A Nagy Konstantin császár alatt végbement változások folytán az üldözött Egyház komoly társadalmi és politikai tényezővé vált a Római Birodalomban. Pozícióját tovább erősítette Nagy Theodosius, aki a keresztyénséget államvallássá tette. A világi hatalom és Isten országa egybefonódott a földi életszférában: az állam hatalmat kínált az egyháznak, az egyház pedig – Isten országának a letéteményeseként – isteni fénnyel vette körül a császár alakját. A világ egypólusúvá vált. A helyzeten Augustinus igyekezett változtatni, kifejtve a két városról szóló tanítását.

Akiket Isten magának elválasztott és Jézus Krisztus által a maga tulajdonává tett, könnyen gondolhatják, hogy Isten és Krisztus mellett öröm, boldogság, tisztesség és dicsőség lehet az életük. Két dolgot azonban meg kell fontolniuk. Jóllehet már az eljövendő dicsőség részesei mennyei polgárságuk alapján, mégis egész valójukkal e mulandóság alá vetett világhoz vannak kötve, és a világgal együtt szenvednek. De mivel igazi otthonuk már a mennyekben van, itt a földön pedig vándorok és idegenek, el kell viselniük azt a szenvedést is, amely a világ részéről éri őket.