Die von Gert Kwakkel betreute. Diss. der Theologischen Universität Kampen – ihr Vf. lehrt am Protestantisch-Theologischen Institut in Klausenburg/Rumänien – bietet eine eingehende literarhistorische Analyse von Jes 18–20 im Kontext der Entstehungsgeschichte der Fremdvölkersprüche Jes 13–23 mit einem Seitenblick auf das gesamte (Proto-)Jesajabuch. Zunächst gibt der Vf. einen guten Überblick über die neuesten Richtungen der Jesajaforschung und behandelt vor allem das Verhältnis von Heils- und Unheilsverkündigung. Die Untersuchung hat zwei große Teile: Zunächst wendet sich der Vf.
Book of Isaiah
Het boek Jesaja blijft een onuitputtelijke bron van studie. De fascinerende inhoud en Bijbels-theologische impact van dit boek dagen steeds weer nieuwe Bijbelgeleerden uit om er studie van te maken. Zo ook de uit Cluj in Roemenië afkomstige Csaba Balogh. Hij heeft zich een aantal jaren uitvoerig beziggehouden met Jesaja’s profetieën over de volken (Jesaja 13-23). Daarbij spitste hij zich toe op die over Egypte en Nubië (Jesaja 18-20). In september 2009 resulteerde dat in het behalen van de doctorstitel aan de Theologische Universiteit van Kampen (Broederweg).
Isa 8:16 is considered a key reference regarding the formation of the book of Isaiah and the role of prophetic disciples in this process. This article argues, however, that originally this verse had a more limited significance. The instruction to which v. 16 refers is to be identified with vv. 12-15 rather than an early ‘book’ of Isaiah. The expression ‘the instructed ones’ (of YHWH rather than the prophet) is applied to the prophet’s audience.
Ézsaiás könyvének eredete a Kr.e. 8. századba nyúlik vissza, és ilyenképpen az Ószövetség legrégebbi szövegei közé tartozik. A Kr.e. 8. század azonban korántsem a teljes mű keletkezésének ideje. A könyv hosszú fejlődés eredményeként jött létre, és magán hordozza közel öt évszázad szerzőinek kezenyomát. A projekt célja e hosszú szerkesztéstörténet feltérképezése a kezdetektől egészen addig a pontig, ahol Ézsaiás könyve az ószövetségi kánon részévé vált.
Bár Ézs 19,16-25-t gyakran a késő fogság utáni időszak eszkatologikus próféciáival hozzák kapcsolatba, a prófécia szövegének, teológiájának és lehetséges történelmi hátterének vizsgálata arra indít, hogy megkérdőjelezzük ezt a feltételezést. Ézs 19-ben nem egyszerűen „univerzalizmusról” van szó, hanem ennek a JHVH világuralmát valló képzetnek arról a formájáról, amely a JHVH-nak való szolgálatot és az idegen népekhez való viszonyát nem eszkatologikus, hanem történeti keretek között képzeli el (vö. pl. 19,23: „szolgálni fogja Egyiptom Asszíriát”).
This is a study of Isaiah 18-20, three chapters in the so-called Isaianic prophecies concerning the nations, Isaiah 13-23 (24-27). Beyond being located close to each other in this literary corpus, there is at least one common element that ties these three chapters together: Isaiah 18-20 deal with two neighbouring countries of the Nile, Kush and Egypt respectively.
This article argues that Isa 29,15-24 is composed of five coherent segments. The early Isaianic word, 29,15+21, was reinterpreted in a new way by an exilic author in 29,16-17+20. The presupposed blindness of Yhwh serving as a motivation for an ungodly life by those addressed in 29,15, is reconsidered as the ideology of desperate people who deem the blindness of Yhwh explains the present desolate condition of Jerusalem. The former injustice in Isaiah's society (29,21) is reinterpreted as the injustice of the foreign tyrant against the people of Yhwh. Isa 29,18+24 (the blindness of the people) and 29,19+23d-e (the oppressed Yhwh-fearing people) elaborate on the same theme in a larger context and presuppose a similar situation and author as implied by 29,16-17+21, probably to be identified with Deutero-Isaiah. A final expansion of the text reassessing the seeing of Jacob and the reverence of Yhwh by his descendants can be discerned in 29,22-23c, which probably comes from the post-exilic period.
This article discusses the MT of Isa 33,12 and argues that the verse line "the nations will be burned to lime (שִׂיד)" is difficult in its context and distorts the parallelism, describing the fall of the enemy of Judah with the help of plant-imagery. Although Am 2,1 is often mentioned in connection with Isa 33,12, closer analysis shows that there are differences between the two texts. It is suggested that the LXX should be followed here, which goes back to a Hebrew text reading שָׂדַי, "field", "(agricultural) land" instead of שִׂיד, "lime".
Pages
