2019. június 30-án ünnepi istentisztelet keretén belül 16 teológiai hallgató (az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartozó 10 diák, a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez tartozó 3 diák és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházhoz tartozó 3 diák) ballagott el a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetből. A ballagások általában búcsúzásról szólnak. A tanulmányok tengerében elmélyült diákok hat év után útrakész segédlelkészekként lépnek ki a mentsvárat, mindenkori menedéket jelentő Alma Materből, és elindulnak a lelkészi szolgálat sok tekintetben ismeretlen mezejére.

A mai ballagás hangulatát azonban mégis a ,,maradni’’ misztériuma hatotta át: megmaradni Jézusban, az egyházban, a lelkipásztori hivatástudatban. E három fő gondolati pillérre alapozódott az igei üzenet is. Az igehirdetés szolgálatát Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese végezte János evangéliuma 15:1-12 alapján. Az igazi szőlőtő példáján keresztül arra bíztatta a ballagó diákokat, hogy maradjanak meg Krisztusban, azért, hogy Ő is megmaradjon bennük. De nemcsak bennük, ballagó diákok szívében, hanem mindazok szívében és lelkében is, akiknek majd a lelkészi szolgálat idején szolgálni fognak. Jézusban maradni nem jelent mást, mint általa és vele szolgálni, azért, hogy megmaradjon bennük és mindannyiunkban az Ő öröme, mert azok akik végzik és élik a szolgálatot, amelyet Jézus Krisztus tett teljessé a világban, azoké lesz a teljes öröm. Az igehirdetés egyben felhatalmazó és megbízó üzenetet csempészett a végzősök szívébe, hiszen a teológia kapuján be- és kiballagó mindenkori diák, teológus növendék feladata az, hogy az anyaszentegyháznak termő szőlőága, szolgáló lelkipásztora legyen, megmaradva Krisztusban és engedve, hogy általuk Jézus munkálkodjon az emberek szívében.

Az igehirdetést az egyetemi tanulmányaikat és magiszteri záróvizsgájukat letett ballagó diákok fogadalomtétele követte. Gyenge János, az Erdélyi Református Egyházkerület előadótanácsosa a II. Helvét Hitvallás 18. fejezetének ismertetése által felhívta a végzős hallgatók figyelmét az egyházi szolgák kötelességére, melyek közül a legfontosabbak Krisztus evangéliumának tanítása és a sákramentumok helyes kiszolgáltatása. Kajcsa László a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház részéről köszöntötte a ballagókat és jelenlevőket, hangsúlyozva az Isten szolgáira vonatkozó feladatokat és kötelességeket. A fogadalomtétel alapján a végzős hallgatók ígéretet tettek arra, hogy Isten igéje valamint a hitvallások szerint elkötelezik magukat az egyházi szolgálatra és elfogadták azt a szerepet, amelyre hat vagy akár több éven át készültek. Elfogadták azt, hogy szerepvállalásuk egy folyamat része, amely feltételezi az új utakon való előrehaladást Krisztus és az egyház szolgálatában, de feltételezi a közösségben maradást is. E közösséghez csatlakoztak mindazok, akik résztvevői voltak az ünnepélynek és akik a tanulmányi évek során bátorították a végzős teológusokat: családtagok, barátok, tanárok és teológustársak.

A végzősök nevében Márton István mondott búcsúbeszédet, összefoglalva a tanulmányi évek emlékeit, kedves, de olykor nehéz pillanatait.

Mi, ifjabb teológusok, minden ilyen alkalommal közelebb kerülünk ahhoz, hogy néhány év elteltével félkörben ott állunk majd professzoraink asztala előtt, ahol ma ballagó társaink is álltak. Mi vagyunk azok, akik maradunk, hogy az Alma Mater falain belül, tanulmányaink során erősödjünk elhívatásunkban és átértékeljük a szolgálatra való készülődésünket.

Nagy Eszter, Bíró Beatrix
elsőéves hallgatók