A gazdaságtörténetben jól ismert tény, hogy a protestáns etika komoly szerepet játszott a kapitalizmus kialakulásában. A 17. században jelentkező puritanizmus egy olyan értékrendet képviselt, amely az üzleti sikert és a meggazdagodást Isten áldásának tekintette, ezért az emberek arra törekedtek, hogy minél sikeresebbek legyenek az életben. Ráadásul ez a gondolkodás a szegénységet lenézte, gyakran Isten büntetésének titulálta azt, ezért aki csak tehette, megpróbált vagyonra szert tenni. A megvagyonosodott emberek viszont nem éltek fényűző életmódot, mert úgy gondolták, Isten nem kérkedésre adta nekik a gazdagságot, hanem arra, hogy azt befektessék, és így az áldás megmaradjon rajtuk. A koraújkori Anglia és Németalföld lakosságának nagy része így gondolkodott, amely jelentősen megkönnyítette a feudális rendszer lebontását és a kapitalizmus kiépítését.

A magyar viszonyokat tekintve Molnár Attila és mások is egyértelműen bebizonyították, hogy a protestáns etika hazánkban is megváltoztatta a magántulajdonról és a gazdagságról vallott nézeteket. Magyarország viszont nem lett a puritanizmus hatására kapitalista ország, a feudalizmus falait még az 1848/49-es szabadságharc sem tudta teljes mértékben lebontani, hiszen a céhek csak a dualizmus idején szűntek meg.

Tervezett előadásunk újdonsága abban rejlik, hogy eddig még senki sem hasonlította össze a gazdaságtörténeti és az elbeszélő forrásokban rejlő adatokat, hanem megálltak az etikának a puritán kegyességi irodalom alapján megrajzolható bemutatásánál. Magyar puritán szerzők művei alapján rekonstruálták a protestáns etika gazdaságfelfogását, de nem vetették azt össze a hétköznapi életre vonatkozó forrásokkal, így nem tudjuk, hogyan vélekedett a társadalom protestáns része a kapitalizmusról. A gazdaságtörténeti munkák szintén megálltak a javadalmak, az összeírások és díjlevelek elemzésénél. Ugyan Ugrai János kidolgozott egy módszert, amely a gyülekezetek gazdasági teljesítőképességét és kegyességét együttesen vizsgálja, de ez a módszer a gazdaságfejlesztés eredményességéről nem tud információkat adni. Egyértelmű pedig, hogy a 18. századi a református egyház erkölcsi értékrendje hozzájárult a gazdaság modernizálásához, a polgári Magyarország megteremtéséhez. A lelkipásztorok a gyülekezet gondolkodását jelentősen tudták befolyásolni, mert a hívek hétköznapi életét rendszeresen ellenőrizték, és ennek köszönhetően közreműködtek a modernizációban: a mezőgazdasági termelés korszerűsítésétől kezdve, az iparosításon át, egészen a védőoltások népszerűsítéséig jelentős szerepet játszottak a kisközösségek fejlesztésében.

Előadásomban egy olyan régiót vizsgálok, amely hagyományosan perifériának számít. A Békési Református Egyházmegye a Körösök, a Tisza, az Al-Duna és Erdély által határolt területen helyezkedett el, ahol az urbanizáció lassú volt, a lakosság többsége mezőgazdasági tevékenységből tartotta el magát. Mégis ezen a területen is megjelent a polgárosodás, amely egyértelműen összefügg a református lelkészek tevékenységével: hiszen bankok helyett ők voltak azok, akik hiteleztek, a feudális gazdaság helyett igyekeztek egy korszerűbb rendszert létrehozni. Ráadásul az öngondoskodás első korszerű példáját is ők teremtették meg, mert nyugdíjintézetet hoztak létre. A régió azért is érdekes, mert az evangélikus Tessedik Sámuel Szarvason hozta létre gazdasági iskoláját. Nyilvánvaló, hogy a református lelkészek tudtak Tessedik tevékenységéről, ezért a Dél-Alföld nemcsak periféria, hanem a korszerűsítés fellegvára is volt.