A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetnek 1948-tól professzora, 1960-1966 között rektora, a prágai Comenius-Fakultás és a Debreceni Teológiai Akadémia díszdoktora. Egyháza vezető testületéiben többféle tisztséget visel, tíz éven át a Református Szemle főszerkesztője. A hazai és a nemzetközi ökumenikus mozgalom lelkes szervezője. Ennek keretében igyekszik a magyar-magyar egyházi kapcsolatokat is előmozdítani.

A kolozsvári Teológiát a német, a svájci és főleg holland teológiai tudományos központokhoz fűző éltető szálait, amelyeket a diktatúra durván elvágott, a 60-as években sikerül újrakötni. Az elszigeteltség éveiben a tanulmányi kapcsolatoknak ez az újraindulása egyházunk életben maradását szolgálta. A holland-erdélyi református testvériség terebélyessé növekedése az elmúlt ötven esztendőben Juhász István munkásságának is köszönhető.

Ez a tankönyv tanúság arról, hogy "egy olyan korszakban, amelyben sok erdélyi ember - ki derekát beadva, ki csüggedten - kereste a helyes utat, Juhász István a kegyelmes Isten előtti számadás életformáját választotta". Ilyen életforma volt az, hogy a kolozsvári Teológiai Fakultáson, közel negyven éven át tudományosan művelte és lankadatlan kedvvel tanította az egyháztörténetet.

A címlapon szereplő motívum - a tövisek közt kiviruló liliom - a tankönyvíró eklézsia-hitvallását is ábrázolja.