Buzogány Dezső

A Kálvin által ajánlott négy egyházi tisztség (lelkész, doktor, presbiter, diakónus) sorsa Erdélyben és Magyarországon egészen érdekesen alakult a reformációt követő néhány évszázadban. Az első (a lelkész) megmaradt annak, aminek ő is gondolta, a második (a doktor) hosszú ideig a lelkészi tisztség alárendeltje lett, a tanító személyében, a harmadik (a presbiter) kezdetben inkább hasonlít a szász konzisztóriumi tagságra, semmit a klasszikus, kálvini értelemben vett egyházi vezetőre, a negyedik (a diakónus) úgy tűnik meg sem jelent az egyházban.

A reformátorok tudományos ige-teológiát dolgoztak ki, az isteni ige újszövetségi történetében elsőkként. Az ige üzenetének megtalálása és kibontása során előszeretettel alkalmazták a humanizmus/hét szabad művészet tudományágait (a grammatikát, a dialektikát és a retorikát). A pogány tudományágak tehát meghatározó tényezőivé váltak az igei tudománynak. Ennek a módszernek kiváló mestere volt Melanchthon. Valójában azt nézzük meg, hogyan végezték az ige-magyarázatot reformátoraink, tekintettel az igehirdetésre.

A Pokoly Társaság tisztelettel meghívja a Református Múzeumban 2019. március 12-én, 18 órától kezdődő Pokoly Esték sorozatnyitó előadására. Az előadássorozat az egyháztörténeti kutatás legújabb eredményeit kívánja a hallgatóság elé tárni. A havonta egy alkalommal jelentkező sorozat első előadását Buzogány Dezső tartja Szegedi Kis István főművének forrásairól.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Tétel: bár az erdélyi református egyház 17–18. századi zsinatai soha sem jelentették ki, hogy a Második Helvét Hitvallás az egyház hivatalos hitvallása, ez mégis az egyház alapvető hitvallási iratává lett. Ami a Második Helvét Hitvallás erdélyi megjelenését és elfogadását illeti, a Tiszántúli Egyház előnyben van Erdélyhez képest, mert ők biztosra állíthatják, hogy egyházuk 1567-ben hivatalos hitvallássá tette ezt az iratot.

Pages

Subscribe to Buzogány Dezső