Küroszi Theodórétosz A görög betegségek orvoslása című munkájának befejező kötetébenA törvényekről szóló kilencedik fejezetet nemcsak a teológusok, hanem a jogtudomány iránt érdeklődők is haszonnal forgathatják. Szerzőnk meglepő éleslátással világít rá a polgári törvények viszonylagosságára, a keresztyénüldözések következményeire, a fiatalok nevelésének módozataira, a család, az élet tiszteletének kérdéseire, amelyek művét gyakran eredeti módon teszik időszerűvé.

A tizedik fejezet Az igaz és a hamis jóslatok, ti. az ihletett próféciák, illetve a jövendővel történő zsonglőrködések között feszülő ellentétek kérdéskörét feszegeti. A Püthiákhoz hasonló „ámítás-műhelyek” mindig is komoly jövedelemforrást jelentettek a műfaj rutinos művelői számára.

A tizenegyedik fejezet A végcélról és az ítéletről szól. A világ működésének, cél jának és értelmének kutatása szervesen egybefonódik a filozófiai és vallásos gondolkodás egyéb témáival. Az élet céljaként az Istenhez való hasonulást a filozófusok is fontos tételként kezelik. Ehhez kapcsolódik a boldogság miben létének meghatározási kísérlete.

Az utolsó, tizenkettedik fejezet A gyakorlati erénnyel foglalkozik. Itt derül ki, hogy Theodórétosz nem puszta teoretikusa a teológiának és a filozófiának, hanem gyakorló lelkipásztor. Tapasztalatból tudja, hogy az erény értékét annak gyakorlati alkalmazása adja meg. Az elméleti erény önmagában nem érték: ezért kell közelebb hozni az élet hétköznapi valóságához, ahol az ítéletalkotásban megnyilvánuló méltányosság és belátás, a természet esendőségének figyelembe vétele, a kísértésekkel való szembenézés, illetve a mindeneket felülmúló szeretet teszi teljesebbé azt a képet, amellyel az egyén és a közösség élete során folyamatosan megoldandó feladványként találkozunk.