Mit cselekesztek majd az ünnepnek napján, az Úr ünnepnapján? (Hóseás 9,5)

Nehéz, Uram, most nagyon nehéz az ünnepre való készülés. Annyi minden terhel. Hova tűnt belőlünk az ünnep várása? Az, ahogy apró gyermekeink várják az ünnepet? Kicsi kezükön számolgatják, hogy még hány napot kell aludniuk az ünnepig? Gyermekkorunkban még volt készülés a hagyományokkal teli, tényleges ünnepre és ünneplésre. Előlegbe is kaptunk valamit az ünnep öröméből és békességéből. Ezt a modern pénzszagú ünneplést nem értjük, terhünkre van. Amikor nem tudjuk megosztani örömünket másokkal, nagyon nehéz arról prédikálni, hogy miként örvendezzünk.

Ebben a feje tetejére állt világban, ahol az értékrendek felborultak, időszerűvé vált – mindig is az volt – egy régi-új döntés: Jézus Krisztust követem-e, vagy sem? Vállalom-e prófétai, papi és királyi tisztségemet családomban, környezetemben? Ha a világ sok visszásságát és a viszályokat látjuk, elbizonytalanodunk. De nekünk nem kell megváltanunk a világot. Erre a feladatra már megszületett Jézus, és kereszthalálával beteljesítette ezt. Nekünk csak a magunk helyén kell vállalnunk követését.

Az ünnepre való készülésemhez az is hozzátartozik, hogy alaposan átgondolom, tisztázom és helyrehozom rendezetlen emberi kapcsolataimat. Az Isten dicsőítéséhez hozzátartozik a földi békesség és az emberek iránti való jóakarat. Akkor lesz belső, lelki békességem, ha kifele és felfele is rendezem kapcsolataimat, és megbékélek haragosaimmal. Csak a szabad lélek tud ünnepelni.

Az ünnepet, az ünnepi hangulatot ajándékokkal szeretjük emlékezetessé tenni. Ezért is ajándékozzuk meg egymást. Ezért vittek a bölcsek is magukkal kincseket a megszületett kisdednek. Milyen kincsekkel készülünk az Úr napjára? Tudatában vagyunk-e annak, hogy egyáltalán milyen kincseink vannak? Újból átélhetjük a karácsonyi csodát: mi viszünk ajándékot Krisztusnak, és mégis mi érezzük magunkat megajándékozottaknak. Mi keressük őt, és mégis ő az, aki reánk talál. Ehhez viszont adventi várakozásban megedződött és kifinomult hallásra és látásra van szükségünk, hogy meghalljuk Isten szavát és meglássuk csodálatos tetteit.

Most nehezebb karácsonyra készülnünk, mint régebben. De ha valamiért meg kell küzdenünk, azt jobban megbecsüljük; és lehet, hogy Isten éppen a küzdelemmel akarja értékesebbé tenni ezt a karácsonyt.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok nektek áldott ünnepet, örömteli együttlétet a családban, a gyülekezetben, és hálásan köszönjük, hogy diákjainkat ünnepi legátusként fogadjátok.

Kolozsvárt, 2015 karácsonyán a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanári karának nevében,

Sógor Árpád
ifjúsági lelkész