Az őstörténetek közül talán az 1Móz 4,1–16 a leghiányosabb és a legtöbb feltételes választ kapott szöveg.
Zsolt Kozma
A szerető Isten megengedte, hogy az ember a kert minden fájáról egyék (2,16), de most ezzel szemben, saját maga számára ír elő törvényt. Gondolkozásában a gyermeki engedelmesség és szabadság helyébe a vallás és a korlátozó törvény lép. Téved.
A megbízott ember (mandatárius) nemcsak a kis védett területért felelős, hanem magára a Földgolyóra nézve is, s törekednie kell arra, hogy egész lakóhelyünk Éden legyen.
Az is jellemző erre a forrásiratra, hogy az események helyét földrajzilag is megjelöli, most itt a kertről is közöl adatot. Ebben a „körülkerített” kertben az ember megélhetést, életlehetőséget kapott Urától, ezen kívül élete veszélyben volt.
Az ember csak addig ura a természetnek, ameddig Istennek engedelmes gyermeke. Máskülönben megtörténhet az, hogy vagy eltiporja az Úr által teremtett természetet, vagy kihasználatlanul hagyja azt, amit megművelésre kapott tőle.
Ahogyan az állatvilág kapta Istentől a parancsot (1,22), úgy most az a férfivé és nővé teremtett ember felé szól, s ahogyan megáldotta az állatokat, úgy most az ember kapja az áldást.
Ennek a résznek az első verse tulajdonképpen felirat, amelynek az a rendeltetése, hogy összefoglalja azt, amiről a következőkben beszélni akar. Ez pedig Isten világa, amelyből a P annyit értett meg és adott tovább, amennyire korlátai között képes volt.
Az itt következő textusmozaikok alapforrása a Szavak az Igéből kötet, de ezek itt rövidebbek, mint amott, egyben a szövegek továbbgondolásai, s ilyen értelemben mégis másak, teljesebbek.
Hárán és Kánaán, Kánaán és Egyiptom, Gesúr és Jeruzsálem, a pogányság és az otthon messze „kerültek” egymástól, s a vétkeseket a szükség vagy valamilyen felső-belső parancs arra készteti, hogy hazamenjenek. Azonban a bűn miatti sokmérföldnyi távolságot nem ők, hanem annak a kezdeményező szeretete győzi le, aki ellen vétkeztek.
A fiatalabbik fiú az apjától független, önálló életformát önakaratából választotta. Saját döntésének a következményeként mások áldozatává vált. Minden bizonnyal, nem az apja utáni vágy késztette hazatérésre, még kevésbé az, hogy ott hagyja a pogány életmódot, hanem az éhség, s most önakaratából hoz döntést: hazatér. Képi szinten beszélhetünk arról, hogy kockázatot vállalt, de az egész példázat üzenete az, hogy a megtérés nem kockázat, mert a befogadás bizonyos.
Pages
