A történelmi egyházak sokszor igencsak bizonytalan határain innen és túl egyre gyakoribb jelenség az újrakeresztelkedés. Bizonyára valamilyen lelki nyugtalanság húzódik mögötte, amely – felszínes megfontolásokon túl – őszinte is lehet. Valamit elmulasztottam – érezheti a vívódó lélek –, amit Isten elvár tőlem, nem ott vagyok, ahol lennem kellene. De gyógyír-e az újrakeresztelkedés a lelki hontalanság érzésére? A jelenség leíró értelmezésére és normatív értékelésére több szintű megközelítésre van szükség: a bibliai, egyháztörténeti, dogmatikai szempontok mellett számba vesszük a gyülekezetépítés, az ökumenikus felelősség, az egyházfegyelem gyakorlati követelményeit, valamint a jelenség szociálpszichológiai hátterét is.