1. csoport (Újkor)
A gazdaságtörténetben jól ismert tény, hogy a protestáns etika komoly szerepet játszott a kapitalizmus kialakulásában. A 17. században jelentkező puritanizmus egy olyan értékrendet képviselt, amely az üzleti sikert és a meggazdagodást Isten áldásának tekintette, ezért az emberek arra törekedtek, hogy minél sikeresebbek legyenek az életben. Ráadásul ez a gondolkodás a szegénységet lenézte, gyakran Isten büntetésének titulálta azt, ezért aki csak tehette, megpróbált vagyonra szert tenni.
Reprezentáció, kegyelet és megbecsülés keveredik a halotti beszédekben, epicédiumokban, életrajzokban és kiadványokban. Az előadás célja felmutatni, hogy a férfiak által meghatározott társadalomban a származáson túl mennyire meghatározó a korabeli kiadványokban a gyász vallásos megélése vagy éppen a család tekintélye.
Hunyadi Abats Márton Bánffyhunyadon született, Kolozsváron tanult, ahol 1693–1694 között senior is volt. 1694. május 23-án indult külföldi tanulmányútra Kolozsvárról. Nagy vonalakban a megszokott útirányt követte, Kolozsvár, Zilah, Székelyhíd, Debrecen, Hajdúnánás, Tokaj, Kassa, Eperjes, Boroszló irányában. Boroszlót június 16-án elhagyva indult tovább Oderafrankfurt felé. Július elsején érte ez Hamburgot, ahol öt napot töltött. Tengeri úton jutott el Franekerbe, ahova 1694. július 23-án érkezett meg.
Az előadás a kéziratos és nyomtatásban megjelent unitárius kegyességi irodalom legfontosabb szövegeit vizsgálja.
A 16 század második felében végbement felekezetváltások Kalotaszeg magyarságát sem kerülték el. Miközben a vidék falvainak lakossága túlnyomó többségben elfogadta a reformációt, a Gyerőffyek, mint Kalotaszeg egyik legnagyobb bírtokos családja továbbra is katolikus maradt. Ebben az időben a család feje Gyerőffy János, Kolozs vármegye főispánja és Báthory Zsigmond fejedelem főadószedője, aki 1596-ban, az Illyei táborban írja meg végrendeletét, lelkileg is felkészülve az elötte álló hatalmas kihívásokra.
A reformációt követően számos liturgikus tárgy veszítette el funkcióját. A használatból kiszorult darabok egy része továbbra is protestáns környezetben maradt, azonban a nagyobb plébániák tárgyállományának használaton kívüli darabjai, a városi tanácsok közvetítésével, eladásra kerültek. A 16. század közepén értékesített tárgyak közül később, a 17. század folyamán több került adományozás révén a református közösségek úrasztali edényei közé. Ennek a folyamatnak szemléletes példája a Naláczi Sára adományából származó bonchidai középkori kehely.
Protestáns gyülekezeteink tárgyi örökségének feltérképezése, a korabeli egyházi iratok tanulmányozása és a kettő összevetése egyedi lehetőséget kínál a 17–18. századi textíliák akkori elnevezéseinek meghatározására. A többségében pamut és len vászonneműeket felsoroló lajstromok tételei közt elkülönülnek a különféle selyemszövetű tárgyak, kisebb csoportot alkotva a recefátyol kifejezéssel illetett darabok. Az emlékanyag vizsgálata arra enged következtetni, hogy ezek alapja gyér szövésű forgófonalas selyemszövet volt, amelynek felületét rendszerint szőtt minta díszítette.
Oldalak
