„Íme, ismételten igaz: A tavasz jött a parttalan időben…” – s hozzátehetjük, a Kolozsvári Tavaszy-napok pedig a – már harmadik éve – megszokott időben. Idén március 20-21-én pezsdítette fel a lassan hagyománnyá váló konferencia a Kolozsvár központjában álló, és két napra a református rendszeres teológia centrumává is váló Teológiai Intézet és az itt egybegyűltek életét. A megérkezés, a baráti üdvözlések, a segítőkész teológusok mosolya a díszterem befogadásra tárt ajtói előtt számos résztvevőnek a hazaérkezés benyomását keltette. Bizonyos értelemben erről szólt a teljes konferencia: otthon lenni egymással a teológiában, a szó nagy- és kisbetűs értelmében egyaránt, az Istenről való beszédben – beszélgetésben és egymás teológiai fejtegetéseiben. Mindezt pedig nem csupán vasárnapi ájtatosság vagy zártajtós tudományos okfejtés gyanánt gyakorolhattuk – noha ezekre is szükség van! –, hanem a hétköznapok teológiájaként. Szerdán és csütörtökön. Ezt tükrözi a konferencia idei kiadásának címe is: Látványosság a világnak. Mindennemű magamutogató hivalkodást kerülve is, a keresztyének és a teológia mégiscsak korunk csudabogarai, de ez Pál apostol korában sem volt másképpen. Ez azonban nem késztethet minket sem rezignáltan a zárt ajtók mögé, sem pedig a környezetünkbe való belesimulásba. Amint dr. Visky S. Béla, a konferencia főszervezője köszöntőjében megfogalmazta: „arra hívattunk, hogy életünk koncentrált példázat legyen abban a világban, mely rendeltetése szerint nem más, mint theatrum gloriae Dei.”

A konferenciát a szervező intézmények képviselőinek köszöntője nyitotta meg. A házigazda Protestáns Teológiai Intézet részéről dr. Kovács Sándor, az intézet rektora, valamint dr. Visky S. Béla, a rendszeres teológiai tanszék vezetője köszöntötte a résztvevőket. A megnyitó során bemutatásra került az előző évi konferencia előadásait tartalmazó, még nyomdaillatúan friss kötet is. A Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma Rendszeres Teológiai Bizottságának vezetőjeként dr. Fazakas Sándor, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karának nevében dr. Püsök Sarolta mondott köszöntőt. Rövid áhítat után kezdetét vette a konferencia első nagy tömbje.

A plenáris előadások témáját a negyedévszázada, 1999-ben született Közös nyilatkozat a megigazulásról nyújtotta. Nyolc előadásban és felszólalásban mind teológiai tanárok, mind egyházi vezetők reflektáltak a teológiatörténeti mérföldkőnek számító nyilatkozat jelentőségére, református, evangélikus, római-katolikus és unitárius perspektívából. Az előadók kifejtették, hogy a megigazulás eltérő értelmezései kulcsszerepet játszottak a reformáció kori szakadásokban, kölcsönös elítélésekben, és a szinte fél évezredes hideg távolságtartásban. Az 1999-ben Augsburgban megszületett egyezményt elsőként a Lutheránus Világszövetség és a Római-Katolikus Egyház vezetői írták alá ünnepélyesen. A közös nyilatkozatban konszenzusra jutottak a megigazulás teológiai súlypontjait illetően, s ugyanakkor elfogadták a másodlagos kérdésekben való eltérő értelmezések pluralitását. A Református Egyházak Világközössége a reformáció 500 éves jubileumi évében, 2017-ben csatlakozott a közös nyilatkozathoz, hozzácsatolva saját kiegészítő megállapításait. Az előadók hangsúlyozták a nyilatkozat egységet munkáló hatását és a háttérben lezajlott és ma is folytatódó felekezetközi párbeszéd jelentőségét. Ugyanakkor arra is kitértek, hogy ennek a közeledésnek és egységnek nemcsak a nyilatkozatok szintjén, hanem az egyházi élet színterén is meg kell valósulnia, amelyre számos örvendetes példa is van.

Ebédszünet után az előző évekhez hasonlóan két szekcióban, párhuzamosan zajlottak az előadások. Ha a nem kevesebb mint kéttucat előadást – netán előadókat – egy kirakatba állíthatnánk, bizonyosan látványosságára válna a világnak! Ugyanis a szűk félórás prezentációk témái igencsak szerteágazók voltak, olykor át is lépve a szisztematika határait. Az előadók jelentős része korunk égető kérdéseit boncolgatták, mint például a posztmodern kori ekkléziológiai kihívások, test és lélek írás- és korszerű megközelítése, teremtésvédelem, élmény és tapasztalat, dogmatizmus és vallásosság – hogy csak néhányat említsünk. Ugyanakkor akadtak teológiatörténeti témákat és személyiségeket is újszerűen megvilágító előadások is, melyek során hallhattunk Lutherről és Pascalról, Tavaszyról és Vályi-Nagy Ervinről, bogomilokról és huszitákról, vagy éppen a feledésbe merült görgényi reformtörekvésekről. Az érdekfeszítő fejtegetések gyakran a kávészünetek zsongásában vagy a finom ebéd melletti baráti beszélgetésekben is folytatódtak.

Az első nap záróakkordját Laczkó Vass Róbert színművész és Székely Norbert zongoraművész Cantus Figuratus című verses-zenés műsora biztosította… De, mivel pihenés nélkül nem lehet a hasonlóan intenzív második napra felkészülni, éhesen pedig nem lehet aludni, ezért az esti állófogadás mellett vált teljessé a nap – finom falatokkal, jó társasággal, baráti beszélgetésekkel.

A második nap áhítat és egy közös előadás után a párhuzamos szekciókban zajlott egészen a déli harangszóig. Hogy a konferencia kerek legyen, a kezdéshez hasonlóan a záró mozzanatok is plénumban és ökumenikus kitekintéssel zajlottak. Egyik záró előadás a posztmodern istenkeresésről mint circus infinitus-ról szólt, másik pedig a páli spectaculum mundo-nak a Rákosi-korszakban történt sajátos (félre)értelmezéséről és annak tanulságairól.

Ezt követően dr. Visky S. Béla értékelte az igazán tartalmasra sikeredett konferenciát és köszönetet mondott a szervezésben és lebonyolításban segítőknek, valamint az előadóknak és résztvevőknek. A várt bejelentés ezúttal sem maradt el: reménység szerint jövőre ismét találkozhatunk a Tavaszy-napokon, s kezünkbe vehetjük az idei előadások kötetbe szerkesztett változatát. A IV. Kolozsvári Tavaszy-napok jakabi feltételhez kötött időpontja 2025. március 19-20. Addig is, ha valaki lemaradt volna a konferenciáról, ismerőseinek ajánlaná, netán kedve támadna egyik-másik előadást újra megtekinteni, megteheti a https://www.youtube.com/@kptikonferenciak csatornán. A viszontlátásra!

Debreczeni István