Tavaszy Sándor teológiai és filozófiai munkássága mellett jelentős volt közéleti tevékenysége, szerepvállalása a Trianon utáni erdélyi magyarság életében. Előadásunkban Tavaszy Sándornak a teológia és az erdélyi magyar irodalom viszonyára irányuló írásait, hozzászólásait, állásfoglalását igyekszünk feltérképezni. Az „esztéta” Tavaszy irányadó gondolatai a sajátos kisebbségi társadalmi helyzetben egyúttal a teológia és irodalom közös útkeresésére, dilemmáira, sajátos kapcsolatukra, illetve a kálvinizmusnak a formálódó transzilvanista gondolkodásban betöltött szerepére is rávilágítanak.
Bethlen terem
Bacsó István 2017-ben szerzett lelkészi diplomát a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. Filozófiai tanulmányokat végzett a BBTE Történelem és Filozófia Karán, ahol 2016-ban licenciátusi oklevelet szerzett. Jan Milic Lochman ösztöndíjasként 2016–17-ben tanulmányi évet töltött Bázelben. 2018-tól a DRHE doktori iskolájának hallgatója. 2017 és 2019 között a Kőhalmi Református Egyházközség és Szórványdiákotthon gyakornok, majd beosztott lelkipásztora. 2019-től a Székelytamásfalvi Református Egyházközség lelkipásztora.
A közösség (koinónia) fogalma és az ahhoz kapcsolódó értelmezések mindig is kiemelt helyet foglaltak el a keresztyén gondolkodásban. Ez nem csupán a dogmatikai értelemzés tekintetében igaz, hanem legalább annyira etikai vonatkozásban is. Utal ez egyszerre az ember Istennel való személyes közösségére, valamint a keresztyéneknek a Szentlélek által egybegyűjtött közösségére, az egyházra. Bármelyik összefüggésben vizsgáljuk is, azt mindig etikai értelmezés kíséri.
A természettudomány eredményei nagyban befolyásolják a világ mibenlétének magyarázatát. Vajon a természettudományos módszerrel megszerzett tudás helyesebb világértelmezéshez vezet? A világ személyes ügy marad a létezők szerkezetének feltárása után? Szingularitás és teremtés? Tervezett és véletlen? Értelmes és értelmetlen?
A romániai társadalom közel egynegyede – beleértve a magyar és református közösségeket is – mezőgazdaságból, illetve ahhoz kapcsolódó tevékenységből él. A lakosság több mint fele vidéken lakik – és ez az arány egyre nő. Ugyanakkor az is látható, hogy mind a mezőgazdaság, mind pedig a vidéki életforma nagy változásokon ment át az elmúlt évtizedekben. Van-e mondanivalója a teológiának ezekben az összetett kérdésekben, vagy „osztozzon” rajtuk az ökológia és szociológia?
Úgy tűnik, a morális imperatívuszok konjunktúrájának korszakát éljük, és ettől nem mentes a teológia és az egyházi élet sem. Elérkezett volna a keresztyénség „etikai” korszakába? De vajon kimerülhet-e az evangélium üzenetének kommunikálása erkölcsi intelmekben? A reformátorok számára a hit és az értelem nem jelentettek kibékíthetetlen ellentétet. A megismerésre törekvő hit, illetve a teológiai értelmezésre szoruló hittapasztalat még egy egységet alkottak (a cognitio Dei experimentalis értelmében).
H. de Lubac (1896–1991) a 20. század egyik legjelentősebb római katolikus teológusa, az ún. „új teológia” (nouvelle théologie) vezéregyénisége. A francia jezsuita gondolkodónak oroszlánrésze volt annak a döntő személetváltásnak az előkészítésében és elfogadtatásában, ami a II. vatikáni zsinat nyomán bekövetkezett a katolikus egyházban. Hatalmas munkásságának főbb témái: istenhit és ateizmus, a természet és természetfeletti viszonya, Teilhard de Chardin munkássága, a Szentírás és hagyomány, az egyház valósága.
Az úttörőnek számító hálózatelméleti szakkönyvek alapvetően a reáltudományok eszköztárával közelítenek a hálózatok kérdéséhez, és pontosan dokumentált adathalmazokat vizsgálnak. Mégis az első mesterséges hálózatok között említik a Pál apostol hálózatépítő munkája nyomán létrejött keresztyén egyházat – annak ellenére, hogy az egyház lényegének töredéke számszerűsíthető. A hálózatkutatók által felismert szabályszerűségeket a tudomány és társadalmi élet számtalan területen hasznosítják.
Előadásom tárgya a filozófia és teológia különállása, illetve az átfedések és átjárási lehetőségek vizsgálata Böhm Károly és Tavaszy Sándor gondolkodásának viszonyában. Vizsgálódásom első részében röviden körvonalazom Böhm Károly szellemi életútját, kiemelve azt, hogy miként alakult a teológiával kapcsolatos álláspontja, és hogy vannak-e életművében teológiai motívumok. Tavaszy gondolkodásának értelmezésében arra keresek választ, hogy a böhmi ismeretelméleti és értékelméleti szemlélettel való konfrontálódása után hogyan alakult a szemlélete filozófia és teológia viszonyáról.
A továbbképző előadásai bibliai teológiai, történeti és gyakorlati teológiai vonatkozásban az egyház és világ szövevényes viszonyában fogalmaznak meg lényeges felismeréseket, alapvető szempontokat. A továbbképző záróelőadása egyrészt a sorozat szintézise, másrészt vitaindító, amely a témának a lelkészképzésre néző következtetéseit keresi, illetve vázolja fel. Alapvető kérdése: hogyan fordíthatjuk le az egyház és világ közötti interakció kortárs kérdéseit az erdélyi református lelkészképzés nyelvére?
Pages
