2021. május 14-én Áder János, Magyarország köztársasági elnöke, kiemelkedő oktatói és kutatói munkájának elismeréseképpen a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét adományozta Buzogány Dezsőnek, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Kara tanárának. A díjat a KPTI dísztermében Mile Lajos főkonzul adta át az ünnepeltnek. Laudációt mondott Kolumbán Vilmos József, a KPTI rektora. Az alábbiakban az elhangzott laudáció szövegét közöljük.

- - - - - - - - - - - - -

Tisztelt Főkonzul Úr! Nagytiszteletű Professzorok! Tisztelt Ifjúság! Kedves vendégeink!

Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy tanítványként, kollégaként méltassam Buzogány Dezső professzor eddigi munkásságát abból az alkalomból, hogy a Magyarország kormánya Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetéssel ismerte el a tudományos és a közegyházban végzett eddigi tevékenységét.

Valaki méltatni nehéz, de ugyanakkor megtiszteltetés is, főként akkor, ha a kitüntetett életpályája annyira gazdag, hogy a rendelkezésre álló idő lényegében csak az eddigi eredményeinek felsorolására lenne elég. Nos, ilyen helyzetben vagyok én is, amikor Buzogány Dezső méltatásáról van szó.

Buzogány Dezső 1957. június 30-án született Szederjesen. Elemi és középiskolai tanulmányait szülőfalujában és Segesváron végezte, majd 1981-ben református lelkészi oklevelet szerzett a Protestáns Teológiai Intézetben. A teológiai tanulmányok befejezése után előbb Nyárádselyében, majd Szederjesen volt református lelkész.

Doktori tanulmányait Budapesten fejezte be 1992-ben, majd egy évre az Amerikai Egyesült Államokba ment tanulmányútra. Hazatérése után a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben latint, protestáns egyháztörténetet tanít és rövid ideig ökumenét is tanít. 2001-től előadótanárként, majd professzorként oktat a Babes-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karán. 2003-ban megszerezte a doktorvezetési jogot, 2004-től kezdődően a román Oktatásügyi Minisztérium felsőoktatással foglalkozó bizottságaiban is tevékenykedik. Számos szakmai szervezetnek a tagja. A magyarországi református egyház zsinata 2010-ben aranygyűrűs teológiai doktorrá fogadta, 2017-ben a Debreceni Református Hittudományi Egyetem díszdoktori címmel ismerte el tudományos munkásságát.

Buzogány Dezső számára a teológiai tanári státusz nem volt azonos a szobatudósi státusszal. Az elmúlt 30 évben igen jelentős szerepet vállalt az egyházi közfeladatok végzésében. Hogy csak a legfontosabbakat említsem, közel tíz évig volt az erdélyi IKE elnöke. Vezetőként részt vett az IKE konferenciák megszervezésében, az azóta megszűnt utaztótitkári tisztség újjászervezésében, munkatársaival együtt újraindították az Ifjú Erdély című IKE lapot, és több alkalommal is képviselte az erdélyi magyar református ifjúságot a nyugat-európai egyházi testületek előtt.

Vezetője és szervezője a mezőségi református missziónak. Hosszú évek óta az ő irányítása alatt a teológus ifjúság a mezőségi falvakba jár prédikálni. Emellett Buzogány Dezső megszervezte a falvakban élő és segítségre szorulók orvosi ellátását, valamint számtalan szórványtábor megszervezését is vállalta.

Buzogány Dezső nevéhez fűződik az segítségnyújtás is, amely révén erdélyi árvagyermekek számára külföldi ösztöndíjat szerzett és ezzel az anyagi támogatással lehetőség nyílt arra, hogy az árvák és a rossz anyagi viszonyok közt élő gyermekek tanulhassanak. Kevesen tudják, éppen ezért el kell mondanom azt is, hogy Buzogány Dezső nem egy esetben a saját zsebéből támogatta a rászoruló gyermekeket, mint ahogyan teológiai tanársága alatt is rendszeres anyagi támogatásba részesíti azokat is, akikben jövőt látott.

A magyar állami kitüntetés nemcsak a közegyházi megvalósításokért jár, hanem a tudományos életben elért eredményekért is. Buzogány Dezső e téren is büszke lehet. A lassan negyven éves alkotói munka ideje alatt külföldi és belföldi lapokban megjelent tanulmányainak száma legalább másfélszázra rúg. Könyvkiadás terén is ugyanilyen nagy terjedelemről kell számot adni. Az eddig önállóan, valamint társszerzőkkel együtt kiadott monográfiái, forráskiadások és a latin nyelvből magyar nyelvre fordított művek száma meghaladja a negyvenet. Ugyanilyen gazdag szerkesztői munkásságot tudhat maga mögött, több mint negyedszáz könyvet szerkesztett.

Tudományos érdeklődése igazán széleskörű, a teljes erdélyi magyar reformátusság történetére kiterjed. Tanulmányaiban 16–20. századi erdélyi protestáns teológia-, iskola-, művelődés és művészettörténettel foglalkozott. Kevesen tudják, de idetartozik az is a számítógép használatának hajnalán elkészítette a Protestáns Teológiai Intézet könyvtárában őrzött régi könyvek bejegyzés és possessor katalógusát, de sajnos, egy technikai hiba miatt a kész kézirat elveszett. Aki tudja, hogy mit jelent az ilyen katalógus összeállítása megérti, hogy Buzogány Dezső miért nem kezdte elölről.

Az utóbbi tíz évben Buzogány Dezső figyelme a fordításokra terjedt ki. Ennek a munkának az eredményeként végre, igazi magyar nyelven szólalt meg Kálvin János Institúciója és több kommentárja. Továbbá kiadás előtt áll Szegedi Kiss István Loci communes című munkája, amely mindeddig csak latin nyelven állt az érdeklődők rendelkezésére.

Nyugodtan állíthatjuk, hogy Buzogány Dezső iskolateremtő személyiség. Az 1990-es évek közepén született meg az a gondolat, hogy a fel kell tárni az erdélyi református egyház múltját. Ez a kezdeményezés a maga nemében egyedülálló, ugyanis a 19. századvégi rövid időszaktól eltekintve ilyen még nem volt az erdélyi egyháztörténet történetében. A munkába a szemináriumi órák keretén belül a teológus ifjúságot is bevonta. A kétezres évek elején az első eredmények is megszülettek, két kötetben jelent meg az 1771 és 1800 közti időszak zsinati jegyzőkönyvei, majd ezt követte az egyházmegyei vizitációs jegyzőkönyvek sajtó alá rendezése. Utóbbiak közül megjelent a hunyad-zarándi, küküllői, sajói és sepsi egyházmegyék vizitációs jegyzőkönyvei, a többi egyházmegye iratanyaga szinte sajtókész állapotban a számítógépek polcain hever, kiadásukat csupán az anyagiak hátráltatják.

Az idők folyamán három könyvsorozatot is alapított. Az első sorozat az Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek címet viseli, amelynek első kötete 1999-ben jelent meg, az utolsó, a 28. éppen egy héttel ezelőtt. A sorozat célja az volt és továbbra is az, hogy a fiatal kutatók számára könyvkiadási lehetőséget biztosítson. A második sorozat az Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2001-ben indult útjára a zsinati jegyzőkönyvek két kötetben való megjelentetésével. Azóta további 9 kötet látott napvilágot. A harmadik sorozat a Babes-Bolyai Tudományegyetem Református Vallástanárképző karának a sorozata, a Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania, amelyben 4 kötet jelent meg.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy 2003-tól, amióta Buzogány Dezső megszerezte a doktorvezetési jogot, a doktori iskola keretein belül pezsgő tudományos élet alakult ki. A magyar nyelven való doktorálási lehetőség sok fiatal történészt és lelkészt vonzott. Bár a doktori tézisek tematikája igen szerteágazó, egy valami mégis összeköti őket: az irányítása alatt született tézisek abban hasonlítanak egymásra, hogy mindegyeiket alapos levéltári kutatás előzte meg.

Zárógondolatként pedig hadd beszéljek a Pokoly Társaságról. A 2012-ben hivatalosan is létrejött Pokoly Társaság elnökeként Buzogány Dezső azt a célt tűzte ki, hogy Erdély összes református gyülekezetét meglátogatva rendbe teszik az egyházközség levéltárát, felmérik és szakszerű leírást készítenek a kegyszerekről és textíliákról. Ennek a munkának az eredményeként ma szinte az összes erdélyi református gyülekezetet felkeresték a kutatócsoport tagjai.

A Pokoly Társaság nyomán jött létre a Református Múzeum, amelynek megszervezését és elindítását Buzogány Dezső kezdeményezte, illetve az Erdélyi Református Egyház Gyűjteményei is.

Az elhangzott néhány gondolat nyilvánvalóan nem a teljes életművet takarja, annak bemutatása sokkal hosszabb időt igényelne. Mégis úgy gondolom, ez a néhány adat is elegendő ahhoz, hogy az eddigi életmű gazdagságára rávilágítson és hogy jó szívvel gratulálhassunk Buzogány Dezsőnek a magyar állami kitüntetéshez.

Kedves Dezső! Mindannyiunk nevében azt kívánom, hogy továbbra is az a kitartó és töretlen lelkesedés legyen benned, amit eddig megtapasztaltunk kollégaként, tanítványként és "jobbágyként". Non videri, sed esse! Istené legyen a dicsőség.