István Pásztori-Kupán
„Követvén a szent atyákat, mindnyájan egybehangzóan tanítjuk” – így kezdődik a 451-ben tartott kalcedoni zsinat Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétele, népszerű nevén: a Kalcedoni Hitvallás. A régmúlt időkből származó tanítás ma is figyelmet érdemel. A múlt az, ami megtörtént. A történelem az, amit mondunk arról, ami megtörtént. Az atyák tanítását elsősorban saját műveik alapján ismerhetjük meg; a másodlagos irodalom – még ha gyakorta idézi is a forrásokat – mindig segédeszköz marad.
Jelen kötet a 381-es második egyetemes zsinat utáni fejleményektől a 451-es kalcedoni negyedik ökumenikus zsinatig tárgyalja a dogmafejlődés kérdéseit. E hetven küzdelmes esztendő egyaránt bővölködik magasztos pillanatokban és aggasztó fordulatokban. A bemutatás követi az előző kötet módszerét: a forrásokat eredeti nyelven és magyar fordításban is megszólaltatja. A 431-es efézusi és a 451-es kalcedoni zsinatok elvi nyugvópontra juttatták az óegyház Jézus Krisztusról szóló tanítását.
A kolozsvári akadémiai istentiszteletek keretében időnként elénekeljük az Apostoli Hitvallás megzenésített változatát, amelyet Szenczi Molnár Albert a 19. genfi zsoltár dallamára készített el. Ez a Magyar Református Énekeskönyvben a 426-os sorszámot viseli. Mivel református istentiszteleteinken egyelőre nem szerepel az ún. Niceai-Konstantinápolyi Hitvallás szövege - noha az a korábbi -, arra gondoltam, hogy egy réges-régóta (pontosabban 1995 óta) bennem visszhangzó Balassi-nóta dallamára összeállítom annak énekelhető változatát.
William Paul Young A viskó című regényének megjelenése számos tekintetben meglepő hatást eredményezett.[1] Rövid idő alatt tízmilliónál is több példány fogyott el belőle; az addig három munkahelyen dolgozó szerző mesés bevételhez jutott; százak és ezrek nyilatkozták, hogy a mű megváltoztatta életüket; különböző egyházi személyek és vezetők hol magasztalták, hol elmarasztalták, hol egyenesen ártalmasnak nevezték a vállalkozást.
Pages
