1. csoport (Újkor)
A kolozsvári református egyházközség vagyoni helyzete a 18–19. század folyamán megengedte, hogy segítséget nyújtson Erdély rászoruló református gyülekezeteinek. Pénzadományok mellett, az egyre gyarapodó úrasztali készletük használaton kívül álló darabjait is felajánlották a kis lélekszámú, vagy valamilyen kárt szenvedett gyülekezeteknek. Adományaikkal a Kolozs-Kalotai Egyházmegyéhez tartozó eklézsiákat (Inaktelke, Gyerővásárhely, Kalotaszentkirály, Ketesd és Zsobok), valamint Szamosfalvát részesítették előnyben.
Iktári gróf Bethlen Sámuel és felesége Keresztes Borbála patrónusokként gondoskodtak a héderfáji református gyülekezetről. Emléküket a templomépület mellett az általuk adományozott tárgyak is őrzik. Ugyanakkor Keresztes Borbála textiladományai több gyülekezetbe is eljutottak, mint például Marosvásárhely és Kecskemét.
Templomainak, emlékhelyének gyakran válnak nemzeti siralomfallá. Marosszentimre műemlék épülete nem csupán a trianoni döntés egyik nagy szenvedő alanya, hanem a szórvány történelmi-költői ars poeticajának is megfogalmazója. Kevésbé ismert az, hogy a templom miért és miként lett azzá? Előadásom erre keresi az erdélyi, lassan többségében szórványban élő magyarság létkérdéseire is reflektálva, a választ.
A szilágybagosi egyházközség levéltárában fennmaradt egy 18. századi vegyes jegyzőkönyv, melybe Bagosi Kovács János világi literátus jegyezte fel visszamenőlegesen is a gyülekezetre vonatkozó fontos információkat. Alapossága okán kiemelkedik a korszak fennmaradt egyházi iratanyagából, feltétlenül rászolgál a részletesebb vizsgálatra, a benne foglalt információk feldolgozására.
Az előadás a háromszéki egyházközségek 18. századi számadásaiban azonosított peregrinációra készülő diákok adataiból készült adattár alapján ismerteti a mára már ismeretlen fogalom részleteit, a külföldi tanulás költségei előteremtésének egykor divatos módozatát.
Pages
