Nem tudom, van-e itt valaki közöttünk a világi sajtótól? Ha van, akkor diktálom a szalagcímet és az összefoglalót. Isten gyűlöli Ézsaut. Kató Szabolcs Ferencz teológiai tanár az ERLÉSZ szovátai találkozóján prédikációját arra építette, hogy Isten haragjában nem engedi meg az edomitáknak az újrakezdést. Ezek szerint Jhwh, Izráel Istene, egy keresztény-konzervatív Isten, idegengyűlölő, rasszista és xenofób, kijelentései pedig összeegyeztethetetlenek az emberiség 21. századi értékeivel.

Minden kezdet alkalmával Istent illeti a gondolat. Hadd nevezzük el eulógia vasárnapjának ezt a mait: amikor útjára indul egy terv, egy tanév, egy levél, egy üzenet, egy bátorítás legyen első szava eu-logia, eu-logétosz, jó-mondás, így kapcsolódva be a teremtés rendjébe, hiszen amikor útjára indítja a világunkat az Úr: eulógiát zeng – cantus firmusként – íme, minden milyen jó!

Majd’ két hete az akadémiai istentiszteletek alkalmával e textus alapján hangzott el az igehirdetés. De ne aggódjon senki, nem azt a prédikációt fogom még egyszer elmondani, hanem a készülés alkalmával ki kellett hagynom egy értékes kérdéskört, amit a mai napon szeretnék elétek hozni. Úgyhogy a mai reggelünkön összeszedegetjük azokat az igeforgácsokat, amelyeket akkor és ott a műhelyben hagytam, hogy annak lelkes tüzénél megfőzzük a reggeli kávénkat, és egy üzenettel gazdagodva folytassuk a munkát.

A felolvasott ige a Hegyi Beszéd (Mt 5–7) egyik legvitatottabb, legkényelmetlenebb részét képezi, amolyan szorongásra hajlamosító igerész. Igen találó ez a megnevezés: Hegyi Beszéd. Nemcsak a földrajzi kontextus miatt, hanem azért is, mert valóban kihegyezett, kiélezett intelmek, buzdítások sorakoznak szorosan egymás mellett. Az utolsó két antitézist tartalmazza a felolvasott igerész. Az antitézisek (műfajilag és tartalmilag) mind mind azt üzenik, hogy Jézusnak a világban való megjelenésével a megszokott (lekerekített, lecsiszolt) rend szálanként felbomlik.

Prófétai imádság:
Atya, Fiú, Szentlélek Istenünk! Te, ki fénnyel árasztod el a világot, aki ragyogsz égen és földön, imádunk téged, és hódolattal borulunk lábaidhoz. Nagyságodat szólja Észak és Dél, hírül adja jöttödet a Napkelet a Napnyugatnak! És most mi is megállunk, hogy csodáljunk téged.

Lekció: Zak 3
Textus: Jn 16,5-15
Ha belenézünk a google naptárba azt látjuk mai programként kiírva: apák napja. Nincs nagy hagyománya a mi kultúrkörünkben, de méltó és úgy illik, hogy őket is köszöntsük lehetőség szerint: Isten éltesse az édesapákat! Drága kincseket helyezett el az Úr az apai szívekbe, amelyek nélkül nagyon szegény lenne a világunk.

Imádság vasárnapján egy olyan bibliai szövegrész áll előttünk, amelyben egy „eredményes” közbenjáró imádság hangzik el, ha az eredményt abban mérjük, hogy teljesül az imádságban elhangzó kérés. Márpedig a legtöbben, szerintem, ebben szoktuk mérni. Kísértő az a gondolat, hogy úgy olvassuk ezt a szöveget, mint amelyben egy ilyen, Isten által is elfogadható imádság mintája, receptje található meg. De lehet így olvasni?

KT! Jubilate! vasárnapján gyűltünk össze meghallgatni Isten mai üzenetét számunkra, a Húsvét utáni 3. vasárnapon.

Ma több ezer ember futva indult el Kolozsváron, előttük egy cél lebeg, végigszaladni a bevállalt távolságot és célba érni. Történetünkben egy várandós asszony menekül el a pusztába, mindegy, hogy hova csak el onnan, ahol megkeserítették az életét.

Húsvét van! Nagy ünnep, örömnap! Ha ránézünk ünnepi gyülekezeteinkre, ott a szívünkben a hála: mily szép és gyönyörűséges együtt lenni. Jó egészen átadni magunkat az ünnepnek. Mily jó ezen az ünnepen is Isten rendelkezésére állni, kitárni a szívünket, hogy a húsvéti igék, történések, találkozások által gazdagabb, boldogabb, szabadabb életünk legyen. Jó együtt lenni.

Péter, a kőszikla... Legalábbis szeretné annak látni és láttatni önmagát. És Péter mi vagyunk, még akkor is, ha személyazonossági igazolványunkban esetleg más név szerepel. Mi is szeretnénk kősziklának, sziklaszilárd jellemnek és Jézus hűséges követőjének látni és láttatni önmagunkat. Amikor tehát Péterről beszélek, gondoljunk önmagunkra.

A 2024-es ökumenikus imahét nyitóistentiszteletének az "Igehirdető"ben megjelent szövege.
Textus Lukács 10, 25

Prófétai imádság:

Irvin D. Yalomtól olvasom most éppen "Amikor Nietzsche sírt" című könyvét. Borítóján ott hullámzik hívogatóan a következő mondat: „biztonságosan élni életveszélyes”. Ahogy halad előre a történet egyre világosabbá válik számomra, hogy tulajdonképpen egy közhelyet rangosít fel ebben a tételmondatban: Semmi sem az, aminek látszik. Kislányom a múltkor kérdezte egy szuszra – anya, ugye a magyar ellentéte a román, és a holland ellentéte az angol? És a mennyben nem lesznek olyanok, akik nem hisznek Istenben?

Kislányunk Abigél szokott a legnagyobb komolysággal humorizálni családi dinamikánkat illetően, arról, hogyan is működünk: avan pa, az első főnök, anya a második főnök, Ábel a harmadik főnök, és én vagyok a negyedik főnök. 7 évnyi bölcsességgel, tapasztalattal is jól kiszimatolta az erővonalakat és azt, hogy mindenkinek körvonalazható felségterülete van. Pl. A harmadik és a negyedik főnök szabadon dönthet arrül, hogy délután 2-3 vagy 5-6 között írja a házi feladatait. De arról is, hogy a hónap 4-5 vasárnapja közül melyik lesz a szökővasárnap, amikor szabad, lehet nem jönni templomba.

A korinthusi levelek számos témája mögött Pál apostol vitája áll a gyülekezet egyéb tanítóival, akiket mi tévtanítóknak szoktunk nevezni. Ez utóbbiak azzal vádolják Pált, hogy ő test szerint jár (2Kor 10,2), azaz nem lélek szerint, és gyengeségei alkalmatlanná teszik őt az apostoli szolgálatra. E témakör néhány részletét már megnéztünk az előző fejezet záróversei kapcsán. A mai reggelen a lélek adományainak és Pál testébe adatott tövis kérdése kerül elénk, hogy abból a mai üzenetet nyerjük.