Az Újszövetség kifejezetten a hitre jutott felnőttek megkereszteléséről beszél és egyetlen helyén sem olvasunk kimondottan arról, hogy meg kell keresztelni a kisgyermekeket; megemlíti azonban, hogy a ház urának megkeresztelkedésekor az egész háznép részesült a keresztségben. Így az újszövetségi iratok alapján nem lehet egyértelműen cáfolni vagy pedig igazolni az ősegyház gyermekkeresztség‐gyakorlatát. Viszont figyelembe véve a kortörténeti analógiákat, hogy tudniillik a vallás gyakorlása nem magánügy volt az ókorban, s ennélfogva a pogány és zsidó gyermekek is részt vettek a kultuszban, illetve, hogy a prozelitakeresztségek rendjén mindig megkeresztelték a gyermekeket is, nem erősíthető meg az az állítás, hogy a keresztyén gyermekkeresztség a Kr. u. 2. században vált gyakorlattá. A választott nép közösségébe való betagolás jele a körülmetélés volt, amelyet a nyolcnapos gyermekeken végeztek el, Krisztus egyházába pedig a keresztség által lehetett betagolódni, és mindkettő Isten minden emberi feltételt megelőző kegyelmi szövetségén alapul.

A keresztyénség történelme folyamán ismételten jelentkeztek olyan törekvések, amelyek a keresztség komolyan vételét hangsúlyozták, és ennek alapján egyrészt azért kifogásolták a gyermekkeresztséget, mivel felfogásuk szerint a gyermekek még bűntelenek, s így nincs szükségük a bűntől való megmosatásra, másrészt pedig azért, mert nem öntudatosok, s ennélfogva nem képesek hittel elfogadni a kegyelmi ígéreteket. Ezért a keresztség körüli exegetikai‐történeti vita szorosan kapcsolódik a gyermekkeresztség népegyházi gyakorlatához.
Ahhoz, hogy tisztábban lássunk a gyermekkeresztség kérdéskörét illetőleg, szükséges megvizsgálnunk, az Újszövetségben használt οἶκος jelentését és annak ószövetségi hátterét, majd pedig azokat az újszövetségi szövegrészleteket, ahol háznépről esik szó. A gyermekkeresztség kérdésének szempontjából bizonyára az is lényeges lehet, hogy miként történt a prozeliták, a zsidókhoz betérők megkeresztelése. Ugyanis prozelitakeresztség esetében a kisgyermekeket és a csecsemőket is megkeresztelték a felnőttekkel együtt. Emellett figyelembe kell venni azokat az igehelyeket is, amelyek közvetlenül vagy közvetve utalnak igazolják a háznéphez tartozó gyermekek megkeresztelését is.