Blogs

Attila Kelemen · 2015-03-28

Látjuk, hogy Jézus hogyan szorul ki a köztudatból a 21. század vén Európájában. Divatosabb hangoztatni, hogy "je suis Charlie", mint azt láttatni, hogy "je suis chrétien"?!

Attila Kelemen · 2014-12-22

Hosszúnak tűnhet ez az út. Nemcsak arra a 30 esztendőre kell gondolnunk, mely beékelődik Jézuska (a betlehemi kisded) születése és váltságművét elkezdő Jézus szabadító munkája közé.

Attila Kelemen · 2014-04-11

Örömmel adok át egy jó hírt (evangéliumot). Azt, amit Péter apostol közvetítésével vettem át. Jézus Krisztus feltámadása által Isten újjá szült minket élő reménységre. Ebből a mondatból mindent kihangsúlyozhatnánk. Most mindenekelőtt az élő reménységbe érdemes belekapaszkodni. Élő reménységre szült minket újjá Isten Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadás által.

Attila Kelemen · 2013-12-18

Karácsonyt elsősorban nem a kenyérkérdés fémjelzi. Legalábbis itt és most nem. Egy kicsit mindig inkább kalácskérdés volt. Az egyik bájos karácsonyi dal is ebbe az irányba tereli a karácsonyi gondolkodást. „Kis karácsony, nagy karácsony, kisült-e már a kalácsom? Ha kisült, hát ide véle, hadd egyem meg melegébe'!” Aztán tovább fokozza az ínycsiklandozó hangulatot a „kisült malacka” illata. Ha ez is kisült, „ide véle, hogy (ezt is) egyem meg melegébe'!” És, hogy a nosztalgia teljes legyen, rákérdez az ének a „padláson lévő kolbászra” is.

Attila Kelemen · 2013-03-22

Régi és mindig újszerű a hitvallás: „Harmadnapon feltámadt a halottak közül.” Jézus Krisztus él! Akit megfeszítettek, aki meghalt és eltemették legyőzte a halált. Új életre támadt. Feltámadása után látták Őt. Beszélgettek Vele. Megbizonyosodtak, hogy valóban feltámadt, és él. Még Tamás is. Közel kétezer esztendeje, hogy ez a hír hangzik templomokban, temetőkben, és azokon kívül. Hangzik a föld végső határáig. Nagyon sok nyelven. Gyakran halljuk, vagy meghall(gat)juk, vagy nem. Ha meghalljuk, akkor szívünkben visszhangot vált ki.

Attila Kelemen · 2012-12-20

„Ha azt látnám az egyházban, amit a szószékről néha hallok, akkor nemcsak néhanapján mennék el a templomba.” Kritikusan fogalmazott ez az ünnepi keresztyén, de szükség van az ilyen felrázásokra, amíg még nem túl késő. Valóban, ha a szószék és az élet, az ünnepnapok és a hétköznapok közt szakadék tátong, egyre inkább eltávolodnak egymástól, akkor „minden hiábavaló.” (Préd 1, 2) „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, meghalt önmagában.” (Jak 2, 17) Ezen a hiábavalóságon, haldokláson változtatni, csak radikálisan lehet. Vissza tehát a gyökerekhez!

Attila Kelemen · 2012-03-21

Két világ áll egymás mellett. A látható és láthatatlan világ, és annak külső és belső embere. Mindannyian ebben a kétszeresen kettős meghatározottságban élünk. Ha hitben járunk (2 Kor 5, 7), és ha ez a hit a biztos tudás-tartalomtól (2 Kor 4, 14 és 5, 1) igaz hit, akkor a bennünk és körülöttünk lévő kettősség nem feszültséget jelent, hanem olyan harmóniát melytől megváltozik élet-, és világszemléletünk. Más, új távlatot kap életünk. Célirányossá, tartalmasabbá válik.

Attila Kelemen · 2006-12-20

„Oly távol vagy tőlem és mégis közel, nem érthetlek Téged, s nem érhetlek el. Oly távol vagy tőlem és mégis közel, Te hallgatsz, s én érzem: a szívem felel.”

Attila Kelemen · 2003-12-20

Az adventi időszakot a készülődés és várakozás tölti be. A keresztyén ember készülődik karácsonyt ünnepelni. Várja az ünnepet, a maga sok-sok áldásával, ajándékával, örömével. Ezt a készülődést és várakozást hasznos azzal a gondolattal kezdeni, melyet egy lelkipásztor-költő (Siklós József) fogalmazott meg: „Olyan szép ünnep a mai, készülök rá jó előre, / De, ha elmúlik az ünnep, vajon mi marad belőle?”