A 30. logion vizsgálata rávilágít arra, hogy a korai keresztény szövegek hagyományozódása során bekövetkező nyelvi és teológiai átalakulások milyen mértékben befolyásolhatják egy logion értelmezését. Attridge rekonstrukciója, amely az istentelen/isten nélküli (ἄθεοι) olvasatot részesítette előnyben, döntően a μοναχός fogalmának teológiai jelentőségéből indult ki, ezáltal a mondást az egyedüli, elvonult tanítványi eszménnyel kapcsolta össze. A töredékes szöveg új paleográfiai olvasata megerősít abban, hogy nem indokolt a mondás görög vagy kopt változatainak történelmi hitelességét vagy az írnok eljárásának helyességét megkérdőjelezni pusztán a többes számú „istenek” kifejezés miatt.