa 16:9 Azután Sammát vezette oda Isai. De ő azt mondta: Ez sem az, akit az ÚR választott.
1Sa 16:10 És így odavezette Isai Sámuel elé mind a hét fiát. Sámuel pedig azt mondta Isainak: Nem közülük választott az ÚR.
1Sa 16:11 Akkor azt mondta Sámuel Isainak: Minden fiad itt van? Ő pedig így felelt: Hátravan még a legkisebb, de ő a juhokat őrzi. Sámuel azt mondta neki: Küldj el érte, és hozasd ide őt, mert addig nem ülünk le, amíg ide nem jön.
1Sa 16:12 Elküldött tehát érte, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás volt, szép szemű és kedves tekintetű. Akkor azt mondta az ÚR: Kelj föl, és kend föl, mert ő az!
1Sa 16:13 Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében. És attól a naptól fogva az ÚR lelke hatalmasan Dávidra szállt. Azután fölkelt Sámuel, és elment Rámába.
1Sa 16:14 És az ÚR lelke eltávozott Saultól, és a gonosz lélek kezdte gyötörni őt, amelyet az ÚR küldött.
1Sa 16:15 Saul szolgái ezt mondták neki: Íme, most az Istentől küldött gonosz lélek gyötör.
1Sa 16:16 Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, akik körülötted vannak, hogy keressenek egy olyan embert, aki jól tudja pengetni a hárfát, és amikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, hárfázzon, hogy megkönnyebbülj.
1Sa 16:17 Erre Saul azt mondta szolgáinak: Keressetek hát nekem egy olyan embert, aki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám.
1Sa 16:18 Akkor az egyik szolga így válaszolt: Íme, én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud hárfázni, aki erős vitéz és jó harcos, értelmes és szép ember, és az ÚR vele van.
1Sa 16:19 Ezért Saul követeket küldött Isaihoz, és ezt üzente: Küldd hozzám fiadat, Dávidot, aki a juhok mellett van.
1Sa 16:20 Isai pedig vett egy szamarat, egy kenyeret, egy tömlő bort és egy kecskegödölyét, és elküldte Saulnak fia, Dávid által.
1Sa 16:21 Mikor pedig Dávid elment Saulhoz, és megállt előtte, az nagyon megszerette, és fegyverhordozója lett neki.
1Sa 16:22 És elküldött Saul Isaihoz ezzel az üzenettel: Hadd maradjon Dávid nálam, mert igen megkedveltem.
1Sa 16:23 És amikor az Istentől küldött lélek Saulon volt, vette Dávid a hárfát és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle.
1Sa 17:1 A filiszteusok összegyűjtötték seregeiket a harcra. A júdabeli Szókónál gyűltek össze, és tábort ütöttek Szókó és Azéká között Efesz-Dammimnál.
1Sa 17:2 Saul és az izráeliek is összegyűltek, tábort ütöttek az Élá völgyében, és csatarendbe álltak a filiszteusok ellen.
1Sa 17:3 A filiszteusok az innenső hegyen álltak, az izráeliek pedig a túlsó hegyen, úgy, hogy a völgy közöttük volt.
1Sa 17:4 A filiszteusok táborából előlépett egy kiváló harcos, akit Góliátnak hívtak, és Gát váro sá ból származott. Magassága hat könyök és egy arasz volt.
1Sa 17:5 Fején rézsisak volt, és pikkelyes páncélba volt öltözve. A páncél súlya pedig ötezer rézsékelnyi volt.
1Sa 17:6 Lábán réz lábpáncél és vállain rézpajzs volt.
1Sa 17:7 Lándzsája nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, lándzsája hegye pedig hatszáz sékel súlyú vasból volt, és egy pajzshordozó ment előtte.
1Sa 17:8 Megállt, és így kiáltott oda Izráel csatasorainak: Miért vonultatok ki, és miért készülődtök harcra? Én filiszteus vagyok, ti pedig Saul szolgái. Válasszatok ki ezért magatok közül egy embert, és jöjjön ide hozzám.
1Sa 17:9 Ha meg mer velem vívni, és legyőz, akkor mi a ti szolgáitok leszünk. De ha én győzöm le és megölöm őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és ti szolgáltok nekünk.
1Sa 17:10 Ezt is mondta még a filiszteus: Én ma gyalázattal illetem Izráel seregét. Állítsatok hát ki ellenem egy embert, hogy megvívjunk egymással.
1Sa 17:11 Amikor meghallotta Saul és egész Izráel a filiszteusnak ezt a beszédét, megrettentek, és igen féltek.
1Sa 17:12 Dávid egy Júda városából, Betlehemből való efrátai embernek volt a fia, akit Isainak hívtak, és nyolc fia volt. Ez a férfi Saul idejében idős, előrehaladt korú ember volt.
1Sa 17:13 Isai három idősebbik fia Saullal elment a háborúba. E három fiának, akik a háborúba mentek, ez volt a neve: az idősebbik Eliáb, a második Abinádáb és a harmadik Sammá.
1Sa 17:14 Dávid volt a legkisebb. Amikor a három legidősebb elment Saullal,
1Sa 17:15 Dávid elment Saulhoz, de visszatért, hogy apja juhait őrizze Betlehemben.
1Sa 17:16 A filiszteus pedig előjött reggel és este, és kiállt negyven napon át.
1Sa 17:17 Isai egyszer azt mondta fiának, Dávidnak: Vedd testvéreid számára ezt az efa pörkölt búzát és ezt a tíz kenyeret. Siess, vidd el a táborba bátyáidhoz.
1Sa 17:18 Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek, és látogasd meg testvéreidet, hogy jól vannak-e, és hozz tőlük jelet.
1Sa 17:19 Saul velük együtt és egész Izráellel az Élá völgyében harcban áll a filiszteusokkal.
1Sa 17:20 Fölkelt tehát Dávid korán reggel, a nyájat egy pásztorra bízta, fogta a dolgokat, és elment, ahogy meghagyta neki Isai. Amikor eljutott a tábor széléig, a sereg éppen csatarendbe állt, és harci zajt támasztott.
1Sa 17:21 Csatarendbe állt Izráel meg a filiszteusok is: csatasor csatasorral szemben.
1Sa 17:22 Akkor Dávid rábízta a holmiját arra, aki a harci fölszerelést őrizte, és elfutott a harctérre. Odaérve kérdezősködött bátyjai hogyléte felől.
1Sa 17:23 "Amíg velük beszélgetett, íme, a Góliát nevű filiszteus harcos, aki Gátból való volt, előjött a filiszteusok csatasorából, és most is hasonlóképpen beszélt; Dávid pedig meghallotta ezt."
1Sa 17:24 Amikor az izráeliek látták azt a férfit, mindnyájan elfutottak előle, mert nagyon féltek.
1Sa 17:25 Azt mondták az izráeliek: Láttátok-e azt a férfit, aki előállt? Azért állt elő, hogy gyalázza Izráelt. Ha valaki megölné, nagy gazdagsággal ajándékozná meg a király, leányát is hozzáadná, és atyjának házát szabaddá tenné Izráelben.
1Sa 17:26 Dávid megkérdezte a mellette álló embereket: Mi történik azzal az emberrel, aki megöli ezt a filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izráelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Isten seregét?!
1Sa 17:27 A nép pedig az előbbi beszéd szerint elmondta, hogy mire számíthat az az ember, aki megöli őt.
1Sa 17:28 Amikor legidősebb testvére, Eliáb meghallotta, hogy az emberekkel beszél, igen megharagudott Dávidra, és azt mondta: Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, amely a pusztában van? Ismerem vakmerőségedet és szíved álnokságát, hogy csak azért jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet!
1Sa 17:29 Dávid pedig így felelt: De hát most mit tettem? Hiszen csak beszélgettünk.
1Sa 17:30 Azután másvalakihez fordult, és ugyanazt kérdezte, mint korábban, és az is, meg a hadinép is az előbbi beszéd szerint válaszolt neki.
1Sa 17:31 Amikor meghallották, mit beszélt Dávid, elmondták Saulnak, ő pedig magához hívatta.
1Sa 17:32 Dávid ezt mondta Saulnak: Senki se csüggedjen el emiatt. Elmegy a szolgád, és megvív ezzel a filiszteussal.
1Sa 17:33 Saul pedig azt mondta neki: Nem mehetsz te e filiszteus ellen, hogy megvívj vele, mert te gyermek vagy, ő pedig harcedzett férfi, ifjúságától fogva.
1Sa 17:34 Dávid azonban így felelt Saulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett. Ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyájból,
1Sa 17:35 utánamentem, leütöttem, kiszabadítottam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem és megöltem.
1Sa 17:36 Szolgád megölte az oroszlánt is, és a medvét is. Így történik majd ezzel a körülmetéletlen filiszteussal is, mint azokkal, mert gyalázattal illette az élő Isten seregét.
1Sa 17:37 És folytatta Dávid: Az ÚR, aki megszabadított engem az oroszlán és a medve karmaiból, meg fog szabadítani engem e filiszteus kezéből is. Saul erre így felelt Dávidnak: Eredj el hát, és az ÚR legyen veled!
1Sa 17:38 És felöltöztette Dávidot a saját harci ruhájába: rézsisakot tett a fejére, és páncélba öltöztette.
1Sa 17:39 Azután Dávid felkötötte kardját a harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. Ekkor Dávid így szólt Saulhoz: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam. És levette azokat magáról.
1Sa 17:40 Kezébe vette botját, kiválasztott magának a patakból öt sima kövecskét, eltette azokat pásztortáskájába, azaz a tarisznyájába, amely vele volt, és parittyájával a kezében közeledett a filiszteushoz.
1Sa 17:41 Akkor elindult a filiszteus is, és közeledett Dávidhoz. Az az ember pedig, aki a pajzsát hordozta, előtte ment.
1Sa 17:42 Mikor pedig odatekintett a filiszteus, és meglátta Dávidot, lenézte őt, mert ifjú volt, pirospozsgás és szép tekintetű.
1Sa 17:43 A filiszteus ezt mondta Dávidnak: Kutya vagyok tán, hogy bottal jössz rám? És szidalmazta Dávidot és az ő Istenét.
1Sa 17:44 Még ezt is mondta Dávidnak: Jöjj ide hozzám, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak!
1Sa 17:45 Dávid pedig így felelt a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek URának, Izráel seregei Istenének a nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illettél.
1Sa 17:46 A mai napon kezembe ad téged az ÚR, megöllek, és levágom a fejedet. A filiszteusok seregének tetemeit pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene.
1Sa 17:47 És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az ÚR, mert az ÚRé a had, és ő a kezünkbe ad titeket.
1Sa 17:48 Mikor a filiszteus felkészült, és Dávid felé közeledett, Dávid is sietett és futott a viadalra a filiszteus elé.
1Sa 17:49 Benyúlt a tarisznyájába, kivett onnan egy követ, elhajította a parittyájával, és úgy homlokon találta a filiszteust, hogy a kő a homlokába fúródott, és ő arccal a földre esett.
1Sa 17:50 Így Dávid erősebb volt a filiszteusnál parittyával és kővel. Legyőzte a filiszteust és megölte, pedig kard sem volt a kezében.
1Sa 17:51 Ekkor odafutott Dávid, ráállt a filiszteusra, fogta annak kardját, kirántotta a hüvelyéből, és levágta a fejét. Így ölte meg. A filiszteusok pedig, amint meglátták, hogy meghalt a hősük, megfutamodtak.
1Sa 17:52 Ekkor fölkeltek Izráel és Júda férfiai, és csatakiáltással üldözőbe vették a filiszteusokat a völgyön át Ekrón kapujáig. És hullottak a filiszteusok sebesültjei a Saaraim felé vezető úton egészen Gátig és Ekrónig.
1Sa 17:53 Azután visszatértek Izráel fiai a filiszteusok üldözéséből, és feldúlták a táborukat.
1Sa 17:54 Dávid pedig fölvette a filiszteus fejét, és elvitte Jeruzsálembe, fegyvereit pedig a maga sátrában helyezte el.
1Sa 17:55 Saul pedig, amikor látta, hogy Dávid kiment a filiszteus elé, azt kérdezte Abnértól, a sereg fővezérétől: Abnér! Kinek a fia ez a gyermek? Abnér így felelt: Él a lelked, ó, király, hogy nem tudom!
1Sa 17:56 A király erre azt mondta: Kérdezd meg, hogy kinek a fia ez az ifjú!
1Sa 17:57 Amikor visszajött Dávid, miután megölte a filiszteust, fogta őt Abnér, és Saulhoz vitte. A filiszteus feje pedig még a kezében volt.
1Sa 17:58 Saul megkérdezte tőle: Kinek a fia vagy te, ó, ifjú? Dávid pedig így felelt: Szolgádnak, a betlehemi Isainak a fia vagyok.
1Sa 18:1 Miután befejezte a beszélgetést Saullal, Jónátán lelke egybeforrt Dávid lelkével, és Jónátán úgy megszerette őt, mint a saját lelkét.
1Sa 18:2 Saul pedig magához vette őt azon a napon, és nem engedte, hogy visszatérjen apja házához.
1Sa 18:3 Jónátán pedig szövetséget kötött Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint a saját lelkét.
1Sa 18:4 És Jónátán levette a felsőruháját és Dávidnak adta, sőt harci öltözetét, saját kardját, íját és övét is.
1Sa 18:5 És Dávid mindenhova elment, ahová Saul küldte, és útja sikeres volt. Saul a harcosok élére állította, és kedves lett az egész nép előtt és Saul szolgái előtt is.
1Sa 18:6 Amint hazafelé jöttek, amikor Dávid a filiszteusok leveréséből tért vissza, kimentek az asszonyok Saul király elé Izráel minden városából énekelni, körtáncot járni, dobolva, vígan, tamburákon játszva.
1Sa 18:7 A táncoló asszonyok így kezdtek énekelni: Megverte Saul a maga ezrét és Dávid is az ő tízezrét.
1Sa 18:8 Saul ezen igen megharagudott, és nem tetszett neki ez a beszéd, mert azt gondolta: Dávidnak, lám, tízezret tulajdonítanak, nekem pedig csak ezret, így hát már csak a királyság hiányzik neki!
1Sa 18:9 Ezért Saul attól a naptól fogva mindig rossz szemmel nézett Dávidra.
1Sa 18:10 "Másnap aztán megszállta Sault az Istentől küldött gonosz lélek, és révületbe esett a házában. Dávid pedig hárfázott, ahogy mindennap szokott; Saul kezében pedig egy dárda volt."
1Sa 18:11 És elhajította Saul a dárdát, mert azt gondolta: a falhoz szögezem Dávidot. De Dávid két ízben is félrehajolt előle.
1Sa 18:12 És félni kezdett Saul Dávidtól, mert vele volt az ÚR, Saultól pedig eltávozott.
1Sa 18:13 Ezért Saul elbocsátotta őt maga mellől és ezredesévé tette, hogy vonuljon a hadinép élén.
1Sa 18:14 És Dávid minden útjában sikeresen forgolódott, mert az ÚR vele volt.
1Sa 18:15 Mikor pedig látta Saul, hogy milyen sikeres, félni kezdett tőle.
1Sa 18:16 De egész Izráel és Júda szerette Dávidot, mert ő vonult az élükön ki és be.
1Sa 18:17 Saul egyszer így szólt Dávidhoz: Íme, idősebbik leányomat, Mérabot neked adom feleségül, csak légy az én vitézem, és harcold az ÚR harcait. Mert azt gondolta Saul: Ne az én kezem által vesszen el, hanem a filiszteusok keze által.
1Sa 18:18 Dávid pedig azt felelte Saulnak: Ki vagyok én, és mi az én életem és apám családja Izráelben, hogy a király veje legyek ?
1Sa 18:19 De amikor Saul leányát, Mérabot hozzá kellett volna adni Dávidhoz, mégis a mehólai Adriélhez adták feleségül.
1Sa 18:20 Saul leánya, Míkal azonban megszerette Dávidot. Amikor ezt megmondták Saulnak, tetszett neki a dolog.
1Sa 18:21 Azt gondolta: Nekiadom őt, hogy ő legyen majd veszedelmére, és ő legyen a filiszteusok eszköze ellene. Ezért Saul másodszor is azt mondta Dávidnak: Légy akkor most a vőm.
1Sa 18:22 És megparancsolta Saul a szolgáinak: Beszéljetek Dáviddal titokban, és mondjátok ezt neki: Íme, a király jóindulattal van irántad, és szolgái is mind szeretnek, légy azért a veje a királynak.
1Sa 18:23 A szolgák el is mondták ezeket Dávidnak, de ő így felelt: Olyan csekélységnek látjátok, hogy valaki a király vejévé legyen? Hiszen én szegény és alacsonyrendű ember vagyok!
1Sa 18:24 És elmondták Saulnak a szolgái, hogy ezt meg ezt mondta Dávid.
1Sa 18:25 Saul ekkor így szólt: Mondjátok meg Dávidnak, nem kíván a király más jegyajándékot, csak száz filiszteus előbőrét, hogy bosszút állj a király ellenségein. Mert Saul a filiszteusok keze által akarta elveszíteni Dávidot.
1Sa 18:26 Megmondták tehát az ő szolgái Dávidnak ezeket a beszédeket, és tetszett a dolog neki, hogy a király veje legyen. A kitűzött napok még el sem jöttek,
1Sa 18:27 amikor Dávid fölkelt, elment az embereivel, és levágott a filiszteusok közül kétszáz férfit. Elhozta Dávid az előbőrüket, és mind beadta azokat a királynak, hogy annak veje lehessen. Erre Saul hozzáadta feleségül a leányát, Míkalt.
1Sa 18:28 Mikor pedig Saul látta és megértette, hogy az ÚR Dáviddal van, és Míkal, a leánya szereti őt,
1Sa 18:29 még inkább félni kezdett Dávidtól. És Saul ellensége lett Dávidnak egész életében.
1Sa 18:30 A filiszteusok vezérei pedig gyakran betörtek, de valahányszor betörtek, Dávid mindig nagyobb sikert ért el, mint Saul összes többi szolgája, és ezért igen híressé lett a neve.
1Sa 19:1 Saul azt mondta fiának, Jónátánnak és a többi szolgájának, hogy meg kellene ölni Dávidot. De Jónátán, Saul fia nagyon szerette őt.
1Sa 19:2 Ezért Jónátán elmondta Dávidnak: Apám, Saul azon van, hogy megöljön téged, azért vigyázz magadra holnap reggel. Titkos helyen tartózkodjál, és rejtőzködj el.
1Sa 19:3 Én pedig kimegyek, és apám mellett megállok a mezőn, ahol te leszel, és beszélni fogok vele felőled, és meglátom, hogy mint lesz, és tudtodra adom.
1Sa 19:4 És Jónátán kedvezően nyilatkozott Dávid felől apja, Saul előtt, és azt mondta neki: Ne vétkezzék a király szolgája, Dávid ellen, mert ő nem vétett ellened, sőt szolgálata igen hasznos volt számodra.
1Sa 19:5 Kockára tette az életét, leterítette a filiszteust, és általa az ÚR nagy szabadulást szerzett egész Izráelnek. Te is láttad ezt, és örültél neki. Miért vétkeznél hát az ártatlan vér ellen, miért ölnéd meg ok nélkül Dávidot?
1Sa 19:6 Ekkor Saul hallgatott Jónátán szavára, és megesküdött: Él az ÚR, hogy nem ölik meg őt.
1Sa 19:7 Akkor Jónátán szólt Dávidnak, és elmondta neki mindezt. Majd Dávidot Saulhoz vezette, aki ismét olyan lett hozzá, mint azelőtt volt.
1Sa 19:8 Amikor pedig a háború ismét megkezdődött, Dávid kivonult, és harcolt a filiszteusok ellen. Nagy vereséget mért rájuk, és azok megfutamodtak előle.
1Sa 19:9 Az Istentől küldött gonosz lélek azonban megszállta Sault, mikor házában ült dárdájával a kezében. Dávid pedig pengette a hárfát.
1Sa 19:10 Akkor Saul a dárdával a falhoz akarta szögezni Dávidot, de ő félrehajolt Saul elől, és a dárda a falba fúródott. Dávid pedig kifutott, és még azon az éjszakán elmenekült.
1Sa 19:11 Ekkor Saul követeket küldött Dávid házához, hogy leselkedjenek utána, és reggel megöljék. De felesége, Míkal tudtára adta ezt Dávidnak. Így szólt hozzá: Ha meg nem mented életedet ma éjjel, holnap megölnek.
1Sa 19:12 És leengedte Míkal Dávidot az ablakon át, ő pedig elfutott és megmenekült.
1Sa 19:13 Majd fogta Míkal a teráfot, az ágyba fektette, a feje alá kecskeszőrből készült párnát tett, és betakarta lepedővel.
1Sa 19:14 Mikor pedig Saul elküldte a követeket, hogy Dávidot megfogják, azt mondta: Dávid beteg.
1Sa 19:15 Saul ismét elküldte a követeket, hogy megnézzék Dávidot, ezt mondván nekik: Ágyastól is hozzátok elém, hogy megölhessem.
1Sa 19:16 Amikor a követek odamentek, íme, a teráf volt az ágyban, és a fejrész alatt a kecskeszőrből készült párna volt.
1Sa 19:17 Ekkor azt mondta Saul Míkalnak: Milyen dolog az, hogy így becsaptál! Elengedted az ellenségemet, és ő elmenekült. Míkal így felelt: Ő mondta nekem: Bocsáss el, vagy megöllek!
1Sa 19:18 Dávid pedig elfutott és megszabadult. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Ezután elment Sámuellel együtt Nájótba, és ott időztek.
1Sa 19:19 Saulnak ezt megjelentették: Íme, Dávid Nájótban van, Ráma mellett.
1Sa 19:20 Erre Saul követeket küldött, hogy Dávidot megfogják. Amint azonban meglátták a próféták seregét, akik prófétáltak, és Sámuelt, aki ott állt mint elöljárójuk, Isten lelke Saul követeire szállt, és ők is prófétáltak.
1Sa 19:21 Mikor ezt megjelentették Saulnak, más követeket küldött ki, de azok is prófétáltak. Akkor harmadszor is követeket küldött oda Saul, de azok is prófétálni kezdtek.
1Sa 19:22 Akkor ő maga ment el Rámába. Amint a nagy kúthoz érkezett, amely Szekúban van, ezt kérdezte: Hol van Sámuel és Dávid? Ezt felelték neki: Nájótban, Ráma mellett.
1Sa 19:23 Elment hát Nájótba, Ráma mellé. De Isten lelke szállt őrá is, és folytonosan prófétált, míg eljutott Nájótba, Ráma mellé.
1Sa 19:24 Levette ruháit, és ő is prófétált Sámuel előtt, és ott feküdt meztelenül egész nap és egész éjjel. Ezért mondják: Hát Saul is a próféták között van?
1Sa 20:1 Azután Dávid elmenekült a Ráma melletti Nájótból. Elment, és azt mondta Jónátánnak: Mit követtem el? Mi vétkem van, és mi a bűnöm apád előtt, hogy életemre tör?
1Sa 20:2 Ő pedig ezt felelte neki: Távol legyen tőlem! Nem fogsz meghalni! Hiszen apám nem tesz sem nagy, sem kicsiny dolgot úgy, hogy előttem föl ne tárná. Miért titkolná hát el előlem ezt a dolgot? Nem úgy van!
1Sa 20:3 De Dávid megesküdött, és azt mondta: Biztosan tudja apád, hogy kedvelsz, ezért ezt gondolja: Ne tudja meg ezt Jónátán, hogy valamiképp meg ne szomorodjék. Bizonyosan él az ÚR, és él a te lelked, hogy alig egy lépés választ el a haláltól.
1Sa 20:4 Jónátán így felelt Dávidnak: Bármit kíván a lelked, megteszem érted.
1Sa 20:5 Dávid ezt mondta Jónátánnak: Íme, holnap újhold lesz, mikor a király asztalához kellene ülnöm, hogy vele egyem, de te engedj el engem, hogy elrejtőzzem a mezőn a harmadik nap estéjéig.
1Sa 20:6 Ha apád kérdezősködnék utánam, mondd ezt: Nagyon kérte Dávid tőlem, hogy hazasiethessen Betlehembe, az ő váro sá ba, mert most ott az egész nemzetségének esztendőnként való áldozata van.
1Sa 20:7 Ha azt fogja mondani: „Jól van”, úgy békében lehet szolgád. Ha pedig nagyon megharagudna, úgy tudd meg, hogy gonosz tettre határozta el magát.
1Sa 20:8 Légy azért irgalmas szolgád iránt, hiszen az ÚR előtt kötöttél szövetséget velem, a te szolgáddal. Ha azonban gonoszság van bennem, ölj meg te. Miért vinnél apádhoz?
1Sa 20:9 Jónátán pedig így felelt: Távol legyen az tőled! Ha biztosan megtudom, hogy apám elhatározta magát arra, hogy a gonosz tettet rajtad végrehajtsa, hát nem mondanám-e meg neked?
1Sa 20:10 Dávid ezt felelte Jónátánnak: Ki adja nekem tudtomra, hogy atyád kemény választ adott-e?
1Sa 20:11 Jónátán azt mondta Dávidnak: Jöjj, menjünk ki a mezőre. És ki is mentek mindketten a mezőre.
1Sa 20:12 Ekkor azt mondta Jónátán Dávidnak: Az ÚR az Izráel Istene. Ha holnap vagy holnapután ez idő tájt kipuhatolhatom apámtól, hogy jóakarattal van-e Dávid iránt, akkor hozzád küldök, és megüzenem neked.
1Sa 20:13 Úgy cselekedjék az ÚR Jónátánnal most és azután is, hogy ha apámnak az tetszenék, hogy gonoszul bánjon veled, tudtodra adom, s akkor elengedlek, hogy békében elmehess. És az ÚR legyen veled, mint volt az én apámmal!
1Sa 20:14 Ha életben maradok, cselekedjél velem az ÚR irgalmassága szerint, hogy meg ne haljak.
1Sa 20:15 És ne vond meg irgalmasságodat az én házamtól soha, még akkor se, ha az ÚR kiirtja Dávid valamennyi ellenségét a föld színéről!
1Sa 20:16 Így szerzett szövetséget Jónátán Dávid házával, és azt mondta: Az ÚR fogja számon kérni Dávid ellenségeit.
1Sa 20:17 Ezután Jónátán még egyszer megeskette Dávidot őiránta való szeretete felől, mert Jónátán is úgy szerette őt, mint a saját lelkét.
1Sa 20:18 Majd azt mondta neki Jónátán: Holnap újhold lesz, és kérdezősködni fognak utánad, mert üres lesz a helyed.
1Sa 20:19 Három nap múlva pedig jöjj ide le gyorsan, és menj arra a helyre, ahol elrejtőztél a múltkor, s maradj ott az útjelző kő mellett.
1Sa 20:20 Én pedig három nyilat lövök az oldalához, mintha célba lőnék.
1Sa 20:21 Majd utánuk küldök egy gyermeket: Eredj, keresd meg a nyilakat! Ha azt mondom a gyermeknek: „Erre mögötted vannak, hozd el azokat”, akkor jöjj elő, mert él az ÚR, békén hagynak, és nincs semmi baj!
1Sa 20:22 Ha pedig azt mondom a gyermeknek: „Arra, messze előtted vannak a nyilak”, akkor menj el, mert elküldött téged az ÚR.
1Sa 20:23 És erre a dologra nézve, amelyet megbeszéltünk egymással: íme, az ÚR legyen a tanú közöttünk mindörökké!
1Sa 20:24 Akkor Dávid elrejtőzött a mezőn. Amikor az újhold eljött, a király asztalhoz ült, hogy egyék.
1Sa 20:25 És mikor leült a székébe – most is úgy, mint máskor –, a fal mellett levő székbe, Jónátán fölkelt, és Abnér ült Saul mellé. Dávid helye pedig üresen maradt.
1Sa 20:26 "De Saul semmit sem szólt azon a napon, mert azt gondolta: Valami történt vele; nem tiszta, biztosan nem tiszta."
1Sa 20:27 Az újhold után következő napon, amikor ismét üres volt Dávid helye, azt mondta Saul a fiának, Jónátánnak: Miért nem jött el Isai fia az étkezésre sem tegnap, sem ma?
1Sa 20:28 Jónátán pedig így felelt Saulnak: Elkérte magát tőlem Dávid Betlehembe.
1Sa 20:29 Azt mondta: Kérlek, engedj el, mert nemzetségünknek áldozata van most a városban, és ezt parancsolta nekem a bátyám. Ha tehát kedvelsz engem, kérlek, hadd menjek el, hogy megnézzem a testvéreimet! Ezért nem jött el a király asztalához.
1Sa 20:30 Ekkor fölgerjedt Saul haragja Jónátán ellen, és azt mondta neki: Te elfajult, engedetlen gyermek! Jól tudom, hogy kiválasztottad Isai fiát a magad gyalázatára és anyád nagy szégyenére!
1Sa 20:31 Mert, amíg Isai fia él e földön, sem belőled, sem királyságodból nem lesz semmi! Most tehát küldj érte, és hozasd ide hozzám, mert a halál fia ő.
1Sa 20:32 Jónátán azonban így válaszolt apjának, Saulnak: Miért kellene meghalnia, mit vétett?
1Sa 20:33 Erre Saul feléje dobta a dárdáját, hogy átüsse őt. Ebből megértette Jónátán, hogy apja elhatározta, hogy megöli Dávidot.
1Sa 20:34 Fölkelt tehát az asztaltól nagy haraggal, és semmit sem evett az újhold második napján, mert bánkódott Dávid miatt, akit apja gyalázattal illetett.
1Sa 20:35 Reggel azután kiment Jónátán a mezőre a Dáviddal megbeszélt időben, és egy kisgyermek volt vele.
1Sa 20:36 Azt mondta a gyermeknek: Eredj, keresd meg a nyilakat, amelyeket ellövök. Amikor a gyermek elfutott, úgy lőtte el a nyilat, hogy túlmenjen rajta.
1Sa 20:37 És amikor a gyermek arra a helyre ért, ahol a nyíl volt, amelyet Jónátán ellőtt, a gyermek után kiáltott: Messzebb van a nyíl, előtted!
1Sa 20:38 Majd a gyermek után kiáltott: Gyorsan siess, meg ne állj! És a gyermek, aki Jónátánnal volt, fölszedte a nyilat, és urához ment vele.
1Sa 20:39 A gyermek pedig semmit sem értett, hanem csak Jónátán és Dávid értette ezt a dolgot.
1Sa 20:40 Azután Jónátán átadta fegyverét a gyermeknek, és azt mondta neki: Eredj, és vidd be a városba!
1Sa 20:41 Mikor a gyermek elment, Dávid előjött a kő déli oldala mellől, arccal a földre borult, és háromszor meghajolt, majd megcsókolták egymást, és együtt sírtak, és Dávid hangosan zokogott.
1Sa 20:42 Akkor Jónátán azt mondta Dávidnak: Menj el békességgel, mivel így esküdtünk meg mindketten az ÚR nevére: Az ÚR legyen tanú közöttünk és utódaink között mindörökre.
1Sa 21:1 Dávid Ahimelek paphoz ment Nóbba. Ahimelek pedig megrettenve ment Dávid elé, és azt kérdezte: Mi történt, hogy csak egyedül vagy, és senki sincs veled?
1Sa 21:2 Dávid ezt felelte: A király bízott rám valamit, és azt mondta nekem: Senki se tudja meg azt a dolgot, amiért elküldtelek, és amit parancsoltam neked. Ezért a szolgákat elküldtem erre és erre a helyre.
1Sa 21:3 Most azért mi van kéznél nálad? Adj nekem öt kenyeret vagy valami mást, ami van.
1Sa 21:4 A pap így felelt Dávidnak: Nincs kéznél közönséges kenyér, hanem csak szentelt kenyér, de csak akkor, ha a szolgák tisztán tartották magukat legalább az asszonyoktól.
1Sa 21:5 Dávid pedig így felelt a papnak: Valóban el volt tiltva tőlünk az asszony tegnap is, és azelőtt is, amikor elindultam, és a szolgák holmija is tiszta volt. És noha ez csak közönséges út, de ma is tiszták maradtak.
1Sa 21:6 Akkor a pap szentelt kenyeret adott neki, mert nem volt ott más kenyér, hanem csak szent kenyér, amelyet elvettek már az ÚR színe elől, és frissen sült kenyeret tettek a helyére, amikor azt elvették.
1Sa 21:7 Volt ott azon a napon Saul szolgái között egy Dóég nevű edómi ember, Saul pásztorainak a számadója, aki éppen ott tartózkodott az ÚR előtt.
1Sa 21:8 Azután Dávid megkérdezte Ahimelektől: Nincs a kezednél egy dárda vagy valami más fegyver? Mert sem a kardomat, sem a fegyverzetemet nem hoztam magammal, mivel a király dolga sürgős volt.
1Sa 21:9 A pap azt felelte: A filiszteus Góliát kardja, akit az Élá-völgyben levágtál, íme, itt van posztóba takarva az éfód mögött. Ha azt el akarod vinni, vidd el, mert azonkívül más nincs itt. Dávid ezt mond