A vállalkozást a 2012. január 23-ról 24-re virradó éjjelen kezdtem el, és 24-én délben fejeztem be. A dallamot, mely eredetileg Balassi Bálint Hymnus secundus ad Deum Filium című énekének dallama, és amelyet Zonda Tímea kolleganőm és régizene-együttese egykori (1995-ös) előadásában kedveltem meg, a következő weboldal megnyitásával hallgathatjátok meg (itt most az Egy katonaének szövegével):
http://www.youtube.com/watch?v=vPbnCiThZRM

Balassi versének szövege - Hymnus secundus ad Deum Filium, azaz "A Szentháromságnak, kinek imádkoznak" - itt olvasható:
http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/bbom/krit/ir0042.htm

A fenti dallamra írt fűzfakölteményem pedig így szól (az esetleges szövegváltoztatásokat is itt közlöm először):

Pásztori-Kupán István: A Niceai-Konstantinápolyi Hitvallás
Balassi Bálint Hymnus secundus ad Deum Filium című,
ti. A Szentháromságnak, kinek imádkoznak kezdetű verse dallamára

Hiszünk egy Istenben, mennyei Atyánkban, mindenható Urunkban,
Minden láthatónak és láthatatlannak örök Alkotójában,
A mennyet és földet aki teremtette, s gondot visel azokra.

Hiszünk az egy Úrban, Jézus Krisztusunkban, Isten Egyszülöttjében,
Aki az Atyától nemzetett öröktől, az ő szent kebelében,
Minden idők előtt, Isten az Istentől, Fény a Világosságtól.

Valóságos Isten a valóságostól; született, nem teremtmény,
Egyetlen lényegből, a Teremtőéből, aki a mennyei Fény,
Minden általa lett, és őnála nélkül semmi nem lett, ami lett.

Értünk, emberekért és idvességünkért alászállt a mennyekből,
Testté lett Lélektől és Szűz Máriától, ember lett szeretetből,
Keresztre feszíték Pilátus idején tudatlan gyűlölségből.

Az Úr kiszenvedett és eltemettetett, harmadnap feltámadván,
Az írások szerint fölment a mennyekbe, és ül az Atya jobbján,
De majd újra eljön örök dicsőséggel, nem hagy bennünket árván.

Visszatér ítélni az eleveneket és régen megholtakat,
Kétfelé választja, és külön állítja a kecskéket s juhokat,
Örök uralmának és országlásának vége soha nem szakad.

Hiszünk Szentlélekben, Úrban és Istenben, megelevenítőben,
Az örök Atyától és az ő Fiától származó szent Istenben,
Aki imádandó s együtt dicsérendő mindezekkel egységben.

Ő szólt a próféták és az apostolok megtisztított szájával.
Megalapította és megoltalmazza egyházát hatalmával,
Dicsérjük hát nevét, az igazság Lelkét igen nagy vigassággal.

Hisszük az egyetlen, szent és egyetemes, apostoli Egyházat.
Valljuk az egyszeri és szent keresztséget, melyben Isten kiválaszt.
Melyet Krisztus szerzett a bűnbocsánatra, és minket abban megtart.

Várjuk a holtaknak, rég elporladtaknak dicső feltámadását.
És az eljövendő, Krisztusban nyerendő örök élet áldását.
Ámen! Ámen! Ámen! Erősítsd, Istenünk, népednek hitvallását.

Kolozsvárott, 2012. január 24-én,
Pásztori-Kupán István

Függelék:
Az ún. Niceai-Konstantinápolyi Hitvallás (Kr.u. 381)
(ford. Adorjáni Zoltán és Pásztori-Kupán István)

Hiszünk az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében.
Hiszünk az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idők előtt, (Isten az Istentől)*, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől; született, de nem teremtmény, egylényegű az Atyával, és minden általa lett. Érettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért alászállt a mennyből, testté lett a Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett. Keresztre feszítették érettünk Poncius Pilátus alatt, (kínhalált)** szenvedett és eltemették; harmadnapon feltámadt az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atya jobbján, és újra eljön dicsőséggel ítélni élőket és holtakat; és uralmának nem lesz vége.
Hiszünk Szentlélekben, a megelevenítő Úrban, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit együtt imádunk és dicsőítünk az Atyával és a Fiúval, és aki szólt a próféták által.
Hisszük az egy, szent, egyetemes és apostoli Anyaszentegyházat. Valljuk az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várjuk a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.

* Az eredeti szövegben nincs benne, de ide szokták venni a 325-ös Niceai Hitvallásból.
** Az eredeti szövegből hiányzik: a róm. kat. és ökumenikus változatokban a hiányzó „meghalt” pótlására beiktatott kiegészítés. Alternatív lehetőség: "kiszenvedett".