Jézus feltámadásáról szóló keresztyén híradás történelmi gyökereinek bemutatása N. T. Wright The Resurrection of the Son of God c. könyve alapján
Dezső Kállay
Üdvtani szempontból a keresztyén teológia mindenekelőtt Krisztus kereszthalálának hasznát hangsúlyozza. Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkért, halálával kibékített bennünket Istennel, kereszten kiontott vérével megigazulást szerzett mindazoknak, akik hisznek benne. Krisztus feltámadásának üdvtani jelentőségét jobbára a halottak eszkatologikus (végidőbeli) feltámadásával kapcsolatban hangsúlyozzunk a halál felett aratott diadal valóságaként: ha Krisztus feltámadt a halálból, bizonnyal feltámadnak a halottak is, mivel Ő az első zsenge (vö. 1Kor 15,12.20).
A páli textusok arról tanúskodnak, hogy az apostol a keresztségről mély értelemben beszél, amikor azt úgy magyarázza, mint amelyben Krisztussal együtt meghaltunk a régi világ számára, hogy már e mostani világban új életet nyerjünk Isten előtt, az Ő ereje által. Üdvösségünk reménységének a már elnyert új élet az alapja.
Isten a hitet az evangélium hirdetése által ébreszti fel az ember szívében. Eszerint a keresztyén ember első tapasztalata a hitre jutás meghatározó pillanata. De mi mégsem a hitünk alapján válunk Jézus Krisztus tulajdonaivá, hanem a keresztség által. Mi az összefüggés a hit és a keresztség között? Mit "tesz" a keresztség, ami nem érhető el a hit által? Hogyan gondolkodjunk a gyerkekkeresztségről a hit és keresztség szoros kapcsolata láttán?
A Róm 5,1-11 sajátos szerkeztésű: a szakaszzáró 11. verstől újra lehet olvasni az egész szakaszt, hiszen a 11. verssel végződő okfejtés az 1. vers megalapozása. Istennek Krisztus halálában kinyilvánított szeretete gerjeszti fel a hitet (a Szentlélek által), mely a megigazítás, vagyia a keresztyének új életének különös pillanata. Ahogy a Krisztus haláláról szóló megbékéltető bizonyságtétel áll a keresztyén élet kezdetén a megigazulás megalapozójaként, úgy Isten ezt az új életet a Krisztus életébe oltva tartja fent.
Pál apostol leveleinek legszebb szövegrészei alapján bemutatni a krisztológia, üdvtan, törvény, etika körében kifejtett alapgondolatait.
A Római levél kulcsfontosságú textusai alapján kimutatható, hogy a keresztyén ember új élete Istennek a Jézus Krisztus halála által tanúsított szeretet-tettén felgerjedt, az Ő szeretete által fenntartott és folyamatos mozgósítás alatt megélt bizalmi lét, amely Istenre hagyatkozik.
A kánon kialakulásának egyik alapvető feltétele a hitigazság, az ortodoxia védelme. A korai egyház többek között ezt az alapvető kritériumot alkalmazta több mint három évszázadon át, amíg az újszöveségi kánon kiristályosodott és megerősödött, úgy hogy a keleti és nyugati egyházrészben a ma Újszövetségként ismert 27 könyv vált a hit és a keresztyén életfolytatás zsinórmértékévé. A tiszta tanításért folytatott harc azonban olyan régi, mint az apostoli igehirdetés. Jól példázza ezt Pál apostol Galáciabeliekhez írt levelének első két fejezete.
The debate over Romans chapter 7 has not lost momentum in recent decades, and is more heated than ever. The work of W. G. Kümmel, published in 1929, marked a major turning point in the history of research, but the literature of the past eighty-five years shows that, despite the momentary balance and the consensus that seemed to emerge at the time, scholars have still not reached a common position on even the most fundamental issues. The way we think about Paul's theology depends to a large extent on the way we look at Romans 7.
Pages
