Az ószövetségi választott nép állandó nagy kísértése a környező népek mintájára az örökkévaló Isten tisztelete helyett bálványok szolgálata. Még akár azon az áron is, hogy az adott istenség oltárán saját fiaikat kell feláldozniuk. A Molok istennek tett ember- és gyermekáldozat Isten előtt utálatos, mégis szinte végig fennmarad az ószövetségi kultusz árnyoldalaként. Vajon a mai kor mentes-e az efféle isten- és életellenes gyakorlattól akkor, amikor az egészség újkori istenének oltárán embriókat, abortált magzatokat áldoz fel saját céljaira, a modern ember jóléte érdekében?