A Ravasz László Gyakorlati Teológiai Kutatóközpont 2023. május 11-12.-én tartotta idei konferenciáját. Kiss Jenő teológiai tanár, a központ igazgatója a konferenciát megnyitó beszéde szerint a rendezvény célkitűzése az volt, hogy választ találjon arra, hogy hogyan élheti és jelenítheti meg a lelkipásztor az Isten iránti elköteleződését és az emberek iránti odaadását.

Az első nap főleg pasztorálteológiai kérdésekre összpontosított, és kiindulási pontja a lelkipásztori tisztség időszerű meghatározása volt.

Stefan Tobler, nagyszebeni teológiai tanár a tisztség rugalmasabb felfogása mellett érvelt, hogy a szolgálat új formái is tisztségjelleget ölthessenek. Egyik markáns mondata így hangzott: „Nemcsak arra kell törekednünk, hogy megtöltsük a struktúrákat élettel, hanem arra is, hogy a struktúrát keressünk a támadó életnek.”

Székely József lelkipásztor, teológiai tanár hangsúlyozta, hogy a lelkipásztor személyének nagy jelentősége van a szolgálatban, ha az reflektált módon jut kifejezésre. Ez adja meg a lelkipásztori szolgálat személyességét.

Járay Márton, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem oktatója, arra mutatott rá, hogy az elmagányosodás komoly veszélyt jelent a lelkipásztorokra nézve, amely ellen véd a (kis)közösség.

Jakabházi Béla-Botond teológiai tanár a lelkipásztorok egészsége és szolgálata közötti összefüggéseket taglalta, és hangsúlyozta az egyház felelősségét a lelkipásztorok egészségének védelmében.

Nagy Eszter teológiai hallgató a kötődési minták szerepét körvonalazta, kiemelve a biztonságos kötődés jelentőségét, amely lehetővé teszi, hogy a bajba jutott lelkipásztor idejében segítséget kérjen.

A fórumbeszélgetést Kiss Jenő teológiai tanár vezette fel, miközben leszögezte, hogy a lelkipásztor szolgálatában egyensúly kell, hogy legyen a tisztség, a hivatás és a személy megnyilvánulása között.

A beszélgetésben Kocsev Miklós teológiai tanár, Sógor Árpád ifjúsági lelkipásztor, Telegdi István ifjúsági elnök és Gecse Krisztián Dániel végzős hallgató vett részt, de többen bekapcsolódtak a jelenlévők közül is. A beszélgetésből kirajzolódott, hogy a teológiai hallgatók fontosnak tartják a mentori támogatást a képzés idején és a diákok, valamint a diákok és oktatók közötti közösséget lelki életük alakításában.

A konferencia második napjának központi kérdései missziológiai jellegűek voltak. A posztmodern korban újra aktuálissá vált a négyes Pascal-féle egzisztenciális dilemma: mindannyian a boldogságot keressük, mindnyájan boldogtalannak találjuk magunkat, mindannyian igazságot keresünk és amit mindnyájan találunk az igazságtalanság, hamisság és tévedés.

Az ezekre adható korszerű „szokratikus-teológiai” és lelkipásztori válaszokat keresve hangzottak el Michael Goheen (Vancouver) és Alistair Wilson (Edinburgh) vitaindítónak is szánt és nem kis továbbgondolásra serkentő felvezetései. Az előadások közvetlenül missziológiai és közvetve gyülekezetépítő témák körül bontakoztak ki. Dacára a posztmodernitás egyetemes igényű problematizálásának, mindkét előadó szerényen, csak a saját kontextusából indult ki. De kérdéseiket nemcsak nyugati megközelítésből, hanem sokkal inkább a velünk együtt való gondolkodás jegyében fogalmazták meg. Ezt hitelesen igazolta az előadóknak feltett kérdések hangulata is.

Mint azt előre terveztük, a konferencia második napján az egyház küldetése került a figyelem fókuszába, elsősorban a posztmodern kor kihívásai közepette próbáltuk megérteni a gyülekezetek misszióját és a lelkipásztorok szerepét annak formálásában. Láthatóan ennek nyomán a helyi gyülekezetek pásztorációs jövőképe foglalkoztatta a résztvevőket. A témát Michael Goheen kanadai missziológus professzor két előadása vezette fel. Nem jelentéktelen az oktatói kontextusa sem, amint azt a hallgatósággal megosztotta: Michael Goheen évente 5 hónapot Kanadában, 5 hónapot az Egyesült Államokan, majd két hónapot Chilében és Braziliában tölt, a témában folyamatosan előadásokat tartva. Előadásában tisztázta hogy a két „nagy történet”, a bibliai és a posztmodern humanizmus története kereszteződésénél találjuk magunkat. Ebben egyrészt megértjük a globalizmus kihívásait, de annak mégsem engedünk szolgai módon, hanem tanúbizonyságot teszünk a bibliai történet mellett.

Michael Goheen a kortárs interdiszciplináris teológiai diskurzus vitathatatlanul világszerte elismert szaktekintélye, aki a második előadásában nem mulasztotta el azt sem, hogy egy „ősi-magyar jövőt” álmodjon velünk együtt az erdélyi egyházunk számára esetleg szóbajöhető kisebbségi kontextusban. A misszió református teológiai hangsúlyú ún. „inkarnációs modelljét” jelenítette meg ezzel a nemes kísérletével is, amelynek kétségtelenül gesztusértéke is volt. A professzor úr munkája iránti nagy érdeklődésre utal az a tény is, hogy majdnem teljesen elfogyott mindkét magyar nyelven megjelentetett és a konferencia keretében árúsított könyve is (80 példány), amelyeket a szünetekben dedikált.

Michael Goheent követte Alistair Wilson Edinburgh-i újszövetséges és missziológa professzor előadása, aki Lukács evangéliumának egy lehetséges missziológiai és részben ekkléziológiai olvasatát tárta a hallgatóság elé. Előadásának hangsúlypontjai az előző előadások medrébe terelte a témát, az evangéliumi narratíva hátterében az Isten nagy történetének ívét láttatta meg velünk és annak kapcsán igyekezett hangsúlyossá tenni: milyen missziói stratégiát sugall mindez gyülekezeteink és a lelkipásztori munka számára? Kevesen tudják, de mondandója hitelét emeli a tény, hogy nemcsak akadémiai szinten foglalkoztatta őt ez a kérdéskör, hanem 9 évet töltött el aktív misszionáriusként Dél-Afrikában és az ottani Dumisani Teológia oktatójaként helyi lelkipásztorokat készített fel a missziói és gyülekezetépítő szolgálatra.

A délutáni szekcióüléseket Kiss Jenő teológiai tanár felvezetője nyitotta meg. Ennek keretében elsősorban a különböző szekciók újraalakulása volt a téma, biztosítva gyakorlatilag a résztvevőknek a szekció-közi átjárhatóságot és az interdiszciplináris kutatás lehetőségét is.

Ezt követően a résztvevők meghallgatták és megvitatták Lukács Robert és Gecse Krisztián Dániel VI. éves teológiai hallgatók közösen megírt vitaindító előadását: Melyik az az emberkép, mely hiteles egyház- és jövőképet alakít? Az újólag megalakult műhelyek elkezdték a munkájukat. Ezek célja, hogy a lelkipásztorok együtt dolgozzanak kisebb szakmai csoportokban. Munkájuk eredményét meg fogják osztani szolgatársaikkal.

A konferencián mintegy 60 lelkipásztor vett részt, de jelen voltak a teológiai hallgatók is. A már szolgáló lelkipásztorok és a szolgálatra készülő diákok együtt gyakorolták a közösséget a reggeli áhítatokon, és együtt gondolták át a fentebb említett kérdéseket. Az előadások sok hasznos gondolatot sugalmaztak és gyümölcsöző beszélgetéseket ihlettek. A résztvevők eredményesnek tarották az együtt töltött időt.

Kiss Jenő és Horváth Levente