Karácsony a szeretet ünnepe?

Karácsony a szeretet ünnepe! Ez az a mondat, ahol egy igehirdető általában el szokott veszíteni engem, mint igehallgatót.

Nem elég, hogy már több mint egy hónapja, mindenhonnan a karácsonyi énekek szólnak, minden reklám arról szól, hogy a család, jelentsen ez bármit is a különböző értelmezések szerint az ünnepen együtt van, boldogságban, szeretetben, az ehhez szükséges kellékeket idejében meg lehet rendelni, be lehet szerezni, el se kell menni érte, a futárszolgálat kiszállítja, az egész adventi készülődés sok esetben elmegy egy szirupos, giccses irányba és akkor a templomban is, hiszen van aki csak ilyenkor jön el, egy évben egyszer, nem lehet elriasztani nehéz teológiai üzenettel, így az evangélium lebutított üzeneteként mi is átvesszük ezt, hogy a karácsony a szeretet ünnepe.

Hiszen tényleg, megpróbál mindenki odafigyelni a közvetlen közelében élőkre, ajándékot készít vagy vásárol, az idegenekhez is megpróbál kedvesebb lenni, a koldusnak is talán több pénzt dob a kalapjába.

Pál apostol is itt a Zsidókhoz írt levél végén erre hívja fel a figyelmet a testvéri és a vendégszeretetre. Mondhatjuk azt, hogy ez már a kezdet kezdetén problémás téma volt a gyülekezet életében, hiszen ha nem lett volna az, akkor nem kellett volna külön felhívni erre a figyelmet.

Három ige kapcsán, 3 pontban szeretném összefoglalni a mai alapigénk üzenetét. Mit jelent megmaradni, meg nem feledkezni és megvendégelni az ige tanítása szerint.

Az atyafiúi szeretet maradjon meg. Az eredeti szöveg szerint lakozzon veletek, legyen állandó lakótársatok. Az hogy, a különböző fordításokban más és más változatát olvashatjuk ennek a mondatnak mutatja azt, hogy nem is olyan egyértelmű, hogy mi és hogyan kell megmaradjon.

A testvéri szeretet maradjon meg bennetek! Szóval ez valami olyasmi, ami bennünk van, talán egy érzés, egy gondolat? Ápoljátok a testvéri szeretet! Vagyis ez valami gyönge, gyengélkedő, esetleg beteges szeretet, ami fokozott figyelmet követel részünkről? Maradjatok meg a testvéri szeretetben! Vagyis ez valami nálunk sokkal nagyobb közeg, ami körülvesz bennünket, amiben mint a tengerben, fürödni lehet? Maradjon meg köztetek a testvéri szeretet! Vagyis ez valami kapocs, ami összeköt bennünket?

A Károli fordításban maradt meg hírmondónak ez a ma már régiesnek tűnő megnevezés, hogy atyafiú, a testvér az atyámfia. Vagyis nem csak egymáshoz kötődünk, hanem egy atyához. Az Atyán keresztül vagyunk egymás testvérei. Atyámfiai, ebben a szép bibliai megszólításban ott van a testvéri kapcsolatnak a lényege. Lehet, hogy ha csak egyszerűen testvérekként tekintünk egymásra, akkor óhatatlanul a sokféle emberi gyarlóság, önzés, irigykedés, versengés, megmérgezi ezeket a testvéri kapcsolatokat, de ha atyafiakként tekintünk egymásra, mint akik testvérek az Úr Jézus Krisztusban, akkor ez a más síkra, szintre való tekintés segít felemelkedni az emberi gyarlóságokon.

Az elmúlt héten előadást tartottam egy egyházmegyei lelkészértekezleten és ott idéztem egy kutatás eredményét, miszerint Az apák hatvan százaléka saját apja negatív hatásaitól szenved egy életen át. 25 százaléka teljesen más alapokon nyugvó, új kapcsolatot próbál építeni utódaival, míg 15 százaléka szerencsésnek mondhatja magát, hiszen eleve pozitív modellt követhet.

A sajnos sok rossz apakép negatívan befolyásolja a bennünk kialakuló istenképet is. A testvéri kapcsolatot pedig nagy mértékben meghatározza az, hogy hogyan tekintünk az atyánkra, milyen istenkép él bennünk. A testvéri szeretet gyakorlása a családban, a gyülekezetben segít nekünk abban, hogy az esetleges sebek gyógyuljanak, a görcsök oldódjanak és az Istennel való kapcsolatunk is egyensúlyba kerüljön. Ezért is nagyon fontos ennek a Pál apostoli intésnek a megszívlelése, hiszen Pál apostol nem óhajként fogalmazza meg hanem intésként, parancsként, az atyafiúi szeretet maradjon meg.

Ezen az előadáson az egyik kollega nekem szegezte a kérdést, hogy mikor mondtam utoljára a nagyfiamnak azt, hogy szeretlek. Meglepett a kérdés, de őszintén válaszoltam. Nem emlékszem, sőt nem emlékszem arra sem, hogy valaha is mondtam volna. Mert én nem vagyok a nagy szavak embere. És elmeséltem egy otthoni valós történetet, amiből én arra következtettem, hogy azért mégiscsak szavak nélkül hangot adtam annak, hogy szeretem. De mégsem hagyott nyugodni a kérdés és hazatérve én is feltettem a kérdést a fiamnak. Emlékszik, hogy mondtam neki azt, hogy szeretlek? És azt kaptam válaszként, hogy nem, de nem is kellett, mert anélkül is tudta, hogy mondtam volna.

Szülőként az egyik legnagyobb boldogság az, ha az ember látja, hogy a gyermekei szeretik egymást, odafigyelnek egymásra. Ezt a testvéri szeretet úgy lehet a leginkább megélni, ha Jézus szavaira gondolunk: Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Nehéz parancsszóra szeretni, de ez a fajta egészséges szeretet mindig megsokszorozódik.

A testvéri szeretet után a vendégszeretetről olvashatunk. Gyermekkorunkban a Kossuth rádió folyamatosan szólt a konyhában és volt egy állandó műsor, amit Édesanyánk mindig hallgatott, ez volt a címe, Vendég a háznál. De ebben a gyermeknevelésről volt többnyire szó, és valahogy nem értettem ezt, hiszen vendég az, aki sokszor hívatlanul vagy akár ebédidőben is beállított és mindig helyet szorítottunk neki.

És itt az eredeti szövegben is ebben az értelemben kell gondolni a vendégre. A vendég az tulajdonképpen egy idegen, egy ismeretlen, aki azáltal válik vendéggé és a háznép részévé, hogy befogadjuk. A keleti ember számára ez különösen fontos erkölcsi parancs volt. Bármennyire is szegény az ember, annyira nem lehet szegény, hogy még egy kanál étel ne jusson a vendégnek vagy még egy kis fekvőhely.

Ennek fényében még súlyosabb az a megállapítás, hogy nem volt hely a vendégfogadó házban a szent családnak, ráadásul ők nem is voltak idegenek, hiszen a népszámlálás miatt tértek haza az ősi földre.

Egy intézmény, ami épp a vendégfogadásra szakosodott kitette a táblát, hogy nincs hely. Az egyházban sokszor mi is hasonló módon cselekeszünk. Van intézményesült diakónia, szeretetszolgálat, kül- és belmisszió, támogatjuk anyagiakkal, imádsággal, gyűjtünk a háború károsultjainak, de a mindennapokban ha egy idegen kérne bebocsátást, akkor csak résnyire nyitott ajtóban fogadnánk.

Mi az egyházról valljuk a hitvallásunk segítségével, hogy Isten Igéje és Szentlelke által örökéletre elválasztott sereget gyűjt, de ez nem jelenti azt, hogy a földi egyház az zártkörű klub lenne, ahol másnak, a klubtagokon kívül nincs semmi keresnivalója.

Befogadó egyházból kirekesztő egyházzá váltunk. Nem új dolog ez, hiszen már az őskeresztyén időkben is egyszerűbb volt olyanokkal együtt lenni, akikkel meg lehetett élni a testvéri közösséget. De csak a testvéri szeretet semmit sem ér, ha nem egészíti ki azt a vendégszeretet. El ne felejtkezzetek a vendégszeretetről, mert ha mégis, akkor nagyon könnyen az idegengyülölet lesz hangsúlyossá a testvéri közösségben és az idegentől való félelem miatt zárjuk szorosabbra sorainkat, de ez a félelem megmérgezi a testvéri szeretetet is. El ne felejtkezzetek vagyis ne hanyagoljátok el, fordítsatok különös figyelmet erre.

És végül azt olvashatjuk, hogy a vendégszeretet gyakorlása közben tudtunkon kívül angyalokat vendégelünk meg. Angyalok, küldöttek, postások, akik üzenetet hoznak. De nem egyszerű alkalmazottak, akik teljesítenek egy feladatot, átadnak egy üzenetet, hanem képviselnek is. Nagykövetekként képviselik a küldőjüket. Így képviselitek most ti ezen az ünnepen az intézetet, hiszen a Teológia legátusaiként mentek a gyülekezetekbe. Tudnak az érkezésetekről, várnak titeket. Nagyon tudatos cselekedet lesz ez a gyülekezet, a lelkészi család részéről. Sőt már ti is felkészültetek, érdeklődtetek a korábbi legátusoktól, hogy hova érkeztek. Van egy tudatos, látható része a ti ünnepi szolgálatotoknak. De hiszem azt, hogy lehet ennek a szolgálatnak egy láthatatlan, tudatalatti összetevője is, amikor a keret megtelik, megtelhet tartalommal és valóban nemcsak egy kötelező feladatot teljesítetek, nemcsak legátumot gyűjtenek és támogatnak azzal titeket a gyülekezetek, hanem átminősültök angyalokká, isteni követekké, küldöttekké és így adjátok át a rátok bízott üzenetet.

Lehet, hogy éppen ezt a nem lebutított, hanem letisztult, tömören megfogalmazott üzenetet, hogy a Karácsony a szeretet ünnepe, de nem az emberi, hanem az isteni szeretet ünnepe, ami gerjeszti bennünk a testvéri szeretetet és a vendégszeretetet egyaránt. Ámen