Az őszi továbbképző után, 2017. május 1-5 között került sor a gyülekezetekben szolgáló gyakornokok második, tavaszi félévi továbbképzőjére. Az egyhetes intenzív program fókuszában ezúttal a katechétika és a pojmenika gyakorlat állt.

A továbbképzőn 14 gyakornok vett részt két csoportban. A gyakornokok a gyülekezeti munka során elkészített gyakorlati vázlataikat hozták el (katechétikából vallásóra vázlatokat, illetve gyerekistentisztelet vázlatokat, pojmenikából egy-egy lelkigondozói beszélgetés jegyzőkönyvét). Az előre írásban elkészített és leadott munkák külön csoportokban kerültek feldolgozásra, csoportvezető lelkipásztorok segítségével és moderálásával. A katechétikai csoportmunkákat Dr. Sikó Csaba, kolozskarai és Szilágyi Zoltán, szilegycsehi lelkipásztorok vezették. A lelkigondozói jegyzőkönyvekkel kapcsolatos munka kiértékelésére Fekete Márton, marosvásárhelyi (Gecse utca) és Varga Zoltán, türei lelkipásztorok vezetése mellett került sor.

A gyakorlati tevékenység mellett két megbeszéléssel egybekötött előadás is elhangzott. A továbbképző nyitóelőadásaként Dr. Sikó Csaba, A témacentrikus interakció az egyházi csoportmunkában címmel tartott előadást, amellyel a gyülekezetekben általában csoportokban végzett különböző jellegű lelkipásztori munka számára igyekezett elméleti megalapozást és gyakorlati segítséget nyújtani. Szerda délután Fekete Márton, Lelkigondozás és lelkivezetés címmel a lelkigondozói tevékenység alternatív, református vonatkozásban kevésbé ismert, ugyanakkor aligha elhanyagolható formáiról beszélt.

A továbbképző lehetőséget biztosított arra, hogy a gyakornokok beszámoljanak a gyülekezeti munkával együtt járó nehézségekről és sikerekről. Az egyes gyülekezetekben végzett feladatok jellege és mennyisége adott esetben eltérő. Van ahol a lelkipásztori munkát éppen elkezdő ifjút még mindig a régi gyakorlatnak megfelelően segédlelkipásztornak tekintik. Elhangzott az is, hogy a gyakornok adott esetben több visszajelzést, pozitív megerősítést vagy építő kritikát várna a gyülekezeti lelkipásztor, mentor részéről. Örvendetes beszámolni ugyanakkor arról is, hogy ilyen szakmai megbeszélésekre több helyen sor kerül, és a gyakornoki tevékenység valóban egy igazi mester és tanítvány viszonyban valósulhat meg.

Az őszi továbbképző kapcsán tartott személyes beszámolón az egyetemi évek és a gyülekezeti gyakorlat közötti váltás által okozott meglepetések, nehézségek voltak a középpontban. Egy félévi gyakorlat után ezeket most a lelkipásztori munkából merítkező nagyfokú lelkesedés váltotta fel, amely számomra, a Protestáns Teológiai Intézet tanáraként kétségtelenül nagy örömül szolgál. Rendkívüli dolognak tartom, ha a konkrét gyülekezeti gyakorlat során az ifjú teológus, lelkipásztor növendék nem elbizonytalanodik, hanem megerősödik hivatását illetően.

A gyakornok-továbbképző végén elhangzó beszámolók egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a meglehetősen intenzív, reggeltől estig tartó program rendkívül hasznosnak bizonyult. Minden egyes előkészített gyakorlati tevékenység megkapta az azt megillető figyelmet és értékelést. A tapasztalt lelkipásztorok és gyakornok-társak építő kritikája egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a szolgálatokra a szükséges távolságból lehessen visszatekinteni. A konkrét szakmai segítségnyújtás mellett a gyakornokok külön kiemelték az egyes napokat kezdő, rendhagyó tartalmú és formájú közös bibliaórák fontosságát, amelyek a gyülekezeti gyakorlat számára is inspirációforrásként szolgáltak. Ugyancsak fontos tényező volt az egymással megélt közösség, a csoport dinamikája, és nem utolsó sorban – mivel az eseményre a Teológiai Intézetben került sor – a volt egyetemi társakkal való találkozások és beszélgetések a szünetek rendjén.

A továbbképző résztvevői kiemelték: most már világos, hogy a teológiai képzés alatt nem lehet minden szakmai ismeretet elsajátítani. Van olyan, amire csupán az elvégzett, gyakorlati gyülekezeti szolgálat után lehet kellőképpen reflektálni. Az ilyen jellegű továbbképzésre éppen ezért szükség van. Az esemény szervezője számára aligha van nagyobb elégtétel annál, ha egy heti program kiértékelésénél azt hallja: rossz azzal a tudattal elmenni, hogy ez a gyakornok-továbbképző volt az utolsó, és hogy meg kellene találni annak a módját, hogy a lelkészi gyakorlatra való konkrét reflexiónak ezekre a módozataira a kötelező gyakornoki éven túl is sort keríthessünk.

Egy rendezvény sikere sok tényezőn múlik. A résztvevők aktív, odaadó jelenléte, az időben elkészített és beküldött beszámolók, a csoportvezetők szakmai felkészültsége és a megfelelő intézményi környezet megteremtése mellett kétségtelenül ott van azoknak a gyülekezeteknek és mentor-lelkipásztoroknak a munkája is, akik sokféle formában hozzájárulnak ahhoz, hogy a Protestáns Teológiai Intézet szakmailag felkészült, az egyház és annak Ura iránt elkötelezett lelkipásztorokat képezhessen. Köszönet mindenkinek, aki ebből a munkából kivette a maga részét, és mindenek fölött annak az Istennek, aki nemcsak elhívott erre a szolgálatra, hanem alkalmasakká is tesz arra, hogy azt lelkesen és méltósággal végezhessük.

Balogh Csaba,
a Protestáns Teológiai Intézet dékánja