Napjaink számlálása, tanításmódszertan és a bölcsesség szíve – megjegyzések a Zsolt 90,12 fordításának margójára –

„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk…” – hangzik a jól ismert mondat a Zsolt 90,12-ből. Jóllehet, a meglévő magyar nyelvű fordítások között felfedezhetünk bizonyos hasonlóságokat, azonban lényegesnek tekinthető különbségek is megfigyelhetőek. Bár önmagában is lehetne a kérdéssel foglalkozni, ehelyütt csak a szükséges mértékig foglalkozhatunk azokkal az igencsak jelentős eltérésekkel, amelyek a zsoltár héber szövege és a Septuagintában olvasható görög fordítás és más ókori fordítások között vannak. Formai szempontból a 90. zsoltár egy (több kis khiazmusból álló) hatalmas khiasztikus szerkezetként is kezelhető, amelynek tengelye az idézett 12. vers. A tervezett előadásban a zsoltárvers héber szövegét tervezem összehasonlítani a rendelkezésünkre álló protestáns, katolikus és zsidó hátterű magyar fordításokkal, és ennek alapján választ találni a következő kérdésekre:

• A יָ֭מֵינוּ לִמְנ֣וֹת kifejezés jelentésének és mondattani szerepének körülhatárolása;

• A כֵ֣ן módhatározószó jelentésének körülhatárolása, és mondatbeli hovatartozásának megállapítása (tudniillik, hogy a számlálásra, vagy a tanításra vonatkozik-e; erre utal a címben a „tanításmódszertan” szó.);

• A לְבַ֣ב חָכְמָֽה kifejezés jelentésének körülhatárolása.

A szöveg elemzését elsősorban a nyelvi sajátosságokra összpontosítva végzem, a rendelkezésemre álló nyelvészeti és teológiai szakirodalom figyelembe vételével, ugyanakkor azonban – ahol szükségesnek mutatkozik – odafigyelek a zsidó hagyomány különböző rétegeiben föllelhető értelmezési lehetőségekre is. Miközben áttekintjük a héber szöveg elemzését, igyekszem reflektálni a rendelkezésünkre álló magyar fordításokra is, és amennyiben szükséges, kitérek a fontosabb ókori fordítások szövegváltozatainak sajátosságaira is.

Végső célkitűzésem a megjelölt zsoltárvers olyan jellegű fordításának elkészítése, amely oly módon van összhangban a héber szöveggel, hogy igyekszik megőrizni a szöveg esetleges több irányba való nyitottságát is.

Elhangzott a Magyar Hebraisztikai Társaság konferenciáján; ORZSE, Budapest, 2020. február 5.