A reformációnak köszönhetően kialakult új oktatási struktúra nyomán Debrecenben is megtaláljuk a latin nyelvű költészet kiváló képviselőit, akik nem maradnak el Budai Parmenius István, Darholcz Kristóf, Thuri György, Tolnai Balogh János, Bocatius János, Filiczki János, Szenci Molnár Albert teljesítményétől. Ha a múlt irodalmát nem akarjuk elveszíteni, azt szükséges a múltból és a jelenből egyaránt szemlélni, azaz leírni és nem értékelni kell. Ha az a régi magyar irodalom ráadásul latin nyelvű, a múltvesztés veszélye hatványozott a nyelv ismeretének korunkra jellemző általános hiánya miatt. Ráadásul esetünkben a 16-17. század költészetét vizsgálva sem elvi, sem nyelvi, hanem funkcionális kérdéseket kell feltennünk.