A Nagyenyedhez ezer szállal kötődő Vita Zsigmondtól (1906–1998) kölcsönzött „enyedi kohó” kifejezés kiválóan rávilágít arra a kavargó-örvénylő szellemi közegre, amely a helyi református kollégiumban uralkodott az eltelt 400 esztendő során. Egy-egy neves iskola történetét sokféle megközelítésből lehet vizsgálni. Ezek közül én a tervezett előadásban a – főleg kora újkori – oktatási intézmények ideológiai esszenciáját adó könyvtár, tehát az intelligenciájában még formálódó ifjúság szellemi munícióját biztosító könyvgyűjtemény felől közelítek a témához.
Előadásomban a kollégium könyvállományának 17–18. századi folyamatos alakulását és változásait követem nyomon a szellemi áramlatok jelenléte alapján, melyek azonosításához többek között a könyvkollekcióról rendelkezésünkre álló jegyzékek és katalógusok nyújtanak támpontokat. A könyvlistákban a konkrét műveken kívül olykor egykori enyedi diákok, későbbi peregrinusok, majd ismét helyben tevékenykedő személyek nevei is felbukkannak, és újabb kapaszkodókat kínálnak a Maros-parti Strassburgba begyűrűző európai szellemi áramlatok kutatásához. Előadásomban ezeknek az ideológiai tendenciáknak a nyomába kívánok eredni.