„Send me (like) an angel!”

Veletek egy időben született egy dal, egy immár 22 éves rockballada a Scorpions együttes megfogalmazásában, hangszerelésében, aminek a címét sokan üvöltöttük akkoriban, „Send me an angel”. A dalszövegben tulajdonképpen kérdésként hangzik fel a kérés, küldesz nekem egy angyalt? Így visszagondolva, lehet hogy sokan nem is egy isteni küldöttre gondoltak, hanem egy nagyon is kézzel fogható szőke fürtös angyalra, csinos lányra.

Az angyalvárás az idők folyamán mindig is megvolt, de talán életkortól függően változik az, hogy ki mit gondol ezalatt. Az angyalvárásban benne van az a gyermeki bizodalom, hogy Isten csodálatos módon belenyúl az életembe, segítségemre siet.
Milyen a mi mai angyalvárásunk, mit remélünk, mire vagy inkább kire várunk?
Alapigénk szerint Isten egy Angyalt küld. Az eredeti szövegben ez egy hímnemű szó, egyes szám első személyben, vagyis mindjárt már az elején szertefoszlatja az egykori és mindenkori fiúk ábrándját, hogy Isten akár a mannához hasonlóan, sült galambként küldi az ő angyalkáit.

Isten egy erős kezű, határozott, férfi angyalt küld népének.
Igénk bátorító, biztató üzenetként mondja el, hogy Isten vezeti az ő népét. Mikor is hangzik el először ez az ige? Az egyiptomi fogságból fizikailag kiszabadult nép 3 hónapnyi vándorlás után elérkezett a Hóreb hegyéhez. Mögöttük van a csodálatos átkelés a tengeren, a sziklából fakasztott víz, megtapasztalták, hogy Isten a manna által gondjukat viseli és mégis, míg Mózes átveszi a Tízparancsolatot és az együttélés igéit, a vezető nélkül maradt nép lázadozni kezd és azt mondják válasszunk vezetőket és menjünk vissza Egyiptomba. Testileg megszabadultak, de a lelkük még fogoly maradt. Ismerős helyzet számunkra is. Testileg nem raboskodunk, de a lelkünk az sokféle rabságban szenvedhet, sínylődhet úgy, hogy mi magunk sem vesszük észre, hogy más urat szolgálunk.

Áldott biztatás számunkra, hogy nemcsak a helyzet ismétlődik, de az isteni ígéret is. A karácsonyi aktualitását ennek az igének az adja, hogy ez az angyal az ószövetségi előképe Jézus Krisztusnak. Szinte ugyanazt a megbízatást kapja, mint Jézus Krisztus, kivéve a megváltást.
Isten ma is küld Angyalt az ő úton levő népének megszabadítására, az ő egyházának a vezetésére, oltalmára. Bekapcsolódhatunk az ő munkájába. Isten Igéje és Szentlelke által vezeti ma egyházát, eszközként felhasználva angyalokat, akik futárként, hírvivőként átadják az ő üzenetét. Ti is ilyen angyalok lehettek ezen az ünnepen is. Óriási kiváltság ez, és ugyanakkor felmérhetetlen felelősség. Mit tudunk megérteni a mai igéből vigasztalásként, bátorításként, tanításként a mi angyali szolgálatunkra nézve?

A textusban szereplő igék rendszerezik a mondanivalónkat.
Íme egy angyalt bocsátok el teelőtted, hogy megőrizzen téged az útban és bevigyen arra a helyre, amit elkészítettem. Mit tudunk meg ebből a felsorolásból? Azt, hogy Isten egy cselekvő Isten. Isten nem egy karba tett kezekkel ülő Isten, aki csak arra vár, hogy angyalok serege dicsérje őt és szolgáljanak neki.

1. Az ő angyalát nem azért küldi, hogy kívánságainkat teljesítse, hanem hogy az ő parancsát betöltse. Azt tudja küldeni angyalként, aki az ő szolgálatában van, azt tudja elbocsátani, aki Istent tartja az ő Urának. Nem korlátozódhat ez a kapcsolat csak egy ünnepre, nem lehetünk csak ünnepi legátusként az ő angyalai. Hosszabban tartó kapcsolat szükséges ahhoz, hogy az ő angyalaiként vihessük az ő üzenetét. Mózes a hegyen szembesül az emberfeletti feladattal, nem tudja, hogy nem néhány hónap, nem egy három napos legáción, hanem 40 éven keresztül kell kitartania a nép és Isten mellett.

2. Megőrizzen és bevigyen. Egy profán hasonlat jutott eszembe. A Forma 1-ben ha az események alakulása úgy kívánja, beküldenek egy „safety car”-t, egy biztonsági autót, ami a nagy rohanásban lelassítja a száguldást, hogy az autók és pilótáik nehogy kárt tegyenek magukban és másokban. Helyenként az autómentőt sárga angyalnak hívják. Megőrizzen és bevigyen. Mit sugall ez? Azt, hogy az út nem lesz veszedelem nélküli. De ezt nem spórolhatjuk meg. Nekünk úton lévő egyháznak kell maradni. Mihelyt megállapodunk, lehet hogy megóvjuk magunkat a veszedelemtől bástyáinkban, de önmagunk, a magunk által kiépített rendszer foglyai maradunk.(ami meg fog ölni az nem a másik ember, hanem az énközpontú rendszer „Belehalok”)
Fontos, hogy magunkat úgy lássuk ezen az úton, melyre Isten hívott, hogy ennek az útnak van egy eleje és van egy célja és egy feladata is.
Megszívlelendő Székely János gondolata a Kísértés című regényéből, amely így szól a feladatról:,,Te úgy állsz itt a világban, mint a kisgyerek, akit üzenettel szalasztottak át a szomszédba, és mire odaér már nem tudja, hogy miért küldték.''
Mindannyiunkat küldtek ide a földre valamiért. S alighanem az élet legnagyobb pillanata, amikor rájövünk, hogy küldetésünk van. De mi az? Aki kitartóan keres az előbb utóbb visszatalál a forráshoz ahonnan érkeztünk és ott már értő füllel meghallhatja még egyszer a feladatot. Sokan egész életükben keresnek, de talán nem jó helyen kérdezősködnek, bedőlnek minden útmutogatásnak és nem találnak vissza. Vannak, akik nem keresnek csak lökődnek egész életükben keseregnek, panaszkodnak kétségbeesetten. És vannak, akik szívósan tanulnak, kutakodnak és visszatalálnak. És megkérdezhetik akkor, már nem mint holmi cseléd, mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, megkérdezhetik szabadon és tettre készen, mi a feladat? És megkapják a választ, sőt megkapják mindazt, ami a feladat teljesítéséhez feltétlenül szükséges. A nagy feladat egyébként egyszerű, egymásra vagyunk bízva és minden küldetés ezen a nagy feladaton belül zajlik. Csodálatosan gazdag és izgalmas a világ, tele tennivalóval, érdemes kutakodni, hogy rátaláljon ki-ki a maga küldetésére. (Döbrentey Ildikó)

3. Arra a helyre, amit elkészítettem. Célja van az útnak. Az életben azok az emberek teljesítenek a legjobban, akik célokat tűznek ki maguk elé, azután keményen munkálkodnak ezek elérésén. S hogy mit kapnak céljaik elérése révén, az közel sem olyan fontos, mint az, hogy mivé válnak útjuk során. A földi Kánaán a mennyország előképe. De valahányszor rá merünk hagyatkozni az Úristen vezetésére, akkor érezhetjük, hogy az örökélet már e földön a miénk lett. Fontos, hogy így tekintsünk erre a földi útra és a végén ránk váró mennyországra. Ezt a földi utat nem túlélni kell, amelynek végén vigasztalásként vár ránk az a hely, ahol kárpótolva leszünk az elszenvedett megpróbáltatásokért, sérelmekért. Nem túlélni, hanem megélni. Megélni és átélni azt, hogy Isten csodálatos módon vezet minket.
Érdekes adalék, hogy nem szűnik meg az ellenség jelenléte, sőt, ők is hasznosnak, bizonyulnak, mert megművelik a földet. Majd ha megerősödsz és megszaporodol, akkor kezedbe adom őket. A keresztyénség nem egy kéjutazás, nem egy wellnes-hétvége, hanem egy viszontagságokkal teli kaland.

Ha tetszik neked ez a lehetőség, hogy Isten egy angyalt küld népe, egyháza mellé, ha lájkolod ezt a kérést, amit a Scorpions is megénekelt, akkor ebben az angol szójátékban benne van az a kérés, imádság is, hogy küldjél engem angyalként. Send me (like) an angel!
Ámen