Pál

Honnan tudod, hogy jó úton jársz? Miből láthatod, kik az igazi barátaid, és kik az Úr hűséges szolgái? Az ember hajlamos a fenti kérdésekre egy eléggé haszonelvű választ adni, még akkor is, ha ezt nem tudatosan, nem átgondolva teszi. Az az én utam, amelyiken nincs akadály, vagy könnyen meg tudom oldani a felmerülő kérdéseket. A bajban derül ki, ki az igazi barát, azaz az, aki segít nekem. És az Úr igaz szolgái életén meglátszik Isten áldása. A korinthusi levelek azonban más képet festenek elénk. A levelekben, de a felolvasott részben is Pál apostol ún.

A páli etikai intelem ráépülhet a krisztológiára, az üdvtanra, a sákremantumokról és a Szentélekről szóló tanításra, vagy akár az eszkatológiára is. Mindez végső soron azt tanúsítja, hogy az apostol, különböző írányból közelítve meg az egyes etikai problémákat, mindig az isteni üdvtettre épülő keresztyén létmeghatározottság alapján inti és bizdítja a gyülekezeteket.

A páli etikai intelem ráépülhet a krisztológiára, az üdvtanra, a sákremantumokról és a Szentélekről szóló tanításra, vagy akár az eszkatológiára is. Mindez végső soron azt tanúsítja, hogy az apostol, különböző írányból közelítve meg az egyes etikai problémákat, mindig az isteni üdvtettre épülő keresztyén létmeghatározottság alapján inti és bizdítja a gyülekezeteket.

Pál szolgálatának ismertető jegyeit szemvedéseiben látja. Az apostol erőlensége, a sokféle megpróbáltatás, amelyekben szolgálata során részesült, egytől-egyig azt példázza, hogy nem az ember alkalmassága, rátermettsége, fizikai vagy lelki ereje képesíti őt az evangélium embert próbáló szolgálatéra, hanem Isten megtartó ereje. Az az erő, amellyel Isten a kereszten szenvedő és meghalt Jézust feltámasztotta a halálból, ez, és csakis ez az erő hordozza Pált és munkatrásait igehirdető, gyülekezeteket alapító és gondozó munkájuk során.

A Filippibeliekhez írott levél első fejezetében nem az evangélium fő tartalmi elemeit leíró elvi alapvetés áll az érdeklődés középpontjában, hanem az evangéliumhoz és az evangélium ügyéhez való viszonyulás, legyen szó akár a gyülekezetről, akár az apostolról és az evangélium más munkásairól, vagy éppenséggel arról a pogány környezetről, amelyben az apostol, a munkatársak és a gyülekezet az evangélium ügyét valamilyen módon képviselik.

A páli textusok arról tanúskodnak, hogy az apostol a keresztségről mély értelemben beszél, amikor azt úgy magyarázza, mint amelyben Krisztussal együtt meghaltunk a régi világ számára, hogy már e mostani világban új életet nyerjünk Isten előtt, az Ő ereje által. Üdvösségünk reménységének a már elnyert új élet az alapja.

A Róm 5,1-11 sajátos szerkeztésű: a szakaszzáró 11. verstől újra lehet olvasni az egész szakaszt, hiszen a 11. verssel végződő okfejtés az 1. vers megalapozása. Istennek Krisztus halálában kinyilvánított szeretete gerjeszti fel a hitet (a Szentlélek által), mely a megigazítás, vagyia a keresztyének új életének különös pillanata. Ahogy a Krisztus haláláról szóló megbékéltető bizonyságtétel áll a keresztyén élet kezdetén a megigazulás megalapozójaként, úgy Isten ezt az új életet a Krisztus életébe oltva tartja fent.

A Római levél kulcsfontosságú textusai alapján kimutatható, hogy a keresztyén ember új élete Istennek a Jézus Krisztus halála által tanúsított szeretet-tettén felgerjedt, az Ő szeretete által fenntartott és folyamatos mozgósítás alatt megélt bizalmi lét, amely Istenre hagyatkozik.

Az Újszövetség szövegállományát figyelembe véve általában igen keveset mondhatunk az ember megigazításáról, jóllehet reformátori örökségünknek megfelelően ebben foglalható össze megváltásunk titka. Egyházi gyakorlatunkban ezt a kérdést leginkább a reformációra emlékezve feszegetjük. Akkor is azt tapasztaljunk, hogy viszonylag kevés, és a fogalmi zártsága miatt alig oldható textus áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy kilépve a nehézkes dogmatikai nyelvezetből a prédikáció vagy a gyülekezetnek szánt rövidebb előadás szintjén bontsuk ki azt, ami a megigazulásról világossá tehető.

A Fil 2,12–13 magyarázata két sajátos értelmezési problémával szembesít: milyen értelemben beszél Pál az üdvösség véghezviteléről a keresztyén ember lehetőségeként, amikor ő azt rend szerint Isten kizárólagos kegyelmi tettének tekinti, és hogyan viszonyítható egymáshoz az isteni és emberi munkavégzés a végső üdvösségre nézve úgy, hogy a kettő el ne nyomja egymást, az emberi cselekvés pedig ne váljon az isteni üdvmunka feltételévé.

Oldalak

Subscribe to Pál