„Ha azt látnám az egyházban, amit a szószékről néha hallok, akkor nemcsak néhanapján mennék el a templomba.” Kritikusan fogalmazott ez az ünnepi keresztyén, de szükség van az ilyen felrázásokra, amíg még nem túl késő. Valóban, ha a szószék és az élet, az ünnepnapok és a hétköznapok közt szakadék tátong, egyre inkább eltávolodnak egymástól, akkor „minden hiábavaló.” (Préd 1, 2) „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, meghalt önmagában.” (Jak 2, 17) Ezen a hiábavalóságon, haldokláson változtatni, csak radikálisan lehet. Vissza tehát a gyökerekhez!
karácsony
„Oly távol vagy tőlem és mégis közel, nem érthetlek Téged, s nem érhetlek el. Oly távol vagy tőlem és mégis közel, Te hallgatsz, s én érzem: a szívem felel.”
Az adventi időszakot a készülődés és várakozás tölti be. A keresztyén ember készülődik karácsonyt ünnepelni. Várja az ünnepet, a maga sok-sok áldásával, ajándékával, örömével. Ezt a készülődést és várakozást hasznos azzal a gondolattal kezdeni, melyet egy lelkipásztor-költő (Siklós József) fogalmazott meg: „Olyan szép ünnep a mai, készülök rá jó előre, / De, ha elmúlik az ünnep, vajon mi marad belőle?”
Oldalak
