tíz szűz példázatának szó szerinti olvasata nem közvetít antropológiai ismeretet. A példázat célja nem a tudósítás, hanem a bevonás. Az eszkatológiai-antropológiai elemzés a példázat többé-kevésbé allegorikus szintjéhez kötődik, noha amennyire lehetett, arra törekedtem, hogy lehetőleg minimáli-san érvényesítsem az allegorizálást. Nem közvetít, de közvetíthet. Viszont megragadva ezt a lehetőséget lényeges szempontokat fedtünk fel az emberi döntés, az idő, a szüzesség, illetve az okos–balga ellentétpár apropóján, amelyek összességében koherensen viszonyulnak a bibliai emberszemlélethez. A szétszálazott témák az embert a maga komplex valóságában láttatják, mint aki elsődlegesen homo viator. Utazik A-tól B-ig, van ideje és lehetősége a jó döntésekre, fejlődhet ebben az utazásban, de akinek a sorsát nem csak maga alakítja, hanem az, akivel összetartozik: a Vőlegény, illetve az utána való vágyódás. Van, amikor a szorongás, és van, amikor a vágyódás hatalmasodik el az emberen. Mindkettő célja egy és ugyanaz: serkenti a vigyázást, a fejlődést, a motiváltságot. Isten országa közöttünk van, de ez nem tehet bennünket puhányokká, könnyelművé, felfuvalkodottá.