A debreceni kollégium professzorainak fizetése 1752-ben veszélybe került, amikor is a Szepesi Kamarán keresztül megtiltották, hogy a város fizesse a professzorok és a lelkészi béreket. Miután világossá vált, hogy hazai forrásból nem tudják finanszírozni a fizetéseket, 1753-ban az a döntés született, hogy a holland, a svájci és az angol hittestvérektől kérnek segítséget. Az előadásban a segélykérés előkészületét, a hitsorsosokkal folyatott levelezést és a segélykérés eredményét fogom bemutatni.
2. szekció
A zilahi kollégium történetével a 19. század utolsó évtizedeitől kezdődően napjainkig több munka is foglalkozott, több-kevesebb alapossággal (Magyarósi István, Somogyi Jenő, Petri Mór, László Jenő, legutóbb pedig László László). A szerzők számára az egyik alapvető forrást az iskola 1646-ban megkezdett matrikulája jelenti. Az itt olvasható rektori névsort többen is teljességében közölték, de anélkül, hogy részletesebb vizsgálatnak vetették volna alá.
1667-ben megnyílt Eperjesen a Felsé-Magyarországi trendek Kollégiuma, a magyarországi evangélikusok első főiskolája. Alapításának több belső és külső oka volt. A Kollégiumban teológiát, jogot és filozófiát is tanítottak, ami sok diákot különboző vármegyékből vonzott Eperjesre. 1711-ig a Kollégium többször gazdát váltott, s végül több mint fél évszázadra kitelepítetté a külvárosba. Tanított és tanult benne több jelentős személyiség.
Az előadás a kassai református iskola - gimnázium történetét szeretné röviden bemutatni. Az iskola a református gyülekezet és annak történetével volt szorosan összekapcsolva és a Rákóczi családdal, mely támogatta a református gyülekezet megalakulását és az iskola működését is. Annak ellenére, hogy az iskola nem fejlődött olyan magas szintre mint a sárospataki, vagy más közeli mezővárosi iskola, egy ideig befogadta és helyet adott a bezárt pataki iskola diákságának és professzorainak. Működéséről színesebb képet kapunk egy fennmaradt iskolai törvénynek köszönhetően.
Az ágostai hitvallású evangélikus líceumok történetéről jelentős munkák születtek a régmúlttól napjainkig. Ezekben többnyire nem volt mód az egyes iskolák közötti hallgatói és oktatói mozgás (kulturális transzfer és más tényezők) számszerű vizsgálatára. Előadásomban többek között ezeket a kérdéseket vizsgálnám, meghatározva, elkülönítve a Magyar Királyság területén működött egykori lutheránus líceumok (bölcsészeti, teológiai és jogi tanfolyami diákságán át azok) oktatási rendszeren betöltött szerepét és jelentőségét a rendelkezésre álló számok tükrében.
Lényegében a lassan befejeződő több évtizedes hazai és külföldi anyaggyűjtés és kutatás eredményeinek református vonatkozásait kívánom bemutatni és néhány a feldolgozás során felmerülő lényeges problémára rámutatni, vagy arról vitát generálni
A hungarika-kutatás egyelőre csak töredékét tárta föl a tézisfüzetek paratextusainak. A Szabó Károly-féle RMK III valamint a nemzetközi bibliográfiák is inkább a pontos bibliográfiai beazonosításra törekednek. A nyomtatványok előzékein található biográfiai adatokat nem veszik figyelembe. A bázeli egyetem a hitújítás kezdete óta jelentős szerepet játszik a hazai protestantizmus történetében, ezért az itt megjelent disputációk megismerése sok új adattal szolgálhat.