Visky S. Béla 2013. november 7-én védte meg A megbocsátás problémája Vladimir Jankélévitch morálfilozófiájában című doktori tézisét a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karán. A dolgozat a tíz évvel korábbi, teodicea-kérdésről szóló teológiai doktori disszertáció kiegészítéseképpen is értelmezhető; míg az a gonosz problémáját járja körül, ez utóbbi munka a megbocsátás misztériumát kívánja feltárni. Visky S. Béla igyekszik eloszlatni egy mítoszt, a megbocsátani nem tudó filozófus negatív mítoszát, és munkája által nyilvánvalóvá teszi, hogy a francia mester gondolkodásának elmélyült ismerete – annak határait is beleértve – korrekciós tényezőként hathat az emlékezés-kultúrák „konjunktúrájának” (P. Nora) idején. A könyv feltárja a gondolkodó morálfilozófiájának forrásait, bizonyítva ezzel – a recepciótörténet egyoldalúságainak ellensúlyozására –, hogy ez az életmű nemcsak gazdagabb, mint eddig ismertük, hanem érdeklődésében is számottevőbb, s ilyen minőségében számos reflexiós lehetőséget kínál a keresztyén teológia, illetve etika számára. Tény, hogy Jankélévitch aggályai a megbocsátás mélységéről és lehetetlenségéről éppen ott szívlelendők meg, ahol a könnyelmű felejtés, a történelem manipulatív konstruálása vagy a megtörtént vétkek relativizálása veszi át a szót az emlékezet-kultúra és politika színterén. Az Exit Kiadó gondozásában frissen jelent meg a dolgozat bővített formája.