„...az indokolt felmentés csakis a menthetőt menti fel, míg az indok nélküli bocsánat azt bocsátja meg, ami menthetetlen – ez a sajátossága. Mert éppen a menthetetlen az, ami nem megbocsáthatatlan; és ami érthetetlen, az sem megbocsáthatatlan.
Vladimir Jankélévitch
Társadalmi elköteleződését tekintve kifejezetten baloldali gondolkodónk nem átallja Párizs - és híres egyeteme, a Sorbonne - szekularizált, ateista-egzisztencialista légkörében Isten nevét leírni. Mégpedig nem alkalomszerűen, elvétve, periférikusan, valamiféle önfitogtató szellemi dacból, hanem számtalanszor, mégpedig úgy, hogy az Isten-kérdés filozófiájának szerves részévé, sőt megalapozó mozzanatává válik.
Társadalmi elköteleződését tekintve kifejezetten baloldali gondolkodónk nem átallja Párizs - és híres egyeteme, a Sorbonne - szekularizált, ateista-egzisztencialista légkörében Isten nevét leírni. Mégpedig nem alkalomszerűen, elvétve, periférikusan, valamiféle önfitogtató szellemi dacból, hanem számtalanszor, mégpedig úgy, hogy az Isten-kérdés filozófiájának szerves részévé, sőt megalapozó mozzanatává válik.
Az alábbi dolgozat a francia filozófus Pardonner? című, 1971-ben publikált szövegét elemzi, amely bizonyos értelemben ellentéte a szerző korábbi megnyilatkozásának. Megelőző munkája, a Le pardon (1967) nyugodt kijelentőmódjával szemben a Pardonner? mintha kérdésessé tenné az előző álláspontját.
The God of Jankélévitch is creative energy, eternal acting goodness and love, but it is not a person and does not personally know its creations. It does not rule, does not enter into a covenant, does not bring redemption at the cost of its own heartbreak, does not judge sins and does not forgive them, does not speak, does not give commandments, does not conquer death, does not resurrect the dead, and does not offer eternal life.
Recenzió Visky S. Béla: A filozófia keresztje. A megbocsátás problémája Vladimir Jankélévitch morálfilozófiájában című könyvéhez
În perioada 2010-2013 susnumitul în calitate de doctorand desfăşoară activitate didactică şi lucrează la un proiect de cercetare cu scopul realizării unei teze de doctorat în domeniul filosofiei la Universitatea Babeş-Bolyai, Facultatea de Istorie şi Filosofie, Catedra de Istorie Antică şi Medievală. Titlul lucrării: Memorie şi uitare, justeţe şi împăcare în filosofia franceză contemporană (E. Lévinas, J. Derrida, P. Ricoeur, V. Jankélévitch).
Vladimir Jankélévitch (1903-1985), aki 1951-től kezdve három évtizeden keresztül a párizsi Sorbonne Egyetem morálfilozófia professzora volt, személyében és gondolkodásában annak a három nagy tradíciófolyamnak az ötvözetét jeleníti meg – zsidó, görög, keresztény –, amely két évezreden keresztül meghatározta Európa szellemi identitását. Nemzedéktársaival – Emmanuel Lévinasszal, Paul Ricoeurrel és másokkal – a 20.
Pages
