A 16 század második felében végbement felekezetváltások Kalotaszeg magyarságát sem kerülték el. Miközben a vidék falvainak lakossága túlnyomó többségben elfogadta a reformációt, a Gyerőffyek, mint Kalotaszeg egyik legnagyobb bírtokos családja továbbra is katolikus maradt. Ebben az időben a család feje Gyerőffy János, Kolozs vármegye főispánja és Báthory Zsigmond fejedelem főadószedője, aki 1596-ban, az Illyei táborban írja meg végrendeletét, lelkileg is felkészülve az elötte álló hatalmas kihívásokra.

Protestáns gyülekezeteink tárgyi örökségének feltérképezése, a korabeli egyházi iratok tanulmányozása és a kettő összevetése egyedi lehetőséget kínál a 17–18. századi textíliák akkori elnevezéseinek meghatározására. A többségében pamut és len vászonneműeket felsoroló lajstromok tételei közt elkülönülnek a különféle selyemszövetű tárgyak, kisebb csoportot alkotva a recefátyol kifejezéssel illetett darabok. Az emlékanyag vizsgálata arra enged következtetni, hogy ezek alapja gyér szövésű forgófonalas selyemszövet volt, amelynek felületét rendszerint szőtt minta díszítette.

Előadásomban a Teleki család egyházformáló és építő szerepének a bemutatására törekszem a hagymásláposi és kővárhosszúfalusi egyházközségek életének 18. és 19. századi elemzése során. Előadásomban kiemelem Teleki Mihály (1700-1745) és fia Teleki Mihály (1731-1761), Teleki Miksa (1813-1872), valamint testvére Teleki Emma patrónusi szerepét.

Előadásomban egy, a kommunista diktatúra alatti vallásgyakorlás és kulturális ellenállás összefüggéseit vizsgáló, folyamatban lévő intézményközi kutatás részeredményeiről, kérdésfelvetéseiről szeretnék beszámolni. A kutatás olyan kérdésekre keresi a választ, mint pl. milyen eszközei, lehetőségei, mozgástere volt a keresztény közösségeknek saját értékrendjük, normarendszerük tovább örökítésére. Milyen egyéni és közösségi stratégiák alakították az egyházi-vallási magatartásformákat a szocializmus évtizedeiben?