Prófétai ima

Teremtő, gondviselő Atyánk, megváltó Krisztusunk, köztünk és bennünk munkálkodó Szentélek Isten!

Hálát adunk, hogy itt lehetünk és megszólíthatunk téged. Köszönjük azt, hogy te megszólítható Istenünk vagy. Van amikor azt gondoljuk, hogy rejtőzködő Isten vagy, mert nem észlelünk téged, vagy azt gondoljuk, a világ eseményeinek tragikus fejleményei, szerencsétlenségek, háborúk, a személyes tragédiák közepette elfordultál tőlünk, de közben mi vagyunk azok, akik jómodunkban megfeledkezünk rólad és csak a bajban sóhajtunk hozzád számonkérően, hol vagy. Ugyanakkor tanácstalanul vagy szótlanul állunk, amikor benned bízó embereket próbálsz meg gyógyíthatatlan betegség által, vagy szólítasz magadhoz idejekorán. A zsoltárossal együtt imádkozzuk ezen a vasárnapon: Légy erős kősziklánk, ahova mehetünk. Erőt és bölcsességet kérünk tőled, hogy ezekben a nehéz lelkigondozói helyzetekben tudjunk a te jelenlétedben elődbe vinni minden kérdést és meghallani a válaszaidat is.

Hálát adunk azért, hogy nemcsak megszólítható Isten vagy, hanem megszólaló Istenünk is.
Így köszönjük meg neked azt az áldott lehetőséget, hogy a hétköznapokban is közösségben hallgathatjuk szent igédet, melyen keresztül szólsz hozzánk, keresel minket. Köszönjük azt az áldott lehetőséget, hogy ezen a szent helyen tanulhatunk, tanulmányozhatjuk az írásokat, készülhetünk a szolgálatra. Add, hogy ez ne kényszer, hanem egy erőforrás legyen a mi életünkben.

Megköszönjük azt is, hogy nemcsak megszólaló istenünk vagy, hanem hozzánk közeljövő, velünk közösséget vállaló Istenünk vagy, aki emberi formát öltöttél fel, hogy mi megérthessük azt, hogy te szerető Istenünk vagy. Közel vagy az alázatos szívűekhez és könyörülsz a megtérő bűnösökön.
Hálát adunk azért is Urunk, hogy nemcsak közel jössz, hanem szereteted számtalan módon érezteted velünk, elismerő szavakkal bátorítasz igéden keresztül, minőségi időt tölthetünk a veled való csendességben, megajándékozol egymással minket, közösségben élhetjük meg a tanitványságot, próbálhatunk a te utadon járni és érezhetjük a közvetlen jelenlétedet, amikor embereken keresztül átölelsz, amikor mi magunk is tudunk segíteni másokon és megadod a lehetőséget, hogy szolgálhassunk.
Imádkozunk azért, hogy te szólj most hozzánk igéden keresztül, fogadd kedvesen éneklésünket, imádságainkat, áldott légy azért a közösségért amit most Igéd és Szentlelked által teremtesz ebben a hajlékban. Ámen

Igehirdetés

Szabó Dezső a teológiai főiskolák feladatairól szóló írásában azt írta, hogy a teológiai főiskoláknak nem szabad lelki cowboyokat képezni, akiknek az egyetlen gyógyírja a szeretet szó ráköpése az élet sebeire. A szeretet unos-untalan szétcsóválása annyit sem ér, mint döglött egér purca. Az eddig eltelt 20 percben, 37-szer mondtam azt, hogy szeretet és mire végére érünk a 100-at is elérjük.
Valaki, akinek mind az egyház, mind a politika területére volt, van rálátása, arra a kérdésre, hogy mi a különbség a politika és egyházpolitika között, azt válaszolta, hogy gyakorlatilag semmi, csak annyi, hogy az egyházban a szeretet nevében döfik hátadba a kést.

Egy ilyen indítás után, sportkifejezéssel élve ilyen hátrányból, innen szép nyerni.

Bővölködő szeretet címmel volt a vizsgaidőszakban egy felvezető része a mai igehirdetésnek, ahol tulajdonképpen elmondtam már szerintem a lényeget a szeretetről, de most több időm van erre, hogy kifejtsem. Nemcsak lehetőség ez, hanem nagy veszély is, hogy csak beszélünk és beszélünk a szeretetről és közben nem mártozunk meg abban és nem gyakoroljuk azt.

A szeretet nem érzés, hanem tett, cselekedet, elsősorban Isten tette, mely cselekvésre buzdít bennünket is. A mi szavunk sokszor csak szó marad, de Isten beszéde, az ő igéje több a szónál, az maga a tett.

Azon a précesen idéztem egy filmből egy mondatot: Az igazság bár lényeges, szeretet nélkül elviselhetetlen, aminek az eredeti változata Aquinói Szent Tamásnak tulajdonítható, aki ezt írta: Az igazság – szeretet nélkül – kegyetlenség, a szeretet – igazság nélkül – rombol.”

Lehet, hogy a bevezető gondolataim kegyetlennek tűntek vagy rombolónak, de mindkét véglet megvan a mindennapi közbeszédünkben, az igehirdetésünkben, az egymáshoz való viszonyulásunkban, amikor szeretet nélkül olvassuk egymás fejére a vélt igazunkat, vagy a mikor a szeretet nevében hallgatunk el bűnöket. Vannak szeretetre éhes emberek, szeretetért könyörgő szenvedők, vannak szeretet koldusaink és vannak a túlzott, féltő szülői szeretettől megnyomorított lelkű, infantilis fiatalok.

Pál apostol, amikor így indítja a szeretet himnuszát, hogy mutatok egy kiváltképp való utat, akkor utána költői módon leírja, hogy
1. Milyen a szeretet nélküli élet?
2. Mi és mi nem a szeretet?
3. Milyen a szeretetteljes élet?

Olvastam egy frappáns mondatot Mózesről, miszerint Mózes 40 évig azt hitte a fáraó udvarában, hogy ő valaki, aztán 40 évig tanulta a nyáj mellett, hogy ő egy senki, végül 40 éven keresztül a pusztában arra csodálkozott rá mindennap, hogy Isten mit tud tenni egy senkivel.

A szeretet himnusza kapcsán is megtudjuk azt, hogyha mi nagyon el vagyunk telve magunkkal, a képességeinkkel, ha azt hisszük, hogy mi vagyunk valakik önmagunkban, a magunk erejéből jutottunk el oda, ahol vagyunk, és közben átgázoltunk másokon és belül és a kapcsolatainkban nincs szeretet csak a nagy üresség, akkor semmik vagyunk. De azt is megtudhatjuk, hogyha engedjük, hogy ez az isteni szeretet munkálkodjon bennünk és körülvegyen bennünket, akkor mi magunk is ezt fogjuk sugározni, továbbadni.

A világ sokféle síkon felosztható két területre, a sportolói világ, a kórusban éneklők, a teológiát művelők is. Vannak az úgynevezett profik és az amatőrök. A profik elsajátítják a szakmai tudást akár a legapróbb részletekig, akár meg is élnek ebből a tudásukból, az amatőrök nem kapnak pénzt, de örömmel tölti el őket épp az amit végeznek, mert a szó jelentése szerint, szívvel-lélekkel teszik azt. Csíkszentmihályi után szabadon, flow-élményt okoz a szeretettel végzett munka, az így megélt hivatás. Profikként sosem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a lelkünk mélyén amatőrök maradjunk, hogy szívvel-lélekkel, szeretettel végezzük a feladatunkat. Senki sem indul profiként, mindenki amatőrként kezdi.
De nagy a veszély, hogy a profizmusunk megüresedik és csak a szakértelem marad és a szeretet hiányában a lélek is eltűnik és a szolgálatunk a szeretet hiányában lélektelen és lelketlen lesz.

A szeretet olyan, mint az autómotorban az olaj, a kenőanyag, anélkül egyre nehezebben megy a motor, sőt rövidesen kisül, leég, szétrobban. Nem az hajtja a motrot, nem az az üzemanyag, az lehet a hivatástudat, a küldetéstudat, a segíteni akarás, de nélküle, a szeretet nélkül nem húz a motor, sőt rövidesen felmondja a szolgálatot. Mit jelez az olajpálca? Milyen az olajszintünk? Alacsony, magas? Ha tartunk egy gyors műszaki vizsgálatot, akkor megállapíthatjuk, hogy életünk sok területén alacsony az olajszint. Alacsony, amikor év elején szobát választunk vagy évente háromszor legációs helyet. Hatodéven a kihelyezéshez közeledve rohamosan csökken az olajszint és már csak a saját érdekek kerülnek előtérbe. De alacsony egy-egy lelkészválasztásnál is, amikor úgy akarunk előnyre szert tenni, befutók lenni, hogy másokat befeketítünk. Alacsony a szeretet olajszintje akkor is, amikor lelkészek egymás közt pletykálnak, hogy melyik kollega vált el és kimondatlanul irigykednek rá, hogy bezzeg én hűséges maradtam, de neki már új felesége van.

Az idei év Házasság hetének a jelmondata is így hangzik: Szeretetbe kapaszkodva. És jó volt hallani ma az igéből azt, hogy 1Kor 13,8a: A szeretet soha el nem fogy.
A szeretet soha el nem fogy. Csak megkevesül. Vagy átalakul gyűlöletté. Semmi sem vész el, csak átalakul, mondja az anyagmegmaradás törvénye és ez érvényes a szeretetre is. Még amikor egy valamikor szenvedélyes kapcsolat közömbössé unalmasul, a mélyben akkor is erős érzések, esetleg éppen elfojtott gyűlölet munkálkodik.

„Már nem szeretjük egymást”, mondják egymástól elidegenedett párok. Sőt, mondanak egyebet is, felsorolnak minden vétket, hiszen a szeretet hiányában, minden a felszínre jön a legkisebb hibától, mulasztástól a legnagyobb vétekig, bűnig.

A szeretet soha el nem fogy, csak esetleg kifolyik a házasságunk kövei közül. Ha túl hígra sikerül a malter, akkor nincs mi megkösse az épületben az egymáshoz illesztett köveket, téglákat. Akkor bizonytalanná válik a fal, az egész építmény. Ha a szeretet, csak egy szirup, egy cukormáz az életünkben, akkor nem tölti be a kötőanyag szerepét a családi kapcsolatokban. Ha csak kívülről, ragasztóként, vagy kötelesség-abroncsként tartja össze kapcsolatunkat, akkor kínossá válik az együttlét. A szeretet belülről, mágnesként kell vonzzon egymáshoz.

Hiszen a szeretet az nem csak egy érzés, hanem egy döntés is, egy akarati döntés. Amikor kimondjuk a házasságkötés alkalmával, esküszöm, hogy szeretem, akkor ebben benne van az érzés és az akarat is. Ha halványul az érzés, akkor az akarat kell hangsúlyossá váljon és ha az akarat világos, tudom, hogy mit akarok, akkor ezt a keretet megtölti az érzés is.

Mit tudok tenni ennek érdekében? Hogy tudom jól, helyesen szeretni házastársamat, gyermekemet, szüleimet, tanáromat, a rám bízott diákot, a szobatársamat? Hogyan szeressem épp azt, aki keresztbe tesz nekem, vagy úgy érzem kész akarattal keserűséget okoz nekem? Pál apostol szeretethimnuszát nem lehet elválasztani az előtte és utána levő részektől, vagyis a 12. és 14. fejezetektől, amelyekben a kegyelmi ajándékokról szól. A kegyelmi ajándékok és más értékek haszontalanok, ha hiányzik belőlük a szeretet. A szeretet azért a legnagyobb, mert az örökkévalóságban, a színről-színre való látásban is megmarad.

Istentől kapunk különböző kegyelmi ajándékokat, melyek nem a miénk, mi csak ügyintézői, sáfárai vagyunk. Mai szóval közgazdászok. Hogy tudunk gazdálkodni az Istentől kapott javakkal? Úgy, ha ezeket megosztjuk egymással. A kegyelem, a kegyelmi ajándékok elfogadása az emberből hálát vált ki. Ne magatoknak kamatoztassátok, hanem másoknak szolgáljatok az Istentől kapott ajándékokkal. Ez a két szó, a görög kharizma és a latin caritas, ajándék és szeretet összetartoznak. Ajándékainkkal egymást egészítjük ki. Nincs önellátó keresztyén személyiség. Szükségünk van egymásra, hogy egymás hite, kegyelmi ajándékai, bölcsessége, szeretete által épüljünk és gazdagodjunk.

Szeretni és szeretve lenni, ezt az alapelvet követve lehet építeni a kapcsolatot minden közösségben.
A családi kapcsolatokban, a párkapcsolatban és bármilyen kapcsolatban sok minden attól függ, hogy milyennek látom a másik embert? A külső értékek mellett meglátom-e a belső értékeit? De fogalmazhatunk úgy is, hogy meglátom-e azt, hogy ő számomra egy Istentől kapott ajándék? Ha így tudok tekinteni rá, akkor meglátom a szépségét, kedvességét, értékelem hűségét, ragaszkodását, humorát, életkedvét, akkor áldásként élek meg minden vele töltött percet és én magam is ajándékul, áldásul tudok lenni az ő számára. A szeretet nemcsak elfogadást, de cselekvést is jelent. Nemcsak arról szól, hogy élvezem a társam által nyújtott ajándékokat, fürdök az ő szeretetében, hanem én magam is szeretettel viszonyulok hozzá, és ez a szeretet ha nem marad meg a szavak szintjén, hanem megmutatkozik a cselekedetekben, akkor valóban soha el nem fogyó kötőanyag lesz a kapcsolatunkban és olaj a motorban.

Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat!
Úgy kell követnünk a szeretetet, a görög szó értelme szerint, mint ahogy Hunor és Magor üldözőbe vették a csodaszarvast és az egyre és egyre távolabb csalogatta őket az új haza felé. Elejteni nem tudták, birtokolni nem tudták, csak azt az érzést, hogy na most kerültünk közelebb hozzá, de ennek köszönhetően jutottak el az új hazába. Űzőbe kell vennünk a szeretetet és a lelki ajándékokat, ha el akarjuk érni az új hazát, a mennyek országát.

Augustinus egyházatya a szeretetről azt írta, hogy az Isten az Istenből. A szeretetben mutatkozik meg Isten. Az Isten-ember és az ember-ember kapcsolatban is a szeretet az ami összeköt. Isten részéről megvan ez a szándék, hogy kapcsolatba kerüljön velünk. A kémia világában az atomok közti kapcsolatból születik meg az anyag. Kapcsolat nélkül csak önálló atomok lennének. De a kapcsolatnak köszönhetően összeállnak anyaggá. Ezt jelenti, hogy működik köztünk a kémia. Nagyon fontos, életünk talán legfontosabb eleme a szeretet, amely által kapcsolatba kerülhetünk Istennel, emberrel. Szeretet nélkül, csak magányosak volnánk.

Egy vallomással tartozom, erre a szolgálatra készülve, ez a harmadik prédikáció, amit megírtam. Kettőt már kidobtam, az egyiket túl száraznak, a másikat túl nyálasnak találtam, de már nem volt időm egy negyediket írni. Annak a feszültségében írtam ezt a prédikációt, hogy ne vesszek el a részletekben, hiszen, minden sorról lehetne külön beszélni, de ne is közhelyeket mondjak, mert akkor azt most már egy gép is megírhatná helyettem. De a gép nem tud szeretni. Így folyamatosan magam elé képzeltelek benneteket, élettörténeteteket, azt a sok nehézséget és áldást is amit magatokkal hoztok és aminek egy részét szeretnétek lerakni, csak nem mindig sikerül. De megvan bennem a hit és a remény is, hogy sikerülni fog nektek a szolgálatot, bármilyen életfeladatot szeretettel végeznetek. Ezért arra kérlek benneteket, hogy maradjatok meg a hitben, gyökerezzetek meg a reménységben, éljetek a Szentlélek jelenlétében a szeretetben. Ámen

Nagy ima

Urunk Istenünk, te jól ismersz minket, jól tudod, hogy hányszor voltunk kíméletlenek és azon az alapon, hogy most jól megmondjuk az igazat, csak a magunk igazát tudtuk odavetni, odasirítettünk egyet és büszkén húztuk ki magunkat, pedig pont akkor nulláztuk le magunkat.
Te ott voltál akkor is, amikor egy-egy jól sikerült prédikáció után bezsebeltük a dicséreteket és noha kegyesen átutaltuk neked a dicsérő szavakat, de azért el voltunk telve magunkkal, hogy milyen ügyesek vagyunk, pedig pont akkor nulláztuk le magunkat.
Tanúja voltál azoknak a beszélgetéseknek is, vagy inkább monológoknak, amikor ugye, én előre megmondtam hogy ez lesz alapon kimértek és fölényeskedők voltunk azokkal szemben, akik esetleg hitben, tudományban csak gyerekcipőben jártak hozzánk képest, pedig pont akkor nulláztuk le magunkat.
Bocsásd meg Urunk, amikor csak kötelességből végezzük a szolgálatot és hiányzik belőlünk a lelkesedés, a Lélek. Bocsásd meg nekünk Urunk, amikor szenvedünk amiatt, hogy világszerte üldözik a te tanítványaidat és káromolják a te nevedet és közben nem veszük észre, hogy a mi hiteltelen és képmutató keresztyénségünk miatt szidalmaznak téged.
Urunk Istenünk imádkozunk azért, hogy azt az ürességet, ami bennünk van te töltsed ki a te szereteteddel, ami képes arra, hogy megváltoztassa életünket és olyan tanítványaid lehessünk, akik türelmesek, kegyesek, nem irigyek, nem bőcsködnek, nem beképzeltek, nem ripacskodnak, nem feltűnösködnek, nem borul el az agyuk minden kicsiségtől, nem vádaskodnak, nem akarnak tisztességtelenül előnyhöz jutni.
Könyörgünk Urunk, azért, hogy ez a te szereteted, ami átjár bennünket, csorduljon ki belőlünk és áradjon tovább, tudjunk megbocsátani haragosainknak és tudjunk bocsánatot kérni azoktól, akiket megbántottunk. Add, hogy ne pórciozzuk a szeretetet azoknak, akik ezt tőlünk várják, de ne is fojtsuk meg őket az aggodalmaskodó, én csak jót akartam szeretetünkkel. Köszönjük Urunk, hogy noha mint a járni tanuló gyermek sokszor elbukunk a szeretet gyakorlásában, te mégis felnőttként kezelsz bennünket, megbízol bennünk.
Hisszük Urunk, hogy a te szereteted soha el nem fogy és reméljük azt is, hogy te tudod mi a terved velünk. Mi nem látjuk mindig pontosan, töredékes a mi ismeretünk és elég gyakran vékony a mi hitünk is, de hálásak vagyunk, hogy te megszólítható, megszólaló, hozzánk közeljövő, minket átkaroló, szerető Istenünk vagy. Ámen