Jelen tanulmány az alkalmazott etika területén mozog. Duns Scotus, Avicenna és kortársaik univokalitás-értelmezésétől indulva egy kapcsolati teológia irányába kíván elmozdulni a szöveg egy olyan teológiai valóságban, kontextusban, bioszférában, amiben minden mindennel összefügg, de ahol az ok-okozati kapcsolatok építik fel önmaguk valóságát. A fő kérdés az, hogy ebben a poszteszszencialista világnézetben hogyan dönthetjük el, hogy mi jó, mi igaz, mi hasznos, mi szent, illetve az ezekre a kérdésekre adott válaszainkban milyen egyházkép rajzolód(hat) ki a jelenlegi globális helyzetben.
2. szekció
Tódor Csaba a KPTI unitárius karán tanít rendszeres teológiát. Három gyermek édesapja, a Székelykeresztúri gyülekezet lelkésze. Kutatási témája a halálhoz kapcsolódó rítusok szerkezetének, teológiájának tanulmányozása rendszeres teológiai szempontból.
Carl Schmitt politikai teológiáját a barát/ellenség ellentétpárban és a kivételes állapotban mint a politikai megkülönböztető sajátosságában lehet megragadni. Az ő politikai teológiájából kiindulva és Paul Tillich korreláció módszerét felhasználva lehetőségünk van a dogmatikai alapokra építkező teológiai politikai teológiát körvonalazni (John B. Webster fogalomhasználatára utalva). Ehhez a szuverenitás toposzából kell kiindulni, és a teológia ontológiai érdeklődésével kell fogalmat alkotni a politikai teológiáról, számot vetve az Isten és az ember valóságával.
A posztmodern önmeghatározásának negatív előjele van. A modernséggel szemben, a modern eszmék tagadásaként, a modern „zsákutcáira” való reakcióként határozza meg önmagát. A posztmodern ember tagadja a modern világ eszméinek érvényességét, szkeptikusan tekint az egyetemes és abszolút igazságokra. Ezen szellemiség kétségtelenül jelen van egyházunk életében. Az értékek viszonylagossága, a vallási pluralizmus nem kerülte el a mai egyháztagokat. Az előadás során arra a kérdésre keressük a választ, hogy a 20.
Az előadás arra kíván rámutatni, hogy a liberális teológia atyja hogyan, milyen mértékben és milyen módon távolodott el az ortodox teológiai tanításról. A krisztológia mindig meghatározó eleme volt a keresztyén identitásnak. A megváltástan pedig központi helyet foglal el a hit tartalma szempontjából. Azt meghatározza az egyes teológus antropológiai felfogása, és kihat a szótériológiára, valamint az eszkatológiáról vallott hitre.
A reformációnak köszönhetően kialakult új oktatási struktúra nyomán Debrecenben is megtaláljuk a latin nyelvű költészet kiváló képviselőit, akik nem maradnak el Budai Parmenius István, Darholcz Kristóf, Thuri György, Tolnai Balogh János, Bocatius János, Filiczki János, Szenci Molnár Albert teljesítményétől. Ha a múlt irodalmát nem akarjuk elveszíteni, azt szükséges a múltból és a jelenből egyaránt szemlélni, azaz leírni és nem értékelni kell. Ha az a régi magyar irodalom ráadásul latin nyelvű, a múltvesztés veszélye hatványozott a nyelv ismeretének korunkra jellemző általános hiánya miatt.
Tanulmányunkban ismertetni szeretnénk a Skóciai Szabadegyház ösztöndíjának hatástörténetét a XIX. századi magyar protestáns világra nézve.
Az előadás a losonci református líceum XVII. századi létrejöttétől az 1925-ben létrehozott és 1939-ig működő Református Theologiai Szeminárium fennállásáig mutatja be a felvidéki város református oktatásának helyzetét. Foglalkozik az egyes iskolatipusokkal, bemutatja a neves rektorokat, tanárokat. A téma szomorú aktualitása, hogy ma már "csak" egy magyar általános iskola működik a hajdan magyar városban, ahol a magyarok részaránya már nem éri el a lakosság 10%-át, a reformátusok aránya pedig 2% körüli lehet.
II. József király rendeletét követően Nagyváradon újraszervezik a református eklézsiát. Nagyvárad másodszori reformációja Keresztesi József nevéhez fűződik az 1784. esztendőtől. Keresztesi az eklézsia mellet rögtön elkezdi az iskola megszervezését is. Tanulmányunk erről a kezdeti időszakról szól, amelyben alapoktól kell mindent újrakezdeni.
Az előadás a tordai Unitárius Gimnáziumban 1719-ben történt fegyelmi ügy kivizsgálásáról szól. Ekkor már javában zajlott a katolikus restauráció, megtörténtek a nagy templom- és iskolafoglalások. A szárazság és a pestis miatt ínség, valamint pusztulás söpörte végig Erdélyt. Az iskolákban alig voltak diákok akiket taníthattak, az ő viselkedésük azonban bőven hagyott kívánnivalót maga után.
Az erdélyi református kollégiumok 18. századi úrasztali készletét értékes ötvöstárgyak alkották. Ez a viszonylag kis gyűjtemény a század második felében világi ötvösművekkel, fegyverekkel, nemesfémből készült halotti címerekkel bővült. A kollégiumoknak az erdélyi gyűjteményezésben betöltött szerepét jelzi, hogy a 19. század második felében a városi céhes szervezetek közül többen a kollégiumi gyűjteményekben helyezték letétbe értékes ötvöstárgyaikat. Előadásom a fennmaradt tárgyi anyagot ismerteti.
Pages
