1Tim 3,16: „Isten megjelent testben”. Alapigénk annyira tömény koncentrátumú hitvallás, hogy csak hígítva fogyasztható. Hígítani próbálom most a beszédemmel, remélve, hogy a lényeg nem vész el.

Középiskolás koromban szokás volt egymás emlékkönyvébe írni valami szellemes, érzelmes szöveget. Egyik osztálytársnőmnek az emlékkönyvébe egy sarok be volt hajtva és az volt ráírva, titok. Talán más is járt hasonlóképpen. Kíváncsiságból felhajtottam és azt írta a másik felén, te marha nem látod, hogy titok, miért nézted meg.

Kicsit hasonlóképpen reménytelen a mi igehirdetési igyekezetünk is. Szeretnénk megérteni és megmagyarázni a titokzatos Istent, de ő csak részben engedi meg ezt nekünk. Nem pirít ránk éppen ilyen keményen, de talán elnéző mosollyal nyugtázza, ahogy megpróbáljuk megmagyarázni Őt. Időnként azért megengedi, hogy bepillantsunk a titkaiba. Valahogy úgy képzelem el, hogy két sík metszi egymást és a függőleges síkban egy szinusz-szerű görbe a vízszintes síkon oda-vissza áthalad. A síkban élők, mi emberek csak összefüggéstelen pontokat észlelünk ebből a folyamatos görbéből. Van amikor megnyílik számunkra ez a függőleges, transzcendentális dimenzió is és akkor meglátjuk a pontokat összekötő ívet is, a pontok közötti összefüggést, logikát is. Kapisgálhatjuk, mert Isten megengedi, hogy belepillantsunk az ő titokzatos tervébe. Jézus testet öltése egy ilyen metszéspont a mi emberi, földi, vízszintes síkunkban. Ennek a rövid, de tömény hitvallásnak minden állítása egy-egy ilyen metszéspont az isteni akarat és üdvterv valamint a mi emberi életünk síkjának találkozásánál. Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe.

Isten megjelent testben. Vagyis az előbbi képnél maradva, Jézus élete nem a betlehemi jászolban, a síkban észlelhető metszéspontban kezdődött el, hanem már korábban is megvolt, abban a transzcendentális függőleges síkban létezett, csak az első Karácsonykor testben megjelent. Szemünk elől rejtve van utána sok-sok év és utána a 12 éves Jézusról hallunk, aki megjelenik a templomban, majd megint néhány év kihagyás után újból akkor találkozunk Jézussal az evangéliumokban, amikor elkezdi tanítói hivatalát. Egyesek tudni vélik, hogy eközben Indiában is járt. Lényegtelen az üdvösség szempontjából. Titok marad számunkra. Úgy ahogy Jézus földi életének sok más eseménye titok marad számunkra, tulajdonképpen csak földi életének utolsó három évét ismerjük részletesebben. De Isten nem is azért jelent meg testben, hogy a földi Jézus minden titkát, életének minden apró részletét megismerjük, hanem hogy a mennyei Isten titkából, hozzánk való viszonyulásából, felénk forduló szeretetéből valamit megértsünk.

Akik jártak Izráelben elmondhatják, hogy mennyire igyekszik az ember konzerválni azokat a helyeket, ahol Jézus megfordult földi élete során, milyen nagy becsben tartják ezeket a szent helyeket, ereklyéket és ugyanakkor milyen nehéz megtalálni ezeken a helyeken, a sok drágaság és cicoma között az Istennel való találkozáshoz szükséges intimitást, nyugalmat, békességet. Nevetséges vagy inkább szánalomra méltó az a versengés, ahogy a különböző keresztyén egyházak egymással versengve tartanak igényt az elsőbbségre, miszerint ők birtokolják Jézus földi emlékeit, emlékhelyeit. Milyen nagy a kontraszt a valóság és az igében felsejlő üzenet között. Egyházak egymással versengve maguknak tulajdonítják azt a jogot, hogy ők az igazság igaz birtokosai, ezzel szemben az igéből azt olvashatjuk, hogy minden versengés nélkül nagy a kegyesség titka.

Kegyesség-istenfélelem. Mit is jelent a kegyesség? Félem az Istent. Nem félek tőle, hanem Őt félem, tisztelem. Az alapigénket megelőzően Pál apostol arról ír Timótesunak, hogy mi a püspökök, gyülekezeti felvigyázók és a diakónusok munkája feladata. Pontszerűen sorba veszi, felsorolja a pozitív és negatív jellemzőket. Nincs ebben semmi titok. Egy világos felsorolás ez. Nem a mi munkánk titkos, érthetetlen, hanem a bennünk munkálkodó Isten az, aki titokzatos. Viszont megengedi az őt keresőknek, hogy nemcsak a behajtott lapsarkot, hanem az egész könyvet kinyissuk, és a Szentírás igéit olvasva megértsük, vagy inkább rácsodálkozzunk az ő nagyságára, bölcsességére, szeretetére. Nem az én Istenhez való közeledésemen van a hangsúly, hanem a hozzám közeljövő Isten szándékán, hogy ő testet öltött, hogy én megérthessem.

A latin megnevezése a kegyességnek az eusebio. Volt egy híres futballjátékos, aki az első afrikai játékosként lett világhírű és Eusebionak hívták. Az ő játékában lehetett gyönyörködni, megmozdulásait csodálni. Valahogy ilyen az Istennel való kapcsolatunk is. Próbáljuk megfejteni az Ő titkát. Jézus a kód, a kulcs ahhoz, hogy megértsük Isten üzenetét és Jézus személyén keresztül értjük meg Istenünk értünk tanúsított szeretetét. És amikor ezt megértjük, akkor csak csodálkozni tudunk, hogy milyen Istenünk van, aki ilyen nagy becsben tart minket, aki számára ilyen fontosak vagyunk.

Az Ige testté lett, hangzik a János evangéliumában, olvashatjuk naponta a szószék felett, állhatunk meg lehajtott fejjel és fölemelt fővel a fénybetűk alatt. Megvallom őszintén, hogy kicsit csalódásként éltem meg azt, amikor azt hallottam, hogy ez a felirat azt szimbolizálja, hogy a Szász Domokos püspök fejében megfogant gondolat, miszerint ide Kolozsvárra hozza a Teológiát és itt építi fel ezt az épületet, ez a gondolat testet öltött és a felirat ezt a megvalósulást hirdeti.

Aztán arra gondoltam, hogy Isten is megjelent testben, hogy láthatóvá váljék. Sőt Istennek szüksége van a mi testünkre is. Azért, hogy a Szentlélek templomai legyünk. Hogy Jézusról ne csak azt mondjuk el, hogy 12 évesen megjelent a jeruzsálemi templomban, hanem azt is, hogy megjelent a mi életünkben is. Istennek szüksége van a mi beszédünkre, hogy hirdessük őt másoknak, szüksége van a mi kezünkre, hogy felsegítsünk elesetteket, szüksége van a mi lábunkra, hogy elmenjünk most gyülekezetekbe, hirdetni az Ő evangéliumát. Isten gondolatának ma mi adhatunk testet. Ez a keresztyén reinkarnáció. Nem olyan értelemben, ahogy sokan azt gondolják, egy más testben, akár állatéban születünk újra, hanem így, már e földön testet adhatunk Isten gondolatának. A karnáció, a testet öltés isteni cselekedetétől így jutunk el a reinkarnációig, amikor bennünk és általunk Isten szólal meg és megszületik bennünk az új ember.

Az a bizonyos görbe ma is metszi a vízszintes síkot. Az isteni akarat és jelenlét ma is jelen van életünkben. És valahányszor rá merünk hagyatkozni az ő igéjére, aszerint élünk, ahogy azt ő parancsolja nekünk, valahányszor testvérként tudunk tekinteni egymásra, akkor megvan az esély arra, hogy az istenarcú emberekben felismerjük az emberarcú Istent. Sőt még az is lehetséges, hogy a mi életünkre tudnak így tekinteni mások. Amennyiben megcselekedtétek eggyel is az én legkisebb atyámfiai közül énvelem cselekedtétek meg és ugyanakkor jócselekedeteitekben az emberek bennetek engem fedezhetnek fel.

Egy olyan világban élünk, amelyben fokozatosan elidegenedünk egymástól. Egyszerűbb gazdasági válságnak nevezni a nehézségeinket, azért nincs időnk egymásra, mert futnunk kell a pénzünk után, a megélhetésünkért. Czakó Gábor nagyon találóan jegyzi meg, hogy a gazdasági válság mögött egy erkölcsi válság van és ez azzal magyarázható, hogy a kultúrából hiányzik a kultusz. Ahol az istenfélelem hiányzik, ott megjelenik a félelem. A félelem a másik embertől, önmagunktól, az élettől.

Isten szeretet és a szeretet kiűzi a félelemet, vagyis Isten az, aki kiűzi a félelmet az életünkből, a szívünkből, hogy felszabadult örvendező életünk legyen, hogy tudjunk örvendeni egymásnak, életünknek, a kapott ajándékoknak, nemcsak az emberektől kapott ajándékoknak, hanem azoknak is, melyeket Istentől kapunk. Isten megjelent testben, hogy önmagával ajándékozzon meg minket. Ámen