Sógor Árpád

Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek. Így foglalja össze Lukács evangélista a saját munkásságát, de Pál apostol beszédének lényegét, központi gondolatát is. Jézus a Krisztus, ezt mondom én is, ezt mondjuk tulajdonképpen minden igehirdetésben, még ha nem is ejtjük ki Jézus nevét. Hogy jut el Pál apostol erre a felismerésre és ami ugyanolyan fontos és érdekes számunkra, hogyan juttatja el hallgatóságát erre a felismerésre? Három lépésben próbálok válaszolni erre a kérdésre.

Vizsgaidőszakban különösen átélik a teológusok ennek a mondatnak az első felét. A sok betű megöl, de megelevenít a Lélek?

A mostani legációban a vizsgák közepette a sok betűvel harcolva kell a megelevenítő Lélekről bizonyságot tenni. Milyen esélyekkel indultok erre a küzdelemre, megbízatásra? Üzenetgyilkosok lesztek vagy a megelevenítő Lélekről szóltok?

A mostani igehirdetésre készülve rájöttem, hogy idegenkedek a klasszikus karácsonyi textusoktól. Félek attól, hogy nem tudok újat mondani. Előttem már annyi nagy igehirdető darabokra szedte majd újból összerakva a karácsonyi történetet, megfogalmazta a lényeget. Lehet-e újat mondani Jézus megszületéséről? Ma ha egy gyermek világra jön, akkor ráírják ott helyben egy lapra, hogy hány gramm és hány cm az újszülött és hogy hányas jegyet kapott a szülésnél.

Nem egészen 10 nappal ezelőtt egy temetésen vettem részt, egy fiatal édesapát temettek róm-kat szertartás szerint. A sír mellett felesége, két leánya, sok-sok zenész barátja az Operából, a különböző együttesekből, amelyekben együtt zenéltek. A liturgia szép volt, a pap és a kántor együtt énekeltek, de református értelemben vett prédikáció nem hangzott el a temetésen. Felolvasta a pap az igét a János evangéliumából, de utána egy Wass Albert történet-részletet is és inkább azt magyarázta, alátámasztva néhány találó versidézettel.

Egy olyan időszakban élünk most, választások előtt, amikor a választáson induló jelöltek között elindul egy verseny, hogy ki tud nagyobbat mondani, ígérni. Felértékelődnek olyan fogalmak, mint közösség, pozitív jövőkép, lelkesedés. Aztán, amikor választások után sok esetben kiderül (tisztelet a kivételnek), hogy nem annyira a köz szolgálata, mint inkább a hatalom megszerzése volt a cél, akkor utólag mindig feltesszük a kérdést, hogy mennyire volt hiteles az a beszéd, amit a politikusok kortesbeszédként elmondtak.

Veletek egy időben született egy dal, egy immár 22 éves rockballada a Scorpions együttes megfogalmazásában, hangszerelésében, aminek a címét sokan üvöltöttük akkoriban, „Send me an angel”. A dalszövegben tulajdonképpen kérdésként hangzik fel a kérés, küldesz nekem egy angyalt? Így visszagondolva, lehet hogy sokan nem is egy isteni küldöttre gondoltak, hanem egy nagyon is kézzel fogható szőke fürtös angyalra, csinos lányra.

A bibliaórás csoportunkból már két teológus is az ún. vezérigéjét választotta textusként reggeli áhítatra. Én is beállok ebbe a sorba. A felolvasott ige az én vezérigém, amivel lelkésszé szentelésemkor áldott meg Édesapám. Nemcsak értelmileg, hanem érzelmileg is kötődöm ehhez az igéhez. Amikor Édesapánk meghalt és testvéreimmel beszéltünk az Édesapánkhoz fűződő emlékekről és kerestük az igét amit a gyászjelentésére írhatnánk, akkor vált világossá számunkra, hogy mindegyik gyermekét ezzel az Igével áldotta meg. A kapott áldást szimbolikusan így osztotta meg és adta át nekünk.

A felolvasott igerész kapcsán a tanítványság három ismertető jeléről szeretnék beszélni. Az egykori és szerintem a mindenkori tanítványoknak, magukat keresztyéneknek valló, vagyis Krisztust-követő tanítványoknak a leírására három jellemzőt ragadok ki a szövegből, ami tulajdonképpen négy tulajdonságot, tevékenységet jelöl. A jó, hiteles tanítvány az engedelmes, tanúskodik, tanítja és hirdeti Jézus Krisztust.

1Tim 3,16: „Isten megjelent testben”. Alapigénk annyira tömény koncentrátumú hitvallás, hogy csak hígítva fogyasztható. Hígítani próbálom most a beszédemmel, remélve, hogy a lényeg nem vész el.

Középiskolás koromban szokás volt egymás emlékkönyvébe írni valami szellemes, érzelmes szöveget. Egyik osztálytársnőmnek az emlékkönyvébe egy sarok be volt hajtva és az volt ráírva, titok. Talán más is járt hasonlóképpen. Kíváncsiságból felhajtottam és azt írta a másik felén, te marha nem látod, hogy titok, miért nézted meg.

Többféle mosóporreklámból, de akár a valós életből is ismerős az a jelenet, amikor a gyermek a szép ruháját összesározva állít haza és szemlesütve áll meg édesanyja előtt, aki nem feddi meg, hanem előveszi a reklámozott mosóport és tisztára, még fehérebbre mossa a szennyes ruhát.

Pages

Subscribe to Sógor Árpád