Imre Lajos

Sokszor kérdeztem: Miért kell ezt a megaláztatást, ezt a szégyent, ezt a csapást hordoznom? Sokszor egyenesen dühös tekintettel kísértem azoknak sorsát, akik ilyen próbák nélkül, boldogan, zavartalanul éltek. De bárki helyébe is képzeltem magamat, be kellett vallanom, hogy Isten mégiscsak olyan sorsot rendelt nekem, amelyet mégsem cserélnék el senkiével. Ha a küzdelmek alatt nem is, később mindig megláthattam, hogy Isten vezette át a bajokon. A kísértések szédítő ösvényein vagy szakadékai felett is Isten óvott, egyébként a bűnök mélységébe szédültem volna.

Az Út folyóirat számára írt és előbb csak negyvenkét elmélkedés címe ez volt: Egy lelkipásztor naplója. Az elmélkedések első darabjai már 1915-re elkészültek, ugyanis a Református Szemle 1915. évi számai már közöltek belőlük. Amikor a meditációkat később ötvenkét elmélkedésre egészítette ki és át is dolgozta, Imre Lajos új címet írt elébük, éspedig azzal a céllal, hogy a meditációsorozat egész évre szóló vezérfonal lehessen a lelkipásztorok szombatesti elmélkedéseikhez. Úgy gondolta, hogy az 1960-as évek lelkészei is küzdenek és szenvednek annyit, mint ő hajdan.

Pages

Subscribe to Imre Lajos